P. 1
George Orwell - Haborus Naplo

George Orwell - Haborus Naplo

|Views: 33|Likes:
Published by BelaTatorosa

More info:

Published by: BelaTatorosa on May 22, 2013
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as RTF, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

05/22/2013

pdf

text

original

Churchill, úgy vélem, ma igen jó beszédet mondott.
A baloldalnak persze nyilván nem tetszik, bár ők
könnyedén megfeledkeznek arról, hogy ez egyszer
Churchillnek az egész világot kellett
megszólítania: a közép-nyugati amerikaiakat, a
légierő és a flotta legénységét, az elégedetlen
boltosokat és gazdákat, sőt magukat az oroszokat
is, csak úgy, mint a baloldali pártokat.
Kommunistaellenes utalásai is helyénvalóak voltak,
bár igen meggyőzően hangoztatta, hogy őszintén
ajánlja a segítséget. Szinte máris hallom a
hírmagyarázók felhördüléseit a New Statesmanben s a
hasonló lapokban. Mit gondolnak vajon ezek, miként
hatna, ha Sztálin egyszer csak felállna s így
szólna: „Mindig is meggyőződéses kapitalista
voltam.”
E pillanatban lehetetlen megjósolni, hogy Amerika
miként reagál a Szovjetunió megtámadására.
Mindenesetre hiba lenne azt hinni, hogy Angliában
most majd létrejön egy erős nácibarát párt. Persze
akadnak néhányan - ha nem is sokan – a gazdagok
között, akik nem bánnák, ha Hitler elintézné a
szovjet rezsimet. A katolikusok biztosan közéjük
sorolhatók, bár lesz annyi eszük, hogy majd csak
akkor teregessék ki a lapjaikat, mikor az orosz
ellenállás összeomlóban lesz. A Polgárőrségben szót
váltva az emberekkel, köztük néhány régi vágású
tiszttel és igencsak jómódú üzletemberrel, úgy
találtam, hogy most mindenki az oroszokat
támogatja, bár arról igencsak eltérnek a
vélemények, hogy vajon mekkora ellenállásra
képesek. Néhány jellemző megjegyzés:

-(86)-

Baromfi-nagykereskedő: Remélem, az oroszok most
végre adnak nekik!
Textilgyáros (zsidó): Én nem hinném. Meglátja,
éppúgy összerogynak majd, mint az első háborúban.
Orvos (külföldi, alighanem menekült): Ugyan már!
Mindenki alábecsüli a Szovjetunió erejét.
Egykettőre hazavágják a nácikat.
Élelmiszer-nagykereskedő: Úgy ám, hiszen vannak
vagy kétszáz millióan!
Textilgyáros: Igen ám, de teljesen
szervezetlenek!
Persze senki sem ismeri a valós helyzetet, e néhány
idézet mindenesetre jól érzékelteti a közvélemény
áthangolódását. Három éve még az évi 1.000 font
jövedelemből élők, mi több, még a heti hat fontot
keresők javarésze is a németeknek drukkolt volna az
oroszok ellenében. Mostanra viszont a németek
elleni gyűlölet minden mást elfeledtetett.
Azon múlik minden, hogy a Szovjetunió és Anglia
csakugyan képes-e minden hátsó szándék nélkül
együttműködni, s hogy ne próbálja a másikra tolni a
terhek nagyobbik részét. Kétségtelen, hogy
Oroszországban létezik egy nácibarát vonal, s még
azt is meg merem kockáztatni, hogy ennek maga
Sztálin a feje. Ha Moszkva ismét váltva egyet átáll
a németekhez, Pétain szerepét Sztálin fogja
eljátszani, a kommunisták pedig minden bizonnyal
követni fogják őt, s újra támogatják a nácikat. Ha
a szovjet rezsimet egyszerűen megsemmisítenék, és
Sztálin meghalna avagy fogságba esne, a
kommunisták, úgy hiszem, elfogadnák Hitlert
vezérüknek. A Brit Kommunista Párt épp most adott
ki egy kiáltványt, amely a „nép kormányának
felállítását és más hasonló holdkórosságokat
sürget. Persze nyomban hangot váltanak majd,
mihelyt megjön az ukáz Moszkvából. Hiszen ha az
oroszok csakugyan ellenállnak, az esetben érdekük,
hogy Nagy-Britanniában erős kormány legyen, és ne
folyjék ellene belső aknamunka. Tíz

-(87)-

nap múlva a kommunisták lesznek a legnagyobb
hazafiak, „Minden hatalmat Churchillnek!” harsogják
majd, ámbár még így sem figyel majd rájuk senki. Az
esetben, ha a két ország közt valódi szövetség jön
létre - még ha lesz is némi „húzd meg, ereszd meg”
-, ez mindkét oldalon jót tesz majd a
belpolitikában is. Hisz azok a politikai viszonyok,
melyek miatt az orosz katonai segítség egykor oly
káros hatással volt a spanyol eseményekre, itt most
nem állnak fenn.
Mindenki arról élcelődik, milyen unalmasak is
lesznek a Szabad Oroszok. Akárcsak az emigráns
fehérek. (...) Némelyek máris látni vélik Sztálint,
ahogy kis boltot nyit majd Putney-ben, hogy
szamovárt áruljon, s eközben kaukázusi táncokat
lejtsen.

1941. VI. 30.

Már egy hét múlt el, s még mindig nincs szinte
semmi érdemi hírünk az orosz hadszíntérről. Mindkét
oldalon elképesztő győzelmekről számoltak be, hogy
hány ellenséges tankot és egyebet semmisítettek
meg. A városok bevételéről szóló jelentések már
inkább hihetőbbek, s a német beszámolók nem tűnnek
túlzottnak. E szerint bevették Lemberget, s
alighanem elfoglalták Litvániát is. Állítólag
túlszárnyalták Minszket, míg az oroszok szerint ott
feltartóztatták a német előrenyomulást.
Mindenesetre igazi áttörés még nemigen lehetett.
Mindenki túlságosan is optimista: „A németek most
aztán nagy fába vágták a fejszéjüket! Hitlernek
vége van, ha a jövő hétig nem képes áttörni az
orosz vonalakat!” Csak ritkán jegyzik meg, hogy a
németek azért kiváló katonák, és nyilván nem
indítottak volna támadást anélkül, hogy előbb
mérlegelték volna az esélyeiket. A leginkább
mértéktartó vélemények szerint, ha októberig az
orosz sereg egészen nem morzsolódik fel, akkor
Hitlernek még ezen a télen vége lesz. Nem tudni,
vajon miért gyűjtötték be a civilektől az összes
rádiót Oroszországban, többféle magyarázata is
lehet.

-(88)-

Továbbra sem tudni semmi kézzelfoghatót arról, hogy
miféle szövetséget is kötöttünk az oroszokkal.
Tegnap este mindenki fülig húzott szájjal várta,
vajon a szövetséges himnuszok végén eljátsszák-e az
Internacionálét is?
127

Persze nem tették.
Mindenesetre elég sok időbe tellett, amíg az etióp
himnuszt is műsorra vették. Előbb-utóbb be kell
játszani valami szovjet indulót is, ám ennek
kiválasztása ugyancsak kényes feladat lesz.

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->