You are on page 1of 57

Berencsi Attila

Neon dalok

Fotó: Hortoványi István A könyvet tervezte: Peresztegi Zsolt

Neon dalok Kiadja a Capital Systems Informatikai Kft.

Berencsi Attila

Szépvölgyi Irodapark 1037 Budapest, Montevideo u. 7. www.capsys.hu ISBN 978-963-08-0497-4

Neon dalok

„Törődött azzal valaha valaki, hogy hány zsiráf vagy elefánt halt meg Rommel hadjáratában?” Kétségkívül érdekes kérdés, és kétségkívül nem tudom rá a választ. De nem is várja. Tudhattam persze, hogy nem lesz egyszerű az interjú, szóltak előre. Berencsi Attilával mégis jó leülni és beszélgetni. Nemcsak azért, mert egyik pillanatról a másikra vált témát - festészetről a zsiráfokra tereli a szót, meghökkentő kéréseket tesz föl és gondolkodtat el -, hanem mert ráérősen válaszol, figyel, és nem intézi el a dolgot közhelyek puffogtatásával. És hiába vagyunk egy nyilvános szórakozóhelyen, senki nem akarja kizökkenteni őt a beszélgetésből. Nem úgy, mint 20 éve, amikor őrjöngő tini lányok rohamozták volna meg. Nem is úgy, mint 25 éve, amikor zenekarával játszott. Vagy amikor még kisképzős volt. Inkább úgy, mint azelőtt, hogy Beri Ary lett volna belőle. Mondjuk, mint Ózdon, ahol 1967-ben született. Ott még Berencsi Attila volt, egy csenevész kiskölyök, aki indián akart lenni, és lett is. Kevesebb sikerrel, mint Winnetou, ugyanis a nagy elődöt például sosem kergette meg egy sereg alsó tagozatos cowboy. De a ruha, amit maga varrt - függönyrojttal díszítve, hogy indiános legyen -, az jó lett. Ügyes keze volt. Rajzolgatott. Csellózott is. Nagymamája engedte és támogatta, meg aztán egy zongora úgysem fért volna el a panelban. Nem volt még nyolcadikos, amikor anyja Pestre vitte. Ismeretlenbe. Attila képes lett volna katonai iskolába iratkozni, csak hogy ne kelljen otthon lennie többé. A kisképzőbe vették fel inkább. Grafikusnak lenni, tulajdonképpen ez is van olyan kreatív munka, mint a katonaság. Főleg, ha tehetségesnek tartják a tanárai. Annak tartották. Attilát mégis a zene érdekelte, a rock ’n roll, vagyis az egy generációval előbbi megfogalmazás szerint a hosszú haj meg hülye zene. Hosszú haj nem volt, zenekar igen, és már gúnynév is. Rajta ragadt, hogy Beri Ary rákenroll… Egy koncertre igyekezett épp, amikor szembesült a magyar filmgyártás egyik égető problémájával, hogy az anyagi támogatás már megvan, de főszereplő még nincs a filmhez. A tarvíziós bőrdzsekiben pompázó filmesek odaálltak hát a hátizsákos fiú elé, és feltették a kérdést, ugyan lenne-e kedve betölteni ezt az űrt. Pillanatnyilag jó ötletnek tűnt. A „Szerelem első vérig” sikeres lett. Nagyon sikeres. Magyar filmről ma már szinte elképzelhetetlen, hogy ennyien beüljenek rá. Beri Ary bekerült a lányszobákba. Mint kép, szobák falán.

Szerényebbek álmodozhattak róla elalvás előtt, merészebbek meg is állították az utcán. Követték. Sikoltoztak a koncertjén. Mert zenélt is néha, a Játékos fiúkkal. Meg a Pillangókkal. Többen állítják, látták a koncerteket. Találkoztunk olyanokkal, akik szerint jók voltak. De a lányok meg a mozipénztárak inkább filmet akartak. Jött a „Szerelem második vérig”, vele dalok, melyek szövegét saját maga írta, és amiket sokkal többen hallottak, mint a Játékos fiúkét. Azzal a sorral, hogy „A semmire a semmi az nem lehet mentség”, több száz tinédzserszerelemre lehetett pontot tenni. A rajongást nem lehetett megállítani. Még több plakát született, már a Pajtás újság sem tudta követni, Bery Ari, Beri Ary vagy Beri Ari szerepeljen a kép alatt. A lelkes lánykák szájából mindenesetre egyformán hangzott: Beriariiiii…. Megtalálták a zenei producerek. És a lehetetlen ajánlatok, például, hogy énekeljen a Neotonnal karácsonyi dalokat. Nem énekelt. Nem karácsonyról akart énekelni, nem lemezgyártól elvárt stílusban akart énekelni, és nem nagyhatalmú producerek gyámkodása alatt énekelni. És nem akart már Beri Ary sem lenni, akinek frizuráját fiúk másolják, aki hasonlít a plakátfiúra, de semmi köze Berencsi Attilához. Menekült. Elvegyült volna. Zenélt volna. Festett volna. De nem tudott elvegyülni. Filmezni hívták. Újra és újra. De csak egyetlen akadt, amiben nem szerelmest kellett játszania. A „Túsztörténet” tetszett neki, tetszett a külföldi kritikusoknak is. San Sebastianban megkapta érte a legjobb főszerepelőnek járó díjat. Nem engedték ki az illetékesek. Hagyták, hogy próbálja a szmokingot, majd azt hazudták neki, nincs vízum, mert nincs konzul. Volt vízum, csak nem neki, átvette a díjat helyette más, amit egy év múlva összetörve adtak neki oda. Nem ment többé a filmgyárba. Egy rendezőnő szerint ő volt a legjobb színésze az összes közül. Egy dramaturg szerint a filmeseknek mindig bűntudatuk van, ha egy civilt beemelnek maguk közé, majd elejtenek. Attila azt mondja, nem sértődött meg. Csak nyomott egy pontot a Beri Ary, a filmsztár fejezet végére. Isaura, a kancsal rabszolgalány alakítója soha életében nem tudott megszabadulni attól, hogy ne Isaurának, a kancsal rabszolgalánynak tartsák. Berencsi Attila a jóképű szerelmes szerepétől nem tudott szabadulni. Neki még annyi sem jutott, hogy szappanoperája végén felszabadítsa valaki a beriaryság alól. Energiáit csak az kötötte le, hogy tudatosítsa: ő nem az a fiú, akinek a rajongók hiszik.

Egykori zenekara tagjaiból milliomos lett vagy megasztár. A nagyhatalmú lemezgyári szerkesztőt, aki még kiadni sem javasolta a „Szerelem második vérig” című albumot, most királynak hívják rajongói. A filmesek találtak más színészeket. Dalszövegeit popsztárocskák használják, csak néha fizetni felejtenek el érte. Berencsi Attila az elmúlt 20 évben zenélgetett, festegetett, bujkálgatott. Kevés barátja volt, néha velük sem akart találkozni. Újságíróval beszélni sem volt hajlandó. Eltűnt. Csoda, hogy a festményei megrendelői egyáltalán megtalálták. Egyik adta a másiknak a nevét, hogy itt ez a fiú, aki jól fest, aki bármit lefest, amit kérnek tőle. Már ha elvállalta. Ritkán tette ezt. Úgy döntött, ha már meggazdagodni nem fog belőle, legalább hadd válogasson. Ahhoz legalább legyen joga, hogy csak jót csináljon, ha lassan is készül el. Hogy hozzáolvasson, méregessen, tájékozódjon. És elidőzzön az ecsettel. Festett ő megrendelés nélkül is, de azt nem láthatta szinte senki. Műhelyében fal felé fordítva álltak a képek. Félig-meddig csinálni nem érdemes. Ha valami nincs kész, inkább senki ne lássa. Pár éve az utcán odament hozzá egy riporter azzal a kérdéssel, hogy vesz-e virágot a barátnőjének nőnapra. Tömör választ kapott: igen. A riporter megköszönte, majd újabb járókelőt szólított meg. Nem ismerte fel. Beri Ary eltűnt. Berencsi Attila pedig tanult. Rájött, nem elég a tehetsége. Gyakorolnia is kell, új technikákat kipróbálnia, gitáron és vásznon is, hogy ami megszületik, az tényleg egyedi legyen, olyan, amit még senki nem csinált előtte. Amiből nincs több a földön. Don Juan tanításait idézi, mely szerint át kell menni a félelmen, hogy megszerezhessük a tudást. Ha megvan a tudás, és ezzel nem élünk vissza, jöhet egyfajta hatalom, ami könnyebbé teheti elviselni az életet. Nem tudom, hányadik lépésnél tart. Csak azt tudom, végre nyugodtan le lehet ülni vele beszélgetni. És most, hogy itt ez a könyv és a hozzá tartozó CD, leülhetünk vele újra és újra egy karosszékbe, és megismerhetjük az igazi Berencsi Attilát. A kiadatlan dalszövegeit olvasva, a zenéjét hallgatva, és az addig falnak fordított, azóta befejezett vagy nemrég kezdett festményeit nézegetve kerülhetünk közelebb Attilához és művészetéhez. Veress Kriszta szerkesztő-riporter

ŰRMÉLY Vegyes technika, 100 x 100 cm

CSENDES ESŐ
Majd ő, ha én nem. Ellandolt a gépem. Ez nem te vagy, ha így teszel Amit rám szabtak, kérlek, te ne hord el. Kísérj majd el, kísérj majd el, Vissza, kezdd megint. Verd át, ki óva int. Mi téged vág, az engem nyúz. Velem félig szállj, félig térden csússz. Csendes eső, végtelen idő, Hagyd meg nekem, vagy jöjj értem, Jöjj értem.

Ahol minden ér benned összeér, Vedd a kezeidbe. Pihenj meg, ha félsz, ülj le és kész, Készülj az űrbe. Hát ezért nem vagyok szomorú, Nem öregszem. Nem éltem rosszul, ne hagyj elmennem. Most így jó lennem. /1999/

EGYÜTT Vegyes technika, 110 x 110 cm

RABOD VAGYOK
Halvány, tiszta kék szemek, Csak én veszíthetek, Ó, itt a testem, karcolj Egy keresztet rám, örökre Ez lesz a jel, Bárhol vagyok, nem hagyhatlak el. Itt van május elseje, S ha eljön az este, Úgy repülnék tőled, Mint fény felé a lepke a világosra Miért kell hasonlíts egy nagy pókra

Ne nyúlj hozzám, csak ennyit kértem. Egy szót se szólj, még félreértem. Zavar a szád, zavar a szád, Oldd meg mással a problémád. Rabod vagyok, semmi több, Én is ott a többi közt. Mit akarsz még, mitől szenvedsz, Megjelöltél, elengedhetsz. Rég nem gondolkodom, Minden jót csillagom, Hogyha már így esett, Ne csinálj ebből ügyet. /1986/

FOR LEILA Vegyes technika, 59 x 119 cm

MINDENT KÖSZÖNÖK
Rég szétszórta a hírt minden folyó, Hogy véget ért a nyár. Hol voltál? Majd őrzöm én a sírt, hagyd ezt nekem. Dúdolj altatót. Kár volt, kár. Hát kívánj minden jót. A hold és a fák, igen ilyen egyszerű a világ. Felfedezhetlek más színekben, Itt vagyok én, de te nem vagy az enyém, Se velem, ezt nem szeretem. Azért ragyogj, mosolyogj.

Ágyak jönnek, mennek. Folyton felkeresnek. De a fény, mint mindig, földet ér, Hát bújj elő. Ó az Istenért Ne árulj el. Már nem tudom, mi kell. De, hogy én voltam-e, meglehet, Aki mindig kettőt csöngetett. Mindent köszönök, mindent /1986/

JIN Vegyes technika, 55 x 110 cm

GOOD BYE
Reggel voltam, este lettem. Majd szél fújtam és esni kezdtem. Veled voltam, később tied. S hideg mint a piciny szived. O oh good bye, good bye, good bye O oh good bye, good bye, good bye Dundi lányok pörkölődnek Tavasszal a friss levegőn. Rám jön újra az üvölthetnék, Hogyha látom kinn a mezőn. Önts le forró műanyaggal, Szép szavakkal szállj ide, szállj. Visszatért a régi ének, Nagyon kérlek, ne agitálj

Ez a város szült meg engem, Neonfényből gyúrogatott. Téglaporból adott ennem, Duna-vízzel megitatott. Adj nekem mindent, Háromra repüljünk el. Egy szót, még az utolsót. Töltve vagyok szerelemmel. O oh good bye, good bye, good bye O oh good bye, good bye, good bye /1986/

JANG Vegyes technika, 55 x 110 cm

ISABELLE
Napról napra szüless meg újra, Szüless meg újra nekem. Jó, legyen, akarom én is, Kezdődjék előről minden. Itt holnap sok szív megváltozik, Üzent már, hogy jön a hó. Nincs rá szó, Nincs rá szó. Mondtad, még régen, tudod az utat, Gyere, hagyjuk el ezt a házat. Most galambok közt téren szelíden ülsz, Fehér a hajad.

Jött a csönd, rám köszönt, és Szólt, hogy jó utat, mondta, Hogy szép álmokat. Közben félelem tört rám, talán, hogy Nem te vagy a rossz. Lehet, hogy tudod Gyere, ha gondolod. Ülj le itt Isabelle, le mellém, Szép üres hely. Ülj le mellém /1987/

MI Vegyes technika, 70 x 110 cm

TÁNCOLJ
Hol a jó öreg szenvedély, Hol a szél, s a hűs homok, Mit a szemedbe szórt, És úgy intézte, hogy álmodj jót. Súgd, mi legyen, mire várjunk. Olyan lassan nyúlsz felém. Minden ajtót jól bezárok. Ha éppen nincs indok, majd csinálok – Becsüld meg magad, Mert széjjel csókolom a rúzsodat. Táncolj, táncolj, táncolj, táncolj!

Táncolj úgy, hogy megvakuljon Minden földi síktükör. Többé ne is lássam Milyen vagyok valójában. A téli napfény oltárán, Vagy egy halva megszült gyermek báján. Érintetlen fehér ruháján Táncolj nekem, táncolj neki, Táncolj nekünk, táncolj még. Táncolj, te csak táncolj magaddal! /1987/

BELSŐ DERŰ Vegyes technika, 70 x 110 cm

NAPFÉNY, ESŐ
Napfény, eső és egy rángatódzó lepke. Tavaszi legyek, boldog almafák. Szagos nőstény rügyek nedve. Tárt ablakok, langyos szobák Lábujjhegyen sétálnak az órák. Hangulattól változik a csók. Á, úgy félek, semmit nem tudsz rólam. Áruld el, mire vagyok használható. Ó, el ne mondd az álmaid. Nem érdekel, hogy kit szeretsz. Tedd azt, mi éppen jól esik. Itt maradhatsz vagy elmehetsz.

Költözik a városból a reggel. Szerda szelét hozza a szél. Némán, álmos szemmel Véget ér a tél Ó, el ne mond az álmaid. Nem érdekel, hogy kit szeretsz. Tedd azt, mi éppen jól esik. Itt maradhatsz vagy elmehetsz. /1986/

TERMINÁL Vegyes technika, 80 x 95 cm

NÁLUNK A HAJNAL
Nálunk a hajnal mindig ugyanolyan. Zavarbaejtőn kevés a szó. Ordítottam, csak sosem halljátok. Egy, két, há’, négy, vigyázzatok Vigyázzatok srácok. Áraszt minden testszagot, Még amit tegnapról meghagyott. Valaki megint lapozza az emlékkönyvemet. Megint nem olvas, Csak bámulja a színes képeket. Reggeli fényben, indigókékben. Elvárjuk, hogy kéz a kézben Későn alszom el, túl korán kelek. Ne kérj semmire, én Nem segíthetek neked.

Hull a felhők fehér könnye, Rossz cipőben jött a tél. Mocskos utcák, fáznak a madarak, Nyirkos nótát trombitál a szél. Furcsán olvasod az emlékkönyvemet. Belém lapozgatsz és bámulod a képeket. Későn alszom el, túl korán kelek. Ne kérj semmire, én nem segíthetek neked. /1987/

REGGEL Vegyes technika, 77 x 77 cm

BENNEM EZ A JÓ
Úgy, igazán akkor lesz nálad tél, Ha ez a kedvem az utcádban lépdel. Nem űzi ki senki, még élsz ott él, Ha már benned egy házat kibérel. Mentsd magad meg tőlem, és küldj el, Míg szelíd motorom vár, Ne lökd be, ne keltsd fel. Gyönyör és kín könnyű táncba kezd. Feléd nyúl, ne ereszd.

Ezen a falon túl Zöldell egy komoly rét Azon a mezőn túl Dúl az öröklét. Értem meg elég pár jó szó, Bennem ez a jó, Bennem ez a jó. /1995/

DREAM CITY Vegyes technika, 110 x 110 cm

SZELLŐK SZÉPE
Magányom vesz elő és zúz szét honey. Fordulj el, most minden dühöm kiadom. Most kérdezz mást, hogy milyen élni, Én alszom, bolygóm áll. Milyen hold lesz, ha lesz, vagy volt a mai. Úgy múlt el, hogy alig érzem magamon. Hagyd végre látnom, ki vagy mégis, Új arcod karcold rám. Időtlen szellők szépe, lebegek hozzád. Fülledt álmom íze legyen a szolgád. Napszél testtel, űr mélyeddel Szállj rám örök mámor, és varázsolj. Mindent kérve vár ránk, nagyon távol Egy hely a milliárdból

Lassú hangú fény fölöttem, Alkonyszagú szél mögöttem. Nem szól, csak eldob és tarol. Én nem voltam, ne bántson señor. Lassú hangú szél fölöttem, Alkonyszagú fény mögöttem. Nem sír, itt hagyom. Hát segíts rád vadásznom. Szellők szépe, lebegek hozzád Fülledt álmom íze legyen a szolgád. Napszél testel, űr mélyeddel Szállj rám örök mámor, és varázsolj. Mindent kérve vár ránk, nagyon távol Egy hely a milliárdból /2000/

MACROSYGNO Vegyes technika, 110 x 105 cm

KISÍRT ÉJ
A kisírt éj mégis így túl mély, Hát nem is jó lent, élem kicsorbult. Az időn túl, nézd csak az úr kel, Bennem erre nincs elég hely. Ahogy a hold elhint minden színt. Úgy fakul a sors, mit a dalom fest, S rejt az est megint. Mert mindig egy múlt kísért A kőbe égetett árnyon. Egy nő ölel, ha bújna az álmom. Majd itt sodor szét a szél csöndben, Vihar jöttem záporrá halkult. Semmi baj, így már nem ver a sóhaj, Mi szült, rég kihűlt.

Befelé mondd, ott elérsz, amíg élsz. Csoszog a gond, fölver, Még, ha néha égsz. Mert mindig egy múlt kísért A kőbe égetett árnyon Egy nő ölel, ha bújna az álmom Egy múlt kísért, mert így akarja az álmom. Mindig egyről mesél az árnyékunk a falon. Egy nő ölel, újra ezt várom. Mindig itt lesz a kőbe égve Az árnyékunk a falon. /1998/

GONDTALANSÁG Vegyes technika, 90 x 110 cm

FESZÜLT ÉJ
A feszült éj dizőz szárnyain, Suhannak tüzes álmaim. Hófehér tüll mögött, Két mohó szűz között vagyok, S a csillagok mind lesik Önző vágyaink

Egy finom száj puhán célba ér. Két selyem rügy zihál, csókra kér. Merész négykezes, Épp ahogy kell, ügyes. Triónk tengere ring, Sikolt, majd int, hát jöjj megint. /2000/

AZ ISMERETLEN SZÉPSÉG Vegyes technika, 110 x 110 cm

MIRE A NAP FÖLKEL
Itt aki nem ölt, nem élt soha. Fényt, ha gyújt, megjön a hangja. Isten álmos nő, ő ha téved Zár az álomgyár, Túl korán jöttek érted. Talán elém vág, ki tényleg szeret. Ha egyszer érint, nem feled. Itt nincs ilyen kéz, Hát szólj vagy ints, vagy csak nézz, Ha te dobsz. Anya ne üss meg, nincs tüzem, leültem, Sírni fogsz Mire a nap fölkel, Ez a hullám visszavisz oda. Ahol a nap fölkel, gyere, fújj rám, Csak így jutsz haza. Mire a nap fölkel, Ez a hullám visszavisz oda. Aki ma nem jött el, Soha többé már nem jut haza –

Régen nem borít oly kemény héj, Mit az utcán leélt éj Nem törne könnyen, Bánom inkább, csak nem nézzem Ahogy a szirtig szállsz, De a part füvére lehullsz. Mire átkelünk, ha merünk, S lesz új nevünk, Épp te is meggyógyulsz. Mire a nap fölkel, Ez a hullám visszavisz oda. Ahol a nap fölkel, gyere, fújj rám, Csak így jutsz haza. Mire a nap fölkel, Ez a hullám visszavisz oda. Aki ma nem jött el, Soha többé már nem jut haza – /2001/

COMPUTER LOVE Vegyes technika, 70 x 110 cm

FIZESS KI
Alád úsznék, mint Jónás hala, Ha hajnali hűs hullámvölgy ölel. Rabod volnék, mint dajkád dala. A nap, amint türkiz lángot lehel. Fizess ki, fizess majd a testeddel. Fizess, próbálj fel, jó vagyok rád. Fizess ki, fizess, nincs más, adnod kell. Időd dől, hát jöjj, jó vagyok rád.

Használj kedved szerint, Gyere, ringass el. Érintsd számhoz a mérged, Tűz nedvű kehely. Neonfényből kihajló zápor leszek, Szirén szigonyos, minek még egy rossz Magányost játszó hülye földön járó. Lentről a csöndbe ez az átjáró Fizess ki, fizess majd a testeddel. Fizess, próbálj fel, jó vagyok rád. Fizess ki, fizess, nincs más, adnod kell. Időd dől, hát jöjj, jó vagyok rád. /2000/

LÁVALÉT Vegyes technika, 70 x 110 cm

ÁLOMBÁR
Majd az Álombár teraszán Felkér minden elhagyott nőm. És kérdik, még melyikük Ízét őrzöm. Őrzök én némán Pár elhantolt vérnászt, Mélyen. Egy koktélt mindért Ugyanúgy kértem. Tánc a napon, nekünk írt tangó Az első nyári esőn. Ezt hagyom, örök pírt A végbe némán szálló időn Majd az Álombár teraszán Ott lesz minden volt nőm, És jót tesz. A méltó búcsú valahogy így lesz.

Ez lesz a dal, Mit alánk dúdol a nép. Ez lesz a dal, Mi sláger épp, mert szép. Ez lesz a dal, Majd, mit száz szélszárny visz el. Ez az a dal, amin sírni kell. Egy tánc a napon, nekünk írt tangó Az első nyári esőn. Ezt hagyom, örök pírt A végbe némám szálló időn /2000/

NEXUS Vegyes technika, 90 x 110 cm

TITKAID
És megint, mert néha muszáj Nézni, hogy halni kész a nyár. Tükröm tűzbe, egy fejes az űrbe. Tudom, kié a lelkem. Hozzád írtam minden versem, Minden dalom. Te légy a sírom. A zöld folyó hullámain, ha fényjelet küldenek Bocsásd meg minden vétkemet, S válaszolj, mielőtt mennem kell. Velem az életed, tudnom kell, Hogy nem rontottad-e el.

Már sosem bánthatnak, Maradj mindig így, ilyen halhatatlannak. Ahogy azt megszoktad már, Újra minden nap Táruljon szemed elé Egy giccses képeslap. /1995/

AUTOBAHN Vegyes technika, 150 x 110 cm

FORDULJ EL
A nyarak akár egy jeges patak Kövei közé szorult halak. Na, eressz be, ereszd belém, Az álmodnak vége, ébredj fel élve. Nincs időd, féld a hajnalt. Halálig dúdolj egy dalt. Vegyél föl egy másik ruhát. Szeretném, ha szép lennél. Most érzem mindjárt itt az űrhajónk. Az újvilágot ismerem, ne félj.

Fordulj el, fordulj el a fal felé És álmodj egy jót, míg megjövök Védd magad, védd, Hogyha vétkeznék, mert Valakit még ma éjjel megölök Lusta a szél, izzik a Kálvin tér. Alszik az árnyék az ablak alatt. Nosztalgiám az első slukktól, Közben függönyöm Színét szívja a nap. Fordulj el, fordulj el a fal felé És álmodj egy jót, míg megjövök Védd magad, védd, Hogyha vétkeznék, mert Valakit még ma éjjel megölök /1985/

RÖVID LESZEK Szerencsés vagyok, hogy az időnek egy olyan pillanatában, s a térnek egy olyan homokszemén élhetek, ahol a semmiből rikoltozva előlovaglók nem kaszabolják le istenük nevében falum népét egy strandidős szombaton, épp ebédidőben. Ahol nem parancsolnak elhízott, ittas tisztek éhes és fáradt, sáros vértől s a félelem húgyától bűzös bajtársaimmal együtt géppuskák kereszttüzébe valamilyen kiválasztottnak kikiáltott hatalmasság jókedvéért. Például nem bomlasztja amúgy is hálátlan fizikumom egységét semmilyen fékevesztett kór, és a pusztító természet sem felezi családom-barátim, felfoghatatlannak tűnő űrt és romhalmazt hagyván maga után nincs más dolgom, minthogy műtermem csendjében különböző kemikáliákat kenjek valamire, amire aztán egyszercsak rászárad, vagy, hogy hangszereim mögött, stúdióm magányában próbáljak hatni a levegőre, esetleg komolyan bekocsmázva foltos cetlikre firkálgassam dalszövegköpeteim, ilymódon lopva a napot. Köszönöm tehát mindazoknak, akik létrehozták ezt a kiadványt, tudásukat, idejüket és pénzüket áldozták, s azon munkálkodtak, hogy legyen belőlem valami. Üdv: B.A.

Egy év telt el azóta, hogy hagyományteremtő próbálkozásunk első kötete megjelent. Számunkra is meglepő módon sikeres lett, számos biztató, lelkesítő visszajelzést kaptunk. Ez adta az erőt, hogy idén is belevágjunk... Veress Kriszta nagyszerű riportműsora adta az ötletet, hogy felkutassuk Berencsi Attilát, és meggyőzzük őt arról, hogy nem Beri Aryt keressük, hanem azt a művészt, akit dalszövegein, festményein keresztül kevesen ismernek. Nem volt egyszerű e kötet összeállítása. Az elmúlt húsz év olyan falat emelt Attila életében, amelyen ablakot ütni csak keveseknek adatik meg. Sokáig nem hitte el, hogy ez nem vicc, nem az élet újabb cselszövése, hanem lehetőség, amellyel élni érdemes. Bízunk benne, hogy ismertsége e kötet révén új lehetőséget teremt arra, hogy megmutathassa valódi énjét, amire vágyott, de Beri Ary nem engedte. Kreativitása, művészete váljon mindazok életének részévé, akik szerették, vagy esteleg a kötet révén megszeretik. Nem tudjuk, hogy ez az album a hazai kortárs festészet egy induló darabja-e, nem is kívánunk ebben véleményt nyílvánítani. Legyen e kötet sokkal inkább lehetőség, hogy az Alkotó és közönsége egymásra találjon. E könyv és a benne található zenei anyag azért született, mert hisszük, hogy Berencsi Attila húsz év után is hat, és érdek nélkül szerethető. A Neon dalok nem is akar ennél több lenni, csupán bemutatkozás: „Ez vagyok én valójában...”

Erdély Miklós és Szeles Zoltán CAPSYS

ISBN 978-963-08-0497-4