You are on page 1of 911

DSIDA JENŐ ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI

ÚJ ÖSSZEGZÉS

A szöveget gyűjtötte, gondozta, sajtó alá rendezte: Láng Gusztáv és Urbán László Előszó: Láng Gusztáv Szerkesztette, a szerkesztői utószót és a jegyzeteket írta: Urbán László

Budapest, 2008. május 18.

TARTALOM
Dsida Jenő élete és költészete ................. 20 I. DSIDA JENŐ ÁLTAL KÖTETEKBE RENDEZETT VERSEK Leselkedő magány ................................... 25
Fáraók sírja felé............................................... 27
Fáraók sírja felé ................................................... 27 Mélyre ások ......................................................... 27 Túl a formán ........................................................ 28 Sorsokat írok........................................................ 28 Sárba zuhan a nap................................................ 29 Megint csupa kérdés ............................................ 29 A búvár ................................................................ 30 Összefont tenyérrel.............................................. 30 Visszatért lovagok ............................................... 31 Árnyékok ............................................................. 32 Sötét szobor a város felett.................................... 33 Kacagnak a hitetlenek.......................................... 33 Az emberek.......................................................... 34 Behúnyt szemen át............................................... 34 Legyen áldott....................................................... 34 Kár mindenért...................................................... 35 Fekete köpeny alatt.............................................. 35 Olvadó jégvirág ................................................... 36 Kitéve .................................................................. 37 Mosolyaim egén ...................................................53 Leselkedő magány ................................................53 Nincs többé ember................................................53 Valami arcot viszek ..............................................54 Ormok felé ...........................................................55 Metamorfozis .......................................................55 Elzuhanok az erdőn ..............................................55 Ablaknyitás ..........................................................56 A háló közepén.....................................................56 A láthatatlan ember ..............................................57

Eltűnő vonalak .................................................58
Itt a helyem...........................................................58 Rövid napló ..........................................................58 Megbocsátod-é? ...................................................58 Hammelni legenda nyomán..................................59 Eltűnő vonalak......................................................60 Alkony..................................................................60 Zúg az őszi szél ....................................................60 A kietlenség verse ................................................61 Hideg téli est.........................................................61 Jó álom .................................................................62 Mindent neked adok .............................................62 Zarándokút ...........................................................63

Nagycsütörtök ..........................................64
Légy már legenda.............................................65
Két vers Kuncz Aladárhoz ...................................65 Szerenád Ilonkának ..............................................68 Túl jégmezőkön ....................................................71 Jegenyék...............................................................71 Élt valaha régen....................................................72 Légy már legenda .................................................72 Purgatorium..........................................................73

Drótok között................................................... 38
A tükör................................................................. 38 Szökött hang: hol a tűz? ...................................... 38 Siralom ................................................................ 39 Apokalipszis ........................................................ 39 Valami eltörött..................................................... 40 Miért vagyok kedvetlen? ..................................... 40 Drótok között....................................................... 41 Fáradt harcosok éneke ......................................... 42 A végzet odúja előtt ............................................. 42 Homlokom mögött............................................... 43 Esti hallucinációk ................................................ 44 Circumdederunt me... .......................................... 44 Hazafelé az éjszakában........................................ 45 Mindeneket látó dal ............................................. 45

Nagycsütörtök ..................................................74
Kettétört óda a szerelemhez .................................74 Nagycsütörtök ......................................................76 Országos eső .........................................................76 Panasz gyengülő gyökerekről ...............................77 Harum dierum carmina.........................................77 Tóparti könyörgés ................................................78 A költő feltámadása ..............................................80

Pásztori tájak remetéje .....................................81
Messzire jöttem ....................................................81 Halvány, borús táj ................................................81 Elalszom, mint az őzek.........................................81 Alkony..................................................................82 Éjszakák ...............................................................82 Szomorú pásztor...................................................83 Mélyen..................................................................83 Pásztori tájak remetéje .........................................83 Istenem, ki járt itt?................................................84 Mesebeli vadász ...................................................84 Tündéri éjben érkezel!..........................................85 Hegyenlakók.........................................................85

Leselkedő magány ........................................... 47
A mérföldkövek titka........................................... 47 Törpefenyők jaja.................................................. 47 Emlékezések városában....................................... 48 Üzenet.................................................................. 48 Meredtszemű ősz ................................................. 49 Ha valaki jönne.................................................... 49 Lámpa körül ........................................................ 50 Ősz a sétatéren ..................................................... 50 Itt feledtek............................................................ 51 Nocturno.............................................................. 52 Vállat vonunk ...................................................... 52

2

Szerelmes ajándék ........................................... 86
Olyan egyszerű .................................................... 86 Az újszülött.......................................................... 86 Csöndesek az ő léptei .......................................... 87 Elysium................................................................ 87 Hajnali séta .......................................................... 87 Emléksorok.......................................................... 88 Szökevények a fák közt ....................................... 88 Távolban élő kedvesemnek ................................. 89 Szerelmes ajándék ............................................... 90 Álmot adsz........................................................... 90 Tündérmenet........................................................ 91 Laterna magica .................................................... 91 Egy fecske átsuhan... ........................................... 91

Kisebb költemények.......................................128
Vers egy ághoz ...................................................128 Harminc év közelében ........................................128 Hulló hajszálak elégiája .....................................130 Február, esti hat óra............................................132 Vendéglő havas hegyek között ...........................133 Hálóing nélkül ....................................................134 Nap és hold.........................................................135 Esti teázás...........................................................137 Húsvéti ének az üres sziklasír mellett ................137 A tó tavaszi éneke ..............................................139 Templomablak....................................................141 Arany és kék szavakkal ......................................142 Meghitt beszélgetés a verandán..........................143 Vallomás ............................................................143 Légyott ...............................................................144 Dal az elmaradt vallomásról...............................144 Most elmondom..................................................146 Tavalyi szerelem ................................................146 Út a Kálváriára ...................................................147 Bújdosás és keresés ............................................147 Pasztell ...............................................................148 Száraz ág ............................................................149 Így dudolok az uccán:.........................................149 Merre száll?........................................................150 Csokonai sírjánál ................................................151 A sötétség verse..................................................154 Már hiába nézed .................................................155 Bucsú az elitélttől ...............................................155 A félelem szonettje.............................................156 Naplemente ........................................................157 Elárul, mert világít..............................................157 Mint lázas kisfiú... ..............................................159 Azrael árnyékában..............................................159 Éjszakai dal ........................................................160 Örök útitársak.....................................................161 Tíz parancsolat ...................................................162

Tudom az ösvényt ........................................... 93
Tudom az ösvényt................................................ 93 Krisztus................................................................ 93 Öreg postás a város végén ................................... 94 Az uccaseprő ....................................................... 94 Amundsen kortársa.............................................. 94 Bútorok................................................................ 95 Közöttük élek .................................................... 100 A föld és az ember megmarad ........................... 100 Interieur ............................................................. 101

Angyalok citeráján ................................ 102
Angyalok citeráján ........................................ 103
Chanson az őrangyalhoz .................................... 103 Sainte Thérése de Lisieux.................................. 103 Ad deum, qui laetificat iuventutem meam......... 105 Vidám kínálgatás keresztényi lakomán ............. 106 Jámbor beszéd magamról .................................. 107 Kánai menyegző ................................................ 108

Kóborló délután kedves kutyámmal.............. 109
Útnak eredünk és szeretjük egymást.................. 109 Visszapillantunk a multra s az rendkivül mulatságos ..................................................... 110 Őszintén megdicsérjük az egész világot ............ 111 Eközben a világ elalszik körülöttünk................ 114 A macska fut, mi pedig futunk utána................. 115

Tükör előtt ......................................................166
Előre való beszéd ...............................................166 Tarka-barka strófák ............................................169 A pántos kapukon túl..........................................173 Az első csók .......................................................176 Prérívadászok .....................................................179 Tükör előtt ..........................................................183

Miért borultak le az angyalok Viola előtt ...... 117
Bevezetés melyben a költő áhitattal köszönti az olvasót......................................... 117 Első fejezet, mely hangos szóval dicséri az erdőt, az ifjuságot és a szerelmet ............... 118 Második fejezet, mely arra int, hogy szűk cipővel ne menj az erdőre .............................. 119 Harmadik fejezet, melyben a költő elbúsul az ő roppant szegénységén ............................. 121 Negyedik fejezet, melyből kiderül, hogy a fájdalomnál erősebb a jóság ........................ 122 Ötödik fejezet, mely csak annyi, mint a sóhaj ... 124 Hatodik fejezet, melyben Viola csodálatos módon megdicsőül Isten és emberek előtt ..... 125 Utóhang, melyben a költő elbúcsúzik a türelmes olvasótól .......................................... 126

II. POSZTUMUSZ KÖTETEKBEN MEGJELENT VERSEK Dsida Jenő versek...................................189
Rettenetes virágének ......................................190
Megadás .............................................................190 Az én kérésem ....................................................190 Így volna szép.....................................................191 Az öreg óra énekel..............................................193 A csemetefa éneke..............................................194 Tavaszi ujjongás.................................................195

3

Be szép is lenne!................................................ 196 A Semmi álma ................................................... 196 Cirkuszban......................................................... 197 Árnyék a falon ................................................... 197 Öreg költők ........................................................ 198 Temetőben ......................................................... 199 Ki érti?............................................................... 199 Súgás az ősznek ................................................. 200 Vonaton éjjel ..................................................... 200 Prológus a „Szatmári pasztellképek” c. ciklus-tervezethez .......................................... 201 Tavasz kezdetén................................................. 201 Panaszos és békés nóta ...................................... 202 A tisztviselőtelep ............................................... 202 Szembekötősdi................................................... 203 Sötét ma............................................................. 203 Villámláskor ...................................................... 204 Confiteor............................................................ 204 Éji látogatás ....................................................... 205 Kopott álom....................................................... 205 Szeretnék ........................................................... 206 Névtelen vágy.................................................... 206 Hajnali kövek .................................................... 207 Öreg október...................................................... 207 Ibolya-csokor..................................................... 208 A vándor ............................................................ 208 December........................................................... 208 Mi lesz? ............................................................. 209 Titok .................................................................. 209 Június................................................................. 210 Új Loreley-vers.................................................. 210 Robinson............................................................ 211 A kis piktor beszéli............................................ 212 Csitt, mese... ...................................................... 213 Örök vers ........................................................... 213 Szegény Don Kihot............................................ 214 Felhők fejedelme ............................................... 214 Majálison ........................................................... 215 Finita est commedia........................................... 216 Hát nem különös? .............................................. 216 Csend van .......................................................... 217 Circus maximus ................................................. 217 Ilyen magasban.................................................. 217 Messze látok ...................................................... 218 Látod? Érzed? Hallod? ...................................... 218 A páncél-ember ................................................. 219 Falusi temetés .................................................... 219 Kezemben tartom a szívedet.............................. 220 Akármit teszek is ............................................... 220 Íme az ember ..................................................... 221 Volt.................................................................... 221 Ide hallgass ........................................................ 222 Sajnálom őt... ..................................................... 222 Tekintet nélkül................................................... 223 Bevallom ........................................................... 223 Roskadozó ház................................................... 224 Vajon hol jár? .................................................... 224 Jertek a hegyre................................................... 225 Sietni kellett....................................................... 226 Falusi versek...................................................... 226

Falun...................................................................227 Fázol...................................................................227 Idegen ébredés....................................................228 Csöndes minden .................................................228 Ünnepi plakát .....................................................229 Jó reggelt, barátom!............................................229 Rossz éjszaka......................................................230 Te harangozol.....................................................230 Helyet kerestek...................................................231 Kórházi emlék ....................................................231 Lámpákat gyújtok...............................................232 Senki előttem, senki utánam...............................232 Szomorú tévedés ................................................233 Akivel néha találkozom......................................233 Aranysárga fényben............................................234 Ballagó vers........................................................234 Mese, mese, mátka... ..........................................235 Virrasztás a dzsungelben ....................................235 Búcsú..................................................................236 Meddő napok ......................................................236 Menni kellene házról házra ................................237 Mi lesz ebből? ....................................................237 Vándor-kesergő ..................................................238 Július ..................................................................238 Aranyország, szerelem .......................................238 Halvány rajz .......................................................239 Gyakran eljön .....................................................239 Csak mendegél... ................................................239 Hegyi beszéd ......................................................240 Az utolsó nyári vihar ..........................................240 Ki-ki magában ....................................................241 Fuldoklás ............................................................241 Légyhullás ..........................................................242 Ó, ember.............................................................242 Látod, édesem.....................................................243 Sötétség ..............................................................243 Útban a rendeltetés felé ......................................244 Ismeretlen ember ................................................245 Erdei ösvényen ...................................................246 Békés mederben .................................................246 Öregek leszünk...................................................247 Kínai lakkdoboz .................................................247 Aranyhídon.........................................................248 Rettenetes virágének ..........................................248 Csend a tavon .....................................................249 Éhes a kutyám ....................................................250 Énekek éneke, mely a Salamoné ........................250 Sírvers ................................................................250 Légy szent, fiacskám!.........................................251 A szerelem éneke ...............................................251 Vízmenti ballagás...............................................254 Narkózis .............................................................255 Szeptember .........................................................256 Sírfelirat..............................................................256 A kiábrándulás rímei ..........................................256 Buzdítás könnyűségre ........................................257 Már majdnem elfeledted.....................................257 Az utolsó miatyánk.............................................258 Horváth néni.......................................................259 Lássuk, vajon itt... ..............................................259

4

Dsida Jenő összegyűjtött versek és műfordítások ..................................... 260
Jövendő havak himnusza ............................... 261
Estharangok ....................................................... 261 Ősz ..................................................................... 261 Az én dalom....................................................... 262 Imádság ............................................................. 262 Altató dal ........................................................... 263 Elégedetlenség................................................... 264 A malom ............................................................ 264 Ki-ki maga mesterségét ..................................... 265 A Naphoz........................................................... 265 Pillanatfelvételek az életből ............................... 266 Szabad-e nékem énekelni? ................................ 266 Töprengés .......................................................... 267 Erdő... ................................................................ 267 Öngyilkosság ..................................................... 267 A Szent szégyen ................................................ 268 Bolygó lélek ...................................................... 269 Ha... ................................................................... 269 Rejtett értelmek ................................................. 270 Szép halál .......................................................... 270 Lángok............................................................... 271 Mosolygó, fáradt kívánság ................................ 271 Pásztortüzek....................................................... 272 Mint a bolond csillag ......................................... 272 Csöndes áldozat ................................................. 273 Ne haragudj! ...................................................... 274

Magyar fa sorsa ..................................................295 Mária szobra a kertben .......................................296 Egyszerű vers a kegyelemről ..............................296 Nyáresti áhitat ....................................................297 Éjjel a Maros partján ..........................................297 Nyári kaland .......................................................298

Álnéven közölt versek....................................300
Séta.....................................................................300 Csupán a szépség................................................300 Kéne valaki.........................................................301 Álom...................................................................302 Álmatlan éjszaka ................................................303 Kesergő ..............................................................303 Nyáréjszaka ........................................................304 Vers az utazásról ................................................305 Magányos erdei házban ......................................306 Elmegyünk .........................................................307 Itt van a szép karácsony......................................308 Egyedül maradtam..............................................309

Út a Kálváriára ......................................310
Hálaadás .............................................................310 A Paradicsom kapujában ....................................310 Annuska névnapjára ...........................................311 Kétféle imádság..................................................312 Pünkösdi várakozás ............................................312 Édesanyám keze .................................................313 Mamuska nevenapján.........................................314 A zárda udvarán .................................................315 Új imádság .........................................................315 Uramisten!..........................................................316 Vén templom árnyas gesztenyékkel ...................316 Alázatos, könyörgő zsoltár .................................317 Golgotán.............................................................318 Az ajándékozó Isten ...........................................318 A gyöngék imája ................................................319 Óda az édesanyámhoz ........................................319 Karácsonykor .....................................................320 Karácsonyi utazás...............................................320 Szilveszter éjjel ..................................................321 Emlékül ..............................................................322 A harangozó .......................................................322 Harangzúgás .......................................................323 Az utolsó litánia .................................................323 Angelus ..............................................................324 Nyárdéli harangozás ...........................................325 Kálvária ..............................................................325 Vasárnapi nagymisén .........................................326 Diákimádság.......................................................326 Harangszentelési imádság ..................................327 Költemény ..........................................................328 A Dónát kápolnánál............................................328 De profundis.......................................................329 Összetartás, szeretet ...........................................330 Függöny legördül ...............................................331 Az ördög kocsiján...............................................332 Húsvétvárás ........................................................332 Genézis...............................................................333 Őszi legenda .......................................................334

Rettenetes virágének...................................... 275
Könyörgés csodáért ........................................... 275 Vonat alatt ......................................................... 275 Tűnő szekerek.................................................... 276 A rejtett igazi ..................................................... 276 Villámok............................................................ 277 Három falusi ének.............................................. 278 A kapu előtt ....................................................... 279 Ha itt volnál ....................................................... 280 Távol erdő... ...................................................... 280 Nincs már semmi............................................... 280 A gyávaság szonettje ......................................... 281 Ének az egész világnak...................................... 282 Kréta szigetén .................................................... 283 Visszaszállok ..................................................... 283 Jók vagytok ti .................................................... 284 Közeleg az emberfia .......................................... 284 Nagycsütörtökön................................................ 285 Legyetek őszinték .............................................. 285 Csonka koldus ................................................... 286 Vers egy régi szoborhoz .................................... 286 Négy sor ............................................................ 287 Sohasem tudom meg.......................................... 287 Nyitva áll az aranykapu ..................................... 287 Mi vállalunk mindent ........................................ 288 Kalendárium szonettekben ................................ 288 Kerülöm a nevedet (Erdély) .............................. 294 Nyári pillanatkép ............................................... 295 Reggeli rajz........................................................ 295

5

Könyörgés csodáért ....................................... 335
Utolsó vacsora ................................................... 335 Születésnapi köszöntő édesanyámnak ............... 335 Pünkösd ............................................................. 336 Esti elmélkedés.................................................. 337 Gyászinduló....................................................... 337

Légy már legenda .................................. 338
A bölcsődal visszhangja ................................ 339
A havasok végtelen fehérségben állnak............. 339 Alázat................................................................. 339 Csak állunk dideregve ....................................... 340 Ezüstfehér nagy lepleket dobál a tiszta esti hold ... 340 Annuskának ....................................................... 341 Annuskának ....................................................... 341 Az én őszöm ...................................................... 341 Csendpalota ....................................................... 342 Ártatlanság......................................................... 343 Egy fehér lélekhez ............................................. 343 Gyöngyházhajó.................................................. 343 Megtörtént ......................................................... 344 Őszi dalok .......................................................... 345 Ferdén esik az eső.............................................. 347 Isten szeret......................................................... 348 Könnyű vágy és könnyű élet ............................. 348 Mi nem akarunk................................................. 349 Minden nap esttel végződik ............................... 349 Ó, béke... ........................................................... 350 Tegnap már kerestek engem .............................. 350 Vágyom emberekre ........................................... 351 Valaki vagy........................................................ 351 Verseimhez........................................................ 352 A költő ............................................................... 352 A kovakő ........................................................... 353 Szívemről........................................................... 353 Tóparton ............................................................ 354 Tudok... ............................................................. 355 Tanács................................................................ 355 Csak egy jó van: a béke ..................................... 356 Gyöngyvirág...................................................... 356 A bölcsődal visszhangja .................................... 356 Megyek.............................................................. 357 Nagy Oroszország ............................................. 358 Temetések.......................................................... 359 Veronika-lelkek ................................................. 359 Békesség velük .................................................. 360 A tündér rózsája................................................. 360 A mese vége ...................................................... 361 Allah il Allah!.................................................... 362 Altass el... .......................................................... 362 Boldog vizeken.................................................. 363 Ha erre jössz ...................................................... 364 Iluska ................................................................. 365 Jegenye-soron.................................................... 366 Késő találkozás .................................................. 366 Kicsi rózsa... ...................................................... 367 Száll a pihe ........................................................ 368 Szeptemberi strófák ........................................... 369

Mese egy más világról........................................369 Őszi lefekvés ......................................................370 Száll a hinta ........................................................370 Versenyfutás.......................................................371 Mélyebb óra .......................................................372 Mesém ................................................................373 Piacon.................................................................373 Elbúcsúztunk ......................................................374 Kusza álmokban jövőm királysága .....................374 Telefon ...............................................................375 Tizenkilencedik születésnap...............................376 Végzetem............................................................376 Vihar...................................................................377 Palotád előtt........................................................377 Papírhajók ..........................................................378 Kóbor diák naplójából........................................379 Fehér kendő, kicsi kendő ....................................380 Harangjáték ........................................................381 Hiszi-e valaki?....................................................382 Mindent megpróbáltam ......................................382 Siránkozás gitár mellett ......................................383 Vagyok ...............................................................384 Utazás.................................................................384 Új élet.................................................................385 Egy ócska klarinét ..............................................385 Álom a síneken...................................................386 Ébredés alagútban ..............................................386 Huszonkettedik tavaszom közeledik ..................387 Kóbor énekek .....................................................387 Régeniász ...........................................................389 [Az éjszakák csöndje...]......................................392 Alkonyi beszélgetés............................................392 Gyakran várlak. Elüldögélek ..............................392 Alkony................................................................393 Délután ...............................................................393 Érted-é hangomat?..............................................394 Halottak napján ..................................................394 Hangulat .............................................................395 Istenem, eljött hozzám........................................395 Lugast építettem .................................................396 Zavartan járok ....................................................396 [Légy Sbârcea, ...] ..............................................397

Égi mezőkön ...........................................398
Mit fogsz festeni? ...............................................398 Egyszerü vers .....................................................398 Esőcseppek .........................................................399 Elmúlt nyárhoz ...................................................400 Áldott szemfödél ................................................400 Égi mezőkön.......................................................401 Fiúk, ha hallanátok!............................................401 Miért ez a csöndesség? .......................................402 Kapuhoz érek......................................................403 Időszámítás .........................................................404 Akadály voltam ..................................................404 Andersen meséiből .............................................405 Valamit szólni kéne............................................405 Vándorlás a ködben............................................406 [Most egyedül vagy...]........................................407

6

III. PERIODIKUMOKBAN MEGJELENT VERSEK
Juliska bánata .................................................... 409 Emlékkönyvbe................................................... 409 Hugomhoz ......................................................... 410 Egy szál ibolyáról .............................................. 411 Este .................................................................... 411 A közös szamár ................................................. 411 Templomban...................................................... 413 Édesapa nevenapján........................................... 414 Dal a kis fehér kutyáról ..................................... 414 A rózsa panasza ................................................. 415 Öcsémnek a lelkek tükréről ............................... 416 Haragvó testvérhez ............................................ 416 Az én mackóm................................................... 417 A legszebb dalom Édesanyámnak ..................... 419 Nem tudom ........................................................ 420 Tavaszi rózsatőhöz ............................................ 421 Kirándulás az erdődi várhoz .............................. 421 Emlékül egy lánykának ..................................... 422 A kis patak meséje............................................. 423 Tanács................................................................ 425 Az élet................................................................ 425 Magány.............................................................. 426 Mese .................................................................. 426 Játék................................................................... 426 Munkára fel ....................................................... 427 Én vagyok a hibás.............................................. 427 Esik az eső ......................................................... 428 Eredj papír!........................................................ 428 Kincsek Hegyénél.............................................. 429 Nagy fa, kis fa ................................................... 429 Nyugalomnak éje............................................... 430 Tengerész-testvérnek......................................... 430 Őszi mezőn ........................................................ 431 A rózsák............................................................. 431 Kis meditáció..................................................... 435 Szomorú bókok.................................................. 436 Bál után.............................................................. 436 Erdély ................................................................ 436 Jerünk sétálni!.................................................... 437 Ebéd után........................................................... 439 Vissza ................................................................ 439 Poézis ................................................................ 440 Volt egyszer egy király...................................... 441 Vers a galambokról............................................ 442 A szélről ............................................................ 443 Csillagszemű lovagok ........................................ 443 Akácos úton....................................................... 444 Be rossz!... ......................................................... 444 Selyem-festések................................................. 445 Jéghegyet építek ................................................ 446 Napkelet felé...................................................... 447 A patak megkísért.............................................. 448 Hajótörött .......................................................... 449 Nem lenni egyedül............................................. 450 Őszi akácok ....................................................... 450 Palika kérdései................................................... 451

Virág a Zazarban ................................................451 Jövendő havak himnusza ....................................452 Göncölszekér......................................................453 Vágyom ..............................................................453 Sasfiók sírása......................................................454 Havas délután .....................................................455 Mit hoz a Mikulás?.............................................455 Élet .....................................................................456 Sétál a herceg .....................................................456 Úton....................................................................457 Csengő-bongó versike a mókuskáról..................457 Éjféli látomás......................................................458 Táborhegy alatt...................................................459 Föltámadás .........................................................460 A garabonciás.....................................................460 Nem tragédia ......................................................461 Messzi nővérhez őszi levél .................................462 Gazdátlan csónakok............................................462 Nyárvégi esős alkonyon .....................................463 Síró szomorúfűzfák ............................................464 Úttalan erdőn ......................................................464 A Szépség után ...................................................465 Halott barátomnak ..............................................466 Mondj mesét.......................................................467 Mindig egyedül ..................................................467 A jó tanár............................................................468 Gyertyaláng ........................................................468 Vetek-e ősszel? ...................................................469 Svájci séta...........................................................469 A legszebb hóesés ..............................................470 Pazarlás után.......................................................470 A javasasszony mondta ......................................471 Hull a hó .............................................................471 Kihamvadt pipák ................................................472 Dal az egészségesekről .......................................472 Pacsirta-érkezés..................................................473 Erdélyi gyermek imája .......................................474 Remeték indulása ...............................................474 Őrzöm az ajtót ....................................................475 A magyar tenger .................................................476 Versek ................................................................476 Harangszentelésre...............................................477 Az üveghegyen...................................................478 Itt járt valaki .......................................................479 Esős éjszaka .......................................................479 25........................................................................480 Szív, szív ............................................................480 Festett üvegablak................................................481 Tiltott szerelem...................................................482 Sirató ének Jancsó Benedek halálára..................482 Psalmus Hungaricus ...........................................483 [Te: meleg száj...]...............................................489 [Itt voltam...] ......................................................489 [Majd nemsokára, egyszer,...] ............................489 Vers a Sétatérről .................................................489 [Vidáman folynak napjaim...].............................491 [Futottam, kerestem...] .......................................492 [Tegnap forróság...]............................................493 Homokban ..........................................................493

7

IV. KÉZ- ÉS GÉPIRATBAN MARADT VERSEK
LGGY NAGYGÉPIRAT ÉS PETŐFI IRODALMI MÚZEUM FÜZETE .. 495
Valamikor.......................................................... 495 Tragédia............................................................. 495 Egy régi mese .................................................... 496 Örökösen daloljak.............................................. 497 Alkonyatkor....................................................... 498 Hervad a virágom .............................................. 498 Amit tanultam.................................................... 499 Emlékezem ........................................................ 500 Szomorú dalok................................................... 501 Szeretnék... ........................................................ 502 Őszről akartam verset írni.................................. 503 Egyedül.............................................................. 504 Nincs tovább...................................................... 505 Szegény poéta.................................................... 505 Kacagsz ............................................................. 506 Szomorú nóta..................................................... 506 Pihenő a hosszú úton ......................................... 507 Tavasz................................................................ 508 Csendes egyedüllét ............................................ 508 Milyen különös.................................................. 509 Nagypénteki ima................................................ 511 Színképelemzés ................................................. 511 Hogyha te nem volnál........................................ 512 Program ............................................................. 512 Tavaszi borongás ............................................... 513 Sch. igazgató úr nevenapjára ............................. 514 Tavaszi béke ...................................................... 515 Régi emlék......................................................... 515 Az éjféli vonat ................................................... 515 Hol a bölcsesség? .............................................. 516 Harci induló ....................................................... 518 Lázban ............................................................... 518 A színész............................................................ 519 A meteor ............................................................ 520 Levél minden olvasómhoz................................. 520 Mi vagyok én? ................................................... 521 A zongora .......................................................... 522 A zsarátnok dala ................................................ 522 Hozzád! ............................................................. 523 A szomszédkertbe nézek ................................... 523 A kertben ........................................................... 524 Széttépett versek................................................ 524 Akkor és most.................................................... 525 Búcsúztató ......................................................... 525 Életemről ........................................................... 527 Testvérem itt van ............................................... 527 A Te szíved........................................................ 529 Csak egy... ......................................................... 529 A koszorú .......................................................... 529 Ne ismerjen........................................................ 530 Prológ az „Elváló utakon” című színműhöz ...... 531 Nyár végén ........................................................ 532 Száműzött Romeo levele Júliához ..................... 532 Vasárnapi viziten ............................................... 532

Évszakok ............................................................533 Néha ...................................................................533 Élet-törtetés ........................................................534 Akkor .................................................................534 Valakinek, aki indul ...........................................535 Te .......................................................................536 Jertek velem! ......................................................536 Nagy bánat .........................................................537 A titok.................................................................537 A boldogságról ...................................................538 Börtönben...........................................................538 Szomorú, kis búcsúzkodó vers ...........................539 Nem egészen most volt.......................................540 Sápadt levél ........................................................540 Vasútnál..............................................................541 Búcsúzás után.....................................................541 Lehántott fa ........................................................542 Séta közben ........................................................542 Lámpa.................................................................542 Különös műtét ....................................................543 Balga dal, amit dalol a ravatal ............................543 Borús délután......................................................544 Három dalt írok ..................................................544 Amikor tenni kell ...............................................544 Mi ketten ............................................................545 Legszebb álmodásomnak ...................................546 Felleg a Földhöz .................................................546 Magamról ...........................................................547 A végzés .............................................................547 A Hajnal .............................................................548 Főnevek ..............................................................548 Egy névnapra......................................................549 Éjjel az emeletre .................................................549 Bal-láb jobb-láb..................................................550 A süllyedő hajó ..................................................550 Szól a trombita ...................................................551 Bűnbánat ............................................................552 A pezsgős palack alliterál ...................................552 Szól a muzsika....................................................553 Felséges Úr! .......................................................553 Búcsúzás.............................................................554 Az első őszi vers .................................................555 Temetők vándora ................................................555 Ilyenek vagyunk .................................................556 A ködök hercege.................................................556 Esti imádság .......................................................557 Kártyázás közben ...............................................557 Esőben ................................................................558 Milyenek a csillagok?.........................................558 Látomás ..............................................................559 Hajrá...................................................................559 Üzenek Néked ....................................................560 Mászó csigához ..................................................561 Képeskönyv........................................................562 Megint a vasút ....................................................562 Egy sírnál ...........................................................563 Emléksorok ........................................................563 Színpadi fényben ................................................564 Tegnapi emlék ....................................................564 Éjszakai könny ...................................................565 Őszi jókedv.........................................................565

8

Álmok................................................................ 566 Az esti korzón.................................................... 566 Csendben ........................................................... 567 Még nem............................................................ 567 Fekete köpenyben.............................................. 568 Nagyon sok kérdés ............................................ 568 Kis Ballada ........................................................ 569 Még nem............................................................ 569 Fekete tábla........................................................ 570 Ne olvassátok... ................................................. 570 Hallgatás............................................................ 571 Fizikai kísérlet ................................................... 571 Megtagadom...................................................... 572 A varázskígyó.................................................... 572 Nem sajnálnak ................................................... 573 Október végén ................................................... 573 Csak írok............................................................ 574 Jaj, mesék könyve! ............................................ 575 Szeretném látni .................................................. 575 Hazajáró lélek.................................................... 576 Egy virághoz...................................................... 577 Az első hó .......................................................... 577 Valami fáj .......................................................... 578 Versek születése ................................................ 578 Be szép is lenne!................................................ 579 Unalom .............................................................. 579 Mi vagyunk a világ közepe................................ 580 Ünnepek múltán................................................. 580 Szilveszter ......................................................... 581 Gyertya ajándék................................................. 581 Jégpályán ........................................................... 582 Éjféli út .............................................................. 583 Souvenir............................................................. 583 Átokűző vers...................................................... 583 Akkor este.......................................................... 584 Alkonyati üzenet................................................ 584 Vesztett nóta ...................................................... 585 Mi van belül....................................................... 585 Elmondom: ........................................................ 586 Gyónás Istennek ................................................ 586 Téli esték muzsikája .......................................... 587 Egy arckép hátlapjára ........................................ 588 Szánkózás .......................................................... 588 Mosoly............................................................... 589 Téli sóhaj ........................................................... 589 Sirató ének......................................................... 590 Ősszel, télen, tavasszal... ................................... 590 Erőm: a dal ........................................................ 592 Tavaszi szonett .................................................. 592 Márciusi hó........................................................ 593 Márciusi emlék-írás ........................................... 593 Melyikünk tud jobban?...................................... 593 Zongora-hangolás .............................................. 594 Levél a Múlthoz................................................. 594 Kérdés is, kérés is .............................................. 595 Vigat muzsikáljunk............................................ 596 Babel.................................................................. 596 Várakozás .......................................................... 597 Tavaszi kék lepke .............................................. 597 Nappali hold ...................................................... 598 Levél nem is messzire ....................................... 599

Séta.....................................................................599 Hit.......................................................................600 Tünnek a percek .................................................601 Muzsika volt.......................................................601 Emléksorok ........................................................602 Fent süt a nap .....................................................602 Az Ő nótája ........................................................603 Selyemzsebkendő ...............................................604 Mire? ..................................................................604 Vadgesztenyefák ................................................604 Mindig Húsvét van .............................................605 Csodák................................................................605 Foszlány .............................................................606 Szirom eső ..........................................................606 Instructio publica................................................607 Régi könyv .........................................................607 Süllyedő világ.....................................................608 Amundsen ..........................................................608 Évforduló............................................................608 Álmunk...............................................................609 Erdő ....................................................................609 Nappali lámpák ..................................................610 A mi lobogónk....................................................610 Ünneplés.............................................................611 Hát legyen! .........................................................612 Meddig élek? ......................................................612 Régi parancs új versekben..................................613 Cukrászdai vers ..................................................614 Hűvös van...........................................................614 Lázálom..............................................................615 Útrakészen..........................................................616 Érettségi bot .......................................................616 Most már ............................................................617 Tizenkettő ...........................................................617 Gyermek ésszel ..................................................618 Lassú muzsika ....................................................618 Nóta, könny, eső .................................................619 Búcsú – vallomás ...............................................620 Messze vagyok ...................................................621 Csengő dal a vershez ..........................................621 Altató..................................................................624 Lefekvés előtt .....................................................624 Fák alatt..............................................................625 A Fantázia szólt:.................................................625 Esküvőre .............................................................626 Nép temetés ........................................................627 Nagybányai hegyek ............................................627 Erdélyi bércek ....................................................628 Ujjongás .............................................................629 Mikor felhők járnak ............................................629 Délután a hegyen................................................630 A Virághegyen ...................................................631 Dal a fenyőfáról ..................................................631 Írógépen..............................................................632 Kis vigasztaló .....................................................632 Fernezelyi kis kocsmában ..................................633 Az üveghintóban ................................................633 A ligeti mulatóban..............................................634 Magyar ősz .........................................................634 Áldás ..................................................................635 Kövek a patakban ...............................................635

9

Est a tóparton..................................................... 636 Akkor leszek művész ......................................... 637 A fákról.............................................................. 637 Mese a bolondos lovagról.................................. 638 Tizenkét éves... .................................................. 638 Mikor messzire mégy ........................................ 639 Magyar lányok................................................... 640 Szétszórt virágok ............................................... 640 Kiránduláson ..................................................... 641 Csendélet ........................................................... 642 Üres a papír ....................................................... 642 Őszi szózat tihozzátok ....................................... 643 Elutazás ............................................................. 644 A Nikodémusok gyűlése.................................... 644 Tedd el............................................................... 645 Választás............................................................ 646 Gyászok rabja .................................................... 646 Elment a vonat................................................... 647 Őszi délután ....................................................... 647 Néha .................................................................. 648 Daphnis és Chloé............................................... 648 Alszik a fagylaltos ............................................. 649 Meghívó............................................................. 650 Halk impressziók az őszről ................................ 651 Mindig messzebbről... ....................................... 651 Hegyi uccán....................................................... 652 Zöld zsalugáter .................................................. 653 Arénán ............................................................... 653 Ma este .............................................................. 654 Hiány ................................................................. 655 Lámpa mellett.................................................... 655 Éji fantom .......................................................... 655 Háború............................................................... 656 Este az ablakban ................................................ 657 Erdély ................................................................ 657 Erdély ................................................................ 658 A gejzír .............................................................. 658 Rövid mese ........................................................ 659 A föld szíve ....................................................... 660 Az őrházakat köszöntöm ................................... 660 Kávéházban ....................................................... 661 Testvéri szavak .................................................. 662 Költészetem ....................................................... 663 Őszreggeli vonatozás ......................................... 663 Aranygyűrű a levelek között.............................. 664 Rögök ................................................................ 664 Sevilla csillaga................................................... 665 Halottak estéje ................................................... 665 Rémem: a Köd................................................... 666 Keresztelő .......................................................... 667 Hullanak a falevelek .......................................... 667 Igazi őszi ének ................................................... 668 Mennyi élet! ...................................................... 669 Esti hangulat ...................................................... 669 Levél Egon herceg titkárjától ............................ 670 Erdélyi diákok ................................................... 671 Nincs szerelem................................................... 671 Öt óra tájban ...................................................... 672 Kóbor énekes..................................................... 672

LÁNG GUSZTÁV GYŰJTEMÉNYBEN GÉPIRATLAPOKON....................................673
Metafizika ..........................................................673 Hozsanna, Szerelmesem!....................................673 Mirtha.................................................................674 Micsoda köd!......................................................679 Érts meg minket .................................................680 Találkozás ..........................................................681 Altató mese.........................................................681 Ugy-e, hogy szép lesz?.......................................683 A tél virágai........................................................683 Sohse lesz ...........................................................684 Tavasz estben egyedül........................................684 Önbiztatás...........................................................685 Telepátia.............................................................686 Ifjúság.................................................................686 Hét óra este.........................................................687 Szembe jöttünk...................................................687 Kettőnkről írom ..................................................688 Rákóczi fája........................................................689 Lovag vagyok.....................................................690 Vízió...................................................................690 Eltakartan ...........................................................690 Látogatás ............................................................691 Csak egy délután ................................................692 Valaki vár ...........................................................693 Visszajöttek ........................................................693 Te gondolod szebben..........................................694 Néha... ................................................................695 Keserű percek .....................................................695 Szembenézés ......................................................696 Negyvennapos eső ..............................................697 A szőke Szamosnál.............................................697 Pax......................................................................698 Introibo...............................................................699 Evangelium.........................................................699 Ősz hercege ........................................................700 Hová lett a dal?...................................................700 Sötét lesz ............................................................701 Lámpagyújtás .....................................................702 Rakéta.................................................................703 Halálberek felé ...................................................703 A tenger..............................................................704 A hóba halnál .....................................................705 Mégiscsak őszirózsa ...........................................706 A tornácon..........................................................707 Az egészséges élet..............................................708 Utána néztem......................................................710 Emlékszel még ...................................................710 Algebra-példa .....................................................711 Egy reggelre csönd lesz......................................712 Elfogott apród levele ..........................................713 Vasárnap.............................................................714 Keresztelő ...........................................................714 A fekete madár ...................................................715 Májuséji zivatar ..................................................716 Mi marad? ..........................................................717 Keserű szájjal mondom: .....................................718 Erdély legkisebb csodája....................................719

10

Reggel................................................................ 719 Holnap ............................................................... 720 Vasárnap este..................................................... 720 Tükörszilánk...................................................... 721 [Mit ér az eső, ...]............................................... 721 [Beszélek. / Alszanak...] .................................... 722 [Minden elmúlik tőlem...] .................................. 722 [Vörös kéz intett le a hegyről...] ........................ 723 Honnan jöttem ................................................... 723 [A víz felett a sárga égbolt...] ............................ 724 Éj ....................................................................... 724 [Káprázatos aranytetők fölött...] ........................ 725 Néma vendég ..................................................... 725 [A felhők alacsonyan szállnak...]....................... 726 A régi ház .......................................................... 726 [Kicsi borzas, szürke ló ficánkol...] ................... 727 [Ó, béke, fáradtan hullok eléd...] ....................... 728 Éjszakák éjszakája ............................................. 728 Március.............................................................. 729 December........................................................... 730 December........................................................... 730 A cipőmadzag .................................................... 730 Csendország taván ............................................. 731 Fehér virágok..................................................... 731 Postagalambok................................................... 731 Rásüt a holdvilág ............................................... 731 Tél havasi magányban ....................................... 732 [Az óra nagyon halkan...] .................................. 732 [Keleten pirkad...].............................................. 732 [Megláttalak és rád ismertem...] ........................ 733 [Patakban dől fejedre...]..................................... 733 [Törpe tüskebokrok...] ....................................... 733 [Boldog-istenien...]............................................ 733 Halleluja ............................................................ 734 Önmagáért való szeretet .................................... 734 Tavaszi vers....................................................... 735 Új nap született .................................................. 735 [A fák keresztbe nyugvó...] ............................... 736 [Barátom, nem kellenek...] ................................ 736 [Csak úgy iderángattak minket...]...................... 737 [Három nap óta...].............................................. 737 Hulló karácsonyfa.............................................. 738 [Ilyenkor, mikor beáll...].................................... 738 [Jól befűtik a szobát...] ...................................... 739 [Összesimul sok szelíd állat...] .......................... 739 [Szakadatlanul zsong a napfény...] .................... 739 A Senki Szigete ................................................. 740

Monológ .............................................................740 [Csak menni, menni...] .......................................741 Novemberi vergődések .......................................741 Szegények karácsonyára.....................................742 Szegény élet krónikája .......................................745 A vén kapus........................................................746 Szonett Cseresznyevirághoz...............................747 Kertünk is lesz....................................................747 Jézust keresem....................................................747 Áldott a szemed..................................................748 Add vissza Uram...!............................................748 Dal és vers ..........................................................749 Mert ősz van... ....................................................749 Kijózanodás........................................................750 Dal......................................................................750

EGYÉB FORRÁSOKBAN TALÁLHATÓ VERSEK ...............................751
[Vak, akinek megnyílt a szeme...] ......................751 [Elfáradtam a titkos szavak közt...] ....................751 Születésnapi köszöntő ........................................752 Fehér árnyék.......................................................752 Gyötrő angyalok .................................................753 Holdfényben .......................................................753 Halálig ................................................................754 Ő az egyetlen érdemes........................................754 Nem az a fontos..................................................755 Szavakat gyűjtök ................................................755 [Elhagytuk már...]...............................................756 [Ünnepségre hívtatok...] .....................................756 [A szolgák bérét kifizetjük...] .............................757 Midas király........................................................757

V. TÖREDÉKEK
LÁNG GUSZTÁV GYŰJTEMÉNYBEN GÉPIRATLAPOKON....................................759
Június..................................................................759 [Ó, nemzetek...] ..................................................759 December ...........................................................759 [A csillagfény egész éjjel...] ...............................760

EGYÉB HELYEKRŐL ELŐKERÜLT TÖREDÉKEK................................................761
[Aztán csak béke...] ............................................761 Édesanyám .........................................................761 [S én ki nyáron...] ...............................................761

11

JEGYZETEK ÉS FORRÁSHELYEK I. DSIDA JENŐ ÁLTAL KÖTETEKBE RENDEZETT VERSEK Leselkedő magány ................................. 764
[Mezőnek virág...] ............................................. 764 Országos eső .......................................................775 Harum dierum carmina.......................................775 Tóparti könyörgés ..............................................776 A költő feltámadása ............................................776

Pásztori tájak remetéje ...................................777
Messzire jöttem ..................................................777 Halvány, borús táj ..............................................777 Elalszom, mint az őzek.......................................777 Szomorú pásztor.................................................777 Pásztori tájak remetéje .......................................777 Mesebeli vadász .................................................778 Tündéri éjben érkezel!........................................778 Hegyenlakók.......................................................778

Fáraók sírja felé............................................. 765
Mélyre ások ....................................................... 765 Összefont tenyérrel............................................ 765 Visszatért lovagok ............................................. 765 Árnyékok ........................................................... 765 Behúnyt szemen át............................................. 765 Fekete köpeny alatt............................................ 765 Olvadó jégvirág ................................................. 765 Kitéve ................................................................ 766

Szerelmes ajándék..........................................779
Olyan egyszerű ...................................................779 Az újszülött ........................................................779 Csöndesek az ő léptei .........................................779 Elysium ..............................................................779 Hajnali séta.........................................................779 Emléksorok I-II. .................................................779 Szökevények a fák közt......................................779 Távolban élő kedvesemnek ................................779 Szerelmes ajándék ..............................................780 Tündérmenet.......................................................780 Laterna magica ...................................................780 Egy fecske átsuhan .............................................781

Drótok között................................................. 767
Szökött hang: hol a tűz? .................................... 767 Siralom .............................................................. 767 Apokalipszis ...................................................... 767 Circumdederunt me... ........................................ 767 Hazafelé az éjszakában...................................... 767

Leselkedő magány ......................................... 768
Törpefenyők jaja................................................ 768 Emlékezések városában..................................... 768 Nocturno............................................................ 768 Leselkedő magány ............................................. 768 Valami arcot viszek ........................................... 768 Ormok felé......................................................... 768 Metamorfozis..................................................... 768 Ablaknyitás........................................................ 768 A háló közepén .................................................. 769

Tudom az ösvényt ..........................................782
Krisztus ..............................................................782 Öreg postás a város végén ..................................782 Az uccaseprő ......................................................782 Amundsen kortársa.............................................783 Bútorok...............................................................783 Közöttük élek .....................................................783 A föld és az ember megmarad ............................784 Interieur ..............................................................784

Eltűnő vonalak............................................... 770
Itt a helyem........................................................ 770 Megbocsátod-é?................................................. 770 Hammelni legenda nyomán ............................... 770 Hideg téli est...................................................... 770 Mindent neked adok .......................................... 770 Zarándokút......................................................... 770

Angyalok citeráján.................................785
Angyalok citeráján .........................................786
Chanson az őrangyalhoz.....................................786 Sainte Thérése de Lisieux...................................786 Ad Deum, qui laetificat iuventutem meam.........786 Vidám kínálgatás keresztényi lakomán ..............786 Jámbor beszéd magamról ...................................786 Kánai menyegző .................................................786 Naplemente ........................................................786

Nagycsütörtök........................................ 771
Légy már legenda .......................................... 772
Szobor és drágakő ............................................. 772 Immáron ötvenhárom napja............................... 772 Szerenád Ilonkának ........................................... 772 Túl jégmezőkön ................................................. 772 Jegenyék ............................................................ 773 Élt valaha régen... .............................................. 773 Légy már legenda .............................................. 773 Purgatorium ....................................................... 773

Kóborló délután kedves kutyámmal...............788
Kóborló délután kedves kutyámmal...................788

Miért borultak le az angyalok Viola előtt.......789 Kisebb költemények.......................................790
Vers egy ághoz ...................................................790 Harminc év közelében ........................................790 Hulló hajszálak elégiája .....................................790 Február, esti hat óra............................................790

Nagycsütörtök ............................................... 774
Kettétört óda a szerelemhez............................... 774 Nagycsütörtök ................................................... 774 Panasz gyengülő gyökerekről ............................ 775

12

Hálóing nélkül ................................................... 790 Nap és hold........................................................ 790 Húsvéti ének az üres sziklasír mellett................ 790 A tó tavaszi éneke.............................................. 790 Templomablak................................................... 791 Arany és kék szavakkal ..................................... 791 Meghitt beszélgetés a verandán ......................... 791 Vallomás............................................................ 791 Légyott............................................................... 791 Dal az elmaradt vallomásról .............................. 791 Most elmondom................................................. 791 Tavalyi szerelem................................................ 791 Út a Kálváriára .................................................. 792 Bújdosás és keresés ........................................... 792 Pasztell .............................................................. 792 Száraz ág............................................................ 792 Így dudolok az uccán:........................................ 792 Merre száll? ....................................................... 792 Csokonai sírjánál ............................................... 793 A sötétség verse................................................. 793 Már hiába nézed ................................................ 793 Bucsú az elitélttől .............................................. 793 A félelem szonettje ............................................ 793 Elárul, mert világít............................................. 793 Azrael árnyékában ............................................. 793 Éjszakai dal........................................................ 794 Örök útitársak .................................................... 794 Tíz parancsolat .................................................. 794 Tükör előtt ......................................................... 794

II. POSZTUMUSZ KÖTETEK Dsida Jenő versek .................................. 796
Rettenetes virágének...................................... 797
Megadás............................................................. 797 Az én kérésem ................................................... 797 Így volna szép.................................................... 797 Az öreg óra énekel............................................. 797 A csemetefa éneke............................................. 797 Tavaszi ujjongás ................................................ 797 Be szép is lenne!................................................ 797 A Semmi álma ................................................... 798 Cirkuszban......................................................... 798 Árnyék a falon ................................................... 798 Öreg költők ........................................................ 798 Temetőben ......................................................... 798 Ki érti?............................................................... 799 Súgás az ősznek ................................................. 799 Vonaton éjjel ..................................................... 799 Prológus............................................................. 799 Tavasz kezdetén................................................. 799 Panaszos és békés nóta ...................................... 799 A tisztviselőtelep ............................................... 799 Szembekötősdi................................................... 799 Sötét ma............................................................. 799 Villámláskor ...................................................... 800 Confiteor............................................................ 800 Éji látogatás ....................................................... 800 Kopott álom....................................................... 800

Szeretnék ............................................................800 Névtelen vágy.....................................................800 Hajnali kövek .....................................................800 Öreg október.......................................................800 Ibolya-csokor......................................................800 A vándor.............................................................801 December ...........................................................801 Robinson ............................................................801 Örök vers............................................................801 Szegény Don Kihot ............................................801 Ilyen magasban...................................................801 Messze látok.......................................................801 Volt.....................................................................801 Ide hallgass.........................................................801 Sajnálom őt.........................................................802 Tekintet nélkül....................................................802 Bevallom ............................................................802 Roskadozó ház....................................................802 Vajon hol jár?.....................................................802 Jertek a hegyre....................................................802 Sietni kellett .......................................................802 Falusi versek II. ..................................................802 Falun...................................................................802 Fázol...................................................................802 Idegen ébredés....................................................803 Csöndes minden .................................................803 Ünnepi plakát .....................................................803 Jó reggelt, barátom!............................................803 Rossz éjszaka......................................................803 Te harangozol.....................................................803 Helyet kerestek...................................................803 Kórházi emlék ....................................................804 Lámpákat gyújtok...............................................804 Senki előttem, senki utánam...............................804 Szomorú tévedés ................................................804 Akivel néha találkozom......................................804 Aranysárga fényben............................................804 Ballagó vers........................................................804 Mese, mese, mátka... ..........................................804 Virrasztás a dzsungelben ....................................804 Meddő napok ......................................................804 Menni kellene házról házra ................................805 Mi lesz ebből? ....................................................805 Vándor-kesergő ..................................................805 Július ..................................................................805 Aranyország, szerelem .......................................805 Halvány rajz .......................................................805 Gyakran eljön .....................................................806 Csak mendegél... ................................................806 Az utolsó nyári vihar ..........................................806 Ó, ember.............................................................806 Sötétség ..............................................................806 Útban a rendeltetés felé ......................................806 Ismeretlen ember ................................................806 Erdei ösvényen ...................................................806 Békés mederben .................................................806 Öregek leszünk...................................................807 Kínai lakkdoboz .................................................807 Aranyhídon.........................................................807 Rettenetes virágének ..........................................807 Csend a tavon .....................................................807

13

Éhes a kutyám.................................................... 807 Énekek éneke, mely a Salamoné ....................... 807 A szerelem éneke............................................... 807 Vízmenti ballagás .............................................. 807 Narkózis............................................................. 807 Szeptember ........................................................ 807 Sírfelirat............................................................. 808 A kiábrándulás rímei ......................................... 808 Buzdítás könnyűségre ........................................ 808 Már majdnem elfeledted.................................... 808 Az utolsó miatyánk............................................ 808 Horváth néni... ................................................... 808 Lássuk, vajon itt................................................. 808

D. J. összegyűjtött versek és műfordítások ..................................... 809
Jövendő havak himnusza ............................... 810
Estharangok ....................................................... 810 Ősz ..................................................................... 810 Az én dalom....................................................... 810 Imádság ............................................................. 810 Altató dal ........................................................... 810 Elégedetlenség................................................... 810 A malom ............................................................ 810 Ki-ki maga mesterségét ..................................... 811 A Naphoz........................................................... 811 Pillanatfelvételek az életből ............................... 811 Szabad-e nékem énekelni? ................................ 811 Töprengés .......................................................... 811 Erdő... ................................................................ 811 Öngyilkosság ..................................................... 811 A Szent szégyen ................................................ 811 Bolygó lélek ...................................................... 812 Ha... ................................................................... 812 Rejtett értelmek ................................................. 812 Szép halál .......................................................... 812 Lángok............................................................... 812 Pásztortüzek....................................................... 812 Csöndes áldozat ................................................. 812 Ne haragudj! ...................................................... 812

Kalendárium szonettekben – Március ................815 Kalendárium szonettekben – Április ..................815 Kalendárium szonettekben – Május ...................815 Kalendárium szonettekben – Június ...................815 Kalendárium szonettekben – Július ....................815 Kalendárium szonettekben – Augusztus.............815 Kalendárium szonettekben – Szeptember...........816 Kalendárium szonettekben – Október ................816 Kalendárium szonettekben – December .............816 Kalendárium szonettekben – Finis .....................816 Kerülöm a nevedet (Erdély) ...............................816 Nyári pillanatkép ................................................817 Reggeli rajz ........................................................817 Magyar fa sorsa ..................................................817 Mária szobra a kertben .......................................817 Nyári kaland .......................................................817

Álnéven közölt versek....................................818
Séta.....................................................................818 Csupán a szépség................................................818 Kéne valaki.........................................................818 Álom...................................................................818 Álmatlan éjszaka ................................................818 Kesergő ..............................................................818 Nyáréjszaka ........................................................818 Vers az utazásról ................................................818 Magányos erdei házban ......................................818 Elmegyünk .........................................................819 Itt van a szép karácsony......................................819 Egyedül maradtam..............................................819

Út a Kálváriára ......................................820
Hálaadás .............................................................820 Annuska névnapjára ...........................................820 Kétféle imádság..................................................820 Pünkösdi várakozás ............................................820 Édesanyám keze .................................................820 Mamuska nevenapján.........................................820 A zárda udvarán .................................................821 Új imádság .........................................................821 Uramisten!..........................................................821 Vén templom árnyas gesztenyékkel ...................821 Alázatos, könyörgő zsoltár .................................821 Golgotán.............................................................821 Az ajándékozó Isten ...........................................821 A gyöngék imája ................................................822 Óda az édesanyámhoz ........................................822 Karácsonykor .....................................................822 Karácsonyi utazás...............................................822 Szilveszter éjjel ..................................................822 Emlékül ..............................................................822 A harangozó .......................................................822 Harangzúgás .......................................................822 Az utolsó litánia .................................................822 Angelus ..............................................................823 Nyárdéli harangozás ...........................................823 Kálvária ..............................................................823 Vasárnapi nagymisén .........................................823 Diákimádság.......................................................823 Harangszentelési imádság ..................................823 Költemény ..........................................................823

Rettenetes virágének...................................... 813
Könyörgés csodáért ........................................... 813 Vonat alatt ......................................................... 813 Tűnő szekerek.................................................... 813 A rejtett igazi ..................................................... 813 Villámok............................................................ 813 Három falusi ének.............................................. 813 Ha itt volnál ....................................................... 813 Jók vagytok ti .................................................... 813 Közeleg az emberfia .......................................... 814 Nagycsütörtökön................................................ 814 Legyetek őszinték .............................................. 814 Csonka koldus ................................................... 814 Vers egy régi szoborhoz .................................... 814 Nyitva áll az aranykapu ..................................... 814 Mi vállalunk mindent ........................................ 814 Kalendárium szonettekben – Elővers ................ 814 Kalendárium szonettekben – Január .................. 814 Kalendárium szonettekben – Február ................ 814

14

A Dónát kápolnánál........................................... 823 De profundis ...................................................... 824 Összetartás, szeretet........................................... 824 Függöny legördül............................................... 824 Az ördög kocsiján.............................................. 824 Húsvétvárás ....................................................... 824 Genézis .............................................................. 824 Őszi legenda ...................................................... 824

Könyörgés csodáért ....................................... 825
Utolsó vacsora ................................................... 825 Születésnapi köszöntő édesanyámnak ............... 825 Pünkösd ............................................................. 825 Esti elmélkedés.................................................. 825 Gyászinduló....................................................... 825

Légy már legenda .................................. 826
A bölcsődal visszhangja ................................ 827
Alázat................................................................. 827 Csak állunk dideregve ....................................... 827 Annuskának [Az nekem...] ................................ 827 Annuskának [Vannak e világon...] .................... 827 Az én őszöm ...................................................... 827 Csendpalota ....................................................... 827 Ártatlanság......................................................... 827 Egy fehér lélekhez ............................................. 828 Gyöngyházhajó.................................................. 828 Megtörtént ......................................................... 828 Őszi dalok .......................................................... 828 Könnyű vágy és könnyű élet ............................. 828 Verseimhez........................................................ 828 A költő ............................................................... 829 A kovakő ........................................................... 829 Szívemről........................................................... 829 Tóparton ............................................................ 829 Tudok... ............................................................. 829 Csak egy jó van: a béke ..................................... 829 Gyöngyvirág...................................................... 829 A bölcsődal visszhangja .................................... 830 Megyek.............................................................. 830 Nagy Oroszország ............................................. 830 Temetések.......................................................... 830 Veronika-versek ................................................ 830 Békesség velük .................................................. 830 A tündér rózsája................................................. 830 A mese vége ...................................................... 830 Allah il Allah!.................................................... 830 Altass el... .......................................................... 830 Boldog vizeken.................................................. 831 Ha erre jössz ...................................................... 831 Iluska ................................................................. 831 Jegenye-soron.................................................... 831 Késő találkozás .................................................. 831 Kicsi rózsa... ...................................................... 831 Száll a pihe ........................................................ 831 Szeptemberi strófák ........................................... 831 Mese egy más világról....................................... 831 Őszi lefekvés ..................................................... 831 Száll a hinta ....................................................... 832 Versenyfutás...................................................... 832

Mélyebb óra .......................................................832 Mesém ................................................................832 Piacon.................................................................832 Kusza álmokban jövőm királysága .....................832 Telefon ...............................................................832 Tizenkilencedik születésnap...............................832 Végzetem............................................................832 Vihar...................................................................832 Palotád előtt........................................................832 Papirhajók ..........................................................833 Kóbor diák naplójából........................................833 Fehér kendő, kicsi kendő ....................................833 Harangjáték ........................................................833 Hiszi-e valaki?....................................................833 Vagyok ...............................................................833 Utazás.................................................................833 Új élet.................................................................833 Egy ócska klarinét ..............................................833 Álom a síneken...................................................833 Ébredés alagútban ..............................................834 Huszonkettedik tavaszom közeledik ..................834 Kóbor énekek .....................................................834 [Az éjszakák csöndje...]......................................835 Alkonyi beszélgetés............................................835 Gyakran várlak. Elüldögélek ..............................835 Hangulat .............................................................835 Istenem, eljött hozzám........................................836 Lugast építettem .................................................836 Zavartan járok ....................................................836 [Légy Sbârcea...] ................................................836

Égi mezőkön ...........................................837
Mit fogsz festeni? ...............................................837 Egyszerű vers .....................................................837 Esőcseppek .........................................................837 Elmúlt nyárhoz ...................................................837 Áldott szemfödél ................................................837 Égi mezőkön.......................................................837 Fiúk, ha hallanátok!............................................837 Miért ez a csöndesség? .......................................837 Kapuhoz érek......................................................838 Valamit szólni kéne............................................838 Vándorlás a ködben............................................838 [Most egyedül vagy...]........................................838

III. PERIODIKUMOKBAN MEGJELENT VERSEK
Juliska bánata .....................................................839 Emlékkönyvbe....................................................839 Húgomhoz ..........................................................839 Egy szál ibolyáról...............................................839 Este.....................................................................840 A közös szamár ..................................................840 Templomban.......................................................840 Édesapa nevenapján ...........................................840 Dal a kis fehér kutyáról ......................................840 A rózsa panasza..................................................840 Öcsémnek a lelkek tükréről ................................841 Haragvó testvérhez.............................................841

15

Az én mackóm................................................... 841 A legszebb dalom Édesanyámnak ..................... 841 Nem tudom ........................................................ 841 Tavaszi rózsatőhöz ............................................ 841 Kirándulás az erdődi várhoz .............................. 841 Emlékül egy lánykának ..................................... 842 A kis patak meséje............................................. 842 Mamuska nevenapján ........................................ 842 Tanács................................................................ 842 Az élet................................................................ 842 Magány.............................................................. 843 Mese .................................................................. 843 Játék................................................................... 843 Munkára fel ....................................................... 843 Én vagyok a hibás.............................................. 844 Esik az eső ......................................................... 844 Eredj papír!........................................................ 844 Kincsek Hegyénél.............................................. 844 Nagy fa, kis fa ................................................... 844 Nyugalomnak éje............................................... 844 Tengerész-testvérnek......................................... 845 Őszi mezőn ........................................................ 845 A rózsák............................................................. 845 Kis meditáció..................................................... 846 Szomorú bókok.................................................. 846 Bál után.............................................................. 846 Erdély ................................................................ 846 Jerünk sétálni!.................................................... 846 Ebéd után........................................................... 846 Vissza ................................................................ 847 Poézis ................................................................ 847 Volt egyszer egy király...................................... 847 Vers a galambokról............................................ 847 A szélről ............................................................ 847 Csillagszemű lovagok ........................................ 847 Akácos úton....................................................... 847 Be rossz!... ......................................................... 848 Selyem-festések................................................. 848 Jéghegyet építek ................................................ 848 Napkelet felé...................................................... 848 A patak megkísért.............................................. 848 Hajótörött .......................................................... 848 Nem lenni egyedül............................................. 848 Őszi akácok ....................................................... 849 Palika kérdései................................................... 849 Virág a Zazarban ............................................... 849 Jövendő havak himnusza ................................... 849 Göncölszekér ..................................................... 849 Vágyom ............................................................. 849 Sasfiók sírása..................................................... 849 Havas délután .................................................... 850 Mit hoz a Mikulás?............................................ 850 Élet .................................................................... 850 Sétál a herceg..................................................... 850 Úton................................................................... 850 Csengő-bongó versike a mókuskáról ................. 850 Éjféli látomás..................................................... 850 Táborhegy alatt.................................................. 851 Föltámadás......................................................... 851 A garabonciás .................................................... 851

Nem tragédia ......................................................851 Messzi nővérhez őszi levél .................................851 Gazdátlan csónakok............................................851 Nyárvégi esős alkonyon .....................................851 Síró szomorúfűzfák ............................................851 Úttalan erdőn ......................................................851 A Szépség után ...................................................851 Halott barátomnak ..............................................852 Mondj mesét.......................................................852 Gyertyaláng ........................................................852 Mindig egyedül ..................................................852 Vetek-e ősszel? ...................................................852 A jó tanár............................................................852 Svájci séta...........................................................852 A legszebb hóesés ..............................................852 Pazarlás után.......................................................852 A javasasszony mondta ......................................852 Hull a hó .............................................................853 Kihamvadt pipák ................................................853 Dal az egészségesekről .......................................853 Pacsirta-érkezés..................................................853 Erdélyi gyermek imája .......................................853 Remeték indulása ...............................................853 Őrzöm az ajtót ....................................................853 A magyar tenger .................................................853 Versek ................................................................853 Harangszentelésre...............................................854 Az üveghegyen...................................................854 Itt járt valaki .......................................................854 Esős éjszaka .......................................................854 Szív, szív ............................................................854 25........................................................................854 Festett üvegablak................................................854 Tiltott szerelem...................................................854 Sirató ének Jancsó Benedek halálára..................855 Psalmus Hungaricus ...........................................855 [Te: meleg száj...], [Itt voltam...], [Majd nemsokára, egyszer...]..........................859 Vers a Sétatérről .................................................859 [Vidáman folynak napjaim...].............................859 [Futottam, kerestem...] .......................................859 [Tegnap forróság...]............................................859 Homokban ..........................................................859

IV. KÉZ- ÉS GÉPIRATBAN MARADT VERSEK
PETŐFI IRODALMI MÚZEUM FÜZETE ÉS LÁNG GUSZTÁV GYŰJTEMÉNY NAGYGÉPIRATA ........................................861
Valamikor...........................................................861 Tragédia .............................................................861 Egy régi mese .....................................................861 Örökösen daloljak ..............................................861 Alkonyatkor........................................................861 Hervad a virágom ...............................................861 Amit tanultam.....................................................861 Emlékezem.........................................................861 Szomorú dalok....................................................862

16

Szeretnék... ........................................................ 862 Őszről akartam verset írni.................................. 862 Egyedül.............................................................. 862 Nincs tovább...................................................... 862 Szegény poéta.................................................... 862 Kacagsz ............................................................. 862 Szomorú nóta..................................................... 862 Pihenő a hosszú úton ......................................... 863 Tavasz................................................................ 863 Csendes egyedüllét ............................................ 863 Milyen különös.................................................. 863 Nagypénteki ima................................................ 863 Színképelemzés ................................................. 863 Hogyha te nem volnál........................................ 863 Program ............................................................. 863 Tavaszi borongás ............................................... 864 Sch. Igazgató Úr nevenapjára............................ 864 Tavaszi béke ...................................................... 864 Régi emlék......................................................... 864 Az éjféli vonat ................................................... 864 Hol a bölcsesség? .............................................. 864 Harci induló ....................................................... 865 Lázban ............................................................... 865 A színész............................................................ 865 A meteor ............................................................ 865 Levél minden olvasómhoz................................. 866 Mi vagyok én? ................................................... 866 A zongora .......................................................... 866 A zsarátnok dala ................................................ 866 Hozzád! ............................................................. 866 A szomszédkertbe nézek ................................... 866 A kertben ........................................................... 867 Széttépett versek................................................ 867 Akkor és most.................................................... 867 Búcsúztató ......................................................... 867 Életemről ........................................................... 867 Testvérem itt van ............................................... 867 A Te szíved........................................................ 867 Csak egy... ......................................................... 867 A koszorú .......................................................... 868 Ne ismerjen........................................................ 868 Prológ ................................................................ 868 Nyár végén ........................................................ 868 Száműzött Romeo levele Júliához ..................... 868 Vasárnapi viziten ............................................... 868 Évszakok ........................................................... 868 Néha .................................................................. 868 Élet-törtetés ....................................................... 868 Akkor................................................................. 869 Valakinek, aki indul........................................... 869 Te....................................................................... 869 Jertek velem! ..................................................... 869 Nagy bánat......................................................... 869 A titok................................................................ 869 A boldogságról .................................................. 869 Börtönben .......................................................... 869 Szomorú, kis búcsúzkodó vers .......................... 870 Nem egészen most volt...................................... 870 Sápadt levél ....................................................... 870 Vasútnál............................................................. 870 Búcsúzás után .................................................... 870

Lehántott fa ........................................................870 Séta közben ........................................................870 Lámpa.................................................................870 Különös műtét ....................................................871 Balga dal, amit dalol a ravatal ............................871 Borús délután......................................................871 Három dalt írok ..................................................871 Amikor tenni kell ...............................................871 Mi ketten ............................................................871 Legszebb álmodásomnak ...................................871 Felleg a Földhöz .................................................871 Magamról ...........................................................872 A végzés .............................................................872 A Hajnal .............................................................872 Főnevek ..............................................................872 Egy névnapra......................................................872 Éjjel az emeletre .................................................872 Bal-láb jobb-láb..................................................872 A süllyedő hajó ..................................................872 Szól a trombita ...................................................873 Bűnbánat ............................................................873 A pezsgős palack alliterál ...................................873 Szól a muzsika....................................................873 Felséges Úr! .......................................................873 Búcsúzás.............................................................873 Az első őszi vers .................................................873 Temetők vándora ................................................873 Ilyenek vagyunk .................................................874 A ködök hercege.................................................874 Esti imádság .......................................................874 Kártyázás közben ...............................................874 Esőben ................................................................874 Milyenek a csillagok?.........................................874 Látomás ..............................................................874 Hajrá...................................................................874 Üzenek Néked ....................................................875 Mászó csigához ..................................................875 Képeskönyv........................................................875 Megint a vasút ....................................................875 Egy sírnál ...........................................................875 Emléksorok ........................................................875 Színpadi fényben ................................................875 Tegnapi emlék ....................................................875 Éjszakai könny ...................................................876 Őszi jókedv.........................................................876 Álmok.................................................................876 Az esti korzón.....................................................876 Csendben ............................................................876 Még nem.............................................................876 Fekete köpenyben...............................................876 Nagyon sok kérdés .............................................876 Kis Ballada .........................................................877 Még nem.............................................................877 Fekete tábla ........................................................877 Ne olvassátok... ..................................................877 Hallgatás.............................................................877 Fizikai kísérlet ....................................................877 Megtagadom.......................................................877 A varázskígyó.....................................................877 Nem sajnálnak ....................................................878 Október végén ....................................................878

17

Csak írok............................................................ 878 Jaj, mesék könyve! ............................................ 878 Szeretném látni .................................................. 878 Hazajáró lélek.................................................... 878 Egy virághoz...................................................... 878 Az első hó .......................................................... 878 Valami fáj .......................................................... 879 Versek születése ................................................ 879 Be szép is lenne!................................................ 879 Unalom .............................................................. 879 Mi vagyunk a világ közepe................................ 879 Ünnepek multán................................................. 879 Szilveszter ......................................................... 879 Gyertya ajándék................................................. 880 Jégpályán ........................................................... 880 Éjféli út .............................................................. 880 Souvenir............................................................. 880 Átokűző vers...................................................... 880 Akkor este.......................................................... 880 Alkonyati üzenet................................................ 880 Vesztett nóta ...................................................... 880 Mi van belül....................................................... 880 Elmondom: ........................................................ 881 Gyónás Istennek ................................................ 881 Téli esték muzsikája .......................................... 881 Egy arckép hátlapjára ........................................ 881 Szánkózás .......................................................... 881 Mosoly............................................................... 881 Téli sóhaj ........................................................... 881 Sirató ének......................................................... 881 Ősszel, télen, tavasszal... ................................... 882 Erőm: a dal ........................................................ 882 Tavaszi szonett .................................................. 882 Márciusi hó........................................................ 882 Márciusi emlék-írás ........................................... 882 Melyikünk tud jobban?...................................... 882 Zongora-hangolás .............................................. 882 Levél a Múlthoz................................................. 882 Kérdés is, kérés is .............................................. 883 Vigat muzsikáljunk............................................ 883 Babel.................................................................. 883 Várakozás .......................................................... 883 Tavaszi kék lepke .............................................. 883 Nappali hold ...................................................... 883 Levél nem is messzire ....................................... 883 Séta .................................................................... 883 Hit...................................................................... 883 Tünnek a percek ................................................ 884 Muzsika volt ...................................................... 884 Emléksorok........................................................ 884 Fent süt a nap..................................................... 884 Az Ő nótája........................................................ 884 Selyemzsebkendő .............................................. 884 Mire? ................................................................. 884 Vadgesztenyefák................................................ 884 Mindig Húsvét van ............................................ 885 Csodák ............................................................... 885 Foszlány............................................................. 885 Szirom eső ......................................................... 885 Instructio publica ............................................... 885 Régi könyv ........................................................ 885

Sülyedő világ ......................................................885 Amundsen ..........................................................885 Évforduló............................................................886 Álmunk...............................................................886 Erdő ....................................................................886 Nappali lámpák ..................................................886 A mi lobogónk....................................................886 Ünneplés.............................................................886 Hát legyen! .........................................................886 Meddig élek........................................................886 Régi parancs új versekben..................................887 Cukrászdai vers ..................................................887 Hűvös van...........................................................887 Lázálom..............................................................887 Útrakészen..........................................................887 Érettségi bot .......................................................887 Most már ............................................................887 Tizenkettő ...........................................................887 Gyermek ésszel ..................................................888 Lassú muzsika ....................................................888 Nóta, könny, eső .................................................888 Búcsú-vallomás ..................................................888 Messze vagyok ...................................................888 Csengő dal a vershez ..........................................888 Altató..................................................................888 Lefekvés előtt .....................................................888 Fák alatt..............................................................889 A Fantázia szólt:.................................................889 Esküvőre .............................................................889 Nép temetés ........................................................889 Nagybányai hegyek ............................................889 Erdélyi bércek ....................................................889 Ujjongás .............................................................889 Mikor felhők járnak ............................................889 Délután a hegyen................................................889 A Virághegyen ...................................................890 Dal a fenyőfáról ..................................................890 Írógépen..............................................................890 Kis vigasztaló .....................................................890 Fernezelyi kis kocsmában ..................................890 Az üveghintóban ................................................890 A ligeti mulatóban..............................................890 Magyar ősz .........................................................890 Áldás ..................................................................891 Kövek a patakban ...............................................891 Est a tóparton......................................................891 Akkor leszek művész..........................................891 A fákról ..............................................................891 Mese a bolondos lovagról...................................891 Tizenkét éves......................................................891 Mikor messzire mégy .........................................891 Magyar lányok....................................................892 Szétszórt virágok ................................................892 Kiránduláson ......................................................892 Csendélet ............................................................892 Üres a papír ........................................................892 Őszi szózat tihozzátok ........................................892 Elutazás ..............................................................892 A Nikodémusok gyűlése ....................................892 Tedd el................................................................893 Választás ............................................................893

18

............ 893 Alszik a fagylaltos .......... 893 Őszi délután ........ 894 Halk impressziók az őszről .................... 897 Rémem: a Köd........... 897 Keresztelő ........... 896 Kávéházban .....899 Rakéta........................................... 895 Erdély ............................ 895 Este az ablakban ...................905 LÁNG GUSZTÁV GYŰJTEMÉNYÉBEN GÉPIRATLAPOKON ................................ 895 Háború.................................................................................................................................................................................................................................................................................... 898 Erdélyi diákok ............. 896 Költészetem ............................................................................................................................... 896 Őszreggeli vonatozás ................................................ 897 Levél Egon herceg titkárjától .......................................................................900 Csendország taván – Dal .. 898 Kóbor énekes..................901 [Elhagytuk már...... 894 Ma este .................................905 [Aztán csak béke....................................................................................................................................901 Szavakat gyűjtök ........ TÖREDÉKEK LÁNG GUSZTÁV GYŰJTEMÉNYBEN GÉPIRATLAPOKON............................ .................................................................................................................................................................................................................. 896 Sevilla csillaga..............901 Nem az a fontos...................... 897 Hullanak a falevelek ................................................................................. 898 Introibo és Evangelium ..................................900 A cipőmadzag...901 Fehér árnyék...............901 Holdfényben ............................................................................................................................................ 897 Igazi őszi ének ................ 897 Esti hangulat .... 899 Ifjúság...................................911 19 ...............904 EGYÉB FORRÁSOKBÓL ELŐKERÜLT TÖREDÉKEK ........................................................ 896 Aranygyűrű a levelek között...................901 [Vak........................................901 [Elfáradtam a titkos szavak közt] ........................................................902 V........................ 896 Rögök ................................................................... 899 A tél virágai ........... 899 POSZTUMUSZ KÖTETEK BIBLIOGRÁFIÁJA.... MELYEKBEN ISMERETLEN VERS NEM TALÁLHATÓ ..... 898 Öt óra tájban ............................................................................... 898 Nincs szerelem....................................................902 Midas király..... 893 Néha ... 893 Elment a vonat.......901 Ő az egyetlen érdemes.........................................................] ..........................................................900 Március – December .................................................................................................................................................................901 Születésnapi köszöntő ..................... 896 Az őrházakat köszöntöm ..... 894 Mindig messzebbről...............900 EGYÉB FORRÁSOKBAN TALÁLHATÓ VERSEK .................................899 Március...................................................................899 December .......................905 Édesanyám ........................ 894 Zöld zsalugáter ............................900 A vén kapus............................................................ 895 Rövid mese ......901 Halálig ........................................ 894 Arénán ............................................. 894 Hegyi uccán............................................................................................................... 895 A geizir ..... 894 Lámpa mellett.................] .....906 A szerkesztő utószava ..................................................................................................899 Éjszakák éjszakája...........................................................................................................................................................................................................................................902 [Ünnepségre hívtatok....................904 Június – December ......................................... akinek megnyílt a szeme...............................................................] ................................................................................902 [A szolgák bérét kifizetjük.................................901 Gyötrő angyalok ..................] ....... 895 Éjji fantom........................................................................................... 895 Erdély ..................] .............................................................. 893 Daphnis és Chloé............................................................................899 A tenger.............. 897 Halottak estéje ..................................................................................905 [S én ki nyáron..................899 Halálberek felé ...................................... 895 A föld szíve ...............907 Rövidítések..... 896 Testvéri szavak .....................Gyászok rabja ............................................ 894 Hiány ..........................]........ 897 Mennyi élet! ..................................................................................................... 893 Meghívó.........................

egészen 1934-ig. / vesztőhely ez. Miután verseit kolozsvári folyóiratok is közlik (A Hírnök. miután becsületszavát vette a fiatal poétának. Ugyanakkor a megfeszített munka a költői alkotástól vonta el idejét. 1927-ben a Pásztortűz technikai szerkesztője lett. hogy versével nem akarta a románság nemzeti önérzetét sérteni. „Pontosan emlékszem: huszonegyen álltunk a bizottság elé. ezért a költő Szatmár parlamenti képviselőjéhez fordult védelemért. E szerkesztői – hírlapírói munkával biztosította szerény megélhetését. dermedt ijedtséggel. 1938 elején influenzában megbetegedett. Közben – 1932-től – a Nagyváradon megjelenő Erdélyi Lapok (később Magyar Lapok) kolozsvári tudósítója. Ez a vizsga kétszeresen is nyomasztó emléke lett a költőnek. és egészségét is aláásta. Pásztortűz). A fiatal anya két kisfiával. valójában azonban a folyóirat tényleges szerkesztője. ahol az első elemi osztályt is végzi a Szarvas utcai apácaiskolában. a kórisme „infarktushoz vezető fertőzéses szívburok-gyulladás”. Tóth Géza állomásfőnökhöz. de érdeklődését egyre inkább az irodalom köti le. mely szigorúságával a magyar fiatalok továbbtanulási esélyeit igyekezett csökkenteni. Dsida Aladár tényleges katonatiszt a közös műszaki alakulatoknál. 1910-ben Budapestre költöznek. anyja csengeri Tóth Margit. s e városba nevezik ki állomásparancsnoknak. Aki. 72.” Anyagi helyzete csak 1937 júliusában tette lehetővé. s hazaszállítják szülei lakására. Közös életük rövid ideig tartott.) A másik nyomasztó élmény maga az érettségi vizsga volt. Érettségi után beiratkozik a kolozsvári egyetem jogi karára. Itt éri utol a halál 1938. / mely lassan öl. A rosta keményen dolgozott: huszonegy magyar fiú közül mindössze ötünknek sikerült az érettségi” – írta Tízéves nem-találkozó című tárcájában a kolozsvári Keleti Újságban. alattomos erővel. A Karácsonykor című verset. villamosszék. Jenővel és a nála négy évvel fiatalabb Aladárral Beregszászra költözik apjához. Jogi tanulmányait folytatja ugyan – harmadéves voltáról még dékáni igazolás tanúskodik 1928-ból –.. Szerkesztőségi székéről írta Búcsú az elítélttől című versében: „Villamosszék. Itt esik át egy súlyos vörhenyen.. Itt jár iskolába a költő második elemitől a második gimnáziumig. fagyott lélekkel. Ekkortól a kolozsvári Keleti Újság belső munkatársa. Az első világháború kitörésekor apját az orosz frontra vezénylik. a Satu Mare-i Eminescu-líceumban. május 17-én született Szatmárnémetiben.. (Az állomásfőnök szolgálati lakása a beregszászi állomás épületében volt. ahol hamarosan fogságba esik. 20 . igen. mely élethosszig tartó betegsége és korai halálának közvetett oka lett. 1935ben. folyószámú bejegyzése.Dsida Jenő élete és költészete A költő 1907. Nem sokkal előtte iskolájának román igazgatója ki akarta csapatni az ország összes iskolájából egy általa irredentának minősített költeménye miatt. (A költő ezt később megírta Dragoş Teofil és egy magyar gimnazista karácsonyi története [Emlék] címen. állandó magas lázzal feküdt a kolozsvári „Sebestyén Dávid és neje Zsidó Közkórház”-ban. Imbery Melindát. 1926-ban pedig a Dsidacsalád Kolozsvárra költözik. Május végére állapotát reménytelennek ítélik. torkunkban dobogó szívvel. Vass Zoltán kolozsvári fogorvos őrzött meg – kezelése február 28-án kezdődött. Így aztán a költő továbbra is családi környezetben él. Dsida Aladár ekkor tér vissza hadifogságból. Kórlapja szerint – melyet dr. ahol a kolozsvári Újságíró Egyesületnek két ingyenes ágya volt.) 1918-ban visszaköltöznek Szatmárnémetibe. XI. A költő a város katolikus gimnáziumába jár az 1925-ben tett érettségi vizsgáig. (Ezt tanúsítja a szatmárnémeti főtéri plébánia Kereszteltek Anyakönyve. Munkájának elismeréseképpen 1930-tól szerkesztőként szerepel a folyóirat címlapján. Itt él hároméves koráig.) Apja. hogy több éves jegyesség után oltár elé vezesse menyasszonyát. l. aligha lehet így olvasni. 75.. hajlamainak megfelelő szerény megélhetést is talál. elhárította feje felől ezt a veszedelmet. mely a költő emlékezése szerint egy szatmári újság karácsonyi mellékletében jelent meg. anyja szerint ennek szövődménye volt az a szívbillentyű-elégtelenség. június 7-én. A kéziratot az Imbery Melinda őrizte hagyatékban olvastam. ennek főbejárata fölött ma kétnyelvű emléktábla örökíti meg ezt az életszakaszt. hol halni keserű / s édes egyszerre.

1933 húsvétján olaszországi társasutazáson vett részt. majd a háború utáni politikai változások. A Nyugat. Csaknem egy kötetnyi verset írt Abafáján. Mire örökségét a magyar olvasóközönség birtokba vehette volna. a magyar irodalom egészében csak halála után kezdték felfedezni. de szélesebb körben. Kötelességekbe kötözött életét csak ritkán szakítja meg egy-egy jótékony kitérő. Úti élményeit riportsorozatban örökítette meg a nagyváradi Magyar Lapok hasábjain. melynek ettől kezdve minden évben vendége volt. 1966. és felajzotta alkotó kedvét. majd 1930-ban egyik alapító tagja az Erdélyi Fiatalok csoportosulásának. 1929. 1937-ben pedig a debreceni nyári egyetem hallgatója. aki a cenzúra durva beavatkozása miatt válogatóként levétette nevét a kötetről. s ami a mennyiségnél fontosabb: ezekben a versekben új formákkal és új témákkal kísérletezett. (Igaz. sem kritikát köteteiről. Irodalmi Könyvkiadó. egyetlen versét sem közölte. mely az akkor hozzáférhető kéziratos hagyaték adatait is tartalmazza. Egyik Válogatott verseinek budapesti megjelenése 1944-ben Rónay György szerkesztésében és előszavával. A válogatás és az előszó Szemlér Ferenc munkája. hogy közölte Dsida Jenő verseinek bibliográfiáját Réthy Andor összeállításában. sőt néha éles vitában állott. Ezt a riportot még ugyanebben az évben önálló füzetként is megjelentette. míg a Pásztortűznél technikai szerkesztői fizetése csak havi 2 500 leu volt –. formaművészetét. Eredetileg anyagi okokból vállalta el ezt a feladatot – levelezéséből kiderül. A válogatás és az előszó Áprily Lajos munkája. és Dsidát is megtette e támadások célpontjává. életének utolsó. március 3-án tartotta székfoglalóját. kolozsvári évtizedében részt vett az erdélyi ifjúsági mozgalmakban is. Egyházi esküvőjének napján indul. a transzszilvanizmus ellen. Az 1940-es években két ígéretes jele is van „a költő feltámadásának”. korai műhely-gyakorlatainak száma eléri az ötszázat. Szépirodalmi Könyvkiadó. 1958.A költő.) Erdélyi írótársai elismerték tehetségét. hogy báró Huszár Lászlóné havi 4 000 leut és teljes ellátást kínált munkájáért.” Dsida Jenő költői pályája tehát mindössze egy évtizedre tehető. Megismerkedése Bánffyval talán közrejátszott abban is. Magyar karaván Itálián keresztül címen. E csoport heves – és utólagos – támadásokat indított a „helikoni munkaközösség” és annak eszmei programja. ez volt a fiatal pár nászútja. Válogatott versek. mint a báró Huszár család két fiúgyermekének házitanítója. A költőnek így induló elismerését azonban megszakította a fegyverek zaja. hogy 1929 nyarán meghívták a „helikoni munkaközösség” negyedik marosvécsi találkozójára. az erdélyiség és a kisebbségi sorsvállalás megrázó vallomását. 21 . de a több hónapos vidéki élet jót tett a költő egészségének is. Ekkor írja Csokonai sírjánál című költeményét. Abafáji tartózkodása idején választotta tagjává a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság. E kötetek: Dsida Jenő: Tóparti könyörgés. Filológiai érdeme e kötetnek. A költő versei kötetben csak az 50-es évek végén – Romániában csak 1966-ban – jelenhettek meg könyv alakban. Magyarországon az Erdélyi Helikon munkatársaként járt 1934-ben. politikában és irodalomban az a magát baloldalinak nevező értelmiségi csoport ragadta kezébe a hatalmat. [Budapest]. Bukarest. és csaknem haláláig főmunkatársa a hasonló című folyóiratnak. hogy erre a rövid pályafutásra gondosan felkészült. a másik Vajthó László 1941-ben megjelent Mai magyar költők című antológiája. melynek irányához legközelebb állt. Mottója: „»A Reményhez« című Csokonai-vers dallamára énekli másfélmillió zarándok. utazásáért tehát munkával fizetett. ahogy egyik versében a posztumusz elismertséget nevezte. irodalmi esteken olvasott fel több városban. diákkori zsengéinek. 1928 őszétől 1929 nyaráig például Abafáján tartózkodik. akkor is a cenzúra által megcsonkítva. Alelnöke volt a katolikus egyetemi hallgatók egyesületének. Ő volt a „zarándokcsoport” tolmácsa és idegenvezetője. illetve Dsida Jenő: Versek. mellyel Dsida Jenő sohasem rokonszenvezett. melyben József Attilával azonos terjedelemben szerepel. Bánffy Miklóssal és Szentimrei Jenővel együtt.

az erdélyiek közül Szemlér Ferenc (1906) és Szabédi László (1907). nemcsak a szóképek. Ady írta Istenről: „egyek leszünk mi a halálban. a természet. mely a magyar líra két háború közötti történetében kitüntetett fejezetet alkot. majd rövid útkeresés után az avantgárd vonzáskörébe kerül. mint A félelem szonettje. Dsida Jenő költői világképének meghatározó eleme kereszténysége. Ez nemcsak a kötött formák újrafelfedezését jelenti. Budapest. aki emberré lett. és Dsida nagy élménye a „megváltott világ”. melynek értékei. hanem az élet. keletkezésük idejét tekintve pedig korábbiak vagy egyidősek az említettekkel. mely Istentől elválasztja. Valamennyi említett lírikus a Nyugat nagyjainak nyomdokain indul. szövegtiltó cenzúrát fenntartó rendszereknek. csak halálában lépheti át. Érett költészetében azonban nem találunk hitbuzgalmi költeményeket. Kempis Tamás szavával élve. Aki nélkül a magyar líratörténet vonatkozó fejezete sem írható meg. hanem a leíró képek antik mitológiai jelenetekre. de ebbe a követésbe nemcsak az Evangéliumok sugallta erkölcsi parancsok – elsősorban a jóság és a szeretet – illenek bele. A bevezető tanulmány Láng Gusztáv munkája. Legismertebb példája ennek Babits Mihály Jónás könyve című költeménye. Magvető Könyvkiadó. Krisztust követő költészet a Dsida Jenőé. Isten-élménye csaknem olyan ellentmondásos. hogy a határt. A negyedik fejezetben a Beatricét a Paradicsomban viszontlátó Dante hangján szól a személyes vallomás. a Hálóing nélkül vagy az Elárul. és nem is átiratot. hogy a költő elfoglalja az őt megillető helyet a magyar irodalom értékrendjében. Óda. mint azt Viola-ciklusa. Dsida Jenő itt felsorolt „nagykompozíciói” ebbe a verstípusba tartoznak. A sötétség verse. De említhetjük a Psalmus Hungaricust is.” Dsida is tudta. s ezzel felszólította a halandókat. De megemlíthetjük József Attila leíró nagykompozícióit (Téli éjszaka. Külvárosi éj).Viszonylag teljes kiadásra csak 1983-ban került sor. mint Berzsenyi korában. majd ószövetségi történetre utalnak.) De meg kellett dőlnie a hamis ideológiai előítéleteket és a szövegcsonkító. A Miért borultak le az angyalok Viola előtt első fejezetében például nemcsak a görög Theokritosz műfaja éled újjá. Szerkesztette. hogy hozzá hasonlatossá váljanak. halandókhoz hasonlatossá. Krisztus a földi embert és világát váltotta meg. József Attila (1905). hogy Dsida Jenő annak a költő-nemzedéknek a tagja. hanem maga is öntörvényű alakítója. hogy Dsida Jenő nem követője volt a magyarországi irodalmi iránynak. Az újklasszikus irányt képviselő költők egyik közös törekvése nagy. ezért kap ez az Isten-élmény zord. Ma már elmondhatjuk. Melléjük állítanám terjedelmük okán a Kóborló délután kedves kutyámmal és a Tükör előtt című poémákat is – és a terjedelem ez esetben nem mellékes tényező. szépségei és az általuk gerjesztett életöröm mintegy megtisztul ebben a hitben. Adytól „ír tovább” idézeteket. vagy Radnóti Miklós ecloga-ciklusát. Ez az intertextualitás nem szövegátvételt jelent. hanem életpályájuk és esztétikai hitvallásuk hasonló alakulása is. bizonyítva. A 30-as évek elejétől ez az avantgardizmus átadja helyét a nemzedék lírájában egy klasszicizáló költői beszédmódnak. hanem egy gazdag hagyománykészlet vállalását is. ők ketten tekinthetők a magyar szürrealizmus legeredetibb képviselőjének. Nemzedékké nemcsak születésük évszáma avatja őket. Dsida kereszténységének értelme Krisztushoz való viszonyában tárul fel. Vörösmartytól. mert világít. Ezen irányon belül József Attila mellett Dsida alkotott maradandót. hetedszer variált refrénjében pedig az Ószövetség zsoltáraiból. (Dsida Jenő: Összegyűjtött versek és műfordítások. belőle merítenek. mint diákkori zsengéi között. A második fejezet évődő humora mögött János evangéliumának egyik sokat idézett verse dereng fel. válogatta. 1983. hanem klasszikus szövegek továbbírását. az ötödikben a középkori latin himnuszköltészet formájában vall gyarlóságáról a költő. az utószót és a jegyzeteket írta Szakolczay Lajos. melyre a költők mint szövegelőzményre támaszkodnak. mint Adyé. vagy a Kánai menyegző és a Tíz 22 . stílusalakzatok klasszikus mintákhoz igazítását. sőt félelmetes színeket olyan verseiben. Radnóti Miklós (1909) tartozik e nemzedékhez. Széchenyitől. hatszor ismétlődő. teljes világképet hordozó kompozíciók megalkotása. amely Kölcseytől. a szerelem értékei is.

parancsolat című költeménye bizonyítja. a ráció tiszteletét és a művészetért való rajongást. Láng Gusztáv 23 . a cselekvő jóság vállalása. a mások szenvedésében osztozás. De szerves része ennek az élménynek a küldetéstudat is. akár nem keresztény kultúrértéket magába olvasztani. Költészete ezért lehet egyetemes – ami a „katolikus” szó eredeti jelentése. Ezért képes ez a Krisztuskövetés számos. elsősorban az antik sztoikus bölcseletet.

DSIDA JENŐ ÁLTAL KÖTETEKBE RENDEZETT VERSEK 24 .I.

Leselkedő magány 25 .

rétnek eső. asszonynak csók. gyereknek játék – Magamnak: semmi. anyának gyerek. fekete éjszaka. búzának meleg.Mezőnek virág. 26 .

a titkomat is. amikor ásni kezdek. szörnyeteg tornya sötéten áll fel. vasat. márványt. a kincsemet is. ássák a fövenyt és megtalálnak: a szívemet is. Két karom. Nyújtott énekkel. Mások minél nagyobb tornyot emelnek. Holdas éj lesz a sivatagon. nagyzajú lázban. Reszket az est a tölgyek sudarán. Meg kell találjanak. gőgös. Mélyre ások Bábel újra-épülő. ujjaim kimerednek a homokból – Lebontják. Görbe ásóval őszi udvaron jeleket írok körbe. teveháton ügetnek velem remegő sugár-szőnyegen Fáraók örök sírja felé. 27 .Fáraók sírja felé Fáraók sírja felé Egyszer megtalálnak. annál mélyebbre ások. Százan hordják a követ.

Kályhának mondod. Háznak mondasz valamit. – pedig nem az. a kérlelhetetlen. pedig nem az. pedig nem az. bronzsötét egyetlen lényeg s valami igazság hömpölyög a folyók fenekén. Nevükön szeretném nevezni őket ilyenkor alkonyatkor. 28 . – négy fala van. Kinyúl értem bizonytalan szavuk. konok ákombákomok állnak feketén. A tintasötét éjszaka levébe mártom a hegyét. megölel láthatatlan karjuk s úgy ringok el a titkok titkán. Sorsokat írok A Göncölszekér vertacél rúdjából tollat faragok. vak ködök falára sorsokat írok. mint az anyám ölén. Az angyalok hosszú széltrombitákon dalt dideregnek s a pólusoktól az egyenlítőig zokog az Ember.Túl a formán Túl minden jelzőn és rendeltetésen meglapul a dolgok lelke. pedig nem az. asszonynak mondod. Istennek hívod. virágnak mondod. A kemény. Havas mezőkre.

az öröm is elment. ha csöndesen ül egy percig. a bánat is elmegy – Udvarunkon a cseresznyefa minden tavasszal kivirágzik. piros. nedves sírokban holtak nevetnek.. mint aszott szemét a seprű alá? Nagy kerek szemmel is mért nézünk vakon a forgószelek tátongó sodrába? S miért lát kicsivel többet az ember. melynek csak egyik pántja sok ezer fekete mérföld? Téli estéken keservesen énekelve. 29 . Sokért cserébe keveset kaptam. ideget falnak örökös csaták. Agyvelőt tépnek.. Egy gazdátlan burnusz üget a forró Szaharán. így. a holnap is elmegy. erőt is adtam. egy szép napon sárba zuhan a nap. fiam is meghal. ha nem vagyunk éhesek s miért pattan fel gőggel a gerincünk.. Csókot is adtam. Harangok szólnak. ha végigütnek rajta? S miért nem akarunk lefeküdni ősszel hullott levelek közé. engem temetnek. mely valaminek tudja magát? Miért kellett bágyadt mosolygásainknak önmagukra ébredniök az élet ágyán? Miért döngetünk véres ököllel. s behúnyja a szemét?. bizony mondom. mint a vér. a színek ordító rendje is meghal s görnyedt háttal a kusza vonalak értelmét keresem. de kedvesem szájszéle égő. Megint csupa kérdés Hát nem volt boldogabb az ősi Semmi az új semminél. Apám is meghal. új forradalmak.. őseink és dédunokáink hajából miért fonjuk az élet hosszú kötelét? Miért faljuk fel egymást akkor is. eszeveszetten olyan kaput.Sárba zuhan a nap A tegnap is elment...

bolondnak néznek s azt mondják: nem értik. lebukott.) Hullott rózsák közt botorkáltam térdig s hogy koszorúba fűztem annyi jajt. eljövendő órák imbolygó üzeneteit. Most csak imásan. koldusok sírását. sűlyedt hajókból árboc-szilánkot. A gyöngyhalászok mind kikacagták s hogy mi van a kezében. gyilkos szemek bús. eltűnt világok árnyékait. Felbukott. mi a kincs. A hűvös este furcsa. el sem igen képzelhette másként. hogy miért lettél lélekszemű ember! 30 . beteg fényét. segélykiáltásokat. halott menyasszony mosolyát. Összefont tenyérrel Eget kémlelek néma fellegrésen és szunyoghadként körülzummolyog ravasz talányom: célom. Kifordultak a nappali kaszák. ha most ledől széna-trónusom. lemerült. Szél-korbácsával az éjszaka megver: Ne kérdezzed és ne merd panaszolni. Különös tárgyakat hozott fel: fénylő halakat. maga sem tudta meg soha. összefont tenyérrel könyörgöm ki az éltem igazát. kémlő alkonyatnak – Jaj.A búvár Lemerült. királyok koronáját. ismeretlen. felmerült. születésem. Varázsigémet balgán kisugom a hazugarcú. Elnyelte a zöld pokol jajgató torka s újból kivetette. enyhe-kék s felötlik a Császár Szent-Ilonája – (Rémet idézni egy perc is elég. felbukott. honnan hozta és miért.

bús-kevesen. .. A khaosz sok-sok tudattalan léte. aki – tán lehettem volna: Hajnalba-borzolt aranyködön át örökszép Nápoly sötétkék egére Vezuv füstöli ákombákomát. hogy nem tud fényleni. Őstragédiám kongófalú boltja szétpárázódik tudatom alá. jelenést tár a könyörülő este. keservesen az erdő felé. mellvértezetünk alig-alig tűri szívünk egyre fulladtabb zuhanását. s meglátom.A sötétség jó bársonyszőrű teste feledtetően hozzám dörgölődik.. de nem talál. akiket kivágott velem együtt zord zsákjából egy éjjel és hajdan velem láttak napvilágot: Vad égitestek. víg. Csodáló szemű. aki boldogabb. boldog lazzaróni. szelíd kicsi borjú – hegy tetején kis gyermekláncvirág. Fáklyáink fénye elhullt s lámpásainkat kifújta a szél. kozmikus csirák. csatakosan. Visszatért lovagok A hold elrejtette arcát. s tán néhány ember. Megyünk. Megyünk gyalogosan. pár csacska kérdést készül odaróni. a tenger tükrén ezer szürke hab. Aranysarkantyunk lovat keres a sárban. Iszonyú az élet sötétsége hatszáz évből visszatért lovagoknak.Felrémlenek most. s a tenger partján – félmeztelenül áll egy koldus. egymást se látjuk. Lándzsáink hegye bosszankodik. csak sötét elektromos szikraként ugrál közöttünk fejből-fejbe a gondolat 31 . Egy lépést se látunk előre s a jelent se látjuk.

fáklyáink régen csonkig égtek. a bolond vezér. Árnyékok Kérdezhetnétek: Mit akarsz ezzel a torz. akit az éjben senki se sírat meg. Így mutatom én nektek a dolgok másvilágra nyúló árnyékait: Hegyek árnyékát. magatok árnyékát. városok árnyékát. lemérítek a hold hegyeit.szakadatlan ismétlésben: Vajjon megöljük ma a sárkányt? Vajjon megöljük ma a sárkányt? A hold elrejtette arcát. Járok a kiterített lapon. ősbizalommal mégis dadogom: Íme én. íme te! Lássátok. félig megvakult tükörrel? S én vándorútamban mégis felmutatom. 32 . mikor Hóreb hegyén jártam. házak árnyékát. a világ mezeje szélén s elfog a félelem reszketése. S mert messze vannak. mikor süvöltő éjszakán ott nyitom fel az ócska bibliát: És lőn Salamon: király az egész Izrael fölött. mérföldekre nyúló árnyékairól méritek. összeesik. Rendeltetésem még titok. előttem is égig csapott a csipkebokor lángja s azóta borzongó mellemben lakik a Kimondhatatlan Nevű. Valaha. lámpásainkat kifújta a szél – – s a vezér.

a sose sejtett.De valahányszor hanyatlik a nap. dermedt rémületbe csak a hitetlen vakok röheje csattan: Semmit se látunk. hátuk mögött a megrepedt bazalthegy ugrani készül. Napsütötte ősz. sohase képzelt útakon. katonazene harsan a házak között. nagy lovas árnyék leléptet halkan a házak közé s minden tizedik kapura keresztet ír. gigászi szobor hideg árnya végigfekszik a balgák városán. ha villámok vonala villan: Soha ilyen iszonyatosnak nem tetszett még a táj. fecseg a korzó. Senki se gondol a sötét Szoborra. Förgeteges. pereg a dob – Az óriás előtt senki se tiszteleg. megőrültetek! 33 . gerjedt szívűek. Mérhetetlen szakadék elől anyáik könnyével az alján. semmit se látunk. s ha fellobbantak a lámpa-lángok. titkos nyögéseit. Szerelmes párok. Már-már azt hiszik. cintányér csattan. a suhogó. részegen kacagnak az emberek.Sötét szobor a város felett Gyöngyházcseppekre bomlik a levegő. . A rémület mereszti fel szemét.. éjszakák rejtelmes viharain.. hogy vannak s hallgatják a vaksötét éjszaka fojtott. bizsergő ínaik unszolására a ködfekete talpazatra kúsznak: ott csap lihegve szájra a száj. hogy álom. A halálos. félelmeken és csodákon át. álmában se látta senki még. Megcsodálják. Kacagnak a hitetlenek Halad az ember-karaván. láthatatlan.

nagyon öreg. – holt levelek közt ringva a tavon szerelmes párok csónakáznak. Az emberek uccát köveznek pokoli zajjal. ki megúnta az életet. akit én szeretek. kevés jót adó világ s benne az apró emberhangyák nyüzsgő céljaikkal. Pán isten nyomában borzongva. őszhajú aggastyánok ifjan kacagnak a szélbe s csak az lesz öreg. Az emberek rosszat beszélnek arról.Az emberek Az emberek ártatlan pici borjakat visznek a vágóhídra. drótsövényeket húznak. Behúnyt szemen át Álmos vonatok dohognak a ködben. elmélkedik a lucfenyő. tülekedve fázik nagy meztelen sereg. Legyen áldott Legyen áldott a bánatosan forgó. 34 . S az országúti Krisztus sír a kereszten. lövészárkokat ásnak. Az emberek kitépték harangozó szívemet s felakasztották a falra: Róla nézik: hány az óra – és kúrjantanak. A szökőkút csobog a kertben. Fújtató lokomotivokat csinálnak s meghajszolják a gyanútalan őzeket. gomolygó nagy mezőkön. Régi pogány templomok ajtajában illatosan csap fel a tömjén. akik testvérnek nevezik őket. ha megáll. Ruganyos. farkasvermeket. lerombolják a költők márvány-palotáit. Az emberek kikacagják.

S legyenek áldottak a szöszke fiúk. amit ajkukra vesznek. vándor-kenyerem íze keserű és zsebórám megállt. az erdőkben a vad s találják meg mások helyettem az élet békességét. be kár mindenért. mint a hófuvás. Az űrbe röppent minden cél. A feloldozott. Legyenek áldottak a nők. sirató Magdolnát nem csókolhatják meg többé bűnösök. de nem áll meg soha Betlehem fölött. de nem áll meg. hogy a költőktől elfut a tavasz. a kidalolt vágyak rendre kihülnek és fehér lesz az arc. Bölcsesség és derű elbújtak egy nagy fa mögé.A folyókban legyen sok a hal. akik a szemembe kacagtak: Mézes legyen minden csókjuk. kiholt vád. Mert bizony. nincs bennük már. Kár mindenért Be kár az elmult ünnepekért. az elszalasztott csókokért. A boldogság úgy megy előttem. 35 . A kimondott szó elhangzik a fülnek. Fekete köpeny alatt I. kik márciusi fényzuhogóban valami elhagyott mezőn csontjaimmal játszanak. mint napkeleti bölcsek csillaga. legyenek szép gyermekeik. amit megírtam. bizony úgy van az.

fájó. égből lenyúló hosszú karok kavarják a tavasz életét. elérhetetlen szerelem ködlik a mezők felett.S velem suhan ez a nagy árnyék. be jó lenne már egy kis feltámadás! Mozdonyok dohognak. nyikorgó csontváz-karok mutatják a hajnalodó utat. Kedvesem egy föl-fölcsillanó mosolyát kutatom későn virágzó fagyalbokrok alján s a világ végét rettegem. jégvirág. Valaha el lehet-e érni a bús elérhetetlent? Vagy elfojtott vággyal elfüggönyözni minden ablakot? Ébredő. végtelen kiáltás a boldogság után. arcomon egy fekete barázda s kivert királyfi kincse: a mosoly. Micsoda romok fölött megyek! Füstölgő tanyák.. elnyújtott. II.. Jaj. Kicsi galambok kimerészkednek fehérlő szárnyaikkal a feslő márciusba s lábuk elé olvadt patakok csörgedeznek. a halál árnyéka. Olvadó jégvirág Valami nagy. gyors lábak forognak. hidegen. jégvirág. sok megbámult cigarettafüst. Elhagyott templom küszöbén áldom a suhanó halált. fanyar boroszlánok símulnak a nagy sziklasírra s bent fekszik Lázár némán. Jégvirág. 36 . ki fekete köpenye alatt megmutatta az életet. Harmadnapos halott.

És zúg a folyó és zizeg a sás. ködös ószövetség.És ha megoldás már nem lenne más. akit Mózesül tettek a folyóra.. Hitet talál a kétkedő Tamás. Csobog a nagy víz és zizeg a sás. ébreszt.. Fáraó lánya eljön csolnakán. szelíd ajkam szögletére elkésett csókot csúrgat majd a Hold: virrasztott éjek vigasztaló bére. bubusgat. játékos.. távoli nagy élet zaját hallgatom kövült nyugalomban és jégpáncélos szívem meg se dobban. renget lágyan a kosár.. 37 .. Sötét álmom lesz testemen a pólya: Leszek ismételt. mely a folyóra jár és ringat. új tízparancsról álmodozik Mózes.. sellő-hadat. Csaló. Éjjel nevető csillagokat nézek. Nyugalom-folyó partjára feküdnék. Keserű. mintha hallanám.Kitéve . csókol és dalol és én mosolygok.

Valamelyik eldugott sarkából gyászkocsit indít február s egy furcsa maszkkal kevesebb kergül az őrült karneválban. vad-hideg havazó herce-hurcán: Senkije senkinek. mint akit pokol éget: 38 . kongott a kövezet. recsegő. a másik könnyezett. – egyszerre vetülnek a parányi csirák s a robbanva zuhanó égitestek. mikor a tükrök összetörnek. mikor emberek megőrülnek. Szökött hang: hol a tűz? Tántorgó vén csavargó. ki feledést keres. az arca nyűtt. mint akit átok űz. De ma még belőle szikrázik a zajgó. Meggyújtották a villanyt. s ványadt igét sóhajtva. Jött. végtelen világ. nyögött és sírt az ajka: Hol a tűz? Hol a tűz? Mellemhez kaptam akkor és – üres volt a börtön! S úgy ordítottam hörgőn. Talán görbetükör a tükör s csak én látom nyilt. rezes. síma lapnak. Talán holnapra összetörik a lelkem. Szembejött az uccán. zuhanva lépett rajta. Mint aszott napraforgó. Félszeme vérbevillant.Drótok között A tükör Írom e fekete verset ezerkilencszázhuszonnyolcban.

ki engedett ki téged? Siralom Elbújt előlünk az irgalom napja. únosan valami vonatra várva. Egy sovány pap beszél. merre még. nem fájnak. ha mondanák. ronggyá olvastuk már a bibliát. Az őszre tél és újra nyár – ha fűtjük is. S mi letérdepelünk és kórusban zokogunk: Miserere! Miserere! Miserere! Apokalipszis Amerre én megyek: lángot vetnek a hazugság-erdők. hogy semmi se jön. s a harsonás. A bölcsebbek mereven mosolyognak: ők már tudják. hogy sokat kellene sírnunk.Te vad szemet meresztő. bennégnek a kifacsart gondolatok. ezer jaj. Mintha pályaudvaron ülnénk. Néhány gitár és hegedű vijjog nagyon messziről: emlékek. nagyon rosszak vagyunk. emlékek. emlékek. Plátót és Kantot betéve tudjuk. Unatkozó emberek karácsonyfát gyújtottak a főtér közepén. az őrültek háza zsúfolva van. részeg madárijesztő. 39 . ítéletes világvége. Belefürdünk gyermekesen a lángba. De jaj lenne nekik. elönti a tornyokat. Kiönt medréből a köd. ki tudja. elnyeli a sugarakat. hideg a szobánk. nem komolyak. a maszkok lehullanak. Azt mondja. odvasakat ásítunk. hogyha nevetnének: A tömlöcökben nem fér el a jajgatás.

Egy kisfiú a szívét fogja.. Megint sár lesz és ólmos ködburok a lélek körül. bolondságok fölött két kitárt kart mereszt egy hívogató. a levegőbe: úgy fél. Valami eltörött Az őszi alkony mély. megint eső lesz. az ágyban. megint és már nem is remélem. Éjszaka megint fennülhetek ébren. a toronyra néz. a csókban. házak nincsenek. . a zsebében valamit mindenki kutat. valahol valami nincsen rendjén. de a sétatéren. az anyám sem mosolyog. 40 .. fekete.templomok. hogy vége lesz. Sok vén. a híd alatt. S a tetőn. parázna vággyal simúl a hegy fölé.Künn a határban Kain zokog a holt Ábel fölött. Valahol valami eltörött. esőlocsolta háznak falán rikolt a nyomor-plakát. borzalmas kereszt. hogy összeomlik. Senki se tudja. szédült zuhanás van a szívem helyén. beteg szélben liheg a hamvadó nap parazsára. Megint. Szemek futnak a hideg holdig. mit veszített. Autóbuszokon vézna emberek döcögve fáznak. amint a végnélküli eső paskolja a falakat és zubognak a csatornák. Miért vagyok kedvetlen? Mert már megint jönnek azok a fellegek. keringő. hallgatni.

becsukom az ajtót.Magam előtt látom egy távoli vonat motollázó sok kerekét. Bemegyek a szobámba.. mint a vad: mindenki elhalad. sokszor csak pillanatokon múlik az ilyesmi...Valahová el akartam utazni tegnap. behúnyom a szememet. az igazi élet. Aztán már meg is jött a köd. Nem találom a lelkemet sehol. a napsütés. egy kis felfrissült lélekremegésre. kinyúlok. . Nápolyba. óriási Nap. nem veszik észre.. vagy nem tudom hová.. ahová egy életben csak egyszer megy vonat. a jólszületés. Vergődök. minden.Símulok. meghalok. ütemes zakatáját s a mozdonnyal szembegurul a sínen egy forrón felkelő.. .. rángat és villanyoz: nem veszik észre. Mélységes rögökre vérezek hörögve: nem veszik észre. Áramtűz aranyoz. Aztán sokszor olyan buta kis ötperceken. Drótok között Hálózó drót felett megakadt testemet nem veszik észre. mint lázas betegek: nem veszik észre. Nem veszik észre. hallom élettel-teli. 41 . Ordítok. hallgatok. már megeredt a gyűlölt permeteg. remegek..

. leskelődik. imbolyog. nyakán hurok és ködburok és ködburok. A végzet odúja előtt Régi zavaros rémmesékből felködlik a képe: Torzonborz kutyafeje van. félek. embereket eszik. Minden sejtje külön sikoly. Agysejtjeim létráján fel és alá futkos az őrület és nincs kegyelem! 42 . Minden sarokban ott ül a Rém. menekülök. véres. felnyúlik. szűkölök. véres szeme villog. suhogó. neszel. nyúlós árnyék-szörnyeteg. a szárnya suhog. Lámpát gyújtani nincsen erőm.Fáradt harcosok éneke Horpadt a fej. összehúzódik. a hátsó udvarban is. csak ülök. Minek eddig? Minek tovább? A sáros. torkomban lüktet a szívem. motoszkál. Alkonyat felé már zsong az agyam. a rózsafák mögött. korhadt a láb. udvarra lihegve hiába futok: Minden sarokban ott ül a Rém. fölötte fák.. a ketrecek és ólak háta mögött s ez így van minden este és így megy minden éjjel. fütyülök s ha nem bírom tovább. szennyes út ezer irányba szertefut. De jobbra hát? Vagy balra át? Az ember nem leli magát. nagy fekete szárnya s ha vörös fénnyel feljön a vacsoracsillag. egyre ülök. gomolyog a gumitestű. De hiába rohanok a pitvarba is. a tüdejéből vér sipol.

Felébredt benne valami régen látott ucca hörgő zajával. sikátorain a tegnapelőtt hallott nyomdagépek agybafészkelő őrjítő zakatolása: Szennyes áradat zuhog.. – valahogy így: Isten! Kis gyermekek jóságos Istene! Adj nekem tiszta-kék gyermek-szemet. döbbeneten.. Tűz van! – bődül egy szörnyű férfihang (lehúnyom a szemem. Púpos.. halványkék messzeség hegygerincén áll egy soványarcú fiú.. az ucca erein. Olyan ismerős! Integet. mellem medrébe mozdulatlan lélek-tavat.. de csak némán tátogó szája látszik.. kiált és hív magához. 43 . ijedt kérdőjelek.. lármán. gyere ki! Ég a házad ideki! Homlokom mögött Vörös máglyák gyúlnak a homlokom mögött. Keresztűl hömpölyög ereimen. akik csigaház előtt az útszélre kucorodnak s cérnaszál hangon kórusban énekelik: Csigabiga. Nyugodtan áll. a füst. Aztán újra a láng. mint a gyermekek. Segítségért sikoltanak. Nekivadult zápor paskolja a meggörnyedt fákat. amint az estbe zuhan.) és dobolják és visítják szerte: Ki jön máglyát oltani? Túl hörgésen.. Nehéz társzekerek húznak el dübörögve.Csak néha füstölög ki belőlem zavaros kicsi imádság. csak bánatos szeme csókol idáig. Könnyek sem tudják eloltani. a füst.. a láng.. hogy nyugodtan ülhessek ki a ház elé s a Végzet sötét odúja előtt úgy érezzem magamat.

ablakot. énekbe kezdek én is. holdsugaras bókok. nyöget valami régi kuruc éneket.. Hegedűjében csupa csikló szerelem s amíg felringanak feszültáramú csókok. hagyja abba. únom már nagyon. gyerek-sírású álmot. én vagyok az isten. hiszen tudom régóta már. mikor temet. amint nádasba tévedt eszét hívogatja – és üvöltése fáj. mindenki bolond. Aztán felállok és szobámba ballagok. Azután messze éjben. mint agytépő doromb: Hej. a hangja átkozódó. S olyan gyanútlan. hangom elreked: Körülöveztek a Halál nyögései. Befüggönyözök félve ajtót. körberakom halott őseim koponyáit és mint komorpalástú pap. a nyomorult világnak... elmult éveket. olyan kék az ég! Én magamról nem is beszélek. Az esti szelek szája tárogatóba fúj. 44 . Hiszen. sötét vitézkötést vitézlő várnagyon – Gondolom. gyertyacsonkot állít. És mondom halkan: ez a végtelen. kitárt karokkal. tépő és irígy: cibálthajú aggastyán énekelhet így. hogy patakzó. szívemből száz emléket zuhatagba mos ki – Gondolom: jó lesz ezt a tücsköt eltaposni. Ringó nyugágyam mellett kis tücsök terem.. nádasok felett röhejes dalba robban lángos őrület. a pokol kínjai elfogtak engemet – – – Circumdederunt me.Esti hallucinációk Álomra hajlott már a zöld futópaszuly. nyílt sebe vagyok a szívenszúrt. ideges ujjam reszket. kusza nagy relativitás legmélyebb himnusza. hajdani esti séták. kénköves lángjai itt lobognak magosan és láthatatlanúl. Valahol itt van köztünk a pokol. minden őrületnek atyja.

Holt férget hiába csókol március. A házelőtti görbe lócák a titkok taván úsznak csöndesen. esztelen kábulatban? És hol vannak a nyugodt. engem is hiába glóriáz a nap s ma már ajkam is hiába csókolják. Fantasztikus sikátorokon zsákban cipelem a holdfényt s tépett foszlányban veri hozzám a szél anyám sírását. Rémítenek bús misztériumok. mint bölcs és nyugalmas hindú papok? Csak a viharzó szomorúság maradt. szédült panoráma. mely után hadonászva futottam ólomnehéz. A bérc-torokból rózsás vér csorog s a szívem. hol van dióbarna két szeme. s a föld. És fel-felsírnak a kemény kövek imbolygó. s a kavargó minden: egyetlen sajgó.Jaj. melynek tükrébe bámulhatnánk. Valahol itt van közel a pokol. A tornyok imádkoznak. Féltérden álló viskók ablakán kilopódzik a horkolás. Hazafelé az éjszakában Akácos uccák borzonganak. Isten motozza át a bokrokat s a nagy világon nincs elbúni hely. nesztelen lábam alatt. Nagy lepkék szárnya. hol van a tündérkirálynő. lángjai lobognak láthatatlanul. fekete gyárak megrekedt füstje keserűen facsarodik. 45 . suhog. mint a szél. Mindeneket látó dal Szívembe mart egy rozsdás érc-horog. szép napok? Hol van a végtelen-nagy síma tó.

mellem kifeszítem s a parazsló. fáklyás templomi menet. 46 .Versek buzognak színezüst gitáron. vörös serpenyőből bodrozó füstök csapnak az égig. Bátran kilépek. Hozzásíró szerelmes dalaim úgy húznak végig a világ felett. mint éjji. Én asszonyom: a szépséges Halál.

Keresztezték egymást balgatag útjaik régen. amit mindük észrevett. azóta mennek. az ég peremén szúró csillagok s néha robogva. jaj nekünk itt a tetőn! 47 . kajánul rejtik: Csalódnak a vándorok. Vaksötét az éjszaka. messzi síkokra: Jaj nekünk. magányos fáknak. Régen. csend. Inuk roggyant s fájva fáj. ha kiáltanak. Úgy elfogyott az élet idefenn! Szürkés fehérség. Két ember indult egymás felé messziről. füleikben ólom siketül. Gyöngyös-hideg alagút. rekedt hangjuk. Némák a mérföldkövek. zuhanva dörgő lavinák. töprengő törpefenyők. Keresik egymást. Titkon.Leselkedő magány A mérföldkövek titka Fekete-fakó mese. elgurul tompán. Törpefenyők jaja Opálos árnyak a bérci bordán. Nedves kőfal tenyérre tapad. hideg. A fenyők szélsóhajokat küldenek idegen.

Tengerrel. éjszakával összecsitúlva elmerült az emlékezések városa. Egyet füttyentek. múlt – Egyre fáradtabb.. A templomtornyok imbolyognak. ott is. keserű lesz minden édes. ködbe merült. édes minden keserű. Jaj-szavak búgnak itt is. lépése álom. tejszínű. csobog. ólmosan szétfolynak s mint titokzatos boszorkányfüst. mese. csöndesebb lesz s aztán egyszerre nem is látszik. szép kicsi leányarcok. Üzenet Ne gyere hozzám. ne közeledj! Az ősz hulló levelein megírom. egyre halkabb. ködös. Sápadt. Ajakad se kell. de tompa mind és fátyolos és egyre halkabb. mosolyai egy-egy betegnek – zsibbadtan. – unokáink már ki sem látszanak a hó alól. Egy-két alak megy még az uccán. Emlékezések városában Körül a tenger végtelen. köddel. amit akarok. Az utolsó fény is ellobban és vissza nem tér már soha. álomba hullt.Apáink dárdás üstöke még a felhős egekbe döfött.. réveteg-lágyan ellebegnek. 48 . sűrű pára száll be a házak ablakán s álmosan készül el a város a reménytelen éjszakára. susog a hallgatag hab.

idelopózna a hátam mögé és megkérdezné: fáradt vagyok-é? Kicsi kezét. Csend és homály. 49 . úgyis csak szívem van már. S ha már szabályos lett a pihegésem és lelkem földjén álom-eke szánt át. puha. mint az ökörnyál udvarunkon.. nézne csak. aludni megy.És ha jönnél.. A hullt levelek ágya mély. Ha most valaki halkan idejönne. Meredtszemű ősz Kiszivattyúzták az üvegburát a lelkemet. de nem zörög turkáló láb nyomán. Leoldaná selyempuha kendőjét és vállamra tenné. hogy úgy marad örökké. mint tearózsa szírmát finom-borzolón fürtjeimbe lökné s én azt hinném. Ajkával mérné: nincs-e lázam? Nem lenne szava. lelankadva egy félbemaradt versre.. hogy meg ne fázzam. míg én hallgatnék magamat keresve. Az álmos űrben úgy úszik-lebeg sok furcsa vers. piros. – vigyázva. halkan elfödné a lámpát. Nincs benne hang. nincs kinek köszönjön. S azt is az oltárra teszem.. Ha valaki jönne. A varjú se csárog a jegenyén. hideg. selymes halom. Halálos-némán teljesedik el a rendelés. Aki elfáradt. nem is zizeg. otthon.. csak meredtszemű ősz.. ősz elején. csak tátogat.

Mozdul a lélek. s azt se mondhatom el. átszelné a láng-Szaharát. nem lesz akihez szóljak. 50 . Azok az emberek. jaj. haláltalanul sok-sok iszonyú évig. akik most hangosan beszélve haladnak előttem. aki mellettem ül a padon.Lámpa körül Napsütötte tájak álma. Ősz a sétatéren Szemem falán kívül is. s mire nyomdagépek méhéből életre edzve ez a vajúdó vers világra jön. dudoló szél megdermesztette a szárnyát. távoli mese úgy belefájdul az emberbe ilyen magányos őszi estén. be szállna ilyen magányos őszi estén. aki értse. rögtön eltűnnek a fák közt. mindjárt meghal. céltalanul. ferde nézések is megdermesztették a szárnyát s alig tud fáradtan repesni rosszlevegőjű szűk szobában. de ez a nyirkos. Milyen egyedül leszek! A lombok is leszállingóznak. megfűrdene a Nilusban. szeme kiszárad. repes lomhán kripta-homályú szűk szobában és dong és dong a lámpa körül. A lélek szállna. csalóka. mint egy halódó őszi légy. fakadásuk hiábavaló. Csak én fogok itt ülni magányosan. Pálmák sudarán sütkérezne. csak üveges szemek bámulják mindenünnen: Nem lesz. megfűrdene a Nilusban. Mindjárt elnémulok. belül is ez a kietlen őszi tájkép: sétatér. Rossz szavak. az a nő. hogy nincs akihez szóljak. feje félrebillen. húsa lehull. a jövőéviek is.

fiatal ajkamon – Emberek! Emberek! 51 . óriás meduzák. nehéz illatok kapaszkodnak vállaimra. pirosszívű. él még valaki. senki se láthat. ember vagyok. lármázzatok. tegyétek a lapokba. hogy nem egyedül vagyok a földön. A bokrok: nagy vízi pókok. A fák: sülyedt hajók árbocai. Gyertek ide. be keserves ez az őszi sétány! A levegő mintha végtelen víz volna. aki szépeket akar írni s felétek tárja karjait. reszkető ínnal. Itt feledtek Jaj. mint ti. csókoljatok meg. kétkezű. emberek! Idegyertek. felhő-kígyók kúsztak a csillagokra. ne hagyjatok elesni gyöngén. türkiszes árnyú. Az út: kanyargó. lelógó karokkal a rózsafa mellett. kétlábú. vegyetek körül. jó meleg ételt. vonagló életű. itt állok a kertben. adjatok sok pénzt. kináljatok borral és szerelemmel. hová sosem szürönközik sugár. szeressetek!! Hiszen tudom. aztán az egyedüllét iszonyú félelmében felszökök és rekedten kiabálok: – Emberek.Jaj. nyúlós tengeri kígyó. milyen szánandó lehetek így. Dehát egyedül vagyok. S a tó: sötét álom a szívem fenekén. Először csöndesen nyöszörgök. Jó emberek. magamra húzva az est köpenyegét. sírásra görbült szájjal. aztán hangosabban sírok. átokkal piros. A csend-falon kísértet-újjak motoszkálnak. azonfelül költő. zöld tenger-medence. halló. kérjetek verseket.

az egész világ. Hátgerince fáradt. senki sem felel. Oda mentek. A szomszédéknál veszekedés van. kiszáradt. nyárikonyhájukból keserű füstöt csap ki a szél. könnytelenül. Csak mert nem érdemes úgy sietni a temető felé. Nyirkos szelek hátán lovagolva zörgő levelek menetelnek.Kiáltásomra fülledt sötét a válasz. mindenki oda ment. Messziről harangoznak. mint messzi kutyák. csaholnak.. A fák megláncolt árnyékai. Felvöröslik a hold is az égre. amikor senkise látja. A világ nagy virágkelyheiben gyöngyös borként csillog az élet. görbe. Nocturno Fekete-kék az éji ég. Leülök egy kőre az Olajfák hegyén. Szikár angyalok suhannak: szivaccsal itatják. kilopódzom hozzá börtönömből s melléje lépek. halványabb a tegnapinál. nyugalmasan. Este. kisebb. a nagy ucca végén. Engem itt feledtek. Messziről ropogós muzsika olvadt foszlányai folynak csiklandozva fülembe s kétségbeesésemet végighengereli a táncdobogás hömpölygő. Lakodalom van valahol az ezredik házban.. a ház előtt. Kicsi fényt az én szememből is kiloptak tegnap óta. 52 . Vállat vonunk Kis csemetefa satnyul az uccán. Bokrok testőrködnek az útfelen. zavaros gurulása.

sürgönyoszlopok. fehér fellegek. Leselkedő magány És egyszer. te is elmégy a nyughatatlan árnyak útján. tejarcú lányok s régi-régi mosolyaim egén suhannak messzire.S mi csak állunk az értelmetlen estben. És jönnek lila alkonyatok és fojtott szavak. Habos felhő-ágyakon álmodnak szűz. borzongat a köd s az esti szél bezúg. örökmécsest gyújtok elébe. És csöndesen a küszöbre ülök. tudom. üres és értelmetlen a hóbaguggolt kis fagyos faház. Mosolyaim egén Jönnek langyos. S míg görnyedten imádkozom a kertben és bong az estharang. Nincs többé ember Egyedül maradtam a földön. fekete sóhaj. – lassanként ravatal lesz az ég. Pici fájdalmak vibrálnak a szélben. Mogorva lesz. besír a végtelen fjordok felől. kicsit szomorúan. Házak. mint két furcsa-finom. izgató szelek. Egy elfelejtett képedet felakasztom a deszkafalra. Küntről beszitál. toronycsúcsok merednek ki a magányosság homoktengeréből... 53 . És jönnek bodros. Vállat vonunk. kicsit közömbösen: Meghalunk. Tárva felejted az ajtót.

Ott egy Istent imád majd velem a kunyhó apraja. Ezt a szentséget nem ismeri senki kívülem: Elítélt próféták máglya-lángja perzselte a szívembe hajdan. Nincs többé ember. kétségbeejtő titkait beitták a kövek. 54 . De addig bandukolok a havas úton. szeretném elmondani valakinek. Havas nagy úton bandukolok szembe a lemenő nappal. ahol a fehér fenyőasztalkából oltárt csinálhatok. Talán az otromba erdők mögött találok egy kicsi kunyhót. nagyja s hiába búg az éjben a hitetlenség farkasüvöltése. Valami arcot viszek Valami arcot. szentséget viszek elrejtve mélyen. – de ásítnak a szobros folyosók és tompán konganak. Kibámulok. Az élet fölfedezett titkára gondolok. se hallaná senki. Ha jól számítok.Az ember hangos beszédét. kalendárium szerint most vasárnap délután van. Jéghideg ablaküvegre szorítom homlokomat. Fölmegyek egy síricsendű ház Márványlépcsőzetén. szembe a nappal – Sötét terhek dőlnek az életemre s ferde árnyékok hullnak a hóra. Ha kiáltanék. hogy soha tovább ne adják. dalolását.

kóválygó keselyűk nyomán. tiszta. habjai közt örökké tart az álom és babonásan. jajgat a szél. ahogy mindjobban lángol a homlokom. ha elzuhanok a kietlen erdőn halott nagyapám mellé. dudol. Meghal mezítlen testem lángolása s aki helyettem újra partra száll: fenséges. Partján sejtelmesek a fák. Csak egyszer merülök meg a folyóban. csak elszökdösnek. Egy Madonna-arc fürdi magára még igéim hósziporkás zuhatagját. szemében villog a félelem. közelebb búg az eszelős zene. Itt építettem házikót magamnak ködöt rezgető. de őt is borzongatja már a hegyi szél. Metamorfozis Fehér ezüstfolyó suhan. hihetetlen martján s igézve számolom minden este holdfényes életem napjait. szivárványosabb a szomorúság. Ketten se maradtak immár. az se lesz csúfabb.Ormok felé Mindennap több. Elzuhanok az erdőn Hát azt se bánom. – csak a barátaim sora gyérül. Nem bántanak. sorjában. komor ezüstszobor. tisztább a szépség. ezüstösen suhan. Mosolygok. Az Istennek sincs társa az ormok felett. villogó hóban a vérnyomok nyomán. 55 . az a különös zene is itt kering. Megállok a fehér csúcs végtelenjén. Amit csak eddig hiába kergettem: vijjogó. ahogy kanyarog. kúszik a hegyi ösvény. Az ég szomorú. szépen mind hozzám találnak. Kering.

A háló közepén Hajszálnál finomabb fonál a szomorúság. 56 . S én gúnnyasztok a háló közepén. Ablaknyitás Néha egy titokzatos kéz fölpattintja az avitt ablakot. viharra mozdulatlan.A monoton-sóhajú fekete erdő télen havat. Az ereszről hólé csurog s jégcsapok csöppennek finoman. S hanyattfekve unokáimra várok. nappal ezüst. harmata: könny. Ha harmatosan rácsillog a nap. liliomok között fekszik a halott királyleány. Pattanó rügyek ritmusos hada. onnan a holdig szőttem a hálót e sejtelem-fonalakból. Fehér ágyon. halvány keze mellére kulcsolt. Éjszaka gyémánt. megbomlott sugárkéve-sereg döbben be a feltárt üregen a szellőző lélek titkaira. éjféli szürke pók s úgy várok lakomára keringő kóbor lelkeket. – villámra. S lengeti haját a tavaszi szél. de lengeti sóhaj. tavasszal friss virágot szitál elapadt sebeimre. szivárványszínű. A házunk előtti öreg akáctól a sarkcsillagig.

Harsogón habzik az élet. merev jobbkezemen nyugodtan ül és örök csendben alszik a magányosság szentelt madara. Kinyújtott. 57 . tajtékzó emberek rohannak nekem villanó csatabárddal. A holnapból illat-futárok jönnek és törnek tavaszi melódiák. ágak hegyén úgy robban ki a rügy. Kűrtszó lobog a levegőben tüzek dalolnak ropogva.A láthatatlan ember Szobám falára rácsorog a nap és rákúszik a hűséges folyondár. szívó ajkak tolakodnak a számra s akár a ködön. mint a puffanó puskalövés. Gerjedt. túlrohannak rajtam. harsonázva. Én vagyok a láthatatlan ember. pajkosan hullámzik kelet felé és torpanástalan útjában hahotával mossa körül a mohos szigetet.

Ha most lezuhannék a hegyről. kiesne egy parányi. hogy leperzseltem hófehér karod? Ősz vagyok. Megbocsátod-é. Rövid napló Bárányfelhőt tartok az óljaimban. halkan felelek. A csillagok fényes esője alatt bőjtölök és imádkozom este és a Halálnak minden vacsoránál külön tányért teszek asztalomhoz. hiszem a föltámadást. Megbocsátod-é? Szél vagyok. itt kell állanom egyenesen az élen. Márványba vések egy fehér nevet s eltemetem mélyen a föld alá. bárányfellegek bodroznak az égen s zajtalanul surran a hold. Mint a betüknek is megvan a helyük a könyvben s állniok kell. emlékeimet nevükön szólítom.Eltűnő vonalak Itt a helyem Itt a helyem. Megbocsátod-é. hogy port hintettem égszínkék szemedbe? Nap vagyok. Jól esik mosolyogni csöndesen. Ha kérdeznek. fekete betű az Isten regényéből. hogy ingválladra tört levelet szórtam? 58 . Valami szörnyű nagy arc mered fölénk az ismeretlenből. szeretem az embereket. Megbocsátod-é.

valamerre az üveghegyeken túlra. egyre furulyázva. visongva. piros tüzeket gyújtanának az estben s felharsanna az öröm rivalgása. Megindulnék lassú lépésben. messze felvonnák a lobogókat. Megbocsátod-é. 59 . szürke alkonyat tereng. Felkúsznak az alvó ágya-fejére s ajkába harapnak. Gond-patkányok. S a világ nyomora mind az enyém lenne s úgy hömpölyögne cincogva. Előkotornám. körém sötétlene népem átka. szépen. hogy véletlenül arcodra vetődtem? Hammelni legenda nyomán Jajgató. szomorúan. Mert e városra is rászakadt az átok. S az emberek meghalnak. megríkatnám kicsi furulyámat varázslatosan. az uccán. végtelen árvíz. A hammelni furulyás legendáját idézem és megirígylem őt. hogy megcsiklandtam rámtipró bokádat? Víz vagyok. vagy megőrülnek. Patkányok hemzsegnek a kertben. jajongva velem mint bűzös-fekete. Megemésztik a kamrákba-gyűjtött életet. szegénység-patkányok. bánat-patkányok. hogy áztattalak forró könnyesőben? Árny vagyok.Fű vagyok. Megbocsátod-é. bűn-patkányok. betegség-patkányok és halál-patkányok rondítanak be mindent feketére. milliárd patkány. Nem lehet lépni tőlük. És hátam mögött. Ameddig szem ellát a nagy mezőn. Megbocsátod-é.

Alkony. hogy pattog a tűz! Nézd. menekülünk. miket felrajzoltam. nevem milyen félálomba mosódik s a vonalak. Alkony Hűvös szeptember. Ó. mit akartok? Az őszi reggel felnyitotta gyászlila szemét. A szürke tó egy nagy kísértet félszeme. milyen eltűnő vonalak! Színek folynak a hegyoldalról. Lehúnyt lelkem a másik. mért könnyeztek? Külön küzdelmek. utánunk kapnak. De októberben nagyon félünk.Eltűnő vonalak Külön mosolyok. A zúgó. 60 . iszonyú pókok. elszabadult prédáik után. Szélfútta őszi levelek. drága ősz. fátylas a szemünk s begyújtjuk a lobogó nagy tüzet. A nagy halál színe előtt elhallgatnak az apró halálok s a szelíden égő szépség urnájában némán hamvadok el. Zúg az őszi szél Könnyelmű. vonaglótestű fák: átszúrt. hogy szétfutnak a szerelmek ősszel. Sápadt az arcunk. futunk s fent kigyúlnak egy messzi kastély hívó ablakai. mint foszlik az arcom a füstbe! Körül a dús levél-örvény zuhog s a mérhetetlen. bolondos fajta vagyunk. Magam is glédába állok: Ma mindent el kell felejteni! Ma mindent meg kell bocsátani! Hallga.

fenséges orgonák. Szegény barlangunk szája elé máglyázunk lobogó tüzeket. az Isten is megfázna közöttünk. érett meséket: fehér időkre kellenek. ami volt: esdő várakozások meddőségét. vigyen magával fodros hátán mindent. árva szél. Gondjainkkal megtömjük a kályhát. Mosson ki. Fölöttünk és bennünk hömpölyög a hidegáramú csönd. annyi van! – rövidke négy hónapig. ha mind ránéznénk. kulcsoltkezű. A kietlenség verse A világ ónszürke odujában a hideg napok dudorásznak s fagyos szemmel. Kinek láza van. Keserű gyümölcseink belehullnak és megbámulják a vadak. duruzsoló. öt hónapig bizton eltartanak. rejtse el. Aztán egy egész lompos fenyő-erdőt húzunk magunkra takarónak: Téli álomra térünk. hasztalan imákat. piros. görgeti velük a felsüvöltő.Gyümölcsök helyett kis szobánkban a polcokra meséket rakunk. elhallgasson – pedig távolról édesen búgnak igaz. Vacogva megcsókoljuk egymást. 61 . ha bölcsebb a szája. Hideg téli est Életünk hulló karácsonyfáján halkan repesnek a lángok. – hiszen annyi van. Az ég pislogó csillaga lecsöppen a fonnyadt levelek közé s együtt hömpölygeti.

hogy vissza tudod adni a csókjaimat. beleszédülni lelked melegébe s édesen szundikálni. Pattog a tűz és elsűlyed a ház. Csörgős szánkón összesímulva. burkolózzunk a hallgatásba s húnyjuk le félig a szemünket. Azt álmodni tejfehéren. Tied az a fekete tó. Mindent neked adok Tied ez a márciusi hóvirág az asztalodon. prémes bundákban futunk a nagy fehér havon. S míg csillagok kezdenek pislákolni. hová a bolyongások erdejéből egy titkos éjjel eljutunk. S az a lángbaszökkenő vörös ház a láthatáron. csöndesen magamban cipelek. akit letakart arccal. az élet fölött. Tied a törpék hosszú menete s az az elnyugodott óriás. 62 . töprengjünk az eljövő felől: hogyan kellene megszólalni? S mindent elülről kezdeni? Jó álom Olyan jó hozzád dörgölődni a szomorúságommal. a fákkal szegélyezett. hogy sose születtem meg.Hópárnás nagy fenyők alatt üljünk le a törpék közé.

Tegnap a pacsirták is hazajöttek. Minden halat kifogtam a folyóból. Elég volt már a szenvedés. mint az esti szél s olyan messze van. mely összetörött. Korbácsütéssel ezer keresztet hajszoltak már velem a hegyre. 63 . hogy élek. Az alkonyi fény kering. Ruhámon lassan átmelegszik a nap. Virágfűzéres messzi barlangjából szánakozón kacag felém a sötétruhás Fejedelemasszony. elveszett. a szél körülsusogja fülemet s eszembe juttatja. Kezemben régi hangszeremet keresem. amint barnán. ideírom: Olyan hűvös. II. A fák incselkedőn az útra hajolnak s kövek görögnek lábam elé. forog. Eszembe jut a szerelmem is s ha már így van. mint a csillagok. sötéten imbolyognak és sírnak a fűzfák alatt. Idegen arcok közé bukkanok. Az élet lassan fölém takarja a csöndes napok sátorát. Krisztus már indul a Kálváriára. Menni terv nélkül és gondolat nélkül. Lassan húsvét hetébe fordulunk. ott állnak mereven a lángos éjszakákban s mégsem akarnak rájuk feszíteni. Zarándokútban piros bogyó és fájdalom mindenütt terem. III. örvénylő habja elragad: Andersennel találkozom s álmodom ezeregyéjszakát. Látom testükből égignyúló lelküket.Zarándokút I.

Nagycsütörtök 64 .

. serceg az ércfuró. gyermek-hangulatod türkiszlángos egét. Cseng a kőkalapács. kőforgácsra szakad minden anyag s a szó felzokog. förgeteges szelét. mely baráti beszéd napsugarával oly egyként záporozott mindegyikünkre – mily jel jelölheti szobrodon?. zúgva-zengve repül. kicsinyül holt alakod meredt márvány-terve. hogy bár körvonalakban is megjelenne finom-rezzenetű szemed.. lezárt ajkadat hogyan. pattan a törmelék. – elnyugodott. komor ősi görgetegét mint kalapáljam úgy. – Az is meghasad s romok szennye közt maradok magam. mint a liszt s egyre fogy. jégmerev és fehér márványtömbjeiből kellene szobrodat vésnem. véső vés sziszegőn. 65 . drága nemes barát – úgy mártom be ma tollamat s pillanatra megáll fulladozó szivem: érdes emberi nyelv sziklakemény. kezed száz remekelt piciny lendülése. hogyan önthetem itt alakba zenés lágy mosolyával és minden titkokat oly biztosan átfogó s hirdető nagy igéivel? s hol marad buzogó melled erős. melyet Petronius borult szemmel látna s irígykedőn? S szellemed pazarul csörgedező. gigász oszlopa megreped. meleg dobbanása. villám-gúnyod acélnyilát. homlokod delejes íve s a ritka haj édes fürtjeivel. finom domborműben. ó jaj.Légy már legenda Két vers Kuncz Aladárhoz Szobor és drágakő Mintha Carrara bús. mielőtt kimúl – hétszer harcba fogok: pár maradék szilánk hátha létre idéz elpepecselt. hideg kristályhabja hová sikkad e tömbökön? nagy szived suhogó. selymesen és puhán? hát keskenyvonalú. omlik a tiszta kő porfinom szeme.

hogy kicsiny országunkból kivándoroltál. Immáron ötvenhárom napja.. akinek botja vége gödörre bukkan ismeretlen úton... a Fürdő-ucca szögletén s elgondolom: most felmegyek megint... Immáron ötvenhárom napja. A szolgáló kinéz s megkérdezi.. Augusztus vége. hosszú órákig várom. – a menny étheri árama reszket át a szobán – s meztelenül csupán lelked él: anyagot nem viselő. papirral sűrün elborított asztalod mellett s meghitten fogadsz: Isten hozott! Isten hozott. Jenőkém!.. 66 . százféle faragott. mely a titkosölű.. szóba.. fáradt lelkemen és megrázkódva olykor meg-megállok. mesteri ékköve. havas márvány legközepén szunnyadozott soká s most kitárva tüzel kék-lila-halkvörös pompa színeiben s fellobogó ezer gyertya fényerejével ég.. terheket cipelve döbbent. édes Aladár. zord díszletek bizarr tragédiákhoz s a gyér futóka rőtes levelére örökké tartó. s belépve újra ott látlak nyitott könyvvel. Immáron ötvenhárom napja. sugár sejlik a csonkokon. . Bocsásd meg nékem.. mint a csendbemerült szók rezegő s örök zöngehangja a szív mély rezonátorán.. hogy szép szavakba próbálom beszélni. szabad lelked..S akkor íme. hogy hozzád jöttem-e. hogy lehajtott fejjel járok. Transsylvániára lassanként őszi felhők csüngenek. hogy benyitsz.Mindennap négyszer elmegyek lakásod előtt. vén eső pereg. omlatag és zilált márványtönk tetején szellemed élni kezd. mint mesék kicsiszolt. mint a virág szaga. kőbe nem önthető szépségében. mint vak koldus. A kávéházban üldögélve. amin ma is zokognom kellene s amin zokogni már-már nem tudok. míg kövér tócsákat gyűjt ottkünt a járda s az üvegen száz vízcsepp folydogál. mint rendesen.

parányi változás. És nincs miért több verset írni. mint félálomban csókolt régi csók. Hangos viták közt érkezünk haza. Többé nem hallod és nem olvasod. tükörben többé nem próbálhatom mozdulatod lopott utánzatát s egyáltalán – – oly messze vagy. S akkor egyszerre úgy látlak.S hazafelé is véled indulok. hallgatag. csak mindíg várni kell. dícsérő pillantásod nem jutalmaz. a halk esőben. vidáman... hol vagy? S hol van életem? S szeretném nevedet oly rémülettel. megvárom. míg becsöngetsz és kinyitnak s eltűnsz a döngő kapuszárny mögött. velőt-rázó iszonyú hördüléssel. mint életem mély. pislákoló fénynél. Fuldokolva kereslek. ami miatt régóta megszokott kedves dolgok nem térnek vissza többé? Igen. Megértem: többé nincs mit várni rád. Pincér. eljössz. lehúnyt pillával. hanyatt feküdni. öregem? – S miért ne lenne egyszer újra így? Mi az a percnyi. fizetek! . nyirkos nagy sötétben a föld alatt. bontani kezded szürke gyapjusálad s mellém telepszel: Mi hír. oly vad erővel felüvölteni az éjszakának bús esőt szitáló sötét boltjára. hogy hasadjanak szét a fellegek és induljanak meg a csillagok s halld meg te is fényévek távolában. álmos Hamlet-monológ.. planéta-pályák száguldó ivén! – S azután csuklón összehullva ott a döbbenetes éjszaka hideg 67 . végzetes titok. nyújtott lábbal. elalvás. És nincs miért vídámakat beszélni. olyan érzéken túli. mitől zsibbadtan meg-megáll a szív és szédületbe tántorul a fej: Halál. piros arccal. oly rekedt sikollyal. mint gyermekségem kendő-lengetése. tán rémlik. rémlik valami avittas. dimenziók határain kivül. gondtalan bizalma. Nincs.. szádra víz szivárog. lényegtelen. tudom. tudom. Megindul újra könnyem. hűvös távlatokban.. a bús eső alatt s hideg kezedre..Eljössz.

Egyszer lefeküdt ibolyák közt harmatos fűbe feküdt nyíladozó ibolyák közt még soha oly gyönyörűt parányi piros bogarak közt dőlt mosolyogva elém zümmögő zöld bogarak közt szunnyadtam el én kebelén 68 .. vagy tán egész közelről szelíden.csöndjében. halkan-halkan válaszolsz. In this kingdom by the sea: But we loved with a love that was more than love – I and my Annabel Lee. (1931.. hátha felfogom. augusztus 17. mikor nagy messziről. /Allan Edgar Poe/ A fűzfa behajlik a vízbe a víz körülötte csacsog locsogva körülsimogatják piciny buborék-pamacsok a hold egyedül csavarogva oly holthalavány odafent kémleli elcsavarogva egy holt kicsi lány hova ment? Holt kis Ilonka fehéren fekszik a sírban alant szelleme ringva fehéren fürdik a vízben alant lelkemre libegve lehajlik mint vízbe a fűz fiatal ágai – habzene zajlik csobog körülötte a dal dal pihekönnyü magáról zizge aranybafutó fürtjei zuhatagáról s minden eszembejutó esteli vágyteli csókról lágy öleléseiről jópuha hópihe-csókról lágy öleléseiről.) Szerenád Ilonkának I was a child and she was a child.

sűlyedt vele lassan a pázsit süppedt vele halkan a hant s már láttam a mély gödör ásít s ő fekszik a sírban alant – a csöndbe furán belezengtek a fákon a víg madarak és csöndben a mélybe lementek a piros a zöld bogarak – A fűzgaly a vízre lehajlik zsolozsma a vízcsobogás a hab zokogása morajlik morajlik a szívdobogás borúsra borul be az ének bús nász-ima színkeverés zörögve dorombol az ének a gyászlila csipkeverés – Ilonka kis égi Ilonka a kép olyan ép eleven a képed a régi Ilonka kék lepke sziromlevelen szamócapiros puha szádból fakadnak a lenge füvek – szeráf-nevetés puha szádból ha zsongnak a zsenge füvek Lásd fekszem a parton a fűben ölébe ölelget a part a dús keserűszagú fűben ezernyi bogár idetart nyüzsögve nyirokteli mélyről ezer pici hangszeren át zümmög az ajkad ízéről végnélküli víg szerenád Azóta kapott csudacsókok íze ma oly keserű hűtelen és csunya csókok emléke is oly keserű oly messzibe csöndesedének éveim árnya alatt angyali vég-csemegének holt ajkaid íze marad Ilonka kis édes Ilonka a kép olyan ép eleven halványpuha hangod Ilonka szólít szomorú nevemen válaszom át a sötéten étheri fényutat ás borzad a sás fut a réten elsuhogó zokogás 69 .

Mihez foghasson ezentúl ki fogta fehér kezedet és hova nézhet ezentúl ki nézte sötét szemedet? Örökre itt maradok már hanyagul heverészve hanyatt míg enged a rögragadó sár s gödör lesz testem alatt Utamban az éjben a parton lengő lila láng vezetett most fűzfa tövén puha parton érzem kicsi lánykezedet és érzem aludni fogok már akár te a mély temetőn tudom hogy aludni fogok már boldogan és nevetőn Már bomlik az élet az omló víz suhanó zaja közt mint százados erdei holló váza fenyő galya közt már oszlik a test alig élek foszlik valamennyi tagom rezegve fölérez a lélek és imbolyog álmatagon belefürdik a Léthe vizébe a víz körülötte csacsog locsogva körülsimogatják fehér buborék-pamacsok a hold ragyogó sugarában távoli trombita búg mind vakitóbb sugarában hajnali harsona zúg ébresztget a szád muzsikája ébredj valahára szegény és zeng a szived muzsikája és hömpölyög ízzik a fény úszunk tova kék levegőben mint két pihe lengetegen és fulladozunk ölelőben fényteli fellegeken. 70 .

balra az egyik.Túl jégmezőkön Halott leányka emlékének A megfagyott öbölben jégbe szorult a csolnak. jéglemeznek. Tisztán hallod.. ama két nyúlánk jegenyét. Világitó virágokat ejtesz a hóba jelül. 71 . borzog a föld s a két sudár fa bólogat és leng. csendje hótömbnek.. fent. Mégy lankadón és szeliden. amikor megállsz. A légben. jobbra a másik. A hallgatás bárányai melletted vándorolnak. a szélben. balra a másik: egyforma ütemre ringanak ők. Jegenyék Figyelted-e szélben a fákat? A két jegenyét nézd csak a kert közepén. Kibomlott és havas hajad meglobog és ismét elül. Zümmög a távol torka. glóriásan és nézelődőn a vattás békesség felé véget nem érő jégmezőkön. amint most üvegszivem szirmai töredeznek. odafent egyszerre tagadnak s intnek igent és – jaj. süvölt az ősz szele. Csend van. Jobbra az egyik. sose tudnak összeborulni.

. hogy hanyagul a semmibe nyulva oszladozzék. néhány könnyű kis galambtoll. Előkelő lesz és szelíd. mint festett üvegablakon az ifjan meghalt szentek képe.Élt valaha régen. hulló szirom. Légy már legenda Pihenj le békén.. minden szellem itt áll s édes a Léthe. – Egy kósza kis művészinas jelenik meg a darab égen. Egy messzi harkály csak félve és ritkán kopogtat. Fehér madonnád – érdemes volt idetévedni érte – utánad röppen s a Védánál utólér. szívedben a penge megáll rezegve. ha lábujjhegyen közeledsz.. okos nagy homlokát márványfenségű domborúság íveli széppé s körbecsüngi pár lankadtlombú. mint templomablakon: csak néz s egyszerre te is odanézel s orgonát hallasz búgni messze s szivedre nyulsz tétova kézzel. lomha dús ág. az elkígyózó sárga út egy kavicsot sem csikorogtat. játékosan barangol. mindennél édesebb. mint fű közt borzongó piciny nesz s az ágról tovahussanó madár szárnyának csöndet intesz: pihen a Mester! Karja lágy ívben lelóg a nádkarosszék két oldalán. Egyszer majd mester lesz a te harcos. Fehér. új viharmoraj: kibékülés ez itt és vágytalan egyensúly. – megigérte. hogy a sűrün fénylő. Figyelj. ily délutánon. Dante. Elysiumban él: Fölötte fény. édes nagyon és élt valaha régen s oly félszegen. tiszta égre láss át. oly meghatón tűnik elébed és elébe. rosszra ne gondolj. Ám a szeme nyitva s nézi a komorzöld lombsátor nyilását. melybe be nem tolakszik semmi nyers. aki kalandos volt. amit csak ittál. egyenletes mosoly. Sokrates. melyet alig borzol fel percnyi. sorsodat tedd irgalmasabb kezekbe.. léha lehelletével némi emlék. – bágyadt kövek csillognak ujján s a szél ezüstös fürtöket rezget halántékára fujván. fiacskám. néha-néha. lilás pillangó csacsin. 72 . A parkban csend. Ez már a révek réve. szegény inasbarátod s gesztenyefás kertjében olykor párnák közt hátradőlve látod. mely utat enged.

73 . Mérges. Fellegeken lépsz. Örül. légy már legenda. zümmögi halkan. vándorol. dús sárga növények rejtenek el valakit. szépen feledd el. ki a mély völgyekben mindegyre járkál. rezgő fényben.Szólni szeretnél – ne fáraszd már magad. alszik zöldkristály hídak alatt. világító. okos fejeddel – megnőtt szemedből csillagok jele csillan mostanában. szelíd. Purgatorium Sustorgó víz-szirmu rózsák buzogva nyílanak itt. ujjával fog kicsi kék halakat. Megy. Csak egy út van innen a völgyből és az a mennybe vezet. ballag a hangyák halma körül. űzi a dombon a fellegek árnyát. ujjára villogó pillangók szállnak. megy. rezedák illatában. aranyfüst-muzsikát hallgat a fákból s zöngeti. Mosolyog mindíg. Csendül az érchegyi vén kövezet.

égő fáklya-sorokkal. falnaptáram rőt betüvel rikácsol: Hősök napja van! Katonák sietnek dobbanó tömör szakaszokban.. – – . kiben betelve látom földi terveimet s ki szédült ujjongással bontja ki lelke szárnyát apja dalára..Hirtelen megrezzen a tollam. Döngve jönnek és dübörögve mennek. áldott vándortársam az úton. becéző gömbölyű kezed puha reszketését. villog a fegyver.. eljövendő magzatodat. drága szerelmem.. (Ó. száz elejtett jó szavadat. Ablakom kitárva s az álmos este verseket súg tollam alá tehozzád. fojtó füstöt ver be a szél s a kürtök réztorkán recsegve rikolt az orkán. kihalt mezőkön. eltört versszakok rút romjai közt botorkál. milyen jók vagytok a földön. Alvilági zaj. sírok alján boldogan összekattan millió hős állkapocs. hősök napja Illat füstöl májusi orgonákról. magasztos homlokod fölött a derengve fénylő glória ívét. S szinte hallom: Messze. titkos testedet: lobogó tüzes bor míves edényét. 74 . ürmös esztendők ízében egyetlen édes! Téged ünnepellek e földreszállott istenek estjén. sipitó suhancraj csörtet az uccán.Nagycsütörtök Kettétört óda a szerelemhez Anno 1931. téged ünnepellek: igazbeszédű szádat és komoly szemedet.

hol biztos nászörömünk vetése és kalászos dús aratása? merre? vértengertől mely sziget édenébe rejtsük a bölcsőt? Némán bujkáló gonoszak vigyorgó gyűrüjében érzem a lelkemet most s téged. – – – Így csukom be ablakomat. Mi célja. Mert lüktetve fáj a fejem.. mintha égne a város. friss orgona-illat. nehézsejtelmű balsoraimmal. mi célja van szerelemnek itt és másfele bárhol? mondd. Messze. így ülök zöld lámpa-sugárban árván s így zaklatlak furcsa. özvegyek.. szivemre nyirkos kétkedés nehezül. míg tenyerük viharzó tapsra verődik. hogy ily kegyes áldozattal ünnepeltek minket e május-éjen!) S látni kezdek: jönnek a bonka bénák.. indul. elvetemült birák közt látlak elesni. átlyukasztott roncs tüdejére kéjes buggyanással ömlik az áradó..Elnémult a trombita. még meg sem fogant kicsi gyermekünkért! . árvák s mindenrangú nyűtt nyomorultak. édes. szerelmem. arcuk elmeredve bámul a fáklya vérszín záporába.. mondd.. 75 .emberek. S látni kezdek: felszakad egy sötétlő sír göröngye messze Galíciában. imbolyog. nagybátyám dolmányos alakja kel ki. félig porladt kék szeme tágra nyílik. Hajnalunk nem szép mosolyodra pírkad s alkonyunk lehull. mielőtt kivánnám. Mások által vert sineken sötétbe siklik a sorsunk: Holnap bizton hős leszek én is annyi rothadó testvér-tetem árnyölében s bizton épen így menetelnek omló fáklya-tüzekkel hős fiunk emlékezetére is majd.

A nyűg. mély állati félelem. mint roppant denevérszárny. sors elől szökve. Tompa borzalom fogott el. kiterpedt s mint a rossz gumi. messze. mint ki sötétben titkos útnak indult. mint az öröm napos vizétől. kitárt szabadság. Jakab aludt.Nagycsütörtök Nem volt csatlakozás. Már nem pár rövid ugrás kedvesed kis háza. Testem törött volt és nehéz a lelkem. mint az igazság kútfejétől. a lassú terhes ólomidő lehullt. Péter aludt. Máté aludt és mind aludtak. 76 . mégis szembe sorssal s finom ideggel érzi messziről nyomán lopódzó ellenségeit. Kövér csöppek indultak homlokomról s végigcsurogtak gyűrött arcomon. de nyirkos éj volt és hideg sötét volt. Körülnéztem: szerettem volna néhány szót váltani jó. Országos eső Most. Kerekeskútad az udvar végén gúnyosan és öreg mosollyal gunnyaszt: messze vagy immár onnan is.. messze. meghitt emberekkel. jaj. a sűrü füst. János aludt. nyúlt ki mindenütt a távolság. városnyi felhők tömbjén kell komoran s fázón keresztül fulladnod. nyirkos tűzeihez fölér a lelked. végzetes földön csillagok szavára. köpeny s az únott készülés. Pillanatnyi csapongás nem vidámít gyors tettekre s a könnyedén kilendült villámmozdulatot ma – földre ejted. Az ablakon túl mozdonyok zörögtek. mikor beköszönt e halk halódás és a szálas eső sürűn lelógó drótja zár köribéd finom kalitkát: nincs többé levegős. Hat óra késést jeleztek és a fullatag sötétben hat órát üldögéltem a kocsárdi váróteremben. Esténkint gomolyos. nagycsütörtökön. mint azelőtt. legyintett arcul.. mielőtt a csillagok zord. Jön a sál. már a hegyél sem oly közelben ível.

párnák fellegszerü fodra. mély gyökerekkel a földben. vasgyökerekkel a földben. szeresd szomorú szivemet! Bénán lehanyatlik a kéz. csacsogó kicsi fecske. lekopott rongy-lobogókkal kullog az emberi hit. Jöttek utánad ezren s törzsedet egyre törték zuhogó fejszékkel a törpék s hiába jöttek ezren. Jöttek utánad szellemek. Szálltak az égből angyalok is seregestül. széttapogat tehetetlen: élni ma itt lehetetlen. puhája. üstöködet cibálták. hol léptekkel. a virrasztó nyomorúság piros parázs-szeme nyitva s vörös varázs-zene szítja lángra tüzes tanait. keményen. dacosan álltál. gyökered mint a moháé. 77 .Panasz gyengülő gyökerekről Földbe fogóztál. – S íme – ma lelked lassu halálra menendő. födözd be borús fülemet! kedvesem! – csipogó. mint terebély fa. borítsd be ma bús szememet! dunna pihéje. fátylas selyemködü füstje. s egy gyerekangyal könnyüdeden tovaszárnyal véled a mennyek kékje felé. Harum dierum carmina Kis cigaretta fátyla. meg kell halni ma itt. ki akartak tépni tövestül s gígász lombjaidat seregestül hasztalanul cibálták. halni e földi avarban. selymes füstök ezüstje. mint kicsi fecske ha szárnyal csőrében szalmaszállal távoli fészke felé. bíbor cseresznye-szemecske. sziklakeményen. kopogókkal. paplanom csipkebodra. mely mint a moháé. gyermekkéz elegendő kitépni halálra menendő gyökeredet. dúsnedvű televényen. éjjeli törpék.

hogy utasát árkok szennyében megfürössze. szemfedőm csipkebodra. Kuszált körívet. de adni nem tudsz s küzdeni nincs akarat. parabólát cirkalmoztam és léniáztam. Utolsó fény. de fejem fölött penge leng s fejem alatt kigyult a párna. a számitást összezavartam. de messzire nem jutsz. görbe küllőt. házromok fekete füstje.Hallod. zokogva nyújtja ki karját. tömjénfüstök ezüstje. romolt világot. Beteg világ. mely belefut az üstökösbe. Zilált ligetek zörrenése. Sötét november. a csillagok is lerohadtak. Ez nem negédes jajgatás. Nem tudom hol. adnál. futnál. finomkodó poéta-lárma. tömd be siket fülemet! Halál! – amiként keserű kis kukacot elnyel a fecske. patkányok raja zajjal rágja a régi falat. hídakon kússza a karfát s hörög a mély viz alatt. vagy véd a cseresznye-szemecske. mely a futó föld kerekét tétován fogta eddig össze s már szétomol. Beteg világban béna ember. kedvesed koldul az uccán. Styx suhogó habi-fodra. rejtsd el az én szivemet! Tóparti könyörgés Ez pusztulás. ne hagyj magamra e rémület vigyorba züllött időszakán! Hallom zörögni a korhadozó. elhibáztam. hogy a rend bogával összekösse e rámbizott. amint a sovány egerek foga rajjal. s most már nincs többé elme. borítsd be borult szememet! dunna halotti puhája. Fekete éjszaka fátyla. Ó jöjj velem. 78 .

milliárd ember várja benne. kristállyá meredve. hiszen szeretsz. végy valahol varázsragasztót. mely kivágná e duzzadó daganatot? Tedd a világot orvossággá és add be az emberfiának! – meleg felhőkből adj kabátot a széthulló. csészéje.Tört homlokomon távoli lángok visszfénye váltakozva lobban s kialszik. maga legyen a tó kerek kavicsos-öblű. Irgalomtelt angyalra várok. – nézd: a megtestesült betegség.. ha fuldokolva felköhécsel. fáradt vagyok. ha tudsz. mely most suhogva vízbe ugrott. tört porcellán-fejével. ezer vigyázó virágméccsel s készíts teát a parki tóból. próbáld meg újra! Mívelj csodát. lássam magamat újra épen. tiszta medre és facsarj hűs citromlevet. most légy okos és tégy akármit. savanyú fényt a sárga napból. bodzateát a parki tóból. tíz gyönge ujjad legyen gyógyító Isten ujja. amelytől csapzott-fürtü. mint fehér. szegény betegre. ki betegen is csak barátod! teremts neki tavaszt. mely óriás csészénk fölött ring-leng és bágyadtan barangol s a mesebeli hószín hattyút.. Van-e szerszámod. hátha hozna valami enyhe-lanyha mérget. Nő vagy és voltál kisgyerek s felsírtál bizonyára éjjel. a padra fekszem. édesem. sűlyeszd el benne olvadón. – – 79 . ha most eszedbe jut. repedt szilánkot egy darabban és emberképpen! – Ez itt a park s ez itt a tó. hogy könnyes kínja elapad tán! S te csak magad vagy. melletted látva bábudat lyukas. Már nem sírok és nem menekszem. Vagy – fuss velem. gígász beteg a törpe padkán. Tán gyógyulás ősparkja vár itt: szivedre bízom magamat. Mit tettél akkor? Ó. történjen bármi mindenekkel. édes kockacukrot. csúnya fejem elalvó lassusággal válladra esne s ott kihúnyna. e sok riadt.

barnul a hulla. meghajlik a szirti fenyő. sírva köhögnek.A költő feltámadása Már leng körülötte a gyertya: legyen neki fényes az út. torkát köszörüli a pap. – Fátylat az arcra! – A kézbe keresztet! – Lába elé koszorút! Bomlad a test már. SŐ elrohan alkonyi fényben egy lángszinü lepke után. a tömjénfüst gomolyogva kicsap. Ajtóhoz tántorog és kimegy Ő. És akkor lám. a sok suhogó fa-titán. 80 . A tártölü fenyves alatt mellébe özönlik a hűs levegő. fölemelkedik Ő. felnyöszörögnek.

Halvány. Miért nem félnek tőlem az őzek s a rengeteg aggancsú szarvasok? Tenyeremből hűs vizet csorgatok üszkös sebeikre. szárnyas ifjú. messzire jöttem. borús táj Felhők szaladnak. fiacskám. zizegteti halk-hűvösen az ócska könyvek lapjait. borús táj. mint az őzek Félálomban ibolya-sugarak közt édesen gyönge vagy. 81 . Csupa bodzavirág minden. piros szirmok maradtak mögöttem a kék hegyeken s a völgyek útain. Hűs hallgatás és hű mosoly.Pásztori tájak remetéje Messzire jöttem Kedvesemtől. A tiszta szív derűs dalát csobogja künt a lassu víz. életünk – Mikor zengek már rólatok el-nem-mulandó éneket? Elalszom. halvány. Fehér ruhákba öltözünk. csend és szerelem. Házikónk habfüggönyét szél lengeti. Október. kilombosodtam én is a szomorúság tartós melegében s bodzavirág-szaga lett a szónak. aki csókolt. Mosolyogva viszi előre fehér ujjával az óra mutatóját. Éjszaka meglátogat egy fényes.

Elalszol. Éjszakák Gyertyád mind komorabban ég. Ősbozótu helyet kutat magának elvérezni szelíd. – A halk remetén éjbarna köntös. tisztafehér barmok nyomában békén füstöl a por. ijedten csüng a nyirkos ég. sima arcodon zizegve vésni kezdenek a parányi vésők. mélyen lélegzel.A mindennel kibékülés illata álomba kísér. mint a meghajszolt őzek a bozótban. – . kinyílt sebekkel. napkeltekor: utolsó szerelmes gondolatod piros vadszőlő-levelek közé akad. gomolyos. Szurtos éjfeketére markolásszák szívedet. mosolyodtól harmatkönnyekre fakad a korhadó. Dúdorász eszelősen és kihamvadt gazbafult utakon bolyong. Hűs márványkapukon bozontos indák kúsznak hallgatagon.Már gyermekkorodban mérföldekről meghallottál egy fecskesóhajt s ha tüske döfött ujjadba. A falról megnőtt árnyalakok válnak le némán: gyásznehéz. S mialatt zihálva.. zűrzavaros ég.. sötéten s porladó madarak hullnak belőlük. Alkony Lassú. fülledt sötéttel állják körbe virágfűzéres ágyad. sűrjen. barangol. patakkal eredt meg a véred.. Foszlányokban. 82 .. Pásztorleányka – szégyenét rebegőn – a kútra hajlik.

délután völgybe nézőn üldögélek fehér faházikóm előtt. Őszi szelekkel zúgott versenyt a dal. Nyugodt voltam és megelégedett. . hömpölyög és sodorja testem. az égszinruhájú angyalok repeső. nyitott ajakkal. amely neked dalolt dícséretet. ahová ezer évben egyszer-kétszer csurran csak le a fény harmatnyi csöppje: gyöngyszemű pici fény a gyászipompás lombok összefonott sűrjén keresztül. Most elfogott valami nyugtalanság. ablakból bámulok ki délelőtt. értelme nincs a sok vén pergamennek. mélyen lent. hol az árny meleg folyója mormol. Mélyen Ágyam oly puha itt a bús vadonban. kinek gondolatai szórtan ténferegnek s juhai szétzülltek mindörökre.. Pásztori tájak remetéje Sokáig voltam remetéd.. ágak alatt.. vidám csapatja messze – fönt – nevemet kiáltja s elszáll.. combjaimra kövér indák gyürűznek. úszik előre. 83 . mérföld-magasra nyúló rengetegek nyirkos szagában alszom.. a smaragd táj gondolataként gomolyog.. Két kezemre finom penész rakódott. ősköltemények tömörsége benne és ősszivek nyugalma. Hidegpiros esteli fénynél ó – hétszer szomorú a pásztor.Míg testvéreim.Szomorú pásztor Mily szép a nyáj. hullatag levelek. Kedves zsoltárom oly üres. Láttad már nagyszerű hömpölygését? gyapjas hátak fehér hullámait homéroszi mezőkön? Mint áradó tejfolyó.

Folytatom utamat mélyeken. magányos házamat. magányos lelkemet. de a küszöb nedves-tisztára súrolt és furcsán csillog a kopott kilincs. öreg párnám is duzzadó és habfehér. Meleg fogad és hervadó virágszag. síma gyolccsal hívogat s nini. íme. mint a félszeg. békés pásztorok ballagnak juhaikkal s tovamennek. Nyugtalan vagyok. napon és csatakon át. Ágyat ki vethetett? Az asztalon nyitott könyvek. 84 . halványan. amiket elfelejtünk hajnalig. köveken. Este ruhámat tisztogatom és előveszem a vándorbotot. Különben senki. Fakó arcképek tört szemén mosoly. befényli halk. titkos lábnyomok. Fenyőtoboz hull és piros levél.A dombon lassú. Zöld hold száll az égen. A vágy elfogott. És én tünődve ülök ágyamon: Vajjon ki járt itt? Istenem. kedves álmok. Istenem. Ki rakhatott tüzet? Új olaj serceg lámpásom begyében. Talpra szököm s eszembe jut a kedvesem. A tűz dalolva és kacagva pattog a kandallón. de a meszelt fal ünnepi fehér. S előtte. árkon és hegyeken át. ágyam hűs. ki járt itt? Mesebeli vadász Kék harmat mossa ki szememből az álmot. ki járt itt? Jövök szivemmel a havas hegyekből. A görbe hold zöld-sárga sugara befényli halk. füzetkék elhintett szirmok közt derengenek. Éren és patakon. Rozsdás kulcsom nyiszogva sír a zárban.

szívünket erőssé tette. fekete kislány. a győzedelmes. Csillogó buckák zizegve rohannak. Várlak délután. A szél hörögve lengeti hosszú hósörényét. Prémek vattáznak bolyhosan. Lent. fehéren. Feljön a nap. míg megfejed a kecskét. – én nyilakat és nyársat hegyezek. Az éjszaka örömeiért hálás vagy nekem. hogy asszonya van a remetének. ezentúl velem jössz hegyeken. Este fehér zivatar rázza az ősfenyőket. Csak a mosolygó Isten tudja. Egyszer eljutok hozzá. éren és patakon át. szájad piros melegén pihék halódnak. Hegyenlakók Kunyhónkat a rengeteg rejti.Halra horog vetődik. a kanyargó ösvényen. északifény leánya. A fenyőszag izmossá nevelt minket. 85 . ostor pattog s ökörhajcsárok énekelnek. szeretetünket végtelenné. Tündéri éjben érkezel! Várlak reggel. nyúlra csattan puskacső. Őszelő erdők piros közepébe. tüdőnket tággá. utakon. Zúzmarás utakon át tündéri éjben érkezel kunyhóm elé. – Jó reggelt. zöldfényű csillag reszket hajadban s szánod előtt felhőt zihálnak a rénszarvasok.

olyan felszabadítón.. szerelmem. kék az éjszaka és arany. Te vagy mosolygó anyja. hogy meg ne haljak. Ifjú vagyok és megyek vidáman. Olykor fázik. Tápláld őt kicsi. tisztán a hullócsillagok alatt. viola-fénnyel fejed körül. lányos melleden! 86 . Bölcsője aranyozott dióhéj. sárga körte koppan a veranda tetejére s aranybort iszom ezüst-pohárból.Szerelmes ajándék Olyan egyszerű Minden göröngyből virág ütközik. bölcsen mosolyog tömjénszagú szivem: Milyen jó lesz a mennyországban! Az újszülött Újszülött békém oly piciny. Fenyőgalyak sóhaja legyezi arcát. éhes a gyermek. könnyen egyszerű: Holnap kiválasztok egy aranyhajú szüzet és azt mondom: Jer velem! Holnap fehér abrosz mellett ülök s piros alma. Porszemnyi szíve alig dobog. Olykor sír a gyermek.. S ha sárga levél hull lassú gyásszal. Meg ne haljon a gyermek!. A béke anyja vagy: ó képekről révedező szelíd leány. Fiam is lesz. Olyan egyszerű minden.

Az útakat itt felhőkkel vattázták. köszönjük. a keskenyarcú gyermeket? Szerelmes leányomat? Csöndesek az ő léptei. A puha. hogy megfestetted a mosolyunkat! 87 . révedj az időbe. húszegypár évesek vagyunk s máris lehetünk bűn nélkül pajkosak. kék sötétség bolyhosan símul teste köré. Elysium Ó barátnőm. a kormot is lemostuk. szívünkben tavalyi fűszálak békessége. – ízleld velem e halvány évszak édességét. Hajnali séta Valahonnan a lenti síkról még füstölnek az emberi szívek. kék tóba mártottuk. hangja nincs. szomorú. ezüst angyalok. fonnyadt. apadnak. Álmos bárányok hallgatása ez. az éden teljes. Amint megyünk. Lábujjhegyen járnak az angyalok. nem lehet hozzáadni. Tengerek szaga érzik. Havas levelek röpködik körbe tétova útján. csak lejjebb hajlik minden virág. – Jó reggelt. Ha sóhajtsz. ébredezik az egész mennyország. mint Isten lapdái a halavány csillagok közt. Házak közé érkezik alkonyatra. Homlokán kigyúlad a csókom.Csöndesek az ő léptei Ismeritek őt. melyek páránként apadnak. A hulló gesztenyék megállnak a levegőben. Leonardo da Vinci. dúsillatú piros rózsákkal csiklandozzuk az alvó angyalok arcát s íme. A szegfüket itt nektárral locsolták. ünnep ez a múlandóság városában. Lám. mely zajtalanul és puhán teljesedik. szállunk. akár elalvó gondolataim. Mi már kioltottuk a magunkét. Az erdőből jő. mint a gömb.

kéklő szemedet karikára mereszted. az egymás két szeretője. Én almavirágot tűztem a hajadba. szentek. bohón kiejtem! Mintha száz meg ezer kanári szólnacsengne. Ha lehullott lepled a part porában s cuppan alattad a kék aranyos tó. remete férfi és remete nője. száz meg ezer rigó fütyülne. Nem megyünk vissza. Pelyhes pillanatok Ó.. Fűszálból gyűrűt fontam az ujjadra.Emléksorok I. Csodaszép lesz! Mindenegyes képem csodakép lesz.. Kirándulás Istenek kacaja hullott a napsugárban. csudaröpke. e fák közt. Lengeteg édes hangulatokkal járjuk az ordas rengeteget és csiklandó fura fordulatokkal fogok regélni rengeteget. mint a régi Giotto. lombkoronák közt. Itt maradunk. csöppentem le a zizzenő papirra. II. Festeni is fogok. Itt maradunk és jók maradunk. Mialatt odafent sugaras pihenésbe borul össze az őslombok pihegése s arcodon árnyuk zöld szine reszket. lepkevirág közt. itt érik lassudan őszre nyarunk. 88 . Szökevények a fák közt Révedező utópia versben Úgy-e. hamvasüdén szedett gyümölcsöt és szamóca-szaguk van és lehajló zsenge zöldjeiken még csüng a harmat. Hát mikor valahány beszédes. mikor szerelmem szép nevét finoman. vagy reggelente tépett. Zizegett a mennybolt selyme. angyalt pingálok. e zöldben. frissen. édes vallomásaimat rezegve hintem. mint ibolyát. kedveském itt maradunk e tájon. ritkatiszta pelyhes pillanatok. szavak. tested mását a lelkem sugarában.

érzed.. amint fura versek csurgó mézaranyával töltöm meg szivedet s puha szádat. kacagó fuvolákkal. kebledet simogatják dús. Majd sóhajtva ledőlsz s lehunyod szemedet. Távolban élő kedvesemnek Mikor az éjszaka árnya szemedre szürődik s ablakodon csoda-pillangók raja zöng odakünt. hosszú rózsaszin ingecskébe buvik sima tested. mintha szirom libbenne le halkan a májusi fűre. előtted: engem is ott látsz víg mosolyommal. majd zsenge csipődre csúsztatod és combjaidat födöd el) s míg a tükörlap fátylas. mászom a csúcsot s napkihunyáskor – távoli hívásodra feleletül – megnyult árnyam a völgybe vetül. repes és muzsikál odakünt: megbontod patyolat kicsi ágyadat. Zsongó galyak közt. ami árt. Mintha hajamba tűznél valami súlyos fényszóró virágot. ami sért. isteni gyermek. hull és hull a virág. arcom gyúl ki mögötted. Tarka ruhácskádat ledobálod olyankor.Kampós bottal. térdeidet harmattal s szegfüolajjal permetezik. halk dalok közt. ami fáj. csillagokat szórnak párnádra. sással hessegetik tova azt. angyalok közt készülünk a kedves halálra. ül valamennyi. úgy virraszt mosolyogva: kardliliommal kergetik azt. ágyad elé áll. végtelen erdőn. mint nyári melegben a bőrödön átlocsogó víz s lágyan ring már tested a dunnapihék közt. kék raja zsong. Pislogó piros rőzsetűznél. úgy érzem az égen a holdvilágot. bimbók zápora verdesi lángragyuladt nyoszolyádat 89 . parányi bokádat. Tünde driádok tünnek elő s lépkednek olyan finoman. (előbb karjaidat s fejedet fúrod bele. boglyas törpék kókuszhéj-hegedükkel. lassan lépkedő angyalok közt símulok hozzád a lágy mohára. Halk nyüzsögés remeg át a szobádon.. Fitosorru manók jönnek síró. hajadra lehelnek s az tele lesz pici kék nefelejccsel. suhogó somfahusánggal űzik el azt. rózsavonókkal. nyaldosó muzsikájuk csiklandozva füröszt. ferde tavába tekintesz. Gondtalan évek. hóarcod kipirul s nedves szád nyitvafelejtve piheg s akkor már duda vijjog. egyszerü pásztor. puha bodzavirág pamacsával.

kicsi Szűz.. lobogó cseresznyeszirom-fiatalság ágyán ringatlak.s álmod tündérnépei arcraborulnak előtted. Itt a perc pihenni. amit élet adott s ezután ad. Álmos is vagyok. bágyadtan bizseregve énreám és szomjasan tapadó szájamra gondolj. Tér. puha és gömbölyded álmot.. Szellemed suhogón beföd. Álmot adsz. zizzenő buzaföldön összeforrunk s érett csillagaid kibuggyant fénye gyöngyösen. dús-borzosat. eltévedt szeretőm kis szűzi testét s mellém fekteted a habtiszta ágyba. S míg csiklandva becézi bársonybolyha zsenge talpadat és meleg bokádat. Tele van szerelemmel a szívem. Akkor ölbeveszed becézve. – – – S mindez azért van.. Reggelente. 90 . Bevonod szelíden édes ízzel ajkaimat s a sárga mécset elrebbenti tüdőd finom fuvalma. idő: kusza gombolyagba romlik. láng. A gondok elgyötörtek. lágyan. Szerelmes ajándék Vers helyett szivesen szőnék ma lompos szőnyeget puha gyapjuból szobádba. tennéd rá puha lábadat mezítlen. cukros hóhegyekben futunk sikongva. Álmot adsz.. kéj. illet ez illat s illet a vers muzsikája s minden fény. pompás Perzsia száz mesés szinével ékes kis teritőt. vizesen pereg le rajtunk. Fáradt lettem. mikor lelépsz az ágyról s lenge inged alatt tüzelve borzong álmos tested a hűvöses homályban. körülleng. Istenem. költő kedvese vagy te: illet téged e pompa. Halkan símogatom meleg pihéit: pálmalombok alatt ölelgetőzünk. hogy meglep a zsibbadt teljesedés. mert engem szólítasz kedvesedül. Gerlebugás ütemén. mely tiszta ágyad előtt heverne mindig.

öles nyalábbal vetítette tűnődő lelkem – lassú reszketéssel – lehúnyt pillájú.Tündérmenet A tücsök cirregve fölneszel. 91 . Valami volt. Kezemre néztem: hamvas. alvó arcodat. mint világtalan kéregető s utánad tapogattam. mint nagy vászonra berregő motor. Sötétbe mentem. Parányi szekérre fektetik. túlvilági kékség imbolygott bőröm bársonyán is. Húzzák lassú. Milyen voltál és milyen volt a hangod? hogyan néztél rám és hogyan szerettél? – jaj. mohák közé. . egy szomorú angyal szivárványra mosolyog és újra pityereg. Testem hűs álmokat iszik. Csak az éjszaka meredt felém a térben és időben. zúgó. csak tücskök szóltak fekete mezőn és hajladozó nyárfák sugdosódtak. Aranycselló mély húrjain zenélt a végtelen magány.. Egy fecske átsuhan.. Mint mikor megakad az óra s tovább ketyeg. elfeledtem. mind nagyobb sötétbe..Egyszerre fény gyúlt és a messzi égre. befödik zsenge nefelejccsel s lehelnek rá éjfél után. Akkor megálltam kinyújtott karral. Laterna magica Az alkony lassan hűvös-kékbe sápadt s kék úton jártam ődöngőn. puhán. Apró csillagos éjtündérek a szívemet hozzád viszik. nyüzsgő menetben – szemükben harmat. áhitat – csigák s iszonyú nagy füvek közt... a sárga holdvilág alatt. pihék.. magamban.

Illanó illat. Boldogságból torony emelkedik s már leomolt. villanó fény. 92 .Szélűzött felhők közt kisüt a hold. Egy búcsuzó fecske átsuhan házunk füstje fölött. Csak ennyi volt. káprázó szemnek ezerszínü folt.

én leveszem képedet falamról. mint a tejbeesett rózsa. ilyen enyhe pirosnak. Olyan lesz a vers. amilyen itt vagy. elaludtak a sárga gyepen. Én sok éjszaka láttalak már. melyen áll. mint a férfiak gondterhes elmélkedése. A ficánkoló bárányok elcsöndesedtek. sohase tudlak ilyennek elképzelni. Ilyen ragyogó kékszeműnek. szürke. Megkomolyodtak a csillagok. sovány. az éhség siralomvölgyeit s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai. Érzem az érést. Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek útját. hallgattalak is számtalanszor. Megtépett és színehagyott ruhádon vastagon ült a nagy út pora. szelid szava. a nyomor. Tudom az ösvényt is: bízd rám magad és én hallgatagon vezetlek. a komoly és nehéz gyümölcsöket. hogy te egyszerű voltál. hogy célok után fut a föld. széltől-naptól cserzett arcodon bronzvörösre gyúlt a sárgaság s két parázsló szemedből sisteregve hullottak borzas szakálladra az Isten könnyei – 93 . fáradt és hozzánk hasonló. Torz hamisításnak érzem vonalait. Hangod fájó hullámokat kavart. mikor a sok beszéd után rekedten újra szólani kezdtél. a megrakott törzset. én tudom. A csillageső megszűnt. ilyen jóllakottan derűsnek. mint az anya oktató. színeit. A pásztorfiúcska ijedten látja. Krisztus Krisztusom.Tudom az ösvényt Tudom az ösvényt Egyszer hűvös lett – Felhők hidegednek homlokomra. ilyen kitelt arcunak.

Megállok s elnézem soká zsíros. A porba két nagy csillag: két könnye pereg.. míg körülted porzik a reggel: egyszerre csordultig telek alázattal és szeretettel. ki sepred a föld szennyeit. a mennyeit benned. ki világ bűnét elveszed és jó vagy minden emberekhez. apám. Pedig a leánya nagyon beteg. Arcán alkonyi fény. Rámköszönsz. Testvér. ha az üdvösségre jutsz. te szegény. torzonborz. piszkos uccaseprő.. Az uccaseprő Hajnal. Oly tisztességtudón köszönsz.. ó rongyos uccaseprő. nagy kezedet. Borravalót ma sem kapott sehol szegény. fiam. rólam el ne feledkezz! Amundsen kortársa Felesége kéri: – Beteg vagy. . ne menj ma hivatalba! – Két fia kéri: – Láza van.Öreg postás a város végén Az öreg postás haza tart.Őt látom most. ne menjen hivatalba! – Dermedt madarak riadoznak: 94 . barázdás arcodat.. Dudolva ballagok hazafelé sok apró-cseprő dallal szivemben. sárga bajszodat fölötte a pálinka-gőzzel. gémberedett.

amint köhögve lép ki az északisarki hidegbe: Kishivatalnok. hogy reszket és búcsut vesz és elindul a húszfokos hidegben.– Nagyon hideg van. mint a zárszámadás. parketten villog a fény. Nem lelkesedik. Feketék. És titkolja. józan és kérlelhetetlen. nem hajtja feszülő féktelenség. kötelesség. Egyszerű. Amundsen kortársa. mint a kötelesség. Nézz utána. Gömbölyűek. fiaim. dicsőség. debiti = adósság. Míg dideregve mosdik. officii = munka. nem fűti forró fanatizmus. Debitum. mint a kenyér. fényesek. 1. barátom. ne menj ma hivatalba! – Zuzmarás fák közt bömböl a szél: – Maradj az ágyban! Ne menj a hivatalba! Ő pedig feleli nékik: – Nem lehet. nem rajong. 95 . régi latin szók jutnak eszébe: Officium. Az én apám s a te apád. tisztség. Tükrön. simák. Az ébenfa-zongorán virág. Kissé hajlott és deresedő. győzelem hármas-igéjét nem lengeti rőt lobogón. És fölkel az ágyból. Ötvenéves. Hírnév. barátom. Bútorok Mottó: A világon a munkanélküliek száma harmincmillió. be kell fejeznem a zárszámadást. hivatal. Hős.

süppedők. süppedők. szögletesek.Pompásak. Valaki mordul: Bútorok. egyre többen gyűlnek. állnak a ködben. az ébenfa-zongorán virág. gyűlnek. egyre többen. gyönyörű bútorok közt gyönyörű szőnyegek! 96 . Szőnyegek. feketék. hallgató csapatok gyűlnek. imbolyognak. szőnyegek. simák. perzsák és törökök. Rongyosak. gömbölyűek. 2. Sötétek. egyre többen gyűlnek. Ülnek körben. fényesek. perzsák és törökök. Bútorok. feketék. simák. gyönyörű bútorok. egyre többen gyűlnek. Hárman morognak: Fényesek. ballagó csoportok. puhák. Valamennyi morajlik: Szőnyegek. puhák: gyönyörű bútorok közt gyönyörű szőnyegek. Az esti csatakban csapatok gyűlnek. egyre többen gyűlnek. soványak. Négyen zúgnak: Tükrön. Ketten zümmögnek: Bútorok. gömbölyűek. leülnek. parketten villog a fény. Gyűlnek. szőnyegek. subásak. Ázottak. Kapuk alá húzódnak. kormosak.

Kiáltás: Bútorok! Ordítás: Bútorok! Üvöltés: Bútorok. A férfi: Szerelmem! A nő: Véresre marta kezemet a lúg. Deszkából ácsoltak. Gyalultak. A férfi: Szerelmem! A nő: Kezembe szálka szaladt. Bútorok. szegények. fakultak. Nyersek és fehérek. Gyermeket szülök nemsokára. Szürkék és fehérek. bútorok! gyönyörű szőnyegek! gyönyörű bútorok! 3. Véresre marta kezét a lúg. nehezen hajolok. A férfi: Szerelmem! A nő: Gyermekem lesz nemsokára. A padló: deszkák és gerendák szálkásak. A nő súrolja a padlót s a bútorokat. nehezen súrolok. Kezébe szálka szaladt. –: 97 . fakultak. korhadtak. A férfi: Add a fejszét! A nő: Szeretlek! –: Add a fejszét! –: Már nem fáj a kezem. piszkosak. szegények. hasadtak. szürkék és kemények. Gyalultak.

soványak. 98 . A férfi: Szürkék és gyalultak. feketék. hasadtak. kormosak. Mind: Bútorok. gyűlnek. Hömpölygő csoportba. egyre többen gyűlnek fejszével a hónuk alatt. Pompásak. Szorongva. –: Add a fejszét! –: Boldog vagyok. ülnek a ködben. Kopottak. –: Add a fejszét!! Köpenye alá rejti a fejszét és kiront az ajtón. gomolygó csapatba gyűlnek. szürkék és fakultak. tolongva gyűlnek. sötétek. fejszével a hóna alatt. Kapuk alól. egyre többen. subásak. egyre többen. fényesek. 4. Boldog vagyok. szegények. onnan is hozzászegődnek fejszével a hónuk alatt. A férfi szól: Bútorok. 5. deszkából ácsoltak. Csatakos utakon csavarog. Nyersek és fehérek. ázottak. állnak körben. Innen is.Add a fejszét! –: Kicsi fiunk lesz bizonyára. egyre többen gyűlnek fejszével a hónuk alatt. sötét zugokból szegődnek hozzá fejszével a hónuk alatt.

perzsák és törökök. süppedő szőnyegek! A férfi: Véresre marta kezét a lúg. Zuhog a fejsze: a bútor recseg. rongy. üvöltés: Kezébe szálka szaladt! Kiáltás. üvöltés. szürkék és kemények. simák: roncs. Tükrök: cserepek. itt vagyunk. A férfi: Gyermeke lesz és nehezen hajol. 99 . szőnyegek: cafat. bútorok: forgács. harsogás. A férfi: A földön deszkák. Mind: Szőnyegek. szálkásak. szegények. bútorok.Mind: Gömbölyű bútorok. korhadtak. az ébenfa-zongora négybe szalad. fejszével a hónunk alatt! Rajta! Előre! Rajta! Előre! A kapu döng. fényesek. Bútorok. Kiáltás. roncs. piszkosak. Moraj: Súrolja a padlót s a bútorokat. Tapod a csizma: a szőnyeg hasad. perzsák és törökök. harsogás. puhák: rongy. feketék. Szőnyegek. a négy fal omlik. Moraj: Kezébe szálka szaladt. A kapu beszakad. A parketta romlik. 6. gyönyörű bútorok. bömbölés: Itt vagyunk.

gömbölyű bútorok. Vídám. madarakkal. ha találkozom bármelyikükkel is a porzó napsütésben. Táplálkozom. akik ölelésem forróságára várnak. sétálok. Ismerek kacér és komoly asszonyokat. Ismerek kemény férfiakat. akiknek kérges a jobbtenyerük. ismerek aggastyánokat. a felismerés gyors villanását. szeretnek engem. fénylő és bízakodó. ünnepekkel és csillagokkal! A föld és az ember megmarad Üzenem neked. Vigyázok magamra. akik bácsinak szólítanak. milyen öröm az nekem. figyelem izmaimat.Bútorok. ismerek ifjakat. világra szóló terveket szövögetvén. szilánkra szakadnak harmincmillió fejsze alatt. Ismerek kötögető nagymamákat. nagyokat alszom. akikkel elborozgatok. Ismerek leányokat. ki egykoron asszonyom leszel: Ráébredtem az elhívatásra. akik megsímogatnak s ifjúságukra gondolván. örömük minden jelét! Közöttük élek s nevem együtt él fogalmaik közt a fákkal. 100 . gyönyörű bútorok halomra hasadnak. Ismerek gyermekeket. Közöttük élek és szívem kézről kézre jár. vagy elsírják nekem szomorúságukat. Egészséges és tiszta vagyok. akik vídáman kacagnak tréfáimon és búcsuzáskor megszorítják kezemet. fényesek. ismerek bölcseket. Ó. akikhez kávézni járok s meghatódom szerelmi emlékeiktől. feketék. barátaim. kopogó esőben. akik tanácsokkal látnak el. vagy zúzmarás uccai fák alatt: szemükben látom az értelem fényét. Közöttük élek Emberek barátja vagyok.

melyen írok. hogy boldog magyar legyen ő. hogy ő világra jöjjön. akit szeretek. de a föld és az ember megmarad. Az uccákon járva. egészséges. Szemben az ablakon át a világot. erősnek akarlak. napokon át magyarázok a francia forradalomról. Dosztojevszkijt. Verseket olvasok neki.S ha nálad időz gondolatom. Piros posztó fedi asztalomat. Kitartóknak kell lennünk. Vídámaknak kell lennünk. hogy ő szeressen minket. 101 . Dantet. Üzenem neked: ő a célunk és nincs más segítség. azt akarom. sétálj. Vigyáznunk kell önmagunkra. aludj nagyokat. Jobbra a régi tükörben magamat látom merészen és fiatalon. hogy ő vídám legyen. figyeld izmaidat. beszélek neki az anyanyelvről. Mert én elmúlok és te is elmúlsz. Interieur Téli parkra. Erdélyről és az emberi sorsról. Izmosaknak és jóknak kell lennünk. A polcon könyvek s a szomszéd szobából anyám illatszere szivárog át. Állókeretben annak a képe. hogy vigyázz magadra. teltnek. tiszta légy. mely szép és kedves és nekem való. üzenek testvéreimnek. folyóra néz a szobám. új ember és erős. A fiókban sok-sok baráti válasz. vidám és bízakodó. Most minden gondolatom övé. A cserépkályhában nagyokat pukkan a tűz. mintha élne és értene már. ki eljövend. Könyveket gyűjtök neki. táplálkozz.

Angyalok citeráján 102 .

– tú-tú! – motorok. szédül és kavarog ezer kör. – csin-csin! – nem tud rajtuk uralkodni a rendőr. halványszinü rózsa. gyenge. ezüst-zengő csöppnyi csengő. – tú-tú! – Semmikép sem bírom magam rávenni. – csin-csin! – roppant. mint fürge cicák. akihez hajdanában – zirr-zurr! – fohászkodtam sötét gyermekszobában. – jaj-jaj! – emberek és lovak. – zirr-zurr! – rohan.Angyalok citeráján Chanson az őrangyalhoz Micsoda forgalom! Szemem előtt ezer jármű kering el. – tú-tú! – drága nekem nyakam. – cirr-cirr! – Őrzőangyal. édes kicsi rózsa! 103 . – töf-töf! – kocsi fordul. lengő és esengő. gyenge rózsa. – töf-töf! – nagyon kérlek. cicáznak. finom. – zirr-zurr! – kocsi robog és villamos csilingel. az Úrjézus nevére: állj kicsit a sarki rendőr helyére! Sainte Thérése de Lisieux Szelíd hárfával siratlak. zsúfolt autóbuszok cikáznak. – jaj-jaj! – nem merek a túloldalra átmenni. biciklik. kicsi hijján kisiklik. kezem és lábam. pasztell-fényü színes ablak. – zirr-zurr! – szeretem az életet általában. hold ezüstje mossa. autók.

hull a rózsa. én voltam. rózsa lett a vérted. beleholtál. lenge. ki tette. tiszta mátka. rózsaszinü ága. zsenge rózsa ága. kék felhőn vár Vőlegényed. rózsákat pazarló. így vagyon megírva. alig voltál. csupa perzsa. hull. hol a Hold a sarló. fájó illatot köhögtél. szűzi. csúnya emlék. hogy ne nézze gyarló voltomat és hadd mehessek. kérd meg énhelyettem Istent. amint kézenfogva mentek. rózsát adsz helyette. keskeny ajkad égi csókra nyílott. hull. hull a rózsa. Arcod édes égi fényt vet. alig jöttél. fehérarcu kármelíta. drága. hull. vándortársatok lehessek. hull. szmirna. hull a rózsa. habfelhőkön mendegélsz most s dalomat nem érted. tapsikolnak mind a szentek. buja voltam és goromba és gőgös felette: nem borulhatsz hát karomba. sárga rózsa szirma. vagy röpülne érted – Hull a földre rózsa szirma. hull. hull. pedig lelkem sírna. sárga rózsa szirma. amint megigérted. Liliomon éldegélsz most. Áttetsző és lenge kis szent. hull. sírna. szép erények rózsacsokra. rózsákat pazarló. akasztófát érdemelnék s rózsát adsz helyette. hull.Halál harmatát ki itta. hull a rózsa. Máris mentél. várt a messzi csillag-oltár. Mennyi rossz tett. 104 .

Istenem. üldögélni rózsalevélkéken. az egész világon nincs közelemben senki se. milyen ujjongó szerelem vad vágya emészt! 105 . ó. Istenem. bátran lejöhetsz most. látom. zsenge. ó. Krisztussal s Veled beszélni fent a tiszta égen. ó Istenem. éldegélni. elefántcsont-ujjad csókokat int már. édes kicsi rózsa! Mindörökkön élni. hozzám lejöhetsz most. lengő és esengő. Istenem. égszín gyenge rózsa. egy szobában hálni Veletek és ágyatokra rózsákat dobálni! Ad deum. élni adassék meg nékem. Istenem. Istenem. nagyon szeretlek. az erdőn oly egyedül vagyok immár. csillagházunk ablakából földre ledobálni. halványszínű rózsa. ó legaranylóbb hajad Neked van. lábatoknál üldögélni rózsalevélkéken. Angyalsóhaj illatából szirmokat csinálni. Krisztus csókja mossa. szeretlek. kitárva mekkora kékség! Érzem.Szelíd hárfán hadd mulatlak. az erdőn. semmi kétség! Mekkora tág szem. mosolyogva. a világon. szent szerelem szűzi bokra. nézd. mekkora tág szem. qui laetificat iuventutem meam Istenem. csókkal zengő csöppnyi csengő. Istenem. Isten házán színes ablak. ó.

arcomat homokkal s könnyel mosom – Ugye öledbe veszel? Ugye enyém leszel? Isten. ölelni kivánom. vegyetek s egyetek. én aranyosom! Vidám kínálgatás keresztényi lakomán Vegyetek s egyetek. Istenem. töltsetek bort. ó. igyatok. kövérek legyetek. tetszeni vágyom előtted. szorítni kivánom láthatatlan tested drága husát. valamennyi ruhámat. drága barátaim. meztelenül táncolni. kössetek tiszta kendőt a nyakatokba bogra s kigömbölyült vidám arccal. senkit még szerelem nem szállt meg úgy. zsíros falat zamatját élvezzétek. egyetek jól. gyúrjátok lefelé az ízes pecsenyéket. én gyönyörűm. ahogy engem elővett. csókolni kivánom csillagfogú szád forró pirosát. ropogva harapjátok a hízott gyümölcsök drága húsát. Istenem. ó. levetem ruhámat. a szőlő sűrü aranylevét csurrantsátok csobogva a kristályos pohárba és igyatok örömmel és egyetek sokat és igyatok sokat s egyetek. míg meg nem részegedtek 106 . ha van mit. Istenem. Soha még szerelem. Istenem.Lihegve kivánom. szép pirosan egyétek a levest.

huncut öklömnyi kiskutyákra! Jámbor beszéd magamról Vándor voltam. Nyüvet nem tiportam. Úti feszületnél mindíg csöndes lettem. nem kezdtek kiabálni és csókolózni roppant kacajjal. szemlélődtem békén kocsis durvaságán. vidám fickók. Meg nem botránkoztam. Isten csavargója. bozontos. bozontos kutyámmal álldogáltunk ketten. rubintos-nyelvű.és hangosan dalolva nem veritek az asztalt. ugrándozó. igyatok. koldus. Kurjongattam olykor. amit Krisztus mondott. vándor. szerettem a csókot. – ó mert tudom. jóságos víg mosollyal. ellágyult szívvel és félszemmel hunyorítva. bizonnyal nem bűn örömben élni s az Isten úgy tekint le reátok kék egéből. szívem szerettei. ahogyan én tekintek a tej körül csatázó. mint a gólya. lefetelő. nem kínoztam pókot. bort szerettem. ti drágák. tréfát. dombot s be-betartogattam. bolondos. kedves barátaim. papok kövérségén. Tiszta fa-sarúval jártam síkot. 107 .

kíméld meg a kíntól lelkem kis anyámat! Harangzsonduláskor imámat eresztém: hadd haljak meg úgy. friss kenyér. mint ki édes szenvedélynek titkon áldoz. Rezeda volt szivem. tiszta éje csillagot szór s zene-szűntén sír a tücsök lágy zenéje. vizeskorsó bort zubogtat. surranunk el lombfüzéres nászi szobánk ajtajához. s derülünk a cigánybandán. A szegénység. fiacskáim. kis szerelmem. – Minden asztal csupa friss hal.Kértem Szűzmáriát: Héttőrsebü Bánat. ne késsetek énmiattam! Majd én mindent elgondozok.. Visszanézünk. Éjjel a szobámban angyalok motoztak és takaróm alatt meg-megcsiklandoztak. virág-dal. bogárkáim. Krisztus ül az asztalfőn. bíborlángút. Bálokon táncoltam huncut leánykákkal. 108 . illatos és drága szégyen.. Vendégek közt üldögélünk zöldbefutott. vendégséggel baj ne légyen. citera. sugárzó. mint a vér. szereti a víg poétát: máskülönben nem tett volna érte ilyen hosszu sétát. Krisztus arca szép. mint kedves. menjetek csak. Súgva mondja: „Szívetek a vágytól majdhogy szét nem pattan. tág verandán. víg keresztény. Kánai menyegző Menyegzőnk lesz. Künt augusztus mély.” Lábujjhegyen.

hegyeken. India szobrainál s Hokusai túsrajzainál is. Catullus. hegyesen meredő fülü pajtás. undok szájkosarat. – szájkosaratlan ebekre lesengnek a kajlabajúszu rendőrbácsik a sarkon. nincsen elég baj az emberi fajjal. ezer haragos-levelü gyomnak jószaga incselkedve csapong remegő szimatodhoz. Szépszemű. mégis odább mentem. Nos. tüzesáramu vér fut eredben. az utolsó szálig eladnám. mert „ebzárlat” van. gonddal gyűjtött kicsi könyvtár áll a szobámban: lásd. örülj! Leakasztom a szegről csörgő láncodat. nagybundáju nyakadra. körülötted tág a világ. messze maradnak a házak. Petőfi. mehetünk. erős fogaid közt tartod az ostort. az autók. szabadon szökkensz fel-alá a mezőkön: gerjed a föld. a városatyák így fundálták ki. acélos inakkal kísérsz engem. terjed az illat. nem szeretem. Rövid úton elérjük a városi aszfalt végét. a multkor a könyvkirakatnál félnapig álltam s néztem az „Ars amatoria” kedves címlapját.. Goethe.Kóborló délután kedves kutyámmal – Lírai riport öt fejezetben – Útnak eredünk és szeretjük egymást Szép farkaskutya. hogy nem tudnám kiteremteni másként. Ujjongón az ölembe ficánkolsz. hidd el. Arany s Ady verseinél is. aki pajkos. hogyha befogna a sintér s akkora pénzt követelne váltságul. a kertek. amíg vidoran fütyörészve sétafikálnak a tolvajok és betörők körülötte. Még nem is említettem. valamennyi regénynél. előtör. tenyészete sarjad a hévben. ropogó kacagással. erjed a rög dús élete. fiatal csacsi életem édeni útján. zizegő buzaföldön. nyifogva könyörgöd az örvet. hűszivü társ. pipacsos. ha zsiros kéz ujjnyoma terped a könyvön. bár szivesen kölcsön sem adok most. hogy szájkosarat vegyek. izgalom és gyönyörűség. fürge. könnyelmű. hogy elkeserítsék városi sétánk perceit és – ó. emberi. a sokáig gyűjtött pénz a zsebemben. jaj be nagyon kedvellek. Tinti. drága kutyám. – szálig eladnám. bujasága. A szájkosarat szagolod víg lelkesedéssel. jaj be vidulva szeretlek! Háromszáz kötetes. hátsó lábadon ülve. Énmagam is szabadon nyújtózom a tárt levegőben. Drágább vagy te nekem. amerre dobál a szeszély: kusza ösvény zegzugain. megszabadítlak a szíj s lánc terheitől. jó a szivem s tele van derüvel.. állati nyomnak. mert hiszen élsz s zuhogó. mindez a séta előjele. 109 .

Meghökkenve tekintesz rám. acsargó szemfogadat. milyen édes az andalgás a pirosra sütő nap lángözönében. vállát verdesi göndör nagy haja. Tinti barátom. Visszapillantunk a multra s az rendkivül mulatságos Ó. őszi reggelen. míg én nagyokat hahotázom. Négy lépésnyire téged is észre vesz: éles. korty italért bekopogva szives gazdád kapuján és összekülönböztem morcos. hogy ennyire összemelegszünk. Nem is gondoltam volna bizony két éve.Látod-e most már. fülig elnyelt. csahos édesanyáddal: el sem hittem volna. Így mulatunk kettesben. zörren a zordon tüskebokor s egy marconaképü cigány kibotorkál.. szúr. Így jöttél mellettem a multkor is. Téged utánozlak. hogy felhörgőn tusakodva. Meg is állsz nagy ijedten. hogy milyen áldozatos szeretettel érzek irántad. Ám peckesen és vicsorító foggal jársz. bizsereg s minden pici nyíl nyoma forró csöppekkel kezd vérzeni: csurran a nyári verejték. ravaszul most. elcsavarogva sokáig a parti tanyák közt. meg-megperdül a roppant fejsze kezében. örömmel. sűrübozontu szemével. ugrani készen. hosszu vöröslő nyelveddel belenyalsz tenyerembe s kéjesen elmordulsz. a Bükkerdő bús. ha veszélyt szimatolsz közeledni felénk a külváros gyanus uccáin vagy az erdei cserjék sanda homályából: feltámad benned a farkas élő húsba maró. parányi sugártű. bőrömet ütve pereg. bámul vad. érzed amúgy is. Tinti. roppant zsák. tajték ver ki a szádon. mikor lám. Végül is észreveszed. kusza mélyén s nem tudtam mire vélni. Tinti barátom. bújva közelg. befurakszik a pórusokon. elhagyatott. hogy mókázom s tovaszökve jót kuncogsz befelé. akár csak az öklöm. szeme villog. Ilyen csudakedves pajtás vagy te. végül alázatosan nyűtt szalmakalapja után nyul. halálig védelmezz a merénylő gyilkos erőszaka ellen.. inad feszül ugrani készen a rabló torka felé. hosszura nyújtom a nyelvemet én is. a sok-sokezernyi. elég a bizonyság? Szinte fölösleges is bizonyítanom. mikor szert tettem rád egy harmatos. vérengző ösztöne. szürke felöltőm tág zsebe. felborzolt szőrödet. ütemre zihálok s közte lehúnyt pilláim alól hunyorítva figyellek. Oly pici voltál akkor. Ingadozik pár pillanatig. tekintetes úrfi!” – morogja s odébb áll. távol. onnan bámultál ki szipogva e furcsa világra 110 . Elkomorult okos arcodról lesugárzik a részvét. „Isten tartsa. csiklandoz.

körbe kivánatosan kiterülve feküsznek a falvak. tarka szeszélyü gazdád sok bogarát kitanulni. komolyan nyalogatva bolyhos testüket.. ugrani. Legszomorúbb lehetett tán mégis a rengeteg erdőn elhagyatottan futnod elől. ha mögötted sűrün cuppan a csók és nem zavarod meg az erdei pázsit örömteli percét. hogy mi szabad. ha fák közt mentetek álmosan és a világ zokogott a sötétben. testvérünk a rög és neve van valamennyi bokornak. Nőttél. Ám amióta kiszöktél volt tavaly ősszel a kertbe s reggel jöttél csak haza. ha szemében láttad a bú remegését. Még nehezebb volt tán a te ostoba. a hűsölü pázsiton elheveredtek s mind közelebb tolták egymáshoz az ajkukat. jól behuzódol a sűrübe. meg nem fojtani kis csirkét. – ó jaj. simogatva a lány ruganyos puha testét. Bizony nehezen hagytál föl e csúnya szokással. feküdni. Hívogatón fut az út. mámorosan. vagy ha csalitban. az illem összekuszált törvényeit: át nem ugorni az asztalt. jó kutya lettél. kimerülten és nem sokkal utóbb szalmás kuckódba heverve hat pici kölyköt szoptattál. – padlók. hogyha kivánta. ülni. fel nem dönteni semmit. mi tilos. bolondul elébe ugrani lompos farkad csóváló örömével mindig. kilógó nyelveddel nem nyalni a két csókért csucsorító szájra. Már legalább minekünk iszonyúan tetszik ilyenkor. szép uri hölgyek szoknyáját nem túrni magasra s – uramfia. mialatt gazdád kacarászva enyelgett ábrándos-szemü szőke szerelmével. áradozó anyasággal. derekára fonva kezét. ott jártunk tegnapelőtt és 111 .. ahányszor harsányan fütyörészve betoppant.. tiszta tapintat: elfordulsz. láncon menni nyugodtan az uccán. vagy hátramaradnod búsegyedül. azóta megváltoztál. szőnyegek állapotára komoly figyelemmel ügyelni. ragyogón felporzik a léptünk. Őszintén megdicsérjük az egész világot Szép a világ. dús pofaszőröd alatt tán pír suhan át és ajkaidat nyalogatva kukucskálsz. nem ugrani közbe lihegve. felállani. búsan menni elé s szomorúan tenni ölébe nagy fejedet.. nem ugatni a postást. fülelni a verseket este.s ujjaimat dühösen rágcsáltad gyöngyfogaiddal. Kéklik az Árpád-csúcs. tágranyitott szemmel hallgatni figyelmesen annyi mély panaszára. a tükröt nem nyalogatni. nem közeledni. gyönyörű a világ és nincs hiba benne. mind növögettél s lassanként kitanultad. mit kell cselekedned.

kedves ugorka. remek álmai sok kutyaszívnek. hogy a jó anyaföld valamennyi fiának egyformán lobogózta ki roppant ünnepi termét s minden nemzeteit közösen kebelére fogadja. a szinek. kedves szép szeretőm szájának vadszeder-illata. zizge szőke hajának füszeres illata. narancsszín. ha kedvesem ujja surran a billentyűkön s halk futamok szeliden hűs hullámzása csobog körül. menni örökké. ég morajos dörgését. ó zengő „Pathetique” s valamennyi szonáta! Szép dolog élni. mi! Hát a szagok! Televényföld illata. gondtalanul fütyörészve. Szembe haladni a széllel. a nyelvnek. pajkos ebek csaholását. dudorászva magamban. átborzolni az érett búza fölött. barna. lent van a völgyben a csörgedező kis sziklai forrás. legfőképen azonban a bornak. ha nap süt. nagyszerű csontok. nők csacsogó fecsegését. diadalzászlók. mi! Jó a tapintás is. táncra. meghányva ezüsttel. minden nép zászlaja: fennen hirdeti mind. Szent János kristályvizü kútja.túl amaz erdőn. drága kenyér. Nézd. édes akácfa-virág dús illata. nagy kigyuladt zászlók. sárga. Ó „Traviata” szerelmes dallama. az ajknak. így lézengeni. nagyokat szimatolva. nagy motorok dohogását. csodaszép ez az élet. amely víg dalra deríti a lelket s vérünket duhaj ugrálásra pezsegteti. az ínynek elomló ingere. a bíboran ömlő rácürmösnek. Tinti kutyám. ha bús zivatar vág. lelkesek és tüzesek. kék. Ó. enyhe taván lebegők. kutyuskám. bájos burgonya. ázni. kutyuska fülét vakarászni s tiszta hideg patakok habját paskolni sikongva. bíborlila. szánon siklani. aranyos pecsenyék s ó. Ó. kutyástul. s mondani himnikusan: Csodaszép. zöld. a síma test zugain babrálni. kis verebek csipegését. Áldom a hang szent élvezetét is: a fák suhogását. melyre ficánkos huncut örömmel ismersz rá. finom illatok áldott. félrecsuszott nyakkendővel. szerelmetes alma: hódolok ennivalók és innivalók zamatának. piros. simogatva kuszálni a hajban. mikor éjszaka álmatagon hazatérek. fürge lovak dobaját és társzekerek robaját és zongora mély akkordjait este. így ballagni. 112 . Nagyszerü elcsavarogni. látás gyönyörében boldogan elmerülők. puha csiklandó tenyerünket végighúzni a pázsiton. bolyongani. táplálékok örömteli útja erünkbe. ifju szerelme ujjaimon maradó meleg illata. míg a pihék csillogva csapongnak s vattacsomóként ülnek vállamon és a fenyőkön. megszáradni. erős nagy örömmel a szívben. ízletesen ropogó. Édes az íz is. mint most. arannyal. záporeső zuhogását. májusi esték illata. a szemünkbe lobognak.

ki csipog s apró bogarakra vadászik. ereszteni. ilyennek akarta látni az embert és a kutyát. mily kecses állat a Szépség. a gyilkos gondot kell csak elűzni az agyról. meg-megfogni. pamacsos cica. Százszor. a rózsák illat-imába merülnek. Légy csonka. milyen szép. Kedvemet el nem rontja. sírni szeretne igaz gyönyörében. a terhes. kit megszáll lobogó heve és a macska nyomába iramlik. no. Ó. mint farkaskutya. beteg. feltártszivü. Rájuk kell mosolyogni: Miért vagy kishitü. mire jók az üres-zsebü. éhesen omló emberek állnak elém a nyomor nyavalyás negyedében. komor emberek arca elébe villogtatni: kacagjon a lelkük. látva. 113 . a burján tűzbimbókba borul közelünkben. mégis öröm szippantani fényt. mint a madár. harmatosan jó. ezerszer szép. összebujunk szeliden s egymás melegében elalszunk. tisztafehér. hó-cica. gyertek utánam. fancsali gazdagokat könyörögjük.. játszani véle. köpködve. Mert sunyi macska a Szépség. olykor szembe lapul. hóbortos daloló. – Nincs. málnát s epret eszünk a bozótban.. máglyatüzet hevenyészünk. kiskutya. S hinni jövendőnk biztosan érő. elillan. a lepke felujjong s este. mielőtt e világot megformálta. – mindnyájan. gyantalehelletü fák közt felbuborékol a tréfa. ha emellett még fiatal költő is az ember. ifju csavargók. furcsa bohó Vers. tisztelnek pipacsok. hirtelen ugrik. sziszegve nyivákol s újra futásnak ered. magasra tartani felnevető. vakon is kéj megtapogatni a nap tüzes arcát. Senki fiának nincs joga kérdeni minket egyébről. ha bús. boldogitó igazában. éjszaka vágjuk a bükköt. kék búzavirágok. a tág üvegékü verandán csillagokat szikárzik a clyvia és amaryllis. mekkora kéj vidulón. lássák. kiket öldös az élet. számotadáskor is egy kérdésre felel csak a költő s egy kérdésre kutyája: Hogyan sikerült a vadászat? Megmutogatnak az emberek: itt megyen Ő a kutyával! Tapsol a Kisjézus Szűzmária kedves ölében. más hivatásunk. télen a zsémbes. nagysüveges fura törpék öntenek írt sebetekre. telt-szivü. vidáman inalni utána. a porba borulnak előttünk. vándorok és remeték? Nem bízol erős szavaikban? Próbáld meg. nyomorult bár. levegőt. örömest adakozni. hétszeres illatot ontnak a floxok a kertben. eredj csak utánuk a tarka hegyekbe. ha hosszas utunkról izzadtan hazatérünk.semmi se mulja felül. nehezen megy tönkre. emberi. testvér? Mondd. sokára hal éhen az ember telve dalos bizalommal! A gondot. A nap fele forgó sárga virágok mind mifelénk fordulnak. boldog az Isten ránkpillantva derűs magasából. beteg. mint macskára vadászni. jöjj csak utánam.

Tinti fiacskám, hidd el, nincs gonosz ember a földön, kedvesek, áldottak, szeretők valamennyien ők, csak éhesek és fene házakban virrasztanak éjjel, nem szívnak tüdejükre elég levegőt, szomorúra hervasztják magukat sok semmi miatt, tele vannak nyüggel, rossz a szemük, nagynak hiszik azt, ami apró, nem veszik észre, mi fontos, nyelvüket összezavarták s főként Tinti kutyájuk nincs, kivel alkonyi séták felszabadult, meghitt derüjében üdüljenek olykor. Nem gonosz ember a tolvaj sem, ne ugasd meg a tolvajt, hadd vigye el csak a rózsafa-gömböket éjjel a kertből, mint ahogy eddig tette: eladja szegény, hiszen éhes, jóllakik árán őmaga, gyermeke és felesége. Meg ne ugass senkit soha mérgesen. Éjjel a hold vén fintoros arcát szemléld csöndesen és szeretettel. És ha a szomszédék beteges, buta pincsikutyája kísértetről mond neked ismét zagyva meséket, rá se ügyelj, vagy vágd a szemébe szilárd nyugalommal: csúf mese az, te nem is hiszed el, mert tágas a föld és tiszta kelettől napnyugatig, nincs rém e világon, jó füvek és fák vannak, a nap süt, a rőt telihold száll, örvendezve az emberek és kutyák örömének. Zengd bele bátran a térbe, csahold fel a csillagokig, mit csillámló-szemü gazdád is zeng, hirdet örökké: Szép e világ, gyönyörű e világ és nincs hiba benne!

Eközben a világ elalszik körülöttünk Alkonyodik már. Lanyhul a fény és enyhül a hőség. Fák tövein, mint sűrü gaz ágboga, hajt ki az árnyék, percek alatt burjánzik, sűrüsödik, tovaterjed, árad, elönti az erdők lábait, ellepi nyirkos nyújtózással a völgyet s fölfele kúszik a dombon, – meg-meglendül a szél, pirosan szaladoznak a felhők, halvány rózsapiros fény reszket a domb tetején még: édes mérget ivott haldokló elnehezült és békés teste hül így ki, a lábtól szív fele, lassan, arca pirosra hevülten a láztól, szép szeme megtört, s alkonyi szellőként finoman sóhajtja ki lelkét. Esteledik már. Sápad a pír. A juhok hazamennek távol uton kanyarogva, nyakukban a halk pici csengő, mint eltévedt szűzlány gyermeki hangja, csilingel. Lent a sötétbe borult város kék tornya felől most kondul az Angelus édes ezüst zengéssel, aranyló zsongással. Pihegő madarakra simulnak a lombok. Lélegző levelekre, gyomokra hüvös suhogással perceg a harmat. A végtelen, illatos angyali csendben hallik, amint a csigák finoman súrlódnak a fű közt!
114

Régen a halk, füves, ódon klastromok udvara megtelt jámbor szerzetesekkel ilyentájt, barna csuháju álmodozó szentekkel, akik puha révedezésben mormoltak s mialatt az alázat imája kibuggyant szívükből, fejük áhitatos mellükre hanyatlott. Francesco testvér most indul el esteli útra, most megy a szörnyű farkas elé, – a te ősöd elébe, Tinti barátom, – hogy szeliden parolázzon a torkos bősz fenevaddal, a vértlihegő fogas emberevővel. Fekszik a farkas a jó Szent lábainál, mialatt ő barna kezével a bundás oldalakat simogatja. Alszik a farkas, amarra derűsen füstöl a kémény, nézd csak, a csillagok is felnyitnak imitt is, amott is, csillognak, pislognak, aranybolhák a hatalmas mennyei kék kutya szőrén: néha kipattan egy apró csillagbolha, nagy ívben elugrik a messzi hegyek közt...

A macska fut, mi pedig futunk utána Tinti, miért vagy szórakozott? Fecsegő szavaimra úgy sem ügyelsz, ahogy én nem ügyeltem a tegnapelőtt egy pajtásomra, ki csöndes kávéházi helyünkön mérföld-hosszu novellákat duruzsolt a fülembe, mig odakünt, odakünt, a csiszolt üvegablakokon túl meggypiros-ajku, riszáló-termetü, karcsu-bokáju nők libbentek el és habkönnyü ruhájukat íves combjukhoz feszitette a babráló, buja szellő s bent a szivem már nyugtalanul készült muzsikáló versfoszlányok, tündér titkok után iramodni. Macska lopódzik az útfélen, hunyorogva figyel ránk. Orrod már szimatol, bordád remeg és füled izgul, Tinti barátom. Jól tudom én, hogy erős a kisértés s hasztalanul kérném, ne rohanj ki azért a világból s mondj le miattam ezúttal a hajsza pogány gyönyöréről. Jobb, ha veled futok én is. A tétova séta elég volt, únom az álmos bandukolást! Gyere, Tintike, fussunk!... Megkezdődik a verseny!... Az izmom erős, a tüdőmbe zúgva zihálom a friss levegőt. Fiatal vagyok, ifju lábam nyilsebes, ifju szivemben az üstökösök vad ujjongása nyilallik, az édes öröm lihegése. Senki sem oly fiatal ma, bolond és isteni, mint én. Senki sem oly fiatal s olyan ostoba, mint te, kutyuskám. Szép dolog átszökkenni az életen, átkarikázni, átviharozni az ifju mezőkön, az ösztönök útján, így szabadon, felelőtlenül. Itt van az árok, előre, mélybe le, dombon fel s ujujuj, fel a hegyre, a hegyre s túl a hegyen gyémántporral teleszórt levegőben
115

rajta, gyerünk, alakunk megnőtt a sötét horizonton, fénylik az arcunk, szép kutya-homlokodat ragyogó láng íveli körbe, zuhogva sugárzik a mennyei kékfény, felkacagó fuvolák, mély kürtök, aranyhegedük víg hangjai mellett porzunk át a mezőn, a vakító angyali őrség kettős sorfala közt, csak előre... – szállva, repesve, kifulva, kigyulva rohanni előre, mígnem a Márvány-Trónus elé dobbanva jelentjük: – „Ifjan tértünk színed elé, örök isteni Felség. Átnyargaltuk az életet. És megfogtuk a macskát!”

116

Miért borultak le az angyalok Viola előtt
Egy nyári alkonyat csodálatos története Bevezetés melyben a költő áhitattal köszönti az olvasót Bocsánat, olvasóm, ki mostig üldögéltél újságot-olvasón, vagy halk imát morogtál vén gyöngyház-olvasón és most véletlenül akad e vers kezedbe: Bocsánat, olvasóm! Nem sértesz meg, ha tán azt gondolod: no már csak érdekesebb Japán és Kína bősz csatáján, családirtó apán s tűzvészen borzadozni, mint átdöcögni holmi mérföldes balladán. Avagy tán gondolod: jobban teszed, ha lelked szent üdvét ápolod s ahelyett, hogy eféle gonosz, bűnös, bolond világi élvre vágynál, inkább továbbra is imádat mormolod. Zavarni, olvasóm, szikrányit sem kivánlak, ám ha unalmason telnék időd egyébként s ülsz verset-olvasón: ezt olvasd és ne másét, mert ez csupa tanulság! Üdv néked, olvasóm!

117

Első fejezet, mely hangos szóval dicséri az erdőt, az ifjuságot és a szerelmet Láttad-e már, milyen árnyas a sűrü monostori erdő? Rengeteg, illatos, álmatag. Alja kirakva mohával. Fent fényt paskol a légbe vidám-szabadon beleferdő bükkfák zöld-puha lombkeze. Itt jártam Violával, én egy kőre pihentem s lábam elébe hevert ő. Tinti kutyám, okait szimatolva parányi neszeknek, cserjék közt futosott: tán, hogy ne legyen tanu pajzán dolgoknál, mikor árnyfoltok bizseregve rezegnek szép Violám kitakart testének hószinü rajzán s ajkammal vonom utját száz finom árnyerezetnek. Ó, nincs szebb a világon, mint a fehér, üde lánytest lepletlen ragyogása a hullámzó levegőben, lombkoronák résén mikor átüt aranyhalovány, rest nyárnapi fény és combra, kebelre folyik le merően, míg a sötét részekre olív reflekszet az árny fest. Szó ami szó: sok furcsa esett meg az erdei pamlag jószagu színes ölén. Ily cuppantó-zaju csókra megrázkódott volna, ki félmérföldnyire ballag. Elrezzentek a csókák. Könnyü ruhák lila csokra ágon lengedezett s a kis ing is, mely csupa szallag. Csók muzsikált, ölelés perzselt, forrón buborékolt szánkon a kéj lágy sóhaja. Zsibbadt, húnytszemü mámor ernyesztette karunkat a fűre pihenni. Elég volt. Bokrok közt kacarászva kukucskált sok kicsi Ámor s mint a selyem, suhogott a derűskék isteni égbolt. Mily nagy ijedtség volt, mikor egyszercsak fura foltot látunk s hát a fa mellől tarka tehénke tekinti lombi tanyánkat. Odább léptek zaja: pásztora volt ott s jött fütyörészve. Nagyot vakkantva szökött oda Tinti s mindkettőt tovaűzte hamar. Violácska sikoltott. Víg hahotára fakasztott engem a távolodó zaj, néztem, amint Violám arcára is égi derű száll. Már-már új ölelésre birizgált volna a hónalj s combok közt csiklandva motoszkáló sima fűszál... Ám halk, zönge harangdalt szűrt a sok alkonyodó galy. Mennünk kellett. Várt a világ, gondjával a pénz és számtalan otthoni nyüg. Mialatt segitettem a lenge fodru ruhát Violára, csodálatos és meleg érzés sustorgott ki szivemből, mintha damaszkuszi penge gyors hasitása nyomán pirosan buggyan fel a vérzés:

118

Rossz lány vagy, Violám, csacsi és bizonyára parázna, mégis telve tevéled a lelkem. Vallom a földnek s rajta lakóknak, hogy sebeket bekötő puha vászna vagy te szivemnek. És ha a földnek hantjai födnek, testem nélküled ott se találna melegre, de fázna. Csókolj meg, szeretőm, bucsuzóul a messzi-magas-tág mennybolt alkonyi sátra alatt, aranyos kicsi villi!... Sajgó gondolatok foga tép kebelembe, harap s rág: Mint e varázsló, tünde, parázsló, édes idilli nap tovasurrant, úgy fut el egyszer a szép fiatalság.

Második fejezet, mely arra int, hogy szűk cipővel ne menj az erdőre Kis Viola fölsziszegett kín-dult arccal, amint hazafelé indult szegény. „Fáj a lábam”, mondta, „nagyon hosszút jártunk ma és rögös ez a rossz út, kemény.” Meg-megállott, menni elfelejtett, mint ki valamit a porba ejtett s keres. „Sarkamat a kéreg összetörte!” Pöffedt volt és mint az őszi körte, veres. Keskeny ajkát harapdálva, gyarló kedvvel jött az árok és a tarló során, homlokán csepp gyöngyözött sereggel, mint a lombon harmatverte reggel korán. „Sajog, mintha mardosná a sátán. Hogyan jutok haza ilyen sántán s mikor?” Bandukoltunk, én és ifju hölgyem, két vezeklő, ki siralomvölgyben tipor s minden földi hívságról lemondott: így értük el, hol egy fűzfa lombot ereszt és alatta lágyan, elmosódón búvik meg az ütött-kopott, ódon kereszt.
119

Megbékülten fájdalmas magával, balzsamozva vadfüvek szagával, azúr folttal, rubint vérrel erezetten, bádogtesttel függött a kereszten az Úr. Itt Viola szinte gyökeret vert. Mivel pedig jellemzi az embert: mihelyt hangyabolyba vagy csalánba lépett, emlékéből minden régi képet kiejt, Istenről is tudni kezdi, hogy van, bűnbánattal menten térdre roggyan ina s míg két szeme kövér könnyben ázó, dől szájáról a meakulpázó ima, –: Viola is nézte a keresztet s áhitattal fohászkodni kezdett emigy: „Uram Jézus, irgalmad esengem! Kísértetbe, fájdalomba engem ne vígy! Ki vigyázol minden kicsi gyomra, ha szemed nagy, keserű kinomra tekint, nem lesz nehéz, hogy én hazajussak s holnap épen, szökdécselve fussak megint. Emlékezzél, mikor összeroppant fáradt térded s elfogott a roppant iszony, – akkor a rút vasszeg tompa, kurta hegye lábadat keresztül fúrta bizony. Erre gondolj s légy hozzám kegyelmes, kínjaimra ír légy, puha-selymes moha s én fogadom szentül: férfinemmel nem vétkezem többé szerelemmel soha!...”

120

Én merengve álldogáltam ottan s gondolatok gyűltek meghatottan körém, Tinti arrább üldögélt a nagy fa vadhajtással sűrün teli, zagyva tövén, majd felém jött settengőn emelve lábait, mint szokta őkigyelme, ha csínyt vagy ravaszdi gondolatot forral s tisztán láttam: kétkedő hunyorral kacsint...

Harmadik fejezet, melyben a költő elbúsul az ő roppant szegénységén Istenem, Te tudod: koldusan élek én földgolyónkon, ahol annyi haszontalan senki dúslakodik hírben, aranyban és hízik, mint a falánk kukac. Kincsem nincsen. Olyan rojtosodó ruhám, mint öreg tanító sok zivatart megért frakkzsakettje. Zsebem pár savanyú barack magvát zörgeti pénz helyett. Istenem, Te tudod: nem panaszolta fel szájam még soha, mint járok az ég alatt, mint siettem a dús könyvkirakat tömött színes polca előtt, nehogy balga vágyakozás fonja be lelkemet, pompás kertek előtt, nagy paloták során könnyelmű dalokat mint fütyürésztem és mint húnytam le irígy szemem, kávéház zizegő képmagazinjait mint dobtam le, ha szép távoli tájakat, bárkás tengereket, gleccserek ormait s pálmák végtelen erdejét láttam lapjaikon: tűzbe vetettem egy kedves nászutazó-pár levelét, mivel onnan jött a kobalt tengeren álmodó szirtes, isteni Capriról. Nem hánytam fel a sors mostohaságait, káromlás sohasem tört ki fogam közül, bárha ostoba és ronda hatalmasok fitymálták le személyemet.

121

Inkább zengedezőn jártam a réteken, természet tavaszán ittam a föld szagát és kutyámmal a zöld rengetegek vadon mélyén űztem a perceket, lombos rejtek alatt szívtam az ifjuság kábitó italát asszonyi szájakon, voltam csirkefogó, gondtalanul gyerek s háltam ott, ahol ért az éj. ...Ámde értsd meg, Uram, most ez eset miatt: itt látván Violát sírni e bús kereszt alján gyötrelem és annyi panasz között: túlcsordult az ürömpohár! Tudván: – nem vihetem bőrkanapés, finom sikló gépkocsin őt, még zötyögő batár öblét sem tehetem teste alá, hanem sajgó sarka tovább törik s én csak nézni tudom, vad-tehetetlenül annak könnyeit és kínjait, ó, kit oly lángoló szerelem fűz velem össze: – ezt elviselni türelmesen többé nem birom! Én lábad elé vetem koldus testemet és sírva csapom fejem e korhadt feszület léceihez: Felelj szómra, én Uram, Istenem: Gazdag földeiden mért vagyok én szegény? Mért vagyok nyomorult? S mért a szegény olyan, mint uton heverő gyönge, beteg bogár, melyre bárki reátapos?...

Negyedik fejezet, melyből kiderül, hogy a fájdalomnál erősebb a jóság (Olyan strófákban zengjen most az ének, amilyenekbe rímét Dante rótta öröklétet adván Beatricének! Mert hogy a földön nem volt Dante óta ily fennkölt tárgy, ily méltóan keresztény, hogy elzenélje lágy költői flóta, mint amiről most szó fog esni, ez tény, – sem arra méltóbb lélek Violánál, hogy híre éljen túl a teste vesztén.) ...Pihenve fűnél és megállva fánál, beteg csigánál alig szaporábban értünk oda, hol roppant szomorán áll

122

kerékküllőig külváros porában az autóbusz, mint ócska barna bárka. (Mily furcsán hat e gép a tercinában!) Itt gyülni kezde homlokomnak árka, mert annyi pénzt, amennyi kell a jegyre, sehogysem tudtam összeszedni, bárha kilenc zsebemben is matattam egyre és két jegyről már rég nem álmodozván, csak annyi kellett, hogy kifussa egyre. Tünődve álltunk ott az utca hosszán, majd Viola is példámat követte kis táskájában szorgosan motozván. Minden garasnak ujjongtam felette s épp annyit tudtunk így előkotorni, hogy a jegy árát összesen kitette. Tönkrement kártyás hajnalfele holmi nyerésen úgy nem buzdult volna, mint én, hogy Violának nem kell gyalogolni. Szerelmesem örvendett rajta szintén. Én búcsut vettem, s Tintikével útnak eredtem, vissza búcsucsókot intvén, keskeny vonalán gyomvert gyalogútnak, amely mellett a békés szürkületben jókedvű vízerek zubogva futnak. Egyszerre olyan furcsa méla lettem, mint karácsonykor kisgyerek-koromban, mikor égett a gyertyafény felettem s nekem, dúskálva annyi drága lomban, bár álmosan, nagyon fájt elszakadnom a kis szobától, hol fenyőfalomb van, de nem volt szabad többé ott maradnom és mentem lassan, visszanézve hévvel, mint akit hátra édes akarat von, szájamban még a sütemény ízével, orromban a karácsony illatával s többet epedtem, mint aludtam éjjel: így telve lelkem mostan Violával, meleg szerelme illatát szagoltam, érezve, ajkam íze is reá vall s új gerjedéstől szomjasan, bomoltan szerelmes arcom folyton visszabámult, hogy minden kicsi kőben megbotoltam.

123

Igy visszanézve: jaj, miként elámult szemem s miképen torpant meglepetten lábam a képtől, mely elémbe tárult: nem hinné senki, olyan hihetetlen, ha nem tudnék tanut idézni mingyárt, mivel kutyámmal láttuk ezt mi ketten. A gép már messze gyors kerekein járt, de Viola még vesztegelt a sarkon. Előtte koldusasszony, keblein tárt rongya cafatban, kis porontya markon, (szopni akart a száraz anyamellen, de nem tudott és sírdogált kitartón). Viola nem bírt tenni szíve ellen, mely könnyes lett és puha, mint a vatta s oly mozdulattal, amely csupa kellem, minden pénzét a bús anyának adta. Majd mint vezér, ki súlyos sebesült bár, de legnagyobb győzelmét most aratta s hiába vére itt-ott átalüt már, kemény mosollyal léptet felmagasztalt útján, ahol az ünneplés s az üdv vár, Viola is, bár égő kínt tapasztalt, öntudattal, hogy úgy van jól, amint tett, büszkén indult, amerre vitt az aszfalt s merről a város kéklő tornya intett.

Ötödik fejezet, mely csak annyi, mint a sóhaj Lelkem nyugtalan lett, nyugtalan a mély tó. Habján, mint hajóraj, bukdosik a sóhaj: nem vagyok én, ó jaj, Violára méltó... Bárha mindig tudtam, hogy a szó, a mondás csak ragyogva ámít, legfeljebb vidámít, de a tett, mi számít, másokért lemondás:

124

kéregető előtt hányszor elhaladtam! – ami szűken tellett s ami nap-nap mellett énnekem is kellett, abból sosem adtam. Nem öleltem eddig éhezőt, bevallom, szemem sose látta, mint roskad a háta s hogyan megyen át a túlvilági pallón. Megmosolyogtam, ki másokért halált halt. Nagycsütörtök-esten fogságba nem estem s kínt, csapást a testem senkiért se vállalt. Nyugtalan a lelkem, nyugtalan a mély tó. Tükrén, mint a sóhaj, borzolt át az óhaj: bár lehetnék, ó jaj, embernévre méltó! Aki hősiesség útját lanyha, gyatra szívvel elkerültem, bűnben elmerültem s egyszer sem hevültem igaz áldozatra: Krisztus nevét bár egy életen át zengem, egek fényessége, mennyek békessége, szentek egyessége nem fogad be engem...

Hatodik fejezet, melyben Viola csodálatos módon megdicsőül Isten és emberek előtt Lágyan zengj a csodáról, emberi nyelv, átszűrve szelíden jámbor hangulatok liliomszirmú, puha, tiszta szürőjén, olvadozón muzsikálj, meleg emberi szív, mint halk szamovár duruzsol, lágyan járd a papírt, kis acéltoll, mint dudorászó méla zarándok!

125

...Halk suhogás hallatszott, íme, a kéklila esti homályban halk repeső suhogás, mely ütemre suhog s mindegyre erősebb, suhogó repesés, repülő zúgás, lengő szárnyak suhogása verdeső puha angyali szárnyak csattogó muzsikája: jöttek az angyalok át a parasztos, öreg monostori utca fölött, szálltak a kis kápolna fölött csapatostul, özönlöttek seregestül, jött a sudár, gyönyörűszép angyali kar, lágy mandolinokkal, víg énekkel az égből, fényességgel az arcukon, édes ringó lengedezéssel, zsongó zengedezéssel, száz meg ezer, föld tele, ég tele, száz és száz és száz meg ezer. Négy daliás angyal fölemelte ölébe, a légbe ölelte kicsiny Violámat s vitte röpülve az esteledő, tág biblikus úton, vitte a szalmatetős kalyibák és törpe akácfák csúcsa fölött befelé, vitte ringó lengedezéssel, zsongó zengedezéssel a város szíve felé. Lent ezalatt a fehér s halványkék angyali tábor földre borult két oldalt s mennyei nyelven örök diadalról zengedezett. Tinti kutyám ujjongó nagy csaholásba fogott s kórusban ugattak a környék mindenfajta kutyái, a lassacskán döcögő szénásszekerekbe fogott lovak is mind fölfele tartották fejüket s nyeritettek. Arany Violám szép homloka ívén megbomlottak a fürtök s lengtek utána, – megharsantak a mennyei kürtök s zengtek utána. Nem tudnók elmondani, elmuzsikálni, lefesteni, bárhogy akarnók: mint lett isteni, ünnepi csarnok a külváros poros és füves útja, mint bődültek az áhitatos, hazabandukoló, szelid esteli barmok, mint lobbant fel a tűz az egek lila tömbjén s lent a nehéz por, sűrü templomi tömjén, mint füstölt Violának lengő légi nyomába, mint hullottak térdre az emberek és mutogattak a gyermekek és mint kondult meg fékeveszetten a nagy város valamennyi harangja: ging, gong, mindez a kis Violáért! ging, gong, ne sajogjon a lába szegénynek! zúgja harang és orgona búgja, pengeti lant és harsona zengi: Angyalok asszonya Ő és ülni fog egykor az Úrnak jobbja felől.

Utóhang, melyben a költő elbúcsúzik a türelmes olvasótól Hasznos igék e sorok közt bőven akadnak: számtalan üdvös okosság. Ámde magadnak kell kikutatnod: e terhet én ma lerázom. Irtam volt, amit írtam, nem magyarázom.

126

Majd ha puposra öregszem s görnyed a vállam s mellem verdesi vattás rőfnyi szakállam: verseimet magyarázva oktatok én is. S mondják: istenes ember. (Nem csoda: vén is.) Ily balga felére sokára fordul az érem. Most még kerget a kedvem, hajszol a vérem átal a fényteli város víg zsivaján s túl messzi hegyek puha csöndjén – Rajta, kutyástul! Keresse a búskomor árnyat az erdei gomba! Én fényt akarok, lobogó fényt inni magamba: csorduljon a csók meg a dallam, csíz dala áradj! Űzve sodorj, fiatalság! Láb, ki ne fáradj! Élünk szép Violámmal, mint égen a felhők, gondtalanul futorászva, semmirekellők, kacagjuk a gúnyt, a veszélyt s a városi pletykát: vár a mező ezután is, jószagu hegyhát, vár puha fű, csakazértis vár a Monostor s mint csorda nyomán a csobán markában az ostor, csókok száza meg ezre csattog a szánkon. Kancsal kicsi ámorok ülnek körben a fákon, repes valamennyi, tolakszik, hogy le ne késsen, kuncognak, áthunyorognak a lombközi résen, majd iskolapadban ülő szorgos gyerekekként jegyzik arany palatáblán a boldog eredményt...

127

Kisebb költemények
Vers egy ághoz Tavasz borít virágba? Rág a fagy? Fakóra perzsel július heve, vagy benned zsong az ősz gyümölcsleve? Te élsz s az élő fának ága vagy. Madár ha száll rád, – bármi a neve és földre hajtó súlya bármi nagy, – meg nem zavar, nyugodtan várni hagy: ugyis elröppen, tudod eleve. Te légy derüs példám, ha vakmerő varjú telepszik rám és egyre fent ül, míg szörnyü súlya földre teperő: tudjam, hogy mégis elszáll s terhe mentül alább nyomott, annál több az erő, mellyel alázott ágam visszalendül.

Harminc év közelében Gyűlnek hangtalanul, gyűlnek a tárgyaim, úgy gyűlnek köribém, mint a gyülő napok s esztendők, melyeket megriadó, fanyar kedvvel méregetek, mikor szédelegve, fehér ingben, a lámpafényt oltom asztalomon s csöndesen ágyamig lépek, át a sötét, kriptasötét szobán s mondom: újra betelt, ez is. Gyűlnek könyveim és ellepik otthonom, gyűlnek gyűrüim és ellepik ujjaim, gyűlnek régi ruhák s gyűlnek az újak is, postám új levelet hozott, tegnap új patyolat-szirmu virágokat kaptam, nárciszokat karcsu pohárban és gondos, kedves anyám csontnyelü hajkefét vett a régi helyett nekem. Könyvjelző szalagok, zöld üvegek finom illatszerrel, arany gombok, ezüst doboz, bronz hamutál, acél-domboru tintakút, képek, rajzok a négy falon,

128

száz apró csecsebecs, kéziratos lapok felnőtt tornyai és nyolc telegyúrt fiók jelzik elrobogó életem útjait, mint parányi, meszelt-fehér mérföldoszlopok és kőjelek, itt-amott s furcsán, zajtalanul siklanak el mögém, míg az egyre növő számokat olvasom: mily közel van a férfikor, – három kurta kis év, pár közel állomás s harminc évbe futok. Ott lebegek, miként ívcsúcsára repült, fölhajított kavics, mely máris lefelé zuhan. ...És alattomosan szőnek a tárgyaim, lelkem szárnya köré untalanul szövik apró szálaikat. Pókfonalak kuszált borzas rengetegét kötik karjaimra s opál gombolyaguk ma már béklyóként tekerül térdeim izmain. Minden mozdulatom halk nyilalást okoz, húz a sok kicsi megszokás, sok szelíd szeretés szála s ez úgy sajog, szurkál, fáj, amikor elhagyom otthonom. Minden kölcsönadott könyvem e szálakat tépi s úgy kiabál: ne hagyj! Gyűrü nélkül olyan furcsa a két kezem, mint a más keze és kapkod ügyetlenül, kulcsom játszani kell, nyugtalanit, ha nincs jobbzsebemben az óra és – úgy vergődöm e sok tárgy szövevénye közt, mint bogárka repes, zümmög az ördögi pókháló sürüjén, míglen a vérivó végzet ráteszi karmait. Olykor estelen úgy érzem, a tárgyaim visznek, mint rohanó, emberi tömkeleg, melyből lépteimet menteni nem tudom s rábízom magamat lehúnyt szemmel, félig alélt testtel: akárhová megy, sodorjon el – és néha belémnyilal sejtelemszerüen, hogy botor út ez út, végromlásba, halálba visz. ...Meddig késlekedel, ifjui lázadás? Gyúl-e bennem erő szertecibálni e vadgubancu hinár sanda sövényeit s meglengetni szabad karom?

129

gyilkos tárgyaimat rontani, törni és züllött csonkjaikat széthajigálni a négy égtáj felé és könyvcafatok fölött ittasulva tapodni majd? Akkor meztelenül vágok a rengeteg erdők útjainak, végtelen ősmezők pázsitján pihenek, oly szabadon kitárt szívvel, mint a sudár vadak, kiknek semmije sincs s mégis a drága föld s mennyek sátora fent, minden övék, övék! Állván föld közepén, nézem a csillagok szőke, rámkacagó szemét s érzem, elmaradott mind, ami földi lom, bús időt mutató, ráncositó kacat, szét nem osztogatott életem egy s egész, mint sebesáramú folyam s látván, énekelek nagyszerü éneket: Egy vagyok Teveled, aki örökkön élsz, ős életszerelem nagy, sosem agguló boldog Istene! Ifjuság!

Hulló hajszálak elégiája Tavaly delejes, dúsnövésű hajamban sercegett a fésű... Én nem tudom, hogy mi a titka hajam ma gyöngeszálú, ritka, megtört, puha, mint ócska kelme szálakra szétnyűtt, satnya selyme s oly könnyen enged, símul, hajlik, oly szépen helyére hanyatlik, mint enyhe elmúlásra várván erőtlen nagybeteg a párnán. S jaj, veszteség, mi meg nem térül! e gyatra fürt is egyre gyérül, olykor szálanként, majd sereggel tépi a fésű foga reggel. S mikép hegyen, hol sok vihar volt, sápadtan ütközik a tar folt s orkán-seperte szikla-ormán nem sarjad új fa: ilyenformán terjed a tisztás köre szépen koponyám tarlott tetejében. Ami azelőtt lomb lehulltán fogott el, az ma idők multán egy-egy hajszál hulltára támad:
130

bizsergő, halk nyárvégi bánat – és lelkemet lankadtra fújja október lengő mélabúja. A tavaszvágy, mi régi költőt annyi epedő dallal töltött, hirdetvén, új rügy, új kacaj lesz: nekem valami égi hajszesz. Nem is kutatom már, mi tette, hogy hajzatom ily gyér felette: talán a csókok lassú mérge? talán a gondok sunyi férge? Hiszen mindenki szíve voltam. Minden sírhantra én hajoltam, minden bölcsőnél ottan álltam, minden porontyot én dajkáltam, én tanítottam, én neveltem, minden kunyhóban én teleltem. Míg mély alvókkal megrakottan ment a hajó, én virrasztottam, úgy dohogott, suhant előre, hogy egymagamban voltam őre: az utasoknak mindahánya helyett aggódó kapitánya. Én jártam mindig minden útban, én szerettem és haragudtam, én éltem, sírtam, én daloltam mindenki helyett. Költő voltam. ...Most is, amíg e verset írom, egy hajszál pihen a papíron, minden kecses, japáni rajznál finomabb rajzú, vékony hajszál. Hever halottként odalent és bennem készül a gyászjelentés: Félévet élt. A színe barna. Kitépte gyilkos végzet karma, nem használt kenőcs, villany, éther... Szegény, alig öt centiméter. Görbült ágacska. Lágyan ível finom hajlással, bájos ívvel, akár eső után a márványeres felhőkön a szivárvány. Azt is hihetnéd, kicsi híjja, hogy kis koboldok könnyed íjja, amelynek húrja-közepéről, sóhajból sodrott idegéről fürge pillanat-nyilvesszőkben az ifjúság, mi tovaszökken.

131

amerre végtelenbe tágult szellemem zúgva végigszáguld és seprő hajam sűrű hossza. Fürtjei a Sámson-erőnek fejemre szépen visszanőnek s mint vágtató musztáng sörénye vagy üstökös lángcsóva-fénye lobog utánam majd az égen. visszaadják. (máskor fényes két szára alkonnyal oxidált most) lélekbe vág. hogy formásat. csak néz. S én a boldog jó fájdalomtól felsikoltok. vigyázva. nagy dilemma. Ó be szomorú. bolondos bölcseséggel. régen. Február. S mikor az iramlást megúnván. borzolgat. Higyjem. síma fürtökbe símogatják. amerre jártam s hullott szálát hajamnak sorra felkutatják. mint sima olló. belemarkol és megcibálja. mindenségen. érzem. egy gyökerét is el nem vesztik. babrálgatva játszik. esti hat óra Ilyenkor áll az ember s a függöny dúsan omló selymét simítva. A csend. jaj be félek! Vigasztalj verssel. a messzeségen. egyenként gyűjtik s összeadják s mikor meghalok. élünk. úgy elvész benne. életen túlnéző mesékkel. sűrített. szabályost 132 . bizarr. egyetlen kérdés. mint régen. tündérek hada száll át. nekem ez a történelem ma: Ifjak vagyunk. meg se látszik. ápolgatják és megnövesztik. a csillagokat csiklandozza. gömbölyű arccal.Nekem e hajszál most az újság. mély élet-tanulság. kemény bozontját szétzilálja. örök lélek. verekszünk s – nem segít orvos – megöregszünk. szendergek habos fellegdunnán. hogy egy kéz öt kis ujja körmét erős hajamba túrja. fitos orral fujják be fénylő gyémántporral.

nem lankadó tagokkal arkangyalok bolyongnak boldog hajadonokkal. 133 . búsan és névtelen fáj. a tó jegének zöldje s az alkonyat lilája. nézem a falat: a falusias. acélkék íve. finom üveglapon túl: s képzeletében ott jár mozgó. vagy kortyokat szürcsölve jó. talán anyjára gondol. túl. ahol dagadva szunnyad a langyos. talán két furcsa szemre. alig-alig rezegve madarak szárnya terped – s bő. halványkék mezekbe öltözve. melyet tiz éve látott egy kórház folyosóján. Míg falatozom. Már nem siet bolondul sehová. akivel együtt csúszkált a jégen három ízben s nehány nap mulva meghalt.vágjon ki: tiszta mintát. Minden békesség ideköltözött. Csak áll az ember. végtelen táj hűvös. enyhe fájdalomból. Alkonyat van. mint a kert puszta fája. A kályha vasán párologva forr a fűszeres és cukros. mélyen ottbent. vén. Vendéglő havas hegyek között Kis vendéglő a nagy hegyek között. Csak néz az ablakon túl. tetteket. Vajjon milyen lehet a béke örök országa. ki nyír és nyes kitartón s keze közt sok-sok arcot ont a fekete karton. Most ráér. kis félszeg mozdulatokból szelid történelem nő. mint papirból a gyermek. lilába folyt fehérség. csak pillanatra látott s azóta. – tán tizennyolc esztendő előttről jut eszébe egy göndör báránybundás. lassú lépttel. Most mindent összefoglal: szavakat. meleg falon két ócska festmény díszeleg. szép fodrot. És néz. a Davos-hegyre menne. álmos és légies mosollyal arcokat ont a lelke.. fekete pontul ultraviola völgyben. ahol az égre fagyva. vézna. esti. pelyhek lélegző puhasága. drága hó hermelinje. difteritiszben. Izletes falat. Csak áll az ember. arabeszket. sápadt. ha tehetné. egy csöndes. hol a távoli térség egyetlen muzsikáló. szegény. mint künt az ablakon túl a téli.. Az asztalon sült. pufók kisfiú képe. bár lázas ujja reszket. szőke leányra gondol: milyen sok kedvesség volt és mennyi furcsa benne s azt mondta. meszelt. túl? a nyugalom vidéke e vékony és törékeny. sárga bor. vagy sziluettes művész. Meghitt.

. éjszaka is talán. egy kis hercegnő koronás fején. zöld. kúszán felmázolt. napfényes. egyedül álltam. A korcsmáros köhög. ki szánkán szállt a hómezőn haránt. a hó kavargó. Poharamban forró bor gőzölög. – a két ficamlott. kerek pocsolyában. hogy egyszer kisgyerek koromban. sárga bor s a macska nesztelenül lépeget.Esik a hó. Gyerekes. A másik képen tágas hómező. künt az égszínkék. még nem vettem föl hálóingemet. este. Esztelen és irgalmatlan. májusi délelőtt pocsolyán uszkál négy fehér kacsa. Az egyiken két ferde ház előtt.. primitív. reggel virrad-e ily sűrű sötétre még 134 . mi is lelt tegnap este engemet? Ruháimat már szálig levetettem. kissé tétovázva. Irtózatos sötét lett. s ki tudja. melynek már szinte teste van. – két rénszarvas röpítette a szánt. szobámban. arannyal ékes tolluk pamacsa. sűrün pelyhező s két tömzsi állat nyargalászva von egy karcsu szánt a süppedő havon. egyedül és meztelen s a villanyt aztán lassan elcsavartam. nézegetem a csacsi képeket. De van benne szív. végtelen sötétség. én hevertem a pázsiton hanyatt és bámultam a festett aranyat új meséskönyvem színes födelén. májusi délelőtt négy kacsa uszkált a házunk előtt. Hálóing nélkül Föl-fölvetem és némán eltünődöm. S eszembe jut. a pillanatok estek és zuhogtak és én dadogtam: – Késő este van.Két furcsa kép. kedvesen suta állat félig ló. az óra lassan üti a hatot s álmos vagyok és roppant meghatott.. félig őz-suta Míg a vaskályhán gőzölögve forr a fűszeres-illatu.

kéjes ásitásod. hogy ami eddig élt. rossz gondolat. dohánytól sárga ujjaid. hogy már a puszta képzeletre is feszes vigyázz-ban áll a lelkem és csöndben borzong és némán tiszteleg? 135 . kalap. ki messze van. se szerkesztő úr többé nem vagyok. fekete sűrüség? Eszembe jutott minden. melyek játékosan az asztalon doboltak. oly távoli és meg nem fogható. kesztyű és puha ing. Nap és hold Mitől lettél oly idegen. se út. vagy lent a föld alatt. lenyűgöző és fenséges vonást. se kártyapajtás. törzsvendég a klubban. nadrág. melyre tréfásan fagyott téli reggel a bolyhos zuzmara.és nem nyel-e magába mindörökre e kátrányos. Nem vagyok már senki tisztelt barátja. ami rossz volt. önmagamat és védő ingemet. nem vagyok senki teremtett asszony szeretője. nyujtózkodásod. se vándor. elvesztettem minden szál ruhámat. mely fedez és véd a zord hidegtől. aki meredélyre kaptat. szürke szemed kissé kunkorodó pillaszőrei. És hirtelen és furcsán ráijedtem. kihült falat és annyi régi. csak a ruha: kabát. se lapok munkatársa nem vagyok. se cél – és költő sem vagyok. melyek kis félkörű homályt hagytak a pohár peremén. nyírt bajszod. telt ajkaid. vers. melyek huncutul rebbentek meg a sakktábla fölött. sápadt ismerősöm. csók. ezernyi apró hétköznapiságod mitől kaptak oly hallatlan tekintélyt. nyakkendő. oly távoli és kísérteties? Sok-sok parányi hétköznapiságod. véd és takar magamtól engemet: jaj. ha rosszul léptem s egy-egy tisztemet letaroltad. aki minden idegével lágy takaró s melengető vacok után sír és csak áll a nagy sötétben s meztelenül Isten előtt vacog. harisnya és cipő volt. jóízű kacagásod. kit köszönteni illik. barátom. csak ember.

ember-nem-járt világnak megfoghatatlan törvénye szerint. gonosz szándékkal – s csend van. a házunk födelén. rejtelmesen. lelkem. tárt ablakomon át szobámba lát. – ülök meg-megreccsenő bútorok közt és homlokomat símogatva tízszer. mint a napok egyforma. a szorzótábla száraz logikája. a fákon és a nyári bokrokon és mindenféle egyéb dolgokon. józan világitás világában. Nappal. valamely ismeretlen őserő költözködik beléjük. délelőtt és délután. csak te nem érted. Ám éjenként. vettem észre már hasonlatos átváltozást közönséges. lopva visszanézel: nem indul-e utánad nesztelen. puhán. oly meghitt ismerősök. míg én – az élet és a nap fia. unalmasak és alázatosak. hideg. te nem értheted ó. imbolyognak hallgatagon. szelíd tárgyakon is: a kerti asztalon. a háztető félelmek tánchelye. feszes léptekkel. figyelmeztetve s hallgatásra intve s ha elhaladsz az asztal és a szék mellett. vigyázva. szörnyű fensége előtt. mosolygósak és engedelmesek. titokzatos. a reggel. egymással suttogó és egyetértő szellemlények a fürtös orgonákból. mikor napfényben fürdenek. 136 . dermedt és őrjítő csend mindenütt és jól tudod. ezüstfehér holdfény esőzik rájuk: növekednek. félig eszelősen és jobbra-balra némán tisztelegsz. a kémény furcsán fölfelé mutat valami láthatatlan nagy titokra. ha nedves suhogással a reszkető. iszonyú. S égigérő kísértet lesz a fákból. növekednek és egyre növekednek. hogy titkot rejtegetnek minden tárgyak és minden létezők s a holdfényben mindennek titka van és mind tudják az egymás titkait. a megszokott. szürke rendje. aki lassan elhaladsz e reszkető és zajtalan világ idegen. a kéményen.Ó. Ottkünn fehéren tűz. ragyog a hold.

bánata özvegy. mennyei glóriámat. törvény ellen vétkezőnek. nagyárnyú lámpa mellett magányosan. ki fogyton véknyul. csendben teázik. egy éve már. mikor belépek. Húsvéti ének az üres sziklasír mellett Sírod szélén szinte félve. mint a hold. mardos. roppant csöndesen. ó – mekkora vád gyötör. aki holt. Nesztelen moccan a kilincs. bizony. ami volt s hunyó tűznél fonnyadva fázik és arra gondol. kedvesem. majdnem összetör: mily látás a kétkedőnek. míg zöld. a mennyezeten pókok szőnek.húszszor is elismétlem csöndesen. – Én is teázom. iszonyattal üldögélve.. borzadva néznek rám a képek. barátom. mily Jacopo és Szent Bernát verseiből sír feléd. elvetélt életemnek rút felét s jaj. És felakasztom csendesen kék sapkád mellé a fogasra fénylő. hogy meghaltál. Homlokodon bánat hever. Nyitott sírod szája szélén sóhajok közt üldögélvén szemlélem bús. Halk nesze sincs saruimnak. hogy: – Meghaltál. hogy üres a sírgödör.. – mondom lágyan és kedvesen. Esti teázás Az ódonművű óra ver. – most olyan bánat vert át. S akkor jövök. A húnyt parázsnak lángja támad. 137 . mert arra gondol. hitetlenkedőn és mosolyogva ezt az egyszerű kis mondatot. néma nőnek.

szürke barlang mélyén muzsikál a halk hang. jobbra-balra 138 . amivel csak vétkezem. mindent szánok és e sajgás. tudva mén: szent kenyéren nőtt apostol. mindenfajta vétkezésben s undokságom végtelen. s országodba bebocsátasz. aki bűnbe később kóstol. mely gyötör nem is sajgás. mint vágnám le két kezem. lent az odvas. feltámadtál s feltámaszthatsz. országútján mendegél most. mint szurnám ki két szemem. nyelvem húznám kések élén s minden tagom elmetélném. görbe kősziklába vájt gödörbe. hogyha én is akarom. Lábadozó régi hitben egész nap csak ülök itten. Amit csak magamban látok. bénán csügg le a karom.. tehetetlen két karom. csupa átok.. mint a hitvány áruló és rossz tanítvány. Lelkemet nagy. Bűneimnek nincsen számok. éktelen. csupa csúnya. ahol lépked. megbocsátasz. Bámulok a nyirkos. testem oly mértéktelen volt ivásban. ha tudnám. – Krisztus. Hamuval szórt. ilyen voltam én. csupa mély seb. étkezésben. már gyönyör. ki az ördög ösvenyén biztos lábbal. Mindent bánok. Az én Uram újra él most. Te kegyelmet mindig oszthatsz. nyesett hajjal ér engem e húsvéthajnal és az üres sírgödör. ahogy könnyem lecsepeg. jó meleg szent fuvallat lepte meg. áprilisban fürdik és aranyozza napsütés. Ó.Nincs gonoszabb.

Krisztusom! A tó tavaszi éneke Be jó is volt. Mesterem.. mely halódva is kutatja vándor ura lábnyomát. örök dicsőségről. vonszolván földdel rokon testemet a homokon s így ujjongván. míg jég födött: csend jég alatt és jég fölött. sártól piszkoson menni mindig. tudom. hol vitt a lábad. vérzőn. Majd csak csöndes estelen indulok. Éneklő sok tiszta lánnyal.. mint eltévedt eb szimatja. biztoson. szinte testtelen. földön kúszom könnybe lábadt szemmel. nagy hegyeken vágok át.s jégtakarta volt a part és engem is nagy jég takart. hullámzik a vetés. S kopjék térdig bár a lábam. nagy hallgatás volt mindenütt – Ma minden kis nesz szíven üt. Fennakadva tüskeágon. éjsötét nagy pusztaságon étlen-szomjan vágok át. hogyan sajog. Mert az égi útnak elve: kúszva. S közben dalolok az égről. nem is érzik. énekelve. páncélos. pálmás. 139 . portól. hogyan vérzik rögbe horzsolt homlokom. Hó. vastag. liliomos tanítvánnyal nem követlek. az ég kapujában utólérlek.ezer madár fakad dalra s ring.

a nap is bennem sistereg. a szép idő. mulat. Elment a jég jaj. Áldott. Nem bántott semmi bántalom. szomoruság. Ma minden bennem él. borzol a szél. a surranó szitakötő. minden zavar 140 . a pillanat. nem ütött meg a jég alatt. a hangulat s akár hiszik. nem borzolt fel a jég alatt. mindenütt s ma minden kis zaj szíven üt – vagyok mezítlen kék elem és testem-lelkem védtelen. A kő a jégen fennakadt. Belémtekint a cipruság. vagy nem hiszik. nem ártott semmi ártalom: A szél a jégen elszaladt. kővel dobál a kisgyerek. Fáj az eső. mint a téli ég. minden madár belémiszik.szürke jég. csend jég alatt és jég fölött. kit ily nagy csend födött. közömbös.

itt tükrözik keresztetek és borzadok és reszketek. nem alhatok! Fájdalmam a fájdalmatok. 141 . emberek. emitt moh lepi. vagy elbujtak a csillagok. szürke karika. kerete málló. Ó. Rácsa rozsdás.és fölkavar és minden csupa zűrzavar. bús világtalan. vén templomablak. amott pókháló. mi sok-sok este fájt. ólomkarika. szépséget rajta nem igen lelnek. Ha csillagoktól csillogok. – sütheti napfény. agg világtalan húnyt szeme-gödre. mint világtalan. Templomablak Szent-Iványi Sándornak Kik csak az uccán járnak-kelnek. egyszerre fáj már estetájt minden. sötét örökre. kiváncsi szemmel rá nem tapadnak: csak egy karika.

142 . megkövülten áll. piros. – Nézz a csodára! – Színek zengése! Fények zúgása! Mártir mosolya! Szűz vallomása! Kék. titkok titka: a földön itt lent belülről nézzen mindenki mindent. ül roppant asztalánál. iromba. ki lemosdotta rég a földi vágy sarát s már félig fent lebeg a tiszta étheren. a mennybe ragad lángtünemény és tűzkáprázat! Ó. Madonnát fest örökké arannyal s égi kékkel. elbűvölten áll. boltozatos. szemet és szívet és harcot és békét! – Áldja meg az Úr. megdöbbenten áll. mi lázad! Magasba ragad. mely könyvekkel teli s a nagybetük közébe kis képecskéket ékel. ami békül. hűvös templomba s belülről pillant ablakára. áldja meg az Úr a belülről látók fényességét! Arany és kék szavakkal Miképen boltíves.De ki belép a tág. pókhálós vén terem zugában álmodó középkori barát.

mint a levegő. én Szerelmem. Kivüled semmi sem érdekel. Mit máshol ketyegő 143 . különös fényei vannak. melyen átcsillan a nap. beszélgetünk. míg ujjam el nem szárad. Vallomás Élek. mint üvegkorsónk friss vize. tiszta. Te átlátszó vagy. És szigorú. felold. – úgy szeretnélek én is lámpásom esteli. Benne van teljes életünk. halvány fénye mellett megörökítni.mígnem szelid mosollyal lelkét kileheli. e zengő túlvilág magába szív. mint romló fának ága s le nem lankad fejem a béke isteni ölébe. Kihülhet már a nap. világ legszebb virága! Meghitt beszélgetés a verandán Csodálatosan békés délután. mint világ fölött lebegő madár. drága arany és kék szavakkal csak téged festeni. mint szigeten. Ülünk egymással szemben. Én szomjas vagyok s te nem tagadod meg tőlem magadat. Mindennap térdre kell hullanom. Egyszerű és jó vagyok. Édes illatai. boldog törvényei. lehullhat már a hold.

mint hervadt szirmok szoktak hullani. sötét szemét. 144 . szomorú szerelemmel lázadozó. Kezéhez értem: nyirkos ujjai halk zizzenéssel sorra földre hulltak. Dal az elmaradt vallomásról Úgy vágyna hozzád ezer puha szó. Haja bozótja lassan kúszni kezdett és körbeszőttefonta a falat. mindegyik puhán.kis óra méreget. A száj fölött ibolyalángok gyultak. mint limlom és szemét s a toronyórák egyre-másra vertek. Légyott A kis szobában csillagok hevertek sepretlenül. Szíve. kit bomlott keble kieresztett. mely fürtjeimbe kap és arcod itt a hold és arcod itt a nap. révedezőn ejtett igéd ezüst virág lesz kék mezőn és sóhajod a szél. színes. itt melled dobaja méri az éveket s ha szólasz. Akkor lehunyta nagy. darázsként szállt a mennyezet alatt. ezer csudaszó.

lobogva ég. Karom a földre cikázik haragos villám gyanánt.Míg aztán én leszek fölötted a reggeli fény. mely lángoló csodákra hív. mire kinyíló ajkamhoz ér. házad fölött a csillag. mint földet az ég. szentség és tág levegő s az édesbús öröm. csak mélyül a csend s őszibb lesz mind a vidék.. mely lengve.. a testeden átremegő. megyek a sírgödörig s a vallomás is fakul és üszkösödik. mire kicsi volt s gyönge a szív. szerelem.. fürtödön alkonyi fény. mint fénnyel az ég a remegő rózsát.. minden magam leszek. ami néma és mégis költemény. csattanó villám gyanánt s lesujt körülötted mindenkit.Úgy beborítna. szerelem. csillog és szívedbe rezeg. . november lesz a vidék s az egyetlen szép szerelemre késik a bizonyiték. karácsonyfádon gyertya leszek. mely álmaidba rezeg. emlék és friss levegő. csomóba alvad. Viharban dörgés. S meghal mind. aki bánt. háborgó csodákra hív s egy világnak zengi. 145 . S megkopva lassan megyek egy hűs gödörig. mosolygó ajkamhoz ér. mint fagyban a földön a vér. szó.

kit lassu méreg naponta mart s félig megölt. jaj. hazug hold. És én hallgattam. mint a tűz. mely fakó s elmult évekbe néz. úgy imbolygott fonnyadt-ezüsten. nem bohón és nem bolondul. mint a holdfény. mint harang ha kondul s ahogy csak férfi tud beszélni. forró volt. 146 . több napot nem ér meg és révedezve haboz és vár.. melynek tar ágán furcsa.. Fényes volt. hullna is már. sárga. fehér volt. mely csüng a vékony pilla szélén. nem birja ki e halk. Most elmondom.. az úgy volt: mikor a halk sík bársonyán kihúnyt a nap és már sovány arccal fölkelt a szép. de mélyen.. Kezembe fogtam kezedet s felpillantottam. halomban hevernek alul s éreztem. mint lágy könnycsepp. mint a csillag. Társai. arcomra. ha percig áll a füstben. Mint bús leány. hullt szerelmek. ez is lehull. de menyasszonyi fátylat ölt.Most elmondom. mint a hó s édes volt. Tavalyi szerelem Emléke visszacsillog s olykor arcomra tűz. mint a méz. kicsim. – fel a fára. finom lény. tétovázik a hajdani mérget ma is felhajtani: maradna is még. ha szavaim most rálehelnek. bár tudja. vagy illanékony pernye. ha holdsugárnál tömörebben csak egy hang is feléje rebben. nagyon vágytam hozzád beszélni – Ó. árva levél-sziluett reszketett.

Valaki lépked.. angyalok bús. Bújdosás és keresés Nedves a pillám. kék szeme! – a seb már nem sajog. elolvadt. mint hűs. Már lefekszem. mély zene! – a seb már régesrég begyógyult és mintha mégis vérzene. mint a hó s megromlott. A seb szép csöndesen begyógyult. testvéri kéz: Lehullott. sebekre gyanta. – ó. mert nem talállak. A lélek fáj. hogy önmagát feszitse meg. Bozót közt víg madársereg. Bomló szerelem illatából sejti a szív. begyógyult. hűs homlokáról fény sugárzik s szemét lehúnyja: – úgy legyen! Elszállt szerelem illatától kövér és fűszeres a lég. Valaki lassan felfelé tart.Még néha visszacsillog. mint a méz. Halott szerelem illatából soha. a fény sugárzik. de sohasem elég. Édes. – ó. mint a tűz. a csúcs felé tart. Tövisről vérharmat csepeg. Valaki ballag a hegyen. 147 . Egy felhő lassudan megyen. Zsongó-dongó szél suhan s illatod érkezik vele. nem űz. de már nem bánt. sűrü szálak. felfelé tart. súlyos pókhálók. mint gyöngyvirág esti levele. erjedt pusztulás. hogy itt a vég. mint a csillag. Valaki fel. elhamvadt. vatta. enyhe fény sugárzik.. Út a Kálváriára Reszkető. gyom. halkan búgó. enyhén símogató.

halk kisértet lábujjhegyen jön el érted s pillantván a barna fákra. furcsa. minden nappal. Ebben a nagy félig-csendben asszonyszemek cseppje cseppen. szétnyüzsögnek. . Sok imbolygó. Csak rólad villan elmosódó rajz: még látni. mindig több a mélyre-rejtés. melyek közül egyet sem értek. amiről nem beszélsz. gyomokat. csak a lélek füle hallja: nyirkos lesz a lombok alja. hallgatag vagy. hült nesz. nem akar a könny fakadni.Hol vagy? Ibolyafényű csillagod milyen avar alól világít? Pasztell Nézel hajló tölgyfa-ágat. szőke fény esik a háztetőkre s szürkepettyes. nagy csöndbe merülsz. Délutánra enyhe. csupa sötét. bús suhogás. de elmosódom vele én is és lehull és elvész a karom. mind nagyobb a néma sejtés. fogni akarom.. Nappal-éjjel így terül szét fölötted az egyedüllét. Az éjszaka dudvás.Fohászkodásom szavai. mint kis miazmák rajzanak. hogy tűnj el. több. mi körülvesz. sem a szó könnyen szakadni. halvány galamb búg az eresz alján. gondolsz régi balladákra. vessz el jobbkezedben Sokratesszel.. amit élsz. lassan tompa. mint a férgek. 148 . széles paddal vár a kert-rész sűrüje. fullatag. Alkonyatra sásos zugnak mélyén futó vizek zúgnak. fülleteg alja rejti a bomladó királyfit. gyöngyszín. miket kivágat mord paranccsal zordon kertész.

veszekedő zsinat. amikor nem is hinnéd. magánnyal dús és koldus ág. kiről levált a röpke raj s alatta hajló. sokkal-sokkal inkább mennék a zöld hegyekbe. finom pókfonalaimat motorkerékpár tépi cafattá s beleront halk.Száraz ág Szép. mely elsötétül és kihül? Így dudolok az uccán: Zord kémény-rengetegbe. haldokló kezeknek. megszököm innét. zümmögő zenémbe a rekedthangu gond. mint sokszor elhadart ima szavát. jó bánat tiszta. 149 . hanem ki. melyen csak emlékek rezegnek: elvégezett szomoruság! – Miért vettelek észre ma talán először életemben. lassú míve. egy őszi délutánon meglásd. száraz íve maradt hűs. zörgő avarban. Vágyakból szőtt. Egy őszi délutánon. Ó. a szabad és távoli hegyekbe. amely az értelemben tartalmat nyer és felvilágol? Miért nincs más rajtad kivül szememben ebből a világból. szűk szobámból nem a város felé megyek be. mint sápadt emberek közt e hörgő zűrzavarban. lankadt novemberi galy. a városba megyek be. inkább járnék a selymes fűben. Minden sarkon tumultus.

nem hal meg senki szebben. ahogyan – míg a lombot lágy szél fuvalma rázza. 150 . Eltévedek a sok fa sárga sűrüjében. keringve lebben. de örökre hiába embernek földön fut a lába Valahol fent két lila szárny ég rohanok mord és hideg árnyék botladozom magam összesebezve messzire messzire – messze Ó merre száll az a langy dal az a fényes mennyei angyal? kinek lila szárnya ragyog kinek én csak az árnya vagyok. Szívemből kék virágot sarjasztok kedvesen: hadd bukkanjon reá sétáló kedvesem. boldog por és szemét. Úgy hull rám az örök csend. medvék és farkasok hevernek lábaimhoz s így leszek remete.Ott is maradok aztán. – kis ájult gyík fölé hull a levelek száza. Merre száll? Madár zeng s villan az égen fut árnya sötéten a réten fent tűzben két lila szárny ég lent hamuszürke az árnyék Röghöz tapad életem – ó jaj szállni be bús örök óhaj örök. úgy száll. mivelhogy béke lettem. ki két napig pirosra dörzsölte szép szemét. ki szirmon számolom: az Isten szeret-e? Nem bújt el senki jobban.

Minden ismerősid rád támadtanak. Bú a szívben. dudva. állni hajtott fővel mozdulatlanul. hívnak epedőn. 151 .Csokonai sírjánál „A Reményhez” című Csokonai-vers dallamára énekli másfélmillió zarándok. Vén fejfák közt vánszorogva. Erdélyből jövén. szólj. zizegnek a lombok és amerre látsz. könny a szemben. vágyunk állni szívszorongva sírhalmod tövén. ődöngvén a keshedt ódon temetőn. teste régesrégen homok. Csokonai! Szólítnak a lelked bús rokonai. zargatták a költőt morc professzorok. rád dőltek az ősi kollégyom-falak. Hatvan utca-végen fekhelye vagyon. porladt rokonok melléből lehellő. Hirdeti a kő: Itt született Debrecenben s itt pihent meg ő. – zizeg a homok. Te meg mentél. átkokat üvöltött mindenegy torok. vándoroltál. reszket az akác. keresnek. írott néma kővel szólni szótlanul. gyom. száműzött szegény s veled ment az ősi oltár veled ment a fény. szólítnak. Megmozdul a szellő. hajladozva bólog. Hol bolyong a lelked.

Halk sírással felidézett hangok zengenek. bölcs magyar halott! Meglendül a szellő. mint a keserűség s a kemény harag. mint dús. adj vígasztalást! Etess meg ebéddel. ülik körbe. árnyad egyre nőtt. suhogva hajlik. megtér. – Mint eb. itass meg igéddel. Csokonai! Szólítnak a lelked dúlt rokonai. leng. borzong. mikor este lett s rejtéd hűs homokba lázas testedet. kikre ordas gondok szája agyarog. tengerként morajlik. sírokból lehellő légáram beszél. megvert magyarok. nagy asztalt.Bakony-erdőn ágyat múzsakéz vetett s békötözte lágyan sebhedt szívedet. zsong ezer akác. Mily káprázat! Mily igézet! Végigrengenek a sírok idővert 152 . Merre leng a lelked? – szólj. adj hit-falatot. bolyongók. visszatértél Debrecenbe a halál előtt. sírodat. kit a gyatra gazda elzavart. merre látsz. hazatart. lásd: akit senki sem vígasztalt. fordul alkonyatra. Ám a tiszta hűség tovább megmarad. itt hulltál romokba. űzöttek. Te is mentél széllel szembe. szólva száll a szél.

nem dob ki soha. mint a keserűség s a kemény harag. mint gaz mostoha. szorítják szívós gyökerek. Menj haza akácul s ha nyugonni tér tested és aláhull. földed úgy ereszt el. mikor ágyat vet majd s végkép befogad. Míg a földön csúszol s napnyugtáig érsz. több már el se fér. százszor visszatérsz. ólad füstölgő romok s fut a föld alólad. Lehet. szíjas gyökeret hajt csontod és fogad. szól Csokonai: „Halld beszédem imhol. Vezekel az ősi vétek ősi föld alatt. Nézd. de akácok marka fogja. légy te a gyökér. Halld: a tiszta hűség tovább megmarad. de ha egyszer belefekszel. százszor elbucsúzol. Debrecen porhomokja futna szerteszét. zúg a temetőkert. mint a futóhomok. szőjétek keményen ujra át meg át 153 . míg el nem szalad. millió halott és milliárd gyökér. ha gyilkol és ha már megölt és ha házad.korhadt csonkjai. Hazád az a föld akkor is. holtak itt is. tartja a kezét. Holt karokkal öleljétek. csittitják izmos és kerek karjukkal. ölelik. ott is.

régi jussunk.. a sír szaga minden rostodba és eredbe. mert fél. Csak bent zsong a zsoltár: Hálánk csókjai illetnek. egy feketekávés pohár keserü. barna esten az olvadásig itat át. Méla némaság. jó Csokonai! Vándorbotunk. hogy édesitsd valamely isten sötét keserü italát. hogy szóltál. egy fűszál se borzad. Reves fák nyirka folydogál s te arra gondolsz: mennyi éved van hátra még? Jaj meg-megáll a láb. . zordul. mígnem egy lucskos. fölfelé eredve. hűs esője sír. kúszik fölfelé a kristálytiszta kockatestben? Igy szívódik az éjszaka beléd is. Hazahív a hűség s otthonunk a sír. kissé mártottál-e már hófehér cukrot barna lébe. vígy a homokon! Induljunk. virrasztások évszaka! Vastagon fog a tinta.. A rozsdalevű éjszaka már hatkor a kertekre csordul. rokon! Béborult a hűs ég. Egy bozontos ág. A sötétség verse Ó. mily sunyi-resten szivárog.” Elhallgat a szózat. 154 .Mondd. hogy hazajussunk! Ég veled. nyirkos éjjelébe? S figyelted-e: a sűrü lé mily biztosan. az éjszaka.s megkötött fövényen játszik unokád. hogy sírba téved.

Már hiába nézed Úgy hagytad el az ifjúságot. recsegő szék. titkon azt reméli – De mind hallgatnak. dudolva gyászolj. süti-rángatja minden porcikádat az ismeretlen. szanaszét dobált papírlapok: bús gond és gondolat? Kuszált és láthatatlan drótokon jön messziről az áram. Bizony. Dudolj. holtak szokása habfátyollal takarni el arcukat. húnyni láttad s kezedre csöppent lucskos. ne lássék titkod: a sok finom redő. Úgy hagyott el az ifjúság. de karodat lágyan lefejtik és ellopják és kiviszik a holtat és énekelve földbe rejtik. székben s benned is. fütyörésszél az ifjúság halálán. szál gyertya mellett. Utoljára még megölelnéd. míg babrálja a lágy enyészet. keze a kilincsen és visszanéz és elköszön. senki sem szól. Nem férfi. Dudolj. mint a holtak. sokat tudó. Bucsú az elitélttől Mit vétettél. mint aki hörgő hófuvásu. négy fal között egy rokkant. toll. 155 . ki lápok lángjait űzted rohanva s már-már elérvén. dudolj. leheld vakká tükreidet. hogy ez jutott neked. árva férfi. téli estén párás szobát hagy el s hogy még marasztják. éji hamva! Te harmincéves férfiarc. a feszültség s kering asztalban. érettsorsú. – fényes nagy lelke száll magasra. egy tintafoltos asztal négy fiókkal. Teste testedben mállik el. száll s eltűnik. hogy többé senki se lássa. Már hiába nézed. dudolj. száll. Ó. szél fú be az ajtóközön s ő lassan indul. kalamáris. öregedő. gyilkos villamosság. kinek könny csurog az állán.

hogy elvégeztetett. 156 . Villamosszék. mikor a hóhér röviden jelenti a birónak. nehogy rossz társaságba keveredj s feledd az emberszót. Ottkünn tavasz lesz. alattomos erővel. évek alatt. mily házak. szemed hajdani fénye tőle tört meg s orrod alatt a fiatal mosoly tőle ferdül öreggé. Lassan. a sárga kankalin. ki idegenbe megy. sárga vegyvizek s a tátott szájba csurganak a horgas orról. Ottkünn a bokrok zöld lángokkal égnek. lélek. A félelem szonettje A száj fehéren ejti majd a szót: eredj! S te. nyögve enged útra. mignem fejed az asztalra bukik s csapzott hajad a féloldalra dőlt tintásüveg levébe keverül. mily terek s mily uccaszélek várnak reád? Mély lesz a völgy s magas a hegy? Fiam. igen. puha kezekkel szél babrál a barkán s kecskegidákként felhők futkorásznak kelet felé. hol a felejtés vízesése mormol s a fákon lomb helyett örök sötét zizeg. de biztosan. víg. vesztőhely ez. eszeveszett. mit most beszélsz: beszélek. mint mécs.Tőle fáj fejed. villamosszék. pislog. borzadón leheled vissza: félek! A test aléltan. lelkem. mint anya gyermekét. nedves illattól részegek a csízek. te meg bolyongsz iszonyuan nagy íriszek között. mely lassan öl. nyugat felé. Ujjad tőle véknyul. hol halni keserű s édes egyszerre. Te meg csak ülsz celládban valamely mord itélet akaratából s betüje szerint. az arcra percek folynak. Fiam. A holt anyagra már a gyertyák füstje kormol.

Szikáran ül és feketén. El kellett menni érte. kék zene? A nap. Völgyet szerettem. ül valaki. porázra kötözött szél a lombot rázza. Vajjon most már hová megyek? Fáj az éhség s a jóllakottság. oly lopva. mért is jöttem éjszaka ki? . hogy isteni kegyek mossanak bússá és szeliddé. 157 . rémeset sikoltva.Naplemente Mi ez a furcsa. ravasz lábacskámat. roppant vigyázva.. vézna sípszó? Ez a selyemlágy. sűrü kerten settengtem éjjel. meredt békák hideglelése. indákon ingó koponyák – Nem jó éjjel kijönni mégse. Elárul. kis kamasz. A párholdas kert is vadon. Lassan felmutatom eres két kezemet a csillagoknak: Nézzétek meg: üres. Pfuj. nyálamat lenyelni se mertem – Úgy raktam reszkető. Milyen sötét lesz! Fülelő csend. észrevesz ő is és elindul. mert világít Giz-gaz ösvényen. Zokog a nap. hogy egy gally se roppant. Üres. a lebukó nap. a zuhanó nap mintha aranyat vérzene. A hold. mar az ital. Rohanok. hegyre másztam. ha a sötét varázsa érte s a véknyan szűkölő. a nap. a csillagok kioltva. a szomja csíp. a padon..Ott. a bokor rezgő ágain túl – ahogyan észrevettem én. zokog az a távoli síp. Kértem. Könyvem a kerti kispadon maradt. agyontaposott csigák.

A padon ott ül valaki. furcsa. Jön valaki. Vigyázz. Befelé fordul a beteg szem. igen. szám szélén nagy varas sömör.Az ágyban forróláz gyötör. Kígyó sziszeg a körtefán. mikor két hete ágyban fekszem. Jön. lopódzó lépte néha csosszan. mert világít. a füvek rohadt csöveiben sunyin. Egész közel. hosszan. Békák közé leguggolok. repül a forró semmibe. Tágult fülembe hull egy-egy nesz. széthullott milliónyi sejtem. marad a szám kitátva. mi akkor át meg áthatott. ami ottkünn maradt? Igen. mint egy nagy csibe. Itt van már. vigyázz! Be rémes este! Mit is kell megkeresni? Félek. émelygek rettenetesen. Gyerekkoromat eltemettük. züllötten és vigan kúszik fel a heveny higany. Nem rejt el e vacak világ itt. A választ későn mondja ki az elfehérült szájú lélek. új milliót kaptam helyettük. leng az ágy. Aki él. egyre sejtem. hiába van sötét. nem rejtőzhet el. vagy valami. most nem tudok szaladni sem. matat a döglő akarat: Mi az. Ilyenkor meg különösen. forgolódom idegesen. kisírt szemüket eltakarták a csillagok. Vacogva cseng varangyok síkos üvegteste. hallom. illatoznak a szemgolyók. a doktor bácsi mintha csipogna. cafatokba leng. mint a kerti hinta. Most nem tudok sikoltani. A szív elárul. indulni kell utána. 158 . irtózom az iszonyatot. ahogy lélegzetet vesz. de nem felejtem. Felborzadt ebek összemarták a holdat.

Itt süt. mint a lázas kisfiú.Mint lázas kisfiú. meleg bagoly.. Húsvétra készülnek talán. hol nincs világ? És nem tudod: mitől lettél ma gyenge? Oly gyenge. a láz.. mint a tinta. úgy itt maradok egyedül. mikor jön az enyészet. zenél és kérdezed: mitől lett oly hideg? És nem tudod: vajjon a bús világ a szebbik és szemed azon mereng-e. pofoz. piciny. mi balga és hiú és mosolyog. Azrael árnyékában Fehér. ki – míg siratják. csengő cseng barikák nyakán. Reszketve sárgul a kezem. hull és libeg s a kék és sárga csend zümmög. vagy befelé tekint. de amikor elszenderül. a láz. Síró. pirit. Azrael szárnya megsuhog s nyomába. haldokló koldusok. mikor leválik egy levél és lassudan zizeg. beteg hitem eldédelgetem szeliden. 159 . a láz. – únja az egészet s nem bánja már. Ecetet iszom s untalan lándzsa döfi át oldalam. gyaláz a láz. Be szép. foly ezer puha. Bibliára emlékezem.

pókháló. Mögötte jön a hűs közöny. elsüllyedt csónak. Aludni ötszáz éven át. hizzál murok és rothadj el retek. üvölts az égig üres. Dalolj csak álmos. mit finomujju fagy rajzolt ezüst mesék kisasszonyának zöld ablakára. semmit se lát. dalolj csak. mélyfekete csillag. zizegj. 160 . A szem sötét. Messze-messze dal. Éjszakai dal Ellobbant villám fáj a mély sötétben. nyájak csöngetése. Nőjj a sötétben égig vad növényzet.Ezüst harang. emlékek árnya reszket a tavon. Dalolj. ki nem is látszol. surranj suhogva nyirkos denevér. ódon pincékben korhadt ravatal. üvölts. iszonyú csend. dalolj agyamba égi meleget hamar kihült bolond fekete vér. üvölts – Én föl nem ébredek. egy vízi pókot lágy aranyba von. mint jégvirág. Folyik a könny. mint ezer éve holtak éneke. Ophélia haja villódzva úszik. olyan messze vagy.

Mig dübörögve zakatol a mozdony. 161 . sírás. örök. mellemre hull egy fénylő hajfonat. Ha a végállomásra gondolok. Hová megyünk. reggel sűrün váltakoznak. Ősz és éjszaka. hogy meg ne hallja más. míg fogynak a fehér mérföldkövek. Dél. hidakon dübörög tova. – Kacaj. akár a kék. Utazás csöndes. az éjszakába sóhajtom bele a csillagok közé. minden nap elhull egy-két szürke haj.” „Nagyon szeretlek” – gondolod magadban s megkérdezed: nem álmos-é barátod? Lassacskán ősz lesz. boldog végtelenség. örök társak. – „Nagyon szeretlek” – gondolom magamban és szólok: „Meg ne fázzál. ez milyen állomás? Ó. ha megszomjaztál. kezemben sír a toll. Társam lettél: ha éhes vagy. ki pályatársa lettél zord utamnak. hát innod hozok. – árny. zöld. hideg van már és rohan a vonat. együtt egy két jelenség. új barázda. Ketten vitatjuk meg az útitervet. nemes. hová hajtatunk? Lassubb iram kell. Hül a lég. a puszta űrbe. tán közel a cél is. fény. ki megfogod kezem. Szőke fejed lágyan vállamra billen. Harminc kis állomást elhagytam immár és közeledik már a többi. ó. Bizony nem ünnep ez már. suttogva kérdjük s úgy is válaszoljuk: most hol vagyunk. mely pályánk fölött ferdén feketül. míg búg a gép s az állomások mind mögém rohannak. jaj: minden nap új mérföldkő. végy kabátot. este. halál: nem vagyok egyedül. titkos halkan. a zord acél is. Pereg a fák elfáradt levele. mit Hozzád írok. kezem reszketve babrál. – élet. etetlek.Örök útitársak Mellykémnek forró szeretettel Ez első versem. komoly magánya. szép ez így. hogy az üdvösség társammá szegődött. a föld marad. halál. Hallgatunk. Halld meg. az ég nekünk mozog. rohan. Nyugodt.

Elfolyik minden. Áll a vonat. sőt üstökösök is rohannak. e furcsa. gyatra vadász. ha hallottad is egyszer-kétszer. mint az üldözött drága vadra: célod. ki csillogásába merül. Látlak. felveszed a menyasszonyi ruhád. legfeljebb ints egy lenge búcsút felém. ki másra is figyel. mert szánalmasan gyönge.Felnyitod kék szemed. hogy rálelj önmagadra. ha más tájakra visz ez a vidám és néha bús út. társam? Félve félek. 162 . Indulunk. mely annyi felé kanyarog. hullasd ki emlékezetedből. II. mint a régi. mert hamis kincs az. törött és fátyolos tükörbe. Én is. Gyalog megyünk a sűrü. mikor az út már elfogyott. mikor megáll? Miért alszol most. mint te. Nevem hiába ne vegyed. De nem szállott reád a vég borzalma. kinek kezét sose fogod meg s igazi arcát sose látod. Suhognak a harmattal belepett fák. görbe. Tíz parancsolat – Töredék – I. hívalkodva csillog s kevés örömöt szerez annak. nagy sötétbe s eltűnünk. mely meddőn. Nézel. mosolyogsz. talmi ékszer. halk legendák. Én vagyok a Te távoli társad és örökös barátod. mert hiszen csillagok is vannak. De nem szabad velem törődnöd. karod karomba öltöd. egyazon úton járok szüntelen körbe-körbe s éjszakánként ugyanugy nézek önmagamba. Minden tovaszáll.

halálom. melynek értelmét nem találod.e mély. örülj az ifjúságnak. jámbor parasztot és minden prófétát. ódon kertekben porladoznak. III. amig fekete fátyolával be nem borít a bal enyészet. örülj az ifjú nőnek. Addig nézz csurdé angyalokra és addig nyalj szerelmi mézet. tiszteld a békés bölcsességet. – úgy zeng a szerelem szava. a gyermeket. – jaj. tiszteld a mártír szenteket. melynek értelmét nem találom. örülj. fekete álmok erdejében virág. – tiszteld a költőket. V. melyek sárgultan szakadoznak s az ősi márványok előtt. komorló éjszakában. (Hiányzik) VI. mint fű nyomán a friss esőnek. Tiszteld az izzó szenvedést. akinek csókjai nyomán minden friss sarjak újra nőnek. százezer álomból egy álom. ében – fekete idők belsejében. csak egy a millió közt. melyek lassanként repedeznek. (Hiányzik) IV. bármerre mennél s több életet adnak neked tulajdon ember-életednél. életem és jaj. tiszteld a jóság glóriáját. aki a sziklából vizet fakasztott. 163 . habzó szépséget és malasztot. akik veled vannak. Virág vagyok a zordon. mely mindünket tisztára éget. örülj. Hajts főt az írások előtt.

ki vagy és mire vágyol – ha útad szólít. ne marasszon fiam. zengő lélekkel. zsenge testtel. ne hazudozzál önmagadnak. (Hiányzik) VIII. lépteit ingovány fölött is titkos Isten hatalma ója – kinek van ugyan sok-sok bűne. (De jól ügyelj: ha bűnnek nézed. – ki szeret. de mégsincs rejteni-valója.mintha ezüst csengettyüt rázna. nem parázna. háza után kivánságod ne légyen: ilyen szegénységekre vágyni nagy szegénység és csúnya szégyen. búza. bűn is az. IX. amire törekszel. szemedbe fényt. Orrodba édes illatot gyűjts. hamis tanúságot ne szólj. hogy tápláltatok. hogy asszony karjaiba fekszel. dunna és renyhe lágy toll: keményen kelj a renyhe ágyból s indulj a bátrak mosolyával. mint aki mindent megmutat s magában semmi bűnt se restell. gyarló egész emberi volta. hús. Az igazságnak őre légyen benned mindig az égi szellem. fiam. Felebarátod ökre. bizony gonoszat is cselekszel. hogy az utolsó napon is tudj örülni folyvást s eképpen szólj csak és ne mondj mást: köszönöm. tudd meg. soha önmagad ellen. – ha gonoszat vélsz tudni arról. ki szívből csókol. (Hiányzik) X.) VII. sohasem gonosz. szívedbe békét és mosolygást. alma. lencse. borsó! 164 .

Ki most lefekszik. ökre. hogy jó lesz a koporsó. nem kivánta. És övé marad mindörökre. háza. hogy földje legyen.Amint jó volt hozzám a bölcső. tudom. de amit látott. gyönyörű volt és véle marad mindörökre. 165 .

Ha sejtjük. mint hózimankós este kellemes szobában ülni. 166 . ifjúságom kedve. serdülő szakáról. hogy nincs messze már a Rév. mint ízes alma szeptemberi fán. vidám szülők – bizony. huszonöt éve van tán. El ne feledd.Tükör előtt Előre való beszéd Olyan érettnek vágyom ezt a versem. hullámaiddal folyjál szét remegve s a bronzos lámpafényben úgy oszolj el. hogy megfontoltan és bölcsen gazdagodj. Nem kell a játék. ideiglenes s ha volna is a szenvedélyben fenség. tűnékeny ábra. mint tömör füst. szépséges. lelkem erős bort s tompa fényt kiván s csöndet. mély gordonka. hellén összhang ragyog a homlokán s a mellén. elég volt már s többé nem érdemes: multtal babrálni oly könnyűnek essék. magadat szövögetve. jó a máról levenni gondjainkat s hajdani tisztább vizek felé pillantani. mely zöld homályba ringat. Jó férfihangszer. milyen a fektető diván s múzsát. kiölt a hév s tőlem időtlen messzeség határol. Így énekelj egy drága gyermekév muskotály-ízű. kinek tengernyugalmú. szólj. hogy minden csak jelenség. melyben csak tollam hegye hersen s békét. melyet megölt a fagy. Lassan készülj el. hogy ültek ott a tág üvegverandán. Mi minden jut egy képről az eszembe. Fakó fényképpel nézek egyre szembe. ahogy az íróasztalnál ülök. bizony. láttán borongok és felderülök s mélázva veszem olykor a kezembe: Egy kedves kisfiú. míg a tűz leroskad s a kéz tűnődve kártyákat rakosgat. soronkint nőve csak naponta. sem a régi verseny. komoly nagy költemény.

Elcsöndesül a zenekar s a dob. a genny. de egyesek szerint önhitt vagyok s ez szerénységre int. matrózruhám.Egyenruhát visel a ház ura. dal. vörheny. Öcsém kétéves. agg csöndedből ma is felém remeg száz félálom-emlék. Anyám fején a tornyos frizura roppant előkelő s a fiatalka fitos archoz oly meghatón fura. melyet mamuska varrt. ember nem nyughatik. kiket az útból bárki félre dob. anyuska is legföljebb huszonhárom. Apám rút csukaszürkére cseréli aranyzsinóros pompáját. – „Ha néhány hétnél továbbtartana. én a hatot járom és aki „hármunk közt a legnagyobb”. bong a harang. sáros Vérke-part. felzsibongó hajsza. a hadnagy úr. melyek parányi bölcsőm úgy ringatták. Jézus kiált fennszóval: – Éli. – Ne menj! – zokog anyám. Éli. gyönge. Boldog idők. lamma sabaktani! – Dördül a menny. zegzugos öreg ház. nyalka. mely eltemetve mélyen most arra vár. 167 . pedrettvégű bajsza. iskolaudvar. Haragvörös a naplemente. Vérszagu tenger hullám-taraja paskolja rácsos ágyam éjjelente. adjátok bár egy pillanatra kölcsön a „Szűz imája” és a „Für Elise” hangulatát. égig fröccsen a sár. Mérges darázsraj zurmogó zaja közeledik. Csók. zavart – kanyaró. sasorrú. árva három. Merész. gazos Fürdőkert. Kis felvidéki város. gyertek le hozzánk!” – írja nagymama. Magunk maradtunk. A kisfiúról mondhatnék egy falka dícséretet. ködlepett. édes tejbegriz. fulánkjait kifente. hogy bennem újraéljen! A tündérszínpad pillangó-raja elhull. Sikkant a sátán és világát éli. a szenny. virág. telt kamrán és üvegbe tett gyümölcsön merengő nénik. ölelés. mint bárkát enyhe víz. vén Beregszász. nagyapám szúrós. lángol a föld kelettől nyugatig. Megy a vonat hurrázó katonákkal.

hogy elesett a vár. Hét hét után. Deli nagybátyám! Isten így akarta? Ki lelné meg már azt az elhagyott országútmenti sírt. hogyan ütötte át szegényt az ólom. Zihálva olvas. mosta... Most se? Majd a télre.) 168 . Egymást éri a kérdés: – Fogoly? Hol? Tomszk.Újságot böngész már a kisfiú: a Képes Krónikában szörnyű tankok. . Százkalandú Verne. Hiú reménykedések.. – Él! Él! Halljátok. – Vizet! – Jó nagyanyám soká dörzsölte. szipogva hozta el vérbefagyott köpenyegét s elmondta ékesszólón. hékás. csudák csilláros terme! Zalán futásá-t félretenni fáj. (Vonagló kis szív! Ó. ontja. tán nyolcat vagy tizet.) Szegényke egyszer épp reggelizett. Apám! Przemysl! Anyuska sírva vár egy üzenetre. Őszire megjön. mikor az ajtón kopogott a posta. mint ha vészharangot vernek félre. Majd nyárra. dicsőség. zúg. hogy illett hozzá a boldogság dús rózsa-kerete! Most egyre szúrja. Elmulik a nyár. pársoros levélre.. Kísértetként kopognak künt a mankók s az elesettek százakra menő nevei közt egy név: Dsida Jenő. lapot hozott. édes asszony-remete! Míg tenger könnyét ejti. Szibéria. imádság reggelig. öblöstorkú hangok. Fekete pók mássza meg és borzalmat bogoz rá.S még mennyi emlék!. mely eltakarta a kis mosolygó honvédhadnagyot? Hűséges lelkű közlegénye. hősi halál. vérzi a gonosszá fent tüskék koszorúja. drótsövény. év év után telik. Riad a hír. ágyú. Grant kapitány s derék Strogoff Mihály s te könyvszekrény. önti. sajna. ne mind betűt zabálj! – (Ott kellett épen abbahagyni. honfibú. pihegve alszik két sovány porontya. Tört gyertyafény. Bartha. de nagyapám különben főbeverne: – Mozogj. ahol fürödni vetkezik le Hajna. géppuska. Anyácska. él! – sikoltja most a boldog igét és elalél. Nem jön.

búcsut veszek a megszokott lakástól. Mi lesz velünk? Robogj.Öcsi száguld a láncos kút körül.. ő meg delaváre. Nem érdekel. Leírjam? Istenem. robogj. eltakarom arcomat. 169 . a lágymeséjű. rémült anyámnak: – Indul a vonat s az a kölyök sehol! – Szemembe szöknek a könnyek. az igazit. Kábulatomból én is rezzenek. hogy ottlent készülődnek. mikor szemébe néz. Döng a kárpáti harc. – a padláslétra tetejére ül. hogy őt szakítsam le. Húsz esztendő könnyes ködén keresztül fúr át szemem. – kertjük felé haladva szaporán már messziről kutattam. Félig hallom hangját a nagyszülőknek. – Gyű te! – csattanva cserdül karikása. A sok riadt szem rettegést palástol.. Megbabonázta Jókai varázsa. Övemben tomahawk. Tarka-barka strófák Ki volt Ilonka? Eddig róla persze nem szóltam. S ugyan miért? Okom csak annyi van rá: mint lett Ritter von Ankerschmidt magyarrá.. vonat! Menekülünk. Emlék-indákon millió gerezd ül s valami mégis bizton igazít. milyen nehéz megfogni pár vonását! Szerterezdül. vágyzenéjű húr ezüst zsongása: Az új földesúr. vajha vár-e. A legvadabb fiúknál több a mersze. bármily vigyázva nyul felé a kéz. átreng a ház a tompa ágyuzástól. Én apacs voltam. kötözgetik a nagy csomagokat. püföltük egymást hónapok során. Ő volt legjobb cimborám. Szerény személyem szótlanul örül s fokos kötettel – senki meg ne lássa.. – Fiam! Fiam! – felém tárult kezek. A létra olykor-olykor megrezeg. – kicsiny fafejsze.

gömbölyded arca fényes és piros volt s kétoldalt olyan huncutkás. hogy a Véres Kutyafog Petrarca lett és rímeket nyafog. az orra kissé szeplős és fitos volt. kaján gödröcske. jó apám! Ha tudta volna akkor. – Tyű. hogy jóra intsenek: „Költők csak voltak. mint szokták jó szülők. költők nincsenek!” Hej. cinkék vidultak tiszta kacaján. gyémántnak árult hitvány békasó. bármint hesseget a szégyenérzés. milyet angyalok kivánnak. Szegény Erdély! Szegény irodalom! Nyakába kötve irdatlan kolonca! Ha mostan Byront mímelné dalom. sok ribanca.Aligha hinném. – Költő leszek – feleltem. kemény intéseket. támadna rút riadalom: névleg sorolnálak fel. kitől örökbe szállt reám e stanca. Ez is miatta történt. hogy sorsa tisztes aggkor helyett pokol lesz. milyen pályára vágyom s készülök. hogy utálatos volt. csak miatta: Egyszer apám. nincs a mocsárban annyi sok moszat. De mire kell szépség – egy indiánnak? Most már bevallom. Ám a dorgálás végszavaiba foglaltak immár maguktól elesnek s erőtlenek. kora kárhozat! Nincs annyi szunyog nyári alkonyatkor. (Öreg tanárom zsörtölődve szór rám utólagos. 170 . kire köpik a nyájas olvasó.) Bizony nem hagytam volna annyiba. hogy így Pegázusom szárnyába nyesnek. Bronz-sárga szikrák szökdöstek haján. mily teljességgel nem mond igazat. hogy a latin órán hozzáírtam az első verseket. tudom.. ahány költő itt ténfereg manapság. ebadta! hördült a hangja. mint egy vésztülök: – Te semmiházi! Elkotródj azonnal! – (Őszinte szó nem mindíg jár haszonnal. félt volna tán.) De drága Laurám nem tudta.. térdére vont s a nagy kérdést feladta. nem írt le annyi zagyva verset Kassák. ha nem puhít meg úgy a galiba és balsejtelme egy-két nyaklevesnek. ha ez kezébe jut.

Áprily és Tompa László s a mindíg zsémbes. nagy írónemzedék! Reményik. Könyv lep be lassan padlót és falat s én hálhatok a szabad ég alatt. akit korán elvitt a gyászló s a hullócsillag. De hagyjuk a honmentő. népszakértő s egyéb csúf irodalmi tetveket. Tabéry.) Tábortüzetek most is zengve ég. Tamási. Bartalis tán. tiszta. mindíg harapós. első farmerek. (A hentesek mind mécénásai s ki Nyallay-vers-olvasásra számít. mindnyájan. példát követni készen.) S a többiek. bús ál-Petőfi. a tetvekre sértő!) kik csattogtatnak nyálas nyelveket a hatalom talpán s szőnek megértő „kultúrközeledési” terveket. (ez nem reájuk. Sipos Domokos.Ijesztő versezményeivel házal és kéreget a nyalka Nyallay. 171 . sok borzas. buksi fej. annál mohóbb nyalóka szenvedélyük. Nyírő. s tanyát ütvén ez erdőntúli részen. akik bozótok. sziklák közt merészen törtetek ösvényt. csomagoltasson tíz deka szalámit. csupa megváltó. – még ki fér a listán? Molter. majd szétrepesztik mély sóhajai s csak pénzt zsebelve áll odébb egy házzal.. amely neked köszöni létét. dalt kezdtetek. tisztelt névsereg. (Én még mint kisgyerek figyeltem rá. A véletek való baráti lét avatta széppé életem felét. kiket nem sikerült itt rímbe rónom. A rímem inkább rólatok pereg. a kajlabajszu Kós és Kuncz. – egy perc nyugalmat tőlük merre lelj? Már valamennyi gondjaimra bízta néhány csodálatos művét. honfoglaló. – minél többször rugnak belénk s beléjük.. – s ti mind. Berde. fennkölt lelkű. mindíg teremtő tettekért parázsló öreg harcos. telve honfilázzal. Betűországban bölcs miniszterek s Kovács Laci a szerkesztői trónon! – előttetek most büszkén tiszteleg hegyes szuronyként villogó irónom. szent giliszta.

. ha zubbonyuk alatt tilos bankókat rejtenek a ráncok s matatják őket vizslató fináncok.ha addig él e néhány strófa.. hogy a játszi hangulat megvetve bujdosik a magyar ének berkeiben és többé nem mulat. ha ideírom. János. Varró.S Kemény János!. farsangi rigmus. Szabédi. véres szellemének hatása.”) És számon kívül hagyni ki meri az ifjúságot. ne neheztelj.. Sok jóbarát. A térképen kereszttel jelölik majd... hol áll a vécsi vár s tanítják: itt volt az erdélyi Keszthely és fényt vetett egy elborult. vajjon ki rejlik egy s más említett mögött. mint jégzajláskor a folyam s nem pengi ki a habzó. mint csempészek. Sok tarka-barka dolgot kellene még följegyezni rólatok. (Kérlek. de abbahagyta régen. Ormos. mely úgy zeng. mely benned ily dús virágba szökött? Csak rajtad áll. szemlesütve félnek. – . sivár világba. avagy dicső nevet ragyogva nyersz-e.. ha hallaná Ady! Az ő tusázó. Jaj. e vers szégyent ne valljon s hogy száz év mulva csillaggal bökött jegyzetben kell-e magyarázni. mókás felköszöntő.. félmázsás teher. amit egy szikár vén székely mondott rád a faluvégen: „Báró ugyan. halk beszéd! 172 . fürge versenyével? A sorban első volt Szemlér Feri. vagy Szilveszterre tákolt színpadi bohóság. aki huszonhat évvel a pálmát mindnyájunktól elnyeri. Pedig be szép a könnyű. Bözödi – s jönnek ismert névvel a múzsa többi jó kegyencei. szólj! Lesz gyümölcs a gallyon. fürge csermely ezüstkövek közt zirrenő neszét. mint Vizöntő havában a vers népszerű neme. majd Kiss Jenő. Wass és Szenczei. de döntő érv tiltakozva hangol ellene: úgy cseng e dallam máris. persze. Kik vígat írtak. Kicsit nagyképűek vagyunk s olyan jelmondatunk is: „Századokra termelj s tekintsd magad halálos komolyan!” Lantunk nyögesztő..

állt az idő és egyikünk se mozgott. orrán át elcsurgott a szelleme. az óceán alatti. amint vakká meredt. csak néztük. milyen sárgán villog a görbén csukott száj egyik szemfoga. Mi lesz. izgató kalandról. mint árnyas. mert kaland. Lyukas üvegszeme tintában ázott s látni megelégelt. tisztavízü kút. repedt füléből kifolyt a zene.A pántos kapukon túl Ne zengj hát. De nem mozdult. ami eszedbe jut a tájról. Mint aki meghitt asztalnál ebédel és közben elcseveg derűt-borút nyájas családdal. vers. ugyan mi volna más mindaz. Emlékszem: Mint ha tört üveg csörömpöl. a márványasztalról. ha tükröd. Bensőnk rémült. fekete sztetoszkop a süppedt. Irtóztatóvá nőtt a kerevet és agyvelőmet rázta meg a drága baráti lény üvöltő némasága. hűséges cseléddel. az ágy megett. mi vélünk itt azóta történt. úgy mondd te is. Az orvos furcsán biccentett s kiment. Ó. holnapra megvakul és elreped? Én láttam egyszer megrepedni tükröt s fénylő szemet. csak gyöngyöző beszéddel csobogj. 173 . sűrü csöndből egy óra sírt fel s hosszan cserregett. mint híg kenőcs. Valaki sebten orvosért izent: a hallgatódzó. bordás mellen úgy pihent. merre emléked barangol s az érthetetlen. marcangoló örömtől és csukló iszonyattól remegett és vártuk. mint vén sírdombon megdőlt fejfaoszlop. vártuk a tébolyodásig: hátha mozdul és nyújtózkodva ásít. merről jő a villanás s egymásra tükrözgetjük az örök fényt. mely fényért eped. A mennyezetről zöld ámpolna függött s a függönyökre vont ablakkeret résén savószín szürkület szürődött. hogy élni hítta valami varázs a semmit és mi forgó zsebtükörként vigyázzuk. ha eltörik a tégelyt.

rémített a báj. nyomot se hagy. – fáklyák között viszik Opheliát. húsom foszlik.” Romeo s Júlia ravatalánál két agg siratja lányát és fiát. hol annyi sok gonosz forr. hogy Krisztus és a szent kereszt tény és rajta kívül minden hiuság. Ó. tudom. takard be már. Otthonos derű pattintja föl a szememet naponta s a megadás ezüst. 174 . meleg kiváncsiság: mi vár az élet pántos kapuin túl. mikor a lélek lendül és elindul? Igen. tudni mily kevés: csak a kegyetlen élmény elegendő. mely poshadt húsomba váj s belétojja petéit nemsokára. Takard be azt az arcot. puha kendő. hogy életünk esendő. Hiszem. mert elképzeltem fölpuffadva. vérem csomóba fagy. mely ösztönünk fájó mélyébe vés. Ha nőre néztem. jajveszékelt az óra. dicsfényszerű koszorúját hűvös szívemre fonta.Hiába zörgött. mikor fejemnél két szál gyertya ég. Később az elmúlás gondolatára bőrömön pörsent ki a borzadály s az undorító temetőbogárra gondoltam. csontom csak enyv és mész és némi foszfor. az én velőm. hogy valónkat a megismerés láza szentté hevítse s emberré alázza. Kedves virágom: zsenge barkaág. kifut az én szemem. Nem rettenek meg. de akkor láttam. tudom. Zarándok lettem és hívő keresztény. Búcsulevélke: „Fogsz te sírni még. Az egykoron izzógyötrelmű rejtvény ma csiklandó. bár a keserű vándor kilincsemet halkan lenyomta s már asztalomra ferdül fekete árnya s fülemhez ér lehelete. mit félhétre őmaga igazított be még az éjszaka. irgalmas feledés. hogy szétesik az agy. tudtam én. Hajdanta nem volt több nekem a vég könnyekben ázó gyászromantikánál. holtan s a hullabűzt szédülve szimatoltam. Már ez is elmult. hörgött. hogy visszahívnál és kivánnál.

Az állomáson. hogy összekulcsolom kezem.nyálam ecetté romlik. Pilláim könnyű könnytől nedvesek s míg ballagunk a néma faluszélig. (ez pompás volna. hogy észre sem veszem. a némaság vidéke. a leghívebb barátja toppan be hozzá este szótlanul. a végtelennek nincsen messzesége. mint a rossz bor. Kuncz Aladár fogad és Kosztolányi. kiket szerettünk s akiket buja zölddel borít az anyaföld szerelme! Kék házikók. Arany János lakik s népes családja: az öreg itt is verseket gyalul. mely meszelt. rejtelmesen dudolgatnak a szentek: szeretteink. Nagy üstökös-galamb viszi a postát a kis faluba: „Este érkezem”. a lámpákból Isten szelíd kegyelme sugároz és a tűzhely szapora lángján serceg a csillag-vacsora. holtak faluja? Ó. ismét elemmé züllik az elem. az eltűnt kedvesek lélekvilágukat mimódon élik. vagy ha Shakespeare. már belőlük hány falura telne. – ám mi lesz velem? Alvó leszek tán. S lágyan lebeg az üdvözült vizen a kék sziget. mi csak enyém volt. amott. akik előre mentek? Talán falu lesz. hol az Uránus lángja gyúl. ki halni fél. mondta Szokratesz) vagy élőlény olyant ki sem találna. hiszen 175 . Ez itt a költők esti promenádja. Mit szellemem elálmélkodva most lát oly szép. hogy holtaink. kinek nincsen álma. borozgatnak s a borzasbajszú szittya a morcos ánglust magyarul tanítja. A tárt kapukhoz fényösvény viszen. balga mind. parányi. A Cassiopeián robog a gyors át s úgy ott vagyok. amilyen újtörvényű sorsa lesz? Szűz angyalillatot legyez a pálma s míg a szökőkút csengve csörgedez. szellemszavukra éhesen lesek: mély zöngő hangon hosszasan mesélik. a kertekben thuja. Kiváncsi kérdés száz meg száz akad s megbámulom a pöttöm házakat. Ó.

pelyhedző lánykatest lubickol a szív tavában és a vér locsog. – Élet. a holtak falva jobb. mi akkor. boldog muzsikát.. – mikor mégis kis kamaszként. meggyullad pirosan. melyen a reggel és az est terem s ha mit a balkezével visszavett Ő. most látod.az anyatejnél édesebb e béke s ha jó lakásunk volt a földgolyó. halál.. – szeretnék kiszaladni a világból. egy a kettő! – mondja oktatva két jó mesterem. hogy a párna nyugtot adjon s társaim hulltán ne legyek ijedt. földi hang ki nem beszéli azt a fájdító. első szerelem. nehogy a víg sétáról elmaradjon. Te építő és romboló elem.. .Húsos gallyakról csöpögött az illat. ki siet. a jobbkezéből ismét elnyerem.. mint ami jó. Itt az idő. kagylószín lábujjával szembeprickol s félálomba szűz hónaljpamacsok csiklandják orromat és számat is. csilingoltak a fán a levelek. mint gyomlálás után a megmaradt gyom. méhek súlyától csaknem földre roskad. Pucér. roppant terhet emelek s görnyedtem. – . Az első csók Bizony. mint meleg vérbuggyanás. mint virág. hol nagyhirtelen most meggyullad a csók. Petőfi álma. perzselve lángol. ha himporos had. a titkok titka nyilhat! Szörcsögve tört fel vágyam. téli. fütyörésztem és rugtam a rögöt s Ilonka várt a kertkapú mögött. mely nélkül létünk tája puszta. mikor a mellbe nyil hat s azt hittem. ki tudna rólad méltókép beszélni? Hiába hangolom és szerelem a lantot. egyszer bennem muzsikált. valaha nem kellett ilyet álmodnom. 176 .Költészet és bölcsészet ködvarázsa: a seblázas szív hűs borogatása. – Ugyanazon mag sarjasztotta egy tő.

kikben az első csókvágy sistereg! Ha tudnátok. égszín feledéssel. érett szerelmünk hamis. e rózsaszínű máglya. áldott legyen a csókja mással is. sajgó szisszenet. te sírsz csak. Csillag szikrázik. mit késem kőbe présel: Áldás lobogjon a feje felett hideg sugárral. egy karcsu láb. bolondul. a férfiszívek és csak füst remeg s korom komorlik tovalebegőben fölöttük a borzongó levegőben. Egy drága nő. angyalcsók ragyog s menny. – mondd versed tovább! Térj vissza csak a régi délutánhoz. készül az emlék. míg kergetnek batisztba öltözött angyalkák s valamennyi csókot koldul s az Isten rázza tűzből ötvözött kolompját és az csengve-bongva kondul. áldott legyen haló porában is! S te költő. kit a bú mindegyre átvonz a zord jelenbe. a férfit mire szánták gonosz. fenekvő asszony-istenek s hogy alszanak ki sorra mind a lámpák. hogyan is hihettem? Füvek ti. A nedvesrűgyű első vágyban is ott szunnyad már a szúrós férfipálya termése. végső izenet. Nem jajgatás ez. egy asszony. egy száj. fontolt írás. mely – mondjam-é? – most négy év mulva is belémmarcangol. zöldmérgű magva. ti nyurguló palánták. véső. 177 . melyen piros pipacs. ujjaimba vájja tüskéit s mindent újra felszakít. sírjon minden sarjatok. füvek. mely rizsfogakkal ajkát rágja s a zsenge vágy. akiken ágyamat vetettem s ahol most már egyedül alhatok! Könnyfürdőben szépüljön égi lénye s haljon meg egy nagy szerelem regénye. virágok sírjatok! Hogy elfeledtem. egy kis kéz. dancs tragédiája. mit oly anyásan heggesztett a hit. izzadtan. föld azt zengi: Szerelmes vagyok! Ti kisfiúk.Kirohanni s a csillagok között zokogva futni. kit szerettem! Fák sírjatok. aki lassan vésel. kék szarkaláb közt csábított és vont egy napsugár-bronz leányhaj.

s már hallgatok és némán reszketek. Talpraszökik. ajkamon ajka. de nem tud. orv. De léptem tántorog.A fecskét. hogy a romló kert felett merre röpüljön.Ülünk egy bodros körtefa alatt. gyujtogató s a szikrát odalopja őkigyelme.. kiválna karom közül. lassan s melléguggolok. csak fut. Agyamra mintha téboly gőze szállna. ki tanítja arra? Ki tanítja meg fújni a szelet? Ki tanítja a felleget viharra? Ki mondja meg. Riad. két kis nedves málna. homlokom csupa víz.. van jeles. állok a fényben és rekedten kiabálok. Pillanat. amit tudunk. vigyázz! Vigyázz! – de nem jön semmi válasz. súnyin közelg az érés gerjedelme.. hogy a szoknyájába tép-e a parti sűrü. lassan. A gyűrött kis fehér batisztruhára gallyakon átszűrt.. . hogy megsímogassam.. Nyelvemen csípős. Míg nyugton alszik a gyanútlan elme. Izzó parázs a képe s arcomra ken egy csattanó pofont. A félkezem derekára szalad.. szemem párás. ahol a tűzvész könnyen gyujtható: a fiatal test fülledt forradalma füstölve lobban lángra. noha rá senki sem tanít.. másik hajába túr. nem sejtve. Elindulok kutatni nagysokára a szökevényt. Hátát ugrálva verdesi befont két varkocsa. a macskaléptű.. furcsa málna-íz.. melybe beleront. Megvan! – A parti pázsit pamlagára dőlten piheg és sír és hánytorog. ínyem cukortól sűrű mézet nyálaz. – Ilonka. Mint gyom közül cikkázó csöpp gyik. állj meg! Ott folyik a víz... mint a szalma. Nem bánja. Kerülgetem lopódzva. mikor van kikelet s bonthatja bolyhos bársonyát a barka? Ó. sárga láng csorog. nagy tudomány. 178 . szívem kalimpál és inamba száll az első mámor. reszketeg. hogy mi nagy baj várható.. nyargal a sötétbe. Én meg csak állok. oly fürgén siklik ki száján a sikoly. a fájó. bukdácsol.

de meghatott vagyok én is. – Még csuklik és szipog ötöt-hatot. – S szemének újra megered a nedve s zokog. arcát tenyerébe temetve. megyünk.. poffal felhagyunk. nem haragszol? Adj hamar pacsit! – Sokáig bámul. ne bőgj! – kezdem.. a nagy természet hahotába robban. kövér hulláma pukkadozva csobban s víg pacskolással a hasára csap.– Hallod. kurjongatással. nem a régi nyersek. – Bizistók – kérdezi mellemre bujva – nincs semmi baj? Akkor csókolj meg újra! Prérívadászok Megint kenyeres pajtások vagyunk. Az irkalapra írt szerelmi versek is kiderülnek lassankint. kacag ezen s kacagok én is. Titkos. de nem vadócok. majd búgva fölnevet és rámkacsint. se volna kár miattam. Alig lengedezőn kószál a szél a jószagú mezőn.) gyerekük lesz.. mint az én szájamra ma. a vén Szamos kaján kacajra kap. Egy kósza hajtincs hull kis pufók. majd fölveti szemét. 179 . hogy törvénytelen legyen. Halkan szól. hogy megvígasztaljam a kis csacsit s roppant meggyőző szemeket meresztek. könnyekkel maszatolt képére és: – A gyermek – mondja. – Miféle gyermek? – kérdezem riadtan. mert a lányoknak (mondta nagymama. Most már muszáj. hogy engem elvegyen. hogy kuncog és vihog a nap s ahogy vigyordul. Agyunk lázas szavaktól zsibbadozva hemzseg s megyünk. mintha bűnről vallana: – Ha meghalnék. ha férfi csókja csattan szájukra. komoly magyarázatba kezdek. kuporodva veszteg. – nagy kincs. – No. de szörnyű.. – szinte könnyezem. úgy süt egyre jobban. – Ne bőgj. hisz semmi baj sincs. ezer madár csivog. Hallom.

amott a kék iringó. Isten a megmondhatója. mely szívet edz és orcát hamvasít!) Kötelesség! Csak ez a szó ne rágná fülemet.Ilonka ujjong: – Nézd csak. füttyöt hallok s madarat. szunyogzenétől dong a parti zsombok. lanka.Erdők.. menta. lomb zúg. bozót. – Ni. ott sétál a békák pusztítója! – – Ahá! – s kacagva firtatjuk. miért oly méltóságos. árva robotos lelkem. gyíkfű. – Repülj csak. Az illat elszállt. illatoznak. kosbor. emitt sárgállik egy pimpó-család. (álmodban mintha most is hallanád) a réten százszorszépek. zizeg a nád. Elől a kislány.. patakvölgy. úgy rémlik. A növényhatározót minden sétán zsebembe szorítottam s a tündérkéket néven szólítottam.. tőzike. ez a hosszú ringó az orbáncfű. . lednek! – Emlékemet még vajjon őrzik-e. növekednek: kapotnyak. 180 . mely szép volt. ha titkukat kutattam szenvedélyes örömmel. havas. fojtó fal közé bezárva.. vagy rendre-rendre ők is elfelednek. csikorka. kökörcsin. terebélyes erdők tisztása nem tiltakozott. tarka gombok. az a boglárka. gólya. mint a kedves őzike. peckes és kimért. itt maradt a lárva. zsálya. Bámulnak... Csalit. gólya! – – Hol van? – s az égre sanditok bután. csak a név maradt.. patak csörög. Mégis – idézvén most e szép nyarat négy füstös. zsombor. amint nem voltam hozzájuk én se hű?. rögvest indulnék világgá! Mennék. mezők világa! Enyhe dombok! A nagy folyónál zsong. Három évszak virága mind személyes jó ismerősöm volt. én a lány után. mennék. Mizsót. fecskefű. porcsin. (Hát amikor hó púposul a fákon s az ember vígan felköti a sít s porzik alá a vad hepehupákon s a szél fütyülve karmol és hasít! Farkas-szabadság volt az én világom.. a lényeg eltűnt. mint akkor délután. zöldelnek. merre vonz ama néhány virágnév tündérbalzsama.

csattogó csőrrel nekünk esett. Ilonka rítt.) Súgom: – maradj. őrvénylett az orkán. fiatal vadász. minden megfelel a ténynek. hogy könnyű a hősiesség!) No. (Ne tessék azt hinni. mintha látná a lomb közt előre kúszó-mászó rézbőrű kémeket. majd hirtelen felborzolódva. ott egy szántóföldre jutsz! – Mikor szorító gyűrünk már egész szűk. hogy elborzaszt a borzalom. – Te arra fuss és vágj elé. ahogy kifért a torkán s bevallhatom. vakon elnyargal nyurga gólyalábakon.. mint megveszett boszorkány. erőt kettőzve száguld. de hidd el. lassan lépeget. hogy elgáncsolt egy korhadó fatörzsök s látszat-vitézül én korántse rest ellenfelemre buktam egyenest. mint a gólya-illem kívánja.Lesből figyeljük. Elvétve mozdul. a nagy madár meg. lopódzunk négykézláb. – – Hogy is ne! – súgja vissza és dohog. mint prérívadászok. hogy Old Shatterhand és a többi hősök méltó utóda légy s amerre jársz. öklelő csatát. amivel itt ideged borzolom. én csendben odamászok. zordul megáll és elszánt dühhel szembefordul. (Ez ismét olyan indián dolog. Mi persze rögtön üldözőbe vesszük. a hökkentő eset bennem se keltett nagy derűt. rajtad múlik. tábortüzeknél indián regősök zengjék a híred!. mint a strucc. bősz. Majd kitört a frász. szívünk dobog. süvítve forgott. – ahh. Amint kilépünk a szabad mezőre. A vers az époszok s lovagregények fenséges dübörgésébe csap át. a röghöz kattan hosszú dárda-csőre és hozzá olyan súnyi képeket vág. hetykén féllábára billen.. Egyszerre szánkra fagynak a vidám szók. 181 . olvasóm! – melyet a harci tények felsorolásával okoz dalom. mit szárnyával szemünkbe verdesett. A grifmadár. zúgván az ádáz. ha tudsz! – – Törött a szárnya! – Nehogy eleresszük! – – Vigyázz te. Tudom. rettenve rebben s rémülten.

bíbor hímzései s az orvos jötte immár kései. arról cseveg. Lucskos sebem mind lüktetőbbre fájul s egész valómban szenvedem a kínt. mintha csákány csapása zúzta volna szét.A balhüvelykemből meg. (Ma is látszik még keskeny forradása. míg megint a régi nem lesz arca pírja-hamva. mérgesebb. Tapsol s a hangja mámorral tele: – Vigyük haza! Enyém a harci zsákmány s úgy-e. Végre elérjük tágas kertjüket s a gólya ismét szabadon üget. sőt napról-napra kínzóbb. e mélyről buggyant.) Mucius Scaevola példát mutat: mi.De mindegy! Most már nem megyek le róla! Vágások érnek. – . ne sokat nyafogjunk! – Ilonka. halálfehérre váltan rátekint. Ő kezem után nyúl. mint fordított ruhán a régi zseb. kövér patakocskákban csurdogál a vér. hogy a kislány meg ne lássa és titkolom. Nem tudtam akkor s nem tudtad te sem. köpök.. hogy „békát kéne fogjunk”.. becézem. enyém a dicsőség fele?! – Tombolva táncol... forró forrás álladra csurran. majd meginog s a puha gyepre ájul. Elrejtem. marók. nagy ludat. cipeli gornyadt egyiptomi foglyunk s míg vérem jelzi hosszan az utat... férfinépség. aztán apámhoz indulok rohanva. győzni akarok. – de jaj.Már karjaim közt vergődik bomolva.. Belécibálok. sajog a seb.. hogy pár év mulva formás ajkad közül szivárog csöndesen a vér.. szétrepül a tolla. – Kötözd be! – mondom. vérzik.. csőrét szorítja reszkető marok: a lángokádó.. hogy ég. mint kézimunka-varrás rőt csíkjai. még a füle is megpirul bele. izzó szénre válik és vérzik. belül rejtőzik. vérzik mindhalálig. zihálok.. mint egy vad kozáklány. égetők. majd tűzveresen párnádra foly. gyilkos grifkakasból megtört fogoly lett és – Ilonka tapsol. kis pajtásom. mint egy furcsa. hány sebnek nincsen gyógyulása.. 182 .. . Ébresztgetem.

bocsánatért hebeg és röstellkedve. és hűs lehelleted hajamba borzol. És néha gyorsan hátranézek. melyről leugrott már a fürge. mikor látja. az élet fut merészül.. víg gyerek s most árván leng egy ideig. ki él. hogy a vendégsereg el-elszunyókál. Ilonka! Tükör előtt Az érett férfi búgó. Most is itt állsz. ki sok-sok órán át cseveg s csak akkor csillapul le a beszéd-dűh. S mi lett belőle? Semmi. mint néma pusztán hold a vonatot.. Kicsit úgy jártam. búcsut vesz hantotoktól s – enni készül. mintha szeptember-este mély gordonka szól. a ritmus zakatol s a lendület is lanyharöptű hinta. csillogó. örökké gyermeteg szem figyel. nagy. Szürke tinta. ha sürgeti a dél. Szűzi neved szép emlékeinél e dal sem állhat félbeszegve. ég veled. – Nos. halkan dudol az angyalok kara. félszegen megyen ki a híg esőbe. Jaj. csonka oszlop gyanánt. tiszta bronzból s két kis copfodról csillag-zuzmara hull írásomra. Akkor feláll. mert érzem: két meghatott. tiszta. nem torpanhat meg nálatok.. e nyájas kisértet és cérnavékony.. mint a bőbeszédű vendég. ezüstből. kedves arcotok porrá enyészül s a gyászoló. Akad a toll.Azóta lelked. 183 . moll panaszát vágytam elzenélni. érted kutatva. szólnak csengők. kissé vontatott hangocskád oly kitartóan kisérget. mely most rímmel játszogat s nézed rajtam az ifjú ráncokat. amint hallgatózol szívemen. lágy szenderbe szédül. holtaink. amerre élek és öregszem. kis indián ara. Nem marasztja senki. Jó.

Majd szétpattant a lángoló tükörlap: a tág ebédlő ablakain át vakítva lobbantott a lemenő nap a gőgös fejre kármin glóriát. nagy kard az oldalán. A látványtól gyökeret vert a lábam – Ott állt apám a nagy tükör előtt marcona. mint egy megdicsőült. nem szólít marasztón az ifjúság sem. akit fájdalma s ijedelme gőze utcák során át hajszolt.Bocsánat. Még álmomban sem láttam eddig őt ily büszkén. mely az ebédlőbe nyílik és tárva máskor. hogy kapunkhoz értem. mint a fergeteg s a kimenőt bár tiz óráig kértem. Kabátomat vigyázva leakasztom. De mindezeknél fénylőbb volt talán a csörrenő. Szunnyad már minden. kilenc se volt még. hol párbajozni a halállal kellett: harci keresztek s érmek halmaza ragyogta be a dombormívű mellet. Mint csillogott és villogott az a rengő aranyforgó csákója mellett! S amiket mind onnan hozott haza. Betoppanok és – ejnye! Itt ki járt? Az ajtó. pompás díszegyenruhában. a csapzott gyermeket. De ez megint nem függ mesémmel össze. hogy sajgó. mégsem vetettem meg – a kulcslyukat. kergetett. Fojtott parázs. 184 . daliáknál daliábban. gyűrött halotti leplemért nyulok. mely végre levegőt kap. kit áztat verdeső vízeivel a szűntelen eső. Figyeljük őt. egy árva hang se hírlik – Mi történt itt? Úristen! Hátha kárt tettek apámban!! . Sudár fenyő-alakja egyre nőtt s káprázva néztem. riasztón lopódzó árny. Úgy száguldottam. egyre halkulók a lépteim. mily szikrázva szórja csillagtüzét sok gombja és zsinórja. véres ujját bekötözze. Indulok. nem illik s arcomba pírral szállt a bűntudat. mondom én is..Jól tudtam.. csak árny vagyok. – minden kigyúlt. most kilincsre zárt – mögötte csend. vörös tüzet zihált és ő csak állott feszesen az őrült fényzuhogásban.

mint szakadt szita. Szegény apáink! Mintha vaksetét szobába lépve kattintják a villanyt s éles világosság fut szerteszét. melynek nincs ellenszere! Ime a gyermek. 185 . hogy mit vesztettek ők. vaksi kéreg! Dagadj és önts ki. Szegény! Szegény! Ki eltört életét épnek álmodja. mígnem kihal. fanyar keserű fény. mikor igába tört a gőgös úr-nyak: a szirti fák. Minden ízemben lüktetett a téboly.A bús felejtés diadalt arat az ember legszebb álmain s szerelmén s mit emlékünkbe könny és vér marat. könnyelmű hályog. döfj mellen késes fájdalom. szegény apám leroskadt. éles vonását. apámat a tükör előtt. méreg. az emlék cseppenő gyertyáival. de ez a kép örökre megmarad. hátha velője szétfoly s elszáll a rémült sorsfelismerés. könnyek tengere! Rágcsálj bánkódás szúja. Lement a nap s foszlott a multból elcsent varázslat. – Ó. mint kit a zuhanó tégla üt le s hosszú. Egy ócska szék nagyot jajdulva reccsent. olyan metszően és vakítva villant agyamban a megértés. Karácsonyfákká zülltek a fenyők. fojtott zokogás rázta vállain a bojtot. lassú féreg. a legendákba nőtt férfit. Szerettem volna berohanni és a tükröt homlokommal zúzni szét oly dühödten. veszett düh. behorpadt roncs koponyámmal minden megtiportat. tűlevelükkel önmagukba szúrnak s illatuk együtt fogy. a lombos vakmerők. mely szemgolyómba mar! Olvadj. míg tükörbe pillant. kit egy pillanatnak titkai kölyöktigrissé avatnak. Most fogtam fel. testőrei a haldokló Hadúrnak. Hátha megváltanék repedt. Az a furcsa trombita megint felharsant és a megrepedt csend csüggedve csüngött. gyere! Itasd át minden porcikámat. színét őrzi elmém s így látom őt. hogy hasadjon szörnyü rés fejemen is. fakul a szín az évek sárga selymén.

dolgozni – ez a legnagyobb valóság. Hűs áhitattal szólt valami halk szó. gyógyító alázat. megbocsátni – jóság. Mienk a végzet és a sors. Százszor köszönöm. Jöjj. ősigazság. a csattogó. meghitt házikót. – s tán minket edz és bennünket kovácsol kemény acéllá. hogy élj: Hirdesd testvéreidnek messzehangzó igével. Bolyongani faluról falura. ki önmagát elejti és lehull. Hallom. mit a gyermekész derengve sejtett s ámulván fölismert. Akárki adta. magát emészti el. Mosolygok immár. ki lángot éleszt. a csipkebokrot. én a sós torok vad szomjával köszönöm ezt a sorsot. mely a közönyön s romon virágzott. apáink bűne. a bort igérő csorba korsót.Aztán lecsillapult a szenvedély. mint kopácsol az ismeretlen kéz. Csecsemő csámcsog minden anyamellen. Ők még a multba révednek tükörként. könnyen lángba vész. soha mások ellen. tűzben izzitott pengévé s rája vési rendelését: Te gyógyítod meg a világ kelését!! 186 . Egymás szolgája mind és nem ura. Durva darócban gazdag. mint harmatejtő esti csöndbe mély morajjal rengő távoli harangszó: Ezentúl immár célja van. a nagy intést. a gyors jelenben látjuk arcunkat s a törvényt: Tűrni – a bölcsek ételén a bors. hogy csak az marad alul. szent gyalázat. okulni – szükség. nem vérpadot. ki lázad. mi már a sodró víz tükrén. Tudjuk. ami történt. tiszta szellem. a félig kész koporsót. kegyetlen ostorok kínját. mint próféták a köd mögött az Istent. Mondják. De nem bitót. Mindegy. sót párolunk és vásznakat szövünk s míg kisebbítnek. Így készülünk szelíd háborura. és nem koporsót ácsol. lassan megnövünk. templomot épít. melyből epét és ürmöt kóstolok. belül munkáló küzdelem: egész kicsiny téglákból rakni föl a házat! Jöjj. mindíg magunkért.

mint sárga kis gyufák lobbannak fel és szemüket meresztik. ki akkor – sok-sok éve – otthagyja leshelyét és szinte fut s az udvaron megáll kalaplevéve. hogy bemenni nem szabad. 187 . hogy az esti fák az eget lassan feketére festik s a csillagok. .. ha megkötözték.Gőzhengerektől lesz erős az út. Egy tönkön ül a vézna kisdiák s csöpögő ujjavére észrevétlen tócsába gyűl a porban és szemétben. nem hull szét a kéve. de tudja. Nehéz szíve majdhogy meg nem szakad. A fáskamrába rejtezik el estig s onnan bámulja. – Most búcsuzóul azt a kisfiút nézzük megint..

II. POSZTUMUSZ KÖTETEKBEN MEGJELENT VERSEK 188 .

Dsida Jenő versek 1966. 189 .

. Mögöttük sír a kertek pusztulása. csattogó dal.. Minden. 190 . Legyek ujjongó.. Virágfűzéres új tavasz!. síri halmok. december 3. csak elmúlás. Immár tudom. gyorsan tovalebben. – Ami enyém.. ami szép. .Rettenetes virágének (1923-1938) Megadás Le a szomorú hangfogóval! Nélküle mért ne zengenék? Csapjon fel csengő. hogy nem maradnak itt. S a rózsabokrot földig letörik. Mert mi az élet? Percek rohanása. Vidáman. Dalomat súgja ifjú tündér.. Mely bízva száll az égre fel Mely könnyeit ha mind kisírta. zengjen róla.. Halljak már egyszer víg zenét! Legyek már egyszer víg pacsirta. szívből énekel. mik itt élnek szívemben. Ne szóljak másról én soha! Az örömet ki eldalolja. 1923. A hervadásnak dalnoka! Hulló levelek. nyári szellő Mely táncot jár a réten át És minden kis virágra eljő És rácsókolja hímporát.De nem! Maradjak őszi dalnok. S amíg a földre fagy terül s dér. – Az élet erre lassan megtanít. Amíg a szürke ég havaz... Lesz még a földön annyi más: Kié az élet. Az én kérésem Az ábrándok. Fagyos viharként száguld mindenik.

Ne várjon rájok elfásulva lelkem. Én felettem is végigzúg a szél. Mikor szemem egy Ártatlan fényű Szempárba mélyed. mind. S ha jó az Isten. egyedül. 1923. Ne törjenek le minden rózsafát. Mind külön fájjon. nevethet a kék ég: Ott áll a kert siváran. A vihar szárnyán mindez elrepül. És mindegyiket nagyon megsirassam És minden könnyem egy-egy dal legyen. Én sem számítok semmi kegyelemre. S aztán ragyoghat. Tépjék szirmait egyenként le.. lassan. december 9. Mikor szívemben Harcokat vívnak Hatalmas fénnyel Hatalmas árnyak: Mikor a szó Mire se jó. Nem hall ajkamról senki sem panaszt. De most szivemnek még egy vágya volna.. Így volna szép Gyakorta érzek Olyan különös Kimondhatatlan Valamit – Mikor a kezem A rózsafáról Egy szirmot halkan Leszakít. Mikor álmodom 191 . egyszerre át. Lelkemnek alvó. rózsaszirmos kertje Jobban megvédve nincs a többinél. Mikor átrezeg Egy síró dallam Finom húrjain A zongorának. sajogjon nekem. Én készen állok minden fájdalomra. meghallgatja azt: Ne vágtassanak szegény rózsakerten Az összes szelek. zöldelő levélkék!.Illatos szirmok.

ködös Szomorú álmot Papírra vetnem? Miért nem tudom Azt a pillantást Azt a sóhajtó. S a szellő mégis Ezer zizegő Halott levélkét Takarít – Gyakorta érzek Olyan különös Kimondhatatlan Valamit. 192 . csendben? Az a sok síró Ábrándos érzés Miért nem ülhet Miért nem gyülhet Lelkem mélyére S nem tömörülhet Dalokká bennem? Vagy ha már róluk Dalt nem is zengek. Miért nem tudom Tudtokra adni Csupán azoknak. S akkor előttem Áll a nagy Titok. – Megrögzíteni. Mikor ujjongva Nevet a kék ég. Mit a futó perc Szárnyára kapván Régen elhordott. Méla akkordot. Letépett szirmot Szavakba szednem? Miért nem lehet Azt az örökös Borongó.S messzire elhagy A fájó élet. S aztán őrizni Örökre. Amelynek soha Nyomára jönni Nem birok: Miért nem szabad Azt a sejtelmes Suttogó halált.

– Úgy érzem néha: nem is élek. más volt hajdan. Az öreg óra énekel Csak úgy hívnak: az öreg óra. – Felnéz reám bágyadt szemével: „Mesélj. Mikor bejön a nagyanyó. Mire is nap ily vén legénynek? Jobb annak már az éji hold. jóra. névnap. esküvő! 193 . a búzakéve. Jelzem meggörbült mutatóval A jövő-menő perceket. Pihen a nap már nyugaton. – Haja fehérlő. Itt minden csupa nyugalom. csak ketyegek. Csak egy mélységes Szempillantással. február 13. vén legény. – S csupán ők tudnák. Volt búcsú.. mint a hó. Lefüggönyözve áll az ablak. Egy fénylő könnyel. Rokkant vagyok már. Ülök a szekrény tetején. álmos. Így volna édes. szépen valamit!” S én sorba veszem halk mesével Az eltünt évek napjait.. no. És álmodom csak. Sugarai meg nem zavarnak. Hogy mit jelent Ez a rejtélyes Titkos beszéd. az volt ám a szép idő! Termett a bor.Kiket szeretek. Egyformán tétlen rosszra. Sorsom nagy. Egy sóhajtással.. S akik szeretnek? Nem mondom: szóval. Hej. Így volna szép! 1924. ami volt. Leül elémbe alkony-órán. Így volna szent. ötven éve! Hej. Olyankor vár még némi gond rám. untató dal: Csak ketyegek..

Temetés lett az esküvőből. a jóságos faültetőnek Ti szálló lepkék..Más voltál te is nagyanyóka: Szemed ragyogott. és eltemettük.. most szomorú.. Mig ifjú voltam és vidám: Sok cifra betű fénylett rajtam. Virág fonta be hajadat. február 26. döngicsélő méhek. kettő. Ha erre sétál. Nem is marad meg semmi. Meghaltak mind.... Ha lágy zsongással tavaszról meséltek. Az én sorsom is más volt hajdan. a dal s a száj. mint a nap. meg én – S el-elgondolkodunk felettük A szürke alkony idején. Csupa öröm volt nézni rám.. Csak ketyegek. Aranyozásom rég lekopva S az elmúlásról ketyegek. Ma már a gépem csupa rozsda. Első szerelem – első álom. sírt a nóta. csak ketyegek.. Virágfüzérből koszorú. Ketten maradtunk: te.. vegyétek körül! Hiszen tudjátok: mennyire örül.. Ajkadon csengett. Súrlódnak benn a kerekek. Öreg szívemnek jaj.. senki.. 194 . Egy napsugaras délutánon Itt álltál te s a vőlegény. A csemetefa éneke Elek Nagyapónak. 1924... Az első csókot láttam én.. Lassan benépesült a ház – Sugara múltán ötven nyárnak Az ifjú tábor hol tanyáz? A gonosz idő hogyan őröl: Aki víg volt.. három. Elröppen egy perc. Meghalok szépen teveled. Az évek lassan szálldogáltak. Meghal a szív. be fáj! Nagyanyó! Nekem nincs mit várnom. – Hogy nékem kell ezt elzenegni.

Övé legyen majd izletes gyümölcsöm. Tavaszi ujjongás Tarka virágnak Illata kábít.. Virágomat az Ő fejére hintsem: Hűsen legyezve. mindig könyörül. Lebben a lepke. árnyékkal kínálva.. Mert a hatalmas Égi Jövendő Hírnöke mind! 195 .. Él ma a földön Mit csak az Isten Élni teremtett. Hangos a táj! – Semmi se fáj. Csókot a fának. tiszta öröm ül. Minden örömet tőle kaptam kölcsön. Haja fehér. Ő mindig szeret. – áldja meg az Isten! 1924. Röppen a méh – Sok kicsi vándor Kedvese ajkán Csókra talál. Minden örömre. Nincs ma halál.. Tűzlobogásra Szítja a lelket. Ha rút-gorombán bántja is az élet.Szemében ifjú. március 16. – Harsog a himnusz. – Édes a méz mit Kelyhe kinál. Csókot a rügynek.. Sátorom legyen leghívebb tanyája! – Jóságos ember. de szíve még fehérebb. Újra születtünk Zöld lobogóval Lepkefogóval Táncra megint! Csókot a földnek.

Hirdetem én is: Itt a tavasz! 1924. nevetés. panasz. Be szép is lenne!. – 1924. hogy a messzeségben Előttem ősi cél ragyog Nagy. Csörtet a csermely. És izzón szelné át a mindenséget! Be szép is lenne: Sóhaj. Csattan a csók! Messze az erdő Lombjai közt a Nyár keze int! – Hirdeti minden. halálvágy. Be szép is lenne: Csak én maradnék élő egyedül.. megyek – – – 196 . április 25. azt álmodta.. ismeretlen cél. S a nyugalomnak kövült szobraként Tekintenék a nyüzsgő végtelenbe!. mi szépen Csendül a nóta.Hallga.. könnyezés. A Semmi álma Elszenderült a Semmi S iszonyú furcsát álmodott: Hogy Valami lett. Mint phőnix-madár büszke diadallal Repülnék ki a süstörgő tüzekből.. Be szép is lenne! Be szép is lenne. forró élni-vágyás. Öröm. Mind lángtengerbe szöknék perc alatt S napul szolgálna egy sötét világnak. S az a Valami – én vagyok! És azt álmodta. Ha felrobbanna egyszer ez a föld. május 16. amely felé Rejtelmeknek bús körén keresztül Megyek. A felgyülemlett aknás szenvedély Mint dinamit lökné a fényes űrbe.

S csak nézett. Mert eszembe jutott: Lesújtva. árnyék. És én fáradtan. dühös. egyre nézett A távolba merőn. Hogy ez reá a végzet. 197 . gúnyos harcos. Cirkuszban A birkozó kifáradt. – –––––––––––––––––––– Milyen furcsákat álmodik a Semmi! 1924. 1924. Az élet cirkuszában Így fekszem én is. S szemébe települt Egy szégyenkező bánat.. Mindenki kacagott S én megsirattam mégis.. rég kísér már.. július 19. – hej. S érezte csüggedőn.. megyek!. én is!. június 1. – Lilába olvadnak a zöld mezők És szürkébe a kék hegyek.. csüggedt fővel Megyek.És jönnek szembe utasok És kérdeznek: honnan jössz? És felelek rá: nem tudom! És kérdeznek: hová mégy? És felelek rá: nem tudom! Lopódzva jő az Alkony. az én árnyékom! Valami kemény. zord vitéz. valami ősöm. tört-kuszáltan. fekete. átka rég nyom! – holdfényes falon éles árnyék. S lihegve elterült. ki sírhelyéről minden éjjel eljön hozzám és szembe néz. Árnyék a falon Marcona.. árnyék.

legalább tudja: fekete.. menekülnek messze-jövőbe szárnyas paripán. félek. augusztus 24. ősz fejetekre rózsát hintünk. szállunk tüzes paripánkon. – Nem dalotok lesz ősszel hidegebb.Nézem. 1924. hanem a lelkek futnak. Legalább tudja: szomorú. ti őszök fiai. 1924. ti őszök fiai. és lázadt vérünk pihenőt se hágy – Míg láng dalokkal búcsút intünk. hanem a vén föld el-elbotorkázik – Mert nem a ti szent dalaitok hűlnek. színesek. hogy mi vagyok – ünnepelek-e zeneszóval. Rámeredek üveges szemmel. mint a rögi-béka..Félek. hogy eltapos! lapulok. szépek. Mi repülünk el szárnyas paripánkon: ében-sörényén szalagos a vágy. s rohanunk. holt idők sírján hervadt koszorúk. vagy gyászolok. Öreg költők Öreg költők. De én nem tudok semmit. Mert nem a nap lesz ősszel hidegebb. nézem a holdas árnyat remegő. s vagyok árnyékom bús árnyéka. őszi napsugár – Öreg költők. lázas nyűg alatt s előtte félős babonával hajtom meg mélyen magamat. mint a lebágyadt. 198 .. augusztus 20. legalább tudja: jó kezében mindig készen áll fegyvere. vagy siratok? . semmit és nem tudom. szelíd-szomorúk! Olyan a ti halkuló dalotok..

– Szerettem volna menni. de nem volt: kitől. 199 . Szerettem volna halni. Ki érti? Szerettem volna adni. és álmodik a temető. ez ő! – Azután minden újra csendes.Temetőben Köröttem csend – és temető. és megtisztelnek a nagyok – – Én a halottak ismerőse. szeptember 10. s a sírkeresztek rámköszönnek. ez ő. Én hajtott fővel ballagok. Jelen. a Múlt. szerettem volna élni. ez ő. csak néha lehet hallani: ez ő. augusztus 31. de nem volt: hová. 1924. a sok kereszt. Csak néha suttog valami. s a néma árnyak szembe jönnek. s az árnyak kara zúgni kezd: ez ő. de nem volt: mit. révedő szemmel ballagok. – Szerettem volna kapni. és álmodik a temető. de nem volt: miért. de üres volt a tányér. Utánam huhog a Jövő. 1924. ez ő! – Azután minden újra csendes. de a Halál kitért. Szerettem volna enni.

Ősz. Szatmár. Ősz. de most nyílik a szám s olyasvalamit súgok. idegen arcom halavány. búsan ránk-fenyegetve. halavány. Ősz. lázadt szél rohan köd-váraktól köd-várakig. mit te se tudsz talán: Most. s hervasztó. s szürke hegyekből koszorú nyúlik a felhős. Hallgatag éj van s utazom. 1924. csöndesen a papírra írok. hogy üvöltő. te sokat tudsz. miket szitálón. férfi. leány. s odakünt minden elmaradó fa szomorú. s tudásod soha el-nem-vehető. – – ki ibolyákat álmodik. árnyas egekbe komoran. mert a halottak nagy-erősek és tanítód a temető. mellém lopódzva böngészed ki. – Élet-vonatom ritmusa gördül. köröttem asszony. te sokat tudsz.Súgás az ősznek Ősz. van egy sóvárgó kis fiú. irgalmatlan szomorú szemeiddel befigyelsz minden ablakon. van egy búsongó kis fiú. szomorú. szomorú. Vonaton éjjel Hallgatag éj van s utazom. és lázas-szemű. szeptember 15. 200 . te sokat tudsz és ajtómat ha titkon benyitod. te sokat tudsz: mert sétálsz furcsán és hallgatagon. halavány. kemény kereken zokogón zördül.

mit száz vonással örökít a kréta.Hallgatag éj van s utazom – Ki tudja: meddig megyek én. 1924. színesképű album.. s a falra akasztom. fakadó rügyek. Nem enged Szóhoz jutni. mint egy finom asszony. Most. kicsi képe.. Merre jártatok. Hinti az ég a hímes ezüstöt. És kínzott szívek panaszos beszéde Tör ki belőlem. 1924. feketén. kacagtatott és megríkatott néha és odasimult szívem közepébe. tündérkertben tépett virágcsokornak üde ragyogását. hogy magosból tekintek le rája.. december 30. Prológus a „Szatmári pasztellképek” c. 201 . kicsi. feketén. bekeretezem. halk búm. vad zsarnok a tél. zöld gyümölcsök. és megy a gőzös. Tavasz kezdetén Néma várás ül ma a nagy világon. Fölötte táncol könnyesarcú. rajzolom a képet. Vérszopó. ciklus-tervezethez Szülővárosom ködös. mint egy szent.Óh. vonatunk hányja. Most csak hímezem. rohan a gőzös feketén. 1924. mind? Mért nem jöttetek hamarább? Mi vártunk Egyre tirátok.. hogy szeretettel mások is meglássák. ontja a füstöt. Ámde uralma tűnik S a tavasz kegyes keze nyújt nekem most Írt sebeimre. szeptember 23. nem most festem. Illatos bimbók. ismeretségek cigánymuzsikája. olyan. . ennek a drága. Csókos szellő rengeti vágyam árját.

hagyjatok hát békét! 1925. csalatkozott hittel. elfogyott a pénzünk. 202 . (pedig mindnek volt roskadásig dolga).Panaszos és békés nóta Be ránk sújt az élet. s nagy szomorún nézünk. És mintha farkasszemet mosolyogna derült arcukkal a jegenyesor. január A tisztviselőtelep Enyhe. karddal ütnek. vad szomorúsággal. úgyis elmegyünk már. tavaszi friss esők után újult zöld a fák rügyes koronája. fejszével is ütnek s átkozódnak egyre. – harangkongás és alkonyi derű tér pihenni a házak tetejére. Elfogyott kenyerünk. s hol az esővíz gödreit kivájja. üdén simul a tömött zsenge fű. Úgyis olyan felhős most a régi kék ég. Irgalmatlan. A vizes járdák tükrösen ragyognak. úgyis meghalunk már. csendes. papírhajót ereszt a kisgyerek. halovány az ajkunk. A póznás sarkon perecet árulnak mezitlábas kis sípoló fiúk: itt-ott kinyílnak a színes zsaluk. letört olajággal. Emberek lépte vidáman kopog. és kacagósan születik a vásár. szegény emberekre! Bottal. letört reményekkel. Fáj az ütés rajtunk.

gyerekek. – Puha szép kezedet vajon. Kicsi leány. Már bimbózik az orgonabokor. hadd. –: emitt meg sír valami álom. de vidám ajkadon oltár-építőt keresett a zsoltár. Így van jól. Sötét ma Az arcokig a tüzes sugarak dalos ütemre lüktettek az égről.. 1925. amott a mogyoró. mehetsz jobbra.. gyerekek. én megyek balra. április 1. én Istenem. március 31. Játsszunk szembekötősdit! 1925. – tudjon örülni minden kicsiségnek!) Kössétek be a szememet. Mindennél több egy gyermek-álom: gyertek. játsszunk szembekötősdit! (Úgy imádkozom néha magamért: Kis fiú. és minden szavuk tavasz-muzsikát vall. ne lássa meg a fától az erdőt! Haragos lánggal ha világok égnek. 203 . tudjon örülni minden sziporkának. vajon még megtalálom? Itt csörög a dió. jó fiú! Tisztán-látással meg ne verd őt. s a bujdosó.Piros kabátos gimnazista lány megy egy beszédes kacagó diákkal. Szembekötősdi Pusztuljon el hát a valóság! Aludjon el hát minden hős hit! Gyulladjon ki a fény a bálon.

misztikus homályban: zsoltártalan a megépített oltár. s öröklámpású. 1925. s hiába: Megbolondulok. május 13. mikor a szél meglebbenti a fehér selyem-függönyt s jázmin-illatot lehel a szobába. nagy. s hatalmas kézzel cibálja és tépi s riasztja fel az alvó kertnek minden álmait a szél. Csak egy kis kába álom. amikor vihar zúg. s csüggedt-vonalú szomorúfüzek lassú ütemre permeteznek könnyet a zizegő pázsitra. s háromszor tátongóbban merednek elénk a mélységek és a magasságok. Confiteor Úgy húz az emlék! Mindig egy kertről álmodom. 1925.Ma szürke tornyok fúródnak az égbe. tapogató estjén nagy szakadékok mellett fekete ciprusok susognak. Villámláskor: ózonszagú a levegő. s a füstölő felhők fekete fátylán átvág a villám cikázó kígyója. De olyankor szép. ahonnan könnyek hullnak. 1925. Villámláskor A lélek örök. 204 . május 14. május 22. hová ébren is visszamennék.

szomorút. mikor zenél a monoton eső és felsírnak a csobogó csatornák. s vállamon komor. Nagy álmot rejtek. mintha valami kincset rejtenék el. Kezét tördelve kiabál s visszhangot ver a cella éjje: – Jobbra hat könyök. fázva összeszorítom. június 12. ismerős dalok. s a folyókák cikcakkos gödröt ásnak. 1925. Fekete felhők játszanak az éggel. 205 . kopottat (jaj csak valaki észre ne vegye!). balra hat könyök – Megőrülök! Megőrülök! – Kívül vijjog a szél. végigfakul a lila nyári köd a szekfű-szagú színes kerteken. Úgy merednek a házak mereven.. mint sok-sok nyirkos hideg álmodó. Szatmár. sötét éjszakán. ahol az ablakot kitárnák. s minden lépésre cuppognak a járdák. – és a lombok közt zizeg az eső és kalapomon csendesen kopogtat. fekete köpeny: borzongva. Most nincs. Ázottan néznek egymásra a hársak. Kopott álom Lelkemet mintha messzire sodornák régi borongó.Éji látogatás Be-benézünk a lélek börtönébe nagy.. május 22. amikor alusznak a posztok. 1925.

. kerek. melyet nem fog körül semmilyen kerítés... kampós botjával maga előtt kaparászna. Úgy maradni. azután két napig. szürke ködökbe foszlanék négy határa. utána zörögjön a süppedő avar.Szeretnék Szeretnék: kimenni messze... És a közepén állna egy sokablakos kastély. 206 . mikor beszél a Csenddel. Hetenként többször. azután három napig. . míg feljönnek a csillagok és simogató ezüst fényüket fejemre hintik. egyedül. mikor puha szőnyeget szőnek a suttogó fák zizegve-hulló sárga levelei. A nagy kertben sétálna a költő széles. 1925. A fejemet is hátravetve hallgatni a halk szúnyogdongást. egymagának. számolva a két keze ujján. július 10. meg a zsongó. csendesen. Szatmár. Rádőlne a tóparti szomorú-fűzfák hallgató törzsére: kilesni a mélységes csend titkát és ritmustalan sorokba dalolná másnap. hogy meddig élt. nagykarimájú kalapjában és széltől lobogtatott. a víz partjára s a lemenő nappal szembenézve nekidőlni egy fának. hogy előtte.. Megállna az alkonyati hűvösben. Névtelen vágy Szép lenne: ha a költőnek lenne egy homályos kertje.Először egy napig maradni ott. fekete köpenyében. azután mindig... csobogó vizet. Ősszel. harmadnap.

csak rövid nyári zápor. fényes-fehéren. 207 . esős hajnalon. aki bátor.. derengés fele félénk vággyal és nagy csenddel tele. várunk feszült-csendesen. néma kő. Sóhajtó álma mindünknek csak egy: Izzó szemével talán énfelém int. mindig lenne. kit lábával érint.. július 11. az új Hit. aki boldog.. s talán én leszek. mindmegannyi bátor. és boldog marad mindig.A kastély ablakából pedig örökkön-örökké két tágranyílt szem kísérné minden léptét. aki könnyezve félti: hátha elmegy és nem tér többé vissza!. Szatmár. sárba ékelve. az Eszme! Mi csak átjáró tört köve vagyunk. hallgat a sikátor. hajnalfény fele várakozással és csenddel tele. És várunk. ázott. 1925. nem fél. Nagybánya. hogy valaki majd talán erre jő. sáros kis utcán. virágosak a rétek. Be jó lenne egy szép kézlegyintéssel elintézni az egész őszi dolgot: – Eh. szeptember 12. és holnap kirándulásra megyek. Köröttem mások. tűzhomlokából sugarat eresztve: Huszadik Század. s ha nagyon messzire talál elkalandozni. Öreg október Be jó lenne még azt mondani mindig: Szívem fürösztik tavaszi kegyek. 1925. sok-sok hajnali. a napsugár is éget. Hajnali kövek Egy átjárónak tört köve vagyok sáros kis utcán. más apró kövek.. – Eső után van.

208 . soha rózsafát.. álmos a reggel. Ismerőseim járnak szerteszéjjel. már nincs levél a fákon. Mézes szerelem forrás kútfeje melyik irányban csörgedez. Keresem. vándor. December A horizont ma ködökbe vesző. felhők – mint soha régen – bóbiskolnak az égen... Jeges az ablak. halk tűz robogja be a tűzhelyet. vándor. s a nagy világ egyetlen csöndes hómező. Szatmár. idegen vagyok. s már nem lehet. hol a kék csillag ragyog s aranyporos a boldogságnak útja – Nem igazítsz el. – Nem tudom. nem élek vele.De hiába. csobog? Mert lázas szomjban eleped az ajkam. hogy haza mehessek? – Nem tudom. Szatmár. Hátam mögött verebek súgnak össze: Ez ibolyáról álmodott az éjjel!. október 19. de nem ismerek rájuk és nem köszöntöm őket. már nem lehet. november A vándor Bús vándor ballagott az úton át.. s égszín szemével megkérdezte tőlem: Nem tudod: merre van a rózsafa? – Nem láttam... vándor. november 29. Szatmár. pihézik a hó. 1925. míg lassan megyek. 1925. Ibolya-csokor Ibolya-csokrot álmodtam az éjjel. 1925.

s reszkető térdem csöndben földet ér és megcsókolom a havat csak azért. – mert fehér. Te láttad: Foszlós-belű volt. fehér és igaz. ha – énnekem már kenyér sem marad?. Uram. Uram. . puha.Merő szemekkel nézek lefele. február Titok Amint megsúgtam itt-ott.. most hangos szóval is kihirdetem a titkot. de sohse dobtam mással vissza őket. 1926. de hogy töltsem be akkor majd igédet. hol kis Szépség is világot borít – 209 . ahol a lelkek kacagva sírnak. mert énbennem talán most minden fekete. a sírnak. hogy én nem vagyok közétek való. 1925. meleg illata csupa ős-poézis. kis lelkek köve milliószor ért el. hol nyoma sincs a halálnak. Olyan országból ragadott hozzátok szárnyas hintaló.Pelyhet kavarva dudorász a szél és nagy titkokról halkan meséket mesél... Szatmár. vérrel. most kérdem: a világon torz gyűlölet arat. Te láttad: Homlokom tele kőzúzással.. Mi lesz? Uram. mint édes. s az őrjöngőnek fékező vigasz. Állok ostoros kőzápor alatt. haragviszonzás s békét lehelt mégis. krisztusi kenyérrel. Szatmár.

1926. mindent tudok. jódos géztekercsek. és ringatott a Rajna. csolnakázós. mielőtt megérkeztem. hogy búcsúzhattam volna? Itt nem kél ki a mag – S most siratom a vesztem. mikor itt minden olyan fáradt. kininporok és digalén. A régi tüzes kacagások – a nyarak hite. mivé lett? De ott künn azért harsány e dal. a sok alkonyi árnyék szívemig fel nem nőhet. Új Loreley-vers Számot vetettem bús magammal (nincs mit csodálni rajta) – Alkony volt. Boszorkányhites rajongással vágtam az evezőket s hittem. de mit akar itt. és seregszemlét tartok én: Lázmérő. csacsog egyre.Mindenre emlékszem. Szatmár. csak a célomat nem tudom itt. Június Kis szekrényemen sorakoznak. hogy tőletek meg már elbúcsúztam. mit nagy Uralkodóm táskámban hagyott. Nyitott ablakon június száll. madár csiripel. május 17. 210 . s azt. jaj..Tán szétszórni e pár égi magot. szelíd. s a betáncoló napsugár aranyport szór az üvegekre.. Júniusok szent hevülése a kórházig is fel-felárad. anélkül. 1926. . és kicsordul a győztes élet. menjen innen. mikor eljöttem lovamra hajolva.

sötét erdő. Loreley csak egy szép hazugság. háta mögött a zord sziget. daltól igézve. Régi végzettel úgy halok meg. Az alkony estbe hullott. mert üres volt a szikla. keresztvetéssel hallgatóztam. zúgó erdő. kúszó liánok – és nézi. Háta mögött a zord sziget. lenyűgözött bús szelleme „Szegény Robinson”-t rikácsol rá. Szemén rezeg a Magány könnye. július Robinson Robinson áll a tenger partján. Szatmár. de arca sötét és konok: hiszen csak tegnap rémítették a fölfedezett lábnyomok. – és kémleli a nagy vizet. csak áll a tenger partján.. Önnön lelkének papagája. Rémekkel ijesztik az éjek. akinek vitorláját esztelen vágya hajtja – Felborzongott az esti szél. Hunyt szemmel szépen félig alva a vég felé evezve. 211 . tört sajkával alszom hidegen. nézi a vizet. mint éltem merész titka.Mielőtt még a bíborcsúcsok fürdenének az éjben. Csend volt. feléje hajlik.és vártam. egyre vártam. a sziget lábujjhegyre áll. s minden iszonyattal tele.. fojtogatja: Ezerszer jobb tán a halál! És áll. a zátony nincs is messze. Rohan. kúszó liánok. két karomat kitártan reszketve dalban és mámorban! . mélyen. és röpített a Rajna. 1926.

1926. ezer álom. szegény a kicsi piktor. melyet már annyi álma rótt. Beszélnek rólam: „Egyszerű kicsi piktor és kékszemű. Nincs nála pénz. . A láthatatlan messzeségben.S műtermemben egy délutánon zsongani kezd a sok-sok álom. nyomortanyákon meglesem. megérez és körülcirógat egy eljövendő kis hajót. Szatmárhegy. színek tobzódnak palettámon. Komoly arcomat gyakran látja szelíd nővérek szűzi fátyla. július A kis piktor beszéli Ezer virágzás. göndör. haja gesztenyeszínű.. Néha búsul és néha flörtöl. s hol a kis mécses lángot áldoz. amint könny pereg csendesen.A kék habok közt felmorajlik valami zsongó. néha órákig szóval tartom a koldusnőt az utcasarkon. halk remény. – De nincs modellem. 212 . de modellt állni? – az nehéz.” És énbennem csak zeng az álom. Fojtott sírástól reng a mellem: nem dolgozhatom! Nincs modellem! Karzatról nézem tüllön át a kis szubrettek idomát. ezer szín táncol palettámon. imádkozom a Madonnához.. s a Magány foglya térdre hull a tenger sivár fövenyén. Szegény. A csókja jó és csókra kész. Hódító egész világ ellen: művész vagyok. nincs nála víg tor. mulatókban és utakon a rejtett Szépet kutatom.

És nem várom a napi postát. Olyan jó lenne hunyt pillákkal. s az alkonyatok véres őszirózsák. de mint hajdan az Ember fiának: nincs ahová fejét lehajtsa. mint kis harang. a csók. az ima-hang összecsendül.. sunyi vércsék és csapja az út sárhabarcsa. Porfelhőt vernek a fejemre tépő vad őszi viharok. Köpenyegét. 1926. Mit meséljek. szeptember Örök vers Fáradt-szelíden megy a Szépség – Felette éhes. ha nem figyelnek? Különben is fáradt vagyok.és mégis megfestem a Nőt. Hideg sírással jön az éjjel – A vándor tekint szerteszéjjel s veri zord alvók ajtaját.. mese.a könny. mese. Életet lehel fűnek-fának.. csitulj el. a bús-kopottat összehúzza és úgy kopogtat a szívünkön: szabad-e hát? 1926.. százfelől lopott halk mosoly modell-alakká összefoly: csoda vibrál vásznam előtt – . összefont karral súgni már: „Oda a nyár! Oda a nyár! Csitt. 1926. – Csak lefekhetnék! Csak már este volna! Szatmár. 213 ... Szatmár. augusztus Csitt. ének!” Sírni – egy rozsdás őszi gesztenyének nekihajolva. halj meg.

jön a sok újabb szürke felhő. vagy gőgös. s akit megölel forrón Hattyuvér. Álmokban úszom. mindig szélmalmokkal vivott s nagyon megunta szegény Don Kihot. akit vár az égi nász. halk tisztelgés. vagy az a szegény. Hogy fáj most ez a néma. – s közben az eső halkan megered. borús alkonyatkor felpanaszlom. vagy hitpáncélos szigetvári hős. És most szomorú. leszálltak hozzám gomolyogva és hódolattal körülvettek. hogy másként hittem akkor. régen. Lennék sötét hős. Kit a Sors végül örömre is rávitt: Szökött Gulliver. mint kisdiák. bízva boldogan: a vágynak olyan édes íze van. ki kéktoronyba tér. vagy Copperfild Dávid. ki csak csókban erős. terhes ég. összesúgnak az akácok titokban: Mindig. sok furcsa bók. ez a harcos. pad alatt böngészett tragédiák. vagy Berend Iván. Szatmár 1927. 214 . Antonius. mint jó puha kenyeret. Míg gyors ütemben kalapomra koppan.Szegény Don Kihot Nyomán a bágyadt alkonyati fénynek feltámadnak a rég átélt regények. bolond Árnyhalász. vidám: Gróf Monte Christo. Csinos herceg. unalmas szürkeség. Latin órán. E viharteljes éjjel óta egyre jönnek a ködcsomók. Romeo. Felhők fejedelme Egy viharterhes éjszakán sötét felhők királlyá tettek. csámcsogom.

1927. gépen írok. beléjük merül homlokom. vagy élelmet keres. és néha-néha mintha beleveszne. Felhő-ország lett az országom. Felhők. a bolyba fut.S velem maradnak mindörökké. ha könyvbe nézek. felhők. Tüzek gyúlnak. álmodok távoli országot. némán. és távol füstjük édes. mely ködpárás verset fakaszt. vagy csilingel a telefon. május 1. egy részeg. Senki sem láthatja az arcom.. régi kőszobor s a szirmok alá tartom a fejem.. erős szép királyfit. Sötét fatörzsről kicsi hangya fut le. neki érdemes. április 29. Majálison A Hója erdő lombjai felett tavaszi napfény-patak csergedez. Ködbe veszett a világ képe. a tisztásokról dal szürönközik. s tompán csuklik el kérdésem szava: Hója erdőből mit vigyek haza. hol a hangyaboly? Kolozsvár. nem tüzel zene. Olyan messze vagyok az emberektől! Egy lángfehér virágú szép cseresznye sziromhulltába tartom a fejem. nem kábít a bor: én vagyok Dónáth. ki napsütésben tántorog. Egyedül állok. fekete felhők. kéjremegésű friss tavaszt. Suttogó. tompult szürkeségben. s én se nézek a más szemébe. 1927. s a tisztásokon dal szürönközik.. 215 . s szememből lassan könny patakja foly: neki van miért. egyenesen. Szememből lassan könny patakja foly. és hol a haza. majálisozók víg ünnepe ez. A Hója erdő lombjai felett ölelkező kacaj ül ünnepet. miért lettem királyotok? Kolozsvár..

lidérc. meg se nézni. ahogy a szellő repiti a járdán a hullt levelet s az égen a fellegeket. Az életre jön a halál. Az egyetlen fellegfoszlányba egy gyermek kapaszkodik. Szellemet. augusztus 216 . múltat nem idézni. csak ülni kell és nézni ki. 1927.. 1927. néma habban. áttetsző hűvös..Finita est commedia Ha nincsen már egetverő kurjantás és izomerő. mint a holtak álma. az életre jön a halál – hajtogatják a remegő kis kukac-szájak. a Semmi tengerén evezve. Csak ülni kell és nézni messze. Kolozsvár. hogy – mese. hideg telen. Száraz levél koppan a kerítésen. akit talán mindnyájan ismertek rajtam kívül – s kitágult szemekkel akar bekandikálni a felhő mögé. megdöbbentően kék. semmi se. augusztus Hát nem különös? Éles. bámulva és idegtelen. babona. a titokzatos. seszínű. álmos. csak ülni. fakult verseket recitálva forró nyáron. messzi kék csodákba. A roggyanó léptekkel ballagó vén postás kövér táskája is csupa ilyennel van tele. s valahonnan a kert végéről mintha az ősz integetne hamiskásan: Mindjárt jövök! Az ég szinte felhőtlen és zavartalanul. de nem borzongató. Ha ajtót nyitnak. derengő torkú alkonyatban és azt gondolni.

Ülj bele mellém. És úgy félek. búg a szelek torka. Circus maximus Látod. 1927. 217 . ezer éneklő vértanú. hogy visszatér a dal és fölriasztja őt. a tölgyfák suhogtak a szélben s én néma maradtam. Ilyen magasban Én már a századik emeletről hajolok a világ fölé. ujját leszegi: Nincs kegyelem! 1927. Most csönd van. szentimentálisan elmerengeni nem tudok rajtuk. Kék szemem hasadékain nézz ki te is az arénára: Folyik a vérengzés. amilyenek. Kolozsvár. ezer virág hal meg.Csend van Egy dal ma újra elszökött. Ezer levelet habzsol az ősz. már ezt is unom nélküled. Lábainál ültem valakinek gitárral a kezemben s szívemben ezeregy éjszakával. november 5. mérhetetlen éj. Hallod őket? S amott azúrkék trónusán látod a Császárt? Szája körül kemény mosoly. olyanok. a királynő pihegve alszik. Idefent olyan természetesek. A gitár panaszosan bongott. Páholyt veszek neked az életemben. Egy dal ma újra elszökött. A csillagokban már semmi különöset nem találok.

ahová visszavágyik. előttem suhognak el. mint a bogarak. mélyen folydogáló kicsi patakokra. 1927. s a mázsás titkok. Érzed? A kibukkanó ibolyák illata összefolyik az őszirózsák szagával. akiket megcsókolt.A lentről láthatatlan óriások meredt mosollyal néznek ablakomra. Lányokra. 1927. Látod? Érzed? Hallod? Látod? Az imbolygó. s a március is: halottak napja. Ilyen magasban többnyire napsütött tisztásokra gondol az ember. 1927. Kunyhókra. és hiába fuldokolunk. Messze látok Kitárt karral üveges szemmel messze látok a Golgotáról A hold békésen úszik az égen: semmi se történt A fű lágyan szerelmesen suhog: semmi se történt Magdolna József és a többiek meghitten társalognak valahol egy laposfedelű ház tetején: semmi se történt És vértajtékos testemet a keresztfán felejtik. seszínű árnyak mindennap összébb bogozzák a hurkot. Hallod? A végtelen űr egyik ketrecéből egy kivilágított élő koponya világba sikoltja semmiségét. amiket egymásnak hajigálnak. 218 .

mereven. csak egyszer-egyszer. látja a rugókat. Falusi temetés Vékony harang erőlködik: Meghalt a Sándor kocsis lánya Állj meg világ – aranyláncos urak vegyék le a kalapjukat olvadj le hó az Istenszéke ormán Meghalt a Sándor kocsis lánya Fekete koporsót szegeztek a sápadt arcocskára – Ki segít az édesanyjának? Ki örül a tavasznak? Ki énekel a templomi sorban? Feketén beszél a pap versenyt kárognak a varjak a fiatal uraság fütyül kacag a tanítóné Locsog a sár a csűr körül És eszeveszett kongatással égig dagad a falu tornya. színes ablakon lyukas szemével bámulja az őszt s a napsütést. A galambok a pártázaton most is dörgölödve turbékolnak. A páncél-ember nem szomorú. csak áll sisakosan. Már érti a titkot. 219 . ódon erkély-teremben áll a fekete páncél-ember. Már hatszáz éve áll mozdulatlanul. a rángó zsinórt a dolgok mögött. éjfél idején csikorog. Hull a levél. Ólomkeretes. 1927. de sima suhanccal csókolózik a fák alatt.A páncél-ember A csilláros. 1927. Szinte kacag. az érc-lovag. nem mozdul. A várkisasszony most is aranyszőke.

olyan idegen voltam abban a percben itt. Akármit teszek is A víz partján is átborult az este. ott megy utánunk. milyen piros sugarakkal. Nem az a fontos. 1927. de elveszett régen. gyöngén ölelem jobb karommal a derekadat: mindjárt eltűnünk. fehér kendőt lenget utánunk: ráncos. Volt valami erőm. amit nagyképűen egymásnak mondtunk és a világnak. sem halál. A túlsó partig sem láttam. locsogó kis patakokat s az erdők fordított képét. sem vers. szereti a kis fekete törtlábú macskát. A vén kofaasszony. az árnyas úton.. volt valaha kardom. Kicsi kutyánk. milyen kicsinyek vagyunk a nagy-nagy messzeségben. hogy tőlem semmi sem függ: sem élet. ott megyünk mi is. melegedik. gyűrött. Bizony mondom.. odafent is zöld füvet látunk. Látod. piros örömmel vár minket a messzeségek messzesége. egyszerű lelkét. akinek csontot adtál. sem szó. volt lámpám. Nézd. de kialudt. Egy ferde fatörzs áthajolt a vizen s beleszaladt a sötétbe. tudtam. akit meggyógyítottál. a kezemben tartom a szívedet: Mért olyan hideg? Ha az égre nézünk. S éreztem. kezemben tartom a szívedet: melegedik. s ha lázadó lennék: a Mindenség kacagna rajtam. mint soha még: félelmes dolgok közepébe idegen földről szakadt.Kezemben tartom a szívedet Kicsi testvér. 220 . akivel pár jó szót szóltál. de eltörött.

1927. Íme az ember Lobogó lángszirmaink vannak Két tűzrózsa vagyunk Illatunk: a fűszerszámos kenetek és drága füstök illata. fulánkja volt. Hivalkodás nélkül élünk s alázatosan csodáljuk magunkat: Íme a jóság Íme az ember.Akármit. 221 . Milyen furcsa volt! 1927-1928.. Rózsa volt: illata volt. melyre ráeresztem pilláimat. Gyertya volt: fénye volt. füstje volt. a víz lefelé folyik. Volt Kincses ládáimat zuhanó pöröllyel szétzúzom.. S akit ma szeretek. A romokra ülök gondolkodni az életemről: Milyen furcsa volt! Két nagy lila szem volt. 1927. holnap elfelejtem. akármit teszek is: az este eljön. A szív lassúdik. Váraim tornyát dörgő ágyúval Szétlövetem. Méh volt: méze volt. Ha kilépünk az esti útra megzendülnek a harangok Fagyoskodó kezek porolják végig vörösen sugárzó kelyheinket. tövise volt.

nagyon sajnálom őt. Látom. erőtlen haját. Látom arcán a kora ráncokat. 1928. látom kusza. elszántan és födetlen fővel. amint lemegy a lépcsőn.. aki most hozzátok beszél. De holnap rózsaként nyílok ki ablakod alatt és minden eljövendő igaz ember szíve alatt. tavaszi esőt – – És olyankor nagyon. És a csattanó villám átszalad a szívemen. s a két karját lóbálja szerencsétlenül. s a kövezeten kong a lépte. és beszívnak magukba a föld pórusai ezerkilencszázhuszonnyolc június tizenhetedikén. Látom. amint a hűvös szalonban lassan cigarettára gyújt s fáradtan csöppen ajkáról a szó. 222 . Sajnálom őt. S néha messzebbről látom őt. s a háta csüggedten előre hajlik. amint egyedül baktat keresztül a sötétedő sétatéren.. és a zuhogó zápor széjjeláztatja szénfekete testemet. Látom. Felöltőjét nyitogatja a szél. s kajla kalapja ereszként csurgatja az egyhangú... 1928.Ide hallgass Most kiállok az esőbe.

mégis mondogatni kell a fellebbezhetetlen. erősítő. És este a tűzhely mellett. vigasztaló igét: Krisztusnak és Pilátusnak. az úton becsületesen végig kell menni. halk zenék jöttek. szivárogtak a szívemig onnan. A harcot becsületesen fel kell venni. keményen és tekintet nélkül. farizeusoknak és vámosoknak zsidóknak és rómaiaknak egyformán szolgálni nem lehet. szeretet is. súlyos. de néha röppen sóhaj is. A kapuk mögül ebek vicsorognak.Tekintet nélkül Be kell látnunk: Ha kérdeznek. már szétfutottak a feledésbe. rózsa is. Bevallom Ma bevallom nektek. vagy szuronyos zsandárok között hátrakötött kézzel. 1928. sziklakemény. mely e világ mögött világol. 223 . Kemény tárgyak zuhognak a fejünkhöz. s mire el akartam fütyülni őket. az ablakokból kiköpdösnek és röhögnek. hogy sokat beszéltem a ködöntúli messzi világról. Csak édes-bús. vérező kövek. becsületesen felelni kell. de enmagam nem láttam soha még. Száz közbiztonsági gócpont adja ki az elfogatási parancsot. a szerepet becsületesen el kell játszani.

mint a sír. S odakünt már esteledik. fülledt éjszaka. Most elveszett. fehér postagalambok érkeztek pihegőn és remegőn. kandallódba friss tüzeket raktunk. . Roskadozó ház Feküdni fogok. farkasok üvöltenek mindenfelé. olyan őszinte. Vajon hol jár? Hiszen ismertétek a mosolyt! Fehér és gyapjas bárányka volt. és hallani fogom a szemrehányást: – Ablakaidat színessel üvegeztük. szobáidba bútorokat raktunk.Csak apró.. Úgy zuhantak le a lóról. lázas üzenettel vérhabos méneken. Most elveszett. készülő vihar lengeti a fákat. ájult törmelék. hallgattak. a cinikus. 224 . a kapukat is be kell zárni. bádog-tetődet pirosra festettük. Csak sisakos staféták érkeztek siető. rókaveres kacajhoz sem. falaidat fehérre festettük. szelíd és meleg volt. de leveleik ismeretlen nyelven írvák s itt hevernek kibetűzetlenül. olyan tiszta. mégis összedőltél! 1928. nem hasonlított a bivalyfekete síráshoz. de mire megjöttek: holtak voltak. mellükön kicsi piros sebbel. Pedig nagyon szerettem.. mint a szélcsöndes. kísértetek járnak a városvégi elhagyott romoknál. s ha kérdeztem és faggattam őket.mégis összedőltél. 1928.

1928. Azért: nyájak őrizői. Már égnek a tüzek. Jertek a hegyre I. éjszaka van. 225 . Kigyújtani egy nagy piros szívet. Drótsövények és botorka hangulatok. hol reszket. milyen vadon erdőben béget és sír utánam? 1928. jertek a hegyre! Ki-ki elhagyja atyját és elhagyja anyját és követ engem. Vajon hol jár. Könnycseppek és rajzok. Aprózott lépteim kopogása bágyadtan veri ki emberségem ritmusát. Pattog a rőzse és kékes lánggal ég levágott jobbkezem. II. Csak én megyek valahová eldalolni egy dalt. Esik az eső. Most a szívem következik.a gyertyákat is meg kell gyújtani. Mindenki sír és egy helyben áll.

orrát vörösre csípte a hideg. Arcom fehér. Jancsi és Juliska. nagyon siettem amint már évek óta sietek és mindnyájan sietünk és nem tudtam megállni. ráncos kezével vidáman integetett utánam. kiknek nyelvöltögetésein olyan jóízű. melyen valaha vészes csatákba nyargaltam az esteledő gyermekszobából s nyakában most is csilingelt a kicsi ezüst csengő. az országút fölött ezüsthullám viharzik. vattásan. Világoskék a hó. finoman. sietni. gyönge hideg. Sürgős dolgom volt. puhán esett a hó és az öreg torzonborz szakálla is csupa hó volt. magától repül kedveséhez. mely mindig holnap lesz eljövendő. Gyönyörű téli szürkület volt. Az öreg megfordult. De mondom. 226 . édes gyermek-borzadállyal kacagtam valamikor. nem tudtam megállni. reszkető. messziről.Sietni kellett Ma találkoztam az öreg Mikulással. sietni kellett és nem tudtam megállni. S ujjaimból kiserked a vér. Falusi versek I. mint az édes anyám hangja. amikor elébem toppant. A fekete ég ma éjszaka sem hasad ketté. s kesztyűtlen. álldogált az úton. hátára akasztva csüngött kicsi fekete hintalovam. Kicsi krampuszokkal volt teleaggatva. mint a titok. Bóbitás Piroska mind nála voltak. Mennyi fenyő törik le ropogva! Mennyi szép pásztorleány tűnik el: mosolyuk még világít gyengén s aranyhajuk utánuk füstöl. Abafája. mint a rozsdavörös trombitaszó hirdeti folyvást. Aki rálép. ragadja a fény. De én csak itt maradok. színtelen szeméből könny szivárgott. 1928. A mezők finoman rezegnek. De újra ismétlem.

A boglyatetejű házak lent maradnak a farkasok között. Ha eloltom a lámpát. mint a tél örömének. könnyű országút. mint egy nagy ünnep. milyen iszonyú. képzeld el. azon megyek fel az égbe egy kislánnyal. szeretek és csodálkozom. tele van. figyelj: előttem egy mozdulatlan kék tó. 1929. csak ha összefüggéstelen képeket rajzolok sebtiben. milyen borzasztó. Ez az én hangulatom. A kovácsműhely előtt narancsvörös a hó: odabent emberek kalapálnak ropogó lánglobogásban. meg egy kicsi kutyával. Az égő fenyőtobozok füstje kavargó. olyan 227 . Ezüstfátyol van a szívemen. Falun Ujjongok. csak akkor érted meg.II. Mindig vendégem van. 1929. havasok illatát szívom reggel. akit nem látok s akinek ujjongok. ha erre a falura nézek. Abafája. aki izgat. Fázol Nem fogod megérteni ezt a hangulatot. Egyszerre sötét lesz. És fenyőágat szagolok. úgy megyek átal ezen a bolond falun. üvegcsengőkkel csilingelek. s olyan a tündérek arca. tele van csillaggal a szobám. előre tudom.

hogy megijedsz. de magad is megijedsz: a füttyentésedet magad se hallod. De mégis: képzelj el egy szikár fát. kiszáradtat. Abafája. de olyan. Tíz perccel azelőtt még tudtad. s a kutya nem mozdul. Az ég tiszta. a napot ellopta valaki. és körül a partján semmi.és i-betűvel beszél. mintha ebben a pillanatban érkeztél volna valami idegen csillagról. Idegen ébredés Felszáll a köd. de azért világos van. fehérre meszelt falak közt. hogy mit akarsz. Füttyentesz. közömbös ember szeme. de nem érted. finoman reszket. minden elmúlik. mint egy kiégett. idegen kiállhatatlan hang. mondhatnám erős. egyszerű szobában lakom. lám itt csöndes minden. Szívverésünk zaja végigdördül még egyszer rajta. most meg állsz. inkább szürkés árnyalatú. hová akarsz menni. Itt nincsenek dübörgő rotációsok. 1929. Ébredésünk ágyát idegen virágok illatozzák. a víz partjára gondolj egy agarat. semmi se mozdul. Csöndes minden Lám. Rettenetesen fázol. nincsenek zakatoló 228 . idegen lesz az ének és a tengerek arca. Abafája. lépünk. mint a fa. Lépünk. Sírni nem tudsz. aztán egyszerre rájössz. hogy fázol. de miért nem ér földet a lábunk? A sötétség tágranyitott ajtaja előtt apró sugárrongyok libegnek.meredten világoskék. 1929. csupa hideg e. Az első hang belülről szólal meg ebben a csendben. soványat. sértő a fény. még a falutól is távol. és mi elalszunk. megszorítod a saját kezedet. S nem emlékezünk egymás nevére. szárazat.

Ünnepi plakát Kérek minden rangú és rendű embereket. Az ablakom a mély fenyvesre nyílik. piszkos hétköznapok. szinte odafagytak a tiszta égre. Mindent próbáltam.festékszagú. csak beletörődés. félek mostanában. majd egy hideg torony – 229 . különös-nagyok a csillagok mostanában. aludtam. mozdulatlanok az örökzöld lombok. hogyha vétkeztem ellenük: bocsássanak meg érte! Kérek testvéreket és barátokat. ez csak a kimaradt szívdobbanás különös csendje. a méltóságos nyugalom. hogy szeressenek engem! 1929. Szorongok. barátom! A két szemem lobogó reflektor. fenségessé dermedt nyugtalanság. Felejtsék el. egyszer szeszélyes csipkebokor toppan elém. egyedül vagyok mostanában. 1929. öles nyalábbal veti a fényt. hogy fogják meg a kezemet. versenytársakat és ellenségeket. kérek minden rendű és rangú embereket. most utoljára plakátokat ragasztok a jószívek falára: Kérek testvéreket és barátokat. örökös itt a csend és a vasárnap. tisztákat lélegzeni. lehet nagyokat. Jó reggelt. sírtam is. ha Bábel forgatagában kínok borától szédelegve jártam és nem emeltem kalapot. a felhők is hallgatagok. És valahogy ez mégsem a feloldott bánat.

a testek tovább oszlanak. Nincs összefüggés a dolgok között. piszkos kaftánján elomlik gubancos szakálla. morgó remegéssel. káprázatos ívben messzire lendülsz. Milyen jó volna izgalom nélkül találkozni egy emberrel és ráköszönni: – Jó reggelt. A szüzek tovább sírnak. barátom. fanatikus nagy szeme: nedves barna könyörgéssel tapad az égre. fájón. a kék levegőben. aztán egész kórus jajgat mély. titokzatos szálak tartanak. És nyúlós. kicsi angyalok ideges szárnya hömpölygeti a homályt. akit elgázolok. 1929.később talán egy élet. Te harangozol Hunyd be a szemedet a dombtetőn. rettenetesen. Előbb csöndes úszással. Megint sikoly. 1929. aztán szédületes gyorsasággal. Megindulsz lassan az űrben. Rossz éjszaka Csupa fekete aggodalom dobog a bezárt kapuk mögött. leheletgőzös nap emelkedik az elátkozottak városa fölé. Olyan furcsán nyílnak a gondolataim. Öreg zsidó görnyed az árok szélén. 230 . az őszi lombok hervadt szagában. a lelkek tovább vergődnek. hogy aludtál? – És behunyt szemmel adni át magamat valami józan és nyugodt. azokon himbálózol édesen. örök folyamatnak. lengéssel jobbra-balra. Éles női hang sikolt segítségért.

1929. és az egész mindenség kék burája: egy óriás harang. hajuk kopott ezüstje összefolyt a fényben. véreddel. Utánuk mentem: az asszony kicsi fonnyadt szája mosolygott. 1929. a folyosón mankók kopogása visszhangzott. A lányok virágot küldtek s apró cédulákat. boldog nászéjszakáról beszéltek. legnaposabb helyet keresték. hogy te vagy a harang nyelve. testeddel. visszatérő. a legszebb.És delet kongat a falu harangja. Kórházi emlék Fehér ágyon feküdtem. 231 . A nyitott ablak párkányán madarak csicseregtek. Helyet kerestek Karonfogva bandukoltak. És öblös kongással. Az anyám sírt. ahol legjobb lesz feküdni. némán szenvedő emberek közt. a nyitott ablak párkányán madarak csicseregtek. egész valóddal te harangozol az egész világnak. Június volt. Keresték a helyet. rogyadozó inakkal a napsütéses temetőben. Örökké tartó. és minden kondulással egyre biztosabban érzed.

Hangosan kiáltozom. Szánalmamat elébed küldöm az országútra. Legszebb házamban vetettem ágyat neked. a csöndes. a virágok szirmai pattogva töredeznek. senki utánam I. fehér apáca. mely tízezer éve mossa a merevtörzsű fákat s rémült melódiákat ringat ölében. Lámpákat gyújtok Lámpákat gyújtok néptelen városomban. Minden. Senki előttem. számolja. letörölte homlokomat. kemény levelek sorakoznak a pikkelyes ágakon. nem tudod: mi van benne és mi hiányzik. s az elröppenő madarak után nézett. és nincs út sehol.Gabriella nővér. próbálod megérteni őket. 1929. Te nem ismered ezt a várost. A sziklacsúcsok felágaskodnak és hajladoznak a felhők között. minden felbukkanó igazságért. Te látod messze az apró. 232 . számolja a kilométerköveket s egy útmenti bozótban alva talál. minden talpalatnyi földért esztendeimmel fizetek. Senki előttem és senki utánam. 1929. de nagyon mesze vagy. vagy teszek: egy-egy lámpa az irdatlan messzeségben. piros és zöld és sárga lángokat. Dárdahegyű. amit mondok. hogy elverjem a némaságot. illatos vizet öntöttem a korsókba és a tálba.

egyre késik a mindenek gyógyulása. Az acélkék fecskék rád gondolnak. víg dalában. Akivel néha találkozom Úgy irigylem azt az embert. amelyben tűz nélkül didergek. 233 . kezébe temetett homlokkal. lefekvés előtt. elapadt. vagy a szerkesztőség zajában. fáradt.II. s mezőkön. hegyeken túl késik. nemsokára szabad mellet mutatok a fáradt napnak: remete-éveim hite szakadozik. száradó ruhák terhe alatt ring asszonyok lármás. A bástyafokon rőt moha nő. Te nem tudod. hogy barátod vagyok. Búzavirágos szarvú ökröket látok. S a zord éjszakákon mégis hiszek. és azért nem közeledsz hozzám! Ó. Szomorú tévedés Valami álomból emlékszem rád. Nem akar lángolni az esti tűz. melyen remegve kúsztam át a vak mélységek fölött. erős férfiakat altat s a kötél. s kedves forrásom elapadt. bodros füstöt ereszt. akire csak néha találok csöndes szobámban. milyen átkos. és haldoklik a megállt idő is. Túl van minden problémán. nem szállnak el: meghalnak. akik valamikor élni fognak a földön. szelíden. amint fehér szekerek előtt bandukolnak embereket. A barlang. 1929. 1929. szomorú tévedés ez! Csuháim kopnak.

s nehéz szúrások fájnak.nem komplikálja az életet. 1930.. de jár s úgy nézi a kezére száradt vért. mint valami idegen ékszert: a bölcs emberek különös mosolyával. fakó lombokat dédelget. lassú lett a léptem. Sápadtan is szabadon menni. S egyszerre megdermed. nem felelni önmagamért és másokért. Cigarettáját is mélyen odagondolva szívja. a rémeket elűzte. (Mit is mondott a kedves tegnap. olyan fehér a homlokom. Aranysárga fényben Egyszer elpattan valami mélyen. Ballagó vers Eső utáni fény csillámlik a ritkapárás alkonyon. A kavicsos úton lassan halad egy leány. elhallgat minden. Testét kerékbe törték. fáradtan is emlékezőn. Az eltemetett csönd halk csobbanással ömlik szét a síró viharban. Aranysárga napsugár szitál hűvösen. Valami sápadt hercegkisasszony. Finomrajzú. bágyadt csodálkozással a tavi csónak partot ér velem. mozdulatlan. mikor velem járt a mezőn?) 234 . beteg kis kebeléhez sárga rózsát szorít és köhög. szivig sajduló. Oly lassú. s míg mellében kihagy a szív. nem bontja fel százezer elviselhetetlen borzongásra.. Jó lenne már letenni szépen unt terhemet s a cifra bért s ha számoltatnak. 1930. barátaival figyelmesen beszélget. de feltámadt s ha lassan is.

a víz megállt. 1930. mint a tüdőbajos leány. rohant a víz.. kiáradt. mese. A fűz a vízen áthajolt. A világ furcsán mosolyog.. s az ég sötétkék tintafolt. ritka volt. aki szerelmes és megérzi. Alant suhant.Most nem zavar hang s nem üdít.. húsos. az ég szuroksötétre vált. az pengett s minden észrevett. bő meleggel: a mérges és komorzöld kaktuszok levelén. És akkor lopva jöttem én a nyári lanka szőnyegén – de sarkantyúm volt. Szép zöldhajú. csupán a szárnyas szellemek csattognak láthatatlanul. kövér csatakja. vállán veréb ült. néha tíz. A felhő könnyű. hogy napja alig van nehány. Búg a víz zuhogó. amint a fák közt lengenek. párálló iszapon csattogva preckel. és csók a szél. esős dzsungelvilágban virraszt fegyverem és a barna barlang. bő regény. Virrasztás a dzsungelben Úgy – aludj csak az indus éjszakában! Rontó szellemek és lidérchatalmak ellen védelek én. mátka. láthatatlan. makrancos vőlegény. 1930. fent acél. fehér leányom. Mese. Egyszerre metsző lett a szél. sokágú 235 .. fülledt mélybe csurog nehéz. szűz mátka volt. mint egy bolondos. hűtlen. mely átoson a füstbe süppedt városon. mint a süvöltő. rézveret. a fűz letört.

Esténként elengedem a házőrző tigriseket. Homlokomra meleg gyöngyök csapódnak s barlang-boltozatunk repedt zugából kígyók hullnak a senyvedő parázsra. nagyot döndült. édes.S már lélegzetedet sem hallom. Az elefántok készen állnak. Búcsú A nagy esőzés elállt.páfrányok buja zegzugán lecsordul s bambuszrengetegek dúsan vonagló testét fürdeti fuldokló örömmel... Távol rettenetes sebtől halódó tigris párja után szagol hörögve s végsőt bődül a harsogó morajba. Meddő napok Hónapok óta hallgatok már. hogy eltemessenek. húsukból csend. 1930. A kriptaajtót bevágták utánam. Úrnőm. csontjaikból hamu és céltalanság. . május 9. Vérükből béke lesz. lucskos lótuszok kinyiló kelyhét keresve?. 1930. Odakünt az éjszakában szerelmesek járják a dombos temetőt. talán halott vagy s lelked künt gomolyog már messze. a lábnyomaidra a tornác előtt. a ködpárák is fölszálltak. alszol? nem tudom – ó. Most nagy jósággal hagyom. Én maradok és mindenre vigyázok: az illatodra a szobákban.. a fenyőkről lezuhogott a hó. s én huncut kacagással gondolom el: 236 . s a fojtott csendben a vörös csillagok alatt mindig újra hallom búcsúszavad. A holtak bomlanak. amely percben akarod: indulhatsz. fent megrázkódtak a csillagok. oszlanak..

Az almák nem olyan pirosak. mint tegnapelőtt. Hull a hajunk. boldog mezőkre? 1930.. ernyed. szakadozott ruhámat. félig sírva. 237 . sötétebb. fakóbb: ijedt és szomorú utánzata a régieknek. elenged. a füvek zöldje nem izzik úgy. árnyas szobából. ha kikiáltanék az ablakon: – Hiszen élek! Élek! Élek! De csöndesen maradok s a perceket számlálom. kedvesem? Éjszaka? Fekete csönd? Hideg ború? Vagy kihamvadó utakon át jutunk örökmosolyú. fakul. foltozni! Tört szíveket drótozni. Mi lesz ebből. lankad.. kiabálni minden ablak alatt: Szakadt lelket foltozni. A szerelem karja tágul. Mi lesz ebből? Minden szürkül. fanatikus csavargó. És rekedt hangon. jól tudom. mint tegnap. Menni kellene házról házra. milyen fogvacogó rémülettel. fényesen izzó. Csak két égő szememet. fáradt. Már nem lehet messze a feltámadás. porlepett bocskoromat hívni bizonyságul a szeretet nagy igazsága mellé. városról városra. mint egy izzadt. kényelmes íróasztal mellől szólani hozzátok. 1930. drótozni! 1930. Menni kellene házról házra Nem így kellene hűvös. A szavak napról napra üszkösebbek.Hogy megrémülnének. Mai mosolyunk hűltebb.

húsos barackok.. akire fény hull és sárgaméz-mosolygás. Aztán lehullok. Aranyország. . sétáló ember. virág. Harsányan feléd kiáltom a lobogó pipacsok vörös nászindulóját! 1930. mélyen alszom a kék mezőn. Fázom nagyon. kövér almák. Egyébként pedig költő. melegítsetek föl estelente.. 238 . ízes gyümölcsök. Hűs az arcom. hizlaljatok meg engem. Piheg a friss fű. mikor rádgondolok. s kána-szirmok harsány tüzében lobog a szívem az esti szélben. Csöndesen feléd sóhajtom a búzavirágok kék szerelmét.Cigányangyal. takarjatok be éjszakánkint! Keserves vagyok nagyon és árva vagyok nagyon: fű. Búzamező. olyan bronzarany félisten.. kedves. A kalászok megbókolnak előttem: olyan hatalmas vagyok. szerelem Ó.Vándor-kesergő Sovány vagyok nagyon. amint mosolygón. szerelem! Most szárnyaimat szerelem. Tehénkék. Kicsi pattogó gallytüzek.. Július Itt künn járok a földeken. óriásfák lepedő-levelei.. Nyári máglya. 1930. leves narancsok. vidítsatok föl engem! 1930. aranyország. fekete-tincsű. fa. úszik az ég opál tején piros sapkával a fején. Hozzátok folyamodom.. Pásztorok.

239 . suhogott a szél. Egyszer itt látod. – tanítja. jöttek-mentek s fekete magvakat pergettek rám. odább ballagtam fehérgyapjas bárányaimmal. 1930.. hűvös haját: az szikrázott. máskor ott. Huncutkásan megfenyegetett. Csak mendegél.. Vándorol a nap alatt. szálltak. Meg akartam csókolni. s én nem éreztem. zöld csillagokkal. s mi labdázni kezdtünk nagy. Szeretne több nevetést látni az arcomon. Végtelenné tágult szobámon a puszták illata remegett át. Megsimogattam nagy. s én nem értettem. Gyakran eljön Éjjel meglátogatott. Egy a fontos: a könnyű szív. hogy gyakran eljön. mint karácsonykor a csillagszóró. derűs ember. zsendült a fű. Szomorúfűzek alatt üldögéltem kimondhatatlan bánattal és csodálkozással. 1930. akinek nincs gondja. és két fehérke bárány követi lépteit.Halvány rajz Pirkadattól kedvesem sírján tilinkóztam. Sütött a nap. Azt mondta: szeret engem. Nyugodt. s én nem tudtam: minek? Este homályos barlangba léptem: zöld boltozat alatt mohos kőbálvány torkából csurgott a végtelen idő. félelme. terve. – a fákon madarak ültek. Sok-sok nap óta figyel engem. Aztán megigérte. Azután továbbmentem juhaimmal.

Az utolsó nyári vihar Kunyhóm reng rozogán. aki forgószelekben forog s lehull. tiszták és ostobák.Bokrok alján éjszakázik. mint a zenélő sóhaj. cölöpje reccsen. Szeretek: én vagyok fontos és ő. Hegyi beszéd Hegytetőre szállok kedvesemmel. 1930. megszüntem a porszem-milliárd egyetlen porszeme lenni. csillag-dalok.. Szeme sugárzó kék. haja borzas. keletkezés. Szárnyaink vannak. csak mendegél és meg-megáll s ha néha dalol: olyan az. Szakálla kinőtt. Lengő szakállú. 1930. mint a messzeség. mint az ostya. halál: nem érdekelnek. szeptember 14. (Sápadt képed előtt csapong a mécses. nádszögét a szelek zihálva tépik. Már itt sem érzem a nagy összefüggést.) 240 . fogamzás. Nem érzem a világ-nagyság iszonyú súlyát vállamon: a csillag-titkok. föl-fölrezdül ijedten s újra elhal. Megnőtt az életem. Fehérek vagyunk. a szentség! Térdrehullni! Galgó. öreg szikár pap mutat fel minket a hegytetőn Íme. Töprengés nélkül éljük az édes törvényeket. Minden eltörpült. Ölelem derekát. Nem beszél sokat és hangosan..

csak én idézek elhalt illatot és szelíd zenéket. bozontos öreg tölgyekre villámlasszót bőszduhajul. cikázva cserdít. képed előtt. Kőben. fűben. Ki-ki magában szenved. 1930. 241 . Ki-ki magában Gyötrelmek széles országútja ez. szeptember 14. s elszabadult az Óriásrém: szárnyas ménparipán zúdulva száguld. Elmegy. a megrémült csillagokon. Őspaták hatalmas érce dörgeti vén hidak kikorhadt fáját. Galgó. Galgó. Iszonyatba-lapult kutyák halálosan vonítanak. égben nincs irgalom. A fák alatt sincs árnyék. A láthatáron semmi sincs. Csak a kiszikkadt torok tátog...Zordon. szeptember 17. Nem gyermeksírás az enyém. Túlnőtt a fájdalom a hegyeken. a feszületről sem száll le senki. Sötét gyárkémények vigasztalan kürtölése. hogy visszarántja. Hiába emelünk kalapot a feszületnek. Újra jön. dús. Korbács. 1930. áradó sírással tört fenyők tetemére – és vityillóm mélyén. Vér. Vándordal nem születik. Töviskoszorú. Aztán már csak az ég csillagszemetje csordul csöndesen. A kövekben nincs víz. Fuldoklás Bárd Oszkárnak Hiába tömök zsebkendőt a számba. csattan s zengve süvít. Széttört kristálypoharak szilánkjai lépten sebeznek. fent a nagy űr visszhangja gördül. régi mesék vad sziklaszája tátong.

Jajongva sírnak két kietlen ablak hideg kristályüvegje közt s didergőn érzik az ősz tisztult leheletét: a tiszta. ember. Légyhullás Ma még repülnek. Az egész világnak. amelyből nem áll mellettem senki. 242 . szeptember 30. mint zöld hal vizek alatt. ablakdeszkákon haldokolnak. porbaszáradt potrohokkal. Csak bámulás a sárga lámpafénybe. Fekete rajban ellepik a konyhát. ember. 1930. Galgó. Ó. kövéren. S reménytelen. hogy koppannak puhán a padlón. Apró... Sötét esőként földre permeteznek. józan őszt. az erjedés miazmás mámorát. ijedt virág üveg alatt.Most cserben hagy az emberi szó. idegen vagy. rezeg a fény szitáló szárnyukon. szeptember 17. Ó – nem alkotás ez. zöngve szállnak. mely hűvösével meredt halálba fújja már a züllés. Holnap már szédelegnek és – ha csöndes magányodban feszülten hallgatózol – hallod. Galgó. 1930. Édes piszokba túrnak. Dongva. álmos homályban.. Sűrű moslék szivárványszínű fertőjén a bomlás sötét nektárját szürcsölik s gomolygó gőzben cikázva zsonganak. Csak szűkölés. Egyetlen ordítás. szőrös lábakkal kéjelegve mászkálnak a halott patkány szemén.. beteg nosztalgiával álmodnak vissza búcsúzóra mindent. Panasz az egész világnak. a mérsékelt zengés. mi szenny és bűz és rothadás a földön. Ó. fuldoklás. a nyugtató ütem.

a csónakba ültünk. ki folyóba dobja lelkét és elúszik a messzeségbe tőlünk. mely mienk egyedül. gyermeket. vén sárga falvak.. Látod. folyamra tenger.. barna hajunk csapzottra ázik. mély víz következik. keresve a régi.. égrefutó. Élet ez: tehenek. 1930. fájó dolog közt jársz. Lásd.. emberek és havas karámok halnak messze a halk.. lilás lapályba.Mikor meghitt szobámba lépsz. Robajló vad viharparipák sörénye söpri végig a zöld vizeket sötét morajjal s füstös. Vontatott meseszó mellett mögöttünk lassan elfeketül a táj s kialszik. Közben gyermeket is szülsz a világra. Olykor zendül a barna ég. magábanéző jácint. boldog embert.. már a sekély folyóra nagy. Tudjuk. Látod.. Sötétség Hervadó hegedű. babrálgatok itt a bánatommal. Ruhádon az ismeretlen űr fekete zúzmarája. október 5. Az íves ágak sátra vízre hajol s a tiszta harmat kéklő cseppjeivel szitál be minket. Múltunk napjairól mesélni kezdek. édesem. Fecskék csapnak a víz szelíd színére. és csillagok vére alvad idegen homlokodon.. sírni kezd a kályha. édesem. 1930. Isten. sovány sikoltás.. napsütött füzesek smaragdja csillog s távol szürke hegyek hajlása bókol. jéglehelet futja be csontjaimat. Galgó. mennyi nehéz. tornyok. 243 . Olykor lángra kapunk a nyári tűztől: Nézünk mindeneket s virágos évek balga szép dalait dalolva siklunk (olvashatatlan szó) kisimult azúrvidéken..

a néma fegyver lassan föl-fölemelt s megint lehulló torkát eltömi már a barna rozsda. éjszakámban egyetlen. amint fütyörészve megyek előre fekete kabátommal. győzelmesen. árva csillag. ékkő. mely tágranyílik. Furcsa angyal száll fölötte borongva és suhogva. a tüdődbe lehelő levegőt. mely megrázkódik huncutul s az iskoláslányok nyakába.néha öntözöm és olykor mosolygok. Rémet lát a fehér. aki rosszul aludtál az éjjel s most álmosan nyitod ki ablakodat! Érzed-e a hó szagát. magasra pukkant pompájára nem is nagyon figyel már. mely beletipor a hóba.. A fákról hócsomó hull rám. magábanéző jácint. mert ez az én hivatásom! Egész éjszaka hullott a hó. fényes csizma lenni.. mint a mozdony. Most kéken csillog és frissen muzsikál mindenütt. Szeretnék meghullott fekete fa lenni. mint akit semmi meg nem állíthat rendeltetése útján. Szeretnék recsegő. Útban a rendeltetés felé Ropogó papírra szép és egészséges dolgokat írni! – Ó. mely legurul s a tóba tűnik. Drága testvérem te. mely ezüsten csillog és frissen ropog mindenütt.. Tóba nézek. feketén a fehérben. Úgyis elmulik – ó. 244 . mely éleszt? Én vagyok az s az én költeményem. Szeretnék hó lenni. vidáman. holt hegedű homályba sóhajt. Minden búteli dalt be kell fejezni: nem vígasztal a szó. a kis szelet. Szeretnék a téli reggel szürke szeme lenni. Ócska nyakkendőmön a kedves könnye reszket.. a régi gyermek rőt rakéta merész. a friss telet. jó csomó. 1930. lát és mindennek örül. a mély varázstükörbe: régi napjaim ülnek ott magukban s édes hullaszagot lehelnek. Játékostora eltört. s ő csak áll a viharszagú sötétben. mely hajadba borzol. kebelébe havat dobál.

Ismeretlen ember Íme. Neved ismeretlen.Rád gondolok. szembe jössz velem. ma mégis. domború duzzadása. Miközben rámtekint szemed. Bronz-sima. vagy 245 . mellkasod nyugodtütemű. de szemed sehonnan sem tekint felém. szíved lüktet. rendeltetésem felé: Ropogó. Nem tudom: ki vagy. felkutatom sok éber emlék zegzugát. ruhádon átcsap az izmok játszva rezgő. ragyogó bizonyság gyúl ki benne isteni lényegedről. jó csillagos Ember! S bár nem is tudom nevedet. Oly gyönyörű vagy. barátom. Törzsed szálas és ruganyos. Régi napok közt átcikázva. hatalmas hullámzása friss levegőt zihál be tiszta tüdődre. szabad. bárha vezér. míg megyek vidáman és győzelmesen fűtött szobám felé. csoda jégkösöntyűs fák alatt és mély köszönéssel illetsz. tiszta papírra szép és egészséges dolgokat írni. aminő nincs több a világon: Isten és Anyag tökéletes égi násza! ritka Gép! vidámerejű. barátom s elkiáltom: mennyire megkívántam. büszkeboltú homlokodon szent értelemnek fénye lobog. mégis ujjongván köszönök. Aranyos derűvel mégis elém állsz most a dércsipkés. mély köszönéssel illetsz. zengve dobol s piros vért kerget át ezer szövevények útján víg ütemre. én barátom és testvéri. 1931.

hogy pergő dobok zaja üdvözölne általam. énekeljünk! 1931. Tudom: itthon vagyok e földön. ahogyan kérdezem: Miért zúgsz erdő? Miért sírtok csillagok? 1931.. ma békésen hömpölyögtem és megcsókoltam öreg falvak lábát. Hejhaj. s tolvajok tutaját mosolyogva vittem. a menetelés. 1931. 246 . megfürdettem egy öreg koldust.. megülik harmatos kalapomat. Zümmögő csillagok röpdösnek ágról ágra. Orromban szeretőm hajának illata csikland. seregek királya. hová tűntek? A ballagás a fontos. szokatlan érzés. a foganó vándordal. Békés mederben Ma nem lázadtam fel a lassú meder ellen. anyám. Ma felüdítettem egy lankadt virágot. akinek Krisztus-arc volt az arca. Erdei ösvényen Erdei ösvényen ballagok. Fontoskodó célok.hős király volnék. Bársonyos-kék estébe visz-visz nagysörényű lovacska. Egészen különös béke ez. dédanyám termékeny csókja suhog a lombverésben. s dicső lobogó hajolna porba előtted. az avaron dobogó léptek el-nem-akadása.

1931. Hejhaj. És vén mesefák illatával száll be a szél az ablakon. esticsillag sírhatott. 247 . Cseresznyefa jajgatott. s ősz fejemen barátpilis. Hejhaj. faggat. és öregek leszünk mi is. kusza-finom levelei. hejhaj. nem sebez. de már jólesik. Illatos volt. hejhaj. mint régi jóbarát – S mi iszunk együtt mosolygósan. Cseresznyefa eleven is. úgy csüngtek le virágai. hejhaj. hejhaj.Öregek leszünk Majd nyolcat üt egy öreg óra. Egyszer szemben fölébredt a hold is.. Kéjsóvár.. Hejhaj. 1931. holt is. Hejhaj. Kínai lakkdoboz Esticsillag szerelmes volt a cseresznyefába. esticsillag szerelmes volt. köhögősen meleg teát. Hejhaj. nagy mandarin-arc vigyorgott a fára. Szívünkben még a régi nyíl van. Mellénk az este ül le gyorsan. S a mesze olyan közel szárnyal. mint ágbogas kína-írás selymen. ártatlan volt. rózsaszín volt. fiatal volt. sárgaselyem sugár-paplan borult le a fára. s ha pápaszemünk összevillan: a közel olyan messze lesz. Megölellek hallgatagon. Szoknyád meglibben suhogóra. hejhaj. A cseresznyefának halkrózsaszín virágai voltak.

ahonnan kristályzengéssel hívogat egy piros harang. Elmentem otthonról kalmárral alkudni. Pici vagy. pici tündér. lázadtam. Közeledsz. s cipőd: lila lehelet. tüzeltem. Vidáman jössz a kigyúlt smaragd-mezőn. 248 . Rálépsz az íves aranyhídra: szédítő szakadék fölött merészen indulsz a nagy fekete torony felé.Aranyhídon Közeledsz a mély síkon. kerestem kenyeret. mint a meséskönyvek rajza. Elmentem otthonról csütörtök délután. vérben is fürödtem. ibolyaszirom. Ittason csetlettem imbolygó láng után – Így telt el a hosszú csütörtök délután. Beértem s örömmel éltem az örömet. Elmentem otthonról idegen lyány után. Géplovon üldöztem iramlós örömet. Kibomlott selyemkóc-hajadon csöppnyi gyémántkorona csillog. puskákat sütöttem. Kerestem virágot. Kardokat csörtettem. 1931. Csókoltam szájat és csiklandtam tenyeret. Rettenetes virágének Elmentem otthonról lidérc-szót hallgatni.

.. Gyilkos járt tenálad elvoltom idején. hideg az.. akit én szerettem. titokban. Négybevágott szívét örökké foldozom. hogy melléd lopóddzam szégyennel. Mit nézed a tó tükörén arcodat. Vérét a kezemen örökké hordozom. 1932. Csend a tavon Csend van a tó tükörén. iszamos aludt vér tócsázza az ágyat. a semmibe sikkad. Mért nem is tértem meg napszállat idején? Verseim. s elhagyott.... verseim elállnak meredten. 249 . Elhagytam. Napeső. Puha séta. 1932.Csütörtök éjjelre csak hazanyitottam. Arcod idők tükörén szétfut. Koszorúd küszöbön. Fejed a párnáról padlóig lebágyadt. Kert. – No mi az? No mi az? Kezedet megfogom: Hideg az. ifjú poéta? Szél fut a tó tükörén. ráncba gyürődik a sík lap.

1933. Gyermek voltam és karikáztam. Ostoba. napra. betéve. Belereng. kőre. Hiába vonitnak az emberek is vagy húszezer éve. mint méreggel teli korsó erős az igaz szerelem. csillagokra. Órákhosszat az égre vonít. megannyi cseléde mind semmi a nagy szerelemhez. Sírvers A szabad ég alatt tanyáztam. harapni. mint a halál s a koporsó. mely a Salamoné Végy engem. nagyon éhes: nem tudok ennie adni. Nélküle koldus a dús. Míg karikám gurult előre. olyan: nagy záporok el nem emésztik. nagyon éhes: tépni szeretne. háza. ránéztem fűre. árva kutyám. 1933. e roppant gödör éjjelébe 250 . fára. Nem nézve így lábam elébe.Éhes a kutyám Sír a kutyám. végy a karodra: rajta pecsét legyek én! Tégy engem. az ördögök alja. holdfényre. aki hallja. férfiakra és asszonyokra s mindenen – legyen új vagy ódon – elcsodálkoztam szörnyűmódon. nem oltja ki semmi folyam. nyomorult vagyok én is. mit üvöltesz? Velőtfacsaró panaszod: odafent kicsi tört nesz. tégy a szívedre: rajta pecsét legyek én! Mert szörnyű a nagy szerelem. Lángja. Sír a kutyám. hiába kínálja cserébe. miképpen a tűzláng s az Úrnak lángja. Énekek éneke. Éhes. a kékfalú menny aranyajtaja megpárnázva.

nyisd meg előttem a házat! Harmattól gyöngyös a fürtöm. ő zörgeti künt a kaput: – Húgom. Minden bús madarat. szép jegyesem. Ismerd meg – fiam. ha árva útfélen fekvő karikára találsz. hogy kristály-buzogású tiszta vízzel töltsd meg őket: – ezért ma mély örömmel hinned kell. A Menyasszony: Immáron szinte aludtam. hogy virágba borítsd a tar világot. gyönyörűm. galambom. az éjszaka harmata áztat. szelíd derűjét nyisd ki már az aranykaput. szikkadt ó kutak öble búg utánad. De csak félig a bibliáé ez a vers: félig az enyém. 251 . amelynek alján kék patakok zenéje zendül. kérlek. étess. ó – a fűbefekvő ember békefödött. Most szeretőm szava szólít. fiacskám! 1934. becézz.: Salamon király „Énekek Éneké”-ből vettem ezt a részletet. s minden lépted után nyomok maradnak. szomorka bárányt végy öledbe. fiacskám! Ember! – hívnak a száraz téli erdők. Keveredése a költésnek. utánköltésnek és műfordításnak. jegyesem. J. de lelkem még nem aludt. – Istenem. hogy a kósza fellegek mind biztosan kiszabott úton suhannak. keress meg engem: E rút veremből végy ki engem! 1933. sugaras: légy szent. vigasztalj! – Légy vidám. Légy szent. A szerelem éneke D.zuhantam.

De elfordult vala tőlem és szótalanul tovament. kérve kérlek mindannyitokat: Ha drága szerelmesemet látjátok. nevét kiabáltam ezerszer és szava. válasza nem volt. újra keverjem-e porba? Benyúlt. ütöttek a fegyveresek dühödten.Feleltem én neki. Fölgerjedt érte a bensőm. ajtómat nyitni neki: jöjjön be szegény valahára! Ujjamról folyt vala mirrha. csepegett a kilincsre s a zárra. és most öltözzem-e fel? Megmostam lábaimat. Jeruzsálem szűzei. kérve kérlek mindannyitokat. Serkentem nyitni neki. mezítelenül vagyok íme. kik járják körbe a várost. a fegyveresek. megfogtak engem az őrök s megvertek a kőfal alatt. motozott a nyíláson mely ajtómon vagyon. Én lelkem könnyre fakadt. kedvesemet. Megleltek engem az őrök. 252 . Sarkig megtártam az ajtót. megindult rajta nagyon. mondván: – Nincs rajtam semmi lepel. keserves könnyre fakadt: kerestem és nyoma nem volt. az ő betegje vagyok csak s beléhalok a szerelembe. hova már most? Város leányai. kik őrzik a kőfalakat. friss vízben lábaimat és most a porondra tiporva szennyezzem-e újra be őket. mondjátok meg neki szembe. köntösömet lecibálták: jaj. merre megyek. és vártam rá odabent.

akárcsak a holló. tiszta galamb. kitűnik ő tízezer közt. Az ő keze: henger aranyból s rajta topáz-berakás. asszonyok éke?! A Menyasszony: Ő: mint a rózsa. fodor haja éjfeketén villog. pirosló és mint a rózsa. Szálas termete: cédrus. Az ő szeme. a nap sugarára hasonló. fehér. ó. tiszta galamb. asszonyok éke. hogy rajtok biztosan állna. beszélj! Különb-e talán jegyesed. lágy. 253 . mint más jegyesek.Lányok kara: Beszélj. Orcája: selyemsima. két márványoszlop a láb s arany oszlop-alapzat alább. Teste: zafír s elefántcsont. Ajka: húsos liliom. sima pálma. hogy bánatod ekkora mély. mint vízerecske partján puha. és dús balzsamfüves ágy. választott drága arany. homloka tiszta arany. domború csontfaragás. magasba-szökő. s így elhagy a béke? Különb-e szerelmed más szeretőknél. mindenkivel felér. tündökletes asszony. telistele jószagú sarjjal. csordultig mirrha-olajjal. hogy minket ilyen túl megkönyörögsz. mint friss tejben fürödöző szépszínű. ó.

édes akár a meleg tej és ínyje. ily ékes az én szeretőm. Vízmenti ballagás Jaj. merre terelte az éj? Merre vagyon neki otthona. Ilyen ő. mint a Libanon és szája. ha csókja becéz. legeltet a dús liliom közt és dúslakodik liliomban. Szerelmesemé vagyok én és ő az enyém. jeruzsálemi szűzek. ki bolyong a mezőn. 1934. ilyen ő. hogy én keresem. ó. asszonyok éke. Ily édes az én szeretőm. amíg föl nem leled. percek végtelen sora! Jaj. asszonyok éke! A Menyasszony: Kertjébe vonult bizonyára s ott várja. jegyesem. akárcsak a méz. a vadonban. ilyen ő.Tekintete. lányok. beszélj! Szép jegyesed hova fordult. Lányok kara: Beszélj. Jegyesem. végtelenség percei! Meddig megy így? 254 . akit szavaim tovaűztek. tündökletes asszony. balzsamfüves ágyai közt jár az én szeretőm. háza vidéke? Hadd kutatunk veled érte.

szemtől szembe s mégis egymás között mint nagybeteg 255 . de soha sehová se jut? 1934. Már fennszóval dicsérnek derűs jólöltözött társaim. hol a vándor csak vándorol. e gyomfölverte csöndes út. És merre fut e furcsa út. Narkózis Olykor tapogatózom: még megvan a kezem? Olykor arcokba nézek: vajon emlékezem? Oly szétfolyó az élet és oly csöndes valóban.Meddig fog így az isteneknek tetszeni? E barnazöld ólomfolyó kanyargó medre merre visz? Csak hömpölyög: ki sem apad s tengerbe sem szakad a víz. mint gyenge hó a kézben. mint halk lépés a hóban.

1934. 256 . kezem csak így maradna. Szemem romlik. július 9. 1935.barátot. a békét. ki percek múlva meghal s már napok óta nem lát és hetek óta nem hall. kinek tartoztam. Délután hideget fúnak a völgyre a halaványkék havasok. Szeptember Pirosodik a vadszőlő-levél. Fáj a mellem. felejtsd el arcom romló földi mását. 1934. Elengedem mindenki tartozását. kisanyás békességet most újra meglelem. Sírfelirat Megtettem mindent. Senki mellett nem szólok már és senki ellen. Most megint régi leveleket olvasok. A hunytszemű. mindent megfizettem. amit megtehettem. Nem bűvölnek a tarka holmik. ahogyan itt a térdemen henyél. S azt mondanám: Pirosodik a vadszőlő-levél. melyet úgy megédesít krizantém-illatával a végső sejtelem. A kiábrándulás rímei Ajkamon hűvös a lehellet. Ha most jönnél.

A bor. Vége. amikor a lényedbe döbben. Nagyothallok. 1937. Élőre és halottra béke. Már majdnem elfeledted Mért jut mind gyakrabban eszedbe? Épp orvosságodat veszed be. Berekedtem. Vége. vagy a sötétben sugdosódol. ecetes lett. Rossz az orrom. 257 . Nem beszélünk már soha ketten. Nem bizserget az illat forrón. Buzdítás könnyűségre Légy könnyű – dal – mint selyemkelyhe a kúszó hajnalkavirágnak mint együgyű bohóka szentek füttye és mókusfarkú móka mint láthatatlan léggömbökként föllengő pici hímporok melyeket estenkint lehel égre a jószagú boróka Légy könnyű – dal – mint pamacsos havas csöpp házinyúlfióka ki áttetsző fülével tapsol s most itt virít bugrálva most ott mint borzas erdei leány szikrákat kacagó szeme mely pisztrángokkal zizegő habos hegyipatakba mosdott Légy könnyű sziromkönnyű – dal – ugyan miért volnál nehéz? az élet percei akár hattyúszárnyról a vízhab elperegnek terhed hajítsd útfélre – mindent megnyer ki mindent elveszít és angyal oszt kalácsot a sírástól csukló gyermekeknek Légy könnyű könnyű könnyű – szív – mint az olvadt lélekharang amely az esti háztetőket kék könnyel fröcsköli tele mint lélek amely kínok árán cibálta el magát a testtől s már jeges illatos szél labdáz csillagtól csillagig vele.Nem állítnak meg hangos „halló”-k. mely korsómban vereslett. Ujjad közt serceg az írótoll. vagy sietsz az utcán a ködben. 1935.

nyugalom. egy kút mélyéből folyton hallik. hogy éjszakai álmod előtt ezt még meg kell csinálnod. 1938. elillant mint a könnyű légeny. Jöjjön el a Te országod! Hat az altató már. aki meghal.vagy nézed a havat a fákon. valami kiment az eszedből. mint csendes fogfájás. béke. jól jár. Legyen meg a Te akaratod! Nekem minden mindegy. aludni. 258 . amikor a füledbe borzad egy furcsa hang. Miatyánk ki vagy a mennyekben! Megint egy sikoltás. 1938. meg kell tenni. Csillagok villognak. Parancs ez. Itt a lámpaoltás. Szenteltessék meg a Te neved! Lesz-e ennek vége? Magas bácsi sóhajt. pedig már majdnem elfeledted: – Senki sem halhat meg helyetted. mert kötelesség. vagy sodródsz vágytalanul éppen a munka forró ütemében. Hunyorogva int egy. nem tudsz előle menekülni. Valamin minden terved megdől. vagy elmulatsz víg adomákon. nem fogod tudni elkerülni. hogy lehetsz ilyen feledékeny. Tudod. Aludni. egy furcsa szózat. nyilallik. tessék. vagy ne tessék. csend. Az utolsó miatyánk Parányi pirula.

. Horváth nénit kenegetik.. 1938.. híg ebédje.. terjed. mióta élek. bár ha eljutnék rogyadozva. majd meggyógyul pár hét múlva. még nézni is undor rája. jön. mászva bús betegszobám napos ablakáig. vastag varas seb a szája. úgy kószálni Athos ezüstös ormán és a porló Akropolis kövére hajtani főmet. hogy a melledet verjed. Lássuk. vajon itt. 259 . Érintetlenül kerül ki hűlt kávéja. Mikor éjjel sírni hallod. vajon itt a habos verejték s jajgatások rettenetes hevében. enni nem tud. (Nekem is azt mondják mindig. Horváth néni felnyöszörög.. Boldog lennék már. csupa vastag seb a teste. inni nem tud. gyűrt ágyában égve fetreng Isten bélpoklos cselédje. Az ápolónővér mondja: minden seb csak terjed. Beszélni sem tud már régen. véres arcú rémületek között is úr-e a szellem? Megkínozva száz harapófogóval rá tudnék-e még mosolyogni csöndes révedéssel régi görög hegyekre s zengeni ritmust? Drága múzsa! Hajdani boldog esték! Daphnis és Chloé derűsen patakzó szép szerelme! Árad a tenger.Horváth néni. de zokogva boldog. Ez se lehet már. tenger tiszta szelével! Mindig vágytam délre. Lássuk. csöndes türelemre intik. Csupa varas seb a szája. véknyan elsírdogál este..) 1938.

260 .Dsida Jenő összegyűjtött versek és műfordítások 1983.

hogy a szivem Csupa.. De most!..Csicsergő madárdal Tavaszi virággal Csak mégegyszer jöjj el! 1923.. Siratom halálát Égő. Mámortól reszket már az alkonyat. . valami jóleső meleg Simítja végig fájó szívemet Szempilláimat csendesen lezárom. A nap korongja bágyadtan halad. Siratom halálát A hulló levélnek. november 261 .. Álmosan zúg a fáknak lombozatja Zokogásomat senki meg nem hallja És panaszomra senki sem felel. 1923.. S egy szürke felhő lassan eltakarja. Ősz Mért van. Langy szellő hozza erdőn. A fű között egy tücsök ciripel. október 4. forró könnyel... csupa bánat? – Siratom halálát A gyönyörű nyárnak.. réten át Az estharangok himnuszos dalát És imádságba halkul zokogásom. Lassú hervadását A virágos rétnek.Jövendő havak himnusza (1923-1927) Estharangok Biborban fürdik már az égnek alja.

ha sötétség borúl rám. Ez a homályos. Hulló levelek zizegése. Jajongó lánggal. A mindenségből egy nagy semmiség lesz. kínzó félhomály. Az én dalom az őszi lombok Borús. – Rebegik lázas. ha lehet! Vagy nem bánom. A nem-tudásnak örök éjjele. 262 . Madárka. ha lehet! Szökkenjen lángba éther. gyilkos félhomály Múljék el tőlem. Múljék el tőlem. Semmit se bánok. – Egy-egy utolsó kondulása Szívemnek. 1923. sír a felsikoltó. Úgy nyom lefelé. úgy ül lelkemen. Imádság Uram! borzasztó! megöl ez a köd.. Hollószárnyaknak csattogása. Uram. Melyben kialszik érzés. Az én dalom földet megrázó Dörgése a haragvó mennynek Amelyre a zúgó visszhangok Vad rettegéssel jaj-t felelnek. Uram. – Csak ez a sápadt.. levegő! Tüzes lángkévét löveljen a föld! Szemet-vakító tűztenger legyen. Oh.. e repedt harangnak. csak e félhomály Múljék el tőlem. Az én dalom egy halk imádság. Mi földet. – Sehol menekvés! Sehol pihenő! Homály előttem és hátam megett!. április 7. gondolat.Az én dalom Az én dalom a bérci hegynek Vidáman csörtető patakja. énmagam legyek!... mely a boldogságát Minden fán. mint vérszopó vampírhad.. S az öntudatnak halvány mécsbele. ha lehet! 1924. titkos sejtelem! Mint mázsasúly. eget és mindent betölt! – S aki versenyt zúg. Nem lesz kérdés és nem lesz felelet. ez a tespedt. sejtelmes suttogása. haló ajkak. december 11. bokron eldalolja. Uram.

csitt! Csitt. baba. baba. baba. baba. baba. csitt! Nyújtózzál ki lágyan A fekete ágyban! Csitt.. csitt! Csitt. csitt! Álmodj mennyországról. csitt! Csitt. csitt! Csitt. csitt! Csitt.. Puha-e a párna?. baba. csitt! Régi ez a nóta: Megnőttél azóta. baba. baba. csitt! Csitt. csitt! Arcodra van szántva Sok csunya barázda. csitt! Álmodj mennyországról. Pihenj meg ma szépen! Csitt. 263 .Altató dal Öreg ember halálára Csitt. baba. csitt! Alszol? Nincs-e lárma?. Csitt. baba.. baba. április 30. csitt! A gyászkocsit hozzák. baba. Fehér angyalkákról! Csitt. csitt! Ne figyeld a hangot Sok zugó harangot! Csitt. baba. csitt! Csitt. baba. baba.. csitt! 1924. Csitt. csitt! Hajtsd le fejecskédet. – Csitt. Fehér angyalkákról Csitt. baba.. csitt! Csitt. baba.. csitt! Fáradsz már te régen. Csitt. baba. Hunyd be szemecskédet! Csitt. Énekelnek hozzád. baba. csitt! Csitt.. baba..

.Madarak dala gyászzenére válik... 1924. hatalmat! Mi most az erőm? Egypár felszakadt dal?.Mely mostanáig lángfehérben égett. a szavakkal?. Kereke jár. a színek hatalmát! – .. 1924... hátha kérem. Szürkére festem a nagy mindenséget! Oh.. A malom Forog a malom. Hát mit kezdjek én. Hónapok múlnak. hát ha kérem. miért is ne adnád? Add nékem. Uram. Tele a szívem – mégis egyre hallgat. Uram. Mely ront és teremt százezer világot! – Üzenetül a szomorú szíveknek Csupa elhervadt koszorút teremtek!. Jön a halál – Pihen a malom. Levelek hullnak.. És bennem zokog az ősz mindhalálig! Adj – csak egy percre – mindenhatóságot.. miért is ne adnád? Add nékem. Robog a malom. adj. Uram a hangok hatalmát! – . május hó 14... Napos időből Napokat őről Múlik a nyár. 264 . (Szívem a malom –) Kereke áll.. Hogy kiönthessem. Uram.Elégedetlenség Oh. július 8.

A Naphoz Te. augusztus 13. szórom kincsemet. Látod. óráját tudja bizton és lepihen megint. ujjongó-lelkű. ki lángra kap – Te a természet ős szerelme. minden ember-arc idegen.Ki-ki maga mesterségét Mottó: Csilingiling. kiváncsin széttekint. A hold suhogva sétál a fellegek között. dalolni kell! Sík Sándor A bíboros nap felkel. csókold. A bokor kivirágzik. csókold meg tűzzel az én csóktalan homlokom. Bíbor tüzed itt megfehérül. s mire kincsem már mind a multé. 265 . csókold tűzzel az én csóktalan homlokom. csókold. sarlója megsoványul. mint szűzi. drága Nap. 1924. csak csókold. ki szomorú lényegemmel kezdettől kezdve vagy rokon. Csak Te osztod a csókot mindig. esti pír. De szeretet-csók nincs szivökben és tovább mennek hidegen. csak Tőled van. a madár fészket épít. kezem sóváran integet – Mindenkitől csak csókot kérek és szórom. Csillagsugárba olvad a halvány. míg árnyba öltözött. csókold. repül és énekel. augusztus hó 20. gyarapszik egyre fel. 1924. itt állok mindhiába. az eső lefelé hull – a költő verset ír. havas ormokon.

Az ittmaradó ír és néha-néha sír. a kacagásnál – Iszonyuan nagy bűn a rontás. mint csörgőnek a gügyögő parányi gyermek. a pokol-főzte bánatoknak sötéten habzó serlegét? Emberek! Szóljatok! Szabad-e nékem énekelni? Hiszen olyan nagy bűn a rontás. szent-egy: van. 3. van... – Miért gyilkoljam éppen én meg mikor oly ritkán mosolyogtok? .Nekem nem szabad énekelnem. A mese vége mégis örök-szomorú. aki elmegy – – 1924. kesergés helyett mosolyogni s a nap felissza könnyemet: – csak akkor szabad énekelnem. a szent világok letiprása és van-e szentebb.. csak akkor. szebb világ az embereknek öröménél – a mosolynál. 266 . ha nincs is kézbe kéz. és néha messze néz.Pillanatfelvételek az életből Van aki elmegy.. aki itt marad. aki itt marad.. A haladó nevet. Szabad-e nékem énekelni? Szabad-e nékem énekelni? Kiönteni a szívemet. a haladó feled. van. szeptember.. Mert olyan ritkán mosolyogtok és akkor is csak semmiségnek. ha majd megtanultam az átkok helyett áldást szórni.

hogy zúg a szélvész és jaj. öngyilkosság. hogy komolyan vegye. hogy mi nem történt mára! Este még hűvös. hogy az égi bárd csattanva mellen ütheti.. Erdő. sivít a szél a fák között s a magyar erdő magyar fája ingatja koronás fejét. Öngyilkosság – Tessitori Nóra asszonynak – Halljátok ím.A szálfák között. szépen jött halála az öreg szilvafának. zokogva. be törpe. mint magam. Azt írnám: gyűlölöm. 1925.. Mikor éjszaka kisértetek járnak.. hej. önakaratból. s ami nagyobb.Töprengés Azt írnám: szeretem. lapulva. de nem hinném.. De csak fejével bólogat. ha őt is földre vetné! Arra gondol. . Arra gondol. Süvölt a szél a fák között zúgva. hogy zúg a szélvész és vajjon nem törnek-e ketté a meg-nem-hajtott derekak? 1925. május 25. de kitörnék a ceruzám hegye. hej. nyögve. április 28. Gyilkosság. s homloka mögött hangtalan reszketnek a gondolatok. be törpe egy ember-parány. s a törzse szikla-szent-szilárd: lombos fejével bólogat és nem fél. fájva. friss harmattól verten csillogott minden a csillagsugárban – Éjjel gyilkosság történt lent a kertben. 267 . fegyver nélkül. félőn.

történt-e ilyen már felétek. Tompa dörgéssel hördült fel az ég. Hogy imádkozzuk: – Velünk a könny! Hát ki van ellenünk? s jajdulásunk is muzsikába [olvashatatlan szó] Ez a mi dalos. örök szégyenünk. s belehalt szegény és körülötte minden csupa vér lett. Szatmár. s foszlott-elárult megbélyegzettségünk hisz a bűnéből kifürdött világban.. 268 .. 1925. A Szent szégyen R. augusztus 9.Reám gondoló én testvéreim. Leszakadt. letört. október 27. . Nagybánya. 1925.Ága nehéz volt: önmaga termette gyümölcstől roskadt – mindmegannyi érett. hogy nem lépünk a káromlók hidjára és papírunk nem fekete papír. ami már van. távol? – Én csak sírtam és imádkoztam reggel. Mi szégyenünk: hogy szívünk néha a vérével ír. – kormos. átölelő hittel rímes magzatot fogamzott a lelkünk. nagy felhők nagy-komoran úsztak és elsírta egy csöndes éjji zápor rekviemét a termő géniusznak. Mi szégyenünk: hogy tavasz-esten a tilosba mentünk s örök-gyermekes. s verset írtam az öreg szilvafáról. Berde Máriának Mi szégyenünk: hogy kiürítjük lelkünk kamaráját: Éhes vagy? Egyél! Szomjas vagy? Igyál! – s mégis adózzuk a föld uzsoráját. Mi szégyenünk: hogy nem szégyelljük azt sem.

árván. Ime.. jaj. ködbeburkoltan. se panaszost. nem látjuk... Istenem! Ha ez a sűrű tejüveges köd békélt tűzhelyek füstgomolya volna. 1925. Istenem. november Ha. 269 . se jót. tömérdek levél lehervadt. ez az enyém! Körmöm magát a ködbe vájja és együtt futunk ketten. így: Bolygó lelkem. hangtalan. november 7. mindünknek más világa van! – Szatmár. Szatmár.... Istenem! Ha ez a csöndes permeteg eső szemünkbe-futó örömkönnyünk volna.. nem tudnak semmit rólam. s atmoszférája. Istenem! Ha ez a vad szél a vágyott Szabadság könnyebbült. ez a szív... Istenem! Ha ez a hullott.. egyik tócsától másikig. Egyik ködtől a másikig. meghalt gyűlöletünk volna. tiszta lélegzete volna. nem értjük egymást: mert. Itt megyek én.Bolygó lélek Ködfallal vagyok bekerítve most. vigat. Mindenki így jár. Ez a fej. 1925.

iszonyú hermelin palást! 270 .. páncélos vitézek. s lassan eltűnik a sok pinceablak. Végtelen. megbocsátjátok. pihés. 1925. titkos mágusok. hős. hangoknak mögötte és van-e lelke barna zongorámnak? Érzi-e. – a világot – Az átfutó szél gyors lépései a mély szőnyegen némaságba vesznek. Most sokszor fogom rajta magamat. félve kutatom a mélyebb-látás bársony-süvegét s húnyt pillán át is nagyon messze nézek. Sötét éjjel van. november 10. keleti... Szatmár.. rejtett értelmek. éjfél után az emelet is mélyen hóba temetve.. Csodás. Ott künt hull a hó. ha mágus leszek? – ! aki szelíden. kopott vagy. fehér havazás takarja be a kertet.. színed ében és jó terajtad írni – de vaj’ mi van e sok látszat alatt? Mi van a színek.Barátaim. Szép halál Sötét éjjel van. rejtett muzsikák? . mint szent. hogy simogatom szobám asztalát: – Kicsi jószág vagy. Ott künt hull a hó. vagy csillagászok ódon középkorban.Rejtett értelmek Ezer millió vágyam összehordtam. vagy a por vastagon befödte? Mit siratnak a tarlott őszi fák vajjon meg fogom-e valaha tudni? Megcsendülnek-e egykor soraimban mindent-megmagyarázó lényegek. tizenegykor a ház faláig ér. kerek. és mindegy-e neki: fénylik. hogyha tíz ujjam tüzes – s gondol-e rám. de egy közöttük legkülönösebb: Szeretnék bársony-süveget viselni. minden betakarva. Mind vastagabb a hermelin palást.

kincs ez az élet. izzik a kályha. 271 . hogy betakarja lassu hunyása. s kínja be régi! méla varázsba’ ég a parázsa. fáradt kívánság Jó volna ilyen édes-álmoson ráfeküdni egy habszínű felhőre. lengve ringatózni acélkék este. amit ágynak a tél vet – – Hintve virággal. 1925. s jövőt kibetűzve nézek a tűzbe: élnek a lángok. láng-szeretettel életet áldok. december Mosolygó. sírnak a lángok. sejtelmet nem érez. – fehér ágyban alszunk – odakünt hull a hó és lassan-lassan minden olyan szép lesz! Szatmár. – Szatmár. 1925. Döbben a lelkünk tűz kihunyásán. becsukott szemekkel aludni rajta.A szívünk nyugodt. amíg az égen lopva átoson. hamvahodása. de mégsem akarja. ami fájna?) vigaszt eregetve. szökkenve sziszegnek a szikraszilánkok álmokat űzve nézek a tűzbe: élnek a lángok sírnak a lángok. biborfényű reggel. Élni ha fáj és sírni ha fáj (van kivülök még. Szikraszilánkként szökni szeretnék. Lángok Izzik a tűzhely. Leejtett kézzel. szemünkbe meredve itt van a kályha. ajtaja hajtva. ó. jégölü sír. késő éjjel van. szent olajággal ha nincs is az élet. november 29. Fáj neki égni.

mint sziporkázó csillagok az égen. hogy lobogtak: milyen lobogással. csak mosolyogva suttogná a szélben: Szegény eltévedt. Mint a bolond csillag Mint a bolond csillag. fáradt kicsi angyal. S elgondolkodom: kicsi lángok teste talán beteg lett. vagy mennybe jutok? Mi lesz holnap. s olyan szomorúk. Most is vizsgálom fényüket gyakorta. lengő grenadin. ahol a futásból elég. Ott állok meg. kiknek erejét ezer kínlódás ezer felé hordta. hogy lobogtak nem is olyan régen! Hej.Felejtve lenne minden lomha kín. És az Isten sem nézne rám haraggal. – mért nem táncolnak. mikor fázós és végtelen az este? Talán elmentek jeléül egy sírnak? Tán hamut hintett valaki reájuk? Tán lepaskolta valami zápor? Vagy akik rakták. talán halni készül. mikor úgy kéne. álmot súgna illatosan ágyam: vattás-pihés hab. 1926. 272 . s messziről nézve olyanok voltak. (1926) Pásztortüzek Hej. olyan haloványak: szegény haldoklók. ahol a vég. talán belesírtak? Szatmár. a regény végső oldalán. futok. Föld alá. nem kérdem én: megállok a föld peremén. hol jégbe fagy a fürge szán.

Hurrá. mint Krisztuséi Golgotán (hisz ő is Krisztus volna tán. Csöndes áldozat Hatalmasnak indult. de zúgott. búcsuzik és kacag. Halkszavú. Végigterült boldog-ájultan a víz fölött. madarak zsondítón hangversenyeztek fülébe és nagyon érezte.. patak cserregett oda-oda dörgölődve egy-egy benyúló gyökér-bogához. fejlődik. hogy szép és erős. A Sorsunkat vállalni kell. sokan követték és szerették. hogy két kicsi láb folytathassa útját.Az élet konkoly és ocsú. július 29. Életében osztozkodó fatársai ámuló irigységgel méregették: Újra nagyobb vagy..) Életem... már mi közöm véled!? Milyen is lesz a másik élet? Akit kérdeznek. Egyszer azután jelentés jött. a régi bor. . Mély-kék szeme riadtan foszforeszkált.. S az reccsenve kidőlt. amellyel Meseországot akarod betakarni és átölelve megvédeni.Éljen a bor! Éljen a fény! Búcsuzik egy korhely legény. Előttem lángaranyba forr a régi szín. mégis keresztre feszítették. 1927. Koronád. kékcsillagos. ez is legénybúcsú!!! 1927. s nem mert a kicsi tündér. 273 . Át akart menni. tücsökzenés esten lobogóhajú tündér érkezett és megállt a fa törzsének támaszkodva a patak partján. Lábánál színtobzódásban millió vadvirág feslett. tarajlott a vad hegyi ár. tavaszba-tartand. kacag – tanítványai alszanak. Méhek.. ég felé bomlik. megfelel. És büszkén állt a fa. Olyan könyörgőn tudott a fára nézni. ma újra izmosabb lett.

Mért nem hagyod. Majd elalszik. aki végett álmosan is mennem muszáj: Én unom már a fényességet! Uram. Selyem-paplan alá bujok patyolat-fehér lepedőben. ha újra felszáll egy vallomásos szürke ének! Uram. úgy-e szabad. Uram.. úgy-e szabad. álmok lengnek előttem. hogy angyalod földnek fordítsa szótlanul? 274 . hát felgyújtottam a Nagyerdőt: Ég. ne haragudj. ki vagy az örök Lényeg. Uram-Istenem. fáradt napok után nem tudnád megmondani nékem hogy minek sír az Édesanyám? Uram.. El nem oltom.Ne haragudj! Uram. szabad álmodni szépet. ha már az erdő le is égett? Már csak egy fáklya fénye hull. nekem már hullt a lombom.

a süketek hallani s a poklosok szája gyógyulást vonaglik. égő szikrát fogadni vérbefutott szemedbe s minden ébernél-éberebb öntudattal számolni a csattogó kerekeket. Egy – kettő – három – négy – öt – hat – hét.. csak te. mit jelent meg nem halni. – 1928. Jaj. az én nyakam olyan fehér.. meghal. szikrát szitál és robbanva robog fekete. a sínre feküdtem. látod. Pedig hajnalodik kelet felől. aki a pöfögő. A mérhetetlen fény és árnyék itt áll jobbom felől s vezeti vérembe mártott tollamat. kinlódni csak.Rettenetes virágének (1928-1938) Könyörgés csodáért Az ökör ismeri az ő gazdáját. dohogó mozdony alá hajtja a sínre nyakát. az én vérem olyan piros. A vakok látni akarnak. S az én testem olyan erőtlen. szörnyű korunk. a szamár is tudja jászla urát. Arcom patakzó könnyét a felkelő nap üstöke letörli s az elnémult sokaság fölött a lángrahasadt egekbe kiáltok: Adonai. Vonat alatt Azt hinnéd ugyebár. És megtudod-e érteni. 275 . Izrael. nem ismered föl a te Uradat. tégy csodát! 1928. A siralmak völgyében nyüzsgő tömeg.

Sok szürke ló döcögve húzza. valahol bennünk van a kenyér. messziről visszakiáltva: Poéták. remegve dobom felé a kérdést: Milyen lehet a Gyönyörű. nehéz raj: szekerek. Kincsükből semmit ki nem tesznek. vagy felhőkbe gomolyítva úsznak és távoznak tőlünk az égen – messziről. S elfelejtem. Mozdulatlan az ércszobor. Ha kedvesem hófehér vállára nézek.Tűnő szekerek Csillogva úszkál. mikor a napba nézek. leng a por. melynek árnyékát lakjuk. sárga búza. 276 . 1928. már-már azt hiszem: ő az igazi. mint évek sora tünedeznek. Előtte lomhán nyekereg hosszú. hogy minden látható. melynek árnyékát éljük. barna szemébe nézek. megejtett ez a nyilvánvaló igézet. meg tudtok-e fogni? Én nem tehetek róla. Némelyikben cseng az arany s jönnek és mennek úntalan. bolondok. A rejtett igazi Sokszor. gyümölcs van bennük. Valahol bennünk van az élet. melynek édes árnyékát megszegjük estelente. Vagy valami irgalmatlan kék tó mérföldes fenekén. valahol bennünk van a ház. kinek árnyéka vagy? 1928. Szines porba foszlik a hátuk s a szobor nem futhat utánuk. ha mélységes. tapintható és megcsókolható: a rejtett igazinak árnyéka csupán.

egy költő nem szólhat se tízszer. mondtam már elégszer. különös! Megérted. lehúnyod. Mindegyik kilobban. valami nagy dolgot s hirtelen azt mondod s mindétig borzongod: Különös. más a fény. mert jön a sötétség! Szikrányit hasító fényesség nyomába gyorsan lép a lába. mosolygod. felcsapnak. roppantul ropognak. illanat. se kétszer. Villámok fényénél fénylenek világok.Villámok Cikáznak. Szedd össze eszedet. kialszik. jól vigyázz! Pillanat az öröm. örökre elmúlnak. A sugár gondatlan elejtett kis ékszer. villannak. Hiába. cicáznak. csillannak. más a lény. 277 . hiába. játszanak. semmit se láthatol. Csak ha a szeretet mindenen áthatol s kinyitod szemedet: eljön egy pillanat. messze jár. De ha a szemedet becsukod. megláthatsz valamit. nyisd ki a szemedet. lehullnak. jön a gyász. dörögve felcsapnak. elmerül. De mondom. települ. mindenek intenek. Mondtam már elégszer: egy villám nem villan. morognak. dörögnek. látszanak. kénytelen fénylenek. kútba hull. egy se a régi már. villanat.

játszani látszanak. a tiszta napsütésben. Süt a nap. békétlen szivek és elülnek az akácfák és orgonabokrok alatt. 278 . roppantul ropognak. Messzi világból ideszállnak minden haragvó. hiába. Három falusi ének I. egyszerű szájjal s galambok ülnek a toronypárkányra: fehérek és szürkék. röppenve döbbennek. csattanva lehullnak s örökre elmúlnak. nagy megelégedettség. Huszonkét évvel ezelőtt Gondolat voltam a szakadékok alján. A templomból zúg-búg az orgona. emberek énekelnek tudatlan. Cikáznak. ősi.Ez a sors. morognak. Örökre elmúlnak. Két kicsi borjú eszik a kezemből. cicáznak. Áldásra emelt kézzel szőkeszakállú szelid ember ballag át a falun. dörögve felcsapnak. dörögnek. 1928. Fény voltam egy tizenhétéves gyerekasszony szemében... Aranypor van a levegőben és pátriárkák szívéből füstölgő. zsenge falevelet: olyan ártatlanok és szelidek és szeretnek engem. II.

1929. Ezen kellett volna bejutnunk. hogy ember a nevem. alig látok. szomorúságokat látok. ha nem kapok sebet. erős. mint az örökkévalóság. meg a nyári napot. Sötét.Most már nekem is van szemem. mint a gondolat. Zúg a fejem. Este számadást csinálok. Minden kavics aranykavics. gyönyörű reggeleken harmat hull a szívemre s tudom. Már a szomorúfűz is kihajtott és bennem is kibomlott a vágy: vándorolni messzi világba. Abafája. hogy cserfasoron vár az aranyhajú. s rájöttem. A kapu előtt Kedvesem. meghalok. Gyönyörű. vagy kisétálok a békazenés tó partjára s áhítattal csodálkozom: milyen különös dolgok közepébe jutottam. elhagy a lelkem. Neked hagyom a hattyútollat. III. 1929. S három csepp véremet. szegény kedvesem! Nézd ez a kapu. Saját íróasztalom van. aki igaz szemmel lát. 279 . De te ne félj! Bejutsz. vidám dolgokat nevetek s szeretem a kandallót. Annak. kékszemű Isten.

föl akar szállni. amit úgysem lehet kifonni. Távol erdő. csak fonni. Közelebb szalad a sík. mégis ott marad: mégis erdő. Itt csak pár lépésre van mindig a megoldás. kötni. Ez az egyenes. itt már a zöldbe folyik a mező. El akar úszni. nincs hova menni. csak gyorsabban mennék. szomorú szavainkat. Szemünk behúnyt. Távol erdő. Nincs már semmi Én ismerek egy ismeretlent. groteszk.. és vén sziklák loccsantják vissza ájult. bizonytalan erdő ködkoronákkal. elrajzolt hosszúkás foltok: fekete férfi és piros leány. Sohasem hallott madarak énekelnek. Szürke. szelíd és megnyugtató puhaselyem-mondatokból. május 23. s amikor úgyis fázva fázik: hullaként a hullámba hull. két oldalán lombos fákkal. szavakat fonni és fonva venni fontolóra. Két folt mozog az erdő felé. valahol kőpárkányra csobog a kútvíz. Ha most itt volnál: apró mondatokból fonnék ruhát hűvös testedre. úgy megszelidít. 1929. csöndes falusi út. úgy kibékít. hogy te légy a legszebb. fekete férfi és piros leány! 1929. Nincs már semmi. S egy rózsaszínű szót a hajadba kötnék. zöld sikogással suhog a fű. biztosan elérném. május 23. valahonnan fölteszik a kérdést. 280 . hogy miért is születtünk? Rémet bújkáltat az erdő és zizzen a ködlomb: Halló. ki életet korán tanul.Ha itt volnál Ha most itt volnál: olyan szívből köszönnél a munkából hazatérő embereknek. a halk hullám dobálva ringat. álljatok meg.. szívünk kihúnyt. S egy égszínkék szót az ujjadra húznék. te légy a legmosolygóbb.

anyám. tudom: testem csak tiszta kéreg és nincsen nekem senki hívem. csak varrogat s a kályha-tűzből arcára ugrik egy furcsa árnyék. aki a tanyán s talányaimnak puha fészek: anyám. zsebórámat összetöröm. Kerekes szívvel kátyúba futni. anyám. Nagy utakból ha visszatérek. holnap talán majd nem nevet ki. Egyként eldobtam már a kéjt s a kínt. fölrezzenve rezeg a szívem. nincs mit tenni. csak néha sírva. a módot kutatom és nem lelem: mint tudnám őket végre megtagadni? 281 . kiben nem fáj a tört horog s a küldetésben néha-néha gyáva. szűz papírra ákombákom sorokat vetni s ha ki ezért ma kinevet. nincs parancsom. A fán rekedten rikkant fel a páva. anyám! Beszédem idegen beszéd. s mégis mintha mellette járnék. A gyávaság szonettje Nincs engedelmességem. néha csiholtan csillanok s ha jön az álom. kitalálom: mit álmodnak a csillagok. Néha tudom a nevemet. Szívem e békés lustaságban oly dús! A gazdag úton szembe jön velem vasakkal verten egy csapatnyi koldus s amíg a parkon át lassan halad ki. Olyankor az anyámra nézek. bamba szekeres. egy ember.Nincs már semmi. amint sugár szikrázik át egy tiszta kancsón. Percek riadt várása perceg. csak keresni. Áldott. ruhámon csillog a fagyos éther. a nap melenget és a föld forog. Órákig is elbámulom. 1929. mint részeg. május 25. amit más keres. csillagporos az üstököm.

tavalyi lombok édes-kesernyés oszló illata. 282 . s megmozdult és támadva támadt. indulóval és dythirambbal! Itt jövök én. hogy én nem vagyok külön. ami lehetetlen? Van valami. zörgő csalitokba. villog a világ időkön túlig. szomjas erdőkbe és így lobban fel ropogva az eget aranyozó. A füstje drága. amely bár sokat vétkezett lent. szende holdnál kristályos lesz a kék zene. mint a fán a kérgek alatt a barnafényű féreg. S akkor szökken a szikra és suhog a szél s a szél tovaszökkenti a szikrát. május 27. velem vannak a társaim. S a tiszta falvak során megújult emberek! Nekem higyjetek. amelyből vétettem s amelybe visszatérek: ájultan élek. itt vagyok én. isteni tűz. amit nem lehet merni. száraz fűbe. mind éhesen. mert az ég bolondja. hogy sarjat hajtson itt a tönk és új legyen itt mától fogva az ember szava és keresztjük könnyű s ne lássunk senki mást. friss haranggal. amint a napsugár ölébe vágyón felillan: színezüst fonállal csillagok körébe fonódik és piros szívek panaszát kék illatba fonja s már nem ropog. ne hallgassatok rám! Olyan az. új boldogság és új jelek: Történelem. ez a fontos. Mind erősebben érzem. amit kiírtam és kisírtam és ami megmozdult bolondos szívemben. mézédesen.Ének az egész világnak Aki látott is néha engem. oszladó testű vén világban. csak úszik. Testvérek. A föld aranymámorba pólyál. Alkonyatok és hajnalok cserélik egymást. S ha néha visszajár szavamba kísérteni a régi szomorúság. aminthogy én is elfelejtem: hitvány. eremben hangos. Ki madarat kínoz és bogarat öl. egyben kitart végsőkig is: nem ismeri a lehetetlent. Csak örök acél van és örök kovács és a cél: összeverődni a természet áldott rendje szerint. minden ízével engem átkoz s aki tébolyultan harmatos virágot csókol: engem ölel magához. felejtse el az arcomat. S a mi jövőnk terül ki csillogón a napra. senki másnak! –: Olyan végtelen nagy a tér s minden köbcentiméter helye új lehetőség. rajzos betűk mögül kirajzva. Csak egy a fontos. erős-huszonkétévesen és úgy kérdezzük a jajgató világtól: – Hát van valami. Visszatér a végtelen szívünkbe is. kikiáltva. már nem sziszeg. homályos karcolat. e tavaszi sírban. Itt vagyok én. amit nem lehet akarni? Most mi jövünk. itt vagyok én és itt vannak a társaim. új szó. mint ha győztes tavaszi éjszaka: felénk csap a hullott. szerelmese vagyok a világnak. Káprázatos aranytetők fölött a karom messze nyúlik s villognak lent a nagy mezők. új fogalmak. Van valami. 1929. mint jó anyám fehér keze s a holtsugarú. hogy új világ van s új rend van a fakóra fásult. melyen át-áttetszőn keresztül-villan az arc igazi rajza s néha ibolyafény is rezdül. csak szeretőt és mától kezdjük újra az időszámítást! – Új hitek. tiszta füst.

meggörnyedt háttal és sután. víg. olvadt viaszkkal összeragasztom e csillogó nagy tollakat s hasonlatos leszek a madárhoz. zavartan a tükörbe nézőn s éjfél felé. . hová pirulva. tikkadt gyönyörrel szállnak tiszta álmok s a zárdakertből rózsaillat csap meg.. S a kék estében csupa zsenge mámor: sétálni tétován s Ovidiust véve kezembe. mindent elsodor: véget nem érő alagútba. Csatangolunk a városvégi zegzugos utcán és ha un csintalanságunk titkon égni. imbolygó.Kréta szigetén Színek szitálnak. mi régi létem titka volt. Köhögős professzorra rebben a pillám. fitos őzek. május 28. A lelkem egyre nyugtalan: őrizteti Minos a tengert. szűz papírdarabra lilakék tinta-könnye cseppen. új ruhába öltözött fiúként zongorázni mentem viháncoló fruskák között. későn. beteges lángot gyújt szemembe a honvágy. vidám. ámulni álmos orgonán. – Nem kellenek a szép színek! Nekem csak szebbek kellenek! Nekem rabság e szép sziget! Vigyetek hát el. mostoha dajkám. május 28. úgy elhallgatom a régi fülledt tanteremben s egy zöld légy zöng az ablakon. mint puszta falra a bús árnyék. lágy kezével sárga. . 1929. 283 . míg hazaballag. S amíg titokban felkeres. hol felnyitottam szememet.. 1929. édes árnyak. emlékeztet minden a tájra. az azúrkék hullámgyűrűkkel. s tengeren túlról idejárnak szerelmes. aztán futunk s lobog. És szívemen ujjongva. úgy ül le csendben s egy tiszta. szép színek. komor-komor éjből rontó szél száll az útra és mindent. Szabad az ég! Szabad az ég! A szám remeg és szárny lebeg a vállamon s kacagva nap csiholt halálomon: Icarus sorsát vállalom. kinek lesült. Visszaszállok Van úgy. Halkan szívembe járkál egy messzi múlt feledt csodája s halkabban a halk muzsikánál.. groteszk. hogy néha visszaszállok. csoda-örömet lányok ajkán s mégis rabság ez a sziget: ostoba.A vaksötét. Futkosnak furcsa. sürgető üzenetek hiába locsognak a parthoz. mert nem gázol a porba lábam. gonosz arcán a nyári nagy verőfény két gödröcskére záporoz. aki ujjong! Minden rabságnak vége van: és porkoláb száz sem elég. őrséggel rakja meg körben a sziklát s távolról. lobog copfján a rózsaszínű szalag s megfordul száz bolond dolog kicsi száján. szellemek! Különben összefoltozom minden szavamat. szenten. Jupiter árnyas tölgyei aranypiros makkot esőznek s a lelkem egyre nyugtalan. szőke szellemek.És itt van a kis fecsegő lény. becsöngetünk minden kapun.. S a hosszú üldözés után úgy tér a lelkem haza.

Néhány pásztornak. Ő nem ad országot nekünk. jók vagytok ti. hazug szónokok és gyűlölködő katonák. Ő megmagyarázza nekünk a gépek dalának igazi értelmét. Tudnátok élni szépen. minden haldoklónak az életet. akik sohasem öltek nyulat. minden töprengőnek az igazságot. Csak ránézünk a kisdedre és tudni fogjuk. nem hordoznak emberölő szerszámot. hogy közeleg már a jó ember fia. mert jók vagytok ti. derüs alázattal összefogózva az embernek teremtett gyönyörü földön. aki nem tőlem és nem tőled kap életet. hogy jók vagytok ti. megjelenik az angyal és megjelenik a csillag és tele lesz dallal a decemberi hegyoldal. és sírni tudtok az eltaposott virágért.Jók vagytok ti Ó. Mert Ő lesz. Ő megmutatja minden vándornak az útat. megmagyarázza és megáldja a fáradt költő legsajgóbb szavait és mosolyogni fog és két fehér galamb fog ülni a vállán kétfelől. legerősebb lészen a karja és szelid arcáról ragyog az örök épitők acélos vidámsága. szeretitek az édesanyátokat. csaló bankárok. többszörös gyilkosok. hogy Ő az. 1929. akinek legtisztább kék a szeme. hanem otthont. Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei. ahogyan a szeretet könnyével együtt kicsordultok az én szivemből. Közeleg az emberfia Tudom. cifrázatlan feltörésével a lélek erejének! Mert én tudom. házasságtörők. be tudnék szavak nélkül beszélni rólatok! Ha én mutathatnám meg az istenségnek rettentő sikoltással minden nyomoruságtokat! Vagy legalább hozzátok szólhatnék egyszerű vigasztalással. nem ad fegyvert. 284 . hanem kenyeret. a petroleumbányák frakkos császárai s könnyel a szemükben letérdelnek elé.

hogy viseljétek. A kanyargós úton. igen – és tagadástok: nem. Már közeledik az éj. biztos utakat. 285 . Állítástok legyen: igen. Eljön Ő. által az erdőn sátánarcú fáklyások jönnek. véremet italul adtam. fáradt vagyok már s nem bírok szavaitok labirintján tévelyegni. nyílegyenes. Legyetek őszinték Lássátok. mely szüli a Hajnalt. ne nézzetek a hátam mögé: az nyugtalanít. Legyetek őszinték. Szeretem a nyugodt. mert a mosolygás nem én vagyok. mert el tudom viselni a meztelen igét és ti is el kell. könnyel mostam meg lábaitokat. minden bizonnyal eljön. Hajnal-derengés borzong a sötét lombokon. nem. Mégis egyedül maradtam. tanítványaim! Égignyúló kemény kereszten holnap megölnek engem! És ti alusztok. mélyen alusztok! 1929. által az erdőn tömöttsorú fáklyások jönnek. Judás után. 1929. hanem hogy bizonyságot tegyek a világosságról. Ma még sötét van. Testemet ételül adtam. mert nem jöttem világosságnak. ne zúdítsatok rám cifraszép szavakat. Testvéreim. Amikor beszélek.Ma még sirunk. Nagycsütörtökön A szél suhogva borzong az olajfa-lombokon.

köhögsz s reszketegen gyűjtöd a kopott garasokat. mikor megszólaltál! Tagjaidba pírt leheltem és buja forróságot. De a szemedben mégis derű van s az apostolok örömével kivánsz ezerannyit. az olvadt ércek sziszegő. míg újra-teremtettelek: Milyen öröm volt. lobogó lángfolyamát: tőlem született mindenegy gondolatod. most is. milyen borzasztók voltak a darabokban összeszedett csonka tagok. Vers egy régi szoborhoz Pogány romok alól ástalak ki. elhasadt lábak. Csonka koldus Öreg vagy. e furcsa csodára gondolok. 1930. Most már ne hagyj el. Az ócska szandálból kilógnak lábujjaid. kegyetlenül fázol. Esik a hó. július 19. A búcsúzó fecskékről hozzád tér vissza a mester borús tekintete. füstös karok. jó apánk az Isten. 1930. Lásd. Hiányzik a jobb kezed. 286 . hogy egyedül járok a hervadt kertben. szétrepedt ajkak! Fáradsággal nem törődtem. itt pattog a tűz és mindnyájan testvérek volnánk és nyájas. milyen eszeveszett boldogság. éjt-napot átdolgoztam. Ilyenkor. Házról-házra jársz és hirdeted. mikor beköszönt a szeles időszak. mikor járni kezdtél. szívedbe vért öntöttem.Mindnyájan biztosan meghalunk. 1929. Ó. hogy milyen nagy és dicsőséges a nyomorult ember.

Négy sor Elfonnyadt szerelem illata kisér Örök hallgatás legyinti a tó fekete tükrét Hideg szelek sodrában állok ijedt szemekkel Virágos ágra hullott beteg csillag a lélek. Száraz kutak hívnak engem. minden ág meghajlott és letört alatta. hogy a kóválygó felhőknek is útja van s minden léptem után nyomot hagyok. Vagy csak iromba gyémánt. tiszta víz. – nekem el kell vinnem és át kell adnom fáradtságos vándor-útam végén. Akkor egy mosollyal elbocsátanak pihenőre és soha. mit tudom én. mi van benne. valami megbízatás. talán csak ólom és fekete szikla. most itt pihen oldalam mellett és nézem sokáig: Nem tudom. Sohasem tudom meg Csak pihenek egy kicsit a gesztenyefa virághullása alatt. hogy legyen tavasz. 1930. felsebezte vállamat. világokat rendítő titok lezárva s lepecsételve hét pecséttel. 1930. Ma iszonyú nagy hit van bennem. Ismerjétek meg a fűben fekvő ember boldogságát. soha sem tudom meg: mit hurcoltam egy életen keresztül. hogy buggyanjon fel mélyükön a kristályos. Vándortarisznyám mellettem nyugszik. súlyos aranytömb. a méhek bódító zümmögésében. Ismerjétek meg az aranykaput: nyitva áll és kék patakok muzsikálnak a tövében. Ezért nem szégyenlek beszélni magamról és nem szégyenlek a világ dolgairól. mert megfáradtam és szédít az álom és ég a szemem. holott vak az én szemem és süket a fülem. 287 . Nyitva áll az aranykapu Az erdők hívnak engem.

piros korongon. nektek mozdulnotok se kell. Mutasd meg. ványadt: Halk kondításként rozsdás. mi írunk és hiszünk. Uram: szárnyam messze száll-é? Ó. szép leányhad forog elém egy nagy. mely a bús halálé. Mi olvasunk és hiszünk. égünk és lobogunk és hiszünk.. mosolygunk és dalolunk és hiszünk. vézna.. dolgozunk és hiszünk. Zsibongón állnak elém a képek és ahányat pillantok.. aztán a hó hull. kék iniciálé! 288 . tizenkét könyv s lágyan rálehelve tizenkét arany.. szűz pehely pehelyre. fiatal. ha megindulnak a hegyek. mi akarunk és hiszünk. Kalendárium szonettekben Elővers Tizenkét könyvek másolója Barát vagyok. 1930. bőjtölünk és fehérre sápadunk és hiszünk. ez előversben mondom el a gondom és segítségűl hívom Szűzanyámat. Mi vállalunk mindent Mi vállalunk magunkra mindent. annyi égi.Testvéreim. Aztán halálfő villan ecsetemre s november színe. Tizenkét könyvet másolok. Legyetek jók és szentek! Szeressétek a bárányokat! Szeressétek a madarakat! 1930. Nektek csak sírnotok kell és a melleteket verni. ócska gongon.

289 . zászlójukat kissé lehajtván. a hólé zöngve.. sok ódon ablak tárul a szeleknek. A föld hátáról pattan a burok.. zsolozsmával mind az ajkán. gyertyásan. A szalmás viskók görbe ablakából kis mécsek fénye hull az útra körben. táncol és nevet. hol a lámpa fénye halvány. Március Egy halott királylány dícsérete Ereszszélen már jégcsapok csepegnek. Kocog az éjbehajló útakon s pipára gyújt vén taplón és kován. fehér mező a holdas ingovány: távol hegyekből néha egy sovány ordas cselleng a friss csapásokon.Január A tél dicsérete Havasi ember – kis mokány lován – A hófuvástól hunyorog vakon. Vezérük. a kastély-ablak köztük szinte lángol. mely zárva hét lakattal. Sötét erdő borzong hallgatagon. megállnak és hosszú farkasszemet néznek. idézi antik istenek nyarát. csobbanón csurog. Az egyik bűnt sirat és bűnt temet. bűnbánón látja angyalok karát s szemét lehúnyja méla áhitattal. egy vén barát. A vén pap ácsolt asztalára törten olvas és fölrezzen a Bibliából. ha orvvadászok puskahangja dörren. a másik csapat maskarába varrt fán ördögfejet visz. kit már lángos kárhozat nyal. míg a zarándokfő. szíve mélyén. egymásra torlik két fura menet. Február A farsang dícsérete Egy sarkon.

mely bágyadt. együgyű tócsák: langyos kis szonettek. dús haját. régi. Itt künn zenél a friss májusi lomb. és egy-egy emlék is. habár holt. ki meghala és eltemetteték? Május A tiszta örvendezés dícsérete Bús alkimista. szőke. Alleluja! – nagy bástyákat ledöntőn rivalg s csodára váró tűzben ég falu és város. de harmadnapra új életre támadt. homályos és hideg zugokba.. halk emlék. körülhatárolt.A nap egy rozzant ablakon benéz. Arca: bájos. mely szép. égi bánat. Pilátus alatt a keresztre ment. mi kár volt. hogy fénnyel minden élőt szembe hintsek. a friss tavaszi szél körötte szálldos s lengeti hosszú. Feltámad-é a bús erdélyi földön. tébolyda. Emlékének. míg járom Golgotámat. sápadt. 290 .. Míg ajkaszélén fénysáv surran át. víg nyikordulással nyílnak a kilincsek s a fülledt kamrákból kibújva. minden üszkös. Április A húsvét dícsérete Ezerkilencszázharminc éve: szent zsidók földjére nagy próféta támadt.. Vídám. karcsúk. az arcok feketék!. mit nekem a kincsek! Kihúnyt a tűz már és kihűlt a lombik. Sugarat önt be. most elringatják hűs. szenteljük ezt a sárga pergament. Bent holt királylány fekszik. mint a méz. Szívemet. a lélek is kibomlik. vagy molettek. Meleg nyalábja sárga. dohos. vídám szeretnék lenni holtig. Eszembe jut sok kapzsi vágy. nincs seb: akár a fák. Rágondolok. Mivelhogy nincs igazság idelent. Bomló szívének illata halálos. méla vád. ház. langyosan zuhogva. melyből ádáz harcok ettek.. és jönnek nők is. börtön.

holt só terül szét ringó tengerek vizében. zöld és dúsnedvű. Éreztem már. olcsó ígéim vannak. árnak ellenében nem úszom már és néha-néha szépen mondom magamban: várhatsz még koporsó! 291 . Július A magányosság dícsérete A júliusi csillagok alatt vággyal kószáltam. Augusztus Az élet dícsérete Lám. amíg birom a terheket és ha nevem leirom: komoly szó kell elé. hogy – messziről jövén – elesem. ha tovább barangolok s ledőltem egy zord. Csók-szirmom nem lesz. most e délben. De voltak nálam bátrabb daliák s az idő lassan. nem cifra bőség. Vinnem kell. konok. Gyors nyári fergeteg jön messziről. hogy szívem elbecéz egy-egy derengő. tétlen elhaladt. míg bent mulattak boldog daliák. gyermeteg emléket (mely úgy csillog. hogy csokorba kössék a lányok. Fiat fogantak pozsgás asszonyok. Nagy ideje. hogy csupa könnyű. A termő kor jön: érés. mint a réz egy ó-kapun). Szemem távolba néz s tavaszt sirat s egy régi gyermeket. Az ablakokban csönd volt és virág. s a fülledt este szívemre szaladt a júliusi csillagok alatt. felelősség és nem lehetek virág egy siron. A déli égen elterül a hőség. mint kóbor diák. mérges nagy növény volt az élet: beteljesült. mint a renyhe. úgy oszlom én is szét e versben éppen és gonddal mondom: tán ez az utolsó. vén klastrom tövén. árva. Csak néha jön.Június Az érés dícsérete Helyét gyümölcsnek adja a szirom.

Ruhája oly szegény. Az ágya deszka: durva és fűrészelt. Mellén: selyemhab. bús arccal szürcsölik a bort. Zárt ajtók mögött sír a lezuhant hit.. Mikor majd égi ígék zengenek s közös szüret nagy. gesztenyét – a forró nap vídáman vagy borongón nagy. bükköt. hársat. mely idesodorta. tiszta bárány. Csak gyönge nő. Mégis csak jó e vénhedt. semmi víg szüreti hang itt. mely dohos pincék mélyében kiforrt és gyűlöletet száz repedt harang szít. Október Az erdélyi szüret dícsérete A sors galád napok közé sodort. két kezét kitárván. a szívembe fészkelt sápadt falon és néha néma vészjelt küldöz szemével. S való világunk pompás berkein áldja a percet. a szőlősgazda szomszédjára sandít s a pinceszájra követ kőre hord. boldog mámorával együtt mulatnak három nemzetek s egymást hintik a könnyek harmatával – Úristen. akkor én már hol leszek s kiből fakad majd harsogó.. Szelt kenyere száraz. Unott. elhagyja őt a földi. tiszta békét csurgat szerteszét. kerge kín. mely idesodorta. Ám egy napon kitárul majd a porta. Életem határán halkan legel: kis gyapjas. Nincs semmi. vidám dal? 292 .Csak hallgatom a lomb meleg neszét s az árnyas fákat bölcsen megmosolygom: a tölgyet. Vállán: hermelin. árván csüng kis szobámban. lomha bolygón! Szeptember Egy angyal dícsérete E ködvilágban képe csöndben. áldja a percet.

amim van. valamennyien. Csak ők élnek még. átadtam. A koszorúk felülről egyre hullnak. egy kis haranggal viszem a drága hírt az embereknek: Bennem van. ők. tisztes csuhámhoz ifjabb test kerül. a kegyelet rajtunk pihen: egy csillag ég minden fájó sziven s világít minden zártredőnyű boltnak. Az ablakon túl rőt hajnal derül. Tagjaimban az álomvágy zsibbadtan elterül. vak: Láttál temetőt? Ugy-e mind ilyen? A holtak este csillagot csiholtak fölénk. a Gyermek – a fényes jászol s valamennyi angyal. hol sok-sok este háltam – s keresztelő Jánosként hírdetem. bölcs sírással érettünk búsulnak a Bólyaiak s Bethlen Gáborok. a hófuvásban gyakran hirtelen csak térdre hullok: Gyermeket találtam! Goromba ágak az arcomba vernek. A néma ablakok sora kiholt. de én megyek tovább. ám ez számomra boldog kínt terem. 293 . December A Gyermek dícsérete Ti már nem hozhattok jó hírt nekem.November A holtak dícsérete Meghaltunk. a régi holtak. Ami jó van. magamtól megtaláltam az erdőkben. testvér. a cellamécs kilobban méla kínban. Éjjel peregnek csöndes záporok: bús. Most járok hóban és halálra váltan. És én pihennék immár holtomiglan. íme. tetőkön tornyosulnak. csengő és harangdal és bennem van a legnagyobb. az őszi szélben száz virág forog s kéményeken. íme. mindent már. Finis A barát nyugalomra tér A képeket megírtam. A munkát elvégeztem emberül.

S mikor a szabályos. mert a Gonosz csókolta meg számat. átlehelni a lelkemen. Vagy csak érezlek behúnyt szemmel. hogy valaki vagy. mint egy ócska köszörűkő és már-már semmit sem jelent. melyben önhitt szónokok dagasztják naggyá magukat s pletykaszájú vénasszonyok lubickolnak bóbiskolva. üdv az olvasónak! 1930. apró madarak énekeltetője.Magában rejti alkotás a bért. Vagy csak gondolok rád s elhatározom: ma minden mosolyom téged jelent. szálerdők erős magosba-húzója. Pedig a gyantaszagú fenyvesekben mindig levett kalappal járok. kicsi őzikék együgyüsége. – vagy csak kívánlak és elhatározom: ma minden kézfogásban a te kezedre ismerek. melyet káromkodó kocsisok és esküdöző kalmárok szájából hallok. kerülöm a nevedet. Átszínezése széppé ennyi jónak akár egy püspökséggel is felért. hogy neked köszöntem meg? És mégis kerülöm a nevedet. imádkozzatok bűnös lelkemért! Békesség vélem. magok csiráztatója. hogyan halásznak a vén parasztok a zajló Maroson. emberek álma. négyszögű lékből halat rántott ki valamelyik. 294 . nem dicsérlek. Ha majd kiköt velem a karcsú csónak. úgy-e. mely úgy elkopott ércnyelvünkön és szánkon. Ma órákon át gyermekes örömmel néztem. Kerülöm a nevedet (Erdély) Azt mondják. Inkább megkerüllek valahogy: azt mondom. sebes. mély vizeid bennem zúgnak. nem beszélek rólad.

Egy tölgyfa hangos szóval kiáltott s áldozatul adta magát. az eltévedt. Reggeli rajz Kékhasú madárka röppen Zsenge ág harmata csöppen. mint bősz ripacs. drága nyomorúságaimhoz. szaval. mint csipkebokor lángja a Hóreben! (Csak a füstje volt keserű. legédesebb hangulatot. mely egyedül köt a földhöz. Az erdő jajveszékelt életéért. Isteni tüzijáték. Nyári pillanatkép Telt női hús a renyhe.mint a legtitkosabb. 295 . 1932. Egy rőt pipacs. mikor lehull a hegyek mögé. Magyar fa sorsa Makkai Sándornak mély tisztelettel Elvégeztetett. csodálatos. mely bőrömre süt s melyet némasággal siratok meg. jajtalanul és pattogó ággal s zengett a zordon zivatar. megriadt őzfióka anyjához talált. hogy lecsap a villám. E lángnál elkerülte az erdei vándor az ingovány fekete torkát. Mint a napot. 1930.) Rengett a föld és lobogott a fa vérvörösen. dús kazal. Rengett a föld és lobogott a fa. Egy harangvirág kelyhében lakom. 1932. Fény lobog át lilakék falakon. olthatatlanul.

üszkös. jöjjenek énhozzám! Hiába. Egyszerű vers a kegyelemről Csodákat próbáltam: arannyal. 1934. nem jöttek énhozzám. egy szív sem szívelte a hegyibeszédet. ezüsttel hívtam a népeket. az arany nem kellett. hiába. torzfekete csonkot kitagadta! Kitagadta! Mária szobra a kertben A kertben áll. Másnap itélkezett az erdő s a vakmerő.Szörnyű szép volt és sírnivaló. igéző szavakat. hiába. gyönyörű szavakat. Belepi burján. Tüzet is akartam rakni az erdőben: nyulacska ne fázzék. A szitáló lassú cseppek orrahegyéről lecsepegnek. az ezüst nem kellett. Bús. – hiába. Az emberek közt elhagyatott. hiába! 296 . hiába: egy fül sem fülelte. Az embereknek Krisztust adott. Elmondtam naponta tíz hegyibeszédet. Széteső. mossa eső. őzike ne fázzék.

Éjjel a Maros partján Sötét folyó.. honnan fakadsz? Sötét folyó. együgyű szavamtól sírásra fakadnak. hová szakadsz? 297 . máskor a suhogó tölgyek holdfénybe rezgő szavával suttogó. Most. . mikor a rím kihajt. – az Úr áll mögöttem. máskor csókokba csattan termő parancsa. ránéznem alig kell s a tűz is felszökken. hogy ily enyhületben. 1934. Nyáresti áhitat Lépkedj vigyázva. mivel sem küzködőn ülök a tiszta csendben. figyelj csak! Én értem a szavát. Az Úr mennydörög olykor. ülj le mellém.. majd költők szájával szólal. meddig szaladsz? Sötét folyó.S egyszer csak maguktól gyűlnek az emberek. kedves! Míg mély varázsa tart e percnek. 1934. A csöndet ne zavard. Figyelj. a tiszta küszöbön: Egy kis tücsköt választott s e cirpelésen át beszél.Gyujtófám kilobbant és a tűz nem akart gyúlni az erdőben.

alvó falu. vízparti kép. de réveteg 298 . Mindenki sír. ágyán forog. Sötét falu. életünk. aludj.Sötét falu. zokog. Mindenki sír és hánytorog. Beletűztem egy kis galyat s lefeküdtem. te csak aludj! Virraszt a víz. Halk csobogás. mint a sír. mint a sír. bús. Valaki sír. alszik a nép. mély. életem meddig szaladsz? Jaj. nem tudtam már. felejts. honnan fakadsz? Ó. aludj. Most messziről Valaki sír. semmi se lép. aludj. Nyári kaland Csillogott aranyfüst-hajad. Valami ringató tavon hevertem. nagy szirom-hadon. Zokog. életem. Senki se szól. Ó. hova szaladsz? Nagy hallgatás. hol keserű illatba vont lágy mesefű. Sötét sirás honnan fakadsz? Nehéz sirás miért fakadsz? Szakadó könny meddig szakadsz? 1932.

nőtt. majd kevés üvegpengésü bús csilingelés zönge-halkan csöppent bele. mintha csodajó szélben vinne a léghajó s könnyű lettem. 1938. most mi lesz? Hajamban szellős pici nesz motoszkált. mint nyirkos várfalak az elítélt rabot – Sötét lett és nem láttalak. jó volt: olyan békésen. Tudtam. hogy mi következik. 299 .Hajadban egyre nőtt a galy.... s a galy közt csillogott a haj. A fény muzsikált.. nőtt. lassan betakart s néztem lehúnyt pillámon át a zöldarany hajtásu fát. míg homlokom kigyöngyözött. olyan komolyan néztem és vártam. s mondtam: – Nagyon szeretem őt. mely le s fellebeg. mintha aludni kellene.. lelkem már vetkezik Tudtam. nőtt lomb a Léthe-part lejtőjén.voltam és édesen beteg. .. habfellegek vattája. most meghalok lába előtt. Csak azt tudom. könnyel.

S ez itthagyott írások sem lesznek akkor: élet. tiszta gyolcsot. A furcsa elmulás is sajgón eszembe vág most és hogy nem élni egyszer. ringó rím eszembe ötlött. milyen furcsa lesz. Csupán a szépség (Zólyomi László) A könnyek csak kopognak. Jaj. ágyat. – eldadogom ezerszer ezt a banális. honnan és ki küldte reánk e szomju lázat? S ha elfogyott már minden rémült magyarázat. fehér nyakán kis érem himbálózik. fent és alant csupán a szépség található. nem tudtam semmit írni. 1929. mikor lehull a mez s felülről nézem ezt a forgófüstű várost. S majd egy kései vándor finom orrába téved..Álnéven közölt versek Séta (Zólyomi László) Keserű lett ma máskor oly édes kenyerem s ha egy-egy balga. Oly furcsa is az élet. És frissen csattogó dalt szeretnék írni s vígan búg száz autótülök.. És elborult a tó. Csak frissvirágú erdő lábatövére hullt lombok sírása. gyűretlen. melyen rikító paplan nem piroslott s amely fölött fölöttem virrasztott az anyám. gyermeteg szer. hűvös.. Lassan sötétedik már és fázósra hülök fényes sikátorokban. semmitmondó igét s egy bolt előtt egyszerre kivánom a fügét. Pár lépésről kitartón félóráig kisérem. Oldalt kacsint rám s tiszta. csak vettem a felöltőt és kóborlok s a lelkem sír a tenyeremen.. milyen egyszerűen szép. mely ürmös ízek ellen édes. S akkor egyszerre oldalt meglátok egy leánykát. Aztán a testem újra fehér ágyat kiván. kék mezőn. nagy. bágyadt. 300 . kissé szégyenkezőn s én véle nyargalok már derűs. könnyű avarillatu mult. fityeg. hálós kis ágyat.

kik a gyerekszobában. ki a kereszten 301 . Beülhetünk sebes. S estére szabad lennünk kis fáradt gyermekeknek. 1929. vagy gazdag lordok is. angol tengerészek. furcsa házak átriumába lépnek. Majd hirtelen fehérszakállú öregek lesznek. akiknek balgatag álma a tenger és lobog a kék szalag sapkájukon: vidámak. sokszor kéne: fiatal hugocska. Szavaink nem puffognak és nem egetverők. Csalódottan babrálnak sok babaarcu lommal. míg fölrezzen az ajtó halk zaján. szép. akik fehér tógába bújtan bujkálnak régi. mint márványszobrok talpán a délszaki virágok s alázatos. beszélne róla. simítana el minden ráncot. Finom csipkékbe pólyált formás és kicsi karja lágyan pihen egy festett és drága legyezőn s míg nagyranyilt szemével ránknéz révedezőn. fenyőszagú angyalra és néha felszepegnek. könnyű csónakokba s míg monoton morajjal berreg a motor. ha némán ágyamba fekszem. szerelmes fehér rabszolga-nők. csiklandó szépbeszéddel köszöntjük félig úntan. És ha megúntuk ezt is. csöndesek és merészek. édes. szédült esztéta-léptek s árnyak vagyunk. ha tetszik. Tenne nyakamba talizmán-láncot. illatos cifraságok. Kéne valaki (Fodor Jenő) Kéne valaki. vagy öreg néne. Este. És lehetünk. a gáláns bókvirágot szinte kicsikarja. fehér falak között angyalra várnak. tiszta klasszikus borúban s márványos. kis szalónok ajtaján s a delnőt. csak jó hidegfogású. szabad bejáratunk van nippes pompájú. fénybeöltözött. akiknek ajka megbékélten remeg s koporsóba feküsznek stoikus nyugalommal.Lépteink megbicsakló. szilárd lelkünk szegélyén ezer hullámfodor törik meg gyöngyözőn és színesen csacsogva.

függ, a falon és haldokolva irgalmat dobál paplanomra. Írna levelet, meghívót, sürgönyt, húzná be tétován a csipke-függönyt, melyen a holdfény suhogva járkál: ennél a békés, esti homálynál ne legyen Mindenség, rohanó fáklya, se kérdés, mely a szíveket rágja, csak gyermekkor, hova visszamennék, csak kisszoba, álom, emlék, s mikor kitör a panaszom sírva, mondaná: mindez meg volt írva, – s mikor vad kínnal jajdul az elme, – tenne úgy, mintha figyelne. 1929.

Álom (Zólyomi László) Láttam liliomot furcsára stilizáltan, kristály-kehelyszerűn és nagyon megcsodáltam. A szűzi szép virág mintha remegve sírna és omló habselyem: vakító, tiszta szirma. S a szár aláfutó hajszálerein átal lassan buzog a vér bíbor sugárnyalábbal. Lassan buzog a vér, a habkehelybe följut s betölti színig azt, mint medrét a szökőkút. A porcellánfehér szirom mélyebbre fordul s finom szélén a vér rubintosan lecsordul. 1929.

302

Álmatlan éjszaka (Fodor Jenő) Ágyamban fekszem este. Az órából kihulló nagy, hosszú perceket az ujjaimra sodrom, s amíg ringat az ágyam s lágyan ringat a sodrony, eszembe jut, hogy minden vágyak íze múló. Az ablak nyitva áll s az acélos messzeségből tompán fölsír és búgva egy-egy távol vonat s a búgás elhal, mint az éjbe az alkonyat és újra fölsír, mint az emlék szava régről. Aludni nem tudok, a fütty, a kürt kisért, elröppent már az angyal is, ki lenne őröm, kínzó és forró ráncok gyűrődnek lepedőmön s izzadt karom kitárom, kinyúl a semmiért. Sötétben áll az erkély és hűs eső szemerkél, alszik a rózsagömb is a vékony, csonka póznán s elgondolkodom: ha most csöndesen kilópóznám s rózsát szednék csokorba, többet százezernél... Vagy csak ezret, csak százat, vagy csak huszat, tizet s a szúró tüskeszárat ujjaimba ásva, rohannék boldogan ki a füttyös állomásra s lobogtatnám a csokrot, a rózsát, a tizet. S a búgó fütty közelről harsogna, tépne, fájna s a füstös vén kapú, a jövőknek boldog ív, kiengedne s vöröslámpás lokomotív robogna be robajjal, zörögve és zihálva. És mindenkinek jönne anyja, vagy nővére, vagy kedvese s míg fölsír sok-sok örömsikoly, úgy állnék, mint kinek a szíve vére foly s a csokrot szerteszórnám a perron bús kövére. 1929.

Kesergő (Fodor Jenő) Az ég csodás, csiszolt opál, a szél kis felhőt fújdogál. Lefojtva gajdol száz torok s vacognak a sikátorok. Itt is lesem, ott is lesem: Hol van az én szerelmesem, ki elbecéz, csacskán nyafog és jó meleg karjába fog?...
303

Itt is futok, ott is futok, – ki tudja, hogy hová jutok, ki tudja, hogy hol alszom el, hogy hol pihenne harcom el? Ki fél a téltől s élni fél, feje fölött a tél ítél, hideg, hóvalfútt alkonyon ordas szaglássza majd nyomom. Nincs élelem, csak félelem, már a remény sem él velem, vigyázza, zárja száz lakat az estbe tespedt házakat. Csak hallgatok és ballagok s a fénnyel mázolt ablakok szeme oly búsan simogat, mint csillagfény a sírokat. Itt is lesem, ott is lesem: Hol van az én szerelmesem, ki férfivággyal megtelik és elringatna reggelig?... 1929.

Nyáréjszaka (Zólyomi László) Tüzes, forró szeszéllyel meglep és fáj az éjjel. Búsul a kerti hársfa, mert nincsen néki társa. Egy bőregérke csendes, lágy nesszel, ringva repdes. Egy távol ablak lomha vággyal néz ablakomba s házunk megindul arra bujkálva, port kavarva s a házak mind kigyúlt, vak csókokkal összebújnak és zúgva sír a hársfa, mert nincsen néki társa. Az ég nagy csoda-kékség. Gyűrött az ágyam és ég.

304

S a nagy sötét lakásban nekem sincs senki társam. 1929.

Vers az utazásról (Fodor Jenő) Megy, robog a vonat, a hegy fut, kanyarog, omlik az út és mélyen a messzibe vész. Száz pózna is nyargal, a láz űz, kerget, a füst csupa bűz, kín feszül ki végig: a sín s mély nyugtatot ma nem ad az éj. ...Itt éppen egy házikó nyit, tár ablakot s napfényre vár. Ott vén juhász – kezében bot, – néz nyugodtan s pihen a kéz. Fenn egy paraszt ép kaszát fen
305

s hagy mindent a mentire nagy, ős bánattal: szomorú hős. Vad iramunk vajjon mit ad? Szent ez a nagy, falusi csend, de mi sose állhatunk be: bősz robajjal röpít a gőz s fut, kanyarog, szédül az út. Ints nevess, sírj: megállás nincs. Fut mozdonyunk s tüzet és bút hint: íz, hang, szín – elmarad mind. 1929.

Magányos erdei házban (Fodor Jenő) Már a nap tovatűnt. Suhogás, zuhogás. Mi lehet odakünt? Fekete éjszaka. Nem félek, remélek... Érzik a vér szaga.

306

Valaki odakünt kopog és topog és hallgatok: tovatűnt. Megölni ki akar idegen? Idegem csupa vad zivatar. Puha csönd. Künt pedig suhogás, zuhogás. Ablakom zörgetik. Talán már ég a ház. Kimenjek? Ne menjek? Valaki kaparász. Kezem a biblián, bús lélek, úgy félek!... Ki lehet? Mit kiván? Valami csúnya bűnt koholnak. Loholnak, suttognak odakünt. Félelmes, rút titok. Miatyánk... Miatyánk... Egyszerre kinyitok: – Hahó, ki volt!? – Csönd. Varázs. Hallgatás. Köszön a sunyi hold. 1929.

Elmegyünk (Zólyomi László) A föld remeg s a tengerek s a föld fölé emelt terek s a térbe ékelt holt tavak vergődnek és vonaglanak. Itt már a félelem arat, itt semmi, semmi sem marad, csak néma jaj és balga kín a szenvedések napjain. A kéreg minket így visel s habár kívül nincs semmi jel, alatta leng, felette ráng a nyaldosó, fekete láng.

307

A szívünk száraz lett belül, az ördög is mellünkre ül s ha csillag gyúlna végre kis fénnyel, kialszik fénye is. Kiittuk mind a kútakat, bejártuk mind az útakat, de mint zuguccán árva bolt, minden sívár és megrabolt. Ember, ló bús igát von itt, kutyuskám hajnalig vonít, ezer mártírhang esdekel s fegyvergolyótól esnek el. Zsufoltak már a börtönök, a börtönfal tompán dönög, Tébolyult koponyák ütik... S a sürü köd mind sürüdik. A vágy is csupa undor itt, s a csillapult vágy undorít. Azért kérdem keservesen: Mi lesz velünk, szerelmesem? Jobb lesz, ha bújdosó utunk keressük már és elfutunk, ne ártson semmi ellenünk. – Mi értjük egymást: elmegyünk. Nem kell nekünk, csak kék mező, csak szél, mezőkről érkező, csak kék szavak és kék imák s Isten kezéből kék virág. 1929.

Itt van a szép karácsony (Zólyomi László) Itt van a szép, víg karácsony, Élünk dión, friss kalácson: mennyi fínom csemege! Kicsi szíved remeg-e? Karácsonyfa minden ága csillog-villog: csupa drága, szép mennyei üzenet: Kis Jézuska született.

308

Jó gyermekek mind örülnek, kályha mellett körben ülnek, aranymese, áhitat minden szívet átitat. Pásztorjátszók be-bejönnek és kántálva ráköszönnek a családra. Fura nép, de énekük csudaszép. Tiszta öröm tüze átég s szemeken a harangjáték szól, éjféli üzenet: Kis Jézuska született! 1929.

Egyedül maradtam (Fodor Jenő) Szívem hallgat, mint a sír. Ráfekszik az alkonyat. Távol mozdony füttye sír, sír egy távoli vonat. Mit csináljak? Két szemem álmatlan sötétbe néz. Sírva mondom: Édesem! S bénán visszahull a kéz. Tárul, esd és visszahull: édes, édes, édesem! Lásd, a lámpás éjbe fúl s itt maradtam rémesen, árva-búsan, egyedül. Mind sűrűbb az alkonyat, rám a bánat csendje ül. S búg egy távoli vonat... 1929.

309

Út a Kálváriára
1985.
Hálaadás Köszönöm, Istenem az Édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel, Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel. Áldott teste, lelke csak érettem fárad, Köszönöm, Istenem az Édesanyámat. Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szivét, mely csak értem dobban – itt e földön senki sem szerethet jobban! – Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Istenem, köszönöm az Édesanyámat. Te tudod, Istenem – milyen sok az árva, Aki oltalmadat, vigaszodat várja. Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk, Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk! Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel, Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el! Áldd meg édesanyám járását-kelését, Áldd meg könnyhullását, áldd meg szenvedését! Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad, Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat! Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat: Köszönöm, köszönöm az Édesanyámat!!!

A Paradicsom kapujában Az ősi átok megfogant. Alant vagyok, mélyen alant, emészt az ópiumos város, elmém zavart, beteg, homályos, fuldoklok lázzal, szörnyüképen, patakban szakad verejtékem, túrom a földet, mint a féreg! S a paradicsom kapujába minden este visszatérek.

310

Bentről álom-illatok szállnak, rejtélyek, titkok muzsikálnak s várom, hogy néha idekint hüvösen, lágyan rálegyint egy halk lehellet, bús, iromba, vérrel izzadó homlokomra és én kegyelmet sírva kérek. A paradicsom kapujába minden este visszatérek. Bent erősbül egy halk futam és hivogat szomoruan a könnyes zene mámorával, – de angyal áll a kapuban. Ószövetségi kemény angyal, haragos tiltó mozdulattal s kezében lángpallos feszül. S hajnalig nézek a szemébe őrülten, tehetetlenül.

Annuska névnapjára (1923. július 26.) Az ünneplők közt úgy hiszem talán, hogy Szabad nekem is pár szót szólanom, Érzelmeimnek halvány képét adni E régesrég várt kedves névnapon. El nem mondhatnám szóval úgyse mindet, Elmém beszédre bármiként szavaz: Mi legnagyobb tért, szíveket betölt ma, Ajakra, nyelvre rá nem férhet az. Elég lesz ennyi: őszintén, szivemből Kivánom én a boldogságodat: – Nem mondom, hogy rá egy felhő se menjen Egy hosszú-hosszú emberlét alatt... Hiszen ha nincsen felhő, nincs eső sem, Könny nélkül lelkünk nem termékenyül S a legnagyobb csapástól óvjon Isten, Lélektől, mely nem érez, nem hevül! Szeresd az Istent, s a mi szép hazánkat, Szeressél engem s hű barátidat, Kik Veled vannak teljes életedben S boldoggá tenni úgy óhajtanak!

311

Szálljon bár el sok évtized fölötted, Érjen bár bánat, tépdeső vihar, Szíved maradjon érző, fásulatlan, Lelked maradjon mindig fiatal! Őszinte szeretetettel: D. Pityu

Kétféle imádság Este van, sötét van, Imádkoz a gyermek: „Én édes Jézuskám, Kérésemet tedd meg! Szép kicsi falovat Láttam meg a boltba’ S oly igen szeretném Ha az enyém volna.” Este van, sötét van, Imádkoz az asszony: „Gondviselő szemed Felettünk virrasszon! Sorscsapás, betegség Bennünket ne érjen, – Segíts, oh segíts hogy Meg ne haljunk éhen!” 1923.

Pünkösdi várakozás Kész a világ, Feszült, ünnepi várás Terjeng felette. Halotti csend. Csak néha-néha Sóhajt az Isten lelke. Kimérve minden pálya Megtöltve minden lélek-lámpa, Ahol csak úr a lét... De jaj, sötét van, Mélységes iszonyú sötét! A zordon tömeg-árnyék Némán zokogva kering útjain, S csak egyet tud és egyet érez... ...Most váratlanul vágyón megvonaglik
312

és felzúg Istenéhez: Betelt az idő! Sugarat, fényt, színt adj nekünk, Mert epedünk! Fényesség nélkül oly sivár az élet! Nagy Alkotónk, oh mondd ki szent igédet: Legyen világosság!... És ismételik mindig erősebben A felviharzott étheren keresztül És felharsan az egek harsonája S a végtelennek zsolozsmája zendül Zsibongva, zsongva... És nagy szavát az Úr – kimondja! 1924.

Édesanyám keze A legáldottabb kéz a földön, A te két kezed jó Anyám Rettentő semmi szélin álltam Közelgő létem hajnalán; A te két kezed volt a mentőm S a fényes földre helyezett... Add ide, – csak egy pillanatra, – Hadd csókolom meg kezedet! Ez a kéz áldja, szenteli meg A napnak étkét, italát Ez a kéz vállalt életére Gyilkos robotban rabigát, Ez tette értünk nappalokká A nyugodalmi perceket... Add ide, – csak egy pillanatra, – Hadd csókolom meg kezedet! Hányszor ügyelt rám ágyam mellett, Ha éjsötétbe dőlt a föld, Hányszor csordúlt a bánat könnye, Amit szememről letörölt, Hányszor ölelt a szent kebelre, Mely csupa, csupa szeretet! – Add ide, – csak egy pillanatra, – Hadd csókolom meg kezedet! Ha megkondult az est harangja Keresztvetésre tanított, Felmutatott a csillagokra, Úgy magyarázta: ki van ott; Vasárnaponként kora reggel
313

A kis templomba vezetett... Add ide, – csak egy pillanatra, – Hadd csókolom meg kezedet! Lábam alól, ha néha néha El is tévedt az igaz út, Ujjaid rögtön megmutatták: Látod: a vétek szörnyü rút! – Ne hidd, Anyám, ne hidd, hogy egykor Feledni bírnám ezeket!... Add ide, – csak egy pillanatra, – Hadd csókolom meg kezedet! Oh, hogy így, drága két kezeddel Soká vezess még, adja ég; Ha csókot merek adni rája Tudjam, hogy lelkem tiszta még. Tudtam, hogy egy más, szebb hazában A szent jövendő nem veszett! – Add ide, – csak egy pillanatra, – Hadd csókolom meg kezedet! A legáldottabb kéz a földön A te két kezed, jó Anyám! Mindenki áldja közeledben: Hát én hogy is ne áldanám?! Tudom, megáldja Istenünk is, Az örök Jóság s Szeretet! – Némán, nagy, forró áhitattal, Csókolom meg a kezedet! 1924.

Mamuska nevenapján Tudod-e, hogy milyen Nagy a csillagtábor? Tudod-e, hogy hány kis cseppből Áll a nyári zápor? Hány homokszem fekszik Tenger messzi tájon? Ezeknél már nem lehet több Csak a kivánságom: Ahány csepp esője Van a fellegeknek Annyi legyen azok száma, Kik Téged szeretnek!

314

Fenn a magas égen Ahány csillag fénylik, Annyi öröm legyen társad Az életen végig! Ahány homokszem van Tenger messzi tájon Édesanyám, a jó Isten Annyiszor megáldjon!

A zárda udvarán Némán suhannak, fehér fátyol rajtuk, Halk léptük alatt megremeg a rög, S míg olvasójuk csendesen csörög, Szűzi fohászban mosolyog az ajkuk. Már alkonyat van, félig-meddig este – Széjjelömlik a gesztenyefák árnya – Beyer kótákat gyakorol egy lányka S üteme szépen elsimul a csendbe! Fapadon ülök én, az idegen – S a nagy káoszt vándorolva járom Megpihenek e boldog szigeten! Liliom-illat árad szerte frissen És olyan minden, mint egy édes álom És érzem, hogy most itt lebeg az Isten! 1924.

Új imádság Nézd én Uram, a lázas világnak Hörgő mellében vonagló kín dúl – Csontkezü Halál végigsimítja, S torzzá meredten oszlásnak indul. Kezedtől emelt roppant nagy égbolt Hiába lövell szent, ölelő fényt: Sóhajtoz a föld a hideg űrben November esti zord temetőként. Sötét ravatal, lobogó gyertya... Hajdan édenkert, mily árva, mily bús! Könyörülj rajtunk, gyere mihozzánk; Életet osztó, irgalmas Krisztus!

315

Rád néz a halott üveges szemmel, Érintésedet epedve várja – Életre vár, mint temetett Lázár, Naimi ifju, Jairusz lánya... Gyere hát Krisztus! Könyörülj rajtunk! Nagy, erős hangon mondd ki igédet: A megfagyott vér pezsdüljön újra! Haljon a Halál, éljen az Élet! 1924.

Uramisten! Uramisten, ki verset írsz, különös verset, elbeszélőt, – hallgasd e szót, e furcsa-kérőt, mit egy szereplőd súg füledbe, Uramisten, ki verset írsz! Azért kell máma szólnom Hozzád, mert éj van, a nap nem ragyog és én oly kiváncsi vagyok arra a titkolt folytatásra – azért kell máma szólnom Hozzád. Nem felejtem el sohasem, megtanultam. A nóta régi: te írtál engem, tudni, élni szeretni, sírni, imádkozni, – Nem felejtem el sohasem. Velem Te bármit tenni bírsz! Gyászmenet lesz, vagy fürge tánc, ballada lesz-e, vagy románc költeményednek folytatása? Uramisten, ki verset írsz! 1924.

Vén templom árnyas gesztenyékkel Vén templom árnyas gesztenyékkel! Kérdésekre vagy komor válasz, míg falaidat körbe járom; ki az idővel harcban állasz – vén templom árnyas gesztenyékkel!

316

Vén templom árnyas gesztenyékkel! (Repül a perc: egy, kettő, három...) Templom vagyok a templom mellett, ki falaidat körbejárom, Vén templom árnyas gesztenyékkel! Vén templom árnyas gesztenyékkel! Mindegy: öreg, vagy fiatal: az Isten egyként lefigyel ránk, s az élet egyként viadal; – Vén templom árnyas gesztenyékkel! 1924.

Alázatos, könyörgő zsoltár Jóságos Isten, áldottszívű kertész, ki minden reggel átsétálsz a kerten, akit csodálunk gyökereket verten figyelj: egy dudva zsoltárt énekel! Jóságos Isten, áldottszívű kertész – Szirmaim nem szép, pompás csillagok; csak egy tövises, csúf növény vagyok, lekonyult, béna, bús, haszontalan. Dudvának hínak. Mindenek gyűlölnek: megtűz a nap és kínoz a hideg, mert nincs gyümölcsöm soha senkinek, s én – mégis élni, élni akarok! Mert, látod, mégis szép a madárének és mégis szép a tavasz, illat, fű, rög, s a kis méhecske énnekem is zümmög és élni, élni, élni akarok! Jóságos Isten, áldottszívű kertész! Nekem nem árthat, aki örömest öl, Csak Te ne bánts, ne tépj ki gyökerestől: a kis dudvának legyen irgalom! A fájón-édes élet napjai legyenek mind-mind kiürített kelyhek, s Te légy, akinek zsoltárt énekeljek, míg lassudan a kerten áthaladsz! S a kis, szomorú, mihaszna dudvára – kérlek Istenem: – olykor rátekintsél, s az több lesz neki minden drága kincsnél! Ne tépj ki Uram! Élni akarok! 1924.

317

Golgotán Tépő szeg van a betűben, dalban, a zengő nóta zord fakereszt – Meghívogatnak csókosan, némán s halni kivánva ezen a szép fán, én sóvár szívem el nem ereszt. Keveset jártam, mégis lankadtam, s dőlni szeretnék valahová – Érdes bitóhoz simulva mennék, ha fájna is, de rajta pihennék, csukott pillákkal, nagyon soká. Furcsa vágyamat magam csodálom: minek is tövis homlokomon? Nagyon zokogva, nagyon szeretve borulok rá a kemény keresztre, s szálkás derekát megcsókolom. Vedd, Sorsom, vedd a súly-kalapácsot, csendüljenek a dalos szegek: mielőtt az éj fátyolát vetné, ritmussal törd a csontomat ketté, s rímekbe halkult halott legyek! Szépen szeretem ezt a világot, azért teszek most ilyen nagyot: mindent adva és semmit se kérve, fájdalmas szépen meghalok érte, – de harmadnapra – feltámadok! 1924. szeptember 11.

Az ajándékozó Isten – Nesze, kis fiam, játék! Ne búsan, félve vedd, hiszen oly nagyon fényes: örüld az életet! – Köszönöm szépen! – Nesze, kis fiam, játék! Fogadd: el nem töröm! A habnál is fehérebb és úgy hívják: öröm. – Köszönöm szépen! – Nesze, kis fiam, játék: egy kicsit fekete, egy kicsit különös, de eljátszhatsz vele!
318

– Köszönöm szépen! – Nesze, kis fiam, játék: csontból van és hideg és kaszát tart kezében, de jó mindenkinek! – Köszönöm szépen! – Köszönöm szépen! 1924.

A gyöngék imája Jó Uram, aki egyként letekintesz bogárra, hegyre, völgyre, virágra, fűre, szétmálló göröngyre, – Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz csak nagyon-nagyon gyönge. Mert pókháló és köd a szív, selyemszőttes az álom, pehelykönnyű és szinte-szinte semmi s én erőtlen kezem még azt sem tudja Hozzádig emelni. De azért vágyaim ne dobáld a sárba, ami az Óceánnak legdrágább, legkönnyesebb gyöngye! Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz, csak gyönge, nagyon gyönge. 1924.

Óda az édesanyámhoz Dicsértessél ma Te is itt a földön, mert esküszöm, hogy nagyon nagy a Lelked s a földi szívek földig borulását Te mindenkinél inkább megérdemled. Nézem, látom a teltzsákú sok évet és érzem: nekem már semmit se hagy, de büszke leszek mindéltemig arra, hogy Te vagy nekem az, aki Te vagy. Te vagy az, aki mindenkinek ad, a szenvedőknek virrasztást, vizet, Te vagy, akinek mindenki adósa, s akinek jóval senki sem fizet.

319

Az élet sürgős utain be mennyi minden tarkaság elér és milyen ritkán jön egy igaz ünnep. Meg-megdobban a kabátom alatt és csilingeli ezer kicsi csengő: Karácsony közeleg! Karácsony közeleg! Útban. kis. Anyám! 1924. Karácsonykor Találjátok ki: mire gondolok? Arra. Karácsonyi utazás Készülődés.. Én állok itt az ablakom előtt nézem a halkan pihéző havat s egy kis bokrétás. kik görnyednek az átoksúly alatt és velem együtt nézik a karácsonyt és a havat. Csodálkozol: Te balga kis fiú. ami fehér! Azután arra gondolok. ma oly vígnak látszol! .. régi gyermek rombadőlt tanyán és harsogjam el hozsannás hitemmel: Dicsértessél. dicsértessél. Sok-sok testvérre gondolok. Ma szívem is van... 1924... Karácsony közeleg. hogy ott künn hófehér a táj és közeleg a szép mesés karácsony. – s valami fáj. 320 .. hogy hoz-e most a kis Jézus fenyőt? és jaj. de máskép irnám ezt a verset – tíz év előtt. száradó fenyőt törögetek.Hadd legyek én hát az igazi zengő.Csillagsugáros betlehemi éjben hívogat máma engem is a jászol.

. az hozzon egy kis álmodó galyat. terítve az asztal – – csak fáj. 321 . szélen. én szeretem a könnyes szemet is. harcos piros orgonája. Mennyből az angyal!.. átnyujtom neki igaz ajándékul ezt a kis tépett. Szilveszter éjjel Kezemben toll – fehér papír előttem s valami nagy. Akinek nincsen tettre kész. míg csörgős szánkóm megáll valahol. lüktető. hogy sohse találkozik össze a karácsony az orgonás tavasszal. a távolodó kórus altató. 1924. Pedig tudom.. Kérdezem. Édes Karácsony!. Kacag az ének. s letérdelve a kis Jézus előtt.. kis Jézuskám Decemberfagyon.. ünnepi várás terjeng a levegőben. száradó fenyőt. A kis Jézus beszél.... merész.Megyek! Megyek! Az ajkam úgy dalol. Égnek a gyertyák.. Repül a szánkó... Én szeretem a sápadt arcot is. havon át miért nem hozhattam Neked egy csokor édes. cirógatom a mellrebágyadt főt. s az én kezem megáldja. Tündér Karácsony!. Az ünnep. sóhajtva-síró imádság-fenyőt. Boldog Karácsony!. bűvös simogató mákony. Hazafelé! A gyertyák elalusznak. minden fenyő és moha. hogy szereted a májust és Teneked is szebb az orgona. piros orgonát? Most minden. Mondd.. csörgős csengője csilingeli csendben.

Emlékül Haracsek József emlékkönyvébe Sokszor imádkozom: Áldja meg az Isten. csilingelő ezüst harang. örökké? 322 .Hát mit tegyek? Öltözzem gyászruhába és sirassam az öreg évet. jövő-magot vető.. földrengés lökné? Ki kongatja ilyen lázasan örökké.. akiket még eddig soha jobban nem vert – Áldjon meg az Isten minden szenvedő. mintha szélvihar rázná. 1925. bongó. vendég-szerető. igaz magyar embert.. 1924. béke-szerető. csengő. melynek sírban a lába? Vagy hófehér tündöklő ruhát öltsek és menjek az újév elébe mint Krisztushoz a Bölcsek? Hát mit tegyek? – – Számot vetek a múlttal és megszületik a világra ez az ici-picike új dal. A harangozó Halkan zengő furcsa hang! A szívem nem is szív talán. hanem ijedten kopogó. De ki rángatja úgy.

Most jó lenne aludni meleg párnáján egy nyugalmas zúgnak. Szatmár.. sima fehér kéz harangozó egy kis templomban! 1925. könyörgőn zúgnak a harangok. de én tudom. mert jaj! – az ég sötét és földig bókolnak a fák és fenyeget a jégeső és a harangok zúgnak! . április 27. Zokogva. hörgőn sírva. a villám cikázva csattan. A színük ében és sivító széltől kavarva jönnek sötéten.A felhők gomolyogva jönnek és a harangok zúgnak. Tömjén-füstösen ragyog be a nap a fehér-arcú. elmúlik a május és múltba-hal az orgona-búgás és üressé lesz sok-sok délutánom. néma Máriára. gyertyák lobognak. néma Máriára és elmondom Neki a legutolsó szép litániát! 323 .Mondjátok. április. Zúgnak csapatban és felettük az ég haragja. 1925. Nézek a finom templom-ködön át a fehér-arcú. Harangzúgás Felhők. 27. hogy bolondot mondtam.. Az utolsó litánia Olyan szomorú. hogy két gyémántgyűrűs. villanyszemek égnek és jázmin-csokrok esőzik a szirmot a fehér-selymű oltárterítőre.

hogy ragyogjon fel a fény a föld felett! Pár csendes szóval elvégeztetett.Titkos értelmű rózsa. 324 .. hogy elmulik a május és multba hal az orgona-bugás és úgy sajnálom a permetező jázmin-szirmokat meg az utolsó szép litániát! Szétfoszlik. 1925. Könyörögj érettünk! Mária aranyház Könyörögj érettünk!. A földre tüzes Nap-szem nevetett.. Úgy sajnálom. S pár alázatos szóval elvégeztetett. ujjongó szavú. könyörögj érettünk! Elefántcsont-torony. Angelus Domini nuntiavit Mariae – és Alleluja: elvégeztetett! 1925.. kacagó dalú kékszemű diákok!.. Angelus Angelus Domini nuntiavit Mariae. mint egy tavasz-éjji álom és üressé lesz minden délutánom. hogy ne szülessék ember. ki bízó szemmel égre nézni nem mer! Hogy oszoljon az ősi ködös átok és legyenek a földön lobogó hajú. Könyörögj érettünk! Dávid királynak tornya.

Bimm-bamm! A sűrű massza nehezen surolja a harang lassan megrendülő nyelvét. Ha távolabb csendesen mélázva állunk. egyenes sorban mint tört népek nagyja. bátor. mozsárágyúknak nehéz dörrenése. ki megváltást vállal és mutatnák magukat széles e földön és mennének szállni a néma halállal. – egyenes. mozsaras ágyú-dörrenés. Mi távolról mélázunk Nagypéntek álmán. ha Húsvétra várna még kétezer év előtt keresztfák mentek. Bimm-bamm! A lég gomolygó. leveles tábor ez. 325 . izzó párázatában fekszik a földre. 1925. Bimm-bamm! Mindegyik hangja mázsás kondulás. most magyar fák mennek a Kálváriára. mintha lassan a dombra mennének. lombjai árnya mint sötétzöld sátor – Hej. igazi magyarok ezek a hársfák. hős. megüti fülünket orgonás ének és úgy látjuk végig a magyar hársfákat. Mennének szomorú. nehéz. Kálvária Vén hársfasor állja a templomot körbe. s hogy szebb lenne lelkünk. s égnek a kövek. Bimm-bamm! A nyári dél tikkasztó melege enszívemet is abroncsként szorítja. 1925.Nyárdéli harangozás Bimm-bamm! Mindegyik hangja mázsás kondulás.

s te érezted.. Benyultál lassan elrejtett tárcádért és kivetted a három ibolyádat. mint egy boldog remete.. némán örök Istenével és meglátja a szívek ihletőjét és angyalokkal beszél minden éjjel.. Istenem. zengő nagymisén. hogy ne szórhassál bús fejemre vádat! Földi kincsemet Neked áldozom. És illatozott csak a nagymise. illatos. s te érezted. ugye.. Zord éjszakákon hullott könnyeim Neked legyenek: dalos ifjú élet! . felgomolygó füstje büszke fejedet lassan betakarta. kinek az örökmécses is nap. színesebb. könnyeztél is. csak szálljon virágim pora finom füstfelhő szárnyain elébed. hogy ez a lassú ének életedet és szívedet betölti. Diákimádság Idegen szavak bábel-zavarából félrevonulva. – Uram. színes. itt vagyok egészen. Istenem. Az igaz Isten tiszta oltáránál te voltál akkor asszisztáló kispap és elmerengve azon gondolkoztál. hogy ez a lassú ének életedet és szívedet betölti.Igy szóltál akkor. 1925. akkor is. nagyobb. zúgó. mint a többi. Szálljon. lelket cserélek s kezemet szépen összekulcsolom – Te még megértesz. mint a többi. akarva nem-akarva s a tömjén nehéz. ím. magányban. illatos.Vasárnapi nagymisén És akkor jött egy imádós nagymise. hogyha – magyarul beszélek? 326 . zúgóbb. Ki úgy él. hogy kétféle vágy lelkemet ne ölje és mindenemet elédbe teszem. hogy van. tüzes tömjén-füstölőbe.

s szívem igya fel mind-mind az esőt és tönkreszikkadt. víg tavasz ragyog – csordultig telve hittel. utolsó Védőm. akarással. Istenem.Künt sáros. Csupasz fák ólmos. szomjas talajából csiráztassál ki valami szent álmot. s kebleden sírjam le a múlt bűnét. boldogat. Engedd Uram. 327 . s míg sziporkázó. ki áldott vagy és szent és végtelen – Zsoltáros hála – és égre könyörgőn még egy felsíró. őszi levelek. lomha köd fojtja a melódiákat – és csak én vagyok egyedül merész. Atyám! Hadd bontsam ki majd selymes lobogómat. hogy két karom kitárjam. nagyot. hullott. mely Heródesként parancsol trónjáról s minden születő mosolyt megölet. szépet. zenés ajakkal kiáltsam az égbe: Istenem. békét hirdető boldog muzsika – giling-galang – szent. hogy szebb jövendőm piros hajnalán nagyon erősen megöleljelek. akiből most is imádság fakad. S az lett belőle. mi volt hajdanán: toronyból csengő. Harangszentelési imádság Hála illessen Tégedet. megáldott harang. suhantak s a véres ércet mind-mind összeszedték. Istenünk. alkonyati hang. olyan fiatal vagyok! 1925. hogy fehér angyalaid szerte küldted: égett mezőkön sorra látogatni annyi holtat és annyi sebesültet. félő kérelem: Szentelt harangod alkonyi szavára haljon meg most már minden gyűlölet. Urunk. Hála illessen Téged. gyilkoló golyók sírtak mindenütt – rettenetes emlék! – de angyalaid repültek. jólesőt! Acélozzad meg két karomnak izmát. Összetört ágyúk. felhős ég alatt.

ez lángol felém szerteszéjjel s megégeti az ujjamat pipacsos. szürke pára és imbolyogva fellebeg a magas menny falára. Felszárad. forró szenvedéllyel. olyan jók. olyan boldogak legyünk és kézenfogva kérdezgessük egymást: Hallod: a harang – mit mesél nekünk. A Dónát kápolnánál Magosan áll.. Ez a piros: lobogó vágyam. Ugy-e. meredek.. Csöndesen lépek egyet-egyet s közte virágokat szedek. 1925. És messze valahol. lehull valakinek kis színes kalapjára. ez a költemény? 1926. milyen fehér az én messzire-gondolásom... Fellegfoszlány lesz. Istenem. Költemény Csűrös Emiliának Itt földre hull a könny. mint az angyalok vére. ítélkezőn és útja rögös. 328 . Ez a fehér: – Istent hívom hogy tanuként szívembe lásson: Milyen fehér. Szegény szívünkben lobbanjon ki egyszer mosolygós-szépen minden néma vád – Békélt homlokon friss-zöld olajággal álmodjunk végig minden éjszakát.Mint összenéző esti csillagok. vagy a keze fejére.

mint e halk eső. Szobámban tespedt. de ma különös kísértet dörömböl. Szitálgat már az enyhe harmat. barna lányok. Az eső esik. Életem él még: mikor lesz halott? Sok vergődést és kevés jót adott. A kőfeszület öt sebe búsan.Ez a lila: ez tán a bánat. nyári permeteg. De itt a csúcs és este van. 329 . titkon vérez – s én leteszem a csokromat a Dónát-kápolna tövéhez. mint titkos-tüzű. mely halkan a nyomomba jár s nótát illatoz a lelkembe – Egész lombos bokréta már! Ha még ragyogna hajnal-orcám. úgy érzem: éltem. Sohse kacagott rám sok az örömből. s a lassúléptű halk homály minden ágbogat betakargat. befelé. Lehet. Sohse voltam még ennyire beteg. hogy talán nincs mélyebb oka. ok – Elcsúnyultak a szőke. 1926. e sötét szoba. talány. 1926. de a legszörnyűbb ez az unalom: Ma nincsen cél. büszke lángvért. lomha félhomály és ezer kétség bordáimba váj. De profundis Ma tört reám a legfeketébb óra s nem hagy hajolni békés nyugovóra. mint egy rég unott ízt és elsírom az első de profundis-t. nincsen hit. nem adnám oda ezt a csokrot bomlott-zenéjű száz világért. harc. Fáj az este bús fáradt utamon. Nyolc óra már és nem tudom mi vár – iszapos álom és kuszó hinár.

gyűlölködést. összetartás. elfelejtő – könyörülj meg rajtam. jő az álom elűzi a rosszakat. zengedeznek sose hallott éneket: „Amikor már álmot látunk. szavuk átkot. szeretet Bús sirámú rengetegben felzokog a torz halál. Ütlegelnek. mikor minden elveszett. Régi nyájunk szertezüllött. egy igazság. hittel. bűnös arcú esti fantom pusztulásról prédikál. hullj le drága mély édes álom. hullj le. éj! Hull az álom. Mesterük volt. földeinken dúlt rögök. Jaj ne halljam. szeretet! 330 . s jószándékok elhalódnak mint a dérütötte fák. fejük felett angyal szárnyal és királyuk nagy király. s körbe lengőn. Napkeletről fényigézet homlokukra ránevet. jaj ne lássam. mint a régi nyáj. egy remény van. ők csinálták. mégse tudnak könyörülni önmagunk és más baján. szent kereszten meghalt értük hajdanán. s énekelnek. Tűzzel. Hóbelepte láthatáron közeleg egy kis csapat. szertehúzást s minden ember átkozott. Árva ember lelke mélyén pattannak a bűncsirák. Ők pusztítnak. kárörvendőn kacagnak az ördögök. lobogóval olyan. Hahotáznak őszi szörnyek s haldoklik a rengeteg.Összetartás. irígységtől mind beteg. bajt hozott. hajba kapnak.

akár a tél is jöhet most már. Függöny legördül. megtanultam. hogyha várnék. írtam e sajgó sorokat holdsugaras szeptember-estén. Kulisszák mögött mit zokogsz. minden. de az író már nagyon álmos és mélyen alszik nemsokára. de ha egyszer a színdarab rossz. Multam értelmét úgyse látom.” Hull az álom. amit lehetett. megértettem. jő az álom. Függöny legördül Mesét fejez a haragos nyár. ami volt: Tizenkilenc az évem száma. Gyorsan lepergő könnyű dráma volt minden.Kéz a kézben. hogy kezet fogott velem pár igen jó barátom. A fecskeraj elszállt felettem. Amit lehetett. Istenem. te meg-nem-tapsolt kis színésznő? Jól játszottad a szerepet. elűzi a rosszakat: hóbelepte láthatáron lépeget a kis csapat. legfeljebb. 1926.. minden késő. mit használ ott a szeretet? Sikered új darabra várna. Nincsen mit félnem semmitől. Egyszer szépek a kézfogások. Szent zenéjű rengetegben elnémul a torz halál s bűnös arcú esti fantom már hiába prédikál.. holnap milyen mások lennének hozzám. új utakra Két szemünkbe szél havaz duzzadó erőnk felujjong s int felénk az új tavasz. 1926. –––––––––––––––– Vígasztaló szent szóra lesvén. 331 .

szűz lelkek mennek zsolozsmázva. 332 . imádkozzatok! Szatmár. húsvét! a kábult emberek harsogva mennek templomi zászlókkal tüzes-piros nagyszombat alkonyán.. földre szór titkos égi híreket. Nyitott torkukból lángokat köhögnek.. kereke zajog. Jaja zajlik a megtaposott rögnek. s egy ifjú megy az ördög kocsiján. kocsisa kurjant. úgy bámul tiszta száz ablakszeme. fut a vad szekér. szomorú-mély: hívja lidérces ezer messzi kéj. kövezet szikrát hány. csók zenéjű város. Tüzelő szeme vad. Kocsis kalapján vörös tulipán.Az ördög kocsiján Paták csattognak. kongnak a harangok és körmenetre siet az anyám. Az éjbe. s a kocsi mélyén zokog a fiú: – Ott most a béke csókot integet. Húsvétvárás Húsvét. s hol keresztes két uccatorkolat.. mint a sárkány. Templomokból kibúg az orgona. mintha imát zengene. 1927. Néha könyörög: „Állj meg már velem!” de az csak hajt és nincsen kegyelem. ódon korhadt-boltíves kongó folyosókon. paripája sárkány. Fejükön rezgő gloriola-pára. Alvó uccák vadul riadnak át. a két paripa fú. visszhangozva a kocsi robaját. kövezet szikrát hány.Paták csattognak. Kocsisa: ördög: vörös-tulipános. Kocsis kiált.. Tajtékos lovak futnak. egy zárda mellett vágtat a fogat. a világ ujjong. – – Fehér apácák. .. s a kápolna vár hajnali imára. hívja ördög-szó..

Néha kiválik egy kis ködgolyóbis. olvasom. Szememből lassan könny hullott az útra. ha nem gunnyadnék többé pörlekedve. felnézek a holdra: 333 . de mi Krisztussal.. mint ez itt s az emberek messziről távcsövezve Versnek keresztelik. halódás jön a születés ősmelegére. tűzcsóvájú. pöfögnek és keringenek veszettül. megcsóválom a fejemet. Genézis A Kozmosz nagyszerű. mosolygok. könnycsepp és bánat. De a Törvények haladnak. meg sok más keringőt. Gomolyognak. nincsen haragunk. kongnak a harangok. 1927. Rövid napok multán. buborékos: éget. Kivágom magamból külön bolygónak és kicsinyég nagyon szépnek.Szobám sötétedik. Dimenziónélküli. teleszitáltat. Forr. furcsa tűzködök és gőzök gomolyognak idebent. hogy megbékültünk. a drága Krisztussal nagyszombat este ketten maradunk. Künt körmenet lesz. forognak. lelkem fala sugárzón hirdeti. forgásában amint sűrűsödik. hervadás. borzongószelű estén kezembe veszem ezt a papirt. halál – Sok esztendős könnyek száraz nyomában az életrekelt nagyszombati Krisztus kicsi szobámba vajjon eltalál? Benyit az ajtón. nehéz a szívem s azt gondolom: be jó is lenne már. lélekszerű. Sok éve egyszer mentem az uccákon. Nem látom a célt.. dohogó teremtése ismétlődik bennem. szívemnek sánta lába meggyógyulna s tüzes-piros nagyszombat alkonyán mehetnék egyszer én is körmenetre. fénylő lesz az arca. nem állnak meg. nagyon melegnek látom és ilyen lesz belőle.

végtelen bánat szurka lángolt. ázott a ferde uccák vándora: Egy villanást keresett a fejében: honnan került oda? Bőséges szavai rázuhogtak a szívek görbe csatornáira. az asszony. az asszony nem akart véle Egyiptomba futni! Ütemes eső csobogott egyre ázott a szürke uccák vándora. Ütemes eső susogott sandán.Milyen különös-idegen! Milyen messze van! Milyen hideg! 1927. nyögött az ősz és új legenda született. hogy feltámadtak ellene. Megölt gyermekek rekviemjét zúgatta a széllel az este. Egy őrült koldus az utcasarkon fölismerte. – minden csöpp nyomán gyermek fogant. Őszi legenda Meredek szavai rázuhogtak a házak görbe csatornáira. kékszemű és glóriásfejű. És lőn. álmában angyalok hírelték s az asszony. fölzokogott – s mondá neki: Felséges Úr! jöjjön el a te országod! – Hullt az eső. 334 . keserves őszi délután volt bús fátyolokkal a szemén. Fáklyák gyúltak amerre ment. 1927.

Úgy ma üljön a világ Örömünnepet! Ha van Isten az égben. – S hogy van. Úgy ma legyen tavasz! Ha van még szív a földön. (Mária egyedül sírdogál: Mi lesz holnap?) Hirtelen búgó szélvihar hördül. mielőtt a Vigasztalót hoznám – (Mária susogva fohászkodik: Vezéreld haza hozzám!) Fáklyások lopóznak a hegyre.Könyörgés csodáért Utolsó vacsora Kezében megtörik az ostya.. Fájdalmas áldás Jézust szülni. azt tudom ám! Úgy ma áldjon meg Téged. Az arca ólomszürke már. jaj. Édes. Ha van még alvó élet. a Cedron morajlón felrian – (Mária belesikolt az éjbe: Meghal.. És van még szeretet. Úgy ma ragyogjon az.) Születésnapi köszöntő édesanyámnak Ha van még nap az égen. az Atyához megyek. jó Anyám! 335 .) – Bizony mondom. az olajfák furcsán összesuhognak. meghal a fiam!) (1928. (Mária sóhajt csöndesen. (Szétzilált ágyán Mária töpreng: Merre jár. merre jár?) Judás éjsötét szemébe kapzsi vágyak karvalya ül ki.

Remegő szárnyú. A szent tevésre ihlető. hófehér galamb! De Őt imádom. égő szíveket Szórhatnék szét a nagyvilágon. amig élek.Pünkösd Ujjong a lelkem s telve van örömmel: Ma érkezik a régvárt vendég! Bár liliom-palástot Vehetnék vállaimra S elébe úgy mehetnék Hogy szűzfehéren üdvözöljem Őt! – Bár tűzrózsákat. Hogy csengjen-bongjon tőle a határ! Pedig. nagy Isten! Szemén pünkösdi tüzek nyelve csap ki S így tekint le ránk! Csak egy pihegő. hófehér galamb! – – – De benne ég az örök Láng. S előtte hullok térdre egyedül Parányi semmiségem Alázatos mély érzetében Mikor felettem átrepül: Mert ő az Úr és ő a Lélek! S tőle várjuk fényes újulását A föld színének Ő hozzá csap fel ezer ének Ostromlón zúgva pünkösd hajnalán: Oh jőjj el! Jőjj el! – – – – ––––––––––––––– Halld meg világ a titkot: Ma eljön hozzánk! – – – – Ujjong a lelkem s telve van örömmel! 1924. Mely szétkiáltja örömét. Amerre jár! – Bár lenne szívem ünnepi Zsolozsmát zengő. 336 . nagy harang. csak egy kis madár. Hogy illatot és színeket És imákat találjon. május 27. kit várok.

mely közöttünk dul. Gyászinduló Busan állunk a gyászos sír előtt. Szellemed suhogón beföd. perdül. halál. 1930. Álmos is vagyok. Bevonod szelíden édes ízzel ajkaimat s a sárga mécset elrebbenti tüdőd finom fuvalma. Istenem. Itt a perc pihenni. fájdalomtól kínozva látjuk őt és az ádáz halált. a néma sír világa rejt magába már. cukros hóhegyeken futunk sikongva. Álmodjál! Lent a sírban álmodjál! Fényes angyalok karján csöndesen álmodjál! 337 . Álmot adsz. Míg a zord föld dübörögve hull le rád a holtak mély álma dajkál a karján már. Lelkünk magasba száll s a felhők fölött zeng a dal. becézve. A gondok elgyötörtek. Tér. Ember sorsa: halál. összeakad s lehull az éjbe. vizesen pereg le rajtunk. körülleng. s várja békesség Kedvesünk! Lent. lágyan. két szemünkből a könny árja sürün hull. idő: kusza gombolyagba romlik. Halkan simogatom meleg pihéit: pálmalombok alatt ölelgetőzünk. Akkor ölbeveszed. zizzenő buzaföldön összeforrunk s érett csillagaid kibuggyant fénye gyöngyösen. Puha és gömbölyded álmot. s túl mosolygó világ.Esti elmélkedés Fáradt lettem. béke vonja föld iránt az ember sivár testét. eltévedt szeretőm kis szűzi testét s mellém fekteted a habtiszta ágyba. szellemednek az Isten nyugtot ád. csöndes otthon vár.

338 .Légy már legenda 1997.

szédül minden a vakító. tarajos vérzuhatag nyargal fenyegető morajjal a távol hegyekről. 339 . el tudom felejteni. aki jár. a világító csendtől. elbújt a fenyves is a mérhetetlen fehérség alá. nem mer sóhajtani sem. sejtelem-vattás az ég is. mint a szívünk alatt. forró iszonyú zápor. Alázat Alázat az. Ha a sarat csókolom. csodálatos fehér. a te műveid azok. S áldás. mely puhán kötözi be a fájó gondolatot. Ez az alázatosság. Lecsöppen egy csepp piros vér. megyek utánuk pásztorbottal. Szédül a fejem. aki nem hisz bennem. szelíden. sáros orcámat száz ördög gúnyolja. hogy tűzből vagyok és hozzád hasonló. az örökkévalóság illatát nem szívom. A felhők hátán juhokat legeltetek. hogy elkárhozik. bizonnyal alázat az mikor nem merem kimondani a nevedet. Zakatol. Messziről felel rá a másik. mert ez alázatosság. Az aranyvirágot nem szakítom le. neked hagyom azt. nagyobb szomorúság van a kék mezőkön. de nem bírom.A bölcsődal visszhangja (1922-1931) A havasok végtelen fehérségben állnak A havasok végtelen fehérségben állnak körül. amerre jártál. Nem mondom. Szőrcsuhámról letépném a drágaköveket. neveti: S én boldog vagyok. békesség a fehér bárányok neve. jajt hörög a szél s percek múlva folyammá dagadva izzó. Egyszerre elcsattan egy fegyver. szinte lopakodik. imádkozni is csak lélekben és igazságban szabad. zömötöl. lecsöppen egy másik. Amikor akarom. tiszta fehértől. zuhog a hirtelen véreső.

de moccanni sem merünk. Csak állunk dideregve meztelenül az iszonyú csendben. a lassú szél nótát sodor s az apró léckapuk előtt cseresznyeszirmos lent a por. Drága reggeli napon ölelünk. S egyszerre megpattan az aranykék bolt és zajtalanul hasad tovább és rongyokra szakadva hull le nyugaton. Sötét és hideg. Szekér döcög a barna úton. Éppen a megfontolt. egy kis mokány ló megbotolt Kószálnak mámoros legények. lihegőn s az eljövendőnek sejtelme sem úszik az illatos szélben. Kéjben izzanak a fiatal testek a harmatos füveken és csöndesen bólogató fák alatt járunk párosan.Csak állunk dideregve Nem lesz mennydörgés. S mi rémült szégyenletünkben magunkra kötöznők a fügefák levelét. lobogó égi jelek. virágzó bokrok között. terjed hangtalanul az elült szelek és megmeredt fák fölött és sötét lesz és hideg. keleten. amint csobbanás nélkül folyik az ismeretlen messzeségek szuroksötét lelke. Ezüstfehér nagy lepleket dobál a tiszta esti hold Ezüstfehér nagy lepleket dobál a tiszta esti hold. az első hasadástól nőttön nő. trombitaszó és kürtölő angyal s nem adják tudtul az órát intő. kitervelt nyugalomban lesz valami vérfagyasztó. 340 .

Annuskának Az nekem a kívánságom: Légy Te boldog Annuskám És olvasva e sorokat Szeretettel gondolj rám. aki sírna s szíve helyén csillag rezeg. szeptember 6. csak gyermek marad. 1922. Liláshomályú ködbe hullnak próféciák és nemzetek. Ezer virága halva. Az esti úton elsimul regény. Csak én sírok a pusztuláson. halva. parasztleányok most vetik le vasárnapi ruhájukat. A küzködők már megnyugodtak. csalódás és tusa és homlokunkon végigtáncol a halk megoldás ritmusa. Melyek télen-nyáron Zöld pompában élnek. Porukat a szél elseperte. Nekik már nincsen. Az én őszöm Halotti csend borult a kertre. szeretet. Havával a tél betakarta. remény. fátylas ablak szépkeblű árnyakat mutat.Sok gyengefényű. Legyen a lelked is Egy örökzöld növény. június 30. Annuskának Vannak e világon Örökzöld növények. Igaz szeretettel: Pityu 1921. 341 . ami fájjon. – Csak én maradtam hírmondónak. Melyet éltet s táplál Hit.

Ők már azóta messze járnak S tán boldogabbak jómagamnál. Csendpalota Éjfél előtt. Lombról. aztán szünet. Rövid életem hosszú őszén A kis virágok sorra halnak. – Engem miattok tép a bánat És forró könnyem mit se használ. elcsuklana a menüett: eztán szünet.. A szívemet. Beomlana minden fala a palotának. ha melléülnék s végigfutna két kezem billentyűsorán s zúgna.. 1923. jöhetne már. éjfél után be nagy a csönd! Eső elállt és minden álom ágyam körül sunyít bután. virágról szól a nóta. éjfél után A csend nagy mesepalota: üres. mely annyit fáradt Nem hagyták el a régi gondok. Künn a világban új tavaszról. – Nekem még mindig őszi dal szól És semmi sem lett más azóta. Aztán jön a tél könyörűlvén És puha hóval betakargat. Éjfél előtt. Sarokban ül a zongorám.. örök szünet. ki keresett az éjszakában s kinek ajka szépen dalol: Nem látnám a romok alól. belül ólmos és ki sem ereszt tán soha ez a nagy sötét palota. üres kívül fekete. S mikor a reggel felhajol.. 1923. Nekem még mindig muzsikálnak A szállingózó őszi lombok. 342 . jaj. zengne a zongorám! Egy zuhanás. Szép lenne.

Ilyen fehéret. mintha csak utasokra várna és Abbazia áll felírva az ezerszínű vitorlára. 343 . 1923. így. Lelkem álmodik édes álmot... De míg a fákat szél csavarja.. Az elrejtett bokor nyugodt.. Mert sok sugár fog rámderülni. S villámot szórva dörg az ég.. S félek.. sokáig. mintha öntenék.. Gyöngyházhajó Asztalomon gyöngyházhajócska. dúlni A túlvilági szellemek? A fellegekből sűrű zápor Zuhog le. S a kis madárka mit se sejtve Nyugodtan. hogy a hang felzavarja.Ártatlanság A végítélet jött-e már el.... mélyen alszik ott. ilyen tisztát Nem fogok kapni soha többé! 1923. így.. Ez a pillantás. De lelkemet.. mire vágyom. Nagy utak után itt kötött ki egy rímfaragó asztalán: Csillogó nászemlékül hozták messze útról apám. mely így betöltné. Egy fehér lélekhez Nézzél szemembe. Ez lesz az élet szent csatáján Győzelmet osztó talizmánom. Pokolnak torka nyílt-e meg S kijöttek abból ölni. anyám. A szálfák nádként hajladoznak. Ne nyíljon ajkad semmi hangra. sokáig. Nézzél szemembe.

. mintha lebegne útra-készen. S egy furcsa sziklán partra szállt sok-sok hitem. Távolról olasz zene zendül. örök álom és kék Velence.. félig alszom: Anyám: legfehérebb virág. szülője. siralomvölgy síró lelence.. Megtörtént Felborzolom az ezüst vizeket Most már minden hiába megtörtént: élek századok csuháiba bújtam rettenetes karok döngették meg a pántos ajtót rettenetes torkok üvöltöttek bele 344 . tizenhatéves szőke asszony.A kis hajóba száll a lelkem. hullámon ringok. csöndes-sóhajú. Asztalom bíboros posztóján kikötve áll és egyre nézem – félig húnyt pillák alól látva. csupa rózsa és úgy megsajdul hirtelen anyám egy tüzes régi csókja! Ezért lettem vágykergető. ezernyi titkom s a gyöngerajzú tarka nippen a zászlórudat megsimítom. ennek a sok-sok írott szónak oka.A parancsnoki kürtöt egyszer egy őszi este fölveszem s a kék vízek meleg honába visszahajózom csöndesen. édes illatok. ringatója ez a filigrán könnyű csónak. Minden rossznak és minden jónak. álmodó s a kék vizek kagylós mélyéről elindult egy gyöngyház-hajó. pedig tanultam: van mennyország. Szellő csapott a kék vizekről.

Hull a fáknak őszi lombja Egyhangú köd szürke ború Takarója. Amikor dalos madárkák Vidám raja szállt felettem S én a tisztás vadvirágát Szedegettem.a hallgató termek évezredes porába s most már minden hiába egy molylepke kiröppent a Herceg ruháiból. Víg madárdal átváltozott Néma. A szívem is csupa bánat. Gondolok az elmúlt nyárra. Most itt minden bús. hogy Lesz-e tavasz újra. Mintha egy bús Nagy temető volna. 345 . szomorú. hogy ne lássák S itt siratom meg a nyárnak Elmúlását. Ide jövök. be más világ van. Csupasz ágak Sorban állnak. Mert nem hiszem Nem tudom. Bánatos az őszi erdő. Lehullott a lombja. Mint amikor utoljára Erre jártam. csendes búra. Őszi dalok 1. – Fáj a szívem. 2. Istenem.

. Fehér őszirózsa. Őszirózsa. asztal Csodálkozással néznek össze: „Hány napja már. Fáj a szívem. bú. Vén bútorok. hogy a virágot Élettől. 5. Beáll az ősz. majd megszakad Csendesen zokogja: – Aludj kis lány.. mióta Meghalt a drága kis Mariska.. Pihenj levélke. . Minden csak bánat.3.A padlásnak sötét zugában Ládába dobják sorban őket. hogy kis kezével A port le rólunk nem törölte?” Kérdezve. nyirkos temetőben.. Szobákban durva idegen kéz A bútorokról port törölget. Berepül rajta. mackó Hiába vár. Őszi levélke Őszi szél hajtja.. aludj te is. Egy kis sírhalomra Lehullatja szirmait egy Őszirózsa. 4. halkan sugdosódik A kert sok szomjazó virága: „Üdítő vizzel meglocsolni Miért nem jön ki mostanába’?” Elmúlt a dél. Sápadt kezemre Leül pihenni. nyártól elszakítsa. Nyitva az ablak. Hideg. Fehér őszirózsa. hogy megetesse. szék.. Nem zavar senki! 346 . a délután is Borongó szárnyán itt az este: Gyerekszobában bábu. szekrény.

Az éjszaka baldachinja velem jön.. Ahonnan senki Vissza nem tért még. 1923. Ferdén esik az eső. hogy Megyek már én is. a csodálatos fatörzsek tüzet színak a pokolból. Súgd meg nekik. halkan. A bőregerek suhannak. A szívem alá vert mosolytövisek is társaim. Kik után vágytam. feketék. Lesznek közöttük Kikért remegtem. Hogy itt tartsalak. S viszontlátsz sok-sok Levéltestvérkét. A fatörzsek. Te előtted már Lehull a fátyol Arról a titkos Rejtett világról. nagyon messziről századszor kiáltják nevemet. Aludj és álmodj Tündérmeséket.Amíg ringatlak. Kiket szerettem. Nincsen hatalmam.. S kiket a zord ősz Elragadt mégis. Ferdén esik az eső.. az árkok mélyek. nem hagy el.. S messziről. Amíg becézlek.. 347 . nem látszik az Isten. Aztán menj tovább Csendesen....

mosolyok. Egy árva mécs. könnyelműség táncoljon a szívemen. kismadarak mosolyok. villogni fog ezer tükör. tisztaság.. oda is. Sok bánatunk. Valami nagy.. kevés derünk – angyal. gyerünk! Forogni fog sok fürge kör. mint a gumilabda. beszél száz sírverem és messze egy tükrös terem. gyerünk. Parányi mécs be szürke így. Isten arca odafent a kékes ég.Isten szeret Az este bús. ide is. s holnapután eltűnőben híre is. Könnyű szavunk játékosan visszavág. sötét keret. pora is. kékes ég – Ezentúl csak igy köszönök: Békesség! Békesség! Ezentúl a komolyságot kivetem. kivetem. Susog. egy kis szavam: ezernyi mécs. visszavág. Isten szeret. Könnyű vágy és könnyű élet Könnyű vágy és könnyű élet. tisztaság. szívemen: aranyalmák. a szél irígy. ezer szavam. Az ember sír. pattog. vezess. 348 .

Minden nap esttel végződik Minden nap esttel végződik. Megszületett a Kisjézus igazán. Havas kertben havas oltár. igazán. egyedűl: Piros szívem piros versbe menekűl. Mi csak házat akarunk építeni. tele csűrben gabona. én mégis bízom benned. élet van csak. csillagokat körbefonva csavarog. kicsi szán.. gomolyog. babona. színezüst. gyerekek. kicsi szán. menekűl. Mi nem akarunk. Uram. De nehéz a kő és gonoszak az emberek.Odakünt is szép aranyköd gomolyog. Minden valami semmivel végződik és holt betű lesz minden fájdalom. leánycsók van.. kicsi. Mi nem akarunk égbetörő Bábel-tornyot építeni. kedves házikót valahol a Maros partján. 349 . hagyhattok már a sötétben egyedűl. Mi nem akarunk a hatalom orgiáján üvölteni testvérjajgatások és ostorpattogások vércsíkos ütemére. lila füst. gabona. alázattal bízva bízom. felszáll róla lepke-lenge lila füst.. színezüst. hogy megáldod ezt a munkát. karácsonyfa. ahová asszonyt vigyünk s melynek elébe nyári délutánokon kiűljünk a fiak és unokák seregével s apáink nyelvén zengedezzünk öreg zsoltárokat.. egyszerű. tekereg s tüsszentenek fent az angyalgyerekek. babona. Csúf hazugság a halál is. Minden zaj csenddel végződik.

külön a koponyámat és meglelték az illatos.. Tegnap már kerestek engem Tegnap már kerestek engem. sokredős ruháját – minden valami semmivel végződik. vastag. Hályog esett rá s gyöngén szűri e világ világosságát. csend. fáradtan hullok eléd és rád meresztem homályos szememet. Este lett. tört szárnyú szavakat engedek világgá s megsimogatom őket: szegény. Ilyenkor a templomokat is bezárják. nyugalom.. Minden nap estével végződik. a tücsök ciripel. reménytelen postagalambjaim.Csukják itt is. sötétség. kihúnyt tűzek fölött suhog és víjjog a szél. egy szemet. S néma verssé lesz egy-egy fájdalom. alvás. értelmetlen sötét zsalu-szemek ölelik magukba arcomat. Meglelték külön a két szememet. 350 . az Isten magára csavarja gomolygó. ott is az ablakot. mely nyitva maradt s azt mondja nekem: értelek. tengerekbe fúló. Ilyenkor senkinek sem szabad beszélnie. Ó. De minden zaj csenddel végződik. külön a két kezemet. Ócska. Belül pedig nagy fekete pusztán. kicsorbult fegyvereket rakok lábad elé. hol nem áll angyal... a koldusok bokrok alá húzzák magukat. Végtelen templom vár s fekete lepellel takart istenszobrok: béke. Jó volna azt sem hallani már. Ó. béke. béke. külön a két lábamat. Kaput keresek.

hogy valaki vagy. most szeretnék meggyógyulni már. magok csiráztatója. Eddig beszéltem a fájdalomról. szálerdők erős magasba-húzója. vérpiros lámpással: most már napfényre vágyom. mely bőrömre süt s melyet némasággal siratok meg. Mint a napot. – vagy csak kivánlak és elhatározom: ma minden kézfogásban a te kezedre ismerek. szelíd dalára. most szeretném mind leszedni már. drága nyomorúságaimhoz. mint a legtitkosabb. ruhákra. És vágyom emberekre. Vágyom emberekre Eddig csak csodáltam a gyümölcsöket. mozdulatokra. polipkarú mélység. 351 . jó emberekre. legédesebb hangulatot. melyet bejártam derengő. Elég volt a látomás. átlehelni a lelkemen. mikor lehull a hegyek mögé. emberek álma. melyek olyanok mint a többieké. S vágyom. apró madarak énekeltetője. vágyom a koldusok egyszerű. Közben este lett s egy megszökött csillag gúnyosan kacagott a hegyek fölött. az ismeretlen. kicsi őzikék együgyűsége.piros gyümölcsöt bordáim mögött. a pokol. mely egyedül köt a földhöz. Vagy csak érezlek behúnyt szemmel. Vagy csak gondolok rád s elhatározom: ma minden mosolyom téged jelent. Valaki vagy Inkább megkerüllek valahogy: azt mondom.

. S nem volt hatalom senki ő felette? S mikor leszállt a földre Fogadták félő. Annak csupán az én fájdalmam És semmi más ne fájjon! De ha találsz egy csöndes kis szobát S anyám lapozgat. bűvös hatalom? Ki ez az ember? Talán pusztában élő remete Ki önönmagát ostorozva böjtöl És marcangoltan vérzik a húsa S ha el-eljön a nádszál emberekhez. A költő Ki ez. Hogy a fiának mennyi búja. s a nyűg? Talán egy isten? Olyan mint ki hajdan Saját napjától égő trónusát Az Olimposznak bérceire tette. nyugtot ád És megszünik a kín. Egy megigéző. Kinek szeméből árad.Verseimhez Fakó papíron reszkető írás. boldogsága függ. Kinek szavától ezrek élete. reszkető imával: Üdvöz légy. mint a tenger. Legyen tebenned elzokogva. Ami szívemet megkínozta.. Fényesség. Repüljél át a végtelen világon. Kuszált sorokban komor betűszázad. Az a sok néma bánat! Fakó papíron reszkető írás. Nagyság. – S ha kiterjeszté védő bíborát. titkon. mely uralg felettük Magányban táplált fanatizmusa? Tán népek ura? Hatalmas király. 352 . akinek mind meghódolunk. Ezrek jóléte. Aki elolvas csendben. a jaj. Országok népe boldogan aludhat. Fegyver kezében. Kezdj el kacagni. halkan. Erő! Egyik sem Ő. simogatva. Egyedül Ő ne sírjon! 1923. meg ne tudja. Egy mosolygása békét.

A kovakő Acél. s a szűzi szikrák szertecsiholódnak és néha-néha lángja is lobog. ütöm Tinektek a szikrát. kovakő az én furcsa lelkem. Amikor néz. Mint prófétáknak hajdanán Csodák fakadnak két keze nyomán. február 27. ahova tekint És nem fáj úgy a tőr És nem fáj úgy a kés – És mosolyogva bíztat: Ne csüggedj. Amikor szól. melyeket folyvást összecsapkodok. testvér. míg elkopik.Csak egy parányi szürke ember. A könny felszárad. Ti csak nézitek. Ereje nem a villany. – De a szemében ragyog valami. S fejünk előtte le kell hajtanunk. augusztus 11. 353 . én se csüggedek. – Ezerszer szent név: költő a neve! 1924. Milyet napjában ezret láthatunk. s csak ütöm. ennyi mérve rátok. 1924. nem király Még nem is remete. hogy a szívem Egy furcsa gépezet: Ereje nem a gőz. Szívemről Úgy képzelem. de szívem csupa áldva-szerető. semmi egyebet nem kell tennetek! Ti örömötökre csiholom a lángot fény-boldogság és béke veletek! E fényüzenet én egyetlen kincsem. Elmúlik egyszer minden szenvedés! Nem isten. vagy szétreped a kő. De a hangjában rezeg valami. Helyökre új erő: a nóta lép.

Leszáll a Béke S puha kezével mindent elsimít: Nincs többé fájdalom Kacagás is tovament. vonaglón ezer gyűrű kél.Egyszer azután kifárad az Élet.. Egymást követve szanaszét kigyódznak. 354 ..Ha elrezgett a végső nóta. Mi vonja őket? Merre van a cél?. Megtöri a tükröt.Ez hajtja.Eltévedt kezem kavicsokkal játszik... űzi nappal. . Álomra hajtja fejét szótlanul.. április 29. . S a vízbe dobja mind.. május 9. szürke dal Útat lel néha börtönéből És napvilágra jő.. És tovaröppen. Tóparton ülök.. . hullnak a színes kövecsek És vonaglik és hullámzik a tó – . s a Jó – Hullnak. Tóparton Tóparton ülök. S hallgat az álmos... éjjel: Legyen lázasan lüktető! – Egy-egy bánatos. mert nagy a kérdés: Hány nóta van még odabent? 1924. – ––––––––––––––––––– Szívem felelj.. Iszonyú a csend! Ilyen a hinduk Nirvánája tán.... – – A sok törtető gyűrű szerteszéled S a Végtelenben halkan elsímúl. Halk sóhajtás sem zizzenti a nádat. Itt az alkonyat: Bíborló fényt a felhők fodra tör.. Nagyokat loccsan. lomha víztükör.. És a szív Halkabb lesz akkor egy kicsit. egymásután.... 1924. S fehér ruhában partján ül az Élet És kavicsokat hajigál bele – – Vágy-gyűrük kelnek – siklanak előre – Csábítón int nekik a Szép. Fájón. Talán nekem is ilyen tó a lelkem – És alvó álmok vizével tele – –.

hidd el. amikor a hegy nem ment hozzá. akkor mindenből játszi dal fakad. mit majd örömös fényre hagyogat. Tanács Szász Irma emlékkönyvébe Szerelmünk legyen. Tudok őrülten. furcsa. hogy ez nagy. Tudok komoran. akkor Mohamed ment a hegyhez.. csak egy nem édes sohse: várni. augusztus hó 11. január 355 . kesergőn epedni. mint tengerár. amikor várunk s ősz lesz tüzes nyárunk s a közmondás is.Tudok. Tudok százfélét. bárki szeretné hinni. Tudok szomorún. szörnyű-bús csoda! Tudok szilajon cimbalomra vágni és kurjantani hozzá nagyokat és ellopni a Jövőtől a Kincset.. hogy támolyogva búsongjon a dal. nehezen dalolni morajló-búsan. leírok százfélét és átlehelem mindbe magamat! 1924. Minden másodperc sokat elvesz életünkből. mikor fölötte zümmögő zenével a sóhajtások sápadt lelke jár. – minden édes. Tudok csengőkkel csókra csilingelni. 1925. lázasan hadarni mint harsogásba-rekedt harsona és valahogyan magam is megérzem. hogy mézzé olvadjanak szét a sziklák és szegény szívem csaknem belehal.

ma bokrétában mosolyog: kis. mély forrásból. Ilyen csend nem volt soha. zuhogott néha búcsuzáskor. patak szent. 1925. – soha még! Ülök a verandán. így. mely áradt. – s talán hiszek a Nirvánában. május 12. Már félig alszom. éjji könnyek mik betegágyunk párnájára fájón ömöltek. lélek termékeny földje. A bölcsődal visszhangja Édesanyám! Ezek az apró gyémántos dalok. melyekbe egyszer majd belehalok. mit könnyezőn megcsókolok. fehér-virágu gyöngyvirág lett. kicsit hanyatt dőlve. április 28. anyai szeretet villogó gyöngye. nem az enyémek.Csak egy jó van: a béke Reményik Sándornak Valami lomha sűrű folyadék: a csend mindenen átszivárog. patakzó. – mintha nem is élnék. 1925. 356 . – amelyek megáldották a mi születésünk. Gyöngyvirág Édesanyámnak Örömkönnyek – emlékbe vésünk. fehér-gyöngyű gyöngyvirág lett. Kolozsvár. – puha pokrócba csavartam a lábam.

október 15. – hej. Édesanyám! Te építettél szívemhez hidat: – Megismered a Te dalaidat ilyen messzeségből? Édesanyám! Rajtam vagyonod: hímzett palást s én rajtam át kap szárnyas suhogást te minden vágyad.) A vonat zakatol és holnap ilyenkor már messze leszek valahol. s akit én siratok... Édesanyám! Ha szétrepültek mind-mind a dalok.. Sirdogálj rajtuk!. Minden marasztal s tudom.. (Csak egy valaki nem fog sírni aki Titok. 1925. emlékszel-é? Te daloltad az én bölcsőm felé utolsó szálig.Édesanyám! Tizennyolc éve. Szatmár. Édesanyám! Én már nem vagyok semminek oka ne szégyenkezz vagy büszkélkedj soha soha miattam! Édesanyám! Szeresd nagyon az én verseimet! Mind Tőled jön és mind Hozzád siet. Hozzád repülnek fáklyás angyalok Köszönő csókkal.. 357 . Megyek A vonat tovazakatol és holnapra. hogy holnap sírni fog kicsi szobámban az íróasztal és minden én utánam.. ilyenkor már messze leszek valahol.

igaz orosz álmok könnyezik némán: béke. a szél is elhal s pihézve. öreg muzsikok álmodoznak a ködlő messzeségbe: Nagy-nagy elfojtott. 358 . szent itt ez a hely. 1925... sápadt gyermekek (Apám ilyenkor mindig haza gondolt. Szatmár. didergő.. Vágyódva. Én csak álmomban járok arra. Az utak mentén rongyolt. mintha az esti szél sírása volna – Alkony-biborban lassú ütemére méltóságosan hömpölyög a Volga. halkan. Álmos fehér Szibériában pihézve hull a hó. talán hat éve már.) Különös. gyakran.. halkan hull a hó. Partján szomorú. A farkasok megállnak. A hó halkan szitálgat és nyomunkban üvöltve farkascsorda jár.. Lassan száll az esti ének. október 17. mindennap talán. hosszú Verne-utazás. s a szánkó vágtat és égre tör száz víg hahó-hahó! Messzire utazom. béke. 2. s megsimítom a parti. csonka fákat: – Innen sóhajtott haza az apám. Megálljatok! – Hahó! – Leborulok az útnak peremére: Ne menjünk tovább. itt hullott el az apám vére! Itt megpihenni jó. béke.Nagy Oroszország Édesapám sebesülésének emlékezetére 1..

S bár a századok vasfoga a kendőbe harap. ki életútját sírva.. 1925. hogy ez a keszkenő-hordás. Egy temetésre megyek el csak teljes szívvel: a magaméra. s a szívem zsongó álom-fészek. Nem győz a bánat. de szelek szárnyán mindenhova eljut és mindenkinek jut egy kis darab. int felénk ez a Krisztus-arc! Szatmár. kit elejtett a nagy aréna. élethez mégis ragaszkodva.. bús lelkébe a nőnek. küzdve rója és megérti. vérverejtékes. áldott.Temetések Nem járok a temetésekre. Áldott. ha tiszta lelkek hókeszkenőjéről biztat. Nem érdekel holt gladiátor. ablak-alatti gyászkocsikra soha. Szatmár. bár szétfoszlik és millióra bomlik. Mikor a tavasz táncol bennem. 1925. félszívvel zúgni miserérét. a halállal-tusakodó vonásai békét csókolnak szerte a világnak. torzult Jézus-arcra ráborította selyem keszkenőjét – és sírva borult le a szent rögökre. 359 . Ez a véres arc megmaradt örökre Beleivódott rojtjai közé a fehér keszkenőnek. nem öl meg a harc. félszemmel nézni néma holtra. de soha rá nem nézek. ó. december 24. aki a gyűlölettől holtra sebzett. Veronika-lelkek Veronika volt. e drága foszlány örök megőrzése a Veronika lelkek missziója.

s Neked dalolok. csörgő hit-batáron és úgy hódolok jászolod előtt. drága kicsi Jézus: békesség velem. mint a téli táj. Míg csónakod csacsogva csobban. hogy a földön minden költemény bús.Békesség velük Most. csapongó szárnyon Hozzád repülök. Sok-sok bajomért kit sem okolok. Te nem bántottál soha-soha engem. az embereknek szelid megbocsájtás. 360 . de azt csak az hallhatja meg. akinek az ajka remeg s erősen rászorítja. ujjongó kiáltás. Legyen himnuszos. Karácsonyán A tündér rózsája Tündértó tükrén ringatózol. selyem-papíron aranyos betűk – – – és kegyelmedből. kicsi Mesterem. szent iskolád rossz kis nebulója. a hópihéknek gyermekded öröm. s csókoljon vissza Téged. valami halkult élet-szikra. Csókkal kérdezted: nem vagy-e beteg? Könnyet töröltél. szentjánoskenyér. Hát ne legyen most ez a költemény bús. szegényes katedrád. Reád ömlik az alkonyat. kicsi Jézus! Legyen üdvözlő. karácsonyi Jézus! Repülök szánkán. békesség velük! Szatmár. Titok muzsikál a rózsában. megáldom szalmás. ha verseltelek Édesanyám nyelvén s nem tiltottál ki soha iskoládból. kezed leszirmolt darabokban egy sárga rózsát tartogat. Minden szavam szép karácsonyi áldás. ha könnyet facsartak karácsony-rontó sötét emberek. 1925. nem vágtál arcul nagy-ártatlanul. jóságos Tanárom! Nagy hittel vetek bízó szemeket Rád én. cukros dobozok. Te nem taszitál el magadtól távol. ha fehér álmot hordtam a szívemben.

nézzél utánam! 2. lassan földre hullt: 361 .. Jó volt tenéked mesélni lassan. szegényt. hináros. Kicsi Húgom. álmos rózsalugasban. bele ne ejtsd a tóba! 1926. mert ez bután van. csónakos tündér. Csak siratom. annyi kábító sziromjáték szitálva. Virágot dobtam.A Napkirály szeme-lehunytán kihalnak a pompás színek – Borzasztó a tónak tükre. hogy oka voltál. szürke és hideg. Kicsi Húgom. Míg eltűnök egy fordulónál. tört rózsát. Szirom permetez. visszadobtad. ültetek el egy kicsi kertbe. csúf. Hallgass reám. visszaráztál sok pazar szirmot és most már minden sárba-rothad. hol lép a lábam és sírni kell. Hittem: örök szavakat ások. én elmegyek. Most elverik a káromlások. Kicsi Húgom. azt a lesápadt. én elmegyek.. hogy annyi múlt. illatos. Szép volt a fehér kicsi oltár és rászakadt az egész templom – Én nem mondom. A mese vége 1. én elmegyek. dermesztő hideg. iszapos. könyörgés ez a nóta? Forró kezed számkivetettjeként. mert ez rosszul van.

Nem értik meg.. lángoló fényzápor alatt..Csókok. vadszelű álmaimban és száguldanak a riffkabilok.. elképzelt távol árnyék. 362 . lihegve. a bánat. boldog. Dübörgött az idő-szekér És patkós lovak eltaposták. csókokba omoltan. villám paripán nyakamba fuldokolva kapaszkodna egy szénfekete dús arab leány. ha villan a gyilok erős-kezű. raboltam. kusza oázisokból harsányan kileng a sivatagok szennyes burnusza. akit sírva köszöntenék fel.. a szépség. – Az enyém lenne: nem kértem. 1926..Lassanként lámpák gyúlnak a hiú utcák során s ajtódon bekopogtat egy félénk. Politika és régi May-könyvek számum-oszloppá tornyosodnak föl s valószínűtlen-furcsán rámköszönnek. Húsvéti álmom vagy nekem. Allah il Allah! – satnyuló. Allah il Allah! Enyém az alvás. Két szemem villogna vad-feketén s halljátok íme: leperzselt izmokkal lennék Szahara fejedelme én. Altass el. nyihogó.. 1926. ficánk. ha rátalálnék. – . szerelmes régi posták. szőke iskolásfiú. szelíd. Futnánk. de nevetséges lopott vágyaimból nem értik meg az én romantikámat.

Boldog vagyok. alig vert nesz.Éjenként a párnámon babrálsz. megcsalhatnak. nem várhatsz érkező vonatnál. nővérem vagy. .. – Folyjon hát tovább csukott szemmel ez a holdkóros kicsi játszma. Száz nőnek vagy kristály-vonása lopkodott színes vonalakban. tüzes csókot nem vehet álom. Nővérem vagy. régen azt összeraktam. de ha kezemet feléd nyújtom. Altass el. alul csobognak a habok. – E versem okát keresem és nem találom Talán fáj... hogy nem ölelsz.. már tovalebbensz. hogy a temetőben meglátogatnál. hogy csak húsvét-éjjel mutatod meg szép sima orcád s nem szólhatok még bolondabban rajongva hozzád. Tüzes csókot nem adhat nővér. Erőm vehetik. Boldog vizeken Felülről csillagfény záporzik. amint egyszer húsvétkor. Fantasztikus virág-hajóban ketten ülünk. Tüzes csóktól szétfoszlanál. de nem vagy Vérem: Tőled hűvös cirógatást szabad csak kérnem.de tudom. – Beteg vagyok.. sóhajod könnyű. ölhetnek majd asszonyok százan: Te hűségesen fennvirrasztasz csóktalan lázban. de nem vagy Nőm. álom: Fehér apáca! 1926. 363 . öncsaló őszi hazugsággá s én koldus szívvel elmehetnék búsan világgá. mert nem születtél..

elárultam véletlenül. mint egy virágzó asszony nézi legelső szál ezüst haját. vízbe dobjuk az evezőket. (az se tudja.. hogy mire vár még. Mi már nem is vagyunk a térben. Oly búsan néztek akkor engem ködön. krizantémos mennyezete sziromesőt szór a hajunkra. Most már lehet akármi. Menjünk! Ezen a szép vizen nincsen zátony és nincsen torlasz – Átölellek és néha-néha csókomtól halkan felsikoltasz. Boldog vizeken halkan siklik. meséljek a gesztenyékről. minket már semmi meg nem ölhet... hogy gyere: hadd. Egymásra nézünk s eleresztjük. csupa agg mese. hogy az ősz már fújdogál és minden nyári szenvedélyt öl. 364 .Csónakunk sárkány-alakú könnyensikló kínai dzsunka.) csupa zizegés. amikor erre jártam az alkonyatban egyedül. vágyódva esdek. Ha erre jössz Jaj. Most. Messziről szent esti varázs elénk muzsikál a partokról s egy-egy dal minden csobbanás. Vihet a nagy víz akármerre... hogy lombjuk már hervadni kezd. Alszunk. esti homályon át. nyirkos ének. 1926. csupa árnyék. Lelankadunk a csónak-aljra fehér tébolyban üdvöt nyerve.. Tegnap. ha látnád a gesztenyéknek szétdúlt lombjait mifelénk – s hallanád dacos felzúgását: Az lenne csak a mi zenénk! A vén templomot veszik körbe.

mint a láng. Szatmár. az Élet Vizét őszi éjszakákon mélabús vággyal mennyit kutatom! Hideg házak falára sírva dőlök... Iluska már nem támad fel soha. 1926. Jaj.Poézis volt és őszi szépség szivemnek könnyes két vendége s az egyik zúgó nagy fa alján öreg koldúsként ült a béke. Tágranyílt szemét most is szinte látom. ha véletlenül erre jössz. most fellobbannál. hogy ki voltam a szemében: tán sárkánytgyilkoló János vitéz. augusztus Iluska Iluskának nevezték a legelsőt. ha sose égtél. amint símogat. Mióta verseim árnyéka lettem s életem árva ködbe-hullt vadon. ha látnád a gesztenyéknek dúlt lombjait most mifelénk s hallanád dacoló zúgását: Az lenne csak a mi zenénk! Bizony mondom. hogy kezed forró lesz. halkan egymásra hajlanánk. Ki tudja. Most didergek Félek. Szemem behunytam. s mert nem akarunk halni még. mert olyan nagy az ősz – Csak tudnám. bolondos mesék fáradt harcosa: Emlék-rózsámat nincs hová bedobnom. sugárzón becéz. 1926. A pincegádor védelme alatt rózsásra gyúltan legeslegelőször ő csókolta meg a homlokomat. 365 .

de miért mind-mind álmos árnyék. . mely de profundist kiabál – – És számolom a fákat végig. Ez az első fekete bűn – Ez a dicsőség. halk zene száz emlék-tanyán. groteszk imbolygás. hol cigányzenét hallgatott víg bohém szívünk ifjú láza. hogy megcsókoltam valakit – Ez a tömpe. hogy lelket-értőn vissza soha senkise csókolt. (rózsás testen fehérke ing) a Grimm-mesékből súg idézve és úgy a múltba-lengve ring! Ez a másik egy szürke nap. ez a száraz meg. döbbenten megállok: Itt az utolsó jegenye! Késő találkozás Évek múltán véletlenül együtt lépünk a kávéházba. ballagok át a jegenyésen. borus gond? Vagy még csak eztán ívelődik Jövőm teltizmú ereje? Aztán sáppadtan. melyről hittem.Ez az első a gyermekségem. Ez itt talán egy sóhajtásom: Jó a halál! Szép a halál! Ez itt egy kétségszemű este. hogy feledtet és elvakít. Ez a magos. 366 . örök-kóborló torz bolond.. ez azt jelenti. hogy a nyári sugarak csókja hiú bók volt – Ez itt szomorú temetés. zizegő-lombú: könnyező. szelíd jó Anyám. a harmadik az első bánat..Jegenye-soron Senkisem vár az útam végén és sehonnan ma el nem késem és számolva az élet-fákat. első nóta a hegedűn. ez a hajlott.

csak szólnod kell és támaszod leszek. éjszakára. hogy dús körhajadból egy-egy ezüst szál is kinéz. 367 . cigányvonózás – S egymásra nézünk: „Ez nem ő!” Bágyadtan az arcomba kémlelsz és rádmered a gond.. Ha árvaságod szívet-facsaró. elfödöm gyöngéden a szemedet. Valahol mögöttünk fog állni víg ifjúságunk mosti képe – s egyszerre gördül le a könnyünk a keserű.. versek. rossz feketébe. álmatlan éjji lázak. 1926. Jön a pincér. újság. mikor mámorba szundítottad a sajgó szót. s végtelen éjjel ködharmata hull. S míg téged altató mesével bolondos száz emlék igéz.. hajlongva kérdez. a kín. csak plasztronjára bámulunk: Milyen furcsa. kaján. Zárt ajkunk szinte mit se kér. torzult holdvilág-arc. seperve. Ha babonázva arcodba mered a sápadt. hogy árva. én mellédsimulok hangtalanul. kicsi rózsa. egyszerű rózsafakaró. eldughatod az arcod kebelemre. Közben régi bálokra gondolsz. élő. árva. Ha nagyon egyedül vagy. kávéméreg és nikotin.. szellemjáró éjfelen végigszáguld a szél zúgva. vágyak. Ha síró. belém szúr. milyen fehér! Milyen elsüllyedt mese-tájék: plasztronos tiszta hómező.Régi vijjogó hanghullámok donganak újra körülünk s egy márványeres kis asztalhoz egyszerre némán leülünk. Kicsi rózsa. csókra. parfőmre.

Alkonyatkor a napba bámulunk. száll. – Száll a pihe. száll. szomorú szellők szárnyán felhős lelkünkből imbolyog. Hó-olvadásban hó-felejtés – – a sárgolyón majd gonosz nyár ég – a világ nem lesz soha jobb. Száll a pihe Száll a pihe. 1926.. s mire jó ez a téli táj. 1926. nincs felelet. sápadt emberek kalapjára – Száll a pihe száll. sápadt emberek kalapjára. boldog éjszakán. Olyan szép fehér minden álmunk: Önnön bánatunk szemfedője. Csókolnak.. ha tudják is. sok bepólyázott rózsafára. sok-bepólyázott rózsafára. 368 . fehérítnek énekelnek és szívre hatnak – így rendelte a végzet el: csak hulljanak a hópihék. S mikor szirmodat sóhajok se tépik. száll. ha üldöz valami titok. szótlanul felnövünk az égig. száll. Sziszegő. belefújok egy kicsi ezüst sípba: gondot-űzni tündéreket hívok. ketten. hullnak. egy friss harmatú. hullva-hullnak.Ha fáj. hullnak. míg eljön a sötét és álmodjuk az egymás közelét. hogy elolvadnak. sírnak. hogy szebb legyen a világ tőle. jönnek a versek. bánatos buta pihe-játék? Száll a pihe. száll. imádkozva. jönnek a versek.

Be hideg lett! Fagyos az arcom. Leülnek s őszük víg tavaszba fordul és ott kezdenek friss új életet. ami bennem most felfázik. a könnye a szemeknek és az a patak mindennel felér. Az Élet előtt áll kocsim meg: Bútorozott álmos kis szoba. de nemsokára fel is mondom s nem látnak többet itt soha. ködbe haló. te fakó! 1926. Akik nyomomban kocsizgatnak. egyetlen forró szenvedelmem: papírra írt név lesz csupán és asztalomon ott felejtem. pár felszeszélylő furcsa ének. az alja csupa drágagyöngy. 369 . miért nem fáj mindenkinek? Talán forró valaki szája. Elől lefosztott szürke erdő. te fakó! Gyü. csacska-szájú. kristályos. de ha parázsló tűz-igéket akar susogni. akik már jobban szeretnének: azoknak csak emlék leszek. – Van egy patak. bús országút. s egy vénhedt lóra rá-rámorgok: Gyü. Mese egy más világról Van egy világ. fehér: Odahull minden. Eszmény-királynőm. gémberült kezem is hideg – Jaj. hitem. álmom.Szeptemberi strófák Bánatos gondokkal becézem távoli Eszmény-királynőmet s döcögő kocsi párna-mélyén összevonom a felöltőmet. súgja ma – Holnap engem a vér sem éget. ahova elballagnak lassú menetben minden levelek.

hol holdsugárban drága rózsa ring és örökös a zsongító nagy illat: mi elsóhajtott sóhajtásaink. hol régen elfelejtett melódiák zúgnak. mindig nevetőn. zengenek s azok is. Fehér kis padon ül valaki némán. melyek nem jöttek világra. egy Lány. Csicsergés. lelkem ritka társa. Száll a hinta Kicsi lélek..Lepkék helyett lámpás szobámban vergődő álmos kerge moly – zsoltárt süvöltő szél-sirámok s a lelkem csupa ködgomoly. valaki. 370 .. akit sohase láttam. mint mesebeli halk alak és kész a ríkatásra.. mely víg ütemmel szívre vág? Lesznek-e pazar gyümölcsösben viráglángos cseresznyefák? Véremnek lesz-e muzsikája: valami új. csók. Őszi lefekvés Lesz-e még. cseresznyefa: Álmos vagyok. itt ül mellettem hallgatag. 1926. csillagszemű.. akit csak megálmodni volt időm.Van egy liget álmaink éjjelében. lesz-e madárkórus. valami más? S jön-e leány a kert végéről. Isten veled! 1926. ahová egyszer – én is elmegyek. kibontott hajjal. drága lélek. és őszutón jéggé mered. fehérruhás? . Van egy világ. A szívem csupa ablakzörgés.

így csöndes alkony-órán: Simító.Én rekviemmel sirattam a kertben néhány húnyt-szemű sápadt levelet. 1926. aki célhoz ér! . aki lehajol rám. drága lélek..) Ősszel futottak. csak lelke itt. hej. Sikongatunk szellem-szóval. ki tudja. könnyes égi kincs.Messze Ő.. nyargaltak tovább. kéz kezet keresve! Száll a hinta. piros kikelet! (. röpve száll! – – míg eltörik a deszkaszál és rám borul az este. hányan indultunk hajdan a versenyfutásra. Míg nézzük egymást csöndesen s az óra ütni hangol. hogy ne fájjon. gyermekkor-zenés tavasz idején! (.) Vijjongó szélben pihék szállingóztak és ifjú torkok vígan kurjantották: Előre.. mintha gondunk hajtaná és hintázgatni hívna. örömmel minden megtelik és kacagás a mézünk.. Szatmár. reánk talál vigasztalón és átvibrál az asztalon egy kis sugár a napból.. fényes égi hinta: illeg-billeg fel s alá. Kicsi lélek. április Versenyfutás Vidám cimborák. hajrá. ha senki sincs..Én letérdeltem a havat csókolni. kis deszkaszál.Lehajoltam egy nyíló ibolyáért és utolsónak érkeztem be én. Aranyfonál. mert olyan kedves és olyan fehér! 371 . – akkor összenézünk – elhintázunk estelig. mert csalta őket arany csörgetéssel valami távol.

szépet álmodom. Ha Neked adom. agyonsírt gyerek. Kicsikém.. Nagyot akartam. kis tavaszi árnyék. örömmel minden rohanó régi jóbarát! Én fáradt vagyok. Neked ajánlom. semmi más: asztalra-hullás. sirva-vigadás. Mélyebb óra Múzsámnak hiszlek.. Fel sem állok innen. nem leszek soha szép.. nem mégy vele sokra. csak egy elfáradt.. s ablakomból a gyertyát is levertem. lelkemet! Szatmár. a süppedő.. merőn kezembe zengő harsonát ragadtam és furulyázni sincsen már erőm. Vakultan néztem a Napot. s minden mentségem bolond. nagy hómező felett. Hittem. mert mindig meghoz egy-egy mélyebb óra vidám mesére szomorú mesét. csak kinyújtózom édesen a földön. Tépjük az utált kacajt szerteszét. mintha messzi járnék. Világhódító széles álmaimból nem hull szivemre semmi. 1926.Most itt vagyok és egyedül vagyok.. titáni lélek. Talán megfagyok. Idáig hallik lábuk dobogása. – semmit se tettem. tizenkilenc év dérmegverte csokra.. hogy büszke. amint csörtetnek árkon-bokron át – – Hadd jusson célhoz áldással. buta kérdés: Hát tudom én. 372 . ritka csillogásom végigseper az éjszakai kerten. haj. felhőkbe tűzni. hogy beborul felettem? Hajnalból alkony. Uram.. aranyból hamu. Tudod. égbe vágni tornyot – Estig fölraktam. kérkedni Bábellel akartam. most már semmit se nyerek. – reggel összeomlott. és leborulva meggyónok Neked és úgy nézek Rád.

Valakiről. Valakiről. Emlékszem egy régi mesére. . Szatmár. március 373 . csendesen.. Istenem! Bele volt vágva a Béke írása. ki úgy született. lágyan. 1926. február Mesém Emlékszem egy régi mesére.Sápadt vagyon. Gondolok egy régi mesére. elpanaszolom. mint még senki más: könny volt és gyöngy volt: igaz valaki. emberek vesznek. – lázas főmet jó hűvös kézzel megsimogatod? Szatmár. 1926. hogy júniusi éjen hulló csillagok agyonzáporozták. csak melléd hullva. mégse. a Nyugalomnak címere – Mi a nagy világ ahhoz képest? – Ki látta-? Ki látta? Elvesztettem egy tízfillérest!. Emlékszem egy régi mesére. ki titán volt. ki úgy halt meg.. s hegyeket akart mélybe hajtani..Átkozva mellemet se verdesem.. Kiöntök Néked minden bánatot s vigasztalásul. ha törpének is látták. 1926. Valakiről. szürke rímruhában. Szatmár. ki semmit se tett soha mégse. csak siratta a lelkek szörnyű rosszát. Valakiről. március Piacon Vásári ünnepe tarka meznek – emberek adnak. úgy-e.

374 . álomtalanul – Úgy zúg a szél – Szobám sarkában árnyékhad lapul – Én dermedetten. én. de úgy. ködös őszi fátyol és a trónuson vérszínű bársonyban csak én ülhetek. hogy alkony volt. – kínoz furcsán. 1926..Elbúcsúztunk Álmomban találkoztam önmagammal....könnyárban úsztunk.. kezem kezébe – Koronás fejét nem csüggeszti mélyre és nem zokogja vörösre szemét.. fullasztó sötétség.. mankón jöttem és békét mosolyogtam. vagy hajnal. . aki a dal.. zsibbadtan szövöm kusza álmokban jövőm királyságát. kuszált szakállú. nézek. hullott őszi levelek zörgő aranyából és fagyott könnyből metszett ablakán messzire lengő. Eltűnt a fény..Sóhajból lesz a palotám.. Fáj. mint szokta mostanában. hófehér öreg. amint átölelte a másik én.Vagy kincses nagy teremben muzsika ömlik a szívünk felé – Gyémánttal kivert aranykoronával ül szembe az Édesanyám.. úgy csodálkoztam magamon: Fejemet gyönge fény övezte meg.. – a király! . Nem emlékszem. Szatmár. a fiatal – . március Kusza álmokban jövőm királysága Az éj dühöngő orkán-zuhatagban ablakomra hull és nézek. – Álmomban találkoztam önmagammal és – elbúcsúztunk.

tépi a telefonpóznákat. A fákon pici mókusok vigadnak ropogtatva a mogyorót. – mi elhisszük. ujjongó valót: ahol felharsan egyszer hitem harsonája. süvítve fú. – azután erdők vad-illatosan. napestig egy szőkehajú. És én (hatalmas nagy uralkodó) hancuzni fogok boldogan. 1926. ha milliók halnak.. Ha viharos az éj. kékszemű kislánnyal.. forrón átgerjed. rekedten. hol a nagyvilág oldott szemkötéssel nézi a boldog. 375 . Ez lesz álmaim birodalma. egymásra-gondolásunk a drót: és fölcsengetjük egymást néha s beszélünk együtt annyi jót. zúg. kisfiú! Szatmár. terhelten jajgat éjszakai bútól. mesétringató gyönyörű világ! .. aludj.Sötétség leskel. Szívem csitítom: Elég! Csend legyen! Imádkozz.. elemek hada zúgva lázad.Vagy csodakertben sejtelmes virágok. a szél rázza. hogy kéz szorít kezet és éjen át és viharon át repül százezer boldog üzenet. amit elértem: valóba rezzent vágyam szép világa. felbuzog a vér és elzengi a vágyva várt igét. aludj. mint az álom! Evoé. A levegőben Isten-béke szárnyal.. hogy szép az élet. durván bele-belereccsen a bútor – A szél dörömböl. zengő. április Telefon Szívünk két kicsi piros kagyló. – ha országa kél pokoli jajnak. szebb.

Tétováztam egy kis ablak előtt. a jó gombák meg elbújtak előlem és csak nem gyűlt a mesebeli szám. Szatmár. Alkony felé volt. aztán új sötét jön újabb viharral. Szatmár. imádságosan daloltam az erdőn és gombázni mentem.. hogy kinek nyújtsam kis gyékénykosárban. Tizenkilencedik születésnap Eső után volt. Csak énekelt a szám. május 17. térdig sárban – Megvan a kincs és hiába töprengek. Eső után volt: sáros volt az erdő. Most megtaláltam annyi hosszú lesben. – hogy gyerekesen. de szívünk titkos dróthálózatát nincs hatalom. 1926. szenten.. 1926. A vadgombákra soha rá se néztem. esőutáni szép szomorúsággal.Hajnalra ébred a nagy viharok éje. hogy minek is kerestem. sírt a hegedű – Bemenjek-é? Ne menjek-é? Vágytam látni a Muzsikát és szívemre ölelve szólni: „Muzsika! Szép Muzsika! Ha menekülnék néha innen. homályos az erdő. Te légy a gát! 376 . de nem tudom már. alkonyat felé. Tizenkilenc a mesebeli szám. – kopott mese már. mely összetépje. Zengett a zongora. május 2. s miért ennyi a mesebeli szám? Állok az erdőn. Végzetem.

mikor agyig hasító villámfénynél felbukkan annyi kétség-barrikád. s elhallgatott a zongora.. Borítsd reám nagy szőke hajad védő sátorát! Szatmár.. 1926. átkozódnak nagy fekete felhők s borzasztók a világos pillanatok. Mentem. mámorban. félek magamtól.. Néha a vágyak őrült forgatagja süvölt – útjából mindent elseperve – Hömpölyögnek.. Aztán őrült nagy biztonság csapott rám. Kicsi Lány! Félek a vihartól. mint a szűztiszta januári hó. – Most vagy soha!. Szatmár. félálomban alszom és rajongástól hajnallott az arcom. Ruhám fehér volt. Kezemet a kilincsre tettem.. Palotád előtt Vállamon volt a legtisztább palást: Királynőm. – Utolsót sírt a hegedű. messze ragyogó. – Te légy a társam!” Lestem. május 17. Úgy vergődnek a fák a tépő zivatarban – Úgy sírnak az ágak.. május 21. 1926. 377 . hogy találkoznunk kell nekünk ma ketten. ha ablakomra vágnak. Vihar Sötét van. Azt hittem.. lestem a Muzsikát. kéjben.. tőled kaptam meghívást.Maradjunk együtt mindörökké ritmusos éjben.

megáztam. hírnökei morajló fergetegnek. mintha fénylene gyémántkastélyod márvány lépcseje. 378 .. Messziről láttam: elébem lobog Királynőm. cipőm is hab volt.. . a Te tiszta homlokod. ülök némán és rongyokba takarva. hogy gyermek vagyok. szent kastélyodat mielőtt elértem.Ha nyílnának a kristályablakok és meglátnád. tépődtem. ijedelmes lázban: viharban hulltam. behívnál-e akkor.S viharszekerek gördültek az égre. mint múltam halkan dongó vízimalmát. – S csak egy vibráló remény kérdi néha: . én Királynőm? E képtelen-szép-álom ad erőt. szokatlan látvány: két kicsi gyerek. megéreznéd.. rikoltó szélben sírt a meghajolt ág. – hogy nyirkos estben hideg és homály lőn: Jaj. Hiába láttam. Égszínkék szemük összemosolyog s mennyországosan. akarva-nem-akarva. Most bánatom a fellegekbe nőtt és itt ülök a palotád előtt. Kezem ajtódon sohasem kopogtat: nem érzem magam többé meghívottnak. mert herceg voltam. Jégterhes ponyvák lobogtak-lebegtek. báránykásan villan benne valami igen nagy dolog.. most koldus poéta. csókokért didergek. sáros lett a térdem. Szatmár. ruhám patakzott. s hét napja ülök palotád előtt. hogy némán zokogok. augusztus Papírhajók A folyó partján. Messziről láttam. gyermek.. Könnyem folyik. melyet ismerek. szennyes víztócsák csúf csókja nyomán szertemállott a hattyúprém topán.. 1926.a mező pelyhes szirmot szórt elém. könnyű hattyúprém – ibolyás szemem nyílt volt tágra-végre. s az ég ívét villámok hasították. és szeretetért.

meg egy kicsi lányon. – Ottfenn recsegő villámfény hasad: 379 . mert futni kell s csak egyedül szabad. És gondolatban én is vetem-hányom.) A folyó csörgőn. s a kis hajókba ólomfigurákat. de visszanéz. Szatmár.Hófehér testük habosszirmú csókra boldogan terül el a parti fűben: Papírhajókat tesznek a habokra. s akkor riadtan összepityeregnek. gyerünk sétálni egy kicsit! Kalapomra vág – átkozott dolog! – Garabonciás-köpenyem lobog. Az elsőbe egy matrózlányka ül. Rátapad szeme a két kisgyereknek. Nem könny csorog az arcomon. Minden elmúlt dac a szívembe gyűl: Hej. (Emlékező kiváncsiságban égek: hisz csináltam ezt én is valaha s olvastam én is Andersen-meséket. fodrozódva vágtat. de bátor augusztusvégi éjszakai zápor. szélvihar sivit – Hurrá. Könnytelen lázzal. a másikban kéményseprő ül búsan. – be ismerős ez a kicsi ablak! Emlékmeresztő sikátorközön a muskátlihoz már semmi közöm. egyedül. míg eltűnik egy messzi fordulónál. benne állnak térdig – Fut a két csacsi kis papírhajó. Beleteszik a kis papírhajókat. a házak tűnve elszaladnak – – s ni. sose érik. egyedül. mint egy régi szittya s tudni. mert íme. Szivárog a víz. augusztus Kóbor diák naplójából Eső korbácsol. hogy minek kell még könnyezni is néha egy kéményseprőn. de egymást utól sose. szép így futni verten. Hajrá. hogy kezem senkise szorítja. 1926.

Fehér kendő.amerre futva végighaladok. csuhaj! – viharmadár!. nem sikerül. testvér. ––––––––––––––––– Hajrá. Felednék ázott temetőket. augusztus 23. És egyszer éjbe-ájult lelkem mégiscsak átokkal fizet és jó lenne egy meleg kis zug. kedvesem! – és angyaltlátó kisgyerekként elszenderülnék csendesen. hajnal jön s újra éj! Hajrá. rohanni kell tova! Ne remélj.. kitérnek éjji gyanus alakok és szélvész szárnyon a szó bugva jár: Kóbor diák. mely nővérkésen símogat. 380 . sírni lehetne és esti imát mondanánk s szemembe békét hunyorgatna vidám forró kemenceláng. pajtás kóbor diák: Minden kapun retesz komorlik s az eső nem áll meg soha! Szatmár.. rémsuhantató sírokat – – Egy puha kezet éreznék csak. hol lerázhatnám a vizet. kicsi kendő Fehér keszkenőt leltem tegnap folyóparti ágak felett – Azóta nézem. És fölengedve susoghatnám: Madonna. 1926.. ahol sírni. Reszketve elhagy az erőm s egy rideg lámpa oszlopához neki kell dőlni lihegőn. –––––––––––––––––––– És egyszer mégis meg kell állni. egyre nézem: kié lehet? Az a babonás kicsi kendő olyan nagyon szívemre ül.. Bármibe kezdek tegnap óta.

Fáradt lélekkel ködbe nézek. de kőbe csorbult a kasza.(A szeme kék volt. be kár!. Harang lehetne sok kaszából szép csendesen.. pengő kasza és ezt a verset megkívánja a harangöntés tudománya... haja szöszke. a habokból elémbe fut. hogy színarany a szenvedés és abból is kell egy kevés. gyilkos álom és nincs kiút.. mesét mondott öreganyánk s a gyári munkás arca sápadt: Mind benne van a harangszóban. Meghalt és nem is született.. És azt is mondja elhalóban. hogy bongjon bú a bérc fölött. hogy hangja bongjon bérc fölött. Kertemet félig lekaszáltam. Fehér virággal ring az ár – Ezért a gazdátlan kendőért be kár. s ne maradjon csak igaz bánat. szép rendesen s a lélekből is lelkesen az idő harangot kovácsol. Arányos lélek kell csak ahhoz. elűzve minden férc-ködöt. Gyerünk haza! 1927. Kasza peng és szem könnybe lábad. 381 . estenként lobban lámpa-láng. Harangjáték Muzsika ez. hogy a harang színes szava csengjen esengő esteken. ahol mély-búgva elkalandoz..) Bódító illat. mert arany nélkül falsra dobban a harang hangos áriája.

zönge pára. Távol robajjal megindul a tavasz-tündérnek virágos fogata. tépem. Megmozdulnak az erdők. hogy ebben a nagy felébredésben én lefekszem – és nincs más vágyam. 382 . május 9. meztelenül dermedt fák hirtelen szégyenkezéssel ruha után kapnak s ezer színű palástot vesznek magukra. Mindent megpróbáltam Most már igazán mindent megpróbáltam. ringanak. Hatalmas Szépség-tömbök görögnek át a lelkemen a reggel frissharmatú mosakodásában. fényesen. Patakok cserregnek. jó reggelt! Én vagyok csöndes egyedül. csilingelő aranysugarak zuhatagját hajigálja a hegyekre és a mezőkre. 1927. Hiszi-e valaki? Kökörcsinek. aranyparány s valahol imát mond szavára harangvirágos barna lány. suhognak. muzsikálnak. fáradt vagyok és nem megy tovább. zizeg a fű: Jó reggelt. aki ezt a verset olvassa. s jótorkú kicsi madarak imádságos himnuszos koncertbe kezdenek mindenütt. csillagszórósan. hóvirágok és ibolyák már mind jóreggelt kivántak. fitos orrocskájukkal kiszimatolva a részeg. tűzijátékosan hömpölyögnek. Utánuk rohanok. A nap is megbolondul s mint őrült tékozló és megbabonázott. csöndesen elaludni? 1927. mint a zúgó hozsannák között csukott szemmel. Tetszhalott. cibálom őket s ha végül verejtékesen tenyerembe nézek.Csak reszkető lég. jó reggelt. És azon gondolkodom: hiszi-e majd nekem valaki. alájuk fekszem. csak részarány és hangarány harangtalány. kábító tavaszi levegőbe.

mert elnyomott valami más nagy ének. száj. És nekem nem maradt egyéb. sajgó sebek s hozzátapadva pár parányi porszem. izzadt. talán nagyon messze. pengetni dongva. Aztán fagyos ujjakkal a húrokba kapni s pengetni zöngve. szuverén életet! Aztán semmi se lett belőle. Leroskadok. talán a mellemben. Vérző tenyerembe rejtem eltorzult arcomat. hányszor akartam önállót alkotni. 1927. Hát most már fáradt vagyok. fül. ahogyan Ő teszi. pengetni sírva a kiséretet. Siránkozás gitár mellett Jaj. orr. ha minden vér az arcomba szökken és nyomorult tüdőm fújtatva és sípolva torkomba buggyan. akkor sem tudom belelehelni a Szépet félszavamba se. De ha tele lélekből fújok. 1927. amely pedig van valahol. mint ködös estéken bundába burkolózva.amelybe bele akartam szorítani mind a fénycsodákat: csak vér. érelpattanásig. pengetni halkan. gyémántos dallamot. gigászi arc és csöndes gúnnyal mosolyog. szem. a Titokzatos. Aztán gyönyörű fellegeket. reszkető. egész szimfóniát. dúdolva táncolta körül a havas Hargitát az egyetlen mélytorkú énekes: a Történelem. S fent az égbolton vonalak sejdülnek. kétségbeesetten szomorú. 383 . szemdagadásig. buborék-városokat akarok fújni szivárványos költemény-párákból. fekete-szalagos ócska gitárral kitelepedni a cifra kapu elé. – a Szépet. Vijjogó szélben belemuzsikált a kéményekbe.

. gyász és hörgő harci lárma. könnyes anyja van. Hogy van egy fiú. 1927.. Utazás Szász Emma emlékkönyvébe Emmike testvéremnek: nem azért. Akit az élet cseppet sem marasztal. hanem csak azért. halk vér-csurranás s gyötri párázó élet-panoráma: Vadak az elhullt zsírjára tolúlnak.. mi bennem sötétlik. ki éttermekben elül hangtalan és nem látszik. aki homokvárat épített hajdan kis kerti köröndön és aki most már minden este fáradt. ragyog. reggel fölveri cserregve az óra. szikkadt napverésben forr fel zubogva tört agyveleje s este kiskörű. adás. hogy töprengjen rajta és megértse. Sok elsuhanó évem hajóm vitorlájába kap s én átkelek a réven. csak annyit hirdet fennen.Álmos fejét karjára fekteti s szépeket akar írni. mert nagyon feszített és muszáj kiírni magamból. És delelő útban hazafelé Istenverésben. Valaki a hajóm után szól és fehér kendőt lenget a parti kicsi házból.. korrektúrára vár a nyomda-asztal és űzi hajsza. zsongó lámpafénynél ádáz sorsokat szeretne lebírni. tanulás. – zsolozsma. hogy vagyok. hogy tébolyult szerelme és gloriolás. . álom-borulás. A sivító szélvészek elkapják gyenge hangját s én mégis visszanézek: 384 . élők a holtak sírjára borulnak.Vagyok Minden...

Nehéz bársony. drága kegyelem. 1927. sírni és – új életet kezdeni! Kolozsvár.Nekimegyek az egyedülnek. evickél boldogan. Jaj.. Új élet A nap bizsergő forró vére végigfolyik a fejemen. ha most lehetne sikoltó-nagyot zengeni és arcrabukva sírni. mennyivel könnyebb lenne szomorú utazásom!.Ha nem volna. csikland. Elfojtott vallomás-titokban miért múlik el annyi hét s miért nem élhet arany-tokban egy ócska klarinét? Százak vonóznak. augusztus 385 . Kolozsvár. mely eddig hívott a homályba. hallgatok. ki lásson.Be jó volna... Bolond Augusztus hömpölyög. ha virágban fetreng a rét. Kolozsvár.. iromba szégyene mellbe üt. augusztus Egy ócska klarinét Be szép egy távol kedves ének. . hogy dalolna kedvesének egy ócska klarinét.. hegedülnek s fülelnek csacska ablakok – . zafiros pompa a lányok álma mindenütt – Koldús-mezemnek bús.. mint egy dagadó nagy folyam és ezer lélek úszik benne... Esőutáni jó zsíros föld. hallgatok. 1927. ma még régi holtjait is csobogó fényre hajigálja. Minden bokorból rámnyilall illatos. június 30. 1927.

Kár volt még felébredni! Valaki. Mindnyájan itt ébredtünk fel egy éles füttyre. Rohanva robogok. csak itt nem látszik. izzik a katlan és nyughatatlan kerekeim tüzesre csiszolják a surranó sinek páros vasát. Mi hinnénk neki. Ember leszek. piroslámpás mozdony-testvéreimnek békésen szalutálok. fent kék lesz az ég és madarak szállnak kiterjesztett szárnyakkal és zuhogva. csak nyújtózunk bágyadtan és friss levegőt kívánunk és rosszízű a szánk. Ébredés alagútban Talán alagútban megyünk. javíthatatlan optimista. nem tudjuk: hány óra van. friss levegőre. csak néhány pillanat és kiérünk a szabad mezőre. magyaráz: odakint most reggel van. 1929. locsolva fürdet a napfény mindenkit. Kicsi őrháznál a sínről kiállok. egy utas. az aranyos. de perc percre múlik. 1928. számoljuk a kerekek kattogását. s a sötétség változatlan. És rohanó. dörögve dohogok.Álom a síneken Ma még mozdony vagyok. Súlyos szénfüst fojtogatja tüdőnket. úgy hinnénk. Sötét van. 386 . Arrébb húzódunk és félünk egymástól. Holnap megállok. július 12.

ott tették rám az istrángot. talán az erdész. 1929. ott cseperedtem fel ugrásra kész ember-kölyökké. Kóbor énekek I. ott láttam meg a fakó napsugarat. akiket már senki sem olvas. Falvakat hagytam el. én hagytam el az embereket. Itt még tart az erdő. Sok hörgést hallottam a pincelakások csepegő falai közül. megkopott bádog-Krisztus előtt gondolok sok régi költőre. mely véres csíkokat harapott vállaimba s ott edzett könyörtelenné a káromkodó ostorcsapások zápora. borzolt fehér tollakkal huszonkettedik tavaszom közeledik. piros a födele. ember lakik benne. A hegyeken is olvad a hó. bizonyára asszonya. gépek bömböltek rosszul világított. áhitat van és lombillattal kevert esőszag. 387 . nyulak iramodnak át bokortól bokorig. Rozsdás. a zsendűlő fű szaga füröszti nyugodt mosolyomat. Arrább kicsi ház. csalóka éjszakákon sok tisztaságot fertőztek magukhoz lihegő. csobogó vízek partján éjszakáztam. nagy koronája már pettyes a sárga és vörös levelektől.Huszonkettedik tavaszom közeledik A nyomorult emberek vadonában születtem. szívem napról-napra ércesebben kongatja a szánalom egyedűl üdvözítő dallamát és fiatal életemet a megváltás hitére készítem. Kóborlok a földön és szeretek. aranyláncos urak. az undor édeskés ízével messzire: nem az emberek hagytak el engem. szalonnát ettem ebédre ócska tarisznyából. senki sem ismer. Itt még tart az erdő. S messziről suhogva. piszkos ablakok mögött és párolgó. Itt aranyködben járok az egyedülvalóság partjain. Azután eljöttem. gyermeke is van.

aranyos láng a hajam: lobog. hogy hiszek? Csak megáradón tudom kicsordítani magamból a misztérium szelíd borzongását. hangomat nem halljátok. aranykürtök búgása. A jóságról. de ti nem láttok engem. ez annyit jelent. mint az Isten. Néha látlak téged is. Ébren alszom. a kezem könnyű. Eltűntök mély. mellette szürke legszebb májusi egetek is. vagy akár benne is. kószálás közben.. semminek sincs neve. békéről nemcsak beszélni lehet. s kosárral hordom a szíveket áldott két vállamon az örök Mosolygás lábai elé. Ezt az országot hiába keresitek a ti világotok alatt. meg lehet őket fogni. mellette. símogatni.. hogy dalolva bőjtölök és úgy szeretek mindenkit. Magam is véletlenül jutottam ide. elmondani milyen: e fehérség mellett sárga a ti havatok. hogy erős vagyok és nem fogok meghalni soha. Nem tudom leírni. a tengernek nincs neve. Testvérek. S én csodálkozó. öles lángok zúgása között. homályos 388 . hogy előttem jár a tűzoszlop a pusztán. nem kárhozik el senki! III. Ez annyit jelent. egyszerű a szívem. a kéknek mély tűze van. fekete szakadékok alján. bőgve ropogtatja a halott bükkök száraz csontjait. csókoló számat nem érzitek. II. a lábam.Udvarán visít a gépfűrész s mint nagy vadállat. az egyetlen útra sugárzó fényt. a feltámadás tavaszi mámorát. Ez annyit jelent. Mint lehetne megmagyarázni. lobog. vagy felett. mindennek könnyűség a lelke. másokat is.

bölcs muzulmán. Az eposzokban folytatás is dukál. mondják a tanarak. aki lassan jár és nem jajgat: jaj. IV. sietnem kell. Mara Jóska Lu-cifer-blattja – sok a csont és kevés a hús – általában e névnek örvend: nyájas ifjú.szemmel ülök le az ásító mélység partjain és hosszú-hosszú selyemcérnán utánatok lengetem a csillagokat. szimpatikus. Ők lopják szívünkbe a mosolyt és a nyugalmat. aki ráér. 1929. ahol gramofon s ő jelen van. hogyha mind Pasteurbe menne. elfogy az élet! Áldjon meg az Isten mindenkit. mint hűvös sátrat. Áldott legyen mindenki. s az istenfélő házirenddel össze sohasem ütközött. tanulnom és gyűjtenem és rohannom és építenem kell. akit ő eddig megmara! Húgocskája a kis Gizella gazellának is jól talál. Régeniász Még nem tudom előre. ó. mit e versike magába rejt. jaj. az alvilágnak főangyala. derüs tudatát. hogy engem megsegíts e helyt. 389 . Jó nővérek gonddal nevelték a zárda falai között. mégis kérlek. a határtalan idő nyújtózkodó. ők bontják ki felettünk. mégis e dalban most csupán a seregszemlénél maradak. Áldott legyen a Szahara homokján lépkedő. Marának hívják s mar hamar. már zúg a torna és áll a bál. régeni Múzsa. mert rohan az idő. gondolataiba merült.

hol bátyja nem terrorizálja – egyébként nyájas és okos. csöndes. az minden tréfát kizár. családi fán a friss levél. Kovács Laci indifferens. a bús székely. Szende. egy fiú sincsen oly magas. azután szívből nagyot sóhajt és kihörpenti poharát.A túlvilágnak szebb részében lesz ő majd egykoron honos. akinek most mindennél drágább egy vízumozott útlevél. bölcs szavából csak úgy ömlik a jótanács. Bokája önként táncra kattan. Teplánszky Duci: zongorista. 390 . hiszen magyar és nem mulatt. tölti szájba. figyelmes és derűs. A lelke tiszta. Egyébként gúnyos ajkamon ő most a lakat és a zár: ha csak reá is gondolok. az emberek között nem ív. De ennyi őróla kevés. szívbe a kábító Veress-likőrt. Hosszú órás időközökben mond egyet a vállain át. cigaretta s esztétikus megjelenés. elversenyezget szent Dáviddal és mindig. (Kicsi Kovács vagy nagy Kovács)? higgadt és lassú.. sikkes mozdulat. Az édesanyja inti gyakran: Fiam ne tanulj. Inczeffy Lajos. mindig jól mulat. finom és exkluzív. ki összekötne s meghajolna. nem szúrkál a szívekbe tőrt.. de tölti. érintetlen akár egy nagy fehér havas és aki odáig felérne. légy hanyag! Az ő „nagy és szent” jogászsága fényképezésre jó anyag. Veress Irénke házi lányka.

de túlságosan nagy a felesleg: kívül is jut az ablakon. A nóta vége: talyigázás. És végezetül róla szólva. de aranyat még nem talált. ahogyan azt szeretnénk. A két Jenő megérti egymást. szolídan az óráját nézi és mindig távozik hamar. mert hiszen úgy sem. ki jókorán kel. milyen zöldnek mutat mindent az az átkozott szemüveg. Hát e soroknak írójáról emlékezzünk-e versbe meg? Lám. ami csak drága kincs. úgy sem érti a kozmikus költészetet. az ekéje mélyebbre szánt. ez határtalan élvezet.Fölénnyel úgy elrejt magában mindent. 391 . az országúton lóval s giggel gyakorolja a logikát. Otthon cinizmust vacsorázik. hogy felületes ítélettel azt hinnéd: benne semmi sincs. amíg majd nem verik agyon. a város lassan elmarad és ballagunk az éjszakában: csillagok. Gazda ember. csillagok alatt. Zólyomi Jenő: akarattal sem lelhetnél benne hibát. Szépen borotvált papi képe édes és egyúttal fanyar. 1929. titkot is elárult a dal – hogy néha-néha csókolóznak édesen – Mara Jóskával. A szellemszikra dől belőle. kettőnek felséges társulása: az írón s az irónia. S annál. egynek is kár itt szólnia.

hosszúra nyúlt. kisértetjárás. Elüldögélek Gyakran várlak. napos mezőről lassudan közelegsz: a régi hellén földek játszadozó pásztor leánya. Tudom. mikor tüzet gyújtottam a barlangszáj elé: tűzzel falaztam be magamat s zártam el mindenektől. sietnek. mindent betöltő idegenség. dalolva 392 . Alkonyi beszélgetés Csacsogtál. Amikor vízvájta odumba menekültem a farkasok elől.. Ragyogó. 1930.. Csupaszon tapossa tiszta. hogy önmagamból nincsen út semerre. csillagtalan éjszakák. fecsegtél. július 20. a patakok mormolnak itt is. 1930. pamacsos bárányka kisér mindenütt. Az én számból hideg fuvallt a méregzöld és haragvörös alkonyatba s eszembe jutott a legendás madár. Vörös tűz ropogja a remeték dalát. érkezel. az ösvényt és az ormot. rövid.. Édes meséket mondtál gyermekkorodról és a tavaszi virágokról. barna lábad a friss füvet. S csak álmomban járok faluról-falura örökbékét furulyázva a föld lakóinak. A tűzön túl: villogó. Gyakran várlak. ki a halott Krisztus töviskoszorúján csicsergett. Elfáradt szememet mihelyt lehúnyom. fenyőzúgás.[Az éjszakák csöndje. Elüldögélek olykor órák hosszat is így: a messze hamvas kékjét nézem. Föl akartál vidítani. Sietnek. éhes farkasszemek.] Az éjszakák csöndje: fojtott nyugtalanság. Viharhántott fenyők zúgnak a hegyoldalon. Kebleden kifeszül habkönnyű inged. ott is és sietnek valamerre. Tejfehér. homályos nappalok.. június 27.

. arról a fehér hattyúról egész biztosan azt írnám. arany rénszarvasokkal. Szeliden elvérezni. mondtam neki. a sugáreső suhogva verte a vizet s vakítóra mosta a hószínű hattyút. – jólesett. sürjen. hogy olyan mint egy álom a költő szívében. A nyirkos ég foszlányokban. Zöldfényű csillag reszket álmodozón nehéz hajadban. csörgős szánnal. Délután Tágas és derűs délután volt. 1930. Aztán harangoztam. a szeméből láttam.. augusztus 8. neki is jókedve volt. Megkérdeztem: ha megnyerné 393 . szerelmes is voltam. Lássa... A remete jár egyedül a kihamvadt utakon. bolyhos és puha prém simul fehéren vállaidra. A pásztorleány szégyenére gondol s a kútra hajlik. Tömött lombokat keres – elvérezni. Vastag..Téli bús napokon másként jelensz meg: Sápadt Északi Fény leánya. A márványlépcső fölött vadszőlő boltozódik. ha most költő volnék. tündéri éjjel. – semmim sem fájt. Pihék halódnak ajkad szunnyadó parazsán. sötéten s halott madarak hullanak belőle. 1930. Alkony Sötét lélekben régi muzsikák bujdokolnak.. . Kunyhóm fenyvesövezte ajtajánál így állsz meg: havazó. Beültem a kioszkba.. ijedten csüng. csilingeltem az ezüstkanállal: odajött a főúr. hogy szeret engem.állsz meg kis kalyibám előtt s köszöntesz. verset írnék. Eszelősen mosolyog. Málnafröccsöt ittam karcsú pohárból. a tó mellett..

elköltözött testvérek. mihez kezdene? Ő kacagott és nedves lett dióbarna szeme. testvérek. Lám. sohasem látott. melyek a mi novemberi sírjaink. apró örömek közt botorkálunk a sírig. Öreg fenyők! Tavak. mondtam. Országotoknak nincsenek határai. Ha elhalok innen. kéményeinket szélvihar döntse le. sohasem foglak téged viszontlátni. 1930.a kórház-sorsjáték főnyereményét. őszi szelek. Milyen messze vagytok ti. Itt várjuk fekete. sóhajok. Zúgjatok ma ti halotti zsoltárt. mi balga gyászolók. Érted-é hangomat? Ó. Érted-é hangomat? Biztosan közelgő. lám. nyirkos életünkből a feltámadást. boldog árnyak! Üljetek ma ti halottak-napját. fájdalmai se. nincsenek dimenziói. holtak. szelíd halál. gyászünnepet értünk. 394 . Érted-é a halálosan eltévedt vándorok szomorúságát? 1930. sírjatok értünk hideg esőt! Gyújtsatok lidérclángot házaink fölé. mi vagyunk egyetlen rossz érzésetek. mélyzöld tengerek. hószínű tehénkék zsengefűves legelői! Gioconda mosolya bágyad a kihúnyó napsugárban. hallgatag napok és zúgó éjszakák világa. Halottak napján Szellemek. 1930.

Hófehér köpenykéjéből három almát adott a túlvilági békesség ízeivel. Eljött hozzám és azt mondta: szeret engem és napközben is lát engem és szeretne több mosolyt látni az arcomon.. Ilyent érezett – tán a bibliában – mikor egy este hazaindult. Istenem. A mély sötétben elmerültek a gesztenyefa sárga lombjai. harcoknak utána a nyugalmat tán megtalálom.. Csapongnak itt-ott víg denevérek.Hangulat Elállt az esti zápor is. De nem engedte. Megsímogattam nagy szőke haját s az szikrázni kezdett. fáradt esti bú –. Esővert utca csillagfényben ázik s nyitott ablaknál fehérkezű kislány valami régi nótát zongorázik. Sok éve feküdt teste a sírba. hogy őt magát megcsókoljam.. muszáj szeptember-bűnök. 1930. eljött hozzám Istenem. Tán én is őszi fa vagyok. eljött hozzám kicsi. hanem huncutkásan megfenyegetett. csupa sejtelem. A dallam szünetén kis tücsök ciripel. sok éve lebbent fehér lelke az égbe. a tékozló fiú. (Életem: –) A lámpafényen végigsurranok és a homályban eltűnök. mint a csillagszóró a karácsonyfán. Fejem lágyan a villanyfára hajtja egy rámlehelő. kékszemű kuzinom.. e fájó. csupa álom – S ha már levelem mind a sárba. 395 . bűnöknek.

Szeretnék olyan biztosan lépni. s eszembe villan: Persze. Kútakba nézek s ódon könyveket nyitok föl tétovázva. 396 . Zavartan járok Valami. 1930. bolyong. erős körvonalú. valami elveszett. hogy sokszor eljön és végtelenné tágult szobámban nagy. 1930. mindenütt. Pedig a vándorbot már nélkülem is járna.. meghaltál. Hátul a kertben lugast építettem: nyirkos lombja mögött a holtak lelkei szólnak azokkal. akik ezután fognak megszületni. a szavak nélkülem is csengenének az én erőm már kihullott belőlük. s külön ösvényeken jár.. mikor vándorútamról visszatérek s remegve mondja: Lángol az arcod! Három szemem van s egy virágba öltözött. zöld csillagokkal gurigáztunk. Az üstökösök országa zenél. néma lelkem.Aztán megigérte. Lugast építettem Elmúlt idők árnya siklik a földre. biztos világon. A babonák nagy szárnya suhog. mint tegnapelőtt. De mi? Zavartan járok a piros fényesőben. A testvérem nem ismer fel engem.. A sarokban ócska gitár. – fekete bársonyon fehér halálfő.. 1930. édes.

– nem bánom. – nem bánom. Légy Claude Romanó. 7. – De ember vagy.] Légy Sbârcea.. 397 . .. Légy Barcsai. – nem bánom. november. ez a fontos 1936.[Légy Sbârcea.

mit fogsz festeni: Tied a szín és tied az ecset. amely a szélben repdes. Jó testvéreim lennének a fák a gyalulatlan deszka bútorok és beszélgetnénk minden alkonyatkor. amelyen mindig sűrűbb lesz a fátyol: ha innen elmehetnék. 1925. És lehajtom a főmet és mélyen frissen levegőt szivok és kifeszitem vásznamat előtted. Fényes-fehéren rajzolódik. szeptember 18. Magas hegycsúcsra törnék egyedül hová eddig csak gondolatban másztam. s nem lennék itt csak visszajáró emlék. Nagybánya. Most olyan friss vagyok. mint reggel szokott lenni csak az ember. a zúgó élet piszkos zsivajából. kicsi deszkaházban. – mint egy álmatlan nagy álom után. hogy messze-messze milyen a világ. olyan tiszta. 398 . Egyszerü vers Ha innen elmehetnék. [Plávec] Bettykének ajánlom Az én szám üres szavakat fecseg: tiéd a szín és tiéd az ecset. mint Sztambul ócska házai között a napsütött mecset – Hadd lássam.Égi mezőkön 2001. Mit fogsz festeni? P. mint rúdra tüzött fehér vászon. s egy fenyőerdő gyantaszagú szélén laknék szegényes. – ma olyan friss vagyok. impresszióktól mentes.

fáradt fejemet csonka törzsre hajtva – a fák figyelnék áhitattal. altató őszi délután az ablak szolgál képkeretnek: a lejtős. altató őszi délután futnak a dróton végesvégig. Mindig vártalak. Sötét. hogy eljöttél hozzánk! És attól kezdve ketten imádkoznánk. babérkoszorús álomarc után rovom az utat tündérországban – csendesen. Esőcseppek Tóth Erzsikének ajánlom Sötét. amikor egymást utolérik.Estére imádkoznám Nagy fenyves-dombon. altató őszi délután az álmaimat kutatom: jácintvirágú. 1925.. bomlott hajadat cibálná a szél és én ujjongva néznék a szemedbe: – Minálunk szép – Ez itt az erdő.S egy alkonyatkor Te is idejönnél. Áldott. Sötét. Szatmár. október 19. Sötét. csudálkoznának rajta és így mulna el lassan évre év. zsongó fejjel hallgatom. 399 . tündérországban. altató őszi délután eső kopog az ablakon – zöldposztójú kis íróasztalomnál mélára-lankadt. kúsznak a parányi kis esőcseppek. sima sürgönydróton egymásután simulnak. ezer árva és együtt hullnak le a sárba. míg el nem érem. Sötét. testvér. Jól tetted. aki eljő. ezer esőcsepp.. . zengő réten az álmaimat kutatom – s nem hullok le. térdenállva szépen. Szép fehér arcod még sápadtabb lenne. október 3. altató őszi délután sürgönytvivő drót-utakon. 1925.

. összetört ködöt. csak elém toppan. ó. megyek. szánj meg engem.. fátylas. hűvösen s adj egy hervadó. Nézz vissza még! Ki a dalodat sohse zengtem. hogy csak hiszek és messzire nem látok! Áldom. Áldott szemfödél Levert.Elmúlt nyárhoz Ki a himnuszod dobját verte. áldott ez a szürke reggel! . A járda tele hullott levelekkel. Szatmár. azoknak bíbor rózsát osztogattál szerte és behintetted őket nyári jókkal. Talán elindult messze-messze már. bánat-arcú reggel.s a járda is – a hullott levelekkel!. 400 . fürössz ki finom. de mosolygóra moss át! – Csókolj meg szépen. Áldott. mint sűrű szemfödél. 1925. Megyek.. afrikai csókkal – és lábad nyoma most már messze ég. Világos-kéken palást fénylik rajta és tűz-szerelmes. hófehér sugárral s ha nem is kacagósra. Nyomában annyi didergető láznak szívemben fojtott remények csiráznak. aki álmomon őrködött: a rejtő. sárga rózsát!. november 6.. hirtelen! Most olyan édes ez az őszi átok. akit a lelkem felujjongva vár. némán. október 24. égető az ajka. s takar a köd. 1925.. a szívem alig él. nézzél arcomba. Közelségéről nem ad hírt nekem. perzselő tüzes. csatakos..

Este pedig. csak néha mesél öreg világról. az ő kolompjuk csilingel fülünkbe.. Nappal a Fényesség csóktüzében égve táncolunk..Alkonyodik. kicsi lány! Egyszer majd mi is bojtárok leszünk ott az égi mezőkön. daloljunk. március 25. . mikor az Álmosság végigsimogatja fáradt tagjainkat és rácsókol szemünkre: egyszerű. kezünket belesüppesztve mélyen egy-egy szendergő jószág selyempuha gyapjába és úgy suhannak el sorra az éjszakák. Nézd. fűszagu akolban fogunk elaludni. kicsi lány! –: Mennyi sok apró fehér bárány ballag az égi mezőkön – csillagokat legelnek s mikor hallgató mély éjszakákon a csend muzsikál. kicsi lány! Szatmár. Fiúk. meg az ég ablakán kikönyökölő huncut kis angyalkáknak. s csókokat hajigálunk egymásnak. édesen mosolyogva. 401 . vén legendákról az ablakomba hajló sok-sok levél. 1926. viháncolunk. ha hallanátok! Igaz barátaimnak ajánlom: Bányai Lászlónak és Vernes Gyulának bajtársi szeretettel Csöndes szép este van. integessünk nekik. ujjongunk boldogságtól-ittasan a fehér barikákkal – Meglovagoljuk őket.Égi mezőkön Egy séta emlékére Nézd. Mennyi sok fodros-bodros fehér bárány ballag az égi mezőkön! Így hazafelé menve. boldogan.

Testvéreimre gondolok. ha hallanátok! Elmondják. Ti messze ácsorogtok. hol a siket Duna siet s ívlámpafénynél idegenül nézitek a nagy vizet. Elmondják. 402 .. a Körös. mégis: szívem se lázad: itthon vagyok. Szatmár 1926. ha temető is. akiket vert az átok és hallgatom a suttogást: Istenem! – Fiúk. de mégis. az Olt.Terveket temetek. nemesebb a kőris és szebb itt minden mindörökké... mindegyik árva és köd borult körös-körül a Hargitára.. hogy itt szomorúbb a fűzfa. Erre minálunk millió csillagú végtelen bolt s úgy tud sírni és fogni és hívni a Szamos. a Maros. . elhagyok mindennap százat. Miért ez a csöndesség? Kolozsvárt a Mihály templomban most üt delet a toronyóra – Párisban most vár valaki narancsizű jó őszi csókra. hogy itt búsak a magyar lányok és jaj.

Szatmár 1926. talán minden van. ami nem volt. a legcsunyábbra.Szatmáron esik az eső. . – hiszen van kolozsvári bál s őrült táncot jár Budapest! Van Páris. Futok nyugatnak. 403 . ezerféle emlék kinoz. De jobb is lenne már bucsúzni: Isten veled. Odabent talán semmi sincs.. álmot alszik.Kis karkötő órádra nézel és én még mindig nem megyek. melyet úgy öltöttem magamra. hogy nem kérdeztem: mi az ára. november Kapuhoz érek Késő este. Szent Mihály templom tornya kongat s fehér szellemek kísérgetnek. vagy keletnek. holtan is él és élve megholt. napos India. Miért ölel ez az üresség hidegen és hurkot-vetőn? Miért ez a nagy őszi csend? Miért e bús hely: temetőm? Hiszen valahol messzi ajkat a vágy karmin-pirosra fest. New-York a világon. egy sötét sikátorban eljutok egy vén kapuhoz. pereg az orsó: Fonnyadt levél a halott parkban most hullott le a legutolsó. Szellemárnyékok kísérgetnek. szent hegyek!. aki ott belép. Hunyt szemmel nézek életemre. csöndes éj. vagy mindenkit öl? Én mindig egész lelket adtam.. a legszebbre. Ez az üreszsebű koldusság nekem fáj.. fut az idő. s felet kaptam mindenkitől.. tavasz és kóborlás – Én már sietek nyugovóra. süvöltő bóra. A hold suhan. s messze.

Aztán gyorsan becsöngetek s ez a vers lesz a kapupénzem. Minden apró szellő-nyilacska pórusaimba furakodik s alig lassult futással iramlik keresztül rajtam. A sötét kaput nézem. a hold suhan. Időszámítás Minden szív külön bolygó. akik szerettek. künn maradnak. bejöhetnek. égitest és annyiszor jön új nap. nézem. Késő este. június 3.) Akadály voltam Tegnap még megtorpant rajtam a szél. A napok egyre múlnak. amint az élen álltam. mint a szikkadt szivacs. Kolozsvár. A gyors szívekben napok telnek el az álmoktól a hangig – Petőfi ötszáz évet élt talán és Ady kétszer annyit. (1927. szuverén. 1927. ahányszor a szív fordul önmagában. könnyedén. Arcára nézek a fehér szellem-kiséretnek: Akik gyűlöltek. Ma már meztelenül állok... 404 . mint a felhő. Akadály voltam: rám csodálkozott és kikerült. Míg földi percek szállnak: külön év.Be szép is lesz. Minden szív külön óra. áttetszőn. április 17. Minden öt percben egyszer itt az ősz: a fecskék tovamennek – És én csak sírom ősi bánatát ezeréves szívemnek. külön időszámítás s öregszik önmagának.

süvölthet a vihar szabadon Isten felől. 405 . Hűvös. Andersen meséiből A kertre vert az esti köd. örök mesék. levert a kert s a szél mesél a fák között. Isten felé. nyügös ilyenkor itt.Holnap üres lesz a hegyél: láthatatlanná válik. A szél beszél a fák alatt. S az ember áll a fák alatt és integet és bólogat. semmit se leltünk. zokog. kinek igazsága láthatatlan. Valamit szólni kéne Nagyon sokat kutattunk. Akadálytalan pusztában. zörög. fertőzetlen űrben futhat a szél. Reszket a lelkünk. Beföd a köd. Reszket a lomb a szélben. de jó a szó és fogva tart. Búsan suhan. Valószinűtlen fut az út: mesés körök. mint akinek halottja van.

menni.Úgy jött ez a hüvösség.. Valamit tenni kéne. nem hívtam az Istent. Dérkönnyek permeteznek füstös fák során s lelkemet öntik el. eltűnik. réveteg mosolyában csillan a fűzfa. 406 . Ma álmot láttam édes mesepalotáról és égető vágy marja véresre szivem és fejem puha párnán addig nem pihen. hogy felismert: Nini. menni. Egyenes hosszu úton rossz szekér zörög. A mult is elmosódik mint ócska holmi. monoton csörgéssel kiabálta szerte. De már az útra este borít ködöt s csobogó álom sirdogál a víz fölött. s csak vártam és bolyongtam. aztán menni újra csalóka ködös úton sáros-egymagam és halk mesés nótákat sírni céltalan. kifeszült idegekkel. míg küszöbétől engem bármi elhatárol. mint a hárfa hurja. Messze lompos ködgomolyban biztat a távol torka: Siess egyre jobban! – és én remegve félek: a vándorlás örök. Vándorlás a ködben Búsan locsognak szerte a szürkeszinű tócsák ahová balga lábam teszem tétován. erőtlen fürteimet özönnel takarta. észre se vettem – Hát hová is megyünk még szomorú ketten? Az alkonyati napfény unott tréfákat űz ma.. Valamit szólni. hogy kincseket még szebbeket is szerzek. Csak menni. Jött egy különös hangu tarkatollu szarka és elrabolta tőlem. a csalafinta bolondszivű herceg! – Hittem. hogy szomjamat eloltsák. Villámló aranycsillag ült homlokomon. elhagy. Gúnyos.

Most locsognak köröttem a szürkeszínü tócsák. tiszta brácsa! Ne bánd. Utoljára még megölelnéd. Úgy hagyott el az ifjuság. zenghetsz: ennyi volt összesen? Zenghetsz. Most. ha hangod félrecsusszan. szegfükelyhek isszák az izzófényü éneket. most elkezdhetsz énekelni mély férfihangon. de karodat lágyan lefejtik és ellopják és kiviszik a holtat és énekelve földbe rejtik. [Most egyedül vagy. de mind hallgatnak.. téli estén párás szobát hagy el s hogy még marasztják. bughatsz. magányos. gordonka zsongó idege. holtak szokása habfátyollal takarni el arcukat. 407 . hogy többé senki se lássa. Pásztortüzek riadnak végig a tetőkig Hahaha. mint aki hörgő hófuvásu. Úgy hagytad el az ifjuságot. mélyhúru férfiének. Bizony. elfogta a láz. volt egy vándor. szél fú be az ajtóközön. keze a kilincsen és visszanéz és elköszön.. amerre fáradt lábam teszem tétován. dérkönnyek permeteznek füstös fák során s lelkemet öntik el... öblösen. fájó. zenghetsz: mily szomorú a teljesültség. nem fülek hallják. ha elbicsakló és rekedt. oly magányban.] Most egyedül vagy. fogytán az ifjuság fehér kalácsa zughatsz. s most egy kopasz juharfa tövén éjszakáz. senki sem szól. A nyári kert tömör pompája madárfüttyös nagy csönddel vesz körül. – Immáron estre fordult. ő lassan indul. mint a holtak. amilyennek a békés szív örül. Álomba törődik... titkon azt reméli. hogy szomjamat eloltsák.

PERIODIKUMOKBAN MEGJELENT VERSEK 408 .III.

tudni kell. „Jaj. Veszünk majd más babát”. Csak aztán. 1923. édes. Hivják a nagymamát most: „Mi baj van. Ez egyet szerettem!” S csókolva tört babáját Zokog keservesen. Beszélj hát nagymamádnak!” De hallgat. bohó Juliska. június Emlékkönyvbe Azt mondják rólam: rossz fiú vagyok. Rossz ember nem lehet.Juliska bánata Juliska. június 409 . jó Istenkém. Ne búsitsd nagymamát! Ha eltörött az egyik. mért maradsz benn.. nem felel. mért szomorkodsz? Kedvedre mit tegyünk? Faggatják játszótársi. Mért nem játszol velünk? Juliska.. De nem felel rá. pereg. Eltört a kis baba!” „Ne sírj. ki virágot szeret. Vidám gyermek-sereg. nagysokára Jön meg siró szava: „Jaj. De olyan ferdén ítél a világ: Hiszen. arcán A könny pereg. – Te pedig az vagy: – hófehér virág! 1923. nem kell énnekem más.

Miről is folyhat köztük szó-beszéd? Egy másik ember lesz az áldozatjuk. szaladj el onnan.. Öröm.. E durva.. hófehér! Ha ketten-hárman néha összejönnek. – A szivem fáj és vágy ébred fel bennem. Hogy fülem inkább mitsem hallana. gyönge hangomat. pletykázó világban. e hűtelen világban Lelked maradjon mindig hófehér! És igy pályádat.. 18.. minden belefér: Az élet szürke. hogyha megfutottad. Kínozzák. augusztus. Egy rágalom – s mindennek vége lett! – Akit szeretsz. mindig igazat beszél: – E hazudó.Hugomhoz A jó Isten tán nékem is meghallja Ég felé szálló. boldogság véget ott nem ér. fényes angyal áll. maradj hű. mint kis virágot. csapkodó sarában Lelked maradjon mindig hófehér! Ha járva-kelve hallom a világot. Mert az maradtál.. rossz. Hiszen nem kérek Tőle én sokat: Kérésem csupán egy rövidke mondat És mégis minden. fuss. ahhoz maradj. szúrják. – Hazugság minden második szava.. e kétszinű világban Lelked maradjon tiszta. Nem jő el érted csontkezű halál: Ágyad mellett a boldog végórádban Mosolygó arcú. Az Úr keblére tűz. tiszta. gyilkolják szegényt. Midőn Teérted fordulok Hozzája. Bocsáss meg néki a bántalmakér’. Mely mindig. Midőn ezt hallod. Karjába ölel.. A szó mielőtt még lelkedhez ér: – Rágalmat szóró. 410 . hófehér! igaz szeretettel Jenő 1923. Lelked maradjon mindig hófehér! Van itt barátság? Nagy ritkán találni Egymás felé vonzódó lelkeket S azoknak is elég egy félreértés. égbe úgy repültök. Olyan világon vágynék akkor élni.

Mert eme kedves Szál ibolyám Tőled. 1923. Tört halovány. Gyönge. Mégis a földnek Nagy kerekén Sincsen olyan több. zöldje Nincs neki rég! Könyv a hazája És nem a rét. Illata.. Forró anyaszíve Hangosan feldobban: „Szeretlek. kiszáradt. Legyetek hát figyelemmel! 411 . Szőke fürtös fejét Végigsimogatja.. Édesanyja ott áll Ágyacskája mellett. mesét mondok.Egy szál ibolyáról Van nekem egy kis Szál ibolyám. szeptember 30. Mint az enyém. Két piros orcáját Százszor megcsókolja.) Este Tündérangyalkákról Álmodik a gyermek. szeretlek Mindenkinél jobban!” Szatmár. szeptember A közös szamár Távozzatok. tarka gondok! Cimboráim. egyetlen Édesanyám! (1923.

De kikötöm: jól tartsátok. Legidősebb mindjárt másnap Két mázsát tett a hátára.” Harmadnap a legkisebbik Dolgoztatta szomjan-éhen. Gazdagságom. itassátok!” Ezzel fejét lehajtotta S elment örök nyugalomra. Csak egy szamár minden kincsem. De enni. Ő sem adott a szamárnak: „Szénával. Pirkadattól késő estig Szántóföldön. szalmával Miért etetnélek? Van két öcsém. Azt szivesen hagyom rátok. – Három fiát előhívta S íly szavakkal szólt hozzájok: „Öregségét már nem bírja.Volt egyszer egy öreg ember. pénzem nincsen. – mint következnek. Kegyetlenül ütlegelte S hozzá folyton énekelte: „Szénával. Halni készül ősz apátok. szalmával Miért etetnélek? Elég. szalmával Miért etetnélek? Van öcsém meg bátyám. ha bátyáim Jól tartottak téged”. Még a vére is kiserkedt. mezőn. bár holtra fáradt. Kihajtotta a vásárra. Hogy halála nincsen messze. akik Jól tartanak téged. réten S mikor enni került sorra Ő is csak ezt hajtogatta: „Szénával. Aki – midőn megérezte. Olyanokat ütött rája A közbülső gonosz bátya. Etessétek.” Élete jobb aztán sem lett. 412 . A testvérek megegyeztek. Eltartanak téged. – Veszik hasznát a szamárnak. Hogy sorban.

Hagyd itt nekünk az Édesanyánkat!” 413 . Szatmár. Szivét betölti Forró imája: „Szegény anyácska Nagyon beteg lett. kis Jézuskám. Ugyan mi végre? Hiszen Te neked Nincs rá szükséged. S búcsut mondott az életnek.. Van jó anyácskád. Serceg a mécses. Elébe térdel Egy kicsi lányka. Nem is tudom. Ki szeret Téged. Ki gondoz. Szomorú a mese vége. Hófehér oltár Virággal ékes. Hiába ülök Az ágya mellett S ápolom nappal. ápol. Azt mondják róla: Nem soká várhat. Vet puha ágyat.Szegény szamár megsokalta A csúfságot.. melyet rajta Ezek hárman elkövettek. Itt hagy bennünket. 1923. hogy Mi lesz szegénnyel. Könnyeinket öntsük érte. S felmegy Hozzád a Csillagos égbe. szeptember Templomban Csendes a templom.. – Mondd.. Ápolom éjjel. Szegény árvákat. S vonjuk le a tanulságot: Közös jószág sosem áldott.

Te légy benne. Szatmár. Örök tavasz nevessen ránk S a meleg nap. 414 . Mindjárt tudtam. Künn a fáknak lombja hervad. Serceg a mécses. hogy enni kér. Hírnöke a dalos nyárnak. október 3. napsütésnek. Édesapánk. Színes lepkékkel kergetődzött A kis buta Fehér kutya Kertünk virágos fasorán. Úgy kérik őt esedezve.) Dal a kis fehér kutyáról Hogy dédelgettem. 9. október. Vége a szép kikeletnek.A kis Jézuska Szive feldobban. Levelei leperegnek. Arcán megértés Szent tüze lobban. 1923. Elhagyott a fecskefészek. mosolyog. Komor felhők borítanak Szürke fátyolt a világra. Reggel még láttam játszadozva. Oly fürge volt és oly vidám. Ha kezem nyalta hízelegve A kis buta Fehér kutya. hogy szerettem! Szőre bársony volt hófehér. Kis virágok. Csendes a templom. Biztat. De szívünkben tavasz van még. Édesapa nevenapján Vége nyárnak. (1923.. Körülveszik a jó Istent. Nem dalol a kismadárka. – Mosolya édes.. imádságok Illatai égbe szállnak.

Bársonyos teste vérbefagyva Egy mozdulatlan némaság. Elmult a sok víg nap. És szürkületkor úgy találtam.. Szellő járt köztük lenge táncot. Elmult a szerelmem.. S itt kell egy pohárban Komor falak között Hullatni virágom. A rózsa panasza Hiába táncol már Napsugár a kertben. Fiatal virágom! Hervadozva élek Hervadt álmaimnak. Mint egy édes álom.. minden. A kis buta Fehér kutya Olyan boldog is lehetett!. Szatmár. november 415 . – Valaki kővel megdobálta S a kis buta Fehér kutya A bokrok alján halva volt. Elmult minden. hogy A kis buta Fehér kutya Örökre elment.. Én meg egyszerre felzokogva Kicsi gyerekként sírtam ott.. – Kihalt szemével rámtekintett A kis buta Fehér kutya Mintha vádolná gyilkosát..Harmatgyémántos zöld fűszálon Arany sugárka nevetett. Tavaszi szerelmem. 1923. Reáhajolt a tarka lomb. Ezer színes ábránd.. Olyan rettentőn fájt nekem. Ki tudja – talán már Ez a sóhajtásom Az utolsó illat A búcsuzó illat. október 12. itthagyott! 1923..

édes álom. –––––––––––– Búzavirág színű Ártatlan szemeddel Mikor Te nézel rám. Látja a napot. november Haragvó testvérhez Szertenézek a téli tájon. Ringatja hosszú. Közel-távolban senki sem jár. Mely bársonykézzel simogat. Ha vihartól reszket. S száz láncravert démont. hó fedi.. Meg nem zavarja semmi nesz. haragos jéghideg hullámok. bárányfelhőt. Száz ördögöt látok. Mikor belenézek. milyen jó neki!. Álmában érzi már a szellőt. Pacsirta dalával Lelkem tovaszárnyal Nesztelenül.Öcsémnek a lelkek tükréről Annyiféle nézés Ahányféle ember. 416 ..... mint a tenger. Másik tekintete Simogató bársony. – Mintha imádkoznám. halkan. S hogy meg ne fázzék. Mikor ilyent látok. Látja a selymes szirmokat. 1923. Istenem. Szelíd sugarában Boldog az én álmom: Harmatos hajnalban. Harmadik szeméből Kárhozat tüzének Forró lángja éget.. Szinte fázni kezdek. Egyik pillantása Olyan. Zsongó életről álmodik már S előre mindent kiszínez. Sötétzöld.

. Mely új virágot nem fakaszt? Csak mi legyünk hát nyomorultak? Csak mi ne várjunk több tavaszt? Ha majd hozsannák özönében Az alvó élet újra kel. Hogy az elmult éjjel Motoszkáló sercegésre Tekintettem széjjel. Csak nekünk kelljen sírni éppen. Bújnak az apró levelek. Közöttük fecskék gyülekeznek.. 417 . – Miért tűrjük a hideget? . december 7. Szeretlek forrón.Álmodjunk mi is tavasz álmot Egymás csókoló ajakán... Mint ki bűnéért vezekel? A föld felett. – Testvér! Szívembe béke szállott.. Én nálad járok képzeletben És úgy fáj ez a zord való! Csupán mi éljünk hát a múltnak. igazán! 1923.Álmában a fák kirügyeznek. Kibújtam a paplan alól.. S Uramfia! Épen Akkor mászott fel a mackóm A játékszekrényen. Ajkuk tavaszról csicsereg. Az én mackóm Marton Lillyke versére Ott kezdődik a történet. pelyhezve hull a hó... Úgy törtem fejemet: Vajjon ki az? Talán egér? Ki lehet? Mi lehet? A lámpát is felgyújtottam. zord hideg jár S az álma mégis kikelet. S tekintetem ráesett egy Ákombák írásra.. Asztalomon a toll vége Tentába volt mártva.Lassan. Sorsunk lehetne szép meleg nyár.. lám. Az álmok sora véghetetlen!..

barna. Aki finnyás. – Bár szőrös a keblem. hogy Miféle cím ez itt. S nagy merészség. Igaz. öt éves. Melyben Kegyed pályázatot Hírdet kacsójára Ella babájának. hűséges Jó szivet dobogtat. S beküldöm a „Cimborá”-nak. kényes. Téli medvebundám!) Van egy kastélyom is Ott fenn Mármarosban. Házias.) S amellett – elébe Vágtam a dolognak. mondom.” Én azonban nem tudtam. Más egyéb biz senki. Amint következik: „Kedves Nagysám! Olvastam egy számát Én a „Cimborá”-nak. De azért van nékem Csinos kis vagyonkám (Például most ezreket ér Hosszúszőrű. erényes! Ilyen kéne nekem épen S nem valami dáma. hát a címe Ez volt az írásnak: „Szól a levél Lillykének Vagy a babájának. mégis Igazi. mackó vagyok. Higgye el. (Igaz. hogy jobb sors ő-rá – Akármeddig éljen. hogy szememet Nagysád babájáig Merem felemelni.Jól megnéztem. No. – Nem is igen várhat! 418 . hogy a hét szobája mind egy szálig el van Rekvirálva mostan. Adja tehát nekem kezét babájának.

bútól szabadon Szívéhez kap és forró könnye csordul És mégsem ez lesz a legszebb dalom. december. Válaszát epedve Várom. fátyolos kobozzal Fájdalmaimnak zordon énekét Elpanaszlom. hogy hányszor is csalódtam Hogy vesztettem el mindent. A föld mámoros. virágok mind reám figyelnek Bűvölten hallgat minden csalogány. Hol a nagy Mester vésője alatt A jövendőnek márványszobra készül S ihletve zengek Isten-titkokat: Elzengem végig önfeledt ajakkal: Kinek jut bukás. ami szép. 9. aki sokat tűrt. S minden esztendőben Fürdőre viszem én. mély álomba szédül S a dal csak zeng. Elzengem halkan. hanem – tudja. aki tündérvarázslatban Úgy élt bánattól.) A legszebb dalom Édesanyámnak Fogok dalolni édes szerelemről Jövő napoknak bíbor hajnalán. kinek hatalom. Hol vért gőzölgő paripák robognak 419 . Hogy az Elluskának Mi a hozománya S mi a staffirungja!? Mély tisztelettel csókolja kezeit Hű szolgája: Mackó Demeter magánzó. csak zeng az ajkamon Kezem a lantnak aranyhurjain jár De mégsem ez lesz a legszebb dalom. Nagyobb leszek a régi prófétáknál: – De mégsem ez lesz a legszebb dalom.Lakása lesz itten A szekrény tetején.” (1923. – Legyen szíves tudósítni. Behatolok a titkos műterembe. Lesz társaság: bohóc. Füvek. krámpusz. Ott leszek majd a szörnyű harcmezőkön Hol bosszút állhat. És akkor.

Mért huhog a bagoly úgy rám? – Nem tudom. édes jó Anyám – Megtámadva az élet fájdalmától. Mikor léptem arra ballag? – Nem tudom. december 15. Hanem amikor csendes alkonyatkor Úgy ülsz borongón. január 13. S könnyes szemekkel tekintesz reám. És ez lesz nékem a legszebb dalom. 1924...S az én ajkamon harsog majd a kürt S e kürtnek hangja elnyel ágyudörgést. édes dalba kezdek. 1923... Kis virága tarka rétnek Harmat-fényes zöld uton Mért hervad el... – Jól tudom. Mért nem jön rá enyhe álom. Mért les én rám annyi bánat. Felkacagó. Szívem derüjét mind Neked adom. Annyi éles vas szurony? Átok nekem a világ csak. Én egy ujjongó. 420 . ha rá nézek? – Nem tudom. De mégsem ez lesz a legszebb dalom. S átka vagyok a világnak. Te átölelsz és némán összecsókolsz. dalos ajkak Mért beszélnek suttogón. Arcokon ég a lelkesülés lángja!. Nem tudom Ha leülök zongorázni Mi zokog a húrokon? Mért oly búsak a nótái? – Nem tudom. Halálkiáltást véres rohamon. Ha szememet lehunyom? Mért virrasztok éjszakákon? – Nem tudom. Ha rengeteg erdők utján Magánosan bújdosom.

Vágytam egy helyre. Meghal a gyermek. virág.. Aggastyánná lesz.. Az én szememnek nem hull már a könnye: Tavaszi rózsa...Tavaszi rózsatőhöz Mi voltál ősszel? Csupa pusztulás.. A vén föld képe! Eljöttem hozzád. április. Hol nyugalom van S nem zavar senki. 25. Minden szirom. Oly jó merengni!.. Mióta élsz már? Látogatóid Mind tova-mennek. – Csak te maradsz meg Hosszú időkkel Dacolva mégis. megtanultam tőled. Hogy nem búcsuzunk senkitől És semmitől és sohasem örökre! 1924. Vágytam hallani Az elmúlt idők Halk susogását.. – Sírás nélkül nem nézhettem reád. Hüvös árnyadban. Lehullott rólad minden kis levél. hogy itt a kikelet. a nagy világ. Kinek a percek Sírját nem ássák. Oh. Szürke lidérc vár. köszönöm neked! Jöhet ezután százszor is az ősz. Eljöttem végre. 421 . Felveszed újra dísz-palástodat És úgy igézed vágyó szívemet.. Vágytalak látni. Kirándulás az erdődi várhoz Szürke lidérc vár! Te. Olyan szomorú volt a búcsuzás! És íme most. Illatos rüggyel telve ágaid Bimbód is új fakad.

Faladra irom Egy darab kővel: Itt voltam én is. fehér papírt.? Hogy elmúlik a föld.. hogy nemsokára Minden. 422 . Csak olvasd a papírt. a sírás és írás. Fontoljuk meg. Mint széjjelpattan minden buborék? Melyiket írjam? Melyiket mondjam? Ítéljen az ég! Te pedig addig ne vágyjál írásra. április Emlékül egy lánykának Megkértél: írjak emlékül néhány sort S oktassalak valami bölcsességre! Mondd: honnan vegyem én a bölcsességet. És kéz nem írt! . ahol az ember A fájdalomtól menten állhat? Azt írjam. S míg mögöttünk az évek egyre nőnek.. Szatmár 1924. hogy a bölcsesség Nyugodt várása a titkos jövőnek. hogy a bölcsesség A szenvedés.. a gond. amit most valaminek látunk. mit írjak neked? Azt írjam. semmivé lesz!. A csók.. a vágy. És minden akarás. Bár mélyre vág a kés? Vagy írjam. Szétfoszlik. a bánat? – Hogy szépség nélkül nincs boldogság És nincs szépség. hogy a bölcsesség A nyugodt semmibe-vevés. Hidd el nekem: az ő beszédével a nagyvilág Sok bölcs igéje fel nem ér. A szűz. S színes szavaknál nem lelt egyebet? Jaj. Amelyre még por nem szállt. a bú. Mikor utána égőn epedett Már annyi ezred annyi milliárdja. Nevetve-eltűrése minden sebnek.

Hol az ártatlan. kicsi. szőke fiú voltam. május 3. ami régi És ment a kis patak. meghallgatsz? Rövid lesz nagyon. Melyekből nóta. ––––––––––––––––––––––– Egy kis patak Elhagyta a forráshelyét. gyermeteg boldogság Fehér szellője simogatta arcát: Elhagyta anyját. Hidak ölelték kacér nevetéssel. ringó csolnakok. Kékszemű.. Ki mesét mond neked És te figyelsz reám. S mi ott ültünk a kályha mellett. De nem vidult fel láttukon soha! Folyammá dagasztotta az Idő.. S papírhajókat eregettek Bodros hátára pajkos gyermekek. A kis patak meséje Édesanyámnak Valaha régen pattogott a tűz. Most én leszek hát. hogy kialudt a tűz! Most hát cseréljük meg a szerepet! Anyám. zene. fehér!. mély rengeteget. Virágok mosták benne arcukat És városokat látott fényben úszni. Vad.. Karodba fogtál. Meséket mondtál. csók Mámoros hangja özönlött ki éjjel 423 . Bárkák szelték át.. száguldó hajók... Mely önkebléből bocsátotta ki: Menj élni! Elhagyott mindent. a szerető hegyet. A gyönyörű.. Szatmár. És úgy találta: szomorú az élet – – Folyóvá dagasztotta az Idő. Ment – élni!. Maradj te is fehér.Ha bölcsességre vágyol. Be szép is volt az És milyen kár.. 1924. Ugy-e. A zugó.

légy vidám! Ment a folyó. És szólt a tenger: Mióta várlak! Ez itt a Végtelen. Jer. Csak felejtsél el minden bánatot. Ami tán mostanáig Az életedet megkeserítette! Jer hát lihegő. ment a folyam. vágyó kebelemre. De szomorú volt a folyó És nem vidult fel láttukon soha! Ő mindig álmodott. jó anyám!. messze tájra. Mondd. Csókokba fojtlak... Hol kitárt karral várta A tenger. Boldog lett? Nem lett? Nem tudom. vége van. Minden bohókás gyermek-álmot. 424 . –––––––––––––––––––– Lám. Míg érkezett egy messze. De a hajósok messze tengeren Vihardulásos. fájó zokogással Jajdul fel: Anyám! Miért is kellett Tőled elszakadnom?! Én édes. És hallotta a fenyvesek zúgását És vágyott lenni újra kis patak. Nagyon lassan és nagyon szomorún ment. anyám. S amint panaszos. síri hangot. bolondos mesém?. Máskor talán majd vígabbat mesélek És okosabbat! Szatmár... tetszett a mesém? Az én szomorú. június 10. S így álmok között ment..A csillagfényben hömpölygő habokra. 1924. Amint átkozza a gonosz Időt. Ez a Boldogság. S az öröklétben halkan elvegyült. szörnyű éjszakákon Most is hallanak egy bús... Milyen furcsákat mesélek is én! Mondd csak. örök Óceán! Karomba zárlak. Akit beszélni tanít az anya És puha keblén altató nótával Ringat el lágyan..

1924. Legyen a lelked mindig csendes. a dühös. Ne zúgjon rajta soha át A szenvedélyek átkos vihara! Mert lásd. jaj. elmerül – És minden. csak vigyázz! 1924. békés. Meleg gyermekkézből vízre tévedt. – akit szeretek. – (S óh. Fohászos. S ha nem fogod jól kötelét. Ellibben. semmivé lett! Jaj.. Ne legyen lelked nyugtalan soha.. – s aki nem vigyáz magára. feldől. elrepül. A jó Istentől névnapi ajándék. vigyázz! Pici piros léggömb az élet. elfut.Tanács Ne legyen lelked soha vad. június 16.. Szatmár. szörnyű gyász! – Helyébe kapsz egy fakeresztet!. S ha gyönge ujjad félve reszket S a vékony zsinórt elereszted. tiszta tó! Álmok tündére fürdik ott Kora hajnaltól késő estig. altató.) Jaj.. július 22. 425 . Éjjel pedig sugaras-szépre A mennyországnak csillagai festik. féktelen vihar A tó vizét is csúnyán felkavarja S felszínre kerül mélység-rejtekéből A rút iszapos alja. nagyon vigyázz! Színes papírhajó az élet Szívedhez tapadt aranyos játékszer. minden. aki beteg. Legyen lelkednek örök mintaképe A napsütéses. Az élet Valakinek. Elvillan. viharzó. Óh.

– Hallgasd meg ezt a bús mesét – Szamócát szedtek. – Az ajtókat ma kulcsra zárom. vak falak – Az ajtókat ma kulcsra zárom. 1924.. S maradjon kívül minden kétség. 426 . – Befedek minden ablakot.. A csöndességtől szinte fázom Nem lesz köröttem senki. Jön a tél. tompa csend. csak Pár láthatatlan. Jön a tél! Búsat mesélek: Ősz fele jár – És hullnak az évek És múlnak az évek És komoran és fenyegetve Jön a tél.Magány Az ajtókat ma kulcsra zárom: Legyen nyugalom idebent És senki énrám ne találjon S öleljen süket. 28. lenge álom És zord-fekete. Játék Megtörtént mese Két kis gyerek játszott az erdőn. Lepkét kergettek És futkároztak szerteszét. Befedek minden ablakot: Legyen mélységes vak sötétség És ne kísértsen alakod. Mese Most mesét mondok: Ősz fele jár – És hullnak a lombok És fú a szél És komoran és fenyegetve Jön a tél. augusztus 3. július. 1924...

Nagyszerű lesz! – felel a másik – – Keress meg engem! Elbujok csendben. Futva. Futva. augusztus 8. hogy ezután láss-é! – –) Szeretnék nagyon. amíg élek. serényen. Másik ment balra És nem látták meg soha egymást. sziporka fényt lövellve. S én kiejtem a ceruzámat. most már a másé! 1924.. Egyszer majd úgyis jön a Bánat. Elszundikálni buta vétek – Addig írhatok. árván – – 1924. Szatmár.. Munkára fel Most felveszem a ceruzát És siklatom a lapon át. 427 . Csöndesen. meglásd! – Egyik ment jobbra.. serényen. augusztus 7. serényen. Nem heverészek puha ágyon. vak szemem! Jól meggondold.Enyém lehetett volna. – valaki más utánanyúlt és fölemelte. hogy valaki. Én vagyok a hibás Nem láttam meg a tűzkövet mely utamon hevert. nagyon sírni! . augusztus hó 15. 1924. csak azt láttam.. Csak fordulj el egy pillantásig! S tovaszaladt a kis leányka – – – Szomorú lesz a vége.Játsszunk bujócskát – szólt az egyik. Valahogy szörnyen írni vágyom. Futva. (Én buta.

esik. esik. otthont kínál a szeretet – és valót mutat minden ember és nem betanult szerepet. miért? Míg lelkem haló álmai a múltat keresik. csak eredj – rohanj. se hegy! Te reád várnak meleg szívvel. esik. Miért most ez a bús sötét? Ez a borulás odakünn. rohanj szép szárnyalással ne állítson se völgy. esik. ahová küldlek.. ez a borulás idebenn s miért ül fájós szívemen? Jó Istenem. gyöngyös cseppek peregnek le az ablakon. 1924. hull. Ahova küldelek. mikor a tűz-csók rajta játszott – Nem régen szép volt. tarolt fák alatt bús alak. – esik. idebenn hull a könny.. kísérő sorokul levelemhez. Nem régen szép volt. 428 . esik. Megsimogatnak puha kézzel – csoda. nincsen ősz még. fehér papír. ha lángod nem lobog! – Feletted fényes. esik. friss ujjongás és napsugarak hullanak. kacagás járja. Eredj papír. Eredj papír! Virsik Máriának ajánlom. s odakünn esik az eső. augusztus 26. sugaras: a szürke por is aranynak látszott. – Átlátszó. meleg szempár bársonyos tűzzel mosolyog. míg elgondolkodom – – Esik.Esik az eső Esik. sugaras.

én rejtett kincsem csak nem jön elő.. ha ül. hogy mélyén lenni kell napfény-aranynak. s bár verejtékgyöngy ütközik orcámon. . hogy mélyén rejtezik.. mit törpe ezrek vágyas kínnal üznek: érzem.. repülj papír. vágni a vágyak százszor újra üznek. nem rejteném el hétzáros tanyán.. Nagy fa. Ha százszor ejtem csüggedő karom. Pazar szivemmel mind kiosztanám! Zendülnének nagy. bomlik.. hogy ottbent lenni kell napfény-aranynak.. ha ír – – Rohanj.A te gazdád olyan búsongó. kis fa Schőber Emil tanár úrnak szeretettel Öreg tölgyfa. mert én tudom. holdfény-ezüstnek. Öreg tölgyfa. suhanj szép szárnyalással. csemetefa egymás mellett hangtalanul állnak. Érzem. ha sír. zengzetes zenék és csilingelő. Uristen! Hogyha nékem kincsem volna. amelyről nem tud senki a világon és csákányomat mélyen belevágom. csemetefa az életben egymásra találtak. augusztus 27. holdfény-ezüstnek. dübörög a kő. 1924. fehér papír! 1924. szeptember 2. kincses muzsikámért megáldana a koldus-nemzedék. ha jár. Uristen! Hogyha nékem kincsem volna. Kincsek Hegyénél Előttem áll a Kincsek nagy Hegye. hullik. 429 . Cseng.

mint májusi tenger és jó puha ágyán alszik az úr. tengerrengető! hajó-fordító. J. Fentről pedig hogy áldást hintsen. Szatmár. hideg hullámhegy tornyosul magasba. október 19. mélybe-temető! Tengerész-testvér. az ember. csemetefa minden este együtt sírdogálnak.Öreg tölgyfa. merül a hajó. (1924. Most vihar készül. a kicsi úr: az ember. 1924. Öreg tölgyfa. október 4.. sivár végtelenség: most én vagyok az úr! Meghalt. csemetefa napsütésre mindhiába várnak. az Isten. megértik. születésnapjára Tengerész-testvér! – már szürkül az ég. meghalt a béke! 430 . mint a vészmadár.. hogy vége van a nyárnak. és bömböl a nagy. csodát mosolyog az Isten. mint a halott buvár recseg és ropog minden eresztéke. fogd a kezemet! Hullám hullámra dübörögve csattan. sikolt a szél. Öreg tölgyfa. repül a hajó. Nyugalomnak éje Lent csendes a föld. csillag szemével békét mosolyog. csemetefa.) Tengerész-testvérnek H. rohan az ár.

november 9. hallga. nyirkosan-hideg hullt halom. könnyes.. nézd: az elemek szűkölnek.. fehér. vonítanak a kíntól – testvérem... ne dermedjen meg sokat-merő vérünk Valamit érünk és feszült innal vonjuk a vitorlát és verő szívvel mentsük a hajót! 1924. Valaki sír! Csend!. de minden puszta és deres. 431 . fáznak. ködbe veszőn merednek fel a fák.. s valaki jár a holt mezőn. nézd. s valaki jár a holt mezőn. s a csörömpölő cégértáblák átkozva szidják a cudar időt. Tar ágak közt prédát keres a felsivító szél. (1924.Testvérem. Milliós zöld bizodalom Most temetés-utáni. Őszi mezőn Vizes.. Hűvös. Valaki csendben térdel rajta.. szürke ködbe veszőn merednek fel a fák.. hallga. Künnt ordító szél szárnyán kavarog a hó – lent elterül – hullámzó takaró. ősz) A rózsák Éjfél felé jár. a bősz erő játékszer lett a nagy ostor alatt! De mi ne bújjunk félelemben össze. eljött az ősz megint. megint!.. némán széttekint: Hát megint eljött a Halál.. Sápadtan.

A képkereten összefogózkodva elhervadt rózsák koszorúja csügg le – meg-meglibben a befütyülő széltől. mert szép az élet! Ragyogó szemmel nézett a harcra s mindig piros volt. – s az Isten-anya jóságos szép arcát idegen. Most ő érette imádkozom én: hallgass meg. mint a rózsák a szentképed körül – de most is hiszi még. gyógyulást! ––––––––––––––––––– Éjfél után van. most hervadt és beteg.... mosolygott az arca. Ő végezte a színkeverést – mert rózsa volt ő: mámor-illatú. szeretett Téged! Ne vedd el Tőlünk. hallgass! Nézzél le szépen beteg kis fiadra nagy szenvedését megkönnyezve lásd s adjál a Te szép földi rózsáidnak tavaszt. Künnt ordító szél szárnyán kavarog a hó – lent elterül – hullámzó takaró – s a csörömpölő cégértáblák átkozva szídják a cudar időt.Bennt a kicsi. kacagóan édes. remegő csókos.. túlvilági bánatszínekkel fátyolozza át. hogy a Te szíved mindig könyörül.. 432 . Most szomorú szegényke most nem örül. Csend. meleget. Mert rózsa volt ő: Isten ecsete volt festékbe mártva. tavaszi és hamvas. Imádkozik a barát: – Jó kis fiú volt. hitet. hideg cellában szomorú-arcú Mária kép előtt imádkozik a páter.

tüzes. s most nagyon bánom. hogy megbocsátod? Múltkor a kamarából – olyan merőn az arcom miért nézed? Múltkor a kamarából elvettem én egy ici-pici mézet. sikoltva fú. mintha csak május-szél lehelné – 433 .. arca.. Ugye. őszhajú jóságos. Karján kis Jézus – csudaszép dolog – öleli anyját. amint Te is szeretsz – pedig meg nem érdemlem. Most már meghalok. ragyogó színre festett – Tudom. Anyám vizet! – felnyöszörög és szerteszét tapasztja tágranyílt két fekete szemét.. olyan régen nem zokogtam s most sírni kell – hát hadd sírjak neked! Anyuka. nem baj. Aztán a bokrétádból kivettem titkon egy szép rózsaszálat. szent papbácsinak. Elvittem annak a szép. tudod.Kicsi házikó patyolat kis ágyán lázálmos-arcú. illatos. boldog. Ez volt azóta legnagyobbik gondom.. Tudod: oly szép volt. s fel-felijedve hallgatózik. süvöltve.. mosolyog. ki mindennap megcsókolt. hogy nem haragszol. ha nem vagyok veled! Úgy-úgy. látod. hogy a gomblyukom ne legyen üres. beteg kis fiú. míg a szél odakünt üvöltve. hogy engem szeret a jó Isten. ha elmondom. mert rossz kis fiú voltam: megbántottalak sokszor – nem akartam. akinél jobbat még sohase láttam. Odaadtam neki: Van egy gyönyörű Szűz Mária képe. jer ide! Nézd. csak simogass! Ugye. – Anyuska. pedig Te nem engedted azt nekem.. hogy aztán sokáig kerested. s megsimogatott az iskolában.. hogy én meghalok? és úgy félek. Ugye.

mint a nap! – Ki az. hogy odakünt a szél üvöltve. anyuskám! . jaj – fáj – fáj – Édes anyuskám. kicsi cellában csonkig égetten pislákol a gyertya. Hogy fénylik a kis lámpa! Hogyan csapkod a lángja. elül a hóvihar. Amikor láttam. Nézd. s nem látom többé.... Ne vedd el Tőlünk..De nézd. Most szomorú szegényke.Kicsi házikó patyolat kis ágyán nyugodott arcú. csókold meg azt a képet! .Odaadtam neki: tegye a képe mellé.. szeretett Téged. Bent a hideg. a szívem úgy égett! Ha meghalok. de milyen szép! Virág. Ragyogó szemmel nézett a gyerek-harcra s mindig piros volt. Szűz Mária. hogy a karjaid ilyen puhán fognak és szárnyad is van. süvöltve. sok rózsa. sápadt kis fiú. 434 ... hogy ver a szívem. Anyuska.. hogy riadoz. olyan. Meghalok... s zokogó anyja reáborulva nem hallja már. s a Mária kép előtt imádkozik a páter: – Jó kis fiú volt. mert szép az élet. csókolj. csókolj meg. akitől fénysugarat kap? – Repülök messze. hogy verdes! Nem. mosolygott arca. zokogva fú. mint az angyaloknak. most már csendes. drága jó anyuskám! De milyen furcsa vagy te! Sohse éreztem. ––––––––––––––––––– Hajnalodik. alig üt lustán.

Miért gondolok én mindig egy sápadt. kikericcsel. mint a rózsák a szentképed körül. habos. grenadin ruhában – kacag és táncol és táncolni csal engem is. ragyognak a rózsák. Gyógyítsd meg szépen s tedd őt boldoggá. április 5. november 18. Kis meditáció Ibolyával. ahogy akarod. – most hervadt és beteg. mert a rózsáknak élni kell – – – Zokogva borul arcra a barát. nem táncolni szebb. 1924. virulnak. fakó arcát a lecsurgó könnyek simára mosták és néz és felkiált – – – A kép körül az első napsugárban kacagó-fényű színpompában élnek. a gyujtoványfű sárga virágjára s a vére-hulló fecskefűre? Kicsit fáj a seb és áll a kínzó paradoxon: táncolni jobb. – és legyen meg a Te akaratod! Reggel van – felnéz – csend barázdás. 1925. hóvirággal telehintett hímes réten táncol a tavasz tündér-lánya hófehér.most nem örül. 435 . őszi arcra? Miért gondolok én mindig az őszi gyermeklánc virágra.

ami drága. mint egy hópehely. 1925. Kihalt. mikor lovára ráterem.. 436 . Bál után Mint jó lovas. Fáradt. – sok zöld. tovatünsz halkan. mégegyszer utoljára én: – az utolsó. tünemény vagy: elolvadsz csöndesen. mert meseszép. veti magát a hajnali fény a mennyezeti rácsos ablak poros üvegére. (Most jó lenne a szívem hamvvedernek) A sikos parkett még nem itta be a konfetti esőt. unalmas arccal ődöngök végig. Erdély Szeretem Erdélyt! – Ezt mondja mind. szép vagy. amit mindenki keres! egy kis darabka boldogságot. április 5.. de szeretem mégis. mert csodaszép.. április 22. könnyű vagy. . ki erre lép. 1925.. üres a bálterem. Miattad sírok habkönnyű dalban: Olyan vagy. mint egy hópehely.Szomorú bókok Olyan vagy. Fehér vagy. s a hurkot-vető papírszalagok ezer foszlányban szanaszét hevernek. valamit. Nagybánya.Lehajtott fejjel kémlelődve nézek: valamit keresek. lila. és ezt mondom ujjongva én is: kemény föld. veres papírfoszlány között keresem.

lehetetlen itt nem igaz. édes jó Anyám! Bejárunk minden zöldfüves mezőt így egymás mellett. Zsongító titkok ülnek itt rá a képzeletre. meghalók. – – Szelidek. Szeretem Erdélyt! – Hány ember sír. szeretem én is és csudaszép és meseszép. csillagcsodáktól terhes ég s mind. – s a történelem táncol egyre. Öreg táltosok fehér szakála lebben itt – távolon át is színezüstből – áldozati tűz égbe füstöl. hegyek ölében mély-lakók. Jerünk sétálni! Édesanyám születési évfordulóján Átvirrasztott sok éjszaka után. torkukból kék tüzet okádnak az unokákra méla vádnak. Nagybánya. a könnyben van már a vigasz. 1925. s a szügyönszúrt mén felnyerit. mind a régi hun mesék. s hangos szóval ezt mondja mégis: Itt születtem. április 29. szépek... ki erre lép. s virágot hajt a régi holt ág. Sárkányok jönnek.Valahogy erre élnek nagyon a régi mondák. kéz a kézben – hajadra rázom a virágzó fákról a friss szirom-esőt: én leszek most a vezetőd! 437 . Havas hegyláncok komor őrségen sorba állnak és sok misztikus estelen elsugdosódnak csendesen hőstetteiről Atillának. virágzó május piros hajnalán hajítsd el a fekete gondot: jerünk sétálni.

Látod a sok sárgaszín virágot. reggeli virág és nézzünk fel. olyan nagy semmi. tarka lepkét.Nézd! Látod? Itt van csak az élet itt van örömfa. két kis gyík. megtámaszkodva durva deszka karfán. a sok-sok pajkos. hogy ez más. zsenge fű. az égre bízva. s a természet száz apró csudabogarát? És látsz-e oda-át? Szemünk nézését rebbenetlen állja a vad. Míg körülöttünk nyüzsög a világ. hogy két lepke vagyunk. hitesen. figyel. s aki minket is észrevett: tudom... játszi. rettentő nagy Úr van. mint a bánat a szoba-élet sok borongós estje? Ugy-e. s valaki titkos. melyek a rétet nyüzsögve ellepték. – Ugy-e. képzeljük el. mint pelyhes. amint a szívem feszíti belőlem. s rázzuk libegő könnyű pelyheit a zsongva-futó hullámok felé! Aztán megölellek és táncolok. pár siető kis hangya beleütközött. és harsogom a nótát. hogy ez nem keserű? Átvirrasztott nagy éjszaka után. hétköznapi sok éjszaka után egy édes ünnep piros hajnalán 438 . A tarka kis gyík igyekezve surran a fűszálak között. kusza-bozótos fekete erdő rejtelmes homálya. édes jó Anyám! . fehér gyermeklánc-virág: megállunk itt a kék Szamosnak partján. tiszta boltozat. virágos május piros hajnalán hajítsd el a fekete gondot: jerünk sétálni. aki figyel. És az egész felett sötétkék.. hangya. és kacagással teli. a nagy Úr szemébe! Hiszen nagy Isten olyan csak a gond..

május 16. ringató. Ennyi a világ... rengető. altató pamlag – . s a kis cipőt! Mikor fiadat gyorsan vitte hat esztendős. Az ablakon tul fák diskurálnak. sétálni voltunk. órára. millió levél.. Arcomat sokszor összecsípte a vén apó. 1925. kék ég és piros háztető. s a kis cipőt. percre! Álmodjuk vissza most magunkat: hogy volt tizenkét év előtt – Juttasd eszembe újra. újra A kis ruhát. millió ág. 439 .szelekbe szórva minden gondot. Légyzümmögés.. hogy elfelejtettem a kis ruhát. édes jó Anyám! 1925. május 12. kis fürge lába és reggelenként kézenfogva kisértél el az iskolába. Ebéd után Pihentető homály. a jéghideg Tél – Te meleg szájjal megcsókoltad és megkérdezted: Hogy feleltél? Tisztázni akkor a nagy kérdést fiadnak több volt még a mersze. Vissza Édesanyámnak Álmodjuk vissza most magunkat: hogy volt tizenkét év előtt – Istenem. – Álmodjuk vissza most magunkat egy-két napra.

félrecsapott kalapot.. álmodjuk most a régi álmot. és játszani csak egymagamnak. kacagó. Álmodjuk vissza most magunkat és álmunk ne legyen hiába. zengő zongorán. mit neki kóta! Cseng a pohár! Belül a könnyek folyamát követni a nagy véghetetlen parton. kifogni egy-két elázott virágot. mutatni bohém alakot. s megint elölről: játszani halkan egymagamnak zajongó.Álmodjunk nagyon. nagyon szépet. Kívül mutatni: Örök ujjongó alakot.. s mielőtt zúgva. Belül a könnyek folyamát terelni be a sötét alagútba. június 10. 440 .. kacagni kincses klarinéton. ha más senki se marad ott.. Maradj mindig félő fiaddal és kisérd el az iskolába! 1925. félrecsapott kalapot. mindig mást mutatni! Csendül a nóta. Belül a könnyek folyamát terelni be a sziklás alagútba. kincses klarinéton. Poézis Belül a könnyek folyamát követni a nagy véghetetlen parton. zajongni zengő zongorán. hogy ne féljek a kebleden! Mert elhagyjuk az iskolát már. – Kívül mutatni. ki tudja: mi óta? Ki tudja: mi vár? Csendül a nóta. de iskolánk az élet éppen s hozzám most már oly közel van s most már erre az útra léptem. ringatózz szépen el velem. dörögve beömlik.

Volt egyszer egy király. csókkal szárogatni. hogy befejezem. De ráesküdött jövője és multja – s amit nem tudott. ujjongni. Öröm-tavasz volt. suhogó. Volt egyszer egy király Volt egyszer egy király. őszi esten így kezdem el a mesemondást. Szép és bolond és különös király volt. sorra lázadtak leghűbb katonái. Ugy-e hogy szomorú! De én tudom. hogy így volt és ez a mese igazi mese.. 1925. Nyirkos. Mit tudta ő. – haragos villám! – tudott repülni aranyos hintán. egyszer megtanulta. ezer folyóvíz hömpölygő hulláma halálos átkot zúgatott utána.. ország bajával mit törődött! Csak sápadtan gyötrődött és verseket írt fehér holdvilágnál. tudott mesélni. mi lelkét megülte és imádta a csatát s a mesét és csók-tündérek táncoltak körülte. – de nem hiszem. S ragyogó szemén soh’ se hordott fátyolt. várni. Tudott terülni. 25. kifogni egy-két zsenge.. hinni. Nem lelt egyetlen térdethajtó lelket. Volt egyszer egy király. nem bánni. táncokra járni. Nem tudott égi nyugalmat találni. június. 441 . kék virágot.s mielőtt zúgva. kisimogatni.. remélni. dörögve beömlik. hogyha millió szem néz is: Kettős világban. kettős szivvel élni: Ez a poézis. tornyos honából menekülni kellett. – csak épp’ szeretni nem tudott szegény. hogy ez a vén világ áll.

hogy nehogy megzavarjam!. aki szépeket gondol: nagy lármás napok estelén... Imádságos lélekkel ember alig is van ma! Az én szívem most biztató.) Vers a galambokról Imádságos lélekkel jaj. hegyi. vigyázzatok emberek. Már nincs. június. kevés ember van ma. csak volt. még sóhajtani sem merek... 28. sugárzó. A szembelevő házon tipegnek. milyenre csak ég könnye mos és nem fehér a papíros ha írni vágyom róluk. mint vasárnapi kisleány.. hadd írjak bongó verset én a fehér galambokról! Olyan fehér a szárnyuk olyan fehér a csókjuk. tükröző Szent Anna. hogy legyen itt egy röpke jel fehér valóra válva. Jaj.. messze valaki álma. szép. 442 ... tiszta tó. búgnak halkan – Jaj. hegyi.. tenger-szemű Szent Anna. sugárzó. Szűz Szent-Lélek varázsa! Igézetes-szép mindahány.. Kis galambházból jöttek el. Volt egyszer egy király – és elfojt a sírás – és a mesémet.. Tán mindegyikök sóhaj. ha megy az áldozásra. tiszta tó. szomoru mesémet folytassa más! Szatmár (1925. Liliom-kelyhű álom. kevés ember van ma! Az én szivem most biztató.

beszédes csillag a szemük. ha jönnek győzelemről: Nem is volt olyan nagy dolog! Otthonként néz le rájok este a csillagejtő.. július 10. miatta lesz tele két szemünk porral. de akkor is mind mosolyog s szólnak. mint a pünkösdi rózsa és édes szólni ővelük. Köntösük fehér. Szatmár... Sárkányfiakra törnek zúgva. Homlokukat sivító szélben messze kerüli el az árny és lobogójuk pihe-könnyű. meleg éjjel nyerik el ők az életet – villanó fénysáv sötét bolton. messze ég.. A szélről Minden nagy bánatnak oka a szél: Ő sepri tova a lehullott szirmot. arcuk. ez a csodás Új Nemzedék! 443 .Most zengnek muzsikámon halkan hárfázó hangok: kiüldözik a dúc-falak Szent Anna tóba hulljanak a hófehér galambok!. – Ezek az Új Föld katonái. fehér lepke-szárny. Szatmár 1925. mint selymes. jégsziporkás. ő veri fel az utak porát. 1925. amit a kardjuk éle vet. Csillagszemű lovagok A tiszta nemzedékhez Csillaghullásos. július 9. s miatta bámulunk könnyeken át.

mint friss. 444 . ezüst patkós lovuk nyomán s a szikkadt bokor rügybe csendül. ifjú paripások. vágtassatok erre. mellettem bárki boldogtalan féreg. merre járnak. A kis uccára amikor betérek. úgy baktatok a szürke. mint egy kis kölyök. régi ismerősre: ezeknek mindig én vagyok a hőse. a nedves köveken. mélyen körülfigyelek.. A fák rámnéznek. s a hullott. nem szeret. augusztus 22. Kacajom. erre! – A világ itt még oly halott! – Gyertek hős. Be rossz!. sárga levélhalmazon.. Nagybánya 1925. vagy nem akar eljönni. zöld akáclevél. fény nem vakít – – csendesen..) Hang nem riaszt. – azt felveszem és megsimogatom. aki késik. Be rossz ilyenkor céltalanul járni! Mintha komoran magam után húznám csöndes bánatát minden ősapámnak. Akácos úton Ringató fákon zúg. (Néha van köztük egy-egy korapusztult. Piros portrémhoz sötétzöld keret – és ők mondják meg: szeret. július 15. alkonyati pára áldást lehel a sok-sok akácfára. Hajrás-ütemű csárdást fütyölök. mintha keresnék valakit. ti csillagszemű lovagok! Szatmár 1925.. Hej.Virág pattan ki. mint Áron-vessző hajdanán. őszi utcán. zenél millió kerek. Csapott kalappal. zöld levél. zizeg.

a siratott. Lekaszált margarétákat dobok a vízbe. 3. mert a fatörzsön. Itt. A táj. a nyári. esős. – Műértők – kacagtam. Emlékek ütődnek a szívemhez. mint egy kis gondtalan. Lejöttem a dombról.. mint a málnaszörpöt. a hegyek mögül fellegek füstölnek és a falánk szunyogok nagyokat csípnek rajtam. lassan.. hangyafészek volt és a közeli méhes lakói fülem körül dongtak. őszi délután be rossz egyedül. amelyen ültem.. A patak felé hajló karcsú fűzfa hasonlít betegágyamat virrasztó édesanyámhoz. Lejöttem ide és leültem a patak partjára s lábamat. lógattam a vízbe. Például emlékszem arra a kis szőke német festőlányra. nem vártam. aki festett. naív. vágyaink és a mi lelkünk a természetet utánozza.Kiürül minden boglyas fecskefészek. lassan. akivel a minap találkoztam és aki a kedvemért magyarul kérdezte: – Maga mikor fog muszáj lenni elutazni? Olyan kedves. lerágott körtecsutka is. mi nagyon szegények vagyunk a világon. thüringiai pásztorfiú. de mégis minddel furcsán szembenézek. A patak folyása csendes és én gondolkodhatom életem folyásáról. – – Nedves. halk. mint a gondolataink. A szavakat úgy szürcsölte. Itt olyan megnyugtatóan szép minden. 445 . Tegnap a Zazar partján mentem és egy hírneves ismerősömmel találkoztam. 2. egyenként. egyenként. aber unsere Seele. Akire várok. céltalanul járni! Nagybánya.. az öblösödésben egy kis buta liba evickél. Az életről beszélgettünk és ő azt mondta: – Tudja. augusztus Selyem-festések Magános kirándulás 1. Szeretnék érteni valamit a festészethez. 4. nem jön és aki jön. síró-nevető kék szeme volt. A világ dolgai olyanok. 1925. Megszorítottam a kezét és hazáig kisértem. Néhány kihízott malac is arra lábatlankodott: röfögtek a képre. Szemükben ott kísért a régi kép. a víz énhozzám rohan és úszik rajta virág is. Most itt ülök.

hogy bemerítse csuprát. Nagy cseppekben esni kezd. – Mi Atyánk. Most végigcikázik előttem összes versem.. A hegyek között esik már. Félek az utcán járni: hátha valamelyik embernek eszébe jutna.. – mondta az ő szokott oktató hangján – sok ember többet malackodik és kevesebbet ért a művészetekhez.– Hagyja el. tisztán és játékoson. hol posványosan züllöttek szét és én nem tudom: hol állok meg velük.. Vinné. vinné az ár. Tagore. mint a Szamos hullámai. ki vagy a mennyekben. A patak még idegesebben borzolódik és egyre dagad.. hol méltóságosan hömpölyögtek. vakfehéret. Idenéz. India nagy költője.. Ó. Megint kacagtam: őneki igaza volt. Megzavarnak gondolataimban. mint sokszoros gonosztevőt. 446 .. augusztus Jéghegyet építek A világ csábításának írom Ezt a szikrázó. bömbölve iszonyú villám suhint a levegőbe: valahol lecsapott. de mégis finoman és kacagóan veri vissza a naptólsütött. német lány! 6. Nagybánya. havas világot soha. hogy leüssön. 1925. Mennyit is küzdöttem a formával. Bogárszemű parasztlány jön a patak tulsó oldalára. barátom. ha húsz-harminc kép után jönne egy szél és belelibbentené az egészet a vízbe.. fenyeget és tompán sajogtat fejünkbe. – és még mennyivel érdekesebb volna. ahol én hegyet hordok össze jégből és hóból. A víz fekete és haragos a bennefürdő fellegektől. szamárfület csinál és elszalad. Odafent kugliznak: mindig nagyobb robajjal döngenek végig a golyók az ég boltozatán és valami megnevezhetetlen. mint ezek. öt percen belül már másodszor jut eszembe az a kis szőke. amit életemben írtam.. de soha el nem éred. Recsegve.. Valaki kifogná. . nevetek és kezemmel üdvözletet intek át. láttál-e te valaha ilyet? 7. túlfeszített szag van a levegőben. gömbölyű arcot. Tagore. mely izgat. Rohanni kell... 5. Érdekes: most selyemre festek – selyempuha a ceruzám hegye. Istenem! Verspatakjaim hol csobogva csergettek.. Odanézek. A fák komolyan összebólongnak a széltől és ütemesen potyog egy-két túlérett szilva. Ejnye.

némán zokogunk: megölte őket anyagelvűség. Napkelet felé. kecsegtették dicső. szív helyett adtak berregő motort. jégvilágok jéglovagja.Azt akarom. hogy az élet így hideg. hideg. Szatmár 1925. hogy a kelő Nap isteni. Szegény magyarnak különös a sorsa: körülölelték Páris árnyai. mely csaknem hogy a halálba sodort. Halott meséink fekete kriptáján befedett arccal. szeptember 1. s most elhagyottan vacog a fogunk. vörös láva. – imádkozom bús miserérét. nagy ősz és sötét háború. s ha minden démon rámesküdnék: hideg marad a kézfogásom. De most elég volt! Reflektorok fénye leálcázza az álromantikát. A jó Isten a jégvirágok szírmait ide szórva adja és így lakom a fehér várban én.. árva. Ő legyen mienk és az Istené! 447 . örökös dallal. A sok sírásba fejünk is megőszült és ősszel vágyunk Napkelet felé. mesék helyett Anatole France-regények kijózanító. Nyugat megutált parkjai helyett A Dzsungel álma jöjjön ébresztőnek. s a hóból ízzó. De ha gonoszul érzem olykor. gúnyoros szelét. és orvul mégis mit akartak ők? – Álmos szívébe pengét mártani. szűzi csodát lásson. Megölték minden szép keleti vágyunk. írgalmat esdve felrivalgok és jégvilágom jégvárában megkondulnak a jégharangok. Páris árnyai aludni mehetnek.. hazug lelkükkel fel nem támaszthatják halott meséink szunnyadó hadát. s hogy a jégcsúcsból Vezúv készül.

színes-szavú szívvel és itt ülve a zúgó patak partján szabad-e nézni üresen az őszt? Hiába ősz van. ragyogjon a sok temető felett. szépen kialudni. hogy vigalom volt. fent károg a hollómadár és nekem mégis át kell mennem. most már nincs segítség. mi régi Hazánk jőjjön. hasonlitok a füstölgő hegyekhez és idegesen kérdem magamat: szabad-e ilyen bánatba borulni tizennyolc éves. Olyan hideg és nedves az idő. Minden visszafelé mutat és remegnek a nagy száraz fák. széttekinteni mégegyszer a földön. virágok ünnepi ruháját. 448 . meg az a madár odafent és nem bánom. A patak megkísért Borzongva ülök itt a patak partján. sohse-gondolt. a ködös házakon. a temetőn. rohan az ár. nagy száraz fák ezüst levéllel behavazzák a ködbefakult ősz-utat. könnyem sincs.Jőjjön Tagore sugaras világa. elfulladt hangon dalol a patak. Keskeny kis pallón kell átmennem. tanítson énekelni minket: tűz-csókos világ. forró Napkelet! Szatmár. s komor szédület zajog bennem. de engemet most hív a csend. s a világ mégis. – mi régi hitünk. Cigarettám füstjébe burkolózva. 1925. fényes vigalom volt. szeptember 5. nagyszerű. mint egy patakba dobott cigaretta. Odaát komor. Ahonnan jövök. aztán nagy ívben. Halott levelet ringatva el lágyan. csak egy halk vágyam talán: felmenni a legmagasabb toronyba. alul habzik. mégis vetkeződik: Gyors egymásután veti le magáról lombok.

vihar se szánt.Régi indulók. és nem vár semmi. Harsog. delfint. minden a vízben harsog és leborul a súlyos ég és százmillió buborék egyszerre a fülembe harsog. ki mesét vár és benne hisz. millió őrült küzdelemben és kapaszkodva mentem. semmi jóra. minden. s ez a hajó annak hajója. se szirt. 449 . se tűz.. mikor a szív már elalél. De a habokkal birkolózva. mikor széjjelvált a bordázat s voltam mindig hajótörött. éreztem félő halál-lázat.. átmenni nem muszáj – – Beleszédülök. – meg kell halnom!.. elaléltan. És mentem tovább egyre. Nagybánya 1925.. harsog és igen – hallom – zugó ár fölött – kicsi pallón – Tündérek – álom – hab-uszály – menni. ez a habokat egyre rójja. vidám marsok. a másik után. mindig találtam új hajóra melyet felém hajtott a szél. Kit érdekel. se szél. sután. papírhajóba ülök szendén és rózsaszínű partok mentén bolyongom be az Óceánt. Nagybánya 1925. repülő ráját minden éjszaka meglesem. se víz. szeptember 16. a vihar mindig újra jött. Mit nekem most a régi gondok! Csak gondolázom csendesen: s az Óceán ezer csudáját. fáradtan. S ezen a hajón nem fog semmi. szeptember 18. tündért. egyre. hogy most másképp lesz? Orkán se bőg. Hajótörött Ahányszor csak hajóra ültem. mentem egyik hajón.

szeptember 20. hogy szeretem-e őt. – – Valakivel úgy szép kettesbe menni. szeptember 19. összesimulni. hogy nem fáj semmi. hullt levelek halmán. 1925. Csendesen mondom: Szeretlek.. halk. vagy télé és viszonzásul csöndes-szerelmű. Így születnek most mind a verseim finoman. mint egy buta kisfiú. – nagy tág szemekkel csudálkozni rája és örülni. nagy Ősz: szívem sohse volt nyáré. hallgatni így a zörgő ágakat. zokogni. imbolyogva szállnak elégiái a lesárgult nyárnak és leülnek a lábaim előtt. Egyéb hírem most nem igen akadt. kesztyűtlen kézzel fogni melegen és elhinni. hogy egy világnak vigye el a szél. (1925. ha nagy a hideg. énekeimet nem zúgni el szerte. régi vágyam megfog egy kicsit: Nem járni mindig egyedül és bambán. Őszi akácok Riporter-jelentés szeptemberben Akáclevelem számolja az Ősz. s kietlen alkonyon egyedül járok.) 450 . szomorú kis versek szitálnak némán lelkemnek fájárul az Ősz lába elé. minden nótát a fülébe susogni.Nem lenni egyedül Sokszor.. amikor hideg szél sivit. egyedül neki. nem várni folyton. halkan zizegve. s állni zizegő. – másnak senkinek. hogy kérdez csendesen és megcsiklandoz hófehér boája: – Miért vagy olyan nagyon szomorú? – És arcomat ruhájába temetve. szeretettel és sok-sok őszi reggel így sétálok az akácok alatt. hogy eljön a tél. semmi.

. kék mezei virágot és néztem a szomszéd kis barikáját.. bátyám. puhaszínű. rohanó kis folyó! mire neked a virág szirma? . komoran. rútan ölelő. martalékául annyi vésznek – a szálas fenyők összenéznek. aztán vészesen zúgni kezdenek: A szennyes árban egy virág. mint a hó és a te karod fekete. gyors lábam elől menekültek a gyíkok. annyiszor voltam künt a réten. némán mind a fák. Virág a Zazarban Rohan. őszi szomorúság.Bátyám. reánk borult nagy fekete lepel – valami szürke. régen az anyuka is más volt. hogy mostan nagyon rossz világ van.. piszkosan. zsenge füvet rágott. és fürge-inú. Bátyám.. kacagósan nézett. kék. 451 .. annyiszor néztem az eget. Most ülj le mellém. suhan a kis folyó. a hegyek között zúgó zápor veri tán a patakok tükrét. hát te is könnyezel? Szatmár. 1925. szedtem piros. hogy milyen selymes. Állj meg. Most hirtelenül összenéznek. csupasz minden ág? . – – most miért mindig olyan szomorú? Talán megfogta valami igézet? Ugy-e. Hisz olyan fehér. amint ropogós. lepikék. s miért lett kopasz. miért lett olyan kihalt a világ? Hová lettek a báránykák s virágok.. Bátyám. dalosan.Palika kérdései Bátyám. mondj csendes mesét. dagadó s partján a büszke fenyő-tábor nyughatatlanul szimatol. Az egész liget mintha sírna. szeptember 24. mert habja szennyes. üdén...

1925. titkos Eljövő! Szatmár. takarva bolyhos hermelinnel: – Aludj.És egyre. végtelen fehérséggel felszikrázva. A virág elmegy. sötét. puha némaság! Üdvözlégy.. szűzi sejtelem! Üdvözlégy. korcsolyázatlan jövendőnk vidéke. fagyos és hosszú éjszakákon derengő fénnyel bíztató – Üdvözlégy. Egy kicsi fenyő egymagában sír még a parton odafent s csak a halk eső permetez. Szatmár. némaság... melyben angyalos pihék szállingóznak és feszül. zokognak mind a fák. tehetetlen dühös haraggal hajolnak mind a víz felé. a kövek között harsogtatva felgerjedt. tető! Üdvözlégy. senki sem segít?! Zokogva zúgnak fel a fák. lüktet százezer ujjongás mint égfelé-tárt havas ág – Üdvözlégy. egyre megy a víz. szeptember 28. szürke habjait – A virág. aztán csend lesz. ki sáros.. amit tovavisz szirmait sírva nyújtogatja: Hát senki. Jövendő havak himnusza Üdvözlégy. 1925. – koronájuk egymásnak nyargal és recseg-ropog ezer ág sírnak. szeptember 27. Eljövő. 452 . sívár világunknak mondod. hol csak legtisztább messze-néző álmunk szánkázik néha csendesen – Üdvözlégy. sejtelem. torony! Aludj. szürke. A vihar utolsót tép a fák lombjában. áldott tiszta hó! Üdvözlégy. néma csend. tiszta hó.

vágyom. Esténként lázzal felszakítani zárt szirmok selymét. . elaszott. Vágyom Vágyom nagytermű. hogy csomagolok. Az őszi esték névtelen varázsa csukott ajtómat zörgeti most. tükröznek lelkem gyémánt-falán – Őszi juharként kérdésre bólongok: Kit vártok? Mire? Engem talán? Várjatok! Előbb mosolyogni vágyom. Vágyom boldogok téli tűzhelyére. csodálkoznak. ahol senki sem baráttalan árva. ősvendégem az októberi szellő. titkos lovagvárra. s lázas agyamban csörtet a vér: Íme. Vágyom árnyékos. Bezizzen egy-két őszi kis levélke. úgy-e. könnyezve vágyom egészségesebb..Göncölszekér Házunk fölött táncol minden este. lássátok. 453 . igazi kertre. hogy megmondtam: várakozik a Göncölszekér! 1925. Pajzán gyermekként futni valamerre. tavaszibb világra. október 12. virágok kelyhét. Szólok hozzájuk testvér-diadallal. csúf vándorok. Krisztus keresztjét számra teszem. s ezt a versemet befejezem. megsimogatom ágyam utoljára. s úgy térni haza virágporosan – Vágyom a szerelemre. szívemben fehér. ahol felbuzog minden szívek vére. s amint búcsúzó igét mondanának. jázminos oltárra – vágyom. hol rám esőznek hószirmú barackfák. Fénykerekeket ilyenkor kefélnek. Felbámulok rá: szomorúak – Süket fülembe bele-belesajdul: nyerítenek a csillag-lovak. meglebbenti a tört papirost.. kedves. szép.

ami nincs. október 12. s úgy temessétek a császár fiát! Szatmár. Nem maradt nekem más. Régi csatázások. széttekintek. – rámtaláltak. Szatmár. ami kincs. Mindenre vágyom.Vágyom erősek szikla-szent hitére. zokogva jajongjon a csatakürt – a túlvilágig át – – Hintsétek be majd szépen ibolyával. sápasztó nemtők szelíd kézfogása. Komor embereknek. – megkötöztek. fehér leányoknak bús rabságomban. ím. 1925. legyetek velem! Lobogjon a zászló. hogy megcsókolni vajjon lehet-é? Ezerszer álmodott gyermekkori képek: aranygombok egy zsinóros ruhán. 1925. álmokba múlni. harsonázó ezred. kardpengés. a császár. mint e kopott rímek. s hogy mindörökké Waterloot sirassam. október 21. azt üzenem: A könnyebülés isteni. eloszlani lassan. – vágyom a Miatyánkra! Mindenre vágyom.. nincsen a rabnak mire vágynia és nagy magányom hideg éjjelében csöndesen sírok: a császár fia. zászlók. szent napján gyűljetek mellém. az Apám!. egy-egy kardbojtot rejtve.. szöktem. karcos rivallgások szűrődnek szépen a szívem felé. 454 . Napóleon. Sasfiók sírása Vágytam.

kigyúllad ezer karácsonyfa-láng. merengve susogtam. örökös nóta csengése a számon – Elhozza holnap mind a Mikulás! 455 . végtelen.. úgy. csak aludj! Néha egészen eláll a szívünk. szép fehér kötéssel. Ablakunkat is behullja a hó.. valami szépet hoz a Mikulás. csókos szerelem. Hullott levelek mélasága helyett havas bundával fedett a palánk és a szívünkben. varázs. Álmaim vannak. Kisfiam. s míg tűzhelyünkön pislog a parázs. lesz valaha más? – És kigyúlt szemmel. több boldogulás. – Be áldott vagy. hogy elküldted a szép fehér havat! – s kínzott szemünkből kibuggyan a könnyünk s fejet hajtunk a kegyelem alatt. 1925. mi édes Istenünk. Nincs mit búsulni. Régi kisgyerek. kevesebb küzdés. szomorúan. régi Mikulás. mintha álmodva szívünkig susogná: Aludj. november 27. kezünk félénken emlékeket ápol – Magunk elé szavakat mormolunk. mind-mind olyan régi: tavasz várása. mint kérdéseink fehér másai: lesz valaha jobb. bús magunkra-ismeréssel. Uram.. Kavargó pelyhek szitáltak az égből. aludj.Havas délután Amit keserűn felsebzett az ősz lekötöd. elszenderült minden. Mit hoz a Mikulás? Nagy-izgatottan tettem ki a vágyam a jégvirágos ablakok mögé –: Talán ma győz a mese-hit. nagyon csöndesen. mint szent igéket öreg bibliából.. s ha csak egy nagyon kicsit is jó voltam. csengős szánkóval siet a Karácsony és mosolyogva jön a Mikulás. mikor összenézünk. lázadásunkat szelíd csititással. Szatmár.

. – reggel üres volt az ablak. ha tudnák most itt ezek a házak. befagyott. hogy ki jár köztük verten.. mely botorkálva.) Sétál a herceg Lucskos-vizes a szürke járda. hogy az arcomba csodálkozzanak. Azután már csak egy feszül. – és megértettem: meghalt a varázs. támolygón siet és döngve kong az álmos út során. A kisírt-szemű bús.. (1925. hóval párnázott hideg. aztán a húrok rezgőn sorra szakadnak.. Ha ismernék a lelkem ütemét.. esővert. szürke. Eső után van. nagy gyerekeknek semmit sem hoz a régi Mikulás. mely dalosan a földet csalja táncra és vijjongón a felhők fele törtet és ha tudnák: én hogyan szeretem és palotáknak diszítem fel őket! 456 . ködös jegenyék görnyedt sudarán gyászmadarak zord serege zsibong. december 7. dülledő falak. (1926. zengi himnuszát a tavasznak. azután az is kettépattan és leborul a csend. s oly idegenül. január 10. tán sikátorrá szaladnának össze. az is csak félve zeng. mint az éjji gond. Hej.) Élet Először zúg az egész hangszer. fütyörészve. És reggel.. Oly furcsán ásítanak rám a kapuk. tágranyílt szemmel néznek rám a házak: úgy figyelik meg a lépésemet.. Csatornák csobognak.

akkor indultam el. keleti álmokban lehet. s kergettem napestig. 457 . hej. Kergettem is. (1926. mókuska.. felmászott a fára... álom-kergetésben emlékszem egy gyermek-nóta csengő dallamára: Mókuska. január 31. ahonnan elkéstem.. Úton Rálépünk a göröngyre azután hátra se nézünk. mókuska. minek is ment el? Miért nézek olyan búsan a tölgy alatt állva? Mókuska. Mi csak tornyokat látunk és nem látjuk. Illatos nagy erdőn pajzán játszi kedvvel kacagó kisfiú.. délibáb-hívásban. 1926.. január 11. felmászott a fára.) Csengő-bongó versike a mókuskáról Távol tavaszt nézve. Hajnalok a földet sugarasra festik. csaltam is hiába: Mókuska. vagy sír utánunk. ígértem is.Zsalu-szemüket lassan mélyre hunyva oly hatalmassá álmodnának engem. hogy a göröngy nevet. mókuska. felmászott a fára. csak törtetünk előre. amilyenné egy koldus mese-herceg csak torz.

csörgő dió. délibáb-hívásban. Ilyen hűtlen.) Éjféli látomás Valamerre most gépek dübörögnek. álom-kergetésben sírni kell egy bohó kis vers régi dallamára: Mókuska.. fürge mókus lelkem minden vágya: Mókuska. alma ugrált a kis mókus maga után csalva. felmászott a fára. a győztes haladás. mókuska. gyere az ölembe: Tudod: jó kisfiú vagyok.. felmászott a fára. április 18. azóta elszökik. Felmászott a fára. zordan ívelő felhőkarcolók közt lüktető tömeg ajkán kél valóra a harsogó. 458 . Valamerre most zümmög a zene: tükrös kávéház. billiárdgolyók! – Lelket perzselő őrült karneválban felejtik el a bús maszkok. akármit is látok. Távol tavaszt nézve. Csodaszarvas: elcsábított Epedés-országba: Mókuska.Okosszemű jószág gyermekvágyam lelke. verejték-patak föld mélyébe ás. mókuska. lompos kicsi mókus. (1926. Mókuska. Nem kellett karácsony. S tudod: nagyon árva. ők is meghalók. mókuska. Felmászott a fára. ahonnan elkéstem. Sóvárgó szívemben megfogant az átok. mókuska. hogy élnek. s hogy egyszer ők is.

. lángsziporkás. hogy a Jordán partján zizegnek már az esti pálmák.. Éjfél után van. olyan fájó a szeretet és gyönge a remény! Nem érdemlek én megdicsőülést s nem kell nekem a táborhegyi fény. dicsőséges hajnal köszön és csalogat a hegytetőre. ... lázas. ha megfeszítik. hogy megragyogja köntösöm. A Táborhegy a megváltóké. halk éjszaka annyi fényt vágyom csak. amennyit könnyes Szépségek csillaga szelíd-remegőn néha rám vet. nem azért van.. 1926. (1926. s vár egy utrakész kicsi csónak..) Táborhegy alatt Borongós álomvölgyeimben olyan könnyes a hit... némán legyintek a kezemmel. ki feltámad. Nem leszek hősen szembeszálló. s virrasztva gyűjti halomba a kincset Hol ember él a széles nagy világon. Álmosszemű. július 459 . ami gyógyfüvet összegyűjtök mosolygón és keservesen. Halk a pihegésük.Én tudom. Maradok csöndes megfutónak. hogy utamat behintsék: csak a völgyet botanizálom és önmagamat keresem. július 1.Valamerre most bölcs öreg tudós csontos öklével homlokára üt. – s hullámok dühén szebbnek látnám ha elnyelne a Genezáret. Ha néha forró. . Látomás fog el: Kifáradt százak kérges tenyere nyitottan pihen. Ami virágot leszakítok.. Szatmárhegy.. S a székely falvak álmain keresztül elkárhozottan zúg a Nemere. vad élet lüktet mindenütt.

Menteni ezer léha kincsem és vergődtem a vasbilincsben.. 1926. A sereg lépte döngve árad s az ifjú arca olyan sápadt. Bűnös volnék ha továbbmennék. Kétségeimet mind elástam és hiszek a föltámadásban! Szatmárhegy. szembemosolyog ódon álom. Régi vonalak. 460 .Föltámadás Ha önmagamat nem találom. hogy ne lássa s felbúg a tömeg jajgatása. vége! Elfordul ki-ki. Fekete zászlók lengetése.. él az élet: „Ifjú.. mint jó cirogatás és friss léptekkel rovom az utat. Örömös arccal. Aztán kérdeztem: hova futnál? Jön a Mester a keresztútnál. naíni ifjú temetése. A halott fekszik néma testtel – A keresztútnál jön a Mester: Lépteit lassan arraszánja. ébredj fel. s kíséri pár hű tanítványa. Vittek. az ifjú kezét kézbe fogja. A szívem jéggé hűlt ki. én: esőthozó garabonciás. Az anya sikolt: hol a béke? Egyetlen volt és vége. mondom néked!” .. Veletart titkon minden őse – Nincs messze már a temető se. Szavára lüktet. július A garabonciás Olyan a nap. régi emlék. felragyogva. Ágyamra én is leomoltam nagyon keserűn. Szerettem volna menekülni. nagyon holtan.

Amerre jártam. Szinte hallik. S észrevétlenül.. szívet-verdeső. béke. Derékon-törő mázsasúly. A szivbe véső nyilalás. csukott zsalu. Olyan jó volna egyszer valahára. július 21.. bezárt retesz. 1926. Kopogó. Ma nincs a szélben semmi szétduló. maradjon énrólam is emlék. mi vág ki nem csirázott csók-virág. Mindig régi és mindig új. – . de úgy meg tud ma örvendeztetni ez a nagy-nyugodt. lassan továbbmennék. Itt jártam: Anno. Talán egy fájó szép hiba. s a bokrok között zokogott a mult..) Nem tragédia Testvér! Ez nem tragédia. az ég ívéről lehullt a jövő. ha utolsó kép ez lenne szememben és felírnám a vén világ falára: Legyen. másszor Tamás. ólomzenéjű halk eső. s virágkoszorús asszony ül elébem: kalászt érlelő örök Július. Egyszer Jézus. életem szelídült emléke és aztán béke. Hiába elsírt halk szavak. mi fojt. Most itt járok és kacag a nap mégis. mindig beborult. mikor mindenütt alszanak. béke. Könnyes párna. még a szívem se fogja el a bánat: ez itt boldog hely. Csikorgó köd. Úgy. (1926. július 461 . július 21. alvó falu.. hogy elszáll.. szép kiránduló.. 1926. ami bus. boldog csakazértis.

pipacsom. Messziről csónakok suhannak szomorúan.. Nővérke. mossa. Összegyűjtött minden sikolyt: Az Ontarió és a Gangesz s a magyar Tisza összefolyt. sötétvonalú ciprusok. – betűk ásítnak hideg űrt – és köztük ott van az enyém is – (Szegény már félig elmerült. vázából néz és sírva kérdi: hogy úgye levelet irok. adjam-e a lelkem? Nővérkém. de vajjon megbecsülöd-e ezt az egyet.Messzi nővérhez őszi levél Nővérke! Kell-e őszirózsa? Sejdülő buta kis titok. Minden csónakra név van írva. szörnyű vizet látok. feléhajolnak síró fűzfák. augusztus 24. hogy nincsen szegfűm. egyebet? A szél dúdol. A fekete ár hömpölyög. A zörgő parti nádasok közt gonosz nézésű est lapul. gazdátlanul.) 462 . mi megmaradt? Acélhideg vak őszi égből a hűvös eső megered s ilyen végtelen bánatestén küldhetnék-e. kell-e őszirózsa? 1926. Nővérkém. kell-e őszirózsa? Nincs egyebem az ég alatt. titkokat beszél és susog. Nővérkém. Gazdátlan csónakok Morajló. törve vallom. az eső koppan.. az ablakomat mossa. jaj. kell-e őszirózsa? Arcom tenyerembe csapom és szégyenkezve.

(1926. És bálok jönnek tűzzel. fehérkeztyüs vizitek. nyirkos éjben csak egyet tudunk: soha már! . muzsikásan.. ha áldozatot gyász kutat. Hittük.. bután.. elszakított a gonosz ár és sötét éjben. ásítva felnéz sötét ablakomra és bezörget a szomszéd kapuján. Vezetőink a vízbe haltak.. könnyű. parfőmillatos. milyen borus! Eső kopog az ablak üvegén.. 463 . halászoknak fogást jelentünk. még célt is igért hajdanában valami zengő virradat. másik suhanva messze tűn. Gummirádlis. hosszú sorban a titkos sötét csónakok. az arcokon a vér heve a ruzs. szerelmeseknek nászutat. Pillanatnyi célos hívással néhány villámfény felragyog – S mennek végtelen. finom cigaretta és sampányi a kerek asztalon és forró szemek szembe mosolyognak és homályos a nippes kis szalon. augusztus 3. Kékfüstű. .) Nyárvégi esős alkonyon Szívemben tarka képek kergetőztek: bizony régen volt. jó pár éve már: ..És panaszkodnak síri hangon: – Nagyot akartunk. álmosan. Beethoven gyászindulót játszik felzúgó vihar-hegedűn. jaj. Sáros konflisból züllött-keserűen vén legény száll ki.. szomorú cseppek halk rekvieme és szomorú ázott sürgönydróttal összezokog a házak teteje. titkos budoár. igazat. Igy képzeltem el az élet folyását s ez a délután. És elmerül az egyik sajka. hogy leszünk életmentők..

Sűrűn burjánzó múlt napok.Én hozzám senki. jóság. 464 . szeptember 27. de nem hagy nyugodni a gondolat.. hogy csalnak a mesék? Szatmár. szép szomorúak. hogy messze messze most valaki vár. mint cinizmusából bágyadtságba békült Petrónius. Akkor úgy éreztük: füzek lettünk. őserejű nedv-áradat!. csak az alkonyi fanyar szürkeség – Hová lettek a csókos színes álmok és miért van. mert a fák ernyedt-ívű lombozata után próbáltuk csüggeszteni fejünket. Földagadt lábam töviseken jár. augusztus Síró szomorúfűzfák Együtt láttuk: A Nap. 1926. így a parton állva. Úgy éreztük: a mérhetetlen szentségű Életfolyó nedvét szívjuk magunkba gyökeret eresztve. – Mi sem tudtuk akkor: mi tévedt eszünkbe. lassú. amire mi.) Úttalan erdőn Úttalan erdőn utat kutatok. kibuggyant szemünkön át. szerelem. aki zokog és lázas és beteg. melankólia. mosolygott szomorúan alkonyi óráján felvágott erekkel és rubintos vére csörgedezett zajtalan néma csörgedezéssel a méltóságos. amerre most megyek! – Sötét van benn és zúg a rengeteg. A vízpartján szomorúfűzfák ugyanarra gondoltak. senki be nem téved. csak igen-nagyon bánatos lehetett. akit menteni kell.. hit. elemi. – kering bennünk a sok-sok édes keserűség. öreg folyóba. S amint hirtelen egymásra néztünk. A folyó mélán csobogott. jövő-bükkök és jelen-indák úgy össze-vissza kúszálódtak. (1926.

. de könnyfüggönyön át nem látjuk suhanni a jövő folyamát. borulj rám: A Valakihez vezető utat úttalan erdőn hiába kerestem. mikor felkél az izzó napkorong. mikor kigyúl a sarki lámpa és pisla csíkok díszitik az estét mint kék dolmányok aranypaszomántja. (1926. míg eljutok egy elzuhant fatörzsig s kinyújtom rajta megkínzott testem.) Úgy keressük a szépet! Ha tikkadtszavú dél harangja kong.) A Szépség után Csűrös Emiliának Úgy keressük a szépet! Pacsirtazengős hajnalharmatot azért tapos együtt a lábunk s a tó tükrén a vérpiros habot azért tapsoljuk két tenyérrel. Ólmos. öreg erdő. azért hív hűvös jó erdőhomály. hogy kalapál! (Ez nem a szépség. október 10. Folyamtündér üvegházában Szépség rózsája nyitni fog? (Éjbarna függöny. zsibbasztó fáradtság alatt véres nyomokat permetezve vonszolom magamat. ez csak a halál. égszínkék titok. Zúgj. hogy a patakcsergés a szívünkre hulljon – Csitt – csend – hogy kalapál.) S csak keressük a Szépet! Lila kékes bús esti utcán. (Üres marad a kéz és a remény halott. 465 ..) Úgy keressük a szépet! Egymás szemébe nézünk.Sötét van itt és zúg a rengeteg. – esztelenül futunk.

szigorúan is örök Jóság – s te gyerek vagy. Vagy elég tán. december 1. Mondd. a farizeus és a vámos – – . de egy utcával mindig messzebb.. Meséljél neki nagyon halkan. régi még s mindig megbánom. Téged. olyan gyerek! Mégis van. ha annyit mondasz susogva a Mester fülébe: .És kérdezgetjük erre. nem féltelek. virágvasárnap..) Halott barátomnak A „Jó Barát” halottjának Ruprecht Sanyi VIII. Néha felbukkan nekünk is. most meg amarra lépett. Testvér. aggodalmam: Ha véletlenül én is. amelyre már nem jutott idő Lilakék port a néma est ver s az est porával szállsz magasra. t-nak adom utolsó kézszoritás helyett.) 466 . Aki előtt te mostan állasz. s nem vár be soha minket (1926.. feltámasztott Naim fia. mikor daccal sapkámat néha odavágom. hogy az esti imádságom most is a régi.” (1927.. hogy most erre ment.. Testvér. Mondd. január 15. o.. hogy a régi biblia most is itt nyüzsög a lelkemben: Hegyi beszéd. mint aki búcsut intett. hogy utolsó vizsgádra állj – A nagy teremben vár a Mester. „Nagyon sápadt és nagyon álmos. én is szóba jönnék és kérdeződne. arra: – Nem láttátok a szépet? És mondják.

minden visszatér: A láthatáron lefutott szekér... ami kétségbeesést öl. Akinek nem vala országa És elvesztette kedvesét és egyszer mind a kettőt megtalálta. De legalább sirok. segélytkeresőn Téged hívlak testvér. ha jóbarátok fogják a kezét. zongorázik. A Szépségről és a vándorlásról. ha levelet kap. ha dobogóról lobogón szaval. Ha a bíbor nap vére rája loccsan magános szent. ha néma. ha országúton botorkálva ázik. (1927. Táborhegyen. Kalitba elbujt kicsi kék madárról. S lelkemről letünt édes száz titok. Mondj mesét testvér. Ugyse hiszem. És mindenről. ha tülekedik torz tumultusokban. Mondd el. Beszélj a bús királyfiról. mint egy ódon ravatal.Mondj mesét Csűrös Emiliának Feszülő bánat ólomzubbonyában Kimeredt szemmel. (1927.) Mindig egyedül Az ember mindig egyedül van. április 15. hogy mondj mesét.. – – a bölcsőben és a halálos ágyon: Az ember mindig egyedül van.. Hol nyári csókok zürje rengeteg S ujjongva zúg a téli fergeteg. éjjeli zenét. Beszélj a nyárról és a régi fényről. ha vad csókokban megvonaglik vágyón.) 467 . hogy minden. Beszélj hegyekről. ha társaságban nevet. március 20.

Bandi. Diákszobákba visznek léptei. szellem-ujjával megfenyegeti. vásott s ezért zizeg az esti szél: A Te szomorú sóhajtásod. hogy egy gyertyaláng nagyon kevés az éjszakában. Erdei sok-sok sétaútban szemed már nagyobb éjt is vert át és mégis viszel engemet: lengő. mert lanyha szolgád vagyok. fényért harcoló törpe bajnok. hogy megláttál és kiszemeltél? Viaszk vagyok és rongy szövétnek. balra hajlok. ott ül a komor tanár oldalán és hosszú diákszenvedés után kalkulust ő ír jóságos kezével. Kedves arcán az öröm fénye tiszta meleg sugárral arcon simogat. mit se láttam s Te tudod. Istenem. s ha négyest fogott aznap nebulója. te Béla. Jóska. ha közeleg a csöndes esti óra. május-június) Gyertyaláng Gyertya vagyok az éjszakában. Te sóhajtozol. – Hát hogymint vagytok. tanultok sokat. 468 . Pista?! Nehéz vizsgákon katedrára lépdel. S én jobbra hajlok. Lehetőségek klastromában annyi elrejtett fáklya-szent él! Uram. Jancsi. (1927. libegő pisla gyertyát.A jó tanár Récsei Ede emlékezetének A boltíves vén iskolának ódon falai között szép árnyék suhan s ha óracsendre csengettyű zuhan a diákokra vár a folyosókon. Csak gyöngén tartasz a kezedben. mit se tanultam. hát mi az érdemem.

mindegyre csak kérdem: Vetek-e ősszel? Aratok-e nyáron? Koravén szívem tágas mezeje lomhán gomolygó ködfüstökkel áldoz – Töprengek: jókedv kéne a kezdethez és erő kéne. s csodákkal várt egy genfí kastély. A Mont-Blanc nagy gigászi árnya a víz tükrében is havas. (1927. hogy az ekét tartsa. hogy néznek. április 11. vagy kalácsot. „Talán majd holnap” – szólok és hagyom. sóhajts nagyot. április 18. parlagon. melyet a fantázia ácsolt: cukrot kerestünk. de én: rossz gazda. hogy jobbra hajlok. (1927. Rásírja derét Október.. fényért harcoló gyönge bajnok.Neked köszönhetem. s hogy csudálkozva bámulom sötét ívét az égerfáknak. húztak a percek el felettünk s ócska albumot nézegettünk. én Uram. hajh. balra hajlok? Úgy szeretnék kedvedre égni reszkető..) Svájci séta Mint lassú őszi madarak. November és a mezőm áll árván. Pitymallatonként feszeng már a járom. Végig is jártuk a sok szobát. mély. s hogy engemet is néha látnak. Gyertya vagyok az éjszakában.) Vetek-e ősszel? Mezőmre lassan Szeptember lopózik. boldog éji útban! – Ha gyöngeségem fáj Neked. – s én kialudtam. – Neheztelsz-e rám. 469 . a folytatáshoz! Még rózsám sincsen.

Ó. (1927. Összesúgnak s azt mondják csöndesen. 470 . mindent. völgybe hintsem. bízva. elmerültünk a Lac-Lemanon. mikor alszunk. Minden nyarat feledtető. mesehullás. Mámorosan örvénylő karácsony. Végére járt az ócska album s utolsóra. hogy szerteszórjam. görcsös kezekkel lázban koldultak. felsétáltunk a bástyafokra és átöleltünk mindent. soha nem éltünk. Hogy esni fog a hó. sírva. hogy fentről csengjen. Az emberek meglassítják a léptüket. (1927) A legszebb hóesés Sejtelmes puha neszek Motoszkálnak a levegőben. Jönne már a fehér kábulat. Fehér havazás. Kristályos. bár lenne igazuk. álmos szeretet. Az lenne a legszebb hóesés. Mely betakarná az életünket S a legszebb mese: mely elhitetné. záporozzon aranyzenéjű alamizsna. ősz) Pazarlás után Sudárderekú várúr voltam.Alkonyatkor bizsergő szélben libegett lelkünk lenge fodra. mint könnyes álom. Odalent tárt. Megállanak. mi visszaverte örök arcunk s csak akkor mienk. Ezer ládával állt a kincsem s egyszer úgy jött a hegytetőn. Hogy soha.

mint egy eltévedt árva gyermek. sok: guruló lejtős hosszú útban mind elnyelték a szakadékok. lent a koldusok agyonvernek. menjünk sétálni esti kis uccába. Ahol engem eltemetnek: déli napban dús fa pompáz s árnyékában csókoló láz búvik össze mámorultan. s míg ajkaidra mesét csal a bánat.De nem jutott a völgyig el az ajándék. (1928) A javasasszony mondta Ahol engem eltemetnek: minden frissharmatú reggel turbékoló szeretettel három galamb búzát eszik. 471 .. Te fehér. öreg. édes Tél apó! Lépteink neszét elnyeli a hó. Ahol engem eltemetnek: éjbe csapnak lidérc-lángok s kincskereső boszorkányok akadnak rá koponyámra. Otromba mesebeli dzsinnek csalták talán a mélybe esni és most már minden oda van és nem érdemes megkeresni. Ha nem zuhanok szakadékba.. bundába rejtem csukott szempillámat és fejünket is belepi a hó. hol hiú fénnyel nem zavar a lámpa. (1928) Hull a hó Ölelj át szelíd fehér Tél apó. szép. Völgynek indulok üres kézzel. a büszke.

táltos mesék és felgomolygó fellegkárpit nyomán terül a szürkeség. 472 . kis padon. ütéstől félve. elolvasták.. Tél apó! Végtelen éj van. ballagunk. s vasalt ruhájuk három öltözet. – de távolról terhes telek fojtó. minden hiba s öreg magyar lomha szájában kialudt a cifra pipa. izmos tervek. február 25. hogy hátha. bújva. ősi áldozat. itt a város vége. fagyos fuvalma száll s minden szomorgó szép szavam: viharban gyújtott gyufaszál. mert úgy illik. régi tűz fellobbanna újra. menjünk. (1928. Szikrákat horzsolok lelkemből. az a régi füst.) Dal az egészségesekről Róluk szólok. halkan hull a hó. már csak köd vagyok.. fájva. akiknek két szemük van s a két szemükön keresztül se látnak. szortyogó víg pipaszó nélkül mormogunk álmos átkokat s nem füstöl égre vén pipákból pogányos. minek már füst. Ennél a háznál kezdődik a béke. parányi pára és csöndes meséd végső mondatára áment sóhajtasz. kis. drága Tél apó. – Nézd csak. Falusi estén. Tél apó: Utolsó kis ház.Megyünk. Menjünk csak tovább. (1928) Kihamvadt pipák Oly nagyon úrrá lett fölöttünk minden vétek. Petőfit. halódnak ősi álmok. minek beszéd? Húnyt falvak mentén elbolyongok: be szomorú ez és be szép! Hejhaj.

Borzongva titkon a fák is megsuhognak.Üres vitákban Istenről beszélnek: mosolygós öregúrnak képzelik s ha döbbenetes szörnyű szépségében elébük borzad. az éjszakában zsong és zeng a föld s ekét kivánnak duzzadó rögök. ezt még eddig meg nem írták – dalos sereg érkezett Afrikából. Pacsirta-érkezés Újságíró-jelentés márciusban Szerkesztő Uram! Erre mifelénk lassan múlnak a jó öreg napok. menten letagadják. tegnap éjjel aztán. szép és titokzatos: olvadt jégtáblák résein zuhogva. megmozdul bennük valami örök. erő mind felébredt. Egyéb hírem most nem igen akadt. kutak mélyére soha le nem szállnak és úgy halnak meg mese-gyertya nélkül: gyógyíthatatlan egészségesek. március 13.) 473 . A szántóvetők zengő buzdítója dalolt s a szemem álmatlan maradt. elöntötték az eget a pacsirták. Fellegek húznak csöndesen az égen s nagy eseményről nem is írhatok.. És tegnap éjjel. éjjel a tavasz. a józan boldogokról akik azt mondják: mégis fák a fák lelketlennek mondják a köveket igazán a tündérekben sem hisznek. Valami azért mégis csak adódik. március 24. (1928. muzsikál minden éjjel a Szamos. 1928.. valami halk. Róluk szólok. Övék a föld és árnyékjára mind. – azt hiszem.

s imádkozom mindig összetett kezekkel Elek nagyapóért. de ha a világra sötét este szállott s kikönyökölsz fényes csillag-ablakodon. mégis megtalálod ugye. Parányi kerek folt a kerek föld hátán. rámfelejted? Így imádkozom én minden este szépen: töröld le a könnyet az anyám szemében. 30. drága nagyapóért. A lombhasadékon átdereng a hold. május. jóságos szemedet ugye. akinek ajkai imákat rebegnek: parányi bogárka nagy füves mezőben. mégis rámfelejted.Erdélyi gyermek imája Nagy kerek világon van egy kicsi ország. kicsi Erdélyország. ugye. tanító bácsiért. megtalálod? Kis Erdélyországban van egy pici gyermek. (1928. mindennapi jóért. 474 . a füvek szaga csendről énekel. én Istenkém. ugye. de ha már az este harmat-könnyet ejtett. De virrasztanak a mindentudók. jó Istenkém.) Remeték indulása Ma még szunnyad az erdő. Aztán imádkozom küszködő apámért.

(1928. hogy a színek beszélni tudnak s akik falusi. szemük villogó szentjánosbogár. nyáron is izzó páncélsisakkal s éjjeli fáklyával.) 475 . Megállj. Árnyék. És az egek dala harsányan zuhog alá s borzalomba öltözik az alvó szépség. S a titokzatos terembe belép. smaragdzölden lobognak a füvek és moraj lesz a lombsuttogásból. álmatlanul. mert e világ fejedelme megítéltetett. Bíborvörösre izzik át a hold. (1928. Jönnek ők és velük a farkasok és a rengeteg minden vadjai és üvöltésüktől lángba csavarodnak korhadt gerendák és korhadt szívek. Kísértetek zsonganak és tőlük is riadozva féltem a szemnemlátta kincseket. könyörgök. Énekelnek a remeték.Akiknek fehér. ki vagy? Árnyékom az. És egy éjszaka megindulnak ők. És hideg márványpadlót talál és csupasz falakat. ne lopózz a terembe.) Őrzöm az ajtót Állig fegyverben őrzöm az ajtót. június 25. Villámló kése sziszegve szeli hörgő torkomat. bozontos a szakálla. akik tudják. útszéli kereszten nem köpdösik le a Megváltó testét. árnyék. június 25. ne lopj meg engem! S jön egy angyal s birkózni kezdünk. hogy egyszer egy az három. akiknek görcsös vándorbotja a halál kaszáját százszor összetörte.

magyar sírások. A jegenyék szíve eláll. van borongó-szürke magyar ég és vannak magyar tengerek. Magyar tenger magyar hajósa: zömök. magyar fájdalmak. köszönnek eleresztett. Megáll az ágyam mellett. Álom. nőnek s a költő lelke lebeg a megvakult vizek felett. Hallgat a száj. rengeteg. mely világít egyszer. bús ebcsaholások. július 21. sírás után arany derű.. melyet úgy hívnak: búzaföld.A magyar tenger Vannak sötét. 3.) Versek 2. mint a harmadfű bárány. Vihara csöndes zizzenés és hullámzása gyönyörű. A magyar tenger aranysárga. bússzemű atyafi. Tiszta.. Magába roskad a sötét. pengő kasza az evezője s panaszát ritkán hallani. (1928. illattalan űrben suhannak. mely kiáltani fog. 476 . Bánatban. A gyászfekete. vészben és viharban ő minden végzetet betölt s elringatja az arany tenger. a tornyok lassan nőnek.

Megáll a szemem előtt. üresek lettek falvak.Megáll a fülem mellett. Kosárba raktak minden csonka ércet. A máskor békét esdő tiszta ércek nyomort bömböltek. kis faluk felé. Azután csend lett az égett mezőkön. ágyúk. rájuk leheltek rózsás kicsi szájjal s lettek. Elnémultak a templomok. Csengő. 1928. Az elhagyott nők borzadozva látták. Szívembe gyökeret ver s illatos. fényesen. hogy elvigyék az embereknek ismét a béke szavát. zúgtak szerteszét s a tócsákba szétömlött vér szaga megülte tompán az ember eszét. mint a fenyőfa. városok. július Harangszentelésre Pusztult az ember hörgő vérmezőkön. melyekbe befagyott a régi hang. mint az aranycsengő. 477 . Abafája. mely az Istené. harangok. beröpdösték a rombadőlt világot hol rémítettek még a harc-nyomok. hófehér szárnyú. mik voltak: száz csengő harang. szívet fagyasztó. az Isten nyelve bénán hallgatott s a harangokból ágyúcsövek lettek s az ágyúk tövén százezer halott. Aztán leszállott sok-sok kicsi angyal. dermedt rémület. hátukon cipelve a drága terhet. gránátok utolsót robbantak és tört szilánkkal fedték a teret. békés angyalok. hogy az utcán a halál ácsorog. egyenes. És úgy repültek. mint a jövendő lelke.

de új harangunk boldog új dalában kicsiny falunkba visszatértem én. Egyszerre megértettem mindent egy cikázó pillanatra. beszél édesen. akiknek lehunyt szeme alatt bölcsen ringott a végtelen mosolygás. üvegcserjék csillogása között. s Krisztushoz jutott a halálon át. uszályos holdat. itthoni beszéddel barátod. megértettem anyám egy régi. gyűlölet-csatában véreztem el idegen föld ölén. (1928) Az üveghegyen Az üveghegyen bandukoltam. amely kivirul minden bús romon. visszhangot újjongott a völgy s a hegy és az angyalhad így repült tovább és így jutott el mihozzánk is egy. csengve kong a templomon. itt lengek mindig e vidék felett – – Bimm-bamm. üveg alól. (február 24. Koporsók feküdtek a föld tiszta üregében. Mert e harangban beszél ő. Fakóarcú holtakat ölelve. valami régi szomorúság ízével a számban. Ezer méterek mélyéről halványan piroslott fel az örök gondolat tüze. némán. – csak egy jó van a földön s az a szeretet. Abafája. Hallgassátok. öles lángok nyaldostak bizonytalanul. És azt mondja: Lám. megértettem a szeliden bíborodó. hogyan hirdeti az élet igéjét. békésen. bimm-bamm. hogy én teremtettem a csillagokat. ha szólal a harangunk s esengve. És itt maradok Krisztusommal együtt.Felakasztották újra a toronyba. zavaros pillantását s halk borzalommal emlékeztem vissza. zengett az örökkévalóság üvegmuzsikája. az a szeretet. apád. Könnyű lábam alatt pengett. 1929. fiad.) 478 . testvéred. ki elment.

Ki rakott tüzet? A lámpában új olaj serceg. ágyamon friss. Finom kövéres úr jön. de a küszöb tisztára súrolt s furcsán csillog a kopott kilincs. ki járt itt? (1929. ittas. el-elkanyargó. Nini. fehér lepedő hívogat. elhintett virágok derengenek halványan. melyeket hajnalra elfeledünk.) Esős éjszaka A sáros őszi parknak hervadt levél-szaga van. Éjszaka van. de a meszelt fal ünnepi fehér. beragyogja magányos életemet. A görbe hold piros sugara beragyogja magányos házamat. Rozsdás kulcsom nyiszog a zárban. A piros hold ring. Régi fényképek szeme villog. Hangosvidáman pattog a tűz a kemencén. sovány csavargó. Meleg fogad és hervadó illat. lábnyomok fénylenek előtte. Suhog a sűrű eső. Zuhanás. s íme. s én tünődve ülök ágyamon: Ki járt itt? Istenem. Ki vetett ágyat? Asztalomon kinyitott könyvek. 479 . december 22. dombos párnám is fehér. mint a jó álmok.Itt járt valaki Fáradtan jövök a mezőről. száll az égen. Vad sikoly. A tar bokrokban leskelődik egy nyűtt.

meddő fajta és nincsen is mit sütni rajta. verten. ma fölfedeztem. aztán? Sok-sok panasz tán.. Kolozsvár. szív Szív. Szív. május 17. Figyeljétek. összerontott. ó nézzetek rája: huszonöt rőzseszál csodája lázadó harc és édes béke. Most fellobban a ritka rőzse. Mögöttem nyúlik hosszú árnyék. mert fáj. Haszontalan tűz. benne ég minden lángok őse. Én mormolok. bús szelek közt.A csendnek vér-szaga van. Suhog a sűrű eső.. hogy ez lesz a vesztem: Idehallgass. Micsoda fények fakulása!. igenis! Felém fordulnak mind az angyalok. Szívbölcselet ez: „Fáj. (1932.. április) 25 Harmatcseppektől ázva. a huszonöt galy pattog. zsenge vadszőlő levelek közt. Fölfedeztem és bármi légyen. 480 . szomorú. haragos fák.. 1932. a fák porát vérrel lemossa... Te szégyenled. Néma. dérverte percek. Kissé különös nekem is. tüzet rakok a nyári kertben. virágzó rőzse.. De van. Szív. pattog halk éjszakai. idenézzetek. Van. satnyul. Szív. csillagocskák! Ez a perc most bíborba szédül egész világhoz lángbeszédül: nem látott szebbet senki. más nevet. mint senyved. csukló.. Gáláns poéták lantján: égi téma. A kis papírtűz már galyat fog. sírva serceg. nyurga kezem és nyurga lábam s fejem messze az éjszakában. lángi rózsa s az alja lassanként parázsló. jobbat most lobban a láng legnagyobbat! Nézzétek. tehát vagyok”. leírom: Szív! Nincs benne szégyen. huszonöt évem édessége! Eztán is kéj és néha baj vár. Mi jön e tűz helyébe. te kimondod. vén. halk vigasz tán: Micsoda lángok lohadása!. Érzelgő. mintha csodára várnék. Állok. mint ős varázsló. nedves napok. Éjszaka van. Lehet. de oly nyirkos a többi galy már. Hamis hang.

buborék lettem. Jó így. meglátod. bár puha. mindig keservesebben. Ez minden szentek édene. Hogy a két hattyú vonni bírjon. képzelet. Kezemet sóhaj lengeti. én szívem. világítani. nárcisz. túl mindenen. fájni fog és sírni. semmi sem marad. Böngészek édes. hogy semmi. hogy szív. fáj. a szívünk. Az Isten. mint a szél. Körül nagy kékség. orgona. sötétben. szív – csakazértis! Lehet. Két hattyú húzza. szép gyümölcs. mindkettőt kezébe veszi s örvendezőn. világítani. Anyám ne sírjon. Tiszta semmi. ibolya. Valld be a szívet és a vért is s mondjuk. Most minden dolgom így pihenni. mindegyre jobban. fáj keservesen. mint matt tükörben lágy mosoly. akin átcsillan őszi nap s szelíd emlékezést jelent. Ámen. Festett üvegablak Olyan gyönge. halk. észreveszi. hogy meglelé fáklyául tartja a világ felé! 1932. beletörik az acél. fényreszketés. Pasztell-fellegen fekszem úszva: tovaszálló kép. bíbortűzű sebben. hóvirág. Hópihe. üvegre festett ifjú szent. Elysium. szegfű. Idehallgass. 481 . messzi bún. oly álmos. június 18. én kedvesem: Te se szégyeld számkivetett piros és fájó szívedet. Körülöttem sok gyöngyvirág. gyöngyvirág. s este. oly könnyű lettél most. megmarad. akár valami korhadó kis fa.Fáj.

aki hasonlít kedvesemhez. a véndiákok víg-bölcs nesztorát. komor. sírig vállalom.. Míg lángpallossal járt a véres angyal. december. a Történelem s dúlva öldökölt. Ám harcos is voltál. 24. ha kellett. Égő lelkünkre csillapítva hullott keleti-bölcs ajkad szóharmata.Semmi sem volt és semmi sem lesz. Aranyló csillagok lehúnyták szemüket. Jaj nekünk. Most szájon csókol egy kis angyal. már csak egymaga villog a szerelem vérpiros csillaga. toll-dárdád forgott. jaj. és szent kezed pihent a vállamon: Most sajgó seb lett rajtam érintésed és e sebet. (1933. te símogattál ráncos ujjaiddal s tenyérré tártad szét a bősz ökölt. 482 . szikrát hányva zúgott és jaj volt annak.. Nézd. Álltam előtted én is. . aki vétkezett. Öreg voltál s az ifjakat szeretted. izmossá lendült két öreg kezed. hol az út? Kék csillag kilobbant. ifjú lantos.) Sirató ének Jancsó Benedek halálára Kiért zsongnak a fájdalmas harangok? Kinek kísérik hallgatag torát? Téged siratnak kongva és jajongva. tolvajok! Az égbolt peremén csillagok teteme tornyosul feketén. Szeretve tisztelt a jövő hada.) Tiltott szerelem Szeretőm. (1933. zöld csillag kialudt.

A sebből vér foly. égő. csak felhörög. mily hályog borult szememre. erős. kopár sziget. miért nem vertél sziklatöltést. én gonosz fiu! Mily szent vagy te. mint Szondi két apródja. mint megtépett-szakállu vén zsidó zsoltáros jajgatása 483 . mely nem zenél. magyar sziget a népek Óceánján! Mily ólom ömlött álmodó fülembe. Csábitott minden idegen bozót. minden szerelmet bujtató liget. bedőlt viskódban helyet adsz-e. nagy védőgátakat? Elhagytam koldus. hallgatjuk az alkonyi szél sirámát. tűzvörös rubint: vérrel siratjuk táltos nagy halálod. mindenből csak vád fakad: miért kimélted az erőt. ha most lábadhoz borulok s eléd öntöm minden dalom s férges rongyaid csókkal illetem s üszkös sebeid tisztára nyalom? Nagy. te szépség. te bus. mily hiu! Koldusapám visszafogadsz-e. éjsötét átkot mondok magamra. árva fajta vére. bőgjön. Vagy félezernyi dalt megírtam s e szót: magyar. Jaj. Árvák lettünk.. hogy zugjon. Egy késő kobzos sír a sírodon. eget-nyitó. mint a szél. hogy meg nem láttalak. poklot-nyitó átkot. Ó.. tékozló apámat s aranyat ástam. miért kimélted válladat. hogy nem hatolt belé a vad hullámverés morzsoló harsogása. s míg lángnap szunnyad el az ormokon. a morzsolódó kis sziget keserü mormogása. te elhagyott. koldusság s te sárarany. (1933.) Psalmus Hungaricus I. verset. patakzó. még le nem írtam. melynek példája már felénk suhint.

szép. te szent. te kárhozott. én tudom. Dalolhat bárki édes szavakat és bughat lágyan. s ha kedve támad. közös és tiszta tó. mely minden tengerekben sikongva uszik. mikor nem téged emleget! Hunyjon ki két szemem világa. az élet s halál titkát kutató. ója. ujjong és mulat! Kezem gyümölcsöt minden fáról szedett. Bűn a mosolygó pillanat. magyar. Nyolc nemzet nyelvén szóltam életemben és minden fajták lelke fürdetett. bárhová mehet. S most mégis. mit lenyelek. mint a lehelet s bizvást nyugodhatik. hogy mi a nagyszerű a minden embert megsimogató tág mozdulat. tíz köröm és csattogó agyar s ki eddig mondtam: ember! most azt mondom: magyar! És háromszor kiáltom és holtomig kiáltom: magyar. ki vackát félti. a szabadság. görög hangulat. magyar! A nagy gyümölcsös fájáról szakadt almából minden nép fia ehet. te drága! II. Ó. mit lelkem elhenyél. most mégis bősz barlanglakó vagyok. vonitó vad. de nékem nem lehet.Babylon vizeinél: Epévé változzék a víz. A hűssel biztató. bölcsen nemes. hol várja pad. ha téged elfelejtelek! Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át. de nékem nem szabad. szívszakadásig igy kell énekelnem Babylon vizeinél: Epévé változzék a víz. ha téged elfelejtelek! 484 . mikor nem rád tekint. de nékem nem szabad. mégis áruló vagyok. népem. de nékem nem lehet. mit lenyelek. vadállat. a minden-eszme sajgó árulója.

mikor nem rád tekint. csak hörög. mikor nem téged emleget! 485 . mint gubancos csepüt és szürke kócot és gőggel viselem fajtám egyenruháját: a foltozott darócot. bezárom. a külső sötétségre vettetett. mind elfelejtem! Hajam csapzottra borzolom. Velence csillogása. zug.Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át. te szent. végső szenvedélyem. kemény. ha arcom kékre torzul is. Jajt hallottam és nem tudom feledni. mint a szél. kit nem fogad magába soha a béke réve! Bolyongásom pusztáin. ha téged elfelejtelek! Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át. ő a rögeszmém. mint szőlőkarón a kacs. Mogorva lettem. A holtakat nem tudom eltemetni. álmos loccsanása. Ha atomokra bomlik is miattuk minden sejtem. nem zenél. még lelkemet is lehunyom. népem. mint vihartól ráncigált fák Babylon vizeinél: Epévé változzék a víz. te drága! III. Vér csurgott rám és nem tudom lemosni. ráfonódom. zöld tengerek halk. Mert annak fia vagyok én. Páris tüze. holland virágok. rekedt dal. hogy ne lássa. mind. sötét és szótlan és makacs. egy eszelős dal lett az utitársam. Firenze képei. mikor nem téged emleget! Hunyjon ki két szemem világa. kit vernek ezer éve. ájultató gyönyörüségek. mit lenyelek. a végtelen nagy éjen csak az ő szíve fénylik. ki a küszöbre téve. mind. te kárhozott. rajta kuszom fölfelé.

te kárhozott. én nagy mesterem. lámcsak mivé lett fogadott fiad: mily korcsbeszédű. ha téged elfelejtelek! Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át. ám annak kezében. mi a fájdalom! Vallom. kit fegyver szorongat. elvetemült és tagadó tanitvány. a fegyver megdicsőül. te drága! 486 . te drága! IV. népem. mikor anyád sikolt?! Európa. hitvány. vallom. mikor tetszhalott véreimre hull már a föld és dübörög a hant. mit lenyelek. te szent. hogy igazam nincs és mégis igazam van és mától fogva énnekem örökre ez az énekem: Epévé változzék a víz. ősi szóra kell megtanítni fiainkat. és ragyogni kezd. míg megszökött és elriadt. mikor e bus kor harsonája falakat dönt és lelket ingat. de aki nem volt még magyar. te kárhozott. mikor nem rád tekint. mikor nem rád tekint. hogy minden fegyver jogtalan. mikor felejtett. addig paskolta áztatott kötél. a szelid Isten könnyezett és úgy tanitotta ezt. mikor rémít a falvak csendje s elönt a semmi árja minket és szülni kell és nemzeni s magunk képére kalapálni vánnyadt gyermekeinket! Mit bánom én a történelmet s hogy egykoron mi volt! Lehetsz-e bölcs. nem tudja. Ezért nem is hányódom már magamban. Mit nékem most a Dante terzinái s hogy Goethe lelke mit hogyan fogant. te szent. lehetsz-e költő.Hunyjon ki két szemem világa. népem. mikor nem téged emleget! Hunyjon ki két szemem világa. Fáj a földnek és fáj a napnak s a mindenségnek fáj dalom.

népem. te kárhozott. torzak. éji álmokon. testvérek a nyomorban és a bűnben. hogy zord a szóm és homlokom setét. nincsen semmi „de”. mert immár más utakra kelle mennem. mikor nem téged emleget! Hunyjon ki két szemem világa. miatta állok poszton.V. Babylon vizeinél: Epévé változzék a víz. te drága! 487 . nekem is fáj. kivel a kenyeret megosztom. Zúgjon fel hát a magyar zsoltár. mikor nem rád tekint. kikkel együtt bolyongtam az emberiség ligetét. páriák vagyunk. Idegen vérű és beszédű kenyeres jópajtásaim. csak magyar. magyar itt nincsen alku. s kik szerettétek lágy szivem nyitott és éneklő sebét. Sok tévelygés és sok kanyar után jutottam el ide: ha bűnös is. seperjen át a fekete. hogy bucsuzom. Nekem is fáj. higgyétek el. ha virrasztok. mi elesettek. de így zeng most a trónjavesztett magyar Isten parancsa bennem s én nem tagadhatom meg Őt. magyar s ha tolvaj is. mit lenyelek. Nincs más testvérem. te szent. kiket szerettem. mikor beteg és reszkető és nincs többé hatalma. sápadtak. dúljon a boldog. tarajos és hideg hullámokon lángkönnyet csepegő fáklyák fényeinél. Gyűlöletes. mikor palástja cafatos és fekvőhelye szalma. ha téged elfelejtelek! Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át. bélyeges fegyencek. ki ünneplő ruháját s virágos lelkét fitogtatva henceg. magyar s ha gyilkos is. csak tőle kérek kenyeret s csak ő.

ha téged elfeledünk. mikor nem téged emleget. mikoron hozzád hűtlenek leszünk. Ó. Ó. mint a poklok tikkadt. gyűlj ide népem S hallgasd. százmillió torok! Énekelj. Jeruzsálem! Nyelvünkön izzó vasszeget verjenek át. ti réghalott regősök. Száraz nyelvem kisebzett. hogy világgá hömpölyögjön zsoltárod. Elindulok.VI. magyarok ott a tót hegyek közt s a bácskai szőlőhegyek közt üljetek mellém! Magyarok Afrikában. ó népem. ott a bércek szikla-mellén. Székelyek. üljetek mellém! Magyarok ott a Tisza partján. Jeruzsálem. üljetek mellém! Ti eztán születők s ti porlócsontu ősök. árva népem! – – s dalolj velem. dalolj velem hörögve és zugva és dörögve. mint egykor Csoma Sándor. Ó.) 488 . Ázsiában. magyarok ott a Duna partján. Jeruzsálem! (1936. ósetét. kénköves szele s Európa fogja be fülét s nyögjön a borzalomtól és őrüljön bele! –: Mérges kígyó legyen eledelünk. amint a hárfa hurjait feszült idegem hurjait jajgatva tépem. üljetek mellém! Ülj ide. amint énekelek. ti hősök. nehéz. hogy felkutassak mindenegy magyart. tízmillió. mint akit füstös lángokra szítottak vérszínű. Párisban. égő fejem zavart. Jeruzsálem! Rothadjon el lábunk-kezünk. fanyar borok. vagy Amerikában. ti vértanuk.

suhant a kicsi kerékpár..] Majd nemsokára... 1937. A játékköröndön gyermekek ugrándoztak. Hozza el a két Babits-könyvet! 1937..[Te: meleg száj. éles hangocskák törtek magasra. hogy forró volt a szám és igazán és igazán Szerettelek. hol annyi a fenyő és halkan olvasod nevem: Dsida Jenő egy kicsikét szepegve jusson majd az eszedbe. szólt a zene. egyszer. [Majd nemsokára..] Itt voltam. 489 . se vegyszer. szeptember. jól aludt... Zörgött a kiskocsi. Énnekem fel is út. Te: meleg szem. ha többé fel nem támaszt se imádság. egyszer. nagyokat puffant a labda s a gyermektorkokból vékony. le is út.. január 9. Bús vagyok. Sütött a nap. 21.. közel-távol jövőben megállsz egy sírkeresztnél a dombos temetőben. Vers a Sétatérről Anyák napján írtam Ma künt kószáltam a Sétatéren.] Te: meleg száj. de nem ejtek könnyet. az öröm tavaszi sikoltásai. [Itt voltam. Ha fázom: Nálad melegszem.

Vállukon fegyver. a sétatéren. csatatéren. Mindenhova elkísérnek. szemükben könny. Néha egy-egy halk figyelmeztetés hullott a játszadozók közé: Mancika. ki nem osztozik semmi béren. Mienk a gondolatok játéka. a munka játéka. ül. Bizony. Sok-sok millió gyermeket láttam játszani hófehéren. mint azoké. valaki húnyt szemmel. Pirosan. meg ne izzadj. hogy senki sincs velünk. keresztet vessél. kezükben pislogó mécs. Mikor sápadt lámpafénynél egyedül ülünk. szájukon imádság. majd meg sápadt. A lövészárkok éhesen tátják torkukat. kéken. tűztől dereng az éji láthatár. a szántás-vetés játéka. el ne essél! – És amikor Pityuka mégis elesett. megpaskolta. rózsaszínűn millió virág volt az. a tudomány játéka. hajtunk nyomdagépet. fiacskám. mikor sötét éjjel csatakos útakon botorkálunk. halott-fehéren. És menetelnek a férfiak. meg ne izzadj! Babuka. verünk írógépet. kérem. vigyáz. kicsikém. roppant Sétatéren. nagy csöndben ültek. hatalmas játszótér a világ és mi mindnyájan gyermekek vagyunk. arcukon verejték. Menetelnek rombalőtt falvak között. kik gyakran virrasztani szoktak. mint azoké. Vigyázz. csókjával meggyógyította a bibit és félperc múlva már megint betyárok réme. a véréből lett véren. hajókázunk mély tengerek fölött és felszállunk a fellegek közé. – akkor is velünk vannak. vigyáz millió anya a furcsa.Az anyák pedig körben ültek. lobogó gyertya. kérem – És millió anya vigyázott rájuk a nagy-nagy Sétatéren. És mindenütt velünk vannak. mitől véres a ruhád? Vigyázz. rettegett pandur volt a kis csibész. A millió anya pedig. pereg fehéren a végtelen világmezőn. tessék csak meghallgatni. mitől poros a ruhád? Vigyázz. a repülőgépek tompán berregnek. Őrködik a lelkéből sarjadt lelken. mikor azt hisszük. mosolyogtak. vasutasdit játszunk dübörgő sötét alagútakban. jaj. körben ültek. el ne essél! S száll a fohász. 490 . anyuka öble kapta. Mit láttam akkor hirtelen. véresen lóg a drótsövényen. arcuk piros. a gépek játéka. akkor is előttünk járnak. ha lefekszel. kik valamitől felhevültek. vigyáz fölhevült arccal vagy virrasztva. jövőbe néző szemmel ültek és mosolyogtak. Pityuka. égő imádság és hull a könny. Szakadatlanul dörög az ágyú.

bús. Szép földön járok s fölfelé már nem kapaszkodom. elszánt és konok alázattal és szavai. zenés bolond világ. mert nem készült. iskola felé siető könyvtáskás kisleány. orvosai a férfi láznak. jön végtelen fájdalmas sorban. [Vidáman folynak napjaim. máskor egy finom elhullatott hajszál alakjában. mint kedves. mélabú. a tiszta part mikor lesz mélabús. onnan is látnak és vigyáznak. mindig nyomomba jársz. avagy tán nincs is alakod.. néha legyecske képiben. ősz bajszára mord ború kenődött sárgán. Szeretek élni. ki zümmög szomorún. mitől az ital keserű. Csak jössz. Ó. felelős – vagy hazafelé ballagó bús munkanélküli. mely oly sokat beszél. amikor fékeveszett. eresen. eltűnik s felbukkan itt vagy ott s minden emléket újra kelt. angyalai örök örömnek. nem számítok rád sohasem és mindig rámtalálsz. mindennap ugyanúgy. úgy jössz hozzám. hogy mikor csöppen a tus.. mint e sok névtelen rossz ismeretlen ismerős. ki a bor felszabadító. szellemei az örök gyásznak s ha elmennek a sétatérről s a temető csendjében fáznak. S nem tudni azt előre. majd selyem szalag képiben. mikor úszkál a hirtelen elpárolgott derű helyén a gyászos nedv. mint harcba megy a hős. szembejössz. Ím.Ők a világnak vigyázói. mint tiszta vizzel tele pohárba tuscsepp.] Vidáman folynak napjaim és nem panaszkodom. mint férges bonbonok. míg szürke szállal szövi át a víz ezüst szinét. s megáll. a rezgő víz. őmaga sovány és félkarú. halkan dúdol. kábít e színes. hiú jókedvben önmagam vagyok. onnan is néz. lassan szívódva szét. ki úgy megy kissé vacogón. víg csintalan fiú. Már csak te izgatsz. míg karja tág körökben szétivel és mosolyog és könnyezik s nem számol semmivel. mindig meglepsz. mélabú. halovány. amit tegnap hagyott. ki hervadt koszorún csüng-leng a szélben. 491 . néz a szemük. mélabú. Nem veszlek észre s mindenütt. holott semmit se mond. ki jön. ki úgy csöppensz bele sugárzó napjaimba. jó ünnepét üli. felelni fél és érzi. Vagy hajlongó kucséber.

elestem. pincékben. amely vad földlökést kapott: megállítod. sárarany pohár csak fennakad kezemmel együtt. ni.. házakban. hogy már rettenetes. még kék az ég. az íjas. testtelen mélyből szürönközött kísértetként. lassú szél. mikor ülök a cimborák között fehér asztalnál. a napot.] Futottam. mintha örök. Piros és fekete a mező kerete. nyugodtan néz. amikor fölemelem a bort. magasan és minden megszakad. összedől. mint Józsua. végtelen szomorúság.. mezőkön. elhallgat a zene. kesergő. mely mit se néz és mit se lát. mint torony. kiáltják nevemet. ahogy a vak szem révedez. 492 . csak tágultan pihen. de kékje éktelen.. És síri csönd lesz mindenütt. még ver a szív. kék vizek setéten szaladnak a réten. tetőkön. füvek nem élnek. mered a szem.csak megszállsz rezgő. még van a föld. valami emésztő. barátok vádja szól. kék űrbe szaladtam. a világ alattam. elestem. a fej előre billen és rokkanva hull a váll. Üres a kerevet. a levegőben a meleg téboly sejtelme száll és nagy a csend és mély a csend... emlékszem: futottam. s a világító. futottam. de semmit sem keres. magamat ütöttem – a halál mögöttem. de füstbe fúl és oszlik az egész. hova jutottam! Idegen nagy erdő.. futottam. kerestem. kerestem. de már kihagy és megpihenni kész. Talán már kutatnak mélyén a kutaknak. fák. csak vizek zenélnek. Be sokat kerestem. ahová kacér szeszély sodort. [Futottam. tusfekete sötétség kezdene terjedni lassan. de mindent észrevesz. megszállsz épp akkor.

nem tudom. ide csak halott jár. hogy keresnek.. Melledet és íves.senkise válaszol.. 493 . Habos és puha alsóruhád fehér fodrait. amint Ledobod sercegő selymeidet.. barna combodat A hercegi nap tenyere remegőn simogatja Míg sziporkák szöknek Bolyhos bőrödön. Majd ők is elesnek.] Tegnap forróság évadában éltél Négy izmos szellem alig bírt volna veled úgy fogóztál földbe kemény vaserős gyökerekkel s kiálltad volna a fejszecsapás zivatar-zuhogását Tegnap az erő évadában éltél s netalán kivágott lelkedet lelked földrekívánkozó suhogó gigász-koponyáját angyalok légiója nyögve cipelte volna Ma fázol nem tudod mi történt gyökered sziklák sora közt mint a moháé tested halálra menendő kitépni gyermekkéz is elegendő S egyetlen szellem úgy szállana égbe veled mint fecske repül fészkébe a szalmaszállal mint kiskorodban képzeltél havas angyalokat suhanva fenyőcsemetével s gyertyavilággal Homokban Aranyhomokon lépkedsz.. Nézlek. távoli szigetekre gondolok És sós-szagú. gondolom: lehet. Sirat-é kedvesem? Kutat-é kedvesem? [Tegnap forróság. semmit se hallok már. Forró partok szikrázó gyémántporában. álomba locsogó tengerekre. Én kókuszdiós. Síma a homlokom.

ÉS GÉPIRATBAN MARADT VERSEK 494 . KÉZ.IV.

1923. október 495 . Eltávozott egy csendes este. hogy a másik meg ne lásson Egy áruló kis szürke könnyet. Az már későn jött.LGGY NAGYGÉPIRAT ÉS PETŐFI IRODALMI MÚZEUM FÜZETE Valamikor Valamikor réges-régen. Virágbontó tavasszal Tele volt az ég tündöklő Csillaggal. október] Tragédia Szerették egymást véghetetlen De jött egy szó. Összevesztek és kibékülni? – Ahhoz büszke volt mind a kettő. Hogy ő neki már nincs bocsánat!. Hurcolva lelkén szörnyű vádat.. Ha felnéztem reája Felhevített szívem forró Imája. összetörve. 1923. S egy sírnál halkan elzokogta. [v. Valamikor réges-régen. azt kereste.sz. de most ősz van Komor felhők az égen S nem tudok úgy imádkozni Mint régen..) Az egyik sorsa hervadás lett.. Szemének végső pillantása. egy dühre keltő.. Valamikor. Ha néha néha találkoztak Elfordultak és nem köszöntek (Tán. Akire vágyott.

– Kívánságára földre jöttem. Mit bánja ő. ha esti árnyak Fakadtak titkos. csak néma bánat: Fájt neki. boldog esték! Egymásnak ajkát hogyan lesték. halk beszédre Együtt nézték a tűzpalástot Mely ráborult a hajnal-égre. Akkor elragad könnyű szárnyam. szép hajnalok. Egy angyal állt az ifjú mellett. Egymás beszédén mint hevültek! A napok. Amikor Ő hív! Isten áldjon! Majd jön helyemre földi ember. Az Úr parancsa szent előttem. Sokat keresett. drága lélek. Legyen úgy. az türelmetlen: Észre sem vesszük. Mert az idő. el kell válnunk És én a mennybe visszatérek. Köztünk sokáig nem maradhat. 496 . Oh. De mikor szólít. „Uram! a jók már mind kivesztek?!” Így kiáltott fel lázas ajkkal S eget vádolva sírni kezdett.. tovalebben. Hogy te ne sírjál. Arcán fényből szőtt égi fátyol – És muzsikáló hangja csendült: „Íme itt vagyok. réges régen Egy ifjú. kire vágyol.Egy régi mese Élt valamikor. De ne ejts könnyet én utánam S ne szórj az égre balga átkot!” Felelt az ifjú: „Ha csak ez kell. évek jöttek sorra És pillanatként elrepültek. hogy a nyomában Szerető szívek elszakadnak! Ütött az óra hívó hanggal És elbúcsúzva szólt az angyal: „Ellenszegülni senki sem mer. hogy az emberek közt Egy hű barátot nem találhat. . amint Te kívánod!” Örömre vált sok régi bánat. Együtt voltak. Mindhiába! Belefáradt a kutatásba..Ekkor vállán egy kéz pihent meg. kinek életében Nem volt öröm.

... A társ. Azt minden este megsiratta. messze szállt már Tömjén-illatú fellegekben.... Örökösen. De ő nem adott mit se rájok... örökösen Daloljak! Ha szívemre ül a bánat S érzem........ Azt az egyetlent. Mely hív a nagy számadóra És ajkamon töredezett Búcsúszavak halódnak...Ne okolj senkit. 497 . . Örökösen daloljak Ha valaha életemben Örömöm lesz véghetetlen. örökösen Daloljak! 1923.. Örökösen. kit részesévé Teszek minden bajomnak. Nem is figyelt a szép szavakra. S ne panaszkodj. mert az Úrnál Bölcsebben tenni Te se tudnál.... 1923.... Fájdalmas.. Azután jöttek jó barátok.... ő is engem?” Hiába minden.. Vidámságot megosszak. kinek búm kiöntöm! Most elhagy ő is... – Az ifjú pedig tört szívével Nem lelt nyugalmat akkor éjjel: A párnák közé rejtve arcát. vészes jajdulással Hagyta kitörni lelke harcát. Egyedül a nóta legyen.. mert megígérted!” .. december 26.. Egyedül a nóta legyen... hogy a lelkem fáradt.. örökösen Daloljak! S amikor majd üt az óra.... Örökösen. azt a régit.. mind nóta legyen..Az ifjú ott állt kőszoborként És nem mert hinni a fülének.. A hű társ....... december 6. „Elmenjen Ő? Hisz’ itt a földön Egyetlen. Az is mind. kivel boldogságot.

egyedül És olyan édes ez a csend! Olyan jó volna mindig így! – Mikor az álom elsimít A homlokunkról bút. Hervad a virágom Szomorúan nézek: Hervad a virágom. december 31. – Pedig csupa élet Illat volt a nyáron.. barázdát S a szenvedélyek: zárt vadak A börtön vasát meg nem rázzák: Mikor az Élet hallgatag S a Csonthalál rá nem irígy. Száz pillangó jött el Szerelemért esdve. Neki szólt legszebben A dalos madárka. (Mintha az őszről verset írna) – S én fájó szívvel – ébredek! 1923.. Őt nézték gyönyörrel A csillagok este. Mintha hívná egy búcsúzóra A sírbahulló perceket. Ülök hallgatva. Messze végtelenben Nem volt neki párja.Alkonyatkor Olyan jó mostan idebent! Lelkem sok alvó álma ébred S némán. 498 . – Olyan jó volna mindig így! A csend riadtan megrezeg! Lélekharangként üt az óra. mintha sírna. Cserépvirág lesárgult szirma Halk zizegéssel száll kezemre Mintha zokogna. Legtöbb harmatgyöngyét Rá dobta az égbolt Végtelenül gyöngéd Végtelenül szép volt. Keringenek fejem körül. mint éji denevérek.

Esténként elébe Letérdeltem halkan. Jaj. álmom odalett. Ameddig álom s nem való. Kíváncsi. január 11. ha leszakad. 499 . Az élet sok-sok napja mulván. Féltettem szerelmét Minden napsugártól. S epedvén örök illatára. amíg itt a hó. nem lennék Soha tőle távol. január. lázas kérdezésre Már tudom: mi a felelet. Megtanultam. mit is csináljak. hogy csak addig vágyom Tavaszra. De megfizettem nagyon érte: Virágom. 1.. Amit tanultam Koptatja lassan minden hullám Az Óceánnak partjait – Az élet sok-sok napja mulván. – Így koptat lassan minden hullám Az Oceánnak mederén. Selymes levelére Égő csókot adtam. Tanultam én is valamit. Hogy most így ne fájjon?! Vége van a nyárnak Hervad a virágom. 1924. Letépnem sohasem szabad! Már tudom.Éreztem. hogy nagy az ára Egy bimbónak. Csak addig édes minden álom. Csak egy tudás maradt enyém.. 1924.

Tiszta volt ő. Ki érti meg beszédüket? Fekete könyvet forgatok Benne egy porladó levél. jó.... emlékezem..... Emlékezem!.. Fájó szívem Csitítom.Emlékezem Lágy szellő leng a kerten át. – Elfeledni Nem bírom!. annyi régi! Felszakad fájó zokogásom.Szomorú csendes lányka tépte... Sírok az örök elmúláson. Meglebbenti az orgonát S a libegő.. Így suttogtak az orgonák. .. ..... Még hallom csöndes éjeken! Angyal volt ő... zöld levelek Halkan susogni kezdenek.. 500 . – De aki meghalt....... Annyi seb újul... Kék szeme... Fehér... De régen volt már s ő sem él: Tavaszt.. Emlékezem!.. virágot itt hagyott És szótlanul a sírba tért.. mint a Liliom.. Emlékezem.. emlékezem.... Elfeledni Nem bírom... Selymes haja. meg nem érti... Csengő szava Szép zene.. mert halott.... Emlékezem.. S a suttogásból mit sem ért. zöld kerten át.. Mint a hó Előttem áll.. – Az orgonáról van letépve. Fekete könyvet forgatok S a múltak árnya megjelen Itt sétáltunk mi csendesen Az illatos. Előttem áll. De nem figyelhet........... Drága.....

. mint Két levél: Egyik meghalt... százszor....) 3. Én elrejtett fájdalmamat Ne ismerje senki!.. Van egy szál virágom... Meglebbenti az orgonát És susognak a levelek.. Valakitől kaptam..... Olyan vagyunk.... a bánat.. .. Utolérte. 2... hervadt álom. némán.. hidegen. hogy fáj a szívem Hogy tépi a bánat Hogy éjjenként forró könnyek Öntözik párnámat. A szívem is csak titokban Fog majd megrepedni. Másik él. 1924. Szomorú dalok 1... Mint hervadt levél.... Nem mondom... Kis galambom. Megcsókolom valahányszor Nézem egymagamban.. Másképen ez már nem lehet!... január 21....... összetépte Az ölyvmadár... Ő alszik....... Nem fért meg már a szívemben Jókedvem kis galambja Kinyitottam szűk börtönét Kirepült a szabadba.... régi kedvem Sírhatok már utánad! (1923... S ha kérdezem... 501 . – Megcsókolom tízszer... Langy szellő leng a kerten át. nincs felelet..Nem tudja: mi fáj idebenn.

– Nem téphetem le! Nem ölhetem meg! 502 . ezt az álmot. Mert ha kimondom. (1924..Van egy szál virágom Sötét imakönyvben Nagyon fáj a szívem érte S fakó színű levelére Rácseppen a könnyem. Mert ilyen kincse Senkinek sincsen.. – Szeretnék írni Valamit Néked: Valami búsat. Mesélő nyelvű Harangvirágot. Meghal az álom. Üdítő vízzel Hiába öntöm.. Amit elvesztettem. Ezt siratom.. – S nem tehetném meg Hiába vágyom. .) Szeretnék. – Szeretnék súgni Valamit Néked: Bűbájos éjről Tündéri álmot. Mert ez a kettő Az összes kincsem. S mikor nézem a virágot. Legkedvesebbek Bús életemnek. Valami szépet. S árván maradok Ezen a földön. Volt egy hervadozó Álom a szívemben. Szeretnék adni Valamit Néked. Mert ha letépem Fehér virágom Hervadó szirmát.

míg élek!. csendes elmúlásról. Szívünkbe tépő temetésről Szomorú. február 5. Hogyan borult rá szemfedő Fehéren. Zizegő. halkan: Szeretnék adni Valamit Néked: Zenélő nyelvű Harangvirágot. Ne tudja senki. Őszről akartam verset írni. fájó muzsikáról. Hogyan lett puszta ligetem. mely nem teljesült Álomról. Valami szépet. Őszről akartam verset írni Őszről akartam verset írni. Őszről akartam verset írni.. 503 . – Szeretnék súgni Valamit Néked: Tündéri éjről Bűbájos álmot. hidegen. mint eddig. – Szeretnék írni Valamit Néked: Valami búsat. Legyen mély titok Minden örömem.. – Soha. némán. Ábrándról. melyből felébredtem. Álmodjam tovább Langy éjszakákon S amit álmodom. mely sírt felettem. Szélviharról. – S nem tehetem meg.Éljen tovább is fehér virágom. Minden fájdalmam S így végződjék be Minden énekem Szomorún. Hiába vágyom. 1924. Rejtve. Ne beszéljem ki.

ím. melyet dér lepett meg. Az óra kettyen közbe-közbe. Előttem kápráztatva játszott. táncolt a fény – És ekkor. február 13.. Hol örökös a napsugár. S nyomában mintha félve bújna Egy ici-pici. A Csend beszédét hallgatom. A Csend meséjét hallgatom. – S az óra kettyen közbe-közbe. álmos mutatóról És hallom szárnyuk halk neszét. Mint egy különös üzenet Melyet titokban küld a távol. Fáradt lelkemet lenyűgözve Elnyújtott dallal ringat lágyan. a nagy csodát: Elémbe gyöngén. ekkor megértettem. Hogy mit jelent e szó: remény! 1924. Mint egy mámoros ébredés Rémekkel népes éjszakából.Bimbóról. Mozgott... rezgett. Percek repülnek szerteszét A lomha. egyedül. Mely későn jött és sohse nyílt ki. Üzenetet egy messzi honból. Míg egyszerre csak jön az Álom.. Hol ezüst vizek habja tombol. Egyedül Egyedül vagyok. Csak egy parányi napsugár volt Rákacagott a hosszú télre. S ekkor valami csoda történt. reszketőn A Nap vetette sugarát. Kibámulok az ablakon Borong az alkony szürkesége S a Csend beszédét hallgatom. Halljátok. Zümmögnek altató mesét. Hol ezüst vizek habja tombol. S tündérek úsznak gondolákon. zöld levélke. 504 . Örökké tartó fájdalomról – Őszről akartam verset írni.

játszi kény segít! Szegény poéta.. Kiket szerencse.. február 18. mintha nem is élnék És addig tart a vers és nincs tovább... Arcomra hajlik csókra készen.... Az óra kettyen.. S begyógyul minden régi seb...Meglep az édes. Kis ajka egyre közelebb... . mért jöttél ide? Hiszen te nem vagy sem gonosztevő Sem érzéketlen faragott fabáb...... Ha megdobálnak. Szegény poéta. Mosolygás csillog kék szemében.. Ahol örültél.. Alszom.... Nagy.. mit keresel itt? A dőzsölőknek zsoltárt énekelsz? Bizony mondom: így nem sokra viszed. február 27.. 1924.. sajog a szíved És áldással fizetsz meg annyi átkot? 505 .... szőke Álom. Arcomra hajlik csókra készen.... 1924... Csend van. egyedül. Ahol bölcsőben ringatott az Álom? Szegény poéta... mért nem mégy tovább. Szegény poéta Szegény poéta. Odakünn olyan kopaszok a fák – Idebenn hallgat ólmos szürkeség És kisérteni járnak Sohasem hallott bús melódiák. Egyedül vagyok. mért jöttél ide? Mondd: mit keresel ezen a világon? Mondd: hát nem jobb lett volna ott maradnod. Nincs tovább Odakünn olyan szomorú a föld..... ahol csókolgattak... És hűvös kézzel simogatva.. Az élet lassan elmosódik.. sűrű fátyol fedi lelkemet Szemem lezárva.. Nincs ennél semmi édesebb: A szívre béke települ...

Mint ezüst csengő. Ki tehet róla? – Szomorú élet. tűnj el hangtalan. édesen kacagsz! És aki hallja. Virágillatos május éjszakán. nem sír senkisem utánad! (Ugyan.A te szívednek van még szent hite.. ki sírna egy költő után?) Repülj magasra. 506 . Nekem égető könny szökik szemembe. Szomorú nóta. úgy örül a lelke!. Csak én nekem nincs benne boldogságom.... halkan!. 1924.. Hogy valaha is voltál!. Feljebb repülj a sápadt fényű holdnál És ne hirdesse semmi itt a földön.. február 27.. március 15.. Olyan vidáman. mért jöttél ide? Szegény poéta. Hol van a napnak Csókoló fénye? Tavaszt esengtem.. Ősz jött helyébe! Ibolyát szedni Amerre jártam: Csupa letördelt Galyat találtam. Szomorú nóta Hogy dalom oly bús. Én siratom a régi kacagásom. hazát. Az még szeret Istent.. csilingelve. Kacagsz Olyan vidáman. 1924... édesen kacagsz. És hallatára idebenn Egy emlék fut át szívemen: Valamikor még én is így kacagtam. barátot? – Szegény poéta. tűnj el csendesen! Ne féljél.

megyek a Végtelenbe. S a fénye szerteszórva Tündöklő fényű szivárvány-hidat Feszít az égi boltra. 1924. –) Ételt. – Szilárd talajon pihenjen e láb! S mikor már lelkem erőssége dől. Pihenő a hosszú úton Jövök a semmiből. Ki tehet róla? Szomorú élet. Szomorú nóta. Hogy örömét. Emberi szívem csordultig tele: Nincs ennél szebb táj sehol – így kiáltok. melynek neve nap. Mely ellenmondást nem tűr senkitől: Indulj tovább!. 1924.Ahol kerestem Színes madárdalt: Haldokló erdő Sóhaja szárnyalt. Amely lenyugszik este s felkel újra reggel. italt kínál a fáknak mosolygó gyümölcse Felzúg a tenger méla morajlása. Utam véget nem érő. Egy hang. aki jutalomra vár. E hely pedig. e pihenő a roppant vonalon Csak egy parányi pont. Akkor süvölt egy hang a végtelenen át. bánatát kiöntse. reményét.. Hogy – mely szédületes útjában éthert taposott. amelyre édes borzalom fog el. március 29. Hogy ez a hely. És szertenézek csodáló szemekkel: A boltozaton lámpás. hosszú fénysugár. – Lemondanék utamról is a végtelen fele. (Felette száz madár bűvös dala nevet. Süppedő pázsit kínál fekhelyet.. Nem az én hibám. 507 . e pont enyém lehessen. Amint szétnézek csodáló szemekkel. Ahol mindenki átmegy. április 4.

Kibékülök lassan Minden zokogással 508 . Üdvözlégy tavasz. kötöget. A nyüzsgő világra Nyugodalom szállott – – Lehajtom fejemet S halkan dudolgatok Egy bús szerenádot. Rózsás remények himnusza harsan. Kibékülök lassan Háborgó szívemnek Tompa sóhajával.. – Kérdi a lányka: vajjon mi jót visz? Hoz-e őneki üzenetet? Ezer pompázó pillangó röppen. 1924. – Szalad a lányka utánok körben. Hófehér lányka sétál a réten. április 10.. gyűjti csomóba Emlékeit. Egykor tán éppen erre halad S itt szedi össze.. égi sugár! – Igy ujjong – csupa öröm van véled.. S zengő madárral versenyt dalol. Bimbófakadás mindenfelé – A lányka szíve megnyílik lassan S álom-pillangók szállnak belé. Lassan hömpölygve jő a folyóvíz Megtörik a fény tükre felett.. Kibékülök lassan Az egész világgal. Virág-csók mindre vár valahol.. Kiséri a szellő Csendes muzsikával. a tar galyakat. Aranyifjúság.. .Tavasz Hófehér felhő úszik az égen.. tűz..Mint ráncos arcú öreg anyóka. ibolya vár!. Csendes egyedüllét Szép csillagos éj van.. gyönyörű élet. Ibolyacsokrot szed. Kedveseim. Szél csókolja a friss rügyeket.

de igaz-e vajon? 509 . Két munkás keze megpihen. – Mindig szerenádot!. mely hallott. sírhalom! Mikor a vándor határodhoz ér. hogy – szeress! – Itt mindenkinek ura a halál? Itt senki sem keres? Itt senki sem talál? Sokan mondják. hideg lesz a vér. Hányan vágyódnak te utánad Oh. Sokan mondják: az érzelem. Sokan mondják. de igaz-e vajon? Mély csöndesség és sivár nem-tudás Fekszik-e itt a szívre egyedül? Elpattant-é a vágyak húr-zenéje És ember rajta sohsem hegedül? Nem szól a szemnek többé senki: láss! A fülnek: hallj! A nyelvnek: szólj! S a szívnek. szomorú határon.. sírhalom! Milyen különös vagy te. A fül. 1924. – Ezen a titkos.Minden nevetéssel.. nem lát többé.. A szem. ki érti meg ezt? Milyen különös vagy te. Szívében csendes. Megfagy a nóta piros ajakán És úgy tűnik el némán. most süketre válik. S a nyelv elnémul mindörökké. az álom Mind semmivé lesz ezen a határon. szomorún. április 12. Milyen különös Milyen különös vagy te. Minden háborúra Ráborul az áldott Simogató béke. mely látott. – A szomorú múltat A rejtélyes jövőt Elfedi az éjjel. Olyan jó is volna Ha sohasem kéne Harci dalt dalolni. fakereszt! Hányan rettegnek félve tőled.. – Mikor a vándor határodhoz ér.

mert nem bírja ki szem: Az Isten napja ragyogással ékes. mondom. Ha elszakad az élet fonala.Milyen különös vagy te. 1924.. sírhalom! Milyen különös vagy te fakereszt!.. S te is megértesz másokat: Szíved sem lesz. ott olyan gyönyörű az élet! Testvér... – mi szükség lenne rá? Lelkedben ott az Isten lelke lángol. testvér ne remegj! Az út.. Szemed nem lesz. tikkadt ajkaimra... ne remegj! Vágyad nem lesz. Nyelved. mert te magad vagy Az élő gondolat. április 12. vagy egy évmilliárd Ott az teljesen egyre megy – Testvér. amely a boldogságra visz Egyetlenegy: A sírnak útja és az én utam. ne rettegj. füled sem lesz. Nincs egy üdítő. 510 . S a gyönge szív Széjjelpattanna a nagy boldogságtól. ne remegj!. Halandó testvér. S a titok-ország forró útjain Nincs egy perc pihenő. nincs egy kis fa-árnyék.. sírhalom! S milyen különös vagy te. Mely végével a végtelenbe jár. .Milyen különös vagy te. –––––––––––––––––– Én hallgatom a rejtélyes beszédet. hűs szőlő-gerezd. de némaságod áldott: Amit elrejt a sírnak némasága Felfedi mindazt a te némaságod: Beszélsz: Halandó. Nincs egy ital víz. Lelkem rettentő távlatokba téved. – Egy pillanat. fakereszt! Oly néma vagy. megért azonnal. mert ott minden Valóság Amit az ember elgondolni képes. Akkor rajzolták le nektek a pontot Honnan kiindul az a félsugár Amit életnek mondtok. S ki közeledbe jő.

Amit fehérnek láttam. Uram. Mert rajtam ül az átok. S rögtön. Egyebet kérni Nincs jogom. 511 . Ma már egy titkos spektroskopba nézek. csak áldlak..Nagypénteki ima Uram. Ma már szemem megakad Egy-egy mosolygó. 1924. 1924. hófehéret. a részvét. Mi jót is tettem Én a világnak. de rögtön – színeire bontom. Nem panaszkodom. Színképelemzés Szemem a színek tomboló zajából Valaha még a messzeségbe révedt És úgy keresett édes pihenőre Egy kicsi pontot.. bocsáss meg! Haragban égni Nincs okom. április 20. Ma már nem hiszek mézes szavakat. április 18. Kínoztak Téged Aki szerettél Minden szenvedőt. csúfoltak. fehér ponton. annak hittem És jól esett a szeretet. Sok-sok napomon? Csúfolnak? Kínoznak? Szegeznek engem? Mért panaszkodom? Uram. tisztát. Nem kutattam a „honnan”-t és „miért”-et Elfogadtam a színárnyak egészét. – Jaj. Szegekkel vert a Világ keresztre. kicsi. Aki mindig csak Vigasztaltad őt. amit benne látok! A béke helyén színek verekednek És másnak látom az egész világot. micsoda. – Örömet benne sohasem találok.

A világhoz képest Olyan kicsi vagy te. Olyan kicsi én is. 512 . Együtt örvendezünk A gyönyörű nyárnak. 1924. Hogyha te nem volnál. – Én ezt választom: Sirok dalolva.. Veled mulatozunk Csöndes nyári éjjel. – – Hogyha te nem volnál.. – Hogyha te nem volnál Ott sírnék.. Csupa sötét felhők. Kis gerlice dalol a párjának Téged ölelgetlek Téged csókolgatlak. Nem nézne az ég rám Csillagos szemével.. Színes ragyogását Nem látnám a napnak. – – Hogyha te nem volnál. Viharok járnának.Hogyha te nem volnál.. Ha már itt vagyok: Legyen! Nem bánom! Minden dolgok közt Legszebb a könny és Legszebb a nóta. Program Idejöttem a földre Miért? Ki tudja? Én nem akartam. Nekem a nagy világ Üres lenne mégis!. zokognék Minden temetésen.. április 25. Nem is volt ebbe Beleszólásom. Együtt vagyunk minden Bimbó-születésen. – – Hogyha te nem volnál.

Komoran nézek le a tájra. – 1924.. Tavaszi borongás Így dalol az ősz. Amely isteni Haragot hív ki: Csak olyan nagyon Jól esik sírni. Emberi gőg.. Szívem az oka: Tele van dallal. Legyen sírása minden nevetésnek És hamis hang is Keveredjék a tiszta dalba! Az Isten így akarta. Minden panasz! Hallod: így dalol a tavasz! És hallod: így dalolok én! Nincsen öröm. Az Isten így akarta: Legyen árnyéka minden fénynek. S várom nyugodtan. Sírok dalolva. Mi fog történni Azután?.. Nótámnak oka Nem duhaj jókedv. Mert én vagyok az ősz. Hegyormon állok. mely Kényekedvére Játszik velem. Látod: én vagyok minden árnyék! Hallod: én vagyok minden zokogás. Hol most játszik az élet álma. április 29.. Dalolok sírva Nap-nap után. mit el nem rontok A föld kerekén: 513 .Sírásom oka Nem békétlenség. S ki kell öntenem.

Ilyenkor arcuk felderül még. A sok madár. 514 . merre jár. igazgató úr nevenapjára Kopaszon áll a vén diófa. Az ősz várása Mert a Halál mindent legyőz. S csak néha tudnak felvidulni A múltnak édes napjain. Elnémul minden könny-panasz. 1924. szélvihartól Keblökben dúl a harc. Ami csak él: Hegyormon állok. Melyet mindenki otthagyott. Szenvednek fagytól. Szomorún bólint csupasz ága. a kín. a zöld tavasz? ––––––––––––––––– Szíve dobban ma száz diáknak. Úgy kérdik egymást: visszatér-é A napsugár.. levél. Sch. árván. Reád gondol mind. De kik maradtak búsan. – útra kelt és Tovarepült a vizen át. Ha rálehel az őszi szél. Te vagy a forró napsugár. Koldulni kell a morzsalékot. Komoran nézek le a tájra. Téged óhajt. Hol most játszik az élet álma Mert én vagyok az Ősz! És a nyomomban itt les már a Tél.. Lehullott róla lomb. Azokra jöttek rossz napok. április 30.Mindenben ott az én várásom. mely ott tanyázott És hangoztatta víg dalát – Ha szerencsés volt. Csak Érted sóhajt.

. Felettem lámpa ragyogott.. Észrevettem egy vonatot..Tavaszi béke Fürdik lelkem az illatos Tavasz sugarában. S amint a messzeségbe néztem. kicsi tücsök Örömét zengi. egyre közelebb. Legyek egyszer én is boldog.... Egy furcsa vonatot: A füstöthányó. sűrű fátyol. de nagyon szomorú! 1924. csüggedt mozdulással. Kerestem a békességet – Végre megtaláltam. néma éjszakában.. Míg sóhajtva megállt. Bánat-sötétbe burkolt Kocsikat vontatott. régi dal Elhervadt koszorú. szikrázó gép Egymással összehurkolt.. Ha szemed könnybe lábadt. Ne zavarjon senki!. Csak az lehet ilyen szép Ami nagyon.. Régi emlék Szebb minden napsütésnél A halk esőjű.. Az éjféli vonat A pályaudvar kövén álltam Didergő. Unott. május 1. őszi bánat.. Nagy.... egyhangú törtetéssel Jött egyre. 515 . 1924. – Köztünk lebeg egy ismeretlen... május 1. Megbékült emlék. . Minden madár. Lassúdó.Úgy voltál szép te is... És úgy vagy most a legszebb: A múltba tűnve távol.

Künn csendes. Sok éjköpenyű. üres fejüket... röpke percre. Míg szomorú. döbbentő megadással Indult tovább. de nagyon szomorú volt. május hó 6. őszi alkonyat volt.. mert rájok lehelt az ősz és azt mondta: ne tovább! Csak itt-ott piroslott egy-egy levél a csüggedt fák ágai közt: mintha a rég letűnt időket akarták volna visszamosolyogni. Ott is csak egy elfutó. Még a nyomát is elfödte az éjjel. Felocsudtam a látomásból És dideregve eszembe jutott: A sors elől vaj’ hiába futok? Szurokfekete csillagtalan éj Fog fedni fojtó fátyolával.. mentem előre. De az arca mindnek Nagyon. 1924.Útjában.. szürke vándor Szállt ki a kocsik ajtaján. kis árva dalaim Kiszállnak?. csak egy állomáson. Ilyenkor még szomorúbb a nevetés. halál-bánatos.. mit se lásson! – ? Mert nem jut fényhez. Éhesek voltak? Szomjasak? Szívükön bánat ült talán? Nem tudom. zizegve zokogtak a temetésre szállingózó életremények. 516 . Hol a bölcsesség? 1.. merre járt Körül mindent a sűrű éj vett: Most bizonyára Nagyon örült a lámpafénynek. Leültem a tó szélére. Aztán sípolt és fütyült a vonat És gőzt bocsátva szerteszéjjel Komor. mint a sírás. A fáradt alkonyat utolsó sugarai búcsúztak a halkan zsongó haboktól és a száraz nádak zörögve bólongatták rá közömbös. Azután újra nekivágok A feneketlen.. szörnyű éjszakának?. Forró lüktető homlokomra szorítottam hideg ujjaimat és mentem. Sóvár vággyal kerestem a bölcsességet. Amerre gyászos vonatom Dübörgve tovaszáguld? Fényért sóvárgó két szegény szemem El lesz ítélve.

akkor te az Isten bölcse vagy.. az égen félénken átlebegő. de azért figyeltem tovább. kibejártak rajta.Még mindig kerestem a bölcsességet.. meztelen fehér felhőcskék.. köhögős professzoránál. Nekem mégis úgy tetszett. Az ágakon tavaszi levélkék imádkoztak és acélos. rázendített a hozsannát kiáltó. vonagló.? Minél messzebb vannak a középponttól. Hancúrozó.. – te bölcs vagy: Bölcsebb a világ összes pápaszemes. mint aranypiros kábító párázat ült az egész látóhatáron. nagy természet tudott titkolózni. s azok. Akkor rázendített a madarak kara. május 7. smaragdzöld fűszálak. . mint templomi ájtatoskodók.. elnyújtva a visszhangzó messziségbe: – Hol van hát a bölcsesség? Hol van? Hol van? S a megátalkodott. mind bementek a nyitott kapun és mindegyiknek volt valami szava hozzám. Tölcsért formáltam két tenyeremből és úgy kiáltottam hosszasan. Te a természet bölcse vagy! Szívem majd megpattant. alig fértek bele a nagy szavak. A nap ujjongó. a természet isteni ecsetjével létrehozott felséges harmóniának. Én mentem és kerestem a bölcsességet. Lelkem kapuja tárva állott a hangoknak és színeknek. Keresed: hol a bölcsesség? Hát hol leled meg máshol. annál lassabban. És nekem szólt mind: – Nálunk a bölcsesség! Ha tudsz örülni az isteni Karmester intésére felzendült hatalmas akkordoknak. fájó gyűrű keletkezett a nyomában és szaladt tova! Talán ezek a kis gyűrűk is az igazi bölcsességet kutatják? Talán a mi lelkünk is ilyen tó: ott áll a partján az Élet és dobálja bele színes kavicsait. Én pedig tágranyitottam szememet. kéktollas fecskék csicseregtek ájtatos zsolozsmákat a természethez. hegedűs tücsöktábor. A szél lehelletétől zizegve hajladozó.. ha nem minálunk? Ha tudsz örülni a színek tobzódó táncának. mintha azt mondta volna: várj! 2.? És hol a cél?. kelnek a gyűrűk és futnak az igazság. ragyogó fénye. ha tudsz örülni az élet és létezés örök muzsikáinak. a nap csókja alatt álmosan gubbaszkodó rögök. annál fáradtabban. – miért mégy tovább? Akkor te bölcs vagy.Felvettem egy kavicsot és a tóba dobtam. akkor álljad meg. Mekkorát loccsant! Mennyi kígyódzó. Bölcsebb a világ minden poros könyvénél. életre csókoló tavaszi szél és zengett és zsongott az egész világ.. 517 .. a bölcsesség messzecsillogó délibábja után.. arcomon kigyúlt a labdázó. rázendített az örök nótájú.. viháncoló gyermekek pajkos pirossága és tanultam – örülni! És megtaláltam a bölcsességet! 1924. bezárkózott mélyen önmagába és egyetlen szóra sem méltatta a sóvárgó kérdést. Felugrottam. májusi hajnal bontogatta rózsás szárnyait.

. Várfalak ormán szent csata vár! Győzelem innen az égbe vezet! Rajta..Harci induló Baumgarten Lászlónak ajánlom Bajtárs! Add a kezed! Omlik a fal már.. Mindenben csak a véget látom – A tavasz? – Csupa koszorú – – Vagy tán csak álom?..... Lázban Úgy fáj valami idebenn! – Jaj! – már..... – Csend! Hallga! a Halál beszél Állok a nagy határon! – – – Ez halál-hang? – vagy fú a szél? – Vagy az se? Mindez álom – – – Minden csak álom?.. Látod a szörnyű vérzivatart? – Rajta. tűznyilak esnek. tűzben a Vár. május 7. – 518 . előre! Harsog a kürt!. mentve a Vár. előre! Csattog a kard! Bajtárs! Harsog a kürt! Győzi karunk még – fárad az ellen! Nyugtot a harcban percre se leljen... már alig állom – – – Előbb forrón – most hidegen – Talán csak álom! – – – Lehet – csak álom.. Hurrá!. Jajszava töltse be messze az űrt! – Rajta. Megfut a Bűn és nincs csata már!. – A lelkem olyan szomorú!. Nyertük a harcot!... – Lehet – csak álom. előre! Add a kezed! Bajtárs! Csattog a kard! Bömböl az ágyú.. nagy örömben.. Vérbetapodtan ifjúi testek!. égjen az arcod! Áldjuk az Istent! Nyertük a harcot! 1924. Szent.. Mentve a Lélek.

. Valaha tudtam. Az igazságom mind hazugság És hazugságom mind való!. – Juj. – – – Lehet. – 1924. Ember vagyok. S fáradtan kérdem: Mikor pihen a nyűtt színész? 519 .... hogy a szám Mikor mond tréfát És mikor beszél igazán. Összeolvadt a piros és a kék. Előttem minden ködbe vész.. hogy még ma rányitok.. hogy a nevetés Mikor valódi arcomon És mikor tettetés. de nem tudom. Hisznek bennem? Vagy kételkednek? Vagy ócsárolnak? –: Egyformán fáj az én szívemnek.. Hogy mi a szerepem. Valaha tudtam.. Egyszer ezt játszom..... Köröttem minden szürkeség. – ma már nem tudom: Összeolvadt az igazi És hamis hang a hurokon..Élet! Halál! – Két nagy Titok! De nyitját nem találom.. hogy a fájdalom Szívemben van-e. Valaha tudtam. – Borzadok és reménykedem: Talán csak álom! – – – – – – Minden csak álom. A fehér és a fekete.. Be szörnyű álom!. – ma már nem tudom: Koromsetéten hull a hó!. Valaha tudtam. Alkony van – – – Furcsa életem Avarját félve járom. másszor azt. avagy tetszelegve Csak önmagam csalom.. Színész vagyok. de sorsom feledem.. május 12.. be rossz álom!. A színész Valaha tudtam.

nyári szellő Szárnyára kapva.. aki látja: Valaki meghalt! – – Itt olyan. A földről végre néma pont. május 16. egy pillanatra – – Ide nem jut el lelki harc. Ne haragudj miatta rám! – Ülj ide mellém gondolatban... Simítsd le lágyan kuszált hajamat És nagy bánatom megenyhül talán. Nagyon kedves és nagyon szomorú. Itt csupa béke... május 16.. És könnyet csókol szempillánkra. messze hord.. 520 . mint egy éjji dal.. lágyan simogat... Mely leszalad az éjszakában És fénylő sávot hagy az egen Amerre járt. Én irígylem a meteort! 1924. Mely halkan. 1924. És csendesen szól. De jég-sugára űrbe vész És nem jut el az emberig.. Mint szerelmesek sóhaja. Örök csatáknak színhelye.. Hol mindörökké senkisem nyer És senkisem veszít!.. vége!. Melyet a hintás. A meteor Én irígylem a meteort! Tündöklő láng-világ. Mely reszkettető harsogással Iramlik át a föld felett. Való. Önfelemésztő láng-tusa. csupa csend lesz.Be jó is lesz majd! Jön a béke. ki vággyal olvasod. hazugság szerte-válnak S komédiámnak vége. Levél minden olvasómhoz Üres levél ez! Semmi tartalom De testvérem..

. Mi vagyok én? Most se tudjátok? Hisz’ eldaloltam már elégszer! – Harmatcsepp vagyok éjji réten. május 19. ––––––––––––––––––––– Ha valamikor szellemszárnyakon El is szállsz ide. – A réten pedig sajgó szívvel Halkan. mit se kérdezz – Csak borulj mellém szótlanul És sírj te is velem! 1924. homályos az este És eszembe jut minden elmúlás És úgy fáj egyedül!. Köröttem repdes minden régi álmom. Nem bántott senki... hogy milyen bánatom van. – Mert este van már – s olyan jól esik... Alvó virágok hajfürtjében Villogó ékszer! És várom.. Én nem tudom. 521 . Béke minden... titokban fog sírni Egy pici lepke.Kérded: hát mi a bánatom? Hát miért könnyes a szemem? – Belenéztem az alkonyuló napba. Ha halkan megkönnyezhetem. hogy majd jön a Hajnal És sugár-létrán fellebegve A Naphoz szállok diadallal. S a fájdalom a bánat (olv. (Csak egy-két tücsök hegedül – –) De olyan szürke. – Oh.szó) nekem. lassan közeleg az éj. Köröttem zsong most minden régi nótám.. ne tedd meg soha! Minden szépség a könnyekből fakad. Hiába keresek?! Testvér! Hát nem jössz hozzám? Megértő lelked meg nem simogat? Forró ajkaddal nem csókolgatod le: Amíg nem késő – Az én rejtélyes.. Aki megtanít Hogy minden sírás nevetésre váljon És lassan. nagy bánatomat?. Kinyújtott kezem keres valakit... igazad van.

nagy dolog: 522 . bárha nem. sír a ház. – Most itt állok a szoba sarkán És sorsom olyan mostoha! Billentyűimen éjjel-nappal Két végzet-adta kéz cikáz. – – Szép. Mint zongora!. S a tél fagyában meleget Nem önthet rátok! Csitt! Még parázs vagyok. Lágy mollba-ringó dalok árja Szívembe tép és fáj nekem! – Dalolnom kell. A zsarátnok dala Legyen már csend És ne lármázzatok! Nem látjátok. Tán jobb is lenne halni már.. Jaj.. néma. kályha lenni... lennék bármi... Hogy sír az utca. szunnyadó parázs – – – De – érzem – jön egy isteni.. ostoba. tűrjetek! Házat nem fűthet a zsarátnok. sír a nóta.A zongora Alig kerültem ki a gyárból. május 23. Bárha akarom. fényes zengő zongora. Szív nélkül. amit játszik.. Kis. És lelketekbe tör Sosem álmodott. S míg zeng az ének. Vagy asztal. hogy én Még csak parázs vagyok? Ha fáztok. mert ez a végzet. Merengő lelkem messze jár: Tán jobb lett volna nem születni!. Áldott varázs: Percek forgácsa lángra szít. 1924. S olyan szomorú. Esztendők fája fellebeg. bármi inkább. szekrény.

Szikrám zenéje átrezeg A megkövült telen S az forró nyárba olvad. Bármit tegyél is. ködös ború.. Csodás fénytenger!. ha nincs bennetek Rövid várásra akarat. hogy kacagsz!.. ha szememben Könnyeket látsz! Te kacagj. Gúnyolj ki.. S a nyárnak többé nem adósa: Csöndes. június 10. De addig türelem! – – – ––––––––––––– Vagy azt se bánom. Nekem te mindig. És zsolozsmákat zengve Áld minden ember. mindig jó maradsz! 1924. mivel tartozott. S én sírjak.. A szomszédkertbe nézek A szomszédkertbe nézek: Lám. csillagos május éjszakán A szomszédkertben kifeslett a rózsa. 523 . – Fojtsátok el A szunnyadozó parazsat: Jó lesz! Lelkem a nagy Sötétnek Kútjába szótlanul hull! – De ti – hiába – nélkülem Elvesztek nyomorultul! Hozzád! Legyél vidám és nevetős! Mért lennél szomorú? – Lelkemből nem száll sohase lelkedre A halk.. szürkén. hogy sírok. Tükrös termekben táncolj És mindenkit igézz meg! Megbújva. csöndesen Sarokból nézlek. ha a lombot tépem: (Szeret? Nem szeret? Mit mond az akác?) Gúnyolj ki.. már megadta.Szétsziporkázó tűzijáték.

. most megkönnyezem. Nagy.. élni jó! – – – Iszonyú önvád: Én vagyok én.. hogy bánatomból Semmit se tudj! Nehéz könnycseppben ég a pillám S a gesztenyefák sugdosódnak.. Bennem a múltak vágya tombol De szeretném. Szemembe könny szivárog. Hogy nem lehet enyém. nézlek benneteket. bimbó-álom! .. Ma újra itt vagyok S te itt ülsz közelemben S furcsán pillantsz fel néha-néha: Miért vagyok ma olyan néma? – És én csak hallgatok. mint régen. – – – S én megsiratom titkon... Széttépett versek Széttépett versek! Papírfoszlányok! Száz kis darabka Múlt. Jaj. fényes.. Mit fel nem támaszt a Jövő! Nézlek.. Egészen úgy. A kertben Valaha régen beszélgettünk S együtt ültünk a kis padon S a gesztenyefák sugdosódtak.. egészen úgy!. június 12.. Egészen úgy. fájón. Pici fejével a palánkon tulról: Kacagva int felém... forró könnycsepp És olyan nagyon szomorú vagyok.. a kegyetlen bíró! 524 . Tán jogotok lett volna élni! Hisz élni édes.Hószirmú rózsa. siratom a gyilkosságot. 1924. Akkor kacagtam. Szomorún hallgatok. 1924. június 12.

. – semmi lesz megint. S valahogy mégis – messze tudlak!. Nyitott szárnyának hűvös rezdülése Gyermek-arcokat szent-komolyra szánt. kedves? Szemem lehunytam – fújt a szellő. június 16. Titeket már csak sirathatlak! 1924. hűvösen fújt a szellő És szétfoszlott a távol-felhő S valahogy olyan közel voltál. ha mégegyszer összerakhatnálak Benneteket. Oh. siratom a gyilkosságot.Most itt vagyok és látlak egyre.Jaj. összezúzott ablak! Már vége. Isten szolgája a szálló Idő.. Lelkemnek mozaikos templomán Ti sok kihullott. És azt álmodtam: megcsókoltál – – Halkan. 1924.. június hó 18. . késő! – – – Széttépett versek. Köröttem susogott a fenyves – – Emlékszem: akkor messze voltam És mégis mindig rád gondoltam Miért vagy olyan messze. Kicsi halottaim. hűvös szárnyát csöndes suhogással Ha érezzük.. Nagy. Kitárt szárnyával csak egyet legyint: Dolgok születnek fényes napvilágra. Szavaid mindig hozzám jutnak Víg kacagásod cseng fülembe. S kezedet fogom két kezembe.. hogy kiterjeszti ránk: 525 .. Akkor és most Emlékszem: egyszer messze voltam. Egy új legyintés. Búcsúztató A kongreganista nyolcadikosok búcsúdélutánján.

csodaszép dolog!... Életre szálló. S Ő rátok tekint.Mint gyermek-lelkek álltatok itt egykor A liliomos. harsona! És fületekbe vad fenyegetéssel Üvölt az élet vásári zaja. Az örök menhely. S hogy nem bírjátok már tovább a harcot. Körülöttetek nem lesz béke többet: Fegyver. – Előttetek a kitárt templom-ajtó. Harcolni kell. rátok mosolyog.. Sok régfelejtett. Harcolni kell. harcoló testvérek.. lépjetek be halkan (Elül a lárma hátatok mögött.. Isten véletek! Előttetek a küzdés és a pálya. mert jön az alvilágnak Pokoli népe s hiszi: elsodor! S korbácsütések vágnak hátatokra És arculcsapkod durván száz ököl – – – Kábultan álltok! – Ezt hívják életnek? Panaszkodástok tengere ömöl. A döbbent szívben fájón érzitek. szent zászló alatt. Az ellenségnek ne hódoljatok meg És ne álljatok csüggedt szomorún.. ágyú. És most itt álltok.. örök azilum. Csupán egy lépés. Térdeljetek le könnyázott szemekkel... csataszó. mert ez a szörnyű végzet. Igen. 526 . Újra. Mentek harcolni harcos életet.. Szép gyermek-álmok. S remegő kézben égő gyertyát tartva Rebegtétek az édes szavakat: „Hű fiad leszek! Fogadom Neked ma!” S kigyúlt szemetek ártatlan tüze És ragyogott a hófehér kokárda. ezt hívják életnek! Minden kéz álnok vermet ásogat. Utoljára. Fogadjátok ma jó tanácsomat: Ha lankadtok az élet viharában. testvéreim. Ki szíveteken hajdan őrködött..) S keressétek meg: hol van az Ő képe. Mert bennetek az Isten vére forr. S fáradtan csügg le vérző kezetek.. S emlékek jönnek: égő gyertya. zászló. Mit lelketekre angyal-kéz tüze.

Tibor barátomnak Csend! Siket. Testvérem itt van M. Lásd. És úgy érzitek: élni. sárga Sivatag! 527 . láttátok-e már. mi kincs az övé s egyszerre szegény és árva marad.. élni jó – És felujjongtok: Áve Mária! És győztes lesz a kongregáció!. 1924.. Lássátok: így tesz az életem is. büszke világnak. Lássátok: ilyen könny életem is Arcán a csalódott.. Életemről Hallottatok-é már alkonyi nótát. éjji bogárka Pazarolja.. béna csend! Pihen itt minden ősátkú harag Kihamvad minden öröm lángolása Itt egyetlen Úr a Halál S kiszáradt torkát iszonyúra tátva Ásít a sötét.. Van-é szomorú emléked a múltban? Válaszd ki a legszomorúbbat!.. méla szemekből Szomorún lepereg?.. június 19. 1924... bús..S újjászülettek! Bánatotok enyhül. halkszavú hangok Sírnak fel az égre? Lássátok: ilyen dal az életem is. Hogy’ csillog a könny. mélységes. épen ilyen szomorú Az életem is!. június 25. Amint a csalódott. Mikor búcsúzó. Járkáltatok-é már a temetőben A messze lakóknak sírjai közt És láttatok-é hervadt koszorút? Lássátok: ilyen hervadt koszorú Az életem is? – Fényét-kisugárzó.

örök én Ülök elhagyva. űzi a halált. áld. A bosszúsújtott.. egyedül. senki – szerteszét!. Jaj. Barát vagy. De most!. Halottként fekve rút... 528 . Ki Szabadítót küldtél énnekem És üdvözítő hajnalsugarat A puszta éjjelébe! Uram! Nem vagyok immár egyedül. mégis?.. Vagy álnok ellen.. És két tűz-szem arcomba néz... – Testvérem itt is. Hűvös. puha kéz Simogató öt ujja Tapad láztüzes homlokomra És letörli a hidegverejtéket. S egy forró ajak ajakamra Isteni hévvel lángcsókot lehel. Jaj! – Alleluja!! Dobog a szív és lüktet a kebel És iszonyatos.. Minden kis neszre felriadva A sivatagnak éjjelén S keblemre nehezül Az egyedüllét vad lidércnyomása!. Uram. június 28. a lelkem.. itt is rámtalált! És harsogom a zsoltárt Áldott légy. mindörökké! 1924. csend.. Csend.... akit várok.. Ki az? Ki jár itt? Hallom lépteid neszét!. én Uram. ki vesztemre tör? Tán csontváz-arcú éj-kísértet? Felelj! Felelj! – Eh. Köröttem fűszál sem zizeg S csak felcsigázott képzelet gyötör!. kábító félelmem Feloldozott nagy megkönnyebbülése Imában tör ki: .Csak én. sivatag-sírban! Testvérem két erős keze Hívja az életet... áld Téged..Áld..

sok reményem. aki örökre a régi. De melyik szív van tőrrel átszegezve? Csupán a tied. Egyetlen. De melyiknek van töviskoszorúja? – Csak a tiednek. rajtavesztett! – Egy szomorú napon Virágom szirma hullni kezdett 529 . július 12.. hangtalan. mikor nem is kértem. július 10. Csak egy. hogy szivárvány-utamra Illatot hintsen! Ó. édes Jézusom! 1924. kínzott szívért nem kell menni messze.. aki lelkemet megérti. És hozzám szól csak egyre. búra. Csak egy van. Én ujjongtam a kincsen És úgy vártam. balga. Aki felfogja sóhajtásimat.A Te szíved Sok szív született fájdalomra. Csak egy van. Jézusom! Szívemet véred hófehérre mossa. De ilyen lánggal kinek szíve lángol? – Csupán a tied. Jézusom! Sok fény sziporkáz a sötét világból. aki titkon megsirat. Jézusom! Tört. A koszorú Egy titokzatos idegen Rózsakoszorút vetett homlokomra S aztán tovább ment hidegen. aki imádkozik értem – És az is olyan nagyon messze van! 1924. Csak egy van. Ki csókot adott. Csak egy van. Tüzed égesse lángoló pirosra – És én imádlak Téged mindörökké.

hogy – Ámen! És ne ismerjen soha senki És ne tudjátok: milyen vagyok én! 1924. július 16. oltárnál a pap.Azután így haladt És minden nap lehullt egy szirma – És végül csak a tövise maradt. Hogy boldog vagyok s szelíd-lelkű Mint május-reggel. kopár szirttetőn És arcomat felleg fedezze És úgy tekintsen rám a szemetek Lángoló vággyal.. Higgyétek azt... 530 . Mely senkinek sem könyörül S legyek én mindig nagyon messze! Legyek én mindig nagyon messze Egetostromló. július 16. hogy jó vagyok És higgyétek. – –––––––––––––––––– Most minden csupa bánat S én bús-szelíden befelé sírok És hordozom a töviskoronámat! 1924. – – – S ha összekulcsolt kezemet Égnek facsarják vámpír-gondok Higgyétek azt. Uram. Ne ismerjen.. hogy így imádkozom: Áldott légy. hogy így imádkozom: Örömem teljes. hogy milyen vagyok én! Vegyen engemet köd körül.) Ha befejeztem imádságomat Mondjátok rá. – epedőn... mi kell még egyéb? (Pedig azt mondom: Meztelen lábam tövisekbe lép!) Higgyétek azt. Ha magasságom bűvös ködpalástját Bíboros fénnyel szövi át a nap. hogy áldást mondok! Higgyétek azt. Higgyétek azt. Ne ismerjen meg soha senki És ne lássa meg szememet És ne fogja meg kezemet És ne tudja. gyönyörű az élet! (Pedig azt mondom: meddig tart ez így még? És gyöngeségem kínpokolban éget.

– S ami játékunknak szomorú hiánya. Mozdulniok sem kell: ide szállnak szálig S ezer nagy bánatuk napsütésre válik. Hogy egy pár rövid szót előre meséljek! . Szivök a szép álmot mosolyogva issza – – – . Mikor lefeküdtek hófehér kis ágyba S homlokukra búcsút jó anyácska csókolt. Kivel játszadozni csupán a jók mernek. kérem.Messze Zsidóország kicsi városkája. Ami tőlünk tellett. Ha vissza nem térnek.Prológ az „Elváló utakon” című színműhöz Tisztelt Hallgatóság! Férfiak és hölgyek.. 531 . A mosolyban.. ki tapsolni nem restell. Aztán sorra jönnek: a jó barát. Akik egy estét a mi körünkben töltnek! Előadásunkról. július 18.Oh.. Megfürdik Jézuska. Názáretbe szállni olyan igen jó volt! . S habár a játékban egyikünk se mester. Hímes csillogású harmatos mezőkön. – kérem engedjék meg. megfürdik Názáret – Hófehér angyalkák repkednek felettünk. kiket összehoz a város Zsidók. ti édes álmok. Önök is játszanak árnyékos erdőkön. Legyen önök közt. S a jó Isten rájok mosolyog az égben... a fantáziára! 1924. János. Tiszta gyermek-álmok színes netovábbja. rómaiak! Megférnek ők szépen.. Bízzák azt rá. az aranyos gyermek.. cicázás.. sohse tértek vissza?! Kérem most önöket: ne legyen rá gondjuk. Elrepülni hozzá messze-messze honba Kis Jézuskát látni ki ne vágyott volna? Önöknek is itten mind ez volt a vágya. visszavarázsoljuk. mi mindent megtettünk. melyet két szemük reá vet. Homlokán istenség glóriája reszket S vállán viszi már a kicsi fakeresztet. Bújósdi.Jön a kis Jézuska. mind-mind sorra jőnek S ezer édes perce röppen az időnek! Mikor végre eljő a ragyogó reggel S bíbor palástjában a tüzes nap felkel. S a többiek.

ábrándok sorsa! Fonnyadt fejével bólongat a rózsa – – Te szomorúan. számkivetett. árva Romeo. hogy csókod nélkül Valaha összebékül Szívem a vággyal s nem tépi a bánat. mintha kis gyerekek volnánk Úgy játszadozunk. július 19. Úgy húz egyre önmaga felé. Ne hidd. Kilencet üt az öreg toronyóra. 1924. hogy elfeledlek. Nemsokára meghalok utánad!. gyönge kézzel – Szobádban ülsz és az ablakon kinézel: Csend van. S mint titokzatos mágnes. Vasárnapi viziten Ma olyan. július 19. Ne hidd.. elmerengve nézed S azt mondod.. mert messze járok Hogy utánad nem vágyok! Csak Te vagy lelkemé – Arcod mindenhol rám les. Az ablak alatt – óh. hogy nem szeretlek. s az öröm Csókos ajakkal lehajol ránk.. Azt nem bírom soha! Fehér márvány a lelkem S neved törölhetetlen Betűkkel van vésve be oda! Ne hidd.Nyár végén Fejed támasztod fáradt. – – – 1924. – Csak azt hidd. Megy a nap éjji nyugovóra. – A messzeségben gólyák szálldogálnak És kelepelik: vége van a nyárnak. hogy szeretlek. 532 . Száműzött Romeo levele Júliához Ne hidd. hogy imádlak S én. – élet.. Csak azt hidd.

mintha kis gyerekek volnánk. 533 .Az egész kertet beláthatjuk innen. Tipeg a Tél – S ti karonfogva együtt bandukoltok És arculcsap a temetői szél.. Elém szállnak a halk kacajú esték. Rólad mesél. Kézen fog a sok búsmeséjű éjjel. július 20. Mulat a Nyár – Te víg nótákat dalolsz a fülébe És poharatok koccintásra vár. szomjas szemeink Egymást keresték. Nem zavar semmi.. A szívünk csupa édes. Kacagunk is egy keveset S ha zsebkendődet sikerül eldugnom Iszonyú-módon keresed. Évszakok Jön a Tavasz – S te papírcsákód’ fejedbe nyomod És fakardoddal elébe szaladsz. ragyogó láng És olyan. Mikor szikrázó. És nem kívánok innen hazamenni. Ha néha egy dalt papírra vetek Valami titkon zokogásra nógat S lelkem kapuját felkoszorúzom És feltűzöm rá lobogómat. Suhan az Ősz – Te sirnál is meg kacagnál is furcsán És sápadt-arcú sejtelem előz. S a verandára beragyog a nap S kezedet néha megérintem. ki messze vagy És könnyesen mosolygok szerteszéjjel. Néha Ha néha egy dalt papírra vetek. 1924. Ha néha egy dalt papírra vetek. július 21. 1924.

Élet-törtetés Az út ravaszul. július 29. 1924. Nem! Nem lépek rá! Ha már menni kell. Melynek kapuján írva áll: örök! És a küszöbnél lassan. ami várna És minden vágyam ködképpé fakult? A zsarnok sorsot vajjon átkozom? Vagy emelt fővel. Tövisbe lábam mosolyogva lép S felszegett fővel török utamon. tétovázva Megfordulok és – visszaköszönök. büszkén akarok! Vad tüskebokrok tépik meg ruhámat S az este mélye borzongatón barna – De emelt fővel indulok utamra! Az erdő zúg. a szálfák megriadnak: Eredj az úton! Mért jársz erre dőre? – Én énekelve törtetek előre. Mikor nem lesz már semmi hátra. július 29. Ami hevítne. A Halált látom lopódzni felém S érzem: ennyivel kevesebb vagyok S amit leírtam. – már nem az enyém! 1924. Akkor Milyen lesz akkor. görbén kanyarog. július 28. 534 .Ha néha egy dalt papírra vetek. Köröttem szörnyű szikla-szakadékok Posványok torka elnyelésre vár És vijjog fent a keselyű madár. büszkén távozom És nem kísért a múlt? Vagy tán könnyesen indulok a házba. Csak egyenesen. Mint egy dübörgő fékevesztett gép. Mögöttem újra csönd és nyugalom – S tovább alszik az erdő.. 1924..

Én azt tudom csak.. Lelkem illatos rózsabokrát. Kincsedet Te is idehordád. Ma már a szélben ott zokog A hervadt szirmok utolsója.. És megcsókolom csendesen – Csókom olvad. aki indul Igaz-e. hogy te útra készülsz? Olyan szomorú hallanom! A lelkem olyan csendes. Te neked Könnyes-szomorúan leszakítom Ezt az utolsó levelet. árva. július 30. Lecsügged nótás.. . üde rózsa. hogy te útra kelsz? Útra hív egy hatalom? – Igaz-e. Mit hervadása eltakar? Ide van ásva az enyém is. hitem. hogy Te útrakészülsz? Olyan szomorú hallanom.Valakinek.Igaz-e. Megkeresem a rózsabokrot. mint jég a tűzön – Aztán mikor nem veszed észre. Kalapod mellé odatűzöm: Talán megőrzöd mindhalálig.. – Tudod: mekkora boldogság az. régi kedve.. hogy szeretlek! Pedig ez a szál bús szirom Az én kedvem. dalom!. Nem is régen még hófehér volt Csupa hószínű... Talán holnapra el is veszted – Olyan mindegy az énnekem. Borongón lépek oda hozzá És Rád gondolva.. Felölti szürke köpenyét És kimegyünk az őszi kertbe. 535 . 1924. Kertünk fölött ma köd borong És sárgaszín a hullt avar.

S én leborulva zokogok S hívlak egyre.. Bolondos. Így kézenfogva. álmaim! Ne kérdezzétek: Hová megyünk? Ne kérdezzétek: Mi lesz velünk? Ha boldogok vagytok. csöndesen S a füzek között zúg a szél. Jerünk csak édes. S a temetői keresztfák közt Régi alakod újra kél.. A sírhoz minden őszi estén Kijövök halkan. 536 . (Fájdalmas szívem az a sír És emlékem a csillag.. július 31. Ott sírok árván.. én is az vagyok Ha ti meghaltok. visszahívlak.Te Vídám vasárnap elnevetgélsz Mosolyogsz és szemembe nézel S én homlokomat megsimítom Hideg. mosolyogva. könnyes csillogással Csillag virraszt az égen. jertek csak. Jertek velem! Most jertek velem.) Vidám vasárnap elnevetgélsz. mint hólepel Sírod fölébe települ. hogy élsz még? Csalódsz! Halott vagy régen! Sírod fölött bús. kicsi álmaim! 1924.. egyedül És bánatom. 1924. Kacagok veled én is szépen – – De ez a Te. kicsi álmok.. ez nem Te vagy. drága álmaim! A jövő csókot integet S én odaviszlek titeket: Jertek. borzongó kézzel. én is meghalok. július 30. Te már halott vagy régen. Te azt hiszed.

augusztus 1.. Aztán zárom a lélek ajtót.. – Másnap találgatják az emberek: Vajj’ mi a titkom. Nagy csend. nehéz függönyök. S újra. A falakon nagy. mindent Titkos.. A titok Néha üldöz egy hatalom. 537 . S én ott sírok a kripta mélyén Kora hajnaltól késő estig. Halvány az arcom – Libegő lángok fehérre festik. Csodás titkokra hajtó És benyitok a legbelsőbb szobába. 1924. – Ma ráömlött a tinta. mi a búm. Remekbe készült. nem volt mása – A jó Isten kezeírása.. Hol fekete kárpitos minden ajtó. Múltak árnyával sugdosódom S könnyem a kövön medret éget.. – Nehéz komoran kondul a retesz – S odabent mindent. olyan szomorún! 1924. Ma leszakadt a hinta! Az életem gyönyörű vers volt. Félős. augusztus 3. fekete. borongó félhomály fedez. suhogó selyem S a középen két gyertya ég És fojtó füstje sötét sejtelem. Égig repült. meg újra végigsiratom Az idehantolt sok Emléket..Nagy bánat Az életem játékos kis gyerek volt A sok örömből ki se látszott Reggeltől estig mindig játszott: Hintában ült. S miért mosolygok egyre Olyan csöndesen.

ne mutasd. talán a börtön.És ha sugara bágyadt. néha vedd elő! Akkor úgy nézzed késő éjjelig. ne mutasd se énnekem. végre megtaláltad. ha kutat soká!... 1924. néha vedd elő. Ahol én most az időmet töltöm. És boldogságod ragyogni fog újra!. úrleány esküvőjére Sokat kerested. A. Ha alkonyatkor csöndes-egyedül vagy. Mely már annyi bút csillogásra váltott!. Jelen.. Mások fondorral titkos vermet ásnak! Jaj.. se másnak! Rejtsd el titokban. se másnak! Én féltem a Te boldogságodat. a ragyogó. ne tudják hová lett – Talán szívedbe. S őrizve boldog. se énnekem. Mindenkép szomorú. Akkor jól megnézd minden oldaláról És látva büszke. A szent örömben semmi meg nem gátol! Akkor jól megnézd minden oldaláról! .. tűzvész ne eméssze. szomorú És régi fénye homállyá fakulva. 538 . – Rabló ne lelje.... S körötted ül a Múlt. Jövő. talán máshová. – Kis gyémántköved szerteszét ragyog. Börtönben Talán az élet. ujjongó tüzét... talán máshová – Árvíz ne mossa. Csak ünnepeken.A boldogságról L. augusztus 7. Csak ünnepeken. önfeledt mosollyal. És boldogságnak hívod a követ – Jaj. az áldott. Tenyereden kis gyémántkő ragyog És sugarai szerte sziporkáznak És éjszakáid fényes nappalok. – Jöjjön a könny. Talán szívedbe...

Ezt nem lehet Versekbe írni. Szemembe nézel. mintha csak ólomból lenne. Nem is sokára. talán még élek. Vagyok örökös. bús.. Ezt nem lehet Nótába sírni – Most látod. hogyha rátekintesz – (Majd nagyon sokszor megjelen Neked!) 539 . Mit tudjak Néked emlékül adni? Képet festeni.Talán búsongó. Könnyes emléket – És vigasztald meg. amint éreztem. hogy látják-e még egymást – – Jaj ez a mese szomorú.. augusztus 8.. meglásd!) Álomkirályfi búcsúzik. imbolygó-búsan Mint tömjénfüst a templom ablakán: Talán csak egyszer kijutok innen. – de szép – Szívem. olyan szomorú vagyok! Mesét olvastam És a mese is szomorú. talán víg lélek – Talán meghalok. hogy furcsa kép? Vidd ezt. – – Talán – talán – talán – 1924. könny csillog benne? Ugye. – Talán. vidd ezt magaddal: Szomorú képet. Sápadt-epedőn. szobrot faragni Sosem tanultam. kis búcsúzkodó vers melyet egészen úgy írtam le. Talán vacsorám – – – Úgy nézek innen. – de szép: (Te is sírni fogsz rajta. S hiába minden büszke pompa: Testvére indul messze honba És nem tudja. Mi adja be a halálos mérget? Talán ebédem.. Szomorú.

1924. szőke.Álomkirályfi búcsúzik. láttam És fölriadt a régi múlt. S egyre daloltam: Meleg tavaszban boldog társra leltem. buksi kis fiú Oly boldog voltam. augusztus 9. Nem egészen most volt A visszanézők éneke Szép. nem egészen most volt! Régen volt. Oly boldog voltam. buksi kis fiú. 540 . aranyhajú. vagy más-e az oka. nem egészen most volt! Én vagyok-é. aranyhajú. buksi kis fiú. Mert búcsút intesz – – – Százszor elmondod.. De az én szívem hónál is fehérebb. Hogy elfakult az aranyos csoda? – Hej. Oly boldog voltam. nem egészen most volt! Kékszemű. De a tavasznál tavaszabb a lelkem! Hej. míg felsír a bánat Isten veled! Isten veled! – S úgy néz utánad.. Hej. S egyre daloltam: Tüzes a nyár és szememtől a nap Bágyadt alkonyon újult fényre kap! Hej.. régen!.. 1924. augusztus 10. nem egészen most volt! Szép. Sápadt levél Sápadt levél az ájult fáról Lihegve a mély kútba hullt – Ott álltam – néztem. S egyre daloltam: Eljött a tél és havas lett az élet.

. augusztus 10.Tüzes tavasz. hej.. felhőn lebegő.. olyan bánatos! Ott fekszel rajta víg dalom. lehull a csillag! Mindenki elmegy. 541 . 1924. olyan fekete.. magával viszi. csak a könnyező. Nézem a hosszú. Valahogy úgy felfájt szívemben A zajgó vérű ifjúság! – Láttam. Közömbös arcok. elkígyózó sínpárt. augusztus 13. s akit szeretek. Mindenki itthagy – Körülöttem már.. láttam a sötétséget. Virág-parfümös. repült. mivel látni akarják a régi-átkos könnytragédiát. S láttam szegény magam-levélkét Amint repült. sok üres tekintet – Furcsán bólintva libegnek a fák. augusztus 12. senki sincsen. szörnyeteg-gőgöst Ki önönmagát oly nagynak hiszi – Füstöt okádva itt lesz nemsokára.. Az örök-semmis. Vasútnál Várom a gőzöst. Búcsúzás után Mikor ránézek. 1924. jóságos Isten! 1924. reményem jön a gőzös és zúgva rádtapos. hideg űrt. csókos csicsergés. repült. lombos ág. és mosolyogva.

542 .. Szegény öreg. se csillag.Lehántott fa Meg-megcibál egy bús sóhajtás s te meglóbálod komor koronádat. minden kiapadt – egyszerűen a földhöz vágták. mennyi jaj-szilánk! Szerették. vették. szegény.. szétzúzott csésze. Séta közben Lábunk ijedten. A vágó fagytól ezután mi véd meg? Vén derekadat meztelenre nyúzták és gaz markukban leszakadt a kéreg. augusztus 13. félve lép: elénkbe szórva száz darabban. mert minden.. se hold. hogy büszke voltál? Tán irigyelték ráncba gyűrt ruhádat? Fondorlók kése eltalált és eltalálta pajzsos hitedet s most várod a halált.. Miért sújtott e szomorú-szép bánat? Tán szemet szúrt. amíg telve ajkukon csurgott üdítőn mézédességű. drága nedve. augusztus 13. szomorú kis villany vagyok. Lámpa Én nem vagyok se nap. rádnézni sem merek. beteg pajtás. 1924. tört cserép. Úristen. Mikor tovább hiába várták. kivénhedt. múlt öröm. amely fent ragyog – én csak homályos majd-kiégett. Olyan búsultan egybevág a sorsunk: lehántottak az emberek! 1924. Sóhajra görbül néma szánk: mennyi elvérzett.

meg-megakadva kecmereg az óra.. Ne sercegj gyertya. égek kíváncsi. 1924. Balga dal. titokleső gondban és rászorítom kezemet szívemre. ugyebár nem lesz nyoma sem a kínnak és finoman veszi ki ezüst csipeszével azt a valamit. moroghat az élet. 543 . 1924.Nekem a nagy világmindenség hátborzongató. augusztus 13. idáig nem tör be a lárma s szívem nem forr a harcon. elég.. Különös műtét A nagy teremben fázós hangon. Ha majd egy nap a pihenésre a Halál bácsi szépen rávesz. elég!) Odakint bőghet. egyszer neki is. számomra ez a nagy világ. . mint nekem. 1924. nyugtalanul dobban. kérem. nagyhatalmú Sors.. mely lázütemre. fagyos táj. sötét borul a kis szobára és meglátjátok: – rövidzár lesz. örüld te is a harcok végét! Elég! Most alszom. – (de mindörökre az se ég.. balról két gyertya lángol.. augusztus 13. Elég az élet. fényemet csak egy szoba látja. én fekszem a nagy műtőasztalon és készülök az operációra.. hagyjál békét. amit búnak hívnak?. augusztus 13. Halántékomon vér-harc dübörög... elég! Jobbról. elég. amit dalol a ravatal Kifáradtam.Orvos úr.

. gyűlnek a tócsák szomorúan. – eddig csak délibábot néztem. egészen szeretni! 544 . 1924. esőnek. szerelmem. kétségbeesett. lucskos minden és engem mégis vonz az utca! . mely valót hoz az álmodóra és tett-vágyakra kelti: egészen hinni. hallgatagon. pocsolyának becsukott szemmel nekimenni? 1924.. – ezt Valakinek írom. kaparó nesz: az első bús.Borús délután Künn köd roskad a fakó tájra és mindent. egészen remélni jaj. gyűlnek. A másik ugrál. még gyümölcsöt se hoztam. Harmadik dalom – örök-bús eset! – jajos lesz. Amikor tenni kell Hitem. Talán már jönni fog az óra. de vigasztaló lesz.. szent hazám! Semmit se tettem igazán. s gyűlnek. mindent elfedez. Ezt önmagamnak írom. Fázós.Mi jobb: álmokba belemúlni hol a valóság fényes semmi – vagy ködnek. augusztus 14.. – Édesanyámnak írom. augusztus 14. vad lesz. míg kinézek az ablakon. Az ágakat valami bánat konokul csaknem földig húzza. az ablakot hideg szél rázza és őszi eső permetez. egekig szárnyal. napsugárral. Három dalt írok Tollam zenéje halk. A fű vizesen meglapul. tele lesz színnel. eddig csak álmodoztam. didergő...

. és kéz a kézben puhán. drága élet! Talán dübörgőn jön a perc már. ami álom. ködös. Azután halkan dalba kezdünk. Jövünk. összeborulunk s megcsókoljuk egymás halovány..Ha kileheltünk minden himnuszt. augusztus 14. mert itt most vár a szükség és nem vagyunk még elegen. melegen. . Dalunkban furcsa messzeségek. mi ketten. ha könny csillog a bús szemekben s tovább megyünk és zengve zengünk: mi ketten. mi ketten. sötét fények és mégis minden összevág. különös. szomorún. Láng-szerelemmel elégetni. (én a tercen és Te a prímen!) s előttünk a fák meghajolnak s dalunk sebekre drága írt ken – A hegyek zúgva visszhangozzák – nem szólt nekik még senki szebben – s tovább megyünk és zengve zengünk: mi ketten. mert parancsolt a messze Hang. vágyak nélkül: mi ketten.. vagy felépülni. mely hűlt kohómban lángot éget. vagy rombolni. mert csak ez a nagy. új világ: vágyatlan vágyak. Csend van.Borus-magamat harcba vetni. Mi ketten Baumgarten Lászlónak Jövünk. vagy romolni riadó perdül büszke dobon – Akkor el tőlem. mi ketten. Komoran keresztet vetünk.. hideg arcát 545 . s dalaimat a tűzbe dobom! 1924. s elharcoltuk az élet harcát. melytől a Föld is fázva retten – Jövünk szomorún. Vagy építeni.

augusztus 16. önzetlenül teszem. mit nem vetettem! – visszafelé indulunk némán: mi ketten. mi ketten. augusztus 15. Legszebb álmodásomnak Ha nem fáradtál el még nézni. valami lázas szerelem és jóban-bízó drága hittel kincsemet mind odavetem! – Mindent adok..és jelszavunkon elborongva: nem aratok. s csak a magasból integetek vissza. 1924. 546 . mely mag-rügyeket csal belőled és duzzaszt bimbós életet. Önzetlen küldöm friss esőmet Csobogó. – nézd meg az én bánatomat: mily távoli – nagy. Nagy. 1924. – mert csillag-tüzű szemed rég les.. 1924. hogy ezt mondhassam: csodáljátok. Nem örömem. lassan. fellobbanó vágy hevít fel. ez az én munkám! – Adást-lihegő kedvem múlván továbbvonulok búsan. akit írásra buzdítottam és akinek segítettem is. amit teszek. augusztus 15. mily fenséges! Nézd meg az én homlokomat mit ez a bú sötétített el – – – Deríteni csak Te tudsz rajta. ha cirógatod kis kezeddel. Felleg a Földhöz Valakinek. semmit sem fogadok. édes véremet.

elvégezték. könnyedén folyik szét belőlem a dal. Szörnyű a szó! Mindenki hallja és nincsen. lelkemhez egész közelállók..Magamról Nem lázasít meg soha az írásom és nem megy élni nehezen a dal. aki értené – s akkor eremnek átkos lángja elindult a szívem felé s akkor fog majd rátalálni. Nem vagyok vulkán. – Azt a szomorú. A végzés Talán maga az öreg Ádám. tűztengert okád ki és napokig tart. rózsás lankákat.. régi Sanhedriát ki se hallotta. ki se látta 547 . jaj meg kell halni. kinek foga gyümölcstől vásik. Csörtet a csermely csókosan csacsogva a századéves vén tölgyfák alatt és álmot lát a folyam hatalmáról és várja. Nem vagyok ilyen! Nem vagyok ilyen! Halkan csobban ki. s hogy meg kell halnom... városokat pusztít. meg kell halni! El kell pusztulni. rengető morajlásba hal. A vulkán dörög. amíg folyammá dagad! 1924. meg kell halni. meg kell halni. a harangok is végigkongják. s örülök: enyém. jaj. kiket egy kis tűz égetett szét. drága dal rí és egy futammal bevégezve – őrjítő gondom – meg kell halni. elvégezték s hogy meg kell halnom. melynek vajudása vészes. talán Ábrahám. mikor a legszebb.. amíg elpihen. – – Meg kell halni. – Mint a forrás. – bólongatnak a letarolt fák. talán Jákob. mely víg kirándulóknak italt csurrant ki erdők rejtekén. augusztus 16. vagy valamelyik közel-másik. – viharos éjjel összeültek.

s vágyak tüzében égve én a Tetőn állok egyedül. hogy mindez csak egy rövid álom és ránk borul az Este újra!.és mégis áll a szörnyű végzés és nincs ellene apelláta. 1924. élet. sírás. hervadás. hogy lekésem. augusztus 19. csók. Minden imádság idején.. Főnevek Tavasz. könny.. – 1924.. . augusztus 17. minden imádság felrepül. lombos ág – ősz. virág. 548 . A semmi-éjjel szörnyű bús volt.De itt áll az én bús Barátom és fázósan fülembe súgja. augusztus 17. halál – – Születés. fű.. A Hajnal Most olyan szép a hegytető! Most a világ is oly csodás! – Bíbor a nap.. nincs ellene apelláta.. az éltető és minden egy szép álmodás. jaj. szerelem. Gyümölcs. míg Hajnalt látott születésem – most két kezem imára kulcsolt és nem kell félni. 1924. butaság.

itt a napok napja és átölel. Te leányos könnyel. látod. puha kéz – és a szemünkben mégis ül a bánat.Testvérem.. mely vaksötét. – Hiába! Hiába! Talán ez a nagy. Megyünk. ez a Hajnal. bús sötétség szédít meg néha. testvér.Egy névnapra Ilona nap Testvérem. drága... 1924. szent meleg! Ezt úgy hívják.. én ifjú daccal járom az utat. mikor a hétköznap nyomasztó éjje fényben ünnepel! – . mit fényruhában ünnepel a föld. Éjjel az emeletre Magamfajta. látod. mint egy simuló lepel!. csodás tűz.. szegény élet-kapaszkodóknak írom ezt a verset Míg felnyílik a rozsdás závár. puha kéz és a szemünkben mégis szomorúság. hurrá! Látod. míg egymáséban önmagába néz?. mint drága..Bolyongunk. augusztus 18. haj. búsan felfele. mint drága. de nézd csak: ott a tájék valami lilás fénysugarat ölt – mintha Keletről ünnep közelegne. A messze láthatár még egy csillanó szikrát sem mutat. isteni az. – Hiába! Hiába! 549 . be sokat is kínlódsz vele! Azután indulsz a fekete lépcsőn botolva. míg egymáséban önmagába néz? . hogy ünnepi bolondság! Úgy borúl... itt a napok napja és átölel. Hej.. megyünk. Hurrá. vagy a bor? Benned millió lázas dalnak zsibbadt zsongása haldokol.. mely lángparipán onnan közeleg. onnan születik édes diadallal a nagy.

Bal-láb. s még mindig nincs a várt Magasság még mindig nincs az emelet – – Hiába! Hiába! 1924. tikkadó. jaj. jobb-láb – – – Napot az idő napra hordhat. Bal-láb jobb-láb Egyhangú menetelés közben. jobb-láb. forró fejjel lábadat lomhán emeled. augusztus 19.. és úgy hasonlít minden napja.Szemed álmosan. jobb-láb. jobb-láb – Malmát az idő egyre hajtja. jobb-láb. van. jobb-láb Bal-láb. süllyed a hajó! 550 . konok akarással: Bal-láb. jobb-láb – Unalmas nóta. A süllyedő hajó Tobzódó vágyak dörgő óceánján vigasztalan. merül. Bal-láb. aki sír.. Bal-láb. 1924. éjjel! – Bal-láb. Bal-láb.. s minden sarokból rém-kísértet fintorgat feléd torz-pofát – – Hiába! Hiába! Szédülő szívvel. nagy gyilkosság az éjjel és minden hullám sátánszóra kél fel és habzik. augusztus 20. be ódon. Bal-láb. jobb-láb. mint egyik láb a másikához – Van. de mégis áll a nagy gyakorlat.. de nem sírok és átkozódom. aki átkoz. csak hajtogatom megadással. s életünk fáradt. lomhán pislog és valóságot mit se lát. száz nyűgével menni kell mindig: nappal.

.Nincs mentőcsónak.. üvölt a vihar Csontlábú halál vigyorogva jár itt és égi fárosz seholsem világít – jaj. pöffeteg cápák. mert búg a trombita. 1924. s szegény. néha és nagy keserűn hördül fel a „nem”! Azután újra úr lesz a „muszáj”! mert zúg. vibráló vágyak vidám katonája: szemem kacagva.. szomorú. süllyed a hajó! Isten! Ébren vagy? Isten. merül. 551 . repülni rózsás akarással repülni színes szárnyalással és mindig. s szegény szomorú bús bakák. mindig. minden el van veszve – Nézd: szédül. süllyed a hajó! Prédára leskel szörnyetegi gúnnyal az undok mélyben százezer titok. augusztus 22. áldva néz szét. 1924. –––––––––––––––––––– Én is jöttem a Kaszárnyából.. szívom virágok drága mézét és jelszóm: soha mit se félni. . táncol. Te hatalmas! Tűzarcú angyalt miért nem küldesz le? Nézd: ha elfordulsz. Távolról szól a trombita s mélabús. mindig élni! – – – Akkor egy távol toronyóra Komoran kongva Kilencre kondul és felsikolt a trombita. hideg polipok és imbolyogva süllyed a hajó. bornak vége. Mulatozásnak. augusztus 22. nyújtott hivására megvonaglik a levegő. Szól a trombita Kilenc. bús bakák lecsüggedt fővel hazafelé mennek – – Lábuk megtorpan néha. merül. robotos lelkű katonák lecsüggedt fővel hazafelé mennek.

. Csak már csattanna fel e fojtó. szaggató. mert nagyon sokszor szálltam Veled szembe Jaj. Akkor mindenki énekel. nem akarok poshadón pusztulni! Éljen az akkor! –: Akkor mindenki vére kell. fájó. augusztus 22. csodaszép lesz és táncra tart a fürge föld 552 . mit addig akarok. s szégyellem ezt a verset.Bűnbánat Jaj. hogy szégyellem! Önkívületem lázadt Ellened s a régi szépség durva. titkos tartalom. forrasztott fedél és dörgő daccal durranna dugóm és csobognának csurgó csókjaim a vész-viharban vonagló világra! Ne lennék ilyen áldozatos árva! Akarni. erőt a lelken lenge kéj vesz. drága. repülő napok rózsás lelkemre rontást nem lehelnek. mert nagyon sokszor megbántottalak. bizsergő. hogy szégyellem! 1924. míg égnek bennem hörgő haragok. Jaj. s daloló. adni. szomorú szerelmek – míg a ragadó. hogy sajnálom! Jaj. színes. boldog. balga bőség lobogó lángú lehetőség ami énbennem él. – Jaj. nyers lett – Most szégyellem szegény életemet és szégyellem minden munkámat. ti fekete falak! Én Istenem. hogy szégyellem! Rejtsetek el. ne nézzél úgy szemembe. híres hatalom.. A pezsgős palack alliterál Temetett. haragos. hogy sajnálom! Jaj. Valami vágyas végtelen vagyok.

augusztus 27. Felséges Úr! Lássa. szívemben a reménység jó.és lángos lelkem egyre tölt pirosan-pezsgő. Karomra hajtom fejemet. Sápadó hangját kapkodón hordja idáig el a szél – – Idebent alszik minden eszme és hangomon ül hangfogóm: most csak a muzsika beszél! . Emberszív így még sohasem vert!. várom a vigadó napot! 1924. csókolni vágyom minden embert. szabad-e néki bemenni Önhöz? Felséges Úr! Fáradt vagyok már. Felséges Úr! E házon kívül mindent az ár mos: messziről jöttem.. Szól a muzsika Szól a muzsika messze.. 1924. s míg rámborul egy síró árnyék. s zokog bennem a szeretet és gyilkosomnak megbocsátnék. de Önt meglátni nem vagyok méltó. sajog a lábam állni e fényes előszobában. várom a villanó varázst! Várom. s a zene volt a drága híd – Most szép beszéddel mind ő tart jól. 553 .. Felséges Úr! Felséges Úr! Ha kis szolgája fehérbe öltöz. s köntösöm sáros. messze...Egy titokzatos másik partról valami bánat jött ide. pozsgás patakot! – – Várom.. szívemen dobog láng-szíve és átlihegi vágyait. augusztus 26.

Hogy elmégy messze. T. Amely lesujtott. Búcsúzás M. nem sejtettük azt. hogy mi összejöttünk. S midőn ezt tudtuk. Isten veled! Ha jönnek majd a hosszú délutánok S hiába nézek várakozva én. Isten veled! 554 . elhagysz engemet. hogy elhagysz engemet. Küldesz-e egy imát az ég felé.Felséges Úr! Lázadó vérem jaj. – Egyetlen jó Barát. hogy Elválásunkra is lesz még idő. barátom elutazására. szárnyszegetten állok. hogy szívünk összenő. Nem is oly rég volt. – Egyetlen jó Barát. szabad-e néki bemenni Önhöz? 1924. S feléjök szállva elhagysz engemet. – Csak fáj nagyon. árva. Isten veled! S eszembe jut majd: gondolsz-é most énrám. lecsitult rég: ottbent csak sírnék. Míg én cél nélkül. – Egyetlen jó Barát. Isten veled! Ködös jövőmnek vak sötétségében Sikered az egyetlen fénysugár. Amely előttem imbolyogva jár. Te teljesülve látod magadét. Amely szívemnek szikra kis reményt ad. Isten veled! Vidám két ifjú gondtalan madárként. Utánad száll egy fájó képzelet: Egyetlen jó Barát. Vagy elfelejtél Te is engemet? Egyetlen jó Barát. Nem hittük még. Ha járnak-kelnek ösmeretlen arcok S a kis utcából nem közelgsz felém. augusztus 29. Csak énekének s álmainak élt. elébehullnék! – – Felséges Úr! Ha kis szolgája fehérbe öltöz. bús szívemnek Vigasztalásait könyörgené.

jön mondat után mondat. augusztus hó Az első őszi vers Már őszbe járunk lassan. 555 . egy nyár-igézet álma fog és kiejtem a tollat. – – És egy sírnál sem lehet megpihenni. Legyen közöttünk bár a fél világ S meg fogjuk érni egykor mind a ketten Viszontlátásunk édes mámorát! Oh akkor. S én. Kárthágóknak örök Máriusza. mennyi holt. szeptember 1. szétröpködnek a szegény lombok: nem is látok egyebet. hogy mutogassam dalba-zengő kedvemet. hol önmagába simít el a Semmi és hallgatom a sírok sóhajtását: dona ei pacem!. mennyi szeretés földbe merevülve. a futó Élet idedobott tusza. mennyi lángolás márvánnyá kövülve. míg rajtok áthatok. mennyi „volt” mennyi tört élet. s mert fáradt-búsan vonszolom. 1924... rozsdás-fakulttá mennyi szín lett! – és úgy hívják.. hogy temető. – Míg bánatomról mesét mondok. Nyújtózva fekszik sor soron. akkor mily boldog leszek! – Egyetlen jó Barát. lassan és nincs kedvem. Isten veled! 1923..Nem! Nem felejtesz! Mi szeretjük egymást. – s engem. Temetők vándora Mennyi múlt öröm. ma bús temetők vándorává lettem: a hajrák előtt ide-menekedtem. bukott drámához mennyi díszlet.

szépen összehajtjuk és betesszük a fiókunkba.. szomorún. mint az eső. Van úgy. 556 . pedig oka: csak álmodás. – [1924. fehér felhőből köpenye és fátyolos és hallgató.. s egy-egy életet akarunk belekacagni. szeptember 1.Itt békülök az élettel nappal. különös vidék. . belesírni! – Mikor előttünk kész a munka.] Ilyenek vagyunk Van úgy.. ez egy seholi különös világ. szeptember 1. itt békülök a csöndes halottakkal – és kezet fogok a Halállal.És Ködországban akkor csend lesz. hogy néha sírni kell s szívünkbe körmét bánat ássa és nincs okunk a kacagásra és becsukjuk az ablakot.. A ködök hercege . hol lábaim a rögöt lépdelik. néha-néha – az álmodásos zenekar és átvijjog a szél a réten és Ködországban ünnepelnek! Jön a Ködherceg álmodón. hogy tollat emelünk és hozzáfogunk verset írni. s csak olykor zúg fel. Van úgy. – dimenziók közt álom-negyedik s körülöleli láthatatlan várfal.Ez egy seholi. 1924.. hogy néha kacagunk és víg-magunknak nincsen őre és kicsordul a könnyünk tőle.. mely lepereg: jön a Ködherceg szomorún.

s az alázatos őszi árnyak koronát tesznek a homlokára és mind-mind földig leborulnak. ha nem húzódnék szemem lefelé és annyi minden zsibong még szívemben és nem tudom. Kártyázás közben Leülünk körben és beszélgetünk halkan. a szimfónia végsőt borzong – és Ködországban újra csend lesz. ez a kis vers is gyönyörű eset. 1924. Ködhercegből most Ködkirály felül felhői trónusára.... álmos a Te szolgád. megcsókolják palástja szélét. Szép volt a nap és oly igazán forró.. Istenkém.. amit homlokomra küldtél cirógatásul.A szürke ködök leborulnak. Esti imádság Nézd. s míg körülnéz nagy országában. és szenderegve Rólad álmodom. jó Istenkém: úgy megzavarodtam. hogy kérni lehet-é? Napközben is tán rossz kis fiú voltam és fudriságom rosszra vezetett – most oda kéne menni szépen Hozzád és megcsókolni fehér kezedet. szeptember 4.. Most úgy szeretnék sokat hálálkodni. gondolataim összegabalyodtak és nem tudom. mint zsinórszakadt.. Jó éjszakát. Osztják a kártyát: be rossz lapot kaptam! 557 ... szeptember 3. s a szellő. eloltom a lámpát. 1924. csak mosolyogj a kicsi vándoron. így. igen jól esett.. hogy mit mondjak tovább. De lásd. piaci fabáb.

. (Mintha a játék maga az Élet volna. mindíg. ez sárba-séta s bár szennyező. Mert nem azt hívják vándorlónak. cammogón nagy. a locsogó. s azok reájok feketén borulnak. 558 . a tocsogó bokáig nyeli lomha lábam. bár szomorú valahogy mégis szörnyű szent ez. szürke felhők bánatában. s irígyen rejtik földi szem elől.. megyek búsan. igaz vándor. a verdeső a locsogó. 1924. megyek. mintha a Végzet volna – mi nézzük. a tocsogó. ki futva tör egy kapuhoz és lelke vágya egy-való. mindíg nagyon szépek! A csillagok a felhők szeretői. s én megyek. szeptember 4. Milyenek a csillagok? A csillagok fent néha nagy-vidámak és néha szívbe-tépő szomorúk de mindíg. a tocsogó még arcomig is felfecskendez – – ez vándorlás. a verdeső. lehajtott fejjel. nézzük lázasan lehajolva. így megy és minden álma az eső.) Kezdjük Uraim! – a szó szívemig pattan. és felsóhajtok: be rossz kártyát kaptam.Úgy oszt a bankár. ki így megy. szeptember 4. a locsogó... A lucskos ár. 1924. Esőben A lucskos ár.

s egyszer csak én is belenéztem és térdre hullva. folyók. tengerek színére. szeptember 5. 1924. Ezer éjszakán. nagy csalással tudnak a földre letekinteni vélök – A csillagok az örök eszményképek kik sóvár vágyra csókolnak fel mindent. Látomás Megnyílt az ég ma hirtelen. szeptember 6. Sugarat szórt a hasadék. ma szürke sorsnak. ámulón imába csitult szürke vészem. A csillagok mind dáriusi dúsak. s amiért eddig sírtam én. A kis csillagok iszonyúan bölcsek és csöndes éjek bársony sátorában föléd hajolva. titkokat susognak. verd a zongorát! Ma mulatunk. megköszöntem a boldogságot. hajrá! 559 . s a csillagokat nem lehet megfogni. a nagy kárpitot félrevonták – s a rőt mező ma színt kapott és felvirult sok régi. Olyan hatalmas-gyönyörűt törpe harcos még sohse látott. ezerszer zokogjuk. s az embereket kéjbe kápráztatják. 1924. A csillagoknak kéklő szemök is van és olyan édes. bánat-korcsnak fügét mutatunk – Táncoljunk. s pazarul dobják a tömérdek kincset patakok. hívó. holt ág. Hajrá Hej. hogy a csillagok nagyon messze vannak.A csillagoknak nagyon jó szívük van és simító fényt táncoltatnak végig az élet tarka álom-szőnyegén.

nem küldök fényes.. tudod-e: mi ez? Kicsi darabka ég. húzd a hegedűt. csak néha-néha: lecsukott pillán átverő villám: vak éjben hangos tűz-rakéta – Táncoljunk. szeptember 6. önmagamért szörnyű-felelős.Hej. Hogy mit üzenek? Nem tudom. 560 . Ma. Te messze Valaki. kikapcsolva az örök-nagy egészből. hej. hajrá! A villám éjbe lobban. Te. mit felhők mellett látni enged egy vékony hasadék – – – Táncoljunk. énekeljünk mégis és minden furcsán. Semmiből-lett. mindig semmi voltam. aranyat és gyöngyöt. csak egyszerűen. csattogjon a dal! Hej. hajrá! Hej. szemünk csak ma lát: hej. gyémánttüzű éket. Kinek üzenek? Nem tudom: „Néked” – ha mondom. Üzenek Néked Nem küldök bársonyt. s aki üzenek „én” vagyok. nagyhatalmú hős. hogy felesbe oszlottak a holnapi napok és kereslek. felleg fed ég-derűt. a lét-zajgásba beleolvadok és elhiszem.. hajrá! Hej. ős bizonytalan Nirvánába holtan. Egyedül voltam én mindig senki. igazán üzenek Néked. verd a zongorát! Táncoljunk csakazértis! 1924. könnyek jussán – győzzön a csakazértis! Táncoljunk. ennyi is elég. énkívülem Bárki – Valaki. tudod-e: mi ez? Ritkán látod. Hej.

mint te. csapjak bele az élet-égbe. balga. örvendő tapogatózásom zendítse dalra a nagy Mindenséget és ujjongjon ma az egész világ. szeptember 9. hogy legyen. az árnyék. életet. mik harmat-hintve. Kicsi csiga! (Mindig repüljek. egyenest rohanjak mindig csak előre!) Kapaszkodón a szürke szirtre. mint te. hunyt szemmel. Mászó csigához Ájultan. mindent. kicsi csiga! (Titkot nem tudó. csüggedt-nehezen bandukolva ne járjak soha. szeptember 8. 561 . olvadjon és lásson! Félős. mindig szálljak. hajrán. drága dalba!) Ha kiapadt a zengő mélység és szárnyam törve nehezült és ránk csapott a véres végzet. nagy-vigyázón ne járjak soha. akkor. álmot. ragadjanak a fürge szárnyak!) Fűszálok közt. akkor már – én se bánom – akkor egyformák lehetünk. kettőbe pattan a titok. alva szinte. teher. soha. panasz és sajgó öntudat mikor lelkemet követségbe küldöm: menjen.. mindent kiáltsak büszke. Kicsi csiga! (Vágjam fejem bár fába. soha. 1924. örök-némán ne járjak soha. kőbe. 1924. árva. tapogatózva.Benépesül a búsmagányú börtön. örök-csendesen.. mert én meglelve boldog magamat – üzenek Néked. soha mint te. búsan.

ez itt borongó. tarka képű album! De én tudom csak: be nehéz a dolgom. be kedves! Sohasem unt játék. – kardos mundér és vasvillás daróc. 1924. ezerkürtű város – falu. Füstölgő kémény. finom vonalú. amikor szemünk nagy távolba néz 562 . magános. mint jó magam néha ez meg Rómeót játszik minden este. be kedves! Tágranyilt szemekkel lapozok este. amikor sírón búcsúznak a percek. s egyszer kopottan földre hull a könyv. Ni. Elgyönyörködve nagy-ámulva nézzük. piros szívünkről az álmodó vér sóhajtozva perceg. a jó Istentől gyönyörű ajándék. girbe-gurba sáros. mikor kalimpáló. ez diák tán! Messze-szürke vészen tünődik. léha. s álom-mesékkel magunkat igézzük. – Az a másik tán iskolás leányka. Be szép. ez lobogó.Képeskönyv Be szép. tarka képeskönyvben: Ez itt bohócos. s a csodás képet mégis el kell hagyni. Megint a vasút Mikor barátomat kikísértem Amikor lomhán ballagnak az órák. ha nagy álmaim táltosát megoldom. Mert a sors ilyen leborul az este és minden napunk új színűre festve és minden reggel új-új fejezet. amíg könyvet tart kezében. szeptember 9. lapozok reggel a nyüzsgő rajzú.

azt mondjuk halkan: megint a vasút! És úgy nézünk sokáig. Mert gyakran eljön mihozzánk az ősz és árva lelkünkbe álma lepereg és röpködnek a sugdosódó szélben a sápadt arcú. ami az enyém. Ilyenkor meg-megállva nincs mit szeretve hinnünk. Mert nem adták az életünket. s a múltat összegezzük. te árva. te jó holt. 1924.és füstök után integet a kéz. szeptember 10. Mert itt olyanokat gondol az ember. szeptember 10. s még sokszor látjuk a fekete mozdonyt. amilyeneket eddig sohase gondolt. ezer. Meg ezt ki fejti? Tán nevemet jelenti – – 563 . csonka levelek és úgy találjuk. önmagunkra szórt vád. és ami volt – az élet is hazug – s akkor csendesen szólunk: megint a vasút. szép. megint a vasút! 1924. J. énnekem. hogy már semmi sincsen. a bucsuzások örök-rémű szobrát – s azután minden éjjel rosszat álmodunk. a könny-szökevényt útra nem eresztve és felújul sok. osztott örömünket csak emlék-álmodásnak: – ami a tied. Egy sírnál Kijöttem hozzád. messze-messze. Emléksorok Csak ennyit írok: D. másnak. s kezünket összetesszük és megfájul a szívünk.

Testvér! Most nem csodálom. Jó volt. 564 . hogy a világ így megy. és Daccal tudott Játszani. Pergett a taps. zúgott a taps és én hálásan. Zörgött a taps. És megértettem mindent. hogy bús adásom nem igazi még. mikor megcsillogtattam néhány kis árva rím-szülöttemet. Most megüthetsz. Majd lankadón. Tegnapi emlék Testvér! Sétált a hold a régi útban. hogy nem érdemlem. csörgött a taps és én sohasem láttam annyira. – talán értelme Dalos volt. Színpadi fényben Pergett a taps. 1924. csengett a taps a csendes-szavú jelenért és én tudtam.Talán csak hóbort. szeptember 12. hunyt pillákkal megálmodtam a jövőt. 1924. Rengett a taps. mire mások – és zenéltek a hallgatások és táncoltak a titkok. szeptember 10. 1924. vagy megcsókolhatsz: igazán mindegy. s én ezüstfejű fák mentében csöndes imákat félve súgtam. mindent: mire vagyok én. szeptember 12. egy mohos törzsnek vetettem a hátam és életemet magam előtt láttam. dörgött a taps.

pereg a könny.. a mélységes. rejtő éjji függöny és befénylik a hold: Ilyenkor meg-megcsillan pillanatra a senkitől se látott mosolyfalakba zárt igazi kincs. Az óra éjfelet ver – – – Pereg. nem látok tüzet. 565 . drága szomorúság!.. nagy. azt hiszik mások: réges-régen alszunk s akkor csordul az éjszakai könny. Ma szél veri az ablaktáblát és felleg-tábor gomolyog – – de én nekem ma csuda-nap süt. pereg a könny. Olyan ez. ha nincs miért. Tavasz pirkadás könnyet csókolt csüggedt pillájú szememen. semmit és nincs tovább ez. de most szégyellem.. Őszi jókedv Olyan nagy bánat őszbe jutni? Vagy búcsúzkodón élni tán? Mikor mindenki sírva borzong. Hiába szólunk: butaság csak! Hiába szólunk: mire jó ez? Hiába mondjuk: ne ömölj! Pereg. mikor dugott kincsünk szobáját szellőztetjük. de ez a kis vers mosolyog. – 1924. harci vért halált. vagy egy rejtélyes kéz-húzásra felgördül a nagy. szeptember 15. hogy így rámtört az a nagy bánat-szerelem.. Miért ne legyek én vidám? Ma jó kedvem van igazában. jó kedvem van.Éjszakai könny Morzsolgatjuk az imádságot s azt hiszik mások: fal-fele fordultunk. szeptember 17. 1924. mely nagy időn át pecsételve volt.

szaladva. Villogó tűzben szikrázik a korzó. hivalgó. égi. újult erővel zúg fel a zene. 1924. jobbak. kis világ hol zöngő nótát zümmögetnek a mámoros zenészek. mulat a város és szerteszét a nagy ívlámpák végtelen. mint a csillagok. de a felséges. álmodik. Fent csillagos az ég lent zsibong. titáni csendburában parányi. remegve. szomorún fut le egy meg-nem látott.Álmok Arcomat éri hajnali fény és sírva. fényesebbek. zsongó darázsfészek: a város. ölelve. merev. szeptember 21. fut. Libben a hajnal. kis csillag. 566 . kering. 1924. buta. fehér. álmodom. remegő. röpköd a parfüm-illat – – fentről pedig ezalatt csendben. szeptember 1. kacagva álmodik. Különös. zörög. zenél. zokogva. álmodom én. vérteritő – és vágyva. liheg. Fent csillagos az ég. Az esti korzón Fent csillagos az ég s a nagy. nevetve álmodom. törtet. közelebb vannak. álmodik ő. tündéri sora vakító fényt sugároz. nagy csodára még pillantást se dobnak az emberek: hiszen a lámpák szebbek.

Még nem Ez a mosolygás ajkad szögletén talán örömre. talán búra válik. 1924. egyedül. szép. halálig. szeptember 25. elsimító négy varázsfal s az élet után pontot tenni csendes. Közelében nincs senki árva. 567 . – s mikor dacom a mosolygásba halt. Nincs a léleknek szebb bölcsesség hogy titokföldre bejuthasson. a forró csábra „nem”-et üzenek és szép-szomorún fejemet megrázom. eloltom benn a lobbos tüzeket. Százszor boldog.Csendben A nagy ködökben mindig célt láss és nincsen nagyobb. néma klastrom: Halk. ami isteni. Hallgatást. komolyan és reszketve az eljövő. – csupán a csend. olyan igen szépen. béke és minden. boldog éjjelt süstörgő lánggal nem öl el. 1924. nem kérsz egyebet. jön igaz. csendes. csak egy kicsi dalt szendergő álmok riasztásaképen. boldog megadással. Hasonlót bárki hiába keres: kicsit szomorú. Szemedbe nézek némán. kicsit gyerekes és ez a legszebb. ki megölel. mint a virrasztó. nagy-nagy szeretettel és csókot lehel szempilládra. Előttem állsz és egyre mosolyogsz olyan édesen. mely nem rakétás. szeptember 28. A zaj-világtól fallal választ s a kalmár-zsivajt eltompítván önönmaga ad minden választ. szebb bölcsesség az életnél. nagy lázon. ki ismeri mert benne él a tudás.

és hogy fáj szeretni és sírok is néha ne tudja meg senki! 1924. hogy mások olyan mások és megcsalnak a legszebb álmodások? Miért van az. Csitt. könnyet is teremtett? Miért van az.... Csitt. hogy keserű a mézünk s imádón néha mély szemekbe nézünk? Miért van az. csitt! Fekete köpenyben így kell a kezemet a szívemre tennem. sötét köpenyben így kell mindörökre burkolózva mennem. hogy bús fátyolt az éj vet és megátkozunk mindent. 568 . szeptember 30.Fekete köpenyben Csitt. hogy már a nap is büntet s le kell hajtanunk némán a fejünket? Miért van az. csitt! Nagy.. a hulló szirmot mégis megsiratjuk? 1924. hogy nem ismernek minket és nem látják meg piros szíveinket? Miért van az. Csitt. csitt! Zúgnak az út fái: de csak az én titkom hogy szeretett fájni. szeptember 30. ami élet? Miért van az: ha letünt nyári napjuk. csitt! . Nagyon sok kérdés Miért van az. hogy a szél fákat renget s az Isten esőt.

Azután hullok nagy sikoltással. Nem. De el nem érem Gúnyosan kacag. ragyog a hold. és el nem érem. nem! Nem vágyom ülni tivornyás várban! Hagyj arra járni.. míg fut a csónak. suhan a víz s csendesen. Nem. legyen enyém! S nyúlok utána. ájuló csókkal szívdobogással és nincs tovább: utána hullok. vízben a hold és olyan szépen villog elébem. október 1. nem! Csukott szemekkel török előre.. titkos tetőre. hívó-fehéren és én zokogok nagyon zokogok. hol eddig jártam. nem! A csókok dalát még el nem zengem! az a rab-ének szunnyadjon bennem! 569 . 1924.Kis Ballada Siklik a csónak. ringva úszik a csónak. Az ár tova visz – felettem habzik. Nyúlok utána remegve én és azt kívánom: ragyogó álom. Üres a csónak. havas hegyekre. Még nem Nem.

de azt se hallja. nemtörődöm délután. nem! Csak akkor. de árvák viritó rózsák. új arc. mért jöjjön a többi? Minden csak álom. de hangok nélkül. – amint olvasni szoktatok: unott lélekkel. szomorú szemek: megannyi titkolt. kedvesek. Ne olvassátok írásomat úgy. unott szemmel. csak akkor mutatom kincsem. semmi más: fekete táblán hófehér írás – és van úgy néha. mikor az égen reggel kékül. Régi arc. amint olvasni szoktatok: vidám aggyal. csúfolva tán a bánatot. – amint olvasni szoktatok: távoli nóta hangja mellett mikor az élet harsog benned virágos.Nem. hogy őrülten vágyunk véres szivaccsal mindent letörölni. duzzadt éjszakán. Ha ezek múltak. Ne olvassátok. Fekete tábla Olyan fekete tábla ez a lélek és olyan nagy és annyi odafér s annyi alak van. kevés hittel és szerelemmel halk. alig élek. a búcsúdal lesz. Ne olvassátok írásomat úgy.. furcsa reteszek. csak a jó Isten. nem! Talán majd egyszer: – egy kicsi halk nesz – de az a dal. a bánatokat enszívünkbe zárjuk. annyi hófehér néha krétával megkörvonalazva és ha nem látom: alig. 570 . mik múlt ajtókon oly annyira fájnak. Nem. jaj. 1924.. semmi. október 2. Ne olvassátok írásomat úgy.

Hallgatás Én hallgatok. susogjátok el. Fizikai kísérlet Kísérletezik a jó Isten. Mit mondanék? Már elmondtam. ahogyan én sírtam. És vége van. az mindenkit zavar. Üres a dóm. sötét üvegén nincs fehér sugár s halott harangja mereven sajog. azután ti is. kinek még van mit mondani! 1924. mert furcsa dolog az a lejtő és furcsa dolog az a ki golyó és furcsa dolog az a nagy futás: egyenletesen mindig gyorsuló. október 3. szeretetbe viszi. 571 . színek felé viszi. hogy ott vagyok – rebegjétek el. mert legjobban fáj mégis csak a csend és én őrülten szeretem. mélységekbe viszi a gátnélküli őrült rohanás. október 2. a bölcs Professzor. s a nagy csendből csak néha kel a sóhaj: be jó. 1924. hogy nincsen mit kacagnom és ha sírok.Olvassátok bár alkonypírban s képzeljétek. ha fáj. ahogyan én susognám. ti is sírjatok. A Magasságból indul el az ember – mert a kis golyó mi lehetne más? – s célok felé viszi. ahogyan én rebegném.

rohan a golyó! lobogó lánggal benne izzanak a nem-nyughatás dübörgő csatái. s mint hajdan Péter. ez volna. sírót. szomorút. igazit. panaszos legény? – És én kacajos. tagadom a Mestert: Én nem ismerem őt! 1924. Tüzeket álmodsz: titkos tüzeket. akkor mosolygok a tükör előtt. 1924. s piros ajkamról úgy lep meg az ének. október 3. s csodálkozom. 572 . hogy hol az állomása s törve. kinek neve is ugyanez. vagy épen mikor fog megállni. simán. mint meredtszemű óriáskígyó. lidérces éjben ezer kékes lángot: valami messze csoda-szent szerelmet. A varázskígyó Mágikus erők nyilalnak szememből és azt hiszem. kisimult arcommal a rám meredő nagy tükörbe nézek. október 7. Meg-megkérdezi pár új ismerősöm: vajjon nem rokonom. köréd tekerőzve. kinek fájdalmas neve hív. borzongva. hős álmodó látott. Megtagadom Olyan pajzánul ugrándoz a hangom mikor együtt a kedves társaság és jól esik kacagnom. melyet csak ritka. akit sírbahívó vészek sápadt csapata lengedez körül. ki sohasem örül – az a szomorú. ki álom-hintán lengedez ki annyi méla verset ír – az a szomorú. panaszos legény? Akkor nagy húrban feszül meg az izmom.Gördül a golyó. – s senki se tudja Istenen kivül. nagyot. hogy énekelni jó.

mindig nem sajnálnak. győzőnek. mely tűzrózsáit homlokomra festi.Vizekről álmodsz. én nem vagyok sehol. Nem sajnálnak Hideg a kezem. hogy elfog a sírás s imádó szívvel borulsz le elébem. hogy nem sajnálnak. majd rázuhog rőt. széltarolta tájon fakó paripán menekül az álom – Lehullt a dér. lohol s mire dal-kígyóm bontakozik Rólad és hűvös csókkal felébreszt a hajnal – – én elmentem. Álmodsz fenyvest és havas hegyeket. mindig nem sajnálnak. Már mindig jobban közeleg a tél s a ködköpenyű. október 15. aminek hisznek. Hosszú szenderben bomlott muzsikámnál ezer zsibbadt kép kergetőz. 1924. október 11. tűz a homlokom. tagjaim fájnak. sohse kellett még ennyire halni s még mindig. Irigylik tőlem a dalos ajkat ami csak zokog. – 573 . viruló disznek mert szebb ez így. De mégis: hisznek. hideg a lábam. szűzi légben – álmodsz szépet. Sohse kívántam ennyire élni. hol megfeszülsz a tiszta. Október végén Már mindig-mindig nagyobb úr az esti felpirosító. megdidergető láz. ami csak jajgat s még mindig. 1924. álmodsz butát. mindig nem sajnálnak. nagy hideg vizekről s lomhán locsogva siklik el az ár. nagynak. távoli vulkánok vörösen-izzó láva tengere és harc és köd és pokol a határ. s még mindig. minden fehér s csókos ereje messze jár a napnak. hogy öl(?) a kacagás.

s szinte örvendek. Mert oly szépek a rózsák.. Én a szomorú. csúf lantos diák. mint ősszel a hegyek. s nem fáj. írok. miért fájnak úgy az októberi rózsák? 1924. s az őszben megmaradtak és hirdetik.. október Csak írok... lesz. álom.. aki bókol.. mely kőként áll és pörösen lobog keresztül száz halálon. vers. íme. mit rámcsókol a láz – s ezek az ősszel jöttek. hogy a rózsák. Csak néha jön egy álmos alkony. kacagás tűz-jele. Én mindig csak írok és Neked is írok. Én bágyadt vagyok. hogy lesz. akit a Sors még vádolni se hagy – küzdő embernek olyan kicsike. a pirosak. 574 . ködös és szomorú. Mindegyik rózsa egy-egy emlék: szirom. boldog. távoli. – én jöttem és megyek. öröm. írok. hogy szép a bucsuzás. október 30. Istenem! én csak álmodom és – és írok. szerelmes követ.. 1924. játszó gyermeknek olyan szörnyű nagy. a tüzesek. séta. lesz. ki más utat követ. – és én semmit se kérek és adni semmit sem bírok. buta alkony s akkor zokogva jajdulok fel: Én jó Istenem.. hát mit tehetnék egyebet? Én mindig csak írok. a piros rózsák. megmaradtak. aki csókol mosolygó. egy visszasíró.

S elgondolkozom mégis. a néma-láthatatlant. hogy legyen enyém. s akkor irtózat dermesztene végig s két öklömmel szeme közé vágnék és futnék. megölelném és nagyon megcsókolnám és könyörögnék. Csókot is kapok néha-néha. komoly képű. Mámoros. mégis: álmaimon ma élet törtet – s aztán énekkel. könnyel. Szeretném látni Szeretném egyszer azt az Életet. Lehet. hogy édes. a bujkálót. Lehet. látó szemekkel magam előtt látni. jajjal megsiratom a meséskönyvet! 1924. futnék.! 575 . áldó viadallal – enyém az éj. futnék lihegőn. hol olyan nagyok az Isten csodái – szeretném egyszer azt az Életet. a csillagtenger s a rámkacagó. foszló-szirmú rózsa lehelné felém búcsúillatát s akkor elébe könnyesen lehullva. mikor akarom: néma halvány – ezer könyvem van.. mély bölcsességgel minden lapján. október 30. Lehet. hogy sápadt. piros hajnal.Jaj. hogy gúnyos szatír-pofa lenne üres szemgödrök csontváz-szerű főn. úgy megsiratnám. Mikor akarom: rózsás arcom. mesék könyve! Aranyom is van néha-néha meg sziporkázó tűz-gyémántom s kincseskamrák pántos zárát verő fejszével sohse bántom. forró nimfa lenne tömött hajában gyémánt-diadém – s hogyha előttem egyszer megjelenne.. de úgy megsiratnám mint egyetlent az egyetlen barát.

Csodaszép édes. ki se hallhat – – és lehajolva. lecsukott szemek! – – – Vigyázz! Mit akarsz?! Most szellem vagyok! ki se láthat. Azután már fűtheti át a világot szent élethevű nyár! én nem leszek már semmi köztetek. II. nagyon sírva megcsókolok két rózsapiros ajkat. aki hazajár. szelet se hajtok – s mikor az óra éjközépre kong én leszek majd az elsuhanó árnyék mely holdsütötte falak közt borong. neszt se verek. csak egy bús lélek. a nagy szobákat véges-végig járom – s egy fehér ágynál megtorpanok némán. Én hazajáró lélek leszek akkor: Felnyílnak előttem az ajtók. most szellem vagyok. S míg nesztelenül bolyongok a sétán és újra élek annyi-annyi nyáron.. jaj. hogy mennyi sok-sok örömet megöltem és fájó könnyet sohasem töröltem. csöndes-bágyadtan akkor fogy a vérem s halott-fehéren akkor kívánok szép jó éjszakát.Hófehér vánkos. III. májusi napon foszlik szét halkan utolsó dalom. 576 . fehéren. Mert engemet.. .Szeretném egyszer azt az Életet hol olyan nagyok a titkok csatái – szeretném egyszer azt az Életet tűzben lobogó máglyára feszítve... sápadt-fényű arc. izzón magam előtt látni! Hazajáró lélek I. elítél az Isten.

megbocsát? Lecsüggedt. pedig nem leszek semmi köztetek. lassan repülnek. Fehér a szántás. november Az első hó A kis angyalkák szürkeszín szitáján a földre szikra lisztszemek szitálnak s a fehér földre mosolyogva. – aki hazajár. fehér a ház. 1924.Hogy – bár szerettem s nem vágytam pokolba oly nagyon sokszor nem csókoltam. fehér a sírás és a nevetés. Minden. komoran tanyát-ácsolva feneketlen zajnak. 577 . minden fehér! S akkor vadul. 1924. S azután minden éjjel csókra vár. szállnak. Jaj. a sövénykerítés. Egy virághoz Leejtettem és megtapostam pedig Valakitől kaptam Magát. kicsi szirma újra fog élni. de véletlen volt.. megbocsát? Nagybánya.. november 9. – az első hóba beleterpeszkednek az első varjak. IV. amikor kellett volna. hogy mindig sírva találjon a holnap de könnyek közt is mindig csak csókoljak. engemet már elítél az Isten. s nem akarattal történt – Ugye kis virág. ha rajongó szívemen lel hazát s egy szegény bolond olyan nagyon kéri: Ugye kis virág. fehér a vetés. csak egy bús lélek.

s napon át. mintha nagy fehér sebkötésemet bogoznám ide mindörökre szomorú. Lássátok: most már kacagok és csókolózom veletek! Nagybánya. s olyan néma mindhárom édes.Mikor pazarlón szép az éjjel akkor nagy néha vigadunk. de vigadásunk is olyan csak: épp amilyenek mi vagyunk: Lebocsátjuk a sűrű függönyt muzsika zendül idebent. Olyan ritkán szól. cseng a Csend. de mégis. november Versek születése Elköltözött. 1924..Valami fáj Valami fáj és nem tudom: mi az? Pici. . bús fonál huzódik lassan a tollam után a fehér papírlapon. december 578 . fekete. s a szürke szívbe szikra szökken és bong a Bánat. bús barát. a Bánat és egy elkopott hegedü. tartós fekete fonállal. A seb a múlté. mégis csak kitartunk sok tikkadt éjjen. ami enyém volt. 1924. sajogva tűnt el a kötés alatt és ráborultak ezek a betűk és ezek a dalok és egyebek.. pislogó mécsben nincs derü – Most vagyonom a Csend.

s ajkunkról hozzá eszeveszett ének. egyformán esik hó. hogy elvégezte már az ég: mint kellene élnem és mint kell halnom.. szép. imádkozva sírni. Aztán leülni. fonni minden ágat. simogatva bántó. Be szép is lenne: jégvirágos ablak.. azt nem találom. minden álom. szívszúródás! Vagyok kereső. nézni a bolygó tüzeket. december Unalom Tán meg is fojtott már az alkony. kivételesen fehér tintával írni ezt a verset!. majd hermelines fenyő-rengetegben felmelegedni piros rózsalángnál. piros almát mosolyogva adni kigyulladt arcu kántáló fiúknak. csak az motoszkál a fejemben.. minden toll és minden papír. Imádságom is olyan régi.. 1924. ha betlehemi éjszakába futnak. Egyforma minden.Be szép is lenne! Be szép is lenne fürödni a hóban. – s a jóbarát is mikor eljő mindig csak egyformán kopogtat. míg házunk előtt csilingel a szánkó. Pedig még senki így nem kezdte: – Istenem. de ami új. aranyos hajszállal teleaggatni. ez a végtelen szürkeség. hogy körülöttünk ilyen szép fényes lett. Havas szilfákhoz puhán odalépni – ha csúcsaik közt sípoló szél vágtat – s ezüst csengővel. Nézni. bús fakír. s végül csudásan. Új bölcsességre vaj’ ki oktat? Mindig egyformán jár a felhő. ez az alkonyat az én szomorú szívem veszte. míg csókolva a fehér pihe ránk száll... valami bánat. és a Te szíved úgy megérti!. 579 . minden fejfájás. eső.

580 . egy keresztet. Zúg a kerék és harsogva robog és a középen kábultan a költő. aki soha sem mozdul meg. Szemében tiszta. hogy messze még a vég. forog a világ és a szerencséje és dübörgi. talánytalan kék ég és mégis Ő a Titok egyedül. Mi vagyunk a világ közepe Mint gőzmotortól dübörögve hajtott bolondul-pergő. az örökös ődöngő. emberek vele. míg halkan. Csak egy van. mint most. annyi döbbentő. a boldogságból boldogtalanságra a könnyekből a harsány kacagásra szédült. bús panaszkodó. furcsa játék és Te tudod: mi kell nekem: milyen újság. vessél az égről rőt jelet. december 25. furcsán mosolyog. ami szépség és be elmúlik minden.Küldjél valami furcsaságot. Fehér papírra fekete betűt vet. s titokzatosan. vagy olyan északi szelet amilyen egyszer arcul vágott. december 25-én Ünnepek múltán Hej. hogy elmúlik minden. az örök-egy. Perdül a kerék. ami élet! Fehér sövényre sötét varjak ülnek – – Hej. vagy sarki fényt. pihézik a hó – s marad magának örök titkolózás és másoknak szép. nyugtalan vadsággal tele. ami ünnep. milyen ajándék – Csak egy ne legyen: – unalom! 1924. 1924. a kör közepén hajtott fővel ül. motolás kerék. be elmúlik minden. Hiszen van annyi jutalom.

– pedig olyan volt. hess el! Téli köd borul íróasztalunkra s tele a papír szomorú-szép verssel. csupa jó barát! Csörömpölünk a villával. mikor úgy is elmegy? 1924. s miért szeretjük. ki páros! Ezen az éjen csupa-csupa gond ful a bolondságok boros folyamába – – csend – – – – – a toronyóra tizenkettőt kondul! 1924. s új esztendőbe így megyünk ma át. hogy karácsonyra fénysugárban úszol és minden minden angyalszárnyú ének s az ige máma Teneked is úgy szól: megszületett a fény! 581 . Ünnepek multán mindhiába mondjuk: csúnya gondmadár. hogy ilyen szép lehetsz. egymásra nézünk igaz szeretettel. hogy fekete az átok! Nem kell busulni. Ez az ujjongó mesebeli város: itt táncra se rest senkinek a lába s hajrá. december 30. jó az Isten. jót ád! Csak dalolni kell egy-két szilaj nótát. mikor úgy szeretjük. s akadnak mindig hűséges barátok. előre! Örüljön. december 28. Szilveszter Asztal körül. mint egy mese-máglya – és halkan: zirr-zurr – parányi kis tűket permetez le a karácsonyfa ága. a késsel. ím. Mert nem igaz. Ünnepek múltán karácsonyra nézünk. Gyertya ajándék Csuda – fa! Gyönyör – fa! Álom – fa! Szép karácsonyfa! Életem! Sohse hittem. hagyj magamra. – s zokogásba tör minden türelem-hegy: Miért megy el hát.Pár színes gyertya alig is pislákol.

lesz valaha még? Tükörsima a januári jég és fürge lábak korcsolyája zurran. december Jégpályán A karácsony már messze-messze túl van. Talpuk acélja vonalakat karcol és elsimítani. mely szép fehéren mosolyog le hozzám és halkan kérdem: Vajjon ma is eljön? 1924. ha sebet tép fel régi-régi harcról. csörgő diót és az egyetlen igaz ékességet: a Szeretet hatalmát! . jaj – be odamennék! – Míg halk kacajjal siklanak a párok.De nézd. én támaszkodva csonkafejű póznán.. Szemem kalandoz hópárnájú felhőn. a tikkadt sötétségben fekete démonok bitófát vernek: kipp – kopp. csacsogó kis verset! 1924. Mint lelkünkön sok mindennapi emlék. sötét a jászol. december 582 . kipp – kopp – – míg két szemét a vaksötétbe fúrva várja a szívek fáklyalobogását a Gyermek. álmodó szívvel valakire várok.Mennyi szép csudát aggatott reád hívő gyönyörtől reszkető kezem: mosolygó almát ezernyi jót. – ezt az ujjongó. s ki tudja: mint ez.. Csuda – fa! Öröm – fa! Álom – fa! Szép karácsonyfa! Életem: Ragyogó színre festett! Illatos ágaidról hadd vigyek Neki legalább egy gyertyát.

nagy melegség. rét volt. december Souvenir Tavasz volt.Éjféli út Szívünkbe mintha lassan béke térne! A sarki lámpa körül angyal repdes. Istenért hevült nyár hogyan lesz egyre. minden fehér és minden olyan csendes és megyünk. s a szent örömben. késő éjjel s valami furcsa. Fényes jászoluk csupa arany-festék. sok virág volt. január Átokűző vers Szegény testvérek. . szép némasággal együtt sétáltunk künn a réten. tiszta hallgatásba kiszürődik egy kis gyerek sírása – – Tán Betlehemből hangzik el idáig? Kántáló fiúk vígan énekelve hirdetnek boldog karácsonyi jókat: derüt kacagnak minden hópehelyre. hajatok most is aranyosan omló – Miért ül rátok egy fekete holló és miért károgja szüntelen a bűnt? 583 . 1925. szürke lámpa – s valami szürke verset írok és belebámulok a lángba és hallgatom a tücsök muzsikáját. mikor meghitt. 1924. a fekete átok be komoran a lelketekre ült már.. elönt valami édes. mint az égi nap. szoba van. s nem is volt olyan nagyon régen. egyre hidegebb! Szemetek tüzelt. és hallgattuk a tücsök muzsikáját. Szívünkben minden ragyogásra válik és a kristályos. megyünk éjféli misére..Tél van. s míg két kezünk arcukon cirógat.

s szelídszavú áment. s tanuljunk Tőle igazán szeretni Istent. embert és önmagunk szívét! Akkor este Pihekristállyal hófehérre festve a lámpafényes sürtető világot. míg gőg-mosollyal. Milyen szép! halkan körbe zümmög ezer mesélő gond-darázs aztán valami sejtés-féle s bámulni a kályha tüzébe. téli ködben Én áldást mondtam. mély. közel a karácsony! Égő szemetek olyan igaz. akire én vártam? Valaki jött a sűrű. egy hóförgeteg a szemembe vágott. hol rámhunyorít a parázs. hogy valakire vártam akkor este. és kicsordult a könnyem akkor este. sebtiben tovább ment – – Valaki jött és elnézett fölöttem. ide a kezet! Akarjunk hittel Betlehembe menni. január 1.Szegény testvérek. Jó Isten tudja: miért tűrtem bátran ha kósza lábam pocsolyába lépett. sürtető világot. 1925. 584 . egy hóförgeteg a szemembe vágott. megsúgom neki titkolózva: kinek szól most az üzenet. Pihekristállyal hófehérre festve a lámpafényes. Alkonyati üzenet Nézem a nyitott kandallóban az én pislogó tüzemet. bus: Fényes jászolból hív a kicsi Jézus – és ti nem mertek ujjongani se már? Szegény testvérek. miért néztem a hidegarcú népet s miért jött akkor. s míg melegét szívembe szórja.

mintha mondanám: szép az élet! . félénken kopogtat. míg alusznak a fák. mélyen dübörögnek. amik legnagyobbak: a néma földnek belül foly a vére – – – azután jön a hó. valami táncra. mintha mondanám: béke ránk. minden csupa fény lett. Nem a háborúk. Vesztett nóta El-elgondolom: be szép is úgy ketten s most jaj be milyen egyedül maradtam – vesztett dalaim újrahívom halkan s néha keresem: hova. s zajuk csak halkan.Egy nevet súgok félve csendben. Olyan közel van.és nini. elvitte a nótát! Nem utazott. amik legnagyobbak. s mégis olyan messze és sírva állok künn a téli ködben. csak elnézett fölöttem. dalra nógat.. 585 .. fehérre.. hova tettem? Rá kell akadni! – (aranyos gitárom húrját különben akár összetépném) – – s Álomországok selyempuha rétjén virágok kelyhét kutatva kitárom. lágy mese – takaró s cirógat mindent simára. s lobog és zeng és leng a láng! Akkor ujjongva talpra ugrom. vizen és hajón át.Valaki elment. s csak most eszmélek utána evezve: csomagja is volt.. 1925. január 15. máglyára szítom tüzemet. a legszörnyűbb tragédiák a föld méhében. . január 5. Mi van belül Nem látott csaták. megölelem a kandallómat s tudom: elment az üzenet! 1925.

aztán néztem. ha dühösen a fákba tép s odaléptem a fákhoz.Nézünk ilyenkor szomorún. Vágy. megbotlottam egy kőbe. Gyónás Istennek Ma délután. kiknek nincs táncos kedve. Most szomorún leírok ide mindent és leborulva gyónok. Aztán daloltam a határban. s bolondul rázni kezdtem. Hajnal! Szorongva lapult a kezemben egy éleshangú. Hallgattam: a szél hogyan átkoz. vad kolomp. kik ide vannak zárva most. január 15. Öröm. 1925. kezet fogunk vagy ketten hárman s mondjuk: ez tán a végünk. Elmondom: Tegnap kimentem a határba. mondjuk: nem írunk verset. és irtózunk: most Január van. hogyha zajjal elsorolom a nevüket: Élet. ahogy az utcán mentem. Hittem: kinéznek. 1925. Gondoltam a kicsi rügyekre. január 16. Ablakhoz vágytam csalni őket: a zöldhajú. kis börtönös tavaszi hercegnőket. 586 . Minden fehér volt és havas és én annyira árva. néztem a fát – – – és hasztalanul vártam.

azt a könyvet s ne írjál bele semmit! Téli esték muzsikája Csendes este jár a hold ezüstre festve földet. – Nem lehet most: álmos lettem.Bírám Te vagy: én nagyon gonosz voltam. égő csillag szép havas táj messze hívnak. Te nagyon irgalmas vagy Ezerszer is. lefeküdnék! Minden álmos oly hideg oly ravasz. hát csukd be most esengek. Sötétült ég. csend a város nem havaz s árva gondom: nem tartozom senkinek? Nem maradt-e semmi nálam. ágat s ezer hűtlen kis kobold bújik. mentem már emelt fővel egyenesen az utcán. vágtat mindenünnen. ami másé: hóvilágban hóvirággal vigasztaló mosolygással nem tartozom senkinek? 587 .

. dobogó szívet takar –) Nap rá ne süssön. szeme ragyogóan előre néz –) Ne süssön nap rá. selyemfüggöny és szerelem és béke. 588 . piros.Aranyos haja tűz glóriáját édes Istenem. Egy arckép hátlapjára (Selymes lágy haja arannyal omlik.. csalogat a cél. Enyém a kép és enyém a nézés. hagyd meg neki – Maradjon fehér ruhája csokra. én is várom: Adjon Isten rózsa láncú mese-táncú édes álmú éjszakát! 1925. szánkózó éltem eljövendő éke: hol szívemre hull meleg virágillat. . enyém a kacaj és az öröm: enyém lett némán felé hajolni muzsikás nevét imába venni s átnézni minden nagy ködökön. 1925. szellő ne fújja! – Tavasznak lettem halk trubadurja. január 18.Csendes éjjel látogat most szerteszéjjel a határon. s csillag szemének öröm-romokra sohse kelljen tekinteni. január hó Szánkózás Hív a kicsi ház. ne fújja szellő ne fátyolozza borús köd-felhő s messze el tőle emberi kéz! (Fehér csokor a mellére kötve. Én is hívom. zengő hitet ki versbe kavar. s osztogat szép álmokat.

mert lelkemben egy régi kép kísértett.Hív a kicsi ház. Tán nagyobbat is tettem volna érted. csupa arany-fény! Kacagó szívem tobzódott a kincsen.. Az út mentén egy ásítozó árok halott ember és összetörött szánkó! 1925. – kerítésszilánk – hó – . február Téli sóhaj Alig pihéz a lepke-könnyű hó-raj alig párnás a járda-hermelin. sötét arcú fantom: Földrengésrázta. míg a magasban zokogott az Isten! 1925. A sírás fojtott és megmarkolta szívemet a bánat és azt se tudtam: honnan. tavaszi szentkép: az égnek arcán tavaszi mosolygás cseresznye-fáról tarka virágontás. mire támad? De mosolyogtam. kietlen romok – Csend-halál-varjak. futok. mert el akarom érni azt a házat! Hív a kicsi ház. – s akkor elsuhan egy mosolygó sóhaj. ujjongva örültél. a fehér csendben semmi. 589 . s azon te szörnyen. siklatok előre. törtetek. csalogat a cél s bár száz akadály ellenemre lázad. január Mosoly Rád mosolyogtam. csalogat a cél vad lovaimat korbácsolva hajtom s néha elém áll egy fagyos kacajú. pedig őrültebb voltam az őrültnél. előérzetes.. semmi kin.

– Ősi álom. két gyertya közt a koporsó. álmodozva léptet. máskor keserű. 1925. február Sirató ének Mire még a kis csárdában nagybőgő és boros korsó? Hosszú padon felállítva. vig dal befödik a halott arcát orgonával. ősi nyolcas volt a lelke. mint búcsúztak a lombok. komor arc.. kopogó kísértet de a kérdés mindig: mit akarsz? Figyeli. mint titokzatos ős-turáni Táltos. Nem mesét mondok csak elmondom. 590 . télen.. rozmaringgal. ősi élet. úgy találta a Halál is. ősi nótát énekelve. Szűk volt neki a kerek föld alacsonyan volt az égbolt.Ősi Turán volt az álma...Felötlik furcsán: súlyos.. boruljunk a koporsóra. vére vitte verekedni – s tudja Isten! – jó szomszéd volt! Gonosz és jó szomszéd ajkán elnémult a hetyke.. akik megmaradtunk. ősi nyolcas. Jertek. . hogy a világ jégvirágos Mélázva-fázva leng a herce-hurcán. 1. hogy ősszel. ősi nóta!. Egyszer szomorún. 1925. Tele tüdőből felgomolygó pára – és sírva nézi mindenki az utcán ha szürke dérként telepszik a fára. tavasszal. február Ősszel.

Szálltak a levelek, s valaki halkan utánok köhécselt, valaki, akit szeretek. Olyan volt az a köhögés, mint egy sóhajtás mint egy óhajtás mint egy üzenet messzire. És elment a híre mert bólongtak a fák s szomorúan zizegtek vissza a levelek, a csendes, kicsi, szent tragédiák. 2. Gonosz, gonosz, mikor a szelek játékukat játsszák! – kicsavarták egy ház előtt a kis akácfát. Pedig valaki szerette nagyon – csak az a jó, hogy nem láthatta úgy, mert csupa-csupa jégvirág felelt az ablakon. Csak sejtette, hogy vége! ráköhögött a végzet – mikor mellette álltam fájdalmasan a szemek közé nézett. Aztán csendesen azt kérdezte: milyen az idő? még havaz? Aztán csendben azt kérdezte, hogy lesz-e még tavasz?... 3. A tavasz olyan szépen muzsikált a nagy erdő mögött, s én valakivel mentem, s valaki köhögött. Nehezen köhögött a friss tavaszba. Halál-igét mondott sikongott, kongott – s azután újra csend lett. Valahol messzi sírban a holtak egymásra nevettek, nógatták halkan a Halált – – – – Én sírtam... S a tavasz olyan szépen muzsikált! 1925. február 20.
591

Erőm: a dal Kihez szállnak ezek a nóták, tavaszi őrületbe szédül, mint márciusi álmodó fák. Kinek szürete: rím gerezdek, – erősen álljon meg a lábán, mert tudja meg: én sohse vesztek. Tudja meg: a halk zönge húrok megpendülnek az ujjaim közt – s nem tudtak így a trubadurok. Belőle a dal zengve vágtat patakzón ontja kópé lelkem a bús rezgésü tercinákat. Az ütemeket zengi, vágja és szentivánéj lesz a földön és megterül az álmok ágya. – Kiért e versek élni jönnek, boruljon hát a kebelemre s higyjen, higyjen az én erőmnek! 1925. március 4.

Tavaszi szonett Bevonulónknak hozsannát kiáltunk, a friss illatú, ibolyás tavasznak, ki jön mikor már régen nem havaznak, s kinek jöttére enyhül régi átkunk. Eljön, megcsókol: villó kicsi fényszál, tiltott bánatok titkos ismerője. Könnyünk először jobban pereg tőle majd fás szívünkbe újultan remény szállt. Bizony, bizony, ha mi nem hozsannázunk, a kövek fogják zengeni a szélbe a mi petyhüdő, kialvó lázunk: Hozsanna, ki a jeget megtöré, s örökzöldet fon szívünk peremére, a virágfüzért a szentképek köré! 1925. március 10.

592

Márciusi hó Nagyon fáj, mikor márciusban virágot várunk, friss tavaszi bokrétát, s hiába várunk, mert a helyébe lehullik a hó. Nagyon fáj, mikor névnapunkra levelet várunk, jó méz-öntőt, köszöntőt, s hiába várunk, mert gyászjelentést hoz a posta csak. Nagyon fáj, mikor víg ajkaktól mosolygást kérünk, édes-biztatót, szivárványost, – s hiába kérünk, mert kis gazdájuk hercegekre vár. 1925. március 12.

Márciusi emlék-írás Sz. M. emlékkönyvébe Feledjük most a sírokat, mit lelkeink az ábrándoknak ásnak: Hagyjunk békét a sírva vigadásnak! Előttünk áll az életünk s a jövő nyárnak muzsikáló gondja százezer kincsét ütemre kiontja. Fogjuk meg egymásnak kezét; kezdjünk életet remegőn és halkan – tavasz dobolást, tücsökzenés dalban! Aztán egy szilaj mámorost huzzon a cigány énekünkre tusnak: víg köszöntőt az édes márciusnak! 1925. március 14.

Melyikünk tud jobban? Sprenger Gyurinak Szívem nagyot dobban s megkérdezi néha melyikünk tud jobban?

593

Melyikünk tud jobban szerenádot adni, szélviharral zúgni harangot kongatni? Magyar nótát sírni – – Éjfél után, reggel felé törött palackok közt asztalra borulni? Melyikünk tud jobban? Melyikünk tud jobban? kérdezi a versem – – S felelek: egyformán! Magyarnak születtünk, Mire még a verseny? 1925. március 24.

Zongora-hangolás A sóhajom az égbe röppenő, a sóhajom ma messze suhanó, mert peregnek a hangok és felstimmolja zongoránkat a hangoló. Azon suhannak már a nóták, (álmok a nóta hangjain) s szavára, szomorú szavára halkabb lesz minden vad duhajság s szentebb a kín!... Az én Hangolóm merre késik? Csókos ajakkal mikor jön már, hogy ne fájna a Nemezis és ne zörgetnék ilyen falls nótákat, – mint ez is! 1925. március 24.

Levél a Múlthoz Csak adna egyszer ajkamra az Isten lágyan csobogó mese-patakot! Úgy össze-vissza fecsegnék én mindent és úgy el tudnám felejteni, hidd el, hogy a szívem, a szívem már halott.
594

Csak tudnék még úgy nevetni, mint régen és lenne drága minden kicsiség, minden ibolya, mit lepréseltem, minden kézfogás, mit mosollyal adtál, lennék régi, kacagós gyerek! Tudnék mégegyszer ablakodnál állni hosszú délelőtt, hosszú délután, tudnék mégegyszer kötekedő szódért csöndes éjszaka asztalra borulni és sírni, sírni, zokogni bután! Oh, csak tudnám még azt írni, hogy élek és hogy jó az, amit a sors adott. – És ne kellene azt mondani: Ámen, tizennyolc évig szépen haldokoltam, de most már minden hideg és halott. Dehát, ha így kell!... Temessük el szépen a tüzes szavú régi verselőt, ki a csókodat esdekelve kérte – – Csendesebb lettem... bocsássál meg érte és szeress, szeress úgy, mint azelőtt! 1925. március 24.

Kérdés is, kérés is Ugye Istenem, nagyon nagy dolog, mikor az ember 18 éves lesz és buta szíve lázasan dobog? Mikor repül a nagyvilág felett s rövid röptében sírva veszi észre, hogy árvának és búsnak született. Mikor a szívünk szörnyű, szörnyű rossz és józanodva zuhanunk a vízbe mint szép hajdani, próbás Ikarosz. Mikor mártírrá kínoz a hitünk, mikor tudjuk, hogy ezer kínok árán a mások terhén mégse könnyitünk. Mikor az ajkunk panasszal dohog, s tizennyolc évünk sóhajt, sír az égre, – Ugye Istenem, nagyon nagy dolog? 1925. március 24.

595

Vigat muzsikáljunk Elhunyt csillag, letűnt csillag, a vak égre jőjj fel! Ütöm a cimbalmot, verem a cimbalmot haragos erővel! Hiába a kérés, hiába a nóta? Sötét van az égen, sötét lesz az égen? – ezután?... – azóta?... Tengerbe hullt az én szívem gyöngye, tenger fölött felhő – szellő, ne fújj! – Ködöt eloszlatni, vizet kiszárítni szélvihar is gyönge! ...Nem igaz, hogy nálunk csak szomorú, könnyes nóta járja! Vígat muzsikáljunk! Elhunyt csillag, letünt csillag, többet úgyse jő fel! – – Töröm a cimbalmot, rugom a cimbalmot haragos erővel! 1925. március 24.

Babel Tornyot akartam emelni az égig álom fenyvesek zúgó rejtekén, – Tornyot akartam emelni az égig és Uramisten! – mivé lettem én? A vasbetonok iszappá puhulnak, mert rájuk lehelt valami erő, deszkák, gerendák kígyós lángot fogtak, s varangyként ugrált szét a kő. Nagy lángbetűkkel írás állt az égen! Az ég magosan és te odalent! Aztán csak az esti szél sóhajtott, s a Babel-romra ráborult a csend.

596

...Sok ezer évig aludtak az álmok: most ébresztgetem, vezeklő diák: – s a fenyőerdő rombadőlt zugában nyílik egy kicsi sötétkék virág... 1925. márc. 31.

Várakozás Nap-csóktól égő homokos partok közt csobog a víz – – A gondolatom tovavisz. Távolabb sötét tölgyfa koszorú... – Lelkem egyszerre víg és szomorú... Körülívelnek sötétkék hegyek – Lábam a kőben meg-megbotlik, lassan megyek. Miért előttem annyi gát? – két kis szamár megy és húz egy taligát. A tespedt órák lomha sulya vállamon hever, – – Ha ketten viszik, könnyebb a teher: így volt az mindig: embernek szamárnak! – Kicsike, olyan egyedül vagyok, Kicsike, – várlak! 1925. április 3.

Tavaszi kék lepke Színarany porban hempereg piros ködben, lilaszín gőzben, szárnyáról friss harmat pereg, – s nem mondja: élek nem mondja: győztem csak él, csak él, csak él! Mint átaltetsző kék sziromlevél: Matt, sűrű, vad bozótból víg május szárnyán fellebegve, csapong és tombol, s ujjal mutatják mindenütt: tavaszi lepke.
597

Imádkozom: éltesd, jó Isten, füröszd sugárban, ezer jóban! Mert az egész világ szerelme, újjáéledő tavasz-lelke, minden, de minden benne van ebben az egy kék pillangóban! 1925. április 5.

Nappali hold Ugye barátom, ilyen különös köd-ruhába már régen nem öltöztünk? Vibráló éter, s aranysugaras tavaszi porral megterhelt levegő lebeg ma köztünk. Olyan vagy így, mint porfelhős országúton robogó hintók után patyolat-kendőt lengető asszony. Olyan vagy így, mint hófehér fátylakban kertjében surranó leány, hogy rózsákat szakasszon. Olyan vagy így, mint valami nagy, édes régi bőség halovány, letünt, sirató dicsőség. Olyan vagy így, mint sápadt arcú, nekibúsult ősmagyar legény; – Olyan vagy így, mint kórzókon égresikoltó, feltörő remény. Nappali hold, Te nagyon szép vagy így! 1925. április 5.

598

Levél nem is messzire Kicsi! Ne menjünk együtt soha máskor! A múltkor, mikor ringatózva jártunk a nagy liget kavicsos útján, ahol két oldalt korai juharfák sárgás virágai mozogtak ütemesen befelé-kacagó dalt – valaki szembejött! Olyan volt, mint a Végzet; sápadt, álmodó homlokomra, s a szemem közé nézett – csodálkozott: mintha kérdezte volna: Hogy mersz te kalapod mellé cseresznyefavirágot tűzni? Emlékszel? akkor elmaradt lépésem a lépésed mellett és egyszeriben nagyon rossz kedvem lett. És a lelkemet az a pillantás most is űzi. Azóta már nem csilingel itt a nóta, s erővel akarom Neked az én szomorú igazságomat megmagyarázni. Nézd, nélkülem is tartják felbokrétázott fejüket a vén juharfák, s minden úgy lesz, mint azelőtt; még Te sem változol talán: Ne járjunk együtt soha ezután! 1925. április 7.

Séta A tavasz mára ünnepet akar, s a napsütötte vén juhar fekete árnya élesen rajzolódik a járda poros peremére.

599

Én Terád gondolok és arra, hogy mi leszel nekem: villó, felporzó napsugár, aki, ha kérném, betakarna, s kinek csókjával ujjongva járnék? Vagy életem dülő, jegesre hülő szurokfekete árnyék?... Én így megyek a házak közt tova. 1925. április 10.

Hit Azt mondta: ha virágzik a kőris, majd visszajön ő is. A kőrisfát nagyon szerette, s mikor azt mondta, zárva volt az ajka, gyertyák lobogtak mindenütt és koszorú volt rajta s valaki zokogott felette. Azóta negyedszer havaz, negyedszer lettek friss, napsugár-vertek a kertek, negyedszer jön el a tavasz. S én mégis minden este, lankadt fejemmel párnára esve, addig susogom és imádkozom rögeszmés hitemet míg el nem nyom az álom: Ha virágzik a kőris, majd visszajön ő is!... –––––––––––– – – – – kőris – – – – – – – visszajön ő is! – – 1925. április 8.

600

Tünnek a percek A kapu mellett két szál gyertya serceg, hol egymásután bemennek a percek! Ruhájuk: száz öröm és bánat foszlány, s rájuk mered két sarki kő oroszlán. A Hegy üregje odvas, sötét katlan s ők mennek, mennek végeszakadatlan. Mindegyik hagyott el valami szépet, lábuk sokszor sziromszőnyegre lépett; Most fáj lemenni, hol csak a vakond ás, fáj ez a dohos, jéghideg lemondás. A száműzetés rajtuk nagy, sötét nyüg, csak az a jó, hogy él még a reményük. Szép ütemesen léptető vitézek, a hegytorokba daccal belenéznek, mintha mondanák: „Mit ér, ha bezártok? Fellázadunk mi, tünt-perc-milliárdok: Újra fellüktet megalvadt vérünk és himnuszt zengve egyszer visszatérünk?” Aztán eltünnek. Az ég esőt csorgat, Az őr-oroszlán utánuk vicsorgat, – Mintha minden a bánatukat nyögné!... – S mi várunk, várunk, várunk mindörökké! 1925. április 9.

Muzsika volt Papolczy Bözsike zongorajátékáról Valami muzsika volt! Egy zongorából indult egy szív felé, amelyben kín dúlt, vagy akkor tán öröm tanyázott... Már nem emlékszem. Valami muzsika volt!... Trombiták voltak, messze zengők, felzúgó, álom-fenyveses, különös vidék – Valami muzsika volt: csilingelt, mint kicsi csengők, csörtetett, mint a csermely, csattant, mint a csók és dörgött, mint a júliusi ég vihar előtt.
601

Nem értettem meg, hogy a homlokom miért lett setét s bámultam őt a hangok tündér-mesterét. Aztán arra gondoltam: hogyha a muzsikás érzések, ütemes, rímes szívverések ekkora skálájából csak egy tizedrész lenne az enyém – – szent ég! – Álom-világban, mese-trónuson, rózsákkal koronázott, liliom-pálcás király lehetnék. Szinérváralja, 1925. április 14.

Emléksorok Gaál Baba emlékkönyvébe Sosem felejtem el: Egy fenyő-erdő mellett robogott a vonat, amikor megrándult a vészfék – két kis fenyő egymáshoz különös közel volt s álom-szemekkel egymást nézték. A vonatom futott és nem tudom, miért: ez a kép most eszembe jutott – és leírtam ide alig olvasható írással én: a szomorú tovahaladó, áldást adó távoli harmadik. Szinérváralja, 1925. április 14.

Fent süt a nap Nyirkosan, szürkén álmodik a hegy aljába lapuló, sáros kis bányaváros de nem jut el az igaz álmokig...

602

Lábam a sárban cuppogva locsog s a hideg esőcseppek bús-kesergőn percegnek az esernyőn és öblösen csobognak a csatornák. Én egyre nézek a hegyre: Én érzem, hogy a felhők csak a hegy alján gomolyognak végig, a felhők sohasem érnek fel az égig, s ott fent, a tiszta magasságban minden gyémántosan felsziporkázó tűz-sugarat kap, – Érzem, hogy ott fent: süt a Nap. Nagybánya, 1925. április 17.

Az Ő nótája ...Asszony lesz a lányból, a bimbóból rózsa... Tavasz van, A kicsi piros bimbók felfödni vágyják édes arcukat s jövő illatuk ég felé kutat sugaras utat. Fent sziporkázó fényes csillagok lenevetnek hozzám: mintha nem is a bánatomat hoznám és nem sírnék, hogy egyedül vagyok. Ilyen egyedül miért, miért lettem? Miért van az, hogy három cigány bandukol mellettem s a hosszú utcán miért húzzák végig az Ő nótáját? – – ...Egy két édes percből sohase lesz óra, Másé lesz az álom, másé lesz a rózsa, – s egy kopott nóta lesz csak az enyém! Egy hazug nóta lesz csak az enyém! Nagybánya, 1925. április 18.

603

Selyemzsebkendő Habos, fehér selyemzsebkendő, piros szegéllyel... Dalolok róla. Ezt csókolta meg valaki cseresznyeszín, meleg ajkával és gyűrte bársony ujjai között. Mint a vak szemüvegén, ezen keresztül nézem a világot és mély-kék szemem könnye ezt öntözi néha: (És evvel intek valaki után!) Áldott legyen: habos, fehér selyemzsebkendő piros szegéllyel... Daloltam róla. 1925. április 28.

Mire? Mire a hajtás? Mire a nóta? –––––––– Ne rohanj pajtás: úgy is csak nyugalom, úgy is csend a vége! 1925. április 28.

Vadgesztenyefák Virágzanak a vadgesztenyefák. A hosszú utcán egyenes fasor bókol a csendes szellő borzolásra, s a lombokra, mint gyémántszínű por szitál le május első napsugára... Virágzanak a vadgesztenyefák. Vajjon megjegyzik-é most az arcomat s a szememet, mely rájuk nézni sem mer, s tudja-e a sok hóvirágos ág hogy erre ballag egy hangulat ember, ki csupa őszi nagy szomorúság?... Vajjon megjegyzik-e most az arcomat?

604

S ha megjegyezték, adják-e tovább? Elmesélik-e majd valakinek, aki mosolyog, mosolyog csak egyre, aki tavasszal is nagyon hideg, s holnap talán majd sétálni fog erre? – Ha most meglátnak, adják-e tovább? Májusba fordul máma a világ: muzsikálnak és terítenek asztalt, felköszöntik a nyárnak kezdetét – ...Csak egy könnycseppet itat fel az aszfalt, s rá százfelől, zizegve, szerteszét szirmot szórnak a vadgesztenyefák: Fehér, virágzó vadgesztenyefák... 1925. május 1.

Mindig Húsvét van Felelet Forrás István „Temetnek” c. versére Hiába jön az emléktemetések fekete Nagypéntekje! Én már tudom: hiába jön, tavasz-szirmos utcák felett a halotti zsolozsmás szomorú gyászmenet. Hiába jön. A nagypénteki hosszú éjszakára mennydörgős robajjal száll sugara a napnak: – tombol a friss Húsvét-szagú könnyesős hajnal és az emlékek feltámadnak. Minden hiába! mert az emlékek feltámadnak. 1925. május 6.

Csodák Felötlik, valami piros, kékes délibáb, s leborulunk a földig.

605

Mire felnézünk sivár sivatag olvad csak az égbe, pár száraz kóró lapul a határon, s mindennek vége. ...Mi lelkünk átka: Mindennap hétszer megcsalódunk, mert nagyon hamar hiszünk a csodákba! 1925. május 7.

Foszlány Nyugatra fut, Lehelet hajtja: darab kis ég, felhő-foszlány, imbolygás, lebegés, fehérlő álom, kicsi semmiség – mégis sírni kell rajta. 1925. május 7.

Szirom eső Az ég ma tiszta, melegszínű kék és fehér virág-bokrétásak a gesztenyék. Szórják a sok-sok fehér szirmot esőzik, rázzák, hintik, egyre a haragos-zöld, kövér gyepre és mind, mind nagyon szépek. Olyanok, mint a költők kiknek szívéből nóta serked és olyanok a gesztenye-virágok, mint a versek: A sok-sok fehér szirom táncol, esőzik, szitál hullik egyre a haragos-zöld, kövér gyepre és mind-mind nagyon szépek, ...Miért nincs itt most valaki, aki a szerteszéjjel libegő, foszló, szirmos pelyheket felfogná forró, bársonyos kezével?... Miért nincs itt most valaki? 1925. május 9.

606

Instructio publica A szemek fénye csupa réveteg a légyzsongásos poros tanteremben. A levegő beteg. Meggörnyedt hátak, elhamvasztott lázak, valami zsongás, dünnyögés: – – tán légy került a pókhálóba, tán magyaráznak. –––––––––––––––– Távol rejtelmes tölgyfa erdők összeborult, suttogó lombján feketerigók fütyürésznek és sír, és sír, zokogva sír a szent, a volt-hatalmas a megtagadott Őstermészet. 1925. május 9.

Régi könyv Remegő szájjal és lassan betűztem volt egy régi tiszta könyvből és ott olvastam: Az Úristen a teremtés előtt egy nagy fehér lapot terített maga elé s megjelölé azon a lankát, a mezőt dombot, folyót és havas hegyeket: Így tett Isten a teremtés előtt. Ezen egy kicsit elmerengtem és az jutott eszembe: Vajjon Isten az, aki befogat ítéletes nagy vörös kocsijába s dörgőn vágtat az emberekkel szembe s roppant kék ceruzájával Ő húzza meg a honhatárokat? Ezen egy kicsit elmerengtem... Lelkembe zajgott szép, halotti tor... És ezalatt az ősi fóliánsot lassan, szitálva, belepte a por. 1925. május 13.

607

Süllyedő világ Atlantisszá lesz minden átkom, minden dalom, és minden imádságom, Atlantisz lesz az én világom. A sülyedt bérceken átzúg a tenger sötétzöld vize: szeli hajója sóvárgó kalóznak s jövő századok surranó bárkái minden Enyémen áthajóznak. 1925. május 14.

Amundsen ...Észak ködökön elborult szem, ki vakon nézel és törtetsz előre a rég keresett, szűzi jégmezőre, te boldog vagy Amundsen! Látod, én sohse vágytam sokra, csak egy darabka Indiára, parányi, szép kelet-mesére, s azért jutottam pólusokra! Völgyek mélyére másztam, vörös lámpánál éjszaka bányásztam egy szikra kis aranyra, s mikor azt hittem: végre!... – dermedt karokkal lendített csákányom beletörött az acélfalú jégbe. 1925. május 16.

Évforduló Word’ ich zum Augenblicks sagen: verweile dich! du bist so schön! ...Es sei die Zeit für wich vorbei! Faust Az ingaóra érces hangja komolyan és régen elzengte az éjfélt és én ültem magamra hagyva. Odakünn pislogtak a csillagok s a bólongató, nagy sötét akácsor képviselte az életet, meg a Hold, meg sok kicsi, fehér felhő-foszlány, melyek felette átlebegtek.
608

Az égen bárányfelhők usztak s meg kellett volna halnom akkor. fájva. s a törzse szikla-szent-szilárd: lombos fejével bólogat és nem fél. sivít a szél a fák között s a magyar erdő magyar fája ingatja koronás fejét. szenvedélyesen. hej. Félőn. himnuszt harsogni az égre!. mint magam. zokogva.Levetni ma a fekete köpenyt. kaptatni magas. lapulva. ragyogni percig táborhegyi tűzben két kitárt karral áldani a földet hozsannát. piros ajakkal szürcsölni a csendet. 609 . s én belejajdultam a sötétségbe vágyón. hej.. szirtes hegyoromra. Álmunk .. s homloka mögött hangtalan reszketnek a gondolatok. nyögve. 1925... be törpe egy ember-parány.. május 22.. Erdő Süvölt a szél a fák között zúgva. május szelével csókot váltani.. Maradj. –––––––––––––––––––– S a dohos nagy falak minden hajnalban kacagják az álmunk.A szálfák között. . mint mesebeli öreg Faustnak! 1925. ujjongva várni nagy tavaszi kéjre.. De csak fejével bólogat. be törpe.Akkor nagy csend volt s a szobán átsuhant kilencmillió négyszázhatvanezer nyolcszázadik perce életemnek. hogy az égi bárd csattanva mellen ütheti. május 23.

. 610 . a nappal szín-világos. se láng. ha őt is földre vetné! Arra gondol. se vér! –: A mi lobogónk maradjon fehér. hogy zúg a szélvész és jaj. se hold.. hogy mire kell ez így és kérdezgetik meg-megállva: máglyák tüzénél mire a mécses világos nappal mire a lámpa? (És én kérdezem önlelkemtől: Tán így tetszel magadnak? Mit akarsz kicsi mécses lelkem ezzel a kínzó ragyogással mikor Napok is vannak?. hogy zúg a szélvész és vajjon nem törnek-e ketté a meg-nem-hajtott derekak? 1925. – a lámpák mégis égnek. 1925. se kard. Nappali lámpák Az ucca során pucér oszlopok merednek az égnek. május 26. se kampóskereszt. meg a sok fehér felhő. se nap. május 25. A járó-kelők rájok csodálkoznak.) Az ucca fölött nappali fényben álmodik az ég. A mi lobogónk Vezércikk helyett vers A mi zászlónkra nem kell semmi jel. a lámpa mégis ég.Arra gondol. s a lámpa egyre ég. s a lámpák sorban égnek.

mögöttük régről-ismerős holtak is voltak. aztán fejemre fontak zöldet és mirtuszt és tizennyolc évem furcsán ünnepelték. elémbe állt a Jóság és nagyon jó volt és mind a kettőt vezette a Május. Elémbe állt a Szépség és nagyon szép volt. 611 .A mi lobogónk hószínű selymével örök tavasznak örök szele játsszon és legyen tartós. Különös volt... legerősebb vászon és nyele. se korona. se kampóskereszt. lásson mindenki rajta azt. mintha zsolozsmáztak volna. május 27. se kard. se nap. ha kell! A mi zászlónkra nem kell semmi jel. mint a szikrázó acél! A mi zászlónkra nem kell semmi jel. amit akar és haljunk érte mindnyájan. Elémbe álltak sorba és meghajoltak. de izzó avaron ha hűsével takar. se hold. se vér! –: csak egy igénk van: maradjon fehér! 1925. Ünneplés Különös volt: nem is aludtam tán egészen. május 28. Először bús zsolozsmát azután himnuszt. s mindenre nagyon jól emlékszem. Akkor ébredtem – – – – feketén villogott az éjjel s az ablakon besóhajtó szél virágillatot lehelt széjjel s távolról. mint a leggyolcsabb. 1925. és vontatottan énekelni kezdtek.

Meddig élek? Álltam süvöltő szélben reggel hat órakor a tisztás erdőszélen és bekiáltottam a sűrűbe: Kakukk.Hát legyen! Ma imádkoztam az én Istenemhez. homály-köntösbe némán burkolóztam. Végigterülve a hideg kövön. 1925. s felkakukkolt a búgó jósmadár: kakukk: . mély zenéje – szívemből csurgott. mint az orgona búgó. s elrebegtem a legújabb imát. – s a szívem vérzett. mint felgomolygó áldozati füst. kiáltsd ki: meddig élek! Akkor a titkos rengeteg felett fekete felhők furcsán tornyosultak. – – – Hangját a távol hegyek visszaverték s egy pillanatra elfulladt a szél. aminek lenni kell! A nagy falak háromszor visszhangozták s a sötét pálmák földig meghajoltak. amelyre tegnap tanitott a végzet. Az örökmécses sercegett csupán. De nem hallottam semmit se tovább. Ünnepélyes és furcsa volt a templom. vagy más valami ért – de görcsös ujjaimmal 612 . csobogott a vérem s szétvetett karral kiáltottam fel: Hát legyen meg.. Akkor átrezgett lelkemen az Isten. Villám ütött. s a szívem vérzett. május 29. régi ünnepek tömjén-szaga érzett. kiáltsd ki: meddig élek! Álltam süvöltő szélben reggel hat órakor a tisztás erdőszélen és élesebben csattant fel a hangom Kakukk..

613 . június 2. ha harmatcsepp-gyémántos tavaszi napsugárban kifeszítve állnak – – Csak hadd örüljön keresztes szövője. mint a lázbeteg és úgy éreztem. ne legyen abból ellenedre kész vád az ő szívének bírája előtt. Ha olykor két szem vágyakozva néz rád s te nem szereted őt. hogy minden nagyon rég volt és azúrosan sugárzott az égbolt s a havasokból süvöltött a szél. hogy alattam a nagy mindenség átremeg és nem tudom. bizakvón előre! – A pókhálókat nem kell összetépni. nevess felé egy életen keresztül cirógasd meg. reszkettem. mint fekete madárszem.betapasztottam zúgó fülemet és arcra vágtam magamat a fű felett és simultam a széna-szagú földhöz. hogy meddig voltam így. 1925. s nézzen a fényes tündérpalotából. június 3. hogy ne mondhassa: álomromboló! A szívem szava szól a te szívedhez. Régi parancs új versekben A pókhálókat nem kell összetépni. Amikor talpra álltam. ha félve összerezdül. 1925. csupa jó. ha ki megérti könnyes szemmel érti: ragyogó álmot tarka pókhálót nem szabad soha soha összetépni. mereven zárta titkait az erdő. legyél iránta csupa. tagadón intett: többet nem beszél! és úgy tetszett.

milyen boldog vagyok én ma! Szárazra perzselt síró avarunk pázsittá lesz. s az asztalon a márvány-ereket. mit ajkunk ereget. Ez itt nyugalmas ölelő hideg fehérke zug. áttetsző az ég. a zápor megered – – – Nézzük.) Pár csengő bongó rímet faragunk: csak afféle kis hangulat poéma.. 1925. Sötétkék. a kékes-füstű. lomha karikákat. ha reggel sétákat teszünk: még júniusban is vannak napok amikor hideg járja át a testünk. Bentről nézzük. szemünkbe néznek hideg alakok. ha álmunk arra fut és letört ágú rózsafánk kinő. hol fesztelen ülünk..Cukrászdai vers Odakünn június forró szele zúg és verejtékes emberár liheg. (Eszünkbe jut: De nini. végtelen és tiszta a levegő megérezzük a világűrök titkát és a félelem dideregve jő: Nem láttunk ilyet soha soha még! 614 . Aztán még maradunk. megmosolyogtat nyári örömünk. Hűvös van Tudjuk.. s amíg befelé furcsán zümmögünk egy régi-régi halk dalt. és lúdbőrös lesz mind a két kezünk.. június 4. hogy milyen az idő: körbe poroszlop vágtat. A fagylalt ezüst kanállal eteti magát valahonnan egy hárfa hangú akkord siklik szívünkön át és felidézi a mostot és az akkort és álmainkat csókosan becézi. hűvös.

hogy rakjuk rá a fát. fekete kéj. homloka kék: Hörgök hiába kiáltanék. 1925. Reggelre kelve bágyad a harc. Ki súgta Néked. Szatmár.A nagy hűvös csontunkon reszket át. édes piros parázsa. csak azt várja. 1925. Bízom az Úrban irgalom ér! Denevér surran. szívem se nyers: Fehér papíron Fekete vers. június 6. Álmomat írom. 615 . hogy ezt akard? Vörös tűz éget.. június 8. fekete álom. a télre gondolva indulunk haza – Azt hisszük: most is izzik még a tűzhely otthonos. folyik a vér. villan a kard. mosolyog egyre. szelíd az arc. Vörös a lába.. Fekete éjben hószínű táj – Lüktet a vérem. valami fáj. Lázálom Fekete várrom fekete éj.

Ajkunkon elkopott dal és lassan indulunk az érettségi bottal.Útrakészen Érettségi előtt Mondjátok. megyünk! 1925. 616 . Porban a fáknak szirma s mi kíváncsin kémleljük. hogy mi megyünk már? Csendül-e ottbenn a szívetekben egy pici csengő. régi jussot – a jövendőbe nézve. emberek: Jó szíveteknek lesz szava hozzánk? Jó szíveteknek gyors dobogása jelzi-e nektek. mely vagy jogar lesz nálunk. Szatmár. vagy kemény koldusbot. Mint drága ősi jussot. 1925. Érettségi bot A fodrozó víz vágtat és köszönti kezünkben a kifaragott ágat. mint égi. június 9. hogy mi van rájok irva. mely hírül adja: itt az öröm – messzi vidéknek gőzöse indul gőzöse száguld gőzöse jön! – ? Jó szíveteknek gyors dobogása jelzi-e nektek: Itt az öröm! – ? ––––––––– Hurrá emberek! Várjatok. június 11. Úgy szorítjuk a kézbe.

úgy – komolyság nélkül például a nevünket. hogy csepegtessünk a szívünkből egy kicsi-kicsi vért és véssünk vele valamit papírra. mikor egyedül vagyunk mi örök-érző. – . lágy. messze álmoknak melegágy. Tizenkettő Éjfélkor. örök-vérző lelkek és zsibongó agyunk tele van ezer halk melódiával. 617 . vagy azt. Valami édes. bizonytalan szemmel meredünk a falon-túli. puha. és előttünk a tinta. Az óra kong. szinte kergetjük vissza. ahonnan jöttek szanaszét szórva mint gazdag őrült az ezüstjeit és őszi fák a lombok aranyát.. a szívünk zsong – a lelkünk csupa ringó mese-hinta. június 13. Nem tudjuk miért: fáradtak leszünk. Szárig bemártott tollal kaparunk Sok kusza betűt. vagy azt.. sejtett messzeségbe. 1925. Szatmár. – nagy. ringató. hogy – tizenkettő. hogy – Ave Mária! és lassan minden hallgatásba szédül. vissza őket. szép könnyelműség bársonyos karral karol át: nem bánjuk lelkünk teli álmait. – és csendesen az égre nézek. édes. A szívem most már puha fészek.Most már Kincsemet már a rozsda marta és megemésztette a moly: felém hullámzó vád-gomoly nem juttatott a vágyott partra. valami úgy kisért.

hamar. s ha pajtásaim jönnek. meleg. simuló.. Lassú muzsika A lelkem zúgva. 618 .. – Most belevetem magamat s befurakszom a kellős közepébe és úgy fekszem hanyatt és várom. Házmagasságú széles szirom-boglya!. június 14. s a szelek szárnyán szállani szeretnék. hamar. zúgó zenébe tömörödött össze. és két karomon felgyűröm az inget úgy dúskálok a millió virágban.. lerázok.... június 25. utánam kutatnak. s pajkosabb vagyok a pajkos gyereknél.. mikor egyedül vagyunk. Gyermek ésszel Én eltünök már a művek mögött. vágyott s félve tűrt.Elhamvadnak a halk melódiák elzsibbad zsongó. Szökdécselek. rózsaszín sziromban s öles nyalábbal szorítom szívemhez az egész rózsakertet!. Körbefutom a nagy-nagy rózsakertet. amit szenvedett. mint horpadt sír a virágok alatt.Olyan édesen fogok szenderegni: megárnyékoznak a kert összes fái. tépek. mint érintetlen öblű égi kürt. Már egész nagy halom!.. . hogy a piros puha fészek álmosítson el terhes illatával.. zsibongó agyunk és nem születik semmi és kiejtjük a tollat. Szatmár. 1925. leszakítok mindent. – nem fognak megtalálni. 1925. Reményik S. lassan muzsikál.. – éjfélkor.

Valami forró. eső Most zuhog az eső. mint a szembeni eső-verte házon meggubbaszkodó zászlórúd íve és az ázottan lecsüngő szürke vászon. valahol – de nem érti meg zsongó halk zenéjét. lomhán meglibben a vászon. csak aki nagyon közelre hajol. mint lehelkürtje messze. mint most.) 619 . kanyargó járdákon akkor is így gyűrűztek az eső-verte karikák. A lelkem búgva. (A szembe levő házon szomorún. Akkor is zuhogott. amit két hete nem követtem el: csendesen dudorászom.Olyan különös idegen zene olyan hűvösen sípol a fülekbe – két fehér angyal viszi piros párnán. amikor nyitott ablakomból feléjük révedek. 1925. június 27. könnyes érzés nő a szívemben és azt teszem. két fehér angyal mosolyog felette. Valami csendes. Szatmár. régi-régi nótám s már két hete. de nem tudom: miért? nótát csalogat. őszi érzés nő a szívemben. Most olyan a világ. de egyre nő és feszíti. Már két hete. Nóta. hogy zuhog az eső. könny. már két hét. s a vízben úszó. hogy ez nekem a jel: van egy szomorú. – mintha a hűvös délutáni köd kazán-robbantó gőzre hevült volna. mikor ezt a nótát tanultam. hogy nem daloltam el. lassan muzsikál.

1925. Szatmár. – csak egy kicsit a szemed szomorú. s a kacagók szemébe.. de istenibb az út. Mondd. Véres fejeden töviskoszorú mégis vigasztalsz úton-útfélen. az érettségi vizsgák után Ha búcsúnkat az ég is dübörögné és harsonázná ezer harsonával – Te tanárom vagy nékem mindörökké. Mester nagyon sajognak a szegek amelyekkel a kezedet átverték? És enyhíti-e nagy fájdalmadat.. nagyon messze néz. ha vallomást teszek? – Nehezebb lesz. július 3. 1925. a gúnyolók szemébe. 620 .. titokzatos lelke ölel át és gondolkodás nélkül hörpinted ki a Sokrateszek méregpoharát. és ifjú lelkek gyógyszerét kínálod. ha ösvényeit nyomaidon járom. Búcsú – vallomás I. A régi görög bölcsek hatalmas.A két szememben forróságot érzek: könny: hevült kazánnak vízbe kristályult gőze. P. a gyűlölők szemébe büszkén hirdetem: Te vagy a Tanárom! Szatmár. Egy karikával több gyűrűz a járdán egy versikével több sír a papíron: ennyi az egész.. s a szemem messze. Gonoszok keze bitófát verhet s ólomból rakhat bitófát válladra akkor is szépen hurcolod a terhet. tanár úrnak. június 28.

milyen szörnyű tévedés Fáj a szívem. most őszintén beszélek Ti úgy hiszitek: közel vagytok hozzám. nyughatatlan fékevesztett kis patak. mert lányok előtt ügyetlenül hajlok. Szatmár.Messze vagyok Barátaim. mellettetek áll. s ezüst holdfényben bólongnak a nyárfák. monoton beszél. mikor súg-búg az alvó végtelenség és minden olyan rémületes néma. Milyen közel van hozzátok az árnyék. 1925. sarkatokban leskel – – s a holdvilág csak messziről zokog. mert minden reggel felétek megyek és kezet fogunk háromszor naponta. s hogy nem tudjátok: a folyam színe hideg hullámú mélységet is titkol. július 6. s ha nagyon sokat pengetem a lantot. Lássátok. Csengő dal a vershez Csingilingi csörtető kis pataknak éltető tiszta selymes kék vize – Zöld halaknak altatója szép hazája. Ti azt hiszitek: közel vagytok hozzám. reátok simul. Menjetek csak ki holdas éjszakán. kiserked a vér ujjaim begyéből. palotája: csingilingi csörtető dal csacska csermely. 621 . csókolója. hogy kicsinyesnek láttok.

Szent daloknak rabja lettem. Embereknek lomha lába szivárványos égi útra rátapos – mindhiába csingilingi mit se használ annak. fodrozó dal tengeréből ittam.Csingilingi fékevesztett kis patak. csak felétek menekedtem: csingilingi mégse lettem boldogabb. Tarka csónak néma hinta. ittam csingilingi mégsem lettem boldogabb. Mindhiába reng a hinta ring a csónak tiszta tükrén esti tónak mindhiába mégse lettem boldogabb. Csingilingi véghetetlen víz szegélyén szürke szikla vas falába ütköződő gyönge hab. aki bánatos. 622 . szent szivárvány: nem leszek hát boldogabb? Csörtető dal csermelyéből.

Néma csónak. szóljatok hát: mikor leszek boldogabb. néma erdő. hárfa hangú hang dalol. kérdve. 623 . – mint a márvány jégben hűlve. néma hab: csingilingi szóljatok hát. csend legyen! Csingilingi felzokogva fájva. néma hinta. figyelembe. hallgatásba átkövülve álljatok meg. Csingilingi nem leszek már boldogabb? Szatmár. nem figyelve semmi másra. Csingilingi csacska csengő csengve csendül csingilingi valahol. csónak. 1925.Kis pataktól Oceánig futkosó víz milliónyi buboréka csend legyen! Körben álló bús bereknek furcsa fái kiktől néha megtanultam muzsikálni csend legyen! Hinta. július 7. szent szivárvány.

annyi gond után most már jöhet a csöndesség. a kezetek milyen forró és milyen hideg az enyém. most csak muzsikálok. mélységes.. Csend van. ami most lágyan bennünket fedez. 1925. ne félj! – Szép lesz az álom.. Lefekvés előtt Tudjátok a szokásomat. halkan muzsikálok. Pax tecum. s úton-útfélen hangosan kínáltam: Most már szívem és tollam hegye más. testvérem.. Aludj. nagyon kell a csók mert este el szoktam búcsúzni. egymás karja ez. emlékezel: tavaly én voltam a ház legzajosabb vendége.. néha zizegése hírt ad. Tollam hegyéről bölcsességet szűrtem. az álom. Összeszorított imás tenyerünkben elpihennek a legnagyobb talányok. július 8.. Most nagyon. Alszik a vén nyárfa. testvér... Hajtsd le fejedet. most itthon van a béke. csak aludj – nem félek.. Szatmár. – boldog lesz az éj. Hogy él még. s annyi lihegés... Előbb szépen kezet fogunk Juj... – eltompul benne halkan a zsivaly – testvér. rohantunk bután. vagy mindkettőnket más Valaki rángat?.Altató Molnár Tibor barátomnak Pax tecum testvér.. Lüktet a nagy város. testvérem. Előbb szépen kezet fogunk. de minálunk. testvér. este.. mindnyájatokat megcsókollak. hogy este el szoktam búcsúzni – Jertek hát ide sorra mind. nem talál okot a vitatkozás és ólomsúlyra nehezült a lábam. Két nagy szemedet meghipnotizálom – Este van. Gyertek közelebb! talán féltek hogy a két szemem szomorú? 624 .

. Fák alatt Sétáljunk lassan a nagy liget árnyán. Este van. ne sírjatok.. s zúgnak a levelek. Érzem.Ne. nem búcsúzunk sok időre. ha sípol a szél: Ugyanazt akarom mondani én is.. 625 . Mondani szeretnék valamit néked. 1925. dobáljuk.. ezüstös pára és amint kérted. dobáljuk egyre. de hiába próbálom szavakba szedni: tágranyílt szemednek bámuló fényén megtörik minden beszélő vágyam s hiába szeretnék reggeltől estig valamit mondani.. nagy Reggelig. Nem..csak a fényes. .. végtelen bánatát siető ősznek – Figyelj egy kicsit. A Fantázia szólt: Majd talán egy rózsa-láncú... ha sípol a szél. 1925... ami úgy éget!.. susogó zajban figyelj egy kicsit. suttog halk örökös titkot. mikor a hársfákat borzongva rázza. hogy különös titkokat rejtek. . s némelyik némán.. ne higgyétek. nem érted – egyre megy – nem baj. dobáljuk. Szatmár. Bókoló fák alatt. s fehér kavicsot dobáljunk játszva. – csak sétáljunk lassan a nagy liget árnyain s fehér kavicsot szedve az úton. felkapunk szárnyas paripámra. Szeretnék valamit mondani Néked. Szatmár. csillagfény-táncú éjszakán eljövök érted. Megérted.. Csak álmos vagyok.. suhanón lepereg s minden zúg.. július 10. Köröttünk köd lesz a határ. július 8.

s leterítjük a köpenyünket. vígan ujjongó dal! Áldás-özönben. mirtusz koszorúval mosolyogjatok. s ilyeneket is röpítsen a posta! Fűzzünk csokorba arany napsugárból. ma messzebb ne jussunk el! Akkor leszállunk a mese-ligetben. Esküvőre Weisz Margit és E. amikor gond. s szűrődjék halkan mihozzánk cserébe a lakodalmas. nevessetek egyre –: Ennek a búba forgatott világnak jaj. De a legbűvöltebb lesz: egy hindu dzsungel. – ezüst-szavakkal kössük össze szépen. Táncot jár a fű.Kábító lesz a levegő. színes szivárványból.. az átok az ember szívét sárig letaposta. Csudás keleti zene csordul a szívünk felé. ami az emberé. József lakodalmára Mainapság. úgyis olyan kevés ma a kedve! 626 . fűzzünk csokorba rózsaszínű áldást.. s te szólsz: elég. Szatmár. hol minden fa mögött kis manó lebben. július 12. mint a mák és lentről csalnak és integetnek a pálmafák. s én elmondom neked a legszebb bús mesét. hogy igen-nagyon örüljenek távol! Szálljon el szívünk minden dobbanása patyolat-postán. fehér galambokkal. 1925. mint tarka bálon s leszáll az álom az őserdőben. lilaszín ködből. fa.

Nép temetés Felbúgnak a harangvirágok. megkondulásuk jajos ének. nagyok. 1925. Szikrázó villámok kígyóznak – az éjszakához képkeretnek – – Rettenetesen mély a gyász. Nagybányai hegyek Felhőkkel kevert terhes ég Borul koszorús szép fejükre És bennük élnek a mesék.. csak zúg a gyászos ének.Ma csupa hitet sugároz felétek ki e sorokat lassan ide rója: – Virágos éjek éber éneklője. július 16. sötétek a tavon tul – köztük recsegő mordulással valami néha nagyot mordul. mintha jégesőt kergetnének. július 17. mikor egy népet eltemetnek!. mintha halottat siratnának. sírnak. gomolyognak. 1925. áldásos álmok árva álmodója. kongnak keservesen mintha jégesőt kergetnének! A nap már este hat órakor szurok-fekete égbe-hajló s fázva libegő fátylat hurkol a hideg Hold: a görbe sarló. Szatmár. Kelnek a felhők. És kongnak a harangvirágok csak kong.. zúgnak. Megyek feléjük! 627 . Szatmár. Nincsen éjük. Mikor ne álmodnának S a koronás nagy fáknak Ne lenne mondanivalójuk. A mocsarak közt ki-kigyúlnak az éjszakai vándor-tüzek és meghajolnak. sírnak a tóparti szomorúfüzek.

Szatmár. Várnak a hegyek. Köszönnek. 1925. mikor az ablakon feléjük nézek – Fekete síneken rohan a gőzös. Szerelmet esküszünk egymásnak halkan: „Szeretlek bölcsői száz ősapámnak!” S felelnek: „Tieid vagyunk örökké. – Meghullatják fehér szirommal. bókolnak távoli bércek idáig sír a sok fehér havas. bárhová ragad a rohanó gőzös. S lassan-lassan betemetik. Ormuk beillik felénk ölelő Integető száz mese karnak – – Már este van – – Jönnek a hegyek. hangtalan – Jönnek. kattogó robaja monoton csúf dal – s én érzem. július 20. 628 . 1925. Itt annyi a baj. kíván. Annyi a lárma – Elmegyek. puhán betakarnak. Fekete síneken rohan a gőzös. Beszélni kezdek a messzi hegyekkel csendesen susogok – felelnek ők is..Aki megáll a völgyben alattuk És fölkiált nekik. Nagybánya. Erdélyi bércek Fekete síneken rohan a gőzös. vagy követel bárki magának!” s szerelmet fogadunk egymásnak halkan. lopóznak – lábujjheggyel – – És lassan. hogy egy vagyok. hangjukat viszi az esti szél s röpíti sok ezer hajlongó kőris – Így tudok szólni a messze hegyekkel. halk őszi levéllel. Üdvözletet viszek nekik! Itt nincs puha párna. Végtelen álmok sóhajával. Annyi a jaj.. Peregő. amíg csak élek a sok-sok zokogó erdélyi csúccsal. július 18.

ha zizeg a víz.. 1925. Csörög. július 22. balra dőlnek a hegyek a kacagástól. Nagybánya. másik csúcs sötét. hujujuj! Csapongó kedvet semmi se palástol jobbra. zörög. s bukfencet hány a kövek élén. hogy a hegyormok visszhangot vernek: Ma minden csuda. zörög. gurulok és kiabálok. trallalla! Kicsi gyermek.Ujjongás Csörög. egyik csúcs fényes. habokat visz – a halak surranva siklanak. Hahaha! Huj! Rohanok a hegyen lefelé mellemre csap fekete fenyők szúrós levele. Istenem! Istenem! Visíthat. Hop. Mikor felhők járnak Mikor az égen felhők járnak. hop. megsüt a nap és megpofoz a szél. ujjonghat mind. 629 . kacag a patak. aki él! Ma minden csoda. minden új. örök szerelem habokat visz – a halak surranva siklanak ha zizeg a víz és csókot hánynak a partra nekem. kacag a patak. minden új! minden régi rosszat elfelejtőn gurulok a selyem-ölű lejtőn – Trallalla. a hegyek olyan különösek.. hop.

.Ott jártam a hegyek között: nagy bánatom volt. tüzes. trillázva lebbent kőről-kőre ruhája fodra kacagósan lobogott s frissen tört ággal csapkodott hátra. ifjú lázból. előre. dúdol. július 23. alatta fekszem én – szembe valaki másik: szemüveg a szemén és nézzük egymást... hát sírtam. másik csúcs sötét.. július 23. A haja hosszú és sötét kezében ecset és paletta vékonyan füstölgő cigaretta és néz: úgy látszik tetszünk neki ketten! én és a nagy diófa. Dúdol.. Oly szomorú a dal.. Nagybánya. Délután a hegyen Fekete nagy diófa. hosszú dalt és közbe vázol: valami szépet szeretne kihozni az öreg fának hajlott gerincéből és a lappangó. 630 . Szomorúan néztem utána mint kinek bánat tépte köntösét s a hegyekre gondoltam: egyik csúcs fényes. – aztán lelkemnek nagy üres lapjára tompán lüktető ütemeket írtam. Nagybánya. És arra jött egy leány – a szeme fekete – szökkenve ugrott lefelé. s mire elhangzik az utolsó strófa – – elszenderül a két modell – – s alszunk pihegőn-csendesen – – én és a vén diófa. Valami régi dalt dúdol. valami hosszú. 1925. 1925.

régi idők szép emlékezője! Veres-kövű hogy csupasz oldalához ragaszkodón és kapaszkodón nőve. felhőt csókoló Himalája – Alig is hegy. Lent nyüzsög. esti Napba. Dal a fenyőfáról Sötét fenyő.. 631 . hogy ott annyi könny van? A nagy öreg fák így mesélnek. felejteni próbálok. mint fű közt futó sok-sok hangya – halkan. ugye. és megölelve gyantás törzsököd. Sohse jutok tán magasabbra – – szívem valami ilyet érez. És susogom: sötét fenyő. július 29. öreg fenyő! S míg hullatod a tűleveleidet. – jóformán domb és lassan felmegyek reája. 1925. hogy vársz rám minden alkonyon? Olyankor melléd állok. 1925. öreg fenyő! Te. Békés a cél: Virághegyen szedek egy marék kék virágot. én emlékeket szitálok el lassan és árva szívem egészen a tied. Nagybánya. Aztán könnyezem egy kicsit: egy bokor ága szembe vágott... hogy emberek élnek? – Tudod-e. – de a zaj mégis alattam van és közelebb vagyok az Éghez.. És úgy nézünk a piros. siet a világ. – Látod-e lent a tarka várost? – Tudod-e. finoman felszürődik a fuvolázó pásztor hangja. Nagybánya. július 25.A Virághegyen Nem égbe-nyúló nagy havas.

Éljen a dallal összecsókolózó. ifjú technika. s te olyan egyedül – – – De most már pajtás. énekes virágszedő. rajongó. július hó Kis vigasztaló F. ne búsulj. Nagybánya. 632 . én a Természet kicsi imádója. 1925. Olyan gyönyörűen kísérted sok délibábos álmodat – – most emeld fel a fejedet. 1925. emberi Erő. Figyeljetek! –: Hallottatok-e szebb muzsikát ennél? Mikor a technika kevély vívmánya megtagadja nagy büszke származását és itt Nagybánya egy hegyre-néző üzletszobájában röpke kis dalok dalolója lesz. hogy a sors emigy elhibázta. Pista barátomnak Tűntek. a gépzakatolással. Meg vagyok vesztegetve és kibékülök az erdőirtással a kanyargó sínekkel. s légy sötét. s tovaléptet és ezt a verset komponálom rajta. hűvös Éj-kísértet! Barna-ívű erős kezeddel fojtsál el minden kitörést. Nagybánya. míg finom hangon kattog. futottak a garázda napok.Írógépen Szívemet valami csuda erő hajtja és megcirógatom az írógépet. július 31. s gondold el: a visszapréselt könny mindenkit titánná keresztel.

. üstökük vizes lett. Az üveghintóban Vörösen izzik. Nagybánya. Felcsendül a legszebb nóta: Asszony lesz a lányból. verejtékek eszik és lelket lehelnek belé és formába teszik és szólnak hozzá: „Eredj hidegen és kristályosan s hirdesd a tisztaságot az áttetsző. 1925. bent fürdik a kicsi tábor arany-öröm-tóba. vagy üvegember –? minden. július 31. 1925. Eresz alatt fecske-fészek. 633 . jaj. zúg a zápor. könnyes szemmel oda nézek és a lelkem távol.. üvegpohár. Kék Szamosnál gondolnak-e énreám azóta? Fernezelyi kis kocsmában mámoros nagy vigasságban felzokog a nóta.Fernezelyi kis kocsmában Fernezelyi kis kocsmában vígan szól a nóta. Ott künt suhog. szürke színre festett. A kék hegyek fejet mosnak. – A kalapjuk félre csapva! cafatos felhő-darabka.. minden eltörik! Nagybánya. augusztus 1. mint az élet.. szent villogást az emberek közt örökig.” És én sírok: Hiába.

. Elbújtak a hegyek. cigányos dallal és zokogó az éj és közeleg a hajnal. nagy régi lombja a gyászos idők versét mondja és olyan. Nézek. Nekik már kérdésre se futja: minden válasz csak: Isten tudja és haldoklásuk sír. Magyar ősz Érettségi tablónk hátlapjára Ez magyar fa s a Tudás fája.. Fehér köd ül a fázó tájon és minden vándort köd előz – Két vándor jön és vadul szétnéz: a megtépázó magyar szélvész... Nagybánya.A ligeti mulatóban Plavec Bettykének Kint ázottak a fák és zuhog az eső. rázzák a tudás fáját és hull. nézek. augusztus 2. s a lehervasztó magyar ősz. csak hull a sok levél. szent és nagyon szomorú – terebélyes.. Rázzák. s zokog a magyar nóta és zokognak a levelek. hogy odakünt egy fán hangtalanul egymáshoz simul két ázott kis levél. – – Végigborzong a szél és én megérzem. mint egy koszorú. zenél. bújósdit játszanak: A nagy fekete fellegek közt csak villámláskor látszanak. Szent. 634 . Olyan csordultig van a lelkem a bús. 1925..

kavargás [bizonytalan olvasat] és győztesen fut más kövek elé. 1925. 1925. És kövek vannak benne. Mikor a patak zajtalanul menne. [olv.. árva nép: mindig ütötték. lesz-e nyár? Nagybánya. mindig verték – Volt egy gyönyörű piros rózsa talán a legszebb. mi lesz a jövő rügyekkel aki elment. Nagybánya. siklanék távoli célja felé elébe állnak és szólnak: megállj! A patak pedig neki megy. s ezt susogják a meghajolt fák.Dérlepte. habja haragos és mindennap dagad a belezúgó záporoktól. édes. augusztus 3. És áldott. augusztus 4. drága kert-ék. szegény.szó] és azt hinnéd. örökre ment el s vajjon még lesz-e. szép beszéd! Bárki kutat a földgolyón át. néma pár: Jaj. aki magyarul tanul Van egy átkozott. Áldás Plavec Bettykének ajánlom. áldott az az idegen kinek így nyilik szóra ajka és végignéz a letört rózsán és megesik a szíve rajta s egy pillanatig simogatja!. 635 . úgy harsog. küzd. s ebben élnek a legszebb nóták. Van egy muzsikás. hogy szétreped a hegy.. s az őszi szelek leteperték. törik. hideg. Kövek a patakban Siet a kis hegyi patak: sodra tarajos. e nyelvnek párját nem leli. nagy halomban zokog sok haló. emel.

A tó kristályosan mozdulatlan volt. Valahol messze tücsök ciripelt.. de mind. 1925. Est a tóparton Kicsit elbiggyesztettem a számat. s azt hiszem: az életem eddigelé és ezután az ajkamon csak könyörtelen vad dal úgy rohanni a rohanó patakkal és szétzúzni az átkos köveket. Elmerengtem régi lázon. 636 . amikor beléptem – Halálos csend volt – a tó körül is. 1925. Nevetősen jött elémbe minden régi ismerősöm. én durcás kis fiú. Én ültem és a fák hallgattak tovább. nevetősen. hogy gondolázom.. mind olyan álmosan.. Vajjon még így meddig mehet – meddig lehet? – – – Nagybánya.. augusztus 4. hogy csolnakázom és körülöttem álmok zavartak hogy magányos padon ültem. cirógattak csókot adtak s azt hittem. csolnakázom valakivel. augusztus 9. A fák: talán valami titkot sugdosódtak – A fák: elhallgattak. hogy hátat fordítottam a világnak. mint szép álmokban jegecedett lelkem. s kavicsot dobjon a tóba. s én betévedtem a ligetbe. s úgy féltem. – a mélykék égről csillagok néztek. Nagybánya. s azt hittem. hogy fel ne csendüljön most legalább egy mai napi strófa s álom tündérem nehogy való mezbe jelenjék meg. ringatózom. kacagósan.A parton állok.

Őrködjetek.. augusztus ? A fákról Így szólt nekik: „Vigyázzatok! Itt más világ van tifelétek és itt születnek más dalok. Nagybánya. – – – Mások hihetnek őrültnek.. kisebbedik. mondjátok neki:” Távozás! Itt élet jön ma a világra!” – – Ma verset írt egy kis diák s felé borulva. ha tetszik de én tudom. ami az enyém. zúgva. 637 . 1925.. vigyázzatok! Ember fia. Nagybánya.. 1925. meg ne tudja: mint születnek a láz-dalok. rózsaszín papírra. Libben. szomorú arcom. kavarog. Gyöngybetűkkel lesz írva – tiszta metszésben. komolyan benne leszek én! S egy hegynek tetején kimegyek akkor majd az erdőszélre és megállok a szédítő párkányon és nagy munkámat eldobom a szélbe. Valamit tegyetek most már ti is értem. Íróasztallá lesz a térdem. melyet a múltkor megálmodtam. rejtve. jaj. vész a vérvörösen szétfolyó alkonyatban mint szikra. tűn. selymes-fogású. augusztus 9. glédában állnak őrt a fák. Benne lesz minden..Akkor leszek művész Tíz évig fogom írni azt a verset.. Letérdelek. hogy akkor leszek művész. aranyos tintával. mint fölpattant tűzvész s távolba nézve Volt-Nincs Országba elrepül messze. terülj-meg-asztal. Ha ember-fia erre járna. reszkető lelkem: mélyen.

Dalolt sok gyönyörű boldog mesét egy malomról. tanítva mélyen sok bölcs öreget a szentélyben.. a gyermeket. Nagybánya. hol még nem járt a lábam. csak állt és felnézett a várra a várnak ablakára. Felütöttem a bibliát tegnap.Mese a bolondos lovagról A bolondos lovag megállt alant és felnézett a várra a vár egy ablakára és ujjai közt megpendült a lant.. mint ezer áttanult könyv és regényekben annyi más: kezemet szívemre tapasztva borultam le a kis asztalra. Még sok-sok egyebet dalolt-dalolt és mint azelőtt régen csillagvirágos égen elkalandozva bolyongott a Hold. s olvastam Mária fiát. s kereső szeme senkit sem talált. messze. augusztus Tizenkét éves. ki várta kedvesét. Ez a rövid friss olvasás több volt. mely őröl s egy legényről. Jehova-Isten templomában. 1925. Ott künt az eső zuhogott – és én lelkemmel tapogattam egy parányi kis zugot ott. 638 . Akkor eldobta mind a vágyakat s a lantot: legyen néma! – s a bolondos poéta sírni kezdett a csöndes vár alatt. A fekete lovag csak állt. amikor rossz idő volt.

kalapál. minden olyan vert lett.. szürke.. s a szívem. váratlanul tüzes csókot kap. végtelen. mely hosszú. Zengő muzsikájára az egész világ rózsaszirmot hint el és virágok közt táncolok ujjongva. csókot. Mikor messzire mégy Mikor messzire mégy és árvult lelkem egyedül marad ujjadon viselsz egy szívemre-hurkolt. nem lesz mindig így: egyszer váratlanul tüzes csókot kap!. mely vesszőzi a kertet..S ha csak megreszket az ujjad.. láthatatlan selyem-fonalat. megrándul a finom kis fonál a szívem: a furcsa. mint őszi bánat vízcsepp fonala. kalapál. augusztus 15. Csókot.És meghúzódva csendesen újraálmodva gyermekségem a titokzatos szent lesen: lestem álmaim égi mását s gyémántsziporkás tanítását. borús tájon kisüt majd a nap – aki egyedül van. én az új. 639 . kalapál. hogy ez az Atyám háza? Nagybánya. szívem csörög és csilingel: Szürke. virágnak váza – – Ugye. 1925. hogy minden. színes üvegcsengő. ifjú szerelem-bolondja. Vékony-vékony fonál. borús tájra kisütött a nap – Aki egyedül van.. nem lesz mindig így – egyszer. vagy zápor után szivárvány-sugárnak biztató igéje: Ne félj. mely édes. Egyszercsak én a nem rokon. örök! – – . hogy ez az otthonom? Fázónak tűz. végtelen örök!.. a föld űzöttje felzokogtam: Ugye.

magyar fiúk nélkül! Nagybánya. hogy többé mi se fájjon! Az alkony lassan éjszakába szédül. most. Magyar lányok Az ég mint régen. a hegyek füstölnek és fázó. Csokrom széthullott. 640 . nem szeret? Messze-valaki kacag. – – Hej. ráztam a sok szirmot. 1925. Azután maradni. sehova se menni szakadó szívvel magyar lánynak lenni. hószirmú csokorral. csörög. és aludni. augusztus ? Szétszórt virágok Visszaemlékszem. szembe a merész glóriás hegyekkel. Nagybánya. tüzes arcú reggel és harsány dallal lóbáztam a csokrot. Lefeküdni a haló. magyar lányok. érhetetlen távol némán lobog a menyasszonyi fátyol. magyar fiúk nélkül! Halovány ködben. tavasz-hajnalon.A vékony fonál meg-megrándul s a szívem kacag. még most is úgy kékül? Hej magyar lányok. Most megérkeztem. 1925. Akkor indultam: gyémántharmatos. Minden gyönyörű álom összeomlott: elégetni a menyasszonyi csokrot! Megborzongnak az ősz letarolt fái: tapadó vággyal nyugat felé szállni. fekete felöltőm. deres tájon. – Szeret. avagy sír ott? –: jelzést hagyva az út bársony porába téptem. hogy a szemem könnyhabokat forral – visszaemlékszem egy elindulásra. sima köd alszik a földön. szaggattam. csilingel. Összehúzom nyűtt. augusztus 21.

Nagybánya. ahonnan jöttem. éjszakai lárma – Jön. hajlongó fák közt. károgó szóval varjú sír fölöttem alvó reménnyel keresve kutatva. Kisérteni jár a sok harci ének. Fénye arcunkba tűz és elevenre éled régi kurucok minden legendája. éjjeli tanyája. lopva jön. hullásán a dérnek. tízen a rőzseláng mellett. augusztus Kiránduláson Tízen ülünk a rőzse lángja mellett. 1925. felgomolygó füstje vörösen száll és felcsipkéz a láng. Szúnyog-riasztó. Lassan indulok. őszi csókok érnek.Szívembe nyilall. s vajjon meglelem-e még a sok szirmot. augusztus 641 . a sok-sok hurrás. hogy ilyen hűvös. s mi összeborulunk és sírunk. Nagybánya. mint soha még és szemrehányón a szívünkbe markol: Krasznahorka büszke vára áll-e. Fénye arcunkba tűz! talán az Isten általa izen – Mi összesimulunk: tízen. ballagok vissza. áll-e még? A havasokból jéghideg lehellet csap. tárogatójuk szomorú nótája és nem csak a tűz éget. hogy bíbor lesz a fáknak esti lombezüstje. szép rőzse-lángú. s fülünkbe titkos ősmelódiákat pattog és csattog a ropogó tűz. 1925.

. ha egyszer szépen teleírva elszállna.) A véghetetlen fagyos-arcú hóra hidegen fog szikrázni majd a Nap és fázni a világ – – Mi sírva kérdezzük majd: jön-e óra.. éjféli órán: mire. és kedves ismerősök – és elmennek az ősz virágai. nagy történelmi hősök. Nagybánya.. csókok. csókok. amikor visszatérnek nyarak. piros virág!. ahogyan áll. ezek az ősz virágai. 642 . A hiábavalóság sötét Óceánján ilyenkor szegény lelkem csak hányódó hajó.. Üres a papír Még most is üres a levélpapír. 1925. álmatlan éjek nem írták tele – Érzem. mintha megragadná. s a csendéletre jön a csendhalál. nyarak. augusztus 26. s lesz csendélet is újra: – fehér virág.. az én lelkem is elmenne vele.Csendélet Fehér virág és rózsaszín virág egész csokros halom szedegetve össze az asztalon hogy gondoljunk a hűvös csókú őszre. – – (Csak egy nem múlik el: az elmúlás. mert ez a végzetük. szép kézfogások.. himnuszai a vérnek... – Ezeket nem kell bántani. Csend van. mire jó?. maradjon mindig mind. évek. Mindenki elmegy: napok. Csendélet. – Ezek az ősz csók-üzenetei. Kezemet valami.

jó szívvel imádkozom este. s arra. hogy gyógyuljon a régi seb. bujdosó. furcsa izgatottság korbácsolja fel szívünk rest erét – és kévéje száll csuda-sugaraknak és meglátjuk a názáreti Jézust. vagy amikor csak akartok: ajtónk csábítva. – és álmodom. nyári szerelmekről. Szatmár. lefekszem.Teleírt papír nem. ajtóra néző.. Jertek mind ide. suhannak: kergeti a szél – Eső-cseppekkel tarkázott a járda. Nyugodt. szeptember Őszi szózat tihozzátok Májust kivánó. hogy álmodni jogom. Ha fáztok. Elbeszélgetünk ezer szép dologról ábrándos. zizegő. hűvös. szeptember 643 . halk melódiákat hulló. s szívünkben fájó. néma. ha várni kívántok. szent vendégségre várunk. 1925. levelekkel csendes szobánkban pattogó parázshoz mert mirajtunk itt nem győz a halál. fát rakosgatni derengő parázsra.. mi legkedvesebb és míg odakint őszi vihar tombol. titokzatos. jövő-romokon. sárga lomb zenél. hívón nyitva áll. hírekkel. vagy este. várni és várni csendben hitesen. krisztusi lesen. félő. dalos ifjú gárda! Világos égen. őszi felhők szállnak. Az uccalámpák sorban kialusznak s mi azt hisszük: a bibliában járunk. édes. nem kísért holdfényes. 1925... jertek ide hozzánk reggel. a dalos lelkek örök Mesterét! Szatmár. mindenki arról. Egyszercsak halkan megzörren az ablak. – Jertek csókkal.

jönnek és kezet fognak. Nehéz. dudolás. vagy az álmot – – egy szőkeszemű kis borzasnál – – Megyünk. amikor még úgy fogadtak: Isten hozott. füttyszó. megyünk az állomásra. mit sem használ. A vén diák most gazdagabban. komor szemük fel-fellobbanva poéta-álmú tűzben ég. fekete bőrernyőjén nem látszanak át a hegyek. Merengés. nesztelenül. álmos katakomba falakba-ékelt száz halál – a vörös nyelvű mécs lángjába kétezer évnek álma száll. hogy elmegyek. mintha itt hagynék valamit. Megyünk. megyünk az állomásra. s a kocsi szomorún poroszkál.. megyünk az állomásra. 1925. Távoli. bús indulót. csak az eső ver taktust rajta. Szatmár. ködös a kicsi város. szeptember A Nikodémusok gyűlése Ifjú keresztény poétákhoz Misztikus.. mély csendesen – – Tán lázas szemű látomás csak. ködösen izzó sejtelem. no. 644 . múltak idézése. Nagy homlokukra régi vágyak Csillagos jele tűzve még.Elutazás Esős. s előosonnak a taláros bujdosó Nikodémusok. tizenegykor megy a vonat – Lump fiakkeres kocsijába kijózanodva befogad – Hej. s a kocsi szomorún poroszkál. s a kocsi szomorún poroszkál. mi jót hoztál? Megyünk. Jönnek. – Talán a nyarat. vagy szegényebben ballag itt? Olyan különös az érzésem. setét. mély zugokból borzongató sóhaj susog.

fojtott sírás. és mindig csak szeret! Szatmár. csupán ember vagy te is. A virágokat szelencédbe tetted.. minden borongás és minden sírás. Hallga. ablakot. be furcsa ez az álom: sírnak a Nikodémusok... és menekülsz. hogy el ne rabolhassák és őszi felhők suhannak feletted és borongás és halk. Hiába tagadsz: nem vagy már a régi. nagy ok: ajkat nyitni megváltó dalra – Én a Názáreti vagyok – – Kripta mélyén serceg a mécses. ember. hogy ne légy mégse olyan nagyon árva és vigyázol a kiváncsi világra: ajtót. Hiába tagadsz: minden vagyonod! Párnád alá teszed majd sok-sok este. – még most is kacagsz.. Molnár Tibor barátomnak..Földig hajolnak: jön a „Mester” Istenből cseppent zengő vér. Rohanó gőzös megrepedt üvegjén némán dobolsz és búsan tekintesz szét és kinyitod az elrejtett szelencét. szeptember 3. szeptember 3.. susog. 1925. susog. ki vívni még a virágokkal sem mer és néha sír. halkan beszél nekik. Tedd el. 1925. ő csak susog. mégis szívedhez most már közel a poézis. ugye engem? Hozzátok küldött szent. szikár szép fejjel kimagasló és köztük egyedül fehér. ember. reteszre csukol. 645 . résztvevő szeretettel Szedtél három szál mezei virágot. A kísértetes sötét árnyak magukat elébe vetik s a Mester szelíd szeretettel susogva. ámde mégis. Szatmár. – Ti felismertek.

bús. elmarad a ház. legfölségesebb. 646 .. álmatlanul fognám a reggelt. ülnék. a járó-kelő mind utána néz – fekete ló. s aranysujtásos fekete vitéz. szeptember Gyászok rabja Mikor fekete kocsim végigballag.Választás Mikor így. 1925. mélyen alszik – Istenem. akácos ucca. szegény én. édes álom!” . Temetésre megyek tán ezredszer. Ruhámtól hogy elüt az aranysujtás és arcomtól a néhai kacaj! Hej. esti félhomályban részt kívánunk a nyugalomból. Például: ha egy tündér jönne. mielőtt fejem mellre bágyad és azt mondaná meleg szóval: – „Ember. de hátam mögött halotti zsolozsma és szellem-szemmel rám néz a halott.. ez legyen álmom. mese baj!. úgy szeretnék néha trappba menni erőmmel. Szatmár. az ember néha nagyon álmos és néha nagyon furcsát gondol. s a pillanatok örök temetése sötét fátylával újultan beföd. lepjen meg a vágyad szerinti. mennyi temetett álom... be rég megfogott a gyász! A temetőnél ezredik megállás. S a végtelen válogatásban ábrándokban tört. fekete bóbitával. – halott vendégem alszik. Megint csak lassan. az őszi útra lelomhul a köd. én megáldom az ágyad: Ezen a csudás.És akkor szépen megköszönném és hozzáfognék fejet törni. ahogy én kívánom. vagy a másik? – És kopogtatna mind a többi. boldog éjen ne legyen. ülnék az ágyam szélén. lassan poroszkálunk.. mit a sors még meghagyott..

Ahol fekete kocsim végigballag. megdidergető. kabátunkat lebegteti a szél. csendesen füst száll. Csak szemez az eső finoman. – Rámhull. reszketőn sietnek nyarat-sirató furcsa emberek. rámhull ez a szürke bánat. Szatmár. Az uccán fázón. Elment a vonat Tibor barátom elutazásakor Unalmas mese: egy kicsit tolat aztán hat óra s elmegy a vonat. zakatol.. szitál a fáknak levele.A sírkövekre annyi minden írva! – megfagyott tavasz. 647 . Most is. s aranysujtásos fekete vitéz. szeptember 4. mintha mindegyik elvesztette volna. s olyan a világ. szeptember 4. Unalmas mese az óra hat és egyedül állunk némán: – Elment a vonat. a szívünk zakatol. de hűvös néma. Őszi délután Ilyenkor sokkal mélyebb lesz az ég. 1925. elhullott szirom. 1925. sóhaj és sejtelem. gőz imbolyog. . Berreg a csengő az irodában valahol s a szívünk. jaj. Őszi reggel és eső a vágány fekete.. Szatmár. amíg e sorokat írom. a járó-kelő mind utána néz – Fekete ló fekete bóbitával. amit a földön legjobban szeret. mint a temető.

hogy szánk szögéből imádság suhan! Őszi napfénynél nincsen nagyobb átok. s megálltam. De csalárd a fény: tüzesített nyíllal nem talál senkit. Uram! Szatmár.S odafönt akkor a régi pompában süt ki a csudás. senkit homlokon csak levilágít. szeptember 5. Néha küzdünk s csak nyugalmat kívánunk. fejetvesztve. Szatmár. Felibünk ködként terül az életnek tragédiája. s néha a vörös Valóság-vámpírok vérünket isszák. Mindenütt minden feketére festett – és enyhülésül írunk egy ilyen iszonyú verset. de nincsen. szeptember 5. nincsen. nincsen békesség és nincsen álmunk. keserű ellentét. hol e pár gyönyörű szó áll: Lesbosi rétek sugaras vidékén csókolgatták egymást Daphnis és Chloé. Néha Néha kidőlnek a rongy kulisszák. s a mezőn sírva borulunk le a határkeresztre. hogy jobban meglássuk: mennyi lesápadt. 648 . büszke-fényű nap. Daphnis és Chloé Tünődve álltam csukott ablakomnál. Őszi napfénytől szabadíts. 1925. Néha őrülten futunk. egy könyvben lapoztam fel és alá. A kétségbeesés szívünket vájja. holt levél rokon! Olyan szomorú. 1925. bús őszi kalap. s ijedten tekint ragyogó arcába száz szégyenkező.

Nagybánya. Vörhenyes fákon tekintettem végig. A nagy sötét ég fent ég és bíbor láng az ut s dől az emberek harcos arcáról a verejték. mint aki kísértet arcától fél. Hol van hát a lehetőség? Hűvösség? Nyugalom? Csak őrület és hőség s a szemekből kilobog rekkenő lázuk. 1925... Nagybánya. Alszik a fagylaltos Tűzben izzik a járda és úgy hozta a sors. Ha alszik. szeptember 12. hová költöztek Daphnis és Chloé? Elült a szél... hogy a zárt jeges-láda tarkázott tetején fekete fedelén alszik a fagylaltos. hogy egyedül vagyok? – de a szép ige fülembe kísértett: Lesbosi rétek sugaras vidékén ölelték egymást Daphnis és Chloé. szeptember 10.Körülfigyeltem. elaludt. 1925. 649 . paskolta.. s az őszbe-bukott szomorú hegyek felhős nagy kérdést füstöltek az égig: Bánatba burkolt lesbosi vidékről. elaludt.. rázzuk? Hiába! Hiába! Most csukva a láda! Elaludt. Elaludt... elaludt. elaludt. nagyon régen szerették egymást Daphnis és Chloé. rázta zárt ablakomat s én csöndesen könnyeztem a mondán! Lesbosi réten egyszer. de alszik a fagylaltos. majd újból nekirontván.

elhaló bolondos versike és nem nekem való – Ugye. hogy mért vagyok bolond: minek ugrálok néha. akit eddig nem neveztem múzsámnak Azt kérdezted a múltkor. szeptember 13. amit rája sodort az idő és a távol – Gyere el egyszer hozzám! Nem nézhetem a port hogyan fakítja át a tündöklő meséjű Ezeregyéjszakát és könnyem is pereg és a szívem is éget ha elaggulni látom az Andersen meséket.Erőtlen. S csak kérdezd. s akkor minden mese-alakot ölt és fel-fel kacagunk. hogy kérjek valamit. hogy meg sem érted? Nagybánya. mint a múltkor..Meghívó Szerelem tündérének írom. mint táncos kis kobold? Hajnalban koszorút virágból mért szedek. . meg érted. hogy mért vagyok bolond: minek ugrálok néha.. amire más nem képes és senkisem tanit: Gyere el egyszer hozzám és töröld le a port könyveim nagy polcáról. 1925. 650 . s mért szorítom meg néha forrón a kezedet? Azért kedveskedem.. mint táncos kis kobold? Hajadba koszorúnak virágot mért teszek. hogy szebb legyen a föld és jázmin-csókú angyal jön el értem. s mért szorítom meg néha forrón a kezedet? Gyere el..

.. ősz. Levelek zaja finoman hesseg. alunni volna jó és várni. ősz. különös. Most úgyse hallok. ha jössz. Be furcsa versek! Koszorú felhők szomorún szállnak sípol a szél. távoli világból. szép fehér takaró. ősz. hol nem volt trallala.. ősz. szomorú. – Károg a varjú... sápadt angyalom! Csókolj meg halkan szépen. hogy befedjen a hó... minek beszél? Itt alszom némán selyem-halom: hullott szirmok közt látogassál meg... s közibénk lomhul nehéz sűrű fátyol. 1925.. Leverten körbe gyümölcsös kertben szilva és körte és érett. Levágott sarjú. Levágott sarjú – Károg a varjú. . Mindig messzebbről hallatszik a hangom.. Ősz. Nagybánya.. 651 .. piros alma...Halk impressziók az őszről Aki eddig győzött újra győz.. – Ősz.. szeptember 14.. Itt lefeküdni. Mindig messzebbről.. egyszer volt..

szeptember 15. szelídülök egyre.Valamikor még bőgve harsonáztam. és kacagnak a színes kertek. mosolygást hintek szerteszét. már nem is halljátok. vagy a kis házak jobbra-balra szaladnak furcsán lefele? Nagybánya. csitt. Hegyi uccán Zegzugos kicsi hegyi ucca.. szeptember 14. mely messzire eső és ablakomon dobol az eső. takarója a kék egek. szemben az egész nagy világgal és én felfelé lihegek. 652 . nyüzsgő hangyaboly és köztük én a túlvilágból ragyogó szemű légi vándor. furcsa bányász házak. minden mint tarka. Szeszélyes. hová bő áldást szór az ősz. Mosolygásomat visszaadják s a dühös kutyák megugatják lépteim csikorgó neszét. duruzsoló átok – – Hallga csak. . ki excelsiort kiabál. Amint törtetek mind előbbre. mint a város-. – most álmosodom.És különös dologra téved gondolataim menete – vajjon én megyek magasabbra. idomuk szelíd. görbe kémény fecsegés. Mire harsonás hangom odaér: zümmögő áldás. 1925. Itt-ott füstölgő. majdnem gömbölyü. szitok.. beültetve mindenütt fákkal. Isten vertek. barátságos és majdnem. bennük fájdalom és derü nem szögletesek. idegizgatón dugult fületekbe. csitt. Nagybánya 1925. Olyannak tetszik minden. konyha-gőz: Szegény emberek. Talán autóval futok tőletek országomba.

mint muskátlis ablak. Arénán Érettségiző diákokhoz Fiúk. szeptember 17. levél hullása. Pedig szegénynek nincsen mit nézni: Ősz. 653 . jönnek már az oroszlánok.. tavaszi legény szíve megsajdul.. ifjú hősök. lemenő napba esténként nyáron. haj. szívekre egyformán ráver de a kis muskátlis ablakot védi hűséges szempilla: zöld zsalugáter. hulljanak. Eső hullása ritmusra koppan. – csend-szeme zárva.Zöld zsalugáter Muskátlis ablakon zöld zsalugáter. ahol rekedten üvölt száz torok és nézünk. – és zsalugáter: az álmai rajta. s hiába nyögdécsel nincs panasszal menekvés nincsen. de gladiátor sohasem remeg. sírjon az ősz-eső. Szomorú. haljanak az élet fái. nézünk búsan tifelétek. semmit se látni. – megrebbenetlen. 1925. halkan kopog az esővíz rajta – Zsalugáteres ablaknak mögötte bolond kis legény. mi is a cirkuszban ülünk.. szomorú fajta.. Szemével bámul. nincsen a bajtul. gladiátorok! Miénk most itt a nézők szerepe és Caesar arca kéjesen kacag: E termőföldön vér lesz az eső és kitépett szív lesz itten a mag! Jönnek. dacos szempillával csak Ave Caesart énekeljetek. sáros nagy tenger. Jobb abból semmit. Befedett muskátlis ablaknak mögötte bolond kis legény.. Bolond legény a szemét lecsukja. keserű az ősznek dolga. ti. fekete várrom.. Nagybánya. uccákra. szomorú fajta – Feje lehajtott.

tavasz-hajnalit és vídámat. szeptember 654 . nagy halotti csend és sírunk. ködös. nem én voltam a vagyonod és dalaimat nem én súgtam?” Én éreztem: ez igaza: ma nem mehetek még haza. 1925. szürke. Nagybánya. sírunk. Mert testvérem a borús ősz meg a bús köd. mi nézők. 1925. Caesarban kél egy sápadt sejtelem Azután csend lesz. holt mint életemben annyi többi. S hogy elmerengtem efelett. hangunk remegtet és szívekbe ás: Amelyik földre vér-eső esik ott csak gyűlölet lesz az aratás! A cirkusz őrjöng. vagy irigy? Nem fogadtalak mindig úgy. csöndes csókkal és szeretettel? Ha őszi eső kopogott. mely megelőz – Keblére hullva kétszer élek. mert sok újságunk van egymásnak. sírunk csendesen.Ti csak nézzetek szembe a halállal. tombol és üvölt. borongós. míg Caesar arca gúnyosan kacag: kiontott vér lesz itt ma az eső s ezer kitépett szív lesz itt a mag! S dörgő kórusban zúgunk fel. Én megfogadtam csöndesen hogy mindig – mindig őt lesem és sohse leszek háládatlan. daloltál egy-két fürge dalt. Hát rossz voltam én. szeptember Ma este Ma este újra este volt. szemrehányóan meglepett: – „Hát miért lettél hűtlen hozzám? Elhagytál őszt és ravatalt.

Üres a szív. mint sok-sok őszi. hogy hallga. Szobám kertjében különös palánta és lenyűgözve hallgatom.) Kopog. 1925... ódon Sztambul szűk sikátorain – Felettem ködös holdsarló ragyog és szemembe mered 655 . semmi se hív.Hiány Vállamon ócska. Talán csókolni kéne valakit. merev unalommal Századszor végzem el a számadást: Valami hiányzik. őszi tarlóként a lelkem is ázik és százegyedszer kezdek el számolni: Valami hiányzik. szomorú légy. szeptember 29. Éji fantom Csak álomkép vagyok. Valami hiányzik.. Mindent nyűgöző. hallga. Borzongva járok. (Talán kéne valami. tört. lopódzkodva némán. színtelen palást. Szatmár.. halkan pereg a fákról a levél: Lassanként minden hiányzik. 1925. Tőle alighogy megragyog az asztal s azt se hinti be sugárzó malaszttal. de csak kering. mit zümmög a lámpa: – Őszi estéken egyedül légy! – Sírva hallgass és bosszút ne tégy! – Tennen sírodon koszorú légy! Szeretném tovarepíteni a lelkem a nagyvilágnak tágas gyönyörül. Lámpa mellett Csak kicsi kört világít. zuhog az őszi eső.. szeptember 29. Szatmár. zúg a lámpa körül..

hajladozna lassan. mert harcoltak a Versek az élettel. téli estén.egy-két homályos fehér minaret. és üldözök egy álom-alakot kanyargó. szeptember Háború Hosszú heteken át. a kínzó. az álnok. meglüktetteti zsibbadó agyunk s keleten az ég folyton vészesebb a hajnal jön. holt álom leányt kinek holdfényben rám ködlik a háta. lángot vetnek az ucca kövei. Álomképek vagyunk. Elfojtott sírás tör ki a házakból: Ezen az éjen zokogtak a lelkek és gyilkoltak az álmok. fehér szellemet. 1925. lámpionos vágyak melyekkel a szíveknek üzenek. éhes eb. s csak menekül nesztelenül. mintha inogna. álmos zuguccákon át. Mögötte fátyol lebeg. imádott gyötrő álmomat tán a végtelenben egyszer utolérem! Szatmár. Felvonít néhány kóbor. 656 . összetákolt padkán csöndes reményem bágyadt imádságát könnyezi a szemem és zokogja a vérem: – Üzött. jácintos álmok. surranva siklik a sikátoron. Csata volt bennem: Egyfelől színes. csengő ütemek. ibolya szagú reggel nem találtam a békémet sehol. ó mecset alján. Csak álomkép vagyok. hogy felsikoltva rám vesse magát. s mirtusz illat és emberfia arcát sohse látta. Felkelő Napnál őszfejű dervis képében szomorgok.

Erdély Másfelé talán hideg lennék és nem csókolna szerelem. s pár fáradt ember baktat még az uccán – az ablakom előtt fekete akácfa hajbókol furcsán és figyeli. október 1. Itt nem alhatom éjji ágyon mindig kerülök. itt élsz mindörökké itt porladsz némán szürke röggé ha rád borul a ködös ősz. sírtam egész éjjel és másnap reggel: győztes lett a vers.. És szóltam egyszer: – Ha belepusztulsz. szeptember Este az ablakban Csak a csillagok sétálnak az égen. itt beszélnek a hegycsucsok ölén ezernyi szent ligetnek füvek és bokrok mind zizegnek patak cseveg és fa susog. (Valahol messze sóhajt valaki. falanx csatarendben. 1925. nem is hallani. Szatmár.. mindig vágyom. 657 . mit susog a másik. csak magadra vess! és sírtam. 1925. A pókháló is aranyból van s puhán.másfelől csúfosan vigyorgó gondok. s a köveket is szeretem.. finoman megkötöz: itt maradsz. sírtam..) Sötét szobámba belegyint a szél: a csipkefüggöny levegőbe lebben – a földön ez zizeg a leghalkabban a legrejtelmesebben: csak megsejteni. álig fegyverzett napi unalom – – Mindörökösen háború volt bennem.) Szatmár. (Valaki messze halkan zongorázik. Itt mindenben van jelentőség.

Mint késő őszi nyárfák remegett meg a lábam.. Alkonyi ködben pár fehér havas szunnyadt csupán a határ peremén s olyan szomorú.Csudálatosan ragyogó föld – Idegen ezt nem érti meg. s a szél is zúgott: Szeretsz-e még? Szeretsz-e még? Nagymesszire rekedt zörgéssel szaladt egy szekér. – Egyszer mosolyra sziporkáztat. kemény köveket. arcomba gyűlt a vér Letérdeltem az út szennyes sarában: úgy csókoltam a kerékverdeső otromba. sistereg. elhagyott volt minden hogy nagyon. nagyon megsajnáltam. Szatmár. szeptember Erdély Csend borult erre a vidékre s egyedül álltam. szeptember A gejzír Néha szeszélyes kisgyerek: susogva serceg. máskor ezreket könnyben áztat. 658 . izzó és mégis szűz-hideg. örök vágyban a köveket is szeretem.. Permeteg esőt sírt az ég. Szatmár 1925. lágyan és simogató. 1925. Mikor haragszik még vadabb: hányódik. sáros. Fekete varjak kavarogtak fejem felett s bágyadtan. Csókoló szemmel nézek végig a messzi havas hegyeken: dalolok róluk halkan... némán pergett az eső. harsog habra hab.

1925. hálás leszek érte. hulltak forró könnyeim. reáborultam. mert odamentem hozzá. A segítséget sokáig nem kérte. hogy téged többé el ne hagyjalak. És bennem nagyot sikoltott a lélek és rőt medrében felsírt a patak. Én éppen arra mentem. Rövid mese Volt egyszer hol nem volt egy ifjú ember és annak volt egy fája – Kis patak partján szomorú fűzfája.Szentelt haragja néha győz: forrongva buzog. és hulltak. száll a gőz. És odafagyott sápadt homloka. Nem vette észre: fagyszellemek járnak – – Nagyon szerette azt a fát. egyetlen álmod. hogy elpusztuljak! Szabadítsál ki. 659 . Halk téli estén zúgott a patak. hát nekidőlt a fának. s az ifjú ember kiment a patakhoz. tépni hiába próbálta. Lehúzni. Melegen folyták körül fagyott arcát. Most előcsalom! kerge hír: a gejzir néha verset ír! Szatmár. – több se kell: hörög és bőg és fellövell. A fűzfa sírt: Miért jöttél énhozzám? Én nem vagyok oka. – kiszabadult és azt mondotta: élek! Isten segítsen. október 2. lassan engedni kezdett. Ne hagyjad hát. Néha kacagják. hogy rám szólt a szegény ifjú ember: Én a te árva szellemed vagyok. Borzongva nézik: isteni! titkát senkisem ismeri.

Szatmár. könnyesen. mire megértettem. Előttem hosszan kanyarog a sín. hogy volt egyszer egy sápadt arcú ifjú! és annak volt egy fája – Kis patak partján szomorú fűzfája.. Akkor messziről dobbanást hallottam. Olyan komor az ég.. most elbúcsúzom tőletek. mint álmos köd a tornyok tetejét vagy őszi pók a meredt ágakat. Szatmár. mint aki mélységből sikolt: Szerető ember.Három nap kellett. kerekeimet hajtja és nem állok meg soha. Mikor a bús szél sírva áthaladt. Most utoljára még búcsút veszek minden pislogó.Azóta él az álmom és mesém. október Az őrházakat köszöntöm Kedves őrházak. ahol elcsitul minden földi kín és alagúttal várnak a hegyek. hogy csupán a föld kongó szíve volt. szürke megállótól. ősz remetének éreztem magam. Mámorral zúgott tört lelkemen át a szó. Csak gyere velem és ne félj! És elindulok rajta. soha többé. 1925. reménytelenül. – ismerős! – barát! – s feledve múltam a földre borultam – – . hol mindig megálltam és simogatva beszéltem is néha. október A föld szíve A mérhetetlen nagy elhagyatottság érzése fonta körül lelkemet. 1925. halottan. ki ember után sóvárg hangtalan és kémlelve a messze eget nézi. mintha mondaná: messzire megyek. 660 . aztán komor gőz zakatolva tombol.

Csak bús-önmagam csalásából élek csak felhömpölygő szavaim nagyok – Nótákat síró koldusgróf vagyok. Kicsi őrházak. 1925. ragyogó egészben s én hangtalanul magam elé néztem. október Kávéházban Tükrös kávéház vibrált körülöttem csilláros. konzervált kis vágyak nagyvilág felett kilátó tető. Kedves őrházak. – amim eddig van. semmi. – mint aki dolgát rendén cselekedte. zörgő szív.. és felijednek mellem robajától.. mind-mind nem elég! Borravalóért alázatosan hajlong – pincér – nincs neki mit adni – – nem tudok egy lányt megmosolyogtatni. gyulladásos két szem. Szelencébe-zárt. hazug. melyet könnyekbe sodor egy-két elszáradt ibolyacsokor. Isten veletek! Szatmár. 661 . hol eddig megálltam. csilláros hazug. gondoljatok rám mindig szeretettel. hogy ragyogjon az ég.Vörös lámpámnak vércsíkos tüze végig ömlik a sínek közepette – Messze alusznak békén. vagy akarom... – akkor is. szelíden. Akkor is. Távol reményem lidérc-sugara mely csalogat. hív egyre messzebb menni – – Minden vagyonom: semmi. Ha tányérozni járkál a cigány. ragyogó egészben s én csendesen a vagyonomat néztem: Fonnyadt kis nóták. És szidnak engemet. mindig népesebb álom-temető. Tükrös kávéház vibrált körülöttem. semmi. hogyha majd egy éjszakán újabb vonatok jönnek s én kirohanok ebből a világból.. hogyha ajkam néha vádol és nem is nézek soha tifelétek..

kicsit melegebben és álmodunk tovább. némán. Emberszív-város messzire lámpásol: ez Poézis föld – csodák éjszakája – csodásabb nincsen sehol. s elfulladt hangon kérdezzük egymástól: Hát most merre menjünk? Merre? Merre? Kicsi őrházban húzzuk meg magunkat fekete sínek elkígyózó mentén. 1925. nagy éjszakában könnyesen. szendén. Gyöngyöző könnyek peregnek arcunkról. – és leborultam sírva az asztalra. amint kacagtak. Szatmár. október 11. Két szép álomként egymást becézgetve. s a vöröslő zaj lassan elfakul. Testvéri szavak Gyere hát velem. Akkor riadtan. 662 . amint végigdörög mellünk falán. Dudva meg cserje kuszik ravaszul a lábunk után. Néha felrezzent egy-két dühös mozdony lihegő tüdeje: Ne aludj porkoláb! – Vagy ennen szívünk vad zakatolása. összebújunk jól. szomorúan.Végignéztem a nyüzsgő úr-hadon. mélyen összenézünk. egymást marasztalva. soha máshol. október 10. Kiöklöződünk majd csak a tömegből valahogy nehezen. Szatmár. mint nagy mély hegyek forrongó forrása. Még madár sem jár erre. 1925. Fogózz a karomba. mint korbácsütés foltja kezemen.

Én mondom: megbocsátok. Őszreggeli vonatozás Bús. holt berek: Égrevacogó. fázós emberek!. margaréta a rózsafák között. Én ezt is megbocsátom. s szívetek merev jégburkáról a mosoly visszapattan. hol a könnyeim sétálnak fel lassan énekelve a jó Isten felé. 1925. üres. mely örökké és egyedül enyém. Futkosó.. 663 . s miattatok még egyszer sem kacagtam. szürke emberek valami álmos. s ha majd csónakos.. Szatmár. – ilyen a világ – – s én megbocsátok. holt berek! Égredidergő. ködköpenyű fák. Kiverhetetlen bolondos rögeszme. visszaparancsolt. hogy nem tudtok még megihletni sem. soha be nem költözött. ködköpenyű fák! Szomorú. néma útitárs. őszi átok. Nem haragszom. szelíd. október 12.Költészetem Az én költészetem: piros fénycsík az alkonyat egén. Bús.. Az én költészetem: nagyszemű. Az én költészetem: fehér ház. Az én költészetem: külön tejút – a nagy végtelené. kicsi fillér a jók pénztárcájában. szűzhalálú csókok tova nem küldött szerelmes írás. nagy útra kelek minden szirmukat a fejemre szórják. Az én költészetem: folyóra-hajló felvirágzott fák. hogy olyan szürkék vagytok.. üres.

meleg.. némán. s feléjük terítem forró lelkemből felgőzölgő. könnyes levelek őszi aranya. utánam csöndesen sírtak. meleg dal kéne. sírtak a rögök. estefelé. s hallottam. mint szent. azt elrejtette rég az igazibb arany. Aranygyűrűjét kár keresnie. Rögök Sétáltam tegnap. észre se veszel: szürkék vagyunk és nagyon kicsinyek! – 664 . imbolygó. Most keresi és hallgatja az ősz-szimfóniából ki-kisajduló fájdalmas nagy Lelket és a könnyei folynak. 1925. sápadt levéllel betemették a gesztenyék. Minek keresi. október 19. 1925. áldott jó anya és rekviemet orgonál felette. október 15. (Sajnálkozással sajdul a szívem. száz. akik nagyon bíznak lelkem aranyában Valaki leejtette az aranygyűrűjét és felzúgott az őszi szél felette: esőző. hulló gesztenyék.) Szatmár.Csak kattog a vonat.. párás dalomat. sápadt. hogy valami nyöszörög: A hosszú uccán előttem. aki elejtette? Szatmár. Aranygyűrű a levelek között Azoknak mesélem. Könnyes levelek sápadt aranya hímes bölcsőben ringatja. És panaszkodtak: nem dalolsz mirólunk soha-soha és oly nagy a hideg. jóleső.

Halottak estéje Száz süppedő. 665 . arra gondolunk. álomba halva. máskor halkan és nagyon szomorún zümmögött távol – Csilláros színpad szórta rá a fényét. megkönnyezte – Sevilla csillagát. Az est mélyében árnyak lopózkodtak. én bandukoltam csöndesen tovább. Szatmár. vad. s mesét mondott Sevilla csillagáról. 1925. bús őszi sír között lángba szökken az örök béke álma. zöld szikrákat szórva tűzött a szavalóra ezer szem.. Szatmár. Benne volt minden: izzó élet és halott szerelem: – szenvedélyes. némán. S volt. Egyszer közelről csattant és csilingelt. október 25. a fényed örök! – És megálltam és rádültem a falra és együtt sírtunk: én és a rögök. mereven. Sevilla csillaga Csengett a hangja. ki elköltözött. s a szitok-szavat imádságra váltva. csillag.És lassan kezdtem észrevenni őket. – ablak bezárva. 1925. mégis nyitott zsalugáter és kihajolt egy sápadt arcú lány.. hogy néha-néha megbotlik a láb – A tiszta égen csillagok szikráztak. szegény. Csengő dallamát ég felé dalolta: Evoé. mindig. mindahány – S most mégis. október 23. aki ezt nem bírta. forrón. csöndes valakinek felleg borúzott a szemein át és félig alva.

te meglapuló. ki megzavarja álmát – – Mindent.. s így ülök hangtalan.Zölden szikrázó. fenyegetve néz hogy jaj annak. hogy ez a hitünk és reményünk. most félsz a ködben? . mindig ebben élünk s ebben enyhült meg minden ősapánk. ezer elzsibbadt-reszketésű kéz puhán öleli át a fakeresztet. És ijesztően megállna előttem: – A napsugárban engem szidalmaztál. sűrű párájában vöröslenék a lámpa. Ősz-esti uccán szétterül a Köd. s önfeledt ajkunk imában beszél: – Ne engedd Uram. mindent. hogy homályos ablakomon kinézni sem merek. s olyan iszonyú hatalmasra nő. úrhatnám kis féreg. Szatmár. 666 . tágranyílt. parányi gyerek. október 29. – Ugye. Végigborzongó. értünk mutat föl. És csak lobog a sok parányi láng s tudjuk. kerek szememet lassan behunyom.. Szebb jövőnk hite most meglátogat. furcsán.. Szatmár. s homályba-fakult ablakomon át kinézni sem merek. 1925. hogy elrejt szobám négy fala. Oly különösen érzem most magam egyedül a nagy titkos hatalommal: még jó.Ezer borús fej. hideg félelemmel gondolom el: ha bejönne szobámba és véghetetlen. beföd. 1925. október Rémem: a Köd Mikor születik. hogy az őszi szél kifújhassa a kicsi lángokat. Álmosan.. csüggedtre eresztett most hirtelen az esős égre néz.

tíz. de legalább daloltam. valahogy minden. ezer!. négy. szitálnak. zizegőn csak hullott.. az Őszről dalol s akkor is dalol. alig-alig élnek – Mindenkinek szól! Sirassátok el – (Szeretném mindet megcímezni szépen. Ki mikor dalol.. Hullanak a falevelek Nem tudok hinni semmi szebb jövőben.. Ősz dalnokává lettem keresztelve..Ha ősz is van. hervadt nemzet őszi sarjadéka. kettő. de minden beteg a szerelem is őszi ködben alszik – most hullanak az akáclevelek. Csupa peregő lomb volt a világ.. S a fejemre is ráhullott kevés. Szatmár. mélységes-hitű ősz-keresztelés.. november 2.. S libegőn. rokkant katonák. elsusoghatja szegény nemzetének.. míg a lelkem is zokogásba kezdett. – ajánlott levélnek.Keresztelő Ez volt az ősznek leggyönyörűbb része: Fonnyadt október és halottak napja – Az uccán történt: senki sem vette észre. Aki mielőtt összeesnék holtan. hogy ez most avatás. húsz. a mélyen lehajtottra és azt mondta.. Hullnak. száz. tavaszért küzdő. kezét szívére téve.. Ezek a hulló levelek: az én kis verseim bús üzenet az embereknek – távol. Én.! . s feladni postán. három. 667 . mikor ajka néma.. miket a lelkem mindörökig ápol. hullott a magosból eső aranyszín eső. Sárga levelet könnyeztek a fák: egy. 1925.. a bágyadtra.

nem jó velem? Jaj. most csak imádkozz és keresztet vessél! Nagyon. Szatmár. néhány lépésre ásító mélységgel liheg a szakadék!. fekete tárcámból kiveszek három préselt ibolyát – – és engedd meg. Csókolj meg. mint a kövesedett fáknak arcunkba vágott. 1925... Különös minden áttetsző. november 6. fázós. testvér! Szatmár. 1925. nem lehet most tudni: mihez kezdjünk és nem lehet ma tudni. testvér! Itt heverek a csupasz vén diófa alatt egy halom hullott levelen – Elbeszélgetni néha-néha testvér. hogy zokogásba törjek: már nem bírom tovább. november 7. kerek. szomorú postafalra és sírni. szomorú. Figyelmeztet: néha keresztet vessél! – Nem tudom. Igazi őszi ének Fénytelen hideg nap mered szemünkbe. Ide nézz. mintha közibünk telepedett volna negyediknek egy új dimenzió. síró levele – Talán a Holdba jöttünk valahogy s az ég most azért nem a régi kék.. mondjad: buta kisfiú. testvér. zokogni napestig. félős.) – mert hullanak az akáclevelek. sírni.Aztán rádőlni a kopott. de nagyon szomorú vagyok – .. Vigasztalj. 668 . fekete. de félek. miért. nagyon félek – Gyere közelebb. hogy mi jó.

november 10. 1925. Isten papja. poéta vagyok! Szatmár. tudd meg. mintha mindenki megölelne. jó-hűvös esőcseppek) a szívemre fonódnak és húznak messzi Országába a Szépnek. jókedvű. lila-sötét alkonyaton. – magamhoz vonva fülébe sugni titokzatosan: – Barátom. A mezőkön csapzott-hajú. Szeretnék így valakinek ismeretlenül elébe toppanni. bágyadt tűzben égek. mint most ezen a kék. izmos emberek égfelé tárják karjukat.Mennyi élet! Vonatkupémban kiabálnak. Mintha mindenki csókot adna. különös. vetnek. 1925. s míg kék szemem könnyben ragyog. Zúg. a Jónak. pattog az ostor a dombélen. Ahogy egyhangún lépek. rohan a vonat s lázas homlokomat neki feszítem az ablaküvegnek. Nagyiklód. Esti hangulat Sohse éreztem ennyire még a hangulat hatalmát. november 669 . barna rögöt szántanak. Mének robognak versenyt velünk. Égből bocsájtott kicsi selyemszálak (álmos. mintha pap lennék. lépek valami eddig ismeretlen.

mint az őszi fák.Úgy szeretnék még írni valamit. akinek nincsen álma. mert ő nem ért a muzsikás szavakhoz. hidd el. (Érdemelnek-é Téged férfiak?) Itt alszik Egon herceg. aki durva és szép és daliás.. lobbanó varázs. halk ború esőz. igazi férfi.. csak tüzes szenvedélye és szava..) Kicsi Lívia. s mellettem alszik Egon herceg: kezében nagy lombos csokor. 670 . mert benne élnek mind a férfiak – kicsit érdes és komor. de sóhajotok zord mellén a páncél és leányábránd fején a sisak. csak Ő vele légy boldog! .. zengő. ő nagyon él és ő nagyon erős. hollóhajú tündér! Én sápadt vagyok. (Még halottan is büszke. mint az őszi fák.Ott künt permeteg. hosszú. amikor sírva talál engemet. 1925..) Nagyon szeretem. álmodj szépeket!) Szatmár. hogyha káromkodik is: hatalmas. szabályos.. (Sápadtan nézem. csak én. szeresd nagyon őt. százfelől tépett. kába élvezet – Kicsi Lívia.. csak