Aloe Vera a történelemben

Császár Melinda Gr 14, Seria 4 1 év, ÁOK

Aloe Vera a történelemben
Az Aloe Vera a legrégebbi gyógynövények közé tartozik, már a Kr.e.V. évezredben használták a Földközi-tenger keleti mellékén.Az elsõ írásos emlék Kr. E. 2200-ból egy sumer agyagtáblán maradt fenn róla, amelyet Nippur városában / a mai Irak területén/ találtak meg. Ezen a táblán az aloé több más, különösen gyógyító hatású növénnyel együtt szerepel.Az Aloe Vera gyógyító hatásáról elõször a Kr. E. 1550 táján készített egyiptomi gyógynövényes "könyvön", az Ebers-féle papirusztekercseken találunk részletes ismertetést. Ezen a tekercsen egészen a Kr. E. V. évezredig visszanyúlva ismertetik az összes hagyományos alkalmazásmódot. Külsõ és belsõ tünetekre tizenkét orvosi receptet jegyeztek fel, melyben fõ szerepet kap az Aloe Vera. Az Aloe Vera a kultikus és orvosi használaton kívül, - amely a feljegyzések szerint fõleg a balzsamozásban, a füstölésben, valamint a székrekedés vagy a fejfájás és a nátha enyhítésében játszott szerepet, - a szépségápolásban is fontos volt. Kleopátra igen nagyra becsülte ezt a növényt, hogy bõre hamvasságát megõrizze, a friss levelek kocsonyás bélszövetét fürdõadalékként használta. Szemkörnyékének üdeségét pedig az aloé szárított részeibõl készített porral óvta meg. Elõször az arabok fejlesztettek ki olyan eljárást, amellyel kereskedelmi mennyiségû Aloe Vera kivonatot lehetett elõállítani. Préssel vagy egyszerûen lábbal taposva nyomták ki a levelek nedvét, ezt azután kecskebõrrel kibélelt talajmélyedésbe töltötték és a napon szárították. Az így nyert, alointartalmú nyersdrogot - így hívják a gyógyszerészetben a gyógynövények gyógyhatású anyagát - elsõsorban hashajtóként, de más célokra is használták. Arab kereskedõk révén jutott el a növény Európába és Ázsiába. Az aloé név az arab alloeh szóból ered, amely keserû, fényes anyagot jelent. Arab források szerint a Kr.e. IV. században állítólag Arisztotelész javasolta tanítványának Nagy Sándornak, hogy hódítsa meg az Indiai-óceánban elhelyezkedõ Szokotra szigetét az ott található gyógynövény miatt. A híres hadvezér számára a sziget megszállása ésszerûnek látszott, mert az Aloe Vera gyors gyógyulást igért sebesült katonáinak. Homály fedi, hogy Nagy Sándor véghezvitte-e ezt a vállakózást, az viszont bizonyos: az Ádeni-öböl közelében fekvõ sziget annak idején az Aloe Vera termesztésének, feldolgozásának és kereskedelmének központja volt. Nagy Sándor hódító hadjárataival egy idõben jutott el Görögországba ennek a gyógyhatású növénynek a híre. Hipporatész is, aki elsõként választotta el a gyógyítást a mágikus-vallásos tevékenységektõl, és igyekezett racionális magyarázatot találni a különféle betegségekre, ismerte az Aloe Vera gyógyító hatását. Késõbb Pedaniosz Dioszkoridész több oldalt szentelt ennek a növénynek "De Materia Medica" címû mûvében, amely egészen az újkor hajnaláig jelentõs hatást gyakorolt a nyugati orvoslásra. Az Aloe Vera már Kolombusz partraszállása elõtt nagy becsben tartott gyógynövény volt a trópusi Mexikó, Közép-és délamerika õslakosai körében. Kolumbiában például a gyerekek

kezét és lábát kenték be a levél friss kocsonyás belsejével, hogy megvédjék õket a rovarcsípésektõl.Az indiánok nem csak égési sebekre, vesegyulladásra és húgyúti fertõzésekre, valamint prosztatagyulladásra, hanem potencianövelõ szerként és az életkor meghosszabbítására is alkalmazták az Aloe Verát. Az indián mesékben is elõfordul az örök ifjúság forrása. Olyan kútról van itt szó, amelynek közepén egy Aloe Vera nõ van. A monda szerint az aki ennek vizében megmártózik, évekkel megfiatalodik. Amikor a spanyol hódítók és misszionáriusok partraszálltak az új kontinensen, nemcsak veszedelmet hoztak az õslakosokra, hanem azért volt néhány áldásos dolog is a tarsolyukban. Többek között az Aloe Vera, amely annak idején már meghonosodott Spanyolországban.A hódítók az új gyarmatokon sem akartak lemondani az Aloe Vera gyógyító hatásáról. Bár a spanyolok Hispaniolán, a mai Kubában és más karibi szigeteken is õshonos aloéfajokra bukkantak, ezek rendszeres termesztése és gyógyászati felhasználása csak az európai jezsuita szerzetesek révén indult be.

Aloe Vera mitosz és valóság
Az Aloe Vera helye kétségkívül a legfontosabb gyógynövények között van. Ennek ellenére hosszú idõn át nem töltött be olyan fontos szerepet a nyugati orvoslásban, mint amilyet gyógyerejének és sokoldalú felhasználási lehetõségeinek köszönhetõen megérdemelt volna. Feltehetõen abból adódik ez, hogy ennek a sivatagi növénynek - valódi hatásai mellett mindig misztikus erõket is tulajdonítottak.Az örök ifjúság és a halhatatlanság növényeként tisztelték - és ez természetesen olyan igény, amelynek még egyetlen gyógyerõvel rendelkezõ növény sem tudott eleget tenni. Ez sok orvos számára elegendõ ok volt arra, hogy megmosolyogja ezt az elképzelést és mellõzze ezt a növényt. Nem véletlen, hogy az Aloe Vera a Föld különbözõ, földrajzilag és kulturálisan eltérõ körülmények között élõ népei azonos tünetekre használták gyógynövényként. Az embernek évezredekre volt szüksége ahhoz, hogy a mindenkori környezetében élõ növényekrõl átfogó ismeretekre tegyen szert, és rájöjjön, hogy mely növények ehetõk, melyek nem, melyeket lehet gyógyításra használni és melyek jelentenek veszélyt számára. A legtöbb forgalomban lévõ gyógyszer a természetben található hatóanyagok párlatait, kombinációit, utánzatait vagy változatait tartalmazza. Ezeket az anyagokat korábbi idõk gyógyítói és orvosai is eredményesen alkalmazták annak ellenére, hogy nem ismerték a hatóanyagok pontos összetételét és nem igazolták tudományos módszerekkel a hatékonyságukat. Az aloéval kapcsolatban azonban más a helyzet: a harmincas évek óta különbözõ országokban folynak e növény hatásmechanizmusával kapcsolatos kutatások, amelyek során bebizonyosodott, hogy ez a látszólag jelentéktelennek tûnõ növény valójában meglepõ eredményekre képes.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful