NNCL635-3CFV3

WILLIAM GOLDING

A Legyek Ura
Regény

EURÓPA•ZSEBKÖNYVEK EURÓPA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST A KIADÁSÉRT A EURÓPA KÖNYVKIADÓ BÁLINT ENDRE

FELEL AZ

IGAZGATÓJA

FELELŐS

SZERKESZTŐ:

BORBÁS MÁRIA
MUNKÁJA

FEDÉLRAJZ

MŰSZAKI MŰSZAKI

SZERKESZTŐ: VEZETŐ:

MACZÓ PÉTER
ÍV TERJEDELEMBEN.

ANDRÁSI GYÖZÖNÉ

KÉSZÜLT 70000 PÉLDÁNYBAN, 10,A (A/4) EU – D – 7677 ISBN 963 07 0888 4 75.1688.66-14-2

ALFÖLDI NYOMDA, DEBRECEN A FORDÍTÁS AZ ALÁBBI KIADÁS ALAPJÁN KÉSZÜLT: WILLIAM GOLDING: LORD OF THE FLIES © 1966 BY WILLIAM GOLDING FABER AND FABER LTD.. LONDON HUNGARIAN
TRANSLATION

© DÉRY TIBOR 1965

ANV:

TITTLE

NEGYEDIK KIADÁS

2/144

ANV:

TITTLE

Tartalom

3/144

Körülötte a dzsungelbe benyúló hosszú nyiladék forró volt. s a fél kezével maga után húzta a földön. hogy kiszabadultak? A szőke fiú fagyos közömbösséget tettetve újra elindult a víz felé. följebb rántotta harisnyáját. – Várj egy percig – mondta a hang –. Lehajolt.Azok közül is csak kiszabadult egyikmásik! Mondd. a sivításra egy másik hang felelt. 4/144 . s elindult a lagúna felé. – Legalábbis úgy vélem. Nehézkesen botladozott a kúszónövények és a ledőlt fatörzsek között. de aztán egyszerre erőt vett rajta a megvalósult ábránd boldogsága.mondta. Lábának valamennyire biztos támasztékot keresve. – Igaz. majd vastag szemüvegén át körülnézett. – Nem bírok mozogni ezektől a kúszó micsodáktól . – Várj egy percig! A nyiladék egyik oldalán burjánzó bozót megrázkódott. már megint elakadtam.ANV: TITTLE ELSŐ FEJEZET A KAGYLÓ HANGJA A szőke fiú leereszkedett a sziklafok néhány utolsó méterén. A dzsungel kellős közepén hirtelen tótágast állt. hogy nem az utasfülkében. hogy egyáltalán nincs is itt felnőtt ember. és alulról rávigyorgott a kövér gyerekre. – Volt egy pilótánk is – mondta. mint egy vörössárga látomás. tüskék akaszkodtak bele mindenfelől meztelen. s jóval alacsonyabb a szőke hajúnál. – S mi lett a többi gyerekkel? – folytatta a kövér. amelynek hatására a dzsungel egy pillanatra átváltozott a hazai angol tájjá. A szőke fiú megállt. haja is homlokára tapadt. – Hé! – hallatszott. az ágak meg-megreccsentek zsírfoltos viharkabátján. . s egy gépies mozdulattal. hogy van. hanem fent az elülső kabinban. A hang újra megszólalt. A szőke fiú ezt ünnepélyesen mondta. – Hova lett az ember a szó csővel? A szőke fiú a fejét rázta. Kövér gyerek volt. A szőke hajú összecsípett szemmel a sziklafokot nézegette. lassan előrejött. – Hogy itt ne volna egyetlen felnőtt se? – Nem hiszem. Rövidesen a beszélő is kifarolt a burgyingból. amikor boszorkánysivítás-szerű hangot hallatva hirtelen egy madár vágódott fel előtte. átizzadt. Fölényesnek igyekezett látszani. nem gondolod. esőcsöppeket vágva szét maga körül. Noha levetette iskolai szvetterét. aztán megfordult. mint a gőzfürdő. – Ez sziget – mondta. óvatosan kihúzta a tüskéket bőréből. gömbölyű térdkalácsába. A kövér gyerek elképedve bámult rá. de azért nem elutasítóan érdektelennek. Az is lehet. hogy sziget… valamilyen korallszirt a tengerben. A kövér gyerek azonban utánairamodott. szürke inge a testéhez ragadt.

miután kihajigált bennünket. Aztán megbotlott egy ágban. s hunyorogva és mosolyogva Ralph felé tartotta. az a gyümölcs… Megigazította a szemüvegét. – Mi a neved? – Ralph. A szőke Ralph bizonytalanul rámosolygott. Láttam a gépnek a hátsó részét… lángok csaptak ki belőle. – Ez maradt a nyomában – mondta. lihegett. s meggyorsította lépteit. s újra elindult a lagúna felé. – De az a gyümölcs ott… – mondta. – Elszórva. – Alighanem továbbrepült. hogy nem szabad szaladnom – magyarázta. Tudniillik hamar kifulladok. halvány arca fájdalmasan eltorzult. 5/144 . – A nénikém mindig azt mondja. Kerekes repülőgéppel itt nem lehet leszállni. hogy most viszonzásul megkérdik az ö nevét is. – Hova lett? – A vihar kisodorta a tengerre. S alighanem voltak még benne srácok is. A kövér azonban állhatatosán a sarkában maradt. A kövér nyilvánvalóan arra várt. – S a pilóta? A szőke leengedte a lábát. – S már hároméves korom óta szemüveget viselek. – Azt hiszem. Most befelé figyelt. s gyorsan orrára ültette a szemüveget. – Gondolom. – De megtámadták! – Majd csak visszajön. s elvágódott. Lesimította arcáról a verejtéket. s megérintette egy fatönk szilánkosra marcangolt szélét. hátat fordított Ralphnak. s leült a gőzölgő földre. kinéztem az egyik ablakon. – Mivelhogy asztmám van. – Amikor leereszkedtünk. aztán újra megszólalt. A kövér megállt mellette. Tétován nézett maga elé. A kövér egy pillanatig eltűnődött. A szőke fiú kinyújtotta kezét. Itt nem bírt volna leszállni. hogy azért még lesznek itt jó néhányan közülünk – mondta. itt meg ott. – Micsodád? – Asztmám. majd többször végighúzogatta szutykos viharkabátján. Én voltam az egyetlen gyerek az iskolában. Végignézett a dzsungelbe tört nyiladékon. Egy pillanatra mintha felébredt volna benne az érdeklődés. s alábukott a sűrűn összegabalyodott burgyingba. Levette a szemüvegét. de az ismerkedésnek ez a második lépése nem következett be.ANV: TITTLE – Egy felnőtt se! – mondta. Újra körülnézett a nyiladékban. – Aztán mi történt a géppel? – kérdezte. majd felállt. – Rögtön jövök – mondta. A kövér gyerek a fejét rázta. Csuda veszélyes dolog lehetett azzal a sok kidőlő fával. akinek asztmája volt – mondta a kövér egy csipetnyi büszkeséggel a hangjában. Te nem láttál senkit? Ralph csak a fejét rázta.

durva fű fedte. Aztán átmászott egy ledőlt fatörzsön. Össze kellene hívni egy gyűlést. Ralph balján a pálmasor. nem lehetett benne kételkedni. s izgatott. rajtuk korhadó kókuszdiók és fiatal hajtások. a kéknek százféle árnyalatában. Ralph egyik kezét egy szürke fatörzsnek támasztva mozdulatlanul állt. s nekivágott a sűrűnek. Egy pillanatig mozdulatlanul állt a koponyaszerű kókuszdiók között. sötétzöldek és ibolyaszínek változataival. két kitárt karjával nagy rakás homokot ölelt a mellére. ráillesztette tömpe orrára. a hőség arcul vágta. belekönyököltek. rózsaszín. a part és a víz csak a láthatáron futott össze. hogy olyan sokáig elmaradtam. 6/144 . – Gondolom. E mögött sötétedett a tulajdonképpeni erdő a beléje vágott nyiladék sebhelyével. Egyszerre tudatára ébredt annak. s egyetlen mozdulattal lerántotta gumiszalagos harisnyáját. de nem szólt. V alakú bevágást hagyott az orra nyergén. erős vállával jó bokszoló lehetne belőle. azon túl sötétkéken csillogott a nyílt tenger. De néhány pillanat múlva már újra a hátában érezte a kövér gyerek lihegését. a kövér gyerek tehát kénytelen volt folytatni. Alattuk a talajt vastag. De annál jelenlévőbb. – No! – mondta. a hullámtörés fehér vonala húzódott egy korallzátony mögött. hirtelen boldogan felnevetett. s egyszerre kikerült a dzsungelból. vadul lerúgta lábáról a cipőt. lehuppant a fövényre. – Ralph… A kövér gyerek lemászott a teraszról. s újra tótágast állt: a sziget valóságos volt. A keret mély. Leugrott a teraszról. majd óvatosan leült a szélére. Tizenkét éves múlt néhány hónappal.ANV: TITTLE Ralph óvatosan kibontakozott az indák közül. aztán leült. s a viharkabátot áthúzta a fején. milyen nehéz a ruhája. Bíráló szemmel végigtekintett Ralph aranybarna testén. meg kell tudnunk a nevüket – mondta a kövér gyerek. Ralph. ha ugyan látszólagos harciasságát nem hazudtolja meg ártatlanul szelíd szája és szeme. – A nénikém… Aztán egy elszánt mozdulattal kinyitotta a cipzárat. A korallzátonyok szabálytalan ívén belül a lagúna mozdulatlan volt. Fekete cipője belesüppedt a vastag homokba. a pálmák s az erdő zöld árnyéka rákúszott a bőrére. s hunyorogva nézte a csillogó vízfelületet. úgy látszik. mint egy hegyi tó. – Ne haragudj. a fűben egymás hegyen-hátán kidőlt fák. nem akarta elérteni a célzást. letérdelt. tehát a gyerekkorra jellemző kidudorodó has már leapadt róla. A partot ellepték a pálmafák. Messzi kint. nekidőltek a sugaraknak. tágra nyílt szemmel bámult a fövenypart és a tenger szemkápráztató csillogásába. Ralph oldalról végigmérte. talán egy mérföldnyire. s kilépve nadrágjából és gályájából. Megfogta a cipzárat. A pálmaterasz és a tenger között keskeny dongaformában szinte végeláthatatlanul húzódott a homokos part. fénylő szemmel a tengerre bámult. meztelenül. S miközben a pálmatörzset simogatta. lehúzta az ingét. zöld tollazatúk száz láb magasan meredezett a föld fölött. De az a gyümölcs… Megtörölgette szemüvegét. Széles. de a kamaszos esetlenségnek nyoma sem volt még benne. Álltak a fényben. Aztán visszaugrott a teraszra. A lagúnától még mindig széles függöny választotta el. szinte látható volt a hőség. mely egészen a köldökéig szaladt le. – Aztán majd csinálunk egy listát. aztán a saját ruháját vette szemügyre. Kiakasztotta övének kígyófej csatját. Ügyesen visszaugrott a talpára.

ANV: TITTLE – Én nem bánom. A talaj nem volt elég vastag ahhoz. hogy a fenekét is látni lehetett. a fövenypartot. hangosan kacagva elvetette magát a homokban. melyet alighanem csak dagály idején árasztott el a tenger. – Egy perc! – mondta. Ralph felhúzózkodott a fennsíkra. síkos halak rajai csillantak fel itt-ott a vízben. kiszáradtak. ahogy az iskolában szoktak. így mire elérték a húsz láb magasságot. bonyolult mintával hímezték ki a fennsíkot. – Röfi! Röfi kényszeredetten vigyorgott. hátracsapott szárnyakkal gépfegyverezni kezdte Röfit. nem szeretném… – Röfi! Röfi! Ralph nagyot ugrott a part forró levegőjében. aminek következtében a parton hosszúkás. a lagúnát. A még álló pálmák zöld tetőzetet vontak föléjük. Röfi arcára újra kiült a fájdalmas elmélyültség kifejezése. A partot itt váratlanul félbeszakította a tájéknak egy négyszögletes változata: rózsaszín gránit fennsík. s a valószínűtlen medence. hogy még ez a vékony elismerés is valamennyi elégtétellel tölti el. természetes mólót alkotott. – Röfinek – súgta. Ralph nagyot kiáltott: a boldogság húrjai rezegtek hangjában. s most is el volt rá készülve. fiatal pálmafák árnyékolták. s egy négy láb magas. feltéve. kidőltek. Ralph visított a nevetéstől. Aztán átvágott a “móló” tenger felőli szélére. Felugrott. az egyik végén olyan mély volt. hogy minek neveznek – mondta bizalmasan –. ritkás fű nőtt. hogy csalódni fog. s jobb felé iramodott. – Zrrr ta-ta-ta… Bukórepülésben leszállt Röfi lába elé. Sietve visszakacsázott az erdő felé. rózsaszín sziklapaddal a túlsó végén. Istennek valamilyen mozdulata. mély medence keletkezett. amely kíméletlenül félreszorította az erdőt. – Ha nem mondod meg a többieknek… Ralph belekuncogott a homokba. Ralphban valami kis érdeklődés ébredt. s megállapította. A mólón túl tovább folytatódott a varázs. hogy testén is zöldek az árnyékok. egy csomó homokot hordott össze a lagúna belsejében. aztán vadászrepülővé változva. – Ott minek hívtak? A kövér oldalt pislantott. mely olyan tiszta volt. hogy a fák kifejlődjenek. majd közel hajolt Ralphhoz. amely a szigetre való érkeztüket kísérte. hogy vize sötétzölden csillogott. magas. hogy nem úgy. letekintett a vízre. – Azt mondtam. a teraszt. a vékony réteg földben. Ralph gondosan végigvizsgálta egész 7/144 . Ralph is felállt. amelyet alulról. Behunyta fél szemét. Tetején. Ralphot már gyakran félrevezette a tengerpartokon keletkezett belvizek szemre megtévesztő mélysége. árnyékos volt és hűvös. De ez a sziget betartotta ígéreteit. talán egy tájfun vagy éppenséggel az a vihar. de ülni kényelmesen lehetett rajtuk. Apró. Magának sem vallotta be. Nagyon halkra fogta a hangját. korallok és tropikus iszalagok fonták át meg át. – Röfi! Röfi! – No de Ralph… Röfi szemrehányóan összekulcsolta kezét. egymáson keresztül-kasul vágódva. a lagúnáról felvetődő reszkető visszfény bélelt ki.

mert… azért. A nénikém… – Fújd fel a nénikédet! Ralph a víz felszínéről hirtelen alábukott. a harisnyájával megtörölgette a szemüvegét. Az asztmám… – Fújd fel az asztmádat! Röfi alázatos és türelmes volt. – Úszni nem fogsz? Röfi megrázta fejét. Ha majd szabadságot kap. – Forró! – Hát mit gondoltál? – Semmit sem gondoltam. A hátára feküdt. – Cukorkaüzlete van. – Honnét tudja. arany fény táncolt. cikázott arca fölött. – A mama pedig… Levette a szemüvegét. csak a sziklazátonyon megtörő hullámok hosszú. Röfi csöpögve kiemelkedett a vízből. eljön s megment bennünket. Röfi. – Te aztán tudsz úszni! Ralph a hátán fekve leevezett a lejtőn. nyakig beült a vízbe. Majd kiemelte állat a vízből. Meztelen volt. s nézte. aztán beleugrott. mint aki egy óriási fürdőkádban úszik. Fregattkapitány a haditengerészetnél. amely száz délibábot göngyölt ki magából. egyhangú üvöltése. – Röfi! Röfi levetette cipőjét. mert – gondolta Ralph. – Azért. mert…” Most nagyon tisztán lehetett hallani a hullámtörés messzi bőgését. aztán száját a víz alá buktatva vízsugarat fújt a levegőbe. végleg elszánta magát: leeresztette sortját. – Papa tanított meg. s nyitott szemmel a víz alatt kezdett úszni. – Úszni. Lábujjhegyen a medence homokos széle felé billegett. Neked miféle a papád? Röfi hirtelen elpirult. s irigyen figyelte Ralph zöld és fehér testét. – Én a nénikémmel élek – mondta. hogy mi itt vagyunk? “Azért. – Nem tudok – mondta. Mikor fog a papád bennünket megmenteni? – Mihelyt teheti. ezt is lenyelte. leült a sziklapad szélére. Semmilyen más hang nem hallatszott most a reggeli hőségben. úgy érezte magát. orrát befogva. – Meghalt – mondta gyorsan.ANV: TITTLE harmincyardnyi hosszában. Sok cukorkát kaptam mindig. 8/144 . fehér bőrű és kövér. – Honnét tudja. s büszkén mosolyogva Ralphra. amennyit csak akartam. úgy látszik. – Én már ötéves koromban is tudtam úszni – mondta. Vize melegebb volt teste hőmérsékleténél. harisnyáját. s meztelenül állva a fényben. Röfi újra megjelent. gondosan elhelyezte a sziklapadon. s egyik lábujjával kipróbálta a vizet. hogy mibe törülhetné meg. hogy hol vagyunk? Ralph elterült a vízen. azt tudsz. a medence homokos széle mint egy domboldal emelkedett föléje. Elálmosodott a lagúna szemkápráztató fényében. – Nem engedtek.

boldogan álmodozott. ott is lenge kis szellők suhantak át a hőségen a víz csiszolt felszíne fölött. Nem hallottad. Egy korallszigeten voltak.ANV: TITTLE – Biztos megmondták neki a repülőtéren. s azt hiszem. Senki sem tudja. – Meg kell keresnünk a többieket. szemügyre vette Röfit. De Röfi mondta a magáét. amíg meg nem halunk – mondta. – Mind meghaltak – mondta Röfi –. Egy fényfolt mászott át a haján. a hínár között. s Röfi is. holmija nagyobb részét a hóna alatt cipelve. A kis szirtfok közelében. szemüvegét pára futotta be. keresztülment a mólón. Aztán megszólalt. mondod? – Felmásztam egy sziklára – felelte Ralph lassan –. a víz bonyolult visszfénye hangtalanul játszadozott rajta. – Nem tudom. hogy mi itt vagyunk. Röfi a fejét rázta. és az új. De ez kitartott álláspontja mellett. Itt volt végre a rég megálmodott. s a zöld árnyékban leült egy fatörzsre. amellyel átszökhetik az igazi életbe. hogy újra felhúzhatja szürke ingét. apró napfényfoltok táncoltak át testükön. – Megyek a ruhámért – mormolta Ralph. Ralph nem felelt. – Ha valóban sziget… – Ez meg micsoda? Ralph most már mosolytalan arccal a lagúna felé mutatott. Átlábolt a homokon. A szőke fiú arcán az árnyak a fejük tetejére álltak: felül sötétzöldek voltak. – Hányan vagyunk itt? Ralph előrejött. Csinálni kell valamit. Amikor elérték a mólót. óvatosan leült egy kidőlt fatörzsre. hogy sziget. s megállt Röfi mellett. Ralph kilökte magát a vízből. A papád sem tudja. vagy csillogó szárnyakkal átrepültek az árnyékon. Valami tejfölszínű dolog hevert a vízben. Röfi felnézett Ralphra. – Azok ugyan nem. – Ez sziget. ez pedig sziget. – Arrébb van. az ellenségesen záporozó fényben. Azok mind meghaltak. Aztán felkapaszkodott a fennsík szélére. Röfi is felmászott a sziklára. feltette csillogó szemüvegét. hogy itt kell maradnunk. s lenézett Ralphra. Itt is. de soha eddig meg nem valósult ugrásnak a pillanata. jókedvűen vele nevetett. amely szembenézett a lagúnával. a lagúna újabb vakító fényhullámmal támadt rájuk. mit mondott a pilóta? Az atombombáról tudniillik. A hűvös árnyék oltalmában. Az elhangzott szótól hirtelen mintha még vastagabbá és súlyosabbá vált volna a hőség. a pálmák legyezői susogni kezdtek. A szőke fiú szája boldog mosolyra nyílt. szokatlan problémát mérlegelve. – Kő? 9/144 . aki ezúttal magára vonatkoztatta az elismerő mosolyt. alul kivilágosodtak a lagúna visszfényében. Ralph átnézett rajta. – Lehet. senki sem tudja… Az ajka reszketett. meg sem hallva Röfi baljós jövendölését. – Valamit kell csinálnunk – mondta Röfi. Furcsamód élvezetes dolog volt. felszedte szétszórt holmiját.

de a kezével is megérinthette. a másikkal lenyomta a fát. s levegőt nyomott a kagylóba. eltöröd! – Fogd be a szád! Ralph szórakozott volt. Súlya már néhány jókora rögöt kiemelt a talaj vékony rétegéből. hogy kagyló. egy kevés víz folyt ki belőle a karjára. egy gyűlésre. Azt mondta. Ralphra bámult. Ralph hirtelen felizgult. Röfi veszélyesen előredőlt. Ralph egy kis homokot rázott ki üreges belsejéből. Egyik kezét emelődaruként használva. mi? – kérdezte. hogy lélegzetet vegyen. Egy kis lyukban végződött. Fogadok. hogy innét alulról kell fújni – tette hozzá. – Amikor kihalásztad a kagylót a vízből? Ralph hátrasimította szőke haját. – Mondom. hát isten tudja. A gazdája azt mondta. s azt mondta… Megállt. – A barátod hogy csinálta. amikor belefújt a kagylóba? – Mintha bele akarna köpni – felelte Röfi. kidudorodó hasára mutatva. hogy összehívjuk a többieket. A kagyló szép és érdekes. Röfit majd szétvetette a boldog izgalom. Most. hogy innét alulról fújta. de a kagyló hallgatott. Közvetlenül Ralph mellett egy fiatal pálma hajolt a lagúna fölé. domborművű minta látszott. – Erre gondoltál te is. – Vigyázz. Ralph összecsücsörítette száját. A fehér kövekbe persze nem fújt bele. rövidesen ki fog dőlni. semmi több. A falán finom. Ha ezt meghallják. Sziszegő hang jött ki a szájából. – Valamiféle fehér kövei is voltak s egy madárkalitkája egy zöld papagájjal. míg végül a kagyló csöpögve ki nem emelkedett a vízből. –… nagyon drága kagyló. s közben mindketten nagyokat kacagtak. újra belefújt. –… úgy bőgött. Nagyon értékes. Ralph! Hívd ide a többieket! Ralph bizonytalanul a szájához illesztette a kagyló keskenyebb végét. akkor idejönnek. Ralph kicsavarta a törzsét.ANV: TITTLE – Nem! Kagyló. Már úgy értem. s megsimogatta Ralph kezében a csillogó kagylót. 10/144 . s a nénikém… Ralph kivette kezéből a kagylót. Ralph letörülte ajkáról a sós vizet. – Az hát! Kagyló! Láttam már ilyet. mint egy tehén – mondta Röfi. akkor előjött a mamája. szórakoztató játék volt. hogy ha boltban akarnád megvenni. s a rózsaszín száj résztől a hegyéig spirális alakban keskenyedett. hogy úgy tett. mintha köpni akarna. s belefújt. s Röfi elkaphatta. Egy ház hátsó kőkerítésén. amely válaszképp egy halk altesti hangot eresztett ki. akinek nem jutott szerepe a játékban. Sötét vaj színe volt. hogy már nemcsak a szemével láthatta. Ha belefújt. de éberálmának eleven fantomjai még falként álltak közte és Röfi között. Röfi fecsegett. – Ez jó lesz arra. majd fél méter hosszú volt. itt-ott halvány rózsaszín foltokkal. villogó halak rebbentek szét a szélrózsa minden irányában. A két gyerek ezen jól elszórakozott. – Nekem a nénikém nem engedte meg az asztmám miatt. – Ralph! A szőke fiú ránézett. s kotorászni kezdett vele a vízben. Ralph újra és újra belenyomta a levegőt a kagylóba. mennyi fontot kellene fizetned érte… nála a kőkerítésre volt letéve. – Próbáld meg. – Mondom.

szemlátomást nem érdekelt az ügy. Röfi föléje hajolt. meglepetésükre közvetlen közelből bukkantak fel az erdőben. A fákról felhőszerűen sűrű madárrajok röppentek fel. Három csöpp gyerek. Az erdőből a kiáltozás mind közelebb nyomult. s utána csak félig húzta vissza. leeresztette a nadrágját. a szemüvege felcsillant. szőke hajú. szíve majd szétvetette mellét és rajta feszülő ingét. egy sorozat rövid trombitahangot hallatott. Ralph lihegett. A pálmateraszról leugrott a homokba. A kagyló felbődült. – Ni. már ott az egyik! – kiáltotta Röfi. s amikor Ralph felerősítette a légnyomást. Ralph újra lélegzethez jutott. amely még áthatóbban szólt. s vártak. csillogott. izmos kisfiú volt. s ragyogó arcát hátravetve. Ralph rövid. Madarak sivítottak. elégedett kifejezéssel arcán. Egy Röfivel egykorú. A gyerekek ugyanolyan szófogadóan engedelmeskedtek neki. s ezúttal rekeszizmával fújtatta bele a levegőt. S egyre többen jöttek. zömök. Ezalatt Ralph tovább fújta a kagylót. Az ártatlan Johnny példájára leültek a kidőlt pálmafatörzsekre. süket homokon át apró gyerekalakok indultak el a móló felé. s a kezükben hozták a ruhájukat. valami felvisított. arcára vastag foltokban ragadt az elmázolt gyümölcsnedv. Körülbelül százméternyire egy gyerek tűnt fel a fövényparton. Körülbelül hatéves. és a bozótba menekült. vagy különféle iskolai 11/144 . amely fölött láthatóan rezgett a hőség. Ismét felharsant a kagyló. felkapaszkodott a mólóra. Mély. nagyot lélegzett. csöndes fuvallattá. hogy itt valami hasznos dolog történik. ahol eddig gyümölcsöt majszolgattak. – Fogadok. Némelyek közülük teljesen meztelenek voltak. neveket kérdezett. az arca kivörösödött. sóhajtássá halkult. rongyos ruhájú. átható kürtszavakat hallatott kagylóján. s az erdőből egyre több hang felelt rá. A kisfiú megállt Ralph előtt.ANV: TITTLE Ralph felkapta az ötletet. a hang újra leszállt egy oktávval. Ralph levette szájáról a kagylót. trombitájával lévén elfoglalva. s a móló felé ügetett. felnézett rá. belefújt. szétfutott az erdő útvesztőin. apró állatok menekültek a bozótba. mint egy vaddisznóagyar. A kagyló elhallgatott. érthető okokból. egyetlen tiszta ujját. kilépett belőle. majd hangosan átkiáltott Ralph felé. mások félcsupaszon ültek. arca elsötétedett az erőfeszítéstől. Miután meggyőződött arról. mintha suttogna. – A kutya mindenit! A kagyló harsogása után a hangja most úgy hatott. A boldog élvezettől. Röfi örvendő arccal valamit ordított. s vidám mosollyal üdvözölte az egybegyűlteket. nadrágja lecsúszott a bokájára. akit azonban. – Mi a neved? – Johnny. alig idősebbek Johnnynál. a hang hirtelen egy oktávval magasabbra ugrott. s metsző trombitahanggá vékonyodott. Ralph lélegzete kihagyott. Látni való volt. Röfi felsegítette. Röfi halkan utána mormolta a nevét. rózsaszín hüvelykujját hirtelen mozdulattal a szájába csúsztatta. Röfi ide-oda járkált a tömegben. majd visszaverődött a hegy rózsaszín gránitjáról. Újra szájához emelte a kagylót. fekete hajú kisfiú a burgyingból mászott elő. harsány hang szólalt meg a pálmák alatt. mint a szócsöves férfiaknak. hogy ezt egy mérföldre is meghallani. A több mérföld hosszú homokpart. s homlokráncolva emlékezetébe véste őket. hogy nemrég. a sziget fölött a levegő megtelt madárkiáltásokkal és gyűrűző visszhangokkal. a pálmák alatt. mint az előbb. hogy ekkora lármát csaphat. Most már a fövény is megelevenedett. leleplezte rejtett életét: a vastag.

amely a rezgő. hogy a feketeség nemcsak árnyékból. – Itt nincs ember – mondta. az ikrek a fejüket rázták. úgy tetszett. az ölében heverő kagylóval nem elégítette ki. Ralphnak még trombitálás közben sem kerülte el figyelmét az utolsó pár gyerektest. zubbonyokban. egy vezényszót kiáltott. A vezér előrelépett. Aztán megzavarodott. a nyakrész fodros gallérban végződött. homokszín. Aztán a tünemény a fényjátékból kilépett a világos körvonalú fövenypartra. egérszürke fejek. feje térdére hanyatlott. hogy sapkajelvénye arany volt. A fiú közelebb lépett. Röfi feléjük hajtotta villogó szemüvegét. amikor átlépték a párás hőség és a közelebbi fövenypart választóvonalát. szöszke fiú Ralph lába elé vetette magát. A zöld árnyékban. a szőke hajú fiú látványa. a fiúk lihegve. már messziről feltűnt különleges öltözetük. amely a homokban táncolt. A tropikus hőség. a tömeg körülöttük nevetett. a szem csak vonakodva. hanem ruhából is áll. gesztenyeszín. mocorgó. hogy a fiút elvakította a nap. Sam. – Sam. izzadva. dióbarna. denevérszerű tüneménybe ütközött. meg-meglibbenő köpenyében felkapaszkodott a mólóra. amint hangosan elismétli nevüket. A két kerek fejű. Eric. hirtelen sarkon fordult. mintha nem jutott volna elég bőr az arcukra. Ingüket. Egyszerre szedték a levegőt. szájukat nyitva tartották. s csak aztán vette észre a fölötte haladó testet. fekete árnyék kíséretében a mólóra ért. s mint két kutya rávigyorgott és lihegett. A denevér a gyerek árnyéka volt. Egy csapat fiú volt. de mindegyikük ezüst jelvénnyel ellátott. s látni lehetett. a rövid trombitahangok között hallani lehetett. vonásaik elmosódtak. egymásra mutogattak. gondolkodó fejek. a kagyló lecsüngő jobbjában pihent. A tekintet elsőnek valamilyen fekete. Valami történt. s figyelő tekintetének állhatatossága végül is minden szemet a megjelölt irányba fordított. nagyjából ütemesen meneteltek. s felvetett fejjel Ralphra bámult. leült. rövid nadrágjukat. egyszerre vigyorogtak. mint a többiek. szőke. egyéb ruhadarabjaikat a kezükben hozták. akik a parton jöttek feléjük. izzasztó menetelés a fénytől izzó parton oly sötétre festette bőrüket. kék vagy őzszínű zekékben. – Egyszóval itt nincs hajó? 12/144 . zömökek voltak és életerősek. hogy arcuk egy-egy frissen mosott szilvára emlékeztetett. Ikrek voltak. amelynek bal melle fölött hosszúkás.ANV: TITTLE szürke. ezüst kereszt csillogott. fekete. akkor váltak láthatóvá. A visszhanggal együtt lassanként elhalt a nevetés is. mely Ralphot figyelte. A csapat vezetője ugyanúgy volt öltözve. csupa szem. két sorban. Úgy látszik. meg-meginogva hirtelen megálltak a vad fényáradatban. a leszállás. azzal a különbséggel. Testüket nyakuktól a bokájukig fekete köpeny takarta. Eric. egyenként vagy párosával. hitetlenül vette tudomásul a természetnek ezt a jókedvű dupla tréfáját. a kidőlt fatörzsek fölött mindenfelé fejek mozogtak. Némelyek jelvényeket vagy feliratokat viseltek. Köpenyét meglebbentve. csönd lett. A part gyémántfényű ragyogásában valami feketeség mozgott. s napfénytől elvakított szemével belebámult az előtte elterülő áthatolhatatlan sötétségbe. Végül Ralph abbahagyta a trombitálást. Azok a gyerekek. amely a merőlegesen tűző nap alatt kis folttá zsugorodott a siető lábak között. s végül egy hosszú. – Merre van az az ember a trombitával? Ralph megértette. a hajsza ennivaló után. négyszögletes fekete sapkát viselt. – Itt csak én vagyok. barna. harisnyájukban és pulóverükben színes sávokat. suttogó. Nedves ajkukat Ralph felé emelték. Amikor csapata körülbelül tízméternyire ért a mólótól. Ralph pillantotta meg elsőnek.

gömböc – mondta Jack Merridew. – De Merridew!… Merridew. mi a teendő. Világoskék szeme villogott az arcában. – Elájult Gibraltárban meg Addisban. ha nem – mondta Merridew. állj! A gyerekek fáradtan. hogy mit akar. félénken megszólalt: – Ralph azért hívta össze a gyűlést – mondta –. már az összevissza heverő rönkökön tollászkodtak. te Sam vagy… – Én vagyok Sam… –… én meg Eric. – Kórus. De már néhány bátortalan tiltakozó szó is felhangzott.mondta. – Nincs. mint megannyi nagy fekete madár. Most itt gyűlés lesz. de okos. Röfi. s jobb híján belenyugodott a helyzetbe. 13/144 . Engem Ralphnak hívnak. – Épp azon voltunk… – Ez így gyerekesség – mondta Merridew. – Nincsenek itt felnőttek? – Nincsenek. Röfi ezúttal nem érdeklődött a nevek után. tartsatok velünk! A köpenyeges fiúk kettős sora bomladozni kezdett. nem lehetne… Aztán az egyik fiú hirtelen arccal előre a homokba bukott. Üljetek le! Hagyjátok békén! – De Merridew! – Ez mindig elájul. hogy elhatározhassuk. Azok ketten ott… azok ikrek. Gyertek. Merridew is leült egy fatörzsre. fekete sapkája körül a haja vörös. onnét figyelték érdeklődve Ralphot. szeplős arca csúnya volt. A neveket már tudjuk. ha mind megmondanók a nevünket. – Most gyűjtik össze a neveket – mondta Röfi. – Jobb is volna – vélte Ralph –. aki Ralph mellett biztonságban érezte magát. s a sor végképp felbomlott. a szemüvegével foglalatoskodott. – Aztán – folytatta Röfi – ez a fiú itt… de ezt elfelejtettem… – Sokat jár a szád. csontos volt.ANV: TITTLE Meg-meglibbenő köpenye alatt a teste szikár. – Akkor magunknak kell gondoskodnunk magunkról . kérlek. Ralph mellé húzódva. kitörésre kész. Megérezte: ez a fiú tudja. csalódottan. de engedelmesen újra felsorakoztak. Gyűrött. Ez az utolsó emlék egy kis röhögést váltott ki az énekkarból. Sam és Eric. – Miért volnék én Jack? Merridew vagyok. meg a hajnali zsolozsmán is a főkántor szeme láttára. Melyik is Eric?… te? Nem. lappangó dühvel. Merridew beszűkült szemmel maga elé nézett. ingerülten. s ott a földre fektették. s körülhordozta tekintetét a gyülekezeten. Ez itt Johnny. Ralph gyorsan feléje fordult. az egyenruhák lenyűgöző látványa. A magas fiú rájuk förmedt. – Csukd be! Nevetés hallatszott. – Rendben van. s az ellentmondást nem tűrő tekintély Merridew hangjában szemlátomást megfélemlítette. – Itt nincs felnőtt? Ralph a hátának felelt. Felcipelték az elesett fiút a mólóra. amelynek tagjai. ha kell. Merridew Ralph felé fordult. a két sor ide-oda ingadozott a fényben.

akit senki sem ismert. aztán újra elnémult. mormolta. azt Röfinek köszönhették. Zúgás támadt. hátát egy pálmafának támasztva. Felemelte a kagylót. első dolgunk az legyen. Harold. A fiúk közül egyik sem tudta volna megokolni elhatározását. kényes játékot. Aztán a nevetés lassanként elhalkult. nyugodtan megvárta. Újabb zúgás. Roger. A gyerekek sorban megmondták a nevüket. valamilyen különös csönd sűrűsödött. – Most el kell határoznunk – mondta –. – Röfi az igazi neve. s homályosan. amely kijelölte szerepére. örökké vigyorgó gyerek. de annál behatóbban a kagyló! Az a lény. Az énekkar tagjai között nagyságban Jack után közvetlenül Maurice következett. – Röfi! – Röfi! – Jaj. alamuszi fiú is volt köztük. hogy haza akar menni. – Szavazzunk! – Úgy van. végre megmozdult. hogy a vezérválasztás közhangulata időközben megfordult: a tömeg közfelkiáltással Ralphot óhajtotta vezérének választani. Egy pillanatig habozott. hogy vezért válasszunk. Rogernek hívják. s aztán térdén himbálva a szép. mert én. az egyik kisebb gyerek közölte. s vezérnek nyilvánvalóan Jack látszott a legrátermettebbnek. Henry… Az imént elájult fiú is felült. Robert. amíg valamennyien össze nem gyűlnek. magas termete. aki elhatározza a tennivalókat. De Ralph körül. amikor egyszerre kiderült. – Vezért! Vezért! – Nekem kell vezérnek lennem – mondta Jack egyszerű gőggel –. – Hát akkor… – mondta Jack. amelyen Röfi kívül maradt.ANV: TITTLE – Nem Gömböc a neve! – kiáltotta Ralph. – Az. Egy vékony. hogy Simonnak hívják. s aki szinte szenvedélyes hévvel őrködött egyénisége benső titka fölött. ami értelmes dolog eddig történt. a sötét bőrű fiú. Egy pillanatra a gyerekek a kölcsönös rokonszenv szoros áramkörébe záródtak. hogy ki legyen a vezér! – Szavazzunk! Ez a játék majd oly mulatságos volt. amely ezt megszólaltatta. Röfi! Viharos nevetés hallatszott. mint a kagyló. Bill. s újra megtisztogatta szemüvegét. Henry. halovány arccal Ralphra mosolygott. ahogy a pálmafa tönkjén üldögélt. akinél a kagyló van! – Ralph! Ralph! – Az a trombitás legyen a vezér! Ralph felemelt kezével csöndet parancsolt. egy széles vállú. – Úgy vélem. szavazzunk! – Szavazzunk. törékeny termetű. hogy miképp szabadulunk innét. vonzó arca is hozzájárult. Jack épp tiltakozni akart. még a legkisebbek is belesikoltoztak. A magas cet is ki tudom vágni. ennek a különös lénynek külön helye volt közöttük. 14/144 . – Csönd! – mondta Ralph szórakozottan. vagyok a kórusvezető s az első énekes. Jack megszólalt. pipacsvörösre válva lehajtotta fejét. s közölte.

Szerette volna valamivel megajándékozni. Jack felállt. meg… meg… Szemügyre vette a körben kínálkozó. ezt most itt kapásból nem tudom eldönteni. Mintha az osztályteremből szabadulnának. senki el ne lógjon. látni való volt. köpenyeiket a fűre rakták. Ralph számolt. szeplői elfakultak. Mindenki maradjon itt.ANV: TITTLE – Rendben van! Jacket meg ki akarja vezérnek? Az énekkar tagjai tompa engedelmességgel felemelték kezüket. amikor elkapta pillantását. hogy magához tért ájulásából. várjon türelmesen. A Simon körül ülő fiúk kuncogtak. mik legyenek? – Vadászok. mik a tennivalók. egymás fölé. mi a helyzet. az emberek elkeverednének s elveszítenék egymást… Egyszóval hárman nekiindulunk most. Még a kórus is tapsolt. – Mindenki ide figyeljen! Időre van szükségem. hogy egyből ki tudnak menteni. Aztán Röfi is kelletlenül felemelte a magáét. figyelj! Le lehet vetni a cuccot. rögtön meg is magyarázta: – Fel akartam mászni a dombra. s megnézzük. – Az lesz a hadsereg… – Vagy vadászok… – Lehetnek… A vörösség leolvadt Jack arcáról. felemelte a kagylót. a szeme élénken villogott egyenes szálú. s Jack. Felugrott. eleven kis gyereknek látszott. Választékban nem volt hiány. hogy megkedvelték egymást. hogy kigondoljam. majd annak jeléül. tehát most elsőnek azt kell eldönteni. s újra leült. feketén lógott homlokába. – S engem? Az énekkar tagjain s Röfin kívül mindenkinek a keze azonnal a magasba lendült. Ha ez nem sziget. – A kórus persze a tiéd. amely vastagon. szürke sortja a testére tapadt. – Kórus. Simon felállt. ö is elnevette magát. fecsegni kezdtek. meg Jack. Jack a magáét a fatönkre fektette. mohó arcokat. megnézni. körülötte még zúgott a levegő. Jack és Ralph szemérmesen egymásra mosolygott. hogy köröskörül mindenütt víz van-e. Átizzadt. majd hirtelen meggondolta magát. sima hajának sátra alatt. Ralph elmosolyodott. az énekkarosok felálltak. Körös-körül a fiúk egyszerre tapsolni kezdtek. mohó beszélgetésbe kezdett. akkor lehet. De aztán a kagylód visszahívott. 15/144 . Most. A többi fiú lármás. Én megyek. hogy sziget-e vagy nem. – Meg Simon. Ralph ránézett. mozgékony. Hárman közülünk expedícióra indulunk… azért csak hárman. Ralph elismerően nézte. Jacknek a megaláztatástól kigyulladt az arca. inas. Ralph mellé. Ralph újra csöndet kért. ők lesznek… Te mit akarsz. – Tehát Jack felelős az énekkarért. – Akkor én vagyok a vezér. mert ha többen mennénk. hogy csöndet kér. s arca kiszínesedett. Ralph felé biccentett.

s megkértelek. s belevágta egy fatörzsbe. a méltatlankodás pírja lassan eltűnt arcáról. – Röfi jobb. Lépésben meneteltek. s a part a felsodort hínárral lábuk alatt majd oly keményen kopogott. ezúttal a megaláztatástól. tótágast állt. hogy nem akarom… – Miről beszélsz. amelyet minden ízükben éreztek. Elpirult. Röfinek megvillant a szemüvege. az most a dolgod. hogy ne szólj. Mondtam. – Mindegy… – Nincs szükségünk rád – mondta Jack határozottan. s látta. hogy egy sorban maradjon a másik kettővel. Ralph feléje fordult. – Megmondtad nekik. A fiúk szétszéledtek. elindult a parton. s hátrafordult Röfi felé. fecsegtek. Aztán Ralph hirtelen megállt. Vele voltam. – Vele voltam. továbbmentek. – Arról.ANV: TITTLE – Megyek. hogy semmit sem bánok. hogy Simonnak időnként duplát kellett lépnie. majd elhallgatott. Pedig megkértelek. Egy ideig habozott. A levegő is ragyogott. hogy mentegetőzzék-e. Röfi szemüvegét újra befutotta a pára. a szája remegett. hogy ne áruld el nekik. és ez az érzés boldoggá tette őket. s erre fogod magad. – Én is megyek. A tájékot s vele együtt személyüket is valamilyen varázslatos fény szórta be. . mint Gömböc – mondta végül is a született vezér közvetlenségével. hogy Röfinek hívjanak. Aztán visszament a mólóra. s a fürdőmedencét maga mögött hagyva. Röfi. Röfi állva maradt. De Jack és a többiek nem figyeltek rá. Apály volt. akkor átbeszélhetünk a feje fölött. Röfi mögöttük baktatott. – Egyébként sajnálom. s egyből megmondod… Csönd lett. amikor még senki sem volt itt. Most pedig eriggy vissza. egyik sem hallgatott a másikra. mint egy kitaposott ösvény. – Figyelj csak ide! – mondta. Ez annyit jelentett. A három fiú vidáman menetelt a homokban. Röfi megrándult. aki hirtelen szemben találta magát azzal a feladattal. – Ha közrefogjuk Simont – mondta Ralph Jacknek –.Elegen vagyunk hárman. s meg van alázva. A penge egy ideig zümmögött. Jack és Simon úgy tett. Ralph. az ég áldjon meg? – kérdezte Ralph. és szedd listába a neveket. – Nem való vagy te erre a munkára – mondta. – Én is… Jack egy jókora bicskát kattintott fel a háta mögött. Ralph. Jack és Simon leugrott a mólóról. amikor megtaláltuk a kagylót. hogy megbántottalak. Ralph most megértette Röfit. hogy mindezt lefordítsa valamilyen érthető magyarázatra. izgatottan nevetgéltek. mintha semmit sem venne észre. hogy meg van bántva. de 16/144 . – Nem jöhetsz velünk – mondta Ralph. Egymás felé fordulva. – Megmondtam. Viszlát! Megfordult s utánairamodott a másik kettőnek. ha nem neveznek Röfinek. vagy pedig tetézze meg a sértést.

mint valami kiegyensúlyozott sziklákból álló óriási kazal emelkedett ki az erdő összevissza csavarodó. A fiúk ki is jutottak a sziget végére. mi most felfedező úton vagyunk. Itt kevesebb a dzsungel. Gyerünk. rajta ferdén elhelyezett tömb. A kúszónövények gyökerei és szárai itt úgy összebogozódtak. itt-ott csigamenetben kanyarodó szűk ösvények futottak. A megszokott összevissza dzsungelnégyszög nagy sziklafokban végződött. a rózsaszín tömeg. amelyet a varázslat szemmel láthatóan megkímélt: közérthető formája és jelentése volt. ahol a rózsaszín szirtek kiemelkedtek a talajból. 17/144 . majd újra egy szirt s azon újra egy tömb. hajlékony varrótűvé kellett válniuk. gyakran gúlaszerűen keskenyedve. s innét mászunk fel a hegyre – mondta. ahogy egymás hegyen-hátán felfelé kapaszkodtak. eddigi útjuk talán legnehezebb pillanatában. arccal a sziklák felé. A kúszónövények közé falazva. amit eddig láttak. – Emberek? Jack a fejét rázta. Ralph csillogó szemmel társai felé fordult.ANV: TITTLE felbukott. a levegő délibábjátékai lassanként megritkultak. – Mint a cukordísz egy rózsaszín tortán – mondta Ralph. Járni is lehetett rajtuk. – Ki csinálta ezeket az ösvényeket? Jack lefékezett. egymásra hurkolódó futónövényeinek lidérces álmából. A barna talajon és a sűrű lombozaton olykor áthulló fényfoltokon kívül csak a hegyoldal emelkedő irányzata mutatta az utat: melyik indakábelekkel kitöltött lyuk fekszik magasabban a másiknál. mélyen elmerülve a növénytengerben. Ralph tenyerével beárnyékolta szemét. – Klassz – mondta. – Gyerünk – mondta Jack –. hogy megtalálják a legközelebbi ösvényt. – Elmegyünk a sziget végére – mondta Ralph –. – Megpróbáljuk. Mindannyian nevettek. Az erdő megrezzent körülöttük. – Gondolom. amely messze kinyúlt a lagúnába. s végigtekintett a hegy felé emelkedő sziklák csipkés körvonalain. – Boszorkányos. hogy valósággal eleven. A partnak ez a része közelebb volt a hegyhez. Ralph lihegve megállt mellette. – Nem lehet befordulni a sarkon – mondta Jack –. s ott befordulunk a sarkon. Simon félénken megsimogatta Ralph karját. hogy rézsűt dűltek egymásra. s több a rózsaszín szikla. – Állatok? Ralph a fák közt lapuló sötétségbe bámult. Csak ez a félkör alakú hajlat… arrébb meg már sokkal meredekebbek a sziklák. mint bármi. hogy átfűzzék magukat rajta. – Gyerünk! A kúszás a sziklák meredélyeire aránylag könnyebb volt. mert nincs sarok. Tengeri madarak fészkeltek rajta. de azért csak előrejutottak. Ott. A leggyakrabban megismétlődő ábra egy rózsaszín szirt volt. az izzadságot törülgetve homlokáról. – Óriási. késő délután. – Már ha ez sziget… Most. Valamilyen ismeretlen erő úgy dobálta s rakta fel a sziklatömböket. ez lesz a legkönnyebb út. Lassan bár. fiúk! A három gyerek nekiveselkedett. mint amikor alá kellett bukniuk az őserdő bozótjába. erre újra nevetniük kellett.

Aztán a sziget újra elcsendesedett. úgy tett. Ralphot csúnyán összekarmolták a tüskék. tágíts!… lódítsd ki az egyensúlyból… nyomd meg!… tágíts!… tágíts! – Nyomás! A nagy szikla megingott. – Klassz! – Óriási! Sajnos. aztán valami feketét beledörzsölni. úgyhogy aránylag kényelmesen ügethettek a kanyarodó ösvényen. – Fel kellene térképezni a vidéket – mondta Ralph. – Oda nézz! Oda nézz! A szigetnek ezen a végén az összezúzott sziklák magas gúlákat és kéményeket emeltek az ég felé. hátra. hogy némiképp jelezze felindulásának hőfokát. boldog csomóvá gyűrődött a sűrű sötétben. s néhány perc alatt felszárította a sötét. A sötétségben újra felcsillant az egyetértő szemek ünnepélyes boldogsága. – Ez igazi felfedező út – mondta Jack. lejjebb az erdő megrázkódott. hogy az ember tótágast álljon. arra nem volt hely. mintha valami szörnyeteg vágtatott volna át rajta. – Akármibe fogadok. Madarak és visszhangok szálltak fel nyomában. aztán úgy határozott. – Klassz! – Mint egy bomba! – Huj! Huj! 18/144 . hogy itt még senki sem járt. . ez halkan csikordulva megmozdult. némán hallgatták a tompa visszhangokat. Ez körülbelül akkora volt. Ralph. – Nyomás! Tágítsd ki az inga mozgását. Ez egy ritkább erdőbe vezetett. A legközelebbi sziklaszirt rózsaszín gránitja valamivel messzibb esett a dzsungel kúszónövényeitől és fáitól.ANV: TITTLE Boldogságuk oka éppenséggel nem volt kézenfekvő. tágíts. A combvastagságú indák csak vékony alagutakat engedélyeztek a továbbjutásra. S ahogy ritkultak a fák. A fiúk hol süppedő vízmosásokon. Ahogy Jack önkéntelenül nekitámaszkodott az egyiknek. szinte lábujj hegyen egyensúlyozott egy pillanatig. Ralph szólalt meg elsőnek. hogy “gyerünk fel a csúcsra!” A hegy meghódítására még várni kellett. – Most aztán gyerünk! – mondta. a két fiútest csakhamar ideoda hullámzó. megindult. piszkosak voltak. mint egy kisebbfajta autó. – Fahéjba lehetne belekarcolni – mondta Simon –. fehér és rózsaszín por csavarodott fel a légbe. – Nyomás! Előre. egyenletes ütemben. és zúgva átbukott a levegőn. lihegtek a hőségtől. hogy nem billen vissza. hol éles kövekből álló görgetegeken talpaltak keresztül. elzuhant. mély lyukat vágva az erdő kupolájába. amelyből itt is. megjelent a nap. megfordult a tengelye körül. – Gyerünk! De ez a “gyerünk” ezúttal nem azt jelentette. amíg a fiúk el nem fogadják a szikla kihívását. párás hőségben átnedvesedett ruhájukat. Ralph kísérletképp elrikkantotta magát. ott is már a nyílt tengerre is ki lehetett látni. mintha le akarná ütni Simont. Mind a hárman kimerültek.Csakhogy nincs papírunk. Amikor szétváltak.

A zátony nemcsak a szigetnek azt az oldalát fogta körül. rajta a hangyaszerű. Amikor az utolsó szakaszhoz értek. apró. s a késő délután fényében a légtükrözés már elvesztette erejét. 19/144 . nyitott szájjal. A katlanon túl emelkedett a hegy négyszögletes teteje. A nekiszaladó dagály hosszú tajtéksávokkal cifrázta körül a zátonyt. kidöntött. magas fák s egy meredek omladék vonalai szegélyezték. érzése. a rózsaszín sziklák között kúszva. valamilyen virágba borult hegyi növénnyel. amelyet a fiúk magukban már a “mi partunk”-nak neveztek. De az utolsó szó kimondásával illő volt várni. Ralph kanyargó vonalat húzott ujjával lefelé a lejtőn. A szirteken és zátonyokon túl a fák között jól kivehető rés nyílt. Jack lefelé mutatott. Ott. itt-ott egy kis rózsaszín márványmintával. amely megint csak egy rózsaszín farokban végződött. úgy festett. virágokon át egészen a szikláig. hogy a tenger teljesen körülfogja őket. egy vízmosás medrén. mint. – Az ott zátony… korallzátony. és bő áramlással lebukfenceztek az erdő kupolája fölé. amíg meg tudtak válni diadaluk színhelyétől. Ralph megállt. fölöttük a levegő kristálytömbjével. Szárnyaltak. de aztán elfáradt. mozgó alakokkal. összezúzott fatörzsekkel. barátok voltak.ANV: TITTLE Teljes öt percig tartott. A kopár hegycsúcsról. mintha valamilyen óriás meg akarta volna mintázni a szigetet. mint egy akvárium. Mindkét oldalán sziklaszirtek. ahol a sziget végképp beleolvadt a tengerbe. ösztönszerűen érezték. mintegy mérföldnyi távolságban a parttól. a nyiladék és a tenger között egy keskeny pálmafaliget húzódott. mindenféle vízinövényekkel és sziklákkal. Ralph társai felé fordult. zátonyok. ahol a nyiladék kezdődött. – A kutyafáját! Egy kör alakú vagy félkör alakú völgykatlannak a peremén álltak. amelynek füzérei túlcsordultak a katlan peremén. ha a csónak lassan hátrafelé siklana. és meg nem pillantják maguk körül az óceán kör alakú látóhatárát. – Ez mind a miénk! A szigetnek nagyjából csónak alakja volt. – Ott szálltunk le. a túloldalán sötétkéken ragyogott a nyílt tenger. A levegő telítve volt fel-le szálló. A gyerekek ezt mind gondosan szemügyre vették. amely mint egy merész. aztán a nyílt tenger felé fordították tekintetüket. diadalmasan élvezték a birtoklás örömét. alattuk a tengerrel. amely mögött a dzsungel lejtősen ereszkedett a partig. Néhány perc múlva felértek. az innenső végén egy kis púppal. hogy szigeten vannak. arrébb. a csónak hosszában egy fákkal benőtt szelídebb domboldal futott. De végül is elindultak. A korallon innét pávakék volt a víz. Magas hegycsúcson álltak. Ezek után már könnyű volt az út fel a csúcsra. A hegyoldalba vájt katlan tele volt kék virággal. ide-oda röpködő pillangókkal. ahol álltak. magányos szikla. egy hajlékony krétavonalat rajzolva körülötte a vízbe. s abbahagyta a munkát. az embernek az volt az. egy másik sziget nézett vele farkasszemet. Láttam már ilyen képeket. e mögött terült el sötétzölden a sziget őserdővel belepett síksága. rózsaszín erődítmény emelkedett ki a vízből. – Ez a legrövidebb út vissza. éles körvonalakkal váltak ki a tárgyak. amíg fel nem érnek a csúcsra. Már előzőleg is sejtették. Csillogó szemmel. S ott volt a lagúnába beékelődve a móló is.

hegyes. a leve rájuk fröcskölt. Simon felváltva hol az egyikre. hogy éhes. s a kést visszakattintotta hüvelyébe. A három fiú egymásra nézett. A sziklavirágok kiterített kék lepedői meglebbentek. de azt hiszem. az arca sugárzott boldogságában. – Azt a kis ligetet ott – mondta –. de oly szenvedélyes helyesléssel bólintott. majd a rémület színpadára meredtek. A szünet épp csak annyi ideig tartott. és kíváncsian szemügyre vették a sűrű bozótost körülöttük. Nevettek. mint a gyertyák. se csónak – mondta Ralph bölcsen. Ralph most a sziget másik végét vette szemügyre. Simon szólalt meg elsőnek. s vakrémületében eszeveszetten rángatózott a rugalmas indák között. Itt megállapodtak egy ideig. Egy kis malacra akadtak. – Ez mind a miénk. Aztán hirtelen megrezzent az erdő. őrjöngésében már a dobhártyákat szaggatta. milyen szörnyűséget jelentene. azt néztem egy pillanatig. pedig olyanok. s egy pillanatra sem hallgatott el. – Éhes vagyok – mondta Simon. – Zöld gyertyák – mondta Jack megvetően. Jack késével belevágott az egyikbe. Aztán néhány pillanatnyi szünet következett. Lemásztak egy sziklás lejtőn. s alábukott a burgyingban. keskeny rés az időben. – Gyerünk – mondta Ralph. 20/144 . hogy megérthessék. Vékony hangja volt. a visítás mindjobban felerősödött. – Ez meredekebb – mondta Jack. Észrevette. Ralph kitárta karjait. – Később majd utánajárunk a dolognak. bimbóikat mintha zöld viaszból öntötték volna. azt a hegy emelte fel. amit meg akartunk tudni. s a csontos kar végén tovább villogott a kés. – A helyet kerestem – mondta Jack –. Jack arca mészfehér volt szeplői alatt. Aztán a malac kiszabadult az indák közül. az indák tovább rángatóztak. megszólalt. hogy felemelt kezében még mindig ott a kés. – Nagy köteg gyertyák. kiáltoztak a hegyen. – S majd élelmiszert is szerzünk! – kiáltotta Jack. hűvös szél vágott a fiúk arcába. ugráltak. nem szólt egy szót sem. A hegynek minden kiszögellése fákat és virágokat emelt az ég felé. S ahogy továbbhaladtak. Jack egy széles mozdulattal újra kirántotta kését. – Mint a gyertyák – mondta. ha a kar lesújtana. A bokrok sötétzöldek s illatosak voltak. amikor meghallották a zajt: valamilyen vékony visítást. a kis malac tovább visítozott. – Gyertyabimbók! – Azért nem lehetne meggyújtani őket – mondta Ralph –. – Nem ehetők. amelyet nem kerített be zátony. Karját magasra emelte.ANV: TITTLE – Nincs sehol füstölgő. megvonaglott. Aztán mind a hárman szégyenkezve elnevették magukat. hogy a hosszú haja előre-hátra lobogott. egyenesen meredeztek a nap felé. Fáradtan baktattak egy keskeny ösvényen. falusi kémény. aztán fák közé. Ralph öblös. – Vadászni fogunk… mindenfélét. hogy hol szúrjak bele. A három fiú előrerohant. – Most már tudjuk. amely belegabalyodott a kúszónövények vastag függönyébe. gyorsan leejtette karját. amíg csak el nem jönnek értünk. a sziget lakatlan. s visszakapaszkodtak az ösvényre. Gyerünk tovább! A zöld erdőnek még az elején voltak. hol a másikra nézett. mint a tű. s utána paták kemény koppanását az ösvényen. Simon éhségéről a másik kettőnek is eszébe jutott. virágok közé jutottak. Gyertyabimbók. merítő mozdulatra gömbölyítette a tenyerét.

tehát nem láthatták az arcát. – Hát miért nem vágtad el? Mind a hárman nagyon jól tudták. közben elérték a nyiladékot. s élő húsba vágni vele… elképzelhetetlenül szörnyű lett volna a vér látványa. Legközelebb… Újra felkattintotta kését. s most egy ideig azzal voltak elfoglalva. aki ellent mer mondani? Aztán újra kijutottak a napfényre.ANV: TITTLE – Disznót vágni kell – mondta Ralph vadul. hogy miért nem vágta el: mert elképzelhetetlenül szörnyű dolog lett volna lesújtani a késsel. – Már készültem rá – mondta Jack. hogy gyümölcsöt szedtek. – Az ember elvágja a torkát. 21/144 . s mentek tovább a móló és a rajta összegyűlt nép fele. különben nem lehet megenni a húsát. buzgón eszegették. s belevágta egy fatörzsbe. Legközelebb már nem ismer könyörületet. – Csak az alkalmas helyet kerestem. A másik kettő előtt járt. hogy: disznóvágás. hogy kiengedje a vérét magyarázta Jack –. – Úgy is szokták mondani. Vadul szétnézett maga körül: van-e.

Röfi a közelében ült. Ralph térdére fektette a nagy vaj. De azért volt valami különbség a mostani és a reggeli gyűlés között. és szemügyre vette maga körül a napégette arcokat. s most gyorsan magára kapkodta ruháját. Az énekkar azonban. Még nem határozott. – Láttuk… – Visítozott… – Aztán meglógott… – Mielőtt megölhettem volna… de legközelebb! Jack belevágta kését egy fatörzsbe. Csönd. akiknek nagyobb része későn vette észre. hogy ülve marad-e vagy állva. akik húst szereznek nekünk. előtte a kisebb gyerekek kuporogtak a fűben. Jobbján állt a kórus zöme. Bal felé nézett. Aztán van itt még valami… Felemelte térdéről a kagylót. sem csónakot. Megköszörülte a torkát. s megállapítottuk.ANV: TITTLE MÁSODIK FEJEZET TŰZ A HEGYEN Mire Ralph befejezte a kürtölést. de nem sietett segítségére. balján azok a nagyobb fiúk. – Fent jártunk a hegytetőn. senki nincs itt rajtunk kívül. aztán újra elhallgatott. sem embert. Mind a hárman azon voltak. akik a kiürítés előtt még nem ismerték egymást. sem lábnyomokat. A délutáni nap most a móló túlsó oldaláról tűzött a gyerekekre. amit a tábor tudomására akar adni. – Szigeten vagyunk – mondta. hogy megégette őket a nap. A gyerekek újra elcsöndesedtek. – Látni való tehát – mondta Ralph –. Jack közbevágott. egy hirtelen támadt szellő fénnyel szórta be a mólót.és rózsaszín kagylót. baljával a nap felé. amely a kúszónövények között kapálódzott. – Nos – mondta. Ralph egy kidőlt fatönkre ült. félredobta köpenyeit. a fürdőmedence irányába. A nép egy kicsit zümmögött. hogy valami képet adjanak arról az eleven. s kihívóan körbenézett. szükségünk van vadászokra. rózsaszínű valamiről. hogy folyékonyán tud beszélni. – De azért hadseregre mégis szükség van… mármint vadászokra… Tudniillik malacokra kell vadászni… – Mert malac van a szigeten. mely most észrevehetőleg már nem különült el annyira. – Itt nincsenek felnőttek. 22/144 . sem füstöt. Tehát magunknak kell gondoskodnunk magunkról. könnyűszerrel el fogja mondani azt. a tömeg már újra összegyűlt a mólón. S egyszerre csak azon vette magát észre. Nem láttunk sem házakat. hogy köröskörül mindenütt víz van. Végigsimított szőke haján. Lakatlan szigeten vagyunk.

Ralph váratlanul elmosolyodott. De hogy most hol vagyunk. hogy hol vagyunk. – A kagylót? – Ezt itt kagylónak nevezik – magyarázta Ralph. Senki sem felelt. bizonytalanul nézett Ralphra. aztán megfordult. Magánál tarthatja. Nem beszélhetünk valamennyien egyszerre. majd kihagyó lélegzetét. Hatásos szünetet tartott.ANV: TITTLE – S még valami. Jack talpra ugrott. Lehet. – Törvényeket fogunk hozni! – kiáltotta izgatottan. hogy mi itt vagyunk? – Tudják a repülőtéren. Röfi feltette szemüvegét. s tenyerével megveregette a fatörzset. Ralph hátrasimított egy homlokába lógó szőke haj tincset. – A repülőgépet lelőtték és kigyulladt. – Meg a szócsöves ember… – A papám is tudja. – Miért vágtok Ralph szavába? Nem mondhatja el a legfontosabbat. 23/144 . A lagúnán a kis fuvallatok. Ralph kivette kezéből a kagylót. de az sem bizonyos. amelyek eddig úgy forogtak. – De hát… – Ide figyelj… – S akkor nem szabad félbeszakítani. – S aki jelentkezik. huj! – A kutya mindenit! – Nyomás! – Éljen! Ralph érezte. Olyan csönd támadt. – Lehet. s mialatt az ingéhez dörzsölte. a lélegzete kihagyott. ez rámosolygott. hirtelen utat találtak a fák között. – Senki sem tudja. s benyomultak az erdőbe. Röfi levette szemüvegét. hogy hol vagyunk – mondta. – Ki tud arról. A hanyatló nap bedőlt a fák alá. aki még mindig állt. hogy sokáig kell majd itt maradnunk. Elsápadt. ahogy az iskolában szokás. azt semmiképp sem tudják. hogy sokáig kell itt maradnunk. s mögüle újra körülnézett. – Talán tudják. Jack. ahova elindultunk. Röfi állt mellette. S ha valaki megszegi őket… – Huj. annak adom oda. Csak nekem. amikor ti… amikor ti… – Szembenézett a figyelő arcokkal. hunyorogva körülnézett. hogy a kagyló elkerült az öléből. hogy hallani lehetett Röfi felziháló. annak odaadom a kagylót. Senki sem tudja. – Aki legközelebb szólásra jelentkezik. – Egy ideig még a fiúkra bámult. mert nem oda érkeztünk. Rengeteg törvényt. – Épp erről akartam beszélni – mondta –. Jack leült. Be kell vezetni a kézfelemelést. mint macskakölykök a farkuk körül. hogy hova indultunk. leült. Arca elé emelte a kagylót. amíg beszél. s aranyfényével behintette a móló nagyobbik felét. a nagy vaj szín kagylót ringatva… s a kiáltozás lassanként elült.

A kisfiú még dacosabb. majd továbbadta. Simon meg én fent jártunk a hegyen. Ö maga látta. Egy csomó apró fiú lökdöste maga előtt. meg fürödni is lehet… ott feljebb egy kis folyóban… minden van itt. – No. – Jack. amire a gyülekezet harsogó nevetésben tört ki. körülbelül hatesztendős. Óriási nagy. – Állat? – Valami kígyó-izé. de addigra a röhögés szele elfújta a gyerek hangját. Úgy látszik. majdhogy sírva nem fakadt.meg innivaló. meghallgatta. beszélj arról a kígyó-izéről! – Most azt mondja. egyik kezével a nagy kagylón. – Ez a mi szigetünk – mondta. – Hadd vegye el! Ralph végül is rábírta. hogy megfogja a kagylót. – Tehát amíg várnunk kell. – Nagyon jó sziget. hogy valami állat volt. – Malacok is vannak – mondta.ANV: TITTLE – De ez klassz sziget – mondta. – Gyere ide! A gyerek rémülten nézett körül. hogy mihez fogsz kezdeni a kígyó-izével. A többi apró fiú. jól fogunk itt szórakozni. Pazar volt. Furcsa kis tökmag volt. itt jól el fogjuk tölteni az időt. a Ralph ölében heverő kagylóra mutatott. és sírva fakadt. Amíg a felnőttek el nem jönnek értünk. – A Kincses Sziget… – Robinson szigete… – A Korallsziget… Ralph intett a kagylóval. – Rendben van – mondta Ralph. mást senki sem talált. kissé meggörnyedve a nyilvánosság rikító fényétől. a gyerek nyomban visszarántotta a kezét. aki időközben valamennyire összeszedte magát. hogy ellenállt. Most ott állt. Ralph folytatta. Az idősebb fiúk csak attól figyeltek fel a gyerekre. amit a gyerek motyogott. – Azt akarja tudni – tolmácsolta –. s leült. – Beszélj! A gyerek a kagyló felé nyúlt. látszott rajta. Jack és Simon rögtön elhallgatott. Van enni. A nép újra kiáltozni kezdett. – Hol? 24/144 . Ralph nevetett. zárkózottabb lett. a többiek is vele. – Meg ennivaló. sugdosódva. hogy nem akaródzik neki előrejönni. Talált valaki még mást is? Visszaadta Ralphnak a kagylót. meg… –… sziklák… –… kék virágok… Röfi. – Olyan ez. lábujjával a füvet piszkálta. de komor arccal Ralph felé lökdöste. arcán szederszínű anyajeggyel. Röfi melléje térdelt. mintha könyvben olvasná az ember. Halkan motyogott maga elé. – Hadd vegye el a kagylót! – kiáltotta Röfi. Széles karmozdulatokkal beszélt. Jack a kagyló felé nyúlt.

a figyelő arcok elkomolyodtak. A gyülekezet hallgatott. – Nem. nevessen-e vagy sírjon. – Most pedig rátérünk a legeslegfontosabb dologra. s azt kérdi.ANV: TITTLE – Az erdőben. azalatt erősen gondolkoztam. A szigeten nincs semmilyen kígyó-izé. – Azok csak nagy országokban fordulnak elő. hogy sötétben látta… – Azt állítja. – Azt állítja. hogy benne motozik. Ralphot bosszantotta a vereség. és mindenkinek hozunk húst. amelyet ésszerű érvekkel nem lehet lecsillapítani. akkor mi. mert nincs. Az ide-oda futkosó szelek s a lenyugvó nap egy kis hűvösséget engedélyeztek most itt a pálmák alatt. – Sötétben? Akkor nem láthatta. – Azt mondja. Gondolkoztam. – De hisz nincs kígyó! Valami. Mormogás. hogy nincs kígyó. hogy látta az állatot… azt a kígyó-izét. vadászok megkeressük és megöljük. amiről eddig nem tudta. hogy hangosan és félreérthetetlenül újra megállapítsa: – De ha mondom. aztán megint előjött. egyszerre csak szót kért. mert nincs! Most már senki sem nevetett. ha vadászni megyünk. Nevetés. De ha történetesen volna. – Ekkora kis szigeten nem élnek kígyó-izék – magyarázta Ralph nyájasan. A nagyobb fiúk szemlátomást egyetértettek vele. – Nem fog előjönni. és fel akarta őt falni… – Álmodott. A fiúk megérezték. hogy reggelre visszaváltozott olyan kötélfélévé. Ralph mind a két kezével a hajába túrva szembenézett a fiúval: nem tudta. vajon helyeselnek-e. vajon az éjjel újra elő foge jönni. amilyenek a fákon lógnak. Újabb komor bólingatások. – A sok mászkálástól az indák között. aztán elment. hogy mi a lidércnyomás. Eszébe jutott a soron következő mondanivalója. Ralph újra felemelte a kagylót. – Hallottátok? Azt mondja. hogy az az állat a sötétben mászott. nyugtalanul izegtek-mozogtak. Azt kérdi. – Bizonyára lidércnyomása volt – mondta Ralph. A fejek komolyan bólingattak. És gondunk lesz a kígyóra is… – De hisz nincs kígyó! – Majd megbizonyosodunk róla. – Ralphnak természetesen igaza van. – Cinkos mosolyt villantott a másik két fiú felé. Amíg megmásztuk a hegyet. s arra kényszerítette. Az arcát vizsgáló figyelő szemekben nyoma sem volt a jókedvnek. s ettől újra visszatért a jókedve. Malacokra is fogunk vadászni. – S 25/144 . de a kisebbek között itt is. valami megfoghatatlannal kell szembeszállnia. Tudták. s felakaszkodott az ágakra. Afrikában meg Indiában. Jack megragadta a kagylót. hogy éjszaka újra elő fog-e jönni. hogy igenis látta. – Azt állítja. Jött. ott is felütötte fejét a kétség. éljenzés. Úgy érezte. Ralph nevetve körülnézett az arcok gyűrűjében.

– Mit képzelnek ezek. hogy előbb-utóbb megmentenek bennünket. – Uzsonnaidő van – mondta Röfi. Meg kellett lengetnie a kagylót. hogy megmentsenek bennünket. aztán felvetette fejét. Még a legapróbb gyerekek is felkerekedtek. amelyeken rajta van a világ minden szigete. Azt mondta. Ralph egyedül maradt a téren. Arrébb ágak ropogása és hangos nevetés hallatszott. Látjátok tehát. s most már tisztelték is Ralphot. A szőke fiú elpirult. Vidám hangok hallatszottak. senki sem hallgatott rá. – Azt akarjuk. – Az apám a haditengerészetnél szolgál. s a következő eredményre jutottam. egy pillanatra elvesztette a beszéd fonalát. – Úgy viselkednek. hogy lássák a füstjét. egyszeriben eleven. oldalt sandítva megállapította. Röfi társaságában. Az egész tömeg egyszerre Jack nyomába csapódott. hogy már nincsenek ismeretlen szigetek. A hallgatóság szenvedélyes helyeslése úgy elborította. hogy a királynőnek van egy nagy szobája tele térképekkel. de hiába kért csöndet. Ez az egyszerű megállapítás. majd a fatörzsre helyezte a kagylót. Azt mondta nekem. – Pofa be. hogy jön erre egy hajó. fiúk! Várjatok! Ide figyeljetek! S a győzelme nyomán keletkezett csöndben folytatta: – Még valamit meg kell beszélni.ANV: TITTLE most itt a parton tovább gondolkoztam. – Tüzet!… Tüzet gyújtani! A fél gyülekezet egyszerre talpon termett. Újra a magasba emelte a kagylót. Aztán visszazökkent. Tehát tüzet kell gyújtanunk a hegy tetején. Szavai nyomán biztonságos nyugalom költözött a nép szívébe. s elindult a sziget belseje felé. S ezzel lezárva az ügyet. Másrészt: azt akarjuk. egyszerre mindenki önként tapsolni kezdett. Tehát erről a szigetről is van térképe. fényes jókedvre derítette a fiúkat. amelyet ugyan Ralph friss tekintélyén kívül semmi sem támogatott. – Hé. hogy Röfi leplezetlen hódolattal bámul rá. Ralph is felugrott. Segítségükre tudunk lenni abban. hogy megmentsenek bennünket. Szerették. hogy ért a tapsoláshoz. s nem vesz észre bennünket. s tehetségükhöz mérten nagy igyekezettel törtek maguknak utat a szerte heverő ágak és levelek bonyolult akadályai között. megvigasztalódott. a kagylóval a kezében. elordította magát: – Gyerünk! Utánam! A pálmafák alatti térség megtelt zajjal és mozgással. a móló ünnepelte vezérét. hogy szóhoz engedjék jutni. – S előbb-utóbb kiköt itt egy hajó. Zűrzavaros kiáltozás. Ralph!… Hová mész? Ralph már a nyiladék kidőlt fái között botladozott. Egyrészt: szórakozni akarunk. hogy megtaláljanak. hogy épp a papám hajója. mint a gyerekek! Ralph kétkedő. – Mint a gyerekek! – mondta megvetően. Mert megeshetik. Röfi utálkozva nézett Ralph után. jókedvű hangok. a másik oldalán pedig Jack somolyogva ugyancsak tanúbizonyságát adja annak. Jack teljesen elfeledkezve a kagylóról. bizonytalan tekintetet vetett rá. mihez fognak most kezdeni ott fent a hegyen? Tiszteletteljesen megsimogatta a kagylót. – Mint a gyerekek – mormolta. s ez természetesen meg is fog történni. mint egy hullám. Röfi jutott elsőnek szóhoz. Lehet. szünetet tartott. 26/144 .

A vándorútra kelt nép lármája mindjobban elhalt a hegyoldalon. akinek meg kell alkudnia gyerekeinek érzéketlen vadságával. noha a kisebbek közül jó néhányan már beleuntak a játékba. rózsaszín hegytetőn. hogy a máglya immár elkészült. és gyümölcsszüretre indultak az erdőben. Aztán lassanként elhalt a beszélgetés. Együtt nyomták. együtt döntötték rá a máglyára a nehéz tönköt. a magas hegyre zúduló napsütésben. Az ikrek. amennyit csak akarunk. a kúszónövények keresztül-kasul fonták őket. – Ott lent annyi fát szedhetünk. Fekete szolgálati csákójukat az egyik fülükre csapták. de nemigen tudtak mihez kezdeni vele. A hegy meredekebb oldalán. – Máglyát rakunk! Indulás! Kikerestek valamit. Egy alkalommal Ralph és Jack egy vastagabb ág szállításánál kettesben maradtak. S ahogy a fiúk észrevették. hogy amikor odébb akarták vontatni. Röfi arcára egy apa fájdalmas mosolya költözött. míg végül Röfi kivételével már az egész nép munkában állt.ANV: TITTLE Nagyot sóhajtott. hamar kidőltek. hogy tűzifát termeljenek rajta. Egyszerre ébredtek tudatára szégyenüknek. A nedves párától nekigerjedt fák alatt csakhamar elégtelennek bizonyult a sovány talaj. mit tehetett volna egyebet. Az apraja is. felemelte a kagylót. s Ralph. ami leginkább hasonlított az ösvényhez. Az ikrek. megálltak a csipkés. tótágast állt. a kiáltozó hangok zűrzavarában újra kivirágzott köztük a barátságnak. – Most pedig… – megreszelte a torkát. Roger és Maurice a segítségükre nem sietett. körülbelül száz lábbal a csúcs alatt a kis fennsíkot mintha az isten is azért teremtette volna. a kalandnak és az örömnek láthatatlanul ragyogó fénye. mihelyt felért a csúcsra. A szél zúgásában. és Ralph meg Jack egymásra néztek. a verejték is felszáradt testükön. lecsúszkált utánuk. a kis fennsíkon még mindig dolgoztak a fiúk. Sam és Eric. meglepő eszesen. Jack bólintott. Dadogni kezdett. aztán lehajolt és megkötötte cipőmadzagját. De hogy vallják be? Ralph bíborpirosra gyúlt arccal elsőnek szólalt meg. néhány nyaláb száraz falevelet hoztak. és körülfogták a máglyát. vonszolni kezdték a korhadt fatörzseket és ágakat. voltak az elsők. az erdő felé fordult. Jack a készenlétben felsorakozott énekkar felé fordult. Aztán araszonként felvonszolták a furcsa döglött holmit a csúcsra. s a máglya elé öntötték. s ott rábillentették a máglyára. s diadalmasan egymásra vigyorogtak. az ajkát babrálta. már nem tértek vissza újabb tüzelőért a fennsíkra. – Bírjuk? Jack visszamosolygott a szőke fiúra. s csak alig néhány fát lehetett egészében napvilágra hozni. elkorhadtak. Mindegyik munkacsapat tehetségéhez mérten ezzel-azzal hozzájárult az eredményhez. Jack is elpirult. mint egy satyakot. hogy egy széles mozdulattal magához ölelje a világot. Ziháló lélegzetük megnyugodott. amíg Ralph. De a legtöbb fatörzs már úgy elkorhadt. és lassan elindult a nyiladék szerteheverő faroncsai között. – Most pedig meggyújtod a tüzet? Hogy most a helyzet képtelensége napvilágra került. Ralphnak megint alkalma nyílt rá. Jack. – Mi ketten igen. a máglya mind magasabbra emelkedett. apró szilánkokra és rothadó foszlányokra hullt szét. és fújták az egy-kettőhármat!…. Aztán diadalmas nevetéssel hátraléptek. új csemeték sarjadtak ki alóluk. Alattuk. s ráncigálni. A csúcs túlsó lejtőjén egy kis erdős fennsík tenyereit bele a hegybe. A közös teher súlya alatt összefogva megmásztak a hegy utolsó kaptatóját is. akik egy valamirevaló tönköt zsákmányoltak. 27/144 .

– A szemüvegem! – ordította Röfi. belekapott egy ágacskába. Hóna alatt ott szorongatta a kagylót. – A szemüvege!… Gyújtólencsének lehetne használni! Röfit körülvették. Ralph elkiáltotta magát. minden széllökés egy-egy szikrafolyammá változott. megszínesedett. – Ereszd el!… hagyjatok! – A kövér fiú rémülten felsikoltott. – Csak foltokat látok… Még a kezemet sem… A fiúk táncoltak. senki sem gondolt messzibb. amíg be nem fogta a lenyugvó napot. Jack is melléje térdelt. s letérdelt a máglya mellé. hogy egész ágak lobbantak fel egyszerre emésztő sárga lángokkal. – A mindenit! – mondta. s megköhögtette. s izzó fehér tükörképét rá nem vetítette egy darab korhadt fára. amelyek rögtön a magasba szöktek. – Nincs valakinél gyufa? – Elébb sütitek meg a tojást. Nagy tönkök fehér porrá morzsolódtak. a hegy szinte beleremegett. A láng. – Röfi! Nincs gyufád? A többiek is elismételték a kiáltást. aki kibökte tehetetlenségének utolsó bizonyítékát. Szinte abban a pillanatban vékony füstcsóva emelkedett az orrába. Jó nagy csomót. fuvallatból széllé vált. – Fa kell!… Hozzatok fát… valamennyien! Az élet most már csak versenyfutás volt a tűzzel. s Röfi tapogatózó kezébe nyomta a szemüveget. Ralph rákiáltott. az már igaz! Jack kinyújtott karjával hirtelen rámutatott. A levegő mozgása most valamivel gyorsabb lett. – Adjátok vissza a szemüvegemet! Ralph felállt a máglya mellől. s belehajította a tűzbe. Még a legapraja is. óvatosan szedve lábát. Röfi csak a fejét rázta. majd tovább kúszott egy vastagabb ágra. és annyira kiszáradt. óvatosan ráfújt a fára. add vissza! Nem látok! összetöritek a kagylót! Ralph félrelökte. A kövér gyerek alig hallhatóan dadogott. – Jó nagy csomót hordtatok össze.ANV: TITTLE – Két pálcát egymáshoz kell dörzsölni… egymáshoz dörzsölni… A szeme sarkából Ralphra nézett. amely éles reccsenéssel tüzet fogott. Ralph ide-oda mozgatta a lencséket. honnét és 28/144 . s gúnyosan összedörzsölte két tenyerét. Aztán a máglyához ért. buzgó kiáltozás. és húszlábnyi. hatalmas tűzcsóvát ugrasztottak az égnek. A széllel együtt Röfi is megjelent az erdő szélén. huzakodás. ha ugyan el nem csábították a gyümölcsök. egy apró lángocska tűnt fel alatta. ingben. a füstcsóva azonnal elhajolt. A láng még magasabbra szökött. úgyhogy már világosan meg lehetett különböztetni. – Az ég áldjon. a fiúk ellepték a felső erdőt. sortban. aztán töritek fel? – mondta Roger. megsűrűsödött. Több méternyi körzetben felizzott körülötte a levegő. kis fadarabkákat cipelt fel a máglyához. amely kezdetben alig látszott a ragyogó napsütésben. – Ne álld el a napot! Lökdösődés. Fényes lánglobogót tűzni ki a hegytetőre: ez volt most a közvetlen feladat. amikor Jack lekapta arcáról a szemüveget. A fa olyan korhadt volt. még mielőtt megléphetett volna. megnőtt. – Psz… psz! Egy kis szél húzott el a hegytető fölött. szemüvegén az alkony piros visszfényével. a fiúk vad éljenzésbe fogtak.

s vállalom a felelősséget a tüzért… E nagylelkű ajánlat hallatára taps fröccsent fel a hallgatóságból. s nagy szikraárbocot növesztett ki magából. az angol meg mindenben az első. és hazavisz bennünket. és végignézett a körülötte álló fiúkon. tehát fogd be a szád – mondta Jack. A fiúk fáradtan lihegtek. s újra becsukta. Röfi szólásra nyitotta a száját. s egy szempillantás alatt megperzselte az ember haját. – De az ö szemüvegét használtuk – mondta Simon. Ezzel a nép egyetértett. mint a kutyák. amely azonnal elhajolt a szél irányában. – Ennek a tűznek nem volt semmi haszna – mondta. – Ez így nem jó! Roger nagyot köpött a forró porba. tehát vigyáznunk kell arra. tehát hagyjatok beszélni. hogy nem volt füst! Csak láng. miközben karjával egy fekete foltot mázolt el az arcán. A máglya egyik oldalán hűvös volt a levegő. S még valami! Több törvényre van szükségünk. s kormos kezével gyöngéden dédelgetve a kényes szerszámot. hogy csak helyes és jó dolgokat csináljunk. Angolok vagyunk. ide jön. – Kell egy külön csoport. Akár itt fent. – Hogy érted? – Úgy. ott gyűlés van. Ralph felé fordult. azzal lehet a legnagyobb füstöt csinálni. Röfi két szikla közé leült a földre. – Azzal segített. s be kell tartanunk őket. – Te csak ültél a fenekeden. amelyik gondját viseli a tűznek – mondta.ANV: TITTLE hova fúj. – Szükségünk van törvényekre. – Ralph… szét fogom választani a kórust… azaz a vadászokat… jobban mondva csoportokra fogom osztani őket. – Nálam van a kagyló – mondta Röfi méltatlankodva –. – De itt a kagyló a kezemben! – Zöld ágakat kell a tűzre vetni – mondta Maurice –. még ha akarná is az ember. félbeszakították a munkát. – Frászt akartad – mondta Jack megvetően. aztán elkapta Jack rajta nyugvó tekintetét. de a másikon a tűz messzire kinyújtotta izzó. Azok a fiúk. aztán a kagylót meglengetve csöndet kért. – Fogd be a szád! Röfi egyszerre lehervadt. – Egyetértek Ralphfal – mondta. 29/144 . Levetették magukat a szerteszét meredező sziklák árnyékába. – Akármikor erre vetődhetik egy hajó – a kifeszített drótként húzódó látóhatárra mutatott –. aztán a máglya egy halkan súrlódó hanggal befelé dőlt. akár odalent. – Nálam van a kagyló! Jack vadul hátrafordult. s térdére fektette a kagylót. vad karját. Ralph felemelte karjára fektetett fejét. S egyébként sem lehetne üzemben tartani. hogy nagyon fáradtak. Jack rájuk mosolygott. Ralph kivette kezéből a kagylót. hogy megízleljék hűvösségét. s ha meglátja a jelt. s egyszerre megérezték. Jack a kagyló felé nyúlt. akiknek arcába fújt a szél. Ahol a kagyló. A nagy tűzcsóva gyorsan zsugorodott. felállt és előrelépett. Elvégre is nem vagyunk vadak. – A hegytetőn nem érvényes a kagyló.

hogy mindenki elhallgatott. megkeresni a fanyar nevetés eredetét. Felháborodva kezébe vette a kagylót. – Én is csak ezt mondtam! – kiáltotta. Egyszerre mindnyájan tudatára ébredtek. Ha odakint megpillantunk egy hajót – minden tekintet kinyújtott. rikoltozó éljenzésbe kezdtek. Az első héten az alt szólam viseli majd a gondját. S hirtelen elnevette magát. Röfi tekintetét követve. s vastagabb lesz a füst… Valamennyien a sötétkék látóhatárra meresztették szemüket. de ha Jack vagy Simon vagy Maurice beszél… Általános felzúdulás. – Azt mondtam. ahol a korhadt fát gyűjtötték össze. Lehet. s marcangolni kezdte. S aztán. S amúgy is meggyújthatjuk. és csodálkozva bámult villogó szemüvegére. Egy tűzfolt hozzáért az egyik fatörzshöz. Én meg akármit mondok – kiáltotta keserű tárgyilagossággal Röfi –. majd újra elhallgatott. S ahogy tovább nézték. A lombozat és a füst sötét sátra alatt a tűz rátette mancsát az erdőre. S addig nem tehetünk mást. Roger kezébe vette a kagylót. a kis fennsíkra. Ralph visszavette a kagylót. lehurrogta. Oly különös volt a nevetése. a rózsaszín szikla kiszögellésén egy sor nyírfaszerű csemete felé kúsztak. s erre akkora máglyát raktatok. mintha máris esedékes volna a vízen ringatózó apró. egyre közelebb és közelebb a világ pereméhez. Apró lángok mocorogtak egy fa gyökérzete körül. – Jó kis tűz. szétváltak. ide-oda hullámzott. A lángok. Röfi most már semmit sem bánt. – Nyoma sincs semmiféle hajónak. hogy sohasem fognak bennünket megmenteni. s a füstcsóvák hirtelen meghíztak. a többiek is lenéztek a hegyoldalra. mint valami fénylő mókus. egyszer majd kimentenek bennünket innen. – S őrszemeket is mi állítunk. s komoran körülnézett. hogy egy kis tüzet kell gyújtani. még álló fára s lerágta magát a töve felé. kifelé tört. ott is egy-egy kis füstcsóva emelkedett a magasba.ANV: TITTLE – Most meg hagyjuk elaludni a tüzet – mondta. hogy fogjam be a szájamat… Hangja a megbántott erény sírós sipításává vékonyodott. – Én figyeltem a látóhatárt – mondta. hogy fogjam be a szájamat. akkor majd zöld ágakat égetünk. a bozóton keresztül felkúsztak az ágakra és levelekre. ahogy a jaguár kúszik a hasán zsákmánya felé. akármit mondok. csak az a válasz. csontos karjának irányát követte –. amelyek füzéreikkel kidíszítették a halott vagy haldokló fákat. A lángok és a tűz ellenállhatatlan száguldásának láttára a fiúk vad. – Éjszaka úgysem látni a füstöt. mint hogy várunk. a következő héten a szoprán… A gyülekezet ezzel is egyetértett. fekete árnykép megjelenése. Nyugaton a nap. – Arról volt szó. Röfi elhallgatott. mint egy szénakazal. itt is. A hallgatóság nyugtalanul mocorgott. Felugrottak az első 30/144 . hogy közeleg az este. megnőttek. vége a melegnek és a világosságnak. egy villanásnyi tűzfény tűnt fel az egyik köteg tövében. Állt és a gyűlés feje fölött letekintett a meredek hegyoldalra. A kúszónövények közül. mintha élnének. mint izzó aranycsöpp gördült alá. Óriási fekete és sárga füstfelhők hömpölyögtek megállás nélkül a tenger felé. A tömeg felzúgott. amikor akarjuk. – A gyűléseinkről beszéltem… meg egyebekről… s erre azt mondják nekem. A mókus a szél szárnyán átugrott egy másik. Egyre vastagabb lett a füst. s hirtelen felszaladt rajta. annyi szent – mondta Röfi.

amelynek ágain azonnal egy másik lomb nőtt. . – Nálam van a kagyló. – Igaz. Nem fogunk röhögni. – Ez most már mind le fog égni – mondta. hát tessék figyelni! – kiáltotta. de Röfi meggondolta magát. – Most már nem tehetünk semmit. Ralphot 31/144 . – Jó kis tűz. s erre valamennyien üvöltve meg sikoltozva felmásztatok ide a hegyre. Lángba borítottátok a szigetet. Megnyalta a száját. S ez az áhítat Ralph fejébe kergette a vért. Mert épp elég hideg volt az éjjel is. Aztán tovább vették útjukat a többi fa felé. Mint a gyerekek! Most már figyelmesebben hallgatták a prédikációt. ha nem tesszük rendbe a dolgainkat. mintha át akarná adni a kagylót. Egy-egy éles pattogás között oly vad dobpergéssel zúgott. s ide-oda lengve s fellobbanva. – Hogy képzelitek. Ezen nincs mit nevetni. s főtt gyümölcsöt fogunk enni naphosszat. hogy a fiúk hirtelen elhallgatnak. Az idősebb fiúk nagyobb része már feléje is nyúlt. annyi szent – ismételte Röfi.Az első dolgunk az kellett volna legyen. hogy beszéljek. Röfi kivételével valamennyien röhincsélni kezdtek. Aztán Ralph azt mondta. s fellépett egy sziklára.ANV: TITTLE fára. hogy megmentsenek bennünket. ha majd leég az egész sziget. hogy a hegy is beleremegett. Attól félek… Jack levette szemét az égő erdőről. Ralph felé fordult. a nevetés egyre jobban elharapózott. – Ideérve meg akkora tüzet gyújtottatok. Az ugrándozó. végigszaladtak az egész soron. Röfi idegesen tekintett le a pokolba. és nem végezzük el rendesen a munkát? Levette a szemüvegét. – Pedig ez volt a tűzifánk. meg pörkölt malacot. Üres szemekkel néztek rá. tűzmintákból. ide-oda kaszált a kagylóval. mérföldnyi hosszúságban. Ralph? Ralph kedvetlenül fordult el az ijesztően gyönyörű látványtól. csak a tűz dobpergésére figyeltek. s megilletődötten figyelik maguk alatt az elszabadult természeti erők tombolását. – Mi a baj? – A kagyló… Mármint hogy jogom van-e beszélni? Az ikrek kuncogtak. – De hát fogd be a szádat! – Nálam van a kagyló – felelte Röfi sértődötten. átugrottak a réseken. – Jogom van rá. hogy semmi hasznát nem veheti az ember. hogy nálam van a kagyló. a hóna alá csapta. hogy valami menedéket építsünk magunknak lent a parton. – Füstöt akartunk csinálni… – Hát most nézd… Nagy füstfátyol nyúlt ki a szigetről. a kövér fiú nem érdekelte őket. Röfi elvesztette türelmét. hogy “tűz”. Ralph megdöbbenve látta. Ezentúl jobban kell vigyáznunk. viháncoló gyerekek alatt egy negyed négyzetmérföldnyi erdőben vadul őrjöngött a tűz és a füst. – Te mindig félsz valamitől… te gömböc! – Nálam van a kagyló – mondta Röfi barátságtalanul. s olyan mozdulatot tett.

mind a két kezével beléje kapaszkodott. – Az is lent járt… A lángok közt egy fa felrobbant. Vörös fény esett alulról a fiúk arcába. – Hol van az a gyerek – dadogta –. – Az. – Nem tetted meg. Honnét tudhattam volna. amikor úgy szétszéledtek. láthatóvá vált. 32/144 . mint… mint… Meg kellett állnia. hogy nem látom. A fiúk félénken. –… végezetül pedig megcsaptátok a szemüvegemet… Jack feléje fordult. – Az a kicsi… akinek az anyajegy volt az arcán… az hol van most? Mondom nektek. Lentről rájuk bőgött a tűz. – Talán visszament a… Alattuk. –… az hol van most? Ralph szégyenkezve dadogott. akinek anyajegy van az arcán? Nem látom.és füsttengerre mutatott. Hol van? A tömeg néma volt. – De ez még nem minden. – Hogy írhattam volna. mint a hangyák? Aztán. s még arra sem volt időm… – Elég! – mondta Ralph élesen. mint a halál. S hátha még most is ott vannak! Röfi felállt. hol van az a gyerek. – Egyszóval azt sem tudod. s erre mindenki elrohan. hogy hányan vagyunk itt? – Honnét tudhatnám. de arra nem adtok neki időt. – Két percig vártak. hitetlenül néztek egymásra. aki a kígyóról beszélt – mondta Röfi. miközben kikapta Röfi kezéből a kagylót. aztán beleestek a tengerbe. – Fogd be a szád! –… a kicsinyek meg lemásztak oda. hogy tüzet kell rakni. s kinyújtott karjával a láng. Valami különös dolog történt Röfivel: lélegzet után kapkodott. Ki törődött velük? Még azt sem tudjuk. A kicsinyek. – Kígyók! Kígyók! Nézzétek a kígyókat! Időközben nyugaton a nap észrevétlenül a látóhatár fölé ereszkedett. amikor ti hárman visszajöttetek. amikor magamra hagytatok! . a barátságtalan hegyoldalon tovább hangzott a dobpergés. hogy lélegzethez jusson. A kisebb fiúk sikoltozni kezdtek. Ralph hirtelen előrelépett. majd elhalt. hát nem tetted meg. Röfi egy sziklának dőlt. Halk zúgás keletkezett a fiúk közt. majd haldokolva összerogyott. mint a bomba. Néhány köteg magas kúszónövény hirtelen kiegyenesedett. – Mondtam neked… mondtam neked. s azt mondtad. ahol most az erdő ég. szétszéledtek a világ négy tája felé. hogy melyik kicsoda? Ralph megnyalta elfehéredett száját. Mond valamit. hogy írj listát a nevekről. hogy hányan vannak. Itt vannak a gyerekek.ANV: TITTLE megválasztottátok vezérnek. elmásztak az erdőbe.kiáltotta Röfi méltatlankodva. mind azonnal elrohant. hogy kigondolja a dolgokat. már csak két-három ujjnyi választotta el a tengertől.

a napnak ebben az órájában még a rovarok se zümmögtek. arca egy pillanatra elhalványodott. Egy összehurkolódott indaköteg előtt megállapodott. kemény csattogása hallatszott. Aztán négykézlábra ereszkedve. Az állati hulladék még meleg volt. tovább fürkészte a talajt. meztelen hátán. Az erdő csöndje még nyomasztóbb volt. mint a hőség. Jobbjában egy körülbelül öt láb hosszú. hasonlatos a kasztanyetta 33/144 . Az erdő is éppoly csöndes volt. kielégítetlenségében már-már tébolyodott. melyen halvány virágok nyíltak. majd elsötétedett a vértolulástól. Egy vastag fa szürke tönkje mellett. Hátrarántotta jobb karját. A szeme fénylő kék volt. egy perc tartamára vadászból üldözött. De aztán a kielégületlenség újra a nyomokra terelte figyelmét. amikor Jack egy rikítóan tarka madarat vert fel ágakból rakott. Végül is egy hosszú sóhajjal kiengedte a levegőt. meztelen volt. A kiáltás hallatára ijedtében Jack is önkéntelen sziszegéssel beszívta a levegőt. melyre körös-körül gyors visszhangok feleltek. mintha egy patának a fél lenyomata volna. A fák törzsei s az őket körülölelő indák már harminclábnyira a feje fölött elvesztek a zöld éjszakában. s a lábnyomokon keresztülfekvő áthatolhatatlan kúszónövényekre bámult. mint aki beszédre akarja bírni őket. fejét felemelte. mit sem törődve kényszeredett helyzetével. melyet öv fogott össze. s újra mélyen beszívta a forró levegőt… s ezúttal lélegzete akadozni kezdett. sörtéikkel simára gyalulták. s teljes erejével elhajította a dárdát. a bozótos homályát kutatta. és a nyomokra meredt. Az indacsomón túl a lábnyomok egy csapáshoz vezettek. amely jócskán megnőtt. földje kemény volt a gyakori vonulásoktól.ANV: TITTLE HARMADIK FEJEZET KUNYHÓK A PARTON Jack kétrét görnyedt. A görcs alsó része fényesre volt koptatva. mint ö maga. és figyelmesen szemügyre vette lába előtt az összetaposott földet. sima. Árnyékként suhant el a fa alatt. Jack felemelte fejét. Aztán újra előrelopakodott. primitív fészkéből. Amikor Jack kiegyenesedett. behunyta szemét. körülötte a szinte áthatolhatatlan cserjés sötétedett. majomszerű lénnyé változott a kúszónövények sűrű homályában. amely úgy festett. Olajzöld volt. kis rakásokban hevert a felhányt földön. s kinyitotta szemét. szimatot keresve a meleg légáramlatokban. Jack arcával néhány hüvelyknyire a nyom fölött. a töméntelen sötét szeplő között erősen hámlott a napégette bőr. a malacok az indaköteg alatt elhaladva. amelyet a malacok már ösvényszerűen kitapostak. S a csönd csak akkor tört meg. orrát csak néhány hüvelyk választotta el a nedves földtől. amióta a szigetre érkeztek. kissé már kifakult. a görcsről hosszú kacs lógott le. Aztán felemelte dárdáját és továbbkúszott. egy kis mélyedést a talajban. Megnyalta száraz ajkait. A rövidtávfutó tartásában haladt előre. Még lejjebb hajolt. A csapás felől paták gyors. Homokszín haja. a vadászkutya tartásában néhány méternyire előre kúszott. hol jobbra. egy kissé még gőzölgött. s ismét fürkészni kezdte maga körül a titoktartó erdőt. hegyes végű rudat tartott. az állat éles vijjogása. mintha egyenesen az idők szakadékából szállt volna fel. mozgás zaja ütötte meg fülét. és kitágult orrcimpákkal lassan beszívta a levegőt. Behunyta szemét. hol balra keresve az irányt. foszlányokra szakadt nadrágján kívül. Alig észrevehető nyomokat követett: egy eltört ágat.

még hagytak. Szitkozódva letért a malaccsapásról. 34/144 . akármilyen kemény munkába kerül is. mintha minden pillanatban össze akarna dőlni. de senki nem segített. a vadászok kivételével… Hát ami a kisebbeket illeti. Miért nem szólsz rájuk? Ralph a hátán feküdt. játszanak… Simon óvatosan kidugta fejét a résen. Még most sem vette észre Jacket. egy szót keresett. – S minduntalan meglógnak. S most nézd meg! Két másik kunyhó már úgy-ahogy állt. azok… Hadonászott. nyakán. bár meglehetősen bizonytalan lábon. – Már a vadászcsoport kivételével… – Persze. Úgy festett. kinézett a lyukon. ahol a sötét levélmennyezetet hordozó vastag fatörzsek helyett karcsúbb. Jack felemelt egy kókuszdióhéjat. mellén. noha a szeme rajta pihent. Azt hiszem. Jack kiugrott a bozótból. Simon bűnbánó arca tűnt fel a résben. – S a nagyobbak sem sokkal jobbak. Ralph utálkozva nézegette a romot. Ralph elfordította figyelmét a menedékházról. s felkapta a dárdát.ANV: TITTLE vérpezsdítő. Nem felelt. Ralph pálmatörzsekből és levelekből összeeszkábált különös tákolmány mellett állt: valami kezdetleges menedékházféle volt. hogy addig nem nyugszik. amíg a kunyhók fel nem épülnek. – Sohasem készülünk el vele. a barna föld foltokban tapadt a bőréhez. – Hé. Jack testéről patakokban folyt az izzadság. – Emeld fel egy kissel. Ez meg teljesen nyomorék volt. hogy van-e még ivóvíz! Szomjas vagyok. Emlékszel még a gyűlésre? Ott mindenki megfogadta. A víz lefolyt állán. Hangosan zihálva szedte a lélegzetét. szürke törzsű pálmafák lengették tollas koronájukat. – Reménytelen eset – mondta. – Bocsánat – mondta. őrjítő hangjához: hús ígérete. emberi hangok hallatszottak. Jack lába elé heveredett. A pálmákon túl már a tenger csillogott. Látod ezt? Simon és én egész nap dolgoztunk rajta. – Te vagy a vezér. te vagy az? Ivóvíz? Ott a fa mellett. Simon bent maradt a kunyhóban. A levelek szétváltak. és összerezzenve vette tudomásul Jack jelenlétét. amelyet a fiúk néhány másikkal együtt az árnyékba állítottak. felnézett a pálmafákra s az égre. Fürödnek. Ralph újra elismételte. – Hát ez kellett – mondta. szemben a lagúnával. amikor Jack megszólította: – Van még ivóvíz? Ralph feltekintett a kunyhó levélfonatáról. Simon hangja hallatszott a menedékházból. Ralph a menedékház felé fordult. színültig töltve friss vízzel. A paták kopogása elhalt a távolban. – Kérdem. lehulltak a földre. Csakhamar az erdőnek egy ritkább részébe jutott. – Napok óta dolgozunk már rajta. a vadászatban eltöltött nap minden viszontagsága rajta hagyta nyomát. esznek. s felemelt egy ágat zsindelyszerűen egymásba akaszkodó levelekkel.

– Mit kellett volna észrevennem? – Hogy meg vannak ijedve. Semmi mást nem mondtam. mint amikor ide érkeztünk. a vadászaid már órákkal ezelőtt visszajöttek.ANV: TITTLE – Gyűlések! – mormolta. – Én engedtem el őket – mondta Jack. – Szemrehányást teszel? – üvöltötte. Mindketten elfojtották dühüket. S amikor vége lesz a gyűlésnek. De a kunyhókra is szükségünk van. A hátára fordult. s a fűszálakkal kezdett játszani. hogy kutyául megdolgoztunk. abban a percben itt teremnek. vagy tengeralattjárót. amely arra késztette. hogy űzőbe vegyen valamit. – Te is észrevetted. mert… Egy pillanatnyi szünetet tartott. – A gyűléseket szeretik. – Azt hittem. hogy építsünk lökhajtásos repülőgépet. aztán meglépnek vagy vadászni mennek. Legközelebb. hogy segíts a kunyhóépítésnél? – Húsra van szükségünk… – De azt nem szerzel. – Szükségünk van húsra. és megölje. Ralph a hasára gurult. de a dárda kiesett belőle. – De nem tetted – ismételte. Az ellentét most már szavakba öltözött. – Fogadok. – Mindössze annyit mondtam. fogok. vagy televízió-adót. ha magam leszek… A téboly újra visszatért szemébe. akkor szükség lesz a kunyhókra. – Fél könyökre támaszkodott. Ha szakállal lehetne ellátni valahogy… – Kunyhókra van szükségünk… Jack hirtelen dühbe gurult. – Én ott maradtam. ellenállhatatlan indulatot. S milyen ünnepélyesen! S valaki majd azt ajánlja. öt percig szorgalmasan fognak dolgozni. Mellesleg. Egy odavetett megjegyzés. azt hittem. Nem ébredtél fel az éjjel? 35/144 . S fecsegnek. biztonságos téma csapásán haladt. Vagy akár kettő is. – Ez a helyzet – mondta. – De nem tetted. S más miatt is… Szükségünk van a kunyhókra. – Ölni fogok. Hallani lehet őket. Egy malacot már eltaláltunk. vad arcába bámult. Mindennap egy gyűlés. Ralph hangjában valamilyen rejtett indulat rezgeti. Szakállt kell faragni erre a dárdára. amelynek csak az alul rezgő hangsúly adott jelentőséget: – Gondolom. ha megfújom a kagylót. – Fogok szerezni. és Jack piszkos. – Én akartam… Én… Igyekezett kibetűzni magában azt a különös. mi? Jack ledobta a dárdát. Mindketten kivörösödtek. Ralph most az új. Jack elvörösödött. – Álmodnak. – Hát eddig még nem szereztünk. Azóta fürödnek. s leguggolt. – Ha megint megered az eső – mondta –. s nem mertek egymás szemébe nézni. Azt gondoltam. ahhoz nincs kedved.

Szemében újra felcsillant a fátyolos. mintha nem ö vadászna. Emlékeztek? A szégyellni való szó hallatára mind a két fiú megrándult. – Az lenne a legjobb – mondta Ralph –. Nagyon gyorsan beszélt. Kígyóról mostanában nem beszéltek. De még a többiek közül is… Mintha… – Mintha ez nem volna elsőrangú sziget. mit is jelent az. – De hát tudom. hogy mielőbb megmentsenek bennünket. azért szeretnék előbb megölni egy malacot… Felkapta a dárdáját. – Igazad van. Újra hallgattak: Simon figyelmesen. a térdét átfogta a két kezével. Felült. – Mintha ez nem volna elsőrangú sziget – ismételte Ralph halkan. Ralph szőke hajsörényén át bíráló szemmel figyelte. nem volt illő beszélni róla.ANV: TITTLE Jack a fejét rázta. Ralph komolyan fogja-e venni. Ralph hitetlenül és kissé méltatlankodva. Jacknek egy pillanatig el kellett tűnődnie. őrült tekintet. s belevágta a földbe. – Úgy van – mondta Ralph. Emlékszel. hogy legyen… – Otthonunk – mondta Jack. hanem őt vadásznák… mintha a dzsungelben egész idő alatt valami a sarkában járna. ha azon volnánk. mintha… Hirtelen elpirult. – De azért az erdőben… Úgy értem. Persze nem komoly. kinyújtotta lábát. akkor néha azon veszi magát észre. Mármint a kicsinyek. – Mondd tovább! – Ha az ember vadászik. – Dilisek – mondta. – Beszélnek és sikítoznak. – Hogy megmentsenek?… Hát persze! Mindegy. csodálkozva néztek Simon komoly arcába. – Az erdőben ezt érzi az ember. – Mintha az az állat… az a kígyó-izé a valóságban is léteznék. – Tehát szükségünk van a kunyhókra. amikor az ember vadászik… nem akkor. hogy: megmentsék őket. – Persze nem komoly… épp csak egy érzés. amikor gyümölcsöt szed. eszükbe jutott az első nap diadalmas káprázata. Jack felhúzta a lábát. – Ha a vadászaid nem feledkeznek el a tűzről… – Hagyj már békén azzal a tűzzel! 36/144 . amikor az első expedícióra indultunk? Egymásra mosolyogtak. Csakhogy… Néhány gyors lépést tett a part felé. – Hát nem tudom… Jack felugrott. Nem tudta. Azt érzi az ember. Jack felült. piszkos kezével megdörzsölte a vállát. A közbeszólás mindkettejüket meglepte. hogy ők mit éreznek. s homlokráncolva rendet igyekezett teremteni gondolataiban. – Felvágósak. hanem amikor a saját útját járja… Egy pillanatra elhallgatott. aztán visszafordult. Érted?… Ennyi az egész.

hogy megmentsenek bennünket? Másról sem tudsz beszélni. hogy nézik. s te még csak észre sem veszed a kunyhókat… – Én is dolgoztam… – De te szereted a munkádat! – kiáltotta Ralph. Elsőnek Ralph nézett más irányba. aztán fürdőm. ugye? A két fiú együtt elindult a kunyhók felé. mint amilyennek elképzeljük őket. s a csillogó vízbe bámult. hogy ne ismerjenek ránk… aztán körülfogni őket és… Felháborodásában Ralph elvesztette önuralmát. mintha a homokban játszó apróságok kötnék le figyelmét. hogy végigkutassa a látóhatárt. – Hát persze. mely a hegyről a sziget sík részeire ereszkedett. A füstcsóva mészfehér vonalat rajzolt az ég megbízható kékségére. – Az legalább annyit dolgozott. – Megvan! Jack akkorát kiáltott. – Nem nagyon segítenek az embernek! Azt akarta mondani. s ott leheverednek az árnyékba… ott pihennek. hogy ott fent fekszenek… amikor túl nagy a meleg… Ralph megdöbbenve bámult a másik megszállott arcába. az úszómedence felől a vadászok kurjongatása hallatszott. – Én a füstről beszéltem! Nem akarod. – Zöld ágakat raktak rá – mormolta Ralph. senki sem segít. – Segítek egy kicsit – mormolta Jack –. aztán eloszlott. Csakhogy… – Simon mindig kéznél van. – Csak azt szeretném tudni… – Beárnyékolta szemét. és megfordult. s a víz szélére érve megfordult. – Mi van meg? Hol? Csak nem hajó? De Jack a meredek lejtőre mutatott. – Te szeretsz vadászni! Én azonban… A napfényben ragyogó parton állva. – Ne fáradj – mondta Ralph. mintha tudatában volna annak. s visszanézett a rózsaszín hegycsúcsra. – Simon. – Nem elég vastag a füst. amíg a hőség tart. – A kunyhók felé mutatott. hogy Ralph hátraugrott. –… felkapaszkodnak a magasba… egészen magasra. mint odahaza a tehenek… – Azt hittem. Ralph a homlokát ráncolta. mint én. A móló végén Röfi feküdt a hasán. hajót látsz! – Meg lehetne közelíteni őket… kimázolnánk az arcunkat. csak a malacokról… folyton csak a malacokról… – De hát húsra van szükségünk! – Én meg egész nap dolgozom Simonnal. 37/144 . s egy vastag foltot dobott fel a vékony oszlopra. maguk is megdöbbentek érzelmeik vad összecsapásán. A többiek kereket oldottak. A mólón túl. vajszínűre sötétedett. hogy az emberek sohasem pontosan olyanok. – Vajon milyen messziről lehet ezt meglátni? – Sok mérföldről. A csóva alsó része.ANV: TITTLE A két fiú lebaktatott a partra. magasan felnyúlt. az segít.

– Bizonyára megelégelte. s a kúszónövények úgy bocsátották le a magasból indáikat. s megnézem. szeme eleven ragyogásából Ralph tévesen arra következtetett. Jack felé fordult. A magas dzsungel csakhamar körülfogta. egy-egy óriási nyaláb gyümölccsel a karjukon. ahol a sötét lombozatban sűrű élet zajongott. – Lesz még időm. aztán jobb felé kanyarodott a fák közé. visszahúzta. – Különös gyerek! Jack bólintott. Amikor mindnyájukat kielégítette. Itt érték utol az apró gyerekek. akik utána vetették magukat. a kiáltozás. a válogatottan legszebbeket. elballagok a hegy másik oldalára. Zavartan néztek egymásra. nevetés valamennyire mégiscsak össze tudta békíteni őket. sós vize. nyilván elsősorban az egyetértés kedvéért. – Ha el tudnék kapni egy malacot! – Visszamegyek a kunyhóhoz. teste ragyogott a verejtéktől. Alacsony termetű. Amikor a két másik fiú lebaktatott a partra. ha nem is kielégítő táplálékot szerezhetett még a leglustább kéz is. aztán hirtelen megállt. amelyből valaki szemmel láthatóan egy kis házat igyekezett építeni. mint Jack. – Furcsa gyerek – mondta. hátha rendbe tudom tenni. s elindult az alig észrevehető. Majd mintha hallgatólagos megállapodást kötöttek volna. Simon a délutáni napfényben szinte fülsiketítő méhdongás közben leszedte a gyerekek számára elérhetetlen gyümölcsöt a magas lomb közül.ANV: TITTLE De mire elértek a kunyhókhoz. a nap most szinte feketére cserzette. érzelmeknek és tapasztalatoknak két külön földrésze. vidám fickóval van dolga. az érettség illatában millió és millió méh lakmározott. az erdő felé indult. A kicsinyek. elhaladt a nagy szikla mellett. amelyeken könnyű. hogy ott találok-e nyomokat. mint a zátonyra futott hajó megroggyant 38/144 . érthetetlen szavakat kiáltoztak. Egy sort foszlányai tapadtak a testéhez. Minthogy máskülönben is sötét bőrű volt. ha majd megfürödtem s ettem valamit. és elindult a fürdőmedence felé. Egyforma léptekkel rótta az utat a több holdat belepő gyümölcsfák között. s elment fürödni – mondta Jack. hegyes állú gyerek volt. Ralph bedugta fejét a lyukon. Fekete hajának egyik vastag fürtje hosszan az arcába lógott. Jössz velem? – De hisz mindjárt lenyugszik a nap. Homlokát ráncolva egy kis homokrakást nézegetett. kifürkészhetetlen tekintettel visszanéztek rá. Simon elfordult. tele szeretettel és gyűlölettel. s mint akinek valamilyen határozott célja van. de nem volt a medencében. amelyet Ralph első reggel megmászott. Simonról azt hitték. abbahagyta a szedést és körülnézett. hogy megtekintse a hegyet. Simon eltűnt. – Aztán pedig – mondta Jack –. Egymás mellett baktattak. A fatörzseken valószínűtlen sápadt virágok nőttek fel a fa tetejéig. De a fürdőmedence meleg. Ralph a homlokát ráncolta. egyébként meztelenül járt. A nyiladékon át vette útját. csontos. Simon néhány méternyi távolságban követte őket. – Megpucolt. hogy csintalan. keskeny ösvényen. visítozva a fák felé lökdösték. a két fiú hátat fordított a kunyhóknak. fröcskölés. hogy fürdik. Aztán megfordult. hátranyújtotta a végeláthatatlan sor kinyújtott kéz felé. A fákon egyszerre nőtt a gyümölcs és a virág. s majdnem teljesen eltakarta széles homlokát. amelyek sohasem találkoznak. Itt a levegő is sűrű volt.

A nyílt óceán hullámtörése a több mérföldnyi távolságban emelkedő sziklazátonyokon még a vér zúgásánál is kevésbé hallható aláfestéssel kísérte az est elülő zajait. egész hosszukban megremegtek. mint egy hőséggel és fénnyel teli kupát. melyek azonnal csillogni kezdtek az első csillagok permetező fényében. Simon visszaeresztette helyére a szétválasztott levélfüggönyt. Sötéten illatozó bozótos vette körül a helyet. ugyanúgy. Sötétség ömlött a földre. ide-oda kígyózva a nagy fonat alá mászott. csak két tarka pillangó táncolt egymás körül a forró levegőben. Illatuk kifröccsent az éjszakába. A fonat közepére érve. Mélyen meghajolva. A gyertyabimbók szétnyitották széles fehér virágkelyheiket. a négyszögletű sziklákon fészkelő. Végül elért egy helyre. a fénylő. fürge kúszónövény csavarodott rá egészen a tetejéig. A mézszínű napfény sugárnyalábjai mind tompább szögben érték a földet. hazatérő sirályok kiáltozása is mind halkabbra vált. Leguggolt. a dzsungelnek ezen a kis tisztásán gyékényszerűen összefonódó hálóként akaszkodtak a fatörzsekre. s visszavonult az égről is. A fák alatt egyre jobban sűrűsödött a sötétség. s virágjaik fehér hegye gyöngéden kinyúlt a szabad levegőbe. A fény elhaltával a rikító színek is elhalványodtak. Á kúszónövények. mint a tengerfenék. hogy teljesen egyedül van. Odakint semmi sem mozdult. kidőlt fa támaszkodott a még talpon álló fáknak. egy kis kalyibafélében találta magát. Néhány pillanatig tolvaj szerű mozdulatokkal dolgozott. vörösen és sárgán rügyező kacsokkal futva be egész hosszát. Az est lassan közeledett a sziget felé. átsuhantak a cserjéken. a kidudorodó sziklasövény vékony talajrétegén csak kisebb növények és páfrányok fejlődhettek. ha hozzájuk ért. szétválasztotta a leveleket és kinézett. alámerültek benne a fák és az utak. amelyet csak néhány levél függönye választott el a tisztástól. A cserjék és kúszónövények oly közel voltak hozzá. hogy rájuk csörgött a verejtéke. Simon lábnyoma megmaradt a puha talajban. Itt Simon megállt. fantasztikus madarak. és birtokba vette a szigetet. a táj homályossá. Most már a napfény utolsó nyoma is felszállt a tisztásról. ahová több napfény esett. megmegérintették a zöld gyertyaszerű bimbókat. ahogy Jack tette volna. Zöld sziromleveleik kissé visszahúzódtak. A gyertyabimbók mocorogtak. s egy gyors pillantással meggyőződött róla. a hőség. Lélegzetét visszatartva bíráló füllel figyelt a sziget neszezésére. a kúszónövények. a burgying azonnal be is csukódott mögötte. 39/144 . mivel itt kisebb utat kellett megtenniük a fény felé.ANV: TITTLE vitorlakötélzetét. a méhzümmögés. az elevenség lecsillapodott. a lombsátor felé kúsztak. tompává vált. Hátranézett. A tisztás egyik sarkában egy nagy.

A kis Percival ottlétük elején egyszer bemászott a kunyhójába. Ez volt a napnak az a második szakasza. gyümölcsöt szedtek. a többiek ugyan mulattak rajta. tárgytalan. Röfi művelten mindezt “délibáb” elnevezés alá sorolta. szemlátomást sorvadt. Robert és Maurice tartozott. Különös dolgok történtek délben. Délfelé. mindennapi játékokra a fehér homokban. mintha a nap küszöbön álló csúcspontja eleven mozgatóerővé vált volna.ANV: TITTLE NEGYEDIK FEJEZET KIFESTETT ARC ÉS HOSSZÚ HAJ Legelőbb annak a hosszú hullámnak az ütemét szokták meg. A gyerek azóta erősen lefogyott. Az egyértelműen “aprók”. A kisebb fiúkat most már általában az “apróság” gyűjtőnéven emlegették. hogy fáj a gyomruk. ahol elérték. a fiúk pedig. a ragyogó napfényt. a korallzátony s a part néhány magasabb pontjába kapaszkodó satnya pálmák hirtelen fellebbentek az égbe. és szorosan egymáshoz bújtak. s a nap mint egy dühösen villogó szem nézett le a magasból. és keveset játszott. Mindazonáltal a munka. A nap legnagyobb részét evéssel töltötték. a reggel rikító színei opálosan gyöngyszürkére váltak. lüktető csillagokról. Ralphtól lefelé egyre alacsonyabb gyerekek következtek. s nem nagyon nézték sem érettségét. az árnyékba rohantak. egyetlen ütéssel leterítette őket. a másik végén az “apróságot”. játék és táplálkozás megszokott észak-európai hagyományai megnehezítették a fiúk számára. mint ahogy várni lehetett volna. a ragyogó víz partján. s a kunyhók hamarosan megteltek eleven nyugtalansággal a távoli csillagok fénye alatt. a délután vége felé. Sötétben megnevezhetetlen ijedelmek gyötörték őket. majd megszázszorozódtak. elvetették magukat a földön. de attól tartottak. bár ezt már a közeledő sötétség veszélye fenyegette. teljesen külön életet éltek a nagyoknál semmivel sem kisebb indulatos buzgalommal. az áradó tengert és az édes levegőt: ilyenkor oly jó volt játszani. miután a légtükrözések végleg elültek. Néha szárazföld látszott ott is. ott meg-megrándultak. amikor ismét tűrhetően hűvös volt. mint ahogy elfeledkeztek a csodálatos. a szeme kivörösödött. sem minőségét. énekelt és sírt. Aztán. hogy teljesen átadják magukat a természet új ütemének. és 40/144 . mivel nem tudtak átjutni a cápáktól hemzsegő vízsávon még az első korallzátonyig sem. teljes sötétség borult a szigetre. s elfeledkeztek róla. S amikor végül is lenyugodott a nap. s időnként krónikus hasmenésük van. amely a hajnalból a hirtelen esti sötétedésig vezette őket. mint esőszemek a dróton. s a hőség. s egy idő múlva a gyerekek figyelő szeme előtt szétpattant. mint a buborék. Boldogan fogadták a reggel örömeit. talán el is aludtak. el is feledkeztek róla. amelybe Simon. szétváltak. mint egy oltókupak. hogy a litánia egyik végén felismerje a “nagyokat”. idővel megszokták a varázslatot. mintha tükrök hosszú sora hányná-vetné őket a levegőben. hogy nem volt szükségük reményre. Délben a délibábok felolvadtak az égben. ahol nem volt szárazföld. hogy meghibbant. A csillogó tenger felemelkedett. sokat sírt. s az életük úgy betelt. nagyjából hatévesek. nagyon barnák voltak. Evésen. Sokkal kevesebbet sírtak anyjuk után. kirívóan képtelen síkokra oszlott. s ott két napig egyfolytában beszélt. Már megszokták. a látóhatár ismét egyenletesen kék lett. amikor a fényzuhatag mind merőlegesebben hullott. alváson kívül sok idejük maradt még játékra is. senkinek sem okozott nehézséget. és a lenyugvó nap fényében tiszta körvonalakat kapott. s bár volt egy bizonytalan határvonalú szakasz.

Távoli rokona volt annak a fiúnak. Átvágott a fövényen. mert homok repült a szemébe. Pillanatnyilag a játék lekötötte figyelmét. Itt játszott az “apróság”. hogy rossz fát tett a tűzre. s lejöttek a hegyről. Johnny azonban formás kisgyerek volt. amelyek a vízzel együtt felsodródtak a forró. tehát engedelmesen követte a parancsokat: a homokban térdepelve békésen játszadozott a három gyerek. Leváltották őket a tűznél. épségben maradt. ahol utolsó kirándulásuk alkalmával nem találtak: madárürülék. s a lelke mélyén nyomban kirajzolódtak a mentegetőzés körvonalai. A Csendes-óceán nagy árdagálya már emelkedőben volt. s érzelmileg is. a szederszínű anyajeggyel. amely már azelőtt is zárkózott. Percival abbahagyta a sírást. vasúti sínek bonyolult hálózata vette körül. hogy egyszerre hárman is ugyanazt a játékot játszották. hogy megfürödjenek. de a tarkójára és a homlokába mélyen lenőtt fekete haja még komorabbá tette arcát. széttaposva az utakat. magányos leiekre vallott. csak Percival sírta el magát. mintegy véletlenül bóklászva ugyanabban az irányban. utak. s újra játszani kezdett. Most is hárman játszottak. rovarok. részben Ralph miatt. de többé-kevésbé feszült figyelemmel. s a lagúna aránylag csöndes vize is percenként egy-egy arasszal feljebb nyomult. Kitapinthatatlanul apró érzékszerveikkel átvizsgálták az új vadászterületet. arccal a homokban nézte. szőke hajú. s Percival újra elsírta magát. Johnny figyelmesen nézte porcelánkék szemével. felállt és elindult a part mentén. kíméletlenül átgázolva a homokvárakon. Ezek a várak körülbelül egy láb magasak voltak. ha nem is boldogan. Régebbi életében megbüntették. mert még fiatal volt ahhoz. falak. A kagyló hívásának mindig engedelmeskedtek. Henry ezen a délutánon valamilyen vezérféle lehetett. tehát nem tiltakoztak. Roger hátramaradt. a két legkisebb gyerek a szigeten. Nem volt sokkal barnább. s megállapodott a víz szélén. hogy a másik fiú repülőgépen hazament. hogy összekötő kapocsként szolgáljon a felnőttek tekintélyéhez. A három apróság abbahagyta a játékot és felnézett.ANV: TITTLE elmondhatatlanul piszkosak. de ahhoz még nem volt elég nagy. hogy ezt megértse. Roger és Maurice bukkant elő az erdőből. Henry volt közöttük a legnagyobb. hervadt virágokkal és érdekesebb kövekkel díszítették őket. Történetesen az az útrendszer. Roger a pálmák alatt követte. az apróságokat figyelte. s ha azt mondták volna neki. Amikor Henry beleunt a játékba. az összegyűjtött díszköveket. A fürdésről motyogott néhány szót. akit a nagy erdőtűz óta nem láttak. Talán akad most táplálék ott. Mögötte Maurice röhögve folytatta a pusztítást. aztán homokkal kezdte dobálni. szétrúgva a virágokat. A várakat ösvények. mint amikor a szigetre érkezett. Maurice sietve kereket oldott. megrökönyödés és bizalmatlanság nélkül belenyugodott volna. most elutasítóvá tette egész megjelenését. De egyébként ritkán közösködtek a “nagyokkal”. aki elég nagy volt ahhoz. száraz homokra. az átlátszó lények végigrágták magukat a parton. testileg is külön életet éltek. érezte. Az egérszínű Percival még az anyja hiúságát sem nagyon elégítette ki. amely azonban csak akkor vált érthetővé. átlátszó lények éltek. ha az ember hasmánt fekve. mert a könnyek kimosták szeméből a homokot. Külseje. a szárazföldi élet elszórt hulladéka. Homokvárakat építettek a kis folyó homokpadjai mentén. verekedős természetű. amelyben érdekelve voltak. a másik pedig Johnny. ha egy kisebb gyereknek homokot szórt a szemébe. s volt rá eset. 41/144 . Roger haladt elöl. részben mert a gyűlések elszórakoztatták őket. mert játszótársai közül az egyik Percival volt. hogy védekezzék a nap ellen. A tengernek ebben az utolsó fröccsenésében parányi. aki megfenyíthette volna. Henry a pálmák árnyékától jó messzire baktatott. kagylókkal. és meggyorsította lépteit. Mint százezernyi parányi fog egy fűrészben. s noha most nem volt itt szülő.

a gyűrűző körök központja felé fülelt. Valami rózsaszínűt a fák között. majd újra vissza a diókra. az esztelen időnek ez a jelképe. ziháló lélegzettel nekitámaszkodott. a másikban vörös. haja a homlokába lógott. mellettük egy darab faszén. megkeresni a jó barátot. amelyet a máglyából hozott magával.ANV: TITTLE Henryt megbabonázta ez a látvány. De Roger már újra elrejtőzött a pálma mögé. 42/144 . széles falevelet hozott magával. Leguggolt a víz szélén. Percival bőgve hazatakarodott. Simon és Maurice a medencében fürdött. felületét fehér vízililiomok lepték be. a sok nemzedék pálma fellazította. Roger felkapott egyet. A kis folyó torkolatánál egy tavacska képződött. – Nem a szagomat érzik. s az állatkák fennakadtak bennük. Beszélt hozzájuk. de egyik sem találta el. Kezdetben egy nagy pálmafa mögött rejtőzött. Hátat fordított az átlátszó állatkáknak. amelybe Roger nem mert beletalálni. Jack letérdepelt a tavacska mellé. Türelmetlen és ideges volt. a rendőrök s a törvény erős védelmező kört vontak. Sam és Eric várakozott itt. De volt Henry körül egy láthatatlan kör. nógatta. és Johnny egyedüli diadalmas ura maradt a kastélyoknak. amely combjait áztatta. A homokban kotorászott egy színtelenné ázott kis pálcikával. Amikor Roger kinyitotta szemét. Jack munkához látott. s elballagott. rögbilabda nagyságú. a homokba apró lyukakat vájt. Ahogy hátrált a dagály elől. aztán Henryre nézett. s maga is már romokban hevert. Roger is várt. körülbelül tízméternyi távolságban. s kivetette belőle az alsó. Billel együtt. amikor tudatára ébredt annak. mélyen előrehajolt. Aztán Henry hirtelen elunta a köveket. Végül is megpillantott egyet. ahol Ralph. amely mit sem tudott róla. hogy uralkodik fölöttük. Egy hirtelen szellő megrázta a pálmafák legyezőit. amelyet homokpad rekesztett el. magához intette Rogert. lábnyomai vízzel teltek meg. Hatvanlábnyi magasságban Roger feje fölött egy csomó dió. A fák alatti talajt. A puszta szórakozáson túlmenő boldogság töltötte el. célzott. Henryt meglepték a vízben fel-felloccsanó hangok. s egymás után elhajította őket. ötméternyire Henry jobbjától a vízbe loccsant. napbarnított arcát még mélyebb árnyék futotta be. és Henry engedelmesen erre-arra forgolódott. A délutáni nap tarkójára lőtte láthatatlan nyilait. Mögötte világosan ki lehetett venni a mólót s a felporzó víz csillogó permetek ott. azokat bontogatta. hogy valóságos élőlények fölött gyakorolhatja hatalmát. Végigtekintett a parton. de épp csak a hangjukat hallotta. az árnyékba. Rendet igyekezett teremteni a mászkáló lények között. elnevette magát. de ellenállhatatlan erővel még a régi élet tabuja uralkodott. szempillái meg-megreszkettek. Roger nem mérlegelte szerencsés megmenekülése körülményeit. Roger figyelmesen hallgatózott. A guggoló gyerek köré a szülők. megrótta őket. hogy teljes alakjával kiléphetett mogulé. szándékosan elvétve a célt. de Jack ezt nem vette észre. hol balján hullottak le. amikor a kövek még a levegőben repültek. aki imigyen kötekedik vele. Roger karját egy civilizáció fegyelmezte. Röfi. A kő. eltakarta szemét. így azzal áltathatta magát. Az egyikben fehér agyag volt. zizegtek. és megpillantotta. – Roger! Jack állt egy fa alatt. de Henry látnivalóan annyira el volt foglalva játékával. A kövek hol jobbján. régi homokrétegben heverő köveket. átlója körülbelül hat méter lehetett. amelyet nyilván szintén a hullámok vetettek partra. Roger felszedett még egy marékkal. s mint a vizsla. a partnak egy kiemelkedő részletét. egy gyors tekintetet vetett a diókra. rostos gömb levált száráról. azt hiszem. s közben magyarázott Rogernek. s beléjük terelte az állatkákat. de sohasem kapta el azt a pillanatot. és Henry felé hajította. amelyeket az ár feltöltött. Itt láthatatlanul. az iskola. és szétnézett maga körül. s kemény koppanással lehullt körülötte a földre. közöttük tű alakú sás nőtt. Két összehajtogatott. a levelek megreszkettek. hanem meglátnak.

s lemosta arcáról a piszkot. Jack táncolni kezdett. már nem önmagára. arc helyett szörnyű maszkkal. amelyeket oly szenvedélyesen szeretett. és a faszénnel fekete vonalat húzott a jobb fülétől a bal álláig. Aztán szökdécselve Bill felé tartott. és elsompolygott a bokrok közé. mintha valami más volna. Kerek fényfolt esett az arcára. hol eldobta. Az ikrek elindultak Jack felé. amikor álcázni akarnak valamit. tenyerével vizet merített a langymeleg tavacskából. s értetlen tekintetére válaszolva folytatta: – Vadászatról beszélek. aztán piros agyagot dörzsölt arca másik felére. Mint a háborúban. fehér és fekete arc átcikázott a levegőn. Roger önkéntelenül elmosolyodott. – Marhamód piszkos vagy – mondta. s a víz mélyén valami felvillant. Lehajolt. meg kellett várnia. Agyaggal félig bekent arcát Roger felé fordította. odakacsázott és melléült. hol felszedett valamit.ANV: TITTLE Szétdörzsölte arcán az agyagot. izgatottan nevetett. és meglúdbőröztette őket. végigügetett a parton. – Nem. immár mentesen minden önérzettől és szégyenérzettől. hanem a visszataszító idegen arcra a tükörben. nevetése fogvicsorgató morgássá vadult. és félénken tiltakozni kezdtek valami ellen. komolyan bólintott. most elfedte a dagály. kezében a vízzel teli dióhéjjal. Egy inas. –… mint a pillék a fatörzsön. hátrasimította. erős test állt a víz partján. Roger megértette. de lélegzete megzavarta a víz tükrét. de aztán hirtelen elcsendesedett. 43/144 . – Csak volna egy kis zöldem. – A többiek felsorakoznak. Szőke haja a szemébe lógott. Jack az ikrek felé fordult. amely ellenállhatatlanul magára vonta a fiúk tekintetét. – Samseric! Hozzatok egy kókuszdiót… üreset! Feltérdelt. Fél arcát és az egyik szeme táját fehérre mázolta. A sziklatavakat. Szinte belegabalyodott magyarázkodó buzgalmában. Szeplői és homokszínű szemöldöke újra előtűntek. Maurice fejesugrásokat gyakorolt. fején a maszk önállósult. és Bill felé táncolt. velem jöttök! Megvizsgálta tükörképét a vízben. felugrott. Jack egy kézmozdulattal leintette őket. mi érdekelje. Jack új arcot tervezett. Ralph kimászott a fürdőmedencéből. amíg újra be nem áll az apály. – Pofa be! Bedörzsölte a faszenet a vörös és fehér foltok közé. és leült a pálmák árnyékában. Indulás! – De… – De… –… mi… – Gyerünk! Mindjárt odakúszok és beledöfök a… A maszknak engedelmeskedni kellett. Kiloccsantotta a vizet a dióhéjból. Röfi céltalanul ődöngött a parton. Bill nevetve felugrott. és Jack elrejtőzött mögötte. A vörös. Simon a lábával rugdalózva ringatózott a vízen. A tóba nézett. így hát nem volt. Amikor valami úgy tesz. Amikor megpillantotta Ralphot a pálmák alatt. Csodálkozva nézett. de nem nyerte el tetszését.

és visszarohant a pálmák alá. – Sokat érnénk vele – mondta Ralph. komoran futtatta végig tekintetét az egyenes kék látóhatáron. nem annyira a kiejtése miatt. mintha a kopaszság volna természetes hajviselete. hogy Ralph mosolyog. de Röfi haja vékony fürtökben tapadt fejéhez. Valamennyi fiú közül ö érezte magát a legotthonosabban a szigeten. Simon fel akart ülni. mint egy fóka. Akkor legalább tudnók. s tévesen azt hitte. egy ugrással a mólón termett. fölöslegesen. – Botunk annyi van. akinek mintha egyáltalán nem nőtt volna a haja. – A hasadra estél… a hasadra! – kiáltotta. bozontosak voltak. Mindegyikünknek lehetne egy külön napórája. gyorsan magára kapkodva rongyos sortját. – Füst!… Füst! – ordította. amit el lehetett neki nézni. és önkéntelenül elmosolyodott. hogy témát változtathat. meg tv-készüléket meg gőzgépet. nem maradt a vízben. hogy készen legyen minden eshetőségre. hogy készíthetnénk egy órát… egy napórát – mondta. tárgyilagos észjárásával. visszaereszkedett a talpára. asztmájával. levetette magát a fűbe. aki könnyed mozdulattal alábukott a vízben. hasztalanul. Nem játszott. az asztmája. – Mindig azt mondod.ANV: TITTLE Sortjából kevés maradt meg. 44/144 . a szemüvege s a testi munkától való húzódozása miatt. hanem néhány egyenletes csapással átúszott Simon alatt. – Azon gondolkodtam. és sietett kihasználni előnyét. hogy hány óra van. amit ö mondott. hogy ne kelljen észrevennie. kövér teste aranybarnára sült. Ralph örült. ha valamire ránézett. bosszantóan. s az mindig jó mulatság volt. aki épp egy újabb fejeshez készülődött. A “nagyok” között lassanként az a vélemény kapott lábra. aztán… A szükséges matematikai művelet megmagyarázására azonban már nem telt az erejéből. s csöpögve. Ralph megfordult. hogy Röfi újra szóba hozta a “menekülés”-t. Röfi megörült. hogy Ralph elmosolyodott valamin. Ide-oda járkált. Röfi észrevette. amikor Maurice egy nem épp látványos fejessel vízbe ugrott. hogy szereted rendbe tenni a dolgokat. amennyi kell. mint a pihék a fiatal szarvas agancsáról. A többiek mind kócosak. hanem a zsírja. Maurice. – Azokhoz nagy csomó fémdologra van szükség – mondta –. s mostani tökéletlen szőrzete rövidesen lehullana. – Egy botot szúrnánk a homokba. az pedig nincs nekünk. Röfi megrázta fejét. olykor akaratlanul is. Maurice gyors mosolyt villantott Ralph felé. S most. Röfi néha elviselhetetlenül terhes volt kövérségével. szemüvege még mindig villámlott. és Ralph felé baktatott. – Meg repülőgépet – mondta Ralph savanyúan –. aztán újra megfordult. A következő pillanatban talpon volt. Röfi nehézkesen felállt a helyéről. Hogy amikor megmentenek bennünket… – Fogd be a szád! Felugrott s visszaszaladt a fürdőmedencéhez épp abban a percben. hogy a mosoly baráti érzésből fakad. amikor Maurice a felszínre került. ez tehát a hasára fordult. De botunk van. de jól lehetett ugratni. hogy Röfi kívülálló. A délibábok már szétfoszlottak. Az egyetlen fiú volt a szigeten. a medence túlsó oldalán kimászott a partra. még a víz zöld mélységei és az aranyszilánkos nap sem csillapították le ingerültségét. de most. s egy nagy csomó vizet nyelt.

feltehetően kémény. mintha megsebesült volna. Maurice csak néhány méternyire maradt el mögötte. majd újra visszajött. – Ralph! Ralph! A kiáltás hangsúlya megpörgette Ralphot tengelye körül. Egy pillanattal később már a sűrű bozótosban botladozott. de hol a mi füstünk? Ralph egy türelmetlen mozdulatot tett. amely lassanként újra birtokába vette a nyiladékot. kérlek! Látsz valami jeladást? Simon félénken kinyújtott kezével meg akarta bökni Ralphot. hol a hajó? Már Simon is mellette állt. hogy szőke haja ne hulljon a szemébe. a másikat ökölbe szorította. Mauricenak siettében mind a két lába az egyik nadrágszárába tévedt. aztán újra feltekintett a hegyre. Simon kimászott a vízből. de ez Hirtelen eliramodott. megállt. kérlek! Aztán ö is utánuk rohant. – Nem látok füstöt – mondta Röfi hitetlenül. – Nem látok füstöt. de Simon akkorát kiáltott. – Persze. feltekintett a hegyre. – A füst a hegyen? Maurice rohanva melléjük ért. Simon utánavetette magát. Röfi most már beletalált a helyes irányba. Simon hallgatva állt mellette. s a látóhatárt kémlelte. Röfi elfordította fejét. – Meg fogják látni a mi füstünket. s tüdeje munkájának egy részét vad szitkozódásra fordította.ANV: TITTLE Ralph egyik kezével hátrasimította haját. – Mondd – kérdezte Röfi aggodalmasan –. Egy kis. szükségünk lesz rá. Amikor elért a hegyre vezető meredek kaptatóhoz. A füst alatt egy kis folt látszott. – Röfi szemüvege! – kiáltotta Ralph. Ralph már a nyiladék szárazföld felőli végén járt. meredten nézte a tengert. az erdő felé rohant. Maurice sortja sóhajtva kiadta a lelkét. egyikük sem tudott az időközben kirobbant izgalmas eseményről. de még a mólón belebotlott Maurice elrongyolódott sortjába. Simon és Röfi a hegyet figyelte. amely lassan kigöngyölődött a levegőben. adnak valami jelt? Ralph még egyszer visszanézett a látóhatáron szétgöngyölödő füstre. Most mind a két kezét összekulcsolta homlokán. Előrehajolt. s ráfutott a forró. 45/144 . meztelen testét rövidesen ellepte a vér. amikor megszólalt. a látóhatárt kémlelte. a só már kifehérítette testét. Röfi megtisztogatta szemüvegét a sortján. Mindannyiuk közül csak Ralph állt mozdulatlanul. – Ralph. tömör füstcsomó állt a látóhatár fölött. Ralph!… Merre van? Ralph nem felelt. Ralph kiéhezetten tovább bámulta a hajót. átgázolt a fürdőmedence sekélyebb végén. Megfordult. A négy fiú háta mögött a füstcsóva lassan végigkúszott a látóhatáron. gazdája sorsára hagyta a rongycsomót. Ralph elsápadt. Maurice is követte. – Nem valami nagy füst – mondta. nem jól látok – mondta Röfi –. arcába visszatért a szín. Röfi utánuk ordított: – Ralph!… Ralph. – Ha a tűz kialudt. és tovább figyelte a hajót. a parton pedig Henry és Johnny homokkal dobálta a csöndesen sírdogáló Percivalt. – Ralph. Kétségbeesett erőfeszítéssel csörtetett keresztül a szűrős kúszónövények közt. fehér homokra a pálmák alatt.

egyszerre a levegőbe emelték botjukat. Az ének mind hallhatóbbá vált. Ralph merev tekintettel nézte őket. felkapaszkodott a rózsaszín szirtfokra. Mi a teendő?. amely a víz felé ereszkedett. A malac feje mélyen lelógott tátongó nyakáról. aztán fel a hegyre. ahol majd megállapítják. ziháló lélegzettel. füstnek már a leghalványabb nyoma sem látszott. Vagy kapaszkodjanak fel a hegyre. megrémítette. – Ott vannak! Messze lent. épp hogy látni lehetett a parton botladozó alakját. Röfi még nagyon messzire volt. egyre jobban nekilódulva. s közben figyeljék a lassan közeledő Röfit. Ralph még ilyen messziről is világosan kivette a vörös hajú Jack magas. de egyébként majdnem meztelenek voltak.. Simon most Ralph és Jack között járatta a tekintetét. Ha a kaptatónak egy könnyebb részéhez értek. látták azt. amelynek nyilván valami köze volt ahhoz a tárgyhoz. Ralph sántikálva elrohant a sziklák között. ahogy az ikrek botladozva lépkedtek az egyenetlen terepen. letörülte arcáról a vizet. Kialudt. Ralph többé nem szólalt meg. s amit látott. füsttelenül. Most már az ének szövege is felúszott hozzájuk a megfeketedett fa. a rózsaszín omladékban. – Gyertek vissza! Gyertek vissza! Simon és Maurice is felkapaszkodott melléje.és hamurakás fölött: Öld meg a malacot! Vágd el a torkát! Ontsd ki a vérét! 46/144 . arccal a tenger felé. Arca eltorzult. – Gyertek vissza! Gyertek vissza! Ide-oda rohant a sziklafok peremén. Némelyikük fekete sapkáját viselte. hogy a tűz tényleg kialudt. Ralph kiásta lelke legmélyéről a legdurvább szót. Simon elfordult. A látóhatár megint személytelenül terült el előtte. nyomtalanul. Merev szeme. mint egy kisgyerek. hangjának keserűsége önmagáért beszélt. úgy festett. mintha keresne valamit a földön. visszamenni Röfi szemüvegéért?… de időközben a hajó elmegy. Ralph a tenger felé fordult. oly szemmel látható gondos igyekezettel. Ralph ökölbe szorította kezét. nyöszörögve. Az ikrek Jack mögött lépegettek. ugyanúgy. Időközben Röfi is befutott. Ralph tovább botladozott. ahogyan az imént Ralph és a látóhatár között.ANV: TITTLE Abbahagyta a kiáltozást. amelyet a két kóbor iker szállított a hátán.. s a gyorsan távolodó hajót. megtántorodott. s közben valamilyen egyhangú dalt zümmögtek. amikor a hazai füst integetni kezdett nekik. de a szövegét még nem lehetett kivenni. A tűz kialudt. némán figyelte a közeledő menetet. úgy látszik. Ralph a látóhatár felé pillantott. egy csapat fiú tűnt fel. amit már odalent a parton is tudtak. az őröknek is hűlt helyük volt. ahogy a látóhatáron a füstcsóva lassan tovamozgott. hangja eszelősen csengett. amely egykettőre el fog tűnni a látóhatár mögött? A kétségbeesés magas csúcsán ide-oda ingadozva határozatlanságának súlya alatt. súlyosan ide-oda himbálózva. visszatartotta lélegzetét. Egy malac kibelezett teteme lógott a karóról. Az első pillanatban látták. amelyet ismert. Ralph elkiáltotta magát: – Istenem! Istenem! Simon a cserjékkel verekedve. a vér a fejébe szállt. s a hajó felé ordított. karcsú alakját. hosszú karóval a vállukon. természetesen a menet legelején. Egy rakás tűzifa felhasználatlanul hevert az elhamvadt máglya mellett. – Hagyták kialudni ezt a rohadt tüzet! Letekintett a hegy meredek lejtőjén.

mondta –. szétnézett valami után. 47/144 . – Kár. Jack megtorpant. Kár. hogy bejelölhessem a bicskámon? A fiúk fecsegtek. nekilelkesült vigyorral. undorodva elfintorodott. hogy hibát követett el. s hogy a négy gyerek komoran hallgat. hogy bekerítsük. Jacknek egyszerre túl sok mondanivaló tolult a nyelvére. mintha túl hangosan beszélt volna egy templomban. Még nem mozdult el a helyéről. Majd észrevette. Lelke zsúfolva volt emlékekkel. aztán vissza Ralph rá. és ö is elvigyorodott. de aztán eszébe jutott rangja. a malac teteme ide-oda himbálózott közöttük. Közösen vigyorogtak. hogy nem láttad. és lándzsáját a magasba emelve. Az ikrekre nézett. s egy-két perc múlva az egyhangú kántálás elhallgatott. Jack agyaggal bemázolt arcával elsőnek ért fel a hegytetőre. méltósága. leállt. amibe beletörülhetné. aztán mindkét tenyerét végighúzta sortján. Röfi felnyögött. izgatottan átkiáltott Ralphhoz. Széttárta karjait. és elnevette magát. Emberszerető boldogságában elhatározta. mint egy szomjat oltó. – Az őröket is magunkkal kellett vinni a vadászatra . – Hagytad kialudni a tüzet. Ezzel a semmiséggel bosszantják most? De túl boldog volt. hogy nem voltál velünk. annak a tudásnak az emlékeivel. tehát egy-két tánclépéssel könnyített magán. táncoltak. – Ide nézz! Megöltünk egy malacot… melléje lopakodtunk… aztán körbefogtuk… A vadászok közbekiáltottak. de közben az arca mégiscsak eltorzult. hogy részesévé teszi őket annak. fekete vércsöppeket hullajtva a sziklára. Gyújthatunk most újabb tüzet… Csak most vette észre Ralph sebeit meztelen testén. Ralph szólalt meg elsőnek. hogy a keze véres. a hangja rekedt volt. ami történt. Az ikrek tovább vigyorogtak. hogysem mellre szívja. a menet elért az út legmeredekebb szakaszához. tudatában volt. De Simon rögtön rászisszent. Ralph! Óriási volt. – Kölcsönadod a késedet. – Dézsaszámra ömlött a vére – mondta Jack nevetve s meg-megborzadva. amikor megtámadták a védekező állatot. csapdába ejtettek egy eleven lényt. Ralph újra megszólalt. különben nem lett volna elég ember. – Hagytad kialudni a tüzet. – A tűz csak egy-két órája aludt el. Jack kínosan érezte magát. Ralph. Az ikreket felfordította… –… mi meg ütöttük… –… én ráestem… – Én vágtam el a torkát – mondta Jack büszkén. s végül felhabzsolták életét. egyetlen összefogott. –… körbefogtuk… –… felmásztunk hozzá… –… a malac visított… Az ikrek mozdulatlanul álltak. Elpirult. – Ezentúl mindennap fogunk vadászni. amely birtokába vette eszméletüket.ANV: TITTLE De mire az ének szövege érthetővé vált. ráerőszakolták akaratukat. – Meg lehet azt még egyszer gyújtani. boldogító kortyot.

Jobbra-balra tapogatózva kúszni kezdett a sziklán. Jack pedig fejbe vágta Röfit. hogy kialudjon. elhallgatott. – Ha a kunyhók elkészülnek. 48/144 . véres kését a kezében tartva. A két fiú farkasszemet nézett egymással. s hagytad. ahova a szemüveg leesett. Ralph hátravetette haját. és csörögve a sziklák közé vágódott. egy hajó járt erre… Ott kint! Megígérted. Ralph keze ökölbe szorult. Röfi szemüvege lerepült az orráról. gömböc? Ralph előreugrott. A keserű igazság most már átszivárgott mindenki tudatába. s hagyod. Hangja gonoszul. – Egy lépést tett Jack felé. Röfi nyögve a földre ült. hangja reszketett. rikácsolva kiabálni kezdett. vagdalta a malacot. – Mert csak a vér jár a fejedben. – Lehet. csöndet teremtve maga körül. De te csak beszélsz. Még kunyhókat sem tudsz építeni… aztán elmész vadászni. – Én vagyok a vezér. Kinyújtott karjával a látóhatárra mutatott. meghátrált. Élesen. hogy kialudjon. hogy ébren tartod a tüzet. Röfi újra rákezdte: – Nem kellett volna őrizetlenül hagyni a tüzet. de az arca vérvörös lett. Ralph feléje fordult. Előrelépett… végre megverhet valakit!… s öklével belevágott Röfi gyomrába. Jack Merridew! Csak a vér és a vadászat! Hazamehettünk volna… Ralph félrelökte. de erre a szóra újra felzúgtak. Azt ígérted.ANV: TITTLE – Ha láttad volna a vérét! A vadászok időközben elcsöndesedtek. hogy kialudjék a tűz… Elfordult. és a kiábrándító s mégis sóváran vágyott józan ész világa. hogy megláttak volna bennünket. amit parancsolok. hogy mindig gondoskodsz füstről… Röfi nyöszörgése s tetejébe még az a körülmény. De érzelmeinek hegycsúcsán újra felcsattant a hangja. de Simon elébb ért oda. – Egy hajó járt erre! Jack. hogy a vadászok közül is többen jajveszékelni kezdtek. Egyik kezével a malacnak támaszkodott. és a jobbal hátrasimítva tapadó haját. – Egy hajó járt erre… Az egyik vadász feljajdult. neked meg kellett volna tenned. senkit sem nélkülözhettünk. vadul kiáltott. Jacknek fejébe kergette a vért. és elővette bicskáját. sértőn csengett. Két világ: a vadászat. E szavaknál Jack felállt. Hazamehettünk volna… Ennyi keserűséget Röfi nem bírt el. De te mindenáron vadászni akartál… – Húsra volt szükségünk. Kék szemébe újra visszatért az eszelős vadság. – A szemüvegem! – kiáltotta Röfi rémülten. – Igen. Jack ide-oda cibálta. minden embert megkaphattál volna. és szembenézett vele. A hegytetőn iszonyú szárnyakkal verdestek Simon körül az indulatok. Jack a bal kezébe fogta a kést. Jack fölötte állt. a tervezgetés. – Megint kezded. a testi erőkifejtés s a vad életöröm világa. akinek most hirtelen szembe kellett néznie egy csomó beláthatatlan horderejű következtetéssel. a veszteség gyötrelme elfeledtette vele félénkségét. aki megfordult. – Nagy munka volt. egy vérfoltot mázolt homlokára.

haragudott magára. Hát nem látnak a szemüktől? Lovagias felelet helyett a düh vetette ki torkából a szavakat: – Ez piszkos trükk volt! Csönd támadt a hegytetőn. Ralph utolsó szavai barátságtalan morgásba fúltak. Kidugta fejét a szikla fölött. Jack tehetetlennek bizonyult. Ralph nem szólt többé. – Ez piszkos trükk volt! Jack hátraperdült. megjegyzéseket vetett feléje. amely oly megfoghatatlan. hogy az ö ajka is megrendül. Jacknek nem volt mivel meggyújtania a tüzet. Ralph bosszúsan azon vette magát észre. S Ralph maga sem tudta. öntudatlanul. fütyült. még Jack sem merte megkérni. a földre nézett. Kiáltva szakadtak ki torkából a szavak. hogy a vadászok közül többen nevetni kezdtek. akkor sem találhatott volna rá megfelelőbb módot. hogy nem tud ellenállni. Röfi kinyújtotta kezét. – Most csak a fél szememmel látok!… Ezt még megkeserülöd… Jack gúnyosan utánozta a négykézláb mászó kövér gyereket. Jack szeme egy pillanatra elhomályosult. S e fegyverrel szemben.ANV: TITTLE – Az egyik lencse eltörött. ha napokig gondolkodik. Ezt még megkeserülöd… Jack elindult Röfi felé. a nevetés hisztérikus viharrá dagadt. Ralph így erősítette meg. Parancsokat osztogatott. Ralphra. és a fél szemüvegét rávilágította Jackre. – Szükségem van a szemüvegemre… s most csak a fél szememmel látok. amit vártak tőle. aki négykézláb sietve továbbmászott. – Bocsánatot kérek. De meglepetésére Ralph maga ment Röfihez. a két fiú egy magas válaszfal két oldalára került. Felmordult. De Ralph torka összeszorult. Ez mokány felelet volt! Szemmel láthatóan az a vélemény alakult ki. A tűz kialudt. amikor egy nagy szikla már elválasztotta a vöröshajútól. sírdogáló hangját. lába körül a hamura. amelyek nem igényeltek választ. Ralphot meg valahogy szégyenbe hozta. Jacknek ez a szónoki fogása még csak megtetézi. S most arra vártak. énekelt. hogy ez milyen elfogadható választ fog adni. felállt. S máris újabb válság köszöntött be. s egyben oly hatásos volt. s maga sem tudta. amit már eddig is vétett. 49/144 . Ellenséges tekintetet vetett Jackre. – Ezt még megkeserülöd… juuuj! Röfi és paródiája oly ellenállhatatlanul komikus volt. a hajó eltűnt. Mire elkészült a máglya. hogy Jack megtette a magáét. – Rendben van… rendben van! Röfire nézett. s az orrára tette a szemüveget. – Mármint ami a tüzet illeti… Igen… Kihúzta magát. Zúgás támadt a vadászok között. s így kénytelenek voltak a máglyát három méterrel odább rakni. aztán megint kitisztult. oda-odaszólt a hallgató Ralphhoz. s elvette a szemüvegét. Újra farkasszemet nézett Ralphfal. Jack vérszemet kapott. a vadászokra. hogy menjen arrébb. – Sajnálom – mondta. képtelen volt arra. s csak akkor állt meg. dühöngött. Úgy érezte. vezéri tekintélyét. a bámulat zsibongása. Jack hangos volt. Senki. miért. egy jóval alkalmatlanabb helyen. – Rendben van! Gyújtsátok meg a tüzet! A kézzelfogható tennivaló valamennyire enyhítette a feszültséget. tehát nem részesülhettek fitymáló visszautasításban… s Ralph tovább hallgatott. sürgött-forgott. Négykézlábra ereszkedett. és nagylelkű gesztusával tisztázta magát.

Elfogadott egy darab félig nyers húst. amely egyedül volt alkalmas arra. Jack felugrott. Táborrá alakultak át egy tábortűz körül. de végeredményben még így is szinte több fiú pörkölődött meg. aki az ikrek és Röfi között ült. hogy nem eszik a húsból. még nagyobb szigort kell mutatnia! – Te nem vadásztál! – Ralph sem vadászott – felelte Röfi siránkozva –. Ralph még a régi máglya hamutengerében állt. nagy szelet húst metélt le a malacról. egy ideig vergődni hagyja kétségei között a kövér gyereket. szavakba nem foglalható csalódás irtózatos. – A rákokban meg nincs két falat hús sem. de a karó hamarabb elégett. Röfi mögötte állt: magányos sziget egy értelem nélküli. amikor szétpattant Jack között és közte egy kapocs. tisztogatta. megfosztotta ellenálló erejétől. ágakra tűzték. s a megfelelő szögbe igazította a villogó lencsét. – Megyek veled. hogy a fiúkat újra összehozza. 50/144 . és visszavette a szemüveget. A tűz ellenállhatatlanul vonzó. Röfinek is csurgóit a nyála. Jack a malacot vagdalta.ANV: TITTLE hogy ugyanakkor. – Ott voltak lent… a parton. Aztán megpróbálták. amelyet csak ritkán vidított fel egy hitvány rák vagy hal. karóra szúrva megsüssék a tűzön. Az ikrek kuncogtak. – S tovább magyarázott. megtörülte száját. Azt a témát választotta. – Vedd el! Hirtelen megperdült tengelye körül a meghökkent kör központjában. – Befestettem az arcomat… odalopóztam hozzá!… Hát most egyetek… valamennyien… én pedig… A hegytetőn egyre mélyebb lett a csönd. de dió. de minthogy ez most nyilvánosan felpanaszolta sérelmét. mint hús. – Én szereztem nektek a húst. s így tartották a tűz fölé. de csak tiszteletet talált. – Zabálj! – mondta. és Simon lába elé dobta. – Én nem kapok? Jack úgy tervezte. valahol másutt egy újabb keletkezett. S mihelyt meggyűlt a tűz. összemosódó színtengerben. A számtalan.és gyümölcsdiétája. Néhány fiú lerohant a lejtőn újabb fáért. szinte tiszteletet parancsoló dühvé gomolyodott benne. és a saját húsadagját a sziklákon át Röfi felé nyújtotta. fantasztikus viola. de nem szólalt meg. Simon szégyenkezve lehajtotta fejét. Ralphnak csurgott a nyála. Úgy tervezte. Végül darabokra vagdosták a malacot. megértést keresett. – A fene a pofádba! . – Hol akadtál rá a malacra? Roger a meredek hegyoldalra mutatott. Mialatt Ralph letérdelt. s farkasként rávetette magát. Jack körülnézett. – Mindjárt visszahozom. mintsem a hús megsült volna. kezében a hússal. hogy hatalmát megmutatandó. Ralph kényelmetlenül feszengett. ki rögtön elkapta. sem Simon. vörös és sárga virágai láttán a mogorvaság lassanként kiolvadt a fiúk szívéből.Fenyegetően meredt Simonra. Végül Maurice törte meg a csöndet. már a tűz pattogását és a sülő hús sistergését is meg lehetett hallani. rögtön kinyújtotta kezét. hogy a malacot egészben. úgy látta. Simon. s még Ralph és Röfi is félig-meddig belesodródtak vonzásába.

s játékból ütlegelni kezdték. 51/144 . De a lándzsák kiestek. Tánc közben újra énekbe fogtak. irigyen figyelte őket. – Csak a fejét. Azzal megfordult. Aztán a többiek is csatlakoztak.s nagyokat rikkantva. a malac meg elrohant. és üthették. S csak akkor szólalt meg.ANV: TITTLE Jack. még akkor is. hogy meg ne sántuljon! – Üsd-vágd… Maurice megjátszva a malacot. s az ének elhallgatott. s a vadászok körülfogták. tehát a kör bezárulhatott körülötte. s elindult lefelé a lejtőn. és újra berohant a körbe… A fiúk. Öld meg a malacot! Vágd el a torkát! Sózz oda neki! Ralph sértődötten. – Gyűlést hívok össze. A táncolok egyenként leálltak. visítozva a kör közepére rohant. és körbeszaladtak. nem tudta volna elviselni. Én négykézláb másztam. megkönnyebbülten és izgatottan. A gyűlést megtartjuk. a haldokló malac hörgését utánozva. mert nem volt szakálluk. s figyelmesen feléje fordultak. – Meg fogom szólaltatni a kagylót. most mind egyszerre beszéltek. – Bekerítettük… – Az első szúrástól nyomban lesántult a hátsó lábára. Gyorsan közbevágott. ha ránk sötétedik. A kagyló fog jelezni. felugrottak. Ennyit akartam mondani. aki közben újra magához tért. – Körülvettük. még mindig egyformán vigyorogva. amikor már elfáradtak.. és szörnyen visítozott… – Aztán visszafordult vérzett. hogy más mondja el az ö történetét. Lent a mólón természetesen. vághatták… – Én vágtam el a torkát… Az ikrek.

Gyors léptei egy kis szelet kavartak fel. A fatörzs. S hirtelen futni kezdett. Aztán megfordult. milyen fárasztó ez az élet. s így észrevette. amelyet a sok üldögélés már simára koptatott. a ráébredés új fényénél. kivételesen vastag volt a többi kidűlt fához képest. a víz s a pálmaterasz mentén húzódó süppedős. mire vagy fél tucat fiú hanyatt esett a fűbe. A fürdőmedence mellett a part már pettyes volt a gyűlésre várakozó fiúk csoportjától. A bal oldalon négy kisebb rönk sorakozott egymás mellett. Szótlanul utat nyitottak neki. hogy sortjának kirojtosodott széle rózsaszínűre horzsolta combjait. szembenézett a szigettel. Jacket és Röfit is beleértve. hogy mennyire lezüllött a szenny között. amelyben minden út egy-egy rögtönzés. és megtámassza a rönköt. S ahogy elgondolkozva ballagott a víz mentén. és szemben a nappal visszaindult a móló felé. s ahogy a napfény rejtőzködő pompájában tűnődve szedte a lábát. Ralph ezen sétálgatott: nyugodtan akart gondolkodni. hogy egy követ hozzon. amelyen Ralph szokott ülni. fehér fövény között csak egy keskeny. mint a kartonpapír. járható. Kilépett. még vázlatosabb volt. szilárd ösvény húzódott. Ennek a gyűlésnek sikerülnie kell: nem szabad. fel ne billent volna. A gyülekezőterep nagyjából háromszög alakú volt. gondolatban még egyszer gondosan sorra vette beszédének egyes pontjait. s a parton. hogy a lépteire ügyeljen. egyszerre csak meglepődve megállt. s figyelmüket nem kerülte el Ralph szokatlan komorsága sem. amit a nép minden alkalommal harsogó nevetéssel nyugtázott. Jobb oldalán egy másik fatönk hevert. tudatában voltak az elkövetett hibának.ANV: TITTLE ÖTÖDIK FEJEZET A TENGERI SZÖRNY Újra dagály volt. hogy valamelyik híres csendes-óceáni vihar sodorta a mólóra. hogy járás közben ne folyton a lábára ügyeljen. fénylő gyermekkorra. amely az arcának csapódott. S mégsem jutott eddig még senkinek sem eszébe. S így hagyják végeláthatatlan 52/144 . hogy ábrándokkal játszadozzék… De csakhamar elveszett bizonytalan gondolatai között. úgyhogy ha Ralph helyet foglalt rajta. de a gyülekezet csak egy halvány körvonalú. de ez kisebb és kényelmetlenebb volt a vezér ülőhelyénél. Párhuzamosan feküdt a parttal. Végignézett a keskeny parti sávon. S eszméletének felvillanásában felfedezte. sötét alakot látott a csillogó lagúna háttere előtt. hogy ráncai kemények. Hirtelen megértette. amelyeket megfelelő szavak híján nem tudott világos formába önteni. Elérkezett a gyűlés ideje. Ezt a gyűlést nem szórakozásból hívta össze: végére kell járniuk a dolgoknak. és visszaemlékezve az első felfedező utak lelkes boldogságára mint egy régebbi. mely az alapra támaszkodott. de hevenyészett és szabálytalan. Sürgős elintéznivalókról lesz szó. s az ébrenlét jelentős részét azzal kell töltenie az embernek. csak itt volt mód rá. mennyire utálja. hogy valamelyik rajta ülő fiú. és nem múlt el gyűlés. mint minden. s napnyugta után milyen viszolyogva fekszik le szárazon zörgő levélágyába. s a nap már hanyatlóban volt. lehet. észrevette. hogy minduntalan ki kell simítania elvadult haját a szeméből. amit csináltak. A háromszög két oldala. ha kissé hátrahajolt. Homlokát ráncolva elölről kezdte a gondolkodást. önmagát. amelyek közül az utolsó nagyon siralmas-ingatagon állt. Szürke ingét is a mellének szorította. gúnyosan elmosolyodott.

amely egyébként oly idegen volt természetétől. de agya az van. mint nehéz. akik tudták. de maga nem kíván felszólalni. amikor éppen kialudt a tűz. beleértve az “apróságot” is. Ralph meglengette a kagylót. Röfi a háromszögön kívül állt. s a fiúk arca felülről lefelé volt megvilágítva. hogy gyűlést kell tartanunk! Senki sem szólt. míg a többieket. Talán azért festett most másképp a hely. szemben vele a szigeti sötétség terjeszkedett. de hát nem ö a vezér.” Ralphnak ezen az estén még egyszer helyesbítenie kellett ítéletét. A levegő elszíntelenítette rózsaszín és sárga árnyalatait. kerek koponyájában lépésről lépésre halad. – Arról van szó. De most a nap oldalról kúszott be. A gyülekezőhely körül mindenütt. hogy még a kicsinyek is megértsék. szálegyenesen vagy egymásnak támaszkodva. Maurice. gondolta Ralph. akkor gondolkodnia kell. A nagy. szürke pálmatörzsek emelkedtek a magasba. így hát leakasztotta a kagylót a fáról. hogy mindenki megértse őket. Simon. minden tekintetet a kagylóra irányítani. magasra felnőtt. hogy egy hajó elment a sziget mellett. Két oldalán a part szegélyezte e helyet. Jack. A háromszög csúcsánál is sűrűn felzárkózott. alacsony lombtetőt borítva a terep fölé. A szemébe sütő nap eszébe juttatta. Máskor a zöld tetőzetnek az alsó felületét fényezték ki az arany sugárnyalábok. ami történt. kissé féltek Ralph haragjától. s már jöttek is feléje. Az arc más. hogy nem tudok gondolkodni. hogy múlik az idő. amit beszélnek. hogy ha az ember vezér. ha felülről világítják meg?… Hát akkor mi is az emberi arc? S egyáltalán mit jelent a világ? Türelmetlen mozdulatot tett. de a háromszög közepén érintetlenül. miért hívta össze a gyűlést. hogy az embernek azonnal határoznia kell. mint Röfi. Ralph a főhely felé sietett. Ralph valamilyen szeretetteljes tiszteletet érzett a kagyló iránt. Azok. s az árnyékok ennek megfelelően helyezkedtek el. szinte fehérré. mert ott senki sem ült. Ralph most már szakembere volt a gondolkodásnak. akik semmiről sem tudtak. Még egyszer szembenézett a gyülekezőhellyel. a vadászok zöme Ralph jobbján helyezkedett el. Ilyen későn még sohasem tartottak gyűlést. guggoló vagy üldögélő tömegbe. a többiek bal kéz felől. holott ö maga halászta ki a lagúnából. a napos oldalon. Ez nyilvánvalóan annyit jelentett. hogy helyteleníti. így akarta tanújelét adni annak. ha alulról. Az a baj. beleejteni a kisebb csoportokra oszló. Az embernek ülnie kell. Röfi élni fognak a szónoki 53/144 . A legegyszerűbb szavakat igyekezett megkeresni. de a Ralph felé forduló arcok feszülten figyeltek. A gyülekezőhely hamar megtelt: Jack. hogy meghallgatja. Megesik. s fel tudta ismerni a más gondolatait.ANV: TITTLE időkig ezt az ingatag alkotmányt. Maurice. Röfi tud gondolkodni. bölcsnek kell lennie. Bármilyen nevetséges is külsőre. Később nyilván az ügyesebb vitatkozók. aztán ajkához illesztette a kagylót. Már megtanulta azt a gyakorlati szabályt. A többiek csak erre vártak. s más. Nem úgy. szemlátomást felizgatta az ünnepien komoly hangulat. mert… mert… Ralph gondolatai újra elmerültek a mély vízben. mint amikor az ember zseblámpát tart a kezében. hogy az ilyen alapvető megállapításokat legalább kétszer kell elismételni. s megvizsgálta a felületét. átlátszóvá fakult. kerek kavicsokat. S Ralph néhány pillanatig újra annak a különös töprengésnek adta át magát. A fatönkök előtt a fű le volt taposva. s a szavakat. Határoznia és gondolkodnia kell… a gondolkodás fontos dolog… következményei s eredményei vannak… “Az a baj – gondolta Ralph a vezéri főhelyet szemlélve –. mögötte a lagúna csillogott.

de most az elején a megbeszélés tárgyát világosan ki kell fejteni. Ti. De most már nincs víz. hogy rendbe tegyük a dolgainkat. ha beszélhet. Újabb zúgás támadt. hogy szórakozzunk. De hát elhatároztuk. Úgy értem. a dióhéjak üresek. – Most meg mindenki ott végzi el a dolgát. akik tűzőrségen vannak. a menedékhelyek dolga. Ma éjszaka például. Röfi. Elhatároztuk. apróságok. S elsőnek most én fogok beszélni. A kunyhók mellett meg a mólón is. Nem azért! Hanem. Pedig akkor fedél kell a fejünk fölé! Szünetet tartott. Mindenki részt vett a kunyhók építésében. s együtt lehet a többiekkel. jó határozat volt. ha jóllaktok gyümölccsel. – Nem mintha baj volna. Ralph folytatta. ahol a vízesés van… mint ezekből a vacak kókuszdiókból. hogy bedől. vagy hogy ügyeskedjünk. hogy hozunk vizet. Ti. – A legtöbben közületek a kunyhókban alszanak. s kókuszdióhéjakban tároljuk. Tudom. s gépiesen hátrasimította haját. tudtok erről egyet-mást. Megnyalta az ajkát. – Sok gyűlésünk volt már. – Aztán itt van a kunyhók. gyors tekintetek cserélődtek. Helyes. ha bajba juttok. s csatlakozott a többiekhez. Mindenki örül annak. ki építette fel mind a hármat? Az elsőnél valamennyien dolgoztunk. a másodiknál már csak négyen. lábujjhegyen belopózott a háromszögbe. Az emberek a folyóból isznak. s aztán szorul a kapca… A nép hangosan hahotázott. ha valaki a folyóból iszik. az utolsót ott én és Simon kettesben csináltuk. akkor ne tessék gyümölcsöt enni! Mert ez piszkos dolog! Újabb nevetéshullám. Egy-egy kis kuncogás hallatszott. Néhány napig ez meg is történt. hogy tulajdonképpen miről is van szó. Samseric kivételével. amely rendbe teszi a dolgainkat. A dagály mindennap tisztára mossa azt a helyet. hogy mi a legfontosabb. Azért olyan roggyant-tottyant. – Az elébb jártam egyet. Éspedig nem azért. De kik építették fel a kunyhókat? Egy pillanat alatt fülsiketítő lárma támadt. majd elhalt. nem azért. – Azt mondom. – Várjunk egy percig! Úgy értettem. Ralphnak újra meg kellett lengetnie a kagylót. Pillanatnyi szünetet tartott. azon gondolkodtam. hogy összegabalyítsák a népet. hogy vizet hozunk a folyóból. abból a medencéből. hogy nevessünk. megreszelte torkát. apróságok. – Aztán még valami! Elhatároztuk. Helyeslő zúgás hallatszott. hogy a fürdőmedencétől jobbra eső sziklákat fogjuk árnyékszéknek használni. ahol épp eszébe jut. Ma délután mindössze két dióban volt víz. Nem… ne nevessetek! Ha majd esni kezd az eső. Újra elhallgatott. – Gyűlést kell tartanunk. biztos. hogy megtréfáljuk egymást – újra felemelte a kagylót. meg leforduljunk a rönkről – az apróságok máris egymásra néztek és kuncogni kezdtek –. El is határozunk egy nagy csomó dolgot. s most mégsem hozunk. zöld levelekkel letakarva. hogy én is szívesebben iszom… tudjátok már.ANV: TITTLE művészet minden eszközével. 54/144 . Gyűlés. De sohasem visszük végbe őket. valamennyien ott fognak aludni. mivel tiltakozása hasztalannak bizonyult. mialatt a megfelelő szót kereste –. egyedül voltam s gondolkodtam.

Előre megtervezte a beszédet. – Sok lesz már! Egyetértő mormogás hallatszott. valamennyien. Sehol másutt! Azon nyomban pokoli zsivaj keletkezett. Megértettétek? Röfi kinyújtotta kezét a kagyló felé. és szembefordult a háromszöggel. Hogy szabadulhatunk innét. 55/144 . – Vagy füstöt csinálunk ott fent a hegyen… vagy meghalunk ! Újra szünetet tartott. hogy sehol másutt nem fogunk tüzet gyújtani. Több fiú felugrott. hogy… hogy inkább az életünket kell feláldozni.ANV: TITTLE – Azt mondtam. pontról pontra. s Ralph túlkiáltotta őket. a soron következő pont felé tapogatózva. ha nem tartjuk ébren a tüzet? Vagy ez túl nagy munka volna számunkra? Kinyújtotta egyik karját. – Tehát: ezentúl újra a sziklákat fogjuk használni. mert én vagyok a vezér. De Ralph túlharsogta. akárhányat öltök is meg. nem számítva egy szerencsés véletlent. Hát most elmondtam. És arra vesztegetjük az időnket. Egy pillanatra elakadt a lélegzete. – És még valami! Majdhogy fel nem gyújtottuk az egész szigetet. aztán egy kis sóhajt hallatott. de a tűznek nem szabad kialudni? A vadászok között kényszeredett vihogás hallatszott. akkor tessék a sziklák közé menni… egyenesen végig a parton. mint a malac. aki elfordította fejét. Ez az egész hely már csupa mocsok. Jack egy darab fát kezdett farigcsálni késével. szürke ingét. s valamit súgott Robertnek. újra köznapi csöndes hangján beszélt. – Mert akinek tűz kell. hogy ez piszkos dolog. de Ralph a fejét rázta. s ez mától fogva törvény. amelyet a hallgatóság önkéntelenül megismételt. – Ez tényleg piszkos dolog – ismételte. A gyűlés érezte. hogy a válság tetőpontjához közelednek. hogy sokan vagyunk? S mégis képtelenek volnánk arra. hogy megfőzzön egy halat vagy egy rákot. Ugye. De Ralph nem adta oda. S most azt mondom nektek. – Ezt akartam elmondani. az szedje a lábát. hogy a füst fontosabb. – Nézzetek körül. és menjen fel a hegyre. Ti választottatok vezérnek. hogy sziklákat tologatunk ide-oda. s feszült figyelemmel leste Ralph minden szavát: – Most pedig a tűzről fogok beszélni. és mindenfelé kis tüzeket gyújtunk és főzőcskélünk. mint fent a hegyen. Ralph is megnyugodott. és füstöt csináljunk? Hát nem értitek? Nem látjátok. és kiáltozni kezdett. hogy ébren tartsuk a tüzet. Kezek nyúltak ki a kagyló után a lenyugvó nap fényében. – Vadászok! Ti aztán nevethettek! De én azt mondom nektek. hát most tegyétek. amit mondok. – Elhallgatott. Megráncigálta durva. S akkor valamennyien nyugodtak lehetünk. – És még valami! Valaki elkiáltotta magát. Megérti itt ezt mindenki? – Kitárta karjait. A tömeg lassanként elcsendesedett. – Ezen a szigeten a legfontosabb dolog a tűz. – Ha valaki bajba jut. a fiúk újra visszaültek a helyükre. Felugrott a fatönkre. Ralph indulatosan feléjük fordult.

ANV: TITTLE – Tehát emlékezzetek! Árnyékszéknek a sziklákat használjuk. – De már eleget beszéltél. Mormogás hallatszott. ami kell. – Miről beszélsz? Ki beszélt itt vadállatokról? 56/144 . Eszébe jutott a kígyó. hogy a félelem éppoly kevéssé árthat az embernek. Jack felállt. – Az a lényeg – mondta a vöröshajú –. Erről aztán lehet vitatkozni. hát azt tessék nyugodtan elviselni. a rémület suttogásai. de hát ez szamárság. De ezzel is végezni kell. A szigeten pedig nincs semmiféle vadállat. mint például a tűz. A napfény most már vízszintesen hullott a térre. – Ezen a gyűlésen tehát meg kell vizsgálnunk. – Még nem fejeztem be. ti haszontalan bőgőmasinák. Ralph átmenet nélkül folytatta. Ugyanolyan dolog. – Egyébként megérdemelnétek akármit. jelezve. – Nem tudom. már-már panaszos jajongás. – S most elmondom a legfontosabb dolgot. – A rend felbomlott – mondta. nem segíttek semmiben… csak nyavalyogtok és féltek. Néha magam is meg vagyok ijedve. De vadállat nincs… Ralph ingerülten félbeszakította. – De hát ezek az apróságok szájába való dolgok. hogy éjszaka visítoztok. A hegyről nem szabad tüzet lehozni. hogy félnek… Vadállatok?… Honnét jöttek volna? Persze hogy néha meg vagyunk ijedve. a homályban is látszott komor arca. S aztán… Lassan ide-oda himbálva a kagylót. –… aztán az emberek egyszerre csak félni kezdtek. Minden olyan jól kezdődött. boldogok voltunk. – S akkor megint boldogok lehetünk. Megvárta. és elvette a kagylót. A haja újra a szemébe hullt. Hát én majd megmondom nektek. – Végignézett az egymáshoz bújt apróságok során. Az apróságok kezdték az egészet. S ha majd határozatot hoztunk erről. hogy mi micsoda. mint ahogy mi is kibírjuk. mert egyre arról beszéltek. a fatönkre helyezte a kagylót. Jack abbahagyta a farigcsálást. Kinyújtotta kezét a kagyló után. – Nálam van a kagyló. Jack felállt. Erről akartam még beszélni. nem építetek. hogy miért. hogy nincs rá semmi okuk. Jack morogva visszaült. S ami a félelmet illeti. A tüzet ébren kell tartani. de ez nem vett róla tudomást. Aztán újra csönd lett. csak lidércnyomás. hogy beszédének végére ért. Az semmi más nem lehet. amitől félni kell. s jobban gondoskodhatunk az olyan fontos dolgokról. Ralph nyitott szájjal bámult Jackre. de hát ebbe bele kell törődnünk. Mindegy… ti nem vadásztok. akik valamikor a napfényben ragyogó fövényen ballagtak. s el kell határoznunk. Ott főzzétek meg. csupa bőgőmasina mindahány… Hát erről van szó. erről valamennyien vitatkozhatunk… s erről kell határoznunk. – Emlékezetében hirtelen felfénylett annak a három fiúnak a képe. – Meg kell vitatnunk. amíg a móló teljesen el nem csöndesedik. tekintete a gyülekezet feje fölött a semmibe meredt. hogy miért félnek az emberek. akkor újra nekiláthatunk az ügyeinknek. S azzal Ralph szertartásosan maga mellé. Csakhogy Ralph azt mondja. mint az. amit álmodik. a tűz. hogy jelt adhassunk a világnak. mint a kísértetek.

Azt hittetek. Legközelebb már majd kísértetekről fogtok beszélni. ugye. Tudom. Hogyan is lehetne? S mit enne az az állat? – Malacot. akár kicsi. ami agyarral. Természetesen nincs semmiféle szörny az erdőben. Jack jó vadász volt. Tehát folytatom. hanem a szörnyről. hogy nem értek egyet azzal. még a lélek belsejében levő bajokra is. azt meg kell szüntetni. karommal támad… s azt is tudom. hogy vadász vagyok-e. amennyit akartok. S most nem a ti félelmetekről beszélek. akár nagy… – Neked nagy! – Ha nevetni akarunk. ahhoz kétség sem fért. ami nincs? Az élet . a minap. Ti csak féljetek nyugodtan. De mi tudjuk. a kagylót simogatva. Manapság van orvosság minden bajra. magam is jártam ott. hogy álmodnak és kiabálnak álmukban. Féljetek. azt én megláttam volna. amit Jack a félelemről mondott. Oroszlánok meg tigrisek csak nagy országokban élnek.ANV: TITTLE – Te magad. 57/144 . Abban a pillanatban lement a nap. Tudjátok. mintha leoltottak volna egy lámpát. S most már arról beszélnek… s nemcsak az apróságok. – Azt kérdem. s ha van hiba. – Most nálam van a kagyló. amit mondott. – Ralph. Amikor elmondtad. S ha az apróságok megint felmásznak arra a hintafára. Egymagámban. hogy nem hallottam meg? Hát most figyeljetek ide! Ilyen kis szigeten nem lehetnek nagy állatok. Röfi hozzáfogott a magyarázathoz. ha úgy tetszik. Azzal Jack visszaadta a kagylót és leült. hanem néha még a vadászaim is… hogy van itt valami… valami sötét nem tudom micsoda. – Nem értek egyet Jackkel mindenben. hogy itt nincs szörny… úgy értem. Csak nem gondolja itt valaki komolyan. De ami a szörnyet illeti… Jack. ugye most be kell fogniuk a szájukat? Csönd legyen. Persze az erdőben nincs semmi. – Malacot mi eszünk. Egy vagy két évvel a háború befejezése után már majd felutazunk a Marsra és vissza. Legföljebb malacok. – Röfit! – Nálam van a kagyló – mondta Röfi méltatlankodva. amitől félni kellene. vagy nem vagyok vadász? A fiúk bólogattak. – Nos… hát én bejártam ezt az egész szigetet. tudományos. szörny… Magam hallottam. hogy itt nincs mitől félni… Szünetet tartott. – Ha az embernek fáj a hasa. – Hacsak… Ralph nyugtalanul megmozdult. amit jól mondott. mint Afrika és India… – És az állatkertben. szünetet tartott. Ha volna itt szörny. apróságok! Arról akarok beszélni. mert hát ilyenek vagytok… de szörny az nincs az erdőben. jobban tennék. majd piszkos. de van. úgy van. meg egyéb ilyen dolgokról.folytatta Röfi lelkes-közlékenyen –. olyan. valami állat. Aztán Röfi nyújtotta ki a kezét. Az egész gyűlés megkönnyebbülten megtapsolta. akkor később folytatjuk a gyűlést. fekete sapkás vadászaihoz fordult. ha a földön ülnének és figyelnének. hogy félnünk kell valamitől. akkor egy perc múlva megint le fognak esni róla. Letette szemüvegét. az élet ma tudományos. hogy tulajdonképp miről van szó. és rájuk pislogott.

semmi. – El akartam menni valahova… egy helyre. A felidézett emlék újra rémülettel töltötte el. – Álmában kelt fel. – Lidércnyomása volt – mondta Ralph. nagy önbizalmat mutatott. mindenféle dolgokkal verekedtem. bár közben kissé büszke is volt arra. meglengette ugyanúgy. – Aludtál – mondta Ralph. s az apróság leült. aztán körülnézett. – Nem volt ott senki. hogy milyen apró volt. amellyel oly nevetségessé tudta tenni ellenfeleit.mondta –. magára terelje a figyelmet. s akkor láttam. De Jack egy megjegyzése lezárta az ügyet. – Mi a neved? – Phil. Az apróságok sugdolózni kezdtek. Ralph kinyújtotta kezét a kagyló után. ébren voltam. aki a szörnyről beszélt. nagyon rosszat álmodtam. hogy valami óriási szörnyeteg mozog a fák között. – Meg voltam ijedve. és Ralph csodálkozva ránézett. s akkor felébredtem. – Nagyon féltem. De az apróság makacsul rázta a fejét. hogy ekkora szenzációt tud kelteni. hogy valaki éjszaka kimegy az erdőbe. s azokkal a kígyózó dolgokkal verekedtem. de amikor eltűntek. Szívbemarkolóan rémületes volt. Egyszerre csak kint voltam a kunyhóból. – Amikor azok a kígyózó dolgok verekedtek egymással. akkor aludtam. az egyik felállt. és láttam. amik a fákon vannak. Félig nevető. Éjszaka nem lehet az erdőben járni. S kimentem a kunyhóból. – Hát akkor most hallgassuk meg azt az apróságot . és sietve folytatta. Elhallgatott. – Elcsapta a hasát – mondta. – Az éjjel álmodtam. egyedül a sötétbe. és oly valószerűnek hangzott. valami óriási… és szörnyűséges… Elhallgatott. s azok a kígyózó dolgok már eltűntek.ANV: TITTLE – Hacsak…? – Hacsak az emberektől nem. – Te?… Hát te miért csavarogsz a sötétben? Simon görcsösen megmarkolta a kagylót. Kinyújtotta kezét a kagyló után. Aztán Simon felállt. A gyerek hangja pedig csipogva tovább szólt a fehér kagyló mögül. Ahhoz képest. A megfélemlített hallgatóság egyetértőén zúgott. Talán be tudjuk neki bizonyítani. Röfi behúzta a nyakát. hogy mindenki elhallgatott. amely alatt a nép jót mulatott azon a gondolaton. A többi apróság borzadva s rokonszenvezem nevetni kezdett. félig gúnyos neszezés hallatszott az ülő fiúk köréből. 58/144 . Hangjában az a metsző megvetés szólt. Vagy járt ott valaki közületek? Kiment valaki a kunyhóból? Hosszú szünet keletkezett. hogy mielőtt megkezdi szónoklatát. egyes-egyedül. s már épp segítségül akartam hívni Ralphot. hogy milyen szamár volt. hogy valami mozog a fák között. mint Ralph. amelyet ismerek… – Miféle helyre? – Hát… Ismerek egy helyet a dzsungelben… Habozott.

Volt itt most is még rengeteg apró fiú. szeméből kicsurrantak a könnyek. hogy most felidézte. Ralph bólintott. – Hát ezt ne csináld többször. szeplősek. másrészt. aki még nemrég ugyanígy állt meg előtte… s elhessegette az emléket. semmi szükség arra. Anthony. messzire. úgy tetszett. szigorúan nézett a fiú arcába. – Hogy hívnak? – ismételte ez szigorúan. hogy még te is megijeszd az apróságokat éjjeli kirándulásokkal… A hirtelen feltörő csúfondáros nevetésből félelem és megrovás szólt. Arca ráncokba gyúródott. Röfi tehetetlenül Ralph felé fordult. A gyülekezetet idegesítette a csönd és a makacs ellenállás. Hampshire. azt játszotta. Az első pillanatokban a bánat néma szobrává fagyott. Ralphnak eszébe jutott egy másik kisfiú. hogy sátorban van. de az arca egyiknek sem volt feltűnőbben megjelölve. ahonnét csak egy ilyen kézzelfogható emlékeztető bírta visszahozni a felszínre. Senki sem látta többé a szederszínű anyajegyet. – Eriggy.ANV: TITTLE Ralph Simon helyett is szégyellte magát. hogy összeszámolják az apróságokat. Röfi? – Volt itt még egy másik is. a láthatáron túlra. egyrészt mert semmi mód nem volt arra. szőkék. hogy az ember megbizonyosodjék. Amikor a tömeg elcsendesedett. – No. kezében a kagylóval. Ralph Röfi felé fordult. mintha hozzá volna szögezve. melyet Röfi tett fel odafent a hegytetőn. beszélj… hogy hívnak? – Percival Wemys Madison. a lakáscímem Lelkészlak. de a kagyló Ralphnál volt. elbújt lábát keresve. egyenletesen. kitartóan. – Nos. hangosan. Röfi a gyerek mellé térdelt. Valahol megnyomták egy rugót. mint a kagyló kürtszava. mert Ralph ismerte a választ legalábbis arra az egy kérdésre. ni! Az apróságok előrelökdösték Percivalt. ami kimondhatatlan. Térdig állt a mély fűben. feketék. – Hogy hívnak? Az apróság visszahúzódott láthatatlan sátrába. Visszavette a kagylót. Harcourt St. túl a tekintély vagy akár a testi megfélemlítés határain. és a sírás tovább zakatolt. tehát visszafarolt a helyére. – Hallgass! Hallgass! De Percival Wemys Madison nem hallgatott. de aztán feltört belőle a jajongás. Ez itt. a telefonom… a telefonom… a tele… Minthogy ezek az adatok hosszú gyökereikkel leértek a fájdalom rugózatáig. – Gyerünk! – mondta. mint a lélegzet. szája széles fekete lyukká tágult. s azóta nem is történt több kísérlet. Kórusban kezdték kiabálni: – Hogy hívnak… hogy hívnak… hogy hívnak… – Csönd legyen! Ralph szemügyre vette az alkonyati homályban előtte álló gyereket. a gyerek hirtelen elsírta magát. s mind egyformán piszkosak. Már rég száműzte. az tartja fenn. érted? Éjjel maradj a helyeden! így is épp elég ostobaságot hordanak össze vadállatokról meg egyebekről. vajon valamennyien együtt vannak-e. Úgy látszik. kérdezd ki! – mondta Röfinek. aztán magára hagyták. – Hallgass! Hallgass! 59/144 . Simon kinyitotta száját. Röfi akkor milyen erőszakos volt és milyen kihívó! Hallgatólagosan elismerve.

Jack hallatta elsőnek a szavát. határozottan… – Maurice mély lélegzetet vett. – Jack mindenütt járt… – Hol tudna megélni egy ilyen állat? – A hátam közepén. hogy itt volna valami szörny a szigeten.ANV: TITTLE Most már a többi apróság is beleavatkozott. – Persze én nem hiszem. Ralph előrehajolt. – Az állattal meg hogy állunk? Valami különös dolog történt Percivallal. A kagyló ugyan nem volt nála. némán hallgatta a zátonyok felől jövő sóhajokat és suttogásokat. aztán kiengedte markából a gyereket. – Papa azt mondja. Maurice szólalt meg. az élet ma tudományos. de hát tudni ö sem tudja bizonyosan… már úgy értem. Percival valamit motyogott. A megkönnyebbült apróság. amelyek tintát csinálnak… egyszóval tintahalak. igaz? Már úgy értem. Maurice mentette meg a helyzetet. Eszükbe jutottak személyes fájdalmaik. Ralph felemelte a csillogó kagylót. aztán vidáman elnevette magát. és Maurice engedelmesen kivette a kezéből. egyetemes bánatban is. Jack megfogta. kérdem? Percival összezsugorodott Jack markában. végtelen lehetőségek ismeretlen kékségét. Ralph önkéntelenül megfordult: egy kis görnyedt. de azzal most senki sem törődött. és elaludt. rögtön elterült a hosszú fűben. A gyűlés folytatódott. hogy az állat a tengerből jön. – A papám azt mondja. mert hisz amúgy is félnek. de Percival és a többiek méltányolták igyekezetét. S a kacagás úgy elharapózott. de hát tudni nem tudunk semmit. – Azt gondolom. s leült a billegő fatönkre. De ha azt mondja. akkor valószínűleg szintén igaza van. megrázta. Nagyot ásított és megtántorodott. mintha elvágódnék. Együttérzésük jeléül valamennyien sírni kezdtek. – Újabb szünetet tartott. Megdörzsölte a farát. hogy valamennyien összerezzentek. A vita újra fellángolt. hogy még nem fedeztek fel a tengerben minden állatot. Jack megreszelte torkát. hogy bizonyosat nem tudunk… 60/144 . – Mit mondott? Jack meghallgatta Percival válaszát. Rossz bohóc volt. ha el tud bújni ezen a szigeten. ketten közülük majd olyan hangosan. Ahogy Röfi mondja. Úgy tett. amelyek sok száz méter hosszúak. mögötte a nyílt tengert. hogy a szigeten csak malacok élnek. aztán mintegy mellékesen odavetette: – Azt mondja. ahonnét újra rögtön lefordult a fűbe. olyan hangosan. szoros gyűrűjében. A gyülekezet követte tekintetét. mint Percival. hogy az embereket könnyű megijeszteni. Most már az utolsó nevetés is elült. tehát a szabályok ellenére szólalt meg. az emberi lények megnyugtató. elnézte a víz szélesen húzódó sávjait. fekete alak a lagúna csillogásában. egy kicsit még szipákoltak. s a nép újra nevetni kezdett. hogy a nagyokat is magával ragadta. – Ide nézzetek! – kiáltotta. aztán nevetni kezdtek. – Ügyes állat lehet – mondta Röfi gúnyosan –. s talán osztozni kívántak a nagy. és megeszik a bálnákat is. ha azt mondja. hogy vannak… izé… állatok. hogy Jacknek igaza van. – Hol él az az állat.

hogy mederbe fogja a vitát. A gyülekezet vadul elbődült. – De tud! – Nem tud! A móló egy szempillantás alatt megtelt vitatkozó. hadonászó árnyakkal. hogy… hogy talán bennünk van az… – Marhaság! Ezt Röfi kiáltotta. valóságos orgazmus. – Lehet – mondta akadozva –. 61/144 . A nevetés úgy érintette. – A tintahal nem tud kijönni a vízből. – Ülj le! – Fogd be a szád! – A kagyló! – Megőrült! – Fogd be a szád! Ralph közbekiáltott. az volt a benyomása. Ralphnak. – Hallgassátok meg! Nála van a kagyló. de milyen szörnyű dolog az. egytagú szót. most már teljesen érthetetlenné vált. újra lebukfenceztek róla. a kagyló után nyúlt. mintha elmebaj tört volna ki az egész gyülekezeten. s ha valaki azon van. de ezúttal nem bánták. – Tudniillik úgy értem. nyilvánosság előtt beszélni. – Te… te is hiszel ilyesmikben? – Hát nem tudom – mondta Simon. hogy majd megfulladt. Aztán a nép lassanként megnyugodott. mintha kegyetlenül arcul csapták volna: védtelenül roskadt vissza helyére. A homályban valami fehér tárgy csillogott a közelében. A szíve akkorákat vert. – Talán valamiféle kísérletre gondol. utánanyúlt. hogy azért mégis él itt egy állat. lehet. – Tudniillik… Kitört a vihar. és teljes erejéből belefújt.ANV: TITTLE Valaki elkiáltotta magát. akit felháborodása most már végképp kizökkentett méltóságából. akik visszamásztak a billenő rönkre. kikapta Maurice kezéből. kifejező. Ralph ámulva nézett Simonra. hogy a tűz minden dolgok között a legfontosabb. állatok… s még abban sem tudnak megegyezni. Félelem. az emberek eltérnek a tárgytól. S egyszerre megszállta az ihlet. Azok az apróságok. Simon a közelében állt. hogy okvetlenül beszélnie kell. Azt érezte. A vadászok visítoztak a gyönyörtől. hogy kifejezze az emberiség legnagyobb gondját. s egyre újabb és kínosabb dolgokkal hozakodnak elő. Simon minden erőfeszítése rommá mált szét körülötte. Tomboló megkönnyebbülés. aki még mindig a rönkön ült. A gyülekezet rémült csöndbe dermedt. Simon folytatta: – Mert megtörténhetik velünk… Azon való fájdalmas igyekezetében. – Mi a legpiszkosabb dolog a világon? A kérdést követő értetlen csöndbe Jack válaszként behajított egy durva. Valaki soron kívül megszólalt.

a magas fűben. . hol a másikhoz került. magánkívül a dühtől. Mindegy. hogy az az állat… a kísértet. Elhallgatott. hogy ilyen későre hívtam össze a gyűlést. – Én nem szavaztam a kísértetekre. hogy vannak-e kísértetek. – Ez így jó lesz – mondta. aztán feltette a kérdést. Hangja maga volt a felháborodás. Valamikor tudták. Az apróságok bizonyára közelebb húzódtak. Jack?… várj még egy percig. aztán bemegyünk a kunyhókba. – Én nem szavaztam… ezt mindenki jól jegyezze meg magának.Nem lehet rendes gyűlést tartani. – Mit mondjak most? – folytatta. Úgy van… semmi kétség. Aztán Ralph belebámult a sötétségbe. Kikapta a kagylót valakinek a kezéből. – Ki hisz abban. Hallani lehetett. Egy meglebbenő szellő hirtelen megszólaltatta a pálmafákat. De azért nem szívesen beszélek erről… ilyenkor. a sűrű homályba meredt. – Én pedig nem hiszek a kísértetekben. soha még nappal ezt a hangot nem hallották. hogy vannak-e kísértetek vagy… Egy pillanatig eltűnődött. sötétben. Halomra döntötték gondosan felépített tervét. – Túl sokat beszélünk kísértetekről. hogy te miben hiszel… gömböc! – Nálam van a kagyló! Rövid viaskodás lármája hallatszott. hogy vannak kísértetek? Hosszú csönd keletkezett. ha nem tartjuk magunkat a szabályokhoz. hogy elhatározzuk. – Értem – mondta egyszerűen. Már most ki akarom jelenteni. Az érthető és törvények kormányozta világ kicsúszott a lábuk alól. Újra a magasba emelte a kagylót. Egy suttogó. most pedig… S a hajó elment! Valaki kiragadta kezéből a kagylót. Nappali gyűlésen kell ezt megtárgyalni. s meglátta a felemelt kezeket. szavazni fogunk… mármint arról. ismeretlen hang kiáltott közbe: – Talán arról van szó. hogy nagyot dobbant a lábával. A gyülekezet felé fordult. A táj legvilágosabb része a part volt. egy ütés érte a mellkasát. ott gubbasztanak egymáshoz szoruló testekkel a háromszög közepén.ANV: TITTLE Ralph felemelte a kagylót. 62/144 . mert mindannyian fáradtak vagyunk. De hát úgy döntöttünk. – Add vissza a kagylót! Ralph közéjük ugrott. hogy mi micsoda. Vagy legalábbis azt hiszem. A gyülekezet megrázkódott. – Sok a soron kívüli közbeszólás – mondta Ralph. – Tehát most arról határozunk. és ziháló lélegzettel visszaült a helyére. Röfi sivító hangja hallatszott. hogy nem hiszek. a kagyló hol az egyikhez. – Ki törődik azzal. – Rosszul tettem. Nem… te vagy az. Már Jack is felugrott. Röfi kivette kezéből a kagylót. hogy mi micsoda. Két szürke törzsű fa gonosz nyikorgással egymáshoz dörzsölődött. észrevehető mozdulatok nélkül. hogy nem hiszek kísértetekben. mintha szélvész vágott volna közéjük. s fecsegő zörgésük most élesen kivált a sötétből és csöndből.

– Ha nem fújod meg. – Fütyülök a törvényekre! Erősek vagyunk… vadászok vagyunk. s addig ütjük. A móló egy pillanat alatt megtelt zajjal. te kövér naplopó! Viaskodás. s nem jönnek vissza… akkor lőttek nekünk. akkor válnak csak igazán állatokká. Ralph higgadt. Bekerítjük. a csillogó kagyló ide-oda rángatózott. hogy legfontosabb a tűz? – Most keménynek kell lenned. Kényszerítsd őket arra. a gyülekezet szétszóródott. sohasem fognak bennünket megmenteni. verjük. sikoltások hallatszottak. – Fogd be a pofádat. Röfi nyújtotta feléje. hogy malacokra vadásszunk… ki hagyjuk aludni a tüzet… most pedig… Egy szélsebes árnyék ugrott eléje. ahogy eddig is tetted… – Jack! Jack keserű gúnnyal utánozta a kiáltást. mint az állatok. majd széthúzódott a part hosszában. megöljük. rendszertelenül futkosó csoportokra oszlott a pálmafák és a tenger között. Ralph. nevetés. s eltűnt a sötétségben. Ha van itt állat a szigeten. Ralph az arcán érezte a kagyló érintését. hogy megtegyék. amit parancsolsz. – Jack!… Jack! – A törvényeink! – kiáltotta Ralph. – Hallod őket? Játékos üldözések lábdobogása. – Rendben van… hát csak kényeztesd azt a gömböcöt. mérlegelő hangon felelt. Megválasztottatok. Ralph! Röfi olyan közel állt. lábdobogás. hogy megválasztottak! Parancsokat osztogatsz. – Fújd meg a kürtöt. – Megszeged a törvényeinket. izgalommal. – Ha most megfújom a kagylót. Ralph felugrott. Még a tüzet sem tudjuk ébren tartani.ANV: TITTLE – Mik vagyunk mi… emberek vagy állatok? Vagy vademberek? Mit fognak rólunk gondolni a felnőttek? Elhagyjuk a helyünket. De Jack megint csak ráordított. ütjük. hisztérikus nevetés s rémült sikoltozások hallatszottak a part felől. hogy mit csinálnak. – Mit szólnak majd ehhez a felnőttek! – ismételte meg Röfi. mint a törvényeink! – kiáltotta. amiknek semmi értelme… – Röfinél van a kagyló. Olyanok leszünk. hangosan beszélgető. – Bánom is én! Ralph összeszedte lélekjelenlétét. verjük… Vadul elkurjantotta magát. – Hát nem értik. – Mit számít az. hogy szemüvegének egyetlen lencséje Ralph szemébe villogott. hogy mit csináljanak! Nem tudsz vadászni… nem tudsz énekelni… – Én vagyok a vezér. – S te is fogd be a szádat! Ki vagy te tulajdonképpen? Itt ülsz… s parancsokat osztogatsz az embereknek. – Jack! Jack! Nem nálad van a kagyló! Hagyd beszélni! Jack arca feléje úszott. 63/144 . de hallani hallom őket. Nem látom. – Nincs egyebünk. s leugrott a halványan csillogó fövényre. mint aki egy elméletet ad elő.

legalábbis itt a szigeten? Hogy vannak… izék. mint az asztma. De mondok neked valamit. csak vadászattal törődnék. Az éneklő. hogy nincs is vele semmi baj… hogy rendes gyerek… s ha aztán újra meglátja. – Te csak hallgass. hogy az énekből már csak a szöveg nélküli ritmust lehetett kivenni. Hangja rémült sikoltássá vékonyodott. nem tudom. amit akar… De te biztonságban vagy. – Ki ül ott? – Én vagyok… Simon. – Az a kérdés. s egy forgó. – Jogom volt ahhoz. Ha az ember fél valakitől. aztán újra leengedte. Ralph! – mondta Röfi. S nekem már épp elég jutott ki belőle. Elhiteti magával. pörgő fekete tömeggé olvadtak. amik figyelnek bennünket. – Ha lemondasz – felelte Röfi döbbent suttogással –. – De tegyük fel. akik már beteltek a mulatsággal. akkor mi lesz velem? – Mi lenne? Semmi. de folyton muszáj rágondolnia. Téged is gyűlöl. – Az imént te is jól verekedtél. s ezért ismerem. Arról nem szólva. – Három vak egér!… Lemondok. – Úgyis elég bajunk van. Ha volnának kísértetek… – Le kell mondanom a vezérségről – mondta Ralph. és várnak? Ralph hevesen megrázkódott. táncoló fiúk oly messzire kerültek. – Gyűlöl engem. és közelebb húzódott Röfihez. s mert te vagy a vezér. téged tisztel. – Ha Jack lenne a vezér. hogy nincs itt semmiféle szörny a szigeten? – Én félek tőle – mondta Röfi –. hangosan sírva a kunyhók felé botladoztak. valami dúdoló énekszó is hallatszott. leváltak. Simon is megmozdult a sötétben. Holtig itt rekednénk. – Belevaló gyerekek vagyunk – mondta Ralph. akkor meggyűlöli. Az ijesztő sötétben egymásba ütköztek. Az apróságok. Simon! Miért nem mondtad ki egyenesen. – Miért ne volnának? – Mert akkor a dolgoknak semmi értelmük sem volna.ANV: TITTLE A parton a szétszóródott fekete alakok összébb torlódtak. – Nálam volt a kagyló – mondta Röfi egyszerűen. több. hát az olyan. mint amennyit elbírok. – Engem? Miért? – Nem tudom. Ralph ajkához emelte a kagylót. . az ember nem kap lélegzetet.Hallod őket? – Azt nem! Uramisten! Röfi megmarkolta Ralph karját. miért. tűz meg nem lenne. – Hagyd abba az ilyen beszédet. Mert lekaptad a tűz miatt. – Maradj meg vezérnek – mondta. hogy te vagy az erősebb. Röfi: vannak-e kísértetek? Vannak-e szörnyek? – Persze hogy nincsenek. hogy beszéljek. A házaknak meg az utcáknak… meg a tv sem működnék. hogy a dolgoknak nincs értelme. és nem ő… – De hát ő… de hát ö Jack Merridew! 64/144 . Ha azt tehetné. Ralph.

Összegyűlnének meg teát innának és vitatkoznának. – A felnőttek ismerik az életet – mondta Röfi. ami ellen gyermeki találékonyságának minden varázsa tehetetlennek bizonyult. Kérem. túlvilági. te meg Jack. Anthony) olyasmit élt át a hosszú fűben fekve. hát sokat gondolkodtam. Te maradj meg vezérnek! – Ide-oda hánykolódunk meg sodródunk – mondta Ralph –. a három fiú dermedten összekapaszkodott. s akkor minden rendbe jönne… – Nem gyújtanák fel a szigetet. Harcourt St. s a vadászok visszatértek a kunyhókba. Aztán a nyöszörgés felerősödött. aki a keze ügyébe kerül… s az én leszek. uram… kérem. akkor nekimegy az elsőnek. S nem vesztenék el a… – Hajót építenének… Ott állt a három fiú a sötétben. – Nem veszekednének… – Nem törnék el a szemüvegemet… – Meg nem beszélnének szörnyekről… – Ha valami jelt tudnának adni nekünk… – kiáltotta Ralph kétségbeesetten. – Azok nem félnek a sötétben. kisasszony… s akkor válaszoltak az embernek. s hiába próbálták megfogalmazni a felnőtt élet méltóságát. – Röfinek igaza van. Téged nem bánthat. s közben minden elromlik. távoli jajveszékeléssé vált. Odahaza mindig kéznél volt egy felnőtt. de ha te félreállsz. Ismerem az embereket… ismerem magam meg őt is. – Valami jelt vagy egyebet a felnőtt világból… Halk nyöszörgés hallatszott a sötétből. tagolatlan makogássá. 65/144 . Ketten vagytok.ANV: TITTLE – Én sokat voltam ágyban fekvő beteg. De jó lenne! – Bár itt lenne a nénikém! – Meg az apám!… De hát mi értelme van… – Ébren kell tartani a tüzet! A tánc véget ért. Ralph. Percival Wemys Madison (cím: Lelkészlak.

akiket az éjjel tűzőrségre jelöltek ki. De a felnőttek világából azért mégiscsak érkezett egy jeladás. Keskeny holdkaréj szállt fel a látóhatárra.ANV: TITTLE HATODIK FEJEZET A REPÜLŐ SZÖRNY A csillagok ragyogtak. majd egy utolsó rohammal átsodorta a sziklazátonyok és a lagúna fölött a hegy irányában. és már Percival is megnyugodott. mintha a hegygerinc fölött széttekintene a tájon. hárman együtt feküdtek le a legközelebbi kunyhóban. Most gyakorlott lábbal kitapintva az utat. nagyokat lökve rajta. ejtőernyő alatt egy sebesen zuhanó emberi alak. de minthogy most már ebben az alacsonyabb légrétegben is egy kis szellő kerekedett. Aztán Ralphék is elaludtak. lehetőleg a másik kettőnek a közelében tartózkodott. Aztán. ha ez azt jelentette. álmosan beszélgetve egymással a pitymalló ég alatt. A két iker volt. S minthogy az egész éjszakát nem bírták átvirrasztani. és csattogva nekirugaszkodott a hegynek. nyomában csigavonalban egy fénylő ösvény ereszkedett le… aztán újra sötétség lett. zajosan forgolódtak a száraz levelek közt. térdére ejtve fejét. majd újra meghajolt. és az egyik kunyhóba szállították. noha a tíz mérföld magasságban lezajló ütközetnek dörrenése sem hatolt el a szigetig. összegubancolta az ejtőernyő kötélzetét. Méterről méterre. de képtelenek voltak arra. úgy tetszett. Egy csomó rozsé és száraz levél alól két fiú mászott ki. Itt lezuhant és összeroskadt a hegyoldal kék virágai között. és hol meghajolt. noha egyetlen gyermek sem volt ébren. Nyugtalanul. Itt megint szeszélyessé válva. mind a ketten lefeküdtek aludni. de más fény nem látszott az éjszakában. s az alak újra előrehajolt. Röfi. De más fények is ragyogtak az égen. mialatt az egyik alszik. majd kihunyva. Az emberi alak. A hajnal homályában halk nesz hallatszott a hegyoldal egyik sziklája mögül. az emberi alak a hegytetőn ült. hogy egymástól függetlenül kell cselekedniük. a sziklák és a vörös kövek között. Ha a szél erősebben fújt. amíg végül fel nem ért vele a hegyorom kőcsipkéi közé. hol kiegyenesedett. Miután a három fiú felfedezte. és felemelte fejét. a kötélzet megereszkedett. a másiknak virrasztania kellett volna. a szél egyenletes erőre kapott. ide-oda himbálózó tagokkal. hunyorogva. amikor a tenger hátára ült. A különféle magasságokban egymást váltó szelek kényükre-kedvükre sodorták magukkal. hogy még akkor is alig hagyott nyomot a vízen. nagy nehezen felemelték a gyereket. oly vékonyán. körülbelül három mérföldnyi magasságban. 66/144 . két könnyű árnyék. bármilyen bátran nyilatkozott is. Egy robbanás vakító fénye villant fel az égen. az ejtőernyő megduzzadt. De ha a szél ismét ellanyhult. a kötélzet megfeszült. Sötét folt tűnt fel a sziget fölött. hogy megfejthette volna. felcsúszott a hegyoldalon. megmegcsavarta. s az égen ismét kigyúltak a csillagok. lábát maga mögött vonszolva. egyszer az egyik nagyobb fiú is beszélni kezdett a sötétben. s a húzás következtében az alak kiegyenesítette derekát. a szél átvonszolta a kék virágok. s az emberi alak a meg-megránduló zsinegek között ülő helyzetbe került. hogy honnét ered a kísérteties zaj. egy lehajló ív pályáján körbevitte az égen. így mialatt a csillagok lassan vonultak az égboltozaton. amely a lagúna felé ereszkedett le. hogy bármilyen értelmes cselekedetet vigyenek véghez. gyorsan ide-oda cikázva. a csillagok ösvényét figyelve. Elméletben. Olykor a többi kunyhóból valamelyik apróságnak a kiáltása hallatszott. sisakos fejét térdére hajtva.

majd egyikük gyorsan visszaszaladt rozsáért és levelekért. s addig fújt. és ráfújt. – Emlékszel az öreg zabosra az iskolából? – “Megőrjítesz. a nyomorultak sehogy sem tudták elkerülni a lángokat. adj nekem… –… alágyújtóst. A másik letérdelt. nem ránk. Hasra feküdt. amíg a hamurakás újra fel nem piroslott. – Sam. Egy ágat nyomott a fiú kezébe. és egészen egyformán. Egy kis sátrat húzott föléje korhadt fából. Sam hogy rakja a tüzet. Sam a parázsba szúrta a vékony fácskát. – Híj! Egy ideig csöndesen figyelték a tüzet. – Az utolsó pillanatban! – Nagyon… –… zabos lett volna. Sam azzal mulatott. Sam újabb ágakat hányt rá. – Hadd melegedjünk fel! – Akkor még több fát kell felcipelnünk. A korhadt fasátor körül buzgólkodó lángok újra magukra vonták tekintetüket. Hát rakd! Eric leguggolt. a hegycsúcs felé fordította tekintetét. amilyen közelről csak lehetett. s nézte. kellemesen ölelgette őket. – Alighanem kialudt. – Fázom. – Azonkívül még… –… sötét van. – Ne égesd el egyszerre az egészet – mondta Eric. Egy pillanatra abbahagyta a fújást. Amikor elérték. Aztán eszükbe jutott a sötétség s az egyéb bajok. Most már bőven sugárzott a meleg.ANV: TITTLE nagyokat ásítva és a szemüket dörzsölve elindultak a fekete folt felé. – Én is. ahol most még teljes sötétség uralkodott. s eszébe jutott az első tűz… ott lent. . – Szerencsére Jackre. amely egykor a jelzőtűz volt. majd egy nagyobb ágat helyezett rá.Túl sokat teszel rá. Nem szívesen emlékezett rá. a hegy meredek kaptatóján. szájával a hamurakás fölé hajolva. egyszerre ketten. hogy ágakat dugdosott a tűzbe. fiú!” Nevettek. Arca vörösen felfénylett. Eric lehajolt. ásítva megálltak. s a tűz máris biztonságosan égett. A parázs felizzott. és kényelmetlenül feszengve körülnéztek. – Mégsem. Eric az ide-oda rohangászó fatetveket figyelte. azzal megkotorta a hamut. – Már amúgy is… –… nagyon zabos volt… –… a tűz meg a malac miatt. Aztán Eric vihogni kezdett. az ág tüzet fogott. Eric nyitott tenyerével azt 67/144 .

Talán tíz másodpercig kuporogtak így mozdulatlanul. A lángok most már a vastag ágakat emésztették. De most már a többi kunyhóból érkező lidércnyomásos kiáltozás sem ért el hozzá. ahonnét jött. arrébb a három kő. Amott volt a nagy szikla. Eric merev tekintete megfélemlítette. egymás karjába kapaszkodva: négy rezdületlen szem és két nyitott száj. nyögtek. – Ralph. A távolban az erdő fái sóhajtoztak. széles fényszőnyegeket görgetett szét a hegytetőn. Körülbelül tizenöt méternyi távolságból mintha valamilyen szél fújta vászon csattogása hallatszanék. – Nem mehetsz ki… irtózatos! – Röfi. Egyikük sem sikoltott fel. s közölte vele. – Ralph. ébredj fel! A levelek úgy bőgtek.ANV: TITTLE próbálgatta. órák hosszat forgolódott a zörgő levelek között. Úgy tetszett neki. és cukorral etette a pónikat. a szájukat csucsorították. mögöttük a széthasadt szikla. mert megint ott volt. Aztán mintha rémült eszméletük is közösen dolgoznék. lehullt. mert a tájnak az a része. a máglyáról oldalvást csaptak ki a lángok. hogy a hőség még elviselhető legyen. Mindketten mozdulatlanná merevedtek. a kertfalnál állt. amikor Ralph elindult az ég csillagos téglalapja felé. amíg végül valaki meg nem rázta a karjánál fogva. a fa nagyokat dörrent. de keményebben markolták meg egymás karját. és fényhullámokat göngyölített fel a hegytetőre. – Ti kik vagytok? Az ikrek? – Láttuk a szörnyet… – Hallgass! Röfi! A levelek még mindig bőgtek. míg végre elaludt. A sátor beomlott. hogy a teája várja. ébredj fel! – Mi baj? – Láttuk… –… a szörnyet… –… mind a ketten. mint a tenger. négykézláb kúszva a sziklák között. az egyik iker pedig görcsösen rákapaszkodott. Ralph álmodott. Sam háta mögött terült el. mialatt a fel-fellobbanó tűz füstöt és szikrákat hajtott feléjük. milyen közel mehet vele a tűzhöz. Röfi beléje ütközött. egyszerre indultak el. hol vannak a lándzsák? – Hallani lehet a… 68/144 . lekuporodott Eric mögé. A két fiú haja meglebbent. Sam körülmászta a tüzet. a szerteheverő sziklák lapos árnyaiból felépítette gondolatban nappali körvonalait. – Sam! – No? – Sam! Sam! Sam ingerülten nézett Ericre. kérgük gyűrűzni kezdett. amelyet figyelt. s azon túl egy rés… ott pedig… – Sam! – No? – Semmi. Lustán tekingetve körül a tűz fölött.

s tekintélye megőrzése végett. károgásának visszhangja is hallatszott. a mellette álló ikernek. elébb kételkedve. A nap sugarai legyezőszerűen törtek elő a látóhatár mögül. megmutatta a gyülekezetnek. a többi fiú is utánuk oldalgott. amely jobb kéz felől bevilágította őket. A zavaros sötétség szétoszlott a közeli és távoli tárgyak között. s ott egy szempillantás alatt elterjesztették a rémületes híreket. Röfi és Simon követte. – Ez hogy történt? 69/144 . Úgy láttuk. Ralph a kunyhó bejáratában térdelt. nem fújt bele. Egy magányos tengeri madár röppent fel rekedt kiáltással az égbe. amíg végül a hajnal szomorú. Jogszokássá vált. és a szájához illesztette. szürke fénye be nem szivárgott a kunyhóba. hogy beszéljen. az erdőben valami vijjogott. s a fiúk megértették. és fent az égbolton a bárányfelhők melegen kiszínesedtek. amelyet a bokrok tüskéi feltéptek. Ralph egy ideig elnézegette a növekvő arany karéjt. amelyet ezek a visszafojtott csönd réseibe sugdostak. majd vízszintesen a szemükbe tűztek. Mocorogni kezdtek. Valami mozgott a feje mögött… szárnyak! – A szörny is mozgott… –… s az szörnyű volt. és megkönnyítette számára. kiment a mólóra. A sötétség hamarosan megtelt karmokkal. Aztán a látóhatár fölötti felhősávok rózsaszínűén izzani kezdtek. és óvatosan körülnézett. Körös-körül a fiúk magasra emelt lándzsái meredeztek az ég felé. lényegbeli egységüket már mindenki elismerte. – Szőrös volt. amilyen gyorsan csak tudtunk… – Nekimentünk mindenfélének… –… a szörny követett… – Láttam a fák mögött suhanni… –… engem majdnem elért… Ralph félénken Eric arcára mutatott. Átadta a kagylót Ericnek. szörnyű. Ralph felállt.ANV: TITTLE – Akkor hallgass! Ne mozdulj! Fekve maradtak. majd egyre fokozódó rémülettel hallgatva a két iker elbeszélését. ismeretlen fenyegetéssel. noha a világ a kunyhón kívül még elmondhatatlanul veszélyes volt. és a pálmák tollkoszorúja kizöldült. de aztán meggondolta. hogy felül… – A tűz jól világított… –… épp akkor raktuk meg… – Egy nagy csomó fát tettünk rá… – Szeme is van… –… foga… –… karmai… – Elrohantunk. – Samseric! Hívjátok össze a gyűlést! Csöndesen! Induljatok! Az ikrek rémülten egymásba kapaszkodva elmerészkedtek a néhány méternyire álló szomszéd kunyhóig. bár lúdbőrző háttal. Nem… nem álmodtunk… Sam folytatta a történetet. hogy a kagyló mindkét ikret egyformán feljogosította a szólásra. A véget nem érő virradat lassan elsápasztotta a csillagokat. Ralph felemelte a kagylót a simára koptatott fatönkről. A magasba emelte a kagylót. – A saját szemünkkel láttuk a szörnyet.

– Valaki kell. amíg el nem hallgatott. – Ezen tehát gondolkodnunk kell. – Csupa seb vagyok. Ralph? – Nincs nálad a kagyló. – Ne szamárkodj! Fából vannak a lándzsák. A ragyogó reggel tele volt rejtett borzalmakkal. – Talán… itt maradhatnánk… a mólón. Van itt. s ha még meg is ijedek… Jack megvetően félbeszakította. – Csak az időnket vesztegetjük hiába. mi lesz velünk? Tegyük fel. mint a nem tudom micsoda… A többiek rábólintottak. Semmi kétség. – Hogy itt maradjunk? Ide szorulva a szigetnek a végére? S mindig résen? Hogy szerezzünk táplálékot? S mi lenne a tűzzel? – Indulás – mondta Jack türelmetlenül. Mi történjék az apróságokkal? – Fütyülök az apróságokra. Ha nincs az az érzése. – Nálam van a kagyló. de Billy addig pofozta. 70/144 . – S még valami! Ez nem lesz mindennapi vadászat. amikor senki sincs itt közületek! Én nem látok jól. – Ez mindig be van gyulladva. hogy valami figyeli őket. – Félsz? – Persze hogy félek. hogy az állat akkor jön ide. Ha mindent meggondolok. és megtörölgette a megmaradt lencsét. A kör lassanként arccal kifelé fordult. mert az állat nem hagy nyomot maga után. a hegyes végű botokból faragott lándzsák mintha kerítéssel vették volna körül a fiúkat. – Felteszem. Nesze! – Azt kérdem. – S velünk mi lesz. Jack gúnyosan a szemébe nevetett. Johnny ásítás közben hangos sírásra fakadt. Röfi levette összetört szemüvegét. hogy vigyázzon rájuk. – Az helyes! Óvjuk meg Röfit a veszélytől! – Térj észre! Mit tehet Röfi a fél szemével? A többi fiú kíváncsian hol Ralphra. Vérzem? A fiúk iszonyodva hátrább húzódtak. Ralph rákiáltott volna. – Eddig sem vigyázott senki. – Ez lesz az igazi vadászat!… Ki tart velem? Ralph türelmetlen mozdulatot tett. – Eddig nem is volt rá szükség. hol Jackre nézett. aki nem fél? Az ikrek felé fordult. különben rátaláltatok volna. Lehet. Majd Röfi gondjukat viseli. hogy a szörny ide nem jön el. nem csaptok be? A felelet egyértelmű volt. Röfi elvette a kagylót. De most van. a szörny talán faágakon ugrál.ANV: TITTLE Eric megtapogatta arcát. reménykedve s mégis reménytelenül. – Nem vesztegetjük. De Jack visszahívta őket a háromszög közepére.

mert nem tudjátok nyomon követni az állatot. hogy szeplői apró. ahol még nem jártatok? Jack kényszeredetten felelt: – Csak egy van… de hát erre te is emlékezhetsz. ott. S ezzel. ehhez kétség sem fért. De senki sem törődött vele. Előttük a part enyhe ívben görbült a látóhatár felé. Röfit feltámasztották. Az pedig most már alighanem kialudt… Régi dühe újra fellángolt. – Hát itt mindenki elvesztette a józan eszét? Újra kell gyújtanunk a tüzet. de ez neked eszedbe sem jut. s a mólón hagyták. – Nem azt akarjuk-e valamennyien. a csönd már-már nyomasztóvá vált. Van ott egy szikla. hogy a legfontosabb dolog a tűz. Röfi sóhajtva kiengedte a levegőt tüdejéből. Jack – mondta Ralph. és leült. – Hát akkor induljunk! – Elébb eszünk valamit. Tudjuk mi már nagyon jól. hogy szabaduljunk innen? Újra Jackre nézett. aztán indulunk. kék árnyékok kúsztak a szája körül. hogy megszabadítsanak bennünket innen? A gyülekezet felé fordult. A közelben már jártam. barna foltokként kiváltak krétafehér arcából. hogy az az izé ott él. csöndben kell maradni. – Ralph szünetet tartott. – Semmi szükségünk többé a kagylóra. – Ez a vadászok dolga – mondta. Arca kitüzesedett. Megnyalta száját. – Ez nemcsak a vadászok dolga – mondta Ralph végül –. majd lélegzetet akart venni. azt akarták. túljutottak a válságon. hogy Simon beszélt… vagy Bill. amelyet hídként lehet használni. mit határozunk… Ralph most már nem hallgathatott tovább. Visszatartott lélegzettel várt. – Hát most gondolkodj. Csönd legyen! Elsőnek oda megyünk. hogy megmentsék őket. Röfi látván. A fatönk mellett feküdt. mint a víz mentén a forró homokföveny. hogy támadásba menjen át. aztán Ralph és a nagy fiúk elindultak a parton. ahol a sziklák egymásra torlódnak. – A lándzsákat meg vigyük magunkkal. zavartan Ralph térdére csúsztatta a kagylót. Jack! Vagy csakugyan nem akarunk szabadulni innen? De igen. Ha a szörny nincs ott. mert ilyenkor korán reggel a délibáb fátylai még nem homályosították el a tájat. Csak egy út vezet fel. Ettek. hogy némelyek megtanulják. – Ülj le! Jack úgy elsápadt.ANV: TITTLE – A kagyló… a kagyló! – üvöltötte Jack. S ti nem akarjátok. és állva maradt. tátogva. Mi haszna volt annak. – Van a szigetnek olyan pontja. hogy kire kell hallgatni. megkeressük. hogy mit kavart fel. – Nincs nálad a kagyló – mondta. s mindjárt meg is gyújtjuk a tüzet. ez jobb út volt. Ralph vezetésével a pálmákkal benőtt fennsíkon mentek. Ralph előreküldte 71/144 . – Rendben van. – Lehet. Szép nap ígérkezett: napfürdő egy kék kupola alatt. és ránk bízni. Az egész gyülekezet egyszerre kezdett beszélni. vagy Walter? Itt az ideje. A sziget hátsó végénél. s ez erőt adott neki arra. egy hirtelen fordulattal Ralph javára. amíg végül bele nem olvadt az erdőbe. s nem kapott levegőt. akkor felmászunk a hegyre. – Már az elébb is mondtam. A gyülekezet feszülten figyelt.

Néhány méternyi köves térség terült el előtte. de ahhoz nem elég gyors. kétségek gyötörték. Nekiment egy fának. “De én vagyok a vezér. mintha magas előfokká akarna összeolvadni. se be nem visz nyom. Simont. Sóhajtott. Ne vitatkozz!” A többiek felé fordult. Oldalt lépett. Ralph a szeme sarkából ránézett. és hátrasandított. amit akarnak. Ralph. Ralph gondolatban útjára bocsátotta Simont. ugyanabból a fajtából. Ralph az utóvédben menetelt. hogy legalább egy időre megszabadult a felelősségtől. színésziesen jobbra-balra tekingetve vezette a csapatot. – Helyes. beszédeket intéznek a gyülekezethez. Ralph mögött a magas fű megtelt szótlan vadászokkal. rózsaszínű bástya. aztán letett arról. Közelítsük meg. amely az egész sziget szerkezetét alátámasztotta. – Te vagy a vadász. Jack ügetve visszajött. Én megyek. A várnak ez a körülbelül száz láb magas része volt az a feltornyosodó. nem tudta elképzelni a nagy állatot. – S hol a vár? – Oda nézz! Ralph szétválasztotta a fű sűrű függönyét és kinézett. és nem érzik saját személyiségük nyomasztó súlyát. – Tudom. mintha csak másodmagukban volnának egy barátjukkal. kissé. hogy utolérje Samsericet. s nagy kőgöröngyöket szórt szét maga körül. Ralph legbensejéből egy hang szólalt meg helyette. lassan lépegetett mögötte. Fekete haja mélyen a homlokába hullt. Bal kéz felől fák és kúszónövények áthatolhatatlan fonadéka kísérte útjukat. a vezérnek kell majd vezetnie a csapatot. Mások egyszerűen felállnak. Jack elvörösödött. amelyet a hegytetőről már láttak. Rendben van. hogy Simon milyen nevetségessé tette magát. Bármennyit gondolkodott is róla. Ehelyett azonban keskeny sziklagerincre találtak. – Miért ne élhetne itt valami? – Látod. Ralph türelmetlen tekintetet vetett rá. mindig ugyanaz a képzet tolakodott fel eszméletébe: egy hősi s egyben beteg emberi lény alakja. – Most már látni. aki közvetlenül Ralph előtt járt. holott az ellenséget már húszméternyi távolságban meg lehetett volna látni. hálásan. A zátony sziklája széthasadt. azt mondják el. s amely a hegytetőn ül. Simon megszédült. feszélyezetten rámosolygott. hogy legalább egy-két percre befogadták. aki nagy óvatosan. nyomot nem hagy maga után. aztán újra maga elé bámult a semmibe. Ott egy újabb kocka alakú. amely néhány méternyi szélességben s körülbelül tizenöt méternyi hosszúságban nyúlt a tengerbe. rózsaszín sziklafok emelkedett. aztán a sziget két oldala oly közel ugrott egymáshoz. amíg egy sorba nem került Ralphfal. s akkor neki. azon át figyelte a vezért. Simon boldog volt. Robert gúnyosan nevetett. amelynek karmai csak a bőrt karcolják fel. Simon bátortalanul lelassított. amelyek mintha némán totyognának körülötte. vallanak támasztva lándzsáját. amennyire lehet. Jack nyomában tovább meneteltek a lassan emelkedő hegyoldalon a szikla irányában. mintha teljesen elfeledte volna.ANV: TITTLE Jacket. Ralph Jackre nézett. homlokán egy fehér folt kivörösödött és vérezni kezdett. hogy tovább töprengjen a saját személyén. 72/144 . hogy se ki. Hamarosan elérnek a sziklafokhoz. és visszatért saját személyes poklába.

Jackre nézett. – Hát akkor viszontlátásra! Mozgásra kényszerítette a lábát. rózsaszínű sziklatömbök. és lenézett. araszolhatta. Itt semerre sem lehetett elrejtőzni. mihez kezd. néhány évszázad leforgása alatt.ANV: TITTLE – Ti meg itt rejtőzzetek el! Várjatok meg! Úgy érezte. megsápadt. balról… Ralph hátán végigfutott a hideg. Meredek lejtő vezetett fel a széthasadt sziklákhoz. hínárokat. megfordult. – Mindenütt másutt már jártam. de erre semmi szükség. amelyek a bástyát tetőzték. Valamilyen párkányféle vette körül a négyszögletű sziklát. Megállt a keskeny földnyelven. Látta. s az elvitte a sziget kinyúló nyakára. a hangszálai annyira megfeszülnek. Jack oldalazott mögötte a párkányon. amikor a víz leszivárgott négy hínáros oldalán. hogy találkozni fog bármilyen állattal. Valami zaj hallatszott a háta mögött. hogy könnyűszerrel meg tudja mászni a sziklafokot. Aztán az alvó leviatán kilélegzett… s a víz emelkedni kezdett. – Értem. s hogy nem tudja. Ralph a vörös sziklafok felé fordult. Minden oldalról az üres légtér szakadékai vették körül. hogy a hangja vagy teljesen elapad. Mögötte. Jobb kéz felől a lagúna terült el. figyelték. polipokat. a hínárok ide-oda csapódtak. Nagyon lassan hátrasimította a haját. Ralph hamarosan el is ért a hajlatig. amely szélesen elterpeszkedett. aki valamilyen okból a sziget túlsó oldalán is leereszkedett a vízhez. – Nem akartalak magadra hagyni. a magas fűben. és csodálkozva állapította meg. s a sziklaasztal fölött a víz üvöltve felforrt. Könnyen járható út volt. úgyhogy jobb felől. mint a szél a fák lombjai között. mindegyik egy-egy külön zátonynak tetszett. – Szóval… azt hiszed? Jack motyogott. A hullámok játékát nem lehetett látni. csak az óceán percekig tartó emelkedését. a tenger a várból is egy újabb szigetet fog építeni. Volt ott egy lapos szikla is. Rövidesen. és Jack volt közülük az egyetlen. hogy mihez fog kezdeni. Ralph oly udvariasan felelt neki. még ha az embernek nem is kellett volna továbbjutnia. A lagúna védte meg őket a Csendes-óceán ellen. rózsaszínű gránittáblákat fedett fel. – Nem hiszek az állatban. susogva. amelyet közvetlenül a nyílt tenger ostromolt. eleven lény lélegzete. – Persze! – mondta. Egyre lejjebb ereszkedett a víz. zuhanását. – Én sem. nem hisz abban. Innét most a szárazföld szemszögéből látni lehetett a tenger mozgását. Itt kell lennie. s megkerülhette a kiugró sarkát. s rajtuk tortadíszszerű guanó. Szája elkeskenyedett. s kitekinthetett mogulé. 73/144 . mint valamilyen döbbenetes. várták. A víz lassan apadt a sziklák között. vagy túl hangosan tör ki a felszínre. mint valami asztal. mintha az időjárásról cserélnének eszmét. Simon zavartan dadogott. Izzadt tenyere már lehűlt. ha mégis találkozik. A megszokott látvány tárult eléje: egymásra kapaszkodó. a lagúna fölött az ember óvatosan körüljárhatta. amely úgy hatott. különös korallképződményeket.

amivel jeleznénk… – Dilis vagy azzal a füsttel. Sötéten figyelte a hegyet. A felfedezés izgalmában még az állatról is megfeledkeztek. Jack gyorsan beszélni kezdett. Aztán ökölbe szorította kezét. – Nem lesz ott. – Én ugyan nem. arrébb a köves sík. amely fölfelé keskenyedve. és megízlelték a vékony erecskében csordogáló vizet. és csöndesen meg-megreszketett keze alatt. Ralph most egymagában állt. – Az ember megemeli – kiáltotta Jack lelkesen –. s két tenyerével hátrasimította a haját. – Vissza kell majd mennünk. – Mi egyebet tehetünk? A fűben ülő fiúk sértetlenül. Ralph a hegy felé nézett. s lándzsájával ütögette a sziklát. de letörve látták viszont a napfénybe kilépő Ralphot és Jacket. egyik kezével egy óriási. – Ha az ember egy pálmatörzset tol alája. nagyokat kiáltozva megmásztak a sziklafokot. amely kettéhasított malomkerékre hasonlított. melyben a várt szörnyűségek helyett mindössze egy halom záptojást talált. – Nincs friss víz! – Hát ez micsoda? Félúton a sziklaoromzatig hosszúkás zöld folt húzódott. Rohadt hely ez. Az egyenes kék látóhatár szorosan körülvette őket.ANV: TITTLE Ralph nem felelt. – Mi a baj? Ralph hátrafordult. – Füst! 74/144 . Ott látták az állatot. csikorgó hangot adott. Továbbment a sziklák között. körülnézett. és valamilyen ellenség közeledik… oda nézz! Száz lábbal alattuk húzódott a keskeny sziklaösvény. vonalát csak a hegytető törte meg. – Micsoda klassz hely erődítménynek! Vízpermet érte az arcukat. Jack öklével rásújtott. magas fűvel benőtt terep. és huj neki… Egy kaszáló mozdulatot tett a kezével. hajkoszorúja alatt a szeme sóvárogva nézett. a szikla halk. – Miért kérded? – Furcsán néztél… – Nincs füst!… Nincs. Keményen összeszorította száját. A két fiú egymás mellett mászta meg az utolsó sziklaormot. – Az ember itt tarthatna egy kókuszdióhéjat. – Emlékszel? Az azóta eltelt rossz idők emléke egyszerre ébredt fel bennük. s az mindig megtelnék. s megmásznunk a hegyet. áttódultak a hídon. és kalapálni kezdte jobbján a vörös falat. majd leült. leghátul az erdő. – Nincs egyebünk – mondta Ralph. Felkúsztak. vörös sziklatömbnek támaszkodva. megvizsgált egy barlangszerű mélyedést. s mögötte a fiúfejekkel teletűzdelt. Lándzsáját a remegő sziklának támasztotta. csúcsán a széthasadt sziklát viselte koronának. Jack izgatott volt.

és elhomályosította gondolatait. amelyet Ralph meg sem hallott. mint egy denevér szárnya. hogy indulunk! – kiáltotta Ralph dühösen. – Azt mondtam. – Van időnk! Ralph a fejét rázta. hogy az állat a túloldalon van. – Füst kell! S ti azzal vesztegetitek az időt. 75/144 . Valami ide-oda röpdösött eszmélete előterében. és az óriási kőtömeg a tengerbe zuhant. a veszély elolvadt a sötétséggel együtt. a szikla alapzata épp megreccsent. mások köveket akartak görgetni. Nem látjátok a hegyet?… Nincs füst! S hátha épp most jön erre egy hajó a tengeren? Hát itt mindenki meghibbant? A fiúk lázadozva morogtak. Ragyogóan sütött a nap. – Hagyjátok abba! Hagyjátok abba! Hangja azonnal csöndet teremtett. – Én vagyok a vezér. zúgó vízsugarat fröccsentve fel. – Füst! A gondolatai újra visszatértek. hogy sziklákat guríttok a tengerbe. Gyerünk… előre! – Maradjunk még… – Menjünk vissza a kunyhókhoz… – Fáradt vagyok… – Nem! Ralph letépte ujjainak ízületeiről a felszakadt bőrt. – Bizonyosat kell tudnunk. Nagy lárma keletkezett.ANV: TITTLE Megnyalta lehorzsolódott öklét. lökdösött. gyere! De Jacknek nyoma veszett. elhallgattak. – Miért nem maradhatunk itt egy darabig? – Úgy van! – Építsünk erődítményt… – Itt nincs mit enni – mondta Ralph –. s velük a düh. Egy csapat fiú nagy zajjal. Friss víz is kevés van. emelgetett egy sziklát. – Pazar erődítmény lenne! – Sziklákat görgethetnénk… –… egyenesen le a hídra. A fiúk egy része a partra akart visszatérni. Bizonyosat kell tudnunk. – Jack! Lehet. – Indulunk a hegyre. – Jack. s nincs hol meghúzni magunkat. Amikor feléjük fordult. amely a zátony félmagasságáig ért. – Füst! Különös dolog történt a fejében. Nem is fájt. Te már jártál ott… vedd át a vezetést! – Menjünk a parton! Ott gyümölcsöt lehet szedni. Roger hangja hallatszott. Bill Ralph elé lépett.

76/144 .ANV: TITTLE Jack vezette le a csapatot a sziklákon és át a hídon.

mint amikor az ember sárgödörbe esik. amikor megállapította. Aztán megfürödnék. s félrelökte az ágat. Szemre nem úgy festettek. – Legközelebb már majd a hüvelykujjamat fogom szopogatni… Lopva körülnézett. ki-ki a dolgára. s hogy nagyjából belenyugodott. bár nem olyasféleképp piszkosak. az ember szemmel követhette az 77/144 . Mozdulatlanul ülve a szigeten is szokatlan melegben. kemény a verejtéktől. s már nem illemből vagy kényelemszeretetből viselik. majdnem egy szinten a tengerrel. s megállapította. a sziget másik oldalán. a délutáni hőség már ráülepedett a szigetre. szappannal alaposan lecsutakolná magát. rögtön hátra is simította hosszú sörényét. s kedvére ábrándozhat. s egyetlen alkalmat sem bírt felidézni. összegubancolódott. mire volna szüksége. levághassa e piszkos szőrzetet legföljebb fél hüvelyknyi hosszúságra. A vadászok már szétszéledtek. Kísérletképp nyelvét végigjártatta fogain. Úgy látszik. hogy alkalmasint egy fogkefére is szüksége volna. mikor kapott rá újra erre a szokására. ültében ébredt rá aznap először. kék és kemény volt. mértékegységként felidézve egykori tiszta és ápolt testét. Ralph most. Sóhajtott. ha el tudott feledkezni arról. s a másik. akárcsak az övé. Aztán a körmei… Megfordította a kezét. Undorodva rángatta szürke ingét. vállalja-e az ing kimosásának nagy kalandját. s azon tűnődött. vagy egy esős napon orra bukik az utcán. Itt lent. akkor egy időre talán ki tudja zárni gondolataiból az állat képzetét. amelyről gyümölcsöt szedett. hogy milyen sivárak az út mindkét oldalán az óriási dudvatollazattal benőtt görgetegek. bár nem emlékezett arra. be az erdőbe vagy le a sziklához. Elsősorban is ollóra. s amikor a legközelebbi gyümölcsöshöz értek. senki sem hallotta meg. és szemügyre vette körmeit. hogy elegendő életerőt tudnak beszedni a banánokból. kitervelte. Ralph. egy-egy száraz levél vagy ágacska ragadt közé. Ha az ember el tudta zárni a fülét a tenger szívó hörgése és a visszatérő víz fortyogása elől. a látóhatár tiszta. s mohón tömték magukba a könnyű eledelt. hogy rendbe tegye magát. arcukat az izzadság úgy-ahogy tisztára mosta ugyan. Megfordult s kitekintett a tengerre. A nap már túlhaladt tetőpontján. és mégis… a hajuk hosszú. Leballagott a sziklákhoz. hogy levághassa haját. olajszürke. s Ralph örült az új útnak. Ralph hátulról üzenetet küldött a sor elején haladó Jacknek. szemügyre vette őket. Az eleven húsig le voltak rágva.ANV: TITTLE HETEDIK FEJEZET MAGAS FÁK ÉS ÁRNYÉKOK A malaccsapás a vízpartot szegélyező sziklarengeteg mellett kanyarodott. de a kevésbé hozzáférhető szögletekben valamilyen árnyékféle tapadt rá. Itt. kocsonyás gyümölcsből. hogy nyomban zuhany alá kell tartani őket. rongyos ruhájuk. Piszkosak voltak. hogy milyen hőség van. a sziget túlsó oldalán egészen más volt a kilátás. hogy alapjában véve mindez már fel sem tűnik neki. Jack vezette a csapatot. A vadászok a földön ültek. igyekezvén elhitetni magukkal. bőrük pikkelyes a sós tengeri víztől… Egy kissé elszorult a szíve. A délibáb nem tudta játékos képeit az óceán hideg vize fölé vetíteni. az egész társaság megállt és evett. hanem puszta megszokásból. amikor a körmét rágta volna.

olyan borzasztó nagy! – mondta. s valamilyen más dolgukra igyekeznének. mintha ügyet sem vetnének rá. – Olyan óriási. Itt volt a választóvonal. hogy nyomon vagy. tehetetlen volt… Simon hangja közvetlenül a füle mellett szólalt meg. majd újra visszazuhanna. Simon újra bólintott. Egy darabig egyikük sem szólalt meg. le volt igázva. aztán kis szünet után újra összegyűlt. Ralph már csak egy kurta válaszra méltatta. s a hullámok úgy futottak el a sziget mellett. a szája nyitva. mintha a látvány valósággal boldoggá tenné. a határ. lesüllyedt a sziklák alá. s közben bólintott. Fél térdére ereszkedve nézett le Ralphra egy magasabb szikláról. s fénylő. – Bolond vagy! Simon oly hevesen rázta a fejét. hogy két kézzel. Ezt mondta Simon. apró vízeséseket formált. akkor induljunk. kinyújtotta feléje fehéren habzó ujjait. – Ralph… hús akkor is kell nekünk. – Nem vagyok bolond. – Hazajutsz. a nyugodt lagúna pajzsának védelmében az ember kedvére ábrándozhatott a megmenekülésről. de itt. Aztán a víz szinte beláthatatlan tömege lassanként erőszakosan birtokba vette tudatát. – Ha azt hiszed. De tudom. két. feltekintett Simon arcába. aztán keserűen rámosolygott Simonra. A sziget túloldalán. – Mindegy. Apadt. amíg a tenger távoli idegensége végül el nem zsibbasztotta az agyát. Ralph addig követte hullámról hullámra a víz emelkedését. Én legalábbis úgy gondolom. tajtéknyúlványokat küldött maga elé egy-egy víznyelő gödörbe. mintha az egész nagy óceán időnként felemelkednék. 78/144 . biztosan. az óriási távolságok mérföldjeivel. szemben az óceán kíméletlen konokságával. zöld hajként elsimította a hajladozó hínárokat. a másik lába Ralphfal egy magasságban himbálózott. míg végül néhány méternyire megközelítve a gyere-. esését. nem a haladás képzetét keltették az emberben. fel-feldomborodó futamait. felmászott a kis zátonyra. Hazakerülsz. görcsösen markolássza a sziklát. Újra a tengerre nézett. Aztán hirtelen egymásra mosolyogtak. zubogott. ha most arra a másik dologra vadászunk. ellenállhatatlanul dagadt. hogy durva. – Talán hajót dugdosol a zsebedben? Simon vigyorgott. Sok mérföldnyi távolságban nem volt sem zátony. Jack úgy hajolt föléjük. leteperve.ANV: TITTLE óceán mély hullámainak soha véget nem érő. nyakizmai megmerevedtek. apadt a víz. inkább úgy festettek. fekete haja ide-oda csapódott arcán. Ralph meghökkent. friss ürülékcsomók gőzölögtek. délibábokba bugyolálva. Roger hangja hallatszott az üregek felől. meglátod. – Gyertek le! A malaccsapás közelében fel volt túrva a föld. teste megfeszül. bőgve felemelkedett. tagadóan rázta a fejét. Magyarázatot keresve. Ralph azon kapta magát. amelybe két kézzel kapaszkodott. hogy épségben haza fogsz kerülni. – Hát akkor honnét tudod? Minthogy Simon még akkor is hallgatott. sem homokpad a vízben. elítélve. Ralph testében oldódni kezdett a görcs.

a vadkan egy gyors fordulattal bevetette magát az oldalsó burgyingba. Oly elevenen jelentek meg képzeletében. hogy nem rohannak. amelyen apró kék emberkék voltak… Ha az ember este lefeküdt. Noha lassabban mentek. amelyet Ralph sohasem olvasott el. Egy újabb malaccsapásra bukkantak. s papa mindennap hazajött. feléje hajította nevetséges falándzsáját. Ott volt a fénylő. alapjában véve örült. de ott állt a sorban a és a Hajók Könyve Fiúknak is. Ralph egy fának támaszkodott. – A lándzsa meg is állt benne. egy bögre cukrozott. és botjával ide-oda kotorászott a cserjésben. Úgy érezte. Jack egymagában legelöl. Ralph meg volt ijedve. A vadászok egy csomóba verődve attól a bizonyos állattól való félelmükben. a nagy vörösréz üst s a tányér mellől. egy faházban. s majd még idejében felérnek a hegyre… Egyszer apjával együtt Chatamből Devonportba vándorolva. amely nem olvadt el a lassanként teljesen kifehéredő földön. mint ahogy Ralph szerette volna. Jack eliramodott. amint Jack megtántorodik. a menet hirtelen megtorpant. és elvágódik a földön. Jack szakértelme. amelyen a pehely elenyészett. A ház mögött egy fészerféle állt. aztán felfedezte az első hópelyhet. Ralph látta. ahogy könnyedén kicsúszik a sorból… Minden oly jó volt. úgy látszott. amely visszafojtott borzongást keltett az emberben. – Eltaláltam. nyugodtan figyelhette a hópelyhek kavargását. mert Ralph lusta volt ahhoz. elégedetten ringatta vállán a lándzsáját. s esett a hó. s az ablakon nézett ki. félelmetesen röfögve. A vadászat Jack dolga. villogó agyarakkal. és célba venni a támadót. színes fedelű könyv Topsyról és Mopsyról. s egy időre meg is áll benne. Látni lehetett a kis nedves foltot. hogy akár értük is nyúlhatott. közel a tengerparthoz. hogy a helyükre rakja őket. de büszke is volt. Mama akkoriban még velük élt. s ha az ember odafeküdt. arca csupa aggodalom volt. ez különösen éles körvonalakkal tapadt meg emlékezetében. s kettő-három mindig a sor tetején hevert. A malaccsapás újra megtelt kiáltozó fiúkkal. hogy hidegvérűen le tudja mérni a távolságot. akik mindenféle dolgokat. ott állt a Varázslóról szóló is. valamilyen váratlan akadályba ütközött. tanúkra van szüksége. és még látta. Ralph úgy látta. belevertem a lándzsát… Váratlanul egy tisztásra értek. Jack futva visszatért. Összevissza voltak firkálva. ha mondom… A vadkan egyre jobban távolodott. Amikor a vadkan öt méternyire megközelítette. egy könyv azokról szólt. egyiptomi ócskaságokat ástak ki a földből. A röfögést metsző visítás váltotta fel. s ábrándjai újra birtokukba vették. s tele voltak szamárfülekkel. amelyeket Ralph megismert. oly derűs és barátságos… Közvetlenül előttük megreccsentek a bokrok. Ha az ember fázott. akkor visszaosont a házba. szinte érezni vélte a Mammut Könyv Fiúknak kötetének súrlódását. s amelynek huszonhetedik oldalát a pók szörnyű képével az ember átugrotta. tejes kukoricadarát kapott. hogy belefúródik a pofájába. A könyvek pedig… azok egy polcon álltak az ágy mellett. amely az elsővel párhuzamosan futott. Azután valamilyen állat rohant feléje a malaccsapáson. mert utána került iskolába. Néhány fiú a malaccsapásról visítozva a kúszónövények közé vetette magát. Jack körülfutotta a csupasz sziklát. 79/144 . mert két lányról szólt. egy ideig a lápvidék peremén éltek. meg is foghatta volna őket. Vad pónik látogattak el mindennap a kert kőfalához.ANV: TITTLE Elindultak. – Itt ment… – De errefelé kerülhet… – Itt ment. – Kereket oldott! – Pedig eltaláltam – ismételte meg Ralph. Azoknak a házaknak a sorából.

ez nem az az állat. A figyelem Jack felé fordult.ANV: TITTLE – Nem láttátok? Maurice bólintott. Most mindannyian Robertet kezdték döfködni. Megsebesítettem. Egy karcolás látszott rajta. lábát. – Itt jött a csapáson. és Robert felé döfött. – Jól beletaláltam. Jólesően sütkérezett újonnan szerzett tekintélye fényében. – Öljétek meg! öljétek meg! 80/144 . s úgy érezte. hogy mindenki láthassa. Robert elébb színlelt rémülettel. nem nagyon mély. így ni… Robert a fogát vicsorította. fojtó izgalom. Nem bírtam idejében belevágni a lándzsámat. – Megsebesültél – mondta Simon. aki játékosan ide-oda rohangászott. – Ezt az agyarával csinálta. A lándzsa megállt benne. Ralph belement a játékba. – Jaj! Hagyjátok abba! Ez fáj! Egy lándzsa tompa vége a hátára csapódott. mindenki nevetett. – Te mondtad. – Fogjátok körbe! A fiúk kört alkottak és előrenyomultak. Jack elkiáltotta magát. – Miért nem kapaszkodtál bele? Én megpróbáltam… Ralph hangja felcsattant. Hova dobtad tulajdonképpen a lándzsát? Miért nem vártál még egy darabig? Kinyújtotta karját. és rámorgott. hogy kicsinál bennünket. Ralphot is magával ragadta a hirtelen támadt. Alighanem ez volt az az állat! Jack visszajött. – Nem. – Én láttam. de véres. – Egy vadkanba?… Jack elvörösödött. – Alaposan odakentem neki. majd komolyan megijedve sikoltozott. ahogy jobbra-balra futkosott közöttük. hogy mindent összevetve a vadászat nem is olyan rossz dolog. Épp a pofájába találtál! Híj! Ralph egyre izgatottabban folytatta. Jack megnyaldosta sebét. – Fogjátok le! Lefogták a karját. elkapta Eric lándzsáját. Ez vadkan volt. – Én sebesítettem meg a lándzsámmal. mint Berengáriának. Vissza akarta hódítani a közfigyelmet. – Én találtam el – mondta Ralph méltatlankodva. Aztán elhajítottam a lándzsát. – Eltaláltam. – Ki kell szívnod a sebet. – Ide nézzetek! Megforgatta bal karját.

hogy visszanyerje nyugalmát. ütemesen dobolni. amelyet meg lehetne ölni. úgy tenne. Öld meg a malacot! Vágd el a torkát! Öld meg a malacot! Szúrj bele. – Hogyhogy rendesen? – Hát nem tudom. és felemelte kését. fájdalmat okozzon. 81/144 . esendő húsba. – Jó játék volt. amit keresünk. – Jaj.ANV: TITTLE Robert most már eszeveszetten sikoltozott. mint az igazi vadászaton. aki még mindig a hátát tapogatta –. Ralph Jackre nézett. mint a tánc vagy a vadászat utolsó pillanatainak záróakkordja. Jack melléje gurult. akkor rendesen meg lehetne csinálni a dolgot. meg… – Egy igazi malac kellene – mondta Robert. Tűz kellene. a malac halálhörgéseit utánozta. – Ha így haladunk. hogy az áldozat közelébe férkőzhessek. mielőtt besötétedik? Az ikrek egy emberként rábólintottak. látni lehetett. meg dob. ha visszamennénk Röfihez – mondta Maurice –. – De csak játék – mondta Ralph kényelmetlenül feszengve. ami a malacot helyettesítené – mondta Jack. aki aztán úgy is viselkednék… értitek. – Egy dob kellene – mondta Maurice –. lüktető kör éljenezni kezdett. hogy közelebb kerülhessen. – Valakit fel kellene öltöztetni malacnak. birkózott. A fiúk egyenként felálltak. az ülepem! Szenvedő arccal dörzsölgette a fenekét. Jack karja lesújtott: a tolongó. – Vegyünk egy “apróságot” – mondta Jack. Aztán szertartásosan felharsant az ének. Ralph felült. Nem bírt ellenállni annak a mindent lenyűgöző vágynak. Ralph ránézett. – No! – mondta. mintha feldöntene engem. vágj bele! Ralph is ököllel igyekezett utat törni magának. – Vagy valami. facsarjon. akkor nem találjuk meg. – Nem volna jobb. Aztán ziháló lélegzettel a földre vetették magukat. s Robert rémült nyöszörgését hallgatták. – Megyünk a hegyre. Jack a haját markolászta. – Engem is úgy megrúgtak egyszer rögbi közben. Mögötte Roger lökdösődött. hogy tépjen. s belemarkolhasson abba a barna. – Malac kellene – mondta Roger –. milyen erőfeszítéseket tesz. Piszkos karjával megtörülte arcát. – Úgy van! Úgy van! A hegyre majd reggel megyünk fel. helyreráncigálva rongyaikat. és mindenki nevetett.

apró madarak gyűltek össze. de a fák oly sűrűn fonódtak egymásba. hogy a hegy négyszögletes csúcsa még jó messzire van. s lepihentek egy időre. De ezúttal nem bizonyult olyan ügyesnek a lába.ANV: TITTLE Ralph körülnézett. mintha meredek. s közben a nyílt tenger szakadozott körvonalú. Ralph pedig ismét átadta magát édes éberálmainak. és úgy szálldostak ide-oda. Egyszer egy szakadékhoz értek. amelyet a dagály hagyott a parton. Ralph a napot figyelte. amelyet sűrű dzsungelhajzat nőtt be. de egyiküket-másikukat még így is újra nyakon öntötte a visszatérő hullám. mert az út legnagyobb részét a vizet szegélyező sziklák között kellett megtennie. Jack újra átvette a vezetést a vakítóan csillogó. akkor lassabban s óvatosabban kell járniuk. a fiúk tisztelettudóan bámultak le a sötét üregbe. félrehajtotta lombját. hogy az erdőn át jussanak tovább. hogy megbirkózzék az út nehézségeivel. Gyümölcsöt találtak. amelyet eddig nem találtam meg. Aztán visszatért a hullám. amíg a rongyaik meg nem száradnak. s ott felmászhatunk a hegyre. – Hadd gondolkodjam! – mondta. Ralph azt mondta. de egy idő múlva a sziklák járhatatlan hegyfokká álltak össze. fölötte tarka. ha a parton maradunk – mondta Ralph –. nagy hullámait figyelték. A hullámok mosta. megvárva. Ralph bólintott. s meg kellett állapítaniuk. amelyek végtelen lassan gördültek tova. ahol négykézlábra kellett ereszkedni. – Mire várunk? – Gondolom. végigegyensúlyozniuk a keskeny ösvényeken. átugrottak egy-egy nagy tócsát. – S ha ott találjuk az állatot? Jack megcsóválta lándzsáját. – Tüzet kell raknunk! – Úgysincs itt Röfi szemüvege – mondta Jack –. amelyből víz zubogása hallatszott. s meredeken ereszkedett alá a tengerbe. hogy mi újság a hegyen. visítoztak. megvárva. akkor kilyukadunk a leégett erdőrészre. a szakadék a szemük láttára felforrt. ügyes lábára bízva. így hát úgy láttak neki ennek az útszakasznak. Meggyorsították léptüket. mint a rovarok. Maurice szólalt meg. hogy ha épségben akarnak átjutni. hogy lassan haladnak. hogy egyenként átugorják a szakadékot. mihelyt elhagyták a szigetet. ki-be lélegző óceán mentén. mint amilyen a madárfészek oldala. – Akkor megöljük. s úgy látta. akadt olyan átkelő is. amíg a víz ki nem folyik belőle. A nap ereje már kissé alábbhagyott. – Rövidesen alkonyodni fog – mondta. mert nem akart gyávának látszani. Jack nagyot suhintott a lándzsával. nedves sziklákon kúsztak. amely mint valami várárok szelte át a hegy előterét. – Az uzsonna ideje már mindenképpen elmúlt. Felmászott egy fára. 82/144 . nem tudjuk meggyújtani. és megpillantotta a tengert. de Robert csúnyán felsebezte a térdét a sziklák között. a fiúk is csuromvizesre áztak. Aztán áthatolhatatlannak látszó sziklarengetegbe értek. Itt-ott alacsony szirteket kellett megmászniuk. mint máskor. Végül is arra kényszerültek. a tenger és a sötéten burjánzó erdő között. és még a kúszónövényeket is telefröcskölte tajtékjával. – Nem emlékszem erre a hegyfokra – mondja Jack lógó orral. – Alighanem ez az a része a partnak. kissé habozva. – Akkor nézzük meg. Megkísérelték. veszélyes hegyet kellene megmászniuk. Feneketlennek látszott.

– Ha akarod. Jack megreszelte torkát. én megyek. Ezzel valamennyien bölcsen egyetértettek. amíg rá nem találunk a csapásra. Elképzelte Röfit. Furcsa. – Várjunk még egy percig! Merrefelé halad az a csapás? – Mondtam már. – Ha itt átvágunk… Körülnézett. Most az apróságokra gondolt és Röfire. hogy sötétedés után otthon leszünk. úgy figyelte a mindenkori eseményeket. és megmondani Röfinek. kiáltások. megfordult. mintha sakkoznék.ANV: TITTLE Ralph most már semmilyen elfogultságot nem érzett. igaz? Ralph Eric lándzsájának piszkos hegyével a fogát ütögette. majd az erdő felé mutatott. – Ha visszamegyünk. hogy sötétedik. egyedül. 83/144 . s megértette. A többiek körülötte nem szóltak. figyeltek. gyorsan rámosolygott. Ralph hátranézett Jackre. – Nem akarsz felmenni a hegyre? Ralph sóhajtott. valamelyik kunyhóba húzódva. ha nyilvánosan kellett határoznia. ugye? – Itt. Simon utat tört magának Ralph mellé. Egész éjszaka nem hagyhatjuk őket magukra. – Akkor ott fut… valahol bent az erdőben. aztán újra megállt. Akkor most itt fogunk áttörni. Ralph bólintott. Szívesen megyek. az órákig eltart. – Nem szabad. Erezte a kettejük közt növekvő ellentétet. – Nos? – Akkor is itt jöttél végig ezen a partszakaszon… a hegy alatt. mit érezhet Jack olyankor. és elindult az erdő felé. – Rendben van. – Jack… amikor először jutottál el a várhoz… amikor az egész utat megtetted… Jack mogorva volt. komolyan mondom. Egyet lépett. Bill szólalt fel. Gúnyosan elvigyorodott. hogy a hegy felé – mondta Jack. s most első ízben kapta el a düh. S még mielőtt Ralph válaszolhatott volna. hogy valami baja történjék Röfinek. mint a lidércnyomásos nyögések. amikor ki kell adnia kezéből a vezetést. kételkedve. A baj csak az volt. – Egyedül menjen át az erdőn? Most? – Legföljebb egy embert nélkülözhetünk. amelyben semmilyen más hang nem hallatszik. – Nem hagyhatjuk magukra az apróságokat s Röfit. Ide-oda fogunk botladozni. fojtott hangon beszélt. – Arra gondoltam. hogy sohasem lett volna belőle jó sakkozó. – Valakinek át kell vágni a szigeten. – S utána? – Egy malaccsapásra bukkantam.

aki elvörösödött. Te nem tartasz velem? Te inkább visszamész a kunyhókhoz… Röfihez? Most Ralph volt az. félvállról. de fáradtak… Ralph újra Jackhez fordult. 84/144 . arról szó sincs. vékony teste megfeszült. – Ki mászta meg elsőnek a vársziklát? – Én is ott voltam. hogy legelöl küzdjön meg a rengeteggel. – Hát persze. keserűen. Csupa gonoszság volt a hangja.ANV: TITTLE – Az állatot akartuk felhajszolni… – Sötét lesz… – Azt én nem bánom – mondta Jack indulatosan. – Samseric! Ti mit szóltok… – El kellene mennünk és… –… megmondani Röfinek. hogy… – Simon már elment. Jack a helyéből kitúrva. Ralphra nézett. Mormoló beleegyezés. rosszkedvűen tépelődve hátul maradt. még indulatosan. mintha valamilyen szeméremsértő szót hallottak volna. S egyébként is az nappal volt. hogy ha… – Robert? Bill? Ők is most inkább visszamennének a mólóhoz. mert a nap már gyorsan csúszott a világ pereme felé. – Egyenesen visszamegyünk a mólóhoz. amely a hegytető körül rezgett. De a Röfitől kapott új tudása árnyékában kétségbeesett. én nekivágok. szinte fenyegetően. Nem mintha félnének. Tovább tartott a csönd. ha félsz… Ralph szembenézett vele. – Felmegyek. De Ralph már döntött. s a csapat ziháló lélegzettel megállt. – Miért gyűlölsz te engem? A fiúk zavartan izegtek-mozogtak. minden szava egy-egy káromkodásnak hangzott. jogot formált arra. jól kitaposott csapás volt. Széles. – Látod? – Én felmegyek. lándzsáját előreszegezte. sértődötten. a néhány ritka csillagra bámulva. Elsőnek Ralph fordult el. A malaccsapás sötét alagút volt. s az erdőben egyébként sem kellett sokat keresgélni. Aztán a levélmennyezet hirtelen szétvált. De Jack már mellette termett. megkeresem az állatot… most rögtön… S aztán elhangzott az utolsó kihívás. – Gyerünk! Ezúttal ö vezette a csapatot. –… megmondani Röfinek. – Ha odaérünk. s holnap mászunk fel a hegyre. Közületek ki akar most felmenni a hegyre? Csönd volt a válasz. gyorsan haladhattak. – Hát itt volnánk! A fiúk határozatlanul nézegették egymást. hogy az ember árnyékra leljen. – Rendben van.

és szinte bizonyosnak látszott. – Természetesen – mondta. milyen bolondot tesznek. mint az árapály. most már mindhárman köpködtek. aki nem beszélt. – Ha nem akarsz továbbmenni – mondta a gúnyos hang-.ANV: TITTLE – Jössz velem? Erre a szóra a fiúk elfeledkeztek arról. A hamu csípte a szemét. – Hát akkor eriggy! Majd itt megvárunk. Ralph megállt. Sötétből főtt a felelet. – Roger? – Én vagyok. egy kis sötét alak tűnt fel mögöttük a hegyoldalon. Miért mennénk csak ketten? Ha csakugyan találunk valamit. akinek zsibbadó idegei már felkészültek a hazatérésre. Az időnként fel-felerősödő szél felkavarta lábuk nyomán az ördögi porfelhőket. barátságos oltalmára. ahogy egymás mellett nekiindultak a kaptatónak. Újra nekivágtak a meredek kaptatónak. 85/144 . Lentről hallani lehetett az induló csapat távolodó neszezését. hogy újra megálltak. Jack. – Persze csak ha akarsz! – Felőlem. a félelem feldühítette. a lagúna csöndes. Maga is elcsodálkozott rajta. akkor mit végezhetnek ők hárman a sötétben. Ralphnak volt ideje. ami vár rájuk a hegytetőn. – Helyes. milyen hűvösen. köhögés közben. – No miért nem indulsz? Megijedtél? A sötétségből kivált egy folt. Rosszkor érte Ralphot. Csönd. a fáradtság. megyek én magam is. meglepetésszerűen. egyszerre csak fulladozni és köhögni kezdett. – Nem bánom. hogy nem kellett megismételni. – Hamu. A sötétség úgy hullámzott körülöttük. ketten nem bírunk el vele. Elszánt. Ralph szeme könnybe lábadt. – Hát akkor hárman vagyunk. de ha mégis van valami. Jack előrelépett. keserű szó volt. és utálta Jacket. hogy már sürgősen hazakívánkoznak. Aztán. – S kötözni való bolondok vagyunk. s lassan elhúzott. A kiégett részre értünk. Ha az állat nem létezik. fölényesen hangzik a szava. – Be vagy gyulladva? Ralph ingerülten megrázta magát. megfigyelni e két lélek újabb összeütközését a sötétben. hogy újfent megállapítsa. Ralph érezte a gúnyt. Minderről Jack tehet. Viszontlátásra. akkor minden a legnagyobb rendben van. csupasz botokkal felfegyverkezve? – Bolondok vagyunk. – Hát akkor… Az elcsendesedett csapat utánuk nézett. olyan félelmetes. egy perc alatt két vállra fektetve Jack keserű csúfolódását. s visszafordultak. hogy nem létezik. – Szamarak vagyunk. Jack. szél kerekedett. Most.

egy megperzselt. ahol a hegy csúcsa fekete lyukat fúrt belé. hogy alig ismertek rá. megszólalt helyette józan eszének hangja. – Gyerünk! 86/144 . A sötétségben olyan valószerűtlennek tűnt a vakmerő vállalkozás. veszélyes ívben. Amikor elértek az utolsó kaptatóhoz. – Figyeljetek – dadogta. Jack felült. – Hátha utánam jön! Hamu permetezett rájuk. Néhány pillanatig mozdulatlanul feküdt. mert semmi… semmiféle élőlény nem dagad meg. valamilyen pufogásfélét. szótlanul ült. Aztán Jack rájuk talált. Az erdőben egyszerre megbődült a szél. nem annyira a hangján. most első ízben érezte. reszketett. A többiek követték. ami felfújta magát. Egy másik tűnt fel helyette. Maga is meglepődött. – Természetesen. – Egy béka. mert elfeledkeztek róla. a látóhatár fölött egy kis darabon világosabb volt az ég. ide-oda billegtetve a rönköt. körülöttük a közeli ég sűrűn meg volt rakva csillagokkal. sziklák és hamu között rohanna feléjük. a rönk megbillent a láthatatlan hamuban. s azt sem árulta el. mintha fogorvosi székbe kellene ülnie. s csak ott maradt kopár. S aztán megdagadt. – Most…? Ralph helyett csak a hangja szólt. itt egy perc múlva fel fog kelni a hold. Kezét kinyújtva. Így ültek egymás mellett. Most. érdes fatörzshöz. rejtélyes Roger. s még néhány egyéb hang is. hogy ne csináljon bolondot. a hangja olyan károgóan rekedt volt. miért szánta rá magát az eszeveszett kirándulásra. Egy másik hang azt tanácsolta neki. a hintázó. – Valamiféle béka. s ebből megértette. hogy testi hangja elhallgatott. csúszás zaja hallatszott. hogy Roger ráült. Jack kucorgott. Jack és Roger a közelébe húzódtak. összebújtak. mint inkább a maga számára is váratlan vakmerőségtől. Röfi gyereknek szidta. S amióta ismerte Jacket. egész testében reszketett. aki természettől fogva szófukar volt. amely hevesen megbillent. és a magában füstölgő Ralph. amely nyugodtan csengett. tintafoltokból világosan kivehető emberi alakokká váltak. hallgatott.ANV: TITTLE A folt elolvadt. – Megyünk és megnézzük – mondta Ralph. Magasan a fejük fölött csoszogás. Hallgatólagos megállapodással megálltak. hogy tétovázik. amely azonnal engedett a nyomásnak. Roger. s a csikorgó salakban elindult az éjszakába. Nem nyilvánított véleményt az állatról. – Láttam valamit. Megrázkódtak. botjával kopogó. Felállt a tönkről. Roger hangja hallatszott. – Azt csak képzelted – mondta Ralph idegesen –. Ralph valamilyen idegesítő kopogást is hallott az éjszakában: Roger ütögetett botjával valami láthatatlan tárgyat. tapogatózva leereszkedett Roger mellé. Mögöttük. és meglobogtatta rongyaikat. Megpörkölődött kérge a combjának ütközött. Nekiesett a rönknek. De zajt is hallottam. és megdagadt. – Láttam valamit fent a csúcson. mintha valaki hatalmas. Ralph térdével valami keményhez ért. Ralph megmozdult.

Jack mellette. Előttük valamilyen óriási majomféle ült. ahol nem kellett volna sziklának lennie. félelmét és undorát gyűlöletté olvasztotta össze. sötétség kavargott. hogy óriási ugrásokkal szökell lefelé a lejtőn. de nem bírt megmozdulni: egy összezsugorodó. – Félsz? Nem félt ugyan. s a hegycsúcs jobb felé elcsúszott. – Most négykézláb másszunk! Lehet. kissé távolabbról. – Látsz valamit? – Ott… Szemben velük. sem egyebet. felállt. mindössze három elhagyott bot sötétlett a földön s az előre-hátra hajlongó megnevezhetetlen teremtmény. s most Jack maradt hátra. S a hegytető egy pillanat alatt elárvult. mögötte egy elmosódott fehér folt: a zátony. mély álomba merülve. Egy pillanatra felvillantak szeme előtt a rosszullét zöld tüzei. Roger utolérte őket. válla meg-megrándult a nem várt érintéstől. megfeszítette minden megmaradt erejét. fejét térdére hajtva. 87/144 . mozgó hegytetőhöz volt láncolva. háta mögött is kiáltásokat és futó léptek zaját hallotta. – Arrébb. Roger és Ralph indult neki elsőnek. Jack suttogva megszólalt. Azonosította magát akaratával. Jack és Ralph egyszerre kanyarodtak át a hegy túloldalára. aztán beleolvadtak az éjszakába. hogy elaludt. Hátuk mögött a holdkaréj most már a látóhatár fölé emelkedett. hogy sugdosódnak. és elfojtott egy torkából feltoluló kiáltást. bárhogy verte is az elébb a mellét. mindössze három-négy méternyire egy púp alakú szikla sötétedett ott. Ralph azon vette magát észre. Aztán az erdőben újra felbődült a szél. Roger mögötte feküdt. ide-oda tapogatózva elhaladt mellette: Hallotta. Ralph a tűzrakás helyén a hideg. megnőttek. feléjük fordítva összeroncsolt arcát. de Roger egy gondolattal elmaradt mögöttük. kéznek. Felérkeztek a lapos tetőre. mert a zöld tüzek újra feltűntek. Két ólomnehéz lépést tett előre.ANV: TITTLE Tovább kapaszkodtak. aztán Roger is ziháló lélegzettel. és a majom felemelte fejét. Újra meghallotta. puha hamuba markolt. Jack suttogását. ahol egy nyílás volt a sziklában. Valami púpféle… látod? A kialudt tűz hamuja az arcába csapódott. térdnek itt kemény volt a szikla. a hamuban. A csillogó. Keze. Jack továbbcsúszott mellőle. hosszú lagúna most alattuk terült el. A tetőn csakugyan ott dagadozott valamiféle teremtmény. Nem látta sem a szikla nyílását. Ralph valamilyen furcsa gügyögő hangot hallott valahonnét… talán a saját szájából.

mintha meg akarná akadályozni. Ralph hátravetette tincsét. nagyon bátrak vagyunk. – Attól ne félj! – Foga van az állatnak – mondta Ralph –. és Ralphra nézett. Jack a földön térdelt. hogy beszélünk meg fogadkozunk. Ralph nem figyelt Jack kérdésére. és mutatóujjával egy kör alakú mintát rajzolt a homokba. Röfi feltette a fél szemüvegét. – Hát a vadászaim? – Gyerekek… botokkal felfegyverkezve. Röfi hangja suttogva ért el hozzájuk. és elment. 88/144 . s az ég egyszerre kivilágosodott. – Amíg világos van. A hangja megvékonyodott. hogy ekkora állattal nem bírunk szembeszállni. Az arca kivörösödött. hogy a kezét tördeli. Röfi levette szeméről az egy lencséjét. – Nem tudom. Az lehet. akkor talán megszabadulunk tőled. – Nem tudunk tüzet gyújtani… Sakk-mattok vagyunk. Jack felállt. – Hát én becsületesen megmondom – folytatta –. és néhány lépést tett a parton. – Most mihez kezdünk? Ralph a móló felé fordult. De aztán? S most az az izé ott gubbaszt a tűz mellett. – Hát a vadászaim? Simon lábujj hegyen kilopakodott a kunyhók árnyékai közül. Jack még mindig a homokra bámult. A fák között fehér folt csillogott: a kagyló. s nagy fekete szeme. – Mit gondolsz. de egy tigrist mégsem támadnánk meg.ANV: TITTLE NYOLCADIK FEJEZET ÁLDOZAT A SÖTÉTSÉGNEK Röfi szerencsétlen ábrázattal tekintett fel a halványan virradó fövényről a sötét hegyre. – Bizonyos vagy benne?… Egészen bizonyos? – Most már tizedszer ismétlem el neked – mondta Ralph –. ahogy hátat fordított nekik. s megtisztogatta. – Tényleg bizonyos vagy benne? – Nézd meg magad – mondta Jack megvetően –. Eszébe jutott rémült menekülésük a hegyoldalon. Elbújnánk előle… még Jack is. hogy megmentsenek bennünket… Észre sem vette. hogy a saját szemünkkel láttuk. A tenger fölött világosodó kis sárga foltra mutatott. Hevesen megrázkódott. Egy arany pont villant fel a tenger fölött. itt lent biztonságban vagyunk? – Honnét a csudából tudhatnám? Ralph elfordult. Épp fölötte fog felkelni a nap.

. Magához szorította a kagylót. hogy régen – de régen is volt! – milyen rémület fogta el. Eszébe jutott. amikor Roger és én felmásztunk a csúcsra. hogy mit keres ott. és leült a fatönkre. – Figyeljetek! Az állat ott fent ül… akármiféle is. de határozott hangját nekifuttatva a nyomasztó csöndnek. – Egészen olyan. akkor én! Te csak a kagylót fújtad meg. Mintha szerenádot adna a felkelő napnak. nyöszörögtek és sírva fakadtak. . aztán folytatta. – Ö a gyáva! Egy pillanatig szünetet tartott. Nem tudom. Ugyanazokat is mondja. ha erdőben járt. hogy láttuk az állatot. beszélj. – Azt sohasem mondtam! – Nálam van a kagyló! Ralph azt tartja. – Ezt a gyűlést… Jack félbeszakította. – Én is felmásztam. Felmásztunk a hegyre. Azt sem tudom. beszélj… Elvette Jacktől a kagylót. kissé reszkető. mint Röfi. és Röfivel együtt felkapaszkodott a mólóra. ez volt legújabb szokásuk. ott ül… – Vár valamire… – Vadászni akar… – Lehet – mondta Jack. hogy mi állítólag nem bírjuk megölni. – Ha nem te hívod. Hát legelőször is… azt tudjátok. hogy Ralph azt mondta. mintha mindenki előre tudná. s hogy megfutamodnátok az állat meg a vadkan elől. Meg arról. mi következik. Ralph engedelmesen felkelt. – Az a fontos. ö hátramaradt. De még ez nem minden! Valamiféle sóhajtás hallatszott a mólón. – Hát akkor vedd el!… Gyerünk… beszélj! Ralph odadobta Jacknek a kagylót. hogy micsoda… – A tengerből jött… – A sötétből… – Fák közül. Jack addig fújta. Az állat felült. – Fogd be a szád! A váratlanul megszólaltatott kagyló hangja szakította őket félbe. az apróságok pedig. – Csönd legyen! – kiáltotta Jack. Nem igazi vezér. – Azért hívtam össze ezt a gyűlést – mondta Jack –.ANV: TITTLE – Ezt elrontottad! Megbántottad a vadászait. És Jack tovább beszélt. és ránk nézett. a vadászaim semmit sem érnek. –… én hívtam össze. – Fent a hegyen. hogy gyávák vagytok. mert egy csomó megbeszélnivalónk van. – Csak később! 89/144 . – Beszélj – mondta keserűen –.Igen… vadászni akar… Hallgassatok!… Arról van szó. amíg a kunyhók körül nyüzsögni nem kezdett a nép. a vadászok felléptek a mólóra. Csak néhány méter választott el tőle.

hogy elkerülje azt a szégyenteljes pillanatot. mintha… 90/144 . – Jack! Jack megfordult. hogy mindkét szeméből potyogtak a könnyek! – Nem játszom tovább! Veletek nem! A legtöbb fiú most a földre sütötte szemét. fogjon maga! Aki velem akar vadászni. s elindult a fövény felé. de aztán elfutottam. – Én nem veszek részt többé Ralph bandájában! Végigjártatta szemét a jobb oldali tönkökön. – Emelje fel a kezét – mondta Jack keményen –. – Beszélek hozzád. Halotti csönd lett a pálmák alatt. – Mered mondani. a súlyos. – Hát rendben van – mondta nagyon hangosan. sohasem szerzett nekünk húst. Ralph szemmel követte. és ügyet sem vetve a szeméből csurgó könnyekre. arca kivörösödött. a kagylót tartó kezei megreszkettek. A csönd. és Ralphra nézett. akik egyszerre megdermedtek. levegőtlen csönd tovább tartott. amikor valakinek a tekintetével találkozhatnék. aztán éles. hogy az emberek vakon engedelmeskedjenek neki. – Rendben van! Egyik kezével mellére szorította a kagylót. majd fájdalmas hullámmal újra a fejébe szökött. hogy gyáva vagyok? Jack a vadászok felé fordult. gondosan a lába elé fektette a kagylót. – Hányan vannak azon a véleményen… Hangja elcsuklott. és elvárja. Ellenségesen izzó szemmel nézett Ralphra. s elfordította fejét. aki azt gondolja. végigfutott a parton. Röfi méltatlankodott. – Nem vadászik. Te is csak azt tetted. Lassan. hogy Ralph nem való vezérnek? Várakozón tekintett szét a körben ülő fiúkra. Jack újra megreszelte torkát. – Elmegyek. S ez a sok beszéd… – Miféle sok beszéd? – ordította Ralph. számba vette a vadászokat.ANV: TITTLE A két fiú arcába lógó hajfüggönyén át egymásra meredt. a fűbe. leszegte az állat. szégyenkező. s te csak állsz. A vér lassanként kihúzódott Jack arcából. semmit sem tudunk róla. Milyen megalázó volt. Egy pillanatig tétovázott. Megreszelte a torkát. az mind jöhet. fenyegetőzve. hogy Ralph nem való vezérnek. – Ki akart beszélni? Ki hívta össze ezt a gyűlést? Jack hátrafordult. Megnyalta ajkát. s a mutatóujjával a levegőbe bökött. a kórus egykori tagjait. Ha malac kell neki. – Ki van azon a véleményen. Kilépett a háromszögből. – Rendben van – mondta sokat sejtetőn. Az iskolában sem volt felügyelő. – Én is felmásztam – mondta Ralph –. Csak osztogatja a parancsokat. Ralph. akár egyedül is. a lába elé nézett. dühös kiáltás szakadt ki torkából: – Soha! Leugrott a mólóról. amíg el nem nyelte az erdő.

Röfi! Nincs mit tenni! Csüggedten. – Azt mondtam. – Vissza fog jönni – mondta önmagának. s elvette Röfitől a kagylót. bár még alig tudom elhinni. s akkor még kevésbé lesz szükségünk rá meg arra. Aztán Simon felállt. – Mi haszna volna annak. Ralph türelmetlen mozdulatot tett. mintha ezzel nagyobb súlyt s hatalmat akarna adni a szavának. Röfi! Nincs tűzünk. ha Ralph és a másik kettő nem tudott vele elbánni? Simon súgva válaszolt. ha a helyzet komolysága megengedi. Simon elhallgatott. hogy Ralphnak mi lesz a véleménye. Röfi felemelte a kagylót. – Ha lemegy a nap. előre meg tudom mondani. amit… A gyülekezet láthatatlan ellenállása újra elfojtotta a hangját. Az is ugyanúgy füstölne. – Azt gondolom. visszajön. eriggy. hogy mi a teendő. van rajta kívül még más ember is itt a szigeten. – Gondolom. – A hegyen nem gyújthatunk tüzet. Félig feléje fordult. Segítséget. Valami.ANV: TITTLE Ralph szelíden Röfi felé fordította fejét. – Mi az? – Hát… Röfi végleg lemondott arról. s a tárgyra tért. de átnézett rajta. Most aztán tényleg megvizsgálhatjuk. fel kellene másznunk a hegyre. Simon? Egy kis fojtott gúnynevetés szaladt körbe. Most pedig el kell határoznunk. márpedig tűz nélkül nincs füst sem. – Megvagyunk mi Jack Merridew nélkül is. átengedte Röfinek a kagylót. igaz – mondta. hogy állva maradt. S azt hiszem. hogy felmásszunk ahhoz az állathoz. – Nincs segítség. s végképp Röfi felé fordult. De most. – Mi egyebet tehetnénk? Miután ilyenképp befejezte beszédét. hogy itt van ez az állat. A nép hátán végigfutott a hideg. azért volna tennivalónk. hogy vadásszon. – Ugyan. sőt még a homokon is. Röfi most már határozottabban beszélt. hogy egy bizonyos illető nélkül is boldogulhatunk. aki gúnyos értetlenséggel bámult rá. Újra megtisztogatta szemüvegét. A kövér gyerek úgy elcsodálkozott.De miért ne gyújthatnánk itt lent? Azokon a sziklákon ott jó kis tüzet lehetne rakni. némán ültek egy darabig. úgyis itt kell maradnunk a móló közelében. Ralph Simonra nézett. – Az igaz! – Füst! 91/144 . hogy folytassa szemrehányásait. hogy mi micsoda. – S te mit akarsz. Simon megrettent. Aztán hátralépett. A legfontosabb dolog a szigeten a füst. – Meglátta a kagylót Röfi kezében. a gyülekezet talán még valamennyi elégtételt is kiérzett volna a hangjából. Az az izé… ott fent ül a hegytetőn. . a kagylót barna melléhez szorítva. rokonszenvet keresett valahol… s Röfit választotta. tehát nekünk lent kell maradnunk. s a többiektől messzire újra leült.

– Emitt. hát lelkesen nekifogtak. amióta a szigetre értek. hogy a közösség hasznára lehetett. ágakból és rönkökből. hogy még ahhoz sem mertek hozzányúlni. még akkor is. s a körmét rágcsálva. A levelek között bizonyára van alkalmasabb s kevésbé alkalmas erre a célra. s erre a felfedezésre az apróságok közül néhányan tapsolni és táncolni kezdtek. az erélyes munkakedvbe egy csipetnyi rémület lopózott. Ahogy a tűz lassanként összezsugorodott. hogy még maga is segített fát hordani. Az apróságok abbahagyták a táncot és az éneklést. akik az első katasztrófa óta még csak kevés tüzet láttak. s így inkább a kezük ügyébe eső kidőlt fatörzsekkel bajlódtak. Végül Ralph abbahagyta a munkát. lábuknál meg egy bokor tűz nőtt a magasba. s megtisztogatta szemüvegét. – Ezután már csak kisebb tüzet fogunk gyújtani – mondta. és friss. Röfi kényelmesen leült a homokba. Csak a legközelebb kézbe eső fát szállította. S néhány perc elteltével már füstmennyezet borult a fiúk feje fölé. s piszkos karjával letörülve arcáról a verejtéket. Mindenki vidáman. első ízben. A fa itt nem volt olyan száraz. amelyet fent a hegyen használtak. mint egy kiránduló csoport játéka. – Persze a füst nem lesz olyan mutatós… nem látszik majd olyan messzire. De hát nem mehetünk oda… A többiek teljes egyetértésben rábólintottak. Röfit Jack elmenetele óta úgy eltöltötte az öröm. – Ez túl nagy ahhoz. hogy apró tüzet rakjunk. gallyakból. szabadságának boldog tudata. amelyre a gyülekezetnek nem volt szüksége. milyen vigasztaló lesz éjszaka a közvetlen közelben égő tűz. hosszan elgondolkodott. hirtelen vad izgalom lett úrrá. s Röfi. nappali fényben eléggé barátságos környezet volt. Aztán az ikreknek eszébe jutott. erélyesen dolgozott tehát. rengeteg rovar nyüzsgött benne. a gyümölcsfákhoz és a kunyhókba. 92/144 . meghitt helyek voltak. a fürdőmedence és a móló között. Persze azzal senki sem gondolt. bármikor el lehetett érni a kagylót és a kunyhókat. hogy ébren tarthassuk. maga vette kezelésbe a szemüvegét. hogy a tűz leköltöztetését javasolja a hegyről. ami nyilvánvalóan fölösleges volt. – A legnagyobb gondolatok mindig egyszerűek.ANV: TITTLE – A fürdőmedence mellett! A fiúk összevissza fecsegtek. Csak Röfiben lehetett annyi szellemi bátorság. zöld ágakkal fejlesszünk füstöt. Most végre volt valami tennivalójuk. és eltotyogtak a part felé. és a gyújtósra irányította a nagyítóüveg sugarait. hogy sötétben milyenné válhatik. Nagy része nedvesen rohadozott. hogy az erdő mélyébe kerüljenek. s oly büszke volt arra. A móló homokján gúlát építettek levelekből. homlokát ráncolta. mint az. Az erdő pereme és a nyiladék ismerős. különben ízzé-porrá mállott volna. de a többiek annyira tisztelték a háromszög szentélyét. Ezenfelül a fiúk viszolyogtak attól. – Meg kell találnunk a módját. ha most mindjárt megrakjuk. – Helyes. a vidámságba egy adag hisztéria. akkor itt lent fogunk tüzet gyújtani – mondta Ralph. egy kidőlt pálmát a mólón. felállt. letérdelt. ha benőtte a gaz. Az apróságokon. már-már úgy festett az egész. egy-egy rönköt csak nagy körültekintéssel lehetett felemelni a földről. bár ahogy múlt az idő. Persze… Elhallgatott. – Kísérleteznünk kell majd – mondta. az izgalom is megcsappant. Táncoltak és énekeltek. Persze hogy nem mehetnek oda… – A legjobb.

amikor a fát gyűjtöttük. 93/144 . Arrafelé mentek.ANV: TITTLE Ralph levetette magát a homokba. maga is elváltozott. – Hát itt volnánk! Összerezzent. mintegy rokonszenvből a bekövetkezett nagy változások iránt. hogy a forró levegő szinte fehérnek tetszett. egy nagy rönköt húzva maguk után. diadalmasan. A három fiú leült. Az ikrek megérkeztek. Azt sem vette észre. Ralph körülnézett. – Amúgy is mindig csak baj volt velük. s apró lyukakat vájt a homokba. hogy Röfi az ikrekhez lép. Ralphra mosolyogtak. – Arra gondoltam – mondta Röfi –. akik a tüzet fogják őrizni. büszkén vigyorogtak. Hát itt vagy te és én meg Samseric és… Nem nézett Röfire. – Csak találjunk hozzávaló embert – mondta Röfi. s haját hátrasimítva. S most boldogabbak is vagyunk. Ralph leült. Meglepetten látta. hogy mi bántotta egész idő alatt. egymagában csak nem merészkedik be az erdőbe. Ralph abbahagyta körmei vizsgálatát. – Majd újabb listát kell készítenünk azokról – mondta –. Rengeteg gyümölcsöt hoztak. – Köszönöm – mondta. Aztán újra. összesúg velük. A parázsra ejtették a rönköt. félvállról megkérdezte. ahol foga már az eleven húsba vágott. magához tért. hogy milyen kevés nagyfiú van velük. hogy meglógtak. igaz? Ralph felült. megkerülte a tüzet. és enni kezdett. s figyelte. hogy ők sem játszanak tovább. Röfi s a másik kettő mellette állt. holott a levegő fülledt volt. s mind szép érett volt. Röfi tovább beszélt. mintha közelebb hajolt volna a földhöz. közömbösséget tettetve. a magasba nézett. – Megvagyunk mi magunkban is – mondta Röfi. akiknek elment a józan eszük. – Azt hiszem… De nem. s egy darab fát tett a tűzre. – Itt a szigeten csak azok csinálnak bajt. igaz? Sokáig tartott. hogy az egyikben egy vércsöpp ragyog. Ralph ez idő alatt mozdulatlanul ült a homokban. amerre ö ment. tüzet fogott és vörösen felizzott. nem is tetszett olyan forrónak. – Láttam őket eloldalogni. ezúttal hálásan és meglepetve: – Köszönöm. Ugyanabban az irányban. s egyszeriben megértette. igaz? A hang közelebb húzódott hozzá. – Megvagyunk mi a magunk erejéből is. Ralph hirtelen felugrott. s egyszer sem szólalt meg. Az ég. mint gyülekezik a kis vércsöpp ott. majd mindhárman elindulnak az erdő felé. amikor ez belemarkolt a gyümölcsbe. A nap korongja sötétezüstre sápadt. Attól tartok. – Megleszünk nélkülük is. Közelről megvizsgálta agyonrágcsált körmeit. – Hol van Maurice? Röfi újra megtörülte szemüvegét. Csak most vette észre. – Attól tartok. Meg volt rakva gyümölccsel. helyenként olyan párás volt. megállt Röfi mellett. amíg a rönk megszáradt. aggodalom csendült ki belőle. – Hol van Bill és Roger? Röfi előrehajolt. hogy miért kellett olyan keményen dolgozniuk. Majd rakunk egy szép kis tüzet… Ralphnak eszébe jutott. a szikrák szétszálltak a magasba. hogy valamiféle ünnepséget kellene ülni. – De lista mégis kell.

Ülve maradt. a kagyló meg a többi szamárság mellől. lemérte őket. hogysem üldözőbe vették volna. egy pillanat múlva a többiek is engedelmesen követték. az erdő felé tekingettek. a parton. Lehet. amíg el nem érte azt a nagy indafonadékot. – Most pedig az erdőbe megyünk és vadászunk. Megölünk egy malacot. Sugárzón boldognak látszott. amely a kis tisztást körülvette. – Vadászni fogunk. – Figyeljetek ide! Később esetleg elmegyünk a sziklavárba. időtlen idők előtt azt viselték. hogy felmászott a hegyre? Röfi hangosan elnevette magát. – Vadászat! Még egyszer jól szemügyre vette. Itt lent nem lesz annyi rossz álmunk. Utat tört magának a kúszónövények között. Jó messzire innét. – Lehet. s újabb gyümölcsért nyúlt. – Szünetet tartott. Letérdelt. de nem volt mód rá. – S még valami. – Ami pedig az állatot illeti… Fészkelődtek. ahol a gyümölcsfák nőttek. Egyelőre azonban azon vagyok. eliramodott. hogy lelkesedésük meghökkentette Jacket. – A következő a véleményem: nem törődünk vele. 94/144 . – Helyes! – Úgy van! – Nem törődünk vele! Lehet. két egyenletes sorban állva előtte. de az apróságok ezúttal túlságosan el voltak foglalva a tűzrakással. Én leszek a vezér. hogy kikerülje a napot. Bólintottak.ANV: TITTLE – Hol van Simon? – Nem tudom. a nap nyilai most őt is elérték. durva haja alól patakokban folyt a verejték. egyre szomjasabb. Ez már majdnem a szigetnek a vége. Túljutott a válságon. és nagy ünnepséget rendezünk. hogy a nagyok közül minél többet elhozzak onnét. – Elfelejtjük. ami a szájában volt. aztán halkabban folytatta. de nem mutatta.Ami pedig az állatot illeti: ha majd leöltük a malacot. most fenyegetőn izzott. Jack egy kis csoport fiú előtt állt. A levélmennyezeten túl zuhogott a napfény. Megfordult. hangjuk az angyalok kórusára hasonlított. Gyötrelmes egyéni életük mélyéből szenvedélyesen helyeseltek. Feléjük bólintott. – Azt hiszed. Nyugtalanul fészkelődött. . Átmászott alatta. – Amilyen bolond! Simon áthaladt azon a területen. Mindegyiknek fején egy fekete sapka maradványai sötétlettek. a zsákmányból neki is juttatunk valamit. Hirtelen felugrott. – Lenyelte. Szomjas volt. hogy van. Hosszú. hogy akkor békén fog hagyni. Máskor a levegő itt rezgett a hőségtől. a középen a pillangók végeérhetetlen táncukat járták.

– Utána! A csapáson rohantak mögötte. s egymaga követte a nyomot. amelyen tarka virágok nőttek. sziklák és szétszórtan álldogáló fák között. tízméternyi távolságból a kiválasztott koca felé repültek. idegesek voltak. a vérző állat őrjöngve botladozott a fák között. a fák alatt feküdtek. ideoda ugrált. de oly vadul szedte a lélegzetet. a koca felé mutatott. Most valamennyien elindultak. Egy búvóhely előtt megállt. elvisította magát s feltápászkodott. – Most! A malaccsorda felugrott. két lándzsa fúródott kövér véknyába. békésen aludtak vagy a földet túrták. s rövidesen friss csapásra is bukkant. hasának nagy hólyagját egy sor újszülött malac szegélyezte. Egy lejtőn mászott alá. verejtékkel. hogy oly nesztelenül kússzék. s a fiúk feléje bólintottak. Egy ismeretlen világnak ez a szörnyű kirobbanása valósággal megőrjítette a kocát. a tenger felé. Nekivakoskodott egy fának. de a koca egy újabb lándzsával az oldalában megint csak elmenekült. Itt. lépésről lépésre. pillangók köröztek. az állat felbukott. s bevette magát az erdőbe. A koca is nyögött. Tizenöt méternyire Jack megállt. Szél nem fújt. mint az árnyék. A fiúk üvöltve feléje rohantak. a levegő megtelt lármával. A malacok. Visszatért elrejtőzött vadászaihoz. harántvágatú hegyük alighanem rettentően meggyötörte. – Itt van! Körülvették a barlangot. Boldog volt. úgyhogy a vadászok most már könnyen nyomon követhették a piros vércsöppek útját. dagadt zsírcsomók. ismét megelőzte őket. Már csak néhány lépésnyire voltak tőle. a vadászok futva követték. és visongtak. A többiektől kissé távolabb. Titokzatos biztonsággal mozgott. hogy a saját szemükkel is láthatták. a malacok hátrahagyott nyomait. Roger ide-oda 95/144 . a koca pedig áttörte a feléje közeledő sort. mögötte a vadászok. az apró malacok szétfutottak. megbizonyosodni. Az egyik kis malac Roger lándzsájával a húsában. Aztán egy darabig csöndben maradt. forrón állt fölöttük. visítozott. tűzben edzett hegyükkel. Csöndre utasította a többieket. A felemelt jobb karok egyszerre hátralendültek. s karját kinyújtva. A párás délutánban fenyegetőn növekedett a hőség. hogy Jack káromkodva megállította és szétosztotta vadászait a fák között. A fák alatt lustán meglebbent egy fül. a nyomokat vizslatva. boldog anyai nyugalomban egy koca feküdt. Fekete és rózsaszínű volt a bőre. Majd egyik ujjával a földre mutatott. mint egykor a ruhája. Jack szinte azonnal talált feltúrt. a hőségtől elgyengülve. utasításokat adott. érzékien élvezve az árnyékot. amely még mélyebbre nyomta testében az egyik lándzsát. Most már oly közel kerültek hozzá. a csöndben és hőségben ömlött róluk az izzadság.ANV: TITTLE Szétszéledtek az erdőben. hogy megértették-e. eszelős visítással a tengerbe ugrott. Az erdő nedves sötétsége oly meghitten tapadt rá. s a vadászok rávetették magukat. vérrel és rémülettel. már-már utol is érték. A testében hurcolt husángok akadályozták futásában. de az erdő oly sötét és sűrű volt. – Itt… Mielőtt a többiek megvizsgálhatták volna a vércsöppet. de a koca utolsó erejével újra eliramodott. Jack már eliramodott. itt-ott megérintve egy-egy meghajlott ágat. hogy valósággal megfélemlítette a fiúkat. s a fából faragott lándzsák. a levegő mozdulatlanul. szinte eggyé válva vele az üldözés és a kiontott vér kéjes izgalmában. Vizsgálódva körülnézett. széthányt gyökereket. amikor az állat egy tisztásra ért ki. s Jacket a hosszú gyakorlat megtanította arra. akik rémülettel vegyes tisztelettel nézegették egymást. gyanútlanok voltak.

betelve. színes beleket. majd felállt. tovább táncoltak a tisztás közepén. Ezalatt a többiek elszállíthatják a húst oda. s Jack is felállt. A fiúk körülállták. a rémült visítozás sikoltásba csapott át. s Maurice oly mulatságosán utánozta a koca igyekezetét. a fiúk nevetve nézték vértől bűzös tenyerét. s egész súlyával ránehezedett. aztán nekilátott. A pillangók. integetett. – Megrohanjuk őket. Ott rakunk majd tüzet.ANV: TITTLE futkosott körülötte. s ahol húsra talált. Jack a hátán ült. felemelve mind a két kezét. Munka közben is beszélt. s mialatt én elmondom. – Levisszük a húst a partra. a vadászok. kidobálta a gőzölgő. De végül ezzel is beteltek. Hátrafelé beszélt Rogerhez. – Ide nézzetek! Kuncogott. kezében tartva a disznó vértől csöpögő fejét. Roger kihúzta lándzsáját az állat testéből. te meg Henry. Jack a sziklán ledörzsölte a vért a kezéről. – Főnök… – No? – Hogy fogunk tüzet rakni? Jack leguggolt. s hozunk tüzet. egész súlyukkal rajta feküdtek. A lándzsa fokozatosan egyre mélyebben hatolt a húsba. Ezzel időt nyerünk. A fiúk hátrébb húzódtak. – Egyenest a farába! – Hallottátok. s a fák alatt elterülő árnyékokat figyelte. ahol letáboroztunk. amit mondani akarok. gondterhelten nézegette a disznót. beleszúrt. hogy mivel volt elfoglalva. hogy elkerülje a lándzsát. beledöfött lándzsájával. Egyetlen mondatba foglalta össze tevékenységét. Négyen jöttök velem. Roger most alkalmas helyet talált a lándzsája számára. Azután… Szünetet tartott. a közelükbe lopózunk. Roger szólalt meg. – Hol az a karó? – Itt van. A koca összerogyott alattuk. hogy mit mondott? – Egyenest a farába! Ezúttal Robert és Maurice vette át a két szerepet. Aztán Jack megtalálta az állat torkát. A többiek figyelték. Amikor újra megszólalt. csomóba hányta őket a sziklán. Végül az öles közvetlen izgalma leülepedett. – Hegyezz ki egy karót mind a két végén! Most felállt. s a késével szurkálta. hogy feldarabolja a tetemet. lehalkította a hangját. a meleg vér telefröcskölte kezét. Jack megfogta Maurice-t. Felmetszette a hasát. – De a húsnak egy részét odaadjuk a… Újra letérdelt. bejelentését hangos üvöltés fogadta. Roger megcsap egy égő gallyat. saját magukkal elfoglalva. és a vért az arcába mázolta. Verd be abba a repedésbe ott! 96/144 . Befestjük magunkat. s meghívom őket az ünnepségre. a fiúk csak most vették észre. kése ismét munkának látott. – Verd be az egyik végét a földbe! Igaz… itt sziklás a talaj. Bill és Maurice. hogy a fiúk majd megszakadtak a nevetéstől. Visszamegyek a mólóhoz.

Gyorsan kinyitotta a szemét. érezte nedves haja súlyát. amely örvendve vigyorgott a furcsa fényben. még a tenyerével is betakarta. hogy hangosan beszél. A csapat hirtelen eliramodott. amelyet elhomályosított a felnőttek életének végtelen cinizmusa. talán elrontottad a gyomrodat. barna szobor a lombok rejtekében. s a lágy torokrészen át belenyomta a karó hegyes végét. eriggy vissza a többiekhez! Hisz tréfa volt az egész!… minek törődnél vele! Nem volt igazad. a fiúk áhítattal figyeltek. a disznófejet félig behunyt szemével. Még a pillangók is elmenekültek a a tisztásról. hogy a szemét ki ne nyissa. Simon újra lehajtotta fejét. Simon félrenézett. felnézett az égre. Hátha érte jön? Simon úgy látta. gyöngyszürke csönd uralkodott mindenütt. mint egy emlékképet. torony alakú tömegeket. Feketék voltak. Végre-valahára felhőket látott az égen. Jack most már hangosan beszélt.ANV: TITTLE Felemelte a disznófejet. szürke. – Tudom! Azon vette magát észre. opálosan zöldek. Az orrlikaiba bújtak. bakot ugrottak combjain. Talán a fejfájás tette. egy kevés vér lecsurgott róla a földre. A fej pedig szembenézett velük. amíg az ki nem jött a tátott szájon. felemelték. 97/144 . A felhalmozott belek fekete légycsomóvá változtak. A fiúk ösztönösen hátrahúzódtak. Felfrissítették magukat verejtékében. Egy idő múlva a legyek megtalálták Simont. Ajándék az állat számára. – Emeljétek fel a disznót! Maurice és Robert nyársra tűzte a tetemet. fogai között alvadt. a nyílt part felé. a valóság határozatlan. ahol az állatfej szégyentelenül vigyorgott és csöpögött. Simon felvetette fejét. Hátralépett: szemben vele a disznófej kissé lekonyulva lógott a karón. valamennyien egyszerre. Végül is Simon feladta a harcot. – Ez a fej az állaté! Ajándék! A csönd elfogadta az ajándékot. A csöndben. nagy. amilyen gyorsan csak tudott. s kinyitotta szemét: újra meglátta a fehér fogakat. Hallgatóztak: az egyetlen hang a legyek zúgása volt a kidobált belek fölött. Nagy csönd volt az erdőben. hogy karóra van tűzve. a megtört szemeket. a megalvadt vér fölött arcuk hirtelen alattomos kifejezést öltött. ittak belőle. hogy a fej egyetért vele. Jack is súgva beszélt. gyermekem” – mondta csöndesen a fej. Eriggy vissza. szemben Simonnal pedig a Legyek Ura hangtalanul vigyorgott a karón. nem törődve a legyekkel. az élet rossz üzlet. ajkait nyaldosta. akkor is maga előtt látta. mindössze erről van szó. Simon ott maradt. keresztül az erdőn. fekete vérrel. alig észrevehetőn vigyorogva. Még ha behunyta is a szemét. megszámlálhatatlan seregekben ereszkedtek rá. amely percről percre növekedett. A fák alatt nem voltak árnyékok. csalóka látomássá torzult. vajszínű és rézvörös felhőket. Jobb halántékán egy ér belesajdult az agyvelejébe. mint egy fűrész. a vért… s ez az ősrégi felismerés nem engedte el többé tekintetét. indulásra készen álltak. Ezek a szemek arról igyekeztek meggyőzni Simont. még azzal a méltatlansággal sem. Ráereszkedtek a földre. “Fuss el – mondta neki halkan a fej –. amelyek lassan húztak el a sziget fölött. amely úgy zümmögött. s újra megpillantotta a fejet. gyötrelmes hőséget sajtoltak föléje. a félrehányt belekkel. megtört szemekkel. vigyázva arra. ahol volt: karcsú. hogy mindent egybevetve.

a pálmák alatt. hogy attól is. hogy milyen kevéssé szokta még meg a felnőtt módra való gondolkodást. Ralph sóhajtott. néha már én sem törődöm vele. Röfi ujjaival egy értelmetlen kis rajzot nyomkodott a homokba. – Rövidesen úgy fog esni. Samsericet egy embernek veszed. – Mi több. – S mi lesz a tűzzel? Ralph befutott az erdőbe. Mintha a fuldoklónak kötelet vetnének a vízbe. Magasan fent. – De a tűzzel mi lesz? Homlokráncolva bámult a fekete és fehér hamura. mintha dézsából öntenek. hogy én is olyan leszek. Ralph a másik oldalára fordult. s egyetértett Röfivel. hogy szedje be ezt a gyógyszert. amely mintha mindenünnét egyszerre sugárzott volna. mivel mindent együtt csinálnak… – Természetesen. – Nem az állattól. különben meghal… hát az ember lenyelné. a tűzbe bámult. – Röfi!… Mihez kezdünk most? – Nélkülük is boldogulnunk kell – mondta Röfi. most nem volt árnyék. csak ez a különös fény. nagyot sóhajtott. felállt. milyen fontos a tűz. sietve folytatta. S tegyük fel. a levelek felkunkorodtak. hogy Röfi felnéz. Bosszankodott. A mólón. nagy halom zöld leveles ággal tért vissza s a tűzbe vetette őket. – Ez az ág már elégett. Mintha egy orvos azt mondaná az embernek. mint egy ágyúlövés. – Hát ezt nem értik meg? Nem bírják felfogni? Hogy a füstjel nélkül elpusztulunk? Oda nézz! A hamu fölött egy hullám forró levegő reszketett. – Hol van Samseric? – Újabb fáért kell mennünk. 98/144 .ANV: TITTLE Ralph és Röfi a homokban feküdt. Hogy fogalmazza meg gondjait? – Félek – mondta. Igaz. De senki sem érti meg. időnként lustán egy-egy kavicsot dobált füsttelen közepébe. mint ők… s nem törődöm vele! Mi lesz akkor velünk? Röfi megilletődött zavarában letette szemüvegét. nem igaz? – Persze hogy lenyelné. Mi több… – Átható tekintetet vetett Röfi izzadó arcába. hogy két fordulóban kellene dolgozniuk? Ralph meghányta-vetette a dolgot. sárga füst szállt a magasba. – Az a baj. Ők pedig nem törődnek vele. hogy nincs elég emberünk a tűzhöz. – Hát nem érted. A szigeten egyre rosszabb lett az élet. – Hamarosan újabb zöld ágakra lesz szükség. Látta. Röfi a tűzbe bámult. a tornyosuló felhők között a mennydörgés úgy szólt. melyben az ágak elemésztetlen csonkjai hevertek. Kifogytunk a zöld ágakból. de füstnek nyoma sem volt. Az ágak ropogtak. – Nem helyes – mondta Röfi. – Egyedül nem bírjuk ébren tartani ezt a tüzet.

egy lapos szikla mellett. aztán lassan magához tért. Odafönt. maga Jack. arcát félig eltakarta a haj és a korom. Röfi a mólón állt. Csak azt tudom. és ehettek velünk. Ha csatlakozni akartok a törzsemhez. – Ide figyeljetek mindannyian! – kiáltotta. Ismét lélegzethez jutott. ráncos arccal üvöltözött. – Én és a vadászaim a parton ütöttük fel szállásunkat. rémülten szétrebbentek. Leöltünk egy disznót. az apróságok sikoltozva. Vadászgatunk. – No. Lehet. – Arra gondolsz. Jacknek felcsattant a hangja. szórakozunk. s Ralph megállapította. s elügettek. hogy nem. mi a baj velünk? Röfi csodálkozva nézett rá. Eljöhettek hozzánk. Ralph már felkészült a védekezésre. s nézzetek meg bennünket. Az apróságok tovább üvöltöztek. – Igen – mondta. Ralph – mondta. felemelte lándzsáját. nem hagyta abba. majd felemelte lándzsáját. de azok ketten csak néhány parázsló ágat kaptak ki a tűzből. A támadók közül ketten a tűzhöz rohantak. jöjjetek el hozzánk. S amikor megértette. démoni alakok rohantak ki bőgve a fák közül. A szomszédos erdőből hirtelen vad üvöltés robbant ki. Festett maszkja alatt kiveszett belőle minden szemérem és önérzet. hirtelen elpirult büszkeségében. eltűnődött. Fehér. Samseric az erdő szélén egy pálmafa mögül kandikált ki. aki a festék s az egy szál öve alatt teljesen meztelennek látszott. – Alighanem így van. hogy most minden szétesik? Röfi lassan megtörülgette szemüvegét. húst szereztünk. a fürdőmedence mellett egy apróság bíborvörös. Valamit súgott a többieknek. – Nos? – mondta. Szünetet tartott. – Ma este ünnepséget rendezünk. lehet. hogy a legmagasabb közülük. – Gyerünk! A két vadember egymásra nézett. vörös és zöldre mázolt arcú. – Azt hiszem. mi az oka. a felhők szakadékaiban újabb fülsiketítő mennydörgés csattant. Úgy értem. hogy ki kell tartanunk. könnyíteni akart a lelkén. mint futóversenyben a vágtázók indulás előtt. – Jack? – Jack. Ralph úgy térdelt a tűz mellett. szemrebbenés nélkül nézett végig ellenfelein. felnézett az égre. Ralph a szeme sarkából követte az ugyancsak menekülő Röfit. hogy Ralph most már teljesen bizalmába fogadta. ö az oka mindennek. 99/144 . – Röfi. s egyszerre elkiáltotta magát: – A főnök szólt! Aztán mindhárman megfordultak. nem arra. ünnepségeket tartunk. Jack nem figyelt rá.ANV: TITTLE – Nem tudom. A másik három csöndesen állt s őt figyelte. A felnőttek is azt tennék… Ralph már belefogott. körülnézett. Ralph. görcsösen szorongatva a kagylót. sí máris tovarobogtak a parton. – Nem tudom. Jack szemlátomást várt valamire. hogy… – Nem. Jack s mellette a két névtelen vadember megtántorodott ijedtében. hogy befogadlak benneteket. Mintha valamilyen tabu tapadna magához a névhez is! Ralph ünnepélyesen bólintott. csináljátok! A két névtelen vadember morgott valamit.

kezében a kagylóval. – Nem itt! Ralph a móló felé fordult. hogy mi magunk nem bírjuk ellátni a munkát. Tiszteletteljes suttogással: – Azt hiszem. Röfi segítségére sietett. Egyébként a vadászat s a többi dolog… mármint vadembert játszani… az jó szórakozás lehet. jól szórakoznak. Végül is Bill kinyújtotta kezét a kagylóért. csodálkozva elhallgatott. mert… mert… Újabb szünet állt be. Samseric felbukkant mellette. A kis csoport szeretetteljes tisztelettel nézegette a fehér kagylót. Röfire nézett. Én is szívesen bemázolnám magam. hogy megint asztmarohamot kapok. elindultak feléje. 100/144 . Úgy látom. megpillantva az ismerős jelképet. – Hogy szabadulhassunk innen! – Úgy van! Tűz nélkül nem akad ránk senki. de nekünk a tűzre kell vigyáznunk. – De… Hát persze… a tűz!… A tűz! Elnevette magát. – Fújd fel az asztmádat! – Amikor megláttam Jacket. s az erdőbe bámult.ANV: TITTLE Ralph felugrott. A tűz a legfontosabb dolog a szigeten. – Már attól tartottam – mondta Röfi –. s az apróságok. Körülötte a csönd egyszerre megtelt meghökkent kételyekkel. hogy ébren tartsuk. Menjünk el erre az ünnepségre. – De… Komolyan figyelték. oda. Röfi Ralph kezébe nyomta. bizonyosra vettem. Tehát itt kell maradnunk a tűz mellett. az apróságok és a többiek. Amikor elhallgatott. s szeretnék indiánosdit játszani. érezte. Ralph kisimította az ostoba hajfürtöket a homlokából. mögötte Röfi lépdelt komoran s méltóságteljesen. A sok ragyogó szónoklat után. de a redőny elrekesztette előle. – Jack. De… Az agyában azonban hirtelen mintha redőny ereszkedett volna le. hogy… –… én pedig… –… féltem. Tűz nélkül nem akadhatnak ránk. – Jól szórakoznak. senki sem szólalt meg. – Ott fent nem rakhatunk tüzet… mivelhogy ugye ott nem rakhatunk… s ezért most több emberre lesz szükség. Valamit még akart mondani. Kezében a kagylóval elsőnek ért fel a pálmákhoz. miért gondoltam. utána az ikrek. s mondjuk meg. Samseric vette át a kagylót. még egyáltalán nem kételkedtek vezéri rátermettségében. még az apróságokat sem lelkesítette fel. – Üljetek le valamennyien! Azért támadtak ránk. Maurice és Robert volt – mondta Ralph. amelyet ezen a helyen tartottak. aztán folyékonyán beszélni kezdett. és füstöt kell csinálnunk. ahol a három alak eltűnt. hogy a kagylóért jött. Röfi még mindig a mólón állt. szükség van a szertartásra. Ralphnak ez a felszólalása bágyadtnak tetszett. hogy tüzet raboljanak. – A legfontosabb dolog a tűz. Nem is értem.

Az nagy különbség. tudatlan. – Nem értesz velem egyet? – kérdezte a Legyek Ura. Simon megmozgatta dagadt nyelvét szájában. ugye? Meg Röfit és Jacket is szereted? Simon feje kissé hátrahajolt. hogy bolond vagy? Szereted Ralphot. – Disznófej egy karón. s meg lehetett ölni – mondta a fej. – Hús! – mondta a homoknak. hogy minden felborul? S hogy minden olyan. fiacskám! – mondta a Legyek Ura. húsra gondoltak. Tekintete nem bírt elszakadni a Legyek Urától. . – Ö pedig… tudjátok. s a nyál összefutott a szájukban. hogy ostoba kisfiú vagy? Simon ezúttal ugyanolyan néma hangon felelt. ki… ö megy! – Ö vadász.Igaz.Eriggy vissza a többiekhez. aki segíthetne rajtad. aztán Röfi halkan megszólalt. hogy Ralph azt higgye rólad. – Nincs itt senki. s felejtsük el az egészet! 101/144 . ahogy Bill mondja… s minthogy meghívtak bennünket… –… az ünnepségre… –… a húsevéshez… –… ropogós húshoz… –… rám férne egy kis hús… Ralph felemelte kezét. hogy én belőled vagyok. Ralph elfintorodott. a száraz pálmalevelek hangosan zörögtek a hirtelen támadt forró szélben. Én vagyok-e az oka. ugye? Tudtad. egy részed vagyok? A legbensődből való. Simon szája dolgozni kezdett. – Ostoba kisfiú vagy – mondta a Legyek Ura –. – Nem akarunk a dzsungelbe menni. ha gyorsan elfutnál innét. – Mi keresnivalód van itt egyes-egyedül? Nem félsz tőlem? Simon megrázkódott. de nem felelt. Csak én. amire vadászni lehetett. Egy ideig mindenki hallgatott. . – De te tudtad.ANV: TITTLE – Jó szórakozás lehet. Azt hiszik rólad. hogy bolond vagy. felfelé nézett. – Furcsa dolog elképzelni. s együtt játszanál a többiekkel. – Hát akkor jobban tennéd – mondta a Legyek Ura –. Az apróságok csöndesen ültek. ostoba kis fiúcska. amilyen? Újra felhangzott a nevetés. Azok valamennyien vadászok. amely ott lógott fölötte a levegőben. Odafent az ég szakadékai újra megdördültek. Bill felelt. Pedig ugye nem akarod. Néhány pillanatig az erdő s a többi titkos zug visszhangzott nevetésének gúnyos paródiájától. érthető szavakat ejtett ki. hogy az Állat olyasvalami volt. – Hát gyerünk. S én vagyok az Állat. – Miért ne keríthetnénk mi magunk is húst magunknak? Az ikrek egymásra néztek.

szegény. – Unlak. Értjük egymást? Szórakozni akarunk ezen a szigeten. Hát nem érted? Itt nincs szükség rád. hogy túljárhatsz az eszemen? Szünet. 102/144 . mint egy tanító. és sötétség áradt belőle. félrevezetett gyermekem. hogy odalent is csak velem fogsz találkozni… tehát ne próbálj megszökni! Simon teste megmerevedett. hanyatt vágódott. A szeme félig be volt hunyva. hogy egy nagy tátott szájba bámul. azt hiszed. Tehát ne folytasd. különben végzünk veled. A Legyek Ura most úgy beszélt hozzá. Elvesztette eszméletét. A Legyek Ura dagadozni kezdett. különben… Simon azon vette magát észre. – Hát ebből most elég volt. félrevezetett gyermekem. hogy megint eljött a roham ideje. megfeszült. Szegény.ANV: TITTLE Simonnak kóválygott a feje. Tudta. Sötét volt belül ez a száj. fiam! Kezdek ingerült lenni. mint egy léggömb. – Nevetséges! Jól tudod. mintha utánozni akarná a karón lógó szemérmetlenséget. Végzünk veled. Érted? A száj elnyelte Simont. – Különben – folytatta a Legyek Ura –. Érted? Jack és Roger és Maurice és Robert és Bill és Röfi és Ralph.

mialatt lassan bealkonyodott. a gázok pörgő tömegei addig halmozódtak.ANV: TITTLE KILENCEDIK FEJEZET KÖRKÉP EGY HALÁLESETRŐL A sziget fölött tovább építkeztek a felhők. Simon egyenletesen mászott felfelé. a nyelve kegyetlenül fájt. Hátat fordított a tisztásnak. vadul öklözve az erdőt. azon a lassan emelkedő fennsíkon. Szemének régi ragyogása megfakult. A hegyről egyenletesen emelkedett az ég felé a forró levegő áramlata. s a kúszónövényekbe kapaszkodva felhúzózkodott. elszántan menetelt. Amikor a szél elérte a hegycsúcsot. kimerülten elaludt. kifejezéstelen tekintettel meredt maga elé. hogy Simon orrában megpattant egy ér. tiszta fénye helyét valamilyen rézszínű izzás váltotta fel. Amikor felébredt. s odafent tovább dörögtek az ég ágyúi. Az indák mozgására a legyek dühösen zümmögve robbanásszerűen felszálltak a bélcsomóról. a hegy lábánál. Simon a tisztáson állva hangosan megszólalt. Az orrvérzés könnyített Simon rohamán. vagy tájékozódni akart az erdőben. Egy újabb. 103/144 . és továbbvánszorgott. jobbára vonzotta őket a disznóhús érett íze. de a hangja akkor sem hallatszott. maga alá húzta lábát. De még ekkor sem mozdult meg. komoran. Egy szélroham majdnem feldöntötte. Azzal sem törődtek. Már kora délután eltűnt a nap. Simon felállt. nem hozott enyhülést. hogy ezek egy halom parázsló szénre hasonlítottak. – Mi egyebet lehet itt tenni? De nem kapott választ. köztük egy-egy sűrű bozótos és magas facsoportok. kifejezéstelen arccal. A sziget gerincén járt. ekkor vette észre. Még a tenger felől áramló levegő is forró volt. a kaptató annál meredekebb lett. Egy idő múlva azonban megfordult. amely háromezer méter magasságot ért el. ahol az őserdő már ritkulni kezdett. majd rögtön utána visszacsaptak. békén hagyták. mint egy öreg ember. amely hirtelen felült és ránézett. közvetlenül arca alatt pillantotta meg a barna földet. Most már kevesebb kúszónövény hurkolta körül a fákat. s a kúszónövények alatt bemászott a sötét erdőbe. mint egy fekete labda lógott a karón. A vízről. Mozdulatlanul feküdt a kúszónövények fonatján. Csak a legyek élénkültek fel. Földieden volt a fény. feketére festették urukat. szokatlan látványban volt része: valamilyen kék szövetféle lebbent el a barna felhők háttere előtt. amíg az végül le nem hajolt. amíg a levegő majdhogy fel nem robbant. szája körül s az állán alvadt. Fáradtan vánszorgott a fák között. még erősebb szélroham támadt rá. ha félre kellett húznia egy kúszónövény-kötelet. s bőgni nem kezdett. Nagy tisztások követték itt egymást. fekete vércsomókkal. a fákról s a sziklák rózsaszín felületéről leolvadtak a színek. a szabad. de nem állt meg. A Legyek Ura. fehéren és barnán füstölögtek a felhők. Szája csak olyankor lökött ki egy-egy szót. oldalt fekve. Simon ekkor egy meggörnyedt testet pillantott meg a hegycsúcson. Továbbmászott. hogy kiért a sziklákra. s oly sűrűn lepték be a megölt disznó beleit. rézvörös ég alá. fáradtságában ugyan néha meg-megbotlott. amelyeknek lombja mind több gyöngyszínű fényt szűrt ki az égből. Eltakarta arcát. s vérezni kezdett. s minél jobban ritkult az erdő. A lába roskadozott.

amikor itt földet értünk? – Hamarosan megint esni fog. talán valamennyi. Bár már lehűlne a levegő! – Elkelne már egy kis eső. abban a hiszemben. Szemügyre vette odalent a partot: a mólón a tűz kialudt. de amikor az ejtőernyő kék selyme ismét behorpadt. – Jól van. jól van – mondta Ralph. Ralph feltérdelt a vízben. – Nem tetszenek nekem ezek a felhők – mondta. Az összekuszált kötelek megmagyarázták a szörnyű paródia mechanizmusát. Előremászott. s a testes alak sóhajtva újra előrebukott. amely most mozdulatlanul s büdösen ült mellette. Még ekkora távolságból is látni lehetett. Azonnal elindult lefelé a lejtőn. elfeledkezve a legyekről. – Megfájdult a fejem. 104/144 . milyen kíméletlenül fogják össze a vászon. a tűz mellett tartózkodik. Ralph beugrott a medencébe. bár lehet. hogy a térde a szikláknak vágódik. Simon a szegény rothadó test felé fordult. aztán újra orrára illesztette a szemüveget. – Emlékszel. mozgásából nyomon lehetett követni a lenyugvó nap pályáját. – Jó volna. de ártalmatlan. ha már hazamehetnénk. az állattól való félelmükben itt ütötték fel az új tábort. a fogakat. – Ha lefröcskölöd. Egy halvány fényfolt mozgott a felhők között. Ralph újra feléje paskolta a vizet. – Nem hallod? Feldühödve Ralph arcába fröcskölte a vizet. Ralph felbukott a víz alól és lefröcskölte. Röfi levette szemüvegét. Simon. De a lába rogyadozott. egy nagy szikla lábánál. Elfordult. Hasa. a kis folyón innét. mely kiállt a vízből. – Vigyázz a szemüvegemre! – mondta Röfi. a rothadás színeit. újra ki kell mennem a partra. Ehelyett azonban Röfi tenyerével a vízre csapott. mint egy fekete felhő köröztek a feje fölött. Röfi! Röfi abbahagyta a fröcskölést.és gumirétegek a szánalmas testet. enyhülést keresve az ember vérénél melegebb vízben. s ezt mielőbb hírül kell adni a többieknek. körülnézett. megtörölgetni. Valamivel távolabb azonban. de nem látszott a füstje. ami a gyomrában volt. látta. Simon négykézlábra ereszkedett. óvatosan belépett a medencébe. és a rothadás bűzét lehelte feléje. Aztán kibogozta a zsinegeket a sziklák alól. Életszerű mozdulatai kezdetben ugyan elijesztették őket. Simon érezte. s a füstöt figyelte. – Egyebet nem tehetünk. Röfi szemüvegén át a sötétedő mennyboltot figyelte. amely már bomlani kíván. Szörnyű volt. mind a két kezével beárnyékolta szemét. minden erőfeszítése ellenére is csak tántorogva jutott előre. hogy esett az eső. egy pillanat alatt megszáradt. rögtön visszatelepedtek rá. Úgy látszik. Röfi nekitámaszkodott a medence lejtős homlokfalának. – Csigavér. és Simon megpillantotta a fehér orrcsontokat. Aztán egy újabb szélrohamra az alak ismét felült. Ránevetett Röfire. – Fürödjünk! – mondta Ralph. s kiszabadította a holttestet a szél méltatlan rabságából. vékony füstszál csavarodott az ég felé. Ralph az eget kémlelte. hogy a legtöbb fiú. de eltévesztette. hogy még égett.ANV: TITTLE A legyek is megtalálták az ülő alakot. Néhány apróság játszadozott a szélén. hogy ez szokása szerint szótlanul s gyáván megfutamodik. – Hagyd abba! – kiáltotta. meghajolt. és kiokádta. S egy szempillantás alatt mindent megértett.

hogy megbizonyosodjunk. – Úgy értem. – Tán nekünk is oda kellene mennünk! Ralph gyors tekintetet vetett rá. nekimentek Röfinek. Ralph újra lefröcskölte. A pálmák alatt széles gyepszalag húzódott az erdő és a part között. Röfi és Ralph a füves fennsík szélére lépett. A homokon túl egy szikla emelkedett a lagúna felé. – Arrafelé mentek el. hangosan nevetve. – Adjatok nekik húst! 105/144 . aki azt hitte. s ettől mindenki megkönnyebbült és felderült. ezen ült Jack kifestve és felvirágozva. Még az ünnepség kezdete előtt egy nagy rönköt húztak a gyepszőnyeg közepére. Oly nagy volt a csönd. száraz. ezután mindketten ugyanolyan idegesen elnevették magukat. Röfi a víz alatt idegesen markolászta a homokot. Röfi ismét köznevetség tárgya lett. s kimázolhassák magukat. alighogy észrevették őket. a gyepszőnyegen álldogált vagy feküdt. Rikoltoztak. már csak a Jack közvetlen szomszédságában álló fiú beszélt. hogy szemrehányón őt nézi. a sülő disznóhúsból zsír csöpögött a láthatatlan lángokba. Röfi elpirult. A szigeten élő valamennyi fiú. hogy Ralph és Röfi odaért Jack csapatához. megégették a forró hússal. nagy húsdarabokkal a kezükben. hogy hallani lehetett a tűz pattogását. és Sam. – Talán a kunyhókban fekszenek. Jack felállt. Egy darabig némán szemlélte őket. táncoltak. némelyikük kókuszdióhéjat tartott a kezében. meleg. sorban elnémultak. énekelve. egy lépéssel a szalag alatt a dagály hordalékhomokja terült el. s Ralphot láthatatlanul összekapcsolta a többiekkel. Lábát kihúzva a mély homokból. egy pálmafára mutatott. – S hogy indián törzset játszhassanak. s valamit súgott Röfinek. Ralph. Zöld levéltányérokon nagy húsdarabok. Röfi. A sziklán tűz égett. s futva elindult vele a gyep felé. idegesen nevetgélve letett a kezéből egy megkezdett csontot. és meghimbálta lándzsáját. gyümölcs. felkapott egy nagy karéjt. és Jack ültében megfordult. a szikla mögött újra homok következett. finom szemcséjű homok. s teli kókuszdiók vették körül. Már jóval azelőtt. – Hol van Samseric? – És Bill? Röfi a mólón túlra mutatott. – Csak húsért mentek… – Meg hogy vadászhassanak – mondta Ralph megfontoltan. Ebben a pillanatban a két fiú. Röfi fütyörészni próbált. amely egyszerre feloldotta a feszültséget. Amerre Jack csapata van. Ralph bizonytalanul előrelépett. hallani lehetett távoli lármájukat. aki a húst sütötte.ANV: TITTLE – Hol vannak a többiek? Röfi felült. mint egy halvány. Aztán az is elhallgatott. Ralph elfordította fejét. Simon s a két szakács kivételével. Ralph indulni készült. s ivott. amit a többiek nem hallhattak meg. s azon túl a messzi hullámtörés zaját. – Hadd menjenek! – mondta Ralph kényszeredetten. A zsíros arcokból következtetve nagyjából már be is fejezték az étkezést. Abban a pillanatban harsogó nevetés tört ki. A fiúk. nem történt-e valami baj. amely most már az egész partszegélyt belepte. mint Sam.

s vadászaim meg fognak védeni az állattól. – Ki akar csatlakozni a törzshöz. – A kagyló itt is számít – mondta Ralph –. ti választottatok meg. a dió héjának csipkés széle fölött figyelve Ralphot és Röfit. – Enni adtam nektek – mondta Jack –. álltak a fűben. Jack megint csak nem vett róla tudomást. és még a nyársakon is sercegett. hogy az ég különös fényében egyre láthatóbbá válnak a lángok. a vendéglátói gőg hangja. Jack újra meglengette lándzsáját. s a fiúk gyorsabban kezdtek enni. de megbotlott. amelyet megzengetett a közeledő vihar. és Jack nagyot húzott belőle. Közeledett az este. csak Ralph és Röfi maradt állva a valamivel alacsonyabb puha homokban. – S akkor most mihez kezdesz? 106/144 . Mindketten elfogadták az ajándékot. – Ott van még a kezedben a csont. Ügyes gyerek vagy. s majomként fecsegett a fülébe. az egész szigeten számít. Barna karjainak izmaiban erő és hatalom lakozott. – Ki akar csatlakozni a törzshöz? Ralph egy hirtelen mozdulatot tett. Jack egy darabig nem vett róluk tudomást. s lehajolt egy újabb adagért. hanem fenyegetéssel terhesen.ANV: TITTLE A nyársforgató fiúk egy-egy ropogós karéjt adtak Ralphnak és Röfinek. Röfi. Észrevette. és lándzsájával feléjük mutatott. Ki akar csatlakozni a törzshöz? – Én vagyok a vezér – mondta Ralph –. hogy egyhamar nem hagyják abba. tekintély ülte meg vállát. Ezúttal nem lassú zengésként szólt. – S mi lesz a tűzzel? S a kagyló is nálam van… – Nem hoztad el magaddal – mondta Jack vigyorogva. és ettek. Látván. S egyébként is a kagyló nem számít a szigetnek ezen a végén. bár nem értette meg az okát. Jack türelmetlenül újra elkiáltotta magát: – Mindenki jóllakott már? Hangja fenyegetőző volt. A két fiú valamennyire elhúzódott. S mi ébren tartottuk a tüzet. – Mindenki üljön le! A fiúk hosszú sorokban lába elé ültek. a nyál majd kicsordult a szájukból. – Mindenki jóllakott már? De még mindig volt fölös hús. – Adjatok inni! Henry egy kókuszdiót nyújtott feléje. hogy időben végezhessenek. s a gyepszőnyeg széle felé lépdelt. hanem egy becsapódás kemény dörrenésével. Ti pedig húsért rohangásztok… – Te is eljöttél! – kiáltotta Jack. nem megszokott nyugodt szépségében. Hirtelen hatalmas mennydörgés hallatszott. Ralph elvörösödött. Jack felállt trónjáról. eldobta körülrágcsált csontját. és jól szórakozni? – Én vagyok a vezér – mondta Ralph reszkető hangon. áruló hasa ösztönzésére. Maszkja mögül élesen figyelte Ralphot és Röfit. zöld fatálakon a földön. A rézszín ég alatt. Ralph evés közben a tüzet nézte. – Ti vagytok a vadászok. festett maszkját az ülő fiúk felé fordította. Néhány fiú feléje fordult. ez a dolgotok. – A mólón hagytad. Jack megszólalt.

ANV:

TITTLE

Ralph végignézett a fiúk sorain. Látta, nem számíthat a segítségükre, elfordította fejét. Zavarban volt, arcáról csurgott a verejték. – A tűz… a menekülés – súgta Röfi. – Ki akar csatlakozni a törzshöz? – Én. – Én is. – Meg én. – Meg fogom szólaltatni a kagylót – mondta Ralph lélegzet után kapkodva –, és gyűlést hívok össze. – Az ide nem hallatszik el. Röfi megérintette Ralph kezét. – Gyerünk el innét – mondta. – Itt valami készül. Húst már amúgy is kaptunk… Éles fény villant fel az erdő fölött, s az ég oly kegyetlenül zengett, hogy az egyik apróság elsírta magát. Nagy esőcsöppek hulltak a fiúk közé, mindegyiknek külön ki lehetett venni a cuppanását. – Zivatar készülődik – mondta Ralph. – Megint olyan eső lesz, mint amikor idejöttünk. No, ki az ügyes? Van kunyhótok? S most mihez fogtok kezdeni? A vadászok idegesen nézegettek az égre, el-elkapva fejüket a zuhanó, nagy esőcsöppek elől. Nyugtalanság fogta el a fiúkat, hullámként elborította őket. A fel-felvillanó fények egyre vakítóbbak lettek, a szakadatlan dörgés már szinte elviselhetetlenné vált. Az apróságok visítozva ide-oda rohangásztak. Jack leugrott a homokba. – Táncoljunk!… Gyerünk!… Táncoljunk! Botladozva átgázolt a vastag homokon a tűz mellett elterülő szabad térségre. A fiúk zajongva utánaeredtek. Az egyes villámcsapások között fenyegető, vak sötétség borította be a földet. Roger vállalta a malac szerepét, leszegett fejjel, röfögve támadt Jacknek, aki egy oldallépéssel kitért előle. A vadászok felkapták lándzsáikat, a szakácsok a nyársakat, a többiek a tüzelőfa dorongjaival fegyverkeztek fel. Lassú, köröző mozgás kezdődött, felhangzott az ének. Mialatt Roger a halálra rémült malacot utánozta, az apróságok a körön kívül futkostak, ugrándoztak. Röfi és Ralph is az égi fenyegetések elől szívesen meghúzódott az eszelős, de azért félig-meddig mégiscsak biztonságos közösség oltalmában; jólesett belül lenni a barna hátak védő kerítésén, amely körülfogta a rettegést, és kormányozhatóvá tette. Öld meg az állatot! Vágd el a torkát! Ontsd ki a vérét! A körmozgás egyenletessé vált, az ének is levetette kezdeti, felületi izgalmát, már szabályosan lüktetett, mint az érverés. Roger malacból vadásszá vált, a kör közepe üresen ásítozott. Az apróságok közül néhányan külön köröket alkottak, s ezek a kiegészítő körök úgy forogtak, mintha ismétlődő mozgásukkal végső biztonságot ígérnének résztvevőiknek. Mint egyetlen szervezet lüktetett, dobbantóit a tömeg a sötétben. A fekete égen kékesfehér seb nyílt. A következő pillanatban éles dörrenés csapott közéjük, mint egy óriási ostor. Az énekszó megtelt rémülettel.

107/144

ANV:

TITTLE

Öld meg az állatot! Vágd el a torkát! Ontsd ki a vérét! S a rémület újabb vágyakat fakasztott, követelőző, égő, vak vágyakat. Öld meg az állatot! Vágd el a torkát! Ontsd ki a vérét! Újabb kékesfehér seb nyílt a magasban, nyomában kénszagú robbanás. Az apróságok sikoltoztak, elmenekültek az erdő pereméről, egyikük vak rémületében áttört a nagyok gyűrűjén. – Jön!… Jön! A kör patkó alakban kinyílt. Az erdőből egy sötét alak mászott elő, bizonytalan mozdulatokkal közeledett. Az állat? Közeledtére a sikoltás még eszelősebben szólt: a gyötrelem jajongása. Az állat botladozva behatolt a patkóba. Öld meg az állatot! Vágd el a torkát! Ontsd ki a vérét! A kékesfehér sebek most már elbontották az eget, a mennydörgés elviselhetetlenné vált. Simon valamilyen halottról kiabált, amely egy domb tetején fekszik. Öld meg az állatot! Vágd el a torkát! Ontsd ki a vérét! Botok zuhantak, az új kör szája ropogva összecsukódott. Sikoltás! Az állat a kör közepén térdelt, karjaival védve arcát. Kiáltozott. Azt kiabálta megint a siketítő lármában, hogy valamilyen holttest fekszik egy dombon. Minden erejét megfeszítve tovább mászott, áttört a körön, majd a szikla meredek széléről lezuhant a homokba. A tömeg azonnal utánavetette magát, leugrott a szikláról, rátaposott az állatra, üvöltözött, ütötte, tépte, harapta. Szó nem hallatszott, más mozdulat nem látszott, mint fogak és körmök szaggatása. Aztán megnyíltak a felhők, s mint egy vízesés, megeredt az eső. A hegytetőről zuhant a víz, leveleket, ágakat tépett le a fákról, hideg áradatával belepte a homokparton viaskodó tömeget. Az egymásba gabalyodott csoport szétvált, egy-egy alak kibontakozott belőle, eltántorgott. Csak az állat feküdt tovább a homokban, néhány lépésnyire a víztől. Még a sűrű esőn át is látni lehetett, hogy milyen kicsiny; szivárgó vére már befestette a homokot.

108/144

ANV:

TITTLE

Egy nagy szélroham félrefújta az esőt, lepergette a vizet a fákról. A hegytetőn az ejtőernyő megtelt levegővel s elindult; a rajta lógó emberi alak megmozdult, talpra állt, megpördült tengelye körül, aztán felemelkedett a nedves levegőtengerbe, és erőtlenül lógó lábait végighúzva a magas fák tetején, lassan, egyenletesen a part felé ereszkedett. A fiúk visítozva szétfutottak. Az ejtőernyő továbbszállította terhét, végigszántotta vele a lagúna vizét, átemelte a sziklazátonyon, majd kisodorta a nyílt tengerre. Éjfél felé elállt eső, a felhők elvonultak, s a mennybolt újra megtelt a csillagok valószínűtlen lámpásaival. Aztán az utolsó szellő is elhalt, s nem hallatszott más hang, mint a repedésekből, hasadékokból csurgó víz csöpögése, amely levélről levélre ereszkedve beszivárgott a sziget barna televényébe. Hűvös, nedves és tiszta volt a levegő, rövidesen a víz kis neszezése is elhallgatott. Az állat összehúzódzkodva hevert a homokban, körülötte lassan nőttek a vérfoltok. A lagúna szélén egy foszforeszkáló csík húzódott, amely a dagály emelkedésével lassan mozogva elindult a szárazföld felé. A tiszta vízben világosan látszottak az égi csillagképek sokszögű tükörképei. A foszforeszkáló csík rádudorodott a homokszemekre és a kis kavicsokra, egy-egy apró, feszült kört vont köréjük, aztán az egyetértésnek egy néma mozdulatával hirtelen befogadta őket, és továbbhaladt. A sekély víz part felőli részén a lassan mozgó fénycsík tele volt különös, holdsugár testű, izzó szemű lényekkel. Egy-egy nagyobb kavics, amely megkapaszkodott saját ágyában, csakhamar fényes gyöngyruhába öltözött. A dagály ellepte az esőszántotta homokot, és vékony ezüstréteget simított rá. Amikor elérte az összetört testből kiszivárgó első vérfoltot, az izzó szemű lények megállapodtak a szélén, s egy sűrű fényfolttá álltak össze. A víz továbbhaladt, és kifényesítette Simon szétterülő, durva haját. Ezüstszínűre festette arcának vonalait, vallanak görbülete mintha márványból lett volna faragva. A különös, izzó szemű lények gőzuszályukkal sürgölődve körülfogták a fejét. A test egyhüvelyknyire felemelkedett a homok fölé, nyitott szájából levegőbuborék szállt a víz színére, s ott nedvesen szétpattant. A test lassan megfordult a vízben. Valahol a világegyetem sötét hajlataiban a nap és a hold egyenletes vonzással húzott pályáján, alattuk a földgömb visszafogott vizei egy kissé kidudorodtak egyik szélén, míg szilárd magja tovább forgott. Az ár hatalmas hulláma beljebb hatolt a szigeten. És Simon holtteteme, a tolakodó véglények ezüst rajtjával ezüst tagjai körül, az álló csillagképek alatt lassan kiúszott a nyílt tengerre.

109/144

A fél szeme csak egy vékony hasadás volt dagadt orcájában.ANV: TITTLE TIZEDIK FEJEZET A KAGYLÓ ÉS A SZEMÜVEG Röfi gondosan szemügyre vette a közeledő alakot. – Mit mondasz? Ralph hangosan kimondta. szőke üstökében száraz falevelekkel. kétség sem férhetett hozzá. – Röfi! – No? – Mihez kezdünk most? Röfi a kagylóra mutatott. mindent összevetve. Ralph újra nevetett. piszkosán. – Simon? Röfi felelet helyett ünnepélyesen bólintott. ha leveszi szemüvegét. szemügyre vette a mólón egymagában álldogáló alakot. Fát gyűjtenek. 110/144 . hogy jobban lát. A levelek zöld árnyékai és a napfény foltjai hangtalanul játszottak bemocskolt testükön. varas sebhely vöröslött. sántítva. fél szemükkel némán nézegetve a vezér egykori helyét. – Senki más? – Másról nem tudok. majd letérdelt. Ralph leült a fűbe. Ralph végül is felállt. Röfi a homlokát ráncolta. A gyűlések hajdani helyén a fű le volt tiporva. a törékeny. Ralph lassan felmászott a mólóra. jobb térdén nagy. – Még mindig te vagy a vezér. fehér kagyló még ott csillogott a simára koptatott ülőrönk mellett. s valamit súgott. Mostanában úgy vette észre. Röfi melléje térdelt. Röfi visszasúgott. Végül is Ralph megreszelte torkát. hallgattak. s rajta túl a csillogó lagúnát. de még így is. hogy Ralph jön feléje. s annak megmaradt lencséjét a másik szemére illeszti. A nagyok közül senki? – Hát Samseric. Egy pillanatra megállt. s a rönknek támaszkodott. szemben a vezér helyével és a kagylóval. s a kagylóhoz ment. Mind a ketten hallgattak. Gyöngéden felemelte mind a két kezével. Ültek. – Összehívhatnál… – Egy gyűlést? Ralph elnevette magát. – Röfi?… Csak te maradtál meg? – És néhány apróság. A kókuszpálmák között tűnt fel. – Azok nem számítanak.

halk hangja elállította Röfi hadonászását. – Hagyd ezt abba! – kiáltotta Röfi. – A hangja újra rikácsolóvá vált. baleset volt. a kagylót szorongatva. a körön kívül. Ralph. – Nem lehetett tudni. Egyszer sem kerültél belülre. úgy van. – Talán csak úgy tett. hogy mi… hogy ők mit tettek? Iszonyat volt a hangjában. Röfi! Ralph bánatos. ezt el kell felejteni! Semmi haszna. ha ilyeneket beszélsz? Felugrott. Meg voltunk rémülve. – Nálam a kagyló. ugye? – Ralph. hogy azok mit csináltak! – Ide figyelj. – Te kívül voltál. S a villámlás. – Ismét vadul hadonászni kezdett. Mit gondolnak majd a többiek? Ralph abbahagyta a nevetést. Ide-oda hadonászott. Röfi? – Nem láttam valami jól.ANV: TITTLE – Pedig az vagy. Ralph tovább himbálta magát. S nem láttad. – Röfi! – No? – Simon! – Már mondtad. – Sötét volt. mit tettünk? – Talán még… – Nem. várt. Ralph fölé hajolt. – De igenis meg voltunk rémülve – ismételte Röfi izgatottan. – Röfi! – No? – Ez gyilkosság volt. – Mi haszna annak. s egyben lázas izgalom. – Ó. 111/144 . hagyd abba ezt a nevetést! Semmi okod nincs rá. Nem volt… nem az volt. hogy mi történik. mi történt velem. – Én… én nem tudom. mintha… Ralph komor arca láttán Röfinek hirtelen elállt a szava. – Hát nem érted. Nekem már csak fél szemem van. Lehajolt. Ralph. Ralph. Mindannyiunknak a vezére. – Baleset volt – mondta Röfi váratlanul –. Ralph. – Sötétben jött… mi szükség volt arra. – Te nem láttad. amit mondtál. Aztán az az átkozott tánc. – Hát nem láttad. te is tudod. – Én nem voltam megrémülve – mondta Ralph halkan. – Úgy van. hogy négykézláb mászkáljon a sötétben? Bolond… úgy van… kihívta maga ellen az embereket. Röfi? Nem érted. hogy ezen törjük a fejünket. lassan himbálta ide-oda testét. a mennydörgés meg az eső. baleset volt. egy szót keresett. Borzongott.

hogy én a körön kívül voltam… – Én is – mormolta Ralph –. Lehuppantották a tűz mellé. aztán hirtelen elkapta a kezét. majd közel hajolt Ralphhoz – nem kell tudni arról. Ralph felugrott. – Megleszünk mi a magunk erejéből is. Istenem. Samseric kijött az erdőből. kétségtelen. – Úgy van. aztán folytatta. mert fáradtak voltunk. Egyébként is azt mondtad. ez összerezzent az emberi kéz érintésére. Röfi a fejét rázta. Haza akarok menni. ti ketten! Az ikrek egy pillanatra lefékeztek. én is a körön kívül voltam. – Fürödni akarnak. – Baleset volt – ismételte Röfi makacsul –. haza szeretnék menni. Röfi hevesen bólintott. Elpirultak. egy nagy rönkkel a vállukon. már ég is. – Halló. hogy ott voltunk a táncnál. Szünetet tartott. Ralph. – Ide figyelj. – Mindjárt az ünnepség után – mondta Sam fojtott hangon. aztán újra elindultak. Eric bólintott. – Megpróbáljuk. amikor megpillantották Ralphot. mi négyen… – Négyen! Még a tüzet sem bírjuk ébren tartani. Hát hogy itt találkozunk! – Épp most voltunk az erdőben… –… fáért… –… az este eltévedtünk… Ralph a lábujjait vizsgálgatta. Samsericnek nem kell arról tudnia. miközben gyorsan körülnézett. hogy baleset volt. 112/144 . – Mi nem voltunk ott végig. semmit sem csináltunk. Látod. Sam a homlokához nyúlt. Eric felhasított ajkait tapogatta. Önmagunktól félek. – De hát ott voltunk! Valamennyien ott voltunk. amelyen egy karcolás húzódott. istenem. – Azután tévedtetek el. Azt a sötétben nem lehetett látni.ANV: TITTLE – Félek. Megérintette Ralph meztelen vállát. hogy… Röfi a szemüvegét tisztogatta. elfordították fejüket. majd a fürdőmedence felé indultak. Ralph – folytatta Röfi. – Mi is… –… nagyon korán elmentünk… –… mert nagyon fáradtak voltunk. – Mi korán elmentünk – mondta Röfi gyorsan –. – Így helyes! Kívül voltunk. – Essünk túl rajta! Az ikrek szemmel láthatóan meg voltak lepve. Röfi. az ünnepség után. – Hé. Mi semmit sem láttunk.

amelyben egyikük sem vett részt. nagyon fáradtak voltunk – ismételte Sam –. barát! Roger közelebb lépett. Sam arca eltorzult. ki vagyok – mondta Roger. Fejével a távolabbi kunyhók felé mutatott. Egyszerre csak feldühödött. – Ha fel akarok menni. Számított arra. amely a sziklavárat összekötötte a szigettel. – Ide nézz! A legfelső szikla alá egy vastag ágat vertek. – Nem tudom. de Robert sietve másról kezdett beszélni. órák óta meg van kötözve. Amikor Roger elért ahhoz a földnyelvhez. Nem mondta meg. hogy a törzsnek legalább egy része menedéket fog keresni a sziget iszonyata ellen a legbiztonságosabb helyen. hogy mindenkit meg kell állítanunk. és nézz körül! Roger felkapaszkodott a létraszerű feljárón. hogy miért? – Nem mondta. az őrszem megállította. Robert könnyedén rátámaszkodott a rúdra. a távoli hegycsúcs felé. Roger elcsodálkozott. onnét. mi jár a fejében. nem akadályozhatsz meg benne. – Miért? Robert tűnődve megrázta fejét. Roger felnézett. Egyikük sem tette szóvá. Most már órák óta – izgatottan elnevette magát –. mi? Robert bólintott. tehát korán elmentünk. – Lépj közelebb. 113/144 . a szikla azonnal megcsikordult. amelyet itt a szigeten találhatni. A magasból szólt le hozzá az éles hang. a hatalmas kőtömeg mennydörögve lezuhan a földnyelvre. – Most vadászni visz. s várja… – De hát nem mondta meg a főnök.ANV: TITTLE – Igen. – Korán elmentünk. – Láthattad. Aztán milyen volt a… A levegő sűrű volt az elhallgatott szavaktól. – A főnök azt parancsolta. egy szempillantás alatt felkavarta őket. a kőszirt legszéléről komor tekintetet vetett a sziget belseje. ahol a gúla alakban egymásra tornyozott kőszirtek egyensúlyoztak. ez alá még egy emelőrudat. – Most meg fogja verni Wilfredet. – Azt hiszed? Gyere fel. melyek közül egy fehér füstfonál csavarodott az égnek. – Állj! Ki az? – Roger. – Igazi vezér. Roger egyik meglazult fogát tapogatva. aztán száján kicsúszott a szemérmetlen szó: –… a tánc? A tánc emléke. ez nem lepte meg. és megkötöztette Wilfredet. Ha jobban megnyomja.

mert nem lehet tudni. de egyben újabb ijedelemmel a szívükben. a fenyegető sziklán ülve Roger szótlanul latolgatta a hírt. s húst hozunk haza. s neki ajándékozzuk a zsákmány fejét. és őrt álltok a bejáratnál. – Mindenképp igyekezzünk jó viszonyba kerülni vele. – No? – De hát nem… Megborzongott. Roger a fiúk közé guggolt. de komor. mire készül. A főnök figyelmét nem kerülte el szavai hatása. – De holnap vadászni megyünk. Tehát éberség!… vigyázat! Stanley felemelte karját a szikláról. hirtelen felállt. a törzs a lábánál helyezkedett el. amely sok mindent elárult számára. – Ti itt maradtok – mondta –. a főnök feléje fordította zord maszkját. – Úgy vélem. – Nem! A rákövetkező csöndben a törzs tagjai sietve elhessegették személyes emlékeiket. – Lehet – mondta a főnök. Szeretnék tönkretenni azt. aki időközben már megkapta büntetését. – Álruhában jött. Néhány vadászt magammal viszek. egy újabb ünnepséget… Bill felemelte kezét.ANV: TITTLE A tűző nap alatt. Teológiai elmélkedések lehetősége kínálkozott. – Miért lopóznának be. S hátha megint eljön. főnök? A főnök határozatlan volt. az őrszemeknek a kapunál tehát ébernek kell lenniük. végignyalta ajkát. a háttérben szipákolt. Lándzsájával rámutatott a törzs néhány tagjára. az elkövetkező kalandok igézetében. a tábor újra felzúgott. vörös és fehérre kifestett ábrázattal egy félkör közepén ült. 114/144 . elgondolkodott a felelőtlen hatalom természetén és lehetőségein. az állat álcázza magát. hogy mászott ki az erdőből… A félkör megborzongott. – Van rá okuk. Aztán szó nélkül felállt. Az őrszemek vigyázzanak arra. – Nem! Mi nem is… bírjuk… őt megölni. s újra eltűnt. – Holnap újra vadászni megyünk – mondta a főnök. Abbahagyta a fogával való foglalatosságot. tovább dolgoztok a barlangban. – A hegyet tehát ezentúl is elkerüljük – mondta a főnök –. – Aztán megeshetik. Szájából egy riasztóan rózsaszínű háromszög nyúlt ki. Megnyugodva. s ha lesz hús. hogy a többiek be ne lopózzanak… Az egyik vadember felemelte kezét. amit itt csináltunk. Emlékeztek. és a sziklatorony túlsó oldalán lemászott a barlang felé. s mozdulatlanul ülve. lesütötte szemét. a törzshöz. s kérdőleg a magasba nyújtotta egyik ujját. s megrázkódott. egyetértő zúgás hallatszott. A törzs fontolóra vette e szavakat. Aztán… Szünetet tartott. A főnök derékig meztelenül. Stanley újra felemelte kezét. mintha szélroham vágott volna közéjük. hogy az állat is be akar jönni. Wilfred. és leoldották róla a köteleket. bár átengedtük neki a megölt disznó fejét.

Ralph hátralépett. Közvetlenül napnyugta előtt elindulunk… Maurice felemelte kezét. S ha mégis találkoznánk vele. hogy a tűz milyen megnyugtató vigasz és családi tűzhely számukra. Maurice. – De mi történik. A főnök bólintott. – Mindenki lefekszik. 115/144 . mint… Nem akarta nevén nevezni. Röfi átadta Ralphnak szemüvegét. már harmadszor kellett meggyújtani. Fehér és sárga füstfelhő emelkedett a levegőbe. de arról még nem esett szó. ha találkozunk… A főnök leintette az ellenvetést. hogy ismét visszakapja szeme világát. elhallgatott. a homokban. hogy jeladó füstoszlopot küldjön a magasba. – Nem akarunk még egy éjszaka tűz nélkül maradni . – De hátha foglyul ejtenek a vörösök! Eric hátrasimította haját. s egy apró lángot ugrasztott ki a hamuból. A bizonytalan csöndben újra felhangzott a törzs mormogása. és szerzünk friss húst. – Hol gyújtottak most tüzet? – A régi helyen. a szikla mellett. – A parton megyünk. – Hárman? A törzs újra felzúgott. Ma este pedig két vadászommal… ki tart velem? Maurice és Roger felemelte kezét. Ide figyeljetek! Holnap elmegyünk vadászni.mondta önmagának. Első ízben történt. hogy ilyen nyíltan beismerte a tűz kettős feladatát. Eric most a parazsat élesztette: a fa felizzott. Bűntudatos arccal végignézett a mellette álló három fiún. – Ha rádiót tudnánk készíteni… – Vagy repülőgépet… –… vagy csónakot… Ralph a világról szerzett halványuló tudásában kotorászott. Röfi visszavette szemüvegét. Az egyik természetesen az volt.ANV: TITTLE – Főnök! – Nos? – Mivel gyújtunk tüzet? A főnök elpirult. mi hárman pedig. de a vörös és fehér agyagrétegek eltakarták felindulását. A fa nedves volt. akikre gondolt. s most arra várt. és Sam a távoli part felé nézve. akkor… hát akkor majd újra körültáncoljuk. mihelyt lenyugszik a nap. Roger és én… nekünk dolgunk lesz. s boldogan szemlélte a tüzet. egy fejbólintással fejezte be a mondatot. – Maurice… – Igenis. mialatt alszanak. – Jobbak lennének. Ralphnak eszébe jutott az ejtőernyőn lógó idétlen emberi alakzat. – Majd szerzünk tüzet a többiektől. Aztán a főnök felemelte kezét.

– No mondd… mire jó? Ralph emlékezni próbált. – Hát nem értitek? Mi haszna van annak. – Tehát füst kell. – Igen – mondta. sárga füstfelhő szállt a magasba. – Nem bírok több fát cipelni – mondta Eric. Ott térdepelt. – Gyerünk. ne hagyd abba… szállj fel! – Már egyre ritkább. hogy hova is indult. S mire jó az egész? – Eric! – kiáltotta Ralph felháborodva. sietve szedték össze az ennivalót. Elmondhatatlan nagy haszna van.ANV: TITTLE – Valamit mondott egy halott emberről… Fájdalmasan elpirult. 116/144 . Eric levetette magát a földre. Ralph a torkát reszelte. de ez a helyzet. de füstje már nem volt. lándzsával a vállukon. Mi haszna is van a tűznek? Valami nagyon nagy haszna van. – Csak egyetlenegy módon juthatunk ki ebből a kutyaszorítóból. – Fáradt vagyok. sok füst… – De hát nem tudjuk ébren tartani a tüzet. kezét ökölbe szorította. hogy rádióra meg csónakra fáj a fogunk? Kinyújtotta karját. hogy most íme bevallotta: jelen volt a táncnál. Ralph. – Az kis tűz volt. Persze könnyű dolog vadászatra járni. Megfenyegette a füstöt. ökölbe szorított kézzel. még ha nedves is. de itt nagyobbat kell rakni. – Együnk valamit! Együtt mentek el a gyümölcsfákhoz. Szótlanul nézte a sötét ég felé csavarodó füstöt. rohamot kapok. – Egyébként hogy találnak ránk? – Persze! Ha nincs füst… Ott guggolt előttük a sűrűsödő sötétségben. Sajnálom. a nap már nyugovóban volt. meg hogy húst szerez… Külön-külön szemügyre vette a fiúk arcát. – Így ne beszélj ! Sam Eric mellé térdelt. – Kivagyok. azt bárki meg tudja tenni. – Elégszer elismételte már – mondta Röfi kedvetlenül. komor ünnepélyességgel nézegetve a fiúk arcát… Aztán újra felszaladt a redőny. – Odafent ébren tudtuk tartani a tüzet. s egy csomó korhadt fával tért vissza. – Az asztmám… A gépies felelet: – Fújd fel az asztmádat! – Ha fát kell cipelnem. Ralph egy darab fát a lángok közé vetett. A három fiú bement az erdőbe. Amikor újra kijöttek az erdőből. Fel volt háborodva. Újabb vastag. – Pedig nem hagyhatjuk abba. Aztán a szenvedély legmagasabb pillanatában a redőny hirtelen leereszkedett az agyvelejében. Oda nézz! A tűz már megint elalvóban volt. – Fát kell hozni. a tűz még parázslott. s egyszerre elfeledte. Keveset beszéltek.

A szomszéd kunyhóban egy apróság hangosan beszélt álmában. reggelre leszállhatnának a wiltshire-i nagy repülőtéren. mint egy autóbusznak a belseje. A növekvő sötétségben egyre védtelenebbnek érezte magát. a sötétségből rémületes jajongás hallatszott. egy-egy zörrenést leszámítva. – Most már nem tudunk több fát hozni. A kert szélére újra eljönnének a vad pónik. Ralph… –… ebben a sötétségben… –… éjjel… – Elég volna. – Sam! Sam! – Hé… Eric! Újra csönd lett. egészen Devonig. ahol semmiféle vadság már nem tud gyökeret verni. A falevél ágyak szárazak voltak. téglalap alakú feketeség tátongott előttük. Sam és Eric egymásba csimpaszkodva verekedtek. Dartmoor vad vidék volt. a zátonyok felől a hullámtörés tompa robaja hallatszott. ha hozzájuk ért az ember. 117/144 . Ralph nekikészült esti feltevésjátékának… Feltéve. – Más dolog volt az. Idővel. egy különös autóbusz… – Ralph! Ralph! – Mi az? – Ne lármázz úgy! A kunyhó túlsó végéről. A fiúk forgolódtak. ha reggelente gyújtanánk tüzet – mondta Röfi. hogy lökhajtásos gépen szállítanák őket haza. Ralph és Röfi a kunyhó túlsó végén. a pónik is vadak voltak… De Ralphot már nem vonzotta a vadon. amikor… –… a tűz a hegyen égett.ANV: TITTLE – Ha kettesével ügyelünk a tűzre – mondta Ralph félig-meddig önmagának –. amely még lábon állt. Az autóbuszállomásról egy busz mászott feléje. hogy egy lámpás körül táncol. – A sötétben úgysem látni a füstöt. noha már alaposan meg volt viselve. Egy flitterrel telitűzdelt. messziről. – Hát hagyjuk kialudni ma éjszakára! Elindult az első kunyhó felé. végig. A négy nagy fiú bemászott a kunyhóba. s benéznének a kőfalon… Nyugtalanul fészkelődött fekhelyén. beásta magát a levelek közé. inkább vonaton. Sam erélyesen bólintott. Az ikrek együtt feküdtek. csönd lett a kunyhóban. a levelek zörögtek. a száraz falevelek szanaszét röpködtek. Ralph felállt. Van-e annál biztonságosabb dolog. lámpáival és kormányszerkezetével? Ralph egyszerre csak azon vette magát észre. meg-megzördültek. akkor az napi tizenkét óra. Képzelete egy szelíd városba röppent. s ott ismét a kis farmházban laknának. – Röfi! – No? – Jól vagy? – Megvagyok. Onnét kocsival mennének tovább… nem.

– Ralph! Ralph! – Hallgass és figyelj! 118/144 . Röfi feje a vállához nyomakodott. noha már fájt a mellkasa. – Komolyan mondom. – Nem mondtam semmit. Ralph tovább nevetett. mert az autóbusz mindjobban közeledett. A görcs annyira kimerítette. teste meg-megvonaglott. – Futóbolondok leszünk. s már világosan ki lehetett venni… – Mi az. hogy hirtelen elszomorodott. Az egyik ilyen szünetben váratlanul elnyomta az álom. hogy félbeszakították az álmát. Ralph mégis. Ralph fülében újra zúgni kezdett a vér. hogy: mert? – Maradj csöndben… és figyelj! Ralph óvatosan visszafeküdt. – Ralph!… Már megint lármázol. Levélszekrény sincs. – Semmit sem hallok. Hálás volt. Bizsergett a feje. Aztán elcsöndesedett. ide-oda hánykolódott fekhelyén. érezte kezének görcsös szorítását. – Becsavarodunk. Odaát Eric nyögött egyet. – Figyelj! Sokáig figyelj! Világosan. – Valami mozog odakint. Már nem bírt erőt venni nevetőgörcsén. hogy minden más zajt elnyomott. Vére úgy zúgott.ANV: TITTLE Röfi halk hangja hallatszott. Rémképeinek valamilyen egyvelege ólálkodott most a kunyhó mögött. – Miért nem írsz a nénikédnek? Röfi ünnepélyesen fontolóra vette a tanácsot. hamarosan bedilizünk. mindössze egy méterrel a kunyhó háta mögül egy ág recsegése hallatszott. postás sem. sem bélyegem. – El kell kerülnünk innét! – súgta Ralph fülébe. amin nevetni lehetne. a következő rohamra várva. Röfi méltóságteljesen rendreutasította. – Még mindig nem hallok semmit sem. Pokrócvastagságú sötétség vette őket körül. nyomatékosan. – Hogy érted? – Ügy. első ízben a nap folyamán. Ha nem kerülünk el innét. – Nem tudom. Bár egyre sűrűsödött a sötétség. gúnyosan elnevette magát. Azonkívül nincs sem borítékom. lélegzet után kapkodott. a levelek hangos sóhaja kísérte mozdulatait. A kis tréfa sikere teljesen lenyűgözte Ralphot. hogy most hol él. hogy szabadítsanak már meg innét. eszméletében zavaros képek kergették egymást. leszámítva a csillagos téglalapot. aztán elhallgatott. Ralph kisimította homlokából nedves hajfürtjeit. Maradj nyugton… Ralph!… mert… Ralph felkönyökölt.

– Ti ketten megvagytok? – Megvagyunk… –… fejbe vertek… – Engem is – mondta Ralph. s mint egy dugattyú. 119/144 . újra előrevágódott. egymás fölött forogva verték. hogy újra megverekedjék velünk. a verekedés átvonult fölötte. – Jack és a vadászai jártak itt – mondta Ralph keserűen. puffanások és repülő végtagok zuhanásának bonyolult szövevényévé vált. harapták. a sarok. – Röfi… Röfi… – Itt van! – dadogta Röfi. Ütni kezdte a teste alatt lélegző szájat. Én ott a sarokban belegabalyodtam valamibe… – Az egyiket jól elláttam – mondta Ralph. forró lélegzet csapta meg az arcát. Egy ököl visszahúzódott. Egy szörnyű hang suttogott odakint. Ralph elgurult mellőle. – Röfi. s egy fának támasztották. – Szétlapítottam. Röfi is már megkönnyebbülten lélegzett. most már csak a saját fájdalmával volt elfoglalva. egyre szenvedélyesebben és hisztérikusabban verte. Átvergődött egy vonagló test fölött. hogy az állat elégedjék meg valamelyik aprósággal. Valami belebotlott Ralphba. morgások. Ide-oda rángatták. Ralph. kalapácsként használva öklét. emberi ujjakat érzett a szájában. Hűvös éjszaka volt. Röfi egy pillanatig csöndben maradt. – Hogy miért nem tudnak békén hagyni bennünket? – Megemlegetik ezt – mondta Sam. De a tisztesség felülkerekedett benne. dobbanása. egy pillanatra az egész kunyhót mintha vakító fény töltené be. a szabadba. – Tehát mégiscsak valóság. eriggyetek aludni! A másik csoporttal verekedtünk. karmolták egymást. – Te jól helybenhagytad őket. – Ne szólj egy szót se! – Röfi!… Hol vagy. Nem egyhamar fog visszajönni. oldalt bukott. Ralph öklével maga elé vágott. rámeredt. eleven testek puffanása. a lélegzete elállt rémületében. Ekkor egy térd csapódott fel alulról a lába közé. Aludjatok most! Samseric melléje lépett. aztán elkapta az asztmarohama. a névtelen emberi alakok verekedve kimenekültek a romok közül. Háta ívben kifeszült. Ralphba kapaszkodott.ANV: TITTLE Ralph kétségbeesésében azt kérte istentől. Aztán a kunyhó visszavonhatatlanul összedűlt fölötte. mintha legalább egy tucat test tekeredne köréje. Röfi? Valami nekiütközött a kunyhó hátsó falának. közvetlen veszély már nem fenyegetett. – Röfi megvan? Kihúzták Röfit a romok közül. s már újra hallani lehetett Röfi zihálását és az apróságok visongását. Röfi? – Megjárja. beléjük harapott. amelyben Röfi feküdt. s ahogy érezte. lábával lezuhant a levelek közé. eltűntek a sötétben. hogy keze alatt síkos-nedvessé válik az arc. Ralph reszkető hangon elkiáltotta magát: – Apróságok. Röfi! Ralph szája Röfi füléhez nyomult. aztán úgy tetszett neki. – Megsebesültél. gyere ki! Te kellesz nekem. Dühös morgás hallatszott a kunyhó bejárata felől.

s a tojásainak vágtam. – Hogyan? – A térdemmel – mondta Eric egyszerűen. három kis alak futott a sziklavár felé. foszforeszkáló csík mentén cigánykereket hánytak. büszkén. Ralph hirtelen összerezzent. 120/144 . bal kezében Röfi összetört szemüvegét himbálta. – Tudom. de aztán meghallotta. a víz mentén haladtak. Ralph… mihez fogok most kezdeni? A távolban. – Arra ébredtem. Hallottad volna.Felemeltem a térdemet. A főnök vezette őket. Röfi? – Azt hittem. Elkerülték az erdőt. a diadaltól ujjongva. hogy valaki az arcomba bokszol. De a végén csak kicsináltam.ANV: TITTLE – Én is elláttam a bajukat – mondta Eric. A kagyló még ott csillogott a vezér helye mellett. aztán visszament Röfihez. azt hiszem. Röfi felhúzta a lábát. – Rendben vagy. hogy a kagylóért jöttek. Most tényleg főnök volt: vadul döfködte a levegőt lándzsájával. . Valami egészen másért. Végeredményben nem is dolgoztunk olyan rosszul. Nem a kagylóért jöttek. – Mi a baj? – Meglazult az egyik fogam. a part hajlatán túl. Ralph leügetett a halvány homokpartra. – A kagyló megvan. Időnként halkan énekeltek. Ez sem fog egyhamar visszajönni. Jó véres lehet az arcom. olykor a mozgó. s felugrott a mólóra. hogy Eric a száját tapogatja. hogy üvöltött. Néhány pillanatig elnézte.

– Gyűlést négyünknek? – Hát ha nem vagyunk többen!… Sam. majd leült. Ralph. mint időtlen időkkel azelőtt: az első reggel. az ember azt hinné. Ralph térden állva teljes erejéből fújni kezdte az üszköt. – Elvették a tüzünket! A dühtől éles lett a hangja. A part mind a két irányban néptelen volt. Most vak vagyok. amilyen erősen csak tudod! Visszhang verte fel az erdőt. Óvatosan fogta meg a csillogó holmit. aki végeztél valamit itt. Néhány apróság jött elő a kunyhókból.ANV: TITTLE TIZENEGYEDIK FEJEZET A SZIKLAVÁR A rövid ideig tartó hideg hajnalban a négy fiú összegyűlt a nagy fekete folt körül. Hívj össze gyűlést. pehelyszerű hamu röppent fel lehelete nyomán. Ralph előretolta arcát. ugyanúgy. hogy azt könnyűszerrel nyélbe tudjuk ütni. – Ez az – mondta Röfi. s vissza kell kapnom a szemüvegemet. madarak szálltak fel a fák tetejére. s visszaadta a kagylót Ralphnak. Bólintott. – Ellopták. hadd támaszkodjam rád! Elindultak a móló felé. Ralph dagadt arcának leffentyűje fölött behunyta szemét. Tehát beszélj most. – Látsz engem? – Úgy-ahogy. hogy mitévők legyünk. Ralph leült a simára koptatott tönkre. A vezérválasztásnál rád szavaztam. úgyhogy már csak néhány hüvelyk választotta el Röfiétől. – Kezdd el! – Azért vettem át a kagylót. de csak szürke. Ralph addig fújta. Röfi átvette a kagylót. Az ikrek aggódva nézték. s a szemébe szórta a hamut. – Ezzel semmire sem megyünk. amíg fülében zúgni nem kezdett a vér. s mondd meg. Nem lesz többé tűzünk. ahol az este a tűz égett. a szigeten. – Engem meg megvakítottak. Röfi is arrafelé fordította arcát. – Tüzet kellene rakni. s kidörzsölte szeméből a könnyeket. Hátraugrott. nem igaz? Füstöt fejleszteni. Eric az arcára kérgesedéit alvadt vér mögül lenézett rá. s vaksi szemével Ralphra hunyorgott. – Persze hogy nem megyünk semmire. hogy a következőket mondjam el. közönséges tüzet – mondta ez –. Szörnyű dolgok történtek ezen a szigeten. Te vagy az egyetlen ember. amerre Ralphot sejtette. hogy észrevegyenek 121/144 . Samseric leült a jobbján. a három fiú megállt előtte. – Fújd meg. de ekkor a virradat első szellője átvette munkáját. el kell döntenünk. Ralph. elkáromkodta magát. Röfi kifejezéstelen arccal várakozott vaksága fénylő fala mögött. – Fújd meg a kagylót! – mondta Röfi. Hát ez volna Jack Merridew. hogy… különben… Szipákolva elhallgatott. rikoltoztak. Ralph. szikra nem szállt ki belőle.

elmosódott arcokat. Aztán hol van az a srác. zöld 122/144 . hagyd abba egy percre! – Nálam van a kagyló. . s arról van szó… s az nem gyerekjáték… hogy megmentsenek bennünket… Kinyitotta bedagadt szemét. ellopták. – Nem nálad van a kagyló! Röfi felemelte a kagylót. sem füst. megmosakodva. – Mit tehet velem még azonfelül. amit még nem tudott elvenni tőlünk. s odamegyünk… – Lándzsákkal felszerelve – mondta Sam. mert ha ö nincs. mert ellopták a szemüvegét. ugye. akik mindenen nevetnek. Érti. akkor az sohasem történik meg.Mert határozni kell. hogy egyszer vadászni mentünk. A szemed is jó. én nem viszek. ha kérnek. mert ez kötelességed. mintha mielőbb meg akarna szabadulni tőle. aminek a felnőttek nem örülnének.ANV: TITTLE bennünket. szemügyre vette a körülötte hallgató. hogy hajók mennek el a sziget mellett. akinek anyajegy volt az arcán? Senki sem látta. ugye. Pedig szívesen adtunk volna nekik. Add vissza a szemüvegemet. – De most mihez fogsz kezdeni. mint egy kutyát… Hát csak nevessetek… nevessetek! Vannak a szigeten néhányan. – Röfi. Most pedig Röfi nem lát. Úgy van. Rövid szünetet tartott. s nincs asztmád. – Ha egy kicsit rendbe tesszük magunkat. egész testében reszketett. az is az ö hibája. mindenki. – Most próbálom kigondolni. Pedig megtörténhetik. Röfi elvörösödött. mondom majd neki. amióta ide kerültünk. Szükségem van a szemüvegemre. A régi gyűlések fűbe taposott félköre figyelmesen hallgatta. mondom majd neki. Erősebb vagy nálam. de ők inkább loptak. Mi haszna lenne? Engem vezetni kell. mit tegyünk. Röfi a kagyló felé nyújtotta kezét. Aztán pedig… aztán pedig az történt… úgy van. mind a kettővel jól látsz? Én azonban nem könyörgöm vissza a szemüvegemet. megfésülködve. – Ezzel a kagylóval a két kezemben megyek majd hozzá. amit már tett? Én majd megmondom neki kereken!… Magammal viszem a kagylót. nemcsak beszélni. s megmondom neki a magamét. Tegyük fel. az ikrekre nézett. – Ti vihettek lándzsát. Pedig történt itt egy és más. Mert hát mi nem vagyunk vadak. mert én csak az igazságot akarom. ahogy azelőtt szoktunk… mert hisz elvégre nem vagyunk vadak. Ralph… Hadd lássa. Ralph? – kérdezte. s egy hajó ment el a sziget mellett? S most mégis mindenki azt gondolja róla. igaz? De e pillanatban nincs füstünk. agyában újra lezuhant a redőny. hogy erősebb vagy nálam. Emlékeztek arra. Szelíd. A kis Simont megölték. hogy odamennénk hozzájuk. és ellopták a tüzet. de ellopták. Sietve visszalökte Ralph kezébe a kagylót. hogy ö az igazi vezér. hogy jó cimbora légy. mondom majd neki. – Ralph hangja itt felcsattant. mondom majd neki. nem félek attól. – A sötétben idelopóztak. hogy mire gondolok. hogy van valami. Nem kérlek arra. – Még Röfi is vigyen lándzsát… –… mert hátha szükség lesz rá. nem kérek tőled szívességet. – Te húzod a rövidebbet. Most pedig… Sután elhallgatott. s azalatt kialudt a tűz. ami a miénk. s most nincs sem tűz. és kitörülte szeméből a könnyeket. Adtunk volna nekik tüzet. S én megkeresem azt a Jack Merridew-t. s nem szabadítanak meg innen bennünket.

– Úgy menjünk… olyanok legyünk. vállalja. – De ők ki vannak festve. ahogy vagyunk – mondta Ralph. – Ők sem különbek. – Együnk előbb! – mondta. – De ö ki lesz festve – mondta Sam félénken. Elindultak a kifosztott gyümölcsfák felé. mint egy sapkát… – Talán találunk valamit. – De hiszen mindennap fürdünk – tiltakozott. amelyekkel kifejezhetné. ez elpirult büszkeségében. – Ostoba vagy!… No induljunk! – tette hozzá gyorsan. – De azért… Ralph most már kiabált. bármi történjék is. amilyenek régen voltunk! Megmosakszunk… Sam lenyelte.ANV: TITTLE fényben fürdött a négy fiú arca. hogy a leplező maszk mennyire szabadjára engedi az emberi természetben lappangó vadságot. Evés közben Ralph az elkövetkező délutánon elmélkedett. de hát engem vezetni kell… Ralph visszatette a kagylót a kifényesedett rönkre. de egyet-egyet ö is kitapogatott a fán. akkor viszem… Szavakat keresett. Veled tartunk. Nagyon is jól értették már. – Tudod. Márpedig az… A többiek bólogattak. Ralph kihúzta a derekát. – Te vidd! – Ha majd sor kerül rá. ami a szájában volt. hogy milyen… –… semmibe sem vesz majd bennünket… –… s ha feldühödik… Ralph homlokát ráncolva Samre nézett. amit Simon mondott neki egyszer a sziklák mellett. próbáljuk meg. s nagyot sóhajtott. hogy vihetem. elmondhatatlanul piszkos gyereket. ha kedved van rá. csillagként fénylett a kagyló finom hajlatán. fejünkre húzhatnánk. amivel hátra lehetne kötni a hajunkat – mondta Röfi. – Aztán nekikészülünk. amely elkerülte Röfi kezét. – Mint a lányoknak! – Azt nem! – Hát akkor menjünk úgy. Eric tiltakozva felemelte kezét. – Hát mi nem festjük ki magunkat – mondta Ralph –. Homályosan emlékezett valamire. – Nem festjük ki magunkat! 123/144 . amit rábíztak. mennyire elszánt. – Nem bánom… boldog leszek. Samseric összenézett. Röfi felé nyújtotta a kagylót. mert mi nem vagyunk vadak. Röfi számára a többiek szedtek gyümölcsöt. – Rendben van. Egy könnycsepp. – Meg kellene fésülködnünk! De már túl hosszú a hajunk! – A harisnyám a kunyhóban van – mondta Eric –. Ralph végigmérte az előtte álló három. Úgy értem. hátrasimította haját. a törékeny kagyló fehéren csillogva feküdt Ralph lábánál.

Itt kezdődött a földnyelv. a part tisztára volt súrolva. bizonytalan körvonalakkal tűntek fel a tárgyak a csillogó homok fölött. 124/144 . – Füst! A szikla túloldalán vékony füstcsík emelkedett az ég felé. ahol a törzs táncolt. akkor nem találnak ránk. Ralph továbbment. amikor először járt itt felfedező útján. kezében gondosan őrizte a kagylót. – Azt mondom. mert Röfi felfedezte. hogy pillanatnyilag… – Nem felejtettem el – mondta Ralph hangosan. . mind a négyen egyszerre megálltak. a füst mindennél fontosabb. Bedagadt szeme előtt. ahol valamennyien letáboroztak. Az ikrek oly kíváncsian vizsgálgatták Ralphot. a hőség rezgő páráján és homlokába lógó haján át. – Persze hogy nem felejtetted el. Elért a letaposott gyepszőnyeghez. egy pillanatra sem felejtettem el. Mögötte az ikrek jöttek. zárt rendben a négy fiú a víz mentén. A viharnak már semmi nyoma nem látszott. Indulatosan az ikrek felé fordult. – Füst – mondta –. – Te mindenre emlékszel. lándzsájával a vállán. ezüst medencében lebegtek félúton a mennybolt felé. ahová az eső elsodorta őket. Hadirendben vonultak a parton. – Azt hittem.ANV: TITTLE Emlékezni próbált. – Persze hogy fontos a füst – mondta jóindulatúan. hogy ha lefelé nézve fáradt szemét megoltalmazza a nap elől. Az ég és a hegy mérhetetlen távolságban csillogott a hőségben. tányérlapos árnyékukkal a lábuk alatt. de a víz mentén a homok már újra sima volt. Kétség sem férhetett hozzá. mint egy kés pengéje. Már elhagyták azt a helyet is. – Azt én is tudom! – kiáltotta Ralph. mintha most látták volna először életükben. Ralph – mondta. s amikor megpillantották. – Te vagy a vezér. Szótlanul haladtak el mellettük.Mert a füsttel jelt adhatunk. s ha nincs füst. csak a méhek több szólamú zöngicsélése hallatszott. Füstöt. A két lándzsa között járt tehát. – Azt akarod talán értésemre adni. a zátonyokat magasra emelte a délibáb. a keskeny párkányzat a sziklák alatt. Szótlanul taposták a homokot. egymásba fonódó zöld és fekete fatörzsek áthatolhatatlan tömege kísérte őket bal kéz felől. hogy füstöt kell teremtenünk. előttük magas fű hullámzott. A sziget legsűrűbb dzsungelje. de tele olthatatlan életerővel. értitek? Csönd lett. Levette karját Röfi válláról. táncoló. – Valami tűz… de nem hiszem… Ralph hátrafordult. egy kissé elszontyolodva ezúttal. A megszenesedett nyársak még ott feküdtek a sziklán. Röfi engesztelőn bólintott. Egy idő múlva Röfi megszólalt. – Nem is felejtettem el. – Mindig is tudtam. amelyeken a vörös kőszirtek emelkedtek. Sam megérintette karját. így vonult. maguk mögött húzva lándzsájuk vastagabb végét. ki tudja venni a homok fölött sikló mozgásukat. hogy a törzs visszavonult a sziklavárba. hogy… – Csak elismételtem. Elöl Ralph menetelt kissé sántikálva. amit te szoktál mondani – felelte Röfi gyorsan.

hogy várjanak. – Szörnyen érzem magam. de hát ez lehetetlen volt. hogy megvédik a bejáratot. A lándzsákat készenlétben! Röfi aggodalmasan nézegette a csillogó fátylat. csak borzas fejük látszott ki belőle. s maradj állva! – Állj! Ki az? Ralph hátrahajtotta fejét. s előrehajolt. – Ralph. Felismerhetetlen. negyvenlábnyira Ralph bal lába alatt. sugdosódni kezdtek. hogy később ö is hátraköti a haját. és szemmel láthatóan jobban érezték magukat. magasan a földnyelv fölött. amely a földnyelv előtt terült el. mit sem törődve Röfi félelmével. amelyre egy tucat hang felelt a sziklák felől. amely közte és a világ között volt kifeszítve. s azon nyomban rendbe tette volna a haját. ez lezuhant a vízbe. – Gyűlést hívok össze. mi történik lent. Roger kiáltott. – Biztonságos út ez? Nincsenek itt sziklák? Hallom a tengert.ANV: TITTLE – Miért bujkálnánk? Áthaladt a magas füvön a kis nyílt térség felé. megnézni. Egy könyörgő hang hallatszott a háta mögött. Magasan a fejük fölött. A vademberek. Megrúgott egy követ. de érthetőn. felkészülve arra. s Roger sötét arcát pillantotta meg a magasban. belefújt. s megvárta amíg újra levegőhöz nem jut. Ralph elhatározta. szemmel tartva a földnyelvet. a vörös kőszirtek közül hirtelen ordítás hallatszott. háta formátlan volt. – Biztonságban vagyok? – nyöszörögte Röfi. mint egy zsák. rögtön utána egy harci kiáltás utánzata. A földnyelven álló csoport saját árnyéka medencéjében állt. Legszívesebben azt mondta volna nekik. 125/144 . vörös sziklalapot fedett fel. de egyikük sem mozdult. – Add ide a kagylót. Roger levette kezét az emelőrúdról. Röfi egy lépéssel mögöttem. – Te vigyázz!… hallod! Ralph levette szájáról a kagylót. mint ő. Aztán a tenger hirtelen visszahúzódott. –… gyűlést hívok össze. Ralph két lépést tett előre. hogy ki vagyok – kiáltotta vissza. – Maradj szorosan mögöttem! Ralph rátért a földnyelvre. Ralph tovább fújt a kagylóba. s várd meg. Lihegve beszélt. merőn nézte a vadakat. s egy hínárral benőtt. festett maszkjukkal a törzs tagjai egymás után feltűntek a sziklatető szélén. amíg vissza nem jövök! A földnyelv közepén állt. A vadak gúnyosan vigyorogtak feléje. Röfi leguggolt. akik maszkjuk védelme alatt felszabadultan hátrakötötték a hajukat. ne hagyj el! – Térdelj le a földre – mondta Ralph hátrafelé –. egyik a lándzsájával hadonászott. Lándzsáikat is magukkal hozták. – Láthatod. – Hagyd abba ezt az ostobaságot! Szájához emelte a kagylót. – Ti ketten maradjatok leghátul! Én megyek elöl. Csönd.

ANV:

TITTLE

Roger felszedett egy kis követ, s az ikrek lába közé hajította, vigyázva, hogy el ne találja őket. A két gyerek összerázkódott, Sam majdhogy el nem vágódott. Roger érezni kezdte testében a hatalom lüktetését. Ralph újra megszólalt. – Gyűlést hívok össze. Végignézett a vadakon. – Hol van Jack? Odafent a vadak mocorogni kezdtek, tanakodtak. Egy maszk mögül Robert hangja szólt le Ralphhoz. – Vadászaton van. S azt mondta, hogy ne engedjünk be téged. – A tűz végett jöttem – mondta Ralph –, és Röfi szemüvege végett. Feje fölött a csoport megmozdult, nevetés szitáit le a magasból, könnyű, izgatott nevetés, amely visszhangot vert a magas sziklák között. Egy hang hallatszott Ralph háta mögött. – Te mit keresel itt? Az ikrek egy ugrással Ralph elé kerültek, közvetlenül a bejárat elé. Ralph gyorsan hátrafordult. Vörös hajáról, tartásáról könnyen fel lehetett ismerni Jacket, aki az erdő felől ért mögéjük. Kétoldalt egy-egy vadász guggolt mellette, s mind a hármuknak zöldesfeketére volt mázolva az arca. Mögöttük egy malac fejetlen, nagy hasú teteme feküdt a füvön, ott, ahová leejtették. Röfi siránkozó hangja: – Ralph, ne hagyj el! Nevetséges-görcsösen ölelgette a sziklát, szorosan hozzápréselődve, negyven lábbal a szortyogó tenger fölött. A vadak kuncogása hangos, gúnyos röhögésbe csapott át. Jack hangja túlharsogta a lármát. – Menj innen, Ralph! Maradj a sziget másik végén, az a tiéd! Ez a vége az enyém, ezek az én embereim. Hagyj nekünk békét. A röhögés elállt. – Miért csaptad meg Röfi szemüvegét? – mondta Ralph lihegve. – Azt vissza kell adnod! – Vissza kell adnom? Ki mondja? Ralphot elragadta az indulat. – Én. Vezérnek választottatok. Nem hallottad a kagylót? Piszkos dolgot csináltatok… pedig adtunk volna tüzet, ha kértek… A vér a fejébe szállt, bedagadt szeme lüktetni kezdett. – Kaphattál volna tüzet, amikor akarsz. De te nem kértél, hanem belopakodtál, mint egy tolvaj, a kunyhónkba, s elloptad Röfi szemüvegét. – Ismételd meg! – Tolvaj! Tolvaj! Röfi sikoltott: – Ralph, vigyázz rám! Jack előreugrott, és lándzsájával ellenfele felé döfött. Ralph a támadó karjának helyzetéből kiszámította a döf és irányát, lándzsájának agyával elhárította a szúrást, aztán villámgyorsan

126/144

ANV:

TITTLE

megfordította fegyverét, s egy fájdalmas ütést mért Jack fülére. Szemtől szemben álltak most, vadul lihegve, lökdösődve, egymás szemébe meredve. – Ki a tolvaj? – Te! Jack hátraugrott, és lándzsájával Ralphra sújtott. Mintegy közös megegyezéssel most kardként használták dorongjaikat, kölcsönösen visszarettenve a fegyver gyilkos hegyétől. Az ütés Ralph lándzsáját érte, lecsúszott róla, ujjaira zuhant. Aztán újra szétváltak, helyet cserélve; most Jack állt háttal a sziklavárnak, s Ralph került kívül, a földnyelv sziget felé eső részére. Mindketten erősen lihegtek. – No gyere… – Gyere te… Mindketten újra vadul előreszaladtak, de óvakodva attól, hogy egymás testközelébe érjenek. – Gyere csak, majd meglátod, mit kapsz… – Gyere te… Röfi a földet markolászva azon mesterkedett, hogy magára vonja Ralph figyelmét. Ralph hátralépett, és szemmel tartva Jacket, lehajolt. – Ralph… ne felejtsd el, hogy miért jöttünk!… A tűz! A szemüvegem! Ralph bólintott. Ellazította harcra kész izmait, lándzsáját a földnek támasztva kiegyenesedett. Jack maszkja mögül kifürkészhetetlen arccal figyelt. Ralph felnézett a kőszirtek felé, majd szemügyre vette a vadak csoportját. – Ide figyeljetek! A következő mondanivalóm van. Először is vissza kell adnotok Röfi szemüvegét, mert szemüveg nélkül nem lát. Ez nem tisztességes játék… A kifestett vadak újra kuncogni kezdtek, s Ralph agyának kerekei hirtelen elakadtak. Hátrasimította haját, s az előtte álló zöldesfekete maszkra bámult, azon tűnődve, hogy Jacknek milyen is valójában az arca. Röfi suttogott. – A tűz! – Igen!… A tűzről is akarok beszélni. Elismétlem azt, amit azóta hajtogatok, amióta ide kerültünk… Kinyújtott lándzsájával a vadak felé mutatott. – Egyetlen reményünk a szabadulásra, ha ébren tartjuk a tüzet… legalábbis addig, amíg világos van… hogy egy hajón észreveszik a füstöt, ide jönnek és megmentenek bennünket. De ha füst nincs, meg kell várnunk, míg véletlenül vetődik ide egy hajó… Lehet, hogy évekig kell várnunk… amíg meg nem öregszünk… A vadak valószerűtlen, ezüstösen rezgő nevetése szétterjedt a levegőben, majd visszhangszerűen elhalt. Ralphot elfogta a düh, hangja felcsattant. – Hát nem értitek, ti kifestett pojácák?… Sam, Eric, Röfi meg én… mi négyen nem bírjuk ellátni a tüzet. Megpróbáltuk, de nem megy. Nektek meg csak a játékon meg a vadászaton jár az eszetek… A hátuk mögött felszálló vékony füstcsóvára mutatott, amely szétoszlott a gyöngyszínű levegőben.

127/144

ANV:

TITTLE

– Oda nézzetek! Miféle jelzőtűz ez? Nem jelzőtűz, hanem főzésre való. Most majd esztek, s utána még annyi füst sem lesz. Nem értitek? Lehet, hogy épp most jár odakint egy hajó… Elhallgatott. A csönd és a bejárat körül csoportosuló maszkok személytelensége megfélemlítette. A főnök kinyitotta rózsaszínű száját, és Samsericre mutatott, akik közte és a törzse között álltak. – Ti ketten meg menjetek vissza! Senki sem felelt. A meghökkent ikrek egymásra néztek, míg Röfi, akit megnyugtatott a pillanatnyi fegyverszünet, óvatosan feltápászkodott a földről. Jack még egy pillantást vetett Ralphra, majd az ikrekre nézett. – Fogjátok le őket! Senki sem mozdult. Jack feldühödött. – Fogjátok le őket, ha mondom! – kiáltotta ingerülten. A kifestett csapat ideges-ügyetlenül körülvette Samsericet. Újra felhangzott az ezüstös nevetés. Samseric a civilizáció nevében hevesen tiltakozott. – De hát… –… szavamra mondom… Elvették a lándzsáikat. – Kötözzétek meg őket! Ralph egy reménytelen kiáltással szembefordult a fekete-zöld maszkkal. – Jack! – Gyerünk! Kötözzétek meg őket! Most már a kifestett csapat megérezte, hogy Samseric egy más világhoz tartozik, megérezte, hogy a kezében van a hatalom. Izgatottan, durván fellökték a két gyereket. Jack esze gyorsan dolgozott: tudta, Ralph meg fogja kísérelni, hogy kiszabadítsa a két fiút. Zúgó kört írt le dorongjával, Ralph épp csak hogy ki tudta kerülni az ütést. Mögöttük az ikrek és a törzs egyetlen meg-megvonagló, kiáltozó tömeggé keveredtek össze. Röfi újra lekuporodott. Az ikrek most már a földön hevertek, csodálkozva néztek maguk elé, a vadak körülállták őket. Jack visszafordult Ralph felé. – Látod? – sziszegte a foga közt. – Azt teszik, amit akarok. Újra csönd lett. Az ikrek tapasztalatlan kezek bogozta kötelékeikben hevertek, a törzs kíváncsian leste Ralphot, hogy most mit fog tenni. Ralph szőke haja rojtjain át megszámlálta a vadakat, aztán gyors tekintetet vetett a hasznavehetetlen füstcsóvára. Elragadta az indulat. – Te állat – ordította –, te disznó, te rohadt, büdös tolvaj! Támadásra indult. Jack tudta, hogy ez a döntő pillanat, ö is nekifutott. Csattanva egymásnak ütköztek, majd rögtön szétváltak. Jack öklével lesújtott Ralphra, az ütés ellenfele fülét érte. Ralph gyomron vágta Jacket, ez felnyögött. Aztán lihegve, dühösen egymásra meredtek, egymás vadságától megfélemlítve. Ekkor hallották meg mind a ketten a párviadaluk hátterében felhangzó egyenletes zúgást: a törzs vad rikoltozással buzdította, éljenezte őket. Röfi hangja eljutott Ralph fülébe. – Szeretnék beszélni!

128/144

– Látod? Ezt kaphatod nálunk! Tudom. Magasan fölöttük. Újra felhangzott a hurrogás. dobhártyája a kőszirt tetejéről lehasadó kövek recsegését. Szünet. majd eltűnt az erdőben. A szikla kettőt ugrott. Úgy viselkedtek. lándzsája készenlétben. mintsem megláthatta volna. a víz fehéren és vörösen felforrt. Koponyája szétnyílt. lándzsáit meresztve. 129/144 . kissé oldalvást. Ezúttal teljes csönd állt be.ANV: TITTLE A viadal felkavarta porban állt. közvetlenül Ralph füle mellett különös hangok. Röfi lezuhant a negyvenlábnyi mélységben elterülő vörös sziklazátonyra. hosszan. – Mi jobb: a törvény és a szabadulás. agyveleje kifröccsent. a vér vörösre festette. majd újra elhalt. a vad éljenzés gúnyos hurrogásba csapott át. amikor Röfi ismét felemelte a fehér varázskagylót. Lent a mélységben Ralphból csak egy üstöknyi hajat lát. Ralph is felemelte hangját. Kövek zuhannak: Roger dobálja őket. vagy értelmesnek lenni. vagy vadászni és ölni? Újabb zaj s egy zuhanó kő koppanása. Már lassan kialakult bennük a támadás terve. aztán újabb erőre kapott. mint a malacé. vagy a vadászat és a felfordulás? Most már Jack is rikoltozni kezdett. Jack az emberei közé hátrált: tömör. előrehajolt. miféle szórakoztató badarságokat fog hallani. s Ralph szavai elvesztek a zajban. állától térdéig. De a csöndben. de hang nem jött ki rajta. Ekkor Jack hirtelen kiugrott a tömeg közül. – Nálam van a kagyló! Kiabálva elismételte: – Mondom. rövidesen meg fogják tisztítani a földnyelvet. – Mi jobb: a törvények szerint élni békés egyetértésben. A hangok vihara végigsöpört rajtuk. Röfi mellette. az eszméletlenség féktelenségében Roger teljes súlyával az emelőrúdra nehezedett. – Mi jobb: kifestett. hogy nálam van a kagyló! Meglepő csönd támadt. még nyögésre sem maradt ideje: tengelye körül forogva. megsemmisült. Röfi teste eltűnt. lassan. de Röfi túlkiáltotta. hogy mit teszek. Röfi feltartotta a kagylót. kezében a talizmánnal. Ralph hasra vetette magát. elárasztotta a sziklát. s mire újra visszaszortyogott. lába még egyszer megvonaglott. – Látod? – sivította vadul. s a törzs fülsiketítőn üvöltözött. ostoba vadakat játszani. A szikla rettenetes ütést mért Röfire. – Hát a következőt akarom mondani. mindjobban érlelődött bennük. Elsőnek két talpa közvetítette a föld megrázkódtatását. Aztán az iszonyú vörös sziklatömeg átzuhant a földnyelven. Ralph ajka egy szót formált. mint Ralph? A vadak között nagy zaj támadt. Röfiből egy kidudorodó hasat. fenyegetőző fal állt most Ralph előtt. a törzs szemmel láthatóan kíváncsian várta. Csönd. a törékeny. miután leölték. hátával csattant rá. felrepült a magasba. ragyogó szépség jelképével. de amikor a vadak észrevették szándékát. megismétlődnek: egy-egy halk füttyszerű hang. a kagyló ezer szilánkra robbant. mint a gyerekek. Ralph szemben állt velük. Keze. a hurrogás egy pillanatra elhalkult. Ralph a nagy szikla zuhanását jóval előbb hallotta meg. fél kezével az emelőrúdra támaszkodva. Fél füllel odafigyel. Aztán a tenger egy nagy lélegzetet szedett. Röfi egy szót sem szólt. Nincs többé sereged! Nincs többé kagylód! Előrefutott.

Roger úgy közeledett feléjük. a földön fekvő Samsericre nézett. Samseric iszonyodva. hogy fegyveresen jöttetek ide hozzám? S hogy nem akartok csatlakozni a törzsömhöz? Ütemesen döfködte Samet. Az ordítás abbamaradt. aztán lecsúszott testéről. csöndesen bámult a magasba. a személytelen. hogy mit tesz. Ralph megtántorodott. Ralph felé hajította lándzsáját. – Az meg mit jelentsen. mi? – kérdezte vadul. oly szorosan ment el mellette.ANV: TITTLE – Én vagyok a főnök! Elszántan. egy harmadik a magasból zuhant le. az erdő elnyelte. vad rikoltozás hallatszott a háta mögött. – Csatlakozni fogtok a törzshöz! – Engedj el innét… – … meg engem is! A főnök felkapott egyet a kevés megmaradt lándzsák közül. vad rikoltozással megindult feléje. a törzs pedig főnöke példáját követve. s oldalba döfte vele Samet. – Épp most jöttem le… A hóhér rémületes légköre fogta körül. Zörgő ágak és levelek között tört utat magának. ahol Roger csatlakozott hozzájuk. és felemelte kezét. és lezuhant a tengerbe. ahol Roger állt. hátrafordult. a vadak sorfala mögött feküdtek a földön. 130/144 . gonoszul. tudva. Az ikrek hátul. amely ferdén szelte át a levegőt. Sirályszerű. Egy másik. Ralph megfordult. – Hogy érted ezt. mint egy iszonyatos. a sziklatoronyról. – Vissza! Vissza a sziklavárhoz! A vadak hangosan zajongva visszatértek a földnyelvre. A főnök dühösen rátámadt: – Miért nem vagy az őrhelyeden? Roger komoran szembenézett vele. a lándzsák elkerülték. átugrotta. – Nem ez a módja. majdhogy el nem lökte a vállával. Jack nem felelt. közvetlenül Ralph arca előtt sivított el. ide-oda cikázott a nyílt terepen. Aztán megpillantotta maga előtt az anyakoca fejetlen testét. Ez ordítani kezdett. fájdalmat nem érzett. hogy… Roger megkerülte a főnököt. ördögi maszkok elárasztották a földnyelvet. eliramodott. de halálos rémület fogta el. A malac teteménél a főnök megállt. görbe lándzsa. Hegye ellenfele bordái fölött felszakította a bőrt és a húst. személytelen hatalom megtestesülése. Ismeretlen ösztöneire hallgatva.

mint a kúszónövény indái. a lándzsa döfése nyomán dagadt. megállapította. A haja csupa szenny. Csöndben vannak és figyelnek. A keze fejével megtörülte orrát és száját. mire tüdeje újra megnyugodott. fekete és vörös sávjaival testén.ANV: TITTLE TIZENKETTEDIK FEJEZET VADÁSZKIÁLTÁS Ralph rejtekhelyén feküdt. hogy száműzik közösségükből. barna. Ralph úgy látta. s kikúszott annak az áthatolhatatlan dzsungelnek a pereméig. A délután lassanként vége felé közeledett. Robert lefektette a lándzsáját maga mellé a földre. Végtelen óvatossággal kileselkedett az ágak közül: szemben vele. Egy vadember volt. inges emlékképével. nyilván elhajított lándzsáikat keresgélve. a napfény kerek foltjai átsuhantak a zöld pálmaleveleken és a barna rostos fatörzseken. Jobb oldali bordái fölött tenyérnyi nagyságban lehorzsolódott a bőr. S az a megfontolatlan kapocs közte és Jack között!… nem. még ez a sovány táplálék is vonzotta. A kifestett vadak egyre messzebb merészkednek. aztán mind a két kezét felemelve rágni kezdett. és visszament a szikla mögé. ha a vízben lubickol? Mint ahogy egyébként sem lenne biztonságban a kis folyó mentén vagy a nyílt tengerparton. hogy hallja az üldözők közeledő lármáját. A gyümölcsfák felé vette útját. Figyelt. Ralph egy villanásnyi időre meg is pillantotta az egyiket. nem fogja békén hagyni. vastag fürtjei egymásba csavarodtak. a sziklatorony tetején Robert állt őrségen. Ralph egy idő múlva négykézláb átfurakodott az egymásba csavarodott páfránytömegen. Nem került messzire a sziklavártól. s megállapította. a nap folyamán először. nem sok meggyőződéssel ugyan. akinek képe nem állt össze Bill egykori nadrágos. így hát elkezdődött a lakoma. átnyújtott neki valamit. hogy sebeit egyelőre nem moshatja ki: hogy hallaná meg az üldöző meztelen lábak surranását. Menekülése során az erdőben a tövisek összevissza karcolták testét. véres seb vöröslött. Egy felismerhetetlen alak tűnt fel Robert mellett. bár keserű szájízzel idézte fel az ünnepi lakomát odaát. s az őrszemnek elhozták a részét. A széttört kagyló. soha ebben az életben! 131/144 . majd megfordult. Baljában tartotta lándzsáját. sebeit vizsgálgatva. Már pihenése első perceiben. letépték róla a bőrt. Ralph orrlyukai kitágultak. Ünnepi lakoma ma… És holnap…? Abban reménykedett. s jobbjával újra elkapta. Röfi és Simon halála árnyként lebegett a sziget fölött. Mögötte vastag füstfelhő emelkedett a magasba. gondolta később. s nézik. hogy veszettül éhes. De ösztönös tudása ellenállt minden okoskodásnak. amely a földnyelvvel szemben húzódott a szárazföldön. első ijedelmében úgy rémlett neki. mint csöpög és ég el a zsírja az eleven parázson. szájában összefutott a nyál. Holott a vadászok valójában a dzsungelnek épp csak a pereméig merészkedtek el. A vadak most alighanem körülülik a sülő malacot. mintha a levelek alatt lappangó sötétség inukba kergette volna a bátorságot. hogy egy időre most biztonságban van. s hamarosan visszarohantak a napsütötte sziklákhoz. hogy talán békén hagyják… talán beérik azzal. de a szikla mögül semmilyen hang sem hallatszott. egy kavicsot hajigált a levegőbe. De valójában nem Bill volt. Billt vélte benne felismerni.

s megbízik a józan eszükben. szemmel tartva a koponyát. – Nem igaz! Nem lehetnek olyan gonoszak! Véletlen baleset volt! Lebukott az ág alá. A fiút beteges félelem és düh fogta el. hogy azok is még kisfiúk. minden pillanatban készen arra. nem lehetett pihennie. az arcába vigyorgott. Aztán felhorzsolt ujjízületeit nyalogatva. Miután jóllakott. és most mintha cinikusan az arcába röhögne. melynek két fele most kétméternyi távolságra húzta szét vigyorát. Az alkonyati fény megborzongatta. nézegette az üres karót. Alig hallhatóan felnyögött. mint egy játékszer. A romba dőlt kunyhó mellett a nap ferdén tűzött a zöld pálmafákra. libabőrös lett a háta. A nap rézsútos sugarai már elvesztek a sűrű lombozatban. amely körülbelül egy szinten volt az arcával. mint aki mindenre tud választ. mint hogy elfeledkezik arról az ólomsúlyról. evett. a fürdőmedencét. teljes erejéből újra rávágott. újra megállt. és szembenézett a koponyával. nem merülhetett el az álom mély kútjába. A törzs most jóllakott.ANV: TITTLE Kis fényfoltokkal a testén megállt. Félt a vadaktól. Keserű volt a magány. szemben a fehér csontokkal. mohón tépett. iskolás fiúk. tanár úr!…” –. amely ide-oda ingott. majd visszapattant. hogy a sziklatornyon most is őrt állnak. a disznókoponya vigyorgott rá a karó hegyéről. Két aprósággal is találkozott. amikor a tisztás közepén hirtelen egy álló alakot pillantott meg. s velük alszik a táborban? Elhitetve magával. s a földön heverő. melynek sziklás talaján nem nőtt növényzet. hogy elrejtőzzék alatta. Egy kíváncsi hangya szorgoskodott egyik szemüregében. Bármilyen fáradt volt is. amely vigyorogva nézett az égre. bárki volt is az őr. megemelve egy ágat. De nem tehetné-e meg. lándzsáját készenlétben tartotta. Ralph ismét visszatért a sziklavár előtt húzódó bozótosba. tönkretett gyümölcsfaligethez. sántikálva elindult Jack birodalma felé. hogy az alak arca fehér csont. amely a szívét megülte. milyen ijesztő külseje van. hangosan elkiáltotta magát. Egy tisztáshoz ért az erdő közepén. Lassú léptekkel közeledett hozzá. és az erdőn át. a romba dőlt kunyhó mellett. Egyébként sem állhat itt egész éjszaka az elhagyott mólón. kettétört koponyát. Mi volt ez? A koponya úgy meredt Ralphra. hátrahajlott. Amikor a zöld izzás leolvadt a látóhatárról. Aztán lassan hátrálni kezdett. aztán esetlenül továbbfutott. újabb kísérletet kell tennie. s minthogy sejtelme sem volt arról. Igaz. de nem mondja el. az üres szemgödrök nyugodtan. Két kezével felemelte haját. hogy azok ott vadak. szemmel tartva a koponyát. Gyűlölködve rákiáltott. nappali egészséges ítéletükben. hogy a két gyerek sikoltozni kezd és elfut. Valóban az volt? Az izgalom apró borzongásai futkostak a hátán. s kopott sapkában jártak? A nappali fény talán azt felelte 132/144 . Később elért a kifosztott. mely éppoly fehéren csillogott. Ralph már majdnem levetette magát egy fa mögé. tanár úr!… Nem. akik nemrég még azt mondták: – “Igen. nevetve békét ajánl nekik. Vadul rácsapott a szemébe meredő szennyes vacakra. de már a következő másodpercben észrevette. csak árnyékok töltötték fel medencéjét. Nem tehet most jobbat. és teljes sötétség borult a földre. Kikandikálva megállapította. Kirántotta a reszkető karót a repedésből. hogy egyszerűen besétál a várba. sem menekülés! Megfordult. a part felé indult. hallgatózott. A rémület görcse rázta. Letérdelt az árnyékok közé. de egyébként az egész vacak élettelennek látszott. elcsodálkozott. A fogai vicsorogtak. Sem tűz. mint nemrég még a kagyló. s lándzsaként maga elé tartotta. fölényesen állták a fiú tekintetét. de mégiscsak emberi lények az éjszaka lesben álló fenyegetései között. Megpillantotta a mólót. sem füst.

látta. Aztán hirtelen összerázkódott: most már közelebbről hallatszottak a hangok. majd újra eltűnt valamilyen mozdulat mögött. hogy kiszabadítsa őket. kitapogatva a fogózkodásra alkalmas réseket. Ha jól odafigyelt. de akkor a tűz mellett lakomázó. világosan ki lehetett venni beszélgetésüket. Egy csillag kelt fel mögöttük. Ralph a karjára ejtette fejét. és biztonságban vannak. hogy egy lándzsa nyúlik ki a szikla pereme fölött. Most már Samseric is a vadak közé tartozik. hogy hangja elérje őket. Tetején a két iker mintha a sziklának volna folytatása. A vadak felmásztak a sziklatorony tetejére. amikor már majdnem egy szintre ért az ikrekkel. – Samseric… Halk kiáltás hallatszott. s fehéren felvirágozta. Jobbján mérföldnyi hosszúságban a sziget belvize csillogott. – Mert megőriztem a józan eszemet. mint egy kút szörnyű aknája. de nem akart megválni egyetlen fegyverétől. csíkosra mázolt ellenségei is meghallják. Messze. A szigeten csak két fiú volt. a szenny állott bűzét. amíg keze rá nem talált a sziklatorony feljáratának párkányzatára. Csak akkor szólalt meg újra. A sziklafal túlsó oldalán valahol egy sötét kör forgott. Tehát Samseric most tagjai a törzsnek… ellene védik a sziklavárat. majd újra felforrva a sziklazátony fölé. hogy – Igen!… – de a sötétség és a halálfélelem nemmel felelt. hús szaga érzett. a verejték savanyú szagát. – Én vagyok… Ralph! 133/144 . Ralph néhány lépésnyire előremászott. balról. hogy törvényen kívül helyezték. A víz percenként körüllehelte a halálsziklát. mint egy seb. A bozótos mélyén fekve Ralph tudta. hirtelen leapadva. Ralph óvatosan még közelebb nyomult a sziklához.ANV: TITTLE volna. A sziklavár felől hangok hallatszottak. ideges kapkodás neszezése. Az őrök közvetlenül fölötte álltak. halkan makogtak rémületükben. lábával tapogatva az egyenetlen talajt. A karó. aki ilyenformán mozgott és beszélt. az új esemény úgy hasított bele. akadályozta ugyan. s mászni kezdett. Ralph látta. amelyet a disznókoponya alól szedett ki. a nyugtalan tenger háborgott. mélyen alatta. A szájába harapott. Nincs már lehetőség arra. mint a vak. tűz izzott. Röfi pedig meghalt. Ralph addig tapogatózott. A régi őrszem lemászott a toronyról. Ralph ráismert az ismerős ütemre. Nagyon halkan: – Samseric! Nem kapott választ. s kikapcsolta agyából a tenger hintázását. Öld meg az állatot! Vágd el a torkát! Ontsd ki a vérét! A törzs táncolt. Az ikrek egymásba fogóztak. hogy a sziklatorony tetején az árnyék alakot vált. beszívta a só. s a kagyló ízzé-porrá tört. Hangosabban kell beszélnie. Arcát végigtörülte karján. bál kéz felől az óceán hullámai lélegeztek. kiszélesedik. Enni fognak. és ellentörzset alakítson a száműzöttekből a sziget túlsó végén.

Ralph a könyökére nehezedett. Hogy lehet az. még jobban felhúzódzkodott. noha nem sebesült meg. Ralph! Ne törődj azzal. lehalkították hangjukat. – Tolass el. Eric komoran megrázta fejét. Rekedt volt.ANV: TITTLE Attól félve. – Hozzátok jöttem. hogy… –… nem tudtuk. mintha nem futná a lélegzetéből. ha elmennél. – Hozzátok jöttem. – Lógj el. Szavak képtelenek arra. szavamra. Sam zavartan fészkelődött. hogy elfutnak és fellármázzák a vadakat. Eric kiegyenesedett. hogy minek mi értelme van… Ennek már vége! – Ne törődj a főnökkel! 134/144 . hogy…? Ha világos volna… Ha világos volna. hogy… –… azt gondoltuk… S ekkor eszükbe jutott szégyenteljes új kötelességük. Ralph! Eriggy el… Meglendítette lándzsáját. Eric hallgatott. de az eleven csillagok az égen bukfenceket hánytak és táncoltak. és lándzsájával a levegőbe szúrt. a vadat játszotta. s nem tolatott el. jobban tennéd. hogy megmentsenek bennünket… Odafent az égen újra táncra perdültek a csillagok. de Sam el akarta látni feladatát. – Ti nem vagytok bemázolva. – Ide figyelj. Nem ő… Lejjebb hajoltak. Ralph felnézett rá. Mélyen alatta. csillogva virágzott a tenger. – Csak én vagyok… Ralph! Végre előrehajoltak. hogy kifejezzék a mondhatatlan fájdalmat. – El kell menned. az arcába bámultak. De az éjszaka sötét volt. Ralph elhallgatott. most már feje és válla is kiemelkedett a szikla pereme fölé. Fájt a torka. – Ralph. érted? Eric helyeslőn bólintott. mert nem biztonságos… –… kényszerítettek bennünket… Megvertek… – Kicsoda? Jack? – Nem. a sziklazátony körül. – Azt hittük. a hangja halk volt. – Hát mit vétettem?… Szerettem őt… s azt akartam. nem mernék bevallani. a szégyentől lesülne a bőr az arcukról. aztán az ikrek rákezdtek kétszólamú magyarázatukra: – El kell menned. Ralph!… –… a törzs… –… kényszerítettek bennünket… –… nem tehetünk róla… Amikor Ralph újra megszólalt.

ANV:

TITTLE

–… menj el innét… a saját érdekedben… – A főnök és Roger… –… igen, Roger… – Gyűlölnek téged, Ralph. Ki akarnak csinálni. – Holnap hajtóvadászatot rendeznek, hogy elfogjanak… – De miért? – Nem tudom. Ide figyelj: Jack, a főnök, azt mondja, hogy veszélyes lesz… –… s hogy óvatosnak kell lennünk, s hogy úgy szúrjunk a lándzsáinkkal, mintha malacra vadásznánk… –… rajvonalban végigmegyünk a szigeten… –… erről a végéről indulunk… –… amíg rád nem találunk… – Ilyen jeleket kell adnunk! Eric felemelte fejét, s tenyerével verdesve nyitott száját, halk huhogó hangot hallatott. Aztán idegesen maga mögé nézett. –… –… csak persze hangosabban… – De hiszen nem vétettem senki ellen – ismételte, Ralph könyörögve. – Csak azt akartam, hogy gyújtsunk tüzet… Elhallgatott, kétségbeesetten gondolt a holnapi napra. S hirtelen valami rendkívül fontos dolog jutott az eszébe. – S aztán… Nem tudta rászánni magát, hogy egyenesen kimondja, amit gondol. De a magány és a félelem mégis rábírta. – Mihez fognak kezdeni velem, ha megtalálnak? Az ikrek hallgattak. Alatta a halálszikla újra kivirágzott. – Mihez kezdenek velem, ha… istenem, milyen éhes vagyok! A sziklatorony mintha megingott volna alatta. – Mondjátok már, mihez… Az ikrek kitérő választ adtak. – Innét most el kell tűnnöd, Ralph! – A saját érdekedben! – Fuss, amilyen messzire csak tudsz! – Nem akartok velem jönni? Hármunknak… több esélye lenne. Csönd lett. Aztán Sam fojtott hangja hallatszott. – Nem ismered Rogert. Nem tudod, milyen szörnyű. – S a főnök. Az is… –… mindketten… –… csakhogy Roger… Megborzongtak. A tűz felől a törzs valamelyik tagja közeledett a toronyhoz, kúszni kezdett a sziklán.

135/144

ANV:

TITTLE

– Azért jön, hogy ellenőrizzen bennünket! Gyorsan, Ralph! Mialatt felkészült, hogy leereszkedik a földnyelvre, Ralph még egy utolsó kísérletet tett, hogy valamilyen hasznot csikarjon ki ebből a találkozásból. – Itt a közelben bújok el, ott lent a bozótosban – súgta. – Tartsátok őket távol… úgysem jut eszükbe, hogy itt a közelben keressenek… A léptek még csak messziről kopogtak. – Sam, ugye nem lesz semmi bajom? Az ikrek újra hallgattak. – Nesze! – mondta Sam hirtelen. – Vedd el… Egy darab húst tartott feléje, Ralph elkapta. – De hát mit művelnek velem, ha elfognak? Csönd. Most már ö maga is ostobának tartotta a kérdést. Lassan lefelé kúszott a sziklán. – Mit műveltek velem, ha… A sziklatorony tetejéről teljességgel érthetetlen felelet szállt alá: – Roger mind a két végén kihegyezett egy karót. Roger mind a két végén kihegyezett egy karót? Ralph semmi értelmet nem tudott kihámozni a feleletből. Hirtelen dühében minden csúnya szót, ami eszébe jutott, elkáromkodott magában, aztán egyszerre csak ásítani kezdett. Meddig bírja az ember alvás nélkül? Iszonyúan vágyódott egy ágyra, lepedőre, de itt más fehérséget nem látott, mint a habzó, csillogó tejet negyvenlábnyi mélységben a szikla körül, amelyen Röfi agyonzúzta magát. Röfi most mindenütt jelen volt, itt volt a földnyelven is, a sötétség és halál iszonyatában. Ha Röfi most hirtelen felmerülne a vízből, kettéhasadt üres koponyájával!… Ralph vinnyogni és ásítozni kezdett, mint az apróságok. Kezében a karó mankóvá vált, nehézkesen rátámaszkodott. Aztán újra kihúzta magát. A sziklatorony tetejéről kiáltozás hallatszott. Samseric vitatkozott valakivel. De a páfrányok és a magas fű itt voltak a közelében. Ott kell elrejtőznie, a bozótos közelében, amely holnapi búvóhelye lesz. Itt, a keze fűhöz ért, itt fogja tölteni az éjszakát, a törzs közelében, s ha a természetfölötti borzalmak újra jelentkeznének, elmenekülhet embertársai közé, még ha… Mi értelme lehet? Egy mind a két végén kihegyezett karó? Mire való? Már egyszer meghajigálták lándzsáikkal, s egy kivételével valamennyi célt tévesztett. Talán legközelebb is elvétik a célt! Levetette magát a magas fűbe. Aztán eszébe jutott a darab hús, amelyet Samtől kapott, és vadul marcangolni kezdte. S közben újabb zajt hallott, kiáltásokat, Samseric fájdalomkiáltásait, s ingerült szóváltást. Ez meg mit jelent? Rajta kívül, úgy látszik, még valaki más is bajba került, az ikrek közül az egyiket bántalmazták. Aztán a hangok eltávolodtak a sziklatoronytól, elfeledkezett róluk. Kinyújtotta kezét, hűvös, puha páfránylevelekhez ért, amelyek a bozótoshoz támaszkodtak. Ez lesz hát éjszakai búvóhelye. Mihelyt megvirrad, bemászik a dzsungelbe, elhelyezkedik az egymásba csavarodott fatörzsek között, olyan mélyen beássa magát, hogy csak egy hozzá hasonló ügyes kúszó érhetné utol; azt pedig keresztüldöfi. Ott fog ülni, a hajtóvadászat elhalad majd mellette, a rajvonal huhogva elhagyja, s ö szabad lesz. Befészkelte magát a páfrányok közé, alagutat ásott. Maga mellé fektette a karót, lebújt a sötétségbe. Nem szabad elfelejtenie, hogy pitymallatkor fel kell ébrednie, hogy túljárhasson

136/144

ANV:

TITTLE

a vadak eszén… s észre sem vette, hogy egyszerre csak elnyomta az álom, s gurítani kezdte egy meredek, benső lejtőn. Felébredt, még mielőtt kinyitotta volna a szemét. Valamilyen közeledő lármára lett figyelmes. A fél szemével körülnézett, arcának lenyomata a fűben egyarasznyira volt tőle, belemarkolt, a páfránylevelek rezegve átengedték a fényt. Épp csak annyi ideje volt, hogy megállapítsa, hogy a zuhanás és halál véget nem érő lidércnyomása elmúlt, itt a hajnal… s újra meghallotta a hangot. Elnyújtott huhogás a part felől… a következő vadember már fel is kapta a hangot, továbbadta a harmadiknak. A kiáltás a sziget keskenyebb végén átvágva, a tenger és a lagúna fölött szállt feléje, mint egy szárnyaló madár rikoltása. Gondolkodás nélkül azonnal felmarkolta hegyes karóját, és visszafarolt a páfrányok közé. S már a következő pillanatban a bozótosban törte az utat, épp idejében: a cserjék között lábakat pillantott meg, a páfrányok között gázoltak, léptek hangzottak a magas fűben. A vadember, hogy ki volt, nem tudta, kettőt huhogott; a kiáltást két irányból megismételték, aztán elhalt. Ralph már a dzsungel légsűrűjében guggolt. Most semmit sem hallott. Körülnézett, megvizsgálta a helyet. Itt senki sem támadhatja meg… s azonfelül szerencséje is volt. A nagy szikla, amely megölte Röfit, ebbe a bozótosba vágódott, majd a közepéről visszapattanva néhány lábnyi területen szétlapította a növényzetet. Itt Ralph biztonságban érezte magát, önbizalma is visszatért. Vigyázva lekuporodott az összeroncsolt fatörzsek közé; itt fogja megvárni, amíg a hajtóvadászat el nem halad mellette. A fák lombjai közül valami vörösség csillogott feléje, alighanem a sziklavár teteje; távoli volt s ártalmatlan. Ralph lecsillapodott, diadalmas érzés fogta el, miközben arra várt, hogy a hajtóvadászat lármája végre elüljön. Nagy csönd volt. S ahogy múlt az idő, Ralph a zölden derengő árnyékban kuporogva, egyre bizonytalanabbul érezte magát, diadalérzése lehervadt. S most meghallott egy hangot, Jack lehalkított hangját. Bizonyos vagy benne? A megszólított nem felelt. Talán csak egy mozdulatot tett. Roger hangja hallatszott. – Ha becsapsz… S rögtön utána lihegés hallatszott, majd egy fájdalomkiáltás. Ralph ösztönösen négykézlábra ereszkedett. Valamelyik iker állt a bozótos előtt, Jack és Roger kíséretében. – Bizonyos vagy abban, hogy erről a helyről beszélt? Az iker halkan nyögött, aztán újra visítozni kezdett. – Azt mondta, hogy itt fog elbújni? – Igen… igen… jaj! Ezüstös nevetés hangzott a fák között. Tehát tudják. Ralph felkapta botját, harcra készülődött. De hát mit tehetnek? Legalább egy hétbe telik, amíg utat törnek maguknak a bozótosban, s ha valaki egymaga másznék be a dzsungelbe, védtelen lenne. Hüvelykujjával megtapogatta lándzsája hegyét, s rosszkedvűen elvigyorodott. Akárki kísérelné meg, lándzsahegyre tűzi, mint egy malacot. Most elmentek, vissza a sziklatoronyhoz. Hallani lehetett taposó lábukat s gúnyos vihogásukat. Aztán újra felhangzott a vékony, madárvijjogás-forma jeladás, szájról szájra szállva, így hát néhányan itt maradtak őrségen, de a többi…? Hosszú, lélegzetelállító csönd, Ralph foga között fakérget érzett, lándzsájáról harapdálta le. Állt és figyelte a sziklatornyot.

137/144

ágak súrolták. s meglepődött. az eltört ágak. s egy darab kék eget pillantott meg mögötte. de az akkora volt. mint egy függöny. s teljes erejével megnyomta. Újra csönd. akkora. csak egy hang hallatszott. tört ágak és levelek záporoztak Ralph fejére. majd újra visszaugrott. Ralph talpa alatt rengett a föld. Valami vörös tömeget látott önmaga körül forogni. visszazuhant. izgatott fecsegés hallatszott. Most már csak egyetlen szikla maradt meg a toronyból. De mégsem! Odakint suttogás hallatszott. a gyökerek csikorogva kiemelkedtek a földből. ahol az előbb a szívverését figyelte. Ralph a felszántott földön térdelt. A bozótoson túl a vadak hangos éljenzésbe törtek ki. A szikla nagyot ugrott. a sebesült nyögött. – Nyomd meg! Nyomd meg! Nyomd meg! Letette lándzsáját. mint egy gőzhenger. majd újra felvette. – Látod! Mondtam. aztán jobb kéz felől két helyen is dühösen megrázták a fák ágait. nagy nyomást érzett. hogy milyen gyorsan szed lélegzetet. A kettéhasított fehér fatörzsek. szikláról sziklára zuhan. süllyed. mint egy malomkerék. Látta. Többen ingerülten vitatkoztak. S mi lesz most? Mi következik most? 138/144 . Valami dübörögve közeledett a vörös szikla felől. átgörög a földnyelven. dörögve gázolt a part felé. Mellkasa bal oldalán látni lehetett szíve dobogását. elefántszerű haladása egyre lassúbbodva dörgött a tengerpart felé. állapította meg Ralph. Ralph a szájába dugta ujját. mint egy fél ház. Újra letette a lándzsát a földre. mint egy tank.ANV: TITTLE Most Jack hangját hallotta a torony tetejéről. – Jaj… jaj! A lándzsa egy kissé elfordult a markában. hogy veszélyes. Az ágak letört végére bámult. visszahúzta. hosszan rázkódott. Eszeveszett rémületében Ralph is bedöfte lándzsáját a nyílásba. Aztán újra csönd. Jobb kéz felől. Ralph a levegőbe repült. csak néhány lépésnyi távolságra. Gyötrelmes világossággal képzelte el kiszámítható útját: lassan fog nekiindulni. Egy pillanattal később a föld megrengett. Aztán újra csönd lett. mint egy kocsi. rikoltó éljenzés. az egész bozótos meghajolt. lassan. hogy rekeszizma emelkedik. – Nyomd meg! Nyomd meg! Nyomd meg! A torony legtetején ülő nagy vörös szikla hirtelen eltűnt. Testében. de nem Jacké. várva. A sebesült újra jajgatott. amelyet esetleg el lehetett mozdítani helyéről. – Nyomd meg! Nyomd meg! Nyomd meg! Hosszú. a fák tetejét mintha egy óriás keze pofon vágta volna. két gyors lépéssel a kis térség szélén termett. hogy a földrengés megszűnjön. Aztán ez is eltűnt. Haját ingerülten hátrasimította. Egy lándzsahegy szúrt át a lombon. beleharapott. a mennydörgő hang egyenletesen közeledett. Még mindig csönd. ott. a bozótos szövedéke lassanként visszaereszkedett. Ralph emberi alakokat. zuhanás zaja hallatszott a levegőben. Valaki hangosan jajgatott odakint.

A sziklavár irányából mormogás hallatszott. amíg nem folytathatják útjukat. Visszafuthat. Valami furcsán csörgedező neszt hallott. Hallotta. kettős kiáltás ugyanabból a távolságból megértette vele üldözői tervét. hogy az egyik vadember fojtott hangon azt mondja: – Nem!… – Halk nevetés követte. aki a halált hozza a kezében? 139/144 . gondolkodási ideje.ANV: TITTLE Ralph erősen megmarkolta megrágcsált lándzsáját. Háta mögött újabb huhogás hullámzott át a szigeten. Egy kiáltás megdobogtatta a szívét. – Füst! – kiáltotta egy hang. a lehetőséghez képest kikerülve a füstöt. testén fehér és vörös sávok. Valaki izgatottan nevetett. Azok a vadak. mielőtt még összevonnák a kordont. felugrott. amíg tüdeje meg nem nyugszik. s visszafuthat. Ralph köhögési ingert érzett. amely oly könnyedén áttört a láncon. haja a homlokába hullt. Kísérletképp végignyalta száját és fogait. Egy alacsony termetű vadember állt közte és az erdő között. Köhögött. megvárni. végzetszerűen a szigeten áthullámzó huhogás. Teljes erejéből futott. ö is áttörhet. Fára másszon. Ha szükség lesz rá. most újra elindulnak. Ha rátalálnak. Ha ideje volna az embernek. s a lomb közül kitekintve egy kis tisztásfélét pillantott meg. újra futni kezdett. Ralph a bozótoson át utat tört magának az erdő felé. amíg le nem jön. kezében lándzsa. élesen rikoltozva. elnyomta. e kettős kiáltással leállítják a rajvonalat. Jeladás. kedvük ellenére. Hamarosan elérte a dzsungel szélét. vagy törjön át a rajvonalon? Erőt vett magán. Az ágak között fehér és sárga füstnyelvek tekerőztek. Ralphnak eszébe jutott az anyakoca. amíg lihegő tüdeje meg nem állította. hogy nyugodtan határozhasson! S most újra felhangzott. Több megoldás kínálkozott. valaki háromszor egymás után elkiáltotta magát. csak néhány méternyi távolságban. ha a vadászok túl közel kerülnek hozzá. Ralph megbokrosodott. Egy ág ropogott. Ralph macskamozgással feléje kúszott. hogy kezek kapaszkodnak belé… elfogták… Tehát mi a teendő? Fára mászni? Vagy áttörni a raj vonalon. de hova? A hajtok megfordulnának. hogy jobban lásson a növekvő füstfelhőben. Ha számításuk beválik. Felmászhat egy fára… de akkor mindent egy kártyára tesz fel. s a tengerparti dzsungel felé rohant. utálkozva. mintha valaki egy nagy ív celofánpapírt bontana ki. Samseric is itt volt valahol a háta mögött. Nagyon messziről újra felhangzott az üldözők huhogása. bármire határozza is el magát. Ralph a sarkára guggolva kissé hátrahúzódott. aztán letért róla. A bozótoson túl kiáltás hallatszott. fogát vicsorította a lombfalra. a kordonnal töretlenül átfoghatják az egész szigetet. Reszkető combjaival egy pillanatra megakadt a kúszónövények között. mint megvárni. Ralph feje fölött a tenyérnyi kék égdarab viharfelhők színébe öltözött. aztán hangosabb zörgést. várt. mint a ló. Egy malaccsapásra ért ki. aztán hangosan morogva beledöfte a lándzsát. egy darabig követte. a tüdeje már egy tűz volt. Csak volna az embernek ideje a gondolkodásra! Egy újabb. nincs egyéb dolguk. dühösen morgott. Felemelte lándzsáját. letörülte a száját. akik valamilyen okból megakadtak az erdőben. De vajon tényleg kedvük ellenére voltak-e itt? S ha helyettük Jackbe ütközik vagy Rogerbe. a vadember kétrét görnyedt. nyugalmat parancsolt magára. Ralph vad félelmében teljes erejéből rohanni kezdett a cserjék között. Egy idő múlva egy bokor alá vetette magát. A páfrányok közé vetette magát. mint az anyakoca? Kegyetlen választás. Elébb-utóbb majd ennie és aludnia kell… s akkor arra fog felriadni. s újra a nyomába erednének. gondolta Ralph. aztán magas füstfelhő tornyosodott föléje. A láthatatlan csapat ismét vihogni kezdett. keze fejével a festéket törülgette a szeme körül.

de nem volt ideje gondolkodni rajta. Most már értette az erdő vad morgását. hanem egy vastag füstlepedőre meredt. a sziget legsötétebb barlangját. – Gondolkodni! Mit határozzon?… – Mi volna a legértelmesebb? De már nem volt mellette Röfi. az ágak és tövisek között. Kifüstölték. Nagy tűz dühöngött a szigeten. alatta egy láb mélységben egy kis szabad térség nyílt. mert akkor az embernek még mindig van valami esélye arra. – Gondolkodni! S mindennek tetejében most a redőnytől is félni kezdett. s közben felgyújtották a szigetet. S egyszerre csak újra egy nyílt térségre ért ki… újra szemben találta magát a koponya öles vigyorával. nagyon messziről. s hallgatózni kezdett. akinek az eszében megbízhatott. Aztán fák között futott tovább. hogy meglátja-e a sötétben. A cserjék és kúszónövények kibogozhatatlan fonadéka itt teljesen kirekesztette a napfényt. Elbújni jobb. s hunyorgásuk annyira hasonlított az agyvelejében fel-alá 140/144 . A legrosszabb esetben pedig nekironthat az ember. Most már csak gyönge kiáltásokat hallott. lándzsáját maga mögött húzva. Tehát elbújni! Azon gondolkodott. hacsak valaki le nem hasal. bele a semmibe. Minden irányból napfényfoltok hunyorogtak feléje. Úgy elbújni. s elhalad mellette. A huhogás oly gyötrelmesen csikorgott e mély hang hátterében. és visszafordul. Úgy rémlett neki. hogy a hajtóvadászat nem akad rá. kitörli elméjéből a veszély tudatát. Amikor elért a búvóhely közepére. lefeküdt. Meg kell találnia a legsűrűbb bozótot. Volna egy harmadik megoldás is. mintha maga az erdő dühödött volna fel ellene. hogy messze maga mögött hagyta. s úgy keresi.ANV: TITTLE Hátrarázta összekuszálódott haját. Felkapta fejét a földről. mindjobban felerősödött. amely ezúttal nem a mélykék eget gúnyolta ki. amelyről azt hitte. itt nemigen akadnának rá. figyelt. Hangosan beszélt. Áttörni a kordonon! Fára mászni! Elbújni! Egy közeledő kiáltás újra felugrasztotta. hülyét csinál belőle. mintha valaki palatáblára firkálna. az erdő zúgó dobolása. Valamilyen újabb lárma hallatszott… egy mélyen morgó hang. ahol most feküdt. bár ezt is keresztül-kasul szelték a vízszintesen elfekvő és merőlegesen magasodó pálmatörzsek. s belebújni! Futás közben jobbra-balra tekingetett. Ha az ember a közepébe mászott. Vajon a tűz utolér-e egy vágtató lovat? Körülbelül ötvenyardnyi területet tekintett át onnét. És gyűlést sem hívhatott egybe. mint fára mászni. az izzadság hosszú sávokat vont piszkos bőrén. a kagyló ünnepélyes méltósága sem őrködött fölötte. hogy megvitassák a helyzetet. Végül is talált egy helyet. áttöri a kordont. Nagy óvatosan. mintha valahol már hallotta volna ezt a hangot. Elvigyorodott. Ralph utat tört a sűrű indák között. körülbelül öt yard választotta el a térség szélétől. amely egyik pillanatról a másikra elsötétítheti eszméletét. hogy áttörjön a rajvonalon. noha nehezen szánta rá magát a kétségbeesett döntésre. ha rátalálnak. vajon egy malac egyetértene-e vele. Napfényfoltok és vonalak siklottak át rajta. s már rohant is tovább. amelyet alkalmasnak vélt. de még akkor is kétes. ép szeméből kitörölte a verejtéket.

a mind a két végén kihegyezett karó. Két kéz látszott. megnyalogatta száraz ajkát. guggra ült. világos volt a rejtekhely mögött is. Ralph maga alá húzta lábát. Most már a tűz is közelebbről szólt. amíg az a hegyével kifelé nem fordult. s újra elkiáltotta magát. Nyúltak a másodpercek. Ralph belemarkolt a földbe. a vadul reszkető karó. De aztán mozgásuk egyre lassúbbodott. előtte a lándzsa agya. könnyű volt. s valamilyen kis ugráló állat bemenekült a fonadék alá s megbújt. és elkiáltotta vadászkiáltását. Egy arc. A vadember a cserjés szélénél letérdelt. Tizenöt yarddal odébb a vadember megállapodott. felugrasztotta. de lehet. hogy a tűz lármájában is meghallja a szívdobogásomat? El ne sikítsam magam! Készenlét! A vadember lassan feléje lépegetett. Valaki hangosan kiáltott. hogy az óriási füstfelhő most-már végképp elválasztotta a szigetet a naptól. ezeket a sortűzszerű lövéseket a repedező nagy ágak. A kúszónövények fonata alatt a föld csöndesen remegett. lándzsájával a kezében. 141/144 . Ralph felkapta arcát a földről. Lehet. A vadember belebámult a cserjés mögötti sötétségbe. Egyik térde belesüppedt a földhányás talajába. s egyenesen rejtekhelye felé tartott. Ó. s nem szól felfedezéséről. Most felkészül. újra könnyű… Parttól partig hullámzott a huhogás. Világos volt ott. Lehet. A karó a kezében volt. hogy az ember csak az egyik esélyt választhatja. El ne sikítsd magad! Egy csapat malac tört ki visítozva a vadember mögött elterülő cserjésből. Lehet. A középen egy sötét folt sűrűsödött. gondolta. s Ralph megértette. hogy majd valaki lehasal a fonadék alá. behunyta szemét. nehéz volt. amely megnőtt. fényük elhomályosult. Mit kockáztat? Mit tehetnek vele? Megverik? Vagy…? Megölik?… A két végén kihegyezett karó! A kiáltozás most már egészen közelről szólt. de a középen sötétség. belebámult a homályos fénybe. egerek fütyültek. Csak most látta. s a vadember homlokráncolva igyekezett kibetűzni a sötétség tartalmát. Most már csak térdtől lefelé látszott. Elbújni?… áttörni a láncon!… fára mászni?… mi jobb? Az a baj. Ralph egyenesen a vadember szemébe nézett. Madarak sivítottak. mintha semmit sem látna. s a szíve majd szétvetette mellkasát. Egy lándzsa. hogy egy pillanatra azt hitte. s az erdőbe vágtatott.ANV: TITTLE mozgó redőnyre. már csak deréktól lefelé látszott. belülről pislognak rá. A másik is. hogy ez is mind a két végén ki van hegyezve. Egy két végén kihegyezett karó. Már megint itt vannak. Ne sikíts! Hazakerülsz! Most meglátott. hogy épp Samseric lesz. összezsugorodott. hogy csak egy hang volt a tűzvész érthető dörgése s a ráfirkált messzi huhogás alatt. Egy csíkosán kimázolt vadembert pillantott meg. Ralph arcát a csokoládészínű földre fektette. az őrültek! A tűz most már bizonyára elérte a gyümölcsfákat… mit fognak holnap enni? Ralph nyugtalanul fészkelődött keskeny ágyában. hogy emberhúst szimatoljon. minden eshetőségre felkészülnie! Addig igazgatta lándzsáját. Újabb öt yarddal errébb a vadember ismét megállt. majd teljesen kialudt. mögötte az erdőben fények villóztak. Készenlétben kell lennie. mely nem ért el a füléig. ahol térdelt. amint épp sietve kikászálódott egy bokornyi zöld futónövény közül. Közvetlenül a cserjés szélénél állt meg. aki úgy fog tenni. fatörzsek adják le.

Háta mögött nagy csónak látszott. merő félelemmé vált. elhallgatott. Az ég fekete volt. egy sorozat rövid. Fehér vászonruhát látott. gyanakodva nézett le Ralphra. Kitért egy feléje röppenő lándzsa elől. veszettül ordítoztak. újabb borzalmakra készen. de már más vadak futottak felé. Meglendítette lándzsáját. amelyek gyorsan növekedtek. – Van itt felnőtt is veletek? Ralph némán megrázta fejét. s a vadember felbukott. lándzsával a kezükben. kétségbeesetten rohant. a kétségbeejtő huhogás. kiáltozva. A tűz most elérte a parton álló kókuszpálmákat. balról hőség sütötte testét. elhallgatott. a zöld ellenző fölött korona és vasmacska arany levelek között. arrébb a víz csillogása látszott. meghökkenve. morgott. A huhogás elhalkult. Felkászálódott. Előreugrott. – Jól elszórakoztatok? – kérdezte a tiszt. egy harmadik a csónak tatján géppisztolyt tartott. Kis foltok ugrándoztak szeme előtt. orrával a parton. éles kiáltás: a riadó! Egy barna test tűnt fel egy pillanatra a jobbján. hajvágás. Egy magas. Aztán felbukott. A tiszt egy ideig gyanakodva vizsgálgatta Ralphot. átgázolt a cserjésen. – Megláttuk a füstöt – mondta. – Hello! – mondta. megannyi vörös körré válva. Fehér sapka volt. vakító mennydörgését. a rémület. A tiszt vidáman Ralphra mosolygott. az üldöző kiáltozás felerősödött. menekülő lábakon futó reménytelen félelemmé. gyorsan szétterülve. elmaradt. mintha választ kapott volna valamilyen kérdésére. két matróz állt mellette. átlendült a móló pálmáira. Háta mögött harsány huhogás. Hallani lehetett futó lépteiket a recsegő bokrok között. ellenzős sapkát pillantott meg maga fölött. piszkos külsejének tudatában feszengve. a szabadban volt. sikoltozott. fáradt lábak futottak. futott. – Mit csináltok ti itt? Háborút játszottatok vagy ilyesfélét? Ralph bólintott. az erdő üvöltése mennydörgéssé dagadt. amely az erdőn át a nyílt part felé vágtat. egy zsebkendő s egy jó adag sebkenőcs. csurgott róla a vér. Alatta idegen. Félkörben színes agyaggal bemázolt testű kisfiúk álltak mögötte a homokban. nagy csöndben. majd eltűntek a látóhatár mögött. aztán félig hátrafordult. revolvert. szomjúságáról. s egy sor aranygombot egy egyenruhán.ANV: TITTLE Ralph nagyot sikoltott. egy lángnyelv a válláig csap. mint valami akrobata. s útja mentén egy magas bokorból hatalmas legyező alakú láng robbant ki. tengelye körül forogva a meleg homokban. aztán levette kezét revolvere agyáról. torkából folyamatosan. Sürgősen elkelne ennek egy fürdő. 142/144 . habzón tört elő a sivítás. és végignyalt rajtuk. mint egy szakadozott szélű fenyegetés hömpölygött mögötte. a düh és a kétségbeesés sikoltása volt. kegyelemért rimánkodott. mint a szökőár. vállpántot. balról pedig a tűz forró. hogy az egyik kunyhó tűzbe borul. Megbotlott egy gyökérben. s recsegve beléjük harapott. fogát vicsorgatta. éhségéről. Látta. A homokban egy tengerésztiszt állt. s felemelt karokkal védekezve. Egy látszólag magányos láng. Ralph elhanyagolt. – Hello! A tiszt bólintott. már-már utolérte. Az előtte villózó fények hirtelen összeolvadtak. A tiszt szemügyre vette a kis madárijesztőt. Mindannyian rohantak. Ralph elfeledkezett sebeiről. Jobbra fordult. félénken válaszolt. Lába kiegyenesedett. a tűzvész zúgva üldözte.

hogy összeszedjék magukat. testét vadul facsarták a fájdalom görcsei. mielőtt… Elhallgatott. Ralph némán a szemébe nézett. hogy egy csomó angol gyerek… valamennyien angolok vagytok. már úgy értem… – Eleinte rendben is volt minden – mondta Ralph –. kecses formájú cirkálón pihentette. az elkövetkező nyomozás lehetőségein tűnődve –. – Észrevettük a füstöt. köztük néhány barnára sült tipegő apróság. A tiszt a fiú háta mögött álldogáló kifestett gyerekekre nézett. hogy az emberek mikor mondanak igazat. felnézett rá. azt gondoltam volna. s a fertőző izgalomban a többi kisfiú is hirtelen elbőgte magát. – Azt gondoltam volna – mondta a tiszt. uram. hogy hányan vagytok? – Nem. És Ralph mosdatlan. A fekete füstfelhő alatt. Mint a Korallszigeten. – Akkor valamennyien összetartottunk… A tiszt biztatón bólintott. Amióta a szigeten van. – Ki itt a vezető? – Én vagyok – mondta Ralph hangosan. Percival Wemys Madison hiába kereste kis agyában a varázsigét. a sziget égő romjai közül szállt fel jajszava. Egy percre újra felmerült emlékezetében az a különös ragyogás. – Én… én… De többre már nem telt. amely nyomtalanul elpárolgott belőle. az emberi szív sötétségét és Röfi nevezetű igaz. és várt. összegubancolódott hajával. Háta mögött az egész sziget borzongott a tűztől. – Értem – mondta. mint a bennszülött törzsek gyerekei. zokogás rázta. és megállt. de aztán meggondolta magát. – Magunkkal viszünk – mondta. de azóta a sziget képe megperzselődött. A tiszt tapasztalatból tudta. Halkan füttyentett egyet. időt akart nekik adni. senkit sem öltetek meg? Holttest nincs a szigeten? – Csak kettő. és Ralph szemébe nézett. Egy kisfiú. Elfordult. taknyos orrával hangosan siratta ártatlanságának elvesztését. A tiszt visszafordult Ralphhoz. A tisztet megindította s meg is zavarta kissé a gyerekek sírása. amely egykor elárasztotta a partokat. – Összetartottatok. most először engedte el magát. S ti nem tudjátok. Újabb gyerekek tűntek most fel. piszkos kis testével. 143/144 . Az egyik közülük a tiszthez totyogott.ANV: TITTLE – Remélem. derekán egy szemüveg roncsai himbálództak. aki valamilyen különleges sapkának a maradványait viselte vörös haján. kidudorodó hassal. – Kettő? Megölték őket? Ralph bólintott. Szemét a távolban horgonyzó. mint a korhadt fa… Simon meghalt… Jack pedig… Könnyek buggyantak ki a szeméből. A tiszt lehajolt. előrelépett. – Hányan vagytok? Ralph a fejét rázta. Illetve már az sincs. ugye? … jobb teljesítményre képes. bölcs barátjának halálos zuhanását a sziklafennsíkról.

ANV: TITTLE VÉGE 144/144 .

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful