ISSN 1450-5010

ÚJ KÉP
Pedagógusok és szülők folyóirata

2008

március

Pedagógusok és szülők folyóirata XII. évfolyam 3. szám, 2008. március Szerkesztőbizottság /članovi uredništva: Bori Mária, dr. Gábrity Molnár Irén, Hajnal Jenő magiszter, dr. Hózsa Éva (irodalmi szerkesztő/ književni urednik), dr. Illés Tibor (Eötvös Loránd Tudományegyetem), dr. Péics Hajnalka, Soós Edit (felelős szerkesztő/odgovorni urednik), Szálas Tímea (szerkesztő/urednik), dr. Szőke Anna, dr. Zsolnai Anikó (Szegedi Tudományegyetem), Beszédes István (műszaki és művészeti szerkesztő/ tehnički i umetnički urednik). A laptanács tagjai/Savet lista: Miskolczi József (elnök), dr. Bányai János, dr. Pintér János (alelnökök), Grgo Francišković, dr. Horváth Mátyás, Kucsera Géza, dr. Losoncz Alpár, Ninkov Irén, Pető István, Priboj Potrebić Vesna, dr. Szöllősy Vágó László, Varjú Potrebić Tatjana, dr. Zolnai Albert . Lektor: Bálint Irén. Rezümé/Rezime: Tiberije Kopilović, Szálas Tímea. Szerkesztőség/Uredništvo: 24000 Subotica, Age Mamužića 13/II., tel./fax: (024) 554-184, e-mail: ujkep@vmk.org.yu. Kiadó/Izdavač: Vajdasági Módszertani Központ Szabadka, Vojvođanski centar za metodiku Subotica. Elnök/Predsednik: Soós Mihály. Készült/Štampa: Grafoprodukt, Szabadka/Subotica. Az Új Kép az interneten: www.ujkep.net

Tartalom Tantárgyháló 2008 Kedvenc… Jovančić Miroslav: Usnuli ciganin Tanulmányok, kutatások Dr. Árpás Károly: Nyelvek, sorsok, határok – Arvo Valton vonzásában Móra Regina: A rombolás képei Bakos Adolf: Az énkép jellemzői és formálódása az empirikus kutatások tükrében. II. rész Hivatásunk eszköztárából Hegedűs Katinka: Idegen nyelvű szaknyelv az oktatásban Bányai Sándor: . Pedagógiai Szakmai Nap, avagy Kalandok és Álmok az iskola falai között… Besnyi Szabolcs: Szembekacsintós gyilkos Irodalom Nádasdy Ádám: Hiányosságok a komolyzene terén Pilinszky János: Fehér Piéta, Szent lator Testi-lelki egészségünk Dr. Magyar Lóránt: Harag: A lassan ölő méreg A Tanítóképző Kar hallgatóinak tollából Pesti Izabella, Tóth Heléna: Oktatás és vallás Hírkosár Korhecz Ágnes: Indul a Hazaé sz Program 3 4

6 4 29 52 54 56 57 57 58 62 67 7 72

®

Contents and Summary Számunk szerzői

Egyes szám. Ára 100 dinár.

Tantárgyháló

3

Tantárgyháló 2008.
Kedves Tanárok, kedves Diákok! A 2007. évi verseny érdekes, ötletes és komoly felkészülésről tanúskodó pályamunkákat olvasva/hallgatva a versenybizottság úgy döntött, hogy az idei évben sem változtat az alapkoncepción, így a pályázónak az alábbi felsorolt témák közül kell egyet kiválasztania, és azt több tantárgy szemszögéből tanulmányoznia, vizsgálnia, elemeznie. Választható témák: Nyugat, csepp, út, arany, olaj, barlang, szív, tűzszünet, Mátyás, piramis. Pályamunkáitok megírásakor a következő szempontokat tartsátok szem előtt: • A cím a kidolgozás szempontjából meghatározó. • Munkátok ne az interneten található információk mesterségesen összerakott/öszszeragasztott szintézise legyen; igyekezzetek saját gondolataitokat, ötleteiteket, meglátásaitokat beleszőni a történetbe. • Tüntessétek fel a felhasznált irodalom jegyzékét (Ennek módja: szerző: cím. Kiadó, a kiadás helye, év). • A végkövetkeztetésben indokoljátok meg, hogy miért az adott témát választottátok! A szerkesztésre vonatkozó pályázati feltételek: • Korrekt gépelés vagy olvasható kézírás (helyesírási hibák kiküszöbölése, sor- és szóközök betartása, mellékjelek használata) • Áttekinthetőség. • Pontos, szabatos megfogalmazás. • Illusztrációk (képek, ábrák), táblázatok, idézetek, ezek forrásainak megjelölése. A pályamunkák beküldési határideje: 2008. május 0. A bizottság az Új Kép júniusi számában közzéteszi a döntőbe jutó diákok névsorát. A munkák jövő ősszel történő megvédésére plakátot vagy Power Point prezentációt kell készíteni az általatok választott témáról, de örömmel fogadjuk egyéb szemléltető eszközök, illetve korszerű módszerek alkalmazását is (pl. film, ábrák stb.). A verseny folyamatáról a folyóirat következő számaiban, illetve e-mailben az ujkep@tippnet.co.yu címen, telefonon pedig a 024/554-84-es számon tájékozódhattok. Jó témaválasztást, valamint érdekes kutatómunkát kívánunk! A versenybizottság

4

Alvó cigánylány
1897. ulje na platnu 129,5x200,7 cm, Muzej savremene umetnosti, Njujork 1897. olaj, 129,5 x 200,7 cm Modern Művészetek Múzeuma, New York Henri Julien Rousseau – a finánc – az elképzelhető legszebb álmokat festette meg. Festményein a titokzatos világ dallamai, mesebeli látványai tárulnak elénk. Rousseau képei rejtett dialógust folytatnak a természettel, az énnel, az emberiséggel, meggyőznek bennünket a művészet erejéről. Guillaume Apollinaire, a nagy költő, a következő verset írta a festő síremlékére:

Üdvözöljük Önt Pogány Rousseau Ön hall bennünket úgy-e Delaunay és felesége Queval úr és jómagam Hadd érkezzen poggyászunk vámmentesen a mennynek kapuin túlra

Képlel-tár

5

Viszünk Önnek ecseteket festéket és vásznot Hogy szent kedvtelésének éljen Az igazság ragyogásában Alkotva mint ahogy egyszer megfestette az én képmásomat is Szemben a csilagokkal Angol nyelvről fordította Horváth Emma.

6
Kulcsszavak:  bibliográfia  tanulmányi cserekapcsolat  fordítás, kommunikáció  találkozások, szovjet idők  filológiai pontosság  Valton ősi bölcsessége

Tanulmányok, kutatások

Nyelvek, sorsok, határok – Arvo Valton vonzásában
Árpás Károly Ha a bibliográfiák adatai pontosak, akkor 972-ben, a Tiszatáj februári számában jelentkezett régiónkban először Arvo Valton észt író A zöld hátizsákos ember című novellájával. Fehérvári Győző, a történet fordítója akár regényt is kanyaríthatna arról, hogy a korabeli kultúrpolitikusok és folyóirat-szerkesztők mennyire fáztak a mű közlésétől; Ilia Mihály tanár úr pedig kapásból mondta a címet, amikor megemlítettem: lehetőségem nyílt arra, hogy találkozzam a szerzővel. Nem vagyok biztos benne, hogy amikor 983 májusában egy „fű alatt” szervezett fordítói szeminárium keretében Tallinnban voltam, akkor P. Lias irodalomtörténész-kritikus előadásán ott volt-e ő is az észt írókoszorúban, bár nagyon valószínűnek tartom. (Azt tudom, hogy erről a találkozásról hírt adhattam a Tiszatáj 984/7-es számában – Mérleg (A mai észt irodalom tendenciáiról). A bevezetésben azt is meg kell említenem, hogy amikor vagy harminc évvel ezelőtt Tõnu Seilenthal , akkori budapesti észt ösztöndíjasként Domokos Péter szervezésében eljött a szegedi Finnugor Tanszékre, a találkozás után megkérdeztem Mikola Tibor professzortól, hogy vajon volna-e lehetőség tanulmányi cserekapcsolatra. A mackós járású tanárom komoly szemével úgy tekintett rám, mintha nem tudnám: a tojás nem áll meg az asztalon. Pedig igencsak szerettem volna Kolumbusz nyomában járva megoldani a kérdést: a KISZ-kapcsolataim segítségével eljutottam a BME budapesti észt építőtáborába (nekik miért volt akkor könnyű?), levelezésbe kezdtem Lennart-Hans Jürgensonnal , aki akkor még a Kalev csokoládégyár munkásaként készült a nemzetközi hírűvé lett haiku-költői pályájára. Sőt később, középiskolai tanárként rátaláltam arra a Virányi Elemér re is, aki nemcsak a Baross Főreál oktatójaként vált az észt irodalom közvetítőjévé, hanem tanára volt Péter Lászlónak, majd a budai Werbőczyben Klaniczay Tibor nak és Göncz Árpádnak (Virányiról írt pályaképem olvasható a Messze van Észtország… (Válogatott finnugrisztikai dolgozatok) Folia Estonica Tomus IX. Berzsenyi Dániel Főiskola Savariae, 2003. kötetemben). Érdeklődésem elsősorban a 9. század észt irodalom- és kultúrtörténetéhez kötött; talán ez volt az oka annak, hogy a kortárs észt irodalomból csupán azokat a szerzőket fordítottam (Jaan Kaplinski, Jaan Kross, Viivi Luik, Madli Morell =Maarja Kross, Ellen Niit, Minni Nurme, Carl Odrajas, Paul-Erik Rummo), akikkel valamilyen módon személyes kapcsolatba is kerültem. Természetesen tudtam Valtonról, s különösen megfogott, hogy ugyanabban az évben, 935-ben született, mint édesanyám, csak ő december 4-én, kilenc hónappal és két nappal később. Regényes életéről, távoli indulásáról inkább személyes beszélgetésekből értesültem; s ha néha kérdéses is volt, hogy van-e értelme többet csinálnom, mint a középiskolai tanítást, akkor többek mellett egyik érvem, példám volt. Tavaly, 2006-ban az észt tanulmánykötetem mellé társult a Bába és Társa Kiadó jóvoltából megjelent fordításkötetet: az Áttételek – átvételek. Azt gondolom, hogy ennek is része lehetett abban, hogy ez év (2007) júliusában megkerestek: lennék-e előadója az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszéke, pontosabban adjunktusa,

Nyelvek, sorsok, határok – Arvo Valton vonzásában
Antonenkó Miklós szervezte Valton-konferenciának. Örömmel vállaltam a feladatot, hiszen nemcsak a meghívott előadók névsora (Magyarországról Fehérvári Győző és Pusztay János) volt megtisztelő, hanem hogy maga Valton is ott lesz a tiszteletére tervezett konferencián. Ezt az összejövetelt ugyanis összekötötték Az apaság öröme címmel megjelentetett első ukrán fordításkötet megjelenésével. A kötetet Ivan Petrovcij és Antonenkó Miklós ültette át ukránra; van benne novella, vers, aforizma, miniatűr (jellegzetes észt/balti tárcanovella). A szervezők kértek tőlem fordításokat is, de én csak tanulmánnyal tisztelegtem a vendég előtt: Hálóban a magyar Valton. Nagyon érdekes találkozó jött létre: Valton és a vendéglátók, illetve a vendégek valami bűvös pentagrammába – angol, észt, magyar, orosz és ukrán nyelvű kommunikáció – vonták be a hallgatóságot. A nyelvek mássága ellenére a különböző szituációkból lassacskán felmagasodott Arvo Valton Vallikivi emberi és alkotói nagysága. Megjegyzem, amennyire követni tudtam a különböző beszélgetéseket, Valton egyszer sem hivatkozott sem az észt írószövetségi elnökségére, sem a Finnugor Írók Világszövetsége elnökségére, sem az életművére vagy nemzetközi ismertségére. Talán ezért is hiszem, meg kell másokkal is osztanom Arvo különleges emberségét: úgy jár-kelt közöttünk, mintha valamennyiünknek rokona, barátja, ismerőse lenne. Nem hallottam/olvastam, milyen lehetett fiatal és/vagy férfi korában, de most lefegyverzően emberi volt. Majd három és fél napot töltöttem szoros közelségben vele – részben a meghívottak távolmaradása, részben a szervezési problémák miatt. Nem tudom, mennyire leszek képes felidézni a vele töltött napokat, de úgy vélem, meg kell osztanom másokkal is élményeimet. Szeptember 6-án, vasárnap kora este találkoztunk először Antonenkó Miklósék lakásán. Miklós szervezőként minden lehetőséget felhasznált, s természetesen a baráti, családias fogadtatás volt a legegyszerűbb és legnagyszerűbb megoldás. Édesanyja, Éva néni, a nyugdíjas zenetanárnő jótündérként szinte mindenütt jelen volt. Rokonuk, Vera Vaszócsik, az egyetem nyugdíjas docense irányította a vendéglátás tennivalóit, az udmurt származású Nadia Muš (aki Valtonnak is fordítója) lányukként sürgöttforgott. Valton és Tiina, a felesége rokoni szeretettel fogadta a kedveskedőket, a megjelenő kijevi történész, Rosztiszlav Martinyuk Miklós öccseként lett fogadva, magam mint Miklós bátyja. A vacsora körüli beszélgetés szokásos ismerkedő fordulatai után egyszerre elérkezettnek láttam az időt, hogy néhány kérdést feltegyek – itt sokat segített az oroszul jól tudó Vera és Miklós, amit nem tudtam pontosan észtül, azt lefordították (természetesen a válaszokat is). Az első kérdésem az volt, hogy miképpen fogadták az észt olvasók Valton ausztrál etűdjeit – Ausztráliai látomások címmel jelentek meg. (Megjegyeztem, hogy a ’90-es években a magyar olvasók „vették” ezt a műfajt, jussanak csak eszünkbe Esterházy Péter, Géczi János, Konrád György, Temesi Ferenc vagy Zalán Tibor útirajzai!) Az író szerint a helyszín csak keretnek tekinthető, hogy elmondja a világról azt, amit el akar mondani. Azt is hozzátette, hogy írt ő magyar etűdöket is, de ezeket a magyarok nem akarják lefordítani. (Lehetséges, hogy sérelmesnek értelmeznék a magyar olvasók?) A másik nagy kérdésem arra vonatkozott, hogy Arvo mennyire ismeri Kosztolányi Dezső epikai munkásságát. Ugyanis, amikor az ötvenhét novella strukturalista vizsgálatát végeztem, akkor fölfigyeltem arra, hogy két novellájában (A lenyugvó nap és

7

Autor napisa nastoji animirati čitaoca literarnom delatnošću estonskog pisca Arvoa Valtona. Osvrt na jezik, sudbine i granične prepreke okupirale su stvaralaštvo ovog književnika. Naime, Valton je izazovan stvaralac, literarni autoritet koji privlači prevodioce i kritičare. Autor napisa želi podeliti svoje dojmove sa konferencije kojoj je prisustvovao i on i estonksi pisac. Višednevni boravak bio je pogodan da se češće nađu u društvu i da porazgovaraju o svemu što može biti zanimljivo i za prevodioce, istraživače a naravno i za krajnje konzumente – čitaoce.

8

Árpás Károly a fodrozódó tenger in Előérzet és A villamos (Tramm) in Végjáték) jellegzetes, szinte szóról szóra azonos Kosztolányi-ötletek tűntek fel. Az író annyit mondott, hogy csak a lírikus Kosztolányit ismeri, magyarul csak egy Kosztolányi-verset olvasott. Tanácstalanul hallgattam, majd arra gondoltam, hogy a véletlen egybeesésnek valamiféle kelet-európai hasonlóság lehet az oka. Megígértem neki, hogy ezzel a témával később még foglalkozom. Az Antonenkó család befogadta Valtonékat, pedig csak most voltak itt másodszor. A hetven éves Valtont 2005-ben szintén köszöntötték az ungvári egyetemen (büszkék is a tartui régi jó kapcsolatukra), akkor voltak itt először, akkor is Nadiával. Este Rosztiszlav vitt a Szvitánok szállodába minket kocsiján – ő másutt lakott. Háromszor reggeliztünk együtt a szálloda étkezdésjében: Tiina, Arvo, Nadia és én; majdnem versenyeztünk az íróval az udvariasságban. Egy alkalommal késve érkeztünk, s már zárva volt az étterem ajtaja. Valton magabiztosan a konyhának fordult, s így jutottunk asztalunkhoz – de ez sem volt agresszív. Mindig jóízűen evett, mint aki szokásból tudja az általa mondott keleti mondás igazságát: a reggelidet költsd el egyedül, az ebédet oszd meg barátaiddal, a vacsorádat add az ellenségeidnek. Persze, mindennap vacsoráztunk, ez tette fel a koronát a napra, ekkor osztottuk meg egymással a benyomásainkat.

Nyelvek, sorsok, határok – Arvo Valton vonzásában Nadia később, csütörtök reggel elmondta, hogy Valton napirendjében fontos szerepe van a reggelinek: éppen kettéosztja a délelőttöt, mert az író korán kel. Reggel öttől hétig, nyolcig dolgozik; a reggeli után pihen (újságok, média, internet), aztán folytatódik a napi tevékenység: fordítások, kultúrpolitikai szerepének tennivalói, ismét írás. Aztán ott van még a család: három előző feleségtől hat gyermeke született, de saját gyermekei mellett övéiként szereti más házasságokból származó gyermekeit is. Nadia fontosnak tartotta megemlíteni, hogy szinte 9. századi nagycsaládként tart össze a sokszínű Valikivi-família. Este van még ilyen-olyan program, aztán lefekszik. A hétköznapok, ünnepnapok között jobbára a kötelező programok tesznek különbséget. Úgy láttam, jól bírja magát, bár egy kissé elnehezült. Talán ebből következett nyári térdműtéte is – ez utóbbiból meg az, hogy gyorsan elfáradt, ha gyalogolni kellett. Maga a konferencia 7-én, hétfőn kezdődött az ungvári Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében. Az egyetemi hallgatók mellett meglehetősen kevés díszvendég volt – a hiányzókat nem kívánom megnevezni –, viszont jelen volt a helybeli értelmiség is (a követő fogadáson például jót beszélgettem egy orvossal). A megnyitáskor rövid köszöntőt mondott Arvo is, üdvözölte a vendéglátókat, a fordítókat: Ivan Petrovcijt és Antonenkó Miklóst. Az asztalon ott sorakoztak az észt író művei: a tizenhárom köte-

9

10

Árpás Károly tes életműkiadás; a kis finnugor népek irodalmának három kötetes, vaskos fordításgyűjteménye. Koncepciója szerint eredeti nyelven, oroszul, hogy azok is kötődjenek, akikben már elhalványult a nyelvi tudás és természetesen észtül. Ott voltak megtekinthetőek az egyes fordítások is (köztük Csoóri Sándor, Kányádi Sándor, Rab Zsuzsa költeményei; aránylag sok szovjet-orosz szerző); rengeteg (8-0) nyolcvan-százoldalas kis kötet egyes mari, komi, mordvin, udmurt költőtől. Köztük volt Nadia kötete is, angol, orosz és észt fordításban! Jellegzetes kezdeményezésként volt látható háromöt összekapcsolt irodalmi tabló (4-4 szerző egy-egy finnségi oroszországi nyelvből, legalább egynek, egynek fordítója, meg szerkesztő volt). Valószínű, hogy több is lehet ezekből, de csak ennyit cipeltek el – kb. 3,5x méteres asztalt teljesen beterítették. A konferenciáról, amelyen a valtoni életművel, annak recepciójával foglalkoztak, nem akarok szólni – majd Miklósék megjelentetik az ott elmondottakat (volt angol, ukrán, orosz és magyar nyelvű előadás). Az előadásokat követő fogadás a múzeum (és tulajdonképpen művészeti iskola) kiállítói termében volt. Valton ismerősként nézett Petőfi festett alakjára (villogtak a vakuk), meg is kérdeztem tőle, fordított-e Petőfit. Mint mondta, Ellen Niit Petőfije teljességgel bemutatja az észteknek a magyar költőt, de amikor a magyarból fordított, akkor olvasott Petőfi-verset is. Másnap, 8-án kedden délelőtt a vár melletti Hungarológiai Intézetben Arvo Valton másfél órás orosz nyelvű programelőadást tartott a magyart tanuló hallgatóknak. Igaz, úgy láttam, keveset értettek belőle – később Miklós elmagyarázta, hogy az újabb időkben még az ukránt is törik (akik faluról jönnek be, azok még ukránul sem tudnak). Amennyit kivettem az író szavaiból (mert Balázs Mihályné tanánő-kollégám hiába tett meg mindent, belőlem sem lett nagy oroszos), összefoglalta az ismert adatokat a csökkenő népesedési tendenciáról és az asszimilálódás növekvő fenyegetéséről. Korábbi interjúiból olvashattuk, hogy ez mekkora felelősséggel jár: aki felismeri ezt, annak tennie kell ellene. Kifejtette, hogy miben is áll a nagyobb és fejlettebb népek felelőssége – s itt nemcsak az uráliak, a magyarok, a finnek vagy az észtek felelősségét értette alatta –, s elmondta, mit tettek az észtek azért, hogy a közösséget fenntartó nyelv, illetve a nyelvre épülő, azt megtartó irodalom fönnmaradjon. Előadásához kapcsolódott Vaszócsik Vera hozzászólása, aki bátran kinyilvánította, hogy kisebbségi létben, idegen nyelvi környezetben a nyelvi identitásnak mekkora szerepe van egy nép megmaradásában. Tudom, mindez nem újság itt, a déli régióban, s hogy a Tiszatáj hatalmas szerepet vállalt ebben a népőrző tevékenységben. Ám kimondani ki kell, akkor is, ha úgy tűnik, mindenki tudja. Valton nem kívánt bekapcsolódni a nemzetiségi kérdés taglalásába – s nem is csak azért, mert ott volt a ruszin származású tanszékvezető, Petra Lizanec , meg ukrán fordítója – csak annyit jegyzett meg: minden kis nyelvű, a kihalás szélén álló nyelvre vonatkoznak állításai. Kicsit furcsa volt, hogy aznap délután, amikor Berniczky Évával és férjével, Balla D. Károllyal beszélgettem a lakásukon, a padlásszoba melegében hasonló következtetésekre jutottunk, anélkül, hogy Valton nézeteit ismertettem volna. Anélkül, hogy politikai programokkal foglalkoztunk volna, megegyeztünk abban, hogy a segítség nem lehet pártpolitika függvénye. Évával és Károllyal úgy beszélgettünk, mintha sok éve ismernénk egymást, pedig hát Ilia Mihály hozott össze bennünket a virtuális tér-

Nyelvek, sorsok, határok – Arvo Valton vonzásában ben. Éva meséi és Károlynak Élted volt regénye segített abban, hogy a hosszú hazautat ne vegyem fárasztónak. Kedd este ismét Miklóséknál vacsoráztunk. A házigazda a készülődés közben szóba hozta a Kalevipoeg-fordításomat. Valton nem reagált sem a kísérletre (a Huszadik éneket fordítottam le), sem a nyomdai újításra (nem nyolc, hanem tizenhat szótagos sorokba tördeltem Kreutzwald szövegét). Esetenként Miklós segítségével pontosítottam gondolataimat (kritikus esetben oroszt használunk), főleg azt próbáltam, a Kalevalára támaszkodva (öt teljes, különböző magyar fordítás van!) megmagyarázni, hogy Bán Aladár és Rab Zsuzsa után miért volna szükség újabb átültetésre. Valton védte Rab Zsuzsáét, azt mondta, fölösleges ismét lefordítani. Erre elmondtam, hogy Bereczki Gábor nyersfordítása, amelyből Rab dolgozott, mennyivel jobban felkelti az eredeti hangulatát. Hivatkoztam arra is, hogy Rab Zsuzsa az orosz fordítási gyakorlatára támaszkodva inkább hőséneket írt, nem eposzt fordított. Ennek ellenére Arvo szkeptikus volt, láthatólag ejteni akarta a témát. Ekkor fölidéztem Kreutzwaldtanulmányomat, szóltam a metrikáról, a verselésről, az eltérésekről, a kreutzwaldi költői hagyományról (hiszen a Kalevipoeg mondákból lett teremtve). Emellett öszszekapcsoltam a nyelvezetet az észt előidők történetéről (erről is írtam egy hosszabb dolgozatot). Valton figyelni kezdett, közbekérdezett, majd érvelésemet elfogadva azt mondta, akkor fordítsam le én is, kíváncsi arra, hogy mi lesz belőle. Szerdán délelőtt (9-én) elvittek minket az Ungvárhoz közeli neviczki várba. A Nobel-díjra is jelölt író a hétköznapi ember reakcióit mutatta, de azért nagyon tüzetesen nézte a romokat. Lehet, hogy még „történelmi novella” is lehet belőle? A várlátogatás közben szétment Arvo cipője. Tiina kérésére hamarább visszajöttünk, és a központban bevásárló körútra indultunk. Csak a harmadik cipőüzletben talált elfogadható lábbelit. A rosszat otthagyta az üzletben. Közben ejtettünk egy szóviccet a cipészt jelentő szóról, amelyik egyezik az észt kommunista Viktor Kingisepp nevével. Délután Vaszócsik Vera látott vendégül bennünket. A korábbi étkezés közbeni beszélgetésektől eltérően, amelyek során humoros történeteket idéztek a szovjet időkből (Magadantól-Tbilisziig, Szibériától a Baltikumig), megbeszélték a helyi tudományos életet és magánemberi problémáikat. Közben Antonenkó Miklóssal fölvettük a kapcsolatot Budai Zsuzsával és a KMKSZ munkatársaival, nekik is megköszöntem a vendéglátást. Azután siettünk Miklósékhoz a búcsútalálkozóra. Amíg lassan gyülekeztünk, a komódra támaszkodva kiírtam az életműsorozat legfontosabb adatait (itt azért idézném, hátha akad, aki szeretne dolgozni is belőle, s azért csak észtül, mert mégsem akarom könyvészettel tölteni az időt). A megjelent művek – Arvo Valton Vallikivi: Kogutud Teosed – a következők: . Novellid I. (J. Talvet) Virgela Tallinn, 998.; 2. Novellid II. (P. Lias, R. Tootma) Virgela Tallinn, 999.; 3. Novellid III. (M. Kalda) Virgela Tallinn, 2000.; 4. Novellid IV. (T. Liiv) Kirjatusveskus Tallinn, 2003.; 5. Ajalooainelised novellid (A. Altoa, H. Adam, T. Kelam) Kirjatusveskus Tallinn, 2003.; 6. Rooman [Tšingis-khaan ja Chang Chun], reisikiri (L. Mäll, A. Turovski) Kirjatusveskus Tallinn, 2003.; 7. Lühiroomanid [6] (P. Lias) Kirjatusveskus Tallinn, 2003.; 8. Roomanid [2] (J. Talvet) Kirjatusveskus Tallinn, 2003.; 9. Rooman [] (K.Kurg) Kirjatusveskus Tallinn, 2003.; 0. Roomanid [4], arutlused (J. Vaiksoo) Kirjatusveskus Tallinn, 2003.; . Novellid V. (R. Neithal) Kirjatusveskus Tallinn,

11

12

Árpás Károly 2003.; 2. Novellid VI. Kirjatusveskus Tallinn, 2003.; 3. Novellid VII. Kirjatusveskus Tallinn, 2003. Úgy gondolom, példamutató filológiai munkálat valósult meg a kiadás során: tíz kötetig van kísérő tanulmány (néhol több is), mind a tizenháromban van szerzői kommentár az egyes művekhez, és folyamatosan megadják az első megjelenések adatait. Amikor megdicsértem, az író megemlítette, hogy a bibliográfia összeállításáért háromezer észt koronát fizetett a szakembernek. Valton látva érdeklődésemet, elkérte a papírt, és lejegyezte a folytatás terveit (a továbbiakban Arvo Valton kéziratából idézek): „4. Lastelood (H. Jõgisuhe); 5. Müüdid – muinasjutud (M. Hiiemäe); 6. Näidendid, stsenaariumid ; 7. Miniatuurid; 8. 2 romaani ; 9. Novellid ; 20. Luuletused ; ; 2. Aforismid; ;22. Ajajloolosed romaanid (2) [azt mondta, még egyik sincs kész – Á.K.]; 23. Artiklid ; 24. – ” – ? mälestused ?; 25. Varia (interjued, reisikirjad jne.); †”

1000 + 300 dinár postaköltség – intézmények részére 800 dinár – pedagógusok részére 500 dinár – egyetemisták/főiskolások részére

A megrendelést illetve a befizetésről szóló bizonylatot a következő címre várjuk: Vajdasági Módszertani Központ 24000 Szabadka, Aga Mamužić u. 13/II. Tel/Fax: 024/554-184 E-mail: ujkep@vmk.org.yu Folyószámla szám: 260-0056780016708-41

Nyelvek, sorsok, határok – Arvo Valton vonzásában Figyeltem Valton arcát. Látszott rajta: érzi a testi meghatározottságot, de egyben reménykedik a tervezet megvalósításában. Aztán megkérdeztem, hogy mi lesz akkor, ha tovább él, azaz a kereszt kitétele még nem esedékes. Akkor újabb kötetek következnek, hiszen nemcsak a kiadással foglalkozom, írok továbbra is - válaszolta. Nagyon fontosnak tartom a szövegkiadás filológiai pontosságát. Dolgoztam a Jókai Kritikai kiadásban, láttam a Baka István Műveinek munkálatait, részt veszek Madách Imre kritikai igényű életműsorozatának megjelentetésében, figyelemmel kísérem Gion Nándor életműkiadását, tehát föltettem a kérdést: a fordításait beveszi-e a gyűjteményes kiadásba. Arvo kissé értetlenül nézett rám: azokat nem ő írta. Elgondolkodtam. Lehet, hogy az észtekhez közelebb van az orosz és a kisebb finnugor népek nyelvének irodalma? Én azért hiányolnám, ha Baka István fordításvilágát úgy kellene összekaparnom. Folytattam a kérdezősködést: ad-e majd ki bibliográfia-kötetet? Minek – adta vissza a kérdést –, amely műveket ő írt, és a gyűjteményesben megjelenik, azokról minden kötetben van információ. – És mi lesz azokkal az alkotásokkal, amelyeket nem vesz fel a gyűjteményesbe? Valton hallgatott. Hogy mire gondolhatott, nem tudom. 9-én, szerdán este elbúcsúztunk, nem tudom, hagytam-e magyar középiskolai tanárként, előadóként, fordítóként nyomot. A taxiból kilépve előttem ment föl a lépcsőn, kicsit húzva a lábát. A szállodai folyosón lassan lépkedett feleségével a liftig, mert a harmadik emeletre azzal mentek fel minden este. Behúzták az ajtót, aztán a lift elindult, s a Valton házaspár fölemelkedett. Vajon látjuk-e még egymást? Sokszor beszélek diákjaimnak is arról, hogy a műalkotás összeköt embereket, világokat; az otthoni írásbeli feladatokban szembesülnek azzal, hogy a különböző nyelvű alkotások azonos emberekről szólnak, akárhol éljenek is térben és időben. Úgy vélem, ez után a találkozás után hitelesebben tudom elmondani, hogy a határok elsősorban a hivatal és a hatalom kedvéért vannak. Mert végig nem gondoltam arra, hogy Valtonékkal az Európai Unió polgárai vagyunk, mint ahogyan arra sem, hogy Ungvárra menet és jövet át kell(ett) lépnem az ukrán határt. S az udmurt Nadia sem gondolt arra, amikor együtt voltunk, hogy Udmurtia Oroszország része. Rosztiszlav pedig úgy fogadott minket, mintha Kipling híres dzsungel-mesterszava irányítaná: Egy vérből valók vagyunk! A határok azokat kötik, akik elfogadják őket. Nekünk többet kell tennünk és mást: közvetíteni és olvasni, befogadni a más világokat, ezzel erősítve őket, s megszüntetve bennünk elkülönültségüket. Föllapoztam az idősödő Valton magyarul olvasható költeményeit – antológiákban, folyóiratokban jelentek meg –, s úgy gondolom: valamiféle ősi bölcsesség szólal meg lírájában. Nem a Juvan Sesztalov-i sámántudás transzcendenciával keveredő tudása, inkább szókratészi élettapasztalat. Jó lenne ezt nemcsak megérteni, hanem szellemében cselekedni is. Talán ez lenne a találkozás legfontosabb üzenete? De mások is kísérletezhetnek!

13

14
Simboličan naziv napisa – slike razaranja je pokušaj autora da iz šesnaest novela od različitih autora, iz različitog sveta, kontinenata izvuče materijal sa svim nastalim problemima i rešenjima. Po vlastitom priznanju autora ovo nije lak zadatak mada je veoma inspirativan. Različiti pisci, heterogena tematika i dejstvo na čitaoca u različitim mestima i situacijama daje poseban vrednost ovom književnom poduhvatu.

Tanulmányok, kutatások

A rombolás képei
Tizenhat novella a világirodalomból
Móra Regina

I. DOLGOZATOM CÉLJA
„győze Romisten” 1 A világ különböző részeiről választottam írókat és azok - novelláját. Megkerestem a szerzők műveiben, a szereplők érzéseiben, gondolataiban, tetteiben a közösséget, ebben az esetben a rombolás képeit. A kudarctól, hogy valahol nem találom meg, nem tartottam. Tudtam, tudom, hogy míg ember létezik a földön, addig lesz rombolás, pusztítás, akár fizikai, akár pszichikai szinten. Bennünk van az önmagunk és mások pusztítása, kiben kisebb, kiben nagyobb mértékben. Munkámban 6 novellával foglalkozom, melyeket öt világrész novelláiból válogattam össze. Válogatásom során rengeteg problémába ütköztem, melyeket meg kellett oldanom. Leginkább a bőség volt az, amit le kellett győznöm, szelektálnom kellett, s ezt úgy, hogy a világ teljes novellarepertoárját nem is ismerem, és nem is ismerhetem meg, lehetetlen vállalkozás. Viszont folyton bökdösött a kisördögöm, hogy kutassak még, hátha találok még ettől is jobbat, kedvemre valóbbat. Igen, fékeznem kellett magamat. Úgy döntöttem, hogy az európai novellán belül külön tárgyalom a magyar novellákat és külön más európai népekét. Ázsia nagysága és színessége kihívás volt.

1

Vörösmarty Mihály: A Rom; In: Matúra klaszszikusok/ Vörösmarty Mihály: Válogatott versek, szerk. Szörényi László; Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2001; 63. o.

A rombolás képei Afrika sok kis országa elkábított. Találomra választottam egy nigériai novellát. Itt megtehettem volna, hogy minden országból választok egyet, de majd egy másik munkámban csak afrikai novellákkal foglalkozván ezt is megtehetem. Az ausztrál mű a többihez képest könnyű választás volt. Az egész kontinens egy ország, a térképen is egy színnel ábrázolják. Itt mintha egyszínű emberek élnének. A többi kontinens tarkaságához képest, tényleg más. Novellaválogatásomat Szenteleky Kornél Ákácok alatt novellagyűjteményéhez hasonlíthatom, mert Szenteleky is egy közös programot keresett, ami alapján felállíthatja seregét. Így tettem én is, csak kevesebb művel és szerényebb eredménnyel. Közös vonás: a rombolás képei, ami ezeket a különféle novellákat valamely szinten összeköti. Szenteleky célja volt, hogy lendületet adjon a vajdasági novellának, az enyém, hogy felhívjam az olvasó figyelmét az ismeretlen/kevésbé ismert novellákra. Jacques Derridát követve én is bejelentem a szöveg korszakát és a „nincs semmi a szövegen kívül”2 elvét megfogadván teszem azt, amihez kedvem van: olvasom és értelmezem az alábbi novellákat. Európa I. magyar novellák: . magyarországi novella: Darvasi László: Amikor a szomszédba átszáll a labda! 2. határon túli magyar novellák a) vajdasági magyar novella: Dudás Károly: Haláleset b) romániai magyar novella: Sütő András: Kék álhalál c) szlovákiai magyar novella: Grendel Lajos: Az éjféli látogató

15

2

Orbán Jolán: Jacques Derrida; In: Élet és Irodalom, 48. évf., 42. szám; In: www. es.hu

16
II. . 2. 3. idegen nyelvű európai novellák olasz novella: Anna Banti: Egy érzés íze angol novella: Francis King: Szép halál német novella: Franz Fühmann: Határállomás

Magyar Lóránt

Ázsia . 2. 3. 4. arab novella: Zakarijja Tamer: A fez indiai novella: Ruth Prawer Jhabvala: Hogyan lettem Szentanya japán novella: Ibusze Maszudzsi: A szalamandra orosz novella: Viktorija Tokareva: A körülmények találkozása

Afrika . nigériai novella: Elechi Amadi: A jóslat Amerika .észak-amerikai novella: J. D. Salinger: Ilyenkor harap a banánhal 2.közép-amerikai novella: Onelio Jorge Cardoso: Cérna és kötél 3. dél-amerikai novella: Jorge Luis Borges: Paracelsus rózsája Aussztrália . ausztrál novella: Damien Broderick: Minden tegnapom

A rombolás képei

17

II. A ROMBOLÁS KÉPEI AZ EURÓPAI NOVELLÁKBAN
„áldott legyen a Gonosz, ki gyermekeinket sírni megtanítja”3

1. A magyar nyelvű novellák
A magyar nyelven alkotó írók csoportjáról, illetve az ő novellájukról beszélek. Ezen belül viszont két csoportot határozhatok meg. Mindkét csoport tagjai magyarul írnak, beszélnek, kölcsönösen megértik egymást, mégis rengeteg különbözőségre mutathatunk rá: a magyarországi magyar és a kisebbségi magyarok más környezetben, más országban élnek. A szlovák, román és vajdasági magyar írók a kisebbség írói. Míg az anyaország biztos(abb) ölében másként ír egy magyar. Mások a gondjai, más az értékrendje, egyszóval, más világ. De úgyszintén különbözőséget fedezhetünk fel a szlovák, a román és a vajdasági magyar kisebbség írói munkája között. Itt megjelenik a régió kérdése/jelentősége/érdekessége. Ebben a négy novellában egy valami biztosan közös: valaminek a hiányérzete, vesztesége. Grendel Lajos művében az apa elveszít valakit, ismét elveszít. Egész életében valamit, valakit elveszít. Első felesége elhagyta, a második meghalt. S most tehetetlenül kell végignéznie, ahogy első házasságából született lánya elhagyja őt. A veszteséget nem tudja feldolgozni. Az apa megpróbálja a lehetetlent, megpróbálja becsukott szemmel élni az életét, nem érteni a valót, nem szembenézni az igazsággal. Egyszerűen hátat fordít a valóságnak. „Megpendítettem apám előtt, hogy szerintem Erika nagyon megváltozott, apám azonban azt felelte, hogy képzelődöm…”4 Az apai barát is célozgat a lány rossz hírére, de az apa hajthatatlan. Gondolta, hazahozta, ezzel minden megoldódott. Azzal viszont nem számolt, hogy ahogy nem tudta első feleségét megállítani, úgy lányát sem tudja megvédeni a rossztól, sem megfékezni. Erika ki is mondja féltestvérének: „Mindenki a maga életét köteles élni.”5, és elmegy. S ekkor látogatja meg őket az Isten. Vigaszt nyújt, és arra tanít, hogy nem tudunk változtatni bizonyos dolgokon, az igazság az igazság, nem lehet elbújni előle, előbb utóbb az a szemünkbe, az agyunkba, a szívünkbe villan, és akkor csak azt tehetjük, hogy szeretünk. S így majdcsak túléljük. Sütő András novellájában a szülők a kék álhalállal küzdenek, szinte belehalnak a harcba, nem tudják elengedni gyermeküket, de így el sem fogadhatják. Szenvednek. Most született, de már a hiányát érzik, hiszen amellett, hogy kék a bőre színe, nem sírt fel. Az anya nem is akar a halálról hallani, életét adná gyermekéért. Az apa elbizonytalanodik. A külvilág hangjai befészkelik magukat a fülébe, agyába, és nem hagyják nyugton. Szó szerint fut a halál gondolata elől. Nem is tudni, kinek van könnyebb helyzete. Az anyának, aki a keze között tartja kék, lecsukott szemű, csendes babáját, és vakon, süketen csak őt látja, hallja, minden mást elmar onnan. Vagy az apának, akinek mennie kell a dolgára, és társalognia idegenekkel a fia létéről, nemlétéről. A rövid idő leforgása alatt tönkre mennek a szülők. Még csak most született meg a cse-

3

Sütő András: Kék álhalál; In: Sütő András: Kék álhalál ; In: www. irodalmiakademia.hu 4 Grendel Lajos: Vezéráldozat (Temesi Ferenc válogatásában); NAP Kiadó, Dunaszerdahely, 1966; 72. o. 5 Uo.

18

Móra Regina csemővel együtt a felelősség érzése, ami a szülők haláláig tart, és máris elviselhetetlen szörnyűségeket okoz. A csecsemőt a sógor ördögnek tartja, akinek „megbízatása lehet még, ha ugyan nem teljesítette már, hogy apját-anyját a temetőbe költöztesse”6. Dudás Károly Haláleset c. művében pedig a veszteség már tény, megváltoztathatatlan. Csak fokozni tudja azzal, hogy a főhős lelkébe már örökre bevésődött heget még megöntözi egy kis savval – hogy az még mélyebb legyen – az, hogy nem jut el apja temetésére, s tudja, lelkiismeretével sosem tud már megbékélni. Pedig csak anynyit hibázott, hogy egy fontos pillanatban rosszul döntött. A rossz döntéseink nyomát pedig viselhetjük. A magyarországi Darvasi-novella attól óv, illetve arra bíztat, hogy rúgjuk át a drága labdánkat a szomszédba. A titokzatos szomszédhoz, aki a maga fájdalmaival, sérelmeivel, veszteségeivel nem adja vissza, vagy éppen más formában adja vissza. El kell veszítenünk játék közben az értékes, szeretett labdánkat ahhoz, hogy tapasztalhassunk, tapasztalataink révén pedig élhessünk. És élnünk kell, s ebben pedig benne van az a kockázatos játék, hogy elveszítünk valamit, valakit. „játszani kell, el kell felejteni mindent… amikor már minden jó, egyszer csak átszáll. Szálljon át. A teljes, és pontos érzések.”7 Megismerjük és tanuljuk az érzéseket. Játék, kockázat és megismerés nélkül nem élet az élet. Csáth Géza üzenetét olvashatjuk ki Darvasi László szövegéből, inkább tíz évet éljünk, mint százat vegetáljunk, még ha az veszteséggel is jár. A 3 kisebbségi novella elárulja születésének helyét. A Grendel-novellában ott a szlovák politika, az apát reakciósnak bélyegezték, talán ez is közrejátszott első felesége elvesztésében. A barátnak, Krizsán Győzőnek államosították a nagykereskedését, amiben őt segédeladóvá fokozták. A társadalom, politika az életük alakulását befolyásolta, egyfajta rombolást okozott az emberek, a novella esetében a két férfi életében. Sütő András novellája misztikus, varázslatos, romantikus, mint az erdélyi Hargita. Itt nem is csodálkozunk, ha szembe találjuk magunkat a kék álhalállal, szinte természetes is. A halál maga valami rombolást hoz (az életét), az álhalál pedig még rosszabb, a csecsemőn kívül a fájdalom a szülők álhalálát, élve halottságát hozza magával. Dudás Károly novellájának kevéske cselekménye akkora rombolást visz végbe a főhős lelkében, hogy az már az öngyilkosság gondolatával játszik: „Csak el kell engednem a kilincset, gondolta, egyet lépnem, máris minden elintéződött. Csak elengedni a kilincset. Meg egyet lépni.”8 Csak kilép a sebesen mozgó vonatból, és megoldódik az életet befolyásoló jó és rossz döntések sorozata. A 80-as évek végén már készülődő és a 90-es években kulmináló háborús korszak vonatkésései, járatkimaradásai, „a zsilettpengével összevagdosott műbőr”9 ülések, „a jugoszláv államvasutak monogramjával ellátott”0 függöny, a kis koszos falvak feketelyukszerűsége a mi Vajdaságunk egyik arca. A magyarországi novella rombolás képei a felsorakoztatott szereplők lelkében telepedtek meg: „A szomszédban öreg néni él, régóta özvegy… sistereg belőle a gyűlölet… az ördögember… lassan, komótosan, furcsa, görbe lábával odaballag, és belevágja az ásót… olyan is volt, hogy kedvesen kiáltott, mindjárt adja… az ólak irányába ballag, a labda a hóna alatt van, de kisvártatva jött is, és visszaadja. Szaros volt. Belenyomta a

A magyarországi Darvasi-novella attól óv, illetve arra bíztat, hogy rúgjuk át a drága labdánkat a szomszédba

6

7

8

9 10

Sütő András: Kék álhalál; In: Sütő András: Kék álhalál ; In: www. irodalmiakademia.hu Darvasi László: Amikor a szomszédba átszáll a labda!; In: www. delmagyar.hu Dudás Károly: Haláleset; In: Dudás Károly: Királytemetés (novellák, kispróza); Szabadegyetem, Szabadka, 1995; 26. o. Uo.; 24. o. Uo.

A rombolás képei labdát a trágyába… Szegény ember lakik a szomszédban, nagyon szegény, ő megeszi a labdát, kiviszi a piacra, árulja… szomorú, szótlan, sárga hajú ember… játszani szeretne ő is.” A külső és belső elváltozások jól kivehetőek a soraiból. De ilyen szomszédok nem csak Magyarországon élnek.

19

2. Az idegen nyelvű európai novellák
A bevezetőmben már megindokoltam, hogy mért éppen ezt a három nemzetet, illetve ebből a három nemzetből választottam - novellistát. Műveik kiválasztását viszont most magyaráznám. Az angol novella címében ott a halál, kíváncsi lettem, hogy milyen a szép halál. Az olasz mű címe egy érzést említ, mely újdonságára utal arra, hogy valaki/valakik csak most ízlelik. A német Határállomásra pedig azért esett a választásom, mert maga a határ szó, valaminek a végét vagy kezdetét jelenti. Miután mindhárom mű címében valami megragadta a képzeletemet, egymás után elolvastam őket, hogy együtt érjen a hatás, és egyszerre nyíljon meg előttem az európai világirodalom egy-egy kapuja. Ki is tárult egynéhány, ha nem is kapu, de ajtó igen. Ez is elég volt számomra, hogy rálátást kapjak ez európai rombolásra. Az olasz író nő, Anna Banti, ami már magában valami mást nyújt, mint a másik két nemzet férfi írója. Egy érzés íze a címe a novellájának. Azt csak ő, én meg a többi nő tudhatjuk, hogy milyen nőnek lenni. Ezt nem lehet egy férfinak megmagyarázni. A novella főhőse sem próbálkozik a magyarázattal. Kedvez férjének azzal, hogy hazudik, illetve, hogy helybenhagyja férje hazugságait. Mért teszi ezt? Gyerekkora óta azért harcolt családjával, hogy modern nő lehessen, miközben saját maga régimódiságát is le kellett győznie. Sikerült. Itt van modern férje, utazhatnak a világban szerteszéjjel. A camus-i közöny, az unalom viszont beszippantja, már nehezen küzd ellene. „bár kibújhatna a bőréből. Csak azt nem tudta elég világosan, hogy legszívesebben ki más szeretne lenni, és hol.”2 Elvágyódik a lelke. Mígnem egy influenza megadja neki a lehetőséget. A múltból hozott képek történetté állnak össze, és ezeknek végül ő lesz a főszereplője. Érez, és élvezi az ízét. Elhagyja magát, majd megszépül, férjét elveszíti, el a jelent, a modernet, visszamegy oda, ahonnan jött. A sikeres, boldog, modern nő visszatér a múltba, hogy érezzen. Nem tudja egész életre megtagadni magát. Ideigóráig vagy néhány évig megteheti, de kibújik a szög a zsákból, bárhogy óvja. Ivo Andrić A panoráma elbeszélésének kisfiú hősére emlékeztet a novella hősnője, aki szintén képzeletéből táplálkozva élt egy ideig, és boldog volt. Ez a nő elveszítette magát, majd mikor meglelte és átadta magát a boldogságnak, valami „szíven ütötte”3, és ismét fordított a kártyája lapjain, felvette az álarcot, de már ismételten nem tudott jól szerepelni a világ előtt. Akárhogy is, veszített. Az angol író, Francis King Szép halál c. novellája az idős kor magányába, az elmúlás felé vezető útra kalauzol bennünket. Adott egy család, mely egyszer megsemmisül. A biztonság eltűnik. A feleség meghal, a gyerekek elmennek. Marad az egyedüllét és egy macska. A macska sem él örökké, elpusztul. Az űr óriási. „Egy napon aztán szörnyű fájdalom töltötte be az űrt…”4 Megérinti a halál. A magány, a szív fájdalma, az ún. űr nem akar elmúlni, marad a halál, s az idős férfi erre is készül. Ám az utolsó sétája során megismerkedik valami újjal, széppel, kedvessel. Megmenti egy idősebb

Anna Banti: ...azt csak én meg a többi nő tudhatjuk, hogy milyen nőnek lenni...

Darvasi László: Amikor a szomszédba átszáll a labda!; In: www. delmagyar.hu 12 Anna Banti: Egy érzés íze; In: Égtájak (Öt világrész elbeszélései); Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977; 32. o. 13 Uo.; 36. o. 14 Francis King: Szép halál; In: Égtájak (Öt világrész elbeszélései); Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977; 175. o.

11

20

Móra Regina asszony macskáját a fáról, s itt kezdődik/fejeződik valami. Itt kezdődik a szép, és ezzel fejeződik az élet. Eljött a szép halál: „Falevelek zizegtek-susogtak, s közülük egy kedves, kerek arc ragyogott feléje…”5 Nevezhetem ezt bárhogyan: késői szerelemnek, időskori fellángolásnak, kapaszkodásnak az életbe, de abban egyezek az íróval, hogy az idős férfinak szép halál jutott. Franz Fühmann Határállomás c. novellája Dragan Velikić Északi fal c. regényét juttatta eszembe. Arról a XX. századi német szégyenről írni valakinek, aki szintén német, nagy és bátor vállalkozás, mint ahogy az Velikić munkája is, aki szerbként megírta a 90-es háborúk szerb szégyenét. Ezt tette az én német novellistám is. Vett egy cseh származású férfit, aki a cseh–német határ felé tart vonattal. És ott akaratlanul is újraéli a munkatáborok borzalmait. Hiába próbálja elhessegetni a gondolatokat, de a „Majd én megtanítalak kesztyűbe dudálni, adta lusta dög csehe!... Hóttra verlek, lusta dög csehe!”6 mondatok dörögnek a fejében. Megpillantja azt az egyenruhát, ami a pók-kígyó-vízílóbőr benyomásával örökre bezáródott az egyik agytekervényébe. Most ismét meglátja azt a századost, aki nem is „az” a százados, de őt képviseli. Közben a béke, a megbékélés, a mindennapi élet zajlik körülötte, de a mi csehünk csak az ő századosát látja. Nem múlik el, ami egyszer megtörtént, az emberek magukban hordozzák sérelmeiket. De megbocsátás igenis van az író szerint: „rámosolygott… és a százados visszamosolygott rá”7. Az olasz novella ismét veszteség, a belső én elvesztése, megtagadása, meglelése, és ismételt elveszejtése mi más, ha nem önpusztítás, önrombolás. Az angol novella hőse öngyilkosságra szánja magát, miután teljesen megüresedett az élete, és egy új élet reményével hal meg. Ironikusan lehangoló. A német novella pedig a rombolásból kivirágzó új élet reményét villantja fel, a megbocsátás szépségét.
Az európai novellák rombolás képeit kiváltó érzések, gondolatok, tettek
EURÓPAI NOVELLÁK Darvasi László: Amikor a szomszédba átszáll a labda! Dudás Károly: Haláleset Sütő András: Kék álhalál félelem, magány, bosszú, veszteség halál, lelkiismeret-furdalás halál, pusztulás, pusztítás magány, hiány magány, hiány magány, hiány, halál pusztítás, rettegés

Franz Fühmann vett egy cseh származású férfit, aki a cseh–német határ felé tart vonattal. És ott akaratlanul is újraéli a munkatáborok borzalmait

15 16

Uo.; 181. o. Franz Fühmann: Határállomás; In: Égtájak (Öt világrész elbeszélései); Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977; 194. o. 17 Uo.; 135. o.

Grendel Lajos: Az éjféli látogató Anna Banti: Egy érzés íze Francis King: Szép halál Franz Fühmann: Határállomás

A rombolás képei

21

III. A ROMBOLÁS KÉPEI AZ ÁZSIAI NOVELLÁKBAN
„Minden pusztulásra ítélt, kivéve az Ő arcát.”18 Ázsiát az Urál választja el Európától. Nem szakad el tőle, összefolyik, mint egy forradás tartja össze őket a hegység, mégis… más világ. Sosem szerettem utazni, ahogy idősödöm, még kevésbé, de a kiválasztott novelláimat olvasva, különös ismeretlen világokba léptem. Csak a fejemet ráztam jobbra-balra, és ismételgettem, mennyire más, mennyire mások. Ázsia a legnagyobb kontinens, így ott sok ország, nép, néptípus, nyelv, írás és vallás elfér. Egyben megegyezhetünk, hogy Ázsiában minden misztikus, báris nekem, európainak. De ezen kívül a másságuk, a szokásaik megdöbbentenek bennünket. Két dolgot tesz ilyenkor az ember: vagy rácsodálkozik és elfogadja, hogy ilyen is van, esetleg próbál rá magyarázatot találni, megérteni, vagy a másik, hogy rácsodálkozik és elítéli, és rosszabb esetben pusztítja. Én az előző csoporthoz tartozom. Megcsodáltam a világukat, megpróbáltam abba belesüppedni, átengedtem magamat a novellák hangulatának, és hol indiai, hol orosz voltam. 1. Az arab novella Ki kell térnem arra az apró, de fontos megjegyzésre, hogy arabok sokfelé élnek. Az arab nép DNy-Ázsiában él a legnagyobb számban, s több országban (pl. Egyiptom, Irak, Arábia stb.). Vallásuk köti össze őket, mohamedán hitűek. Ezzel már el is határoltam őket a többi európai, ázsiai néptől, hiszen vallásuk annyira eltér pl. a kereszténységtől, hogy már csak ez elég a romboláshoz. Zakarijja Tamer A fez c. műve egy vallási ereklyéhez kötődik. A fez a férfiak viselete: „A férfit a fez, a nőt ruhája, a fát koronája teszi azzá, ami.”9 A damaszkuszi Manszur al-Háf „Csendes volt, mint a vihar előtti tenger.”20 S az ilyenekkel mindig baj történik. Természetük vonzza a vesztüket. Imádja feleségét, aki a férfi feze miatt kezd vele perlekedni. S mikor a fez vagy én-választás merül fel, a férfi elzavarja az asszonyt. A nő megátkozza. Az asszony átka európai, pontosabban francia fülekre talál. Érkezik a pusztító csapat, akinek nem elég a leigázás, a hatalmon levés, az ottani lakosok megalázására szomjaznak. A francia tábornok megtiltja a fezek viseletét. Manszur nem engedelmeskedik, büntetése: halál. A becsületért, a muzulmán vallásért, Allahért teszi mindezt, és nem fél a haláltól, várja azt, és győzelmének tekinti. Az európai tábornok nem érti. Hiszen aki meghal, az a vesztes, gondolja ő. Manszurt kivégzik. A levágott fejre viszont ránő a fez. Elégetik, a fez épen marad, majd rejtélyes úton eltűnik, de nem végleg. Itt-ott feltűnik: egy országát védő katonán, egy számító koporsókészítő fején, és piros labda képében. Az egész mű egy szent születéséről, majd a tőle fennmaradt ereklye további életéről szól. Ami viszont egy pillanatra megdöbbent, az a halálraítélt utolsó kívánsága, hogy volt feleségét is küldjék a halálba. Mi ez? Jóakarat? Hogy együtt üdvözüljönek, a szeretet beszél belőle vagy a gyűlölet? Szent vagy fanatista?

Zakarijja Tamer: A fez ; In: www.terebess.hu (Ázsia Lexikon és E-Tár) 19 Uo.

18

22

Móra Regina Az egész novella nyomott hangulata, a pusztulásba vezető egyenes út, a tehetetlenségünk érzése, a másfajták örökös összeütközése, a bosszú és harag, mindez egy helyen néhány sorban. Borzongató. A rombolás képei lehetne a novella másik címe. 2. Az indiai novella India soknemzetiségű állam, hivatalos nyelv a hindi, de sok a dialektus. Főként hindu vallásúak, de mohamedánok is élnek köztük. Ki megy Indiába? Természetesen, aki akar, aki oda vágyik, aki kíváncsi rá, akinek van pénze odautazni stb. De az is biztosan odamegy, aki megcsömörlött a világi élettől, és remetelakba szeretne vonulni. Ott megteheti, mert Indiában sok ilyen ún. asram létezik. A novella írója nő, a novella főhőse is nő, Katie, egy huszonhárom éves kétszer elvált maneken. A hölgy európai, eddig Londonban élt, és munkája révén szép is. Útra kel, utazik, míg nem talál egy neki megfelelő asramot. Erre nem ritka a külföldi megnyugvásra vágyó ember. Az a világ, ami ebben a novellában elém tárul egyben tiszta, csodálatos és képmutató, mocskos is. Ez már írója ügyességét mutatja, ahogy egy fiatal lány beilleszkedését, emberekkel való pszichikai és testi kapcsolatát egy ilyen vallási, meghitt remetelakba helyezi. Megjelenik az üzlet is. A grófnő személyében a menedzser lép a műbe. Visva pedig a hollywoodi sztárokra emlékeztet. Itt egy ember, a Mester az, aki egyfajta tisztaságot, igazságot, megértést és megnyugvást hoz. És valóban, az ő személye köré épül ebben az asramban minden. Ereje összetartja azt, értelme megengedi, elnézi azt, ami úgyis van. A szexualitás, a kéjelgés magas fokon zajlik ezekben a hegyi egyszerű kis szobákban. A grófnő rosszallására a Mester a megoldással válaszol. Ez van, ez az élet, akár Londonban, akár Indiában egy hegyen az Arany Szabályok Pillérénél (ez a tízparancsolathoz hasonlítható). A főhősnő és a szent életre nevelt Visva összefonódik, elválaszthatatlanok, egyek lettek, akkor csináljunk ebből üzletet, ha már így alakult: Visva guru lesz, Katie pedig Szentanya, szép pár. Csalódunk, lerombolódik bennünk a tisztaság, az isteni eredetű ember szentsége, tisztelete. De felteszem a kérdést, ami sokunkat érdekel, a guruk, papok, pópák mind hibátlan, tiszta, vétlen emberek? Nem. Így van ez itt is. Míg a szent életet hirdették Európában, addig is visszavágytak Indiába, mert ott találtak meg valamit, amit mások esetleg máshol, a boldogságot. „…az emberek kedvelnek minket, úgy látszik, tényleg kapnak tőlünk valamit… csak ülünk és sugárzunk… a hatás, amit szemmel láthatóan gyakorolunk azokra, akik igénylik…”2 S a boldogságot sugárzó ember boldog embereket teremt maga körül. 3. A japán novella Japán a Csendes-óceán négy nagy és körülbelül ezer kis szigetét öleli fel. A japán nép vallása a buddhizmus és a sintoizmus. Császárság az államformája. Mivel sziget, valamelyest elzáródott, és a változások is kevésbé vagy késve érték, ezért a hagyományoknak nagy jelentősége van.

20 21

Uo. Ruth Prawer Jhabvala: Hogyan lettem Szentanya; In: Égtájak (Öt világrész elbeszélései); Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977; 162. o.

A rombolás képei A szalamandra c. japán novella parabola. Egy szalamandráról szól, aki túl sokáig tartózkodik egy üregben, és mivel megnő, többé azt nem hagyhatja el. Onnan nézelődik. A biztonságból jól megfigyeli a nyílásból belátható világot. Kineveti vagy éppen csodálja a természet élővilágát, változását, jelenségeit, eljátszadozik megfigyelésivel. „Mind buta, aki aggodalmaskodik vagy elmerül gondolataiba!”22, s nekiszalad a résnek, de beszorul a feje, vissza kell húznia. Istenhez fohászkodik, hogy bocsássa meg figyelmetlenségét, vétkét, s engedje el büntetését, bocsássa őt szabadon. De talán súlyos bűne lehet, mert isten nem hallgatja meg. Ekkor fordulat áll be a szalamandra érzéseiben, gondolataiban. Gonosz lesz, és fogságba ejt egy békát is. Ezentúl ketten vannak az üregben. A szalamandra, mert nem fér ki, a béka, mert a szalamandra nem engedi ki. A börtönben töltenek még két évet, közben a szabadságra vágynak, de ezt nem vallják be, még a sóhajt sem engedik meg maguknak, nem árulhatják el gyengeségüket. De az együtt töltött idő meghozza az eredményt, megismerik egymást, a béka rájön, hogy a szalamandra nem fér ki, a béka sóhajára pedig emberségesen reagál a szalamandra. Így az életük végén megbocsátanak egymásnak. Mint egy tanulságos állatmese, a rossz sorsú ember igazságtalanságnak véli azt, ami vele történik, megpróbál szabadulni tőle, de ha ez nem lehetséges, valakivel megosztva a rosszat, elviselhetőbb. 4. Az orosz novella A nagy országot most egyetlen egy novella képviseli. Oroszország Európa és Ázsia határán van, keresztülszeli az Urál. Pontosabban Eurázsiához tartozik. Ismét nőíró. Nem véletlenül emelem ki, ha nő által írt novellát választottam. Érdekes elkülöníteni és megfigyelni, hogyan ír egy nő, ebben az esetben egy orosz nő. A főhőse is nő, mint az indiai és az olasz novellistánál is. Véletlen? Nem hinném. A nőíró a női lélekből indul ki, érzékenysége kivetül hősnőire, még ha nem is vállal velük közösséget, de együtt érez, ezekben a női novellákban legalábbis így van. A körülmények találkozása cím a véletlenre utal. Minden véletlenül történik, a sors játékából, fintorából. A postás Klavgyija néni vénlány. Szerelme volt, de inkább csak az ő oldaláról volt az szerelemnek nevezhető, ez az ún. egyoldalú szerelem. Klavgyija néni maga él, de a piacról vesz egy kakast, amely elég rossz bőrben van, meggyógyítja, Petyának nevezi el, és kedvenccé válik, így elkerüli a halált. A néninek van egy barátnője is, munkahelyi ismeretség. Mikor beszélgetnek, nem is figyelnek egymásra, csak elmondják a magukét. Elbeszélnek egymás mellett, ez a magány. Klava néni pedig kezd furcsán viselkedni. Az unalom, az egyhangúság, a gondolatok ingertelensége hat rá: megtagadja a lottószelvények terjesztését. Főnöke pihenést, beutalót kínál neki, elutasítja, a kakasára gondol. Jelentkezik a régi nagy szerelem. A férfi felkeresi. Klava nénit kéri, hogy házasodjanak össze, öregedjenek meg együtt. Klava elutasítja, mondván, ő már nem szereti, és ő fiatal korában szeretett volna vele megöregedni. A témának a kakas vet véget. A két hímnemű egyén egymásnak ugrik a konyhában: „Úgy verekedtek, mint két igazi ellenfél.”23 A vége az, hogy a férfi elmegy, de most már örökre, Klava kiadja útját, s ez jól is esik a Nőnek. A kakas pedig eltűnik. S Klava kimondja azt az igazságot, amit sokan érzünk: „Senki sem pótolhat senkit”24, ezt értve a férfira, akinek helyét Klava életé-

23

Ki megy Indiába? Természetesen, aki akar, aki oda vágyik, aki kíváncsi rá, akinek van pénze odautazni stb. De az is biztosan odamegy, aki megcsömörlött a világi élettől, és remetelakba szeretne vonulni

Ibusze Maszudzsi: A szalamandra; In: Égtájak (Öt világrész elbeszélései); Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977; 138. o. 23 Viktorija Tokareva: A körülmények találkozása; In: Égtájak (Öt világrész elbeszélései); Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977; 326. o. 24 Uo.; 328. o.

22

24

Móra Regina ben senki sem pótolhatta, a férfi elhunyt feleségére, akit az Klavával szeretett volna helyettesíteni, és értve a kakasra, akit szintén lehetetlen pótolni. Még ha a helyükre is áll valaki, az már másvalaki, még ha ez a tény szomorú is. Az ázsiai novellák rombolás képeit kiváltó érzések, gondolatok, tettek
ÁZSIAI NOVELLÁK Zakarijja Tamer: A fez csalódás, pusztítás, bosszú, átok, háború, rabság, megaláztatás, halál csömör, csalódás, magány, hiány, áltatás, álszentség magány, gonoszság, büntetés, bűnhődés, halálközelség, rabság magány, szomorúság, veszteség, hiány

Egy olyan novellát olvastam, egy olyan világba csöppentem, melynek tartalma és köztem olyan a távolság, mintha én a szabadkai városháza előtt, A jóslat c. novella írója pedig a nigériai tengerparton, az Atlantióceán partján állna

Ruth Prawer Jhabvala: Hogyan lettem Szentanya Ibusze Maszudzsi: A szalamandra Viktorija Tokareva: A körülmények találkozás

IV. A ROMBOLÁS KÉPEI AZ AFRIKAI NOVELLÁBAN
„Nagyon sok itt a gonosz szellem…”25 Az elmaradott Afrikáért mindannyian felelősek vagyunk. Az ókorban oly fejlett Egyiptom is bizonyítja, hogy a sok pusztításért, a rabszolgaságért, gyarmatosításért kit okolhatunk, a világot. Az afrikai népek csak a XX. század folyamán vívják ki a függetlenségüket. Afrika sok országa közül egy nigériai novellistától, Elechi Amadi tól választottam A jóslat c. művet. Eddigi munkám a befogadásról szólt. Hogyan is éltem meg a műveket, a művekben a rombolás képeit, egyfajta recepcióelméleti feldolgozását adtam a novelláknak. Most elértem ahhoz a pillanathoz, amikor kimondhatom, hogy sötétben tapogatózom, vakon toporgok, elveszítettem a fonalat, nincs mibe kapaszkodnom, és még sorolhatnám a közhelyeket, de valóban így érzek. Egy olyan novellát olvastam, egy olyan világba csöppentem, melynek tartalma és köztem olyan a távolság, mintha én a szabadkai városháza előtt, A jóslat c. novella írója pedig a nigériai tengerparton, az Atlanti-óceán partján állna. A többistenség, a babona, a fejvadászat oly természetes leírását találom a műben, hogy elbizonytalanodom, talán nekem kellene utánatanulnom az afrikai kultúrának: lakosságának kétharmada néger, a többi berber, arab vagy európai származású, akik főként a mezőgazdaságból élnek. Ennyit tudok. A novellában két férfi verekszik meg egy földrészért, a gyengébb testalkatú Emenike a vesztes. Megsebesül, alig tud hazavánszorogni. Anyika, a gyógyfüves ember érkezik gyógyítani. Áldoz, ráolvasásként mormol, amulettet használ. Jósol is, a végeredmény szerint a házban sok a gonosz szellem. Majd az egek és a mennydörgés istenének papja érkezik, akivel a mű vége felé ismét találkozunk, amikor a főpap előttünk – mi viszont

25

Elechi Amadi: A jóslat; In: Égtájak (Öt világrész elbeszélései); Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977; 11. o.

A rombolás képei Emenik nézőpontjából látjuk – szentté, sámánná, isten és ember közötti médiummá válik. „Mintha a szeme nem kifelé, hanem befelé, a koponyaüregbe nézett volna… az arcból szelíd szemrehányás, szánalom sugárzott, rettegő tisztelet, hatalom, bölcsesség, szeretet, élet és… halál.”26 Emenike előtt elvonul az élete, és honvágyat érez egy ismeretlen táj után, a halál birodalma után. Nem tudjuk mi lett Emenikével, csak sejthetjük. Állatok, folyók, betegségek, mint szentségek vagy istenségek tisztelete halmozódik a műben. Az élet nem ér túl sokat, Madume nem attól tartott, hogy megölte Emenikét, hanem hogy gyilkolásával bűnbe esett, amit rengeteg áldozással, áldozattal válthat meg, de azt meg anyagilag nem győzné. A halál sem tűnik végleges, szörnyű dolognak, a környezet sajnálja a beteget, de mintha nem tennének semmit. Csak mintha, hiszen jósolnak, ráolvasnak és áldoznak. Szakadozott a novella, epizódszerű. Olykor olyan dolgokra tér ki az elbeszélő, amely megszakítja a mű cselekményét, és nem is építi a fő cselekményt, pl. hogy Emenike faluja körül mely falvak, községek vannak, vagy az istenek leírása. Az olvasó az objektív leírások és az érzelmek, varázslatok között barangol. Ezzel a szétszórtsággal, könnyed váltásokkal, leírásokkal oldja fel a halálközelséget.
Az afrikai novella rombolás képeit kiváltó érzések, gondolatok, tettek
AFRIKAI NOVELLA Elechi Amadi: A jóslat harc, halál, betegség, félelem

25

V. A ROMBOLÁS KÉPEI AZ AMERIKAI NOVELLÁKBAN
„…csak ez a cérnaszál mentheti meg…”27 Amerika lakosságának a nagyobb részét a bevándorlott népek alkotják. Az őslakosai az eszkimók és indiánok már beolvadtak, mi már csak az irodalomból és a filmekből ismerhetjük meg őket és múltjukat. A telepesek mindent megtettek, hogy az ott talált hagyományt elpusztítsák, és létrejött az új világ. Az észak-amerikai Salinger Ilyenkor harap a banánhal c. története egy pár nyaralásának néhány óráját rögzíti: egy telefonbeszélgetést és a halált. Az anya-lánya telefonbeszélgetéséből kiderül minden, ami a történet megértéséhez szükségeltetik. A II. világháború után játszódik a történet. Seymour a háborúban volt, felesége megvárta. Most nyaralnak, közben a férfi különös viselkedéséről ezt-azt megtudunk. Az asszony, Muriel édesanyja, aggódik lánya épségéért, attól tart, hogy a férfi bántja. A férfival kapcsolatban furcsaságokat hallhatunk, az a gyanúnk támad, hogy keresi a halált, de nem vesszük komolyan. Mikor találkozunk a fiatalemberrel, egy kislánnyal játszik. Teljesen normálisan viselkedik. Szereti a gyerekeket, ért is a nyelvükön.
Sakubger Ilyenkor harap a banánhal c. története egy pár nyaralásának néhány óráját rögzíti: egy telefonbeszélgetést és a halált

26 27

Uo.; 16. o. Onelio Jorge Cardoso: Cérna és kötél; In: Égtájak (Öt világrész elbeszélései); Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977; 73. o.

26

Móra Regina Muriel, az anyja és mrs. Carpenter viselkedése, beszéde visszataszító. A kislány és Seymour az, aki a szívünkbe lopakodik, és normálisnak, természetesnek, őszintének találjuk őket. Beszélgetésük gyerekes, játékos, vicces. A férfi a banánhalakról mesél a kislánynak, akik beúsznak egy lyukba, ahol sok a banán, ott rengeteg banánt megesznek, ezért meghíznak, bennrekednek, banánvészt kapnak és meghalnak. Ezután a férfi visszamegy a hotelba. Ott egy furcsa jelenet után – egy asszonyt tol le, hogy ne nézze a lábait –, a hotelszobájában alvó felesége mellett öngyilkos lesz. Az elviselhetetlen hőség, az emberek unalmas beszéde, a semmittevés valami feszültséget okoz. A Közöny-beli forróságot érezzük és azt, hogy valami történni fog, de a vég akkor is megdöbbentő: „Ránézett a dupla ágy egyik oldalán alvó lányra… elővett egy 7.65-ös kaliberű automata pisztolyt… Felhúzta a ravaszt. Majd megkerülte az ágyat, leült szabadon hagyott felére, átnézett a lányra, jobb halántékához emelte a pisztolyt, és főbe lőtte magát.”28 A férfi pontot tett. Hogy minek a végére? Ezt már nem tudjuk meg, csak gondolhatjuk: a háború borzalmai, az amerikai életmód elviselhetetlensége, a közelmúlt és a jelen összeegyezhetetlensége, a tipikus amerikai házasság sikertelensége, az emberek utálata, a gyermektelenség… A közép-amerikai novella címe Cérna és kötél. Rövid mű, alig van cselekménye, mégis rengeteget mond, szinte ordítanak a sorok a fájdalomtól, igazságtalanságtól. A cselekmény egy állókép minimális mozgással. Az anya ül, a tűbe próbál cérnát fűzni. Lába között egy ötéves kisfiú áll. Az apa hangja hallatszik, egész idő alatt ordít. Szidja az anyát, aki időnként visszaszól, de a cérna nem akar a lyukba menni, vagy éppen kicsúszik. A kisfiú figyeli a műveletet, de zavarja a kiabálás, szeretné nem hallani. Fantáziáját használja, a cirkuszba képzeli magát. Zene, porond, légtornász, és az ő ötéves arca a légtornász arca helyében. Mindenki neki tapsol, és a közönség között ott van anya és apa, és akkor megfogja a kötelet, a cérna pedig kicsusszan a tűből, és a légtornász egy óriási pofont kap. „A cirkusz millió darabra tört, s ő ott fekszik most a porond fűrészporában, apró gyermektestét rázza a zokogás.”29 Nem újdonság, nem is országhoz, kontinenshez kötött dolog, hogy a szülők civakodását, a szerelem elmúlását a gyerekek érzékelik, próbálják feloldani, megoldani kortól függően, a maguk módján. A dél-amerikai novella Borges műve, Paracelsus rózsája a címe. Paracelsus egy 5. századi orvos, alkimista, természettudós, aki új kezelési, orvoslási módszereivel, a gyógyszereivel csodadoktorrá, varázslóvá vált korában. Pedig csak jó orvos volt, aki szeretett az embereken segíteni. Paracelsushoz egy ember érkezik. A mester tanítványa szeretne lenni, de előbb tegyen csodát előtte, akkor hinni fog benne, és feláldozza életét a tudománynak. Egy rózsát hozott magával, azt elpusztítja, és arra kéri a mestert, hogy keltse életre. Paracelsus megtagadja, mondván, hogy „nekem nem hiszékenység kell; én hitet akarok”30. Próbálja megmagyarázni, hogy minden lépés maga a cél, és a cél nem az aranycsinálás, hanem a helyes út keresése: „Tudom, hogy »van« Út.”3 Bibliai történethez hasonlít a fenti eset. Tamás, a kételkedő, is arra kéri Jézust, hogy mutasson bizonyítékot, csodát, mert nem hiszi feltámadását, nem hiszi útját. Jézus megmutatja sebeit tanítványának, és csak annyit mond: „Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.”32 Tamás és a többi tanítvány két-

28

29

30

31 32

J. D. Salinger: Ilyenkor harap a banánhal; In: J.D. Salinger: Kilenc történet; Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003; 23. o. Onelio Jorge Cardoso: Cérna és kötél; In: Égtájak (Öt világrész elbeszélései); Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977; 75. o. Jorge Luis Borges: Paracelsus rózsája; In: www.terasz.hu Uo. János evangéliuma (20, 29); In: Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján; Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest, 1999; 1223. o.

A rombolás képei kedésére Jézus mindig megadja a csodát, de Paracelsus, a modernebb Jézus már nem szolgál bizonyítékkal, nincs szüksége reklámra, a hitetlenek táborára. Paracelsus hitt abban, amit csinált, a férfi viszont nem hitt semmiben, csak a csodára várt. Az ilyenek nem részesülnek csodában, nem kapnak semmit. Elmennek, és hitetlenek maradnak. Paracelsus pedig a hamuból felélesztette a rózsát.
Az amerikai novellák rombolás képeit kiváltó érzések, gondolatok, tettek
AMERIKAI NOVELLÁK J. D. Salinger: Ilyenkor harap a banánhal Onelio Jorge Cardoso: Cérna és kötél Jorge Luis Borges: Paracelsus rózsája háború, betegség, magány, halál viszály, utálat, boldogtalanság, szomorúság hitetlenség, csalódás, pusztítás

27

VI. A ROMBOLÁS KÉPEI AZ AUSZTRÁL NOVELLÁBAN
„Elég sokáig éltem ahhoz, hogy tudjam, hogy van Isten. Megakadályoz benne, hogy azt tegyem, amit szeretnék.”33 Ausztrália a legkisebb kontinens. Őslakosai kezdetleges körülmények között élnek, a bevándorlottak száma nagy. Damien Broderick Minden tegnapom c. novellája a pszichiáternél, a hazafelé vezető úton és a kis ember otthonában játszódik. A mű végén, az öngyilkossági kísérlet után tudjuk meg a kis ember nevét: Lázár. A bibliai Lázár leprásan kéregetett a dőzsölő gazdag háza előtt. Nem kapott semmit, meghalt, isten keblére került. A gazdag is meghalt, ez a sorsa szegénynek és gazdagnak is, ő viszont a pokolba került, ott szenvedett az örökkévalóságig. Csak arra kérte Istent, hogy üzenhessen testvéreinek, hogy ne úgy éljenek, ahogy ő, de Isten nem engedte meg, mindenki a saját szíve, esze szerint élje életét. Ez a Lázár nagyon régóta él. Minden tagnapja, mája, holnapja ismerős, unalmas. A pszichiáter nem értheti, ajánlja, hogy vétkezzen. Lázár viszont bűnt nem követhet el, Isten nem engedi. A feje tele van a több ezer éves múlttal, múltjával, „fáradt volt, halálosan kimerült, belefáradt az életbe, és az evés, alvás és mindennapi tevékenység végtelen, hiábavaló, gyermekes körforgásába”34. Mi, halandó emberek irigyeljük őt, pedig Lázárt nézvén nincs rajta sok irigyelni való, még az öngyilkosság mozzanata is unalmas volt számára. Nem is vártam mást, mint hogy elszakadjon a kötél, és élve maradjon. Jutalom vagy büntetés Lázár sorsa, tehetjük fel a kérdést. Ezt csak ő tudhatja, akinek ezzel kell élnie.
Az ausztrál novella rombolás képeit kiváltó érzések, gondolatok, tettek
AUSZTRÁL NOVELLA Damien Broderick: Minden tegnapom szenvedés, unalom, kín, fájdalom, szánalom

Paracelsus pedig a hamuból felélesztette a rózsát

Damien Broderick: Minden tegnapom; In: Égtájak (Öt világrész elbeszélései); Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977; 53. o. 34 Uo.; 58. o.

33

28
Magyar értelmező kéziszótár, szerk. Juhász József, Szőke István, O. Nagy Gábor, Kovalovszky Miklós; Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972; 1177. o. 36 Jorge Luis Borges: Paracelsus rózsája ; In: www.terasz.hu
35

Móra Regina

VII. ÖSSZEGZÉSKÉNT
A választott elbeszélők a 20. század írói. Más-más kontinensen élnek, máshogy és másról írnak. De az, hogy emberek, és a jó és rossz (jang-jin), az építő és a romboló gondolat ott van írásaikban, az közös bennük. A rombolás főnevet a rombol igéből képezzük az -ás képzővel. A rombol ige jelentése a Magyar értelmező kéziszótár35 szerint: . pusztítva darabokra zúz, romba dönt. 2. erkölcsi értéket veszélyeztet, megingat, kisebbít. A kiválasztott novellák elemzéséből jól láthatjuk, hogy ettől még több jelentéssel bír a rombol ige és a rombolás főnév: . fizikai fájdalom okozása, 2. fizikai pusztítás, pusztulás; 3. pszichikai fájdalom okozása, 4. pszichikai pusztítás, pusztulás. Sikerült a közös program meghirdetése után, azt teljesíteni. Valóban ott gubbaszt a rombolás a kiválasztott művekben, a szereplőkben, az országokban, a kontinenseken. De – „tenyerébe öntötte az alig maroknyi hamut, s elsuttogott egy szót. A rózsa szárba szökkent”36 – orvosolható, az emberiség még nincs elveszve.
IRODALOM 1) Égtájak/Öt világrész elbeszélései, szerk. Karig Sára; Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977 2) Grendel Lajos: Vezéráldozat (Temesi Ferenc válogatásában); NAP Kiadó, Dunaszerdahely, 1996 3) Dudás Károly: Királytemetés (novellák, kispróza); Szabadegyetem, Szabadka, 1995 4) J. D. Salinger: Kilenc történet; Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003 5) www.delmagyar.hu 6) www.delmagyar.hu 7) www.terebess.hu (Ázsia Lexikon és E-Tár) 9) www.irodalmiakademia.hu 8) Vörösmarty Mihály: A Rom; In: Matúra klasszikusok/ Vörösmarty Mihály: Válogatott versek, szerk. Szörényi László; Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2001 10) Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján; Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest, 1999 11) Magyar értelmező kéziszótár, szerk. Juhász József, Szőke István, O. Nagy Gábor, Kovalovszky Miklós; Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972 12) Kislexikon A—Z; Akadémia Kiadó, Budapest, 1968 13) Bányai János: Peremvidéki novella(írás); In: Egyre kevesebb talán; Újvidék, Fórum Könyvkiadó, 2003 14) Élet és Irodalom, 48. évf., 42. szám; In: www.es.hu

Tanulmányok, kutatások

29
Na osnovu upitnika i odabranog uzorka ispitivanje je sprovedeno u dvema školama različitog profila. Kod sebevrednovanja obuhvaćeni su aspekti telesnog, moralnog, individualitet, porodica, socijalni status i polnost. Širokim zahvatom elemenata, autor istaživanja je izdigao dve varijable. Iz grafičke obrade vidljiva je disperzija i zavisnost od uzrasta ispitanika da je sveden zaključak te je ispitivana populacija približno simetrična sa «mađarskim» standardom iz ranijih istraživanja. Podaci iz Roršahovog testa su kompleksniji jer je evidentno da su ispitanici višeg ranga sebe-ocene mnogo podrobnije odgovarali na njih. Diskurs nakon obrađenih rezultata otkriva zanimljive zaključke kako kod Tenesi upitnika tako i kod Ro-testa što je, dakako izazovno za kompetentnije čitaoce.

Az énkép jellemzői és formálódása az empirikus kutatások tükrében
II. rész
Bakos Adolf

SERDÜLŐKORI ÉNKÉP-VIZSGÁLAT BŐVÍTETT TENESSEE-SKÁLÁVAL ÉS RORSCHACH-TESZTTEL 5.1. A tesztek felvétele és kiértékelése
A kérdőívet 2006 februárjában vettem fel két szegedi oktatási intézményben: a főként lányok látogatta Kőrösy József Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskolában, és a többségében fiúk képzését végző Vedres István Építőipari Szakközépiskolában. Összesen 9 osztályban jártam, ezek közül hat az előbbi, három az utóbbi iskolából került ki. Három évfolyam szerepelt a kutatásban, a 9., 0. és ., ezek mindegyike 3-3 osztállyal vett részt a mintában. (Eredetileg a 2. évfolyamot is megkérdeztem volna, később azonban úgy ítéltem meg, hogy a próbaérettségik idején nem lenne helyénvaló ilyesmivel is terhelni őket.)

30

Bakos Adolf Összesen 265 diák töltötte ki a kibővített Tenessee-kérdőívet, 48 lány és 7 fiú. Az évfolyamok szerinti megoszlás a következő: 94 kilencedikes (43 fiú, 5 lány), 88 tizedikes (4 fiú, 47 lány) és 83 tizenegyedikes (33 fiú, 50 lány). A tesztek felvételére osztályfőnöki órán került sor, névtelenül, jeligés formában. A tanulók egy -től 5-ig terjedő Likert-típusú skálán értékelték a 8 itemet aszerint, hogy mennyire érzik azokat önmagukra jellemzőnek. A felvett 265 kérdőív kiértékelése úgy történt, hogy összeadtam minden személy esetében az egyes itemekre adott pontok számát, majd ezeket a megfelelő 8-as csoportokba rendezve és összeadva megkaptam, hogy miként értékeli magát az egyén az egyes énkép-dimenziókban. Ezek összesítése adta a személy teljes énkép-pontszámát. Az önkritikát mérő itemeket kihagytam a feldolgozásból, mivel egyrészt nem illeszkedtek bele az énkép egyetlen aspektusába sem, másrészt többnyire megfelelő, közepes értékek születtek bennük. Miután mind a 265 tanuló egyes dimenziókban kapott és globális énképét is megkaptam, ez utóbbi alapján kiválasztottam a 20 legmagasabb és 20 legalacsonyabb pontszámot elért tanulót. Azt terveztem, hogy összesen 40 fővel fogom felvenni a RO-tesztet. A 40 jeligét tartalmazó listát az osztályfőnökök ismertették tanulóikkal. A teszt felvételére délutánonként, órák után, mindig valamelyik osztályteremben került sor. Mivel a megjelenés önkéntességen alapult, a behívott tanulók fele nem jelent meg, így 20 jegyzőkönyvet tudtam felvenni, vagyis 0 magas és 0 alacsony önértékelésű serdülőt tudtam letesztelni. Minthogy a skála két ellentétes végéről válogattam, a csoportok tagjai önértékelésükben egymástól nagyon különbözőek voltak, a legkisebb eltérés két tanuló között 3 pont volt, a legnagyobb pedig 224. A diákok többsége lány volt: 20-ból 5. A magas önértékelésű csoportba 3, az alacsonyba 2 fiú került be. Ez a nemi aránytalanság nem annak tudható be, hogy a lányok jobban hajlottak volna önmaguk szélsőséges jellemzésére, hanem annak, hogy ők többen jöttek el a tesztfelvételre. Az évfolyamok mintában való eloszlása arányos volt. A felvett 20 jegyzőkönyvben kapott összesen 507 választ ezek után a hagyományos módon lejelöltem. Az adatok feldolgozása úgy történt, hogy külön-külön megszámoltam mindkét csoportban minden RO-jegy (felfogás-jegy, determináns, tartalom, gyakorisági jegy, különleges reakció) előfordulását, és így mindegyikük esetében két összeget (elemszámot) kaptam, melyek közül az egyik a magas, a másik pedig az alacsony önértékelésű csoportot jellemezte. Mivel azonban az eltérő válaszszám miatt torzító tényező lett volna, ha ezeket hasonlítom össze (a magas önértékelésű csoportban 63 válasszal több született), ezért minden személy esetében kiszámoltam az egyes jegyek százalékos előfordulását is, így mindenhol két százalék-számsorozatot kaptam (egyet az egyik csoportra, egyet a másikra) és később ezeket hasonlítottam össze az elemszámok helyett. Így eredményeim nem pontosan azt tükrözik, hogy az egyes jegyek mekkora számban fordultak elő a két csoportban, inkább azt, hogy mekkora különbség mutatkozott azok szubjektív fontosságában. A jegyek egyenkénti összehasonlításán kívül kiszámoltam minden tanuló esetében a Rorschach tesztben használt négy leggyakoribb mutatót is: a Felfogótípust, az Élménytípust (ÉT), a Másodlagos Formulát (MF) és az Indulati Típust (IT). Az adatok statisztikai kiértékelésére az SPSS programot használtam. A Tenesseekérdőív adataiból egyrészt minden részcsoportra kiszámoltam az átlagot és a szórást,

Az énkép jellemzői és formálódása az empirikus kutatások tükrében majd kétmintás t-próbával hasonlítottam össze őket egyrészt nemi bontásban, másrészt évfolyamok szerint. Az énkép különböző aspektusai közötti összefüggéseket korrelációs próbával igyekeztem feltérképezni. A Rorschach-tesztből nyert százalékos adatokat szintén kétmintás t-próbával hasonlítottam össze. A mutatók esetében statisztikai elemzéseket nem végeztem, ezeket arra használtam, hogy a gyakoriságok megragadásával bővítsem a statisztikailag kapott eredmények kínálta értelmezést.

31

5.2. Az eredmények bemutatása
Kutatásom két szakaszának eredményeit a könnyebb áttekinthetőség kedvéért egymástól különválasztva közlöm. Ezt részben a kutatási kérdések eltérő volta is indokolja: más kérdésekre adnak választ a Tenessee kérdőívből és másokra a Rorschach tesztből származó adatok. 5.2.1 A Tenessee-eredmények ismertetése

1. ábra. A teljes vizsgálati populáció önértékelése az egyes énkép-dimenziókban és összesítve, átlagban kifejezve. A Teljes I. a Tenessee skála szokásos dimenzióinak átlagából jött létre, a Teljes II. tartalmazza a nemi dimenziót is.
Testi Standard értékek Saját értékek Átlag Szórás Átlag Szórás 67,05 9,22 66,28 10,435 Morális 71,37 8,39 71,03 7,869 Individuális 68,9 8,6 67,55 9,018 Családi 72,9 8,53 70,27 11,955 Szociális 67,33 9,2 69,21 7,588 Teljes 347,55 37,05 344,3 34,759

1. táblázat. A vizsgálatban kapott értékek összehasonlítása a magyar standard értékekkel.

A kutatás során nyert adatok azt mutatják, hogy az általam vizsgált serdülő populáció önértékelése megfelel annak a szintnek, melyet más magyar kutatások is kaptak. Ez azt jelenti, hogy a nagy többség a magyar standardnak megfelelő átlagtartományba

32

Bakos Adolf esik minden dimenzió esetén (60-70 körüli érték), és igen kevés azoknak a száma, akik ettől a tartománytól jelentősen eltérnek. Vagyis a serdülők önértékelése általánosságban megfelel annak a szintnek, melyet közepesnek tekintünk. Ez azt jelenti, hogy beigazolódott a kutatás második kérdésére vonatkozó előzetes feltevésem. Látnunk kell ugyanakkor, hogy ez az érték valóban csak közepesnek „tekintett”, ténylegesen nem az. A 265 diák ugyanis egyénenként átlagosan 407 pontot szerzett a 6 énkép-dimenzió értékének összegzése után, és ha figyelembe vesszük, hogy 08 itemet értékeltek 5 fokú skálán, akkor azt kapjuk, hogy a serdülők átlagosan kb. 3.8-ra pontozták az egyes itemeket, amely a közepesnél (3-nál) magasabb pontszám. Eszerint az átlag valóban hajlandóságot mutat arra, hogy a közepesnél jobban értékelje magát, és ezzel az első kérdésre megfogalmazott előzetes feltevésem is beigazolódni látszik. Mint az . ábra mutatja, a legmagasabb érték a morális dimenzióban adódott, ezt szorosan megközelíti a családi. Csak ez a két oszlop emelkedik 70 pont fölé. A nemi dimenzió értéke a legalacsonyabb. Mivel ennek nincs standardja, nem tudjuk eldönteni, hogy ez mennyire tekinthető általános jelenségnek. Mindazonáltal a többi területen az értékek nagyon hasonlóak azokhoz, melyeket más kutatásokban kaptak, igaz, a szociális dimenzió kivételével kicsivel elmaradnak azoktól (lásd . táblázat). A kérdőívek eredményeit főként két változó alapján vizsgáltam meg: ezek a nem és az évfolyam voltak.

2. ábra. A teljes vizsgált populáció nemek szerinti összehasonlításának ábrázolása. A világosszürke a fiúk, a fehér oszlop a lányok értékeit mutatja. A fekete és a sötétszürke azokat az énkép-dimenziókat jelzi, ahol szignifikáns különbség adódott 0.05-ös szinten. A Teljes dimenzió a nemit is magában foglalja. Ez a jelölési mód a további diagramok esetében is érvényesül.

Mint azt a 2. ábra mutatja, a minta nemek szerinti bontásában is a nemi dimenzió a legalacsonyabb, ami arra utal, hogy mind a fiúk, mind pedig a lányok azokban a helyzetekben a legelégedetlenebbek magukkal, amelyeket a másik nemnek a hozzájuk való viszonyulása jellemez. Bár úgy tűnik, hogy a fiúk önértékelése valamivel

Az énkép jellemzői és formálódása az empirikus kutatások tükrében negatívabb ebben a dimenzióban, ez a különbség nem éri el a szignifikancia szintjét. Négyfajta énkép esetében azonban kimutatható a statisztikailag szignifikáns eltérés. A diagramból az olvasható le, hogy a testkép és az individuális énkép a fiúknál, a morális és a szociális énkép pedig a lányoknál pozitívabb. Mindenképpen érdemes kiemelni, hogy a fiúk lényegesen elégedettebbek a testükkel, mint a lányok, ők viszont sokkal jobb, becsületesebb embernek tartják magukat, mint a fiúk. A családi énképben viszont szinte egyáltalán nincs különbség a nemek között, és pozitív jelnek tekinthető, hogy ez a dimenzió mindkét esetben egyaránt magasnak mondható, igaz a standard értéknek kicsit alatta marad. Végül, az összesített önértékelésben, úgy tűnik nincs igazán nemi különbség, pontosabban amiben van, az az énkép változása az évek során, de ezt csak az évfolyamokra bontásnál tudjuk majd megragadni. Az eredmények általánosságban nem támogatják azt a feltevést, miszerint a lányok globális önértékelése alacsonyabb lenne, mint a fiúké, a testkép esetében azonban valóban kimutatható ilyen eredmény.

33

3. ábra. A 9. osztályos tanulók nemek szerinti különbségeinek ábrázolása.

A kilencedikesek adatait megvizsgálva azt láthatjuk, hogy egyedül a testkép esetében van a nemek között szignifikáns különbség: a lányok már ekkor is elégedetlenebbek a testükkel, mint a fiúk (lásd 3. ábra). A többi dimenzióban az értékek azonos tendenciát mutatnak azzal, mint amit az összevont évfolyamoknál is láthattunk. Érdemes azonban kiemelni, hogy a nemi dimenzióban viszonylag nagy eltérés van a nemek között, most is a lányok javára, ami azért érdekes, mert ellentétes tendenciát mutat a testképpel, s ezzel rácáfol arra az előzetes elvárásomra, hogy a másik nemmel való sikerességben, illetve annak szubjektív megítélésében a testtel való elégedettség játszik elsőrendű szerepet.

34

Bakos Adolf

4. ábra. A 10. osztályos tanulók nemek szerinti különbségeinek ábrázolása.

Tizedik osztályban az az érdekes fejlemény következik be, hogy a fiúk önértékelése jelentősen csökken. Ennek megfelelően, ha a 4. ábrát megnézzük, azt láthatjuk, hogy mindenhol, ahol szignifikáns különbség adódik, az a lányok javára történik. Ilyen fokú eltérés a morális, szociális és a nemi dimenziókban látható. Ezzel párhuzamosan enyhén növekszik a lányok fölénye a teljes énképben is, annak ellenére, hogy náluk is észlelhető egy kicsi csökkenés a kilencedikes értékhez képest. A testkép most is a fiúknál pozitívabb, de nem szignifikáns szinten.

5. ábra. A 11. osztályos tanulók nemek szerinti különbségeinek ábrázolása.

Az énkép jellemzői és formálódása az empirikus kutatások tükrében A tizenegyedik osztályban újabb változások történnek. A fiúk értékei újra megnőnek és újra szignifikánsan pozitívabban értékelik testüket, mint a lányok (5. ábra). Érdekes fordulat következik be a nemi énképben is: a fiúk itt érnek el először a lányoknál magasabb értéket ebben a dimenzióban, igaz nem szignifikáns szinten. Hasonló tendencia figyelhető meg a teljes énképben is: hajszálnyival ugyan, de mindig a lányok globális önértékelése volt a magasabb, most viszont a fiúk elkerülik őket fél ponttal. A többi dimenzió hasonlóan alakul mint korábban, a morális és a szociális énkép . osztályban is szignifikánsan pozitívabb a lányoknál.

35

6 ábra. Az egyes évfolyamok összehasonlításának ábrázolása a teljes vizsgálati populációra. A sötétszürke a 9., a világosszürke a 10., a fehér oszlop pedig a 11. osztályt jelöli. Ahol az oszlopok alja feketébe hajlik, ott van szignifikáns eltérés 0.05-ös szinten. Ez a jelölési mód a továbbiakban is érvényes.

Az évfolyamokat összehasonlító 6. ábrát megfigyelve azt láthatjuk, hogy a családi énkép kivételével minden esetben a középső oszlop a legalacsonyabb. Ez azt jelenti, hogy a tizedikes diákok önértékelése alacsonyabb mint a megelőző és következő évfolyamra járóké, de azt is látnunk kell, hogy ezt a jelenséget a fiúk önértékelésbeli változása idézi elő. A lányok teljes énképe ugyanis . osztályban valamivel negatívabb, mint 0.-ben. Szignifikáns különbségek csak a 9. és 0. osztály között mutatkoznak, a testi, nemi és teljes dimenziókban. Itt is a nemi énkép mutatja a legalacsonyabb szintet, és ez mindhárom évfolyamra igaz. Megfigyelhető az is, hogy a morális énkép kivételével mindegyik a kilencedikeseknél a legmagasabb, és ennek megfelelően a teljes énképben is ők érték el a legnagyobb értéket. A sorban a tizenegyedikesek a másodikok és a tizedikesek értékelik önmagukat a legkevésbé pozitívan. Eszerint jelen esetben nem beszélhetünk olyan, az éréssel párhuzamosan bekövetkező egyenes vonalú önbecsülés javulásról, melyről egyes szakirodalmi adatok beszámolnak. Eredményeim inkább

36

Bakos Adolf azon kutatások adatait támogatják, melyek szerint a középső serdülőkor kritikusabb az énkép szempontjából, mint a korai.

7. ábra. A fiúk évfolyamok szerinti összehasonlításának ábrázolása.

A 7. ábra a fiúk értékeit közli az évfolyamok függvényében. A családi dimenzió kivételével mindenhol a tizedikesek önértékelése a legalacsonyabb, mégpedig úgy, hogy egyes dimenziókban (testi, individuális, családi, nemi) igen nagy csökkenés tapasztalható a kilencedikes értékekhez képest. Ennek megfelelően a teljes énkép szignifikánsan negatívabbá válik tizedikben. Ezt egy újabb növekedés követi . osztályban a családi kivételével minden dimenzióban, a nemiben szignifikáns szinten.

8. ábra. A lányok évfolyamok szerinti összehasonlításának ábrázolása.

Az énkép jellemzői és formálódása az empirikus kutatások tükrében A lányok esetében az önértékelés változása másként alakul (lásd 8. ábra). Annyiban hasonlítanak az értékeik a fiúkéhoz, hogy náluk is kilencedikben adódnak a legmagasabb pontszámok (kivéve a morális és szociális dimenziót). Ezt a fiúkéhoz képest kisebb szintű csökkenés követi tizedikben, majd tizenegyedikben ez a csökkenés enyhe mértékben ugyan, de folytatódik. Kivételt képez ez alól a morális énkép, amely folyamatos javulást jelez. Ugyanakkor megfigyelhetjük azt is, hogy a családi énképben viszont az évek előrehaladtával egyre alacsonyabb értékeket érnek el a tanulók, és ez fiúkra és lányokra egyaránt jellemző tendencia. Mint a 8. ábra szemlélteti, a lányok esetében sehol nem adódtak szignifikáns különbségek az énkép változásában.

37

9.ábra. A teljes énkép változásai 9. osztálytól 11. osztályig. A fekete a fiúk görbéje, a szürke a lányoké.

A 9. ábra vonalgrafikonja azt foglalja össze, hogy hogyan változik az énkép a kilencediktől a tizenegyedik osztályig. Mint látható, a nemek között különbség van ebből a szempontból. A fiúk teljes önértékelésében van egy nagy csökkenés tizedikben, majd egy újabb növekedés tizenegyedikben, amellyel megközelítik a kilencedikes értéket, de nem érik el. A lányok önértékelése is csökken tizedikben, igaz kevésbé drámaian, mint a fiúknál. Ezt újabb enyhe csökkenés követi tizenegyedikben. Ebben az osztályban az eltérő változási tendencia következtében már a fiúk picit megelőzik a lányokat. Az énkép különböző dimenzióinak elemzése során az derült ki, hogy általában szoros kapcsolat mutatható ki közöttük. Ahogy a személy önértékelése nő vagy csökken egy bizonyos területen, úgy változik más területeken is. Van azonban néhány kivétel. A 2. táblázat azt foglalja össze, hogy mely csoportok esetében mely dimenziók között nem volt kimutatható korreláció. A morális énkép korrelált legkevésbé a többivel, különösen a nemi és a testi dimenzióval. Ugyanezektől változik függetlenül a családi énkép is, igaz lényegesen kevesebb csoportban. A tizedikesek összevont csoportjában és a tizedikes lányoknál nincs kapcsolat a morális és individuális énkép között sem, sőt az utóbbiaknál a morális énkép a családitól is független. Összességében tehát

38

Bakos Adolf főként a morális dimenzió tűnik más minőségűnek, mint a többi, mintegy „önálló életet él” az önértékelés aspektusai között.
Testi Testi Morális 10-esek 9-es fiúk 9-es lányok 10-es fiúk 10-es lányok 10-es lányok 10-es lányok Összes lány 10-esek 11-esek 9-es fiúk 9-es lányok 10-es fiúk 10-es lányok 11-es lányok 9-es lányok 10-es lányok 11-es fiúk Individuális 10-esek Családi 9-es fiúk Szociális Nemi Teljes

Morális Individuális Családi Szociális Nemi

Teljes

2. táblázat. Összefoglaló táblázat az egymással nem korreláló énkép-dimenziók bemutatására.

5.2.2. A Rorschach-eredmények ismertetése
Az első dolog, amely a RO-adatok elemzése során szembetűnő volt, hogy a magas önértékelésű serdülők több választ adtak, mint az alacsony önértékelésűek. A 20 személytől összesen 507 választ kaptam, ebből 285 a pozitív énképpel rendelkező fiataloktól származott. Mivel a mélylélektanban kevéssé járatos olvasók feltehetően nem ismerik ezt a projektív eljárást, az ebből nyert eredményeket itt csak vázlatszerűen közlöm. A Rorschach teszt 0 tintafolt-szerű ábrából álló sorozat, melynek egyes tagjai fekete-fehérek, illetve szürkék, mások színesek. A vizsgálati személy feladata az, hogy elmondja, mit lát az egyébként nem meghatározott tartalmú, szimmetrikus pacákban. A vizsgálatvezető leírja, majd egy hagyományos szempontrendszer szerint 5 oszlopban lejelöli a válaszokat. Az értékelés 5 szempontja a következő: – Felfogásmód, kiterjedtség: a személy a folt egészére adja feleletét vagy csak annak valamely részletére; magára a mintázatra vagy esetleg a fehér háttérre stb. (I. oszlop),

Az énkép jellemzői és formálódása az empirikus kutatások tükrében – determinánsok: itt főként az árnyékolás-, szín- és mozgásválaszokat jelöljük (II. oszlop), – tartalom: mit lát a vizsgálati személy a foltban (III. oszlop), – a válasz szokványossága vagy originalitása (IV. oszlop), – különleges reakciók (V. oszlop). Immár statisztikailag is letesztelt értelmezési rendszer teszi lehetővé a pszichológus számára, hogy az így kapott jegyzőkönyv alapján felderítse a vizsgálat alanyának lelki mozgatórugóit. Az analízist kiegészíti bizonyos jelekből számolt mutatók értékelése is. Az alábbiakban összefoglaló táblázatokban közlöm azokat a RO-jegyeket, melyek előfordulási gyakoriságában jelentős differencia adódott a két csoport összehasonlításakor és röviden ismertetem is ezen jegyek odaítélésének főbb kritériumait.
RO-jel komb B B + Bsec HdF táj myth szörny sacrum mese-rem. vagy-vagy élettelenítés Csoport + + + + + + + + + + + Átlag 1.6260 7.1700 4.1360 8.7650 4.6680 10.2110 0.7940 3.6870 0.000 2.9250 3.0980 7.5750 0.7560 3.6790 0.5370 5.1320 0.2940 2.1010 2.7940 0.7140 0.3700 4.0710 Szórás 3.22843 7.22540 3.95840 6.43198 4.43688 6.61528 1.74290 4.31859 0.000 4.35453 3.46177 6.04616 1.69438 3.70595 1.22906 7.08616 0.92971 2.87716 2.58221 2.25787 1.17004 4.15688 F 5.523 .817 1.046 12.191 29.702 2.409 11.859 12.725 22.437 2.061 12.853 Sig. .030 .378 .320 .003 .000 .138 .003 .002 .000 .168 .002 t -2.215 -1.938 -2.201 -1.964 -2.124 -2.032 -2.268 -2.020 -1.890 1.918 -2.710 df 18 18 18 18 18 18 18 18 18 18 18 p .040 .068 .041 .065 .048 .057 .036 .058 .075 .071 .014

39

3. táblázat. A pozitív (+) és a negatív (-) énképpel rendelkező serdülők csoportjában szignifikánsan eltérő gyakorisággal jelentkező Rorschach-jegyek. A vastagon szedettek 0.05-ös, a többi 0.1-es szinten szignifikánsak.

40
RO-jel G Dd asszocB hegy intFb Csoport + + + + + Átlag 41.2600 53.6600 7.5770 2.8560 2.2640 6.6780 1.6800 3.8180 10.4710 2.6090 Szórás 22.87428 17.51802 8.29428 5.45543 3.57336 7.60542 2.85584 3.52553 12.43314 8.25038 F 1.135 3.292 2.906 .113 3.343 Sig. .301 .086 .105 .741 .084 t -1.361 1.504 -1.661 -1.490 1.666 df 18 18 18 18 18

Bakos Adolf
p .190 .150 .114 .153 .113

4. táblázat. A szignifikancia szintjét el nem érő, de az előfordulási gyakoriság tendenciájában különbséget mutató Rorschach-jegyek.

→ A „komb” arra utal, hogy a vizsgálati személy legalább 3 részletből kombinálja össze egész válaszát. (A DGkomb és a Gkomb összevonásával hoztam létre). → A „B” azt jelöli, hogy az egyén mozgó embert lát a foltban. → A „Bsec” valamilyen testhelyzetre utaló ember-válasz. → A „HdF” esetén a személy figyelmét a folt szürkés árnyalata ragadja meg, a forma másodlagos szerepet játszik (pl. „Leginkább viharfelhőre hasonlít”). → A „Táj” jel a természet képzetére utal. → A „myth” a mitológia szó rövidítéseként értelmezendő. → A „szörny” válasz esetén az egyén szörnyszerű lényt lát az ábrán. → A „sacrum” vallási asszociációkat jelöl. → A „mese-reminiszcencia” mesei elemek, alakok megjelenése a válaszokban. → „vagy-vagy” reakcióról akkor beszélünk, ha az egyén nem kötelezi el magát egyetlen válasz mellett (pl. „Ez egy kutya vagy egy ló”). → „élettelenítés” esetén a vizsgálati személy kifejezi, hogy az ábrán szereplő ember, állat vagy dolog nem élő, vagy azért mert már meghalt, elpusztult, vagy mert csak egy utánzat, báb, rajz vagy szobor. → A „G” jel a folt egészét magában foglaló válaszra adható. → A „Dd” egészen kicsiny foltrészletre adott reakció. → Az „asszocB” olyan tevékenységet feltételez, melynek az ábrán csak az eredménye jelenik meg. Az egyén egy statikus tárgy képéből kiindulva jut el a mozgás képzetéhez (pl. „Olyan mint egy lufi, melyet felfújtak”). → Ha valamely ábra esetében felbukkan az asszociációban a hegy, mint domborzati jelenség, akkor „hegy”-et jelölünk. (A„hegy”, „szikla” és „szakadék” tartalmak összevonásával hoztam létre.) → Az „intFb” intellektuális színválasz, amikor a színt a vizsgálati személy valamely foltrészletre adott válaszának a lokalizálására használja fel (pl. „Ez a piros itt olyan mint egy pillangó”).

Az énkép jellemzői és formálódása az empirikus kutatások tükrében A RO-mutatók meghatározott fajta válaszok aránypárba állításaiként jönnek létre. Kivételt képez a Felfogótípus, amely az első oszlop jegyeiből alakul ki, és főként azt mutatja meg, hogy a vizsgálat alanya inkább globálisan vagy részleteiben ragadta-e meg az ábrákat. Mivel kutatásomban az önmagukat leértékelő diákok csoportja több „G” és kevesebb „Dd” választ adott, mint a másik, ez azt sugallja, hogy az ingerek egészleges megragadása és a negatív énkép között valamiféle kapcsolat áll fenn. (Ennek értelmezésére később kitérek). Az Élménytípus (ÉT) a szín- és embermozgás-válaszok arányából jön létre. A színek dominanciája extravertált, a mozgásosságé introvertált beállítódásra utal. Az ÉT mutatót vizsgálva megfigyelhető volt, hogy a magas önértékelésű serdülők közül legtöbben a négyfajta extravertált típus valamelyikébe tartoztak (0-ből 8), míg negatív énképpel jellemezhető társaik jóval heterogénebb csoportot alkottak. Utóbbiak között is gyakori volt az extravertált típusok valamelyike (50 %-os előfordulás), viszont más típusok is megjelentek, így az introvertált is. A pozitív énképűek között egyetlen introvertált tanuló sem akadt, aki nem extravertáltnak minősült, az ambiekvális volt. Mindez persze nem meglepő azután, hogy tudjuk, kizárólag az ÉT bal oldalát alkotó ember-mozgásválaszok (B) előfordulási gyakoriságában volt különbség a csoportok között, a jobb oldalon elhelyezkedő szín-elem (Fb) gyakoriságban nem. A RO-teszt még két általános mutatót használ, ezek a Másodlagos Formula (MF) és az Indulati Típus (IT). Mivel ezekben nem volt említésre méltó eltérés a csoportoknál, felépítésükre és értelmezésükre külön nem térek ki. Az eredményekkel kapcsolatos előzetes elvárásaim tehát többé-kevésbé beigazolódtak. Az alacsony önértékelésű tanulók valóban több olyan RO-választ adtak, amely a szorongással hozható összefüggésbe; és az is igaz, hogy a magas önértékeléssel többnyire extravertált beállítódás jár együtt. Ugyanakkor az extraverzió a negatív énképpel is gyakran párosul; a két csoport tagjai kb. azonos arányban adtak színválaszokat. Fontos megjegyezni, hogy a RO próbával letesztelt vizsgálati minta kicsinysége (0-0 fő) miatt eredményeim rávilágítanak ugyan bizonyos összefüggésekre, ezek megkérdőjelezhetetlen tudományos érvényességének kikiáltásához azonban további, nagyobb mintát felhasználó kutatások elvégzésére lenne szükség.

41

5.3. AZ EREDMÉNYEK ÉRTELMEZÉSE
A kutatásból nyert adatok leírása után most következzék azok értelmezése, elemzése. Izgalmas feladat, főként amiatt, hogy ez fog elvezetni bennünket ténylegesen a kutatási kérdések megválaszolásához. Ebben a megvitatásban a kapott adatok értelmezésén kívül arra is törekedni fogok, hogy néhol a szakirodalmi részben idézett más kutatások eredményeire is visszautaljak, hogy azokkal saját eredményeimet összehasonlítsam. Végül a Rorschach-tesztből származó adatok alapján megkísérlem azonosítani azokat a lelki beállítódásban meglevő különbségeket, melyek mintegy alapot adnak arra, hogy az olyan kívülről is megfigyelhető személyi jellemzők, mint az énkép, önértékelés, ráépülhessenek.

42

Bakos Adolf

5.3.1. A Tenessee kérdőív eredményeinek megbeszélése
Mint arról az adatok ismertetésénél már volt szó, az általam vizsgált középiskolások egyes dimenziókban vizsgált és általános önértékelése egyaránt a közepesnek ítélt tartományba esik. Pozitív jelnek tekinthető, hogy a morális énképben kaptam a legmagasabb pontszámokat, mert ez arra utal, hogy a serdülők erkölcsi szempontból érettnek tartják magukat, énképükben kiemelkedik személyiségük, viselkedésük etikai szempontjainak pozitív értékelése. Szintén pozitív jelenségnek tekinthető a családi énkép többé-kevésbé kiemelkedő volta, amely arra utal, hogy a serdülők számára a kortársak szerepének hangsúlyosabbá válása ellenére is fontosak a családi kapcsolatok, a szülőkhöz, testvérekhez való közelség. Ez véleményem szerint azért fontos, mert minden életkorban a család tudja nyújtani a legnagyobb biztonságot, a legstabilabb fogódzót, így az életnek ez a szegmense nemcsak az énkép egyéb dimenzióira van kihatással, hanem az életvezetésre, az élet minőségére is. Érdekes, hogy a legalacsonyabb önértékelést éppen a kérdőívhez általam hozzáadott nemi dimenzióban adták a tanulók. Azt gondolom, hogy ez a nemi vonzerőnek a serdülőkorban való túl nagy jelentőségének tulajdonítható, illetve annak, hogy ez a téma egy olyan területet foglal magában, amellyel a fiatal csak nemrég találta magát szemben, nem volt ideje arra, hogy megtalálja benne a helyét, ezért önmagának ilyen téren való meghatározása még tele van bizonytalanságokkal és ezért szorongásokkal is. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy ez az énkép-szegmens nem része az eredeti kérdőívnek, éppen ezért az ide tartozó itemek tesztbe való bekerülését nem előzte meg próbák és válogatások hosszú sora. Ebben kétségtelenül különbözik a Tenessee-skála szerves részét képező többi dimenziótól, s így azokkal való összevetését is óvatosan kell kezelnünk. A nemek összehasonlításában azt gondolom, elég jól kijöttek azok az eredmények, melyeket korábbi kutatások is kaptak, illetve amelyek a mi kultúránk sztereotípiái szerint már-már szinte kötelező érvényűek. Ezek szerint a fiúk elégedettebbek a fizikai megjelenésükkel és individuálisabb lények, a lányok pedig morálisan érzékenyebbek és szociálisan nyitottabbak. A testükkel való fokozott elégedetlenséget a lányoknál már sokan kimutatták, és gyakran hozzák összefüggésbe a médiában egyre gyakrabban megjelenő, fizikai tökéletességet hirdető reklámhadjárattal, amely ugyan nem kizárólag a nőket szólítja meg, mégis rájuk hat erősebben, hiszen a szépség, a kívánatosság mindig is inkább feminin jellegű értéket képviselt a társadalomban. Természetesnek tűnhet az is, hogy a lányok a szociális dimenzióban magasabb értéket kaptak, hiszen társadalmi szerepük azt kívánja meg tőlük, hogy az emberi kapcsolatok területén kompetensebben, ügyesebben mozogjanak, mint a férfiak; hagyományosan rájuk hárul az a feladat, hogy az emberi közösségeket, ezen belül is főként a családot egyengessék, összetartsák. Éppen ezért érdekes jelenség, hogy a családi énképben szinte egyáltalán nincs különbség fiúk és lányok között. Nem meglepő viszont, hogy a morális énképben a lányok értékei a magasabbak, hiszen a szocializáció során ezek a nemi különbségek már nagyon korán kialakulnak. Például megfigyelhető, hogy az iskolai nevelésben a fiúkat gyakrabban és szigorúbban büntetik, mintha eleve benne lenne a kultúránkban egy olyan beidegződés, hogy a fiúk immorálisabbak, mint a lányok. Azt gondolom, az efféle sztereotípiák azért veszélyesek, mert önmagát betelje-

Az énkép jellemzői és formálódása az empirikus kutatások tükrében sítő jóslatként működhetnek. A közösségiességgel szemben álló individualitás szintén aktív, maszkulin tendenciának tartott beállítódás, nem meglepő, hogy a fiúk esetében hangsúlyosabb. Véleményem szerint, a kulturális nemi szerepekkel magyarázható az is, hogy a lányok összességében pozitívabban ítélik meg magukat a nemi dimenzióban, mint a fiúk. Nem feledhetjük el ugyanis azt, hogy a társadalom hagyományosan az olyan szexuális viselkedésre tanít, amelyben a férfi kezdeményezőként lép fel, de végül is a nő dönt a kapcsolat létrejöttéről, illetve meghiúsulásáról. Ez kétségtelenül fölénnyel ruházza fel a nőt, amelynek könnyen lehet olyan lecsapódása, hogy ők (legalábbis serdülőkorban, amikor a nemi énkép még kialakulatlan) kompetensebbnek érzik magukat a nemiséggel összefüggő helyzetek kezelésében, mint a férfiak. Ugyanakkor a lányok magasabb nemi önértékelése talán az érettségben megmutatkozó előnyükkel is magyarázható. Ha a fiúk és lányok kilencedikes énképét hasonlítjuk össze, nagyjából ugyanazokat a különbségeket látjuk, mint fenn, igaz, csak a testképben van statisztikailag szignifikáns differencia. Tizedikben a legfeltűnőbb jelenség az, hogy a fiúk önértékelése viszonylag nagyot csökken, de valamennyit a lányoké is. Ez az eredmény ellentmond azoknak az eredményeknek, amelyek azt kapták, hogy az énkép a középiskola első osztályában romlik, majd ezt folyamatos növekedés követi. A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy egyrészt az általánosból a középiskolába kerülve megsokasodnak a serdülők feladatai, másrészt az iskolában, legfiatalabb generáció lévén a szociális ranglétra aljára kerülnek (Eccles et al., 996, idézi Cole és Cole, 2003). Saját kutatásom eredményei azonban azt mutatják, hogy az önértékelés éppen kilencedik osztályban a legmagasabb, majd ezután csökken. Azt gondolom, hogy ez inkább az eriksoni elmélettel magyarázható, az identitáskrízis a középső serdülőkorban a leggyakoribb és legintenzívebb, így érthető, ha ekkor mutatkozik a legnegatívabb énkép. Az identitáskrízis persze elhúzódó jelenség, és valószínűleg nem mondhatjuk, hogy a fiúk egy év alatt túlesnek ezen és ezért emelkedik meg az önértékelésük újra tizenegyedikben. A háttérben valószínűleg más okok is állnak, melyek azonosításához azonban több, és erre a kérdésre jobban fókuszáló kutatások lennének szükségesek. Nehéz megmagyarázni azt is, hogy a nemek énképének változásában mért állnak elő azok a különbségek, melyeket a 9. ábra mutat. Ugyanis ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy az identitáskrízis annál előbb jelenik meg, minél előbb kezd el az egyén serdülni, akkor a lányok esetében kellene korábbi életkorban jelentkeznie, hiszen tudjuk, hogy az ő érésük előbb megkezdődik. Ehelyett viszont azt látjuk, hogy a lányok kicsit később jutnak el önmaguk leértékeléséhez, és ez a folyamat lassabb, elhúzódóbb, mint a fiúknál. Talán lehetne úgy érvelni, hogy az idő múlásával, az egyre érettebbé válással a lányokra egyre nagyobb szociális felelősség hárul, míg a fiúk esetében a családról való leválás okozhatna egy rövidebb, átmeneti zökkenőt, amely után azonban jobban feltalálják magukat. A lényeg azonban az, hogy ilyen kérdések megválaszolásához végig kellene követni az egész serdülőkor folyamatát, hiszen ha csak három évre fókuszálunk, ha a nagy egészből kiragadott egyetlen darabkát elemezzük, az szükségszerűen félrevezető eredményeket ad. Eredményeim nem longitudinális vizsgálatból származnak, tehát nem fejlődést, változást, hanem csupán különbséget mutatnak, ami mögött kohorsz hatás is állhat. Mindenképpen érdemes azonban felfigyelnünk arra, hogy a családi énkép folyamatosan romlik kilencediktől tizenegyedikig. Az összevont mintában ez az egyetlen

43

44

Bakos Adolf dimenzió, amely ilyen mintázatot mutat, ha csak a lányok adatait nézzük, akkor persze több is van. Véleményem szerint, ez a csökkenő tendencia nagyon jól szemlélteti, hogy az életkor előrehaladtával hogyan csökken a család szerepe, miként fordul a serdülő egyre inkább saját kortársai felé. A kilencedikes diák számára még nagyon fontos a családi fészek, majd fokozatosan veszít jelentőségéből. Hogy ez a családi énképben végbemenő hanyatlás a serdüléssel együtt járó fokozatos leválással, az önállósodással és az autonómia elérésével állhat összefüggésben, azt az is alátámasztja, hogy kilencedikben a fiúknál magasabb a dimenzió értéke, mint a korábban serdülő lányoknál. Mindenesetre az pozitív jelenségnek tekinthető, hogy nincsenek nagy, drámai esések a családi énképben, inkább szelíd, fokozatos csökkenést látunk. Az évfolyamokat összehasonlítva mind a teljes mintában, mind pedig a fiúk esetében azt láthatjuk, hogy a családi énkép kivételével mindenhol a tizedikesek értékei a legkisebbek; az összesített mintában a testi, a nemi és a teljes dimenziókban szignifikáns szinten, míg a csak fiúkat tartalmazó csoportban a nemi és teljes énkép mutat szignifikáns csökkenést. Ez arra utalhat, hogy ahogy az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik a nemek viszonyában való sikeresség, annál többet foglalkozik a fiatal azzal, hogy az élet ezen területén ő mennyire tud megfelelni, és az ilyen intenzív önmagára figyelés természetesen mindig bizonyos fokú szorongással is együtt jár. A csak lányokat tartalmazó minta másfajta változásokat mutat. Miként a 8. ábrán látható, náluk a morális és szociális énkép kivételével mindegyikben állandó csökkenés tapasztalható, de lassú, szelíd mértékben, ezért nem mutatkozik sehol szignifikáns eltérés. Ugyanakkor a morális dimenzió a többivel ellentétes tendenciát mutat, vagyis a lányok erkölcsi érzékenysége globális önértékelésük csökkenésével párhuzamosan növekszik. Érdekes összefüggés ez, és csak alátámasztja azokat az eredményeket, melyeket a korrelációk kapcsán is láttunk, miszerint a morális énkép a többi dimenziótól részben különállónak tekinthető, nem minden esetben követi a többi dimenzió változását. Megítélésem szerint, a morális énkép pozitívabbá válása is a lányok növekvő szociális feladataira, felelősségére való reakció, hiszen az etikus viselkedés mindig az emberi kapcsolatokban nyer igazi értelmet. Ezt alátámasztja az is, hogy a morális énkép a teljes énkép mellett csak a szociálissal korrelál minden esetben. A teljes önértékeléssel való szoros kapcsolata miatt nem mondhatjuk, hogy a morális énképet a többitől teljesen elszigetelten kellene kezelni, ugyanakkor koncentrálnunk kell azokra az aspektusokra is, melyekkel úgy tűnik, hogy ez az énkép semmiféle kapcsolatban nem áll. Ilyen elsősorban a nemi dimenzió. Az eredmények azt mutatják, hogy aki erkölcsösnek tartja magát, az nem feltétlenül gondolja magáról, hogy csinos és a másik nem számára kívánatos, és fordítva. Ez persze egyrészt evidenciának is tűnhet, hiszen a másik nemmel való sikerességben soha nem az volt a fő szempont, hogy a személy „jó ember” legyen, attól függetlenül, hogy a párválasztásban, a szoros, egész életre szóló kapcsolat kialakításában azért nem árt, ha a partner egyszersmind „jó ember” is. Úgy tűnik, – és ez megint eléggé evidens – hogy a serdülők még nem azok szerint a szempontok szerint ítélik meg önmagukat, mint ideális partnert, mint azok az érettebb személyek, akik tartós kapcsolatra törekednek. A moralitás és szexuális sikeresség ilyen mértékű egymástól való függetlenedésének ugyanakkor persze kedvezőtlen társadalmi konzekvenciái is lehetnek, és véleményem

Az énkép jellemzői és formálódása az empirikus kutatások tükrében szerint kapcsolatba hozható azzal a beállítódással, hogy a szexuális kívánatosság, a vagányság gyakran összefüggést mutat az erkölcstelenséggel, sőt a devianciával. Ezt a ma már szinte általánosnak mondható társadalmi beállítódást persze csak tovább erősíti a média, melynek szereplői sok esetben a szexuális érzékekre, ösztönökre nyíltan ható, de morális értékeknek szemmel láthatóan hiányában levő figurák. Nem csoda, ha a fiatalok, akik ilyen mintákat látnak maguk körül, úgy gondolják, hogy a másik nemmel való kapcsolat sikeressége és az, hogy az ember milyen erkölcsi normákkal bír, egymástól teljesen független dolgok. Holott ezeknek nem feltétlenül kellene függetleneknek lenniük egymástól. Hogy ezt a mai ember mégis gyakran így értékeli, az véleményem szerint abban gyökerezik, hogy a szeretet és a szexualitás mára valahogy sajnálatosan különvált egymástól, és a szexuális kapcsolatban egyszerűen kevéssé fontos az, hogy a partner olyan ember legyen, akire erkölcsi értelemben építeni lehet. Serdülőkorúakról lévén szó, természetesen azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a szóban forgó énkép-dimenziók szétválása az érettség, integráltság hiányaként is felfogható. Mindezek nagyon messzire vezető kérdések, összességében talán lezárható a téma azzal, hogy nem feltétlenül szerencsés az, ha a nemi és a morális énkép egymástól teljesen függetlenedik. Érdekes kérdés az is, hogy a testkép miért éppen a moralitással nincs sok esetben kapcsolatban. Hiszen elvileg például a családi énképnek is ugyanannyi köze lehetne a testtel való elégedettséghez, mint a morálisnak. Mégis azt látjuk, hogy a családban elfoglalt hely és a testkép között szorosabb kapcsolat áll fenn. Megítélésem szerint, a család óriási jelentőségét mutatja ez is; tudniillik aligha képzelhető el, hogy általános tendencia lenne, miszerint a pozitív családi légkörben élő fiatalok egyben objektíve szebb testtel és jobb fizikai adottságokkal is rendelkeznének. Sokkal inkább arról van szó, hogy akik nagyobb biztonságban érzik magukat otthon, azoknál a fizikai megjelenés szubjektív megítélése is pozitívabb. A családi énkép példájának kiemelése persze itt kissé önkényes módon történt a részemről, hiszen a morális kivételével szinte bármelyik másikat is említhettem volna a testképpel való kapcsolat szempontjából, mivel az együttjárás máshol is kimutatható. Ha az egymással nem korreláló dimenziók táblázatát megnézzük, két dologra figyelünk fel azonnal. Az egyik a már említett jelenség, a morális énkép függetlenedése a többi, főként a nemi és a testi énképtől. A moralitásnak ez a külön élete azért érdekes, mert azt sugallja, hogy az alacsony önértékelés viszonylag jól megférhet a magas erkölcsi érzékkel, a pozitív morális énképpel, és fordítva is igaz: egy önmagával általában elégedett ember nem feltétlenül tartja magát jónak és tisztességesnek. A másik figyelemreméltó dolog az, hogy a táblázat főként kilencedikes és tizedikes tanulókat jelöl, a tizenegyedikesek csak háromszor fordulnak elő. Mire utal ez? Elsősorban arra, hogy az éréssel párhuzamosan a serdülő egyre inkább képes lesz kialakítani egy átfogó, minden területet integráló énképet. Míg kilencedik és főként tizedik osztályban (ahol az általános önértékelés a legalacsonyabb), a serdülő több énképét elszigetelten kezeli egymástól, addig tizenegyedikre az integráció többé-kevésbé megtörténik, és a fiatal különböző énrészeit elkezdi egységben látni. Érdekes kérdés, hogy ez mért vezet a lányoknál negatívabb, a fiúknál pedig pozitívabb önértékeléshez. Amennyiben a korábban már felvázolt utat követjük most is, erre az lehetne a válasz hogy azért, mert

45

46

Bakos Adolf a lányoknak nagyobb szociális érintettségük következtében többféle szerepnek kell megfelelniük, többféle helyzethez kell alkalmazkodniuk és ezért énképük integritását nehezebb fenntartaniuk. Mivel kutatásomban mindösszesen három generáció szerepelt (5-7 évesek), nem vállalkozhatom arra, hogy az énkép változásait tökéletesen végigkövessem; eredményeim főként a középső serdülőkor fejleményeit mutatják. További érdekes kérdések megválaszolását tenné lehetővé annak megvizsgálása, hogy miként alakul az önértékelés a továbbiakban, mi a folytatódásuk azoknak az énképben lejátszódó folyamatoknak, melyek itt, a középső serdülőkorban elkezdődtek.

5.3.2. A Rorschach-teszt eredményeinek megbeszélése
A kutatás számomra egyik legmeglepőbb eredménye az volt, hogy az alacsony önértékelésű serdülők a Rorschach-tesztben általában színvonalasabb válaszokat adtak. A kombinált válaszok százalékos értéke szignifikánsan magasabb náluk, de figyelemre méltó, hogy a G válaszok is ebben a csoportban sűrűsödnek jobban. A kombinálás egyértelműen a magasabb színvonal jele, arra a képességre utal, hogy a személy képes egymástól független ingereket összerendezni, azok között kapcsolatot találni. Így a benyomások összességéből egészlegességet csinál. Az intellektuális színvonal mellett ez a fajta válasz ezért bizonyos értelemben alkalmazkodóképességre is utalhat, arra az erőfeszítésre és képességre, hogy a személy olyan kapcsolatokat találjon a különböző ingerek között, melyek eleve nem adottak. Hasonló jelentése van a G elemnek is, ez is az ingerek egészleges megragadásáról szól, annyi különbséggel, hogy ez itt egyetlen szemléleti aktusban történik meg. Miféle kapcsolat lehet a globális látásmód és az önértékelés alacsony szintje között? A világ egészleges észlelése azt feltételezi, hogy a személy képes legyen a sok különböző információ összerendezésére, azok esetleges össze nem illése ellenére is. Ez a szemléletmód tehát egy csomó nehézséggel, energia befektetéssel járhat, különösen akkor, ha az egyén még kevéssé integrálódott személyiségét igyekszik egységében megragadni. A külvilágból származó ingerek, értékelések különbözősége csak még nehezebbé teszik ezek integrálását; a sokféle elvárás összezavarja a személyt, aki végül teljesen elbizonytalanodhat abban, hogy milyen is ő valójában, illetve milyennek kellene lennie. Egyszerűbb a magas önértékelést fenntartani akkor, ha az egyén képes szelektálni az információk között, nem észlel és dolgoz fel minden ingert, csak azokat, melyek megerősítik a már meglevő énképét. Véleményem szerint, a Rorschach táblák egészleges megragadása és az a mód, ahogyan a személy a világ dolgait szemléli, analógiába hozhatók egymással, így serdülőkorban a globális látásmód pozitívan korrelálhat az önértékelés alacsonyabb szintjével. Ebbe az értelmezési keretbe jól beilleszthető az is, hogy a magas önértékelés valamivel több Dd válasszal járt együtt, amely kis részletre adott reakcióként arról tanúskodik, hogy a pozitív énképet jól kiszolgálhatja az olyan látásmód, amely az egésznek valamely kis darabjára fókuszálva ki képes zárni a teljessel való szembenézés lehetőségét. Mint a személyiségpszichológiai részben a szakirodalom áttekintése során arról már volt szó, ez felfogható úgy is, mint a személy védekező, elhárító reakciója az énképpel disszonáns információkkal szemben.

Az énkép jellemzői és formálódása az empirikus kutatások tükrében Ezt a magyarázatot leginkább mégis az támasztja alá, hogy az alacsony önértékelésű serdülők kétszer annyi ember-mozgásválaszt adtak, mint önmagukkal elégedett társaik. Nagyon egyszerűen fogalmazva, ez arra utal, hogy az alacsony önértékelés jobb önismerettel jár együtt. Ez az eredmény, noha első hallásra meglepőnek tűnhet, hiszen a mentális egészségről korábban kialakult elképzeléseinknek ellentmond, tökéletesen illeszkedik azoknak a sorába, melyeket Taylor és Brown (2003) is ismertettek. A befelé fordulás, az intenzívebb önismereti tevékenység és igény a negatív énképpel rendelkező serdülőknél kiemelkedőbbnek tűnik, ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a személyiség beállítódásában, élménytípusában nem lehet egyértelmű, merev besorolást alkalmazni. Ez amiatt van, mert a szín-válaszok arányában nincs különbség a két csoport között. Az összehasonlítás alapján az derül ki, hogy a magas önértékelés pozitívan korrelál az extraverzióval, viszont az alacsony önértékelés és az introverzió között nincs ilyen kapcsolat. Valójában az esetek felében a negatív énképpel is extravertált beállítódás járt együtt. Igaz ugyanakkor, hogy a pozitív énkép sohasem jelent meg együtt az introverzióval, míg a negatív igen. Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a magas önértékelés többnyire extravertált személyeket jellemez, viszont ez egyirányú kapcsolat, visszafelé már nem működik: attól még hogy valaki extravertált nem biztos hogy egyben magas az önértékelése is. Valójában vizsgálati személyeim többsége ennek a típusnak valamelyikébe volt besorolható, 20 tanuló közül 3. Mint az eredmények bemutatásánál említettem, a másik két mutatóban (MF és IT) nem volt kimutatható semmiféle különbség a két csoportban, mindösszesen annyiban különböztek egymástól, hogy az ÉT-hez hasonlóan az IT is heterogénebb mintázatot mutatott az alacsony önértékelésűeknél. Nem szabad ebből messzemenő tanulságokat levonni, de úgy tűnik, mintha a negatív énkép változatosabb személyiségjellemzőkkel fordulna elő együtt, mint a pozitív. Bizonyos értelemben ez is utalhat arra, hogy a túlzottan pozitív önértékelés rigid, egysíkú személyiséget eredményezhet. Dévai Margit (988, 567. old.) sajnálkozását fejezi ki, hogy egyik 9-4 évesekkel végzett, szintén a Tenessee-skálát használó énkép-kutatásának eredményeként azt kapta, miszerint a tanulók többségét az önértékelésnek csupán a közepes szintje jellemzi, és kevesen vannak azok, akik a magas kategóriába esnek. Ha az énkép pozitív jellegét önmagában nézzük, akkor a kutatónőnek kétségtelenül igaza van, hiszen nincs a világon olyan ember, aki ne a pozitív énképet tartaná kívánatosnak. Főként, hogy ezt olyan (megítélésem szerint kissé sztereotip) vonásokkal hozzák kapcsolatba, mint nyitottság, sikerorientáltság, autonómia, őszinteség stb. És ez azt hiszem mindaddig teljesen rendjén is van, amíg egy projektív eljárással nem nézzük meg, hogy ezeknek a külsődleges pozitív tulajdonságoknak milyen latens mechanizmusok állnak a hátterében. Attól kezdve, hogy nyilvánvalóvá válik, miszerint a magas önértékelés mögött gyakran igen szerény önismeret áll, nem feltétlenül kell sajnálkoznunk azon, ha a gyerekek vagy éppen serdülők többsége csak közepes önértékeléssel rendelkezik. Ugyanakkor ne feledjük el azt se, hogy a már idézett Taylor és Brown adaptív értékkel bíró illúziókról beszél, melyek következtében a magas önértékelésű személy kevésbé szorong és jobb a közérzete. Ez az én Rorschach-adataimból is kiderül. A negatív énképpel rendelkező serdülők szignifikánsan gyakrabban adtak HdF, „szörny” és „myth” válaszokat, illetve tendencia mutatkozott a „hegy”, „szikla” és „szakadék”

47

48

Bakos Adolf egyesített tartalmának túlsúlyára is. A felsorolt RO-jegyek mindegyike a fokozott szorongás mellett szól. A vallási elemek előfordulását jelölő „sacrum” gyakorisága bűntudati konfliktusokat jelez. A „táj” tartalom (amely pozitív énkép mellett egyszer sem fordult elő) egyfajta világ elől elzárkózó, befelé fordulási tendenciát tükröz, melynek lehetnek önismereti eredményei is, de elmagányosodással, társtalansággal is járhat. Arról nem beszélve, hogy a világtól való elfordulás éppúgy lehet védekezés, mint a magas önértékelésű személyek hárításai; a személy úgy reagál saját inkompetencia-érzésére, hogy mintegy megfutamodva önmagába száll. A befelé fordulás nem jelent feltétlenül és minden esetben jó önismeretet is. Ilyen maladaptív védekezés az élettelenítés, mint különleges reakció túlsúlya is a negatív énképű serdülőknél. Az élettelenítés nem megküzdés, mert hiányzik belőle az ehhez szükséges erő, hanem egyszerű tagadás. A személy mintegy letagadja valóságos élethelyzetét, elvonja belőle az élő tartalmat, ezzel mintegy misztifikálja, elvontabb szintre helyezi, megszelídíti – de csak a maga számára. Ami nem élő, az kevésbé valóságos, és ami kevésbé valóságos, az kevésbé ijesztő. Azt láthatjuk tehát, hogy az alacsony önértékelésű személyeknek is megvannak a maguk elhárító mechanizmusai, jóllehet ezek igencsak különböznek azoktól, melyeket a magas önértékelésűek használnak. Ott az információk tudatosulás előtti megszűrését, szelektálását láttuk; a védekezésnek azt a módját, amely távol tartja az énképpel inkonzisztens tartalmakat. Itt viszont a tudatosulás, a megismerés utáni sarkítás, leplezés, tagadás technikáját látjuk, amely nagyobb tudatosságra és jobb önismeretre utal ugyan, de kevésbé adaptív, hiszen a tudatosulással az énkép mindenképpen negatívabbá válik, s ezen az utólagos hárítás már nem sokat tud segíteni. A fantáziálással való kompenzálásnak, a misztifikálásnak, mint védekezésnek a szerepét húzza alá az a tény is, hogy a negatív énképpel rendelkező serdülők több mitológiai és mesei elemet, alakot szőttek bele válaszaikba (a „myth” válaszok szignifikánsan gyakoribbak náluk, a mese-reminiszcencia esetében csak tendencia mutatkozik). Általánosságban az alacsony önértékelésű csoport adott több választ majdnem minden olyan kategóriában, ahol végül szignifikáns különbség mutatkozott. Ez alól kivételt képez a „vagy-vagy” különleges reakció, amely a másik csoportban volt gyakoribb. Amikor egy személy ilyen reakciót ad, azzal azt fejezi ki, hogy nem kötelezte el magát egyetlen válasz mellett sem teljesen, vagyis nem vállal érte felelősséget. Az ilyen személy nem akar hibázni, rossz választ adni, feltehetően azért, mert fontos számára, hogy jó benyomást keltsen a vizsgálatvezetőben. Amennyiben feltételezzük, hogy a magas önértékelésű személyek az énképükkel a konzisztens helyzeteket keresik, akkor érthetővé válik, hogy ez a reakció náluk lesz gyakoribb. Az ilyen személy nem vállalhatja annak kockázatát, hogy egy rossz válasz miatt esetleg negatív kritika érje, ezért inkább nem kötelezi el magát. Nem szignifikáns szinten a magas önértékelésű csoport adott több „intFb” választ is, amely elaborációs jelnek tekinthető, és így az eredményes elhárítás jegye. A Rorschach-tesztből származó adatok egy újabb dimenzióval gazdagították az énképről alkotott felfogásunkat. A Tenessee-kérdőív nagyon jó eszköz ahhoz, hogy az énkép tudatos, többnyire külső szemlélő számára is megfigyelhető komponenseit felmérjük. A személy önleírást alkalmaz, elmondja milyennek éli meg önmagát, miközben azon szempontok szerint értékeli személyiségét, melyeket mi felkínálunk neki. Hogy a teszt eredményeként pontszám formájában kimutatható magas vagy alacsony

Az énkép jellemzői és formálódása az empirikus kutatások tükrében önértékelést a személy hogyan éri el, az teljesen tisztázatlan marad. Következésképpen elvileg előállhat olyan képtelen helyzet, hogy két teljesen különböző karakter azonos pontszámot produkál, és ebből arra következtethetünk, hogy tökéletesen egyformák. Az általam alkalmazott projektív eljárás előnye ezzel szemben az, hogy egyrészt a személyiség tudattalan tartományaiba is betekintést enged, másrészt pedig nem kínál fel sem értékelési, sem értelmezési támpontokat, nincsenek keretek, a személy szabadon asszociál. Ezzel a személyiségének, önértékelésének olyan dimenziói is megnyílnak, melyek egy kérdőív számára hozzáférhetetlenek. És mint a fenti értelmezésből láthattuk, ezáltal másfajta következtetésekre is juthatunk.

49

6. ÖSSZEFOGLALÁS, KÖVETKEZTETÉSEK
Az énkép a pszichológia egyik leggyakrabban kutatott területe. A serdülőkor válságos időszakában talán még nagyobb jelentősége van annak, hogy a személy hogyan észleli önmagát, mint bármikor máskor, hiszen ekkor az énkép még nem szilárdult meg teljesen, a fiatal keresi önmagát és helyét a világban. Jelen kutatásomban megpróbáltam adatokat szerezni arról, hogy milyennek látják magukat a serdülők. Eredményeim szerint a túlnyomó többség közepesen magas önértékeléssel rendelkezik. A fiatalok a morális és családi dimenzióban értékelték magukat legmagasabbra, és a nemiben születtek a legszerényebb pontértékek. A nemek közötti összehasonlítás eredményei arról tanúskodnak, hogy a fiúknál a testi és individuális énkép a pozitívabb, a lányoknál pedig a morális és a szociális. A másik két vizsgált dimenzióban és a teljes önértékelésben nincs lényeges különbség. Az évfolyamokat összehasonlítva az derül ki, hogy a kilencedikesek a legelégedettebbek magukkal, majd az önértékelés csökken. Ennek a hanyatlásnak ugyanakkor másfajta íve van a fiúknál és a lányoknál. A fiúk esetében tizedik osztályban viszonylag nagyot esik az önértékelés, majd tizenegyedikben újra megemelkedik. A lányoknál kisebb mértékű, de folyamatosabb csökkenés tapasztalható. Az önértékelés többnyire egységesnek tekinthető abban az értelemben, hogy a különböző énkép-dimenziók a legtöbb esetben korrelálnak egymással. A legkevésbé a morális énkép mutat hasonlóságot a többivel, főként a nemi és a testi dimenzióktól függetlenedik gyakran. A teljes énkép viszont mindegyik aspektussal magasan korrelál. A Rorschach-teszt eredményei azt mutatják, hogy az alacsonyabb önértékelésű serdülők némileg jobb önismerettel rendelkeznek, befelé fordulásra és globális látásmódra kissé hajlamosabbak. Ugyanakkor azt nem jelenthetjük ki, hogy introvertáltak lennének, míg a magas önértékelés leggyakrabban extraverzióval párosul. Az alacsony önértékelés nagyobb fokú szorongással jár együtt. A pozitív énkép fenntartása magas önbecsülés esetén gyakran úgy valósítható meg, hogy a személy az ingerek között aktívan szelektál és csak részinformációkra figyel. A negatív énkép ezzel szemben annak a már említett globálisabb látásmódnak lehet az eredménye, amely arra készteti az egyént, hogy minden információt feldolgozzon és azokat megpróbálja integrálni. Egymással össze nem illő tartalmak esetén ez az integráció nehézségeket okoz, a sok, egymásnak olykor ellentmondó információ elbizonytalanítja az egyént és csökkenti önbecsülését. Különösen igaz lehet ez a serdü-

50

Bakos Adolf lők esetében, akik még meglehetősen instabil énképpel rendelkeznek. Éppen ezért az ő elhárítási mechanizmusaik között gyakrabban szerepelhet a tagadás, misztifikálás, esetleg intellektualizálás, igaz ezek kevésbé tűnnek adaptív megoldásoknak, mint amiket a magasabb önértékelésűek alkalmaznak. Ha mind a pozitív, mind pedig a negatív énkép elhárításokat feltételez és von maga után, akkor hol van az önértékelés optimuma? Mondhatnánk, hogy középen, viszont nem tudhatjuk, hogy a közepes önértékelésű emberek milyen elhárításokat alkalmaznak, elképzelhető, hogy ők mindkettő félét, esetleg kisebb gyakorisággal. Ha pedig így van, akkor ez a megoldás miért lenne optimálisabb, mint a másik kettő. Úgy vélem, hogy a megoldás Rogersnél van, aki nem az énkép minőségére helyezi a hangsúlyt, hanem annak elfogadására. A „teljességgel működő személyiség” nem az, aki hárításokkal tartja fenn pozitív énképét, nem is az, aki negatív módon, kritikusan ítéli meg önmagát. Az önmagát megvalósító ember Rogers szerint az, aki nagyobb torzításoktól mentesen, reális módon képes magára és a világra tekinteni, pontosan tisztában van hibáival és erényeivel, és önmagát mindezekkel együtt fogadja el. Ilyen értelemben esetenként félrevezető lehet, ha egy énkép-kérdőív eredményei alapján próbáljuk meg az embereket kívánatosnak (magas önértékelés) és nem kívánatosnak (alacsony önértékelés) címkézett kategóriákba behelyezni, hiszen ez a kategorizálás semmit nem mond nekünk a lényegről, vagyis hogy egy bizonyos személy képes-e arra, hogy reálisan lássa és elfogadja önmagát. Kétségtelen, hogy a nagyon negatív énkép nem lehet kívánatos, mert azt implikálja, hogy a személy komoly önelfogadási gondokkal küzd. Ugyanakkor egy közepes szintű önértékelési pontszám mögött állhat az önmegvalósítás szintjét jobban megközelítő ember, mint egy kiugróan magas érték mögött. Az ilyen ember tisztában van hiányosságaival, következésképpen nem értékeli magát nagyon magasra, de harmonikus és derűs személyiség, aki olyannak fogadja el magát, amilyen. Éppen ezért, talán a sokféle forgalomban levő énképet vizsgáló kérdőív és teszt mellett ki kellene fejleszteni néhány olyat is, amely nem azt méri, hogy a személy milyennek látja önmagát, hanem azt, hogy mennyire tudja elfogadni saját személyiségét, mennyire kiegyensúlyozott ember. A Q-rendezés technika ilyen szerepet tölt be. Az énképet, a reális szemléletmódot és önelfogadást mérő teszteket párhuzamosan kellene alkalmazni, így az önértékelés nagy területe egészen másfajta megvilágításba kerülhetne.

Az énkép jellemzői és formálódása az empirikus kutatások tükrében
IRODALOMJEGYZÉK Atkinson, L. R., Atkinson, R. C., Smith, E. E., Bem, D. J. (2003): Pszichológia. 2., javított kiadás, Budapest, Osiris Carver, C. S., Scheier, M. F. (2002): Személyiségpszichológia. Budapest, Osiris Cole, M., Cole, S. (2003): Fejlődéslélektan. Budapest, Osiris Dévai M. (1988): Az énkép jellemzőinek vizsgálata 9-14 éves korban, összefüggésben egyes személyiségjellemzőkkel. Pszichológia, 1988, (8), 4, 557-572 Dévai M., Sipos M. (1986): A Tenessee énkép skála. Pszichológiai tanácsadás a pályaválasztásban. Módszertani füzetek 36. Kiadja az Országos Pedagógiai Intézet. Budapest. Erikson, E. (1991): A fiatal Luther és más írások. Gondolat Kiadó, Budapest Harter, S. (1999): The construction of the self. A developmental perspective. The Guilford Press, New York Heine, S. J. (2005): Where is the evidence for pancultural self-enhancement? A reply to Sedikides, Gaertner, and Toguchi (2003). Journal of Personality and Social Psychology, 2005, Vol. 89, No. 4, 531-538 Kon, I. Sz. (1985): A személyiségfejlődés problémái serdülő- és ifjúkorban. Pszichológia, 1985, (5), 4, 601-611 Kon, I. Sz. (1982): Az én kategóriája a pszichológiában. Pszichológia, 1982, (2), 1, 67-84 Kőrössy J. (2004): Az „én” fogalma, az énfejlődés elméletei. In: N. Kollár – Szabó: Pszichológia pedagógusoknak. Budapest, Osiris, 51-73 Kőrössy J. (1997): Az énkép és összefüggése az iskolai teljesítménnyel. In: Mészáros A.: Az iskola szociálpszichológiai jelenségvilága. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 67-85 Kulcsár Zs. (1976): Személyiség-pszichológia. Egységes jegyzet, Tankönyvkiadó, Budapest Lukács D. (1977): Adatok az énkép latens jelentéstartalmáról. Magyar Pszichológiai Szemle, 1977/3, 209-222 Lukács D., Pressing L. (1988): Az énkép és az önértékelés vizsgálata. In: Mérei – Szakács: Pszichodiagnosztikai Vademecum I. Explorációs és biográfiai módszerek, tünetbecslő skálák, kérdőívek; 2. rész, Tankönyvkiadó, Budapest, 37-39 Markus, H., Cross, S. (2003): A személyközi én. In: V. Komlósi – Nagy: Énelméletek. Személyiség és egészség. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 46-93 Markus, H., Smith, J. (1991): Az én-sémák hatása mások észlelésére. In: Hunyady Gy.: Szociálpszichológiai tanulmányok. Egységes jegyzet, Tankönyvkiadó, Budapest, 145-181 McCandless, B. R. (1976): Az én-kép és kialakítása. In: Pataki F.: Pedagógiai szociálpszichológia. Gondolat Kiadó, Budapest, 305-328 McGuire, W. J., McGuire, C. (1984): A spontán énkép alakulása az egyéni különbözőségek alapján. In: Hunyady Gy. : Szociálpszichológia, Gondolat Kiadó, Budapest Mérei F. (2002): A Rorschach-próba. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest Mérei F. (1975): Az elaborációs mutatók a Rorschach-próbában. Magyar Pszichológiai Szemle, 1975/2, 169-185 Mérei F. (1993): Az önismereti érzékenység a serdülőkor kezdetén. In: Kósa – Ritókné: Fejlődéslélektan. Szöveggyűjtemény. Nemzeti Tankönyvkiadó. N. Kollár K. (2004): Az identitás alakulása: mi dől el serdülőkorban? In. N. Kollár – Szabó: Pszichológia pedagógusoknak, Budapest, Osiris, 119-127 Sinclair, S., Huntsinger, J., Skorinko, J., Hardin, C.D. (2005): Social tuning of the self: consequences for the selfevaluations of stereotype targets. Journal of Personality and Social Psychology, 2005, Vol. 89, No. 2, 160-175 Smith, E. R., Mackie, D. M. (2002): Szociálpszichológia. Budapest, Osiris Taylor, S. E., Brown, J. D. (2003): Illúzió és jóllét. A lelki egészség a szociálpszichológia szemszögéből. In.: V. Komlósi – Nagy: Énelméletek. Személyiség és egészség. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 413-446 Vajda Zs. (2001): A gyermek pszichológiai fejlődése. Második, átdolgozott kiadás, Helikon Kiadó Vargha A. (1989): A nem, az életkor, az iskolázottság és a diagnózis hatása az egyes Rorschach-jegyekre. Egységes jegyzet, Tankönyvkiadó, Budapest Vikár Gy. (1999): Az ifjúkor válságai. Animula Kiadó, Budapest Zhuravlev A. L., Zhuravleva E. V., Hashchenko V. A. (1990): A személy önmagáról és csoporttársairól alkotott képének változásai extrém életkörülmények között. Pszichológia, 1990, (10), 4, 563-584 Zöld B. (1985): A jelzőlistás önképvizsgálat. Elméleti-módszertani megfontolások. Pszichológia, 1985, (5), 1, 35-52 Zöld B. (1992): Önkép és társas hálók: problémaviselkedés társas közegben. Pszichológia, 1992, (12), 2, 233-247

51

52
Strani jezik kao stručni jezik u našim školama ozbiljno je pitanje ako se uporedi aktuelno stanje i potrebe koje nameće savremeni svet rada. Otvaranjem granica i mogućnosti kretanja radne snage šesdesetih godina prošlog veka ovo pitanje je u velikoj meri aktualizovano i ta tendencija je rastuća. Pitanje je koliko su naše škole i sistem školovanja u celini sposobne da odgovore ovim zahtevima. Autor napisa smatra da smo nerealni ako nas umiruje učinak koje imamo. Praksa demantuje taj spokoj, jer nam đaci i studenti ne uspevaju da se sporazumevaju niti da složenu tehničku terminologiju usvoje na zadovoljavajućem nivou. Očigledno je da pred vratima Evrope treba ovo dobro preispitati gradeći nove pristupe koje će praktičan život prihvatiti.

HIvatásunk eszköztárából

Idegen nyelvű szaknyelv az oktatásban
Hegedűs Katinka A második világháborút hatalmas migrációs folyamat követte Európában. Ennek sajátos jelensége volt a vendégmunkások áramlása keletről nyugatra. A titói Jugoszláviának minden köztársaságából szakemberek és egyszerű munkások tömege vándorolt Nyugat-Európába. Ma már az egyesült Európa kapujához érve a határok légiesítése ugyanezt a jelenséget hozza majd létre nálunk, Szerbiában illetve a Vajdaságban. Ez a jelenség ma az angol és a német nyelv szakmai szókincsének a tanítását is szükségessé teszi a közép- és a felsőfokú nyelvtanításban. A szaknyelv fontosságára, éppen a szlovén példára hivatkozva hívta fel a figyelmemet iskolám igazgatója, és elkezdtem foglalkozni e követelmény régebbi és jelenlegi kihívásaival. Már a múlt század közepén jelentek meg nem csak nyugaton, de nálunk is olyan dolgozatok, amelyek a kérdés didaktikai, metodikai és gyakorlati feldolgozását tartalmazták. Példát a német nyelvű szakirodalomból idézek: I. Drozd L., Die Fachsprache als Gegenstand des Fremdsprachenunterrichts. In:Daf 3/l966/2,S23-3. Joseph Hegedüs , Inhalt und Übungssystem in einem Lehrbuch

Idegen nyelvű szaknyelv az oktatásban für Fachsprache. In Daf /2/l970 l970, S. 75-84; Miloljub Lazić , Nemački jezik. Tekstovi za I, II, III i IV razred mašinske i mašinsko-energetske škole, 4. izdanje 992. Beograd; Dr. Stephan Bogner, Maschinenbau, Elektrotechnik, Elektronik, Subotica, 99. A kérdés modern, mai problémáival bőségesen találkozunk az internet idevonatkozó címszavaiban. Számomra nagyon tanulságos volt a Belgrádban 2008. január 0. és február 2. között Jezik struke – teorija i praksa címen megtartott nemzetközi konferencia. Ezen elsősorban szerb, angol, német, orosz, román, szlovén előadók tárták fel az idegen nyelvű szaknyelv oktatásának mai problematikáját. Számomra az itt elhangzott előadások, az erre vonatkozó irodalom tanulmányozása, valamint a pár éves nyelvoktatói gyakorlatom nyomán az alább felsorolt problémák vetődnek fel. . Világszerte, így nálunk is, napirenden vannak az iskolareformok. Ezek keretében az idegen nyelvek oktatásának is kiemelten nagy figyelmet szentelnek. Ezekre a tényekre nagyon fontos felhívni a figyelmét a tantervek szerkesztőinek és a tanároknak, mert érintik a közép- és a felsőoktatásban dolgozó tanárokat, ugyanis ők ma lényegében „tanítva tanulnak”. 2. Figyelembe kell vennünk a szakmákat – de a diákoktól is érkező információkat. Mi ugyanis nem vagyunk és nem is lehetünk a szakmák polihisztorai (a gépészet, építészet, villamossági stb. szakmák ismerői). Egyetemi nyelvtanári képzésünk során a humán nyelv- és irodalomtudomány, esetleg még a média szaknyelvét sajátíthattuk el. Az ilyen profilú idegennyelv-oktatást csak az általános iskolákban és a gimnáziumokban lehet alkalmazni. Gondoljuk csak el: Szabadkán két gimnázium és hány szakközépiskola működik? Hol készítik fel azokat az idegennyelv oktatókat, akiknek szaknyelvet kell tanítani? Teszik ezt valahol? 3. Megítélésem szerint összhangba kell hozni tanításunkban a tanulók és a hallgatók általános és szaknyelvi felkészítését, más szóval: ismerniük kell az alapot, amelyre ráépül a fölépítmény. 4. Velünk – tanárokkal – szemben tisztázni kell az elvárásokat: úgy vélem, hogy teljesen irreális tőlünk szakmai kompetenciát követelni. 5. Tisztázni kell, hogy tanulóinktól mit lehet elvárnunk: ha szótárak segítségével is, de tudja olvasni és érteni szakmája irodalmát; elegendő-e ehhez a szakterminológiát megkövetelni? Mindenképpen ismernie, hallás után értenie és használnia kell a hétköznapok általános nyelvi frázisait! 6. Figyelembe véve a szakközépiskolák és a főiskolák idegennyelv-oktatásának óraszámát, nem vagyunk-e irreálisan maximalisták, amikor a fentieket és esetleg még egyéb szempontokat is be akarunk építeni tanterveinkbe? 7. Végül említenem kell a nyelvi laboratóriumok, a szakszótárak, az internetes kínálat lehetőségeit és azok alkalmazását. Minden szakközépiskolának és főiskolának rendelkeznie kellene ezekkel. Európa kapujában állva és bebocsátásra várva ezekre gondol és tűnődik egy néhány éve szakiskolában idegen nyelvet tanító tanár.*

53

* A szerző által feltett kérdések feltehetően érdeklődésre találnak nyelvtanár-olvasóink körében. Ezért a szerkesztőség felhívja a szakközép- ill. szakiskolákban idegen nyelvet oktató tanárokat, hogy osszák meg velünk gondolataikat, tapasztalataikat az idegen nyelv órákkal kapcsolatban. Írásaikat a szerkesztőség e-mail címére várjuk: ujkep@vmk. org.yu

54
Udruženje organizatora slobodnih aktivnosti okuplja članstvo za veoma aktuelnu oblast, a to je veoma sadržajan provod slobodnog vremena. Osmišljavanje života aktivnostima koje volimo najbolja su brana procesu starenja. Udruženje ima široku paletu delatnosti i članstvo koje je agilno u realizaciji prihvaćenih zadataka. Raspolaže se sa dobrim iskustvima a efikasna je i saradnja sa sličnim asocijacijama. 23. februara 2008. u St. Moravici je održan Pedagoški dan, odnosno avanture i snovi među školskim zidovima. Skup je bio uspešan, raznovrstan i zanimljiv a animatori su bili ugledni profesori, nastavnici, rukovodioci ustanova iz raznih krajeva Vojvodine i Mađarske. Brojni sponzori potpomogli su akciju koja će i ubuduće imati interesenata.

Hivatásunk eszköztárából

1. Pedagógiai Szakmai Nap
avagy Kalandok és Álmok az iskola falai között…
Bányai Sándor „A fűrész használatát nem megtiltani kell, hanem megszervezni” – Ennek a mondatnak a jegyében tartja továbbképzéseit 999 óta a budapesti Bányai Sándor pedagógusok számára. Mára már igazi szakmai műhely alakult körülöttük, a Kalandok és Álmok Szabadidőpedagógiai és Animációs Szakmai Műhely. A bácskossuthfalvai Szabadidő-szervezők Egyesülete, hasonló céloktól vezérelve tevékenykedik Vajdaságban és külföldön egyaránt. A két szervezet gondolatiságában, szemléletében és módszereiben teljesen megegyezik. Ezért is együtt, közösen vágtak bele az . Pedagógiai Szakmai Nap szervezésébe. 2008. február 23-án, szombaton több mint hetven pedagógus részvételével került lebonyolításra a nagyszabású program. Fazekas Róbert – Bácskossuthfalva H. K. tanácsának elnökének értő megnyitója után, másfél órás időtartamokban, szabadon választható alkotóműhelyek kezdődtek, ahol mindenki maga dönthette el, melyiken vesz részt. A kínálat rendkívül sokrétű volt, a résztvevők 6 foglalkozás közül választhatták ki a számukra megfelelőeket. A legnépszerűbb témakörök az alábbiak voltak: ▷ tanítási órákon játszható képességés készségfejlesztő játékok ▷ magatartásmódosítás az élménypedagógia eszközeivel ▷ kommunikációt és együttműködést segítő, problémamegoldó és csapatépítő játékok ▷ az óvoda-iskola közti átmenet nehézségei a játék nyelvén és segítségével ▷ tehetségazonosítás és a tehetség fejlesztése ▷ multikulturális tartalmak és interkulturális nevelés ▷ néphagyományőrző program alkalmazása óvodáinkban Vajdasági pedagógusaink legfőbb büszkesége, hogy a hat anyaországból érkezett előadó mellett ugyanannyi vajdasági tréner tartott foglalkozást! Apró Bakai Magdolna (Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium – Zenta), Berák Benitta (Csóka község óvodájának vezetője), Berák Brigitta (Dr. Tihomir Ostojić Általános Iskola Tiszaszentmiklós), Besnyi Szabolcs (Bácskossuthfalva, Szabadidőszervezők Egyesülete), Csábi Krisztina (Petőfi Sándor Általános Iskola, Óbecse) és Gruik Zsófia (Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium – Zenta) a korábban végzett képzések eredményeképpen kaptak felkérést foglalkozásvezetésre, alkotóműhely megtartására. Támogatóink voltak: ▷ Helyi Közösség, Bácskossuthfalva – anyagi támogatás ▷ Raabe Kiadó, Budapest – sorsoláson elnyerhető szakmai kiadványok (Szabadidő-kalauz, Óvónők kincsestára, Tanítói kincsestár, Matematika tanári kincsestár stb.… lásd: www. raabe.hu)

. Pedagógiai Szakmai Nap ▷ Topolya Község Önkormányzata anyagi támogatás ▷ „Bambi” Iskoláskor előtti intézmény – helyszín biztosítása (Napsugár Óvoda) ▷ Református Egyházközség, Bácskossuthfalva – helyszín biztosítása ▷ Id. Kovács Gyula Általános Iskola, Bácskossuthfalva – helyszín biztosítása (Napsugár Óvoda) A nagysikerű program néhány emlékezetes képe megtalálható a Szabadidőszervezők Egyesületének honlapján (www.szasze.extra.hu) A Szakmai Műhely ebben az évben is meghirdeti immár hagyományos nyári továbbképzését óvópedagógusok, tanítók és tanárok számára. Azoknak, akik kedSZABADID Ő-S ZE R VEZŐK EGYESÜLETE (SZASZ) „Nem azért hagyunk fel kedvenc játékainkkal, mert megöregedtünk, hanem pont fordítva! Azért öregszünk, mert egyre inkább elhanyagoljuk a játékot.”
Steve Wilson

55
vet kaptak az intenzív szakmai és személyes élményt adó tréning elvégzéséhez, ajánljuk, hogy időben jelentkezzenek! A jelentkezési lap és további információ tölthető le a www.szabadidoszervezo.hu, vagy a www.szasze.extra.hu oldalakról. A kitöltött jelentkezési lapokat az alábbi címek egyikére kell elküldeni: Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete Észak-Bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete 2 000 Újvidék, Ćirpanov 54. 24000 Szabadka, Đura Đakovića 23. Tel: + 38-2-548-259 Fax: + 38-2-400-268 T/Fax: +38-24-557-596 E-mail: vmpe@panline.net

 Hazánkban és külföldön
elismert oktatóink voltak/vannak, folyamatosan képezzük tovább magunkat, új ismereteket, irányzatokat, módszereket kutatunk, fejlesztjük szakértelmünket és egyesületünket. Képzéseink:

 Távolabbi céljaink egyike egy
interaktív hálózat kialakítása, melynek köszönhetően minden érdeklődő számára elérhetővé tudjuk tenni a szabadidős programszervezés alapjait. Lehetővé téve egyúttal a kölcsönös tapasztalatcserét és az állandó kapcsolattartást is.

A tagság:

 Az egyesületünk nyitott, bárki
beléphet, aki magasabb szinten kíván szabadidős rendezvények szervezésével foglalkozni.  A tagságunkat főként jó munkabírású, kitartó, jó kommunikációs készséggel rendelkező, energikus fiatalok alkotják, akik tenni kívánnak a szabadidős- gyerek és ifjúsági programok népszerűsítéséért, az e téren történő előrelépésért. Többségük képzett animátor, sok éves tapasztalattal rendelkeznek a szabadidős programok, táborok, gyermek és ifjúsági rendezvények szervezésében és lebonyolításában. Külföldi és belföldi képzéseken gyarapították tudásukat, vannak akik emellett egyetemi- főiskolai szinten folytatják tanulmányaikat, vagy gyakorló pedagógusok.

 Elsődleges célunk egy olyan
egyesület hosszú távú működtetése, amely segítséget nyújt mindazoknak, akik szabadidős programokat szeretnének szervezni, de nem tudják hogyan kell nekikezdeni (legyen szó pedagógusokról, nevelőkről, szülőkről, fiatalokról). Szeretnénk segíteni azoknak is, akik jelenleg is ezen a területen tevékenykednek, de talán kifogytak az ötletekből, vagy szeretnék magasabb színvonalúvá tenni rendezvényeiket, kreatív és új módszerekkel ismerkednének meg.

Céljaink:

 Szabadidős rendezvények szervezése, melyek példaként szolgálhatnak mindazoknak, akik szeretnének hasonló tevékenységet folytatni.  Módszertani ismeretek átadása (elméleti és gyakorlati képzések keretében), minden érdekcsoportnak (pedagógusok, civil szervezetek, fiatalok, trénerek, szülői csoportosulások).  Egyesületünk tagságának folyamatos továbbképzése.

Tevékenységeink:

 A rendezvény, és ami mögötte van, avagy rendezvényszervezői alapképzés  Csoport- és szervezetvezetés  Játéktanítás, -tanulás  „Szponzorok, támogatók, áldozatkész nagymamák…” avagy a forrásteremtés alapjai  Kirándulás- és túraszervezés  Csapatépítő tréning  Animátorképzés
Kapcsolat: Telefon: +381 24 741 998 Postacím: Belgrádi u. 1o., 24340 Bácskossuthfalva, Szerbia Honlap: http://www.szasze. extra.hu

56
Opis jedne zanimljive igre koja razvija spretnost ali jača i koncentraciju i pažnju. Autor na razumljiv način obrazlože pravila igre i druge propozicije s tim da je u cilju igre u velikoj meri detekcija odgovarajućeg vinovnika. Igra je zanimljiva, ne zahteva naročite pretpostavke, niti materijalne resurse a može se realizovati u učionici ili van objekta.

Hivatásunk eszköztárából

Szembekacsintós gyilkos
Besnyi Szabolcs . A játék típusa: ügyességi 2. A játék pedagógiai célja: összpontosítás, figyelem fejlesztése 3. Résztvevők száma (minimum-maximum): 8-30 4. Résztvevők életkora (minimummaximum): 0 – felsőkorhatár nincs 5. Játékidő: kb. 5 perc 6. Helyigény: tanterem, de játszható a szabadban is 7. Kellékigény: • játékosonként egy-egy kisebb papírlap • egy kalap, de helyettesíthető mással is pl. papírdobozzal • egy írószer 8. Az előkészítés fázisai, feladatai: Az egyik papírlapot megjelöljük (pl. rakunk rá egy X-et), majd mindegyiket (az X-eset is) félbehajtjuk, és a kalapba tesszük 9. Az előkészítéshez szükséges idő kb.: 2-3 perc 0. A játék megnyitása, nyitánya: • Ismertessük a játékszabályokat. Külön emeljük ki, hogy a játék csak akkor lesz izgalmas, ha mindenki becsületesen, a szabályokat betartva játszik. • Minden játékos húz magának a kalapból egy-egy papírlapot • Aki a megjelöltet (X-eset) húzta az lesz a „gyilkos” . A játék menete: A játékosok körbe ülnek, úgy, hogy mindannyian jól lássák egymás szemét. Minden játékosnak állandóan a többi játékos szemét kell figyelnie. A gyilkos feladata, hogy a játékostársaira kacsintson. Akire rákacsintott az hangosan jelzi ezt a többieknek és lehajtja a fejét. Ezzel ő már kiesett a játékból. Természetesen, aki már kiesett, az a játék végéig nem árulhatja el, hogy ki kacsintott rá. Ha valamelyik játékos úgy érzi rájött ki a gyilkos, akkor fel kell emelnie egyik kezét és jelezni a többiek felé, hogy gyanakszik. Amikor már hárman gyanakszanak (kisebb létszám esetében elegendő a kettő is), akkor egyszerre rá kell mutatniuk a gyilkosra. Ha mindannyian a gyilkosra mutattak, akkor ezzel a gyilkos kiesik és kezdhetünk egy újabb játékot. Ha viszont nem a gyilkosra, vagy nem ugyanarra a játékosra mutattak mindannyian, akkor a játék folytatódik, anélkül, hogy bárki is kiesne. 2. Értékelés, jutalmazás: Köszönjük meg a játékot és dicsérjük meg a játékosokat. Ha van rá lehetőségünk beszéljük át a játékban szerzet élményeket, szituációkat. 3. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: Nagyobb létszám esetén a játék játszható úgy is, hogy amennyiben a gyanakvók bármelyike téved, vagyis nem a valódi gyilkosra mutat, akkor minden vele együtt gyanakvó kiesik a játékból, függetlenül attól, hogy a többiek a megfelelő játékosra mutattak-e, vagy sem.

Irodalom

57 Pilinszky János
FEHÉR PIÉTA A fényérzékeny levegőben csukott szemhéjak. Anya és fia. Fehér kezek és még fehérebb ráncok Piéta és laterna mágika. SZENT LATOR Törőcsik Marinak Akkorra már belepték a legyek túl az agónián túl a tetanuszon, és messze túl szögeken, sebeken se tárgy, se test nyilvánosan között se ácsorgás (behorpadt szentségtartó), se röpülés barát, barátság mindörökre.

Nádasdy Ádám

HIÁNYOSSÁGOK A KOMOLYZENE TERÉN Egyszer majd Wagnerhez is felnövök, hátradőlök, behunyom a szemem, és lesz min gondolkoznom, nem muszáj körbe pislogni, hogy tápot keressek csak ímmel-ámmal működő agyamnak. Egyszer majd Wagnerhez is felnövök. Első barátnőm szülei (a néni erős állkapcsú, kutyamosolyú, a bácsi hosszú, ájtatos) – nekik Wagner volt a csúcs, én meg lementem egészen mélyre, osztálytárs dobolt, s volt pofám énekelni. Szégyen. Egyszer majd Wagnerhez is felnövök, és akkor én leszek a papám. Sohasem kérdezett, vagy én nem [válaszoltam. Meg volt fagyva és Wagnert hallgatott, elmentem mellette, jól kikerültem, s most elállja itt a kijáratot.

58
Tema je toliko bliska a ponekad udaljena od nas da ne možemo sebi pomoći pa imamo tegoba. Sam naziv, sporo delujući otrov – srdžba je mnogo frekventna pojava u životu ljudi pa se smatra prirodnom pojavom. Ako ne pokušamo nešto učiniti za svoje dobro onda će nam se stanje pogoršati. Tu postoji paleta modaliteta: gnev, prigušena srdžba pa mržnja. Najpre treba da identifikujemo pojavu i da budemo svesni da nam ona škodi. Treba da razumemo motive našeg ne-prijatelja i da mu na kraju oprostimo pošto je on svoju nevolju prevalio na nas. Ako nismo u stanju oprostiti to je teško stanje pa moramo dostići to da mogućnost opraštanja postoji. To je već pomak koji uz velike napore dovodi do rezultata – ljubavi.

Testi-lelki egészségünk

Harag: a lassan ölő méreg
Dr. Magyar Lóránt

A harag mint érzelem
Kivel ne fordult volna elő, hogy felboszszantották, megbántották és megharagudott emiatt? Van, hogy egyszerűen a dolgok másként alakultak, mint ahogy terveztük és ez haragot, bosszúságot vált ki belőlünk. Teljesen természetes reakcióról van szó. Olyannyira, hogy a harag a legelső érzelmeink egyike. Már a csecsemő is tud haragudni és ez teljesen rendben van. Az is, hogy mi magunk haragszunk meg. Ez ugyanis egy védelmi reakció a fájdalom, a további sérülés, a csalódás ellen. Tulajdonképpen a saját lelkünket védjük ezzel. Egyben erőt, lendületet is jelent, a változás szándékát és igényét. Mindemellett a harag nem önmagában jelentkezik. Minden esetben vannak

hozzá társuló érzelmeink is, mint pl. az elégedetlenség, a csalódás, a boszszankodás, az irigység. Magatartásunkat is jelentősen befolyásolja. Általános kiélezettség és érzékenység lesz jellemző, ingerlékenység, agresszivitási, vagy kötekedő hajlam. Mindez pedig megjelenik a testtartásunkban, arckifejezésünkben, gesztusainkban, hangunkban is, vagyis megváltoztat bennünket belülről, kívülről. Mindez azonban teljesen természetes és megengedhető reakció. Mitől méreg azonban mégis a harag és mikor az? Lássuk ezt a kérdést közelebbről.

A harag fajtái
Van olyan harag, amelynek mi vagyunk a szenvedő tárgya, vagyis ránk ha-

Harag: a lassan ölő méreg ragszanak, okkal, vagy ok nélkül (igazságtalan harag). Akárhogy is van, nehezen viseljük, ha felénk irányul valaki haragja, zavar, bosszant, szeretnénk tőle megszabadulni. Amennyiben mód van rá, jó is, ha rendezzük az illetővel a dolgot. Amikor viszont mi vagyunk a harag alanya, vagyis mi haragszunk valakire, az a veszélyesebb, mert az az a harag, amelyik elhatalmasodhat és teljesen uralma alá hajthatja az életünket. Gyökeret ereszthet bennünk és megmérgezi lelkünket. Haragunk irányulhat másokra (legjelentősebb a szülők, vagy a házastárs ellen irányuló harag), saját magunkra, Istenre („hogy engedheti ezt Isten!?”), vagy egyszerűen az egész világra (mindenre és mindenkire). Akárki, akármi felé irányul is haragunk, ha elhúzódik és meggyökeresedik, szövetségesből, ellenségünkké válik. Meg kell említenünk a harag indulati formáját, a dühöt. Ez nagy energiával teli, lendületes, a testet jelentősen mozgásba hozó érzelem, ami pusztító erővel bír, úgy kifelé, mint befelé egyaránt. Szerencsére rövid ideig tart, mert ha elhúzódna, szó szerint megölne bennünket (ahogy egyes esetekben, infarktus formájában meg is teszi). Nagyon fontos, hogy kitérjünk a haragnak arra a formájára, amely a legveszélyesebb, a legmérgezőbb, az pedig az elfojtott harag. Ez hosszú időn át halmozódhat lelkünkben és lassan emészt, tönkretesz. Különösen akkor veszélyes, ha hosszú időn át táplált és fenntartott bosszúszándékkal társul, amikor akár nyíltan, akár rejtetten, de a másik kárát, áttételesen pedig pusztulását kívánjuk. Ezt nevezzük gyűlöletnek. A gyűlölet olyan mély és erős érzelem, ami a legerősebb mérgek közé tartozik. Szétválaszt, a múlthoz kötöz, uralkodik gondolatainkon, érzéseinken, viselkedésünkön, beszűkíti látásunkat, érdeklődésünket, gyakorlatilag egész életünket és megfoszt valódi önmagunktól. Minél mélyebb gyökereket enged, annál nagyobb mértékben teszi tönkre életünket. Nem csak lelkünket és kapcsolatainkat mérgezi meg, de egy idő után testi betegségeket is okoz. Ez a haragnak az a fajtája, amely ellen mindenképp küzdenünk kell és megszabadulni tőle valami módon. De mit is tehetünk egy ilyen erősen pusztító érzelem ellen?

59

Megoldás a gyűlölködő harag ellen
Első lépésben mindenekelőtt vállaljuk föl azt, hogy bennünk van egy ilyen érzelem. Fogadjuk el, hogy van és vegyük tudomásul, hogy szabad lennie. Addig, amíg nem fogadjuk el, mint meglévő érzelmet, addig uralkodni fog rajtunk. Amint közel engedjük magunkhoz, megszelídül és kezelhetővé válik. Aztán vegyük tudomásul azt is, hogy a gyűlölettől, a táplált haragtól jó megszabadulni, ha jót akarunk önmagunknak. Ez tehát egy elhatározás, hogy teszünk valamit ezen ellenséges érzelem ellen, vagyis egy pozitív beállítódásra való ráhangolódás. Ezt a pozitív beállítódást erősíti az, ha felteszünk egy „varázsszemüveget”, amellyel arra az illetőre nézünk, akire haragszunk. Ez azt jelenti, hogy megkíséreljük másként látni az ellenségünket, mint addig. Nevezetesen úgy, mint saját nyomorult helyzetének, sorsának, sebzettségének, sötétségének, tudatlanságának áldozatát. Mint olyan valakit, akinek saját magával van gondja és boldogtalan, ezért bánt engem. Ha megpróbálom megérteni, hogy miért viselkedett velem úgy, ahogy viselkedett, könnyebben tudom elfogadni. Ekkor az erős gyűlölködő érzelem lassan (és sosem hirtelen) átalakul

60
szánalommá, megértéssé, elfogadássá. Ez pedig lehetővé teszi azt, hogy képes legyek arra a lépésre, amely tovább vezet a gyógyulás útján – a megbocsátásra. A megbocsátás valójában egy új látásmód és új érzelmek – olyan felszabadító és helyreállító érzelmek, amelyek viszszahozzák valódi önmagamat és a jövő felé, a fejlődés irányába mozdítanak. Mindazon túl átfestik a másikról alkotott képemet is. Ekkor már nem lesz szükségem „varázsszemüvegre” (mesterségesen másként látni a másikat), hanem valóban másként fogom őt látni. A megbocsátás meggyógyít engem és a kapcsolatot is, amit a harag – gyűlölet tönkretett.

Dr. Magyar Lóránt rok. Nincs kedvem hozzá, nem is találkozom vele szívesen, de elengedem jogos büntetését, csakis azért, hogy nekem jobb legyen. A harmadik lépés az, amikor már a másikért is képes vagyok megbocsátani. Nem akarom többé a kárát, nem akarok neki semmi rosszat, menjen útjára. A negyedik lépés már komoly előrehaladás az úton (teszem hozzá, a többi is). Ekkor már tudom kívánni a másik javát, amikor már azt akarom, hogy boldog legyen, sikeres, eredményes az életben. Gyakorlatilag áldást tudok mondani rá, – amiről meg kell jegyeznem ugyanúgy kifejti hatását ránk is, akárcsak az, amikor rosszat kívánok, vagy mondok a másiknak. Nagyon fontos igazság, hogy a gondolatok, érzések, szavak vonzzák a saját tárgyukat. Éppen ezért nagyon nem mindegy, hogy mit gondolunk, hogyan érzünk és miről beszélünk. Ez után már csak egy lépés a teljesség, vagyis a megbocsátás utolsó lépése, – a végső ölelés (nem feltétlenül fizikai értelemben), vagyis az az állapot, amikor már azt tudom mondani az engem megbántó embernek, hogy: szeretlek. Ez a megtört kapcsolatnak a teljes helyreállítása és ritkán jutunk el eddig a pontig. Nem is az a legfontosabb, hogy sikerül-e. Sokkal inkább az, hogy rajta vagyunk-e az úton, hogy tettünk-e már egyáltalán egy lépést is a megbocsátás útján.

Amikor képtelen vagyok megbocsátani
Ilyen is van, és szabad neki lennie. Szükséges, hogy előbb érezzük a haragot, hogy teljes erejével jelen legyen, hogy megengedjem, hogy ott legyen. Aztán, hogy megengedjem magamnak azt az érzést, hogy nem tudok, nem is akarok megbocsátani. Lehet olyan mértékű a fájdalom, hogy így érzek. Szabad így éreznem! Ha megengedem magamnak, hogy így érezzek, akkor juthatok el oda, hogy megtegyem az első lépést a megbocsátás útján: hogy egyáltalán hajlandó legyek megbocsátani. Még nem vagyok rá képes, de már a szándékom megvan. Ez az első lépés. Közben próbálom használni a „varázsszemüveget”, vagyis igyekszem másként látni azt, aki oly mélységesen megbántott. Próbálom megérteni őt, a viselkedését. Mindazt, amit megértünk, könnyebben tudjuk elfogadni, ez esetben továbblépni a megbocsátás útján. A második lépés ezen az úton az, hogy saját magamért bocsátok meg. Azért, mert gyógyulni, szabadulni aka-

Mi segít az úton?
A megbocsátás útját járni nehéz. A haragunk feldolgozása ugyancsak rázós kihívás. Mi az, ami segít bennünket ezekben? . A tanulás, önképzés mindenképp. Ha megértem, hogy a harag, a

Harag: a lassan ölő méreg gyűlölet méreg és árt nekem, természetesen előbb akarok majd tőle megszabadulni. Ugyanúgy, ha jobban megértem, hogy miért viselkednek az emberek úgy ahogy, könnyebb lesz őket elfogadnom is. Erről tehát informálódni, tanulni kell és érdemes. 2. Önmagunkon való munka. Lévén, hogy haragunk nagy része elfojtott harag, csak akkor kerül felszínre, ha foglalkozunk vele, azaz magunkkal. Így tudunk szembesülni érzéseinkkel, elgondolásainkkal és változtatni rajtuk. Nagy segítség ebben, ha valamilyen önismereti tevékenységben részt veszünk (pl. önismereti csoportfoglalkozásokon), vagy elkezdjük érzelmeinket megfogalmazni, esetleg önfejlesztő tréningeken, foglalkozásokon részt venni. 3. Szükség esetén segítség kérése. Jó, ha el tudjuk mondani valakinek, valahol és ebben érdemi segítséget kapunk. Lehet az pszichológus, pszichiáter, pap, vagy esetleg mentálhigiénés szakember (ebből még nagyon kevés van), akihez fordulunk, de adott esetben egy erre érzékeny segítőkész barát is. 4. Nagyon fontos még a gyakorlás. Az első lépés a legnehezebb, de ha elkezdünk lépkedni, egyre könnyebben fog az menni és egyre kevesebb energiánkat veszi el, hogy bizonyos konfliktusokat lerendezzünk. Induljunk hát el és tapasztaljuk meg, hogy milyen kevés kell ahhoz, és mégis milyen sokat tehetünk azért, hogy az életünk jobb legyen! És mindannyian azt szeretnénk, nemde?!

61

Örömmel venném, ha valaki megosztaná valamilyen személyes élményét, tapasztalatát vagy kifejtené véleményét a haraggal, vagy megbocsátással kapcsolatban, legyen szó munkahelyről, családról, társasági- vagy magánéletről. Írásukat a következő e-mail címre várom: lori. magyar@gmail.com

62
Tandemski rad studentkinja na temu «obrazovanje i religija» obrađuje ovaj važan segment društvenog i pojedinačnog. Koristeći literaturu i mišljenja socioloških autoriteta autori napisa pokušavaju ovaj fenomen razviti u vremenskom kontinuitetu uz jasno izraženu aktualizaciju. Vredno je istaći pojmovno distingviranje u ovoj oblasti bez kojeg nastaju nesporazumi i zastranjivanja. Religiozno uverenje i praktikovanje rituala nije isto što autori naznačuju. Sekularizacija i pad interesa ljudi za kanonizirane običaje ne znače napuštanje religioznih osećanja već transformaciju u primeni tih osećanja. Tema je zanimljiva već i time što studenti mogu slobodno ispoljiti svoju radoznalost koja je u ranijim vremenima bila jeres.

A Tanítóképző Kar hallgatóinak tollából

Oktatás és vallás
Pesti Izabella, Tóth Heléna „Istenem! Hadd dicsőítselek téged avval, hogy teremtésednek rám bízott parányi pontját szebbé teszem, elárasztom a földi létet fénnyel, melegséggel, jóakarattal és boldogsággal.” Szent-Györgyi Albert A társadalmi normák egyik legfontosabb eleme a vallás. Tág értelemben a vallást definiáljuk úgy, mint egy eszmerendszert, amely az emberi és a társadalmi élet végső kérdéseire keresi a választ. Már az ősi társadalmakban léteztek vallások. Durkheim (925) azt vallotta, hogy a társadalom és a vallás szinte elválaszthatatlan. Szerinte a vallás egy egységes rendszer, amely rendszert a szent dolgokra vonatkozó hit és gyakorlat alkotja. Megkülönböztette a profán és a szent dolgokat. Profán – ami a társadalomban szokásos, mindennapos. Szent dolgok – melyek meghaladják az emberi tudást, „földöntúliak”. Több dimenziója van a vallásosságnak: a vallási tételekbe vetett hit, rituálék gyakorlása, istentisztelet, imádság, vallási ismeretek (Biblia), vallási élmények (Istennel való kapcsolat), az előirt erkölcsi normák betartása. Ezek a dimenziók általában együtt járnak, de nem szükségszerű, hogy minden ember mindegyik dimenziót magába foglalja. Bár a különböző vallások hangsúlyt fektetnek az említett dimenziókra. A vallásosság mérésére nincsenek általánosan elfogadott módszerei a vallásszociológiának. Ez abból következik, hogy a vallás fogalma nagyon változatos, többdimenziós. A legegyszerűbb módszer, ha megkérdezzük, hogy „vallásosnak vallja-e magát”. Népszámláláskor, ha kérdezik a felekezeti hovatartozást, akkor a válasz csak arra vonatkozik, hogy a személyt milyen felekezetben keresztelték meg. A módszerek külön tárgyalják a hittételeket, mint például Isten létezését, a halál utáni lét kérdését stb., ezek elfogadását illetve elutasítását, és külön tárgyalják a gyakorlati oldalát, például a templomba járás gyakoriságát. A vallásszociológiában a leghasználtabb módszer a megfigyelés, esetleg a kérdőívezés. A vallásszociológiát leginkább foglalkoztató kérdés az, hogy mi a vallás szerepe a társadalomban. Durkheim (925) szerint szüksége van a társadalomnak a (vallásos) rituálékra, melyek tudatosítják az értékeket a társadalom tagjai felé. Ha a modern társadalmakban háttérbe is szorul a hagyományos vallás, a helyébe lépnek különböző eszmerendszerek, amelyek megfogalmazzák az értékeket. Szükségszerűen a ceremóniák is, ahol ezek az értékek szimbolikusan kifejezésre jutnak. Berger és Luckmann (963, továbbá Berger 963, 967) szerint az emberek nem teljesen ösztönvezéreltek, az ösztönök nem képesek a cselekedetek teljes irányítására, ezért normákat kell kialakítani. A normákat alátámasztják az értékek, az értékek pedig az emberi lét kérdéseire támaszkodnak. A vallások az egzisztenciális (végső) kérdésekre kínálnak válaszokat. Ezért mondhatjuk, hogy az embernek szüksége van valamilyen

Oktatás és vallás vallási jellegű elképzeléshez ahhoz, hogy tájékozódni tudjon az őt körülvevő világban. Persze, ezzel nem azt mondjuk, hogy minden vallás egyenértékű, hiszen nagy különbségek vannak különböző vallások kötött. A vallásszociológia a vallásnak több funkcióját ismeri: azt, amely elősegíti a társadalmi integrációt, vagy közösségeket teremt, legitimálja a fennálló társadalmi intézményeket. Gyakran szükséges felmérni a szekularizáció hatását. A szekularizáció az a folyamat, amikor a vallás elveszíti fontosságát, gyengül a szerepe a társadalmi életben, majd végül megszakad az emberek lényegi kapcsolata az egyházzal. Az újabb szekularizációs elméletek szerint ilyenkor nem az egyház eltűnéséről van szó, hanem a vallásgyakorlásban olyan változásokról, amelyek során egy személy vagy egész társadalmi csoportok eltávolodnak az egyházak intézményétől és a maguk módján vallásosak. Jellegzetes folyamatok a szekularizáción belül, a racionális gondolkodás elterjedése (pl.: a zsidó vallások sokkal racionálisabbak, mint más korábban kialakult vallások); a nem sajátos vallási feladatok elvégzésének függetlenedése az egyháztól (pl.: államigazgatás, oktatás terén); az egyházak szervezete lényegesen átalakul, erősödik a „laikusok” szerepe a vallási tevékenységekben. A mai európai társadalomban is a rendszeres templombajárók aránya jóval kisebb, mint az Istenben hívőké. „Milyen kihívásokra válaszolt az ember vallásos magatartásával? Milyen szükségletekre válaszol a vallási közösség? Erre a kérdésre a kutatás különböző válaszokat adott.” (Lásd: Kozma Tamás: Bevezetés a szociológiába, 2000. 224 oldal) A szociálantropológiai elméletek, amikor a vallásosság megjelenését keresik, elsősorban a természeti közösségek vizsgálatával foglalkoznak. Nem igen nyújtanak megfelelő kihívást e közösségek tanulmányozására, csupán csak hipotézisekről beszélhetünk. • Természeti kihívások. Könnyen feltételezhető, hogy természeti katasztrófák idézték meg számukra a „transzcendenst”. (Frobenius) Bár ez nem feltétlenül földrengést jelent, hanem például áradást, szárazságot. • Korrobori. Közös szertartásos tánc. Ennek segítségével a közösségi élményeket idézték fel. (Durkheim) • Álom. Az alvás és álom megrendítő élmény, amely a közösség tagjaiban az elmúlást idézi fel. (Taylor) Szerinte a vallásos viselkedési minták is ennek megismétlődését szolgálják. • Ősgyilkosság. A vallás kezdete az ős meggyilkolása. A vallásosság mintáiban is ez az élmény tér vissza, amelyet a művészetek is felidéznek. (Zoltai Dénes) A szociológiai elméletek a közösség kohéziós, összetartó erejének szükségleteivel foglalkoznak. Szerintük a munkamegosztás és ennek következménye, a hatalmi viszonyok biztosították a közösség túlélését. A fontos viszonyok a közösség életében: • Hatalmi viszonyok. A vallásosság az alapvetően közösségi viszonyoknak az átélése úgy, hogy azok transzcendensek. • Munkamegosztás. A munkamegosztás során a „szentek” elkülönültek a közösség többi tagjaitól,

63

64
professzionalizálódtak. Ezáltal a vallásosság kulturális konfigurációvá válhatott. • Ópium. „A vallás ópium a népnek” (Marx). A hasonlat arra utal, hogy a vallási tapasztalatok átörökítése megkönnyíti a társadalmi kiszolgáltatottság elviselését. A filozófiai elméletek szerint az ember megismerő tevékenysége révén is rendszeresen szembesülhet a transzcendenssel. A tudás és nem tudás határát jelenti a transzcendens. • Skolasztikus hagyomány. Racionális bizonyítékokat keresnek, Isten-bizonyítékot. A hitnek azt az aspektusát emelték ki, hogy az értelmünk törvényeink feladása. • Augustinusi hagyomány. Szent Ágoston – bűntudat, kegyelem, megigazulás. Mindezek a transzcendens egyéni megtapasztalását hangsúlyozzák. • Romantika. „Feltétlen függés lényege” (Schleiermacher ). Ebben az értelemben a vallásosság egyetemes emberi szükségleteket fejez ki. • Egzisztencializmus. Az ember fölismeri, hogy létének alapja nem egyszerűen az őt körülvevő természetitársadalmi valóság, hanem az, ami meghaladja a valóságot. A pszichológiai elméletek nagymértékben hasonlítanak az egzisztencialista filozófiai elméletekhez. • Félelem. A vallásosság összefügg a félelemmel, hiszen az emberi pszichikum sajátossága, hogy ezt a kettősséget éli át, amikor veszély fenyegeti.

Pesti Izabella, Tóth Heléna • Tudattalan. Tudatunk önmagát próbálja feltárni a tudat megismerésével. A hipotézisek több különös jelenséget értelmeznek, amelyek meghaladják a tudatot. • A tudat szerkezete. Az egyén nem képes megélni emberi környezet nélkül, mert az elmagányosodás tudati zavarokhoz vezethet. A vallásos kultúrák tradicionálisan válaszokat ígérnek abban az élethelyzetben, amikor az ember nem képes arra, hogy tudatos válaszokat keressen. Mindezek a válaszok különböző kultúrákból származtak. A vallásosság egyénileg gyakorolva nem segít, ezért az egyén rá van utalva a közösségre. A vallási nevelésnek több fajtáját ismerjük: • Teológia (felkészítés a szolgálatra): a vallásos kultúra tanítása, illetve a vele való tervszerű és szervezett foglalkozás. • Hitoktatás (az egyház tagjává tétel): a tagok különböző eljárásoknak vetik alá magukat (pl.: keresztség, vallástétel, bérmálás, konfirmálás stb.), amelyekre igyekeznek felkészülni. • Vallás-kultúra (bevezetés a közösségbe): a vallásos kultúra elemei összekapcsolódtak a közösség kultúrájával, tehát a vallásosság egyes elemei „világiakká” váltak. • Vallástalanítás (válaszok a vallási szükségletekre): A vallási csoportok célja, hogy megtanítson a vallásos szükségletek megértésére és megfogalmazására. A lazább csoportokban a vallási nevelés kevésbé céltudatos és tervszerű.

A fenti foglalkozás bemutatójára a zentai városi könyvtárban került sor 2007. november 28-án a Vajdasági Magyar Könyvtárosok XXIX. Szakmai Találkozója keretében.

Oktatás és vallás

65
Adatainkat egy falusi iskolát szemlélve gyűjtöttük be. Elbeszélgettünk a tanító nénivel, valamint megnéztünk néhány hittan füzetet és könyvet. Egy második osztály esetében a hitoktató elmesélt egy vallási történetet, ezután a diákok lerajzolták azt. Megtapasztalhattuk, hogy a hitoktatás sikere sokban függ a hitoktató személyiségétől. Három fontos szempont említhető, amely kikerülhetetlen a hittantanár esetében: • Teológiai szempont: hiszi-e, tudja-e, hogy ő Krisztus tanúja, s ezért el kell fogadnia „eszköz” státuszát. • Pedagógiai szempont: igazi figyelmet, megértést, egyetértést csak akkor nyer, ha az általa abszolút módon hangoztatott értékeket életvitelével, viselkedésével konfirmálni tudja. • Pszichológiai szempont: semmiképpen sem szabad az emberi kommunikációt csupán az információközlés szintjére leszűkíteni. A kommunikáció kutatásával foglalkozó diszciplína ismeri azt a terminust, hogy a „beszéd mögötti beszéd”. A mozgás, a mimika, a hangvétel mind–mind a kimondott beszéd igazi tartalmáról vallanak. A múlt század végén a Vajdaságban a hittan még nem volt kötelező tantárgy az iskolákban. Hittanra délutánonként jártak a fiatalok az egyházba és nem kapcsolták össze az iskolai órákkal. 2000-ben a parlamenti képviselők eldöntötték, hogy a hitoktatást be kell vezetni a kötelező oktatásba. Közben arra is kellett gondolniuk, hogy mi lesz azokkal a tanulókkal, akik nem vallásosak. Az ő részükre az UNESCO-nak egy gyermekközpontú programját dolgozták ki, a

Az egyházi oktatás
Egyházi iskolát egyházi jogi személy létesíthet. Az egyházak visszakapták régi iskoláikat, ez pedig lehetővé tette hagyományos oktatási szerepük folytatását. Általában régi híres intézményeik feltámasztására és hagyományos pedagógiai iskoláik újjáteremtésére törekedtek. A gimnáziumok esetében egyértelmű volt, hogy a hagyományokat folytatták, de az általános iskoláknál hiányzott ez a folyamatosság. Az 948 előtti elemi iskoláknak másféle vallási és pedagógiai hagyományaik voltak, mint a szerzetesrendi gimnáziumoknak: az előbbiekben civilek (tanító, kántor) tanítottak. Az új egyházi általános iskolák létesítése komoly szakmai-pedagógiai gondokkal járt. Az egyház és az oktatás kapcsolatának történelme van. A III. században jelentek meg az első kolostori közösségek. Ez volt a kezdete a bencés szerzetesek térítő útjainak. A tanítás első színhelyei ezek a kolostorok, hiszen a bencés rendekben olvasni és írni is tanítottak. Kezdetben csak a latin nyelvre és az egyházi énekekre tanítottak. Később egyes kolostorokban elkezdték tanítani a „hét szabad tudományt” (grammatika, retorika, dialektika, aritmetika, geometria, asztronómia, zene) és a filozófia alapismereteit is. A kolostori oktatás fontos szerepet töltött be a VI. századtól a XV. századig. A IX. század folyamán alakult ki az iskolai oktatás rendje, mely egyesítette az egyházi iskolák rendszerét. A 2. világháború kezdete hátráltatta és megbolygatta az egyházi iskolák életét. Napjainkra viszont újra visszaáll az egyházi oktatás, és még egyes állami iskolákba is bevezetik a hitoktatást. A mai szerbiai általános iskolákban a hittan vagy a polgári nevelés tanulható.

66
polgári nevelést. Amikor Szerbiában beindult az iskolai hitoktatás, a szülőknek négy lehetőség közül lehetett választani: hittan, polgári nevelés, mindkettő, vagy egyik sem. Ma már csak két választási lehetőség van, vagy hittan, vagy polgári nevelés. Tanulságként elmondható, hogy a Vajdaságban a megkeresztelt gyermekek létszámához képest nagyon kevesen kapnak vallásos nevelést a családon belül, és ennél is kevesebben részesülnek hitoktatásban. Megszűnőben vannak a közös családi templomba járások, a vallási ünnepek közös gyakorlásai. Hogyan reagál a gyermek a környezeti társadalmi anómiákra? A mai serdülő- és ifjúkorú gyakran morális vákuumba kerül, amikor szembesül életkorának és a külvilágnak a valóságával. A rászakadó ismeretek súlya alatt próbál megfelelő utat találni, de érzi, hogy amit otthonról hozott, az nem elég a differenciált társadalmi csoportok közötti szocializációban.

Pesti Izabella, Tóth Heléna Személyes tapasztalataink alapján a polgári nevelés is fontos. Nagyon sok és hasznos dolgot lehet megtanulni az órákon. Ami nagyon fontos, hogy a gyerekek megtanulják egymást végighallgatni, majd elmondják véleményüket, hozzászólásaikat. Emellett megismerik saját magukat, társaikat. Különböző játékokon keresztül érzelmi világuk jut kifejezésre. A tanító néni elmondása szerint az általunk felmért iskolában sokkal többen választják a polgári nevelést, mint a hittant. Közhelynek tűnik az az általános vélemény, hogy a mai gyerekek sokkal többet tudnak a világ dolgairól, mint a néhány évvel korábban élők. Egyrészt valóban többet tudhatnak a tudomány, az ismeret vonalán, mint az előző korosztályhoz tartozók, de legalább annyi a félreinformált, alapos tudás és ismeret nélküli vagy éppenséggel a káros információk által eltérített fiatal is.

ILLUSZTRÁCIÓ Perzsa oroszlán-király Xerxész korából 1 Henri Rousseau 3, 4-5, 8-9 Edward Topsel 14 Johannes Jonston 15 George Stubbs 16, Villard de Honnecourt 29 Baalbeki oroszlánfő 26 Eustace Mushroom 30 Aba-Novák Vilmos 32 Heraldikus oroszlánok 34, 36, 38 Kínai oroszlán 42 Babiloni oroszlán 50 Szent Jeromos az oroszlánnal 52

Chris Pye 57

Hírkosár

67 INDUL A PROGRAM
az útmutató kézikönyv hasznos gyakorlati tudnivalókkal szolgál: ismerteti a szerbiai munkavállalás aktuális jogi procedúráját, a munkavállalók jogait és kötelezettségeit, mintául megjelentet magyar, angol, szerb nyelvű önéletrajzokat és kísérőleveleket, konkrét tanácsokkal szolgál a sikeres felvételi beszélgetésekhez stb. A Hazaé®sz program tehát aktív hónapok elé néz, s remélhetőleg lelkes fiatalokra lel, akiket felkarolhat a közeljövőben. A cél a hazatérés, a pályakezdő diplomás fiatalok mozgósítása, elhelyezkedésének segítése és továbbképzése. Korhecz Ágnes projektfelelős A DIPLOMAHONOSÍTÁS FELTÉTELEIRŐL A hazatérés elkerülhetetlen velejárója a diplomahonosítás, mely olykor bürokratikus labirintusként veszi körül a tájékozatlan friss diplomást. Vannak már ugyan sikeres próbálkozások a folyamat egységesítésére és egyszerűsítésére vonatkozóan, például az Újvidéki Egyetem keretén belül, de többek között Belgrádban továbbra is, szinte karonként változnak az elvárások. Az Újvidéki Egyetem egységesített feltételrendszeréről illetve a Belgrádi Egyetem karonkénti feltételeiről a Módszertani Központban lehet tájékozódni. (tel: 024/554-84, e-mail: iroda@vmk.org.yu)

A Vajdasági Módszertani Központ a Szülőföld Alap támogatásával munkaerőpiaci elhelyezkedést segítő, esélyegyenlőségi programsorozatot indít felsőfokú diplomával rendelkező illetve felsőfokú tanulmányaikat végző fiataloknak. A projekt Hazaé®sz címmel fut, s a fiatal munkanélküliek, pályakezdők elhelyezkedését, munkakeresését segíti – belföldön, külföldön végzett fiatalokét egyaránt. A megmozdulás jelenleg legaktuálisabb pontja éppen ezért a külföldön szerzett oklevelek honosítása. A program további sarkalatos céljai: a munkaerőpiac felmérése, a pályakezdő fiatalok munkakeresésre való felkészítése mind gyakorlati képzés, mind útmutató kézikönyv által, valamint Esély és egyenlőség címmel tudományos szociológiai kutatómunka a vajdasági társadalom keresztmetszetéről, oktatásáról, munkanélküliségéről, gazdasági helyzetéről, s nem utolsó sorban a Hazaé®sz webportál létrehozása. A külföldön akkreditált felsőfokú diplomák honosítási költségének megtérítése a Szekeres László Alapítvány pályázati kiírása alapján történik. Ugyanakkor a honosítással kapcsolatos szaktanácsadást a Vajdasági Módszertani Központ végzi (tel: 024/ 554-84, e-mail: iroda@vmk.org.yu), ahol informálódni lehet a honosítás részleteiről (ld. feltételek, szükséges dokumentumok, kontaktszemélyek, s azok elérhetőségei). A készülő webportál fórumán lehetőség nyílik interaktív tapasztalatcserére, kapcsolatteremtésre nemcsak a diplomájukat honosítani kívánó, illetve a már lebonyolító személyek között, hanem a munkaadó cégek,

s a fiatal munkakereső diplomások között is. Az interaktív webportál a pályakezdő fiatalok szakmai szekcióinak, csoportosulásainak létrehozására is szabad teret kínál. A munkaerőpiac felmérésének eredményei szintén a fent említett honlapon kerülnek nyilvánosságra. A felmérés célja az észak-bácskai munkaadók meglátásainak és elvárásainak feltérképezése a munkavállalókkal szemben. Az így szerzett információk jelentős orientációs segítséget nyújthatnak a még tapasztalatlan pályakezdő munkavállalóknak. A munkát kereső fiatal szakemberek adatbázisa szintén böngészhető lesz, ezáltal a potenciális munkaerő elérhetővé válik a munkaadó cégek számára. Április illetve május folyamán kerül megrendezésre a pályakezdő értelmiségi fiatalok részére szervezett munkakeresésre való felkészítés. Az előadók között szerepel pszichológus, munkajogász, karrier-tanácsadó, előadnak vállalati szakemberek, munkaközvetítő képviselők s külföldi szaktekintélyek is. A résztvevők megismerkedhetnek a fejlett piacgazdaságokban már bevált munkaerő-kiválasztási eljárásokkal. Megtanulhatják a legalapvetőbb munkakeresési technikákat, az önéletrajzírás alapelveit, a munkavállalás jogi és adminisztratív oldalát és egyéb hasznos álláskereső tudnivalókat, mint pl., hogyan viselkedjünk a felvételi beszélgetéseken, hogyan fejleszthetjük kommunikációs készségeinket. A gyakorlati képzés mellett útmutató kiadvány is készül a vajdasági pályakezdő diplomásoknak mind nyomtatott, mind elektronikus formában. Ez

68

Hírkosár

A KÜLFÖLDI FELSŐOKTATÁSI OKIRATOK ELISMERTETÉSE ÉS A KÜLFÖLDI EGYETEMEK TANTERVÉNEK ÉRTÉKELÉSE AZ ÚJVIDÉKI EGYETEMEN*
A külföldi felsőoktatási okiratok elismertetése: A külföldi felsőoktatási okiratok elismertetése egy olyan eljárás, melynek révén az elismervény birtokosa jogot nyer a belföldi továbbtanulásra, illetve munkavállalásra. Az elismertetés folyamatának összhangban kell lennie a hatályos felsőoktatási törvény rendelkezéseivel, amennyiben nemzetközi egyezmény erről másképp nem rendelkezik. A felsőoktatási tanulmányok folytatása céljából történő elismertetés, a külföldi felsőoktatási okmánnyal rendelkező számára jogot biztosít a megkezdett egyetemi vagy főiskolai tanulmányok folytatására, illetve a felsőfokú képzésbe való bekapcsolódásra. A munkavállalás céljából történő elismertetés esetén a külföldön szerzett felsőfokú diplománál meghatározásra kerül az egyetemi képzés szintje és fajtája, valamint a szakmai, tudományos és akadémiai megnevezés. A külföldön szerzett felsőoktatási okiratok elismertetése az Újvidéki Egyetemen az előírt általános érvényű rendelettel összhangban történik. Az elismertetési eljárásra nincs szükség, amennyiben a közokiratot a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság területén 992. április 27–ig adták ki. Az ilyen közokirat ugyanolyan jogokat biztosít, mint a Szerb Köztársaság területén kiadott közokirat. A külföldön szerzett felsőoktatási okmányok elismerésének során figyelembe veszik az ország oktatási rendszerét, ahol a diplomát szerezték, az egyetemi tantervet, az egyetemi felvételi követelményeket, a jogokat, melyeket az adott felsőoktatási intézményen szerzett okmány biztosít az adott országban és egyéb jelentőséggel bíró tényezőket. Az Újvidéki Egyetem meghatalmazott szerve hoz döntést a külföldön szerzett felsőoktatási okmányok elismerési kérelméről. A külföldi felsőoktatási tantervek értékelése A külföldi felsőoktatási okmányok elismertetése folyamán értékelésre kerülnek a külföldi felsőoktatási tantervek is az elért tudás és szakértelem fajtája és szintje alapján. Egy meghatározott külföldi felsőoktatási tanterv sikeres elismertetése alkalmazható az összes további kérelem esetében, melyek ugyanarra az adott tantervre vonatkoznak. A külföldi felsőoktatási program értékelését az Újvidéki Egyetem szakmai szerve végzi, figyelembe véve az adatokat, amelyeket a Szerb Köztársaság, Oktatásügyi és Sport Minisztériuma szerez be a külföldi felsőoktatási intézményről, amelyen a tanterv megvalósul. A szükséges dokumentáció, amelyet mellékelni kell a kérvényhez: . Az elismertetésre beterjesztett felsőoktatási okirat eredeti és három fénymásolt példánya (elismervényt és bizonylatot nem hagyunk jóvá) 2. A külföldi felsőoktatási okirat hitelesített fordítása, három példányban 3. Eredeti bizonylat a teljesített tanegységekről és érdemjegyekről (attól az intézménytől, ahol tanulmányait folytatta) 4. A teljesített tanegységekről és osztályzatokról szóló bizonylat fordításának három hitelesített példánya 5. A hivatalos felsőoktatási tanterv és program (melyet vagy az egyetem adott ki, vagy az egyetem Internet-oldala tesz közzé) eredeti nyelven és hiteles fordításban 6. A diploma eredeti kiegészítő dokumentumai és azok hitelesített fordításai három példányban 7. A középiskolai, illetve egyetemi bizonyítvány hitelesített fénymásolata 8. Állampolgársági bizonylat és a személyigazolvány fénymásolata 9. Elismervény az eljárás költségeinek befizetéséről 0. Anyakönyvi kivonat vagy házassági anyakönyvi kivonat fénymá-

* A tájékoztató a www.ns.uc.yu honlapon olvasható szerb nyelven. Fordította: Jenei Ervin Hazaérsz-program.

Hírkosár
solata (olyan személyek esetében, akik megváltoztatták a nevüket és/vagy vezetéknevüket) . A tudományok magisztere cím elismerésének kérelmezése esetében: a fenn említett dokumentumok –től 6–ig a magiszteri tanulmányokra vonatkozóan. A magiszteri munka és szerb nyelvű kivonata egy példányban (bekötve vagy CD-n), valamint a már elért végzettséget igazoló dokumentumok hitelesített másolatai 2. A tudományok doktora cím elismerésének kérelmezése esetében: a fenn említett dokumentumok –től 6–ig, a doktori tanulmányokra vonatkozóan. A doktori disszertáció és szerb nyelvű kivonata egy példányban (bekötve vagy CD-n), valamint a már elért végzettséget igazoló dokumentumok hitelesített másolatai Megjegyzés: ◉ Miután az Egyetem átveszi a dokumentációt, erről levélben értesíti a kérelmezőt. ◉ Amennyiben a kérelem hiányos, a kérelmező írásban kap értesítést a dokumentumok szükséges kiegszítéséről. ◉ Amennyiben a szükséges dokumentumok valamelyikét nem tudja átadni, írásban indokolja meg a késést, valamint, hogy mikor áll módjában mellékelni. ◉ A szerb nyelvű fordítást bírósági fordító végzi, arról az idegen nyelvről, amelyen a külföldi felsőoktatási okiratokat kiadták. ◉ Az írásban benyújtott kérelemről, amennyiben az a teljes dokumentációt tartalmazza, az Egyetem elismervényt ad ki, amely igazolja azt, hogy az okiratok elismertetése folyamatban van. ◉ Az elismertetés folyamatát nem lehet hivatalosan elkezdeni addig, amíg az összes szükséSzerbiai állampolgároknak Egyetemi alapképzést igazolo diploma Szakosított egyetemi képzést és magiszteri képzést igazoló diploma Doktori képzést igazoló diploma 24.000,00 dinár 36.000,00 dinár 54.000,00 dinár

69
ges dokumentum átadásra nem kerül. Kérjük, hogy a szükséges dokumentumokat rendszerezze annak alapján, ahogyan azokat felsoroltuk, ezáltal felgyorsítva az elismerés folyamatát és csökkentve az esetleges hibák lehetőségét. Az eljárás költségeinek megtérítéséhez szükséges adatok: Univerzitet u Novom Sadu (Újvidéki Egyetem) Broj žiro računa (Számlaszám): 840-63666-25 Model 97; Poziv na broj (Hivatkozási szám): 050636534 Svrha uplate(Megjelölés): Nostrifikacija diplome Bővebb információt a következő elérhetőségeken kaphatnak: Web : www.ns.ac.yu E-mail: nostrifikacije@uns.ns.ac.yu, rektorat@uns.ns.ac.yu Telefon: 02 485-2027

Külföldi állampolgároknak 51.000,00 dinár 72.000,00 dinár 111.000,00 dinár

70

Hírkosár

DIPLOMAHONOSÍTÁS A BELGRÁDI EGYETEMEK EGYES KARAIN
AZ EGYETEM NEVE Az egyetem weboldala A diplomahonosításért felelős személy A diplomahonosításért felelős személy elérhetősége (telefon, e-mail) Diplomahonosítás adminisztratív, orientációs költségei (állampolgár Srb) AZ EGYETEM NEVE Az egyetem weboldala A diplomahonosításért felelős személy A diplomahonosításért felelős személy elérhetősége (telefon, e-mail) Diplomahonosítás adminisztratív, orientációs költségei (állampolgár Srb) AZ EGYETEM NEVE Az egyetem weboldala A diplomahonosításért felelős személy A diplomahonosításért felelős személy elérhetősége (telefon, e-mail) Diplomahonosítás adminisztratív, orientációs költségei (állampolgár Srb) AZ EGYETEM NEVE Az egyetem weboldala A diplomahonosításért felelős személy A diplomahonosításért felelős személy elérhetősége (telefon, e-mail) Diplomahonosítás adminisztratív, orientációs költségei (állampolgár Srb) AZ EGYETEM NEVE Az egyetem weboldala A diplomahonosításért felelős személy A diplomahonosításért felelős személy elérhetősége(telefon, e-mail) Diplomahonosítás adminisztratív, orientációs költségei (állampolgár Srb) 24.000 din (alapképzés), 36.000 din (Mgr), 54.000 din (Dr) BELGRÁDI EGYETEM, ÉPÍTÉSZETI KAR www.grf.bg.ac.yu Jasmina Petrović 3218-526, jasmina@grf.bg.ac.yu 24.000 din (alapképzés), 36.000 din (Mgr), 54.000 din (Dr) BELGRÁDI EGYETEM, FIZIKA KAR www.ff.bg.ac.yu Mirzeta Savić + 381 11 2630 152, mirzetas@ff.bg.ac.yu 24.000 din (alapképzés), 36.000 din (Mgr), 54.000 din (Dr) BELGRÁDI EGYETEM, ORVOSI KAR www.med.bg.ac.yu Miković Ljiljana 36 36 310, studentska@med.bg.ac.yu 24.000 din (alapképzés), 36.000 din (Mgr), 54.000 din (Dr) BELGRÁDI EGYETEM, ERDÉSZETI KAR www.sfb.bg.ac.yu Verica Drašković 011/3053-854, sf.bg.@sezampro.yu 24.000 din (alapképzés), 36.000 din (Mgr), 54.000 din (Dr) BELGRÁDI EGYETEM, KÖZGAZDASÁGI KAR www.ekof.bg.ac.yu Jelena Cvetanović 011 3021 068, cis@one.ekof.bg.ac.yu

Hírkosár

71 CONTENTS AND SUMMARY

Károly Árpás, PhD: Languages, Faiths, Borders: The Lure of Arvo Valton (p. 6) The author is an advocate of Estonian literature in Hungary. He relates about the development of his interest in Estonia and its literature, and shares his experience of meeting Arvo Valton at a conference in Ukraine in 2006. The conference was held in honor of Arvo Valton and was attended by English, Russian, Estonian, Hungarian and Ukrainian participants. The author had the privilege to spend these days in a familiar atmosphere in the company of Miklós Antonenkó, the organizer and his family and friends, as well as Arvo Valton and his wife. He presents us a truly human description of the Estonian writer, yet he also gives an account of their conversations on literature. Regina Móra: Images of Destruction (p. 4) Sixteen short stories from world literature are examined in the study which focuses on the images of destruction. The two eternal forces of creation and destruction are present in any literature and it is interesting to take a look at how they are presented and how they vary from nation to nation. The author chose short stories by 20th century authors from the five continents of the world: Europe, Africa, Asia, Australia and America. The images are of course different, but they are there in each example. However, the appearance of destruction is parallel to that of creation, which means that humanity still has a future. Adolf Bakos: Self-Concept, Its Characteristics and Formation as Observed in Empirical Researches Part 2 (p. 29) In the second part of his study the psychologist continues with the presentation of his own research results. His research covers secondary school teenagers and their self-perception which he examined with the questionnaire method, the Tennessee scale and the Rorschah test. The results may be interesting to both teachers and parents of teenagers who can develop a deeper understanding of this turbulent period in personality development and take a more helpful stand when needed.

Katinka Hegedűs: Foreign Language As a Technical Language in Schools (p. 52) The author’s foreign language teaching experience at the Technical School in Subotica and the international conference held in Belgrade in January 2008, triggered this introduction to the questions and dilemmas of teaching foreign languages at a vocational school. The need for special syllabi and specialized teacher training courses, defining proportions between general and technical knowledge of the foreign language, determination of requirements, language laboratories, specialized textbooks and dictionaries are topics that are mentioned in the text. Sándor Bányai: The st Professional Day for Teachers – Adventures and Dreams in School (p. 54) The st Professional Day for Teachers was held in February in could choose from 6 different workshops such as: games for the development of skills and abilities, altering behaviour with experiential pedagogy, problem solution and group building, recognizing and cultivating gifts and talents in children, multicultural content and intercultural education, folk traditions in kindergartens. The teacher society of Vojvodina can also be proud about the same number of lecturers from Vojvodina and those from Hungary. The event was organized by the Association of Organizers of Free Time Activities whose aims and activities are also presented here. Szabolcs Besnyi: The Winking Murderer (p. 56) A fun game that can be used in and out of class is described. Apart from being suitable for warmers or fillers, its aim is to develop concentration and attention. Lóránt Dr. Magyar: Anger: The Slow Poison (p. 53) Anger is one of the most natural and earliest human feelings and it does not come alone. It is accompanied by associate feelings such as discontent, disappointment, jealousy etc., and it is able to change and transform us from both inside and outside. There are various types of anger: fury, suppressed anger, hate…

72
The latter is the most dangerous and most destructive so we are given various strategies to fight the feeling of hate in ourselves. Izabella Pesti, Heléna Tóth: Education and Religion (p. 58) The students of the Teacher Training Faculty take a look at the relationship of education and religion from the aspect of history, sociology, philosophy, psychology, SZÁMUNK SZERZŐI
Dr. Árpás Károly, Deák Ferenc Gimnázium, Szeged Besnyi Szabolcs, animátor, Bácskossuthfalva Bakos Adolf, a magyarkanizsai Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Szakközépiskola, valamint az oromhegyesi Kis Ferenc Általános Iskola pszichológusa Bányai Sándor, Kalandok és Álmok Szabadidőpedagógiai és Animációs Szakmai Műhely vezető trénere, Budapest Hegedűs Katinka, Műszaki Iskola, Szabadka Jovančić Miroslav, Kosztolányi Dezső Nyelvi Gimnázium, Szabadka Korhecz Ágnes, Hazaé sz Program Dr. Magyar Lóránt, orvos, tanár, mentálhigiénés lelkigondozó, Zenta Móra Regina, Miloš Crnjanski Általános Iskola, Szabadka Pesti Izabella, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar hallgatója, Szabadka Tóth Heléna, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar hallgatója, Szabadka

social anthropology, school subjects, parochial schools etc. They also present the miniresearch they have conducted in a school in Vojvodina which examined the ratio of children choosing Civil Education as opposed to those choosing Religious Education. The results among others show that the number of christened children is by far larger than those who receive any kind of religious education either at home, church or school.

AZ ÚJ KÉP MEGJELENÉSÉT A 2008. ÉVBEN TÁMOGATJA:

a TARTOMÁNYI OKTATÁSI ÉS MŰVELŐDÉSI TITKÁRSÁG

a SZÜLŐFÖLD ALAP

a MAGYAR NEMZETI TANÁCS

a SZEKERES LÁSZLÓ ALAPÍTVÁNY

és MAGYARKANIZSA ÖNKORMÁNYZATA

®

CIP-Katalogizacija u publikaciji Biblioteka Matice Srpske, Novi Sad 37 (05) Új Kép : pedagógusok és szülők folyóirata / felelős szerkesztő Soós Edit. – . évf., .sz. (997) – . – Szabadka : Vajdasági Módszertani Központ, 997-. – Ilustr. ; 23 cm Deset puta godišnje. – Rezimei na srpskom jeziku. ISSN 450-500

Related Interests