Partnerség-építés (társulás) a munkapiaci közvetítő szervezetek között (PARES műhelymunka

)
Állami és magánközvetítők együttműködése – Újratöltve
A PARES (partnership between employment services) fantázianévre keresztelt kezdeményezés az állami-magán együttműködésnek a 90-es években megfogalmazott (Angliában és Hollandiában az olajsokkot (1973, 1979) követő kiigazító politikákig visszavezethető igényét veti fel újra. A téma kapcsolódik a magán és állami együttműködés újragondolásához, a közszolgáltatások erőteljes liberalizációjához, amely közösségi szinten a 80-as évektől (Egységes Európai Okmány életbe lépése, 1987) gyorsulhatott fel. A PARES nyitókonferenciára 2011 szeptemberében került sor Brüsszelben. PES (public employment services) alatt az állami, önkormányzati vagy ügynökségszerű, de légyegében állami (adófizetői) forrásokból fenntartott és eszközkészletet működtető munkaügyi szervezeteket értjük. Amíg a PRES (private employment services) rövidítés a magán, akár üzleti akár non-profit alapon működő munkaügyi szervezeteket jelöli. A bizottsági felvetés kapcsán ma már nem a magán és állami partnerkapcsolatok értéke a kérdés, hanem a mikéntje. Ez a Magyarországon a maga formájában ismert és félreismert, PPP (Public Private Partnership), azaz köz és magán együttműködés témakörének –magán hitelezésen túli- uniós szintű továbbvitelét érinti. Már a téma kifejtésének kezdetén érdemes megjegyezni, hogy a PARES részeként valójában nem csak ad hoc-jellegű toborzásokról és közvetítési együttműködésekről van szó állami és magánszervezetek között, hanem hosszú távú, a tagállam gazdasági, társadalmi érdekeit megalapozó partnerség kialakításáról, amely összefügg az állásközvetítés állami monopóliumának megszűnésével. Aligha volt véletlen, hogy már a PARES 2011-es nyitóülése visszautalt az ILO 181 (1997) egyezményére a magán munkaerő közvetítőkről. Az ILO egyezmény alapján magánközvetítő minden olyan szervezet, amelyre az alábbi jellemzők megállnak; „Jelen Egyezmény szempontjából a magán-munkaközvetítő ügynökség elnevezés bármely olyan, az állami hatóságoktól független természetes vagy jogi személyt jelent, aki, illetve amely az alábbi munkaerő-piaci szolgáltatások közül legalább egyet nyújt: a) olyan szolgáltatások, amelyek egybevetik a meghirdetett állásokat és az állásjelentkezéseket, anélkül, hogy a magán-munkaközvetítő ügynökség félként jelenne meg az ebből származó munkaviszonyban; b) munkások alkalmazását képező szolgáltatások, melyek célja, hogy elérhetővé tegyék őket harmadik fél részére, amely lehet természetes vagy jogi személy (a továbbiakban: felhasználó vállalkozás.), amely megszabja feladataikat és ellenőrzi ezeknek a feladatoknak a végrehajtását;

c) egyéb, álláskereséssel kapcsolatos szolgáltatások, amelyeket az illetékes hatóságok határoznak meg a munkaadók és a munkavállalók legreprezentatívabb szervezeteivel történt konzultáció után, mint pl. a tájékoztatás, és amelyeknek nem célja, hogy a konkrét meghirdetetett állásokat és az állásra jelentkezőket összehozzák egymással.” Az ILO a kilencvenes években ezen egyezmény tanúsága szerint felismerte, hogy a munkapiac keresleti és kínálati dinamikája átalakult, s bár hangsúlyozza, hogy továbbra is kiemelten kezeli az álláskeresők/ munkások, mint gyengébbik fél, védelmét, szabad folyást enged a piaci folyamatoknak, amelyhez erőteljes állami garanciákat rendel. Az így kialakítható állami – magán együttműködésben az állam feladata marad a követelményrendszer kialakítása, amelyhez később források rendelhetőek. Az újszerű rendszerek kudarcai így főként állami kudarcokként értelmezhetőek, mint piaci kudarcként. Az EU a kettőezres években maga is átvette a munkaügyi intézményekre vonatkozóan ezt a gondolatmenetet. Egyes tagállamok, mint Hollandia, már a 70-es évektől kapcsolatokat kerestek és találtak a magánszférával. Például a holland munkaügyi szervezet az UWV már ebben az időszakban stratégiai megállapodást kötött két jelentős holland munkaerő-kölcsönző céggel (TWA: temporary work agency). A 90-es évek közepére eső kisebb mértékű gazdasági krízis (1997-98) Délkelet-Ázsia majd Oroszország tekintetében kevésbé érintette az EU tagállamokat (Annál erőteljesebben szorította ki hazánkat a maradék orosz piacról.), mint a 2008-ban bekövetkezett és a mai napig tartó válság. Az EU és elődszervei lényegében az olajválságok óta keresik a kiutat az alacsony foglalkoztatottságtermelékenység csapdájából. Ennek a nagyobb gazdaságpolitikai és egyben politikai útkeresésnek az egyik eszköze a munkapiacok rugalmasságának javítása és eközben a sajátos Európai Szociális Modell (1994) fenntartásának kísérlete. Ez az útkeresés vezetett a közösség rugalmas-biztonság (flexicurity) sokat vitatott koncepciójának kialakításához is. A PARES kezdeményezéshez szorosan kapcsolódik a munkaügyi szervezetek (állami és magán) értékelt jó gyakorlatainak gyűjtésére kialakított adatbázis elindítása, WEESP (Webtool for Evaluated Employment Services Practice) névvel. Jelenleg száz értékelt (evaluated) gyakorlat található meg az on-line rendszerben. Magyarország részéről egy gyakorlat kapott helyet, amely az új álláshelyek létrehozásához kapcsolódó bértámogatást mutatja be. A közösségi gyakorlatok azt mutatják, hogy a kiszerződésre kerülő integrált programok hatékonyabbak, mint egy-egy eszközre épülő támogatások. A magán és állami munkaügyi szervezetek együttműködését (vagy együtt nem működését) gyakorta befolyásolják az eltérő nézőpontok és folyamatszabályozások, amíg a magáncégek eredménycentrikusak addig az állami szervezeteket a folyamat-centrikusság jellemzi (DG. EMPL, 2011). Ez a szemléletbeli eltérés következik a két szervezettípus eltérő felhatalmazásából és ügyfélkörének összetételéből is. Az ellentét feloldására sok kísérlet született az egyik ilyen a Magyarországon is ismert „fekete doboz” (black box) alkalmazása, amely a magánszervezet tevékenységét láthatatlanná teszi, így az állami támogatást adott kimeneti célok eléréséhez és egyre inkább azok fenntartásához rendeli hozzá. A fenntarthatóság előírásával (pl. Angliában a magánközvetítők elhelyezés utáni sikerdíjának egy részét az 52 hétig visszatartják, de ma már hasonló a német gyakorlat is.) a magáncégek kevéssé tudják lefölözni a könnyen elhelyezhető személyeket. A munkaviszony tartósságának mérése lehetővé tesz, hogy a gyors, ám ideiglenes elhelyezési megoldásokban ellenérdekeltté váljon a magáncég is. Hasonló megoldás az álláskeresői utalvány alkalmazása is. Az utalvány segítségével egyes magánszolgáltatók között verseny alakul ki a vevőkért (álláskeresőkért.) Az ausztrált állami munkaügyi szervezet (Centrelink) ezen módszerek mentén került átalakítása a 90-es években. A reform jegyében a közvetítés- felkészítés feladatait egymással versengő az állam által ellenőrzött magáncégek vették át, amelyek szolgáltatásai között a támogatott egyén választ.

Az OECD LEED (Local Economic and Employment Development) kezdeményezése is a helyi partnerség fejlesztésére épít, miközben a helyi gazdaság eredményességét e partnerkapcsolatok fejlődésétől is várja, áttételesen mindez összefügg a munkapiac főáramán kívüli munkahelyteremtéssel. Az egyes kiszerződési módoknak különböző költségei és előnyei vannak (ld. táblázat, a szerző saját nyersfordítása).
Szerződés típusa költség visszatérítés Költségek Alacsony figyelem az eredményekre a megrendelő beleszólási esélye alacsony, nagy kockázatot visel a megvalósító fél is Fix áras szerződés Alacsony figyelem az eredményekre rugalmatlan szerződési feltételek a speciális helyzetek kezelésére Outcome vagy eredmény alapú szerződés egyértelmű célok és alapos tervezés, majd monitoring a teljesítés kifizetése összetett, esélye lehet a lefölözésnek nagyobb figyelem az intézkedés hatásának és a hatásra jutó költségeken egyszerű, ütemezhető adminisztratív kontroll a fix árhoz kapcsolódó hatékonyság (unit cost) javítható Eredmények alacsony hatásfokú és kevés monitoring, lényegében csak adminisztratív kontroll van

(forrás: MobilityLab, 2011) A magán és állami munkapiaci szolgálatok partnerkapcsolatainak (társulásának) hozzáadott értéke az alábbiakban fogható meg; a. fontos lenne különbséget tenni a PES (állami munkaügyi szervezet) kiszerződött (outsourcing) vagy akár privatizált (privatized) feladatellátása és a horizontális szakpolitikai (horizontal/ cross-cutting policy) tevékenységek között, mielőtt azok eredményességének értékelésére kerül sor. b. a kiszerződött feladatellátások tekintetében, de ugyanez jellemző a PES által ellátott eszközök tekintetében is, meghatározó a gazdasági hasznosság értékelése, amíg más hasznosságokat alig értékel a munkaügy. A közösségi oktatáspolitikában egyre inkább felértékelődő tanulási kimenetek (learning outcomes) mérése, amelyet hozzá kellene kötni a foglalkoztathatóság (employability) fejlesztéséhez is. Ebben a tekintetben bár a PES 2020 modell (ld. korábbi írásban) erre épül, az európai munkaügyi szervezetek mérési-értékelési gyakorlata gyerekcipőben jár. c. A PES-ben maradó (akár azonos) tevékenységek párhuzamos értékelésére a magáncégek tevékenységeivel csak akkor van reális esély, ha a feltételek is azonosak lennének. Ez azonban még Nagy-Britanniában, vagy Hollandiában sincsen így, a PES jelentősen kötöttebb pályán mozog, nem csoportosíthat át erőforrásokat szabadon, nem utasíthat vissza klienseket stb. A MobilityLab-nak készített értékelés alapján az európai munkaügyi szervezetek három csoportba és hat alcsoportba sorolhatóak (ld. ábra); a) állami monopólium maradt a közvetítés, a. erős állami monopólium b. szabályozott monopólium b) egyszerre létezik az állami és magánközvetítés a. szabályozott együttlétezés,

b. szabályozatlan együttlétezés c) piaci alapú megoldások, amely további két komponensre bontható; a. kvázi piaci megoldásokra és b. tisztán piaci megoldásokra.

R. Konle-Seidle (2005)

Források: Árok Norbert László A magyar – orosz gazdasági kapcsolatok a rendszerváltástól napjainkig , PPKE BTK https://btk.ppke.hu/uploads/articles/6414/file/%C3%A1roknorbert.pdf Mailand, Mikkel (2012) Towards a European labour market? Trade unions and flexicurity in France
and Britain European Journal of Industrial Relations September 1, 2012 18: 219-234

ILO 181. sz. Egyezmény a magán-munkaközvetítő ügynökségekről Commission of the European Communities (1994) European Social Policy- A way forward, A white paper Com (94) final, 27.07.1994 DG. EMPL (2011) Conference Report PARES Stakeholders Conference 28-29 Sept. 2011, Brussels DG. EMPL. (2013) PARES Strategic Dialogue 2013-2, Evaluation partnership, 14 May. 2013, Brussels OECD: Local Economic and Employment Development (LEED) http://www.oecd.org/cfe/leed/ Fuller, Andy (ed.) (2011) SMALL-SCALE STUDY PARTNERSHIPS AMONG EMPLOYMENT SERVICES Alphametrics Ltd, UK/ Mobility Lab, Brussels
http://ec.europa.eu/social/BlobServlet?docId=7122&langId=en

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful