You are on page 1of 6

2.3. Nevelés az ókori Rómában (Kr. e. VIII- Kr. u. V. sz.

) A görög nevelés alapvetõ kérdése - mint már láttuk - az volt, hogyan lehet a gyermekbõl harmonikusan fejlett embert formálni. Olyan embert, akinek teste és lelke összhangban van: erõs, arányosan fejlett fizikummal rendelkezik, de fogékony a szép és a jó iránt is. A gimnasztikai gyakorlatokat nemcsak azért végzi, hogy majd a harcban legyõzhesse az ellenséget; olvasni, írni és kitharán játszani sem csak ezek gyakorlati hasznossága miatt tanul meg. A mûveltséget azért sajátítja el, hogy neveltsége révén értékesebbé váljék: hogy rendet, harmóniát teremthessen magában. A görögöknél mindez a "kalokagathia" eszméjében kristályosodott ki. A "jó poliszpolgár" a szakmai mûveltségen túl általános mûveltséggel is rendelkezett, s ennek elemeit a múzsai és a gimnasztikai képzés során sajátította el. A nevelés célja nemcsak a közvetlenül hasznosítható praktikus ismeretek átadása volt, hanem az erkölcsiség, az esztétikai érzék formálása, az egész egyéniség alakítása. Az ókori Rómában másféle eszmények vezették a gyermeknevelést. Nem "önzetlen mûveltséggel" akarták egyéniségüket gazdagítani, hanem képessé akarták tenni õket az állami célok szolgálatára. "Nem a kalokagathia lelkesítette õket, hanem az állami czéloknak szentelt férfias élet derekassága és gyakorlati tartalma. A római ember valóban azért tanulta meg a fegyverforgatást, azért tûrte a »porondot és napmeleget«, azért úszta meg a »sárga Tiberist«, hogy testi erejével harczban és háborúban megállja helyét, s gyõzelemre segítse az örök Rómát; csak azért tanult meg ékesen és meggyõzõen szólni, hogy a közügyekben való részvételével is az összesség erejét segítsen gyarapítani." [42] A "vir bonus", a "jó ember" a rómaiak eszménye, aki rendelkezik a "virtus" férfias erényeivel. Képes arra, hogy - köztisztviselõként - segítse a központi akarat érvényre jutását az egész birodalomban. Ha kell, megvédi az impérium határait, s ha lehetõség nyílik rá, új provinciákkal gyarapítja Róma "örök dicsõségét". Ahogyan Lubrich Ágost írja: "A római nevelés nem a szép, hanem a hasznos mûvészetekre irányult [...], nem a test és a lélek összehangzó kialakítása, hanem a számító értelem tárgyai, az állam és a polgár szükségei, az örök Róma hatalmas dicsõsége megörökítése, a gyakorlati és hazafiúi tevékenység volt a czél." [43] A római nevelés évszázadai alatt - bizonyos hangsúlyeltolódásokkal - ez az eszmény érvényesült. A római nevelés korszakai A római nevelés történetét három korszakra bontva vizsgáljuk. A nemzeti-családi nevelés korát az iskolai oktatás elterjedésének idõszaka követte, majd a sort - a császárság ideje alatt - a birodalmi iskolák térhódításának idõszaka zárta. A kezdetek: nevelés a családban Ebben - a kezdetektõl körülbelül Kr. e. 300-ig tartó - korszakban intézményes nevelés még nem létezett, a gyermekeket és fiatalokat a család, a katonáskodás és a közélet színtere: a Fórum nevelte. A régi római család - a göröggel ellentétben - rendkívül zárt egységet alkotott, melyben az apa megkérdõjelezhetetlen hatalommal rendelkezett (patria potestas). Az édesanya feltétlen tisztelete jellemezte ezt a korszakot, õ biztosította a család belsõ egységét, nyugalmát. Miután az apa újszülött gyermekét a földrõl magához emelte - ez volt az õsi kifejezése annak, hogy magáévá fogadja elkezdõdött a gyermek családi nevelése. Hétéves koráig édesanyja volt elsõ nevelõje. A szeretetteljes gondoskodáson túl tõle tanulta meg az õsi hagyományokat, a vallás legfontosabb tanait, a fegyelmezett magatartás normáit. Azután, hogy elmúlt hétéves, édesapja vette át nevelését, oktatását. Megtanította írásra, olvasásra, számolásra, s a gyakorlati élet legfontosabb szabályaira, elsajátíttatta vele a XII táblás törvényeket, melyek a rómaiak kötelességeit tartalmazták. Már a családban mindent megtettek azért, hogy a fiatal gyermekekben kialakítsák a bátorság, a virtus megbecsülését. Vendégségek alkalmával gyakran maguk a gyermekek adtak elõ dicsõítõ énekeket a nagynevû õsök tetteit magasztalva. Késõbb a már serdültebb római gyermekek elkísérték apjukat a Fórumra, ahol - akárcsak görög társaik az agórán - megszerezhették elsõ benyomásaikat a politikai életrõl. Kezdetben csak szemlélték az eseményeket, megtanulva így a törvénykezés eljárásait, a szavazás lefolyását a közösség életét érintõ

s másokat követve a vezérkedést.) Ez a görög "szkolé" latin megfelelõje. hanem a szemünk segítségével -. az is többnyire egyszerû fabódé volt.) A mûveltség megszerzésének eddigi keretei . olvasásra. asszimilálta. 146-ig tart. Az apja kinek-kinek egyben tanítója is volt. Portius Cato például továbbra is maga tanította fiait írásra. sõt édességgel is jutalmazták õket. hogy nemsokára nekünk is mit kell cselekednünk. fáradságos .és írástanulást.egy ebédszünet közbeiktatásával . e. "abacus"-szal segítették. Lányok részvételét a Fórumon a szokásjog tiltotta. Alapiskola minden városban volt. Gyakori fegyelmezési eszköz volt a fûzfavesszõ (ferula) és a szíjkorbács. 300-tól Görögország meghódításáig.hasonló módon . Kr. Ez a szóalak került át a magyar nyelvbe is egy "i" eléje illesztésével. A tanítás a "ludus"-ban . A rómaiak átvették a görögök iskolarendszerét.kérdésekben. a katonaság. s elõször nézõi voltak a nyilvános tanácskozásnak. A számtan tanítását . és szinte semmit sem változtattak rajta. olvasást. mindenekelõtt a hatalom megvédésére. A fiúk nevelésének másik jelentõs színtere a katonaság volt.már nem bizonyultak elegendõnek. . A gyermekeket a tanulással eltöltött évek száma szerint osztották csoportokba. Ha létezett iskolaépület. Az írást a görögök módszere szerint tanították: A gyereknek fa. Az alapkészségeket .az írást. Jól szervezett táborokban készítették fel a fiatalokat arra. A tanító kezdeti segítsége után a gyermekek egyre önállóbban másolták az eléjük tett írásmintákat. mindezeket a hatásokat befogadta. csak késõbb résztvevõi.maguk is részt vehettek a szavazásban. Ezért az ifjak mindjárt katonai szolgálatot is teljesítettek hogy megszokják engedelmeskedés közben a parancsolást.meglehetõsen szegényes körülmények között folyt: sokszor az utcából elkerített részt alakítottak ki iskolai célra. A "kemény római jellem" kialakításához mindezeket szükségesnek vélték. Erre az idõszakra tehetõ az intézményes nevelés fokozatos térhódítása.átadnunk a még ifjabbaknak. számolást . hogy a tanulás játékossága õrizze meg kedvüket. Nagykorúságuk jeleként késõbb tizenhét éves koruktól ." [44] Az intézményes nevelés kialakulása Ez Róma nagyhatalommá válásának korszaka. A "ludus" (ludus litterarius). játék. Az olvasás és az írás elsajátítása hosszú. Olvasni elõször szótagolva. (Az elemi ismeretek tanítójának neve: "ludimagister".körülbelül hat óra hosszat tanultak.amelyre. s így lett a szkólából "iskola". e.vagy viasztáblába vésett betûk mélyedésein kellett végighúznia íróeszközét ("stílusát"). A rómaiak egy része igen erõsen ragaszkodott a hagyományokhoz. gyönyörködtetõ tevékenység. a Fórum . Érdemes felfigyelni rá: a "ludus" eredeti jelentése: kellemes foglalatosság. Elsõsorban a görög kultúra hatására jelennek meg az elsõ magániskolák. praktikus haszna miatt a görögöknél nagyobb gondot fordítottak -.a "ludus"-ban. (Kr. fegyverforgatásra.nemcsak a fülünk. s erõs rosszallással vette tudomásul a nevelés addigi patriarchális rendjének fokozatos felbomlását. egyszerû számológéppel.gyakorlás eredménye volt. Elefántcsontból vagy fából faragott betûket adtak nekik. A játékos módszerek mellett a római kisiskolákban rendkívül szigorú fegyelem uralkodott. Naponta . "sillabizálva" tanultak (a "syllaba" jelentése: szótag). s felváltják az addigi alkalomszerû. hogy képesek legyenek katonai kötelességeik teljesítésére. valamelyik tekintélyesebb és idõsebb senator vállalta el az apa szerepét. hogy az öregebbektõl tanultuk meg . s ha nem volt apja. A középkortól kezdték ezt a görög szót latin formájában is használni: schola. ebben a kis magániskolában tanulták a gyermekek. A hódító Róma érintkezésbe lépett más népek kultúrájával. A szülõk tandíjat fizettek gyermekük oktatásáért. A tanítók igyekeztek megkönnyíteni a kimerítõ olvasás. Az ifjabbik Plinius késõbb így jellemzi ennek a kornak az életszerû nevelését: "Régen az volt a gyakorlat. majd pedig . Róma ugyanis ebben az idõszakban még nem szõtt világhódító terveket. mûveltségével.a család.nem egyszer gyötrelmes . A politikai nevelésnek ez a módja csak a fiúkra vonatkozott.akárcsak hellén megfelelõjében a didaszkaleionban . Azután a tisztségekre pályázva ott álldogáltak a tanácsház kapuiban. amely azt jelentette a görögöknél is: szívesen végzett. családi oktatástképzést.

. [47] A császárkori Róma legelõkelõbb és legtehetségesebb ifjai számára mindezek csupán elõkészületet jelentettek a filozófia tanulmányozásához. Ahogy összetettebbé. Illedelmes. üllõkön kalapált fém cseng ily fülsiketítõen. 146-tól Kr. mint Athenében.) Tizenegy-tizenkét éves fiúk jártak ide. akik bevezették õket a jogi praxis rejtelmeibe. a retorika (szónoklattan) és a dialektika (logika). járatosnak kellett lennie a grammatika. kifejezésteljes elõadás mellett) sort kerítettek a szövegek értelmezésére. hogy az iskola kezdetétõl végéig a ferula uralkodék. Juvenalis szerint már éjfélkor. mit eléggé igazol az. század elsõ felében dél-itáliai görög magántanítók nyitották meg az elsõ grammatikai iskolákat. retorika és dialektika tudományában.) A császárkori Róma különbözõ iskoláiban tehát már rendszerbe foglalt tudományokat tanultak a fiatalok. Idõközben ugyanis megváltozott a képzéssel szemben támasztott társadalmi igény. verekedsz. ha rajong a nagy amphitheatrum. A világ keletkezése..) Szilárd erkölcsi tartással. hogy igen korán kezdõdhetett. geometria (mértan). (Magatartásában érvényesülnie kellett a szó és tett egységének. számolni. s már te veszett lármát ütve rikoltsz. s kiegészültek az újonnan szervezett jogi iskolákkal. Retorikai iskola. Az iskolarendszer szétterülésének korszaka Ez a Kr. a központi akaratot ezek közvetítették a legtávolabbi provinciákba. mûködésének legátfogóbb elvei. a természet. az emberi magatartás és gondolkodás törvényei foglalkoztatták õket. (Ismernie kellett az aritmetika. Ezután egy-egy nagyhírû ügyvéd mellé szegõdtek. akik már tudtak írni.) "Tudományos" képzettséggel. e.. vagy más szóval a "hét szabad mûvészetet". Kérlel a szomszédnép: szundítana egy kicsit éjjel!" [46] Grammatikai iskola.. a hivatalnokok képviselték. A "hét szabad tudomány" így pedagógiai elõkészületté (propedeutika) vált: felkészítette a fiatalok elméjét a filozófiai kérdések megválaszolására. A szónoklattanon kívül a korabeli közélethez kapcsolódó ismeretköröket is tanultak itt. geometria.) Azért "szabad" tudományok ezek. A hatalmasra duzzadt római birodalom területén kialakult az állami közigazgatási hivatalok széles hálózata." [45] Nem volt ritka az olyan tanító sem. mellyel a kezet és ujjakat szokták ütni. A Kr. Az eddig kialakult iskolák megerõsödtek.az "ars" tudományt és mûvészetet egyaránt jelentett. Milyennek képzelték el az ideális köztisztviselõt. magyarázatára. (Latinul grammaticusnak hívták õket.a görögös retorikai képzésnek nem lehetett útját állni. Róma rendelkezéseit. (Septem artes liberales . A birodalom. Az aritmetika (mennyiségtan). akik az általános mûveltségen túl jogi ismeretekkel is rendelkeztek.noha a hivatalos körök egy idõre megtiltották nekik az oktatást . 476-ig terjedõ idõszak az iskolarendszer kiszélesedésének korszaka. szöveggel kapcsolatos. az asztronómia (csillagászat) és a zeneelmélet tartozott ide. zajtalanul kelle az iskolába lépnie és kijelölt helyét elfoglalnia. Valamint az egész élet. a császár érdekeit ebben a kiterjedt rendszerben a köztisztviselõk. szerény viseletre és engedelmességre. Ezek egyik része szóval.. görögösen: rétor) volt tehát szükség. II. Lanyhább lárma rivall. olvasni. Vergilius . Az irodalmi alkotásokat az emlékezetbe vésésen túl módszeresen feldolgozták. e. Ezek alkották a "hét szabad tudományt".. orátort? Rendelkeznie kellett: Nyelvi képzettséggel. A fegyelem a római jellemnek megfelelõ szigorral kezeltetett. és . A vagyonos római fiatalok elméleti képzését a retorikai iskola koronázta meg ebben a korszakban. Annyi bizonyos. asztronómia és zeneelmélet elemeit. aki szüntelen kiabálással igyekezett kordában tartani tanítványait: "Rõt tarajú kakasok szava meg sem törte a csöndet. a nagyobb vétséget pedig flagellum-mal (korbács) büntették. Ilyenek a grammatika (nyelvtan). Másik részük a számviszonyok különbözõ megjelenési formáival foglalkozott a filozófiai általánosítás szintjén. A tanulónak tisztán öltözködve megmosdva s fésülködve. s e problémák vizsgálatát általában görög filozófusok vezetésével végezték. század közepén több neves görög rétor telepedett le Rómában. szövevényesebbé vált a köztársaság politikai élete. úgy az iskola is korábban kezdõdött. sõt a mûvek kritikai értékelésére is. Igen sok köztisztviselõre (orátor. úgy növekedett az igény a megfelelõ szónoki-retorikai képzettséggel rendelkezõ szakemberek iránt. Horatius és Terentius mûveit.Lubrich Ágost következõképpen jellemzi a római iskolák életét: "Az iskolai rend és fegyelem igen szigorú volt. . Latin és görög nyelvtanon kívülköltészetet és irodalmat tanultak itt elsõsorban Homérosz. Tizenhat éves korukban kerültek a római fiatalok a retorikai iskolába. (Jól kellett beszélnie latinul és görögül. mert Martialis a tanítót az éj álomrabló csendháborítójának mondja. ahol a grammatikai iskolában tanultakra épülõ szélesebb mûveltséget szerezhettek. Ennek során (a szép. u. e. A Kr. mint a római jellem fõ vonására a közönséges római iskolában is sokat adtak. mert a rómaiak felfogása szerint csak szabad emberekhez méltó a velük való foglalkozás. III.

A szegényebb polgárok leányai ugyan együtt jártak a "ludus"-ba a fiúkkal. Tacitus például így ír: "Az anya gyermekeinek nemcsak komoly gonddal végzett tanulmányaira. s kisfiad álljon eléd... asszimilálta a görög kultúra hatásait és ezek nyomán egy sajátosan római "arcélû" kultúrát teremtett. külön e célra kialakított épületekben végezték a katonai gyakorlatokat. A korabeli írók. többnyire a leghitványabbakat. Ahogyan Horatius írja Caesarhoz intézett Eclogájában: "Durva legyõzõjén a legázolt Graecia gyõzött.. költõk soraiból úgy tûnik: a nevelés nem minden esetben emelkedett hasonló színvonalra. annál inkább szolgálnak az ész gyarapodására. de a hadak fegyverei által legyõzöttek a kultúra fegyverével vágtak vissza. Erényes feleségekké.a retorika tanítójáé . e. A jómódúak lányai otthon édesanyjuktól és házitanítójuktól szereztek irodalmi és zenei mûveltséget. hogy a mûveltség. században e tanulmányokról a következõket: "Egy bölcs mondta borozás közben e gyakran idézett szavakat: Az elsõ serleg bor a szomjúságé. aki rendelkezik a megfelelõ általános és szakmûveltséggel. hogy ott sajátítsák el az írás. mint a birodalom érdekeinek önzetlen szolgálata. hanem a jó katona erõteljes fizikumáé.Egy római ügyvéd .] Bezzeg most a csecsemõt kiadják valami görög nõszemélynek. Olyan kultúrára. 146-ban meghódította ugyan Görögországot. Az elsõ serleg . amely alkalmas világhatalmi törekvéseinek igazolására." [48] Az oktatási intézmények a császárkorban igen magas szintre fejlõdtek. Céljuk nem a görögök szellemének megfelelõ esztétikus." [50] A császárság ideje alatt megváltozott a görög kultúrához. és a nemzeti elhivatottság eszméje veszi át a vezetõ szerepet.. a második a vidámságé. gondos édesanyákká kellett válniuk. nemzeti kiválóságának bizonyítására. A birodalom korábbi ellenállása megszûnt. A testgyakorlás a római fiatalok életéhez szorosan hozzátartozott. a második vagyis a grammatika tanítójáé . ami a Múzsák serlegeit illeti. a harmadik pedig . szép mûvészeteket plántálva a pór Latiumba. ne feledd a fiacskád évei számát. hanem pihenõ idejére és játékaira is tiszteletre méltó erkölcsi felelõsségtudattal ügyelt [. Akármily bûnt teszel is. olyan mûvészetre volt Rómának szüksége..mint láttuk rendkívüli gondossággal ügyeltek a zenei nevelésre. a harmadik az élvezeté. Nos." . A gyakorlatiasabb római gondolkodásmód kizárta ezt a mûvészetet a tanított tárgyak közül. erõteljes erkölcsformáló erõt tulajdonítottak neki. görög mûveltséghez való viszonyulás is." [51] Róma magába szívta. azokkal éppen fordítva áll a dolog: minél sûrûbben követi egyik a másikat. A császárkor szerzõi gyakran a korábbi évszázadokból ragadtak ki követendõ példát kortársaik figyelmeztetésére.. és a görög kultúra mindent elsöprõ "divatja" hódított.. amikor vétkezni szeretnél.azaz a ludus tanítójáé . Ezzel a legtöbben be is fejezik a borozást.ismeretekkel tölti meg. arányosan fejlett testalkat kialakítása volt. Ugyanígy hiába keressük a gimnasztikát a római iskolák tananyagrendjében. (Emlékezzünk a szofisták virtuóz retorikai bravúrjaira!) A "vir bonus" elõtt álló "jó ügy" pedig nem lehet más.. a negyedik az esztelenségé. s csak a lányok házi nevelése számára engedélyezte bizonyos elemeit. olyan "jó ember"-ré.az ékesszólással fegyverzi fel. . Figyelemre méltó. A gyermekek friss és befolyásolatlan lelkét rögtön ezek zavaros beszédei itatják át. s az ehhez szükséges tudást a családi nevelés keretei között sajátították el. de magasabb iskolákba nem kerültek.írta a II. olvasás. Én azonban további serlegeket is ürítgettem Athénban: feneketlen pohárból ittam a filozófia nektáros borát. Róma Kr. A görögök .Lucius Apuleius .. a képzettség a rossz veszélyeit is fokozhatja: ragyogó szónok a rossz célokat is jó színben tüntetheti fel.az alapokkal látja el a növendéket. "Szent figyelemmel kell a gyermekkort nézned. Tudását ugyanakkor kizárólag jó ügy érdekében használja fel. A római ember gyermekeit "vir bonus"-szá akarta nevelni. a lányok nevelése nagymértékben különbözött a fiúkétól.. Mivel a nõk Rómában jelentõsebb közéleti szereplésre nem számíthattak. Felismerték ugyanis." [49] Juvenalis a gyermekeik erkölcsi fejlõdésével mit sem törõdõ szülõknek szánja intõ sorait: "A legnagyobb tisztelet illeti a gyermeket. számolás alapjait. akik semmiféle komoly szolgálatra nem alkalmasak. A görög "kalokagathia" eszménye itt a hasznosság elve alá rendelõdik. aki mellé még adnak néhányat a szolgák seregébõl. hogy a római nevelés tényezõi közül teljesen hiányzik a zene.

hogy az otthoni vagy az iskolai oktatás célszerûbb-e. A nyilvános nevelés elõnyben részesítése nem jelenti azt. A tanulásra képtelen gyermekek a kivételek közé tartoznak. helyesen. Fontos. hogy a családban kevesebb káros hatás éri a gyermeket. hiszen akárcsak "az új hordó megtartja a belétöltött folyadék szagát." [52] Az olvasás és a görög nyelv tanítása már iskoláskor elõtt elkezdhetõ . Mindenekelõtt az emlékezõ tehetség felismerésére és fejlesztésére kell figyelnie. sír. melyeket még nem szerethet. közösségek nevelõ hatását állítja ezzel szembe. Az iskolai gyermekcsoportok. Quintilianus pedagógiai gondolatai A római pedagógiai elmélet és gyakorlat legkiemelkedõbb egyénisége Marcus Fabius Quintilianus volt (35-tôl a század végéig). hogy a gyermek a tanulmányokat.véli Quintilianus. "De nem vagyok az életkorokban annyira járatlan . Különösen ügyelni kell a dajkák kiválasztására. a testi fenyíték ellen. de azért nyomon követi az elõadás menetét. Kár volna az elsõ éveket kihasználatlanul hagyni. tanulhatnak társaik hibáiból is. Büntetni kell a gyermeket. a császári udvarban mûködött nevelõként. A tanítónak szerinte feltétlenül meg kell figyelnie a gyermekek veleszületett sajátosságait. már osztrigát követel. hogy Quintilianus ne fordított volna gondot a gyermekekkel való egyéni bánásmódra. Mert attól különösen óvakodni kell. hogy majd ezekhez tudja szabni az alkalmazott módszereit. Quintilianus válasza: az utóbbi. mit nem fog serdült korában megkívánni? Alig ejti ki az elsõ szókat. Már a csecsemõt nekiszabadítjuk a gyönyöröknek. Ahogyan a madárral a repülés. nem siet elôre. melyet szelíd bánásmódnak nevezünk. amikor a családok erkölcsi züllésérõl ír: "Vajha gyermekeink erkölcseit mi magunk el nem rontanók. és tôlök igazi munkát akarnék követelni. úgy természeti tulajdona minden embernek a "gondolkodás és a szellemi mozgékonyság". Az a bizonyos puha nevelés. mint erkölcseiket. Ugyanakkor a jövõ is ezekben az iskolákban érlelõdött: Itt tanultak az egyre jobban terjedõ . a lélek és a test erejét egyaránt megtöri. nevelõk) mûveltek legyenek. és az egyszer tapasztalt keserûségtõl a gyermekéveken túl is vissza ne rettenjen. már megismeri a szakácsot. egyénre szabott módszereket alkalmazhat. kit a dicséret emel." [53] A családban folyó magánnevelés elsõbbsége mellett szóló indokok közül azt is elveti. hanem szellemi és erkölcsi fejlõdésére is hatással vannak.A római nevelés közvetítõ szerepe miatt is jelentõs: egységes oktatási rendszert honosított meg a birodalom távol esõ tájain. miszerint csak kevés gyermek alkalmas a tanulásra. de verni semmi esetre sem szabad. A jövendõ szónokok itt már kiskoruktól kezdve szokhatnak a nyilvánossághoz. a vadállattal a fékezhetetlen düh adottsága születik. Ellenkezõleg. majd két évtizedes tanítás után .visszavonult. Retorikai iskolában oktatott. Milyen az ideális tanuló Quintilianus szerint? "Az én kedvem szerint való fiú .az elõadást szívesen hallgatja. Az elsõ évek benyomásai a legmaradandóbbak. s ha legyõzik. Tévesnek tartja azt az elterjedt felfogást. . mely szerint a gyerekek tanítását hétéves korukig nem szabad elkezdeni.fûzi hozzá -.) Arra a kérdésre. közben-közben még kérdést is intéz hozzánk. tanulékony természetét. Versenyezhetnek egymással. akik nemcsak a gyermek testét ápolják. hogy a gyermekkel foglalkozó személyek (szülõk. Az édesanyák beszédének nevelõ hatására külön felhívja a figyelmet.keresztény vallás elsõ ideológusai is.s 313-tól kezdve államvallásként elismert . Ezután írta meg a "Szónoki képzés tizenkét könyve" (Institutionis oratoriae libri duodecim) címû nagyszabású mûvét.halljuk a véleményét . miszerint az egy gyermekkel foglalkozó tanító több figyelmet fordíthat tanítványára." Az ilyen gyerek a jutalmazásra és a kudarcra egyaránt fogékony: "Én az olyan tanítványt szeretem. A császárkori Róma közállapotait veszi alapul. s a festett gyapjú sem kapja vissza többé fehér színét". Elutasítja azt az érvet. Elébb mûveljük ínyöket. Azzal a korabeli szabállyal sem ért egyet. többségüknél ez kárba veszett fáradság. a csikóval a futás. dajkák. szépen beszéljenek. Aki (mint csecsemõ) bíborban úszik." [54] Rendkívül határozottan fellép a korában igen elterjedt "fegyelmezési eszköz". Közvetítette a legtávolabbi provinciákba a római és a hellenisztikus kultúrát. ha nem engedelmeskedik. hogy az egészen fiatal gyermekeknek mindjárt keményen a sarkukban akarnék lenni. miközben kihasználhatja a gyermek meglévõ utánzási hajlamát. Könyvében részletesen foglalkozik a kisgyermekek nevelõ környezetével. (Játékos segédeszközként többek között elefántcsontból faragott betûket ajánl. meg ne gyûlölje. a dicsõség boldogít. Játék legyen a tanulás.

"Mindenképpen becsületes ember legyen a szónok" írja.] Jobb lett volna némáknak születnünk és eszesség nélkül szûkölködnünk. semmi se volna a köz. az orátornak nem elegendõ a mûveltség megszerzése." [56] . ha fölserdül. és mi magunk is. A tökéletes szónok "vir bonus". amikor e fegyvert latrokra és nem katonákra bíztuk [.Így érvel e durva módszer ellen: "A tanulót veréssel illetni. [ .. a ki tanulásra serkenti.. mint a gondviselés ajándékát egymás vesztére fordítanunk. Ehhez társulnia kell a neveltségnek. az erkölcsös jellemnek is... akárcsak az utolsó rabszolgának. mert ha a szónoki képesség a gonoszsággal szövetkeznék.. Elõször azért. Quintilianus pedagógiájában különösen hangsúlyos az a gondolat. ] Utoljára is. mert lealázó és szolgai. mikor ezt a fenyítést már nem lehet nála alkalmazni. ha valakit már kis fiú korában is veréssel kell hajtani.és magánügyekre nézve kárhozatosabb az ékesszólásnál. mit csinálunk majd vele. jó.. meg aztán bizonyára van benne valami jogtalanság is . szolgai gondolkozású. ] aztán meg.. ha már valamely gyermek annyira alacsony. "Nemcsak éppen azért.. [ . ha állandóan van mellette valaki. ] nem tartom megengedhetõnek.. hogy dorgálásra sem javul meg. meg aztán már sokkal több a tanulni valója is?" [55] A veréssel szemben kialakított álláspontja egyedülálló az egész ókori nevelésben. ámbár nagyon divat [ . kik emberi lehetõség szerint valamivel hozzá akartunk járulni a szónoklás mesterségéhez. hogy a szónoknak.. nagyon rossz szolgálatot tettünk volna az emberiségnek. annak a verés sem használ. erkölcsös ember. végül nincs is szükség ilyen fenyítésre.