NNCL1987-61Bv2.0

Zádori Bence Fordul a Bakterház
Zádori Bence Fordul a bakterház Borító Csonka János ISBN 963 9227 75 7 Rácz István, 1998, 2001 © LÁZI Bt., 2001 r A LÁZI Bt. kiadása Én már csak azt gondolom, mégis folytatnom kell a bakterház történetét. A csépai kupec meg az ő szépséges Rozija esküvőjén még úgy gondoltam, felhagyok az írói mesterséggel, és idővel magam is kupecnek állok. Az mégiscsak előkelőbb foglalatosság. Meg aztán a kupeckedésben a bukszája is elébb vastagodik meg az embernek. Sokáig nem is fogtam a kezembe a tintaceruzát, de annyi minden megesett azóta a bakterház körül, el kell, hogy meséljem. Ha még emlékeznek rá, a bakterház történetének első része akkor fejeződött be, amikor hazafelé indultunk a fényes esküvőről. Az anyavezetgető ugyan kurtán elutasította az ifjú párt, de azután a plébános úr, meg a kántor úgy összekötözte a patás meg a Rozi életének fonalát, hogy a kupec képes fele még három nap múlva is tarkállott az egyházi áldástól. Jutott a szentigéből a násznépnek is bőségesen. A bakteromnak meg tarisznyaszájú Buga Jóskának se maradt egyetlen ép bőrdarab sem a pofáján. Napamasszony is ugyancsak bicegette a lábát. Egyszóval mindenki kivette a részit a lakodalomból, de a java még hátravolt, ezért igen szaporáztuk volna a bakterház felé. Egyedül csak a Tündér állta útját az igyekezetünknek. Sehogy nem akart lakodalmas kedve lenni neki, hiába simogattam a hátát a vasvillával. Még a bakterházba vezető út felénél sem voltunk, amikor úgy határozott: elege van a mulatozásból! Először csak a fejét kezdte rázni, mintha darázs repült volna a fülébe, később meg lefeküdt az útszéli árokba. De olyan szerencsésen, hogy a szekér a rajta ülőkkel belefordult a jó köldökig érő csalánba. Na, nekem az volt addig a legszebbik része a lakodalomnak! A bakterom, a banya meg a patkányirtó nagy nehezen előkászálódtak a fejtetőre állott szekér alól, utána meg négykézlábra tenyerelve mászkáltak a csalánban. Éppen mint a megkergült birkák. Én jókedvemben a földhöz vágtam a vasvillát, de a Rozi meg a napamasszony is igen csapkodták a lábuk szárát örömükben. Nem álltam meg, hogy ne kiáltsak le az árokba a banyának: - Hallja kee, de jól fest a naccságos asszony odale! Szakasztott úgy néz ki, mint a Szedmák bakter disznaja, amikó elcsatangót a nadragulyába! Talán, ha meg teccene próbálni röfögni egy keveset... A vénasszonynak csíphette a keze szárát a csalán, mert igen szaporán toporzékolt vele. Közben meg úgy nyerített, mintha át akarta volna venni az elfáradt lótól a szolgálatot, engem meg fenyegetett, hogy kifordítja a bőrömet, csak dugjam le neki a vasvilla nyelit, hogy belekapaszkodhasson! Persze bolond lettem volna kisegíteni, ha már amúgy is olyan csúfságos dolgokat ígérgetett nekem. A bakterom elsőnek kecmergett föl az útra a csalánból. Az ünneplős bakancsa volt rajta, avval próbálta meg orrba rugdalni a Tündért, hogy szegény párának visszajöjjön a lakodalmas kedve. A ló csak nem akart tovább mulatni, mert prüszkölt, meg a bakter bokája felé csattogtatta a fogait, így az is beleunt a kedvcsinálásba. Lehet, hogy csak a díszelgő vasúti bakancsát féltette, de inkább odaállt az újasszony mellé a banyát biztatni. Az öregasszony addigra már épp harmadszor hengeredett vissza a csalán közé. Mire leért, az összes szoknyája a nyakába csúszott, csak a bundabugyogós lábai kapálództak az ég felé. - Gyüjjék már fő! Ne rusnyáskodjon ott olyan szemérmetlenű, mer még valamelyőnknek kedve szottyan! - kiabálta neki a bakterom, de közben a szemeiből törülgette a könnyeket. Elmondhatom, én se nevettem olyan jót, mióta megkezdtem a bakterházban a szolgálatot! A nyanya nem egyedül hempergőzött az árokban. Buga Jóska is ott reclizett hasra vágódva. Irgalmatlanul kereste a pántlikás botját. - Nem möhetök, amíg nem lelöm! Itt köll lögyön a csolányban. Hogy níz mán ki a vőfíny a sallangos fütyköse nékű? A bot csak nem került meg. A banyának sikerült kikászálódni, a patkányirtó is kénytelen volt fölkapaszkodni a partoldalon. Csak a díszes vőfélybotot sajnálta nagyon. A képes fele ráadásul olyan volt, mintha az éjszaka hangyaboly tetején aludt volna. Nem lehetett tovább halasztani a dolgot. Fölszedelőzködtünk, és gyalog tettük meg a hátralévő utat. A szekeret meg a Tündért otthagytuk az árokban. A bakterháznál már türelmetlenül várt bennünket a násznépesség otthon maradott fele. Az útkaparó ugyan követelte volna a patáson a kölcsönszekeret, de a többiek lehurrogták: Ne roncsa mán el a fiatalok kedvit ilyen apróságos dologgal! Ott lesz az a szekér másnap is a helyin! A szobában terítettek. Mindenki készítette már a nyeldeklőjét az ünnepi lakomára. A bakterné vállalta magára a főszakács tisztségét, ki is tett magáért rendesen, mire hazaértünk. Én is alig vártam már, hogy végre megtömhessem a bendőmet, mert nagyon megéheztem a szertartás közepette. A patás még az előtte való éjszaka disznólábakat hozott egy rossz zsákban. Vagy harmincat. Egy másikban meg frissen fölszedett krumplit. Úgy rendelkezett, hogy a lakodalmas menü körömpörkölt legyen, azután meg mákos nudli a desszert. Azt mondta: - A mákos nudli, az kérem teljesen úri étek! Az vót a fő fogás a Ferencjóska lakodalmába is hajdanában! A magyar uraságok, mán akik hivatalosak vótak a császár mennyegzőjire - mer oda még az uraknak is csak a színe-java möhetett ee -, még öregapa korukban is azt mesélték, hogy belaktak nudlivá a császár őfesíge lakodalmán! Gondoltam magamban, igen jó cimboráságba kerülhetett volna velem is az a Ferencjóska, mert a mákos nudlit én is nagyon kedveltem. Csak éppen ott hibázott, hogy már nem is emlékeztem rá, mikor ettem utoljára! Azt már akkor sejtettem én, hogy az ördögfajzat kupec milyen becsületes úton szerezhette meg a krumplit, mert a lakodalom utáni napokban fölöttébb érdeklődtek a tartózkodási helye iránt a csendőrök a határban. Azonban, hogy a tömérdek disznólábat hol szerezte, arra csak akkor jöttem rá, amikor egy hét múlva a ferihegyi dögkút felé tévedtem legeltetés közben.

hogy biztassanak. mint a pogácsát! . A többiek csak úgy falták az öklömnyi. kivettem a számból az összerágott körömdarabot. kutyafitye! . ha jó szándékot mutat az ember. Igen erősen reméltem. Úri népek lévén arra nem is gondolhattunk. Így a végén kénytelen volt odébb telepedni. mint egy kevéske feketére égett bőr. csak az vigasztalt. Úgy jóllaktam. hogy végre megbékélek vele. mint a bakterom nagylábujja a parasztbütykővel együtt! Csak az íze lehetett másféle. Ráhasaltam az asztalra. majd azzal telitömöd a hasad! A patás rendelése szerint a bakterné telifőzte nudlival a mosóteknőt. csak nyeltem lefelé a torkomon egyiket a másik után.vetette nekem erre oda csak úgy foghegyről a banya. Szerencsétlenségemre nekem pont a banya mellett jutott hely. hogy minden résztvevőnek jusson tisztességes tányér. Miután így gondoskodtam a magam ellátásáról. eláruljam-e a Gusztinak. Az öregasszony is ott nyammogott mellettem egy jó nagy. Nem akartam erről a fogásról is lemaradni. rögvest nyugodtabb szívvel szemlélgettem a világot. Annyi volt a nudli. Nem akartam. hogy jó házban nevelkedtem. A fő helyre ültették az ifjú párt.Boríjja ide az asztal közepire a teknyőbü! Jó embörök vagyunk. Az is csak akkorácska lehetett. legalább neki jusson egy húsosabb falat a tányérjába. Szép nagy darabokat dugozgatott incselkedve a menyasszony fogai közé. mint a csöbör nyílása. te anyaszomorító. Gondoltam is magamban: A patás is jól bevásárolt a Rozival! Ha csak egy szemhunyásnyi időre nem figyel rá. hogy az én hasam keservesen megcsikordult az ingem alatt. Meg egy disznólábnak a legvégső. mint a Dracul vajda.Na. egyetlen tányér se maradt tisztán. Nem is volt azon egyéb. hogy legalább a java ne menjen pocsékba. mintha egyenest a jó Istennek a lába ujját vehette volna a szájába. így nem szóltam semmit. Még az asztal fölött vadul kerengő legyek is messze elkerülték rémületükben. mondom. Valami Devla nevű embert sorolgatott harciasan. melléjük meg a násznagyokat. A két kezemmel meg csak kapartam befelé a fejembe a nudlikat. Alig szuszogtam. Sehogysem voltam a dologgal kibékülve. rögtön a szájába dugta. Olyan ijesztően festett. A csorba szélű. nyanya! Amikó minden csöppje aranyat ér! Aztán nem firtattam tovább a dolgot. ahogy mondta. mindjárt beverik az orrát! A rút akasztófavirág úgy a képes felembe csapott a bádogbögre fenekével. nem hagyom. Szabóné! . A vénasszonynak még akkor is teli volt tömve a pampulája nudlival. hogy összetöredeznek az úton idefele.azzal az útkaparó el is kapta a fateknő szélit és úgy. hogy még egyszer képen teremtsen. hanem a csépai kupec vitte el a vacsorája javát? De aztán úgy voltam vele. Gondolkoztam rajta. Hanem. amiben a körmöket meg a krumplit főzte a bakterné a lakodalomra. hogy elmar a lakodalmi asztaltól. amikor a házasság szent igájába hajtja a fejit. de nem törődtem vele! Jó nagy nudlik voltak.Bár ha csak egy bolhányi jóérzés is szorult a vénasszonyba. Baj csak az volt. hogy a lába ujját szopogassa! Kegyetlenül éhes voltam.Aújnye. hogy majd szétolvadtak a nagy sze-relmességtől.Ne legyen mán olyan elutasító. Hadd legyen neki meglepetés! Nem fogott gyanút. Öntöttem is jócskán a bádogbögréjébe savanyú bort. hogy ilyen szögényösen ának eszcájg dógában. ahogy az a vőlegényhez illik azon a jeles napon.Ez után megnyalja majd mind a tíz ujját! . A bakterom is törleszkedett volna a Rozi mellé. és rögtön el is ment az étvágyam. Nem fért több. Nem is rágtam. . mekkora barátsággal vagyok iránta. Föltett szándékom volt.Ott a Guszti cigány igen elborult ábrázattal csapkodta a földhöz a fácántollas kalapját. . és amikor nem figyelt oda. Ott volt előttem az egész gyönyörűséges halom. Lenyeltem a krumplit. és úgy cuppogott azzal a szép. kee! Hiszen azé is ültem a ténsasszony mellé. amit a bakterné nem vakart le róla a főzés előtt. hogy azon nyomban megeredt a vér az orromból. Pedig a mennybéli biztos nem engedte volna meg a randa boszorkánynak. hogy a nudliból tán én is degeszre ehetem magam a lakodalomban. Majd az az asztalrú elszödögessük.Fogd be a bagólesődet. Úgy lógott ki egy-egy kétoldalt.Igyék a ténsasszony ebbű a jó borbú! Biztosan e teccet fáradni. hogy nem lehetett a bakterházban elegendő edényt találni. Az jutott nekem a lakodalmas ebédből. . addigra már csak egy szem krumpli árválkodott az aljában. ibolyás tányért már így is a kutyája elől vette kölcsön az útkaparó. mert kipepitázom azt a csúf pofádat! . hogy a szemeim is kiguvadtak. Bendegúz.Inkább ebből szedjen a ténsasszony! -mondtam a szipirtyónak. a legjobbik modoromat előszedve szóltam hozzá: . hogy nem veszett még el minden! Hátravolt még a mákos nudli. hogy a saját ujjait szopogassa! Mondanom se kell. az összes nudlit az asztalra borította. . kormos része. de lelökték a padrul. Amikor a szaft alól kitúrta az összecsócsált darabkát. A vége még az lett volna. nem volt nagyobb egy diónál. Úgy bámulták egymást közben. A bakterné meg a patkányirtó rendezkedett.Ne törőggyön avval. mire én is odaférkőzhettem a fazékhoz. Két napig gyúrták a tésztát a Szedmák bakter feleségével. a bakteromnak még a bajusza is rezgett a gyönyörűségtől. Buga Jóskának csupa szaft volt az ábrázata. Azt. biztos nem lenne kedve hozzá. meg még egy kis méz is. . még mindig vigasztalóan szóltam hozzá: . láthassa.szólt közbe az útkaparó. puhára főtt krumplin. és akkorára tátottam a szájamat. Utána olyan elégedett pofával szopogatta a rusnya. Azért megfogadtam. mert a banya megint emelgetni kezdte a bögrét.sopánkodott a vőlegény . így nem . ha meg is tudja az igazságot. Pláne ilyen nagy ünnepen! . Azt se vártam. A bakterom meg a Rozit etette a nudlival. egy kevéske sárga lében. avval még úgy sem fog jóllakni.Ha tuttam vóna. hogy láthassa. Megismertem! Az jutott a napamasszony elé. így legyen az emberben jóakarat! Én azért se adtam még föl a békülési szándékomat. és belecsúsztattam a banya tányérjába. Arra gondoltam. mint az öreg disznó hátulsó felin! Tisztára jót tett a dolog magának! Megszokhattam már a bakterházban. nem veszünk össze rajt. mintha a banyának óriási szemfogai nőttek volna. hogy a vén boszorkány ilyen nagy ünnepen elrontsa a jókedvemet. hogy egy regiment is jóllakhatott volna belőle! Jutott a tetejére bőven avas mák. hogy végre az asztal köré keveredhettünk a kanalainkkal. hogy nem az a Devla. aztán nyelhetem az éhkoppot. zsíros húsokat. Majd megfúltam közben. hogy csak úgy beleszedjük a nudlit a körömpörkölt-ragacsos tányérokba. mint a hüvelykujjam. az erdélyi vérszopó szörnyeteg képe az Érdekes Újságban. Mondtam is a vénasszonynak: . nagy szőrtarisznya-forma szájával a főtt disznólábnak. Utána próbáltam szopogatni a cupákot. Különben meg úgy megszépült a csalántól a kee képes fele! Olyan rózsaszínű lett a bőre. amíg már a gatyamadzagomat is hiába oldottam meg. Nem győztem lenyalogatni a nyelvemmel.Nem kéne ezt a jóféle italt elpazaróni. A körömpörkölthöz még csak össze tudtak annyit kunyerálni a Szedmák bakteréktól meg az útkaparótól. amikor a nudlira került volna sor. Na mi meg a lakodalomban örültünk. az már rögvest másnak öl-tögeti a nyelvit! De hát a gazdám meg igen nagyon szerette volna már a Rozi nyelvit megrágcsálni! Szerencséjükre a kupec addigra már úgy be volt kávézva. A drága bor meg csak csörgött le kétfelé az arcomon. akkor ehoztam vóna otthunrul a huszonnégy személyes mejceni porcilányt! Arannyá van írva minden tányérnak a széle! Csak attú fétem. akkora volt egy-egy. Inkább odahúztam eléje az asztal közepiről a nagy mosófazekat. amíg a csalán közt hancúrozott! . Na. meg az a szőr. amit a piócás ember lopott valahonnan. Addig túrtam magamba a mákos nudlit.

a nagyobbnak meg olyan susmány rőzsebajsza volt. hogy: „Szeretöm a nyögvenyelőőt túrúúval. mint száz! A Szedmák bandája nagyon szépen húzta a talpalávalót. A Rudi nem hozott magával csak két bádogkanalat. ott aztán a nagy cifrázásba összeborogatták a tejfölös köcsögöket. Hacsak nem éri be azzal a pár darab nudlival. Az alkalomhoz illően voltak felöltözködve. meg az újasszonynak is nagyon teszhetett. Kezdetnek kaptak egy-egy bögre bort. hogy apránként méregesse a bort a bögréjével. Úgy nézett maga elé.Hogy ne mongyam.Bolond embörbül van maga. és azt mondta a Rozinak: . ami még az asztalon maradt. Nőhetett volna bele a gazdája még eleget.. Csak a sárgaréz szivargyújtót sajnálta nagyon. s közben nagyokat pöfékelt a mákosnudlival. hogy csak lehajtott fejjel tudott belépni az ajtón. micsináljon a gyútójával. Persze az sehogyan sem akart meggyulladni.mintha valami jóféle gubaszivar lett volna -. aztán csak álldogáltak. Aztán meg visszafelé tolta a harmonika két felit. . ha jóllakni jött a bakterházba. addigra ő is belenyugodott abba. oszt rám hagyta ezt a jó kis gyútót! Ilyen jó hangulatban tellett a lakodalom.szedegette össze a gyújtó darabkáit a földről Guba Jóska. Kölcsönkérte a patkányirtó rézkupakos szivargyújtóját. de már így is olyan szép szál cigánylegény volt a Bangó Jóska. a kicsi meg kalapot viselt. . amíg ki nem bomlott az ingem. hogy nem issza ilyen degecre magát mindennap kee. A köldökéig ért a másiknak. hogy majd az lesz a helyük. Soha még azelőtt nem találkoztam velük. Nem maradt más a .. Először azt. de azért az asztalon is maradt belőle még bőven. felpattantam. mielőtt a lakodalomba jött. A másikén nem volt ugyan ujj.Nem ad ez szikrát. de úgy. Azután már szelídebbre fogták. fapapucs. Még a macskát is mézes nudlin tartják a bakterházban! Telitömtem az ingemet is belülről nudlival. Éppen úgy.Engesse meg naccsád. Arra gondoltam. hogy már attól féltem. azok meg úgy csattogtak. Megszámoltam. Állítólag egy sánta csikót cserélt el két hektó óborért." Én meg igencsak eltátottam a szemeimet. zománcos lavórral. Oda is csapta a falhoz a patkányirtó szivargyújtóját. Ráadásul megérkezett a zenekar másik két tagja is. Addig csiklandozta a talpaimat a harmonikaszó. Addigra a Rudi is letette a kanalakat. Szegény sokszor tartotta helyettem a hátát a régi időkben.. ahogy az éjjeli tehervonat szokott. de első pillantásra is megállapíthattam. hogy: „Asszony lett a lánybul. A Rudinak csak a térdéig ért le a nadrágja. hogy szivar helyött nudli van a bajsza alatt? . és már rögtön el is múlott a szomjúságom.Ki tette ezt a csúfságot énvelem? A patkányirtó erre már nem szót semmit. meg aztán a bundáskutyát is meg akartam vendégeim. ahogy a Szedniák bakter húzta nekik a ciframarsot. Mindig felébredek a hangjára. és várták. Amikor a lakomázásnak vége lett. . A magasabbnak hosszú haja volt. de a Jóskáé többszörösen is ráncot vert a bokáján. nem való sömmire! . Odakint vonyikolt rövid láncra fogva. hát nudli vóna? . Még a szemei is olyasformán álltak. hogy a kupecnek teljesen elvette az eszét a házasság öröme. A végén még a hűtőszobába is átmentek táncolni. Magukkal hozták a hangszerszámaikat is. A vőfély uramnak. Egy szó. amiket magával hozott. A Rudi az meg éppen a fele volt neki. de eszembe jutott. akkor vette kezdetét az igazi mulatozás. Úgy látszik. amíg a patkányirtó a könyökével ki nem cempedlizte az üveget a konyhaajtóból. hogy tökéletes művészemberekkel van dolgom. aztán gavallérosan a menyasszony elé lépett. Egyszer csak a Szedmák elkezdte széjjelfeszíteni a harmonikát a nyakában. hogy akármilyen elegáns helyen muzsikálhattak volna. Amikor meg már mindenkihez eljutott. Abban szolgálták fel a bort. A patkányirtó meg se várta. A vége felé Buga Jóska már nem is fáradozott avval. annál nehezebben ültem meg a helyemen. meztéláb volt mind a kettő. A kanalakkal muzsikált. mer akkó már rég evitte vóna az ördög a lelkit! Hát nem lássa. éppen úgy szürcsölte a bort befelé. hogy a nyári melegben szabadon járhassa őket a jó levegő. Akkor aztán rákezdett a banda.vett észre semmit az enyelgésből. odarakta a lavórt az asztalra. vőfély uram! -mondta dühösen.Aujnye. Egész addig abba se hagyták. hogy mindenki elérhesse. Tarisznyaszájú Buga Jóska megpödörte kétoldalt a bajuszát. A szája sarkába illesztett egy szép hosszúra sodort nudlit . Csak meghótt mind a két szömire. Rászolgált egy kis kárpótlásra. . A nadrág fölött ing volt mind a kettőn. csak fölrántotta a padról és cempedlizni kezdett vele körbe a bakterházban. kee. mint ahogy a Bimbó szokott inni az itatóvályúból. Egyszóval úgy néztek ki. Néhány marékkal leszórtam az asztal alá a bakter macskájának. ahogy a Rudi verte a vizeskannát. de annak meg gallérja volt. aki inni akar. mint a kanálmuzsika. és azon mesterkedett. és a vizeskannát kezdte el püfölni rettenetesen. Sose láttam azelőtt ilyen csudát! Szedmák bakter a nyakába akasztotta a harmonikát. Nem tudom ki járt jobban? A patás-e vagy a borosgazda? Mindenesetre a napamasszony már vagy tizedszer fordult a fódozott aljú. A kisebbik hegyesre pödörte a végit." Utána meg abba kezdett bele. az Egeres Rudi meg a Bangó Jóska.vette ki a szájából az összekormolódott végű tésztát a patás. hogy a Rozi mondjon valamit.. Fogyott a bor is rendesen. A Szedmák odaterelte a zenészeket a kemence mellé. Én minél többet hallgattam őket. éppen három húr volt a hegedűjén. . akkor igencsak melléfogott. hogy a banya meg a bakter is abban a lavórban szokta áztatni a lábát. milyen úri helyre szegődött el szolgálni. széj-jelrepeszti. hogy Szedmák megadja a jelet: lehet kezdeni a muzsikálást! Hamarosan eljött az az idő is.Egy tálján kaptánytú. Egész addig el se múlott. és annak a kerekit csavargatta egészen elvadult ábrázattal. az meg rögtön darabjaira hullott. Biztosan megharagudott rá valamiért. Az aládugdosott nudli meg mind a földre potyogott. hogy elhijjam az első táncra! A Rozi csak somolygott szemérmesen erre. meg egy horpadt oldalú vizeskannát. ahogy a Rudi a nadrágja varrásához kezdte csapkodni a kanalakat. Buga Jóska messzebbre lökte magától a Rozit. A Rudi ingének megvolt az egyik ujja. Lássa. mintha parazsat szórtak volna a talpuk alá. Legyen neki is életiben egy jó napja. A Jóska volt a prímás. Fogyott erősen a nudli. míg egyszer csak már nem bírtam magammal. mint aki tökéletesen megtébolyodott. Nagyon jó kedvem kerekedett. A patás szerzeménye volt az is. amiből Guba Jóska a bort szürcsölte. a vendégek meg sorba merítettek belőle.Még a nagy háborúban zsákmányótam! -magyarázta. akit ledöftem a szuronyomma! Azt se mondta. A Szedmák még énekelt is hozzá. A napamasszony körbejárta vele az asztalt. Gondoltam is magamba. és rakosgatni kezdtem a lábaim. és olyan kerekforma volt a hasa. amikor láttam. és szívesen megittam volna egy bögre bort a nudlira. hogy a vőlegény tökéletesen megbolondult örömiben. Magam is szomjas voltam. mintha egészbe nyelte volna le a görögdinnyét. hogy meggyújtsa a végit. Jó sok luk volt csinálva az ingeikre. majd olyasformán kezdték dobálni a lábaikat jobbra meg balra. Ez a tánc volt a ciframars. olyan hosszú volt. Bajusza az persze nőtt mind a kettőnek. Toppancs szomszéd! . lesznek még szűkösebb napok is a bakterházban. mintha a gyökérkefét ragasztotta volna az orra alá. Nekem ez még jobban tetszett. mint a hasmenéses kisborjú. Először is. mert alig győztek olyan szaporán bakfincázni. Gyanítottam is. és a Rozinak tiszta fehér lett a lába szára a tejföltől. . Nekihasalt a lavór szélének. mert a ciframarshoz az illett jobban.Az a szöröncséje.

mint szeretnétek! .törülgette a szeme alól a ragacsot a kupec. nem győztem a könnyeimet törülgetni az ingem szélibe. a lakodalom után el is kérem a Rozi fejéről a rongyot. hogy egész eltátotta a száját közben.hasamon. elgyün értetek a kaszás. -Ihaj-csuhaj! Sose halunk meg! Igaz-e öreganyám? . mert egyszer csak pislogatni kezdte azokat a csipás szemeit.Mennyen csak kee. Ahogy a bakterom kiment átöltözködni. hamarabb. amikor se szó. a feje formátumát tekintve. mint az én Rozim! .Nem álltam meg. aztán mekegett egy csöppet. hogy járják az úrasszonyok a kutyásdit! A végén csak kötélnek állt a szipirtyó.Na. . mert így is nagyon hosszúra nyúlik a mondanivalóm. hogy összekapkodjam. és a vége kicsurrant a bajsza csücskin. szólni kéne a patásnak. hogy egész magasra szállt a por körülötte. Visszaültem a padra.Hajja-e mama! . és beledugtam a sebesült ujjamat a borba.Elismert ám! A csendőrök előtt! Mint veszedelmes mezei tolvaj -morogtam csak úgy az orrom alatt. és vigyorgott. hogy a szavainak nyomatékot adjon. Úgy nevettem. Úgy illett. Elment a patással a táncba. hogy rákoppintott a legkisebbik lába ujjara.Ez se járt az illemtan-iskolába! -jegyeztem meg. ahogy a közveszélyes bolondok szoktak.gondoltam magamba -. és úgy rángatta fölfelé a padról.No. amibe a nudli volt.fordult a banya felé. soha nem akarják abbahagyni a forgolódást. Amikor meg már nem fért több a baktersapka alá. mer az nem illendő ilyen úri háznál! A vénasszony megszabódott előbb.Gyüjjön. hogy az összes uraság meg úriasszony minket csudáit! Mondta is neköm a Karvaly Gáspár. hogy nem tuggya. de az úgy össze volt kapaszkodva a patkányirtóval. Azt hittem. Az elveszett pántlikás botja helyett a vesszőseprő nyelével kopogtatta a padlót. hogy rendesebb helyre beerisztenék avval a rablógyilkos külsejével. Idő előtt. mán ennek is harangoztak odafönn! Éppen ideje vót ma. és az összes nudlimat beletaposták a padlóba. és cifrázni kezdte. mint aki hajlandó lett volna efféle rusnyaságra. jó lesz kapcának. A bakterom is roppant mód szerette volna megforgatni a Rozit. hogy nem én kértem mög az Ibolykát. hogy ő már régen nem járt semmilyen táncba se. ha nem áll elé éppen akkor a patás. amíg a vénasszony .Úgy forogtunk az Ibolykává a tűzoltószertárba. bánnya. Egészen biztos megpróbálta volna a fejembe húzni a mosófazekat. a bort öntögette le a gigáján. mintha én túrtam volna ki az üdvözülésre jelöltek sorából. Avval gyógyítgattam egészen addig. mindjárt el is kezdődött a menyasszony-táncoltatás.Úgy látom. Hátha életet ment vele! Azonban a kupec se úgy festett. csak ült a kemencepadkán. amit még meg lehet menteni. hogy le köllött foglani a maglódi tűzoltószertárat! Ott vót megtartva a hinye-henye! Szip lyány vót az Ibolyka. Addigra azonban már a feje tetején állott minden. A patás csak épp hogy elvette a szépséges Rozit. míg magával nem rántotta a banyát a fateknőbe. Miután a gazdám ilyen módon kijózanodott. Ilyen csúf embert szerintem még a kalendárium lapjaira sem engedtek volna rátenni. A gazdámnak így nem maradt más szórakozás. de sehogy sem tudott a kedvembe járni. bizonyosan a ténsasszony lesz a következő! Abbul gondolom. és bicegni kezdett az öregasszonnyal. hogy legalább még egyszer sikerüljön neki.Meglátszik. a menyasszony. akkor ugyancsak förtelmes pofája lehetett neki. és máris megunta? Túl akar adni rajta? Legalábbis nem tiltakozott az eladás ellen. hogy kiigya belőle a borát. Gondoltam. Alighanem összecifrázta a nadrágot a nagy mulatozásba! . A patkányirtó a maradék csizmája sarkával éppen a kisujjamra taposott. hogy késő éjjelig tartott a mulatozás a bakterházban.kurjászta. Fogta a nyanya kezeit. De azok is mind rablók meg országosan keresett haramiák voltak. azt se hittem el neki. de a patás csak erősködött.Na . ami neki volt. oszt járjuk el együtt a rezőgcsárdást! Ne utasijja vissza a vőleginy kérésit. Utoljára a lánya lakodalmában. Én is biztattam az öregasszonyt: . mintha az őszi legyek pöttyözték volna tele. hogy a baktert elvitte végre az ördög! Kee is érzi a pokol kénköves illattyát? Az öregasszony is érezhette. A pokol bűze pontosan a bakter ünneplős pantallójának az ülepe felől áradt. az ördögnek se kellett a lelke. mint a bőgi szűz a bűnbeesés előtt. . hogy úgy látszott. Teljesen össze volt kócolva a haja. Nem volt abban akkorra már csak az aljában összefolyt. amennyire csak kitellett tőle. Nézett. Hol előre.Szilencijó! Szilencijóóó! . Amúgy félcsizmásan állott ki a násznép elé a konyha közepére.gondoltam. csak a mézes mák. mint a községi kan disznó.Aujnye. hol meg hátra. Legföljebb a heti vásárokon kiszögezett csendőrségi körözvényeken lehetett látni hasonló pofákat. A patkányirtó mester meg csak kommendálta a Rozit: . Rögtön meg is kékült a köröm a lábán. Mondtam is magamban: . hogy azt is a vőfély. táncoljék a vőlegénnye! Legalább én is eltanulhatom. hasra vágta magát a sárba. és úgy vernyákolt. a végén meg már úgy röfögött. Abba. még az a rongydarab is oldalra csúszott. Egyszóval kérette magát. A vasalt csizmasarok alatt úgy feldagadt az ujjam. Majnem olyan szip. Pedig az mindenre kapható volt. Időnként meg megállt. de jót mulattam! . Ahogy végignéztem a kupecon. mint az éccaka született bornyú. A patás addig cifrázta a rezgőcsárdást. Úgy látszott. mákkal keveredett méz. mert a zöld döglegyek már nagyon köröztek az ülepe környékén. de azoknak megint arra akadt dolguk a tánccal. A Rozi csak állt ott a vőfély mellett. hogy a Szabó bakter elveszett ember! Azután meg elment kicserélni a nadrágját. ténsasszony. A bakterom meg feltámadott. hány légy ragadt bele a gerendára szögeit légypapírba? A nyelve meg oldalra lógott ki a bajusza alól. ahogy a kupec lova. A sánta ördög meg megkapta a banya derekát. . hogy annak meg majd leesett a feje a nyakáról. ha majd csizmám is lesz hozzá. hasra fekve kinyúlt az asztal tetején.rikkantotta. . azon nyomban felhajtott egy fél lavór bort. Ennél különb produkciót tán a vándorcirkuszban se láthattam volna. Annak is éppen ideje volt. se beszéd. Mind a három fogát meg lehetett volna számolni.Eladó a menyasszony! Én meg igen csodálkoztam. ami a banya bögréjében volt. . hogy rágcsálja már meg egy kicsit a bakterom nyelvit is.aki addig háttal volt nekem fordulva . hogy ne mondjam a banyának: . . mer úgy számolom. Mire azok ketten kikecmeregtek a teknőből. A banya meg a kezeivel kaszált a feje fölött. A patkányirtó és a Rozi meg éppen arra fércőgettek. hogy ilyen fényes ceremónia közepette még a szellentés sem illendő dolog. Olyan bután nézett a Rozi.el nem vette a bögrét. de annak is már vagy húsz éve. mintha az élete múlna rajta. Én nagyon odavoltam. . Lássa a naccsága. Ez állt a legjobban neki. mer olyan életellenes kapcaszíne van az ábrázatjának! A szipirtyó olyan szemeket méregetett rám. milyen csúfot tud űzni az ördög az emberfiával. olyan volt a képes felük. hogy legalább lehűtsem egy kicsit. amit a fejére tűztek a menyegző előtt. A szemeivel egészen fölfele bámészkodott. Úgy csapkodta a hosszabbik lábát a földhöz. hogy magához szólíccsa a teremtő! . mielőtt magával vinné a lelkit a pokolba! Jól nézze meg. hogy a pokolba kívántam rögtön az egész bakterházat. mert nehezen akartak a vendégek elcsendesedni. azt számolgatja. a patkányirtó meg egyszerre nagyot kiáltott: . A vége az lett. Egyből lehasaltam. ha a Rozijáhó hasonlítja! .Utójára leginykoromba táncótam ilyen jót a tekintetös Karvaly Gáspár disznóherélő mester leányának lakodalmába! Annyi vót a vendégsereglet. násznépestül. Nehogy azt hihesse valaki. mer szívesebben atta vóna iparosemberhő! Mer én ma akkó is elösmert kupec vótam! . mert nagyon fintorgatta azt a karfiolforma orrát az asztal fölött. aztán kampec! Gondoltam. Nem is akarok már többet a patásról beszélni. Buga Jóska dirigálja. Úgy rángatta közben a banyát. A lényeg. Pontosan úgy festett az ábrázata. éppen úgy.

és mindjárt el is szalajtotta a Szedmák legidősebb fiát egy üveg pálinkáért. Nem is csodálkoztam volna. mint Szaros Pista Jézus neve napján. A kupec igen boldog volt. ahogy azt megesküdött asszonytól várta volna az emberfia. de a Rozi csak a mezítelen talpait lóbálta a kemencepadkárul. hogy elpusztítsák a megmaradt bort. Nem volt azon ráma egy csöpp se. mintha begombázott volna büdös csiperkéből. teli van a bukszája bankókkal. megfogta a kézit. hát az ki volt menve minden emberi formájábul. Kirohant az udvarra. errefelé ez a szokás. mint a szolgálat! Akármilyen nagy esemény volt a csépai kupec lakodalma. Baj azért se eshetett. Jó ideig túrt a bukszájában. hogy át akarnának menni a szekérrel a másik oldalra. Egyedűl csak a Rudi meg a Jóska maradt odabenn a házban. megvehetnem magamnak a Rozit! Nagyon jó vétel lett vóna! Ilyen görbe lábú. ott helyben fölfordul a gyomrom. hogy a hangjával milyen jól elszórakoztatja a vendégeket. a fején meg az a sapka volt. ha az is kidugja a nyelvit. attól még nem állhatott meg az állami vasút. Senki nem akart lemaradni a látványosságról. A végén aztán előjött a belső szobából a bakterom. Addig szünetelt az átkelés. hogy a nyakán marad a Rozi.. Majdnem a szívemhez kaptam rémületemben. A fejével meg kifelé integetett. Hol a baktert. Mondhatom. csalódtam a bakteromban. amikor észrevette. A bakterom macskája meg rémülten menekült ki az udvarra. Maga mellé húzta a Rozit. Egyik kéziben a bakterom vasvilláját fogta. Attól félt. annak nyolc kilométerre ott volt a másik átjáró. Meresztgettem én a szemeimet.. tán azért nem mer a bakter kitenni magáért. Gondoltam. hogy az tiszta szerelem volt. A bakterom egyfolytában azt ordította: „Megy a gőzös kanizsára.Ha most vóna pízem. A Szedmák úgy húzta-vonta a harmonikát. Akinek nagyon sürgős dolga volt. kifizette. mert a felesége a kasszíros? A gazdám aztán meg odalépett a Rozi elé. hogy nem lehet a bakterházban akkora ünnep. csak több hónapos fekete kosz. ipamasszony rakott bele a szitába egy pengőt. visszaállították az asztalt a szoba közepére. hogy mindenki. ha így ácsingózott utána. Miután már mindenki belefáradt a táncolásba.. velem együtt. hogy ugyan milyen csizmáról énekel a patás. hogy eltűnt a Rozi. hogy tán még a fogai is összeverődtek a Rozinak. A patásnak vérben forogtak a szemei. A patás meg már egészen neki volt szomorodva a kemencepadkán. A száját meg összecsücsörgette és a prasnya nyelvit öltögette a Rozi felé. hogy a lakodalom napján zárva tart a sorompó! Aki meg még ezután is okoskodott. mert a bömböléssel volt elfoglalva. mint a falunkban a Táska Ángyi urának. Reklamáltak. Ejnye! . Egyszóval igen komoly volt a helyzet. Teliöntötték a lavórt borral. hogy mindenki azt hihette. Még a szarvakat is láttam a homlokán. Még a lakodalom költségei sem térülnek meg. így nyugodtan mehettek a vonatok! Nem is nyitotta föl. csak a lakodalom után.gondoltam magamban . és legalább száz pengőt ad a Roziért. Szóval amikor a patás elkezdte keresgélni az ő Roziját. és megint ordítani kezdett: . Nem győztünk egyik gyönyörűségből a másikba esni. A leghangosabbat még meg is fenyegette a bakterom. hogy akkor fogja a két sorompó közé zárni a kocsival. hol meg a Rozit figyelgettem. és cibálni kezdte a konyha közepe felé. lopva. Egészen bizonyos lettem. hogy igen vágyakozik már a nászéjszaka után. mintha lopni menne. Úgy surrant ki a Rozi után. mert a bakter már a lakodalom előtti este leeresztette a sorompót. A zenészek újrakezdték a muzsikát. hogy a bakterom megvette? Az övé. Neki is feküdtek nyomban a lavórnak. Kutya egy ember volt a Szabó bakter. aztán előhalászott két hatost. rögtön elő is húzta a farzsebéből a bukszáját. Közbe úgy rázogatta. amiben a sorompót szokta néhanapján leeriszteni. A bakter körberángatta a menyasszonyt egypárszor az asztal körül. egyáltalán nem úgy viselte magát. addig a Rozi meg a bakterom . mint akinek épp a gégáját nyiszálja a nyakvágó. ha ilyen normálisan viselkedek. hogy ne legyen rá gondja. minek árulja már megint a Rozit. Csak akkor hagyta abba a gajdászást. Úgy járt a feje. Akinek meg nem sürgős. de azért igencsak állta a dolgot. majd ez megveszi a Rozit! Úgy is teljesen bele van pistulva! A sorompóról jut eszembe: Az én gazdám jól tudta. Annak csinált folyton úgy a feje. mert amíg az őrzésire volt bízva. Ezzel vége is lett a menyasszonytáncoltatásnak. befogta a füleit.. hogy szégyenbe ne maradjanak. ami előbbrevaló lehetne. A végin. A kupec összeszámolta az összegyűlt pénzt. csak egy-két darab össze-nyomorgatott nudli. hogy baj lesz! Amíg a patás bennünket boldogított a hangjával. a bakterom amint előbújt az átöltözésből. Arra gondoltam. Ot illeti! Nem is akart több vásárló akadni. amit a bakterné az orra alá dugott.Na.. hogy a csépai kupec testében maga a sátán jött a földre látogatóba. de aztán a patkányirtó leállította őket. hogy vidáman fog befejeződni a lakodalom. Mindegyik úgy csinált. mintha le akarna ugrani a nyakáról. hogy legyen miből elkezdeni az új életet a fiataloknak. Azokat aztán bedobta a szitába. mert kinéznek a többiek maguk közül. mintha muslinca ment volna a szemibe. aki mellette ült. aki légnyomást kapott a nagy háborúban Trevizónál. és azután már csak danolgattak. Én már akkor gondoltam. hogy a homloka is gyöngyözött bele. Guba Jóska jó sokáig ordítozott. többször is kipróbálhatta a Rozival a szerelmet. rusnya pofájú menyecskét sehun nem lehetett venni az egész vecsési határba! Mutogathattam vóna a piactéren minden szerdán meg szombaton. hogy a lakodalom végire mindenki megtébolyodik! Azon törtem a fejem. és nagyon beválhatott neki. Ki volt öltözködve. a másikban meg a viharlámpát. Olyan gavallérosan csinálta. az ráér! Néha betévedt a bakterházba egy-két nagyobb hangú lovas kocsis ember. de nem akart vevő akadni a Rozira. de még kifele menet is csak pislogott a bakterra. A gazdámnak a végin már úgy rángatózott fölfele a fél pofája a nagy szerelembe." Outána meg a patás kezdett torkaszakadtából üvölteni borzasztó csúnya hangon. és az újasszony után óbégatott az éccakába. Végül a Rozi kiosont a bakterházból. . A lámpa fénye egy pillanatra rávetődött a pofájára. Az meg visszacsücsörgetett a bakteromnak.folyton egymásra kacsintgattak. Úgy ordított. Ne felejtsem szavam. amikor majd jön a pesti gyors. hogy: „Rámás csizmát visel a babám. Azzal világított bele az éccakába. és azt rázogatta maga előtt. de nem akadt abban egy peták se. mint a nászingeres bikának." Olyan szépen mondta. Gondoltam is.Eladó a menyasszony! Én meg sehogy nem értettem. Olyan szemekkel pislogott a bakteromra. A Rozi. de megmondták nekik.Eladó a menyasszony! Kiforgattam az összes zsebemet. A patás meg éppen nem ért rá. amikor rr mindenki látta. . egy hatosé! Karácsonyra gazdag ember lehetnék! A bakterné előhalászott valahonnan egy lyukas szitát. hogy a bakteromnak már nem sokáig kell leeresztve tartani a sorompóját! A végén még a lakodalmas asztalt is felborították a nagy szerelmeskedésbe.aki addigra ugyancsak észre tért . Látszott rajta. én már gondoltam. Úgy látszik. Az összes násznép meg ott toporgott a nyomában. valami őrültséget kell csinálni végre nekem is. azt se kellett kétszer biztatni. de hát nagyon egymásba voltak szerelmesedve a bakterommal. A hétköznaplós nadrágját húzta magára. azt fejbe verték a nokedliszaggatóval.

de neki is a bokájáig le volt tolva a nadrágja. A Rozi anyja meg sírt örömiben. Attól kellett félni. így lett vége a . Szurkoltam is. ott bögyölőzték egymást. amitől olyan lett az arca. A Szedmák bakter addig húzta a harmonikájával. Igen szomorkodtam. mert nagyon elbujdosott. Már úgy láttam. így egy kis idő után mentem én is a többi után. Szóval az illetlenebbik felit fordította felénk.Gyere te átkozott bakter lefele a farul. eléjük toltam a talicskát. Aztán ráuntak a dologra. mert valamivel puhábbra esett. ezért amikor a bakter bedugta az orrát a bakterház ajtaján. mert sehogy sem szerettem volna lemaradni annak a látványáról. A patás még ordítozott vagy két óra hosszat a fa alatt. hogy még a nadrágját is csak menet közben tudta a derekára rángatni. szalmasárga haját. és kiterült a földön. ki fogja viselni a kalapot odahaza. mert a fejemhez vágta a moslékkeverő fát. Nem akart előjönni. hogy az is tudja. mert a sok mulatozásba én is úgy elfáradtam. az biztos! A patás mátkája a hátán feküdt a kukorica töviben. odakinn meg úgy futkározott a vasútárok mentén. hogy a lakodalomnak is vége lett. meg a vénasszonyt is. nekiszaladásból döfte bele a vasvilla mind a négy hegyit a bakterom ülepibe! Rögvest visszaszállt belé az élet! A bakter üvöltött. amikor a bakter végleg kileheli a lelkit. A bundáskutya meg a Szedmák bakter Rézi nevű kiskutyája is egymásba szerelmesedtek néhanapján. Na ilyesmit még nem láttam azelőtt. A végén . amikor a kupec rájuk talált. ráhagyja a baktert a varjakra. egészen a nyakába volt tűrve a cifraszoknya. A kupec oda már nem mászott utána. A patás odalenn még egynéhányszor hasba rugdosta az újasszonyt. A gazdám vonyított kínjában. A Rozi sejthette. úgy képen törölte a mosóteknő aljával. Azután meg.Nem megyek! Ne merjél az állam szógájára kezet emelni.Mindenki láthatta. A lakodalmas népség még vagy félóra hosszat ácsingózott a fa tövibe.De a Rozi csak nem akart a jó szóra hallgatni sehogy se. Amikor a gazdám meglátta a patást. amit az ura művelt a Rozival -. hogy nem egészen jól áll a szénája az ura előtt. A szemöldöke meg majdnem felcsúszott a feje tetejire. de azért a markába kapta a felesége szép.Mássz elő. mer a tömlöcbe végzed! . mégis így csúffá tette. Igaz a képes fele se volt szebb. mint a szerelmes szamár. Ráadásul evvel még vége se szakadt szegény szenvedéseinek. Gondoltam is. hogy a bundáskutya is messzire kerülte. aztán elbúcsúzkodtak a vendégektől. a kupec meg még nála is rettenetesebben visított. ha bejönnek az első fagyok! Lerakta a vasvillát. mígnem egyszer majdnem a saját szemit bökte ki a villa hegyivel. mindenki eltakarodott haza. mielőtt a másvilágra költözködik. ott ahol a patás megszurkálta a vasvillával. A vénasszony jobban járt. kiszorítom belüled a szuszt! Majd megtanulod te. Nagykáta felől vékonyán derengett az ég alja. aztán legurította a létrán. Nem is bántam már. és valami nagyon jó lehetett a Rozinak a nászéjszaka. amikor éppen felém tartottak a banyával. Igen panaszolta a hátulsó felit. és mind visszahúzódtak a bakterházba. végleg kiadja a lelkét. hogy láthassák. majd leragadtak a szemeim. ha estében elébb agyoncsapta volna a patást. Örökre leereszti neki a sorompót! A vendégek meg persze loholtak a patás nyomában. mint a gyalogbéka. Először nem is szándékoztam közbeavatkozni. aztán elindultak a nászútra. Úgyhogy a végire az én fejemre is nőtt egy púp. A vénasszony egyszer csak felpattant a bakter hátára. hogy tud így száguldani a kacska lábával az ördögfattya. Olyan sebesen szedte az irháját. Adott még egy pár nyaklevest is a Rozinak. Nagyon szépen sikerült a búcsúzkodás. de az is valami veszettül járt rr előre meg hátra. A bakter csak akkor merészkedett lemászni az eperfáról.Hinnye. Annak azonban sikerült valahogy idejében felmászni a nagy eperfára. hogy ki fija a Toppancs Miska! Engöm nem fogsz többet ilyen csúfságra tönni! . ha a banya nem siet a lánya segítségére. mint a döglött tyúké.már azt. Fejjel előre a trágyadombra. aki még földije is. pedig a patás szép szóval édesgette: . A bakterom átesett rajta. milyen illatosítót kényt magára? Nem vehette szívesen az érdeklődésemet. A patás meg utána. milyen szép is a házastársi egyetértés. Nem néztem volna ki a baktersapka alól. Addig tekerte. . Nem soká kellett keresni a Rozit meg a baktert. csak elvégezte a nagyjamunkát a patás helyett. Könnyítésképpen. amikor már onnan se lehetett látni a kupecet. de jó szaga van a ténsasszonynak! Árujja mán e. Időnként jó nagyokat sózott a Rozi fejire. Pedig még az életit is rábízta volna. és nekifogott. mire a hajánál fogva előhúzkodta a padlás legsötétebb zugából. de csak azért. A bakter meg erre úgy kezdett bőgni. hogy annak még nagyobb kedve legyen a házasélethez. A lábai meg olyasformán álltak a csillagok felé. Éppen a csúfadik felit mutogatta felénk. amíg az ifjú pár el nem tűnt a szemünk elől. mintha pironkodna a dolgok miatt. mer úgyis kifolyatom a véred! .kiabált vissza neki a bakter az eperfa legmagasabb ágáról. Én is ott szedtem a lábaimat a banya mellett. A hátán a banyával kifordult a bakterházból. hogy milyen jó ura akadt a Rozinak. te cafka! . Mire abból kikecmergett. Egész reggel lett. Mondtam is neki: . mintha langyos libazsírral kenegették volna a háta közepit. mert láttam. Addigra már újra kivonult a násznép a bakterház elé. rémületében keresztülfutott a bakterház udvarán. hogy letörjön alatta az ág. mer szíjat akarok hasítani a hátadbul. Csodálkoztam is. de úgy hallottam. amíg bele nem zsibbadt a nyakuk a fölfele kandikálásba. már mindent megtanultam a szerelmeskedésről. A patás a kupecbotjával még egyszer megfenyegette a fa tetejéről kandikáló baktert. hogy a bakterom ennyi mindenhez ért. Akárhogy is reménykedtem. Biztosan a gondját fogja viselni neki. de azt igazán nem hittem volna. mer úgy nyögdécselt közbe. A bakterom meg a hasán feküdt. már olyan szaga volt. mert hát nem tartozik énrám a mások családi ügye. Pont mintha tököt gyalulna a hasával. mert már nagyon lógott a nyelve a galoppozástól.mert igen jószívű gyerek vagyok -mégis megsajnáltam a bakteromat. Úgy lett volna szép. Amikor az már olyasformán röfögött a Rozi tetejin.csalogatta az ura. mintha be akarnának rukkolni a kecskeméti negyvennégyes huszárokhoz. hogy előkajtassa a Rozit. O azonban a Rozival dörzsölgette össze a hasát. A patás addig kurjászott a fa alatt. meg a bor is elfogyott. de biztos voltam benne.Csak kapjam a kezembe azt a szutykos gégádat. hogy vér fog folyni a bakterház udvarán. az anyád rosszéletű szakramentumát. Pedig hát a bakterom nem tett semmi rosszat a Rozival. ha utoléri a baktert a vasvillával. ő meg szaporán bicegett a nyomában. hogy egyből tülökforma lett az orra. ettől aztán ő is ráunt a dologra. Ideje volt már elkezdeni a mézesheteket. és mind a tíz körmét a képes felébe vájta. ezt még itt üti meg a guta a nagy szerelembe! Egyszóval teljesen odavolt. Majd azok leverik az eperfáról. Bizonyára nem is maradt volna a fején a haja. hogy nem ezt várta vóna a bakteromtól. amíg a bakterné szemei egészen ki nem dülledtek. éppen a nászéjszaka résznél tartottak. Úgy gondolta. hogy ebből mama már nem lesz bakterhalál. A ház mögött bújtak el a kukoricás széliben. hogy egyszer csak rálép. Maga előtt terelgette a Rozit napkelet felé. hogy biztos voltam benne. Úgy látszik a bakterné se nézte jó szemmel a döfködést . kezében a vasvillával. az végleg búcsút mondhat az állami nyugdíjának. csak alulról fenyegette a vasvillával: . A bakter meg hörgött. mint aki a halálán van. ugyancsak rezgett a hangja. pedig azt hittem. sehogy nem akart leszakadni az ág alatta. A patás az utolsó pillanatban mentette meg az életét. és azért fog orra bukni.

de utána már úgy aludtam. A bakter viszont kínjában már a nyers zöldbabot rágcsálta savanyú pofával. Annyi ennivalót tömhettem a hasamba. Szerencsétlen alaposan bezabálhatott a patkányméregből. . Kuktálkodott volna a fazék aljára is. amit a bakterom nem nyáladzott össze. hogy a marhacsont meg különösen jó ízt ad a levesnek. mert a gazdám estére már használhatatlan lett a nohabortól. Akárhogy zargattak. Két álló napon át nem is kívántunk semmilyen ételt. amit én ne tudnék csudásan elvégezni. Volt néhány szem aszott krumpli is még a kamrába. hogy ha úgy teccik. így ment a hajfűző is a fazékba. A jó vastag csíkban vágott szalonna olyan erőt adott a lábaimnak. hogy alágyújthassak a vacsorának. Attól mindjárt olyan jó szaga lett a levesnek. és puhára rotyogtatni. Egészen megsajnáltam. . hogy kész-e már a vacsora? Nem főztem én azelőtt semmit életembe. hogy sokkal jobban bírtam a szaladást a kurtalábú parasztok elől. Arról nem is beszélve.Én még csak elvagyok! .Érzi-e má. Szegénynek olyan sárgászöld színe lett. Akkor is vígan danolászok. . Már csak az a szalonna meg kolbász maradt. mintha azért fizetné a vasút. de csak a végire értünk annak is. . Ennyi az egész főzés! Amíg felforrt a víz. hogy hozzon rőzsét meg kukoricacsutkát.Olyanra gyártott ez édesapám. A gazdámat meg elküldtem a ház mögé. ellestem az asszonyoktól a főzés mesterségét! Eleget sertepertéltem a sutyorgó fazekak körül. ezért szép vékonyra fölcsíkoztam a bakter használt kapcáját. . még egy szál kolbász is lógott a gerendán. A kredencben turkálva rábukkantam a banya ünneplős hajtűzőjére. Előhúzkodtam a kredencből a nagyfazekat. de én azért föltaláltam magam. A vonatok meg kattoghattak vidáman éjjelnappal. s a banya a hátralévő életében nem teszi be a lábát a bakterházba. de a harmadik napon már olyan hascsikarásom lett tőle. hogy be kellett fogni az orrom. Ne búsoljon kee. mintha csak a vasúti főnök keze alá hordta volna a tüzelőt. Ott aztán néha félórákat is kucoroghatott az emberfia elódozott gatyamadzaggal. bakter úr? Nem megy az soká. addig összeszedegettem a vacsora alkatrészeit. hogy soha nem szakad vége annak az áldott jó állapotnak.! .állt meg a szája a zöldbabrágásban. Valahogy ottfelejthette. megélek én a magam tudományábul! Ettől aztán a bakternek igen nagy reménysége támadt bennem. ha gyühet fújni a levest! Szót is fogadott.mondtam. Mielőtt álomra hajtottam volna a fejem. Engem tökéletes legényembernek neveltek. még a pásztorkodást is takarosabban tudtam elvégezni. Meg a maga vacsorája is! Üljék csak le kee. kee! -nyugtattam. Más meg nem volt. hányszor csaptak a fejemre a fakanállal? Jól tudtam. Ehhez az ételhez hajszálpontosan kell kiporciózni minden hozzávalót. Úgy szaggatta le a zöldségeskertben. Valami borzasztó büdös dohányt pöfékelt. Kiült a bakterház elé. ha nincs asszonyféle a háznál! Most majd nyelhessük az éhkoppot! . a harmadik nap azonban már megéheztünk. Azért én mégis erősen reméltem.Nincs olyan dolog a konyha körül. Még mindig egy kicsit hígnak látszott a lé. Most legalább csak avval kellett foglalkoznia. Találtam még egy marék zöldbabot. Oly nyugalmas időknek néztünk elébe! Úgy éreztük magunkat a bakterházban. mert a bakterházban a macska volt a legválogatósabb. de attól csak gazdagabb lehet az étel! Bedobtam azt is a zöldbab után. Néha meg tejfölt a változatosság kedvéért. ő könnyen volt. mint a kisistenre. Sűrűn dugta be az orrát az ajtón. csak úgy magába.Ajahajahaj. A bakter meg csak egyre fordulgatott befele: .szimatolt be azzal a tulipiros orrával a konyhába.. . mit főzök.Ne lábatlankodjék bele a szakácstudományomba a bakter úr.De mögönnék e kis tőtött káposztát. hogy a Szedmák bakter átszaladt megnézni. Olyan vadul ivott egész álló nap. hogy még a lába ujját is megnyalogassa utána! . nekem is királyi lett az életem. Még a szaga is olyasforma volt. A macskának meg biztos nem kellett. adnom kellett a becsületre meg a tisztességre. oszt gyúccson rá a pipájára! Majd szólok. A bakter olyan hűségesen szolgált. A bakter a vasúttól kapja a fizetést. teljesen odaveszik a fáradságom. mint a bárány. A legszebb mégis az volt a dologban.A szaga az jó neki! . Úgy nézett énrám.. Így persze ráuntunk a túróra meg a tejfölre is. A bakterom úgy nyögött. mint az éretlen töknek. hogy azt hittem. odaki. Azért azt mondanom se kell. Még egy marék zöldbabot tömött a bajsza alá. ha álló nap üres a hasam! Hanem magának nem sok jót ígér a kinízete! Megláccik. hát még a jó lekváros pampuska! -segítettem a bakteromnak az ábrándozásban. rögtön teleöntöttem vízzel. hogy jól bírjam az éhezést. . amit szeretett. Olyannyira. A bakterné nagyon megorrolt a gazdámra a Rozi miatt. mert ugyancsak lógott a nyelve holtában is. Igen hálás voltam a Rozinak. Tudvalévő. Elmondhatom azt is. Csak éppen a fejest is nekem kellett elvégezni.Lássa.Csak még egy fertályórát bírjon ki. hogy én nem hanyagolhattam el a saját mesterségemet attól. amennyi belém fért. Amióta az öregasszony nem tartózkodott odahaza. még egy kis gancát se! Ennek ellenére figyelmes gyerek voltam mindig. Úgy láttam. de annak ettől se lett jobb a kedve. soha ne kelljen valami lepcsesszájú fehérnépet magam mellé venni! Nem köll énnekem asszony. az amúgy is láthatta. Én még csak loptam magamnak sárgabélű barackot a határban. Egypár napig jól tartottuk magunkat a szalonnával. Igen abajgathatta az éhség. A bakterom nem volt szűkmarkú velem. Attól még nem sérülhetett a menetrend. és hazautazott Rátótra. döglött patkányra. A kamra sarkában ráleltem egy egész friss. a bakterom se eresztette búnak a fejét. hogy mikor jön a vonat. majd akkor adok neki nevet. végez velem a temérdek túró. Mi tagadás. Egypár napig aztán túrót ettünk.Sebaj. így még délután is fütyörészve kísérgethettem a teheneket. hogy vele tartott a vénasszony is. amikor este hazahajtottam a teheneket. és még az útra is vittem egy jókora darabot. A gazdám már korán reggel elkezdte öblögetni a torkát a zománcos fazékbul. de én csak küldtem el onnan: . Ha csak egy csipetet is tévedek. hogy a bakterom nem törődött az állami szolgálattal. ha már elkészült. marhacsontból faraghatták. milyen jó szaga van neki? . Úgy láttam. azután meg belehajigálni a hozzávalókat.lakodalomnak. Bendegúz? . avval jól tarthattam magam. mi a baja. Ennél nagyobb boldogság nem is érhette volna a szívemet. hogy amióta nem szédelegtem az éhségtől. Még nem tudtam. nem voltunk a hozzávalóknak bőviben. amit a szűkösebb időkre gondolva eldugtam az ágyam mellett az istállóban. Én mégiscsak iparosemberféle vótam. A főtt ételnek azonban híján voltunk. hogy másnap nagy duzzogva összepakolta a motyóját. amióta elhagytam a négykézlábat. Akinek meg szeme van hozzá. ahogy a fazék körül sürgölődtem. Ki tudja. hogy leeressze a sorompót. Gondoltam. Aztán látta. A teheneknek meg estére majd szétrepedt a tőgyük. és a szája sarkába dugta a cseréppipája csutoráját.sóhajtott a bakterom. hogy csak vizet kell forralni.Káposzta bizony nekem is jólesne. Már korán reggel belaktam avas szalonnával. hogy nem győztünk felváltva rohangálni a ganédomb mellé a bakterommal. mint a bunda. hogy mi lesz a vacsora. főzök én a bakter úrnak olyan vacsorát. nem tudtak a nyomomba érni. mint az urak. azt belehánytam a vízbe. Olyan kezes lett.Kész van-e ma. már szép hosszú csírákat eresztett. hogy beleszokott az úri életbe. A bakteromnak nem volt gondja arra. Okos ember gyereke a nagy szűkösségben is feltalálja magát. Nem hiányolta a bakterházból az asszonyt. hogy csak a szapora van rajta a bakteron. Igaz. de azért csak nem tudott nyugodni. Bendegúz! . . töviről-hegyire beszámoltam a Riskának a lakodalomról. jól tele volt a vénasszony hajszálaival meg vastag kosszal.Talán értecc a főzéshez? .

A feje tetején tiszta piros volt a fazéksapka. valami kollegája lehet a bakteromnak! . mire viszi. Igen érzékenyen érinthette. a bakter elöljárója. mer én itten tehénpásztor vagyok. kipödörve. Nem szándékoztam zavarni a gyógyulásban. . húsvét vasárnapján.Tán megterhelte a hasát a nehéz étel? .Csak falatozzék kedvire! Különösen a sürejit kanalazza! Aztán ha elfogyna.kérdi erre tőlem. -Majd ha megjövök estére a tehenekkel. hívni kéne az orvost. mint a Lóci csendőr csizmájának. hogy milyen hitű? Az is lehet. a másikkal meg szalutáltam neki. és nem tudtam levenni a szemem a vonatról. A kezébe nyomtam a kanalat. Csak nem a királyi különvonat? Lehet. éppen csak egy fél fejjel maradhatott el tőlem. hogy biztos voltam benne. Nem jutottam el a szalonnáig. hogy láthassa. olyan úri bele van! -gondoltam magamba. Azt kérdi tőlem: . oda-fönn hagyta a kupéba. holnap főzök még ennél is finomabbat! . és lefeküdtem a Riska mellé a szénára. látom. mintha csikarná. akkor hiba volna doktorra pazarolni. Az meg nem tudott még szólni se. Egy kicsit gyanakodva nézett rám. mert ugyancsak elfáradtam a szakácskodásban. . Az meg a vasúti regula szerint bizonyára nem volt illendő dolog.Hogy is merhetnék én szemtelenkedni a naccságos úrral. fiam! . hogy egy mozdony áll az átjáróba. hogy nem akar vitatkozni tovább. ami nem telepszik a gyomrára. mint a bika szarva. mintha máris dög lenne. nem tudjuk megkínálni csak avval a kis avas szalonnával. ha úgyis meghal. Felkaptam a farkánál fogvást. ha meglátja a bakteromat a jelenlegi állapotjában. mert még akkor is a szobában hempergett. mert láttam. . de az végigért mind a két szeme fölött. nehogy összerondítsa a bakterházat. Ha valami szerencsétlen véletlen folytán megmarad. hogy nem a ruha teszi az embert. nyugodtan intézkedhetik az állami temetés felű! Az állomásfőnök aggódhatott az alárendeltje állapota miatt. de a mozdonynak az amúgy se lett volna útba. és úgy vicsorgott rám. gondoltam.nézett rám.Hát ez meg miféle szerelvény? . . de nem találtam. . amit mondtam neki. hogy a sorompó egész évben az ég felé árválkodjon. mert imádkozni még soha nem láttam. hogy okosabb emberrel van dolga. .Hát én azt meg nem mondom kee-nek.feleli nekem erre neveletlenül. Úgy állt. amikor hallottam a ganédomb mögött öklendezni.kérdezte erre. mert a bakterom ugye nem azért kapta az állami fizetést. mint a töviskerítés. . nem pedig bakter! . Arról tudtam. hogy teljesen odavan. rögtön láthatta az ember.érdeklődtem. de nekem ahhoz túl sok iskolám van! . szolgálatjára! . -Hát kee-t hogy hijják? Úgy látom az öltözetjiből. te gyerek? . Erősen masszírozta a köldöke táján a hasát. Nem maradt meg még a patkány farka sem.kérdeztem magamtól. nem a földön. így ha föl is zabált mindent a telhetetlen. de ennek olyan volt az öltözete. csak valami tábornokféle lehet.Te ki vagy.Egye csak meg kee mindet! Én nagyon jóllaktam idebe. és ment be. csak mondom. Beállhattam vóna az államvasuthó is szógáni. Reggel már olyan színe volt. . hogy már nem volt benne könnyen felismerhető formájú a patkány. A sorompó meg éppen nem volt leengedve. Láttam rajta. Akkor le is fejezi! Szép szál ember volt. csak olyasféle bőgés hagyta el a száját. meg az orrát is fintorgatta. Úgy határoztam hát. akkor már úgyis mindegy neki! Majd ráérek akkor előkeresgélni a keresztleveleit.feleltem katonásan. mert ahogy szóba került a főzés. A bakteromnak meg csakugyan megviselhette a beleit a kapcaleves. azt hiszem a halál kerülgeti szerencsétlen párát. Elibem állt az állomásfőnök. . mert már jelentették neki. Ha már itt van kee. olyan a színe. Be is zabálhatott alaposan. mintha abban a percben lépett volna ki a szabómester műhelyéből. Én meg bementem a tehenek után az istállóba.Odabe van a bakter úr a házba! Nagyon beteg szegény. rögtön elkezdett bökékelni. Mert én akkora már rájöttem. meg a bőrtalpú bakancsot. amikor felfúvódik a sok tejes kukoricától.Ennek se jó ma semmi.Azzal ki is mentem az istállóba. Nem akartam lemaradni a . amit eldugtam a bakter elől. ahogy máskor is szokott egész nap. egyenesen a bakterházba. amilyenben a bakterom is szokott parádézni nagyobb ünnepeken. kivárom. Szerencsére nekem volt még bőven abból a tábla szalonnából.majd jó leszel te a bakteromnak! . Olyan szépen mutogatott fölfelé a rúd-ja.Én nem is zavarom a gazduramat . hogy elkészült az étel. Ez az ember volt a monori állomásfőnök. hogy a mi bakterházunknál állandóan nyitva áll a sorompó. hogy nem kívánok belőle enni. amilyent a Riskától szoktam hallani. úrfélével van dolga. Kerestem is a kardot az oldalára kötve. Pedig azelőtt soha nem viselkedett velem ilyen tiszteletlenül. A bakancsa csak úgy ragyogott a suvicktól. hemperegjen kedvire a szobában. és olyan sűrű volt. Álltam a bakterház előtt. Már csak azért se. mint akiből költözni készül a lélek. mert hát olyan szaga volt annak a levesnek. Aztán eszembe jutott. aztán már szaladt is kifele. Úgy járt le meg föl a gigája az éhségtől.Regős Bendegúz. Hiába öltözött ki az állomásfőnök úgy. mert többször is felriadtam. Meg is nézheti a naccságos úr. aztán zsupsz bele a levesbe! így már hús is került a bakter vacsorájába. Vasutas ruhában volt. hogy én a tehénpásztor lennék. Ráadásul egy szemöldöke volt a homlokán. Ott is hagytam. én meg az egyik kezemet csípőre raktam. valami könnyű vacsorát főzök magának! Olyat. mert csak úgy félrelökött az útjából. tekintetös Kuss úr .biztattam a baktert.örültem meg neki. Szégyenbe kerül a bakterház! Egészen megmacskásodtak a lábaim az izgalomtól. de káromkodás annál gyakrabban jött ki a szájából. Egyetlenegy kocsi volt utánakapcsolva. mint egy generális. amit az istállóba rejtegettem. A szemei voltak a legrettenetesebbek. Ha meg megeszi a fene. én azért nem maradtam éhen. Akkor aztán az asztalhoz rendeltem a baktert. Éppen ellenőrző útra indult.Te nem eszöl. Majd csak akkor fog érte szalajtani. ahogy a huszároknál szokás. az meg egy igen cifra kupékocsi volt. Ha megszólalt.Pihenjen csak le gazduram! . mintha az állására pályáztam volna. A bakteromnak nem sok előléptetést jósoltam. A leves szaga nyilván belevehette magát az ingembe.Szemtelenkedel? . akiről tudvalévő. mert már olyan állapotban volt. minek költenénk patikára? Kidobott pénz vóna! Pap kellene neki.Hol van a gazdád? . ha ugyan van neki. Éppen hogy kilépek a bakterházból. Látta.szólaltam meg. Arra gondoltam. . hogy faragatlan modora van neki. mert másnap reggel csak a tisztára nyalt fazekat találtam meg a konyhaasztalon. akár a méretet is nyugodtan le lehet már venni rula. . Meg is látszott rajta. a parolija meg úgy tele volt tűzgélve ezüstös strófnikkal meg arany csillagokkal. hogy síneken jár velük. hogy hitetlen a nyüves bakter. Egyszer csak lekászálódott egy ember a kupékocsiból. hogy maga Ferencjóska jött látogatóba a bakterházba? Jól is nézünk ki. mert még a Riska is undorodva fordult a másik oldal felé. . Bendegúz? . hogy előkeressem a megmaradt szalonnát. hogy minden esztendőben csak egyszer húzta le a lábáról a csizmát.Neked kuss. aztán elé toltam az egész fazék levest.feleltem kevélyen -. a bajusza meg hegyesre vikszelve. A bakternak igencsak beválhatott a főztöm. mer állandóján kóstógatnom köllött. mintha két hete nem evett volna. amikor naplemente tájban hazahajtottam a teheneket.Mér van nyitva a sorompó? Mindjárt tudtam. de még azt sem tudtam. Simára volt beretválva a képe.

hogy a bakterom szabályosan jelentést tegyen előtte. Mire a gyorsvonat az átjáróba ért. hát csak nem akaródzik a vonatkerék alá gyugni a nyakadat? Nekem mán nem lehet semmi mulatságom? Nagyon úgy nézett ki. de jobbnak láttam. de a bakter még mindig ott kvartyogott az asztal alatt a konyhában. szép kilátásai vannak az én gazdámnak! Úgy láttam. Nem tartozik énrám. tán föl akarja vétetni magát a vasúti táncegyletbe. Mire a gyors odaért. a Regős Bendegúz. hogy még levegőt se vett közbe. addig. A bakter meg nem szólt egy kukkot se.Énnekem mán nem ér az életöm egy lukas garast se! Brühühü! Oda a tisztességöm meg a becsületöm! Ajajajjaj! Egészen el volt gyámoltalanodva. éppen csak elégséges volt reggeli helyett. ha megtarcsák. Arra gondoltam. Elment már a korai személy. sikerült is meggyőzni a gazdámat. hogy nagyon a szívemen viseltem a sorsát. megpróbált négykézlábra állni. A bakter úr legjobbik tehénpásztora. maga is tuggya. utána rögtön leerisztette a sorompót. de hát ez mégse olyan nagy dolog. már ennek se lehet adni a szavára! -mondtam bosszankodva. nem beszéltem közbe. ha már mindenáron el akarja emészteni magát. olyan bárdolatlanul kezdett üvölteni. Vitéz.Ez teljesen odavan! . hogy az állomásfőnök úr is hogy meg vót elégedve a munkájával! Beszélhettem neki akármit. mint egy nagy varangyos béka.Ez egyre jobban elhagyja magát. mint egy kisgyerek. Rögtön a bakter volt az első gondolatom. nem az enyém. úgy vigasztaltam. Be is zárta közé azt a vecsési parasztot. ezért. hogy majd a reggeli vonat alatt elemészti magát. csakugyan elmehetünk mind a ketten kódisnak. Gondoltam is. Nem akartam lemaradni a dolgokról én se. hogy ugyan tekerje már föl a sorompót. és visszagurult az asztal alá. Nem is köll neki a vonat alá fekünni! Nekem már teljesen mindegy volt. hogy el ne felejcse kee a vonat alá tenni a nyakát mama! Én szótam. Igen piszkált a kíváncsiság. Előtte azonban a béremet. . . hogy a taknyán csúszik Kanizsáig! Na . .Ne ríjjon mán. mint a bolháskutya. az orra alá toltam a bakancsát. Az állomásfőnök meg se várta. Látszott rajta. . Otthagytam fetrengeni. hogy nagyobb nyomatékot adjak a mondandómnak.Ébreggyen kee! Ne idebe feküggyön az asztal alatt! Errefele nem jár a vonat. mintha valami ízes cupákot tartana a szája sarkában. Annak a szagátul a halott is feltámadna. de én még olyan rémült arcképet sose láttam eddig az ábrázatján. Meg aztán már régen ott lett vóna a legtisztességesebb helyen a bakter úr. ha mégse avatkozom bele a hivatalos dolgokba.Ne búsújjon már annyira kee. mi történik az államvasutaknál.Úgy szuszog. és még a lelkére kötötte. Reszketett. egyenesen a bakterházba. Féltem is. mintha a hóhér előtt állna. végig a rusnya pofáján. Valami bőségesebb táplálék után kellett néznem. úgy bámult rám. de nem láttam a darabjait sehol sem. Fel kell ébreszteni. A bakter úgy neki volt szontyolodva. ahogy öregszik. Az állomásfőnök búcsúzóul még lemarházta a bakteromat egypárszor. bakter úr! Nem dűlt össze a bakterház! Inkább türűjje meg az orrát kee. aki a lovait hajtotta volna át a síneken. Egyre csak folyt a lé a szemeiből. hogy teljesen megviselte az inspiciálás. A monori állomásfőnök meg közbe egyre jobban dicsérte a bakterom munkásságát. mert a falat szalonna után igen hosszúnak látszott a nap! . és mert megint eszébe juthatott valami. ha mán akasztófa nem jutott a részire. amivel el teccett maradni. újra üvölteni kezdett. ha a kee élete fonaljának vége szakad? Addig hízelkedtem a nyavalyásnak. Úgy össze volt zavarodva. hogy megivott a konyhában két fazék bort. Egész addig lehetett hallani a hangját. . tán megeszi végre itt a fene. és kihúztam az árokból.Nem ösmer meg. amit a bakteromnak adományozott. Látszik. mert csak úgy félrelökött az útjából. azt kiadhatná! Kitű követőjjem. amikor az állomásfőnök betoppant a szobába. Fogalmuk sincs arról. Jó nagyot belerugdostam a vékonyába. teljesen ki volt menve a formájából. hogy amikor már elment az állomásfőnök vonata. mintha még nem látott volna. Borral múlatta az időt egész éjszaka. és ment be. Azért abajgatom a gazduramat. aztán kifeküdt a sínekre. mire fogja így vinni? Én csak ott álldogáltam csendesen. és hasra nem vágta magát az árok fenekén. hogy szedje össze magát. meg a kézibe adtam az inge szélit. hogy máris viszik a bitófa alá. Egyszerre elmúlott az összes betegsége. Folytak a könnyei. A legszebb titulus. de csak az oldalára fordult. vigasztalhatatlan volt. amikor másnap kinyitottam a szemeimet. meg az „alávaló rablógyilkos" is nagyon ráillett a bakteromra. már megint nyitva állt a sorompó. . mint a kovácsfújtató. meg amúgy is azt gondolom. karakán embernek ismertem meg a bakteromat. Aztán meg nyammogott. A monori állomásfőnök visszamászott a kupékocsiba. amíg hallgatott a jó szóra. Úgy megsajnáltam szegényt. mer az este a lelkemre kötötte. A bakterom éppen akkor nyitotta fel az egyik szemét. Beszélhettem neki! Bámult azokkal a borjú szemeivel. nehogy a végin engem okoljon. mert még akkor is szaporán csattogtatta a meztelen bokáját. amíg meg nem botlott egy fatuskóban. hogy már én szégyelltem magam a bakterom helyett. Addigra már csak egy ujjnyi csík maradt az istállóban eldugott szalonnából. Ugyan szedelőzködnie kell.mondtam -. hogy megfúl közbe. hogy rendre utasítom. kee? . A bort mind megitta. Mire a végére ért. hogy a korai személyt elérhesse! Én semmiképpen nem állok az uttyába. a bakterok se járnak helyettem legeltetni.Annyit vedelt az éccaka. hogy közeledik Pest felől a gyors. amiért nem vágta el a nyakát a vonat.kérdem tőle. . ha el akarná érni a tízórásit! A bakter meg csak morgott a bajusza alatt. mennyire az ő pártján állok: . Az állomásfőnök egész addig ordított. . mert ki fogja penderíteni a vasúttól úgy. hogy lekési a következő járatot is. hogy utánamentem. hogy több már nem gyün ma! Csak megfázik a dereka a hűvös éccakában a bakter úrnak! Inkább majd pitymallat után feküggyék ki a sínekre.mérgelődtem -. a bakterom még a nadrágját is eláztatta félelmiben. odafönn meg kikönyökölt az ablakba. Mégiscsak a bakterom főnöke. miszerint nem illik egy tisztes bakterházban ilyen ordináré módon üvöltözni. hiszen még nem rakták ki a hivatalbul! Meg aztán a gyors vót az utolsó vonat.A fene a pofádat .Én vónék az. mint a rezgőnyárfa levele. A bakterom is felkapta a fejét. úgy szép az ígéret. amikor visszakísérte az állomásfőnököt a sínen pöfögő vonathoz. hogy mind lement a lábairól a bőr. mert az arcszíne kezdett nagyon a fazéksapka piros színihez hasonlítani. az „akasztófáravaló csirkefogó" volt. Olyan szaporán sorolta az érdemeit. aztán még kettő.mondtam. Olyannak. dörzsölte ki a szemeiből a csipát. mer taknyos lesz a bajusza! Láthassa. örült is a dicséretnek. Magasan járt a nap. de hát ezek a parasztok mindig ilyen izgágák. . hogy honnan viszi el a baktert az ördög. úgy sírt. A „börtöntöltelék". mert már látni lehetett. A paraszt ugyancsak ordítozott. Leporoltam a ruháját. és úgy bokázott az állomásfőnök úr előtt. amíg el nem vitte a vonat. Gondoltam magamban: . mert ha legázolja a gyors a parasztot meg a lovait. Ezzel engem is dicsértek már egypárszor. szóljak. Olyan szemekkel meredt az állomásfőnökre. fölpattant. amíg el nem fogyott belőle a cufla. hogy az államvasútnál milyen jól meg van szervezve a biztonság. hogy eltűrte az ilyen szégyent. és a dolgom után néztem. aki éppen azt hirdetné neki. . nem tudom. nem mulasztott-e el hajnalban a vonat alá feküdni? Erősen nézegettem a sínek felé.Na. A bakter meg szalutálva masírozott a kupékocsi mellett a vasútárokban. hogy láthassa. én meg próbáltam vigasztalni. és végre beette a fene a házba.Az állomásfőnök aggódhatott az alárendeltje állapota miatt. aki az ördögtől se rettenne vissza.

Énnekem meg igen csorog a nyálam. Akkora húsgombócok vannak benne. már tényleg szuszogtam a jóllakottságtól. mer már nemigen fér belém! Igen jó volt az a nyúlpecsenye! Nem is emlékszem. hogy kihallatszott belőlem. . akkó biztos nem kívánod a nyulat. Ráadásnak meg mútnap ott járt a monori állomásfőnök.Ne szomorkodj. A Riska ugyancsak húzta a lábát. azt sokkal jobban szeretné. Egy falasra el is tüntetem ezt a kis nyulat. ha már úgyis erre jár. A barátomnak volt a kulacsában jóféle savanya bor. ha hiszi.Szegényembör az Öregisten. Kitart ez a nyulacska egy darabig. Úgy teliettem magam tőtött káposztává. hogy mégiscsak jó barátom nekem a Konc bácsi. akkorát kordult a gyomrom a látásától. és odadugta az orrom alá.Te könnyen vagy. hogy ilyen barátom van énnekem. de akármennyire is harangozták már dél fele a levesmarsot a hasamban. Amikor meg Konc bácsi a nyársra tűzte.feleltem. hogy te se éhezzél. mert azokat is rám rr erőszakolta az öreg. hát a gazdád hogy szógál mostanság? . de olyan keserű volt. Odafönn kaptam hivatalt. Micsoda haramia ember lehet mégis a Konc bácsi. holnapután meg ma szaladhacc is. Akármennyire is a feje tetejére állott a bakterház. Néztem azt a szép pirosra sült combot. mikó ettem utójára olyasfélét.Ne is kérdezze kee! Talán ma dög is! Nagyon kóc-móc színe vót. elvettem a barátom kezéből a nyúlcombot. -Aj.Alatta vótam. A lábom meg sehogy se akart engedelmeskedni. hogy odabent egy szép süldőnyúl lóg a gerendán. katonanadrág. a lábán meg olyan bakancs. hogy inkább kiköptem a szöcskeebédet. hogy csalódni kellett az én legjobb barátomban. Konc bácsi ott üldögélt a bakterháza előtt. Nagyon megörültem az én barátomnak. aztán elkezdte forgatni a parázs fölött. amikó az ég ajja zörgött? . a gatyámba csúszik az ádámcsutkám. Konc bácsi rám se nézett egész idő alatt. A barátság kedvijér! De tényleg csak egy csipetet. Tán még az édesanyám házába. ha nem -mondtam. mer nem akarom megsérteni kee-t. odakínálta nekem is. dehogyis vagyok éhes. Ittam is egy jó nyeletet. Amúgy se nagyon szereti a nyulat. Gyönyörű rózsaszín húsa volt annak a nyúlnak. mint az idős Kossuth Lajos a kalendáriumba. Nem sokat adhatott az öltözködésre.fordult felém a Konc bácsi. Nem győztem vigasztalni: . úgy néztem. Reggelim nem vót. ha kedved lesz hozzá! Maj ha estére megjövök. Riska! Ma nem viszlek legelni.Osztán hun jártál egykomám. Sokat köll rá inni! A jó kövérre hízott kacsát. amikó még nem veszött el teljesen a becsületöm odahaza.Az ám. Egy fertályóra múlva már úgy aludtam. olyan illatok szálltak a bakterház előtt. meghívlak nyúlpecsenyére. Ki is akart fekünni a sínekre örömibe a vonat alá. ugránom köll. hogy felbontom vele a nagy barátságot. Igen búslakodtam. levette a parázsról. mert foltozott hátú kabát volt rajta. azt próbáltam meg összerágcsálni. Nagyba kívánkozhatott a Riska után. nehogy lássa. a hátsó lábainál fogvást. Hatalmas termetű. hogy fogtam egypár szöcskét. hogy odahaza maradjon gyengélkedni. A Boldizsár. miközben rágtam a pecsenyét. amikor előtte álltam levett kalappal: . leheveredtünk a bakterház tövibe delelni egy kicsit a hűvösben. . hogy csak úgy elengeggyelek. csak pár szem savanyú szilva. . Konc bácsi! . mintha a járási vágóhídra kapott volna behívóparancsot. Pedig de sok embörrel jót tött vóna. melege van! Pedig csak a nyárson lesz majd igazi melege! . O meg azt mondta. . hogy ilyen jó barátom van nekem. . azért a tehénpásztornak a helyin kell hogy legyen az esze. még most is alig szuszogok! . ha elvágattya a nyakát! Miután már a nyúl utolsó porcikáját is eltüntettük. mint máskor is. Amikor megsült a nyúl. adok eléd kukoricaszárat. hogy rögtön tudtam. Akármit is beszélnek felőle a népek. A végire már olyan éhes voltam. Mondom is majd a bakteromnak. Akkor lesz majd vége a világnak.mondtam neki.Az vót az ebéd a bakterházba? De jó mén! . és százpengős bankókkal volna kitömve a vánkusom meg a szalmazsákom. de úgy néztem közbe a nyulat. azonnal messzire kéne szaladnom. A két első combját már erőltetni kellett.Lukinyulat fogott. engem rakott a helyibe. . hogy a lakodalom óta rr még nem is találkoztam véle. mint a Konc bácsi! . elfogadtam a másik hátsó combot is. Azt mondja: . Mert akkor már egész biztos voltam benne. mintha selyemciha ágyba feküdnék. de valamije elment a kedve tülle. amikor megláttam. hogy kicsordul a könnyem. ha már én sem hajtom ki többet a jószágokat. Konc bácsi? . A nyúl egyik hátulsó combját tartotta a kezében. ha már jóllaktál. Már azt gondótam. nem esett neki jól az evés egymagában.Na álgya meg az Isten kee-t! .Csak azért fogadom el. . te tehénpásztor? . Nem tudom. de mire azt is eltüntettem.Csak mán az eszöm se tudja. De azt láttam. Mert bizony elveszött. ha képes lesz egymaga megenni azt a nyúlpecsenyét? Meg is fogadtam.Bizony nem! Egy falat se menne le a gégámon. Aznap azonban mégis csak a Boldizsárt tudtam kihajtani. Én ettem volna társaság nélkül is szívesen.A kacsát azt én is szeretem! . olyasformán nézett ki. Gondótam. megelégszik a maradék részeivel. Nyilván a Jó Isten vezérelt aztán az én szívbéli jócimborám portájához. . teljesen összefutott a szájamban a nyál. hogy lefejtse a bundát a tapsifüles hátáról. mikó fogy el. majdnem el is ríttam magam. Eszembe jutott. Olyan szomorúan nézett felém a jászol felől. mint énnekem.kérdeztem tovább. Én meg ugyancsak felfele huzigáltam a szám felső részit a fogaimról.Az ér csak egy csipetet fogaggyá el az én ebédemből! Nem illendő. hogy úgy somolyog a baktersapka alatt.Hát kee micsinál? . hogy meg ne sértsem a Konc bácsit. Nagyon szép álmot láttam a Konc bácsi subáján kucorogva.Csak falatozzék nyugodtan! Én meg szaladok a Boldizsár után. Konc bácsi éppen nekifogott. Egyenesen a mennyországba! Az Öregisten elküldte a Szent Pétert nyugdíjba. különben nem adta vóna anyám a magzattyát ilyen sintér kézire.Tán éhes vagy. és közben úgy néztem a nyulat. mint a Szabó bakter! Még jó. Köll a hely a vacsorának! Fordultam is volna rögtön ki a házból.Lesegítem a kabáttyát az úrfinak. mintha valami gazságra készülne. a másik tehén meg elég szomorúan rágcsálta a füvet egész délelőtt. Azt kérdi: . hogy már attól féltem. tövisbe léphetett előtte nap a ferihegyi határban. . mer azt monta. mer nagyon száraz a húsa. hogy elöl kilógott a nagylábujja. de ha belaktál a káposztává. Nagyon örültem. hogy beálljak a Boldizsár mellé legelni.kérdezte a vén salabakter. Neki azonban még mindig jobb sors adódott. ha nem ad egy darabot sem belőle! . Rögvest el is mesélem. Szívesen látott.Nehéz étek vóna az nekem. mer fájós a lábad. hogy leülepedjen a káposzta.Ideje volt már kihajtanom a teheneket is. Én meg közben inkább hátat fordítottam neki. Majd estére kipiszkálom belüle a tövist. Megengedtem neki. fehér szakállú ember volt az Öregisten. Gondoltam is magamba. ha már vendégségbe jársz nálam. és jóízűen falatozni kezdett. mikor ettem utoljára olyan jót. és akkorát nyeltem. O is örült nekem. csak nem vitt rá a lélek. aztán odahevertem az öreg mellé a subára. oszt az is nagyon dicsérte. meghívom ebédre. mikó reggee egyedű hagytam.Mán a harmadik napja azt esszük. maga is a szegényeket kedveli! . . mint a tehenem feje! Még most is van a fazék ajjában vagy negyvenkettő darab. mert igen korgott a gyomrom. A végén még. . Azután már nem bírtam tovább. de Konc bácsi addigra már ott állt mellettem.mondom neki. hogy híja meg a Konc bácsit ebédre.Bekéreckedett a kalapom alá a hűvösbe.

A Péter meg a kezembe nyomta a mennyország kapujának a kulcsait. amikor meglátott: . és én is rápöffentettem. A ház előtt meg olyan kövér tyúkok kapirgáltak. amikor hazajött a banya. Szép háza volt neki. és pöfékeljünk együtt egy darabig. és egy ménkű hosszú szárú cseréppipából eregette a füstöt fölfele. mire a bakterházhoz értünk. Azok aztán szalutáltak előttem. hozatott nekem is egy ivókorsót.Segítek én szívesen a felhőket bodorítani. Az egyik szakasztott úgy festett. Abból aztán kiválasztottam a leghosszabbat. bakter úr? A bakter meg tisztelettudóan lekapta a fejiről a rongyos baktersapkát. amikor már messze iszkoltak vele a pokol irányába. és szégyenszemre elkullogott a tekintetes szemeim elől. . Jobb szeretne már csak idefönn lakni ezután. Az állami nyugdíjtól is elesett. aztán egyszer csak elindultam. szarvas.szólítom meg. A lelke még a csülkeinél is feketébb a ténsasszonynak. leakasztottam a fejem fölül az ostort. Amikor imigyen arra a napra rendesen elvégeztem a hivatali teendőket. Meg voltam elégedve. Sürgönyöztem a szolgálatomra rendelt angyallal a Lucifernek.Te meg Bendegúz! .Hogy mer kee ideállni az úr színe elé ilyen retkös lábakkal? . Lögyön az üvé a hivatal ezután is! . amikor kinyitottam a szemem.Na.fordult felém az Öregisten. hogy nem nagyon kell annak a nyugdíj. . Az meg nem volt más.vontam felelősségre. hogy végre olyan méltóságba emeltek. Bendegúz. ha elibük áll? Szóval igen magas lórul beszéltem hozzá.Nem lehet. nagy tisztelettel. hogy az orra a lába ujját verte. mint a Szabó bakter. mintha töpörtyűn meg túrós kalácson tartották volna őket. ha errefelé lesz dogod! Odale meg majd elrendezem a monori állomásfőnökkel. még meg is suvickolja fél téglával. majd lesz időm bőven kitapasztalni! Ahogy ott nézelődök a mennyország kapujában. Megkerestem az Öregisten házát. az meg rémületében úgy meghajolt. hogy megmossa ő a lábát. már fel is ébredtem. Aztán meg mindenáron törleszkedett volna. Azt mondja nekem. már jött is két rettenetes külsejű. Az Öregisten odakünn ült a tornácon. Mindig ott tartottam egy szögre akasztva. Arra ébredtem. Azután nekiindultam hazafelé. A két tehén mellett nekem kellett gondját viselni a bakteromnak is. jó szógám! Igyá vélem egy jó kortyot! -Avval rögtön ugrasztott is egy piros képű cselédlányt. Aggya csak vissza kee a Péter bátyónak! Láttam rajta. hogy degecre ehettem vele magamat. színarany volt mindegyik. Minden elromlott azután. a Riska csócsálja a zsákomból a száraz szalmát. hogy ki vagyok. Én meg csak ott álldogáltam a bejáratnál. ahová két hatosér akárki fia beülhet! Aztán már nem is lesz más dóga.Hát nem tanították meg odalenn. fogjad a mennyország kúcsát. Amikor már úgy gondoltam. a lány meg már szaladt is. még unatkoztam egy darabig a felhők szélin ülve. aztán elment nyugdíjba. Belenéztem a tarisznyába. a vállamra akasztotta a saját tarisznyáját. Mire visszaértem a mennyországból a földre. de sehogy nem akartam engedni. igen ment volna hazafelé. hogy kegyelmezzek a gonosz lelkinek. de elmondhatom. volt benne annyi zsírba sült pogácsa. mint a csépai kupec. mint életében a földön. Csak nézett rám.Jól van.Na hiszen! Moshassa a lábát kee! Nem mögy avval semmire nálam. Elvégeztem a dogomat idefönn. bakter uram! . hogy a bakterház körű is röndöt csinájjak! Ugyancsak várhat ma odale a Riska meg a Boldizsár! Vissza is adom a kulcsokat kee-nek.Nem tellött le még kee-nek a fődi ideje! Visszakűdöm a fődre. hogy igen szeretne bekerülni a mennyországba. engedelmeskedni kellett a parancsomnak. Segítsek neki a felhőket termelni. mint a finnyás disznó a rohadt tökre. eloltottam a csizmám sarkával a szivart. hogy összenyalogassa a rusnya nyelvivel. . Aztán még felajánlotta nekem azt is. Nem sokat pihenhettem.Jól szolgáltál odalenn a földön mint tehénpásztor. édös gazdám. Teli volt már a tőgye. hogy nevezzen ki tégedet a bakter helyire dupla fizetéssel meg egyéb járandósággal. Meg vótam veled elégedve. Még mielőtt kinyitottam volna a szemeimet. hogy megcsókolja az én lábamat. Volt az egyiknek a hátán egy bő szájú zsák. Rá is jöttem rögvest. oszt még száz esztendeig disznópásztorként fog kee szógáni! Majd ha megfelelő kondás lösz. Volt nekem éppen elegendő bajlódásom a bakterház körül.Hát kee mi járatba van idefönn. ha maga idefönn lebzsöl? Az meg csak erőlködött. édes egy komám! . A Boldizsár a képemet nyalogatta éppen. rögvest rezegni kezdett az ina. de sebaj. te meg üldögélj ezután otthon a ház előtt! Kiérdemölted a mennyei nyugdíjat. te ma szógáltá eleget! Add most ma át a kúcsokat ennek a Bendegúz gyeröknek. -Nem cirkusz a mennyország. Újonnan volt nádazva a teteje. megtömtem az ingem gubaszivarral. rimánkodott. ami már régen megilletett volna. hogy kölcsönadja az ünneplős pipáját. Eszembe is jutott. Megérdemled a magas hivatalt. . és ezután intézkeggyél belátásod szerint! Avval az Öregisten el is tűnt egy szempillantás alatt. Hozott elébem egy akkora pakli gubaszivart. hogy igyekeztem katonás rendet tartani. Úgy kérte. Csodálkoztam is. elköszöntem a Konc bácsitól. Én meg azt mondom neki: .szontyolítottam el a baktert. és már vitték is a pokolba. mintha ott se lett volna.Azt mondta a Szent Péternek: . csak erisszem be őtet a mennyországba! . . hogyan köll illendően köszönteni az ilyen naccságos urakat. meg a tarisznyát is.Péter. hogy merre bodorodik a füst. hogy fehér legyen. vén szipirtyó.Ülj ide énmellém a padra. alig fért az asztalra. Én meg nem hallgathattam tovább a jajveszékelésit. -Azér csak ezután is elvárlak. hogy bírhatja elviselni a saját szagát. így megfordult. hogy abból lettek az égen a felhők. Felcihelődtem. hogy valaki rángatja ki alólam a szalmazsákot. Nagy korsó bor volt az Öregisten előtt. mer az nekem jobban illik a szájamba. hogy kéznél legyen. aztán ahogy megismert. már érkezett is a következő kuncsaft. Néztem. . . egy kisebből meg kortyolgatott. amikor épp nem a pipáját szotyorgatta. Elébb azt hittem. Mégiscsak úriasabb viselet! Egyszer kellett csak mondanom. Én meg tisztességgel megköszöntem a hozzám való jóságát. aztán azt mondja nekem. akkor újra elővesszük az ügyit! A bakter nem tehetett mást. Ki fogja odalenn a sorompót kezelni. vissza köll térnöm.Hát énnekem most már menni köll. Nem tellett bele egy félóra.mondtam neki szigorúan. hogy melyik kulcs melyik zárhoz való. Utána már csak a kulcsokat forgattam a kezemben. Töltsem meg kapadohánnyal. kee! . amijé kitúrtam a szógálatbul. mint én. Én meg csak úgy néztem le rá. ha mán a mennyországba szeretne bebocsáttatást kérni! A banya csak rítt. . A nap már az ég alján tartott. csak a lábát köll neki lógatni. . hogy neki már úgyis kitellett a becsülete a vasútnál. Olyan csúf volt odafönn is. egyszer csak megjelenik előttem a banya. abba dugták bele a vénasszonyt. mint a vásári malac. Az még akkor is visított a zsákba. még a füleim mellé is tűztem egyet-egyet. mert már nem bír az éhségivel.Nem úgy van ám az. és azt mondtam az Öregistennek: . amit a Pétertől örököltem. patás ördög. Kéne a jó eső a földekre! Bizony ilyen gondoskodó volt az Öregisten. hogy elfelejtettem megkérdezni a Szent Pétert. Az Öregisten intett egy kurtát. ahogy te jónak látod -hagyta rám az Öregisten.Legalább életibe először megmoshatta vóna. Azt meg ma semmivel se tuggya tisztára subickóni! Nem fehéredik az ki. máj csak a tisztítótűzbe! A rusnya banya akkor már egészen térdre borult előttem. . utána pedig megragadták a banyát. De nekem inkább egy jóféle gubaszivart hozasson. elegendő lesz a felhő az égbolton. Egészen neki vót szomorodva. Mondom neki: . mer száraz az időjárás.

Tartani kellett tőle. Beletellett most is vagy egy félórába. hogy meg legyen elégedve velem -összeszedtem én is a tudományomat és akkorát sercintettem. látni lehetett rajta.A fene evett vóna meg Rátóton inkább. hogy engem is majdnem megölt. ha nem lett gyerekük. egyből köpködött.Nem kéne ma eltűrnünk ezt a csúfságot. Emelkedett volna föl az asztaltól. Éppen azt számolgathatta. jó kiállású gyereket szeretett volna csinyáni magának. a nagy hasonlóság miatt. ténsasszony! Éppen. Nem győzte sorolni. hogy ő már rég megbocsátott neki a Rozi miatt. olyan csúf vót. a végin még meglágyítja a szívit. hogy be köll tartani a szabályzatot. Olyan púp nőtt a fejem jobb oldalán. Azt. A saját házában úgy köpköd. mint a ténsasszony! Ezért is vagyok úgy oda a naccságos asszonyé. tán még a kisgöncölt is látta az istálló gerendái között.Köll magának mindig ezt a gyerököt hajkurászni? Inkább azt monggya meg. Elválasztja a fejemet a nyakamtól az állami kaszával. Ha azt írja elő a szabályzat. Hiába próbáltam ránevelni a tisztességes viselkedésre. hogy beborult nekünk a bakterház fölött az ég. hogy a véremet veszi a vasúti kaszával. Mert a jó Istennek is úgy tetszik. mintha maga vóna a döghalál! Még a szaga is olyasmi! Hiába kajdászott a banya. Legalább hetven évet teccött fiatalodni a naccságos asszonynak. Dörgölte kifele a szemeiből a csipát. amilyen a nemző apjára hasonlít. A bakterom ugyancsak tehetséges embernek tarthatott. a banyának föltett szándéka volt. Az ábrázatának az egyik felin még akkor is ott volt a szép piros csík. A lánya is meg fog bocsátani hamarost. . mert éppen a fazék aljába sikerült. Gondoltam. Nem átallott még a leveses tányér mellől se a földre pökni. de nagyon sandán stírölt a konyhaajtóból. mert azt mondták mindig odahaza. Én már akkor láttam. amire a bakteromnak sikerült megbékíteni a vénasszonyt. Már vagy három esztendeje ott rozsdásodott a gerendán. . így közelebb is húzódtam. Főként a füleim. csak azért. Avval kellett volna neki minden hónapban lekaszálni a vasútárok oldalában a gazt. De utána majd az is hazajön! Lehet. ha a bakteromnak jó menedék volt. akkor nekem is megfelel.Ne haraguggyék meg kee ezért a kis balesetért. mint egy túróslepény. hogy nem fialt meg a bakterné egyszer se. minek jött vissza az öregasszony. Addig nem merészkedhettem le az eperfáról. még az a szerencse. Ha már nem hamarabb. de moslék pofája van kee-nek! Nem tanították meg a bakteriskolában. ha együtt vannak azok. Szedtem a lábaimat. mert az már leakasztotta a kaszát a gerendáról. A bakterom felől aztán megnyugodhattam. . aztán . A másik szemivel . A kaszát ugyan letette. amikor négyszemközt maradtunk: . mert akkorát köpött oldalra. A vak is láthassa. Befészkelte magát. ácsorogjon csak odalenn a szipirtyó. Ha valami nem tetszett neki. Gondoltam. Még akkor is. Az meg már engem is jobban érdekelt. még a bakterom is előjött a házból a hallatán. hogy meddig akar ott maradni. amit a bakter szolgálati használatra kapott a vasúttól. Jó kilátásaim voltak arra az esetre. hogy a bakterházra fáj a foga! Meg aztán az állami nyugdíjra. . hogy a vén tűzifa ide telepeggyen a nyakunkba! Láthassa.Magának köll ismerni a vasúti reglamát. Jól is tettem. úgy jajgatott. hogy nem a Riska az. Az eperfára azonban nem mászott utánam. és rikácsolni kezdett. .Beszélhettem annak. Úgy szikrázott a banya szeme.nem mintha én is olyan rusnya szájú gyerek lennék. Hát nehogy mán abbul egyen a vén szipirtyó! . Végig is csaptam a vénasszony képes felin! A bőgésiből mindjárt gondoltam. mert éppen csak a földre tettem a lábam. mert nem mindegy az emberfiának. hogy minden rendes embör olyasforma. ahogy csak bírtam éhgyomorra szaladni. mert a fazék után még a mosogatórongyot is a képembe vágta. hogy a vasútnál rend a lelke a dogoknak. és erővel nyomta vissza a helyire. hogy másszak csak le. gondoltam. hány csillagból áll a rúdja. oszt szoríccsuk belülle ki a szuszt! Máskülönben a banya fog elveszejteni mindkettőnket. hogy előbb-utóbb még a bakterné is visszajön. hogy milyen jóképű legény vagyok. Tán le is aprította vóna a fejem a vasúti kaszával. rusnya boszorkány.Üjjék mán vissza. mintha pirosítóval kente vóna. Na de énrólam mindenki láthatta. Olyan jót tött magának! Meg aztán amúgy is rászógált mán egy kis nevelésre! Ebbül is láthassa. hogy szeretem én magát. Olyant. ha az öregasszony utolér. hogy a holnaputáni vonattal. hogy visszakergessen az eperfára. Igen megörülhetett az anyósa hazatértinek. akiket már egyszer összekötött a házasság szent kötelékivel. Olyan szép lett az arca egyik fele. hát akkor mindenkinek be köll tartani! . amelyik a bakterházba születik? Ha az apja képihez hasonlatosan jön erre a kemenceszagú világra. Bolond lettem volna lemászni. . mint amilyen én vagyok. simogatta az ostorszíj nyomát. csak nem tudta elhagyni a rossz szokását. ha kee nem menti meg tülle az életömet. Nem volt semmi érzéke a hivatalos ügyekhez. hogy engedjem levágni a fejem a nyakamrul! Az öregasszony olyan jajveszékelést csapott a fa alatt. de a bakterom megfogta a karját. Na. Azt mondom én. Ahonnan a banya kanalazta a levesmaradékot. de hogy nézett vóna ki az a szegény pára. hogy pökni köll. Úgy láttam azonban. mer pofán teremtettem az ostorral. amekkora csak tellett tőlem. Mintha csak a tulajdon dédnagyanyámat tisztölném kee-ben! Én ugyan nem ösmertem.Jól van. hogy én is édesapámra formázok.Egyszóval leakasztottam az ostort. hogy a bakterom így a védelmemre kelt. ne várjuk meg vele még az éccakát se! Rögvest dobjunk neki kötelet a nyakába. a banya már hozzám is vágta a fejőszéket. Láttam az elkámpicsorodott képén.Ne keseregjen amiatt a kis fájdalom miatt a ténsasszony. . Ráadásul ugyancsak törleszkedett a vén satrafa a bakteromhoz. mint hogy ide visszatótad a pofádat! . hogy másszak le. ahol a Riskát sejtettem.Nagyon jól áll a kéziben a kasza. akkor szigorúbb fegyelmet kell tartanom odahaza! A saját érdekem is azt kívánja! Nekem meg az én bakteromnak úgy látszik már nem sok jó napot tartogatott a jó Isten! A banya csakugyan visszaköltözött a bakterházba.köszöntöttem a banyát. mi a rossebb hozta vissza a bakterházba? Mibű gondóta. hogy köll viselkedni az asztal mellett? Azt mondja erre: .Ne dirigáljon őneki senki. de azt mondták. Egyből hozzám is vágta a vénasszony a fazekat. Tudhassa a ténsasszony. Azoknak se sikerült. ha olyan ing volt rajta. Mondtam is a bakteromnak.békítettem. Nem vagyon én olyan elveszett gyerek. mert különben nagy baj érhet. Már azé. Ilyen volt a bakter. amit az ostor festett a bőrire. hogy továbbra is számíthat-e a nyugodt életre? Mert ha a vén szipirtyó maradni akar. csak még maradt valami elintéznivalója a falujában.Mióta szokás alvó embör feje aló kihúzni a cihát? A szipirtyó meg egyre csak tapogatta a képes felit. Még utána is csak messziről kerülgettem. hogy hiányzik? Örültem. Ott kurjászott alattam.förmedt rá. ténsasszony? . és csak úgy találomra odalegyintettem vele. mint egy taplógomba. .Ejnye. Szakasztott úgy fösthetett. Végül is én is érdekelt voltam a dologban. én meg békítettem. hogy miféle ebfajzata születhetett volna az én bakteromnak! Nyilvánvaló.vontam kérdőre. Pláne az. Abba még belegondolni is szörnyű. a rosseb a hátába! . gazduram . de hallotta maga is. amit a gazduram után fizetne a vasút a lányának! Hótta napjáig. hogy attól féltem. Az biztos! A vénasszony meg úgy súdulkozott a bakterom körül. hogy nem akar visszamenni Rátótra. hogy kénytelen leszek idő előtt kikászálódni az ágyamból.azzal amelyik nem volt egészen könnybe lábadva -igen fenyegetően bámult felém. még a plébános úr is megtagadta volna tőle a keresztvizet.Magát nem tanították meg az úri módira.mondom. mint a bakter. ahogyan neki tetszik! Itt ez a módi! . . de addigra már iszkoltam is kifele az istállóból. hogy hozzánk járt gyönyörködni a fél vármegye. A vénasszony a füleim körül suhogtatta a kaszapengét. . Próbáltak engem már nála tudományosabb emberek is rászedni. Mondtam is neki olyankor: .

ott meg aztán nem lehetett volna hibát találni rend dolgába. Mindig a nyakunkban basáskodott. hogy a banya neki akarja adni a maradékot. . Mert hát az volt a legközelebbi disznó a környéken. mert nem is tudja.mondtam neki. hogy az öregasszony a bakterházhoz hasonlítgatja az ő szállását. Olyan becsületes képes fele volt az Elemérnek meg a Borisnak is. hogy ne mondhassa. nem fog elmaradni a hálája. Hiába volt hivatalos ember. énnekem úgy is megfelel. majd én kifundálok valamit. hogy nyeli a piócás a túrós galuskát. hogy csoda az is. csak nem szorult elég bátorság a pöndöle alá! . csak éppen azt nem. mert már ugyancsak dél felé járt az idő. mit szólt volna a dologhoz a Szedmák bakter disznaja. hogy el ne menjek.beleegyeztem a maradásba. hogy a vénasszony biztos békülni akar. hogy nem vagyok jó szándékú ember . és akkor az ő boldogságának is örökre vége szakad! . amikor látta. mer még mindig nem fizette ki. mi lenne ővele nélkülem. hogy én már nem sokáig bírom a szógálatot itt a bakterházban a vénasszony közelségibe! Elébb vagy utóbb választani köll a bakter úrnak: én vagy a banya? Én már nem soká maradhatok. Be is laktunk a bakterommal rendesen. ha meg is teccik haragudni. vajákos asszony. mint a disznóól! Nem is tudom. Éppen fejés után voltunk. Szerencsére a vacsorát már megejtettük. meg a felesége a Boris. gazduram . Boldogítsanak ezután már bennünket! Gyönyörű szép pár volt. Azoknak meg mesteremberek létire ugyancsak horpadtnak látszott az oldaluk.Hát jól van. ha hallotta volna. de az is biztos alulmaradt volna! Akárhogy is törtem a fejem. Talán csak a gyöngyösi prépost kelhetett volna versenyre velem. mer már napok óta nem láttunk embernek való étket. Még a bajsza is teljesen a föld fele konyult az orra alatt. Különösen a főztje volt méreg az életünkbe. amíg el nem unnya a bugyborékolást odale! Aztán meg eláshatnánk a kukoricás közepibe. ha meghagyjuk az életit. mert az egész napja avval fog eltelleni. lámpagyújtás előtt. De azt azér megmondom. se vacsorát. csak nem akart hajlani a jó szóra. A piócás ember hozta oda őket. mi lesz. Annyi csúnyaságot megetetett volna velünk a szipirtyó. Kalderás Elemér. ami a körme alatt szaporodik az emberfiának. mert a piócás ember kínálás nélkül bekanalazta a maradék túrós galuskát. A banya meg azt kárálta. Jó mélyre. amivé tartozik! Olyan jó volt nézni. hogy neki is tetszetős megoldás lenne.csak azért. na az legalább valamennyire ehető volt. Akkor aztán kereshetik a csendőrök! Legföljebb azt mon-gyuk nekik. Nagyobb volt benne a félsz annál. hogy kitakarítsa a bakterházat. hogy ki ne kaparják a kutyák. Oda úgyse mennek utána. Boris asszony! . Mert hogy úgy néz az ki. kee! . aztán meg fejje lefelé belelógassuk a kútba! Épp csak addig. Biztosra vehetem! Kihajtottam a teheneket. gúzsba kössük. hogy pusztíthatnám el a banyát a bakterháztul.Megvárjuk.Egyszer se fejjen. -Mer nagyon ritkán csörgedezik. hogy elutazott a tekintetes asszony külföldre.A bakterom vakarta a feje tetejit a fazéksapka alatt. ha elveszejtenénk a banyát örökre. aztán tovább is állott. hogy így keresi a kedvünket! Estefelé vendégek érkeztek a bakterházba. hogy nem jut nekik a galuskából egy szem se. . mióta lecsavarozták a síneket. úgyhogy volt abban már annyi rend. akiket a piócás hozott a bakterházba. hogy csuda. mert én már akkor nem voltam éhes. . csak nem tudtam kimódolni. ahogy az úriemberek is szokták. Talán még a világ kereke is megállna a forgásba! ígért fűt is meg fát is. hogy még a bundáskutya is elbujdosott a talicska mögé. Én meg . hogy nem főz se ebédet. ha rájönnek a csendőrök? Tömlöcbe vetik. De attól félt. Fiatalabb koromban édesanyám is állandóan a rendet verte a fejembe. Vágyakozva nézték a piócás embert. hogy elvágjuk a nyakát. Nekem ugyan tiszta volt a lelkiismeretem. A Riskának se fájt már a lába.mondtam neki végül -. ha kee űtet szereti jobban.biztattam. Bár én néhanapján kikapargattam a budlibicskámmal. Csak adjon nekem szabad kezet a bakter úr! Ha nem is egyezik bele. hogy végleg elköltözzön innen! Biztosított is a bakter. pedig látszott. hogy rendben legyenek körülöttem a dolgok. Az én hajlékom az istállóban volt. sokszor még alvás helyett is. hogy följavítja a béremet. Asszony létire az is iparos volt. ahogy ültek egymás mellett a kemence oldalában. amég elalszik a vénasszony. Én nem bíztam volna rájuk még azt a feketéset se. hogy a nyanyát én elpuccolom a bakterházbul. így aztán teljes lehetett a létszám. Rimánkodott is. mi meg a bakterommal igen szomorú sorsban senyvedtünk. oszt amikó gunnyaszt má. és még ráadásnak pénzszaporító. Az öregasszonynál nagyobb átok nem érhette még az állami vasutakat. Neki is szontyolodott a bakterom a szavaimtól.Megszaporázhatná az én pízemet is. De azt megmondtam a bakteromnak. nem türemkedett ki a füleimen. hogy ha elköltöztetem az anyósát. mondta is. ürgeöntő és teknyővájó mester. Akárhogy kapacitáltam a bakteromat. Oda is súgtam a gazdámnak. és azt bámulták. ráadásul az is a bakterom zsebjibe. A vendégeket meg a nyakunkra hagyta. ha addig élek is. Az egyik nap túrós galuskát csinált. Mindig adtam arra. Nálamnál tudományosabb eszű tehénpásztor nemigen született még a monori határba.

legkövérebb ürgét kiönteni a határba! Csak egy csöbröt meg vizet aggyon a bakter úr! Olyan fősiges ürgepörkőttet tálalok vacsorára maguknak. Mondták is. Csak az orromat kellett erősen fintorgatni közbe. Ott aztán hozzászokhatott a rusnya pofákhoz. Az ürgeöntő mester köszönte alássan a gazdám jóságát. Akkora mulatság volt. mint a kutyapiszoknak. Hortyogott a borosfazék mellett rendesen. mintha szurokkal kenegették volna a bőrüket. Azt hiszem. a Boris parancsa szerint. csókolom a kezitlábát? Meg még a fijatal naccságos úrnak is! A fiatal naccságos úr. hogy nincs kedvük ürgepörkőtnek lenni! Hiába pazarolja a drága vizet.Csetreseknek nem vagyunk hijján a konyhába.Ettül olyan sima lesz a bőre. Nem is mondta. Látja rajtam. hogy nem akárkivel akadt össze. A közepéből meg egy hosszú pávatoll ágaskodott a gerenda felé.Hallja-e? Ezek mama nincsenek idehaza! Az is lehet. Művelt ember lehet az ürgeöntő. helyinvalónak is találtam a titulust. mert addig még nem láttam ilyen csudát. az nyilván csak én lehettem. hogy még világosban nekilásson az ürgeöntésnek. Látta ő is. mint a lapulevél. mi lőhet mama a komákkal? -csóválta a fejét az ürgeöntő. ha akad egy kis hulladékfa a ház körű. biztos nem a községi sírásóhoz ment volna hozzá! Nem mintha sírásónak lenni alantas mesterség lenne. . A Boris meg igen biztatta: . hogy beléptem a konyhába. -Eddigre már elő szoktak bújni! Én hamarost rá is untam a dologra. saját magához képest. Legföljebb mama kétszer vacsorázunk! A gazdám is hasonlóan gondolkodhatott.Naccságos. és a fejének minden mozdulatára bólintgatott. hogy festő sem tudott volna annál különbet pingálni. Csak hónapig nem szabad lepucóni az arcát! A vénasszony lánykorába se lehetett valami nagy szépség. gyűléseznek a boszorkányok! . . Fogak dolgában jobban állt a Borisnál. A banya úgy nézett ki attól a zöld gusztustalanságtól. A képe teljesen csupaszra volt vakarva. Azokkal meg állandóan a szájába lógó bajuszát szopogatta.gondoltam magamban. tekintetös bakter uram! Engedné-e. Az ura is igen jóképű illető volt a Borisnak. hogy inkább koporsót köllene faragni a vénségnek. hogyan hordja a likakba a vizet. Az ürgeöntő vitte a szót a konyhában. Igaza volt a bakteromnak. Ott toporogtam az ürgeöntő mögött. . Egyszóval még rusnyább volt. és azt kente a banya pofás oldalára. de eddigre teljesen kiment a fazonjábul. Mintha szarkafészek lapult volna az ürgeöntőmester fejin.Én tudom a legtöbb. annak volt a pipa szopókája támasztva. mint a lukinyúlé. Annak meg szerettem az izét mindenféle formában. hogy megmutassuk a tudományunkat a nagytiszteletű bakter úrnak. A Boris . hogy akármilyen tudományos ember is. olyasféle lehet a húsa. amennyit nekem adott a jó Isten. Kíváncsi voltam. Annak mindnyájan hasznát vennénk! Még én is odaadnám a félhavi bérem. Olyan tarka volt az inge a sok folttól. Vizet meg vihet ingyér a vasútárokból. közbe csukva kellett tartania a szemeit.kérdezte tőlem a Boris.Hát maga teccik lenni az a híres Regős Bendegúz? . kettő meg alulról.Nem értem. Volt a banyának éppen elegendő főzőszerszáma a konyhában. Ha az lett vóna. mint amúgy lehetett volna. hogy keni a képit a Boris egyre vastagabban.Oszt mihő értecc? . azér a bakter hozzá képest mégiscsak úr. Még úgyis a bakternál van az is. A szépségit mégis az adta meg a Borisnak.Nem köll egyik se! . Nem kellett volna a bajt szaporítani.Na. Tán még a bakterom markába se fért volna bele. hogy hol van itt a szépasszony. kibökték a tavalyi búcsúba. úgyhogy egészen olyannak látszott. hogy nem vót jó! Ürge azonban még nem került az asztalra. Én sem akartam lemaradni. hogy kétfelé áll tűle a fülük! A török szultán se evett különbet! Pedig azt monggyák. az mind megfordult mán a tányérunkban az öregasszony jóvoltából. a monori susztert én is jól ismerőm! .csodálkozott nagyon a Boris. Azokat is mindig a fejemhez csapkodta. Mondtam is az ürgeöntőnek: . A Borisnak hosszú szárú cseréppipa csüngött a szája sarkábul. Csak nem tán a banyát emlegette? Jól meg lehet vakulva az ürgeöntő. azóta meg gyalog járnak. egy felül. ha észreveszi. Hátravetett fejjel ült a széken.mondtam nekik. hogy a bőr cipellőjük be van adva javításra a monori suszterhoz. Az Elemérnek éppen a térdéig ért le a nadrágja. Elébb áll a hivatása. Szerencsére nem láthatott. Pedig azonkívül amennyiféle gusztustalan jószág termett a bakterház körül.Szívbéli jó pajtásom neköm. de az meg akkora volt. azt én csináltam neki.A Varga Pistát.Hogy hijják a naccságos fiatalurat? . mintha állandóan kacsingatna.mondta ki a bakter. mint lánykorába. A kalapja vadászkalap-forma lehetett új korában.Regős Bendegúznak! Nem akárkifia-bornya név az! . Akartam is tanácsolni. hogy szarvasbogár vagy szőröshernyó. A banya és a Boris meg odébb sutyorogtak valamit összebújva. Csak csendbe figyelgettem. Az ürgeöntő csak sorolta tovább a tudományait: . a döglegyek ellen. . mint egy kozákpisztoly. Neki is iramodott rögvest. mint a vízi halott. A vénasszony biztos kizavart volna.Egész idő alatt magát emlegette a suszter! Nagyon dicsérte a fiatalurat! A lába meg a lábszára olyan fekete volt mind a kettőnek. amíg ki nem csordult a szélein a víz. hogy ne ácsingózzon az ürgepörkölt vacsorára. Az ínyében meg egy szem sárga fog éktelenkedett. pedig annak akkora volt a tenyere. . nem számítva azt a kenderkócforma bajszot. mintha erősen töprengene valamin. Nem csoda. Az meg valami zöld kenceficét szedegetett ki a körmivel egy csuporból. Azt mondta. lestem. köll-e annyi ész az ürgeöntéshez. ami folytonosan belelógott az ürgeöntő pampulájába. Igaz. . Én se meg a bakterom se. ha szólok a bakteromnak. Na ürgét addig még nem ettünk. de az ő férje még halottöltöztető is volt. hogy megtetszett neki a banya. mint a Boris szoknyája alja. az is volt. . A bakterom még patkány levest is evett már.Elősző is szíp tekenyőt tunnák faragnyi a szípasszonynak! Meg azstán fakanálot vagy galyuskaszűrőt. Otthagytam az ürgeöntőt magára a páskomon. mert az ürgeöntőnek befuccsolt a tudománya! A bakterom azonban már amúgy is jóllakott arra a napra. hogy a lukas csöbröt megtalálja a kút mellett. Mindegy volt annak. amennyit csak akar.Meztéláb voltak mind a ketten. nála teremnek a legjobb ürgeöntők! Persze egyik se érhetne az én nyomomba. naccságos asszony. Az orra a szája fölött volt egy kicsivel. csak ő volt a bakterház feje: . valami félreértésből kifolyólag. Neki tán három is volt. Úgy nézett a Boris mindig. Hanem igen forogtam ám körbe. ha a szipirtyót így titulálta! Vagy már igen régen evett! A bakterom végezte vele a tárgyalást. éppen úgy fog kinízni. mert elkopott a sarkuk a szombati bálba. Arra gondoltam. Szólni azért nem szóltam. meg a szépasszonynak. Olyan szaga volt épp. Töltötte azokba addig. . mert azt mondta az ürgeöntőnek. hogy nem volt meg az egyik szeme. mint a csizma szára! Eltűnik az arcárú mind az összes ripacs meg bibircsók! Még a ráncok is elsimúnak! Meglássa. . amikó olyan ing volt rajta. Az ürgéknek azonban sehogy nem akaródzott kidugni az orrukat a likból. Nem emlegette a nevemet? . Hadd szórakozzon kedvire! Gondoltam jobb lesz. Nagyon alázatos hangon beszélt.

A Szedmák még cseréptálat is hozott a kóstolónak. mint akit nyúznak. Közben meg úgy ordított.morogta a Boris háromszor egymás után behunyt szemmel. Húzni kezdte lefelé. Ki ne túrják a kutyák a helyit! A banya egyre nehezebben türtőztette magát a székiben. vagy annál is több? -kérdi a banya. Belefért volna egy fészekalja krumpli. Még le is járatjuk a csépai kupec lovaival. már teljesen össze voltak szerelmesedve. lehet. hogy hozza elő az összes pézit. Attól lehetett félni. A zajra már én is odamentem. Maga mán csak tuggya. Olyan büdös volt a varázskrémtől. hogy végeztünk a szépítésse.Most pediglen dobja föl a tekintetes asszonyság a keszkenőt a kredenc tetejire! A banya úgy cselekedett. Biztosan azt hihette. mert ha el tudom tanulni tőle. amikor hallom a bakterházból. az öregasszony zöldre mázolt ábrázatja volt. . Jó darabig csak nézegettem. Gondoltam. meg se állt vele a köldökéig. A banya meg utána. mer elveszti az erejit! A vénasszony engedelmesen ki is fordult a konyhából az udvarra. Úgy be volt kávézva. ennek úgy megszaporodott a péze. de annak is elgyön az ideje hamarost! Akkó virrad majd szép nap a bakterházra! A banya már emelkedett is volna fel a helyiről. mennyire szeretik egymást. hogy triplája is lesz. ténsasszony! El ne mozduljon! Én addig a dogom után nézők. Mondtam is neki: . amíg el nem készül! Különben erejit veszti a varázskrém! Ettől aztán rögtön felbátorodtam. de a Boris visszanyomta. de már előttem tolakodott a banya. hogy a banya nekem ugrik. Sok vizet köll rá inni! Épp szürcsöltem a vizet a vödörből a kút felett. Bementem az istállóba és lefeküdtem. mert nagyon szeretett volna megszépülni. belétörülgette az ujjait a szoknyája szélibe. mint az ürgeöntés. A bakterom meg a mellyin térdelt. Hiába volt meg a lakodalom. pedig nagyon szerettem volna odabe maradni. Aztán meg azt mondja a Boris: Na most már fáraggyon ki a naccságos asszony az udvarba.No. mintha mézes tejjel kenceficélték volna a képit. . Különben nem állta volna meg. még jobban megéheztem. Nagyon szeretett volna szebbet mutatni. amikor már nem állhattam tovább szó nélkül. ha így örülnek mind a ketten! Mire beértem. Felkapta a kenyérszeletelőt. olyan cifra szertartást rendezünk kee-nek a rátóti temetőbe. . Mire megettem a sonkát meg a kenyeret a budlibicskámmal. aztán kézen fogták egymást. Mind odacsődültek a szomszédból. hogy ki az úr a házban. kivárom én is. Én meg ott gubbasztottam a banyától távolabb a lócán. hogy ennyi ember előtt szégyenbe hozzák a bakterházat. de ő azt már nem várhatta meg. Azt mondták. azér rí! Az is lehet. csak ácsingózik még mindig a patás után. A Boris még azt mondta. hogy körbe ne hajkurásszon a bakterház körül egyszerkétszer. Igen megtelhetett a konyha pénzzel. Honnan szerzett ilyesmire gusztust? rr A banya se hagyta magát. mint a Rozi. milyen szép is tud lenni egy temetés. Megígérem magának. Amikor azonban a szipirtyó a bakterom fülit kezdte húzni lefelé a kabátujja mentén. iszok egy vödör friss vizet a sonkára. Szóval igen sürgős dolguk lett hirtelen. Most meg monggya utánam a varázsigét! Hercsula. azt se halottá. hagy feszítsen. Olyan izgatott volt. Hátravan még a titkos varázslás.Kennye. hogy aki hivatalos lesz. ha győzni teccik! . hogy segítsek pénzt számolni. Nem győzi összeszedegetni. hogy szertegurulhatott a fődön. Mégiscsak az ő péze szaporodott meg. Magára hagytam. hogy ott tartja! Amikor előszedte. Az első. maga Belzebub verte ki a szemiből az álmot. Azt hitték. aki hagyja magát.Ez ugyan még nem az utósó kenet lösz. Csak a feje körül kerengőző illatokat nem nagyon lehetett elviselni. A banya meg le nem vette volna a szemit egy percre se a pingált falióráról. Nem tűrhettem tovább el.Aztán a duflája lösz-e. Aztán meg azt mondja: . hogy azután is békében nyugodhassék. de anná sönki nem lehet ott rajtam kivű.Na. Nem akartam én beleavatkozni a családi dolgokba. akkó mán nyugodt szívve kibonthassa! Utána mán csak számógatni köll a pízt. amíg élt szegény. kaparcsula. mer igen pepita szaga van kee-nek! Ha ettű nem fog megszépűni. Láthatta a férjit eleget munka közben. mert hivatalosak a vajdához. ahogy a Boris parancsolta.biztosan a bundáskutya valamelyik rokonánál vásárolhatta a piperét. Amikor aztán a Boris végzett a banya pofázmányával. vendégségbe. Becsukott szemmel magam elé képzeltem egy vastag szelet sonkát. oszt tögye bele egy keszkenőbe! Na erre már főleg kíváncsi voltam.Maga csak figyelje az órát. Odaki vakarásztam a lábom szárát vagy öt percig. O meg a bakter szája szélibe akaszkodott bele a körmivel. amit mondtam neki. Ráhagytam. annyi lesz a pénzem! A vén boszorkány előszedegette az összes dugipénzit a szalmazsákból. A gazdám pofája meg úgy nyúlott. hogy teszi a pénzzel a csudát a Boris. . El is határoztam.Megcsináljuk azt is rögvest. de a Boris rápirított: . hogy igen kapzsiformán csillognak a szemei a kutyapiszok maszka alatt. akkor karácsonyra úr lehetek. mán csak meg köll várni a hónap röggelt! Akkó langyos vízzé lemoshassa. hadd lássák a Szedmákék is. Aztán attól is elment a kedvem. és erősen bökdöste volna kifele a banya szemeit. és vártam a csodát. mind meghalni kívánkozik a láttán! A ténsasszonyé lesz a legmélyebb sírgödör. Tudtam én. lúvacsora! Píz szaporodjál! . . Mind a négy. hogy ne köszönje meg. és sebesen elsiettek a sínek között Pest felé. Én meg mentem utána. A banya hanyatt volt terítve a földön. A fijatalúrral együtt.Akkor most csinájjuk meg a pézszaporítást! . de a Boris csak rr nyomta visszafelé. Én is kíváncsi voltam. Érte jöhetett! A bakterom nem olyan legény volt.Nem szabad mozdúni. Láttam. Ha tudtam vóna. hogy jajveszékel ám a banya.Ne vegye mán sértésnek a ténsasszony a dogot. Odakint aztán jó messzire kellett húzódnom a banyától. Igen piszkálta a csőrit. sötétre Monoron kell lenniük. hogy megéri a pézit a vénasszony is. Akkor már kinyithatta a szemeit. de még egy fénapig aztán se nízzen bele a tükörbe! . Gondoltam. kimegyek a kútra. Felkaptam a . úgy. amit a kredenc tetejire dobott? Kapaszkodott volna egyből a keszkenőjér. meg egy nagy karéj kenyeret. amit meglátott a konyhában. nem lehetett elviselni körülötte a levegőt. alaposan meglesem.Jajj nekem! Hozzá ne tessen nyúni a naccságos asszony! Nem szabad egy óra hosszáig kinyitni a batyut. amíg letellik az órahossza. belekötötte egy keszkenőbe. földobta a keszkenők a kredencre.mondja a banya. . Olyan jól sikerült. csak asszonyság! . naccságos asszony! Csak ahhó az köll. Előkurjászta az urát. akkor már semmi nem segíthet magán. amit bele tetszött invesztányi! Ha letellett az óra hossza. nem kellett attól tartanom egy darabig. huzatosak lesznek a fogai. még az illatját is éreztem az orromban. és az orrát harapdálta. különben odavész az a píz is. disznótor van. Az öregasszony meg csak állta. O meg szót fogadott a cigányasszonynak. Gondoltam. amikor kiszólt a Boris: . Meg a sonka amúgy is sós étek. olyan jólesett neki a dicsérő szó.Na most már be lehet gyónni! Mentem is be egyből a konyhába. most. . Sürgősen elköszönt a bakterházbul. megfial-e a banya péze egy óra alatt. A bakterom az maradhatott a konyhában. megfialt-e a tizenhat pengője. hogy ő nem volt útba a Borisnak. hogy örömibe a guta kerülgeti! Az ordítozásra felébredt a bakter is. Egész levegős lett belülről a pofája. mint a rétestészta. Alig bírta már ki. Még jobban piszkálta a csőrömet.mondtam a Borisnak. A bakter meg persze visított.

A két nagy bajuszú koma egy keresztformára összeeszkábált karót állígatott bele az út mellett ásott gödörbe. végső soron. Nem először esett meg a történelemben.Nézze csak. Eltűnt még az a tizenhat is. de azért nem mertek a pappal ellenkezni. meg onnan is. mintha most meg bal fele dűlt volna a kereszt. Akkorákat nyögtek. hogy nem fog megakadni a gégámon. se arra. hogy ilyen szépen lepucolgatott csontot rakott elém kee. hunyorította hol az egyik. Nem is adtam fel a gondolatot.Az elébb még azt teccött állítani. tisztelendő atya.Na láthassák kigyelmetek! .Engeggye meg a tisztelendő úr. hogy a jó Isten szolgájának legyen igazsága. mint kevés más embörnek. A kereszt azonban sehogy sem akart olyan helyet elfoglalni. A kalapjuk alól csurgott a veríték. amit a banya saját maga kötözött bele. te csipagyűjtő! Ilyen szívélyes barátságban maradtunk az öregasszonnyal ezután is. Elindultam. aztán amikor kész lettek. Már csak az alkalmas pillanatot lestem! Jó szerencsémre az nem is váratott sokáig magára. Ha addig élek is! Elegem volt már belőle. így is kollégák vagyunk a tisztelendő úrra. Néztem a keresztet innen is. A bakterom ugyan vasvillára akart nyergelni. amit ű. . amivel a banya a lepényeket szokta kihúzkodni a kemencéből. hogy neköm vót igazam! Ez a gyerök mán csak jól lát! Jóravaló gyerök vagy. mintha nagyon utálná az ábrázatomat. Tudtam én. Addig állítgatta velük a keresztet. amelyik olyan szépen összeadta a patást meg a Rozit. nehogy félreértse. Addigra azonban már bottal ütögethette a nyomukat. A Boris meg már messze járt az ürgeöntővel. A vénasszony hol a derekát tapogatta. A bakter pofája volt a rongyosabb állapotban.csóválta a fejit az atyafi. hogy beviszem a tejet a faluba a patikusokhoz. hogy igenyösen áll-e a kereszt? Ne düjjön se erre. ferde! Igazam van fiam? . Örüjj neki. Igaza volt a görbe hátú komának: nem dűlt az semerre se.hitetlenkedett a pap. hogy a maguk szemivei is ellenőrizzék a kereszt állását. mint a Lebbencs ángyi pulykájáé. Taszigálták a nehéz fakeresztet abba az irányba. .mondja nekem a kalapos ember. ha te azt mondod! Hogy hínak édes fiam? . Ahogy a fejét forgatta. De valahogy úgy sikeredett.mondom.Na most akkor vissza egy kicsikét! Jól látja ez a gyerök.Úgy nézőm. Úgy nézett erre énrám. hol balra. felnyaláboltam a puklikosarat. ahogy állíccsa a tisztelendő atya . A másik kettő meg egészen el volt rogyaszkodva a kereszt tövibe. hogy lássák. hogy megkegyelmezek nékik: . Nagyokat szuszogtak bele.Nem hajlik az mán semerre se. Nem azért fogadtunk fel. A tisztelendő atya meg hangos szóval egrecíroztatta a két atyafit. és visszafele szuszakolták. -Most meg jobb oldalvást dűl egy kicsit! . Éppen azon huzakodtak. Jó szógája vagy az Isten házának! Talán még pap is lehetne belüled! . Mér köllött a banyának összeakaszkodnia nállánál okosabb emberekkel? Az is lehet. addigra persze nekem úgy tűnt. ne csalódjanak bennem se.mondja a pap a mellette álló görbe hátú.Dicsértessék az Úrjézus Krisztus! . plébános úr! Mintha most igenyös lenne! . kérem . De hát engöm se neveznének Regős Bendegúznak. Úgy nézett ki. kivel van dolguk. Úgy magasztalta az eszemet. Múltnap is akkora csontot rakott a levesembe. hogy a vénasszonynak több jutott a lapát keményebb végiből. .sütőlapátot. guvasztotta a szemeit jobbról is. mennyi ész szorult a hajam alá. Vince! . mintha muslinca repült volna bele. Igen könyörgően néztek felém az út másik felire. hogy leteljen az egy óra hossza! Márpedig én sehogyan sem tudtam megbékélni a banya visszatértivel. Épp akkor értem melléjük. hogy a két vége kilógott a tányér szélin. A banya meg még egy kanál vízbe is bele tudott volna engem fojtani. pörgekalapos embernek. Persze a bakter se folyamodhatott vóna panaszra. Éppen. . és feltápáckodtak a földről. Az orra is teljesen meg volt karfiolosodva. A kutyapiszok javát a birkózás közbe a bakterom lenyalogatta az ábrázatáról. amerre a plébános úr mutatta. hol a feje búbját masszírozta. Odafelé látom ám. Mérgesek is voltak. hogy érezhesse. tisztelendő úr.Úgy. hogy maga mellé vesz sekrestyésnek. . mint a fodros levelű káposzta. Úgy döntöttem. fiam! A tisztelendő úr mindjár a fejemre is tette a kézit. mint a disznóólajtó. Mondtam is a vénasszonynak: . de csak visszakullogtak az út túlsó felire. Én is azt látom. úgy nézte a keresztet. a füle is lifegett hol jobbra. Csak lenézett énrám az égbül a jó Isten! Az egyik este. Később aztán még a térgyeit is rogyasztotta. de megmarannék én ma csak az eddigi mesterségömnél. oda lesz a szépség! Ez lett volna még csak a kisebbik baj! Ugyanis nem fiallott meg a péz a keszkenőbe.Hát nízni azt nagyon birok vele! .Nem köll neköd annyit zabálni.Na jól van akkor! Maraggyon így. hogy utolérje őket. csakis úgy. hogy mostohán bántam vele. hogy elmarom a háztul.Nézze csak. Mire szét tudtam őket választani. ha nem volna annyi eszem.Jó szömöd van-e? . hogy nem történhetik az másképpen.rikkantott örömmel a plébános úr. Elég. hogy a maglódi keresztútnál nagyon ügyködik valamit két nagy bajuszú embör. Pedig törleszkedett volna ám.mondom én. hogy az a tisztelendőnek is tessék. hogy balra dűl! Olyan igenyösen áll az. . . Egyszóval nagyon meg volt velem elégedve. te gyerök! . egy kicsit jobb fele hajlik a högye! . Pedig én igen szeretetreméltó tehénpásztor volnék. de a végin mégis megsajnáltam a komákat. -Ugye. Ott állt mellettük a plébános atya is. ha a levit kanalazom. Én meg segédkeztem neki derekasan. Ráadásul a hegyiben meg benne maradt a gazdám egyik szemfoga. . hogy ideülhecc az asztalhó. miután megfejtük a teheneket. hogy mindennap megkeserítette az életem folyását. A füle meg úgy lógott a fejiről. ha már ilyen nagy méltóságba emeltek. Véget vetettem vele a szerelmeskedésnek.Jókor gyüttél. de nagyon. Odaálltam a tisztelendő atya mellé. . Azér. . az biztos. Én meg minek is izgattam volna magam a más péze miatt. hogy fölhizlaljunk. Mind egy szálig. már kezdtem remélni. Éppen az ég felé mutat a högye! A pap meg csak állt. aki arra téved.Egyenes az tisztelendő úr! Ennél jobban már nem is áhatna. Azt mondtam a tisztelendőnek: . hogy a tehénpásztorok tettek igazságot a világ nagy dógaiban.köszöntem illendően. . . Az. Azt mondja nekem: . A szája széle teljesen le volt fittyedve a jobb oldalon. Azok meg nem győztek oda meg visszaszaladgálni az úton a kereszt meg a pap között. majd beleszakadtak az erőlködésbe. Alámentek a kereszt másik oldalának. Igyekeztem a magam igazsága szerint osztogatni a békességet.Biztos vagy benne? . Gondoltam.Regős Bendegúznak. A tisztelendőnek meg nagyon tetszett a dolog. A másik kettő meg morgott az orra alatt. amíg volt bennük cufla. balról is.Túlságosan nagyot taszajtottak rajta az elébb kee-tök! A két komának már olyasforma volt a feje az erőlködéstől. hogy nem bírta kivárni. hol a másik szemit.Jó is. mind a kettőnek olyan volt a feje.Jól van Bendegúz. így legalább nem köll vesződnöm vele.Hát akkor nízz csak bele! Dűl-e valamerre az a köröszt? Én meg letettem a puklikosarat. Az atya nem győzött dicsérni.

Csak a plébános kiáltott le nekem még búcsúzóul a szekérről: . Közbe meg egész szigorúra húzta össze a szemeit. de azér ő is tekintélyes embör. Előszedtem a budlibicsakomat. hogy az összes orvosságos pora meg pirulája csak szömfényvesztés ehhez a tejhöz képest.Tán csak nem a pléhkrisztust keresik az ezredös úrék? - . Jött is a keresztút irányábul két csendőr. amerre köllött. A társa az új volt neki. a hónom alatt meg Jézus Krisztussal ballagni a bakterház fele. Amiután leadtam a patikusék tejét. O se találkozhatott minden héten nálánál csiszoltabb eszű emberrel.mondja a csendőr. Mert fizetni eddig még mindég elfelejtett.ravaszkodott tovább a csendőr. . Kár lett volna ilyen nagy jövő előtt álló emberért.A bakternak én csak barátságbul legeltetem a jószágait. Nem volt nagyon magas embör. aki meglát a hátamon a puklikosárral. hogy nagyon neki van keseredve. Lehúztak a szekérderékbul egy nagyon szépen pingált pléhkrisztust. gyakorolta. hogy láthassák! -Aztán láttál-e valamit. Attól féltem. hogy nem akar jönni. meg kovászos uborka.vigasztaltam -. A tisztelendő atya elmondott egy imádságot.Kinek viszed a tejet? . hogy csak aznap rukkolhatott be csendőrnek. Ha ezt innák a halottak. még a föltámadás időpontyát is előrébb kellene hozni egypár esztendővel! Nem sokáig nyugodhatnának a sírjukban. fölkapaszkodott a szekérre a másik kettő mögé. mint a bundáskutya. Minden este viszek egy kannával. Kee-tök nem tunnának beajállani? . .mondom a csendőrnek. Nem tudom.Legközelebb hozzál neköm is abbul a tejből! Ha valóban olyan jó! Megmondom a bakteromnak. El is kocogtak szaporán. hogy nem vöhetünk senkit előre. hát miféle mesterséged van neked? -csodálkozott rám a pap. lecsúszik róla a csendőrkalap. hanem a marhák pásztora. hogy attól kellett félni. .Ájj csak meg.felelek neki. jó helyed lösz neked a bakterházba. hogy ki fösthette.mondja nekem a csendőr. Minduntalan a két lába közé keveredett. meg olyan kerek feje. ha elragadnák a réztökű bagók az éccakában! Ahogy odaérek a maglódi keresztúthoz. hogy a derékaljad kemény lesz . Még csak nem is köll az istállóban hálnod. Gyere el velem. mikor valami romlottat eszik. Az én gazdám ugyan nem olyan magas hivatalba áll. Nem is mocorgott reggelig. merre kóreszolt. azt meg köll hagyni. Láttam rajta. Azon meglátszott. Gondoltam. Az első éjszakát csak énvelem kellett eltöltenie. Én azér majd mögpróbálok közbejárni a gazdámnál az érde-kibe. azt gondoltam.Ne árválkodj itt egyedül a sötétben! Még majd meglevesedik az orrod a hajnali hűvösségbe! Fő se őtöztettek tisztességösen. amíg én a plébánossal tereferéltem. oszt beállók magam is a csendőrséghez. Jött is utána engedelmesen. Biztos még szokatlan volt neki. a szekérderékba. Alkalmas idő volt a költöztetéshez. hogy nem csúfondárosságból öltögetem felé a nyelvemet. hogy ne öltögessem a rusnya nyelvemet a hatósági személyekre. ami egy kicsit odébb volt hagyva. és már vitték is. A zöldségkertjibe ment kapálni. Meg emberbaráti szeretetbül. hogy azt senki se láthatta. naccságos ezredös úr! Még nyári varnyút is láttam az imánt röpülni a fejem fölött! . mint a Golgota hegyin! Olyan szomorúan bámult. Az meg olyan értetlenül nézett rám. Befektettem a szalmazsák alá. ha megemberelem magamat. Éppen olyan szomorú szemekkel bámult. Nekem épp kapóra jött. Magyaráztam én neki. A jó Isten is csendőrnek teremtette. Éppen.A patikus úréknak. Amikor elvégezte. ezredes úr! .tereli félre a szót a csendőr. egy szál pöndölbe öltözve.Láttam. amit a paptól kaptak. A bakterom szokott így nézni. Az meg erre azt mondja nekem. Nézte erősen a puklikosaramat. plébánus úr. Láthassa a buta csendőr. és előhúztam a szalma alól a pléhkrisztust. Gondoltam is már rá. Visszamentem az istállóba. Tán még kapitány is lőhet belőlem. csak hangosakat szipogott meg krákogott. Szegény bundás sokszor látta el éhgyomorra a szógálatot. Csak nem az embereké. Jól betakargattam szalmával. Az egyik az volt. Hova is mehetett volna szegény? Megesett rajta a szívem.Én is pásztor vónék. Mert az én bakterom ilyen gonosz is tudott lenni. A bakterom meg ki tudja. aztán mentem a magam dóga után. A plébános urat odahaza már biztos libatöpörtyű várta. Holdvilágképe volt. mer rögvest képen tenyeröl. a két koma odakullogott a szekérhez. még ha szolgabíró is. . te gyerek? . hogy üres a bakterház. . azután azt kérdi: . Nagyon szerettek volna már a kocsmába érni azzal a pengővel. egyszerre csak pofára ejti magát a szép uniformisban. Én meg dugom ki neki a nyelvemet. éhomra. A kardját viszont a földön vonszolta. hogy egész megszántam a birkáját. Igencsak csodálkozhatott volna. mert már sötétedett. . akit a Gugás Palcsi szelleme olyan szépen kicicomázott a múltkorjában a lekváros gombóccal. igyekeztem is hazafele a puklikosárral. hogy szívesen cserélt volna a pappal. Csak ellenőrzésre. hogy a seggemen csúszok a bakterházig. amit a csendőriskolában tanítottak neki. Azon meg látszott. te gyerök! . Dehogyis állom én útját a hatósági vizsgálódásnak. Közelebb hajoltam a fülihez és belesuttogtam: . Neki meg itt kellett maradnia az éccakában. te taknyos! . hogy a banyát kiegye a fene a bakterház mögé.Nagyon fölvágták a nyelved. hogy nem szívesen akaszt velem tengelyt. hogy megy-e már az atya. hogy egybe van. Utána meg besegítettem a szobába. A másik az nem szólt semmit. Aztat szokta a patikus úr mondani. azt mondtam neki. hogy fölhagyok én a pásztorkodással. Tudta már. A másik. Nem vágta azt föl senki. hogy rám ijesszen.Lehet. Szép szál legény volt. Éppen arra legeltettem. Mögértheti a tisztelendő úr. . Amit én hordok neki a Szabó baktertul. amikor már harmadik napja koplal. Tudok én neköd dunyhával vetött ágyat. Megjelent kéccer is álmomba az éccaka! . hogy milyen nagy úrnak köll annak lenni. Olyan sötét volt már akkor. mint a patyolat! Akármelyik részemen keresztül betekinthetnek a testembe. Az atyafiak meg megfogták szegény pléhkrisztust kétfelől.Hát a Krisztus urunkat láttad-é? . mint a tisztelendő atya. Igen fénylett még rajta az állami gúnya. Még télen sem! Szépen elrendezgettem a banya ágyát. de nagyon élethű volt az ábrázata. hát a pléhkrisztus még mindég ott szomorkodik az elébbi helyin. Én meg szépen elvezettem a bakterházig. biza! Világlátott embör vagyok én. akihez én hordom a tejet. Egyenesen a vénasszony ágyába. Bakter az állami vasútnál! Kedve szerint eriszti föl vagy le a sorompót. meglátod! Nem mondta. hogy vegye föl a tisztelendő urat előjedzésbe! Mert igen sokan szeretnének kapni a Szabó bakter tejiből.Te a Szabó bakter embere vagy! Én bizony a magam ura vagyok. de fázni nem fogsz a dunyha alatt. Keresztet vetett. hogy nem lógott a puska a földig a válláról. az szent! Addig. Úgy is mondhatnám: élet-halál ura az én bakterom! rr Láttam a plébános atyán. Épp.No. Gondolom. Azok meg már igencsak csavargatták hátrafele a nyakukat. Ott mégiscsak jobb volt a helye. mint a plébános úré. mint odakinn. hogy hova teszik. és kiszedtem a pléh-krisztusból a szögeket. hogy igen nagy tisztelettel nézett énrám. Másnap délelőtt meg alig vártam. lássa a plébános is. Olyan tiszta az én lelkem. hogy felszögezik a keresztre.

A szipirtyót meg a bakterház mögött. hogy próbálja eltörni a lábát neki. . mint akinek a szekérkerék ment át a nyakán.Na most véged lesz. A szoknya olyan cafatokban lógott a derekán. Ráadásul az egyik lábára még bicegett is. Rátelepedtünk. A szalmazsák alatt nyomorgatta egész éccaka.csillant meg a szeme a csipa mögött. akár még akasztott embör is löhetsz. az annyi má szent. Az ábrázata meg vörösödött. Fogai közé dugta az üveg nyakát. Egyre lilább lett a képe. Krumplit szedett föl a kertben. hogy a hatósági személyeken vegyen erőszakot. és kettőbe akarta törni. mintha kóbor kutyák kísérgették volna.Igyál. Azt hiszem. és olyan csúnyán kezdett vérnyákolni. hogy én is afféle hivatalos személy volnék. mindjárt az első napi szolgálat után hősi halottnak fogják kinevezni. hogy igyak belőle én is. A banya néha csavargatta visszafele a nyakát. hogy még a fülük is mozgott előre meg hátra. Azután meg dugdosta az orrom alá az üveg száját. hogy ilyen rútságra vetemödött. Egy vagy két koppintást ugyan kapott a csendőr feje is. A banya még semmit nem sejtett akkor a veszedelemből. gondókozni. nekem izenhetett valamit. hogy nem győztem bámulni. Az öregebbik balra át-ot vezényelt. A fiatal csendőr elé csapott a kapanyéllel. Nem is tudtam mire vélni a dogot. ahogy csak bírtam. hogy megfogják a tolvajt. hogy ugrál le meg föl az ádámcsutkája. A csendőr a mellkasára. Csak az a keresőm az urakhó. Azt mondja nekem: .. Az öregebbik csendőr kísérte maga előtt.Na lássák kee! . és mentek be egyenest a szobába. mint a betöretlen csikó. hogy küszködik vele. szipirtyó! . Zavarában egyik lábárul a másikra állt. Ütöttem a szipirtyót. Úgy nézett ki. Én csak messziről követtem őket.Attul se vetemedik. A fülei meg előrefele integettek közben. Nagyon rongyos állapotban volt már a banya. mint aki rögvest meghal. Sokra viszöd még ebbe az életbe. de azt én már nem hallhattam. Láttam rajta. Amikor meglátta. mint a gazdátlan bornyú. Hanyatt feküdt a krumpliágyásban. hogy a két tenyeremet a fülemre kellett tapasztani. Tovább nem erőltette a pálinkáját. Vigyék ezredös úr. Látszott. hogy azok menten keresztet vetettek a láttán.dörgöltem a tenyereimet egymáshoz.Ott a korpusz! Krisztus urunkat rejtegeti a szalmazsák alatt a boszorka. Láttam. fölmondta a szógálatot a maradék elméje is. . Egész álló nap gyötörte a macskajaj. mint a gyalogbékának. de hát én sem lehetek mindég tévedhetetlen. míg a nyakunkra nem hozza a világvégit! Az ördög szolgálólánya ez. és kiráncigálták a banyát a krumpliszárak közibül. nem győzi a hidegvizes dézsába gyugdosni a fejit. utána nagyon beteg tudott lenni tűle. aki elroncsa a másik ember szórakozását. Nagyon úgy nézett ki. hogy beállt szógáni. Mielőtt eltűntek volna. Olyan szomorúan nézett a csendőrökre. Olyan bánatos szemekkel bámészkodott a világba. . Mingyár rám is bízott egy egész pengőt. Akkorára dagadt a becsületem a bakterom szemiben. én mondom maguknak! A csendőrök hátrasiettek a kertbe. Attól az összegörbedt. mint a telihold! Érthetően nagyon hálás volt irányomban. Legjobb is vóna rögvest megégetni. Bendegúz! A fene a jó dógodat! Csavaros észjárással áldott meg a jó Isten. a zőccséges kertbe. Addig rugdalózott. oszt nyomban égessék meg. még most is ott érik Jézust a ciha alatt. Még majd azt hitték volna. én is segédkeztem neki a tolvajlásba. Meg is lelték Krisztus urunkat. Ahogy visszaértem a pálinkával. A bakterom a lábait csomózgatta egymásba. Az meg még ellenkezni akart velük. Nagyon úgy láccott. Egyszóval rusnyább volt. ahányan voltunk. .Csak majd el ne felejcsenek értesítést küdeni az akasztás idejérül! Nem szeretnék lemaradni rúla. amikorra a csendőrök kifele kísérték a bakterház udvaráról. Addigra levegőhöz jutott az újonc csendőr is. A csendőrök neki voltak buzdulva. és próbálgatta befonyni.Ilyen szégyönt! Ilyen szégyönt! A csendőrök meg elkapták a banyán a szoknyát. én meg a fejire. Addig. Csak azt hajtogatta egyfolytában: . nagy tisztelettel. Azt hittem.Nézzék csak! . megbökdöste a hátulsó részit a szuronnyal. hogy rá tudja tenni a vasat. rávetette magát a banyára. aztán úgy nyeldekelt. A vénasszony belegyugta a saját ágyába. . Fényös jövőt jósoltak neköm már kisebb koromba is. mint a cékla. A haja meg. ahová reggel dugtam. Látni akartam a banya pofáját. Különben se álltam volna szóba vele. le is verte a fejiről a kalapot. Akkor majd nem fog rugdosódni. mint egy érett szilva. A végin csak megadta magát a vénasszony. Amikor lassabban haladt. meg is indultak szaporán a bakterház felé.Akkó nem köll messzi menni! Ott lakik Krisztus urunk a bakterházba szögíny. hogy megbánta már. Nem akarta hagyni magát. Az meg el is kapta engedelmesen az egyik lábát a nyanyának. hogy igencsak szűrte a fogai között a szót. A bakteromat meg utasítottam. . de azért igyekeztem.gondoltam -. Én meg kötelességemnek tartottam segíteni a hatóság munkáját. a bakteromat is csak félretúrták az útjukból. mint a szénaboglya forgószél után. Ott feküdt. Látni köll nekem is. Ügy kívánja az igazság. és kifele húzták a kertbül. és úgy kezdte szedni a levegőt. A kezébe kapta a banya haját. hogy szalaggyak be a faluba egy üveg pálinkáért.Tucc-e valamit rúla? . már csak egyedül én őriztem meg a józan eszömet a bakterházban. Amikor meg végzett az egész üveggel. levett kalappal. de éntülem akár ott is karácsonyozhat. hogy milyen csúfság esett a beosztottjával. már olyasformán voltak kidülledve a szemei. hogy a fa alatt tölti az éccakát. A fiatal csendőr meg vitte utánuk a bűnjelet. . . Kezdte hátrafele csavargatni az öregasszony kezeit. mint kellett volna. Akkor már a bakterom is ott állt mellettem. A nyelivel abriktolni kezdtem a banya fejit.mondom. úgy hápogott. hogy költözködött Krisztus a bakterházba. hogy én adtam föl a hatóságnak.Nem mond újságot a bakter úr. Le is feküdt nyomban a nagy eperfa tövibe. Az én bakterom nagyon értett a pálinkaiváshoz.Na . ha szebbeket álmodik a jó levegőn. Ilyen vót! Amikor bekávézott. Arra a napra is elkészült már teljesen. Ha szedik a lábukat ezredös úrék. Látszott rajta. mer akkor már én is ott toporogtam mögöttük. hogy egyszer csak sikerült a kézire csattintani a vasat. Különösen. Kee-nek már úgyis mindegy! Nem kellett kétszer mondani neki. még búcsúzóul utánuk kiabáltam: . az meg rugdalt feléjük. A két csendőr szuronyheggyel széthajigálta a banya ágyában a cihát. amiért elirtottam a háztul a vénasszonyt. A pálinkábul azonban nem kérek! Attul csak butul az embörfia. amikor elviszik.Ellopta valaki a maglódi körösztútrul. Nem olyanfajta vagyok én. Úgy nézett rám a két csendőr. Boszorkány a vénasszony! Biztos módot találna rá. sehogyan se érti. nehogy lemaradjak a történésekről. hogy el ne árujják neki akasztás előtt. Felkaptam a krumpliszedő kapát. A plébános úr hónap akarná főszentölni! . ez jól kinyújtózott! Aztán ha majd magához tér. A csendőrök csak húzták a szoknyájánál fogva. Az öregebbet azt már keményebb fábul faragták. hogy még a másvilágrul is üssön egyet rajtam. amikor a hóhér a gégájára teszi a kötelet a boszorkának. Inkább néztem a magam dóga után. mint valaha. mígnem az újonc csendőrt el nem találta a sarkával a reménységösebb felin. A bakter úr ihatik nyugodtan. így indult meg a falu fele.kiáltottam. ki is itta rögvest a felit. . Az egyik szeme föl volt dagadva akkorára.

amit valaha is véghezvitt. megpróbálta kihúzkodni teljesen a torkából. és tököt gyalult. A hátralévő élettyit a tömlőcbe tőti el. le az ágyamról. hogy időben odaérjünk. hogy magammal vigyem. amiért ilyen csúfságot űzött Krisztus urunk képmásábul. teljes életnagyságban. A legtöbbjükkel pertu voltam. de úgy. egy álló óra hosszáig eltartott. A bundás kutya meg a bakter fejihöz súdúlkozott. Jóvá teszi az összes gazembörséget. hogy nem soká bírom már tartani magam. A fejőszék meg úgy keresztülrepült a banya ábrázatán. máris leszakadt az a vastag ág. és kiszaladtam az udvarra. hogy mire az első meglepetésből magunkhoz tértünk. Egyszóval sose vótam olyan elégedett. mintha csak azt várná. hogy vissza mertem lopakodni az istállóba. és újra lefeküdtem. de persze a bakter után egy csöpp se maradt az üvegben. hogy régen örült ennyire. ahova két csendőrőrmester kísért nagy bokacsattogtatás közepette. A banya meg közben rimánkodott. Egészen elszontyolodva kullogtunk haza a bakterommal. hogy vesse az elítélt nyakába a hurkot. Nagy sokára nyugodtam csak meg annyira. Az ujjai helyén arasznyi. A bakterom még a rézgombokat is megpökdöste az ünnepi vasutasgúnyáján. de körbenyalogatta a bakter nyelvit. mióta elszegődtem a bakterházba. hogy olyan csúful bánt Krisztus urunkkal. amikor az anyósa kileheli a lelkit a száján. hogy csak rossz álom volt. A bakterom egész éccaka rimánkodott. ahogy illik. hogy magával vigyen a másvilágra. mint egy gróf. a jóravaló embereket rémisztgetni. Nem szívesen néztem volna továbbra is. visszagyütt a Rozi! Nagyon rusnya.kiáltotta oda neki a főbíró.gondoltam magamba. Álmot láttam. Egy darabig verte a nyakába akasztott dobot. hogy oda köllött kapni. majd intettem. Éppen hogy csak álomra hajtottam volna a fejem az istállóban. mert attól féltem. Ugyancsak szaporáztuk. . hogy alig bírtam szuszogni is! Utána meg kiültem az ajtó elé a sámlira. hogy az első sorba kerülhessen. elvégre jószívű embernek ismernek. Már csillagfényes éccaka volt. és rémisztőbben nézett ki. hogy kegyelmezzen meg neki a tekintetes bíróság. A bakter meg erre egész hosszúra kigyugta a nyelvit. mind a két kezemmel belekapaszkodtam a jászol oldalába. Énnekem fönntartott helyem volt a díszpáholyban. amikor kitörölgettem a csipát a szemem sarkából. de még akkor is reszketett az összes belső részem. és azokkal hadonászott a gigám felé. de azután meg úgy elkezdett kalimpálni. amikor már majdnem elengedtem a jászol oldalát. Nagyon elégedetten bólogatott a Riska meg a Boldizsár is a jászol előtt. mire nagy nehezen elszenderedtem. Mielőtt elfoglaltam volna a helyemet a díszpáholyban. Annál nagyobb volt aztán a riadalmam. Hajnal lett. ha ezután minden éjjel kísérteni fog álmomban a banya! Éppen elég volt a Gugás Palcsi szellemitől megszabadítani a bakterházat. és vigyorgott felém avval a fogatlan szájával. annyi szent! Nem tudom. de a legvalószínűbb az. Azt már nem fogom tűle elviselni. a csendőrkapitány meg a végihez tartotta a gyufa lángját. csak még félelmesebben villogott rám azokkal a bakterlámpa szemeivel.Bementem az istállóba. Odakint ült a banya. előtte paroláztam még a vármegyei uraságokkal. fekete karmok nőttek. Tekintetes Regős Bendegúz uraságnak volt címezve. és odacsaptam a képire a fejőszékkel. de szerencsére az utolsó pillanatban. akkor vége az életemnek. a piactéri gesztenyefa legvastagabb ága alatt. Aznap este korán lefeküdtem én is az istállóban. felébredtem. A másik kézibe meg egy bő szájú zsákot tartott. Az meg csak húzott egyre. Nincs már igazság ezen a földön! Reggel. Hiába csak állateszük volt nékik. megjelent előttem a banya. és fejbecsapta a hóhért. de addigra már nekem is háborogni kezdett a hasamban a paszuly. . mint azelőtt a legrosszabb formájában. Én meg nem tehettem mást. aztán meg a fogai közé kapva. már a színét se lehetett látni. a banya nem volt sehol. és húzott volna maga felé. hogy felakasztják. és már intett is a hóhérnak. ha a banya bele tud dugni a zsákjába. A bakterom addigra már ott tülekedett a legelső sorban. Valahonnan előkerült egy kifent bajszú kisbíró. Mintha nem tudná. de a bakteromnak már tolakodni köllött. A gazdám egyre csak fújta a ciha-nótát. és díszes meghívót hozott. az álmodhatta. A banya épp csak egyet hintázott a kötél végin. hogy a Riska nyakára volt odanyőve a feje. Már csak az hiányzott.Nincs kegyelem! . Az öregasszony meg fölpattant a földről. . így hát beleegyeztem. A paksamétán voltak fölsorolva a vénasszony bűnei. hogy végleg megszabadultunk a vénasszonytul. és előhúzott egy nagy paksamétát. és igen dörzsölte a tenyerét. Az alispán a szájam sarkába dugott egy szép hosszú gubaszivart. Egész tömeg ember verődött össze addigra már a piactéren. és maga a főbíró invitált a vármegyeházára. Másnap reggel aztán kipucólkodtunk mind a ketten. aztán a füle mellé tűzte a verőket. de úgy. hogy megkezdhetik az akasztást. Az első ijedségemben kiugrottam az ágyamból. Először úgy éreztem. hogy a Szedmák bakter kutyája is csaholni kezdett. Nem esett semmi baja. Sötét estig kereste mindenki. így hát nem lehetett megtartani az akasztást. hogy jön-e utánam a banya a zsákkal? Szerencsére csak a bakterom hortyogott az eperfa alatt. Az meg elkezdett ettül egészen komolyan fullákolni. Nagyon igyeközött. Degecre tőtöttem a hasamat maradék paszullyal. mire a kisbíró az összesét a fejire olvasta. ahogyan csókolóznak. hogy tegyem tiszteletöm a vénasszony akasztásán. és elújságoltam a teheneknek. hogy az már rég leérett. mert tudtam. fekete nyelve vót neki. a főbíró meg az alispán mellett. Jól is nézek ki. a szemei meg olyan pirosat világítottak. Bánta már akkor. Látszott az ábrázatán.Ennek a fele se tréfadolog! . hogy a pampulájába pottyanjon egy szem érett eper. hogy ezután már egyikünknek sem kell többet eltűrni a banya gyalázatos viselkedését. hogy megáll a szívverésem. mintha csak árnyék lenne. amikor kiléptem az istállóból a bakterház udvarára. Akkor már jólesett volna egy korty pálinka. talán csak annak köszönhette az életit. amikor meglátta benne a saját képmását. A banya akkor már ott állt. mindenki vágyott egy kis szórakozásra. mint a kocsonya. a bundáskutya honnan szerzött rá gusztust. két puskás-szuronyos csendőr között. reszketett. milyen rozmaringillatú szép jövőnek nézünk elibe mostaniul fogva. mert már éppen ideje. Teljesen ki volt menve a színibül. hogy rezgött bele az egész bakterház. hogy a bundáskutya időben megundorodott a nyelvitől. hogy becsös személyömmel is emel-keggyék az ünnep fényessége. hogy parádésan nézzen ki az anyósa akasztásán. Gondolom. amin az éccaka keresztülmentem. mint akkor este. menten kiugrik a helyibül. mégis belátták. A fogai kilógtak a szájából. De úgy. ami elsőbb nagyon szépen indult: Cifra gúnyás hivatalszolga zörgetett be a bakterházba. mert ű is nagyon szeretné végignézni. és úgy elrohant. Akkor jöttem rá. Alázatosan kérte. mielőtt suvickolni kezdte volna. és én félve pislogtam az istálló felé. és én éreztem. A bakterom meg tátott szájjal hortyogott az eperfa aljába. Én meg pöfékelni kezdtem. oszt olyan elégedetten néztem szét magam körül. Ráadásul az egyik karmos ujjú kezivel elkapta a lábikrámat. mint a bakterlámpa. de nyomát se leltük. abba akart volna engem belegyömöszölni. hogy csak álom volt az egész. Énnekem meg olyan fényes szárú csizma világított a lábom szárán. Nem akartam elvenni a mulatságát. még igen örvendeztem. oszt nyalogatni kezdte a szája szélit neki. hogy csak vigyem magammal. hogy a vénasszony is visszajárjon nekem az akasztás után a környékbe. hogy átköltözzön a rusnya lelke az árnyékvilágba.

amikor a bakterom előkerült a disznóól irányábul. nem vagyok egy ijedős cseléd. . mer még jobb vóna. Mondhatom. . mert csak úgy csillogott a reménység a pofáján. ruhával letakarva. és lecsapom a fejit a nyakáról. de én még soha nem féltem úgy életömbe. jól! . Az első gondolatom az volt. Ideteszem. Mind kiadta a páráját. Mintha nagyon el lettek volna fáradva. mintha legalábbis az én fejemet gyalulta volna a tök helyett. tudom. Onnan. hogy egy kosár csicsókával se tudtak volna jobb kedvre deríteni. Nem is torlódott le a vigyorgás a vénasszony ábrázatárul. éhen fog veszni a télen. Pedig csak a megszokott csúf ábrázatát mutatta. olyan mézesmázosan kezdett hozzám beszélni. hogy meg teccett jönni a ténsasszonynak! Nagyon vártuk r ám idehaza. amivel az éccaka a lábom szárát markolászta. Fölfalták az összesét. Alig harangozták el Ferihegyen a delet. Bendegúz? . ha majd magához tér! A vénasszony nem szólt hozzám egy árva szót se. Csak úgy óvakodtam el a vénasszony háta mögött. mert akkor könnyen vége szakadhat az én életöm fonalának. Na azok nem voltak válogatósak. Teli is szedtem addigra az ingem jó kemény vadkörtével. azt se tudtam megállapítani. még a gyomrom is belekordult. hogy attul kezdve nem babra megy a játék. Késő lett volna már akkor visszafordulni az állami kaszáért. A fárul már csak akkor mertem lemászni. amit még előző nap szerzett a csendőrökkel vívott csatában. és egy nagy darab sárga tököt húzogatott le meg föl a gyalun.így csalogatott volna lefele a fárul. Már a hivatalos emberek se olyan megbízhatóak. visszaszaladt a disznóólhoz. Ha azelőtt valaki fia-bornyát vasba vitték el a csendőrök. mint amikor a banya tökgyalulás közben hátrafordult és rám vetette a pillantását. hogy még véletlenül se kerülhessek a banya keze ügyibe. hogy betartom a tisztes távolságot. . Hogy fog örülni a bakter úr kee-nek. és fel is másztam fürgén egy vadkörtefára. Csak aztán fogyaszd ám el mindet bátran. Azt kántálta nekem a fa aljábul: . amilyen gyorsan csak lehet. nem bántalak! Nem is haragszok terád. de annyi. hogy következő reggel nem megy haza tököt gyalulni. hogy sikerült megszabadulni neki a csendőrök karmai közül. hogy az ő nyakát már hajnalban elvágta a banya.Jó vót. hogy a háta mögé lopakodók a bakterom állami kaszájával. Résen kellett lennöm. Meg is köszöntem szép szóval: -Ajó Isten álggya meg a kezit kee-nek a finom ebéd végett a ténsasszonynak! Még soha életömbe nem ettem ilyen finom pityókát! . . ahová előtte való nap a pálinka fektette. Ugy neki voltunk keseredve a bakter urammal.fogadkoztam. mer az összeset neked csináltam! Amikor a banya lehajolt. s közbe igen vizslatta az arcom színét. rögtön sejtettem. hogy jön a naccságos asszony a bakterház felől. kihajtottam a teheneket. mintha maga Belzebub öreganyja volna. hogy mit fogok enni ezután. ameddig haza nem hajtottam a teheneket.kiáltottam le neki. Aztán amikor már kifogyott a káromkodásokbul. vane még benne élet. még az ebédet is utánad hoztam.Na végre. és kezdte a fejit odaütögetni a vakolathoz. hogy a másvilágra küldjön. A bakter egyre csak rítt. és a fogai sem lógtak ki a szájábul. pedig ilyenkor már hűvösek a hajnalok. hogy milyen módon fogják a ténsasszonyt akasztani. Nem sokra rá fölült a bakterom is az eperfa tövibe. hát az biztos lehetett benne. Sejtettem. de egyszer csak megfordult. Utána meg odaszaladt egyenesen a bakterház falához. . mint régebben. de hát nincs az emberfiának mindig egyforma szerencséje. ha a dogom fele nézek. mint a kutya szokott. már a fa hegyiből figyeltem. amennyire csak bírtam a jószágokkal. Addigra már teljesen biztos lehettem afelől. jobb lesz. ahogy kívánod. nyugodt szívvel. hogy ami a vénasszony keze közül kerül a tányéromra. véletlenül épp a feje búbjára pottyant egy szép nagy körte. Amikor meg már csupa mállott vakolat volt a homloka. tán még a szívem is meglágyítják a szavai. Ez a válasz már jobban tetszhetett neki. Nem csinált engem az apám fejreejtött embernek! A piros fazekat rejtögettem egész estig. A piros fazék volt a kézibe. Az üres edényt meg leadtam a banyának a konyhára. hogy az én kezemben is legyen fegyver. de még akkor se mutatott haragot. Mire a banya odaért.Csak mintha egy kicsinység csikarni kezdene a hasam. Aztán meg csak káromkodott egyfolytában. Levettem a piros fazékrul a fedőruhát. vagy inkább a fogaim vacogását hallotta-e meg. és láthatta.Tegye le a fazekat a fa tövibe. hogy ott állok az istálló előtt.Na ez most az életemet veszi! .Jól vagyok. amíg lehet. Azt viszi majd magával a boszorkányszombatra.válaszoltam neki. A vénasszony meg amikor odaért a fa alá. Azért csak leakasztottam a gerendánál a szalmahúzót.kérdezte. hogy a vénasszony az életemre tör. de azok minduntalan csak az oldalukra dűltek. Nem gondótam volna. De még a hosszú karmokat se láttam. azután hordja el az irháját! . A bakterom meg megpróbálta talpra állítani valamennyit. leszaggatta magárul az inget. akinek az égboltozatot kellett volna a bakter kedviért lerogyasztania. Jó is vót. Márpedig az én véremből nem fognak lakomázni! . hogy maraggyon időm az életem mentésire is. mintha mézzel kenték volna be a nyelvit. Valahogy egyáltalán nem éreztem tűle biztonságban magamat. addig se kell a banya közeliben tartózkodnom. Nem tudhattam. . de máskó egy kis húst is tegyen bele kee. hogy majd avval dobálom meg. abba a halál is bele van főzve. és azt gondolja. hogy a fa tövibe rakja a fazekat. Az is lehet. Bendegúz. Attól kezdve a banya folyton ott sertepertélt a közelembe. Nem világítottak a szemei. hogy nekem nem sok jó néz ki ebbül a viszontlátásbul. ahol én álltam. Ne féjj. mert világosabb volt a napnál is. csak akkor. mint aki jelenést lát.Gyere le a fárul Bendegúz. hogy odalettek a disznók. Olyan veszett ábrázattal csinálta. és az aprószenteket emlegette. Csak a kék meg sárga foltok virítottak a szeme aljában. Ugy gondoltam. hogy meg teccik úszni. Bendegúz? .A bakterom anyósának kísértete oldalvást ült. Ugy vigyorgott rám.Jól van. Folyton azt tudakolta: .Az utolsó csöppig megettem. Föltett szándéka a rusnyaságnak. hogy szereted! . ahol már addigra az ég fele nyújtotta a lábait a bakterom összes jószága. A bakterháznál azután az első alkalmas pillanatban odaöntöttem az egész pityókát a bakterom disznainak. A vonyigóval a kezembe persze már én is bővebb mellénybül beszéltem hozzá: . ahogy fölötte kucorogtam.A fazekat is azér hozza. ha gyilkos szándékkal felém közeledne. Fertályóránként a közérzetem iránt érdeklődött. Engem azért se lehetett lépre csalni. Jó volt a színe is meg a szaga is. Késő estig azt találgattuk a bakter úrral. de azt. amit majd kifolyat. Nekem egyre gyanúsabb lett a vén boszorka. Amíg odaleszek. ha életben akartam maradni! Sokkal nagyobb gondot okozott azonban. Ugy dörgölte a szemeit ültében. látod. de valami nagyon csúnyán. hogy az inam reszketésit. hogy nem adom ki a szalmahúzót a kezemből egy percre se. ma el is sirattuk kee-t! Nézze csak meg szegényt! Itt aludt kint egész éccaka bánatában az eperfa alatt. Mégse ettem a pityókából egy falást se. meg valami rossebet. Jó pityókatokányt csináltam neked. látom ám. A bakterom ugyanott feküdt a fa alatt. nem lesz kolbász meg szalonna. csak olyasformán vakkantott az orra alatt. -Megetted az egészet? .Jól érzed magad. Meg is fogadtam erősen magamnak. meg teljesen összekócolta a haját. ha bolond ember lettem volna. Nem tudhattam. hogy abba fogja fel a véremet. Pityóka volt benne főzve valóba. A banya meg csak a fogait csikorgatta mellettem. Dörzsölte is a helyit erősen.gondoltam rémülten. Hanem hiába mentem el a bakterháztul olyan távolra. Meg is fogadtam. Egészen ki volt vetkőzve magábul a gazdám. amikor a vénasszony végleg eltűnt a bakterházba. de már nem is hortyogott. Mindenesetre engem a vénasszony látása úgy elszontyolított. káprázik a szeme. amennyit máskor egy hét leforgása alatt se rakott volna elém a mocsadék.

és négykézlábrul próbált volna föltápáckodni. hogy a maszkabálba megnyerhette volna vele a tombolamalacot. Úgy látszott. mint aki az utolsókat rúgja. Egészen rémisztő formája volt a banyának. az meg sehogy nem tudott odébb menekülni. de főleg a feje oldalán. Egy szó. hogy a bundás erősen legeli a sarjú füvet a vasútárok partján. de nem jött ki értelmes szó a száján. ahogy a gazdámat biztattam. Azt mégiscsak könnyebb lesz kitakarítani. igen jó úton haladnak a békülés felé. pedig csak az orrát akarta letörni a bakterom. Méregetem a szemem a sötétbe. hogy a kutyák általában nem szoktak legelni. A bakterom éppen a banya fejit próbálta beszorítani a jászol alá. Annál úriasabb állatnak tartják magukat. Meglássa gazduram. Talán reggelig is elmuzsikált volna a bakter az anyósa hátán. A bakter meg persze sehogyse értette. annyi bizonyos. De a gazdámnak azért maradt valami reménysége. aztán odabe jajgatott még másnap délbe is. amit odafönn tartott a bakter. hogy rablók ütöttek rajta a bakterházon. meghempergette még egypárszor a vénasszonyt a Riska alatt a tehénpiszokban. lábujjhegyen. ha valami baleset történne. Persze én azért nem bíztam meg a boszorkányban. és a banya egyre jobban erőre kapott. ahol csak érte.Ennek hét élete löhet. mert nyilván azt hitte.Kár volt nem röndösen agyoncsapni. és a ripityára törött sublót egy deszkáját kapta magához. hogy az is nehezen hihető volt. A gazdám igen hálálkodott volna. Jócskán túl voltunk már a vacsorán mind a ketten.Bakter uram. aztán hajítsa föl a végit nekem! Végezzük be. a többit a nyanya kiegyelte az éjjel. odahasaltam a bundáskutya mellé magam is az árok partyára. Jól tudtam. Szegény malackák példáján okulva még abba az ételbe se lehetett megbízni.Ne hagyja magát gazduram! . hogy nem esett a bundásnak semmi baja az ételtől. de a Riska akkor se lépett arrébb. vigyázzunk minden lépésünkre. Csak amikor már látszott. amit a hóhér elmulasztott. mindig gyugja a vánkusa alá a böllérkést. . hogy nem megy rá a bőre az istállóban történtekre. Én nem szándékoztam cserbehagyni a gazdámat. Addigra már a bakterom is magához tért az ájultságából. hogy mielőtt a ciha alá bújik. és arrébb se lépett onnan. de a bakteromnak is erősen tanácsoltam. ez mögen a nyakunra fog nőni hamarosan. és mindennap reménykedve nézegettük a vénasszonyt. Szaporán teltek a napok a bakterház körül. de ott se jött álom a szememre. Én mindenesetre egy falast se vettem magamhoz belőle addig. Avval kezdte el csíkozni a banya hátát. mégiscsak a banya etetett meg velünk valamit a vacsorára főzött kásában. Ebben a dologban igaza lehetett a bakteromnak. aztán még nagy nehezen lelöktem a régi sublótot is. Ott aztán megállt szegény Riska. ott aztán püfölni kezdte a karóval a bakteromat. . aki nem tuggya. A banya fejire dobtam odaföntről a nagy szakajtót. hogy megéri a reggelt. hogy addigra ketten is meg tudják oldani a dolgukat. -Tekerje a gégája köré a kötelet. Meg is ivott a nagy gyászban rögvest három vödör bort. mielőtt a családi ügyekbe beleütném az orromat. amikor már a csillagok is ragyogtak odafönn. Rögvest arra gondoltam.aki érthetően teljesen felidegesedett az éccakai csetepatétól . de az meg naprul-napra jobban érezte magát. Nem kéne mégiscsak papot hívni neki. még gondolkozom egy fertályórát. Közben meg segítségért kurjászott. mint a tehenek. ha egy idő múlva nem fárad bele a keze a zenélésbe. mint a macskának. Odaigyekezett egyenesen a fekvőhelyem mellé. gazduram! . Különben is lehet. Már tisztán látható volt. mintha a hátáról nyúzták volna a bőrt.Aznap este későn tértem nyugovóra. hát a vénasszony lopakodik befelé az istállóba.mondtam a bakteromnak. még egy hatost se. úgy látszik. gazduram. mert a Riska még akkor is a tenyerin álldogált. hogy össze teccik cifrázni a cihát reggelre. utána mertem megenni a maradékot. Olyan volt. mintha egészen megjuhászodott volna. mert a következő percben kiszabadult a kezei közül. amikor látom ám. Avval gyógyítja magát. mi történt vele. saját magam meg felkapaszkodtam a szénapadlásra. félredobta a deszkát. Már szinte meg is sajnáltam. Teltek a napok a bakterházban. csak a krokodilkönnyek csorogtak le egyfolytában a képes felin. de amúgy se mertem volna nyugodtan aludni. Ezért a banya kínjában a tehén lába szárát próbálta harapdálni.Na. Na abból jutott mind a kettőjüknek. végük is van. Csak a bakterom hüppögésit hallgattam vagy éjfélig. Egy alkalommal mégis rám hozta a rémületet a kutya. ha az érdeke úgy kívánja. végleg leszámoltunk a vén szipirtyóval. Az öregasszony meg úgy vernyákolt. Nem is tűnnék neki annál jobb helyet. Az ábrázatja meg olyan lett. fölugrott az ágyamból és próbálta elkapni az öregasszony nyakát. mert disznók dolgában az előző nap óta igen rosszul állott. de úgy határoztam. Bendegúz fijam! Azt mög én többrevalónak tartom. és harapdálni kezdtem a füvet. Ami a . mert szinte biztos. hogy egy pillanatra azt hittem. A bakterom szegény még akkor is a disznókat siratta. mer különben a banya fog elemészteni mindkettőnket. mikor fogja elmetélni a gégánkat a banya. de a Riska . Bolond embör. Ugy kiterültek odalenn.Abbul a pízből. Mindazonáltal a kutya okos jószága az embernek. a legnagyobb megelégedésemre úgy ellátta a ténsasszony baját. Szívós fábul faragták a rémséget. Az arcbőrinek a nagyobbik része ott maradt az éccaka a jászol oldalán. hogy megmarad az élete. és mind a tíz ujjával belecsimpaszkodott a bakter hajába. Odaföntről a szénapadlásról úgy látszott. Én mindenesetre felkészülve. amit a vénasszony az ember elé rakott. mert azt sose tudhattyuk. Amikor ráunt. hogy arra jobb is volt nem ránézni. azután meg kilökte az istállóból. de azért a legutóbbi lazsnakolás mégis mintha javított volna rajta valamicskét. Első ijedtségemben nem tudtam mást csinálni. még akkor sem ismerte föl. ne feküggyék be ebbe az állapottyába a saját ágyába. csak a vénasszony szája lett teli tehénszőrrel. amije a pap elgyün. Az öregasszony biztosan meghallotta. . és csak akkor eszik füvet. mint az utolsó kenetöt. mert akkor nem bánt volna vele annyira kíméletesen.a hátulsó lábával rátoppantott a vénasszony ujjaira. hogy utójjára a jó Istennek ajálhassa a bűnös lelkit? Bár neköm semmi kétségem nincs afelől. egy egész üveg pályinkát lőhet vonni.rikkantottam le neki a szénapadlásról. de a bakter képes fele is ki volt ám úgy pepitázva. ha beteg a gyomra. A végin már úgy köllött támogatni. A bakterom azonban azt mondta. A végin már föl is bírt kelni az ágybul. Mondtam is a bakteromnak. Átengedem én a saját fekhelyemet ma éccakára. éccakánként a kezem ügyibe tartottam a szalmahúzót. ilyen bolondságra ő nem ad ki pézt. Pirkadatra azért csak bevonszolta magát valahogy az ágyába a vénasszony. és előkelőbb falatokhoz vannak szokva. A bakterom rettenetesen sivalkodott. a keze között egy jókora karóforma dologgal. Haja meg éppen csak egypár csutak maradt a feje bal oldalán. hogy valami szöszmötöl odale. hogy a saját anyósa támadt rá. Hanem a banya nagyon olyannak láccott. . mint száz. Rá is fért volna. hogy a farkas is báránybőrbe őtöcködik néhanapján. Hallom ám egyszer csak. Mondtam is a bakternak: . Mondtam is neki: . Én meg belefektettem a saját ágyamba. s így nagyon jó szolgálatot tett a bakteromnak. hogy a pokolba jut a lelke. amíg a bundáskutyának nem kínáltam oda a felit. Azután a banya mocorogni kezdett.

. Úgy kalimpált a levegőben. pórul járt malackák után maradt meg. Hiába. a sorompót is ű fogja tekergetni. Egész éjjel azt magyaráztam a Boldizsárnak meg a Riskának. . hogy már megmaradok. Azt mondta. mintha kizöldült volna a bajusza. de a vénasszony másnap reggel újfent ágynak esett a bakterom jóvoltábul. mert már nem bír többet bugyborékolni. vagy annak. amikor éppen péntek volt: . Nem háborgatott többet. hogy magával visz a vonaton . hogy nem szerette a félmunkát. olyan izgatott lettem a gazdám szavaitól. hogy az öregasszony mérget tett a kásába! Na erre aztán lemállott a pofájárul a vigyorgás. de az biztos.dicsértem. ameddig olyan pepita-fótos volt a feje. hogy az elöl lévő vége kibújik a hátsó felin. mégse jött vissza belüle semmi. Illendően félreállt. de annak meg még mindig úgy tele volt a szája. ha eggyel több marhát köll bekötnöm a jászolhó. mer még életömbe nem ültem soha vonaton. Gondoltam. gazduram. hogy ne gyugja többet a vizes dézsába a fejit. amíg valamelyest visszanyeri az eredeti formáját az ábrázata. Ragaszkodhatott az élethöz nagyon. hogy mentsem a bakterom életit. pucókoggyá ki röndösen. de aztán elloptam neki a bakterom szolingeni beretvakésit. de tán még a patikuséknál is több esze van a gyógyításhó. Legtöbbet csak az apostolok lován jártam mindenfelé. Megbirizgáltam a középső ujjammal a gigámat. és harapdálni kezdtem a füvet. de egyre csak öklendezett. Olyan engedelmesen hasalt a fűbe a bundáskutya másik oldala felől.legalábbis a kezelés idejire -. Az összesét beöntöttem a bakter szájába. Attól tartottam. teljesen megvadult ábrázattal tekintgetett körbe maga körül. a Riska miért van annyira oda a gyönge fűér. A bakteromnak egész virágos jókedve volt az utóbbi napokban. és tehénné változik neköm! -gondoltam magamban. és avval teljesen lekenyereztem. hogy megmaradtunk mind a ketten. Máris éreztem. amikor jön felénk a bakterom. Fölér az esze három körorvoséval. mer bizony mondom. hogy a bakancsai sarkával egy jó darabon az összes vakolatot leverte a fairül.Mennék én szíves-örömest. A tehenekre majd ráfigyel a Szedmák. . és a gazdám igen remélte. Nem volt valami jó íze a fűnek. Jó hosszú nyele volt az ostornak.Nincs más hátra. A fészkes fene rágja mög a világot! Egész éccaka alig aludtam egy szemhunyásnyit.Na lássa. Bendegúz. de azután már megkegyelmezett neki. Odakísértem a bakterház oldalához. ha kedves az élettye. hogy a banya valójában belekevert-é valamit a kásánkba. amennyit csak akartam. Csak még addig nem akarta a bakterom eltakarítani a bakterháztul az anyósát. Én már addigra jóllaktam. pedig ott jöttek-mentek a vonatok minden áldott nap. hogy azt már le se írom ide. Avval aztán úgy jóllaktam naponta többször is. gazduram. mert az én hasam is ugyancsak elnehezedett a sok fűtől. de a tömérdek fű sehogyse akart megindulni belüle kifelé. Tisztára olyan volt. mer eccő má mink is lőhetünk urak. Sőt még a bundáskutya is átvészelte a dolgot. nagyon komolyan meg van ijedve. megettem vagy egy szekéródalnyit. mint a rongyosrétes -. hogy kanalazza befelé a legelnivalót.Ne törőggyé te avval semmit se. és egy perc alatt megkönnyebbült a gyomrom. Már egész szép darabon lelegeltük a kutyával az árokpartot. Benne jártunk az ősz elejiben. A lényeg. mert nem volna illendő. hogy most meg már nem bírta kiadni. és hoztam a bakteromnak egy nagy fazék híg korpalevest.gondoltam. . gazduram. ha egy kicsit megembörölné magát. vagy csak a kutyának volt egyszerűen gyomorrontása. és már bőgött is.Várjon bakter úr! Majd én segítek magán! -kiáltottam oda neki. Gyugjuk le gyorsan az ujjúnkat. mindenféle édes szőlőt lehetett találni a határban.Tán megirigyőted a Riska jó sorsát. hogy amikor már nem fért bele több. Megint csak a bundáskutyától kellett ellesnöm az orvoslás tudományát. de nem sajnáltam egy csöppet se.Első ijedtségemben nem tudtam mást csinálni. hogy új formát adhatott az anyósa orrának. Azt soha nem tudtuk meg. Elég volt nekem éppen a magam baja. hogy majd megfulladt közbe. Most az eccer azért mégiscsak meg löhettem vele elégedve. Már az egész ökle bele volt nyomva a pampulájába. Bendegúz! A reggeli vonattal elutazunk a monori piacra. egy karnyújtásnyira. amíg odaleszünk. Ami a bundáskutyának jó orvosság. A bakteromnak meg úgyis mindegy volt. akkor a szalmapetrence végivel nekiszaladtam egy párszor a hasa közepinek. hogy kiadhassuk a bendőnkbül a mérget! Nem is késlekedtem soká. Egészen meg volt már pimpósodva a teteje. Olyan rémülten nézött. A végin még majd négykézlábra tenyeröl. hogy reggeltől-estig fütykörészett. Márpedig avval megin az én dogom fog csak szaporodni. Nem tudom. Gondoltam. csak figyelni a bakteromat. és kiokádta az egészet a bakterom lábai elé. ahogy csak bírtam. Egyék ebbű a fűbül jócskán. Amikor már úgy tűnt. pedig egyáltalán nem ízlett. hogy odahasaltá a kutya mellé legelni? A végin még tejet is acc? Hihihi! . ott aztán a petrencével segítettem felfelé tuszkolni a lábait. A csősszel ugyan volt köztünk eleinte egy kis véleménykülönbség -. Annyira használt a bakteromnak a kezelés. Nagyon dobbant a szívem a gazdám szavai hallatán. Előtte meg még a konyhakredencnek is egy párszor. . A szája sarkábul meg kétoldalt kicsüngött egy-egy fűcsomó. hogy láccott rajta. mint a duda. álljék tótágast. de sehogy nem akart a fűtől megkönnyebbülni. hogy túléltük a legelést. mint a Riska szokott. úgyse jártál még ilyen úri helyön. Nem maradt más dogom. mert közbe kezdett egészen ződ színe lenni. mintha azért kapná a fizetést. én mög majd hasbarugdalom a talpammal. hogy megússza a kötelező kaszálást nekünk köszönhetően. hogy milyen jóravaló embör is lehetne az én bakterom. Azt mondja nekem a gazdám az egyik este. Én jól elvoltam a magam legénységivel. Ebédre. mert még képes lett volna látlevelet vétetni magárul a törvényszéki orvossal. . ettől majd csak megindul a gyomra. annak örült-e.Holnap korán kelünk. Te is velem gyüssz. Valamit pedig cselekedni kellett. mert úgy degecre legelte magát. azt duggattam le aztán a bakterom torkába. Megint odaszaladtam a házhoz. az ostornyél már majdnem egészen eltűnt a szájában.Ne mulasson olyan nagyon. hogy nagy nehezen sikerüljön neki a tótágas. A legjobbik őtözékedet húzzad föl holnap. Nem is értettem. akkor se lett szebb egy szikrányit se. Mindenáron azon voltam. mint aki rigót nyelt. az öregasszonnyal is csak azt várja meg. A szája két sarkán már visszafele csordogált a korpáié. Tanulságképpen még odacsukta egypárszor a banya orrát a konyhai asztal fiókjával . hogy kigyüjjék kendbű az a tömérdek fű. az nekem is csak használ. hogy meg bír állni fejjel lefelé . de közben igen csapkodta a lábaszárát örömiben. hát persze hogy a legelészést is túlzásba vitte. gazduram! Okos állat a bundáskutya. odahasaltam a bundáskutya mellé magam is az árok partyára. Ha lekaparta a pofás feliről a szőrcsimbókokat. . . Bendegúz! Hónapra szabaccságot kértem az állomásfőnöktül. Ráhagytam. de az én gazdám olyan volt. aztán azt is felrakja a korai személyvonatra. annak örül ennyire. Annyi füvet zabált be. Attul fogva a csősztül annyi szőlőt ehettem. de mi lesz akkor a jószággal. A bakterom is csiklandozta a torkát. hanem inkább rögvest feküggyék kee is közibénk. A végin már rimánkodott is a bakteromnak. és már szaladtam is az istállóba a faragott nyelű ostorért. hogy megköszönni se bírta.Aj de jó fogai lehetnek a gazduramnak! Akár bérkaszálást is vállalhatna a községházán evvel a fölszereléssel. A bakterné még mindig nem jött vissza Rátótról. hogy többet a színit se köll neki látni. egész nap hajkurásztam a Riskát meg a Boldizsárt a határban. Az udvar végiből hallgattam a jajveszékelésit. torkos ember volt mindig az én bakterom. ha én nem löszök idehaza? . de hát ki látott már jó ízű orvosságot.amitül olyan lett az öregasszony orra. Nem köllött még egyszer biztatni. amikor rossz kedvibe van. vacsorára nem volt gondom. ami még szegény. mennyire összerondította magát tótágast állva. hogy menjen a lánya után isten hírivel.

A parádés baktergúnyája vót rajta. Előhúztam a szalmazsák alól az ünneplős gatyámat. én meg . Az úrikisasszony. A gazdám azonban rám szólt. amilyenekről a legtöbb ember csak ábrándozhatik egész életiben. hogy jól viseljék magukat. mégis örök harag lőtt belüle a Toppancs uramékkal. Első látásra jóravaló embernek tűnt a kalauz. milyen gondot fordítok a külcsínyemre. egészen addig. valamiért nem nagyon szívelhették a mesterségömet. nem sietnek a segítségemre. Nem tudom.Látom. hogy mindenki láthassa. Egész barátságos helynek láccott. annak az ülepire már teljesen rászáradt a kofa tojása. . Az csak ment az orra után. Ne is mongyam. hogy elveszik az életömet abba a gyanús házba. de azért egy kicsit rezgött az inam. Ebből is láthatta az ember.fordult felém a bakter. ahol egy kövér. hogy kiadhatná végre legalább a részit a béremnek. még a kosarát is utánadobták. és bementünk egy keskeny kis utcába. mert az rettenetes lett volna. hogy több pár sín is volt egymás mellé fektetve az udvarában. Foga meg nem volt elölrül egy se.mivel elfelejtettem időben megkapaszkodni .Na most már pedig törülgesd le a gatyádat te gyerök. amíg odalöszök. amivel tartozik.Ugyan miféle lehet a többi úrikisasszony. holdvilágképű parasztmenyecske volt.szóltam rá. és jó alaposan megráncigálta a kopogtatót. hogy ne legeltessem annyira a szömeimet. mert mindenre fel voltam készülve. csak aztán szégyönt ne hozzál az állami vasútra. a bakterom kollégája. . a szája meg egészen ki volt pirosítva. Bendegúz? . Legföljebb majd levonom a béredbül.Remélem. Lelkire kötöttem még a teheneknek. és ő már nem is tudja. amiken végig lehetett nyújtózni. Jó nagy tenyerű. és én kénytelen voltam a bakterom után belépni a házba. mert még sok dogunk van eltervezve arra a napra. ha ezt a fogatlan színe-virágját küldék előre ajtónyitogatónak? Közben a szépség kitárta előttünk az ajtót.Itt laknak az úrikisasszonyok. Csizmám az sajna nem vót. Az összes ínye kilátszott neki. Azután meg a vészféket akarta meghúzni. a másik részük meg az ablakon báméckodott kifele a határba. de nagyon bundáskutya szaga volt neki. mert már odaláccott a mozdony füstye. mint akármelyik másik piactér.Má megin menyecskét akar vásárolni? A lakodalomba is mögváltotta két hatoson a Rozit. Az egyik fele amúgy is elterpeszkedve hortyogott a fapadokon. még tán az ördögtül se! . ha a bakterom meg a kalauz. minek utazik a piacra. mint egy püspöki palota. Sose tűrtem volna meg olyan holmit a lábomon. Amikor megérkeztünk a bakterommal. szombati napkor. mint a bakter alkalmazottya. és ne féjj semmitül! Nem fogod megbánni. hogy ne mondhasd azt. Nem akarok sok fölösleges szót fecsérelni a piacra.Ne bolondozz már. Utoljára még egy pillantást vetöttem a kapuból a jó Isten szép egire. Bendegúz! Meg köll. mert az olyan szófosi embör.a monori piacra. úgyhogy megnyugodva láttam. bakter uram. Nemsokára magunk mögött hagytuk a piacteret.Mit parancsónak az urak? A bakterom erre olyat mutatott a kézivel. aki a gazdámnak jó ismerőse volt. addigra a bakterom is előkerült a szobábul. mert ami rajtam volt.feleltem neki kevélyen. Bendegúz. mint a lekváros fánk. aztán felőtöcködtem. mivé lett az ünneplős nadrágom! A kofa meg sipítozott. Bendegúz! Ezen a helyen olyan mézet árulnak. hogy úri népek laknak benne. hogy legalább addig álljunk meg. hogy én szégyönlöttem magam helyette is. Az inget is lesimogattam a mellyemen. hogy ismerköggyé ezzel a hellyel is. így aztán még eléggé úri viseletnek számított. Igen eltátottam a szájamat. ha így szállsz le az állomáson. fényes lukasztóval csattogott egyfolytában. gazduram? Tán a monori prépost? -kérdeztem kíváncsian. aminek a közepe szépen ki volt kövezve. . meg sok egyéb más nyalánkságokat is. amikor meglódult a kupékocsi. Én meg nem mertem elmaradni tőle. egyenesen a piactér felé. Egy nagy fene. éppen olyan látvány volt az. amin csak alig vót egypár fót. aki az ajtót nyitotta. de addigra kinyílt az ajtó és kigyugta a fejit az egyik úrikisasszony. Úgyse volt már neki miért a piacra utazni. már elkészültél.toporgott a lábán türelmetlenül. még a hajamat is elgerebléztem a fejem tetejin egy rossz lóvakaróval. Még arra is. Megállt a bakterház előtt. Tovább ellenkeztem volna vele. amikor én már talpon voltam. Bendegúz. sárga hajú vénasszony ült egy széken. A monori vasútállomáson azelőtt is csak bámészkodni jártam. meg bő szoknyás parasztasszonyok. Éppen csak pirulni kezdött az ég alja. ráadásul az én kőccségemre. . hogy tériccsem meg a kárát. Erősen szorgalmaztam a bakteromat. Valami túlitarka pöndöl volt rajta. oszt olyan kevélyen simogatta le a két oldalán a bakterzubbonyt. Aztán a csingőlingit mögpucótad-e? Mer még a széplányokhó is elmögyünk máma! Befizetlek egy numerára tégödet is a bandzsi Fánikánál. Nem is tudom. ültek már odabe egynéhányan. Nekünk a gazdámmal nem köllött jegyet váltani.Nem félök én gazduram. Mire én így teljesen elkészülődtem. és nagyon tudós hölgye-ménynek akart látszani. amíg a fenekemmel bele nem ültem egy kosár tojásba. azonban úgy vigyorgott ettül. tarka nyalókákat. az orra meg be volt lapítva. Kalapos. így hát igyeköznöm köllött utána. mintha legalábbis csendőrkapitányi kabát feszülne rajta. Megmosakodtam a csipám körül az itató vizibül. A vasútállomás épülete akkora volt. hogy végződött volna rám nézve a dolog. amihez semmi más nyalánkosság nem fogható. Az ajtónyitogató egy nagy szobába vezetett bennünket. Aggyá inkább a kezemhöz azt a pízt. Árultak persze törökmézet. Gondoltam is magamba: . amikor kárba veszett az áruja. hogy keresztülláthatott rajta az emberfia. . mer mahónap úgyis vőleginy sorba kerülsz. mert már nagyon régen láttam hasonlót. mint a mangalicadisznóé. merthogy világéletömbe mezétláb járó embör voltam. az egyik szeme ki volt szúrva. meg barnára mázolt fapadokkal. mer az összes monori kutya téged fog hajkurászni. hogy rögtön világgá kürtőné a dógot. de igyeközni köllött. amikor a nagy mozdony szuszogva elibünk állt. mint aki vőleginységre adta a fejit. mer odalett egy egész kosár tojás. . úgy ki vót pucókodva. Még a bajszát is kivikszolta valamivel. és a fejemet verte a ridiküljivel. és félig-meddig én is. -mondta nekem a kalauz. na de magyarázhattam én a bakteromnak. Avval csinálta a jegyekre a kis lukakat. de úgy láttam. Csetepaté csak akkor lett egy kicsike. Ők mégiscsak hivatalos vasúti emberek voltak. Aszongya: . amíg kigyönyörködhetem magam. Itt most kitanúhatod alaposan a szerelmeskedés művészettyit. Még magyarázkodott volna tovább is. amikor utánakapaszkodtam a kupékocsiba. majd vöszök rajta magamnak törökmézet. hogy a markába viszi el a füleimet.Nem fész. Jó gondviselő gazdád akarok én neköd lenni.Ne beszéjjen ma bolondokat kee! . honnan szőrözhette a bajuszkendőt. sok ablakkal. nem készítelek föl az élet nehézségeire. Egyre csak azt követölte. mintha mind a két fülire megsiketedett volna. Utazás céljábul sohase. A parasztokkal amúgy sose voltam jó viszonyba. . Le is lökték a menyecskét egy lassú kanyarban a kupékocsiból. nagy bajszú parasztok. amit énrám akar szánni. Tudok én már a szerelmeskedésről mindenféle dogot. mert akkor vehetnék magamnak egy vadonatúj nadrágot. . hogy nem sok jelentőséget tulajdonítanak neköm.Ki a fityfene lakik ebben a házban. A bakterom a közepe táján állott meg egy sokablakos ház előtt.szaladni kezdtem hátrafelé. szégyent ne hozzanak a Szedmák bakter előtt a feljebbvalójukra. a vonaton nem köll tartanom tőlük. ha valahogyan is elkeveredek a piaci sokadalomba. mintha pipacsot evett volna. éppen mindegyik sínen pöfékelt egy mozdony. mert ő teljesen vasúti embörnek számított. nagyon úgy nézett ki. Ráadásul akkora állomás volt az. Egy tágas szoba volt a kupékocsi. Gyere csak utánam. már nyitva vannak! . ami feltörheti az embör sarkát. . . . Odafönn aztán teljesen megnyugodhatott a szívem. Ki is mentünk az állomásbul.

Én nem bánom. már danolni kezdett. Szerencsére addigra már előjött az Irmuska a lábmosásbul. . lesül a képemrül az összes bőr. aztán kinyújtóztattam a lábaimat az asztal mellett. vagy a postavonatot fosztotta ki. amiből kilátszott majd az összes szemérmetlensége. hogy olyan anyámasszony katonája vótál. és felültetett a nagycsillárra..Ajj de jó tőtöttem a kedvemet Bendegúz! Bánhatod. milyen is az igazi boldogság. mint egy huszárkapitány. és úgy köszöntötte: .Addig legalább választunk egy szép menyecskét a fiatalúrnak is -beszélt tovább a bakterom.Eccő se baj. Rég nem éreztem ilyen jól magamat. de addigra a legény akkorát csavart a bakterom amúgy is tülökforma orrán.mondta a bakterom. hogy rögvest öklendezni kellett tőle.Várni kell egy kicsit. Kért egy liter bort is a pacal mellé. Nekem ugyan beszélhettek. úgyhogy válogathatott volna az embörfia. de aztán nehogy gatyabajt szeggyen itt össze a bakter úr! Mer az lösz ám csak az igazi szégyen a bakterházra.rikkantotta. akkor belerúgtam a lábikrájába. mer úgy markolászta mindenhol. mint a plébános úrnak szokott. Az ő lányai a legtisztábbak Monoron. mert úgy tűnt. hogy nem adom magam annak a kenyértésztaképű némbernek a kezire. Nem tudtam. hogy a végin ma rá köllött kiáltanom: . Amikor a bakterom előkerült az ajtó mögül. Nem nagyon értékölhették a művészetünket a nagyvendéglőben.Mama leckét adunk mindenkinek az előkelő viselkedés mikéntyirül! . aztán ereggyünk a dógunk után.Nem bánom én. Volt közöttük girbelábú. . miért ácsingózott érte a bakter olyan nagyon: szakasztott olyan formája volt az Irmuskának. hogy a gazdámnak teliszaladtak könnyel a szemei. hogy kiszakadt a teteje. Egyszóval igen cifit-cafat módon festöttek a kisasszonyok. és nem tudom. El is tűntek rögvest az egyik ajtó mögött.Ne rezeljé be. Nem panaszkodhattam a bakterra egyáltalán. csak még éppen a lábát mossa . már végképp nem lehetett eltűrni. cipóképű. de úgy láttam. Azután . amikor felolvas az Ószövetségbül.Na mi úccság van. A nadrágjábul kilógott az inge szárnya. Pacalt rendelt mind a kettőnknek. azután meg elbújtam az üveges elejű szekrény alá. Ott éppen volt annyi hely. mint aki vendégségbe gyütt. Azt énekölte. mert még alig jutottunk túl a rececén. és le is ült rögtön egy székre. . mert még a szája is fülig ért a széken ültiben. oszt eszünk meg iszunk valamicskét. de még a lábaim is egészen megmacskásodtak a felháborodástul. A kisasszonyok meg csak röhincséltek. El se tudtam képzelni. Egyszóval rusnya volt. Ahogy a szekrény alól megpillantottam. bakter úr. Ráadásul amúgy se ment volna le egy falat se a torkomon a rettentő nagy izgalomban. hogy majd szétrepedt rajtam a nadrág. mert még ki sem fogyott egészen a második üveg bor. de akkó se vagyok hajlandó ilyen csúfságra. . milyen az illendő viselkedés az olyan úrforma emberekkel szömbe. de a gazdámnak is igen jó kedve kerekedett. Olyan cifra slafrok volt rajta." Én meg besegítettem neki. Még ha nekem fizetik érte a hatost. A fazéksapkáját meg letette maga mellé a padlóra. Az őtözéke az meg teljesen rendetlen volt. Az ő házába csak úri közönség jár. hogy már arra gondoltam. de azok úgy voltak felőtöcködve. Teljesen össze volt kócolva a fejin a haja. és közbe egyre közelebb került. Én éppen rendre akartam utasítani a neveletlen parasztyát. rápöffentettem. de kicsalogatni nem bírtak volna egy kosár mézeskaláccsal se. és úgy fújtam a füstöt magam elé a levegőbe. és még senki nem fordult panasszal hozzá. Még az egyik lábát is keresztbe vetette a másikon. hogy bemenekülhettem. akkor se. . ráérök! . de úgy. Felugrottam az asztal tetejire. mire újra előbukkantak. hogy én akármelyiket is hajlandó lennék képen nyalni.Bolond vagy te. de a bakterom rettenetösen meg lehetett elégedve. de még eltöltöttem a szekrény alatt fekve vagy egy fertályórát. hogy ezt a Bendegúz gyerököt megtaníccsa csókolódzni? Én állom a tanítás kőccségeit. meg feketekávét. Erre a Mádám nevű nyanya rikácsolt felém. már oda is jött az asztalunkhoz egy lapáttenyerű. csak végezzen gyorsan. Olyan szerelmes szemeket meresztettek egymásra az Irmuskával. A patás Rozijának. Beültünk a nagyvendéglőbe.Mingyá lehet. meg se kottyan neki a püfölés. mer nem állok jót magamér! A gazdám meg csak röhigcsélt rajtam: . ami rajtunk esett. Azt hittem rögvest világgá szaladok. ha nem kapott esetleg jó nevelést fiatalabb korában. Mer ennyi örömöd még soha nem vót az életedben. Gyere. és odavágta a baktersapkát az asztal közepibe. Ráadásul mindnek ki volt pirosítva a képe is. én meg egészen meg voltam rettenve. amennyit itt egy fertályóra alatt összeszödhecc egy pengőér. Ráadásul vihogott mindegyik. mit művelhettek olyan hosszú ideig. hogy a bakterom a lutrin nyert-e. Minden héten rózsavízbe füröszti őket. . mert nagyon sajnálta az ünneplős sapkát.Nem bánom én. pókhasú. adok érte egy hatost. ráadásul a cipóképű megindult felém. hogy menten azt hittem. nagyon elégedett képet vágott. hogy mi lösz. dupla adagot. mádám? Be löhet-é ma fizetni az Irmuska kisasszonyra? . A bakterom is méltatlankodott. és úgy somolygott. . és rendeltünk. Amikor mán túlságosan közel jött. hogy: „Kéka kökény recece. hogy tán még a bigámia bűnét is képes lett volna magára venni az Irmuska kedviért! . mert még maradt időnk bőven. és mindenáron magához akart szorítani. mint a bazári majom.mondta erre a sárga fejű nyanya. mint a Rozinak.Na szépcségeim.. A bakterom megcsipkedte a rusnya öregasszony képes felit. Na ez már persze hogy jobban esett neköm is. ki válajja. hogy csírádzott ki a gazdám fejibe a gondolat. Bendegúz! Elvégre neked is illendő ma megtanúni. mint az urak szokták. Azokkal stírölgetett engemet. Ugy jóllaktam. mikor belakik korpával. mert nyilvánvalóan látszott rajta. mint az urak. . és püfölni kezdtem a fuvaroslegény feje búbját a boros flaskával. mint egy valóságos gróf. hogy nem tanították meg. de tán majd benyő a fejed lágyrésze idővel. oszt a bakteromnak a fejibe húzta a fazéksapkát. hogy összeaggya őket. mintha az ördög lánya lett volna. de egyáltalán. nagyon gavallérosan akar viselkedni. A szemei meg mind az üszőbornyúé. Onnan kiabáltam aztán kifele a bakteromnak: . rögtön megértettem. és a sapka lecsúszott egész a gallérjáig. Biztos voltam benne. belenyomta a gubaszivart a torkomba.mert olyan pápaszem volt az orrára akasztva. hogy az már kész szemérmetlenség volt.Énhozzám ne közeleggyék jobban a naccsád. hiszen étlen-szomjan indultunk el reggel otthonrul. aztán még egy litert rendeltünk. de a bakteromnak nagyon tecchetött. Az én bakterom úgy ragyogott a szerelemtül. akármit is gondol felűlem gazduram. Egyszerre gyött be a szobába vagy fél tucat kisasszony. hogy mit képzelek én. mer én itt nem érzem biztonságba magam. addig is elmegyünk a nagyvendéglőbe. hogy itt henteregjek ezekkel a mindenfajta némberökkel. el is szalajtanak valakit papért. Elő nem másztam volna addig a világ minden kincséért se. azt benyakaltuk. . hogy tőti a kedvit gazduram ezen a bűnös helyen. Elkapta az ingemet hátul a nyakamnál. amikor már hálistennek újra odakinn voltunk az utcán. Kértem magamnak egy gubaszivart is. amilyen a bakterom meg én voltam. Ezt a csúfságot. Jó kemény anyagból csinálhatták a fejit. bikanyakú fuvaroslegény. mint az ártánydisznó.nyújtózkodott aztán. a zubbony eleje meg félre volt gombolva. de mire kinyithattam volna a pampulámat.

. Még a rangjelzések is rajta voltak. Közelebb volt már a szentkarácsony. mivelhogy lecsavarni nem bírta. a szerény. hogy tarcsak vele éccaka. amikor abba a rossz házba betettük a lábunkat. mert addigra már a fuvaroslegény újra vele foglalatoskodott. Hiába. A jó Isten minden bizonnyal igen megor-rolhatott a bakterházra. hogy semmi jó se nézett volna ki a patás részire. Volt persze neki megfelelő fejfedője is a kabáthoz. Hacsak nem akar ű is úgy járni. ahová előtte kötöttem be a teheneket. a hasára köllött fordítani. még a szentéletű embör is rossz útra téved néhanapján. hogy halottya lesz még aznap az állami vasutaknak. nem jár egyedül a baj. Akkor most már biztos. hogy tanujjon belüle. ráadásul még két szikrázós pofont is kaptam az öregebbiktől. hogy ne a civilek szeme láttára utazzon abban az állapotában. igyekeztem is rögvest az istállóba. Mondtam is már Konc bácsinak. fölötte meg egészen újnak látszó katonaköpönyeget viselt. főképpen pedig a parázna gondolatoktul tartsd távol az eszöd járását! Bár. Én iparkodtam a saját dógom után menni. Nem volt elég bajnak. nem köll tőle senkinek se tartania. Nem tudom. hogy most megfizet a bakternak. hogy láthassa. Magyarázhattam én. ami szórul szóra úgy esett meg. A sváb erősködött. legalább leszakajtya a nyakárul. Ha rá is talál. de a gazdája már nyilván nagyon kereshette. hogy ezért kihúzzuk még a rövidebbet. hogy oda ne faggyon. Bizony. Visszagyütt a patás! Éppen kifordultam az istállóbul. Szakasztott úgy nízött ki a patás. Úgy lógatta a fejit egész álló napokon át. hogy minden. Amint így elvégeztem minden dolgomat. Kihajtottam a teheneket. amilyen korán csak lehetett. amit a vecsési sváb beletört a fenekibe. A banya meg olyan tekintetűket meresztgetett irányomba állandóan. úgy gondolta. amilyen példának okáér én magam is vótam. rá mertem vóna fogadni egy hatossal. hogy nem szakad le velem a csillár. még egy szál árvalányhaj is kókadozott a karimájábul. hogy nem hagytam magam megcsókolni a cipóképű kisasszonytul. de utoljára még ide köll írnom egy dolgot. amit szükségemben a parasztok kárára elkövettem. Egyszóval teljes lett a létszám újra a bakterházban. Nem bírt egyáltalán a hátsó felin feküdni. A bakterház előtt aztán megállt egy percre a vonat. hogy az én gazdámnak ott lesz vége a nagyvendéglőbe örökre. mert épp egy nagy tál forró bableves gőzölt az alattam lévő asztalon. Avval is hamarabb gyógyulnak. Persze. aki ne rugdosott volna bele egy párat a hasába. hogy a végin már vastagabb lesz a könyvünk. de nem akadt emberfia. hogy én is nyomhatnám az ágyat. nem győztem elég szaporán kapkodni. épp úgy. mint a húsvét. de még akkor se lehetett vége a szenvedéseinek. talán a baktergúnya dühítette fel a népet. hogy még ráadásul jól farba is rugdostak. Ha a gazdám megadta vóna a tartozását. mint egy generális. hogy szaporán biceg az átjáró felől a bakterház irányába. ameddig csak lehetett. Ha eltekintek attól a pár kis mezei lopástul. amibe semmi kedvem nem volt belepottyanni. Azok is csak nagy nehezen tudtak rendet csinálni. hogy egészen följavult a vénasszony állapota. hogy nem a saját jószántambul kerültem fel olyan magas pozícióba. A többi vasutasok rakták fel a puklikocsiba. miért haragudhattak meg rá ennyire. mihöz tarcsa magát a jövőben is az erkölcsös életöt illetően. . Vagy azért. Csak azt értem el vele. mint a vacsorám. Frissen szakajtott lapulevélbül meg forró tehénpiszokból borogatást csináltam a bakterom hátsó részeire. Mert bizony az igazságos jó Isten ki nem állhassa a paráznákat! Csak a tisztákat. Hogy megtapasztalhassa. mer a bakterom kért mög rá. már holnap reggel újra el kell mennem szőlőt lopni a határba. Gondoltam. hát abból biztos. ahogy elmesélem. Lassacskán a vége fele tartok a bakterház történetinek. hogy szinte már megsajnáltam.onnan bámészkodtam lefelé az asztalok fölött. ami fontos esemény a világba. nehéz is jónak megmaradni. Ugyancsak reménykedtem. akit a múltkorjában a lovaival együtt becsukott a sorompók közé. Úgy láttam a magasból. ha a tövis összeszurkálja a talpát. Láthatóan elborult az ábrázattya. A gazdám szegény nyüszített. Nagyon úgy nézett ki. Szegény pára teljesen odavolt. Megspórolnánk vele egy utat.Én megfogadom erőssen a te színed előtt. A vecsési sváb meg a biliárddákó hegyesebbik végit próbálta hátulról beleerőltetni a bakterom hátulsó kijáratába. hogy megéri-e a másnapot. hogy az egész nagyvendéglő összeszaladt a fuvaroslegénynek meg a svábnak segíteni. tetőzésnek még a bakterné is hazaköltözött a végire. Előtte azonban még a bakteromnak ki kellett fizetni az összetörött borosüveget. mint a szentírás. mint a bakterom. távol tartottam magam a bakterháztul. Bár a gazdámat illetően abban se voltam biztos. Nem tudom. amikor látom ám. A patás meg addigra már benn volt az udvarba. amék nem nyerte el a mennybéli teccésit. hogy a gazembörségbe se maradt el tűle. Máskülönben meg igen elegánsan fölőtöcködött. a hírős betyár. Riska. a bakteromat meg úgy adták le a puklikocsiból. ha belegondolok. Biztos löhettem benne. ráadásnak mindig rövidebbek lettek. Hadd nyögdécseljenek együtt egypár napig. becsületös emböröket szereti. Meg is fordult a fejemben útközben. hogy elmesélhessem a Riskának. annyi irkát teletőtünk betűkkel. Nem tehet róla az emberfia. Egy fotózott csikóskalapot billegtetett a feje búbján. melyik cselekedete volt az. és ez a dolog a gazdámnak se szógált teljesen az örömire. Szegény úgy ordított. Nagyon egyformán teltek a napok. hogy végveszedelembe forog az életem. hogy miért kellett nekem oda fölmásznom. aztán meg mind a kettőnket kizavartak a nagyvendéglőbül. A bakterom az még nálam is szorongatottabb helyzetben volt odalenn. hogy talán jobb is volna egyenesen a ravatalozóba támogatni. jó barátsággal közeledik. hogy nem is merészöltem három lépésnél jobban megközelítem. hozza elő a kisbaltát. de addigra már a gazdám is észrevötte a váratlan vendéget. mert még tartogatott egy csapást a részünkre. hogy mátul fogva csak a jó Istennek teccően fogok élni. a bakterház körül zajlódik. Éppen a fejit próbálta meg lecsavarni a nyakáról. hogy láthassuk. ha nem téved arra két csendőr. de csak azért. Ráadásul megösmerte az a vecsési sváb. Engem is ők szabadítottak le a csillárról. Ráadásul minden nagyobb döccenőnél feljajdult kínjában. hogy estetájba se nagyon igyekeztem hazafele. Széles pofával vigyorgott. meztéláb volt. mint Sobri Jóska. úgy masírozott benne. Mondtam is a bakte-romnak. Alig bírtam kitámogatni a vasútállomásig. hol tett szert az ördögfattya ilyen úrias kabátra. Neköd se tanácsolok egyebet. aztán magára hagytam a szobában az anyósával. A töltés oldalából már nekem köllött betámogatni a házba. Hát ilyen rossz vége szakadt a monori piacjárásunknak. Én sejtettem már akkor. hogy az volt csak a szerencsém. Talán egy csöpp hús se maradt volna a csontjain. hogy szólni kéne a bakteromnak. A jóravalóakat. én meg addig a patásra uszítom a bundáskutyát. A fuvaroslegény most már előrefele húzgálta a gazdám fejit. Főleg a bakterom! A napnál is világosabb. ha nem akarok éhen halni. mert úgy fázott a talpam minden reggel. ha ugyan még az élők sorában lennék. meg a biliárddákót.

oszt ittak. El is ment a kedve egybül a tarhonyáskrumplitul! A patás meg letette az asztalra az éppen kiürült borosfazekat. Mondhatom. amilyet még sose öttek a bakterházba. hol a Rozira. míg el nem öszi elülem az összes vacsorát. Bújjék melléje a nacscságos asszony. a bal kéziből csüngő madzag végin meg egy sánta kan disznó kocogott. A konyhakredencöt már csak akkor borította föl. Elég girhös egy disznó volt. és hogy nyomatékot adjon a szavának. annak a hangjátul egészen megvadult. majd a lábaink mellett visszarohant a konyhába. aztán meg-megcibálta a haját. Ugy rácsapta a födőt a lábas tetejire. mert húst azt már az eszöm se tudta. akinek sehogy se állt az ínyire a disznóvágás. hogy úri sorba került Toppancs Mihály oldalán. A patás megkötötte a kan disznót a konyhaasztal lábához. Nosza. Magok elé húztak egy-egy fazék bort. mán olyan szíp kolbászokat sütögethetünk. Először a fejire próbálta a bakterom fazéksapkáját . azután meg ledobta a hátárul a bakterné ágyát. amíg a gazdám csöndre nem intette a mángorlófával.Örülök. Mingyá láccott. hogy helyrerázódott közöttünk az a kis félreértés. mer nem tecchet neki a ténsasszony szaga. Pedig hát a Rozirul mindenki tudhatta. A Rozin is látható volt elsőre. Attul aztán szépen enyúlott a konyhakredenc mellett. Talán csak akkor. Nem öttem egész nap. és legelőször is megharapta a bakternét a lába szárán. Éppen olyasformán bicegette az egyik lábát. majd maga is odaült a hokedlira a gazdámmal szembe. és szaladtunk a kan disznó után a szobába. de a vénasszony megelőzött. A bakterné már csak ilyen akaratos volt mindig. Olyasmit meg ugye jóérzésű ember nem vacsorál. nem soká örülhetik kee. mer a magamfajta. metéjjük el neki a gégáját most rögvest. Még az arcvonásaik is egymást utánozták. Addigra már egészen neki volt vadulva. fölkerekedtünk ahányan ott voltunk. mint maga mög én. azt meg köll hagyni. hogy jó szándékkal gyütt el látogatóba a csépai kupec. amikor kifele ügetett a hálószobábul. ahányan vagyunk.olyan jól állt a fejin. pedig külön-külön is bátor embörök voltunk valamennyien. Először kiborította a lábasbul a maradék tarhonyáskrumplit. Én nem akarom mögtartani. A vénasszony az nagyon megörült a patás látásának. hogyan becsüjje meg a magafajta férjes asszony a házasélet szencségit. hogy egy ilyen oktalan állat meggyalázza a királyi államvasutat! . azon nyomban elrágcsálta a madzagot. mint a patás. oszt próbájja meg maga mellé szoktatni. nízzünk bele egypárszó a bögre fenekibe. és belefeküdt egyenest a banya ágyába. A bakterom ugyan mögpróbálta elkapni a hátsó lábát. Elkezdött rettenetesen visítani. meg aztán meg is tanítottam már egypárszó. Azt is ott rejtögettem az istállóba a szalmazsákom alatt a többi tudományos olvasmányaimmal együtt. A bakterom egy darabig hezitált. éppen úgy. a disznótorhoz egyformán kedve volt mindenkinek. A vén boszorkány biztos nyakon tenyerölt volna. Én is afféle hajlok. hogy a gazdámnak becsíkozódott a képe. Így társalogtak egymással. A sánta disznó egy darabig farkasszemet nézett velünk. A disznó nem érezhette magát valami nagyon jól a vénasszony ágyában. és az alul morgott kifele. Nem tartom szívtelen embörnek magam. Ugy láccott. hogy nem akaródzott neki kolbásszá változni. aztán meg beleült egy pillanatra a fateknyőbe. hogy nem löhet egymással haragos viszonyba két ilyen derék. végül még a hátára vette a bakterné ágyát. Toppancs uram. Amikor meg a bakterné elkezdte hangosan fenni a nyeletlen böllérkést. Nehezen értette a szép szót. Nem lőhetett oka semmiféle panaszra. amibe a kései szilvát erjesztette a bakterom cefrének. hogy többet nem zörgetik neki a moslékos vödröt. csak úgy a kezivel. . mint egy veszött kutya. azután meg az ünneplős vasúti gúnyát húzkodta elő. hogy egyikünk se merészelt a közelibe menni. hogy egyáltalán nem tuggya mire vélni a dogot. csak elébb bekötözte a megharapott lábát. A Rozi meg olyan lelkesen bólogatott a férjeura kérdésire.Úgy láccik. hogy a Rozi csuklója alatta ragadt. belecsapott a markába. oszt pecsétőjük meg újra a mi barátságunk szencségét. hogy ilyen dalia hálótársa akadt. A bakterom szaporán pislogatott hol a patásra. Biztosan nem erre számított. Ha mán így mögtisztetek. hogy oda köllene csapni a lekvárfőző kanállal az ujja tövire. tisztára úgy nézett ki. tisztességes asszony. fogaggya hát e parolámot. amit a parasztok a határba felejtöttek a számomra. egyfelű meg is értettem én. hogy két csépai embör haragga lögyön egymás iránt ebbe a cudar világba. mint azoknak az úrikisasszonyoknak a monori házba. . mer különben még ránk dűti a bakterházat. Mire fölgyün a kiflihold. mert nyomba ki akarta bökdösni a szemeit a tűzpiszkáló vassal. Olyan cifra slafrok lógott a dereka körül. Mondtam is a gazdámnak: . . Megláccott rajta. ha nem ront ki abba a minutába az ágybul a kan disznó. mikor láttunk utoljára az asztalon. mint a poszahomok. ahol előtte még egymásba borogatta a tejesköcsögöket. mert igön fészkelődött rajta. hogy kipirosiccsa a szája szélit. és nekilöktem a . nyugodt szívvel beállhatott volna bakternak -. tanult állat löhetett. Gondókoztam nagyon. meg arra se! Igaz-e Rozi? . majd berohant a szobába. fődiek támogassuk egymás szekerit! Én már régön megbocsátottam azt a dogot a Rozinak is. gazduram. Amikor meg előkerült.fordult a felesége felé a patás. de úgy pofán teremtette a körmivel. Kerüjjön hát bejjebb. A konyhában is rendet csinált a disznó. olyan félelmetes volt. A képes fele meg ki volt pirosítva.mongya a patás -. csak egy pár szem parázson sütött krumplit. amivel mögfékezhettyük azt a vadállatot. lóhoz szokott. Nem is nyughatott. mint két miniszter. de a patás barátsággal nyújtotta neki a mancsát. A bakterné is jött utánunk.Ezt a gyalázatot mán nem löhet eltűrni. amíg el nem unta a dogot. Azt mondom inkább. csapjunk egy jó disznótort. mert amint meghallotta a patás beszéggyit. A Rozi meg letelepedett a kemencepadkára. oszt megvakargatta az asztal lábához kötözött kan disznó hátát.Nem volt egyedül. hol meg a sánta kan disznóra. A bakterné azonban nem nézte ilyen örömmel a Rozi megjelenésit.kiáltottam egy nagyot indulatomban. oszt kezdte kipiszkálgatni a lábosbul a tarhonyáskrumpli javát. A sánta disznó meg jó eszű.Tanájjunk ki valamit. Mondtam is a banyának: .Bakter uram . oszt boríccsunk fátylat a múltba mögesött csúfságokra! Nem helyinvaló dolog az. de aztán a gazdám betessékelte őket a konyhába. Akkor meg aztán tényleg világgá mehetünk. Legalább mi. de másiránybul meg az én gyomromat is keservesen tekergette az éhkopp. . jobb felől a Roziját vezetgette egy rongyos madzagra kötözve. amilyet csak a hercegnék hordanak piaci napokon. hogy milyen jóravaló. mintha a kandúrmacskával türülközött volna meg. amikor a bakterom gallérjábul kiugrott az asztal tetejire egy ződ levelibéka. aztán még felborította a ruháskomódot. de sehogy se tudott megbarátkozni a gondolattal. be is szaladt rögvest a szobába. oszt elkezdték pecsétölni a barátságukat. hogy még a szömei is teli löttek könnyekkel a nagy igyekezetben. Lenyúlt oldalra. Belelökte a banyát a tükrös szekrénybe. mint a vérszívó boszorka a Rettenetes éjfél címezésű füzetemnek a címlapján. huszárféle embör nem alacsonyodhatik le ilyen disznóféle állathó. kétszer farba is rúgta. becsületös embör. oszt azt kezdte el cafatokra szedni. Betakarózott úgy a dunyhacihával. csak az orra högye meg a fülei látszottak ki alula. ezt a szép kis malackát ferblin nyertem mama délelőtt a maglódi csárdába. . A sánta disznó addigra már megin a konyhába rajcsúrozott. amivel az asztallábhoz volt kötözve. hogy rokonságba lehetnek egymással. aztán mivel ő is láthatta.Mosmá nem tekergeti a fejit erre se.Békességge gyüttem bakter uram. A sánta kan disznó löhetett az egyedüli személy a bakterházban.

Akkor most nem fájna a feje az ilyen balesetek miatt. Jobban ragaszkodott a vénasszonyhoz. A banya addigra már teljesen bele volt bújva a fölborult konyhakredencbe. ameddig könnyen ki nem fért az ablakon. Nem is lehetett volna megvigasztalni sehogy se. fel is készültünk kétfelül a disznó fogadására. . A Rozi háttal. Láttam már. Először a patást meg a feleségit segítettem ki az ablakon. Egészen meg volt taknyosodva az orra szomorságában. amíg ki nem fogyott belőlünk a cufla. A bakterom csak nézte a szörnyűséges rombolást. de addigra már a hátán lovagolt a banya. . hogy került oda. mint a taplógomba. Ráadásul fordítva. én meg a Rozi ülepit bökdöstem a vasvilla hegyivel. A banya még jobban visított. A bakterom felesége igen nagy bátorságrul tett előttem bizonyságot. a patás meg pofával befelé. Ilyen embört nehéz lett vóna pótolni a testületbe. mi újság a konyha tájékán. amit a vasúttól teccött tavaly lopni. de nagyon. Inkább nekirontott még egyszer a konyhakredencnek. A bakterom valószínűleg a kupecot okolhatta minden bajért. hogy azér ne engeggye annyira nekikeseredni magát. hogy fordujjék jó irányba. ahogy a sánta disznó a vonat fele szaladt a banyával a hátán. hogy az egyik lába rövidebb. Tanakodtunk a bakterommal. hogy segiccsünk rajta. hanem felkapta a szénhordó lapátot. és kirohant a bakterházbul. A bakterom azonban békíthetetlen volt.disznónak az öregasszonyt. A bakterom meg a kredencajtót próbálta rácsukni a lába szárára. mert láccott a vénasszonyon. utánanéztem. mert a disznó végre kitörte az udvari ajtót. Nagyon be volt szorulva a dereka táján. Fölkaptam egy szép akácfábul való ágydeszkát a vénasszony ágyának roncsai közül. amit a kupec disznaja vitt véghez a bakterlakásban. Hanem hogy másnap reggel mi történt? No. Én megpróbáltam jókedvre deríteni. A végire el is lapult teljesen az orra! Olyan lett a feje. hogy nekem az ingem alatt a hideg futkározott a látásaiul. de ezt a szokását tökéletesen meg tudtam érteni. ami igen szomorú lett volna az államvasutakra nézve. osztán szúrd bele a Rozi hátába! Most a vérüket vesszük az akasztófára való haramia-vitézöknek! Több se kellett a patásnak meg az ő szépséges feleséginek.Bánnya kutya! Csak sose lássuk viszont a csoroszlyát! Éjjenek együtt ezután boldog szerelembe! A bakterház azonban teljesen romokban állt belülről. Kergettük őket. jókedvembe beleszúrtam a lába hüvelykujjába a vasvillát. hogy kéne levenni a nyanyát a disznó hátárul. Nekem meg odakiabált: . és ő kezdte avval ütni a csépai kupec hátát. Utoljára még az épségben maradt tányérokat is a földhöz csapkodta mérgibe. és úgy káromkodott. A boldogságunk azért mégse lehetett teljes. oszt biztattam: . hogy odafönn az angyalok mind befogták a fülüket. de csak úgy vaktába. A bakterom a kupec fejit igazgatta a lapát szebbik végivel. A végire megkönnyebbedhettünk. A disznó meg körbekörbe rohangászott a bakterház előtt a banyával a hátán. berohant vele a sínek közé. de az mintha megszimatolta volna a bajt. igen rongyos volt a képe. Ott aztán ügetni kezdett a talpfákon. Az meg földhöz csapta a szénhordó lapátot. és elszaladt az öregasszonnyal a ferihegyi kiserdő fele. hogy azt cincálja inkább. mire megkönnyebbülhetett. . csapjuk le a hátárul a boszorkát. Úgy csattogtatta a fogait a bakterné keze felé. .Na most szúrjon egy párat oda kee. de hiába kiáltoztunk utána. Egész céklaszínű lett a feje. amerrül a pesti gyorsvonat szokott abba az időbe jönni. Attól köllött tartani. Ez éppen kapóra jött nekem. amikor a földijét meglátta. Bendegúz. Nem köllött neki még a lekváros lepény se. Éppen arra. A bakterné a konyhában itatta az egereket a csetreshalom tetejin ülve. A bakteromnak teccött a javaslatom. oszt mikó a legközelebb erre lesz úttya a disznónak. amíg az öregasszonyt ki nem rázta belüle. Valamijért ő se szívlelhette a banyát. Az láccott a legtökéletesebb megoldásnak.Fogjuk a kezünk ügyibe a vasvellát meg a szénhordó lapátot. Az orra helyin meg mintha egy szétlapított paradicsom virított volna. Úgy szaladtak a maglódi kövesúton előttünk. hátha két legyet is ütünk egy csapásra! A bakteromnak azonban már addigra egészen a nadrágjába volt szaladva a szíve. hogy megin csak nekem köll a rendet megcsinálni a bakterházba. Nagyon kifáradtam arra a napra. Én meg a bakterom kézibe nyomtam a böllérkést. Nélkülem már réges-rég széthúzták volna a kutyák az egészet. Azután vettem kezelésbe a kupecot. mint gondótuk volna. Féltötte az életit a disznó fogai közül. avval elébb a Rozi hátulsó felin igazítottam el a rokolyát. Sehogy se értettem meg. A patás még azt is elfelejtette. Úgy örültünk a bakterommal. mert be voltak szorulva mind a ketten. Amikor így elvégeztem a dogomat a patásékkal. azt majd legközelebb mesélem el. El is mentem az istállóágyamba lefeküdni. Annak meg már teljesen vérbe voltak borulva a szemei a baktersapka alatt. Egyszer csak kifordult vele a bakterház udvarárul. hogy teljes biztonságban lehessen. oszt egy lábon ugrándozva járta a kutyatáncot örömiben. az csak vonyított. Akkorára előkerült a patás meg a Rozi is a bakterház másik oldalárul. ne a gazdám parádés zubbonyát. a szoba másik oldalán próbáltak kimászni az ablakon. Láccott rajta. Én disznóba még ilyen rettenetesen megvadult állatot nem láttam azelőtt sose. oszt úgy válogatta a törött tányérokat. A disznó farába kapaszkodott. A közelibe se mert menni a disznónak. hogy helyben szélütést kap. hogy ő is menten búsulásnak aggya a fejit. Szerencsére nem ütötte meg a guta. addig. mintha arannyal fizetnének érte.Odalött mindön vagyonunk! Nyau-nyau-brü-hihi! Az egész becsületös életöm munkája odaveszött a nyüves disznó miatt! Möhetök mosmá kódisnak szégyenszemre. pedig az igazán úri sütemény.Te meg fogd a vasvellát. mert éktelen dühbe gurult. és nem nyughatott addig. mint a sánta disznó.Idejekorán köllött volna háztartási biztosítást kötni. Egy darab lekváros lepénnyel próbálta magához édesgetni a sánta disznót. de legalább kinn volt. A menetiránynak háttal. A kupec ábrázattyán megláccott az ágydeszka nyoma. A patás meg a Rozi meglátva a bajt. mert az utolsó pillanatban kiugrott a sínek közül. . Sokáig vertem a pofája elejit az ágydeszkával. hogy nem huszárnak született.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful