ELŐADÁSKIVONATOK

Albert Fruzsina Családi kapcsolatok és a barátság 2009. április 17. péntek 15 20 – 15 55, Plenáris ülés Az előadás bemutatja a barátkozással kapcsolatos alapvető magyar adatokat, kitérne a családi és baráti kapcsolatok különbségeire (adott/szerzett kapcsolatok). Röviden bemutatja a családalapítás hatását a baráti kapcsolatokra, majd néhány adattal is illusztrálja, hogy a magánytól leginkább az védi meg az embert, és a legnagyobb jólléthez az vezet, ha mind családi, mind baráti kapcsolatokkal rendelkezünk. Babusa Bernadett, Varga Márta, Túry Ferenc (Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet, Budapest) Kísérlet a családi/rendszerszemlélet kiterjesztésére az evés- és testképzavarok újabb típusai kapcsán 2009. április 18. szombat 11 00 – 12 30, Előadás szekció III. Az evészavarok újabb típusai kevésbé jelennek meg a terápiás gyakorlatban, illetve sok esetben nem elsődleges tünetként, hanem a háttérben húzódó zavarként tűnnek fel. Éppen ezért igen keveset lehet tudni ezek rendszerszemléleti vonatkozásairól. Kevés az irodalmi adat, amely kitérne az izomdiszmorfia, a testépítő típusú evészavar, az Adonisz-komplexus vagy az orthorexia nervosa családi jellemzőire. Mivel a klasszikus evészavarok, az anorexia és bulimia nervosa sok vonatkozásban szorosan kapcsolódik az új evészavartípusokhoz, a közös jellemzők mentén számos családi háttértényező jelenik meg. A mélyen kisgyermekkorban gyökerező önértékelés, a self-fejlődési zavar, a megjelenő perfekcionizmus, a kontroll kérdésköre, illetve a kényszerességgel való szoros kapcsolat közös jellemzőként vonul végig ezeken a zavarokon, s közös családi gyökerekhez nyúl vissza. Előadásunkban kísérletet teszünk az újabb keletű evés- és testképzavarok családi vonatkozásainak felvázolására, és felhívjuk a figyelmet e gyorsan terjedő zavarok egyre gyakoribb megjelenésére. Balogh Éva Gyászoló gyerekek kötődése az elhunythoz 2009. április 19. vasárnap 9 30 – 11 00, workshop A gyerekek – éppen úgy, mint a felnőttek – gyászkrízisbe kerülhetnek. A veszteség jellegétől függően szorosabban vagy lazábban kötődhetnek elhunyt szeretteikhez. Szülővesztés, nagyszülővesztés, osztálytárs-vesztés esetén másként gyászolnak. Az elhunyt idealizálása, a tárgyaihoz, személyéhez, emlékéhez való ragaszkodás természetes igény. Hogyan segíthetjük ezt a folyamatot? Meddig támogatjuk a kötődését? Mit tekintünk túlzott ragaszkodásnak? Kisiskolások gyászfeldolgozásának lehetőségeit mutatom be a workshopon. A résztvevőknek lehetőségük lesz egy-egy módszer kipróbálására. (Ehhez kérem, hozzanak magukkal néhány fényképet – nem portrét –, vagy egy személyes tárgyat, ami elhunyt szerettükre emlékeztet.) Balogh Lujza, Dunainé Szűcs Katalin, Imre Gabriella, Nagy Zsuzsanna, Palotás Csilla, Pálkúti Adrien, Szászi Balázs, Scheiner Attiláné, Török Erzsébet Kikötő – a Szegedi Családterápiás Műhely bemutatkozása 2009. április 17. szombat 11 00 – 12 30, Workshop Formálódó szakmai műhelyünk egy szupervíziós csoport köré szerveződik, mely két éve kezdte munkáját. A kiindulás egy érdekes közös elakadás volt: családterápiás képzést máshol-máskor megszerzett, különböző munkát végző kollégák keresgélték a folytatás lehetőségét. Nehézségbe

ütközött a családterápiás ismeretek átültetése a gyakorlatba: a rendszeres munka, szervezett tapasztalatgyűjtés, a szemlélet alkalmazása, a vizsga és további szakmai fejlődés biztosítása. Talán nem vagyunk egyedül ezzel az elakadással, amelynek lehetnek egyéni, speciálisan szakmai vagy nagyobb rendszerekben kereshető okai. A wokshopon ennek az útkeresésnek a tapasztalatait osztják meg műhelyünk tagjai, akik különböző szakmai előképzettséggel rendelkeznek, eltérő munkaköri és intézményi háttérben dolgozva használják a családterápiás ismereteket és a szemléletet. Különböző szinteken segítenek, és másmás páciens családokkal kerülnek kapcsolatba. A sokszínűség talán eltávolít, elhatárol – ugyanakkor mégis sok minden köt össze bennünket. Közös a szemlélet és az ismeretanyag használata, valamint a törekvés, hogy a jövőben a családterápia/konzultáció szolgáltatásként tudjon működni, biztonságos finanszírozással, megfelelő keretek között. Esetrészletekkel illusztrálva számolunk be nevelési tanácsadói, családsegítői, alapítványi segítői, állami egészségügyi, magánrendelői, középiskolai ifjúságvédelmis területeken szerzett tapasztalataikról . Műhelyünk munkatársai a családterápia helyét keresik a mai magyar valóságban: sokféle kérdést vetnek fel, amelyekre még nem találták meg a választ. Dr. Barát Katalin (Szent Rókus Kórház, Mentálhigiénés Szakrendelés, Budapest) Férfi valóságok, férfi identitások a családterápiás gyakorlatban 2009. április 18. szombat 16 10 – 17 40, Szubplenáris előadások II. A társadalmi nemmel kapcsolatos érzékenységre a feminista pszichológusok hívták fel a családterapeuták figyelmét. A rendszerszemléletű nézőpontot kiegészítettük a társadalmi nemre érzékeny szemlélettel. Eleinte a nők speciális szocializációjából fakadó, családon belüli hatalmi- és státuszkülönbségek kerültek a figyelem fókuszába, és ezeknek a családi kapcsolatokra gyakorolt hatásai. Ez a szemlélet különösen a családon belüli erőszak megértésében és kezelésében hozott új szempontokat. A további megfigyelések rávilágítottak arra, hogy sok férfi számára a társadalomban elsajátított férfi nemi szerepek kötöttséggel járnak, beszűkítik a családon belül betölthető szerepek lehetőségeit. Doyle öt tényezőt azonosított, amelyek jellegzetesek a férfi nemi szerep szocializációjában: 1: anti-nőiesség, 2: sikerhajhászás, 3: agresszivitás, 4: a szexualitás hangsúlyozása, 5: az autonómia jelentősége. Ezek a társadalom által kötelezően előírt tulajdonságok megnehezítik a férfiak számára, hogy nyíltan vállalják a gyengédség iránti vágyukat, sebezhetőségüket, gyengeségüket. A családterápia intenzív érzelmi légkörében felszínre kerülnek a nehezen kimondható, időnként férfiatlannak minősített vágyak és szükségletek. A terapeuta feladata segíteni a klienseket, hogy meghaladhassák a nemi sztereotípiákból fakadó korlátokat és szerepkonfliktusokat, és számukra megfelelő, férfias és nőies tulajdonságokat is tartalmazó differenciált identitást alakítsanak ki. Az előadás során családterápiás esetrészletekkel illusztrálom a fenti gondolatokat. Bátki Anna (Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórház, Budapest) Csecsemőotthonból örökbefogadott gyermekek érzelemregulációs fejlődése 2009. április 19. vasárnap 9 30 – 11 00, Előadás szekció V. Az intézetből örökbefogadott gyerekek, noha sok területen jelentős fejlődést mutatnak, mégis sok évvel az örökbefogadás után is számos lényeges fejlődéslélektani vonatkozásban (elsősorban az érzelmi és szociális fejlődés területén) elmaradnak a vér szerinti családban nevelkedő, vagy akár a közvetlenül szülést követően örökbefogadott gyermekektől. E problémák hátterében többféle tényező és folyamat állhat. Jelen vizsgálat célja ezek közül az érzelemregulációs képességek vizsgálata. Vizsgálatomban 90 négy és hat év közötti gyerek vett részt, akiket 3 vizsgálati csoportba osztottam: 1. Olyan gyerekek, akik születésükkor csecsemőotthonba kerültek, és ott éltek örökbefogadásukig, de legalább 6 hónapos korukig.

2. Csecsemőkorban (6 hetes koruk előtt) örökbefogadott gyerekek. 3. Vér szerinti családjukban élő gyerekek. Az érzelemregulációs képességeket mintha-játék helyzetben vizsgáltam. Az eredmények alátámasztják a hipotézist, miszerint a korai intézeti gondozás fejletlenebb érzelemregulációs képességeket eredményez: ezek a gyerekek kevésbé tudják a mintha-játék adta lehetőségeket hatékonyan használni érzelemregulációs célokra. Az eredmények arra is felhívják a figyelmet, hogy a csecsemőkorban örökbefogadott gyerekek érzelemregulációs képességei, ha kisebb mértékben is, de eltérnek a vér szerinti családjukban élő gyerekekétől. Besenyei György (magánrendelés, Budapest) A rítus erejével 2009. április 17. péntek 17 00 – 18 30, Előadás szekció I. A modern társadalomban átalakultak vagy megszűntek hagyományos rítusaink, melyek segítették az egyént és a közösséget a változásokhoz való adaptációban. A kiszámíthatatlan környezeti és társadalmi változások a veszteség és a pusztulás rémképét keltették mindig is az emberben. A környezet fenyegető átalakulása és a társadalmi státuszváltozások elviselése arra késztette az embert, hogy sok utat kipróbáljon azért, hogy enyhítse a benne végbemenő változások által keltett feszültséget. A mágikus hatással felruházott szertartások, varázslatok, rítusok azt a célt szolgálták, hogy megszüntessék a teljes kiszolgáltatottság érzését, és cselekvő részesévé tegyék az embert ebben az átalakulási folyamatban. A szekularizáció elterjedésével a modern társadalmakban csökken a családi rítusok szerepe, jelentősége. A rítusok láncolatot alkotva kísérik végig az embert élete során, átsegítve őt az élet egyes stádiumain, csökkentve a változás okozta krízis élményeit. A rítusok megjelennek az univerzum változásai során, az ember biológiai életének stádiumaiban, illetve a pozícióváltozások alkalmával. Ilyen pozícióváltozás például a házasságkötés vagy szülővé válás, amelyeket krízisek kísérhetik mind az egyén, mind a közösség életében. A családok mindennapi működésükben, gyakran akadályozott érzelmi kommunikációjukban nagy segítséget kaphatnak a rítusok által. Ezek a rítusok kapcsolódhatnak a legegyszerűbb hétköznapi társas működésekhez, de lehetnek alkalmiak, ünnepiek, kezdő vagy lezáró jellegűek. Terápiáink során egyre gyakrabban alkalmazzuk – házi feladat formájában – az egyéni és családi rituálékat, rítustöredékeket. Azt tapasztaltuk, hogy a párkapcsolati intimitásban akadályozott párok a szigorú szabályok, keretek alkalmazásával könnyebben működnek együtt, csökken a feszültség és javul az érzelmi kommunikáció. A biztonságos automatizmusok, amelyekben nincsen váratlan helyzet, koreográfiájukkal kiszámítható egyensúlyi állapotot hoznak létre. Az indulat levezetése lehetőséget ad a biztonságos intim helyzet megteremtésére. Az új rítusok sikeres kialakításának feltétele, hogy kötődjenek klienseink korábbi hiedelmeihez, érzelmi kultúrájához. A rítus a hagyomány ápolása, az értékes tradíciók hordozója, és a támogató transzgenerációs üzenetek segítője is egyben. A párkapcsolat illetve a családi kapcsolatok nehezítettsége, zavara esetén gyakran találkozhatunk alul szervezett, ad hoc működéssel. Az integrált kapcsolat fontos eszköze a ritualizált elemek jelenléte, mindennapos használata. Az előadásban olyan rítusokra szeretnénk példát hozni – esetek ismertetésének segítségével –, mint a:  performanszok,  zsilipelő rítusok,  eltávolító rítusok,  gyászoló rítusok. Ezeknek hatásmechanizmusait igazolva látjuk a párkapcsolatok, családi kapcsolatok javuló működésében. Besenyei György, Dr. Balogh Klára Pszichoedukáció – mint a rendszerszemléletű terápia sajátságos intervenciós eszköze 2009. április 19. vasárnap 9 30 – 11 00, Előadás szekció V.

A Debrecenben rendezett MPT Vándorgyűlésén megtartott workshopunk anyagát előadás formájában szeretnénk bemutatni a Családterápiás Vándorgyűlésen A kliens bevonása a terápiás folyamat megértésébe és értelmezésébe, aktív közreműködésének elérése nagyon intenzívvé és ezáltal hatékonnyá teszi a változást a rendszerben. Hangsúlyossá teszi a kliens felelősségét a kapcsolati működés átalakításában, és megvilágítja számára a terápia folyamatának jelentőségét, ezáltal pedig képessé teszi a lezárt terápia után is az önálló értelmezésre, a kreatív problémamegoldásra. A titok kizárása által a terápiában erősödik a bizalom, megteremtődik a terápiás intimitás, amely feltétele az aktív és hatékony munkának. Jelentős szerepet kap az értelmezés mellett a felvilágosítás. Ezáltal a kontextusában értelmezett probléma egy nagyobb általánosság részeként kevésbé fenyegető; leveszi a nyomás egy részét a kliensről, ezáltal csökken a szorongás, megnyílik az út a változás irányában. Az „ördög felfestése a falra” nagyon hatékony lehet, ha mindjárt perspektívát is tudunk mutatni a fenyegető, így reménytelennek tűnő, szorongató helyzet feloldására. A kliensek bevonása, aktiválása, kvázi coterapeutaként való szereplése lehetővé teszi számára, hogy az alkotó folyamatban való részvétel által az eredményeket a saját sikerélményeként is megélhesse, ezáltal saját erőforrásait értékesebbeknek élje meg. Nagyon fontos azt figyelembe venni, hogy nem szakemberekkel dolgozunk, így korlátozottan nyílik lehetőség a szaknyelv alkalmazására. A köznyelven átadott ismeret transzformált formájában könnyen félreérthető, megtévesztő lehet, ezért elengedhetetlen feladat a kliens megértését kontrollálni és korrigálni. A tájékoztató terapeutának figyelembe kell vennie, hogy túlzottan omnipotensnek mutatkozva könnyen csúszhat a mindenre képes megmentő hálátlan szerepébe, önkéntelenül segítve a kliens passzívvá válását, mely később megbosszulja magát. A terápiás célkitűzések adekvát módon való megfogalmazása és azok elfogadása a kliensek részéről már önmagában is szükségessé teszi a tájékozottságot, a konkrét helyzet pontos megismerését, hipotézisünk publikus formájának pontos megértését. Nagyon fontos, hogy semmilyen eleme ne legyen felhasználható a pszichoedukációnak a kliensekre aggatott stigma megjelenéseként. Nem hagyható figyelmen kívül a tájékoztató intervenciós folyamatban (– mindig folyamatról van szó! –) a kliens képzettsége, pszichológiai műveltsége, pszichés állapotából adódóan a verbális információk befogadásra való képessége. Kiemelt szerepe van a képszerű, könnyen vizuálissá transzformálható problémák és megoldások (metaforikus, akár nonverbális) megjelenítésnek. Különös jelentőséggel bír, hogy szemléletessé tegyük klienseink számára az általános definíció és a konkrét helyzet közti különbséget. Blága Gabriella (magánrendelő, Budapest) Láttam egy filmet… 2009. április 18. szombat 16 10 – 17 40, Szubplenáris előadások I. Egyre gyakoribb rendelőinkben egy jellegzetes egymásba kapaszkodó pár-mintázat, amelyre leginkább a „se vele, se nélküle” aforizma illene. Ismerjük ezt, a patológiás nárcizmus és borderline személyiségszerkezetű párok összekapaszkodását. Gondolataimat szeretném megosztani, vajon mi okozhatja ennek a patológiának egyre gyakoribb megjelenését, a párok fúziójának okait, és vajon mik lehetnek a következményei? Véleményem szerint ezt az összekapcsolódást akár egy „adekvát” túlélési válasznak is tekinthetjük, amennyiben rendszerelméleti szinten közelítjük meg. Sajnos a mintázat a következő generációkra is kihat. Ezért felmerülhet a kérdés, hogy a jövőben is túlélést jelent-e majd, vagy milyen egyéb személyiségszerkezetbeli, társas, társadalmi következményekkel számolhatunk. Találkozásuk partnerszinten – jól ismerjük - egy sajátos destruktív együttműködési mintázatot eredményez. Illusztrációként Pálfi György „Nem vagyok a barátod” /2009/ c. filmje segít. Czimmerman Edit (Debreceni Egyetem, Pszichológiai Intézet, Debrecen) Egész(ség)?! Gyógyító kötelékeink 2009. április 19. vasárnap 9 30 – 11 00, Előadás szekció V.

A szingliséggel kapcsolatban rengeteg tévhit és sztereotípia él a fejünkben. Az egyik legvitatottabb pont a szinglik és a házasságban élők egészségi állapota. Számos érv szól amellett, hogy a házasság protektív faktort jelent az emberek életében. Ugyanakkor kérdéses, hogy a már eleve egészségesebb emberek házasodnak-e össze, vagy pedig magának a házasságnak van-e védő szerepe, vagy esetleg különböző moderátorváltozók okozzák-e a megfigyelt hatást. Azonban vannak arra vonatkozó adatok is, amelyek szerint az egyedülállóak egészsége jobb, mint házas kortársaiké. A kérdést több szempontból is érdemesnek találtam arra, hogy foglalkozzam vele. Egyrészt a pozitív pszichológia jegyében született Hungarostudy-vizsgálatok is foglalkoznak a testi-lelki jóllét illetve a családi állapot összefüggéseivel. Másrészt az egyedülállóak száma napjainkban egyre inkább nő, ezért érdemes lenne ezeket az összefüggéseket célzottan is megvizsgálni. Az eredmények segítségével fellebbenthetnénk a fátylat néhány olyan házassággal kapcsolatos mítoszról (pl. a házasok tovább élnek, boldogabbak), amelyek jobban megkeseríthetik a szinglik életét, mint csupán maga az a tény, hogy egyedülállóak. Előadásomban az egyedülállóak testi-lelki egészségével kapcsolatos elméleti feltevéseket és az eddigi kutatási eredményeket szeretném ismertetni a hallgatósággal. Cserepes Réka (Debreceni Egyetem, Pszichológiai Intézet, Debrecen) Ha a halál elválaszt… Miként befolyásolja az özvegység a szubjektív jóllétet és a nőiség megélését? 2009. április 19. vasárnap 9 30 – 11 00, Előadás szekció V. Célkitűzés. Kutatásom során azt tekintettem át, hogy az özvegyasszonyok életében milyen változás jelenik meg férjük halálát követően: milyen lelkiállapotban érzik magukat és a hogyan alakul saját nőiségük megélése. Módszer. Az értékek és attitűdök összehasonlítása egyrészt a középkorú és az idős özvegyek között, másrészt özvegy és házas populációk között történt. A szubjektív jóllét vizsgálatára többféle tudományos kérdőívet használtam, a nőiséghez való viszony pedig a tartalomelemzés módszerével került értékelésre. Eredmények. Megállapítható, hogy a középkorú özvegyasszonyok önértékelése, az élet értelmébe vetett hite, és (visszatekintve) a házassággal való elégedettsége alacsonyabb házas kortársaikénál, az életükkel pedig az idős özvegyeknél is kevésbé elégedettek. Az özvegyek nőiséghez való viszonya változást mutat: míg maga a nőiség megítélése pozitívabb, a női szerepek és a nőiesség fontossága elhalványult számukra. Mindemellett megjelenik a férj hiányával együtt az ún. özvegyszerep. Konklúzió. Már számos magyar tanulmány látott napvilágot az özvegyek szubjektív jóllétével kapcsolatban, melyek eredményeihez vizsgálatom tapasztalatai is jól illeszkednek. A nőiség kérdésében viszont, úgy vélem, érdemes lenne több kutatást végezni. Dézsi Judit (Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézet, Tiszalök) Kötelékeink az elvesztett szabadságban – Amíg nem veszik el tőlünk, nem tudjuk mennyi mindenünk is van 2009. április 18. szombat 11 00 – 12 30, Előadás szekció II. Börtönben azok vannak, akik fogvatartottként szabadságvesztéses büntetésüket töltik, vagy előzetesen letartóztatottak, vagy akiknek nem jogerős az elsőfokon meghozott szabadságvesztéssel járó ítéletük. A kötelékek megtartása a szabadságban, a civil életben rengeteg szálon futhat, szinte időtől és tértől függetlenül. Ezeket a szálakat szabadon mozgathatjuk, s amíg szabadságunkat senki nem korlátozza, ennek értékét talán észre sem vesszük. Előadásomban ezekre az értékekre szeretném felhívni a figyelmet, azáltal, hogy bemutatom, hogy a börtön falai mögött milyen lehetőségei vannak egy fogvatartottnak a kapcsolattartásra. E lehetőségeket szigorú szabályok határoznak meg. A 1979. évi 11. törvényerejű rendelet és a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet ide vonatkozó részét röviden ismertetem. Mindezek fényében, pszichológus szemmel, a törődés, a gondoskodás, az intimitás és kötődés fogalmait igyekszem megvilágítani. Az előadás során

szeretnék a kapcsolattartással összefüggő krízis-szituációkat is bemutatni, melyekkel munkám során találkoztam és találkozom. Dobó Katalin (VIII. ker. Mikszáth téri Családorvosi Rendelő, Budapest A narratív orvoslás. Szakmai kötelékeim – az orvoslás és a családterápia integrációja 2009. április 19. vasárnap 9 30 – 11 00, Előadás szekció V. Előadásom célja az, hogy megismertessem a narratív orvoslást a családterápiás szakmával, és szakmai támogatást kérjek munkánkhoz, hogy az orvosok minél nagyobb számban megismerhessék, elsajátíthassák. A narratív orvoslás szemléletet és egyben technikát jelent. Eszközrendszerét a családterápia eszköztárából meríti. A beteg ember egy megrekedt, rossz történettel érkezik az orvoshoz. A feladat az, hogy egy számára jobb történettel távozzon. Ez a jobb történet az orvos és a beteg ember közös alkotása. A narratív orvoslás gyakorlásával nő az elégedett betegek száma, csökken az orvos frusztrációja – mindez a kiégés ellen hat. Segít integrálni kettős szakmai identitásomat (családterápia, családorvoslás), a bizonyítékokon alapuló orvoslás szempontjait és a beteg ember egyedi szükségleteit. Maga a módszer, a technika viszonylag könnyen, előképzettség nélkül, gyakorlás útján megtanulható. Orvosokként és pszichológusokként szakmai műhelyt hoztunk létre a narratív orvoslás elsajátítására, gyakorlására. Távlati célunk a narratív orvoslás terjesztése az orvosok között. Drelyó Ágnes (Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítvány, Budapest) A zsidóság filogenetikus identitásfejlődésének pszichoanalitikus elemzése, értelmezése 2009. április 19. vasárnap 930 – 1100, Előadás szekció V. A Biblia egyedülálló helyet foglal el életünkben. Megértésére évszázadok óta többféle megközelítés révén törekedtek. A pszichoanalízis is kitüntetett érdeklődéssel viseltetik iránta. Ám kevés jelentős elemzési munka született, mely képes a tradicionális értelmezési korlátokon átlépve, új, a pszichológiai megközelítés számára használható értelmezéssel szolgálni. Mózes Öt Könyve által az ősapák életén keresztül kívánom feltárni az apa-fiú kapcsolati rendszer agresszív színezetű megnyilvánulásait. Ezek dinamikáját, a fel nem oldott és nemzedékről nemzedékre átadott apával szembeni félelemnek az identitásra gyakorolt hatását elemzem. Hangsúlyozni kívánom az anya-gyermek kapcsolatok megjelenésének sokkal kisebb előfordulását, még inkább kiemelve az ödipális konfliktus hosszan tartó jelenlétét a zsidóság filogenezisében, mely ugyancsak meghatározó szerepet játszott ezáltal az Örökkévalóhoz fűződő kapcsolatában. A filogenetikus és ontogenetikus fejlődés párhuzamait ismertetve mutatom be a néppé válási folyamat és a családi élet pszichodinamikai jelenségeit. Prof. Catherine Ducommun-Nagy (Clinical Associate Professor, Department of Couple and Family Therapy, Drexel University Philadelphia, PA., President, The Institute for Contextual Growth, Glenside PA. USA) Nincsen szelf a másikhoz való kötődés nélkül. A személyiség dialektikus elmélete és az autonómia paradoxona / (No Self without a Bond with an Other. The Dialectic Theory of the Personality and the Paradox of Autonomy) 2009. április 18. szombat 14 00 – 14 45, Plenáris ülés Az előadás felvázolja Böszörményi-Nagy Iván dialektikus személyiségelméletét, és annak viszonyulását az autonómia definíciójához. E modell szerint a lojalitás nem olyan kötelék, amely visszafogna, hanem inkább egy olyan kapcsolódás, mely elindít az autonómia felé vezető úton. Az elgondolás kibontása új fényt vet a kapcsolati realitás ontikus dimenziójára, arra az ötödik dimenzióra, melyre a kontextuális terápia művelői a relációs valóság multidimenzionális modelljében rámutatnak.

Prof. Catherine Ducommun-Nagy A dialektikus személyiségelmélet sokgenerációs vonatkozásai The Multigenerational Implications of the Dialectic Theory of the Personality 2009. április 18. szombat 16 10 – 17 40, workshop A szelf és az autonómia dialektikus definíciója szerint mindnyájunknak viszonyba kell lépnünk másokkal, azért, hogy autonóm szelfként létezhessünk. Ez ontikus függésként határozódik meg, melytől nem válhatunk szabaddá, hisz ez benne foglaltatik a szelf meghatározásában. Ugyanakkor a patologikustól az egészségesig terjed az a kötődési mód, mellyel kapcsolatba lépünk másokkal – és ezt gyermekeinkre is átörökítjük. Erről is részletesen szó esik majd a workshopon. Ha megértjük nemzedékek közti áthagyományozódását e kötődési módoknak, akkor ezzel közelebb kerülünk a párokon belüli vagy szülő-gyerek viszonyban jelentkező patologikus interakciók ismétlődésének megértéséhez, így pedig a hatékony terápiás intervenciók kialakításához is. A workshopnak mind az elméleti háttér felvázolása, mind pedig a modell tekintetében releváns klinikai esetek megbeszélése részét fogja képezni. Fórián Szabó István, Iring Zoltán, Kangyal Ágnes, Kozékiné Hammer Zsuzsanna, Varga Pál (XII.ker. Családsegítő és Gyermekjóléti Központ, Budapest) Válást fontolgató vagy válási krízisben lévő párok terápiája. 2009. április 18. szombat 11 00 – 12 30, workshop A mai hivatalos statisztikák szerint 1000 házasságkötésből majd hatszáz potenciálisan válással végződik. Kevéssé ismert statisztikai adat, hogy gyermekeink többsége (mintegy hatvan százaléka) vagy meg sem tapasztalja a „teljes” család élményét, vagy egyszer vagy többször átéli a számára oly fontos megtartó kapcsolatok bizonytalanságát, a legközvetlenebb mikroközösségben kialakítható bizalom és a biztonság elveszíthetőségét. Családdinamikai szempontból a legfeltűnőbb (és a gyermeknevelés szempontjából minden bizonnyal az egyik legmeghatározóbb) „elváltozása” e viszonyoknak az időtálló, bizalmat és biztonságot adó személyes kötődési lehetőségek és minták kialakulásának akadályozottsága, lecserélhetősége, elbizonytalanodása, néha azok szinte teljes hiánya. Statisztikailag a következmények nehezen követhetőek, ezekkel a praxisunkban – esetleg több éves, akár generációnyi időeltolódással – mint különféle konkrét kapcsolati és egyéb tüneti problémákkal vagy devianciákkal találkozunk. Családterapeutaként óriási a felelősségünk, hogy miként „reagálunk” e változásokra. A workshopban különböző és talán eltérő szemléleti beállítottságú szerzők beszélgetnek esetrészletek kapcsán a válást fontolgató vagy válási krízisben lévő párok terápiájában szerzett tapasztalataikról, és ennek során várhatóan fontos, tisztázásra szoruló elméleti, gyakorlati és kapcsolatetikai kérdések merülnek fel. A workshop második felében lehetőséget biztosítunk arra, hogy a beszélgetésbe a hallgatóság is bekapcsolódhasson. Frankó András, Mazács Zsuzsanna Zsoa (Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó, Budapest) Lehet-e valaki nem társfüggő? 2009. április 17. péntek 17 00 – 18 30, Workshop Akik társuk alkoholizálásától, drogozásától, játék, vagy egyéb szenvedélyétől függnek Szégyen, tehetetlenség, bűntudat. A legjellemzőbb érzések. Miközben szabadulni szeretnének ezektől, egyre jobban belegabalyodnak a szeretet és a gyűlölet szélsőséges hálójába. Hiába reszketnek minden nap, hiába rettegnek a nyíló ajtó mögött, vajon hogyan érkezik meg hozzátartozójuk, hiába élik éveken át a kínok kínját – valahogy, általuk sehogyan sem értett törvények szerint, minden szándékuk ellenére is segítik, támogatják a szenvedélybeteg embert. A gyógyulásban? Sajnos nem! A betegség, a szenvedés elmélyülésében. De ugyan miért?

Hogyan fonódnak, alakulnak, erősödnek azok a kötelékek, melyek megtarthatnak, ugyanakkor meg is fojthatnak? Miképpen oldhatók a családterápia segítségével ezek a kusza szövevények? A workshop keretében szeretnénk esetismertetéseken keresztül bemutatni a társfüggőség (codependencia) gubancait, és oldódásainak lehetőségeit. Dr. Grád András (ELTE ÁJK, Budapest), Dr. Jánoskúti Gyöngyvér (ELTE ÁJK, Budapest), Dr. Kőrös András (Legfelsőbb Bíróság, Budapest) Mítosz és valóság 2. rész: Miként tudhatjuk meg már a bontóper előtt, kihez kerül a gyermek? 2009. április 18. szombat 11 00 – 12 30, Előadás szekció III. Az előadás egy átfogó kutatáson alapul, amelyben a legnagyobb hazai bíróság, a Pesti Központi Kerületi Bíróság (ide tartozik Budapest lakosságának nagyjából fele) irattárában található valamennyi 1996 és 2003 között indult úgynevezett „ellenzéses” bontópert és gyermekelhelyezési pert megvizsgáltuk, valamint egy „közös megegyezéses” kontrollcsoportot is, így összesen 777 gyermek sorsát követtük nyomon a perindítástól a jogerős ítéletig. A 2007-es Családterápiás Vándorgyűlésen (Mítosz és valóság 1. rész) már beszámoltunk arról, hogy a közhiedelemmel szemben míg a közös megegyezéses bontóperekben a gyermekek alig 10%-a kerül az apákhoz, addig az ellenzéses perekben ez az arány 40%, vagyis megküzdő magatartásuk esetén az apák esélyei megnégyszereződnek. Jelen kutatási fázisban megvizsgáltuk, miként befolyásolja az apánál, illetve az anyánál történő gyermekelhelyezéseket (az adatokat a gyermek életkora alapján finomítva) az, hogy 1. a gyermek a per megindulásakor az apánál vagy az anyánál élt, netán velük közös háztartásban, 2. milyen nemű a gyerek, 3. mi a szülők lakhatásának jogcíme (pl. saját lakás, bérlemény). A vizsgálatok azt a döbbenetes eredményt hozták, hogy a gyermekelhelyezés kérdésében hozott döntés már a per megindulása előtt csaknem 100%-os bizonyossággal előre megjósolható. Lényegében ahhoz fog kerülni a gyermek, akinél a per megindulásakor lakik, és ezen semmilyen más tényező nem változtat. Hogy miért? Erről, valamint a problémának a családi kötelékekre erősen kiható, elgondolkodtató humánetológiai és evolúciós következményeiről fog szólni az előadás. Hajdú Judit (Budaörsi Nevelési Tanácsadó, Budaörs) Externalizáció – jelentésadás – újraírt narratíva. Ízelítő narratív terápiás esetekből 2009. április 19. vasárnap 9 30 – 11 00, Előadás szekció V. A narratív terápia során a család (vagy egyén) történetei kerülnek a figyelem középpontjába. Az externalizáció, vagyis a problémának a kívülre helyezése lehetővé teszi, hogy a családtagok egymás vagy külső személyek/körülmények hibáztatása helyett összefogjanak és együttesen lépjenek fel a problémával szemben. Az egyes események jelentését vizsgáljuk, különös tekintettel a családi krónikában kicsiny jelentőséget szerző kivételes mozzanatokra, amelyek nem illeszkednek jól a probléma irányította narratívumba. Ezeket a kivételes mozzanatokat körüljárva, ízlelgetve, kiszínezve, gazdagítva kerekedhet ki a család újraírt története, az alternatív narratívum, amiben a családtagok új, pozitívabb megvilágításba kerülhetnek. Előadásomban ezt az izgalmas folyamatot szeretném illusztrálni esetrészletekkel. Dr. Hardy Júlia (magánrendelés, Budapest) Családi titkok – és megközelítésük a családterápiában kreatív technikák segítségével 2009. április 17. szombat 11 00 – 12 30, Workshop 2009. április 19. vasárnap 12 15 – 13 00, Plenáris ülés A workshop áttekintést kíván nyújtani a családi titkok sokaságáról, rendszerezve azokat, illetve ennek a fogalomnak a családterápiában hasznos oldalait végiggondolva. Milyen tényeket is titkolnak el egymás elől a családtagok? Milyen titkok maradnak hosszú évekre titkosítva? Milyen

családi örökséget jelent az elhallgatások és titkok sokasága? Ki lesz a titok tudója? Mikor jön el a titkok felfedésének az ideje? Milyen esélyei vannak a megértésre az utódoknak? Hogyan akarnak napvilágra kerülni a titkok? Milyenek a beszédes titkok? Hogyan jeleníti meg a következő generáció az elhallgatott tikokat? Milyen pozitív és negatív hatása van a titkoknak? Hogyan lehet megmutatni a kreatív technikákkal a titkokat, anélkül, hogy azok meghaladnák a család teherbíró képességét? A workshopot egy rövid saját élményű „titkolózás” vezeti be. Majd számos esetrészlet és kép következik. Szükség lesz a résztvevők saját tapasztalataira is. Horváth Krisztina (Budavári Családsegítő Gyermekjóléti és Szociális Szolgáltató Központ, Budapest) A maradék leány Egy rendhagyó családterápia története 2009. április 18. szombat 11 00 – 12 30, Előadás szekció III. Esetemet azért nevezem rendhagyónak, mert csak a mama járt hozzám, elsősorban nagyobbik gyermeke tünetei miatt. A terápiás üléseken mégis jelen volt a család négy generációja. Páciensem kisebbségi magyarként látta meg a napvilágot egy kisvárosban, második leánygyermekként. Nem kívánt gyermekként gondolkodott magáról, nagyon féltékeny és irigy volt nővérére. Már mindketten fiatal felnőttek voltak, mikor nővére váratlanul meghalt egy tragikus közlekedési balesetben. Páciensem gyásza patológiás gyásszá alakult, ami még nővére halála után 10 évvel is zajlott. Ezen idő alatt, szülei felé irányuló jóvátételként szülte meg gyermekeit. Az elsőt rögtön át is adta édesanyjának. Egy harmadik gyermeket is szeretett volna, hogyha az egyik hirtelen meghalna, a másik ne maradjon egyedül. Elsőszülött leánya testesítette meg nővérét, akivel szemben szintén a jóvátétel vágya vezette, ami súlyosan rontotta szülői működését. Az esetet azért tartom érdekesnek, mert rámutat, hogy egy gyermek személyiségének alakulása, tünetképződése már a fogantatása előtt elkezdődhet a szülői fantáziákban. A megszületett gyermeket aztán a szülői projekciók és projektív identifikációk formálják olyan irányba, hogy betölthesse a szülők által kívánt funkciót, és folytatni lehessen vele a megoldatlan koragyermekkori tárgykapcsolati konfliktusokat. Kapusi Gyula (ELTE, Budapest), Koltai Mária (Mentalhygiénés Intézet, Pécs) Lojalitás a szakmához, a családhoz és a hazához. Böszörményi-Nagy Iván életútja 2009. április 18. szombat 14 45 – 15 30, Plenáris ülés Előadásunkban követjük Böszörményi-Nagy Iván életútját, kitérve az előzményekre, az ősökre, a megelőző generációk hatására. Megpróbáljuk megérteni azt a világképet, ami elméleti és gyakorlati munkásságát meghatározta, és végigkísérte egész életútját. Életműve olyan koherens rendszer, melyen élete során folyamatosan dolgozott. Munkásságában megfigyelhető az ősökhöz, a szülőföldhöz, a transzgenerációs örökséghez fűződő lojalitás és a változó világra való folyamatos reflektálás egyaránt. Előadásunk összeállításához Catherine Ducommun-Nagy és BöszörményiNagy Krisztina nyújtott felbecsülhetetlen segítséget, akik rendelkezésünkre bocsátották a családfát, valamint a családi fotóalbum felvételeit. dr. Kárpáti György (Háziorvosi praxis, Sopron) „Szögesdrótokon átívelő kötelékek” Képes beszámoló az 1989-es sopronpusztai határnyitás 20. évfordulója alkalmából 2009. április 17. péntek 17 00 – 18 30, Workshop Eredetileg kis létszámú, zártkörű rendezvénynek indult az 1989. augusztus 19-re kitűzött piknik, azonban a kezdeti tervekkel ellentétben több tízezer embert mozgatott meg, és az osztrákok, a keletnémetek, valamint a magyarok részvételével páneurópai piknik vált belőle. Filep Mária, a debreceni MDF küldöttje fordult a soproniak felé azzal az ötlettel, hogy egy kb. 150 fős pikniket rendezzenek a határnál, ezzel is elősegítve a vasfüggöny lebontását. A debreceni

szervezők egy kisebb létszámú összejövetelre gondoltak, míg a soproniak annyi emberre, amennyit csak meg lehet az ügy számára nyerni. Sopron nyert! A felvetést Habsburg Ottó, a páneurópai mozgalom lelkes híve is támogatta, a szervezésbe pedig az Ellenzéki Kerekasztal tagjai is beszálltak. Végül a piknik tervét a határnyitással is összekapcsolták, amelynek hatására 150 ember helyett körülbelül tizenötezren érkeztek rá. A rendezvényt eredetileg magyar-osztrák részvétellel képzelték a szervezők. Végül a kelet-németek tömeges megjelenése miatt vált emlékezetessé, akik Ausztrián keresztül végre eljuthattak a Német Szövetségi Köztársaságba. Augusztus 19-én izgatott embertömeg állt a határ mindkét oldalán, majd a határnyitás tervezett időpontja előtt néhány perccel a tömeg megindult, a határőröknek pedig esélyük sem volt velük szemben. A határ átszakadt! A workshop erről az eseményről ad hiteles multimédia-beszámolót. Kikötő lásd. Balogh Lujzánál Dr. Komlósi Piroska (Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest) Agressziókezelési problémák a családterápiákban 2009. április 19. vasárnap 9 30 – 11 00, workshop A téma aktualitása sajnálatosan növekszik. Egyre gyakoribb a tünethordozó személynél az agresszió kezelésének zavara: az agresszív impulzus kontrolljának elégtelensége, vagy éppen az agresszió gátoltsága. A workshop első felében rövid előadás nyújt áttekintést az agressziókezelés fejlődéséről és ennek családi ill. közösségi szocializációs hatásairól. Hangsúlyt kap néhány sajátos csoportdinamikai jelenség, mint pl. a bűnbakképzés, a mobbing, valamint a bullying, s a bántalmazó és az áldozatszerep kialakulásának néhány családi összefüggése. A terápiás ülésen megjelenő agresszió kezelésének problémáiról is esik szó. A workshop második felében a résztvevők ilyen irányú tapasztalatainak a megbeszélésére kerül sor. Kovács Eszter (Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet, IV. Doktori Iskola, Magatartástudományi Program), Pikó Bettina (Szegedi Tudományegyetem, Magatartástudományi Intézet) A szülők szerepe a globalizált családban 2009. április 19. vasárnap 9 30 – 11 00, Előadás szekció V. Az elmúlt évtizedek társadalmi változásai a család intézményére nagy hatással voltak. A felgyorsult világ szétzilálta a korábban jellemző többgenerációs családokat. A rokoni kapcsolatok, kötelékek átformálódtak, és számos új családforma jött létre. Napjainkban számon tartjuk a házasokat, együttélőket, elváltakat, különélőket, özvegyeket, egyszülős vagy csonka családokat, valamint az újraalakult családokat. A kutatások szerint a tradicionális családi modell háttérbe szorult, de dominanciáját nem veszítette el. Érdemes megvizsgálni a fiatalok szülőkkel való kapcsolatának alakulását, hiszen a bizalom és a mintaadás, szocializáció szempontjából a szülők kétségtelenül meghatározók. Kutatásunkban szegedi középiskolásokat vizsgáltunk kérdőíves módszerrel. 881 gyerek véleményét kértük a szülői kontrollra és monitoringra, a kapcsolat minőségére és a megélt társas támogatásra vonatkozóan. A megkérdezettek többsége két édes-szülővel él együtt, és általánosnak mondható egy testvér, tehát a nukleáris családok jellemzőek. A szülőkkel való kapcsolat minősége jó, problémáikat nagy arányban meg tudják osztani velük. A szülői kontroll mértékében és a monitoringban észrevehető, hogy kevéssé jellemző az, hogy a szülő határt szab például a szórakozásnak, viszont nagyrészt figyelnek arra, hogy gyermekük merre jár. A megélt társas támogatás mind az anya, mind az apa részéről jelentős, bár az anyáktól nagyobb mértékű támasz jelentkezik, ugyanakkor iskolatípus szerint adódtak különbségek. A gimnazisták érzik leginkább, hogy az apával közeli a kapcsolatuk és hogy anyjukra számíthatnak bármikor, mert tudják, hogy fontosak számukra. Említésre méltó viszont, hogy kutatásunk azt is igazolta, hogy ahol meggyengül a szülő-gyerek kapcsolat, vagyis a társas támogatás elégtelen, ott nagyobb valószínűséggel élnek a fiatalok egészségkárosító életet. Emellett a vallásosság is fontos tényező.

Azoknál a szülőknél jelenik meg nagyobb mértékű társas támogatás, akik vallásos hátterűek. Következésképpen tehát megállapíthatjuk, hogy alapvetően jó és szoros, bizalmas kapcsolatot ápolnak a fiatalok szüleikkel. Továbbá kiemelkedő kutatási területként kell számon tartanunk a kérdést az egészséges alkalmazkodás szempontjából. Kulcsszavak: szülő-gyermek kapcsolat, társas támogatás, kötődés Kovács Miklós (Zuglói Nevelési Tanácsadó, Budapest) Globális rendszerhiba 2009. április 18. szombat 16 10 – 17 40, Szubplenáris előadások I. A hónapok óta zajló gazdasági világválság országokat, családokat, egyéneket érintő hatásaitól nem függetlenítheti magát senki sem. Előadásomban a rendszerelmélet segítségével röviden felvázolom a pénzügyi-gazdasági világrendszer szabályozási mechanizmusait és jellegzetes, a nem elégséges szabályozási mechanizmusok következtében kialakuló rendszerhibáit. Megvizsgálom a hibás szabályozó mechanizmusok egyénekre és családokra gyakorolt lehetséges hatásait, majd egy rövid esetismertetésben konkrét szinten is bemutatom, hogy milyen hatásai, következményei lehetnek mindezeknek egy átlagos magyar család életében. Kozékiné Hammer Zsuzsanna (XII. kerületi Családsegítő és Gyermekjóléti Központ, ELTE Pszichológiai Intézet, Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék, Budapest) A testvérpozíció és a házassággal való elégedettség lehetséges összefüggései 2009. április 17. péntek 17 00 – 18 30, Előadás szekció I. Az előadás hosszmetszeti dimenzióban próbál betekintést nyújtani az eredeti családban betöltött testvérpozíció és a nukleáris családban megélt házastársi kapcsolattal való elégedettség összefüggéseinek Toman-féle megállapításaiba. Toman a partnerkapcsolatok dinamikájának megértéséhez a testvérkapcsolatokból kiindulva, a testvérsorban betöltött pozíció által meghatározott kapcsolati jellegzetességeket, következményeket hangsúlyozza. A testvérsorban meglévő pozíció az, amit a születési sorrend (elsőszülöttmásodszülött-harmadszülött/legidősebb-legkisebb-középső), a testvérek közötti korkülönbség és a nem (fiú/lány) határozhat meg. Toman megfigyelései szerint a házastársak kapcsolata abban az esetben ideális, ha a házastárs partnere hasonlít a házastárs valamely testvérére. Toman szerint a párkapcsolat kimenetelében, a partnerek elégedettségében, konfliktuskezelésében több generáció testvér-sorrendiségének hatása érhető tetten. Ennek feltárása a párkapcsolat dinamikájának megértése szempontjából fontos lehet a szakember számára. Kozma Dániel (Családi Szolgálatok Ligája Alapítvány, Budapest) Kötelékek, szakadások és kötések: Margaret Mahler életútja történelmi kontextusban 2009. április 17. péntek 15 55 – 16 30, Plenáris ülés Margaret Mahler, egyesült államokbeli gyermekorvos és pszichoanalitikus, a tárgykapcsolat-elmélet egyik megalapozója Schönberger Margitként Sopronban született 1897-ben; és New Yorkban bekövetkezett halálát követően kérésére szülővárosában temették el. Ő maga és családja igazi közép-európai, szerteágazó kötelékrendszerben élt, zsidóként egy magyarországi német nyelvű, poncichter mentalitású városban. Életében számos eltávolodást és közeledést, váltást és változást élt meg. Fejlődéselmélete a pár- és családterápiára is nagy hatást gyakorolt. A (tárgy)kapcsolatok általa leírt gyermekkori fejlődési szakaszai és a párkapcsolat érésének periódusai közötti analógia segít megérteni a kapcsolatok ismétlődő jellegzetességeit. Az előadás igyekszik ezt a metaforát kiterjeszteni Margit családjának, élete állomásainak, a közben lezaljó történelmi léptékű változásoknak és elmélete alakulásának összecsengő vonatkozásaira – szóképekkel és képekkel.

Kurimay Tamás (Fővárosi Szent János Kórház, Országos Gyermekegészségügyi Intézet), Németh Tünde (Fővárosi Szent János Kórház, Országos Gyermekegészségügyi Intézet), Hámori Eszter (Pázmány Péter Katolikus Egyetem), Bodor Zsuzsa, Albert Katalin, Atkári Gizella, Paksy Mária, Boros Veronika, Babus Eszter, Kovács Réka, Fenyves Tamás, Tunyi Tünde Az első hazai baba-mama egységben szerzett tapasztalatok családdinamikai elemzése 2009. április 17. péntek 17 00 – 18 30, Előadás szekció I. Az OGYEI, a Szent János Kórház Pszichiátriai és Gyermekgyógyászati Osztálya és a heppenheimi Pszichiátriai Intézet közötti kooperációnak köszönhetően kezdhette el működését 2004-ben Magyarországon is az első baba-mama egység. A programunk elnevezése: EGYÜTT – Szülés előtti, szülés alatti és szülést követő mentális zavarok kezelése anya-gyerek egységben. Az elkötelezett interdiszciplináris team munkájában pszichiáterek, gyermekgyógyászok, pszichológusok, szociális munkások, felnőtt-, csecsemő- és gyermek-ápolók, felnőtt- és gyermekpszichoterapeuták, családterapeuták, szupervizorok is részt vesznek. Bármely súlyosságú is az anya mentális betegsége, az anya-gyerek interakció fenntartása a gyógyító munka során kiemelt jelentőségű, mind az anya szempontjából (ld. a gondozás és az intuitív szülői szerep megtanulása, anyai szerep és önértékelés megerősítése, kórházi tartózkodás időtartamának csökkentése, otthoni beilleszkedés zökkenőmentesítése), mind pedig a gyerekéből (ld. szeparáció elkerülése, kötődés elősegítése, megerősítése). Ennek hiányában egy olyan szeparációs folyamat indul el az anya és a csecsemő között, melyet a későbbiekben igen nehéz kezelni. A programunkban az anya-gyerek interakciót igyekszünk fókuszban tartani és segíteni. A kötődés kialakulásának elősegítése mellett – a heppenheimi modellhez képest is – nagyobb hangsúlyt helyezünk a hálózati és rendszerdinamikai szempontok érvényesítésére, az apák és az elérhető nagyszülők bevonására. Az előadásban a program rövid ismertetését követően esetvignetták segítségével mutatjuk be a kötődés rendszerdinamikai szempontjait, és ezeket a korszerű elméletek tükrében is elemezzük. A csecsemő alapvető szükséglete, hogy az anyát mindig jelenlévőnek, meglévőnek érezze. Azt a mintázatot, ahogy másokhoz kötődünk, alapvetően befolyásolják a kora gyermekkori interakcióink. Ezek az interakciók belső internalizált struktúrákká válnak. Így tehát az anyával való korai kapcsolat folyamatossága, kiszámíthatósága meghatározó lehet az önmagunkról és másokról kialakuló tudásunkban, viszonyulási mintáinkban. A korai anya-gyermek kapcsolat vizsgálatának jelenleg hatalmas irodalma van, kevés azonban az ilyen speciális állapotokra vonatkozó ismeret és publikáció. Kezdeti tapasztalataink alapján a kötődés kialakulását segítő beavatkozások nem csak az újszülött fejlődését, hanem az anya mentális betegségének lefolyását is kedvezően befolyásolják. Prof. dr. Molnár Péter (Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Népegészségügyi Kar, Magatartástudományi Intézet, Debrecen) Induló kötődéstörténetünk színe és fonákja: kölcsönös fészeképítés vs. „kőbölcsőben” ringatás 2009. április 18. szombat 9 45 – 10 30, Plenáris ülés A „veleszületett/tanult”-vita mindenütt jelenlévő vagy-vagy csapdáink eklatáns példája. Kötődéstörténetünk megértésének alapvető eseményeként ismerhettük fel – immár három évtizede, Meltzoff és Moore (1977) klasszikus kísérlete hozadékaként – e dichotómia tarthatatlanságát. Homo Imitans koncepciójukat magunk (Nagy és Molnár, 1994) a veleszületett interakció-indítási készség felismerésével Homo Provocans-szá szélesíthettük. Ezek hátterében beszélhetünk „veleszületett szocialitásunkról”. A másokhoz tartozás pozitív élményének, mint alapvető emberi motívumnak kiteljesedését jelenti veleszületett szocialitásunk találkozása a gondoskodó anya válaszoló szemével. A vagy-vagy csapda elkerülhető: az anya és a gyerek kapcsolata az „első dialógustól” kezdődően kölcsönös fészeképítést, niche-konstrukciót jelent kettejük „evolúciós diádjában”. Ennek történései

élethosszan pozitívan színezik másokkal, kitüntetetten a „jelentős másik személyek” sorával való kötődésünket, szocializált individualitásunk alakulását. E jó hír mintegy „fonákjaként” az esetek kisebb hányadában az elhanyagoló, negligáló, „problémás” anyai magatartás veleszületett szocialitásunk gátlással szennyeződését, frusztrációját eredményezi, ami – képes beszéddel szólva – a „kőbölcső-szindróma” kialakulásához vezethet. A korai kötődési problémák – akárcsak a pozitív korai kötődés – élethosszan visszaköszönnek „kommunikációs sántaságunk” színes megjelenési formáiban. Dr. Moretti Magdolna (magánrendelés, Eger) A nő sötét oldala 2009. április 18. szombat 16 10 – 17 40, Szubplenáris előadások II. Kultúránkban a nő, az anya a jóság, a gondoskodás, az elfogadás és a táplálás ősképe. Az anya elsődleges szeretete életfontosságú a gyermek egészséges indentitásalakulásához. Az optimális szimbiózis megélése szükséges a majdani individuáció kiteljesedéséhez, a saját identitás meghatározásához. Létfontosságú tehát, hogy milyen útravalóval érkezünk férfiként vagy nőként a felnőtt életbe, és mit tudunk majd továbbadni. Megvetés övezi azokat a nőket, akik anyaként, feleségként nem tudnak helytállni. A pszichoterápiában gyakorta látunk szerepproblémákat, de ezen túlmenően, a női lélek árnyékalakjait is. Kevés szó esik általában a nő sötét oldaláról: itt a bosszú, a féltékenység, a érzelmi válaszképtelenség, félrecsúszott indulatok, torz vágyak, régmúlt idők sebeinek destruktív hatásai bukkanhatnak fel. Az előadás a mitológia és a szépirodalom segítségével kísérel meg a női lélek eme zugaiba bepillantani. Az önpusztító Dido királynő, a bosszúálló Médeia, Phaedra, vagy a mai irodalom Zongoratanárnőjének (E. Jelinek regénye) mérgező anyafigurája és megnyomorított lelkű lányalakja jelenik meg. A generációkon át ható fájdalmas anyai örökség batyuját bontjuk ki Elena Ferrante Nő a sötétben c. műve főszereplőjének, a 48 éves Ledának történetében. Ahhoz, hogy a terápiában segíteni tudjunk, mélyre kell szállnunk a lélek, és az ősök hagyatékának rejtelmeibe. Dr. Pilling János (Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet) Meghallani a gondolatokat Kapcsolat, kommunikáció szkizofrén páciensek és családtagjaik között 2009. április 19. vasárnap 8 00 – 9 20, Janssen-Cilag szimpózium Azokban a családokban, amelyekben az egyik családtag szkizofrén, sajátos nehézséget jelent, hogy a beteg és a környezete egészen másként vélekedik alapvető kérdésekről. Miközben a páciens talán nem is érzi magát betegnek, a környezete ezt az állapotot súlyos betegségnek tartja. A hallucinációk a páciens számára valóságosak, míg a családtagok szerint képzelődések. A gyógyszereket, amelyeket a családtagok és az egészségügyi dolgozók is elengedhetetlennek tarthatnak, a páciens nem csak fölöslegesnek, de esetenként mérgezőnek gondolhatja. Hogyan lehet ezeket az eltérő álláspontokat közös nevezőre hozni? Hogyan lehet oldani a családon belüli kommunikációs zavarokat, s elérni, hogy a szkizofrén családtag együttműködjön azokkal, akik segíteni szeretnék őt? Az utóbbi időben a szkizofrén páciensekkel való kapcsolat javítására hatékony módszereket dolgoztak ki. Ezek hazai adaptálását jelenti a KOMP modell, amely a kapcsolat, az odafigyelés, a motiváció és a partneri együttműködés megvalósítását célozza. Az előadás ismerteti a modell alapelveit és gyakorlati megvalósításának módszereit. dr.Rátay Csaba (Családi Szolgálatok Ligája Alapítvány, Budapest) Kötelékben a családterápiával 2009. április 18. szombat 16 10 – 17 40, Szubplenáris előadások I.

Nagyjából huszonöt év telt el azóta, hogy a családterápia kezdett elterjedni Magyarországon. Ez nagyon sok újdonság, szakmai és közösségi kezdeményezés beindulását hozta magával, azokban az években, amikor a politikai, gazdasági és szervezeti változások is beindultak, nemcsak nálunk, de a szomszédos országokban is. Mi valósult meg, mi változott meg az eredeti üzenetből, és hogyan érintette a családok és a segítők helyzetét ennek a terápiás szemléletnek a terjedése? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseimre szeretnék választ keresni, és szempontjaimat megosztani a hallgatósággal, vagy inkább csak vitára bocsátani ezeket. Schermann György (Zuglói Családsegítő és Gyermekjóléti Központ, Budapest) A serdülőkor paradoxona 2009. április 18. szombat 11 00 – 12 30, Előadás szekció II. A serdülő gyakran álmodozik olyan szülőről, aki mindent megenged számára. Ábrándozásában jól kifejeződik helyzetének kettőssége: önállóságra vágyik, de a szülő engedélyét kéri ehhez. A serdülő a gyermeki énjének megfelelően engedélyt kér a szülőtől a felnőtt jogok gyakorlásához, ezáltal a szülő kettős kötésbe kerül. Akár megadja az engedélyt, akár nem, a felelősség a szülőt terheli: a negatív következményekért a szülő engedékenysége illetve szigorúsága hibáztatható. Amennyiben a szülő ténylegesen a felnőtt státusz engedélyezőjeként tekint magára, nem csak a szülő, hanem a serdülő is paradox helyzetbe kerül: ha nem harcolja ki a felnőtt státuszt, akkor nem kapja meg, hiszen a szülőnek korlátoznia kell az éretlen gyermeket – ha pedig kiharcolja, akkor nem kaphatja meg, hiszen hűtlen lett a szülőhöz, fellázadt a szülő ellen. Az előadás azoknak a családoknak a terápiájáról szól, melyekben a serdülő önállóvá válásának kérdése – a serdülőkor paradoxona – áll a középpontban. Az első rész a serdülőkkel folytatott pszichoterápiák közös jellemzőit mutatja be. A második rész a serdülők neveléséről szól, hiszen a családterápiás helyzet nem érvényteleníti, hanem integrálja a szülő és a serdülő közötti nevelési szituációt. Az előadás harmadik része, összegezve az első és a második rész tanulságait, a serdülők családterápiájának sajátosságaival foglalkozik. Dr. Sófi Gyula (Vadaskert Gyermekpszichiátriai Szakambulancia és Kórház, Budapest) Fiatalkorú bűnelkövetők családjainak strukturális és funkcionális jellegzetességei 2009. április 18. szombat 11 00 – 12 30, Előadás szekció II. A serdülők szociális és pszichés fejlődésének leginkább meghatározó mintaforrása és színtere a család. Számtalan etiológiai faktor együttes hatására kialakulhatnak olyan mértékű és jellegű magatartási zavarok gyermekkorban, amelyek eredményeképpen a serdülő bűncselekmény elkövetőjévé válhat. Tekintettel arra, hogy a fiatalkori bűnelkövetés világviszonylatban jelentős társadalmi, egészségügyi és nem utolsósorban gazdasági összefüggésekkel rendelkezik, számos kutatóhelyen zajlik intenzív kutatómunka a jelenséggel összefüggő kérdések jobb megismerése, megértése érdekében. A legtöbb irodalmi forrás egyetért abban, hogy fiatalkori bűnelkövetői magatartás kialakulásában individuális, familiáris és környezeti faktorok együttesen játszhatnak szerepet. A publikációk sora evidenciaként kezeli a vitathatatlan jelentőséggel bíró apai minta és a szülők válásának prognosztikai jelentőségét. A szakirodalmi forrásokat áttekintve azonban felmerülhet annak a lehetősége is, hogy a bűnelkövető serdülők családjainak nagy mértékű felbomlása a mintavétellel összefüggő, a valós helyzetet nem pontosan reprezentáló adatokon alapul. A teljes magyar bűnügyi statisztika 1996-2006 közötti adatainak feldolgozása a nemzetközi szakirodalomban közölt hipotézisektől eltérő, jellegzetes nemi differenciát is mutató demográfiai adatokat talált. A bűnelkövetés miatt bíróság elé álló fiatalkorú fiúk 60,5%-a, a lányok 45,2%-a a származási családjában élt a cselekmény elkövetését megelőzően. Hasonlóan elgondolkodtató tényadat, hogy bűnelkövető lányok 31,5%-a egyáltalán nem élt családjával. Adataink a bűnelkövető serdülők

családjainak strukturális anomáliánál markánsabb funkcionális eltérések lehetőségeit vetik fel, előre vetítve a családterápiás lehetőségek alkalmazásának a jelenleginél intenzívebb szükségességét. Somlai Péter (szociológus, Budapest) Új ifjúság 2009. április 18. szombat 9 00 – 9 45, Plenáris ülés A 20. század végén fontos népesedési változások történtek Európában és Magyarországon. Megváltozott az emberek életpályája, s ezen belül kitolódott a kamaszkor periódusa. A régebbi nemzedékek életében rövid, néhány évig tartó, átmeneti életszakasz volt a gyermekkorból felnőttkorba tartó időszak. Napjainkban viszont megfigyelhető, hogy 11-13 éves kortól a 20-as életévek végéig vagy még tovább húzódik ez a periódus. S benne új feladatok, új kapcsolati formák és konfliktusok várnak a fiatalokra. Az így kialakult életszakaszt a „poszt-adoleszcencia” fogalmával jelölik társadalomkutatók és pszichológusok. Az új ifjúsági életpálya legfontosabb népesedési, társadalmi és lélektani jelenségei a következők: - a „tudás-társadalom” kihívásai: átalakuló közoktatás, az iskolákban töltött idő megnyúlása, új képzési formák, élethosszig tartó tanulás; - a műveltség és tájékozottság átalakulása, új kommunikációs eszközök és formák az információs társadalomban; - pályaválasztás, újraválasztás, rugalmasság: a fiatalok helye a munkaerőpiacon és a munka világában; szakmai identitás és munkanélküliség; - leválás a szülői családról és a nemzedékek közötti viszony változásai: átalakuló kapcsolatok a szülőkkel, rokonokkal; - a kortársak ereje: életmód, fogyasztás, szabadidő-töltés, globalizáció; - a fiatalok párkapcsolatai házasságban és azon kívül; változó családtervezés; - a szinglik; - bizonytalanságok: változó értékrend és mentalitás, új életstílusok, szerepek és normák. Dr. Stark András (Mentalhygiénés Intézet, Pécs) „Szemben önmagunkkal” – Ingmar Bergman családterápiája 2009. április 17. péntek 17 00 – 18 30, workshop 2007. július 30-án 89 éves korában Bergman, a Hetedik pecsét „lovagja” befejezte sakk-játszmáját a Halállal. Röviddel halála előtt Farö-szigeti házába engedett egy dokumentumfilm-rendezőnőt, barátját, Marie Nyreröd-öt, akinek szemérmetlen személyességgel beszélt gyerekkoráról, szerelmeiről, nőkről, színházról, filmről, Faröről, és legfőképpen a családról. E filmből, továbbá játékfilmjeiből vett idézetek segítségével kísérlem meg bemutatni Bergmant, aki a Jelenetek egy házasságból ötrészes TV-sugárzását követően a svédek „családterapeutája” lett, s a család, a gyerekkor, a tudattalan valóságrétegeiből teremtett újabb világokat, amelyekben magunkra ismerhetünk, „tükör által”. Dr. Szükné Streit Marianna (Debreceni Egyetem, Debrecen) Átvállalt félelem kötésében 2009. április 18. szombat 11 00 – 12 30, Előadás szekció III. Előadásomban egy esetismertetésen keresztül szeretném bemutatni, hogy milyen fontos lehet az egyéni terápiákban a rendszerszemlélet, ezen belül is a transzgenerációs traumák hatásának feldolgozása. Egy 23 éves, pániktünetekkel jelentkező nő terápiájában az egyéni, tünetre fókuszáló munka és az interperszonális konfliktusok, veszteségek kezelése mellett fontos szerepet kapott a család több generáción átívelő története is. A transzgenerációs trauma feldolgozásának integrálása jelentős javulást hozott kliensemnél. Az életet nehezítő érzelmek és szimbólumok segítségével jutottunk el a generációkkal korábban megtörtént traumás élményekig. Imagináció segítségével történt az érzelmi evidenciák korrektív átélése (pl. odatartozás). Ez segítette a több generáción át

felborult családi struktúra rendeződését elindulni, pozitív érzelmi szálakat kialakítani. Ennek jó hatása van a jelenlegi családban levő kapcsolatokra és a tünetekre is. Előadásomban bepillantást engedek még néhány fontos elméletbe is, amelyek a transzgenerációs hatásokat magyarázzák. Tanyi Zsuzsanna (Debreceni Egyetem, V. éves pszichológus hallgató, Debrecen) „Fiam! Te beteg vagy!” Egészséges óvodás gyermekek betegség-reprezentációja 2009. április 17. péntek 17 00 – 18 30, Előadás szekció I. 60 egészséges, 5-6 éves gyermek kétféle betegség-reprezentációját vizsgáltam: az általános, mindennapos betegségekről és a szívbetegségről alkotottat. A gyerekeknek mesét kellett befejezniük, amelyben a szereplő „megbetegedett”/„szívbeteg lett”, majd betegségével kapcsolatban kérdéseket tettem fel. Feltételeztem, hogy nincs jelentős különbség a szív- és általános betegség reprezentációja között. A változók közötti összefüggéseket khí-négyzet próbával vizsgáltuk. Az eredmények szerint az óvodások szívbetegségről alkotott reprezentációja a következő tényezők tekintetében egyezik meg az általános, mindennapi betegségről alkotottal: általános betegség okai (pl. fertőzés), prevenció területe (pl. pihenés), általános kezelés és gyógymódok (pl. gyógyszerszedés), gyógyszer/injekció adása (orvosi kezelés), ön- és a családi gondoskodás. Mindezek tekintetében a gyermekek a már meglévő, általános betegségről szerzett ismereteiket kiterjesztik a szívbetegsége is, és arra érvényesnek vélik. Ám meglepő eredmények szerint némileg tisztában vannak a szívbetegség súlyosabb voltával: például megjelent a műtét mint gyakrabban említett kezelési mód, illetve a halál és a gyógyulás hiánya mint kimenetel; vagyis a szívbetegség kevésbé gyógyítható volta is megjelent. Eredményeim segíthetnek tisztábban látni a gyermekek fejében rejlő betegséggel kapcsolatos gondolatokat, amelyek ismerete a krónikus beteggel rendelkező családok esetében kiemelkedő fontossággal bírhat. Dr. Tarján Emőke (Megújulás Családterápiás Intézet, Pécs) A tárgykapcsolat-elmélet felhasználása családi önismereti csoportokban, a pszichodráma módszerével 2009. április 19. vasárnap 9 30 – 11 00, workshop Hamilton Tárgykapcsolat-elmélet a gyakorlatban című könyvének bevezetőjében írja: „..Nemcsak szerelmeink, barátságaink, versengéseink lehetnek bonyolultak – bonyolult kapcsolatok léteznek bennünk magunkban is... Kapcsolataink bizonyos vonásait befogadjuk, azok önmagunk részévé válnak. Ugyanakkor önmagunk bizonyos részeit, valamint már meglévő belső kapcsolatokat kívülre vetítünk. Ez a folyamat állandóan zajlik.” Ezáltal állandó kapcsolat van a külvilág és a belső reprezentációs világ között. „Belül” folyamatosan épülnek a belső self-, tárgy-reprezentációk a hozzájuk tartozó érzelmekkel a külvilág történéseinek hatására. „Kívül” pedig a történéseket és azoknak megélését a belső világ befolyásolja. Mindezekből következik,hogy ha pl. kritikus,szigorú apánk volt, hamarabb észrevesszük, sőt, tudattalanul működtethetjük férjünkben, barátunkban, főnökünkben a kritikusságot, a projektív identifikáció által. A pszichodráma alkalmas módszer arra, hogy a színpadra, a fantázia és valóság „mintha”-terébe vetítsük ki, ott konkretizáljuk belső self-, tárgykapcsolati egységeinket. Így átélhetjük önmagunkat pl. 5 évesen, amikor apánk kevésbé szerető, inkább kritikus volt hozzánk. De a szerepcsere által átélhetjük apánk szerepét is, sok miértre választ kapva. Ha ebben az érzelmi átélésben és találkozásban létrejöhet pl. egy katartikus ölelés, az integrálódhat belső reprezentációs világunkba, korrigálva azt egy szerető, ölelő, megértő belső apával. Ezeket a pillanatokat szeretném munkámból felidézni, és ha a jelenlévők igénylik, dramatikusan újabb ilyen pillanatokat létrehozni. Dr. Tényi Tamás (Pécsi Tudományegyetem, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika)

Együttműködés és eredményesség a szkizofrénia hosszú távú kezelésében 2009. április 19. vasárnap 8 00 – 9 20, Janssen-Cilag szimpózium A szkizofrénia korszerű terápiáját a komplex terápia jelenti, amelyet a korszerű antipszichotikus medikáció mellett folytatott pszichoszocális kezelési módok alkotnak. A megfelelő orvos-beteg kapcsolat és a gyógyszeres kezeléssel való együttműködés kulcsmomentum az eredményesség vonatkozásában. Az utóbbi évtizedben egyre egyértelműbbé vált, hogy a relapszusok megelőzése a szkizofrénia hosszú távú prognózisát jelentős mértékben befolyásolja. A családintervenciós, pszichoedukációs módszerek mellett az új gyógyszerformák (hosszú hatású injekciók, elnyújtott felszabadulású per os formulák) jelentősen segítik a kezeléssel való együttműködést és a betegek életminőségét. Az előadás összefoglalja az ezzel kapcsolatos újabb eredményeket. Topolánszky-Zsindely Katalin (Budapesti Korai Fejlesztő Központ, Toldy magánrendelő, Budapest) Családok esélyei és veszélyei a posztmodern korban 2009. április 17. péntek 17 00 – 18 30, workshop Korunk digitalizált, konzumációba rohanó világa komoly kihívásokat tartogat a családok számára. Nagy az elbizonytalanodás, hogy a számtalan hasznos és haszontalan ajánlat és lehetőség közül mit tekintsen értéknek egy család, ezeket hogyan építse be a mindennapokba. Mit engedélyezzen a szülő, mit tiltson? Tilthat-e egyáltalán olyat, amihez ő még nem, de gyermeke már régen ért, és amit tud kezelni? Ki ad át mintát kinek? Ki segítsen tehát szülőknek a tájékozódásban, ha a gyermek egy lépéssel előrébb tart? Az a tudat, hogy „aki lemarad, az kimarad”, szorongást okoz. Mi fogja a gyermek fejlődését optimálisan elősegíteni, hogyan boldogul majd a legjobban? És a lehetőségek gazdag tárháza vajon erősíti-e a családi kötelékek alakulását? Nem vezetnek-e az egyén korlátlan lehetőségei elszigetelődéshez? És mi történik azokkal a családokkal, akik, még ha akarnák is, akkor sem tudják követni a változó világ tempóját, melyben minden pillanatok alatt elérhetővé válik. Már rég nem egyértelmű, hogy milyen időt és hogyan töltenek együtt a családtagok. A társadalmon belüli individualizálódás a családokat, családtagokat sem kerülte el. A családok összetartozásának, összetartásának, integritásának és együttfejlődésének kérdése talán soha nem volt még ilyen aktuális. Ezen a workshopon egy rövid elméleti felvezetés után szeretnék ezekkel a dilemmákkal foglalkozni, melyek bennünket is zavarba hoznak, és szeretnék ezekkel kapcsolatosan lehetséges családterápiás célkitűzéseket megfogalmazni. Avagy: mit tehetnek az „elég jó szülők”, és mit tehetünk mi? Vetier Anna (Heim Pál Gyermekkórház, Mentálhigiéniai Centrum, Budapest) Kiss Dalma Réka (Pedagógiai Szakszolgáltató Központ XVII. kerület, Budapest) Csákvári Zsófia (külföldön ösztöndíjas) dr. Bagdy Emőke (KRE Pszichológia Intézet, Budapest) A párkapcsolati dinamika és kommunikáció összefüggéseinek elemzése processzometriával 2009. április 17. péntek 17 00 – 18 30, Előadás szekció I. Előadásunk célja, hogy bemutassuk azokat a párkapcsolati kommunikációs jellegzetességeket, melyeket két különböző kutatás során a processzometriával, mint kapcsolatdinamikai folyamatelemző pszichodiagnosztikai eszközzel és módszerrel feltártunk. Az első vizsgálat során 27 párral dolgoztunk, a Közös Rorschach Vizsgálat, valamint a Big Five Questionnaire (BFQ) alkalmazásával. A statisztikai eljárás során korrelációkat kerestünk a Big Five által mért személyiségvonások és a processzometriai dimenziók értékei közt. Eredményeink szerint a barátságosság fordítottan korrelál az enyhén domináns kommunikációs móddal. Nők esetében a barátságosság-dimenzió összefüggésben áll a semleges dominanciaszinttel, míg fordítottan korrelál a kifejezetten domináns kommunikációval. A barátságosság korrelál az enyhén pozitív érzelmekkel, fordítottan korrelál a kifejezetten negatív érzelmek kifejezésével.

A második vizsgálat során a felnőtt kötődési stílus valamint a kommunikációs sajátosságok összefüggését vizsgáltuk. Vizsgálatunkban 46 együtt élő pár vett részt, akiket a Közös Rorschach Vizsgálattal, valamint a Közvetlen Kapcsolatok Élményei (ECR) kérdőívvel vizsgáltunk. A statisztikai feldolgozás során egyszempontos varianciaanalízist, illetve a normalitást nem feltételező rangsorolásos elemzéseket végeztünk. Eredményeink alapján azt tapasztaltuk, hogy azokban a kapcsolatokban, ahol magas a biztonságos kötődés foka, gyakrabban jelenik meg alárendelődés, illetve magas intimitásreakció. Az aktivitást vizsgálva megállapítottuk, hogy a nők a biztonságos kapcsolatokban, a férfiak a bizonytalan kötődésű kapcsolatokban válnak passzívvá. Dr. Dr. hc. Winkler András (Széchenyi Díjas egyetemi tanár, Sopron) A gyermekkor és életpályám 2009. április 17. péntek 14 45 – 15 20, Plenáris ülés 1942. szeptember 3-án, Szombathelyen születtem. Családommal Sopronban éltünk. Néha-néha ruccantam ki hosszabb-rövidebb időre. Szüleim négy fiút neveltek fel. Mind a négyen mérnökök lettünk. A családi légkörnek köszönhetően egyikünk sem lett „szakbarbár”, hanem sokoldalú érdekes egyéniséggé váltunk mind a négyen. Ketten építészmérnökök, ketten faipari mérnökök vagyunk. A gyermekkor döntő hatással volt pályánkra, az enyémre is. Egymás szeretete, megbecsülése emberszeretetre, társaink megbecsülésére nevelt. Szüleink azt tanították nekünk, hogy a fantázia a legértékesebb emberi tulajdonság. Amit meg is valósítunk gondolatainkból, az a leghasznosabb. Az indíttatásnak köszönhetem, hogy jó mérnök vált belőlem, jó oktató, egyetemi tanár, a Soproni Egyetem rektora. Az erdőt, fát szerető, értő szakemberként eredményeimért számos elismerésben részesítettek. Mindezeknél többet ér azonban társaim megbecsülése, és az, hogy hallgatóim szeretnek, és nemcsak tanáruknak, hanem „játszótársuknak” is tekintenek. Zombori Judit (Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar, Alkalmazott Pszichológia Tanszék, Budapest) Kötelékek – család – kortársak csoportja 2009. április 18. szombat 11 00 – 12 30, Előadás szekció II. A család funkciói a történelem során együtt változtak a társadalom-gazdaság változásával. De formailag a családszerkezet nem sokat változott; már a XX. század első felében általánosan elterjedt a kis család formációjának igénye, melyet a kényszer szült. Változott viszont az egyén helyzete a családon belül, mind férj-feleség, mind szülő-gyerek viszonylatban. A régi normák és új igények közötti eltérés a családi kötelékek újraértelmezésének igényét hozta. A családi szerepek átalakulása átmeneti helyzetet eredményezett, melyet leginkább a tényleges és az ideális szerepek konfliktusával lehet jellemezni. A változások a szülő-gyermek viszonyt is érintik – a szülők és gyermekek egymáshoz kötődése jelentősen megváltozott. Ezt a változást a kapcsolatokban leginkább serdülőkorú gyermeküket nevelő szülők érzik meg. Már nem kizárólagos a családi értékrend, nem az a legfontosabb hogy „mit szól anya/apa tetteinkhez, véleménykülönbségünkhöz, másságunkhoz”. Sőt, gyakran csak „bosszantásból, polgárpukkasztásból” is más álláspontra helyezkedik a serdülő, mint a szülei, a felnőttek. Milyen alternatíva lehetséges ekkor a serdülő számára? Hol találkozhat olyan értékekkel, melyek nem gyökeresen mások, mint a társadalmi értékek? Kitől fogadja el a saját magára vonatkoztatható jelzéseket, kritikát? Kitől, milyen körülmények között kaphat olyan visszajelzéseket, melyek személyes fejlődését szolgálják? Egy lehetséges alternatíva bemutatásával szeretnék választ adni a feltett kérdésekre. Egy olyan kortárssegítő képzést mutatok be, mely nem csupán a drogfogyasztás megelőzésére fókuszál, hanem deklaráltan életszemléletet alakít, társkapcsolati köteléket fejleszt, szakít az iskolás szemlélettel. Ezzel is magyarázhatók a tizenöt éve tartó folyamatos munka eredményei.