ISSN 1450-5010

ÚJ KÉP
Pedagógusok és szülők folyóirata

2008

április május

Pedagógusok és szülők folyóirata XII. évfolyam 4-5. szám, 2008. április–május Szerkesztőbizottság /članovi uredništva: Bori Mária, dr. Gábrity Molnár Irén, Hajnal Jenő magiszter, dr. Hózsa Éva (irodalmi szerkesztő/ književni urednik), dr. Illés Tibor (Eötvös Loránd Tudományegyetem), dr. Péics Hajnalka, Soós Edit (felelős szerkesztő/odgovorni urednik), Szálas Tímea (szerkesztő/urednik), dr. Szőke Anna, dr. Zsolnai Anikó (Szegedi Tudományegyetem), Beszédes István (műszaki és művészeti szerkesztő/ tehnički i umetnički urednik). A laptanács tagjai/Savet lista: Miskolczi József (elnök), dr. Bányai János, dr. Pintér János (alelnökök), Grgo Francišković, dr. Horváth Mátyás, Kucsera Géza, dr. Losoncz Alpár, Ninkov Irén, Pető István, Priboj Potrebić Vesna, dr. Szöllősy Vágó László, Varjú Potrebić Tatjana, dr. Zolnai Albert . Lektor: Bálint Irén. Rezümé/Rezime: Tiberije Kopilović, Szálas Tímea. Szerkesztőség/Uredništvo: 24000 Subotica, Age Mamužića 13/II., tel./fax: (024) 554-184, e-mail: ujkep@vmk.org.yu. Kiadó/Izdavač: Vajdasági Módszertani Központ Szabadka, Vojvođanski centar za metodiku Subotica. Elnök/Predsednik: Soós Mihály. Készült/Štampa: Grafoprodukt, Szabadka/Subotica. Az Új Kép az interneten: www.ujkep.net

Tartalom Képlel-tár Jovančić Miroslav: A kókuszdió széttörése – beszélgetés Csikós Tiborral Csikós Tibor: Egy festmény születéséről Tanulmányok, kutatások Dr. Radoš Radivojević: Az interetnikus viszonyok állapotfelmérése a vajdasági fiatalok körében (I. rész) Nataša Kostadinović magiszter: Rövid esszé a zenéről és annak jelentőségéről Hivatásunk eszköztárából Tehetség Napja 2008 Besnyi Szabolcs: Nyomorgó kártyával Testi-lelki egészségünk Dr. Magyar Lóránt: Gyógyító érzelmek Pedagógusportré Koczó Ferenc: In memoriam A Tanítóképző Kar hallgatóinak tollából Flaman Szilvia: Szocializáció Hírkosár Contents and Summary Számunk szerzői

3 5 4 30 38 46 48 5 53 57 58 60

Kettős szám. Ára 200 dinár.

Képlel-tár

3

A kókuszdió széttörése
Beszélgetés Csikós Tiborral
Miroslav Jovančić
1. Ön a Magyar Képzőművészeti Egyetemen diplomázott. Tehát végzettsége szerint festőművész, mégis egy adott pillanatban a meglehetősen nehéz, munka és időigényes képgrafika felé fordult, amely elől általában gyorsan más műfajokhoz menekülnek az alkotók. Hogyan történt mindez, és alkotásaiban fölénybe kerül-e az egyik médium a másikkal szemben?

A kérdés érdekes. Tulajdonképpen mindig is festőnek készültem, azt gyakoroltam, és annak is értem be, vagyis ez tulajdonképpen egy máig tartó folyamat, ha pontosabban szeretnék fogalmazni. Amikor a mélynyomódúcos grafikával komolyabb ismeretséget kötöttem, már meglehetősen sok festői stúdium és néhány év alkotói munka is volt mögöttem. Ez a berögződöttség azóta sem változott. Ugyanakkor az is lehet, hogy festőként gondolkodó grafikus vagyok, ugyanis általában festékhez, színekhez szeretek nyúlni, de egy idő óta képeimet vonalhalmazokra bontom, ami nyilvánvalóan a grafika miatt van. Ez a grafika visszahatása a munkámra, az egyetemi éveim alatt még egészen másként rajzoltam. Párizsi tartózkodásom után történt már, hogy egy rajztanári továbbképzésen puha grafitceruzával tanulmányrajzot készítettem egy fa terméséről. A stúdium minden követelménynek megfelelt, igen magasra értékelték, és amikor az egész projektum közszemlére került, akkor tudatosodott bennem, hogy grafikusként rajzolok. Rajzomon vonalhalmazok tömkelegére bontottam a tér-formát, fényt-árnyékot. Hogyan jutottam ide? Azt hiszem, az egyetemi éveimmel kell kezdenem. A budapesti négy év nagyon gyorsan elmúlt. Az első két évben vélt és valós rajztudásbeli hátrányomat igyekeztem minden erőmmel lefaragni. Esténként karate edzésekre jártam, akkor volt felfejlődő félben a magyar sport karate. Eleinte csak annyit fektettem bele, mint egy átlag vajdasági fiatal, mondjuk Kanizsán. Budapesten mégis gyorsan edző és versenyző is lett belőlem. Emlékszem, Papp László kijárt a versenyeinkre. Szeretett viccelődni. Nekem is jutott belőle, amikor észrevette csodáló tekintetemet. Keszity két danos mester gyakran járt az akkori Zrenjaninból Budapestre edzéseket tartani. A sportban és a művészetben is nagy volt a hajtás. Karatés reputációm következtében évfolyamtársaim előtt bizonyos tekintélyre tettem szert. Néhányukon keresztül sikerült egy vékony kapcsolatot kialakítani a budapesti avantgarde egy kis szeletével, ahol elfogadtak. Ez a munkámban is megmutatkozó irányváltás megbontotta korábbi jó viszonyomat Gerzson mesterrel, aki a föstés mesterségére tanított volna becsülettel az egyetemen. Emiatt nem maradhattam diplomázás után ötöd-hatod stb., további évekre, hanem hazatérve hirtelen légüres térben találtam magam Kanizsán. A karatét időközben abbahagytam, és katonai szolgálatra is csak kínosan lassan hívtak be. Újvidéken fel sem vettek az ULUV tagságába, hiába próbálkoztam kétszer is. Teljesen ismeretlen voltam, semmi sem sikerült. Ez a sokk volt az oka, hogy nem nyugodhattam, hiába találtam jó állást Szabadkán a letöltött katonai szolgálat után. Ki kellett

Razgovor sa umetnikom uvek je uzbudljiv i otkriva nam jedan novi svet ili stari na drugačiji način. Intervju sa Tiborom Čikošem otkriva nam takve detalje diskursa. Odgovori na pitanja su svojevrsna biografija umetnika ili hodogram vlastitog umetničkog oblikovanja. Rođen je u Kanjiži i mada vezan za nju otisnu se daleko. Diplomirao je u Budimpešti na umetničkoj akademiji kao slikar. Kako sam priznaje, trudio da se nadoknadi manjkavosti u veštini crtanja. Profesor Geržon u čijoj klasi je završio nije bio zadovoljan što mu „učenik” napušta slikarstvo jer ga zvala unutrašnja potreba u drugi žanr. Ovaj sraz ga je mnogo koštao pri plasmanu kao umetnika. Vrata se mu se zatvorila, teškoće nalaženju posla potpomogle su nastojanje da krene put Pariza. Tamošnji boravak u mnogome ga je izmenio. Upoznao je mnogo značajne umetnike, galerije, nove tendencije. U svom radu napustio je slikarstvo i krenuo je prema novim izazovima. U umetnosti nema granica pošto unutrašnji nemir gura stvaraoca u nova oprobavanja. Sa reputacijom boravka u Parizu ovaj umetnik obilazi svet i bogati svoja saznanja. Bio je u dalekom Japanu, Kini, Švedskoj. Iz razgovora se da zaključiti da umetničko biće stvaraoca nije jednostavno jer do momenta ocene on je prošao i dalje prolazi trnoviti put, nailazi na odobravanje. Nije lako udovoljiti ukusima. Ipak je bitno da on, stvaralac čini osvrte i da oformi sud o vlastitoj situaciji.

4

Cím

Képlel-tár

5

jutnom Párizsba. Ekkor kínálta a sors azt a lehetőséget, hogy grafikát tanuljak. Nagyon büszke vagyok rá ma is, hogy ott tanulhattam, ahol ennek a műfajnak igazi anyagi kultúrája, társadalmi elfogadottsága, galériarendszere, kialakult kereskedelme van. Joelle Serve műhelye (ahol tanulni kezdtem) ma is működik Párizsban. Ez a művésznő a technikai felkészültségre igen nagy hangsúlyt fektetett műhelyében. Rézkarcot, gyantaporos foltmaratást, lágyalapot és a rézmetszés alapjait sajátítottam itt el. Mindezt úgy, hogy minden alkalommal söprögettünk asztalunk körül a műhelyben, és szigorúan felraktuk a székeket távozáskor. Néhány ösztöndíjas, valamint nagyon komoly amatőrök, pl. műkedvelő mérnökök jártak ide „grafikázni” abban az időben. Egy ízben egy nagyméretű gazdátlan cinklemezt találtam a műhely egy szegletében. Joelle megtanított rá, hogyan kell az egészet kézi erővel lecsiszolni, felpolírozni úgy, hogy egy újabb munka készülhessen rá. Egy álló napig csiszoltam a lemezt. Én mindig csak ilyen munkás példákat láttam magam előtt, nem pedig izzadságtól menekülő művészpalántákat, vagy esetleg elkényeztetett titánokat. Azután itt van az alkatom kérdése is. Megvallom, mindig is nagy kínok között festettem. Soha nem volt meg a fes-

Csikós Tibor: Egy festmény születéséről… Ennek a képnek a címe: Folyamat O 02, olajjal festettem vászonra. Nagy formátum. 40 cm magas és 2 méter széles. Része annak a sorozatnak, amelyet még 999-ben kezdtem el feste-

6
ni. Ugyanis egy pályázaton elegendő pénzt nyertem 0 db nagyméretű olajfestmény megvalósításához. Ez azt jelenti, hogy a pályázati díjon vásárolni tudtam 0 db jó minőségű Tokaji vakkeretet és rávaló alapozott vásznat. Az olajfestéket, nos, azt javarészt egy barátomtól kaptam, akinek festőművész apja külföldre költözött, és nem cipelte magával több kilónyi festék készletét. Ecsettel, festőszerrel pedig magam is rendelkeztem, elvégre hosszú ideje, több éve kaptam már közalkalmazottként teljes rajztanári fizetést a budapesti tanügytől… Több nagyméretű képet sikerült készre festenem még az első évben, de erre a vászonra csak sárga körök kerültek abban az évben. Az így megszáradt képet a kezemben cipeltem Budapest belvárosán át a Ferencvárosig, ahol is egy kollektív műterem egyik sarkát alkotás céljaira felajánlották 2002-ben. A szél néha kicsavarta a képet kezemből. A festők általában jól ismerik ezt a kellemetlen érzést, de spárgákkal is magamhoz kötöttem a vakkeret bizonyos részeit, úgyhogy elég jól boldogultam. A trolin, metrón akkoriban már egészen gyakorlottan közlekedtem ilyen nagy felületekkel. A műterembe érkezvén azért

Miroslav Jovančić tés egyértelműsége számomra, mint ahogy ez általában egyértelmű volt a rajzolásnál. Néha még ma is zavarba jövök, ha festékkel kell dolgoznom, hiszen annyi probléma van itt: a tónus, a szín, az anyag képlékenysége. Persze egy bizonyos tudással a hátam mögött már másként sikerülnek a képeim, de a tanulásnak soha nincs vége.
2. Vissza tud-e emlékezni arra a pillanatra, amikor már teljes bizonyossággal tudta, hogy a képzőművészet az Ön élethivatása lesz? Mi volt e döntésének meghatározó, legfontosabb része? Van-e olyan személy vagy pedig történés, amelyhez ez kapcsolható?

Természetesen igen. Konkrét történéshez, személyhez, kora gyermekkoromhoz tudom kapcsolni. A valóság mindig arra tanít, hogy a dolgok összetettebbek, mint ahogy gondoljuk, vagy figyelembe tudjuk venni. Ez mégis egyszerű, talán. Kisgyermekként az első igazi dicséretet egy képeslap lemásolásával értem el. Mézes mackó soha nem jutott el a Mézeskalács újvidéki szerkesztőségébe, ugyanis a szüleim elmulasztották beküldeni. Bennem mégis rögzült, hogy én jó rajzoló vagyok, úgyhogy ezután mindig igyekeztem ezt mások előtt bizonyítani. Horgoson van egy unokatestvérem, akinek a hatalmas képregénytárát hetekig bújtuk nyaranta. Ő az, aki apró trükkökre tanított a rajzolásban. Kitűnően faragott, és amikor vizes rongyokból egyszer egy barátja előtt kibontotta agyagból formázott atlétáját, úgy gondoltam a világ legnagyobb művésze éppen az én unokatestvérem. Kanizsán, általános iskolás koromban az anyukám iskolás rajzait másoltam. Emlékszem, hogy mennyire fájt a kritika: nem tudok úgy festeni, hogy a dolgok térben látszódjanak, mint ahogyan azt Dobó Tihamér festőművész tudja. Aztán kiváló rajztanár nénink, Bicskei Jovánka felfedezte, hogy egyik osztálytársunkból művész lehetne, mint ahogy Dobó Tihamér tehetséges festőművész lett, és ezt az egész osztály előtt ki is jelentette. Ezt az osztálytársamat Nagy Józsefnek hívták. Mondjam még? Hetedik-nyolcadikban már együtt jártunk Szkipével (ma Josef Nadj nemzetközi hírű táncművész és koreográfus), aki a padtársam is volt akkor, az összes létező szakkörre és kiállítás-megnyitókra, együtt bújtuk a szakkönyveket, küldözgettük a rajzainkat az Ács József vezette KLI-nek Újvidékre. Egy zentai vernissage-on megismerkedtünk Benes József fel. Nyolcadik után gyermekművésztelepre küldtek Pacsérra. Itt Torok Sándor és Gyurkovics Hunor tanítottak. Ők is úgy fogták fel, és ezt hangsúlyozták is, hogy majd egyszer kollégák leszünk. A pálya választása ekkor megtörtént. A családom nem bátorított, de nem is gördített akadályt az utamba. Diplomázás után rajztanárként tanítottam egy évet Kanizsán, a Zmaj Általános Iskolában, Bicskei Jovánkával együtt, aki most is kitűnt rendkívüli kedvességével, áldozatos munkavállalásával. Tapasztalhattam, hogy Dobó Tihamér festőművész még mindig ugyanolyan népszerűségnek örvendett a kanizsai gyerekek között, mint annak idején közöttünk, a hatvanas-hetvenes években.
3. Figurális művészet, vagy pedig tárgynélküliség? Mindkét terület érdekelte Önt, természetesnek vette mindkét terület kutatását? Melyikben érezte jobban magát?

Valóban vannak figurális és absztrakt munkáim is. A figurációnál egy bizonyos szakmai biztonság megszerzése kötötte le a figyelmemet. Ez természetes, hiszen a rajzolás felől közelítettem a képzőművészethez. (Valamikor ez annyira hozzátartozott

A kókuszdió széttörése a művészképzéshez, hogy el sem lehetett képzelni másként.) Aki rajzolni nem tud, számomra nem is képzőművész. Igaz, oly korban élünk, ahol a határok egyre inkább elmosódnak, kiszélesednek, de ugyanakkor a klasszikus értékekre való visszautalás erőteljes jelei is felfedezhetőek a kortárs művészetben. Tehát ez mégis aktuális és mérvadó követelmény. Ami engem illet, már az egyetemi tanulmányaim idejének második felében, (amikor már eléggé jól tudtam rajzolni az évfolyamtársaimhoz képest), megpróbáltam kiszélesíteni a lehetőségeimet. Az akkori akadémikus tanulmányfestés gyakorlata egyáltalán nem elégítette ki igényeimet. Kipróbáltam az absztrakt festést, a csurgatást, a decalcomániát, az art brutot és a művészeti akciót is az Indigó csoport egyik kiállításán. Egy egész sorozat kollázst szenteltem a kép olyan drasztikus intervenciókkal való alakításának, mint a festőrongy csapkodása, a tépés, a taposás, az égetés. Erre mondta Gerzson mester, hogy először zongorázni kell megtanulni, és csak utána a zongorát baltával szétverni. Ezeket a kollázsaimat egy mappában elvittem Budapestről Újvidékre, az Új Symposion szerkesztőségébe, ahol is az egész mappát szépen visszaadták, ma sem értem, hogy miért. (A vajdasági irodalmárok mindig is kirekesztően viszonyultak hozzám, tisztelet a kivételnek!?) Az egyetemen kénytelen voltam továbbra is akt stúdiumokat festeni, amit meglehetősen karikaturisztikus modorban tettem, úgyhogy teljesen megromlott a mesteremmel való viszonyom. Egyetemi éveim után viszont csak azért is visszatértem a stúdiumokhoz, ekkor született a közismert bohócbábú sorozatom. Ez nem volt teljesen rossz, de magárahagyatottságomban, egy vélt kritika alapján újabb ötlet megvalósításához fogtam Kanizsán. Párhuzamot húztam a motorosok címkékkel teletűzdelt színes ruhái és a bohóc megjelenése között. Azt hiszem, ezt nagyon kevesen értették meg, úgyhogy ezt a sorozatot nem érzem sikeresnek. Ahhoz, hogy teljesen más területekre evezzek, egy annyira más közeg kellett, mint Párizs metropolisza, ahol az ember az utcán beszélgetve is művészetelméleti kérdésekbe bonyolódhat. Itt ismerkedtem meg a számomra részleteiben ismeretlen 50-es évek absztrakciójával, de Jean Dubuffet élő művészete is konkrét valóssággá vált. Valószínűleg Hayter iskolájától számítható a változás a munkáimban. A következő elgondolást, a tervezett firkafej sorozatot már teljesen eltárgyatlanítottam, és gesztusos absztrakt akvarelleket kezdtem festeni.(Párizsi fények, Hajnal a téren stb.) A kilencvenes években már csak a lírai absztrakció, a gesztus és a struktúra, a halmazok érdekeltek. A tárgynélküli művészet, különösen pedig annak a formátlanított változata rengeteg energiát szabadított fel, és ettől a munkám sokkal magával ragadóbb, izgalmasabb lett. Itt juthatott kifejezésre lírai vénám. Újabban kísérletezni kezdtem fotográfiák bevonásával, ugyanis elkezdett zavarni az absztrakciónál a kép hiánya. Azonkívül rengeteg élmény ért Svédországban, amit szeretnék kifejezésre juttatni. Igen, több országban is jártam tanulmányúton és alkotók műhelyeiben, műtermeiben. Számomra Párizs rendkívül izgalmas hely. Hihetetlen élmény volt egy vajdasági
4. Többször is járt tanulmányúton külföldön, valamint külföldi művészek műhelyeiben és műtermeiben is. Legyen szíves, meséljen erről nekünk valamit.

7
bevizeztem a kissé megnyúlt vásznat a hátoldalán, hogy jól kifeszüljön. Száradás után újabb rétegben sárga körök kerültek a vászonra. Abban az időben ez a ferencvárosi műterem a képzőművész társadalomban bizonyos rivalizálás célpontja is volt. Többen megfordultak itt, akik valamiért az én munkámra is kíváncsiak voltak. Ironikus-csípősen megjegyezték, „Láttuk, hogy elkezdtél festeni…” Az élcelődés senkinek sem esik jól, de tudtam, a reggel-esti tanítás, a grafika, a pályázatok írása, egyéb elfoglaltságok mellett nem bírok már többet kipréselni magamból, vagyis csak idővel. Ezért egyik hétvégén, éjszaka, amikor senki sem volt a nagy műteremben, felvittem képemre a színeket, egy francia előkép alapján, ami még régen rögzült bennem. Ezt úgy kell érteni, hogy volt egy színhangzat, ami érdekelt, de egyáltalán nem szolgai módon, ott a rendelkezésemre álló eszközökkel rögtönöztem Munka közben sokszor megfordítottam a festményt. Többszöri átfedés után kialakult a kompozíció. Meglehetősen konfliktusos éjszaka volt. Reggel, amikor száradni hagytam földre fektetett vásznamat, egyáltalán nem éreztem jónak a művemet, de azt is tudtam, nem tehettem másként azt, amit tettem.

8
Képemben tükröződtek az éjszaka fényei. A felületek összekapcsolódtak, „mozgásban voltak már”. Elértem, amit akartam, most már volt ereje a festménynek, nem ironizálhattak tovább kollégáim a gyenge kezdésen. A megkezdett munkára visszajártam, ahogy az idő engedte. Arra már nem emlékszem, hogy kezdetben is megvolt-e a kép szimmetrikus osztása, vagy csak ekkor „néztem ki” az összefüggésekből. Mindenesetre így, hat év távlatából, az egészet újra szemügyre véve, úgy tűnik, az éjszaka „szemeit” festettem meg akkor. A befejező művelet annyi volt, hogy a kép sötétebb részeit közelítettem a kép széleihez. Ezen a feladaton tulajdonképpen több alkalommal dolgoztam, és néhány hétig tartott a befejezése. Egyszer, csak néhány órát dolgoztam. Gyermekkori barátom budapesti kiállítás megnyitója miatt abbahagytam a műtermi munkát. A vernissageon, egyik nagytekintélyű művészünk megkérdezte tőlem, hogy dolgozom-e valamin? Szégyellhetem hiúságomat, de ezen annyira megsértődtem, hogy nem is válaszoltam neki semmit. Pedig a kezemen még az olajfesték nyomai fellelhetőek lettek volna. Hogyan

Miroslav Jovančić kisvárosból a fények városába érkezni 986-ban, és elfoglalni a Cité Internationale dés Arts egy vadonatúj építésű műterem-stúdióját, a főépület melletti kis utcácskában, a L’Hotel de Ville-től (Városháza, közvetlen központ) százméternyire. A műteremlakás első használója voltam, el is irigyelték tőlem a francia kollegák gyorsan. Itt láttam először távolról érkezett művészek műtermeit. Kezdeti, magányos napjaimat megunva, egy vidáman nevető társaság után beléptem a liftbe. Megismerkedtünk, és hamarosan meghívtak műteremnézőbe egy ír festőművészhez a Montmartre-ra. Kis nyelvi problémáim azért adódtak, de szorgalmasan jártam nyelvórákra az Alliance Francaise-ra, majd a Városi elöljáróságra. A barátkozás is sokat segített. Hamarosan otthonos vendég lettem a társasági összejöveteleken. Jugoszláviából is érkeztek művészek 2 hónapos tartózkodásra. Itt ismerkedtem meg többek között Halil Tikvesa grafikusművésszel. A Cité grafikai műhelyét a dán Bo Halbirk vezette. Részletesen megmutatta nekem a modern felszerelést, de akkor már az Atelier 63-ban rendszeresen készítettem a fémdúcaimat. A Cité Szajna parti főépületének udvarán kellett áthaladni, hogy az ember Halbirk birodalmába jusson. Itt megnézhettem a 6 méter magas szobrászműtermeket is. Később Antonio Lazo venezuelai festőművésszel és Key Hassan délafrikai grafikussal barátkoztam, itt a nemzetközi művészvárosban. Mindkettőjüknek saját műteremstúdiójuk volt, ahogyan nekem is. Időnként a Jugoszláv Kultúrközpont rendezvényein is megfordultam. Itt ismerkedtem meg Bojan Bem festőművésszel, és sokkal később Danilo Kiš íróval. Egy alkalom-

A kókuszdió széttörése mal a legendás Desanka Maksimović költőnő irodalmi estjére mentem. Emlékszem mondataira. Idézem: „Amit a németek a második világháborúban elkövettek az én népem ellen, azt most az én népem is elkövetheti valaki mással szemben.” Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy mire gondolhatott. Egy ösztöndíjas barát segítségével bekukkantottam a párizsi Beaux-Arts Giorgio Silvestri vezette osztályra is. Amit ott láttam, az teljesen megdöbbentett. A festő osztály hallgatói nem ecsettel festettek, hanem azzal voltak elfoglalva, hogy szikével színes, pl. kék papírokat vékony csíkokra metéljenek, és azokból kollázsokat ragaszszanak. Nem értettem, de valószínűleg nagy hatást tett rám az osztály összehangolt tevékenysége. Később Silvestri mesterrel is megismerkedtem. A legnagyobb élménynek 987 nyarán, és őszén S. W. Hayter műtermében tanítványként tett látogatásaim számítanak. Júniusban, júliusban és augusztusban immár az Atelier 7-ben dolgoztam, Joelle egész nyárra bezárta grafikai műhelyét, az Atelier 63-at, amit Hayter valamikori tanítványaként nyitott. Az idős Hayter mester hetente kétszer jött taxival a Rue Didot- ba, az Atelier 7-be. Szellemi frissességével mindenkit lenyűgözött. Tulajdonképpen csak akkor érzékeltem, hogy egy aggastyánnal beszélgetek, amikor láttam remegő térddel lefelé indulni a pincébe vezető falépcsőn. Itt a kisebb présgépek, és nagy fafiókokban a nagyon fontos archívum kapott helyet. Minden, a műhelyben dolgozott grafikusnak külön mappája volt, néhány fontos nyomattal. Itt a szabadkai születésű Josip Skenderović Ago munkáit is megtaláltam. Egy alkalommal pedig a híres galériás, Riedel jött el személyesen Hayter mesterhez,

9
kérdezhet tőlem ilyet valaki, aki tudja, ki vagyok? Mindig is dolgoztam valamin, éppen úgy, mint ahogyan barátom is azt teszi, hosszú évek óta. Talán azért is némulok el ilyenkor, mert titkon nem bízom magamban. Most dolgozom én valamin, ha megkérdezik tőlem? Pillanatnyi némaságom ilyen groteszk szituációkba sodor olykor, állapíthatom meg aktualitását vesztett bölcsességgel… A következő festményem is nagy méretű lett. Ezt egy kidobott ágykeretre feszített vászonra festettem ugyanott. Igen, a közalkalmazotti bérlista ilyen megoldásokra csábítja a budapesti „művészkedőket”. Kukázott vakkeret. Nincs is annál jobb. Az ember személyes kontaktust alakít ki előzőleg már személyiséggel rendelkező tárgyakkal. Végezetül, had meséljem még el, hogy az év őszén litográfia bemutatóra hívtam el annak a svéd tanfolyamnak a résztvevőit, ahol magam is tanultam. Orvosokat, tanárokat. A grafikai műhely után a festőműtermet is megmutattam. Folyamatom annyira megnyerte az egyik jelenlévő orvos tetszését, hogy hamarosan megvásárolta, és attól kezdve svédországi otthonát díszíti, egy színes grafikám társaságában.

10
Umetnik Tibor Čikoš govori o jednom rakursiranom deju iz serije slika koje je morao uraditi na bazi konkursnih obaveza. Slikanje nije udarnički rad jer je vezano za inspiraciju, trenutke. Ovo delo koje opisuje, rađalo se sporije iz više razloga. Rađena je u Budimpešti u galeriji gde mu je omogućeno da stvara. U stvaranju dela bilo je etapnosti da bi po unutrašnjoj zapovesti završio rad. Izloženu sliku je pogledao poznati likovnjak i upitao je autora da li radi na nečemu. Ova spoljna upitanost ga je razložno uvredila tako da ništa nije odgovorio. Zar da me to pita kada me poznaje – čudila mu se prikrivena sujeta. Ovaj čin uzburkava unutrašnju sigurnost svaraoca – no život ide dalje. Stvarati se mora i to donnosi i druga osećanja. Pozvan je u Švedsku da prisustvuje jednoj litografskoj prezentaciji kursista u instituciji gde je i sam učio. Slika o kojoj se pričalo toliko se dopala jednom lekaru pa je isto kupio da mu ukrašava dom pored jedne grafike koju je takođe on stvorio.

Miroslav Jovančić elhunyt művészek grafikái érdekelték különösen. Volt, aki egész életművét fekete fehér rézmetszetekben hagyta hátra, ami tudvalevőleg sziszifuszi munka és középkori technika, mégis amit létrehozott az, modern és időtálló. Mint korábban említettem, én csak jó példákra emlékszem, akkor is, ha nagyon sokan nem értik meg manapság, miért foglalkozik valaki anyagilag ennyire nem kifizetendő, időt rabló munkával. Az Atelier 7-ben kezdő grafikusok számára a belépő a plaque experimental,(értsd: kísérleti lemez- tenyérnyi cinklemez, amelyet kb. 8 nyomatig kellett felfejleszteni) volt, amelyet egyes idősebb grafikusok nagyon utáltak, mert szerintük ezzel kényszeríttette tanítványaira látásmódját az idős mester. Én meglehetős áhítattal és nagy gondossággal készítettem el ezt a munkát. Példaképeim a műhelyben dolgozó japán grafikusok voltak, akik száradni is úgy raktak le egy dúcot, hogy a kis fémlemez négy sarkát kis krétadarabokkal alátámasztották, hogy az egész jól kiszáradjon. Mikor a beiskolázási munka elkészült, nyomataimat az asszisztens segítségével kiraktuk a falra, leültem Billel, (ahogy Haytert a barátai nevezték), aki a sorozatot elemezve egy újfajta gondolkodásra irányította figyelmemet. Ezután következett a második lecke, egy valamivel egyszerűbb dúc elkészítése rézmetszőkéssel. Ez is teljesen új volt számomra. A harmadik lecke abból állt, hogy megfogtuk idős mesterünk kezét, aki karjával és egész testtartásával bemutatta, hogyan kell hihetetlen lazasággal a rajzolóeszközt (a metszőkést vagy a rézkarcoló tűt) megragadni. Otthoni rajzolásra buzdított bennünket. Közben voltak galérialátogató napok. Ez abból állt, hogy sok, mondjuk a Szajna jobb partján lévő galériában összehangoltan, egy időben rendeztek kiállítás megnyitókat és a közönség egyik helyszíntől a másikig vándorolt. Hihetetlen mennyiségű alkotást látott így az ember egyetlen délután. Egy ilyen alkalommal látott újszerű, és óriási gesztusértékű munka befolyásolta firkafej tollrajzaimat. Emlékszem, hogy Hayter hosszasan figyelte vonalaimat és akcentusaimat az egyik ilyen spontán rajzocskán. Gondolom, hogy tetszett neki. Havi rendszerességgel, szombatonként a tanítványok meghatározott időre voltak berendelve a mester hatalmas, galériával is ellátott műtermébe, amely a XIV. kerületben, a csillagvizsgáló közelében volt. Rendszerint egyik asszisztense nyitott ajtót, egy japán hölgyre emlékezem. A japán grafikusok különösen becsülték az idős művészt. Festőállványokon több nagyméretű vászon volt látható, amelyeken a mester valószínűleg felváltva dolgozott. Óriási létra állt a falnak támasztva. A helyiség egyik fala keretbe foglalt kis üveglapokból állott. Sajátos módon a vásznakra vékony japán papírt kasíroztatott, ez az alap felelt meg legjobban színes lazúr technikájának. (Az olajfestéket áttetsző rétegekben, hígítva vitte fel a vásznaira.) Sohasem beszélt aktuális munkáiról. Amikor a társaság összegyűlt, és a székeken helyet foglaltunk, akkor a segédje előhúzott a tárlóból egy-egy befejezett nagyméretű vásznat. Az egyik ilyen munkája sárgával és fehérrel volt festve. Ezt az emberek nem nagyon szeretik, okított bennünket. Szóba kerültek a színek. Festményei nagyon erősen színesek voltak. (Számomra hiányoztak a fehér felületek az egyes színfoltok között.) Azt mondta, felejtsük el a tizenkét osztatú színkört. A legújabb kutatások már megdöntötték ezt az elméletet. A színt az ember inkább sejti. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy sokat szemléljük a munkánkat.

A kókuszdió széttörése A következő év májusában nyílt egy nagy kiállítása a Riedel galériában (Galerie J. C. Riedel), az utcák utcájában, a Rue du Seine-ben, ahol a legfontosabb párizsi galériák kaptak helyet. Máig őrzöm ezt a kiállításplakátot. Júniusban sajnos már a komemorációs ünnepségre voltunk hivatalosak, a Pere Lachaise temető ravatalozójába. (Mesterünk 88 éves korában, egy infarktus következtében elhunyt.) A vendégek között megjelent Pierre Alechinsky festőművész is. Az a néhány svédországi műterem, amelyet nekem személyesen alkalmam volt látni, szóra sem érdemes, de nyilván túl kevés ilyet láttam eddig. Svédországban viszont nagyszerűek a kollektív műtermek. Magam is rögtön tagja lettem egy ilyennek. A göteborgi KKV-be (Konstärnernas Kollektiv Verkstadt i Göteborg) nagyon nehéz bejutni, de engem azonnal felvettek a tagok közé, mivel az Atelier 7-ben tanultam Párizsban. Ezért itt minden ősszel a Kulturnattan (nyitott nap) bemutatom a viszkozitás technikájának alkalmazását, ami tulajdonképpen elég attraktív eljárás, és ezt a közönség díjazza is általában. A kollektív műhely a város legszebb pontján fekszik, a Göta (Gót) folyó torkolatánál. Valamikor ide építették a várat, ahonnan a határt és a forgalmat ellenőrizték. A vár romjaira a XIX. században cukorgyárat építettek, ezt az épületet kapták meg 970-ben a művészek. Az itt található asztalosműhely a legmodernebb gépekkel van felszerelve, de lehet itt bronzot és üveget önteni, fémmegmunkáló, kerámia, tűzzománc műhelyek kaptak helyet a felső emeleten, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik a tengerrel egybeolvadó folyótorkolatra, valamint a város legszebb, emelt ívű hídjára. Egy szinttel lejjebb a textilműhely és a grafikai műhelyek (szita, rézkarc, litográfia és számítógépek) vannak. A textilműhely asztalai tíz méternél is hosszabbak. Az itt töltött időért természetesen fizetni kell, ami minimum napi 0 euró, ezért igyekszem jól beosztani az időmet, amikor itt dolgozom. Kínában csak egy városban, a délnyugat-kínai Kunmingban látogattam műtermeket. Gyárépületek raktáraiban, rogyadozó csarnokokban rendezik be víz és toalett nélküli, nem túl igényes műtermeiket. (Ezek a műtermek egyes budapesti szocreál műtermekkel mutatnak némi rokonságot talán). Igen nagynevű, nemzetközi reputációval rendelkező művészek műtermei is ilyen környezetben kapnak helyet. A művészi munkára igényesek, találékonyak. Nagyon biztosak a szakmában, kitűnő rajzolók, ami nem mondható el a svéd kollegákról. Gondolom, az olvasók közül sokan ismerik a nagyszerű, ironikus realista kínai festészetet, valamint a modernizmus egyéb ottani műfajait, ami óriási nemzetközi reputációval rendelkezik. Pekingben sajnos túl rövid ideig tartózkodtam, de szép emlék marad a modern Művészeti Múzeum kiállítása, amit az Amerikában élő Zhou testvérpár (Zhou Brothers) életművének szenteltek.
5. Létrehozott egy meglehetősen sajátos, felismerhető és individuális kézírást festészetében, és különösen úgy tűnik számomra, még inkább a grafikában. Hogyan jutott ezekhez a megoldásokhoz? Vajon az esztétikum fedezte fel és formálta meg a technikát, vagy éppen a technika határozta meg a képzőművészeti esztétikum megformálását?

11

Ha megpróbálok számot vetni azzal, ami sajátos, és azzal, ami munkáimat jellemzi az utóbbi tizenöt, esetleg húsz évben, be kell látnom, hogy ezek a formák Párizs és az Atelier 7 nélkül nem születtek volna meg. Amikor ott akvarelleket kezdtem festeni, öntudatlanul is körökkel kezdtem a munkát. Nem vizeztem be előre a papírt,

12

Miroslav Jovančić mint más rendes akvarellfestők, hanem ecsettel rajzolt vizes körökkel bontottam meg a papír egyöntetű fehér felületét. Később ez már tudatos döntés volt, hogy köröket használó minimalista program megvalósítását tűzzem ki magam elé, és ennek semmi köze bármiféle technikához, technikai meghatározottsághoz. 993-ban redukáltam a fontos képi elemeket. Maradt a kör mint alapelem. Bármilyen szép elhatározás volt, nem tudtam csak körökből építkezni. A kör mellett van egy másik gyakran jelenlévő elem, nevezzük csillagnak. Tulajdonképpen a három irány vagy kiterjedés megjelenítése a síkon. Hayter rézmetsző technikája ilyen, de én inkább ecsetrajzban, más jelleggel használom. Nálam ez absztrakt, míg ha megnézzük Bil (Hayter) vagy Saunier grafikáit, ők jelenségeket írnak le a rézmetszőkés ilyen irányú mozgatásával. Megelégedtem azzal a képi világgal, amit a kör mint forma, és ellenpólusként, a zsugorított térként felfogható csillag vagy mag nyújt. A forma vagy jel létrejön, és a következő gesztusommal kioltom, megszüntetem hatását. Ezek az elemek végtelen fonadékká, képpé szövődnek. Struktúrák alakulnak ki, melyeknek térbeli szerveződése meglehetősen bonyolulttá válhat. A számomra fontos nyelvi eszközök vizsgálatára Hayter mester ösztönzött. A képi redukció gondolatát, a ritmus szeretetét Dobó Tihamértól vettem át, bár nálam a ritmus meglehetősen egyszerű képlet – alternáció. Ezenkívül, már párizsi kiállításomon felhívták a figyelmem, hogy rézkarcaimon a textúra mennyire fontos helyet foglal el. A textúra talányát ma is feszegetni próbálom munkáimon. Mármint az a talányos számomra, hogy miért foglalkozom ilyen kitartóan ezzel a kifejezetten nőies jelenséggel.

A kókuszdió széttörése Van még valami. Említettem már, hogy Hayter műhelyében a térben kígyózó vonalakat géz- és függönydarabok textúrájával ellenpontoztuk. Ezeken a textileken itt-ott egy virágocska is feltűnt, amely mások szerint lényegtelen objektum, ami nem is nyelvi, inkább szimbolikus elem. Grafikában egy választott virágot, a gyermekies tulipánt is szívesen beleszövöm alkotásomba, személyesítő elemként. A festményeknél pedig papírból kivágott objektumokkal reliefszerű felületet kollázsolok, majd ráfestek.
6. Megkérném Önt, hogy tegyen összehasonlítást külföldön szerzett kiállítói és munkatapasztalata, valamint az otthon szerzett tapasztalatai között. Érvényesítse ezt az összehasonlító szempontot a svédországi és a vajdasági képzőművészeti színtér között is.

13

Talán a legutóbbi, a kínai kiállításom megszervezéséről tudnék beszélni. A Nordica Galéria csapata tudomásom szerint hívő keresztény, amely talán vallási megfontolásokból is, de hihetetlen odaadással tudja a kiállításokat felrakni, szervezni. Néhányan komoly művészek, és vannak lelkes művészeti amatőrök is közöttük. Összetartanak, és rengeteget dolgoznak mindig új és újabb jövevényekkel. Ez a munka valószínűleg nem mindenkinek felel meg. Az Önök intézményében ugyanilyen lelkes közösség dolgozik, akik a kiállító művész valamennyi problémájára igyekeznek megoldást találni. A mostani kiállításom megmutatta, hogy nincsenek leküzdhetetlen akadályok és távolságok. Sem fizikai, sem lélektani értelemben. Ez a kiállítás fontos lépés vissza a gyökerekhez. A svéd képzőművészek szakmai felkészültsége nem kifogástalan. (Ez nem jelenti azt, hogy a vajdasági képzőművészek felkészültsége kifogástalan, de összességében én jóval erősebbnek ítélném.) Sokan nem tudnak rajzolni közülük, és ezt a hiányosságot más úton próbálják pótolni. Eleve szép dolgokhoz nyúlnak, vagy pedig tudással próbálják a művészetet helyettesíteni. Szerencsére nem műveletlenek, és az eszközökből sem fogynak ki. A svéd festészetben egy jellegzetesen skandináv, színeiben felfokozott, pasztuózus, pozitív értelemben vett primitív expresszionizmus jelenléte érzékelhető. Erről eszembe jut Maurits Ferenc figurációja mint párhuzamos jelenség, de tulajdonképpen a primitív formán kívül semmi közös nincs a kettő jelenségben. Az egyik festészet, amely anyagában súlyos, harsány, durva, drabális gesztusokkal, a másik pedig finoman úsztatott vonalrajz, esztétikus grafika némi elektromossággal. Érdekes még talán, hogy a svéd otthonokban rengeteg akvarell található. Nem emlékszem, hogy ez a technika valamikor is ennyire kitüntetett figyelmet kapott volna a délvidéki polgárok lakásaiban. Ott inkább az olajfestménynek van becsülete. Valóban, 988-ban, kis párizsi szobácskámban ülve észrevettem a hasonlóságot a kókuszdióra lesújtó kalapácsütés és a vízfestékes ecsetet tartó kéz öntudatlan, jobban mondva automatikus, begyakorolt mozgása között. Ez adta az ötletet, le is jegyeztem akkor, hogy egyformán történés – akció mindkét tevékenység: a festés elkezdése, vagy az egzotikus gyümölcsnek a fogyasztásra való felkészítése. Ez ennyi. A művészetfilozófia érdekel, szívesen olvastam és olvasok ilyen tárgyú könyveket. Nekem jelenleg nincs különösebb mondanivalóm e témában, viszont érdeklődéssel figyelek kollégáim eszmefuttatására, ha van ilyen.
7. Egyszer a művészeti akciót összehasonlította a kókuszdió széttörésével. Végül is, árulja el nekünk: hogyan lehet széttörni a művészet kókuszdióját?

14
Kulcsszavak:  nemzeti identitástudat  tradicionális értékrendek  interetnikus viszonyok  szociális tényezők Budući da je Vojvodina multietnička i multikulturalna zajednica, razumljivo je što se putem ove studije želeo dobiti odgovor na brojna pitanja o interetničkim odnosima u redovima mladih u Vojvodini. Sama ispitana populacija učenika osnovnih i srednjih škola koja je brojala preko 4300 đaka govori o značaju ove studije. Pored toga tim stručnjaka koji je obavio rad, eminentan je i primeren složenosti teme. Struktura istraživačkog projekta obuhvatila je nacionalni identitet i odnos mladih prema njemu, zatim etničku pripadnost i odnos prema nacionalnom identitetu. Pod lupom posmatranja bili su i socijalni činioci te njihov odnos prema nacionalnom identitetu. U Vojvodini provedeno vreme i njegov

Tanulmányok, kutatások

Az interetnikus viszonyok állapotfelmérése a vajdasági fiatalok körében
A kutatás alaperedményei
Dr. Radoš Radivojević A Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Kisebbségügyi Titkárság és a Vajdasági Pedagógiai Intézet végezte a fent említett kutatást. A felmérés 2007 februárjában és márciusában történt. A minta 60 középiskolát, és 59 általános iskolát foglalt magába a Vajdaság területén. Az általános iskolában a 8. osztályos diákokat kérdezték meg, a középiskolákban pedig a második és negyedik osztályos tanulókat. Minden iskolában két-két osztályban csoportosan történt a felmérés. Két iskolai óra állt rendelkezésre a kérdőívek kitöltésére. Összesen 430 tanuló töltött ki kérdőívet. A nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok anyanyelvükön tölthették ki a kérdőíveket, a felmérést végző személyek pedig beszélték ezen nyelveken. A kérdőíveket az Újvidéki Egyetem Műszaki-, a Bölcsészettudományi-, és a Természettudományi Kar végzős hallgatói készítették. A felmérés ideje alatt az iskolákkal való együttműködés kiválóan funkcionált. Valamennyi iskola teljes megértéssel, és tisztelettel fogadta az együttműködést, és lehetővé tette számunkra, hogy a kérdőívezést sikeresen, és hatékonyan vigyük végbe. A kutatás empirikus fázisát a következő kutatócsoport valósította meg: A kutatás vezetője: dr. Radoš Radivojević (szociológia professzor), dr. Gordana Vuksanović (szociológia professzor), dr. Mirjana Franceško (pszichológia professzor), és Tijana Vučević (okleveles szociológus, asszisztens).

A MINTA ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI
4. Milyen középiskola tanulója vagy?
Frekvencia gimnázium műszaki közgazdasági, kereskedelmi egészségügyi művészeti mezőgazdasági általános iskola tanulója vagyok 859,00 943,00 289,00 113,00 51,00 226,00 1559,00 % 21,26 23,34 7,15 2,80 1,26 5,59 38,59

Az interetnikus viszonyok állapotfelmérése...

15
uticaj na identitet bilo je takođe pod lupom istraživanja. Nadalje, dotaknuto je i pitanje izbora verske nastave i njegov svekoliki uticaj na odnos mladih prema vlastitom nacionalitetu. Ovaj rad objavljuje se u nastavcima a pošto je u pitanju prevod i sam rezime sadrži globalne poruke velikog istraživanja.

Hány nyelven folyik a tanítás az iskolátokban?
frekvencia Egy nyelven Két nyelven Három nyelven Négy nyelven 1862.00 2021.00 273.00 96.00 % 43.76 47.50 6.42 2.26

16
Anyanyelven folytatod-e a tanulmányaidat?
frekvencia Igen Nem 4031.00 240.00 % 94.31 5.65

Radoš Radivojević

A polgári nevelés vagy a hitoktatás „résztvevője” vagy?
frekvencia Polgári nevelésben részesülök Hitoktatásban részesülök Polgári nevelésben és hitoktatásban is részesülök 1578.00 1318.00 45.00 % 53.53 44.71 1.53

Részt veszek a polgári nevelésben és a hitoktatásban is

Az interetnikus viszonyok állapotfelmérése... A szülők nemzeti hovatartozása – apa
frekvencia Szerb Horvát Magyar Román Ruszin Montenegrói Szlovák Egyéb 2441.00 137.00 953.00 124.00 54.00 135.00 238.00 150.00 % 57.67 3.24 22.51 2.93 1.28 3.19 5.62 3.54

17

I. A NEMZETI IDENTITÁS 1. A fiatalság viszonyulása a nemzeti identitáshoz
A hagyományos társadalmi közösségekben a nemzeti és vallási identitás képezi a legjelentősebb formáját nem csak a társadalmi, hanem a személyes identitásnak is. A kollektív identitás dominanciáját az biztosította, hogy az egyén képtelen volt fennmaradni és fejlődni a tradicionális kollektíván kívül. A megörökölt kollektív kulturális normák képezték a majdnem rögzült társadalmi viselkedési képleteket, melyek meghatározták az egyén cselekvésének, viselkedésének, öltözködési szokásainak, lakókörnyezetének, gondolkodásának, szórakozási szokásainak és érzelmi kifejezéseinek formáját, és mikéntjét. A szocializáció ezekben a társadalmakban a személyiség formálásának folyamatában domináns szerepet töltött be, míg a perszonalizáció csak a szocializáció folyamatának sikerességi mutatója volt. Bármennyire is ellentmondásosnak tűnik, a perszonalizáció sikerességét az egyén részéről a kollektív normák elsajátításának szintje határozta meg, valamint az, hogy mennyire felkészült arra, hogy önnön céljait és igényeit a csoport normái és céljai alá rendelje. A személyes identitást úgy szerezték és erősítették meg a társadalom tagjai, hogy saját személyiségüket alá-

18

Radoš Radivojević rendelték a kollektív identitásnak. „Azokban a kultúrákban, amelyek megőrizték az ősi kultúra jellemzőit, az emberi kultúra korábbi stádiumai továbbra is oly mértékben dominálnak, hogy a közösség nem asszimilálja az egyén individuális és alkotó tevékenységét. Az alkotó egyéneket, akik erősebb társadalomformáló tudattal rendelkeznek, a közösség aszociálisnak minősíti” (Erich Neumann, 994.) A modern társadalmakban az oktatási rendszerek expanziója, a városiasodás, a városi kultúra, a globalizáció és globális kultúra együttes hatása gyengítette a nemzeti identitást, mint társadalmi identitásformát. Az alább felsorolt tényezők hatására az egyén társadalmi integrálódása a lokális normák helyett univerzális normák mentén történik, amelyek megnehezítik a nemzet és a nemzeti viselkedésminta befogadását. A felsorolt folyamatok nem csak a nemzeti identitás mint társadalmi identitásforma meggyengüléséhez vezettek, hanem egyre jobban elősegítették a társadalmi identitás alárendelődését a személyes identitásnak. A társadalmi identitás a személyes identitás megvalósításának eszközeként vált fontossá. Az ősi társadalmakban a személyes identitás kizárólag a kollektív identitás megvalósulásának eszközeként funkcionált, addig a mai modern társadalmakban egyre jobban körvonalazódik az a szemlélet, hogy a kollektív identitás egyre több ember számára csak annyiban játszik szerepet, amennyiben az a személyes identitás megvalósításának eszköze. „Mint emberi lénynek, az univerzális identitásunk egyben az elsődleges identitásunk, függetlenül az állampolgárságtól, nemtől, fajtól, és nemzeti hovatartozástól… Ha a nemzeti identitást (ami emellett másodlagos), azonos pozícióra, vagy az univerzális identitás fölé emelnénk, az a liberalizmus alapját gyengítené, és ajtót nyitna az intolerancia előtt.” (Steven S. Rockefeller, 2003:78) A modern társadalmakban kibontakozó folyamatok szempontjából fontos megvizsgálni a vajdasági fiatalok viszonyulását a nemzeti identitáshoz, tekintettel arra, hogy a Vajdaság egy multietnikus környezet, és egyben Szerbia legfejlettebb része. A nemzeti identitáshoz való viszonyulás egy sajátságos mutatóként is működhet, egyrészről a globalizáció működése és hatása, másrészről pedig a multietnikus lét működése és hatása a nemzeti tudatra és a fiatalok viselkedésére. A vajdasági fiatalok soraiban a nemzeti identitás, mint társadalmi, és mint személyes identitás veszít szerepéből. A globalizáció folyamatának hatására – a nemzetek fölötti közösségek létrejötte, a globális média kultúra, és más különböző lehetőségek, melyek a személyes identitás létrejöttét segítik – a nemzeti közösségek és kultúrák keretei túl szűkké válnak a fiatalság társadalmi és személyes identitásának megerősítéséhez. A fiatalok, akik műveltebbek szüleiknél és felszabadultak a közösségi értékek nyomása alól (amelyek megkövetelték az egyéntől, hogy alárendelje a személyes identitását a kollektív identitásnak, mint személyes identitás megerősítési formának), önállóbbá válnak és cselekvéseik mezejét egyre inkább a globális közösség keretein belül tudják elképzelni. A megkérdezetteknek csak a 60,88%- a érezte magát teljes egészében saját nemzetéhez tartozónak, míg 9,52%-a csak főként érzi magát saját nemzetéhez tartozónak, 9,76%-a indifferens saját nemzetével szemben, 2,0%-a pedig általában nem tartja magát a saját nemzetéhez tartozónak, valamint ,49% egyáltalán nem tartja magát a saját nemzetéhez tartozónak.

Az interetnikus viszonyok állapotfelmérése... Milyen mértékben érzed magad a saját nemzetedhez tartozónak?
frekvencia Teljes mértékben Főként annak érzem magam Indifferens vagyok Főként nem Egyáltalán nem tartom magam a nemzetemhez tartozónak Nem tudom % 60.88 19.52 9.76 2.10 1.49 6.17

19

Indifferens vagyok

A fiatalok eme általános álláspontja a nemzetiségükkel kapcsolatosan nem mutat rá pontosan a nemzeti identitáshoz való valós viszonyulásukra. Az említett általános álláspont konkretizációja a nemzet irányába (azokon a kérdéseken keresztül, melyek pontosabban meghatározzák a nemzethez való viszonyulást), teljesebb mértékben mutat rá, hogy a fiatalok nagyobb része nem mutat készséget arra, hogy gondolkodás nélkül azonosuljon a nemzettel, és elfogadja nemzeti identitását, mint aktív identitásformát. Arra a kérdésre, hogy milyen személyes jelentőséget tulajdonítanak a nemzethez való tartozásnak: a megkérdezettek 44,4 %-a azt nyilatkozta, hogy számukra nagyon fontos a saját nemzetükhöz való tartozás. 2,0 % gondolja úgy, hogy nagyjából tarja fontosnak saját nemzetéhez való tartozását. A megkérdezettek egy kicsivel több mint egyharmada nem tartja fontosnak nemzeti hovatartozását; 2,4 %-nak nem is lényeges és nem is lényegtelen, hogy saját nemzetükhöz tartoznak; 5,0 %-ának főleg nem fontos; míg 7,5 % egyáltalán nem tartja fontosnak a saját nemzetéhez való tartozását. Az ifjúság kritikus viszonyulása a nemzethez abból adódik, hogy nincs felkészülve arra, hogy azonosuljon saját nemzetének tagjaival. Vagyis saját nemzete bírálatát nem éli meg személyes bírálatként. Arra a kérdésre, hogy mennyire tartja magát közelinek

20

Radoš Radivojević a saját nemzettársaihoz, a megkérdezettek 46,9% azt válaszolta, hogy nagyon közelinek; 28,7% részben érzi magát közelinek; 2,4% kicsit sem érzi magát közelinek; 8,8%nak nincs lehetősége felmérni a saját nemzettársaihoz való távolságot. A megkérdezettek 27,6%-a éli meg teljességében a másik nemzethez tartozó egyén részéről a saját nemzetéről szóló kritikát, mint személyes kritikát. 29,6% főként úgy éli meg, mint személyes kritikát. A megkérdezetteknek igen magas százaléka semlegesen viszonyul nemzettársai kritikájához (9,0%), és 2,4% főként nem éli meg személyes kritikaként, ha nemzetét bírálják, ,4% egyáltalán nem éli ezt meg.

2. Etnikai hovatartozás és a nemzeti identitáshoz való viszonyulás
A Vajdaság területén élő, különböző etnikai kisebbséghez tartozó fiatalok, valamint szüleik viszonyulása a nemzeti identitáshoz, különbözőséget mutat. A nemzettel való azonosulás fontossága a legkifejezettebb a szerbeknél, mint többségi nemzetnél, valamint a montenegróiaknál, továbbá a ruszinoknál, szlovákoknál, románoknál, végül a horvátoknál és a magyaroknál. Arra a kérdésre, hogy milyen mértékben érzik magukat a nemzetük részének a szerb nemzetiségűek 73, 85%-a kiemeli, hogy teljes mértékben a saját nemzetükhöz tartozónak vallják magukat. Míg a montenegróiak 86,49%-a adott azonos választ. Mindjárt a szerbek és a montenegróiak után következnek a ruszinok, szlovákok, románok és a vegyes házasságból születettek. A ruszinok 67,57%-a teljes mértékben saját nemzetéhez tartozónak érzi magát; a szlovákok esetében ez az arány 63,87% a románoknál 60,40%; és a vegyes házasságból származottaknak 49,34%-a. A nemzetekhez való azonosulás harmadik kategóriáját a magyarok és a horvátok képezik. A magyarok azonosulnak legkisebb mértékben nemzetiségükkel. Esetükben csak 43,60% azonosítja magát teljes mértékben a nemzetével. Míg a horvátok válasza erre a kérdésre kis mértékben magasabb, 45,6%.

Az interetnikus viszonyok állapotfelmérése... Mennyire érzed magad a saját nemzetedhez tartozónak?
Szerb frekvencia % tipus % oszlop % összes Horvát frekvencia % tipus % oszlop % összes Magyar frekvencia % tipus % oszlop % összes Román frekvencia % tipus % oszlop % összes Ruszin frekvencia % tipus % oszlop % összes Montenegrói frekvencia % tipus % oszlop % összes Szlovák frekvencia % tipus % oszlop % összes Mások frekvencia % tipus % oszlop % összes Vegyes frekvencia % tipus % oszlop % összes 1443 73.85 56.06 34.15 28 45.16 1.09 0.66 354 43.60 13.75 8.38 61 60.40 2.37 1.44 25 67.57 0.97 0.59 32 86.49 1.24 0.76 122 63.87 4.74 2.89 26 49.06 1.01 0.62 483 49.34 18.76 11.43 242 12.38 29.16 5.73 18 29.03 2.17 0.43 266 32.76 32.05 6.29 20 19.80 2.41 0.47 5 13.51 0.60 0.12 4 10.81 0.48 0.09 33 17.28 3.98 0.78 13 24.53 1.57 0.31 229 23.39 27.59 5.42 8 4.19 1.91 0.19 6 11.32 1.44 0.14 131 13.38 31.34 3.10 6 3.14 6.82 0.14 1 1.89 1.14 0.02 32 3.27 36.36 0.76 1 0.52 1.64 0.02 1 1.89 1.64 0.02 23 2.35 37.70 0.54 135 6.91 32.30 3.19 7 11.29 1.67 0.17 117 14.41 27.99 2.77 11 10.89 2.63 0.26 3 8.11 0.72 0.07 22 1.13 25.00 0.52 2 3.23 2.27 0.05 23 2.83 26.14 0.54 1 0.99 1.14 0.02 1 2.70 1.14 0.02 20 1.02 32.79 0.47 1 1.61 1.64 0.02 11 1.35 18.03 0.26 3 2.97 4.92 0.07 1 2.70 1.64 0.02 91 4.66 36.25 2.15 6 9.68 2.39 0.14 40 4.93 15.94 0.95 5 4.95 1.99 0,12 2 5.41 0.80 0.05 1 2.70 0.40 0.02 21 10.99 8.37 0.50 6 11.32 2.39 0.14 79 8.07 31.47 1.87

21

22

Radoš Radivojević A fiatalok kritikus viszonyban állnak saját nemzetük tagjaival szemben, az etnikai hovatartozás nem elegendő kritérium az emberi közelség érzésének kialakulásához. Az etnikai közösségek fiataljainak a saját nemzettársaihoz való közelségének mértéke szempontjából négy kategóriát különböztetünk meg. Az első csoportot a szerbek és a montenegróiak képezik: a szerbek 56,4%-a nyilatkozta, hogy nagyon közelinek érzi magát a saját nemzetéhez; a montenegróiak 66,4%-a van azonos állásponton. A második csoportot a szlovákok képezik, akiknek 50,79%-a nyilatkozta azt, hogy nagyon közelinek érzi magát a saját nemzetéhez. A harmadik kategóriába a ruszinok, a románok, a horvátok, és a vegyes házasságból származók vannak: a ruszinok 43,24%-a érzi magát nagyon közelinek a saját nemzettársaihoz; a románoknak 39,60%; a horvátoknak 38,7%; a vegyes házasságból származók közül pedig 42,96%. A magyarok alkotják a negyedik csoportot, közülük a megkérdezettek 25,2% nyilatkozta azt, hogy nagyon közelinek érzi magát a saját nemzettársához. Az etnikai csoporthoz való személyes tartozás fontosságának mértéke szempontjából is eltérések mutatkoznak a különböző etnikai csoportok esetében. Arra a kérdésre, hogy mennyire fontos saját nemzetéhez való tartozása: a legtöbb szerb 56,53% és montenegrói 70,27% azt az álláspontot képviseli, hogy számukra nagyon fontos a saját nemzetükhöz való tartozás. A második csoportba kerültek a szlovákok, akiknek 5,06% nagyon fontosnak tartja, hogy saját nemzetükhöz tartoznak; a ruszinok 43,24%-a és a vegyes házasságból származók 36,9%-a. A harmadik csoportba kerültek azok, akik kisebb jelentőséget tulajdonítanak nemzeti hovatartozásuknak: a románok, a magyarok, és a horvátok. A románok 3,00%; magyarok 3,07% és a horvátok 22,58%-a tartja fontosnak a saját nemzetéhez való tartozást.

3. A SZOCIÁLIS TÉNYEZŐK ÉS A NEMZETI IDENTITÁSHOZ VALÓ VISZONYULÁS 3.1 A szülők iskolai végzettsége és a nemzeti identitáshoz való viszonyulás
Az etnikai identitás mértéke az apa iskolai végzettségét figyelembe véve azt mutatja, hogy a kevesebb mint nyolc osztályt végzett szülők gyerekeinek legnagyobb százaléka teljes mértékben a saját nemzetéhez tartozónak tartja magát (66,%). Azon elvárásaink, miszerint a nemzettel való azonosulás mértéke csökkeni fog az apa iskolai végzettségének szintjével, nem igazolódtak be, mert azon személyek azonosulásának mértéke, akiknek apjuk nyolc osztályt végzett (54,2%), illetve a három éves középiskolát végzett apák gyerekeinél (59,%) alacsonyabb, mint azoknál, akiknek édesapjuk felsőfokú végzettséggel (60,9%), illetve magisztrátussal, és doktorátussal rendelkezik (60,2%). Az etnikai identifikáció mértékét azon a kérdésen keresztül vizsgálták, milyen mértékben érzi közelinek magát a gyerek saját nemzetének tagjaihoz. Az erre a kérdésre adott feleletek hasonló eredményt mutattak. Azok a megkérdezettek, akiknek édesapjuk nem rendelkezik nyolcosztályos általános iskolai végzettséggel, azt nyilatkozták, hogy nagyon közelinek érzik magukat saját nemzetük tagjaihoz (55,35%).

Az interetnikus viszonyok állapotfelmérése... Azonban rögtön utánuk azon megkérdezettek vannak, akiknek édesapjuk magiszteri végzettséggel, illetve doktorátussal rendelkezik (52,27%). Azon megkérdezettek között, akiknek édesapjuk szakmunkás, érettségizett, főiskolai végzettségű vagy felsőfokú oktatásban részesült, szinte nincs különbség, százalékokban kifejezve 46,9-47,27% között mozog. A meglepetést, mint ahogy az előző kérdésnél is, azon megkérdezettek okozták, akiknek szülei általános iskolai végzettséggel rendelkeznek, mert ők a legkisebb mértékben tartják magukat a saját nemzetük tagjaihoz tartozónak (39,69%). Azoknak, akiknek az apjuknak nincs meg a nyolc osztályuk, nagyon fontos saját nemzetükhöz való tartozásuk (53,5%). Azok, akiknek apjuk szakmunkás, viszonylag nagy jelentőséget tulajdonítanak nemzetükhöz való tartozásuknak (49,00%). A többi műveltségi kategóriákba esők kisebb fontosságot tulajdonítanak ennek: az érettségivel rendelkező apák gyermekei 44,05%; főiskolai diplomával rendelkező apákéi 42,4%; egyetemi diplomával rendelkező apákéi 44,4%. Magiszteri fokozattal vagy doktorátussal rendelkező apák gyermekeinek a legkevésbé fontos a nemzetükhöz való tartozásuk (40,90%).

23

24

Radoš Radivojević

3.2 A többnyelvű oktatás és a nemzeti identitás
A nemzeti identitáshoz való viszonyulásra kihatással van az egynyelvű, illetve a több nyelven folyó oktatásban való részvétel, azaz befolyásoló tényezőként hat a nemzethez és annak tagjaihoz való tartozás mértékére, valamint arra is, hogy mennyire tartja fontosnak a személy a nemzetéhez való tartozását. Azok, akik egy nyelven folytatják tanulmányaikat 65,5% teljes mértékben fontosnak tartják saját nemzetükhöz való tartozásukat. A két nyelven tanulók 57,4%-a, a három nyelven tanuló diákok 56,%-a nyilatkozott hasonlóan. A meglepetést ennél a kérdésnél a négy nyelven tanuló diákok okozták, 65,7%-uk azt nyilatkozta, hogy teljes mértékben saját nemzetéhez tartozik, tehát azonos mértékben, mint az egy nyelven tanulók.
Mennyire érzi magát a saját nemzetéhez tartozónak?
főként nem érzem magam teljes mértékben

nem tudom

igen is meg nem is

egyáltalán nem érzem magam

főként

egy nyelven

Count % within 5. Hány nyelven folyik az oktatás az iskolában?

1215 65.5% 1157 57.4% 152 56.1% 65 65.7% 2589 61.0%

299 16.1 % 452 22.4% 60 22.1% 16 16.2% 827 19.5%

174 9.4% 221 11.0% 17 6.3% 4 4.0% 416 9.8%

33 1.8% 45 2.2% 7 2.6% 4 4.0% 89 2.1%

23 1.2% 35 1.7% 6 2.2% 0 0% 64 1.5%

111 6.0% 107 5.3% 29 10.7% 10 10.1% 257 6.1%

két nyelven Hány nyelven folyik az oktatás az iskolában?

Count % within 5. Hány nyelven folyik az oktatás az iskolában?

három nyelven

Count % within 5. Hány nyelven folyik az oktatás az iskolában?

négy nyelven

Count % within 5. Hány nyelven folyik az oktatás az iskolában?

Total

Count % within 5. Hány nyelven folyik az oktatás az iskolában?

Total 1855 100.0% 2017 100.0% 271 100.0% 99 100% 4242 100%

Az interetnikus viszonyok állapotfelmérése... A nemzet tagjaihoz való közelség mértékének szempontjából az egy nyelven tanuló diákok 50,24 %-a azt nyilatkozta, hogy nagyon közelinek érzi magát saját nemzete tagjaihoz, a több nyelven tanuló diákok aránya sokkal alacsonyabb: a két nyelven tanulók 43,4%; három nyelven tanulók 40,70%; négy nyelven tanulók 39,39% nyilatkozta azt, hogy nagyon közelinek érzi magát saját nemzettársaihoz. Abból a szempontból, hogy személyesen mekkora jelentőséget tulajdonítanak a nemzethez való tartozás mértékének, hasonló eredmények születtek. Arra a kérdésre, mennyire fontos, hogy saját nemzetéhez tartozik: az egy nyelven tanulók 47,83%-a tartotta nagyon fontosnak, a két nyelven tanulók 4,97%; a három nyelven tanulók 43,7%; a négy nyelven tanulók 44,79%-a adott azonos választ. A következő kérdés: ha egy másik nemzethez tartozó egyén bírálja a te nemzetedet, ezt milyen mértékben éled meg saját magad bírálataként. Az erre a kérdésre kapott eredmények hasonló sorrendben alakultak mint az előző kérdés esetén: az egy nyelven tanulók 29,0% teljes mértékben a saját maga bírálataként éli ezt meg; míg a több nyelven tanulók azonos válaszának aránya valamivel alacsonyabb (két nyelven tanulók 26,4%, három nyelven tanulók 28,79%, négy nyelven tanulók 27,47%).

25

3.3 A tradicionális értékrendszer és a nemzeti identitás
A tradicionális értékrendszert az édesapák vallási ünnepek tiszteletén keresztül vizsgáltuk. Azon kérdésre kapott válaszok eredménye, hogy a szüleik (édesapa) tisztelik-e és megtartják-e a vallási ünnepeket, azt mutatja, hogy a vallási ünnepek iránti tisztelete mértéke kivételesen magas. A megkérdezettek 48,8%-a adta azt a választ, hogy nagyon tisztelik a vallási ünnepeket, a válaszadók 45,8%-a nyilatkozta azt, hogy csak a nagyobb vallási ünnepeket tartják számon. A válaszadók 3,2%-a adta azt a választ, hogy nem tisztelik a vallási ünnepeket. Azok a megkérdezettek, akiknek a szülei nagy jelentőséget tulajdonítanak a vallási ünnepeknek, nagyobb mértékben azonosulnak a nemzettel, mint azok, akiknek szülei csak a nagyobb vallási ünnepeket tisztelik, illetve azoknál, akiknek szülei egyáltalán nem tartják számon ezeket az ünnepeket. Az arra a kérdésre kapott válaszok eredménye, hogy mennyire érzed magad a nemzetedhez tartozónak, a következőképp alakult: azon válaszadók százalékaránya, akiknek szülei teljes mértékben tisztelik a vallási ünnepeket, teljes mértékben azonosulnak a nemzetükkel 70,73%; míg azoknál a megkérdezetteknél, akiknek szülei csak a nagyobb vallási ünnepeket tisztelik az azonosulás mértéke kisebb, 52,94%; míg azoknál a megkérdezetteknél, akiknek szülei egyáltalán nem tisztelik az említett ünnepeket, az azonosulás aránya 32,98%.

26
A szüleid becsülik és tartják-e a vallási ünnepeket?

Radoš Radivojević

Mennyire érzed magad a saját nemzetedhez tartozónak? teljes mértékben nem tudom igen is meg nem is főként nem érzem magam egyáltalán nem érzem magam

Total

Igen, teljes mértékben A nagyobb vallási ünnepeket Nem tisztelik Nem tudom Total

1438 70.7% 1016 52.9% 32 33.0% 66 49.6% 2552 61.0%

főként 304 15.0% 462 24.1% 24 24.7% 27 20.3% 817 19.5%

116 5.7% 261 13.6% 17 17.5% 18 13.5% 412 9.9%

26 1.3% 46 2.4% 5 5.2% 8 6.0% 85 2.0%

28 1.4% 25 1.3% 8 8.2% 1 0.8% 62 1.5%

121 6.0% 109 5.7% 11 11.3% 13 9.8% 254 6.1%

2033 100.0% 1919 100.0% 97 100.0% 113 100.0% 4182 100%

Majdnem azonos eredmények születtek abban a kérdésben is, hogy mennyire fontos számotokra az, hogy a saját nemzetetekhez tartozóak vagytok: a válaszadók, akiknek szülei nagyon tisztelik a vallási ünnepeket 55,38% tartja nagyon fontosnak a saját nemzetéhez való tartozását, azon megkérdezettek, akiknek szülei csak a nagyobb vallási ünnepeket tartják számon, azoknak 35,65%-a tartja fontosnak a saját nemzethez való tartozását, míg azon válaszadók, akiknek szülei egyáltalán nem tisztelik a vallási ünnepeket 27,65%-a tartja ezt nagyon fontosnak.

3.4 A Vajdaságban eltöltött tartózkodási idő és a nemzeti identitáshoz való viszonyulás
Az etnikai identitás foka a szülők vajdasági tartózkodásának időintervallumán keresztül vizsgálva azt mutatja, hogy saját nemzetükkel kevésbé azonosulnak azok, akiknek szülei nagyon régóta élnek –, illetve akiket a két világháború között telepítettek a Vajdaságba, mint azok, akiknek szülei később költöztek erre a területre. Azok, akiknek szülei régóta élnek a Vajdaság területén 59,25%, illetve azok, akiknek szüleit a két világháború között telepítették be 62,93%-a teljes mértékben azonosítja magát saját nemzetével. A teljes azonosulás mértéke azoknál, akiknek szüleit a második világháború után telepítették be 73,74%, azoknál, akiknek szülei 950 és 990 között költöztek Vajdaságba 7,5%, azoknál, akiknek szülei 990 után költöztek ide 74,06%.

Az interetnikus viszonyok állapotfelmérése...

27

Mennyire érzed magad a saját nemzetedhez tartozónak?
teljes mértékben egyáltalán nem érzem magam főként nem érzem magam nem tudom igen is meg nem is

főként

régóta

Count % within 18. Mióta él a család a Vajdaságban?

1488 59.3% 73 62.9% 132 73.7% 231 71.5% 297 74.1% 382 51.5% 2603 60.9%

527 21.0% 27 23.3% 25 14.0% 48 14.9% 57 14.2% 151 20.4% 835 19.5%

252 10.0% 8 6.9% 16 8.9% 26 8.0% 21 5.2% 93 12.5% 416 9.7%

63 2.5% 1 9% 0 0% 4 1.2% 5 1.2% 17 2.3% 90 2.1%

33 1.3% 4 3.4% 2 1.1% 0 0% 6 1.5% 19 2.6% 64 1.5%

148 5.9% 3 2.6% 4 2.2% 14 4.3% 15 3.7% 80 10.8% 264 6.2%

2511 100.0% 116 100.0% 179 100.0% 323 100.0% 401 100.0% 742 100.0% 4272 100.0%

Mióta él a család a Vajdaságban?

a két világháború között települtek ide

Count % within 18. Mióta él a család a Vajdaságban?

a II. világháború után telepítettek

Count % within 18. Mióta él a család a Vajdaságban?

1950-1990 között települtek le

Count % within 18. Mióta él a család a Vajdaságban?

1990. után települtek le

Count % within 18. Mióta él a család a Vajdaságban?

Nem tudom

Count % within 18. Mióta él a család a Vajdaságban?

Total

Count % within 18. Mióta él a család a Vajdaságban?

Hasonló a sorrend abban a kérdésben is, hogy mennyire fontos a nemzethez való tartozás, csak alacsonyabb százalékarányban. Azoknak, akiknek szülei régóta élnek Vajdaságban, 42,55%-a tulajdonított nagy fontosságot a saját nemzethez való tartozásnak. Azoknak, akiknek szülei a két világháború között költöztek Vajdaságba 45,29%-a tartja ezt nagyon fontosnak. Azoknak, akiknek szülei a második világháború után települtek 63,48%-a; azoknak, akiknek szülei 990 után költöztek Vajdaságba 56,39%-a;

Total

28

Radoš Radivojević illetve azok, akinek szüleik 950 és 990 között költöztek Vajdaságba 52,32%-a tartotta nagyon fontosnak saját nemzetéhez való tartozását. Az érdektelen viszonyulás a saját nemzettel való azonosuláshoz – abban az értelemben, hogy a bírálatot az ugyanazon nemzethez tartozó egyének úgy élik meg, mint személyes bírálatot – alacsonyabb a megkérdezettek összes kategóriájában (azoknál, akiknek szülei a két világháború között költöztek a Vajdaságba, 25,64%; azoknál, akinek szülei a második világháború után települtek ide 53,05%, de a sorrend azonos).

3.5 A polgári, illetve a vallási tanulmányok folytatása és a nemzeti identitáshoz való viszonyulás
A vallási tanulmányokban részesülők nagyobb mértékben azonosulnak saját nemzetükkel, mint azok, akik polgári oktatásban vettek részt. Arra a kérdésre, hogy mennyire érzed magad saját nemzetedhez tartozónak, a polgári oktatásban résztvevők 54,% nyilatkozta azt, hogy teljes mértékben; míg a vallási oktatásban részesülők 64,63% adta ugyanezt a választ.

Mennyire érzed magad a saját nemzetedhez tartozónak? teljes mértékben egyáltalán nem érzem magam főként nem érzem magam

nem tudom 87 5.5% 52 4.0% 5 9.8% 144 4.9%

igen is meg nem is

főként

Részt veszek a polgári nevelésben

Count % within 9. Részt veszel-e polgári/hit oktatásban?

851 54.1% 850 64.6% 23 45.1% 1724 58.6%

342 21.7% 270 20.5% 11 21.6% 623 21.2%

216 13.7% 116 8.8% 6 11.8% 338 11.5%

45 2.9% 16 1.2% 1 2.0% 62 2.1%

33 2.1% 11 8% 5 9.8% 49 1.7%

Részt veszel-e polgári/hit oktatásban?

Részt veszek a hit oktatásban

Count % within 9. Részt veszel-e polgári/hit oktatásban?

Részt veszek a polgári és a hit oktatásban is

Count % within 9. Részt veszel-e polgári/hit oktatásban?

Total 1574 100.0% 1315 100.0% 51 100.0% 2940 100.0%

Total

Count % within 9. Részt veszel-e polgári/hitoktatásban?

Az interetnikus viszonyok állapotfelmérése... A nemzethez való tartozás fontosságának szempontjából is különbség mutatkozik a vallási- és a polgári tanulmányokat folytatók között. Arra a kérdésre, hogy mennyire fontos saját nemzetedhez való tartozásod, a polgári oktatásban részesülők 39,%-a tartotta nagyon fontosnak; míg a vallási oktatásban részesülők 48,0% tartja ezt fontosnak.

29

3.6 A nemzeti identitás és az iskolai évek
Az általános iskola nyolcadikos és a középiskola másodikos tanulói azonos mértékben azonosulnak nemzettükkel. A nyolcadik osztályosok 64,09%-a azonosul teljes mértékben saját nemzetével; míg a középiskola másodikosainak 63,3%; a középiskola negyedik osztályosainak 53,5%-a. A fent említett csoportoknál a viszonyulás és a sorrend is azonos a saját nemzet tagjaihoz való közelség érzésében és a nemzethez való tartozás fontosságának esetében. Így arra a kérdésre, hogy mennyire érzi magát közelinek saját nemzete tagjaihoz a nyolcadik osztályos tanulók 48,9%-a; a középiskola második osztályosainak 48,5%-a érzi magát közelinek; míg középiskola negyedik osztályosainál ez az arány százalékban alacsonyabb, 39,0%.

3.7 A tanulmányi eredmény és a nemzethez való viszonyulás
A tanulmányi eredmény nem befolyásolja különösebben a nemzettel való azonosulás mértékét. Azon elvárásunk, hogy a gyengébb tanulók nagyobb mértékben fognak azonosulni a saját nemzetükkel, nem igazolódott be. A nemzet tagjaihoz való közelség érzését és a nemzethez való tartozás fontosságát nem befolyásolta a megkérdezettek tanulmányi eredménye. Fordította: Tiberije Kopilović

30
Kulcsszavak ◆ a zene mint nyelv, etika, humanizmus, játék, hang ◆ medialitás, kommunikáció, kapcsolatok ◆ programzene, hallgató, kifejezőképesség ◆ szótár

Tanulmányok, kutatások

Kisesszé a zenéről és annak jelentőségéről
Nataša Kostadinović „Egyetlen művészetfilozófiai eszme sem fogadhatja el vakon a szociális helyzetet és kritikai értékelést, mint adatokat, amelyekhez alkalmazkodnia kellene; jelentős teret foglal el a közös meggyőződések és hajlamok alapos (kritikus) kutatása. A művészet- tudomány normatívája váratlan eredményekkel is szolgálhat. Fennállhat a lehetőség, hogy hibát követünk el, amikor az értékelés alapjáról és fokáról esik szó, még a presztízsművészeteknél is. Az opera a legfennköltebb műfajnak számít. De, elvileg, a filozófiakritika állíthatja azt, hogy ez alaptalan előítélet…” (G. Gordon, Művészetfilozófia, 2000., 88.)

A ZENE, MINT NYELV
Nevezhető-e a zene nyelvnek? * Különösen a zenekutatók körében általánosan elfogadott vélemény, hogy a zene jelentést, üzenetet közvetíthet. Szerintük a zeneszerzők a hangok és más zenei jelzések által különböző információkat közvetítenek felénk. Wilfrid Mellers , angol muzikológus, Az ember és muzsikája c. nagyszabású művében megpróbálja meghatározni a zeneszerzők és műveik jelentőségét, hivatkozva nagyszerű „kijelentéseikre” és „látomásaikra”. Mellers szerint, Haydn muzsikája kifejezi a szerző azon meggyőződését, amelynek alapja ~ az értelemre és saját természethez viszonyuló etikai humanizmus ~ (Mellers, Princip sonate 3. rész, 962, 606 ). Továbbá, állítja, hogy Mozart ~ személyes megnyilatkozásba transzformálta a szórakoztató rokokó-szimfóniát ~ (ibid., 626)
* Derrick Cook szerint: „Amennyiben az ember szeretné megvalósítani azt a küldetését, amelyet kezdettől fogva vállalt, ill. amikor filozofálni kezdett, Görögországban, (inkább a görögökkel!) és amikor kigondolta a slogent: – Ismerd meg önmagad – előtte meg kell ismernie önmaga tudattalan lényét; hiszen a tudatalatti legartikuláltabb nyelv éppen a zene. Ellenben, mi zenészek, ahelyett, hogy törekednénk megismerni ezt a nyelvet, azok állásfoglalását valljuk, akik nem is ismerik el ezt a tényezőt; Ahelyett, hogy törekednénk arra, mint, ahogy azt az irodalomkritikusok teszik, hogy művészetünk kiemelkedő alkotásait az emberiség javára tolmácsoljuk, ismertessük, mi egyre inkább külsőséges dolgokkal, technikai elemzésekkel, zenekuta-tási részletekkel foglalkozunk. És még büszkélkedünk is e távolságtartó, nem emberközpontú hozzáállásunkkal.“ Graham, G., Művészetfilozófia, 2000

Rövid esszé a zenéről és annak jelentőségéről
Johann Christian Bach egy mondata így szól: „A bátyám él, hogy alkothasson, én komponálok, hogy megélhessek” kimutatja a két zeneszerző különböző felfogását a relatív zenei értékekkel kapcsolatban. Szemmellátható a két zeneszerző közötti értékkülönbség is – míg Charl Philippe muzsikája igazi figyelmet, mély összpontosítást követel, addig Johann Christian zenéje könnyed és szórakoztató. Élni, hogy komponálhasson – amennyiben ez a hozzáállás az emberi eszménykép, úgy a komponálás olyan fogalmakkal fejezhető ki, mint ~ affirmáció~ stb. Érdekesek a következő példák is: Beethoven zenéjéről állítják, hogy inkább lucid, mint szellemes, Liszt zongoramuzsikája szerkezetileg mély értelmű, de tematikailag banális, míg Bruckner nek felróják a terjengősséget, következetlenséget. A fentiekből következik, hogy a muzsikusok és kritikusok a zene jelentőségét közvetítő szerepének prizmáján keresztül próbálják magyarázni, tehát a zenének közlő, tájékoztató képessége van. Azonban, maga a tény, hogy a kritikusok, ill. a zeneszerzők is ily módon beszélnek, még nem eléggé bizonyítja, vagy igazolja a zene kommunikatív formáját. A zeneszerzők és az előadók szerint is a zene egyfajta nyelv. Feltevődik a kérdés, ahogyan Mellers is kifejtette: „Ha a muzsika tapasztalatot közvetít, mint ahogyan teszi azt a nyelv is, milyen nyelvről van itt szó? A költészet nyelve alapvetően egyezik az emberek által használt mindennapok kommunikációjával. A költőnek lehetősége van az olyan szavak precíz, meggyőző, érzelmek széles rezdüléseit közvetítő szavak alkalmazására is, amelyek nem jellemzőek a mindennapi beszédre. Az eszközök (szavak) mindkét esetben ugyanazok. Még a vizuális művészetek esetében is mindig létezik viszonyulás a művész által megalkotott forma és színe között, valamint a külvilági formák és színek között is. A forma és a bemutatott elemek közötti viszony rendkívül összetett, de világos, hogy létezik ilyen jellegű kapcsolat. Amikor a zenéről van szó, a művészi formák és a külvilág jelenségei közti kapcsolat még nehezebben felismerhető.

31
Autor teksta pokušava dočarati muziku i njeno značenje ukazujući na to da je teško u muzici tvrditi nešto jednoznačno i svevažeće. Upozorenje je da su i veliki teoretičari muzike i literature znali napisati dosta toga spornog za teoretičare drugačije orijentacije. Ovaj kratak esej bolje će razumeti čitaoci sa više verziranosti u muzičkoj umetnosti ali je on izazovan i za skromnije poznavaoce problema. Autor nastoji da pruži objašnjenje obema kategorijama. Zato je metod upitnosti podesno ugrađen u sadržaj. Da li je muzika jezik – upitni je stav i sigurno je da će mnogi to negirati ili potvrditi. Ishitreni odgovor nosi u sebi rizik ako se suoči sa valjanim argumentima muzikologa. Iz brojnih primera navedenih u tekstu ne može se naprosto tvrditi da je muzika komunikacija. Izazivanja različitih asocijacija, osećaja i ideja kompozitori postižu korišćenjem različitih sredstava. Tvrdnja da muzika poseduje vokabular realna je ali misli ne može usmeravati unatoč izrazitoj delotvornosti.

32 ZENE ÉS ÉLVEZET

Nataša Kostadinović

Maga a zene, amelyet a filozófusok „abszolút zenének” neveznek (megkülönböztetve a szöveges zenétől – dalok, áriák, korálok stb.) gyakran a legtisztább és legkevésbé vitatott művészi formának mondható. Az abszolút zene képes élvezetet nyújtani, és széles körben elfogadott vélemény, hogy a zene erős eszköz az érzelmek kifejezésére. Vitatható a kérdés, hogy a zene miként mondhat bármit. A zenekutatók elemzései alapján, azt a zenét, amelyről állítják, hogy képes feltárni valamit az emberi életről és a tapasztalatokról, „programzenének” nevezik, ellentéte az „abszolút” zenének. Nagymértékben elfogadott az a próbálkozás, mely szerint az élvezet és érzelem közös meghatározói a zenei értékeknek. Azonban léteznek bizonyos különbségek a zeneművek között, melyeket nem lehet felületesen magyarázni. Például, sokkal több tartalom van Beethoven V. szimfóniájában, mint a népszerű slágerekben. Az említett különbségek nagy része az összetettség különböző nívóiban rejlik. Tekintettel arra, hogy az összetettebb zenemű a hallgatótól összpontosítást, figyelmet követel, általában élvezhetőbb az egyszerű harmóniában, könnyedebb melódiával felcsendülő alkotás. Ha a muzsika legfontosabb értéke, hogy élvezetet nyújt, úgy a figyelem inkább a hallgató felé irányul, mintsem a zenére. Vitathatatlan, hogy a zene birtokolja a rendszert, a felépítést is, ezáltal, minden kifinomultabb zenemű különféle változó kategóriából tevődik össze (harmónia, ritmus, hangszín, forma, szerkezet). Egy zenemű, pl. Brahms Hegedűversenye többszöri meghallgatást igényel, mert az újrahallgatás által egyre több tárul fel a műből. Azonkívül egy ilyen mű, különböző interpretációban, egymástól igen eltérő előadásban is megszólalhat. Tehát, mind a hallgató, mind az előadó szemszögéből tekintve, a zenei alkotások inkább jelentősebb, mintsem egyszerűbb daraboknak számíthatók. Ezzel ellentétben, pl. a neves Abba együttes dalairól megállapíthatjuk, hogy azok egy bizonyos módon igazán kellemesek, ehhez viszonyítva, ugyanez nem mondható el a szimfonikus muzsika egy részéről.

A ZENE KIFEJEZŐKÉPESSÉGE
Úgy tűnik, hogy a zene tartalmának meghatározása éppen a zene kifejezőképességéből kifolyólag vitatott. A zenekutatók gyakran hangoztatják az abszolút és a program-zene közötti különbséget – az utóbbi terminusnak Liszt a megteremtője és e műfajnak irodalmi és vizuális képzeletábrázoló szerepet szánt. Alapvető elképzelés, gondolat, hogy a programzene „képes” valamit közvetíteni, kifejezni a természet jelenségeiből, emberi tapasztalatokból. Bizonyos, hogy a zene kifejezhet – madárdalt, csatát, vihart, katonaságot, királyi udvari felvonulást, tájleíró hangulatot kelthet, csakúgy, mint érzelmek széles skáláját – bánatot, vidámságot, izgalmat stb. Valóban úgy tűnik, hogy a zene bemutat, „elmesél” valamit. Az adott mű hallgatása közben könnyen állíthatjuk, hogy „itt most fúj a szél, vihar készül…” stb. Azonban, ha világosan szándékozzuk meghatározni a kifejezőképesség szerepét a zene jellegét és tartalmát illetően – úgy rendkívül fontos precízen megállapítani, mi is történik ezekben az esetekben.

Rövid esszé a zenéről és annak jelentőségéről A zenei kifejezőképességgel kapcsolatban el kell mondani, hogy itt legtöbbször utánzásra, replikációra gondolnak. A harangszó replikációja nem magát a harangot szándékozik bemutatni. Hasonlóképpen, a zenében felcsendülő finom utalások, imitációk sem a bemutatás eszközei. Jó példa a madár éneke. A zeneszerző különféle hangszerek segítségével madárdalt utánozhat, meggyőzhet minket, hogy a zene hallgatása közben a madárra gondoljunk, de ebből még nem az következik, hogy magát a madarat mutatta be nekünk. A kifejezőképesség nem utánzás. Valóban, mi is a kifejezőképesség? Megfogalmazhatjuk, a zene alkalmazásaként, de nem valaminek a visszajelző hangzásaként, hanem ötletek kibontakozásaként azok gondolataiban, akik a zenét hallgatják. Bánatot „közvetít” a lassú ritmusú moll tonalitás, harag jele lehet a hegedűk gyors skálázása, pompát fejeznek ki a fanfárok, melankóliát a csellószóló. A véleményt, mely szerint a zenei tájékozódás valójában a szokásokon alapul, arra alapozzák, hogy a különböző világrészek muzsikája nem egykönnyen közvetíti azt a kultúrát, amelyből ered. Időnként, lelkes emberek a zenei nyelvet egyetemesnek tartják, habár nehezen elképzelhető, hogy a nyugati zenei kultúrán felnevelkedettek igazán értik és értékelik is az indiai, vagy arab zenét, legalábbis eleinte (de fordítva is). Ez könnyen magyarázható. Vegyük például a harangzúgást, amelynek hallatán esküvőre asszociálunk, vagy a harangszót, amely halottért szól. Mindkét esetben, számunkra, a harangszónak bizonyos társadalmi hagyományokhoz fűződő jelentése van. Nem így hallják azok, akik nem ismerik e szokásokat, a harangszó nem közvetíti az eszmét. A dzsáminak nincs harangja, ezért az iszlám országokban felnevelkedettek számára a harangszó nem ugyanezt jelenti. Mindez nem jelenti azt, hogy a zenei tájékozódás alapvetően a szokásokon múlik. Léteznek, ugyanis természetes asszociációk hangok és ritmusok között, amelyek összhangot alkotnak: nem véletlen, hogy az esküvőre hívogató harangszó hangosan zeng, míg a lélekharang halkan, tompán leng – mindkettő hangja valahogy „természetesen” alkalomhoz illő. A zeneszerzőnek számtalan lehetősége van elképzeléseinek zenébe foglalására. Léteznek hagyományos eszközök, amelyekre tanulmányai alatt tesz szert, továbbá léteznek a társadalom által elfogadott társítások (pl. a fanfárok királyi udvar ünnepségeihez kapcsolódnak) és természetes asszociációk. Együttesen, ezek az eszközök összetett és kifinomult lehetőségei a zenei kifejezésnek, ösztönzésnek az érzelmek és ötletek megidézésére. Állíthatjuk-e mégis teljes meggyőződéssel, hogy a zene az a nyelv, amely birtokolja a fent említetteket, s ezzel együtt a bennük rejlő potenciális értékeket is?

33

ZENEI SZÓTÁR ÉS ZENEI NYELVTAN
A zenéről elmondhatjuk, hogy szótár. Számos egyszerű példában fellelhető, hogy az adott zenei frázis egy meghatározott tárgyra, eseményre utal, érzelmet fejez ki. Azonban, még ha bizonyos is, hogy a zene valamit képvisel, kifejez, akkor sem könynyű felfedezni az eszközt, amely figyelmünket a kifejezettre irányítja. Vegyük például D. Cook A zene nyelve c. könyvéből a „lefelé haladó moll hármas-

34

Nataša Kostadinović hangzatot: 5-3--„, amelynek jelentése a szerző szerint „bukás az életörömöktől mentes világba”(Cook, 957, 37). A zene kifejező képességét illetően ez a példa mindenképpen vitatható. Ha el is fogadható egy ilyen ambiciózus állítás, a zene közvetítő szerepével kapcsolatosan még sok a kimondatlan. E hangzatot elfogadhatjuk úgy is, mint „bukást az életörömöktől mentes világba”, de felfoghatjuk úgy is, mint ”ne engedd meg magadnak a bukást az életörömöktől mentes világba”. A tény, hogy két ellentétes tartalmú feltételezésről van szó, azt is jelenti, hogy a zene semmi esetre sem lehet hatásos eszköze a kommunikációnak. Serkenti ugyan az ötletet, gondolatot, de nem irányíthatja meghatározottan. A műben előforduló kétségek, kétértelműségek elkerülése végett gyakran szöveges magyarázat, utalás, ajánlás, címek segítik az eligazodást. A programzene egyik legismertebb kompozíciója Muszorgszkij : Egy kiállítás képei c. 0 zongoradarabra írt műve, amelyet ma legtöbbször a Ravel által átdolgozott zenekari műként adnak elő. Muszorgszkijt a mű megírására a kiállított képek ihlették Szentpétervárott. Aki nem ismeri a művek címét, a megadott program nélkül teljesen másként azonosíthatná a hallottakat. Hasonlóan, Prokofjev: Péter és a farkas c. művében, vagy Saint-Saens : Az állatok farsangjában; bár a hangszerek és dallamok, amelyek egy-egy állatot mutatnak be, megfelelnek a célnak, mégis mindegyik hangszer alkalmas lenne más állatok „megszemélyesítésére” is. Csak azért tudjuk pontosan, melyik állatról van szó, mert elmondták nekünk. Utasítás nélkül maga a zene nem volna elég meghatározó. A fentiek a következőre utalnak: ha a zenét kizárólag élvezetet nyújtó képessége miatt értékeljük, úgy nem tudjuk megmagyarázni azokat az értékkülönbségeket a művek között, amelyek összetettségükből, szerkezeti gazdagságukból fakadnak. Az ún. komolyzene több ilyen dolgot tartalmaz, amelyet érdemes hallgatni, mint a könynyed hangvételű, fülbemászó zene. Ám, ha az értékkülönbséget a zene összetettségének tulajdonítanánk, úgy mellőznénk a zenekedvelők elsődleges szempontját- a zene érzelmi, indulati tartalmát. Újfent, amennyiben feltételeznénk, hogy a zene olyan mértékben értékes, amennyire hat az érzelmekre, akkor nem haladtunk az értékelésben éleget (ugyanis a kiváltható és kifejezhető érzelmek skálája meghatározott, azok keletkezésének és kifejezésének értéke viszont homályos). A törekvés, hogy a komoly és a könnyűzene közötti különbséget meghatározza, a sikertelen kísérletek, melyek a zene élvezet nyújtó és érzelemkiváltó tulajdonságára épültek, sokakat olyan véleményre késztetett, hogy a zene valójában emberi tapasztalatokból eredő, a zeneszerző által megkomponált emlékképek kifejező eszköze. Habár a zene kifejező képessége nem kétséges, mégsem alapozhatunk arra az ambiciózus állításra, hogy Beethoven szavai által a zene olyan kinyilatkoztatást nyújthat, mint a filozófia. A zene rendelkezik szótárral (igaz korlátozottan), de nincs nyelvtana. Nevezhetjük nyelvnek a zenét, de ez a nyelv keveset mond, nüánszok nélkül. Legegyszerűbben mondva, a zene, mint nyelv, semmivel sem fejlettebb egy olyan nyelvi rendszernél, amely csupa mormolásból áll.

Rövid esszé a zenéről és annak jelentőségéről

35

A HANG KUTATÁSA
Azt a jelrendszert, amelyet a zene alkot általában zenehallgatás útján ismerjük meg. A zeneszerző lehetővé teszi számunkra, hogy minőséges hangok között felismerjük a metaforikus nyelven íródottakat, avagy az analógiát. Érdekesek az elnevezések, mint pl. derűs, bánatos, architektonikus; nem azért, mert bármi köze lenne a fényhez, érzelmekhez, vagy esetleg az építészethez, hanem azért, mert a tiszta hangzást megilleti a kifinomultabb tulajdonság is, nem csak a legegyszerűbbek – hangos/halk, gyors/lassú – tulajdonságok, melyek nem mellőzhetők. Azt, hogy a muzsikának vannak ilyen tulajdonságai, nem következetes elemzéssel, vagy a hallgatóság hangulati rezdüléseinek megfigyelése által bizonyítjuk; ezt a tényezőt a zeneszerző és az előadó bizonyítja a muzsika révén. Az érdekes és különleges tulajdonságok létezését a zenehallgatásban fedezzük fel. Ha az irodalomelmélet kifejezésével élnénk, elmondhatnánk, hogy a zene elsősorban a hang „kiemelése”. A zenében a hangok képezése, megalkotása nem pusztán a kifejezés, vagy a kommunikáció eszköze, viszont a hallástapasztalat önkényesen a foglalkozás központjává válik.

36

Nataša Kostadinović Az első benyomások ellenére fellelhetőek ilyen törekvések még a legkifejezettebb minimalisztikus zenében is. John Cage 4’33 c. művében a zongorista egy hangot meg nem szólaltatva csak ül a zongora mellett, amíg a darabban feltüntetett idő le nem telik. A mű célja, hogy rávegye a közönséget a környezeti hangok figyelmes hallgatására, mint ahogyan azt tenné a felhangzó zene esetében. Természetesen, a törekvés sikertelen, mert a „kiemelt” hallástapasztalat (ha egyáltalán van) teljesen szerkezet nélküli. Maga a mű nem tudathatja velünk, hogyan kellene hallgatnunk. Ez a példa kiválóan illusztrálja, mit kapunk attól a zenétől, amelynek sikerül elmondania, hogyan hallgassuk azt, amely hallásunknak kínálkozik. A gondolkodás és elemzés segítenek felfedezni a zenemű tulajdonságait. Ott, ahol a zene valóban fejlett, szükség lehet technikaelemző szótárra, hogy a benne rejlő hangszerkezetek kiválaszthatóak és leírhatóak legyenek. Így tudhatóvá válhat, hogy meghatározott hangoknak meghatározott tulajdonságaik vannak, ezért a meghallgatás elkerülhetetlen. A zenétől semmivel sem rosszabb, más élvezetek is rendelkezésünkre állnak; érzelmi „csúcsok” más területeken is megélhetők; azt, amit a zene közvetít, szavakkal érthetőbben lehet kifejezni. A zene értékét egyedüli tulajdonságának köszönheti,

Rövid esszé a zenéről és annak jelentőségéről ugyanis kiszélesíti, felkutatja a hangzó tapasztalatot, amelyet nem lehet meghallgatás nélkül megélni. Mint ahogyan a festő alapvetően irányítja vizuális percepcióinkat, úgy tesz a zeneszerző és az előadó is. A zenehallgatás nem a hallgató hangokkal való elárasztása, hanem az értelem irányítása is számos percepció segítségével. A hallgatót ezáltal saját tapasztalatai vezetik. Néhány jeles zeneszerző szerint a zenének nyelvi lehetőségekkel élő kifejező tulajdonsága is van. Azonban a zene kifejezőképessége korlátozott és a szokásos asszociációk függvénye. Legtöbb, amit az analógia a zenei nyelv területén kimutathat, hogy a zene rendelkezhet ugyan szótárral, de mégsincs nyelvi szerkezete. Ez azt jelenti, hogy habár alkalmazható a gondolatok és különféle benyomások serkentésére, keletkezésére, igazából nincs lehetősége a valódi kommunikációra.
FELHASZNÁLT IRODALOM

37

MÉGIS, MINDENEKELŐTT TALÁN ÉRZELEM
Gyakran hallható az a vélemény, hogy a művészet értékei az érzelmekben gyökereznek, mégpedig, nem csak a művész érzelmeiben, hanem a közönségre gyakorolt érzelmi hatásokban is. Amennyiben a megelégedettség érzete a művészi értékek szokásos magyarázata, úgy az érzelmek kifejezése természetüknek magyarázata. Az ilyen álláspontot „expresszivizmusnak” nevezzük, ami nem téveszthető össze az „expresszionizmussal”, a festészet egyik ágazatával, amelyben a festmény érzelmi töltésű. Ez a két terminus összeköttetésben áll, azzal a különbséggel, hogy az expresszivizmus általánosan a művészetekre vonatkozik. Az expresszivizmus létezésével kapcsolatban néha téves feltételezésekre kerül sor a művészeti formák között, pl. a zenében is, mert az adott korban nagy befolyással volt a zeneművészetre a romantikus zene. A romantikus zenét sokszor tévesen ítélik meg. Pl., ha Bach muzsikájában érzelmek után kutatunk, teljesen figyelmen kívül maradna a tény, amely értelem nélkül fel sem fogható, hogy a toccata és fuga összetett matematikai szerkezetekre épül. Kívülről szemlélve, a barokk zene többségében valóban nincs helye az érzelmeknek. Mégis, abszurdum volna azt állítani, hogy a barokk zene nem eléggé művészi zene. Nem ritka jelenség, hogy elismert, kreatív művészek saját műveikről elméleti alapon gondolkodjanak, sőt, a művészetről aránylag leegyszerűsített az állásfoglalásuk. Vegyük például L. Tolsztoj : Mi a művészet? c. könyvét, amelyben az író az expresszivizmus fogalmát naivan, leegyszerűsítve tárja elénk: „a művészet olyan emberi tevékenység, amely tükröződik abban, ahová az egyén tudatosan, mások számára, bizonyos külső jelek segítségével saját átélt érzelmeit közvetíti, hogy ők is „megfertőződjenek „ezekkel az érzésekkel, ill. átéljék őket….” (Tolsztoj, N&R, 995., 5) A nagy író itt egy szélesebb körben elfogadott képet nyújt a művészi aktivitásokról, és a művészeket a tapasztalat mély érzelmével ihletett embereknek tartja, akik tehetségük által szavak, színek, mozdulatok stb. segítségével saját érzelmeiket öntik művészi formába. Ebből a szemszögből nézve elmondhatjuk, hogy a művészek mindenek előtt érzelmi tapasztalatok átadói.* Fordította: Tolnay Ilona

1. Šuvaković, Miško: „Pojmovnik suvremene umjetnosti”, Horetzky, Zagreb, 2005. 2. Gordon Grejam: „Művészetfilozófia – bevezetés az esztétikába”, CLIO, Beograd, 2000. 3. Ljubojev, Petar: „Masovne komunikacije” Pozornica dramskih umetnosti, Novi Sad 1996. 4. Kon, Zsan: „Estetika komunikacija” CLIO, Beograd, 2001.

* Művészek és közönség között széles körben elfogadott véleményről van szó. Tolsztoj állításától is elismertebb Wordsworth elmélete (a Lírai balladák előszavában), mely szerint „a költészet nem más, mint az érzelmek erőteljes

38
T-DAY Najbolji na najboljem mestu Konferencija o edukaciji talentovanih učenika Senta, 4-5. april 2008.

Hivatásunk eszköztárából

T-Day – Legjobbak a legjobb helyen
Április 4-én és 5-én került megrendezésre Zentán a T-Day Legjobbak a legjobb helyen elnevezésű nemzetközi konferencia, amelynek fő szervezője a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium volt. A konferencia alkalmat teremtett arra, hogy a különböző régiók és országok megismerjék a tehetséggondozás jelen állapotait, hagyományait és jövőképét. A szervezők célja elsősorban azon lehetőségek feltárása volt, melyek által a különféle tehetséggondozó intézmények átadhatják tapasztalataikat, és elősegíthetik az egymás közötti együttműködést, mivel egész társadalmunk érdeke, hogy a tehetségfejlesztés megfelelően képzett szakemberek irányításával történjen. Ezzel szerették volna felhívni közösségünk figyelmét a szakszerű tehetséggondozás jelentőségére, mert fontos, hogy legjobbjaink a legjobb helyeken gyümölcsöztethessék tehetségüket. A tanácskozáson a szerbiai, magyarországi és romániai vendégek mellett részt vett Franz J. Mönks , az Európai Tehetséggondozó Tanács (ECHA) elnöke is. A nyitónap előadásai a tehetséggondozás jelen állapotainak bemutatásáról szóltak, a szombati tanácskozás azonban a szakmai ismeretek bővítését és az ismerkedést szolgálta. A szekciók vezetőinek zárógondolatai rámutattak, hogy igazán csak az intézményesített, folyamatos munkának van eredménye a tehetséggondozásban is. Továbbá, hogy a tanár szerepe óriási, de az iskolai órán kívüli külön foglalkozások nélkül veszít hatékonyságából az emelt szintű oktatás. A regionális központok és az országos intézmények pedig nélkülözhetetlenek a tehetséges gyerekek távlatait illetően. Többen felhívták a figyelmet arra, hogy a klasszikus módszerek helyett inkább a játékosság vezet kiváló ismeretelsajátításhoz és eredményhez. Dr. Balogh László, a Magyar Tehetséggondozó Társaság elnöke elmondta, négy éve rendszeresen jár Vajdaságba, és ez alatt az idő alatt megbizonyosodott arról, hogy kiváló gyakorlati munka folyik az itteni tehetséggondozó iskolákban. Véleménye szerint a konferencia jó alkalmat adott egymás módszereinek megismerésére, a kapcsolatrendszer kialakítására, és felhívta a figyelmet a feltételek megteremtésének fontosságára. Mönks professzor az elitről szóló vita befejezhetetlenségére figyelmeztetett. Mint kifejtette, a demokráciának mindenki érdekét szolgálnia kell, így az elitnek is – amely kifejezés a finn nyelvből ered, és kiválasztottat jelent – azt kell megkapnia, ami jár neki. Tehát – folytatta – mindannyiunk feladata, hogy ezeknek a fiataloknak az igényeit kielégítsük. Gajda Attila , a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium igazgatója a feltételek megteremtésének biztosítását a szakszerű pályázat-lebonyolításban látja, ezért erre hívta fel a jelenlevők figyelmét. Az állapotfelmérés és kapcsolatépítés mellett a szervezők a konferencia megrendezésével a szakszerű tehetséggondozás jelentőségére igyekeztek felhívni közösségünk figyelmét. A rendezvény fő támogatója a zentai önkormányzat, a Magyar Nemzeti Tanács és a Tartományi Oktatási és Művelődési Titkárság volt. Gruik Ibolya – Magyar Szó

Međunarodna konferencija za negu talenata T-Day - Najbolji na najboljem mestu je prilika da se različiti regioni i države upoznaju sa trenutnim stanjem, tradicijom i budućim mogućnostima vezanim za obrazovanje talentovanih. Cilj nam je da prikažemo mogućnosti koje bi olakšale razmenu iskustva i poboljšale međusobnu saradnju različitih institucija i škola jer je u interesu društva da razvoj talentovanih usmeravaju adekvatno obrazovana stručna lica. Ovom konferencijom bi želeli da privučemo pažnju naše zajednice i ukažemo na važnost stručne nege talentovanih. Verujemo da najbolji mogu u potpunosti da razviju svoje talente uz najbolju stručnu brigu.

T-Day – Legjobbak a legjobb helyen

39
terhét. Dr. Mező Ferenc a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetének oktatója a tanulási stratégiák jelentőségére hívta fel a figyelmet, és a jól szervezett tanulás fontosságára. Dr. Lepes Josip a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karának előadója az egészséges, mozgással gazdagított életmodellt kívánta erősíteni a tehetséggondozás és fejlesztés terén. A szekció moderátora Apró Bakai Magdolna pszichológus és családterapeuta, a Bolyai Farkas Alapítvány a Magyarul Tanuló Tehetségekért Pedagógus és Pszichológus Szakosztályának elnöke volt. A szekcióprogram záradékaként elmondhatjuk, hogy térségünkben a hatékony tehetséggondozás kulcsa az „egy felé haladás” (Dr. Balogh László), amelyben az intézményesített formák, a rendszeresség, a jól szervezettség, a folyamatosság, a gazdagítás, az alkotva fejlődés lehetőségének biztosítása, az egészséges életformák erősítése, valamint az differenciálás és az integráció kapnak fő szerepet. Apró Bakai Magdolna

A HATÉKONY TEHETSÉGGONDOZÁS KULCSA AZ „EGY FELÉ HALADÁS” Beszámoló a T-Day – Legjobbak a legjobb helyen nemzetközi tehetséggondozó konferencia pedagógia-pszichológia szekcióülésének eseményeiről.
A T-Day nemzetközi tehetséggondozó konferencia keretein belül került sor a pedagógia és pszichológia szekcióülés megtartására is. Az ülés három nyelven, magyarul, szerbül és angolul folyt. Az ECHA- Európai Tehetséggondozó Társaságot annak elnöke, a Hollandiában tevékenykedő Dr. Franz J. Mönks képviselte. A professzor a tehetséggondozás európai intézményesített rendszeréről beszélt, mint a tehetséggondozás fő hordozóerejéről. A szekcióülés folytatásaként a Debreceni Egyetem PedagógiaiPszichológiai Tanszékéről Dr. Balogh László (a magyarországi Magyar Tehetséggondozó Társaság elnöke) az iskolai tehetséggondozás kritikus pontjait világította meg, majd ebbe a rendszerbe illeszkedett a belgrádi székhelyű országos Pszichológiai és Pedagógiai Intézet szaktanácsadóinak, Dr. Zora Krnjaić és Dr. Slavica Maksić előadása a tehetség kognitív fejlődési szakaszairól a tehetséggondozás folyamatában. Ezenkívül kiemelték még a szociális kapcsolatok támogatóinak lehetőségeit, a tehetséggondozás hordozói között a kommunikáció elengedhetetlen szükségességét, a mentori munka szerepét, a kutatói gyakorlat motiváló hatását és a kollégiumi élet lehetőségeit a tehetség fejlődésében. Dr. Petar Kostić, a Szerb Pszichológiai Társaság kitüntettje a tehetségek érzelmi, személyi fejlődését taglalta, és magát a tehetség egyénre nehezedő

Franz J. Mönks és Balogh László: Egyre többen foglalkoznak a tehetséges gyerekekkel

40 IGÉNYES OKTATÁS, A GYERMEKEK SOKRÉTŰSÉGE ÉS A BENNÜK REJLŐ LEHETŐSÉGEK – a Bolyai Farkas Alapítvány Pedagógus és Pszichológus Szakosztályának gondolatai a tehetséggondozásról*
A Bolyai Farkas Alapítvány a Magyarul Tanuló Tehetségekért Pedagógus és Pszichológus Szakosztályának központi tervei között szerepel, hogy vajdaságszerte ún. tehetségkuckókat alakítson ki, amelyek a tehetséges gyerekek felismerésével, gondozásával, fejlesztésével és követésével foglalkoznak majd. A tehetségkuckókban dolgozó szakemberek megfelelő felkészítése, és a szakemberek közti együttműködés az alapja, hogy a tehetségkuckók elérjék céljukat. Ennek értelmében egy olyan képzéssorozatot tervezünk, amely az élménypedagógia módszereit alkalmazza a tehetséggondozással kapcsolatos tartalmak elsajátításában, tehát a résztvevők számára maga a képzés válik „élménnyé”. Általa olyan belső folyamatok indulnak el, amelyek alapul szolgálnak a tehetséggondozás megfelelő szemléletmódjának, és a szakszerű tehetséggondozó gyakorlatnak a kialakításához. Bízunk abban, hogy ezáltal megvalósulhat a megfelelő értelemben vett tehetségfelismerés és tehetséggondozás. Az élménypedagógiát, illetve az élménypedagógiai módszereket nemcsak a szakemberek fölkészítésében, hanem a különleges adottságú gyerekek és a gyerekek különleges adottságainak felismerésében és fejlesztésében is alkalmazni szeretnénk. Az élménypedagógián alapuló tehetséggondozás innovatív

Apró Bakai Magdolna, Gruik Zsófia megközelítés, célja pedig, hogy általa hatékonyabbá váljon a gyakorlati tehetséggondozás. A BFA szervezésében rendszeresen megszervezésre kerülő tehetségtudatosító táborokban a gyerekek személyiségfejlődését helyezve a középpontba egy olyan pedagógiai gyakorlatot valósíthatunk meg, amely különleges élményt és valódi személyes kapcsolatot jelent a szakemberek és a kiemelkedő adottságokkal rendelkező gyerekek között. Úgy gondoljuk, hogy csak ez lehet a hatékony nevelésnek és oktatásnak – így a tehetséggondozó tevékenységnek is alapja. Ennek gyakorlata elképzelésünk szerint három nagy területet ölelne fel:  a gyerekekkel, fiatalokkal való munkát,  a szülőkkel való együttműködést, és  a pedagógusok folyamatos képzését. Ugyan még csak a kezdeti lépéseknél tartunk, de a gyakorlat máris azt mutatja, hogy nagy szükség van a folyamatos jelenlétre a tehetséggondozás terén. Eddig azokkal a tehetséggondozó iskolák felől érdeklődő, az általános iskola felső tagozatos tanulóival sikerült kapcsolatba lépnünk, akik részt vettek téli, nyári táborainkban, illetve felvételi előkészítőre jártak vagy járnak. Önismereti foglalkozások vezetése, a tehetség fogalmának megismertetése és annak tudatosabb kezelése voltak rövid távú céljaink, a továbbiakban pedig a tehetséges tanulókkal való folyamatos ismerkedést és foglalkozást látjuk eredményre vezetőnek, mely hosszú távon is biztosítaná az eredményes munkát a tehetségfejlesztés terén. A tehetséggondozó iskolák, tehetségfejlesztő programok mellett a szülők válhatnak a legbiztosabb támasszá gyer-

* A szerkesztett előadás a Tehetség Napja 2008 elnevezésű konferencián hangzott el.

T-Day – Legjobbak a legjobb helyen mekeik számára. A tehetséggondozó iskolák felvételi előkészítőjére járó tanulók szülei számára az előkészítő kezdetekor, valamint a felvételi vizsga előtt megtartott tájékoztató előadás, és az igény szerinti tanácsadás szintén hasznosnak bizonyult, de ennek is a folytonosság a lényege, hiszen ahogyan változik fejlődésének következtében a gyermek vagy ifjú, úgy kell ahhoz támogató módon igazodnia a szülőnek is. Magának a tehetséggondozásnak és -fejlesztésnek a legerősebb pillérei a jól felkészített pedagógusok, illetve a gyerekekkel és a fiatalokkal foglalkozó személyek. A szerbiai oktatási rendszerben eddig nem volt egy átfogó, szisztematikus és programszerű képzés a tehetséges tanulókkal foglalkozók számára. Ezért törekszünk arra, hogy külföldi és hazai példákból merítve kiegészítsük, bővítsük a már létező oktatás- és neveléstudomány képzési rendszerét, mely által gazdagodna tudásunk a tehetségesekkel való foglalkozás módjáról, ideális idejéről, megfelelő helyéről. Bízunk benne, hogy ez a hozzáállás felkelti majd a kíváncsiságát és tanulási vágyát sok tapasztalt, kezdő vagy jövendőbeli szakembernek, akik hisznek az igényes oktatásban, hisznek a gyermekek sokrétűségében és a bennük rejlő lehetőségekben. Apró Bakai Magdolna pszichológus és családterapeuta Gruik Zsófia pedagógus Bolyai Farkas Alapítvány a Magyarul Tanuló Tehetségekért, Zenta

41 TEHETSÉGGONDOZÁST AZ ISKOLAI ÓRÁKON KÍVÜL IS KELL VÉGEZNI Beszámoló (a T-Day – Legjobbak a legjobb helyen nemzetközi tehetséggondozó konferencia) matematikai-természettudományi szekcióülésének eseményeiről.
A matematikai-természettudományi szekció első előadója Srđan Verbić , a Petnicai Kutatóállomás nemzetközi programokat irányító munkatársa volt. Beszámolójában taglalta a tehetséges fiatalokkal való foglalkozás lehetőségeit, annak kiemelkedően fontos szerepét ma Szerbiában és a világban, a tudományos kutatás jelentőségét, jelenét, jövőjét, valamint ismertette a jelenlevőkkel a petnicai programokat, amelyeket egész éven keresztül rendszeresen tartanak, s amelyekkel felölelik az általános- és középiskolás korosztályt. A következő előadó, Lengyel László, a zentai Thurzó Lajos Közművelődési Központ oktatásszervezője volt, aki ismertette a bolognai folyamat hatására a felsőoktatásban bekövetkezett változásokat, amelyek a mobilitást elősegítő kreditrendszer, az interaktív oktatási módszerek és más fontos paraméterek mellett számos lehetőséget biztosítanak a tehetségek kibontakoztatására is. Szabó Magdolna, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium szaktanára beszámolt a szabadkai Észak-bácskai Pedagógus Egyesület keretein belül 5 éve működő Cofman Judit Matematikai Tehetségfejlesztő Központ munkájáról és tapasztalatairól. A lelkes és nagy tudású tanárcsapat sokéves munkájának eredményeként az általános és középiskolás diákok mind nagyobb számban vesznek

42
részt a különböző matematikai versenyeken, és mind több helyezéssel, dicsérettel térnek haza. A középiskolásokkal való foglalkozást immár egy éve a zentai Bolyai Farkas Alapítvány Matematikai és Informatikai Szakosztályának szervezésében működő Bolyai Matematikai Tehetséggondozó Iskola vette át, amely már szintén számos eredménnyel dicsekedhet. Az előadók sorát R. Sipos Elvira, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium szaktanára zárta, aki az iskolai tantárgyak, például a geometria keretein belül jól használható és elérhető számítógépes programok alkalmazásáról tartott beszámolót. A szekció moderátora Dr. Péics Hajnalka, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium matematikatanára volt. A szekcióülés résztvevői záradékként arra a közös megállapításra jutottak, hogy tehetséggondozásra szükség van az iskolai programokkal összhangban, de az iskolai órákon kívül is meg kell szervezni őket. A leghatékonyabbnak az a módszer bizonyul, amely három szintre épül, ez pedig az iskolai foglalkozások mellett a regionális központokból, illetve az országos központok által szervezett programokból tevődne össze. A szekció végén Oláh Anna a Bolyai Pedagógiai Alapítvány nevében megosztotta a jelenlevőkkel azt az információt, hogy Bolyai János Appendixe a világörökség része lett, valamint azt, hogy a jövőben egy weboldalt szándékoznak elindítani és működtetni a Bolyai-geometria népszerűsítésére. Dr. Péics Hajnalka

Péics Hajnalka

MATEMATIKÁRÓL ÉS TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL A szerkesztett előadás a Tehetség Napja 2008 elnevezésű konferencián hangzott el.
A 2007/2008-as tanév kezdetén a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium matematika szakaktívájának első összejövetelén kipattant és megfogalmazódott egy új elgondolás – megpróbáljuk megmozgatni és összehívni a vajdasági középiskolák magyar tannyelvű tagozataiból mindazokat a matematika iránt érdeklődő tanulókat, akik az őszi félévben szívesen töltenének három hétvégét hasonló érdeklődési körrel felruházott diáktársaikkal. Ezeken a hétvégéken néhány lelkes pedagógus vezetésével a matematika különböző tárgyköreivel részletesebben megismerkedhetnének, a matematika világában mélyrehatóbban elmélyülhetnének. Az volt az elképzelésünk, hogy szóljanak ezek a hétvégék egyrészt a matematikával való barátkozásról, a feladatmegoldás bonyolult útvesztőiben való bolyongás helyes útra való tereléséről, másrészt szóljanak az ismerkedésről és egy baráti kapcsolat kialakításáról különböző városok és iskolák tanulói és tanárai között. A Bolyai Gimnázium és a Bolyai Farkas Alapítvány támogatta elképzelésünket, és segítséget ígértek. Az elgondolást tett követte, megfogalmazódott a körlevél melyet eljutattunk Újvidék, Szabadka, Zenta, Topolya, Ada és Becse különböző középiskoláiba. Örömmel számolok be ma itt arról, hogy a felhívásunknak eleget tettek az újvidéki, a szabadkai és a zentai gimnázium tanulói, és hogy rajtuk kívül megjelentek az adai és a becsei Műszaki Középiskola, a zentai Közgazdasági Középiskola és

T-Day – Legjobbak a legjobb helyen az Egészségügyi Középiskola diákjai is. Hozzájuk csatlakoztak természetesen a Bolyai Gimnázium tanulói is, és így az első, szeptemberi összejövetelt 72 résztvevővel tartottuk meg. Erről a táborról egy rövid újságcikk is beszámolt a Magyar Szóban, és legnagyobb örömünkre ezt telefonhívások követték olyan nyolcadikos gyerekek matematikatanárai vagy szülei részéről, akik kinyilvánították óhajukat, hogy szeretnének bekapcsolódni az Iskola munkájába. Második, októberi táborunkat így már az általános iskolásokkal kibővítve tarthattuk meg még nagyobb létszámban. És ami a legbiztatóbb volt, a harmadik táborra, melyet november végén tartottunk, a nyolcadikosok létszáma 5-ről -re nőtt. A táborokban folytatott foglalkozásokhoz önkéntes tanárokat is találtunk, és a megígért támogatásból egy magyarországi előadót is vendégül láthattunk. Nagy örömünkre szolgált, hogy az Alapítvány ezek után felajánlotta a Matematikai és Informatikai Szakosztály megalakítását, amelyre Bolyai János születésnapján, december 5-én tizenöt matematikus, illetve informatikus kolléga aláírásával került sor. A Szakosztály célul tűzte ki a már megkezdett munka hagyománnyá válását, és az informatika tantárgyra való kiterjesztését. Ezenkívül magára vállalta azt a feladatot, hogy a jövőben felkutassa és felkarolja Vajdaságszerte azokat a tanulókat, akik akár a matematika, akár az informatika, vagy fizika iránti érdeklődésükből kifolyólag felvételt szeretnének nyerni a Bolyai Gimnáziumba, és hogy a jelentkező diákok felvételi vizsgára való felkészítésében aktívan részt vegyenek. További meglátásunk az, hogy a középiskolás és nyolcadikos tehetségígéretek könnyen mozdíthatóak. Zentára akár egy teljes hétvégét betöltő foglalkozásra is eljönnének. A fiatalabbakkal is dolgozni kell, akkor és ott, ahol erre igény mutatkozik. A velük való foglalkozásokra a „Bolyai-kuckók” létrehozását irányoztuk elő, melyeket Vajdaság szerte egyegy általános iskolában az ott sikeresen tanító matematikatanárok bevonásával gondolunk megvalósítani. A felkészítő tanfolyamok és felvételi vizsgák öt éves tapasztalata megmutatta, hogy a magyarlakta területeken egyes általános iskolákban kimagasló eredményekkel dolgoznak kollégák, akik keze alól évről-évre megalapozott tudással rendelkező, ügyesen gondolkodó tanulók nyernek felvételt a Bolyai Gimnáziumba. Tehetségsegítő és fejlesztő munkánkban a fiatalabb korosztállyal való foglalkozás során a jövőben az ő aktív részvételükre és segítségükre is számítunk. Szólnék néhány szót arról a célkitűzésünkről is, hogy szándékunkban áll a szóban elhangzott munkát papírra is vetni, és egy diákokhoz szóló magyar matematikai lap beindításával az írott szó kapcsán is eljutni minden olyan érdeklődő és magyar nyelven beszélő gyerekhez, aki szöveges matematikai problémák modellezésével és azok megoldásával szeretne foglalkozni. Mindezen célok megvalósításához természetesen lelkes és szakképzett tanárokra van szükség, ezért a Szakosztály célul tűzte ki az Alapítvány javára tevékenykedő káderek segítését és szakmai szintjének növelését is. És utoljára, de nem utolsó sorban megemlíteném azon törekvésünket is, hogy az általunk támogatott tehetségekben felkeltsük az igényt az ok-okozati összefüggések keresésére. Emellett érzelmileg stabil harmonikus emberek maradjanak, akik esetleges sikereik mellett

43

44
fontosnak tartják környezetük segítését is, és képességeiket szülőföldjük felvirágoztatására használják fel. Ez számunkra is egy újabb feladat az oktató- és nevelőmunka mindennapos forgatagában, amikor nap mint nap tapasztaljuk és felismerjük egyik-másik diákunkban a szunnyadó tehetséget. Mert mindenki valamiben tehetséges. A mi feladatunk az, hogy a felismert zsenge tehetségeket jellemüktől, személyiségüktől és szükségleteiktől függően folyamatosan és egyénileg segítsük egész oktatásuk folyamán. Mert közel két évezreddel ezelőtt Marcus Aurelius római császár is azt mondta: „Az emberek egymásnak születtek: oktasd őket vagy viseld el őket.” Csikós Pajor Gizella

Csikós Pajor Gizella

GEOMETRIA TANÍTÁSA A JÖVŐ MÉRNÖKEINEK A BOLYAIBAN A szerkesztett előadás a természettudományi szekcióülésén hangzott el.
A zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium geometria tanáraként bevezettem a tanításba néhány különlegességet, a modern ember életének fontos elemeit: . Számítógépes vizualizáció és dinamikus geometriai szerkesztő szoftver alkalmazása az elsős geometria tananyag megértéséhez, a pontos, hibátlan szerkesztésekhez, nagy tételek bizonyításának megértéséhez. 2. Lénárt-gömb használata a másodikos geometria tanterve szerinti gömbi geometria tanulásához, a három fajta Bolyai-féle geometria megkülönböztetésére: az euklideszi síkgeometria,

T-Day – Legjobbak a legjobb helyen
a hiperbolikus térgeometria és a gömbi geometria megértéséhez. 3. Számítógépes szoftver alkalmazása a trigonometrikus függvények vizsgálatakor. 4. Alkalmas számítógépes vizualizáció a sztereometriai számításokhoz, testek ábrázolása a térben, és forgatásaik. Előadásomban azt szeretném bemutatni néhány képpel illusztrálva, hogy a tapasztalataim alapján hogyan alkalmazhatjuk a tanításban és a szakkörökön a számítógépet és a Lénárt-gömböt. A fent felsorolt elemek alkalmazása azért fontos, mert gömbfelületen élünk, a természetben ez a forma a leggyakoribb (pl. gyümölcsök, égitestek, labdák, vízcsepp). A síkgeometriában használt alapfogalmak elmélyítését segíti a Lénárt-gömb és az „Euklides“ DGS. A munka során a gyerekek élvezik a jó hangulatú kooperációt. A gömb a földrajzi fogalmak kialakulását is elősegíti, a munkaformák a vitakultúra kialakulását, a tolerancia létrejöttét, amely sok szakember munkájában hasznos (pl. pilóta, hajós, csillagász, mérnök, építész, atomfizikus, biológus, kémikus). A manipuláció a gyerekek számára sikerélményt nyújt, és önállóságra neveli őket, valamint művészi képességeiket is fejleszthetjük a gömb és a számítógép segítségével. A gyerekek kooperatív csoportokban dolgoznak. Ezeket a 2-4 főből álló tanulócsoportokat különböző képességű és teljesítményű, eltérő szocio-kulturális háttérrel rendelkező, különböző nemű ill. etnikai hovatartozású gyerekek alkotják. A vegyes csoportok a gyerekek kívánságai szerint jönnek létre, amely esélyt ad a gyengébb képességű tanulóknak arra, hogy ne maradjanak le, a jobb képességűeknek pedig – akik tanítva is tanulnak – arra, hogy az adott témakörben mélyebb és tartósabb tudásra tegyenek szert. Ez a tanulási mód jobban fejleszti a gyerekek problémamegoldó, elemző képességét, erősebb a motivációjuk, mint a hagyományos tanítási módszer során, mivel a tanulás tevékenységhez kötődik. A számítógép használata ma már hétköznapi dolog, de ha megtanítjuk a tanulóinknak, hogyan alkalmazzák a geometriai feladatokban, akkor ezzel divergens gondolkodásra neveljük őket. Ha felfedeztető tanulással mutatjuk meg az utat, akkor a későbbiekben más problémákra, a matematikán kívüli területekre is sajátos, speciális megoldásokat tudnak találni, könnyebben oldják meg a műszaki, mérnöki feladatokat is. R. Sipos Elvira

45

46

Hivatásunk eszköztárából

Nyomorgó kártyával
Besnyi Szabolcs A játék pedagógiai célja: testi kontaktus, hangulatkeltés Résztvevők száma (minimum-maximum): 8–8 Résztvevők életkora (minimum-maximum): 9 – felsőkorhatár nincs Játékidő: kb. 0 perc Helyigény: nagyobb szoba vagy egy tanterem, de játszható a szabadban is Kellékek:  pakli magyar kártya és játékosonként egy szék A játék bevezetése: Ismertessük a játékszabályokat. A játékosok rendezzék a székeket kör alakban és üljenek le úgy, hogy a kör közepe felé nézzenek. A játékvezető osszon minden játékosnak egyegy kártyalapot. Így négy csoport alakul ki a játékosokból (piros, zöld, tök, makk). Persze mindenki csak a saját színét tudja. A többiekét nem. Amikor már mindenki megjegyezte, hogy melyik színhez tartozik, akkor a játékvezető összeszedi a lapokat és belekeveri a pakliba. A játék menete: A játékvezető egy lapot húz a kártyacsomag tetejéről, felmutatja azt, és hangosan mondja a színét (pl. piros). Azoknak a játékosoknak, akik ugyanolyan színű lapot húztak a játék elején egy-egy hellyel jobbra kell ülniük. Vagyis a jobboldali szomszédjuk ölébe. Ha ez megtörtént a játékvezető újabb lapot húz és szintén a színhez tartozó já-

Nyomorgó kártyával tékosok egy-egy hellyel jobbra ülnek függetlenül attól, hogy a mellettük levő szék üres vagy, akár többen is ülnek már rajta egymás ölében. Majd jön a következő lap, és így tovább. Akár az is előfordulhat, hogy egymás ölében 7-8 játékos fog ülni. Az a játékos, akinek az ölében már ülnek, nem hagyhatja el a helyét még akkor sem, ha az ő színét húzta ki a játékvezető mindaddig, amíg a rajta ülők nem kerülnek át egy másik helyre. A játék befejezése: Az a játékos nyer, amelyik először visszaér arra a helyre, ahonnan a játék elején indult. Értékelés, jutalmazás: Dicsérjük meg a játékosokat. A játék után közösen elemezzük a játékban szerzett élményeket és tapasztalatokat. Érdemes kitérni, arra, hogy kinek milyen érzés volt beleülni a másik ölébe, volt-e olyan szituáció, amiben kellemetlenül érezték magukat… Szükséges biztonsági intézkedések: A játékot sima, szilárd talajon játsszuk, ahol a székek stabilan állhatnak. Olyan székeket válasszunk, amelyeknek nagy a teherbírásuk és lehetőleg mindegyiken legyen támla is. Egyéb: A játék előtt érdemes ismertetni és példalapokkal illusztrálni a kártya színeit (piros, zöld, tök, makk), mert előfordulhat, hogy nem ismeri minden játékos. Lehetséges továbbfejlesztések, variációk: – A játék úgy nehezíthető, hogy csak akkor ismerünk el valakit győztesnek, ha úgy ér vissza a saját helyére, hogy senki sem ül rajta kívül azon a széken (vagyis nem ült bele senki ölébe sem). – Lehetőség van arra is, hogy egyéb szabályokkal gazdagítsuk a játékot. Pl.: → Ha a játékvezető kihúzza a tök 8-at (vagy bármelyik másik lapot, amiben megegyezünk), akkor azokon a helyeken, ahol több játékos ül egymás ölében az alsó és a felső játékos helyet cserél egymással. → Ha bármilyen kilencest húz a játékvezető, akkor a felül (vagy egyedül) ülő játékosok eggyel jobbra ülhetnek, függetlenül attól, hogy milyen az eredeti színük. → Stb. A moderátor (játékvezető) feladata a játékban: Levezetni és felügyelni a játékot, valamint ügyelni annak biztonságosságára. Nem árt külön figyelmet fordítani arra is, hogy kinek hányan ülnek az ölében. Előfordulhat, hogy egy játékosnak már fájdalmas lehet, ha sokan ülnek rajta. Ilyen esetekben engedményeket kell adni, pl. a felső három játékos elég, ha az adott hely előtt áll. besnyi@freemail.hu

47

48

Testi-lelki egészségünk

Gyógyító érzelmek
Dr. Magyar Lóránt Oly sok negatív, pusztító érzelem ér minket nap mint nap, amelyek korlátozzák életünket, kapcsolatainkat. Életünk során is felhalmozódott jó néhány ezek közül. Ilyenek a fájdalmas sérelmeink, az aggodalmaskodás, a szomorúság, az elhanyagoltság érzése, a megszégyenülés, békétlenség és sok hasonló. Ezek – mondhatni – eldugítják lelki csőrendszerünket és nem tud bennünk szabadon áramlani az életerő. Hosszú távon testünket is megbetegíthetik. Telve vagyunk negatív érzelmekkel, élményekkel és oly kevés az olyan, amelyik felemel, megsimogat, erősít, bátorít, gyógyít. Szóljunk hát néhány szót arról, melyek azok a érzelmek, amelyek hatékonyabbá, megtisztultabbá, felszabadultabbá és gyógyultabbá teszik életünket, és amelyekből éppen ezért minél többet biztosítanunk kellene. Komoly világunkban egyre kevesebb a vidámság, a jókedv és nevetés, amelyek viszont felüdítenek és immunrend-

Gyógyító érzelmek szerünket is erősítik. Mondják sokan: „minek örüljek, nincs rá semmi okom.” Nos, ha feltétlenül okot keresünk, lehet, hogy nehezen fogunk nevetni, ugyanis a gondolkodásunk alapvetően a negatív dolgok észrevételezésére van ráállva. Ha megértjük viszont, hogy a vidámsághoz nem is kell feltétlenül különösebb ok, könnyebben találunk rá eme éltető érzelemre. Arról van szó ugyanis, hogy ha elkezdünk mosolyogni, vagy akár akarattal kacarászni-hahotázni, az megindítja az érzelmeinket is és őszinte vidámság születik a lelkünkben. Különösen igaz ez, ha közösségben, másokkal együtt csináljuk. Érdemes hát gyakorolni a mosolygást, nevetést és több lesz a vidám perc az életünkben. Túl sokat szorongunk, aggódunk, nyugtalan a szívünk, sietséggel végezzük dolgainkat. A vidámság mellett, a belső béke is hiányzó és egyre kevésbé tapasztalt érzés, holott ki vagyunk éhezve rá. Olyannyira vágyunk arra, hogy megnyugodjon lelkünk, megpihenjen kicsit ebben a nagy hajtásban, amelyben élünk. Egyszerű pedig békét teremtenünk. Nem kell azt kívülről várnunk (onnan nem is érkezhet), hanem egyszerűen közel engedjük magunkhoz bensőnk csendjét. Megállunk kicsit, akár csak pár percre is, és figyelmünket a gondolatainkról áthelyezzük az érzékelésre. Csupán észlelni kell mindazt, ami körülvesz: a színeket, a hangokat, illatokat, vagy csak a saját testünket, légzésünket. Egyszerű kis gyakorlat és napi 5-20 perc ebből (vagy más hasonló csendgyakorlatból) tartós békét tud teremteni bennünk és ezáltal sokkal teljesebb életet tudunk élni, észrevesszük az értékes pillanatokat, egyre több mindenért hálásak leszünk. Igen, a hála is azon érzések közé tartozik, amelyek gyógyítják lelkünket. A sok panaszkodás, elégedetlenkedés negatív érzésekkel tölt meg. Mindig találunk okot az elégedetlenkedésre, zúgolódásra, szinte napi „kenyerünk” és hát amit eszünk, azzal lakunk jól – lelkünk besötétedik tőle. Ezzel szemben ha számba vesszük, mi mindenért lehetünk hálásak, mi mindenünk van, amitől gazdagabb az életünk, hogy mennyi pillanat van, ami fényt hoz az életünkbe, felfedezzük, hogy életünk sokkal gazdagabb, mint gondolnánk. A hála érzése áthelyezi gondolatainkat a negatív élményekről a pozitív történésekre és minél több ilyet találunk, veszünk észre, annál pozitívabb irányba halad életutunk is és természetesen ettől jobban érezzük magunkat a bőrünkben. A gyermekkor egyik legáltalánosabb érzelme a rácsodálkozás, a felfedezés élménye. És hogy tud örülni egy gyerek, ha valami újat felfedez! Felnőtt világunkban pedig olyannyira magától értetődőnek tartunk mindent, hogy már szinte nem tudunk rácsodálkozni semmire sem. Alig van valami, ami újszerűségével megmozdítaná lelkünket. Érdemes azonban keresni olyan dolgokat, amelyek kimozdítanak a megszokás és középszerűség lassú hömpölygéséből. Dolgokat, amelyek felráznak szunnyadó mozdulatlanságunkból. Érdemes megnézni közelebbről egy virágot, rácsodálkozni egy bogár különlegességére, vagy egy levél csodálatos erezetére. Meglátni a pókháló szabályos alakzatát, vagy az emberkéz alkotta, mintás szép épületeket. Talán elutazhatnánk valahova új tájakat látni és rádöbbenni, hogy milyen keveset ismerünk a világból. A rácsodálkozás újrafelfedezése, a különlegesség élménye színeket fest a lelkünkben és az elfeledett gyerekkor örömével tudunk újra lelkesedni az egészen egyszerű, de pazar szépségekben.

49

50
A lelkesedés lendületet ad és mozgásban tart, amitől élvezet lesz a cselekvés és mély értelmet nyer maga a folyamat. Amikor nem csak a teljesítmény számít és az elért eredmény, hanem mindaz, ami közben történik. Amikor nem attól leszek igazán gazdag, amit az eredménnyel kapok, hanem attól, akivé közben magam válok. A lelkesedésre is szükségünk van. Hogyan lehet ezt megtalálni? Talán segít, ha elmerülünk valaminek a részleteiben is és nem csak a felszínes ismereteink silány általánosságával találkozunk. Az igazán izgalmas élmények a részletekben rejlenek. De valamihez érteni kell, valamivel foglalkozni kell, valamiben a legjobbnak érdemes lenni. Nem csak a lelkesedés és öröm jutalmáért, hanem legalább annyira azért is, hogy legyen megfelelés érzésünk. Olyan érzésünk, hogy valamit érek, valamire képes vagyok, valamit tudok. Szükséges ez a szintén igen alacsony szinten pangó önbecsülésünkhöz is, amelynek növekedése ily módon, a saját felelősségünk méltó területe lesz. Korszerű életünk nagyon szegényes kapcsolatokban is. Egyre kevesebb az igazi barátság, az igazi szerelem, az igazi beszélgetés. Egyre kevésbé érezzük valahová tartozónak magunkat, egyre inkább hiányzik a megtartó háló. A magányos ember, a digitális és feladatorientált ember, akinek nincs ideje a másik számára. Nincs ideje megállni, figyelni, érteni, reflektálni. Időnk sincs és már lassan kéz sem, amelyik megfogná kezünket, amikor szükségünk volna rá. Alapszükségletünk szenved hiányt ebben is és tehetünk, szükséges tennünk valamit ez ellen. Kereshetünk – és ha keresünk, találunk is – valamilyen közös-

Magyar Lóránt séget, amelyben feltöltődünk, amelyben megtartatunk, amely erőforrás, amely a növekedés és gyógyulás helye lesz számunkra. Lehet ez egy egyházi-vallási közösség, önismereti-személyiségfejlesztő csoport, sportegyesület, vagy éppen kézimunkaegylet. Egy lépés, aztán még egy, aztán pedig már új ember vagyok. Mindezek után pedig, ha meg tudom engedni magamnak, hogy az érzéseim közel jöjjenek, hogy megértsem vágyaimat, igényeimet, hiányaimat, hogy ki tudjam mondani sérelmeimet, hogy merjek újra álmodni, olyan felfedezésben lesz részem, amilyen ritkán adatik: igazán önmagam leszek. Ez pedig a legizgalmasabb élmény, ami csak lehetséges. Olyan élmény, amit valamikor régen szintén megéltünk, de az idő múlása, az egyre komolyabb felnőtté válásunk megpróbáló harcai, és a társadalmi elvárások nyomása, elhomályosította létünk ezen legmélyebb érzését, amit – ha akarunk – ismét felfedezhetünk és ez a felfedezés mindennél nagyobb dolog. Amikor már nem bárki leszek a sokak között, hanem Valaki, aki egyedi, megmásíthatatlan, helyettesíthetetlen, különleges és értékes. Valaki, akit úgy hívnak: a Magára Talált Ember. Ezt kívánom minden kedves olvasónak is és minden tanárnak, szülőnek, mindazoknak, akik emberekkel foglalkoznak, hogy segítsenek a másoknak, hogy egyre inkább önmaguk legyenek. Hogy mélyülő emberi kapcsolatok szülessenek, hogy egyre kevesebb szerepet játszva, egyre őszintébb és kiteljesültebb, értékes életet élhessünk, gazdagabbá téve egymást, miközben mi magunk is gazdagabbá válunk.

Pedagógusportré

51

IN MEMORIAM
Február végén eltávozott közülünk ismét egy a város hírnevét öregbítő tanár, tudományos kutató – Dr. Horváth László
Koczó Ferenc Sokunknak még a gimnáziumi évekből ismert fizikatanárunk volt Horváth László. Jómagam is ott találkoztam vele először, mindannyian kedveltük érdekes kísérletekkel megfűszerezett óráit. Mindig előttem van a képe, amint, valami apró dolgot nézegetett a kezében homlokára tolt szemüveggel, amely a távollátást segítette, de közelre szemüveg nélkül is jól látott. Pedáns, munkaszerető ember volt. Ez a tulajdonsága okozta a vesztét is, hiszen nem tudta elviselni a frissen vásárolt ház teraszának állapotát, így nekiállt kora tavasszal festegetni, közben megfázott, tüdőgyulladást kapott és a 82 éves szervezete már nem tudott felépülni. Szabadkán született 926-ban. Általános iskoláját befejezve 937-ben beiratkozott a szabadkai gimnáziumba, amelyet a háborús évek miatt csak 947-ben fejezett be. Közben elviszik a háborúba, ahonnan tizedesi ranggal bocsátják el 946 szeptemberében. A Šamac-Szarajevo vasútvonal építésében is részt vett. Ezt követően az 947/48-as iskolaévben elkezdi tanulmányait a Természettudományi Kar fizika szakán és 952-ben sikeresen befejezi. Munkaéveit a Tanítóképzőben kezdi, majd a gimnáziumban és a Technikai középiskolában folytatja, míg 960-ban alapító tagja lesz az akkor megalakult

Ljude velikog formata po dejstvu u struci, dodiru sa ljudima i prijateljima moguće je sažeto prikazati. Oni ne zbore mnogo, oni plene radom verom u mogućnosti i ljude i ne poznaju predaju. Takav je bio profesor Horvat. Koliko je samo đaka i studenata naučio ozbiljnom radu i znanju, kolikog li strpljenja i istrajnosti da to postigne i kolikog kontiminiranog rada na samousavršavanju. Njegov život je sinonim stručne i pedagoške akcije. Školovanje, učešće u ratu borba za edukativne promene i bivanja u žiži odgovornog rada. Voleo je svoju struku – fiziku, koja ne trpi lenjivost i komotne akcije, jer onda ne bi bila čista koliko jeste. Najveća priznanja za sve što je pružio dobio je od đaka i studenata, od prijatelja i porodice. To je trajna vrednost jer se sećanje na njega može prizvati uvek kada smo suočeni sa zamršenim problemom ili kada nam pomanjka humanosti.

52
Műszaki Gépészeti Főiskolának, amely két év múlva egyesült a párhuzamosan megalakult Villamossági Főiskolával. Továbbképzése céljából 96-ben elkezdi postgraduális tanulmányait, amelyet 965-ben fejez be. Előadó, majd tanári kinevezést kap. Doktori disszertációját Újvidéken védi meg 975-ben, elnyerve a műszaki tudományok doktora titulust. Az újvidéki Műszaki Egyetem 979-ben választja meg docensnek, majd 985-ben rendkívüli tanári kinevezést kap (Építőmérnöki Kar –Szabadka), 990-ben pedig rendes tanárrá nevezik ki (Újvidéki Egyetem). Több egyetemen is oktatott (Építőmérnöki Kar Szabadka, Villamossági Kar Újvidék). Széles látókörű egyéniség volt, a továbbképzés mellett társadalmi tevékenységgel is foglalkozott, pl. minden iskolában fotószekciót alapított, ugyanakkor a fotóklub alelnöke, a Népi Technika aktív munkatársa. A Harcosok Szövetségében, valamint a matematikusok, fizikusok és csillagászok szövetségében is aktív tevékenységet fejtett ki. Az iskola szakszervezet, az iskolatanács munkájából is jelentős részt vállal. Egy időben az iskola igazgatóhelyettese is. 98 és 983 között az Újvidéki egyetem prorektori állását is betöltötte.

Koczó Ferenc A főiskolai fizikaoktatást és a laboratóriumot igen magas szintre emelte, így az oktatás mellett lehetőség nyílt kutatási mérések, vizsgálatok lebonyolítására. Ezt számos jegyzet, könyv megírása és megjelentetése igazolja. Ipari szolgáltatásokra is számtalan esetben került sor. Természetesen ezekben a munkákban a munkatársaival együtt vett részt. A katedra igen jó kapcsolatot tartott az újvidéki Fizikai Intézet munkatársaival, számos gyógyszerkutató intézettel, a Magyar Tudományos Akadémia több munkatársával. E kapcsolatok gyümölcsözőek voltak, amit a megjelent közös cikkek bizonyítanak. Mintegy 30 tudományos cikket és kb. 20 szakdolgozatot jelentetett meg munkatársaival közösen. Igen nagyszámú tudományos kutató projektumban vett részt és vezetett (2), amíg a tartomány önálló kutatási politikával rendelkezett (988). Tevékenységéért számos községi, tartományi elismerést kapott. 993-ban nyugdíjba vonult és átköltözött Szegedre. Felesége, leánya a családjával, valamint húga gyászolják. Itteni tanítványai, tisztelői is tisztelettel emlékeznek róla – nyugodjon békében!

A Tanítóképző Kar hallgatóinak tollából

53
Tema socijalizacije je sveprisutno u čovekovom životu. Kada o tome piše student pedagoškog fakulteta onda je to pogođen sadržaj, jer će on u svom pozivu često moderirati u okruženju đaka. Uostalom i sam autor je tangiran problematikom. Akcentirane discipline koje tretiraju socijalizaciju veoma su respektabilne – sociologija, psihologija i antropologija, koje sa ovog stanovišta tretiraju ovaj fenomen. Karakter socijalizacije svodi se na to kako će se pojedinac uklopiti u društvo, kako će ga društvo u interakciji prihvatiti, šta su norme i statusi koje pripadaju subjektima. Posebno pitanje su modeli, njihovo vezivanje i dejstvo tokom učenja uloga i emanacijom naučenog. Socijalno učenje je određujuće u ostvarivanju određenog dometa socijalne prilagođenosti. Fenomen identifikacije i empatije važno je pitanje na koje se autor u ovom radu osvrće.

Szocializáció
Flaman Szilvia

Bevezetés
„A szocializáció, a társadalomba való beilleszkedés folyamata, melynek során az egyén megtanulja megismerni önmagát és környezetét, elsajátítja az együttélés szabályait, a lehetséges és elvárt viselkedésmódokat.” A szocializáció az a folyamat, amelynek során az újszülött gyermekből a társas interakciók révén identitással rendelkező személy, egy adott társadalom tagja lesz. A szocializációban eleinte rendszerint a családtagok kapnak szerepet, később a kortárscsoportok, az oktatási intézmények, majd a munkahelyi, szabadidős társak, akikkel érintkezve az egyén elsajátítja (megismeri és magáévá teszi) a különböző helyzetekben és tevékenységeknél elvárt viselkedés szabályait, illetve kialakítja az alkalmazásukhoz szükséges készségeket. A szocializáció akkor tekinthető igazán sikeresnek, amikor ezeket a szabályokat az egyén már nem kívülről érkező előírásként, hanem személyes beállítódásaiból, értékrendjéből következő szerepként éli át. A szocializáció ebben az értelemben az egész életen át tartó, jellegzetes életkori szakaszokban meg-megújuló folyamat. Noha sok szempontból meghatározóak a gyermekkori tapasztalatok, a másodlagos vagy harmadlagos (munkahelyi, politikai szervezetbeli stb.) szocializáció radikálisan felülírhatja a korábban meghatározónak tűnt személyiségjegyeket (reszocializáció).

A szocializáció jellege
Először is a legáltalánosabban nézve fel kell tárnunk, miként tanulják meg az egyének a hatékony részvételt a társadalmi interakciókban, miért vannak egyeseknek nehézségeik, mi okozza azt, hogy egyes csoportok jobban működnek, mint más csoportok. Alapvető tétel, hogy a társadalmak és csoportok fennállása lehetetlen volna, ha tagjaik nem tanúsítanának igen nagy fokú alkalmazkodást bizonyos közösen elfogadott elvárások tekintetében, amelyek megszabják, hogy nagyszámú és egymástól nagy mértékben különböző helyzetekben mi számít megfelelő viselkedésnek, attitűdnek és értéknek. A társadalmi normákkal és az értékmércékkel szemben tanúsított alkalmazkodást egyidejűleg változónak is tekintik, és a társadalmi viselkedésben megfigyelhető egyéni különbségeket az egyik legfontosabb magyarázatra szoruló problémának tartják. Kiindulópontként a szocializációt olyan folyamatként fogjuk fel, amelynek során „az egyének megszerzik azt a tudást, azokat a készségeket és képességeket, amelyeknek birtokában a csoportok és a társadalom többé-kevésbé eredményes tagjaivá válhatnak” (Brim, 966.). A szociális tanulás nem csak a gyermekkor alatt, hanem az egész életciklus folyamán érdekel bennünket. A szociális tanulás iránt minden olyan csoportban és szervezeti összefüggésben érdeklődünk, amely biztosítja a társadalmi viselkedéshez szükséges feltételeket. Nyilvánvaló, hogy az emberi viselkedés java része tár-

Úvidéki Tudományi Egyetem Szabadkai Tanítóképző Kar Mentor: Dr. Gábrity Molnár Irén

54
sadalmi elszigeteltségben nem alakul ki. Az egyén életterének jelentős személyei még azokra a cselekedetekre is igen nagy hatással vannak, amelyeket az egyén egyedül végez (pl. olvas, zuhanyzik, borotválkozik stb.). A szocializáció tehát rendkívül széles témakör. A szocializációt elsősorban a szociológia, pszichológia és az antropológia kezdték vizsgálni. Bevezetésül megállapítható, hogy a szocializáció fogalma az emberi személyiség alakulására irányuló szempontból fogja át a világot, mert a szocializáció egyik legfontosabb funkciója a személyi identitás megformálása.

Flaman Szilvia

A szocializáció folyamata
TÁRSADALOM társadalmi szükségletek osztályok, rétegek csoportok, szervezetek érdekei STÁTUSZOK nemi életkori foglalkozási családi SZEREPEK – EGYÉB ÉRTÉKEK Konkretizálás

Modell – viselkedésminta . Modellé olyan személyek válhatnak, akik személyiségtulajdonságai magasabb szinten szervezettek, mint a modellkövetőé, tehát általában idősebbek, tapasztaltabbak és önállóbbak. Lehetnek: ▷ szimbólikus modellek: ezek elképzelt alakok, pl. regényhősök, vagy a fantázia szülöttei. ▷ kompetencia-modellek: nem teljes személyiségükkel szerepelnek mintaként, hanem egy-egy meghatározott tulajdonság alapján.

Mi a fontos?

A szociális tanulás

A szociális tanulás egyik fontos, jóllehet magától értetődő körülménye, hogy ez a tanulás társadalmi környezetben megy NORMÁK – SZABÁLYOK SZEREPELVÁRÁSOK végbe. Még jelentősebb az a körülmény, hogy a tanuló ennek a környezetnek szermuss soll kann ves része. Amikor a tanuló a környezetényílt rejtett normák normák ben levő többi személy részéről érkező erős gyenge ingerekre válaszol, válaszai jelentőségtelSzereptanulás jes ingerek azok számára, akik szocializációjáért felelősek. Az egyén tehát változó, ▷ Normák megtanulása – intellektuá- de mégis jelentős mértékben hozzájárul lis tevékenység saját társadalmi környezetének az alakí▷ Modellkövető utánzás – a szerepnek tásához, és ebben a vonatkozásban éppúgy szocializáló, mint szocializált. megfelelő viselkedés elsajátítása A felnőttek szocialzációja nem csak azt igényli az egyénektől, hogy új szerepeket sajátítsanak el, hanem a felnőtt egyé-

Szocializáció neknek meg kell tanulniuk, miként lehet összeegyeztetni azt a számos egymással konfliktusban álló elvárást, amellyel életük derekán találkoznak. Sőt, életük során az egyéneknek még azt is meg kell tanulniuk, hogy abbahagyjanak bizonyos szerepeket (pl. diák, szülő, dolgozó stb.). Ez a folyamat sok tekintetben a fordítottját képezi annak a folyamatnak, melynek során az egyének új szerepek teljesítését tanulják meg.

55 Szociális szerepek
A szociális tanulás során szociális szerepeket sajátítunk el. A szerep státusoknak megfelelő, normák által szabályozott viselkedés. A szereptanulás során a modellkövető elsajátítja azokat a viselkedési módokat, amelyek egy-egy szerep megvalósításához szükségesek.

A szocializáció színterei
KORAI SZOCIALIZÁCIÓ 6 CSALÁD családi szocializáció KÉSŐI SZOCIALIZÁCIÓ kb. 20 KORTÁRSCSOPORT iskolai szocializáció MUNKAHELY év szintér

Utánzás
A modellkövető az utánzás révén beépíti magába a modell viselkedésformáit és személyiségtulajdonságait, mégsem válik pontosan olyanná mint a másik. ▷ szülők – gyermekkor ▷ kompetencia-modellek – serdülő kor A modellek nem állandóak. Miután egy-egy minta betöltötte funkcióját az egyén fejlődésében, a modellkövető leválasztja magát róla, s fokozatosan eljut identitásának kibontakoztatásához. A modellkövetőt erős érzelmi szálak kötik a modellhez. Ennek révén valósul meg az azonosulás két formája: az identifikáció és az empátia. Identifikáció – az egyik személyiség nagyon képlékeny, éretlen, míg a másik érett (ez felnőtt–gyermek viszonyban bontakozik ki elsősorban). Empátia – képesség és pszichológiai folyamat: az egyik ember beleéli magát a másik ember érzés- és gondolatvilágába, és átveszi annak érzelmi állapotát. Az empátia azonosulás, serdülőkortól jellemző.

pályaszocializáció

Státus Státusok azok a pozíciók, amelyeket a társadalom a tagjainak biztosít. Lehetnek: ▷ életkori státusok: gyermek, felnőtt, idős ▷ családi, nemi státusok: szülő-gyermek, férfi-nő ▷ foglalkozási státusok: tanár-diák Norma A norma magában foglal mindenféle viselkedésszabályt: ▷ a törvény írott tilalmait, követelményeit, ▷ az erkölcsöt, az illem vagy szokás előírásait, ▷ a közvetlen személyes környezet kívánalmait.

56
SZAKIRODALOM JEGYZÉK: Buda Bála (1970): A serdülőkor szociálpszichológiája, Budapest: Tankönykiadó Csepeli György (1986): Bevezetés a szociálpszichológiába, Budapest: Tankönyvkiadó

Flaman Szilvia – nyílt norma: egyértelműen megfogalmazott, pl. az udvariasság követelme – rejtett norma: jutalmazó vagy büntető szankciója van re vonatkoznak, a feletteseké pedig mint beosztottra. Személy-szerep konfliktusok: a személynek valamely értékét, hitét, belső meggyőződését kell feláldoznia a szerep teljesítésekor, ezáltal belsőleg meghasonlik, vagy elvtelen kompromisszumra kényszerül.

Szerepkonfliktusok
Szerepek közötti konfliktus: egyszerre két vagy több státusunk válik aktívvá, pl. anya–tanárnő szerep. Szerepen belüli konfliktusok: – összeegyeztethetetlen elvárások ugyanannak a szereppartnernek a részéről. Pl. ha a szülő a serdülő gyermektől kisgyermeki engedelmességet és felnőttes önállóságot kíván meg. – összeegyeztethetetlen elvárások különböző szereppartnernek részéről. Pl. a középvezetői szerep, ahol a beosztottak elvárásai mint vezető-

A szereptanulás
A szerepviselkedés interakcióban valósul meg – interperszonális. A szereptanulás során megtanuljuk, hogy a velünk azonos pozíciót betöltő személyekhez hasonló módon viselkedjünk, érezzünk és lássuk a világot. Mivel meg kell tanulnunk, hogy a szerep megvalósítása folyamán hogyan biztosítsuk a más emberekkel való eredményes interakciót, a szereppartnerek szerepét is meg kell ismernünk.

Hírkosár

57 VERSMONDÓ VERSENYEK MÁJUSBAN

A Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete 2008. május 7-én kettős elődöntőt szervez Bácsfeketehegyen az év két nagy nemzetközi versmondó versenyére: a Reneszánsz daloskönyv és az Illyés Gyula nevét viselő találkozókra. A Reneszánsz daloskönyv című magyar vers-, próza és énekmondó versenyt a reneszánsz év alkalmából hirdette meg a Magyar Versmondók Egyesülete és a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus. Célja, hogy a reneszánsz kultúra értékeire irányítsa a figyelmet, a korszak nagy költőinek szellemét megidéző versekkel. A verseny többfordulós; előválogatók után kerül sor az országos megmérettetésre. A döntő 2008. október 7-8-9-én lesz, Sárospatakon. Részvételi feltételek: A vers- és prózamondó versenyen részt vehet minden 5. életévét betöltött, hazai és határon túl élő magyar nyelvű amatőr vers- és prózamondó. A versmondóknak az alábbiakkal kell készülni:  három reneszánsz-kori verssel vagy prózával a világirodalomból  egy magyar reneszánsz költő/író alkotásával  egy kortárs alkotással, amely szellemében a reneszánsz életörömöt, az emberbe vetett hitet, az alkotás szépségét dicsőíti Egy-egy vers vagy próza hossza nem haladhatja meg az 5 percet. Az Illyés Gyula IV. Nemzeti vers- és prózamondó versenyre a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus, a Magyar Írószövetség és a Magyar Versmondók Egyesülete szervezésében kerül sor a Simontornyai Vármúzeum, a Tolna Megyei Illyés Gyula Emlékbizottság, az Illyés Gyula Emlékmúzeum és Ozora Önkormányzata támogatásával. A meghirdető szervezetek célja, hogy Illyés Gyula költészetét méltó módon életben tartsák, s hogy a nagy költő születésnapjáról kétévente megemlékezzenek. 2008-ban ezt a szándékot azzal bővítjük, hogy megemlékezünk a Nyugat. c. folyóirat alapításának 00. évfordulójáról is. A verseny felfutásos rendszerű. A

döntő várhatóan 2008. november 8-9-én lesz a Tolna megyei Ozorán. Részvételi feltételek: a vers- és prózamondó versenyen részt vehet minden 5. életévét betöltött, hazai és határon túl élő magyar nyelvű amatőr vers- és prózamondó. A szándékát bejelentő versmondónak  két Illyés Gyula;  és két szabadon választott verssel, vagy prózával • ebből egy a Nyugat alkotóinak tollából való mű, • a másik kortárs alkotás legyen. Egy-egy vers, vagy próza hossza nem haladhatja meg az 5 percet. A jelentkezési lapok a www.versmondok.com, a www.vers.hu illetve a www.mmi.hu/muveszetek oldalról letölthetők. (Ugyanitt a jelentkezők választásukhoz bibliográfiai segítséget is találnak.) Jelentkezési cím: Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete, JNH. u. 24, Bácsfeketehegy, 24323. E-mail: vmve.versmondok@gmail.com . Telefonon érdeklődni Barta Júliánál lehet a 024/ 738-003-as telefonszámon.

GYERMEKSZÍNJÁTSZÓ MŰHELYTALÁLKOZÓ
A Vajdasági Magyar Drámapedagógiai Társaság 2008. május 0-én Bácsfeketehegyen találkozót szervez a vajdasági gyermek- és diákszínjátszó csoportok részére. Elsősorban azon rendezők csoportjait várja, akik részt vettek Németh Ervin színjátszó-rendezői tanfolyamán 2007 szeptemberében, de más csoportokat is szívesen fogad. A találkozó nem verseny jellegű, azonban a három tagú szakértő zsűri minden előadást elemez. A csoportok bemutatóját szakmai beszélgetés és műhelymunka követi, a gyerekekre pedig közös játék vár. A találkozó célja az együttműködés szemléletének erősítése és a szakmai visszacsatolás biztosítása.

58 CONTENTS AND SUMMARY
Miroslav Jovančić: How to Break the Coconut – An Interview with Tibor Csikós (p. 3) Tibor Csikós is a Hungarian painter from Magyarkanizsa based in Budapest at the moment. Although he studied painting at the University of Arts in Budapest, he has chosen to paint graphics which requires painstaking, time-consuming work. His artistic life has been quite dynamic, characterised by travels and studies in Paris, Göteborg and China where he had the oppostunity to meet, learn from and work with artists from all over the world. He has established a new, unique style in painting: a minimalistic programme that uses the circle and a shape he calls star as basic forms, complemented by texture and rhythm. Tibor Csikós: About the Birth of a Painting… (p. 5) The painter tells the story of how the painting ”Process O 02“, shown in our Visual Inventory column, was created. As a result of a successful application to finance ten large-format oil paintings, he was able to buy the frames and the canvas he needed. The oil paint was a present from a painter who moved abroad, leaving his paint stock behind. He started painting it in 999 and finished in 2002 only. The idea of the painting was finalised at night, and its creator belives he succeeded to capture the eyes of night. Radoš Radivojević PhD: An Examination of Interethnic Relationships among Vojvodina Youth – Part  (p. 4) The Provincial Secretariat for Regulations, Administration and National Minorities conducted a research of the interethnic relationships of elementary and secondary school children in Vojvodina.

Hírkosár

The basic research concepts were national identity, interethnic integration, cultural ethnocentrism, cultural pluralism and interculturalism, ethnic tolerance and distance, interethnic relationships in schools, interethnic conflicts. In the first part of the study the relationship of national identity and nations, social factors such as family, multi-language education, traditional values, religion, the length of the family’s stay in Vojvodina, etc are discussed. Nataša Kostadinović: A Short Essay on Music (p. 30) Is music a language? If yes, how does it help the communication between the composer and the listener? In relation to music and its meaning it is difficult to determine anything uniform and universal. Music evokes various emotions, associations and ideas in the listener, and composers use various means and structures to achieve this, however, it is difficult to determine in which direction the listener’s thoughts will be taken. The study lists numerous examples in order to find answers to the questions the topic raises. Talent Day 2008 International Conference in Magyarkanizsa (p. 38) The T-Day conference was organized by the Bolyai Grammar School for Gifted Students in Senta. Besides guests from Serbia, Hungary and Romania, the conference was attended by the president of the European Council for High Ability. T-Day was an opportunity for various regions and countries to get acquainted and discuss the current state of the development of giftedness, its traditions and possibilities. The education of gifted children is of vital importance for any

Hírkosár

59

society, and it is just as important to have competent professionals and institutions that can provide for and direct their special education. Szabolcs Besnyi: Shuffling with the Use of Cards (p. 46) This simple game serves the purpose of creating a good atmosphere and lively mood either in the classroom or outside. Physical contact enables the participants to familiarize with each other. Ferenc Koczó: In Memoriam László Horváth PhD (p. 5) László Horváth was a respected physics teacher and scientific researcher who worked at the Grammar School, the Technical School and the Teacher Training College in Subotica. He was also a founding member of the Technical and Engineering College in 960, and continued working there until his retirement. He received a number of awards for his teaching and publishing activitiy. Dr. Lóránt Magyar: Healing Emotions (p. 48) The psychologist draws our attention to the harmful effects our negative emo-

tions can have on our lives, relationships and our body in the long run. The aim of his article is to list and discuss all those positive emotions and psychological states such as cheerfulness, happiness, laughing, inner peace, gratefulness, amazement and the experience of discovery, enthusiasm, self-respect, belonging, self-fulfillment, that can help us live a better life. Szilvia Flaman: Socialization (p. 53) The topic of socialization is reviewed and discussed by the student of the Teacher Training Faculty in Subotica. As a future moderator in the classroom the author herself is interested in the topic with reason. She takes a look at various sociological, psychological and anthropological approaches, and discusses the resources and individual needs to act an participate within the society. Norms, attitudes, values that the society passes on to the individual through various models are important in the development of one’s social adaptation and conformity. The phenomena of identification and empathy are also important terms discussed in the study.

Az illusztrációk szerzői:
Bartolomeo Veneto 1 Csikós Tibor 4-12 Francesco Francia 29 Cavaraggio 36 Ghisi 46 Jean-Pierre Cortot 50 Albrecht Dürer 52 Dirck van Baburen 48 Zichy Mihály 56 Abraham Bosse 59

Related Interests