Felcsillan a remény 2 Most mi van? ’Akkor most Bella... és utána... mi a ...’ Ezernyi gondolat száguldott át fejemen.

Nem folytathatjuk így. Vagy folytatjuk, vagy befejezzük. Most. Ez összeférhetetlen a munkámmal, az éjszakáimmal, összezavarja a fejemet, az egész kibaszott életemet. De teljesen mindegy, hogy mennyire akartam becsapni magam, tudtam, hogy mit szeretnék. Nem tudtam elhagyni őt. Bella szó szerint végigrohant a folyosón, és én rohantam utána. „Állj meg! – kiabáltam, megfeledkezve a szobákban lakó vendégekről. Tudomást sem vett rólam, tovább rohant el tőlem. „Nem tudok most erről beszélgetni. Fáradt vagyok és bosszús. Aludnom kell” – mondta. „Egyszerűen nem teheted meg, hogy kijelentesz valamit, aztán elvárod, hogy elengedjelek!” „Már hogy a pokolba ne mehetnék el!” – kiabált vissza a válla felett. Az ajtajához ért, a kulcsával vacakolt, majd sikerült kinyitnia. A szarba! Most kell beszélnünk! Mindig elrohanunk egymás elől és az elől, ami történik. És kibaszottul elegem van ebből a menekülgetésből. Sikerült időben utolérnem. Pillantásunk egy pillanatra egymásba fonódott, majd megpróbálta bevágni előttem a szobája ajtaját. Kezem előrelöktem, teljes erőmből megtaszítottam az ajtót, hogy az a falnak vágódott. „Mi a faszt képzelsz, mit csinálsz?” – üvöltött velem. Belépett a háta mögött levő fürdőszobába és szembe pördült velem. „Befejeznéd a menekülést előlem?” – léptem be utána a hatalmas helyiségbe. Hangunk visszhangot vert. „Ne csináld ezt! Ha amiatt a nő miatt van...” – ha lehet, még dühösebben nézett rám és felém lépett. „Ne merészeld! Istenem, elegem van ebből az egészből!” – rázta fejét undorodva, majd a mosdópult felé fordult és beletúrt a táskájába. „Nem akartam semmit csinálni! Azt gondolod, hogy foglalkoznék egy olyan nővel, aki a kezembe nyomja a szobája kulcsát az első találkozás alkalmával? Milyen embernek képzelsz?” – egyszerűen nem tudtam elhinni, amit mondott. Hát nem megmondtam neki, hogy nem voltam mással, mióta először együtt voltunk? Honnan a francból jött egyébként is ez az egész? „Nem értetted meg, hogy...?” „Nem, te nem érted!” – vágta fogkeféjét a pultra. Fúriaként nézett rám. „Én nem vagyok ilyen! Én nem szoktam bárkivel lefeküdni!. Huszonhat éves vagyok és egész életemben csak három férfivel voltam! Még soha nem csináltam ehhez hasonlót!” – kiabált velem, minden szóval egyre hangosabban. „De amikor veled vagyok, olyan, mintha semmi más nem számítana. Ez... ez közöttünk” – mutatott mindkettőnkre – „mintha nem is én lennék! Olyan, mintha

átalakulnék valaki mássá, amikor együtt vagyunk, és ezt gyűlölöm. Lehet, hogy te bárkivel le tudsz feküdni, akivel csak akarsz, de én nem ilyen vagyok!” Nem tudtam elhinni, amit mondott. Az igaz, hogy nem fordítottam figyelmet a magánéletére, sem most, sem máskor. El nem tudtam képzelni, hogy így érezhet. Az igaz, hogy elég sokféle nővel volt már dolgom, de éreznie kellene, hogy ezúttal minden más volt számomra. „Nem akarok senki mással lenni!” – üvöltöttem vissza – „Csak téged akarlak!” Mintha ezer darabra hullottam volna szét. Az életem kicsúszott az irányításom alól. Megfordultam, hogy elmenjek, bár tudtam, hogy soha nem leszek elég erős ahhoz, hogy igazán elhagyjam. Hallottam, hogy nagy levegőt vesz és levág valamit a pultra. Hangja remegett, amikor megszólalt. „Nézd... Engem nem érdekel. Tégy, amit csak akarsz, csak engem hagyj békén. És ha most megbocsátasz...” – fordult a zuhanyzóhoz, kinyitotta az üvegajtót, megnyitotta a csapot. Azután felém fordult, várta, hogy kimenjek. Nem tudtam otthagyni. Nem volt választásom. Gondolkodás nélkül átszeltem a kettőnk között lévő két lépést, arcát két kezembe fogtam és magamhoz vontam. Abban a pillanatban, ahogy ajkaink összeértek, minden a helyére került. Ajkam vad volt és merev, de nem húzta el magát. Kezével hajamba túrt, belemarkolt és magához húzott. Hangosan a szájába nyögtem, ahogy ismerős testével hozzám nyomult. Kezem hajába markolt és vadul magamhoz húztam. Mindent elveszíthettem, de őt nem. Először a falhoz, majd a pulthoz, végül a zuhanykabin ajtajához tántorodtunk. A fürdőszobát pára töltötte meg, valószínűtlennek tűnt minden. Éreztem illatát, érintését, de semmi nem volt elég. Csókolózásunkat légszomjunk szakította meg, ajkamat füle irányába mozdítottam. „Nem akarom abbahagyni többé” – mordultam bőrébe, így könyörögve, hogy ne kérjen ilyent tőlem. „Ne hagyd abba” – suttogta. Testem megmerevedett, forrón, hangosan szusszantam fülébe, ahogy elért tudatomig hangja, és szavainak jelentése. Behunytam a szemem, és hagytam, hogy az érzés elárasszon. „Mondd” – simítottam orromat végig nyakán, nem enyhítve szorításomon. Hozzám feszült, teste remegett, szinte kérlelt, hogy tegyem magamévá. De nem tudtam megtenni, legalábbis addig nem, amíg ki nem mondta. Nem tudtam egyedül megadni magam. Mindkettőnknek meg kell tennie. „Mondd, hogy akarsz engem... csak engem.” Lélegzete elakadt, majd halkan sóhajtotta: „Csak téged.” Szavai hallattán utolsó védőbástyám is összeomlott. Szemébe néztem, hüvelykujjammal megsimogattam ajkát. Szája centikre volt tőlem, forró lélegzete arcomat simogatta. Előre hajolt, hogy ajkát ajkamra szorítsa, de egy pillanatra megállítottam. Vártam, hogy belső vívódásom elkezdődjön, hogy az önutálat felüsse fejét, de nem következett be egyik sem. Életemben először beismertem vereségemet. Pokolian féltem, de nem tudtam küzdeni tovább. Egy utolsó reszkető lélegzettel behunytam szemem és száját számhoz húztam. Csókunk elmélyült, egyre vadabbak voltunk. Bella a falhoz nyomott és én megadtam magam. Melegség öntötte el vállamat és mellkasomat, ez egy pillanatra kibillentett révületemből. Időközben betántorogtunk a zuhanykabinba. Igaz, ruhánk ronggyá ázik, de most ez végképp nem tudott érdekelni.

Keze őrjöngve száguldott testemen, kitépte ingemet nadrágomból. Szinte ugyanazzal a mozdulattal szétnyitotta mellkasomon, a lepattanó gombok a padlón adtak pengő hangot. Remegő kézzel húzta le vállamról a nedves inget és kidobta a kabinból. Ruhája nedves selyme testére tapadt, minden vonalát kihangsúlyozva. Kezemmel végigsimítottam a mellére tapadó anyagot, éreztem kemény mellbimbóit. Felnyögött, kezét kezemre tette, vezette annak útját. Ahogy keze kezemet takarta, az egyik legerotikusabb látvány volt, amit valaha láttam, férfiasságom lehetetlen mértékben jelentkezett, szinte fájt. „Mondd, mit szeretnél” – hangom rekedt volt a vágytól – „mondd, hogy mit tegyek veled” – és erősen beleharaptam a szám szélébe, ahogy barna tekintetét rám emelte. Tovább simogattuk egymást, ruháján keresztül ujjam közé fogtam mellbimbóját, arcunk milliméterekre volt egymástól. „Mindenhol érezni akarlak” – suttogott Bella a számba. Újból beharaptam a szám szélét, de nem tudtam nyögésemet elfojtani. Ez a nő a végzetem lesz. Minden porcikája, minden sejtje vonzott, elméje, sőt a természete is. Végigsimítottam kezemet az oldalán lefelé, felfelé úton már ruhája alatt haladtam. Egymás száját harapdáltuk, a zuhany zubogása elnyomta nyöszörgésünk hangját. Bugyijába siklott kezem, ujjaim érezték meleg punciját. Nedves volt, kész volt rám, és nem tudtam tovább visszafogni magam. Benne akartam lenni. Többet akartam látni belőle, tehát kihúztam ujjamat belőle és megfogtam ruhája szélét. Azzal a mozdulattal ki is bújtattam belőle és megdermedtem a látványra, ami elém tárult. Édes Jézusom. Egyszer megöl. Egy lépést hátráltam és a zuhany falától vártam segítséget. Ahogy előttem állt, nedves, fehér csipkebugyijában, amit szaténszalagok fogtak össze két oldalon... Mellbimbója kemény volt a bugyihoz illő melltartóban. Meg kellett érintenem. „Gyönyörű vagy” – mondtam és ujjam hegyével végigsimítottam feszes mellét. Megborzongott. Tovább simogattam, kezem felfelé haladt, fel a kulcscsontjáig, tovább a nyakán, az álláig. Akár itt is dughatnánk, vizesen és csúszósan, a csempének támaszkodva, de ki akartam élvezni a helyzetet. Mellkasomhoz húztam, és a háta mögé nyúlva elzártam a csapot. Ajkammal először finoman cirógattam, majd egyre vadabb lettem. Hozzám simult, egyre követelőzőbben nyomta testét testemhez. Arcát két kezem közé fogtam, tovább csókoltam, nyelvem könnyedén siklott nyelvén. Csípőjét megmozgatta. Kilöktem a zuhany ajtaját s magamhoz szorítva testét kihátráltam a kabinból. Betántorogtunk a hálószobába, közben elszántan cibáltuk le egymásról a maradék ruhát. Lerúgtam vizes cipőmet út közben, keze a hasamon matatott, majd végre elért az övcsatomig. Kezét vezetve megszabadultam nadrágomtól és alsónadrágomtól. Nedves kupacba rúgtam őket. Ujjaim hátával végigsimítottam bordáin majd melltartója kapcsa alá nyúltam, kikapcsoltam és szinte letéptem róla a ruhadarabot. Szájába nyögtem, mert ahogy újból magamhoz húztam kemény mellbimbója mellkasomat simogatta. Nedves haja a kezemet csiklandozta ahogy kezem bejárta hátának minden centijét. Elektromos szikrák pattogtak közöttünk. Teljesen átadtam magam az őrületnek ami csókunk és

érintéseink nyomán támadt, még soha nem éreztem ilyent. Ahogy teste testemhez fonódott, a mindenséget jelentette. Csak ez számított ebben a pillanatban. A szoba sötét volt, csak a fürdőből kiszűrődő halvány fény és a késő éji hold világított be. Elértünk az ágyhoz, Bella térde az ágynak ütődött míg kezem az utolsó ruhadarabot derítette fel, ami még közöttünk állt. Szám nyakára siklott, tovább a mellére, le a hasára. Apró csipkedő csókokkal haladtam lefelé, és végre a bugyijához érkeztem, ami az utolsó akadály volt. Térdre ereszkedtem és felnéztem a szemébe. Ujjai kócos hajamba markoltak és beharapta ajkát. Azt akartam, hogy most másképp történjen meg a dolog, mélyen, nyugtatóan lélegeztem hogy lassítani tudjak. Az egyik finom masnit ujjaim közé fogtam és meghúztam. Elmerülten tanulmányoztam, ahogy kioldódik és félig lesiklik csípőjén. Enyhe tanácstalanság futott át Bella arcán ahogy ujjaim a csipke mentén átfutottak a másik oldalra és ott is kioldottam a masnit. Az apró darab csipke leesett a földre, ezúttal sérülésmentesen, és életem nője ott állt előttem meztelenül. Elmosolyodtam a gondolatra, hogy akár magammal is vihetem majd a bugyifélét. Bella is elfintorodott, mintha olvasna a gondolataimban. Továbbra is térden maradtam és leültettem az ágy szélére. Finoman széthúztam térdeit, finom bőrén végigsimítva kezemmel. Végigcsókoltam lábfejét, lábikráját, combját és lába közét. Majd hanyatt fektetem és mellé telepedtem én is. Ajkam és nyelvem továbbhaladt testén, hajamba markolva irányította felderítő utamat arra, amerre leginkább kívánta számat. Sóhajtása és nyöszörgése összevegyülve a sajátommal, betöltötte a szobát. Keményebb voltam, mint bármikor, arra vágytam, hogy újra és újra egybefonódhassak vele. Elérkeztem szájához és ő magához szorított, meztelen testünk tökéletesen egymáshoz simult. Tovább csókolóztunk és kezeink felderítő, simogató utakon jártak. Őrült módon csókoltuk egymást, vadul tapogattuk, markoltuk a másik testét, ahogy minél közelebb akartunk kerülni egymáshoz. Csípőnk együtt mozgott, péniszem sikamlós, nedves punciján siklott előre-hátra. Csiklójának minden érintésére elégedetten felnyögött. Elég lett volna egy apró mozdulat, hogy benne legyek. Mindennél jobban vágytam erre az egy mozdulatra, de tudtam, hogy előbb ki akarok miodatni vele valamit. Amikor a nevemet mondta még lent az előcsarnokban, az felébresztett bennem valamit, amiről nem tudtam, hogy létezik bennem. Szükségem volt rá, hogy megint kimondja, hogy halljam, hogy engem akar. Nem akartam a szerelmét, vagy a szívét, de tudnom kellett végre, hogy ő az enyém, csak az enyém. „Benned akarok lenni, Bella” - -suttogtam a fülébe. Lélegzete elakadt, és mély hangon felhördült – „Te is akarod?” „Igen” – nyöszörgött halkan, hangja esdeklő volt és csípőjét magasabbra emelte az ágyról, testemet keresve – „Kérlek.”

Éreztem, hogy farkam megrándul szavaira. Makkom simogatta hüvelyének bejáratát. Fogaimat összeszorítottam, arra vágytam, hogy minél tovább kitartsak. Sarka fel alá járt a lábamon, és végül összekulcsolta lábait a derekamon. Mindkét kezét megfogtam és a feje fölé helyeztem őket, ujjainkat összekulcsolva. „Nézz rám” – parancsoltam rá – „hallanom kell.” Hangom megremegett, éreztem, hogy nem sokáig tudok uralkodni magamon. Felnézett ám, megértette, hogy mit akarok. „Bassz meg, Edward. Érezni akarlak, akarom, hogy bennem legyél.” Fejem leeresztettem, homlokunk összeért, és végre belé hatoltam. „Ó, basszus” – nyögött fel. „Mondd újra” – kapkodtam levegőért, ahogy mozogni kezdtem benne. „Ó, Edward” – megborzongatott, ahogy elsóhajtott envem elhagyta ajkát. Újra és újra hallani akartam. Térdre emelkedtem és erőteljesebben nyomtam magam belé. Ujjaink továbbra is összefonódtak. „Bella, őrületesen jó benned lenni.” Már közel jártam ahhoz, hogy elélvezzek, vissza kellett fognom magam. Sokáig voltunk távol egymástól, és egy fantáziakép sem járt közel ahhoz, amit most éreztem. „Minden nap szeretnék így szeretkezni veled” – morogtam bele izzadságtól nedves bőrébe – „minden alkalommal, amikor azokban a csinos kis göncökben, szeretnélek megleckéztetni, azért, mert kötekedsz velem még a ruháddal is.” „Baszd meg” – sziszegett rám összeszorított fogakkal – „miért szeretem, ha így beszélsz velem?” Belemosolyogtam a nyakába, tudva, hogy pontosan olyan tehetetlen volt, mint én. Testünk könnyedén mozgott együtt, izzadt bőr siklott izzadt bőrön. Minden lökésemre felemelte csípőjét, hogy találkozzon testemmel, lábai közelebb húztak, hogy mélyebbre hatoljak. Mintha még az idő is megállt volna körülöttünk. Ujjaink még mindig összefonódva a feje fölött voltak. Egyre jobban szorította ujjaimat. Közel volt már, egyre hangosabban mondta ki nevemet, ezzel engem is egyre közelebb lökve a csúcshoz. „Élvezz el, Bella. Érezni akarom, ahogy szorosan közrefogsz a punciddal.” - hangom érdes volt a vágytól. Veszettül közel voltam már, de meg akartam várni őt. „Istenem, Edward” – nyöszörögte – „Mondj még valamit.” Basszus. A csajom felizgul a mocskos szavaktól. Állj; azt mondtam, hogy a ’csajom’? „Kérlek” – könyörgése elég volt ahhoz, hogy elterelje figyelmemet az éppen felfedezett tényről, a füléhez fordítottam a fejem, és belesuttogtam. „Kibaszottul szeretek benned lenni, én kis kurvám. Egész éjjel szeretkezni fogok veled, holnap járni sem fogsz tudni.” Uh, ha így folytatom, nem leszek képes kitartani. Lábaival magához húzott, keze kezembe markolt majdnem fájdalmas szorosan, és éreztem, ahogy hüvelye ritmikusan összehúzódik körülöttem. Ennyi volt. Elengedtem magam és egyre vadabbul döngettem, minden egyes lökéshez felemeltem az ágyról. Közel voltam a csúcshoz és amikor hangosan kiáltotta a nevemet, felrobbantam. „Bella!”

„Istenem! Edward!” – sikoltotta bele a nyakamba. Teste megmerevedett, izmai megfeszültek körülöttem. A világon semmi nem volt ennyire jó, érezni ahogy a szenvedély elárad bennünk. Lassan csillapodott izgalmunk, arcomat felé fordítottam, orrunk összeért. „Ez...” – akadt el hangom, nem találtam a szavakat. Szám kiszáradt, izmaim sajogtak, kimerült voltam. Kezemet kiszabadítottam szorításából és finoman megmasszíroztam ujjait. „Tudom” – kuncogott a számba. Megfordultam, magamra húztam, fejét a vállam és a nyakam közötti hajlatba fúrta. Megremegett. „Fázol?” – kérdeztem, izzadtságtól nedves hajába fúrtam ujjaimat. „Nem” – felelte és megrázta fejét – „csak... elöntöttek az érzelmek.” Magamhoz szorítottam, és lenyúltam a takaróért. Nem akartam itthagyni, de nem voltam benne biztos, akarja-e, hogy maradjak. „Engem is.” A csend körülölelt bennünket, azon tűnődtem, vajon elaludt-e. Megmozdultam, és meglepődtem, amikor megszólalt. „Ne menj el” – suttogta bele a sötétbe. Torkom összeszorult szavai hatására. Maradni akartam, de féltem is. Új volt ez mindkettőnknek, nekem főleg. Megváltoztak-e a dolgok közöttünk? Mondanom kellett volna valamit, de féltem kimondani. Mi voltunk egymásnak? Fáradt voltam és várni akartam reggelig, de tudtam, sötétben könnyebben mondom ki a szavakat. „Bella” – meglepődtem, mennyire jó volt kimondani a nevét, hogy egy ilyen egyszerű szó milyen erővel bírhat. Éreztem, hogy megmozdul, nyilvánvalóan azt várta, hogy azt mondom, elmegyek. „Maradni szeretnék.” Nagyot sóhajtott a nyakamba, mint aki eddig visszatartotta a levegőt. Habozva folytattam. „Nem tudok távol maradni tőled többé” – szünetet tartottam, rendeztem gondolataimat – „tudom, nem helyes, hogy akarlak, de... még soha nem éreztem így.” Még soha nem voltam ennyire őszinte egy nőhöz sem, soha nem ismertem be gyengeségemet. „Én sem” – mondta nagyon halkan, nem is hallottam volna, ha nem vagyok ennyire közel hozzá. Tovább játszottam hajával, szemem már majdnem lecsukódott. Bella légzése is lassult, végül elragadott az álom.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful