P. 1
Cornelius Van Til: A reménység Istene

Cornelius Van Til: A reménység Istene

|Views: 37|Likes:
Published by Szabó Miklós
Válogatás Cornelius Van Til prédikációiból és előadásaiból.
Válogatás Cornelius Van Til prédikációiból és előadásaiból.

More info:

Published by: Szabó Miklós on Jul 07, 2013
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

12/16/2013

pdf

text

original

Most azonban Pál, mondhatni hirtelen, Krisztus eme diadalmenetének részeseként
látja magát. Vajon valamiféle erkélyről figyeli a menetet, mikor az elhalad? Nem, ő is az úton
van. Ő is masírozik. Ő is követi a menetet. Őt is elfogja a lelkesedés. De vajon képes-e Saul,
az üldöző, ebben a diadalmenetben masírozni? Képes-e ő, a farizeusok farizeusa, az önigazult,
most a kegyelem üzenetét hangoztatni Rajta keresztül, Akit üldözött? Ó igen, képes rá! Mióta
felhagyott azok üldözésével, akik ezt az utat járták, Krisztus felette is diadalt aratott. Miért
bocsátkoznál Pál reménytelen küzdelembe ellenem? Miért nem hagyod ott a halál légióit, és
harcolod az élet hadseregének jó harcát?
Pál soha nem felejtette el a vereséget, amit a megdicsőült Krisztus láttán szenvedett el.
Vereséget mondtam? Soha nem felejtette el Krisztusnak a felette aratott győzelmét. Miképpen
válhatott ő, aki egykor üldözte Krisztust, most az Ő küldöttévé? Pál tudta, hogy a gyűlölködő
viselkedés Krisztussal szemben, amit még önigazult farizeusként tanúsított, az összes ember
viselkedése önmagukban. Tudta, hogy ők nem képesek alávetni magukat Krisztusnak, és nem
is fogják ezt megtenni. Tudta, hogy inkább meghalnak a bűneiknek, semhogy elfogadják az
élet ajánlatát Őrajta keresztül, Akit megvetetnek. De azt is tudta, hogy amiképpen Krisztus őt
is körülvette a napfénynél nagyobb világossággal a damaszkuszi úton, úgy Krisztus Lelke
képes megvilágosítani az emberek bűntől elhomályosodott elméjét és szívét, s megadni nekik
az igazság szeretetét, ahogyan az megvan Krisztusban, és meg is teszi ezt.
Csak ha Krisztus ugyanúgy diadalmaskodik felettünk is, mint egykor Pál felett, akkor
lehetünk győztesek Ővele. Ezt követően soha többé nem kell kétségbeesnünk. Ha elolvasol
egy olyan cikket, amilyenre korábban utaltam, vagy sokat olvasol a modern irodalomból,
ugyancsak kétségbe eshetsz. Miképpen tesz majd bármiféle hatást a világra az üdvösség
üzenete, amikor az a halál filozófiájának fogságában van? Most nem elsősorban a számok
törvényére gondolok. Természetesen önmagában ez a tény is elég lesújtó. De még a számok
problémájánál is sokkalta súlyosabb probléma a tekintély problémája. Ez pedig nem más,
mint a világ bölcsei, azok, akik ráütik a pecsétjüket korunk kultúrájára, s akik jobban szeretik
a halált az életnél. Ezt látván, valamint az is látván, hogy létszámban, továbbá intellektuális és
művészi erőben milyen csekélyek vagyunk mi, egyszerű Krisztusban, s Benne, mint
megfeszítettben hívők, ugyancsak elcsüggedhetünk. Joggal felkiálthatunk: bárcsak lenne
valaki nagy szószólónk!

Talán Isten az Ő nagy kegyelmében ad majd megint valami nagy embert, mondjuk
Ágostonhoz és Kálvinhoz hasonlót. De végső soron miben rejlett az ő nagyságuk? Abban,
hogy nagyok voltak Krisztusban. Önmagukban ezek az emberek nem rendelkeztek más

64

válaszokkal, mint ami Pálhoz hasonlóan ők is Krisztustól kaptak, Aki előzőleg értük is kivívta
a győzelmet. Ez az, ami nem lépett be az emberek szívébe: a felülről jövő bölcsesség, ami
Krisztusban jött el. Az Ő bölcsessége, Aki bűnt nem ismert, de mégis bűnné tétetett érettünk –
az Ő bölcsessége tette ezeket az embereket naggyá.
A Sátán természetesen még a kereszt botrányát is utánozni fogja. Beszél majd „a
sajátságosság botrányáról”, és elhiteti az emberekkel, hogy ez a kereszt botránya. S
természetesen, ha lehetséges, felhasználja az élet minden feltételezett szolgálóját a halál Tőle
származó szolgálatának terjesztésére. A győztes Krisztus azonban soha nem fogja
megengedni a Sátánnak, hogy végül győzelmet arasson. S Ő felhasznál majd minket az ördög
fortélyainak meghiúsítására, még ha nem is vagyunk akkora emberek, mint Ágoston, vagy
Kálvin. Nem vagyunk tudatlanok a mesterkedéseit illetően. Az evangélium egyszerű. Az élet
alapelve azonnal megkülönböztethető a halál alapelvétől. Annak, aki hisz a testet öltött
Krisztusban, van élete, aki pedig nem hisz a testet öltött Krisztusban, még mindig a halál
birodalmában van.

Így te is csatlakozhatsz a háborúba menő Isten Fiának győzelmi menetéhez, és
viselheted az Ő királyi koronáját. Amilyen biztosan diadalt aratott feletted Krisztus, olyan
biztosan arat majd diadalt mások felett is.
Pálnak megvolt a maga képe Krisztus győzelmi menetében. Ahogyan Krisztus
felmutatta őt, mint győzelmi trófeát, úgy Pálnak is megvoltak a maga kegyelmi trófeái. „Nem
vagyok-é apostol? Nem vagyok-é szabad? Nem láttam-é Jézus Krisztust, a mi Urunkat? Nem
az én munkám vagytok-é ti az Úrban?” (1Kor9:1) S az Úr keze nem rövidült úgy meg, hogy
ne tudna üdvözíteni. Neked is megadja a kegyelem trófeáit, hogy továbbvihesd azokat
Krisztus jelenlétébe, amennyiben valódi alázattal és félelem nélkül állítod szembe az élet
hatalmát a halál hatalmával napjainkban. Ne félj. Krisztus be fogja robbantani Emberlelke
városának kapuját, és még egyszer lecseréli Diabolosz király képmását Saddáj királyéval. S
Ő, Immánuel hercegként bizonyosan a királyok Királya és az urak Ura lesz. Hála legyen
Istennek, aki mindig győzelmet ad nekünk Krisztusban.

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->