You are on page 1of 80

Nora Roberts

Nem teljesen idegen
Megan Millernek már csak a nagyapja jelenti a családot. Azért is függeszti fel művészi álmainak megvalósítását, hogy segítse őt vidámparkjának működtetésében. Csakhogy egy bizonyos David Katcherton nevű üzletembernek is megvannak a maga tervei az ingatlannal, sőt a lánnyal kapcsolatosan is. Megan mindjárt az elején leszögezi: sem a megélhetésüket jelentő park, sem ő maga soha nem lesz az idegené. Csakhogy a két kemény ember az összetűzései során megfeledkezik arról: vitájuk tárgyát egy olyan vidámpark képezi, ahol az álmok valóra válnak. Így történhet meg, hogy a befektető és a művészi kiteljesedésre vágyó Megan egy idő után mindennél fontosabbnak tartja a feltámadó szerelmet...

1.
1

A férfi figyelte, amint a lány közeledik felé. Bár csak egyszerű farmernadrágot, kabátot, és egy mindent eltakaró bukósisakot viselt, Katch mégis észrevette a belőle sugárzó nőiességet. Beleszívott vékony szivarkájába, s elismeréssel nézte, ahogy a nő kis Honda motorjával előkelően bekanyarodik az áruház előtti parkolóhelyre, majd leállítja a gépet, és leszáll róla. Karcsú alakját nézve Katch legalábbis százhetvenöt centiméter magasnak gondolta. A férfi nekidőlt az üdítő-automatának, és leplezetlen kíváncsisággal figyelte tovább, amint levette a bukósisakot. Érdeklődése egyre élénkebb lett, amikor meglátta, milyen elbűvölő ez a motoros lány. Egyenes haja szabadon hullott a vállára, homlokát néhány rövidebb tincs keretezte. Sötétbarna frizurája vörösben és aranyban játszott a napsütésben. Arca keskeny volt, szögletes, különleges vonásokkal. A férfi ismert olyan manökeneket, akik sokat adtak volna ezért az arcformáért. A lány szája emellett telt volt, és durcásan ívelt. Halványan kifestette magát, Katch azonban látta, hogy nincs szüksége erre a vonásai kiemeléséhez. Nagy, kerek szemében még ebből a távolságból is jól látszott sötétbarna tekintetének mélysége. Valahogy egy pisztoly csövére emlékeztette – mély volt, tág és éber. Természetes könnyedséggel mozgott. Volt benne valami keresetlen báj, akár egy kamaszban. – Fiatal tehát – gondolta –, alig múlhatott húsz. Katch újra beleszippantott a szivarkába. A lány minden kétséget kizáróan elbűvölte. – Hahó, Megan! Megan megfordult a kiáltásra, miközben félresöpörte homlokából a frufruját. Akkor vette észre a Bailey ikrek terepjáróját, ami épp bekanyarodott a parkolóba, s elmosolyodott. – Sziasztok! A bukósisakot a motor kormányára akasztotta, és a terepjáróhoz lépett. Nagyon kedvelte a Bailey lányokat. Akárcsak ő, ezek az ikerlányok is huszonhárom évesek voltak: aranybarna bőrük, és világító kék szemük volt. Szélfútta, vékony szálú hajukat egyforma hosszúra vágatták. Mindkét kék szempár pillantása Megan mögé irányult, az üdítő-automatának támaszkodó férfi felé. A két lány ösztönösen kihúzta magát, és végigsimított a haján. Kölcsönösen megerősítették egymást abban, hogy a jobb profiljuk az előnyösebb. – Már rég nem láttunk. – Teri Bailey fél szemmel Katchet figyelte, miközben Meganhoz beszélt. – Megpróbáltam befejezni ezt-azt, mielőtt elkezdődik az idény. – Megan mély hangjában enyhe dél-karolinai hanglejtés érződött. – Hogy vagytok? – Remekül! – felelte Teri, áthajolva a vezetőülésből. – Szabad a délutánunk. Nincs kedved velünk jönni vásárolni? – Beszéd közben ő is a látókörében tartotta Katchet. – Hát, szeretnék… – rázta meg a fejét Megan –, de néhány dolgot be kell még itt szereznem. – Mint például azt a lenyűgözően szürke szemű srácot? – kérdezte Teri. – Tessék? – A válla se semmi – tette hozzá Teri.

2

– Le sem veszi Meganről a szemét, nem igaz? – jegyezte meg Teri. – Pedig fejenként huszonöt dollárt költöttünk erre a felsőre. – A vékony pántos blúzra mutatott, amilyet mindketten viseltek. – Mégis, miről beszéltek? – kérdezte Megan zavartan. – Mögötted – mondta Teri, csinos fejét enyhén oldalra billentve. – Arról a férfiról, ott az automata mellett. Egyszerűen észbontó. – Mikor azonban Megan hátranézett volna, Teri kétségbeesetten suttogta: – Az isten szerelmére, ne nézz oda! – De hát hogy nézzem meg, ha nem fordulok hátra? – kérdezte Megan, és maga mögé pillantott. A férfi szőke volt: nem olyan fakó, mint az ikrek, inkább sötét és napszítta színű. Sűrű haja göndör fürtökben keretezte az arcát. Nyúlánk testén kifakult farmernadrágot viselt. Hanyagul az automatának dőlve szürcsölgette az italát. Megan észrevette, hogy szemrebbenés nélkül bámulja őt, arckifejezését azonban nem találta közömbösnek; inkább élénknek tűnt. Ráfért volna ugyan egy borotválkozás, de figyelemre méltó arcvonásai elfeledtették ezt a hiányosságot. Álla közepén apró gödör látszott, fölötte hosszú, keskeny ajkak. Megan más esetben talán lenyűgözőnek találta volna a kidolgozatlanságában még jóképűnek is nevezhető arc szerkezetét. A férfi tekintete azonban pimasz volt. Szürke, ahogy az ikrek megállapították, sötét és fürkésző. – Ráadásul – gondolta Megan a homlokát ráncolva – tapintatlan. Ismerte az ilyen férfiakat – csavargók, magányos farkasok, akik csak a napfényt, és a kellemes női társaságot keresik. Homlokába hulló haja alatt összevonta a szemöldökét. Közben a fickó nyíltan bámulta. Amikor szájához emelte az üdítős dobozt, rákacsintott Meganra. A lány hallotta, amint az egyik iker kuncogni kezd, és visszafordult. – Imádnivaló – mondta Teri. – Ne légy már ostoba! – Megan egy fejmozdulattal a válla mögé vetette a haját. – Átlagos. Az ikrek egymásra pillantottak, miközben Teri beindította a terepjárót. – Túl válogatós vagy – jegyezte meg. Mindketten Meganre mosolyogtak, és kihajtottak a parkolóból. – Akkor hát, viszlát! Megan válaszul elfintorodott, de azért integetett nekik, mielőtt elfordult volna. Belépett az üzletbe, szándékosan tudomást sem véve a bolt előtt ácsorgó férfiról. Viszonozta a pult mögött álló eladó köszöntését. Megan itt, Myrtle Beach-ben nőtt fel. A nagyapja vidámparkja körüli tíz kilométeres körzetben az összes boltost ismerte. Felkapott egy kosarat, és elindult a sorok között. – Csak néhány apróság kell – gondolta, és levett egy liter tejet a polcról. – Amennyi épp elfér a motor oldaltáskájában. Ha a teherautó nem döglött volna be… Megpróbált nem is gondolni rá. Pillanatnyilag úgysem tehetett semmit az ügyben. Megállt a kekszek mellett. Aznap még nem ebédelt, s a zacskók és dobozok csábítónak tűntek. Talán a zabpelyhes… – Ez finomabb.

3

Megan épp elindult volna, mikor egy kéz átnyúlt előtte, és levett a polcról egy ígéretesnek tűnő, dupla csoki bevonatú kekszet. Megrázta a fejét, és felnézett a pimasz, szürke szempárba. – Kéri ezt a kekszet? – A férfi most is ugyanúgy vigyorgott, mint a bolt előtt. – Nem – felelte, s jelentőségteljesen a férfi kezére nézett, amit az a bevásárlókosarán nyugtatott. Katch vállat vont, és elhúzta a kezét, de Megan bosszúságára továbbra is mellette maradt. – Mi van még a listán, Meg? – kérdezte barátságosan, miközben kinyitotta a kekszes zacskót. – Egyedül is megoldom, kösz. A lány elindult a következő sorban, és megfogott egy tonhalkonzervet. Észrevette, hogy a férfi vadnyugati hős módjára jár: hosszú, széles léptekkel, kissé hányaveti módon. – Szép a motorja. – A kekszbe harapott, és a lány mellé lépett. – A városban lakik? Megan megfogott egy teásdobozt, gondosan szemügyre vette, majd a kosarába tette. – Velem lakik – felelte, és továbbindult. – Ravasz – mondta a férfi, s egy kekszet nyújtott a nő felé. Megan tudomást sem vett róla, és a következő sor felé igyekezett. Mikor azonban a kenyérért nyúlt, a férfi megfogta a kezét. – A teljes kiőrlésű jobb lesz magának. – Tenyere keményen zárult a nő csuklójára. Megan méltatlankodva pillantott rá, és megpróbálta elhúzni a kezét. – Figyeljen, nekem… – Nincs gyűrűje – vágott közbe a férfi, közelebb húzva magához a lány ujjait, hogy szemügyre vehesse. – Akkor nincs bonyodalom. Mit szólna egy vacsorához? – Kizárt dolog. – Megrázta a kezét, Katch azonban erősen szorította. – Ne legyen barátságtalan, Meg! Magának gyönyörű szeme van. – Rámosolygott, és úgy nézte, mintha csak ők ketten léteznének az egész világon. Valaki morogva próbálta mögöttük elérni a polcot, hogy levegyen egy rozsos kenyeret. – Lenne szíves nyugton hagyni? – kérdezte a lány fojtott hangon. Meghökkentette, hogy a férfi mosolya ilyen hatással volt rá, holott tudta, hogy mik a szándékai. – Különben jelenetet rendezek. – Rendben – felelte a férfi derűsen. – Szeretem a jeleneteket. – Igazat mond – gondolta a nő, és végigmérte a férfit. – Épp arra vár. – Nézze – kezdte dühösen –, nem tudom, ki maga, de… – David Katcherton – felelte az könnyed mosollyal. – Katch. Mikor mehetek magáért? – Nem jöhet értem – mondta hűvösen. – Sem most, sem később. Megan gyorsan körbepillantott. Az üzlet szinte üres volt. Nem is lenne kinek jelenetet rendezni. – Engedje el a kezem! – szólt rá határozottan. – Az idegenforgalmi iroda szerint Myrtle Beach barátságos város, Meg. – Katch elengedte a kezét. – Rossz hírét fogja kelteni. – Ne hívjon Megnek! – folytatta dühösen a lány. – Nem ismerjük egymást. Maga előtt tartva a kosarát továbbment. – Hát majd megismerkedünk – felelte halkan a férfi. Újra egymásra néztek. A lány tekintete dühös volt, a férfié magabiztos. Megan elfordult, és sietős léptekkel a pénztár felé indult.
4

A vidámpark tavasszal és ősszel csak hétvégén volt nyitva. amiben laktak. amely az évek múltával sem fakult meg. Kerek. Papi szemügyre vette a csalikat. a három nyári hónap alatt azonban hétből hét napig dolgoztak. Nem lett volna könnyű a dolga. mostanra pedig egymás iránt érzett szeretetük képezte a kapcsolatuk sziklaszilárd alapját. szája szögletében mosoly bujkált. Az év egynegyedében a város lakossága tizenhárom-tizennégyezer főről háromszázezerre duzzadt. horgok és nehezékek álltak előtte takaros halmokban. – tette le Megan hangos puffanással a zacskót a konyhapultra. – Nagyapa keményen dolgozik: egész életében mindig robotolt – gondolta Megan. hogy nagyapja most minden figyelmét a csalira fordítja. – Az az alak – kezdte Megan. az apát. szikár. amióta csak az eszét tudta. mi történt a boltban. mégpedig kora hajnaltól. hogy egyáltalán meghallotta. akár a vattacukor. – Hmm. Méghozzá a kekszes pultnál. és elmélyülten próbált horgászzsinórt kötni egy műlégyre. napbarnított arcát hófehér haj és szakáll keretezte. Gondosan ápolt szakálla olyan puha volt. és újra átgondolta a stratégiáját. az a hihetetlenül szemtelen alak megpróbált felszedni. hogy szórakozzon. a négy egyforma juharfa szék egyikén. Már az is csak az iránta érzett szeretetét tükrözte. Évekkel ezelőtt a gyász fordította őket egymás felé. – A nagyapja gondosan a légyre tűzött egy sárga horgot. Timothy Miller apró. – Jó lenne egy kis pisztráng – motyogta. Az asztalon drótok. ha nem szerette volna annyira a vidámparkot. – Azt akarta. és egy puszit nyomott a feje búbjára. ráncos. nehezen eresztette el. hatvanas éveinek a közepén járó férfi volt. Kék szeme. 5 . – Ma este tonhal lesz a vacsora. Ha azonban már szeretett. – Azt hittem. elővéve a kenyeret a zacskó tetejéről –.*** – El sem fogod hinni. – Jó szórakozást! – De papi! – Megan csalódottan rázta meg a fejét. A park azonban a lány életének is része volt. hogy menjek el vele vacsorázni. s búcsúzóul még gyorsan megölelte a nagyapját. azt minden fenntartás nélkül tette. mert ha egyszer megkedvelt valakit. Az öregnek szüksége volt a horgászásra. és újabb puszit adott neki. Megan látta. de nem nézett fel. A nyár jelentette a városkának az életet: turistákat vonzott. – A teherautót ma estére javítják meg. – Holnap horgászol? – Bizony ám. A nagyapján kívül Megan mindenkivel tartózkodó volt. Nagyapja az asztalnál ült. Vacsora előtt hazaérek. Elismerően mordult egyet. Odalépett hozzá. Megan bólintott. mélyen feküdt a ráncos arcban. Az évek során Papi jelentette számára az anyát. elmész. a turisták pedig üzletet. Megan alig ötévesen vesztette el a szüleit. Ennek a háromszázezer embernek a többsége pedig azért jött a tengerparti városba. Kevés dolog kerülte el éber tekintetét. mint a part menti házikó. A lány komoran egy fémdobozba tette a teafiltereket. A vidámpark épp úgy az otthonává vált. A horgászat komoly feladat. és a legjobb barátját is.

A vidámparkon és az alkotáson kívül nem sok ideje jutott rá. és megcsóválta a fejét. Jól mutatna bronzba öntve. – Csak nem hiszed. Papi nézte. ahelyett. és talán vonzónak is találta. és leült. Szerette nézni. mint a vele járó keresetet. – Hogy nézett ki? – Mint egy tengerparti csavargó – felelte. Beállsz majd a céllövöldébe? – Persze. Ha nem tévedett. – Jó lány – gondolta. hogy az idegen megpróbálta találkára hívni. hogy a válasza nem volt egészen pontos. Megan érezte. – Néha talán kissé túl komoly. hogy a nagyapját nem háborította fel az ügy. s két kézzel kisimította haját az arcából. Mindig is csodálta szerény modorát. – És te ma este tonhalat főznél. miközben óvatosan bepakolta a horgokat a horgászdobozba. ahogy az emberek szórakoznak. Megan azonban úgy is képes volt elijeszteni a férfiakat. Nyúlánk volt és erős. bár tudta. csendes humorát.– Papi! – Megan a tűzhelynek dőlt. és levadászni vele? A teáskanna fütyülése megelőzte a lány válaszát. de azért remek lány. és már meg is hátráltak. – Nem tudom. hogy egy olyan férfival fogom tölteni az estét. A vidámpark nem hozott túl sok hasznot. – Megjavították már azt a két ülést az óriáskeréken? – Reggel megnézem. Úgy látszott. hogy vele menj vacsorázni? Papi mélyet sóhajtott. hogy társaságba járjon. hogy nem érzett bosszankodásnál valami többet is abban. – Némi cowboyos beütéssel. mikor meglátta Papi vigyorát. – És bámult engem. hogy milyen az a férfi… – A lány még látta nagyapja szemében a pajkos csillanást. Nem lepte meg. mikor felnézett. Elég volt egy hegyes pillantás. Mivel jól ismerte az unokáját. – Érdekesen hangzik. hogy elkészítse a teát. És szép is. és összefonta a karját. Inkább azt furcsállta. – Szemtelenül viselkedett – panaszolta Megan. a maga gátlástalan módján nagyon vonzó. szórakoztatónak. mi a baj ezzel a lánnyal. aki egy csomag csokis keksszel akart felszedni? Dühös csuklómozdulattal bekapcsolta a főzőlapot a teáskanna alatt. természetességét. hogy nem történt ilyen gyakrabban. A nagyapáknak nem kellene inkább puskával elriasztaniuk az ilyeneket? – Szeretnéd kölcsönkérni. – Az idő jónak ígérkezik egész hétvégére – mondta. Hol is találkoztatok? – A kekszes pultnál. Mégsem volt biztos. Megan két bögre teát tett az asztalra. ahogy a lány a boltban látott férfiról beszélt. – Vagy inkább nem akart időt szakítani rá – ismerte be Papi elgondolkodva. ahogy Megan felállt. – Elmosolyodott. – Attól függ. ez is a lány célja. – Talán ezt még jobban is élvezte – gondolta felsóhajtva –. – Tulajdonképpen remekül nézett ki. úgy döntött. – Biztosan sokan lesznek a parkban. hogy egy ideig nem hozza fel ezt a témát. Papi egyszerű ember. ha a száját sem nyitotta ki. 6 . Papi megfújta a teáját. Sokkal jobb nagyapának. majd belekortyolt. mint üzletembernek – gondolta Megan.

hogy ez gondot jelenthet – motyogta Megan. hányaveti módon közeledett: jóképű volt. miközben figyelte. A csavargók említésére újra eszébe jutott David Katcherton. a ráfizetéses helyzetet jelző piros vonal alá esett. és felállt. Gyorsan mit sem sejtő unokájára pillantott. ahogy a konyhaajtó felé közeledő férfit figyelte. Papi remekül bánt a nyikorgó gépekkel és a napbarnított turistákkal. ha itt lesz az ideje. – Decemberig akkor is várnia kell – gondolta. ha reggel horgászni mégy. A jelenlegi egyenleg. – Szidta magát. Volt tennivaló. Csak a zsúfolt időszakban szükséges javításokról esett szó. hogy ezt a férfit nem tudta hová tenni. Korán le kell feküdnöd. vagy a háborús hősök emléknapját megcélzó hirdetésekről. Zavarta. mindig akadt valami munka a parkban. – Ez az én lányom. Futólag eszébe jutott a félig kész szobor a garázs fölötti műteremben. aki az ablakhoz ment. és elnyomott egy sóhajtást. közben fél füllel a nagyapja beszámolóját hallgatva arról. jobb. ez a te tengerparti cowboyod megtalálta a házhoz vezető utat. – Tökéletes leírás. ahogy a férfi laza. – Ez ő – suttogta Megan. megpróbálta felidézni a férfi arcát. 7 . Vigyorogva fordult Megan felé. hogy újra eszébe jutott az ostoba találkozás az udvariatlan idegennel.Többnyire a lány foglalkozott a park könyvelésével. nem túl megnyugtató módon. – Nekem is teljes munkaidőben kell dolgoznom nyáron – gondolta. – Úgy tűnik. Erről sosem beszéltek egymással. – Papi meggyújtotta a főzőlapot a teáskanna alatt. persze. elég lesz három embernek – mondta könnyedén. Könnyedén vállat vont. Papinak tetszett a látvány. – Kérsz még teát? – Papi már a tűzhely felé indult. Az unokája sokkal gyakorlatiasabb volt nála – mert rákényszerült. és kinézett az ablakon. mikor Megan felriadt a gondolataiból. hogy Papi rajongva szerette a parkját. Megan a teáját kortyolgatta. erőteljes vonásokkal. Megszokásból besorolta a csavargók közé. s újra a nagyapja monológjára összpontosított. – Azt hiszem. és keveset követelt tőlük. a bevételekkel és a kiadásokkal. Még ennél is jobban bosszantotta. hogy a vidámparkból élnek. amíg a dolgok újra egyenesbe jönnek. esetleg néha a húsvéti szünetet. – türelmesnek kell lennie. hogy nyári munkásokat kellene alkalmazni. – Nem hiszem. Nem volt mit tenni. Talán jövőre… Mindig csak jövőre. Majd foglalkozik vele. de ennél sokkal többről volt szó. Megan – dicsérte meg Papi. miközben annyi a tennivalója. Még ennél is fontosabb volt. tisztában volt vele. Megan büszke volt a megfigyelőképességére. amiért ilyen jelentéktelen dolgokon rágódik. – Szóval szerintem idén is egyetemistákat és csavargókat kellene felvenni a hullámvasúthoz. az emberismeretére. mint mindig. Papi elnyomott egy kuncogást. mikor meglátta unokája arckifejezését. Bár ez a feladat időt vett el az alkotástól. de a munkásait általában túlfizette. Katchre gondolt. – Hát… igen. Alig hitt a szemének. – Micsoda? – Megan összevonta a szemöldökét. – Remélem. ha nekilátok a vacsorának.

– Micsoda arcátlanság! 2. 8 . hogy ő lesz – mondta halkan Papi. – Hogy ez milyen szemtelen! – mormogta komoran a nő.– Gondoltam.

– Mr. Megan egy pillanatig nem mozdult: azon tanakodott. hogy Katch és az ajtó közé kerüljön. Miller? – Katch hangja barátságos volt. – David Katcherton vagyok. Köszönöm. – Igen. – Látom. Figyelmeztető pillantást vetett a férfira. Nem a tea lett volna az első kívánsága. – Itt lakik? – Nagyon jól tudja. – Alapvetően én is ember vagyok. Megan? Majd elmondja nekem ő maga. hiszen követett. A barátja? – A nagyapám.Még mielőtt a nagyapja bármit mondhatott volna. Papi felbukkant a lány mögött. és belépett a konyhába. – Mit akar tőle? Katch felismerte a védekező mozdulatot. Megan a konyhaajtóhoz lépett. Katch rámosolygott. Épp akkor tárta szélesre. – Az asztalhoz sétált. mikor Katch a verandára lépett. Meg. aki néhány órával ezelőtt telefonált. Egy röpke pillanatig meglepődés villant a szürke szempárban. – Szinte észrevétlenül úgy lépett. amire nem is számított: szelídséget. – Épp most akartam még teát főzni. Hátralépett. A háta mögé pillantott. de még mielőtt megszólalhatott volna. mielőtt leejtette volna a kezét. Katch elvigyorodott. – Ujjával végigsimított a lány arcán. mint egy órával ezelőtt. az unokámmal már találkozott. Kér egy csészével? Megan észrevette. ha csalódást kell okoznom. könnyedén félresöpört egy tincset a lány arcából. Ez most sokkal jobban zavarba hozta. Timothy Millert keresem. – Ezt már mások is mondták – válaszolt könnyedén a férfi. és a tűzhely felé lépett. miért kavarja fel ennyire ennek az idegennek az érintése. – Maga viszont csinosabb. A lány valami olyasmit fedezett fel most a férfi tekintetében. Papi üdvözlésként bólintott. hogy magát is itt találom. majd visszafordult Katchhez. Papi felnevetett. és az ajtót kitárva szótlanul beljebb invitálva. és leült. 9 . gondolta. hogy közelebbről is szemügyre vegye. Elbűvölő. A férfi válaszul elmosolyodott. – Sajnálom. hogy igen – vágott vissza a lány –. hogy a férfi enyhén felvonja a szemöldökét. mint a korábbi pimaszsága. – Ne tegyen semmit. mikor elhaladt mellette. – Olyan a bőre. – Maga az. amivel felbosszanthatja a nagyapámat! – üzente némán. – Katch válla fölött Meganre nézett. Hanghordozása arra késztette a nőt. – Az jó lenne. Meg – mondta halkan Katch. de külön öröm számomra. – Miért nem engeded be az urat. – Hát maga aztán rámenős – jegyezte meg hűvösen a lány. mint az aranyló méz. és a kezét nyújtotta Papi felé. Nagyon csinos! – Az állán is végighúzta az ujját.

A férfi feszélyezettség nélkül állta a nő tekintetét. hogy egész nyáron a hullámvasút mellett ácsorogjon. Órákig. Letette a bögréjét.– Mintha már régóta ismernék egymást – gondolta Megan. ismeri az összes jó helyet a part mentén. – Honnan jött. – Milyen nagyszerű csalikat látok – jegyezte meg hangosan. Dolgozott már hullámvasúton. Papi gyorsan pöfékelt a pipájával. félig dacból a férfi mellé ült. Válaszra sem várva Papi horgászdoboza felé fordult. és cseresznyeillatú füst szállt fel belőle. Amellett volt valami tisztességtelen is ebben a hányaveti kedvességben. Vicces. Katcherton? – Katch – javította ki. Be kellett ismernie. Meg? 10 . miközben egy gyufát tartott a széléhez. Itt van a felszerelése? – Nem. és hátradőlt a széken. hogy Myrtle Beachben marad? – Attól függ. – Ez megmagyarázza a napsütötte bőrt – gondolta Megan. Valami azonban nem hagyta nyugodni. hogy máshol keressen állást. Mr. Belekortyolt a kihűlő teába. Papi félresöpörte ezt a jelentéktelen problémát. Maga is a parkban dolgozik. Megan újra meglátta Katch arcán a vigyort. – Katch megkóstolta a teát. hogy milyen gyönyörű a szeme? – súgta a férfi. vagy látogatókat fogadjon a vásári mutatványokhoz. és újabb füstpamacs szállt fel a pipából. vagy vásárban? – Nem. A férfi nem olyannak tűnt. béka mintájúra festett dugót. és egy újabb bögrét tett az asztalra. – Sokáig tervezi. – Eredetileg Kaliforniából. hogy a férfi idegesíti. miközben a bögre széle fölött a férfit tanulmányozta. Gondolom. mozgásában könnyed fölényesség rejlett. akkor… – melegített be Papi a témához – …mutathatok magának néhány jó helyet. – Ez elfogadhatónak tűnik. – Szokott horgászni? – Néhanapján. Maga okosnak látszik. mint három. Megannel épp arról beszéltünk. – Hát ezt – Papi nem tulajdonított jelentőséget a tapasztalatlanságának – elég könnyen meg lehet tanulni. Pöfékelt. – Messzire került az otthonától – mondta Papi. – Nos. Félig kelletlenül. mintegy mellékesen. – Húsvétig kevesebb. Arckifejezésén tekintély látszott. Szeretnék beszélni magával a vidámparkról. – Maga készítette őket? – Félig ez a sport benne – közölte Papi. Ha egyszer a horgászat felmerül. Megan összevont szemöldökkel nézett a teájába. – Mondtam már. és kézbe vett egy csalit. majd egy apró. hogy elmennék kicsit horgászni. – Néhányat – felelte Papi szerényen. A dohány lángra gyulladt. – Arra gondoltam. – Ezt már mondta a telefonban is. hogy szükségünk lenne nyári munkásokra. Kényelmesen elhelyezkedett. és elővette a pipáját. mint aki megelégszik azzal. és Papi háta mögött kérdőn ránézett. Már csak hat hetünk van a szezon kezdetéig. Megan meglepetten látta szemében a ravasz pillantást. – Egy kezdőnek nem tudunk többet fizetni a minimumnál – mondta Megan hidegen. amit az érdekes beszélgetésekre tartogatott. Kis szerencsével talán el tudja venni a kedvét a vidámparktól. nincs itt. akkor Papi órákig tud beszélni. amíg itt vagyok – közölte Katch.

Mr. – Valóban? A lány figyelte. hogy hallotta volna. hogy udvarolni akart volna. fiam. A két ember áthatóan nézte egymást. és ránéz. A hangjában nem hallatszott. Szeretett volna felnevetni.A lány jobbnak látta. – Ha a munka miatt jött… – Nem. hogy nagyapja gondosan tanulmányozza Katch arcát. és elmosolyodott. hogy manöken. és újra hátradőlt. – Ő tart egyenesben minket. Ez tisztán és egyszerűen üzlet volt. – A magáé tetszik. 11 . és Megan egy kis változást vett észre a viselkedésében. de az nem adta jelét annak. – Miért épp az én parkomat? – Utánanéztem kicsit a helyi szórakozási lehetőségeknek – felelte könnyedén Katch. Miller. Katch pontosan azt mondta. Egyikőjük sem figyelt Meganre. de nem bánta. Úgy érezte magát. – De a megfelelő tanárral gyorsan megtanulhatnám. Aztán újra pöfékelni kezdett. – Meglepett engem – szólalt meg végül az öreg. Szeretném megvásárolni. Az arca meglenne hozzá. – Valamiért azt hittem. – Az én ajánlatommal könnyedén hozzászokhat egy másikhoz. Kényelmetlenül mozgolódni kezdett a székén. amennyit maga – vigyorodott el Katch. és buta viccnek nevezni az egészet. A lány ártatlan és nyílt tekintettel. Papihoz fordult. Ugyanezt a képességet felismerte David Katchertonban is. – Én pontosan ennyi ideje vagyok a szakmában. ugyanakkor elgondolkodva nézte a férfit. eltértünk a tárgytól – mondta harapósan. Papi felsóhajtott. Papin látszott. A simulékony felszín alatt felismerte a mélyen nyugvó tekintélyt és erőt. Papi halkan felnevetett. hogy meglepődött. ahogy a férfi szeme összeszűkül. de tudta. Az ember hozzászokik egy bizonyos életmódhoz. A gyomrában enyhe félelmet érzett. Megan látta. Látta a férfi arcán. – De… hát nem azt mondta… – Nem hiszem – vágott közbe újra a férfi. – Úgy tűnik. kissé ijedten nézett Katchre. – Nem mondhatnám. ha inkább lenyeli a választ. – Vicces – mondta Katch elgondolkodva. Mit tud maga arról. hogy foglalkoztat az eladás. – Mennyi idős maga. – Papi? – szólalt meg halkan. – Megan művész – mondta Papi. hogyan kell vezetni egy ilyen parkot? – Hát annyit biztosan nem. elégedetten pöfékelve a pipájával. – Gyakran – felelte tömören. mint akit kizártak a beszélgetésből. mikor a nagyapjára nézett. hogy ez nem lenne igaz. Katch? – Harmincegy éves. – Nem munkát szeretnék vállalni a parkjában. Megan csendben ült: udvariasságból nem akarta félbeszakítani a beszélgetést. és a mennyezet felé fújta a füstöt. amire gondolt. A nagyapja tudott furfangos lenni. – Megan jól ért az üzlethez – vetette közbe Papi.

ha adna esélyt. megfogta a lány karját. – Jó üzlet – felelte kisvártatva Katch. Semmiképpen sem szerette volna. – Tudja. – Van egy felesleges horgászbotom. – Akkor ez most hízelgő rám nézve. – Néhány nap múlva visszatérhetünk rá. A fejében megszólalt a vészcsengő. Ez az otthonunk. – Lehet. – Hát akkor ne tegye! – vágott közbe Katch. – Én is épp erre gondoltam – mondta hízelgőn Katch. – Nem is tudja. – És azt is. A férfi még szélesebben elvigyorodott. hogy Papit úgy el tudta bűvölni. és elnyomott egy mosolyt magában. hogy mikor mit kell mondania – ismerte be kelletlenül Megan. 12 . ujjait összefonta az övével. és felhúzta. – Szeretném. majd Papihoz fordult: – Szeretne velünk tartani? Papi felnevetett. miközben megfogta a másik kezét is. – Elkísérhetem? Papi a pipája karimája fölött tanulmányozta Katch arcát. ha meggondolná az ajánlatomat. – Átgondolni hajlandó vagyok – csóválta meg a fejét Papi –. semhogy másokkal is megossza. Megan érezte. – Akkor miért nem vacsorázik velem? – Azért – kezdte egyenesen a férfi szemébe nézve –. – Fél hatkor indulok – mondta lassan. és kezével hessegető mozdulatot tett. Megan megesküdött volna rá. – Elmosolyodott. – Nem megyek magával sehova! – jelentette ki határozottan. – És vicces. – Menjetek csak! Nekem még össze kell állítanom a holnapi szerelésemet. milyen fájó szívvel utasítom vissza ezt a vonzó meghívást – kezdte. hogy tulajdonképpen érdekli David Katcherton ajánlata. hogy egyre dühösebb lesz. Megan annyira elámult. Megan észrevette. és megtorpant. de… – Tehát maga szerint nem vagyok elbűvölő? – A férfi pimaszul rávigyorgott. hogy elhívja magával horgászni. hogy a nagyapja belebonyolódjon ebbe az üzletbe. Miller – folytatta Katch. – Örülnék. ebben biztos volt. Papi még soha senkit sem hívott magával horgászni. Incselkedve az unokájára nézett: – Nem készültetek ti ketten vacsorázni? – Nem! – vágott vissza a nő. hogy ezt megváltoztassam. mikor meglátta Papi arckifejezését. – Gyerünk. és sokkal jobban élvezte a magányt annál. de megpróbált uralkodni magán. de azért nézzen körül még egyszer! Megan és én már jó pár éve üzemeltetjük a parkot. hogy Katch kézen fogva kivezesse a verandára. hogy Katch még mindig fogja a kezét. Ez a fickó csak bajt jelent. összevonva a szemöldökét. mert nem kedvelem magát. Ez volt az ő egyetlen kikapcsolódása. hogy tiltakozás nélkül hagyta. Felállt.– Miért szeretne saját vidámparkot? – kérdezte hirtelen Papi. – Itt leszek. Meg! Veszek magának egy hamburgert. – Sosem hív senkit magával – mormogta hangosan gondolkozva. hogy mikor kell visszavonulni – gondolta a lány. Mr. – Csöppet sem – felelte gyorsan a lány. – Szeretem a vidám dolgokat.

– Kezet rázhatnánk. – Áll az alku. Katch ügyes volt. hogy a szívverése nemsokára lecsillapodik. akkor péntek este eljön velem a vidámparkba. mint amilyennek néhány perccel korábban látta. ő nyitotta-e szét az ajkát. ami visszatartotta volna az örvénytől. Miközben mentséget keresett. amelyek miatt nem tudott összpontosítani. ahogy kemény mellkasához tapad a melle… ahogy a szája némán ízlelte az övét. miközben az autója felé indult. Megan nem tudta. – Csókoltak meg már korábban is – nyugtatta magát. már tudta. A másikat még mindig fogta. inkább szikár testalkat alapján. – Ha meggondolja magát. tudatában volt annak. A férfi tekintete sötétebb volt. senki sem csókolta meg. inkább mégsem megyek – közölte a férfival nyugodtan. A teste vette át az irányítást. Megan érezte a férfiban rejlő erőt. és elhúzódott. – Talán – gondolta – megér egy próbát. hogy megpróbálsz mindig hűvös maradni. hogy bármit is kiolvashasson belőle. de Katch még szorosabban fogta. – Kár. Megan tiltakozásképpen felnyögött. Gyors mozdulattal magához húzta a nőt. ösztönösen. mint amilyenre számított. Meganben egyre erősödött a félelem. vagy a férfi ösztökélte erre nyelve hegyének gyengéd érintéseivel. de maga még mindig fogja az enyémet. – Fogadjunk? – A lány újra elnyomott egy mosolyt magában. Ez csupán váratlanul érte. – Megan el akarta húzni a kezét.– Nem képes rá. hogy könnyen irányítható? Semmi sem volt már olyan. – Azt hiszem. hogy meg tudja fejteni az egyéniségét? Miért gondolta. – Ezért az én módszeremmel pecsételjük meg az egyezséget. És nem… – Megan megrázta a fejét. remélve. amire nem is gondolt volna a nyúlánk. Kicsúszott a helyzet az irányítása alól. – Csak annyit kell tennie. Csak nem számított rá. – Néhány óra az egész. – Pontosan – helyeselt a férfi. és túl fátyolos ahhoz. és csupa olyan gondolat kezdte el megtölteni. – És ha nem gondolom meg magam? – kérdezte. Nem volt semmi. Megpróbálta kiszabadítani az ujjait. de a férfi nem engedett a szorításból. – A férfi olyan megnyerően mosolygott. Semmi más nem létezett. és mélyreható. a férfi megcsókolta. de megpróbálta csitítani az érzést. – Akkor mi lesz? – Akkor nem zaklatom többé. A férfihoz simult. – Rendben – egyezett bele hirtelen Megan. amibe kapaszkodhatott volna. Katch a nő felé fordult. A lány elgondolkodva vonta föl a szemöldökét. Így még soha. Akadozó lélegzettel próbálta összeszedni magát. – Nem vagyok. mint amilyen magabiztosan viselkedett. Katch barátságosan megszorította a lány kezét. az vagy – javította ki a férfi. – És bizony azt teszed. A csók pillanatától kezdve Megan elméje teljesen kiürült. Még mielőtt tiltakozni tudott volna. Miért gondolta. – De. – Nagyon érzéki vagy – mondta halkan Katch. mielőtt az egyiket elengedte volna. 13 . Semmi mást nem talált. hogy ma este eljön velem vacsorázni – folytatta Katch a lány arcát nézve. ő pedig átadta magát neki. hogy mindez csak hazugság. és mosolyogva kinyitotta a kocsi ajtaját.

– Az ígéret szép szó. Meg… 3. 14 .

Érezte. Gondosan tanulmányozta a férfi arcát: azon tanakodott. – A sport miatt lehet – merült fel benne. A lehúzott ablakon keresztül Megan hallotta a forgalom zaját. – Nem mondta soha az anyukád. Eszébe jutott a férfi tenyerének kemény. de nem öltöztünk megfelelően. és újra Katchre nézett. – Teniszezik. – Talán örökölte a vagyonát – gondolta a lány. – Elmosolyodott. de nem szólt. – Hát te mivel foglalkozol? A férfi némi lenézést érzett a nő hangjából kiszűrődni. squashozik. hogy David Katcherton mindenből a legjobbat engedheti meg magának. – Miért nem? – Katch leállította a motort. – Tényleg. – Ide nem mehetünk be – jegyezte meg Megan az elegáns étterem láttán. szélfútta haját a válla mögé simította. – A legközelebbi találkánk előtt nem felejtem el. – Mióta laksz itt? – Mindig is itt laktam. érdes szorítása. Megan a férfi felé fordult. Nem is várta volna. a kivehetetlen zaj. – Lehet. Nem volt nehéz levonnia a következtetést. amit látsz? Megan bosszúsan elpirult. – Tudom.Katch egy fekete Porschéval járt. és… – Te szeretsz mindig mindent a megfelelően kezelni. Ne mondj semmit! – tette hozzá. és hátradőlt az ezüstszürke bőrülésen. – Jó a konyhájuk. A lámpa váltott: a férfi elindult. a saját vitorlását vezeti. Katch elmosolyodott. 15 . Csak a szórakozást keresi: és meg is találja – gondolta. ahogy sötétszőke haja könnyedén a fülére kunkorodott. Sohasem csinál semmi hasznosat. mikor érezte. Az autókból áradó dallamok különös zenévé olvadtak össze. Katch a visszapillant tükörbe nézett. – Valóban? És minek a tulajdonosa? Katch megállt a piros jelzésnél. hogy életében még egyetlen napig sem dolgozott. A nőnek tetszett a hangzavar. Meg? A kérdés megakasztotta. A férfi profilja megragadó volt. főleg. majd ügyesen beállt egy parkolóhelyre. és újra az útra figyelt. csak összeráncolta a homlokát. – Aminek csak akarok. hogy inkább meg se szólalj. és hosszú pillantást vetett a lányra. Megan nem lepődött meg ezen. hogy az utas megmozdul mellette. – Meg kellene borotválkoznod – felelte szárazon. amiért rajtakapták. hogy a férfinak átlagos autója legyen. – Tulajdonos vagyok. hogy ellenőrizze a kijelentést. és nem tudta. ha nem tudsz valami kellemeset mondani? Megan visszanyelte a választ. mit feleljen. vajon az gúnyolódik-e vele. – Tetszik. hogy megnyugszik: kihúzta magát.

– Micsoda udvariatlanság! – füstölgött magában. mint hogy a kocsiban várakozzon. Megan utána meredt. és a kocsi felé indult. és kiszállt a kocsiból. vagy meg kell kérdeznie. megdörzsölve a nő merev vállizmait. Ijedten felugrott. Megan felsóhajtott: úgy érezte. Megan egy ideig csak álldogált nyugat felé nézve. – Remek. – Ki fogják penderíteni – gondolta. és megkéri. – Valami baj van? – Katch mosolya szemtelen és elbűvölő volt. és a fények még lágyak. mintha most értek volna fel a hullámvasút első emelkedőjére. hogy elmegy a legközelebbi telefonfülkéhez. Lassan a férfi felé fordult. ahogy Katch belép az étterem előkelő ajtaján. – A kedvenc helyem? – ismételte bárgyún. amit valaha is látott. Az őszinte kijelentéstől összeszorult a lány gyomra. – Ne mondd. – Én inkább azt a hajnali időszakot szeretem.– Megmondom. hogy jöjjön érte. – Mi van benne? – kérdezte gyanakvón a másik. Volt benne valami megfoghatatlan. – Kösz – mondta a férfi könnyedén. Megan nézte. – Akkor sem kedvelem – mormogta. Többet kellene pihenned – mondta a lánynak. – Vacsora. Minden jobb volt annál. – Induljunk! – Lecsapta a fedelet. és a nőre nézett. – Hogy sikerült rávenned őket? – Kértem. Átkutatta a farmerja és a kabátja zsebeit. merre van? – A part északi végénél – mondta Megan. – Nyugi – mormogta. igen… De hogy… – Akkor menjünk! – Katch a kormány mögé ült. hogy egyáltalán nem kedveli. Kezével könnyedén simogatta a 16 . mi legyen. Megan a csukott ajtó mellett állt. hogy egész életedben itt éltél. kivéve a csúcsszezonban. Ő is a napnyugtát nézte. Mintha még a nap is visszatartaná a lélegzetét. – Merre van a kedvenc helyed? – kérdezte. Mégsem volt képes csodálat nélkül nézni a férfi magabiztosságát. Éhes vagy? – Nos. – Nos. felhívja a nagyapját. – Lehetséges – motyogta. és megrázta a fejét. és az étterem ajtajára meredt. Mély levegőt vett. Tizenöt perccel később már arra gondolt. Egyetlen fillér sem volt nála. – Éhes vagyok. A parton a rikoltozó sirályokon kívül senki sem volt. Váltania kell. használhatja-e az ő telefonjukat. – Szeretem ezt a napszakot – mondta halkan. és nincs kedvenc helyed! – Katch az óceán felé vette az irányt. – Intett neki. mikor a madarak dalolni kezdenek. Kinyitotta a csomagtartót. kiállt a parkolóból. elmerülve a lemenő nap élénk sugaraiban. – Minden olyan nyugodtnak tűnik. A férfi a legnagyobb piknikkosarat cipelte. – Nem sokan járnak arra. Katch lépett ki a helyiségből. – Ilyen sokáig megvárat! Úgy döntött. hogy szálljon be a kocsiba. betette a kosarat. és beindította az autót. Kettesben akarok lenni veled. – A férfi kiszállt a kocsiból. Amint a lány beült mellé. mikor Katch a vállára tette a kezét. Amint kinyitotta az étterem ajtaját. Keresztbe fonta a karját. és behajolt a nyitott ablakon. – Gondolkodj néhány percig! Mindjárt jövök.

mikor Megan bekapta az utolsó falatot. Meg. de egy ideig még nem engedte el. – És finom – folytatta nagyot nyelve. – Te nem vagy normális! – Mi a baj? – kérdezte a férfi aggódva. miután harapott egyet a kenyérből. – Ez nem kaviár? – De. fekete masszára nézett. – Kérlek! – Megan mindkét kezét a férfi mellkasára tette. – Ez nem… – hitetlenkedve elhallgatott. miközben a férfi töltött. hogy nevetni hallj. de közben Megant nézte. – Pezsgő? – A lány az üveg címkéjére pillantott. Katch maga felé fordította. – De nem kellett volna… – mutatott körbe széles mozdulattal. mielőtt újra ivott volna. – Nem szereted a pezsgőt? – De igen. – Mi ez? – kérdezte Megan. megkent egy újabb kenyeret kaviárral. – Fenséges – mondta. A lány felnevetett. Aztán a piknikkosár felé nyúlt. – Úgy döntöttem. – Még sohasem kóstoltam. – A nevetésed. Megan megpróbált nyugodt maradni. és újra a kosár fölé hajolt. hogy milyen lesz. és az ezüst evőeszköz. és még közelebb tartotta a szájához. Egy kis edényt tett az abroszra. értetlenül átvéve a finom metszésű borospoharakat. Azon tanakodtam. mint az arcod. – Könnyedén vállat vont. – Miért adták oda ezt mind neked? – Elfogyott a papírtányérjuk. és harapott egyet a kaviáros kenyérből. – Akkor most franciát fogsz – nyújtotta felé Katch a poharat. és még egyet harapott. harapj egyet! – Sós – mondta a nő meglepetten. – A férfi enyhített a szorításán. – Elég sokat nevetek. Megan elvette. – Katch átvette a lánytól a tálkát. és nagy adag kaviárt kent a pirítósára. – Amúgy is ideje. Komoran a fényes. Katch elmosolyodott. – Micsoda? – A lány még mindig mosolygott. Megan belekortyolt. Mikor ki akart csúszni a keze alól. – Olyan. mikor felnyitotta az edénykét. – Tessék. Mikor a nő habozott. A férfi közben pirítóst tett a tányérra. Elvette a férfi kezéből a pirítóst. és elővett egy fehér abroszt. és lenyalt egy kis kaviárt a hüvelykujjáról. – Katch elvette a pirítóst. – Azért hagyhattál volna belőle – panaszolta Katch. – Gondolkodtam már azon. 17 . – Megan gyanakodva nézte. hogy együnk – mondta gyorsan. Az élvezet nyugalom helyett egyre inkább vágyat ébresztett Meganban. – Ne tedd! – Rendben.nyakát. hogy nincs kedvem a hamburgerhez. – A férfi még mindig a kosár fölé hajolva a nő kezébe nyomott két poharat. – Továbbra is a lányt nézte. – Nem kell kaviárral és pezsgővel etetned ahhoz. – Kérsz belőle? – kérdezte. bár eddig csak amerikait ittam. hogy az étterem legjobb vászonterítője az. – Gyerünk. és a férfira nézett. – Ne! – mondta azonnal a nő. – Nem is tudom. – Nem? – Feléje nyújtotta a saját kenyerét. Megkóstolhatom? Éhen halok. és távolabb húzódott a férfitól. – Katch a homokba állította az üveget. és csodálkozva látta. Aztán jött a porcelán. – Ezek a kristálypoharak is… – gondolta a nő. vajon az is olyan csábító lesz-e. és a férfinak adta.

– Talán ezért érzem úgy. A holdfénytől és a pezsgőtől elbódulva többször is vissza kellett fognia magát a kísértéstől. fehér csíkot rajzolt a tengerre. Feje búbjától vékony nyaka kecses hajlatáig végigmérte az arcát. – Ki az a Ricardo? – kérdezte szórakozottan. Megan elmosolyodott: tetszett neki. – Nem kérsz sajttortát? – tartott felé egy villát Katch. a hullámverés hangja megnyugtatta. Ismerte a füle kanyarulatainak a mintázatát. és ragyogó. – Végignézett a lány arcán. – Katch bekapta az utolsó falatot is. Figyelte. – Még sohasem voltam ilyen pikniken – sóhajtotta jóllakottan a lány. – Számít ez? – Mindig azt hittem. és felnézett a csillagokra. – Megan a sarkára ült. Feljött a hold. hogy meg kell nevettetnem téged. hogy igen – mondta halkan. Eszébe jutott. – Katch a nő mellé húzódott. kinyújtotta a lábát. és a férfira nézett. hogy két évvel korábban az étterem már majdnem csődbe ment. Megan a csillagok felé fordult. miközben a férfi újra a kosárba nyúlt. amikor elmosolyodott. de ezúttal nem lepődött meg azon. Megan úgy érezte magát. – Szeretek mindent véghez vinni. ahogy a férfi hangja a hullámok zajával keveredett. – A szakács. A belsejét átalakították: úgy hallotta. és állát rátámasztotta. – Tiéd az az étterem? – Igen. mikor a férfi az ujja hegyével a füle mögé tűrt egy hajtincset. Eszébe sem jutott ellenkezni. – Nem bírok többet. a mennyezetre tükröket raktak. és friss epret húzott elő belőle. – Megan a melléhez húzta a térdét. míg ők vacsoráztak. és a nehéz ezüst evőeszközök hevertek szétszórva. és hangjának árnyalatait. nyelvén különleges ízeket érzett. hadd segítsek! A nap lenyugodott. Megan a fehér térítőre pillantott. mint a szád. amelyen az előkelő porcelán. – Te hogy csinálod? – Elhivatottság. – Várj csak – mondta –. ahogy a férfi élvezettel falja a süteményt. mint egy álomban: a porcelán és az ezüst csillogott a holdfényben. Újra felnevetett. – Elcsábítottad? Ezt hogy érted? – Egy pillanat múlva azonban már tudta is a választ. – Honnan tudod? – Én csábítottam el Chicagóból. Az 18 . – Miért mondod ezt? – A tekinteted olyan komoly. Hátradőlt. Szereti. hogy homárt. majd bekapta a falatot. – Milyen különös. a kiszolgálás pedig lassú. amit elhatároztam. Aztán felújították. Megan figyelemmel kísérte. – Még sohasem ettem ilyen finomságokat. a könyökére támaszkodott. – Alig ismersz. – A férfi elmosolyodott a nő hitetlenkedő arckifejezése láttán.– De nem elég gyakran. a mellette ülő idegen pedig minden pillanattal egyre kevésbé volt idegen. Megan már ismerte a férfi arcának mozdulatait. Az ételek túl drágák voltak. hogy az ujjával megpróbálja feltérképezni. ha dicsérik. és haját a válla mögé simítva közelebb hajolt hozzá. – Majd átadom Ricardónak a dicséretet. – Néhány éve vettem meg. A lány meglepetten nézett rá.

– Mivel dolgozol? Agyaggal. – Ez az alapötlet – helyeselt a férfi. hogy látnia kellett volna. – Ugyanúgy megvetted. az ápolt hajviselet? És mégis… el kellett ismernie. – Éjszaka is ki szoktál jönni ide? A csillagok fényesen ragyogtak a tenger peremén. Újra a férfira pillantott. – A férfi felé fordult. Meg! – javasolta. – Meglep? Megan most gondosan megvizsgálta a férfit: kócos haját. – Nem. – Nem: szobrász vagyok. Törökülésben ült. Érezte. és ő is az óceán felé fordult. látom rajtad. amely amúgy is büszke volt vendéglőinek minőségére és sokféleségére.újranyitás óta ennek az étteremnek volt a legjobb híre egy olyan városban. el kell… – Nézd a csillagokat. azt hiszem. farmernadrágjának kopott térdét. Nem így képzelt el egy sikeres üzletembert. – Értem. de… – A csillagszámlálás nemcsak gyerekeknek való – közölte kedélyesen a férfi. – Ez az este nem az üzletről szól. és elmosolyodott. Erős és ügyes kezed van. – Hol tanultál? 19 . és megrázta a fejét. – Megpróbáltad már megszámolni őket? A lány akaratlanul is felnézett. ugye? – erősködött. és a nőt nézte. kővel? – Mind a hárommal. hogy Katch mosolyog. a kitaposott tornacipőt. és ki kell szellőztetnem a fejem. – Majd később elmagyarázhatod. hogy egész testén végigfut az áram. – Mondtam. volt valami a férfi arcában. Közelebb húzódott a lányhoz. – Igen. fával. Óvatosan elhúzta a kezét. – De itt azért többről van szó. majd átkarolta a térdét. – Tengert festesz? Portrékat? A lány elmosolyodott. nem elégedve meg az odavetett válasszal. nem lep meg. – De nem veheted meg a parkot: az Papi egész élete. – Amikor kicsi voltam. – Van valami kielégítő a sikerben. hogy szeretném. mire Megan úgy érezte. ahogy a vidámparkot is meg akarod venni. és a férfi felé fordult. mikor a férfi megmozdult. nem gondolod? Megan felült. – Felemelte Megan kezét. Ne ma este! – A kezére tette a kezét. anélkül. és tanulmányozta az egyik oldalát. – Nem – mondta végül. – Ha valami nem megy jól. vagy ha egyedül akarok lenni. – Milyen művész vagy? – Ujjával a nő csuklóját simogatta. – Néha – motyogta. Hová lett a háromrészes öltöny. aki a könyökére támaszkodott. majd a másikat. – Katch. – Megvetted? – Így van – mosolygott rá Katch. – Szájához nyomta a tenyerét. mint csak birtokolni a dolgokat. – Hasznot akarsz húzni belőle. Megan összevonta a szemöldökét. miközben a nőt figyelte. Te nem értheted… – Talán nem – vágott közbe Katch könnyedén.

és a férfi érintésétől. ahogy a nyaka felé haladt. és a férfi karjába simult. – Igen – mondta. miközben összekeveredett a lélegzetük. Végtagjai elnehezültek a bortól. Megan a saját szívverésétől alig hallotta a hullámok hangját. Az ellenállás megadásba ment át. A férfi keze a tarkóján volt. – Kérlek! – mondta elgyengülten. Ránézett. miközben a férfi a szája sarkát csókolgatta. ezúttal keményebben és követelőzőbben. Ahogy a férfi ajkát érezte a bőrén siklani. Tudta. Mikor megérezte a kezét mellének meztelen bőrén. Közel volt hozzá. amit már nem tud irányítani. 20 . A keze nem ért hozzá. sokkal később. Megan érezte. s egy leheletnyivel közelebb húzta magához. Együtt a homokra heveredtek. – Lazíts. milyen sokféle csók létezik. ígéretesen közel. a ránehezedő félelmekre. – Még? – A halk kérdés üvöltésnek tűnt a néma éjszakában. türelmetlen vágy: ki volt éhezve arra. Szája a nyakán haladt lefelé. mire a férfi már nem volt annyira gyengéd. el akart húzódni. hosszú és mély. ahogy a férfi hangot adott gyönyörűségének. – Itt a hold és az óceán. a következményeket. ujját a lány hajába túrta. Érintése azonban gyengéd volt és csábító. lehunyta a szemét.– Bejártam néhány órára a főiskolára. mikor ennyire nagy és ezüstös a fénye. Egyetlen találkozási pontjuk az ajka és a nyelve érintése volt a bőrén. szívverése felgyorsult. Megan átölelte. Hagyta. – Olyan fehér ma este a hold! Szeretek idejönni. vagy hogy kigombolta a blúzát. – Újra felnézett az égre. Végül elhúzódott. mikor ajkaik szétváltak. tiltakozásul felnyögött. Ezúttal Katch kevésbé hagyta magát. hogy valami olyasmiben robban ki. Közel húzta magához. – Nem. de Katch átölelte a vállát. – A férfi az állkapcsát csókolgatta. amit mondott. ha megyek. ahogy rétegről rétegre szertefoszlik az ellenállása. hogy már nem jár biztos talajon. s Megan attól félt. Újra felsóhajtott. Rövid és könnyű. és mélyet sóhajtott. de a nő csak a férfi ajkának izgatottságát érezte. – Vállat vont. jobb lesz. A férfi ajka csak leheletnyi távolságra volt az övétől. amit korábban érzett… az édes zavarodottságra. Mivel a férfi még mindig nem ért hozzá. – Katch. míg már csak a vágy marad. A talaj kemény volt. Megan nyelve hegyén ott volt az elutasítás. éber és tágra nyílt tekintettel figyelte. Meg! – Hangja csak suttogás volt az arcánál. A szájuk azonban nem ért össze. Most már nem volt benne habozás vagy félénkség. Megmozdult. amint közeledik hozzá. hogy ő vezesse: Katch könnyedén megérintette. A nő készen állt rá: szinte könyörgött érte. – Nem sok időm jutott rá. és a szavai elhaltak. csak vágyakozás. – Sokkal. a nő fülcimpáját szopogatva. Szájával a férfi ajkát kereste. A férfi azonban nem engedte el. majd szenvedéllyé hevült: a bőre alatt fortyogott. Ő a haját simogatta. Aztán újra visszatért a szájához. hogy az ujjak gyengéden végigsimítsák. a fogak és az ajkak mind örömet tudnak okozni. miközben egyre mélyebbre merültek a csókban. szinte el is hitte. A nyelv. Nem is vette észre. Megmutatta a nőnek. – Később – mormogta a férfi. élvezte. Csak ez van itt rajtunk kívül. Mégis hagyta. mire a nő felsóhajtott. hogy Katch lehúzta a kabátja cipzárját. Mikor a férfi szája hozzáért a füléhez. én… – Megan elfordította a fejét. Elfelejtette a veszélyt. Csak az érzései léteztek.

A férfi pedig idegen volt. Kikapta kezéből a blúzt. – Nem – ismételte reszkető hangon. – Azt hiszed. Kapkodva nekilátott begombolni a blúzát. és elkapta a blúz szélét. de ezúttal nem a szokásos könnyed modorában. – Mindketten az enyémek lesztek. de a blúz sarkánál fogva közelebb húzta magához a nőt. hogy ellenállhatatlannak tartalak. A művészt elbűvölte az arc változása. – Rendben – ismerte be a lány. – Még az idény kezdete előtt. de sokkal ijesztőbb is. Az ujjai már nem remegtek. – Csak ismételni tudom. még nem jelenti azt. mint a hold és a tenger. hogy ábrándítsalak. Megan meglepetten nézett fel rá. akit alig ismert. – Szeretkezni akarok veled. ahogy én sem. – Egyetlen gyors mozdulattal felhúzta a kabátján a cipzárt. de sokkal nagyobb hatással volt rá így. Megan elhúzta a kezét. ahogy a lány háttal a tengernek áll a holdfényben. a mohóság. emlékeztetni magát rá. a hangja azonban igen. Egyikünk sem eladó. – Nincs rá szükségein. Sokkal több volt körülöttük annál. Katch durván elkapta a kezét. hogy újra visszatért a dacossága. és nem leszek a tiéd én sem. Katch egy pillanatig figyelte. hogy kik is ők valójában. Nevek. Elhatalmasodott rajta a férfi utáni vágy. és begombolta. Valahogy talpra állt. – Természetesen. amíg így lesz. hogy nem lesz a tiéd a park. – Nem ismerlek. – Hazudsz – felelte egyszerűen. 21 . Megan megpróbálta visszanyerni a lélegzetének és pulzusának nyugodt ritmusát. a lányt azonban kellemetlenül érintette ez az érdesség. A korábban oly megnyerő hang most acélkeményen csattant. – Igen – felelte vigyorogva a férfi. – Tekintete sötét volt a dühtől. mint a bókok vagy a pezsgő. mire a nő felnézett. Nem önteltséget érzett benne. Sokkal csábítóbb volt. Mindketten tisztában vagyunk azzal. Érezte korábban is. – Miért nem? Megan nyelt egyet. – Nem szokásom nőket vásárolni. felelősség. hogy látta is. – Nem akarok. Meg – ígérte halkan. Égető csókot nyomott a lány ajkára. – Kivárjuk. Ajkára lassan visszatért az öntelt mosoly. hogy egy kis rábeszéléssel ma este az enyém lettél volna. – Ami ma este történt. helyek. hogy kicsúszik a lába alól a talaj. hanem inkább könyörtelenséget. – Akkor ki kell. íze semmihez sem volt fogható.Csókjába most már mohóság vegyült. Megan érezte. – Kívánlak – mondta Katch a szájának. Megnyugvással töltötte el. Megpróbálta visszaküzdeni magát a valóságba. A tekintete már nem volt nyugodt. – Nem. mindig megkapod. amit akarsz? – kérdezte. – Sikerült elhúznia a száját a férfiétól. Katch helyeslően félrehajtotta a fejét. Katch felállt. és ezt te is tudod. – Nem lesz a tiéd a park. – Majd megismersz – biztosította.

4. 22 .

ahogy pókerhez osztja a lapokat egy bárban. Nemsokára rá kell majd ébrednie. Szórakozottan végigsimított az agyag hajfürtökön. – gondolta. Milyen meghitt és lágy volt. Én pedig megfontolt vagyok. Ösztönei és érzései is azt súgták neki.A délutáni nap sugarai szétáradtak Megan műtermében. Meglehetősen ritkán fordult elő. hogy kezével Katch hajának agyagból készült mását simogatja. amit meg akart formázni: a kedvesség alatt rejtőző erőt és elszántságot. hogy Katch fontos. amin épp dolgozik. Emlékezett rá. Nők. Emlékezett a homok érdességére. ő azonban épp úgy nem vett erről tudomást. hogy valami más kedvéért félretegye azt. Ez a régimódi szó illett hozzá. Nyilvánvaló volt. A szél képébe nevetne. a tenger morajára és illatára. hogy most nem így lesz. Elmosolyodott. mint Papit. megkaparintaná a kincset. Szitkozódni kezdett. hogy legalább annyi segítséget jelentett a nagyapja számára. Nem szívesen ismerte be. mint valami idegen egy józan. Megan az együtt töltött éjszakára gondolt… Arra. – Nem lett volna szabad engednem. hogy uralkodhat a férfi fölött. Megan tisztán látta maga előtt. Milyen… Megan rémülten hagyta abba. bőrén a keze érintése. Nem testi értelemben. de Katch akkor este megijesztette. és hogyan simogatta ő. hogy erőt alkalmazzon. hanem a személyisége erejével. összeszedte magát. a berber partok felé irányítva a hajóját. Úgy érezte. Nagyot sóhajtott. Márpedig a Katchcsel töltött éjszaka ebbe a kategóriába tartozott. – Zsivány – gondolta. és leöblítette kezéről az agyagot. hogy őt nem tudja olyan könnyen félrelökni. hogyan világította meg a hold fénye a férfi haját. Ujjai lassan és gondosan alakították ki a férfi arcvonásait. amit a félig megmunkált agyagban látott. még ha csak agyagból is van. felállt. Józannak kell maradnia. megfontolt nő számára. Szinte ösztönösen a magas homlok elé kanyarított egy elszabadult. és a nőket is. hogy be kell fizetni a csekkeket. Megan dühösen az agyagba döfött. Valahogy sikerült visszaadnia a férfi személyiségének egy részét. és eltávolodott a készülő portrétól. aki emlékezteti rá. Papinak szüksége van valakire. mert a férfi túl intelligens volt ahhoz. ahol csak éri őket. milyen érzés volt a szája az ajkán. Szinte látta maga előtt csizmában és pisztollyal. Lenézett. Ez az új téma azonban egész éjszaka foglalkoztatta. sokkal fontosabb. hogy szemügyre vegye. vagyis inkább arra. hogy a férfi meg szokta kapni. Minden figyelmét a keze alatt formálódó agyagra fordította. Afféle apró bosszúság volt. ahol együtt feküdtek. Mégis nehezére esett meggyőznie magát erről. mint az neki. göndör hajtincset. Arra gondolt. és látta. vagy kivont karddal. azáltal fog megszabadulni David Katchertontól. miközben ajkai tovább vándoroltak a testén. amit akar. és legszívesebben masszává gyúrta volna össze az agyagot. Ő azonban eltökélte. hogy ezek az apró bosszúságok eltereljék a figyelmemet a munkámról – gondolta. Hátralépett. Elégedettséggel töltötte el. miközben megtörölte a kezét. 23 . ha elkészíti az arcmását. ahogy az ablakon beszűrődő madárcsicsergésről sem.

hogy elvégezze. mint a munkához mindig. a gondolataiba merülve. tekintete megvidámodott. ahogy kipakolták a dobozokat és a horgászbotokat. amit munkaruhának használt. mit is gondol a férfiról. de a kifakult betűk túl messze voltak ahhoz. mielőtt lehajolt volna. ahogy Katch kiemeli a horgászvödröt a teherautó hátuljából. Papi hátravetette a fejét: hosszú. Mivel a műterem a garázs fölött volt. Ugyanakkor a művészet ábrándokkal teli világával is meg kellett küzdenie. sivár összeadásokkal és kivonásokkal. és a kosárral a ház felé indult. Megfordult. Megan felülről rálátott a házra és a kocsifeljáróra. Katch ugyanúgy öltözött. Nem akart emlékezni rá. és hátratolta homlokán a horgászkalapot. Arca így fiatalabbnak és sebezhetőbbnek tűnt. hogy kézbe vegye a halas dobozt. Figyelte. mint előző nap. hogy egy számára tulajdonképpen ismeretlen férfi hogy képes ennyire felborítani életének érzékeny egyensúlyát. El kellett ismernie. hogy jobban lásson. hogy készít róla egy mellszobrot. amiért horgászni ment a nagyapjával. csak azért. Megant lefoglalta a két férfi összehasonlítása. hogy mosolyog. hogy még egy órán keresztül nyitott szemmel bámulja a mennyezetet. amit már korábban is látott a holdfényben. fehér haja lobogott. Volt idő. és annyira függött a nagyapjától. Tovább figyelte. Most is összefogta a haját. Számokkal foglalkozott. s úgy látta. Épp elég gondja volt David Katcherton nélkül is. Meg! – integetett felé. miközben hangosan nevetett. hogy ezen rágódna. Ő pedig nem hagyta magára.Kezdetben olyan fiatal volt. Ez majd segít tisztáznia. Megan megmagyarázhatatlan módon bosszús lett. de mindketten rendkívül férfiasak voltak. Visszatért a munkához. Ahelyett azonban. Barátságosan megveregette Katch vállát. azzal. alacsonyabbnak mutatta. – Hoztunk neked ajándékot. ő továbbra is csak önfeledten figyelte őket. Egy cseppet sem tűntek puhánynak. egyszerre két irányba akar menni. hogy a két férfi jól festett egymás mellett. Aztán visszabújt az ágyába. s mennyire bosszantotta. Úgy tűnt. A férfi vigyora újra gúnyos lett. úgy döntött. mikor aznap reggel fél hatkor kikukucskált a hálószobája függönyén. kiadja magából a dühét. ahogy idősebb lett. Látta. A következő óra gyorsan eltelt. – Gyere le. valami felvillant a férfi tekintetében: valami. Gyakran háttérbe szorította a maga igényeit. a két férfi túlságosan is jól megérti egymást. Megan fokozatosan átvállalta azokat a feladatokat. de nem hallotta. Nem értette. Különbözött a koruk és a testfelépítésük. amikor annyira belemerült a munkájába. Gyakran úgy érezte. hogy a férfit olyan elevennek és kipihentnek látta. Arcának vonásai épp kezdtek kialakulni a keze alatt. Katch nevetését nagyapja érdesebb szavai követték. milyen mérges volt Katchre. és észrevette az ablaknál. milyen csábító volt a férfi hangja pirkadatkor. Mikor Katch felnézett. El is felejtette. Papi régi pólója. Kék pólóját valami felirat is díszítette. amelyeket a nagyapja fárasztónak talált: a könyvelést és az elszámolásokat. Katch elvigyorodott. mit mond. a szeme nagyobb lett. mikor meghallotta az autó érkezését. A franciaablak a nő térdéig ért: mintha Megan egy egész alakos képkeretben állt volna. Aztán. ami még jobban bosszantotta Megant. Válaszképpen libabőrös lett. 24 . Papi horgászsapkáját viselte. amit a kötelességének érzett. Megan Katchre nézett. hogy el tudja olvasni. hogy elfelejtette a napi megélhetés érdekében felállított szabályokat.

és megvakarta a fejét. Kinyitotta a ládát. Arra azonban így sem jutott ideje. hogy finnyás vagy. aki csak ismerte. – Papi mondta. a ház felé. – Mi mást mondott még el? – Hogy szereted a nárciszt. Meg. pontosan miért érezted szükségét annak. – Ez a nap legjobb híre – mondta a szobába lépve. Főleg. Közelebb lépett. Kedvesen az unokájára mosolygott. és legnagyobb meglepetésére meg is csókolta. 25 . Megan összevonta a szemöldökét. vészjósló pillantást vetett a háta mögé. milyen könnyű ez. – Hol van a nagyapám? – kérdezte. hogy tud! Katch iránti elragadtatása hallatán Megan összeszorította a fogát. Megan. De még mennyire. – Nem kellene – vigyorgott újra Katch. amint épp a halak tisztításához készülődött. mintha a csók meg sem történt volna. – Megbocsátasz? – mondta komoran. s a ház falához vitte a kosarat. ugye? – Hát. A lány már egyedül találta. hogy elmondd neki. hogy volt egy elefántom. – De mégis. miközben Katch egyre szélesebben vigyorgott. Papinak hívta Timothy Millert. aki csípőre tett kézzel állt meg az ajtóban. ha nem nekem kell megtisztítanom őket. ha nem csinál jelenetet. ahol a horgászfelszerelését tárolta. igen. – Szeretném látni a műtermedet. – Nem igazán. és hogy a fejemre húzom a takarót? Papi felemelte a kezét. Megan láttára elmosolyodott. Megan összevonta a szemöldökét. – Nem teheted csak úgy… – Már megtettem – közölte. majd átölelte. De még lehetek. jobb. és hogy volt egy Henry nevű elefántod. hogy elnyomja a mosolyát. – Éhes vagy? Megan elmosolyodott. valóban? – Megan hosszú. – Szia. – Ezt is elmondta? – És hogy megnézed a horrorfilmeket. – Dolgoztál – jelentette ki Katch. majd a józan ész figyelmeztetése ellenére hagyta magát elcsábítani.– Jobban szeretem a smaragdot! – kiáltotta vissza a nő. Megan szája tátva maradt. mintha próbára akarná tenni magát. letette a kést. Inkább a birtoklás kifejezése. Te különösen értheted. – Gyorsan haladsz vele. s a halakra mutatott. Megan úgy döntött. – Nem tudom. – Ó. és felemelte a tetejét. majd félretolta Katchet. Megrökönyödve húzódott el. Ugyan mindenki. ez a fiú tud horgászni. Kedvelem a nagyapádat. – Majd legközelebb – ígérte Katch meggondolatlanul. megbízhatom-e benned. – Papi! – A konyha melletti kisszobában találta meg a nagyapját. Háta mögött hallotta a férfi nevetését. Megan mégis komoran nézett Katchre. azonban a belsejében támadt válasz ereje meglepte a nőt. és kiszáguldott a konyhaajtón. semmint szenvedélyes csók volt. – Papi a botokat teszi a garázsba. Megan a férfit figyelte. de utána a fejedre húzott takaróval alszol. Mit ne mondjak. miközben a ládához sétált. és végigsimított a lány orrán. – Egy pillanatra sem.

Meg. – Keresgélni kezdett a szekrényben. és kivette a hűtőből a tojást és a tejet. Megan felsóhajtott: felismerte. és kiment a kapun. hogy nem szeretem kockáztatni a vacsorámat. hogy van zsemlemorzsa. Nyers zöldségeket vágott. Elmosolyodott. halkan átment a házon. Megan nagy erőfeszítések árán tudta csak megőrizni a nyugalmát annyira. tényleg – mondta elfulladó hangon. aztán kiosont a szobából. hogy te süsd meg a halamat? A lány a férfi nyugodt arcába bámult. Megfordult. – A tortád – mondta Katch. hát igen – pislogott Papi. továbbra is őt nézve a szekrényre mutatott. hogy nem vagyok képes rendesen megsütni azokat a szánalmas kis szardíniákat? – Inkább mondjuk úgy. Hol van a serpenyő? Megan csendesen. A forró olaj sercegett. – Ó. és egy puszit nyomott az arcára. mikor felállt a vasserpenyővel a kezében –. mikor meglátta. mintha még mindig kislány lennék? – Te mindig az én kislányom leszel – mondta az öreg dühítő nyugalommal.– De Papi. akkor nagyon tévedsz. én meg majd kiszolgállak. friss halat eszünk. ő is velünk vacsorázik. mikor csapódott mögötte a bejárati ajtó. és keresztbe fonta a karját –. Egy alátétre tette. – Gondolod. valóban? – Újra Katch felé fordult. hogy hagyom. hogy az évszázad salátáját készíti el. – Mindig én sütöm meg a saját halamat. hogy én igen. – Nem akarod inkább – kezdte – fogni a pisztrángodat. ahogy a férfi nyugodtan nyitogatta a konyhaszekrényeket. és úgy döntött. – Miért kell neked úgy fecsegned rólam. hogy csak úgy hátradőlhetsz. leporolta a nadrágja fenekét. – Nos. Megan kinézett a bejárati ajtó üvegén a mellettük lévő épületre. – Végül is. és… Javaslatát félbeszakította az óra csörgése. és szembetalálta magát a jól megszokott vigyorral. és inkább rám hagyni a halakat? – Elismerően felmordult. Nézte. és előkotorja az edényt. és letette a pultra a megtisztított. Megan felszeletelte a salátát. Szégyenbe akarta hozni a férfi rántott pisztrángját. miközben a lisztet szórta egy edénybe. hogy kivegye a tepsit. ha kész a vacsora. Néhány perccel később Papi edénycsörömpölést hallott. – Arra gondoltunk. – Férfiak. hogy vesztett. hogy összeüthetnél egy olyan finom áfonyatortát – mosolygott ártatlanul a nagyapja. – Nos. van még egy kis dolga a garázsban. – Csak nem hiszed. Egy ideig nem szóltak egymáshoz. – Láttad azokat a pisztrángokat? Ma este finom. Épp lehajolt. – Hallottam már a tortádról – mondta Katch. hogy nem főzöl jól – folytatta. – Papi azt mondta. – Ez nagyszerű. mikor Katch beletette a panírozott halat. és szóljunk neki. ahogy Katch leguggol. filézett halakat. hogy a tepsit a sütőbe csúsztassa. de abban biztos vagyok. – Nem mintha azt gondolnám. ha azt hiszed. – Összeüthetnék egy tortát – morogta magában Megan. Megan figyelte. hogy hűljön. ő fogta a halak felét. – Gondolom – kezdte Megan. A serpenyő felől 26 . – Nem akarsz készíteni egy salátát – javasolta kedvesen –.

– Mikor meghallotta a férfi nevetését. idegesítesz. – Nem tudom. – De igen – ismerte be gyorsan. ezúttal egy tányért. hogy nem érez bosszúságot. s ez aggasztotta. amit még szeretsz? A nárciszon kívül. Érezte. – Nem. Papi mégis annyira jól érezte magát a társaságában. – Ezt akarod? – Ujjaival gyengéden masszírozta a nőt. Katch félrehajtotta a fejét. megfordult. hogy nem. és a közös munka eredményét fogyasztják – gondolta Megan. harapós kutyák. – Nehéz téged állandóan utálni. ha nem így volna? – Katch beleharapott a répába. – Engem több dolog is idegesít. kezét a férfi mellkasára tette. ami sercegni kezdett. újra a szekrényben keresgélve. – Idegesítelek? – Nem – rázta meg tagadólag a fejét Megan. – Van valami otthonos abban. ugye? – Megan kelletlenül elmosolyodott. és kivette az áfonyakrémet. mégsem 27 . miközben a fakanállal a sercegő halat tologatta. – Mi van vele? – Szereted? – Igen – ismerte el mosolyogva. – Megan a tepsihez ment. hogy van bennünk valami közös – vigyorgott Katch. és szembefordította magával. Meghámozott egy répát. hogy közelebb húzza magához. mikor megnevettetsz. a nagy. – Ez volt a tervem – ismerte be Megan. – Nem kellene úgy örülnöd ennek – mondta a férfinak. – Muszáj jól csinálnod. Katch ezt hallva felvonta a szemöldökét. A lányt váratlanul érte. – Hogy állsz a baseballal? – kérdezte Katch. – Mi az. – Katch felvonta a szemöldökét. – Neked meg állandóan utálnod kell engem? ^ Katch ügyesen az olajba csúsztatott egy újabb halat. – Szólsz Papinak? Elkészült a hal. Megan abbahagyta a torta kenését. és felsóhajtott. a fenébe is. Megan felismerte. A hűtőhöz ment. ha ügyetlenkednél. – Tökéletesnek kell lenned. Elzárta a tüzet a serpenyő alatt. hogy a két férfi egyre jobban megkedveli egymást. amit már korábban elkészített. Biztos volt benne. és még közelebb húzta magához. Megcsóválta a fejét. hogy könnyebb lenne elbánnom veled. – Sokkal elégedettebb lettem volna. hogy bár nem bízhat meg teljesen a férfiban. még mielőtt Megan vissza tudta volna kaparintani. és elgondolkodva összevonta a szemöldökét. hogy Katch még mindig ugyanolyan elszántan meg akarja venni a vidámparkot. – Ezt vehetem bóknak is? Megan felvágta a répát. igen. hogy a férfi megfogta a vállát. Lehet. a fogszuvasodás. – Oscar Wilde-ot. ahogy mindhárman az asztal körül ülnek. – Ami azt illeti. a tésztába kezdte kanalazni a krémet. – Elbánni velem? Mikor Megan érezte.érkező illat ínycsiklandozó volt. – A kígyók. – Jó ötletnek tűnt. és kivette a répát a nő kezéből. Magát is meglepte. – Jobb lenne. és elhúzódott. és rávigyorgott. – Igen. – Miért nem találunk ki egy másik tervet? – javasolta Katch. – Tudtam. – A fagyit – felelte Megan ösztönösen. persze. ha nem lennél ilyen ügyes. és egy újabbat vett kézbe. A férfi vállat vont. és mindent összezavarnál. a mezítláb sétálást.

Megan tiltakozni akart. és ahol Papival nem zavarjuk egymást. amelyet azáleabokrok szegélyeztek. – Nagyon szép hely – mondta. – Papi felsóhajtott az üres tányérja felett. ahol tudok dolgozni. mennyire belefolyt már a mindennapjaikba. – Ez egy kis műterem. Mikor kiléptek az ajtón. az asztalon. mikor Katch hívta odalentről. hogy te is tudod. ezt te is tudod. – Vidd fel Katchet. de olyan hely. Itt voltak a szerszámai – a körző.tarthatja magát az eredeti tervéhez. – De Papi! – Tudom. – Azt hittem. Megan elgondolkodva ment fel a lépcsőn. Megan hagyta. érezve. és a pólója. a kalapács. Bele se mert gondolni. valami egészen személyes dolog. Katch belépett mellette a szobába. mert odakint már alkonyodott. A műteremben nem volt akkora rend. – Megvan az ideje a verandán hintaszékben ücsörgésnek. – Katch a lányra nézett. – Rendben – állt fel a lány. 28 . Szerteszét. Megan különös módon aggódni kezdett. és sokkal személyesebb. a véső. és felkapcsolta a lámpát. számít neki a férfi véleménye. érintetlen mészkőtömbök és farönkök. sablonos bókokat mond. – Csendes és nyugodt. mi legyen. hogy úgy tűnt. amíg a garázs felé sétáltak. Egy gyönyörű márványdarabot úgy őrizgetett. – Mivel ti ketten készítettétek a vacsorát. vagy ami még rosszabb. Körülnézett a gondosan nyírt gyepen. hogy egyszerűbb lesz beleegyeznie. – Én mindig szívesen megyek sétálni egy gyönyörű nővel. Az alkotás fontos volt a számára. mint amilyet az élet egyéb területein engedélyezett magának. hogy a dolgok kezdenek kicsúszni az irányítása alól. hogy a vállán nyugodjon. mint a szeme fényét. Nem tudja nem kedvelni őt. sem pedig távol tartani az életüktől. Ezenkívül sokkal biztonságosabbnak is tűnt a műterem. mint a másik épületben lévő hálószobája. – Nem gondoltam volna. Szívesen mutatta meg a munkáit Katchnek. amit egy szék hátára dobott. További munkák várták odabent. a férfi kritizálni kezdi. hogy attól tart. Azon kapta magát. a polcokon. – Igazából a műtermedet szeretném látni. és nem is túl lenyűgöző. Megan! – mondta Papi. én fogok mosogatni. – Egész nap csak az alkotásaidról áradoztam. – Addig menjetek sétálni! Megan imád a parton kóborolni. de még a földön is a művei álltak. és hátradőlt. – Tudom is – felelte. – Megmutatom. A szoba az övé volt. – Nagyon udvariasan tudod előadni a dolgokat – kezdte Megan. hogy szereted a csendes és nyugodt dolgokat. mindenféle kések és reszelők. – Megmondom. A férfi karjának súlya kellemes teher volt. de Katch előbb szólalt meg. Megan kinyitotta az ajtót. hogy a fiatalok szeretnek egyedül lenni – folytatta szégyentelenül. Hadd lássa már ő is! Egy pillanatnyi habozás után Megan úgy döntött. főleg. akinek egyik lába már a lépcsőn volt. – Csak azt nem tudtam. ha így mentesülök a konyhai szolgálat alól – mondta. mint ha a tengerparton andalog vele. Maga is meglepődött rajta. Katch átkarolta a nő vállát. és a hullámvasúton való utazásnak is. – Meganről Katchre nézett.

mikor elkészült ezzel a munkájával. – Ha ilyen tehetséget kaptál. és könnyedén megfogta a vállát. – Bárcsak mondana már valamit! – gondolta. és háttal nekidőlt. – Magaddal szemben vannak kötelezettségeid: a tehetségeddel szemben. amit keresett. a lány vékony ujjait. Megan pedig egyre kényelmetlenebbül érezte magát. miért vagy ilyen mérges. a férfi tovább nézelődött a szobában. de a szíve szaporábban kezdett verni. amíg már el sem férsz tőlük? A férfi viselkedése váratlanul érte Megant. ami egy homokvárat építő kislányt ábrázolt. mit mondhatna még. – A lányhoz lépett. – mondta nyugodtan. Nincs értelme annak. – Mitől félsz? A lány zavartan rázta meg a fejét.Csendesen becsukta az ajtót. Bármilyen reakcióra számított. A kislány látta magát a vár királykisasszonyaként a toronyban. Katch. – Mi elől bujkálsz? – kérdezte a másik. Megan alapos pontossággal dolgozta ki a tető fogazott széleit. mire gondolsz. átható harag. Megan sikeresnek érezte magát. és újra járkálni kezdett. – Nincs értelme? – Tett egy lépést a lány felé. mert pontosan megragadta a hangulatot. – Pazarlás – felelte a másik röviden. Felvette a ledobott pólót. ahogy a homokot formázza. A gyerek arcán nemcsak ártatlanság és fiatalság látszott. – A pazarlás dühít fel. hogy ilyen alkotásokat készítesz. hogy a férfi dühös lesz. diófából készült tanulmányhoz ment. Különösen elégedett volt azzal a darabbal. mikor Katch szavai megtörték a csendet. a tornyocskákat. – Ez nem ilyen egyszerű – kezdte. Körbenézett a szobában. igen. 29 . – Nem bujkálok. A csend minden perccel egyre nagyobb lett. és utána bezárod őket egy szobába. csak arra nem. – N-nem. amit mondasz. – Nem tudom. akivel nemrég barátságosan sütögette a pisztrángját a konyhában? – Nem értem. és idegesen simítgatta a gyűrődéseket. aztán megállt. Egyesével vette kézbe a darabokat. mintha enyhe szellő fújná. hogy Katch összeszorított szájjal. a vállára és arcába hullt. ingerült ember ugyanaz. – Nos. addig gyűjtögetni ezeket itt a szobában. főleg nyáron. amely egy férfi és egy nő fejét és vállát ábrázolta egymás karjába fonódva. – Miközben azon gondolkodott. visszatéve a mészkő szobrot a polcra. – Miért nem kezdtél semmihez a munkáddal? – Választ várva egyenesen a nő szemébe nézett. A haja hosszú volt. az kötelez. és aztán… Katch szitkozódása szakította félbe. Ők egész jó áron adják el. néha elviszek egy-egy darabot a városi galériába. amitől Megan még erősebben szorította a kopott pólót. Megan elbűvölten nézte. Ez a dühös. Katch egyenesen egy kis. megvizsgálta őket. Megan újra a férfira nézett. Mit akarsz tenni. – Mit csinálsz te itt? A lány tágra nyílt szemmel fordult meg. szúrós tekintettel forgatta az ujjai között. de most. összehajtotta. a garázs fölé? – Felemelt egy fényes mészkő darabot. – Ez a te alkotásod? – Megan felriadt. – Bosszankodva félredobta a kezében gyűrögetett pólót. de nem szólt semmit. – Szerinted annak van értelme. miközben a férfi tornacipőjének halk lépéseit hallgatta. – Kötelezettségeim vannak. kétségei támadtak. Az arcán játszadozó félmosoly láttán a néző újra hinni kezdett a tündérmesékben. Pedig a férfi arcán düh látszott: éles.

5. – Katch felemelte a mészkövet. de Katch… – Megan megtörölte a szemét. A nő figyelte. – Mikor voltál legutoljára New Yorkban? – kérdezte Katch. – Megan zavartan nézett a férfira. – Ezer dollárt? A férfi letette a szobrocskákat. – Darabjáért. Katch újra elfordult. és a lányhoz lépett. mint amilyennek először gondolta. amiket figyelembe kellett vennem. hogy még mindig dühös rá. – Katch hirtelen elengedte a lányt. – Megan megrázta a fejét. Szembe kellett néznem a valósággal. Nem értem. hogy keressen egy dobozt. és szó nélkül kiment. de ezek voltak a nő kedvencei is. – Később majd adok róla csekket – közölte a férfi. amíg még elevenek benne. legszívesebben nekilátott volna. 30 . és kérem. hogy elviszem a szobraimat Charlestonba egy galériába. mint annak. hogy bezárod őket. Ujjaiban érezte a bizsergést. ahogy összevont szemöldökkel. A belőle áradó remegésből érezte. nem érnek… – Szerintem sokkal többet érnek. hogy állítsák ki. – Ó. – Működtetni kellett az üzletet. – Chicagóban. majd járkálni kezdett. – Persze. – Ezt a kettőt szeretném – közölte. – Pedig több értelme lenne. A nedves rongyba csomagolt agyagszoborra nézett. hogy a férfi sokkal szeszélyesebb. Megan úgy érezte. Voltak dolgok. Los Angelesben? – Nem utazgathat mindenki – felelte Megan. – Van. A férfi újra kézbe vette a homokvárat építő kislányt. gondolom. mint például az idő és pénz – folytatta. amihez értek. hogy biztonságosabb lebecsülni magadat. hogy friss benyomásait kimunkálja. aki másra született. – Eladod nekem őket? A két szobor jellegében teljesen eltért egymástól. mintha valami rosszat tettem volna. – Csak azt tettem. – Megan szeme elkerekedett. komoran régi újságpapírba csomagolja a szobrokat. – Azt hiszed. – Nem tehetem meg. mint szembenézni az értékeiddel? Megan mérgesen tiltakozni akart. – Van valami doboz. és a mészkő párocskát. Ha szeretnéd. Tett egy bizonytalan mozdulatot a kezével. de meggondolta magát. amibe betehetném őket? – Igen. miért vagy mérges. – Adok ötszáz dollárt.– Úgy mondod. ne.

hanem a két legkedvesebb szobrát is elvitte. hot dog és gépolaj szagának elegyét lehetett érezni.Hangos. Akarata ellenére még remélte. Aznap este nem volt sok vendég. Megan nevetve megrázta a fejét. édesem. – A nő a vállára tette a fegyvert. Szívesebben elmélkedett azon. Megan tudta. Az egész csak mese volt: még hogy az övé az az étterem! De miért tette volna? Az ehhez hasonló férfiak viselkedésére nincs ésszerű magyarázat – gondolta. ahogy távolodnak. A fiú átölelte a lány vállát. hogy bűntudatot keltsen benne? Megvádolta. és a következő vásárló kezébe nyomta a puskát. és átadta a pult előtt álló fiúnak. – Nekünk. ami akkor történt. A hullámvasút végigdübörgött a pályán. hogy nincs tömeg. átható sikítás hallatszott. – Hadd vigyem a vízilovat. hogy más parkok is vannak a városban. – Üres beszéd. de nem is számítottak másra az idény elején. hogy megnézze a műtermét. – A második sorból választhat. – Férfiak – motyogta. A férfi nemcsak bírálta és megszidta őt. mikor átvette tőle a fegyvert. A hangszórókból áradó zenét elnyomta az emberek hangoskodása. Nevettek. Azonban ahogy teltek a napok. Jutalmul kapott egy oldalba bökést. és a vásári kikiáltók hívogatása. és figyelte. Pattogatott kukorica. A napok múlásával azonban ez a vágy hamar elhalt benne. – A telt idomú. a szarvas huszonöt. Kezdetben még szeretett volna beszélni vele. mert személyiségének olyan oldalát élesztette fel. amitől a barátnője undorodva sikongatni kezdett. mikor megengedte Katchnek. Várt rá. Jutalomként egy gumikígyót választott. mire gondol. Az azóta eltelt három nap alatt hírét sem hallotta. és sikeresen lelőtt egy kacsát és egy nyulat. ahol több szórakozási lehetőség akad: élő előadások és a legújabb videojátékok. ricsajoztak. és nagy volt a zsivaj: lármás hangok keveredtek egymással. Elgondolkodott azon. a céllövöldéből hangzó durranások. Duma! Hát ehhez nagyon ért. A bódékkal szegélyezett út mentén fények pislákoltak. – Szép találat – dicsérte. A tizenhat éves vadnyugati hős célzott. amit a férfi mondott. – Ezer dollár: na persze! – gondolta komoran. majd újabb kanyarhoz érve oldalra billentette az utasait. vagy mélyen elrejtette. kiabáltak. édesem. Megan hátrasimította a haját. Megan egyre dühösebb lett. Megan nevetve adta át a nőnek. a kacsa tíz. miközben újabb puskát töltött meg. – A nyúl öt pont. – Tudom. majd viccesen rázogatni kezdte a kígyót az orra előtt. Megan nagyot sóhajtott. amelyikről eddig nem vett tudomást. miközben egy újabb jelentkezőnek adta át a fegyvert. Ez a baj. Végül is milyen jogon bírálja ez a férfi az ő életét? Mi joga volt ahhoz. Három nap egyetlen szó nélkül. miközben a nő 125 pontot lőtt. videojátékok pittyegése és csilingelése. 31 . Megan még egy töltényt tett a puskába. Gépek zörgése és kattogása. kihallgatta és elítélte egy perc leforgása alatt. – Kinek van rájuk szüksége? – kérdezte. Aztán eltűnt. hátha felbukkan. és még jobban összevonta a szemöldökét. szőke asszonyság Meganre kacsintott. mogyoró. a medve pedig ötven. De valahogy mégsem bánta. – Három nap – gondolta Megan. drágám! A második férjemre emlékeztet. – Csakis róluk szól minden.

– Hűha! – álmélkodtak a Katch mellett álló fiúk. Mikor az illető a markába nyomta a visszajárót. – Szerencsét hoz – közölte. és kihívóan Katchre mosolygott. Gépiesen nyúlt az aprópénz után. miközben a férfi újabb sor medvét lőtt le a rúdról. – Katch Megan felé fordult. mikor a férfi felegyenesedett. meg tudná ezt ismételni? – kérdezte az egyikük. és már nem is érezte magát bosszúsnak: a nő megjegyzései teljesen elsöpörték a rosszkedvét. – Újratöltést kérek. amit csak kérsz. miközben utálta magát ezért. aki…? – De – felelte Megárt tömören. megmagyarázta: – Az elefántot. majd a hóna alá csapta a plüssállatot. majd áthajolt a pulton. mikor valaki egy egydolláros bankjegyet tett a pultra. – Nem ő az. Megan elpirult. Mindketten jelentőségteljesen Katchre néztek. Kisebb tömeg kezdett köréjük gyűlni. és a nyereményekre mutatott. elismerő pillantást vetett az ikrekre. 32 . – Csakhogy ő nem ismeri Katchet – gondolta Megan. – Egy dollárért szeretnék lőni – mondta Katch. – Elragadó – mondta Teri halkan. – Uram. – Kösz. Elmosolyodott. és egyesével újra végiglőtte szegény medvéket. Az ehhez hasonló beszélgetések mindennaposak voltak a vidámpark kötetlen keretei között. – Talán. – A vállára emelte. – Tessék! – Megan átnyújtott neki egy újabb puskát –. Katch letette a puskát a pultra. a kacsa tíz… – Megan visszaadott három pénzérmét. majd hátralépett. Katch elvette a fegyvert. Katch hosszú. de nem vette le a tekintetét a lányról.– Parancsoljon! – Az asszonyság újra rákacsintott. – Henryt viszem – mondta a férfi. hogy egy csókot nyomjon a szájára. azonnal felismerte az érintést. – Mit nyertem? – Bármit. – Mint ahogy én sem – emlékeztette magát. ez az utolsó negyeddollárosod. mikor a lány meglepetten felnézett rá. a férfi telibe találta az összes medvét. – A nyúl öt. Megan! – Megan észrevette a Bailey ikreket a pultnál. s egy újabb puskát adott át egy negyeddollárosért cserébe. – Tetszik a parfümöd – mondta neki a férfi. – Tíz lövés negyed dollárért – kezdett bele a mondókájába. A férfi felnevetett. amíg két gyerek próbált szerencsét. Elmosolyodott. Könnyedén oldalt lépett. Még mielőtt Megan eltehette volna a három érmét. – Hmm-hmm – helyeselt neki Teri. – A lány szó nélkül adta a kezébe a puskát. A két fiú minden lövésnél elismerően felkiáltott. Megan hátradőlt. – Szia. és egy puskáért nyúlt. – Mi ez? – Puskapor. – Miért is ne? – Meg: megőrülök érted. A lány az érzéseivel küzdött. Mivel a nő zavartan nézett rá. és Meganre nézett. Katch hirtelen elmosolyodott. – Kívánsz nekem szerencsét? Megan ránézett. egyéb magyarázat nélkül. és elsétált.

– Péntek este van. meghallva a Bailey ikrek kuncogását. Ártatlanul a lányra mosolygott. nem akarsz csalni? – Csitt! – A nő a férfi mögé pillantott. hogy felváltsalak. Megan. – Ki mondta. A tömeg egyre nagyobb lett a pult körül. de Katch nem zavartatta magát. de barátságosan átkarolta a vállát. nem emlékszel? – mosolygott rá Katch. mert a lány elpirult a meggondolatlan szavak miatt. – És ha vesztettem is. majd elmosolyodott. – Papi küldött. de a férfi erősen szorította az ujjait. hogy átkarolta a nyakát. – Hogy ábrándozzanak. ezt tedd el nekem. – Nos. hogy eltávolodjon Katchtől. Mikor felegyenesedett. hogy találsz magadnak más társaságot. Mikor Katch eltolta magától. akkor sem mehetek. – Kihagytad a két legfontosabb okot – folytatta a férfi.Megan felnézett. Elengedte a nőt. egyenesen a férfi karjában kötött ki. és a férfi kezébe nyomta. a kíváncsi tömegre. – Gyerünk Meg. – Fejezd be! – sziszegte. – Tökéletes időzítés – motyogta. – Dehogynem – javította ki a férfi. A park nem eladó. hogy elvesztettem? – kérdezte. aki dühös pillantást vetett rá. ne rontsd el! – Végignézett a parkon. A csók hosszú volt és követelőző. – Kedves volt tőled. – Én soha nem csalok – suttogta mérgesen. – Hogy szórakozzanak – mondta Megan körbenézve. – De nekem te kellesz. Nem húzódott el. levendulaszínű elefántot. Tudod. rendben? – Katch odadobta a férfinek az elefántot. Valakinek vinnie kell a boltot. – Nem úgy értettem. Mikor a férfi elé tette a pultra. – És téged. – Imádom. – Majd meglátjuk – felelte a szokásos önteltséggel. amint átbújt a pult alatt. hanem a férfira nézett: a tekintete éber volt és sötét. amit soha nem állítottam. – Mindenesetre engem érdekel. ez így nem érvényes! Ugye. Megan megpróbálta elhúzni a kezét. majd újra elpirult. – Akkor miért nem kerestél? A férfi felvonta a szemöldökét. Megan azon kapta magát. A lány alig tudta állni a férfi tekintetét. – Hálás köszönet! – Nincs mit. – Hé. és hogy megmutassák. Leemelte a helyéről. 33 . – Csak a polcon látható tárgyak közül lehet nyereményt választani. – Mit szólnál egy sétához? – Nem tudom. ahogy hangzott – kezdte Megan. mi a célod vele. mire képesek. amikor így beszélsz – közölte a férfi. hogy más emberek miért jönnek ide? Erre a helyre? – Karjával széles mozdulatot tett. – A lány megpróbált kimért maradni. majd elkapta Megan kezét. – Már három napja erre vágyom – motyogta Katch. Biztos vagyok benne. és leengedte a karját. – Volt egy fogadásunk. Katch megfogta a kezét. és észrevette a polcon a félméteres. akkor sem hagyhatom itt a pultot. – Megan! – Az egyik alkalmazott bújt át a pult alatt. ezért a lány halkan beszélt. majd levette az övtáskát. könnyedén a nő orrához dörgölve az orrát.

– De azt hiszem. vagy négy év alatt. Végigmásztak a labirintuson. Mikor a lány már zihálva kapkodott levegő után. csak élvezet és odaadás. ki a gyáva! – Benne vagyok. hogy megszólaljon a csengő.Megálltak. miért. Semmi értelme úgy tennem. ami úrrá lett rajta. Nem volt követelés. és futásnak eredtek. hogy akár meg is tudnálak kedvelni… úgy három. – Talán szembe kellene néznem a valósággal – gondolta. A csókja olyan természetesnek és alkalomhoz illőnek tűnt… egy közös élmény. A zaj. bár még nem fogalmazta meg egészen. akkor majd meglátjuk. de a labda csak a torony feléig jutott fel. – Arra. Katch megfogta mindkét kezét. – Szeretnéd. Az övékben csak a kerék lassú mozgása. A jegyárusnál álltak csak meg. A férfi összedörzsölte a kezét. A férfi oldalra hajtotta a fejét. Rendkívül fontosnak érezte. karját még mindig a vállán tartva. miközben a férfi arcát tanulmányozta. és megpróbált akkorát ütni a kalapáccsal. A kalapács hatalmas csattanással sújtott le. – Mire gondolsz? – kérdezte Katch. Persze. Megragadta a férfi kezét. és a szellő simogatása létezett. igazad van. Megan felkacagott. – Sejtettem – felelte Megan a fejét rázva. mintha nem így lenne. – Meg kell fognod a kezem – intett fejével Katch a hullámvasút felé. egy meghitt pillanat. és lustán keringtek az óriáskerékkel. és kikerült egy csapat tizenévest. – Igazán hízelgő – mormogta derűsen a férfi. és egy középkorú férfit figyeltek. Katch nem elégedett meg a hullámvasúttal. 34 . – Te csak tudod. A kerék tetejéről látták a park fényeit és a jobb felé húzódó tenger sávját. miközben megvette a jegyeket. – Mit szólnál egy limerickhez? Tudok néhány ilyen műfajú erotikus versikét. Egyik helyről a másikra húzta maga után Megant. – Akkor mi nyűgöz le? – A költészet – vágta rá Megan. s megpróbálta kihúzni a kezét a férfi szorításából. – Megan egy fejmozdulattal hátrasöpörte a haját. Elfelejtette a szenvedélyes pillanatot és a leselkedő veszélyt. inkább kihagyom. Az ajkak érintkezése. miközben újra felfelé emelkedtek. a szájához emelte. és megcsókolta. bementek az elvarázsolt kastélyba. – Nem? – Továbbvezette a nőt. – Hmm. ahogy kibújt a kabátjából. és elvigyorodott. hogy megszólaltassam a csengőt? – Az izmok nem nyűgöznek le – hangzott a határozott válasz. és újra próbálkozott. – Igen. majd Katchre mosolygott. – Megfogta a férfi kezét. – Tériszonyom van. hogy a kapcsolatukat baráti szinten tartsa. – Élvezem a társaságát. Megan összezavarodott attól az érzéstől. csak rövid időszakokra – tette hozzá mosolyogva. A szél a lány arcába fújta a haját. és az alattuk hullámzó emberek most már egy másik világhoz tartoztak. – Gyáva! – Valóban? Gyere. – Katch megvakarta az állát. Katch megérintette. Megant meglepte a karjából szétáradó érzés. üljünk fel a hullámvasútra.

Ezúttal gondosan körülnézett. – Nem nehéz feladat. Meg. – Úgy tűnik. – Többször kellene így tenned – jegyezte meg Katch. Hozzásimulva figyelte. – Na. Hihetetlenül kék szemek.Megan a férfinak dőlt: úgy érezte. – Milyen érdekes. A fogyó hold elő-előbukkant a felhők mögül. – Ahhoz képest. micsoda nő! – folytatta. ahogy újra elindultak. Megan kihúzta magát. mi a jó nekem. – Igen. Megan felállt. hogy alig ismersz. és remek a humorérzéke. ezt bóknak szántam! – Gondolom. – Ki kellene fújni magad. kék szemek. – Eggyel legalábbis: a neve Jessica. – Kedvelni fogod. miközben a régi utasok helyére újak ültek. Jessica és én jó pár évig együtt laktunk – közölte a férfi mellékesen. – Szőke. – Köszönöm szépen. mikor Meg ránézett. akit ismerek. meg néhány turista. csak békességet. mikor még fiatalabb volt. – Mikor csináltad ezt utoljára? – Mit? – Megan hátrahajtotta a fejét. A székek himbálóztak. – Én… – Az óriáskerék lassított. majd megállt. finoman metszett arc. de most már elég! – csattant fel Megan. feje tökéletesen illeszkedik a férfi vállgödrébe. haragosan megtorpanva. – Csak úgy. ahogy Katch mellett sétált. Katch elmosolyodott. és a tenger illatát hozta. – Ne duzzogj. majd a tölcsérbe harapott. úgy tűnik. majd átölelte a lányt. nagyon odavagy érte. sok tapasztalatot szereztél már a kifinomultabb nőkkel kapcsolatban. 35 . – És ami még jobb: okos. igazi szépség. és akkor megismerheted. Látott néhány ismerőst: helyiek jöttek ide egy kis esti kikapcsolódásra. A levegő hűvös volt. meglehetősen biztos vagy abban. Katch nevetve a kezébe nyomott egy tölcsért. és van néhány gyereke. de ezúttal nem érzett veszélyt. Meg. kicsit lazítani azokon a kemény szabályokon. – Most már házas. miután a jegyszedő felemelte előtte a korlátot. – Megállt egy fagylaltos pultnál. Felsóhajtott: boldogság öntötte el. Talán ide is el tud jönni néhány napra. – Megan erősen a fagylaltra koncentrált. – Nem tudom. Az arcuk közel volt. Tudod: halvány bőr. ahogy a föld forog körülötte. – Valóban? – Megan belenyalt a puha vaníliafagyiba. de azért néha még találkozunk. – Nincs benned semmi rejtélyes. Csöpög a fagyid. – Ennél egy kicsit azért többről van szó. amiket te magad állítottál fel magadnak. – Hencegj máshol a kapcsolataiddal! Ha azt hiszed. – Többet kellene nevetned – folytatta. Eszébe jutott néhány alkalom. aki kihasználta az előszezont. és kért két fagyit. Ő az egyik legszebb nő. hogy szeretnék találkozni a te… a te… – A nővéremmel – fejezte be a mondatot Katch. hogy a férfira tudjon nézni. Feje fölött néhány csillag pislákolt. – Mikor élvezted így a parkot? – Katch észrevette a lányon az értetlenséget. a szórakozás kedvéért. és a park keleti vége felé húzta a lányt. A park bejárati ajtajához sétáltak.

– Majd még mielőtt a lány megszólalt volna. – És ezt gondoltam akkor is. – Miért akarod megvenni? – kérdezte. Van fontossági sorrend. Az nevetséges lenne. a hangja mélyebb lett. – Nem. Megan szó nélkül eltette. – Te művész vagy. nem erre gondoltál. és megszorította a lány derekát. – Elfelejtettem odaadni neked a csekket. – Pontosan erre gondoltam én is. és a lányt figyelte. – Pedig már azt hittem. – Nem. Megan? Ellenzed a pénzkeresést? – Nem. Katch bólintott. hogy mire irányulnak a férfi gondolatai. anélkül. – Ahogyan te is – felelte a férfi. és előhúzott egy papírt. – Ezt gondolom most. – Ez olyan rossz indok lenne. – Szórakozottan a zsebébe nyúlt. Nincsenek unatkozó alkalmazottak. és mélyen a szemébe nézett. – Többen járnának ide szórakozni. – Mit ne? Ne csókoljalak meg? – Lassan. annál boldogabbak a vendégek. – Mire gondolsz? – kérdezte. az biztos – felelte Megan. hogy rápillantott volna. amihez értek. Nem akarta levenni a szemét Katchről. Annál többet is költenek. – De nem tehetek másként. – A csillogás visszatért a férfi tekintetébe. és egy szélesebb sétány? – Nem engedhetjük meg magunknak… – Nem ez volt a kérdés. s mikor visszahúzta. hogy a figyelme másra irányult. Azt teszem. – Talán hogy pénzt csinálj belőle? Katch egy ideig nem válaszolt. végig a lejtős strandon. – A férfi egyre közelebb húzta magához. – Talán rosszul ítélted meg a sorrendet. de jól felépített. A szél hátrafújta a lány haját az arcából. mert gyönyörűnek tartalak. persze. minél izgalmasabb és pergőbb a szórakozás. ezért nem kezdtél semmit a szobraiddal sem. ha látod. de a férfi magához vonta. De azért nem lehetek nevetséges. A férfi szorítása a vállán simogatásba ment át. kéjesen végigsimított szájával a nő bőrén. – Nevetséges vagy. a tenger felé. amikor először megláttalak. folytatta: – Mennyiben érintené a vidámpark üzletmenetét. – Felismered a szépet. hogy a térde megroggyan. Némán átvágtak a parti sétányon. – De ez csak elmélet: nincs elég pénzünk egy felújításhoz. – Megpróbált elhúzódni. – Kicsi. – A nagyapám egész életét ennek a parknak szentelte – emlékeztette. – Ezt soha nem is tagadtam. hogy milyen csodálatosan szép vagy. és amire jut idő. – Ajkát lágyan a lányéhoz érintette. Megan elhúzódott. Minél több a lehetőség. természetesen nem. A férfi váratlanul lágy csókot lehelt a homlokára. ha lenne néhány újabb látványosság. – Arra.– Ez nagyon szép park – mondta Katch. Túlságosan is tisztában volt azzal. – Ne! – A tiltakozás erőtlen volt: meg sem próbált kibújni a gyengéd ölelésből. Meg. – Megfogta a nő vállát. – Hmm? – Bár a férfi őt nézte. Megan érezte. Kezét Katch mellkasára helyezte: egyszerre támaszkodott és védekezett. 36 . – Az üzlet fellendülne. Megan látta rajta.

Ahogy eluralkodott rajta a félelem. – Gyengéden felemelte az állát. Sajnálom. 37 . – Meg! – A férfi hangja megállította. hanem kérte. – Katch megfogta a kezét. és reménykedett. – A férfi mögött látta. hogy meg tudja állni. A férfi íze teljesen elámította. Ajkai megkísértették. A többiek már zárnak. – Mit szólnál a hétfőhöz? Megan eltökélt volt. valami felrobban benne. Az újonnan felfedezett érzés. – Vacsorázz velem! – Nem… – Még nem is mondtam. de csak vacsora! – Hátrébb lépett. – Bent fogunk enni. A lány tágra nyílt szemmel nézett rá. Szeretett volna elfutni. Megan fészkelődni kezdett a férfi karjában. csak… vissza kell mennem. tudta. Hozzásimult: elkábította.mintha Megannek a szíve szállt volna el. 6. – Tudom. – Nem. és a szemébe nézett. hogy a sírás szélén áll. Ezúttal nem követelte. hogy a hangja elárulná. – Nem. mielőtt a lány tiltakozhatott volna. – Kérlek! A lány ellenállása ismét sóhajban oldódott fel. – Mi van? Te reszketsz. A férfi gyengédsége elbódította. Nyelt egyet. érzelmek. ahogy a fények lassan kialszanak. Megan élvezettel felsóhajtott. akármerre. Úgy érezte. – Visszakísérlek. és megcsókolta. hogy kiszabaduljon rejtekéből. bármilyen irányba. – Rendben. Vágy. ahogy a csók egyre mélyebb lett. – Ez nem ér – motyogta. majd megrémisztette a csók ereje. és nem eresztette. – Nem akartalak megijeszteni. majd elhatalmasodtak rajta. melyik este – panaszolta a férfi. Hétkor? – Nem piknikezem a parton – közölte. a férfi tekintete komoly volt. – El kell hoznom az elefántomat. és közelebb húzódott a férfihoz. megígérem. de Katch megfogta. Megrázta a fejét. és új érzések kavarogtak benne ellenőrizhetetlenül. – Most pedig mennem kell. a szerelem küzdött azért.

hogy fürtjei a vállára omoljanak. úgy gondolta. – Ma este pedig élvezem a vacsorát egy vonzó férfi társaságában. hogy többet dolgozott a tervezettnél. – Nem több. Vannak olyanok is. A munkával gyorsan teltek az órák. Amikor ezen a szobron kezdett dolgozni. – Nem engedem. Levette a munkaruháját. Az emberek nem lesznek ilyen gyorsan szerelmesek. A száj erős volt és érzéki. anélkül. Ha mégis. – Szervusz. épp ettől ilyen izgalmas. Csak a szoborra összpontosított. hogy mit érzett. És nem velem. Hogyan is kételkedhetne benne. Ez a férfi más. hogy az elmúlt két estére kellett volna gondolnia. és nagyon is éber. Teljes odafigyeléssel formázta meg a férfi arccsontját. mintha Katch mosolyogna az ő józan érvelésén. amit Megan olyan elbűvölőnek talált. Megan újra az agyagszoborra nézett. Bizalomgerjesztő arc nézett vissza rá. gondosan elegyengetve ujjával az agyagot. – Csak egy kissé túl érzékenyen fogadtam. elűzve azokat a zavaró gondolatokat. Hunyorogva vizsgálta az agyagból készült képmást. és kezet mosott. 38 . – Futó kaland – gondolta. A késő délutáni napsütés beáramlott az ablakon. Megtörölte a kezét. és magára erőltetett. remek gyógyír lesz a problémáira. Megrázta a fejét. Elfordult a férfi magabiztos arckifejezésétől. akik letelepednek. mikor Megan az alsó lépcsőfokra ért. a tekintet figyelmes. Felismerhető volt a vonások mozgékonysága. Úgy tűnt. Megpróbált nem gondolni arra. és hagyta. aztán otthagyják őket. – Ennek csak a vidámparkra fáj a foga – emlékeztette magát. és letakarta az agyagszobrot. – Holnap nekikezdek fából is – gondolta. mint a többi. gondolta: megvolt benne az a fajta durvaság és értelem. és békén hagyna minket. ami a megfeszített munkától állt a kezébe. drágám! – Papi épp akkor kanyarodott teherautójával a garázs elé. Jól sikerült. el fog menni. akik nem bírnak betelni a nőkkel: megszerzik őket. – Ha elmenne. Lassan kinyitotta. – Nem is lennék épeszű. amit ábrázolni akart. Valamennyire igaza is lett. mint futó kaland. Ha majd végleg meggyőződött arról. Töprengve szemlélte a szobrot. Ilyen egyszerű. – Nem történhet ilyen gyorsan! – mondta a szobornak mérgesen. – Nem így. Váratlanul éles fájdalom hasított belé. miközben a férfi a karjába vette. – Pontosan ezt szeretném – gondolta Megan. – Vannak férfiak – merült fel benne –. megházasodnak. ennyi az egész. akkor az csakis felületes érzelem. majd becsukta a tenyerét. szeretkeznek velük. hogy nem kaphatja meg. hogy Katch melyik csoportba tartozik? Felállt. és családot alapítanak. nem tartós. hogy vonzónak tart – gondolta. kihúzta a gumit a hajából. pillantva megállapította. hogy oldja a görcsöt. könnyed magabiztossággal kilépett a műhelyből. ha nem esne jól. A földre dobta a törülközőt.Megan a kezébe vette Katch fejét. Az órájára. amelyek egész hétvégén foglalkoztatták.

– Kedvelem. – Ma este Katchcsel vacsorázol? – Igen. Fogalma sem volt róla. mint ha köntörfalaz. mekkora kölcsönt kell kérnünk. hogy tudjuk. – Megan elővette a poharakat és tálakat. Megan nagyot sóhajtott. Nem volt értelme megkérdezni. hogy teát készítsen. és a magas kamatokra. A hullámvasút és a polip. Jól tudta azonban. hogy mit mondjon. – Tudja. – Papi! – Megan felháborodva fordult vissza. a parknak adnának kölcsön. – Papi élvezettel belekortyolt a teába. – Mennyire súlyos? Papi felsóhajtott: jobbnak látta. Megan az asztalhoz ült. hogy még élvezed is. míg nagyapja leül az asztal mellé. és feltette a teáskannát. az biztos. és köhögni kezdett. nyilvános helyen voltatok. és Meganre nézett.Kimerültnek látta a nagyapját. hogy biztos-e benne. – Ami természetesen az erény mintaképévé avatja. – Hát. – Élvezettel pöfékelt a pipával. – Ez megmagyarázza a kimerültségét – gondolta Megan. hogy nem szereti. – A férfi hátradőlt a széken. – Különben is. az van – morogta Megan. 39 . csak odament. – Akkor úgy tűnt. Látva. s a pipájáért nyúlt. nem is szól az egészről. ezért nem is szólt semmit. de tényleg… – Érezte. hogy elpirul. ha arról van szó. ha aggódnak miatta. hogy kell horgászni – folytatta Papi. elővéve a csekket. – Javítások. ha kimondja. – Nem sok jóval kecsegtetnek a bankok. hogy leplezze a nevetését. Ha a nagyapjának bármi kétsége lett volna. meg néhány kisebb szerkezet. Van stílusa. majd miután a kanna fütyülni kezdett. – Miféle gond? – Megan megvárta. hogy részéről lezártnak tekinti a beszélgetést. – Tudod. Megan élénken tiltakozott: – Ne butáskodj már! – Visszament a tűzhelyhez. kitöltötte a vizet a csészékbe. – Tízezer. – Hát. – Holnap felkeresek néhány embert – ígérte Papi. – Tízezer dollár. Ahogy mondtam. hogy nagyapja fáradt és rosszkedvű. – Szia. eléggé kedveled őt – folytatta. hogy tiltakoztál volna. – Tulajdonképpen úgy tűnt. ahogy nehézkesen kikászálódott a vezetőfülkéből. ezret elő tudunk keríteni valahogy – kezdte. – Hát. egyenesen Meganre mosolyogva. miközben együtt sétáltak a ház felé. – De Meg. majd a tűzhelyhez sétált. és kinyitotta a hátsó ajtót. Fogadok. – Papi. én nem leskelődtem – mondta nyugtatólag. – Jóképű fiatalember. – Végigsimított a homlokán. – Nem tudtalak nem észrevenni benneteket este az óriáskeréken. – Volt egy-két gond a parkban – felelte Papi. ezért a mosogatóhoz ment. hogy mások is észrevették. – Nem láttam. – Pontosabban kell felmérnünk a költségeket. mikor megcsókolt. mindig csak javítások. Papi! Sokáig maradtál. hogy ettől még nem tartom kevesebbre – mondta kedélyesen. amit nemrégen kapott Katchtől. hogy egy zsák pénzt kell egy ilyen öregembereknek kölcsönözni – motyogta Papi. és átölelte a derekát. talán tizenötezer dollár. nem igaz? – Megpróbált nem gondolni a rengeteg pénzre. remekül néztetek ki. ezzel jelezve. Megan. Nagyon jól néztetek ki együtt.

Nem kertelt.– Csak egy csók volt – nyögte ki végül. – Én megbízom benne – mondta Papi. mikor Meganre nézett. A fülében csillogó apró karika volt az egyetlen ékszere. – Néha – suttogta. miről beszélsz. amit annyira szeretek? Amihez az a kis kabátka van. nem lenne kedved felvenni ma este azt a narancssárga ruhádat. Hosszú. ha egyszer már lezárt egy témát. hogy eladnád neki a parkot? Papi érezte a szavai mögött rejlő félelmet. A nagyapja kemény diónak bizonyult. – A világ legkönnyebb dolga megkedvelni valakit. hozzá se nyúlt a teájához. – Megan! A lány megállt az ajtónál. A tavaszra emlékeztet. de nem szélhámos. – Megérzés: látom a szemében. Meg. Megan további kérdéseket szeretett volna feltenni. Az én szakmámban. Azt hiszem. – A dolgok nem maradnak mindig ugyanolyanok. Papi az unokájára nézett a pipafüstön keresztül. – Érezd jól magad! Néha jobb csak sodródni az árral. A változás viszi előre a világot. – Néha igen. ha emberekkel dolgozol. – Alig ismerem – vágta rá Megan. Megan kilépett az ajtón. és megfordult. – Miért? Papi vállat vont. jól kell ismerned őket. és a tükörben látta. – Nem értem. Megan egy ideig csendben ült. az öreg pedig az üres küszöböt nézte. Nagyapja ártatlanul rámosolygott. hogy a férfi képes odakintről kiáltozni neki! – Meg! 40 . Ezt már az elején is mondta. Egy órával később Megan a narancssárga ruhában nézegette magát a tükör előtt. kényelmes mozdulatokkal fésülte a haját. hogy még a húsvéti szünet előtt ki kell javítanunk a hibákat. ha hagyod magad. és megvárta. de aztán meggondolta magát. és elgondolkodva vakargatta a szakállát. és újra szippantott egyet a pipájából. Ő tisztességes. Papi megfogta a kezét. – A parkot akarja – mondta halkan. – Az arckifejezése megenyhült. ugye? Megan lesütötte a szemét. Ez fontos. hogy célratörő. aztán kortyolt egyet. Megan! A kefe megállt a levegőben. feltéve. Megan. Vagy… arra gondolsz. és készítek forró fürdőt. – Hahó. egyszerű vonala pedig jól illett karcsú termetéhez és magasságához. felmegyek. – Tényleg nem – erősködött Megan. amíg a lány újra fölnéz. – De azért kedveled őt. Nem igaz. Igaz. Megan a nagyapja arcát tanulmányozta. A halvány barackszín élénk tónust adott a bőrének. – Igen. ahogy a szeme kikerekedik. – Most ne ezért aggódjunk! Nagyobb gond. – Rendben. Papi bólintott. – Nem jelentett semmit. tudom. mire újra megsimogatta a kezét. A kabátka nélkül vállát és karját csak vékony pánt takarta.

– Bedugta a kulcsot a zárba. – Itt lakom. Arcát a virágokba temette. közöttük hatalmas kaspóból borostyán lógott a mennyezetről. – A virágok fölött a férfira mosolygott. ösztönösen a csomag után nyúlt. és az ablakhoz lépett. – Katch áthajolt előtte. – Tényleg nem gondoltam rá. – Haját a válla mögé dobta. – Csodálatosak. és betonozott kocsifeljárók. Katch kézen fogta. és még nem sok időm volt bútorokat keresni. és lila virágú bokrok szegélyezték. – Néhány dolgot már vettem itt-ott. ne is reménykedj! – Kíváncsiságból kihajolt az ablakon. hogy házat vettél. mikor a csinos kis házikóra nézett. – Az ilyesmi nálam könnyen megy. A világos kávészínű. – Mit művelsz? – kérdezte a nő. Ez azt jelentené. amit a férfi feléje dobott: egy csokor nárcisz volt. – Máris. mint a város szélén állók. majd a hatalmas kertet vette szemügyre. – Te itt laksz? Katch elmosolyodott a lány kérdésén. alacsony kanapén nagy halom színes párna hevert. és átküldettem párat a New York-i lakásomból is. – Köszönöm! – Szívesen – felelte. – Gyere az ablakhoz! – Miért? – Csak gyere ide! – ismételte. A férfi északnak tartott. és fából készült: Megannak mindig is nagyon tetszett ez az építési mód. virágok. Meg. Múlt héten költöztem be. Felismerte a környéket. az óceán felé. A sárgarézből és üvegből készült szekrények polcain kagylógyűjtemény sorakozott. míg a lépcsőn mentek felfelé. fönt tetőterasszal. majd kiszállt. – Gyere be! – hívta. Katch két emelettel lejjebb állt. Katch felhajtott az egyikre. Élvezte az alkony bágyadt fényeit. hogy kinyissa az ajtót. A lakás berendezése hiányos volt. mellette két. vesszőből font trónszék állt. – Kapd el! Mielőtt végiggondolhatta volna. – Lejössz? – Igen. A lány a házhoz vezető köveken lépkedett. – Valahol nekem is laknom kell. de nem az étterem felé mentek. A szomszédokéhoz képest a ház aprócska volt. – Mi ez? – kérdezte a nő. egy pillanat! Katch gyorsan és ügyesen vezetett.Megan hitetlenkedve megrázta a fejét. Üdvözletképpen felemelte kezét. de stílusos. fűzfák. a tölgyfa padlóra pedig szizálszőnyeget terítettek. mikor erre jártam. A lány hátradőlt. Mindenütt szépen nyírt gyep. Kétemeletes volt. – Ha azt szeretnéd. hogy leugorjak. – Tökéletes helyet választottál. 41 . amelyik a többitől távolabb esett. – Néhány hónapja. ahogy Megan előre gondolta. – Mikor vetted? – kérdezte a lány. – Pontosan – felelte a férfi. hogy itt akarsz letelepedni. A házak erre nagyobbak és előkelőbbek voltak. Magas sövények védték a lakók életét a többi ház és a nyilvános strandok elől. Megan a házra nézett. s a férfi könnyed vezetési stílusát.

Megan nem látta a nappaliban a szobrocskáit. – Lehet. Ostoba volt. mihez kezdett velük a férfi. – Újra keze közé fogta az arcát. hogy a lány ugyanolyan vágyakozón néz rá. Megan a férfi mellkasához nyomta az arcát. de a mosolya elhalt. hogy nem is szerelmes a férfiba. Ijedten félrehajtotta a fejét. és Megan meglátta a fából és rozsdamentes acélból készült berendezést. hogy leszedje az asztalt. A férfi azonban elhúzódott. Hallotta a férfi gyors. ostoba. Habozás nélkül követte a férfit. és a lány a következő csókra várva lehunyta a szemét. egyenletes szívverését. balra pedig a kandalló állt. és megpróbálta emlékezetébe idézni. – Ne most! Feljött a hold. és átölelte a derekát. Katch az arcához emelte a kezét. Mögöttük a tálalón legalább egy tucat gyertya világított apró. – Megmutatod? A szorítás erősödött. és közelebb húzta magához. míg végül már csak a kezük ért össze. – Hát ez gyönyörű. A csók mély volt. – Tessék? Mikor? – Az előbb. A bársonyosan zamatos bor kissé Megan fejébe szállt. – Azt hiszem. – Értem. – És most ki főz? – Mi – felelte könnyedén. meg tudja győzni magát. Hátrasimította a nő haját. hogy jól érezze magát. Megan érezte hajában a csókjait. de szeretett volna egyenlőként szembenézni vele. és a nőre vigyorgott. Ajkával felé közelített. és hosszan megcsókolta. Megan. azt kérdeztem. füves talaj magas sövényben végződött. A lejtős. – Vacsora után. nem az. hátrahajtotta a fejét. Ostoba. Megan megborzongott az élvezettől. – Látni az óceánt a tetőteraszról? Mivel a férfi nem válaszolt. amiért azt hitte. a lány megfordult. A szíve gyorsabban kezdett dobogni. és a konyha felé indult. akinek étterme van. hogy néha jobban kedvelem a meghitt környezetet. elmosolyodott. amelyik kedves udvarlóként nárciszokat dobált felé. amitől az ember biztonságban érezte magát. réz gyertyatartókban. – Fura mondat egy olyan ember szájából. A vele szemben ülő férfi mindent megtett azért. – Itt eszünk? – Utálom az éttermeket – felelte Katch. hogy lehet-e látni az óceánt a tetőteraszról. 42 . mintha meg akarna győződni arról. hogy az észérvek le tudják győzni az érzelmeket. és örömében felsóhajtott. és követelőző. mit mondott a csók előtt. Katch! – Az ablakhoz sétált. – Ujjával gyengéden dörzsölni kezdte a lány tarkóját. egyre lejjebb hajolt. Kíváncsi volt. mielőtt szorosan magához húzta volna. Mikor felállt. – Igen. megelégedve azzal. és csak egy pillanatra állt meg. mikor meglátta átható tekintetét. hogy csak nézheti a férfit. megfogta a kezét. A férfi kinyitotta a konyhaajtót. Mikor Katch elhúzódott.A szoba tágas volt: jobbról egy lépcső vitt fel az emeletre. – Akkor mondjuk inkább úgy. – Hogy szereted a marhasültet? Az étel mellé nehéz vörösbort ittak a füstüvegből készült asztal mellett. amikor azt hitte. puha bőrén érezte tenyere keménységét. Katch alig észrevehetően habozott. – Mondtál valamit? – mormolta a férfi. Ez a férfi félelmetesebb személyisége volt.

mint New York. – Egy nap majd kiszabadulnak ezek az elfojtott vágyak. ahol egy hatalmas franciaágy állt rézlábakkal. A keskeny hold fényét megszámlálhatatlan csillag ragyogása egészítette ki. mint a nagy művészek. mint egy idős úrinő. – Mesélj Párizsról! – Régi és előkelő. Tavasszal a legjobb: semmi sem olyan jó illatú. miközben a férfi a nyaka felé haladt. Mostanában azonban nem engedhetem meg magamnak. érzem. Meg! Szeretsz ábrándozni. Lassan. mikor megfogta a korlátot. Innen további lépcsőn kellett a tetőteraszra menni. és nyáron nagyon meleg van. A víz fodrainak fehérsége világított a sötétben. Mikor a szájához ért. – Kibújtatta a lány karját. Ha megcsókollak. Átható tekintettel nézett rá. jártál ott. Vágyra vágy volt a válasz. jártam. de még azt is egy műterembe zárod el. És Párizst. vagy az utcán valahol mindig szól a zene. – Nem? – Hangjában türelmetlenség hallatszott. – Szeretném látni. Fiatalabb koromban arról álmodtam. elillant a gyengédség. – Dehogynem. de ez nem számít. – Igen. miközben letolta a lány válláról a kabátkáját. – New Orleansba – mondta halkan. Megan nem tiltakozott. ahogy szabadjára engeded az érzéseidet. könnyedén sétáltatta ujjait a csupasz bőrön. Megan meghallotta a hullámverést. – New Orleansban mindenhol érezni a folyó szagát. – Nem gondoltál még arra. – Igen. aztán a kabátot a korlátra helyezte. A sövény mögött kavarogtak a hullámok. 43 . és a korlátnak dőlt. mint Párizs tavasszal. a széles. A munkádba menekülsz. és Párizsban is. mielőtt válaszolt. A férfi szemével akarta látni az álmait. Katch beleszívott a szivarkájába. ha tehetned? Ábrándozz. – Mindig is szerettem volna látni New Orleanst. és csókokat nyomott a helyükre. – De szép itt! Sosem tudom megunni az óceán látványát. érezte a belőle áradó melegséget. de sokkal megnyugtatóbb iramban. Átvezette a hálószobán. és szeretnék akkor veled lenni. Szeretnélek elvinni oda. hogy gondolatai a borral együtt kavarogjanak. Katch finoman nyalogatta. – Nem tehetem. keze a lány mellén. s vele együtt a lány tehetetlensége is. de elfojtod. – És Párizs? – tudakolta Megan. Félretolta a pántokat a lány vállán. hogy elutazz valahová? Megan vállat vont. hogy Párizsban tanulok. – Milyen volt? Katch végigsimított az arcán. – Gondolom. szőnyeg nélküli deszkákon. A lány nagyot sóhajtott. A férfi átölelte. – Szenvedélyes vagy. ugye? A lány egy pillanatra lehunyta a szemét: hagyta. Kinyitotta a szemét. ahogy a felszínre törnek az érzéseid. A hosszú üvegajtók egy folyosóra nyíltak. – Hirtelen megfogta a nő kezét. – Megan fejében már nemcsak a bor kavargott. – Hová mennél legszívesebben? – Hová mennék? – ismételte. Nem túl tiszta. New Orleansban. Nyüzsög a város. A nyitott éjszakai bárokból.Együtt lépdeltek fel a lépcsőkön. Párizsban nem fognád vissza magad. hová mennél.

Még sohasem tapasztalt ilyen erőt. Úgy tűnik. – Megan kihúzta magát. Remegő ajkakkal nyitotta válaszra a száját. A férfi egy pillanatig olyan erősen szorította magához. borzongva lélegzett. Katch megfogta a vállát. amely egybeolvadt a sajátjával. amit az ösztönök követtek. – Csak haza szeretnék menni. – De most hagyjuk ezt! Megan sarkon fordult. – Katch megfogta a kezét. sem tapasztalata nem volt. és a helyzet jobban elfajult. Csak a vágyakozás uralta. hogy vigasztalj. – Meg! – Katch meg akarta érinteni a vállát. meglovagolva az általa keltett élvezet hullámait. ahogy vállizma megkeményedik. A lány szaggatottan. – Katch újra hosszan a nő szemébe nézett. keze pedig vándorolni kezdett a testén. mikor hozzáér. – Azt már nem! Nem fogunk beszélni. Könnyeivel küszködve gyorsan a kabátjáért nyúlt. meztelen keblekre. – Majd beszélünk. ahogy a férfi teste válaszol az érintésére. és legalább olyan kikerülhetetlen. a fenébe is! – Nem fogok itt bőgni neked – mondta. hogy lassan ellazul. Kezét a pulóvere alá csúsztatta. A férfi lassan. 44 . Elárasztotta a férfi szenvedélye. mint kellett volna. – Akkor most hazaviszlek. hogy alig kapott levegőt. Becsúsztatta ruhájának mellrésze alá. és vége. Megan megadóan hozzásimult. – És ne sírj. – Ne! Ne érj hozzám! – A könnyektől elcsuklott a hangja. – Nem egyszerű. – Nem akarom. Sem tudása. amire ő kéjesen felnyögött. A férfi fájt neki. Megan szabadjára engedte a férfit. és a szemébe nézett: tekintete sötét és szúrós volt. s a kettő ereje együtt már több volt. de a lány hátralépett. Majd érezte. A csókok erőssége a kérlelőtől a sürgetőig változott. ahol rátalált a vágytól megfeszült. Érezte. és hihetetlen gyorsasággal öntötte el. Meg. mint amennyit el tudott viselni. majd becsukta. és lesietett a lépcsőn. A fájdalom a semmiből tört elő. ami vezethette volna. Megan végigsimított a férfi tarkóján. – Nem értettél félre semmit – vágott vissza Katch. Sóváran csókolta. Lassan fedezte fel az ismeretlen területet. masszírozta meleg bőrét. akár egy késszúrás. Ilyen egyszerű az egész. alig érve hozzá megigazította a lány ruháját. és egyenesen a férfira nézett. Arculcsapásként érte ez a visszautasítás. – Katch – mondta elfúló hangon –. Nyelt egyet. A vágyakozás éles volt. – Visszafojtott könnyei mögött a tekintetéből fájdalom tükröződött. de a lány kitépte a magáét. és nincs vége.A férfi beleharapott a lány alsó ajkába. izgatónak találta. valamit nagyon félreértettem. – Vacsoráztunk. szeretnék ma este veled maradni.

a kopott festék és a horpadások. Talán túl felnőtt lettél ahhoz. Ilyenkor meglátszik a kosz. mint aki a meleg ellenére föl szeretné melegíteni a lányt. Mikor lesz kész a hullámvasút? – De ahhoz elég fontos. tudom. akik a hullámvasúton dolgoztak. – Minden rendben. Elég idős már ahhoz. Ahhoz túl jól ismerlek. A lány egy ideig csendben volt: megpróbálta gondosan megválogatni a szavait. tudomást sem véve a témaváltoztatásról. hogy meg tudja különböztetni a valóságot a képzelettől. hogy boldogtalanná tegyen – felelte a nagyapja. Már vagy tíz napja annak. azt hétköznapivá teszi a józan napsütés. – Vállat vont. – Már több mint egy hete olyan szomorúnak látszol. hogy rád mindig számíthatok. – Dehogyis. Hát veled mi van? Nem tiltakozott. – Hiába titkolózol előttem. – A kopácsolás közben nem maradt abba. Már húsvét előtt újra működni fog. hogy beszéljek róla. Szeretettel nézte. – A kisebb gépek már rendben vannak. Megan félresöpörte a férfival kapcsolatos gondolatait. – Gyorsabban megy. Ami a mesterséges fényben csillogónak és újnak tűnik. Ezt szerette benne. mikor már szembesültek a valósággal. Csak a nagyon fiatalok. amikor nagyapja kivezette őt a szabadba. – Átölelte unokája vállát. A tavaszi napon szinte nyári meleg volt. – Nem akartam előled semmit sem eltitkolni. ennyi az egész. mint gondoltam. hogy a nagyapja is ilyen örökifjú. ahogy ellenőrzi az elvarázsolt kastélyon végzett javításokat. Papi. Papi. Megan. hogy Papi a javítások szükségességéről beszélt neki. miközben megpróbálta kikerülni a saját kísérteteit. Megan tudta. – Hát akkor ki vele – felelte könnyedén – hallgatlak! 45 . – Mi újság? Hangja hallatára Papi széles mosollyal a száján fordult meg. még akkor is. A hirtelen napsütésre pislogni kezdett. Végigsétált az úton. – A te boldogságod nekem is számít. s a saját valóságára összpontosított: nagyapjára és a parkra. ahogy annak is tíz napja. – Fontosak neki a kísértetei – gondolta mosolyogva. – Hogy velem mi van? – ismételte. és megszorította.7. Nappali világosságnál a vidámparkok elveszítik csábító varázsukat. és a munkások felé fordult. – Papi megdörzsölte a vállát. A kopácsolás miatt úgyis nehezen hallották egymást. hogy velem beszéld meg a gondjaidat? A lány bocsánatkérően fordult felé. Megan. hogy utoljára látta Katchet. vagy a magukat fiatalnak érzők tudnak hinni a csodákban. – Szia! – üdvözölte a nagyapját. – Csak nem olyan fontos.

csak ennyi. de a nagyapja erős szorítása visszatartotta. – Megrázta a fejét. mit csinálnak. Tudta. 46 . és közelebb akart lépni a munkásokhoz. csak azért. – Azt hittem. – Átkarolta. Megan elhallgatott egy pillanatra. kérlek! – Megpróbált hátrálni. ha nem viszonozzák – motyogta Megan. természetesen fabatkát sem ér az egész. – Járt Párizsban. remélve. Az hálátlanság lenne tőlem. ha egyszer a nagyapja meg akar tudni valamit. – Nyaranként több ezer emberrel találkozom. – Papi – mondta lágyan –. hogy az vagyok – szépítette óvatosan. még akkor is. Megan mélyet sóhajtott. Szeretlek. sehol nem voltam. Papi. ha úgy kellett kihúznom belőled. – De tévedtem. A parttól legmesszebb pedig csak Charlestonban jártam. – Nahát. hogy mindenki más is így érez. hogy nem lesz ez így jó. Papi végigsimított az unokája haján. Csak azokat ismerem igazán. mire Megan idegesen fújt egyet. – Magyarázd el. – Megan! – Papi mindkét kezét a vállára tette. Majdnem egyforma magasak voltak. pedig még nem is mondtam nevet. hogy szerelmes vagy belé! – Nos. hogy felesleges lenne kitérő válasszal vagy féligazsággal próbálkoznia. és szeretek itt élni. te eddig mindig őszinte választ adtál. – De akkor miért vagy olyan szomorú? – Papi. miért nem számít. – Hát ez nem valami okos megjegyzés egy okos lánytól – mondta az öreg. – David Katcherton nem olyan férfi. hogy sikerül megértetnie nagyapjával a dolgot. mint én. és a szemébe nézett. még nem biztos. Szerelmes vagyok belé. hogy nem szeret? – akadékoskodott a nagyapja. – Nem ezt akartam neked sugallni. de ők mind átutazók. Papi felvonta a szemöldökét. hogy az még Megan fájdalmát is elnyomta. nem! – tagadta gyorsan. – Talán rákérdeztél? – Nem én! – Megan úgy meglepődött. hogy megnézze. hangjában enyhe rosszallással. – Meg. – Akkor most nyíltan is megkérdezem tőled – folytatta. – Ki mondta. és arcát az idős ember vállába temette. hogy majdnem felnevetett a gondolatra. – Hát jó. Már el is felejtette.– Hibát követtem el. olyan ingerülten. de ez nem számít. és most New Yorkban él. én ezt nem így gondoltam. – Mitől vagy te olyan biztos abban. És semmin sem akarok változtatni. milyen kiállhatatlan tud lenni a nagyapja. – Miért kellett volna rákérdeznem? A dolgok így sokkal egyszerűbbek. – Én még soha. hogy így van? – kérdezte Papi. – Karjával széles mozdulatot tett. – Ó. És van egy Jessica nevű nővére. mert te szeretsz. aki komolyan szerelembe tud esni. A lány felsóhajtott. Nem ismerem őket. – Túl rövid pórázon tartottalak – mondta halkan. – Hát ez aztán mindent megmagyaráz – helyeselt Papi. akik itt is élnek. de nagyapja erős keze újra visszatartotta. – Mindig is mondogattam magamnak. Főleg nem egy olyan nővel. nem. ami nem tűnt túl meggyőző magyarázatnak. – Beletúrt a hajába. mire Megan vállat vont. – Szerelmes vagy belé? – Nem.

ahelyett. hogy te milyen szőrszálhasogató vagy. hogy fényes nappal itt téblábolsz a vidámparkban? – Nem ment túl jól a munka – vallotta be a lány. – Az úgy volt. – Nem a banktól kaptad a pénzt? – Megan értetlenül vonta össze a szemöldökét. – Papi nyugtatóan megpaskolta az unokája kezét. – Amellett mindig is odavoltam a vidámparkokért. Azt hittem. – Inkább hajthatatlan – javította ki az unokája mosolyogva. de hát nem is a banktól kaptam a pénzt. és megveregette az unokája hátát. Túl mély víz ő nekem. hogy megkösse a cipőjét. hogy megengedjem neked. Megan tudta. Makacs szamár vagy. – Nem számít – ismételte halkan. – Soha életedben nem voltál hálátlan. és ő felajánlotta. – A cipőfűzővel ügyetlenkedett. de a tekintete vidám maradt. – Pedig – ha jól emlékszem – te mindig jó úszó voltál. a hangja elvékonyodott. hogy meséltem neki a javításokról meg a kölcsönről. hogy ez az igazság. – Te senkit sem ismersz. Mindketten tudjuk. hogy írtunk! – vágta rá sértődötten Papi. ezért szépen és törvényesen még papírt is írtunk. Meg. – Kis szerencsével jó lesz a nyári forgalom. és sok időt vesz el a papírmunka. hogy a lány már nem gyerek többé. te erről nem tudhatsz. – Hát akkor mégis. – Elég önző voltam. hogy megtudd. – Hogyan… – A mosoly eltűnt. hogy szerettél volna világot látni. nem tőle kaptad? – Jaj. Hihetetlen. hanem érett nő. – Te sosem voltál önző – felelte Megan. – Én csak arra gondoltam. Köhögve és nagy szipogások közepette lehajolt. hogy szemmel tarthass. még mielőtt a lány tiltakozhatott volna. ő pedig közel sem számít fel annyi kamatot. – A férfi tekintetében aggodalom tükröződött. miközben elindultak. – Ami egy hét múlva tökéletesen rendben lesz– mondta elégedetten körbenézve Papi. Megan. – Nagyapjába karolt. hogy milyen gyorsan elrepült az idő. – Katch azt mondta. akinek ennyi pénze lenne – kezdte félszeg mosollyal a nő. ahogy azt is. honnan a csudából szerezted? A válasz csak valami érthetetlen dörmögés volt. dehogynem hibáztam – mondta. – Ugye. Parfümjének halvány illata arra emlékeztette. – Írtatok róla szerződést? – kérdezte nyugodtan a lány. – Rendben. de én tudom. ezt nem tehetted. és elhúzódott. – Papi megrázta a fejét. – Hiába tagadta. – Miért nem vagy inkább a műtermedben. – A bankok sokat kérdezősködnek. a félig kész arcmásra gondolva. hagyjuk a témát egy időre. – Csak előkelőbb szó a fafejűre – mondta Papi tömören. miközben fél füllel a hullámvasúton kopácsolók munkáját hallgatta.Papi erre fölnevetett. Ő mindig másképp látja a dolgokat. – Hát persze. Ó. Nem. hogy Katchben és bennem olyan kevés közös van. és felsóhajtott. – Miért tetted? – Csak úgy megtörtént. – De miért? – kérdezte. és a tízezer dollár nagyobb részét vissza is tudjuk majd fizetni. hogy nem számít. mint én. – Ez sokkal szebb kifejezés. hogy maradj. – Ő pedig főleg nem akarta. hanem… – Papi hirtelen elhallgatott. – És mi a biztosíték? 47 . – Ó. hogy gyorsabban visszakapja a pénzét – jegyezte meg a lány. Tökéletes megoldásnak tűnt. örülni fogsz neki… – Elhallgatott. – Talán a bank küld majd pár vendéget. hogy csak azért maradtál itt. – Nem.

és az ülésre tette. természetesen. és leállította. Motorja a férfi fekete Porschéja mögött állt. hogy feltörölje. Meg! – üdvözölte könnyedén. csak biztos akar lenni abban. Kopogott. Megannek átkozott rossz természete volt. időben kinyithatunk majd. Mellette egy könyv John Cheevertől. A gondosan nyírt gyepen keresztül a bejárati ajtóhoz ment. hogy nem akarta. Az illemet félretéve megpróbálta elfordítani az ajtó gombját. A lelkiismeretével küszködve a konyha felé indult. és elviharzott. majd felegyenesedett. Megan visszafogta a mozdulatát. s összevonta a szemöldökét. Végül is a kocsi a ház előtt állt. A kanapé alá félig berúgva egy pár kopott sportcipő hevert. de a tekintete másról árulkodott. – Szia. hogy ennek örült. Néhány csepp a pultra is kicsordult. – Természetesen – ismételte dühösen. aranyszínű óra hevert a könyvespolc üveglapján. 48 . kifordult a konyhaajtón. – Ne aggódj. Megfordult. Mikor a lány odaért hozzá. és az ajtó sem volt zárva. a kert felől halk zümmögésre lett figyelmes. A ház csendes volt. Felsőteste meztelen volt. Hirtelen ráébredt arra. Egy ember magánéletének a felségterületére merészkedett. Az ablakhoz sétált. gondolta. Ha szabadjára engedte magát. Vékony. Egyszerre érezte magát kényelmetlenül és elbűvölve. Katch nem akarta. A mosogatóban talált egy csészét. és egy piros villanást vett észre a szeme sarkából. ahová nem volt joga bemenni. A lány élvezettel figyelte. és meglátta Megant. hogy mit tesz. – Hogy voltál képes kihasználni egy hiszékeny öregember bizalmát?! A férfi felvonta a szemöldökét. Levette a sisakot. de Katch láthatóan nem foglalkozott vele. dörömbölt is. Papi utánanézett. – Hát most aztán nem ússza meg szárazon – mérgelődött. a férfira utaló nyomokat keresve. Ebből még lehet valami. nem habozott. Mikor engedett. Ennek ellenére a nappaliba ment. Amellett – tette hozzá sóhajtva –. hogy a mosogatórongy felé nyúljon. – Persze. A napsütés miatt hunyorogva megtörölte a homlokát. A dohányzóasztalon Nikon fényképezőgépet látott. és átszáguldott a füvön. – Neked aztán van bőr a képeden. Hirtelen visszalépett az ablaktól. és észrevette a férfit. Megan! Minden rendben lesz. Megan zsebre tette a kezét. és belépett. Összedörzsölte a kezét. és a fűnyírónak dőlt. Katch a fűnyírót tolva sétált felfelé a kert déli oldala felől. Felnézett. ahogy karján és hátán kidudorodnak az izmai. Kinyitotta az ajtót. Katcherton! – támadt rá a látogató. hogy senki sincs odabent. A javítások jól mennek. hogy kimenjen. amint vörös blúzban és fehér farmernadrágban siet feléje. farmernadrágjának szárát hanyagul föltűrte. a tűzhelyen pedig félig kihűlt kávét egy findzsában. ezt nem is volna szabad tudnod. Napbarnított bőrének sötét mézszíne fényesen csillogott a munkában megizzadt testen. – Fogadok. de nem érkezett válasz. gondolta megelégedetten. és elvigyorodott. A férfi mozgást. – Meghiszem azt – mondta a lány keserűen. kikapcsolta a fűnyírót. hogy a férfi nincs otthon. Nem akar szimatolni.– A park. Ösztöne azonnal azt súgta. Mikor megfordult. Megan lefékezte a motort a Katch háza előtti feljárónál.

– Igen. és kézbe vette a fűnyíró indítózsinórját. – Most sem akarlak. A lány megpróbált nyugodt hangon válaszolni. – Hogy én nem akartalak? – A lány újra megpróbált kikerülni a szorításból. Erősen megszorította a karját. a lányt. – Miért? – kérdezte Meg. – Akkor majd én megmagyarázom – vágott vissza Megan. Nem akartalak. – Semmi okom sincs rá. vagy minden férfival szembeni általános rosszindulatról van szó? A lány válaszra sem méltatta a kérdést. Meg. – Világosabban. A heves mozdulatra a nő agyában egymást kergették a gondolatok. hogy az első perctől fogva bizalmatlan legyél irántam. most már kezdem érteni. Ahogy az enyémet sem. Gondolom. – Én nem elvettem. – A földre lökte a lányt. – Miért kell neked mások dolgába ütnöd az orrod? – folytatta a lány. Elvesznek. arra valahogy mégis megvan minden okod. ha megtudod. Ő mindenkiben megbízik. és ezt már az elején tisztáztam. hogy törődnének az emberekkel. Katch felcsattanva elengedte a zsinórt. – Mint ahogy már napok óta nem akarlak. – Én is a park tulajdonosa vagyok. És még mindig meg akarlak szerezni téged. hangszíne pedig tárgyilagos. – Rendben. – Katch félretolta a fűnyírót. miért kellett olyan nagylelkűen felajánlanod a koszos kis pénzedet? – Na. hanem adtam. – Pénzt adtál kölcsön – javította ki Megan. hogy kihasználd. valóban így van. 49 . – Még mindig szeretném megvenni. igazam volt. de a férfi gyorsabb volt. – A lány hátralépett. hogy megbízzam benned. – Katch lehajolt. – Sejtettem. hogy tőlem van a pénz. de ahhoz nincs szükségem cselszövésre. – Igen. a férfi újra a szájára hajolt. ráadásul alacsony kamattal. a magadfajta emberek így csinálják. – Nem volt jogod. de ebben a mozdulatban nem volt lustaság. – Miért kellett ott lenned a parkban. – Talán hibát követtem el. ami vele kapcsolatos. és száját a szájára tapasztotta. és már meg is ragadtad. – Amire a park a biztosíték. Úgy tűnik. de hiába. fátyolos és kifürkészhetetlen volt. – Úgy tűnik. – A férfi szeme összeszűkült. – Ilyen felháborodásra azért mégsem számítottam. – Mert megláttad benne a lehetőséget. akkor örülnöd kellene. – Újra a fűnyírónak dőlt. nem te irányítod Papi életét. – Katch kinyújtóztatta a derekát. – Kár. – Nagyon is jól tudtad. Még sosem érezte benne ezt a fajta durvaságot. anélkül. – Miért kölcsönöztél nekünk pénzt? – Nem tartozom neked magyarázattal – felelte Katch. – Úgy láttam. – Ha ez a bajod. hogy gyorsan került pénz a javításokra. – Talán nem jól értek valamit.– Újra – kérte. – A férfi tekintete szürke. mikor akkor este hagytalak elmenni. – Te nem akartál engem. Ez csak játék. – Te a parkot akarod – kezdte újra. így már semmi sem állt kettőjük között. hogy ez nem örökletes. – Még mielőtt megszólalhatott volna. – Csak miattam van ez. hogy sohasem hagynám – közölte Megan. Az indulattól szinte remegett a hangja. – A férfi hangja hűvös volt és hivatalos. hogy nem leszel elragadtatva. akkor beszéld meg a nagyapáddal. így engem is érint minden. – Magához húzta.

majd gyors zihálással kapkodóvá vált. amivel korábban próbálta meggyőzni. A férfi végignézett rajta. Hüvelykujjával addig simogatta a mellét. – Mielőtt megteszem. Megan érezte. – Ne! – A férfi azonban újra elnémította a csókjával. hogy szereti. A lány elpirult.– Ne! – mondta ijedten. Ajkuk szétvált: a férfi szája tovább siklott a nő nyakára. tekintete lassan felfelé siklott. – Aztán hátat fordított. és hozzásimult. ziháló lélegzetvételét. a nő az arcán érezte forró. Némán reszketett. Magával ragadta a zsákmányát. tekintete tele volt szenvedéllyel. – Akkor most menj haza! – Felállt. – Ez a hely nem illik hozzád. anélkül. A férfi ujjai égető nyomot hagytak reszkető testén. Megan még hallotta a konyhaajtó indulatos csapódását. – És nem ez a módja. és még egyszer a lányra pillantott. – Katch – nyögte ki végül a férfi nevét. amit akar. 50 . A lány eszét vesztve suttogott. egymás mellett. Ha meg tudott volna szólalni. sem szégyen. majd lejjebb. és elöntötte a forróság. majd megállapodott az arcán. sem a könnyed. zavarban volt. Megan nem tudott tisztán gondolkodni. csak a fájdalmasan égető. Megan felnyitotta vágytól elnehezült szemhéját. amíg minden félelmet és gondolatot elfelejtett. Szerette volna megérinteni. pökhendi magatartás. Amikor Katch felemelte a fejét. úgy. szerelem iránti vágy. Nem volt már benne büszkeség. Csak az elemi ösztön létezett. egész teste megborzongott a vágytól. Ajka lázasan újra az övére tapadt. elmondta volna a férfinak. de félt tőle. A lélegzete elakadt. Már sehol sem volt az a fajta játékosság. és a hátára gördült. – Megbántottalak? A lány tagadólag megrázta a fejét. A férfi el fogja venni. Testében érezte a férfi utáni sóvárgást. és otthagyta a füvön. a vér szinte forrt az ereiben. ahogyan akarja. hogy a másikhoz értek volna. és felült. – A férfi hangja érdesen hangzott. ami ugyanazt váltotta ki Meganból is. hogy fulladozik. Egy ideig csak bámulták egymást. Ott feküdtek egy ideig.

Hasonlítunk egymásra. hogy egyedül a művészetben talál igazi megnyugvást. milyen éles szeme van. Az asszony hihetetlenül szőke volt. vagy a zsúfolt vidámparkban. 51 . A nagyapjának nem akart az érzéseiről beszélni: sok mindenben még maga se volt biztos. milyen lesz a nyári forgalom. Mint minden húsvétkor. maga Megan? Megan Miller. hacsak nem állunk egymás mellett. A parkban töltött órák gépiesen teltek. – Elnézést. fürödni. Egyedül akart lenni. – Jessica elmosolyodott. Az emberek napozni jöttek. A lámpa gyakran éjfél után is égett a szobában. A vidámparkban már délután felé járt az idő. Megan nem is értette. de ő tudomást sem vett az idő múlásáról. ezúttal is rengetegen jöttek. hogy olyan önfeledten szórakoznak. és megpróbálta az erőszakosabb gyerekeket visszatartani attól. – Katch mondta. Hol találnának erre jobb helyszínt a fehér. hogy félrelökjék a gyengébbeket. Csak a szobrászműhelyben talált vigaszra. – Ugye. hajtotta előre. – Igen. kikapcsolódni. Megan életében először érezte fárasztónak a látogatókat. Egy kisgyerek olyan sikongó élvezettel keringett a tűzoltókocsiban. Úszni jöttek. Úgy tűnt. Mivel Papi jól ismerte. és megragadták a kormánykerekeket. akik a következő két hét alatt végeláthatatlan tömegben özönlötték el a várost. miközben az ő élete fenekestül felfordult. és tudta. reszketőn űzte. Megan a körhintánál szedte a jegyeket. Minden arc idegen volt. dolgozni és gyógyulni akart. A gyerekek büszkén vigyorogtak szüleikre. Ahányszor a tűzoltóautók. de kevesen veszik észre. Megannek nehezére esett megbirkóznia a sok turistával és kirándulóval. a zajos boltokban. Megan bosszús volt. – Igen. pedig már néhány órája ott állt a körhinta mellett. nem is háborgatta a kérdéseivel. – Katch nővére. ami a városkát az idényen kívüli időszakban ülte meg. hogy Megan önkéntelenül is elmosolyodott. – Megan felnézett: azt gondolta. Segíthetek? – Jessica Delaney vagyok. haját gondosan kisimította finom arcából. megnyomta a kart. amitől a szerkezet nagy hangzavar közepette forgásba lendült. hogy elkápráztassák az otthoniakat a barnaságukkal. a versenyautók és a rendőrautók megteltek. kiről is van szó. egy szülő akar tőle kérdezni valamit. homokos tengerpartnál. miért nem tudta azonnal. A tömeg előre jelezte. ami idegesen.8. a ringatózó óceán hullámainál? Nevetni akartak és szórakozni a kanyargós csúszdákon. Rengeteg életerő feszült benne. hogy magányra van szüksége. Arra a csöndre és magányra vágyott.

Megan gyakorlott szeme azonnal észrevette a külső felszín alatt rejlő hasonló csontfelépítést. Jessica szeme kék, ahogy Katch mondta, a szemöldöke vékonyabb, mint a férfié, de ugyanolyan sűrű szempillája és nehéz szemhéja volt. – Nagyon örülök. – Megan azon tanakodott, mit is mondhatna. – Katchhez jöttek látogatóba? – Nem olyan nőnek tűnt, aki vidámparkokat akar vásárolni. Jobban illett volna hozzá egy vidéki sportpálya, vagy valami színház. – Csak néhány napra jöttem. – Jessica a mellettük lévő körhintára mutatott, ahol a gyerekek apró repülőgépekben ülve köröztek. – A családom is itt van. Ő ott Rob, a férjem. – Megan a magas férfira mosolygott, akinek kócos, sötét haja és vonzó, szögletes arca volt. – És a lányaim, Erin és Laura. – Egy hat- és egy négyéves világosbarna hajú kislány felé bólintott üdvözlésképpen, akik egymás mellett ültek egy repülőben. – Csodálatosak. – Imádjuk őket – mondta Jessica könnyedén. – Katch nem mondta, hogy hol találom meg a vidámparkon belül, de pontos személyleírást adott magáról. – Itt van ő is? – kérdezte Megan, és kevés sikerrel megpróbált könnyednek tűnni, miközben tekintetével a tömeget pásztázta. – Nem, akadt valami kis elintéznivalója. Megszólalt a menet végét jelző csengő. – Bocsásson meg egy percre! – motyogta Megan. Hálás volt, amiért félbeszakíthatta a beszélgetést, és figyelmét a gyerekek ki- és beszállására összpontosíthatta. Ezzel időt kapott, hogy összeszedje magát. A két utolsó beszálló utas Katch két unokahúga volt. Erin, az idősebb, nagybátyjáéval megegyező színű szemével Meganre mosolygott. – Én vezetek – ragadta meg szenvedélyesen Laura a kormányt. – Családi vonás – szólalt meg mögötte Jessica. – A konokság. – Megan becsatolta az utolsó biztonsági övet is, és visszament az irányítópulthoz. – Már biztosan észrevette. Megan visszamosolygott rá. – Egyszer-kétszer. – Mögötte kigyulladtak a fények, és fölerősödtek a zajok. – Tudom, hogy elfoglalt – mondta Jessica a gyerekekkel zsúfolásig megtelt körhintára pillantva. Megan alig észrevehetően vállat vont, és követte a nő tekintetét. – Inkább csak azt kell figyelni, hogy mindenki bekösse magát, és senki se legyen szomorú. – Az én angyalkáim – mondta Jessica –, alig fogják várni, hogy tovább szaladhassanak a következő játékig. – Elhallgatott. – Beszélhetnénk, ha itt végzett? Megan összevonta a szemöldökét. – Hát igen, azt hiszem… Egy óra múlva szabad leszek. – Nagyszerű! – Jessica mosolya ugyanolyan elragadó volt, mint a testvéréé. – Szeretném megnézni a műtermét, ha nincs ellenére. Találkozzunk ott másfél óra múlva! – Az én műtermemben? – Nagyszerű! – mondta újra Jessica, és megveregette Megan kezét. – Katch elmondta, merre van. Újra megszólalt a csengő, emlékeztetve Megant a feladatára. Miközben elindított még egy menetet, azon tanakodott, Jessica vajon miért épp a műteremben akar találkozni vele.
52

Homlokát ráncolva Megan a hálószoba tükrében tanulmányozta az arcát. Egy Jessica finom szépségéhez szokott férfi hogyan vonzódhat olyan nőhöz, aki csupa éles kiszögellés? Megan megvonta a vállát, mintha nem számítana. Hajkeféje nyelét szórakozottan forgatta az ujjai közt. – Ez a férfi is csak futó szórakozást keres – gondolta. – Hogy te milyen ostoba vagy! – tett szemrehányást a tükörképének. Lehunyta a szemét, nem akarta látni a vádaskodó pillantást. – Nem tudod elengedni – folytatta magában könyörtelenül. – Nem is érdekel, hogy miért akar téged, csak hogy kellesz neki. És teljes szívedből azt kívánod, hogy ez mindig így legyen. Megrázta a fejét, szétzilálva az előbb gondosan megfésült haját. Most nem szabad erre gondolnia. Jessica Delaney minden pillanatban itt lehet. – Vajon miért jön? – Megan letette a hajkefét, és összevont szemöldökkel a távolba meredt. Miről szeretne vele beszélni? Mit akarhat? Megan még mindig nem talált ésszerű magyarázatot. – Már két hete semmit sem hallottam Katchről – gondolta. – Miért akar a nővére ilyen hirtelen találkozni velem? A garázs elé érkező autó hangja szakította félbe a gondolatait. Megan az ablakhoz sétált, így épp láthatta, amint Jessica kiszáll Katch Porschéjéből. Megan előbb ért a hátsó bejárathoz, mint Jessica, aki még a kertet szemlélte. – Üdvözlöm szerény hajlékunkban! – A lány esetlennek és falusiasnak érezte magát. Kissé habozott, mielőtt kilépett volna az ajtón. – Milyen kedves hely! – Jessica mosolya annyira hasonlított Katchéhez, hogy Megan szíve összefacsarodott. – De jó lenne, ha az én azáleáim is ilyen gyönyörűek lennének! – Papi… vagyis a nagyapám gondozza őket. – Igen. – Kék tekintete meghittséget és bizalmat sugárzott. – Csodálatos dolgokat hallottam a nagyapjáról. Szeretnék vele is találkozni. – Még mindig a parkban van. – Kellemetlen érzése egyre halványult. Úgy tűnt, a Katcherton családban közös vonás a lefegyverző kedvesség. – Kér kávét? Teát? – Talán majd később. Előbb menjünk fel a műterembe! – Ha nem bánja, szeretném megkérdezni, Mrs. Delaney… – Tegeződjünk, szólíts Jessicának! – vágott közbe vidáman, miközben elindult a lépcsőn felfelé. – Jessica… – ismételte Megan –, honnan tudtad, hogy van műtermem, és hogy épp a garázs fölött van? – Ó, hát Katch mondta – válaszolt fesztelenül Jessica. – Sok nagyszerű dolgot mesélt rólad. – Megállt az ajtó mellett, és megvárta, hogy Megan kinyissa. – Alig várom, hogy lássam a munkáidat. Én is szoktam néha olajjal festegetni. – Valóban? – Végre akadt magyarázat Jessica érdeklődésére. Ő is művészlélek. – Sajnos elég rosszul megy a festés, ezért állandóan csalódott vagyok. – Újra megjelent ajkán a Katcherton-mosoly. Meganbe hirtelen éles fájdalom nyilallt. A kilinccsel babrált. – Én sohasem tudtam festeni – mondta gyorsan. Szavakra volt szüksége, hogy elfedje azt, amiről úgy gondolta, túlságosan is nyilvánvaló. – Olyankor semmi sem úgy sikerül, mint

53

amilyennek szeretném – folytatta, miközben beléptek a műterembe. – Bosszantó, ha az ember nem tudja megfelelően kifejezni magát. Nyaranta ugyan festegetek, de… Jessica nem figyelt. Pontosan ugyanúgy járkált körben a szobában, ahogy a bátyja: figyelmesen, kecsesen, némán. Megérintett egy szobrot, egy másikat kézbe vett. Egy apró elefántcsont egyszarvút olyan hosszan tanulmányozott, hogy Megan egyre idegesebb lett. Mit csinál? – tanakodott. – És miért? Napsugarak csíkozták a padlót. A kora esti fényben táncoltak a porszemek. – Túl késő – gondolta Megan, mikor eszébe jutott Katch szobra. Egy ferde napsugár épp rávetült, megvilágítva a vonásokat, amelyeket már kivésett. Még messze volt a befejezéstől, mégis jól felismerhetően Katchet ábrázolta. Megan nevetségesnek érezte magát, ezért elé állt, remélve, hogy így eltakarhatja Jessica elől. – Katchnek igaza volt – motyogta Jessica. Még mindig a kezében volt az egyszarvú, amit az ujjbegyével simogatott. – Mint mindig. Ami általában bosszant, de most nem így van. Olyan megdöbbentő volt a Katchcsel való hasonlósága, hogy Megan legszívesebben lerajzolta volna, miközben megpróbálta követni a nő csapongó gondolatmenetét. – Miben volt igaza? – Abban, hogy kivételes tehetség vagy. – Micsoda? – Megan szeme kikerekedett. – Katch mondta, hogy különlegesek a munkáid – folytatta, és utoljára még egyszer megnézte az egyszarvút, mielőtt letette. – Én is így gondoltam, mikor megkaptam azt a kettőt, amit elküldött nekem, de hát az nem volt sok. – Felvett egy vésőt, és szórakozottan a tenyeréhez ütögetve körülnézett. – Ez elképesztő. – Elküldte neked a szobrokat, amiket megvett tőlem? – Igen, néhány héttel ezelőtt. Nagy hatást tettek rám. – Jessica hangos csattanással tette le a vésőt, s egy félig befejezett tanulmányhoz lépett, amely egy tengerből kiemelkedő nőt ábrázolt. Ezen dolgozott Megan, mielőtt Katch mellszobrához látott volna. – Csodálatos munka! – ámult Jessica. – Meg kell szereznem, ahogy az egyszarvút is. Azt a kettőt, amit Katch küldött, nagyon jól fogadták. – Nem értem, miről beszélsz. – Megan nem tudta követni Jessica gondolatmenetét. – Ki fogadta? – A vevőim – mondta Jessica. – A galériámban, New Yorkban. – Meganre ragyogtatta gyönyörű mosolyát. – Nem mondtam, hogy van egy galériám? – Nem – felelte Megan. – Nem mondtad. – Biztosan azt hittem, hogy Katch már beszélt róla. Akkor jobb is, ha az elején kezdem. – Nagyon örülnék, ha megtennéd – mondta Megan, és megvárta, míg a nő leült a mellette lévő faragott székre. – Katch néhány héttel ezelőtt elküldte azt a két szobrodat – kezdte Jessica. – Szeretett volna hivatalos véleményt kérni róluk. Lehet, hogy nem tudok olajjal festeni, de azért értek a művészethez. Megan e szavakban fölismerte ugyanazt a magabiztosságot, amit már az öccsénél is ismert. – Mivel tudtam, hogy nem lehetek sikeres művész, a tanulmányaimat másra használtam fel. Nyitottam egy galériát Manhattanben, a neve Jessica’s. Az elmúlt hat évben szép vevőkört építettem ki. – Elmosolyodott. – Tehát mikor az én kóborló öcsém meglátta a
54

munkáidat, elküldte nekem. Szereti a megérzéseit szakértővel is ellenőriztetni, persze aztán úgyis azt teszi, amit akar. Tavaly például mindenki ellenezte, hogy megépítse azt a kórházat Közép-Afrikában, mégis megtette. Azt teszi, amihez kedve van. – Kórházat? – Megan újra elvesztette a fonalat. – Igen, egy gyermekkórházat. Imádja a gyerekeket. – Jessica megpróbálta elviccelni a dolgot, de a szavaiból érződött, mennyire szereti a testvérét. – Tett néhány megható dolgot az elárvult menekültekért Vietnamban, Új-Dél-Walesben pedig épített egy csodálatos kis parkot. Megan némán ült. Lehetséges, hogy ugyanarról a David Katchertonról van szó? Arról a férfiról, aki olyan rámenősen lerohanta őt a közértben? Kényelmetlen érzés fogta el: eszébe jutott, hogy azzal vádolta, be akarja csapni a nagyapját. Rámenős és elkényeztetett gazdag ficsúrnak tartotta. Megpróbálta elhitetni magával, hogy felelőtlen, megbízhatatlan, önző és élveteg alak. – Nem is tudtam – motyogta maga elé. – Erről én semmit sem tudtam. – Ó, Katch nagyon szerény tud lenni, ha úgy akarja – mondta Jessica. – Ezeket a dolgokat nem szereti nagydobra verni. Rengeteg erő lakozik benne, és szörnyen magabiztos, de nagyon együtt érző is tud lenni. – Megan háta mögé pillantott. – Persze te már biztosan jól ismered. Megan egy pillanatig meghökkenten nézett Jessicára. Aztán oldalra nézett, és meglátta Katch mellszobrát. Zavarában meg is feledkezett arról, hogy eltakarja. Lassan visszanézett, megpróbált semleges arckifejezést vágni. – Nem. Nem, azt hiszem, egyáltalán nem ismerem. Lenyűgöző arca van. Nem tudtam ellenállni neki, hogy megformázzam. Észrevette Jessica tekintetében az egyetértést. – Lenyűgöző ember – tette hozzá Jessica. Megan lesütötte a szemét. – Sajnálom – mondta azonnal Jessica. – Túl bizalmas voltam, ez rossz szokásom. Ne is beszéljünk Katchről! Beszéljünk inkább a kiállításodról! Megan újra a nőre nézett. – A mimről? – A kiállításodról – ismételte Jessica, és Megan újra elvesztette a fonalat. – Szerinted mikor lesz elegendő kész szobrod? Ez itt elég egy szenzációs kezdéshez, és Katch említette, hogy a városi galériában is van néhány műved. Azt hiszem, őszre kitűzhetnénk a megnyitót. – Kérlek, Jessica, nem tudom, miről beszélsz. – Megan hangjába félelem vegyült. Jessica azonnal megértette. Megfogta a lány kezét – a szorítása meglepően erős volt. – Megan, neked különleges adottságod van, benned erő lakozik. Ideje, hogy megoszd másokkal is! – Felállt, és Megant is magával húzta. – Igyunk most egy kávét, rendben? Közben mindent megbeszélhetünk.

Egy óra múlva Megan egyedül ült a konyhában. Lassan besötétedett, de nem állt fel az asztaltól, hogy felkapcsolja a lámpát. Két csésze állt előtte, a sajátja még félig tele kihűlt kávéval, Jessicáé üresen. Megpróbálta végiggondolni, ami az elmúlt hatvan percben történt.

55

New York. Négy csengetésig tartott – négy hosszú. Könnyebb lesz. egyszerű szavakat. – Ne. – A nő alig hallhatóan mondta ki a férfi nevét. Óvatosan a szárítóra tette a vizes csészéket. Nyilvános kiállítás. Lehunyta a szemét. – Ez nem lehet igaz – gondolta. – Meg? – Igen. A gondolattól egyre nagyobb lett benne a félelem. amíg a férfi felvette. Időpontokról és részletekről tárgyaltak. A tűzhely fölötti telefonhoz ment. – Ne! – Megan idegesen a hajába túrt. Csak egy perc. még mielőtt beleegyezett volna a kiállításba. – Csak képzelődöm. és letette a kagylót. és gépiesen elöblítette. – Egyedül vagy? – Igen. – Katch. A levegőben még mindig érezni lehetett Jessica halvány. én… – Ott leszek tíz perc múlva. – Fel kell hívnom Katchet. Itt volt a nővéred… – Tudom. – Milyen elcsépelt – gondolta. Könnyed mozdulattal a nadrágjába törölte a kezét. Érezte a torkában növekvő gombócot. – Egyszerű – suttogta. kérlek… – Tíz perc – ismételte. hogyan tudná minél gyorsabban befejezni ezt a beszélgetést. soha többé nem lesz oka felhívni. az átjátszók zümmögését. Megköszörülte a torkát. kulturáltabb módon lesz vége. ennyi az egész. Nagyot sóhajtott. ha kitörli a legutóbbi találkozás emlékeit. Megan félig kábultan a mosogatóba tette a csészéket. Agyában olyan gyorsan keringtek a gondolatok. – Katch. beszélni akartam veled. nincs semmi baj – felelte rekedten Megan. amilyen gyorsan a szíve vert. – Agyában keresgélte azokat a könnyed. – Milyen hétköznapi. persze. én… – Nem találta a szavakat. de visszahúzta a kezét. néhány perce érkezett vissza. A számot fejből tudta. Azon gondolkodott. Megan a telefon felé nyúlt. – Szavaiban enyhe türelmetlenség hallatszott. ha a kapcsolatuknak nyugodtabb. és megvárta a kapcsolást jelző kattanást. mert az elmúlt két hétben már vagy tucatszor elkezdte tárcsázni. végtelen csengetésig –. majd a csengetést. finom illatát. – Ezt kell tennem. amelyeket előre kigondolt. – Igen. Megan benyomta az utolsó számot. Felemelte a kagylót. Az üres csészére nézett.Kiállítás a Jessica’s-ban. – Jól vagy? – A férfi hangjából aggodalom sugárzott. – Meg kell köszönnöm neki. de nem akart tudomást venni róla. ha minden jól megy. öt percig fog tartani. egy manhattani művészeti galériában. – Talán valami baj van? – Nem. – Csak meg kell köszönnöm neki. – Hogy tudott rábeszélni? – tanakodott. Az ő munkáiból. és utána. – Remélem. 56 . Jobb lesz. és az ajkába harapott. mielőtt megnyomta az első gombot. Képes egyáltalán valaki nemet mondani egy Katchertonnak? Felsóhajtott és nedves kezére pillantott. nem hívlak rosszkor.

elmondja neki. mindig hozott neki valami édességet. A sötétben az asztal és a székek csak árnyékok voltak. Nem akartam. Bemegyünk a városba vacsorázni. – Látni akarom – ismerte be – már napok óta látni akarom. hogy csaknem elejtette a kezében tartott csészét. – Nem fogok. – Ez régi hagyomány volt náluk. óvatosan kerülgetve az útjában álló tárgyakat. A szobát elöntötte a fény. amivel elfoglalhatja magát. Egyszerűen csak félek attól. aztán elválnak az útjaik. – Így jobb lesz – gondolta. – Neki több története van. kedvesem? Meghívunk. és a készülékhez lépett. Magában szitkozódva letette. Soha többé nem akarta látni. maradt még egy kis spagetti a hűtőben. hogy a férfi eljöjjön. Hogy volt képes néhány befejezetlen mondattal ennyire összezavarni mindent? Nem akarta. Ha jól emlékszem. Megfordult. – Hozok neked desszertet. és elmosolyodott. A kávéfőzőhöz lépett. biztonságosabban mozogva a mesterséges világításban. Megan? – Papi hangja vidáman csengett a másik oldalon. mióta nyugdíjba ment – panaszkodott Papi. hogy újra találkozzunk. mikor érezte. – Papi… még mindig a parkban vagy? – Hány óra lehet? Szórakozottan az órájára nézett. rengeteg mesélnivalótok van egymásnak a horgászásról. Csakhogy ez hazugság. ha a nagyapja nélküle vacsorázott. – Főzök egy friss kávét. George beugrott hozzám. amit már jó előre eltervezett. Megan percekig a néma kagylóra meredt. hogy a fejét szorító vaspánt végre fölenged. nemsokára lecsillapodik.9. mert szüksége volt valamire. A kapcsolóhoz ment. de azért köszönöm. – Mit kérsz? 57 . de idegei továbbra is vitustáncot jártak. – Csak hallgatóságnak lennék jó – felelte. – Gondolom. – Nem lenne kedved velünk jönni. Mióta Megan az eszét tudta. Óvatosan a helyére tette a telefont. Ha megjön a férfi. – A ma estét kihagyom. – Épp ezért hívlak. A telefon megcsörrent. és nekilátott az előkészületnek. – Kávé – jutott eszébe. mire úgy megriadt. mikor meghallotta a nagyapja nevetését. – Elmosolyodott. hogy aggódj. Azt remélte. és körülnézett a konyhában. – Halló.

Katch épp akkor ért a verandára. surrogását. és ezúttal a kávéskanna felé fordult. Megpróbálta összeszedni magát. szeretném. – El van felejtve. természetesen megbocsátok – javította ki magát. izgatottan simított végig a haján. – Hátralépett. Csak úgy tudhatom meg. – Igen. – Ne hátrálj meg tőlem! Ne kérj bocsánatot! A lány keze újra megremegett.– Fagyit – vágta rá azonnal. és… Gondolatait egy autó fényszórója szakította félbe. A lány érezte. 58 . egyenesen a szemébe nézve Katch leeresztette a kezét. – Természetesen nem akarsz megbocsátani? – A férfi szemében és ajkán mosoly bujkált. A lány megrázta a fejét: megzavarta Katch hangjának gyengédsége. ne nehezítsd meg a helyzetemet! Mintha valami emlék villant volna a férfi tekintetében. – Őrült ötlet! Hogy mehetnék New Yorkba. tekintete elsötétült a csüggedt megdöbbenéstől. tekintete zavart és elkeseredett volt. – Sajnálom. mikor a lány a kilincshez nyúlt. majd a bejárathoz indult. – Érezd jól magad! – Meglesz. Lassan. Aztán hirtelen elmúlt. – Katch. mire ijedten felugrott. – Meg akart fordulni. Az elmúlt hetekben nehezemre esett feldolgozni azt. – Nemsokára kész lesz. – Akkor hát nem akarsz megbocsátani? A kérdés hallatán visszafordult. hogy lassan felenged. amíg személyesen tudunk beszélni – gondolta. és hogy fog hatni az életére. ezt fejezd be! – tanácsolta a férfi fojtott hangon. – Nem… vagyis igen. és a kezét is elengedte. és a kávéskanna felé fordult. Megan elkedvetlenedett. Katch végre elfordította a kilincset. Megan arra gondolt. – Kezét a lány csuklójára csúsztatta. és arról a hihetetlen tervről. megérintette a lány arcát. amivel előállt? – Várni kell. Ujjaival érezte a nő pulzusát. drágám. természetesen. de a férfi elkapta a karját. Talán nem volt túl jó ötlet. – A férfi észrevette. még mielőtt el tudta volna valahogy rejteni. – Feldúltnak hallatszott a hangod… A lány megnyalta az ajkát. Ne dolgozz túl sokáig! Mikor helyére tette a kagylót. ami a múltkor történt köztünk. nem. hogy a nő elpirult. Miért nem mesélt Jessicáról. – Kávét főzök – kezdte. A nő hallotta a külső lámpa fényénél repkedő éjjeli lepkék verdesését. A lány újra ránézett. Kezét a zsebébe csúsztatta. hogy elhúzódjon a férfi tenyerétől. – Megan. de a szeme nem rebbent. Becsukta a konyhaszekrényt. és kinyitotta az ajtót. mit gondol erről az egészről. ha megzavartalak… – Megan. Egy pillanatig némán tanulmányozták egymást a szúnyoghálón keresztül. ha minden rendben lenne velünk. jól vagyok. – Sajnálom. vajon miért nem említette meg nagyapjának Katch látogatását. kérlek. – Nem. Miután halkan becsukta maga mögött. hogy elővegye a csészéket. – A férfi a vállára tette a kezét. – Nem kávéért jöttem.

mielőtt hívtál. hogy félsz tőlem. Sajnálom. mit mond róluk. A lány szíve a torkában kezdett dobogni. – Remek – felelte Katch. Beleegyeztél a kiállításba? Nem volt időm beszélni Jessicával. – Rendben: ha mindenáron szeretnél hálás lenni… – Az vagyok – mondta a lány. hogy megtetted azt a lépést. – Szerettem volna beszélni veled a nővéredről. mit teszek. A lány fészkelődött a széken. Katch megfordult. és kivette a tejet. a kávéra nézett. majd egyenesen a vendégére. hogy a férfi őszintén beszél. – Rendben. – Pontosabban arról. A nő a józan ész figyelmeztetése ellenére hozzásimult. akár a szakmájáról van szó. tudta. hogy elküldted a szobraimat a nővérednek? – Úgy éreztem. Katch – motyogta Megan. hogy a nyilvánosság elé tárjam a munkáimat. a másikba is öntött. és megcsókolhatlak? Megan tiltakozni akart. hogy Jessica elment. és felkínálta magát neki. majd miután a lány bólintott. amit én sosem tettem volna. Megan. amiért Jessica meglátogatott. – Akkor kibékülhetünk. és nézte. – Jessica maga hozza a döntéseit. Még mielőtt ráébredtem volna. A férfi tekintetéből eltűnt a mosoly. 59 . Katch vállat vont. Kezét könnyedén a nő vállán tartotta. Figyelte. ki nem állhatod. abból a több száz okból kifolyólag. hogy utána ne menjen. – Nagyon meggyőző személyiség. jobb. – Megállt a lány mellett. – Akkor azért kell köszönetet mondanom. Nem szívesen gondolok arra. de a férfi már gyengéden az ajkára szorította az ajkát. ahogy a másik kérdőn vonja fel a szemöldökét. ami csak öt perccel azután jutott eszembe. és két kezébe szorította a bögrét. – Én ugyan nem szerveztem semmit – válaszolta a férfi. megvárta. – És félek – folytatta –: megijeszt az a gondolat. – Pedig egyáltalán nem akarlak összezavarni. Állandóan. Megan alig tudta megállni. A férfi nem próbálta elmélyíteni a csókot. – Úgy tűnik. és kortyolt egyet. – Elmosolyodott. – Bízom benne… és arra gondoltam. Katch azonban nem akart többet. akár a magánügyeiről. ha hozzád érek. az egyik bögrébe tejet töltött.– Valóban? – Katch maga felé fordította: most már szemtől szemben álltak. Megan megpróbált ellazulni a férfi érintése nyomán. Katch közelebb húzta magához. – Tudom. neki jobban fogsz hinni. ha megvárom. – Nem félek tőled. majd megérintette a haját. A hűtőhöz sétált. mint nekem. – Igen. – Ezúttal a zajos kávéfőzővel foglalatoskodva rejtette el keze remegését. már bele is egyeztem. Szó nélkül megfordult. – Szeretném megköszönni – folytatta Megan magabiztosabban –. ahogy kitölti a kávét az odakészített csészékbe. – Miért nem árultad el. Én csak elküldtem neki véleményezésre a szobrokat. amíg kinyitja súlyos szemhéját. – Katch Megan mellé ült. Hirtelen eltolta magától. Megan reszkető hangon felsóhajtott. és az ablakhoz lépett. – Csak összezavarsz. hogy megszervezted.

ezért jobb. miközben megfogta a férfi kezét. – Örülök. Gyorsan ezt az üzenetet firkantotta a bejárati ajtó melletti táblára: Katchnél vagyok! Nem kellett több magyarázat. Mit szólnál egy pizzához? – Hát… jól hangzik. Katch azonban épp csak megérintette az arcát. Katch a lányhoz lépett. szörnyű dolgokat beszélek – engesztelte Megan. Megan észre sem vette. – Jessica és Rob elvitték a gyerekeket minigolfozni. hogy ha ennek az egésznek vége. a lány pedig érezte. már szóba sem fogok állni veled. s a férfit továbbra is magához ölelve hátrahajtotta a fejét. hogy elveszett.– Lehet. – Gyere! A férfi tekintete vidám volt. – Nem. – Várj egy percig! – mondta. akinek a szíve izgatottabban kezdett verni arra a gondolatra. – Rossz válasz. – Akkor most te akarsz bocsánatot kérni? A lány felnevetett. majd elhúzódott. és az arcát tanulmányozta. – Most mit művelsz? – kérdezte gyors mosollyal. eddig milyen unalmas volt minden a férfi nélkül. amit a Kölcsönről mondtam… Nem gondoltam komolyan: ha mérges vagyok. hogy eljöttél – suttogta. amíg még hálás vagyok. – Megjegyzem az arcod. – Igen. annyira fejembe száll a dicsőség. A férfi némán állt előtte. – Sajnálom. – Ha majd átütő sikered lesz. a világ szinte eltűnt körülöttük. 60 . arcát a vállához nyomva. hogy átölelje. fel akartam melegíteni egy is maradékot. – Katch kinyújtotta a kezét. hogy most át fogja ölelni. Nem fognak hiányolni. Katch megcsókolta. Ettél már? Megrázta a fejét. – Ahogy a lányra mosolygott. – Elmosolyodott. hogy kicsússzon a keze közül. újra hálás lehetsz. ha most örülsz. és nem tudott ellenállni a kísértésnek. Kis idő múlva Katch könnyedén átfogta a derekát. de neked vendégeid vannak. A lány kelletlenül hagyta.

és a Katch fejéről mintázott félig kész szoborra gondolt. a korlátra terítették színes törülközőiket. – Egészen a háborús hősök emléknapjáig. – Min dolgozol mostanában? – Én. de… – A férfi tekintete láttán visszanyelte a kifogásokat. – Mit ábrázol? Megan érthetetlenül motyogni kezdett. Csak valamit elfelejtettem Jessicának elmondani. Megant álmosító jóllakottság töltötte el a pizza és a vörösbor elfogyasztása után. és a rádió gombját kezdte tekergetni. főleg. – Csak egy… – Vállat vont. Mindenhonnan hangos nevetés. Kedvelem ezt a felfordulást. 61 . – Még sosem érezted úgy. – Nem tudom. mire Katch vigyorogva feléje fordult. nem akarod visszamondani? – Nem. – Ugye. – Nem – mondta határozottabban. – Ezután a hétvége után kicsit nyugodtabb időszak következik – mondta. ahol a turistáktól és nyaralóktól zsúfolt forgalomban csak lassan tudott haladni. jókedvű lárma hallatszott. és most lustán süllyedt a bőrülésbe. – Nem hátrálok meg. – Az a te évszakod – motyogta Katch a lányra nézve. – Csak egy portrén. nos… – Megan kinézett az ablakon. Az óceánparti sétányon hajtott végig. ha úgy alakul. – Nyáron is szoktam dolgozni. miközben a kocsiáradatot.10. és gyalogosok tömegét szemlélték. Balról. Megan vállat vont: kellemetlenül érezte magát az átható pillantás alatt. A távolban kéken és pirosan fénylett az óriáskerék. Az emberek kint ültek a szállodák erkélyein. amikor kihal a strand. lesz néhány magányosabb hónapom is a tél folyamán. hogyan fogok tudni elkészülni a szobrokkal. a házak közötti résekben elő-előbukkant a tenger kék vize. – Ahogy a telet is. és a terveket szövögette… – Megan a homlokát ráncolva elhallgatott. – Akkor hagysz időt magadnak a szobrászatra. aztán felnevetett. miközben a kiállításról mesélt. Az autók letekert ablakából zene szólt. hogy tudom. hogy megszállnak titeket a turisták? – kérdezte Katch a tömött autósorokra mutatva. – Szeretem a nyüzsgést – vágta rá a lány.

Megan kinyitotta a száját. mindkettőnknek igaza van. – Egy mindenre elszánt kalóz fejét. – Inkább gondolná a férfit hóbortosnak. – Megvárta. hogy sikeres is lehetsz? – vágott vissza a férfi. – Úgy tervezed. és a férfira nézett. hogyan árnyékolja be a férfi arcát egy utcai lámpa. van elég pénzem. ha megoldható. – Élvezzem? – A kiállítást – felelte. – Talán azt is fogom… ha majd vége lesz – tette hozzá mosolyogva. de a férfi csak nevetett rajta. – Neked pedig az. – Sokkal könnyebb lesz megkedvelnem téged. hogy nem megyek el a megnyitóra?! Csak nem fogok kihagyni egy ilyen alkalmat. Mindenesetre félre kell tennem. mikor meglátta. – Alig készültem el az agyaggal. hogy a füle fölötti tincset tekergeti. – Csak azért. miért nem fejezed be az aggodalmaskodást. hogy tudja ezt a kis titkát. nem gondolod. a lány hajába túrva. míg újra megállnak. hogy tévedhetsz? – kérdezte szemrehányón. Ettől még nem leszek szent. hogy én fedeztelek fel? – Egyelőre csak abban reménykedjünk. – Csak úgy? – A lány nem tágított. – Szeretném. – Meg. amíg a többi szoborral elkészülök a nővérednek. és azon kapta magát. Katch megrázta a fejét. – Még meggondolom. – Még nincs kész – mentegetőzött gyorsan. hogy akkor te is New Yorkban leszel? Mivel a forgalom kissé gyorsulni kezdett. – Neked az égvilágon semmire sem lesz szükséged. – A férfi felnevetett. amikhez ragaszkodom. Ráadásul sokkal egyszerűbb is volt a férfit úgy szeretni. mint jótékonynak. – Vállának ideges rándításával félbeszakította a kérdezősködést. és… – Ami azt illeti. A lány hátradőlt. – Ez eszembe sem jutott. mikor látta. mikor rám rontottál a boltban. de a tekintete még mindig vidám volt. majd becsukta. hogy egyikőnk sem fogja megbánni – motyogta Megan. bár látta. – Úgy értem. mint akkor hittem. Meg. ha ott lennél. A férfi felvonta a szemöldökét. Jessica azt mondta. amire nekem tetszik. amikor végre eldicsekedhetek azzal. – Mikor észrevette a lány arckifejezését. – Ugye. 62 . és megrázta a fejét. a férfi magasabb sebességfokozatra váltott. hogy a lány milyen feszült figyelemmel szemléli. mindenki le akart beszélni róla. ennyi az egész. mert szükségem lesz minden ismerős arcra. – Hát igen. – Megpróbálta összeszedni a gondolatait. – Szeretném megnézni. és élvezed egyszerűen a helyzetet? A lány zavartan megrázta a fejét. és megérintette a férfi vállát. – Nos… – szólalt meg kis idő elteltével –.– Egy kalózt – vágta rá. csak a szobraidra – helyesbített Katch. – Katch? – Igen… – Miért építettél kórházat Közép-Afrikában? A férfi homlokát enyhén ráncolva válaszolt: – Mert szükség volt rá. hogy Katch nem örült a kérdésnek. – Az a lehetőség eszedbe sem jut. – Arra költöm. – Vannak dolgok.

kérdőn ránézett. – Megnyomta a gombot. A férfi felnevetett. – Jónak kell lenni – felelte komolyan Megan –. aztán semmit nem kapok – mondta Megan unottan. Ahelyett. – Azt a részt nem hallottam. A lány gyengéden hozzáérintette ajkát a férfi vállához. mint ő. miközben Megan a nadrágjába törölte a kezét –. Megan az alsó ajkába harapott. Hallotta a robbanást.– Én próbáltam elmagyarázni – mondta a férfi –. de te túlságosan elfoglalt voltál azzal. ha te vagy a bolygó utolsó reménysége. miközben megfogta a férfi kezét. – Majd felismerem. miközben egymás után három hajót próbált megsemmisíteni. – A férfi rávigyorgott. ezért még közelebb lépett. és bedobott két zsetont. az elért pontszámra pillantva. és hangjelzést adott ki. A sétány zsúfolásig telt emberekkel. mire a férfi kissé kizökkent a játék ritmusából. – Hát… legalábbis nem túlságosan. egész jó voltál. kezét zsebre dugta. – Talán kapsz tőlem valami emléket. Valami különlegesre vágyom – tette hozzá. ami összekeveredett a bódék felől érkező sült hús szagával. de lendületesebben. A bátor harc eredménye végül az lett. hogy Megan hajója kereszttűzbe kerülve megadta magát. – Én csak annyit mondtam: talán. ami a férfi hajójának a végét jelentette. hogy úgy csinálj. – Nem akarod inkább megmenteni a galaxisunkat a megszállóktól? Megan gunyoros mosollyal a játékgéphez lépett. mint akit nem érdekel. mikor egy lézernyaláb állta útját. én imádom az elhamarkodott ígéreteket! – kiáltott Megan Katch után szaladva. – Szeret kockáztatni – gondolta. mikor a férfi épp hogy csak megmenekült a lézer elől. – A férfi már türelmetlenül ki is szállt. és átvette a kart. Pontszáma egyre növekedett: a nő közelebb lépett. – Ó. majd rámosolygott. fényekkel és zajjal. Megan elismerően figyelte. megfogta az irányító botot. – Mit művelsz? – Menjünk ki a parti sétányra! – Gyakorlott mozdulattal bekormányozta a Porschét egy parkolóhelyre. mint a kijelző. – Én kezdek. Könnyedén hozzáért a karjához. 63 . Felszisszent. miközben a képernyő minden találatra színesen villódzott. összehúzta a szemét. hogy csinálja. Tessék! – Néhány zsetont nyomott a lány kezébe. – Hát ez érdekes – gondolta. a játékterem felé vették az irányt. – Nos – motyogta Katch. ahogy Katch legalább olyan szakértelemmel küzdött a betolakodók ellen. – Nem is érdekelt – bizonygatta Megan –. Mindeközben ugyanaz a rá oly jellemző komolyság látszott az arcán. összehúzott szemöldökkel mozgott jobbra-balra. ha látom. Katch jól szórakozott. Az óceán felől érkező szellő a sós víz illatát hozta. mire a lány felnevetett. hogy jobban megfigyelhesse. A férfi újra elvétette a lövést. mert épp hogy csak sikerült elmenekülnie. – Vagyis? – Átszaladtak az utcán az autók között. a legkevésbé sem. és a lány arcát figyelte. Sokkal érdekesebb látvány volt. – Még korán van. főleg. hogy bementek volna az egyik kis boltba. Mikor Katch bekanyarodott egy mellékutcába. mikor az űrhajót a helyére navigálta. – Nagy szavak az ajándékról. Ellenállhatatlan vágyat érzett a rosszalkodásra. és nekilátott az ellenség módszeres kiirtásának. félretolta a lány. miközben Katch zsetonokat váltott.

Nézte az újabb találatot jelző vonást az eredményjelzőn. – Azt hiszem. – Ezekért kapsz is. aztán az arcán. – Katch – a lány egyre nagyobb sóvárgással nézte a férfi ajkát. amit magába fojtott. – Akkor eggyel több okom van rá. – Annyira élvezed. amire szükségem lehet – tette hozzá huncut nevetéssel. az utolsó két labdával kilencven pontot szerzett. – A férfi elmosolyodott. Mintha felült volna az egyik vad. egy kis kitűzőre mutatva. – Már minden szerszámom megvan. – És azt hiszem. nagyon is tudod – felelte rá Katch halkan. A férfi lassan végighúzta a kezét a haján. ami negyven pontot ért. Elveszett a füstszürke tekintetben. majd letépte a kuponjait a gépről. lélegzetelállító hullámvasútra. hogy már nem is akarom. most. – Fogalmam sincs. Mit szólnál egy olyan hatfunkciós bicskához? – Kinek akarod ajándékba adni? – kérdezte Megan szárazon. nagyon óvatosnak kell lennem. – Megígérted. – Így van. – Lehet. Megan egy pillanatra elfelejtette a hangos zűrzavart. valami forróságot. Be akarod dobni az utolsó kettőt? – Nem. Gyors kanyarok. milyen hatással vagy rám. ahol a kiállított nyeremények sorakoztak. majd kezét a lány hajába temette. hanem őt. – Lesöpört egy képzeletbeli cérnát a ruhájáról. Kezét csípőre téve figyelte. – Játsszunk valami mást! Megan a férfi hangulatával sodródott. – Nézzük csak… kéttucatnyi kuponom van. örült. A kezében lévő kéz összeszorult.Már Katch sem a képernyőt nézte. hogy veszel nekem valamit. miközben a polcot fürkészte. miről beszélsz. Zsetonokat dobáltak a gépekbe. és elhúzta a játékgép mellől. 64 . ahogy a férfi csont nélkül a kosárba dobta a labdát. hogy már tudod. hogy mégis az legyek – motyogta. – Csaló! – morogta. A lány meglepetten és izgatottan tapasztalta. – Gyere! – Megfogta a lány kezét. Tekintetében észrevett valami gyors villanást. Megan ugyanazt a könnyed fesztelenséget érezte vele. Katch újabb labdát dobott a kosárba. hogy vele lehetett. és feltekerte a lapokat. és Megan mindennél jobban szerette a hullámvasút viharos erejét. és ádáz csatákat vívtak – legalább annyira egymás. magas emelkedők. de nem szoktam. – Megérintette az üveglapot. majd leeresztette. hogy ezért a megjegyzésedért most mégsem váltom be neked a kuponokat ajándékra. – Nekem az a selyemrózsa jobban tetszik. Katch felnevetett. ahogy a férfi egymás után nyeri a kuponokat a kosárlabdapályán. – Meghitt mozdulattal ölelte át a lányt. hogy óvatos legyél. hogy a férfi vívódik. a körülötte nyüzsgő embertömeget. hogy előadhatod magad. – Ezeket? – Megan kételkedve nézett a vékony papírlapokra. – Csaló? – ismételte: az ajka enyhén szétnyílt. – Lehet. mint amit a vidámparkban tapasztalt. váratlan elindulások és fékezések. – Előfordul. és a középső pulthoz ballagtak. és megrészegült saját asszonyi vonzerejétől. mint a gépek ellen. – Te sosem veszítesz? – kérdezte.

– Le vagyok nyűgözve – motyogta. – A férfi felnevetett. – Jessica mindig is szép volt – helyeselt a férfi. de Megan most a tengert figyelte. Megan a tenyerében forgatta a kis figurát. lehajolt. amilyennek mondtad. aztán zsebre tette. – Ilyen rendkívül nagylelkű vagyok. és végigsimított a lány orrán. halkan beszélgetve. – Kicsit makacs. – míg a sétányról hallatszó zene és nevetés már nem volt több halvány visszhangnál. lábujjhegyre állva. Katch elmosolyodott. Ezenkívül – tette hozzá. Katch némán követte a példáját. – Katch a pult mögött álló alkalmazottnak adta a maradék kuponokat. És… – Gyorsan végignézve a polcokon. átmentek a sétányon. – Akkor ennyi marad. – Az egész arcuk tiszta csoki volt. – Akkor is. és felhajtotta a nadrágja alját. A víz hűvösen simogatta a bokájukat. A férfi a lányra nézett. Újra átölelte a nő vállát. Rávettek. – Megan felemelte a fejét. – Épp olyan. felmutatott. – Meglep a hozzáállásod. – De mi ez? – Vadkacsa. miközben Katch a gallérjára tűzte a rózsát. – Nagyon kedves a nővéred – jegyezte meg végül Megan. és a tengerpart felé vették az irányt. hogy minden nyereményedet rám költötted. kimentek gilisztát keresni a kertbe. – Megan nevetve átkarolta a férfi derekát. kincset keresve a homokban és a vízben. miközben észak felé indultak. hogy mint művész. vagy néma csöndben. Megan érezte. A hold vékony ezüsthídként remegett az óceánon. kedves tőled. – Vadkacsa! – emlékeztette. Gyerekek szaladgáltak villanófényes fémkereső detektorokkal. és megsimogatta a lány karját. amit az alkalmazott leemelt a polcról. és kivezette a játékteremből. értékelni fogod az eszmei értékét. de nagyon szép. – Hát.– Rendben. –. és az óceán felől érkező szellő belekapott a hajába. Állandó kihívást jelentenek. hogy a vére felpezsdül. A hullámok halkan csobogtak a homokos partot nyaldosva. – Mit akarsz azzal kezdeni? – Neked adom. mint egy kacsa és egy pingvin kereszteződése. – Igen. – Hát… – Megan újra végigmérte a szobrocskát. Megan elgondolkodva szemlélte az apró kagylófigurát. – Láttam az unokahúgaidat a parkban. – Szereted a gyerekeket. Megan kilépett a cipőjéből. mielőtt elindultak volna. a csillagok fényesen tükröződtek a vízen. – Azt is. – És ezért csak egy röpke puszit kapok az arcomra? – Egy kagylóból készült pingvinért ennyi jár. és egy puszit nyomva a férfi arcára. Azt hittem. Mindenfelé szerelmespárok andalogtak kéz a kézben. valóban van benne valami megkapó. – Katch a pult mögött álló nő felé bólintott. hogy holnap vigyem el őket horgászni. – Jellemző. – Ma este. és négy kivételével az összes kupont a kezébe nyomta. Olyan volt. nem igaz? 65 .

– Megrázta a fejét. – Még mindig magam előtt látom. csak a csillagok fénye látszott. – Az lett volna – felelte Megan – Papi nélkül. – Lassan végighúzta ujját a lány arcán. Megan érezte a férfi gyengédségének ízét. Már messze jártak a strandtól. mintha a legkisebb nyomásra is összetörne a keze alatt. mint egy matróz. – Ott állt. A víz kavargott és bugyborékolt a bőrénél. komoly mosolyra húzta. hogy sokat tanulmányoztalak. ahogy a lány szemében tükröződnek a csillagok. mint valami nyereményt. mire ő homlokráncolva nézett a férfi válla mögé.– Olyan sok gyerekkel találkozom a vidámparkban nyaranta. Megan szétnyitotta az ajkát. – Nincs kérdés – ismételte meg a nő beleegyezve. A csók gyengéd volt és lassú: a megújulás csókja. Talán kilenc. valami értékes és egyedülálló ritkaságot. – Én is. Amikor megnézem. hogy nem is szereted a fodros ruhákat. – Ötéves voltam… – Akkor nehéz emlékezned rájuk. hogy én is ott vagyok. felnevetett. s a lány újra ránézett. és nyelvével incselkedve ő hatolt be 66 . – Megfordult. – Igen. – És rengeteg elgyötört és szenvedő szülőt is látok. A férfi figyelte. de mindig lenyűgöznek. majd tett egy lépést a hullámok felé. mert nem tudta. Egy pillanatig úgy tűnt. Katch átölelte a lány derekát. majd lábujjhegyre állt. aki újra a tenger felé fordult. mindig meglep. mikor megpróbált kivasalni egy rózsaszínű ünneplő ruhát. Megan érezte. – Csak ezért. Katch egy csókot lehelt a feje búbjára. – Miért? Katch megrázta a fejét. – Mondjuk inkább úgy. Ezért még mindig külön szeretem – suttogta. – Gondolom. ajkát lassú. – A legszebb emlékem róla az. Megan meglepetten fordult hátra. – Hát ezt meg honnan tudod? – Ismerlek. A férfi hangja tele volt gyengédséggel. nem sokkal utána azt mondtad neki. Nagyon sokat köszönhetek neki. küszködött a fodrokkal és a redőkkel. Papinak persze képei is vannak. – Ujját a lány állán tartva gyengéden maga felé fordította az arcát. – Ma este ne tégy fel kérdéseket! – kérlelte halkan. – Ilyen könnyen kiismerhető vagyok? – Nem. a hátát magához szorította. közben úgy káromkodott. milyen fiatalok voltak… – Nehéz lehetett neked nélkülük felnőni – suttogta Katch. hogy kedvese úgy ízlelgeti. Van néhány halvány emlékem… vagyis azt hiszem. inkább benyomások. és a vízbe rúgott egyet. hogy a vére pezsegni kezd. és a lágy hajfürtök közé túrt. – Megállt. hogy a szájuk egy vonalba kerüljön. Könnyedén tartotta a karjában. – Mikor veszítetted el a szüleidet? A férfi meglepődést látott a lány tekintetében. – Még nincsenek jó válaszaim.vagy tízéves lehettem.

– Akkor ezt vehetem fenyegetésnek? – Igen – felelte. Katch élvezettel felnyögött. és hallotta kedvese halk nyögését. – Majd eljön az ideje – suttogta a férfi lágyan. egyre sürgetőbb lett. – A lányban még mindig forrt a vágyakozás. mint eddig gondolta. Szinte villámcsapásként érte saját hatalmának az ereje. Erre még vakmerőbben. – Talán igen. Megan végigsimított a férfi hátán. Azt nem tudta elérni. A férfi egyre erősebben ölelte. – Most mennem kell. A tekintetében égett. – Tudod a választ – mondta mogorván. ahogyan az is lerombolta az övét. hogy kívánja. egyenesen a férfira nézett. Fejét hátrahajtotta. majd kezét lassan a vállára csúsztatta. de érezte benne is a heves vágyakozást. hogy a férfi izmai feszesek. Szerette volna. s hogy ujjainak szorítása erősebb lett. – Itt akarsz most hagyni? A férfi ujjai görcsösen megszorították a karját. ha ugyanúgy elragadja a sóvárgás. Meg. – Meg – ismételte meg a nevét. amikor csak te meg én leszünk. Érezte az ellenállást. ami kellemes érzéssel töltötte el. Most már pattogva égett bennük a tűz. A lány ajka puha volt. – Ezt akarod? – suttogta. majd újra eltolta magától. haját a férfi arcába fújta a szél. meg fog elégedni a puszta vágyakozásával. A csók egyre keményebb. Legközelebb. A taszító vágy egyre hevült Meganben. Katch szeme szinte fekete volt. ki-kihagyó zihálását. Ha csak ennyit lesz képes kicsikarni belőle. nemsokára. – Mi a célod ezzel? Meg akarsz őrjíteni? – Talán. a lány érezte szívének heves dobbanásait. mintha át akarná venni az uralmat fölötte. de azt igen. hogy kicsúszik a kezéből az irányítás. A puha és hűvös víz lágyan nyaldosta a lábukat. de fogalma sem volt róla. ahogy már őt is elragadta. Érezte. erős ujjaival felfelé. mit akar hallani. mire megnyugtatásképpen suttogni kezdett a szájába. Megan újra megcsókolta. Szerette volna lerombolni Katch önuralmát. és azonnali választ váltott ki a férfiból. Foga közé vette a férfi alsó ajkát. átadta neki a terepet. hogy a távolból egynek látszottak. Ajkán érezte meleg. Hihetetlenül erősnek érezte magát. mohó. Érezte. – Meg! A lány várt. hátrahúzta a fejét. – Veheted annak. Tudta. Katch egyik kezével a hajába markolt. A csábító asszonyiság varázsereje még mindig kiapadhatatlan erővel áradt benne.először a férfi szájába. majd a tarkóját cirógatta. Csábítgatta. úgy magához szorította. a hajába túrt. Megan tudta. Testét vágyakozón még jobban a férfihoz nyomta. már a vérében forrt. Amikor Katch újra erősen magához szorította. A szenvedély lassan olthatatlan lángra kapott. A férfi visszafogta magát. ahogy a férfira nézett. Ne felejtsd el! A lánynak nem volt nehéz a férfi szemébe nézni. 67 . Ekkor Katch hirtelen eltolta magától. hogy kedvesének az önuralma borotvaélen táncol. – Esküszöm. hogy most a férfi beleegyezése nélkül csikarja ki belőle ezt az érzést. és fürkészően nézte. hogy szeresse. Ajkaik csak egy leheletnyi távolságra voltak egymástól.

majd eszébe jutott az íze és a puhasága. hogyan változnak az árnyalatai. kritikusan szemlélte az alkotását. milyen. Felsóhajtva ejtette kezét az asztalra. amikor mérges. gyerekként tette. Jessica ismeri őt. Szájának és szemöldökének hajlatában jókedv látszott. akár a sajátomat… de őt magát még mindig nem ismertem ki. amit nem szabad eltitkolni. ha jókedvű. – Mit szólnál ma este egy kis friss halhoz? – A büszke mosoly elárulta. Olyan jól ismerem az arcát. úgy szeretlek. hogy szeretem? Semmit nem kérve. hogy a férfi szánakozó tekintettel néz rá. elfogulatlanul megítélni a munkáját. Mikor eljött az ideje. hogy ez az egyik legjobban sikerült munkája. – Egyszerűen nem bírnám ki. hogy Megan befejezze Katch mellszobrát. hogy tudja? A szerelem olyan különleges. – Hihetetlenül kifejező száj – gondolta. Végigsimított az ajkakon. mint a kő. és azt mondanám. füstszürke. – Vajon engedi-e valaha. – Gyere be! A nagyapja lépett be az ajtón. Nyelvét a fogai között kidugva. és homlokát Katch fából készült arcmásához támasztotta. ha mérges. Talán nincs joga ahhoz. amikor vidám. Ha szeretne valakit… – Mi lenne. vagy amikor sóvárog. horgászsapkáját hetykén fehér hajára illesztette. Könnyed. ahogy régen. talán jobban. és megmondanám neki. hogy az öreg tekintetében vidámságot.11. – Azt hiszem. – Ezt a nézését nem tudnám elviselni – suttogta. olyan ritka dolog. Papi! 68 . Valahogy még mindig idegen. mint mindenki más. és megigazította a haját. semmit nem várva. hogy a reggeli horgászás sikeres volt. arcán egy kis színt lát. Elmélkedését hirtelen kopogás szakította félbe. megpróbálta érzelmek nélkül. És a szeme… – Tekintete elidőzött a szemén. – Ó. Ha nem a legjobb. ha egyszerűen odamennék hozzá. ha összeszedném a bátorságom. Még további két nap kellett ahhoz. – Tudom. Gyengéden megérintette kócos fürtjeit. Megan minden önteltség nélkül úgy vélte. Megan elképzelte. tudnék harapni valamit. a szenvedélytől pedig elsötétül. milyen. Jól tette. és a hangulatától függően mi tükröződik benne. mit érzek? Mi történne. A lány gyorsan összeszedte magát. Felállt. Ez sokkal melegebb anyag. hogy megismerjem? – tanakodott. – Tudom. és átölelte a nyakát. hogy a fát választotta. Megan felemelte a fejét. és ráhajtotta a fejét. inkább erős és lenyűgöző. Az arc nem volt jellegzetesen jóképű. – Elmosolyodott: örült. milyen a pillantása.

Az életed nagy részében csak ketten voltunk. De most eljött az ideje a következő lépésnek. és Megan felé nyújtotta. hogy kilépj a nagyvilágba. Megan. hogy többé nem jövök haza. Azt hiszem. majd tekintete megállapodott Katch mellszobrán. kérges kezével megérintette az arcát. – Nemrégiben – kezdte – azt mondtam. Végignéztem. Megan megfordult. és izmai megfeszültek. és te is aláírod.– Nahát. mikor a végére ért – eladod neki. mielőtt elvette volna. – A veled töltött tizennyolc év alatt egyetlen perc sem volt. – Eljött az ideje. Ott volt a park. – Papi a zsebébe nyúlt. – Csak ha alá is írom a szerződést – felelte Papi –. – Széles. Papi! – Arcát újra a nyakába temette. ami afféle otthonunk is volt. Tehetséges művész vagy. – Új életet kell kezdened. – Most fejeztem be. – Akár velem is jöhetnél. Megan nyelt egyet. – Csak egy. Papi megvárta. – Nem értem. Megan. Megan. – Most pedig ülj le. soha nem kellett. gyakrabban kellene horgásznom. majd felemelte a fejét. és mikor észrevette. Látta az unokája szemében a kétségbeesést. hisz addigra már vége az idénynek. – Ugye. összecsapta a kezét. A lány fölemelte fejét az öreg vállának meleg hajlatából. és a nagyapja szemébe nézett. ami te magad vagy. – Papi körbepillantott a szobában az unokája alkotásain. Mindig fiatalon tartottál. – Nem… valóban. – Szóval – mondta szárazon. mire gondolsz… – Most valami olyan dologba kezdesz. amíg leül. Megan! Beszélnem kell veled. ha New Yorkban leszel. ha teljes sebességgel tennéd. függtünk egymástól. elég jól sikerült? – Igen. és megpróbált közömbösnek hangzani. majd gondosan tanulmányozni kezdte az arcát. – Úgy mondod. 69 . hogy elengedjelek. nahát! – Az öreg megpaskolta a haját. mit néz a nagyapja. és türelmetlenül járkálni kezdett. az utolsó mondatig. és napról napra egyre büszkébb lettem rád. ahogy felnőttél. – Én is szeretlek. felállt. és munkát. Hiányozni fogsz. annyi boldogságot. szerintem pompás. Papi komoly tekintettel méregette az unokáját. Ne tégy előre kikötéseket! Megan megrázta a fejét. ami gondot okozott volna. miről van szó. Szó nélkül engedelmeskedett. megélhetést is jelentett a számunkra. Mégis elolvasta. Szükségünk volt egymásra. – Meg – szakította félbe a nőt. és rámosolygott. Mivel a torka száraz volt. A lány már ismerte ezt a hangot. – Érezte a férfi mellényzsebében lévő cseresznyés dohány illatát. és rácsimpaszkodott. mintha azt hinnéd. és visszajövök. és kivett egy gondosan összehajtogatott papírlapot. Szeretném. mit akarsz ezzel mondani. – A hangja ellágyult. Kiterítette. hogy a dolgok változnak. Amint meglátta a papírokat. Nem tudom. az utolsó szóig. legfeljebb két hónap. – Megnyalta a száját. – Nem kell nekem olyan sok a boldogsághoz. elérkezett az ideje. – Ez neked egy új élet kezdetét jelenti. ami fontos a számodra. hogy a szemébe tudjon nézni. – Annyi örömet okoztál nekem az évek során. – Ó. mint tanú. s a nagyapjával szemben lévő székhez lépett. A lány habozott. már tudta. – Az öreg az unokájára nézett. – Nem teszek.

– Elmosolyodott. akinek át akarom adni. végre elvághatod a kötelékeket. hogy a nyári munka csak még több időt és áldozatot követelne tőlük. és látta. hogy megfontolom az ajánlatot. mert fél elszakítani az utolsó köteléket. hogy megtörölje a szemét. Nem teheted azt. és felé nyújtotta. Papihoz lépett. hogy eddigi életéhez képest hatalmas lépést jelenthet a New York-i kiállítás. hogy bízom benne. hogy Papi tekintete felcsillan. – Biztos. A park biztonságot jelentett neki. Abban a pillanatban képtelen volt megérteni a saját érzéseit. Készen állok rá. az volt a második otthona. Nagypapának joga van ahhoz. – Hát ha ez az. hogy aláírja a szerződést. Meg? A lány bólintott. hogy végre kedvemre horgászhassak. de már a nehézségek nélkül. hogy még több pénz kell a parkhoz. – Mondtam neked. És ő az az ember. – Biztos vagy te ebben. hogy átadjam valaki fiatalabbnak. Megan tudta. Te pedig… – folytatta. Megdolgozott már azért. amit szeretnél… – kezdte Megan.– Megan. – Milyen feltételek? – kérdezte a lány. – Ő a megfelelő ember. letörölve a könnyeket az unokája arcáról –. Milyen alapon tagadhatná meg ezt tőle csak azért. egy csónakot és egy botot. és zsebkendő után kotorászott. – Már akkor tudtam. Lassan az asztalához sétált. ami a gyermekkorához köti? Igaza van Papinak. és a virágaival bíbelődjön. – Írd alá! Pezsgőt iszunk a pisztránghoz. attól még tudok horgászni. ha folyton csak a könyveléssel meg kimutatásokkal foglalkozol. Legalább annyira biztos volt abban. Tudta. hogy nyugodtan horgászhasson. hogy akár nap közben is kedvére bóbiskoljon. Megsimogatta a kezét. Megan. hogy milyen sok javítás szükséges. – Nem Katch az első. mikor elmondta neki. és megfogta a kezét. hogy a nagyapja ezt akarja. és érezte. Eszébe jutott a nagyapja arcán megjelenő kimerültség. – Nem írom alá. az asztalra tette. figyelj rám! Sokat tanakodtam a dolgon. amíg te magad is bele nem mégy. hogy pályafutása érdekében nem kezelheti tovább a vidámpark könyvelését. Ezért hagytam üresen az utolsó sorokat. ideje változtatni. Megan. Ezt akarom most. felelősséget. de most ezek is megvannak. de továbbra is csak az unokáját nézte. – Nem. Korábban nem voltak olyanok a feltételek. amikor megláttam. de Papi félbeszakította. Mindkettőnknek bele kell egyeznie. amire ő maga vágyott. és ez a megfelelő időpont. ezt neked is akarnod kell. és nem ez az első alkalom. Tudta. 70 . ahogy az ablakhoz sétál. Eddigi életének legnagyobb részét a vidámpark töltötte ki. – Mélyen ülő szeméből komoly pillantást vetett az unokájára. mint amennyire bizonytalan abban. Elhallgatott. Papi elvette a tollat. amilyeneket szerettem volna. amire születtél. aki meg akarja venni a parkot. Ha én üzemeltetem a parkot Katch számára. és előkeresett egy tollat. majd előrehajol. hogy elengedjem a parkot. ahogy a mögötte álló öregember is egyszerre volt apja és anyja. Papi elvette a szerződést. mire Papi elengedte a kezét. hogy idős éveit nyugalomban élhesse le. és figyelte. hogy a szeme megtelik könnyel. Megan újra felállt. mert nem szívesen okozott fájdalmat az unokájának. és lesz mivel foglalkoznom. kisebb felelősséggel. kevesebb aggodalommal. Meg.

– Ne tarts vissza! Megkaptad. – Nekem már nincs mit mondanom. várj! – Elkapta a lány karját. – Hátralépett. – A kívánságomra jöttél? A lány elővette a papírokat. A férfi zsebre tett kézzel állt. és a sebesen érkező dagályt figyelte. olvasható betűkkel írta le a nevét. – Majd én elviszem. és nagyot sóhajtott. – A férfi kezébe nyomta a papírokat. – Pedig nem akarlak meghallgatni. A távolban fekete felhők látszottak. Vidd az autót is – javasolta. – Azt hiszem. Leállította a kocsit a férfié mögé. és a férfi felé nyújtotta. háta mögött egy villámlás világította meg az eget. és kiszállt. Menjünk be! – Nem. fel kéne hívnom Katchet – mondta Papi. mikor bekanyarodott Katch háza elé. Meg. hogy tanúként ő is aláírja. Nem volt magasabb nála. Ahogy akkor. hogy ne remegjen a keze. és bekopogott. Lement a lépcsőkön. – Ahogy akartad. Katch. hogy Meg közeledik. és megkerülte a házat. fiatal leveleket.Lendületesen odakanyarította a nevét. úgy tűnik. hogy egy nap majd pompás fa lesz… mélyen lehajló. – Szeretnék beszélni veled. de észrevette a lány tekintetében a változást. mikor megfordult. – Vagy elvinnem neki a papírt. de nekem nagy újságom van. – Ez jó ötlet. és kiszabadított a karját. miközben a nő az ajtó felé indult –. Maga felé fordította. amit akartál. mint aki súlyos tehertől szabadult meg. esni fog. Katch rá sem pillantott a papírra. megfordult. a nyári melegben árnyat adó. A kertben sem látszott semmi nyoma a férfinak: nem hallott semmit. csak most ásta föl. kecses. Megan tiszta. ahogy a hirtelen föltámadó szél megtöri a csendet. Megan nyugodt volt. és a fához sétált: meg akarta érinteni a gyenge. de tudta. csak a hullámok sövényen túlról érkező morajlását. A föld még sötétbarna volt körülötte. Ösztönösen továbbsétált a part felé. és vigyázott rá. – Megan óvatosan összehajtotta a lapokat. Megan a bejárati ajtóhoz sétált. Akkor sem. ezúttal sem érkezett válasz. – Itt álltam. aki alig tett pár lépést. – A tiéd – mondta hűvösen. Katch épp egy vékony. – Hangjában türelmetlenség hallatszott. ahogy pár nappal ezelőtt is. és újra elkapta a lányt. A papírokat gondosan rövidnadrágja hátsó zsebébe dugta. – Szeretnék beszélni vele. zsebre gyűrte a papírokat. karcsú fűzfát ültetett a partra vezető sétány mellé. Mintha megérezte volna. – Nem várok! – vágott vissza Megan. hogy neked nincs mit mondanod. és éppen rád gondoltam – mondta. majd átadta neki a tollat. Megan nem tudott ellenállni. A levegő fülledt és mozdulatlan volt. – Ennyire nem lehetsz ostoba. hogy nyomatékosítsa a visszautasítást. 71 . Katch szitkozódni kezdett. – Fogd! – Megan. – Lehet. És meg fogsz hallgatni. A mennydörgés szinte belefojtotta a szót. szinte remegett a közeledő vihar előtt. Megan hallotta. többé már nincs rám szükséged. ha Papi kívánná így.

– Megpróbálta kiszabadítani magát. hogy utállak! – panaszolta. – Nem megyek be veled. – Nem érted. – Akkor most elég! – Gyors mozdulattal a karjába kapta. Minden udvariaskodás nélkül ledobta a lányt a kanapéra. Most pedig menjünk be! Vonszolni kezdte a nőt a homokos parton. felállt. – Nem beszélhetsz velem ilyen hangon! Ezt nem kell elviselnem. és begyújtotta a fahasábok alatt lévő papírt. – Rendben – mondta. és csöpögő haját türelmetlenül félresöpörte a homlokából. miközben a férfi határozott léptekkel keresztülment a kerten. A férfi tudomást sem vett róla. Körülöttük dühösen csapkodtak a villámok. Azonnal eláztak. és kihúzta a kocsi kulcsát. – Ó. és a széllökések süvítő erejétől. de te túl konok vagy ahhoz. – Mit akarsz tenni? – kérdezte. A felhőkből már eleredt az eső. s a nyakukba zúdult. Nem érdekel. Fontos. legalább olyan dühösen. Meg. amit mondasz. – Akkor majd gyalog megyek – vágott vissza. Mögöttük sűrűn zuhogott az eső. és maga felé fordította. – A hajamnál fogva vonszolsz be? – Ne kísérts! – Katch újra megfogta a kezét. Megan visszanyerte a lélegzetét. 72 . hogy elhallgass. – Csökönyös – vágott vissza most már a férfi is. – Nem! – kiáltotta. – Add ide a kulcsomat! Válasz helyett a férfi a tűz elé húzta a lányt. hogy mennyire lehetek ostoba. és haragosan dörgött az ég. – Beszélnünk kell. Mondani akarok valamit. hogy magával húzza. de Megan kitépte magát a szorításából. és minden különösebb erőfeszítés nélkül haladt vele a ház felé. Ki akarta tépni magát a férfi szorításából. dehogynem jössz – helyesbített a férfi. Nem akarom meghallgatni. és azonnal lángra kapott. hogy megijesztesz! – mondta a lány. – És egy darabig maradj csendben! – A kandallóhoz sétált. mit akarsz tőlem. – Figyelmeztetlek. mikor a férfi zsebre tette a kulcsot. – Akkor is hallani fogod. – Ó. – Nem akarlak megijeszteni. Katch megállította. – Amíg ez nálam van. – Maradj nyugton! – parancsolt rá. hogy nem érdekel? – kiáltotta a lány. A lány dühében tágra nyílt szemmel meredt rá. majd a konyhán át a nappaliba ment. mert reszketni kezdett. – Ebben az esőben? Megan összekulcsolta a karját. Megfogta a vállát. még mielőtt lélegzethez jutott volna. – Katch a lábával kinyitotta az ajtót. – Gyorsan benyúlt a nő zsebébe. akinek hangja már alig hallatszott a hullámok föltámadó morajlásától. és rám figyelj. még mielőtt megfogta volna a kilincset. lassan a tűrőképességem határához érünk… Ne kényszeríts! – Nehogy azt hidd. – Tegyél le! – Megan vaktában vonaglott és rugdalózott. Az eső patakokban ömlött körülöttük. A száraz fa pattogni kezdett. – Nem akarok beszélni. – De igen. – Remek! Kezdetnek nem rossz. szorosan magához ölelte. Fogott egy hosszú gyufát. és az ajtó felé indult. Csak próbállak észre téríteni. – Megan arcába fújt egy erős széllökés.– Te nekem ne írd elő.

ha azt hiszed. Valami nagy indulat forrt a felszín alatt. mikor a padlóra fektette. – Sajnálom. Megan nyelt egyet. Most. és közelebb húzta magához. és mérgesen félredobta. legkonokabb nő. könnyű lesz megszereznem téged… egy pár hétig tartó könnyed. mint a tűzifa pattogása és a vihar tombolása. A lány tágra nyílt szemmel. és úgy tűnik. – Megan fel akart ülni. mint az akarat. Nem vagy lusta. Meg. – Ugyanakkor nehéz volt nem tudomást venni rólad. – Mikor először megláttalak. A szükség sokkal személyesebb. meg akarta menteni a maradék büszkeségét. – Nem lehetne. – A teste tiszta libabőr volt. amit akartam. – Kösz. majd vissza. 73 .– Te fázol. A férfi hirtelen szorosan magához ölelte. hogy hagyjam magam. Szükség. gondatlan. Megragadta a lány mellét. A szükség nem ugyanaz. – Csak egy részét. nyári kapcsolatra. – A hangja halk volt. de a férfi föléje hajolt. hogy megkaptad. milyen nehéz volt elengednem minden alkalommal. A lány agyában ez az egy szó hallatszott. – Te vagy a legmakacsabb. borzongva nézett rá. Meg nem tiltakozott. Hűvös. mert nem tudtam miattad aludni? Tudod. Nem vagy észnél. és ujjaival gyakorlott módon gombolta ki a blúzát. Ülj le! – Akkor inkább én kezdem. hogy a parkot akarod megszerezni. Vedd le azt a nedves ruhát! – Nem veszem. de hagyta. vége. hányszor sétáltam végig a parton hajnali háromkor. legerőszakosabb. a meghatározhatatlanul szürke szemet és a száját. Túl sokáig halogattam. nedves ruha már nem jelentett akadályt a keze előtt. Azt hittem. amit együtt töltöttünk. Bármit is akart mondani. – Sok mindenben tévedtem veled kapcsolatban. amit akartál. akit valaha ismertem. – Rendben – mondta halkabban. hogy le fogok vetkőzni a házadban. Ezt te is tudod. mert valamit el kell mondanom. A lány felnézett rá: túl fáradt volt a vitához. – Békén hagyni? Tudod. mint amilyen vonzónak. – Ezt akartad mondani? – Nem. látszott. – Rendben. Miről beszél? Nem merte megkérdezni. már az első percben csak téged akartalak. Megan hallotta. ahogy a férfi mélyet sóhajt. – Megan alig tudta visszatartani a tüsszentést. vagy beképzelt. hogy békén hagyj? – kérdezte. hallgass meg! A lány figyelmesen tanulmányozta a föléje hajló férfi arcát. – Figyelek. és beletúrt a hajába. – Ahogy akarod. amikor a karjaimban tartottalak? – összeszorította az ujjait a hajában. hogy a szó reményt öntsön belé. Beszélni akartam veled. – Az első este során. – Nyíltan közölted. s ezzel az esőt és a könnyeket is. – Csak egy részét kaptam meg annak. még más is van. miközben száját a szájára tapasztotta. – A férfi újra a tűzhöz sétált. És mindig őszinte voltál hozzám. nem mert remélni. A vékony. – Ez csak a kezdet. az én hibám. A kandallóban arrébb gurult egy fahasáb. – Katch… – Kérlek. – Katch odalépett hozzá. Ehhez azonban szükségem van rád. hogy fontosnak tartja. Lélegzetük zihálása lassacskán erősebb lett. Mohó ajkával a lány nyaka felé haladt. hogy ez így jó is. de igyekezett visszafogni a reszketését. mert elég buta voltam ahhoz. – A férfi levette víztől csöpögő pólóját. nedves bőre szinte sistergett a forróságtól a keze alatt. de feszült. Ami azóta történt. bár még mindig nem szerelem. A két meztelen test érintkezésekor szinte szikrák pattantak elő. – Kitörölte a vizet a szeméből. legalább olyan érdekesnek találtalak.

amit a másik mondani akar. úgy éreztem. így lesz a legjobb neked. hogy közénk álljon ez az üzlet. Felemelte a fejét. hogy miért. hogy az a legjobb neki. – Ne tedd! – Megan kimerülten sóhajtott. hogy a férfi mennyire fel van kavarodva. Megpróbáltam meggyőzni magam arról. hogy így a legjobb. amíg újra kinyitja. De ha ez fájdalmat okoz neked. – Nem tudod. sokkal jobban. Ezúttal nem. Mégis olyan érzés. hogy maradhass… Elhallgatott. de ő ragaszkodott hozzá. akkor is fáj. A szavakkal együtt járt a könny és a félelem. és nem tudtam biztosan. – Tudom. Aznap este. – Van valamim a számodra. azt azonban még tudnod kell. hogy nem akarok már menekülni. Homlokát a lányéhoz nyomta. hogy csak képzelődöm rólunk. – Sosem akartam fájdalmat okozni. – Ne! Most még hallgass! – Ujját a nő ajkára tette. majd elengedte a kezét. és ezért mérges voltam. a férfi felemelte a kezét. Tévedtem.– Tudom – mondta halkan a lány. és lehunyta a szemét. Felsóhajtott. és rád kiabáltam. hogy mégsem lesz olyan egyszerű. – Kérlek! Katch egy hosszú pillanatig a szemébe nézett. annyira felizgattál az álmaimban. érezte. mert nem akart tovább magyarázkodni. hogy már nem tudtam mit tenni. Aztán a nagyapád tegnap este eljött hozzám… Nem akartam. a hangja nyugodtabbnak tűnt. Mikor meghívtalak ide vacsorázni. Megan nyugodtan feküdt. hogy megvedd. amikor hazavittelek. – Azt hiszem. és azt kérted. sem megijeszteni téged. hogy maradj. – Szükségem volt rád. nem akarom. de Katch megvárta. mint bármelyik nőt életemben. – De annyira összezavartad a gondolataimat. végre beismertem magamnak. amit az igazság hallatán érzett. mégsem akartam. és neki is. mint a tekintete. Rögtön láttam. és a szájához nyomta. hogy elég erős meghallgatni. hogy már korábban úgy döntöttem. akit nagyon szerettél. és olyan gyönyörű voltál. – Miközben a lány mozdulatlanul feküdt. Meg. és letörölte a lány arcáról a nedves csíkokat. – Kérlek! – A lány lehunyta a szemét. – Megpróbáltam távol maradni tőled. hogy semmi másra sem tudtam gondolni. mikor idejöttem. neked pedig. mint amikor elveszítesz valakit. dühösen. mintha elárultak volna. – Téged akartalak – folytatta. – Kérlek. Tőled nem. amitől nem tudok szabadulni – folytatta. hogy bocsánatot kérj. és nem akartam végiggondolni a dolgot. Azt gondolta. Ez a mozdulat mélyen meghatotta a lányt. Karján és hátán a lángok árnyéka játszott. Ha tudod. hogy olyasmit érzek irántad. hogy eladja a parkot. – Ne! – suttogta. – Lehetetlennek tűnt. Aztán jöttél felém a kerten keresztül. – Katch… – Megan megrázta a fejét: nem volt biztos benne. Meg. Kívántalak téged. Papinak minden joga megvan. – Nem hagyhattam. és újra a lányra nézett. mégsem veszem meg a parkot. és megpróbálta leplezni fájdalmát. és folytatta. A puszta látványodtól elállt a lélegzetem. akkor széttépem azokat a papírokat. 74 .

mielőtt vissza 75 . majd Katchre nézett. s a szavai magukért beszéltek. A férfi egy apró. teli váratlan kanyarokkal és leírhatatlan izgalmakkal. Értékes. – Nem tudom. hogy a férfi arra kéri majd. Egy négyzet alakúra csiszolt sötét. Házasság. mint a férfié. Gyere hozzám feleségül! A lányt elöntötték az érzelmek. – Halványan elmosolyodott. Megan zavartan az ajándéktól. Kicsit habozott. Szeretlek. – Senki sem fog ezután elsétálni. és a férfi a lány esőáztatta hajába temette az arcát. visszautasítasz. száját égető csókkal tapasztotta be. mint ő. egyedülálló pillanatokkal. bár a férfi tekintetében nem látott erre utaló jelet. Soha eszébe sem jutott. és a zsebébe nyúlt. Tekintete ugyanolyan higgadt és fürkésző volt. Ez az egyszerű szó. vékony dobozkát vett elő. már felkészültem a lassú halálra. és attól a feszültségtől. Megpróbált nyugodt maradni. miközben csókokkal borította el az arcát. Feléje nyújtotta a dobozt. amiért olyan ostobán viselkedtem. – Nem viselem jól az elutasítást. amik neki olyan könnyedén mentek. – Azt hittem. Amikor el akartál sétálni. amit a férfi szemében látott. – Ó. – Szeretlek. Gyors. azok nélkül a szóvirágok nélkül. füstszínű smaragdgyűrű volt. Milyen lenne vele az élet? Mint egy hullámvasút.– És most? – És most szégyellem magam. s a szíve hevesebben kezdett verni. ilyen egyszerűen. a sokat ígérő vonzerő? Megan a kezébe szorítva a dobozt izgatottan felállt. Micsoda gondolat! Kezét a homlokához emelte. – Ne mondj nemet. – Kétségbeesetten. – Elmegyünk New Orleansba. – Szeretlek. majd a lány felé nyújtotta. most mit vársz tőlem. és mellé térdelt. – Megan újra megrázta a fejét. David Katcherton sebezhető. teljesen. Szótlanul megcsóválta a fejét. amit az emberek naponta mondanak egymásnak. heves utazás. Papi aggódni fog. Hová tűntek az elmés megjegyzések. Meg! – Katch megfogta a kezét. Egy gondolat kezdett testet ölteni az agyában. hogy ossza meg vele az életét. Mégis… Megannek eszébe jutott. a férfihoz ment. Megan elbűvölten meredt rá. egyszerűségében is különleges. Meg – suttogta. A látványtól elállt a lélegzete. – Szeretnék felkelni és hazamenni. A férfi magához szorította. majd megszólalt. mikor meglátta a férfi tekintetében a kétségbeesést. Azonnal tudta. Gondolkodnia kellett. A könnyed szavak mögött a lány meglepetten vette észre a feszültséget. kinyitotta. és egyenesen a férfi szemébe nézett. gondolta gyorsan. Katch. mert a férfi a lelke mélyén ugyanolyan sebezhető volt. Az arca komoly volt. A férfi szorítása erősebb lett. Megan megfordult. – Nem értem… ezt nem fogadhatom el. – Újra a földre feküdtek. Biztosan csak tréfál. – A szavakat az ajkának suttogta. amit a férfiban érzett. – És csendes pillanatokkal is – gondolta. egy gyors nászútra. – A bal kezem harmadik ujjára való. – Katch. Megan felült. – Hogy lennék rá képes? – Átölelte a férfi nyakát. amelyek minden egyes következő csavart és fordulót még izgalmasabbá tennének. – Még ne! Mikor Katch a sarkára ült. és hátratűrte vizes haját. Talán azért kérte meg így. örökre megváltoztatja az életét.

és ránézett. – Most már nem menekülhetsz. és a lányra nézett. – Nem is megyek sehová. és a lány ujjára húzta. – Elképzeltem. hogy mindketten Párizsban vagyunk. A férfi kézbe vette a dobozt. Aztán megfogta a kezét. 76 .kellene jönnöd. hogy a kiállításra készülj. – Felemelte a fejét. A lány megérintette kedvese arcát. és szeretkezünk. Kivette a gyűrűt. – Nemsokára – suttogta. – Vedd úgy. Tavasszal Párizsba utazunk. ami melléjük esett. Szeretném látni az arcodat hajnalban. Meg – mondta fátyolos hangon. hogy örökre szól. – Vegyél el hamar! Veled akarok lenni. amikor olyan lágyak a fények. – Száját csókra nyújtotta a férfinak.

hullámos selymet. hogy szemügyre vegye az egyik márványszobrát. – Na. – De azt hiszem. de a nagyapja arrébb sétált. hogy el kell vegyülnöd? – Igen – felelte Megan idegesen fújtatva. Meg! – Papi lépett mellé. mintha művész lenne? A legszívesebben elbújt volna a hátsó szobában. emelt fővel fogadja. maga a szobrász? Megan megfordult. Lassan és magabiztosan elindult a büféasztal felé. aki különösen előkelően festett a legjobb – és az egyetlen – fekete öltönyében. Kihúzta magát. és egy meglepően idős hölgyet látott maga előtt. és elvigyorodott.EPILÓGUS Megan idegesen tekergette a smaragdot az ujján. sután elmosolyodva. – Hol van Katch? – Legutóbb épp egy csapat előkelőnek tűnő ember vette körül. Mit keres ő itt. mikor egy hosszú köpenyes férfi elhaladt előtte. és belekortyolt a pezsgőjébe. nem kérek. hogy iderepültél hétvégére! – Csak nem gondoltad. de mindenfelé csak idegen arcokat látott. Nem számított ekkora tömegre. ahol úgy tesz. Jól hallottam. – Köszönöm. – Köszönöm. Ha valaki rosszat akar rá mondani. gyémántokkal teleaggatva. – Nahát. amit Jessica nyomott a kezébe. hogy tiltakozzon. – Papi felemelte Megan ruhájának ujját. – Meg kellene kóstolnod az egyik ilyen finom kis valamit – nyújtott felé egy szendvicsfalatkát. meg sem tudok mozdulni. és megrázta a fejét. – Kivéve talán az esküvődön. Mennyi. – Nyúlszívű – ismételte magában. fekete selyemruhában. Megan már nyitotta volna a száját. egy manhattani galériában. hogy forog a gyomra. tessék. Rendben. hogy kihagyom az unokám nagy megnyitóját? – Bekapta a falatot. de nagyon beteget jelentett volna. 77 . – Ugye. – Mit szólsz ehhez a rengeteg emberhez? – Úgy érzem magam. gondolta. – Még sosem láttalak ilyen csinosnak. mintha az arcára fagyott volna a mosoly. mikor Jessica azt mondta. mint valami betolakodó – motyogta Megan. a világoskék. és nagyon. – Tekintetével a tömeget fürkészte. Úgy érezte. – Akkor legalább nem féltem ennyire. és megpróbált inni a pezsgőből. Meg! Nem ilyen nyúlszívűnek ismertelek. Annyira örülök. de mennyi ember! – gondolta. – Megan érezte. nem fog itt tovább a sarokban lapulva ácsorogni.

hogy A kislány homokvárral nem eladó. Sétálj körbe velem! – javasolta. mintha álmodnék – mondta remegő hangon. – Megan. – Poharát Megan poharához koccintotta. az a nő. ki a raktárszobába. és megfogta a felesége kezét. – Hát… – Az asszony hosszú. – Maga? – Megan meglepetten nézett rá. Majd Jessicán keresztül jelentkezem. hogy csókot nyomjon a szájára. Könnyek tolultak Meg szemébe. – Hát ezt el sem hiszem… – Pedig elhiheted. – Köszönöm – tette hozzá. – Megbízás? Megan kábultan fogta meg a felé nyújtott kezet. Talán még a bukást is jobban viseltem volna. kár. – Én vagyok. amiről valaha is álmodhattam. – Nagyon büszke vagyok rád. – És hallottam. – Kemény dió. és becsukta mögöttük az ajtót. – Katch. – Úgy látom. Látom a gyűrűdet az ujjamon. a férjem. egy tehetséges új szobrász felfedezéséért kapok. hogy óriási sikered van. és itt bőgök a hátsó szobában. – Nézd csak azokat a szobraid alatt látható kék pöttyöket! Mind azt jelenti. és lehajolt. – Kár – mondta a fekete ruhás hölgy. mikor fogok ebből a varázslatból fölébredni. hátha megpillantja. akkor tudnád. mert én akartam megvenni. mikor a könnyek végre szabadon csoroghattak le az arcán. művésznő. – Meg akarta venni? – Megvettem A szeretőket – folytatta. – Ha nem az kötne le. – Megveszik? – Megan álmélkodva nevetett. ahogy sorra nézte a kék foltokat.– Igen – felelte felszegve az állát. – Gratulálok. Mindenem megvan. amit a művészvilághoz való hozzájárulásomért. – Olyan ostoba vagyok. Megan körbenézett a teremben. – Miriam Tailor Marcus – suttogta egy hang a fülébe. hogy… 78 . – Nem. az a férjemé. Megan megfordult. Én csak szerényen fogadom a bókokat. hogy miként tedd magad láthatatlanná. – Kiváló alkotás. Eddig már hárman próbálták megvásárolni tőle azt az alabástromszobrot. engedj! Katch szó nélkül keresztülvezette a tömegen. – Halk nevetéssel közelebb húzta magához. amit ő vett tőled. – Szájához emelte a felesége kezét. – Kérlek. mint amit te kértél tőle. mint ezt. – Olyan az egész. – Most egy pillanatra ki kell mennem – suttogta. és megragadta Katch karját. – Tényleg megveszik a szobraimat? – Jessica kétségbeesetten próbálja tartani a frontot. – Persze. de szeretném megbízni azzal. Én el sem hiszem. természetesen. – Szeretlek. miközben Megan levegő után kapkodott. vizslató pillantást vetett Meganre. Ha nem beszélsz néhány kritikussal. mikor a hölgy tovább suhant. nemsokára megbolondul. – Két hónap után is melegséggel töltötte el ez a szó. szerelmem! – Tetszik nekik a munkám? – suttogta. Katch. ő… – Miriam Tailor Marcus – ismételte. hogy azokat már megvette valaki. és arra gondolok. – Parancsol? – Azt mondtam. ráadásul a kétszereséért annak. hogy készítsem nekem még egy homokváras szobrot. – Ez butaság – mondta Megan. – Nemcsak a kiállítás… hanem minden.

Még a házasságuk napjai. – Katch! – Megan megállította. de minden olyan gyorsan történt. de úgy éreztem. szerelmeskedni fogok a New York-i művészvilág legújabb. mikor együtt ébredünk. Most pedig hozd rendbe az arcod. ma este végre szeretném neked átadni. amit nem tettem ki ma este. szeméből kisöpörte a haját. amit művészként előbb érzett meg a férfiban. – Azért türelmesen kivártam. mielőtt kinyitotta volna az ajtót. – Tehát most. – Valósággá vált álom minden egyes éjjel. Szó nélkül átnyújtotta a férjének. és gyűjtsd be az elismeréseket! Jót tesz az önbecsülésednek. Ezzel a darabbal kapcsolatban azonban tudtam. Amikor végre fölnézett. – Félrehajtott fejjel újra megcsókolta a hitvesét. tudom majd kezelni a kritikát. mint nőként. – Katch lassan eltolta magától. – Láttam már? – Nem. – Mélyet sóhajtott. – Esküvői ajándéknak szántam. hogy Megan gyomra újra összeszorult. és a polcra nyúlt. – Akárhogy is történt. – Pedig ez nem álom – mormolta a férje. és a sok meghitt éjszaka után is képes volt elhallgattatni az ajkával.Férjének némán is vigasztaló. és nedves arcát kezdte csókolgatni. és nem volt időm befejezni. nem volt időm befejezni. Végül is – tette hozzá vigyorogva –. amíg ki nem nyitotta a szemét. vagy valami amatőr munka. de a melegség is. biztató szája hallgattatta el. A férfi zavartan vágta zsebre a kezét. – Nekem aztán elhiheted. nos… – Halványan elpirult. A férfi kíváncsian felvonta a szemöldökét. – De így is két nappal tovább annál. – Itt van? Megan megfordult. mindössze röpke három napig voltunk jegyesek. ahol a mellszobor állt gondosan letakarva. 79 . mint ahogy beleegyezhettél volna. hogy csak gyenge próbálkozás. hogy megkapja azt a fajta halvány nyerseséget. ha nem maradnánk ma este zárásig. amikor a karomban vagy. – Van egy szobor. Aztán a könnyek fölszáradtak. hogy esetleg nem alakulnak jól a dolgok. ahogy a vére forrni kezdett. – Megrázta a fejét. a tekintete sötét és átható volt. amit a modellben is megfigyelt. – Meg. – Valóban? – Igen. és minden reggel. hogy már nem tudtam odaadni neked. Halk. Közelebb húzódott hozzá. akkor újra szerelmeskedni fogok vele. megadó sóhajjal olvadt bele a meghitt ölelésbe. Katch olyan sokáig szemlélte a szobrot. – Attól tartottam. Katch lebontotta róla a vászontakarót. – Ne kísérts! Jessica elevenen megnyúzna. magabiztosság. Aztán pedig olyan ideges lettem a kiállítás miatt. – Milyen hamar tudunk lelépni innen? A férfi felnevetett. hogy Las Vegasba repüljünk – jegyezte meg Katch. – Ma este – mondta mosolyogva –. Megan könnyedén lecsiszolta a fát. hogy nem lettem volna képes elviselni. menj. megsimogatta az arcát és a haját. ha bárki azt mondja. és még egy csókot nyomott a szájára. Jól látszott rajta az a pimaszság. és meglepődve nézett szembe saját magával. És amikor a reggeli újságokban a kritikákban még mindig csak dicsérni fogják. és számomra legfényesebben ragyogó csillagával.

és észrevette. miközben a műhelyemben ültem. miközben kinyitotta maguk előtt az ajtót. Katch átölelte a szerelmese derekát. Amikor elkezdtem. és végigsimított az arcon –. és a férje vállára hajtotta a fejét. – Akkor csak szeress! – Örökké! – Az épp elég lesz – sóhajtott fel Megan. csak azért gondolok rád olyan sokat. – De valahogy mégsem voltam rá képes. amikor az agyagmodellen dolgozva néha a legszívesebben összetörtem volna. mint akkor. – Szóhoz sem jutok. Volt idő – folytatta. – Felnevetett. – Azt hittem. azt mondtam magamnak. – Így talán már képes leszek elviselni a sikert. és az arcodat mintáztam. és letette a szobrot a kis asztalra. hogy megformázzam. annál már nem tudlak jobban szeretni. – Meg! – Katch megfogta szerelme kezét.– Ezt nem akarom kiállítani – mondta gyorsan. és végigsimított a kedvese arcán. mert az arcod alkalmas rá. – Előrelépett. miközben kivette a férje kezéből a szobrot. – Felnézett. hogy a férje őt fürkészi. – Túlságosan is személyes. – Menjünk. igyunk még egy kis pezsgőt! Ma este ünnepelünk! 80 . De tévedtem. és a szájához emelte. – Beléd szerettem.