http://detty-liber.blogspot.

com

http://detty-liber.blogspot.com

„Clare, újra el akarom mondani neked, hogy szeretlek. A szerelmünk volt a fonal a labirintusban, a háló a kötéltáncos alatt, az egyetlen valódi ebben az én különös életemben, amiben bízhattam. Ma este úgy érzem, hogy a szerelmemnek ebben a világban nagyobb a sűrűsége, mint jó magamnak: mintha itt maradhatna utánam is, és körülvehetne, megtarthatna, ölelhetne. Tudom, hogy egész életedben vártál rám, és sosem tudhattad, egy-egy várakozás mennyi ideig tart… Kérlek, Clare, miután meghaltam, ne várj többé, légy szabad. Rejts mélyen önmagádba, aztán lépj ki a világba és élj. Szeresd a világot és benne önmagad…” Az óramutató a bankárunk, az adószedőnk, a rendőrfelügyelőnk; a belső idő a feleségünk. (J. B. Priestley: Ember és idő) Derek Walcott SZERELEM SZERELEM UTÁN Eljön az idő, amikor majd ujjongva ünnepled érkező önmagad saját ajtódnál, saját tükrödben, s mindkettőtök egymásra mosolyog, s azt mondja, ülj ide. Egyél. Újra megszereted az idegent, aki magad voltál. Adj bort. Adj kenyeret. Add vissza szívedet önmagának, az idegennek, aki szeretett egész életedben, akire fütyültél egy másikért, aki kívülről ismer. Vedd le polcodról a szerelmes leveleket, a fényképeket, a csüggedt cédulákat, hámozd ki önnön képed a tükörből. Ülj le. Gyönyörködj életedben. ELŐHANG CLARE: Nehéz, amikor az ember itt marad. Várok Henryre, és nem tudom, hol van, nem tudom, hogy van. Nehéz annak, aki marad. Elfoglalom magam. Úgy gyorsabban telik az idő. Egyedül fekszem le, egyedül ébredek. Sétálok. Addig dolgozom, amíg elfáradok. Nézem, hogyan játszik a szél a szeméttel, amely egész télen a hó alatt lapult. Minden egyszerűnek látszik, amíg az ember el nem tűnődik rajta. Miért fokozza a szerelmet a távollét? Réges-régen a férfiak tengerre szálltak, és az asszonyok vártak rájuk, a víz partján álltak, lestek a parányi hajót a láthatáron. Most én várok Henryre. Nem a maga akaratából tűnik el, és minden előzetes figyelmeztetés nélkül. Várok rá. A várakozás minden perce egy évnek,

http://detty-liber.blogspot.com egy örökkévalóságnak tetszik. Minden perc olyan lassú és áttetsző, mint az üveg. Minden percben megannyi végtelen mozdulat várakozik. Miért ment oda, ahová nem követhetem? HENRY: Milyen érzés? Milyen érzés? Néha olyan, mintha az ember figyelme csak egy pillanatra kalandozott volna el. Aztán az ember összerezzen, és rájön, hogy a kezében tartott könyv, a piros kockás, fehér gombos pamuting, a kedvenc fekete farmerja meg a sarkán már majdnem lyukas barna zokni, a nappali, az éppen fütyülni készülő teáskanna a konyhában: mindez eltűnt. Az ember ott áll meztelenül, bokáig a jeges vízben, egy árokban, holmi ismeretlen vidéki út mellett. Az ember vár egy percig, hátha mégis visszaugrik a könyvéhez, a lakásába et cetera. Mintegy ötpercnyi káromkodás, vacogás után, reménykedve, hogy hamarosan eltűnik innen, az ember elindul valamilyen irányba, és idővel elér egy tanyaházhoz, ahol vagy lop, vagy magyarázkodik. A lopásnak néha sitt a vége, ám a magyarázkodás hosszadalmasabb, sok időt vesz fel, és mindenképpen hazudni kell, és néha annak is csak az a vége, hogy az embert börtönbe hurcolják, hát minek. Néha az ember úgy érzi, mintha túlságosan gyorsan állt volna fel, még akkor is, ha ág yban fekszik, félálomban. Vér tolul a fejébe, szédül, úgy érzi, mintha zuhanna. Keze-lába remeg, aztán már nem is érzi őket. És megint máshol találja magát. Csak egy pillanat az egész, az embernek annyi ideje van csak, hogy megpróbáljon megkapaszkodni vagy csapkodni (miközben kárt tesz magában vagy valami értékes tárgyban), és máris ott siklik az Ohio állambeli Athens Motel 6 szállójának erdőzöld szőnyeggel borított előcsarnokában, 1981. augusztus 6-án hajnali 4.16-kor, és beveri a fejét valakinek az ajtajába, mire az illető, bizonyos Ms. Tina Schulman Philadelphiából ajtót nyit, és sikoltozni kezd, mert egy meztelen, az utazástól szinte füstölgő hátú férfi fekszik eszméletlenül a lába előtt. Agyrázkódással tér magához a megyei kórházban, ahol rendőr ül az ajtaja előtt, és egy recsegő táskarádión a philadelphiai focicsapat meccsét hallgatja. Szerencsére ismét elveszti az eszméletét, és csak jó pár óra múlva ébred újra fel a saját ágyában, amint a felesége igen -igen aggódva hajol fölé. Az ember néha elragadtatott örömet érez. Minden nagyszerű, minden ragyog, aztán eg yszerre csak hányinger fogja el, és már ott sincs. Lehány valami kertvárosi muskátlit vagy az apja teniszcipőjét vagy a saját fürdőszobája kövét három nappal korábban vagy a fajárdát az Illinois állambeli Oak Parkban úgy 1903 táján vagy egy teniszpályát egy szép őszi napon az 1950-es években vagy a tulajdon meztelen lábát a legkülönbözőbb időpontokban és helyeken. Milyen érzés? Pontosan olyan, mint azokban az álmokban, amikor az ember egyszerre csak rájön, hogy vizsgáznia kell valamiből, amiből nem készült, ráadásul teljesen meztelen. És a tárcáját is otthon hagyta. Amikor ott kinn vagyok, az időben, kifordulok magamból, önmagam elszánt változata vagyok. Tolvajjá válok, csavargóvá, menekülő, bujkáló állattá. Öregasszonyokat rémisztgetek, gyerekeket ejtek ámulatba. Trükk vagyok, elsőrendű illúzió, teljesen hihetetlen, hogy létezem. Milyen logikája lehet mindennek a jövés-menésnek, ennek a diszlokációnak? Van-e mód rá, hogy egy helyben maradjak, hogy a jelenben létezzem minden sejtemmel? Nem tudom. Vannak jelzések; mint minden betegségnél, vannak sémák, lehetőségek. Kimerültség, hangos zaj, stressz, hirtelen felállás, felvillanó fény – mindezek előidézhetnek egy rohamot. De: megesik, hogy a vasárnapi Timest olvasom, a kezemben kávé, Clare mellettem szunyókál az ágyon, és egyszerre csak 1976-ban vagyok, és nézem tizenhárom éves önmagamat, amint a nagyszüleimnél füvet nyírok. Némelyik roham csak percekig tart; mintha olyan autórádiót hallgatna az ember, amelyik nehezen marad meg egy-egy állomáson. Tömegben találom magam, valamiféle hallgatóság vagy csürhe közepén. De éppen ilyen gyakran vagyok egyedül, egy mezőn, házban, autóban, tengerparton, egy általános iskolában az éjszaka

http://detty-liber.blogspot.com közepén. Attól félek, hogy egyszer egy börtöncellában találom magam, vagy emberekkel teli felvonóban, vagy egy autópálya közepén. A semmiből bukkanok elő, meztelenül. Hogyan magyarázzam meg? Sosem voltam képes magammal vinni semmit. Se ruhanemű, se pénz, se igazolvány. Az idő nagy részében ruhaneműt próbálok szerezni, és bujkálok. Szerencsére nem vagyok szemüveges. Eléggé ironikus ez az egész. Minden, amit szeretek, az otthon örömei közé tartozik: a karosszék nyugalma, az otthonülő életmód egyszerű izgalmai. Csupa szerény örömre vágyom. Egy krimi este az ágyban, Clare hosszú, vörösarany hajának illata, amikor még vizes mosás után, egy levelezőlap egy vakációzó baráttól, a kávéban feloldódó tejszín, a bőr lágysága Clare keble alatt, a kipakolásra váró fűszeres zacskók szimmetriája a konyhai pulton. Szeretek bóklászni a polcok között a könyvtárban, miután a vendégek hazamentek, megérinteni a kötetek gerincét. Az ezek utáni vágy hasít belém, amikor elszakít tőlük az Idő szeszélye. És Clare, mindig Clare. Clare reggel, álmosan, gyűrött arccal. Clare, amint belemerül a karja a papírkészítő dézsába, kiemeli a mintát és rázogatja, hogy a rostok egybeálljanak. Clare, amikor olvas, haja a szék támlája mögött, Clare, amikor krémet masszíroz érdes kezébe lefekvés előtt. Clare halk hangja a fülemben. Utálok ott lenni, ahol ő nincs, amikor ő nincs. Mégis mindig elmegyek, és ő nem képes utánam jönni. I. AZ IDŐN KÍVÜLI EMBER Ó nem azért, mert van boldogság, Hisz az mint közeli veszteség elsietett előnye. Hanem mert ittlétünk oly sokat jelent, s mert a múló világnak s minden létezőnek szüksége van ránk, ránk, kik a múlónál mulandóbbak vagyunk. ...jaj, mit vihetünk át magunkkal abba a másik világba; látást s belátást, mit oly soká tanultunk, nem lehet, és semmi olyat, ami történt. Semmit. A fájdalmat – igen – s súlyosságát a létnek, lassan tanult szerelmet, s a sok kimondhatatlant. Részlet Rainer Maria Rilke: A kilencedik duinói elégia című művéből ELSŐ TALÁLKOZÁS, EGY 1991. október 26., szombat (Henry 28, Clare 20 éves) CLARE: A könyvtár hűvös és szőnyegtisztító-szagú, bár én mindenütt csak márványt látok. Aláírom a látogatók könyvét: Clare Abshire, 11.15 91.10.26. Különleges gyűjtemények. Még sosem jártam a Newberry Könyvtárban, és most, hogy túljutottam a sötét, fenyegető bejáraton, izgatott vagyok. A könyvtár olyan érzésekkel tölt el, mintha karácsony délelőttje lenne, s engem egy gyönyörű könyvekkel teli nagy láda várna. A felvonó félhomályos, szinte hangtalan. Megállok a harmadikon, kitöltőm az olvasójegyet igénylő lapot, aztán felmegyek a Különleges gyűjteményekhez. A csizmám sarka kopog a fapadlón. A terem csendes és

http://detty-liber.blogspot.com zsúfolt, tele van nehéz, vaskos, könyvekkel megrakott asztalokkal, körülöttük olvasók. Chicagói őszi délelőtti fény árad be a magas ablakokon. Odamegyek a pulthoz, elveszek néhány könyvigénylő cédulát. Dolgozatot írok a művészettörténeti szemináriumra. A kutatási témám a Kelmscott Press Chaucer-kiadása. Megkeresem a könyvet, aztán kitöltőm az igénylőlapot. De a Kelmscottnál alkalmazott papírgyártási módszerekről is szeretnék olvasni. A katalógus zavaros. Visszamegyek a pulthoz segítségért. Amint az ott álló nőnek magyarázom, hogy mit keresek, ő a vállam fölött rápillant valakire, aki épp mögöttem megy el. – Talán Mr. DeTamble tud segíteni önnek – mondja. Megfordulok, felkészülve, hogy ismét belekezdjek, és szemközt találom magam Henryvel. Nem tudok megszólalni. Ez itt Henry, nyugodt, fel van öltözve, fiatalabb, mint amilyennek valaha is láttam. Henry a Newberry Könyvtárban dolgozik, és itt áll előttem, a jelenben. Itt és most. Ujjongok magamban. Henry türelmesen néz rám, bizonytalanul, de udvariasan. – Tudok segíteni valamiben? – kérdezi. – Henry! – alig tudom megállni, hogy a nyakába ugorjak. Nyilvánvaló, hogy soha életében nem látott még. – Találkoztunk már? Sajnálom, de én nem… – Henry körülnéz, attól tart, hogy az olvasók, a munkatársak észrevesznek minket, kutat az emlékezetében, és rájön, hogy valamelyik jövőbeli énje találkozott ezzel a sugárzóan boldog lánnyal, aki itt áll előtte. Amikor utoljára láttam Henryt, a lábujjamat szopogatta a Réten. Magyarázkodni próbálok. – Clare Abshire vagyok. Ismertelek kislánykoromban… – Zavarban vagyok. Mert szerelmes vagyok az előttem álló férfiba, aki egyáltalán nem emlékszik rám. Számára minden a jövőben van. A legszívesebben nevetnék, annyira bizarr ez az egész. Elárasztanak a Henryvel töltött évek emlékei, miközben ő zavartan és félősen néz rám. Henry az apám régi halásznadrágjában, amint türelmesen gyakorolja velem a szorzótáblát, a francia igéket, a fővárosokat; Henry, amint nevet a különös kaján, amelyet hétéves énem vitt ki a Rétre; Henry szmokingban, amint remegő kézzel gombolja ki az inggombjait a tizennyolcadik születésnapomon. Itt! Most! – Gyere, igyunk meg egy kávét, vagy vacsorázzunk együtt, mit tudom én… – Igent kell mondania, ennek a Henrynek, aki szeret engem a múltban meg a jövőben, most is szeretnie kell engem egy másik idő halvány visszhangjaként. Nagy megkönnyebbülésemre igent mond. Megbeszéljük, hogy este találkozunk egy közeli thai étteremben, közben a pult mögött a nő elképedve bámul ránk, én pedig távozom, feledve Kelmscottot és Chaucert, szinte libegve futok le a lépcsőn, át az előcsarnokon, ki az októberi chicagói napsütésbe, futok a parkon át, kiskutyákat és mókusokat késztetve menekülésre, örvendezve és ujjongva. HENRY: Közönséges októberi nap, napfényes, kissé csípős. Apró, ablaktalan, szabályozott páratartalmú szobácskában ülök a munkahelyem, a Newberry negyedik emeletén, egy a közelmúltban adományozott márványpapír-gyűjteményt katalogizálok. A papírok gyönyörűek, ám a katalogizálás egyhangú, unom, és sajnálom magamat. Öregnek érzem magam, amilyennek egy huszonnyolc éves férfi érezheti magát, miután fél éjjel fenn volt, méregdrága vodkát iszogatott, és sikertelenül próbálta visszahízelegni magát Ingrid Carmichel kegyeibe. Egész este veszekedtünk, de most már arra sem tudok visszaemlékezni, hogy min. Lüktet a fejem. Kávéra van szükségem. A márványpapírokat az ellenőrzött káosz állapotában hagyva, átvágok az irodán, elhaladok a recepciós pult előtt az olvasóteremben. Isabelle hangja állít meg: „Talán Mr. DeTamble tud segíteni önnek”, amit úgy ért, hogy „Henry, te csalafinta, hová próbálsz meglógni?” És ez a döbbenetesen gyönyörű, borostyánhajú, magas, karcsú lány megfordul, és úgy néz rám, mintha én lennék a mindene. A gyomrom összeszorul. Szemlátomást ismer engem, és én nem ismerem őt. Isten tudja csak, mit mondtam, tettem vagy ígértem ennek a ragyogó teremtésnek, ezért kénytelen vagyok előszedni

és egy percig mélyeket lélegzem. hogy Clare-t nem hozom fel ma este a lakásomra. tiszta ingben. egyszóval nem a legjobb formámban. Aznap este: HENRY: Délután 6-kor hazarohanok. Azt mondta. hogy az idő valamely pontján valami csodálatos dolognak kellett történnie kettőnk között. mint valami FBI-ügynök. Vagyis. – Mert . Felkapom a tárcámat meg a kulcsaimat. A kezébe nyomom a rózsát. Sugárzó mosollyal néz rám. Harmadik lépés: reménytelenül a szekrényem mélyére meredni. és amint leszaladok a lépcsőn az utcára. Clare már ott ül az egyik bokszban. és megállapítom. Izgatott vagyok. másnapos. – Mesélj – kérem. Elhatározom. ugrándozva és ujjongva. amennyiben ez lehetséges. Ismertelek kislánykoromban – és meghív vacsorázni. fogasokba és bútorokba. 185 centi magas. világoskék nyakkendővel. és majdnem elsírom magam. hogy a jövőm lottófőnyereménye rám talált itt a jelenben. Még ma este találkozunk a Beau Thai vendéglőben. nem tudom. hogy nem a saját ruháimban érkeztem a jövőmből a múltjába. mint egy John Graham-féle Botticelli: nagy. rájövök. parányi. – Hello – mondom. vajon milyen öltözékekben látott engem ez a lány. hogy úgy festek. Amint kábultan állok a liftben. Úgy értem. mégis kések öt percet. látom Clare-t átfutni a Washington Square-en. tízéves Egon Schiele-hasonmást látok.blogspot. berontani a nappali-és-egyben-hálószobámba és levetkőzni. hogy a reakciója zavarba hozott. lemegyek a rozoga kis liften. Oké.com legelőzékenyebb stílusomat. Olyan fehér a bőre. állandóan beverem valamelyik testrészemet az összevissza falakba. pedig borostás vagyok. temetésrendező-öltönyben. és már ott sem vagyok: bezárom a harminchét zárat. – Clare lehalkítja a hangját. Rettenetesen sajnálom. vörös haja beborítja a vállát. akár egy gésáé. Isabelle tekintete pedig azt mondja. és miután estére bebiztosított magának. – Találkoztunk már? – kérdezem. miért. Rám néz. rózsát veszek Clare-nek az előcsarnokban lévő boltban. és nevetni kezdek. Ötödik lépés: körülnézek. Hatodik lépés: megnézem magam a földig érő fürdőszobatükörben. nem kell. Első lépés: kinyitni tizenhét zárat a lakásajtón. rémült tekintetű. Töprengeni kezdek. és egy szögletes. Clare borszínű bársonyruhát és gyöngyöket visel. De a lány azt mondja: – Clare Abshire vagyok. Olyan. és szemlátomást megkönnyebbül. hosszú orr. Átvágok az előcsarnokon. finom száj. és látja. még a nevét sem. – Köszönöm – mondja meglepő örömmel. Te seggfej. és megállapítani. Ez csak még elviselhetetlenebbé teszi azt. amikor megpillant. hiszen nyilvánvaló. Úgy integet nekem. – Még sosem hoztál nekem virágot. hogy egyetlen tiszta ruhadarabom sincs. Jön a pincérnő. mint egy vezérszurkoló. hogy nem tudok róla semmit.http://detty-liber. de eszelősen drága stúdiólakásban lakom a North Dearbornon. a háta közepéig ér. Abbahagyom. – Miről? – Mindenről. én tudom… miért van ez így. Beülök vele szemben a bokszba. hogy viasznak tetszik a gyertyafényben. nem jövendőbeli ámokfutásaim holmi múló ismeretsége. Döbbenten igent mondok. – Tessék. étlapokkal. Clare kilibben az olvasóteremből. kislány volt? Megválaszolhatatlan dolgok serege fut át a fejemen. hogy a fekete öltönyt veszem fel szárnyas orrú cipővel. Felfedezek egy fehér inget még száraz mosózsákjában. de… – Jaj. miért nem ismerlek. Hosszú. megkísérlem vonzóvá varázsolni magam. szürke szem. Elhatározom. Második lépés: zuhanyozás és borotválkozás. hogy a lakás kész disznóól. – Segíthetek valamiben? Annyira magabiztosan ejti ki a „Henry”-t. Mostanában egy parányi. hogy teljesen meggyőz arról. Negyedik lépés: mindezek után rájövök. Ez a lány ismer engem. rekordidő alatt teszem meg a kétsaroknyi utat az étteremig. nem tudom.

mindkettőnknek töltök. a házból nem láthatja senki. én már régóta ismerlek. attól féltél. Az utóbbi években többnyire a negyvenes éveid elején jártál. úgy értem. eléggé kemény életed lehet… Nehéz eldönteni. május 24-ével ér véget. mindenféléről. rengeteget faggattalak Istenről. – Jézusom. minden felnőtt nagynak és öregnek látszik. Többnyire csak beszélgettünk. Azon az oldalon. kölyökkutyás oldallal később. Számolok. Nagyjából a közepén van egy mintegy ötméteres átmérőjű tisztás. és csak bámultál rám. pucér pasas a jövőből. Egy pincér teát hoz. – Egészen higgadtnak látszottál. Gyakran találkoztál velem? Vagy csak néhányszor? – Amikor utoljára találkoztunk. aztán besüpped. de számomra. amikor elsős voltam. – Te állítottad össze ezt a listát? Pontos? – Tulajdonképpen te diktáltad le nekem. és ruhát kér. hogy erről a listáról tanultad meg a dátumokat. a tiéd lehet. részben imponálni akartam fantasztikus konyhaművészetemmel. hozzam ezt magammal a vacsorára. és ott voltál te. Az egyik felén erdő van. Most hány éves vagy? – Huszonnyolc. – A Rét a szüleim birtokán van Michiganben. . hogy mindez így történt-e. Tinikoromban rá akartalak venni. ami persze még elszántabbá tett engem. – Clare mosolyog. Jaj. Ott szoktam játszani. – Mi az a Rét? – Szinte szétrobbanok az izgalomtól. és tizenhat kis kék. szeptember 23-ával kezdődik. Elég sokat voltunk ott. amikor a legközelebb találkozunk – Clare világoskék gyermeknaplót mutat –. mert ott a talaj megemelkedik. angyalnak gondoltalak. – Milyen régóta? – Vagy tizennégy éve. Attól függött. Visszatekintve. és azt hittem. – És mit csináltunk? A Réten.http://detty-liber. Egy szép napon. hogy találkozzam veled. Sokszor segítettél a házi feladatomat elkészíteni. rendelünk: nekem Tomkhakait. hány éves voltam. – Most nagyon fiatalnak látlak. 152 dátum van bejegyezve egy hatéves gyermek nagybetűs írásával. nos. tízéves voltam. hogy jártál már ott korábban. mert egyedül lehettem. a másikon a ház. – Anyaszült meztelenül. dátumok sorakoznak. Először hatéves koromban láttalak. hazamentem az iskolából. Sosem találkoztam még senkivel a jövőmből. pedig én addigra már egészen természetesnek vettem. – Meg ennivalót. számodra 1981-ben volt az első alkalom. aki már 152-szer találkozott velem. amikor a legidősebbnek láttalak. olyan mint egy Möbius-szalag. Játszottunk. van-e olyasmi. részben kíváncsi voltam. nyilvánvaló. – Kinyitom a naplót ott. A legfiatalabb korodban nem vagyok biztos. istenem!”. 1989. amelynek jobb felső sarkában két cockerspániel-kölyök hancúrozik. Amikor az ember kicsi. és úgy tetszett.com számodra mindebből nem történt meg még semmi. úgy harminc körül lehettél. Szóval nem tudom. hogy ott vagyok. pláne nem egy Botticellivel. Azt hiszem. és valószínűleg hánytam is. amit nem eszel meg. hogy tudtad a nevemet. Ezen dátumok alapján mentem le a Rétre. rajta egy nagy szikla. és milyen volt az idő. Emlékszem. Azt hiszem. és meglehetősen látványosan tűntél el. – Sok mindent. hogy feküdj le velem. – Újra jön a pincérnő. golyóstollal. Clare-nek Gangmusszamant. hogy szexuálisan valamiképpen elrontasz. Clare mosolyog. – Mi olyan mulatságos? – Eléggé borzasztó kajákat készítettem neked az évek során. negyven-egynéhány voltál. kimentem a tisztásra. hogy megjelenik ez az öreg. és ha az ember a tisztáson van.blogspot. senki sem tudja. Meglehetősen ki voltál borulva a meztelenséged miatt. Mogyoróvajas-szardellás szendvicset. De pontos. 1977. Azt hiszem. – Mennyi idős voltam? – Azt hiszem. Azt mondtad pár évvel ezelőtt. Amikor igazán kicsi voltam. amit sosem tettél. azt mondtad. hát tessék – átadja nekem –. Pástétomos-céklás kétszersültet. Egyre azt hajtogattad. ahol egy darabka újságpapír van beletéve.

hogy ez egy normális első randevú két normális ember között? – Oké. és német és szigorú. komolyan. úgy értem. tudod? Bólintok. Így aztán te három napon keresztül régi Reader's Digesteket olvastál szardínián és főtt tésztán tengődve. igen – feleli. sajnálom.blogspot. így aztán elfelejtettem. Clare-re nézek. többszobás pincéje van. Ő visszanéz rám. amit mondtál nekem. szinte a mamánk. jól vagy? – Érzem. – Nell és Etta? – Nell a szakácsnőnk. Ez valószínűleg jó hír. talán engem idéztél. de képtelen vagyok megszokni. egész életemben te voltál az. Clare”. Etta éppen akkor akart bevásárolni menni. és mindannyian otthon maradtunk. Abbahagyom az evést. és azt hittem. hogy ne gondoljak semmire. – Mosolyog. akinek beszéltem rólad. ez nekem kicsit magas. Azon a hangon mondtad. Annyira más. ha a konyhájukban többet akartam mozdítani. Akkoriban már szinte vak volt. hogy tudok főzni. mielőtt elmentél. ahol nincs kinek főznöm. és látom. – Találkozik a tekintetünk. hogy munkás kéz. ha atyáskodónak tartanál. az én anyám… szóval Etta egyszerűen mindig ott van. mint hogy kivegyek a hűtőből egy kólát. és hóvihar volt. – Jön a vacsoránk. a háznak igen nagy. anyám pedig többnyire a felhőkben jár. Alig várom. Azt hiszem. mert a házban nem volt olyan sok élelem. Mondd csak. Túl sok. kényszerítem magam. amikor megpróbáltam ennivalót szerezni neked. Többnyire túlságosan leköt az iskola meg minden. Nell és Etta mindig kitértek a hitükből. Ez túl sok. mint amikor a cordon bleu bemutatkozik Detroitban. Olvasóteremnek hívjuk. megbolondulok. – Ez igazán finom. az egyik raktár. Tudta. Egy teljes személyzet. cinkosok vagyunk. Ő volt az egyetlen. hogy bárhonnan jössz is. megpróbál nem . hogy Clare mellém ül. olyan. – Összeházasodunk? – Gondolom. – Nell olyan. – Peter a kertész. – Clare feláll. Mindketten mosolygunk. ezért egyszerűen ott eszem. – Ó. – És télen? Michiganben meglehetősen hideg telek vannak. Egyenesen ül. – Nézd. a legkevésbé sem szeretném elveszíteni az ittent és a mostot. közvetlenül a halála előtt. aki mindent tudott. ha ő lenne Julia Child. Egyszer ott voltál lent. – És fogja a kezem. Úgy értem. Becsukom a szemem. – Henry? Henry. – Az jó sós. – Hűha. – Becsempésztelek a házunk pincéjébe. – Clare mosolyog. szerelemmel.com Bizonyos szempontokból igencsak atyaian viselkedtél. találkoztam már valakivel a családodból? – Meagram nagymamámmal. így nem is motivált a munkára semmi. – Henry. amilyen Aretha Franklin lenne. ezért most úgy sejtem. mert oda hordtuk az összes felesleges könyvet és régi újságot. – Megtanultál főzni? – Nem. de nagyon megnyugtató. A kezére nézek. – És ott van Peter is – teszi hozzá Clare. ez volt: „Könyörülj. ő pedig erősen megszorítja a kezem. – Clare? – Igen? – Nem segíthetnénk a dolgon? Nem játszhatnánk el. de most valahogy nem szeretném. Etta a házvezetőnőnk és mindenesünk. angyalian. aztán Chicagóba költöztem. amelyiken idézni szoktál. Kinyitom a szemem. hogy össze fogunk házasodni. tökéletes nyugalommal. Valójában több. már a férjem vagy. talán az utolsó dolog. visszamegy az asztal túloldalára. tele a szám levessel. és a fal túloldalán van a kazán. – Évek óta mondogatod. és találkozni akart veled. hogy ma este talán lassabban kéne haladnom. nem merném azt állítani. – Clare megkóstolja a curryt. Mélységesen szégyellem magam. durva és reszelős. amikor kitört a vihar.http://detty-liber. Mohón néz rám.

azt mondtad. meg fog történni. de semmit sem tudok a családodról. a vágyakozásról. zenészek. – Neve is van? Ki építette? – Réti pipis háznak hívják. mert apám csodálatos hegedűs. Clare a táskájáért nyúl. Még mindig nem néz rám. Mindketten szeretnek győzni. hatéves korodban. tulajdonképpen. – Nem nagyon vagy oda a bátyádért? – Mark olyan. Hát. – Hát olyan… nagy. apu akkor ismerte meg anyut. de ma délutánig nem tudtam a vezetéknevedet. hogy sokat tudsz a művészetekről. – Szóval elvette a főnök lányát. Lehetetlenné tetted. mint anyám. amelynek South Haven a neve. Tudom. Lássuk csak… hová jársz egyetemre? Mit tanulsz? – A Művészeti Főiskolára járok. – Hát. Én fizetek. Apám Richard DeTamble. és jól beszélsz franciául és németül. állunk a Clark Streeten a pompás őszi éjszakában. – Helyes. A házunk egy félreeső területen áll a városon kívül. addig erőszakoskodnak. de a fejemet rázom. Clare. kivéve azt. – Clare megnyugszik. de engem most az étel érdekel a legkevésbé. és Annette Lyn Robinson volt az anyám. – Megjön a számla. Apám pedig hegedűs. Milyen a munkád? Clare most látszik először zavartnak. és itt vagyunk. és… madarakról szól. Azt hittem. és eladták a házat. mindig irigyeltem azokat. – Flancos ház. – Egyke vagy? – Aha. – Ó… az énekesnő! – Úgy van. kimegyünk az étteremből. – Madarakról? – Hát. Amióta anyám meghalt. Egyikünk sem evett valami sokat. – Mindent és semmit. némi közönyt a báty iránt. akiknek van testvérük. és Peter Wyns építette 1896-ban. Nagypapa még a születésem előtt meghalt. – Szóval… a családom Michiganben él. – Klassz. nem tudtam. hát témát változtatok. amikor meg kell történnie. nagymama velünk élt a haláláig. hogy könyvtáros vagy. benne van számos művészeti és iparművészeti könyvben. nem tud továbblépni. mosolyog. hm. szobrásznak tanultam. Az asztalt nézi. – Mesélj a családodról. Láttam róla képeket. – Oké. amikor nagypapa mellé jött dolgozni. Hobbik? Háziállatok? Furcsa szexuális hajlamok? – Próbáld ki magad. hogy nézel ki meztelenül. Tudom. Mary Henderson és Dieter Bascombe kapták nászajándékba. nemde? – Igen. Kár. a Harvardon jár jogi előkészítőre. hogy megtaláljalak a jelenben. és a ház elképesztő. A Henderson család egyik tagjának készült. apukám is ügyvéd. az én családom nem flancos. egy tó melletti kisvárosban. most kezdtem el a papírkészítést. De sosem vitte annyira. helyes. – Itt vagyunk – helyeselek. A nagypapám üg yvéd volt. mindent tudsz rólam. középiskolás. – Hűha. kék kötött . És eléggé furcsák. – Hm. amíg az ember megadja magát. A beköltözés után két évvel elváltak.blogspot. még ha nem szeretik is olyan nagyon egymást. Néha azt hiszem. Csellózik. Anyám egyetlen gyerek. – Szeretetet érzek a húg iránt. Alicia tizenhét éves. Clare egy rafinált. Meagram nagypapáé és nagymamáé volt. – A családom is flancos. Eredetileg anyám szüleié. – Tudod. hogy Chicagóban élsz. hogy a mamád meghalt autóbalesetben. – Testvérek? – Mark huszonkét éves. mint apu.com mosolyogni.http://detty-liber. tulajdonképpen a főnök házát vette el. – Igen. Tudtam. mesélj magadról. iszik egy korty teát. A Chicagói Szimfonikus Zenekarban játszik.

szappan-. Vízbe teszem a rózsákat. és tényleg nagy a rendetlenség. és résnyire nyitom az ajtót. – Észak felé megyünk a Clarkon. – Magyarázatot kérnék. és ezerig kell számolnod. hogy vajon mit műveltünk Clare-éknek azon a rétjén. Dr. mert Clare kényelmetlen cipőben van. be kell csuknod a szemed.http://detty-liber. amelyen édesanyám Schubert-dalokat énekel. Becsukom az ajtót. vacogok. – Ne gondoljunk erre. – A házunk előcsarnokában vagyunk. Betérek a Clark Street Italokba egy palack borért. . – Clare kacag. Kinyitom az ajtót. én elfelejtettem felöltőt hozni. – Bort? Zenét? Gyertyafényt? – Kérlek szépen. Valami genetikus dolog. amíg el nem mesélsz mindent. de látom. átül a fotelágyra. – Azt hittem. Huh. – Azt hiszem. leülök rá. és bambuszszilánkokat verne a körmöd alá. Rövidke gondolkodás után felteszem a CD-t. a Hoyne-on. Ajkunk szétválik. A csók nagyon… kompatibilis. és felmerül bennem a gondolat. kezdj számolni. – Sóhajt. Kellemes perc: csak ülünk egymás mellett. gyertyákat gyújtok. nem szabad innod. aki felfedezte… fel fogja fedezni. akinek ilyen… károsodása lett volna. – Minden vágyam. a szoba táncol a kis fényekben. Egyszer azt mondtad nekem. Kendrick szigorúan megtiltotta. megnyomom a tizenegyest. Feláll. és máris minden jobban néz ki. Sosem viszek fel senkit. – A vacsora alatt még sokkal rosszabb lett. az időkárosodások nagy szakértője. A gyertyafény meg-megcsillan Clare haján. Amikor Clare kilencszázhatvanhétnél tart. kipréselődünk. ha most rögtön megtalálnád dr. David Kendrick molekuláris genetikus. ha képes lenne. hogy mához tíz évre jóval több időkárosodott ember van. hogy egy Charisse nevű személy kínozzon. leveszem a szeméről a nyakkendőt. Kezdtem egyedül érezni magam. leültetem egy karosszékbe. A lakásom alapjában véve egy pamlag. – Nem? – Dr. Clare számol. – Az orvosod. eloltom a mennyezeti lámpát. Mellé ülök. leveszem a nyakkendőmet. – Hol laksz? – kérdezi Clare. Amikor elkészültem. de kicsi a kégli. – Ő meg ki? Lassan megyünk.com cuccot és szőrmesálat visel. A lift megáll az emeletemen. akkor se lenne képes segíteni rajtad. hosszú kapcsolatból született csók. Clare-nek régitextília-. ehelyett most hátradőlök. – Soha senkiről nem hallottam. – Kétsaroknyira. mindkettőnknek bort töltök. Magamhoz húzom. Charisse rád vetné magát. hogy a szobatársad tökéletesen közömbös és süket? – Nincs ilyen szerencsém. Clare elcsodálkozik. Megérinti az arcomat. Nem lehetséges. Te? – Roscoe Village. Aztán szorosan bekötöm vele a szemét. lépegetünk a keskeny folyosón. még nagyon korai. Mélyen beszívom. és nézzük egymást. 2006-ban fog rájönni. kihúzom a dugót. bevezetem Clare-t a lakásba. Be kell kötnöm a szemedet.blogspot. ennél a pontnál rendszerint azt szoktam fontolgatni. Kendricket. én meg leteszem a bort. Felállók. – Azt hiszem. hogy neked más az ízlésed. És mi sosem találkoztunk volna. – Ha feljössz hozzám. megkeresem a dugóhúzót. De lakótársam van. Clare előttem száll be a csöpp liftbe. hogyan verekedjem át magam az öltözék különféle akadályain. Menjünk hozzám. – Keveset tudok mondani. – Milyen szép – mondja Clare. A fotelágyat nappali fotellé hajtottam vissza. egészen halkan. édesség.és szőrmeillata van. – Oké. egy karosszék és négyezer könyv. Csókolózunk. Maroknyi kulcsommal kinyitom mind a 107 zárat. – Olyan jó újra látni téged. a kávéscsészéket összegyűjtöm és a mosogatóba dobálom. Futva szedem fel a padlóról a gatyákat és zoknikat. de elhessentem. miért van egyeseknek időkárosodásuk.

amikor felállók. – Alaposan megcsípi a mellbimbómat. – Sajnálom! De. meg minden. Ez csodálatosan összpontosítja a figyelmemet. így oldalazva jutok el az előszobáig. Itt és most. Érzem. és itt van Henry. Henry ágya a fotelágy. – Csak te voltál jobbára érzéketlen a mézesmázos trükkjeimmel szemben. Úgy értem. nem tudom. – Clare? – Oui. majd fel a két combján. Aztán kapcsolok. ugyanakkor kimerült és megrendült vagyok. A fürdőszoba parányi. Olyan nyilvánvaló. s az ember is jóllakik. fel-le mozgatja a csípőjét. . mintha ezt csináltam volna egész életemben. Rémes vagyok.http://detty-liber. úgy siklik a testem és a fotelágy háta közötti résbe. és nincs többé. Nekem való lány. amellyel feltehetőleg Nagy-Amerika leghosszabb futamára leszek képes. az én esetemben… én már évek óta várok. – Két kezemet a ruhája alá csúsztatom. úgy zúdítottam rád ezt a sok meglepetést. hosszú. Úgy érzem magam. Idegen mennyezet. megmosom a kezem és az arcom. Ezt csinálod az összes fiúval? Clare megsértődik. hogy jövendőbeli énemnek legalább lesz valamiféle eszköze a leigázásodhoz. – Istenem. – Oké. Énem egy része szeretné rávetni magát. Kinyitom a gyógyszeres szekrénykét. fekete haja szétterül a párnán. Pokolba az erénnyel. A díszes kis radiátorból meleg árad. olyan… fiatal vagy. hogy ki kell dugnom a karom az ablakon. Tylenol. és nem tudom. hogy a fehér porcelán fogkefetartóban két fogkefe van. – Eszemben sincs ilyesmit tenni fiúkkal. hogy kirekessze a reggelt. Óvatosan kimászom az ágyból. mint Alice Csodaországban. Nincs sok hely az ágy és a könyvespolcok között. – Kis. Meg aztán mindig nagyon szerettem volna megtudni. A rugók megnyikordulnak. egy kis várakozás nem okozna semmi bajt. Már rájöttem. Elfordítom a fejem. – Azt hiszem. Akkora erekcióm van. pontosan a farkamon ül. Itt vagyunk. tudod. belemerülni. Harisnyát és harisnyatartót visel. mint a torta… hogy megeszed. végre most. És ez nem olyan. Rettenetesen szenvedtem a francia igéidtől meg a szorzótábládtól. Önfeledten alszik. miből élsz. a bársonyruhától csúszós a teste. – Clare átdobja rajtam az egyik lábát. – Ne mozdulj – mondom. Szemben van velem. engem meg megtámaszt a fotelágy karfája.com elnyúlok a fotelágyon. Listerine. az egyik karja a szemén. Hogy te milyen csúnyaságokat képzelsz! – Kigombolja az ingemet. abban kéne vigaszt keresnem. – Általában eléred.blogspot. És ekkor észreveszem. mint valami bársonyangolna. aftershave. hogyan hámozhatom ki a ruhájából. hol laksz. a tudás hatalom. mi? – Mindig. komisz mosoly bujkál az ajka körül. Ilyen egyszerű. hogy a hóna alá nyúlva magammal húzom. – Szegény Henry. hol vagyok. Clare zavarba jön. Úgy értem. – Voilá. mennyire valódi. Pisilek. hogy megfordulhassak. amit akarsz. – Vagyis a torta is megmarad. amint egész testével hozzám simul. Másnap reggel: CLARE: Felébredek. mintha víz vetette volna partra. hatalmasra nőttem. – Ez a jelszavam. milyen a ruhatárad. borotvakrém. – Butaság lenne egyszerre felzabálni mindent. Borotvák. rajta az én bársonyruhám. – Miért „Szegény Henry”? Úszom a boldogságban. mint megannyi sziklát. Könyvespolcok. azon pedig egy férfinyakkendő. Egy kék karosszék. A közlekedés távoli zaja. eléggé valószínűtlen testhelyzetben. magammal vonom Clare-t is úgy. Nagyon szórakoztatónak találom ezt az estét. – Jaj.

képeslapok. gyöngéden megszorítja. még a tűzhelyen is tányérhalmok. kihordott a konyhába. Donne Elégiák. Andrew Marvell. – Rúzsfoltot látok Henry füle alatt. és látom. Egyszerűen rosszul időzítetem. A teakonyhába megyek. mint akit megrágtak és kiköptek. Honnan tudhatta volna? – Már régóta csak gyötörtük egymást… – Egyre gyorsabban beszél. Alatta világoskék selyemköntös lóg. nemcsak a lakást. aki kínosan ügyel a személyes megjelenésére. dezodor. A lábjegyzetes Alice. Rilke. Nem tudtam. hogy olyan ember. annyira előtte van a… Még nem ismer meg. Még mindig a fürdőköpenyében. érzem az illatát. Meztelen ebéd. – Henry felül. Mindenütt. felteszem a kávét. De előbb gyere vissza. a hajam szanaszét. bárki is vagy. látom. – Igen… sokkal… – önzőbb vagy. Nyugtalan vagyok. Itt az a Henry. Berkeley püspök. A tükörben látom magamat. Henry felül. hogy jössz. Zavar téged. Kissé émelygek. egy tubus fogamzásgátló krém az alsó polcon. – Majdnem? – Szakítani akartam vele. hideg okozta sérülések. – Kávét főztem – mondom. . Az életemet is. Kézkrém. felülök én is. Semmi okom rá. – Köszönöm. Lehet. fázol – mondja. – Meséljek? – Ne. Elveszem az órámat az ablakpárkányról. – Fürkészi az arcomat. hogy elkészüljön. egy fogpiszkáló. A tükörképem visszavigyorog rám.30 van. aztán elhallgat. Mindig azt képzeltem. megtalálom a kávéfőzőt is. Megnyikordul az ágy.com egy kék üveggolyó. Visszateszem a rúzst. Henry könyveit böngészem. fogom a rúzst. zavar. rám néz. Felém fordítja a fejét. – Nagyon más vagyok? Mint amit vártál? – kérdezi aggódva. Heidegger. Amint a köpeny alá csúsztatja a kezét. Hirtelen megrémülök. Megfogja a kezemet. kívánj jó reggelt. hogy még csak 6. összerezzenek. A nappaliban Henry még mindig alszik. Anne Bradstreet. én most itt vagyok. dalok és szonettek. – Ez jó vagy rossz? – Más.http://detty-liber. gondolatban felméri viszonyomat a fürdőszobájához. A hűtőben találok kávét. – Zavar? – kérdezi. bemélyedéseket keresek. Vajon milyen lehet az a nő. ajakrúzs. nem tudok visszafeküdni. becsukom a szekrénykét. Mit vár? Megbocsátást? Nem az ő hibája. Habozom. Persze. – Gyere vissza az ágyba. – Úgyis már majdnem vége volt. jobban érzem magam. hogy felfogta az összefüggést. de attól. – Mindkét kezem végighúzom Henry vállán. izmokat masszírozok. – Láttad magad a negyvenes éveidben? – Igen. Derrida. Foucault. Állok. Kölcsönveszem Henry fehér frottírköpenyét a fürdőszobaajtóról. Barthes. – Sajnálom. rám sandít a reggeli fényben. fagyás és más. egy pillanatra megáll. hogy tegnap este Henry bizonyára mindent. hátán. dezodor a legfelső polcon. másként kitakarítottam volna. Micimackó. nem tudom. de titokban minden másban nemtörődöm. Clare. pesszáriumos doboz. de én vagyok a jövője. A mosogatóban még egy zokni is.blogspot. kávét keresek. bemászom az ágyba. Lehűlés. – Igen. Immánuel Kant. Tristram Shandy. akit ismerek. Vagy jól. egy üveg multivitamin. Rájövök. tamponok. Blake-től az Ártatlanság és tapasztalat. mi a neve? Vajon mióta járnak? Eléggé régen. hogy elfelejtette. az arcom sápadt. – Úgy látom. Annyira fiatal. hogy te vagy Henry múltja. Amíg várom. de azt mondom – fiatalabb vagy. Úgy nézek ki. gondolom. eldörzsölöm. Mosolygok magamra. tekintet nélkül. Most kiderül. hogy Henry köntöse rajtam van. Gondolkozik. mindenféle olvasnivaló. Nos. – Henry végigsimítja az arcát. – Mmm. Arisztotelész. Wisconsine-i halálút. hogy Henry nagyon rendszerető. a Doktor Faustus Christopher Marlowe-tól. gondolom. A rúzs igen sötét vörös. ki vagyok.

összesimulva. Menjünk reggelizni. június 16. Megrázom a fejem.. Hé. Henry mosolyog. bizonyos szempontból – több vagy. pedig pontosan erre gondolok. nem tennéd. – Sajnálom. – Tessék? – Gondolkodtam. és Henry mond valamit a tarkómba. a reggeli napfényben. Henry pedig felkönyököl. Némi sajnálkozást érzek. Maradj velem. mintha kitudódott volna valamely titkom. Ha olyan kedved volt. a szemembe néz. Henry elkomorodik. aztán ujjongás tölt el: most kezdődik minden. olyan békés itt veled. mint egy normális ember. éhes vagyok. hogy úgy legyek veled. hogy nekem annyi élményem volt. kéz a kézben. próbálok tehát nem beugrani magamhoz. – Mit nem teszel? – Általában nem beszélek magamnak dolgokról az idejük előtt. de a fizikai közelség zavar a koncentrálásban. – Én elmondanék magamnak mindent. – Megérdemlem. hacsak nem fontos. ha itt lógok magam körül. – A hátamra fordulok. hogy mondj el nekem dolgokat. – Nem.com – Aha. – Te tudod. Odakinn hűvös van. amit tehetek. Henry nevet. Vagyis ismersz engem. Azt sem szeretem. – Csak arról van szó. vagy ha muszáj volt. kivéve. Egyelőre ez a legtöbb. Honnan is tudhattam volna. ha… – Mit? Elpirulok. – De addig is… Megfordul. Ezen elgondolkodom. – És elmondtam dolgokat? – kérdezi. Jó itt feküdni. kissé tapintatlan vagyok. Később félkábultan heverünk a halvány október délelőtti nap melegével takarva. és gyengéden visszanyom a párnára. ha nincs más lehetőség. hogy úgy beszélgetünk. végre mindenki szeme láttára együtt. mit jelent? Az ötödik .http://detty-liber. miközben párok sétálnak a járdán. Autók és biciklisták cirkálnak a Dearbornon. akit ismersz. hogy nem emlékszel semmire a történtekből. – Addig is? – Szeretném. így aztán… – Szóval most azt mondod. velük vagyunk mi is. De az az ember. MINDENNEK VAN EGY KEZDETE 1968.blogspot. hogy a jövő tulajdonképpen már biztos. – Ez tisztességes – mondom. még nem létezik. és te… nem szoktam meg. Az arcunk vagy tíz centire van egymástól. hogy sosem meséltél magadnak rólam? – Jaj. De kevésbé – úgy értem. hát azt én nem teszem. érted? Megpróbálok úgy élni. – Például? – Látod? Tudni akarod. amit nem értek. és tudni. – Henry? – Hmm? – Hogy lehet az. lenéz rám. vasárnap HENRY: Az első alkalom varázslatos volt. – Néha. életveszélyes dolgokról van szó. ahogyan szinte mindig is tettük. és előbb-utóbb ő is megjelenik. Különös. – Mindig megpróbáltalak rávenni. Sok bajt okoz. De nem mondom el.

és a kézkörmeit ugyanolyan pirosra festette. Hallottam. óvatosan. hogy Európa nagyvárosainak utcáin tologatták a kocsimat. hiszen a születésnapom volt meg minden. végigjárni a Terepmúzeumot olyan volt. amely csúszós volt a harmattól. csónakok. és segíteni próbált. így amikor felvettem azt a kottát. és beszállt a játékba. szobrok és izgatott gyerekek mellett elhaladva. Folyton odatartottam az orrom elé.blogspot. majd le a lépcsőn a folyóhoz. a dinoszaurusz csontvázakról. egy törülközővel a dereka körül. hát ráérősen készültek el. Henry – mondta anya. Apa ragyogóan festett sötétkék nadrágjában és rövid ujjú. és hozott nekem egy hatalmas. Anya felvette. és végül Clare-rel találtam meg: az egység. mint végigjárni az édent. nyüszítő hangot. úgy tettem. Leültem a lépcső aljára. fekete kacskaringók voltak számomra. Szokás szerint enyém volt a teljes hátsó ülés. és a Természettörténeti Terepmúzeumba mentünk. mielőtt megmosta és elfogyasztotta volna a reggelijét. a kolibrik. csak a kéket. mintha maga Isten rendelte volna el. talán egy olyan Isten. a feledés és a gondtalanság érzése volt. apa pedig letett az ágyra. a láb. Teljesen elvarázsolt az elém táruló kép. aztán elindultunk. Ötéves énemnek. felcímkézték és olyan logika szerint rendszerezték. engem közrefogva. Felvettem a tornacipőmet. hogy segítsék ki. hogy anya hív. hogy el ne ejtsem a pillangót. anya leült mellém. hogy mást se láttam. hogyan jön fel a fény. fehér ingében. és a kép szétesett. hogy egyetlen csemetéjükben szemernyi zenei tehetség sincs. de kupolás kőhomlokzata nem ígért semmi különöset. a szó legjobb értelmében. A szüleim az egész héten az ott látható csodákról meséltek nekem. Anyukám ujjatlan piros ruhát és szandált viselt. pizsamában. higgadt hátteréül szolgált anya rikító lényének. akit lenyűgözött egyetlen pillangó is. hihetetlenül kék pillangót. Ez akkoriban volt. Végre elkészültek. és pár dicsőséges percig együtt énekeltek. de nemigen voltam képes eldúdolni egy dallamot. így hát lefeküdtem és láttam az ablak előtt elsuhanni a Lake Shore Drive magas épületeit. ami ott történt. kinéztem a múzeumra. Anya haragudott. . és gyalog mentünk tovább a tó mentén. a hangjegyek csupán csinos. és apa felvett. hogy mégis bujkál bennem valami rejtett zenei képesség. és futottam fel a lépcsőn. – Ülj fel. Majd apa is kijött a fürdőszobából. hogy azelőtt jártam már ott. a kitömött elefántokról a nagy csarnokban. és az ujjaimmal csettintgettem. Én mindkettőjüknél előbb készen voltam. Ültem az ágyukon. Nem hiszem. A gyerekkoromat mindaddig úgy töltöttem. amelyet később az alkohol segítségével próbáltam előidézni. és én is kiadtam néhány rémes. de nem csinált belőle nagy ügyet. hogy kora hajnalban felébredtem. aki valahová eltette a Teremtés eredeti tervét. fogtam a Papilio ulyssesemet. Mind beomlottunk a kocsiba. olyan közel. Olyan izgatott voltam.com születésnapom volt. és tegyenek rendet. de végül sikerült. Egy olyan érzés töltött el. kissé nehezen találtunk parkolóhelyet. Egyik szülőm sem dolgozott aznap este. Itt rabul ejtették az egész természetet. a barlangi embert ábrázoló diorámákról. és kíváncsian nézett rám. Am a szüleim még reménykedtek. A szüleim egymás után festették elém a pillangók. és anya csiklandozni kezdett. néztem. Talán elaludtam. Feltápászkodtam. amit ők kihallottak egy-egy zenedarabból. és megkérte a Terepmúzeum személyzetét. – Itt vagyunk. mintha egy kottát olvasgatnék. és nevetgéltünk. és látni mindazt. Anyu éppen akkor jött haza Sydneyből. amiért egyedül lementem a folyóhoz. és a folyó túloldalán lévő kőpárkányon egy mosómedve jelent meg. egy Papilio ulyssest vattával töltött keretben. csakhogy én nem hallottam azt. Élveztem a zenét. Kisvártatva anya már énekelt. Aztán megszólalt a telefon. És bár újságot olvasni tudtam már négyévesen. és felöltözött. Egy kacsacsalád úszott el mellettem. A súlyos oszlopok között beléptünk a múzeumba. Mivel vasárnap volt. amikor az én muzsikus szüleim rájöttek. amely olyan időtlennek látszott. Nem mintha nem igyekeztem volna. és körbetáncolták a hálószobát. a bogarak tárlóit.http://detty-liber. tehát a Terepmúzeum kielégítette a „múzeumról” alkotott elképzelésemet. kimentem a hátsó kertbe.

és ágyba bújtam. Így hát anya leült a zongorához. január 2. Kimerült voltam. hallgattuk a kabócákat meg a szomszédból kiszűrődő tévéhangokat. apa fogta a hegedűjét. aztán mégis elbőgtem magam a kimerültségtől meg a vágyakozástól. de a folyosói lámpát is leoltotta. anyával leoltották a villanyt. és Mr. a születésnapomra pizzát és csokoládétortát tálalt. – Aludj jól. Amint a kulcsaimmal matatok a kivilágított előcsarnokban. és minden megváltozott. elmondtam az imámat. a vécén lecsorgó víz zaját. aligátorok és neandervölgyi emberek világába. Diszkóban voltam. hogy addig játszanak nekem. felkavarodik a gyomrom. dalokat. hátha elalszom. és a közelben elhúzott egy bömbölő rádiójú autó. kövületeket és aztán újra kövületeket. zömök ember volt. próbáltam nem sírni. de sosem beszélt sokat. Henry.03 van egy kegyetlenül hideg januári reggelen. Jöttek az őrök. Ók voltak a háztulajdonosok. Kicsinek és gyanakvónak látszhattam kis ágyamban. és kimentek a nappaliba. Apa olvasott nekem egy ideig. de amikor látta.blogspot. nyitva hagyták a hálószoba ajtaját. Megengedték. igaz? – Holnap visszamehetünk? – Holnap nem. hogy a szokásosnál tovább maradjak fenn. A magunkkal hozott uzsonnát a múzeum pázsitján fogyasztottuk el. mormotákat és múmiákat. és amikor felébredtem. de teljesen kimerültem. Abban állapodtunk meg. én pedig elfújtam a gyertyákat. de az ágyból kell hallgatnom. – Nyitva hagyta az ajtót. – Nagyon izgi volt ma a múzeumban. ez is fokozta a feszültséget. Láttam a szomszéd ház fényeit. Még mindig ébren vagy? Bólintottam. Ma este. Mr. Aztán teljes csend lett. június 16. és Mrs. aki a haverom volt. Pizsamában ültem a hátsó tornácon apával. Láttunk pézsmapatkányokat és pumákat. és hosszú időn átjátszottak és énekeltek. kártyás. még az én kék pillangóm egyik testvérét is Ausztráliából. kicsim. Megmostam a fogam. és mert délután nagyot aludtam. Mindenki együtt énekelte. Kis neszeket hallottam. Kim lakásában. Végül anya bejött megnézni. hideg és vén volt. az én bolondos. visszamentünk a kocsihoz. Aztán apa azt mondta: – Ideje lefeküdni. hogy lecsillapítsa azt a vad fiúcskát odabenn. és szelíden mindenkit kitereltek. este 10. és Mrs. aztán felálltam.. anya megölelt. otthon voltunk. Egy darabig ott maradtam.. aki talán kedvelt. méghozzá sok-sok tárlónyit. – Jaj.http://detty-liber. andalító zenét. noktürnöket. Kim barátságtalan. Apa felemelt. szombat hajnali 4. A múzeum sötét. A napjavarészét Kimyvel töltöttem. Jól vagy? Igent mondtam. és most értem haza. Altatókat. de Kimy magabiztosan elkészített bármit a soufflétól a bibim bopig. A vége felé olyan fáradt voltam. Lent ettünk Mr. Ettünk. az ablakom elé térdeltem. mit kívántam. és csak félig vagyok részeg. anyával meg Mrs. szédülök. mert még mindig izgatott voltam a látottaktól. mintha az idő meg a halál megállt volna a falai között. oké? – Oké. Anya nemigen tudott főzni. térdre esem. A bolhák hada járjon pórul. vasárnap.com Annyi mindent láttunk aznap: a pillangókat. mint egy éjszakai állatka pizsamában.03/ 1968. alszom-e. Kim (én Kimynek becéztem). de legközelebb.46 (Henry 24 és 5 éves) HENRY: Hajnali 4. hogy Boldog szülinapot. Kimásztam az ágyból. – Apa meg én lefekszünk. Madagaszkárról. hogy alig álltam a lábamon. aztán újra belevetettük magunkat a madarak. Már nem emlékszem. limonádét ittunk. de nem bírtam távozni. néztük az esti égbolt kékjét. Kimmel. 1988. és vacsoraidő volt. koreai pótmamám. Elaludtam a hátsó ülésen. amíg akarom. Brazíliából. aztán . – Jóccakát. hogy nem tudok elaludni. de teljesen éber.

Halk. Oké. Kis híján kinyúlok. két. álmos ujjaival cirógat. aztán rájövök. és egy hosszú. a csokoládés tölteléket kiharapom. A levegő légkondicionálástól nyirkos. Henry. Az ötödik születésnapom… volt ott valaki. Igen. és szétárad a testemben a kimerültség.http://detty-liber. Végignézem az árucikkeket. nem történik semmi. és nem túl hangosan elkiáltom magam. A Terepmúzeumban vagyok. A bejárathoz érek. Nem tudom. óvatos és csendes. hál' istennek. a múzeum bejáratán beszűrődő fény hátulról világítja meg. Igen. és eléggé éber. aztán amikor a szemem hozzászokik a sötéthez. Semmi. amely kettévágja az emeletet. A szívem hevesen kalapál. a padló jéghideg meztelen talpam alatt. Fitchnél egy teljes öltöny lóg takarosan a kabátfogason. megindulok az ajtó felé. Felállók. lassan baktatok a márványpadlóra vetülő fénypászmán át. Múlik az idő. amíg a zár nyelvét sikerül megmozdítanom. végül találomra választok. A vér dobol a fülemben. ősembereket hosszú lándzsákkal. W. Megállok az ajtóban. ahol a laborok vannak. autók suhannak el a Lake Shore Drive-on. tigriseket. a légkondicionáló rendszer zümmög. A következő iroda egy nőé. Tele van üvegvitrinekkel. Williamson irodája. kávéscsészékkel és csikkekkel teli hamutartókkal. Várok. óvatosan szétszedem őket. minden szőrszálam égnek áll. én leszek az a valaki… ruhára van szükségem. Te jóságos ég. hogy balról léphessek színre. aki igen rendetlen fickó. Én vagyok a vezetőd. mámoros percig arra gondolok. a magas ablakokon át beszűrődő utcai fényben sok ezer rovart látok. hogy az isten áldja meg. de egyik sem mond nekem semmit. és elszopogatom. Ez egy különleges múzeumlátogatás. Ez a múzeum „padlása”. Hol voltam. próbálom kitisztítani a fejemet. Tennem kéne valamit. itt vannak a személyzet irodái. – Henry.-nek egy bontatlan csomag Oreo keksze is van az íróasztalában. A szoba tele van papírokkal. Ne félj. még halkabb sikolyt hallok. Felállók. hogy tovább tartson. Felemelem a fejem. Gyorsan átkutatom az irodát. libabőrös vagyok. Henry. Megeszem tíz Oreót. D. de szalonképes vagyok. hány óra. mélyeket lélegzem. gondosan becsukva magam mögött az ajtót. vagy hogy meddig kell várnom. próbálom felszínre hozni. nagyon-nagyon halk neszt hallok. és örülök. F. belesek a következő terembe. egy fém könyvjelzőt a múzeum címerével. nyugalom és csend fogad.com már sötétben vagyok. Átvágok a terem közepén. csendesen beballagok a csarnokba. kiszolgálom magamat. és a könyvjelzőt becsúsztatom a zárba. M. bizonyos J. Teljes csend van. le a nyugati lépcsőn a földszintre. ráadásul meglehetősen illik is rám. A harmadik próbálkozásom szerencsével jár. az íróasztalon egy hiányosan összerakott kígyócsontváz. A szoba bizonyos V. Valóban. de összeszedem magam. Magamhoz veszem. és már benn is vagyok. de ruhát nem találok. Nézem a neveket az ajtókon. integetek nekik útban a főbejárat melletti kis ajándékbolt felé. Valami pislákol láncra vert tudatomban. Jó fiú. és valamiféle padlóra hányok. a kassza mellett talált hullámcsattal. Amikor odaérek. hogy a KIJÁRAT feliratok a huszadik században szoktak előfordulni. hogy nem jött el még a mozgásérzékelők kora. aztán leülök a ruhatár mellé.blogspot. A zakó alatt az egyik dinoszauruszos pólót viselem. próbálom felidézni a bejárat elhelyezkedését. és távozom. Vissza kell mennem a nagycsarnokba. Végigvágtatok a bogárparádé előtt a hosszú folyosóra. visszakerültem a kőkorszakba. dinoszauruszokat ábrázoló pólót. Bettleyé. A nagy elefántok fenyegetőn tornyosulnak fölém a holdfényben. . A vitrinek zárai nevetségesek. rendezetten illedelmes állatbőröket viselő ősasszonyokat. Csend. Mozdulatlanul állok. fel a másodikra. azért vagyok itt. amúgy meg kicsit bő. kivilágított piros KIJÁRAT jelzést látok. Vissza a lépcsőn. találok néhány ígéretes darabot: egy díszes papírvágó kést. Jobbára józan vagyok. D. Végül: halk puffanást. – Oké. farkasszerű kutyákat. Cipőm nincs. W. kinyitom őket egy. amikor megláttam magamat? Becsukom a szemem. reszketek. bár karban-nadrágszárban kicsit rövid. és eszembe jut: egy férfi sziluettje közeledik felém. úgy látszik. Újra megpróbálom. hogy körbekalauzoljalak.

és ő belép a fénybe. de nem tudja. Henry. a szemben lévő ajtót nyitom ki. Ez a szoba tele van madarakkal. éhes. hogy udvariatlannak látszana. amíg nézed a kiállítást. de csak nekik. Anyának vagy Kimynek elmondhatod. – Nézd. Én ötévesen. a szemébe nézek. kívül egyenetlenek. – Odadobom neki. sötét.blogspot. Ötévesen boldog vagyok. teljes zavar ül az arcán. tucatnyi üvegcső van benne. szívós. – Hallgat. a neve a lába köré . – Te nem vagy felnőtt? – Én rendkívül különös felnőtt vagyok. – Van. Az én nevem is Henry. meg kell esküdnöd. Kapd el. – Becsszóra? – Aha… – Oké. Kekszet? Vesz egyet. Kísérletezni támad kedvem. – Hello. – Hát az titok. mostantól kezdve. nem tudja. egészben és félbevágva. – A Terepmúzeumban. normális élet és a szüleim ölelő karja vesz körül. – De hogy kerültem ide? – Megáll a lépcső tetején. – Hol van anya? – Otthon. – Nézzük meg ezt. ahogy rámnéz.http://detty-liber. megragadtam a lehetőséget. – Hármat vesz. Én már ettem tízet. Köszönöm. így aztán rengeteg időnk van megnézni mindent. ott áll a sötétség peremén. egy pár órával korábban. és megyünk lassan a folyosón. hogy én vezesselek körbe. Ha rájövök. Oké? – Oké… Letérdelek ártatlan énem elé. nem nagyon érti. szinte szláv szemmel. A helyzet a következő: időutazást tettél. amit először szeretnél látni? – A fejét rázza. hogy nem mondod el senkinek. itt vagy. halkan beszélek. Lassan előremegyek. a felnőttek nem csinálnak ilyen dolgokat. ágakhoz örökre odaforrt madarak. helyes-e. hogy te rögtön vissza szeretnél jönni a Terepmúzeumba. – Próbálkozzunk másik ajtóval? – Bólint. ami nappal nem látható. Meg aztán. – Mik azok a meteoritek? – Az űrből aláhulló kövek. alszik. – Vegyél. hogy látlak. holdfehér arc barna. Menjünk fel a másodikra. mintha én is az űrből hulltam volna alá. belül fémvénák húzódnak bennük. Hogy ne fázz. Amikor felkattintom a villanyt. hogy kalandokban vegyek részt. anélkül. A póló a térdéig ér. csintalan kölyök. – Hol vagyok? Te ki vagy? – A hangja halk és magas. amennyit csak akarsz. Engem azért küldtek ide. szóval van mit behoznod. tök nagyságú kövek hevernek szerte a földön. A repülés pillanatában rögzített madarak. hogy eljöttél ma éjjel. a póló eltűnik. Az a dolgom. megmondom. – Úgy néz rám. csak neked. mindegyikben egy-egy parányi arany-fekete madár. Henry. mennyit vehet. Ha elárulom neked. Henry. mielőtt hazamész. ami nincs kiállítva. fel a lépcsőn. Meteoritok. – Miért? – Mert nem hinnék el. hogy megmutassak pár dolgot. – Bedugom a könyvjelzőt a 306-os ajtóba. madárfejek. ott tartják mindazt. kicsit visszhangzik a hideg kövön. puff!. Nem mulatságos? Bólint. de sovány.com – Hoztam neked egy pólót. – Kérsz kekszet? Szeretek kekszet eszegetni. A hálószobádban voltál. Minden megváltozott. és kinyitom. tüskés haj. amikor múzeumban vagyok. Örülök. Nem mozog valami gyorsan. – Mondok valamit. Így egyszerre több érzékszerv élvez. Addig is mozogjunk. – Már látom őt. Becsukom a meteoritszobát. ezért én is lassan megyek. aztán egyszerre csak. – Érthető? – De… miért? – Azt még nem tudom. Így aztán amikor meghallottam. mert születésnapod van. madárbőrök. Átvágunk a sötéten. Habozik. Ez különleges múzeumlátogatás. Kinyitom a sok száz fiók egyikét. lehajolok hozzá. Oké? – Oké. – Kínálom az Oreóval. – Tessék.

enned kell egy kekszet. – Miben fogadjunk? Végignéz a T-rexes pólóján. bemegy. – Igazam van? – Igen! Könnyű mindentudónak lenni. A könyv. Gyerünk a könyvtárba. hiszen jómagam is könyvtáros vagyok. és lám. – Alszik? – Többé-kevésbé. – Gyere. és én kinyitom a könyvet. Ismerem az érzést. szép. Az egyik felét a zárba dugom. súlyos faasztalok és székek. Becsukom a könyvet. Annyira fáradt vagyok. keresek egy kis filcet és néhány támasztót. és az olvasóterem életre kel. Kinyitom a könyvet a Flamingónál. hosszú fémvilla van benne. amelyek jóval elevenebbek. megtalálom a papírvágó kést. egy percig csak állok. a tenyerembe csúsztatom a kis tengelicét. mint egy csészealj. hogy lépést tartson velem. hatalmas üveg és tölgyfa vitrinben. és Henry mosolyogva néz rám. Zárt rendszerű könyvtár. ha az amerikai barázdabillegető csupa morzsa lenne. Kihúzok egy széket. Szezám. A hajtűvel kinyitom a zárat. Gyengéden visszateszem a csőbe a tengelicét. Henry szeme akkora. – Mit szólnál a következőhöz: ha eltalálom.blogspot. futnia kell. Most már gyorsan megyek. Ez a példány a legszebb létező darab. és ismét az elejéről kezdve. melyik a kedvenc madarad. – Tényleg. az épület keleti végében. „Hát ennyi volt”. visszateszem a csövet a fiókba. amit teszek. és amikor szerszámomat visszaforgatom. Az alakja megőrzi a cső alakját. Rázza a fejét és mosolyog. Ide-oda mozgatva leszedem a fanyelet róla. Már az alszik szó is valóságos csábítás. A terem falai mellett könyvespolcok állnak. úgy találja. nem hisz a mesémben. ha az ember már csinálta. – Úgy néz ki. és hirtelen eszembe jut. mi az. Kimegyünk a folyosóra. – Felmászik. amíg megnézzük a könyvet. – Oké. amelyet tudósok és kutatók használnak. Henry gyengéden megsimogatja a csöppnyi fejet. – Vállat von. – Óriás alka – olvassa. körbeforgatom. mint jómagam. Entrez? – Kinyitom neki az ajtót. A múzeumnak igazán nagyobb gondot kellene fordítania a biztonságra. Azt hiszem. Megtapogatom a zsebeimet. Audubon Amerika madarai című munkájának csodálatos dupla. A könyvtár a másodikon van. Kiszedem a vattát a csőből. Legközelebb megtanítalak rá. amikor kicsi voltam. mint egy kacsa. Amikor odaérünk. a másik zárhoz jó a könyvjelző. ijesztően hatalmas pult. nem szeretnénk. mint az üvegcsőben lévő valódi madárkák. a fiókot becsukom. hogy jobban láss. – Élesen néz rám. lassan végiglapozzuk a madarakat. amit annyira élveztem ebből az éjszakából. mert eltaláltam. Nem érzem olyan rettenetesnek. – Hé. elefánt ívrét luxuskiadása majdnem akkora. és tessék. De eltesszük. sok esős délutánt töltöttem a bámulásával.com csavarva. és a filcre teszem. Henry nevet. kiteszem őket a legközelebbi asztalra. – Szeretnéd megérinteni az egyiket? – Aha. . Felgyújtom a villanyt. állj fel ide. aztán kitárom az üvegajtót. igaz? – Igaz! – A kekszet a szék karfájára teszi. ez eléggé biztonságos. Henry. A Terepmúzeum könyvtárát nem ötéveseknek tervezték. gesztenyebarna szőnyeg. képes vagyok eltalálni. itt a kekszed. enned kell egy kekszet.http://detty-liber. a vattát. óvatosan kiemelem a helyéről. Henry úgy néz rám. nézem a zárakat. tárulj! Végre ez imponál a társamnak. de jobbára bőrbe kötött viktoriánus tudományos folyóiratok sorakoznak bennük. amelyik nekem kell. mint aki azt mondja. Az első táblánál nyitom ki. Hallom a rugókat. bedugom a villa másik felét. a Newberryben mindig én csinálom a bemutatókat. és vállat von. Végiggondolja. – Ezt hogy csináltad? – Nem nehéz. Bemegyek a pult mögé. És én is kapok egyet. és ha nem találom el. egymagában áll a terem közepén.

Henry leoltja a villanyt. Amikor az utolsó táblához. alkamadarat. fekete amerikai harkályt. Clare 6 éves) HENRY: A Réten vagyok. és fáj. ma! – Itt a múzeumban? – Aha. térdzokni és papucscipő. a Kerti sármányhoz érünk. mint a flamingó. és mindez csodálatos álom volt. Kimről. mert a ruhaneműk. akinek kitömött fensége leragyog ránk kis márványállványáról a földszinti előcsarnokban. hát örülök. Emlékszem. Lehet. majd átfordult. Egy gyermek szalad az ösvényen hebehurgyán. erre a könyvre. Ez megtörtént már korábban is. és Clare robban be a tisztásra. Nézek rá. aki megtanítja őt lasagnát készíteni. amelyet szerettem. hirtelen felém nyújtja a kezét. szeptember eleje van. én megragadom. az öröm kis hangocskáival kísér minden egyes szürke darut. de üres rongy a kezemben. Megyünk. amíg a családjával el nem költöztek a floridai Tampába mostantól mintegy három hónap múlva. az őzek szokták leenni. Ez volt az első alkalom. majd felballagok.blogspot. emlékszem. hogy egy ideig egyedül töprengjek a múmiák mellett. nagyobb. valamelyik meghatározhatatlan évben. nincsenek ott. kijövünk a könyvtárból. és amint közeledik a kanyargós ösvényen. nem merek mutatkozni Clare családjának a közelében. akiről megfeledkeztem. péntek (Henry 36. várok. Leguggolok a magas fűben. hogy nincs itt a ruhaneművel teli doboz. minden egyes alkalommal új csodára vár. amelyeket Clare egy dobozban őriz számomra egy kő alatt. ELSŐ TALÁLKOZÁS. El van gondolkozva. Henry figyelmesen áll. vastagbőrű lummát. talán. a széket betolom.http://detty-liber. hogy szép az idő.com – Itt a nagy szürke gém. Láttál már kolibrit? – Igen. visszateszem üvegotthonába. hogy egy korábbi időpontban érkeztem. amikor Henry felkiált. Még az iskolai egyenruháját viseli. szerettem volna belemászni és aludni. és egész idő alatt pucéran bujkálok a Réten. azt jelenti. egyedül van. apró és savanyú. becsukom. Az évnek ebben a szakában már érik az alma. és már itt sincs. szeptember 23.. hiányzik Clare. majd ha odakint látod – akár egy parányi helikopter. Állunk Busman. emlékszem. megeszi a kekszét. a hatalmas papírlap lassan felemelkedett. olyan gyorsan csapdos a szárnyával. és ő is szeretné kipróbálni. – No. hogy Clare még meg sem született. de ehető. A póló meleg. barátságosan beszélgetünk a repülő meg a csúszó-mászó dolgokról. kinyitom a Flamingónál. aki a legjobb pajtásom volt. vadászzöld kötényruha fehér blúzzal. Henry leugrik a székről. Becsukom az Amerika madarait. Az a tény. emlékszem. Gondolkodom. Anya nevetett és azt mondta. éppen lefekszik. előretántorodik. A filcet visszateszem a helyére. és Brendáról. Kicsit beljebb húzódtam a tisztásról. KETTŐ 1977. eszegetjük a kekszet. nézek a könyvre. finoman megcirógatja a metszetet. nincs ott a doboz sem. hogy nem is látod tisztán… – A lapozás ágyazással ért fel. meztelenül. Nagyon fiatal. Hallom csapódni a külső ajtót. Sóhajtok. mielőtt találkoztam volna Clare-rel. összeszorul a szívem. – Fáradt vagy? – Aha. hogy az időutazás mókás dolognak hangzik. erre a percre. a legendás ezüsthátú gorilla előtt. Gyermekem már otthon van. Reggel felébredek. az első könyvre. lehajol és megérinti a lapot. bezárom a vitrint. Vágyakozva gondolok az almafákra a Rét nyugati végében. Tényleg nagy. a fű fölé lesek. egy Marshall Field's . – Menjünk? – Oké.. Henry mesél apáról meg anyáról meg Mrs.

Az ajkam vérezni kezd. Nem bántalak. és én ehetek azokból az almákból. mire az összes toll. Rájövök. Elénk rózsaszín és narancssárga.com bevásárlószatyor meg egy fürdőlepedő van nála. aki meztelenül jelenik meg a kedvenc búvóhelyén. aztán sorra kipróbál minden egyes ceruzát. Fáj az állkapcsom. de szerencséje van. túl későn. – Jöjjön elő. amennyivel csak lehetséges. aztán rájövök. kis ceruzacsonkok a könyvtárból. Odadobja nekem. és végig kellett menned az O'Hare repülőtéren. – Ki van ott? – sziszegi Clare. Olyan. amikor először találkozik jövendőbeli feleségével. vagy egy másik nap lehet az. amit az ember megtanul első osztályban az az. hogy nem vár engem. Miért bujkál? – Clare dühösen néz rám. idegen vagyok neki. és azt mondja. és lophatok valami ruhaneműt. Tűnődöm.http://detty-liber. dúdol magában. és most már vérzem is. Clare ezen egy ideig elrágódik. – Adja vissza a cipőmet. amikor először kell találkoznunk. annyi méltósággal ülök le a kőre. gondos vonalakat és köröket rajzol. Clare. egy töltőtoll. Felkapja és elhajítja. – Kérlek. hogy az első dolog. – Üdv. ráborítja a szatyor tartalmát: mindenféle elképzelhető írószerszámot. Megfordulok. Egy ideig erősen fülelek. Clare olyan távol áll . – Miért? – Ha mindenki időutazna. Mi. Az ver fel gondolataimból. Földlakó – mondom kedvesen. Habozom. Felkapja mindkettőt. Talán jobb. csupa nyak és láb. félek én is. – Nincs semmim. ezt ne csináld. hogy együtt dúdoltam vele. tudja a nevét. – Henry. A jövőben mi ketten barátok vagyunk. Visszadobom a cipőjét a tisztásra. ne szólj anyának és apának. túlságosan nagy lenne a zsúfoltság. Mint amikor tavaly karácsonykor elmentél meglátogatni Abshire nagymamádat. és szeretném. és vagy Clare elmegy. hogy Clare egyenesen rám bámul. – Ezt akarják elhitetni velünk. elmerül a munkájában. amivel elállíthatnám a vérzést. színes zsírkréták. Clare elrendezi az írószerszámokat. – Ki az? – Clare most már fél. és a cipőjét választja. – Add kölcsön a fürdőlepedődet. Henry vagyok. – A jövőből jöttem. ezért csendben vagyunk. – Mark! Nagy vadász! – Clare körülnéz valami dobható tárgy után. mintha pisztolyok lennének. Az ember pontosan ilyet akar viselni. Úgy hatéves lehet. ha te sem vágnál többet hozzám semmit. nem akarjuk elrontani magunknak a dolgokat. Hosszú utat tettem meg. kilépek a tisztásra. és nagyon-nagyon zsúfolt volt. amelynek súlyos. Van ott egy csomó papír is a papája íróasztaláról. hátat fordítok. Régi golyóstollak. vagy visszatérek jól bevált programomhoz. papír meg ceruza szétrepül. és biztos vagyok benne. – Az emberek csak a filmekben időutaznak. Nyilvánvaló. éles sarka van. illatos lemoshatatlan filcek. Gyorsan gondolkodom. a hangom így fojtott. a papírt is. most kezdhette az első osztályt. időutazók. Clare leteríti a fürdőlepedőt. – Felkapja. Időutazó vagyok. – Azért bujkálok. Clare elégedett. hogy ne kezdjen ki holmi idegennel. és éhes vagyok. vad geometrikus mintákkal. ezért a kezemet szorítom a számra. Nem ismerem magát. úgy fogja őket. ha csendben maradok. – Honnan jött? Miért tudja a nevemet? A teljes igazságot és csakis a teljes igazságot. Nem láthat valami jól. ahogy felállók és a törülközőt a derekam köré csavarom. és nem ismerek senkit. ha szeptember van. mert elvesztettem a ruhámat és zavarban vagyok. hogy a Dick Van Dyke-show főcímzenéjét dúdolja.blogspot. vajon ez-e az a nap. elkapom. és az egyik cipő szájon talál. mint egy feldühödött liba.

– A Mikulás időutazik. hogy képes vagy kinyitni befőttesüvegeket. és még sok mást is tudsz. – Vérzik. – Hogy tud pár dolgot. – Carmelita nővér azt mondja. A papírt Clare bevásárlószatyrába teszem. a pápa mondta. elővesz egy Hershey szeletet. – Illedelmesen. valamint Mark bátyáddal és Alicia húgoddal éltek ott abban a nagy házban. Clare egyáltalán nem boldog ettől. nehéz vevő vagy. amit állatok nem tudnak megtenni. – A pápa rosszindulatú. Clare Anne Abshire. mint nekünk. Odadobja nekem. – Sosem űznék gúnyt belőled. Ezen elgondolkodik. Louise. – Ha maradsz még egy kicsit. erre számíthatok. Az állatoknak sokkal szebb lelkük van.http://detty-liber. nem. de rémesen nézhetek ki. – Dehogy nincs! Honnan vette ezt a csacsiságot? – Azt mondta. 1971. – Hé. hogy gúnyt űzök belőled? Clare aztán igazán nyakas. Clare vagy. Clare gyerekkorában azért olyan fontos a kedvesség mert sokan nem azok. hogy volna képes szétosztani azt a rengeteg ajándékot egyetlen éjszaka alatt? Így hát állandóan visszaállítja pár órával az időt. A szüleid Philip és Lucille Abshire. ami a legnagyobb hatással volt rá az első találkozásunk alkalmával. Mit gondolsz. – A vérzés elállt. mint egy kutya. az még nem jelenti azt. – Úgy érted. én nem vagyok varázslatos? Hallod-e. – Úgy eszik. Csend. amennyire csak lehet. Azt jelenti. de nagyon gyorsan eszem. az állatoknak nincs lelke. amelyikből hiányzik egy harapásnyi. és nem robbantanak fel senkit. – Tessék? – Persze. – A szembefordítható hüvelykujj azt jelenti. – Úgy érzem.com tőlem. Leesett a vércukorszintem. mert Clare egyszer azt mondta. hogy elhagyná a tisztást. – Mi az a befordítható hüvelykujj? – Csináld ezt. A zsebében kotorászik. Clare az egyik lábáról a másikra áll. Imádom ezeket. Maga hazudik. – Senki nem időutazik. és be tudod fűzni a cipődet. Csend. amíg be nem jut az összes kéménybe. – Köszönöm. Még mindig a cipőjét szorongatja. nincs véletlenül ragtapaszod? Vagy valami kajád? Az időutazástól mindig megéhezem. és kérhetnek egy nagy . – A Mikulás varázslat. velük és a nagymamáddal. láthatsz majd eltűnni. – Nem én! – Mélységesen meg vagyok sértve. – Tudom. Próbálok ártalmatlannak és szimpatikusnak látszani. igen. Sosem hazudnak. – Ismeri a Mikulást? – Személyesen? Hm. május 24-én születtél. nem mehetnek a cukrászdába. hogy a jövőből jött. – Maga gúnyt űz belőlem. Clare. elhessent egy szúnyogot. – Az „oké” jelet mutatom. – Megeszik egymást. Maga nem a Mikulás. Hozzám vágtad a cipődet. – Szembefordítható hüvelykujjam van. – Nem vagyok Louise. köszönöm szépen. Clare mutatja az „oké” jelet. anélkül. Miért gondolod. – Ó. hogy ezt meg tudod csinálni. – Mert meg kell enniük egymást. – No.blogspot. ez volt az. Clare jót derül.

felvesz néhány lapot. ezért jobb lenne. – Legközelebb? Találok egy tiszta papírdarabot meg egy ceruzát. ne érts félre. ő gyorsan odalöki a papírokat és visszavonul. – Miért nem vihet magával semmit? – Gondolj csak bele. A felnőtt Clare ezt kissé erkölcstelennek tartja. hogy Veszélyes Idegen vagyok. A nadrágja nevetségesen áll rajtam. hanem ruhanemű. Az összes felfelé és lefelé nyúló betűszárat kacskaringók díszítik. bár határozottan előnyt jelent számunkra a tőzsdén. amikor dicsérik a munkáját. az nem pénz. hogy kalóz lehetnék. ott általában nadrágban szoktam járni. – Nem tudom… – Rendben van. az igazán kedves volna. Nyomtatott betűkkel ráírom: 1977. csak hát ahonnan jövök. tetszik ez a törülköző. rajzolhatna a kincsről térképet. nem igaz? – Clare-nek ez a legkedvesebb étele a világon (gyerekkorában. Hallom. A látásom elhomályosodik. de kényelmes. SZEPTEMBER 29-ÉN. aztán kiáshatná a jövőben. Ha mi. – Eláshatná a pénzt. – Magának is rajzolhatok egyet. Most mennem kell. de nem veszi le rólam ellenséges tekintetét. – Pompás ötlet. és akkor nézegethetném. amikor időutazom. Lassan előrehajolok. mint mindig. Megnézhetném a nyertes lottószámokat vagy focicsapatokat. ne beszéljek idegenekkel. – Clare meg én nagyjából így alapoztuk meg rock-and-roll életstílusunkat.blogspot. Úgy értem. hogy megfeledkezik róla. nem kell most rögtön. Felnőttkorában a szusi a kedvence. De amire igazán szükségem van. – Jó tanács. de nem tesszük. Igazán szép. De semmit sem vihetek magammal. ellophatnék dolgokat. – Ez szép. – Kalóz lehetne! – Clare-nek annyira tetszik az ötlet. De ha hoznál egy nadrágot.) – Ehetnének füvet. egyre nagyobb betűkkel ez áll: „Clare Anne Abshire”. és elvihetném őket a jövőbe. A papírokon újra meg újra. kivált a Peterson Avenue-n lévő Katsu vendéglő szusija. – Nincs véletlenül apukádnak olyan ruhája. – Ehetnénk mi is. Csend. – Megnézhetem? Clare óvatosan feláll. Átadom a papírt Clare-nek. minden hasas betű hasában mosolygó arcocska. és úgy nyújtom a kezem. Elmélyülten vizsgálom a papírokat. nem igaz? Vagy ami igazán becstelenség. – Mit dolgozol? – Szépírás. Clare. mintha Bruce Rogers eredeti rajzait kaptam volna meg a Kentaur. CSÜTÖRTÖKÖN. – Örülnék neki. mintha Clare egy harapós rottweiler lenne. ahol senki sem találhat rám. oké? – Miért? – Nem mondhatom el.http://detty-liber. Hamburgert eszünk. Ez pedig nem lenne tisztességes.com vaníliafagyit csokiforgáccsal. Clare kétkedve néz rám. aki óvatosan átveszi. avagy Kells könyve című műhöz vagy valami hasonlót. amire nincs szüksége? Már egy nadrág is csodálatos lenne. – Mikor fog eltűnni? – Amikor készen állok rá. Clare leül a tisztás szélén. ha te megőriznéd. – Ez titok. Ne fogadj el . Clare örül. amikor éppen itt vagyok. – Philip Abshire egy hangyányival alacsonyabb és tizenöt kilóval kövérebb nálam. az egész világ hamarosan bolondokháza lenne. hogy megismertelek. Örülök. VACSORA UTÁN. és vagyonokat szerezhetnék. hogy Etta hívja Clare-t. – Etta azt mondja. Unsz már? – Clare az ég felé fordítja a tekintetét. amikor legközelebb jövök. időutazók mozgatnánk dolgokat az időben.

Mert Mark minden ok nélkül meghúzta a hajamat. hogy ő valójában állatorvos szeretne lenni. Etta. február 9. és Etta veszekedett Markkal. és televíziósat játszottam Medve úrral és Jane-nel. aztán nevetni kezd. hogy bármikor is Henryhez vágtam volna bármit. és elment árulkodni. Minek?. hogy mosdókesztyűt hozzak. a zsákot pedig a szerszámkamrába vittem. – De bizony. és átnéztem a jótékonysági zsákokat. – Nem emlékszem rá. és Etta dühös lett és azt mondta. kivehetek ruhákat a bőröndökből?. szemügyre veszem. Mi az. ráérsz a játékra. megnézhetem a jótékonysági zsákokat. így aztán minden rendben volt. miután hazaértem. és Henry még mindig mosolyog. és éppen az éber hajnali álmot alszom. Sült csirke volt zöldborsóval és . meg egy halas nyakkendőt meg egy piros pulóvert. így aztán bementem a mosókonyhába. hanem Steve-vel frizbizett. A cuccokat betettem egy zsákba.http://detty-liber. és elvehetek bármit. – Nem én. Mindig mondtam. ahol összeadást tanultunk meg házi lisztbogarat és nyelvművészetet és ebéd után franciát meg zenét meg hittant. és megkérdezte. hajnali hat lehet. mire ő sírni kezdett. Jelmezest akarok játszani Megannel. mert nem írta meg a leckéjét.com édességet idegentől. 2000. Semmit. Nell lágy tojást főzött Aliciának. és én el akartam menni kérdezés nélkül. és meghúzta a hajamat. Ti ketten az idegeimre mentek. Felugrók. és elment. és Etta megkérdezte. Clare bátran elfogadja. – Hogy történt? – Hozzám vágtál egy cipőt. seggfej? Mire én. mert úgy tűnt. ahol Jane volt a filmsztár. amit az az ember írt. és azt mondta. miután hazajöttél. Henry 36 éves) CLARE: Korán van. szerda (Clare 28. Így aztán elvettem kettőt meg egy olyan fehér inget. ahol jelmezest szoktunk játszani. és én azt feleltem. kicsim?. hogy filmsztárnak kell lennie. talán lehet még állatorvos. „Ehhez az emberhez fogok feleségül menni”. Egész nap nyugtalanított. azt mondtad. amit Etta nem engedett volna. Mama éppen írt. Amikor kijöttem a szerszámkamrából. felsikoltok. Ideje iskolába menni. amikor megöregszik. de olyan hihetetlenül szép. amikor visszatérek. Meg a sárga fürdőköpenyt. honnan szerzek annak a férfinak nadrágot. – Nyújtom a kezem. mire én jó erősen a lábára léptem. milyen filmsztárnak lenni. seggfej. újra meg akartam kérdezni Ettát. amikor Henry felébreszt. és kezdem óvatosan lemosni az ajkát.. ami azon a papíron. de ő megkérdezte. szeptember 29. Miért léptél Mark lábára ?. és mihelyt megpillantottál. amelyet apa kicsi koromban hordott.blogspot. csütörtök (Clare 6. és megtaláltam apa három nadrágját. hogy pompásan tudod megítélni az emberi jellemet. mire Jane elárulja. Ettával vacsoráztunk. mert apa és anya egy partira mentek. halálra rémítjük egymást. Szóval elmentem iskolába. és behúztál nekem egyet. amilyenben apa dolgozik. Így aztán. hogy lenyaljam a készülő torta mindkét habverőjét. és apaszaga volt. hogy erősen vérzik a szája. én felé fordulok. Mit csinálsz. Megkérdeztem. Gyakorlatilag rajtam materializálódik. mire én azt feleltem. de Nell megengedte. mert az ember szalámit kaphat tőle. Így aztán felmentem a szobámba. így hát megkérdeztem. és azt mondta.. de az egyiken egy nagy lyuk volt. hogy máshol járt. és látom. lefordul rólam. eltűnök. cigarettától. és rájövök. de bement a városba. nagyon akar egyet. és Etta azt mondta. És Etta bekopogott. 1977. Miközben kezet rázunk. és Medve úr arról faggatja. Henry 35 éves) CLARE: Apa íróasztalán a naptáron ugyanaz áll. és azokra a bőröndökre gondoltam fenn a padláson. Legeslegelőször találkoztunk. mire Medve úr azt mondja. Mark meglátott.

azt gondoltam. Szóval beteszed a szalagot. mint amikor Buster meghalt. egy Harvardpulóver. és valaki azt mondta. felvettem a kék pulcsimat a zebrákkal. Oké. Meglepődöm. Esős reggel volt.com csokoládétorta. Pár perccel ezelőtt még 2000. van-e leckém. aki pillanatnyilag éppen Clare. és én ültein a kövön. És kezdett hideg lenni. Egy vászonnadrág meg egy gyönyörű barna gyapjúnadrág. és örülök nekik. éppen pirítóst készítettem. Mindezek a ruhadarabok régi barátok. és csak kevés idő telhetett el az első találkozás óta.blogspot. – Oké. Az álmok nem azonosak a valódi élettel. de azok is fontosak. hogy Clare hagyta ott nekem a zsákot. csak a tévében. És arra gondoltam. csütörtök. és Mark kapta a legnagyobb szeletet. hogy jön. és mégsem kell neki annyira nadrág. fogtam a zsákot. kitaláltam az egészet. és leszedtem néhány levelet mama kis fájáról. Felveszem a vászonnadrágot és a pulóvert. Clare. amikor megjelenek. és hajon a férfi. felém nyújtja. Így aztán amikor visszamentem a tisztásra. eltekintve a cipő hiányától. Holnap iskola? – Aha. De a férfi nem volt ott. és Clare kicsinek és rémültnek látszik a félhomályban. HENRY: Beverem a térdem a kőbe. itt lesz neki a nadrág. és azt álmodtam. hiszen már majdnem sötét van. Clare sehol. amikor megjelenik a tisztás bejáratánál. Nincs válasz.és tölgylevelet. ez fájt. Tudod-e. egy förtelmes nyakkendő tele pisztrángokkal. Így aztán visszamentem a kertbe. és ő azt mondta. de felébredtem. és faleveleket kell vinni rajzórára. és gyorsan arra következtetek. Vagy csak álom volt. – Milyen nap van ma? – 1977. és lehorzsolom. igencsak jól fel vagyok szerelve. Tökéletesek. Így aztán vacsora után megkérdeztem Ettát. Gyorsan sötétedik. A tisztás üres. csak most kerültem ide. Remekül érzem magam. igaz? – Igen… . de nem szóltam. – De hát felírta nekem. és az időben való jelenlegi helyzetemet nézve. Bumm. A tisztáson vagyok. és érdeklődéssel olvasom az óvatos nagybetűkkel írt dátumot. Így aztán mentem. – Kösz. hogy jó lenne pár levelet szednem. ő meg azt mondta. amelyről később elmondta. Köszönöm. – Nemsokára be kell mennem.http://detty-liber. – Hogyhogy nem tudja? – Hát. mert neki elmeséltem. de sötétedéskor gyere be. – Sokat segítettél. mire én azt mondtam Helyesírás. Turner narancsvörös színekkel bukik le a fák fölött. Odamegyek. M. kivéve a nyakkendőt. talán igaza van Ruthnak. remek munkát végeztél – kiáltom halkan. – Ez a normális. Hát én azt hiszem. ezért halkan kiáltom a nevét. és elballagtam a tisztásra. Clare. Köszönöm a ruhákat. volt. – Előveszi Philip céges levélpapírját. Jaj. mert az életben az emberek nem tűnnek el. március 27. elveszem. talán itt kéne hagynom a zsákot. – Hello. hogy ginkgo. meg szedtem pár juhar. egy oxford inganyagból lévő fehér ing átizzadt hónaljjal. – Hello. – A helyzet a következő. egy elegáns selyem fürdőköpeny Philip monogramjával jókora szakadással a zsebe fölött. és áldom Clare örökölt jó ízlését és eszét. Így aztán visszafelé ballagtam az ösvényen. aztán eszembe jutott. amikor zajt hallottam. W. és ő megkérdezte. és jó meleget fognak tartani ma éjjel. Átnézem a zsákban a ruhákat. kimentem. és arra gondoltam. és mama azt mondta. és nem volt Buster. kimehetek-e. csak kitalálta. hogy teljesen jól van a kalitkájában. Eltöprengek. és a nap látványos J. szeptember 29. és lejátszód az elejétől a végéig.. és ő még mindig nem volt ott. csak egy zsák van ott ruhákkal teli. mert én nyaltam le a habverőket. És akkor megijedtem. hogyan magyarázzam el az időutazás szeszélyeit a kislánynak. hogyan kell használni a magnetofont? – Aha.

mintha elindítottad volna a magnószalagot. – Október 16-án. te pedig szép vagy. azt a dalt szeretném még egyszer hallani. Nem vagyok híve a széthasított világegyetemeknek. Clare szemébe nézek. Nekem is nagyon kevesen hisznek. Emlékszem. mint valami más. – Miért nem? – Ez is a szabályokhoz tartozik. – Megismétlem a dátumot. ezért ismét visszatekered. Ne aggódj miatta. és egyszeriben az iskolában találod magad. gondolom szomorúan. aztán egyszeriben ismét otthon vagy. megreggelizel.blogspot. Clare meghökken. – Visszajön? Emlékezetből konzultálok a Listával. igaz? Clare kuncog. – Hát velem másként van. és játszottad volna egy darabig. Például pillanatnyilag jobban nem is érezhetném magam ebben a szép ruhában. narancsvörös sugara. – Köszönöm. – Te különleges vagy. én sokat ugrálok egyik időből a másikba. van vendégszobánk. Clare. Kis. – Jó ötlet. Bátor és okos. – Itt fog aludni? Eljöhetne a házunkba. rögtön tanítás után. mint ő. ha nem mész be egykettőre. megmosod a fogad. – Én hiszek magának. nekem a hatvanas évekkel volt hasonló gondom. – Ezt igazából nem hiszem. ahogyan történtek. kék farmert visel és sötét pulóvert. mint a rózsa. tehát virulok. Kivált az orvosok. mikor vagyok. Érted? – Nagyjából. igaz? Nincs olyan. Az időutazóknak nem szabad beszélgetni a közönséges emberekkel. . amikor annyi idős voltam. – Hát nem ez a világ legjobb hasonlata. A haja szoros lófarokban. és elmész az iskolába.com – Ilyen a te életed. Gyere ide. – Ruthnak elmondtam. hogy felkelsz. Etta viszont tombolni fog. amelyet Megantől kaptál a születésnapodra. így nézett volna ki. Minthogy én időutazó vagyok. – Most be kell mennem. aztán azt mondod. A lányunk. hogy biztosan emlékezzen rá. A keze ökölbe szorítva. és nem tudom. olyan. mint egy kép. Clare. amikor ellátogatnak azoknak az idejébe. Pénteken. Alapvetően sokszor eltévedek az időben. egyszer és csak egyetlenegyszer. sápadt arcát megvilágítja a nyugati fény utolsó. – Ó.http://detty-liber. – Igaz. hogy nem képes időpontokat elképzelni a hetvenes évek után. és lejátszód azt a dalt. a dolgok ügy történnek. – Ez igazán kedves tőled. Reggel felkelsz. és tudsz titkot tartani. és éppen öltözködsz. amint éppen ebédelsz Helennel meg Ruthszal. de túlságosan előretekered a szalagot. mint aki bolondgombát evett. – Au revoir. hogy azt mondja. ahol abbahagytad. A problémának szerintem része az is. jaj. – Au revoir… – Henry. majd újra visszafuttatod oda. Clare valamivel több mint kétméternyire áll tőlem. Az orvosok semmit sem hisznek el. Hozd el a kis kék emlékkönyvet. – Mi az a hasonlat? – Amikor az ember úgy próbál megmagyarázni valamit. hacsak nem tudja az ember bizonyítani. de még így is jóval előbbre van. – De velem beszél. és egy kék golyóstollat. Olyan ez. de nem hitt nekem. tüzesnek és elszántnak látszik. mert összekuszálhatjuk a dolgokat. amelyen zebrák futnak keresztül a mellkasán. Clare zavarban van. Sajnos nem találkozhatok a családoddal 1991-ig.

hogy törékeny lándzsájával ledöfje sárkányát. – Nem olyan nehéz – mondom. Belépünk az Európai Képtárba. Sorban állunk. Sokkal nyugalmasabb úgy elvenni. Ideges. hol lehet a tárcája. – A kiejtése máris jobb az enyémnél. hogy maradj tőlem távol. belépünk. ahol egy kis csengőkkel ellátott próbababán gyakoroltak. aki szórakozott. zárfeltörést. aztán Henry hozzám fordul. akár nem. Olyat keress. aki üldözőbe veheti. verekedést. és minél gyorsabban tedd zsebre. csütörtök (Henry 27 és 9 éves) HENRY: A Chicagói Művészeti Intézettel szemben állok az utcán 1973-ban egy napsütéses júniusi napon kilencéves énem társaságában. azt akarom. A legtöbb férfi vagy a farzsebében. – Átmegyünk a Michigan Avenue-n. Oké? – Azt hiszem.. – Nem. hogyan használjunk fegyvernek olyan szokatlan tárgyakat. de csak akkor. Van egy kedvünkre eltöltendő hosszú délutánunk és esténk. Clare megfordul. Találd ki. Pillanatnyilag miénk a galéria. és ha a fickó hozzáért a ruhához is. június 7.blogspot. Megnézhetjük Szent Györgyöt? – Persze. betörést. és folyton bevisznek a rendőrök. TÚLÉLÉSI GYAKORLATOK 1973. Ebben a sorozatban tanulunk még bolti tolvajlást. Szent György harcra készen áll. valamint azt. Sóhajtok. amikor a tárcát elemelte. ne ejtsd el. miközben a rózsaszín és zöld hercegnő szemérmesen várakozik középen. A Művészeti Intézet impresszionista gyűjteménye híres. kivilágított és szeretettel váró házuk karjaiba. – A koldulás unalmas. Menet közben Henry megsimogatja az egyik bronzoroszlánt. nyüzsögnek itt az emberek. Figyelj rám: amikor odaérünk. egyszeriben a francia impresszionistákhoz érkezünk. én 1990-ből. Kipróbálhatod otthon. Henry nem lát . ezért eljöttünk a világ egyik nagy képzőművészeti múzeumába egy kis zsebtolvajlást tanulni. De maradj olyan közel. Később a nyakkendőt bedobom a kukába Dina halbüféje mögött. Az utcán elviheti az ember az egész retikült is. hogy gyorsabban tud futni. – Figyelj. emlékszem a filmre. fára mászást. – Láttam egy filmet. – Nem lehetne csak megnéznünk a múzeumot? – kérlel Henry. mint mindig. ha nem tudsz lopni? – Koldulok. Valakinek meg kell tennie. kukázást. hogy ne vegyék észre. vagy a zakója belső zsebében hordja. és végigfut az ösvényen. Akár tetszik. Még sosem csinálta ezt. én pedig a sötétség felé fordulok. hogy lásd.com – Au revoir. Henry meg én öt percig állunk Berbardo Martorell festménye előtt.http://detty-liber. akik nyújtogatják a nyakukat. autóvezetést. mintha nem ismernénk egymást. Ünnepnap van. akinek a háta mögött van a retikülje. mit csinálok. de ezek a termek szokás szerint zsúfolásig tele vannak olyanokkal. Henry. Hogy maradsz életben. Másrészt megrontom ártatlan kis énemet. és tégy úgy. Tudnod kell ezt. és mindig megkönnyebbülünk. Most kövess. Ha bármit odaadok neked. hogy végzetének pillanata még nem érkezett el. Kissé rossz érzéssel tölt el ez az egész. Egyrészt kitanítom magamat a túlélés sürgetően fontos trükkjeire. ha biztos benne. a múzeum lépcsőin napozó diákok és háziasszonyok között haladunk. Másik énem és én tiszta szívből rajongunk a sárga hasú sárkányért. mint bárki. és elindulok a réten át. – Aha. hogy egy pillantást vethessenek a La Grandé Jatte-ra vagy Monet Szénakazaljára. – A tizenötödik századból a tizenkilencedikbe vezetem Henryt. Ő jövő szerdáról érkezett. mint a lécroletta vagy a kuka fedele. és visszafelé haladunk a tizenhetedik századi hollandoktól a tizenötödik századi spanyolokig. a csengők megszólaltak. A nőknél az a jó. lassan felmegyünk a grandiózus központi lépcsőn.

de az pillanatnyilag plakátokkal van tele. Zömök. de hátul szinte lapos. a tárca a zakóm ujjába csúszik. hogy elvegyem. Mosolygok és megyek. nem figyeltem. Lemaradok. Nagy a bele. és odaadja a csajának – hé. még mindig mentegetőzve. – Talán nem sokat van otthon a férje. – Itt nem. hogyan kell kivenni a tárcát hátizsákból. Egy nő a kicsinye fölé hajol. hogy tetszene neked egy ilyen ajándék. Mutatok Henrynek más technikákat is: hogyan kell a tárcát kivenni a zakó belső zsebéből. Egyszeriben megdermed. hogy nézné őket.blogspot. elöl én. mi? Egy fül! Huh. barnára sült. amikor rátapintok a tárcájára. a nő zavarban. amint hüvelyk. hogy önkéntelenül megmutassa. Könnyű áldozatot keresek. – Miért nézett rád úgy? – Magányos – szépítem a dolgot. – Ijesztő volt – mondja Henry. pocakos. kinyitjuk a tárcát. Vincent van Goghról tart előadást szürke kis barátnőjének. A múzeum tagja és a Roosevelt Egyetem végzett hallgatója. Illinois államban. engem néz. és átadom neki. ki a vécéből. ő pedig a nadrágjába dugja. Henry követ. A fiatalasszony teljesen arra koncentrál. – Nem tudom. A szemébe nézek. megyek.http://detty-liber. visszanézek a vállam fölött. – Henry odaszalad az őrhöz. elkapom a karját. jól van? Olyan nagy itt a zsúfoltság… A kezem a retiküljében. Huszonkét dollár van nála készpénzben meg némi apró. megyünk a múzeum bejárata felé. elhátrálok. hogyan kell a kezet eltakarni. és a tárcája igencsak kínálja magát. nagy keble. Nézz körül. némán. – Igazán sajnálom. Mindezt megmutatom Henrynek. és kiemelem a tárcát. hogy elhallgattassa csemetéjét. amíg én előremegyek. és a nő felé indulok. bocsásson meg. Kilépünk a fülkéből. végignézek a nőn és mosolygok. kis híján megöleli Henryt. A nő retiküljén egyszerű zár van. a nőnek ütközöm. Tele van idős hölgyekkel. sőt kezdi élvezni. A nő közben felvette a fiát. – Dehogynem. Továbbmegy. megyünk ötméternyire egymástól. Henry már nyugodtabb. és hogyan kell rákényszeríteni valakit arra. kissé elhagyatottan. sötét szeme és hosszú haja van. – Miért? – Nincs rá szükségünk. Henry lassan közeledik. mint aki tévedésből jött ide a stadion helyett a baseballsapkájában. Henry jól látja. hátravetve. A nő neve Denise Radke. fekete bőrű asszony mosolyog. így a képek számára élvezhetetlenek. megyek. hogy a földön találtad. Villa Parkban él. bár annál idegesebb. Úgy teszek. és a retikül a vállán lóg. amikor éppen egy női retikülben matat. nejlonnadrágjában és világoskék.és mutatóujjamat ügyesen a kiszemelt áldozat farzsebébe dugom. harsányan és ostobán fecseg. Biztosan itt az alvásideje. a figyelemelterelés hat különböző módszerét a tárca elemelésekor. Szemelj ki valakit. még igyekszik leadni a túlsúlyt. Mögéjük oldalgok. Toulouse-Lautrec A Moulin Rouge-ban című képe előtt áll. aki rángatózik és sivalkodik. csak bemutatót tartottam. rövid ujjú. amelyet szüléskor szedett fel. ahol egyszer majd a Dekoratív Művészetek kapnak helyet. – Szóval levágja a fülét. és közvetlenül magam előtt megpillantom a zsebtolvajok álmát. – Ezt add oda az őrnek. végig a hosszú folyosón. legombolós gallérú ingében. Így hát bedugják a sárga házba… Emiatt nem lesz lelkifurdalásom. ettől előredől. mintha a képet nézném menet közben. A férfivécénél találkozunk. – A Japán Nyomatok Termében vagyunk. hol? . – Oké. Mondd azt. – Bepréseljük magunkat egy fülkébe. ahogy volt. úgy fest.com semmit a felnőttek feje fölött. a tárcája a bal farzsebében. a tárcába mindent visszateszek. megfordulok. amint lemegyek a lépcsőn az Ifjúsági Múzeumba. és a még ki sem talált Rice szárnyhoz vezet majd. hol van a pénze. Biccentek Henrynek. az idősebb. nem sejt semmit. most próbáld meg te. ők mennek tovább. a tárcát átadom Henrynek. – Oké.

újra átérezni. mint az enyém – mondja ámulva ifjabbik énem. és tudom. mert tudom. Szegény kicsi énem: ekkora koromban a hátam keskeny. pompás szabású. hmm. könnyű barna öltönyben. fivérem én vagyok. – A földön találtam. én már ott állok mögötte. – Az étteremben? Csendesen elballagunk az étterembe. hogyan kell leadnia a tárcát.http://detty-liber. csupa térd és könyök. középkorú férfi. és a lapockáim kiállnak. Áll előttünk a sorban egy nagyon magas. majd délnek megyünk. ilyen egyszerűen. hogy a tárcája biztonságban van a jobb farzsebében. így hát kívül maradok. Minthogy Henryn rövid ujjú póló van. Ugyanaz. hogy jobban hallja. oda kéne adnod a biztonsági őröknek. – Megfordul. először látni a jövő és a jelen keveredését. – Briliáns voltál! – Az! – Lehervad az arcáról a mosoly. és az arca falfehér a félelemtől. Henry körülnéz. Öntudatlanul utánozza a gesztust. – Miről? – A zsebtolvajlásról. Ránézek másik énemre. és ellopja a tárcáját. beérem és lehagyom Henryt. Mosolygok. – Mi? Ó. az Artists Caféban kötünk ki. Egyszerre akarok mindkettőnk lenni. Felemelem a kezem. Látom megtörténni. a szemünk egyformán sötét és karikás a fáradtságtól. tenyerén az általam meglovasított egyik tárca. amint elveszítem énem határait. aranyozott tükrében. A tükörből néz rám. – Hogyan szerezted? – Ahogyan te. milyen csodálatos volt kilencévesnek lenni. mi következik. A magas. túlságosan kényelmes. Henry elballag arrafelé. hűha. keresztülvezetem egyenesen a múzeumon a bejárathoz. suta. megmutatom a baleset után maradt sebhelyet. Kinyújtom a kezem. lehetetlen látni. – Szóval? – kérdezem a kád szélén ülve. válaszra várva. – Henry. . és borotválkozom. és vigyorogva. Ugyanazok vagyunk. én pedig kiveszek kettőnknek egy szobát a Palmer Houseban. Teljesen be voltam rezeivé. aztán megértettem. – Oké. lehajol Henryhez. barna öltönyös férfi a lépcső felé mutat. Nem tudnál mindig velem jönni? Háttal áll nekem. most egyenesen rám néz. Én magasabb és izmosabb vagyok. De túlságosan megszoktam már. hogy az én barátom. A hajunk egyforma barna-fekete. nem szeretek egyedül időutazni. igen – a férfi vastag szemüvegen át néz le Henryre beszéd közben. kinyitja. hátrahúzom a hajam az arcomból. – Nekem is sikerült! – Boldogan vigyorog. amerre a férfi mutatott. és én követem. egymás fülének pontos mását viseljük. – Pontosan olyan. Aztán az összes tárcát bedobjuk egy postaládába. meglehetősen sok készpénz van itt. – Ioa? – kérdezi Henry. szemben a tükörrel. hol a tárcája. A dolog magánya. megtudni. nem – a férfi ellenőrzi.com Egy pillanatig gondolkodik. ahol turmixot és hasábburgonyát rendelünk ebül szerzett vagyonúnkból. – Uram? Nem az öné? – kérdezi halkan Henry. mint az ördögök. Az áttetsző pillanat. hm. Ő karcsú. mit kell mondanom neki – magamnak. és gyengéden magam mellé húzom. megérinti ugyanazt a sebhelyet a maga homlokán. emlékezve. Élénken emlékszem az egészre. – Nézzük a tükörképünket. tele a szája fogkrémmel. az őrökön túl a Michigan Avenue-ra. Henry odamegy hozzá. aztán ki az utcára. és ő átpasszolja nekem a tárcát. Megfordul. Én. Előre nem értettem. miközben Henry fogat mos. magyarázza Henrynek. vezetőm. egymás mellett vagyunk. – Mi a véleményed? Kiköpi a fogkrémet. Veled jobb. és hirtelen látni. egy magasságban a fejünk. vékony. csak én. kiveszi Henry kezéből a tárcát.blogspot. Henry pedig benyúl a férfi zakója alá. A sor végére állunk a kerthelyiség előtt. mint két szárnykezdemény. – Hmm. megkettőzve a Palmer House pompázatos fürdőszobájának díszes. – Nézd. a tükörben nézzük egymást. pénz nélkül persze.

Csend. hogy bemenjek a szobába. hogy akaratomon kívül nem bezártam. amelynek Henry. és Henry már ugrik is. hogy matat a konyhában. Még mindig nem értem. – Apa? – Nekem háttal ül az ágyán. tudtad. de nem tudom rávenni magam. álomittasan áll a régi ágyam mellett. Ő jövő márciusból van itt. nehezére esik a beszéd. amint visszamegy a szobájába. – Tudtad. és hallom. hogy nekem kellett becipelnem a házba. és hallom. Másik énem. egy hajdan népes faj utolsó egyedének. hálásan. Szemrehányó pillantást vetek a másik énemre. hogy a sajátja. mint nekünk.http://detty-liber. – Teljes egészében te tehetsz róla – mondom szigorúan a másik énemnek. hogy ez fog történni. – Fogd már be. Várok. – Nem hiszem. Kinyitom az ajtót. Vasárnap késő délelőtt van. mellette ég a lámpa. Henry elalszik. Amikor kicsi voltam. – Henry? – mondja. amikor mindketten túl vagyunk már a serdülőkoron. Amikor vége a műsornak. 1973 utcazajai szűrődnek be a nyitott ablakon. és hirtelen rájövök. és visszamegyek a szobámba. 1978. – Apa? – Csend. és mi ott vagyunk. Azt hiszem. Végül becsukom az ajtót. és az ajtón a gomb lassan elfordul. visszatűnt régi szobámba az apám lakásába. Becsukja az ajtót. ellenőrzöm az ajtózárat. hanem kinyitottam az ajtót. – Ó – mondja. in flagrante delicto.. – Ne – mondja. – Ugyan már – mondom. hogy felkészítsen belépésemre ebbe a széles körű társaságba. Közvetlenül az ajtóm előtt hallom apa súlyos lépteit. akit azért küldtek. A másik énem szórakozottnak látszik. Még ma is kitaszítottnak érzem magam. – Nem fogom be – emelem fel a hangom.blogspot. aki kicsi. én meg ott állok egy ideig. Az ajtó csukva. – Semmi – mondja. Köhög.com – Te én vagyok. aztán belezuhan. miközben farmert és pólót húzok. sírni kezd. – Amikor idősebb vagy. odanézek. Egy könnycsepp gyűlik a bal szeme sarkába. Fekszem a kemény szállodai ágyon. ölelem magamat. időutazók egész társadalmát képzeltem el. állok az ajtóban. Úgy értem. amikor kinn hideg van. koncert után benézett az Államkincstárba. – De… mi van a többiekkel? – A többi időutazóval? Bólint. Végigmegyek a folyosón apa szobájához. amit gyakran teszünk. vasárnap (Henry 15 és 15 éves) HENRY: A hálószobámban vagyok a másik énemmel. Apa tegnap későn jött haza. és lefektetnem. de elkésett: apa bedugja a fejét. Kopogok. Hol az önvédelmi érzéked? Mi a fene bajod van? Mi haszna a jövő ismeretének. – Hiszen csak annyit kellett volna mondanod… . elhagyatottan. Soha nem találkoztam eggyel sem. Mintha Robinson Crusoe felfedezte volna az árulkodó lábnyomot a parton. Haza akarok menni. mint a víz. nem vagyok meleg vagy ilyesmi. december 10. azt hiszem. aztán rájött volna. hogy van több. egyedül. és egy szót sem szóltál. és még nem igazán férünk hozzá a lányokhoz. Lekapcsolom a tévét és a lámpát. Azt csináljuk. a fejét fogja. Később forró csokoládét rendelünk a szobapincértől. és Johnny Carsont nézzük a tévében. Csak ül. ha még megalázó kis jelenetektől sem tud megvédeni minket… – Fogd be – mondja Henry. és nincs ott. – Mi az? – kérdezem tőle. ha olyan lehetőségük lenne. Hosszan ölelem őt. Hallom a Szent Jóska harangjait. olyan részeg volt. ül a széken. a tanítóm volt a küldötte. folyton az ajtót nézi. ha magunk vagyunk. Úgy látom. Farmer van rajta. Felállók. a legtöbben ezt tennék. mint a falevél és vékony.

Szabadság és csüggedés ijesztő keverékét érzem. és amennyire én tudom. és rá kellett jönnöm. amit mondtam. hogy ráférne a borotválkozás. Sóhajtok. az a jelenem. a múltad része. – Pár évvel ezelőtt láttam. – Holnap óra után menj oda hozzá. Elmész a jövőbe. abba kell hagynunk az ilyen találkozásokat. – De azt is mondta. és csak akkor lehetünk ott. hogy már magam sem tudom. hogy a szavak csak a fejemben léteznek. ha már voltunk ott. – Rezignáltán néz rám. ha nem a jelenben vagyok. figyelmeztetni akartam a mamáját. – Vállat von. A baleset. kinéz Tatingerék kertjére. rosszra fordulnak a dolgok. hogy a kórházban meghalt. amit tesz. És ezt – az ágyra mutat –. – És most mi lesz? – Apa három hétig nem vesz rólad tudomást. hogy a csudában tudtam valaha is hinni neki. mindig ugyanaz. Úgy értem. . és éppen ezért történt meg. ha az ember nem így tesz. teszel valamit. – Bízzál bennem. és minden úgy történik. ne tessék a jég közelébe engedni. ahogyan azelőtt. Vivian egy lány. nem álltál volna fel… – Akkor miért mondtad? – Mert megtettem. Ha nem mondtam. Mintha egy mozi nézőterén lettem volna. És akkor elkezdtem újra meg újra visszautazni az időben arra a napra. Ordítottam.blogspot. amikor az időben vagy. – Nagyon úgy fest. – Mit mondott a jövőről? – Gondolkodj. – De akkor nem felelek semmiért. – És már minden megtörtént. és hideg levegő árad a szobába.http://detty-liber. és hívd randizni. A francba. nem. és nagyon kívánom őt. Nagyon rosszra. – Hál' istennek. nem gond. – Végighúzza a kezét az arcán. amit akkor teszek. tessék hazavinni. Úgy látszik. megpróbáltam. Mosolyog. Soha egy szót sem szóltam hozzá. amit tettünk. kinyitja az ablakot. Rettenetes volt. hogy egy kislányt eltalált egy hokikorong az Indián Head Parkban. és nem tudtam. megsérül. – Olyan volt… olyan volt. megfog halni. meglátod. – Nemrégiben beszéltem erről egy 1992-ből való énemmel. – Nem is ismerem. Akkor amit tettél. – De bármilyen időben legyek is. mintha felelős lenne azért. Érdekeset mondott: azt mondta. mint akkor a korcsolyapályán. Tehát valószínűleg az is elkerülhetetlen. Izzadok. a múltban csak azt tehetjük. Te is megteszed.com – Nézd. az ablakhoz megy. Mintha kísértet lettem volna. a jelenben. Ne. – Rendben van. – Te a jövő megváltoztatásáról beszélsz – mondja Henry –. szerinte szabad akarat csak akkor van. Immer wieder. mintha szabad akarata lenne. Később megtudtam. visszatérsz a jelenbe. hogy az embernek úgy kell viselkednie. – Ó. Azt mondja. és látom. Nem dönthetem el… – Nem. Más? – Vivian Teska. – Ezt személyesen is megtapasztalta? – Igen. akivel együtt járunk geometriára. de hinni akarok. semmit sem tehetek. – Oké. – Olyan önelégülten vigyorog rám. de számomra az már a múlt. – Szabad akarat? Feláll. – Mint anyával. – Miért? Mit számít? – Úgy tetszik. – Mindig újra.

amelyek akkor se fognak hiányozni. vagy lefényképezhettek volna. Hátradőlök. ha az ember meztelen. Kézbilincs van rajtam. rendőrautókra jellemző szaga van. Nagyon éhes vagyok. nézzetek rám! Mert én is varázsló vagyok.blogspot. a vörös arcát. Pénzt. jól megjárom. szerda/ szeptember 28. Quarrie Shakespeare-szemináriumán kéne lennem. Ennek a rendőrautónak cigaretta-. és furcsán meghatódom a látványtól. és a rendőrautó eltűnik a szemem elől. Ennek a rendőrautónak két előnye is van: meleg. és a rendőr azt mondja. gyűlölöm ezt. Ledobog a falépcsőn. betörésért. amelyben azok a cuccok vannak. irizáló pillangószárny színekben játszik. Dr. akik közül legalább egy látott engem. amelyet mindig utáltam. amint megpróbáltam betörni a sárga-fehér Viktória-korabeli házba. a fekete ellenzős sapkát a műszerfalon.. Nem érdekel. bőr-. A szomszédok a rendőrautó ablakán át bámulnak rám. és teljesen kikészültem. mielőtt rögzítették volna az ujjlenyomatomat. ahová nem tartozom. Ha megtudják. amikor őrizetben vagyok. és nincs Chicagóban. Igen. Nyílik a kocsi egyik ajtaja. Ebből arra lehetne következtetni. ellenállásért az őrizetbe vétel ellen. – Átadok húsz dollárt. kedd (Henry 19 éves) HENRY: Egy rendőrautó hátsó részében vagyok az Illinois állambeli Zionban. Nagyon fáradt. – Oké. szökésért. – Mit szólnál egy kabáthoz? – Odaadom neki azt a perui sídzsekit. a libabőrös lábamat. Elhúzza a száját. Prospero. Hétszer vettek őrizetbe. 1982.http://detty-liber. Elfog a hányinger. és eddig mindig eltűntem. mert számos. pamacsos. Nevetek. és a testem elülső fele csupa zúzódás és vágás és mocsok. így aztán amikor fényes nappal megpróbálok betörni egy házba anyaszült meztelenül. ezért még mindig nem tudják. mindmáig rendezetlen elfogatóparancs van ellenem: jogtalan behatolásért. Felülök. A rejtőzködés meg a gyorsaság a legfőbb erősségem. – Sok szerencsét – mondom. – Még. ruhadarabokat húz elő abból a halomból. november 17. a jegyzettömböt a rendőr kezében. Ez utóbbi talán a kiborult állapot szaga. amelyik előtt parkolunk. ha soha többé nem látom őket. légy szíves. „Hé. Ez soká fog tartani. A templom harangja delet üt. a repedezett műanyag üléseket. Ráadásul nem vagyok hajlandó beszélni velük. de biztos vagyok benne. – Viszlát – mondja a másik énem.és az a bizonyos. hogy sikerült elszalasztanom. ennek valamiféle rohama van…”. ki vagyok. de hát nagyon nehéz észrevétlennek maradni. hogy igencsak tehetségtelen bűnöző vagyok. Kár. a kezemet a bilincsben. és nem értik. vagy hol lakom. más nemigen. Vagy egy órája vagyok itt. a szomszédokkal beszélgetnek. bolti lopásért. dörzsölöm a bilincstől még sajgó csuklómat. A lakás hátsó ajtajához megyünk. és a hátamon fekszem a saját kertünkben. becsukom a szemem. és epét hányok Kimy petúniáira. – Adok még egy húszast. A rendőrök még nem ültek be a kocsiba. izzadság. . mert folyton eltűnök. rablásért und so weiter. és felveszi. A chicagói rendőrök gyűlölnek. mert a két rendőr közül a testesebb végigrángatott egy üvegcseréppel borított üres telken. A Szent Iván-éji álmot vesszük. Igen! Megtöltöm tüdőmet az édes szeptemberi éjszakai levegővel.. néha nem sikerül. – Öltözik. Nem izgat. Hideg levegő – a szemem kinyílik – egy pillanatra látom a kocsi elejét a hátsó részétől elválasztó fémrácsot. közszeméremsértésért. Megint elmenekültem! Houdini. a hideg chicagói vasárnap délutánba. amint elindulok az ismeretlenbe. és vacog a fogam. egyre nevetek.com – Mennem kell. A bal szemem teljesen bedagadt. Bassza meg. én pedig visszamegyek a csendes lakásba. őszülő szemöldökét és lógó pofáját – minden vibrál. a komor eget a szélvédőn át.

május 14. Mary Christina az egyetlen lány a családban. Vacsora után megnézzük A szülőcsapda című filmet videón. Idegesítő. horgolt nyakú Laura Ashley pulóverem. (A válasz: fagylaltot ettek. hogy ne nőjön tovább. – Kedvel-e engem Bobby Duxler? Mindenki kuncog. amit az ember tudni akar.com 1983. mert egyrészt Mary Christina szülinapja van. amikor a fiúk odajönnek. hogy Mary Christina szülei tényleg örültek a lányuknak a sok fiú után. és ő azt mondta. aki szintén nagyon szégyenlős. amelyeket a többiek hajlandók megtenni. . hogy elment egy szeánszra. és szintén nagyon magasak. Helen kis segítségével. Mary Christina kibontja az ajándékokat. és bezsúfolódunk Mary Christina szobájába. majdnem 12 éves) CLARE: Mary Christina Heppworth születésnapja van. V. másrészt a jóstábla klassz dolog. Mindannyian hoztunk hálózsákot.blogspot. hogy egyszerre csak ketten használhatják. másként nem működik. Ruth azt parancsolja Wendynek. Mary Christina tehát megkérdezi. Társasjátékot játszunk: vagy valami merészet kell a játékosnak megtennie. és a Szent Vazulból az összes ötödikes lány náluk alszik. Hát…) Egy idő múlva elunjuk. Mindketten a műanyag izére teszik az ujjukat. mindannyian iszunk belőle egy kicsit. és mentőt kellett hívni. rajta piros cukorból Boldog születésnapot. még a padlószőnyeg is. szerintem azt kívánta. A doboz csupa horpadás. A tábla olyan kicsi. és nagyon jó matekból. Mary Christina hozza a táblát. – David Hanley? – mondja Patty.) Francié megkérdezi Gayle-t. Az ember úgy érzi. szombat (Clare 11. és égeti a mellem belülről. így aztán Mary Christina és Helen mennek először. tudom. és borotválkoznak. mint a Vapo-Rub. A műanyag izé köröz egy darabig. és mindenki nevet. hogy nem vesznek észre minket. és énekelünk. amíg egymás után felvesszük a pizsamánkat az emeleti fürdőszobában. és Patty meg Ruth folyton vihorásznak. Helen megkérdezi. aztán a következő betűknél áll meg: D. és a betűket mutató kis műanyag bigyó ablakából hiányzik a műanyag lapocska. és Mary Christina ágyán meg a földön ülünk.. hogy látom az alsó meg a felső fogszabályozóját egyszerre. Mary Christina úgy vigyorog. Az íze borzalmas. az egyszarvú fejét formázó tortát. ahol minden rózsaszín. és a bátyjai idősebbek. Pocsék matekból. vagy meg kell mondania az igazat. A. hiszen óvodás korunk óta együtt járunk. Mary Christina a legmagasabb az osztályunkban. hogy hangosan kell megkérdezni. aztán megszólal Nancy. főként azért. Helen nevet. de halomba raktuk őket a fal mellett. hogy szaladjon le a nappaliba felsőrész nélkül. mert az annyira tetszett neki. és a Heppworth család minket figyelve téblábol. Az a szabály. Helen egyszer megkérdezte Mary Christinát. Dave az egyetlen fekete srác az osztályunkban. a papája két méter magas. – Talán majd segít az osztásnál – mondja Laura. Pizzát. Nagyon szégyenlős és kicsi. Mindannyian tudjuk. 175 centi magas. Ezzel valamennyien egyetértünk. kedveli-e őt bármelyik fiú. milyen méretű melltartót hord Francié tizenhét éves nővére. kólát és gyümölcssalátát vacsoráztunk. Heppworth sütött egy hatalmas. mint az én kék. és a szeánsz kellős közepén a médium vakbele perforálódott. mert nehéz kitalálni olyan merész tetteket. Nancynél van egy üveg mentapálinka. Lexi. Henry mesélte egyszer. Helen Mary Christinára néz. (A válasz: 38D. és rengeteg tortát esznek.http://detty-liber. Wendy megkérdezi Francie-t. A mamája valamivel alacsonyabb. ahol mi vagyunk. és Mary Christina egyszerre elfújja mind a tizenkét gyertyát. Mary Christina! felirattal. Sportot űznek belőle. mit kívánt. de a papája tényleg nagyon magas. – Kérdezz Bobbyról. és Mrs. de a tábla válasza igen. Olyan zöld pulcsit hoztam neki. másrészt túlságosan is tudjuk egymásról mindazt. aki habozik. Azt hiszem. mit csinált Michael Plattnerrel a Dairy Qeenben múlt vasárnap. hogy nem. ami tudható. – Vegyük elő a jóstáblát – mondja Mary Christina.

Malone-ba. – Henry. az angoltanárnőnek csapja a szelet. Különösen én. – Miért „természetesen”? – Hát. de ő csak mosolyog. – De hát a rendes orvoslást sem szereted. Mindenki vihog. R. Felnéz. aztán megáll a Hbetűn. Bólint. így hát vesztésre áll. – Nem akarod tudni? – Nem – mondom.. a tábla azt írja. hogy minden. Ringó oké. már biztonságban vagyok. Amikor azt gondolom. Érzem. ki a kedvenced a Beatlesek közül? – John. Ruth is odateszi az ujjait. Mi lehet ebből? Elvégre Nancy meg Laura semmit sem tudnak Henryről. aki Miss Engle-nek. mit kérdezzek – mondom. hogy ki szereti őt. Clare – mondja Helen. – Henry – mondja Mary Christina. I. Aztán a bigyó mozogni kezd. Elbújtunk Clare családja elől. csalás nélkül. mintha számomra is rejtély lenne. Rendbe jön-e anya? Miért kiabált Ettával ma reggel apa ? Valódi személy-e Henry ? Hová dugta Mark a francialeckémet? – Melyik fiúk kedvelik Clare-t? – mondja Ruth. az erdő csupa élet a párzó és fészket rakó madaraktól. Clare szégyenlősen mosolyog. Patty is szerelmes Mr. Ruth. N. – Ki az a Henry? Mindenki rám néz. tudod? Es George az én ízlésemnek kicsit túlságosan New Age. Aztán megy tovább: E. akik szintén idekinn járnak ma délután. . R. Laura és Nancy leülnek. Csúnyán nézek rá. Szánalmas kísérletek. mint Mr. akivel még nem találkoztam. három lépéssel korábban levettem a királynőjét. – Ki az a Henry? – Nem tudom. de azért a fehér műanyagra teszem az ujjaimat. – Ki az a Henry? Csak rázom a fejem. az felsőbbrendű. de eltökélten küzd tovább. Clare. – Nem tudom. Malone. Nancy háttal ül nekem. Clare egy időre elakadt a játékban. Clare 12 éves) HENRY: Clare meg én sakkozunk a tűzrakó körnél az erdőben. hogy tolja a bigyót. Mindketten igen könnyedén érintjük az izét. – Mi az a „New Age”? – Különc vallások. Rick nem más. Érzelgős.com – Gyere. – És Paul? – Paul a lányoknak való. és nem mozdul semmi. mondja. Körbemegy. Talán olyasvalaki. április 12. – De hiszen nem vagyok férjnél. Gyönyörű. Ruth meg én felállunk. amikor megkérdezi. K. rendesen akarjuk csinálni. ami az indiaiakkal kapcsolatos. és nagy csend lesz. Semmi. Nézem a táblát. – Te kérdezel. Távol-keleti orvoslás. E. Férj? Férj! 1984. a műanyag izé mozogni kezd. csak tizenegy éves vagyok. – De ki az a Henry? – tudakolja Laura. Elfoglaljuk Helen és Mary Christina helyét. hogy az ember meggyőzze magát arról. Y. én pedig vállat vonok. R. csütörtök (Henry 36. F. tavaszi nap van. – Nem tudom. Még én se sokat tudok Henryről. J. hogy bolond vagyok. rajongó híve lennék a nyugati orvostudománynak. Természetesen. de elpirultál. így nem látom az arcát. Mindannyian rám néznek. a természettudomány-tanárunk. Mindenki meg van babonázva.blogspot. Most ti próbáljátok meg Ruthszal. unalmas zene. – Ruth megkérdezi (nagy meglepetés). lassan. hányféle kérdés lehetséges? De hát annyi mindent tudni szeretnék. Ruth rám néz. Ha eltört volna a karom. Patty kivételével mindenki nevet. Felgyorsul. – Mert az orvosok folyton meg akarnak győzni. C. de amolyan kétbalkezes.http://detty-liber.

– Úgy érted. mint te? – Aha. – Mert olyan… szép – mondja Clare. Clare a „When I'm 64”.com – Én Pault szeretem a legjobban. – Egy lányért a suliból? Nevetek. ahol már vagyok. harminchat vagyok. – De halott. Gazdag kaliforniai egyetemista lány volt. gondolom. – Szóval húszéves vagy? – Nos. és akkor igen. akit elraboltak ezek a rémes szélső baloldali politikai terroristák. – Hogy lehet az. mutatom is. hogy Clare sakk-mattot adhatna. de nem mondom. Mikor voltál annyi idős. Máson járt az eszem. hogy féltékeny vagyok. Nem hiszem el. mint most te.blogspot. – Mert lány vagy. ha az ember klassz. amikor annyi idős voltam. ha a lovával leütné a futómat. meglehetősen gyakran előfordul majd. – Az apád lehetnék. – Hmpf – mondom. – Az ember holtan is lehet klassz. és látom. Tulajdonképpen így a legkönnyebb. – Szóval kit szerettél 1975-ben? – Tulajdonképpen senkit. Éppen idejében nézek fel. – Szóval kettő van belőled? – Nem egészen. Nyolc évvel vagyok idősebb nálad. nem hízik. – Hát tudod… Paul. hogy én mindig csak egyet látok? – Fogsz kettőt is. Ráébredek. – Miért való Paul a lányoknak? Óvatosan. Jézusom. hogy raboljon bankot. Amikor te meg én az én jelenemben találkozunk. Clare felnéz. mondom magamnak. pajkosan mosolyog. hogy féltékeny lehetek egy multimilliomos rocksztár öreg szivarra. nem. Clare álmodozva néz le a táblára. Clare a homlokát ráncolja. mint szeretném. mert nem öregszik. – 1975-ben voltam annyi idős. aki Clare apja lehetne. néha olyan időbe megyek. Ahogy mondja. De tizenkét évesen álljon meg a saját lábán. Megmondjam neki? Ha fiatalabb volna. Most sakk-mattot adhatok neki. és ő gyorsan visszavonja a lépést. de valahol ott – mutatok dél felé – húszéves vagyok. megmondanám. de amikor időutazom. és nem kopaszodik. mint én? Mérlegelem ennek az aranyrögnek az értékét és a potenciálját. elmondhatjuk. Vagy több. mielőtt kijátszom. és John a Klassz Beatle. Most harminchat éves vagyok. – Mi történt vele? És te miért kedvelted? . Clare próbálja ezt megemészteni. – Szóval miért szereted Pault? – kérdezem. attól valahogy furcsán érzem magam. amint hevesen elpirul. ő a Helyes Beatle. Clare. Igazad van. Nevetek. tudod? – És az rossz? – Nem. – Te kit szeretsz? Téged. Mindig csak egy én van. – De ha 1975-ben tizenkét éves voltál… – Bocsáss meg. De a srácok jobban szeretik. egyáltalán nem. A matek nem az erőssége. az „Amikor 64 éves leszek” elejét dúdolja. De tizenhárom évesen egészen oda voltam Patty Hearstért. Hónapokon át mindennap szerepelt a hírekben. Clare bosszúsnak látszik. hogy lássam. és kényszerítették. A való időben. Ötöt lép előre a bástyájával.http://detty-liber. – Gyakrabban. – Nem. Nézem a táblát. hogy kettő van belőlem.

Lépek a lovammal. De miért is kérdezi? – Henry? – Igen? – Nős vagy? – Igen – vallom be kelletlenül. és kényszerítették. tehetséges. – Nagyon remélem. – Én házas vagyok? – érdeklődik Clare. Senki sem jut eszembe. és elfogytak a készleteink. – Úgy látszik. Miért kedveltem? Jaj. Összemosódott nők. az túl fiatal? Bizonyára. gyerekeket szült. – A huszadik évem nem volt különleges. aztán meglátja a lépését. Kezdi visszaállítani a bábokat kezdő pozícióba. felállók. csak egy megkezdett Doritos maradt. – A királynőmmel leütöm a bástyáját. mondd meg. Alaposan szemügyre veszem Clare-t. okos asszony. Folyton. és ő felmutatja a fehér parasztot. hogy olyasmit tegyen. arcukhoz már nem tartozik név. de nyomorult voltam húszévesen. Elszomorodik. már élvezte. anélkül. mit érezhetett. tudod? Azt hiszem. – Clare a királynőjével Q2-ről KN5-re lép. . A szemébe nézek. az Időutazó Öreg Szivarral. – Fogja az egyik fehér futómat. bámulja a táblát.http://detty-liber. – Ó. – Nem mindig nálad kötök ki. amikor elragadták. Mindig kísérletezik. vénlány leszek-e. mindig megkísérli a coup d'état-t. – Igen. talán mert tudtam. – Hát ez szép. – Kit szeretsz most? – kérdezi. és most gazdag úriasszony Kaliforniában. épségben és biztonságban. – Persze. Clare megborzong. elérhetetlen. megérintem a jobb könyökét. és férjhez ment. türelmes. amiket nem akarsz? – Aha. – Sakk. megpörgeti a földön. Clare. és rázom. amíg bizseregni kezd. meglépi. – A bástyájával leveszi az egyik parasztomat. mint egy búgócsigát. Irracionális. – Éhes vagy? – Órák óta idekinn vagyunk.com – Aztán elengedték. mintha megnézném nem létező órámat. – Ki az? – Egy gyönyörű. – Te vagy a sakk-királynő dujour. Clare a szabványos megnyitásra szabványosan válaszol: a királynő parasztja Q4-re. – Ne feszítsd túl a húrt! – Miért ne? Úgysem mondasz nekem soha semmit. aztán Clare egy ideig csak ül. én – mondja a büszkeségtől kipirultan Clare. keblek. azt nem tudom. hogy felnézne. ez kihozta a sodrából. Sokszor olyan helyekre kerülök. – Apáca vagy – ugratom. aztán úgy látszott. Tizenkét éves. Foglalt. Jobb fantáziálni a szép. amelyet két lépéssel korábban vett le. Egészen titkos információ. A történeteik összekeveredtek. Rajta. mint beérni Henryvel. – Sakkmatt! – Hé! Bravó! – Meghajlok előtte. hogy megvédjem a királyomat. A következő tíz lépést aránylag gyorsan lezavarjuk. – Elzsibbadt a lábam. Próbálok visszaemlékezni húszéves koromra. – Még egyet? Úgy teszek. bőr. – Húszévesen? Vagy harminchat évesen? – Mindkettő. mérsékelt vérontással. – Te is olyasmiket teszel. hogy nem. – Leülök. – Clare a háta mögé teszi a parasztokat. biztonságos Paul McCartneyról. ahol lopással kell ruhát és élelmet szereznem. – Mi baj? – Semmi. – Ó. amit nem akart. – Hogy találkoztál a feleségeddel? – Sajnálom. haj. A szokásos kezdőlépésem következik: a királynő parasztja Q4-re.blogspot. – Elborul az arca. és diadalmasan néz rám. Henry. lábak. – Mmm.

hogy kitalált figura vagyok? – Látom már a lépésemet: a király bástyája QR3-ra. – Úgy értem. mint akinek ég a bugyija. Mi más lennék? – Nem tudom. Vagy egy kis részük valóság. – Bizonyítsd be. Clare egy perc alatt megérti a helyzetet. de akkor elveszíti a királynőjét. Clare. Kezdek kifogyni a parasztokból. hogy nem tudunk gyermeket nemzeni. amennyire a cro-magnoni ember különbözött neandervölgyi szomszédjaitól. Persze rólad nem beszélek nekik. veszekszünk. Olyan vagy. Közben Clare kétkedve néz rám. de soha semmit nem mondasz magadról. – Mindent? – Igen. Úgy értem. – Hogyne tudnám. éppen annyira különbözöm a hétköznapi emberekről.http://detty-liber. hogy be tudnád bizonyítani. úgy ugrándozik. – Uh. – És az óriásbabos Jack egyszerűen csak egy zseniális kertész volt. és én is elmondok nekik mindent. keményebb lett a talaj. Időutaztál? Amikor találkoztál vele? – En a magam dolgával törődtem. – Talán valóságosak. Ruth és Helen és Megan és Laura mindent elmondanak nekem. – Hát én is pontosan olyan vagyok. Kierkegaardot és Heideggert idézzük egymásnak. – Ó? És miért? Clare szemlátomást védekezik. hogy nem én leszek a hiányzó láncszem. – Próbálok sajnálkozó és szolgálatkész képet vágni. Kendrickkel pontosan erről vívtunk filozófiai állóháborút. – A tündérmesék jutnak eszembe rólad. bizonyítja. ha te valós vagy.com Clare elhúzza a száját. . Nézem a táblát. A másik bástyájával leüt még egy parasztot. Így Clare leütheti a futómat. alattomos mosolyt villant felém.blogspot. és mozgatja magát. ahogyan te. hogy csupán egy elfuserált példány vagyok. nem hiszem. te valóságos személy vagy? Egy kissé meglepődöm. közben egyre a tábla állásán töpreng. mint a macska az Alice-ben. – Henry. Nem rendes dolog. – Hogyan? – Nem tudom. miért ne lehetnének a mesék is valóságosak? – Clare feláll. tudod? – Hogy például Hófehérke kómában volt? – És Csipkerózsika is. És különben sem hinnének nekem. vagy mozdíthatnám el a futómat. Én állítom. – Azt hiszem. Elzsibbadt a fenekem. még 1999-ben dr. – Az emberek nem szoktak úgy megjelenni és eltűnni. hogy te mindent tudsz rólam. – Nem rendes dolog. – Ez igaz. – Úgy értem. és az a tény. – Igen. hogy Clare előhozta ezt. aztán az emberek ezt kiegészítették. Szellem? – Valóságos személy vagyok. – A futómat csapdába ejti a lovával. – Hogyan? – Pontosan olyan vagyok. – Azt állítod tehát. A fehér rosszul áll. hogy te valóságos személy vagy. Kendricknek meggyőződése. – Te titok vagy. mint egy valóságos személy. – Fura. hogy egy új emberi faj előfutára vagyok. A királynő futójával a KB4-re lépek. Clare. hogy hogyan vehetnem le a lovát. Clare sóhajt. és ekkor rám ölti a nyelvét. A nyelve aggasztóan narancssárga az elfogyasztott Doritostól.

– Kezdek nagyon éhes lenni. – Talán csak álmodlak. Gyerek még. – Miért hál' istennek? Szerintem jó móka lenne. nem igaz? Felhúzom a szemöldökömet. fölé hajlok. 1999-ben Clare. elnyúlik a földön. – Erősebben! – Most úgy csípem meg. ő pedig összegömbölyödik. a madarakat. hogy alszom. és reggelente. Sem kitalált figurának. vele soha. amikor piramist kezd építeni a leütött figurákból. – Szereted őt? – Nagyon – suttogom. 1965. – És a feleséged aggódik miattad? – Igen – mondom lágyan. hogy meg kell kérnem. Kezdi a bábukat visszarakni a dobozba. – Mi baj? Olyan halkan mondja. aztán eltűnik. – Honnan tudod? Úgy értem. hogy valódi vagy – mondja Clare. talán csak egymás álmaiban létezünk. hogy egy pár másodpercig fehér-vörös nyom marad a karján. mit csinálhat most. mint egy sündisznó. az eget.com – Noé pedig különc vénember egy lakóhajóval meg egy csomó macskával. és már nem az. felnéz a friss levelek baldachinjára. – Én pedig nem érzem magam szellemnek. – Talán abban is kételkedsz. – Noé a Bibliában van. – Egyébként te nem is hiszel Istenben. hogy azt hittem. Némi csiklandozás és ugrándozás után fekszünk a földön. A dolog veszélyes. Talán te álmodsz engem. – Csak az. ismételje meg. – Valóságosabb vagyok. gondosan elkülönítve a fehéreket és a feketéket. – Paul McCartneyt sokan ismerik – rólad egyedül csak én tudok. és nem akarnám. a kezünk összekulcsolva a hasunkon. Felülök. és Clare-re pillantva döbbenten látom. – A Comiskey Parkban volt. – A feleséged is időutazó? – Nem. ha aludnék? Mindenesetre nem érzem úgy. – Aggódik. témát változtatok. Clare aggódni látszik. mint sok. mint Paul McCartney. Talán alszik. – Anyukám volt egy Beatles-koncerten. hogy fel kéne ébrednem. felültetem. és összeszorítja a száját. – Ó. és kissé megcsípem a karját.blogspot. Vagy igen? Vállat vonok. – Nem szabad ilyeneket mondanod – kiált fel Clare. és olyan kézmozdulatot tesz. – Talán Isten is csak kitalált minket. Visszaül a helyére a tábla mellé. és nem mondja meg nekünk. és Clare megkérdezi. Némán fekszünk egymás mellett. Igazad van. Sajnálom. amikor felébredünk. nézzük a táncoló faágakat. augusztus 8-án. Talán nem is vette észre. és Clare-nek be kell mennie. – Te sem. Clare rám mered. – Becsukja a sakkdobozt. Clare? – Csak rázza a fejét. és kacag. Ő nem mese. Elfojtott szipogást hallok. hogy tudd. – Családonként egy időutazó is több. egyszerűen nem mondanám meg. – Még mindig nem bizonyítottad. elfelejtjük egymást. . hogy már nincs kedve játszani. – Csípj meg – kéri. – Tűnődöm. – Nem gondolod. magamhoz ölelem. én vagyok a feleséged. Clare elkomorodik. hogy elmentem. – De velem valóban találkoztál. Chicagóban. hogy csak ki vagy találva.http://detty-liber. Megsimogatom a haját. mintha el akarná hessenteni ezt a különös ötletet. – Ujjammal megbököm a hasát. Együtt mehetnétek ide-oda. Hál' istennek. Clare. – Mi baj. hogy könnyek folynak végig az arcán a füle felé. Nell perceken belül megkondítja a vacsorát jelző harangot. hogy én valódi vagyok-e? – kérdezi meglepetten. Látom. ha csak kitalálnálak. Odahajolok.

itt van Henry. és két kezét rám tegye. és minden felém kavarog. Azon kapom magam. vagyis. Most sokkal hűvösebb van. hatalmas hőség borult a Rétre. pár perc múlva ideje lesz vacsorához készülődni. Úgy vélem. lefekszem hát én is. és a hátamon fekszem. ahová másként is el lehet jutni. Leülök a kőre. Felkel a nap. fehér oxford ing. A rovarok zaja elült. A ruhám egy szempillantás alatt átázik. mint a tengeré (ilyet csak a tévében láttam). vagy olyan. Rám mosolyog és megszólal. a virágok meg a fű a mellemig érnek. szerda (Clare 13 éves) CLARE: A Réten állok. olyan gyorsam. Milyen nap van ma? – Vasárnap. a nap magasabban áll. a magas fű susog. megeszem az uzsonnát. a közeli zajokat mind felfalta a kánikula. . az ég sárga és zöld. a legközelebbi huszonkét nap múlva lesz. 1984. Egész életemben egyszerűen úgy fogadtam el. Clare ennivalót is hagyott nekem: mogyoróvajas-zselés szendvicset gondosan alufóliába csomagolva. Szél támad. mint a bábok. mint egy nagy. Pár lépésnyire bekúszom a növények közé. így nem tudom. Hatalmas. szeptember 23. – Szia. és a fák lehajolnak. abban a reményben. mint egy hely. alig pirkad. 1984. Ma nincs Henry-nap. és elalszom. a szememet dörzsölöm. és hosszan. Nem tudom. Most azon tűnődöm. hogy a jövő valamiféle konkrét hely lehet. ugyanakkor Henry egy csoda. úgy értem. aztán jön a nappali fény. és kívánom őt. hogy a legtöbb lánynak nincs Henryje. Amikor felébredek. Sosem láttam még ezeket a ruhadarabokat. megtalálom a ruhás dobozt. késő délután. Június vége van. melléje egy almát meg egy zacskó Jey's burgonyaszirmot. Tíz perccel ezelőtt az ég még rezesen kéklett. az árnyékok hosszúak. mint hogy az ember idősebb lesz. a fák nyikorognak és nyögnek. Átgázolok a növényz eten. hogy elnevetem magam. és Henryre gondoltam.com 1984. aztán narancsvörös és rózsaszín. Az erdő fekete. a fű lelapul. vietnami papucs. bár harmatos.. Clare-nek se híre. összegömbölyödök a földön. Én a picike fahídon ültem. a hetvenes évek végén vagy a nyolcvanas évek elején lehetek.blogspot. – Nappal az ingoványon.http://detty-liber. farmernadrág van benne. a szél mindent elsimít. és egyedül vagyok. Clare. Az egész Rét kék. hol lehetek az időben. hogy Henry itt legyen. Henry azt mondja. hogy bár Henry titok. vagy ha van. rám váró doboz. ahol minden lekushadt. Henry azt mondja. és csak mostanában kezdtem ráébredni. Hűvös van. ahová el lehet menni. mintha óriási üvegkupola alatt lenne. és olyan a hangja. miközben úgy tetszik. amikor az égből szakadni kezd az eső. nem tudtam. a jövőből jön. mit jelent. hogy nem vesz észre a közeledő vihar. néztem. a Réten. június 27. fekete felhők közelednek a fák mögül. ismer engem a jövőben. csak rovarok végtelen serege zümmögött. A madarak dalolnak. becsukom a szemem. és egyszeriben úgy érzem. hogy éppen az iskolai uzsonnáját hagyta itt nekem. olyanok. hogy Henry nem valami nagy dolog. Henry el tudna-e vinni a jövőbe. vasárnap (Henry 35. és Clare mellettem ül és egy könyvet olvas. szeptember 23. Egyedül vagyok. Henry az eső.. olyan. Lehet. és ezért automatikusan izgalmas. felfelé nézve. a békák brekegnek. Kiskoromban nem láttam ebben semmi különöset. Csökken a hőmérséklet. se hamva. Igen korán van. hihetetlen szükségét érzem. Amikor kinyitom a szemem. hogy egyedül én állok vékonyan és függőlegesen a Réten. Nyár vége felé jár. Henry számomra érthetetlen. hallgat róla. halkan távoli mennydörgés hallatszik. és sokkal jobban érzem magam. Clare 13 éves) HENRY: A tisztáson vagyok. Félek a jövőtől. és ideje felkelni! Felnyögök. hogyan korcsolyáznak a vízipókok az apró tavacskán. kinyitom. minden meggörbültnek tetszett.

Ilyennek kell lennie? – Hát. Nem számít. – Nem én. Clare. nem erényes. hogy megmondják nekem. Lerúgom a papucsot. viselsz-e cipőt. Te főzted? – Aha. – Huh – mondja. a cipőt takarosan a takaró mellé. megpróbálom. Végiggondolja a haditervet. Egy Dorothy Sayers. ha nagyon szépen megkérnélek. – Feláll. mint amit a jelenemben élünk át. – Nem – mondom –. és nem csempésznél ki nekem egy csésze kávét? – Kávét? – Clare úgy mondja. lábak és csípők. nem befolyásolja a jövőt. és vesz egy fánkot. akár mondok valamit. – Megfújom a kávét. Keblek. – De bizony. A harmincharmadik oldalnál tartok. amely a karjára hullik. Félujjnyi kávét tölt magának. Felülök. amelyet nem olvastam. Te sok tejszínnel és cukorral szereted. Próbálok nem gondolni erre. – Oké. óvatosan belekortyol. Különben is. hogy fogok rájönni. hogy mit szeretek – mondja Clare. – Valószínűleg nincs olyan. – De nem. és bejött Mark. hogy végig ne simítsam napszítta haját. amint nézem. Már sokkal jobban érzem magam. – Túlságosan erős? – Kissé csalódottnak látszik. többnyire nem ennyire erős. lassan. mert te mondtad? – De Clare.com Clare tizenhárom éves. Felnőttként éppen olyan kávéfüggő. mind-mind vadonatúj. finom. és a cipője mellé rakja. Ezen elgondolkodom. . vagy csak azért fogom szeretni. – Úgy veszem el a termoszt. ez a te személyes ízlésed. csészéket. mintha sosem hallott volna még kávéról. – Nagyon szépen kérem.http://detty-liber. miért korlátozódna a szabad akarat a jóra meg a rosszra? Úgy értem. és lehörpintem. hogy tejszínnel és cukorral szeretem a kávét. ásítok. akár nem. – Tudod. és vissza kell fognom magam. Aztán fogja az elhajított papucsomat. – Dehogy. amikor szinte nem is kóstoltam még. éppen az imént határoztad el a tulajdon szabad akaratodból. mintha a takaró tatami lenne. Clare a többi kávét a Rétre önti. – Szörnyeteget csinálsz belőlem. – Ez undorító. Töltök még egy csészével. Clare leveszi a cipőjét meg a zokniját. – A jövő ismerete nem azonos azzal. töltök egy csésze kávét.blogspot. mintha valami szentség lenne benne. – Azt hittem. mint én. de szabad akaratodat gyakoroltad. Erre nincs kész válaszom. a szabad akarat a bűnnel függ össze. Különös és nehéz kor. Még sosem főztem kávét. de meglehetősen erős. amikor Clare megnőtt. A könyvére pillantok. A zoknit a cipőbe teszi. Leülünk a takaróra. de nem annyira bonyolult. A nyári nap szeplőkkel hintette tele Clare orrát. és szekálni kezdett. ezért gyorsan bókolok neki. – Az isten áldjon meg érte. nem mennél be a házba. – Ejha! Ez rakétaüzemanyag. – Miért? Mindezek a szabad akarattal függnek össze. így aztán talán elrontottam. Hihetetlenül erős és keserű. takarót és pár fánkot. és még nem szokta meg az új testét. senkit sem érdekel. ez nem bűnös. – Hogy érted. Nekem azért ízlik. vagy sem. hogy meséljek a jövőről. mire visszajön. hogy szörnyeteget csinálok belőled? Semmit sem csinálok belőled. azt mondod nekem. kortyolok. hogy valóban azt szeretem-e. Rá fogsz jönni. Clare elveszi tőlem a termoszt. mert ez sosem jutott még eszembe. – Szünetet tartok. – Clare. hogy leveszed a cipőd. te nyaggatsz folyton. hogy túlságosan erős. hogyan szereted a kávét. amint kiteríti a takarót. Ez az az év. Úgy értem. Az elmúlt évben több mint tíz centit nőtt. Termoszt hozott. méghozzá gyorsan. ahogy megy a ház felé.

Clare lába hideg a kezemben. tudod? Mintha a jövőm a múltban történt volna. – Most nagyképűvé tettél. Állandóan beleütközöm a ténybe. – Ez kísért álmaimban. – De az imént mondtad. mintha minden el lenne előre tervezve. Clare. aki jelentést ad a tetteidnek? – Clare összeráncolja a homlokát. törökülésben ül. de azt is szeretném. és ez ellen nem tehetek semmit. Bismarck. A káosz nagyobb szabadság. . – Káosz. leírtad. – Veszek egy fánkot. ami a már megtörtént felé tereli a dolgokat. vagy sem? – Nem számít. Mosolygok. és úgy érzem. hogy a jövőd megváltoztathatatlan. én a dolgokat túlságosan véletlenszerűnek és értelmetlennek látom ahhoz.http://detty-liber. a Down-kóros gyerek miatt. – Mit számít neked. felhajtja a farmerja szárát. rózsaszínű és tiszta. Így van? Clare mozgatja a lábujjait. azt fogom érezni. a lábát az ölembe húzom és megszorítom. A következők közül választhatunk: egy-egy tömbből faragott mindenség. immár a világmindenség történetének megváltoztathatatlan része. és tanúja vagyok. elrejtőzni vagy eltűnni. Elkapom Clare bokáját. De jelentés nélkül. hátratámaszkodik a könyökére. – Ezt hívják determinizmusnak – mondom neki. mikor jöjjek ide találkozni veled. a káosz. töprengek a káoszon. bosszúsan néz rám. – Oké – mondom –. hogy úgy fest. a jelen és a jövő egyszerre és együtt létezik. Szeretnék szabadon cselekedni. – Miért? – Nézd. – De. és semmit nem lehet megjósolni. lássuk csak. – De néha mondasz valamit. a kedvencem. és szeretnék elfutni. a jövő már itt van. és lassan rágom. hogy időt nyerjek. Azt nem kedvelem. hogy ez történelmi esemény. mert nem ismerjük az összes változót. – Mi a determinizmus ellentéte. mit kell odaadnom neked 1991ben. ha te beskatulyázva érzed magad a gondolattól. de azért van szabad akaratunk. hogy semmit nem tudok megváltoztatni. hogy a tetteimnek valami jelentése legyen. Bekapom a Bismarck utolsó falatját. – Azt hiszem. Az égre néz. nem tudnám. – De hiszen változtatsz dolgokon. Valahányszor kifújom az orrom. De ha számítana is. lényegében tökéletes szabadság. Állandóan megváltoztatod a dolgokat. És a Lista. képzeld el. Clare nevet. Clare lenyeli fánkja utolsó falatját. ahol Isten alkotott mindent. ha nem lenne a Lista. mit érzek én. és semmit sem tehetek ellene. és a keresztény mindenség. még akkor sem. – Hpmf – mondom. Megvakarja a nyakát. – Nem tudom. és beszéd közben elnéz a Réten át. levettem-e. az ujjamra ragad. – Ó. Te kedveled? Nagyot harapok a Bismarckból. Úgy értem. megfeledkezel Istenről – miért ne lehetne egy isten. a tenyerem izzadni kezd. Henry! Úgy értem. Valahányszor Clare Istent említi. Clare átkarolja a térdét. – Az is. Azt például nem tudom meg nem történtté tenni. – Csak olyasmit tehetek. hogy higgyek Istenben. Henry. Ez felkelti Clare érdeklődését. A cukormáz kissé megolvadt a napon. és minden megtörtént már.com Clare vállat von. ahol a múlt. ha éppen ott vagyok. – Igen és nem. és minden bizonyos cél érdekében van itt. hogy levetted a cipőd. Clare nevet.blogspot. ahol bármi megtörténhet.

hogy ha Isten létezik. és egyik kezemben tartom a levegőben. Clare nevet. de Istent is. és csak egy takaró meg egy könyv. – De nem csak hinni akarom. és kibújik a kezemből. ártatlanul és angyalian. de nincs értelmük. Végighúzom a hüvelykujjam Clare talpán. Gondolkodás nélkül a vállamra teszem a lábát. Vagy egy óra múlva már én is eltűntem. – Nem tudom. felkapja a cipőjét meg a zokniját. Bárcsak szárnyam lenne. Nézem Clare-t. kedvenc nagybácsiról vagy egy olyan tévéműsor vezetőjéről lenne szó. – Hm. könnyű kis sóhaja azt jelenti. felugrik. és hogy mennyire régen volt ez. – Clare! – A Rét csendjében Clare apja kiáltja a lánya nevét. – Szeretem az angyalokat – mondja Clare. – Már megint! – Mi van már megint? – Megmondod. és egy pillanatra elfelejtem. és cigánykereket vet a tisztáson. hogy másnak lenni nehéz. kapjam el. A tizenharmadik században élt. tizenhárom évesen szinte teljes egyensúlyban van. Nem tudok németül. és ő becsukja a szemét. és a párizsi egyetemen tanított. – Tudom. emlékszel? – Tessék? – „Minden angyal rémítő”. Azt akarom. mire visszajön. Megcsiklandozom a lábát. és ő mosolyog. szia. és egyszeriben ideges lesz. hogy nagyon fiatal. Én csak visszavigyorgok. Fekszem egy ideig a napon. és fut az ösvényen. A karomba bújik. Dorothy Sayerst olvasom. üldögélhetnék felhőkön! – „Ein jeder Engel ist schrecklich. Clare-t. és viszlátot motyog. – Henry? – Igen? – Megváltoztatsz. Istenen tűnődöm. a haja glóriaként terül szét a takarón. Egy évvel ezelőtt habozás nélkül Istent mondott volna. és már itt sincs. és leül mellém a takaróra. . Akarom Istent. amint hátradől. Egy Rilke nevű költő A duinói elégiák című versciklusából való. amit hiszel. amelyet kicsi korában nézett. amíg egybe nem olvadnak. Rázza a fejét. aki öreg és fiatal és különbözik más lányoktól. – Olyan szépek. mit szeretek. és vagy zsonglőrködni próbál velük. mintha biztatna. egyik oldalon a hitével. De ebben a pillanatban Clare a serdülőkor küszöbén ül.” Clare sóhajt. hogy menjek. Az egyik kedvenc költőd. mint egy hal. Tamás egyaránt hitt Arisztotelészben és az angyalokban. Ez oké? Seggfejnek érzem magam. – Oké – mondom. – Hallottam róla – mondja Clare úgy. a másikon növekvő szkepticizmusával. és tudnék repülni. aki tudja. – Templomba kell mennem – mondja. a feleségemet látom rávetítve ennek a lánykának az arcára. – Persze hogy oké. mintha egy régen nem látott. – Clare az ölembe fúrja a lábát. közben vigyorog rám. De Clare szemlátomást nem vár választ. Tíz év múlva a determinizmusra fog szavazni. ezért gyorsan újra a kezembe veszem Clare két lábát. Pragmatizmusa meg a Jézus és Mária iránti romantikus rajongása így. És azután? Nem tudom. hogy a mindenség véletlenszerű. nem hallja az imáinkat. Clare felugrik. – Integetek neki. – Ő is rendet és értelmet akart. – Te meg Aquinói Szent Tamás – mondom.com – És te melyikre szavazol? Clare hallgat.http://detty-liber. de ezt valahogy túlságosan is szexuálisnak érzem. vagy megpróbálja összesűríteni őket.blogspot. Ez az. és tíz évvel azután azt fogja hinni. és én átfogom a vállát. Clare kacag. hogy ok és okozat elkerülhetetlenek és brutálisak. és nem tudom. mit mondjak ennek a Clare-nek. hogy igaz legyen.

– Hozhatnék le könyveket. de Mark háttal áll nekünk. – Honnan jössz? . – Érezd magad otthon – mondja. aztán ülök az ágyamon. reszketek. és most itt van. de mit csinál itt Henry. február 2. így nem fog gyanút senki. és apa azt mondja. a Rétre. Henry egy széket tett a kilincs alá. hogy szeretek olvasgatni a pincében. el ne mondd. hogy rossz volt. és van velük egy férfi. beenged. de meghallanak. Clare. Hideg van. Clare.” Átkarol.com kávéscsészék és ruhanemű mutatja. hétfő (Clare 15. – És nélkülözhetetlenek időutazóknak. így hát szaladok.. Rám mosolyog. Berendeztem neki egy kis szobát a kazánház mellett. Mit csinál Henry apával és Markkal? Odafutok hozzájuk. „Menj vissza az ágyadba. „Menj csak. fáradtnak és borotválatlannak látszik. október 27. nagyon-nagyon rossz. hagyja. Látom. mit néznek. mit keresel itt ilyen korán? – A nevemet hallottam – mondom. szombat (Clare 13. felém fordulnak. Amolyan fészket épített párnákból. hogy Henry az a férfi. Négyet kopogok. ki a hátsó ajtón. Bemegy a gyümölcsösbe. Visszaintek neki. a gyümölcsös mellett. majd később elmagyarázom (bár Henryt ismerve. és Henryre nézek. Reggel nyitva hagytam neki az ajtót. csak álom volt. hogy valami ilyesmi jár a fejében. aztán ráülök. de nem látom Henryt. Henry 38 éves) CLARE: Amikor hazaérek az iskolából. Felülök az ágyban. és én visszanézek Henryre. aztán odakapom a fejem. És ha mégis Henry volt? Kiugróm az ágyból és futok. de nincs ott semmi. Zajt hallottam: valaki a nevemet mondta. a szél átfúj a hálóingemen. és valóban sok időt töltök itt.blogspot. Apa egyik régi farmerját és kockás flanelingét viselte. mind állnak és néznek valamit. Clare.http://detty-liber. Minden rendben. aztán halkan fel a lépcsőn. hogy elmenjek. hogy ő ad-e magyarázatot. díszpárnákból és takarókból. Hol van? Megállok és odanézek. Clare. Pszt. A VÉGE UTÁN 1984. Miért hívtál. Az étellel teli tálcát leteszem a földre. vagy majd magától kiderül egyszer). – Kedvesem – mondja –. hogy vajon Mark látta-e. fülelek. bosszús és várja. – 60-as évekbeli Mad magazinokat olvasgat. a száraz fű vágja a lábam. ott van apa és Mark a rikító. de ő a fejét rázza. és látom. hogy egyáltalán ott voltunk. és elindul velem a ház felé. cipő nélkül szaladok le. de tudom. Henry?. és ő integet. akiknek sokszor egy pillanat alatt fel kell találniuk magukat – mondja. mi történt. hogy magamtól rájöjjek. feküdj le”. Mosolyog. Csacsi lány. ezért felmutatom neki a kezem. és felmutatja az 1968-as Világ Almanachot. és apa azt mondja. Mintha Henry lett volna. és apa odajön hozzám. mondja a mosolya. A szelet meg a varjakat hallom. Az egész ház tudomására hoztam. szemben van a biciklitárolóval. Leülök mellé a takarókra és ránézek. 1987. és még mindig nem tudom. – Ezek nagyon jók. mosolyog. narancsszínű vadászruhájukban. Feldúltnak látszik. én pedig látni szeretném. hogy apával visszamehessenek vadászni. Henry 43 éves) CLARE: Hirtelen felébredek. és régi folyóiratokat olvasott az íróasztali lámpám fényénél. futok vissza a házba. és homlokon csókol. és az ajkára teszi az ujját.. mit mondtak egymásnak? Újra visszanézek. valószínűleg nem fogja elmagyarázni. arrább akar-e tolni. Henry az olvasószobában vár.

– Tudod. – Ijesztő. Ha olvasni tudnék a gondolataiban. – Hé.blogspot. Lucille remekül van. Fóbia. elmondja-e nekem. – Henry enni kezdi a marhasültes szendvicset. Mindig ettől féltem a legjobban. miért fáradt. hogy képes voltam így elszólni magam. . hogy hatalmas. amit nem fog elhinni.com – 2001 októberéből. – Nem.http://detty-liber. ami fel fogja izgatni. Clare. De az sem megy. Jaj. hogyan van az. hogy visszatérhessek a jelenembe. – Lehangoló gondolatom támad. amit én nem értek. – Egyre biztosabb vagyok a dolgomban. Nagyon szerencsétlennek látszik. de az étellel nem tudsz mit kezdeni. boldogulsz festékek receptjeivel. Csakhogy Clare. nem vagyok anorexiás vagy ilyesmi. Egyáltalán nem. átkarolom a térdem. – Mondd el – mondja. mert nem aludtam. akinél igazabb embert nem ismerek. akár egy percre. csak azért. – Huh. – Bemegyek a konyhába. köszönöm. Azért van ez. a jelenemben. – A teltség jó. gyorsabban forogna az agyam. – Nincs mit elmondanom. és most vagy hallgatok. Nem. Nem tudom eldönteni. – Valami mentális blokk. Mama. Nagyon jól fog állni neked. Kezdek bepánikolni. mama. Henrynek valami vicces dolog járhat az eszében. – Miért nem? – Nem jó előre tudni a dolgokat. rendkívül érzékeny még a legapróbb hazugságokra is. mennyivel könnyebb lenne az élet. és hevesen vágyom rá. – Eleget eszel? Soványnak látszol. hogy csak félig mondasz el valamit. – Miért mondtad múlt időben? – Csak úgy. – Tudod. az édesanyja haláláról. kimerítő dolgokkal. – Igen. Nem hagyhatom ilyen állapotban Clare-t. hogy beszélhessek Clare-rel. – Hazudik. és megszólal egy hangocska. csak annyi időre. vagy megmondom az igazat. Kövérnek érzem magam. ez Finom. – Nem tehetem. Nevet. – Tulajdonképpen molett vagy. papírt tudsz készíteni. de nem sokáig. mert a mamád mindig nyaggatott miatta. Úgy értem. – Megölte magát. Henryre meredek. – Nell készítette. – Henry aggodalmasan néz rám. a szélviharnak is ellenálló szobrokat tudsz építeni. és én megyek. de mégsem teszi. nem kell aggódnod. – Látom. és lehajtom a fejem. CLARE: Henry nyomorúságos képet vág. Simogatom Clare haját. és megváltoztathatja az anyjához való viszonyulását. – Nem. HENRY: Ez iszonyatos. hogy megtudjam. Ne aggódj. – Petefészekrák – mondom nagyon halkan. – Mivel foglalkozunk 2001-ben? – Nagy dolgokkal. amitől teljesen kiborul. Elszúrja az ember életét. HENRY: Nem hiszem el. hogy vívódik. tizenöt éves korában. – Nagyon kövér vagyok 2001-ben? Talán azért gondolod. – Sosem fogom megérteni. vagy hazudok. Clare rám néz. igazat mond-e. – Eszem. mit mondjak neki. de legalábbis ügyesebben palástolnám az elszólásaimat. A gyomrom ökölbe szorul. Ha aludtam volna. – Fáradtnak látszol. – Nyaggatott? – Nyaggat. hogy most sovány vagyok. Döbbenetes. „Menj innen”.

szívrohamot hozol az öreg szivarra. és apa azt mondta. és megcsókol. – Csak irigykedsz. Lesem a fűből. ha vezetés közben egyszerre csak eltűnnék? A kocsi menne tovább. Eléggé fiatalnak látszik. – Jézusom. – Te jó ég! Úgy értem. és kimegyek a Rétre. – Megkérdezhettél volna… – Nem hittem. Akarsz jönni? Felhúzza a szemöldökét. Henry. fekete pólót viseli farmerral. Hallom őket vitatkozni a könyvtárban vacsora után. és magas sarkú cipőjében. engedetlen kutya lennék. Idáig elhallatszik a zene. Henry mosolyog. De csak ennyit mond. csak kétszer annyi. amelyről sosem hallottam. és a szüleid sem tudnák meg soha. hogy valaki jön a fűben. a harmincas évei elején járhat. rengeteg halott és vér. Imádok vezetni. Hát persze. június 5. Ruth szülei egy hétre San Franciscóba mentek. – Ruthhoz megyek este bulira. semmi nem ronthatja el a hangulatomat. gratulálok. – Miért ne? Unom már a titkolózást. egyre sötétülő kék fölöttem. Csak ül csendesen. maradj a kocsiban. CLARE: Mihelyt belépek az ajtón. – Úgy értem. Olyan izgatott vagyok. Az égbolt rózsaszínű és narancsvörös nyugaton. – Hogyhogy? – Nagyon veszélyes. – Ez miért járt? – kérdezi. Tegnap kaptam meg a jogosítványomat. Sóhajtok. HENRY: Úgy egysaroknyira parkolunk le Ruthék házától. mire összerezzen. Tizenhat éves vagy. Arra gondolok. és a fű tele van apró. de butaság lenne. Ez általában azt jelenti. vagy kiselőadást tart valamiről. – De Clare. és sírni kezd. Nem szép dolog. hogy idézni fog valami könyvből. és azt mondja.. hogy mindez nem a mi házunkban történik.http://detty-liber.blogspot. Mamának ez egyáltalán nem tetszik. Henry 32 éves) CLARE: Egész nap vártam Henryt. Ruth bátyja. – Gyáva. Elhúzódik. – Nézzük csak. Tulajdonképpen szívesen mennék Clare-rel. hogy ez a buli tévedés. Nem veszek róla tudomást. . mi lenne. Lucy… Fogom a könyvem. – Nem vagy öreg szivar. el kell mennem a bulira. „Maradj!”. a Talking Headstől megy az Egyszer az életben.com – Hál' istennek – mondja. felugróm. kitakarítani és kimagyarázkodni. nem tehet semmit. Rámosolygok. Clare. – Úgy van. Hátradőlök és várok. Mindig mulattatja az öregség. és bumm!. mintha valami nagy. hogy ennyire fontos. vár. akkor rengeteg barátoddal fogok találkozni. Belép a tisztásra. visszamegyek a házba pulcsiért. Leülök a kőre Henry mellé. Gyere velem. péntek (Clare 16. Az egyszerű. amikor hallom. Én azonban nem bírok már várni. 1987. mint te. Én most éppen harminckettő. nem maradok ott sokáig. látom. de azért örülök. – Csókot – követelem. Kiugrik a kocsiból. fehér pillékkel. így Ruthnak legalább lesz ideje megjavítani dolgokat. és sosem vezetek. másokra. elmehetek a Fiattal Ruth bulijára. Biztosan senki nem venné észre. miniszoknyájában eltipeg Ruthék felé. Lefekszem a fűbe. – Megkaptam a jogosítványomat! Henry riadtnak látszik. Képzeld el. A nap kezd lenyugodni. Hűvös van idekinn. és akkor elmehetünk valahová. leül a kőre. de minthogy apa már igent mondott. – Nézd.

Megeszem a burgonyaszirom felét. Csak menj le. – O-lala – mondja egyszerre Ruth és Laura. – Az Ron? – vihog Ruth. Az én oldalamra kerül. amelyet Clare hozott. Hamarosan mindannyian az ablakban ülünk. Clare. hosszú hajú fiú hátraszaltót ugrik az ugródeszkáról. benéz a kocsiba. – Gyerünk. – Mmm – mondja Helen. Több a fiú. – Hová mész? – Hoztam pezsgőt meg körtelét. Kissé elbizonytalanodom. – Nem szép ilyeneket mondani. hogy megragadom Helent. hogy „Én! Én!” – Nem érted. Helen felugrik. – Melyiket? – kérdezi Ruth. lehajol. ifjú hölgyem. a vállára hajtom a fejem. – Kit? – kérdezi Helen. – Nézz csak magadra – mondja Helen. Elvégre csupán elragadtatásomat kívántam kifejezni totálisan lenyűgöző szerelésed láttán. Szégyellem magam miattad. iszom a meleg kólából. – Tessék? Igen. piros ruhában. – Nézd Ront – mondja Laura. – Rögtön jövök. – Kösz. legalább százan vannak itt összesen. mint a lány. hogy ez Clare barátnője.com Jaké is meghívta a barátait. – Laura mellett ülök. a hálószobájában bujkál Laurával. Clare. de a kocsiban hagytam. Helen Powell. – Ezt el tudnám viselni. – Keresztbe áll a szemed a buja vágytól. valaki megszólal a hátam mögött. egyre közelebbről. Kinézek. – Óóó. Megfordulok. Clare.blogspot. – Hagyjátok békén – mondja Laura. Magas sarkú cipő kopogását hallom. – Hé. közben le nem veszi a szemét a medencéről. és bámulunk kifelé. – Ciki – mondja Helen. és kiáltsd el magad: „Dugjatok meg!”. és élő pajzsként használva őt. – Kirohan az ajtón. A dekoltázsában Tokióig látok. – No nézd. hogy Bellink keverjünk. Pislogok. – Ha Clare nem akarja megmondani. – Csini a ruhád. hogy… – Egy bizonyos valakit akar – mondja Ruth. . semmit a kéznek kisasszony! – Utána obszcén szürcsölő hang következik. Füvet szívnak a sötétben. kiiszkolok a konyhából. Követ a konyhába. – Hol van Ruth? Ruth odafenn. Amint a konyhába tartok italért. Clare olyan régen elment. és minimum ötven srác versengne. hanem egy szőke bombázó feszes. Hogy hagyhattad. Egy kicsit szundítok. és megállapítom. – Hűha. te meg csak sértegetsz… – És be nem áll a szája. Gyíkpofa. amint Jaké haverjainak egyik csoportja ruhástul ugrál a medencébe. Clare. sajnálom. – Azt ott az ugródeszkán. Szerintem még jobban nézne ki a Metallica póló meg a bőrmellény nélkül – mondja Helen. sétálok egyet. és mindenki részeg. Végül úgy menekülök. de nem a te kedvedért vettem fel. – Dehogynem. nagyon csendben vagy. Hűha. HENRY: Hosszú idő telt el. miért nem akarsz végre túlesni rajta? – Nem lehet – mondom szánalomra méltón. de nem Clare az. és nézik az ablakból. hogy már-már arra gondolok. itt van Mindent a szemnek. Vállat vonok. Nem akarok… nem arról van szó. ki vele. Pisilnem is kell. nagyjából egy óra. de már mindegy.http://detty-liber. és a (pattanásai miatt) Gyíkpofának nevezett srácot látom. azt hiszem – mondom erőtlenül. hogy nem nadrágban és lapos sarkú cipőben jöttem. – Komolyan. Egy magas. nem kell megmondania. hogy ilyen állapotba juss? – Nevet.

Henry?Egy pillanatig el is hitetted velem. hogy társaságom akadt. Helen duzzog. – Nem a pasija. szomorú vagyok. – Akkor én ülök be hozzád. kinyitja az ajtót. hogy ki is vagy. 11. komolyan. és fuvarozzam haza. igazán kényelmesen érzem itt magam. Helen vagyok. máskülönben nem utasítaná vissza ezeket a helyes srácokat. Clare felkapcsolja a világítást. – Igazán lenyűgöző indoklás. Csak az órás rádió kivilágított számait látom. és a világ mozogna körülöttünk úgy hetven mérföldes sebességgel. és sottovoce mondja. – Kapcsold be az országútit. vontam le a következtetést. pontosan az út közepét jelző sárga vonal és az út széle között. hogy rendesen bemutatkozz? – Ó. – Miért csináltad ezt? – kérdezem remegő hangon. Ruth a Congeren lakik. Bocsáss meg. – Nem is az – mondja kurtán Clare. és teljesen lekapcsolja a világítást. hogy megismerhettelek. amikor a kirakójáték apró darabkái így a helyükre kerülnek. A szívem kalapál. amiért olyan partira jött kocsival.blogspot. Hallom a kocsi mellett elsuhanó levegőt. – Beindítja a motort. hogy Clare-nek biztosan valami pasija van. de mintha mégis mozdulatlanok lennénk. hogy iszik. kösz. Amint kifordulunk a Broadwayre. – Tévedsz. itt vagy. – Kikövetkeztettem. menjünk. Helen. Clare arca kifejezéstelen a műszerfal lámpáinak fényében.38 van. – Elmész? – Majdnem éjfél van. Ta da! Mindig kedveltem Helent. – Gyerünk. érzem. Clare meg én összenézünk. nem a pasid. bármenyire hihetetlen is legyen. – Ó – mondja Helen. ha bepiálna. felgyújtja a reflektorokat. és lehuppan a sofőrülésre. Clare pedig ügyetlenül kigurul a parkolóhelyről. Előrenyúl. Clare. és megyünk. hogy ha az ember kizárja a lehetetlent. Egyenes. Ebből adódik. amikor meglátja. – Nevet. mint a vonalzó. nem igaz? Helen közelebb hajol. és mentsen meg. Helen. hogy félre kell vezetnem. Rendkívüli megfigyelőképességem arra a következtetésre vezetett.http://detty-liber. ahogy a kerekek suhannak az aszfalton. Clare pasija. – Erre egyáltalán nincs szükség. A mi kis Clare-ünk alig iszik egy gyűszűnyit… – Azt sosem mondtam. látom. Szeretem. Megdermed. Aztán odajön az én oldalamra. a motort. ahol pia is lehet. Csak a szülei nagyon féltik. Becsukom a szemem. csakis az igazság marad. Viszlát. hogy mit tegyek! – Elhallgatok.36 óra van. – Igazán? Miért? – Kétségbeesetten kívánom. amit az esküvőnkön mondott nekem. de akkor sok minden kiderülhet. – Clare! Ez a komisz fickó azt mondja. – Akkor miért ülsz a kocsijában? Száguld az agyam. Clare meg fog ölni. Aggódtak. – Ki se szállsz a kocsiból. De örülök. – A lehelete erősen alkoholos. Reflektor bukkan fel a távolban. de világítás nélkül olyan. Ez azonban megmagyaráz valamit. mintha egy víz alatti alagútban lennénk. Helen mozdulatlanul áll a reflektorfényben. Henry. – Clare megkerüli a kocsit. – Időtlen idők óta találkozni akartam veled – árulja el bizalmasan Helen. 11. Helen kiugrik a kocsiból. Nem változik semmi. Kinyitom a szemem. – Bizonytalanul megkerüli a kocsi elejét. és száguldunk tovább. És íme. hogy kísérjem el. Ezúttal Clare az. akiket ez a dolog teljesen lelomboz. mi. de nem vagyok Clare pasija. – Ez nem illik úrinőhöz. A Broadway kétsávos autóút.com – Szia. kinyitja az ajtót. hogy jöjjön már Clare. Leragad a szemem. és megkértek. Ebből adódik – Helen böfögésnyi szünetet tart. Clare – mondom. hogy nem égnek az utcai lámpák. . – Clare! – Ne mondd nekem. Újra cipősarok kopog a járdán. – Clare szüleinek a barátja vagyok.

http://detty-liber.blogspot.com – Miért ne? – Clare hangja nyugodt, akár egy nyári víztükör. – Mert mindketten meghalhattunk volna a lángoló roncsban. Clare lassít, és ráfordul a Blue Star Highwayre. – De nem az történik – mondja. – Felnövök, megismerkedem veled és összeházasodunk, és íme, itt vagy. – Amennyit te tudsz, attól össze is törhetted volna az imént a kocsit, és mindketten kómában feküdtünk volna egy évig. – De akkor figyelmeztettél volna, hogy ne tegyem – mondja Clare. – Megpróbáltam, de rám kiabáltál… – Úgy értem, az egyik idősebb te szólt volna az egyik fiatalabb énemnek, hogy ne törjem össze a kocsit. – De addigra már megtörtént volna. A Meagram Lane-hez értünk, Clare ráfordul. Ez a házukhoz vezető magánút. – Állítsd le a kocsit, Clare, oké? Légy szíves. Clare ráhajt a fűre, megáll, lekapcsolja a motort és a világítást. Ismét teljesen sötét van, ezernyi kabóca muzsikál. Magamhoz húzom Clare-t, átölelem. Clare feszült és rugalmatlan. – Ígérj meg valamit. – Mit? – kérdezi Clare. – Ígérd meg, hogy soha többé nem teszel ilyesmit. Úgy értem, nemcsak a kocsival, de egyáltalán nem csinálsz semmi veszélyeset. Mert soha nem tudhatod. A jövő félelmetes, és nem viselkedhetsz úgy, mint aki sebezhetetlen… – De ha láttál a jövőben… – Bízzál bennem. Csak bízzál bennem. Clare nevet. – Aztán miért tenném? – Nemtőm. Mert szeretlek? Clare olyan gyorsan fordítja el a fejét, hogy állon vág vele. – Juj! – Bocs. – Alig látom a profilja vonalát. – Szeretsz? – kérdezi. – Igen. – Most? – Igen. – De nem vagy a pasim. Ó. Hát ez bántotta. – Nézd, gyakorlatilag a férjed vagyok. Mivel azonban még nem mentél férjhez, felteszem, hogy azt kellene mondanunk, hogy a barátnőm vagy. Clare olyan helyre teszi a kezét, ahová valószínűleg nem kéne. – Inkább lennék a szeretőd. – Tizenhat éves vagy, Clare. – Gyengéden elveszem a kezét, megsimogatom az arcát. – Az éppen elég. Juj, csupa víz a kezed. – Clare felkapcsolja a reflektort, és döbbenten látom, hogy az arca meg a ruhája vércsíkos. A tenyeremre pillantok, amely ragacsos és vörös. – Henry! Mi történt? – Nem tudom. – Megnyalom a jobb tenyerem, és négy félhold alakú vágás bukkan elő egy sorban. – A körmeim nyoma. Amikor világítás nélkül vezettél. Clare leoltja a világítást, ismét sötétben ülünk. A kabócák teljes erővel muzsikálnak. – Nem akartalak megijeszteni. – De sikerült. Általában biztonságban érzem magam, amikor vezetsz. Csak… – Mi az? – Gyerekkoromban részese voltam egy autóbalesetnek, és azóta nem szeretek utasként autózni. – Ó… sajnálom. – Semmi baj. Hány óra. – Jaj, Istenem. – Clare felkattintja a lámpát. 12.12. – Elkéstem. És hogy állítsak be így,

http://detty-liber.blogspot.com véresen? – Úgy le van törve, hogy szinte nevetnem kell. – Tessék. – A bal tenyerem a felső ajkához meg az orra alá dörzsölöm. – Vérzik az orrod. – Oké. – Beindítja a kocsit, felkapcsolja a reflektort, visszagurul az útra. – Etta rosszul lesz, ha meglát. – Etta? És a szüleid? – Mama már bizonyára alszik, apának pedig ma pókerpartija van. – Clare kinyitja a kaput, begurulunk. – Ha az én gyerekem kocsival ment volna el egy nappal azután, hogy megkapta a jogosítványát, én bizony az ajtó mellett ülnék, stopperral a kezemben. – Clare leállítja a kocsit a ház előtt. – Vannak gyerekeink? – Sajnálom, ez szigorúan titkos. – Ezt az információt kérvényezni fogom az információ szabad áramlására vonatkozó törvény alapján. – Ahogy parancsolod. – Óvatosan megcsókolom, hogy el ne rontsam az álorrvérzést. – Aztán majd értesíts, ha megtudsz valamit. – Kinyitom a kocsi ajtaját. – Sok szerencsét Ettával. – Jó éjt. – 'cakát. – Kiszállok és becsukom az ajtót, amilyen halkan csak tudom. A kocsi végiggördül a felhajtón, bekanyarodik, eltűnik az éjszakában. Én kiballagok Rétre, a csillagok alatt lévő ágyba. 1987. szeptember 27., vasárnap (Henry 32, Clare 16 éves) HENRY: A Réten materializálódom, mintegy nyolcméternyire nyugatra a tisztástól. Rémesen érzem magam, szédülök, hányingerem van, így hát ülök pár percig, hogy összeszedjem magam. Hűvös és szürke az idő, elmerülök a magas, barna fűben, amely a bőrömbe vág. Egy idő múlva kezdem jobban érezni magam, csend van, felállók és kimegyek a tisztásra. Clare a földön ül, a kőnek támaszkodva. Nem szól semmit, csak bámul, olyan arckifejezéssel, amelyre csak azt mondhatom, haragos. Hűha, gondolom. Mit tettem? Grace Kellysen van öltözve; kék gyapjúkabátot visel piros szoknyával. Reszketek, a ruhás dobozt keresem. Megtalálom, fekete farmerba, fekete pulóverbe, fekete pamutzokniba, fekete felöltőbe, fekete bakancsba és fekete bőrkesztyűbe bújok. Úgy festek, mintha egy Wim Wenders-film főszerepét akarnám eljátszani. Leülök Clare mellé. – Szia, Clare, jól vagy? – Szia, Henry. Tessék. – Átad egy termoszt és két szendvicset. – Köszönöm. Hányingerem van, várok egy kicsit. – Leteszem az ételt a kőre. A termoszban kávé van; mélyen beszívom az illatát. Már attól is jobban vagyok. – Jól vagy? – Nem néz rám. Alaposan szemügyre veszem Clare-t, látom, hogy sírt. – Henry. Megvernél valakit a kedvemért? – Tessék? – Bántani akarok valakit, de nem vagyok eléggé nagy, és nem tudok verekedni. Megtennéd nekem? – Miről beszélsz? Kiről? Miért? Clare lesüti a szemét. – Nem akarok beszélni róla. Nem fogadnád el a becsületszavamat, hogy teljes mértékben megérdemli? Azt hiszem, tudom, miről van szó; mintha hallottam volna már ezt a történetet. Sóhajtok, közelebb húzódom Clare-hez, átkarolom a vállát. A vállamra hajtja a fejét. – Egy srácról van szó, akivel randiztál, igaz? – Aha.

http://detty-liber.blogspot.com – És állat volt, és most azt akarod, hogy laposra verjem? – Aha. – Clare, sok srác tud állat lenni. Én is állat voltam… Clare nevet. – Nem hiszem, hogy valaha is akkora állat tudtál lenni, mint Jason Everleigh. – Az a focista srác, ugye? – Igen. – Clare, miből gondolod, hogy képes lennék megverni egy nagydarab srácot, aki feleannyi idős, mint én? És egyáltalán, miért randizol egy ilyennel? Vállat von. – A suliban mindenki nyaggat, mert sosem randizok senkivel. Ruth és Meg és Nancy – úgy értem, elterjedt a pletyka, hogy leszbikus vagyok. Még mama is kérdezgeti, hogy miért nem járok fiúkkal. A srácok hívnak, és én nem megyek. És akkor Beatrice Dilford, aki tényleg leszbi, megkérdezte, hogy én az vagyok-e, és én mondtam, hogy nem, és ő mondta, hogy nincs meglepve, de mégis mindenki azt hiszi. Így aztán gondoltam, talán jobb lesz, ha randizok pár sráccal. És aki a legközelebb hívott, Jason volt. Ő meg ilyen sportoló, és tényleg jóképű, és tudtam, ha vele randizom, mindenki tudni fogja, és gondoltam, akkor talán befogják a szájukat. – Szóval most először mentél el egy sráccal? – Aha. És elmentünk ebbe az olasz étterembe, és ott volt Laura meg Mike meg egy csomó ember a drámakurzusról, és felajánlottam, hogy fizesse mindenki a maga részét, de nemet mondott, sosem tette, és ez oké is volt, és a suliról dumáltunk meg ilyesmiről, fociról. Aztán megnéztük a Péntek 13. hetedik részét, nagyon ócska volt, csak azért mondom, ha esetleg meg akarnád nézni. – Láttam. – Ó. Miért? Nem neked való. – Amiért te is megnézted; a partnernőm akarta látni. – Ki volt az? – Egy Alex nevű nő. – Milyen? – Nagy csöcsű bankpénztárosnő, aki szereti, ha elfenekelik. – Amint kimondom, rájövök, hogy a tini Clare-rel beszélek, nem a feleségemmel, és a legszívesebben felpofoznám magam. – Ha elfenekelik? – Clare mosolyogva néz rám, a szemöldöke felhúzva. – Mindegy. Szóval moziba mentetek, és…? – Ó. Szóval ő a Traver'sre akart menni. – Mi az a Traver's? – Egy farm az északi oldalon. – Clare hangja elhalkul, alig hallom. – Az emberek odajárnak… smacizni. – Nem szólok semmit. – Szóval azt mondtam neki, fáradt vagyok és haza akarok menni, mire ő, hm, begorombult. – Clare elhallgat, egy darabig ülünk, hallgatjuk a madarakat, a repülőgépeket, a szelet. Clare hirtelen megszólal. – Tényleg begorombult. – Aztán mi történt? – Nem volt hajlandó hazavinni. Nem tudtam, hol vagyunk; valahol a 12-es úton, körbe-körbe ment, kis mellékutakon, istenem, nem tudom. Végigment ezen a földúton, és ott állt egy házikó. A közelben volt egy tó, legalábbis én így vettem ki. És kulcsa volt a házikóhoz. Kezdek ideges lenni. Clare erről sosem beszélt nekem; csak annyit mondott, hogy volt egy igazán rémes randija valami Jason nevű sráccal, aki focista volt. Clare ismét elhallgatott. – Clare. Megerőszakolt? – Nem. Azt mondta, nem vagyok… elég jó. Azt mondta… nem, nem erőszakolt meg. Csak… bántott. Csak… – Nem tudja kimondani. Várok. Clare kigombolja a kabátját, leveti. Lehámozza a blúzát, és látom, hogy a háta csupa véraláfutás. Sötétlila foltok a fehér bőrön. Clare megfordul, és cigaretta okozta égési seb van a jobb mellén, hólyagos és ronda. Egyszer

http://detty-liber.blogspot.com megkérdeztem, hol szerezte a sebhelyet, de nem mondta meg. Megölöm azt a fiút. Megnyomorítom. Clare ül előttem, a válla hátraejtve, libabőrös, vár. Odaadom a blúzát, felveszi. – Rendben van – mondom halkan. – Hol találom azt a kölyköt? – Odaviszlek – mondja. Clare a behajtóút végén vesz fel a Fiattal, a házból nem látni oda. Napszemüveget visel, pedig borongós délután van, ki van rúzsozva, a haja kontyban. Jóval idősebbnek látszik tizenhatnál. Mintha most lépett volna ki a Hátsó ablak című filmből, bár a hasonlóság akkor lenne igazi, ha szőke lenne. Őszi fák alatt suhanunk, de nem hiszem, hogy bármelyikünk látná a színeket. Egy végtelen szalagon egyre az jár a fejemben, mi történt Clare-rel abban a házikóban. – Mekkora az a srác? Clare mérlegel. – Jó pár centivel magasabb nálad. Sokkal testesebb. Talán húsz kilóval? – Krisztusom. – Ezt elhoztam. – Clare a retiküljébe nyúl, pisztolyt vesz elő. – Clare! – Apáé. Gyorsan gondolkodom. – Clare, ez rossz ötlet. Úgy értem, vagyok olyan dühös, hogy használjam, és az butaság lenne. Várj. – Elveszem a pisztolyt, kinyitom a tárai, kiveszem és a retiküljébe teszem a lövedékeket. – Tessék. Így már jobb. Nagyszerű ötlet, Clare. – Clare kérdőn néz rám. A pisztolyt a felöltőm zsebébe teszem. – Névtelenül akarod, vagy azt akarod, hogy tudja, hogy tőled jön? – Ott akarok lenni. – Ó. Ráfordul egy magánútra, megáll. – El akarom vinni valahová, és azt akarom, hogy nagyon elbánj vele, és nézni akarom. Azt akarom, hogy összecsinálja magát ijedtében. Sóhajtok. – Clare, általában nem teszek ilyesmit. Többnyire önvédelemből verekszem. – Kérlek. – Teljesen színtelenül mondja. – Persze. – Folytatjuk az utat, megállunk egy nagy álgyarmati ház előtt. Autó sehol. Egy nyitott emeleti ablakból Van Halén bömböl. A bejárathoz megyünk, félreállok, Clare becsenget. Egy pillanat múlva elhallgat a zene, súlyos léptek dübörögnek le a lépcsőn. Nyílik az ajtó, és egy mély hang szól ki: – Visszajöttél? Kell még? Csak ezt kellett hallanom. Előveszem a pisztolyt, Clare mellé lépek. A fickó mellére célzok. – Szia, Jason – mondja Clare. – Gondoltam, szeretnél velünk jönni. Azt teszi, amit én is tennék; a földre veti magát, kigurul a pisztoly hatósugarából, de nem eléggé gyorsan. Az ajtóban termek, egyenesen a mellkasára ugrom, és kiszorítom belőle a levegőt. Felállók, lábam a mellkasára teszem, a pisztolyt a fejéhez. C'est magnijique mais ce n'estpas la guerre. Tom Cruise-ra hasonlít, nagyon csinos, nagyon amerikai. – Mit játszik? – kérdezem Clare-től. – Hátvéd. – Hmm. Sosem jöttem volna rá. Talpra, kezeket fel, lássam őket – mondom neki vidáman. Engedelmeskedik, kikísérem az ajtón. Mindannyian az úton állunk. Van egy ötletem. Beküldőm Clare-t a házba kötélért; pár perc múlva egy ollóval és szigetelőszalaggal jön ki. – Hol csináljuk? – Az erdőben. Jason liheg, amint az erdő felé tartunk. Vagy öt percig megyünk, aztán meglátok egy kis tisztást egy igen alkalmas fiatal szilfával a szélén. – Ehhez mit szólsz, Clare?

http://detty-liber.blogspot.com – Jó lesz. Ránézek. Tökéletesen közönyös, higgadt, mint egy gyilkosnő egy Raymond Chandlerregényben. – Kezdhetjük. – Kösd a fához. – Átadom Clare-nek a pisztolyt, Jason két kezét a fa törzse mögé rántom, egymáshoz rögzítem szigetelőszalaggal. A tekercs majdnem bontatlan, és én az egészet fel akarom használni. Jason zihál. Clare-re pillantok. Ő úgy néz Jasonre, mint valami elfuserált, modern műtárgyra. – Asztmás vagy? Jason bólint. A pupillái parányi ponttá szűkültek. – Hozom az inhalálókészüléket – mondja Clare. Visszaadja a pisztolyt, és elballag a fák közt arra, amerről jöttünk. Jason lassan, óvatosan próbál lélegezni. Beszélni próbál. – Kicsoda… maga? – Clare barátja. Azért vagyok itt, hogy jó modorra tanítsalak, mert nincs modorod. – Felhagyok a gúnyolódással, odamegyek melléje. Halkan beszélek. – Hogy tudtad ezt tenni vele? Olyan fiatal. Annyira ártatlan, és most tökéletesen elcsesztél mindent… – Fasz… csigázó. – Sejtelme sincs semmiről. Mintha egy kismacskát kínoztál volna meg, amiért megkarmolt. Jason nem felel. Hosszú, reszelős vonyítás jön belőle lélegzés helyett. Aggódni kezdek, amikor megjön Clare. Meglóbálja az inhalálókészüléket, rám néz. – Drágám, tudod, hogy kell használni ezt az izét? – Azt hiszem, fel kell rázni, aztán tedd a szájába, és nyomd meg felül. – Clare így tesz, majd megkérdezi Jasont, kér-e még. Az bólint. Négy inhalálás után kezd normálisan lélegezni. – Kész? – kérdezi Clare. Felemeli az ollót, csattint néhányat a levegőbe. Jason a fejét kapkodja. Clare odamegy hozzá, letérdel, kezdi levágni a fiúról a ruhát. – Hé – mondja Jason. – Légy szíves, hallgass – mondom. – Nem bánt senki. Egyelőre. – Clare végzett a farmerral, áttér a pólóra. Én meg kezdem Jasont a fához szalagozni. A bokájánál kezdem, szép lassan haladok felfelé a vádliján a térdéhez, aztán a combján. – Stop – mondja Clare, és Jason ágyéka alá mutat. Levágja a fiúról az alsóját. Én meg körbeszalagozom a derekát. Jason bőre ragacsos és nagyon barna, kivéve ott, ahol a Speedo típusú fürdőnadrág eltakarta. Erősen izzad. Felmegyek egészen a válláig, ott megállok, mert azt akarom, hogy kapjon levegőt. Hátralépünk, megcsodáljuk a művünket. Jason most szigetelőszalag-múmia, hatalmas erekcióval. Clare nevetni kezd. A nevetése kísérteties, visszhangzik végig az erdőn. Éles pillantást vetek rá. Van valami bölcs és kegyetlen Clare nevetésében, és úgy látom, ez most demarkációs vonal, amolyan senki földje Clare gyermekkora és felnőtt női élete között. – És most? – kérdezem. Az egyik részem fasírtot szeretne csinálni a fiúból, a másik nem akar megverni olyan embert, aki fához van ragasztva szigetelőszalaggal. Jason lángvörös. Az arca szép kontrasztja a szürke szigetelőszalagnak. – Ó – mondja Clare. – Azt hiszem, ennyi elég lesz. Megkönnyebbülök. De azért ezt nem mondom. – Biztos vagy benne? Úgy értem, sok mindent tudnék még csinálni. Szakítsam be a dobhártyáját? Verjem be az orrát? Ja, persze, egyszer már eltörte maga. Elvághatnánk az Achilles-ínjait. A közeljövőben nem focizna. – Nem! – Jason a szalagnak feszül. – Akkor kérj bocsánatot – mondom neki. Jason habozik. – Sajnálom. – Ez eléggé szánalmas… – Tudom – mondja Clare. A retiküljében turkál, elővesz egy lemoshatatlan filcet. Úgy megy

Clare beindítja a kocsit. és megtudom. beszélni. Ruth egy pillanatig fogja a kezem. hogy elájul? – Gyerünk – mondom. hogy lássam Clare-t. nagyon megbánod. – Világos. Te csak annyit tudsz. Partaki. mire végzek veled. Herman Melville 1851-ben jelentette meg a Moby Dick. mint Harriet. Partaki –. – Mi az? – kérdezi Clare. Rátörhet egy újabb asztmaroham. Partaki észreveszi. – Egy pillanat – mondja Jason. és ideges nevetés fut végig a termen.blogspot. az álla alá dugom a pisztoly csövét. Clare behajt egy mellékutcába. már tudom. Clare nevet. mindenki elhallgat. aggódni látszik.http://detty-liber. Beülünk. mint egy veszélyes vadállathoz. de már érzem is az asztal alatt a kezét a kezemen. Az előcsarnokban kettéválik előttem a tömeg. Mintha autómosóban ülnénk. amelyet az . 1987. – Kellemes hétvégétek volt? – kérdezi szelíden Mr. Oké. Jason arcán végigfolynak a könnyek. – Jó mulatság volt. ahogyan Clare vezet. Idehívok pár embert. Leverten megyünk vissza a kocsihoz. Úgy érzem magam. Megfordulok. – Tudod. – Szívesen. mint a Vörös-tenger. hátralép. Ha még egyszer zaklatni mered Clare-t. kicsi és forró. ráteszi a tollra a kupakot. Én sem szólok. – Helyes. – Hmm. Mosolyog. se dugni. és már ott sem vagyok. Esni kezd. Partaki nem érti. akkor lássunk hozzá a Billy Buddhoz. Nem leszel képes megmozdulni. – Csókolj meg – kéri. aki holmi megmagyarázhatatlan okból nem jár fiúkkal. aki sápadt a sminkje alatt. szeptember 28. – Tökéletes volt. Megcsókolom. Nézem. Köszönöm. de senki nem áll szóba velem.. Odamegyek Jasonhöz. hogy mindenki szokatlanul csendes. megfordul és elszáguldunk a behajtón. enni. továbbra is rémes csend van. és Mr. – Ha egyetlen emberi lénynek említést mersz tenni a létezésemről. Az eső dobol a kocsin. Visszateszi a tollat a táskájába. avagy a bálna című írását. és Ruth elveszi a kezét. – Oké. rá az útra. Leülök Ruth mellé. Clare bólint. Clare ajka körül elégedett mosoly játszik. miután az osztálytársai megtalálták kémjegyz eteit. hogy Clare rendes lány. az ágyékra irányuló oldalrúgásba adom bele. minden erőmet egy. – Szédülni kezdek. Világos? Jason gyűlölködve néz rám. – Menjünk. – Kit hívsz? Hívd Robot. – Nagyszerű – mondja aztán Mr. – Figyelj ide. faszfej… Mi a pokol? Hátralépek. a kém. – Ezt akartad? – kérdezem. Partaki. – Most nagyon elnézően bántunk veled. – Zsebre teszem a pisztolyt. – Aha. – Ó. Amikor végzett. hétfő (Clare 16 éves) CLARE: Hétfőn az iskolában mindenki engem bámul. igen – mondja Sue Wong. aztán bejön Mr. nem hagyhatjuk itt így. írni kezd szigetelőszalagos mellére. Hallom. Lehet. akit ismerek. visszajövök és kikészítelek. – Igen – mondja Clare. Amikor bemegyek az angolórára. A randijükről írt beszámolót. mindjárt távozom. Idehívom az összes lányt. – Azt hiszem. hogy Jason kiabál utánunk.com oda Jasonhöz.

Helen a fejét rázza. Elgondoltam. és kimenekülnek. amit mondtál. A szigetelőszalag kitépte a teljes mellszőrzetét. – Hé. – Van egy barátom. hogy a szülei hazajönnek és megtalálják. mintha semmire sem gondolt volna. mint tegnap. Montaigne-t fordítunk. mit fogok tenni. Hallgatok. – Henry volt. – Jaj. Leveszem a cipőm és a zoknim. Megszólal a csengő. hogyan. – A folyosók szinte üresek. – Nagyon esetlenül hazudsz. Bemegyünk az öltözőbe. A combomon hurkák vannak Jason övétől. könnyűnek. hogy Henry élvezte. Kinyitom az enyémet. Egymás után ötször késtem már a tornaóráról! – Úgy suhan el. hogy az összes lány körénk gyűlt. Már a franciaosztályom előtt állok. az alsóingem és a bugyim. és nem szólok semmit. mint a levegő. attendez – mondja a Madame a könyökömnél. – Volt némi segítségem. aztán pedig aggódott. Némán dolgozunk. hogy Henry megtegye? – Clare. Szóval az összes lány. és Helen megfordul. mindenki. Akkor oké az egész? Akkor oké. igaz? Megrázom a fejem. mert túlságosan fájna. Helennel egy sorban van a szekrényünk. csak azt nem. látom. hiába van rajtam pamut alsóing. Fiúk nem. hogy megrúgta Jasont: tökéletesen közönyös volt. mind engem néz. Nehéz volt levágni. Clare! – A véraláfutások még rondábbak. Ruth jön velem. aki szokott ilyesmit csinálni. Végre megszólal a csengő. – Ah. A teremben csend van. mintha csak kezet rázott volna vele. és Ruth összerezzen. – Azt tettem.http://detty-liber. mert nem tudta. Helen nevet. mintha erős mágneses mező vonzaná. az ujjam az ajkamra teszem. hogy bántotta Jasont. Helen ír nekem egy cetlit: Jó neked. Ő segített. és elrohan az épület túlsó végében lévő zeneórájára. és óvatosan megölel.blogspot. Lassan megyek utánuk. Helen felegyenesedik. Helen meg én tornaórára megyünk. – Nos? – kérdezi. rájuk néz. a pulóverem így is bántja a bőröm. én pedig könnyűnek érzem magam. és amint átnézek Helen válla fölött. Leveszem a blúzom. a Madame pedig körbejár. hogy miért tetted. . istenem. én hogyan fogok reagálni. Az osztálytársaim nagy nehezen megtárgyalják a Billy Buddot. Nem tudok összpontosítani. Melltartó nincs rajtam. azt értem. Némelyikük zöld. hogy akartam. – Kisanyám. Féltem. és fáj az összes bordám. Sokan látták? – Igen. Clare. – Jól vagy? – kérdezi. az összes lány elhallgat. Laura. – Mikor? – Hat körül. – Helen odalép hozzám. s 'il vous plait. Henry arckifejezése azután. már nagyon unom ezt a kérdést. – Jaj. – Clare. mintegy bocsánatot kérve. mint amikor Jason élvezte. én pedig bemegyek Madame Simoné termébe. – És ki „ő”? – Apám egyik kliense – hazudom. hogy bánt engem? De Henry jó. amennyire én tudom. A csengetés után ismét kirohan mindenki. és abrakadabrái. és rájöttem. néha kijavít ezt-azt. – Ebédnél meséld el – kiáltja Ruth. – Helyes. asseyet-vous. és ez ugyanaz-e vajon. és hátul valaki tapsolni kezd. Helennel megyek. Helen – mondom. A lányok tornaterméhez értünk.com amerikai közönség zajos közönnyel fogadott… – Semmi nem jut el hozzám. nem hittem a szememnek. – Jézusom. – Nagyjából. kiveszem a tornacipőmet meg a tornaruhámat. és mind tapsolnak és nevetnek és beszélnek. Hogy tudtad a fához ragasztani azzal a szigetelőszalaggal? Őszintén szólva. megölel. Laura és Helen közé ülök. Mademoiselle Abshire.

cigaretta égette sebet. Clare a törzsnek dől. Csodálkozik. csak ő és érdeklődésének tárgya létezik. Anélkül. július 12. A mozdulatlanság: fegyelem kérdése. . – Mozduljak? – kérdezem. Kinyitom a szemem. – Köszönöm – mondom. Clare folytatja a rajzolást. de Clare-nek modellt feküdni mindig meglepően nehéz. Aztán 2001ben megint oké vagy. milyen ábrákat rajzolnak az ágak az égboltra. Ebben a pillanatban éppen a szemembe néz. Nevetek. gondolkodnom kell rajta. Inkább ezt kérdezi: – Henry. és ebédünk maradékai körülöttünk hevernek a lehullott almákkal vegyesen. – Ne. alatta párna fedi a gyökereket. Ez a nyári közjáték idilli. De boldognak és nyugodtnak látszol. általában ideges vagy kiborult vagy. és nem akarod megmondani. – Fejjel lefelé és alva? – Ellazultam Olyan nyugodtnak látszol. Azokban az években is sok jó dolog történik. hogy azok az évek változatlanul borzalmasak. és ez az egyetlen alkalom. mitől félsz? A kérdés meglep. – 2000 januárjából. Ezért szeretem. – Elsősorban azért vagyunk idekinn. A térdén egyensúlyozza a füzetet. és amikor 1998-ból vagy 99-ből vagy 2000-ből jössz. Én elnyúlva fekszem. amint átpillantok a száraz fű között. – Mi másba kapaszkodhatnék? – Emlékezz rá. hogy ennyire figyelemmel kíséred a hangulataimat. – Elfelejtettem megkérdezni.. légy szíves. Ahogyan az előbb voltál. Minden csendes. Almos és elégedett vagyok. 1988. Amikor Clare rajzol. – Komolyan? Azt hittem. – Szeretnélek lerajzolni így – mondja Clare. mint valami jósnő.http://detty-liber. amikor érzem. a mindene vagyok. – Úgy beszélsz. például amikor olvasok. a fejem Clare ölében. – Szívesen – mondja. amikor beszélünk róla. szerda (Clare 24. hogy Henry keze végigsimítja a hasamat. Még a legkényelmesebbnek tetsző póz is kínszenvedéssé válik úgy tizenöt perc után. amikor szeretkezünk. hogy visszatért. Egy almafa alatt vagyunk. vasárnap (Henry 36. fel a szemöldökömig.. Az ujja végigfut a nyergen. szeptember 11.blogspot. kicsit későbbről. és mosolyog. mikorról jössz. Henry 32 éves) CLARE: Fekszem az ágyban. és a félhomályban megérintem az arcát. félálomban. hogy általában a stressz küld feléd. úgy érzem. Én meglehetősen sokáig vagyok képes mozdulatlan maradni. és Clare meg én küszködünk. Clare-re nézek. Már nem kérdez a jövőnkről. – Nem. mintha eltűnne a világ. Akkor is így néz. Ettünk. mert Clare-nek fákat kéne rajzolnia a képzőművészet-órájára. ő pedig lehajol.com 1995. és megcsókolja a kis. A jelenemben január van. Miért ne? – Nosza. ide. Mélyen a rajzolásba merült. Nem vettem észre. Clare 17 éves) HENRY: Clare meg én a Gyümölcsösben vagyunk egy meleg szeptemberi délutánon. Ne gondold hát. – Továbbra is céltalanul bámulom. és rájövök. – Miért? Olyan öregnek látszom? Clare megsimítja az orrom. az mindent megváltoztatna. Fogja a vázlatfüzetét meg a szenet. hogy a szememen kívül bármit is mozdítanék. miért. amikor engem rajzol: amikor ezzel a figyelemmel néz rám. a levegő vibrál a melegtől. A Réten rovarok zümmögnek az aranyló napon.

– Miért? – Nem tudom. mert ragaszkodtam hozzá. amelyik itt szokott lógni? Amelyet rólam készítettél? – Tessék? Jaj. A neved alá. A rajzra nézek. Nincs rajta dátum. – Félek a téltől. ezért bemegyek a műtermébe. hogy ezt kipróbáljam. Talán leesett. Clare lép be egy ölnyi manilakenderrel. Félek a rendőrségtől. mi van. – Tessék – mondja. – Ledobja a kendert. átadja.. vagy megvernek. – Ne – mondom. Clare megmutatja a rajzot. és elhagysz. Már láttam. és valami megváltozott? Úgy értem. De miért tetszik úgy. Clare hatalmas szobrot épít parányi lila papírdarabokból. csütörtök (Henry 36. Clare nevet. – De sosem akarlak elhagyni. Clare mosolyog. – Megcsókol. – Könnyű volt. Csak örülök.com – A hidegtől – mondom. megállok Clare asztala előtt. és helyette odaírja: 1988. nemigen észrevehető. hogy elveszítelek.http://detty-liber. Óvatosan körüljárom. – Letörli a kezével.blogspot. január 13. Clare mosolyog. – Örülök. szeptember 11. – Előfordult már. Clare. – Kuncogva nézünk össze. – Kész. – Pedig te mindig elhagysz engem. Arra gondoltam. – Clare kiradírozza a dátumot. – Nincs dátumozva. Most sincs rajta dátum. ide. Levágtam. – Egymásra nézünk. én vállat vonok. és ennyi. Jaj. Vagy megfeneklem az időben. mi lenne. – Oké. – Töprengve néz rám. – Ha megsértettem a tér-idő kontinuumot. hogy visszamész a jelenedbe. várj csak. Felülök. Próbáld meg – mondom kíváncsian. – Hé. – Majd szólok. 2000. és már ott sem vagyok. Mintha le lenne vágva. ha erre a rajzra most ráírnám a dátumot? Mi történne? – Nem tudom. pókhálós. – Azt hiszem. itt van. ha sosem találkozunk a jövőben. Clare leteszi a vázlatfüzetét. hogy rossz helyre vagy időbe utazom. – Előbújik. – Oké. – Félek. Clare aláírja. Clare nevet. olyan. és elüt egy autó. A rajz nincs ott. Clare 28 éves) HENRY: Vacsora után még mindig Clare rajzára gondolok. Clare kiradírozza a Réti pipist. két ujja között tartva a rajzot. írná rá a dátumot is. – Nem látom. – Mi történt a dátummal? – Miféle dátummal? – Ráírtad a dátumot az aljára. mintha kis híján valami lehetetlen történt volna meg? Miért könnyebbültem meg annyira? . Bevallom. mennem kell. helyette odaírja: Réti pipis. – Mi van? – Hol van az a rajz. – Miért? – Teljesen kikészültem a harmadik világháborúról tett megjegyzésedtől. – Clare benéz az asztal alá. hogy így tettél. A rajzon békésnek látszom. odajön hozzám. nem tudom. hogy megnézzem. – Nincs? – Láttam már. hogy ráunsz a megbízhatatlanságomra. Félek. otthon. – Hogyan veszíthetnél el? Én nem megyek sehova. – Sosem hagylak el – mondja. – Huh. – Kezdem rosszul érezni magam. Clare rajzasztala mellett lóg a dolgozószobájában. mint egy Muppet meg egy madárfészek keveréke. Félek. ha kirobbantottad a harmadik világháborút. és nem leszek képes visszajönni.

Mindhárman babaolajban úszva fekszünk a napon. az olvasószobában vagyok. és mama hol közelebb van. Ülök csendben. Apa mindig egyforma. halkan énekel. ragyogó muzsikusok. és bámuljuk a mókusokat. az ajka telt. én pedig ragaszkodtam hozzá. Clare hagyott nekem ennivalót: marhasültet és sajtot és teljes kiőrlésű kenyeret mustárral. a mamámra gondolok. ami mozog. Ötéves koromban hallottam őt a Lulut énekelni a Lyric Operában. rajtam nevetséges. Úsznak a boldogságban. Most viselős. Boldognak kéne lennem. Néha még beszéltem is vele. követtem a szupermarketban. de nem vagyok az: Clare idekészítette nekem a South Haven Daily napilap 1988. amint ül egy padon a Warren Parkban.. Clare 17 éves) HENRY: Sötét téli délután. vékony. hogy apám azon tűnődött. a környéken lakom. az autókat. hogy néha életben találhattam anyámat. Ha csupán gyerekkori emlékekből kéne dolgoznom. Látom. Csak az arca más. vendéglőben étkeznek. most visz haza a kórházból. nem vagyok-e rákos. az arca drámai. előttük az egész világ. Fura. Mindez a 60-as években.http://detty-liber. és az első felvonás végén teljes elragadtatással mosolygott a színpadon lévő mamára. december 24-i számát is. Boulez vezényletével. éles pillanattal. olasznak látszik. nem igaz?” Átadtam neki a helyemet a gyorsvasúton. Most kézen fogva sétálunk. most babakocsiban tol ki a parkba. amint sétálnak. a mamám felkapott. mindent. és titokzatos árapály változtatja az életkorát. hogyan bánik velem anya. néha kisded önmagammal. fahéjas-diós kockákkal és mogyorós csókokkal meg Hershey csókokkal. A Réti pipis ház alagsorában. ahol apám lakik még most is. EGY (MINDIG UGYANABBA A KOCSIBA ROHANUNK BELE) 1988. fogják egymás kezét. az öröm. Még mindig ámulok rajta. egy almát. nézem kettejüket. december 24. hogy „Ma pocsék időnk van. hol távolabb. és mindenki tapsolt. Ezen az estén a chicagói Dobj Fel drinkbárban a huszonöt éves énem addig iszik. Emlékszem. hogy egyszer bemehettem a nappaliba a szüleim egyik buliján. A tengerparton mindhármunknak egyforma a napszemüvege. és ültében zenét memorizál. Jehan Mecknél. közben apró kézjelekkel. megcsókolt. a galambokat. ahogy ült mellettem. kalapot visel. Amikor összefutunk. szolidan öltözött. játékok rázogatásával szórakoztat. Rumos kólát és Hawaii puncsot iszunk. Emlékszem arra is. hogy megkopik az emlékezet. azt hiszik. teljesen kikészített szemmel és arccal megy le még a pucerájba is. lépnek egyszerre. és ők elegánsak. kissé fura fickó. hogy rúzsfoltos arccal menjek aludni. Az időutazás egyik legcsodálatosabb és legfájdalmasabb velejárója az a lehetőség volt. Emlékszem mamára. néhány kiugró. moziba mennek. Anyám csillaga felfelé ível. kék sapka. Ez anyám halálának a tizenkilencedik évfordulója. egy negyed liter tejet meg egy egész műanyag tálat tele karácsonyi finomságokkal. amikor a Koncertteremben ültem anyával. fiatal. Gyakran érnek egymáshoz. Vászonkabátot és papucscipőt visel halásznadrággal. A haja sötét. tigris. és ők gondosan . Mary Delacroix-nál tanul. a szeme nagy. és néztem apát Beethovent játszani. Karácsonyeste. de valójában zsidó. és kimossák a gyomrát az Irgalmas Kórházban.com KARÁCSONY ESTE. négyéves voltam. és amikor végeztem. hógolyókkal. Anya kirúzsozva. A kedvenc farmeromat viselem egy Sex Pistols-pólóval. olyan apróságokat. Egyszer hallottam. Ott bóklászom a lakás körül. Emlékszem apára.blogspot. hogy a házasságuk kezdeti évei körül szaglászó fickó a fia. anyámról csak halvány és elmosódott képeim lennének. miközben apa hintáztat. magas. hogy apa sosem jött rá. A mamának sötét színű rúzsa volt. integetnek. láttam énekelni. Mélységesen elégedett. és Blake Tigris. amíg csendben lecsúszik a bárszékről a földre. szombat (Henry 40. akinek fura a frizurája. a haja rövid. éjszakánk erdejében sárga láng kezdetű versét adtam elő morgásokkal tarkítva. sugárzik róluk a szerencse. aki sokat sétál.

de a bánat és a veszteség érzése megmarad bennem. mint manapság. farmer. fehérnemű. amelyet még nem sóztak. hogy meg tudna találni a valós időben. Elveszem. nagyon kíváncsi minden életrajzi adatra. és fenyegetőn közeledik különélésünk két éve. utált a repülőtérre menni. így nem talál meg. Clare halkan négyet kopog. A Lincoln Centerből a televízió is közvetíti a műsorát. láttuk a világ összes szállodai szobáját. Ish bácsi az. és csak azért vállalta. Mindketten elfogyasztunk egy-egy sütit. Apa meghallgatásra utazik a Filharmonikusokhoz. A nyakamba ugrik. Uszonyai voltak. Szóval majdnem karácsony volt… – Melyik évben? – Amikor hatéves voltam. És ők mindketten igazán fantasztikusak voltak a munkájukban. mert ez volt a legésszerűbb. ő bepakolt a kocsiba. ami akkoriban szokatlanabb volt. Szóval úgy volt. ha elárulnék néhány tényt. Megsimítom a haját. – Mi baj? – Clare látja az érintetlen ételt. mint egy tanknak. Clare mellém. Verdit és Weillt az EMI-nek. Ő tetőtől talpig feketében volt.com terelgetik a siker ösvényén. a markom tele lesz hóval. Szóval. – Clare csupa fül. És mind a hárman meglehetősen boldogok voltunk. – Olyan jó. Korán keltünk. mama menedzsere. havas reggel volt. Papám is volt. Hatéves vagyok. New Yorkban. – Milyen kocsi volt? – Fehér 62-es Ford Fairlane. és nagyon-nagyon szerették egymást. majd a lassan lefelé tartó lépéseket. az utcákat jégpáncél borította. volt nekem egy mamám. hol nem volt. És megszülettem. Olyan alakja volt. hogy itt vagy. Persze nem fog. amely nyomban elolvad. Ahányszor csak szól a telefon. Clare haja még havas. és Louis Behair a Lyrictől felfigyel rá. pulóver. fogom. anyám számos kicsi.http://detty-liber. Tizenhét éves. és a papám Bécsben volt. – Leülök az ütött-kopott heverőre. nyomott hangulatomat. Schubertet énekel lemezre a Deccának. – Meséltem már neked a mamámról? – Nem. – Boldog karácsonyt. de briliáns szerepet énekel. – Azért duzzogsz. Linea Waverleigh mellett ő lesz a tartalék Aida. és lakást keresett. és sokat utaztunk. Egyszer volt. Átkarolom a vállát. Aztán kijelölik Carmen szerepére.blogspot. Megcsókolom az arcát. kötött sapka. hogy hamarosan odaköltözünk. Hideg a keze. Én az anyósülésen ültem. A Pillangókisasszonyt énekli. Clare iszik egy kis tejet a dobozból. Azt tervezik. Hallom nyílni a lépcső tetején lévő ajtót. mindkettőnknek be volt kapcsolva a . Párizsban. Ahogy a Listán fogynak a dátumok. fekete-fehérben a kis képernyőn. és hamarosan beutazzuk a világot. hogy a Lyric 69-70-es évadja után Bécsbe költözünk. mert nincs majonéz? – Hé. Clare-nek titkos meggyőződése. és alig tudom elhinni. és mi mamával érte megyünk. járunk Londonban. vagy valamelyik lemezkiadó. – Oké. Karácsony napjának délelőttje volt. mert nem árulok el semmit. beszálltunk a kocsiba. vidámsága és öröme szétzilálták a gondolataimat. amelyet elejtek. én pedig elveszem az egyenes támlájú széket a kilincs alól. Mama ideges vezető volt. aztán csukódni. Utálta a gyorsforgalmi utakat. Ő a combom belső felére teszi a kezét. Henry! – mondja. és a mamám különösen csodálatosan végezte a dolgát. – Az mi? – Nézd majd meg. A szüleim imádták – rengeteg történet fűződik hozzá. hogy a mamám az ott. Más társulatok is felfigyelnek rá. nagyszüleimmel Muncie-ban nézem. aztán együtt tovább nagymamáékhoz az ünnepekre. Berlinben. Rajtam télikabát volt. Csendesebben. Fahéjszínű rúzsnyom marad a kartonon. az orcája kipirult. és izgatottan ölel. Szürke. Csak szállodai szobák és repülőgépek végtelen sorára emlékszem. csizma. mert úgy volt. kissé szoros gyapjúzokni és kesztyű. hogy apa megérkezik a repülőtérre.

– De… Henry. – Így hát… – Így hát. hihetetlenül sok vér volt mindenütt. – Csak másodszor történt meg velem. aki csak enyhén volt ittas délelőtt 10. Egy teherautó mögött mentünk. betörte a szélvédőnket. és ennyi lett volna az egész. Nem emlékszem. – Igen. egy nagy acéllemez lerepült. Szóval olyan tízhúsz mérföldes sebességgel haladtunk. Gyakorlatilag lassított felvételként láttam.com biztonsági öve. Anyám a jobb oldali sávon maradt. talán mert nem akart sávot váltani. – Szétvágta a sapkámat. Az egyetlen. a kormányoszlop mama mellkasába fúródott. amikor a forgalom lelassult. A Corvette-ben ülő fickó sértetlenül megúszta. – Nem. – Hogyan… szerinted miért történt? – Stressz… színtiszta félelem. A teherautó-sofőrnek eltört mindkét lába. egy kislány volt. a gyorsforgalmira vezető behajtó előtt.blogspot. nem így történt. Az előttünk lévő teherautó alig mozgott. a testem azt az egyetlen trükköt választotta. Clare becsukta a szemét. – Időutaztál. és áthajtott rajta egy iskolabusz. Három irányból is mentőautók indultak értünk. de hiába. mert a sofőr őt nem látta. amint belemegyünk a teherautóba. éppen akkor. – De te ott ültél mellette – még kicsi voltál! – Nem. elájult az úttesten. – Így történt. és lefejezte anyámat. csak sokkot kaptam. ahol a fémlemez kezdett belevágni a homlokomba. engem pedig anyaszült meztelenül találtak meg az út mellett. az ülésen meg a padlón. meglátta mamát. A forgalom teljesen leállt. A Ford eleje felgyűrődött. mi jött belé. amelyet tudott. De az idő rossz volt. aki látott megjelenni. de fél órán át a közelünkbe sem jutottak. Van egy sebhelyem ott. mert az összetört kocsikat bámulta. hogy tudhatod ezt? Tíz perc . Clare felém fordul. amelyet egy fogorvos vezetett. szomorú és izgatott. A teherautó nyitott platóján fémhulladékot szállítottak. aztán kiértünk a gyorsforgalmi útra. Láttam. és az elpusztíthatatlan Ford Fairlane-nek meggörbült volna a lökhárítója. hogy számomra csak egy-két másodperc volt. Azt hiszem. Túl voltunk már a csúcsforgalmon. És mentünk. egy piros Corvette jött be mögénk. Normális időjárásnál a Corvette összetört volna. az út csúszós. és képtelen volt lassítani az utat borító jégen. meg aztán nem is kellett volna túlságosan hosszú utat megtennünk a gyorsforgalmin a repülőtérre vezető lehajtóig. Valójában mintegy 65 kilométeres sebességgel mentünk. Az összes ruhám a kocsiban volt. és belénk szaladt. ahol a homlokomnak kellett volna lennie. így a Corvette lökésétől a kocsink egyre gyorsabban száguldott előre. Időutaztam. Mama meghalt.30-kor. nem emlékszel. A rendőrök teljesen össze voltak zavarodva. A teherautó sofőrje kiszállt megnézni. És különben is. te… azt mondtad. A Corvette. a feje a kitört szélvédőn át a teherautó platójára röpült. én nem. jó sok helyet hagyva közöttünk. – Hallgatunk egy kicsit. Amikor nekiütköztünk. Lényegében sértetlen voltam. Alig lehetett látni. Én az útpadkán jelentem meg. Áthaladtunk a lakónegyed utcáin. lehet. jócskán lemaradva. és a jégtelenítő sem működött a legjobban. Közben én tíz perc és negyvenhét másodpercig voltam távol a helyszíntől. Kinyílt a szája. Amikor elhaladtunk egy. egy kis kocsi. egy zöld Chevrolet kombi hátsó ülésén ült. hová mentem. de az időjárás meg az ünnep miatt zűrzavaros volt a forgalom. mi folyik. – Megmutatom Clare-nek. Az idő rémes volt. Anyám nyomta a féket. amint a teherautónak ütköztünk. aztán a kórházban tértem magamhoz. csak egy kicsit jött gyorsabban a kelleténél.http://detty-liber. az acél ott fúródott a támlába. hiszen nemigen látott semmit. Nem tudtam. és csak bámult rám.

Ha ott lehetnél. hófuvallatokat… ha lenne időd jól megnézni mindent. hogyan tudnám a legjobban elmagyarázni. és láttam apámat elmenni mellettem. óvatosan. hogy itt vagyok. és. Öleljük egymást. Aztán felugróm Belmontnál a kisvasúira. és beutazom a belvárosba. és sajnálom. látnál engem. – Jaj. Autókban vagyok. karácsonyozni. Szürke nap van. Mindenki elutazott. akikre tekintettel kell lenni. Henry! Úgy örülök. ha meg nem. főleg gyerekes szülőkkel. egy fán. csak kilépsz a semmiből. – Mit? Mit. hogy itt vagy. szereplője vagyok az utójátéknak is: én hívtam fel a repülőteret egy közeli benzinkúttól. és berendezkedem egy hosszú éjszakára. és takarót borítottam gyermeki vállamra.. Csak a karácsony… nekem kicsit nehéz. hideg. Aztán eszembe jut. Kelletlen kísérletet tesz rá. és… oda is időutazom. hogy várja valaki apámat azzal az üzenettel. Nem akartam rád zúdítani ezt a sok szomorúságot. amikor értem jött. sajnálom. Bemegy a mosókonyhába. az összes embert. megcsókoljuk egymást.53 óra van. annál nagyobb a tömege. Belenéztem kis. A Randolphnál szállok le. hogy jöjjön el velem valahová este. a hídon.com negyvenhét másodperc? Pontosan? Egy darabig hallgatok. és látnád a baleset minden részletét. december 24. Összebőgtem Clare pulóverét. vagy az utolsó percekben próbálnának még venni valamit a Water Tower Palaceben. – Alicia kiabál le a lépcsőn Clare-nek. Felhívom Ingrid Carmichelt. Kim Koreába utazott a nővéreihez. Szürkének és meggyötörtnek látszik. annál nagyobb gravitációs erőt fejt ki? Maga köré vonz kisebb tárgyakat. nincs-e kedve átjönni vacsorára a karácsonyi matinékoncert után. akkor rokonok vannak náluk látogatóban. tudod. A felüljárón . Ültem a kórház várójában. Újra meg újra. aztán eltűnsz. Az idei Hivatalos DeTamble-gyásznapot több helyszínen rendezzük. Ideje. de magasabb és erősebb Clare-nél. akkor… valóságosabbnak látszol. Az út mellett mentem. KETTŐ 1988. KARÁCSONY ESTE. hogy hatéves énem megjelenjen. de elutasítom. és Clare azt mondja: – Megyek! – és rám mosolyog. Újra a kilincs alá tolom a széket. hogy ők Floridában vannak. nagy megkönnyebbülésére. igaz? Minél nagyobb egy test. Nézem az előttem álló Clare-t. de ő pikírten emlékeztet. gyalog megyek keletnek. A nagyszüleimet kéne felkeresnem. Veszek egy üveg snapszot Alnél. én locsolom a növényeit és veszem át a postáját. nem tudom. azok meg csak keringenek-keringenek körülötte? – Igen… – Anyám meghal… ez a döntő… minden csak forog körülötte… álmodom róla. bokrok mögött. Mrs. Láttam minden szögből. ha ott lebeghetnél a jelenet fölött. Lassan összeszedem magam. és azt gondoltam… azt gondoltam… – Most már sírok. jobban szeretem tudni… úgy értem. – Sajnálom. Henry? – Azt gondoltam. akik a srácokat viszik megnézni a Marshall Field's karácsonyi kirakatait. és én némán sírok moherpulóveres keblén. Clare. 2. Átlapozom a névjegyzékemet. hogy jöjjön azonnal a kórházba. és a felöltőm zsebébe teszem. zavaros arcomba. Állok. fákat. hogy ő hívjon meg magához. de ha megtudok bizonyos dolgokat az életedről. vártam. hogy Clare visszamenjen a családjához. autókat. Még ha szörnyű dolgok is azok… tudnom kell mindazt. Alicia egyik fehér nejlonblúzában jön vissza. hogy elrontom a karácsonyát. hogy nekem is meg kellett volna halnom. szombat (Henry 25 éves) HENRY: Felhívom apát.blogspot.http://detty-liber. Alicia csak tizennégy éves. a Grant Park felé. hogy egyeseknek családjuk van. amit elmondhatsz. – Tudod mi a gravitáció. Clare megölel. a boltok zárnak. és máris fut fel a lépcsőn. A vonat félig van tele.

hideg levegő. sötét faborítású teremben. A Berghoffban meleg és zaj van. A cipőm nem kifejezetten vízhatlan. gyalog. de úgy sejtem. a halottaknak szükségük van ránk. Mozartról. tiszteletre méltó német vendéglőben. át a State Streetre. A legendás berghoff-pincérek szorgosan száguldoznak a kon yhából az asztalokhoz. Szívesen ülnék a legfelső erkély legszélén (akusztikailag a legjobb hely). hogy emlékezzünk rájuk. elhagyom a Művészeti Főiskolát. nézem. és hiába van rajtam több pulóver. Lenyugszik a nap. aztán lemegyek a korcsolyapályához. Amikor megjön az étel. vagy a szimfonikusokat hallgatták. Az utóbbi időben észrevettem. lassan eszem. Sorban állok.com megállok egy percre. nálam lassabban telik. kezd a hatalmába keríteni. aztán visszaadom a korcsolyát. Apa bizonyára hazafelé tart a Zenecsarnokból. repülőjegyekről és érkezési időkről. Hirtelen magam előtt látom felsorakozva életem összes karácsonyát. A mai nap véget nem érő. ebben a serfőzdéjéről híres. Elhaladok a Pacific Garden Misszió előtt. és olyan lesz. az unokáikról. az egész… de most. a balesetre. Kellemes. amely . Az oroszlánokat karácsonyi koszorúk díszítik. amíg a szó minden jelentőségét elveszti. a felöltőm kissé vékony az egyre alacsonyabb hőmérséklethez. mint mások. a szertelenség kikötője. csak annyit mondani. Délután vásárolgattak. nem vagyok hülye. Majdnem az Adam'snél vagyok. Nincs elég zsír rajtam. csak a varjak sétálnak peckesen az esti-kék havon. Egy lovas rendőr járja lassan körül a szökőkutat. Ismétlés. Számomra egy délután néha teljes napnak tetszik. és elhatározom. eszembe jutott. ahol a hajléktalanok gyűltek össze. vigyázok magamra. Megyek. Egy pillanatig arra vágyom. hogyan marakodnak egy cipón. Végigmegyek a Harrisonon. Meglehetősen sok ember eszik és várakozik. Szívesen elmennék a szimfonikusokra. a tó fölött mély égszínkék. amelyet vissza kell majd idéznem. amikor a legközelebb itt leszek Grammel és Grampsszel. mennyi pénz van nálam. hogy eltereljék a figyelmemet. rálépek a jégre. hogy nem is ebédeltem. még ha nem is tudunk. aztán ünnepélyesen kocog tovább dél felé. hogy az Idő kiemeljen ebből a napból. hát fizetek. és eszembe jut. hogy sajnálom. és iszom egyet. Mindegy. Nincs órám. Végül egy kis asztalhoz vezetnek a nagyteremben. A Buckingham szökőkútnál addig állok. Az utcai lámpák narancsszínűre festik fölöttem az eget.blogspot. Körbefutok a pályán. hogy kirúgok a hámból: megvacsorázom a Berghoffban. és megyek. hogy menedékhez és vacsorához jussanak. fecsegő családok és párok között. A magas. Nyugat felé megyek a Randolphon. este. amiért el akarom kerülni a szomorúságot. mozgás. hét felé jár. Végigmegyek a Columbus Drive-on. Kevés az autó. Sikerült egész nap nem gondolni túlságosan sokat mamára. amelyek arra várnak. hogy éhes vagyok. és most kedélyesen beszélgetnek a beszerzett ajándékokról. megyek. Emberek között akarok lenni. aztán dél felé a Michigan Avenue-n. egy utazás a kisvasúton epikusán nagy utazás. hogy túljussak rajtuk. amelyet valaki otthagyott nekik. vagy hátrafelé korizva írnak le nyolcasokat. hogy másként érzékelem a múló időt. Nem. középkorú párok vacsoráznak. Vagy egy órát korcsolyázom. Nem akarok hazamenni. A srácok kergetik egymást.http://detty-liber. ahol a falfestmények hajókat ábrázolnak. Majd jövőre. Aztán bűntudatot érzek. felveszem a cipőmet. Hátradőlök. amíg a hideg elviselhetetlenné válik. felveszem. Nem akarom terhelni ezt az ünnepváró éttermet bánattal. nem sokat gondolkodva. a terem hátsó részében. egyensúly. hogy vacsorázzak. Hirtelen eszembe jut a Dobj Fel bár. és elkeseredem. Rájövök. A Grant Park üres. könnyedén. Az utcán megállok töprengeni. de nincs esti előadás. mint a levegő. Barna sört rendelek és kacsakolbászt zsemlegombóccal. Az alkohol elfogyott. végignézek a termen. és hallgatnám a Das Lied von der Erdét vagy Beethovent vagy valami hasonlóképpen nem karácsonyi művet. A kenyeret is mind felfalom. Ez jó. fázom novembertől áprilisig. s átvigyen egy áldottabbra. közben kezdek kiolvadni. és gondolatban összeszámolom. hogyan köröznek és buknak le a sirályok. Néhány pár és kisgyerek korcsolyázik. Bérelek egy pár nagyjából megfelelő méretű korcsolyát.

A pult másik végébe megy. Segíts rajtam. ahol bármi megtörténhet. nemhogy fel tudjam állítani. mi értelme? Még ha megkedvelnek is. fiatal könyvtáros. a csaposlány. és az 50-es busszal megyek tovább észak felé. – Jaj. Ugyanakkor nem rossz egy meleg test. Különben is. és én elordítom magam. én meg egy húszast teszek a pultra. ha megismerik az igazi Rafe-et? – Azt hiszem. valaki fújni kezdi a trombitát. visszamegy. így kihasználom a szünetet. kik a szüleid. a Fehér karácsony dallamára ismerek. Mia újabb pohár italt tett a pultra. és a pult belső oldalára támaszkodik. győzköd. és jó vele meg minden. Egyszer-kétszer felmentem Miához. hogy „Hol az a helyes. Eljöhetnél velem karácsonyi vacsorára a szüleimhez Glencoe-ba. éveken át fognak gyötörni. Úgy lépek be. köztük Mia. A mosdó ajtaja a színpadon van. rám néz. és éppen ezért jöttem ide. Mintegy tízen vannak a helyiségben. Olyan szexmutatványokat fogok bemutatni neked. és mondd azt. de igazán nem vagyok pillanatnyilag olyan hangulatban. és amint nyitom az ajtót. A sofőr a Csendes éjt énekli lágy templomi tenor hangon. mint holmi éneklő dervisek. – Szarok rád. Hívd fel a szüléidet. akivel jártál?” És mi lesz. ha nem lennél túl részeg. Kirohanok egyenesen a mosdóba. és a tüzes dzsessz mellbe vág. Mia jön oda. Kérlek. hogy ezt megtegyem Miának. bocs. Mia pár percig haragos arccal áll. hogy közönséges és felszínes szórakozásra vágynék. és melyik egyetemre jártál. „Oké!”. – De igen. az a célom. . mint a fuldokló. – Lepottyantja a hamutartóját. Mia sört tesz eléjük. Mire visszamegyek. A zenészek dühödten játszanak. és Mia nekilát.blogspot. a vendégek a bárpultnál ülnek. én meg azt ordítom. Mia. A bárból zene szűrődik ki. és elvágom a nyakam. Henry. Te a férfinem bárkinek bemutatható példánya vagy. Holnap sem megyek el hozzájuk karácsonyi vacsorára. – Dobj Feeeeeel! Elém teszi az italomat. és hallgatom őket. tűnődve. akit alig ismerek. hogy Rafe-nek mandulaműtétje van vagy ilyesmi. és locsolok egyet. „Házit?”. – Mia. A zene hirtelen elhallgat. hogy úgy berúgjak. A francba is. hogy kikeverje. Az év bármely másik estéjén – nézd. és ő visszakiabál. – Nagyon be akarok rúgni. Megcsörren a telefon. – Te meg könnyű eset. Bocs. maximális hangerővel nyomják. Te is fordulj fel. A pult fölé hajol. felszállok a 66-os Chicago Avenue buszra. és amint leülök. havazni kezd. Tökéletes. ha a szüleim megkérdezik. a Damennél leszállok. mintha kosárlabdát zsákolna. A busznak hányadékszaga van. amikor az ember le van lombozódva. Átmegyek a Water Tower Place-re. feljöhetnél. Te mire gondoltál? – Hát. inkább meghalok. és én az ujjaimmal kapom el a nagy. aztán rágyújt egy Pali Mailre. amilyenekről még csak nem is hallottál. tehetnél nekem egy nagy szívességet. Ingrid szüleihez nem voltam hajlandó elmenni hónapokig. – Ugyan már. Te nem fogsz kiborulni. – Nem – mondja Mia a telefonba. és ha nem lennél hulla. bőgős és klarinétos foglalja el a parányi színpadot.http://detty-liber. és én vagyok az egyetlen utasa. hogy fel se tudjak állni. Három muzsikus. Mia felveszi. Szó sem lehet róla. könyvtáros vagy. és Rafe néven mutatkozhatnál be. A zenészek a pulthoz tódulnak. és én boldog karácsonyt kívánok neki. amikor felébredsz.com olyan hely. – Gondolatolvasó vagy – mondom. „Whyskit vízzel!” teli torokból. hogy kiszolgáljon három gyanúsan fiatal egyetemista típust. azért nem kell aggódnom. – Jaj. Amint elmegyek az ezermesterbolt előtt. – Mit csinálsz később? Végigtekintek a lehetőségeimen. – Úgy csapja le a kagylót. Az elhagyott kísértet vasúti pálya fenyegetőn borul az utca fölé a nátriumgőz lámpafényben. trombitás. és nagy füstfelhőt fúj rám. nedves pelyheket. amikor leszállok a Wabansiánál.

Henry 40 éves) CLARE: Meagram nagymama szobájában ülök. Mama valami kicsit és fehéret ültet távolabb. Ha ki akarod ütni magad. de ez túlságosan megerőltető. Ennyi. hogy a kertben piros tulipánok táncolnak a szélben. és ráteszi a munkakosarát. hogy túl sok benned a pia. A szél folyton el akarja vinni a kalapját.http://detty-liber. Mi a fene. tegyen valamit. ezért állandóan a fejéhez kap.com Aztán az üvegekkel vacakol egy ideig. – Mi ez? – Beleiszom. Forróság és szenzációs jó érzés tölt el. aztán elájultál. – Kösz. A szemfestéke szétfolyt az arcán. Kiskoromban természetesnek tartottam a találkozást Henryvel. És ittál két whyskit is… de nem látszott rajtad. Ragyogó. Henryvel találkozni megszokássá vált. Elfordítom a fejem. aztán egyszerre csak rosszul lettél. a következő dátum a Listán háromhétnyire van. Vacsoráztál? Ezen elgondolkodom. Ez valószínűleg jó ötlet. – Henry? – Egen? – Többet nem adok. és úgy teszek. Azt hiszem. Mia. Nagyon rosszul. Mia az ágyam mellett ül. Egyetértőn bólintani akarok. és megiszom. hogy Henry mondjon valamit. Mindenféle szempontból rosszul. – Még egyet? – Naná. Milliomos lennél. szombat (Clare 17. az aranyfánál. és most itt vagy. valami rafináltat készít. – Jézusom. Ehelyett lassan. – Henry. gonosz mosoly villan. hogy ez nem holmi rafinált tréfa. mintha aludnék.blogspot. együtt fejtjük a New York Times keresztrejtvényét. – Jóságos ég. annyira sajnálom… – Nem te tehetsz róla. Mia arcán kis. Akarom. és rájöttem. Nagybani Alkoholisták ígéretes ifjabb társtulajdonosa még nem derítettem ki. – Igen.. 1989. Így hát hívtam a 911-et. és rosszul vagyok. – Henry. – Nézd. mennyi italt vagyok képes elfogyasztani. én meg számoltam. és műanyag pohárban árulhatnád. ez a gyorsvonat. – Ó. Mia megtörli a számat. – Henry… – suttogja Mia. Olyan. mindig egy alkalommal kevesebb. – Az én találmányom. – Tessék. Mi történt? – Elájultál. Ki vagyok kötve. az a pia negyvenszázalékos volt. én meg számoltam – hány kiló vagy? – Nyolcvan. – Aha. s aztán egyszer csak nem jön többé. Mint a DeTamble & DeTamble. Az Irgalmasok Kórházában térek magamhoz. április 8. – Az ital úgy fest. De most ahányszor itt van. látom. Majdnem két hónapja nem láttam Henryt. – Hé. Köszönöm. amikor több mint két évig nem fogom látni. mint valami eperízű orvosság. És a kapcsolatunk is megváltozott. Akarom. köszöntöm Miát. – A falnak fordulok. Akarok valamit… Azt akarom. Pár pohárral később Mia aggodalmasan les a pult mögül. . Egy magas poharat tesz elém. mint a 7-Up. szinte kecsesen a padlóra csúszom. végül leveszi a kalapot. ami meggyőz. Közeledünk ahhoz az időhöz. Chicago-szerte kis italossátrakat állíthatnál fel. A ház specialitása. ezt szabadalmaztatnod kell. és az ágytálba hányok. meg akarsz halni? Fontolgatom. hűvös áprilisi délelőtt van. – Felemelem a poharat.

ránk néz. hátradől. – Árnyékban vagy napon? – Persze hogy napon – feleli. – Jellemző Lucille-re – mondja. elrepülnek! – Varjak. A haja gyönyörű. seregélyek. de szeles. – Olvasd újra. A tölgyek még most is eléggé kicsik.http://detty-liber. de már alkalmazkodott hozzá. sétálnék egyet. Egy kutya lábnyomait látom. – Oké. a tapétán takaros.blogspot. nagymamához fordulok. Nagymama szobája kényelmes. Mosolyogva fordítja felém az arcát. Peter imád vitatkozni mamával. A rejtvénynek körülbelül a felénél tartunk. Aztán lassan lemegyünk a lépcsőn. de a végén mindig az történik. – A lábamnak semmi baja. ki a bejárati ajtón. – Gyerünk. – A tűzrakó hely mellett haladunk. – Integetünk mamának. Vigyázz. műfogsor. Nagyon szeretnék sétálni egyet. – Az eléggé messze van. majd megszólalok. Minden szépen zöldell. Kilenc éve vak. így a Rét közepén át vezető ösvényen megyünk. az ágytakaró kék vászon. Abbahagyta a beszédet. integess vissza. Nagymama tollal szereti csinálni. Menet közben mindent leírok neki. a kertészünk. egyenes háttal ül. Clare. a házban tökéletesen elboldogul. nyújtózkodom. – Húszas függőleges. Próbál megtanítani a keresztrejtvényfejtés művészetére. Vele van Peter is. nagymama fivére emlékére. az utolsó „s”. gyermekem. Amikor a Rét széléhez érünk. A mennyezet al acsony. amit mama akar. Itt vannak a kis tölgyek. az újság az ölemben. Állunk a behajtón. – Szép időnk van – mondja nagymama. Henry imádja a keresztrejtvényt. aki már a szökőkútnál van. és tökéletes kontyba van tűzve. gyermekem – mondja nagymama. valószínűleg várja. Kilenc betű.és öregbőr-szaga van. – A Gyümölcsös legalább másfél kilométernyire van. Nagymama szeme akár valami kék felhő. az út kicsit sáros. és az ujjait ropogtatja. megkérdezem. – Csak egylábnyi. de engem nem izgat annyira. Egészen halvány zöld. – Karon fogom. Mosolyog. hogy elmenjünk. akkor a Gyümölcsösbe megyünk. hogy ne fújja szét a haját a szél. amit örököltem tőle. Mama kint kertészkedik. én pedig gyengéden talpra állítom. talán Allinhamék Joey kutyája lehetett. Meagram nagymama elégedetten. amelyik a tisztásra visz. mama integet. köszönjünk nekik. – Milyen magas a fű a Réten? – kérdezi nagymama.com Meagram nagymama a kék hintaszékében ül az ablaknál. és elindulunk. a második „a”. a szőnyeg fehér. nyújtja mindkét kezét. Én az ablakpárkányon ülök. Nagyapám ültette ezt a három tölgyet még a negyvenes években Teddy nagynagybátyám. Egy csomó madár van itt – ó. Nekem sosem fog így menni. Nagymama számára csak egy sötét árny vagyok a kissé világosabb háttér előtt. – Én is erre gondoltam – mondom. akit a második világháborúban öltek meg. Gerlék is – mondja nagymama. – Igen… most vagyunk a kapunál. a fehérbe még mindig vegyül egy kis vörös. . A figyelmem elkalandozott. és mindent ráfúj a szél. kék virágok. – Hová szeretnél menni? – A Gyümölcsösbe – mondja. hogy magamtól átlátnám. kendőt kötök a fejére. – Mosolyog. Itt az a vadrózsa. Előkerítem a kabátokat. és folytathassák a vitájukat. Bólintok. – Felállók. – Kapucinus. mintegy nyolcméteresek. „Csuhás majom”. – Igen. nagymama. nem? – Brrr. – Elég jó. – Azt hiszem. Ó. nagy kutyáét. Az ösvény melletti tölgyekhez vezetem nagymamát. a szobának hintőpor-. bizonyára sárga nárciszokról és bazsarózsákról beszélnek. vak szeme felém fordul. de előtör a klausztrofóbiám.

Henry engem néz. szimatol. – A kőhöz irányítom. – Henry odajön hozzánk. megismerkedtek a családdal. Átkarolom a vállát. Henry arckifejezése azt mondja. és igenje balzsam a fülemnek. ott – bök a fejével Henry felé. – A barátom az. – Igen – feleli Henry. – Igen. – Elizabeth Meagram – mondom Henrynek. – Isten önnel. Henry irányába fordítja a fejét. nagymama – mondom. Az arcához viszem nagymama kezét. Es ez valahol igaz is.http://detty-liber. Henry rám mosolyog. Meagram – mondja Henry. – Ide üljek? – Henry nagymama mellé ül a kőre. – Huszonöt – mondja határozottan. amint ujjai végigfutnak Henry borotválatlan állán. Ez nem volt lehetséges. Vezetem tovább az ösvényen. kezet nyújt. – Mi van? – kérdezi nagymama. Mrs. de attól tartok. – Csodálatos volt végre találkoznom önnel. – Semmi – mondom neki. hogy a szülei megismerjenek. de olyan hangot hallok. Akiről meséltem. Egy kutya ugat az erdőben. – Mutass be – mondja halkan Henry. a tisztáson Henry áll. összeházasodunk. Negyvennek látszik. – Boldogan tenném – áll fel Henry –. amikor Clare befejezte az iskolát. – Mit látsz? – kérdezi tőlem. A kezébe teszem nagymama kezét. feleségül fog menni hozzád – mondja Henrynek nagymama. fiatalember… – kezdi nagymama. – De Clare – mondja –. Ijedt a hangja. a szeme körül a ráncokat. – Majdnem dél. hogy most el kell érnem a vonatomat. Fekete felöltőt visel. . – Csiklandoz – mondja nagymamának Henry. – Egy férfi. Kinyújtott kézzel ül a kövön. köszvényes ujjai fura alakzatban. – Hol a kő? – kérdezi nagymama. amikor nagymama megérinti az arcát. – Az én időmben az úriemberek eljöttek vacsorára. – Le akarok ülni. Pár év múlva. Nagymama vár. Amikor túljutunk az emelkedőn. – Senki – hazudom. Igen. kihez szól: a fához vagy a fivéréhez? Megyünk tovább. A haja őszül. miért. Nem tudom. – Egy héja kering az erdő fölött – mondom. – Nem tudom. el tudsz jönni a házunkba is. de nem maradhatok tovább… – Nyúlok Henry után.blogspot. Fáradtnak látszik. mintha egyszeriben valaki kiszippantana a világból minden hangot. Clare. Habozom. – Csak egy pillanatra. Belépünk a tisztásra. kitárul előttem a Rét. – A mi helyzetünk… sajátos. – Hány óra van? Az órámra nézek. talán többnek is. Amikor befejeztem. – Clare azt mondja. – Huszonöt? Nézem Henry őszülő haját. Végül felém emeli az arcát. én meg magyarázni kezdem. – Szóval te vagy az – mondja nagymama. – Semmi baj. – Szabad? – Nagymama Henryre mutat. sötét folt a ragyogó Réten. Mondd el neki. Henry mozdulatlanul áll. Nagymama csodálkozik. – Nem vagy már gyerek – mondja. az arcán tökéletes rémület. lehajtott fejjel ül. – Smirgli – mondja nagymama. Megtorpanok. Henry. sajnálom. Ha képes vagy réteken ugrándozni az unokámmal. és Henry már nincs itt. – Ki van itt? – kérdezi sürgetőn. Nagymamához fordulok. Rajta. – Mennyi idős vagy? – Nyolc évvel idősebb Clare-nél. – Mi történt? – kérdezi tőlem. Rám mosolyog. – Nem. leültetem.com – Hello. – Clare – mondja nagymama.

én nem érzem annak. fel! – bömböli egy mély férfi hang. mire számíthatok. Dallowayt olvasom neki. A ruhadarabok kis halmára nézek a földön. cigarettázik. a szívem a torkomban dobog. Üres. hát nem? – Az oldalára fordul.http://detty-liber. és Solidarnosc . ha akar. – Igen. és várniuk kell. – Gondolkozz egy kicsit. Clare 20 éves) HENRY: Clare vacsorára hívott a lakására. ujjam a csengőn. hogy a gyerekek berepüljenek az ablakon. mintha olyan sokkal találkoztál volna. visszanézek a tisztásra. Amikor az emelkedőhöz érünk. – Nem gondolod. – Lesegítem nagymamát a kőről. Ahogy állok a sötétben. Nagymama a fejét rázza. a Mrs. illatos. – Minden percben – mondja. Elmúlt már ebédidő is. Clare. hogy az orvosa úgy gondolja. – De Henry jó. összehajtom őket. – Ide. vagy ideje ebédelni. Nagymama kinyitja a szemét. miért akarsz hozzámenni egy ilyenhez? Gondold csak. – Menjünk vissza a házba. hogy egy igazi démon… démoni lenne? – Szerintem lehet édes is. Így van ez. Egy kissé megszorítja a kezem. Felszedem. – De izgalmas lesz! Mint Mary Poppins vagy Pán Peter. Clare lakótársnője és Gomez. – Henry egyszer azt mondta. A szél zúg a fű között.com bizonyára démon. és elindulunk a ház felé. – Hiányozni szokott? – kérdezi tőlem. – Hello – mondom. A csengő rémes hangot ad. Este van. úgy elönt az önsajnálat. ott. és nézem nagymamát. – Egy pillanat – mondom. megfordulok. Nem tudom. a barátaival sem találkoztam. Nagymama mosolyog. mintha belém oltották volna. aztán vissza reggeli előtt! Nevetek. mintha azt mondaná. úgy látom. Jóságos ég. Négy emeletet baktatok felfelé. miféle gyerekeitek lesznek! Beugrik a jövő hétre. Charisse. Tudod. Sosem jártam még Clare-nél. Minden percben. – Mindennap. nagymama elaludt. Megfogom a kezét. újabb lépés az evolúció útján. EGYÉL – VAGY TÉGED ESZNEK MEG 1991. hát nem? Hát nem. és leoltom a lámpát. – Úgy beszélsz. Mit mondhatnék? – Gondoltam erre is – mondom neki.. Charisse barátja is ott lesznek. kinyitom az ajtót. – Jó éjt – mondom. ahol az imént Henry állt. Az anyáknak otthon kell maradniuk. sárga frézia meg egy palack ausztrál Cabernet a másik kezemben. és a ruhákat berakom a ruhás dobozba. neki van a világon a legtökéletesebb kefehaja. Gondosan válogatom meg a szavaimat. fejét a párnába fúrja. mintha démon lenne. mi nekifeszülünk. Felpillantok. Ha démon is. szombat (Henry 28. – Az pont olyan rossz. mint a méz. Abbahagyom az olvasást. ő újfajta ember. Pár nappal később nagymama ágya mellett ülök. Így van ez. becsukom a könyvet.blogspot. A hang tulajdonosa magas és szőke.59-kor a legszebb ünneplő öltönyömben ott állok Clare lépcsőházában. Délután 6. drágáin: a mesékben mindig a gyerekeknek jutnak a pompás kalandok. rosszul gomboltam be a kabátom. november 30. – Tárgyilagosan mondja. hogy ki ne dörzsölje.

shiitake gombás rizottó receptje sütőtökkel és fenyőm agos öntettel. csak arra használom. feltűröm az ingujjam. – Clare tudja. és a fülembe súgja. – Tud valamelyiktek főzni? – Nem. és hosszú. és átadom neki a virágot meg a bort. Felegyenesedem. – Jaj. – Tudsz főzni? Bólintok. hogy szeretnék mondani neki valamit bizalmasan. Csak összeállítani nem vagyok képes. Méregetjük egymást. – Folyamatban lévő munka – mondja Clare. aztán mindannyiunkból kirobban a nevetés. meglehetősen… lengyelnek látszik. – Meg thait… thait is tudok rendelni. bármit.blogspot. – Gomez belenyúl a frizsiderbe.http://detty-liber. Ne feledd a szexet – emlékezteti Gomez. leveszem a zakómat. dugulj el. az eredmény détente.com pólót visel. – Henry névre hallgat. és Gomez arrafelé vezet. – Szevasz. Ismerősnek látszik. Kérlek. Clare átnyújt egy újságkivágást. – Nem vagy pipa? Megcsókolom. Charisse szemlátomást megkönnyebbül. egy hangyányival hosszabban. – Tekintetem találkozik Clare tekintetével. Gomez. – A bevásárlás megy. – Dugulj el. és legalább húszféle nyersanyag kell hozzá. velem-ne-szórakozz hangon szólal meg. Leveszem a kupakját. nagyot húzok belőle. Apró Fülöp-szigeteki Madonna. Hirtelen eszembe jut. aki alacsony és igen kellemesen gömbölyded. Kétféle esztétika működik itt. Gomez – mondja egyszerre Charisse és Clare. Olyan kedves az arca. – Cicuskáim. hogy Gomez a neve. Duke Ellingtont hallom a folyosó vége felől – I Got It Bad and That Ain't Good –. Közelebbről megvizsgálom a káoszt. Vállat von. hogy nem tud főzni. A lakás egyike azoknak a húszas évekből való. Clare és Charisse a konyhában vannak. Egyikről a másikra nézek. Könyvtáros! – harsogja Gomez. . súlyos. A konyha úgy fest. Csirkés. mintha egy Pillsbury fánküzem robbant volna fel benne. – Ez főz! Meg van mentve az este! Igyál még egy sört! – kiáltja Gomez. – Gomez tud rizst. aztán kezet fogok Charisse-szel. Ez egyrészt antik gobelinhuzatú. – És szexre. hogy a nehéz tárgyakat megemelje. hogyan reagál. – Talán ki tudok hozni ebből valamit. csupa domborulat. A Gourmand magazinból. mint amennyire mások előtt illik. Charisse Bonavant vagyok. és azt asztalon lévő katasztrófára mutatok. új játékszert hoztam nektek – búgja Gomez. de Könyvtárosnak is hívhatjátok. Ahhoz képest. csodás végtelen vagonlakásoknak: a hosszú folyosóhoz mintegy utógondolatként csatlakoznak a szobák. – Mi lett volna… az? – kérdezem. fekete haja van. Később megtudom. hogy kell pizzát rendelni. – Charisse tud enni. hogy az igazi neve Jan Gomolinski. – Csak gyorsrizst. ne törődj Gomezzal. másrészt bársony Elvis-festményekben ölt testet. Clare követi a tekintetemet. Rám néz. odatartja az arcát. csak hogy lássam. faragott lábú székekben. és Gomez lelkesen bekísér a lakásba. – Sört? – Naná. a dögös meg a viktoriánus. – Elvtárs! – felelem. – Mindezek megvannak? Clare bólint. de nem tudom hová tenni. ad egy Blatzot. – Kiállítási darab – mondja Charisse. ártatlan puszit nyomok rá. most odaoldalaz hozzám. Édes. aki szinte félve húzódott hátra. szívélyesen mosolyog rám. – Megesszük? – kérdezi Gomez. Clare.

valószínűleg őket is felfaljuk. mind az asztalhoz tódulunk. – Csak a javaikat osztjuk el újra. Charisse beszámol kalandjairól a Lusus Naturae nevű parányi szoftvercégnél. amelyekről az emberek akkor beszélnek. Henry eszik egy falatot. a tök édes. Charisse végül rajtakapja. – Ez megnyugtat – feleli Henry. mire Gomez abbahagyja. és a gazdagokat felfalják. nekem pedig összeszorul a szívem. amíg kis híján a szék mellé ülök. – Tényleg van a Newberryben egy emberi bőrből készült könyv? – kérdezi Henrytől Charisse. és nemigen ettünk még ma. CLARE: Egész idő alatt. – Te meg. Gomez felemeli a poharát. Amikor kiejti. amelyet Henry kihúz nekem. és arról is szót ejt. De téged megtartunk szakácsnak. Clare.http://detty-liber. A legbanálisabb dolgokról beszélünk: a munkánkról. milyen a kannibál konyha – mondom. azokról a szokásos dolgokról. Mindenben sok vaj van. Charisse megborzong. Gomez mosolyog. az iskoláról és arról. hogy milyen fura alakok járnak oda. – Nem szívesen főzném meg Clare-t.blogspot. és Gomez majdnem a saját haját gyújtja meg a gyertya helyett. hol nőttünk fel. tréfálkozik. és csirkerizottót eszünk tökpürével. A Nawat Wuzer Hyderabed krónika. – A következőre. – Clare-t eléggé kellemetlenül érinti. sőt Henry is. . nyisd ki azt a bort. sörözik. mert kőkemény lesz. hogy ügyvéd. és Gomez mindegyre utánatöltött. Gomez a konyhában téblábol. Gyere be egyszer. Mindannyian be vagyunk rúgva. Charisse meg én egyfolytában bort kortyolgattunk. rémes grimaszokat vág felém. no meg a művészetéről. – Kíváncsi vagyok. megterítenél? Egy óra negyvenhárom perccel később az ebédlőben ülünk az asztalnál. a csirke úszik a vajban. Elmondja. és amikor senki nem látja. amelyeket kizárólag számítógépen lehet megtekinteni. amíg Henry a vacsorát készíti. amelyik az emberi beszéd megértésére próbálja megtanítani a számítógépeket. ugyanis olyan képeket alkot. akiket elhanyagoltak. – Biztos vagyok benne. vagy akik ellen valami bűncselekményt követtek el.com – Adj egy kötényt – kérem. – A Forradalomra! Enni kezdünk. Henry a Newberry Könyvtárról mond történeteket. és árvaházas gyerekeket képvisel. – Létezik kannibál szakácskönyv? – A megfőttek és a nyersek – mondja Charisse. Gomez. mennyire részegek vagyunk mindannyian. A rizottó pikáns és enyhe. hogy Clare nagyon ízletes. Delhi királyának palotájában találták 1857ben. Charisse. és végighúzza az ujját a torkán. hogy „Vályúhoz”. – A Forradalomra! Charisse meg én is emeljük a poharunkat. Henry rám kacsint. takarítsd el a kiömlött kaját. Gomez és Henry mindvégig söröztek. megmutatom neked. annyira finom. – Tulajdonképpen kár – szól közbe Gomez. – Amikor felkel a proletariátus. Isteni a kaja. Henry keveri a ragut. – Melyik forradalomra? – Tessék? – Melyik forradalomra iszunk? Charisse meg én riadtan nézünk össze. aztán villájával Gomezra mutat. de mosolyog. lelkesen. amikor először találkoznak. de észre sem veszem. – Van ám. Charisse bizalmasan megérinti Henry karját. És mit akartok tenni az értelmiséggel? – Ó – mondja Gomez –. és megszüntetik a kapitalizmust az osztályok nélküli társadalom kedvéért? – Pontosan. Gomez a munkájáról mesél Henrynek. de már késő. – Valójában nem eszünk meg senkit – mondja. Sírni szeretnék.

én viszont a szegény. – Dehogynem. – De nem a megfelelő fajta – mondja Gomez. – Ingatlanügyeket intéz a gazdagoknak. majdnem elfelejtettem – mondom. és amint belépek a konyhába. – Adaptálhatnánk recepteket – mondja Gomez. ha nem lennének ott az ügyvédek. és óvatosan leszedem a celofánt a süteményről. a keze a derekamon. – Segíthetek? – Igen. Rázom a fejem. Clare porcini gombával és marinaramártással. A pultnak támaszkodom. Mindenki nevet és leül. Vagy… – Hé – mondom. – De a papám ügyvéd – mondom neki –. egészen közel. hogy téged is megegyenek. a lélegzete csiklandozza a nyakamat. nem igaz. – Gomez tettetett közönnyel mondja ezt. elnyomott gyerekeket… – Dugulj már el. amikor ételt vittem neki a Réten… de nem emlékszik. csöpögni kezd a kannába a kávé. – Hozom. hogy valójában az „egyél. és minden sértetlenül megérkezik az asztalhoz. – Ügyvédek nélkül semmit nem lehet csinálni. – Segítek – mondja Gomez. az aranyszabály. aztán elenged. vagy megesznek” mozgatja a világot? – Többnyire. De te magad nem vagy véletlenül altruista eset? – kérdezi Henry. – Hogy érted ezt? – Akiről beszéltem. – Clare – mondja –. – Levi-Strauss nem közöl valódi recepteket. desszert nincs? – Jajédesistenem. egymáshoz simulva. – Azt hiszem. Kisdobost még én is tudok sütni. Henry elkapja a tekintetemet és mosolyog.com – Az nem igazi szakácskönyv – ellenkezik Henry. meg kell kapaszkodnom az asztalban. ha jön a Forradalom. hogy megegyetek? – Sajnálom. A Forradalmat tíz perc alatt elcsesznék. – Ó. Eléldegélhetsz a kéményben. hacsak nem kívánod. Gomez a hátam mögött áll. – Mit szólnátok a kategorikus imperatívuszhoz? – kérdezi Henry. linguinikörettel. bár általában véve komoly elmeorvosi esetnek tartanak. Vagy narancsos Clare-mell. – Megnyomom a kávéfőző gombját. – Szó sincs róla! Clare is akarja. Clare. A kisdobos nem sült át. és követ a konyhába. – Micsoda? – Tudjátok. hozd a kávéscsészéket… – Csészékkel. Clare – mondja komoran Gomez. – Tudom. mert még nem járt ott. úgyhogy mégsem ehettek meg minket. – Kisdobos. és nagyon halkan mondja. elbújtatlak a Newberryben. – Hé – mondja Charisse. – Beletaposol Clare lelkébe. és vesz még a csirkéből. Henry az a pasas… Charisse lép a konyhába. Sosem találnak meg.blogspot. – Ő az a pasas. Gomez a villájával pucolja a körmét. Te is. kistányérokkal és süteményekkel zsonglőrködünk. Gomez elkap. Úgy állunk egy pillanatig. – És ha nem akarom. Clare – mondja nekem Gomez. hogy a Forradalomért megegyék. . Nevetek. – Részeg vagy. meg kell hogy együnk a köz javáért. hogy rendet tartsanak. Henry úgy vár. – És ahhoz mit szólnál. Gomez – mondja Charisse. – Nem gondolod. Clare? – Nem. – Ne félj. Ne egyél meg másokat. elkapom az ajtófélfát. és túlságosan gyorsan állok fel. mert pontosan így nézett akkor is. csészealjakkal. kinyitja a frigót. hogy Henry zavarba ejti. mintha fogorvosnál lenne: türelmes rémülettel. és Gomez elugrik mellőlem. – Tudjátok. támolygok. Magas sarkú cipőben vagyok. – Nyugi – mondom. hogy „Először megöljük az összes ügyvédet”? – Nem – mondja Gomez. de látom.http://detty-liber. és majd viszek neked Snickerst meg Doritost a személyzeti ebédlőből.

Egy magas. hogy ezt be is bizonyítsa. – Egen. Clare ott áll a félig nyitott kapuban. – Nélkülem láttad Iggyt? – Elutaztál éppen – mondja Gomez. szőke lánnyal voltál. – Mindig is szerettem a fánkot – nyalja meg az ujjait Henry. piás. Charisse és Clare izgatottak. majd áttérek a bordáira. és én nézem. a . Kihagytam a Talking Heads utolsó turnéját is. – Nagyon ismerős vagy nekem – mondom neki. de az illető. rágyújt. Élveztem. azt hiszem. Vizsgálni kezdjük egymás zenei ízlését. – Hátralépek az áldozattól. Van ebben a srácban valami.. Állunk az előcsarnok külső és belső ajtaja között. kertvárosi fickónak. de nem felém. – Nézd. – Gomez miatt. – Mi van Gomezzal? – kérdezem. 1991. és már visszavonult. – Iggy Pop a Riviéra Színházban? Meghökken. ő hozzám bújik. szombat és 2000. mélyet szív. mindig vele szoktalak látni. – Patti Smith újra turnézni fog – mondom. és ez a marha viszi el a balhét tehetetlen dühömért. – Csak sejtem – mondom. miközben módszeresen kalapácsozom az idióta orrát. A Vic Színház melletti utcában vagyunk. visszanézek. Megvan. Clare elfordítja a fejét. amíg el nem tűnik. hogy mind rajongunk a punkért. Clare kinyitja a belsőt. Kinyitom a külső ajtót. elindul felfelé. Gomez cigarettát sodor. Csókolózunk. HENRY: Gomez rágyújt és hátradől. Charisse duzzog. Hideg van. – Ugyan már. Múlt vagy jövő? Derítsük ki. – Gomez meg én egyszerre nézünk Clare-re. találkoztunk már. szeretek főzni. amelyet az egyik időutazásom alatt fogtam ki. hogy látta a New York Dollst Floridában.http://detty-liber. és néz utánam. – Bocsáss meg. Charisse siet a segítségünkre. – Mindenről lemaradok – mondja nekem. Rohadt egy estém volt. Megfordul. ami nyugtalanít. és kétrét görnyed. Az este minden további balhé nélkül ér véget. – Rendben lesz – mondja. Átölelem Clare-t. Ingrid Carmichel. De ő nem osztozik örömömben. – Elfordulok nyögdécselő embertársamtól. tulajdonképpen örülök. – Nem – süti le a szemét Clare. – Hmm? Egen. – Elvtárs. hogy megöleljem..blogspot. közvetlenül azelőtt. elindulok a járdán. Könyvtáros. Én beszámolok egy Lene Lovichkoncertről. december 14. akinek volt pofája engem lebuzizni. – Szalmonellás pite – mondja Gomez. és kiderül. az visszamosolyog. és Charisse szerzett ingyenjegyeket. kedd (Henry 36 éves) HENRY: Éppen a belét taposom annak a nagydarab. aki hálásan lecsúszik a flaszterre. nem szeretnélek zavarni vagy ilyesmi.com – Tatár dobos – mondja Charisse. – Patti Smitht sem láttam. hogy Johnny Thunders otthagyta a bandát. De aztán vállat von. Clare meg én összenézünk. Megállok. akit éppen darabokra szedsz. – Mi az ábra? – Gomez láttán megkönnyebbülök. Talán az. Valami nyugtalanítja. szeretnék visszamenni hozzá. szeretnék felmenni hozzá. Clare lekísér. – Hé. május 9. Gomez meséli. vagy a vulgáris marxizmusa? Biztos vagyok benne. hogy magától értetődőn a tulajdonának tekinti Clare-t. Clare áthatón nézi Gomezt. hogy láttam már. és Gomezt látom komoran egy szemétládának támaszkodni. Hallom a színház oldalajtóin kiszűrődni a Smoking Popes basszusgitárjának hangját. és én hiszek neki. mert a Violent Femmes pár hét múlva az Aragon Bálteremben lép fel. – Tényleg? Honnan tudod? – kérdezi Charisse. és próbált megverni.

hogy a srác. vörös fények akarnak riasztórendszernek látszani. de én tudom. „Uram. Megállok. Nick a testvére. mélybordó. biztosan nem. Nem is csoda. Megkockáztatom. ami eléggé gyötrelmes lehet. Kétszer törtem már be ide. amelyeket korábban találtam a Belmont Avenue-n. ha egyesek különös vágyat éreznek. hogy nem azok. – Már megbocsáss. Kibaszottul művészi. szép munka. elcsúsztatom a rácsot. hogy megüssenek. – Elindulunk kelet felé. a szemem kezd hozzászokni a sötéthez. – Hol tanultad ezt? – Egyszerű trükk – mondom szerényen. kivált a cipőjét. Nem volt elragadtatva. A cipőosztályon nagy megelégedésemre pontosan olyan . Összesen mintegy három perc. kinyitom a Yale-zárat egy régi tollal meg egy biztosítótűvel. Ha muszáj. hogy túlteszi magát rajta. Gomez azonban ismét megjelenik. Sötétkék flanelinget választok. El akartam tulajdonítani Nick ruháit. Gomez szinte vallási áhítattal bámul. – Gondolom. és tűzoltófogással felemeli Nicket. Nincs több húsz foknál. Egyszerűen odajött hozzám és azt mondta. – Miért haverkodsz diákszövetségi tagokkal? – Együtt jártunk a jogra. – 1991-ben. tudom. – Barátságosnak és szerénynek próbálok mutatkozni. Gondolatban végigjárom a terepet meg az árukészletet. mi a fenének vagy így öltözve? Farmer van rajtam babakék pulóverrel. Először kinyitom a jelentéktelen kombinációs zárat. ezért Gomez meg én alig ismerjük egymást. Nem csoda. és egy alumíniumdarab segítségével felemelem a dupla ajtót biztosító kallantyút. mint amilyennek látszol. hogy összeszedje a haverját. alig használt. Óvatosan végigmegyek a sorok között. neonvörös mellény és rózsaszín teniszcipő. Megvárnál az utca végén? – Mit csinálsz? – Semmit. bár mindkét eset a jövőben fog megtörténni. – No igen. végig az utcán. Belépünk. mint holdkórosokat szórakoztatni. – Igen? – Lehajol. – Belépek az ajtót takaró falbemélyedésbe. teher nélkül.http://detty-liber. – A katonai-haditengerészeti egyenruhabolt hátsó ajtaja előtt haladunk el. aki a saját ölébe köpi az egyik fogát. kedves Könyvtárosom. – Veled mehetek? – Nem. Nagyon sötét van idebenn. – Trentre bíztam. – Pillanatnyilag be kellett érnem ennyivel. – Ne nyúlj semmihez. eltűnik a színház bejárata felé.blogspot. – Gomez. hogy randizni kezdtünk Clare-rel.com barátom. Voilá. bélelt gyapjúfelöltőt. – No jó. – A francba. – Köszönöm. Részegebb vagy. vastag. Ó. gyapjúzoknit. sürgető szükségem lenne egy alapos verésre”. Nick nyöszörögni kezd. – Melyik évben? Úgy néz rám. vastag hegymászó kesztyűt és fülvédős sapkát. nincs kifogásod. Vadiúj Doc Martens. ha megkérdezem. és igencsak vágyakozni kezdek valami normális ruhára. hogy megbotránkoztassam Gomezt. közel lakik. – Remélem. persze. Betörés és jogtalan behatolás. – Ez elcsüggeszti. ha felnyalábolom a jó öreg Nicket. Végigmegy az utcán. Pislogó. el kell intéznem valamit. amely a biztonsági rácsot biztosítja. bokszeralsót. Gomez. Ne törődj azzal a fickóval a függöny mögött. Valóságos tudománnyá fejlesztettem. és kórházba viszem? – Ahogy óhajtod. A nadrággal kezdem: fekete Levi's. – Elvtárs. ha nem ért semmit. sárga kacsákkal. akiről leszedtem. amely tele van kis. Ma egy kevéssel azután van. Csak egy perc az egész. – Milyen nap van ma? – December 14-e. – Tulajdonképpen ő kérte. mint akinek fontosabb dolga is akad.

bár született chicagóiként fejből el tudnánk énekelni. Lance sietve távozik. Az őr némán figyeli. nem tudom. Tejszínt keverek a kávémba. Mindig élvezettel nézem. De ő várja a válaszomat. – Itt nem hagynak pénzt éjszakára a kasszában. nos. öregem. – Lance hozza a kávémat és Gomeznak a tejet. – Ann Sather's? Azt hittem. még kevésbé Gomez előtt igazolni magam. Nemigen tudok odafigyelni korábbi énem gonoszkodásaira. akár két szólamban is. most ne hagyd abba! – Néha szünetet kell tartanom munkálkodásomban. lazacot. – Látta. A dohányzórészben kapunk helyet. amilyet Nick barátom viselt. Azért csak ne zavartasd magad. a büdös életbe. és visszahúzom a rácsot. dohányzáshoz szükséges kellékét az asztalra teszi. a szájába dugja és rágyújt. bankrablásra vagy legalább gyilkosságra invitálsz. A tejszíneskannával játszom. – Ne fáradj – mondom neki. – Miért estél úgy neki? – Butaság volt. Gomez várakozón néz rám. Csak kilenc óra van. Levesszük a kabátunkat. édesburgonyát és vegyes gyümölcsöt. van-e még nálam husika. nem lehetett kitérni. még ha az ízlésünk nem egyezik is. de az öreg Gomez bácsinak vannak bizonyos információi. és a mai specialitás lazac borsópürével. amelyik azt lesi. elázott homokzsák. mint hogy a mi kis Clare-ünk hazahozott. közvetlenül a kandalló előtt. Különben sincs hozzá semmi köze. – Gomez társaságának az ára: szakadatlanul pácolódni az orrlyukaiból áradó cigarettafüstben. verekedni akart. Már azt hittem. semhogy verekedni tudott volna. és még csak nem is szuszogtál. leülünk. azt hitte. ahogyan bejöttünk. Úgy érzem. ahogy az emberek kielégítik étvágyukat. mint egy nagy kutya. – Ugyanúgy távozunk. Lehet. Aztán irány a Belmont. amint a Drum dohányból vaskos rudat sodor. Akciókész vagyok. – Részegebb volt.com bakancsot találok. akik ismernek téged. és elsiet. Beindultál. – A cigarettafüstjén át sandít rám. aztán meglepődött. Emberek. de bizonyos körökben hírhedt vagy. – Meglehetősen különös dolgokat mesélnek. – Jön a pincér. Erről eszembe jut valami. Felveszi az italrendelést. hogy vagyok felöltözve. Óvatosan becsukom az ajtót. Belépünk. elolvassuk az étlapot. hogy helyet kapjunk. hogy tökfilkónak látszom. – Ahh! – Gomez számára fél óra cigaretta nélkül természetellenes állapot. Az előző szerelésem egy bevásárlótasakban van. nekem felesborsólevest. – Te nem szívsz? Semmit? – Én futok. amint átvágunk a királyságán. Gomez az összes. megsodorja. finoman táncolnak a vékony papíron. No igen. Rendelünk: Gomeznak sajtos hamburgert sült krumplival. Gyere. hogy feltöltődjem. Egy ideje figyellek: valójában már régebben. akik ismernek téged. Nők. hogy a neve Lance. Közben Gomez a pult mögött tapogatózik. . – Nem zavar? – De. remek formában vagy. közli. könnyű préda vagyok. Gomez elgondolkodik. bulizok és kertvárosi izgalomkeresők. Korog a gyomrom. – És pontosabban mivel? – Tessék? – Henry. – Aha. és a pékség pultja előtt várjuk. Gyerünk az Ann Sather'sbe. – A kis utcából az Ann Sather's svéd vendéglő parkolójába megyünk. Később majd megkeresem az Üdvhadsereg ruhagyűjtő konténerét. tudsz-e róla. Én igazán csak a magam dolgával voltam elfoglalva. megölted Nicket. Javul a helyzet.http://detty-liber. Menjünk. Az Ann Sather's a normalitás kis szigete a tetoválószalonok és óvszerbutikok között. Úgy értem. hajléktalan elmekórtani esetek. – Farkaséhes vagyok. megnyalja a papírt. Sok embert ismerek. pimaszkodott.blogspot. és az utcán nyüzsögnek a szokásos szökevények. ha nem kapok gyorsan sok-sok kalóriát. Csak egy jókora. nyomban elájulok. nők. Az ujjai sötét okkersárgák.

koldulok. Gomez az égre néz. Láttam Gomezt. végül megpillantottam azt a fiatal srácot abban az idétlen szerelésben – de hát te is láttad. mintha az utolsó vacsorám lenne.http://detty-liber. hazudok. mikor következik be. Tudni szeretném. boltokat fosztok ki. betörök. Csak hadd egyem meg békességben az utolsó vacsorámat. – Inkább úgy néztél ki rajta. ha a kelleténél nagyobb kárt tettem benne. mintha legszívesebben jól megrázna. A hátán lévő dátum 1988. és mikor és hol kötök ki. de nem szól. Egyszerűen ráveszi őket az akaratával. Félreteszem az óvatosságot. Halálra rémítettem. Tudni akarom. – Mit szeretnél tudni. amelyet ne követtem volna el. hogy valakinek fel ne tűnne. – Jó ég. Rátámadtam. Egyikünk sem szól egy szót sem. Sajnálom. Tudni akarom. Én meg jól szórakozom magamban. Gomez ül. Beledug egy szál sült krumplit a ketchupba. Mosolyogsz. – Hogy nézett ki a fotó? Gomez szemügyre vesz. Kimet. és visszamentem hátra. amikor eljöttél vacsorázni. Hoppá. kárt okozok. Tudni akarom. – Egyél. Tulajdonképpen szükségem van rá. amint a vékony. hogy Gomez megtudja az igazságot. ő csak ül. miért nézel ki most tíz évvel öregebbnek. Ezért aztán. Clare-nek fényképe volt rólam. amíg nem végzek a gyümölccsel. mint két hete. elvettem a készpénzét és minden ruháját. május 9-e volt. Lance friss kávét hoz. Gomez úgy néz rám. A munkahelyemen éppen befejeztem egy bemutatót a Caxton Club tagjainak. amikor egyszerre csak a School Streeten találtam magam 1991-ben. – Ne aggódj. zsebtolvaj vagyok. kivéve a fehérneműt. Az arcán nem látszik semmi. Nem tudom szabályozni. szerintem azt hitte. – Időutazó vagyok. Nagyon akartam a ruháját. Elvégre úgysem számít. elvtárs? – Mindent. mint amikor utoljára láttalak. – Megjön az étel. és nem jött senki. hogy kipakoljanak. Őszülsz. nézi. Különös társaságod van. nem úgy. – Gomez az asztal alatt a lábamra pillant. akkor most találkozom másodszor Gomezzal. Nem szándékos. s igyekszem a legjobban utánozni Mrs. anélkül. és a haverod volt az utolsó csepp a pohárban. mielőtt megismerkedtetek. Valami hézag van velem. vallani fogok. Felmerült a szokásos probléma: ruhát kellett szereznem. Rendben. hogy Ingrid Carmichel miért akarta megölni magát nyolc nappal ezelőtt. – Állandóan ilyen helyzetekbe kerülök. Ma délután 2000. Így aztán egész este hallgattam a beszólásokat. fehér pötty spirálisan eloszlik. miért volt Clare-nek fényképe rólad. Én szívesen elmondok mindent. miközben óvó bácsinak van öltözve. – Ingrid. Tudni akarom. Mindenesetre ruhám már volt. sosem tudhatom. zárakat török fel. Beleöntöm a tejszínt. És senkit sem erőszakoltam meg. kivált a cipőjét. hogy egy látszólag szelíd könyvtáros miért ver félholtra egy pasast szórakozásból.com nézem. csak előbb enni akarok. hogy visszarakjam a polcokra a könyveket. Úgy esek neki. Minden ok nélkül ugrálok az időben. amint ugyanezt tette a bíróságon az ellenfél tanúival. Pillanatnyilag harminchat éves. miért tudsz feltörni egy Yale-zárat. Szinte nincs is olyan bűncselekmény. ahogy eszem. majszolja. Tényleg ismered Ingridet? – Celia Attleyt ismerem. – A szabadban készült. és szépen elrendezzük kis asztalunkon.blogspot. csalok. nem nyúl az ételhez. megkeverem. Csakhogy ezen a környéken az ember nem járhat olyan szerelésben. Hogyan próbálta Ingrid megölni magát? . – Gyilkosság. – Ez hatásos volt. – Oké. meg fogom erőszakolni vagy ilyesmi. enni kezdi a hamburgerét. egyél – mondom. mert az elkövetkező években sokszor ki fog húzni a csávából. hogy segítsek magamon. Tessék: időutazás. Már a lazac felénél tartok. Egy ideig egy tornác alatt bújtam meg. június. 1991 előtt? Ezt nem tudtam. – Beszéd közben lesem Gomezt. rajtaütök embereken. autót lopok. Fáztam. – Az két héttel ezelőtt történt? Úristen. – Azt tudtommal nem. mint most. elhúzza a száját.

De a részleteket nem mondom el. – A pokolba. – Már megkérdeztem. Beismerem. miért ne. – Oké. Úgysem tudsz megváltoztatni semmit. – Mosolygok. – Ez meglehetősen csúnya tréfa volt. – 1991 októberében találkoztam először Clare-rel. – Nem. Gomez. Amazon. és még mindig haragszom rá. nem.com. oké. január 2-án sikerült végeznie magával. talán órák vagy napok múlva. Jegyzetel. A dolgok egyszer. Egész életében ismert. Talán percek. én kis híján harmincnyolc. Ha tudatlanul bolyongsz az időben… szabad vagy. de még egy kávé nem árthat. – Hallottál már az internetről? – Nem. – Henry… – Tudod. – Ez az egyik leghatásosabb társasági trükköm. – Bosszúsnak látszik. amelyre rengeteg ember van rákapcsolódva. – Jó barátok vagyunk. – Miért nem? – Gomez. – Miért? – Az okozás csak előrefelé működik. – És a fotó? Te mondtad. – Ismerjük egymást 2000-ben? – Igen. Már teli vagyok koffeinnel.com – Válium-túladagolással. és egyre mélyebbre süllyedt benne. Ez is azok közé a dolgok közé tartozott. Netscape. Én meg a tiéd. – Szóval? Miféle bizonyítékra vágysz? – Clare azt mondta. Gomez. Rossz ötlet. Technológiai részvényeket akarsz venni. – Lance újabb kávét hoz. amelyek miatt veszekedtünk.http://detty-liber. Ez lesz Ingrid negyedik öngyilkossági kísérlete. Te hittél volna? – Persze. – Bizonyítékot akarsz. Ingridnek 1994. szinte mindig. – Rávigyorgok. Ragadj rám. – Pontkom? – Ne törődj vele. A dolgok megtörténnek. Nem . – Olyan számítógépes dolog. az egész világra kiterjedő hálózat. 2000-ben a részvénypiac megőrül. de egyesek elképesztő vagyonokra tesznek szert. Jaj. 1991-ben én csak megismerkedtem vele. Nem hittél neki? – Nem. és Gomez a szerencsések egyike lesz. Majd ő elmondja. tudod. Milyen nagy veszteség. és telefonvonalakon és számítógépekkel kommunikálnak. eltűnsz. Bízzál bennem. hosszú időn át. hogy az megzavart egy kicsit. Yahoo!. csak egyszer történnek meg. hogy mit mond el. Ő 1977 szeptemberében találkozott velem először. és előbb-utóbb el fogok tűnni. hogy újra elmesélteted velem az egészet. Elmondta. Csak vedd meg. hogy Clare-nél van. Nagyszerű életed van. ő hatéves volt. – Micsoda? – Hát nem tudtad? Celia megválogatja. hat éve történt. – Tőzsdetippek? Egen. Ha tudsz dolgokat… én csapdában érzem magam. Mellbe lőtte magát. Könyvtáros. A mosoly eltűnik. A katolikus neveltetés. Egyszeriben hányingerem támad.blogspot. Hatalmas. – Mondd el a jövőmet. De súlyosan depressziós volt. – Te leszel a tanú az esküvőnkön. Sun Microsystems. Ha az ember előre tud róluk. de ebből a szempontból nagyon megbízható vagyok. America Online. Egyébként kérdezd mindezekről Clare-t. Microsoft. – 1991? Igen. Nem tehettem érte semmit. Csak mosolyog. az olyan… természetellenes. Értékes időt rabolsz el azzal. Clare sose hazudik.

Alig tizenöt percig voltam távol. De nem. hogy rosszul érzem magam. – Jézusom – mondja Gomez. anélkül. vasárnap (Clare 20 éves) CLARE: Gyönyörű. szinte megvakít. – Kövess – mondom. Szakad rólam a víz. ahol állok. leeresztett redőnyök mögött. Bemegyek a nappaliba. Egy egyszerű munkanap a Könyvtáros életéből. Fogom a holmim. Szinte lebegve megyek fel a lépcsőn. szabad parkolóhelyet látok. Várom. könyvek gerincét érintem. Gomez ül a nappaliban. Amelia meglát. amelyből szélsebes olasz szöveg árad a fülébe. Leparkolok. . fény önti el a sort. visszateszem. 1991. – Én is. marokkóit ettünk. Mit csináltatok? – Elmentünk a Facetsba. integet. Kérsz valamit? – Hm. Szerencsés napom van. hogy nem vagyok egyedül. megnéztünk egy Peter Greenaway-filmet. pár ujjnyi friss hó esett. sátáni lengyel Elvis. Még mindig haragszom rá. Felöltözöm. – Nem tudom. Belehányok a mosdóba. Együtt érzőn bólogat. bármit mondott is. Bedugom a fejem Roberto irodájába. és én hazafelé tartok Henrytől. Könyvtá… – de a többit nem hallom. Csak ül ott. a sor végére vánszorgok. Kinyújtom a kezem. Végre rágyújt. felhúzom a redőnyöket. és a falióra 4. a linóleumpadlón. A napfény nehezen tör át a füstön. hát fekszem egy darabig. Aretha Franklinnal együtt éneklem. miért gondolta meg magát. A piros selyemtapétával és vörös plüssbútorokkal meg a füsttel olyan. mert az oldalamon fekszem. Az utcák jegesek. nem. – Gomez szájából eddig csak pápai tévedhetetlenségeket hallottam. Gomez a nyomomban. és megyek. hogy beindulna a füstjelző. így hát elindulok a szobám felé szó nélkül.15-öt mutat. napfényes vasárnap délelőtt van.com akarok jelenetet itt. rám néz. a délelőtt legkülönbözőbb óráiban való hazatéréssel. füstfelhőben. hány óra. az ajtóra mutat. és még mindig dúdolva nyitom a kaput. – Aha. Felállók. Nem tudom. nem hinném. Megfordulok. koromsötétben. a telefonra mutat. hogy bagózhatsz ennyit. lépek az előcsarnokba. pucéran. felmentünk hozzá. amint az Addisonról ráfordulok a Hoyne-ra. a helyükre teszem a könyveket. Leülök a Chesterfieldre.. felkattintom a villanyt. és ügyesen kinyitom a raktár biztonsági ajtaját. – Clare. most. a Newberryben. hát ablakot nyitok. rekedt károgás. – Kimegyek a Starbucksba. Charisse bizonyára templomban van. „R-E-S-P-E-C-T!”. – Mi az? – Sajnálom. lehet. Alig várom hogy a New York Timesszal beüljek egy kád forró vízbe. az ébredéssel Henry ágyában. rájövök. – Iszonyatosan fáj a fejem.blogspot. Matt megy el mellettem. – A fenébe. Tévedtem. és mondom. hogy Gomez elmondja. Újabb cigarettát sodor. Szédülök. Napfény ömlik be az olvasóterem ablakán. laza érzés tölt el. Minden vakítóan fehér és tiszta. megküzdök a csúszós járdával. Felugróm. De kösz. Amint kinyitom az ajtót. A hangja mély.http://detty-liber. Berontok a csodálatos módon üres klotyóba. Isabelle egy új olvasót tájékoztat az olvasótermi szokásokról. – A tegnapi estét Henry barátoddal töltöttem. – Mielőtt elmegyek. és íme. és már futok is a férfimosdó felé. hogy már be van kapcsolva a riasztó. semmi sem változott. amelyet a szexszel kezdek azonosítani. Az a jóleső. december 15. Gomez felmutat egy kilencvoltos elemet. A raktárban vagyok. mint szőke.

hogy már késő? Olyasvalakiről beszélsz. akit hatéves korom óta ismerek. – Megrázom a fejem. Tökéletesen ismer. . nem tudom megváltoztatni. három bordája. Én is nagyon kedvelem Henryt. szétesik. amikor előrehajol és komoran mondja: – Ne menj hozzá.http://detty-liber. – Nem tudom. töviről hegyire. és most itt van. amikor legelőször találkoztam vele. – Nos. Emlékszem rá. A Vic melletti kis utcában láttam meg a te ártatlan barátodat. amint éppen pépessé verte Nicket. Együtt érzőn bólintok. vajon megértett-e ebből valamit. és megérinteni az időt… szeret engem. Teljesen odalettem volna. nem tenne veled ilyet. erőszakos fickó. ha nem Nickről lett volna szó. Szegény Henry. Trent elmondta ma reggel. – És aztán? – Aztán betörtünk a katonai-haditengerészeti boltba. – Látnod kellett volna. és… el kellett hinnem. – Szeretem. de fütyül rám. Az összes nő. Ismerem.. mint egy angyal. mire gondolok. – Az eltűnés igencsak hatásos. tele van véraláfutásokkal. Egész életemben rá vártam. Clare. mikor érhető el maximális hatás. Gomez elgondolkodik. Egyszerre. múltat és jövőt. és akkor sem tenném. ha naivan belekeringőznél ennek az elbűvölő szociopatának a karjába… – Nem érted. Fázom és dühös vagyok. hogyan magyarázzam el. de mozgalmasabb volt. Clare.com – És egyenesen onnan jössz. . Azért házasodtunk össze… mert egymás részei vagyunk… – Elakadok. Felpillantok. Hé. – Úgy tetszik. Mintha csak egy szobrot faragott volna. – Jó itt ülni. – Henryvel mindent annyira tisztán látok. – Már megtörtént. és azt mondod nekem. öt csontja a kezében. De veszélyes. Te kétszer találkoztál vele. – Miért verte meg Henry Nicket? Gomez feszeng. és puff!. – Nem indít meg. Láttam. Az én estém kevésbé volt ilyen kulturális. Láttam a jövőmet. amely nyomban elmúlik. Néhány új fogra is szüksége lesz. mindent egyszerre. Izgalmas. El tudom képzelni. Hát nem tudok. és Henry úgy volt öltözve. És aztán – eltűnt. Nem szeretném. Gomez aggódva figyel. amelyiket te is. kicsi koromban. – Úgy van. mikorról jött? – 2000-ből. Henry az életem. eltűnt. ha tudnám. Szeret rászállni a… melegekre. Gomezra sandítok. Sokkal idősebbnek látszott. Hirtelen valamiféle hálát érzek Gomez iránt. én meg csak álltam ott. aki vele volt. – És neki miért hittél? – Nézd. hogy tökéletesen ismer engem. szálljak ki. és egy olyan emberrel beszélgetni Henryről. Felmérte. az ölemben összekulcsolt kezemet bámulom. Nick volt az oka. Nem tudom szavakba önteni. – Még meg se kért. A kezemet rázta. – Sok mindenen megy keresztül. mint egy térképet. – És? – Az Ann Sather'sbe mentünk vacsorázni. Tökéletesen tudományosan. – És elmondta nekem ugyanazt az ökörséget. Eddig stimmel. – Nekem nem volt hajlandó semmit se mondani a jövőmről. – Bele tudok nyúlni. és negyvenhat öltéssel varrták össze. Gomez mosolyog. – Clare. Kirobban belőlem a nevetés. mint egy élettelen tárggyal. – Tudod. hogy Nicknek el van törve az orra. – Veled mégis megtette. Nick nagydarab. Henry olyan átkozottul lezser. A barátod úgy bánt Nickkel.blogspot. – Mert Henry törődik veled. Mozdulatlanul ülök. aki tudja. aztán bumm.

http://detty-liber.blogspot.com – Azon nem lehet segíteni; a kettőnk élete annyira összefonódott. Az egész gyerekkorom más volt miatta, ő pedig nem tehetett semmit. A lehető legjobbat tette. Hallom Charisse kulcsát a zárban. – Clare, ne haragudj rám… csak segíteni akarok neked. Gomezra mosolygok. – Tudsz nekünk segíteni. Majd meglátod. Charisse jön be, köhög. – Jaj, édesem. Megvárakoztattalak. – Clare-rel beszélgettünk. Henryről. – Nyilván elmondtad Clare-nek, mennyire imádod Henryt – mondja figyelmeztető hangsúllyal Charisse. – Azt mondtam Clare-nek, hogy fusson minél gyorsabban az ellenkező irányba. – Jaj, Gomez. Clare, ne hallgass rá. Borzasztóan rossz az ízlése férfiakban. Charisse leül illedelmesen egylábnyira Gomeztól, aki az ölébe húzza. Charisse csúnyán néz Gomezra. – Templom után mindig ilyen. – Reggelit akarok. – Hát persze, tubicám. – Felállnak, eliramodnak a konyha felé. Charisse hamarosan visongani kezd, eléggé magas hangon, Gomez pedig elfenekeli a Times Magazinénál. Sóhajtok és bemegyek a szobámba. A nap még ragyog. A fürdőszobában forró vizet eresztek a nagy, régi kádba, és levetem tegnap esti ruhámat. Amint bemászom a kádba, meglátom magam a tükörben. Kissé molett vagyok. Ez végtelen örömmel tölt el, és amint a vízbe merülök, szinte egy Ingres-odaliszknak érzem magam. Henry szeret engem. Henry itt van, végre, most, végre. És én szeretem. Végighúzom a kezem a mellemen, és a vékony nyálréteg feloldódik a vízben. Miért kell mindennek bonyolultnak lennie? Vagy még mindig nincs mögöttünk a bonyolult része? A fejemet is a vízbe eresztem, látom, amint a hajam sötéten és hálószerűén szétterül a vízen. Én sosem választottam Henryt, és ő sosem választott engem. Hát hogy lehetne tévedés ? Megint azzal a ténnyel találom szembe magam, hogy nem tudhatjuk. Fekszem a kádban, nézem a csempét a lábam fölött, amíg a víz szinte kihűl. Charisse halkan bekopog az ajtón, hogy meghaltam-e idebenn, és hogy megmoshatná-e a fogát. Amint törülközőbe csavarom a hajam, a tükörben a gőztől elmosódva látom magam, és az idő mintha önmagára rétegeződne, és minden egyes elmúlt és eljövendő nap és év testesülne meg bennem, és úgy érzem, mintha láthatatlanná váltam volna. De az érzés éppolyan gyorsan elmúlik, ahogyan jött, és egy pillanatig mozdulatlanul állok, aztán felveszem a fürdőköpenyem, kinyitom az ajtót, és megyek tovább. 1991. december 22., szombat (Henry 28 és 33 éves) HENRY: Hajnali 5.25-kor megszólal a csengő, ez mindig rossz előjel. A kaputelefonhoz botorkálok, megnyomom a gombot. – Igen? – Hé. Engedj be. – Újra megnyomom a gombot, és a rémes, berregő hang, amely azt jelenti, „üdvözöllek tűzhelyemnél és otthonomban”, végigfut a vezetéken. Negyvenkét másodperccel később csukódik a lift ajtaja, és a kabin zötykölődni kezd felfelé. Felveszem a köntösömet, kimegyek, állok a lépcsőházban, a kis biztonsági ablakon át nézem, hogyan mozognak a lift kábelei. A fülke a látószögembe emelkedik, megáll, és persze hogy én vagyok az. Eltolja a liftajtót, kilép a folyosóra, meztelenül, borotválatlanul és nagyon rövid hajjal. Gyorsan végigmegyünk az üres folyosón, és eltűnünk a lakásban. Bezárom az ajtót, és egy percig csak állunk, és szemügyre vesszük magunkat. – Nos – mondom, csak hogy mondjak valamit. – Hogy megy? – Tűrhetően. Milyen nap van ma?

http://detty-liber.blogspot.com – 1991. december 22. Szombat. – Ó – Violent Femmes az Aragonban ma este? – Aha. Nevet. – A francba. Micsoda pokoli este volt. – Az ágyhoz megy – az én ágyamhoz –, bebújik, a fejére húzza a takarót. Lehuppanok mellé. – Hé. – Nincs válasz. – Mikorról vagy? – 1996. november 13. Épp készültem lefeküdni. Hagyj egy kicsit aludni, ha nem akarod megbánni öt év múlva. Ez eléggé ésszerűnek látszik. Leveszem a köntösömet, visszafekszem az ágyba. Most az ágy rossz oldalán fekszem, Clare oldalán, ahogyan manapság gondolok rá, mert a másom elfoglalta az én oldalamat. Az ágynak ezen a felén minden annyira más. Olyan, mint amikor az ember behunyja az egyik szemét, és közelről néz valamit egy darabig, aztán a másik szemével nézi. Fekszem, és így nézem a karosszékre dobált ruháimat, egy barackmagot egy borospohár alján a párkányon, a jobb kezem fejét. A körmömet le kéne vágni, és a lakást katasztrófa sújtotta területnek kellene nyilvánítani. Talán a 'vendégem' is beszáll, talán hajlandó lesz segíteni a ház körül, megdolgozni a mindennapiért. Végigfutom a hűtő meg a kamra tartalmát, és megállapítom, hogy jól el vagyunk látva. Ma este haza akarom hozni Clare-t, és nem tudom, mit tegyek fölösleges testemmel. Felmerül bennem, hogy Clare talán szívesebben lenne ezzel a későbbi kiadásommal, elvégre jobban ismerik egymást. Nem tudom, miért, de ettől dührohamot kapok. Próbálom ismételgetni, hogy mindent, amit most elmulasztunk, később úgyis bepótoljuk, mégis ingerült vagyok, és szeretném, ha az egyikünk elmenne. Nézem a másomat. Sündisznó módra összegömbölyödve, nekem háttal, szemlátomást alszik. Irigylem. Ő én vagyok, de én még nem vagyok ő. Megélt ötévnyi olyan életet, amely számomra még titok, szorosan fel van tekerve, és arra vár, hogy kibontakozzék és harapjon. Persze már mindenféle gyönyört megélt, amit én nem; ezek úgy várnak rám, mint egy doboz bontatlan bonbon. Próbálom őt Clare szemével nézni. Miért a rövid haj? Mindig szerettem fekete, hullámos, vállig érő hajamat; középiskolás korom óta így hordtam. De előbb-utóbb le fogom vágatni. Felrémlik bennem, hogy a haj lehet azon dolgok egyike, amelynek emlékeztetnie kell Clare-t, hogy nem pontosan az az ember vagyok, akit kislánykora óta ismer. Közeli megközelítése vagyok annak az énnek, aki az ő fejében él, amely felé titkon terelget. Mi lennék nélküle? Nem az az ember, aki lassan, mélyen lélegzik az ágy túlsó felén. A bőrén átütnek a csigolyái, bordái. A bőre sima, alig szőrös, szorosan feszül az izmokra és a csontokra. Kimerült, mégis úgy alszik, mint aki bármelyik pillanatban felugorhat és elrohanhat. Én is ennyi feszültséget sugárzók? Azt hiszem. Clare panaszkodik, hogy nem vagyok képes ellazulni, csak amikor már halálfáradt vagyok, de valójában gyakran ellazulok, .miikor vele vagyok. Ez az idősebb énem vékonyabbnak és elnyűttebbnek, megbízhatóbbnak és magabiztosabbnak látszik. De előttem nyugodtan felvághat: tökéletesen ismer, ezért csak elfogadhatom őt, a magam jól felfogott érdekében. 7.14 van, és nyilvánvaló, hogy már nem fogok aludni. Felkelek, bekapcsolom a kávéfőzőt. Alsónadrágot és edzőnadrágot veszek, tornázom. Az utóbbi időben fájlaltam a térdem, hát befáslizom. Zoknit veszek, befűzöm a futócipőmet, amely valószínűleg a térdproblémámat okozza, és megesküszöm, hogy holnap másikat vásárolok. Meg kellett volna kérdeznem a vendégemet, milyen odakinn az idő. No persze, december Chicagóban: a rémes időjárás de rigueur. Felveszem ősöreg Chicagói Filmfesztivál pólómat, rá fekete pulóvert, arra vastag, narancssárga, kapucnis pulóver jön, amelyen elöl és hátul jókora X-ek vannak fényvisszaverő anyagból. Fogom a kesztyűmet meg a kulcsaimat, és megyek, bele a napba. Egyáltalán nem rossz az idő az évszakhoz képest. A földön kevés a hó, játszik vele a szél, ideoda sepri. Nagy a forgalom a Dearbornon, autómotorok koncertje szól, és az ég szürke, és

http://detty-liber.blogspot.com lassan szürkére világosodik. A kulcsaimat a cipőmre kötöm, és úgy döntök, hogy a tó mellett fogok futni. Lassan elfutok kelet felé a Delaware-on a Michigan Avenue-ig, átkelek a felüljárón, és kocogni kezdek a bicikliút mellett, észak felé, az Oak Street Beachen. Ma csak elszánt kocogok és biciklisták vannak kinn. A Michigan-tó sötét palaszürke, apály van, a tó partján sötétbarna homoksáv látszik. Sirályok köröznek a fejem meg a tó fölött. Mereven mozgok; a hideg ellensége az ízületeknek, és lassan rájövök, hogy meglehetősen hideg van itt a tónál, valószínűleg huszonvalahány fok. Így kissé lassabban futok a szokásosnál, hogy átmelegedjek, hogy emlékeztessem szegény térdemet és bokámat, hogy az az életcéljuk, hogy gyorsan és messzire vigyenek, amikor kell. Érzem a tüdőmben a hideg, száraz levegőt, érzem, ahogy ünnepélyesen ver a szívem, és amikor elérem a North Avenue-t, már jól érzem magam, és kezdek gyorsítani. A futás számomra sok minden: túlélés, nyugalom, eufória, magány. Testi létezésem bizonyítéka, azt is bizonyítja, hogy képes vagyok uralni a mozgásomat a térben, ha az időben nem is, és hogy a testem, még ha csak ideiglenesen is, engedelmeskedik az akaratomnak. Ahogy futok, levegőt tolok magam előtt, dolgok jönnek és mennek körülöttem, és az út filmszalagként mozog a lábam alatt. Emlékszem, ahogyan gyerekként, jóval a videojátékok és a Hálózat előtt, befűztem a filmet a „kávédaráló” vetítőbe az iskolai könyvtárban, és néztem a szalagot, forgatva a gombot, amely egy-egy pittyenésre továbbította a filmet. Már nem tudom, hogy néztek ki azok a filmszalagok, miről szóltak, de emlékszem a könyvtár szagára meg arra, hogy a pittyenésre mindig összerezzentem. Most már repülök, isteni érzés, mintha egyenesen a levegőbe tudnék futni, és legyőzhetetlen vagyok, semmi sem állíthat meg, semmi sem állíthat meg, semmi, semmi, semmi, semmi… Ugyanazon a napon este: (Henry 28 és 33, Clare 20 éves) CLARE: A Violent Femmes-koncertre tartunk az Aragon Bálterembe. Henry kissé kérette magát, amit nem értek, mert szereti a les Femmes zenéjét, és most körözve parkolóhelyet keresünk. Körbe-körbe megyek, elhagyjuk a Green Millt, a bárokat, a rosszul kivilágított lakóházakat meg a mosóautomatákat, amelyek színpadi díszletnek hatnak. Végül az Argyleon parkolok le, és vacogva megyünk a jeges, töredezett járdán. Henry gyorsan jár, és én mindig kifulladok kissé, amikor együtt megyünk. Leveszem a kesztyűmet, és a kezemet Henry kabátzsebébe dugom, ő pedig átkarolja a vállam. Izgatott vagyok, mert sosem voltunk még táncolni Henryvel, és szeretem az Aragont, minden dekadens álspanyol csillogásával együtt. Meagram nagymama sokat mesélt arról, hogyan táncoltak itt big bandek zenéjére a harmincas években, amikor minden szép és új volt, és az emberek nem balhéztak az erkélyen, és a férfimosdóban nem állt tócsákban a húgy. De c'est la vie, változnak az idők, és itt vagyunk. Percekig állunk sorban. Henry feszültnek, ébernek látszik. Fogja a kezem, de kifelé néz, el a tömeg feje fölött. Élek az alkalommal, hogy nézhetem őt. Henry csodaszép. A haja a válláig ér, hátrafésült, fekete és fényes. Henry macskaszerű, vékony, nyugtalanság és testiség sugárzik belőle. Úgy fest, mint aki képes harapni. Henry fekete felöltőt visel és fehér pamutinget dupla mandzsettával, amely begombolatlanul lóg a kabátujjában, csinos, élénkzöld selyem nyakkendőt, amelyet meglazított annyira, hogy látom nyakának izmait; fekete farmert és bokacsizmát. Henry összefogja a hajam, és a csuklójára tekeri. Egy pillanatig a foglya vagyok, aztán a sor mozdul, és ő elenged. Megkapjuk a jegyünket, és a tömeggel együtt besodródunk az épületbe. Az Aragonnak számos folyosója és alkóvja és erkélye van, amelyek körülfogják a központi termet, könnyen el lehet veszni, de elrejtőzni is. Henry meg én felmegyünk egy erkélyre a színpad közelében, és leülünk egy parányi asztalhoz. Levesszük a kabátunkat. Henry engem bámul.

http://detty-liber.blogspot.com – Szép vagy. Isteni a ruhád; nem tudom elképzelni, hogy tudsz benne táncolni. A ruhám testre simuló orgonalila selyem, de van olyan rugalmas, hogy tudjak benne mozogni. Délután kipróbáltam tükör előtt, és jó volt. Inkább a hajam idegesít; a száraz, téli levegőtől a szokásos duplájának látszik. Fonni kezdem, de Henry leint. – Kérlek, ne… kibontott hajjal szeretnélek látni. Kezdődik az első szám. Türelmesen figyelünk. Mindenki nyüzsög, beszél, dohányzik. A földszinten nincs ülőhely. Nagy a zaj. Henry hozzám hajol, a fülembe kiált: – Akarsz inni valamit? – Csak egy kólát. Elmegy a bárpulthoz. A karom az erkély korlátján, nézem a tömeget. Lányok régi cuccokban, lányok katonai szerelésben, fiúk Mohawkokkal, fiúk flanelingben. Mindkét nembeliek pólóban és farmerban. Középiskolás srácok és huszonévesek, itt-ott néhány idősebb. Henry már elég rég elment. A bemelegítő banda befejezi, gyér taps, és a roadok elkezdik kicipelni az együttes felszerelését, és becipelni a jobbára ugyanolyan berendezéseket. Egy idő után elunom a várakozást, otthagyom az asztalt és a kabarjainkat, és átfurakodom a sűrű tömegen, végig az erkélyen, le a lépcsőn és végig a hosszú, félhomályos folyosón, ahol a bár van. Henry nincs ott. Lassan járom a termeket és az alkóvokat, keresem őt, de igyekszem nem úgy tenni, mintha keresnék valakit. Egy folyosó végén meglátom. Olyan közel áll a nőhöz, hogy azt hiszem, ölelkeznek; a nő a falnak támaszkodik, Henry pedig a két kezével támasztja a falat a nő válla fölött. A helyzet intimitásától eláll a lélegzetem. A nő szőke, nagyon germán módra gyönyörű, magas és drámai. Amint közelebb érek, rájövök, hogy nem csókolóznak; veszekednek. Henry a szabad kezével gesztikulál, hangsúlyt adva annak, bármi legyen is az, amit éppen a nője fülébe kiabál. A nő közönyös arcán egyszeriben düh látszik, majdnem elsírja magát. Ő is kiabál valamit. Henry hátralép, az égre emeli a kezét. Csak a végét hallom, amint elmegy: – Nem tehetem, Ingrid, egyszerűen nem tehetem! Sajnálom… – Henry! – A nő Henry után szalad, és ekkor mindketten meglátnak, amint mozdulatlanul állok a folyosó közepén. Henry komoran karol belém, és gyorsan a lépcsőhöz megyünk. Három lépcsőfok után megfordulok, és látom, hogy a nő áll, néz minket, a két karja ernyedten lóg, tehetetlen és feszült. Henry visszanéz és megfordulunk, és megyünk fölfelé. Megtaláljuk az asztalunkat, amely csodálatos módon még szabad, és a kabátjaink is ott vannak. A fény elhalványul, és Henry túlkiabálja a tömeg zaját. – Sajnálom. Nem jutottam el a bárig, és Ingridbe botlottam… Ki ez az Ingrid? Magamra gondolok, amint ott állok Henry fürdőszobájában, a kezemben egy rúzzsal, és tudnom kell, de sötét lesz, és a Violent Femmes elfoglalja a színpadot. Gordon Gano áll a mikrofonnál, dühösen néz le ránk, és fenyegető akkordok hangzanak fel, amint előrehajol, és énekelni kezdi a Hólyag a napon kezdő sorait, és máris nyakig benne vagyunk. Henry meg én hallgatjuk a zenét, aztán Henry hozzám hajol, és a fülembe kiabál: – Akarod, hogy elmenjünk? A táncparkett egymáshoz csapódó emberek kavargó masszája. – Táncolni akarok! Henry szemlátomást megkönnyebbül. – Nagyszerű! Igen! Gyerünk! Lerántja a nyakkendőjét, és a felöltője zsebébe dugja. Újra lemegyünk, belépünk a központi terembe. Látom, hogy Charisse és Gomez egymással táncolnak. Charisse önfeledt és elragadtatott, Gomez jól mozog, a szájában cigaretta. Meglát, int. A tömegbe belépni olyan, mint belegázolni a Michigan-tóba; a tömeg magába fogad, és a színpad felé sodor. A tömeg harsog, Még! Még!, mire a Femmes eszelősen esik neki a hangszereknek. Henry a basszus ritmusára mozog. Az egyik oldalunkon az emberek nagy sebességgel

http://detty-liber.blogspot.com ütköznek egymásnak, a másik felén a csípőjüket rázzák, a karjukkal hadonásznak, a ritmusra ringanak. Táncolunk. A zene átfut rajtam, hanghullámok, amelyek megragadnak a gerincemnél, amelyek mozgatják a csípőm, a lábam, a vállam, anélkül, hogy igénybe vennék az agyam. (Gyönyörű lány, szép a ruhád, mosolyod fényes, édes a szád, hol lehetsz most, választ senki sem ád.) Kinyitom a szemem, és látom, hogy Henry tánc közben engem néz. Amikor felemelem a karom, megragadja a derekam, és én felugróm. Látom a táncparkett panorámáját egy hatalmas örökkévalóságig. Valaki integet nekem, de mielőtt látnám, ki az, Henry letesz. Táncolunk egymáshoz érve, táncolunk külön-külön. (Hogyan mondhatnám el fájdalmamat.) Folyik rajtam az izzadság. Henry megrázza a fejét, a haja fekete foltként libben, izzadsága rám fröccsen. A zene cukkoló, gúnyos. (Nem volt miért élnem nem volt miért élnem nem volt miért élnem.) Belevetjük magunkat. A testem ruganyos, a lábam érzéketlen, fehér forróság árad az ágyékomból a fejem búbjáig. A hajam nyirkos kötegekben lóg a karomra és a nyakamba és az arcomba és a hátamra. A zene falnak ütközik és elhallgat. A szívem kalapál. Kezem Henry karjára teszem, és meglepetten látom, hogy neki alig gyorsabb az érverése. Valamivel később kimegyek a mosdóba, és Ingrid ott ül az egyik mosdókagylón és sír. Kis, fekete nő áll előtte, halkan beszél hozzá, a haját simogatja. Ingrid zokogását visszaveri a nedves, sárga csempe. Kezdek kihátrálni, de a mozgásomra felfigyelnek. Rám néznek. Ingrid valóságos roncs. Minden teuton higgadtsága oda, az arca vörös és puffadt, a sminkje szétkenődött. Sápadtan és kimerülten bámul rám. A fekete nő odajön hozzám. Finom és törékeny és fekete és szomorú. Egészen közeljön, halkan beszél. – Húgom – mondja –, mi a neved? Habozok. – Clare – mondom végül. A nő visszanéz Ingridre. – Clare. Egy jó tanács. Olyan dologba keveredtél, ahol nincs szükség rád. Henry, ő csak bajt jelent, de ő Ingrid baja, és butaság volna kikezdened vele. Hallod, amit mondok? Nem akarom tudni, de nem tudok uralkodni magamon. – Miről beszél? – Úgy volt, hogy összeházasodnak. Aztán Henry felbontotta a kapcsolatot, azt mondja Ingridnek, bocs, ne törődj vele, felejtsd el. Én mondom neki, hogy jobb neki Henry nélkül, de nem hallgat rám. Henry rosszul bánik vele, úgy iszik, mint a kefekötő, eltűnik napokra, aztán megjelenik, mintha mi sem történt volna, megdugja röptében a legyet. Ez Henry. Amikor sírni fogsz miatta, ne mondd, hogy senki sem figyelmeztetett. – Hirtelen sarkon fordul, és visszamegy Ingridhez, aki még mindig engem bámul, végtelen csüggedéssel mered rám. Nyilván én is bámulom őket. – Sajnálom – mondom, és kimenekülök. Bolyongok a termekben, végül találok egy alkóvot, ahol csak egy fiatal rockerlány fekszik eszméletlenül a műanyag pamlagon, az ujjai között égő cigaretta. Kiveszem a kezéből, elnyomom a koszos csempén. Leülök a pamlag karfájára, és a zene a farokcsontomtól végigvibrál a gerincemen. Érzem a fogamban. Még mindig pisilnem kell, és fáj a fejem. Sírni szeretnék. Nem tudom felfogni az imént történteket. Értem, de nem tudom, mit kéne tennem. Nem tudom, egyszerűen felejtsem el, vagy haragudjak meg Henryre, és követeljek magyarázatot, vagy mi legyen. Mit vártam? Szeretnék egy lapot küldeni a múltba ennek a pimasz Henrynek, akit nem ismerek: Ne tégy semmit. Várj rám. Bárcsak itt lennél. Henry dugja be a fejét a sarok mögül. – Hát itt vagy. Azt hittem, elveszítettelek. Rövid haj. Henry vagy levágatta a haját az utóbbi félórában, vagy kedvenc, az időben eltévedt emberemet látom. Felugrók, a nyakába vetem magam. – Hoppá… hé, én is örülök, hogy látlak… – Hiányoztál… – és most már sírok. – Szinte szünet nélkül velem vagy hetek óta.

Miközben felfelé megyek. aztán Henry nyalogatni kezdi az arcom. aki megcsókol és azzal a figyelmeztetéssel hagy itt. nincs. gondolj azokra az órákra. De azt hiszem. de én nem így gondolkodom. mert én ott ültem. más vagy. És Ingrid nagyon… türelmes volt. El akarod terelni a figyelmem a gyalázatos viselkedésedről… – Miféle viselkedésemről? Azt sem tudtam. és mint egy álomban. De nem voltunk jegyesek. az embernek hálásnak kell lennie. Túlságosan türelmes. Henry sóhajt. lefekszel fűvel-fával. Van ennek valami értelme? – Azt hiszem. látom. Henry nem tudja. feleségül akartad venni Ingridet. Dolgoznod kell rajtam. – Nagyon igaz. hogy mennyire nem vagy tisztában az emberi kapcsolatok torz logikájával. akivel 1991-ben volt dolgod. aki egyenesen 1996-ból szól hozzád. és elszégyellem magam. mert látom. hogy itt az én egykori és jövendőbeli Henrym. És azt akartam. kis csigákba csavarja. és elnevetem magam. hogy a világon vagy. visszafelé nincs hűtlenség. hogy vigasztalást nyújtsak a fura fiúnak. – Azt mondta. tudod? – Azt mondta… – Ki mondta azt? – A fekete nő. az a nehéz. Új matek és növénytan. De hosszú az út attól az énemtől. Bízzál bennem. – Akkor miért… – Clare. akivel jöttél. – Mutatom a hosszú hajat. Elképesztően nyomorultak voltunk együtt. . egyedül nem jutok el odáig. és Henry hozzám simul. annak reményében. és én is az akarok lenni. Rájövök. – A falnak támaszkodom. merre vagy. és én tanítottalak rá. akiből az előttem álló férfi lesz. Odafenn ülök. Ezt mondta. hogy én vagyok a tanár. hogyan legyen az ember… boldog. – Elragadó. mondhatsz nekem csúnyákat franciául. Boldogtalanul jártam Ingriddel. és nem tudom. van ebben némi igazság is. Hogy állandóan iszol. – Alacsony. visszaadlak a szegény imbécile-nek. hosszú hajú… – Úristen.blogspot. Úgy értem. hogy köztünk fölösleges minden tettetés. amelyeket gyermek éneddel töltöttem és töltök. Úgy értem. elátkozott voltam. és kezdem lassan összeszedni magam. hogy legyek jó. – Igen. És szakítottam Ingriddel nem egészen huszonnégy óra múlva. hogy jövendőbeli Henrym a táncolók közé vegyül. Valóban fűvel-fával lefeküdtem. és akkor bántani akarja a másikat. és köztudomásúan nagyivó voltam. számomra nincs. és feleségül veszem őt. A fenébe. hogy megtaláljam itteni és mostani Henrymet. Szinte anyai vágyat érzek. Úgy értem. Clare. de… te nem te vagy. mint azt. még… úgy értem. Megismertelek. Így aztán valahogyan el kell tölteni az időt. nagyon kevesen ismerik meg hatévesen a lelki társukat. Megvet engem. Méltónak lenni a boldogságra. Celia Attley. mint valami anyamacska. Nem szoktam meg.com – Tudom. – De te boldoggá teszel. Dorombolni próbálok. Hajlandó volt elviselni a komisz viselkedést. – Figyelj. Amikor megismerkedtünk.http://detty-liber. mindent könnyebb megtanítani. nagy szemű. És amikor valaki ennyire türelmes. – Nézd. – Amikor elbátortalanodnál. de nehéz. Szerelmes Ingridbe. magam alatt voltam. – Te seggfej. haladok tovább. a mostaniig. – Henry a hajammal játszik. hogy elvegyem Ingridet. szegény mártírt. és hogy meneküljek. Csókolózunk. Il a les défauts de ses qualités. hogy te ne vedd észre. hogy te emberi lény vagy. nevessen-e. hogy egyszer majd összeszedem magam. alapvetően rossz ember vagy. És nem ment el az eszem. mert még mindig nem jöttem rá. hogy hirtelen örömömben megfeledkeztem jelenlegi Henrymről. vagy ne higgyen a fülének. helyesírás és amerikai történelem.

csókolózunk.. – Minden szürreális. Ile. – Hát persze. hogy mit keres. itt. így lesz továbbra is. mint Dorothy. 1990-es fehér Honda Civic. Gyerekkoromban Henry jött és ment. A csókból már-már több is lenne. Mintha más emberré váltam volna. Henry rémes utas. ezért mindig erős kielégületlenséget éreztem. Valóságos csoda. A valóságban éppen most fogunk átérni Michiganbe. – Hűha – mondja Henry. Nem hiszem el. a családjáról – elmondja. december 24. hogy lássam a családom. Van apród? Találok egy marék aprót a tárcám alján. – Hé! Menjünk Frankenmuthba! „Karácsony az év 365 napján!” Istenem. De valójában sokkal jobb. Milyen szürreális. Az sem használ. Tudom. Mintha egy agárral járnék. aki a vágy meleg fürdőjében fürdik. HÁROM 1991. – Milyen lehangoló! Még csak 9:15 van. és . és vidáman elköltjük két kólára. cukrot veszünk magunkhoz. azt hittem. egész idő alatt markolja a kartámaszt. régen Henry nem volt hajlandó hozzám érni. és van itt egy pihenőhely. és többnyire nem engedett a maga közelébe. Michigan egy órával előbbre van. időponttal. Már nem Kansasben vagyunk. Henry az órájára néz. egy telefonszám. mert eszeveszetten imádlak. Suhanunk az Indiana autópályán ezen a szép. ha ő vezetne. és a világ fekete-fehérből színessé változott. de Henry nem szeret autóban utazni. hogy három kisfiú áll egy nagy kutyával pár méternyire tőlünk. hogy Henrynek hihetetlen mennyiségű fizikai tevékenységre van szüksége ahhoz. körülbelül egy óra után harakirit követnék el. Chicago. – Csak azért teszem ezt. hogy boldog legyen. csókol.com KARÁCSONY ESTE. Henry pedig egy idegroncs. hogy szeretlek. most meg állandóan megérint. Egy vezetéknév. Henry sok mindent nem mondott el nekem. tiszta nap van. én nyugodt vagyok. Olyan dolgok. szerda. kivált kisautóban. Chicagóban nincs hó. A kocsim igen takaros.. bizonyítja. – Henry… – Odafordulok. meg az étel-ital automatákkal. napokig. tele van térképekkel és brosúrákkal a turisták számára. de South Havenben több mint tízcentis. és Henryvel a Réti pipis házba tartunk. Fel tudom hívni telefonon. De az a legjobb. hogy tényleg találkozni fogsz a családommal. amikor a szemem sarkából észreveszem. Indulás előtt Henry átrámolta a kocsit. állandóan fékezne. 714 Dearborn. 25. Szép. Elmegy dolgozni. amikor a háza lepottyant Óz földjére. Úgy érzem magam. hol találom. olyanná. A kocsiban kinyitjuk a kólákat. egy cím. Bemegyünk az épületbe. névvel. aztán olvasni kezdi a brosúrát. és a találkozásaink intenzívek. Behajtok a parkolóba. Néha kinyitom a noteszomat. 26. a lányok családjával való megismerkedést és a karácsonyt. megfigyeltem. És elmond nekem dolgokat! Bármit kérdezzek is róla.32 van december huszonnegyedikén. drámaiak és nyugtalanítóak voltak. az életéről. megvizsgálta a kerekeket. Szerintem sejtelme sincs. Henry 28 éves) CLARE: Reggel 8. csak hogy lássam: Henry DeTamble. – Pár perc múlva 10:15 lesz. kiszállunk. csütörtök (Clare 20. karácsonyra. nyújtózkodunk. hazajön. címmel. IL 60610. Ami a legfontosabb. Annyi ideig rejtegettelek a családom elől. Karonfogva megyünk ki a száraz hidegbe. több szempontból. én imádom. szeretkezik velem. és megnézi az összes ételnek álcázott vacakot. Én meg annyi ideig igyekeztem elkerülni a hosszú utazásokat. ma már tökéletesen logikusnak látszanak. hogy hosszú időszakokon át láthatom – órákig. téli napon. kedd. Hogy mindezt egyszerre vagyok hajlandó elviselni. 312431-8313.blogspot. Nyilván kevésbé félne. Henryre nézek. amelyeket gyerekként teljesen titokzatosnak láttam.. Amikor megtaláltam őt a jelenben. hogy ma reggel nem volt futni. alig várom. Odamegy. egy doboz Good & Plentyre meg egy Hershey szeletre. Egészen más Henryvel a valós időben. de kézenfekvő okokból nincs jogosítványa.http://detty-liber. benézett a vászontető alá.

Etta telefonált tegnap ebben az ügyben. és egy pillanatra el tudom képzelni. Egy ideig némán autózunk. ahol már jártam a valós időben. – Először is. ez nem is rossz. ez valami agyi dolog. milyen rettenetes lehet idegen időben és helyen lenni. – Soha. amit látok. ott dugja meg őket a díványon. a fiúk vigyorognak. mint a jövőbe. nagyjából hasonlít az epilepsziához. mintha semmit nem vennénk észre. Ott nehezebb futni. Gyakran megyek olyan helyekre. Gyakrabban megyek a múltba. mennyi ideig maradok. mint a futás és a szex és a meditáció segítenek megmaradnom a jelenben. – Voltál a jövőben? Nem tudtam. Biztosan időutaznék. Az út emelkedik és alászáll.blogspot. vagy mikor jövök vissza. Erről tudom. létezőbbnek érzem magam. – Ezt Henry elgondolkodva mondja. hogy egyszerűen nem tudom felfogni. És lehet. Ezzel szemben. véletlenszerű időkben és helyeken is gyakran találom magam. – Nem tudom. hogy lennék képes visszajutni egy óránként 800 kilométeres sebességgel repülő izére. nem az Időutazás nagy elmélete. London. – Oké. Aztán eltűnnek a szüleik furgonjában. Mark az alagsorba viszi a barátnőit. A múltban sokkal tömörebbnek. még mindig lemehetünk az olvasószobába. – Szó nem lehet róla. hogy képes vagy rá. Így hát időutazások a Riviérára eléggé valószínűtlenek. – Henry egy ideig kinéz az ablakon. – Eddig mintegy ötven évet tudtam megtenni mindkét irányban. mit nézek. A sztrádán. halott kukoricatövek mellett megyünk el.http://detty-liber. És mert az olyan dolgok. te a kék szobában. például a felvillanó fény. A folyosó két végén. – Oda tudnál jutni időutazással? – Nézd. mert általában akkor fordul elő. hogy a jövőben vagyok: más érzés. hogy megnézze. számomra érdekes vagy fontos eseményeket keresek fel. – Micsoda? – Utazni. mert még sosem csináltam. és mind úgy teszünk. – Párizs. Elmondom az elméletem. amit hasznosnak találtam. ott bújtattalak. – Henry sarkán egészen vastag a bőr. Én a saját szobámban alszom. Sóhajtok. Hazamenni annyira vegyes . – Jut eszembe – hogyan fogunk aludni nálatok? – Hát igen. mintha cipővé akarna változni. Talán maga a jövő kevésbé anyagszerű? Nem tudom. és nem hinném. hogy mikor vagy hová megyek. Autóban. a hajnali órákban. hogy valaha is sok olyat láttam ott. és isten tudja. mert rengeteg időt töltök önnön múltamban. De nagyon ritkán megyek a jövőbe. ruha nélkül. Ha szorul a hurok. Azt hiszem. Kiotó. Mindig nagyon rövid az út. mindegyik előtt furgonok és lószállítók és hazai kocsik sorakoznak a hosszú felhajtókon. ha nyomás nehezedik rám. egyáltalán semmilyen tudatos módon nem tudom befolyásolni. Tanyaházak fürdenek a téli napfényben. bár más. Henry megfordul. visszamegyünk a sztrádára. Henry elégedettnek látszik magával. Végül aláhullnék az égből. a tudattalanom szemlátomást igen erősen befolyásolja a dolgot. mint Ikarosz. azt hiszem. és felfelé fordított hüvelykujjukkal kívánnak sok szerencsét. Ha valami történne a lábammal. le is lőhetsz. – És ezt mennyire kötelező betartani? Beindítom a kocsit. barátok nélkül… – Ezért olyan a lábad… – Mint a marhabőr. Kairó. Mintha a jövőben mindig léghiánnyal küszködnék. – Hmm. – Komolyan? – Nem akarom kipróbálni. hát igen. Ez csak a Henry DeTamble által előadott időutazás speciális elmélete. Másodszor.com érdeklődéssel figyelnek. amit rettenetesen várok. és rengeteg időt fogok tölteni a te látogatásoddal is. és fizikai jelenségek is kiválthatják. – Tudod. A múltnak sokkal nagyobb a vonzóereje. közöttünk a szüleim és Alicia. – Öregem! Legközelebb repülőre szállsz. – Patás állat vagyok.

akik förtelmesen vigyorogtak a kirakatban.com élmény. erdők. hideg sztrádán. Henry halkan megkérdezi. Huszonhat. Kölyökkorában az ember tizennégy évet egy örökkévalóságnak érez. hogy ilyen hatalmas. amint a ház elé kanyarodom. és megállok a bejárati ajtó előtt. és kinéz az ablakon a csupasz téli fák véget nem érő alagútjára. – Nem emlékeztem. A könyvtárat nem tartottuk viccesnek álgörög pompájában. mini amikor a legutóbb ittjártam. Újabb kukoricaföldek. hogy megfogjam a karját.és hintőporillatát) . Szedd magad eper és áfonya. mielőtt Chicagóba költöztem. mintha Henry kisgyerek volna. és repülünk tovább. Egy gyümölcsös. óvatosan egyensúlyozza mokány alakját érzékeny cipője fölött. és nem tudom. és odaszaladok. hogy Peter majd elintézi. tizenkettő. De kíváncsi vagyok. mint hogy például: Gyerünk be a Városba. hogyan reagálnak Henryre. Tizennégy évig. hogy ilyen sokáig titokban tudtam tartani Henryt. Hány szobája van ennek a monstrumnak? – Huszonnégy – mondom neki. megcsókol (boldogan szívom be Etta Noxzema. csipkegalléros ruhájában. egy. és akkor megölel. – És ő kicsoda? – mondja Etta. akit bejelentés nélkül hoztam magammal. mit gondolhat Ettáról. Előbukkan a ház. Etta óvatosan jön lefelé a jeges lépcsőn. Egy kis „Ó”-t látok Henry arcán. kivándorló. aki szerette a földeket. Ezek a nézeteim csak később alakultak ki. Etta Henryre mosolyog. hogy elaludt. a gabona és a kapitalizmus hosszú folyosója. mintha a földből nőtt volna ki hirtelen. Henrynek egy pillanatra elakad a lélegzete. – Mi az? – kérdem védekezőn. de elhessent. Blue Star Highway. Phoenix Road. Egyáltalán nem tartottam nagyra South Havent. Álltunk Appleyard fotóstúdiójának kirakata előtt. addig . de már ébren van. de az arca kipirult az örömtől. mint egy sziget. South Haven. Henryre pillantok. Etta integet az ablakból. Nyáron ez az út a gyümölcs. együnk egy fagylaltot. hogy nem vesznek tudomást a hívogató parkolókról. három. Elmegyünk egy Wal-Mart. és nem nagyon vágyom a találkozást apámmal és Markkal. és máris megyünk fel a lépcsőn. aki a téli napokon betegen feküdt otthon. és a kocsik úgy száguldanak el a napos. és látom. Idegesen mosolyog. – A poggyászunk? Mondom. Henry DeTamble – mutatom be őket egymásnak. és történeteket találtunk ki a menyasszonyokról meg kisgyerekekről meg családokról. és Etta azt mondja. Egyszeriben elfog a nosztalgia a kislány után. – A többiek hol vannak? – kérdezem.http://detty-liber. A Város csemege. és a Rét. ünneplő tengerészkék. Büszke vagyok. Fel akarom ébreszteni Henryt. aki voltam. Etta haja őszebb. De a földek most halottak és kiszáradtak.blogspot. kabát nélkül. hogy ki ő. anyámért aggódom. és hitt Istenben. és amikor meglátom a kaput. ő meg rájuk. déli részen áll. és South Haven egyszerűen csak a Város volt. aki igyekszik minél jobban eltávolodni mucsai ifjúságának bevett szokásaitól. és a kapu kinyílik. amíg a lépcső aljára nem ér.és vasboltokból állt meg a Mackenzie's pékségből. és átmegyünk rajta. a konyhát sem találtuk egyhangúnak és ízetlennek. gyümölcsösök. aki tudott titkot tartani. negyedóra múlva ebéd. ötven mérföld. a kesztyűtartóban kutatok a távirányító után. gazdaságok ölelik körül. hiszen a különálló. sem a Michigan filmszínházban vetített filmeket engesztelhetetlenül amerikainak és ostobának. A házunk mindig olyan volt. Alicia kedvenc boltjában. Nancy Drew-t olvasott. és mentolos köhögés elleni cukorkát szopogatott. Etta kinyitja az ajtót. hogy lássam Aliciát és Ettát. egy Dairy Queen és egy McDonald's előtt. Amint kiszállunk a kocsiból. és kottákból meg lemezekből a Zenebirodalomban. amikor nagyvárosi lakos lettem. Alig várom. aztán nevetni kezd. És aztán: Meagram Lane. Henry meg csak áll és vár. – Etta Milbauer.

és csak áll a szőnyeg közepén és bámul. de kissé különc. „az édesanyáin”. – Nem szégyenlős. mint Philipnek és Marknak. a szobában semmi nem jelent neki semmit. mire bólintok. Eltűnődöm. és az az első benyomásom. Clare Mark meg egy idősebb hölgy között ül. Alicia távozik. és egyszeriben elragadó. amit vártam. és kimerülten. hogy Clare megcsókolhassa. hogy Dulcie nagynagynéni. Elképzelem. – Próbám van. a kis kandallóban pattogó tűz meleget áraszt. ahogyan mindenki”. aki alig észrevehetően bólint. akiről kiderül. Már láttak engem. ura az arcvonásainak. Eljön a templomba? Gyors pillantást vetek Clare-re. HENRY: Szinte nyugodt vagyok. Megfordulok. és látom. hogyan nevetne anyám. de hátrahőkölnek. hogy ez az én személyes vezeklésem napja. természetes és kedves. és én meglepetten fordulok felé. és a felismerés kése még mélyebbre vág: múltunknak ebből a kis múzeumából minden egyes tárgy vagy emlék csupán annyit jelent neki. – Ez az én szobám – mondom rossz előérzettél. látom. kopaszodó. egykor kisportolt testtel. Clare odamegy egy vékony. ő meg nevet és azt mondja nekem. és azt mondja. – Aranyos. – Bólintok. csak sok a dolga – magyarázom. mint szerelmes levél az analfabétának. teniszezőkézzel.http://detty-liber. de feladta volna. és gondolatban megfenyegetem az ujjammal. Aki az episzkopális egyház hívéhez mentél feleségül? A . mint egy távoli galaxis ragyogó napja. de erős kézzel. hideg halion az ebédlőbe. – Nell? – kérdezi. Alicia úgy fest. cuppanós puszit nyomok a képére. amolyan William Morrisy módra. lesüti a szemét. aki nyilván az anyja. De Philip Abshire ügyvéd. és félig felemelkedve nyújt kezet nekem. középkorú férfi pilótaszemüvegben. mintha valaki megpróbálta volna összegyúrni Clare-t és Markot. amelyeket az évek során kaptam tőle). hogy nem látok ki. Te beszélsz?. túl azon. és visszavonul a konyhába. – Be lehet zárni ezt az ajtót? – és én bezárom. az utóbbit Sharonként mutatják be. A háta mögé nézek. – Ez a te szobád – nyitom ki előtte a kék hálószoba ajtaját. aztán követ végig a folyosón. amiért ha csak kicsit is. én Alicia meg egy molett és csinos szőke lány közé ülök. pisze képét az ebédlőből. de a vonásai inkább Lucille-re emlékeztetnek. a barátnőm papája. Abshire-nek” szólítom. Az asztalfőn Clare apja ül. amikor Clare bemutat. Mark nehezebben titkolja zavarát. amint feláll az asztaltól. – A Szent Vazulba kell mennem – mondja. Alicia nem az. de ő visszateszi a fészket a polcra és megkérdezi. és nagy. szórakozott.blogspot. aki karácsonyra a gojok között rekedt. – Persze – és mindenki sóhajt… hogyan? megkönnyebbülten? Eszembe jut. – Szép férfi. a házigazda. Henry épp integet valakinek. át a sötét. szürke szeme egyfolytában óvakodva néz rám a bizalomkeltő vigyor ellenére. Clare bemutatja.com levehetjük a kabátunkat. A szoba alacsony mennyezetű és kényelmes. hogy nem ismert fel semmit. Amikor megfordulok. halványvörös hajú nőhöz. vajon mit tehettem. Henry megfog egy ökörszemfészket (véletlenül ez volt az első madárfészek a sokból. elpuhult és megpocakosodott. hogy igencsak felkavarom. és én „Mrs. vigyorogva. kezet moshatunk. erőszakos Mark szintén elbátortalanodni látszik. és Alicia nevet. de szívélyesen mosolyog. Otthagy minket az előszobában. majomlány – és visszahúzódik a másik szobába. mondom neki. és némi Eleanor Roosevelttel pótolta volna a hiányosságokat. A jóképű. Jaj. és aki félrebillenti a fejét. mire nyomban azt mondja. és nyitnám a szám. leveszem a kabátom. Philip mond valamit. és Henry besurran mellettem. és ahányszor el akarom kapni a tekintetét. hogy elmondjam neki. amiért észrevettek. szólítson Lucille-nek. és az ablakok úgy be vannak fagyva. mire azt mondom Aliciának. beakasztom az előszobaszekrénybe. Sötét a haja. hogy karácsony van. mielőtt Henry odaérne hozzánk. hogy Nell dugja ki széles. és odafutok hozzá. és valószínűleg Markhoz tartozik. emlékeznek rám. keresztény ünnep. amint követem Clare-t le a lépcsőn. Bepillant. aztán mehetünk egyenesen ebédelni. Már mindenki eszik. és amikor hozzám fordul. és elkésünk az ebédről. és egy percen belül nyájas és mosolygós. hogyan húzná fel szépen szedett szemöldökét a félzsidó fia láttán. A hátsó lépcsőn felvezetem a második szintre. Leülünk az asztalhoz egymással szemben.

miért él Clare családja Michigan szívében. Nem eszem disznóhúst. sonka van rajta borsóval meg egy kis megviselt saláta. – És a Chicagói Szimfonikusoknál játszik? – Igen. Édesapám elvitt a Pillangókisasszonyra. Eszembe jut. Látszik. és utálom a borsót. Philip arca felderül. és első csellista. és felmentünk az öltözőjébe. az édesapja szakterülete a végrendeletek és a hitelek. Clare szemlátomást megkönnyebbült.com tányéromra nézek. amint privát strandjukon napoznak napolajtól lucskosan. először van-e itt. apám. Ő meg a papám egymás mellett ülnek. – Mert elvihetném a felvételt Yoshi Akawának. Ezzel az erővel azt is mondhatta volna. mert munkál kapott Párizsban. mint aki azt kérdezi. Első és második hegedű. aki nem tanít. Philip és Lucille arról tárgyalnak. hogy Alicia nagyon-nagyon jó. úgy nézek Clare-re. meghalt. próbálok megszólalni. Amikor egy újabb kérdést szeretnék feltenni neki. még Philip is elégedett. – Az édesapja hegedűs? – Aha. Lucille arcát pír önti el. hogy ő legalább meghallgatná a felvételt. Mark zabál. – Alicia csellós. hogy így van. és ott volt. hogy nem érzi jól magát. szintén háztulajdonos ezen a környéken. Az egyik tanítványa elmegy. hogy Avi. miért pirulós Clare. egyszerűen kidobná. hogy a fiacskájukat kizárják a végrendeletükből. – Fiatal koromban találkoztam vele. és eddig még egy szót sem szólt. . – Persze. Talán siket? Sharonra pillantok. Ezt megemlítem. hogy Szűz Mária volt az anyám. Philip megkérdezi. – Frank Wainwrigthnál tanul Kalamazooban. vagy esetleg készítsen egy újat Alicia? Megkérdezem Sharont. akik Philip cégének ügyfelei. könyvtáros – próbálkozik Philip. aki a balomon ül. Lucille úszik a boldogságban. – Clare-re pillantok. hogy hívják Philipet. – Tanárt keres? Philip közbeszól. és máris nyúlnak a mobiljukért. és ebben az esetben nem értem. hogy Clare azt mondta. Tudom. Lucille keze szinte repdes. mire bólint. és már emlékszem. most már tudom. – Ismeri? – kérdezi Lucille. mivel foglalkozik anyám. nemde? – Igen. – Clare azt mondta. és mindenki hegyezi a fülét. és az a sok virág! És volt ott egy kisfiú – maga! Bólintok. Nem mondtál nekik semmit”? – Édesanyám énekesnő volt. és beismerem. – Nyári rezidenciák – mondja Philip. melyik felvételt adják ide nekem. és hirtelen eszükbejut. amelynek Chicagóban van a központja. aki előadás után hátravitt minket. – Yoshi remek fickó. és összerezzenek. – Henry édesanyja Annette Lyn Robinson volt – mondja csendesen Clare. hogy meghallgatná Aliciát? Ha küldenénk egy felvételt? Csak remélni merem. – Egymás mellett? – Hiszen tudja.http://detty-liber. aki első hegedűs a zenekarban apám második hegedűje mellett. Idősebb gazdag embereket képzelek magam elé. Az emberek folyton magnószalagokkal árasztják el apát. Aztán jobb ötletem támad. – Hihetetlen… fantasztikus! Megvan az összes lemeze… – Und so weiter. A rózsaszín hajú. és ismert valakit. aprócska Dulcie nagynagynénit hidegen hagyta az egész beszélgetés. – Hogy nézett ki? – kérdezi Clare. – Gondolja. aki amolyan ne bosszants arckifejezéssel nézi az anyját.blogspot. De aztán Lucille azt mondja. Élénk kis beszélgetést folytatunk a Newberryről meg a Newberry azon igazgatósági tagjairól.

Etta elviszi a tányérokat. tudjátok. Amint felfelé megyünk. megeszek mindent. de soha senki nem foglalkozott ezzel. Nagy műanyag tartályban tizenkét homár mászkál a mosogató mellett. és egy merőkanállal fenyeget egy fiatal. fogatlan mosolyt küld felém. Mindenki a síelésről meg az időről beszél. hogy nem vagyok az. nem maradt-e még egy kis kávé. nem volt valami jó szakácsnő – mondom. Egyszerre mondunk igent. Kinyitja nekem a sütőt. Az alatt a kéreg alatt a földgolyó legfinomabb pulykája van. hallom. amilyet négycsillagos vendéglőben látni.. ki a konyhába. majd művészien megkenegeti almaboros mártással. hogy mégis elmegy. lehetnék. iszunk-e kávét.blogspot. – Nagyon hasonlít rá – mondja Lucille. – Hogy maradt-e? Mit képzel. Átvágok az ebédlőn. Nem is volt annyira rossz. a hosszú. széles. a szájához kapja a kezét. hogy nem tudok síelni.http://detty-liber. amint Mark azt mondja. menjen innen. őszintén szólva. hámozott zöldséget és edényt látok egy olyan konyhában. – Mit keres a konyhámban. de szerintem inkább olasznak nézett ki… – Lucille elhallgat. fiam. fiam. amely úgy néz ki. és a ház csendes. és pont olyan magas volt. amíg kávét főz nekem. – Mit süt? – A Thompson pulyka illatát érzi – mondja Nell. Valaminek isteni illata van. – Azt hiszem. aki körülötte táncolt. fekete haj. a Rudolf. és mosolygok magamban. és azzal csiklandozta a kisfiát. Vőlegényjelölt úr? – Kíváncsi voltam. akar választani? Nem vegetáriánus. és zsidó volt. Kész vagyok hinni neki. Etta anyai mosolyt küld felénk. meleget és kávét keresve. és megkérdezi tőlem meg Sharontól. Nell megengedi. megkérdezem Clare-t. ő vállat von és megkérdezi. vaskos csípőjét riszálja. és megköszönöm neki. amikor hatéves voltam. és megkérdezi. és megmutatja a hatalmas pulykát.. fiam. amit elém tesznek. üljön le szépen a nappaliban. A mamája nem tanított magának semmit a kávéról? – A mamám. . de olyan szenvedélyesen. – A kis házi kedvencei? – ugratom. az emlékeibe merülten. tekintete a tányéromra villan. ha akarnék. és Nell részletesen leírja a Thompson pulyka csodás tulajdonságait. . – Mi az a Thompson pulyka? – kérdezem. én pedig azt gondolom. Philip bólint. olyan karcsú. Lucille mosolyog. de ő megfelel. hagyom a kávét egész nap állni és megromlani? Ejnye. és közelebb merészkedem az örvény közepéhez. én akarok-e. mintha a nagy chicagói tűzvész áldozata lett volna. süteményt. Ennek a csodás ételnek az előállításához jó sok töltelékre. és főzök magának friss kávét. Ő úgy dönt. mielőtt visszatenné a sütőbe. hogy Clare egész családja nevet. és apám is elhagyta az episzkopális egyházat. csak néhány szem borsó van rajta. mind felállunk. – Maga zsidó? – kérdezi barátságosan Mark. mire mondom. Anyám meghalt. hogy a konyhájában maradjak. fekete lányt.hihetetlen hasonlóság…”. és nem is áll szándékomban megtanulni. ugye? – Megnyugtatom. Középen Nell áll háttal nekem. amely üres. az illat fenséges. mint én. és kiemeli a pulykát a sütőből. és pár perc múlva gőzölgő kávét tesz elénk. – Olyan gyönyörű volt – rajta volt még a paróka. Szép keze volt. Később. – Ne nézzen már ilyen gyanakodva. a vörös orrú rénszarvast énekli. Teljesen fekete. amikor már mindenki elment. csengessen. nagy nehezen a hátára fordítja.com – Megyünk délután síelni? – kérdezi Mark. – A maga karácsonyi vacsorája. hogy valakinek segítenie kell a kötéseknél. és Lucille figyelmezteti. lemerészkedem hideg szobámból. hogy jó fiú vagyok. és Philip meg Mark együtt mennek ki a hallba. megy-e síelni. aki némán mutat rám. Nell megfordul. ahol elképesztő mennyiségű üvegholmit. locsolgatásra és forgatásra van szükség. Ezt az elkészítési módot Morton Thompson újságíró találta fel az 1930as években. ezüstöt.

látom. hogy idetartozik. hogy nem végzem el az orvosit. gratulálok. – Látja. hogy a tűznél megsülök. csak másfajta életet választott. hegyes. mintha magamtól lettem volna terhes. és ahogy jön felém lelkesen. A haja nyirkos. Jólesik. – Körülnézünk.http://detty-liber. – Fogom a nagy bögre gőzölgő. – Sharon sóhajt. – Hmm – mondja elégedetten Nell. – Mégis. és nem sújtotta agyon villám. Úgy értem. kedvesek voltak. A szüleim dühösek. amikor Clare bejön. akinek volt abortusza. – Persze. zokniban a hatalmas perzsaszőnyegen. tudja. hozzáteszi. sárga sípulóvert kék farmerral. zöld sapkát visel lelógó. mint aki sírt.. – Elhúzza a száját. Aztán meglátom Sharon ujján a gyémántot. – Hogyhogy? Sharon meglepődik. de egyáltalán nem repestek az örömtől. – Ez olyan rémes – mondja Sharon. de tudtommal a csengőt kell használnunk. – Üdv – mondom. Úgy értem.com – Nem is gondolná az ember. vagy ilyesmi… – Honnan jött? – Floridából. – Clare azért hozott ide. – Hétkor. Kipirult a hidegtől. amikor az emberek egyszerre kedvesek és aljasak. lapozgatni kezdem az újságokat. nagy pomponnal és ronda. tűz ég. Úgy értem. megjöttek a síelők. Én több katolikus lányt ismerek. – Nem kedvelik Markot? – Nem is találkoztak még vele. minket is elér. – Hát. Mintha a Pottery Barn hirdetése lenne. mert másként nem tudom. Nem tudom. és ő a nyakamba ugrik. – Nem mondták? Mark meg én összeházasodunk. Azt szeretnék. – Ja. – Gratulálok. köszönöm. nem tévelyedett el. hogy… – Semmi baj – mondja Sharon. – Hát nem biztos a dolgában? A házasságban? Sharon úgy néz ki. hogy oldom meg… nem mintha most már sokat számítana. a bébi? Áprilisban. A papámnak benzinkútja van Jacksonville-ben. amely pontosan illik a pulóvere színéhez. Így aztán… – Az még nem jelenti azt. – Akkor jó. és örülök. amíg a Harvardra nem kerültem. de úgy néz ki. – Bementem a konyhába. félek. illatos kávét. – Hánykor vacsorázunk? – kérdezem Sharontól. Mókás. a szeme környéke duzzadt. – Majd én felhizlalom. – Nevet. és megtaláljuk a sarokban a csengőzsinórt. Úgy terveztem. Clare tud-e róla. bárhol legyen is. – Nyílik a bejárati ajtó. Mark akkor mondta meg a papájának meg a mamájának. Ha az ember katolikus. nem erről van szó. ha örökbe adnám. és kárba vész minden. olyan sovány – mondja Nell. Letelepedek egy narancsszínű karosszékbe a tűz mellé. . – Sosem volt fehér karácsonyom. de tudja. és mosolyog. hogy nem a megfelelő villát használom. Mikor…? – Január tizenegyedikén. most veszem csak észre. ahol nagy karácsonyfa áll. – Remélem. hogy az egyetem után visszamegyek oda. mert nem szeretem a hideget. csak attól félnek. és beballagok a nappaliba.blogspot. . Hideg fuvallat fut át a nappalin. itt ragadtam. viselős vagyok. aztán éppen ilyen gyorsan Sharonhoz fordul. és csak lábujjhegyen merek itt járni. De most mars. – Mi a főszaka? – Orvosi előkészítő. Felállók. de Sharon hite szemlátomást szigorúbb. hogy dolgozni tudjak. és Marknak nem lenne semmi köze hozzá… Megkönnyebbülök. amikor valaki megszólal. – Honnan szerezte a kávét? – Sharon ül velem szemben egy kék karosszékben. – Tegnap óta vagyunk itt. az ilyesmit említette volna. de tegnap előtte ittunk itt egyet. tudja. hogy csodálkozom. milyen az. hogy… – De igen. a tavaszi szünetben. mint Nell pulykája. – Sajnálom. és belesüpped a fotelba.

Henry sóhajt. vigyázzatok. vállpánt nélküli selyemruha van rajtam. de egy repülőgép villog az égen át. Megfordulunk. szél. te vagy a Szimpatikus Fiatalember. – Te jóságos ég – mondom. de tudom. hogy fűző van a selyem alatt. hogy karácsonyestére ünneplőbe öltözünk. amikor 1941 szilveszterén viselte. de megállapították. a kő gombával koronázott sziget. hogy a házunk parányi fénypontnak látszik onnan fentről. Arra gondolok. ki a hátsó ajtón. Mesélek neki nagymamáról. és mi szétrebbenünk. A tisztás kék hó kis tava. CLARE: Még egy óra van vacsoráig. csodáljuk magunkat. hogy a házhoz vezetnek. – Az egész életem egyetlen hosszú déjá vu. – Én pedig téged imádlak. Halott növények tarlója a hó alatt. kedveseim? . mint egy csillag. Nevet. – Szánalmas. gesztenyebarna nyakkendőjén gyöngyház csíptető. pompásan fest fekete öltönyben. Henry zsebre dugott kézzel áll. meglepetten. – Menjünk ki a szabadba. Van róla egy fényképem. – Nem tanultatok semmit elődeitek keserves példájából. amikor valaki köhint. Henry a nyakamba csókol. Felnyög. mert mama és apa kelletlenül ugyan. Halványzöld. Gyere ide. fehér ingben. Az ég tiszta tengerkék. amikor leülök. – Erre. nem? – Tökéletesen nézel ki.blogspot. hogy már nyugodtan hálhatnak együtt. – Ez az. Teddy. ahol az erdő kezdődik. és a saját nyomunkon visszamegyünk a házba. – Muszáj? – Mutatni akarok valamit. Semmi. Elképzelem. ha kimegyünk. nézelődik. a nagymamámé volt. hogy senki ne lássa meg. meg egy nagy kutya nyomait. Ő is nevet. Csak kissé kényelmetlen. – Szóval ez az – mondja. – Volt már déjá vu élményed? – kérdezem tőle. – Kipucoltad a cipőd! – Valóban – ismeri be. Szülők. Körbefordul. ezek az acélizék szúrják a csípőmet. aki Clare válla fölött néz rám. így aztán amikor elkészül. Az ajka rúzstól sötét.http://detty-liber. hogy igaza van. – Gyere – mondom Henrynek. – Pedig valójában Deluxe Punk Könyvtáros vagyok. – Rázom a fejem. – A tisztásra vezető ösvényen több mint tízcentis a hó. A felismerést keresem az arcán. akit fél évvel később megöltek Franciaországban. Most őznyomokat látok. de mosolyogva. Henry megfogja a derekam. csizmáink zaja. és csodálkozik. a réten elterülő hó halványabban veri vissza. és végigcsörtetünk a házon. senki nem fogja észrevenni. Felvesszük a kabátunkat és a csizmánkat és a kesztyűnket. tanítónős hangján. – Állunk Henryvel a lépcső tetején lévő egész alakos tükör előtt. A csillagok még nem bújtak elő. hányszor tapostam szét meztelen lábnyomokat. és a két kék a fák sötét vonalánál találkozik. – Ilyesmiről szó sem lehet – mondja Mark a maga bosszús. Később Sharon azt mondja nekem: – Azt hiszem. Később: Figyelmeztettem Henryt. Mark és Sharon állnak Mark szobájának ajtajában. a kezében cigaretta. – Imádni fognak. – Alacsonyabb volt nálam. A képen lévő férfi a bátyja. magának jutott az egyetlen igazán jó.com – Csak most hallottam! Gratulálok! – és Clare megöleli Sharont.

Egyszóval. pavlovi reflexre felállunk. mit kérnek. Már tudom. – Mennyei Atyánk. Henry. Dulcie éles pillantást vet rám. amire a nappaliba érünk. és nagyot néz. én pedig magukra hagyom őket. nincs jól. ahol az ujjai elválnak a törzset takaró résztől. – Mi a baj mamával? – kérdezem. barackszínű. Sharon meg kuncog. Marknak ad egy üveg sört meg egy poharat. hogy tudom. némi tűnődés után. köszönöm. Aha. az új barátokért. amikor megszólal a vacsorát jelző csengettyű. Nyílik a konyhaajtó. amióta az eszemet tudom. csipkeujjú ruhát visel gyöngyökkel. Megszorítom Alicia kezét. Dulcie és Sharon és Mark az egyik oldalon. és bebújna az ágyba egy könyvvel. A szoba tele van gyertyákkal. Aki nem ismeri mamát. – Azt hiszem. és rájövök. Alicia a titkos kézjelünket használja: Ügyelj mamára. gyerekem. aki mama . Egy pillantást vetek mamára. a haja kontyba tűzve. ahogyan az öregasszonyokén szokott. éppen olyan karácsonyeste. és tudja. – Lucille-nek aztán igazán megértőnek kellene lennie ezzel a kislánnyal. amely harmonikázik a bokáján. skót whyskit vízzel. meg egy régi. amikor Elizabeth viselte a Lichték partiján a Planetáriumban… – Alicia jön oda. Könyörgünk. Mark ül mama mellett. – Dühös Sharon miatt. hogy mindezt azért. Szemlátomást örül. akiben forr a düh. és hálát adunk a gyermekért. Megkérdezi Sharont és Henryt. – Jaj. – Mi a baj Sharonnal? – érdeklődik Dulcie. Alicia éppen meg akarja kérdezni. hadd legyünk tökéletesebbek egymás iránti szeretetünkben és türelmünkben. hogy apát bosszantsa. és az ebédlő felé indulunk. Sharon Henry mellett toporog. amikor Mark leül mellé.blogspot. De aztán látom. Henry és én a másikon. – Nagyon helyes lány. nem is sejtheti: hisz nagyon hallgatag. gondolom. aki egyetemre ment. mindegyikünk elé tesz egy tálkával. mielőtt beléptünk.http://detty-liber. Mama fehér prolinak tartja Sharont. mint Mark. családunk kényelméért. és bemegyünk az ebédlőbe. amilyen mindig. és Dulcie néni mellé ülök az ablakba. amiért elküldted Fiadat. Apa az italos kocsinál áll. és Henry lemarad. kis virágok úsznak kristály tálakban. és csak azért hárítja el a másodikat. – Még egyet? – Nem. Elkapom Mark tekintetét. loncsos kockás szoknyát gyapjúzoknival. tengerészkék garbót visel két kis lyukkal. hálát adunk neked ezen a szent estén könyörületedért és jóságodért. Már mindenki elfogyasztott pár italt. átvágok a szobán. amíg apám áldást mond. amikor Henry egyből bedobja a whyskit. Alicia. Hálát adunk. aki olvas a szánkról. aki zavartan hajtja le a fejét. – Viselős – magyarázom Dulcie-nak. Sharon La Croix-t. Mama ártalmatlannak látszik. Tudom. és lesüti a szemét. és leszaladunk a lépcsőn. megkönnyebbülten. csak az a különbség. – Csak légy résen. de kissé túllőtt a célon. apa és anya az asztalfőn meg a sarkon. karácsonyeste van. Szerintem helyesebb. már a szobájában ivott egy keveset vacsora előtt – súgja Alicia. és egy pillanatig azt hiszem. tölt nekem egy kólát. egy újabb évnyi egészségért és boldogságért. Alicia apa mellett. Apám nehéz kézzel keveri az italokat. Etta jön a levessel. – Mama részeg? – súgom Alicia fülébe. – Mosolyogva megpaskolja a nadrágzsebét (amely egyébként üres). hogy Henry a legszívesebben fogná az üveget meg a poharat. akit Mark és Sharon hoznak családunkba.com – De igen – feleli Henry. amint ül a kanapén. mert a családjából ő az első. és Etta nagymama provance-i apácák által hímzett térítőjére rakta ki az ezüstöt meg a porcelánt. hogy vezessen és megváltson minket ártatlan kisded alakjában. hogy érti ezt. felém fordul. – Összeházasodnak. hogy mellettem itt van Henry. hogyan néz apa mamára. mert akkor semmi nem állíthatná meg a harmadikat meg a negyediket sem. nevet Mark kis tréfáján. hogy mama valami szörnyűt mondhatott. Alicia vállat von. milyen bájos vagy… akkor láttam utoljára ezt a ruhát. amit ő tud. és elfoglaljuk a helyünket. Most megadta. Alicia tévedett. Ámen.

Sharon engem néz. és mind lelkesen tapsolunk. – Köszönjük. és megesszük a levest. és gyalog mentem az Adamstól a Belmontig. csak csokoládét. ma éjjel legalább tizenöt centiméternyi hó fog esni. és ettől megriadok. és Henry némi habozás után válaszol. ő viszont hozzáteszi. Nell élesen néz rá. – Jaj. – Én is ott ragadtam – mondja Henry. és a lángoktól mama halványvörös haja rézvörösnek látszik. Az átélt hóviharokról fecsegünk. aki elgondolkodva nézi őt. A leves gesztenye paszternákkal. a Negyedik Presbiteriánus Egyház parókiáján kötöttem ki végül a Michigan Avenue-n. Miz Lucille. hogy Nell lábánál imádkozzam. – Mise végére mindig elálmosodom. a mázas sárgarépát. – Öregkoromra 150 kiló leszek. Apa elkomorul. szivarozni fogok. Hogyhogy nem 150 kiló itt mindenki? – Én már dolgozom rajta – paskolja meg a pocakját apám. – Nell már férjnél van. gőzölgő és hatalmas. Nell a pudingot mama elé teszi. de az is lehet. Apa kinyitja a pezsgőt (asztalkendő alatt. – Remélem. ideköltözöm a konyhába. de én csak alig észrevehetően bólintok. – Otthagyom a könyvtárat. – A rádió azt mondta. – Akkor marad az imádás. – Tizenöt! – kiáltjuk mind. Etta elviszi a levesestányérokat. – Hűha! – mondja Henry. – A Lake Shore Drive-on kellett hagynom a kocsim.blogspot. aztán kialszanak a lángok. – Próbálja ki inkább a marihuánát.com felé biccent egyet a fejével.http://detty-liber. Nézem Henryt. ahogyan minden évben. – Láttam a jövőmet – teszi közhírré. és Nell behozza a pulykát. nem akkor zúdul ránk az egész. és felhúzza a szemöldökét. Mark az idei almaszüretről kérdezi mamát. – Elkéstél – mondja Mark. és a tányérunkat mind kézről kézre adjuk. – Három. és apám szólal meg. – Ugyan már – mondja Nell. nehogy a . kirakja a desszertestányérokat. Etta kiosztja a tölteléket. amikor már nem kell mindenhová magammal cipelnem a csellómat – mondja Henrynek Alicia. és mama válaszol. – Húúú! – mondja Henry. és kizárólag Jimi Hendrixet meg a Doorst hallgatom. aki megrakja a tányérokat hússal. Aranyló. hogy az egyik időutazása alkalmával élte át a hóvihart. a tört krumplit és a citromos aludttejet. Alicia meg én kissé megnyugszunk. – Majdnem megfagytam. rákacsintok. ami rémesen hangzik. – Hány éves volt? – kérdezi apa. Kis szünet után Nell hozza a lángoló szilvapudingot. Etta jön be. mint az enyém. Egyetértesz. nem eszem mást. amíg az ember meg nem kóstolja Nell előadásában. – Apámmal voltam. hogy egyszerűen feleségül veszem. ahogyan minden évben. és mind nevetünk. nemigen eszik majd semmit – tájékoztatja Henry Aliciát. amikor templomban vagyunk – zsörtölődik Alicia. Dulcie elmeséli. Mark témát változtat. ez tökéletes – mondja anyám könnyes szemmel. – Ha heroint használ. mama? – Csatlakozom hozzád – mondja nagystílűén mama. és megértem. – De én inkább Johnny Mathist hallgatom. Számomra teljesen világos. hogy hazudik. amíg apa elé jutnak. – Rám néz. aztán boldog áhítat. rendszeresen belövöm magam heroinnal. – Fehér karácsonyról álmodom… – kockáztatja meg különösebb meggyőződés nélkül Sharon. – Párizsban lógok élni. Nell ragyog. Nell. de senki sem veszi észre. elviszi a tányérokat. amint bekapja az első falatot Nell pulykájából: meglepődés. hogyan akadtak el az 1967-es nagy hóviharban Chicagóban.

és mind felállunk a pohárköszöntőhöz. ha Mark nem tudta. mama. ne csacsiskodjon. Egész családja gondosan navigálta a hangulatát. Apám kezdi. nem. mintha a szárnya alá akarná dugni. – Nellre és Ettára. Állandóan mentegetőzött. mi van? Clare is odamegy az anyjához. Az ittre és mostra. és próbált meggyőzni minket. – A békére és az igazságosságra – mondja Dulcie. de alig érthetően beszél: érthetetlen szavakat hallok. nem tudom. – A családra. Hamar megisszuk. és mellé fekszem. Végigmegyek a folyosón. mindent. Én Clare-re nézek. maradok én. és az asztalnál mindenki elhallgat. és kiráz a hideg a meleg szobában. miközben óvatosan elhelyezkedem mellette. Van még két pohár Ettának és Nellnek. hogy van annyira jól. de végül csak lefeküdt. keményen dolgoznak. és ekkor rájövök. Philip feladja. én meg azt mondom. Etta kávét hoz. – Gyerekem. Inkább javítottál rajtuk. hogy Marvell az egyik kedvenc költője. hogy „Rám egyáltalán nincsenek tekintettel ebben a családban”. de Etta makacskodik. és csodálkozom. ahogyan szokott. aztán zokogás. CLARE: Ettával lefektettük mamát. végül meg azt. rázkódik a válla. Clare azt mondja. Etta azt mondja. a földgolyó legjobb pulykájának feltalálójára. – A családra – mondja Etta. mit tud még. hogy a legkevésbé is tönkretetted volna Philip esélyeit. hogy „Teljesen rossz”. A legnagyobb meglepetésemre Dulcie nagynagynéni töri meg a döbbent csendet.http://detty-liber. – A kezdetekre – emeli Sharon felé a poharát Mark. de sötét van. Henry a hátán fekszik az ágyamon.blogspot. összeomlik. Henryre nézek. a múltunkat. minden rendben. és otthont teremtenek számunkra. oltalmazták őt. belesek Henry szobájába. és rémülten ülök.com dugó kiüsse valakinek a szemét). mert hátha mama felébred. és Lucille izgatottan. és csodálkozom. Mark az apjára pillant. – A boldogságra. Bezárom az ajtót. „Nyugalom”. ha engem kérdezel. Aztán Philip is észreveszi. Szent Mátét olvasgatva. nem. Mind odaküldjük neki a poharunkat. – A nagyvilágra és az időre – és felujjong a szívem. – Ugyan. tompították. aztán meg hogy „Tönkreteszi az esélyeit”. mit tegyek. Lucille mellett áll. – A szerencsére – feli Sharon. amit nem említett. és „Képmutató”. újra meg újra semleges területre terelték. és mind nevetünk. honnan tudja. – Mi baja a mamádnak? – kérdezi. ő tölt és visszaküldi. hogy a . aki úgy mosolyog. Philip már talpon van. és egyenesen rám néz a maga széles mosolyával. aki bólint. de rájövök. halkan zokog. hát te vagy az. mint egy alvó madár. aztán Sharonra. Nem. Először egyedül én veszem észre. a jövőnket. csak a jövőről. és döbbenten néz a nénikéjére. Rajtam a sor. Mama vékony szeleteket vág a pudingból. HENRY: Lucille az egész vacsora alatt vadul száguldozott a szomorúságtól az elragadtatott örömön át a csüggedésig. Amikor kinyitom a szobám ajtaját. hogy eljöjjön a misére. ő honnan tudhatja. – A szerelemre – mondja Nell. úgy. aztán annyit. aki nem látszik különösebben megdöbbentnek. egyszer. De amikor leülünk a desszerthez. és tördeli a kezét. és nem másról beszél. – Lucy? – suttogja. és Etta mindenkinek ad. mama… Lucille a fejét rázza. akikben oly sokféle tehetség rejtőzik – mondja anyám pihegve és halkan. – Lucy. Lucille abbahagyja a sírást. Te pontosan ugyanezt tetted. – A hóra és Jézusra és mamára és apára és a bélhúrra és a cukorra és az új Converse pólómra – mondja Alicia. hogy Clare mindent tud. és kíváncsi lennék. mintha nyert volna a bingón. hát ott hagyom az ágy mellett. ha van köztünk képmutató. és nem látom. és az Egy ránc az időnt olvassa. itthon marad. a léje elfordítva. Henry komolyan válaszol. és szinte nyomban elaludt. akik szintén a családhoz tartoznak. – És Morton Thompsonra.

amikor történt. az ajtó gombja ide-oda forog. hogy Henry azt fogja mondani. – Mániás-depressziós. hogy a barátodat beinvitálod a hálószobádba – mondja halkan. én kiterítettem az összes lapot. látom. – Mi az? – Hogyhogy nem mondtad el nekem? Úgy értem. amikor hétéves voltam. – Nézd. – Van ebben a házban elegendő szoba… – Csak beszélgettünk… – Beszélgethettek a nappaliban. Clare. – Később – mondom apának. aztán megszólal. – Rettenetesen szeretnék találkozni Henry apjával. igazán nem hiszem. Lépéseket hallok. mire Alicia kinéz a szobájából. talán. hogy az – száll be most már Alicia is. – Nem tudom. és nem volt otthon senki. hogy apa tehetetlenül néz utánunk. és követ lefelé. Amikor képes leszek elviselni. – Te maradj ki ebből… – Egy frászt… – Alicia! – Apa feje sötétvörös. Alicia utánunk oldalog. A lépcső aljáról felnézek. – Nem. Az inge háta teljesen gyűrött. – Leckéztess később. Csak… elmondtam neked. nem ostoba… – felemelem a hangom. és elfelejtettem. és becsukja az ajtót. Megpróbálta megölni magát. odamegy . és azt nem akartam a nappaliban. – Édesanyád nem „dilis” – mondja szigorúan apám. – De neki nem mutattál be. Henry. mintha nem lenne ott. és csodálkoztam. Meghalt egy kisbabája. ismered anyádat. – Clare – mondja végül. tudsz mindenről… Henry hallgat. – Emlékszem a vérre. – Clare? – mondja apám. ami az én családomat illeti. hogy most annak előtte vagyunk. hogy… nem tudom. Honnan tudhatta volna? – Sajnálom. Én találtam rá. én nyújtogatom a nyakam. hogy túlfeszítem a húrt. és csüggedten néz hármunkra. – De még mennyire. de féltem megemlíteni. ha kiabálni akarnak – sziszegi. Nem tudta. Megfordul. a véres vízzel átitatott törülközőkre. hiszen mindig ezt szokta mondani. sok minden történik a családodban. – Gyere. amikor túlságosan sokat kérdezek. ezért azt képzelem. mindenütt. engedelmes kisfiú feláll. menjünk át egy másik szobába. Nem mutattalak be. Etta kinyitja mama szobájának ajtaját. ő a plafont nézi. Henry. a hangja igen hangos. és egy intéssel kiparancsol a folyosóra.com ruhám ne döfjön át. eléd tártam minden szekrényt és csontvázat. – Miért van bezárva az ajtó? Felkelek. – Mamáról meséltem neki. – Mindig ilyen volt? – Kicsi koromban tűrhető volt. és próbált úgy tenni. oké? – Kicsim. – De hát tudtad… – Elhallgatok. és nem helyeslem. amiről jobb lett volna előre tudnom. kinyitom az ajtót. a véres vízzel teli fürdőkádra. – Clare. és az ajkára teszi az ujját. – Mikor? Arra számítok. Szégyenkezve nézünk egymásra. a szeme kiguvad. de felül. – Menjenek le. Henry nem mond semmit. mint egy megszidott. – Henry mindvégig az ágyamon ült. de meglátja Henryt. megállnak az ajtónál. Segítségért kiabáltam.blogspot. – És be fogsz mutatni? – Idővel.http://detty-liber. és az nagyon megviselte. hogy dilis. hogy beszélned kell neki édesanyádról… – A ma esti előadás után szerinted mit kellett volna tennem? Henry maga is látja. Apa nyitja a száját.

– Hé. McDonald's. kivált ne most. Én mellé. Lehuppan a földre. – A 60-as csatornán öt perc múlva kezdődik. Milyen közel üljek hozzá? Ha Alicia nem lenne itt. egy helyi Buick-kereskedő.http://detty-liber. – Iszonyatosan tud fájni a feje. – Egy darabig.blogspot. . Alicia most döbben csak meg igazán. hamarosan estélyi ruhás emberek követik őket. az arcán őszinte ámulat. és a fejemet Henry ölébe hajtanám. és nem tudnám megmagyarázni. – Halleluja. Persze soha nem nézünk együtt tévét. nekem mindegy. – Dehogynem – mondom. Henryre pillantok. Alicia felmászik a pamlagra. mert közelebb húzódik és átkarol. Red Lobster: mind kellemes karácsonyi ünnepeket kívánnak nekünk. mint valami esőköpeny. – Lerobbant vagy mi? Henry nevet. szétrobban az agya. A kép villogása teszi. Vigyorgok. Ez egy jól kiszámított mozdulat: semmilyen más körülmények között nem ülnénk így. hogyan viselkedjem számos családtagom előtt Henryvel. – Aha. Alicia csalódott. – Azt hiszem. rosszul leszek. Istenem. nézzük meg az így élni jót – mondja Alicia. hogy Henry ne időutazzon. Talán így ülnénk. Henryre. mintha magam csináltam volna Henryt. Alicia bekapcsolja a készüléket. – Huh – fintorog Alicia. – Nell és Etta is áldásukat adták. de máris részt kell vennie egy táncmulatságon. kopog. – Henry a szemét dörzsöli az ujjával. amikor templomba megyünk. A kórus eltűnik. inkább olvasnék egy kicsit. és ha bárki megszólal. amikor peregni kezd a film főcíme. – Soha? Hogy lehet az? – Nincs televízióm. – James Stewart utazási prospektusokat lobogtat. Csak utálom. Pár másodpercenként vágnak. Donna és Jimmy hátrafelé beletáncolnak a medencébe. – Mi az? – kérdezem halkan. és az órájára pillant. miközben a zenekar tovább játszik. Amióta hazaérkeztünk. A végét úgysem fogjuk látni. amelyik a nappali után következik. – Mama tényleg kedveli. Gyors imát mormolok: Kérlek. – Feláll. – A tévétől szinte biztosan időutazik. A te fiúdra gondoltam. – Megint? Nem láttad már vagy kétszázszor? – Alicia bele van esve Jimmy Stewartba. készülnünk kell a misére. – Jimmy Stewart? – Ő is. és Jimmy Stewart riválisa elfordítja a kapcsolót. kimegy a szobából. – Ó. Donna Reed ragyogó mosolyt küld Jimmy Stewart felé a zsúfolt termen át. – Nézzétek ezeket a pocsék sárga nejlon karingeket. Pillsbury. ha néznénk. Olyanok. Henry leül a pamlagra. Henry oldja meg a problémámat. Egy kórus az Egy tiszta éjszakán jött elt énekli. – A sebesség. amitől a táncparkett szétnyílik egy úszómedence fölött. lefeküdnék a pamlagra. ilyenkor az embernek le kell feküdnie egy sötét szobában. Tudod. – Nem. Megfájdul tőle a fejem.com mama ajtajához. Bemegyünk a tévészobába. és nem szabad mozdulnia. Most táncolnak. Olyan büszke vagyok. Alicia megdöbben. – Nem sokáig bírta – állapítja meg. és egy perc múlva hallom a lépteit a lépcsőn. azon töröm magam. – Szóval nem akarod megnézni? Henry rám pillant. – Igazán jóképű. add. – Én sosem láttam – mondja Henry. reklámok sora következik.

aki pont úgy nézett ki. mint Henry. ott állok tátott szájjal.blogspot. azé a helyiségé. elmegyek. és gyakorolnom kellett volna. – Istenem. ahol a biciklik vannak. nem történt volna semmi. de eszembe jutott. úgy értem. aki mit sem sejtve kisétál a ruhából. – Azt fogod hinni. illetve fürdőköpenyben feszítve sétálnak végig Bedford Falls utcáin. tudod. – Ugyan már. mintha a pince déli végében lévő ajtó lett volna. Inkább rálép Donna ruhájára. Elképzeltem. alsóinges férfi rákiált James Stewartra. és a mentősöknek le kell szedni apáról az összes díszt. apa infarktust kap. Alicia meg én összenézünk. és Etta meg mindenki elment valahová. Jimmy mégsem teszi. de ő a szobájában bütykölt… Egyszóval lementem a mosókonyhába. és aztán látjuk. az ráömlik. miközben focistaszerelésben. mintha minden rendben lenne. hogy ne beszéljen lyukat Donna Reed hasába. Erőltetetten nevetek fel. – Azt hittem. füleltem. olyasfajta zaj volt. inkább csókolja meg. Egy idő után már csak ültünk és füleltünk. Alicia”. Alicia leveszi a hangot. és Marknak kellett volna vigyáznia rám. meg fog-e erőszakolni vagy ölni vagy ilyesmi. A Pizza Hut hirdetése következik. Alicia vigyorog. Sokat kiabáltak. és ő csak rám néz. és nyílik a biciklitároló ajtaja. elfordítja a fejét. megbuggyantam. Néha úgy érzem. „Ó. Szóval azt hittem. Clare? – Igen? – Járt már itt Henry? Hohó. De esküszöm. és bemegy az olvasószobába. nem hiszem el Markot. Micsoda ostoba barom. hogy azt fogod hinni. hogy vajon ez a pucér fickó. tudtam. amint beledől a fába. és visszamennék vele Chicagóba. – Nem. tudod. – Jimmy és Donna a Buffalo lányok. vagy egymással. – Dehogy – visszhangozza Alicia. – Itt kellett volna lenned tegnap. Azt hittem. és Mark meg a szülők a nappaliban ordibáltak egymással. Miért? Alicia kínosan fészkelődik. – Vagy mégis? – Dehogy. olyan ostoba nem lehetsz… – Alicia kételkedve néz rám. Régen volt… tizenkét éves lehettem. ezt nem fogod elhinni. – Hé. – Sharon ott volt? Alicia sötéten nevet. Egész életünkben hallgattuk. hogy tényleg megtörtént. és a blúzomat kerestem. az iskolában tanultál mesterséges lélegeztetést. mielőtt mesterséges lélegeztetést tudnak alkalmazni… – Jimmy felkínálja Donnának a holdat. nem hinném. azt mondja. hogy nincs tiszta blúzom valami meghallgatásra. hogy tönkretennénk az első jó benyomást. és azon tűnődöm. és soha többé nem jövök vissza. amint egy nagy hortenziabokorban rejtőzik pucéran.com – Remek. egy teljesen pucér fickó állt ott. és próbáltunk udvariasan beszélgetni. Most is a legszívesebben fognám Henryt. és becsukja az ajtót. miért nem jöttök ki ma éjjelt éneklik. szia. Most már csak a következő harminchat órát kell átvészelnünk anélkül. és zajt hallottam. ha még egyszer sírni látom mamát. – Engem lekötött volna mama újraélesztése. tudod. vagy velünk. – Látod. mintha egy semleges mizújssal akarnánk továbblendíteni a beszélgetést. közvetlenül a karácsonyfa előtt. és Donna elfogadja. ahol senki sem kiabál. – Viccelsz? Sharon meg én itt ültünk. Szörnyű volt. tudod. – Huh? . hogy a szüleink ordibálnak. és Clare. buggyant vagyok. – Mennyire lesz nehéz? Hacsak… nem. Peter az. Tökéletesen egyetértek. érted? Csak álltam a mosókonyha ajtajában. Clare. Szóval a fickó kissé meglepődik. pocakos. – Tessék? – A következő hidegrázós dolog történet.http://detty-liber. ahol senki nem tesz úgy. Egy dühös.

amint Mr. jegyeket fog árusítani. De ekkor odaér egy kocsi. Clare mellém ül. mert ennél komiszabb dolgokat is mondtam és tettem Henryvel. Az oltártól jobbra finoman megmunkált betlehem Máriával. Dulcie egy vele egyidős hölggyel ül. – A tévé képernyője egy pillanatra elsötétül. és Jimmy Stewart odadobja Donnának a fürdőköpenyt. és mögöttünk Nell ül a férjével meg a fiával. a karján Donna fürdőköpenyével. de nem történik semmi. hogy asztrálkivetítődés volt vagy ilyesmi. milyen fura. és nézzük. mit beszélek. hogy leghamarabb apa torkolna le. Sharon nyugodt és magába mélyedt. és bekopog az olvasószoba ajtaján. és ez öt éve történt – Henry csak huszonnyolc. és mindketten komolyan be vagyunk tojva. Ugratja Donnát. és tudtam. és aztán megint ott van Donna a hortenziabokorban. és közben elpirulok. úgy negyven körül… – De ha az a fickó negyvenéves volt. persze. aki eltávozáson van a haditengerészettől. Sharon és Philip másmás pozícióban térdelnek: Clare zavarban van. Donna Reed meg csak áll pucéran a bokrában. de végül csak ráveszem. . de végül ráveszem. A gazember. kipróbálja a kis könyvtartó állványokhoz erősített mikrofonokat. Clare karjába kapaszkodom. úgy értem. így aztán mindketten a konyhában ülünk a telefon mellett. Egy öltönyös férfi megy fel a színpadra – az oltárhoz vagy mihez –. Sharon még pár percig térdel. azt mondja. „Ezek a lányok tényleg ostobák. Sosem voltam még katolikus misén. – Jesszusom. aztán valamennyien nyugodtan. amikor megjöttetek. hogy láthassák a lányt meztelenül. és már ott sincs.blogspot. ahogyan Clare utasított. Jönnek az emberek. és besodródunk egy üres padsorba. Már sokan .http://detty-liber. és idősebb volt. Philip kimerült. de aztán arra gondolunk. várunk. mire mindenki hazajött. Könnyes lesz a szemem.Az édesapját megütötte a guta!”. szűnjek meg. ő az a pasas! Még a hangja is ugyanaz. Alicia eltűnt. – Gazember – mondja Alicia. ez hátborzongató – nincs véletlenül egy bátyja? – Nincs. – Ó. hogy nem történt semmi… de egyáltalán nem volt mulatságos. már ami a ruházatot/meztelenséget illeti. és megláttam őt. – Gazember – vágom rá. Az utolsó alkalom. Viasz és vizes kabátok szaga keveredik. egy sorban ülünk. Mosolygok. Clare meg a családja letérdelnek a párnázott térdeplőkre. vannak-e a házban szellemek. Huh. gondolom. szól ki valaki a kocsiból. jóformán hátra sem néz. dörömbölök Mark ajtaján. de azt mondta. – Hogyhogy sosem beszéltél nekem erről? – Hát. Akit az alagsorban láttam. amíg felfogja. hogy kitaláltam ezt az egészet. amikor arra gondolsz. Mark és Philip követik. De Clare. – Egyszer megkérdeztem nagymamát. görcsbe rándul a gyomrom. helyet keresnek. amikor valami vallási szertartáson részt vettem. hogy lejöjjön.com – Így hát felrohanok. hogy nyisson ajtót. igen. Clare. amelyet Jimmy Stewart megkerül. annak ugyan rövidebb volt a haja. – Ó. Potter gúnyosan ráveszi szegény Jimmy Stewartot. mint egy vak. aztán ismét eltűnik hátul. A templom tele van mikulásvirággal. semmi vész. én pedig ülök. hogy a pasas felment. Clare. – És az a fickó vagy szellem. és vegye át a halálra ítélt pénzügyi céget. Clare. a rendőrséget kéne hívniuk”. – Időutazás – mondom mosolyogva. hogy hagyja ott az egyet emet. olyan. amint végigvezet a középső járáson. és Mark azt mondja. ostobának éreztem magam. Józseffel meg a kíséretükkel. Mark felületes. – Alicia nevet. és pipa rám. vagyis akkor huszonhárom évesnek kellett lennie. úgy nézett ki. de úgy el van szállva. köszöntik egymást. Istenem. és nem volt kedvem beszélni róla. hogy időbe telik. – Lehet. és nincs ott senki. és akkor Mark kinyitja az ajtót. kis híján meghaltam. És a papájára sem hasonlít. Korán értünk ide. anyám temetése volt. tudod. HENRY: Amint a hideg téli éjszakából belépünk a templom meleg fényébe. mint Nancy Drew-nál. Alicia. és akkor persze nem hisz nekem. visszajön – emlékeztet Alicia. ő nem tud egyről sem. mint Henr y? – Igen! Esküszöm. és az asztalon ott van Nell nagy konyhakése. Mark.

a Kyrie. miért hangzik ilyen hátborzongatón. és azt gondolom. Mária pedig mind az igéket megtartja. Compton atya köszönt minket rádióbemondói hangján. Frank meg a többiek bejöttek. szintén hegedűs. Dave és Chris. végre. Rám néz. Béke legyen veletek: és veled is. megkeresem a farkát. mély hang. Izzad. ne. CLARE: Henry úgy fest. ne engedd. mert imé hirdetek néktek nagy örömet… Henry igencsak magára vonja a figyelmemet azzal. Ruth öt sorral ül mögöttünk a fivéreivel meg a szüleivel. súgva kérdezi. hadd álljak itt csendesen és észrevétlenül. És mégis. Ünnepélyesen a templom elejébe mennek. Érzem Helen tekintetét a hátamban. A szőke nő a hegedűs.blogspot. Bújj el valahová. Édes Istenem. barna hajú a brácsás. itt van ma este mindenki. hogy a Csendes éjt játsszák. amelyet nem ismerek. aki várandós vala.http://detty-liber. és az ajtó becsukódik mögötte. . A beálló csend rövid. – Az Úr legyen veletek – mondja Compton atya. „Ámen”. csak egyszerűen van. Compton atya folytatja. mintha villanyáram ütötte volna meg. amelyen át Alicia. és szívében forgatja vala. A mezőn tanyázó pásztorok. Senki nem lát. mindig ugyanaz. itt és most. A leckék. átdugom az ujjaimat az alján lévő lyukon. A pólya. aki olyan idős. kérlek. mondjuk. Lukács. Apa szeme követi. – Hol a pihenőszoba? – Azon az ajtón kell kimenni – mutatom neki az ajtót. felgyújtják a kottatartókon a lámpákat. itt vagyunk. itt és most. útban szülővárosuk felé. A templom hátsó vége felé fordulnak. alázatos. Henryre nézek. modern és felkavaró. Az angyal: Ne féljetek. „Ezen a legboldogságosabb éjszakán…” Henry feláll és gyorsan elmegy. Mary Christina. ahogyan a lábát rázza. és ha van Isten. bárki láthatja. aztán az oldaljáráson előre. A zene hirtelen elhallgat. A templomban mindenki megnyugszik. előveszik a hangszereket. gondolom. Látom.com vannak. akkor. cipelik a hangszereiket. mintha el akarna ájulni. hangolnak. akivel együtt jártam iskolába. Belenyúlok Henry felöltőjének a zsebébe. a jászol. amint hátramegy. a kottáikkal zörögnek. A dolog logikáját sosem értettem. Clare rám néz. – Hogy jutok oda? – Menj a templom végébe. Mindenki feláll. amit hallok. és bejön a pap a középső járáson sok kisfiú és néhány öltönyös férfi nagy kíséretével. Mindenki a Római Birodalomban. amely betölti a teret. mosolyog. felhúzza a szemöldökét. Leülnek összecsukható székeikre. Ugyanaz. Alicia és két másik nő meg egy férfi jelennek meg a színpadi balon. A Csendes éjt egy himnusz követi. Nem tudok rájönni. – Ha nem jönnék vissza… – Vissza kell jönnöd. és együtt állunk a tömegben. és amely nem tartozik semmiféle ismert zenedarabhoz. Mind felállunk a zsoltárhoz. mintha ujjak simogatnák az agyam. de teljes. elfoglalják a helyüket. a két fülem közül. és leülünk a szentbeszédhez. hogy a szőke hegedűsnő megrúgja Alicia székét. Aztán mind a négy muzsikus munkához lát. a születés. – És veled is – válaszoljuk ünnepélyesen. de a szépsége tagadhatatlan. úgy látszik. Mind feketében vannak. A mise folytatódik. tömeg van. hogy megadóztassanak. második fejezet. már látom is az ajtót: FIÚK. Patty. Nancy. csodás. Ahogyan Compton atya mondja. és ebbe a csendbe érkezik bele egy hosszú. úgy rezonál a koponyámban. rájövök. Semmi pánik. hogy görnyedten toporog. lassú. HENRY: Ahol állok. amint kisurran. akit mindez nem érdekelhet. Úgy rezzen össze. Alicia úgy meghajol. még Jason Everleigh is. hogy most eltűnjön. ahogyan emberi lény csak meghajolhat. úgy fest. amíg nem látom. a jelentéktelen. Jaj. megszorítom. József és Mária. Henry odahajol. Aztán abbahagyja. aztán előre az ajtóhoz. Isten. Idegesen körülnézek. a férfi. mint egy általános iskola folyosója. Mindenki egyszerre elhallgat. és kis szünet után a szám összeáll. biztatom magam. Annak az egyetlen hangnak az egyszerűsége után a zenéjük disszonáns. Laura. mi lesz most? Clare megfogja a kezem. Bartók? Miután kielemzem. és az általa létrehozott hang mintha a semmiből jönne.

kissé sápadt. és mi utánuk. hogy jó legyen mindenféle motiváció nélkül. Gyere vissza. Igen. – Ez különös. – Nézzem meg. így a belélegzett hideg levegő fenyőillatú. hogy Sharon megkérdi Henryt. Apa nincs meggyőzve. de már nem érek oda. de mi értelme? A háttérben halk zene szól. de a helyén marad. jókedvűen végigvonulnak a templomon. hát miért akarná Isten kínos helyzetbe hozni ennyi ember előtt… Kinyitom a szemem. Itt vagyok. aki kacsint. felhúzott térddel. . nincs-e szüksége segítségre? – Ne! Rendbe fog jönni. Ugyanazt az utat teszi meg visszafelé. CLARE: Az utolsó néhány ember veszi magához az úrvacsorát. Sharonon és Markon áthajolva. Szép és szomorú zene. és apa megszólít. Lefekszem a földre. – Ámen – válaszoljuk. és még hisz is Istenben. 6s oktalanság lenne bárkitől is elvárni. felerősíti az intézeti szappan szagát. amikor Henry lép be az ajtón. bizonyára azt akarja. hogy jók legyünk. de a válaszát nem hallom. – Nyugi. – Bassza meg! Ezt nem hiszem el. talán mégsem – mondja. Az atya megáldja a gyülekezetet. december 28. Leülök az ágyra. a nappaliban térdelek. már nincs megállás. Négy napra mától. beverem a könyököm a könyvespolcba. Henry. és reszketek.blogspot. a radiátorból árad a meleg. HENRY: A chicagói lakásomban vagyok. menjetek békességgel – mondja Compton atya. barna csempe. Sötét van. CLARE: Az atya befejezi a világbékéről szóló szentbeszédét. Gyere vissza. és miniatűr férfivécében találom magam. és a fejfájástól sokszor van hányingere. Ne nyafogj – mondja a másik énem. Hallom. – De hiszen mi már találkoztunk! Henry riadtan néz rám. Egyetlen napot sem tudok eltölteni Clare családjával. aztán kiköpettem a saját rohadt lakásomba. Szeretném oldalba vágni.com Benyitok. – Nem bírom. Folyamatosság. tökéletesen utánozva apát. Látszólag olyan csekélység. Megrázom a fejem Helen felé. Az összes apró porcelánfelszerelésnek irizáló aurája van. Pár centire kinyitom az ablakot. A ministránsfiúk körülrajongják az atyát. Senki sem fogja észrevenni.http://detty-liber. Az első sorok már készülődnek az úrvacsorához. minden szerelvény picike és talajközelben van. és ott ülök álmosan a fotelágyon. Ha van Isten. hogy magam keressem meg Henryt. Igyekszem elfojtani a vágyat. Ó! – Rohanok a fürdőszobába. de már itt sem vagyok. – A misének vége. Megfoghatóan. hogy megismertelek… Henry. szorosan mellém kerül. hogy elmegyek. fáj a feje. – A dátum? – 1991. a fejem a réshez tartom. összegömbölyödve. „Nem!”. mert Helen és Ruth utunkat állják. – Bach? – Tessék? Ja. és belenyugszom. Pár perc múlva ott leszel. és bemutatom nekik Henryt. amit kérek. Most. A látogatás teljes további ideje alatt tökéletesen rendben leszel. – A barátod rosszul van? – Igen – súgom vissza –. jól van-e. Feltápászkodom. igen. égszínkék és zöld meg lila. Megfordulok. Örökzöld fák zárják el a kilátást. – Hát. Alicia játszik. Alicia Bach második csellószvitjét játssza. felszippantattam. mint a játékautomata golyója… – Hé. de valós. és Clare nagyon-nagyon jó. – Örülök. a fejedben van. Helen vigyorog. Ezen a barna csempepadlón.

a sötét házakat és fákat bámulta. van itt szinte minden. Henry. Alicia megszólal: – Tudtam! Mindenütt vastag friss hó. vár. és Alicia kihalássza mindkét golyót. Henry – mondja Alicia. csak nézem. Végül Clare is úgy dönt. nyílik az ajtó. és amikor éppen a jégkockákat teszi a poharába a Kahluához. Clare átnyújt Aliciának egy dákot. a sarokban lévő lyuk szélén álló golyót küldi a lyukba. Alicia felkattint egy kapcsolót. és mind megdermedünk. – Nyolc találat. – Jaj. kivéve Aliciát és Clare-t. ha szándékosan fel akartad dühíteni. Lelkesen beleegyezünk. és csodaszép. mielőtt éppen csak hogy elhibáz egy kombinált lökést. Köhintek. hál' istennek – mondja Clare. Clare biztosra megy. de úgy látom. Nem tudok mit kezdeni magammal. mitől vagy kiborulva – mondja Clare. A legnagyobb meglepetésemre. Mindenki felmegy a maga szobájába. apa. – Gyertek el hozzám holnap – mondja Laura.teljesen hülye – mondja éppen Alicia. Alicia még kettőt kilő. amely a felette függő lámpa fényében fürdik. aztán erősen lök.http://detty-liber. – Hú – sóhajtja Clare. Alicia meg én bepréseljük magunkat a pult mögé. – Zárd be – utasítja Alicia. Mozdulatlanul állok. Ruth nem ismerte meg Henryt. – Mi a választék? – kérdezem. ahogy eltűnt a szemünk elől az autójuk. meg az utcán túl a tavat. amikor Alicia utat vág magának a csellójával a tömegben. Philip egész úton hazafelé Aliciát korholta a „hibáért” a Csendes éj elején. és a levegőbe bokszol. Habozom ekkora választék láttán. HENRY: Úgy hajnali 1. A szobát hatalmas biliárdasztal uralja. Alicia rumos kólát kever magának. Két golyó az oldalsó zsebekbe gurul. Laura szülei az ajándékok kibontása után minden évben valami trópusi vidékre utaznak. és sikerült is. hát követem őket.. – Nézd. aztán azt mondja. – Igazán nem akarsz játszani? – Nyújtja felém a dákóját.30 lehet. a világ fehérből lett újjáteremtve.blogspot. – Sharon alszik – mondja. – . és amint kilépünk a templom oldalajtaján a parkolóba. – Az asztal végénél magas szék áll. és kivesz egy Heinekent az apró jégszekrényből. Minden teketória nélkül végez a csíkosakkal. „Kellemes ünnepeket!” kórussal búcsúzunk egymástól. Clare – mondja Mark. Alicia fel-alá járkál a fényfolt peremén lévő árnyékban.. Alicia pedig némán ült. – Hűha – mondja Clare. amely láthatatlanul rian a partjánál. – Gyere. Ruth”. Laura is akkor ér oda hozzánk. Kinyitja. oldalzseb – mondja Alicia. amikor bedugom a fejem az ajtón. – Akartok inni valamit? – Nem – mondja Clare. akkor nem értem. jóval a meredek parton álló templom alatt. és lám. hogy mégis iszik valamit. és sorba állítja őket. amikor belépünk a Réti pipis ház kapuján. Henry megfogja Ruth kezét. Alicia megkrétázza. – Nem. Clare a golyókat rakja fel.com Ruth szégyenlősen nyújtja Henrynek a kezét. az . – Akarsz játszani? – kérdezi Alicia. – Hol van Sharon? – kérdezi tőle Clare. Mindketten összerezzennek. – A szüleim négykor indulnak a Bahamákra. végül mégis whyskit töltök. Mark az. „Hello. mielőtt bemutathattam volna. A következő lökésnél a középső golyót küldi a harmadik után. – Bajban vagyok. – Gyerünk. arra ülök. Henry ott áll velem. és úgy is van. régi bárpult tűnik elő a szoba túlsó végében. Mark bezárja az ajtót. miután még vagy tizenötször „Kellemes ünnepeket” kívánt. aztán a bárhoz megy. – Annyira kispolgárian önelégült – mondja Alicia. és mi mindig nyomban Lauráékhoz özönlünk. és elindulunk. és a fákat meg az autókat nézem. – Azt hittem. akik eltűnnek egy szobában a földszinti folyosó végén. amit alkoholból el tudok képzelni.

– De ha apám hallotta volna. apa tudja. – Kit érdekel? Ez csak a Szent Vazul. – Hát nem túlzottan profi dolog – mondja Mark. amíg örömét leli benne. – Jaj. – Mindenki tévedhet. LA… – De nem hibáztathatod azért. – Maga mit gondol? Habozom. – Engem nem zavar – mondom végül. nem zavarja. tudod. Clare mosolyog a sötétben. Eltünteti a 15-öst. Mark – mondja Alicia. mindent úgy játszik. és új formát alkotnak. Ő inkább azon igyekezett. A whyski körülfonta az összes szinapszisomat. Az asztalra fordítom a figyelmem. akkor is. Könnyedén eltüntetem a 2-est. la. A 7-es gond nélkül bemegy. és be is megy. Megint Clare rakja fel a golyókat. nem kedveli Csajkovszkijt vagy Strausst. – Ki játszik? – Alicia és Henry – mondja Clare. Az l-es a sarokzseb előtt áll az asztal túloldalán. úgy gondoltam. hogy minden egyes zenedarabot tisztelni kell. nagyon dühös lett volna. meglehetősen jól szól. ha belemarsz. a 12-est és a 9-est. – Ismételje meg. A 4est egy oldalzsebbe küldöm. – Túl fáradt vagyok ahhoz. – Nem vagy a szokásos formádban – mondja Aliciának Mark. Alicia mégis füttyent. Clare nevet. – Ez gyönyörű volt – mondja Alicia. tudod? – Alicia rám néz. ha nem tartozik a kedvenceid közé. Arabella és Ashley azonban nem voltak elragadtatva. Régen játszottam. – Alicia a bárpult mögé megy.http://detty-liber. Alicia duzzog. Keresztelő Szent János. a 3-ast és a 6-ost. ő vette a lapot. ha marháskodom. hogy ilyesmit nem játszol csak úgy. hogy tökéletesen új művet hozzon ki az egészből. visszamar. – Egy percig úgy hangzott. – Igazán? Miért? – Ő azt vallja. de a teste kiemelkedik a sötétből. Aliciához fordulok. Frank nyolcvanhét éves. – Valóságos Jackie Gleason álruhában – mondja nekem Mark. aztán belepottyan. Töltök magamnak egy második italt. – Frank mit szólt? – kérdezi Clare. A golyók tűzijátékként robbannak szét. – Hogy került Salome a Csendes éjbe? – Tudod. Mosolyog. és ha az ember letranszponálja az első hegedű szólamát egy oktávval. Ezért nagy művész. az arca nem látszik. végiggondolja.blogspot. Úgy értem. – Hmm. la. Úgy értem. – Kezdődjék a játék. aztán egy rossz húzás után kénytelen megpróbálkozni egy kivitelezhetetlen lökéssel. hogy haragudott – mondja Mark. mintha a szívszerelme lenne. – Úgy értem. ez elegendő kapcsolódás. – Nézd. a középső golyóval meglököm a 7-est. – Ó. az 5-öst pedig a túlsó sarokba egy szerencsés karambollal. tudod. újabb italt kever magának. mint Terry Riley – mondom Aliciának. Alicia kezd. a karja összefonva a mellén. A 13as táncol a saroklyuk szélén. – Nyolc a sarokban – mutatom a dákómmal. és az belöki az l-est a lyukba.com asztalhoz oldalog. hogy koncentráljak. mondjuk a Csendes éjt Sztravinszkij módra. Az asztal körül felsóhajtanak. la. – Megint csíkos – mondja Alicia. És túl dühös. minden világos és tiszta. A Salome táncol a békéértből. Clare az árnyék szélén áll. aztán keresek valami mást. de nagyon komolyan játssza őket. Éppen csak hogy bemegy. – Mert Terry Riley volt. – Maga . – Apa miatt? – Aha. Henryt figyelmeztettétek? – Fogd be.

– Könnyen jött. az angol és a német költészet és a kábítószerek. ha ismerné egyáltalán a családomat. hogy ilyen klassz papája van. A 4-es és a 15-ös lemegy. Úgy érti. – Csak azt akarja. Mark 13-asa az egyik oldalzseb szájánál áll. hogy az édesapja nagyon is törődik magával.com szerencsés ember. mintha sínen haladna. Fáradok. és lágyan a 13-as felé küldi. hol tanult meg így játszani? – kérdezi Alicia. – Rendben van – mondom. aki a pénzen kívül egyebet is szeret. az átgördül az asztalon. és elindulunk a folyosón a konyha felé. mint ő. – Látta már a mamám fényképét? – Alicia bólint. és a koordinációm romlik a whyskitől. – Én fellázadtam volna. amit mi ketten apával művelünk. – Ez volt az egyik dolog. szeretettel megcsókolja a 8-ast. Utána meg minden borzalmas. – Megkrétázzuk dákóinkat. – Angol irodalom. Eltesszük a dákókat. – Istenem. hogy nem ütheted ki Mark golyóját. – Élvezed. – Clare-re nézek. Én jövök. Mosolygok. vagy veszítesz – mondja Alicia. elég volt. Ha hegedűs csodagyerek lettem volna. minden csodálatos volt. Clare felgyújtja a villanyt. hogy tökéletesnek mutatkozzam a barátai előtt. Ügy értem. kismiska ahhoz képest. – És apa nem bír rám nézni. – De hiszen az apja. – Nálad apa legalább nem erőlteti. Nevetek. – Alicia a helyükre teszi a golyókat. amihez nincs kedvünk. – Jó játék volt – mondja Mark. Clare törölget. – És? – Alicia elmossa a csapnál a poharakat. Sehogyan. – Nálad sem erőlteti – vág vissza Alicia. – Henry? – Persze. – Meg az ivás. ez csak egy ok a sok közül. A háta mögé teszi a kezét. Mark elszántan. – Nem ez a lényeg. de tehetségtelenül játszik. és rövid időn belül eltüntetem az összes zártakat. hogy elcserélt gyereket vittek haza a kórházból.blogspot. Felé fordulok.http://detty-liber. – Mielőtt a mamám meghalt. . – De… – Alicia… – próbálkozik Clare. és elegánsan bepottyan a lyukba. A szüleim szentül hitték. mennyire nem vagyok muzikális. aztán a 3ast gyerekesen elhibázom. Látom a 2-est a sarok közelében. és Clare nevet. hogy ügyvéd légy – mondja Aliciának. – Nem – rázza meg a fejét Alicia. – Nagyon szörnyű volt? – kérdezi tőlem Alicia. Meglököm gyengéden a középső golyót. – Mindenesetre apával sehogyan sem jövünk ki. Eltüntetem. Clare mögött állok. – Mi volt a fő szaka? – Mark kinyitja az ajtót. fogjuk a poharakat meg az üvegeket. – Amikkel maga bosszantja az édesapját. Ráadásul nyilvánvaló. Belépünk a konyhába. – Ki akar játszani? – Én – mondja Mark. – Nem hiszem. hogy ezt mondaná. – Nagy nyomás lehetett – mondja Mark. megkerüli a 13-ast. megfogom. amit megtanultam az egyetemen. de ekkor a 13-as meginog és leesik. eltünteti a 10-est és a 1 l-est. összenézünk Markkal az asztal fölött. de Aliciát nem lehet megállítani. – 8-as golyó – mutatok rá. Apa egyikünket sem kényszerít. amint kinyitja az ebédlő ajtaját. – Hogyhogy? – Ideje lefeküdni – mondja Clare. talán… nemtőm. – El sem hinné. Alicia választ vár. – Olyan vagyok. – Tudod. Továbbjátszunk. hogy azt csináljuk. vállat vonok. ujjaimmal végigfutok a gerincén a sötétben. – No igen – mondom. Semmi mással nem törődik. – Hogyhogy nem a zene? – Alicia egyik kezében egyensúlyozza a maga és Clare poharát. könnyen megy.

miért oda? – Nemtőm. aki még mélyen alszik. és éppen kezdek kissé megmelegedni a hideg ágyban. Éppoly gyorsan eltűnik a szobájában. azt hiszem. Etta bejön a szobámba sárga köntösében. jó reggelt. amint megkésve felkapok egy törülközőt. hogy úgy kell innen kijuttatnom. Mark és Clare mindhárman rám néznek. és én ébren fekszem. – Ó. amelyet szekrénynek hittem. – Igen. az angyalok seregére gondolok. és mindannyian elhagyjuk a konyhát. – Nagyon hideg volt a szobámban. és óvatosan kimászom az ágyból. – Miért tette? – Nem akartam.14 van a vekkerem szerint. CLARE: Hajnali 3. és szívemben forgatva az igéket. látom. karácsony van! Hallom. Lenyúl. – Nem. amikor Etta bedugja a fejét az ajtón. „Clare?”. bármilyen idő volt is. CLARE: Félálomban hallgatom az ébredező házat. mellém bújik. Feszült. – Ideje lefeküdni – mondja Alicia. – Ó. berúgom az ágy alá. – Ó – suttogja. de nemigen tudok . és magam elé tartom. A pizsamanadrágja a szőnyegen hever. ott állok Clare fürdőszobájában. HENRY: Kora reggel kimegyek vizelni. Henry nem felel. Nyikorog az ágy. és Henry már nincs ott. amikor kimentél a templomból? – A lakásomba. és amikor kibújik a fejem a hálóingből. hogy nehogy felsikítsak. Tökéletesen értik. mert részeg volt. Nell lenn a konyhában énekel. Alicia.com – Például? – Például sokszor kizárt a lakásból. – Hová mentél. hogy Alicia szólítja Ettát. – Miért? – Fáradt voltam. ahogyan jött. az ágy felé fordulok. hallgatva egyenletes lélegzését. copfjai a vállát verdesik. nyílik egy ajtó. és rájövök. Pár perc és sok nyikorgás meg Pszt! után mindketten meztelenek vagyunk. hogy senki se lássa. – Boldog karácsonyt – suttogom. – Clare! Ébredj és ragyogj. hogy újra megmelegedjek. – Zokniban vagy? – kérdezi halkan. és mindketten vigyorgunk. Még csak egy . Felhajtom a takarót. Az időutazási ellenőrök talán úgy gondolták. mához négy napra. Henry még jobban befúrja magát az ágyba. Felszedem a hálóingem a padlóról. és ő is mond valamit mamáról. A két tenyerem között dörzsölöm őket. Valamiféle hibamechanizmus. Alicia – suttogom. Henry megérinti az arcom. – Henry a hajamba temeti a kezét.http://detty-liber. hogy összetörje a kocsit. Hozzásimulok. Ilyesmik. hogy Etta elfordul. Úgy öt percre. és álmosan könnyítek magamon a Tinkerbell éjszakai lámpa fényénél. és Henry jön be igen óvatosan.jó éjszaka” hangzik el. – Szia – súgja Henry. Odakinn világosodik. amikor lányhangot hallok. amikor nyílik az ajtó. és mielőtt rájönnék. és bólintanak. csörömpöl a lábosokkal. – Szia – súgom. jól fogok ott kinézni. és én alig állom meg. és a szobánkba megyünk. – Boldog karácsonyt! – mondom. Valaki elmegy a folyosón az ajtóm előtt. Az ujjai jéghidegek. hogy válaszoljon Aliciának.blogspot. Én viszont a folyóba dobtam a kocsija kulcsait. honnan jön a hang. és ott állok anyaszült meztelenül Alicia előtt. és lehúzza a zoknimat. amint elhelyezkedünk. és éppen húznám fel. – Ez nem jó ötlet. Henryre pillantok. Kibontakozom Henry karjából meg a takaróból.

– Etta? – Megyek… – Etta kisiet mama után. könnyű puszit lehelek az arcára. felveszi a pizsamáját. – Az ágy alatt – suttogja Henry. előadjuk az ideális anya. de nem szól semmit. Kis csendes pihenő. mintha az tartaná egyensúlyban. – Valójában Calvin Klein fehérneműmodellje vagyok. – Hol voltál? – suttogom. amint Henry Etta orra előtt materializálódik. végigméri Henryt. mintha ez magától értetődő lenne. Nehéz haragudni rá. felfelkiáltunk. és még meg sem fordíthatom a fejem. Etta. még alszom. mit kérek. mihelyt levettük a kabátunkat. Mintha valahol. Nell és a rákok meg nem szűnő dicsérete. Azt hiszem. apa. Mi vagyunk a boldog család modellje. és kuncogni kezdek. így megrázom a fejem. – Oké. Clare. Mindaz vagyunk. Miután mindenki felköszöntött mindenkit. lejönnél velem? – kérdezi mama. hogy könyvtáros. mosolyog. és megpróbáljuk üzembe helyezni azokat az ajándékokat. illedelmes és szép. amikor megint az én jól ismert. megtarthatod – mondja. amikor odaérünk. De amint tespedünk. a vacsora után a nappaliban. Kár. miközben a felnőttek aggodalmasan figyeltek. a burzsoázia reklámja. – Clare? – Etta aggodalmasan néz rám. Ezt valamiért mulatságosnak találom. legalábbis holnapig. Mind játszunk. hogy lazák vagyunk. köntösben és papucsban. és azt most az összes fél próbálná betartani. amikor Clare az órájára néz. – Etta átmegy az ágy túloldalára. Csak menj le. Bezárom az ajtót. ideje átmennünk Laurához. Rám néz. Etta az ágyamat akarja rendbe tenni. feláll a pamlagról és azt mondja: – Gyere. felhúzza a szemöldökét. ne engedd. legalábbis amíg nem érkezik újabb muníció. focit nézünk a tévén. Úgy kapaszkodik a sörébe. Becsukom mögöttük az ajtót. – Szóval. Henry feszült és sápadt. és a két fej ikerlenyomata eltűnik. drágám. HENRY: A karácsony meglehetősen nyugodt a tegnapi feszült hangulat után. teli hassal. amelyekhez elem vagy szerelés szükséges. és olvassuk az egymástól kapott könyveket. a ház valamelyik távoli szobájában aláírtunk volna egy tűzszünetet. – Boldog karácsonyt. Sosem láttam még Helent kiborulni. CLARE: Lauránál már javában áll a bál.blogspot. Mama dugja be a fejét az ajtón. . bontogatjuk az ajándékokat. Nagyon szép a tegnapi vihar után. és látom. amikor a Szerencsés Wok vendéglőben ültem apával meg Mrs. De nem látszik könyvtárosnak. megreggelizünk. hogy nincs nálam fényképezőgép. – Tessék? Jaj. mégis van a levegőben valami feszültség. halljuk.http://detty-liber.com odafigyelni. hogy egyedül kelljen védekeznem – kéri Henry. – Boldog karácsonyt. Kimmel minden karácsonykor. mama. és nyomban italért indul. barát és menyasszony szerepét. – Etta. fivér. és kisvártatva mindketten némán rázkódunk a nevetéstől. Meglepettnek látszik. De hamar magához tér. Nagy a megkönnyebbülés. és Mr. Feláll. átpillantva a vállam fölött. Pillanatnyi. bájos mamám. A könyvtári munka csak álca. és próbáltam úgy tenni. bocs. Odamegyek hozzá. Még mindig álmos vagyok a vacsorához ivott bortól. amire vágytam. Etta a két keze közt pofozgatja a párnákat. amikor megkérdezi. nővér. kissé zavartan. – Semmilyen körülmények között ne hagyj magamra. – Majd én megcsinálom. mint aki jól érzi magát. Mindenki mosolygós. aztán jön a karácsonyi vacsora. zavart csönd. máris a nyakunkon Helen. – Végig? – Aha. – Kész lenn a kávé. hogy Henry kigurul az ágy alól. nekidőlök. mert elképzelem. mímeljük. Henry – mondja Helen –. Henry befogja a szám. és kólát rendelek. Összegyűlünk a karácsonyfa körül.

Nem három hónapja ismerkedtél meg a pasassal. Mi folyik közted meg e között a Henry között? Úgy értem. Leülök a kád szélére. Mi teljes mértékben melletted álltunk volna. Helen a nyomomban. hogy amikor végre megjelenünk Henryvel a nyilvánosság előtt. miért vagy annyira apáca… – Helen a fejét . régóta ismerem. – Rendben van. mégsem történt valójában semmi. – Tényleg? – kérdezi tőlem. hogy ne jöjjön utánam. a jóstábla azt mondta. hogy a szüleid megtudják. mint valami rajzfilmfigurának. – De hiszen… hogyan lehet… no és mióta jársz vele? – Nemtőm. tudom. hová járt egyetemre. Az orra előtt kell becsuknom a fürdőszoba ajtaját. ha nem nyitod ki rögtön az… – Felrántom az ajtót. hogy éppen Henry a neve. Clare Abshire – mondja fenyegetőn Helen. nyolc évvel idősebb nálam. – Oké – szedem össze az eszem. Helen. ő a mosdónak támaszkodik. ez volt a gond. Sajnálom. volt egy időszak. évek óta ismered! Mi a nagy titok? Igazán nem tudom. időutazás. hogy az ember elhiggye. egyszerre ilyen idegtépő és unalmas lesz. – Az nem ugyanaz. De tudom. – Hmm. Clare – rázza a kilincset. Nancy és Ruth zúdulnak ránk eltökélten.com – Hálásan köszönöm – mondom neki. Azt még értem. amikor szinte összejöttünk. Helen megbántódott. Helennek kiguvad a szeme. hogy nem kezd ki egy gyerekkel. amit előadtál. így aztán csak én voltam reménytelenül szerelmes belé… – De… hogy lehet az. Nem számítottam rá. ha azt mondanám. Elnézést – otthagyom a társaságot. – Clare – zsémbel Helen –. – Igazán? – mondja Henry. Nekem elmondhattad volna. Mondjam el Helennek az igazat? Nem. – Igen. mi hosszú éveken át sajnáltunk és aggódtunk érted. nehéz becsapni. Ez sután hangzott. tudod. kezet mosok. lemegyek és elmondom a barátodnak az összes disznóságot. – De hiszen lényegében tudtál róla. Helen csak egyszer látta Henryt. – És? – És amikor tizenkét éves voltam. Úgy értem. bolondos. pisilek. – Mióta? – Hatéves korom óta. Akkor kapcsolok be ismét. Látni kell ahhoz. Akkor hát mi volt a gond? – Tudod. szép. – Tudom. Miért ne? Amennyire tudom. – Egyszeriben rettenetesen kell pisilnem. blablabla. amint futok felfelé. Erős. mi Henry foglalkozása. ő negyvenéves volt. mintha te mondtad volna el. hogy nem akarod. Szeretem Helent. Henry ugyanis sziklaszilárdan tartotta magát ahhoz. nem törődve Henry könyörgő tekintetével. amikor Nancy éppen azt mondja: – Olyan hátborzongató. – Még mindig nem értem. hogy most kifaggatnak minket: hogyan ismerkedtünk meg. – Ki vele. hogy amikor ott aludtunk Mary Christinánál. de azt már nem. Bezárja az ajtót. kirúzsozom magam. Laura. hogy amikor én hatéves voltam. – Arról nem is beszélve. hogy nem hinne nekem. – Nyisd ki.blogspot. hogy kezdjem. – Az átvételi elismervényt ugyanis elvesztettem. Helen kis híján bezuhan.http://detty-liber. és nem értettük. amit valaha is tettél életedben. kövér hazugság volt. hogy sosem hallottunk róla? Nem tudom. – Aha. miért kellett ennyire titokban tartani. ő húsz volt. hogy egy bizonyos Henryhez fogok feleségül menni. – És miért? Nancy elmeséli. hogy miért nem árultad el nekünk. Nevetek. Úgy értem. hogy Lolitát játszottál ezzel a Humbert Humberttel. fenyegetőn tornyosul fölém magas sarkú cipőjében. Ez Henrynek is imponál. és akkor is körülbelül így nézhetett ki. Nem sietek.

és fogod közben a kezem. Megijeszteném őket. bébi punkok! – És látom. és igencsak mérgesek emiatt. ismerkedjetek össze. – Nevetek.http://detty-liber. Clare – kezdi Helen. – Úgy láttuk.com csóválja. aztán fintorog. Undorító. – Talán igazad van. Milyen zenét csíptek? Bobby felderül. – Mit képzelsz? Dehogy. mint Lydia Lunch. és most egyszeriben szégyenlősnek látszik. – Laura megy át a konyhán egy tálca Jell-Oval. Jodie és Bobby arckifejezése az a „harcolni vagy menekülni”. – Te pedig egész idő alatt vígan keféltél Marióval. és elhallgat. – Nézd. mint egy mosómedve. mintha unatkoznátok. szerelésetek. Clare – mondja Henry –. Jodie-ra meg a fiújára. Bobby. és úgy gondolom. mintha egy halloweeni és nem egy karácsonyi partin lennének. hogy Laura tizennégy éves húgára. – Tudod… zenét. a neopunk szerelés Bobby ötlete volt. Én amerikai punk vagyok. Miért nem mész oda. és bólint. kilencvenegyből. Jodie. A születésnapomon csináltuk először. – Te is hordtál ilyen cuccokat? Henry megvetőn felhorkan. ahogyan Levi-Strauss közelítene meg egy kannibál párt. – Ugyan már. Elkapom a srác szőke. Nem. Bobbyn zöld Mohawk van és a teljes megszaggatott póló/biztosítótű szerelés. mit hallgattok. – Kíváncsi voltam… vagyis érdekelne. – Ha bemutatsz minket egymásnak. így hát idehoztam Henryt. – Hát a Sex Pistolst – mondja. Tetszik neki a. 1977-ben születtek. fiatalnak és éretlennek látszanak. – Szevasztok – mondja nagy zavarban Henry. inkább te félsz tőlük. – Nemtőm. – Sziasztok. hm. – Nézzük csak.blogspot. türelmesen hallgatja Laura egyik sportőrült haverjának a fecsegését a fociról. – Pfuj. tömpe orrú barátnőjének a tekintetét. – Azt hiszem. Öregnek érzem magam. Egész életében ismertem Jodie-t. Bobby Hardgrove-ra mutat. – Ez igen! Hány évesek. – Óvatosan átvágunk a konyhán. gyors egymásutánban bedobja őket. – Komolyan! Megvártuk. a Könyvtárossal… Önkéntelenül elpirulok. tizennégy. – Miért nem beszélgetsz velük? Magányosnak látszanak. ezek szerint… édes Istenem. amíg tizennyolc lettem. Jodie pedig úgy akar kinézni. de inkább olyan. és a lány elvonszolja a srácot inni valamit. és kérdezed meg tőlük? Henry megrémül. Henryt a konyhában találom. elkészültetek végre? – Még folytatjuk – sziszegi Helen. – Hallgatunk? – ismétli Bobby. Mint akik véletlenül itt ragadtak. De Henry jó kedvében van. – Persze – mondja Henry. – Akkor is. és egy mély férfi hang szól be. de erőteljesen kopognak az ajtón. – Azt már nem. amelynek elcseszték a frizuráját. én inkább a Richard Hell típusú megjelenés híve voltam. Kell innom még egyet. – És a Clasht? . tizenkettő? – Tizennégy. Henry elvesz kettőt. amilyet az őzeken lát az ember a Naturecsatornán. Clare – mondja Jodie. Ezek a gyerekek tisztára a brit punkot hozzák. amint kimegyünk a fürdőszobából a folyosón álló öt fickó tapsától kísérve. Olyan zsengének. Úgy festenek. hm. – Nem keféltem vele egész idő alatt. mint a zsenge cukorborsó. – Mi van. lányok. – Szerinted mit hallgatnak? – kérdezi Henry. – Szia.

de nem könnyű itt. Buzzcocks. – Vissza kell mennetek a hatvanas évekbe. Közbelépek. – Nemtőm. Kiegészíti a listát. Richard Hell és a Voidoids és Patti Smith. újra meg újra. Bobby vele szemben. ennek az érzésnek. Bobby bólint. akarod. hogy a dolgok valójában olyan rosszul állnak. és Henry felpattan. – Repülőszerencsétlenség? – kérdezi Bobby. Gang of Four. Lora Logic. és én teli torokból énekelni kezdem az 1999-et. Detroitban volt az MC5 és Iggy Pop és a Stooges. hogy elkiáltjuk magunkat. – No és Patti Smith? Jodie és Bobby értetlenül bámulnak. The Breeders. nélkülem is eljut odáig. – Igen – mondja halkan Bobby. ennek a szellemnek. nem igaz? – Próbálok. rosszat mond. Persze egyesek – tolja hátrébb a székét Henry –. – Nem tudnak ilyeneket hallgatni. és táncra perdülünk a konyhában. nagyon hangosan. Henry bólint. – Heroin – javítja ki Henry. – Blondie? – mondja bizonytalanul Jodie. hogy a dolgok nincsenek rendben. amíg valaki el nem hallgattat minket. Aztán megint New Yorkban volt a The New York Dolls és a The Heartbreakers… – Tom Petty? – mondja Jodie. Hallgat. – Ó. – Róla hallottunk.blogspot. The Smiths. – Lemezjátszótok van? – A szüleimnek – mondja Bobby. Egyszerre bólintanak. úgy tartják. komoly és izgatott. beleértve engem is. The Au Pairs. és szalad . Laura hallja. – Ó – mondja Henry. – Ezt a kiskorúak megrontásának nevezik – mondom Henrynek. Átnézek a válla fölött. The Raincoats. – Szóval ott volt még a Television. Big Black. a punk Londonból indult – mondja Bobby. – Én szeretem a Blondie-t – mondom. – És te mit szeretsz igazán? – kérdezem Jodie-tól. – Igen. kiszorult a beszélgetésből Henry és Bobby férfibarátságot megalapozó szertartása során. – És Henry kedveli Deborah Harryt. hogy felmásoljak nektek bizonyos dolgokat? Hogy legyen mit hallgatnotok? – Jodie vállat von. tudod. helyes? A Velvet Undergrounddal kezditek. The Mekons. Tényleg punknak tartod őket? – Ott voltak ők is. Meg a. És aztán az események áttevődtek Angliába… – Azt hittem. – Pearl Jam – mondja. Dead Kennedys. New Yorkban. és a lap aljára felírja a Vintage Vinyl lemezcég telefonszámát és címét. – Ramones? – kérdezi Henry. Nirvánát… – A Nirvána jó – mondja Henry. – Oké – írja hozzá őket a listához. Henry leül a konyhaasztalhoz.com – Aha. Sex Pistols. – Iggy Pop? Bobby a fejét rázza. The Pixies. – Nézd. New Order. The Clash. hogy a punk csak a legfrissebb megnyilvánulása ennek a. – Hm. nem. – Prince-et – vallja be. Talking Heads. Úgy érzem.http://detty-liber. – Talking Heads – teszem hozzá. – Nem. basszátok meg. – Oké – mondja Henry. az arca szinte vallásos lázban ég tüskehaja alatt. az egészen más banda volt – mondja Henry. Henry –. Henry meg én nagyot rikkantunk. X. PiL. mintha attól tartana. hogy csak azt tehetjük. The Dead Boys. hm. Henry kacsint. – Ezt tudom értékelni – mondja Henry. Sonic Youth… – Henry. És aztán rögtön itt. – Itt nemigen vannak rádióállomások – mondom Henrynek. ezekből egyet sem fognak megkapni itt. Papírt és tollat keresek a táskámban. – A tagok nagy része meghalt a nyolcvanas években.

Ezeket a számokat sosem játsszák a rádiók. Így aztán a kislány mindent berak a hátizsákjába. amikor kis kölyköket látok punknak öltözve. szeretnéd? – Ha most megállnék. Mégis belebotlottak ebbe a punk dologba. vagy Stingért. Később. – De mennyiben különbözik ez az életed többi részétől? – Nem különbözik. a személyiség kifejezéséről van szó. anno. édes otthon. – Mért vagy olyan csendes – mondja Clare. – Az együttes a születésem előtti évben oszlott fel. Clare szüleihez. – Mit számít? – mondja Clare. Mosolyog. Clare ráfordul. és nem lennének következményei. Még ha valami klassz dolgot teszek is. de miért akarják 1977 individualizmusát kifejezni? Kockás flanelt kéne hordaniuk. Ezen elgondolkodom. de el is felejtették.http://detty-liber. – Ez egyszerűen lehangoló. és nemcsak halott. miért. megnézek egy hajdanán kihagyott koncertet vagy egy olyan bandát. A bébi punkokon. amelyhez tartoztam.com feltenni a lemezt. ha így akarnak öltözködni. – Otthon. vagy meghalt valamelyik tagja. nem tudom.. amikor belopakodom minden egyes emlékbe. HENRY: Hazafelé tartunk Laura partijáról. és fogat mostam. Laura elmondta nekem. nekem lenne egy csomó olyan emlékem. mi fog történni. mert nem akarom. és pizsamát vettem. – Azokon a kölykökön rágódom. amelyekre te soha nem tennél szert. Mintha meg sem történt volna. mert tudom. hogy a papájuk nem engedi. – Igen. amiről semmit sem tudnak… – Szerintem főleg azért csinálják. az én nagy kedvencem a Beatles volt – mutat rá Clare. Clare. hogy Jodie ilyen cuccokban menjen el itthonról. Olyan lenne… most is olyan. és besurrantam Clare szobájába. te újra meg újra ott lehetsz. – Nos – mondja Clare –. Begyűjtöm az összest. hogy az egész eltűnjön. – No igen. Mi van velük? – Próbálok rájönni. . vajon miért fordult vissza a múltba. – Lehangol. és máris táncol mindenki. – . – De hát mindenki ezt tette. és nem felejtettem el bezárni az ajtót. Arra emlékeztet. de azért találkoznék veled? – Már találkoztunk. és már melegünk van keskeny . A legtöbben a jelenhez vagyunk láncolva. – Így hát mindig a jövőben figyeld meg. hogy bosszantsák a szüleiket. Elértük a Clare-ék házához vezető magánutat. – Clare a ház elé kanyarodik. – Nézd. miután felosontunk szobáinkba. hogy az a kissrác… – Bobby. és az iskolai mosdóban átöltözik – mondja Clare. amelyet a születése évében szereztek. – Henry? – Igen? – Ha most megállhatnál… ha többé nem időutaznál. amelyik azóta feloszlott. halott. hogy a perc.blogspot. te még mindig visszamehetsz. mintha a másiknak amnéziája lenne. ahhoz a zenéhez. Bobbynak meg a barátnőjének a The Cure-t kellene hallgatniuk. Ezért jövök izgalomba. – Clare-re nézek a sötét kocsiban.Bobby. – De hát miről van itt szó? Úgy értem. a Depeche Mode-ért kellett volna rajonganod. – Sejtettem. amióta ideértünk. – Mókás lenne – mondja –. Megállnék. amíg valamennyit be nem gyűjtöm. Nevetek. Úgy értem. amit megértek. szomorú látnom őket. Azóta érzem.

és néma. Csak a bírálattól pirul ki. – Clare. itthon vagyok. állati horkantásai mintha a fejemen átgázoló buldózerek lennének. Clare a kormánykerékre hajtja a fejét. Clare sóhajt. csendesen szeretkezünk. mert mama sosem engedte elolvasnom egyetlen versét sem. Aztán elhallgat. Mama lefelé fordítja a lapot. – Óvatosan. – Akkor mi a baj? Clare a fejét csóválja. – Viszlát. keserű könnyeitől elbátortalanodom. – Mama feláll. – Clare. kigurul a padkára. ha neked kimaradna. nyugodt. mondanom kell valamit: – Nem volt olyan rossz. – Úton vagyok. hogy szörnyű fejfájásom támad. esetlenül megölelem. Nem tudok hozzászólni. Amikor végül elmegyek. hogy a versek sosem olyan szépek. . könnyek peregnek az arcán vezetés közben. ezért csak ennyit mondok: – Hát a kert gyönyörű – de ő legyint a bókra. akkor válik valósággá. de mégsem. Clare azt suttogja: – Nem szeretném. Talán… elszúrtam valamit? Mi történt? Én… – Nem te – mondja a haja fátylán át. most síkságon haladunk. nagyot sóhajt. Végre összeszedek annyi bátorságot. a lába között. és egy pillanatig attól félek. Itthon vagyok. a repülőtérre.http://detty-liber. Clare. elfordítja a fejét. – Min dolgozol? Bármi is az. Mindenütt jó. – Clare. felszaladok mama szobájába. Ott vagy otthon. Ezek szerint otthon vagyok. Otthon. túlságosan hangos a kis kocsiban. a saját lakásomban. – Már ilyen késő van? – kérdezi. Megcsókolom hideg arcát. A sztrádát mérföldeken át fenyők szegélyezték. tele van javításokkal és firkákkal. hideg reggel van. Fekszem Clare karjában. hogy megérintsem. hogy elmenjek. az ablakhoz megy. Clare felsikkant. amelyek tele vannak mama szertelen kézírásával. érzem a nyaka meg a gerince csontjait a nagy. Clare nem válaszol. A saját ágyamban szeretnék lenni. hogy kabátban és csizmában vagyok. – Mama az íróasztalánál ül. Szia. Clare horkol. és folytathassa az írást. nem horkol. Egyáltalán nem akar sikerülni. egyelőre csak félig történtek meg. – Bocs. A kocsit bepakoltuk. HENRY: Vagy egy órája vagyunk úton.com ágyában. Nagy titokban tartja az írásait. én ülök és nézem. Suta csönd. – Végighúzom a kezem a hasán. talán… megállnál egy percre? – Nem néz rám. – Pszt! – Jéghideg a kezed. hogy mennyire különös a csönd. mint a valódi kert. arra figyel oda. Percekig ülünk így. amely csupa szögesdrót kerítés. Simogatom a haját. amely mindig tele van papírdarabokkal. Az ég kék. ránézek. Úgy értem. Legalábbis az én verseim. Sosem láttam még Clare-t sírni.blogspot. lassít. CLARE: Tiszta. Sír. arra mindig emlékezne. Valahol Indianában vagyunk. hogy el fogok tűnni. a fájdalomtól bekancsulva. Aztán megint megszólal. De az én szívem itt lakozik. mama – mondom. maradtok ebédre. – A hangom túlságosan derűs. mert te még nem vagy ott. ahol a szíved lakozik. amikor látja. és elmenekülök. de legjobb otthon. – A tarkójának beszélek. – Azt hittem. Rájövök. – Semmiség. – Mi? – Mindaz. annyira intenzív. az út mellett sok a varjú a mezőn. Henry a hallban búcsúzik Aliciától. Felém fordul. hogy várja. megáll. A reggelit elfogyasztottuk. nem hiszi el. Tehát amikor veled is megtörténnek. édes. sajnálom. Amikor gyerek voltam. – Fura. Vers egy behavazott kertről. Egy ideje egyikünk sem szól. A dicséret semmit nem jelent mamának. és Clare most már zokog. édes otthon. Ha valami lekicsinylőt mondanék. erős rázkódásokon át. ami történt. de mindenáron el akarja rejteni. megnyugszik. Mihelyt észreveszem. Mark és Sharon már elmentek apával Kalamazooba.

Felnőttnek éreztem magam. Érzem. – Néha a legszívesebben belökném őket a Michigan-tóba. Végigmér. amely velünk utazott egészen Chicagóig. De ha nem veszi fel a telefont. és bár mindent tud rólunk. segítettem neki ebédet főzni Mr. hogy amit érzek. hogy elhozom. hogy kávét igyak ezekből a csészékből. fekete szeme van. gyerekkorom otthonához. feloldódik. Emlékszem az első alkalomra. Igazán kedvemre valók. leckét írtam. – Mindketten nevetünk. Clare. Szóval. OTT VAGY OTTHON. Amint a kulccsal vacakolok a lépcsőházban. kisöreg. Kimynek átható. Előtte fél csésze neszkávé a kolibrimintás finom porceláncsészében. amíg alámerülnek. sosem avatkozik be. mert a magyarázat hátborzongatóbb. ahogy most szándékozom. Később ülünk a dugóban a Dan Ryan gyorsforgalmin. Lapos. mintha egyenesen az agyamba látna. A Ravenswood gyorsvasúton utazom apa lakásához. és általában nem szeretek váratlanul beállítani. Nagyon… annyira… – Kiváló emberek. Néhány óra múlva rájövök. Kimy általában nagyon szívélyes és hangos és csupa szeretet. anya. mindent tudni akarok. hogy tényleg feldúlt. hogy lépjek be. – Láttalak egyszer apával és Markkal.blogspot. Még mindig ámulatba ejt Kimy ereje. az magány. és ugyanolyannak látom. hacsak nem akarja kimutatni. – A bejáratnál leteszem a hátizsákom. és összeszorul a torkom. Valójában nagyon is része az életünknek. A konyhában megnyomja egy régimódi jégkockatartó fémkarját. – Ismerem az érzést. május 9. Az utóbbi időben nemigen jártam itt. ami tudható. Clare kisvártatva megáll a házam előtt.. vagy igent mond.com – Isten verjen meg. – Tudom. Kimnek (aki öt éve halt meg). – Időutaztál? – Nem. és megvárnám. AHOL LEHAJTHATOD A FEJED 1992. A kétlakásos ház a Virginián van. Tulajdonképpen hónapokig nem jártam sehol. apa ritkán hív meg. – Kérsz egy kólát? – És már megy a konyha felé. És Alicia valami nagyon különöset mondott. de apa mindig elutasít. az utóbbi időben. szombat (Henry 28 éves) HENRY: Úgy döntöttem. – Hohó. – A családom. Hé. Fantasztikus bridzsjátékos. Elsősorban Alicia. Kiveszem a csomagtartóból a táskámat. elém teszi a jéggel és kólával teli poharat. és a karácsonynak hivatalosan vége egy évre. hogy a legjobb stratégia egyenesen megkérdezni. mit tehetnék? Leszállok a Westernnél. Mrs. Legalább hetvenéves lehet. – Régen nem láttalak. – Ebből baj lehet? – Nem. – Henry? Mondd csak… nagyon bánt? – Micsoda? – kérdezem. és Clare könnyeire gondolok. Megijedek. a hátsó tornác a Chicago folyóra néz.http://detty-liber. és a feszültség. Oké. nézem. tizenhárom éves voltam. Többször felajánlottam. – Naná. Nagyszerű volt. amint Clare elhajt Dearborn felé. koreai arca elrejt minden érzelmet. Huh. amikor megengedte. Sok időt töltöttem idelenn. tévét néztem. – Barátnőd van? Vigyorgok. Sajnálom… olyan gyorsan szállt az idő. A forgalom gyorsulni kezd. szinte soha. és követem. De azt mondja. Kim néz ki. mielőtt eljöttünk. mint kiskoromban. Irma Thomast hallgatjuk. Es Alicia biztosan látott egyszer az alagsorban tizenkét éves korában. . apád meg a bátyád láttak egyszer. semhogy elhinnék. olvastam. azt hiszem. Leülök a konyhaasztalhoz. és lopva int. Hogy hívják? Miért nem hozod ide? – A neve Clare. vagy nemet. de nem bánjuk. és nyugat felé tartok a Lawrence-en.

igaz? – Nem. hogy megjegyzést tegyek. De a mamád gyűrűiről nem tudok semmit.http://detty-liber. – Nincs szezon. – Ne. amint dacosan vasalta apa szmokingingeit. hogy Kimy bejár apa lakásába apa tudta nélkül. ami azt jelenti. Henry. ha felmennék. – Oké. miért nem hívtál fel? Ez rettenetes. – Nem enged be! – Majdnem elsírja magát. ha így folytatja. – Kimy szomorkásán vágyódó. Ez szerepel a munkaköri leírásukban: szétesnek. Nem hinném. hogy szemétkedjen velem. – Talán jobb lenne. hogy apád nincs valami jól. – Óóó. Sokat kiabál. Kim nevelte fel a gyerekét. – Ha már a munkánál tartunk… – Igen? – A büdös életbe. Kilencvenkilenc százalékig biztos vagyok benne. Kimy keményen a szemembe néz. Egyszer bementem. . Mindenütt szemét.com – Mert nem nekem ajánlottad fel. most is el vagyok ájulva önnön ostobaságomtól. a fenébe. el fognak minket lepni a bogarak. Kim nagy zavarban van. Hé! Ez remek! És igent fog mondani? – Azt hiszem. Valószínűleg csak most kelt fel. csak sör és citrom. De nem jó. Mit gondolsz? – Nagy csörömpölés a fejünk fölött. – Máris megyek a hátizsákomért. ravaszkás és kissé riadt. – Ó. És két hónapja nem fizet lakbért. Idejöttök. – Mi olyan mulatságos? Csak kérdezem. – Hát az jó. nem azért… nem azért nevetek. mert aggódom érte. – Nem. dobálózik. Ez nagyon rossz. Azért jöttem. és bizonyára a lakbért sem a piaci árhoz igazítja. – Mennyivel tartozik neked? Mrs. – Igen. Májusban nem dolgozik. Szóval mikor nősülsz? A kóla felszalad az orromba.blogspot. most. úgy nevetek. Az ágyon annyi ruha. nem dolgozik. aztán egyre jobban szétesnek. Apámnak nem okoz problémát. Mandulás kacsa lesz. Az alkoholisták pedig ilyenek. Hát ez nem egészen meglepő. van már elegendő pénzük. Kim kiválóan fel tud oldani mindennemű társas problémát. aztán vissza a konyhába. hogy Kimyt is bünteti miattuk. mintha nem tudnám. Meg kell kérdeznem. – A zenekar Európában turnézik. Ez már igen! Szóval megnősülsz. Nem tudom. de Mrs. Mint mindig. Valakinek szemmel kell tartania apát. – Zseni vagy. de otrombaság tőle. Mrs. – Azt hiszem. hogy a MacArthur bizottság tagjai a Bingo Világba járnának. hogy elkérjem apától anya gyűrűit. De én hálás vagyok neki ezért. Kimy eljátssza. amikor ezt előhozom. Jesszusom. hiszen lényegében Mrs. mert ez nevetséges. A frigóban semmi egyéb. – Jó ég. – Tudom. Szerintem titokban takarít is. – Alkoholista. hogy sosem tenne ilyet. Csoda. Kimy bűntudatos. – És amikor nincs itthon? – Általában úgy teszek. Beletúrok a hátizsákba. hogy szerintem nem ott alszik. nem kell… majd megfizeti. ő meg itt van. nem tudom. Jártál fenn az utóbbi időben? – Kimy sokat van apa lakásában. A fenébe. Apámnak kétségtelenül megvannak a problémái. Abbahagyom. üti a hátam. Kimy felkel. Nézd. hogy nem kapok MacArthur-díjat? Vajon miért? – Nemtőm. – Kimy. el akarom mondani neked… – a plafont nézi –. hanem mert olvasol a gondolataimban. miért hagyja el így magát. Kimnek mindig igyekszik a kedvében járni. hogy apa leejtett valamit a konyhában. Láttam őt. Talán mert túl sokat ülsz itthon. eljön Richard is. és jól teszi. mire zsémbesen visszaül. és nem hagyta. és nem gyakorol. a fenébe. hogy már nem lakom itt. Még soha nem láttam ilyen rossz állapotban a mamád halála óta. – Olyan helyes fickó a papád. mit csinál. előveszem a csekkfüzetem.

de újra megrohannak a magam gondjai. istenem. te kísérhetsz az oltárhoz. követ az ajtóhoz. – Hé. – Csupa bűntudat vagyok. – Úgyis meglátogatlak. Egy pillanatra törékenynek és elveszettnek látom. szemét. Nem néz rám.http://detty-liber. A fürdőszobában egy üveg Michelob hever a mosdó alatt. amint kinyitom apa ajtaját. Kimy csészealja alá teszem. Halljam. Köhögd már ki. zenéről. további újságok. Csak kikészítette magát. öreglány. nem tölthetem az egész életem az ágyban bujkálva Clare-rel. amíg nem biztos a dolog. és ezt úgy értelmezem. – Remélem. apa. Jaj. Ami először mellbe vág. Megölelem. De nem is áll fel és megy el. mert ellenőrizlek. az ablakon át nézi a folyót. – Akkor nem váltom be. – Csak? Ki vagy te? Talán a Hóbortos DeTamble-ket Támogató Emberbaráti Társaság feje? – Megírom a csekket. A nappali lepusztulva. Mit mond Stan? . Nem fordul meg. – Szia.és CD-gyűjtemény is megcsappant. Mindenütt papírok. fel kell mennem beszélni vele. A nyakasság félelmet takar. nekem háttal. kották borítják a padlót. történelemről. Úgy remeg.com – Majd visszafizeti nekem. Mrs. újságok. hogy nem képes hegedülni. Kimnél. Nem néz rám. nem dolgozol. – Május van. – Azt hiszem. s megint el kell hogy gyere. – Beteg vagy? Mi a baj? Azt hiszem. remélem? – Ha apa nem szedi össze magát. apa. aztán. reklámok. mintha önnön parányi földrengése rázná. és az életére gondolok. Teljes káosz: ruhadarabok. Clare pedig ott vár szmokingban. amikor belépek. hogy folytathatjuk a beszélgetést. Az apám a konyhában ül az asztalnál. Végigmegyek a folyosón. és száraz.blogspot. hogy nem vesz rólam tudomást. hogy mennyi. – Betegállományban vagyok. Felmegyek a lépcsőn. – Helyes. apa? Itthon vagy? Szünet. és Mrs. és ámulnék a padok méretén. és az orgonista a Lohengrint játssza… – Új ruhát kell vennem. egymásba csúszó napokra. az a szag: a rothadás szaga. fényes sörréteg borítja a követ. – Hogyhogy nem turnézol? Végre rám néz. Kimy lassan feláll. – Fizetett betegállomány? Csönd. regények franciául. – Sóhajtok. németül. olaszul: hol vannak? Még a hanglemez. de kinyújtja a kezét. Felállók. nem vagy valami jól. – Elhozom Clare-t. Kim konyhájában óriásnak érzem magam. – Jaj. Azt mondja. Én leszek a koszorúslányod. – MENJ INNEN. Jó ötlet: karon fogva m együnk. és az ablakpárkányon egy vázában rég halott gladióluszok múmiái. Hol vannak a könyvek? A szüleimnél tonnaszámra sorakoztak a könyvek. Anyám zongoráját por lepi. De addig ne vegyél. benézek a hálószobákba. – Most jártam Mrs. Kim becsukja az ajtót. – Hallom. azzal válaszol. a takarításból és kertészkedésből és bridzselésből álló. Hamarosan visszajövök. egyszeriben mintha az általános iskolámban lennék. – Aztán váltsd be. – Mióta? – Március óta. Kimy nézi. Csönd. amikor leülök. Kimy ragyog. Csönd. Huszonhárom évnyi eltökélt ivással elérte. – Ezerkétszáz dollár – mondja halkan.

http://detty-liber.blogspot.com – Hogy annyi. Az idegek tönkrementek, már nem jönnek rendbe. – Jézus. – Egy elviselhetetlen percen át bámulunk egymásra. Az arca aggodalmas, és én kezdem megérteni: nincs semmije. Nem maradt semmi, ami megtartaná, ami az élete lenne. Előbb anya, aztán a muzsika is elhagyta. Én sosem számítottam sokat, így megkésett próbálkozásaimnak nem lennének következményei. – Most mi lesz? Csönd. Nem lesz semmi. – Nem maradhatsz idebenn, hogy igyál még húsz évig. Az asztalra mered. – Nem kapsz nyugdíjat? Sehol sem voltál bebiztosítva? Nem tett semmit, mindent hagyott elúszni. Hol voltam? – Kifizettem a lakbéred. – Ó. – Zavarban van. – Nem fizettem ki? – Nem. Két hónappal tartoztál. Mrs. Kim nagy zavarban volt. Nem akarta megmondani nekem, és nem akarta, hogy pénzt adjak neki, de semmi értelme, hogy a te problémáid az ő problémáivá váljanak. – Szegény Mrs. Kim. – Könnyek peregnek apám arcán. Öreg. Nincs rá más szó. Ötvenhét éves, és öregember. Már nem haragszom. Sajnálom, és aggódom érte. – Apa. – Megint rám néz. – Nézd. Meg kell engedned, hogy tegyek érted valamit, oké? – Ismét a jóval érdekesebb fákat nézi a folyó túlsó partján. – Meg kell néznem a nyugdíjjal kapcsolatos irataidat, a banki papírokat meg mindent. Meg kell engedned, hogy Mrs. Kimmel kitakarítsunk nálad. És abba kell hagynod az ivást. – Nem. – Mit nem? Mindenre nemet mondasz, vagy csak bizonyos dolgokra? Csend. Kezdem elveszíteni a türelmem, hát inkább témát változtatok. – Apa. Megnősülök. Most már figyel rám. – Kit akarsz elvenni? Ki megy hozzád? – Azt hiszem, rosszindulat nélkül mondja. Valóban kíváncsi. Előveszem a tárcám, kiveszem műanyag tokjából Clare képét. A képen Clare komolyan néz a távolba a Lighthouse Beachen. A haja zászlóként lobog a szélben, a kora reggeli fényben egész alakja szinte ragyog a sötét fák előtt. Apa elveszi a képet, nagy figyelemmel nézi. – Clare Abshire a neve. Képzőművész. – No igen. Csinos – mondja kelletlenül. Ez nála az apai áldás. – Szeretném… szeretném neki adni anya eljegyzési és jegygyűrűjét, azt hiszem, anya örülne neki. – Honnan veszed? Valószínűleg alig emlékszel anyádra. Erről nem óhajtok vitatkozni, de egyszeriben úgy érzem, annak kell történnie, amit én akarok. – Rendszeresen látom. Sok százszor láttam, amióta meghalt. Látom őt sétálni a környéken, veled, velem. Elmegy a parkba, szerepeket tanul, vásárol, kávézik Marával Tiánál. Látom őt Ish bácsival. Látom a Juillard-on. Hallom őt énekelni! – Apa döbbenten bámul rám. A lelkébe taposok, de nem tudok leállni. – Beszéltem vele. Egyszer mellette álltam a zsúfolt HEV-en, és hozzáértem. – Apa sír. – Van amikor a hasznomra van, oké? Az időutazás néha nagy dolog. Látnom kellett őt, és néha most is látnom kell. Imádta volna Clare-t, azt akarta volna, hogy boldog legyek, és helytelenítette volna azt, ahogyan elcsesztél mindent, mert meghalt. Ül a konyhaasztalnál és sír. Úgy sír, hogy nem takarja el az arcát, csak lehajtja a fejét, és hagyja a könnyeit hullani. Nézem egy darabig, aztán elveszítem a türelmem. Akkor bemegyek a fürdőszobába, és egy tekercs vécépapírral térek vissza. Vesz belőle, vakon, és kifújja az orrát. Ülünk pár percig. – Miért nem mondtad? – Mit? – Miért nem mondtad, hogy látni tudod? Jó lett volna, ha… ha tudom. Miért nem mondtam el neki? Mert minden normális apa rájött volna már eddig, hogy a

http://detty-liber.blogspot.com házassága korai esztendeiben folyton felbukkanó idegen valójában nem más, mint a tulajdon abnormális, időutazó fia. Mert féltem. Mert apa gyűlölt, amiért én életben maradtam. Mert titkon felsőbbrendűnek érezhettem magam vele szemben, méghozzá olyasmiért, amit ő defektusnak tartott. És csupa ilyen undok okom volt rá. – Mert azt hittem, fájna neked. – Ó. Nem. Nekem… nem fáj; jó tudni, hogy… ott van… valahol. Úgy értem… az a legrosszabb, hogy elment. Szóval jó, hogy ott van valahol. Még ha én nem láthatom is. – Boldognak látszik, általában. – Igen, nagyon boldog volt… boldogok voltunk. – Aha. Te is más ember voltál. Mindig is izgatott, milyen lett volna felnőni melletted, ha olyan maradtál volna, amilyen akkor voltál. Lassan feláll. Én ülve maradok, és ő bizonytalan léptekkel végigmegy a folyosón a hálószobájába. Hallom, amint keres valamit, aztán lassan visszajön egy kis szaténzacskóval. Belenyúl, kivesz egy sötétkék ékszerdobozt. Kinyitja, kiveszi a két finom mívű gyűrűt. Mint két mag, úgy fekszenek hosszú, remegő tenyerén. Apa a bal kezét a jobbra teszi, és egy darabig így ül, mintha a gyűrűk szentjánosbogarak lennének a markában. A szeme csukva. Aztán kinyitja a szemét, kinyújtja a jobb kezét: én alá tartom a két kezem, és várakozó markomba önti a gyűrűket. Az eljegyzési gyűrű smaragd, az ablak halványuló fénye zölden és fehéren törik meg benne. A gyűrűk ezüstből vannak, rájuk fér a tisztítás. És az is, hogy valaki viselje őket. És én pontosan tudom, ki az a lány, aki méltó a viselésükre. SZÜLETÉSNAP 1992. május 24., vasárnap (Clare 21, Henry 28 éves) CLARE: Ma van a huszonegyedik születésnapom. Tökéletes nyári este van. Henry lakásán vagyok, Henry ágyában, A holdkövet olvasom. Henry a parányi konyhában vacsorát főz. Amint felveszem a fürdőköpenyét, és a fürdőszoba felé indulok, hallom, ahogyan veszekszik a robotgéppel. Nem sietek, hajat mosok, bepárásítom a tükröket. Talán le kéne vágatnom a hajam. Milyen kellemes lenne, ha miután megmosnám, csak megfésülném, és préstől máris kész, indulhat a buli. Sóhajtok egyet. Henry annyira szereti a hajam, mintha önálló lény lenne, mintha saját lelke lenne, mintha viszont tudná őt szeretni. Tudom, hogy az én részemként szereti a hajam, de tudom azt is, hogy mélyen felzaklatná, ha levágatnám. Nekem is hiányozna… csak néha annyit kell vele bajlódni, hogy a legszívesebben levenném, mint egy parókát, és félretenném, amíg kimegyek játszani. Gondosan megfésülöm, eltüntetem a csomókat. A hajam kissé súlyos vizesen. Húzza a fejbőröm. Kitámasztom a fürdőszobaajtót, hogy kimenjen a pára. Henry a Carmina Buranából énekel valamit; borzasztóan és hamisan. Kilépek a fürdőszobából, ő épp az asztalt teríti. – Tökéletes időzítés; a vacsora tálalva. – Egy pillanat, és felöltözöm. – Jól vagy így, ahogy vagy. Komolyan. – Henry megkerüli az asztalt, szétnyitja a köpenyt, végigsimítja a mellem. – Mmm. Kihűl a vacsora. – O… Hát akkor együnk. – Egyszeriben kimerült és kedvetlen vagyok. – Oké. – Henry szó nélkül elenged. Folytatja a terítést. Nézem egy percig, aztán felszedegetem a földről a ruhadarabjaimat, és felöltözöm. Leülök az asztalhoz. Henry két tálka levest hoz. A leves világos színű és sűrű. – Vichyssoise. A nagymamám receptje. – Megkóstolom a levest. Tökéletes, vajas és hűvös. A következő fogás lazac, hozzá hosszú

http://detty-liber.blogspot.com spárgaszálak olívaolaj és rozmaringos szószban. Kinyitom a szám, hogy mondjak valami szépet az ételről, de teljesen más jön ki. – Henry… másoknál is olyan gyakori a szex, mint nálunk? Henry megfontolja. – A legtöbb embernél… nem, nem hinném. Csak azoknál, akik kevés ideje ismerik egymást, és el sem hiszik, hogy ekkora szerencséjük van, gondolom. Szerinted sok? – Nem tudom. Lehet. – Ezt lesütött szemmel mondom. Nem hiszem el, hogy ezt én mondom; egész serdülőkoromban azért könyörögtem Henrynek, hogy dugjon meg, most meg azt mondom, sok. Henry nagy csendben ül. – Clare, sajnálom. Nem vettem észre; meg sem fordult a fejemben. Felnézek; Henry levertnek látszik. Kirobban belőlem a nevetés. Henry kissé bűntudatosan somolyog, de a szeme csillog. – Csak… tudod, vannak napok, amikor nem tudok leülni. – Hát akkor… csak szólnod kell. Mondd azt, hogy „Ma este ne, drágám, ma már huszonháromszor csináltuk, inkább az Örökösöket olvasnám.” – Mire te harag nélkül visszavonulsz? – Éppen azt tettem, vagy nem? Meglehetősen béketűrőn. – Aha. Aztán bűntudatom támadt. Henry nevet. – Ebben nem segíthetek. Talán ez az egyetlen reményem: nap mint nap, hétről hétre ep ekedni fogok, szomjazni egy csókot, elfonnyadni a vágytól, hogy leszopj, és egyszer csak, amikor felnézel a könyvedből, azt fogod látni, hogy ott döglök meg a lábad előtt, ha nem fekszel le velem azonnal, de nem szólok egy szót sem. Talán egy picikét nyöszörgők. – De… nem tudom, úgy értem, kimerült vagyok, te meg szemlátomást… remekül vagy. Abnormális lennék vagy ilyesmi? Henry az asztal fölé hajol, és nyújtja a kezét. Beleteszem a kezem. – Clare. – Igen? – Talán nem illő erről beszélnem, de meg fogod bocsátani, a nemi érvágyad felülmúlja szinte az összes nőét, akivel eddig jártam. A legtöbb nő már hónapok óta nem vette volna fel a telefont. De gondolhattam volna… bár úgy tetszett, mindig van kedved hozzá. De ha túlságosan sok, vagy nincs kedved, szólnod kell, mert másként lábujjhegyen fogok járni, és folyton arra fogok gondolni, hogy a terhedre vagyok förtelmes igényeimmel. – De mennyi szex elegendő? – Nekem? Jaj, istenem. Nekem a tökéletes élet arról szólna, hogy állandóan ágyban legyünk. Ha szinte állandóan szeretkeznénk, és csak azért kelnénk fel, hogy hozzunk haza némi ellátmányt, friss vizet meg gyümölcsöt, hogy ne kapjunk skorbutot, és néha felkeresnénk a fürdőszobát, mielőtt visszabújnánk az ágyba. És néha ágyat is húznánk. És moziba mennénk, hogy elkerüljük a felfekvések kialakulását. És futni. Azt viszont minden reggel kell. – A futás törvény Henry számára. – Minek kell annyit szaladnod? Hiszen úgyis annyi testmozgásban van részed. Henry hirtelen elkomolyodik. – Mert az életem gyakran függ áltól, hogy gyorsabban fussak annál, aki éppen üldöz. – Ó. – Most rajtam a szégyenkezés sora, mert ezt már tudtam. – De… hogy is mondjam?… soha nem látlak menni sehová… vagyis amióta találkoztunk itt, a jelenben, alig időutaztál. Vagy mégis? – Nos, karácsonykor, láttad. És hálaadás táján. Michiganben voltál, és azért nem említettem, mert lehangoló volt. – A balesetet láttad? Henry rám mered. – Valóban. Honnan tudod? – Pár évvel ezelőtt megjelentél a Réti pipis házban, karácsony estéjén, és beszéltél róla.

http://detty-liber.blogspot.com Nagyon ki voltál bukva. – Igen. Emlékszem, már attól is elkeseredtem, hogy láttam a dátumot a Listán, mert arra gondoltam, jóságos ég, még egy átvészelendő karácsony. Ráadásul az a nap eléggé komisz volt normál időben is; alkoholmérgezéssel végződött, gyomormosást kaptam. Remélem, a te karácsonyodat nem rontottam el. – Nem… örültem, hogy láttalak. És mondtál nekem valami fontosat, személyeset, bár vigyáztál, hogy ne említs neveket vagy helyeket. Mégis a valódi életedről volt szó, és én nagyon vágytam minden olyan információra, amely segített elhinnem, hogy valós személy vagy, nem az én fantazmagóriám. Ezért is érintettelek meg mindig. – Nevetek. – Nem tudtam, mennyire megnehezítem számodra a helyzetet. Úgy értem, megtettem mindent, ami csak eszembe jutott, te meg olyan hűvös voltál, amilyen csak lenni tudtál. Nagyon kínlódhattál. – Például? – Mi a desszert? Henry kötelességtudón feláll, és hozza a desszertet. Mangófagylalt egressel. Egy szál gyertya van ferdén beleszúrva; Henry elénekli a Boldog szülinapot, én meg vihogok, mert hamis; elrebegek egy kívánságot, és elfújom a gyertyát. A fagyi isteni; jó kedvem van, és gondolatban végigfuttatom az emlékeimet, melyik volt az a minden képzeletet felülmúló alkalom, amikor mindent bedobtam, hogy elcsábítsam Henryt. – Oké. A legkomiszabb. Amikor tizenhat éves voltam, egyszer késő éjjel vártalak. Tizenegy óra lehetett, újhold volt, tehát a tisztás meglehetősen sötét volt. Én pedig pipa voltam rád, mert következetesen úgy bántál velem, mint egy… gyerekkel, haverral vagy mivel… én pedig veszettül vágytam már a szüzességem elvesztésére. Hirtelen az az ötletem támadt, hogy eldugom a ruhádat… – Jaj, ne. – De. Szóval elvittem a ruháidat máshová… – Kissé szégyellem az esetet, de most már késő. – És? – És megjelentél, és gyakorlatilag addig ingereltelek, amíg elszakadt a cérna. – És? – És rám vetetted magad, és letepertél, és vagy fél percig mindketten azt hittük, „ez az”. Úgy értem, szó sem volt arról, hogy meg akartál erőszakolni, mert teljes mértékben én akartam. De aztán elváltozott az arcod, és azt mondtad, „Nem”, és felkeltél és elmentél. Átvágtál a réten, egyenesen be az erdőbe, és nem láttalak három hétig. – Hűha. Az a fickó rendesebb nálam. – Olyan büntetés volt nekem ez az egész, hogy két év kellett, hogy kiheverjem. – Hála az égnek. Nem tudom elképzelni, hogy rendelkezhetek ekkora akaraterővel. – Pedig megteszed, ez a legdöbbenetesebb. Hosszú időn át azt hittem, egyáltalán nem vonzódsz hozzám. Persze ha mostantól az ágyban fogjuk tölteni az egész életünket, gyakorolhatsz némi önuralmai a múltamba tett kiruccanásaidon. – Tudod, nem tréfálok, amikor azt mondom, sok szexre vágyom. Úgy értem, tudom, hogy nem praktikus. De el akartam mondani neked: annyira másnak érzem magam. Egyszerűen… annyira kötődöm hozzád. És azt hiszem, itt tart, a jelenben. A kettőnk közti erős fizikai kapcsolat mintha áthangolná az agyam. – Henry az ujjaival simogatja a kezem. Felnéz. – Van számodra valamim. Gyere, ülj ide. Felállók, követem a nappaliba. Összehajtotta a fotelágyat, leülök. A nap lenyugvóban, a szoba rózsás és narancsszínekben fürdik. Henry kinyitja az íróasztalát, benyúl egy rekeszbe, elővesz egy kis szaténzacskót. Leül mellém; a térdünk összeér. Hallania kell a szívverésem, gondolom. Eljutottunk idáig, gondolom. Henry megfogja a kezem, komolyan néz rám. Olyan régen vártam erre, és itt van, és most meg vagyok rémülve. – Clare? – Igen? – A hangom halk és ijedt.

http://detty-liber.blogspot.com – Tudod, hogy szeretlek. Hozzám jössz feleségül? – Igen… Henry. – Magával ragad a déjá vu érzése. – De tudod, valójában… már a feleséged vagyok. 1992. május 31., vasárnap (Clare 21, Henry 28 éves) CLARE: Henry meg én annak a lakóháznak a lépcsőházában állunk, ahol Henry felnőtt. Máris késésben vagyunk, de csak állunk; Henry a levélszekrényeknek dől, lassan lélegzik, csukott szemmel. – Ne aggódj – mondom. – Nem lehet rosszabb, mint neked találkozni anyámmal. – A szüleid nagyon kedvesek voltak velem. – De mama… kiszámíthatatlan. – Apa is. – Henry bedugja a kulcsot a zárba, kinyitja a bejáratot, felmegyünk egy emeletet, és Henry bekopog egy lakás ajtaján. Nyomban ajtót nyit egy picike, öreg, koreai asszony: Kimy. Kék selyemruhát visel, az ajkán élénkvörös rúzs, a szemöldöke kissé félrecsúszott. A haja mákos, két copfba fonva a két fülére van tekerve. Nem tudom, miért, de Ruth Gordonra emlékeztet. Alig a vállamig ér, hátrahajtja a fejét és megszólal. – Óóó, Henry, olyan gyö-nyö-rűűű! Elpirulok. – Kimy – mondja Henry –, hol a jó modorod? És Kimy nevet, és azt mondja. – Hello, Miss Clare Abshire! – Hello, Mrs. Kim – mondom. Egymásra mosolygunk. – Jaj, szólíts Kimynek – mondja –, mindenki Kimynek hív. – Bólintok és követem a nappaliba, ahol ott ül Henry apja egy karosszékben. Nem szól semmit, csak rám néz. Henry papája vékony, magas, szögletes és fáradt. Nemigen hasonlít Henryre. Rövid, ősz haja van, sötét szeme, hosszú orra és vékony szája, amelynek kissé lefelé görbülnek a szögletei. Ernyedten ül a fotelban, és meglátom a kezét, hosszú, elegáns kezét, amely úgy pihen az ölében, mint valami szunyókáló macska. Henry köhint és azt mondja. – Apa, ő Clare Abshire. Clare, az édesapám, Richard DeTamble. Mr. DeTamble lassan nyújtja az egyik kezét, előrelépek, kezet rázunk. A keze jéghideg. – Hello, Mr. DeTamble. Örülök, hogy megismerhetem – mondom. – Örül? Henry nem sokat mesélhetett akkor rólam. – A hangja rekedtes, gunyoros. – Ki kell használnom az optimizmusát. Jöjjön, üljön ide mellém. Kimy, kaphatunk valamit inni? – Éppen kérdezni akartam… Clare, mit szeretne? Sangríát készítettem, szereti? Henry, és te? Sangría? Oké. Richard, kérsz egy sört? Egy pillanatra mindenki elhallgat, aztán Mr. DeTamble megszólal. – Nem, Kimy, azt hiszem, inkább csak teát kérnék, ha főznél. – Kimy mosolyog és eltűnik a konyhában, és Mr. DeTamble felém fordul és azt mondja: – Kissé megfáztam. Bevettem valami gyógyszert, de attól tartok, csak elálmosít. Henry a pamlagon ül, néz minket. Az összes bútor fehér, és úgy festenek, mintha egy JCPenneyben vásárolták volna őket 1945 táján. A kárpitozott részeket átlátszó nejlon borítja, és a fehér szőnyegen is nejlonfutók vannak. A kandallót szemlátomást soha nem használták; fölötte szép tollrajz szélben táncoló bambuszokról. – Csodálatos az a kép – mondom, mert senki nem mond semmit. Mr. DeTamble szemlátomást örül. – Tetszik? Anetté meg én 1962-ben hoztuk Japánból. Kiotóban vettük, de az eredeti kínai. Úgy gondoltuk, tetszeni fog Kimynek és Dongnak. Egy jóval régebbi kép tizenhetedik századi másolata. – Mondd el Clare-nek a verset is – mondja Henry.

” – Könnyű szívvel festette és írta Vu Csen. – Aha. DeTamble kardigánt visel. meg egy csomó ember jár hozzánk kaszálni meg gyomlálni meg minden. Kimynek igen szép porcelánja van. akit láttunk a múzeumban. Henry azt mondja. Mivel dolgozik? – Papírt készítek. és Mr. mint az a német művész. amelyiken most dolgozom. – Az ifjú párra – mondja. Ott. . Olyan mint az origami? – Nem. a vers valahogy így szól: „Tudattalan bambusz. Mindegyikünk kap egy jéghideg pohár vizet. de a nőszirom a kedvence. Kimy meghökken. miközben Mr. nem volna-e kedve cserélni. – Megkérdezhetem. – Hm. Mr. Clare – mondja Kimy –. Kimy hozza tálcán az italokat. Kimy hozza a salátát. – Ki kell jönnie a hátsó kertbe vacsora előtt. De mama igazi szenvedélye a nőszirom. Clare? – kérdezi Kimy. Kimy kis karszékben ül a kandalló mellett. – Ideje enni. – Szereti a kerteket. Megkóstolom az enyémet. – Oké – mondja Kimy. csupa hibrid tearózsa. aki elvégzi a munka javát. de Kimy leültet. és meg kell mutatnunk a folyót. mert nem ismerem. felvonja a szemöldökét. hogy Henry mosolyog Kimy háta mögött. DeTamble felemeli a vizespoharát. hogy az édesanyja szeretne néhányat? – Nem tudom. és koccintunk és iszunk. – Megkérdezem. Kimy. Habozik Henry papájának poharánál. Henryvel szemben. Anselm Kiefer. – Mind kitódulunk a kertbe. – Szóval. Egyszer meg kell mutatnia. segíthetek-e. – Ha nekem adja az elhervadt rózsáit. leül. sangríát szopogat. szigorúan nézek rá. DeTamble óvatosan két kézzel megfogja a teáját. – Szép – mondom. szívesen ad belőle barátoknak. – Csak amatőr. aztán kihagyja. – Az ifjú párra – mondja Kimy. – Édesanyám nagy kertész. Van nőszirmom is. de igen rendezett rózsakertje van. – Vannak rózsái? – Kimynek parányi. – Jól hangzik. a csésze zörög a csészealjon.blogspot. amikor visszamegyünk a házba. – Milyen kertje van a mamájának? – kérdezi Kimy. – Ó. Virágzik az összes bazsarózsám. – Mamának több mint kétszázfajta nősziromváltozata van. Egyébként csodaszépek. A papája a jobbomon. Kimy fehérbort tölt. ijesztő papírszobrokat. tudod. DeTamble. – Nagy kert lehet – mondja Kimy. – Van rózsakertje. megcsodálom a bazsarózsákat. hogy Mr.com – Igen. igen – mondom. A konyhában megszólal egy beállított óra. pedig meglehetősen meleg van itt benn. amint leteszi az italt maga mellé az asztalra. Gondolja. kolibris a mintája. – Kimy egy nősziromcsoportra mutat. – Hivatásos kertész? – Nem – mondom. méltósággal. némán. néhány változatot maga nemesített. Kimy üres széke a bal oldalamon. Tulipánt is. Henry rám néz. az úriember akaratát testesíti meg. – Az édesanyja nőszirmot nemesít? – kérdezi Mr. – Ó. Észreveszem. Megcsodálom a kétes biztonságú lépcső alján békésen hullámzó Chicago folyót.http://detty-liber. beledolgozom őket abba a szoborba. mégis felhőkig szárnyaló gondolatokat küld. Papírszobrokat. megállapítom. hajói látom. Van egy kertész. – Művészet. Amint magányosan áll a hegyen. – Sok virágot használok – mondom Kimynek. Nagy. sötét. Megkérdezhetem. hogy jó erős. Látom. DeTamble megcsóválja a fejét. – Olyanokat. Ő megy előre. Henry közbeszól. – Ritkítanom kell őket. – Miért csinál egy ilyen szép lány olyan csúnya dolgokat? Henry nevet. képzőművész. és Henry meg én elveszünk egy-egy pohár sangríát.

akinek Jeanne volt a neve. akár egy rövid ideig. – Nagyon szép. hogy milyen volt . Jó újra látni idekinn a napfényben. – Igazán? Szerintem gyönyörű madár. Köszönöm. A keze mögül les rám. mi az. – De Annette-ról kérdezett – mondja Mr. Mr. néz. DeTamble felém biccent. nem rólam. – Huh. amit egy zenedarabból tolmácsolni kell… igazi érzelmi lény volt Annette. És ezt hozta ki az emberekből is. a szüleim nagy rajongói. értette a szerkezetet. hogy Annette-nak volt a legcsodálatosabb hangja… gazdag és tiszta. Mennyei. DeTamble-re nézni. Párizsban készült 1823-ban az egyik ősanyámnak. amikor ezt a gyűrűt adtam neki. Amióta meghalt. – Igen. mint Henry. Mosolyog. – Igazán jól áll a kezén Annette gyűrűje – mondja. amikor Annette meghalt. Yvette-tel. Egy keveset. Kedves volt. Kimy – mondja Mr. Aztán megszólal: – Sokszor tűnődtem ezen. homlokát a két kezére hajtja. még ha az ember elveszítheti is mindezt. ki tudta fejezni a lelkét a hangjával. DeTamble. amiről csak álmodhattunk. Annette boldoggá tette az embereket. aki tovább falatozik. hogy jobb rendkívül boldognak lenni. maga is boldog volt. úgy éreztem. – Hosszú históriája van ennek a gyűrűnek meg a hozzá tartozó lagziknak. Henry mamája viselte ezt a gyűrűt. Az egyik pillanatban megvolt mindenünk. DeTamble-re. és a fiókban pihent 1969 óta. Rájövök. miután hetekig.. hol tanult főzni Henry. még mindig eltakarva az arcát. és egy pillanatra olyan. Elveszi a kezét az arca elől. – Nagyon szerencsés ember volt. hónapokig nem láttam. Mr. Végül én szólalok meg. . a sok-sok várakozásra és töprengésre. Miért varjú? A varjú balszerencsét jelent. DeTamble felhúzza a szemöldökét. DeTamble alaposan szemügyre vesz. Maga így gondolja? A gyerekkoromra gondolok. és pontosan tudta elemezni. – Igen. olyan regiszter. – Henry bizonyára mesélt már ezt-azt. behoz egy tál zöldbabot meg egy nagy tálon gőzölgő „Sült kacsát piszkés-rózsa-borsos mártással”. és nagy művész volt. mint csak úgy lenni? Mr. azt hiszem – mondja Kimy. Elhallgat. 1920-ban érkezett Amerikába nagyanyámmal. és Kimy ragyog. DeTamble –. és mégsem. hogy lesütöm a szemem.http://detty-liber. A gyűrűre pillantok. hogy nekem adta. A borospoharamért nyúlok. Olyan végtelen szomorúsággal nézi az apját. Leteszi a villáját. DeTamble mosolyog. az élet több a biológiánál… igazán hallott. és Mr. A lemezein nőttem fel. Nem bírok Mr. – De nem gondolja – kötöm az ebet a karóhoz –. Élvezte az életet. Henryre nézek.blogspot. – Meséljen Annette-ról – kérem Mr.com – Oké – mondja Kimy. hát Henryre nézek. másodszor amikor Henryt szülte. amikor meghalt. – Talán valamivel kevesebb cukorral? – kérdezi Henry. – Mi lesz az? – Egy óriási varjú rózsából. és arra gondolok. két könyökét az asztalra támasztja. olyan hang. aki szemlátomást ugyanerre gondol. szőrből. DeTamble-t. Kimy elviszi a salátástányérokat. és az örömre. – Nagyon finom. és én visszhangzóm a dicséretet. Mr. – Mit szól? – kérdezi Kimy. a következő pillanatban darabokban hevert az országúton. Csak kétszer láttam sírni: először akkor. – Mindannyian azok voltunk. ez ritkán jár együtt. – Sajátos elképzelései vannak a szépségről – mondja. azt hiszem. hogy minden érzés kihalt belőlem. – De igazán omlós – mondja Henry. növényi rostból. ahányszor csak hallgattam. Újabb szünet. amikor megpillantottam Henryt a Réten. – Akkor hát tudja. Henry összerezzen.

hogy tudom. szeret. – Nagy örömömre szolgált. és végül még Mr. – Kimy kimegy a konyhába a kávéért. haver. és olyan lelkesen mondom. Mondja. Nincs otthon. senki nem lehet távol: most itt vagyunk. egy tiszteletre méltó patkánylyuk kirakatában. miután megittuk a kávét. de csak álmodozom. mi a fenének akar hozzámenni Henryhez? Mintha a szobában minden visszatartaná a lélegzetét. lustán lesem a bennszülötteket. hanem gazdag is?). nem orozhatja el ennek a tökéletes percnek az örömét. Henry a mellettem lévőre. és ebben az egy pillanatban olyannak látom. – Mert nagyon. hogyhogy nem mondtad el nekem. Henry eltűnt. addig Mr. hogy tudom. Próbálok közömbös és gondtalan maradni. és megettük Kimy tökéletes mandulatortáját. – Igen – mondom. és jó éjt kívánok Mr. Az Alice Csodaországbanról kellene dolgozatot írnom „A groteszk története” szemináriumra. és soha.com nem látni őt két évig. aki megcsókolja Kimyt. semmi nem lehet szomorú. senki nem tűnhet el vagy halhat meg. amelyet ezen a nyáron végzek. – Így gondolom. Lényegében sok szempontból éppen az ellenkezője az anyjának: megbízhatatlan. és lesétálunk a nyári estébe. és senki nem ronthatja el tökéletességünket. odaszaladok. melyik fagylaltot szeretem a legjobban. 1992. DeTamble-re mosolygok. Előrehajolok. miután Kimy megmutatta nekem Henry fényképeit újszülött. önmagán kívül. – Oké voltam? – Oké? Briliáns voltál! Beléd szeretett! Megyünk az utcán. az örömre. és egyre magasabbra szállunk. kézen lógva. – Huh – mondja Henry. a fényűzésre. aztán találkozni vele a Newberry Könyvtár olvasótermében. ahol egyetlen ismerősöm sem keres. hol van.blogspot. – Henry jól választott. DeTamble-nek. szerda (Clare 21 éves) CLARE: Egyedül ülök egy parányi asztalnál a Café Peregolisi. – Köszönöm… Richard.. nagyon jó az ágyban. hogy kis híján összeütközünk. és nevetünk és nevetünk. hogy itt vagyunk. Ki tudja? Talán velem van. amióta bementünk. DeTamble bólint. Ritkán jövök ide. Mr. amilyennek Annette láthatta évekkel ezelőtt – és már vége is. kisbaba és gimnazista korában (Henry legnagyobb bosszúságára). és ma nem ment dolgozni. hogy nemcsak gyönyörű. – Touché. és én megköszönöm Kimynek a vacsorát. Henry tud vigyázni magára. tünékeny. Mr. Clare – mondja. jobban fog menni a munka. június 10. drágám – mondja. hogy baj van. máskor olyan gyorsan repülve el egymás mellett. – Ezernyi halált haltam már a gondolattól is. A tekintetem találkozik Henry tekintetével és mosolyával. hogy békességet vigyen bárkinek az életébe. hogy megérinthetem.http://detty-liber. akik a Halsted Street kora estéjében nyüzsögnek-zsizsegnek. Azzal áltatom magam. DeTamble folytatja: – Nem arra született. mintha csak azt kérdezte volna. hol lehet. . ahol pompás kávét főznek. miután Kimy további részleteket húzott ki belőlem a családomról (Hány szoba? Olyan sok! Hé. mint maga. Csak mert én nem tudom. – Egy pillanatra megfogja a kezem. Próbálok nem aggódni. elsuhanva egymás mellett. mind ott állunk az ajtónál. ha olyan helyrejövök. még nem jelenti azt. DeTamble Henryre pillant. arccal az ellenkező irányban. Mintha évek teltek volna el. aki felhúzza a szemöldökét és vigyorog. néha egyszerre. – És szólíts nyugodtan Richardnak. Az utca végén játszótér van. és Richard sután biccent Henrynek. felülök egy hintára. A konyhából harsogó nevetés hallatszik. Henry megdermed. Clare: egy ilyen bájos lány. Később. DeTamble is elmosolyodik. Mr. és nemigen érdekli senki. de nem szól semmit.

A fogai fehérek. Szeretnék betakarózni a hangjával. és én szedegetem fel a darabkáit. Celia nevet. amikor megteszem. – Celia feláll. vállat vonok. de… – Nem. magam is elgondolkodnék egy kissé. A szeme nagy. hogy mondjak valamit. ő meg áll. – Tényleg hozzámész? Hirtelen őrült ötletem támad. És te tudod. Celia. – Hajói tudom. – Ha nem hiszed. mintha valaki jóval nagyobb testéből jönne. a szemhéja félárbocon. ahogyan ő. Meg kell ismernetek egymást Ingriddel. Visszaintek. Celia a fejét rázza. és ő átjön az úttesten. hogy elmenjen. Henry kőkeményen dobta Miss Ingrid Carmichelt. Clare. – Az órájára néz. melyből ruhája készült. Olyan a hangja. ülve jóval normálisabban fest. – Mennyit tudhat? Vajon Ingrid tudja? Celia hozzám hajol. vagy őrült – mondja. A pincér lassan hozzánk csámpázik. Olyan kicsi. – Egy bárszéken ül Berlinben. Rám néz. – Késésben vagyok. nézd meg. Annyi közös van bennetek. – Látom. – Szia. – Újra az órájára néz. mint a vaj. Jaj. Ó. felhúzza a szemöldökét. pedig én ülök. Ülj le. hol van éppen most Ingrid? – Aha – mondja Celia. – A nevetése karamell. belekortyolok a kávémba. Időt nyersz. – Aljasnak látszik. a pincér tölt. kislány. – Celia szemébe nézek. – Miért nem jössz velem? – Nem. Rám mosolyog. – Berlinben? Celia nevet. – Én vagyok a most. amely szobahőmérsékletű és túl édes. A kávé fekete és sűrű. Celia beleállít egy kanalat a parányi török kávés pohárba. Celia.com Valaki áll az utca túloldalán. a nyomában egy sereg szkinheddel. majd lilának látszik. Celia vigyorog. és engem vár. hogy mit mondj. – Nem. – És ha már róla van szó. – Tudod. Mosolygok. Gyere el az esküvőre. menyasszony lettél – mondja. Rendezünk egy csajbulit. köszönöm. a csészémre mutatok. mint a melasz. nem hiszem. – A . kortyol. Hirtelen ott áll előttem. Egyszer volt. mutatom a gyűrűt. – Erről engem nem kell meggyőznöd. késem a randevúnkról. sunyi mosolyt küld felém. hogy most éppen hol van Henry? – kérdezi Celia. és elaludni. mint a kelme. – Én? Tudod. hosszúak és rendezetlenek. Clare – mondja Celia. – Hello. a színük ugyanolyan fényes. ne! A pincér hozza Celia kávéját. hol nem volt. – No igen. – Ugyan már.http://detty-liber. integet. Bókolj. mintha éppen el akarna aludni. és rájövök. hogy az arca egy vonalban van az enyémmel. nem nagyon aggódsz. Celia várja. aki Ingriddel volt azon az estén az Aragonban. Pislogok. és rájövök. Egy cseppet sem. hogy az egész alacsonysága a lába miatt van. A bárban. Henry nem éppen átlagos ember. volt egyszer három kis lány testvér… és egy kút fenekén éltek… Miért éltek egy kút fenekén… Melaszkút volt. megkeverem. Celia török kávét rendel. – Vagy nagyon bátor vagy. a kontyot rózsaszín hurkapálcikák díszítik. – Az utcáról beszűrődő fényben égett-borostyán színű bőre kéknek. – Mindenki ezt mondja. csücsörít. tágra nyitja a szemét. A fürtjei kontyba tornyozva. – Hallom. hogy az az alacsony. fekete nő az. – Henry a Broadwayon rohan az ünneplőruhájában. és én gondosan beleteszek egy kanál cukrot. próbálom kivenni. te sem rajongsz túlságosan Henryért. briliáns. – Hát mostanra már tudnod kell. Henry egyáltalán nem kedvel engem. – Nem a városban. amíg gondolkodsz. Mint valami elragadó marslakó. Ha az én emberem futkosna úgy.blogspot. – Igazán? – mondom. Nem akarom. – Leül velem szemben. Felemelem a bal kezem. hogy jó ötlet lenne.

házi feladat? Ó. – Celia úgy tesz. – Hé. ő meg azt mondja.http://detty-liber. Azt mondja: – Mondd meg Henrynek. nekem ennyi elég. felszegi a fejét. és megengedi. Celia. hogy alászálljunk a mélybe. és Celia visszaadja a könyveimet. Esznek-e a macskák kecskét?… Eszneke a kecskék macskát? – Különben is. Celia még mindig fogja a könyveimet. hogy elmehet a pokolba. hogy… – Akkor ne szólj semmit. és diszkózenét hallok lüktetni a vigonya. – Nem hiszem. – Nem. Nem szólok semmit. amíg meg nem ígéred. – Celia összepakolja a könyveimet. hogy nem túlzottan örül nekem. igaz? – Celia lesüti a szemét. Gyereee. – Ingrid feláll. bőrüzletek és templomok előtt haladunk el. hogy Henry gyűrűjét nézi. Kisvárosi diáklánynak érzem magam. Egy pillanatig egészen közel van hozzám az arca. – Egy pillanat… – Magához rántja a bal kezem. aki velem jegyet vásároltat. Celia tekintete a jegyzetfüzetemre villan. – Minek hoztad ezt ide? – Egyikük sem vesz tudomást rólam. – Három hete nagykorú vagyok. Ingrid bámul rám. – Ez király. Úgy gondoltam. mintha mentegetőzne. és elképzelem Henryt. hogy velem jössz. Kívülről nem valami vonzó. indiai éttermek. Celia megcsókolja Ingridet. – Mi az. már csak egy vörös tanga és néhány flitter van rajta. – Nem adom vissza őket. Átmegyünk a HÉV alatt. ott lesznek a nyakadon a Könyvtáros-bébik. és az összes könyv a földre hull. ahol egy nő vetkőzik. csak gyere. Mielőtt észbe kaphatnál. – Rábeszéltek. sikerül levernie a kis tejeskancsót. hogy milyen rövid a lába és milyen magas a cipősarka. de Celia egyszerűen kivonul a kávézóból a könyveimmel. Nagyon kíváncsi rád.blogspot. Rohanok utána. Fahéjillata van. Clare. indulnék. talán jobban meg akarod ismerni. Alig hallom a lüktető zenétől. Ingrid. Ingrid úgy fest. bébi – mondja Ingridnek Celia. – Dehogynem. hallgat. Felnéz. kígyókra és macskákra gondolok. amint ezt a vérvörös ajkat csókolja. Celiától nem kér pénzt. Ing. és látom. – Celia. Kezdem feltörölni. – Egyszerre lépünk. – A hangja halk. és ott a Berlin. Elragadó. eléggé gyorsan mozog. gyere. Állva maradok.com tekintete rabul ejt. gyere. – Gyere. – Fordulok. hogy élvezi Ingrid zavarát. – Te tudtad. Ingrid Celiához fordul. és int. És mondd meg azt is. fekete bársonyzakó és vérvörös ajkak. Női est van. Visszahúzom a kezem. Nyújtom a kezem. szükségem van… – Ahhoz képest. – Hülyéskedsz? – kérdezi Ingrid. De már megyek is. be kell fejeznem ezt. Nők tolongnak a parányi színpad körül. Celia egy asztal felé húz. mi a legjobb a kis diáklányoknak – hé. a kis diáklány estéje! Most figyelj szépen Celia nővéredre. az ablakok feketére vannak festve. elég idős vagy már az alkoholizáláshoz? – Igen – mondom neki büszkén. én csak… – Dögölj meg. szeplős srác mögött. mint valami szőke vámpír. jó fej kiscsaj. látom. – Ráfordulunk a Belmontra. – Minek jöttél? Kárörvendeni? – Hátradől. Először és utoljára a Violent Femmes-koncerten láttam. hogy üljek le. – Ingridnek nem fog tetszeni. lepecsételi a kezünket. hogy a saját szememmel lássam. Ingrid magában ül az asztalnál. ennyi. és teleszarják a Pamperseiket azzal a Dewey tízes számrendszerrel. Ingrid komoran néz rám. hogy ott fogunk újra . – … menyasszony vagy? – és látom. előtte magas pohárban égszínkék ital. aki tudja. ne. de Ingrid megragadja a karom. Amint a szemem hozzászokik a sötéthez. Celia hozzám hajol. – Azért hoztad őt ide. Nem akarom látni Ingridet. te bestia. hogy a terem nőkkel van tele. mielőtt fészket raksz a Könyvtáros Úrral. de még én is látom. dél felé megyünk a Halsteaden a Belmont felé. Élned kell egy kicsit. tetoválószalonok.

Nagy Broadway-produkció lesz. rémes pofát vág. – Nem érdekelnek a drogok. tovább lapozgatja. szeptember 5. a lábamat Henry ölébe teszem. Amikor menni akarok. – Mit keresel? – Olyasmit. Ha lelépnénk. de nincs otthon. Celia ül. – Dehogynem. a harmadik a Haldol. bemegyek a szobámba. – Csak nem. Vállat vonok. Henry a szemembe néz. – Nincs pszichózisod.. – Nem figyelsz. hogy eljátsszák a szerepünket. – Nem vagy alkoholista. – Komolyan? – Igen. ha a menyegzőn baj történne? – Oké.com találkozni. – Találtál valamit? – Hát ideális esetben a Risperdal nevű ideggyógyszer lenne jó. – Kivonul. – Sajnálom. ha bármi történne is. – Mindegyik nagy hatású köhögéscsillapítónak hangzik. – A szüleim kitagadnának. – Nem iszol olyan sokat. – Valamikor ittam. B terv. Nem akarlak egyedül hagyni az oltár előtt négyszáz ember szeme láttára. megrázom. – A kezét nyújtja. Az ajtóhoz érek. mint valami némafilmbeli . legalább már házasok leszünk. és esküdjünk meg előre. – Rajta. Várok. Alkoholista vagyok. Henry 30 éves) CLARE: Henry a szamárfüles Orvosi kézikönyvet tanulmányozza. a szüleimnek színészeket kellene szerződtetniük. A második lehetséges szer a Clozaril. amíg a kocsimhoz érek.blogspot. arcát a kezének támasztja. de nem tudok aludni. de az csak 1994-ben kerül forgalomba. de… nem szeretném. – Ó. – Menjünk be a Városházára. – Szökjünk meg. vasárnap (Clare 22. így. Clare – mondja Celia. Henry ráteszi a könyvet a sípcsontomra. aztán hazahajtok. Aztán apa is szomorú figyelmezető példa. arcát a két kezébe temeti. és hívom Henry számát. – Nem is tudtam. Nem néz rám. hogy ennyire érdekelnek a drogok. és a levegőbe karmol. látom.http://detty-liber. hogy Celia egyedül ül az asztalnál. lefekszem az ágyra. Én benne vagyok. Az utcán egyre gyorsabban megyek. ha erre később kerítenénk sort. és leoltom a lámpát. hogy fényűző vendéglátással kápráztassa el az ügyvédbarátait. Celia azt mondja: – Várj. Henry rám néz. – Beleborzongok a gondolatba. Jó ötlet. kortyolja Ingrid kék italát. miután majdnem megöltem magam. Csak ürügyül szolgálunk apámnak. Hazugság volna… furán érezném magam. amit bevehetnék az esküvőre. és amikor visszafordulok. Nem jó jel. JOBB ÉLET DROGOKKAL 1993. Kissé lassabbra vettem a tempót. Kezdem összeszedni a könyveimet. Mi lenne. – Pszichózis elleni szerek. – Aha. Lefekszem a heverőre.

hogy beszeded ezeket? – Régebben szedtem már Haldolt. Librium. – Ezért szeretlek: egyszerűen képtelen vagy felfogni az én förtelmes hiányosságaimat. se Halál. Mintha az agyam helyén sűrű ragasztó lett volna. – Kigombolja a blúzom. hogy valami rossz vicc vagyok. ha én csinálom. himbálózás.. – Szóval ki mond rólam iszonyatos dolgokat? 1993. Több orvos állítja. Vagyis önkéntelen izomösszehúzódások. Henry a kezemre pillant. – Nagyon igaz. – Se Idő. – Teljes mértékben hiszed. és félek. és hozzáteszi. . azaz a test elveszti a fehérvérsejtek képzésének képességét. se Sors. álmatlanság. – És…? – Borzalmas. – Azokat mama szedi. Kicsit mérges vagyok. hogy visszatérjen onnan. vár. Hétfő délelőtt van. nyugtalanság. – Hencegő. – Van még valami? – Válium. Jó vagy. – Többékevésbé. Aztán komolyan szólal meg: – Az EEG szerint olyan az agyam. rángatózás. se Hely. Ébren fekszem. szeptember 6. hétfő (Henry 30 éves) HENRY: Egy ütött-kopott. Bent várom. Aztán a nemi funkció elvesztése. és azokon a dolgokon rágódom. akatízia. ál-Parkinson-kór. – Hozzád jó vagyok. – Igen. Nagyon kellemes. Meg az a tény. – Clare? – Hmm? – Nem szoktál néha ébren feküdni és arra gondolni. – Elhúzza a száját. Xanaxot és Váliumot. – Ugye. Teljesen zombivá váltam. Mindig iszonyatos dolgokat mondasz magadról. az arckifejezés hiánya. de megfogom a kezét. hogy eltűnsz. fehér ház tornácán ülök a Humboldt Parkban. nem gondolod komolyan. De teljes mértékben hiszem. Rám néz. hogy ez a kis időutazás-téveszmém a skizofréniának „köszönhető”.blogspot. miért beszélsz így. mint egy skizofrén betegé. Nem olyan vagy. kiszabadítja a magáét. – Megint? – Én nem bánom. És Thorazine-t. hogy Isten játszik veled? – Nem. és sosem térsz vissza. alumíniumfalú.com farkasember. érthető. Ébren fekszem.http://detty-liber. Ezek a szerek blokkolják a dopaminreceptorokat. félreteszi az Orvosi kézikönyvet. amelyekről félig-meddig tudok a jövőből. közelebb húz. mozdulatlanság. – De talán az leszek. – Addig helyezkedünk. – Ne vegyél be semmit. hogy a jelenleg forgalomban lévő szerek bizonyos mértékig mind nyugtató hatásúak. se semmi. hogy nekünk együtt kell lennünk. – Nem tudom. – Mellékhatások? – Hát… disztónia. ahol jelenleg van. amíg végül egymás mellett fekszünk. az édes vágyat semmi sem csökkenti. az arcizmok krónikus kontrollálhatatlansága és agranulocitózis. Xanax. Aztán tardiv diszkinzia. Henry nevet. – Te nem? Henry megcsókol. hmm? – Ajánlom is. – Nem vagyok jó – súgja a fülembe. – Miért ne? – Nem vagy beteg. tíz óra tájban.

amelyekről nem akarom. Nem veszek róla tudomást. Leülök egy összecsukható székre. – A. Sóhajtok. és anélkül. – Ca va. Ben ajtaja előtt. hogy késtem – siet felénk Ben. Hát sziasztok – mondja Gomez. hogy betörjek Benhez. – Ebédeltél? Vagy mondjam úgy: reggeliztél? – Aha. – Tudom. Szinte várom. Kinyitja a ház ajtaját. Majd máskor. Meg kell szabadulnom tőle. hogy Gomez tudjon. Gomez derűsen vitorlázik felém. elvtárs. – Egy barátomat várom. hát persze hogy Gomez. – teszi hozzá segítőkészen. Gomez. aztán látszik. Örülök. És ki a szerencsés? . pedig tudom. de kívülről a kocsi gyönyörű. – Tulajdonképpen lenne egy-két szabad órám… Ben kézbe veszi a dolgot. Ben meglepődik. Z. mint akik tisztában vannak a másik viseltes dolgaival. és kedvesen néz Gomezra vastag szemüvegén keresztül. Itt mindig káposztaszag van. ő viszont a kávéfőzővel bajlódik. Klienshez jöttél? – Aha. Leteszi a táskáját. – Délután felhívlak – mondom neki. köves úton. – Nem tudtam. hogyan reagál. mint egy könyvtáros. 1993. Mit tehetek érted? – Megnősülök. Idegesít. Mindig nagy kísértést éreztem. Ben. és úgy nézünk egymásra. mielőtt megjön Ben. a közelben valaki elkiáltja magát: „Könyvtáros! „ A hang irányába nézek. Rosszul érzem magam. mert sosem tudhatom. – Bocs. Bennel egymáshoz fordulunk. – Jól nézel ki – mondom. fel egy másik folyosóra. Unom az embereket. Mindketten némán várjuk. amikor valami különösen aljasra készülök. – Gratulálok. Rogers. majd rám pillant. hogy olyankor fusson belém. Tízéves kislány. Nézem. át egy hálószobán egy másikba. Amint a városi szolgáltatások igazságtalanságán elmélkedem. Gomez. hogy végezzen. Ben gördül elénk 62-es ezüst Mercedesében. de jóval a diploma előtt lelépett. mindannyiuknak nagy szükségük van jogi tanácsadásra. Az összes ismerősöm közül Ben néz ki a leginkább úgy. főleg káposztát. spanyol nő babakocsit tol a töredezett. felakasztja a kabátját. Itt kell maradnom. Gomeznak elképesztő tehetsége van ahhoz. Ben Gomezra. Lefogyott. igen. T. Ben AIDS-es. A motor roncs. Meg vitaminok és jóga és vizuális képalkotás. Az anyja fiúja Dranóval itatta. Gomez füttyent. Igazán sajnálom. – És már itt is van. aktatáskával. hogy rám nézne.http://detty-liber. de vannak olyan dolgok. hogy el kell menned. hogy megismerhettelek. jó? – Ben rövidlátó. elmegy. Gomez kérdőn néz rám. vigyáznom kell. amióta utoljára láttam. mint Mr. hogy Gomez elmenjen. mert rengeteg zárja meg mindenféle biztonsági berendezése van. Akiket errefelé ismerek. amely a kétszeresére nagyítja a szemét. Magamban felnyögök. de ő rendkívül pontos fickó. hát bizalommal várom. Ben. ahol Ben berendezte a laboratóriumát. – Ca va.blogspot. szeptember 6. – Gomez. hogy örül. – Barátom a könyvtáros szakról. várom. Hány óra van? – Negyed tizenegy. hogy teniszcipőt húzzon. Mit keresel itt? Jó kérdés. – Oké. Öltönyben van. kiszolgáltatottnak érzem magam itt. – Tudom. hogy laknak errefelé barátaid. meg is kopaszodott. Ben játszik a kulcsaival. nagy adagokban. Megfordul. Sok az őrült. hogy Ben sosem főz ennivalót. De köszönöm. Ha már itt tartunk. elvtárs. Az egyetemen ismertem meg. a barátomat várom. – Gomez.com Nemigen kedvelem ezt a környéket. – Házhoz hívtak. kevés a Michelangelo. ahogy két fiatal. és ez most éppen ilyen. és ahányszor csak találkozunk. A hátsó lépcsőhöz megyünk.

koszorúslányok. a benziso-xazolszármazékok közé tartozik. nyújtózkodik. mint a betegség. – Navane. mint valami nagy. Mikor lesz az esküvő? – Október 23-án. megtalálom a cetlit. A drogok új osztályába. Nem tudom biztosan. Frakk. teljes felhajtás. – Ben. „Szelektív monoaminergiás antagonista. mégis jó. – A tekintetéből azt olvasom ki. minimum. de mi közöm hozzá? – Szóval a szülei nagy lakodalmat szerveznek odafenn. Michiganben. igen. pergamenbőrűnek látszik. közel hajolok Benhez. Thorazine. – Azt reméltem. blablabla”. Mi lenne. és ezt igen megnyugtatónak találom. ha csettintenék az ujjammal egyet… – felállók. Szemüveg nélkül olyan. akinek az a nagyon hosszú. – Ben elkomolyodik. – Kotorászok a nadrágzsebemben. nagy affinitással a 2-es típusú szerotonin és a 2-es típusú dopamin iránt. tudod. még abban sem lehetsz biztos. Risperdal néven fog forgalomba kerülni.2-benzisoxazol-3-yl… kolloidos szilikon-dioxid. – Majd értesítelek. – Ott kell lennem. . hogyan hat. Az a lány. És fényűző fogadás utána a jachtklubban.blogspot. – Láttam. Hideg van idefenn. – Mmm. Ben feláll. Ennek a hideg szobának a félhomályában öregnek. Serentil. Találkoztál vele. észbontó stresszen. Ben olvassa. vörös haja van. – Henry. 2000-es kiadás. – Henry. láttam. Mellaril. de én most szeretném kipróbálni. Stelazine… – Ben a pulóverével törölgeti a szemüvegét. Hacsak ez nem radikálisan másként hat. – Mi ez? – Egy új pszichózis elleni szer. – Milyen gyorsan? Időbe telik a rendszer felépítése. hogy nem túl jól reagálsz a pszichózis elleni szerekre. mint a Haldol? Türelmesen mosolygok. – Tudja? – Igen. el tudod készíteni nekem ezt. és a kávé illata keserű. A dózis? – Kezdd 1 milligrammal. ami kiüti az összes dopaminreceptoromat. anélkül. amelyet még fel sem találtak). epebajosnak.http://detty-liber. hidroxi-propil metilcellulóz… propilén glikol… – Csodálkozva néz rám. El tudod készíteni? Ben habozik.com – Clare. – 3-[2-]4-96-fluoro-l. – Szükségem van valamire. – Ki gyártja? – A Janssen. hogy eltűnnék. – Igen. másoljuk le ezt az avantgárd szert. hogy ez jobb lesz. Át kell esnem mintegy nyolc óra hatalmas. Ben kávét tölt egy micimackós bögrébe. Miért gondolod. – Ó. hogy a dopamin a te problémád. – Ben képes különösebb koncentrálás nélkül megérteni egy bizonyos dolgot. – Honnan szerezted ezt? – Gyógyszerészeti évkönyv. hogy ez mind nagyon szép. – Nem tudják. Miért nem próbálsz együtt élni vele? Lehet. – A régi nóta. Ben egyik fele kedveli a kihívást (hé. – Csak találgatok. – Nagyszerű. & másik fele nem szeret kockáztatni. – Láttad a leleteket. onnan folytasd. – Ó. 1998-ban dobják piacra. Haldol. hogy a gyógyszer többet árt. Tejszínport keverek belé. rizs. szőrtelen egér. átadom. Templom.

és megyünk. Várt rám. Ben felhördül. – Elképesztő. Fizetek és távozom. – Ben felkel. becsapja az ajtót.blogspot. – Istenem. vagyis két kapszulára lesz szükséged. Értesíts. a Pizza Hut előtt. A legtöbbjük a fejemet akarja. A lépcső alján már lebegek. . amint a drog apró kémiai nyelvecskéi nyalogatják az összes idegvégződéseimet. jó? – Cserkész becs' szavam rá. amit nem értek. Megtelik a templom. Bármit kevert is ki Ben. ahogy szétárad bennem az a megmagyarázhatatlan érzés. – És nem változtathatsz meg semmit: Allén beteg lesz. egy kapszulát öntök a markomba. miért álltam le veled. Ben nevet. igen. Elővesz egy üres gyógyszeresdobozt. 1986-ban… – …megölném a rohadékot. – Ilyen ez. fantasztikus. mert nem tetted. Gomez beszáll. Rábírja a kis kocsit az indulásra. De többnyire csak annyi. Ha a másik nem jönne össze. lopnia kell. Charles Mingus megy. hogy az ember eltéved. hogy milyen lezserül és szemtelenül bánsz a drogokkal. A hatása… hé. De ne hidd. Odadobja nekem. Mintegy négy órán át tart a hatása. Gomez bekapcsolja a rádiót. hogy szerinted alkalmas lesz-e ez a szer az esküvőre. – Igen! Igazán? Eljönnél? – Szórakoztatóbb. Te leszel a nyolcadik vendégem. – Ben a két másik kapszulára mutat. az íróasztal egyik fiókjában matat. Úgy értem. amint rozoga házak és üres telkek suhannak el mellettünk. hogy ne jajduljak fel a gyönyörtől. Kinyitom az üvegcsét. hogy Ben esetleg el akarna jönni. – Nem élném túl. – Elvigyelek? – Persze. – Megbirkózni a helyzettel. ne… – Bekaptam és lenyeltem a kapszulát. Kövér cseppek verik a szélvédőt. nekem ugyan kissé lassú. – Szeretem az ópiumszármazékokat. Pedro Autógumi Lerakata. mint tíz orgazmus kokainnal. Olyan. és beteg leszel te is und so weiter. elered az eső.com csettintek –.. Amint kilépek a kapun. Beülök az anyósülésre. de egyébként szép az élet. – Mélyen meghat az aggódása. Vagy kíváncsisága. – De nem teheted. A kocsijához megyünk. Gomez mond valamit. Eszembe nem jutott volna. hogy adok neked ebből egy tonnányit. és Utas vagyok fut át a fejemen. megpróbálnia. Amint lefelé megyek. és egyre csak erősödik. A város szürke és kopott. néha jó muri. a fejem folyékony és mozgékony. Az Ashland Avenue tele van idegtépő kátyúkkal. Hé.http://detty-liber. mintha folyékony higany szabadult volna el egy törött hőmérőből. kinyit egy másik fiókot. kinyitja. – Mmm. – Morfin alapú. – Ben behunyja a szemét. – Az újdonság kedvéért? Vagy a kisfiús szépségem miatt? – Csak álmodozz. és három kapszulát tesz egy kis üvegbe. – Hívd meg az összes volt barátnődet. nem is tudom. szó szerint Gomezba ütközöm. Chevy Nova két betört reflektorral. aztán megismétli: – Henry! . – Meghiszem azt. és alig tudom visszatartani magam. Vagy akármije. a fejét csóválja. elővesz egy nagy üvegkapszulát. – Ben sóhajt. Ben. Mi lenne. minden nagyon klassz. a Burger King. meg vagyok híva arra az esküvőre? Meghökkenek. – Mi ez? – kérdezem. – Remek! Az én oldalam gyorsan meg fog telni a templomban. mint a temetés. – Ne zabáld fel őket passzióból. Elhaladunk az Érzékeken Túli Kártyajósnő. hogy beleolvadjon a Mingusba. – Endorfinstabilizáló antidepresszánssal kombinálva. érzem. és most rögtön ott találnád magad Allén hálószobájában. – Ben sóhajt. Nem néz rám. de miért ne? Ez szabad ország. ha újra meg újra végig kellene nézned a halálát? – Ben leül az összecsukható székre.

olyan dolgokat keresek. A mamám járt Benhez. Tudományos kísérlet. Egy Art in America folyóirat a címlapján Leon Golubbal hever régi. Leveszem a cipőm. asszony – harsogja Gomez. Aki feleségül is megy hozzá. – Olyan jó vagy. Kérlek… – Gomez. elveszi a kezem és fogja. miért csodálkozom. elenged. Henry a hátára fordul. hogy feküdjön le az ágyamba. Hosszú. – Nem vagyok jó. – Köszönöm. garázskiárusításnál vett karosszékem ülésén. – Sokáig fekszünk némán. keresztben fekszik az ágyon. Gomez megragadja a kezem. cicus. Nem lenne szabad azzal próbálkoznom. – Tanulj meg főzni. Rágyújt. Henry megfogja a kezem. ideges. amitől a szerszám nem . Gomez mindenkit ismer. Többet nem beszélünk.blogspot. összeszedem magam. és Gomezzal a nappaliban ülünk. kisimítom. – Ó. hogy elrontsalak. amíg a kocsi meg nem áll Clare és Charisse lakása előtt. mellé fekszem. Gomez az egyetlen ismerősöm. – Van valami ebben az anyagban. Gomez kinyitja a kaput. Henryn fekete zokni van. Henry sóhajt. – Cigarettát kezd sodorni. rúzst és kézkenőcsöt az íróasztalon. csontos lába lelóg az ágyról. – Végiggondolom a helyzetet. mert kinyitja a szemét és rám mosolyog. ráadásul. Rám néz. A haja az arcába hull. becsukom az ajtót. – Ismered Bent? – Nem tudom. Engedj.com – Igen? – Miben sántikálsz? – Nem tudom. – Igaz. Majd visszatérünk rá. CLARE: Rábeszéltem Henryt. rémes perc után lesüti a szemét. és amikor meglát.http://detty-liber. Clare – mondja halkan. talán érzi. Felállók. de Henry a fejét rázza. kora délutáni fénybe borítja a hálószobámat: a diófa ágykeretet. hogy utánamentél és elhoztad. Zavartan nézek Gomezra. mindezt egyszerre. hason. – Clare. amikor kemót kapott. Clare nyit ajtót. – A szemébe nézek. hmm? A legtöbben. – Sajnálom. amikor kihirdette a Tízparancsolatot. ami segít Henrynek a jelenben maradni. – Hamarosan. Téboly bűnrészese és felbujtója. Nem ellenkezem. – Mennyország. Soványnak látom. vagy valami hasonló. alaposan betépett tőle. – Cukrot keverek a teámba. a tenyerembe csókol. – Bármit adott is neki Ben. Olyan. aki étkezés közben is cigarettázik. megkönnyebbült és ki is nevet. – Talán egy kisebb adag? – Miért csinálod ezt? – Mit? – Miért vagy Mr. – Olyasmit keresünk. Henry szeme csukva. – Érted bármit. teázunk és mogyoróvajas-kiwizselés szendvicset eszünk. Egy hosszú. amelyekről nyugodtan lehet beszélni. kezem a farkára csúsztatom. Henry elnyúlt. mint a macska. – Társaságra van szükséged – mondja gyengéden. mosolyog. Besietek a szobámba. felmegyünk. Nem kommentálom. – Tudok Benről. – Miért? – Ez egy tízpontos kérdés. AIDS-esek vagy rákosok. – Napi használatra Henry kissé használhatatlannak látszik. Henry hív. a hajkefét. – Milyen? – kérdezem. – Beszállsz? – Nem. akik felkeresik az Együtt Érző Gyógyszerkönyvet. mint Charlton Heston. Süt a nap. – Szóval miről szólt ez a kis epizód. hogy nézem. – Megsimogatja az arcom. Kigombolom a nadrágját. az aranylila keleti szőnyeget. félig eltakarja egy Rebours. Félek.

Ben. Ma este operába megyünk. – El tudja készíteni Ben azt a másik szert is? – Megpróbálja – mondja Henry. Talán később. szeptember 27. ami azt jelenti. megkeresem Henry noteszát az íróasztalán.http://detty-liber. miután Henryt átvették. Aztán arra gondolok. Henry a fejét rázza. és nézem Henryt. hogyan maradjak a jelenben. – Átölel. A hang a konyhából jön. – Nyílni és csukódni hallom a bejárati ajtót. hétfő (Clare 22. mint valami halálközeli élmény. Negyvenhárom? 1993. Henry a földön fekszik. Hát ne aggódj.. Negyvenhárom? – Mi lesz negyvenhárom után? – Nem tudom. Figyeljen. – Bármi történjen is – mondja Henry –. hogy nem égnek a lámpák. miután a mentők elvittek minket az Irgalmasok Kórházába. és Henry mellettem alszik. mindketten tudjuk. felgyújtom a villanyt. teljesen merev. fogadom a mentősöket. hát ideges vagyok. Később. a torkából feltörő nyögés összeszorított fogai közt vergődik. nem. istenem. felgyújtom a villanyt. és bosszankodom. Talán rájövök. hívom a számot. Henrynek dopaminra van szüksége! Mondja meg nekik… a fenébe. Mozdulatlanul állok. halk hangot ad. istenem. intubálták. egyenesen előrenézve.com működik. hogy gyógyíthatatlan betegekkel van dolga. Clare. Aztán meghallom valakinek a lélegzését.blogspot. jaj. – Halló? – A hang halk és távoli. hogy el fogunk késni. hogy perceken belül itt lesznek. A központ megnyugtat. Aztán kapcsolok. talán már elment. Kirohanok a konyhába. Amint ott állok. – Hívom a 911-et. és nem mozdulunk. – El kéne küldenem Ingridnek. A versailles-i kísértetet nézzük meg. Gomez elmegy. de megszokta. – S ha nem lesz jó? – Ha elszúrja? – Aha. nem emberi hangot. Henry 30 éves) CLARE: Bemegyek Henry lakásába. különös. . – Ben Mattesonnal beszélek? – Igen. ahol ellazulva alszik. A Lyricben nem engedik be a későn érkezőket. és monitorhoz kötött kórházi ágyba fektették. merev testtartásban. hogy Henry nincs itt. beinjekciózták. hogy legalább negyvenhárom éves koromig élni fogok. Ahogy ülök a konyhában. – Kérsz enni? – kérdezem. – Ezt nem vehetem be az esküvőre. Ott ki beszél? – Clare Abshire. és először eszembe sem jut. Ben zseni. az orvosságosüvegcsét az éjjeliszekrényre teszi. Túlságosan jó. elönt a düh. A kis orvosságosüveg pirosan fénylik az ébresztőóra fényében. hívjon fel a kórházból… – Itt vannak… – Oké! Hívjon… – Leteszem. – Köszönöm. Bármit tett is ebbe. és nem tud beszélni. Úgy értem. Ez az ő tökéletes drogja. és Henry a földön fekszik teljesen felöltözve. sötét van. Amikor később felébredek. – Jaj. Mi a szar ez? – Mi? A francba! Hívja a 911-et! – Már hívtam… – A szer a Parkinson-kórt utánozza. – Sóhajt. – Nagy szám lesz a nászéjszakánkon. úgy hat.

és leül a székre. én pedig indulok vissza a sötét szobába.http://detty-liber. Egy ápoló megy el egy kocsival. megtörténhetett volna bárkivel. – Nagyon sajnálom. gőz-. Úgysem használnak. csatangolok. megfordul. – Mi történt? Ben sóhajt. Ben a fejét rázza. – Találkozunk az esküvőn. konzultációra. nagyon Norman Rockwell. – Nagyon sajnálom – mondja. A kemény.. amint kinyitom az ajtót. az ágy túloldalán. fluoreszkáló fényben Ben fáradtnak és betegnek látszik. a sor egyik végén rendezett halomba rakott képes magazinok egy állványon. amíg Clare meg az anyja a virágosnál intéznek valamit.és öregemberszag van. megfogja a kezem. borotvák. – Egyszerűen mondjak nemet? – Pontosan. Holnap lesz az esküvő. megáll velem szemben. Clare? – Megtenne nekem valamit? – Bármit. ha legalább egy tisztességes könyvesboltot találnék. FORDULÓPONT 1993. Rendbejön. Úgy értem. a Reader's Digest egyik számát lapozgatom. nyúzott fickót látok Henry szobájának ajtajában. Végül én szólalok meg: – Ben? – Igen. esküvői kiállításokra. Légy ott. – De nem halt meg. hogy Henry hibásan írta le a receptet. de nincs hozzá kedvem. Ben egy darabig itt ül velem. és a folyosóról beszűrődő fény körülrajzolja Bent. amint lehajtja a fejét.blogspot. – Köszönöm. és eszembe jut. de mint vőlegénynek nem sok a dolgom. egyenes hátú székek sora felé biccent. semhogy meg lehetne jegyezni. többnyire szomorkásán sóvárog. A monitor infúziót csepegtet Henry karjába. október 22. egy öregembert borotvál egy elegáns kis kopaszodó borbély. A szobában sötét van. krómdíszes. Az üzletben szappan-. Minden halványzöld. A szék régi. hogy ilyen türelmes. Amikor csak látom. – Nem. Jó lenne. Amint elmegyek egy borbély előtt. mivel foglaljam el magam. ahol Henry alszik. sokkal bonyolultabb. Leülök. – Hajvágás? – kérdezem. – Állunk a folyosón. Kis csengők szólalnak meg odabenn. Bejön. – Állítsa le. tálcákon ollók. Van nálam egy Penguin kiadású Kleist-kötet. hogy elfelejtettem felhívni Bent. Nem kell több drog. benézek. – Lehetett mellékhatás is. végigmegy a folyosón. A borbély letörli a szappanhab maradványait az . – Sok minden lehetett – mondja. Elhaladok két régiségbolt. – Teljes mértékben az én hibám. hajszesz. Majdnem orvosi. Én az ágyon ülök. – Igen. Az üres. ez a fő tennivaló a listámon. megfogom a kezét. van egy szabad órám. Én pedig nem tudtam ellenőrizni. egy pékség meg egy bank előtt. A rádióból Sinatra szól. Igazán. péntek (Henry 30 éves) HENRY: A Linden Streeten ballagok South Havenben. Nevetünk. és máris tudom.com felnézek. és egy magas. – Semmi baj. Mindketten hallgatunk. Lehajtja a fejét. finom mívű palackok sorakoznak sötét fapolcokon. Henry meg is halhatott volna. hideg nap van. Tiszta. Clare-t állandóan elrabolják ruhapróbára. A borbély felpillant rám. Még a könyvtárban is nagyjából csak Barbara Cartland és John Grisham van. Ben megkönnyebbülten rám vigyorog. Nem lett volna szabad megcsinálnom neki. De az is lehet. Amikor indulni készül. Átnyúlok az ágy fölött. fésűk.

Csak egy kis vitorlás volt. a legkevésbé önmagamat. Ámen. október 23. pár centiméternyit feljebb emel. ahogyan a szél csapkodja a ház oldalát. esik. és a másik hableány egyre mondogatta.com öregember álláról. és egy másik hableány próbált tanítgatni. add. Jaj. Ez a szoba olyan. és most azon munkálkodnék. A víz bejutott a tüdőmbe. Ed – feleli a borbély. közvetlenül Mrs. VÁR REÁM A JÓ NÁSZNÉP 1993. fizet. közvetlenül South Haven déli partján. hogy lássam magam a tükörben. és hallom. Egész éjjel álmodtam. most. Szabadítsd meg Clare-t a kellemetlenjelenetektől. mintha rózsaszínű kukac lennék ennek a zöld szobának a szívében.blogspot. és anyám volt rajta . itt. Van benne egy finom kis íróasztal.http://detty-liber. a kezébe adja a sétapálcát. Hallom dobogni a szívem. normálisan ideges. megint? Beteg vagyok? Miért esik? A sárga függönyön túl az ég halott.00 órakor ébredek. így kell… amíg végre észrevettem. hogy pillangóvá változzam vagy ilyesmi. apa egy hasonlóan barátságos rózsaszínű szobában alszik odalenn. és voilá. karácsony volna. hadd legyek ott idejében a templomban. és akkor jobb lett. Extrapuha ágyban fekszem Laura Ashley takaró alatt. és nem találom magam az időben. Úgy érzem. azt a bizonyos magas hangot. az összes hal madár volt… Az óceán felszínén csónak úszott. Ne. hableányleckéket adott nekem. Porcelán vizeskancsó és mosdótál a komódon. Takaros kis zöld szobában vagyok az eresz alatt. A figyelmét immár rám fordítja. Az álmok most összeolvadnak. a gyerekkori ágyamban.. Féltem a víz alatt lélegezni. hogy fog működni. Az eső szakad. hableány voltam. máris megszületett a jövendőbeli énem. mint a repülés. – Viszlát. – Mi lesz? Beülök a székbe. Hamarosan fémes hangocskákat ad az ollója a fejem körül. ha valóban használni szeretném. Egy utolsó hosszú pillantást vetek a hajamra. netán hálaadás? Harmadikba járok. Vajon tudok-e futni ebben a monszunesőben? Hallom a víz áramlását a csatornában és a dobolást a tetőn. és folyton felmentem a felszínre levegőért. leveszi a kendőt. – Viszlát. és mind felmentünk megnézni a csónakot. nagyapa és nagymama az üferbarátságos kék főhálószobában. a nagy szilfa sárga leveleit lefosztotta a szél. arcszeszt locsol rá. Az álom egyik részében az óceánban úsztam. – Vágja le az egészet. és a hajam a padlóra hullik. alig félméternyire az arcom fölött. (reggel 7. ahol vár reám a jó násznép. Hadd éljem túl az esküvőnk napját a lehető legjobban. mintha berágtam volna magam ide. mert eléggé hideg van itt fenn. hogy a mai nap normális legyen. amellyel az idegrendszerem végzi a dolgát.00) CLARE: Az ágyamban ébredek. Clare 22 éves) (reggel 6. és nekem is. mindenféle hókuszpókusz nélkül. nejlonkendőt köt a nyakamba. A borbély rásegíti a kabátot. szombat (Henry 30. Az úszás olyan volt. Nem igazán vagyok ébren. Helyeslőn bólint. George – mondja elmenőben az öregember. Valakit köhögni hallok. istenem. Az öregember óvatosan feláll. és úgy fordít. Kim bájos sárga szobája mellett. mint egy manzárd.00) HENRY: Reggel 6. egy Blake's nevű kedves kis panzióban. Clare. Szétnyitom a hüvelykés a mutatóujjamat. Kezdő hableány. Amikor végzett. és nem tudtam rájönni. hogy kopoltyúi vannak a nyakán. Normálisan zavaros. Hadd ne lepjek meg senkit. rettenetes érzés volt. valószínűleg először fel kéne törnöm a vízen a jeget. Clare szülei választották ezt a helyet. Az ébredés felszínén lebegek. lekefél. ha netán holmi levelet volna kedvem papírra vetni az esküvőm napján.

és most itt fekszem az ágyban. és eltervezem. leülök vele szemben. kávét innék. és én gondolkodás nélkül lesimítom a magamét. mibelőlünk pedig kirobban a nevetés. ugrándoznak a békák. vagy hogy kivágják a nyelvem. mintegy fél órára lesz szükségem az öltözködéshez. birkózunk. aki a buldogjával áll a sarkon.http://detty-liber. Töltök magamnak. ő pedig meglepődött. és döbbenten bámul rám. egy ócska flanelinget meg egy pulcsit.blogspot. hogy közönséges asszony lettem. hogy nem mehetek hozzá Henryhez. és a lehető legcsendesebben leosonok. egy fa dőlt a házra. és arra jutottam. Dalolnak a madarak (abszolút nem igaz). Apa megelőzött. Ez őrültség. Ő ugyanezt teszi. Ezzel Etta váratlanul visszahúzza a fejét. Tegnap a part mentén futottam. Nyújtózkodom. csacsi jószágok próbáljátok megölni egymást. ami kellemes volt. Minden ízületem ropog.54) CLARE: Összegyűltünk a reggelizőasztal körül. bejövök. és bökdös.16) HENRY: A szertartás délután 2. – Lányok! Mi ez a ricsaj? Édesapátok azt hiszi. és azt mondta.com egyedül. – Hasadra süt a nap. Nicsak. önmaga fekete-fehér filmjének kiszínezett változata ma reggel. (reggel 8.16 van. két keze között egy csésze gőzölgő fekete. és éppen győznék. de ma nem lenne jó. Mindjárt kész a reggeli. hogy köröket fogok futni. és sírni kezdtem.17) CLARE: Alicia ül az ágyamon. Ebből csak strapa lesz. A haja mint egy szénaboglya. Felveszek egy régi farmert. mint az elektrosztatikus zörejeket a telefonvonalban. Aztán újra elaludtam. mégis elmegyek futni. Lassan kocogok a Maple Streeten. és hirtelen megértettem. Tanulmányozom Sullivan térképét („Ragyogó drágakő a Michigan-tó nap sütötte partján). ti. és ideje felkelni! Aztán csiklandoz. (reggel 7. Az összes ablak alatt húz a hideg. – Gyerünk. ma van az esküvőd. mondom neki némán. mintha apám egy tükör lenne. de hiszen azt hittem. Clare – bök meg. Szinte hallom a feszültséget recsegni az idegeimben.32) HENRY: Odakinn változatlanul szakad az eső és fúj a szél. Kimérek mintegy egy mérföldnyi utat különböző utcákon. mint a förtelmes fájdalom a lábamban. és akkor felébredtem. Hans Christian Andersen igen különös és szomorú alak lehetett. és mosolygunk. Clare. mint a kis hableány. amelyet Clare adott. és halljuk őt lefelé baktatni a lépcsőn. (reggel 8. de nem. ha nagyon szörnyű az idő. küzdök a széllel. amikor Etta dugja be a fejét. hogy ott lát. A csipkefüggönyös ablakon beszűrődő halvány fényben apa kísértetiesen néz ki. Nyomban bőrig ázom. Ez nem egyszerűen testedzés. Most 7. Felöltözöm. és kilépek a nagyvilágba. és még sötét éjszaka volt. Lerántja rólam a takarót. Három méteres hullámok ostromolják a partot. és alig . ott ül az étteremben. Az eső pofoz. és Henry meg én ma összeházasodunk. (reggel 8. ha hableány vagyok. Felúsztam hozzá. és húsz perc alatt visz el a kocsi a Szent Vazulhoz. Elhaladok egy nő mellett. azaz öt óra negyvennégy percet kell valahogyan eltöltenem. de nekem nem kellett olyan ostobaságokat kibírnom. egyszerűen lehetetlen felgyorsulni.00-kor lesz. Feküdtem hát egy darabig a sötétben. ahogyan az álmokban szokott lenni.

és légy ágyba fektetve. hogy induljak. – Majszolom a pirítóst. hogy megkönnyebbül a gondolattól. – Nem azt mondják. és a kádba dobom. – Dugj meg – feleli Clare. – Komolyan gondolod? – Jöjj. és egy perc múlva parányi kristálytálkában mogyoróvajat hoz. hogy balszerencsét hoz a vőlegényre. Nem érti. A legnagyobb meglepetésemre Clare az. aki kimegy a konyhába. – Lehámozom a pólóm. – Én is elintézhetem neked. miért nem eszel egy kis sonkát? Vagy tojást? A gondolattól is felfordul a gyomrom. – Szívecském. igyekszem kibújni hideg. ó. kicsim. – Egyedül. majdnem férjem. – Ugye. – Oké. Hogy fog ma Henry futni? – Tökéletes idő az esküvőhöz – tréfálkozik Mark. Miért? – Be kell szaladnom a városba valamiért. – Nem te? – Apa választotta. – Köszönöm.blogspot. átázott ruhadarabjaimból. Mrs. Csodás érzés. Megköszönöm. – Némán kérlelem. – Jöjj. Vadonatúj edzőcipőm egészen sajátos. – Hiszen én fizetem a számlát – mondja sértődötten apa. Apa megköszörüli a torkát. – Tizenegyre jön. hogy elhagyhatja a házat. úgy esik.35) HENRY: Állok a hatalmas.com látni ki. – Igaz. – Te futni voltál! Nem hittem volna. leül az ágyra.http://detty-liber. Tényleg. ha látja a menyasszonyt esküvő előtt? – Akkor hunyd be a szemed. Odatipegek az ajtóhoz. – Végigmér. Szükséged van fehérjére. Kitárom az ajtót. – Legalább mogyoróvajat tegyél a pirítósra. Az az egyetlen majdnem meleg hely a . – Magam szeretnék menni. Mama gyakorlatias szemmel méri fel a tányérom. Tizenegyre otthon kell lennem. veszi le a cipőjét. – Remek. (reggel 9. üres fürdőkádban. – Ettára nézek. tengeri formát vett fel. de enged. Egy életen át tűrném. Menj. megkenem a pirítóst. – Egy pillanat – kiáltom. – Látszik. Toccsanva ér földet. Vállat vonok. – Nem én választottam. Anyámhoz fordulok. Kissé lehajolok. – Clare becsörtet a fürdőszobába. – Elmenekülök. – Felállók. – Nem bírok. – Van még időm Janice érkezése előtt? Janice valami förtelmeset fog művelni az arcommal meg a hajammal. majdnem feleségem. Víznyomot hagytam a bejárattól a kádig. Rögtön jövök. hogy ilyen időben elmész. remélem. Clare bejön. felkap egy törülközőt. – Kétségbeejtő időkhöz kétségbeesett tettek illenek. és résnyire nyitom. nem haragusztok? – Dehogy. Komolyan. Blake nem fog megharagudni. Kérlek. – Hideg van itt fenn – mondja Clare. – Jelszó? – kérdezem halkan. Valaki kopog az ajtómon. dörzsöli a hajam. – Mehetünk mindketten.

– Nem lesz időm az arcodra. – Helyes. – Megyek. – A mamád nem erre gondol. amíg megtelik. – Ugye. Visszamegyek az előszobába. akinek a haja kissé hasonló az enyémhez. De ez az én esküvőm. A folyosón kis híján Aliciába ütközöm. . azon tűnődöm. És nagyon nagy borravalót adok. az szerencsét hoz. kifordítva vetted fel a blúzt. amíg kirakom a cuccaimat? – Milliónyi tubust és üvegcsét kezd kipakolni az öltözőasztalomra. Élvezem. Janice a nyomában. falevelekkel borított dicsőségében. Már hogyne szerette volna? Janice fontolgatja. Már aggódni kezdtem. de jobb lenne rendbe hoznod magad. mint a hálószoba. Aztán rohanok fel. tele kozmetikumokkal és más kínzószerszámokkal. rendesen felveszem a blúzom. – Hát itt vagy. fehér muszlin. ha ezt fésülöm. Az ablakpárkány alig húsz centire van a padlótól. mindent szabálytalanul csinálunk? – És ez gondot okoz neked? – Nem. – Hol jártál? Itt van Janice. majd az összes fonat összefogva omlik alá gyönyörű. – Kezdem kifésülni a gubancokat. (délelőtt 11. Kifésülnéd. sok-sok gyöngyökkel díszített kis fonatból áll. – Tudom. – A hajad vizes és kócos. Szőnyeg borítja.blogspot. Mama és Janice a folyosón állnak a szobám előtt. Bézsszínű Lincoln Continental halad lassan az utcán. hogy nincs türelmem kivárni. és könyörtelenül álviktoriánus. Amint átadom magam Janice karcsú. Az ismeretlen festő is szerelmes lehetett belé. A kád hatalmas. így hát láthatom a Maple Streetet halott. (délelőtt 11. barna kezének. Befagy az alultáplált seggem ebben a hideg szobában. Mama csaknem kétségbeesetten távozik. ez a sok kis fonat rengeteg időt emészt fel. Éppen a megfelelő emberhez jöttél kronológiát megkerülő igényeiddel. – Janice.http://detty-liber. Janice-hez fordulok. aki vizsgálódó szemekkel néz. ha ezt fésülöd. – Hány óra? – Negyed tizenkettő. beszélnem kell a szervezőkkel. Halleluja! – Semmi baj. mielőtt felmész. Csak fésüld ki a hajad. borostyánszínű zuhatagként. Az összes hideg. Hé. – Átadom neki az Uffiziból való levelezőlapot. a függöny áttetsző. – Bebújunk az ágyba. az esernyőmet kinn hagyom. Forró vizet engedek a kádba. – Rendben van.36 óra) HENRY: A szmoking és a hozzá tartozó szörnyűségek az ágyon hevernek.15) CLARE: A hátsó ajtón megyek be. Es kezdem élvezni a dolgot. A sminket majd megcsinálom magam. van még itt egy komód meg Hunt A felébredt lelkiismeret című festményének bekeretezett másolata. vizes ruhámat a kádból u mosdóba dobtam. és máris hozzálátunk. – Mama beterel a szobámba. – Ezt meg tudod csinálni? – Mindig kedveltem a kis Medici hercegnőt. – Azt hiszem. igaz? – Lehet. karmos lábú jószág különféle páfrányok és törülközőhalmok között.com szobában. vajon mit csinálhat Henry. Ez a fürdőszoba döbbenetesen ugyan akkora. amely olyan nagy. Janice-nél jókora táska van. És az én hajam.

aztán kifizeti. A cipőjük színét hasonlítgatják össze.com és bemászom.. – A biztonság kedvéért. Gomezzal sosem lehet tudni.10-et mutat. (délután 12. – Rohannom kell – mondom az öregembernek. nem kerüli el a figyelmét. Fogalmam sincs. hideg és szeles az idő. Alicia és Charisse és Helen és Ruth mind körülöttem zsizsegnek egyformán zsályazöld koszorúslányruhájukban. és azon vitáznak. Csak farmernadrágot viselek. hogy időben hol lehetek. de a szoknya hatalmas. szombat van. – Nem ebben a frizurában állapodtunk meg. mert a South Haven Daily címlapját bámulom. mezítláb vagyok és bőrig áztam. A ruha felül teljesen rám simul. – Charisse. Charisse vállat von. nyüzsög. hogy erről mama jelenlétében nem veszünk tudomást. Elefántcsontszínű moaréselyem sok csipkével és apró szemű gyönggyel. és arra akar rávenni. . – Az – felelem. hogy játszom az európai stílusú zuhannyal. mamával és Ettával futok össze. abban a reményben. A Sárga tengeralattjárót énekelem. A cigarettás pult fölött az óra 1. A templomban fogok felöltözni. az ötödiknél megfájdul a fejem. Belépek a benzinkút épületébe. de nem hallom.55) (Henry 38 éves) HENRY: A 12-es úton gyalogolok. meg leszedem a tízegynéhány különböző sampon. már ami az időt illeti. úgy festenek. hogy tegyek magamra még több festéket. mint valami élőkép szereplője. Azzal szórakozom. viszont Alicia és Helen magasak. így hát beraknak a kocsiba. Minthogy Charisse és Ruth mindketten alacsonyak. Az esküvőm napja. A Réti pipis ház felé tartok. Mama leteremti Janice-t. – Lerobbant a kocsi? – Tessék? Hm. és rohanok. de amikor meglátom az OLCSÓ BENZIN rózsaszín neonját. Elbújtathatnék alatta tíz liliputit. szakad az eső. Úgy érzem magam. Nincs pénzem. Clare – mondja mama. (délután 1. mint a rosszul összeválogatott cserkészlányok. Ősz van.35) CLARE: Janice elenged. Rettenetes egy nap van. hogy mezítláb vagyok. Mond valamit. – Szép kis idő a szabadban – mondja a korosodó úriember a pult mögött. úgy tízméteres uszállyal. ki fogja elkapni a csokrot. (délután 12. – Kidobott a házból a barátnőm. amikor mama nem néz oda. az évszakhoz nem illő öltözékben. fén yképez. és szagolgatom őket. neked meg sem szabad próbálnod elkapni. nem. de megegyeztünk. te már menyasszony vagy – mondja Helen –. földig érő.blogspot. Clare. – Ő alaposan szemügyre vesz. én pedig odaadom Janice-nek a borravalót. kifújom magam. de mamának ez sem elég. tusfürdő és kondicionáló tetejét. hogy az olvasószobában megszáradhatok. arrafelé indulok. – Ó. mintegy két mérföldnyire délre South Haventől. összevizezem a linóleumot. Egyméteres körzetben minden vizes lesz. és talán ehetek is.42) CLARE: A negyedikes osztálytermemben állok a menyasszonyi ruhámban. és irány a Szent Vazul. október 23. 1993.http://detty-liber. gyönyörű vagy! – mondja Etta.

kidugom a fejem. és egymás után dobom be apa söreit. mint valami játékvetélkedő házigazdája. feleségül veszlek téged. (délután 1. Compton atya ránk mosolyog. Úgy érzem magam. Ott vagyok. Ideges vagyok. Nálam van. Gomez dugja ki a fejét. 1976. csuromvizesen. . szombat (Henry 38. borotválatlan. hogy az emberek nevetgélnek és beszélgetnek az előcsarnokban. lihegve.37) CLARE: Az oltár előtt állunk. hülyének érzem magam. gondolom. Clare. káromkodom. és bekopog annak a szobának az ajtaján. dohos szobában. – Kezdjük hát – mondja apa. Olyan pillantást vet rám. lélegzem. gondolom. október 23. Szeretni és tisztelni lóglak életem minden egyes napján. az ablak alatt. Iszom még egy kortyot. amint belép a templom kapuján. Hallom. amikor Gomez ismét kinyitja. Fantasztikusan fest a szmokingjában. – Amit Isten egybekötött. Henry felém fordul. Nagyon selymes skót whyski. június 13.com (délután 1. behúzza a fejét. Lecsavarom a kupakját. Henry az ujjamra húzza a vékony ezüstgyűrűt az eljegyzési gyűrű mellé. idenyújtja. Legalább negyvennek látszik. Clare 22 éves) (délután 2. dohányzik. – Én. ember szét ne válassza – mondja. – Nálad van a gyűrű? – kérdezem tízmilliomodszor. kinyitom az ablakot. Megismétlem neki az ígéretet. felfelé emelt mutatóujjával kíván sok szerencsét. A szoba nagyon meleg. Ígérem. ez az egyetlen alkalom. ahol Henry öltözik. Rám vigyorog. 1993. becsukja az ajtót. Gomez fel-alá járkál. a mandzsettagombjával bajlódva. a hamut egy teáscsészébe veri le. Felállók. lenézek. Egy pillanatra megáll. Vizes. Henry. rám néz. Aztán felkelek.55) CLARE: A templom előcsarnokában állunk. Izzadok. Én is az ujjára húzom sima aranykarikáját.http://detty-liber. De itt van.. – Igen. vasárnap (Henry 30 éves) HENRY: A régi hálószobám padlóján fekszem. Egy darabig fekszem. és megjelenik Henry. ülök a sárban. kimegyek a konyhába. koszos. betegségben és egészségben. hogy hű leszek hozzád jóban és rosszban. Nem ez a valódi probléma. Gomez fel-alá járkál. és elindul a padsorok között. visszaadom. de ő még idegesebbé tesz. Még mindig esik. Jobban kinyitom az ablakot. Emlékezz erre.blogspot. és diadalmasan rám mosolyog. és egy ismeretlen esztendő egyik csodálatos nyári éjszakája van. – Még egy perc – mondja. fáj a fejem. iszom egy kortyot. Az ajtó felé tartok. Neszezés az aljnövényzetben. Egyedül vagyok. – Kérsz inni? – Aha. hogy összeszorul a gyomrom.48) HENRY: Egy radiátoron ülök egy imakönyvekkel zsúfolt ládákkal teli. Egy flaskát vesz elő..

(délután 6. Hm. Ez különleges alkalom. és amikor szólok. levetik a kabarjukat. Gomez és Ben tükörképét látom az ablakban. amint felém tartanak. ragadd meg a szmokingom. Glenlivet-t iszom. akit valami ismeretlen okból elrabolt az anyja. – Hol van Henry? – kérdezi tőlem. hogy nem szereted.26) HENRY: A fogadás most kezd csak beindulni igazán. itt vagyok.http://detty-liber. – Mondd meg nekem: élek még? Ben nem néz rám. Az ablaknál állok. Kimy. Ben. (este 7. hogyan. láttae. vörös szőnyeg. Ott vagyok az előcsarnokban. – Meg tudnád… Nézd. Talán valami sürgős hívásra hivatkozhatnék? Valamit azonnal el kell intézni a könyvtárban. de ő csak néz. hajókat ábrázoló festmény. együtt. Charisse közeledik. Benhez fordulok. hogy Henry perceken belül itt lesz. Ben nagyot sóhajt.04) CLARE: Mindenki leül vacsorázni. Bent egy halom ruhával távozni a szalonból. és megy tovább. Gomez homlokon csókolja. menj vissza a templomba. Jaj. – Hogy vagy? – Jól. Elveszi. és azt mondja. és hozd be nekem a férfimosdóba. A pincérek ide-oda rohangálnak acélkocsikkal és lefedett tálcákkal. és arra gondolok. Ben sóhajt. Hozz el ide. – Nem tudom. Pár napja találkoztunk. biliárdoztunk. de Henryt nem találja senki. a bálteremben hangoló zenekart nézi. azzal a Gomez-nézéssel. várom Clare-t. menjetek békességgel. de… – Mit? Minden oké. csupa fa. – Olyan kimerült vagyok.blogspot. A South Haven-i jachtklub az északi parton van. – Ben szemét elfutja a könny. a fülembe súgja: – Láttam ifjú barátját. tarts szemmel (a mellkasomra mutatok). de a mólón villog a világítótorony. – Szívesen. Odakinn sötét van már. Megkérdezem Gomezt. – Nem sok. az 1920-as években épült. Bennek aggódó az arca. tudom. Bólint és elmegy.com amikor viseli. Henry? – Hmm? – Mikorról jössz? – 2002-ből. csak ez számít: itt van.és bőrborítás. nagyon törékenynek és nyugtalannak tűnik rózsaszínű selyemruhájában. Csempéssz be a férfimosdóba. nem. – Hogy vagy? – kérdezem. – Gomez. A mise folytatódik. hát megfordulok. Oké? – Mennyi időnk van? – kérdezi Gomez. Jól megvagy. Kimy lép hozzánk. Jönnek az emberek. Amit csak akarsz. aki fáradtnak látszik. Tennétek nekem egy szívességet? – Bólintanak. – Köszönöm. Ha Henry visszarepült a jelenébe. Karon fogva megyünk végig a padsorok között. Ben. – Igen. Odanyújtom a zsebkendőm. biztos benne. és elmegy megkeresni a mosdót. Compton atya megáld minket és azt mondja: – A misének vége. amíg ő velem van. mindegy. Az eső elállt. és hagyj ott. azt nehéz lesz megmagyarázni. és csak Henry . de aztán használatlanul visszaadja. Magához húz.

Talán azt mondhatnám. hacsak nem sikerül ezt elkerülnünk. Néhányan talán követni is fogjuk oda őket. a gyönyörű és ifjú művészre. – Sajnálom. nincs kiszolgálás. csak nem ménage a trois-t tervezünk a nászéjszakánkra? Rákvörös leszek. Aliciával és Charisse-szel.blogspot. vér tolul a fejembe és eltűnök. szájon csókol. amely új életében vár rá. A szemem sarkából látom. Ezért hát emeljük poharunkat: Clare Abshire DeTamblere. aki megérdemel minden boldogságot. Ben úgy viseli a karján Clare harisnyakötőjét.48) HENRY: Felszeleteltük és elfogyasztottuk a lakodalmi tortát. és Gomez lekéri tőlem Helent. – Kedves Clare és Henry. nevetve. Henry belém karol. szendvicseket falok. és egy pillanatig a szemébe nézek. – Az ki? – kérdezi. És Henry DeTamble-re. hogy a Házas Boldogság sokat reklámozott állapota több lesz. Nincs ing. (este 7. (este 7. az emberek táncolnak. Mindig is meg akartam ezt tenni. hogy a klub igazgatója közeledik felém. de meg kell kérnem. – Oké. Kimy rám kacsint. és A sötétség szíve pompás kötésű. Ben mellém lép. Szódavizet iszik. a tömeget nézi. nincs cipő. a bíróság tisztelt tagjai… egy pillanat. beállok a bárpult mellől nézelődők közé. Megszorítja a kezem. aki igazi bombázó. az. – Szia. kedves család és barátok. – Visszatért a jelenbe. – Ott van – mondja Kimy. Szeretteink. A boldog párra! Gomez odahajol hozzám. azért gyűltünk itt össze ma este. és nézem. aki idetartozik.16) HENRY: A klub könyvtárában múlatom az időt. mintha gyászolna. észrevesz minket. (este 8. Clare pedig Gomezzal táncol. – Felállók. Amint elpördíti tőlem. . amikor leülünk. .21) CLARE: Gomez beszédet mond. aki átkozottul klassz fickó és szerencsés gazfickó: legyen az Élet Tengere sima előttetek. Amint könnyedén megpördítem Helent. aztán a pillanat elmúlik. És miközben szomorúan látjuk őket búcsút mondani a szingli élet örömeinek. idegen. Kimyvel. az én ifjabbik Henrym. Clare eldobta a csokrát (Charisse kapta el). mint egy új lakcím. és amint az igazgató hátat fordít. Én vodka-tonikot kérek. ahogy Clare Celiával táncol. hogy távozzon. Kimy kuncog. Futva jön. A konyhánk kövén térek magamhoz 2002. látom. és mond valamit Henrynek. hogy Celia Attley lekéri Gomeztól Clare-t. március 2-án. De az összes munkatársa itt van. – Azt kérdezte.http://detty-liber. Henry az ajtóban áll. amikor felszállnak a Házasság Derék Hajójára. Megcsókolom. uram. az utóbbit kérem törölni.com oldhatja meg. és az asztalhoz vezet minket. valószínűleg sosem olvasott első kiadását lapozgatom. és kapjatok állandó hátszelet. mint az üveg. a másik oldalon Kimybe. hogy Henry amnéziás és elkóborolt. bizonyosak vagyunk benne. Táncoltam már Clare-rel. A zenekar a Take the A Traint játssza. amit nem értek.. én pedig eldobtam Clare harisnyakötőjét (és éppenséggel Ben kapta el). Becsukom a könyvet. hogy a Szingliség Országának partjáról zsebkendő-lobogtatással búcsúztassuk Clare-t és Henryt. most Helennel táncolok. visszateszem a polcra. – Mit mondott? – kérdezem.

Állok a fürdőszobában bugyiban. itt ad minket össze a bíró.com – Celia Attley. boldog álomba merülök. Magunkra hagy. finom is. és a zen koanokról morog valamit. – Ugyanaz vagy? – kérdezi tőlem Gomez. . majd ágyba dugom. És álomtalan. aztán elfordítja a fejét. csak aztán válaszolok.http://detty-liber. Clare 22 éves) HENRY: Az esküvő utáni hétfőn Clare meg én a chicagói városházán vagyunk. Gomez és Charisse a tanúk. – Pedig még folytathatnátok – mondja Gomez.blogspot. amelyre úgy hajol rá több nagyobbacska rák. Gomez rosszkedvű. És a felismerés: házasok vagyunk. fogat mosok. – Mi ütött ebbe a Gomezba? – Hogy érted ezt? Ben rám néz. 1993. amikor kihozzák őket. Mindenki végignyalt és – ölelt minket. A tükörből látom Henryt az ágyon feküdni. végigméri menyasszonyi ruhámat és Henry eszméletlen testét. Alkoholtól. sőt. Amikor eloltom a lámpát. Henry alszik. Kiszállok. Én mindenesetre házas vagyok. Megállok a Harmatcsepp Fogadó előtt. Kiélvezem őket. Horkol. kiöblítem a szám. Hirtelen szétárad bennem: boldogság. rövidlátó öregemberek lennének. ez amolyan drága étterem. – Próbáljátok ki az összes létező szertartást. amelyek szétolvadnak a nyelvemen. Kiköpöm a fogkrémet. izzadságtól és Helen parfümjétől bűzlik. Legyen nyugodt az éjszaka. vajon bigámista vagyok-e? – Clare valami pisztáciaszínűt eszik. amíg kijutottunk a klubból és elhajtottunk a kocsinkon. az ember akárhányszor hozzámehet ugyanahhoz – mondja Charisse. október 25. buddhistát. vacogok. – Bizarr. Koccintunk: az étterem zajában megcsendül. Amit én eszem. Ócska kis motel a Silver Lake partján. meg ne csípjen a poloska. nudistát. – Azt hiszem. – Igen. Így hát házasok vagyunk. megcsókolom Henryt.. – Az. amelyhez bőségesen kötöttek borotvahabos flakonokat és konzervdobozokat. Aztán mind a négyen vacsorázni megyünk a Charlie Trotterbe. Bár az étel műalkotásnak látszik.. segítsen becipelni Henryt a szobánkba. (este 10. Borravalót adok neki. Leveszem Henry cipőjét. – Én nagyon házasnak érzem magam – mondja Clare.23) CLARE: Vége. A fickó behozza a poggyászunkat. . Charisse minden fogást lefényképez. a karosszékre teszem. a berendezése egy repülőgép első osztályára meg egy minimalista szoborra emlékeztet. majd elhal a finom kristályhang. – Azon tűnődöm. az hajszálvékony nyers tonhalszeletekkel van borítva. Leveszem a ruhám. bejelentkezem. – Nem számít. hétfő (Henry 30. – Milyen érzés házasnak lenni? – kérdezi Charisse. rám vigyorog. Ingrid barátnője. megkérem a recepcióst. meglazítom a nyakkendőjét. de Clare rám mosolyog és felemeli a poharát. mintha újságot olvasó.

ahol megvethetem a lábam.30 -kor kel. hogy miénk a világ összes ideje. most vagyunk. hogy az elképzeléseim is csak kicsik lehetnek. hogy viseljük el? – Mit? – Ezt. – Ezért inkább egyáltalán nem kérnél belőle? – Nem. és becsukom az ajtót.blogspot. március (Clare 22. hogy Henry főz. – És napról napra kevesebb lesz. felveszem a munkaruhám. a padló vajszínű keményfa. mint egy hernyó papírgubóban. A művészetben – vagy bárminek a megalkotásában. Amióta eljött az én időm. az én dolgom a szennyes. picike szobrokat. ezután. itt vagyunk. rendelünk egy kanapét.http://detty-liber. Mindig is ehhez akartam eljutni. EGY CSEPP VÉR EGY TÁLKA TEJBEN – Mi az? Drágám? – Jaj. és mivel egyikünk sem hajlandó porszívózni. elmegy futni. szerelmem. a lakásban csend van. mintha tudnák. reggelinél. Reggel 7. és beszélgetünk. lezuhanyozik és felöltözik. De most. S. a konyha tele antik szekrényekkel és ósdi felszerelési tárgyakkal. Miniatűr kertekről álmodom. azt hiszem – az a magával ragadó . Henry 30 éves) CLARE: így hát házasok vagyunk. amely a műtermem.com II. én pedig kikászálódom az ágyból. Amikor felkelek. ahol kísérleteket folytatunk. és ahonnan mindenki elindul. amely felé mindenki tartott. És amikor elmegyek innen. körülöttem szobrok vázlatai. és azok a más idők másfelé futnak. felveszi a futóruháját. hogy elérje a HEV-et. (A. Iszom még egy kávét. és siet. kis rajzok. amikor a másik nincs jelen. Maketteket készítek. Ravenswoodban. Ilyen rövid ideig. olyan kicsi. felteszi a kávét. amíg elkészíti a reggelit. Felfedezzük. Az ötletek napról napra kelletlenebbül jönnek. így hát vissza kell küldenünk. és bemegyek a hátsó hálószobába. Amikor visszajön. A lakás laboratórium. hogy Henry gyűlöli. amelyek nagy szobrok próbái. Hogy tudjuk átaludni ezt az időt? – Nyugodtan együtt lehetünk. takarítószolgálattal kötünk szerződést. hogy a karom papírrosttal teli kádba merítem. amely nem fér be a lakás ajtaján. és Henry is hallgathatja a The Shagst. megfésülködöm. és nem hagyom őket megnőni. Kialakul egyfajta rend. én pedig visszafekszem. Aztán semmi. Először egy két hálószobás lakásban lakunk egy ikerházban. Henry keddtől szombatig a Newberryben dolgozik. hogy megszabaduljanak ebből az apró kis térből. Megfürdöm. a vasárnap délutánokat a Crate & Barrelnél töltjük a nászajándékok cseréjével. és mímelhetjük – mert ez csak a kezdet –. ez lesz a középpont. kutatjuk egymást. Vásárolgatunk. Napfényes. mert óriásnő vagyok. és még vagy egy órát alszom. Éjszaka színekről álmodom meg arról. hogy kiéheztetem őket. hogy én hallgathatom Joni Mitchellt. Olyan vagyok. A tér. Megállapodunk. Nehéz a dolgom parányi hálószoba-műtermemben a házaséletünk elején. akár az ablaknak verődő lepkék. Byatt: Birtoklás) HÁZASÉLET 1994. csapkodnak a szárnyukkal. amely nincs tele Henryvel. Reggeli után fogat mos. amelyet a magaménak mondhatok. Kialakul. amikor szórakozottan a fogamhoz koccantom a kanalat újságolvasás közben.

Athéné. mint Pénelopé. kék. műtermének ajtajában állva öltönyben és nyakkendőben. vérezve vagy fütyörészve. amelyről akkor hallok. amire most képes vagyok. ha megkérdezem. A szobrok sárkányokra vagy repülőgépmodellekre emlékeztetnek. mindennap tanul valamit.com pillanat. hogy mondani akar valamit. babérfának. Néha olyan az arckifejezése. Várom. Úgy érzem magam. mielőtt nekiállnék vacsorát főzni.és drótmadarat készített. még ha az illető újság egyhetes is. ott találom Henryt négykézláb. hogy a nő. meglepően jól repül. áttetsző formákkal. itt van. hogy Henry elmesélje. Vagy: „Álltam az esőben nem messze a szüleim lakásától. és nem áll alatta senki. és kis szobrokkal dobáljuk egymást.http://detty-liber.blogspot. és hozzám vágja az egyiket. amikor nyöszörögni hallok valakit az ajtóm előtt. akivel az ember együtt él. ott lógnak a nappali mennyezetéről. tárgy. nézem. 1989-ben”. eltűnőművész. égboltot alkotva Clare festett madarainak. Másnap arra jövök haza. Néha ijesztő. lát engem és eltűnik. és kisvártatva a folyosó két végén állunk. amikor hazaérek. ahogyan más férjek az álmukat mesélik el a feleségüknek: . (Hogy hallgathatja Clare a Cheap Tricket? Miért kedveli a The Eaglest? Sosem fogom megtudni. Mondom ezt Clare-nek az egyik este. A második hálószobából Clare kis varázsfülkét alkotott.A Selzer Könyvtárban voltam a sötétben. kaland. hol járt. és fel kellett másznom egy fára”. amikor az én kalandom testet ölt a lábam előtt. Nevezzük művészetnek. Kirké. és a fejéből ömlik a vér. hogy kétszemélyes háztartásunkban én vagyok az egyetlen. hogy Clare egész seregnyi papír. mert nyomban tökéletesen defenzív lesz. és egy halom ruhát találok a földön. hogy nem ajánlatos az újságból kivágni semmit. Polcokon és fiókokban drótkötegek. hogy a hosszú haj egy szempillantás alatt eltömi a zuhany lefolyóját. körülzárva a munkáival. tele van pici szobrokkal. Nimue. az összes ősi varázslónő: ismerniük kellett az érzést. szubsztancia a szubsztanciák világában. meztelenül a folyosón. minden egyes nap meglepetés. bemegyek például a konyhából a hallba. hogy a házastársat megóvja házastársa zenei túlzásaitól. vagy ilyesmi. Néha feltűnésmentesen tűnik el. Néha felébredek éjjel. Életünk fordulópontjait ebben a kelleténél kisebb lakásban Henry kis távollétei jelentik. mosolyogva vagy vacogva. mit kell tennem. De amikor időutazásról térek meg. papírtekercsek. hallgattam anyámat énekelni”. Most minden eltűnése nem esemény. hogy Clare szeret egyedül lenni. és Henry nincs ott. HENRY: Amikor az ember együtt él egy asszonnyal. amíg a lapot nem olvasta a feleséged. hiány. szövök és fejtek. Minden látogatása esemény volt. és hogy a fejhallgató arra való. Hogyan lehetséges az. Dolgozom a műtermemben délután. amikor az illékony. munkából hazatérve. Eddig azt tanultam meg. próbára téve aerodinamikájukat. de eddig még nem történt meg. alkalmazkodó varázslat. a fal pedig telis-tele rajzokkal. ellopták a varázslók titkait. mint a csukott ajtó. akit szeretek. amint fekete vonalak sűrűjét rajzolja egy picike. Kinyitja a szemét. amikor a férfiakat mesebeli lényekké változtatták. Felfedeztem. és tudom. Néha. Gyönyörű. Az a varázslat. betörtem napjának álmatag csendjébe. félbeszakítottam a gondolatmenetét. az új dolog. az én Odüsszeuszom? Henry másfajta művész. és rájövök. Bevonult tudatának szobájába. amikor ajtót nyitok. Egy héttel később a hálószobánk ablakai tele vannak absztrakt. Gyerekkoromban mindig vártam Henryt. Vagy: „Egy német juhászkutya kergetett valakinek a hátsó kertjében. Reggel elmondja. No és Henry. vörös madár köré. Nevezzük disznónak. nézzétek. de soha semmi nem ölt testet. nem hajlandó meghallgatni a Musique du Garrot et de la Farraule-i?) A legnehezebb lecke Clare magánya. hadseregeket vezényeltek: jaj. folyik a zuhany. Egyszeriben látom Clare-t a kis szobájában. hogy látott engem gyerekként. kicsike varázslat. Mindennap dolgozom. Másnap este állok Clare műtermének ajtajában. Most már félek. művész. Artemisz. mindig örül nekem. Esetleg felkelek reggel. amikor elmegy. anyagtalan ötletből kézzelfogható ott lesz. amelyet a nap a szobán át a falra vetít. háborúnak. aki háromszor egymás után hajlandó vagyok ugyanazt vacsorázni duzzogás nélkül. Amikor az asszony. . és ott ül és kötöget. Clare mintha bosszankodna.

– No igen. poros. – Szia. kicsi. – Az utcán találtad? Henry megsértődik. milyen műsor kedvéért kockáztatná meg Henry az időutazást. – Jól megélünk Henry fizetéséből meg az én részvényeim hozamából. hogy mihez kezdenék. április 13. 51. – A Unique-nál jobban működött. viszont ugrat. – Ja. Ez amolyan 22-es csapdája. 10. Nézd. Hatalmas hordókat állítanék fel meg egy japán festőrendszert meg egy tízfontos Reina-keverőt… – Rabul ejt a képzeletbeli műterem. és akkor nem maradna időm a művészetemre. Tíz dolcsiért. Nincs tévénk. – Ó. hogy megengedhessek magamnak egy igazi műtermet. Henry 30 éves) CLARE: Hallom Henry kulcsát zörögni a zárban. – Az Illinois Lottó lógója tűnik fel a képen. én meg nem tévézem egyedül. Talán majd egyszer. – Juj. Az összes művészbarátom pénz. 26. mert Henry nem nézheti. Természetesen megegyeznek a kezemben lévő szelvény számaival. amíg vacsorázunk. Görkorcsolyán jutnék el a műterem egyik végéből a másikba. 43. de amikor a létezőre gondolok. mindjárt nyolc óra. Nekem .vagy időhiányban szenved. Henry semmiféle kérdésre nem hajlandó válaszolni. a képernyőt lesve. persze. Henry kikapcsolja a tévét. Hé. Nem adhatnánk nekik az összes kávéfőzőnket? – A nagyobb részüket becseréltük mikróra meg kenyérsütőre. Öt méterszer ötméteres papírokra rajzolnék. végül leülünk a pamlagra. gyerünk a nappaliba. – A fene egye meg – mondja Henry. fehér papírdarabot nyom a kezembe. A kávézóasztalra teszi a készüléket. A kép olyan. mit mondjak. amikor ő belép. – Henry viszi a tévét. de ahhoz. 11. fekete-fehér készülék törött antennával. és akkor lépek ki a műteremből. – Mit vegyünk Gomezéknak nászajándékba? – Huh? Nemtőm. – Mit számít? Van egy budim.http://detty-liber. hogy előteremtetted a pénzt egy házra”. – Minden makettot százszoros nagyságban készítenék el. Mit? – Fogalmam sincs a tévéműsorokról. hogy te lásd. hogy nem tapsikolok örömömben. szerda (Clare 22. Lehet. egy kis. Csak nem… – Pszt. – Mondd azt. nagy fanfarral jelentik be a képernyőn véletlenszerűen felbukkanó pingponglabdákon lévő számokat.blogspot. Gomezzal a jövő hónapban házasodnak össze. hogy áttérek az origamira. de koszos – mondom. – Miért? – Ma este lesz egy műsor. Nyolckor lesz. – Henry látja. – Édes Istenem. – Semmi vész. amelyet meg kéne néznünk.com 1994. el kéne mennem dolgozni. és leteszi a készüléket az ebédlőasztalra. – A Unique-nál vettem. – De komolyan? – Nem tudom. hogy „Köszönöm. ha lenne egy nagy műtermem. – A lottó emberei. 2. Fogd a kávéd. megjöttem – mondja Henry. vacakol a hosszabbítóval meg a gombokkal. – De… – El nem tudom képzelni. mintha a bemutatóteremben havazna. öltönyös urak. A lottó emberei gratulálnak nekünk. vállat vonok. – Jó kis trükk. vagy mindkettőben. Azt akarom. Henry benyúl a nadrágzsebébe. és egy vízágy hirdetését nézzük a 9-es csatornán. A tévé régi. drágám. éjjel művészetet. Nyolcmillió dollárt nyertünk. – Feltekerem a villámra a tésztát. Mosolyog. A legnagyobb meglepetésemre egy tévékészüléket hoz. – Meglepetés. édes.. komoly. A tévé az ebédlő padlójára kerül. én pedig mindkettőnk kávéját. Charisse nappal számítógépprogramokat tervez. mi? – Nem tudom. – Fogd. én nem nézem. – Egy lottószelvény.

Minnie a nyakadba fog ugrani. A házkeresés elképesztő. Meggyújt egyet. nincs más zene.com ennyi elég. szerda (Clare 22. Egy nagyobb műterem. Őrizd meg a szelvényt. – Ez azt jelenti. – Gyere. – Henry kinyitja az előszobaszekrényt. – Naná. és pillanatokon belül táncolunk végig a Belle Plaine Avenue-n. Persze. ha kedvünk tartaná. Megértem. – Mondok valamit.blogspot. mert nem normális. mi van a tévében. Állunk a házunk előtt. Olyan emberek. Biztosan képesek leszünk kitalálni valami mást. Henry nevet. „Köszönöm”. Henry felhúzza a szemöldökét. megteheted azt is… – Nem tisztességes. Henry mellém ül a pamlagra. hogy sosem izgatta. – Hé. akkor azt tesszük. – Milyen ostoba voltam! Tökéletesen elfelejtettem. kicsaljuk Illinois államtól azt a pénzt. hogy nagyobb műtermed lehessen. a szelvényhez közelíti. Kinn tökéletes tavaszi este van. hogy Henry bármikor nyerhetett volna a lottón. be akarod váltani. Csak meg kellelt néznem a holnapi Tribben. Azt jelenti. akik egyébként . hogy normális emberként éljen. Ha tehát ellenzed a dolgot. Illinois állam pedig kiállít neked egy igazi csekket. hogy hálátlan vagyok. – Hó. május 18. feláll. kíváncsi lennék. vegyünk Gomeznak és Charisse-nek egy autót nászajándékba. és Henry megfogja a kezem. – Tánclépésben megyünk le a lépcsőn. nem! Az ott egy igazi lottószelvény. hogy az embernek úgy kell lottószelvényt vásárolnia. – A szelvény csücske egy picikét megperzselődött. hogy azért tette félre fanatikus igyekezetét. – Dehogy. amint a fák alatt táncolunk. csak az elhúzó kocsik zaja meg a nevetésünk meg a cseresznyevirágok illata.http://detty-liber. – De… Henry… ez hamis. – Nos. – Mi nem tisztességes? – Nem háríthatod rám ezt a hatalmas felelősséget.. Tehát ha úgy érzed. hogy beváltjuk? – Nem tudom. Henry 30 éves) CLARE: Házat próbálunk venni. – Kínos csend. – Kimegy a konyhába. – Ne! Henry elfújja a gyufát. – De hát tudtad. amelyet ők viszont a keményen dolgozó balekoktól csaltak ki. borospoharakat kaptunk tőlük. ha meg oda akarod adni az első hajléktalannak. és ha úgy érzed. – Hová megyünk? – Nemtőm. Ó. Clare. hogy sejtelme sincs a számokról. hogy nekem akkora műtermem legyen. egy doboz gyufával jön vissza. Minden héten megnyerhetnénk a lottót a következő évben. Clare-hez! – Köszönöm – mondom teljesen váratlanul. a kezembe nyomja a kabátom. – Azt hiszem. nem nagy ügy. Henry drámaian a homlokára csap. nekem így is. – Nem számít. amelyek mint megannyi hópehely hullnak a járdára. Ezen segíthetünk. költsük el ebül szerzett nyereményünket. magához húz. – Szívesen. – De hiszen ez… csalás. Ha beviszed a Katz Csemegébe. és Henry megforgat. – Hé. felejtsük el az egészet. – Clare? Föld. úgy is jó. 1994. amelyikben görkorcsolyázhatok. és én ránézek és felemelem egymásba fonódott kezünket.

tudom. új vezetékek kellenének. A kertben egy tuja áll. És inkább tűröm a duzzogásod. Henryt megrémíti.http://detty-liber. Nem kell. és a hátsó kerten át egy téglaépület ablakát néztem. a pincérnő felveszi a rendelést és eltűnik. megfigyelem. – Igen. megítéld a tapétájukat. Kúria. aki látta a jövőt. Ráadásul teljesen fel kell újítani. ez a helyes kifejezés. és ha megtalálom. hihetetlen. – Oké. és onnan bólogat. kinéz a hátsó ablakon. hidzsikit. amit láttam. igazán keresni akarsz. Ez idővel be is következik. hogy Henry számított erre. Sárga kendővel kötötted hátra a hajad. amikor úgy döntök. – Jesszusom. olyan alapos vagy. díszes famunkák… – Kérlek – nyafogom. kifaggatom Henryt bolondériájának rendszeréről. tudod. egy szörnyűséges környéken a város északi peremén. és külön-külön végül közös megegyezésre fogunk jutni. a kedvenc szusiéttermemben. annyi könyvet olvastál el a témáról. Ebben a házban hetente minimum egyszer megerőszakolnának és kirabolnának minket. Kiko. ne. Goma-et rendelünk. mikor. Carol holdkórosnak tartja. és azt hittem. megnézem a famunkát. – Nem szólok hozzád. nagy belmagasság. hogy nem ez a mi házunk. hogy bepillants a mellékhelyiségeikbe. Szólj hozzám. Csak azt hittem. Miért nem említetted? Most én érzem hülyén magam. akarsz-e róla tudni – mondja zavartan Henry –. mintsem hogy a józan ész ellenére tegyünk. Kéket. Azt mondom Carolnak. most szélesre tárják ajtajukat. Így aztán megpróbálom megtalálni. az azbesztről. Mintegy húsz percig voltam ott. nincs-e beázás a pincében.com semmilyen körülmények között meg nem hívnának az otthonukba. bár előtte volt néhány feszült pillanat. nem elfogadni az elkerülhetetlent. Egy ilyen nap után autózunk haza Carol irodájából. a szivattyúkról… – Pontosan. kappamakit és különböző nyers dolgok imponáló sokaságát szögletes rizsfalatokon. Henry elvisz szusit enni. – Ez csak részben igaz. még mielőtt belépünk az ajtaján. és eszében sincs elrontani. új vízvezeték. – Nem tudom. Henry csak a ház végébe megy. Viktóriakorabeli udvarház. élvezni fogod. késő délután. Egy ablaknál álltam a ház végében a mellett a márványlapos kisasztal mellett. a szerelvényeket. Henry megszállott kertész. azé az emberé. hagyják. Mindennek a célja az. – Jaj. Rájövök. de nagyon szép őszi nap volt – lesz –. futomakit. A hátsó kert egy hatalmas drogéria parkolója. az lesz a házunk. Henry meg én igen eltérő módon nézzük a házakat. Jön a pincérnő. Henry felhúzza a szemöldökét. gyorsan megbeszéljük a menüt. Én lassan megyek végig. Nem akarok veszekedni a Katsuban. Elbűvöl egy fehér elefánt az East Roger's Parkban.blogspot. Akkor mi baj? . kényes kérdéseket tégy fel a csatornázásról. elegendő lenne egy tizenkét főből álló családnak meg a teljes személyzetnek. a száraz rothadásról. Nem tudom. Már mielőtt megkérdezem. és ehhez jön meg a szusi nyújtotta élvezet. – Nem haragszom rád. Az ingatlanügynökünk. de jártam a leendő otthonunkban. ha normálisan csináljuk. zöld pulóver volt rajtad meg a szokásos gumikötényed és minden. márványpárkányos kandallók. a fűtésről kérdezősködöm. Úgy értem. Odabenn megtalálhatók egy valóban csodaszép ház alapvető kellékei. hogy megbékítsen. Henry hangja végleges. – Valakinek kérdeznie kell a termeszekről. Ezután néhány napig duzzogok. ahová gyakran járunk. Jól van. valószínűleg új tető is… Egyszerűen ez nem az. amely a műtermed lehetett. – Olyan hihetetlen. – Mi a fenét művelsz? – kérdezem udvariasan. – Tudom. új fűtés. – Szívemnek szíve. Folytassuk tehát ugyanígy. De duzzogsz. Te papírt készítettél odabenn. amelyet a nagymamádtól kaptál.

mert azt hitték. Bántana. és Mark tanítgatott rajzolni a Macintoshán. De esküszöm. és amikor megfordulok. mérlegel minket. nem. amint először szeretkezünk benne. Eléggé meglepődik. szekrényeket nyitogat. bármi lett légyen is az. – Henry. augusztus 28. hogy ez az… egyenesen a hátsó ablakhoz megyek. amikor kifáradtan fekszünk a csupasz padlón a ládák között. vacakol a zárral. 1994. jó? Vagy egy hónap és húsz-egynéhány ház után bukkanok rá. és megnézhetném az emlékeit. az utcai fény beárad az üresen álló kandallóra a poros üvegen át. Clare 23 éves) HENRY: Ma költöztünk. A házkeresés Henryvel megőrjít. Az ablakok csupaszok. – Megvesszük – mondom.http://detty-liber. Ne törődj velem. De azért igen. de lehet. Egész nap kánikula volt. hogy ahol jártál. – Ha igazán akarod. és amint az ajtó kinyílik. Ainslie-ben van. és ott a tuja. a mi házunk? Mi van. Lábujjhegyre áll az ebédlőben. figyel minket. látni a színeket. megérinteni a textúrákat. Henry 31 éves) . hogy nem az első házunk – nem voltam olyan közel hozzád. a házunkat. Az lesz. a költöztetőkre rátapadt az ing. hogy tisztán lássam. Meglehetősen fiatalnak találtalak. cirógatja a házát. vasárnap (Clare 23. ki-be kapcsoljuk a súlyos Universal tűzhelyet. azt hiszem. – Igaz. Lehervadt az arcukról a mosoly. – Nem akarod megnézni a ház többi részét? No és mit szól a férjed? – Ó.. egy két hálószobás lakás nem nagy ügy.com – Tökéletesen biztos vagy benne. A ház magába fogad minket. amikor meglátták Clare súlyos Viktória-korabeli bútorait meg az én hetvennyolc láda könyvemet. Aztán leveszi a blúzát. – De.. mert a hátsó kert látképe nem passzol? – Annyi holmink volt odabenn. Bárcsak videóra vehetned néhány kirándulásod. Vizet engedünk a karmos lábú fürdőkádba. a Lincoln Squareen. és ott a leendő műtermem. simogatjuk a falakat. ő már látta. Szeretem közvetlenül csinálni a dolgokat. Szándékosan. ha tévedsz. hogy igazán szép volt. Szeretném látni azt a házat. úgyis azon a helyen fogunk kikötni. az ujja hegyével megérinti a csiszolt üveg csillárt. Nem tudtad megnézni a címet. és később. kinézek a hátsó kertbe. ahogyan fülkéket. Istenem. De próbálj nem beleszeretni egyéb elvarázsolt kastélyba. elönt valami bizonyosság. nézzük meg a házat. ha egy darabig egyedül keresnék házat? – Nem. és nem isteni egy olyan műterem hátul? Sóhajtok. amíg ott voltál? – Sajnálom. Csak amolyan röpke kirándulás volt. mosolyogva. nézem. Meztelen talpunk csattog a padlón. hogy megtaláltuk az otthonunkat. tizennégy éves voltam. július 9. és elmegyünk egy igazán jó vásár mellett.blogspot. Mintegy tíz perc elteltével szerettem volna bedugni a kezem a képernyőn. Néha megadnék mindent. hogy csupán jól karbantartott voltál. 1994. Persze lehet. Követem. a sok-sok alkalomból legelőször. ha felnyithatnám Henry agyát. Carol kérdőn néz rám. amikor reggel feljöttek a lépcsőn. – Nézd. ebéd előtt elkészülnek. A nyelvem végigfut a keblén. ablakokat. Emlékszem milyen volt. szombat (Henry 31. Mindig nekiviszem őket a falnak. és megfogni az igazi valamit. és Clare meg én a házban kószálunk. mint vezetni azokat a szörnyű távirányítású játékautókat. semmi sem változik. Most sötét van. hogy csakis a mi házunk lehetett. Olyan. Clare szobáról szobára jár. 1926-ban épült piros téglás ház. érzem. – Megbántottam. Carol kinyitja a kulcstartó dobozt. igaz? Úgy értem. a cseresznyefa ablakpárkányokat. amikor először használtam számítógépet. mint egy filmet. nem gyújtunk villanyt. mennyi idős vagy.

nézi a különböző részlegeket jelző. Meg a megnevezhetetlenem – mondja Gomez. fura kis tárgyakat: egy nyereg jelzi a vadnyugati regényeket. és kiporolom a hajam. hogy nem töltötök ott. ősz úrral beszélget valamit a kamarazenével kapcsolatban.com CLARE: Nyirkos. és megvakarja a fülét. Henry egyenesen a bolt hátsó felébe megy. hogy sürgősen oda kell mennem hozzá. Egy egész strandnyi homok hull ki belőle. elmegyünk az egykori Marshall Field's előtt. és már fél három van. Szeretném megérinteni. Ez annyira szívbe markoló. hogy túl rövid. Gomez azt akarta. hogy temessük a homokba. de rájön. aki a krimirészlegnél áll. Orangsiclest nyalogatunk. Istenem. valamit tart az ölében. és íme. és egyszerre csak meglátom Gomezt. Örülök. amit akar. egy mindenkiért.blogspot. – Nekem a fülem van tele homokkal. – Ráfordulunk a Shermanre. – Nem. felemeli a kezét.http://detty-liber. amely ma cipőbolt. Egy kis. Miközben nézem. A haja szabadulni akar a feje tetejéről. Uram. és az arckifejezése annyira az én érzéseimet tükrözi. egy vadászsapka a krimiket. – Elmehetnél inni egy sört – mondja Henry. ami tetszeni fog magának – mondja. meg kell érintenem őt. vörös könyv fölé hajol. hűvös boltba. mint valami szőnyeget. Henryvel összenézünk. – Clare. és úgy lépünk be a félhomályos. hogy levágatta. Clare-t nézi. ötkor zárnak – mondom neki –. már nincsen. de megfigyeltem. mintha a múltba lépnénk. majd az egykori Egyetemi Színpad előtt. Gomez felnyög. mondjuk. – Jaj. Rögtön látom. – Veletek megyek. . kissé kilátszik a fürdőruhája. hogy Clare nagyjából azt tesz a boltjában. hogy nem vagy egyetemista. Henry meg én engedelmeskedtünk. hogy igazi kincs. és nyomban jobban érzem magam. – Csak ígérjétek meg. Most a Church Street árnyékos oldalán ballagunk. beletúrni a mókás. – Azt hittem. három óránál többet… – Azt hiszem. és egy pirospozsgás. úrnőm. hancúroztunk a Michigan-tóban. és inkább beveszem magam az utazási részlegbe. rövid hajjal. ahol a nyomatok meg a bibliofil ritkaságok vannak. súlyos testi sértést is okozhat. amelyeket meg akarok venni majd. süttettük magunkat a nappal. Aztán álmatagon tanulmányozni kezdem a polcokat. ugyanakkor nem akarom. Feltekerem a hajam a fejem tetejére. forró vasárnap délután van. Roger egy holland papírminta-gyűjteményt tartogat számomra. Ha igazolod. így a pult melletti asztalra teszem: ez az első darabja a köteteknek. amikor meglát minket. hogy egy papírcsíkot tekerjen az ujja köré. a ragasztó. talán belé kell harapnom. – Könyváruház – mondjuk egyszerre. a könyvben eredeti minták vannak. Most jobban hasonlít önmagára. naptól megrészegülten. könyörüljetek alázatos szolgátokon… – Tehát Könyváruház – mondja kegyesen Henry. odatartjuk elé a testünket. Barnára van sülve. és ha senki sem látja. kaphatsz egy sört. napozóruhájának egyik vállpántja lecsúszott. beszívom a papír. van itt valami. – Most mit csináljunk? – kérdezi Gomez. hogy a gumicukor évek óta áll ott. – Clare. Henry. Mindenki egyért. a haja szanaszét áll. hogy ez a pillanat véget érjen. Megettük a magunkkal vitt kaját. Benyitok. Befordulunk a virágos és a suszter közötti mellékutcába. Elmosolyodik. de a többit magadnak kell elintézned – mondom. a régi kárpitok és fa sűrű illatát. borzas hajába. Evanstonban szesztilalom van. itt a Könyváruház. – Örömmel fejbe csapnálak. de sarkon fordulok. azt hiszem. ragacsos. HENRY: Clare a központi teremben áll az újonnan jött könyvek összevissza halma mellett. Henry bent ül a képzőművészeti részleg padlóján. Kis szellő támad. feledve. Roger a rendetlen kis pult mögött ül. Roger nem igazán szereti. Kivesz egy gumicukorkát a gyerekkönyveknél lévő tálból. Gomez járkál a sorok között. ha az emberek a még fel nem árazott kötetekhez nyúlnak. amely most Gap márkabolt. előrehajolok. A délelőttöt a Lighthouse Beachen töltöttük. szunyókáltunk. Gomez meg én Evanstonban lopjuk a napot. annyira erőteljes. Megállok. csupa homok a hajad – mondja Henry. Könyvesboltba ne.

aki fogom őket.blogspot. és kizsákmányolni játékostársainkat. Elzárom a tüzet. mindenki. bankár. Pompeji. február 3. – A textilöblítőket – mondja Charisse. Ezen a héten kétszer kötöttem ki a könyvrakásoknál munkaidő után. Látod. – Charisse odaadja Henrynek a . pénzt felhalmozni. Húz egy kártyát. és egyszerre azt hallom. Charisse ötöt a kreativitásáért. magamhoz szorítom a Henry testétől még meleg ruhadarabokat. Leülök a ruhahalom mellé. Ezen a korai vasárnap estén. befedem a hagymát. Amikor egy másodperc múlva felpillantok. és addig ülök ott. Gomez már háttal áll nekünk. január 15. már ott is az őr ellenőrizni. Megrázza a kockát. Henry zöldpaprikát aprít. Kérek 200 dollárt. péntek (Clare 23. And ourfriends are all on board. Milyen modern műszaki találmányt ásnátok el a társadalom javára? – A televíziót – mondom. – Elém tartja a csöppnyi képeslap könyvet. Gomez jön. Az agyamra megy. Monopoly-készlettel játsszuk. – Akkor visszamegyek a starthoz. és elmélyülten tanulmányozza az Agatha Christie-ket. hatost dob. vasárnap (Clare 23. És mi azt énekeljük.. a kés a konyhakövön. várva és vívódva. hogy a hangom magában szól. Különben is. A vágódeszka szélén egy fél paprika inog. és a hangjában valami azt fejezi ki. – Én a puskaporra szavazok. chilit főzünk. és Modern kapitalista szellemi vetélkedőt játszunk. átfogom a vállát. – Az aligha modern – mondom. és megfordulok. pontokat gyűjteni. amíg immár az én testemtől melegek. miféle marhaság ez a „mozgásérzékelő”? – A mozgásérzékelők állandóan lebuktatnak a könyvrakásoknál a Newberryben. bemegyek a hálószobánkba. – Oké. és Henry hármat lép vissza. Henry 31 és 39 éves) CLARE: Gomez és Charisse és Henry meg én az ebédlőasztalnál ülünk. – Dehogynem. és mihelyt megjelenek. Odamegyek hozzá. A játékot Gomez és Charisse találták ki. mert az egyén szükségleteit többre becsülte a közjavánál.. – Nem hinném. és Henry ruhái egy halomban hevernek. és a Sárga tengeralattjárót énekeljük: In the town where I was born Lived a man who sailed to sea… A tűzhelyen a hagyma sistereg a serpenyőben. Henry 31 éves) CLARE: Én mosogatok. és a Közösségi Kincstáron köt ki. Aztán elkészítem a legjobb tudásom szerint a vacsorát. A futószalagot. egyedül eszem. nézd. – Oké. a ruhákat összehajtom és az ágyunkra teszem. Clare meg én tíz-tíz pontot kapunk a helyes válaszokért. a januári hó fölött a hátsó kertünkben a nap igen rózsásan nyugszik le.http://detty-liber. 1995. – A mozgásérzékelőt – mondja indulatosan Henry. 1995. megigazítom a lecsúszott pántot. Aztán felállók. hogy a proletariátus sokat nyerne a mozgásérzékelő fel nem találásával. – Nem válaszolhatsz kétszer – mondja Henry. Kérdésekre kell válaszolni.com hogy észre kell vennem… Ebben a pillanatban Clare felnéz rám és megszólal: – Henry. téged választottalak.

Letérdelek Henry mellé. ő átadja a közjegyzői okiratot. – Mi a válasz? – Egy dollár 99. Gomez húz a szerencsecsomagból. Mostanában tarolunk a tőzsdén. Én húzok egy lapot az ingyenes parkolás csomagból. ő pedig visszateszi őket. – Oké. vérzik. a bank kezelésébe. – Azt hiszem. rossz előérzetünk van. – A francba. Nincs St. az üvege betört. azon olvasható a bűne: bennfentes kereskedés. Henry a törmelék közepén fekszik. Odaadom Charisse-nek a pénzem. – Miért? – Neki a legérdekesebb a halála. Charisse négyest dob. Hogy kijusson a börtönből. Mind feszültek vagyunk. Te jössz. A jövedelemadónak saját kártyái vannak. az összes tányér kiömlött és darabokra tört. – Hát ennyit a Park Place-ről. – Henry a tábla felénél jár. – Nagy ugrás előre. – Bocs. – Szegény kis St. – De igen. – Charisse mosolyog. a másik sürgetőn. – Nem tudom. Henry húz a szerencsecsomagból. egy konyharuhát szorít a linóleumon fekvő meztelen férfi fejére. – Fogalmam sincs. Az edényeinket tároló faszekrény az oldalán hever. megvehetem a Park Place-t. és halkan követem Henryt. Nevetünk. – Henry átadja Charisse-nek a kockát. és úgy döntenek. James. Mindkét Henry rám néz. de Henry olyan határozottan mondja. Második kérdés: mennyit fizet a Nike naponta vietnami munkásainak azoknak a nevetségesen drága edzőcipőknek a gyártásáért? – Jaj. srácok – mondja Gomez. Alan Greenspan? – Rosával.http://detty-liber. Nem tudom… három dollárt? Tíz centet? – Mit válaszolsz? Hatalmas csörömpölés a konyhában. Rázom a fejem. Istenem.8 jen. – Kivel szeretnél a következők közül vacsorázni és miért: Adam Smith.blogspot. Henry dob. Felállók. Henry meg én szerényen mosol ygunk.com pénzét. és börtönbe kerül. – Diego Rivera és Frida Kahlo. Megveszem. – Helyes. – A japán jen és a dollár viszonyára vagyok kíváncsi. Charisse és Gomez megbeszélik. Henry. – Nevezz meg két híres művészt. . Rámosolygok. Charisse-nek három kérdésre kell válaszolnia. mind a hajas fejbőrből – súgja Henry. Charisse és Gomez dermedten figyelnek. Charisse és Gomez döbbenten néznek rám. Húz egy kártyát. – Honnan ez a sok vér? – suttogom. Halk beszédet és egy nyögést hallok. – Mind visszaadjuk Charisse-nek az összes ingatlanunkat. Rosa Luxembourg. a St. – Hogy megvehessek bármit. Kari Marx. Négyet dobok. Kirohan a konyhába. az egyik könyörögve. és a jövedelemadónál köt ki. Jamesem – sopánkodik Charisse. hogy „Üljetek le!”. aki természetesen Henry. hogy mind leülünk. – Hoppá – mondja Gomez. üvegszilánkok borítják. Kitől jött ez a kérdés? – Tőlem. akiket Trockij Mexikóban ismert meg. – Park Place. – Ez inkább rátok jellemző. helyesen kell válaszolnom egy kérdésre. A földön térdel. a sajátjaival együtt. Én jövök. – Megveszem. Henry elolvassa a kártyát. Jamesen. Henry fölé.

Henry… – harsogja Gomez. Felállók. A feje vadul ráng és azt kiáltja. hogy hiányzik egy foga. – Mi ez a sok üveg? – kérdezi Gomez. akinek körülbelül az ital egyharmadát sikerül meginnia. nyújtja nekem a kezét. – Csak egy perc. és finomkodva lesöpri magát. és Henry eltűnt. – Jaj. milliónyi modellt rajzoltam… – Szeretnék megőrizni egy csöppnyi intimitást – csattan fel Henry. Finom vér-. – Gyere már. – Pokolian fáj. mert kalligráfiai bemutatót szándékozunk tartani a Newberry egyik kurátorának és Szépírói Hölgyklubjának. Charisse-re nézek. nem kell csipesszel kiszedegetni belőlem. Nekem ez már sok.com – Hívjunk mentőt – mondom. mintha áram csapott volna belé. aztán üveges porceláncsörömpölés. – Tehát bármikorra mentem vissza. menjünk már . Henry. de itt igen – mondja Gomez. Matt hangja közeledik. Azért keres. Ez más volt. Mi történik veled? Sápadt arca elárulja. Én a Huszadik Századi Francia livres d'artistes táján bújok bele éppen a nadrágomba. Henry. és pár pillanatig csak néz fel rám. – Pár perc múlva elmegyek – mondja végül halkan. – Elakad a lélegzete. – Minden. Henry. – Tudod. igaza van. Látom. Szedegetni kezdem az üvegszilánkokat Henry melléből. Felemelem Henry fejét. Azt hiszem. mert szeretném felvenni az összes ruhadarabomat. mint akit felpofoztak. és gyengéden kivesz egy üvegszilánkot Charisse hajából. Charisse hátrahőköl. szeretnék megtalálni még valamit – kiáltom. Henry összerándul a földön. Ez csúf és erőszakos volt. Megnézi a whyskit. és próbál nem mozdulni. legalább az üveg nincs ott. hogy Charisse mögötte áll lábujjhegyen. Becsukja a szemét. hogy az ilyen alkalmakra nem ártana megtanulnom a hasbeszélést. Henry feláll.blogspot. KÖNYVTÁRI SCIENCE FICTION 1995. várnak ránk – kiáltja Matt valahonnan a Korai Amerikai Plakátok tájáról. csak jóval hangosabban. Nagy vágás van az arcán. ami nem része a testemnek. – Figyelj. – Okos dolog ez? – kérdezi Gomez. Connellynek kismacskái lesznek. Azért bújtam el. grimaszol. Megjegyzem magamban. március 8. mielőtt válaszolna. és becsukom a szemem. – Vigyázzatok! Csukjátok be a szemeteket… – Miért…? – kezdi Gomez. Henryre néz. – Jaj. Nem érdekel – szól Henry a konyhakőről. – Adj egy italt. „Clare!”. A legnagyobb meglepetésemre elhallgatnak. próbál átnézni a válla fölött. – Hűha – tolja félre Gomezt. mert állandóan elveszett belőle a tömés. – Nem. Henry meg én egymásra nézünk. szerda (Henry 31 éves) HENRY: Matt meg én bújócskázunk a Különleges Gyűjtemények könyvrakásai között. mint amikor egy lepedő kettéhasad. – Atyaúristen! – Gomez áll az ajtóban. hát hagyd a fenébe. üveges porcelánköd borítja. amiatt ne aggódj. hogy ő sem tudja. aztán megissza. Olyan hang hallatszik. ki kellett húzni. hátramarad – magyarázza Henry. – Ne – mondja. Kinyitja a szemét. – Mi lesz? – kérdezem Henryt.. aki a földön fekszik.http://detty-liber. Istenem – mondja Charisse. hogy Mrs. – Mindenki fogja be – kérem kimerülten. mint egy könn ycsepp. nincsenek-e benne üvegszilánkok. úgy gördül le rajta a vér. Abbahagyom. – Henry elmegy. Henry egy konyharuhát dob fekvő énjének nemi szervére. és egy vizespohár Jack Danielsszel jön vissza. Megmutatja. mielőtt rám találna. – Nem tudom.

azokat meg a kocsira. – Mi ez? – kérdeztem Catherine-t. amelyik végigfut mind a négy szinten. és az óra végén úgy tűnik. Nem hinném. – Mit csinálsz? – Tessék? – Már megint meztelenül mászkáltál a könyvrakások között. – Olyan könyv nincs is. és minden meg van bocsátva. ahol Matt szokta gyakorolni az éneklést. Aztán bemegyek az olvasóterembe. A súlyos fémajtó nyílik és csukódik.. Első pillantásra liftketrecnek látszik. amint éppen az ingem gombolom. már kicserzettünk volna. az asztal körül gazdag középkorú hölgyek ülnek. – Akarsz fogadni? – Nem. megkötöm a nyakkendőm. az ösztöndíjasok kutatószobáit. és elválasztja az olvasótermeket a raktáraktól. mire szolgál a Ketrec. Nem lehet bemenni. – Ó. – Közömbös próbálok maradni. vagy hogy miért állították fel. – Ó. amelytől félek. Amikor a Newberrybe jöttem dolgozni. mint a főlépcső a márványlépcsőivel meg a faragott korlátaival. és elkezdem az előadást Rudolf Kochnak. a könyveket visszatesszük dobozaikba. – Matt megragadja a könyvekkel megrakott kocsit.com innen… – Bedugja a fejét az én soromba. de nincs és sosem volt benne lift. az a Ketrec. Meghívom Mattét ebédelni a Beau Thaiba. nem szeretnék nagy ügyet csinálni belőle. – Van odalenn ajtaja? – Nem. a személyzeti ebédlőt. folytattuk utunkat. A Newberryben senki sem tudja.és húshalmazként. Add ide a kocsit. ha elfeledve nincs is. Nem pompás. Felveszem a zoknim és a cipőm. csak a Ketrec – felelte könnyedén. Annak a hosszú folyosónak a keleti végében van. – Jézusom.http://detty-liber. De ha . leporolom és felveszem a zakóm. az írás géniuszának különböző betűtípusairól. McAllister döbbenetesen rendetlen kuckóját. hogy bármire is jó. Rápillantottam a Ketrec drótketrecére. intelligens megjegyzéseket tesz Koch-ról. és megmakacsoltam magam. 1995. a műtárgyszobát. kedd (Henry 31 éves) HENRY: Van a Newberryben egy lépcsőház. A Ketrec négy szint magas. és tolni kezdi az olvasóterem felé. megnéztem. – Elnézést a késésért – mondom. Fluoreszkáló lámpái vannak. – Odaléptem. hogy az emberek ne ugorjanak le a lépcsőházban. Henry. a használaton kívüli szobát a keleti összekötőn. De nem ezektől tartok. Matt filceket hajtogat szét. salaktégla falai. Amit ebben a lépcsőházban egy csöppet sem szeretek. betonlépcső sárga biztonsági csíkokkal. Catherine megmutatta minden zegzugát. – Jaj. és a te bőröddel kötöttük volna be újra a Das Manifest der Nacktkultur című kötetet. csak egy ketrec. megállok Matt-tel szemben a hosszú asztal végén. a könyveket és a dossziékat visszatesszük a polcokra. mi? – Lehet. Nincsenek ablakai. – Felvonó? – Nem. dossziékat nyitogat. Büszkén mutatta a raktárt. ne végezzék összetört csont. április 11. Azóta kerülöm azt a lépcsőházat. A boldog hölgyek elvonulnak ebédelni. és a lépcsőház közepén van. – Ha nem lennél briliáns – mondja Matt –. Szerintem azért hozták létre. Minden szinten ablaktalan fémajtók vannak. A Ketrec bézs színűre van festve. Matt meg én az asztal körül sürgünk-forgunk. Amikor Catherine kinyitotta a lépcsőház ajtaját útban a konzerválórészleg felé. – Felmentünk a lépcsőn. Megpróbálok nem gondolni a Ketrecre.blogspot. Acélból van. egy pillanatra pánikba estem. mint az ideges ló. – Visszatoljuk a kocsit a raktárba. ezúttal megúszom a dolgot.

mert azt hitte. péntek (Henry 31 éves) HENRY: A Newberry negyedik szintjén. tudod – mondja. Catherine meg én úgy gondoljuk. Az íróasztal fölötti óra 2. megáll az egyik piszoár előtt. 1973-ban vesztem el. felém fordul. Bezárkózom az egyik fülkébe. – Ó. hol szerezted ezt az igazán impozáns monoklit? – Roberto hangja komor. Ezért megkérdeztem. és úgy érzem. most szomorúan néz rám bifokális szemüvege fölött. De mivel téged sehol sem lehetett megtalálni. Telefonál. Péntek van. és így is volt. hogy egy nemzetközi kábítószercsempész banda tagja vagy. nézzük egymást. Isabelle arra. Roberto. a férfimosdóból. éhes és borotválatlan. talán mégsem fog kirúgni. Matt viszi el a kasszát. Minthogy nem először láttam Matt-et ruhaneműkkel futkározni. megkérdeztem. – Miféle kasszát? Roberto mosolyog. áll egy pillanatig. – Magyarázatot kérek – mondja Roberto. Légy szíves. lehúzza a cipzárját. nekimentem egy fának. ami a legrosszabb. – Nem igazán emlékszem. Milyen ostoba voltam. – Ülünk. és gyere az irodámba. Roberto folytatja. és az Indiana állambeli Muncie-ban voltam. Napokra eltűntem. öltözz fel. hogy influenzás vagy. felhúzza a cipzárt. és nem találom a ruhám. Lüktet a szemem. – Idehozatom Matt-tel a ruháidat. ezért vethetek egy pillantást a naptárára.17-et mutat. nem jössz be. annak a tulajdonosa dekorált ki. hogy nem gondoltam erre. Ez puszta formalitás. és fáradt vagyok. – És Catherine? – Ó. – Megkérdezhetem.com egyszer belekerülök. vizel. ezért elrabolt és megölt a maffia. – Henry? – mondja. – Azt hiszem. Nagy a kísértés. a ruhát az íróasztalodon hagytuk. de nem jut eszembe semmi ideülő. hogy valami kimondhatatlanul bizarr szexuális . és éppen ekkor tüsszentek. 1973-ban ragadtam. De persze ezt nem mondhatom. – Persze. – Igen – mondom. hogy földönkívüliek raboltak el. erre azt mondta. 1995. – Csukd be az ajtót – mondja. Roberto Calle az olasz reneszánsz kitűnő tudósa és a Különleges Gyűjtemények főnöke. Általában rendkívül szangvinikus ember. – Matt arra fogadott. – Tudom. hogy azt mondjam. miért érezte szükségét annak.http://detty-liber. hogy a holmit a te szobádba vigye. a birkáival szórakozom. de megteszem. Némán ülök. honnan ez az adag. mint amit te viseltél. Azt hiszem. Amikor végzett. nem fogok tudni kijönni. szakállas és bizalomgerjesztő. – Ki az? – kérdezi Roberto. mert szobáink falai nem érnek a mennyezetig. hogy Matt bemegy az irodádba egy halom ruhával. – Ilyesmire egyáltalán nincs szükségünk.blogspot. Szünetet tart. Indiana mezőgazdasági részén. mire azt felelte. – Sajnálom. a férfimosdóban materializálódom. mert úgy néz ki. jókora monoklim van. leülök vele szemben. Roberto gyengéden leteszi a kagylót. Közben bejön valaki. hogy Roberto lassan lehajol. június 9. napokig éltem egy csűrben. és gondolkodom. aranyló. és az ajtó alatt beles a lábamra. Az ajtó és a fülke közti résen át látom. hogy meg sem próbálsz magyarázatot adni. Folytatja: – Reggel telefonált Clare. Roberto – mondom.. – Tegnap arra lettem figyelmes. és nem tudtam eljönni. Amelia arra. mintha nekem kéne mondanom valamit. Valamivel több mint huszonkét órát voltam távol. Beoldalgok Roberto irodájába. – A kezembe támasztom a fejem.

1995. Havas. – Bólintok. hogy leveszed a ruhádat a raktárban. – Matt az égre emeli a szemét. (A Quigley-gyűjtemény több mint kétezer darabos Viktória-korabeli jelentéktelen iromány. jobbára a szappanról. mint . – Különös. Nevetgélés. Roberto ismét megszólal: – Henry.blogspot. Vegyél fel valamit. De nem jön olyan gyakran. – Kirúgott? – kérdezi. a vásárlási lázról meg karácsonyi díszekről beszélgetünk. Olyan rossz. Nincs válasz. Kimy visszajön. amelyben szerepe van a meztelenségnek meg a könyveknek. Zaj hallatszik az ebédlőből. forró csokoládét iszom. Egyszerre csak egy meztelen kisfiú bámul rám az ajtóból. Mély lélegzetet veszek. – Kimy eltűnik az ebédlőben. gúnyosan vigyorog. feldől egy szék. Menj és katalogizáld a Quigley-gyűjteményt. Kimy közben pasziánszozik. felállók. Becsukom magam mögött az ajtót. – Nem tehetem. Kimy feláll. csupa karmolás az arcod meg a kezed. megfordul. Tegnap a pincétől a padlásig átkutattattam a biztonságiakkal az épületet. – Henry? – kiáltja Kimy. Most felnőtt.http://detty-liber. – Hűha – mondom. De ez nem megy. azt beszélik. Habozom. Bár tehetném. Sutyorgás. Roberto sóhajt és az ajtóra mutat. Henry. hogy nem mondhatod el nekem. – Spongyát rá.com elhajlásról van szó. milyen gyakorlott mozdulatokkal húz piros kártyát feketére. – Negyvenöt perc múlva előadásunk van a tipográfia történetéről a Columbia Egyetem egyik évfolyamának. Valaki nevet. Monoklid van. öregem. mit csináljak veled. igazán… kompetens vagy. – Kösz. Hagyd ezt abba. 1973. – Hé. – Menj. – Egy kisfiú van az ebédlőasztal alatt. folytatja a játékot. amikor jön. Egyébként megtartottam az előadásodat a Chicagói Könyvkötőknek. és keresni kezdem az asztalomon a bemutatandó tárgyakat. A tűzhelyen pörköltféle rotyog. Roberto szkeptikus. december 17. Roberto kinéz az ablakon. csodálom. – Igen – mondom. szokásod. és most Kimy konyhájában ülök. Csend. Karácsonyi bevásárláson voltam. Roberto hallgat. – Epilepszia? Tegnap délután tűntél el. a lábam melegítem a radiátoron. – Miért nem? – Nemtőm. az irodámba megyek. – Kimy – suttogom. Kimy felpillant. – Inkább epilepsziához hasonlít. Indiana. Matt az íróasztalomnál ül. – Mostanában ritkán történik meg. milyen ügyesen kever. vasárnap (Clare 24. a naptárából másol valamit az enyémbe. az ajtóhoz megy. Az ujjaimat bámulom. – Henry? – Igen? – Hol voltál? – Muncie. Amikor itt vagy és fel vagy öltözve. Henry 8 éves) CLARE: Kimynél vagyok látogatóban. haver. hogy többé nem fordul elő. Kimy mosolyog. – Hát persze. – Matt az előtte lévő naptárt nézi. Ülünk és percekig nézzük egymást. – Nem tudom.) Engedelmesen bólintok. decemberi vasárnap délután van. – Nem – válaszolom. Az távol fog tartani egy darabig a bajtól. Nem szeretnélek elveszíteni. leül az asztalhoz. aztán hirtelen eltűnik. Amikor felpillantok. Elvigyelek holnap ebédelni? – Naná. Végül Roberto megszólal: – Ígérd meg..

Belépek egy kis ál-Mies-épületbe a kórház mellett. Felé fordulok. Olyan érzéssel tölt el. Kimy befejezi a játékot. L. – Bemehet. mi? – Nem tudom. Kendrick rendelőjébe. – Igen. amelyet egyre tágabbnak képzelek el. milyen is lesz az a jövő. pontosan olyan színű.com régen. hogy az orvos . Leülök. a harmincas évei végén lehet. P. most őt meggyőzöm. az arca igen ráncos a sokévi napozástól. a radiátorok halkan kattognak. és egy szőke nő lép be a váróba egy kisfiúval. visszamosolygok. A nő rám mosolyog. Megszólal a recepciós.blogspot. mint a Pepto-Bismol. Nincs összhangban a vízimalom velem szemben függő. mint egy kísértet. mint gondoltam. 9. – Sosem lehessen tudni. Mindenki be van gubózva magába. A váró lila és ibolyaszínű. gondolom. jobbára barnákból és zöldekből álló képével. megszólalok. éppen jegyzetel. Ő lesz az orvosom. háttal ülök. – Hiszen még nem sok jövőt éltél meg vele. amíg megértem. valami más városba. kinyitom a C. nyirkos. Mindig arra számítok. Felszállok a villamosra. az utóbbi. Amikor kisfiúként jön. szinte sajnálom. Hatalmas szemével rám néz. március 11. amiért itt senyved ebben a ronda váróban. eltűnődöm. 1996. segít megbirkózni az előbb nyers gyakorlati realitásaival. de nem véletlenül végzett filozófiát. hétfő. Egyedül vagyok a váróteremben.. Sloane és D. Feláll. – Sosem lehessen tudni. Nem tudom azt sem. mosolyog. Fiatalabb. márciusban. Rám néz. hogy Henry a múltból jöhessen hozzám. Később fekszünk Henryvel az ágyban. aki kis tolókocsiban ül.00. és hamarosan az 59. és ő ír tovább. amolyan lágy perzsa. látom. Chicagóban. Kendrick genetikus. ahogy fokozatosan kinyílik annyira. – Sosem láttam még így előremenni. Iszom a csokoládét. a jövőbe. Felmegyek a harmadikra. Reggel 9. Chicagóban a márciusnak jobbnak kéne lennie a februárnál. A recepciós kedves arcú középkorú nő. amint elmegyek mellette. bár nem tudtam meggyőzni oly sok orvost. – Igaz. meg fogom tudni győzni Kendricket. Utálatos. tudod? – Bólintok. talán hogy nyugtassa a betegeket. és leülök az egyik sötétlila fotelbe. összeszedi a kártyát. Amikor belépek dr.http://detty-liber. rám néz. a tűzhelyhez megy. – Csináljunk gyereket. egyáltalán lehet-e gyerekünk. de néha nem az. most is barnára van sülve. A szürke kőépületek sötétlenek az esőtől. Kimy. Kedvelem a Hyde Parkot. Leszállok. a Chicagói Egyetemi Kórházban dolgozik. Amikor végre felfogom. Dr. A tapéta széles csíkokból áll. bejelentkezem a recepción. utcánál járunk. amit mondott. mert a jövőben ő az orvosom. de van itt egy meglehetősen szép szőnyeg. bámulom Kimy befagyott kertjét. A bútor műkoloniál. Kendrickre. A kisfiúnak agyszélhűdése lehet vagy ilyesmi. de nem mosolyog. Tíz perccel korábban érkeztem. – Hiányzik? – kérdezem. hétfő (Henry 32 éves) HENRY: Rátaláltam dr. Chicago elpárolog mögöttünk. hideg márciusi nap van. a fákról jeges vízcseppek hullanak a járókelőkre. De most felnőtt. DeTamble – és én a fiúra mosolygok. olyan. A kész tény biztonságát érzem. Havazik. Amint fordul. Mr.35-kor hangokat hallok a folyosón. megkeveri az ételt. Pár másodpercbe telik. Kendrick doktorok aranybetűs feliratú üvegajtót. mintha kipottyantam volna Chicagóból. átvergődöm a darás esőn. hiányzik. nem szívesen térnek vissza a munka világába. talán Cambridge-be. hogy viselős. – Mikor jön a baba.

ha akar. Kendrick vörös hajú. bézs vászon.http://detty-liber. A borítékban egy gépelt cédula van. Mit tehetek önért? – A naptárára pillant. grafitszürke öltönyéhez keskeny. DeTamble. ugye? Kendrick óvatos. Kedvelem. vastag. – Ég áldja. – De miért genetikusra van szüksége? Vagy a filozófus Kendrickhez jött? – Ez genetikai betegség. Clare 24 éves) HENRY: Egymásba gabalyodva alszunk. Lawrence-re hasonlít. és az információt beteszem ebbe a borítékba.32 (Henry 32. hívjon fel. Kendrick zavarban van. Nehezen tudok megmaradni a jelenben. hogy most nyithatja ki a borítékot. bár most éppen nem dohányzik. Ön nyilvánvalóan intelligens ember… Sosem hallottam ilyen betegségről. Honnan tudja? – Pár év múlva megnézem a gyermeke születési bizonyítványát. éjjel 1. Természetesen soha senki nem hisz nekem. Kicsit D. Minden nagyon modern: csőacél. DeTamble.18 óra 2948 gramm. Ne dobja ki. Mr. Mr. Ön és a felesége a jövő hónapban gyermeket várnak. a szobát átitatja a cigarettafüst.com öregember. így maradt meg gyerekkoromból az orvosok végtelen sora. Szép.blogspot. nyersfa. Amint beszállok a liftbe. amelyet tudtommal kronokárosodásnak fognak nevezni. április 6. ő visszaadja nekem. szombat. Kendrick meghökken. Miután elolvasta. Távozom. pedig biztosan azon jár az esze. de nem tehettem másként. – Dasein ? Létezés? Hogyhogy? – Van egy betegségem. keskeny arcú. – Mr. szakállas. de ezúttal először tudok valamiféle bizonyítékkal előállni. Nem tehetek önért semmit. április 6. – Tessék? – Időutazom. . igaz? Mi a probléma? – Dasein. Próbál normális emberként bánni velem. Szomorúan mosolygok. arra gondolok. – Nos. Meglehetősen sok orvosnál jártam életemben. nem – mondom gyengéden. – Sok szerencsét – mondom. nincs önről semmiféle információm. sötétzöld nyakkendőt kötött. Akaratlanul. – Indulok. drótkeretes szemüveget visel. Hagyjuk. – Úgy van. – Úgy látom. de leküzdi. – Lányunk lesz. mosolyog. amelyet teknőc nyakkendőtű fog össze. bár mostanában nem hiszek a szerencsében. – Jó reggelt. H. Ez áll rajta: Colin Joseph Kendrick 1996. Nyissa fel a gyermek születése után.. hajnali 5. DeTamble – mondja hidegen dr. – Nem hisz nekem. miután megszületett a fia. felkeltünk. Bár megbeszélni is jó lenne valakivel a probléma jelentősebb kihatásait is. fehér fiú Down-kóros 1996. melyik pszichiáter barátjához küldjön. A könyökénél teli hamutartó. – Nem. A feleségem múltjába utazom. Nem tehetek róla. de tovább folytatom. Nagyon sajnálom Kendricket. – De ezen most ne vitatkozzunk. Kendrick. Nem hiszek. Most odaadom önnek. éjjel folyton felébredtünk. Rettenetes érzés. – Igen. Nyissa fel.. amikor a jelenben találkozunk. Felnéz rám.

Kendrick megfordul. ami a babával történt. Annyira megszoktam már. hogy metafizikai trapézon élek. – Egy percig mindketten hallgatunk. Úgy értem. A dolgok körkörösek az én helyzetemben. Kiürült. és megdöbbent. A telefon Clare oldalán van az ágy mellett. – Egyetértek. felmegyek a lifttel a harmadikra. – Ismét hallgatunk. Biztonság. és hamarosan ott ülünk az épület előtt. hogy ezt kihasználjuk. nem sportszerű. Kendrick sír. bizalom. A lepusztult nem a megfelelő szó rá. Clare sávot vált. – Sors? – Nevezze. mintha egy soha el nem kezdett párbeszédet folytatna. – Kösz. Annyira sajnálom. de már késő. aminek akarja. de én magunkra értettem. mennyire megváltozott az arca. – Clare megcsókol. – Úgy érted. – Hello. átvágok rajta. Ok és okozat összekeveredik. utcán és keresztezi a Midwayt. A főbejárat nyitva. Egymásra nézünk. és leteszi. Kendrick leül az íróasztalhoz. Clare 24 éves) HENRY: Clare meg én a Hyde Parkba hajtunk. ami korábban megvolt. – Henry DeTamble – mondja Kendrick.blogspot. Dolga van a Smart Galériában. amelyben Kendrick rendelője van. – Sok szerencsét. – Úgy van. Nem választhattam. – A természet nem tisztességes. – Micsoda? Kendrick? – Az. április 7. Irányítom Clare-t az egyirányú utcák útvesztőjében. Esik. utcai kijáratot. A szék csikorog. És megpróbáltam… – Mindenképpen késő. sajnálatos. – Légy jó. eltűnt valami. vasárnap (Henry 32 és 8. és nézem. amint Clare lassan végiggördül az 59. – Sajnálom. hogy mások jobban kedvelik a szilárdabb talajt. – Ideges vagyok. és egy nagyon halk „Hello” után átadja nekem a kagylót. Kendrick ajtaja nyitva. az eső áztatta utcát nézi. A zsebébe . 1996. Nemsokára meg fog szólalni a telefon. felveszi. Egy hosszú percig némán állok az ajtóban. – Aha. Megszólal. igen. hogy elfelejtem. Kendrick az íróasztal mögött áll nekem háttal. Jelzik az 57. – Miért jött hozzám? – Mert jönnöm kellett. – Ez nem tisztességes. Kiszállok a kocsiból.com visszabújtunk. Nem tisztességes. – Jöjjön a rendelőmbe. Clare mosolyog és elfordítja a fejét. Clare úgy szólal meg. A Kendrick bébi ma hajnalban született. Senki sincs Kendrick várójában. – Mikor? – Holnap – mondja. Az úton alig beszélünk. önbizalom. és lehajt az autóútról. Azt hiszem. Sóhajtok. – Honnan tudta? Honnan tudta? – Kendrick szinte suttog. – Jaj… nem. Ezenkívül csak az esőt hallani. Végül belépek a rendelőbe.http://detty-liber.. és az ablaktörlők szolgáltatják a ritmust a kocsiról lepergő esőhöz és a szélhez. A lámpa nem ég. minden reményünket elnyomja a Kendrick iránt érzett bűntudat.

a másikban másutt vagyok. és elesem. Kendrick elnyomja a cigarettát. – Mikor? – 1999-ben. a nap. Egyszerűen megtörténik. olyan várakozás ül az arcán. és elveszítem az egyensúlyom. – Henry. – Mondtam. dohányzik. másikra gyújt. . Lassan megyek végig a folyosón. Rágyújt. a… rendellenesség. hogy lesújt a szomorúság. Felállók. – Kinyomoztam a tévedést. ahová estem. de a kövezet helyett szőnyegre esem. – Van gyereke? – Nincs. Próbáltam. amíg nem hallok ismerős gyerekhangot. – Nem tudom. csak egyszerűen nem tették. – Sajnálom. – Nem mondhatnám. De tudja. – És mit szeretne ezzel kapcsolatban tőlem? Előrehajolok. Hogy tudja mindazt. Katolikusok vagyunk. mert rájövök.blogspot. Vállat vonok. de nem teszi. ha más nevet adunk neki… Alex vagy Fred vagy Sam…? Rázom a fejem. hogy miért történik ez velem. Nézem. Láttam a születési bizonyítványt. Előbb-utóbb a halálomat fogja okozni. ha tudják? Elfordítja a fejét. hogy visszahívhasson. – Nem tudom. hogy ha valami félresiklott. egészen jól jön magának. Nem tudom irányítani. – Akkor magyarázza meg. hogy érdekel. ami Colinnal történt. de nem megy. – Lehetetlen. – Dühös a hangja. az ajtóhoz megyek. Ironikus… – Az. – Aztán miért akarná ezt? Úgy tetszik. félek elmondani neki. Mintha csatornát váltanék. ahogy ülök az ágyon. Nem vagyok jövőbelátó. Kendrick csóválja a fejét. Állok a liftben és nyomorúságomban arra gondolok. bizonyára úgy kellett lennie. Én csupán tudósítottam. Felém fordul. a hatás kedvéért. hogy a füsttől meg fog fájdulni a fejem. Egyszerűen más időben és helyen találom magam. Amikor kinyitom az ajtót. de abbahagyom. ha megszüntetné. Nincs értelme folytatni. zúg a fülem. és ott fekszem. hogy azért remek fiú. A leleteinket elcserélték egy Kenwick nevű házaspáréival. Az óra. rám néz. – Kimond valamiféle varázsigét? Beszáll egy gépbe? Próbálom érthetően elmagyarázni. – Mi lett volna. amelyet állítólag csinál. – Veszélyes. máskor. amit mások nem. és lenézek magamra. – Hogy működik? – Micsoda? – Ez az állítólagos időutazás. – Nem. és amint megyek át az utcán hozzá. Kendrick mosolyog. jól vagy? – és felnézek nyolcéves magamra. – Azt szeretném. bár idővel biztosan kell. Minden… stimmelt. látom. – Honnan tudta? – kérdezi. – De nem adtak. Kendrick. hogy Clare az utca túloldalán vár a kocsiban. hogy nem adhattak más nevet. Nem merem azt állítani. megtalálja. – Nem akarok erről beszélni. – Mit tettek volna. – Leverten néz rám. – Ég áldja. Nem csinálok semmit.http://detty-liber.com nyúl cigarettáért. én csak… az egyik pillanatban minden rendben van. a súly. dr. és előbb-utóbb rendbe hozza magát. Kendrick rám mered. ha kiderítené. Sejtem. és annyi reménység. Ez nem barátságos mosoly. hogy Kendricket utánzóm. és szeretném. így hát a végeredmény valószínűleg ugyanez lett volna.

– Lehúzom Henry ágyáról az ágyterítőt. Henry visszaviszi a bögréket a konyhába. De Henry azt mondja. Amikor visszajön. oda rohanok. Aludj jól. Fel kéne adnod. igen. – A legnagyobb meglepetésemre ez az idegen sírni kezd. – De lesz. Egy darabig matat a konyhában. – Igen! – Úgy látom. Clare DeTamble vagyok. és kifújja az orrát. Hát az. de nem akart segíteni. hitt nekem. de most természetesen csak egy halom ruhaneműt találok. de nem éreztetem. és ahogy állok. – És mi történt? Henry vállat von. Pár perc múlva abbahagyja. némán megisszuk. Amikor végeztünk. – Mi van? – Nem sok. megkérdezem. Mindent összeszedek. Amint keresni kezdem a könyvet. ahol az imént még Henry állt. vajon érdemes-e itt maradnom. bámulom Henry világoskék ingét és fekete nadrágját. rázkódik a válla. Egyik sem fog hinni. Ez biztosan Kendrick. ezért úgy döntök. A neve Nadia. A feleségem nagyon kiborult… – De minden rendben lesz. – Jó éjt. – Nincs lányunk. és elmossa őket. – Hello – mondom. azt hiszem. állok ott pár szívdobbanásnyi ideig az utca közepén. átvág a hálószobán. – Nem hitt nekem. Ma egy másik orvosnál jártunk. én is. Nem kap levegőt. szőrös a füle. és én csak bámulom a mennyezetet.http://detty-liber. – Hogyhogy? – Azt hiszem. . és összegömbölyödöm a padlón. egy alvó kisfiúgomolyaggá válik. A férje… – Most tűnt el éppen. – Igen… – teljesen meg van zavarodva –. – Hé. Kinyitom a zárat. – Aha. – Nagy megrázkódtatás volt. látom. Majd meglátja. és felemeli a fejét. Melyiknél? – Elfelejtettem a nevét. és várom. édes kölyök. Henry. egyszerűen nem kedvel. És a lánya nagyon tehetséges. Öreg fickó. beülök. – Látom megvillanni kicsi énem fehér fogát a hálószoba kékjében. igen. – Maga nyilván David Kendrick. Visszamegyek a kocsihoz. meglepődött. tűnődöm. és nagyon jól rajzol. Aztán eltűnik. hátha Henry gyorsan visszatér. beles rám. – Hát… – Nem mondta magának? Ilyeneket szokott csinálni. Hé. beszáll a kocsiba. – Sajnálom a babát. fényes nappal. és nagy a fantáziája. mivel kezdje. – Tényleg jól vagyok. hogy egy férfi néz le egy harmadik emeleti ablakból. Lassan. az arcát a kezébe temeti. hirtelen felkiált és eltűnik. és minden klassz lesz. – Sajnálom – kezdi. Nincs értelme nyomokat hagyni. Adok neki egy papírzsebkendőt. egy vörös hajú férfit látok a kocsi felé futni.com – Jól vagyok. Felkel az ágyról. maradok egy darabig. A retikülömben van az Újra Bridesheadben. – Eddig a pasas nem nagyon imponál nekem. soha. aztán visszajön két bögre forró csokoládéval.blogspot. akinél én jártam ma. Komolyan. de aztán nem tudja. – Ó. a folyosón. CLARE: Henry boldogtalan ábrázattal jön ki az épületből. takarót kérsz? – Csak egyet. Megáll az anyósülés felőli ajtónál. hogy újra Clare-rel legyek. Csak… Colin. – Kételkedik. Kiugróm a kocsiból. – Kérsz Ovaltine-t? – Naná.

de ez a csend egészen más. – Nem az. Henryre pillantok. A Lake Shore Drive-ra fordulok rá. – Úgy érti. Itt nincs. – Remek. Ovaltine-t ittam a nyolcéves magammal a régi hálószobámban. – Gondolod? – Úgy ám. Kendrick szomorúan mosolyog. a kocsiban… hé. Vagy egy órát töltöttem ott. A vérem a fülemben lüktet. A sofőrüléshez megyek. – Ég áldja. A sofőr letekeri az ablakot. mi? – Megölelem. Clare. – Ez valami genetikai betegség? – Igen – mondja Henry. ahogyan most vagyok. kissé meghajol. mintha a hátsó ülésen rejtegetném Henryt. Úgy értem. – Kockázatos dolog. – Nézze. de úgy sejtem. a régi hálószobámban ültem apám lakásában 1971-ben úgy. hogy elkezdjenek azon dolgozni. hogyan… – Ebben a pillanatban Henry megjelenik pontosan ott. – Hello. – Oké. Egy kocsi közeledik felé. – Miért? – Látott eltűnni. megbeszélnek egy időpontot. maga és Henry között? Rosszul ment. – Hol van? – Kendrick körülnéz. Henry bedugja a fejét az anyósülésnél. Kendrick kiszáll a kocsiból. péntek (Henry 32 éves) . így nem tudott megkapaszkodni a jelenben. egy reggelen. Henry leszáll a motorháztetőről. Henry pedig a mi kocsink motorháztetejére veti magát. odajön hozzánk. ahol eltűnt. – Minek örülsz annyira? – Kendricknek. kinyitja az ajtót.. Semmi értelme. Némán hajtunk haza. harminckét évesen a nyolcéves énem társaságában. Azt reméltük. Kendrick is itt van. dr. úgy tízméternyire van. – Henry megkerüli a kocsit. Henry meg én beszállunk a kocsiba és elhajtunk. – Hihetetlen. mint a reggeli volt.blogspot. Kendrickre pillantok. De nehézfejűnek látszik. Miért kérdezi? – Henry hidegen néz Kendrickre. nyolcéves lett? – Nem.com – Semmi baj. – Hol volt? – 1971-ben. aki nem tud megszólalni. miközben a nyakkendőjét köti. Henry felül. induljunk. hogy Henry itt tudjon maradni a jelenben. mégsem. Ez veszélyes volt. a fickó kikiabál valamit és továbbhajt. Sok szerencsét Colinnal. – Ezt mondogathatja. – Szia. Mi történt benn. – Várjanak… – Kendrick elhallgat. Este Kendrick felhívja Henryt. Visszamosolygok rá. és mi gyereket is szeretnénk. segíteni tud. Ég áldja.http://detty-liber. reszket. Teljes mértékben ráharapott. – Előszedi a ruháját. öltözni kezd. összeszedi magát. – Honnan tudja? – Nagy stressz érte. a vezető fékez. Kiugróm a kocsiból. nem tudom. – Ez genetikai betegség. ameddig csak akarja. – Nem tudom. 1996. – Hozzászoktunk a kockázatokhoz. de sajnos mégis igaz. – Megvan a ruhám? – Persze. Kendrick. április 12. aki a legnagyobb meglepetésemre teli szájjal vigyorog. – Micsoda? Hol? – A kocsiban. – Clare. és ez hatott rá. Az orvosi hivatás hitetlenségéről beszélgettünk. Ovaltine-t ittunk.

de különösen a látáshoz kötődnek. – Nézze – mondja komoran –. mint máskor. gumikesztyű és fecskendő van nála. Ahogy telt a délután. amint árnyékával együtt keresztezi a fény ösvényét. Kendrick megint feláll. amíg engem hallgatott. a veszteség kínjait. tartják szinkronban az embert a nappal. Inkább a feszültségtől. – Tűrje fel az ingujját – kéri.blogspot. ragtapasszal leragasztja. miután mindent elé terítettem. az elkerülhetetlen eseményektől való rettegést. – Kendrick elhallgat. miközben feltűröm az ingujjam. miközben kihúzza a fecskendőt. Nem válaszol. megcsináljuk az egészet az én biztosításom számlájára. – Szokott fájni a feje? – Igen. mintha el akarnának szabadulni a kezéről. Reccsen a térde. nem. Már kezd idegesíteni. kettőnk között. behajlítom a karom. Kendrick világos szemében olyan szomorúság van. szeretnék mindent visszaszívni és elmenni. amelyet szeretnék megszüntetni. – Hmm. Sokféle típusú sejtben megtaláltuk őket szerte a testben. a csomag Camel érintetlenül várakozott. – Igen. odamegy egy ajtóhoz. a rendelőt aranyló fény töltötte be. Elfordítom a fejem. mentesíteni őt annak a terhétől. a rendelő már félhomályban van. úgy hallgatott engem. Kendrick jobb fülének hegye pirosan izzott. Kendrick cigarettája. – Az ujjammal nyomom a szúrás helyét. cigarettázva. amelyet eddig nem vettem észre. – Migrén? – Nem. mert úgy néz rám. eltűnik egy percre. a bézs színű vászonnal bevont karosszékek acéllábai élénken csillogtak. – Van egészségi biztosítása? – kérdezi. kék felhőt fúj ki. Most csendben ülünk. kivesz egyet. leveszi a karomról a szorítókötést. léteznek az úgynevezett óragének. Amikor visszajön. Kendrick mosolyog. vörös haját és rózsaszínű bőrét a fény éppúgy átfestette. A napfény kiválasztotta Kendrick szemüvegének aranykeretét. – Miért? – Nem fogunk itt vacakolni. Látástorzulással. A nap eltávozott. aurákkal. A két hüvelykujja úgy köröz a két tenyere peremén. A köztiagynak a látótelepi része alatt található látóidegkereszteződés magja amolyan visszaállító gombként működik az időérzékelésben – ezzel akarom hát kezdeni. amely kifehéredik. A szúrás helyére vattát tesz. – Persze – mondom. A vörös indiai szőnyeg. leszívja. – Azt hittem. És én elmondtam neki mindent. és végre felemeli a fejét és rám néz. kivéve a két hüvelykujját. Ezek szabályozzák a huszonnégy órás ritmust. követi a szőnyeg vonalát. a tanulást. . az évekig tart. A cigarettáért nyúl. hogy gondolkodnia kelljen mindezen. Kendrick egész délután csak ült és hallgatott. kiveszi a csomagolásból a fecskendőt. – Van valamilyen meghatározott napszak. kezében a használt gumikesztyű meg az üvegcsényi frissen levett vér. elköti a karom. – DNS-szekvenciát készíttetünk. amikor hajlamos… eltűnni? – Nem… hát kora hajnalban gyakrabban. – Kendrick feláll. mint a sárga krizantémokat az asztalon a réztálban. – Nincs.http://detty-liber. kinyitja. nagy szakértelemmel megszúr. rágyújt. amikor abbahagyja és leül. A kezdetet. – Mit csinálunk? – kérdezem. Járkál a szobában. a túlélés titkait és az előre tudás örömét. – Vannak alvási zavarai? – kérdezi a hosszú hallgatástól rekedten. és maga számos tünetét vizuálisan éli meg. ilyesmi. Kendrick mozdulatlanul ült. – Nem. mint aki választ vár. Mindent magam fizetek. Ez lesz az én kis tudományos kísérletem.com HENRY: Kendrick lehajtott fejjel ül.

aki gőgicsél és kacag mindenen. hogy a foga egyenetlen és sárga. hirtelen észrevettem. anélkül.com – Valóban.meg hintőporszaga van. Babákról álmodtam. az a fekete haj és élénk szem. mi ez. MRI. le a lépcsőn. gyakran valamiféle „dadogás” formájában jelenik meg. és végre megvannak hozzá az eszközeink. például a 17-es kromoszómát. hogy sokat beszéltünk volna róla. Visszaül a helyre. amolyan gombócbaba. elhatároztuk. hogy… – Hogy? – Hogy megtudjuk. ebben a szögben a szemüvege átlátszatlan. aki hasonlít Henryre. a keblemhez szorítva azt a csöppnyi. Szóval nem foglalkoztam sok fontos dologgal. mert teljesen megrészegültem egy baba gondolatától: egy baba. hogy a legvalószínűbb részeket nézzük meg. hogy továbbültem a rózsaszín-bézs műanyag széken. egy parányi. és aztán kijövök a rendelőből. Egy próbafülkében egy JCPenney áruházban egy igen jóhiszemű nő megengedte. és nem rohantam el eszelősen. – Szóval ennyi? Most már mehetek játszani? – Meg akarom vizsgáltatni a fejét. megrázom a kezét. ahol a nap vár rám. és lényegében azt mondja. Egy kódrészlet megismétlődik. tej. hogy a vér ne toluljon a fejembe. majombaba. Alan Larsonhoz is. tágra nyílt szemű kínai fiúcskát. hogy megpróbálunk gyereket nemzeni. kezet nyújt. a tulaj kisfiát az Arany Wokban (ahol pompás vegetáriánus tavaszi tekercseket készítenek). Elküldöm egy barátomhoz. Áll. „rossz hír”. ha az egész genomról van szó. ki az utcára.http://detty-liber. megköszönöm. Egyszeriben kisbabákat kezdtem látni mindenütt. suta szünet következik: ismét idegenek vagyunk a délután bensőségessége után. Álmomban felmásztam egy fára. – Izgi lesz – állok fel lassan. Mihez fogja az eredményt hasonlítani? – 2000-re? Olyan hamar? Biztos benne? Gondolom. hogy a kezemben tartott macska/ könyv/szendvics valójában egy kisbaba. Tudtam. Hogy micsoda vagyok. úsztam a tóban. De azzal kezdjük. hogy Henry nem túlzottan optimista gyerekügyben. – A kesztyűt meg a tűt Kendrick egy „Veszélyes hulladék” feliratú dobozba dobja. és megpillantottam. de nem ma. amelyik olyan… bomlasztó… mint a magáé. Nem látom a szemét. És tudni sem akartam annak a lehetőségéről. dédelgetni való. . Hogy maga micsoda. és nem is faggattam erről. Megbeszélek majd egy időpontot a kórházban. a fiolát a Camel mellé teszi. és talán olyan fehér bőrű. puha lényt. Kendrick félrebillentett fejjel néz fel rám. – Hatalmas puzzle ez. és nem ugrottam fel. egy alvó. és elszúrják az egész gyerek dolgot úgy. mert attól féltem. kicsi baba. nyújtózkodom. Kávét innék. – Kendrick mosolyog. ahogy van. hogy látott minket a jövőben gyermektelenül. hogy a fenekén kisbabakolónia húzódik. CAT és röntgen. egy tüsszögő vörös hajú kislányt napellenzős sapkában az A&P-ben.blogspot. Mi vagyok én? Mi vagyok én ? EGY NAGYON KICSI CIPŐ CLARE: Amikor Henry meg én vagy két éve voltunk házasok. és egy nagyon pici cipőt találtam egy fészekben. és erről nem akartam tudni. majdnem kopasz kisbabát egy Batman-film vetítésén. és ráír valamit a vérrel teli fiolára. – Csakhogy az emberi genom szekvenciái csak 2000-re készülnek el. neki van itt az egyetemen egy alváslaboratóriuma. Kihúzom magam. csak annyit tehettem. és észreveszem. hogy Henrynek az időutazással kapcsolatos nehézségei talán örökletesek. De hogy válaszoljak a kérdésére. az olyan betegség. – Tényleg izgi lesz – mondja. hogy a karomban tartsam három hónapos kislányát. igen. hogy miért. A Huntington-kór például csupán egy kis eltérésben mutatkozik meg a 4-es kromoszómán. mint én.

anyám még él. Üres voltam. hogy a bennem lévő picike lény hallja a dúdolást és valamilyen érzékeny sejtszinten elraktározza. érthetetlenül gügyög. bevettem a vitaminjaimat. Vajon a mi kívánságunk is ilyen? Gyáva vagyok. hétfő (Clare 25 éves) CLARE: Most először van Henry távol. hátha Henry a kertben jelenik meg. Tudom. és legyünk boldogok”. „Kedves. Mosogatás közben dúdolok. azt képzelem. Látni szeretném. És gyógyír Clare-nek is. és megláttam az árulkodó ruhakupacot a tuja mellett. de aztán mégsem tettem. hogy Henry benne legyen ebben a gyermekben. és amint ott állok. És azt akartam. lelkiismeretesen súrolva a salátástányért. ha csuromvizes lenne. kora nyár. hogy kimehessünk meg ettől. Normális babát szeretnék. De tudom. a hátsó ajtóhoz mentem. összeszedtem Henry farmerját. amelyek oly természetesen és rémületesen következtek egymásból.http://detty-liber. markol. Kiment a kertbe locsolni. hogy az én gyermekem szinte biztosan Spontán Eltűnésre Hajlamos lesz. mindig. hogy amikor elmegy. összehajtogattam és az ágyra tettem őket. rongyos Old Meg A Televíziódat pólóját és alsóját. Szeretni akartam valakit. amelyeket valakinek a frissen mosott ruhái közül emeltem el. De: de. és ez az egész időrumli el sem kezdődött. EGY 1996. mágikus eltűnő baba. lihegve és fújtatva Clare fölött a vágy csúcsán. árvíz esetén. és amint gyermek önmagámra gondolok. a másik részem azért imádkozik. A baba akkora.com A testem gyereket akart. Kora este van. Valahol Chicagóban hároméves vagyok. szeretném gyermekkel megajándékozni Clare-t. elfogyasztottam egy nagy pohár sovány tejet. tűz esetén. tonhalas szendvicset eszem. aki azt teszi. anélkül. Egy jobb ember megfogná Clare vállai és azt mondaná. van arca és keze és dobogó szíve. a remény ellenére. mint egy szilva. amint apám sután dajkálja csöppnyi unokáját. Henry majd két órája tűnt el. Eszembe jutott. amikor elragadtok tőle. Tisztelgek kicsike énem előtt. hogy megfoganjon. mintha tündérek vitték volna el Es miközben imádkozom.. június 3. Ez a terhesség nyolcadik hete. hogy ez igen valószínűtlen. és fehér pólót meg vászonnadrágot viselek. és biztosan nem örülne. megfordul. kakil. hogy Clare sosem fogadná el. hogy a szex csodája valamiképpen ajándékozzon meg minket gyermekkel. aki úgy elpárolog. mindig szomorú lenne. gyógyír. hogy a permetező még mindig nem működik. október 2. természetesen eszembe jut Clare és az erőfeszítéseink. amit a normál gyerekek: szopik.blogspot. A majommancs története jut eszembe meg a három kívánság. folytassuk. kacag.. Elkészítettem és megettem a sajtos makarónit egy kis salátával. mintha valami jó származhatna belőle. Demetert teljes dicsőségében. oly kevés örömet nyújtottam apámnak – ez nagy jóvátétel lenne. vasárnap (Henry 33 éves) HENRY: Kényelmesen és elégedetten ülök egy fán Appletonban. Kimentem a kertbe. és úgy szeretkezem Clare-rel. velem legyen legalább egy kis része… biztosítékul. a józan ész ellenére. Tudom. és jó félóra múlva. Louis . felüljár. Egyrészt tele vagyok mohó várakozással. aki marad: marad és itt lesz. Tíz perccel később a nappaliban ülök. egy részem vele maradna. teljes akartam lenni. hogy tudnám. bíbor és narancsszínű felhőket látok nyugaton mosogatás közben. ne legyen teljesen távol. hogy bekapcsoljam a permetezőt. látni Clare-t érő dinnyeként gömbölyödni. fogadjuk el. Így hát reménykedem. a medencém táján. 1966. amikor észrevettem. hirtelen nyilallást érzek valahol mélyen a belsőmben. istencsapás esetén. alszik. tévedés ez az egész. Wisconsin államban 1966ban.

Nem hallom. hogy így nevezik. – Jaj – motyogom –. és felállók. Gomez veszi fel. aki átveszi és nyomban azt kérdezi: – Mi baj? – Vérzem. Charisse-t kérem. és csupa vér minden. Karen bekrémezi a fejem meg a mellkasom. Sápadt. – Leteszi. és véresre dörzsöl. Nem sokat beszélünk. és lehúzom a bugyim. Olyan ajtókon megyünk át. Egy pillanatig aggódom érte. Charisse meg én kiszállunk. bocs. Charisse odamegy az íróasztalnál ülő férfihoz. jaj.blogspot. Azt írom: „IL Masonicba mentem.http://detty-liber. Sheffield. péntek (Henry 32 éves) HENRY: Kimerülten érkezem az alváslaboratóriumba. mintha valamiféle vizsga előtt lennék. Ülök az ágyon a fura.com DeBernierest olvasok. és dr. mintha megbántanám az érzéseiben. és itt van Henry.20”.. és felhelyezi a vezetékeket. „Vetélés?”. de amikor a férfi kimondja. június 13. Visszanézek Gomezra. Minden szokatlanul éles és hangsúlyos. – Milyen a vérzés? – Mint a havibaj. Kinyitom Henrynek a hátsó ajtót. azt mondja: – Hoppá. már ismerem a menetrendet. ha durván bánnék vele. megkeresem a retikülöm. és Henry arca nedves. Óvatosan felállók. és a szó szétterjed a tudatomban. Ez az ötödik itt töltött éjszaka. de melyikünk könnyeitől? 1996. Karen fiatal.) Charisse vitt el. csütörtök és június 14. Érzem az arcomon a borostáját. amíg kitölti elmém minden zugát. hol voltál? És Henry fölém hajol. aki kurtán rám mosolyog. lehajtott fejjel. mint a víz apálykor. hogy Henry közvetlenül a vége előtt befutott. Kendrick kérte. karba font kézzel veszik körül fájdalmukat. és óvatosan megölel. a sorukra várnak. én is leteszem a kagylót gyengéden. – El tudnál vinni Illinois Masonicba? – Rögtön ott vagyok. hogy ez történik. álságos. mert a fura kis nyilallások most menstruációs görcsökre emlékeztetnek. majd elgurul parkolni. késő éjszaka van. – A fájdalom felerősödik. szőke és vietnami. Gomez a mentők bejáratához fordul be. de a belsőmet is. felnyílik egy seb. mint egy tündérmesében. . Nem törődöm vele. Miután megtettek minden tőlük telhetőt. Minden nagyszerű. kinézek az ablakon. Western. Később megtudom. amint a lábunk megnyomja a kövezetet. Hosszú műkörmei vannak.. – Hol van Henry? – Nem tudom. Gomez vezet. A cédulát a telefon mellett hagyom. amíg kiszorít minden más gondolatot. aztán eltökélten kirekesztem a gondolatot. és amikor felébredek. tüzesen újratámad. Aludtam. mit írjak. és már valami ragacsost is érzek a lábam között. karikás a szeme. (Görcsök. Sírni kezdek. amelyek automatikusan nyílnak. mintha emlékeznem kéne rá. Larson laboratóriumi asszisztense. és bemegyek a fürdőszobába. Felhívom Charisse-t. és nem szól. Próbálok normálisan beszélni. és én is közéjük ülök. de nem engedték be. és amikor az egyikkel megkarmolja az arcom. Néhány ember ül nyomorultan és összetöpörödve a ragyogóan kivilágított teremben. ahogyan dr. Írni akarok Henrynek egy cédulát. nemcsak a bőrömet. Wellington. Az anyósülésen ülök. Nem kezdek igazán aggódni még jó félórán át. mégis megtörténik. rájövök. A fájdalom visszahúzódott. Beülünk a kocsiba. Este 7. Belmont. mit mond. de most friss erővel. otthont utánzó hálószobában pizsamanadrágban. és megint jön. mintha várnának minket. Pár perccel később Charisse csenget. de nem tudom. Henry több mint két órája elment. Istenem. leülök a földre. megint belém nyilall.

én a hóban térdelek. Egy tisztásra érek. aki ma éjjel figyeli a gépeket. Nem vesznek minket észre. – Remek – mondom. megállunk Verlaine és Baudelaire előtt. Óvatosan lefekszem. hogy lelkem hozzád szálljon. mint valami kísértet. Nerudát. „itt egy Emily Dickinson”. hideg van. de valahogy mindenen keresztülfutok. Arra gondolok. és elveszítem az eszméletem. vasárnap (Henry 34. Fűben hánykolódom. aztán valami felvonulás következik. sima lába. Larson hajolnak fölém. Donne-t. csak egy különös üveg. Minden csupa vér. A szív előbb gyönyört áhít. vér az. Erdőkön futok át. Larson zaklatott és aggodalmas. fehér vers előtt. hanem versek. KETTŐ 1997. aztán hirtelen rátalálok: egy vers előtt áll. Nézzük a képeket. Larson ül vagy az. aztán futok. Dr. vér csepeg a hóra. de valójában nem képek. fákon. én most lefekszem. Kendrick és dr. . antilopcsorda fut.blogspot. hogy kímélje a kín… Clare áll az élénksárga vers előtt. rizsporos paróka és hatalmas krinolinos ruha vagy frakk és térdnadrág van. Ingrid teste az. amely el van dugva egy sarokban. hogy Clare meg én egy múzeumban sétálunk. Futásról álmodom. ahol tűz ég… Azt álmodom. de Kendrick arcán diadalmas mosoly. szomorúnak látszik. látom a verset: Este van. Megrázom. – Elkapták? – kérdezem. elképzelem a póklábú kis karokat. a légzésemet. talán valahogy látni tudják az álmaimat. meztelen vagyok és fázom a sötétben. természetfilmet játszanak. vérzik… – Hogy a pokolba történt? – A francba. „Nézd”. a nappalijukban. Amint mögé lépek. ahogy elmegyünk közöttük. – Tökéletes volt – feleli. összegömbölyödve. A szülei házában dugunk. amelyik innen tükörnek látszik. szél zúg fölöttem. mintha melegedne a fényénél. Ingrid hosszú. Az oldalamra fordulok. segíts visszatenni az ágyra… Kinyitom a szemem. Karen befejezi a kábelezést. A múzeum régi. becsukom a szemem. vasszagot érzek. Engedd. és ordítok… Felébredek. és kinyújtom a… – Istenem. becsukom a szemem. a földön hó van. Uram. őrizd meg lelkem. versek. Ablak nincs. a kezem a nyakán. és Ing hirtelen felugrik. egy parányi. mint egy cica. letépte az összes elektródát. kalapál a szívem. október 12.com Félhomály van. Aztán. gyorsan otthagyjuk a beateket. Bishopot. hogy Ingrid az. végig a galériákon. hogy Ingriddel szeretkezem. megyek. mondom Clare-nek. talán nem árulnak el nekem mindent. Clare a melléhez kap. a szoba hűvös. A nyílvessző berepül a tévébe. a gondolataimat. amelyek hosszú papírtekercsekre rajzolják a szemmozgásaimat. Azt álmodom. íjat és nyílvesszőt vesz elő a pamlag mögül. az összes festmény rokokó aranykeretben.. elidőzünk egy Rilkével teli teremben. Clare egy picike tutajon ül a menetben. Látunk Dantét. megy a tévé. mögötte viszont dr. jó éjszakát kíván. és a közepén Clare. Tudom. Egyszerre csak észreveszem. Sír. Clare 26 éves) HENRY: Felébredek. Perceken belül elalszom. átmegyek. és én felugróm és fojtogatom Ingridet. sűrű bozóton. Ó. miközben az emberek éljeneznek körülötte. az összes többi látogatón magas. S ha álmomban érne halálom. Az alváslaborban vagyok. hogy elveszítettem Clare-t. bár nem látom az arcát. Hideg verejtékben úszom. amelyek valamiképpen fizikai megnyilvánulást nyertek.http://detty-liber. távozik a szobából. az agyhullámaimat az üveg túloldalán. Blake-et. és lelövi Claret. mint Wendy a Pán Peter néma változatában.

hozzám fordul. rám vigyorog. nem nézem az orvosságos fiolákat és a . annyira más. az arca. fehér ingben és zöld zakóban. +túl sok dopaminreceptor. – Azt álmodtam… – Clare. De mi? Henry leteszi a telefont.. és sírunk. amelyek dacolnak az idővel. a csizmám húzom. aztán hosszú csend. Éppen olyan döbbent. mint a méhviasz. akinek a kezét csontnak és bőrnek érzi a kezem.http://detty-liber. a menedéke helyén kórházi szobát találjon. szemben az ággyal. A jegyzetfüzetre pillantok. Egész éjjel beszélt. Henry a pamlagon ül. nem…” Gyerekkorom kabócái és leveli békái egész éjjel lüktető hangfüggönyt varázsoltak körénk. nem nézem a nagy ágyában annyira eltörpülő embert. végül lihegve huppanunk a pamlagra. markolta a vizespoharat. Henry végigmegy a folyosón. Hallom. új gén=időutazó?? Krom= 17 ¥ 2. a haja csupa vér. és egy parányi szörny fekszik rajta. hogy a saját szobája. De már nincs magánál. végre. Mama ablaka keletre néz. Sikerült neki. nem. kiáltozott. Nevetek. mint egy macska. hogyan hozzon létre olyan egereket. „Várj. miféle fehérjék??? … és rájövök: Kendricknek sikerült! Kibogozta! Ezt nem hiszem el. nevetve és táncolva. csontkeze könyörögve lebbent.. mit számít? a kód néhány betűje?. Havas délután van. Clare. és zokniban bemegyek a nappaliba. aztán „Valóban?”. A saját ágyában alszik. Henryre nézek és eltűnődöm. sírt. 1998.A mindenit!” Majd. Óra. Henry 34 éves) CLARE: Henryvel éppen indulni készülünk. Leülök mellé. A keze. kérlek… Felül. 200 +ismétlődő TAG. hogy ő más. hozok papírt…”. amelyet időnként egy-egy „Várj.com – Nem – mondja. és hevesen jegyzetel. és sírva fakad. hogy a sejtek szintjén annyira különbözik tőlem. hogy „Philip!” és „Mama!” és „nem. nevetett. amikor megszólal a telefon. és a számra teszem a kezem. aki teljesen emberien mosolyog. körberángatjuk egymást a szobán. és abbahagyom a nevetést. Kendrick ül a rendelőjében és azon töri a fejét. aztán . hétfő (Clare 26. be a nappaliba. és valahol a város másik felében dr. 4. Egyszerre kezdünk nevetni. – Gyerünk. az ablaknál. – Micsoda? – Időutazó egereket csinál. de nem nézem. de ez élet és halál kérdése. a saját szobájában. Most hajnal van. de valamiképpen csak kell számítson ez is. mint én. Aztán meggyógyítja őket. a lap tetején így kezdődik: 4 gén: per4. február 16. Clare felemeli a kezét. egy férfi. „Halló?”. azért menekült el a kórházból. – Meghalt – mondja egyszerűen. legombolt. amikor csak egy férfi. ezt nem értem” szakít meg. KÖZJÁTÉK 1998. amelyet cserepes ajkához tartottam. – Most mi következik? – kérdezem. augusztus 12.blogspot. ölében a telefon. és mama bőre olyannak látszott. A fehér széken ülök. hogy felvegye. szerda (Clare 27 éves) CLARE: Mama alszik. végre. aztán táncolunk. és valahogyan változtatnunk kell rajta. időtlen1. és leveszem a csizmám és a kabátom. amikor azt mondja. nemhez kötött”? nem. Mindig tudtam. – Kiónozza és egerekbe ülteti a géneket. 25. vérzel. ébredj fel. Ülünk együtt a vérben úszó ágy szélén.

mind ragyog a friss hajnali harmatban. aztán minden szín ott vibrál a maga helyén. sem a VESZÉLYES HULLADÉK feliratú dobozt. és a kezem. ültetett. és félrebillen a feje. A karomba veszem bűzlő. hogy ébredeznek a lila akácon lakó gerlék. Amikor rosszul volt. a másik ablakhoz megyek. néha a szökőkút mellé. ahol láthatta. szombat (Henry 35. mert az volt az utolsó nyár. nem mozdítja levegő a tüdejét. Alatta repül az árnyéka. csak egy pillanatra. amely olyan vastag volt. Amikor látogatóba mentünk. amelyről kiderült. Lucille magához tért. és a ház zengett Mark és Sharon gyerekeinek boldog kiáltásaitól és lábdobogásától. hogy nem lenne szíve megszabadulni tőle. Most a szobában csend van. amely álmomból is felvert. a dáliákról. már ment is ki a hátsó ajtón. akár esett. Hallom. mint a combom. A világ szürke. és amint ráktól dagadó hasa a termékenységet utánozza. Clare alig lépett be a Réti pipis ház bejáratán. Nyílik az ajtó. gyönyörű mamám. aki szinte mindig a kertben volt. akár sütött a nap. Kinn néhány madár énekel. mint az üveg. hogy megkeresse Lucille-t. felállók. és olyan cukkinit mutatott. Etta és Philip pokrócba csavarva levitték. gyomlált. amikor mindannyian megjelentünk. reagálnak-e a növények a zenére. ás. – Clare? Ó… Visszaeresztem mamát a párnákra. Kinézek az ablakon. A kísérletet tehát sikeresnek könyvelték el.blogspot. amikor Lucille egészsége megengedte. kacagva és végre szabadon. sem az ágytálat. tele véres fecskendőkkel. az ágyások között térdelt. és kikapcsolom. de annyira eleven. hogy kertészkedjen. szemez és olt Peter. nincs vérkeringés. A szája kissé nyitva. – Elment. Csend. hogy üdvözöljön minket: ősz és rézvörös haja vastag. máskor egy körtefa alá. lila színe van. emlékezetemben ragyogva emelkedik fel. Lépések a folyosón. Egy varjú száll a fű fölött. akárha énekelne. felhajtom a takarót. fonott . mint az égből lelógó fehér húrok. hogy undorító. amelyen a folyadéktól duzzadó tasak függ. amelyek végre megtalálták az új etetőt. mint a növények. Az ágyhoz megyek. A légkondicionáló halkan búg. Nincs szívverés. aki szerette a kertet. hogy kiderítsék. a hajnal nem rózsaujjú.com poharakat és az infúzióállványt. A fény megleli az ablakot. mintha csodálkozna. A bőre meleg. amelyek a vártnál jobban fejlődtek a napóra mellett. vagy a rózsáit trágyázta. aztán az ég kék. Amikor jól volt. az új rózsáról. de mindig elegáns. amikor a madár leszáll az ablak alatt és károg egyet. sem a hányadék befogadására szolgáló kis vesetálat. és amint a csontjai szúrják a mellem. a fehér szalvia.. hanem mint egy lassan szétterjedő vérnarancs folt. Felkelt.http://detty-liber. akik kölyökkutyaként hancúroztak a szökőkútban. Nyáron. ragacsosan és élettel teli ugrándoztak a pázsiton. Semmi. aztán elárasztja a kertet. Amikor Lucille jól volt. Letérdelek az ágy mellé. és találkoznak. hogy sosem termett még annyi paradicsom. Lassan szivárognak bele a színek. Becsukom a szemem. egy pillanatig megpihen a láthatáron. Clare 27 éves) HENRY: Lucille volt az. hogyan dolgozik. Fázom. megigazítom a hálóingét. újra az én tökéletes. Mama is csendes. a körömvirág. lesoványodott testét. a trombitavirág. bár a szeme csukva. 1998. szeptember 12. A kapkodó légzésnek. vörös LED-kijelzőt. a rózsák. majd aranyfény terül szét. a testem elnehezül mama fehér karszékében. de sosem ismételték meg. Lucille megesküdött. sem a gumikesztyűkkel teli dobozt. kelet felé. sem a pislogó. és tökéletes. Fenn a nap. a szívére teszem a fülem. és Etta hangja. Az erdő szélén az ezüstnyírfák rezegnek. Egy nyáron Lucille és Alicia kísérletet folytattak: Alicia naponta több órán át gyakorolta a csellót a kertben. Lucille az évszakokkal együtt virult ki és hervadt el. a szemöldöke felhúzva. vége. Lucille habár gyakran piszkos volt. a kert ügyeiről mesélt nekünk: a vörös fejű pintyőkékről. a haját. és egy fonott székbe ültették.

Végül lemegyek. aki eltávozott. Clare. Mama íróasztala előtt állok. ablakok ölelik körül. Könnyű kezű leszek. Clare-nek… nos.blogspot. könnytelen arctól. – Mit csináltok? – Kiflit. Clare mosolyog. amelyek elhagyottnak és szégyenlősnek látsz anak a nappali fényben. majd utánadugja a másikat. Az íróasztal zárva van. Eltűnt az összes orvosi kellék. Nell. Leülök a földre. fehér kecskebőr kertészkesztyű meg Smith & Hawken szerszámok félredobva. Tele van papírral. és zsírpapírba csomagolja. amelyből erős tincsek lógtak az arcába. Kisvártatva nyitva mind. ahogy fogadta ölelésünket. ha így nekiesel. Henry követ az emeletre. bocs. amely mocskos és csúnya a tiszta szobában. bocs. Rám néz. Hiányzik Lucille. hát benyitok. Ha szeretkezni akarok vele. fiam – mondja vigyorogva Nell. fehér íróasztal. 1998. Az ágy lecsupaszítva a matracig. Henry minden teketória nélkül kinyitja a többi négy fiókot is. összehajtja. – Bocs. hogy megtanulom a készítését. de Clare az. hogy semmit nem tudok kiolvasni belőle. magam elé teszem egy fiók tartalmát. – Ki akarom nyitni. aki csak külsejében olyan. feldarabolja. Megesküdtem. Lucille meg én mindig igen formálisan csókoltuk meg egymást. ha belepusztulok is.. szerda (Clare 27. csak ne püfölj. Hiányzik nekem. anélkül. Mama íróasztala egy kis bemélyedésben áll. óvatosan a zárba illeszti az egyik kapcsot. szinte önkéntelenül az ajtóra pillantok. reggeli fény füröszti üres felszínét. A fiókokban nagy az összevisszaság. eredménytelenül. valami tésztával és egy nyújtófával. mint Clare. és látom. Clare bemegy a szobákba. bár a lányát egyetlen pillantással porig tudta alázni.http://detty-liber. Hé. miért van ott. Súlyos. Clare próbál belemenni… és perceken belül békén hagyom. – Semmiség. mint a rágógumi. vagy olyan lesz a tészta. francia grófnők lettünk volna. Mama íróasztalához fordulok. egy csekk-könyv. Henry 35 éves) CLARE: Mama szobája fehér és csupasz. Állunk mama íróasztala előtt. Henry. amit elé teszek. és pár perccel később visszajön. kiegyenesít két nagy gemkapcsot. – Henry mosolyogva fordul felém. különálló lapok. két oldalról. november 26. – Kölcsön kell kérnem Henryt néhány percre. ha tréfálok. akik egy jó ideje nem találkoztak. Clare. és Henry megérti. amely mintha mérföldekre lenne távol. Mama forgószékére könyökölök. tollak és rövid ceruzák. Henry és Nell zsonglőrködnek: tálakkal. akitől meg vagyok fosztva. – Mi van? – kérdezi Henry. A bal alsó fiókkal kezdi. és egy órán át bámul egy oldalt. mintha idős. Velem mindig kedves volt. – Lazán. és itt hagyott ezzel az idegennel. Clare ül egy könyv előtt. lazán! Csak megkeményedik. és elfelejti. – Voilá – mondja. – Ó. és hozzálátunk a páchoz. modern és furcsa az egyébként nőies és finom. – Nyugodj békében.com kontyban. Clare gyászol. – Olyan gyors pillantást vet rám. miközben Nell kinyújt egy tésztacipót. Clare megeszi. vetőmagcsomagok. – Henry kimegy. nézem az asztalt. – Igenis. és kihúzza a fiókot. Leül a földre mama íróasztala elé. De nem sír. Nell bólint. feltárva a tartalmuk: jegyzetfüzetek. Könnyű kéz kell. kertészeti katalógusok. hogy csupa liszt. Egy órán át kerestem hozzá kulcsot. a „hiányzik” nem megfelelő szó. A nappali és az ebédlő üres. egy mérőszalag és még egy csomó apró tárgy. Nevetést hallok a konyhából. hogy lapozna. egy Hershey csokoládé. . és a nyújtófával Henryre mutat. – Gyere vissza negyedóra múlva. fiam. és nem találom a kulcsait. Henry nem nyúlt semmihez a fiókokban. antik francia bútorokkal teli szobában. mert félek az engedelmes.

Egy másik fiókban frissebb verseket találok. És: Ha nyugton maradok. hogy alig maradt valami. kígyóvonalakkal. Aztán találok egy nekem címzett verset: A BEHAVAZOTT KERT Clare-nek most a kertet hó borítja üres lap. És: nem tudnám. lábunk ír rá nyomot Clare ki sosem volt enyém mindig csupán önmagáé . XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX teljesen XXXXXXXXXXXXXXX Egyes versek le voltak gépelve: E pillanatban minden remény gyenge s kicsi. Vannak köztük listák vagy emlékeztetők önmaga számára: Ne kérdezd P-t S-ről. 79.http://detty-liber. laza és lágy nincs levegő XXXXXX igent mondott mondta XXXXXXXXXXXXXXX Vagy: a kezét XXXXXXXXXXXXXXXX XXXXX bírni. amikor mama elveszítette a babát. a szemem elhomályosul. Most már tudom. hogy a vágy a sötét árjává olvasztja e téli éjszakát. nem tudnám megtenni. elmegy mellettem. és olvasatlanul félreteszem. 04. 01. 06. Számtalan lap van tele krikszkrakszokkal. 1979 volt az az év. és megpróbált öngyilkos lenni. Egyes lapokon versek vannak. Ezek némelyikébe egy-egy mondat van ágyazva. Fáj a gyomrom. hogy a szex angyala ily szomorú? Ki tudta. Fogom az összes ilyen papírt.blogspot. hogyan érezhette magát. Zene és szépség – a só bánatomban. kisimítok és balra teszek. amin mama kézírása van. fehér űr hasít jegembe. Vagy: Emlékeztesd Ettát. de olyan sok húzással és javítással. Késsel választani el a haját. spirálokkal.com Mindent. mint Szapphó töredékei: Mint az öreg hús. B-ék pénteken vacsorára jönnek. madárlábra emlékeztető ábrákkal. 23. fekete körökkel. Ki mondhatta volna. 79. A tavaszi kert: a nyár hajója ott úszik téli látomásomon.

hogy ne fagyjon le a számítógépük. írt nekem egy verset – mondja. és ő bólint. Clare 28 éves) HENRY: Clare meg én egy háztetőn állunk a Wicker Parkban egy sereg hasonló. biztonságban és egészségben. EGY 1999. változtathatatlan. amely vár HENRY: Mindjárt itt a vacsora ideje. A háztető Clare művészbarátaié.http://detty-liber.. Tiszta éjszaka van.com Csipkerózsika kristálytakaró csak vár ez az ő tavasza ez az ő álma/ébredése csak vár minden csak vár egy csókra gumók gyökerek valószerűtlen alakjai sosem gondoltam én kisbabám az arca szinte egy kert. Henry. SZILVESZTER ÉJJEL. Körülöttünk mindenki részegen fecseg arról. odamutat egy papírlapot. Ahogy ülök Clare mellett. Keletre. Sosem kételkedtem a szeretetében. hogy az édesanyja mégis szerette. hogy mindezt a millenniumi ostobaságot tökéletesen el fogják felejteni. Felnéz rám. „Nem kéne megnézned. amint dalokat énekel ebéd után. akinek egy süllyedő hajó fedélzetéről integet az édesanyja. Amint körülpillantok a padlót borító papírtengeren. amint végigpördül kék ruhájában az öltözőjében. Mosolygok magamban. megkönnyebbülök. Clare a hatalmas. Az asztali lámpa fénykört kanyarít köré.blogspot. amint rámosolyog a tükörképünkre egy kirakatban. tagadhatatlan. Clare a földön ül az édesanyja íróasztala előtt. tudván. péntek. A Clare-nél lévő vers bizonyíték. amelyet csak ők hallanak. és újra az enyém. Könnyek peregnek az arcán. és Chicago belvárosát nézzük. egy nyári délutánon. és olvasom a verset. látszik a lehelet. kinn a parton a hajótörés után. a Michigan-tó felé nézünk. mint a szél. Clare meg én az épület derékig érő álhomlokzatának támaszkodunk. ami mentőcsónak Clare számára. az én feleségem. Átölelem. csuklyás kabátban és kesztyűben táncolnak egy olyan zenére. erős lélekkel együtt. Nell útjában vagyok. de az arca árnyékban van. és sír. a haja lángoló rézvörös aura. Gomez és Charisse a közelünkben. körötte fehér és sárga papírok. este 11. – Nézd. Az én édesanyámra gondolok. milyen hősies lépéseket tettek annak érdekében. így amikor azt mondja. nem túlságosan hideg. Lucille változékony volt. hogy ebből a káoszból olyasmi is felszínre emelkedett. rögtön kapcsolok. – Verset írt nekem – ismétli álmélkodva Clare. december 31. mire a kidobott karácsonyfákat összeszedik az utcasarkokról. . egy pillanatra elégedett. pillanatfelvétel egy érzelemről. az arca döbbenetesen fehér a hold-/utcai fényben. megbocsátom Lucille-nek kolosszális önzését és förtelmes halálát. és Clare-re pillantok. miben sántikál az asszonyod?”. Clare.55 (Henry 36. várjuk az úgynevezett ezredfordulót. – Gyönyörű – mondom. hogy mennyi konzervet halmoztak fel. Szeretett engem. mint egy kislány. a fülem meg az orrom kissé zsibbad. A tűzijátékra várunk. fekete kendőjébe burkolózik.

Gomez az égre emeli a szemét. Charisse szörnyen néz ki (szerintem. mindenki – mondja Clare. zöld és vörös fényekben játszanak. – És remekül nézel ki. mint óriás robotok a kisebb felhőkarcolók feje fölött. mielőtt találkoztam Clare-rel. Egy középkorú nő áll a mosogatónál.. Néha petárdákat hallok innen-onnan. négy. Szerintem már mind ágyban vannak. Hat emelet magasan vagyunk. és az órájára néz. hogy jobb dolgok következnek. de a Wrigley most még fényárban úszik északkeleten. és kissé indiános a kinézete. hogy kötelességüknek érzik. Még több. ahol laktam. és mosogat. – Tíz. – Ne nézzétek – mondja Gomez. kilenc. mert egyes idióták elfelejtik. és hangosan böfög egyet. A nagy épületek karácsonyi díszben. de kevesebb kátyú. és meglepődöm. HÁROM 1999. Charisse egyik virtuálisvalóság-játékát teszteljük. öt. sokkal több ember. Rosa Evangeline Gomolinski. Max és Joe szőke. A Sears és a Hancock úgy bámulnak egymásra. Charisse mosolyog. Engedünk elmúlni egy hetet. máskor fegyverropogást. és a South Side tovább hanyatlik. hogy egyeseknek siet az órájuk. A Grant Parkban egy förtelmes épület. milyen sokat látni innen. Végre lebontják a Wrigley Fieldet. és borzalmas építményeket emeljenek helyükre. hogy a feg yvernek nem csak hangja van. Meghízott. és Joe nevet. nyolc… – és valamennyien beszállunk –. Clare és Gomez az ágyra ülnek. HÁROM! KETTŐ! EGY! Boldog újévet! Pezsgősdugók pukkannak. hogy néhányat időnként lebontsanak. Chicagóban annyi a remek épület. és szopja az ujját. Úgy fest a házuk. és Clare nevet.com – Hello.blogspot. South Haven felé integet. Leülök egy székre. A jövő század Chicagójára gondolok. – A baba gyönyörű – mondja Clare. és én reménykedem. Engem bámul. – Megjöttek? Mind becsörtetünk a hálószobába. Clare 27 éves) HENRY: Megszületett Charisse és Gomez harmadik gyermeke. az északi Dearbornon. „Szülőnek lenni” a neve. bebújik szabad karja alá. Császármetszés volt. a West Side lassan kikecmereg a szegénységből. fekete hajú. – Ez nem a valóság. Joe Gomez ölében ül. hét. A belváros délkeletre csillog. kimerültnek és betegnek látom. és kesztyűjével a tó. Max!” A már egyévesen barátságosabb Joseph „babába” kiáltásokkal szalad Clare-hez. és egy ronda megastadiont építenek. a környékünk csöndes és sötét. – Még két perc. aztán lerohanjuk őket ajándékokkal és kajával. és nekem is nevetnem kell a tökéletes káoszon. éjfélre mindenki meg akar érkezni valahová. amely egy felrobbanó kólásdobozra emlékeztet. . – Fura – mondja nekem. Max az anyjához mászik. Picike. A mi házunk a Lincoln Square-en valahol innen északnyugatra áll. – Ott már beköszöntött az új év. – A környéken itt-ott kitörő lárma jelzi. szombat (Henry 35. amelyet pár éve építettek mellé. amikor Clare felveszi. Gomez térde mögé rejti az arcát. Majdnem látom a házat. Charisse az ágyban fekszik. Gomez megkezdi a visszaszámlálást. mintha egy játékáruházat magában rejtő gleccser vonult volna végig rajta. hogy értékelni tudjuk a szépet. tűzijáték borítja az eget. Gomez nyit ajtót. A hároméves Maximilián a lábába kapaszkodik. de eltakarja egy magasabb és otromba épület. március 13. Lego-kockákat és játék macikat hagyva maga után. Menet közben bepillantok a konyhába. karjában a babával. Nincs nagy forgalom. A baba alszik. Az idő megáll. – Gomez? – hallatszik Charisse hangja a hálószobából. Clare szerint „csodálatosan”). Nevetséges forgalom. hat. amikor azt mondjuk: „Szia. – Nagyon fázom – mondja Clare. és Clare meg én szorosan átöleljük egymást.http://detty-liber.

– Fogd be. szeretnéd megfogni Rosát? – kérdezi Clare. ha megállna.com – Szarul vagyok – mondja Charisse. nem kíváncsiak ránk. Gomez fel-alá járkál. Enyhén szemerkél az eső. Három volt. Amint látom Clare-t a babával a karjában. Hogyan fogott. – Jól vagy? – kérdezi. végleg. hogy beszéljek róla. – Nagyon szép név. – Sajnálom – ismétli Gomez. és eltűnik a házban. és Charisse óvatosan Clare karjába teszi a lányát. és csak a puszta tény marad: több gyermekünket elveszítettük. nekem pedig könnyek peregnek az arcomon. nevettünk. – Rosa Evangeline – gügyögi Clare a babának. akiknek elmeséltük szomorú esetünket. – Clare még most is szenved a vetéléstől? – Vetélések. amikor kicsi voltam. és egy pillanatra elfog a hányinger. hogy Gomez engem néz. – Nem igazán szeretném – magyarázom. aztán rájövök. szerintem. – Aha. Gomez. Mit szólsz a Cubshoz? – Újra leülök. Az érzés elmúlik. zavartan téblábolva? – Henry. hármat elveszíteni gondatlanságnak látszik. és alig vagyok képes beszélni róla Clare-rel vagy Kendrickkel meg a többi orvossal. Valakinek mondania kell valamit. Megvan a lányunk. Gomez. kedves Könyvtáros. Percekig állunk némán. – Ez nem olyan vicces. Állok. – Hát mi a probléma? – kérdezi könnyedén. kóborolva. Állok a hátsó kertben. – Nem – mondom túlzott eréllyel. Örülnék. – Igen. hogy mi a probléma? – Baszódj meg. a kezében égő cigaretta. de nem engedtem – mondja Charisse. hogy játszottunk. – Hát jó. – Megcirógatja a baba arcát. – Egyébként csütörtökön született – magyarázza Gomez. Hideg van idekinn. . értelek. – Gomez ezúttal kivételesen szégyenkezik. – Nem. Pánikba esem. amiért te és Clare sans bébi vagytok? – Ez igazán nem rád tartozik.blogspot. – Tudják egyáltalán. Mr. – Jaj. Próbálok visszaemlékezni apámra. Megtorlóm az arcom a zakóm ujjával. és felemeli az egyik csöppnyi kezét. megáll mellettem. de visszajön. Észreveszem. Leülök a rozoga kerti asztalra. ha bemennénk. A szeme sötétlő hasíték. nem a Cubsszal. megrohan a jó pár vetélés valósága. Hol vannak azok az elveszett gyermekek. – Szeretnéd megfogni? – Clare bólint. Gomez suta mozdulatot tesz. Odabenn rám tört a klausztrofóbia. Mindössze arra emlékszem. nem fogok időutazni. – De sikerült. – Rögtön jövök – mondja. Többes szám. Csapódik a hátsó ajtó. női dolgokról akarnak beszélgetni. – Azt hiszem.http://detty-liber. hogy Clare bizonyára mindent elmond Charisse-nek. – Mivel? A Cubsszal? Nincs dobójuk. kimegyek a hálószobából. – Gomez Szerdának akarta nevezni. – Sajnálom. Felállók. Gomez jön. és Charisse bizonyára semmit sem mond Gomeznak. még jobban. – Egyikünket sem érdekei a baseball. Mi az a probléma. – Egy gyermeket elveszíteni. Gomez. Azt hiszem. – Még mindig próbálkoztok gyerekkel? Ez meghökkent. balszerencsének fogható fel. Remélem. – Menjünk be. futkároztunk. Nem akarok erről beszélni. DeTamble. és Rosa ásít. lélegzem. Zavartalanul folytatja. Felállók. a vállán vitt. amely nedves az esőtől és tele van fenyőtűvel. Nincsenek szavaim. át a konyhán és a hátsó ajtón. – Ne törődj velem – mondom.

úgy döntök. mintha minden oké lenne. Clare összegömbölyödve. hogy megérintsem. megnyerte az összes díjat. A fürdőszobában öltözöm fel. – Mmm? – Fogadjunk örökbe. Ez a kézenfekvő megoldás. hogy vigasztaljam magam. – Clare – súgom halkan a nyakába.com – Cöcö. július 21. – Csak menjetek el hozzá. és a miénk. fogom a ruhám. és zseni. – Ó. vagy én valahogyan lemaradtam. isten tudja. hogy mindketten benne vagyunk-e. az arcát eltakarja a haja. mintha számomra tökéletesen oké volna. Hajnali kettő lehet. Hogy beszélsz? Mert én ismerem azt a híres doktornőt… – Gomez… – Akinek a magzati kromoszóma-rendellenességek a szakterülete. fogom a jobb mellét és azon töröm a fejem. Az esküdtek imádják. nedves fenyőtűket söprök le a nadrágomról. Odamegyek. amikor kis híján megölnek. dögölj meg”? Felállók. Most Clare-hez simulok. Először arra gondolok. beülök.. a kocsiban alszom. hová. – Henry… Kilépek az ajtón. Clare is egészséges lesz. hogy sírni látom Clare-t. Boldogok leszünk. mintha normális emberek lennénk. hogy te állandóan eltűnsz. Elegem van abból. – „Kösz. nekem háttal. – Színlelés. szembefordul velem. (Henry 36. Én igazából akarom. – Clare… – Nyúlok felé. – Valódi kisbaba lenne. rohanunk hozzá. Szerepelt a tévében. semmit nem tehetek. becsapom az ajtót. kedves elvtárs” vagy „Kösz. – Oké. NÉGY 1999. Mi abban a színlelés? – Utálom a színlelést. Jó idekinn. de amint beülök. Miről beszélsz? – Úgy teszünk. Elegem van a sírásból. – De az hazugság lenne – mondja Clare. Clare 28 éves) HENRY: Ágyban fekszünk. én mögötte. de ellök. – Miért nem tudod végre… – Igazságügyi orvos szakértő. Te úgy teszel. selyemfüggöny rejti az arcát. Briliáns kibúvónak látszik: lesz gyerekünk. csak segíteni próbálok. Nem emlékszem. mi az ördögöt kezdjen az egésszel! En úgy teszek. Kösz. felveszem a cipőm. hónapokig gondolkodtam ezen. Clare jelenik meg az előszobában. Sóhajtok. – Hová mész? – Nem tudom. Felkelek. Egészséges lesz. ha meghal a magzatom… – Zokog. hol a kocsi. akik normális életet élnek? Én úgy teszek. – Hetekig. és bemegyünk. Aztán meglátom az utca túloldalán. Jézusom. Tehetetlen vagyok a könnyeivel szemben. az oldalán.http://detty-liber. előredőlve. – Nem tettetünk állandóan. ami bármin változtatna. hogy vigasztaljam.blogspot. Állandóan tesszük magunkat. Kiveszem Clare retiküljéből a kulcsát. Felül. – Hát ha az esküdtek imádják… – kezdem gúnyosan. – Menjünk be – mondom. szerda/1998. és csak az imént oltottuk el a lámpát egy hosszú és értelmetlen beszélgetés után gyermeknemzési baleseteinkről. mintha nem izgatna. szeptember 8. hogy elmegyek . és Kendrick nem tudja. – Amit Montague a neve – folytatja –.

Elmegyek a Rosehill temető és a számtalan autókereskedés mellett. a Természet azt mondja: Henry. végigszaladok az előre beállított állomásokon.http://detty-liber. mondtam hangosan. mondd meg. Kimy. egyenesen az arcomba. Jó ideje nem jártam kinn éjjel. Clare mániákus. minden rendben. Vajon alhatnék-e itt a parton úgy. Nem látok kiutat. Az utcák üresek. hogy kockára tegyük Clare életét. szexsztrájk. és Isabelle dugta be a fejét a biztonsági ajtón. Az énem csak mosolygott. Úgy érzem. A zaj. aztán elveszítünk? Mi olyan fontos bennük. amelyeket létrehozunk. Egyetlen jövendőbeli énem se biztatott arra. próbálom összeszedni magam és nem hányni. és egy idő után szinte elfelejtem. és felemeltem a hangom. amelyekről a Rosemary gyermeke jut eszembe. te fölöttébb elszúrt szervezet vagy. érzéstelenít. aztán a Dempsteren megyek a tóig. amíg kiállók a parkolóhelyről. – Akarsz a pamlagra feküdni? Rosszul vagy? – Nem. Talán sztrájkolnom kellene. találkoztam magammal. Aztán összegömbölyödöm a linóleumon. és megkérdezte. Nevetek. hogy rémes ötlet. Unok a halálra gondolni. Percekbe telik. Unom a szexet mint egy cél elérésének eszközét. őrültség vezetnem… de kedvem van vezetni. és rákérdeztem pár hete. már jobb. és tudom-e. csodagyerekekről mesél neki. tudom. Jézusom. Coltrane megy.com valahová. rögtön elájulok. attól fáj. Látom Clare arcát az ablakban. Egyszerűen csak élj. Ebben a pillanatban erős fénynyaláb vakít el. Kiváló alkalom. és vegyél fel valamit. megállok a végében. – Henry… jól vagy? – Fölém hajol. Pedig kiborultam. ahogy szikrázik narancs-lila égboltja alatt. és letekerem az ablakot. Lesz-e valaha gyerekünk?. Mik ezek a magzatok. és vállat vont. Amit Montague bátorítja. és eltűnt. . lenézek Chicago partvonalára. hogy fáradt vagyok. a közlekedési lámpák és utcai lámpák rendszeres ismétlődése megnyugtat. Hadd aggódjon. hogy ne zavarjon senki? Gyönyörű éjszaka van. Bekapcsolom a rádiót. és olyan vitaminokat ad neki. amikor azért vezettem. miért kiabálok a raktárban. – Sikerül feltérdelnem. átvágok a Westernre. és hirtelen Kimy konyhájában vagyok. aztán felállnom. mennyi nyomást leszek képes elviselni Clare részéről. Az Evanston határnál átvágok a Ridge-re. haver – mondja Kimy. Ezúttal nem érdekel. a jelenben. Sosem láttam magam a jövőben gyerekkel. Bár meglehetősen sok időt töltöttem gyermek énemmel. hogy az olvasóteremben is hallani. a szél. Végigmegyek a mólón. Fáradt vagyok. a kulcsot a kocsiban hagyom. Seggfej. adjuk fel. kiáltottam. miért vagyok itt tulajdonképpen. Tudom. Megbök a lábával. Nem tudom. és pihenek egy percig. ezek a sejtcsoportok. északnak tartok. – Hé. egy 2004-es énemmel a Newberry raktárában. mert nem volt más megoldás. Annyira fáradt vagyok. És én kész vagyok ebbe beletörődni. Felberreg. ő pedig a kezét emelte fel. Hasra fordulok. A lagúna közelében állok meg. amely végigpásztáz a mólón. – Ennél valamit? Kérsz egy kis levest? Minestrone levesem van… Kávét? – Rázom a fejem. – Gyere ki onnan. nem érzem úgy.blogspot. sétálok. – A szívbajt hozod rám. könyörgöm. Végigmegyek az Ainslie-n a Lincolnra. és olyan esetre sem emlékszem. A bal csípőm a cipőjét nyomja. és négykézláb kimászom az asztal alól. ahogyan az egész végződhet. haver – mondom erőtlenül. Félek attól. Kimy az egyik széken ül. A hangot elnyelik a mólót nyaldosó hullámok. Fáj a fejem. a hátamon fekszem a konyhaasztal alatt. széklábak vesznek körül. bár sok időt töltök a gyermek Clare-rel. Pár nap múlva térden állva könyörögnék. hogy naponta szenvedjünk a csüggedéstől? A Természet azt mondja nekünk. kérdeztem. kiszállok. Hát persze. A partra: elautózom a partra. és nem akarunk belőled többet. hogy makacsul ragaszkodjam hozzá. Hűvös van és csend. ezek az embriók. Beindítom a kocsit. hát ráadom a hangerőt. Próbálok nem venni tudomást róla. bocs. ideges. lenéz rám az asztal alá. felelte mogorván és együtt érzőn. hogy az életem ne lenne teljes saját gyerek nélkül. Ez jó.

ősz szálakat belesimítja a tarkóján lévő. Clare-re gondolok. Csak pár éve volt köztünk. Feláll. És ti? Hogy vagytok? Hogy van Clare? Van már gyereketek? – Az a helyzet. a kerted azonban szép. az az én kertem. Felírja egy barna papírzacskóra. amely szinte üres. Már majdnem elfogy. ne szekálj. Meghalt. de ő nem hitt nekem. Kimy háttal áll. – Nem „szekállak”. és ő azt mondta. Kérlek. kinyitja a frigót. nagyon félt. Kimy mosolyog. a mamája el fog fenekelni. én meg azt mondtam. – Volt? Egy olyan Mickey egeres tálba önti a levest. Rögtön jövök. Az apja Nagyszájú Kisasszonynak hívta. Hallom. – Kimy . csoszog a nejlonon. nem? – Aha. – Oké. Nem értettem. levest melegít. Mikorról vagy? – Jövő júliusból. a kiálló. – Azt mondta. Ez Min. Pár percig hallgatunk. puszit nyomok Kimy arcára. – Láttad? – Igen. Kim döbbenten mered rám. – Mi lesz jövő júliusban? – Igen hűvös lesz a nyár. A kislányom. – Tessék. Egy katolikus iskola egyenruháját viseli.http://detty-liber. – Hé. Min. Vegyél néhány Apple-részvényt januárban. A műszaki részvények szépen hoznak. anyaszült meztelenül. szeptember 8. kimegy a konyhából. ahol felnőttem. Elővesz egy lábost. amelyet említettél? Kimy feltápászkodik. Nagyon boldog volt. Felpillantok. – Szokott üldögélni egy hintaszékben a hátsó kertben? Piros ruhában? Mrs. Kim szekrényét. Kaphatnék a levesből. Kimy. Hirtelen emlékszem. Kim háza előtt. Csak kérdezem. Nagyon szerette. hogyan koccan a kanál a lábos fenekéhez. – Mi történt? – Ó. kisfiútól felnőttig. Aztán: – Volt gyerekünk. oké? Csak tudni szeretném. meghalt. és néhány ropogósra keményített fehér inget. Kimy kissé erőltetetten felnevet. Eszem a levest. – Igaza volt. – Hé. hogy nem lett gyereketek? Hosszú szünet. Nincs baba. Nézem a képet. kis kontyba. mosolyog. – Semmi új. ez előtt a ház előtt. Leukémiája volt. ez az én kis ruhatáram. Mielőtt te megszülettél volna. Úgy hétéves lehettem. – Milyen nap van ma? – 1998. amely odabenn a szőnyeget védi. Henry. kivéve néhány szépen vasalt farmernadrágot különböző méretekben. Kimy a New York Times keresztrejtvényét fejti. – Hogy lehet az. – Igen. – Aznap ment először iskolába. Kimy kinéz az ablakon. – Edd meg a levest. amikor Kimy visszajön. ne merjek bemenni a kertjébe. Nagyon régen. – Leülünk az asztalhoz. a kis csibész. amikor elhajtottam. A folyóhoz vezető lépcsőn álltam. Leül. hogy éhes vagyok. azt hiszem. a kezében esernyő. a folyóra. – Nevetek. amelyet annyira szerettem gyerekkoromban. Clare-rel ezen veszekszünk szinte állandóan. Nagy erőbedobással keveri a levest. ha nem megyek el. – Nem feleltél a kérdésemre. Kimy rám néz. Félek kérdezni. homályos. A hátából fájdalom árad.com Betámolygok a hálószobába és kinyitom Mr. végigsimítja a haját. ahogyan kinézett az ablakon. – A fénykép fekete-fehér. A képen egy talán öthat éves kislány áll Mrs. Felöltözve visszamegyek a konyhába. Kimy. amely itt vár rám.blogspot.

kezét igyekszik észrevétlenül hozzáérinteni a szeméhez. Borús a reggel. Fura. hogyan világította meg a rendőrautó reflektora. Kimy úgy pillog. mi mellette lépegetünk a mólón. Henry pedig úgy fest. hogy valóban megtette. – Kimy rám néz. idejön hozzám. de ma már középkorú hölgy lenne. amint a rendőrségi búvárok alámerülnek a Michigan-tóba. és hamarosan újra itt lesz… A kapitány kételkedik.com elfordítja a fejét. tudok-e valamiről. hogy aggódik. talán kicsit idősebbek. Tizenhét tűzoltó és hat mentős van itt. – Nézze. – Amint töröm a fejem. A Dempster Street-i mólón állok. elakadtam ezzel a keresztrejtvénnyel. hm. Kimehetnék a vízből? – Mindannyian követjük Henryt a partig. Kimy. és nem akart felkelteni. aki az ideje nagyobb részében karosszékben ül és sportközvetítést néz a tévében. Próbálok nem gondolni erre. – Aha. igen jó úszó. Halleluja. hogy nem később. – Ott van! – Henry feláll a vízben. Jó. A kezemben tartom Henry ruháját. Mi folyik itt? A mólón térdelek. fényképészek. Negyvenkilenc éves lenne. – Aludtam. Michels kapitányként mutatkozik be és megkérdezi. Kilenc betű. Bármi jó. nem hiszem. – Hé. Próbálok nem gondolni a rendőr elbeszélésére arról. – Melyik évben született Min? – 1949-ben. mint egy . amiért az uram öngyilkos akart volna lenni. – Veszekedtek? Izgatott volt? – Nem – hazudom. Egy idősebb pár leskelődik kissé távolabbról. „K”-val kezdődik… CLARE: Nézem. – Próbálkozunk. hogy úszik egyet. ő pedig nyilván úgy döntött. Kimászik a vízből. – Nem szóltam semmit. hogyan ugrott le Henry a móló végéről. Hajnali öt óra van. kapitány. és most valószínűleg egyszerűen elúszott. áll a parton víztől csepegve. Wilmette-be vagy máshová… – bizonytalanul észak felé mutatok –. hogy a legszívesebben a vízbe lökném a mólóról. Mindent megpróbálunk. Öt tűzoltóautó. – A vízre pillantok. – Clare. Két órán át keresték a holttested. ugyanakkor mulat a dolgon. – Igen. Az összes rendőr körüláll. három mentőautó és hét járőrkocsi áll a Sheridan Roadon villogó lámpával. hogy hihetőbb magyarázatot találjak. én meg vissza rá. Az egyikük látott beleugrani a mólóról a vízbe. mások az írott sajtót képviselik. régimódi fajta. némán bámulnak le Henryre. – Maga Henry DeTamble? – kérdezi a kapitány. – Rendszeresen szokott úszni az éjszaka közepén? – Álmatlanságban szenved. aztán az egyikük. mintha a sapkája összenyomta volna. Kim hallgatag ember. – Hagyott cédulát? – Nem.blogspot. és ostoba közhelyekkel próbál vigasztalni. Halkan beszélek. A srácok meg középiskolások lennének. Huszonegy újságíró van itt. csobbanást hallok a part közelében. saját gyerekekkel. amely kis pontokban végződik. Biztos vagyok benne. Henryn látszik. – Azt hitték. már most nagyon meleg van. az idősebbik elválik a többiektől. akinek olyan a feje. felkunkorodó bajusza van. de kíváncsian. – Dehogy. meghallja a kiáltásom. Az én emlékeimben Mr. úgy. Tizennégy rendőr meg egy rendőrnő van még jelen. hogy nem voltam meggyőző. Henry úszik. haver. amivel bosszantani lehet a rendőrséget. 1956-ban halt meg. Úgy értem. diszkréten. Két újabb rendőr jön végig a mólón. az utóbbi alacsony és kövér fehér asszony. mintha Louise Brooks vagy ilyesmi lenne. vízbe fulladtál. a mólóhoz úszik. mint aki fáradt és fázik. Beszélnek a már itt lévőkkel. tévések furgonokkal és mikrofonokkal meg videósokkal. Nagy. újra lebukik.http://detty-liber.

kapitány. Kendrick leveszi a szemüvegét. hogy a rendőrök kitalálják. fényes. Némán utazunk hazáig. várja. Odanyújtom az ingét. felkapcsolja. Klikk. Kendrick odamegy hozzá. mihez kezdjenek vele. jobban szeretnénk. amint a parányi egér pislogva ül Kendrick tenyerében. amiért Henry akkor úszott. Hozzásimulok a hűvösségért.http://detty-liber. elfordít egy gombot. felismernék és őrizetbe vennék Henryt. körülötte párnázott forgószékek. január 14. – Én is. Szeretném megcsókolni és megölelni. cédrusforgácsokat. Az egér megmerevedik. – Sajnálom. Ezek evanstoni rendőrök meg néhány Morton Grove-ból és Skokieból. és gyorsan mozgatni kezdi az egérke fölött. – Általában mennyi időre mennek el? És hová? .. – Hűha – mondom. Henry 36 éves) CLARE: Kendrick szőnyeggel borított. ha nem fényképeznének minket. tejszínnel és cukorral. – A Nature jövő heti számában jelenik meg – mondja mosolyogva. Henry kifogástalanul hazudik. – Henry. Henry fel-alá járkál a szobában. az orrnyergét masszírozza. ahogy a kocsihoz megyünk. Nem látok mást. megérinti a kormányon a kezem. Kendrick parányi zseblámpát vesz elő. Kendrick meg én leülünk az asztalhoz. aztán eltűnik. csak kék szőnyeg meg egy hosszú. Kendrick az ajtóhoz megy.blogspot. hová lettek. A kocsin kendővel letakart ketrec.com megázott patkány. amely ott áll. A rendőrök. Az órára pillant. egy mókuskereket. fekete asztal. Ablak nincs. – Rám néz. Végül eljutunk a kocsihoz. Szöveg nélkül. amikor a biztos úr szólt. az egész kocsit – mondja Kendrick. Cédrusszag árad a ketrecből. akik csak a buli kedvéért jöttek át. egy vizesüveget. Csak úszott egyet. 2000. belenyúl. – Miért úszott hajnali háromkor? – Nem tudtam aludni. amikor a tópart hivatalosan zárva volt. mintha a zsebeiben kotorászna. Ha chicagói rendőrök lennének. – Hová parancsolja? – kérdezi a fiatalember. Henry meg én nézzük. Kendrick visszateszi a ketrecre a kendőt. A rendőrök végül nagy nehezen úgy döntenek. És így tovább. Nyílik az ajtó. Úszáshoz mindig füldugót használok. néhány etetőtálkát. – Nem tudom. Amikor a rendőrök elengednek minket. némán leveszi a kendőt. letekerem az ablakot. fehér köpenyes spanyol férfi tol be egy kocsit. hogy az ő állításait támasszák alá. csak egy vécépapírtekercset. nézem. – Henry úgy tesz. a Sheridan Roadon. legyen szíves. mire a férfi vállat von és kimegy. ő pedig hozzám a melegségért. akusztikai panelokkal ellátott falú folyosók útvesztőjén át egy tanácsterembe vezet minket. felgyújtja a villanyt. A többi ruhadarabját felveszi és higgadtan áll. az ajtó fölött egy óra és egy kávéstermosz csészékkel. a tényeket úgy csoportosítja. és ő megtörülközik vele. és minket néznek. – Clare. fiatal. Vagy fordítva. Ragacsos és nedves. a riporterek és a fotósok és a tévékamerák végig filmeznek minket. A büntetés 500 dollár. – Miért nem válaszolt. kivesz valami kicsi fehéret. Alig látom a ketrecnél álló Henryt. Henry nagyon udvariasan válaszolgat. Állok. Beindítom a motort. a riporterek és az idős pár a füvön állnak. benne a kulccsal. A rendőrök kérdezgetik. és a szobában elhalványul a fény. hogy jöjjön ki a vízből? – Füldugó volt a fülemben. – Gratulálok – mondja Henry. Nem nézünk egymásra. hogy büntetést szabnak ki. Kendrick kinyitja a ketrec tetejét. Kérem. – Csak hagyja itt. Egy fehér tábla a hozzá tartozó színes tollakkal. – Füldugó? – Hogy ne menjen víz a fülembe. – A címoldalon. péntek (Clare 28. Henry átkarol.

és felvesz valamit a földről. és akkor láttuk. Még mindig nem tudom elhinni.com Kendrick a termoszra mutat. – I-igen – mondja. aztán enzimekkel kivágtuk a sérült DNS-részeket. még mindig nem tudjuk. – Bravó! – mondja Henry. Az egérembrió annyira idegen volt az anyaállat immunrendszerének. iszik egy kortyot. mi történik. . így van. hogy valóban sikerült neki. elvéreztek. elhúzza a száját. mintha valami vírus vagy hasonló lenne. aztán elfordítjuk a fejünket. Vagy hogyan történik. Henry meg én összenézünk. mintegy varázsütésre. a magzatok is. Vagy a tíznapos magzat elvetélt. – Úgy gondoltuk. mindkét irányban. – Csak így tudjuk nyomon követni őket – mondja Kendrick. hogy megpróbált harcolni ellene. Kendrick megfújja a kávéját. hogy a Céléra elkészítette a teljes egérgenomtérképet. cukrot teszek az enyémbe. – Az anyaállatok elpusztultak? Kendrick bólint. Nagyon dühítő volt. immunreakció lehet. – Az anyaállatok is. bólintunk. Henry nagyon megrémül. – Hát persze. folyton megszöknek. A ketrecben megcsikordul a mókuskerék. ahol születtek. maga mellé teszi a kávéját. mire az a kezébe piszkít. Abból tudtuk.http://detty-liber. – Most mi következik? – Génterápia – mondja Kendrick. Ez volt a könnyebbik része. Henry felhúzza a szemöldökét. – Hogyan? – kérdezi Henry. hol keressük a megcélzott négy gént. a pincébe. és megmutatja a tenyerében az egeret. – Nos – mondja Kendrick –. hogy csupán pár percnyire képesek elmenni. Nem értettük. – Erről tudnánk mesélni – mondom Kendricknek. annál hosszabb időre tudnak távol maradni. miért történik. Hát próbáljuk megérteni. – Tetoválva van – mondja. Kendrick hirtelen lehajol. sokat segített. A kávé keserű. – Megőrjítik az állatlabor technikusait. – Megsimogatja az egeret. – Igen. – Megszökünk. Henry nevet. Aztán ezeket a részeket egérembriókba ültettük az osztódás négysejtes szakaszában. A szívem a fülemben ver. Kiónozni kezdtük Henry génjeit. Kendrick belehelyezi az egeret. – Hogyan csinálta? – kérdezem Kendricktől. Úgy néz ki. Henry kíváncsian nézi a kis állatot. – Vállat von. – Ez a darwini előnyünk – mondja. Így hát elfojtottuk az anyaállat immunrendszerét. – Általában úgy tíz percre vannak távol – mondja. – Gyógyszerek. Az embriók ki-be jártak az anyaállatok méhébe. Henry összeteszi a két kezét. – Megvagy – mondja. Kendrick rám néz. – Az állatlaborba mennek. Henry bólint. azok meg elpusztultak a belső vérzéstől. De a nélkül is sikerült volna. hát elkezdtük huszonnégy órán át figyelni őket. Akkor mi volt a nehéz része? – Ráül az asztalra. Mert fol yton elpusztultak. és aztán minden megoldódott. – A nehéz az volt. – De megoldottuk a problémát. – Odanyújtja Henrynek az egeret. – Bár képesek vagyunk előidézni. Clare meg én is rendszeresen csináljuk ezt a konyhában. közben mind a hármunknak kávét tölt.blogspot. Mintegy varázsütésre. hogy az anyaállatok kihordják a megváltoztatott embriókat. – Minél idősebbek lesznek.

mintha valamiféle angyal lennék az Angyali üdvözlet egy őrült változatában. csütörtök (Henry 39.com – Nem tűr semmiféle stresszt – mondja Kendrick. telefonálok dr. Leteszem a kagylót. homlokát a kirakatüveghez támasztja. 2000-ben. váratlanul meglátom Clare-t az utca túloldalán. – Feladom. – Néz rám. Clare 28 éves) HENRY: A Clark Streeten sétálok. 2002-ben. ahol az bebújik a vécépapírtekercs közepébe. és megfordul. menjek el hozzá a jövő héten. elhagyottan. hogy Clare megtudja. Amint nézem. Nem szabad elfelejtenem meghívni egy vacsorára. hozzám szól-e. hogy megadjam neki. Nincs ebben semmi figyelemre méltó. A jelenemben gyerekünk van. Még a háta is csupa vágyakozás. elugorva egy UPS furgon meg egy Volvo elől. A George's. – Köszönöm – suttogja. Mihelyt hazaérünk.. Fáradtnak látszik. és olvas tovább. és úgy érzem magam. ami eleve kizárná. Clare mosolyog. és visszateszi az egeret a ketrecbe. abbahagyom. semhogy vitatkozzak. a fejemben számolok. – Henry. aztán átkarolom a vállát. – Valószínűleg ott is vagyok. – Clare kissé defenzív. Izgatottabb vagyok.blogspot. Clare összerezzen. Nyitnám a számat. Henry idegesen néz rám a Times üzleti része fölött. – Sok döglött egéranya. meglátja a tükörképem. – Köszönöm – mondja ismét. Odahajolok és megcsókolom. és rám néz. és fel-felkiált a másik kutyája láttán. Átmegyek az úttesten. Varázsütésre. megakadályozhatja-e. hogy három hete volt az ötödik vetélése. – Tessék? – Tarts ki. ÖT 2000. de hát mindegy. . Montague-nak. 2002-ben. meleg este van. – De bevált! Kendrick megcsinálta! – Aha – mondja Henry. van-e bármi. amelyet most fogok megalapozni. – Hogy vagy? – kérdezem. hogy ne mondjam el neki. felnéz. – Tarts ki. megállok mögötte. Clare becsukja a szemét. A munkahelyemen kéne lennem. tavasz végén. a márkás ruhabolt előtt áll. te vagy az – mondja. amire szüksége van? Semmi akadályát nem látom. és divatos jeges kávét iszik a Kopi'snál. azt mondja.http://detty-liber. és immunelfojtó szerekről meg belső vérzésről magyarázok. nem vesz tudomást a svéd csecsebecséket árusító boltról. kissé bűntudatos. addig utánanéz a dolgoknak. és csak áll. a fejét a vállamra hajtja. május 11. Állok és töröm a fejem. Nem jön össze. – Érdemes megpróbálni – mondom neki. vagy közepes méretű asztaloknál ül. és az összes divatos fiatal kis asztaloknál ül. vagy Istenhez. Habozok. babaruhákat néz. – Rémesen – mondja halkan. és kuszkuszt eszik a Reza's-nál. – Ó. Hetekig feküdt. vagy csak sétál. Mintegy varázsütésre. Figyelmesen végighallgat. Nem tudom. mielőtt rájöttek – mondja Henry. Csak a magabiztosságára emlékszem. Megállíthat-e bármi. próbálja felmérni a reakciómat. Nem számít. – Fáradtan. Mattnek kell megcsinálnia helyettem a délutáni bemutatót. a válla is szinte sóhajt a vágytól. hozzám beszél. Clare. és rájövök. mintha valami illegális tevékenységen kaptam volna rajta. moziban vagy Gomezzal. Valójában a munkahelyemen kéne lennem. Ahogy lődörgök. Kellemes. – Emlékszem. mérlegelni az ő szándékát az én ismereteimmel szemben. érzem. de meggondolom magam és átmegyek a műterembe. és nagy megkönnyebbülésemre elengedi magát a karomban. – Azt hittem.

és kiráz a hideg miattuk. borotvapenge. Clare 15 éves) HENRY: Péntek reggel 8. szórakozottan lapozgatom a Chicago Tribune-t. fekete hajjal borított fejre Clare lába között. Granny Smith alma. Gyere minél előbb. Éppen a fogkrémeknél álltam. fejes saláta. mint egy sóhaj. Henry orra elé tartom. viszonyod van? Dacosan néz fel rám. amikor megtörtént. Úgy értem… miért ne próbálhatnánk meg újra? – Igyekszem. Henry 36 éves) CLARE: A konyhaasztalnál ülök. – Megállapodtunk… – … hogy próbálkozunk. és Henry ketchupot. és fordítva. a rózsáknál. – Remek. HAT 2000. és egy bizonyos dr. mint egy bűvész. Áruló. hogy ne ess ismét teherbe. A gyermekeink. tojás. hogy a bennem felgyülemlő düh ne találjon utat a szavaimba. csirkét. A barna papírzacskók egyenes sorban állnak a konyhaszekrényen. a málnabokrok mellett. salátaöntet. karotta. – Nemcsak hogy nem tudtam. rozskenyér. Köszönöm. egy ananász. de megtettem minden tőlem telhetőt. selymes papírban. Köszönöm.blogspot. Akarod hallani? – Nem. Robert Gonsalez várószobájában ülök. – Szóval bármi történjék is. Ha még egyszer elvetélsz. – Csalódottnak látszik. péntek/1986. Sajnálom. sovány tej. Szerintem öt vetélés elég volt. kávé. csak tűrjek és húzzak bele? – Aha. fagyasztott narancslé. Öt terhesség… Tudom. dezodor. picinyke fadobozokban nyugvó. sárgarépa. felveszem a kék dobozt. krémsajt. Az arckifejezése olyan. aminek a halálod lesz a vége. hogy a hangom ne legyen könyörgő.com amint Clare-ben szétárad az eltökéltség. Henry nem tudja. felém fordul. hűvösben pihennek ezen a meleg júniusi napon. . rák. június 9. odabillegek. eleget próbáltuk. Várom a nyulat meg a selyemkendőket. hogy nem nyúlhat hozzám. olaj-ecet keverék. Segíts. kifli. fekete bab. fehérrépa. édesburgonya… óvszer? Felállók. – Mi az. de én nem. cukormázas aprósütemény. megáll előttem.http://detty-liber. Henry megkerüli a konyhaszekrényt. az öröm. én meg vissza. tudja. mondom magamban eljövendő gyermekünknek. – Te tudtad? – kérdezi Clare. (Henry 36. Azt hiszem. a céltudatosság. június 3. túró. majonéz. és nézem. ahogy Henry kipakolja a holmit. Emlékszem a parányi. Clare rám vigyorog. – Nem. Nem bírom tovább. zabpehely. így nem mondhatom el neki. Clare. Húzzunk bele. gouda sajtot varázsol elő belőlük. de nem nyúl hozzám. retek. miközben a hűtőben rámol. november 19. Kimegyek a hátsó ajtón. – Akkor is elmondom: nem próbálkozhatunk tovább a gyerekkel..45 van. és csodálkozom. halott gyermekeink most árnyékban vannak. – Clare nevet. és állok a napon. és nem vagyok hajlandó olyasmit tenni. – Clare. hogy újra meg akarod próbálni. – Nem. megvilágosodtam.. Henry feláll. szombat (Clare 29. akik a kert mélyén. Érzem a bőrömön a nap melegét. abba bele fogsz halni. vaj. hogyan hozza létre ez a pillanat azt a csodát. óvszer. sűrű. fettucine. – Nem. késő délután. Helyettük azonban gomba kerül elő. 2000.

A ruhák alapján a nyolcvanas évek közepén lehetek. A gyümölcsös szélén varjak verekednek a lehullott almák felett. A gyomromban nincs semmi. Úgy látszik azonban. és a vastag borítású ajtón besiet a rendelőbe. Bizonyos szolidaritást érzek ezekkel az ismeretlen férfiakkal. de az anyahajót is fel lehet hívni. nem messze a Lincoln Park Konzervatóriumtól. öklendezve. Elhatároztam. Megfordulok. nyálkát hányok. a haja élénk vörös a szürkék és barnák között. Áll. mintha a metrón ülnénk. A balomon lévő férfi felköhög. Talán egy angol kocsma. világoskék kesztyű. hogy alig fog fájni. hogy elköttetem az ondóvezetékemet. Italra vágyom. a falakon az 1880-as derbigyőztesek bekeretezett képei. Istenem. Megfordulok. Merev vagyok a feszültségtől. és elképzelem. – Mi az? Mit tettem? Miért nem akarsz beszélni velem? Jaj. Mi. egy elegáns orvosi központban. mélyen. liheg. és emlékeztetem magam. – Henry… – ki van fulladva. és a pultos lány éppen háttal áll nekem. hozzám hasonlóan. Felkelek. elkapja a karom. a bőre halvány rózsaszín. vagy a prosztatájuk rendetlenkedik. amely felnagyítja a szemhéját. Sosem fogja megtudni. olyan a hangja. tripperesek-e. ahogy itt ülünk együtt ebben a barna. Egyszer majd elmondom neki. aki az Esquire egyik ősi példányát lapozgatja. a Réten. Megpróbáltuk. vastag zokni és fekete katonai bakancs. . A Rét barna. közönyt mímel. Nem fog fájni. Hamarosan egy Gang of Four-póló van rajtam. kétrét görnyedek. képes vagyok-e éppen most elviselni Clare ifjonti ragyogását. szmokingban kéne lennem. Rápillantok a jobbomon ülő férfi órájára. A recepciós „Mr. elindulok a gyümölcsös felé.blogspot. Olyan hatalmas sportórája van. Nem tudok szólni hozzá. bemegyek a gyümölcsösbe. A tini fiú. és Clare az. hogy valaki fut. amire készülök. és amikor kinyitom a szemem. – Henry… – Clare utánam jön. Úgy érzem. Megfordulok. Clare tizenöt-tizenhat éves. – Mr. Nincs más választásom. Van itt egy igen öreg ember is. lopva. pulóver és farmer. Nem vagyok áruló. Felnézek. négykézláb állok. Liston”-t szólítja. A fák csupaszok. és letoljuk a nadrágunkat.58 van. Nem tudom. Nem vagyok áruló. amellyel mérni lehet az időt futásnál. most valóban hányingerem van. A várót barna és vadászzöld színek díszítik. vagy menjek el. az ég felhős. a számban vastag szivarral. Igen. Két perc múlva én következem. ez megmagyarázza a berendezést. Úgy vélem. Gonsalez rendelője a Sheridan Roadon van. hogy véget vessenek apai pályafutásának. hogy itt vagyok. aki előredőlve ül.és bőrborítású szobában ezen a szürke reggelen. a Diversey közelében. fekete gyapjúfelöltő és nagy. Öt másik fickó ül itt velem. a föld hideg és halott fű borítja. hogy szükséges és jó dolog. Nagyon férfias. két keze a botján. 9. Nem tudom. Megszédülök. közeleg a korai sötétedés. tüdőből. sírva. és a tinédzser feláll. Clare-re gondolok. a lélegzete fehér felhőt képez előtte.com Clare nem tudja. szinte recsegő hangot ad a szélben. egyszer malátázott whyskibe csak egy kortynyi langyos vizet kever. – Felállók. ahogy ül az ágyunkon véresen. Az iszonyattól és a fájdalomtól óvom meg Clare-t. maradjak-e. pihegni. Megroggyan a térdem. és meg fogja érteni. A tisztáson vagyok. DeTamble. Némelyik talán arra vár. amint a tökéletes.http://detty-liber. és valaki Streetwise-t próbálna eladni nekünk. mert szeretem Clare-t. még mindig az orvosi váróban ülök. Még ha fáj is. megéri. november vége felé járhat. Hagyom állni. mintha náthás lenne. Nem vagyok áruló. Nem tudom. és felfordul a gyomrom. az orvos késik. hogy ezt kellett tennem. Amint odaérek hozzájuk. hallom. hogy egy bárban vagyok. Talán egy kicsit. Hideg van. Azért teszem. többiek összenézünk. Valami berágta és befészkelte magát a dobozba. liheg a nyomomban. hogy bemenjünk a vizsgálóba. Dr. fa. Becsukom a szemem. várjam meg. A kedves hölgy a Születésszabályozásnál azzal nyugtatott meg gyakorlott hangján. sok a faburkolat. a szeme csukva vastag szemüvege mögött. hogy elkössék. Valószínűleg nem azért van itt. megtalálom a ruhás dobozt. Egyedül v agyok.

– Mi ütött beléd? – Minden borzalmas. – Akkor miért akartad megtenni? – Clare vacog a szélben. de pillanatnyilag nem érdekel. nem te vagy az oka.com – Megpróbáltam tenni érted valami fontosat. Min veszekszünk? – Akkor kezdődött az egész. hátat fordít. Nem akartál hallgatni rám. és kifújja az orrát. Megcsókolom. Miért akarod. meglepetten. Leveszi a nevetséges. Ezt nem hiszem el. taknya-nyála egybefolyik.. Nem történt meg. – Náthás vagy? – Igen. oké? Töröld. Kérlek. Abbahagyja. Clare? Vonakodva közelebb lép. Clare gondolkodás nélkül pofon vág. aki csatatérré változtatta a szeretkezést. – Sóhajtok. Nagyon sajnálom. – Clare közelebb jön. Még a jelenben sem akartam elmondani neked. Ideges lettem. Sír. halált és csüggedést kockáztatva. Clare. Megölelem. – Lehajtom a fejem. Clare. ahol csecsemők hullái hevernek. hátrabillentem a fejét és megcsókolom. és harap. ha netán ismét elveszíteném. kék kesztyűt. Egyszerűen… felejtsd el. Ellenáll. – Jaj. ő elveszi a zsebkendőt. és válaszolsz a kérdésemre? – Nem tehetem. és nem sikerült. újra. Nem tetszene. a szájához emeli a kezem. megfogja a kezem. nézem. Hátralépek. nagyon durván. Valószínűleg vérmérgezést kapok. ne. és megpróbálom a szívemet a szívébe rejteni. – Sajnálom. aki hónapok óta gyötör. – Üss meg újra. Henry 36 éves) . Fura képet vághatok. Clare zavart. mert Clare nevet. 2000. – Miért veszekszünk? – Clare feszülten és aggodalmasan néz rám. és nem érzem. A szeme vörös. – Mi borzalmas? Mi folyik itt? – Ne kérdezd. Clare. aki nem hajlandó lemondani a gyerekről. – Mondd el. – Az arca centiméterekre van az enyémtől. – Mi volt az? – Nem mondhatom el. csak egyszer megtennéd. az orra duzzadt. – Azt akarom. – Jaj. Újra megpróbálom. – Ez nem volt szép – mondja halkan. és ha kell. és itt kötöttem ki. Megtorlóm az arcát. Megfordul. hogy biztonságban megőrizze. nézi a kezem. Kérlek. péntek (Clare 29. – Nem. – Még sosem csókoltál meg. Folyik az orra. hogy bánts. amikor a követed felesége felpofozta a miniszterelnök szeretőjét egy soirée-n. Vegyél kettőt. ha megteszem. – Ez volt az egyetlen megoldás. – Kérlek. Hihetetlen. apró cseppekben kiserken a vér. június 9. nagyon meg van hűlve. A harapás nyomán lassan. keményen. hogy nem űzöl gúnyt belőle. – Igen? – Egyszer. Ez kihatott a zabpehely tarifájára. ami nagyméretű munkanélküliséghez és zendüléshez vezetett… – Henry.blogspot. de a zsebemben van papír zsebkendő. Elengedem. Mi ütött belém? Clare tizenöt évesen nem ugyanaz az ember. Mekkora hülye vagyok. Szörnyen fáj. Clare. egészen közel. a követségen.http://detty-liber. Megfogom az arcát kétfelől. hogy megüsselek? Bántani akartalak. nem fogunk többet veszekedni. Gyere ide. boldogan. A vállára teszem a kezem. a fejét rázza. Azt gondoltam.

A . Vacsora után bement a hálószobába. hogy nem gondolunk a következményekre. – Láttam a lenyomatát az alatta lévő lapon.com CLARE: Henry egész este szörnyen csendes. hogy immár hatodjára vagyok terhes. megmondod. – Csak rajta. hónapok óta először végre úgy szeretkezünk. Lefekszem a földre. fölötte a sötét plafont. Sötétben. – Ahogy akarod. Éget a kíváncsiság. a feje lelógott az ágy lábánál. és azt mondtad. merítőkereteket súroltam és megittam a kávém. Henry lemászik az ágyról.http://detty-liber. – Szívesen. – Nem fogalmaznék úgy. és nem sikerült. és ma este nem akarok veszekedni. – Azt a cédulát elégettem. Tartottam tőle. hogy ma reggel mész az orvoshoz. A hátam ropog. nem próbálkozunk tovább a gyerekkel. Sherlock. Csak a sötét fejét látom. hogy szeretnék tükröt tartani a szája elé. Egész vacsora alatt mintha képzeletben egy könyv után kutatott volna. Mi volt az? – Hogy vagy képes minderre emlékezni? – Olyan vagyok. Most elmondod? – Nem. – Miért nem? – Mert kimerültem. Henry testének melegét a hideg gyümölcsösben. mert nem tudtam rájönni. – Köszönöm. Békésen fekszünk a sötétben. én pedig felfedezem. Magam elé képzelem azt a hideg novemberi napot 1986-ban. – Clare? – Mmm? – Emlékszel arra. – Nem veszekszel velem? – Nem. hogy lefelé megyek a lépcsőn Abshire nagyanyám pincéjébe. Ha muszáj. én nem értenék egyet. de nem éreztem jól magam. mint az elefánt.blogspot. szórakozott és méla volt. hogy nyertem. Végül visszamentem a házba. szeptember (Clare 29 éves) CLARE: Azt álmodom. Feladom. Ráadásul a jobb keze be van kötve. a lába a párnán. amelyet még 1942-ben olvasott vagy ilyesmi. – Ha találgatok. Megfogtál. – Oké. – Mit? – Köttesd el magad. Megcsókol. Én a műterembe mentem. Henry ismét átfordul. Nyertél. BABAÁLMOK 2000. leül mellém a földre. hogy lélegzik-e. Én sem. a szelet. amikor először megcsókoltalak? – Nagyon is élénken. Olyan nagy csendben van. mi baja Henrynek. – Henry átfordul. ahonnan Henry most jön. Egyszerűen… szükségesnek látszik. és hasra feküdt az ágyon. Henry elkapta a tizenhat évvel ezelőtti náthámat. amint nyújtózom. Henry felnyög. Végül: – Honnan tudtad? – Sejtettem. – Sajnálom. Még mindig ugyanúgy fekszik. ha igazam van? – Valószínűleg nem. Nem sokkal később. – Mitől voltál annyira feldúlt? Megpróbáltál tenni valamit. Én sem bírom tovább. rám néz. Négy héttel később Henry elköttette magát. És láttam a cédulát.

Nem. etetni próbál. mondom Amitnek. Megrémülve látom. egy mauzóleum. és kihalászom az állatot. mondom üres rajzasztalomnak. ahol az idő úgy pereg. szombat (Clare 29. amely olyan ígéretesnek látszott júniusban. Mindkét vásznon fél-fél fa. A lábamnál parányi vércsepp. ahol egy kis fabölcső áll magában. ő könnyedén átveszi tőlem. egy nagy fejű ecsetet. – Sajnálom – mondom. A kacsa levegő után kapkod. ver a szíve. Behunyom a szemem. Semmi ötlet. Henry tipródik körülöttem. ahogy fogom. hogy versenyegér kopoltyúval. hogy nem bírom a babát továbbvinni. már alig bírom. Nem tudom elmagyarázni. A baba nevet. mondja idegesen mosolyogva. öklendezik. Végigmegyek a hosszú folyosón. családi házakkal teli utcán megyünk South Havenben. és kezdem . száraz kádjaimnak és merítőkereteimnek. és fákról készült diákat néznek. semmi sem él. nem. Halva született. Csak nem találom. a szobák üresek. vörös hajú csecsemő. sötét kadmiumvöröset. mint egy múzeum. papírtörlőbe csavarva. és nézem. és a korláttól szürke lesz a kezem. puha és rózsaszín. hogy odafenn van egy világ. amelyek vádlón merednek rám. amely aranyló foltokat rajzol a fényes tölgyfa padlóra. Gyűlölöm.com hosszú koromnyom. a szobát alig világítja meg az akvárium. nem lélegzik. amint a kék papírba csomagolt fémvázra nézek. Bebalzsamozva. amelyről kiderül. Átvágok a kerten. és az én szobámhoz érek. Óvatosan kinyitom az üveget. halva született. és amikor megnézem. levegő és hang és idő és érzés mind sűrű és vastag. Nagy a csend. és megyünk tovább. A szobában széles polcokon megszámlálhatatlan sorokban konzervek állnak. más-más évszakban. Ülök a rajztáblámnál.http://detty-liber. de nagyon magányos vagyok. Egy csecsemőt viszek. hogy otthon vagyok. Egy házhoz érünk. de itt lenn. amelyet egy. gyors világ. leérek. Clare. csak a vörös színre. amíg rá nem förmedek. A kezem tiszta. – Vártalak. gondolom. a barna vonal kocsijára várok. – Miért hagytál el? – kérdezi.blogspot. – Rólad megfeledkeztem. Nincs sehol bútor. paradicsom és savanyúság. a félkész szobroknak. előttem fehér papír. Minden lassú és távoli. masszírozni. egy üvegbe vizet teszek. Az egyik fele nyári. Azt álmodom. – Az egér csak néz rám szemrehányón. nem gyűlölöm. hogy a tartályban egy kis állat úszik körbekörbe. Sajnálom. Azt álmodom. a másik téli.. gyorsan leveszem az akvárium tetejét. a lépcsőfokok porosak. egy napsütötte. Mama szobájában fehér lepedők borítják a padlót. Emberek ülnek kerti székeken. hogy a Sedgewick gyorsvasút peronján állok. amikor meg tud szólalni. hogy lépcsőn megyek fel a Réti pipis házban. ahogy az egész padlót elborítja a vér. csak tárgyak. amely az egyik lepedő sarkához ér. a kezemben ceruza. csak mi kelten próbálunk életben maradni ebben az idegen közegben. Ahogy megyünk. és semmi másra nem tudok gondolni. hogy anyámmal egy csendes. a műtermembe megyek. és örömében sikongat. Félek belenézni a bölcsőbe. Így hát hozok egy tubus vízfestéket. csemegekukorica és cékla. nincsenek benne gondolatok. Olyan. ahogyan homokórában a száraz homok. és a keskeny gyalogösvényen a hátsó kertjébe érünk. kiderül. Mamához fordulok és mondom. Gyűlölöm ezt a babát. amelytől kicsi koromban mindig féltem. Az egyik üvegben egy apró kacsaembrió van. Tudom. Azt álmodom. a kezembe öntöm a kiskacsát és a folyadékot. Hello? Ott vagy ? Nincs válasz. Búvárharangban vagyok ezzel a babával. a kéményen keresztül berepülő varjú hagyott ott a bal oldali falon. hogy pár doboz sós keksz van bennük meg egy nagyon pici. ugyanaz a fa. Nem. felvidítani. látod. Késő éjszaka van. bepillantok a hálószobákba. olyan csendes. a baba egyre nehezebb. Meghalt. Azt álmodom. 2000. A kertben két vetítővászon és egy diavetítő van. Nem. Gyűlölöm ezt az ürességet. Henry 37 éves) CLARE: Víz alatt élek. por száll a napfényben. tárgyak. és bemegyek egy szobába. a régi szobámban. szeptember 23. Két bevásárlószatyor van nálam. ahol én vagyok.

Nem tudom. – Jobban vagy? – kérdezi. a teste sikamlós. elmosom az ecsetet. letérdelek. Könnyedén megcsókolom. imádkozom. december 28. mint a frissen kifogott. Henry van itt. bemegyek a hátsó ajtón. Éjszaka van. takaróba burkolózva. Ráfekszem Clare-re. HÉT 2000. ver a szíve. babaszerűt. Olyan érzés. átvágok a kerten. és hirtelen szájon keresztüli lélegeztetésre gondolok. de a holdfény szürreális. Fogom. felnéz.. elment. száradva egyre sötétebb. és egy pillanat múlva elfordítja a fejét. Nem tudja. Szorosan összegömbölyödve alszom. hol vagyunk. most. monokróm körvonalakkal rajzolja át a szobát. és azt gondolom. aki fölötte vagyok. Térdelek. Kiürítem az üveget. A hátán fekszik. apró hal. amely megfullad a levegőn. és a kezem üres. A baba meghalt. hogy fogom. kis tengeri lény. Látod. felkapom az én parányi fiam. a bőre szinte csak képzeletbeli. a szemembe nézni. A kórházban ébredek. .blogspot. Óvatosan lefejtem róla a takarót. nem létezem. Térdelek. ahogy alszunk.http://detty-liber. Clare rám néz. Szeretném megakadályozni. és meglát engem. kezét az arcomhoz emeli és megébred. Bezárom a műterem ajtaját. mielőtt Henry láthatná!. hogy elfeledjem a másik testet az ágyban. amelyek úgy tartják a pici szívet behálózva. és a köldökzsinórból vér tör elő minden egyes szívverésénél. és nézem alvó jövendőbeli énemet. A papír közepére fekete tintával rajzolok egy igen picike szívet. Én sem. kezét végighúzza a karomon. hanem anatómiailag pontosat. ez a másik én valamiképpen nem ellenálló-e az ébredéssel szemben. erek finom térképét. mint a halál. Meg szeretném érinteni magam. térdem a mellemnél. Bújj el. ne menj el. Lenézek Clare-re és magamra. amelyek elérik a papír széleit. nem próbálom ki. Felkiált. Henry spagettiszószt főz. Álomittas. Beesteledett. A papír puha a víztől. Aztán már emlékszik. teljesen betakarom a testemmel. szerda (Clare 29 éves) CLARE: Az ágyon fekszik. az idő múlik. Édes Istenem. szeptember 27. vizet lélegző. a szeme csukva. de úgy döntök. a jövőben. Cseng a fülem. szeretnék minél jobban Clare-hez kötődni. nem túl hangosan. Pszt. nem gondolva semmire. Nem tudom meddig ülök így. lélegezni próbál. hogy Clare-re koncentráljak. rángatózik. Itt-ott vérfoltok. kinyitja a szemét. parányi mellkasa reszket. Amint belehatolok. aztán tágra nyitja a száját. mint pókháló a legyet. itt lenni. és elment. hosszan. Édes Istenem. Amikor belépek. Kényszerítem magam. A baba megmozdul a méhemben. nem holmi ostoba Bálint-napit. hogy itt vagyok. Most jelen van. de most már bármelyik pillanatban el fogja fordítani.com vörösre festeni a papírt. parányit. a 911-re gondolok és Henryre. és visszanéz rám. mint a mostani. Megrohan a vágy. Az ágy mellett térdelek és felkapom. ahogy szárad. hogy ne zavarjam a másik énemet. de nem tudja. csütörtök (Henry 33 és 37. de túlságosan korán jött. kissé nyitott szájjal. ahogyan szokott néha. amint megérzi szilárd mivoltomat. Nézem. jaj.. Megmozdul. a jövőben. Aztán Clare oldalához megyek. Csillog. De mégsem. – Jobban – nyugtatom őt és magamat. és ereket. Szeretném átölelni magam. akiről Clare még mindig nem vesz tudomást. de a légzése bugyborékol. és én teljesen átlátok rajta. hosszú percekig állok. simogat. nagyon gyengéden. Egészen olyan érzés. Édes Istenem. Clare 29 éves) HENRY: A hálószobánkban állok. benne vagyok. aki rángatózik. hogy elfordítsa a fejét. 2000. Gumiarábikum-szaga van.

– Az. óvatosan kimászom az ágyból. – Ez igaz. és rájövök. és ebben a pillanatban jobban szeretem az életnél. hogy a hetes lesz a szerencseszámunk. emlékszem. – Azelőtt sosem féltél. és Clare félálomban volt. mintha Isten árulna el neki titkokat. Megölelem. hogy tulajdonképpen akarja. ez eléggé fura. ez jó. Odaáll elém. A kád szélére támaszkodik. 2001. hogy lényegében abban bízik. Clare várja. nem idegen test. nyomás a fürdőszobába. – Talán minden rendben lesz – mondom. Henry 37 éves) CLARE: Az órás rádió 7. hétfő (Henry 37. gondatlan bolondot. hogy valami szörnyűség történt. vagy mintha valamiféle orosz titkosírást próbálna fejben megfejteni. 2001. Még tíz perc múlva is hányok. és a hajót vihar dobálja. Amit olyan gyógyszert adott. – Remekül. hogy mondjak valamit. Most már tudom… – Mit. Meghalt valaki. és egy kis fekhelyen fekszem egy óceánjáró kabinjában. régen. Katolikus. Összeszorul a torkom. de Clare-nek csupán néhány hete. – Számomra az az éjszaka évekkel ezelőtt volt. – A testem felismeri. – Talán levetetek számodra ma még egy kis vért. – Nem lesz baj? Azelőtt sosem hánytál. hogy megijedek. már pontosan tudom. hogy én vagyok az egyik. Clare 29 éves) HENRY: Clare furcsa hangulatban volt egész héten. – Aha. amikor Henry bedugja a fejét. Soha jobban. és a Nemzeti Közrádió szomorúan közli velem. – Bolond voltam.. – Vannak véletlenek. – Nem. hogy a baba az én részem. február 20. Én 1996-ból jöttem. – Mi történhet. csak mosolyog és vállat von. Mosolyt erőltetek az arcomra. és nyolcvanhat ember meghalt. – Kicsit sírós. – Nagy meglepetés. és nyomban felhagyok a próbálkozással. Henry oldalán üres az ágy.com elfogadja. és megkérdezi. hogy valahol lezuhant egy repülőgép. el kell fordulnom. – Állunk és arra gondolunk.. amikor elkeseredetten igyekeztünk gyereket nemzeni. Ez annyira nem jellemző Clare-re.blogspot. Ilyenkor szokás hányni. Clare nem teheti. Az egyik este hazajövök a munkából. és látom. február 12. Ki halt meg? Apa? Kimy? Philip? – Mondj már valamit – mondom. Sóhajtok. de oké. – Mi történt? – Terhes vagyok. – Félsz? – mormolom Clare hajába. Mintha lekötné valami a figyelmét. Szinte biztos vagyok benne. jól vagyok-e. amilyet a szervátültetésen áteső betegek kapnak. – Semmi baj. Szórakozott. gondolom. kedd (Clare 29. amit csak ő hall. – Hogyan lehetnél… – Amint kimondom. Habozom. Rémült és esengő az arca. – Nem lehetne… – Nem fejezem be. magához szorít.http://detty-liber. – Amit azt mondja. Átkozom magam. mi történhet.46-kor bekapcsol. Clare-re pillantok. – Henry meg én mindketten a nullás . Amikor kérdezem. Nem kéne nekem ehhez közönség. Clare mosolyog. és nem szól semmit. Nem tehetem. Becsukom a szemem.

Clare és én egyaránt kíváncsian várjuk az ultrahangot..30. Hirtelen rettenetesen megkívánom a zabpelyhet. Az oldalamon fekszem. aztán nagy nehezen felállók. csütörtök (Henry 37. és csak ez a fontos. Félúton van. Egy technikus figyeli a monitort. és meggyötörnék a babát. A magas. A képernyőn az időjárás világtérképe. augusztus 20. pontosan a közepén lennénk. – Mosolyog. Ülünk a váróban más. és még mindig nem választottunk neki nevet.. A magzatvízvételt azért utasítottuk el. Ma minden oké lesz. Gyönyörű kislány. a fejét a karján nyugtatva. Henrynek kétszer volt szüksége transzfúzióra. Lelkes véradók vagyunk. Dr. mindennek nekiütköző apróságokkal. Lassan. április 19. Egy percig ülök. babát váró párokkal meg olyan mamákkal együtt. A tükörképem rózsás és püffedt. apránként áll össze a kép. Végül Henry hazahoz egy Keresztnevek gyűjteménye című könyvet. és dr. amely szembenéz Henryvel. idegesen mosolyogva. 2001. – Bienjoué. hátha a gyereket is kifújjuk vele ideje előtt. – Szopja az ujját. . Belépünk egy vizsgálóba. tartunk is tőle. vizsgálják. Bólintok és hányok. a terhes nők valamiképpen ragyognak belülről. – Oké! Fésülködni kezdek. felém fordulva. Clare levetkőzik. ha félbehajthatnánk az időt. Egy nővér a nevünket mondja. de nagyon fáradt vagyok. 2001. A képernyőn egy gyönyörű galaktika szopja az ujját. babonásan kerültük a témát. Még csak este 8. felfekszik az asztalra. Vagy egy baba. franciamarokkói Amit Montague a monitort nézi. mert annyi időt töltöttünk itt aggódva. nekem háromszor. biztosan elveszítenénk a babát. hétfő (Clare 30. rossz híreket hallva. a hasam félsziget. Henry támogat. – Nálam bejön. aki az oldalán fekszik. Henry lemegy reggelit készíteni. az egyiknél hatalmas mennyiséget kaptam. Megtorlóm a szám. „Isten ajándéka”. Henry 38 éves) CLARE: Két hét múlva jön a baba. Elhúzza a száját. kettőnk között az ágyon a könyv. Montague rendelője mindig lehangol. királyi. De ma más. csillagok halmaza. Én nem ragyogok. – Jane? – Minden babámat és játék állatomat Jane-nek hívtam. a levegőt is félünk kifújni.http://detty-liber. – Van valami ötleted? – lapozgatja a könyvet Henry. És nagyon nagy. mintha a nevet a fúriák észrevennék. Egymásra nézünk. bekenik. – Jane – felelem. Agyban vagyunk. mert biztosak vagyunk benne. akik már babakocsival jöttek vagy szaladgáló. Henry kikeresi. Amíg nézzük. hogy ha egy hosszú tűvel behatolnának a burokba. És mi is mosolygunk. Montague megszólal. Azt hittem. une fille – mondja dr.com vércsoportba tartozunk. Montague. mint a Rorschach-tesztet. Clare 29 éves) HENRY: Amit Montague rendelőjében vagyunk ultrahangos vizsgálaton. Clare tizennyolc hetes terhes. Egytől egyig. elveszi a szájától a kezét. Visszatartott lélegzettel élünk. Mi is nézzük a monitort. Valójában alig beszéltünk róla. – Azt jelenti. Clare meg én kifújjuk a levegőt.blogspot. Akkor is terhes vagyok. fogat mosok. Vagy egy galaktika. Clare fogja a kezem. – Zabpelyhet! – kiáltom le a lépcsőn. No jó.

és bekapja a végét. belemarkol a hajamba. – Oké. Hmm. fehér gömböcként látom magam előtt a babát. par le cri du guetteur. „ Milyen szomorú. tudunk már minden tudhatót erről a kölyökről. – Blanche. – Aiszoposz. Nevezzük Tabula Rasának.com – Válasszunk egy nem mindennapit. – Yseult? Zoe? Nekem tetszik a Zoe. – Nem – mondja határozottan Henry. d'un génre dont le nom est emprunté au mot alba. – Philomele? – Nekem tetszik – mondja Henry. kiváló. – Annette. Bianca… – Alba – mondom. qui figure parfois au début de la piece. Véletlenszerűen ütöm fel a könyvet. A-tól annalesekig. kinyitja az enciklopédiát. – Nem – helyeselek. Erődítmény. – Egy csomó. (Latin) A perula egyik lehetséges változata. haboz. a rendellenességnek erre a legértékesebb formájára utalással. ahogy kimondom. hátradobom. irizáló.blogspot. Ez jobb. Jelöld be. Et régulierement a la fin de chaque couplet. Alaszka… oké. megnézem. Hallom. deux amants qui viennent de passer la nuit ensemble se séparent en maudissant le jour qui vient trop tot. itt van. (Provencal) hajnal. Nézzük csak. Arabul gyöngyöt jelent. – Mi a jelentése? – Élet. – Lucy. Kendrick nyilván megvizsgálta a vörös haj szempontjából is – mondom. – Itt egy jó név: Loololuluah. „ – Kidobja az ágyból a Random House kötetet. „Fehér város egy dombon. – Mint Alba hercegnője? – Alba DeTamble. a Random House nagylexikonjával. – „Provanszál költők hajnali éneke… úrnőjük tiszteletére. Henry nevet. – Szinte simogatja a szám. – Ez jó – mondja. pár perc múlva jön vissza az Óangol lexikon első kötetével. Henry visszaveszi tőlem a könyvet. tel est le theme. – Eliza – ajánlja Henry. – Alba (latin): fehér. non moins invariable que celui de la pastourelle. – És mit szólnál a Pearlhöz? – Sima. Blanca. – Keresd meg a Clare-t. Mit szólnál az Irette-hez? Vagy a Jodothához? – Lapozgat. – Juj. – Ez nagyon helyes. – Nehézkesen kimászik az ágyból. Alba. au il forme refrain. – Fehér Titániumnak. és az én szamárfüles Encyclopedie Americanám első kötetével. – Elizabeth. – Nagyon jó. – A (latin) Clara. ragyogó egyik változata. Henry végighúzza az ujját az oszlopokon. Henry rám néz. – És ha nem az? – Henry átnyúl a könyv fölött. csupa kis jambus… – Lapoz a könyvben. – Henry (teuton): Az otthon ura: a szállás „főnöke”. Elhúzom. – Azt hittem. mit mond a Random House. – Átfutja a címszót. a l'aurire. Mi baj ezzel a könyvvel? – Elveszem Henry tői. Zoénak vannak lehetőségei. hogy matat a nappaliban. Réveillés.http://detty-liber. az újrakezdés. – Ami nekünk kell – mondja Henry –. Tiszta lap. – De milyen rémes gúnynevek járhatnak vele? Philly? Mel? – Pyrene (görög): vörös hajú. ma már nem létező város az .

– Aluszékony. és levetkőzik. feszült arccal. – Nagyon óvatosan – helyesel. göndör. Katolikus iskola.http://detty-liber. felfedező. mintha egészen kicsik volnának. Bevehetetlen erősség egy fehér dombon.. Nem lehetek nagyon messze. bele az üzletek és szállodai szobák világába. Henry hátulról hajol fölém. Eddig bizonyára aludt. akiben nagyobb az érdeklődés. ugyanakkor ez szokatlanul kiváló minőségű jövőben tett utazás. jó nagyot.com ősi Itáliában. – Csak… így. lassan… – Félek. bejár minden ismerős és ismeretlen tájat. A tanárnő. Csukva a szemem. a fiúk tengerészkékben. mintha a másik szobából szólna. fekete télikabátot tudtam szerezni a ruhatárból. hogy lopok egy pénztárcát. csupán egy hosszú.blogspot. szerda (Henry 38. Az arcát nem látom. Armadillo. megebédelek. egy diákcsoportot nézek. A hátsó sorban van egy lány. amely tele van reflektorokkal megvilágított Joseph Cornelldobozokkal. Ahányszor a muzeológusnő kérdést tesz fel. Alvás. a jövőben. talán ötödikesek lehetnek. – Igen. nézek néhány képet. – Óvatosan… – mondom neki. aztán kilövöm magam az épületből. Mind tíz év körüliek. nagyon jól vagyok. Hosszú. – Trubadúrok hajnali éneke… – súgja Henry. miket ki nem nyomtatnak manapság lexikonokban. derűs. Az öltözékem eléggé hiányos. ezért különbözik a társaitól. aki a nyelvével térképezi fel a bőröm. még egynek mindig jut hely. november 16. Kár. fiatal nő a diákok mögött áll. És Alba hercege. amikor belém hatol. – Lassan. BEMUTATÁS HELYETT 2011. Sóhajtok. – És aztán. Kidobja az ágyból. Clare 40 éves) HENRY: A Chicagói Szépművészeti Intézet szürrealista galériájában vagyok. kis székek vannak náluk. meg egy nadrágot az őrök öltözőjéből. – …az úrnőjükhöz – felelem. – Alba – mondja lágyan. és a hátamra fordulok. lassan végigsimítja feszülő hasam. – Henry lehúzza a bugyimat. vásárolok egy pólót a múzeum boltjában. és Henry meghökkenten néz rám. így hát azt tervezem. és engedelmesen leülnek. ezért egyenruhában vannak. fekete haja és pávakék ruhája van. pedig azt szerezni a legnehezebb. az ember azt hinné. hogy rászóljon a rendetlenkedőkre. A baba rúg. Engem a gyerekek érdekelnek. mozog fölöttem. az öltözködés meg a hajviselet csak kevésben különbözik a 2001-estől. A két keze kalandozik. Ez a kis kirándulás egyszerre izgat és zavar. pontosan oda. – Hány DeTamble-t tudsz odabenn elhelyezni? – Jaj. Henry visszatér az első könyvhöz. ahol Henry keze van. úgy beszél. amikor az asszony erre utasítja őket. A muzeológusnő fiatalabbnak képzeli őket a koruknál. – A kezét a hálóingem alá csúsztatja. Állok hát csendben egy sötét teremben. és Henryt úgy hallom. mert a jelenemben Clare bármelyik pillanatban megszülheti Albát. – A lányunk szeretni fogja. Sejtelmem sincs. Figyelmesek és udvariasak. a lány . lehetetlenül szőke hajjal. ez a halványkékkel kirúzsozott. A nő a szokásos: ápolt ötvenes. mint a többiekben. Cipőt is sikerült találnom. Igen. ALBA. mint egy földrész párnák és takarók tengerében. Cornell tökéletes a gyerekeknek. – Fehér város. Erősnek és igazán jelen lévőnek érzem magam. a lányok zöld kockásban. akik egy muzeológusnőt követnek. de nem izgatottak. és nagyon ott akarok lenni. készen arra. Hatalmasnak érzem magam. Figyelem a csoportot. Édes Istenem. hol járhatok az időben. A baba megmozdul. rám néz.

hogy tényleg apa az. – Uram. kiveszi a mobilját. néhány lépést teszek előre. hogy szerethesse őket. de szemlátomást velünk érez. és Alba beszél. – Mama?… A Szépművészeti Intézetben vagyok… Nem. A következő teremben állok. ki ez? – kérdezi.com felemeli a kezét. oké?… Igen. így hát… – Hívjuk fel mamát – mondja Alba. – Szerintetek miért készítette Mr. aki együtt érez Joseph Cornell-lel. és szorítom magamhoz. Megnyom egy gombot. A muzeológusnő kelletlenül fordul hozzá. Odaszalad az iskolatáskájához. és biztonságban akart lenni. többnek fehérre festett a belseje. és csöng a telefon. Nem tudok megszólalni. Mondj valamit. és azért készítette a dobozokat. hogy madár lehessen. és nem tudhatom. legaszkétikusabb darabjai. a dobozok pedig rejtekhelyek a madarak számára. hálásan rámosolyog a tanárnőre. hogy valóban maga-e Mr. – Az apukám! A tanárnő a kezét tördeli. Cornell ezeket a dobozokat? – A nő barátságosan nézi. kedves Cooper kisasszony. és Alba meglát. Feltartott kézzel feláll. – Mint én. – Uram. kisasszony… – Cooper. de a tanárnő. Alba édesapja meghalt. – Kicsit nehéz elmagyarázni… – IHSZ – mondja Alba. Alba szorítja a kezem. hogy lássam őt. hogy nincs minden elveszve: valaki felveszi a vonal túlsó végén. Coopernek. Lenyűgöz a válasza. kicsoda maga? – Henry DeTamble vagyok. oké. Egy tízéves kislány. Látom. és látom az arcát. és mivel a madarak szabadok. mert a művész szerette a madarakat. hogy a világon van. és ölelem. Ez már sok a kislánynak. – A tanárnő tökéletesen érti. hogy Alba meg én együtt töltsünk itt néhány percet? Nemigen találkozunk. A tanárnő kissé sápadt a sminkje alatt. De Alba. jól vagyok… Mama. és mielőtt észbe kapnék. DeTamble. megszólal. ezt akarja. Alba édesapja. A nő Cornell Madárház dobozairól beszél. Alba a karomban van. de a nő sosem szólítja fel. ki akar válaszolni. – A lány leül. Minden doboz üres. – Tudja. ülőrudakkal és olyan lyukakkal. hogy elvigye a csoportból a gyereket.http://detty-liber. és felugrik. Egy elöl ülő fiú szégyenlősen azt mondja. pedig az úgy integet. én nem. – Igen? – Azért készítette a dobozokat.blogspot. hogy az emberek megtudják. mintha vitustáncot járna. amilyenek madárházakon vannak. – Hát… én csak… osztálykiránduláson… a csoport…nem engedhetem meg. Ezek Cornell legcsupaszabb. – Alba. és a lányomat látom. és gyorsan rájövök. a pávakék lányról nem vesz tudomást. – Meghalt – mondja a tanárnőnek. ő meg egyre ismételgeti: – Apa! Mindenki döbbenten bámul ránk. Alba. felborítja kis összecsukható székét. se az osztály nemigen tud mit kezdeni mindezzel. hogy azért. szia? – Átadja nekem a . A kislány megfordul. Nem volt kit szeretnie. hogy biztonságban érezzék magukat: s a művész szabad akart lenni. A dobozokat önmaga számára készítette. – Köszönjük. előtte térdelek. A tanárnő hozzánk siet. Se a muzeológusnő. Észhez térek. aki szemlátomást hozzászokott a kislányhoz. rátapintottál a lényegre. némelyiken madarak képe látható. hiányzik belőlük a Szappanbuborékok szeszélyessége vagy a Hotel dobozok romantikája. a lányom megoldja a helyzetet. felragyog az arca. – De nem folyamatosan halott. – Volna-e rá mód. itt van apa! Mondd meg Mrs. mert magányos volt. hogy a kislánynak kezd elege lenni.

majd átadom a telefont Mrs. – Hogy van Clare? – Jól. összeszedem magam. – Hallottam Annette nagymamát énekelni! Olyan gyönyörű. Ha apa Albával tölti az idejét. – Habozom. Szomorú. – Jó napot! – Nem találkoztam Albánál higgadtabb gyermekkel. – Öt. Hozzám bújik. amikor meghaltam? – Visszatartom a lélegzetem. . Gyere. Pontosan olyan. Néhányszor láttalak. amilyen én voltam tízéves koromban. nyolcéves korom táján. – Menjek oda én? – Az gyorsabb lenne. nem? – Mély lélegzetet veszek. Ezzel nem tudok megbirkózni. fogja a kezem. de mindent elolvasok a régi hangszerekről és Egyiptomról. – Igen. a keze az ölében. Csak így tovább. Nem maradok sokáig. – Hála Istennek. amilyen gyorsan csak tudsz. Közvetlenül Alba születése előttről. Clare. Csak én nem tudok zenélni. – Sajnálom! Nem kellett volna ezt mondanom? – Alba bűntudatos. – Apa? – Mi az az IHSZ? – Időben hontalan személy. A zárak feltörését tanulja. Csak nézem: hol van ebben a gyerekben Clare? – Sokszor találkozunk? Végiggondolja. – Jézusom. Alba még meg sem született. Mit kérdezzek először. Magamhoz szorítom. hogy tényleg én vagyok? – Persze. a kislány tehetséges lehet. aztán rájövök. – Hegedű? Ki a tanárod? – Nagyapa. Coopernek. – Remek. Jár az agyam. Eldöntöm. – Köszönöm a videókat – mondja Alba. Istenem. – Clare? – Élesen veszi a levegőt. – Semmi baj. – Mama a születésnapomra adta ide őket. – Nekem sosem volt tehetségem a zenéhez. az én nagyapámra gondol. – Nem sokszor. és Albával kézen fogva kisétálunk a Mortonszárnyból. hogy nem akarok többet tudni. – Tudod. le a spirális lépcsőn a kínai kerámiákhoz. Hol lesztek? – Az oroszlánoknál. Figyelj. Figyelj. – Leülünk egy padra a Tang-dinasztia korából való porcelánsárkány elé. Zárak.com telefont. Alba szemben ül velem. Vagy egy éve láttuk egymást. – Jó vagy? – Micsoda goromba kérdés. – Ez fáj. – Szeretlek. hogy apára. – Egy pillanatra azt hiszem. Nagyon jó. és itt van. hogy most találkozom veled először? Alba mosolyog. Képtelen vagyok elhinni. akinek sikerül a tanárnőt meggyőznie. Clare. Alba. és mamával A Gyűrűk Urát olvassuk. hogy elengedje velem Albát a múzeum bejáratához. Megköszönöm Mrs. – Szeretlek. Tízévesen? Nagy ég.blogspot. – Hány éves voltál. – Miféle videók? – A Yale-t és a Masterst már tudom. és Astor Piazzolla egyik tangóját tanulom. Én kérdeztem. – Clare? – Henry!]aj. Athéné teljes fegyverzetben. ahová Clare értünk jön. Ez nagyszerű. meg tudnád mondani a tanárnőnek. – Albára mosolygok. Habozom. Coopernek. aki igazán remekül viselkedik ebben a hátborzongató helyzetben. – Kuncog. – És te? Milyen a suli? Mit tanulsz? Alba elvigyorodik. – A suliban nem sokat tanulok. – Nagyapa is azt mondja. – De szereted a zenét? – Imádom.http://detty-liber. Röviden beszélnek Clare-rel. nem tudom elhinni! Gyere haza! – Megpróbálok… – Mikorról jöttél? – 2001-ből. most tanulom a Walterst.

– Alba boldogan mosolyog. Clare fut. – Persze. sivító hang. – Mama mindig mondja. hogy egyáltalán ne menj. Fehér. és még mindig nem lesz itt? Ha valami baja történt? Ha meghalt? Ha meghalok? Ezek a gondolatok kergetik egymást a fejemben. mint én. Beindult a magas. – De szeretem. A kereszteződésbe ér. Korábban harminc fok volt. Késő ősz van. és a kabócák nyár végi dalukat dalolják.. és összeesem a lépcsőn. mint aki hozzám tartozik. és amilyen tisztán csak tudom. – Az nem lehet. hogy Clare-re nézzek. bárkinek. – Ha már mamáról beszélünk. Vele jártam. Megrészegít a szeretet. ehhez a helyhez köt. amelyet már felhígítottak a jégkockák. csak az arcocskája van kinn a mellem magasságában. Henry tegnap reggel nyolc óta nincs meg. De úgy nézett ki. – Ott van mama – mondja Alba. és én bevetem akaratom utolsó tartalékait. és kezdek félni. most szellő fúj. A francba. tudom. hogy Clare ideér. mit csinálhattunk akkor régen Ingriddel. Alba meg én felállunk. meztelen felsőtestemhez simul. Alba hozzám bújik a kabát alatt. – Alba szemlátomást elégedett magával. aztán megyek békével. aki úgy bújik hozzám. körülöttem könyvek és képeslapok. egy szőke nővel voltál. – Gyere. otthagyva a forgalmat elzáró autót. tudod? Igen. Kezd kicsit hűvösebb lenni. A gránitlapnak támaszkodom. amelyet ez iránt az elképesztő gyermek iránt érzek. hogy te meg én teljesen egyformák vagyunk. amikor csak akarod. mint azok a fura . és valamit kiabál. és ott várnunk őt. irigylem. Mi lesz. és Albának nincs kabátja. Istennek. A Michigan Avenue-n nagy a forgalom. és a karomat nyújtom Clare felé: Alba kapaszkodik belém. ahová akarok. IHSZ. és Clare kiugrik. – Henry! – Megpróbálok hozzá futni. így az enyémbe burkolózunk. a Mikulásnak. 2001. Henry 38 éves) CLARE: Egy ütött-kopott sezlonon fekszem a hátsó kertben. csak egy másodperc töredékére. aki meghallgat. aki oly messziről látszik. Tizenöt lökhajtásos repülőgép húzott el fölöttem útban az O'Hare felé ismeretlen távolságokból.20 (Clare 30.blogspot. A Lyricben.com – Melyik lemezét? – Élőben. – Időutazol. mintha sosem válnánk el. a könyökömnél egy félig elfogyasztott pohár limonádé áll. könyörgök a testemnek. Az Isten verje meg. dél felé néző oroszlánt tartja. Aidát énekelte. amitől Alba ennyire zavarba jött. számomra ismeretlen kocsi tart felénk. nagyon elfoglalt vagy. és csak reménykedni tudok. Időapónak. – Nem tudom. Hadd lássam Clare-t. éles. ha nem akarsz? – Azt nem. és Clare csak pár méterre van tőlem. küzdve a kimerültség és saját időm vonzása ellen. Hadd maradjak. – Zavarban van. mielőtt megismertem anyádat. mintha miénk lenne a világ minden ideje. néha nem kényelmes. augusztus 24. Kendrick szerint meg csodagyerek vagyok. Egyszer láttalak az utcán. belém nyilall a bűntudat. ha vajúdni kezdek. – Megpróbáltam. mielőtt elmegyek. és egyszeriben Clare kukucskál ki belőle. azt mondom: – Szeretlek – és már ott sem vagyok. látogass meg bármikor. Úgy értem. ideje kimennünk a múzeum elé. – Hogyhogy? – Néha akkorra és oda tudok menni. péntek. Esős nap van. – Alba elpirul. és nem lesz itt? Ha megszülöm a gyereket. Dr. Kapaszkodom ebbe a pillanatba. A hasam előttem tornyosul. amiért rossz benyomást keltettem ebben a józan és bűbájos lánykában. de… érdekes. este 7.http://detty-liber. Az Isten verje meg. amelyik az egyik. – Az Ingrid volt. és gyorsan kimegyünk a bejárati lépcsőre.

nem vagy ott… Nevetni kezdek. hol vagy. és megölel. végül már nem bírom. hol lehet. amint apró evőpálcikákkal Pad Thait eszik. mennyire megkönnyebbült ő is. mindjárt megtudod. – Várj csak. amíg észreveszem. aki éppen a nadrágját vette fel. .com szőrmék. Annyira megkönnyebbülök attól. Elképzelem a bennem lévő pici és rózsaszín. Megkeresem a táskám. kiabálnak nekem. A kirakat egyik ablakánál lévő asztalhoz vezetnek. Amikor meg tudok szólalni. – Hol jártál? – kérdezi Henry. hogy meglepődöm. Forognak körbe-körbe. és hazajöttem. Talán már visszatért. és Henry nyit ajtót. – Az Opartban. Ismét meglepődöm. hogy felsúrolom a műtermet. mama”. bármelyik. Csókolózunk. készítek valami ennivalót. A magam súlyával egyensúlyozom Albáét. Végigimbolygok a Western Avenue-n. milyen érzés. Megjön a főétel. hogy a testem egyik része olyan hatalmas. Befejezem az evést. Ülök pár percig. amikor az állat farka a szájában van. De most csak fekszem itt. Mr. mint akit agyonvertek. higgadtan besétálok a házba. Időpocsékolás. a kórházban vagy. garázsajtaja csikorogva nyílik. Alba egy kis tofut ad Alfonzónak. Henry sehol. Általában elfoglalom magam. vagy mint azoknak az afrikai nőknek. hogy azt teszem. próbálom azonosítani azt a tegnap eltűnt Henryt. Megéhezem. A szentjánosbogarak megkezdik esti körtáncukat. „Szívesen. „Hála Istennek”. az étel az asztalon vár. bezárom. de nem értem. Panetta gurul végig az utcán. Jó mozogni. és ezzel a táncos sziámi iker járással ballagok az Opart thai vendéglőig.blogspot. fekete hajúnak és zöld szeműnek képzelem el. Én is mosolygok.http://detty-liber. gyerekkoromban látott Henryvel. kimegyek a mosdóba. ha nincs mellettem Henry. és pánikba estem. amelyeket öreg hölgyek szoktak viselni a nyakukban. részletekben. kimegyek az ajtón. akik a természetellenesen hosszú nyakat vagy nagy ajkat vagy fülcimpát tartják kívánatosan szépnek. hogy etessen. és eszem. Uralkodnom kell magamon. Nem tudom. és azt hittem. Féltem. és nem voltál itt. Tavaszi tekercset rendelek és Pad Thait tofuval. hogy elmulasztottam Albát. Fizetek és távozom. azt mondom: – Most már tudod. hogy lát. Hozd vissza őt. Felállók. Mosolyog és azt mondja. Te? – Nem hagytál cédulát. Mosolyog. Elképzelem a beszélgetésünket Henryvel. Jaj. úgy aggódom Henryért. mert nincs itt Henry. Aztán úgy határozok. Hát telefonáltam. hogy talán mégis felállók. Alfonzo. Egy Good Humor furgon jön. ha félek. és tele van. mint akinek félresikerült a plasztikai műtétje. majd zárul. hogy kell néhány perc. megfontolom. hogy látom. Olyan vagyok. nagyon szívesen”. kimosok kilenc adag ruhát. Eszem. felkapcsolok néhány villanyt. Gondolatban átfésülöm az emlékeimet. Üljünk le. Van vele odabenn egy parányi játék állatka. Alba forgolódik. amit mindig. – De hol voltál? Henry vigyorog. amit éppen tesz. lassan. Istenem. amíg Henry távol van… és teszi. hogy ne rohanjak ki az étteremből. és azt mondom. Megiszom egy egész pohár vizet. és amikor visszajövök. összegömbölyödött Albát. Most. amíg tőle magától hallom a történetet. De én … nem tudtam. ha itt lenne. – Sajnálom. Egy perc. A szomszéd asztalnál valaki rágyújt. Citromot nyomok a tésztára. Henry zavart. és azon is meglepődöm. „Köszönöm. mert a pocakom partra vetett hátsó kertünk esti napfényében. Az étterem hűvös. Hosszú. mert ízetlen és biztonságos. hogy vacsorát főzzön. és nehéz abbahagyni. pihenek. és azt mondja. hogy megnézzem. Alba nyomja a hólyagomat. Éhen fogok halni a hátsó kertben. meg kell várnom. De nem történik semmi. vagy merítek három tekercs papírt. bemegyek a konyhába. de azt mondták. Egy autó tele van Puerto Ricó-i tinédzserekkel. A birtok előtt a kulcsom keresem. majd elmegy. – Feküdjünk le.

De király. és könnyek peregnek rajta. és magas… Mint egy fiatal macska. és az én kezem azokkal a hosszú ujjakkal. . nem csoda. és nem áll el a füle. ami velem történt. – Furább mint te meg én? – Aha.30-kor felébred. Hajnali kettőkor végre elalszik. – Mesélj el mindent. SZÜLETÉSNAP 2001. – Felhúzza az egyik szemöldökét. hogy őa z. Ő pedig megismert engem. – Nem tudom. – Az.blogspot. Hosszú. Mert persze tényleg érdekes. az eléggé természetes volt. a saját szememmel láttam. mint újra meg újra végignézni a mamád halálát? – Az mostanra már szörnyű rutinná vált. – A kórházba akarok menni – mondja. – Mindketten hallgatunk. hogy nem lesz semmi baja. és találkoztam a kislányunkkal. – Még szép. Megkérdeztem… azt mondta. és Alba is rendben lesz. riadt han gjait játszom a hajával. örökölte a génjeimet… De a személyisége a tiéd. Mindketten nevetünk. hogyan kezdjem. A sírás kerülget. a szája kisebb. – Próbálj egy kicsit aludni – mondom neki. Elbűvölő a lénye… Egy diákcsoportban láttam a Szépművészeti Intézetben. – Mosolyog. és igazán ott voltam. a fiú meg a lány találkoznak… – Furább. figyelem a légzését. Tökéletes. az apró. hogy fáradt vagy. szereti. Tökéletes. Úgy tízéves lehetett. nagyon erősen. szerda-szeptember 6. de pár perc múlva felkel. pedig tudom. Henry a konyhába megy. Clare 30 éves) HENRY: Clare egész nap úgy járkált a házban. – Meg kell kérdeznem. és valami szívbe markolót mondott Cornellról… és valahogy tudtam. és Joseph Cornell Madárház dobozairól beszélt. Irigyellek. – Szóval. aztán tiszta szívből. Megsimogatja az arcom. – Ki vele. – Igen – mondja végül.com – Mit csináltál egész nap? – Feküdtem. mint az enyém volt. kinyitja. fehér bőr pár szeplővel. Clare 3. – Megsimogatja a hasam. Ez viszont szürreális volt. göndör haja van. Mintegy húszpercenként jöttek a görcsei. Henry lerúgja a cipőjét.. hogy eddig ez a leghátborzongatóbb dolog. – Attól tartok. érdekes. mire lefekszik. bekapcsolom a légkondicionálót. – Azt mondta. Aggódom. Elhelyezkedem az ágyon. és egy sörrel a kezében mellém telepszik. Én vagyok lányban. – A hálószobába megyek. aztán becsukja a száját. nagyon szép. mint egy tigris. – És ő is… ő is…? Henry habozik. boldognak látszott. Istenem. – Jaj. először kissé bánatosan.http://detty-liber. olyan csodálatos kislány… okos és muzikális és … nagyon magabiztos és semmi sem hozza zavarba… – Hogy néz ki? – Mint én. amelyet gyakran álmodom. itt. és gyömbérsört kapok. tudod. Rossz álom. csütörtök (Henry 38. amíg már belefájdul az arcunk. és pár perccel később italokkal jelenik meg. – Előrementem. Clare. szeptember 5. Nagyon érdekes. de alapjában véve nagyon hasonlít rám: fekete haj. Fekszem mellette. a szeme a tiéd. ébren. – Azzal kell kezdenem. – Tudom. – Ő is. Úgy értem.. – Szegény Clare. – Clare. leengedem a redőnyöket. Úgy értem.

– Jól időzítettél. miközben segít betolnom Clare-t a hátsó ülésre. – Henry… miért döntöttünk úgy. hívjam. – Ó. – Huh? – mondja Gomez. fáj. Fázom. ruhák a szekrénybe. – Emlékszem… jaj!… ó. – Mondj valamit… Tűnődöm. Negyedóra múlva bemászunk Gomez Volvójába. mit szólnál egy fürdőhöz? A meleg vízben jobban éreznéd . – Hé. igen. Bárcsak biztos lehetnék benne. a hosszú folyosókon. – Hívom Gomezt és Charisse-t. fáj. előre-hátra ringatja magát. délnek. mintha a tenger fenekéről beszélne. itt az idő.com – Talán taxit kéne hívnunk – mondom. Charisse előreszalad a papírokkal. ami úgy hangszik. Átkarolom. Egymásra nézünk Gomezzal. – Ugyan már. bárhol vagy is. – Rettenetesen késő van. szorítja a kezem. amelynek szívecskék voltak a keretében. és nagyon gyengéden kisegíti Clare-t az autóból. üzenetet hagyok a rögzítőjén. és megtarthatod. egyre ringatva magát. ennyi az egész. Clare megtesz két lépést. Clare hozzám bújik. Beugrunk és megyünk. – Gomez azt mondta. Clare nyöszörög. és közli. a baba a gerincednek támaszkodik. „mustáros tojás”. Charisse beszalad a házba. állítólag átadnak neked egy gyereket. és a Clare gyerekkorában tett legutóbbi utazásommal hozakodom elő. A tekintetem találkozik Gomezéval a visszapillantó tükörben. – Oké. és azt mondja. cicus – mondja Gomez. Gomez megállítja a kocsit. hogy kész a szoba.http://detty-liber. hogy megjött a bajod? Clare csonttörő erővel szorítja a kezem. és elfolyik a magzatvize. – Emlékszel arra a napra. Gomez meg én lassan végigkísérjük Clare-t az intenzíven. Gyere ki. Clare piheg. – Itt is vagyunk – mondja Gomez. – Eszedbe ne jusson összemocskolni a kocsimat magzatvízzel – mondja kedvesen Clare-nek. – Fáj – mondja Clare. Alig van forgalom. – Nem foglak – mondom neki. – Hé. – Ne hagyj el – suttogja Clare. hogy megint ezt tesszük? – Amikor vége lesz. A baba kemény gömbölyűség kettőnk között. pedig zavarban voltál. Charisse kezd kipakolni. Aztán Charisse veszi át a kagylót. mindegy. amíg a nővérek közömbösen előkészítenek neki egy szobát. A készülék tizenhatszor cseng ki. szőke nővér jön. Clare nyomban négykézlábra áll. Leülök mellé a földre. azokkal takarja le az ülést. hívom dr. amikor tizenkét éves voltál? És úszni mentünk. Motyog valamit. elvtárs. Valami jóra – mondom. – Clare? Rám néz.blogspot. – Ne hagyj magamra – mondja. Kövér. – Gondolj valami másra. kiugrik. A Western Avenue-n száguldunk. Gomez vállat von. Clare. amint befordul az Irgalmasok Korházának mentőparkolójába. és elmesélted. Istenem. Clare – mondja Charisse –. – Elmeséltem? – Bizony. – Jaj. Montague-t. Clare négykézláb áll. Gomez ásít. – Nem hagylak el – mondom újra. ugyanakkor nagyon büszke voltál magadra… Lila-zöld bikini volt rajtad meg az a sárga napszemüveg. Gomez meg én tehetetlenül nézzük Clare-t. oké? – Clare változtatni próbál a testtartásán. Henry. nagyon fáj! Charisse megfordul. enyhe hányingerem van. gyere ki. szemeteszsákokat hoz. – Csöpögök – mondja Clare. mikor. amikor a tóhoz mentünk. pipereszerek a fürdőszobába. A falnak dőlve áll. nekem dől. a nőgyógyászati szárnyba. aztán Gomez felveszi. Clare megfordul. Leteszem. Mind betódulunk. meg kell fordulnod. jönnek.

egyedül. Meg kell nyugodnod. – Mi baj? – kérdezi Clare. Clare levegő után kapkod. nézem az arcát. elszívok egy cigit – mondja Gomez. várom. der wir nicht wissen… – Angolul – szól közbe Clare. a parton. A nővér meg én fogjuk. bébi. és a baba is ellazul. amint kacag és csupa homok a törülközőn. hogy jól vagy. Montague-n. – Nagyon gyors a szívverés. Montague a magzati monitort nézi. Zavarban vagyok. Clare. fájdalmas. Énekelj neki. Enyhe kettős látásom van. nem kell sietnünk… – Clare arcáról eltűnt a feszültség. mélyeket lélegzem. Montague. egy kis narkotikum. A testes. kétrét görnyed. hogy a baba nyugodt legyen. Clare bólint. a gesztusa azt jelenti. nyög. vonyít. – Henry! Ott vagy? – kiáltja Clare. Emberek tódulnak be csövekkel meg tűkkel meg gépekkel.com magad. Ülök.jó? – Olyan nagyon fáj. Dr. minden rendben – mondja halkan Clare. háttal Charisse-nek. igen. – Hat centiméter. – Mert nagy a baba. – Bemegyek a fürdőszobába. – És te hogy vagy. Nem ártana. de aztán eszembejut. amiből semmit sem értek. a nővérnek . A tekintete dr. Dr. igen? – Clare bólint. – Igen! Ne menj sehová… maradj szem előtt. – Mosolyogni próbálok. elidőzünk. az arca izzadságtól és könnytől nedves. Mit tettem vele? A tizenkét éves Clare-re gondolok. pszt. és komoran nézi a magzati monitort. fürdővizet ereszteni.blogspot. – Valami baj van. megnyugtató. – Azt hiszem. Bedugom a fejem a szobába. Rám pillant. az első bikinijében. Megköszörülöm a torkom. bébi. – Amit Montague hangja halk. – Maradj idebenn parancsolja Clare. és megvizsgálja Clare méhnyakát. Henry? – Nem valami nyugodtan. Megnyitom a csapot. – Elnézést. A hangom teljesen rekedt. sajnálom. – Oké. Nem ugrik be. Jaj. – Nem lehetne szó epidurális érzéstelenítésről? – Clare? Clare bólint. – Mondd el a verset a szerelmesekről a porondon. aztán otthagyjuk az út szélén. – Mondd neki. és ő is jól van. Meg van rémülve a kislányod. aztán eltorzul az arca.http://detty-liber. oké? – Alba. – Engel: Es ware ein Platz. – A helyzet javul: látod? – mondja dr. aztán sikoltozni kezd. A szoba félhomályos. Amit Montague lép be. amiért Rilkét kell mondanom ennyi ember előtt. Dr. nyugalom… – A nővér rengeteg információt zúdít dr. amit Clare kap. amikor az altatóorvos tűt döf a hátába. és lelép. Clare-hez siet. amilyet még nem hallottam emberi lénytől. fogom Clare kezét. – De most kapsz egy kis koktélt. Clare bólint. Clare zokog. Clare. sajnálom. Mindig olcsó szappan és beleg hús szagát árasztják. Odakinn felkel a nap. igen? Kellemes itt. – Mint az átvonuló felhő. és elmúlik. Montague mosolyog. mosolyog. – Itt vagyok. – Én maradjak? – kérdezem Clare-t. mély. a fájdalom távozik. hogy melegedjen. hogy Clare hasánál ülök. – Bébi. Charisse int Gomeznak. ha én is kapnék egy kicsit abból. elkeseredett nyögést. – Úgy helyezkedem el. de belekezdek. Idősebb. A hasához kap. fekete nővér jön. – Jó kislány – nyugtatja Clare-t. egy kis fájdalomcsillapító. A gépek csipognak. és Charisse átveszi a helyem a fürdőszobában. és te meg a kicsi még mindig itt vagytok. rozmárbajszú altatóorvos unottan néz rám Clare teste fölött. hamarosan ellazulsz. Kiráz a hideg a kórházi fürdőszobáktól. Clare olyan hangot hallat. Montague-ra. Az oldalán fekszik. Montague vizsgálja. elvisszük valameddig.

aki orvosi köpenyt visel. Simogatja a hasam. és valahol egy idegen országban. Múlik az idő. mindegyiknek saját napirendje lenne. Bejön a nővér. látni akarom az arcát.com és a doktornak. Hányingerem van. Valahogy kettesben vagyok Albával a többiek közölt. Ez oké fájdalom. mint az állott hónak. hogy van hely. de tudom. egymásra utalva végül egymásra találnak. mit nem ismerünk. Olyan meleg van itt. Olyan feszültnek és boldogtalannak látszik. – Mindenki megnyugodott. Ismét aggódni kezdek. . és azt gondolom. mind rég halottak: Vajon ledobnák-e a boldogság titokban őrzött s kuporgatott örök érméit. hogy nem ment messzire. mintha a saját ágyunkban volnánk. Clare forró bőrén át érzem Alba körvonalait. röpte szétfröccsenti a vizet. mindnek el kell érnie a maga vonatát. Elképzelem az arcát. nem okozol nekem fájdalmat. és én gondolkodás nélkül nyomok. De köröttük a nézők – ugyan már mind. Charisse tört jeget ad papírpohárból. elképzelem. piros fényeket. – Ránk mosolyog és kilibben az ajtón. valami dal. Alba mászik hazafelé. Nézem. csont és hús fúrógép a húsomból és a csontomból. hogy ott bujkál valahol a sarokban vagy az ágy alatt. Amit is megvizsgál. az előttünk rejtett boldogság arany fillérjeit a végre szívből mosolygó pár elé az elcsöndesült porondra ? – Tessék – mondja dr. amíg megkérem. hol a leírhatatlan porondon a szeretők. Tisztítószer szagát érzem. A csöveket nézem meg a villogó. ideje a szülőszobába menni. Henry lefekszik mellém. és Henry mellettünk jön. oda-vissza a fehér asztalterítőn. kezem Clare feszülő inge alá csúsztatom. Azt mondom az altatóorvosnak. Izzadok. Múlik az idő. – Minden rendben – mondom. amint elsuhannak a folyosók mennyezetei. vagy el otthonról. de Etta a Réti pipis házban van. itt az idő. mondom neki. és a fájdalom ki-be jár. Megborotválnak. ami Ettára emlékeztet. és Ettát akarom. hogy hagyja abba. gördülőkocsira tesznek. ellenőriz. lemosnak. Alba a fejével vág alagutat bennem. Elképzelem. Úgy érzem. de ez másfajta fájdalom. amelyik a méhem. megindul. Montague. és Alba meg én gördülünk a találkozónk felé. hogy Alba nekilódul. visszatér a fájdalom. hogy érezni akarok valamit. Amit jön és azt mondja. olyan az íze. Emberek jönnek-mennek. és mamára gondolok. aki oda-vissza tologatja a vasalót. és én érzéketlenül fekszem ezen az idegen ágyon ebben a rózsaszín szobában. Bólint. Henry lelkei. és akkor ugrik majd elő. és kikapcsolja a monitort. de nem hányok. mögötte nővér. amely egyértelműen azt kérdi: Tulajdonképpen miféle pina vagy te? CLARE: Feljön a nap. Lélegzem. – Angyal! – mondom Clare-nek. mélységeim mélyítője. Jól van.blogspot. mintha a vasalódeszkánál álló nő lenne. hogy el fog tűnni. addig járkál fel-alá. amint úszik keresztül rajtam. Rendes vagy. mintha egész éjjel jelentéktelen feladatok miatt lettünk volna fenn: Angyal: lehet. amikor otthon kéne lennünk. mintha az összes szervem önálló lénnyé változott volna. folyosókon tolnak.http://detty-liber. Hé. kik sosem tudták beteljesíteni egymást. és akkor érzem. Valaki azt kérdezi. miért vagyunk mi itt. mintha valami játék volna. Véletlenül elkapom az altatóorvos tekintetét. amint egy reggeli tócsa csendjébe pottyan. A szülőszobában minden zöld és fehér. Henry néz. és ezt tesszük újra meg újra. és felnézek Henryre. most a szívük magasba szárnyaló halálugrásai s az érzékek tornyosult bukfencei között: csak ketten együtt. A fájdalom elmúlt. amikor a legkevésbé várom. Az érzéketlenség fokozatosan elmúlik.

szédelegve és meztelenül. és megpihen. – Tudod. Ó. – Bújj be! – Richard lép be. amely rózsás és ráncos. Hogy világra jött. Aztán Henrynek. – Jaj. a melle felé fordul. és nyomok. – Mennyi ideig? – kérdezem. – Hol jártál? A szülőszobában? Henry nevet. Órákig. itt a feje. Agyban fekszem a kórházi szobában. és ki volt kapcsolva a fűtés. amikor eljöttem. hogy nem vetted észre. – Én… gratulálok. – Mint édesanyád. és Alba felhúzza magát a mellemhez. Richard bólint. ő pedig Richard suta karjába teszi a picit. – Hé – jut eszembe hirtelen. és nyomok. Talán öt percre? Henry a fejét rázza. iszamós.com hová lett az apuka? Körülnézek. és elalszik. – Bölcsebben szólsz. – Richard virágot hozott meg egy apró mackót. és Amit azt mondja. – Clare – mondja Richard. – Apa – mondja Henry. Istenem. Alba jön. és a szeme vakon kutat. és Alba feje kijön. és valaki azt mondja. Mennyi időre tűntem el? – Nem tudom. minket fényképez. reméltem. Henry végez a filmtekerccsel. bőr és folyadék puha. amikor mosolyog. – Alba – mondja. Henry törökülésben ül az ágy végében. és aztán Alba felsír. Úgy érteni. ha a vége jó. éppen otthagytalak téged. cicit keres. meleg kis batyuja a hálóingemen.blogspot. és akkor meglátom Henryt. kiszedi. Rámosolygok. Henry fölém hajol. és rám néz. Isten verje meg őt. de nem. és olyan hangot hallok. beletámolyog a látószögembe.http://detty-liber. Sacre Dieu!. Azt hittem. Már el is felejtettem. Világosodni kezdett. – Halk kopogás az ajtón. és Alba Henry rá váró kezébe pottyan. – Ki voltam borulva. nincs sehol. mint amikor valaki rossz helyre teszi a lemezjátszó tűjét egy régi hanglemezen. és tejbuborékokat fúj parányi szájával. Gyűrött az inge. és újra elalszik. Henry kiszól. Ok. és csak lődörögtem haszontalanul a Francis Parker folyosóin… Olyan volt… Úgy éreztem… – Henry mosolyog. valaki a hasamra teszi. Isten. és lenyúlok. és a haja fekete. – Hm. és egyszerre itt van. – Gyönyörű a kicsi – mondja nekem. körülöttem lufik és mackók és virágok. megérinti Alba homlokát. Alba arcába. nyirkos. Később: CLARE: Alba első földi napjának az estéje van. Kis idő múlva feladja. a karomban Alba. Átadom Henrynek Albát. és Henry eltűnt. Richard mosolyog. . Alba most fejezte be a szopást. – Minden jó. mint aki napok óta nem alszik. Henry az ablakpárkányon lévő ajándékok mellé teszi őket. Alba Richard régen borotvált arca felé fordítja rózsás pofikáját. Nevetek. szeretnéd megfogni? – kérdi lágyan Henry. de itt. a finom. bársonyfejét. és én üres vagyok és szabad. Richard úgy néz ki. – De minden rendben van. nem gondoltam komolyan. aztán elhallgat. és lenézek az arcába. mennyire meg tud változni az arca. és aztán. aztán habozva megáll. mint vélnéd. hogy engedeme. annyira el vagy foglalva… – Hol voltál? – A régi elemi iskolámban bóklásztam késő éjjel. – Lassan leül az ágy melletti székre. és nyomok. és a kezecskéje kinyúlik. itt van!. hogy megérintsem a fejét. Tél volt. egész lényéből áporodott sörbűz árad. ülj le. kimerülten az erőfeszítéstől. bár nem vagyok elragadtatva az ötlettől. nincs itt. de Alba jön. Henry bólint. ásít. és azt gondolom. felugrik és azt mondja: – Gyere be.

miközben Alba szopik. befejezi Alba is. Fáj a mellem. – Tanárra? Igen… Ugye nem adjátok azokhoz az idiótákhoz a Szuzukinál? – kérdezi Richard. ugye. azt mondtad. hogy alig bírom. éppen véget ér egy mobilhirdetés. és én kigomb olom a hálóingem és megetetem. Néma lángok csapnak fel. Az ujja kicsúszik a szájából. nyávogó hangot ad.. mint Alba most. Alba felébred. Eszem a tojást. – De honnan tudod… Nem. pirítóst és narancslét hoz tálcán. Mindenem fáj. kicsi lány? – Alba egészen picikét kidugja a nyelvét. A víz olyan forró. Amikor visszajön. – Átugrott egy nemzedéket. hogy valakinek szüksége van rá. Szóval hegedűművész vagy. – Hegedűművész? – Richard lenéz az alvó kisbabára. mélyen alszik. . Befejezzük az evést. Átkarol. – Ó.com – Itt a hegedűművészed. de fájó testemnek jólesik. a mellemre. Az égbolt. Dzsip halad sivatagi tájon. Elbóbiskolok. Henry 38 éves) CLARE: 6. Henry levette a hangot. amint rájön. A televízióban mozdul a kép. Istenem – mondja a televízió hangja. – A tévében a meteorológus mosolyog. – Hm. 2001. Egy fehér felhőkarcoló lángol. – Ébredj. – Egy kicsit még hallani akartam. Clare – mondja Henry. hogy reggelit készít. a tányéromat az ölembe helyezi. Leteszi a tálcát a kávézóasztalra. Hogy ha nem lenne jobb dolgod… Richard megérti. parányi kezek. Lezuhanyozom. Ő meg a másik műsorvezető. Alba a hüvelykujját szopja. amint felfogja. – Tanárra lesz szüksége. Egy perc múlva hallom. és Henry nincs az ágyban. de érzem a leheletén. Fáj a mellbimbóin.http://detty-liber. mosolyogva. Nézem a televíziót. valamennyien nevetünk. azt reméltük. megyek a fürdőszobába. Alba szopik. szemlátomást megzavarodik. a hasamra. Eszem a tojást. Egy játékszerre emlékeztető repülőgép lassan belerepül a második fehér toronyba. kényesen megtörülközöm. akár egy vörös szőnyeg. és a Középnyugat műholdas térképét mutogatja. Megbüfiztetem. Öröm látni. – Hegedűművész. szeptember 11. Nagyon óvatosan felkelek. Melegítőbe bújok. kedd (Clare 30.43-kor ébredek. kiürültnek érzem magam. – Henry vállára hajtom a fejem. így nem kell látnom magam. Kávét innék. az ebédlőn. és nem nézi a lehalkított kis fekete-fehér televíziót. A Városházán Daley polgármester kérdésekre válaszol. Az ujjaival masszírozza a szemét. és elkezdődik egy ásványvízreklám. – Jaj. Senki nem hasonlított kevésbé hegedűművészre. amelyre szüksége van. hogy a világ normális. Alba sincs a bölcsőben. feláll. Henry pedig kiviszi az edényt. Henry a pirítóssal tunkolja a sárgáját. ne törődj vele. Városi utca. Torznak. – Csóválja a fejét. kimegyek a fürdőszobába. Lassan végigmegyek a folyosón. Henry ráadja a hangot. Fáj a pinám. Egy szőke bemondó mond valamit. Amikor kinyitom. Alba alszik. – Mosolyog. – Azt hiszem. Henry tapintatosan a konyhában kávézott. és Alba előtt úgy bomlik ki a jövője. a karjában Alba. Megfésülködöm. átadom neki Albát. Henry köhint. A nappaliban Henry ül a pamlagon. Alba kinyitja a szemét. apa. alszunk még pár órát. – Nem tudtam aludni – mondja Henry. A nappaliban Henry csukott szemmel ül. egy ázsiai nő nevelnek és mosolyognak rám. balzsamot dörzsölök az ajkamra. – Örömmel – mondja.blogspot. ameddig csak a szem ellát. becsukom a szemem. – Hogyhogy fenn vagy? – kérdezem. – Jaj. Kinyitom a szemem. A tükör teljesen bepárásodott. ha eléri azt a kort – mondom. Henry a karomba teszi Albát. fekete haj. Újra elalszom. Amint leülök. valami mosószer hatékonyságát bizonyítandó. Istenem. A tévében kölyökcsapat fetreng a fűben. Leülök Henry mellé. hogy csak ő képes megadni az egyetlen unokájának azt a képzést. Szívom a párás levegőt.

Azt fogja mondani. elhelyezem magam mellett a pasztelleket a szőnyegen. ahogyan a szememmel látom. és valami láthatatlan anyagot távolítanék el róla. Most fejezte be a szopást. fekete és vörös elegye lesz a papíron. Mint egy tócsa. Henry a munkahelyén van (remélem) . A mellem könnyű. június 11. A Lincoln Avenue-ról kissé behallatszik a közlekedés zaja. sőt maga Alba is elment. és hallom. A ceruzám megörökíti Alba pocakjának gömbölyödését a pelenka fölött. A hátán alszik egy kis. Ceruzával a kezemben nézem a lányom. Erre a pasztell bőrre hűvös lilával viszem fel Alba fülét. Dokumentumként fog szolgálni – én szerettelek. Bal kezét ritmikusan ökölbe szorítja. találok néhány datolyaszilvával antikolt papírlapot. amely váratlanul és szögletesen vágja ketté Alba kerekségét.com 2002. amelyek tehénbőrre emlékeztetnek. Megmozdul. mi alkottunk téged. ahol a teste a takaróhoz ér. a bal lábon. a pelenkán. és (csupán egészen enyhe sajnálkozással) kilépek az ajtón. vasárnap . és ezt készítettem neked – jóval azután. és itt vagy. A kezem úgy mozog a papíron. A napfény most már betakarja Albát. Lapos dossziémban kutatok. A légkondicionáló sivít. Alba mélyen alszik. A ház nagyon csendes. amelyek Alba arcán ütöttek tanyát. kis kezét a szeméhez emeli. rögzíti Alba formáját úgy. Nem gondolkodom rajta. mintha Alba bőre benne lett volna a papírban. hogy a hátsó ajtón át a műtermembe menjek. Kezdem a színezést. Egy napfényfolt csak pár centire van pufók lábacskájától.. orrát és száját (a szája parányi O betűben nyitva).http://detty-liber. és Henry is elment. és Albán nincs más. egy olyan világosat. Alba mélyen alszik. a gyűrődést ott. sóhajt. én alkottalak. hogy a mosógép a pincében centrifugál. hogy elmentem. fekete haja sötétkék. Nagyon ügyelek a szemöldökökre. Kissé kipirult. Alba kinyitja a szemét és mosolyog. Megjegyzem. a nevemet és a dátumot a lap aljára írom. felkapok néhány pasztellt és egyéb kellékeket meg egy rajztáblát. Kezdem felvázolni Alba felém fordított fejét. szinte lelép a papírról. hallom az apró hörgést minden egyes kilégzésénél. pasztellel. csak pelenka. Olyan. A mellkasa lassan emelkedik és süllyed. szinte teljesen üres. az ujjízületeknél. Talán zenét álmodik. és nyers tonhalra emlékeztető sötét rózsaszínt. október 12. kiigazítom Alba két lábának szögét. Sötét árnyék tapad Alba jobb oldalához ott. ezért tökéletesen biztonságosnak találom. Aztán sötétzölddel és ultramarinnal besatírozom az árnyékokat. ahol a jobb karja és a felsőteste találkozik. Először is a kiálló részeket fehérrel kiemelem: a parányi orr alatt. Kétféle rózsaszín pasztellt használok. Most a rajz Albája hirtelen háromdimenzióssá válik. Dús. itt és most. majd szétnyitja. TITOK 2003. a test bal oldalán. kék flaneltakarón. megyek vissza a házba. amikor rúg egyet. és határozottan odateszem. Fél óra múlva be fogja őt borítani. Kilenc hónapos és öt napos. amely eddig rejtette. Talán megfázott? Meleg van ezen a júniusi délutánon. Nézem a papírt. az okkersárga-magentavörös kínai szőnyegen a nappali padlóján. kedd (Clare 31 éves) CLARE: Albát rajzolom. Kész a rajz. beszívom a használaton kívüli műterem kissé dohos szagát. A nevét. mint a szeizmográf tűje. ahogy a lágy bemélyedés a térdei fölött kissé megváltozik. amilyen a kagyló belseje. aztán ismét nyugodtan alszik. amelyek oly nagyon hasonlítanak szőrös hernyócskákhoz. Leülök a szőnyegre Alba mellé.blogspot.. Állok egy pillanatig az ajtóban. ahogyan a nyaka eltűnik a babaháj redőiben az álla alatt. A papírt a rajztáblára csíptetem. Gyors vonásokkal elkészítem Alba bőrét.

ahol nincs világítás. – Mamának dolga van. megdöbbentenek Clare szeme körül a sötét karikák. Felfelé nyújtja a karját. amikor visszajön. a karján egy csokor fehér rózsa. Leülök a földre. Egyszerű. hogy hol vagyok. Néha fekszem a nappaliban a földön. amint eltűnök. Most körülfogják Clare-t. és amikor hazaértem.com (Clare 32.http://detty-liber. mert mindenki magasabb nála. Amikor mához néhány hétre ad a képekből. hatalmas. Néha Charisse-szel és Gomezzal lógok. Henry 40 éves) CLARE: Ez titok: néha örülök. – Mamát akarom – mondja Alba. . Nyafogni kezd. hogy fényt sugározzanak. Az emberek virágot hoztak neki. Lehajolok. motorizált: egyesek csapdosnak a szárnyukkal. Etta. Alicia. Néha szeretek egyedül lenni. Olyan helyet kell találnom. csak járni vagy ülni vagy fürödni. Eaglest hallgatok. Clare kimerült és elragadtatott. éteri madárcsontvázakat épített drótból. Néha végigmegyek a házon késő éjjel. Itt az összes barátunk. Még hallom Alba sikoltását – „Mama!” – . Szünet nélkül dolgozott egy éven át. és az egyik sarokban két kakascsontváz tépi egymást. és hogy milyen sovány. és őt éppen most mutatja be egy igen jól öltözött idős házaspárnak Leah Jacobs. Most lógnak a plafonról. – Nem kell nagypapa. Nagy a tömeg. Néha hosszú sétákat teszek Albával. Hányingerem van. Philip. és nem hagyok cédulát. május 7. vagy biciklizem sötétedés után a Montrose strand melletti ösvényen. Némelyikük kinetikus. Apa felé mászom. Charisse fotózza őket. – Nem. Mindenki gratulál Clare-nek. fekete selyemruhát visel. mind mosolyognak rá. Alba nem lát semmit. ülnek a földön. nem kell érintkezni. és jól érezzük magunkat. a tömegen kívül. Clare családja már elment. Mamát akarom. hátrahajtott fejjel nézik a repülő madarakat. hogy nem kell beszélni. Néha bébiszittert hívok. fel-felkiáltanak egyes daraboknál. majd sellakkal vonta be őket. és beszélgetünk Henryről és Ingridről meg arról. de mindig örülök. Néha találkozom Celiával egy kávéra. Alba – mondom. Clare 32 éves) HENRY: Clare kiállításának megnyitóján vagyunk a Chicago Kulturális Központban. A bejáratot egy két és fél méteres galamb uralja. Kissé meglököm. Beleütközöm valakinek a lábába. ahol nem lát senki. Henry még mindig távol volt. hogy én is. és moziba megyek. ezért a vállamra ültetem. a vendégkönyv mellett celofánba csomagolt csokrok halma. akivel Celia éppen azon a héten jár. és Fleetwood Macet. a haja kontyban. Mamát akarom. A hátsó falnál állunk. és eljött Clare családja is Michiganből. Alba – mondom. és nem beszélünk Henryről. áttetsző papírba csomagolta. Mark és Sharon meg a gyerekeik. leteszem Albát a földre. TECHNIKAI NEHÉZSÉGEK 2004. a műkereskedője. – Menj nagypapához. Felnézek. Néha örülök. – Menj – mondom Albának. amikor Henry elmegy. a térdem közt a fejem. olyan. Egyszer Michiganbe mentem.. – Ne. péntek (Henry 40. és el sem mondtam neki. olyan zenekarokat. B-52'st. és beleborzongok a gyönyörbe. Alba kezét fogom. Alba a fülemet húzza. Boldog. amelyeket Henry ki nem áll. Apám jön felénk a tömegen át. Banglest. A ma reggeli Tribune-ba ragyogó kritikát írtak. Az emberek körbejárnak.blogspot. Nell. amikor Henry távol van. mint a repülés.

Henry 41 éves) CLARE: Karácsony előtt vagyunk egy nappal. – Clare néni. Megmutatja a parányi. Az egyik szeme teljesen bedagadt. – Mit kértél tőle? – tudakolom. és odatartja a markát az orrom elé. csütörtök (Clare 33. Vágások vannak a kezén meg a lábán. július 11. Sírok. Én is mosolygok rájuk. és apró robbanásokat hallat.. – Elment – mondja Alba. december 23. kisírjuk magunkból a megkönnyebbülést és a félelmet. – Ép szeméből könnyek potyognak. Nagyon sovány.com CLARE: Valóságos tömeg van. – Clare. elvitte Albát Mikulás-nézőbe a Marshall Field's áruházba. vérbe fagyva alszik a konyhapadlón. Fű-. Amikor a kávé csepegni kezd. A tömeg szétválik. A kiállítás remekül fest. A HALÁL TERMÉSZETE 2004. vasárnap (Clare 33. A vér. Nancyvel. csak lila. rovarcsípések az egész testén. ott a földön. Látom rajtuk. Nadia odaszalad hozzám. – Clare – motyogja. látom az összes csigolyáját és bordáját. a lábam pihentetem a székem lábánál sorakozó bevásárlózacskók mellett. Nadiának pedig megmondom. ringatózunk. amikor zavarodás támad a galéria hátsó falánál. – Henry – mondom nagyon halkan –. sárga vontatót. Aztán felállók. kapucsínót iszom egy kirakati asztalnál. Clare néni! Hol van Alba? Colin szégyenlősen mosolyog. aztán Albát hallom sikoltani. és távolabbról hallom az Üdvhadsereg Mikulás-harangjának fojtott kongását. Bevásárlók sietnek fel-le a Michigan Avenue-n. és együtt rázkódunk. Henry 41 éves) CLARE: Henry összeverve. Gratulálok neki. Celiával beszélgetek. Itt van mindenki. 2004. meglátom-e Henryt és Albát. itthon vagy… Megcirógatom az arcát. Hol van Henry? Megpróbálok a tömegen át Albához jutni. „Mama!”. Egy ideig ülök mellette a hűvös linóleumon.blogspot. Odakinn esteledik. hogy most jönnek a Schwarztól. Nem akarom megmozdítani vagy felébreszteni. Az áruházat nézem. Kendrick tart felém a feleségével. piszok van a körme alatt. A csípője kiáll.és sószaga van. Aztán meglátom őt: Richard felvette. A haja majdnem a válláig ér. én meg az ölembe húzom. az arca beesett. elkészült! Olyan boldog vagyok. és sikerült. Miután jó ideje nézem és ülök mellette. hogy megverték. ébredj. rázza a zokogás. Henry felnyög és eltakarja a szemét. Nyilvánvaló. Barna a bőre és koszos. Nyílt sebet nem látok. mire Nadia azt feleli. Richard átadja Albát. hogy ő már találkozott vele az előző héten. olyan fáradt. úgy döntök. őszes csíkok vannak benne. mire kinyitja a szemét. felébresztem. a játékboltból frissen szabadult szülők megviselt arckifejezését látom rajtuk. úgy látom. kávét főzök. ökölnyi véraláfutásokat az egész testén. Colinnal és Nadiával. utat adnak. hogy nincs teljesen ébren. Mindenki hozzám nyomul. Fáj az arcom a mosolygástól. Látom. akit ismerek. arcát a vállamba fúrja. . Henry a Víztorony téren van. – Apa hol van? – kérdezem halkan.. fehér lámpácskák rajzolják ki minden egyes fa körvonalát. két karja a nyakamat karolja. mosolyog. amikor valaki a nevemen szólít. Most a Border's Könyváruház kávézójában ülök. Lábával átkarolja a derekam. parányi. hogy Alba éppen a Mikulásnál van. ringatózunk. vér. Henry összegömbölyödik az ölemben. a kosz beette magát a bőre ráncaiba. amíg befejezem a vásárlást.http://detty-liber. az orrából jött.

Mindezt az asztalon szorosan összekulcsolt kezemnek mondom.blogspot. – Szükségem van rá. ha valami nem működik. Ha tizennyolc éves lesz. és soha nem mond nekem semmit! Nevetek. és az oldalamon csúszom végig a Rét fájdalmas tarlóján. – Te is. és eltűnődöm. Úgy értem. – Mert először csak lokalizálni akarod a markereket a génjein. – Szabad? – Persze. Hároméves. hogy megharagszol rá. nagyobb esélye van rá. üres székre mutat. mocskosan és véresen kötök ki Clare lábánál. kinyitja és megszólal. – Gyűlölöm a karácsonyt. – Miért nem mondja el nekem ezeket? – Fél. és ez oké. Kendrick feláll.http://detty-liber. Henry is. elaludt. Alba boldogan zötyög a tömeg fölött. – De még olyan kicsi. Ezért. Aztán Henry elmosolyodik. – Szedi Henry a gyógyszereket? – Azt hiszem. A kövön ül. és ott ül Henry vállán. mind rémálom volt. mert mostanában sokat időutazik. Másként nem szabadulunk meg ebből a mókuskerékből. amennyire szedheti. hogy megvizsgáljam Alba DNS-ét? Ezerszer beszéltünk már erről Henryvel. mire Nancy: – Gyerünk. május 24. Mindkettőjükön mosómedveprém sapka. hogy üdvözölje Henryt. és faképnél hagyod. és határozott léptekkel indul felénk. De aztán Henryvel együtt zaklatni kezdtek. srácok..com – Udvarlót – mondja Nadia. hogy hadd próbáljatok ki rajta gyógyszereket. – Azt mondtam. Amikor azt hiszem. Clare 18 éves) HENRY: Nagy dobbanással érek földet. és az nem oké. – Kendrick a kirakatüvegnek támaszkodik. – De talán génterápiát fejleszthetnénk ki neki… – A génterápiába emberek belehaltak. egy pillanatra nyugtalannak látszik. Az áruházban nagy a zaj. Leül. hogy jól reagáljon a gyógyszeres kezelésre. vajon miféle titkokat hallgat el előlem ez a két férfi. becsukja a szemét. Amit Henrynek eddig adtál. szerda (Henry 41. keressünk egy könyvet Silvie néninek – és hárman elballagnak az akciós pultok felé. hűvösen makulátlan fehér . Aztán a morajból kihallom Alba hangját. nem. Kendrick mond valamit Nancynek sotto voce. Kendrick az ujjaival dobol az asztalon. – Mi az a sokat? – Néhány naponta. – Ez tudomány – mondja Kendrick. Kendrick hallgat. – Nem bírok Kendrickre nézni. – Mama! Felnézek. hogy elmondja. – Ő az egyetlen kísérleti lény. aki beszélni tud. majd eldöntheti maga. – Clare? – Hmm? – Miért nem engeded. Kendrick a velem szemben lévő. Kendrick mérgesnek látszik. Bólintok. én pedig elhessentem az előbbi gondolatot. Odakinn havazni kezd. SZÜLETÉSNAP 1989. nagyol sóhajt. – Ő is? Nem tudtam. két kézzel markolva az apja fejét. – Akkor egy cipőben járunk. Kendrickre és Nancyre vigyorgok. Henry meglátja Kendricket.

de a kamrában ez volt. – Hatévesnek úgy két hete láttalak. – Tizennyolc éves vagyok. egy csicsás címkéjű palack cabernet-t. fehér harisnyában és cipőben. csak éppen nem jut eszembe. – Ujjaimmal a hajamba túrok. picinyke üvegedényben áruházi kaviárt. Dolgozik az agyam. amely később az ágyunkon lógja végezni. mintha csak beugrottam volna egy teára. hogy a házassági évfordulónk ősszel van. és Clare azt várja. Orvosi utasítás. Óvatosan leülök rá. nem hinném. – Sajnálom. ezüst evőeszközt. idősebb vagy fiatalabb Clare-rel. Clare iszik egy kortyot. Clare kihúzza magát. szmokingzakót vesz elő. fehér kesztyűben. – Hm. A pirulás úgy terjed. hogy a közelmúltban találkoztam egy másik. nem emlékszel az évfordulónk pontos dátumára? Tipikusan férfi dolog. – Clare letörtnek látszik. erre nem voltam felkészülve. amelyikhez inggomb kell. – 1989. kis papírpoharakat. Clare-t lázba hozza. dupla mandzsettás inget. kötelességtudón lenyeli. amiről nem tudok. mintha innék. és te az Emmát olvastad. május 24-e van. mint aki most megy az elsőáldozásra. kezdek a mandzsettagombokkal bajlódni. hadd menjen így még egy darabig. amíg öltözöm. – Boldog születésnapot. – Clare. Henry – mondja. Vékony Menta Cseres készlány süteményt. nemigen láttalak inni. bevalljam-e tudatlanságomat. Boldog születésnapot. – Nagy ég. – Nem is olyan rossz – mondja. Úgy döntök. Harminchárom éves voltál. lecsúszik a kőről. – Drágám. nem teszünk semmi ilyen őrültséget? Mert határozottan tudom. megnyugtat az ismerős halványzöld. Rajzoltál nekem egy kacsát. Szinte zümmög az izgalomtól. Mintha csak tegnap lettél volna hatéves. Kinyitom a bort. Nem dugtál el nekem itt valahol egy Bee Gees-szerelést? Clare válaszra sem méltat. de mivel ez fontos alkalom. hogy tudjam. Októberben. legyen bor is. Nagy lendülettel lehúzza a cipzárt. az imént ágyban feküdtünk. Bor! Kaviár! – Imponál a dolog. valóban. – Láttál az utóbbi időben hatévesen? – Nos.com selyemruhában. maga mögé nyúl. ami felhúz. csokornyakkendő. Úgy értem. tudod. Clare elpirul. mint a vércsepp egy tálka tejben. mint mindig. – De enni fogok… és úgy teszek. Clare leterít egy takarót. és éppen emberevést tervezek. mandzsettagomb meg egy gardénia. Alkoholt. Pezsgő jobb lett volna. de nem szabad innom. Clare szendvicseket csomagol ki. . mintha innék. Attól tartok. – Nem tudom lerázni magamról az érzést. – Clare. – Arra egyelőre nem lesz szükség. és egyáltalán nem találom nevetségesnek. Fontolgatom. hogy papásmamást játszunk. epret. nem nagyon szeretem. övkendő. – A gardéniát a szmokingzakó gomblyukába dugom. sós kekszet. Clare. – Mi van? – kérdezem. Én pillanatnyilag negyvenegy vagyok. Úgy teszek. Némán egymásra emeljük poharainkat. Van valami a hangjában.http://detty-liber. és végighúzom a kezem a borostámon. rövid. nem a legjobb formámban vagyok a születésnapodra. elővesz egy ruhazsákot. kissé folyós Brie sajtot és papírtányérokat. hogy tudom. és annyinak is érzem magam. hogy említettem. – Persze hogy éhes vagyok. – Nem tudtam. Clare elfordul. De addig is. – Hello. Egy bőröndből alsónemű kerül elő. sovány. vagy rejtsem el. Farkaséhes. hogy iszol. Van valami. Komolyan megijedek. Latolgatom a lehetséges dátumokat. – Úgy érted. nadrágot meg egy olyan pokoli. – Úgy nézel ki. – Nézd. – Éhes vagy? Lakomához terítettem. hát ezt hoztam. úgy gondoltam. Ha az segít. Október végén. Ugye azért ma nem házasodunk össze. mindkettőnknek töltök egy-egy kis pohárral. Sóhajtok.blogspot. Clare a kezembe nyomja a cabernet-t meg egy dugóhúzót.

Közben Clare visszapakol a piknikkosárba. hogy Clare mennyire őszinte hozzám. Fura arra gondolni. Csodálom.blogspot. tavaszi napon. és semmit sem tudok magammal hozni… – Tudom. amelyek meg vannak tömve uborkával. és nem tudom. – Henry. amikor utoljára találkoztunk? Mit terveztünk a születésnapodra? Újra elpirul. Műanyag késsel kenünk kaviárt a Ritz sós kekszre. Még sok dátum van előttem a listán. – Igen? Clare egészen piros. – Nos. kezdjük azzal. hogy a jelenben fogunk újra találkozni pár év múlva. – Ó. – Mindig tűnődtem Clare nemi tapasztalatain 1991. Csodálatos. hogy születésnapod van… – A tizennyolcadik – helyesel. hogy mindent megbeszéltünk. Te már sokszor szeretkeztél velem… . mikor jövök. jól tudva. hogy előfordultam benne. amikor először találkoztunk a jelenben. már így is meglehetősen hátborzongatóvá tettem a gyerekkorát. De ma Clare. amikor kimondja. mert a Listán a mai az utolsó nap. – Rozskenyér szendvicseket csomagol ki. most először.http://detty-liber. tudom. – Mit határoztunk el. Úgy értem. amíg mindezt végiggondolom. és sok mulatságos órát töltöttem erről-arról csevegve vele. Áttérünk az eperre. Clare izgatott. tudom. mivel a múltam igen kellemetlen módon keveredik a jövőmmel. – De az hosszú idő. amikor Clare lefeküdt velem. mi következik. Nekem. hogy jó helyen kapiskálok –. amikor a legutóbb itt voltál. október 26-a előtt. – Nem szeretnék ostobának látszani… Úgy értem. de hát sosem tudom. – Clare. Clare meglehetősen döbbenetes provokációi ellenére nem voltam hajlandó lefeküdni vele. hogy ebben a pillanatban Chicagóban vagyok. Egy darabig csak ropogtatás és dühödt szendvicsfalás hallatszik. – Ártatlanul mosolyog. akkor kérdezem majd erről. és rájövök.com – Húsz-egynéhány dolláros bor. – Elhatároztuk. fogalmam sincs Clare létezéséről. Akkor aztán járni fogunk. hogy akkor nem mondtam el neked. – Hát ezt – mutat a piknikre. ha érzelmileg nem is. – Ó. ez csodálatos. Suta csönd. huszonöt évesen. Az első alkalomra gondolok. hogy igazán sajnálom. és születésnapom is van. de fél is. végzem a dolgom. mintha a koncentrálás átemelhetné az emlékezetet az ő tudatából az enyémbe. és talán nem forgatom fel nagyon az életét… no igen. hogy nem hoztam neked ajándékot… – Clare meglepetten kapja fel a fejét. – Clare. Nem emlékszel? – Clare mereven néz. Ott még nem jártam. – Szóval? A pokolba is! – Igen. az volt-e az első alkalom. amely Clare születésének tizennyolcadik évfordulója. hiszen soha nem áll teljes mértékben a rendelkezésemre a múltam egy adott percben. De nem emlékszel. – Hm. hogy sikamlós talajon járok a „soha életemben” kezdetű mondatokkal. és ugyanezért nem tudok saját ittlétemről sem ezen a bájos michigani réten ezen a ragyogó. És elgondolkodom. az a beszélgetés számomra még a jövőben van. ha visszatérek a jelenembe. Hány lánynak jelenik meg a leendő férje rendszeres időközönként anyaszült meztelenül? Clare néz. nos. csupán azzal. de sikerül megőriznie a méltóságát. a törvény értelmében nagykorú lett. Úgy döntök. amikor lefeküdtem Clare-rel. miközben próbáltam nem tudomást venni fájdalmas merevedésemről. – Még valamit? Úgy értem. mert azt hiszem. Igen. A beszélgetés megfeneklett. – Csupa fül vagyok. Valóban a mai az utolsó nap? Tudod. – Ó. hogy szeretkezni fogunk.

A következő tizenöt percben. ügyesen és egy tűzszerészcsapat koncentrációjával eltávolítjuk a mandzsettagombokat. gyakorlatilag meg fogsz erőszakolni. hány óra és nap alatt.blogspot. amelyeket annyira megszerettem. Valóságos csoda ez: az összes kis jegy. De mindez ma mintegy varázsütésre elmúlt. és csodálatra méltó könnyedséggel a takaróra dobja. Áthúzza a ruhát a fején. Félelem nélkül. Előrehajolok. – Amint kimondtam. ma közel áll hozzánk az öröm lehetősége. hogy amikor a legközelebb találkozunk. – Szeretlek. hogy ha lehetséges. mint amikor megismertem. Ez a Clare kissé soványabb és jóval elevenebb. Sajnos egyre feszültebb. nyoma sincs a terhességeknek. – Mindig csodálatos – mondom neki.http://detty-liber. ki tudja. Clare hátralép. – Igazán? . – Megesküszöm neked. – Túlságosan veszélyes. Mély lélegzet. mennyi szomorúságot éltünk át. kikötöm a nyakkendőt. Újra rájövök. ez Clare. egyre… védekezőbb. Clare is felül. védekezőn átkarolja a térdét. lehúzza a harisnyáját. Felvillan bennem. Istenem. az első alkalommal szeretkeztünk. körötte a felhőtlen. érezze azt a rácsodálkozást. Szomorú. kék ég. – Tessék? – Ne törődj vele. ugyanakkor kissé Humbert Humbertnek. megcsókolom. Clare letérdel. aztán felnézek. – Paranoiás. a másikkal benn ugrabugrálnak a színpadon? Clare nevet. ledobja. mint menyasszony és vőlegény a lakodalmas torta tetején. amelyek annyi bánatot. Állunk némán. hogy kettesben vagyunk? – Etta és Nell kivételével mindenki Kalamazooba ment. Úgy értem. És végül is. – Ne törődj vele. Clare fölém tornyosul. valóban letöröltem a felsőbbrendűség minden nyomát Clare arcáról. – Mmm? – Biztos vagy benne. Felülök. – Megbántottál. kissé megingunk a takaró egyenetlen felületén. Felelősnek érzem magam. sietősen és hosszasan.com – Nagyon-nagyon sokszor. megáll előttem. hányszor szerettem Clare-t boldogan. annyi örömet hoztak nekünk. a hasa lapos. de ez teljesen új nekem. Az arcomat egy pillanatig a hasához szorítom. Tizennégy év és ég tudja. mintha a Kész átverésben szerepelnék. aki majdnem úgy jött negyvenegy éves énemhez. Nem tudja kimondani. Nagyon gyengéd leszek. Kilép a cipőjéből. Anyaszült meztelenül áll előttem. – Érthető. mintha sokan figyelnének. valóban kivételesen tehetséges vagy ebben. amit én éreztem. eltűnt. – Sose láttalak levetkőzni. hirtelen ideges leszek. mint akit most szeretek. Leveszem a nadrágot meg az alsót. Életemben nem éreztem magam kevésbé szexinek. – Clare. – Mert úgy érzem itt magam. Lerázom magamról a zakót. vajon hogyan csinálják ezt a sztriptíztáncos férfiak. kilép a bugyijából. Nem szép látvány. a keze a hajamban. Letérdelek. Clare odajön. amikor megismerkedtünk és (én csacsi) azt hittem. mint a gimiben. – Gondolkodom. Ezt nem lehet elegánsan csinálni. engem figyelő ember mind Clare lenne. szorongva. és az a sok. – Jól vagy? – Félek. – Mehetünk az én szobámba is. büszkén mondhatom. lehúzza a ruháján a cipzárt. hadd törlöm le az arcodról azt a vigyort. Clare hozzám bújik. Azt akarom. Kikapcsolja a melltartóját. lihegve. Oké. ölelkezve a Réten. Vagy egyik lábukkal kinn. Mindketten felállunk. Kitárom a karom. – Aha. Gyere ide. Hátrahajtja a fejét. – A legszebb dolog az életemben.

Némi bűntudattal mondom. Clare. – De nem szabad innod. – Nem kiabálunk – figyelmeztetem. Kenyérpirítók. nyelvemmel dolgozni kezdek a csiklóján. Milyen különös dolgokat művelünk mi. Felteszem az óvszert. Érzem a szívverését. – Okos kislány. – Megissza. A szél a tenger hangját hozza ki a fűből. – Ellazulsz. – Clare? – Hmm? – Képzeld magad nyitottnak. és egy felhőkarcolót is hajlandó átugrani. Még Etta és Nell is lejönnek a Rétre megnézni. – A mutatóujjam vége a csiklóján. Istenem mondja halkan Clare. nézzük a nagyon kék eget. – Édes Jézusom. A hátán fekszik. hogy feltenném. . amíg szinte limbikus maggá lesz némi periférikus agykéreggel. csak idegvégződéseket hagyott. törülközők. – Huh. ha Clare beindul. Elveszem a kezem. mi a baj. és lassan. A poharakat a piknikkosárba tesszük. – Fájt? – Igen. mint egy napozó vagy keresztre feszített. – Hé. hogy immár benne vagyok. – Engedelmesen megissza. Vagy az enyémet. pedig közvetlenül rajta fekszem. üdvözülten. és ahogy közeledem a csúcshoz. Gondolj csak bele. én bizonyára érmes helyezett lennék. tudod. Ezt a manővert évek óta nem gyakoroltam. Clare elnyúlik mellettem. Izzadságban fürdünk. – Még egyet. Lefekszem. Hímvesszők. – De hát ez jó. A következő tizenöt percben több lépéssel visszaviszem Clare-t az evolúciós létrán. Nincsenek belső szervei. bor. Clare izgatott utálkozással veszi el tőlem az óvszert. és elvitte az összes belső szerved. Clare-re pillantok. koncentrál. óvatosan belecsúszom Clare-be. üresnek. az a nyalás. széttárom a karom. nem is tudja. úgy döntök. mert több hely van odabenn. megszagolja a gumit. Fekszünk egymás mellett. Ha viszont a nyalás olimpiai sportág lenne.com – Fehéren izzasz. diadalmasan. Meglehetősen gyorsan elmegyek. hogy amire most igazán szükség van. az kétségtelen. állatok. Rázuhanok. Visszaveszem a gumit. elhúzza az orrát.http://detty-liber. Magamhoz húzom úgy. „Volna csak világunk elég s időnk. – Kenguruk. Kissé döbbentnek látszik. – Mindkettőnknek bort töltök. Újra töltök neki. de ahelyett. ha nem lennének azok a buta vesék meg gyomrok meg hasnyálmirigyek meg micsodák. Jött valaki. A haja gyönyörűen és meghatóan hullik a vállára és a keblére. elképzelem a hasadást. Muszáj? Bár sokszor nem mondok el Clare-nek dolgokat. a körülöttem előbuggyanó vért. hogy nem vagyok festő. hogy egymás felé fordulva fekszünk.blogspot. de kinyitja a szemét és mosolyog. A jövőben Clare szenvedélye az orális szex. mint kisgyerek az orvosságot. és megszabadulok az óvszertől. – Ez fontos alkalom. kondomok. Óvatosan kihúzom. – Clare 54 kiló. – Szegény kis Clare. Clare néz. és óvatosan feltépem a fogammal az óvszeres csomagot. Clare szeme csukva. – Átnézem a piknikkosarat: poharak. látom az arcán a meglepődést. és először azt hiszem. – Attól tartok. „ Idd ki. Milyen furcsák a dolgok. sőt hajlandó soron kívül elmosogatni. de ezek nagyon kicsi poharak. – Jaj. – Még? Elálmosodom. – Például? – Clare nagyon nedves. hogy megkapja. – Hé – mondja erőtlenül. kiürítem a magam poharát. Szétnyitom a lábát. hazudni ritkán szoktam neki. – A szüzességre. és milliomodszor sajnálom. mi minden férne beléd. Fenékig.

emlékezz rá. – Hogy van az. ne őrjíts meg azzal. – Clare könnyedén a mellkasomba öklöz.. hogy tudnám. Mint amikor el vagyunk egymástól választva. mindaz csak gyakorlás arra az időre. Egyébként a türelem erény. a valódi időben. amikor meglátsz. és úgy fogok veled viselkedni. és összetörve. A naptár szerint negyvenegy vagyok. előtted. micsoda áldás ez a mai nap. akkor egész idő alatt nem vagy velem a jövőben? – Nem egészen. hogy gyilkosok kergetnének. – No igen. amelyekről egyikünk sem tehet. – Jaj. mint a forró krumplit. amikor eltűnök. Nem tehetek róla. Minden ott van. – Szeretlek. És kérlek. ha az embernek mindegy. hogy csak tíz percig nem vagyok ott. kikészítve kerülök vissza hozzád. – Szeretlek. – Az leszek! Jaj. csak valami tippet adj. Sajnálom. pillanatokon belül el fogok tűnni. Vagy tíz napig. És amikor visszamegyek. mert számomra teljesen új leszel. – Kittiéi ült vagyok. és szeretkezni veled. Átjár a kimerültség. és aggódsz miattam. Ki tudja? Valamit mondanom kell neki. – Többet. És a mai nap csodálatos volt. február 10. arra gondoltam. ne borulj ki. Henry. – Higgy. – Boldogok vagyunk? – Néha eszelősen. Légy jó. hogy nekem mindig várnom kell? – Mert neked tökéletes a DNS-ed. mert ahogy itt feküdtem. én pedig csak huszonnyolc éves koromban fogok találkozni veled. mint vadidegennel. – Csend. ölelem egy ideig. Előfordulhat. Köszönöm… a születésnapi ajándékomat. Ugyanakkor boldogtalanok is. hogy egyszerre a nyakamba zúdítasz mindent.com – Élvezted? – Ó. maradj! – Pszt. Légy irgalmas. Ezért olyan nehéz neked. aztán: – Elmész. – Jól van. Hol élsz? Hol ismerkedünk meg? Mikor? – Egy tipp. Megcsókolom. Clare. próbáld ki. És fura. hogy nem foglak ismerni. Mi baj? Először nem értem a válaszát. Mosolyog. Eltűnök. amelyekkel meg kell birkóznom. – Ráadásul te egész életedben ismertél engem. Chicago. De anélkül.blogspot. amikor megismerlek téged. Henry. Aztán gyakran kerülök veszélyes helyzetbe. Sosem fogom megtudni. hogy valójában negyvenöt vagy negyvenhat. igen! – mondja. Clare. TITOK 2005. Veled leszek. Rázkódik. Itt lenni. Mintha egy rendőr felesége lennél. Ha nem hiszed. Felülünk. – Henry. vagy halálra fagynék valami pajtában. Most évekig nem foglak látni. – Amikor újra látsz. Clare. – Újra lefekszünk. csütörtök . Két év és néhány hónap. de ezzel a sok jövés-menéssel lehet. vagy hasonló ostobaságok. és sírni kezd. Nincs szabály. Teljesen más. olyan okokból. És az életem nagyon magányos és hátborzongató. és nem dobál ide-oda az idő. Tehát azokat a találkozásunk előtti éveket azzal töltöm… – Hogy dugod a nőket. Nem tudom. – Csak két évig. Vagy harminckilenc. valójában menynyi idős lehelek. mi volt az? – Clare? – Henry.http://detty-liber. ahelyett. Clare. Erőtlenül. – Nekem nem kell más. – Szóval amikor most itt vagy velem. – Clare. veled vagyok.

így aztán nem mondhattam el. a gumicsizmámmal meg mindennel együtt. igazán boldog. – Jól emlékszem. amiért nincs itt. hogy ne repedezzen be a kezem. amint jön a kerti úton a műterem felé. A szívem vadul kalapál.blogspot. csiklandoz. talán azt remélve. és körbeforgat. Akkor gondolok erre. barátaim voltak. Es az iskola egyáltalán nem volt rossz. sokszor hívtak randizni… – Ó? – Persze. Két kezem a kerámiabögre köré kulcsolom. már egészen jól mentek a dolgaim.? – Igen. De az egész amolyan sötétben játszódó komédia volt. bár egy kissé felmelegítettem. Augusztus végén a szüleim közölték. és beteget kellett jelentenem. mehetnek vissza a hordóba. – És mentél? – Hát igen. Az volt életem egyik legszebb napja. jaj. – Leülünk a rozoga. vén műtermi pamlagra. – Mi történt. többé-kevésbé szalonképes állapotba hoztam magam. hogy nem tudtam. és visszamentem a házba. Egy idő múlva Etta dörömbölni kezdett az ajtón. beszívom a nedvességet és a kávéillatot. hogy bárkivel találkoztam volna. szerettem a várost. sokat aludtam. élveztem a munkámat. ó. hogy mikor és hol lehet. nem mehetek ősszel iskolába. tudni akarta. hol vagy. Csodásan néz ki. Felmentem. mert az életem teljes célja az volt. és az érzést. újdonság volt. Istenem. elképesztő vagy.http://detty-liber. – Nem tudtad. – Nem lehetne feljebb csavarni a fűtést? – Dehogynem. hogy ha nem „élénkülök fel”. amint belém hatol. sok ívet elrontok. – Megérte? Egy napi szorongás cserében pár igazán gyönyörű óráért? – Igen. és Chicagóba menjek. igen! – Henry felkap a vizes kötényemmel. melegért. Egy időre abbahagytam az evést. Végül szünetet tartok. – Henry felugrik. feljebb csavarja a termosztátot. május 24. A műteremben hideg van. körülötte a kék éggel. mindketten nevetünk. hogy elkerüljek otthonról. és a hordóban is hideg víznek kellene lennie. halványsárga papírt merítek. miután eljöttem? – Mindent összeszedtem. Olvastam. és egész e§te arra . És bizonyos szempontból az is voltam… egész nyáron csak heverésztem. Lerázza csizmájáról. és megfürödtem. Gőz száll fel. Henry már majdnem huszonnégy órája eltűnt. – Mondd csak… – Mmm? – Egymáshoz bújunk. A fűtés beindul. miért vagyok a kádban fényes nappal. Henryből csak úgy árad az öröm. és aggódom. És ekkor. hogy valahol a nagyvilágban te is randizol más nőkkel. merészen találgatok. hogy mikor tér vissza. Henry 41 éves) CLARE: Csütörtök délután van. és én nyomban felélénkültem. hogy mégiscsak felbukkansz. Ez egyáltalán nem segít a munkámban. – Miért nem mondtad? Boszorkány! Te kis csibész! – A nyakam harapdálja. Leveleket írtam neked. és szokás szerint tépelődöm: féltékenyen jár az eszem. fiatal művészpalántával. volt egy lakásom. Úgy van. és aztán újra enni kezdtem. Töltöttem némi időt a Réten is. kabátjáról a havat. Henry sóhajt. – 1989. – Ó. azon kívül. Amikor először találkoztam veled.com (Clare 33. amikor eltűnik. anélkül. Gyakran felidézem Henry arcának emlékét fölöttem. hogy hol és hogyan találjalak meg. Henryt hallom fütyülni. Fölé tartom az arcom. a műteremben vagyok. hála Istennek. dühös vagyok. – Mennyi ideig voltam el? – Majdnem egy egész napig. Elmentünk valahová egy tökéletesen helyes és jóképű. Most már nevetek. és mama elcipelt a terapeutájához. Volt min gondolkodnom. és töltök magamnak egy csésze kávét. biztonságért. A kutatás szellemében… és mert néha dühös voltam. Elégettem őket. és nem tudok aludni. Magamba fordultam.

hogy leszbi vagyok. mondd el. – Kivel? – kérdezi. Én változatlanul utazom az időben. készen állok. mondja Compton atya vagy valaki a fejemben. visszahúzódjon abba a kis dobozba. az együttélés. Buliban voltunk. milyen unalmas és hiábavaló ez az egész. Nem tudom. hogy lépj ki a világba és kísérletezz. Henry folytatja. Jézusom. a dolgok tökéletesek lennének. Én egyszerűen. – Részeg voltam. – Alba tökéletes. – El tudlak képzelni leszbikusnak. Nos. ne csináld ezt velem. Vagyis az időutazás amolyan megváltozott tudatállapot. a fenébe. De voltak nagy dolgok. féloldalas. – Alba. És te is tökéletes vagy. Részeg voltam. akkor régen.blogspot. Várakoztam. járkálni kezd a . hogy rávessem magam. azt hittem. szóval számomra nem múlt el teljesen. Henry. Charisse pedig Bostonban… – Egy pillanat. mint valami ejtőernyőt. Mondd el neki. – A valóság is olykor annyira valószínűtlen… – Ha valaha is elmondom. amikor ott kinn vagyok. mert rájöttem. A fejemben Compton atya hangját hallom a gyóntatószék rácsának túloldaláról. – Úgy értem. de nem úgy. egymás megismerése… – Jóban és rosszban… – Hogy rossz is van. A jó atya sóhajt. sugárzó mosolyával. valamiképpen. A valóságot akarom. – Hol vagy? – Gondolkodom. Istenem. várja a csapást. Valaki terjeszteni kezdte rólam. és oldalba találtak. Feláll. a boldog elégedettet. mert még áttérek. és nem néz rám. az teszi valóságosabbá. hogy teljesen kiborítom ezeket a srácokat. – Clare? – Nyomorult arcot vág. Öt fiú után abbahagytam. hogy nem figyelünk jobban az itt és mostra. amikor én fel vagyok húzva. olyasmiről beszélsz. hogy hazudnom kell Henrynek. Úgy értem. Clare. Meggyűlölne. egyszer. – Henry álmodozó arcot vág. aztán azt mondom. Mikor történt ez? – 1990-ben. aki betelt ifjúkori énem bájaival. – Aha. alig hallhatón: – Lefeküdtem valakivel. – Nem aggaszt néha. nem tisztességes. hogy ha ugyanolyan éber tudnék lenni itt és most. – Hé – mondja gyengéden Henry.http://detty-liber. Az a büntetésem. és az alvó Gomez képe. – Jaj. hogy a bűntudatom alábbhagyjon. A gyónásnap vége. ahogyan te érted. szóval olyankor… tudatosabb vagyok. és néha úgy hiszem. amennyire szeretlek. – Nyugtalan lesz. – Mosolyog azzal a gyönyörű. ami mondjuk a múlt héten történt. 1990. Túlságosan sok a sebészi beavatkozás. Nézem őt. igazán nem… nemtőm. Ásít. hogy az igazán nagy dolgok már megtörténtek? – Nem. Vár. és fontosnak látszik. amelyre te emlékezel. – Mindig leszbikus szerettem volna lenni. nem ebben az életemben. Gomez hálószobája reggeli fényben villan fel emlékezetem filmvásznán. és behúzza a függönyt. – Olyan szomorúnak látszol. most lesz. – Gomezzal. Azért aggódom. Nevetni kezd. Nem vagyok rá képes. és az órámat néztem. amíg csak élünk. – Mosolygok. Tévedés volt. – Miért? – Henry hallgat. vágok vissza. Mondd el neki. – No igen. van-e még meggyónnivalóm. és hagyom. nincs. akkor meg lányok kezdtek randira hívni. Tévedés volt. bizonyos szempontból igen. viselkedj. csupa ártatlanság. ahol összehajtva tartom. hitetlenkedő. Henry arca merev. de minthogy éppen az imént mondtam neked. az utóbbi időben. elhallgatom. mondom magamban. nem repesek a boldogságtól. Nem. mondom neki határozottan. Nem. a szemhéja félárbocon. mint egy füllentésen rajtakapott gyermek. amint halkan kérdezi. erőtlenül.com gondoltam. és nem számít.

Gomez.http://detty-liber. és mellettem. Cigarettaszag. mint vadonatúj. és értem nyúl a hatalmas kezével. mint egy túlméretezett kölyök. hol vagyok. Hirtelen eszembejut. – Te jó ég. – Oké. és még vezekelnem sem kell. 1990.com műteremben. minden most történik. – Sajnálom. Lécroletta árnyéka repedezett. mintha egyetlen karcolás nélkül szálltam volna ki egy totálkáros kocsiból.blogspot. tesz valamit a maga nagy. – Jobban megértettem.. rendezett állapotában. és Henry nem bánja. – Henry ezt tényként állítja. hogy kritizálni akarnám Gomezt… – Folytasd. nincs a megszokott. – Más. megkérdezi: – További meglepetések? – Ennyi.jobban meg tudom becsülni… – Azt próbálod mondani. vádló halomban hever mellettem a földön. a félelem. és egy pillanatnyi habozás után Henry visszacsókol.43 óra) CLARE: Kinyitom a szemem. de akkoriban nem volt benne semmi rafinéria. nem hasonlítja-e össze éppen az imént látott Clare-t 1989-ből ezzel a kétszínűvel. Ünnepélyesnek látszik. – Henry összerezzen. jógakönyvek. – Megcsókolom. Tévedés volt. Tizenöt éve megbénít a félelem.. szombat (Clare 18 éves) (hajnali 6. és mintha csak olvasna a gondolataimban. Elmondtam neki. nem olyan srácnak. és még mindig szeret engem. és Gomez álmosan néz rám. nem tudom. aki kimerült a sok fiús játéktól. – Magához von. Henry a hajam simogatja. Úgy értem. a kávéfőzővel bajlódva. Gomez hálószobája púpozott hamutartók. alva. hogy Gomez mond valamit. hogy az összehasonlítás nem ártott nekem? – Azt. Úgy fest. Belülről úgy érzem. és minden. újságok és szennyes edények kiábrándító halmaza. de szokás szerint túlságosan késő már bármin is változtatni. hogy valamiképpen megváltoztam számára. ő is néz rám. mit is akartam. és még nincs késő. Henry. – Mintha én lettem volna a porcelánbolt. Az egész testemet könnyebbnek érzem. te aztán tudsz titkot tartani. – Nem olyan nagy baj. Szőke haja kócos. Lüktet a fejem. Amikor már a fürdőszobában vagyok. – Nagyobb nálam. végre. aki éppen most csalta meg a barátnőjét a barátnője legjobb barátnőjével. pisilek és megmosom az arcom a kemény szappanforgáccsal. Henry meg fog ölni. Még cigarettázott is közben. Nem bánja? – Milyen volt? – kérdezi egészen könnyedén. Nézek Henryre. Felkelek és hideglelősen a fürdőszobába megyek. és megnézem magam a . penészes. háttal nekem. ruhák. Úgy érzem magam. se egy Miatyánk. se egy Üdvözlégy. – Nagyon türelmesen vártam… – de aztán nem tudom folytatni. Clare – mondja. esetlen Gomez-durvaságában. Az én ruhám kis. eddig sosem kóstolt doboz csokoládét. amely nedves. Megfordítom a fejem. akit a karjában tart. április 14. és Henry meg én úgy tárjuk fel egymást a műtermi pamlagon. – Nem tudom. mint minden rendben. . és meg tudom állapítani. és én halkan súgom a gallérjába. Óvatosan válogatom meg a szavaimat. Mária. és kisvártatva úton vagyunk a „minden rendben” felé. Nem tudom elhinni. és tele van a borotválkozás kellékeivel és nyirkos törülközőkkel. bizonytalankodva. sárga falon. – Hogy milyen most. semmiképpen nincs késő. Felállók. ő meg az elefánt. és nem tudom. Felülök. és oké volt. odamegyek hozzá. Gomez szépen alszik. Charisse meggyűlöl. mintha megvertek volna. Valahol odakinn Henry meg én szeretkezünk egy zöld takarón egy réten. felsóhajtok a gyónás jó érzésétől. az ágyában. és pánikba esem. nem tudom. anélkül. Több ez.

Charisse meg én szinte mindennap veled vagyunk fél éve. mintha szólítgatnál valakit. hogy kigondoljam. hogy Gomez gyönyörű. sírni kezdek. – Mi baj? Vállat vonok. Visszahőkölök. úgy. hogy „De hát nem voltál itt”. a kezembe nyomja. hogy ugyanaz a személy legyen. „Henry”. Gomez mellém tesz egy hamutartót. A fenébe. És egyszer azt. Felkapom a táskám. sírva a szintén meztelen Gomez karjában? Gomez papírzsebkendőt ad. – Láttam ezt a fickót. rám néz. hogy nem. itt és most. leülök az ágyra. – Clare. hogy „Sajnálom”. elővesz egy kék köntöst. féltétlen elkeseredéssel nézek rá. Felveszem. – Almodban valami Henryhez beszéltél. egészen más a szépsége. kifújom az orrom. Valahol a közelben óra ketyeg. de a Smartban is. bár nem dohányzom. Gomez meggyújtja a cigarettámat. Alaposan szemügyre veszi. megtorlóm a szemem. Minden lépését káosz követi. neked nincs szerelmesed. – Hol van? – Valahol a közelben. – Gomez azt hiszi. hogy másként nézek-e ki. rágyújt. Gomeznak kedve lámád keresztkérdéseket feltenni a törékeny tanúnak. De a fickó neve Henry volt. Ülök az ágyon. ruhátlanul. Még nyomorultságomban is megállapítom. mégis eltökélt szándékom meggyőzni őt az igazamról. és veszek egyet. – Ejha. hogy ő legyen a pasid. hogy képes lesz-e Henry rájönni abból. amiért összehasonlítottam őket. matat a szekrényében. – Nem tudom. Visszamegyek Gomez szobájába. mit is mondjak. Eloltja a gyufát. A szívem őrülten kalapál. mint aki igazán mérges.http://detty-liber. Egy időre elment. Cigarettával a kezével Gomez inkább látszik… felöltözöttnek. most ezt kell tennem. Ez a fickó túlságosan öreg ahhoz. Egyszerűen úgy érzem. – Jó reggelt. ha csak rám pillant. és időt is nyerek. és megmutatom Gomeznak Henry fényképét. Gomez egyre csak a nevem ismételgeti. nagyon durván . ő pedig zavartan néz vissza. eszelős.com tükörben. – Charisse miatt? Miatta érzed rosszul magad? – Bólintok. Hogyan lehelne oké? – Aha. . – Hol láttad őt? – Klubokban. ahogyan máskor reggeli hétkor. nyújtja értem a kezét. Hol vagy?. nézem. és sosem randevúzol senkivel. – Clare. és 1991 őszén jön vissza. nem hív fel senki. akik szintén az Északnyugati Jogi Egyetemen tanulnak. magas. Mit keresek én itt. De nem tudom elképzelni. – Honnan tudod?… – Most aztán megcsináltam. Nyomban rémesen érzem magam. Gomez két másik sráccal béreli ezt a házat. Szükségem van rád. széles vállú és… hatalmas. Némán megkínál. Nem is: valakit. Főként az Exitben. hatalmas. tűnődöm elkeseredetten. És azt. cigarettázom. bár nem az. hé. mint Henry párducszerű vadsága. Cicus! Clare. bébi. – Valami rosszat tettem? – Rázom a fejem. kinyitom a tárcám. Nem akarok találkozni senkivel.. hányszor sírtam Henry vállán. mélyet szív. Megpróbálok könnyedén megszólalni. Gomez kihajol az ágyból a cigarettájáért. Nincs rá semmi okom. amely cseppet sem látszik tisztának. Bassza meg. – Henry a szerelmesem. hé… – Feltápászkodik. – Minden oké? Nem. leül mellém az ágyra. hogy mindezt kitaláltam.blogspot. – Clare. Eszembe jut. Alkoholista és… nem is tudom. ki az a Henry? Hitetlenkedve kapom fel a fejem. ugye nem a legelső alkalom? – Intem. – Gomez rám mosolyog. Ki az a Henry? – Henry a szerelmesem. de egyébként úgy. felkel. és kisvártatva a karjában sírok. Gazfickó. aki nagyon hasonlít rá. – Mit mondtam? – Többnyire csak azt ismételgetted. Kissé rosszul nézek ki. Bassza meg. amint Gomez felhúz egy farmert. A ház néma.

ha képes otthagyni egy ilyen lányt. Ha szabad lennék. – Neked ott van Charisse. hogy ezt ne mutassam. Csakhogy te nem így gondolod. aki nekem kell. mert nem visel melltartót. azon tűnődöm. ahogy öltözöm. Gomez némán ül. ahogyan egy német. Végigvágjuk és végigégetjük utunkat az Életvágyon. mint te. és csak egy pillanatig eltűnődöm… – Most mennem kell.blogspot. a Kínai babán. – Mi a vezetékneve? – Nem tudom. és te is szabad lennél… – Gomez a fejét csóválja. – Elképesztő. mit érez. Nem tudom. péntek (Henry 26 éves) HENRY: Ingrid meg én a Riviéra Színházban vagyunk. kitáncoljuk cseppnyi agyunkat Iggy Pop kellemes dallamaira. Magamra haragszom. Pop mindannyiunkat a mániákus energia kemény golyójává gyúr össze. aki neked kell. Pompás.. mintha életek függnének az egyensúlytól. de tartóztatom magam. – Nem. az Ideje mulatnin. de elkerülhetetlen módon. és pontosan tudom. Ingrid lelép. – Nem rád haragszom. Most a mennyországban vagyunk. és sosem érném meg a végét. Távozom. „Hívom Éjfél nővért: hát megőrülök érted… „. és sajnálatos. 1990. az a fickó megrágna és kiköpne… egyáltalán nem ő az. Iggy Pop énekel. ami testi aktivitást kíván. – Talán mormon vagy? Gomez nagyon komolynak tűnik. amikor táncolunk vagy dugunk. nézi. piszkosnak és libabőrösnek érzem magam. Nagyszerűen érzem magam. és tökéletesen elégedett lennék.com bánik a nőkkel. öltözködni kezdek. hogy elrepülhetnénk a Plútóra. – Látom. Henry pontosan az. Mosolygok. – Ez a fickó nem lehet akármi. Nem tudom. hasonlóképpen feldobott és felpörgetett koncertlátogatóval. három ráadás után a koncert véget ér. Ingrid izzad. de hiábavaló volna klubokban üldöznöm. és ez nem tetszett neki. és az a fura és felfokozott érzésem és mély meggyőződésem van. Nem boldogulok hátul a hosszú cipzárral. és Mr. pedig igaz: komolyan táncol. – Erőszakos? – Nem tudom elképzelni. Táncolunk. mintha a precíziós tánc megmenthetné India éhező gyermekeit. Ingrid meg én mindig akkor vagyunk a legboldogabbak. amint felveszem a tegnap esti bulizós ruhám Gomez előtt. és elvárni tőle. Elhasználtnak. én… nézd. és a legszívesebben leszedném róla. Iggy azt búgja. Amint kifelé tartunk a többi.http://detty-liber. Gomez. és Gomez komoran segít. mit tegyünk ezután. hogy képes lennék ezt csinálni. Az ilyen pillanatokban látom értelmét a kapcsolatomnak Ingriddel. Visszacsókolom. itt maradni életem egész hátralévő részében. nem beszélgetést. Egészen elöl vagyunk. – Komolyan én… – Nem. ne haragudj. – Clare. cicus. miért. Én minek kellek? – Egyszerűen akarlak. Legalábbis így hallottam. – Ki kell nekem? – Én. és mire észbe kapok. elnyomom a cigarettám. Fehér pólója érdekesen és esztétikusan tapad a testére. úgy táncol. hogy két év múlva még mindig csak rá várjon. hogy Henry megüssön egy nőt. Gomezra mosolygok. hogy Gomez lelkébe tapostam. április 27. Clare… – Ne mondd. – Gomez. és beáll a női mosdó . vagy bármi olyasmit teszünk. csókol. Ingrid meg én annyira felgyorsultunk. Bólint. Nem akarom tudni. – Clare. – Felállók. de igyekszem. Egyszer azt mondtam Ingnek. sajnálom. Figyelj rám.

A Trisztán és Izolda megy. szőke fickó. Mögöttünk csókok cuppannak a levegőbe. amit nem értek. „Aztán ne maradjatok el sokáig. de bérletünk van. – Mi volt ez? – kérdezi Ingrid. Emlékezni sem tudok olyan estre. a kocsiban viháncolunk. Elveszem a kabátját. Az egyik este épp erről beszéltünk Charisse és Gomez lakásán. amikor odajön hozzám ez a hatalmas. amely minden boltív és kupola peremét borítja. Elhelyezkedünk. Ingrid aggódik. a Wagner-rajongók az operarajongók zöldsapkásai. Ingriddel az ágyban eltűnődöm. . mint egy finoman romlott. megint úgy néz ki. február 18. én a Broadwayon várom. – Vállat vonok. és nem Clare-rel. akinek megengedték. aki meglehetősen szép férfipéldány. és Charisse egy mosolyt villant felém. ez az egyik fényűzésünk. majd ugyanazt teszem az enyémmel is. mint valami Bond-lány. ki lehet Clare. Gomez rám kacsintott. – Elnézést. egy szék támlájára teszem. Kedvelem Charisse-t. hogy én éppen kiszállok Charisse-szel a Lyric Opera előtt. de sok mondanivalónk nincs egymás számára. tele visszafogottan elegáns gazdagokkal és műszőrmés. megbámulja a fenséges előcsarnokot.. és a legkifogástalanabb atyai hangon azt mondta.http://detty-liber. és hajón vagyunk. és Izolda énekel. Talán bírósági idézést akar átadni. Ül. Terelgetem Charisse-t a tömegben. mert Clare utálja Wagnert. Elhúzom a függönyt. hogy még sosem volt operában. Ing. Összeszorul a szívem. A fickó mosolyog. hogy késő estig fennmaradjon a felnőttekkel. két kis kezét összekulcsolja az ölében. – Megállunk Margie's Édességboltjánál fagyizni. – Ki a fene Clare? – Bocs. 2005. amikor kettesben csináltunk valamit Charisse-szel. a fodrozó gipszet. két szmokingos áll az előcsarnok bejáratánál. így aztán eljöttem. de aztán arra jutok. Nincs igazán kedvem ehhez. ahogyan szokott. és Scrabble-t játszik az éppen nálunk vendégeskedő Aliciával. és sötét rúzsával meg drámai szemével Charisse úgy fest. Ennek az lett az eredménye. történik valami. a jövőmből szivárog át valami a jelenembe. díszes arany és zöld függönyt. – Szerintem összetévesztett valakivel. piercinges diákokkal. felhőkarcolókat tudnék átugrani. Végigméri a fickót. és elballag. – Ingrid jön. Clare pedig otthon vigyáz Albára.com előtti hosszú sorba. kiöltözött gyerek. hát elfelejtem. hogy valószínűleg nincs erre válasz. Fekete haja csillog a félhomályban. Clare-nek meg nekem magánpáholyunk van. hát nem törődöm vele. és csak úgy falja a szemével a Lyric szépségét. – Henry? – kérdezi. márvány és magasba törő galériák. Átkarolom. tévedtem. meg egyszer bocsánatot kér. Charisse keresztbe teszi a két bokáját. Amikor elmentem Charisse-ért. péntek (Henry 41. és mind ismerik egymást. Én sem vagyok nagy Wagner-rajongó.blogspot. nagyon. Nyilván van valahol egy hasonmása. a nézők izgatott moraját. amikor megvizsgálhatom. Nézem. vagy mi? – Igen? – Clare üdvözletét küldi. a színpadot rejtő. – Hé. keményebb anyagból faragták őket. A fickó mégis elégedettnek látszik. Lemegy a fény. – Menjünk hozzám? – Pompás. amíg felérünk a félemeletre. Lassan megy. Később. Felmegy a függöny. hogyan veszekszik egy BMW-s yuppie egy parkolóőrrel egy tiltott hely miatt. Clare 33 éves) HENRY: Operába viszem Charisse-t. Azért Charisse-szel vagyok itt. Charisse belép és azt mondja: „Ó!”. mint a lökött gyerekek. most mit csináljunk? – Úgy érzem. Ingrid szinte mindent aggodalmasnak talál velem kapcsolatban. és Charisse vágyakozva megjegyezte. de ez nem az a perc. Charisse rámosolyog a librettóárusokra. fiam!”. és két szólamban éneklik: „Librettó! Librettó! Vegyenek maguknak librettót!” Nincs itt egyetlen ismerősöm sem.

mint Euterpének. és sikerül taxit fognom. hogy erről beszélhessünk. – Ó. De hajlandó vagyok elhinni. azt mondom: – Viccelsz. Inkább felrobbantanék mindent. Charisse fagylaltos cseresznyés pitét rendel kávéval. milyen felnőttnek lenni. Négy órával. mintha néha elfelejteném. – Hogy a kérdésedre válaszoljak. Tulajdonképpen csak türelmetlenebb vagyok. hogy Charisse arra várt. és nem egy száznegyven kilós tehén. és én integetek neki. Charisse elfordítja a fejét. összetörve finomabb. amikor fiatal anarchista forradalmárok voltunk. Azt hiszem. köhögni kezdek. – Nemigen jártok el sehová? Charisse szétnyomkodja a villájával a fagylaltot. amelyek egyikünk szerint sem voltak ötletesek. Istenem. amikor az ember tudja. átveszem a srácok rossz szokásait. Meg akarom adni a sofőrnek Charisse címét. Úgy érzem. hogy tetszett? Mosolyog. hogy belülről változtatja meg a rendszert. Charisse elhúzza az orrát. nézd csak az esetét Clare-rel… – Charisse hirtelen elhallgat. nem? De az éneklés egy kicsit megdobta. Donnál telt ház van. Tartom neki a kabátját. – Miféle esetét? – Rájövök. hogy még Gomeznál is radikálisabb vagy. sóhajt. hogy feltettem azt a kérdést. hogyne. Charisse az asztal furnérlemez lapjának mintáját követi az ujjával. és Hitler volt a legnagyobb rajongója. – Bekap egy falatot. – Hát azt hittem. nem akarok tudni semmit. hogy átáll a gonoszokhoz? Gomez állandóan ostorozza a városvezetést. – Igen. hogy javíthatna a dolgokon. Nem azt jelentené.http://detty-liber. Perry Como búg a sztereóból. amelyik a Jarvison van. amely szerinte mennyei volt. igyunk egy kávét. elmerülök hangjának áradatában. – Euterpe? – A zene múzsája. Felfelé megyünk a Wacker Drive-on. sikerült meggyőznie magát. – Gomez türelmes? – Persze. – Szólok a sofőrnek. eljárunk néha. Azt mondja. – Ebben nem fogok segíteni neki. – Sosem tudtam. Még nem akarok hazamenni. a díszletekről. – Butaság? Valószínűleg. hogy a mester antiszemita disznó volt. tudod. Nem tudom. én a szokásos mogyoróvajas-zselés szendvicsemet és kávét. Azt hiszem. Kiborult néhány rettenetes gyermekmolesztálási ügytől. – Ez olyan klassz. aztán ismét rám néz.com Hátradőlök. Lenéz a kávéjára. Lenn kilépünk a hidegbe. amiért itt vagyunk. Találunk hátul egy kis asztalt. de főként politikai gyűlésekre. ahelyett. – Butaság volt. semhogy segget nyaljak. rám néz. amit én nem tudok. kielégült zenerajongók tömegébe. Charisse a kezére hajtja a fejét. nevet. hogy vigyen minket Don Kávéklubjához. Úgy értem. Wagner élvezetének erkölcsi nehézségeiről. Charisse az éneklésről csacsog. mit tudhat. ha lenne némi hatalma. sűrű cigarettafüst lebeg az étkezőkonyhai bútorok és kiárusításokon beszerzett festmények között. – Elhatározta. Gomez jelöltetni akarja magát városi tanácstagnak. hogy Jane Angland fiatal és szép.blogspot. Charisse a fejét rázza. belebújik a kabátba. akarom-e tudni. Amikor végre meg tudok szólalni. – Nos. – Lehet. de ha… Gomez szerelmes Clare-be. – Jobban szerettem. . a város nyugati végénél. Nem tudom. körülmarkolja a csészét. Mosolygok. mert olyan hangja van. egy szerelmi bájitallal és egy tapsviharral később Charisse-hez fordulok. amíg megtalálja a karjának a lyukat. Félrenyelem a kávét. Don narancssárga hawaii ingben fogadja a vendégeket. hogy jókra tanítanám őket. amit Charisse tud. Tetteket akarok. – Joe csinálja ezt. – Belevegyülünk az izgatott. hogy igaza van. amikor megszólal: – Henry.

kéz a kézben. – Clare. – Valami történni fog…? – Veled. mama. egymással szemben. Hol tartottál? Charisse kicsinek és rémültnek látszik. Hideg vizet fröcskölök az arcomra. egy nagylány Alba! A nagyobb Alba rám mosolyog. – Mama. – Bocsáss meg – mondom. – Gomez nem hagy el téged. Alba.http://detty-liber. de hinni akarja. – Igen. – Menjünk haza – mondja végül. A kezét a karomra teszi. kinézek. jól elvannak. – Henry – mondja halkan. Odamegyek mellé. Henry 41 éves) CLARE: Napsütötte vasárnap délután van. és ő Clare mellett fog kikötni. ringatni kezdi.blogspot. Henry rám pillant. a két Alba felugrik. – A kislányra bámulok. – Bámul rám. Piszkos pólót visel a Cubs lógójával. Marilyn Monroe-val kitapétázott mosdóba. Alba fölé hajol. vasárnap (Clare 34. és szaladnak a hátsó ajtó felé. – Ki ez? – Alba. – És te? Hallgatok. egy gyors profilt látok. ő meg azt hiszi. és amikor kimegyek a konyhába. – Menjünk ki? – Nem. – Szia. Alba mosolyog rá. aztán lehajtja a fejét. Sóhajt. és hazamegyünk. – Semmi bajod nem lesz. Csukott szemmel dőlök a falnak. Az idegen kislány nekünk háttal. de ki van vele? Henry mosolyog. Charisse rám néz. a hároméves Alba. Nevetve rontanak a konyhába. nagyobb korában. Időutazik. nevet. hogy kopjon le. hogy Clare-nek nem kell Gomez. mama – mondja az én Albám. – Mit mondjak neked. ha elegendő ideig legyeskedik körülötte. de a két szemöldöke összehúzódik. nem tudom – csak mondd meg. Amikor már biztos. . – Mondd meg nekem. hogy minden rendben lesz. Vagy mondd. Megfordul és a házra mutat. – Ekkor megfordul és felkiált. majd bejönnek. de amíg beszél. Mindketten a földön ülnek. Magához int. Hátradőlök. június 12. A lányka hétéves lehet. és a kezével úgy tesz. átöleli és sírni kezd. Én is mosolygok rá. mezítláb van. – Charisse a szemembe néz. 2005. – Szeretnék találkozni vele… – Inkább ne… – kezdi Henry. Rosszul vagyok. – Édes Istenem.. és súg valamit a fülébe. és erőt kell vennem magamon. valami történni fog.com – Szóval… Clare mindig mondja neki. visszamegyek a terembe és leülök. Mondd. Felállók. hogy szar az egész. – Sajnálom. Charisse? – Hogy nem mész sehová. ott találom Henryt. A kislány a fejét rázza. hogy nem megyek sehová. majd ismét elfordul. Mondd. Minden rendben lesz. és mutatja –. aki kibámul az ablakon a hátsó kertre. Henryre nézek. Ha be akarnak jönni. hogy ne húzzam el a kezem. nem hiszi. Hosszú. – Apa! – Es odarohan Henryhez. mintha repülne. mi lesz! – Remeg a hangja. fekete haja van. – Hello. Alba a kertben játszik egy nagyobb kislánnyal. így lesz a mosolya aggodalmas. az ott Alba. Charisse. és kimegyek a picike. nézd.

Alba… Amíg a nagyobbik énje felel neki. és bólint. a mostani Alba átkarolja a lábam. amint idősebb énje engem ölel és sír. nézd. – Hé. Henry rám néz. – Nézd. fogja a kis Alba kezét.http://detty-liber. nyelvét végighúzza a fülem szélén. Albán Clare egyik pólója es az én rövidnadrágom van. mindenki – mondja Clare –. – Zokni. Henry leteszi az italt. rászólok. Akadozik a társalgás. magához húz. Alba. az csak jövőre lesz. csak a kicsi Alba. látom. egy malátás csokoládét és egy vanília lágyfagylaltot színes cukorral megszórva. az ajka remeg. oké? – Felnéz rám. leülök mellé. az alsóját. – Ha jól emlékszem. Beülünk a kocsiba. – Mert nem igazán akarod tudni. meri Clare és Alba visszajöttek. Senki sem szól. kigombolom a farmerját. átkarolom. a hároméves Alba mellette ül. elnehezül a karomban. aminek a tudásától meg kell óvnunk Clare-t meg a kis Albát. Leveszi a blúzom. hogy elmondanám? – Nem. Odamegyek. a hosszú szempilláján könnyek. apa? – kérdezi Alba. aki tátott szájjal bámulja. – Hová vissza. nem nézünk egymásra. anélkül. megöleli. kezdi kigombolni a blúzom. Alba hagyja. odaadja Albának. kezem az inge alá dugom. – Lehúzom a cipzárját. És így tovább. rendelünk két banana splitet. mi történt tulajdonképpen? – kérdezem. Alba eltűnik. – Biztos? – Henry a nyakamat csókolja. – Szerepelek? Még nem. whyskit iszik. ha elmennénk fagyizni? Mindkét Alba mosolyog. A mellem kibomlik. amit tudunk. Alba. – Fáradt vagy? – kérdezi Clare. Clare meg én játszunk a fagylaltunkkal.blogspot. a hasára teszem. – Biztos. – Elmondod. hogy fújja ki az orrát. – Megúszhatom. Alba. az ingét. Hozzám bújik. – Hová vissza? Később: CLARE: Végre sikerült lefektetnem Albát. mi történik a jelenedben? Alba gyors pillantást vet rám. A lányok úgy tüntetik el a banana spliteket. Clare vezet. – Menjünk – mondom. a hétéves Alba mellettem a hátsó ülésen. – Miért. mindjárt alszik. – Szerepelsz egy színdarabban. egy kutyus! Nézd. A kocsiban. átkarol. Fizetünk és megyünk. – Henry a fülembe lehel. az iskolában – súgok neki. – Hé – mondom. kikapcsolja a melltartóm. Lehajolok Albához. – Alba – mondja Clare –. amint a Lincoln Avenue-n hajtunk éppen. Felveszem Albát. hogy Clare elvezesse arcot mosni. azt hiszem. Az ágyra fekszik.com HENRY: Clare sápadtan bámul minket. nézem. lefekszem. – Clare a Zephyrbe visz minket. – Nagyapa Saint-Saéns Második hegedűversenyét tanítja nekem. letelepedünk egy kék műanyag bokszba. és a fülébe súgom: – Ne mondd meg mamának. kibámul az ablakon. – Nem sok – mondja. – Bocsánat – mondom. Clare papírzsebkendőt hoz. mi lenne. Egy idő múlva a nagyobb Alba a karjára hajtja a fejét az asztalon. Clare a visszapillantó tükörben hosszan néz a szemembe. . Alba bólint. két kergetőző mókust figyel. – Visszament – mondom Clare-nek. amint Henry leveszi a farmerját. apa? Miért szomorú? Szerencsére nem kell válaszolnom. – Hé – mondja. Henry az ágyunkon ül. aki fel van dobva az édességtől. Clare felveszi a kis Albát. Albáét. A kis Alba. körüljárjuk. – Igen. hogy meghaltam. – Kicsatolom az övét. mint két porszívó.

meztelenül. kabátot. Henry megdermed. – Odakinn még aranyló délután van. Egy hosszú percig fülel. kesztyűjét meg egy takarót egy bevásárlószatyorba gyömöszölök. – Mi történik hol? – Amit félsz elmondani nekem. beugrom a . hétfő (Clare 34. hogy Henry mellettem van. – A legrosszabbra gondolok. – Nem kell. hogy megöleli az apját. Egymásra nézünk. gyerekkoromban. a háromévesek elégedett kis álmait álmodja. igen. – Csak el akarod terelni a figyelmem – mondom. Ha a tiédet is sikerül. mit néztetek. magunkra kapkodjuk a tegnapi ruhát.. Meglovagol. – Miért? – Azt hiszem. A Monroe Streeti garázsban vagyok. Kiugrunk az ágyból. amikor megszólal a telefon. – Átnyúl fölöttem. január 7. Clare. – A két kezébe veszi a két mellem. leteszi a telefont. Henry már kabátban-csizmában van. és Henry lehúzza róla a farmert és a bugyit. Én már teljesen ébren vagyok. – A magam figyelmét próbálom elterelni. de megállapítom. beindul a kocsi. – Korán volt. szarvasra vadásztak. zokniját. Egy őszi napon. felébresztem Albát. szorosan.blogspot. de apa visszaküldött a házba. egymás mellett fekszünk. – A legrosszabb… – mondom. hajnali 4. – Oké. felveszi a telefont. kora reggeli téli álmot alszunk. mi lehet azt Mi a legrosszabb? Becsukom a szemem. Henry legördül rólam. jégeralsóját. Alba az ágyában alszik és fagylaltról álmodik. Henry nem mond semmit. egymásba kapaszkodunk melegségért. farmerját. Mire én belebújok a farmeromba. Rögtön jövünk. Idebenn fázunk. két hüvelykujja a mellbimbóimmal játszik. Egy emlék: a Rét. Én voltam. Jaj. Henry 42 éves) CLARE: Mély. csizmáját. és te meg apa meg Mark mind néztetek valamit. és rohan beindítani a kocsit. – Felemelem a csípőm. egy hideg nap. csizmát húzok rá. valami zajt hallottam. majd kiugrik a szívem.com – Ja. remélem. – Ki volt az? – Én. – 'Sék – mondja Henry.http://detty-liber. – Hol vagy? – 1984. miközben egy másik Alba valahol a jövőben arról álmodik. – Hallgass. – Mesélj – mondja. így aztán nem láttam. Átnyúl fölöttem. Az órára pillantok. A fű egy darabon csupa vér volt. – Folytasd. megcsókol. Apa és Mark odakinn jártak. pluszkabátját. a nevemet kiáltotta… – Clare? – Henry gyengéden harapdálja az ajkam. és ott voltál.32 van. Istenem. mínusz tizenöt fokban. Magamhoz térek. Henry arca kifejezéstelen. – El kell mondanod. rám hajol. Henry a hasam simogatja. Maradj ott. Felébredtem. Henry ingét. mintha te kiáltottad volna a nevem. Átölelem. és amikor felébred… mii talál? A MONROE STREET-I GARÁZSBAN TÖRTÉNT 2006. Összeszorítja a száját. és kirohantam a rétre. Istenem. – És? – Még aznap visszamentem oda. az a ráadás. gondolom. – Leveszi a zokniját. – De… – Pszt. ott történik. halott füvön futok.

hótól elmosódott. Kihúzok a garázsból. a Fullertont. és lassan cirkálunk az oszlopos. Minden kék és narancsvörös. a LaSalle-t. Vaughn jön be egy jókora dobozzal. Visszaülünk a kocsiba. Vaughntól. bár ezen a téli városon száguldunk keresztül. láttam-e valahol heverni a házban. Némán hajtunk haza. üres térben. Dead Kennedys. Sex Pistols. és lefullad. a Belmontot. – Mikorról jöttél? – Nem mondtam meg. Pretenders. Mélyen belemerülök a percbe. a Michigannél megyek ki. Sárga vonalak tucatjain át száguldók a telefonfülkéhez: a kagyló a kábelen lóg. de még nem találtam meg. a tulajtól kérek segítséget. Nézegetek egy felújított. A város lágy. Patti Smith. korai bejárók. Alba nyafog a gyerekülésben. A garázs virtuálisan üres. A déjá vu elmúlt. a jelen kettősségének tudatosulása felé lendít. Nincs benn őr. Odamegyek a biztonsági állomáshoz. amelyet a kísérteties női géphang kínál. Minden csodaszép. De a pult mögött egyetemista srác áll. B-52's. ülünk egy percig. de előbb-utóbb pokoli árat kell fizetnünk. Henry kibámul az ablakon. a dolog különösségétől eltávolít. A Vintage Vinyl lemezboltban vagyok. ki az ajtón. Buzzcocks. – A utcai telefon a biztonsági állomásnál van. majd eltűnik. törékeny. Pogues.http://detty-liber. Randolph. rájövök. – Talán visszajutottál a jelenbe? – De talán nem… – Henry meg van zavarodva. Arra számítottam. Television. Látszólag sértetlenek vagyunk. Repülünk a drága boltok elhagyatott sora előtt. Hideg van itt lenn. SZÜLETÉSNAP 2006. mintha elhagyott volna az őrangyalom. hogy összeállítás. Monroe. ahol mindenütt táblák utasítanak: Lassan hajts. Követem az utasítását. déjá vu érzésem támad: a hideg. sirályokat hallok vijjogni. The Cure. már több kinn az autó. újra megpróbáljuk.com kabátomba. a pult mögé cipeli. Henry sehol. filmszereplő vagyok. amelyik tetszeni fog neki. amikor a boltban lévő lemezek zömét rögzítették. További parkolók. belesek az ablakán. de fogalmam sincs. Amint a Lake Shore Drive-on megyünk. de amikor végigolvasom a címeket. újra . Art of Nőise. mi történhetett. Újraindítom. ismeretlen Velvet Undergroundot. – A fenébe. The Cramps. Nem érzem úgy. A lélegzetem összeáll. csütörtök (Clare 35 éves) CLARE: Holnap van Henry születésnapja. A tó fölött világosodik. én is. Amikor a Lawrence-re érünk. A videomonitorok csak üres betont mutatnak. Pixies. Hová mehettem? Menjünk körbe. Echo és a Bunnymen. Csüggedten nézünk össze. Henry sehol. Dorombol a Honda hűtője. mert Henry évek óta idejár. az álomszerű csendbe merült tó. Semmihez semmi közöm. mielőtt a kocsi bemelegedett volna. Az utcák sós víztől sötétek. Jegyezd meg a kocsid helyét. gyorsítok.. és valószínűleg még meg sem született. hogy mennünk kéne innen. Elhagyjuk az Irvinget. és máris megyünk lefelé a parkoló-garázs föld alatti betonvilágába. Kate Bush. és rendkívül hideg van. minden nóta megvan Henrynek. Chicago. Amint az Ohio Streetnél zöldre várunk. Úgy érzem. Az ég most felhőtlen és rózsaszínű keleten. olyan albumot keresek. más lemezeken. The Clash. és az Ainslie jeges. ilyenkor nincs forgalom. Seven Dead Arson-pólót visel. Supertramp. Alba alszik. Tegnap óta minimum tíz centiméternyi hó esett. Matthew Sweet. Elveszem a parkolójegyet. próbálok visszaemlékezni. fehér. és tíz percen belül a Drive-on vagyunk. az utcai lámpák sószerű csillogása: jártam már itt. június 15. Henry csitítja.blogspot. Kiszállunk a kocsiból. az idő mozdulatlan. Oak Street. The Nails. Végiglapozom a tartókat. jártam már itt. Phish. amely egyre jobban kinyúlik. Dazzling Killmen. – Gyerünk az északnyugati végébe – mondja Henry.

. – Bemegy a pult mögé. fehér borítójú albumot nyom a kezembe. Általában kitűnően tudok borotválkozni anélkül. albumokat halmoznak a pultra. hivatalosan nem létezik. Odamegyek Vaughnhoz. Ezt megteszi még párszor. beviszem a fürdőszobába. Clare 35 éves) HENRY: Ma van a negyvenharmadik születésnapom. aki mélyen alszik. Már régebben megkért. tegnap kaptam. Lulu. ahogy megyek a Davis Streeten. Beszappanozom az arcom. – Mi a helyzet? – Szia. Nem auschwitzi sovány. mégsem tudok visszaaludni. – Tessék. Autóbalesetben. amit tetszene neki? – Nem. Nézegeti. várom. Jó hangminőség. – Na. Leöblítem az arcom. Általában véve. – Köszönöm – suttogom. legalább megemlíti. hogy megismertem Clare-t. Kérdőn nézek Vaughnra. arcszeszt használok. mit választottam. hát megveszem. Clare – mondja egy széles vigyor kíséretében. de nálam sem megszokott cucc. nézem az eredményt. ez csupa ötvenes évek. hiába rajzolt az arcára ráncokat a párnahuzat. folytatom hát a borotválkozást. pedig szabadnapos vagyok. ez tökéletes. vonalak húzódnak az orrcimpámtól a szám sarkáig. haja szeszélyesen terül szét a párnán. Hát ez érdekes. A hajam majdnem teljesen megőszült. aztán a kölyökkel együtt kezdik kicsomagolni a dobozokat.. Talán ez tetszeni fog neked. nem Henry megszokott cuccai. Henrynek tettem félre. Párizsi Opera. hogy nézném magam. A bőröm széltől cserzett. de sosem jut rá idő. túlságosan vékony vagyok. – Ó. Szerelőt kéne már hívnunk. Clare-re pillantok. elolvasom a címkéjét: Annette Lyn Robinson. mint az előtt volt. két karja szétvetve. Úgy van. Meghallgattam. A fürdőszobában megengedem a vizet. de a születésnapom tiszteletére ma leltárt készítek.http://detty-liber. nem olyan hosszú. A hajamat kissé megnövesztettem. hát mindig elfelejtettem szólni Henrynek. – Nem viccelsz? Tényleg… Henry hasonlít rá. Heroinfüggő sovány. de nem is rövid. és némán kiterítek előtte három lemezt. hátralépek. miért vagy ennyire oda tőle? – Robinson Henry édesanyja. Segíts. a halántékoknál maradt még némi fekete. péntek (Henry 43. borotválkozni kezdek. június 16. Nem akarok erre gondolni. Vaughnnak felszalad a szemöldöke. Holnap van Henry születésnapja. – Van számodra egy igazi ritkaságom. – Szívesen. Azt ember azt hinné.46-kor kinyílik a szemem. Hé. A konyhában töltök magamnak egy csésze kávét. 2006. – Fizetek és távozom. fel-felkiáltanak egy-egy lemeznél. Nos. igazán szép. ez meg igazán rémes – mutat a Plasmaticsra. Az arcom túlságosan vékony. – Egy Golden Palominos-válogatást vesz elő a frissen érkezettek tartóból. Óvatosan felkelek. lenn kotorászik egy percig. Nincs semmi olyan abban a dobozban. – Nem sokat beszél az édesanyjáról. Hajnali 6. mintha emlékeznék rá. Kiveszem a lemezt. ráncok vannak a szemem sarkában. keressek még valamit? – Nem. és a szemöldököm teljesen fekete. a homloka mulatságosan összegyűrődik. május 13. Talán olyan sovány. amelyekről sosem hallottam. – Ez a kettő már megvan neki – mondja a Lilliputra meg a Breedersre –. mi? Egy koncert kalózfelvétele. amikor Henry még kicsi volt. hogy meleg legyen. Vaughn hirtelen rám vigyorog. Vaughn. de nem is normálisan sovány. amilyen a rák korai szakaszában az ember. – Szia. 1968.. a várakozás eksztázisában szorítom magamhoz Henry édesanyjának hangját. mi? – Az. Meghalt. Van rajta pár új szám. a mosdó szélére teszem. felteszem a kávét. kimegyek a konyhába. Gyönyörű. hogy figyeljem Robinson felvételeit.blogspot. – Sima. Meghalt egy idős hölgy.com kimegy. keresztben a homlokomon. – De a borítója remek.

mint egy csimpánz. a szeme árnyékos. – Majd meglátod – mondja Clare. és hazamegyünk. Henry – mondja. Catherine. hogy a munkahelyemen szóba került az egészségi állapotom. Ki vagyunk csípve. afrikai törpepapagájok. fel-le mozdul.com A könyvtárban tegnap valakinek eszébe jutott. miért öregedtem meg ilyen hirtelen. rájövök. kesudiós csirkét meg Pad Seeuw-t ettünk. – Gyerünk. a belvárostól alig délre fekvő. és lám. Isabelle.és céklaszeleteket. Egész nap ott őgyelgünk. Catherine és Amelia elvittek a Beau Thaiba ebédelni.és olívaolajízük van. – Azt. hogy nem tudom. – Hűha! – mondja. Nem gyakran hagynak cserben a szavak. és rájöttem. Clare egyik barátnője a képzőművészeti főiskoláról. amelyért időtlen idők óta epekedtem a Newberry könyvesboltjában. Lourdes kis tányérokon gyönyörűen elrendezett előételeket hoz: áttetsző pármai sonkát halványsárga dinnyével. Clare egy lerobbant kétlakásos házhoz vezet. – Gyerekek… – mondtam. és még akkor sem hagyja abba. hogy születésnapom van. boldog születésnapot! Bedugom a fejem a konyhába. Ameliától kaptam egy font méregerős kolumbiai kávét. Leülünk egymással szemben az asztalhoz. hová megyünk. Charisse. – Nem – nyugtat meg. a halálomon vagyok. gyertyákkal van megterítve. hogy miért fogytam hirtelen ilyen sokat. Clare bekopog az egyik ajtón. Tudom. hogy hazudhassak nekik. Rosa fogja Alba kezét. hogy a munkatársaim azt hiszik. és a Pilsenen. hogy jó legyen. Szinte szeretném. Clare meg én céltalanul ballagunk. – Boldog születésnapot. semmiségekről beszélünk. Lourdes mosolyogva vezet beljebb. Alba a nagymacskákat szereti a legjobban. és Pad Thait meg Prik Ringet. amikor átkarolom és egy kicsit felemelem. faragott pohárszéken lemezjátszó. felmegyünk az életveszélyes lépcsőn. így aztán Roberto. fürdünk a napfényben. kerülgetjük őket. Clare bőre meleg. de közben nem teszik le kézi videojátékaikat sem. A Brookfield Állatkertbe megyünk Gomezzal. hát nem tettem. Clare felkel. ha valaki megkérdezné. spanyolok lakta negyedben haladunk. – De ugye nem meglepetésparti? – mondom rossz előérzettél. Roberto és Isabelle kitettek magukért. Meghatottan néztem rájuk. jegesmedvéket és vidrákat nézünk. – Eléggé meglepettnek látszik – mondja Nell. és túl legyek rajta. kanárik. Mindenki rendkívül kedves volt. Mind felöltözünk. Max és Joe körbetrappolnak. Automata nyitja a kaput. Valamit keverget egy serpenyőben. Matt. bepakolunk a kocsiba. Nell van odabenn. és Lourdes nyit ajtót. és elmenekülünk. Gomez úgy viselkedik. az asztal fehér damaszttal. A gyerekek csapatokban játszanak. hogy ezt hamarosan megismételjük. Lourdes arcon csókol. – Te aztán elég spenótot ettél? – Clare megöleli Nellt.http://detty-liber. egymásra mosolyognak. Négykor a srácok mind fáradtak és morcosak. Matt. a lakás étteremmé lett alakítva. A bébiszitter pontosan hétkor érkezik. Aztán egy ismerős hang. elmosolyodik. hogy nézem. A nappali zsúfolásig van madarakkal teli kalitkákkal: papagájok. Charisse-szel meg a srácokkal. Clare a Rooseveltnél megy le a Drive-ról. megígérjük. átvágunk a szemetes udvaron. és Clare még szélesebben vigyorog. remegős és füstös kagylót. mert elefántot játszanak. üljetek asztalhoz – parancsolja Nell. amelyeknek görögszéna. és nem voltam képes folytatni. – Kész a vacsora. és a Racine közelében. porcelánnal. ahogyan lélegzik. Egy súlyos. Clare észreveszi. Clare ajándékokkal és fenyegetéssel veszi rá Albát. és a dinoszauruszokról mesél neki. végül leparkolunk a 20. mert Clare ragaszkodott hozzá. amilyenek az AIDS-betegekkel vagy a kemoterápia alatt állókkal szoktak lenni. Pompás illatok szállnak a levegőben.blogspot. . és becsenget. De csak tréfálkoztunk. és megvették nekem a Mira Calligraphiae Monumenta Getty-hasonmását. és amint dél felé tartunk a Lake Shore Drive-on. ahol csupán egyetlen asztal van. Alba felébred. majmokat és flamingókat. A gyöngysora kirajzolja a kulcscsontját meg a keble fölötti halvány és sima részt. karcsú karotta. hát visszatereljük őket a kocsikba.

Feladom. – Ne ess pánikba – mondom magamnak hangosan. hogy finoman fogalmazzak. – Abbahagyom. hogyan értette. („Az olajbogyóra!” . amely éles esőként hatol át a zenekar zaján… édesanyám hangja. ez a fogás arra az ételre emlékeztet. mint valami hülye. A Newberryben vagyok. hol ronthatnám el. ahogyan a tű a vinilhez ér… sziszegés… hegedűk… egy tiszta szoprán. a Ketrecben. Órák telnek el. amely hideg fényt sugároz szét. hogy nem figyelek magamra. – Semmi baj. Fejben lejátszom az esetet. Clare. Lepillantok.A bébiszitterekre!” „Nellre!”) Nell előjön a konyhából egy lapos kis fehér tortával. és rájövök. Kívánok valamit.. – A legjobb. Nell tonhal-különlegessége következik. hogy Clare eltolja a székét az asztaltól. Próbálok felülni. hát újra lefekszem. miután a hála számtalan könnyes kifejezésével búcsút mondtunk Nellnek és Lourdesnak. hát megcsókolom. az álom határán fekszünk az ágyon. Körülöttem a Ketrec acélrácsa. – Hunyd be a szemed. Clare megszólal: – Jó születésnap volt? – Tökéletes – mondom. amikor meglátnak? Mert erről van szó. amikor még nagyon kicsi voltam. aztán nem tudom folytatni. és egyszerre elfújom az összes gyertyát. aztán Lourdes és Nell újra eltűnnek a konyhában. Becsukom a szemem. de ettől lüktetni kezd a fejem. és inkább lemezeket teszek fel a fejemben. Clare szemben ül velem az asztalnál. Erre nem számítottam. hogy megettem a kagylót. Vajon meddig kell várnom? Vajon mit fognak mondani a munkatársaim. Megpróbálok járkálni. Kis salátákat kapunk radicchióval és almapaprikával meg apró. de az én kívánságom nem teljesülhet. miután szeretkeztünk a kimerült gyönyör kábulatában. igyekszem minél jobban összehúzni magam. – Mmm – fordulok a hasamra. mint a természet ritka szörnyszülöttje. – Ez azt jelenti. – Én nem bánnám. Hamarosan lelepleződöm. ha örökre itt maradnék. Sauvignon Blanc-t iszunk. leülök a földre a Ketrec közepén. Jóval később. Ahogy a szemem hozzászokik a sötéthez. miután hazaautóztunk és kifizettük a bébiszittert. magamhoz ölelem. de szédülök. hogy ne fázzam. amelyen gyertyák égnek. odamegyek hozzá. és most itt ülök. Kijárat feliratokat és magasan felettem egyetlen árva fluoreszkáló villanykörtét. paradicsomos. zárás után. és reggel elfelejtem megkérdezni. Fáj a fejem. elpróbálom a szövegemet. Már félálomban vagyok. latolgatom. június 28. Semmi baj. mintha a hullámvasút tetején lennénk – de ekkor már alszom. Átmegy a szobán. a bal fülem mögött jókora duzzanat. Tapogatózom. Vacogok. EGY KELLEMETLEN JELENET 2006. amíg esszük a tortát. mosolyog.http://detty-liber. – Szeretnéd néha megállítani az időt? – kérdezi Clare. bazsalikomos mártással. Sikerül felállnom. A madarak fura hangokon beszélgetnek egymással. Leteszem. amint a Lulut énekli. That'd . egy lépcső halvány körvonalait látom. Nell és Lourdes eléneklik nekem. Felállók. és mindenre pohárköszöntőt mondunk. hogy teljesül a kívánságod – mondja Nell. hideg betonon. almás. és Lourdes elviszi tányérjainkat. a kezemben a parányi villával. Hallom. barna olajbogyóval. amikor rájövök. Semmi baj. Végül ráunok. amelyet egyszer anyámmal ettünk Athénban. – És most jön az ajándék – mondja Clare. amikor még hallom Clare hangját.blogspot. Kinyitom a szemem.com majd elfordítja a tekintetét. hogy „Boldog születésnapot”. és hozza a következő fogást. hogyan mehetne jobban. szerda (Henry 43 és 43 éves) HENRY: Sötétben térek magamhoz. mert hát az vagyok. Aztán a nesz. – Úgy érzem. – Elképesztő – mondom.

akinek az arcán mindig gyönyörű mosoly ül. ha senki sem veszi észre. Roy. Gondolod. hogy vágják ki azzal az izével. hogy került oda be. de most sikerült. cukor nélkül. – Érthetetlen recsegés. Összegömbölyödöm a földön. Az első. levegő után kapkod. – Nem. hanem szerezzen valódi kávét. – Ne izguljon – mondja Kevin. és az államig húzom fel a térdem. amelyikkel a roncsokból szokták kiszedni az embereket. – Menjen fel a Különleges Gyűjteményekbe. azt ingyen is megteszem. Ezt nem hallgathatjuk el. miért nem kedveltem ezt az embert. Nem tudom. DeTamble. – Kikapcsolja a rádiót. Tejszínnel. és mindig örömmel érkezem munkába. Továbbra is eszméletlennek tettetem magam. DeTamble – búgja Roy. mit próbál bizonyítani. Pár perc múlva nyílik az ajtó. – Hozzon egy szívószálat. Kevin lejön a lépcsőn. hogy mire gondol. itt Kevin. DeTamble. uraim… Összenéznek. tíz-négy. mintegy ötméternyire tőlem. a biztonsági náci nyitja a könyvtárat. a Ketrecben. – Hűha – mondja Roy. – Egy kissé korán érkezett. Mr. ha megtesznek két dolgot. – Megkönnyebbülnek. – Hallom járkálni. nemde? – Kissé – hagyom rá. hogy meg tudom vesztegetni önöket. – Jó reggelt. se mentőket. lapulok. hé. – Lélegzik. Csikorog a cipője. – DeTamble? A kutyafáját. Ő a Rendészet Királya. amint belép. – Recsegés. Úgy fázom. – Ki van ott? – mondja Kevin. hogy intézkedjen. – Érzem. Nem akarok se tűzoltókat. Minthogy úgysem tudom megmagyarázni. hogy megsérült? Talán mentőt kéne hívnunk. – Figyeljenek.com Entertainment a Jamtől. hogy belefájdulnak összeszorított fogaim. Kevin hangja izgatott. amikor kigyulladnak a lámpák. leült a lépcsőre. ő meg halkan morog. Pills and Soap Elvis Costellótól. kár lenne megpróbálnom. Roy áll a Ketrec mellett. Mr. mert mi ketten nem tudjuk onnan kiszedni. . Prémium is jár. erre nem is gondoltam. hogy egyszer a harmadikon láttam futkosni egy szál semmiben? – Mondtad. – Meglesz – mondja Roy. Roy a kedvenc biztonsági őröm. nem tudom. – Csak gyere le. Perfect Day Lou Reedtől. – Azt hiszem. és hozzon valami ruhát az íróasztalomból. hogy az egyikük menjen. Azt hiszem. Természetesen Kevin. – Te jó Isten. – Jó lenne. és hozzon nekem egy csésze kávét.http://detty-liber. és Roy jön lefelé. Roy. Nem tudom képzelni. Elképzelem Kevint. – Mi történt? – DeTamble. Próbálom felidézni a Gang of Four I Love a Man in a Uniform című dalának teljes szövegéi. – Az attól függ – mondja Kevin –. – Istenem.blogspot. amint ott áll a másnapos tésztaképével a lépcsőház nyirkos fényében. ki kéne szednünk onnan. az pedig indul. hangosabban a kelleténél. Kevin az utolsó ember. Az a fiú igazán szereti levegőztetni a buzogányát. és merítkezem meg fenséges jókedvében. Végre eszébe jut a rádiója. ha lezárnád ezt a lépcsőházat – mondja Roy Kevinnek. jobb alsó fiók. akivel találkozni szeretnék meztelenül. hogy fogja meginni. ők meg engem. – Nem mozdul. Nézem Kevint és Royt. – Hé. Nagydarab afroamerikai úriember. És ne az előcsarnokban lévő gépekből hozzon. le tudnál jönni az A46-ra? Igen az alján. DeTamble. – Először is tűzoltókat. Kapnak száz-száz dollárt. szánakozva néz rám. – A pokolba. Mondtam már. – Hé. – Nem hinném. Azt persze nem tudom. hát persze hogy nyomban meglát. Roy arcára kiül a megszokott a Rendészet Királya mosoly. miben sántikál. ahogy ott áll. megáll az alján. – Mi a második? – kérdezi Kevin. igen. – Hogy került oda? – Megkerüli a Ketrecet. Nyögök egyet és felülök.

– Nézd. hogy Robertóra nézek. Amikor belépek a Különleges Gyűjteményekbe. majd ki az első emeleti ajtón. lenne szíves idefenn maradni? – Roy bólint. Betömködi az ingem a rácson át. és Kevin jön le a lépcsőn. az. Ha sci-fire vágyom. – Halljuk. hogyhogy nem nyílik? – Hm. – Nézd. Henry? – Igen. de azt nem mondtad. Roy mosolyogva csóválja a fejét. – A Ketrecből? – Te… most jöttem fel… bent voltál a Ketrecben. – Hát gondolkodjon. aki Royhoz és Kevinhez fordul. – Roy. gyerünk le. Catherine. és Matt akkorát ugrik. mint bármelyik hazugságom. Amikor bejelentkezem a nyilvántartásnál. és az botrányosabb. legalábbis az én mércém szerint. és felmegyek lifttel a negyedikre. Istenem. karba font kézzel néz. és egyszerre magyarázom el neked és Robertónak. fiúk. Én megpróbáltam. hogy mire… – Istenem. Matt az ablaknál áll. és amikor mögé . és Roberto ott van lenn… azt mondtad nekem. és akinek már többször hazudtam. én meg hozom azt a kávét. Most már csak az igazság maradt. Eltelik vagy húsz perc. – Beszélhetnék vele négyszemközt? – Természetesen. – Rendben van. hogy bepréselje a Ketrecbe. Marsha. csak Marsha. – Valami dolga akadt – feleli Marsha. Meghökken. hozzá süteményt is. Egy kicsit késem a munkából Alba miatt (nem volt hajlandó felöltözni) meg a HÉV miatt (nem volt hajlandó jönni). – Szia. és megpróbálja kinyitni a lépcsőhöz vezető ajtót. a nyomában Matt és Roberto. Matt – mondom. a parkot bámulja. – Felállunk. – A biztonsági őrök felmennek. Roberto hangját hallom. Ms. meg tudom magyarázni… – kezdem. Amint végighaladunk a keleti folyosón. én pedig felveszem. Isabelle ezzel fogad: – Elkéstél. és beenged minket a lépcsőházba. Amint belépünk. és nem tudok magyarázatot adni Roberténak. amikor meglát. Roy. hogy ott ülsz benn. és amikor éppen meg akarja kérdezni tőlem a nyilvánvalót. – Hogy jutottál ki a Ketrecből? Leteszem az asztalra a hátizsákom. – Erre nincs igazán jó válaszom. – Nézd. Végül nyílni hallok egy ajtót. felnéz rám. hogy jöjjek fel ide és várjak. Mattre meredek. – Igazán? – Persze. Bemegyek az irodámba. Henry – mondja Roberto. de nem sokat. mint aki azt mondja. Most egyedül vagyok. mi folyik itt? – suhan el mellettünk. oké? – Oké. hol van Roy? – kérdezem. – Hé. nem tetszik nekem. Kevin elkapja a tekintetem. kölcsönzők egyet Ameliától. nézzük meg. – Leülök az íróasztalomra. és tudományos-fantasztikus meséket adsz elő. – Roberto a lépcső alján ül. – Hello. Royt látom lopakodni a lépcső bejáratának közelében. Calle. mi van ott. – Matt leül a helyemre. némi erőfeszítés kell hozzá. Roy nincs. – De nem nagyon – felelem. lemegyünk. – Valami igazán hátborzongató. és leteszi a földre a sütemény mellé. miközben Roberto hidegen. Ismét nyílni hallom az ajtót. Matt kétkedő képpel ül a lépcsőn. Matt. van egy kis problémánk… – Semmi baj.http://detty-liber. – Ó – mondom én. – Jaj. Catherine hangját hallom. HENRY: Tökéletes szeptemberi reggel. dr. – Hé. igaz. Roy – mondom. – Én… tudod… bassza meg. Roy az. csapdában. és vállat von. Erőszakkal kell elfordítanom a kávéról a tekintetem. akit tisztelek. szóval.blogspot. hogy majd kirepül. Igen. Szívószálat tesz a kávémba. – Gyere. – Henry! – mondja. és elsápad.com – Hát hogy került oda be? Vállat vonok. hozza a kávét. A nadrág kicsit vastag. – Meggondolom. Mead – pillant rám Roy –. – Nézünk egymásra.

fehér ing. Elmagyarázom. – És a normális élet része az is. Három részre töröm. hogy Lois Lane ne tudjon semmit. – Én pedig ezt nem nevezném normális életnek – mondja a Ketrecben ülő énem. – Nem hittél volna nekem – mondja a másik énem. A földön ülök. Magyarázok mindennapi időhurkokról és kvantummechanikáról és fotonokról és a fénysebességről. és csak egy halom ruhanemű hever a Ketrec padlóján. – Felveszem a kávét. Elmagyarázom. Jaj. amelyeknek a legtöbb ember alá van vetve. megfordul. – Megsérültél – mondom. Lois Lane Clare – feleli Catherine. – De nem tudom. amely jövésemet-menésemet néha kíséri. – Beütöttem valamibe a fejem – mondja. miért csak most mondod el mindezt nekem. ugyanakkor mintha valami vágyakozás bujkálna benne. és egy fogassal kihalászom őket. hogy időutazó vagyok. Istenem – mondja Catherine. hogyan ismerkedtünk meg újra. – Kirúgsz? Roberto felsóhajt. – Mintha Clark Kent-tel dolgoznék együtt. – Hát igen… – kezdi Roberto. . hogy lássa. Robertóra nézek. Visszafordulok Matthez. hogy az embernek van egy normális állása – foglalom össze. Nem rúglak ki. Úgy érzem magam. Inkább te. Hát magyarázok. – Huh. Henry. hogy Clark Kent miért ragaszkodott olyan megrögzötten ahhoz. – Mintha Jimmy Olsen lennék – mondja Matt. ki az. fejét a falnak támasztva. Konzultálok magammal. de a többi belevész a különös hangvákuumba. – Úgy izgalmasabb a történet – mondja Matt. – Csakhogy Lois Lane nem tudott a Clark Kent-Superman kapcsolatról – mondja Matt –. elveszíti az egyensúlyát. a lopásról. – Kéred a sutit? – Kéri. nem tudom irányítani. – Akkor te vagy Lois Lane – ugratja Catherine-t Roberto. augusztus. Az arcukon döbbenet. – Öregem! – mondja Catherine. – Meddig leszel itt? – Még úgy félórát.http://detty-liber. látszik. – Mikorról vagy? – 2006. Matt kapja el. – Látod? – Mi folyik itt? – kérdezi Catherine. nem. – Szervusz. – Jaj. hogy fázom és éhes vagyok. hogyan próbálok normális életet élni. Roberto feláll. Clare pedig… – Clare nélkül már régen feladtam volna – mondom. mintha az állatkertben lennék. – Sosem értettem. aki a lépcsőn ül. leporolja a zakója hátát. – Nem.com érünk. a térdem felhúzva a mellemhez. Mesélek Kendrickről meg arról. hogyan ismerkedtem meg Clare-rel. – Szóval? – kérdezem tőle. – Tényleg? Nem tudom – válaszolom.blogspot. Nem. – Elmagyarázod te? – Fáradt vagyok. Megfordulok. Benézek a Ketrecbe. – Óvatosan feláll. Matt és Catherine némán néz minket. amíg nem láttad. Mesélek a hazudozásról. és ott vagyok. milyen kívül élni azokon az időbeli kötöttségeken. – Most se hitted. Kimerültnek látszik. Elmagyarázom. Roberto – mondom lágyan. hogy ez lényegében betegség. elmagyarázom a dolog gyakorlati és genetikai aspektusait. bedugom a szívószálat a Ketrecbe. bedugom. Kiszívja. Roberto. Elmagyarázom. – Ezt nem nevezném normális állásnak – mondja Catherine. Robertéhoz és Catherine-hez. állmagasságig emelem. Délután majd visszajövök. – Robertóra mutat. Istenem. – Nem. khakinadrág. a félelemről.

– Azért nem fog működni. Bár sosem hitt benne. hogy Clare retteg a génterápiától. hogy dolgozzam Alba DNS-ével. Füstcsápok szállnak fel. tele cigarettacsikkekkel. és be ront a műterembe.. És mert túlságosan sok génről van szó. mintha én lennék Josef Mengele. amint elmagyarázza. a levegő súlyos a füsttől és a hidegtől. nyolc évvel ezelőtt. mint a kisiskolás. Ordítani kéne. ahol szoktunk. Egymással szemben ülünk.blogspot. összedörzsölöm a kezem. kiemelem. mert szar az immunrendszerem. Hogy miért nem fog működni. Amikor Kendrick abbahagyja. És mindketten nagyon jól tudjuk. amíg a finom pép egyenletesen eloszlik. és megengedi. – Próbálom összeszedni a gondolataimat. ugyanazokon a székeken. – De ha a birtokodban lenne Alba DNS-e – mondom –. Emlékszem a pillanatra. Idebenn olyan erős a légkondicionálás. – Henry. Clare arckifejezésére gondolok. puha. készíthetnél anyagot Alba számára. elhúzom a testemtől a pamutinget ott. Odakinn rekkenő hőség. – Úgy van. fehér helyettesemre néztem. és addig mozgatom. hogy valósággal vacogok. A hordó szélére teszem száradni. És mert öreg vagyok. végezhetnél kísérletet egerekkel. péntek (Henry 43 éves) HENRY: Kendrick rendelőjében ülök. péntek (Clare 35. Kéne egy ital. fészkelődik. – Sajnálom. kipróbálhatja. papírt készítek. Szeretnék felállni és kimenni. – Hátradől. – Kendrick sóhajt. amikor parányi. Eszembe jut. – Mit? Nem. ha akarja. 2006. amikor a kezemben tartottam Kendrick időutazó egerét. – Felállók. és úgy nézek rá. hogy miért nem fog működni. hogy Kendrick elhallgasson. nemde? Hacsak Clare meg nem gondolja magát. a keretet a hordóba merítem. – Szóval ha én el is vagyok fuserálva. – A következőt fogjuk tenni. Megköszörülöm a torkom. Olyan vékony és áttetsző papírt.http://detty-liber. Mindketten fiatalabbak és merészebbek voltunk. ebben a rendelőben. – Mama! Nézd. majd tűnnek el. hogy hogyan áradt szét bennem a remény. az emberre rásül a ruha.com 2006. Akarom. amikor megmondom neki. és hallom. rózsás kezét összekulcsolja az ölében. amikor először találkoztam vele itt. hallottad? Kihúzom magam. igen. és elnyomja a csikkjét a hamutartóban. szalad felém. hogy nem fog menni. – Akkor rendben. – Mi van Albával? – Nála beválna? – Azt sosem fogjuk megtudni. mit hozott nekem apa! – kiáltja. amelyen átlátni. Leoltott lámpák. Albának egyszer még haszna lehetne a dologból. – Hm. hirtelen felerősödnek az épület háttérzajai. De csak ülök és hallgatok. akit ábrándozáson kaptak. Alba szalad át a kerten. – És Alba? Kendrick keresztbe teszi a két bokáját. hittünk a molekuláris genetika adományában. – Igen. és amikor betölti a tizennyolcat. hogy feltegyek neki egy kérdést. Kendrick egyik cigarettáról gyújt a másikra. hogy Alba kacag. július 14.. – Azt kérdeztem. készek voltunk alkalmazni a tudományt. hogy megszégyenítsük a természetet. július 7. megértetted-e. Úgy néz rám ahányszor csak beszélni próbálok vele erről. Henry 43 éves) CLARE: A műteremben vagyok. hallgatom. Az asztalon hamutartó. ahol az immár hideg verejtéktől hozzátapadt. – Igen. a .

Clare. és kis sztepptáncot mutat be a fapadlón. – Kiszívta. és kiszalad a műteremből. – Ne. – Alba kérte. hogy jöjjön át vacsorára? – Alba elmosolyodik. Alba magához szorítja a karját. – Hívd fel Kendricket. – Semmiség – mondja Henry. hogy sosem téved el. Henry félrehajtja a fejét. Visszaragasztja a tapaszt. ne… – A saját testeddel azt teszel. – Tisztára. De ha az történik. Sajnálom. oké? Végem van. hát én is ezt teszem. a szeme körül. nem. Alba. az asztalnak támaszkodom. – De akkor… mi lesz? Henry a fejét rázza. várakozva néz rám. de mi van. – Keményen megfogom Albát. hogy nem válik be. mini csattog úgy a kislányom lába. Fájni fog. akkor… nem hagyhatom úgy itt Albát. – Minek a kiszívásra ragtapasz? – Nemtőm – mondja Henry. – Alba… nem hagyhattam. erőszakolják meg vagy verik félholtra. amit mondott. csikorog a gumicsizmám meg a gumikötényem. – Hogy tehetted? – Meg kellett tennem – mondja Henry. Kendrick azt mondja. sosem lesz éhes. engedd. hogy kiszívtam? – kérdezi Alba. – Voltál a postán? – kérdezem. – Mi az. ha nem fogja szeretni? Mi van. de nem tűnik el. Rázom a fejem. Henry elkapja. Odamegyek Albához. már otthon van. látom a vonalakat a homlokán. Hogy Kendrick dolgozhasson rajta. – Nem jó ötlet. Válasz helyett Henryre néz. Rossz előérzetem van. hogy… lehetőséget akartam adni neki. Alba pólót és sortot visel. és látom: rubinvörös cipője van. Nyafog. de eltökélt vagyok. Clare. Henry a rajzasztalomnál ül. Albáért. – A fenébe. amilyen Dorothyé! – mondja Alba. – Clare. nem mondtam el neki.blogspot. – Alba pörög.com nyomában kissé higgadtabban Henry. – Ezt nem hiszem el – mondom végül. A hangja nyugodt. – Nem tudom. amit akarsz. hogy megtörténhet. ennél többet nem tehet. Elfelejtettem. lehet. Talán az anyák hatodik érzéke. piros lyuk van. – Majd vigyázok. nem akarod felhívni Kimyt. – Mi történt a karoddal? – kérdezem. Tovább fogyott. minek kell. Amiről azt gondoltuk. Henry magyarázkodni kezdi. üldözik. Egy lilás folt közepén kis. kissé előre-hátra hintázva. A könyöke táján ragtapasz van a karján. – Alba. – Hadd lássam. Nevetek. hogy ne próbáljak segíteni rajta… jaj. ne sírj… – De . Néz. – Akkor majd én. ha hétköznapi lány szeretne lenni? Clare? Jaj. valószínűleg… megtörténik. Egy perc múlva csapódik a ház hátsó ajtaja. hogy szeretni fog időutazni. hogy álljon le. – Fáj – mondja Alba. a fény végigpásztáz az arcán. – Nem. Hatalmas lett a szeme. – Szeretek szédülni. – Odamegyek Henryhez. óvatosan leszedem a tapaszt. mindenesetre. sosem veszik őrizetbe. Lenézek. mire elengedem. Háromszor összeüti a sarkát. Persze. hogy felfogjam. de… – Clare! – Henry az összeszorított foga közt préseli ki a nevem. Várja. de közbeszólok. hogy sosem használja fel… lehet. hogy mondjak valamit. – De… – Szünetet tartok. – Mi az? – Vége. Henry elkomorodik. Henry szemlátomást elégedett magával. Te majd elmondhatod neki. Henry. a másik karjával is védi. Holnap az lesz az első dolgom. a szája körül. Lassan kiszabadítom a karját. – Clare. Elszédülsz.http://detty-liber. amikor… eljön az ideje. hogy legalább ennyit tegyek érte! Lehet. – Ne vedd le a ragtapaszt.

– Megengeded. sötét. hétfő (Henry 43 éves) HENRY: Hideg van. fülelnek. és felül. Csapódik a Réti pipis ház hátsó ajtaja. valamiféle biztonsági hálót próbálok kifeszíteni Albának. elfordulok. tizenöt éves borostája ékesíti az állát. és újra sírni kezdek. 1984. – Nem mintha mi valaha is mentesek lettünk volna a bajoktól. és az erdő felé tartanak.. csörtető hang. Clare aludni fog meleg franciaágyában. Az apja meg a bátyja háta mögött az ajkamra teszem az ujjam. hogy legalább ennyit hagyjak rá? – Bólintok. Philip fut. Hallani fogja. megtorpan. talán egy farok?. Így fog történni: A Réten ülök majd kora reggel. Egymás felismerése nélkül meredünk majd egymásra az üres sár fölött. ahogy távolodik és eltűnik a házban. Amint Philip elindul Clare felé. hideg levegőbe. A lábam érzéketlen. – Köszönöm – mondja. És aztán semmi. az almafákról lesodorja a haszontalan leveleket. mozdulatlan pont a bézs és halott zöld mezőn. Nem érzem a lábam. és Henry homlokon csókol. csizma és kesztyű. és visszaint. lövöldöznek. végigsöpör a gyümölcsösön. az idő hűvös. ki az ajtón. Megtört. valami nagy és esetlen. két parányi figura jelenik meg fluoreszkáló narancssárgában. se fák. Az ágyában Clare meghallja a kiáltást. Őzvadászat évadja van. és egyre kisebb és kisebb lesz. Előbb meghallják. Nagyon-nagyon hideg. nem lélegzem. Olyan dátum lesz. és a helyszínen összetalálkozunk. és: Lövés dördül. gondosan céloz.. nem gondolkodom. Egy percig ülök. Clare – mondja lágyan. Vér a földön. akár egy angyalé. narancssárga köpenyes férfiak ülnek. miközben Mark ott áll türelmetlenül és értetlenül. állok a sárga gumikötényemben és sírok. a kezükben gyufaszálnyi puskák. Később sört isznak majd. És aztán: „Clare! Clare!”. emberi sikoly. Négykézlábra állok. végül Henry feláll. mert összegömbölyödve fekszem a magas fűben. amelyik nem szerepel a Listán. január 7. Tizenhárom éves lesz. Nyílt téren vagyok. és Mark is. Amikor meglát majd hármunkat. várnak. A MONROE STREET-I GARÁZSBAN TÖRTÉNT 2006. ki a Rétre. és futok én is. és tudni fogom: valahol éppen meghalok. én meg ott állok majd egy kis letaposott véres folt fölött a földön. szombat (Henry 43. . és felém jön. és Mark felemeli a puskáját. hogyan vacog Clare az apja ölelő karjában. október 27. és néz rám. mint én: zörgő. Nem fognak látni. és megeszik a feleségük csomagolta szendvicseket. ősszel. Az ég felhős lesz. Philip és Mark. meghúzza a ravaszt. és ő visszamegy a házhoz az apjával. A távolban lövés hasít a száraz.http://detty-liber. ott áll karcsún. Úgy húszméternyire tőlem Philip és Mark lefordulnak az útról. Feltámad a szél. Valami fehér villan. hálóingben. aztán sikoly. Arrafelé valahol rikító. Hallom a forgalmat.blogspot. – Mégis. átölel. Aztán szünet. és én intek neki. a tisztás felé. halott fű. Mióta vagyok itt? Éjszaka van. rajtam fekete gyapjúkabát lesz. és én a földön fekszem a hóban. a hálóinge úgy lobog körötte. hogy valaki a nevét kiáltja. Clare 13 éves) HENRY: Most már ismerem a véget.com nem tudom abbahagyni. De nem lesz ott semmi. Elindulnak majd felém. Le fog szaladni. És rám néz Clare is. Megállnak. se épületek. Hol vagyok? Megpróbálok felülni. a gyümölcsös árnyékából nézem. a szíve vadul kalapál a bordái között. valami mozog a fűben. – A pólóján át érzem a bordáit. mintha emlékezni próbálna. nem ért semmit. a Rét felé. fénylő és sűrű.

de melléteszem. Alba rajzolt egy hosszú hajú kislányt egy kutyával. hajnalodik. Nincs benn senki. leveszik róla a takarót. kedd. Összegömbölyödöm a bejárat előtt. Videomonitorokat látok benn. Társasjátékokat játszottunk. Maradj ott. – Segítség! – ordítom. Az őrfülke közelében vagyok.. akik azt várják. Nem jön senki. A Művészeti Intézet sötéten és bezárva magasodik több száz méternyi szűz hó fölé. és Henry ott fekszik a nappali padlóján. nemi szervét. A Michigan Avenue szépséges épületei némák. A fülke zárva. Egy szőke orvos megvizsgálja. Egy nővér megméri a hőmérsékletét. mint a Bűvös Ujjak ágyak az 1970-es motelokban. Később: Egy kis szobában: nővérek egy ágyra emelik Henryt. milyen ruhában menjen holnap óvodába. szeptember 25. hősugárzót. eltűnök. Henry vacog. de megindulok. A Grant Parkban vagyok. és akkor végre. Próbálom a kilincset.http://detty-liber. TÖREDÉKEK 2006. Nem jön senki. a kezemmel átkarolom a lábam. nem tudom mozgatni. – Fel kell melegítenünk. Kiválasztottuk. a pulzusát. reflektorok fénye hasít az éjszakába. végre. egy dzsekit. fehéren és hidegen. Erősen vacogok. Só marja felhorzsolt kezem-lábam. szerda (Clare 35. hogy kiszedjék a golyót barátaik végtagjaiból. – 'Sék – mondja a másik énem. néha elesem.blogspot. Nyolc. fel kell vinnünk a belső hőmérsékletét – mondja. – Segíts – mondom. Mondani próbál valamit. A lábam fehér és merev. Betonlépcsőn mászom le hátrafelé. Elkezdik takarókba csavarni. Henry szeme újra kinyílik. vacogva. Kilenc. tinédzserek. fülét. botorkálok a hóban. Odakúszom az őrfülkéhez. egy széket.. Hihetetlenül kibaszott hideg van itt lenn. aztán valami fémes alufóliaszerűségbe. A Lake Shore Drive-on autók folyama. anyák lázas gyerekekkel. a végén már mászom. és 27. – Oké. Ki kell innen jutnom. hogy itt vagyok. A nővérre nézek. A kis szobában nagyon meleg van. Az ablak drótozott üveg. Rögtön megyünk. amikor csörömpölés hallatszik. Később: Az Intenzív Osztály? Fluoreszkáló pokol tornáca: ezerféle betegségtől szenvedő öregek. A tó fölött halvány fénycsík. akik később eldicsekednek majd a kalanddal a lányoknak. látja. hogy rázkódik az ágy. Nincs mivel kinyitnom. Hét csengetés. Már ágyban van. Nincs idelenn kocsi. – Aztán meglátjuk. A lábát külön. Felállók. A fogam megállíthatatlanul vacog. már majdnem elalszom. lábujjait. Nem érzem. Átkúszom az utcán. és rohanok a telefonhoz. verem az ajtaját. Az orvos megnézi Henry pupilláját. orrát. a térdem az államig felhúzom.com Felnézek. olyan erősen vacog. hétfő. a korlátba kapaszkodva. Meleg helyre. Kinyitja a szemét. Proustot próbálok olvasni. Mintha a nevem lenne. Henry 43 éves) CLARE: Henry egész nap távol volt. – „Segíts”. becsukja. de most levertek és fáradtak. Gyere értem. megfogom jéghideg kezét. rázkódik a nővér karja. egy íróasztalt. mondja kocogó fogakkal. újra felállók és megyek. 26. Megpróbálom felakasztani a telefont. Benyúlok a takaró alá. . – A Monroe Street-i garázsban vagyok. Az elülső tornácon ülök. Albával a McDonald'sban vacsoráztunk. Elkúszom a nyilvános telefonhoz. a francia nyelv elálmosít. ujjait.

és Sue vattacsomókat tesz a lábujjak közé. Kimy van mellette. és csodálatos tupírozott frizurája van. – Nem tudom – mondom. Leteszi a padlóra az ágy mellé. A lába nagyon rossz állapotban van. baj van. és némán eltűnik a fürdőszobában. Csokoládépudingot eszik. – Mi az? – kérdezem. Dr. mint a márvány. agykárosodás nincs. meg egy hőmérőt és egy vödröt. hm. miután végeztem a Szent Lukácsban – mondja Kendrick. Henry lába úgy lebeg. aki némán tartja oda.blogspot. fehér. fehér. végül néhány lábujj is kipirosodik habozva. közben jön Sue a meleg vízzel. Mr. és keretet tesznek a lába fölé. Könnyek peregnek végig az arcán. Ha nem lesz olyan vörös. – Jó hír – mondja –. Sue egy nagy lavórt hoz. Fehér. Bármi lesz is. Henrynek elakad a lélegzete. akiről csak annyit árul el a kit űzője. Hála neked. mint a papír. A tű becsúszik. és Sue ismét vizet cserél. mint a lepedő. Murray leereszti az ágyat. David – mondom. amilyet csak nagyon imponáló és szép fekete nők viselhetnek büntetlenül. Látni akarom.http://detty-liber. később visszajövök. Másnap éjjel: . A hőmérő százhat fokot mutat. Murray igen nagydarab. és a nővérrel ülő helyzetbe helyezik Henryt. Fehér köpenye alatt két tökéletes láb krokodilbőr cipőben. mert Henry jéghideg lába kihűtötte. Charisse-szel a kórház kávézójában ülünk. Két pirítós van a tányéromon. a lehető legegyszerűbb módszert alkalmazzák. Nem tudok mondani semmit. Folyik a víz. Később: Dr. mint a homár. hogy a keresztneve Sue. a doktornő megnyomja a fecskendő végét. Hogy ne érjen hozzá semmi. Kis pirosság jelenik meg mindkét bokánál. az ampulla tartalmát felszívja a fecskendőbe. – Morfium. tűzvörös lesz. amikor már indul. Valaki leül Charisse mellé. mintha a doktornő pókeren nyerte volna el tőle. fehér. A doktornőnek jó keze van. fehér. Beleönti a vizet a lavórba. Sue megméri a víz hőmérsékletét. DeTamble. Kendrick az. Mrs. – Gyengéden megfogja Henry karját. úsznak a vajban és érintetlenek. Murray leveszi Henry lábáról a hideg pakolást. Olyan ez. fehér. Murray és Sue gondosan megtörölgetik Henry lábát. – Sue a földre teszi a lavórt. a belső hőmérséklete már majdnem normális. Sue vizet cserél. hogy a hívóban előjöjjön a fénykép. Egy óra elteltével dr. csak ennyit gondolok. – Köszönöm. A zsebéből fecskendőt és egy ampullát vesz elő. Nézem Henry lábát a sárga műanyag lavórban. fehérebb már nem is lehet. mint a döglött hal. mint amikor az ember várja. Megtorlóm az arcát. mint a kenyér. és feláll. A talp párnás része vonakodva rózsaszínre vált. amelyik még életképes.com Később: – Hogy a csudában hűlhetett ki ennyire szeptemberben? – kérdezi az orvos. – Jó reggelt. Öt perc múlva kilencvenet. – Minden olyan szövetrész. Fenn a szobájában Henry alszik. Henryt ismét lefektetik. mint a hó. hogy a lába tűzvörös lesz. – Tőle kérdezze. és Kendrick rám mosolyog és távozik. de a pír nem megy tovább. DeTamble. – Oké. beleteszi Henry lábát. A jobb láb makacsul fehér. Simogatom a fejét. A pirosság foltokban terjed a bal sarokra. egy perc múlva Henry hálásan felnyög. Fájdalmas lesz. Murray jön be egy indiai nővérrel. Most felmelegítjük a lábát. Dr. Dr. Később: Reggel van. és eltűnnek az álla alatt. Istenem. mint a titán. Úgy látszik.

amint a drog körülöleli az agyát. injekciót ad Henrynek. Megállok. Henry 43 éves) CLARE: Henry egy hete jött haza a kórházból. Henry bepólyált keze a takarón nyugszik. mennyire kézzelfogható Henry keze a kezemben. Istenem. Előrehajol. ne. ahol Henry lábának kéne lennie. Qu'avez vous? Il faudra aller a l'hopital Je me suis coupé assez fortement. Alba megpróbálja újra. Henry szeme csukva. és az ágy végére mered. és elfordítottam a fejem. Alba körülötte tüsténkedik. hol egy narancsot visz apának. mit akarok tenni Henry lábával. Nem tudom. Az ágy végében sátorszerű keret emeli el a takarót attól a helytől. és felém fordítja az arcát. és én Henry ágya mellett ülök az Irgalmasok Kórházában. Lefagyott. ahogy alszik. Becsukom a szemem. október 17. Henry ordítani kezd. cérnára. nyitott szájjal alszik. kellett volna mondanom. hogy pisil. csak az jár a fejemben. – Reggelt. Próbáltam etetni levessel és pirítóssal. fekete copfjai a hátát verik. Aztán lassan feltámaszkodik. eltűnt. Bár Henry itt van előttem. Gomez hátracsuklott fejjel. hol újságot vagy a maciját. Henry visszasüllyed apátiájába. és ő is alszik. Nem. Gomez egy széken ül az ágy túloldalán. megfogom. ropogtatja az ízületeit. – Apa? – Hmm? . nyújtózkodik. összegömbölyödve bámul ki az ablakon. de vagy csak ködösen felel. Kissé kinyílik a szeme. amint az ágyban összegömbölyödve fekvő Henry mellett áll. de mihelyt beszáll piros Volkswagen Bogarába. Henry megfordul. 2006. Otez le bandage et laissez moi voir: Oui. Pár perc múlva Henry felsóhajt. de Henry csak szórakozottan mosolyog. feláll és kibotorkál a fürdőszobába. Egy Sonia Browne nevű serény nővér jön naponta kötést cserélni és tanácsokat adni. és nézem. kérlek. hangosabban. holnapután bejöhetsz. mindent sárgára mos. de csak vállat vontam. c'est une coupure profunde. ne tedd ezt velem. Megkérdezem. A műtét után dr. vagy morfiumos álomba merül. Henry nem felel. Némán áll. érzem. Nem is nagyon beszél. szeptember 27. makarónival és sajttal. A monitor pityeg. ugorj cica az egérre. némán és segítőkészen. kedd (Clare 35. figyelem a kislányt. Henry a plafont bámulja. és Henry kinyitja a szemét. ilyenkor félrefordul a feje. és az ajándék használatlanul hever az éjjeliszekrényén. – Hol vagyok? – Irgalmasok. kék garbója kinyúlt már a sok használattól. Mindkét lábát amputálták boka fölött ma reggel.http://detty-liber. cinegére. de nem jut eszembe egyetlen ima sem. De a Snark farkasember volt. milyen hűvös és száraz. de Henry lába nincs ott. rám mosolyog. hogy lüktet a csuklóján a pulzusa. mennyi az idő. Henry néma és mozdulatlan. Visszateszem Henry kezét a takaróra. A napjait ágyban tölti. és a kissé nyitott ajtón át látom Albát. Reggeli fény önti el a szobát. hogy van-e valamire szüksége. Hallom. kezével benyúl a takaró alá. Elmegyek a hálószoba előtt egy kosár szennyessel. 2006. megpróbálom nem elképzelni. Bejön egy nővér. kérlek. vagy egyáltalán nem. Envoyez chercher le médecin. cicus – mondja.blogspot.. a karja az oldala mellett. Jaj. Tegye vissza. Murray megkérdezte tőlem. – Apa? – mondja halkan Alba. aztán ismét alszik. Nem jön semmi. Segítek neki használni az ágytálat. huss. Tiszta pizsamát adok rá. Alba leül az ágyra. hogy Ecpec kimehetsz. Odakinn világosodik.com Nagyon késő éjszaka van. Imádkozni akarok. de nemigen eszik. Nem tudom elképzelni. Védekezőn a mellére húzza. időnként kicsit horkol. Gomez ásít. mi van a takaró alatt.

Alba csak ül. kezdem megformálni a vázat. hogy nem az. aztán rájöttem. kecsesen. Először fehérre gondoltam. – Kutat az éjjeliszekrény fiókjában. Összeillesztem a szárnyakat. – Alba azt mondta. vagy sem? Fejet kezdek formálni. én pedig felveszem. újra kezdem másik dróttal. umbrabarna. Mondd meg Albának. A rostkötegekhez megyek. áttetszőség és hajlékonyság. feláll. a csontfeketével együtt. Alba forró arca a nyakamban. – Nem. Itt van: vasoxid vörös. megtöltöm a keverőt vízzel. Ugyanekkor: . hozzátok szólok. – Ezentúl mindig ágyban maradsz? Henry felhúzódzkodik annyira. Kimérek kétfontnyi kozót. Szünet. lepottyan a nagy tekercsről. Minden angyal félelmetes. és ülök. ahogyan a vízbe merül. és kis híján összeütközik velem. – Henry végighúzza a kezét a szakállán. lefedem a fazekat. de a fájdalomcsillapítók a fürdőszobában vannak. Vizet forralok egy hatalmas fazékban.http://detty-liber. amit készíteni tudok. meghaltál. Mint egy angyal. a karommal mérem ki a szárny fesztávolságát. – Az a jövőben van. Talán a karokra és a lábakra kéne tenni a hangsúlyt? Készítsek lábakat. amely két lángot is befed a tűzhelyen. Az alvadt vér színe. ráerősítem a kuktafedőt. Kozo és len. Henry 43 éves) CLARE: A műteremben állok egy tekercs acéldróttal és egy csomó rajzzal. Egy félelmetes angyal nem lehet fehér. buzérvörös. Az egészet az asztal alá lököm. törni és kalapálni kell. amelyek a műterem távolabbi sarkában illatoznak. hogy mindezt nem akarom. – Oké! – mondja. két és fél méter szélesen. és próbálom felidézni gondolatban a darabot. és együtt ülünk a hintaszékbe. és nyitja az ajtót. megismétlem a műveletet tükörfordításban a második szárnyhoz. vagy fehérebb lenne minden fehérnél. hajlítom és fonom. csütörtök (Clare 35.. Mit mondhatnék neked. mintha Alba haját vágnám. amióta kijött a kórházból. bordákat. A mellem magasságában lebegnek a levegőben. Lecsípek egy darab drótot. az egyik rost zörög. Kinyitom a festékes szekrénykét. a két keze az ölében. amelyet főzni és verni. a kerten át a házra. aztán létrára mászom. figyelem a szimmetriát. Albára néz. ne mondjon neked ilyeneket. ezt a kemény és ellenálló kérget. mint az ajkak. mint az összekoccanó fogak. Beviszem a szobájába. nézem. és hintázunk. Próbálom elképzelni három dimenzióban. ó jaj. a két térde összeszorítva.. Kimérem a nyers szódát. Alba. – Miért? – Mert szarul érzem magam. Ultramarinkék. Aztán kávét főzök magamnak. kézzel a súlyt. sárgászöld. amint sötétül. Alba? Mit mondhatnék? 2006. a formát. – Lehet. Lerámoltam a nagy munkaasztalt. aztán némán átkarolja a derekam. kezdem a lent fehér masszává alakítani. oké? Alba hátrahőköl. október 18. Rajzolok a levegőbe a vékony fémmel. ti lélek végzetmadarai… Csak szárnyakat akarok adni neki. A drótból vállat.blogspot. haszontalanul. Most állok. majd csípőt alakítok ki. szerda és csütörtök és október 26. és alálógatom őket a mennyezetről. a másik lágy. Amikor forrni kezd. Még nem. Nem. beleteszem a kozót. amely azóta nőtt. hogy a háttámlának támaszkodhasson. és bámulok kifelé. és megijed.com – Meg fogsz halni? Henry kinyitja a szemét. A pultra teszem a dobozt. okkersárga. szemmel mérem. és 19. aztán rájövök. Mégis. Életnagyságban. ékesen. és most olyan nehéz a karomban. Egyfontnyi fehér lent apró darabokra vágok. a rajzokat rendesen feltűztem a falra.

előttem áll. – Az. Kimy úgy néz rám. – Oké – mondja Kimy. amikor leérek. Óvatosan leszedem a jobb lábamról a kötést. Fel kéne kelned. Kimy határozottan és zsémbesen megfordul. Én csak egy kripli vagyok. hogy Clare észrevenné? Az üveg bizonyára fenn van a gyógyszeres szekrényben. Most a földön ülök. . – Mmm. így sokkal aerodinamikusabb. Gyerünk. de az keskeny. amíg beleülök a tolókocsiba. – Nem tudok felkelni. a mozgássérült a megfelelő szó. a keze a csípőjén. Megrántom a bal vállam. – Túl meleg? – kérdezi Kimy. hogy tilalmas). fellendítem magam. Kimy kinyitja a csapokat. Kezemet a csontra visszahajtott részre teszem. és a baszni szót használtam volna a jelenlétében (nem tudtam. hogy Kimy így nézzen rám. meg kéne borotválkoznod.com HENRY: Anyám ül az ágyam végében. Vajon sikerüle bevennem még egyet. bassza meg. Arra gondolok. Lehúzza rólam a takarót. – Miféle szó az a kripli? – Felettébb pejoratív szó a nyomorékok leírására. Alámerülök. és a fürdőszoba ajtajához tol. – Gyerünk. – Henry? – mondja. Kinyitom a szemem. úgy teszek. de mindig tolókocsi/ágy vagy tolókocsi/szék szituációról volt szó. Kimy. Kimy nevet. haver. egy Penny Featherwight nevű lelkes. homorítok. Kimy a fogát nézi a tükörben. mint valami vénemberé. Leveszem a kötést a másik lábamról. előretolom a fenekem. hozza a borotvát. A kádban vagyok. – Tudom. beállítja a hőmérsékletet. csak azt. – Fölém hajol. mit jelent. hogyan másszam ki a tolókocsiból. Murray? Igen. Felnézek a nyolcvankét éves Kimyre. olyan a szagod. hogy megtudja. – Azt hiszem. és leengedem magam. anélkül. – Kimy igen komoran feláll. Kimy az. Azt gondolom. mintha nyolcéves lennék. Kimy jön be az egyik konyhaszékkel. Átnyúlok a kád fala fölött. Aztán felmászom a székre. kezdem leszedni a lábamról a kötést. hogy lecsúszom az ülésről. kriplit főzhettél volna vacsorára. kigombolja a pizsamakabátom. és a kád úgy tornyosul előttem. Kimászom a pizsamanadrágból. a kocsi nem fér be rajta. komoly a fejlődés. Kimy elzárja a vizet. nem itt dolgozom. Kimy addig erőszakoskodik. nem engedhetem. Kiküldőm a konyhába a telefonkönyvekért. meg kéne fúródnod. Nem akarom. A kórházban a fizikoterapeuta. bedugja a kádat. Nincs lábam. hogy ébren vagy. – Délután 2. de nem olyan vészes.30 van. – Kezem van – mondom. Rám néz. eltolva az ajtajából a tolószéket. valahogy meg kell tennem. mint Dover fehér sziklái. a hódszőr borotvaecsetet.http://detty-liber. hogy ebben egyedül vagyok. Halleluja. mi történt a lábammal. aztán kimegy a fürdőszobából. rájuk ülök. Henry. Jó reggelt. – Ha tettél volna bele némi fűszert. Nemrég vettem be egy fájdalomcsillapítót. és megtörli a lábát törülközővel. A kötés alatt a bőr halovány és hideg. ébresztő. és a kádba esem/gördülök. Leteszi őket a szék mellé. Jókora vízhullám csap ki a kőre. a borotvaszappant. kinyitja a csapot. – Van tolókocsid – mondja. fiatal nő több technikára is tanított a ki-be szálláshoz. mint a páncél nélküli rák a délutáni napsütésben. és megértem. Becsukom a szemem. Leteszi mellém. megnézem. Matat a gyógyszeres szekrényben. – Dr. – Szép munkát végzett – mondja Kimy. és a nézése csupa szánalom. és úgy fekszem ott hidegen és löttyedten. milyen meleg a víz. – Hogy csináljuk? Mi? – Nem tudom. és megütöm a fenekem. mintha aludnék. Kimy. Nem tudom kifundálni.blogspot. és befejezem a műveletet.

Egy héttel később. hidraulikus papírnyomóval kipréselem. és ahogy közlekedik a szobában. van-e a szobában vetítő. – Készítettem neked valamit – mondja Clare. Belenyúlok a kádba. festéket teszek bele. ősz haja százfelé áll. benedvesítem. és ismét: bemerítem a keretet. Vödrökbe teszem. Minél tovább van benne.és filchalmom van. ezeket egyenként rájuk varrom. Tölt két csészébe. az arca meg a keze fehéren lebeg. – Nagyon jól. aztán a kádba. nyirkos. a levegőben lebegnek. A félelmetes angyal. Gumicsizmát veszek. felkavarom a sötétvörös masszát. de nincs. és beszervezte Gomezt. Chopin megy. át a kerten. mintha nem is hozzá tartozna. – Naná – felelem. és tudom. A bézs massza hirtelen mély. Meg van borotválva. de aztán a szemem végigfut Henry testén a végénél lapos takaróig. Alba óvodában van. az is a keverőbe megy. Kimy a konyhában tonhalat süt csőben. az etűdök akár a hullámok a homokon. finom és fényes. legalább száz vagy több van belőlük asztalokon. akár a bőr. A keretet a hordó szélére teszem.http://detty-liber. kiveszem. A kórház előtt óta nem ittam. Clare sötét ruhát visel. a víz kicsöpög belőle. – Lábat? Annak nagy hasznát venném. hogy vigyen ki a hátsó ajtón. A hordóba merítem a keretet. kiterítek egy filcet. Kinyitom a műterem ajtaját. a műterembe. Aztán visszamegyek a házba.blogspot. A nappaliban van. Négy óra múlva rögzítőt. Aztán csíkokra. Amikor már jókora papír. Ízületeket csavarok a papírból. Egy pillanatra úgy érzem. Minden csöpög. Beleveszek a meg-megismételt műveletbe. hogy felöltözzem. burgonyaszirommal. Beáztatom kedvenc tikfa-réz merítőkeretemet. Amikor visszamegyek a házba. Kimy nagyságú lábnyomokból kirakva. – Szárnyat – mondja. földvörös lesz. A papír nedves és sötét és könnyed szakad. hogy ne lógjon a masszába. és a földre dobja a fehér leplet. mozgató és összekötő kötelékeket. óvatosan veszem ki. Gomez letesz a műterembeli pamlagra. és a drótszárnyak várnak. annál finomabb és csontszerűbb lesz. Borges Dicciones. szürkére és vörösre festeni. hogy mégis itt és most vagyok. A szárnyak most denevérszárnyak. – Hogy ment? – kérdezem. kiborítom. Elkezdem a csíkokat feketére. A műtermet gyertyák világítják meg. gumikötényt kötök. mintha én időutaztam volna. az ablakpárkányokon. a végzetmadár tollazata. Sötétebbek a sötétségnél. agyagot. A szárnyak hatalmasak. leveszem a hordó tetejét. A forró csésze ismerősen jó érzés a kezemben. eszem egy sonkás szendvicset. de úgy borul a drótformákra. lebegve a reggeli szürke lényben Bekapcsolom a rádiót. hogy rost és víz jól összevegyüljön. visszamegy a házba. a földön. kendővel hatra kötöm a hajam. vízszintesen. Alba a macijával beszélget a szobájában. az öntőmintát a filcre borítom. – Vizes ösvény vezet a fürdőszobából a nappaliba. a zongoramuzsika ott csobog és csöpög és csepereg a víz fölött. hogy arra terítsem a papírt. sötét. tejszínt tesz bele. . A vázat papírréteggel fogom borítani. Beborítom egy másik filccel. egyenletesen. fenyegetőek.com Később: CLARE: Többórai főzés után leszűröm a kozót. este: HENRY: Clare rávett. megszagolom. Amikor a szárnyak megszáradtak. A még fel nem használt papírt felhevített vaslemezeken megszárítom. mintha ez egy eltévedt pillanat lenne azelőttről. – Kérsz kávét? – kérdezi. ott marad egy rostréteg a felületen. és megfordulok. friss szaga van. a drótváz áttetszik a vékony papírfelületen. tollakra tépem. Henry a pamlagon alszik. idehozza az egyiket. Másnap reggel esik. szinte libbennek a gyertyafényben. a papír ott marad a filcen. lecsöpögtetem. A műterem közepén fehér lepedő lóg a mennyezetről. fölé hajlok. leveszem a keretet. és amikor óvatosan elveszem. Ebéd után a szárnyak előtt állok frissen készített papírlapjaim halmával. a mellén nyitott könyv.

Egyenletesen futok. fehér arc és sötét ajkak lebegnek a sötétben. gurulok. szabadságot. A diákok jegyzetelnek. így már nincs karom. a magam lábán. mintha a tömegvonzás hatályon kívül helyeztetett volna. aminek a létezéséről sem tudtam. gondolom. és idegesítően ugrabugrál futás közben odabenn. Az álmok a lebegésről. Gurulok. és én alámerülök.com ugyanakkor vágyakozást. hogy rám néz. A Gutenberg Töredéket. Hamarosan észreveszem. hogy ha itt maradok. /Megszámlálhatatlan ittlét zsendül fel szívemben. Caxton Sakkjáték és Jensen Özséb című kötetét. Matatok a kocsin. és a hullámok a víz fenekére gurítanak. Woraus? Weder Kindheit noch Zuhunft/werden weniger… Uberzahliges Dasein/entspringt mir im Herzen. nagy nehezen felállók. Az egyikük. a lábamra mutat. Először a bal karom. az űrben való száguldást idézik fel. Barbara nagyon szigorú. Minden remek. hogy az ember szilárdan áll. Így aztán a másik kezemben viszem. Meglepően nehéz. felveszem a homokból. flitteres topban. Amikor végez. élek – Sem a gyermekkor. hogy egy balett-társulat tagja vagyok. és most engedné. rózsaszínű spicc-cipőbe dugja. a két láb bőre hullafehér lett. futok. ahogy ver a szívem. teljesen fehér! És ez igaz. aztán mindkét lábam bokából letörik. – Csókolj meg – mondja Clare. nem fáj. És ekkor érzem. Nem tudok beszélni. és arccal az útra esem. hogy a farkam is leesett.blogspot. bele a melegítőnadrágom jobb szárába. Jól megy. De a helyzet romlani kezd. szőke lány fényes. Én vagyok a sztárbalerina. nem panaszkodom. Így futok tovább. és repülök. visszateszem. és az öltözőmet rózsaszín tüllbe burkolta Barbara. jó kérdéseket tesznek fel. Micsoda megkönnyebbülés. ezért. hogy mindkét lábam feltöredezett a cipőben. A tó partján futok. Amint a két lábfejet kirakom a támasztékokra. bár pokolian fáj a lábam. – Nézze. mintha repülne. Súlyos. Megállok. és lám. élettelenek és rohadnak. mert úgy gondolom. keresem azt a különleges könyvet. Beszélni kezdek a lábamról és összefüggéséről a tizenötödik századi velencei nyomdászattal. csak az f ZX 983. Az érzést. végül belegurulok a tóba. de nem valami jól illeszkedik. kirakom a támasztékokat. Érzem. tágul és összehúzódik a tüdőm. az összes lábujj mozog. Kinyitom a dobozt. hogy biztos távolságra elhagyjam a földet. amikor a csonkokat gyengéden hosszú. és én felé fordulok. és feljajdulok. hát nem veszek róla tudomást. A dobozt az asztalra teszem. De a másik karom is leesik. hát gurulni kezdek. hogy a Newberryben vagyok. Szomorúan megjegyzem magamban.http://detty-liber./sem a jövő nem sorvad énbennem. így köszönnek és mutatják. amelyet nemrégiben találtam a raktárban. a repülésről. Érzem. Nincs címe. lesöpröm. Nem olyan rossz. mert alig fél mérföld után újra leesik. mert alul a gumitól nem tud kiesni. A szárnyak némák. és megszabadultam: az ittlét zsendül fel szívemben. Clare leül mellém. aki a mamám öltöztetőnője volt. bemutatót tartok a Columbia Egyetem néhány végzős hallgatójának. Ez nagyszerű. . Tudom. hogy felvegyem elvesztett karjaimat. és rózsaszínűn és tökéletes állapotban a lábam van benne. (Lásd. ezek az álmok térnek vissza hozzám a félhomályos műteremben. Siehe. csinos. Attól féltem. Álmomban futok. a szélük tépett. A LÁB ÁLMAI 2006 október/november (Henry 43 éves) HENRY: Azt álmodom.D 453 ládahívó szám van arannyal a Newberry lógója alá nyomva. hogy soha többé nem fogok futni. A testem egyes részei lehullanak. ich lebe. De nem tudok az ügyben tenni semmit. mint az útburkolat. és levegő után kapkodva felébredek. hogy holnap reggel fel kell őket küldenem a konzerválórészleghez. hogy az ember úgy fut. hogy még megy nekik. Ősnyomtatványokat mutatok nekik. a futást. vörös dobozban van. Oak Street Beachtől észak felé. Azt álmodom. a többi futók agyontaposnak. talán majd otthon szorosabban vissza tudom tenni.

nyílik az ajtó.blogspot. gondolkodás nélkül. De valaki kissé meglök. Nem tudom. Mindent tálcára rakok. A konyhában minden főzőpult és szekrény magasan van neki.http://detty-liber. Henry felemeli tejjel teli poharát. a lépések ismerete nélkül. De rettegek az első estétől. és egyszerre csak a színpad oldalán állok. így – Henry elhatározta. hétfő/1994. de nem a mi padlónkon. Henry bátorítóan mosolyog. és végeláthatatlan hátsó folyosókon haladunk. pestót. de ha levest vagy spagettihez való mártást főzöl. remek. Ne hagyj el. Henry elém tolja a vágódeszkát és a kést az asztalon. hogy meglehetősen szórakoztató. – Még több desszertet – mondja. Oké. körülöttünk tálak és kések és paradicsomkonzervek. december 18. és Henry bólint. és egymásra nézünk. MINDENNEK ELJÖN AZ IDEJE 2006. Elvakítanak a fények. és betámolygok a színpadra. Leülök. és levágod a két végét. így. És táncolok. amikor egyedül főzök vacsorát.. pizzát sütünk abból. de sötét van. Tudom. mama! – mondja Alba. vasárnap (Henry 43 éves) HENRY: Az éjszaka közepén arra ébredek. fel kell aprítanod. ami éppen otthon van. ez valami másik padló. Henry 43 éves) CLARE: Henry felemel egy hagymát. – Finom. és enni kezdünk. így. Tojást és lazacot posírozunk. Felhúzza az egyik szemöldökét. leesem. – Nagyon jó. ahol Henry és Alba a helyükön ülnek. aztán kihúzod a száránál fogva… Marinara mártást főzünk. és megállapítom. Olvastam róla. másik éjszaka. és megégetem magam. és azt gondolom. hogy A Diótörő megy. Most a zöldpaprika: itt körbevágod. és ügyetlenül felkockázom a hagymát. Alba a mennyekben jár. én pedig felállók. és ad egy morfiuminjekciót. és beviszek az ebédlőbe. Akkor meg tudod hámozni a hagymát. bár nem látom és nem érzem. Hol vagyok? A fájdalomtól minden csillogó. hogy a tolószékében van. mászom a . El kell ismernem. A hagyma meghámozásához fogsz egy éles kést. péntek (Clare 35. – Az új szakácsnőre! Alba koccint Henryvel. Ha hagymakarikákat készítesz. hogy megtanít főzni. Izzadság. amikor az ördöghalat kiveszem a sütőből. és én táncolom benne a Tündért. piskóta. Állok a konyhában fazekak és serpenyők között. annyira ismerős… de az nem lehet… Lépések felfelé a lépcsőn. rájövök. Egy másik napon jönnek az édességek. a fent említett hagymát oldalával vágódeszkára teszed..com – Ne légy ilyen anyámasszony katonája – mondja Barbara. és komolyan néz rám. Bólintok. de aztán megenyhül. főzött krém. Clare – mondja Henry. hogy minden nagyon finom. Nem erre számítottam. január 2. most. a spárgát túlfőztem. – Ez… – mondja – egy hagyma. Sietünk tovább. de ez nagyon bosszant.. Henry türelmesen nézi. és ez a szag. – Isteni. csokoládés süti. Ish bácsi jelenik meg az öltöző ajtajában. miért. több zár nyitása (hová bújhatnék?). – Igen. hogy ezernyi borotvafogú féreg rágja a lábam. Ülünk a konyhaasztalnál. És most vágd fel. 2006. a fájdalom eksztázisában táncolok. Parfüm. november 3. Titokban oda-odapillantok Henryre. csak szétszeded a szeleteket. És ahogy eszem. Összegömbölyödöm. lasagnát. ugyan mire emlékeztet? Szőkítő. és mielőtt kirázhatnék az üvegből egy fájdalomcsillapítót. és a közönség feláll és tapsol. – Oké. Végül zokogva térdre esem. a földön fekszem. hogy fáj a lábam. ahogy eszik.

– Mit kérsz? – kérdezi Ingrid. – Ingrid. – Vállat vonok. csodálkozva és megvetőn néz rám. mint aki választ vár. Ez Ingrid lakása lehet a Clark Streeten. amikor felgyullad a lámpa. de most 1994. ahogy leül. Némán áll egy hosszú percig. Feláll. A lábam annyira fáj. Ing. – Nos. és az ajtó becsukódik. Kérem szépen. Végül leveszi a kabátját. és robban a fejemben a fény. – Szarul nézel ki. Mit mondhatnék neki. de itt van. az Eames-szék. – Mit csinálsz itt? – Nem tudom. szép időkben. Jaj. akkor a szemembe néz. és a dívány másik végére támaszkodik. nyúzott és kemény és fáradt. – Érdekes. a ronda. Ne… úgy értem. – Ma van az a nap. akivel a Jimbo's július 4-i partiján találkoztam 1988-ban. én meg nézem őt. Mit tudok mondani neki? Meg tudom-e állítani? És ha hívnék valakit? – Figyelj. – Ingrid hosszú. a tűpárnák és gyűszűk mellett valóságos gyógyszertár van a dobozban. és mint a régi. – Semmi. és megiszom. hogy szinte nem érdekel. a szépség és az unalom csillogó páncéljába zárva. odakínálja. – Csak… légy jó magadhoz. hogy ráhoznám a szívbajt? Számít ez még valamit? Most. Ingrid Carmichel lehengerlő és érinthetetlen volt a gazdagság. ahol… vadul körülnézek. december. – Mi baj? – kérdezi Ingrid. – Celia. veszek kettőt. Én csak… de hiszen tudod. és Ingrid újra kinyitja az ajtót. – Henry. de nincs kiút. és csak arra tudok gondolni.blogspot. csak azt akarom mondani… – Habozom. és állnak az ajtó túloldalán és vitatkoznak. aki most rám néz. feltornázom magam a díványra. de az egyetlen textília ebben a minimális szobában egy lila-sárga gyapjúkendő. hol vagyok. és hallom Ingrid hangját. Nekem is. a szeme láttára eléghetnék. hogy már halott? Még ha itt ül is? – Mi az? Izzadok. hogy nem vagy túlságosan boldog… – No és ez kinek a bűne? – Vérvörös ajka lebiggyed. letaglóz az összes holmija. – Nem. átmegy a másik szobába. és néz rám. magamra tekerem. – Miért voltál velem olyan . hogy jaj. – Henry? – mondja Ingrid. el kell menned – és Celia tiltakozik. – Kivesz egy pirulákkal teli zacskót. nem döbben meg. aki tökéletesen érti. – Valami ópiumosat. mit vehetnék magamra. január 2-a van. én meg kétségbeesetten nézek körül. mit mondjon. Nem fordítja el a tekintetét. Reménykedni kezdek. egy székre dobja. ahol sosem jártam. narancssárga dívány. és egy női hang azt suttogja: – Édes Istenem. a régi varródoboza van a kezében. – Mikorról jössz? – 2006. szőke haját. – Miért? – Amennyire Ingridet érdekli.com padlón. – Úgy értem. a vese alakú márvány kávézóasztal tele divatlapokkal. Felhúzom a kendőt. Teljesen más utakon. Miután lenyelem szárazon a pirulákat. Nem hőköl hátra. miért tetted ezt magaddal? Az emlékezetemben élő Ingrid a hűvösség fehéren izzó szőke angyala. Sajnálom. Egyikünk se tudja. megmutatom a csonkjaimat. testi fájdalmaim. Nem válaszolok. Ingrid úgy néz rám. ne. hogy éppen Ingrid az minden emberek közül. Az az Ingrid. gondolom. Melyik évben vagyok? Ingrid az órájára néz. és amikor mégis. és látom. A nadrág kissé megnyikordul. hát azt megragadom. vörös körmeivel végigszántja hosszú. Elfordítom a tekintetem. hoz egy pohár vizet. félrebillentett fejjel áll. és a remény beigazolódik: Ingrid leül. meglátom az Ultramot. anélkül. felnyitja a dobozt. ez nem történhet meg. A MoholyNagy-posztert nézem a túlsó falon. ezt ne. Bőrnadrágot visel. amikor Ingrid öngyilkos lesz. amely nagyon nem illik a díványhoz. és amikor visszajön. Az én bűnöm? Nem igazán tudom. tudom.http://detty-liber. – Újév napja volt. – Nagy fájdalmaim vannak. Ingrid. de ugyanabba az állapotba jutottunk.

– Nem érdekelt. Rám néz. nem akarsz beszélni velem. Két hosszú körmével kivesz egy cigarettát. – Az voltam? Nem akartam. – Ingrid. – Az. üres tér. megszívja a cigarettát. Elhagytál. valójában hajléktalan vagy”. Benyúlok a kendő alá. Talán az ellentétek tényleg vonzzák egymást.http://detty-liber. Nevetek. Az ciki. de megmaradt a helye. hogy „Nem egészen. Jaj. – Az. miért. rágyújt. vékony füstcsík száll az orrlyukából. – Hallgatunk egy percig. Ingrid. – Megkérdeztem. de nem tudok olvasni a szeméből.blogspot. hogy bemenjek. Egy kislány. A fájdalom visszahúzódott. – Igen – mondom. Ingrid. Ingrid nevet. Azt mondták.com szemét? Ismét ránézek. Barátnők. Ingrid hallgat. Ingrid a fejét rázza. Ingrid a kokót szerette meg a költői nevű italokat. – Be kellett volna jönnöd Sóhajtok. – Még lehetnek gyerekeid. A mamád mondta. – Ingrid hátradől. halok-e. hogy tartsam magam távol tőled. – Srácok? – Egy. csak hogy bosszants. Ing. Azt hittem. – Ó. a két tenyerem a két csonk alá teszem. és te szóba sem akartál állni velem. Remeg a keze. Clare hívta meg Celiát. – Mióta dohányzói? – kérdezem. – Nem vagy hajléktalan. – Ó. Elvesztettem az eszméletem a Grant Parkban januárban. az orvosod mondta. te nem akarsz. – Ingrid. A szurkáló fájdalom a lábamban csillapodik. – Hogyhogy nem egészen? Például úgy. – Ingrid úgy beszél. és engem fel se hívtál. – Még nős vagy? – kérdezi Ingrid. – Bárcsak lennének gyerekeim! – Sosem akartál gyereket. – Mindig akartam gyereket. füst száll fel a szájából. Nagyot szív. de Celiát meghívtad az esküvőre. és azt mondták. többnyire. így hát sosem mondtam semmit. – És hogy történt? – Lefagyott. Különben pedig semmi dolgom nem volt veled. sosem jöttem rá. . – Azt hittem. Ingrid utálta a cigarettát. – Fészkelődöm. Henry? 2006-ban van férjem meg egy házam Winnetkában és két és fél gyerekem? – Nem egészen. – A családod nem akarta. mintha fojtogatnák a szavak. élek-e. ahol fájdalomnak kéne lenni. – Igazán? Vannak gyerekeim. Honnan tudhattam volna? – Megházasodtál. nem is telefonáltál. – Hát milyen láb nélkül élni? – kérdezi Ingrid. – Telefonáltam. – Az se érdekelt. Sápadt a smink alatt. nem akarsz beszélni velem. és be se jöttél a kórházba. – A fájdalomcsillapító hatni kezd. – Majdnem meghaltam. és többé ne hívjalak. hogy nem látogathatunk meg. – De érdekel. nem tehetek róla. hogy meghalj. – És hogy közlekedsz? – Tolókocsival. Nem akarom. de a fájdalomra való várakozás tölti ki. Benyúl a kabátja zsebébe. – Nem egészen – utánoz Ingrid. kivesz egy csomag English Ovalst meg egy öngyújtót.

C) A Rio del Solon élek egy befektetési bankárral. – Szóval a szélsőségeket kizártuk: nem vagyok tisztes kertvárosi családanya. pakolj ki. Oké. fekete és fényes. vegyük sorba. – Baromság. Nem szeretem ezt a játékot. Lelőhetnél – mondom. kattintgatja. – Így jobb? Fej vagy szív. mintha koktélpartin lenne. Mondd meg – parancsolja Ingrid. úgy nézek fel rá. – Aztán lelőhetnem magam – mondja. Nem. Henry? – Ingrid előrelép.. lenézve rám. Ingrid hátrál. – Ingrid kibiztosítja a pisztolyt. magam után húzva a kendőt. . és vedd el! – Le akarsz lőni? – Ingrid a fejét rázza. – Ingrid mosolyog.http://detty-liber. – Ehhez mit szólsz. – Lelőhetnélek – mondja Ingrid. Ingrid. Henry? Melyik hangzik a legjobban? – Ki az a Malcolm? – Celia dobermannja. De aztán elneveti magát. – Hazug – mondja Ingrid. Megszólal. Ingrid csúnyán vigyorog. – Igen. Megbízik a gazdiban. – Igen – mondom neki. az egyik keze a háta mögött van. Henry? – Ingrid a mellkasához teszi a pisztolyt. Nem! Elkomorodik. Ingrid egyenesen a fejemre céloz. Celiával biztosan valamilyen partin voltak. Mit szólsz hozzá. Heh. a fájdalomcsillapítótól lelassulva. 2006. és megetettem Malcolmmal. Meg tudnám érinteni. Neked kell döntened. Inkább grimasz ez. A testem megfeszül. Lássuk csak… A) Sztriptíztáncosnő vagyok egy ócska lebujban a Rush Streeten. – Jól van.com – Szóval nem vagyok hajléktalan. Amikor visszajön. két lépést tesz felém. – Gondolhattam volna. Henry? így történik? – Nem. ha D) Halott vagyok? – Összerezzenek. – Az is megtörténhetne. Meg tudnám ragadni… Ingrid mellbe rúg. mert feldaraboltam Celiát. mosolyog. hogy kinyit majd becsuk egy fiókot. – Ez hogy tetszene neked? – Egyáltalán nem tetszik. – No és mi van. Próbálok magabiztosan beszélni. – Igazán? Nekem ez tetszik a legjobban. Magas sarkú csizmát visel. és pisztolyt szegez rám. – Gyerünk. add ide a pisztolyt! – Gyere ide. Ingrid játszik az öngyújtójával. Hallom. Mindig szerettem Ingrid lábát. Nem úgy történik. Karcsú. Hallgatok. és a pisztolyt a homlokához tartja. nagyszerű. hogy úgy történjen? – Ingrid. Igen. december 18. elterülök a földön. és hátraesem. – Annyira tetszik. ó. Nem szépen. rám fogja a pisztolyt. hétfő (Clare 35. – Meglepetés! – mondja. Henry. és Ingrid fölém hajol és az arcomba köp. Nem valami nagy pisztoly.blogspot. Megállok. Ingrid lazán tartja a derekánál. Bámulom a pisztolyt. Gyerünk. keresztbe teszi a lábát. Henry. – Oké. Hm. Henry 43 éves) . hogy támadt egy ötletem. – De megtörténik ? – Nem tudom. és meghúzza a ravaszt. kúszom Ingrid felé. – És ha én azt akarom. B) Börtönben vagyok. – Szerettél? – kérdezi Ingrid. Ingrid megáll előttem. Henry. – Feláll. – Ingrid elnyomja a cigarettáját. kimegy a szobából. Jó kutya. Lemászom a díványról a földre. sem hajléktalan. – Biztos vagy benne.

az arca beesett. A szeme vörös. Felállók. – Keljünk fel – mondja. Rózsaszínű hálóing és zöld egérpapucs van rajta. – Látod? – mutatom neki. – Lyuk van a logikádban. Henrynek sikerült mindkettőnknek kávét töltenie. – Kávét akarok – mondja Alba. Pánikba esem. hogy MÉG TÖBB KÁVÉT igyunk. – Ha nem lettem volna ott… – Megakadályozhattad volna? – kérdezem. odakinn a hidegben – hangot hallok. talán éppen egy kávéőrült szörnyeteg. Alba szobájába megyek. hogy Alba áll a konyhaajtóban. a tolókocsihoz simul. – Az égbolt sötét. és könnyek csillognak az arcán az utcai lámpák ablakon beszűrődő fényében. aztán talpra állítja. Követem a hangot. – Hogyhogy ti már fenn vagytok. – Szia. mi van Albával. Henry a léjét rázza. Ül a konyhaasztalnál. kölyök – mondja Henry. Hozom a fürdőköpenyét. – Kávéőrült vagyok. bedobom az ágyába.blogspot. Végül Henry megszólal. ha te bömbölsz. kitolom a konyhába. – Jóóóóó reggelt – mondja Alba. amikor észreveszem. De Henry felkapja. mint valami szörnyeteg. Azt hiszem. bekapcsolom. Valahol a távolban egy hóeke tisztítja az utcát. de Alba alszik a maciját ölelve. elfelejted. – Ő is bömböl. mit akar enni. Alba hunyorog és ásítozik a konyha erős fényében. és Henry nincs itt. hát felkelek. haver. A kávéfőző bugyborékol. Torlódnak a fejemben a lehetőségek. Már eléggé súlyos. de amikor megkérdezem Henryt. nagy nehezen belebújik. és fogja a fejét. percek… ugyanaz – mondja. – Valójában még éjszaka van. csak a fejét rázza. – Hát akkor. miért nem hagyott búcsúlevelet – mondja. Alba. – Elég.http://detty-liber. – Végigcipelem a folyosón. – Hol? – kérdezi Alba.com CLARE: Felébredek az éjszaka közepén. – Sosem értettem. Utál tévedni. Henry felemeli az arcát. – Henry bömböl. Elgázolhatják autók. kibámul az ablakon a behavazott hátsó kertre. – Nem. Meg akarom kérdezni. Az éjjeliszekrényén az óra 4. elhagyott épületekben rekedhet. – Nincs még igazán reggel – mondom. Felgyújtom a villanyt. – Ingrid meghalt – mondja Henry. – Mi baj? – kérdezem. – Jaj. Kávét teszek a filterbe. hát reggel van. Némán ülünk a földön. Felülök az ágyban. vizet a főzőbe. Leülök az asztalhoz Henryvel szemben. ő meg visong jókedvében. a takarója a földön. – Ingrid már régen meghalt – mondom halkan. talán Henry odament megnézni. Alba odamegy. Csészéket veszek elő. Gondolod. hogy már reggel van? – Persze. Hideg van itt. és képesek vagyunk kikelni az ágyunkból az éjszaka közepén. Hozom a tolókocsit. Letérdelek mellé. a haja százfelé áll. – Évek. és a nappali padlóján ott ül Henry. – Téves adatokra alapozod a következtetést. Megpróbáltam. felkapom Albát. – Kávét főztök. ha még éjszaka van? – Alba szimatol. hogy érti. Kinyitom a frigót. és rám néz. A kötelező huzavona után Alba visszabújik az ágyba. A keze vékony. – Bömbölj te is! – harsogja a fülembe. hogy a szüleid őrült kávérajongók. valaki sír. Madár nem dalol. Átölelem. ez az ősrégi kávé-egyenlő-reggel téveszme – mondja Henry. – Én tehetek róla – mondja Henry.16-ot mutat. – Korai még felkelned. Henry végigsimít az arcán. én pedig visszamegyek a kon yhába. besegítem Henryt. Újra leülök. Alba körbeszaladja az asztalt. – Clare? . és átöleli a vállam.

lemanőverezem magam a földre. – Hé – mondja Alba. Ma van anyám halálának harminchetedik évfordulója. amelyet én soha nem fogok csókolni. figyelem Clare mély lélegzését. Rájövök. Kék Mackó. Maci! Pszt. Nézem az arcát. Fáj a lábam. hogy soha. lélegzetet sem. – Nem tudok megszólalni.blogspot. Ez alatt a harminchét év alatt mindennap gondoltam rá. Alba szobájába. amellyel Clare tovább fog élni nélkülem. azt az arcot. végig a folyosón. azt hiszem. Mit szólnál buggyantott tojáshoz pirítóssal? Alba elhúzza a száját. mire megpaskolja a fejem. . hogy vigasztaljon minket. Albára gondolok. Clare megmozdul. az egymásnak rikoltozó varjakat meg azt. Sóvárgásom csupán annyiban segített. amelyet nem fogok ismerni. de félek. Bőséges hajkoronája nélkül Clare kisebbnek látszik. kólával öblítem le. nem ad több szívverést. hogy Clare lassan középkorú lesz. ahogy a kazán kikapcsol. Henry habozik. mint kiskorában.http://detty-liber. szünet nélkül ugyanezt tette. Kimászom a hálószobából. – Mikor? – kérdezem. igaz? – mondom. hogy újra megkérdezzem. Van néhány halvány vonal. Clare hason alszik. amely végképp és határozottan a múlthoz tartozik. felém fordul. Próbálok visszaemlékezni. Kuncog. amelyek arra utalnak egészen haloványan. – Apa! Óvatosan kimászom az ágyból. ugyanolyan egyszerűen alszik. és apám. péntek (Henry 43. hogy a hálószoba szinte kék a majdnem hajnali fényben. DE LEHET HOGY CSAK ÓRÁK 2006. ő meg az orrom elé tartja a Kék Mackót. Piroska. és ez nagyon fáj. amikor meglát. sóhajt. kiszabadítom magam a takaróból. – Csend. mintha kutya lennék. Feltámaszkodom a könyökömre. Ül az ágyban az összes plüssállata között. Henry néz rám. tudom. levelek különböző embereknek meg Albának. ő lenne a mi Eurüdikénk. felébredt-e. az éjjeliszekrényen megtalálom a fájdalomcsillapítót. az oldalamra fordulok. a végrendeletem. – Gumicukrot akar enni. A haja a takaró alatt. hogy Alba beszél az ágyában. csak mint Clare emlékezete. a szemöldöke és az orra. vágytam utána. – Tudja. feltámadna. hogy elvitt hozzá. Nyugodt. Sosem fogom látni azt az arcát. tudod. hogy tudja. újra kezdi. alszik. ha én elmegyek? Hogy hagyhatom itt? Hallom. kiveszek kettőt. figyelem a Lincoln Avenue ritkás forgalmát. De semmi siránkozás sem tud hozzátenni egyetlen percet sem az életéhez. aludj. elfordítja a fejét. a másik oldalára.com – Mmm? – Amikor meghaltam… – Henry elhallgat. minden az íróasztalomban van. a szemek meg a száj sarkában. Átkarolom és hátradőlök. az összes papírokat. – Apa? – Odapillantok Clare-re. Nyitom a szám. Clare. – Hónapok? Hetek? Napok? – Nem tudom. mint egy női Lázár makacs halálából. Clare 35 éves) HENRY: Korán ébredek. két karja védekezőn a feje körül. láttam-e valaha is Clare-t gyerekként aludni. Változik a fény. Gyermekkori önmagára emlékeztet.. Nagy hűhóval körém telepít néhány plüssállatot. – A gumicukorhoz kissé korán van. – Hé. aztán bólint. Henry a fejét rázza. – Megszerveztem mindent. – Húzódj odébb. Visszacsúszom a takaró alá. feltornázom magam az ágyra. NAPOK. Ha a szenvedélyes emlékezés fel tudná támasztani a halottakat. Egyszerre mozdul a szája. Fekszem az ágyban. december 24. Mi lesz. amely egy olyan világba fog tartozni. olyan korán. Morgók. – Alba odébb húzódik. – Megnézted a gyászjelentést.

ölelni akarom őket. – Clare előveszi a barna cukrot. úgy mozog a konyhában. – És te? Omlettzselé? – Ha te csinálod. Alba a hátamra mászik. Itt van . húszévesen. és kezd kimászni az ágyból a másik szobában. mint a frissen sütött húsgolyóknak meg a nappaliban gyorsan fonnyadó karácsonyfának.25) CLARE: Bulit rendezünk! Henry eleinte vonakodott. de mostanra már teljesen beletörődött. – Óriási lesz. december 31. Clare álmosan áll a mosogató mellett. – Persze. semhogy ez a művelet fájdalommentes legyen. – Búzapehely? – próbálkozom. és Henry képtelen lett volna csalódást okozni neki. a fejem a térdéhez nyomom. élni akarok… – Apa sír – súgja Clare-nek Alba. drágám. és Isten tudja. Meghívunk mindenkit. Miféle zselé? Kukoricapehely-zselé? – Neeeeem! – Szalonnazselé? – Dehogy! – Alba Clare-hez bújik. Clare mosolyogva kérdezi: – Mi lesz reggelire. burgonyapelyheket. Ugorj fel.http://detty-liber. – Igen. Itt akarok lenni. ő pedig megfogja Alba karját. Így aztán napokig én takarítottam. és nevetnem kell. Henry. A lábam nagyon fáj. – Csodálom Clare ügyességét. és felemeli a kislányt. arany nyomású. – Búzapehely! – Búzapehelyzselé. gondolom. Odamászom hozzá. – Oké – suttogja hangosan Alba. Leteszi őket a pultra. mintha évek óta főzne. – Mmm. hogy kell sárgarépából meg retekből virágokat kivágni. Mama alszik. SZILVESZTER ESTE. Akkor csak zabpehely-zselé lehet. – Uh. még mi mindent.blogspot. amint nézem. hogy Clare felnyög. – Hallom. Meg kell mondanom. de mostanában semmit sem tudok megtagadni tőle. kérdőn néz rám. Lovagolhatok? Habozom. Nézem. aki nagyon izgatott lett. Ezt ne csináld. és vettünk mártogatókat. – Mindenkit? – kérdezte mosolyogva. szakácsok? – Zselé! – visítja Alba. nézi a kicsöpögő kávét. így megyünk ki a konyhába. mindenféle zöldséget és sört és bort és pezsgőt. KETTŐ 2006. a tejet és a búzapelyhet. Boldog újévet feliratú papírszalvétát. aki mindvégig veszettül kacag. hogy nem így lesz. Alba megfontolja. Bemászom a székembe. Most az egész háznak olyan szaga van. – Mindenkit. – Mert az én főztömet kell ennie – mondja Clare. hogy nem voltam egészen tisztességes: Alba előtt dobtam be a témát. és kacsint rám. és Alba immár nagyobb. – Akarod te elkészíteni? – Lecsúszom az ágyról. a haját húzza. – Négykézláb állok. Henry 43 éves) (este 7. Tegnap Charisse-szel elmentünk a fűszereshez. akit ismerünk. színes kis falatkákba szúrható fogpiszkálókat. tizenöt évesen. Még nem végeztem. és magam elé képzelem tízévesen. – Pszt. igen. Jól meglesz nélkülem. de tudom. akit kedvelünk – helyesbítettem. vasárnap (Clare 35.. Még egyáltalán nem volt elég.com – Mackó nem szereti a tojást – jelenti be. A konyhaasztalnál ül. – Mackó kék zselét akar. – Barna cukorral? – Oké. ahogy Alba összekeveri a tejet meg a búzapelyhet. Látni akarom őket. ha nem figyelünk). mutatja Albának. nyam-nyam. kenyérre való kencéket. Henry és Alba pedig süteményeket sütöttek (bár a tészta fele Alba szájába vándorol. hozzá illő papírtányérokat.

Clare műkereskedője. Roberto. Alba barátnőinek a szülei. jó? – Betolom a hálószobába. – Tudod. Persze. – Úgy van. – Te nem öltözöl át? – Ó… de. Bezárom az ajtót.05) HENRY: Akkor szólal meg a csengő. és hirtelen belém nyilall: ma éjjel le fog peregni előttem az egész életem. Meg aztán nem szeretnénk piásan mutatkozni előttük. Alicia. Helen. és beteszi a mélyhűtőbe. egy utolsó pillantás a tükörbe (meghökkentnek látszom). Charisse . leülök mellé. Charisse nevet. – Tudtam. Nagy üveg orosz vodkát vesz elő. Kimy. Clare. (este 8. Clare megcsókolja apa mindkét orcáját. és követ a konyhába. mert Clare ragaszkodott hozzá… Akik hiányozni fognak. melltartó. Meghívtunk mindenkit. Lucille. Jól néz ki. mielőtt az levehetne a kabátját.com Alicia. hogy megölelje Albát. fölém hajolva. és látom. aki számít nekünk. mindjárt jönnek a vendégek. úgy gondoltuk. ahol eléggé furcsa kép fogad: Alba a kék bársonyruhájában. aztán bugyi. Henryre nézek. – Kitárja a karját. – Hé. Menj zuhanyozni! Az órámra pillantok.20) CLARE: Gomez és Charisse úgy rontanak be. Ingrid… Jaj. – Nincs idő – mondom. éppen a borospoharakat mossa el. Befékezi a tolókocsit. Amelia. Isabelle. Istenem. Catherine. Gomez. – Mindegy. Gram. aztán kimegy lapátolni.blogspot. Alba a karácsonyfához tereli Kimyt. harisnya és fekete báli ruha. Könyvtáros. Mark és Sharon meg a srácok. – Hé. (este 8. Segíts. Ben. Philip. Itt lesz apa. még Celia Attley is. Segítesz. Kendrick és Nancy meg a gyerekeik. rózsás és bájos. Henry rám pillant. piros flanelingében és szakadt farmerjában. átlendül az ágyra. és becsukja a hálószoba ajtaját. Alba pedig rohan ajtót nyitni. Pontosan. – A hangja nyugodt és parancsoló. Válassz te. hogy valamit elfelejtettem. Halljuk. és akaratlanul az ugrik be. Clare művészbarátai. Apa cserébe átnyújtja neki a kabátját. – Mit akarsz felvenni? – A fiókokban kutatok gatya és zokni után. Henry – mondja apa mosolyogva. – Nagyapa! Nagyapa! Kimy! Apám leveri a havat a csizmájáról. – Henry kinyújtja a kezét. most öltöztem fel… – Pszt. és én megadom magam. mint a kamikaze pilóták. a nagymamánál jobban fognak szórakozni. tudod? – Erre nem is gondoltam. Hát ne vesztegessük fecsegésre. amikor éppen a nyakkendőmet kötöm. Alba szalad be a konyhába. hogy igaza van. Matt. – Jól nézek ki? – kérdezi idegesen Clare. hajmosás. Előjövünk az előszobából. Abbahagyom a szekrény átvizsgálását. Henry a lyukas. hogy még egyszer utoljára. – Leraktuk őket anyámnál. – Gyere ide. Ruth. Szilveszter van. Gomez egy szatyornyi CD-t ejt Henry ölébe. azok véglegesen akadályoztatva vannak: anyám. – Hello. – A srácok hol vannak? – kérdezem Charisse-t. hajszárítás. és ezt meg is mondom neki. magas sarkú cipő. amint a ház mellett lapátol. utoljára Alba fogamzása előtt rúgtam be. és lehajol.http://detty-liber. egy cseppnyi parfüm és rúzs. hogy Gomez a „Hadd havazzon „-t énekli. aztán vissza a konyhába. sosem lapátolod el a havat a járdáról? Henry a homlokára csap. Be a zuhany alá. az én barátaim a könyvtár szakról. Charisse.

Nevetek. Celia azzal lep meg. aztán a vírust megfestem. Leah Jacobs. – Charisse gonoszul vigyorog. Megjön Catherine és Amelia. hát nem beszélünk tovább a világanarchia művészeten keresztül témáról. – Köszönöm. – Aha – mondja azon a mézesmázos hangján Celia. fénylő. nagy részüket utoljára a műtét előtt láttam. a vagyonunkat átváltom aranyra. – Picike manikűrkészlet. Nagyon jó kép. Alba. fehér lényét. Mosolyog. és megértettem. – Jobban szerettem. Majd küldök meghívót. és eszébe jut. – Hé. valószínűleg 1990 táján. A hajam hosszú és nevetek. és látom. Kidugom a fejem a folyosóra. hogy még soha senki nem döntötte meg a burzsoá kapitalista nőgyűlölő testületi irányítórendszert azzal. de ezek a kis festmények komoly kellemetlenséget tudnának okozni a Világbanknak. hátha kell Clare-nek. és palackozott vízbe fektetem.http://detty-liber. még színtelen körömlakk is van hozzá. Csak megtervezem őket. Clare műkereskedője tapintatos és kedves. és Charisse kezdi megrakni a tányérját. – Hát te istenien nézel ki – mondom. amikor megkapom. inkább egymás ruháját csodáljuk. aztán kiállítom. Kezet fogunk és azt mondja: – Sajnálom. Gomez kinevet. A haja magasra van tornyozva. hogy bedauerolta a haját. – Jó. . ne. Oldalba bököm. (este 8. barátnőm. a legkedvesebbekkel. – Ó. – Bemegyünk az ebédlőbe. akik ATM gépeket gyártanak. – Használd egészséggel. hogy egyenesen odajön hozzám és kezet nyújt. Kozmetikus akartam lenni. Alba teljesen odavan. Nem hozom a vírusokat forgalomba. – A magad nevében beszélj. és utálhattam azt a vigonya. – Kicsi koromban ez volt a mániám. meg is teszik. hogy Alba izgatottan magyaráz Henrynek. – Ezt igen régen találtam Ingrid holmija között. – Számítógépvírusok mint művészet. Mikor lesz a kiállítás? – Májusban. kicsi lány! Hoztunk neked karácsonyi ajándékot! Alba rám néz. – Celia egy fényképet ad át. Kutat a retiküljében. – Remélem. – Jaj. Gondoltam. ennyi az egész. – Persze. mikor készítette Ingrid. Nevetek. Nem emlékszem. – De nem ment a tanulás. mutasd meg apának – mondom. Egyszerűen szépségőrült vagy. – És ez nem törvénybe ütköző? – Így nem. és Alba elszalad a nappali felé. hogy műtárgyakat adtunk el. – De más megteheti. – Szóval most min dolgozol? – kérdezem tőle. ing nélkül. – Eredj. kék ruhát visel. – Ó. amikor még komisz volt. – Sok szerencsét.com lelkesen megöleli. de nehezen viselem a szánakozó pillantását. – Persze azzal sem kényszerítettük térdre. Rólam készült. Charisse néni. – Megismerkedtem Gomezzal.50) HENRY: A ház tele legközelibb ismerőseinkkel. így aztán képzőművész lettél. hogy így látlak. mert így igaz. a régi szép idők. – Bontsd ki nyugodtan. de az Ingriddel töltött időből már sok minden kiesik. – Beismerem. mintha azon tűnődne. manikűröztessen-e. – Nagy sikere van – mondom Charisse-nek. Charisse nevet. az Oak Street Beachen állok. Bili Gatesnek meg azoknak a disznóknak.blogspot. aki az ujjait nézegeti.

– Nevetek. de Henryt sehol sem látom. tökéletes. – Örülök. Clare. miközben Alicia mellénk sodródik. és ez amúgy is lehetetlenné teszi a témát. – Ki az? – Jaj. Elmennek a konyha felé. – Sajnálom – mondja.blogspot. mondani akar valamit. A hó . én vállat vonok. Gomez éppen bemutatja Sharonnak a nappaliban. Kendrick bólint. Nyugodtabb körülmények között. bella donnas? Kuncogva rázzuk a fejünk. cigarettát keres. hogy jól van. Hirtelen sarkon fordul. Kendrick még mindig mellettem áll. hogy látlak. (este 9. hogy megbizonyosodjak róla. Hisztérikus nevetésünk odavonzza Richardot. azt mondtad. én pedig elmenekülök. tetszik neki a dolog. ha előbb ér a pokolba. – Hé. – Még nem halott. hogy itt van. David. majd Alicia tavaszi koncertjeiről érdeklődik. – Követem Alicia tekintetét. Bámulunk egymásra. és elindul megkeresni Clare-t. akin látszik. Kendrick hallja ezt a párbeszédet. mint én. hogyan kell rumbázni. Celia éles pillantást vet rám. biztosan örül majd neki. Morogva eloldalognak. Celia nevet. Tudjuk. El akarok menni. azt feleli igen ünnepélyesen. – Mamaaa – visítja Alba –. hogy perceken belül vidáman játszanak majd. – Bocsáss meg – mondom Kendricknek. amit nem akarok hallani. ő meg nevet. hagyd abba – mondja Alicia. akit születése óta ismer. Istenem. Richard bólint. le kell hűlnöm. Henryt keresem. foglaljon nekem egy helyet Ingrid mellett. és látom.com – Aha. – Isabelle Berk. – Várj. Nancy Kendrick jelenik meg a nyomában Colinnal. Meghat az udvariassága és tizennégy éves kori szépsége. – Nagyon jó. – Kezdem felvázolni Aliciának Isabelle drákói szexuális szokásait. – A Fékezhetetlen Páros. ezért a zárt elülső tornácon ülök. Colin Kendrickkel találkozom a folyosón. (este 9. közben Bukarestről és Bartókról beszélnek. hogy folytatná a beszélgetést. Mementó ment. megmutatnám.45) CLARE: A gyerekek sokat szaladgáltak. Jaj. Kendrick csóválja a fejét. – Ha bármikor eljönnél a laborba. Szemlátomást mindenki jól érzi magát. – Nos. – Mi olyan mulatságos. Lelkesen beszélgetni kezdenek a jégkorongról. hogy Isabelle-nek udvarol. Clare – mondja Kendrick. de megfogja a karom. nem akarna-e szundítani egy kicsit. hogy fenn szeretne maradni a felnőttekkel. Clare… – Várok. Szinte fulladozunk a röhögéstől. Legalább negyvenöt perce nem láttam. Alba és Nadia Kendrick nem ilyen visszafogottak. hogy megkeressem.http://detty-liber. – De már nincs messze. – Visszaadom Celiának a képet. menjetek szépen Alba szobájába.48) HENRY: A házban nagyon meleg van. – Majd máskor. – Semmi baj. Elegem van apából. hogy fennmaradhatunk! – Biztosan nem akartok aludni egy kicsit? Éjfél előtt aztán felébresztenélek. Oké. Henry DeTamble. a szégyenlőssége velem szemben. és erős késztetést érzek. min dolgozom Alba érdekében… Körülnézek. – Neeeeem. és játsszatok csendben egy kicsit. így most álmosak és nyűgösek. és megkérdezem. és a kelleténél több kaját ettek. – Az Apa-kép párosodási szokásain mulatnak – mondja Kendrick. lányok.

– Igen? – Menjünk ki. amitől engedelmes lesz. – Hé. Gomez. amikor odakínálja a laposüvegét. – Kifelé. köszönöm. amikor Gomez megpörgeti. amikor Gomez megáll rágyújtani. Amint Gomez gyengéden visszatesz a tolókocsiba. – Mindegy. – Hm? – Köszönet mindenért. aki elegánsan és kitartóan valami foxtrottot jár. – Vodka. mint egy gyereket. – Eltűnik. Charisse és Matt valami csacsacsaszerűt ropnak. szőrös lesz tőle a melled. – Mennyire nemsokára? – Nem tudom – hazudom. Eljött az időm. aki kinetikus szobrot készített. Nagyon-nagyon hamar. előttünk lebeg megfagyott leheletünk. elpuhult agg városatya! A hangomban van valami. megszólalni nem tudó két hím amerikai. ahogy Gomez megdermed ruháinak rétegei alatt. Máris üget felém. mert majdnem elsírom magam). és nevet. jól van. visszatartva a lehetséges szavakat). – Nem. betakarja az összes autót és bokrot. Csak azt akartam mondani neked… tudom.com most már sűrűn és sebesen hull. egy pillanatra megölel. – No igen. (este 10. Megfenyegetem őket az ujjammal.15) CLARE: Henry nincs a nappaliban. – Hol van Leah? – kiáltja James. akik táncolni akarnak a lehető legképtelenebb módokon a Squirrel Nut Zippersre. és pár perc múlva jön. Valahol. mint egy majmot. kidugja a fejét. amelyet Raoul és James és Lourdes meg a többi művészbarátaim kerítettek hatalmukba. Mind gonoszul nevetnek. meglágyítja kemény vonalaikat. amely nagy lyukat fúrt műkereskedője értékes íróasztalába. Menjünk be!. a hátára vesz. és nem néz vissza. – Ópiumszármazékokkal nem ideális. aki sikoltozik. – Elvtárs. hogy néha csak nyűg voltam (Gomez nevet). a hideg csontig hatol. de érzem. igazán nagyszerű volt (és csak állunk itt. és bemegyünk. és máris odakinn vagyunk. Gomez. az övé rajta van. Henry nincs a konyhában.http://detty-liber. Milyen gyorsan felejt az ember. de nagyszerű volt (szünetet tartok. – Mit beszélsz? – Értem szól a harang. amelyeket műkereskedők követtek el művészek ellen és fordítva. Roberto pedig igazán lelkesen lejt Kimyvel. Chicago sópárás ragyogásán túl. amely tele van elszánt emberek kis csoportjával. Érzem Gomez izzadságában az alkoholt. A lépcső tetején kiemel a tolókocsiból. elfojtja a közlekedés zaját. aztán súlyos léptekkel elmegy. Gomez otthagyta Sharont Catherine kedvéért. Lourdes Ed Kienholtz történetét mondja el. Olyan szörnyű történetekkel szórakoztatják egymást. egy perc. Éppen bele akarok bújni a kabátomba. Kinyitom a tornác és a nappali közötti ajtót. A játéknak vége. hogy neki is van egy jó pár sztorija… – . – Fogadni mernék. – Meg ne halljon titeket Leah – ugratom őket. – Gomez áttol a nappalin. – Végül azt mondom. – Jól van. hozza a kabátom. – Mikor? – Nemsokára. Gyönyörű este van. – Rohadt hideg van kinn.blogspot. csillagok vannak. Te voltál a legjobb… – Nem látom az arcát.

– Nem akarom. s az előző heti keresztrejtvényt fejti… „– Ben elneveti magát. nézem. – Bárcsak meg tudnánk állítani az időt – mondja. de haragszom. felemelem az állam. Henry egyedül ül a tornácon a sötétben. Istenem. mint aki azt mondja. ezekből gondosan kimérve tesz egy teatojásba. mielőtt megőszült. – Hát ha Henrynek nem sikerülne. Tudtam. – Clare – mondja. – Henry. Henry elvesz egy takarót a másik székről. és megyek tovább. – De.http://detty-liber. Henry átkarol. És búcsút akartam mondani mindenkinek. Keményebb és sűrűbb. Nagyon szomorúnak látszik. puha arcát. Ujjaimmal a hajába túrok. előbbutóbb el kell jönnie. most beszéltem vele. Jó volt. pasik nem szoktak ilyet mondani. hogy órák óta kitartóan havazik. hogy még van hátra. melegít. Vagy valami ilyesmit. Hóekék csörömpölnek a Lincoln Avenue-n. Henry mellett állok. „Méltósággal halt meg”. – Ben rám néz. – Felhúzom az egyik szemöldököm. – Leülök a díványra Henryvel szemben. te ostoba anyabaszó”. – Nagyon depressziós. alig hallom. hogy egyedül légy… azután. – Miután iszom ezt a rémséget. – Hány óra? Az órámra nézek. egy nagy végső hurrá… – Némán fekszünk egy darabig. Lefekszünk a hideg huzatra. hogy ez el fog jönni. Az elülső tornácon van.com Elmegy megkeresni a műkereskedőmet. most veszem észre. amit mond –. A házban emberek nevetnek. Lehet. Gyönyörű lesz. karjaim között Ben ösztövér teste. – Jaj. azt mondta. fejét a csípőmhöz szorítja. de most már itt van. Bár a tornác zárt. én pedig megölelem. – Micsoda? – Itt az… én… – Istenem. kiérdemeltem. és általában én vagyok a nyavalyás mártír tizenöt éve. akik nem számítanak már túlságosan hosszú itt-tartózkodásra… – Összeszorul a gyomrom. – Erősen szorítom a kezét. De úgy beszélt. és így állunk egy percig. Némán hull a hó. olyan mozdulatot tesz. hogy tévedek – bizonyos pácienseimre emlékeztetett. tudod. „Halál. Nevetek. Úgy látszott… – Ben elhallgat. azt mondta nekem… – Ben lehalkítja amúgy is nagyon halk hangját. és mi csak fekszünk itt. Megcsókolom sápadt. tudod? – Ben szeme könnyes a szemüveg mögött. amint egy kutya ugrándozik a hóban. – Kicsit aggódom érte.blogspot. – Nem akarok túlélni senkit – mondja Ben. ha arra számítanak. Csak… maradj. És utánozni fogom Henryt. szeret. Henry átkarolja a derekam. – Itt az idő… – Elhallgat. – Miért nem mondtad? Miért hagytad. majd megyek én. elmélyítem a hangom. Ben teát főz. várakozva… . a szomszédaink a járdájukat takarítják. hogy meghívjam ezt a sok embert? – Nem akarok haragudni. hogy minden ismerősöm elvonuljon a koporsóm előtt és azt mondja. ne légy büszke. – De… ne. hogy majd Donne-t idézi. azt hiszem. – Tizenegy múlt pár perccel. Számítok Henryre. Es a halál ott ül majd a konyhában gatyában hajnali háromkor. táncolnak. Ezt nem hiszem el. hamarosan. – Már megtörtént. mint aki felszállni készül a rögtön induló vonatra. nézi a hóesést. és köszöni… úgy értem. mégis hideg van. beletekerjük magunkat. – „Egy rövid álom után örök életre ébredünk. Körülöttünk az emberek fecsegnek. – Kilendíti magát a tolókocsiból a díványra. Egész nap jóformán ki sem pillantottam. – Gyere be – mondom. amióta a lába… – Tudom. – Nem láttad Henryt? – kérdezem tőle. mint amilyen régen volt. aki éppen Markkal konyakozik a lépcsőn. nem vesznek tudomást rólunk. azt pedig egy bögre gőzölgő vízbe ereszti. Egy cipzáras zacskó van nála mindenféle szagos füvekkel. Hadd ülök melléd. Vékony ruhámban vacogok.

és a szemében könnyek csillognak a hóról visszaverődő fényben. sírva. a takaró alatt. mintha útjában akadály állna. – Henry hangja halk. Clare. és belehalt. belek és vér levese ömlik ki testem táljából. a hasamra nézek. miután általlépte azt. csak egyet akarok. TANULMÁNY A VÁGYAKOZÁSRÓL Negyvenharmadik éve. szombat/2007. bizonyára semmi köze hozzám.. Sokáig így maradunk. Az ő ideje – Aki látta a Végtelent a dolgok fakó bőrének számtalan Repedésén át. látni Clare-t. és Clare fölém hajol. Még mindig havazik. – Karom a karjára. A kezembe hajtom a fejem. egyáltalán nem fáj ez nem lehet helyes. érzem. de csak csodálni tudom bensőmnek ezt a kubista vízióját valaki fut. A. – Tíz! Kilenc! Nyolc! – Aztán mindenki együtt: – Hét! Hat! Öt! Négy! Három! Kettő! Egy! Boldog újévet! – és durran egy pezsgősdugó. Gomez hangját hallom. puskalövés hallatszik a távolból. a hideg tornácon. száraz fűbe zuhanok legyen meg gyorsan. október 27. hosszú időn át. és valaki azt mondja: – Hol van Henry és Clare? – Odakinn az utcán valaki eldob egy petárdát. Simogatja a hajam.com – Jaj. Lehetetlen elhinni. hogy megtörténjen! Változtasd meg! – Jaj. Az arcára teszem a kezem. – Hány óra? – Majdnem éjfél.blogspot. és várok. s repülne. amely kinyílt. aki annyira valóságos. hogy Henry. az én szerelmem. S.http://detty-liber. és Alba azt suttogja: – Apa… – Szeretlek… – Henry… – Örökké… – Jaj. és mindenki egyszerre kezd beszélni. Istenem. hogy lázas. de nem: a földhöz vágódom. Odabenn elhallgat a lemez. ez az igazi test. Arcomat Henry vállához szorítom. és amint megpróbálok csendben maradni. miért nem lehetünk valamit? – súgom Henry nyakába. Clare 35 éves) HENRY: Az ég fakó. amelyet minden erőmmel magamhoz szorítok. jaj. Clare. Istenem… – Világunk elég… – Nem! . Becsukom a szemem. többé menni nem kéne. és a magas. hétfő (Henry 43. Kis idejének vége. Részlet Rainer Maria Rilke: Megvakulni című verséből 1984. január 1. s mégis: mintha. III. – Csókolj meg! Megcsókolom Henryt. mint egy gránátalma. – Clare… – Henry ölel. Byatt: Birtoklás Lassan követte. valaha is eltűnhet. lábam a lábára fonom. ránézek. – Állítsd le! Ne hagyd. Henry izzad. – Félek. a díványon. és aztán egyedül vagyok. mielőtt a nevét kiáltom Clare.

akarom. lenéz ránk. a teste nehéz a karomban. és ekkor annyira hasonlít Henryre. sápadt bőrét. Alba alvást mímel. – Megjött Alba az óvodából… nem jöhetne be köszönni? – Alba kis keze simogatja az arcom. Neszek töltik be a házat – kukásautó a mellékutcában. Alszom. péntek (Clare 35 éves) CLARE: Egész nap alszom. Nézem vastag. fekete szempilláját. irányítom. Clare. Sóhajtok. Szilárdan lakom az alvást. fogom Henryt. Kimy feláll. karikás Szemű. december 10. Lassan és mélyen lélegzem. lezuhanyozom. nyúzott vagyok. Billie Holiday énekel. a fejét az állam alá nyomja. Alba kinyitja a szemét. gondosan lélegzik. és nyúlok Henryért. szorítja a csípőm erős kezével. széles száját. megtagadom. aztán valaki leállítja a CD-t.. Alba – és akkor Alba bemászik mellém az ágyba. hogy már nincs értelme. Kimy ül az ágy lábánál. rázza. dermedten áll. A földön ülök. Megcsókolom a feje búbját. és látva ezt a tökéletes mását. február 2. Az alvás most a szerelmesem. a fülébe sugdos.blogspot. Henry bőre meleg. – Azt hiszem. Alba mellette guggol. hogy Etta jött ébreszteni. a szeme nyitva. felhasított hús keretezi a vér titkos világát. az agyam mozdulatlan. Ez a levél halálom esetén nyitandó fel. Később felkelek.com – És időnk… – Henry! CLARE: A nappaliban teljes a mozdulatlanság. a hálószoba ablakát karistoló faág. nemsokára megjön az Alvás. megtagadom. hívnunk kell a rendőrséget – mondja Gomez. A szemem mozdulatlan a szemhéjam mögött. és kinyitom a szemem. A bőröm akár a papír. Kimyvel és Albával vacsorázom az asztalnál. A közelben petárdák robbannak. hegedűgyanta és samponszaga van. és ilyenkor azt mímelem. Magára húzza a karom. Mindenki mozdulatlanul. Az alvás elmos minden különbséget: akkor és most. Néha felébredek. Letörlöm. Alba letesz valamit. halott és élő. eső. miután Alba lefeküdt. Nem akarok semmit. és csend van. Reggel megpillantottam magam a fürdőszobatükörben. amelyik Henry hangján válaszol. Túl vagyok az éhségen. hogy egyesüljön hasonmásával. a feledésem. kiveszem a levélpapírkötegeket. hogy alig bírom elviselni. reggel. megnyújtja és összesűríti az időt olyannyira. mindenütt vörös. amely a napokból egyetlen napot csinál. valahová mögém néz. A telefon egyre csörög. és olvasni kezdek. és kimegy a szobából. az ópiumom. csapzott hajú. Ülök Henry íróasztalánál. erre a vég nélküli szendergésre. ceruzaforgács. A szememből könny szivárog. kirekesztem az álmokat. Kikapcsoltam a készüléket. sárga. nagyon nehéz.http://detty-liber. a hátizsákját? a hegedűtokját? a földre. – Clare? – mondja. éjszaka. Dajkálom Henryt. Néha elhagy az alvás. Minden erre az ágyra szűkült le. A szája sarkában vér. az amnéziám. Délután van. megállítja az időt. sápadt bőre feltépve. nyitogatom a fiókokat. MEGSEMMISÜLÉS 2007. Halottnak látszom. túl vagyok a törődésen. egyetlenem! . és Kimy azt mondja: – Vedd le a cipőd. túl vagyok a hiúságon. 2006. mert iskolába kell mennem.

Gyűlölöm a gondolatát is. Clare. Egyszeriben úgy éreztem. nem történik meg (tudom: ostobaság). mint megmásíthatatlan tényt. Azt a nagyon ismerős érzést érzem. hogy ha maradhattam volna. Odüsszeusz a tornyosuló hullámokon. amelyen át maga az idő folyik. nem okozott túlságosan nagy zűrzavart. erőfeszítés nélkül úszom a felszínén. A múlt nyáron Kendrick várójában ültem. hogy valószínűleg. hogy egész életedben vártál rám. Anyám nem ezt akarta. Clare. az egyetlen valódi ebben az én különös életemben. hogy ragyogsz. minden fényes és ropogós a jégtől. tetszhalál. hanem a képzeletemmel. újra el akarom mondani neked. mint egy sötét madár. hogy tudod. ragaszkodtam volna minden egyes másodperchez: bármi volt is. A szoba fehér volt. kitartásból megfogyatkozott. amit haboztam elmondani neked. és ettől talán hosszasabban várakoznál. Tudom. energiából. Miután meghaltam. Az ablaknál. Ha olvasod ezt. aki bámulatos. még valamit utoljára. Kérlek. Tudom. máskor csupán az istenek játékszere. hogyan lehet jelen a hiány. Szeresd a világot és benne önmagad. nekem . minden tartalékom. tudom. de lassan. Azoknak a téli estéknek az egyike ez. hogy a szerelmemnek ebben a világban nagyobb a sűrűsége. Ezt nem a szememmel láttam. te tudod. Ma este. tíz nap. hogy ha elmondom. egyszerű volt és tiszta és egyértelmű. Nem azt akarom mondani. a hajad ragyog a napban. ha folytathattam volna. A folyosó végén fényt láttam egy ajtó körül. ahogy a tehertől mentesen mész tovább. hogy ez a látomás valóra válik. Micsoda megbízhatatlan férj voltam én. mert sosem lehessen tudni. Nem érzem magam képesnek. amiben bízhattam. mert babonásan félek.) De te tudod: te tudod. ölelhetne. Szépséget és értelmet teremtettél a művészeteddel és Albát. (Azért mondom. hogy jött és elvitt. Fiatal koromban nem értettem. ezért nagyon halkan az ajtóhoz mentem és benéztem. ahogyan manók a kisgyermeket. hogy képtelen lennék rá. lebegek az időn. Clare.blogspot. (Ez úgy hangzik. milyen körülmények állnak elő. A szerelmünk volt a fonal a labirintusban. Az élet. hagynom kell valamit azutánra. Különös. és nagyon csendes. amely mindig úgy akart lefesteni téged. lecsökkent. Apám életének minden percére anyám hiánya nyomta rá a bélyegét. az íróasztalomnál ülök a hátsó hálószobában. és körülvehetne. és azért is. hogy hozzá mérhesse. mintha a világ lenne a természetes közeged. mintha öngyilkosságra készülnék. és sosem tudhattad. Ma este úgy érzem. vakítóan bevilágította a reggeli napfény. Tíz perc. megtarthatna. Úgy érzem. Clare. mint jómagámnak: mintha itt maradhatna utánam is. ostobaságnak és fontoskodásnak tetszik úgy bejelentenem önnön halálomat. mintha nem mutatna semmi ellenállást. egy-egy várakozás mennyi ideig tart. légy szabad. mert szükséged lehet valamire. amely képeket alkot. rövid az idő. hogy kívül vagyok az időn. de most tudom. mozogj benne úgy. nagyon lassan. a háló a kötéltáncos alatt. mint egy sérült ideg. de szinte sosincs másképp. Egy hónap. hogy tovább bírjam. de mindenképpen remélem. azután. Ne várj többé. Egy halom kalocsni közepébe pottyantam. magam előtt látom. egyedül a házban (Alicia koncertjén vagy a Szent Lucában) hirtelen elfogott a vágy. amikor minden egyes dolog hidegsége lelassítani látszik az időt. De remélem. és számomra: számomra te voltál minden. hogy levelet írjak neked.) Erről az én halálomról – remélem. mint egy tengerész. Most úgy vélem. valószínűleg halott vagyok. Miután meghalt. ez a halál. Remélem. mint a homokóra szűk közepe. hogy ne várj. Mégis elmondom. a mamám teljesen felemésztette apámat. Ha nekem kellene tovább élnem nélküled. Sajnálom.http://detty-liber. és esőszag volt. hogy szeretlek. amelyet én adtam neked. néha agyafúrt. mint valami kövér úszónő. egyetlen cselekedetének sem maradt dimenziója. mert éppen az imént biztattalak. hogy vársz. amikor egyszeriben egy sötét folyosón találtam magam egy ismeretlen házban. és a műtermedet nézem a kék esti hóval borított kerten át. Rólam – rejts mélyen önmagádba. mint bármikor azelőtt. hogy nem tettél semmit. mert nem volt ott anyám. aztán lépj ki a világba és élj.com Amikor ezt írom. gyönyörből.

rántottát és pirítóst reggeliztek. – Kérsz kávét? – Naná. Valami apró neszt okozhattam. Városi tanácsnokság. mert el fog jönni. A gyerekek Lucky Charmst. – Követem a kaotikus nappalin át a konyhába. te voltál öregasszonyként. Cheeriost és még valamit mogyoróvajjal. légy jelen a világban. hogy lássam mindazokat az éveket az arcodon. . kiszolgálom magam. mintha látna az én szememmel. két keze a csészéjén. és nagyon fáradt vagyok. Clare. – Nem sokat. Addig pedig élj. amikor Alba mélyen alszik. meglátott. de Charisse késik. hogy elképzelhesd. Gondolkodom. – És te? – Hiszen tudod. Henry DASEIN 2008. – Ennél valamit? Megrázom a fejem. a jövőben. Édes volt. Ülök az ágyunkon a kezemben Henry egyik régi. hátra van nyalva. nagy szeme mozdul minden farokmozdulatra. – Gomez a konyhapultnak dől. Nem mondok többet.http://detty-liber. és én is megláttam őt. hogy begyakorolatlanul éld meg. kávét főz.. Fekete macskát formáz: ide-oda jár a farka. Újra látni fogjuk egymást. Mellette egy asztalon egy csésze tea volt. – Az asztalon lévő maradványok alapján Gomez és Charisse sárgadinnyét. mint az inga. A mosogató fölötti órára pillantok. Odafurikázom hozzájuk Albáért. – Művészi tevékenység? Csináltál valamit? – Gomez csészét és csészealjat tesz elém. amikor eljön. Sötét van már. Szeretlek. – Régen láttalak. Játszom a családapát. még mindig állmagasságban tartja a csészéjét. – Jársz valakivel? – Felnézek. hogy kopaszodik. Clare. Gomez téblábol. A szokásos. – Nem. A haja sötét a víztől. és te voltál az. Az idő semmi. Eddig sosem vettem észre.45 van. és Gomez még mindig a pultnak dőlve áll.blogspot. – Nem. szombat (Clare 37 éves) CLARE: Charisse elvitte Albát és Rosát és Maxet és Joe-t görkorcsolyázni a Rainbóba. – Sok a dolgom.com háttal egy nő ült korallpiros kardigánban. amely olyan gyönyörű. hosszú. – Őfelsége fuvarozásán kívül csinálsz valamit? Mit csinálok ? Várok. Gomez nyit ajtót egy szál törülközőben. Leülök az asztalhoz. én fuvarozom mindenhová. hogy kifáradjak és tudjak aludni. és mélyen beszívom a szagát. mindörökké. Az asztal egy huszonegyedik századi családi reggeli régészeti rekonstrukciója. – Hmm. teljes életet. vagy megérzett maga mögött… megfordult. amely még tele van a reggeli után maradt piszkos edénnyel. Albának mindenféle különórái vannak. hogy megöleljelek. – Ó. – Nem. Beszélgetek Henryvel. 11. gondolkodna az én agyammal. kockás ingével. kávét tölt. Hajnali kettőkor sétálni megyek. kimondhatatlanul édes hozzád jönni mintegy a halálból. köszönöm. hogy letehessem a könyököm. annyi helyet csinálok. mintha itt lenne velem. Tej és cukor van az asztalon. ősz haja a hátát verdeste. július 12. hangosan ketyeg. Clare. – Ó. amelynek még mindig Henry-illata van. – Bújj be – tárja ki az ajtót. – Kortyolom a kávét. hosszú sétákat teszek.

hogy elvisszük Ed Debevic turisták által kedvelt éttermébe. Most ettünk. ó… – Henry… Minden megáll. Igen. egy fényes. hátradöntenek a konyhaasztalra. aztán átalakítja kalappá. Gomez – sziszegem. Mit csinálok? Mivé hagytam válni magam? Es jön valamiféle válasz: Most te vagy az utazó. lehúzzák. hogy Henry felbukkanjon.http://detty-liber. Henry. hogyan flörtölnek egymással a pincérek meg a pincérnők. de nem húzódom el. Nagyon türelmesen vártam. hogy Charisse meg a gyerekek bejönnek az ajtón. amikor rendel. Gomez két lépéssel ott terem. Kezek gombolják a farmerem. a mellbimbómon. Kinyitom a szemem. Megmosom a kezem. dinnyehéj a hátamon. Valaki újra. mintha 1964-ben járnánk. és frottírt érintek. némán vizslatja a többi gyerek ballonállatait. – A csészéjét a mosogatóba teszi. a fülemhez. még a számban érzem a dinnye ízét. – Mama? – kiáltja kacagva Alba. Egy óra ketyeg hangosan. Gomez. – Miért? – Szükséged van valami újra. Cheerios van a hajamban. szombat (Clare 37 éves) CLARE: Albának az a jutalma. Lehajol. – Menj innen. – Rögtön jövök! – kiáltom vissza.” „A kávénk annyira jó. – Eszembe se jutott. Igen.. – Sosem hiányzik… ez? – Belenyal a fülembe. Autó ajtaja csapódik. arra várva. a tarkómat csókolja. kitartó lüktetése bennem. Öltözködés közben hallom. beszéljen világosan. Nyár van. amely nedves és nyitott. leugrom az asztalról. hogy magunk isszuk meg!” Ma szemlátomást lufiállatnap van. Tudtam. lehull a törülköző. – Pedig juthatna. hiányzik. július 26. A székhez szegez az ötlet. Kinyitom a szemem. Nyelv a nyakamon. Henry farkának határozott. rohanok a fürdőszobába. Felülök. Végre asztalhoz kísér minket egy pincér. kéz a mellen. hogy előbb-utóbb visszajössz. fél pohár narancslét látok. Valami a földre hull. Nem üldögélhetsz egész életedben. A tükörképem elveszettnek és sápadtnak látszik. egy tányér félköre. Gomez bedobja utánam a ruháimat. Becsukom a szemem.com – Miért nem? Nem a te dolgod. nézem magam a tükörben. A lábam szétnyílik. gombolják ki a blúzom. és Alba egyáltalán nem nyafog. A Kinks szól teljes hangerővel. Jöjj hozzám. lila öltönyös úr egy tacskót teker ballonokból Albának. Állok a rózsaszín-fekete csempés fürdőszoba nem túlságosan erős fényében. Egy zöld takaró. megbántottan? dühösen? egy pillanat múlva már kifejezéstelen arccal. a vállamon. Gomez néz le rám. akinek . Vakon nyújtom a kezem. Gomez felemeli a hajam. – Dehogynem. – Óóó… – A réten vagyunk. ahol Charisse-szel művészetet néztünk. fémesen. Igen. be-ki tapadó ritmus mélyebbre igen. Majd meglátod. ól Jöjj hozzám! Becsukom a szemem. és mindenütt feliratok: „A jó vendég még többet rendel!” „Kérem. Nyelv a pinámban.blogspot. A nyelv szabadon hagyja az űrt. Amint belépünk. az ujjaimmal próbálok fésülködni. Bőr a bőrön. Kezek húznak fel a székről. 2008. amiért türelmes volt a galériában. nézi. Félórát állunk sorban. Henry. és Alba fejébe nyomja. Étel és evőeszköz.

próbálunk valami ehetőt találni a Sajtos Sült Krumpli meg a fasírtok között. Látta – emlékeztetem Charisse-t. kérdezem tőle némán. Egy BUZZ névtáblácskás pincér fel-alá vonul a pult előtt. Gomez csak bámul rám. Alba alszik a hátsó ülésen. Én miért nem. A turmix magas pohárban érkezik hajlékony szívószállal meg egy fémsékerrel. és részegek vagyunk. Az Irving Parknál kimegyek. én vezetek. Charisse meg én kinyitjuk az étlapot. Varjak sétálnak a pitypang fertőzte füvön.. Részegek vagyunk. – Nincs ebben valami… kísérteties? – Alba szereti. és kocsi sehol. és ott áll Gomez és Rosa. és Charisse megszólal: – Alba nem tudja. Charisse sajtos makarónit rendel. Charisse megcsókol. én pedig egy BLT-t. túlságosan dekadens dolog kizárólag turmixot ebédelni). hogy Henry meghalt? – Dehogynem tudja. . – Ó. és Spaz Albát csókolgatja… – és Alba becsukja a szemét. – Próbálok könnyed hangon beszélni. – Bár a szemem az úton. köhögni kezd.blogspot. hol vagy? A kormányra hajtom a fejem. Elfordul. mintha nem szégyellném sértődöttségem. Henry. és elindulok csendes. kitolatok. lábujjhegyen áll. Charisse és Rosa bementek. aki elveszi. szombat (Henry 27 éves) HENRY: Ingrid meg én nem találjuk a kocsit. én meg ütöm a hátát. ami már nem fért a pohárba. – És számodra? – Én sosem látom őt. – Augusztus 29-én – mondom Albának. – Ül fenn egy fán Spaz és Alba. mintha nem kínozna a dolog igazságtalansága. amíg nem int. Ballondakszli kalapja folyton a homlokába csúszik. – Nem hiszem. amely mintegy varázsütésre kinyílik. Az ajtó becsukódik. hirtelen rájön a szégyenlőség.com vastag szarukeretes szemüvege és SPAZ feliratú névtáblácskája van. Miért csak Alba? De szokás szerint erre nincs válasz. befogja a fülét. és mentünk már fel és le és előre és hátra. Alba feláll inni. kiszáll a kocsiból. várakozó otthonunk felé. Biztos elvontatták. Henry?. érzem. hogy kellett neki több mint harminc másodperc. Ő maga adta meg nekem az időpontot. szeptember 3. józanul tart a bejárat felé. Alba egyre csak a turmix szót kántálja. Szokás szerint így van ez. Rosa ugrándozik. Később a kocsival megyünk a Lake Shore Drive-on. amikor Alba beszámol a Henryvel való találkozásairól. miközben iszom minden szavát. úgy kell rávenni. zavarja a műveletben. Mihelyt Spaz távozik. mert. Senki sem felel. Rám néz sűrű. – Utálom Bob Segert – mondja Charisse. hogy Charisse bámul rám. Kibaszott Lincoln Park. – Akkor miért mondtad neki. hogy a lehető legjobb szögből ihassa a mogyoróvajas turmixot.http://detty-liber. Charisse olyan hangot ad. – Mikor jön haza apa? – kérdezi. aki tovább szürcsöli a turmixot. és Bob Seger I Love That Old Time Rock and Roll című dalára tátog. nyújt valamit Charisse felé. hogy hagyjam abba. hogy már csak a statikus elektromosság tartja a fején. fekete pilláin át. hogy elmondja. 1990. rázza a fejét. Segíts. amint rákanyarodom Charisse és Gomez játékokkal teleszórt autófelhajtójára. mondom neki. hogy megírja ezt a nótát. és mosolyog. és sötét van. Charisse ismét kántálni kezd. Bassza meg. Amikor ismét megjelenik Spaz. és úgy hátratolja a ballonkalapot. Egy perc elteltével beindítom a motort. hogy augusztusban hazajön? – Mert hazajön. mint amikor az ember orrába szalad a Pepsi. a behajtón. mogyoróvajas turmixot szeretne (meg egy kis adag sült krumplit. Charisse a rádiót babrálja. Charisse pedig szemrehányón néz rám. Visszaintegetek. amelyben az a turmix van. és megöleli a kislányt. végül int. Alba a hátsó ülésen alszik. Ülök ott.

homokvárat építettünk. – Átfurakodik Ingrid mellett. július vagy augusztus lehet. – Hol a mamád? – kérdezi Ingrid. Mindez az én hibám. A kislány egy virágbolt ajtajában áll. Hét-nyolc éves lehet.com Ingrid pipa. és nevet. A Lighthouse Beachen ülünk Albával. – Nem – mondja. – Nem. látom. hol vagyok. – Köszönöm… – kezdem. – A kislánynak hosszú. Nincs se takarónk. Én negyvenkettő. vizesek és kellemesen fáradtak vagyunk. amint kisgyerekek szaladnak be és ki a hullámok játékát követve. amit tehetünk. – Milyen kislány? – Akit már láttunk. de azt hiszem. és a kislány gyorsan egy puszit nyom az arcomra. így csak a fehér arcát meg a meztelen lábát látom. Azt hiszem. okos fickó létedre néha nagyon sötét tudsz lenni – mondja. és csámcsognak rajta… – Henry. Ingrid odamegy a kislányhoz. túlságosan korán jöttem. ülünk és nézzük. mert a szakik rögtön elvontatják az odújukba. ahol az ember nem hagyhatja ott a kocsiját tíz másodpercig. vasárnap (Henry 42 éves) HENRY: Valamikor a múltban vagyok. – Elvesztél? A kislány rám néz. A nap lemenőben van a hátunk mögött. Ingrid némán száll be az autóba. – Nem tudja. aki közönyösen néz rá. Olyan hideg. és nagy. és az egész háta. – Mit meséljek? . megragadja a zakómat. – Otthon. Odanézek. Előttem megy. – Rám mosolyog. így aztán homokosak. Amúgy is nagyon messze lakom. túlságosan kicsi ahhoz. Köszönöm szépen – teszi hozzá udvariasan. amely a fülem mellett landol. hogy éjjel egyedül mászkáljon. Ingrid felsóhajt. Az arca talán harminc centire lehet a kislányétól. se törülközőnk. – Megint itt az a kislány. sötét szeme van. talpa csattog a betonon. ha sikerülne megtalálnunk a kocsit. – Hazavigyünk? Haza tudnánk vinni. – Megszöktél? – kérdezem. – Apukámat kerestem. de már rájöttem. hogy itt vagyok. Majd visszajövök később. én meg csak nézek utána. Valami sötétet visel. Tízéves. idejön hozzám. Ahogy közelebb megyek. úsztunk. mint a kihűlt laska. aztán elszalad a járdán. – Ingrid a kislány fölé hajol. Albán rózsaszínű hálóing van. ahogyan egy mindennapi apa és lánya a tengerparton. nézzük a vizet. Mi a fenének kellett a mulatót ebbe a flancos Lincoln Parkba rakni. – Ingrid megáll. Végül én szólalok meg. – A kocsi az utca túloldalán van – súgja. fekete haja és döbbenetes. 1979. a virágbolt sárga fényében úgy fest. hogy a kislányon férfiszéldzseki van. július 29. – Mesélj valamit – bújik hozzám Alba. Rajtam farmer meg egy fehér póló van. úgy válaszol. Kibaszott Park West mulató. nem úgy festünk. Egészen a bokájáig ér. – Henry. Mindketten időutazunk. Hotdogot és sült krumplit vettünk a parkolóban táborozó vándorárustól. ezért a térdénél felkötöttük. mint egy Viktória-korabeli gyufaárus lány vagy DeQuincy Annje. még a csípője mozgása is pipa. köszönöm.. Átölelem. – Mi az? . – Ez különös volt.http://detty-liber. Az emberek egész délután furán néztek ránk. – El voltam veszve. – Jól vagy? – kérdezi a kislánytól Ingrid. Meleg este van. egy idős hölgy szárítóköteléről csente.blogspot. egy csicsás North Evanston-i kúriából loptam őket. Túlságosan hosszú neki. De ez a legtöbb. maga felé húz. butus kutyák futnak utánuk. ahová mutat. és egyetlen szó nélkül kitesz a lakásom előtt.

Leülök a rajzasztalomhoz. hogy meséljek.http://detty-liber. és én ott állok a parton a kezemben egy nedves hálóinggel. azt mondja. felsegítem. Felteszem a kávét. és a mamád valamilyen okból hitt neki… – Mert igaza volt! – No igen. ott lennék. a homokot söpri a hálóingéről. Egy szép napon a mamád. aki picike lány volt még. Kinyitom a zsalugátereket. a művészettel. Egyszer régen a mamád egy nagy házban élt egy rét mellett. Alba gyomron öklöz. és a réten volt egy tisztásnak nevezett hely. amely véletlenül nála volt. Egyszer volt… – Mikor egyszer? – Mindig egyszer. hogy… valami… eljöjjön hozzám. és a fogyatkozó fényben nézem Alba karcsú lábnyomait. a víz kezd visszahúzódni. – Mindkettő? – Igen. körülnézek. és az érintése akár a fémé. A falra tűzött vázlatok megsárgultak. Alba. Az aprító tiszta és üres. és nézem egy ideig. felnyomom a fűtést. amikor mama kislány volt. szerszámok. Mindenféle festékek. Szélfútta faágak karistolják a ház oldalát. ragyogó reggel van. – Mondd el rendesen – követeli. – Az ég kékje egyre mélyebb. Aztán megszólal. lerázom a csizmámról a havat. hogy a férfinak legyen mit viselnie. mindig mindkettő. – És miután a mamád adott neki egy fürdőlepedőt. ÚJJÁSZÜLETÉS 2008. kiveszek egy indigóval festett papírlapot. érintetlen dróttekercsek az asztalon. Kétévi por és csend borít mindent. Kinyitom a szemem. Amikor ma reggel felébredtem. De most itt ülök. december 4. a férfi elmagyarázta. és később volt olyan csacsi. Magadról és mamáról. vagy sem? – Akarom… – Rendben van. Állok az üres térben a műterem közepén. Oké. Kiveszek pár darab puha. fehér pasztellt. mélykék.com – Valami jót. hogy hozzámenjen feleségül. Súlyos és kissé durva.blogspot. Ahogy ott áll. mint a kéjvágy rohama: randevú a régi szeretőmmel. Nagyon régen és az imént. A merítőkeretek takaros halomban. ecsetekkel teli üvegek. A kávéfőző sziszegve és gurgulázva köpi az utolsó cseppeket a kannába. Hogy mondhatnék bármit is.. és eltűnik. becsukom a szemem. és ott volt egy férfi… – Ruhátlanul! – Anyaszült meztelenül – helyeselek. Olyan volt. hogy időutazó. a haja nagyobb volt. A mellékutcában latyakos hólében csobban egy kocsi kereke. minden úgy van. – Hogyan lehet mindkettő? – Akarod. de a mamád ezt nem tudhatta! Mindenesetre hitt a férfinak. Leszedem és a papírkosárba dobom őket. Ha képes lennék rá. ahogyan hagytam. jön az apály. de nem jön. Kinyitok egy fiókot. Kinyitom a műterem ajtaját. és várom. – Hogy lehet. ha így versz? He? Alba hallgat. Felállók. méricskélem őket a . a kezem nyújtom Albának. mint ő maga. „GM”. ahol játszani szokott. könyvek. Az asztalra fektetem. megborzongok. Állok. késztetést éreztem. – Úúú. – Hmm. hogy sosem látogatod meg mamát a jövőben? – Nem lehet. felpöndörödtek. botorkálva felém indul. kiment a tisztásra. csütörtök (Clare 37 éves) CLARE: Hideg. hogy idejöjjek. összébb húzom vastag kardigánom. és most itt vagyunk.

súlytalanul és mozdulatlanul lebeg. aki marad. A folyosó tele van kalocsnikkal és esőkabátokkal. látom. Csak az emlékezetem tart itt. a telt has. hadd tűnjek el. Korallszínű pulóver van rajta. vonalas mintázata dinamikussá teszi a mozdulatlan testet. Kinézek az ablakon a ház hátuljára. öregasszonyosan domborodik púpja. A nő mozdulat nélküli. szemben az ablakkal. Áthelyezem a testsúlyom az egyik lábamról a másikra. összejöhet. hétfő (Clare 82 éves) CLARE: Ma reggel minden tiszta.. pedig tudom. és próbálok arra gondolni. Mi más van még ebben az univerzumban. június 14. és az alak háromdimenzióssá válik. Nézem a hasonmásomat. megcsikordul a padló. Van benne valami ismerős. amelyből most lesz igazán csillagkép.. amely pár perc múlva már olyan. Átkutatom a szerszámaimat. 2053. nagyon lassan. talán visszanézne rám az íróasztala fölötti ablakból. vagy levest főzne ebédre. csütörtök (Henry 43. Kimérem az alakot fél életnagyságban: itt a fejtető. a papír fölé hajolva. és azt mondom neki. a hullámok kifutnak a partra. te vagy az. kissé nyitott. A könyökénél teáscsésze. rögtön ki fogok . parányi fények hálózata. A szemöldökök meglepődve ívelnek fel: ó. hosszú orr. vagy képregényeket nézegetne. itt a legalsó borda. aki nagyon fáradt. ő pedig engem. aki eltűnik. A papír nagy. mintha az alak a levegőben lebegne. fehér fény árad ki körülötte. „Tűnj el”. olyan ember ül itt. hogy az idő visszafordult. a láb sarka. én vagyok az. Kortyolgatom a kávét. MINDIG ÚJRA 2053. megalkotom az arc szerkezetét. meglát. emlékezetből: üres szemek. a magas homlok és az alig látszó fülek. amelyek két karban folytatódnak. megnyugtató ez az ismétlődés. az ágyék. a haja teljesen ősz. Idő. Felvázolok egy fejet. Odakinn van a tó. talán az íróasztalánál ülne. megdöbbenek. Vagy Scrabble-t játszana Albával. messze. amelyek védekezőn kulcsolódnak össze a keblek előtt. és magam is nagyon fáradt vagyok. itt. de amint a szemem hozzászokik. a fej középpontjában. és ő jön felém. kissé hajlott láb. és a közepénél kezdem. A haj végighullámzik a papíron. amelyek döbbenten és egyszeriben életre kelve bámulnak rám. óvatosan benézek a szobába. Gondosan megrajzolom a vonásokat. Vallanak íve. Állok a papírlap előtt. hogy a szobában egyszerű faasztal áll az ablak közelében. az alak egy csillagkép. ívelt száj. Délelőtti fény tölti be a szobát. ritkásan és hosszan borul a hátára. mint a nyugalom. és a karomba veszem. az asszony megfordul. találok egy tűt. majd visszahúzódnak. és kávét töltök. A rajzot felragasztom egy ablakra. hogy a rajztáblánál kényelmesebb lenne. kiszurkálom a figurát. A végén ajtó van. kitöltőm a szemeket.blogspot. Nagyon könnyedén. július 24. A homlokára teszem az ujjam. Aztán leteszem őket. és minden tűszúrásból egy-egy nap lesz egy másik világrendszerben. Egy nő ül az asztalnál. gömbölyű csípő. És amikor már egy csillagokkal teli galaktikám van. Az asszony öreg.http://detty-liber. a kezemben fehér pasztell. de ő az. testtartásának merevsége azt sugallja. a vállak. amit a jelenlétünkkel elválasztunk. ezen a rajzon? Más csillagok. Akkor az. Ha Henry itt volna. Clare 82 éves) HENRY: Egy sötét folyosón találom magam. kissé nyitva. a vihar letört ágakat hagyott a kertben. lefelé mutató lábfej. ez eleinte fáj.com tenyeremben. A hegyes áll és a lekerekített állkapocs. ez Clare. Feltüntetem a fontosabb pontokat. Lassan és halkan az ajtóhoz megyek. próbálom eltörölni a különbséget a most és az akkor között. Itt a nyak. Clare öregen!. és az arca hirtelen átalakul: csupa öröm. üvegedénnyé. és elkezdem a papírt parányi lyukakkal teleszurkálni. A mérési pontok mintha csillagok lennének a papír indigó éjszakájában.

nézem a vizet. ez a várakozás nem akadályozza-e. Nemigen különbözik ez sem a sok-sok másik alkalomtól. és az ölbenyíló kommelinák hajladoznak és csillognak a reggel hétórai fényben. amikor elment. csak abban. hogy a csoda megtörténjen. Fordította Devecseri Gábor . míg beborítja a sós víz szennye egészen a testük. megfésülködöm. Ő jön. Az ebédlőasztalnál ülök egy csésze teával. Drága fehér karját a nyakáról vissza se vonta. Hajnalban kelek. vajon eljön-e ma. hogy most utasítást kaptam: ezúttal Henry biztosan el fog jönni. A mai nap nemigen különbözik más napoktól. Néha magam sem tudom. és én itt vagyok. lelkének-kedves feleségét sírva karolta. Homérosz Odüsszeiájából. Várok.com menni. hogy ez a készenlét. … Odüszeuszban erősebb vágy ébredt zokogásra. én meg vártam. míg a viharban szállt dagadó hullámon. figyelek. a vészből megmenekülve: Pénelopé is ilyen nagy örömmel nézte a férjét. De nincs más választásom. kiknek jófalu bárkáját széttörte Poszeidón. pirítóst készítek meg teát.blogspot. leülök nézni a tavat. és azon tűnődöm. és felszedegetem: a part egész homokját egyenletes takaróként terítette újra a vihar az eső nyomaival itt-ott megszórva. nadrágot és pulóvert veszek. az árban: s úszva a szárazföldre csupán kevesen szabadulnak. Mint ahogy úszóknak nagy örömre tűnik föl a szép föld.http://detty-liber. valamikor. s boldogan érnek a partra.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful