Alekszander Szolzsenyicin

A GULag szigetcsoport
1918-1956

ÚJ IDŐ BUDAPEST · 1989

Oroszból fordította: Lektorálta: Borítóterv:

Szente Imre Székely Gábor, dr. Szőke György Vácz Tamás

A párizsi YMCA-Pressnél megjelent eredeti orosz nyelvű kiadás címe: „АРХИПЕЛАГ ГУЛАГ”. Az egész világra kiterjedő Copyright©1973 Alekszander Szolzsenyicin. A magyar nyelvű kiadás Copyright©1976 Danubia Druckerei Gmbh Nemzetőr. A kiadó a magyar nyelvű kiadás minden jogát – a nyomtatás, fotómechanikai előállítás, sokszorosítás, rádióadás, valamint a kivonatos utánnyomás jogát is – fenntartja magának. Autorisierte ungarische Übersetzung aus dem Russischen von IMRE SZENTE. Titel der bei YMCA-Press, Paris, erschienenen Originalausgabe: „АРХИПЕЛАГ ГУЛАГ”. („Archipelag GULAG”), Erste Auflage 1976. World copyright © 1973 by Alexander Solschenizyn. Ungarische Ubersetzung ©1976 by Danubia Drückerei-Nemzetőr, 8 München 50, Perchenhach-str. 88. Tel.: 150-3941. Alle Rechte der Verbreitung, in Druck, Vervielfältigung, auch fotomechanischer Wiedergabe, durch Funk, und des auszugsweisen Nachdruckes, sind vorbehalten.

ISBN 963 02 6854 0

Bár szorongó szívvel, mégis éveken át tartózkodtam ennek a már kész könyvnek a kinyomatásától: a még élők iránti kötelesség lehúzta a mérleget a holtak iránti kötelességgel szemben. Most azonban, hogy az Állambiztonság úgyis elkobozta ezt a könyvet, nem maradt más választásom, mint hogy haladéktalanul közzétegyem. A. Szolzsenyicin 1973. szeptember hó.

Tartalomjegyzék
I. BÖRTÖN IPAR.....................................................12 1. Letartóztatás..................................................................13 2. Csatorna- s lefolyórendszerünk története......................32 3. A kivizsgálás .................................................................94 4. A kékszalagosok..........................................................138 5. Első cella – első szerelem............................................168 6. Az a tavasz..................................................................217 7. A gépházban................................................................253 8. A törvény gyermekkora...............................................272 9. A törvény megemberesedik.........................................303 10. A törvény érett kora.....................................................335 11. A halálbüntetés............................................................389 12. A börtönbüntetés.........................................................410 II. ÖRÖKÖS MOZGÁS.............................................435 1. A Szigetvilág hajói.......................................................436 2. A Szigetvilág kikötői.....................................................472 3. Rabszolgakaravánok....................................................499 4. Az egyik szigetről a másikra........................................519 III. MEGSEMMISÍTŐ MUNKATÁBOROK......................544 1. Aurora ujjai..................................................................546

[3]

2. Arhipelág fölmerül a habokból.....................................559 3. Arhipelág metasztázisai...............................................595 4. Arhipelág megkövülése...............................................631 5. Arhipelág tartópillérei..................................................650 6. Megjöttek a fasiszták...................................................673 7. A szigetlakók élete.......................................................700 8. Nők a lágerban............................................................725 9. A bennfentesek............................................................746 10. Politikaiak helyett........................................................783 11. A betájoltak..................................................................810 12. Su-su-súgok valamit....................................................838 13. Egy rókáról két bőrt.....................................................858 14. Változtassunk sorsunkon !...........................................872 15. SIzo, BUR, ZUR.............................................................891 16. Az osztályrokonok........................................................900 17. Az „IFIK”.......................................................................918 18. Múzsák Gulágon...........................................................937 19. A foglyok nemzete.......................................................967 20. Kutyaszolgálat.............................................................994 21. A lágermelléki világ...................................................1021 22. Építünk.......................................................................1032 IV. LÉLEK ÉS SZÖGESDRÓT...................................1049

[4]

1. A tökéletesbülés........................................................1050 2. Avagy lezüllés ?.........................................................1069 3. Szabadság – szájkosárral...........................................1082 4. Embersorsok..............................................................1103

[5]

AZOKNAK AJÁNLOM, akik nem éltek addig, hogy ezeket elmondhassák. Bocsássanak meg ők nekem, hogy nem láttam mindent, hogy nem emlékszem mindenre, s hogy nem voltam képes mindent kitalálni.

[6]

Kb. 1940-ben barátaimmal figyelemreméltó hírre bukkantunk a Tudományos Akadémia Természet c. folyóiratában. Az állt ott apró betűkkel, hogy a Kolima folyó melletti ásatások során valahogy felszínre került egy földalatti jéglencse, egy megfagyott ősvilági folyó – és abba belefagyva egy ásatag (több tízezer éves) faunába tartozó néhány állatpéldány. Ezek a halak vagy tritónok, a képzett tudósító tanúsága szerint, olyan frissem s épségben őrződtek meg, hogy a jelenlévők, a jeget meglékelve ott helyben elfogyasztották őket, mégpedig a legnagyobb KÉSZSÉGGEL. A folyóiratnak bizonyára sikerült csodálatba ejtenie kisszámú olvasótáborát, hogy a halak húsa oly sokáig frissen megőrződik a jégben, de kevesen lehettek az olyanok, akik előtt megvilágosodott ennek a meggondolatlan hírecskének valóban kolosszális tartalma. Mi azonnal megértettük. Világosan, apró részleteiben magunk előtt láttuk az egész jelenetet, mily lázas sietséggel lyuggatták a jeget a jelenlévők, s lábbal tiporva az ichthyológia magasabb érdekeit, könyökükkel egymást taszigálva, hogyan szaggatták ki az ezeréves húsdarabokat, cipelték a tűzhöz, olvasztották meg s laktak jól belőlük. Megértettük, mert mi magunk is ama JELENLÉVŐK közül valók voltunk, a RABOKNAK abból a hatalmas, a világon semmihez sem hasonlítható néptörzséből, mely egyedül képes KÉSZSÉGESEN tritónt enni. Kolima pedig a legnagyobb és leghírhedtebb sziget volt, a kegyetlenség sarkvidéke abban a különös GULag országban, mely földrajzilag szétszórt ugyan, mint egy szigetcsoport, eszmeileg azonban kontinenssé forrt össze. Ebben a szinte soha nem látott, fel nem fedezett országban lakik a rabok népe. Ez a szigetvilág parcellákra szeletelte, tarka mintával szőtte be azt a másik országot, mely körülötte terült el, benyomult annak városaiba, ránehezedett az utcákra, – s mégis voltak olyanok, akiknek sejtelmük sem volt létezéséről, s bár elég sokan hallottak róla zavaros híreket, a teljes igazságot csak azok tudták, akik jártak ott. De mintha csak elvesztették volna beszélőképességüket azokon a szigeteken, hallgattak tapasztalataikról. Történelmünk egy váratlan fordulata napvilágra hozott valamit, bár elenyészően csekélyet, erről a szigetvilágról. De ugyanazok a kezek, melyek akkor béklyóinkat húzták szorosabbra, most békülékeny tenyerekkel fordulnak felénk: „Ne!
[7]

Ne!... Nem kell hánytorgatni a múltat!... Ki a régit emlegeti, fusson ki a létszeme!” Csakhogy a közmondásnak folytatása is van: „Aki pedig elfelejti, annak mind a kettő!” Múlnak az évtizedek – óhatatlanul begyógyítják a múlt sebeit, zúzódásait. Egyik-másik sziget megrendült s szétmállott ez alatt az idő alatt, a feledés sarki tengere görgeti felette hullámait. Az az idő is eljön, amikor ez a Szigetvilág, egész atmoszférájával és lakóinak csontjaival együtt, olyannak fog látszani, belefagyva egy jéglencsébe, mint valami valószerűtlen tritón. A szigetvilág történetét én nem merem megírni: nem jutottam hozzá, hogy elolvassam a dokumentumokat. De vajon hozzájut-e majd valaki valaha? Azoknak, akik nem akarnak EMLÉKEZNI, elég idejük volt (és lesz is) arra, hogy minden dokumentumot megsemmisítsenek. Azt a tizenegy évet, amit ott töltöttem, nem úgy éltem át, mint valami szégyent vagy nyomasztó rémálmot; ellenkezőleg: szinte megszerettem azt a természetellenes világot. Most pedig, hogy a szerencse jóvoltából számos elbeszéléshez s magánlevélhez juthattam hozzá, talán sikerül felszínre hoznom egy kis csontot és húst? – egyébként még eleven húst: egy ma is élő tritón húsát.

[8]

Ebben a könyvben nincsenek kitalált személyek, sem kitalált események. Az emberek is, a helyek is saját nevükkel fordulnak elő. Kezdőbetűkkel csak akkor, ha személyi meggondolások így kívánták. Ha pedig egyáltalában nincsenek megnevezve, az csak azért van, mert az emberi emlékezet nem őrizte meg nevüket. Azonban minden pontosan így történt.

[9]

Ennek a könyvnek a létrehozása meghaladta volna egy ember erejét. Azon kívül, amit magam mentettem ki a Szigetvilágból: saját bőrömön, emlékezetemen, fülemen és szememen kívül – a következő személyek szolgáltattak anyagot ehhez a könyvhöz, személyes beszámolók, emlékiratok és levelek formájában: (227 név felsorolása) Nem fejezem ki itt személyes hálámat nekik, hisz ezt a munkát közös erőfeszítésünk hozta létre, s együttesen szenteljük a meggyötörtek s a meggyilkoltak emlékének. Külön is szeretném megemlíteni a fenti névsorból azokat, akik, fáradságot nem kímélve segítettek bibliográfiai adatokkal alátámasztani ezt a művet, egyrészt működő könyvtárak könyvállományából, másrészt rég kiselejtezett s zúzdába küldött könyvekből – nem kis fáradságba került a sokszor utolsó fennmaradt példány felkutatása – továbbá azokat, akik a veszély órájában segítettek elrejteni, majd sokszorosítani ezt a kéziratot. De még nem jött el az az idő, hogy bátran megnevezhetném őket. Úgy illett volna, hogy a szolovecki láger veteránja, Dmitrij Petrovics Vitkovszkij legyen ennek a könyvnek a szerkesztője. De az a „fél élet”, amit OTT töltött el (láger-memoárjainak is ezt a címet adta: Fél élet), időelőtti paralízist hozott rá. Beszélni már nem tudott, de még el tudott olvasni néhány készre irt fejezetet s meggyőződhetett róla, hogy SEMMI SEM MARAD ELMONDATLAN. S ha még sokáig nem virrad fel hazánkban a szabadság, akkor ennek a könyvnek a terjesztése is nagy veszéllyel jár, ezért hálával kell meghajtanom fejemet jövendő olvasóim előtt is, az Ő NEVÜKBEN, akik elpusztultak. Mikor 1958-ban belekezdtem ebbe a könyvbe, nem ismertem sem emlékiratokat sem szépirodalmi műveket a lágerokról. A munkámmal töltött évek során, 1967-ig, egymás után kerültek a kezembe Varlam Salamov Kolimai történetei, D. Vitkovszkij, Je. Ginzburg, O. Adamova-Sliozberg emlékiratai. Ezekre hivatkozom is majd előadásom folyamán, mint mindenki által ismert (minden bizonnyal az is!) irodalomra. Szándéktalanul, saját akaratuk ellenére felbecsülhetetlen anyagot szolgáltattak ehhez a könyvhöz, számos fontos adatot, számot őriztek meg, sőt magát a levegőjét is ama kornak: M. Ja. Szudrab-Lacisz, N. V. Kriljenko (hosszú időn át állami főügyész),

[10]

utóda: A. J. Visinszkij jogász-asszisztenseivel együtt; akik közül lehetetlen külön is meg nem említeni I. L. Averbahot. Továbbá anyagot szolgáltatott ehhez a könyvhöz HARMINCHAT szovjet író is, élükön Makszim Gorkijjal; a Fehértenger csatorna c. szégyenletes könyv szerzői, mely az orosz irodalomban először dicsőíti a rabszolgamunkát. <01. A. I. Szolzsenyicin – „kevéssel korábban...” (1944, fedezékben, Siparnya)> <02. A. I. Szolzsenyicin – „ott...” (1946. július, Kalugai tábor, Moszkva)> <03. A. I. Szolzsenyicin – „közvetlenül a kiszabadulás után...” (1953. március, első fénykép a száműzetésből)>

[11]

I. BÖRTÖN IPAR

„A diktatúra korában, bár minden oldalról ellenséggel voltunk körülvéve, gyakran szükségtelen engedékenységet s lágyszívűséget tanúsítottunk”. Kriljenko: beszéde az IPAR-párt tárgyalásán

[12]

1. Letartóztatás
Hogy lehet eljutni erre a titokzatos Szigetcsoportra? Óránként repülnek oda gépek, úsznak oda hajók, dübörögnek vonatok – de ezeken nincs felirat, mely elárulná az utazás célját. A jegypénztárosok valamint a Szovturiszt és Inturiszt ügynökei zavarba is jönnének, ha oda kérnél jegyet. Ők semmit sem tudnak, nem is hallottak a Szigetcsoportról, annak még egy kis szigetéről sem a sok közül. Azok, akik a Szigetcsoportot kormányozzák, Belügyminisztérium iskoláin keresztül jutnak el oda. Azokat, akik a Bizottmány hívja be. Szigetcsoporton őrködnek, a a

Hadügyi

Akik pedig meghalni utaznak oda, mint én is, meg te is, Olvasó, azoknak elkerülhetetlen, kizárólagos útja – a letartóztatás. Letartóztatás! Mondjam-e, hogy itt végződik egész életed? Hogy úgy zuhan rád, mint a villámcsapás? Hogy elviselhetetlen lelki megrázkódtatás, mellyel nem mindenki tud megbirkózni, s mely gyakran megőrüléshez vezet? Ahány élőlény, annyi központja van a világegyetemnek. Mindegyikünk egy ilyen „világ közepe”, és a világ-építmény hullik darabokra, amikor feléd sziszegik: „Le van tartóztatva!” Ha téged letartóztattak, maradt-e még valami épen ebben a földindulásban? De elsötétülő agyunk úgysem tudatosítja ezeket a földcsuszamlásokat, hisz legyünk bár a legokosabbak vagy legyünk egyszerű lelkek, akkor sem tudunk, egész élettapasztalatunkból sem egyebet kinyögni abban a pillanatban, csak ennyit: „Én? Miért? – csak ezt a kérdést, melyet már milliók tettek fel milliószor előttünk, anélkül, hogy valaha is feleletet kaptak volna rá. Mert ez a letartóztatás: egyik pillanatról a másikra a legdrasztikusabban dobnak, löknek, préselnek át egy állapotból egy másikba. Míg életünk hosszú, girbe-gurba utcáján boldogan siettünk vagy boldogtalanul bandukoltunk, hányszor haladtunk el holmi kerítések, korhadt deszkapalánkok, agyagból döngölt sáncok, tégla-, beton- vagy vasfalak mellett! Nem is gondoltunk arra, mi lehet mögöttük. Meg sem kíséreltük, hogy szemünkkel,
[13]

eszünkkel mögéjük pillantsunk – pedig lám, éppen ott kezdődik GULag-ország, közvettén mellettünk pár méterre tőlünk. Azt sem vettük észre, mily tömérdek mennyiségű pontosan beillesztett s gondosan álcázott ajtócska, kiskapu van vágva ezekbe a kerítésekbe. Ezeket a kiskapukat mind-mind nekünk készítették. – S íme, hirtelen kivágódik egy ilyen végzetes ajtó, négy fehér, nem munkához, csak emberfogáshoz szokott férfikéz megragadja lábunkat, kezünket, gallérunkat, sapkánkat, fülünket – bevonszol bennünket, mint valami zsákot, a kapu pedig örökre becsapódik mögöttünk, s kívül rekeszti egész eddigi életünket. Kész! Le vagy tartóztatva! S minderre az ég világon semmi válaszod sincs, csak ez a báránybégetés: „É-én? Miért?...” Íme, ez a letartóztatás: egy vakító lobbanás, aztán egy ütés, mely a jelent egy csapásra a múltba taszítja; melytől a képtelenség teljes valósággá, jeleneddé változik. Ennyi! S ennél többet nem vagy képes felfogni belőle sem akkor az első percben, sem később, az első napokban. Akkor még pislákol feléd kétségbeeséseden át a remény cirkuszi játékholdja: „Ez tévedés! Majd kiderítik!” Minden egyéb, ami manapság a letartóztatás hagyományos, hogy úgy mondjam irodalmi képzetéhez tartozik, már nem a te kuszált emlékezetedben rakódik le s áll össze, hanem családodnak és szomszédaidnak emlékezetében. Ilyen például az éjjeli csengő éles hangja vagy a durva dörömbölés az ajtón. Ilyen a hetyke pribékek lábtörlőt nem látott csizmáinak vitézi benyomulása. Ilyen a mögöttük állongó, megfélemlített, elcsigázott tanú. (Hogy minek ez a tanú? Az áldozatok nem merik firtatni, a pribékek nem emlékeznek már rá, de a szabályzat így írja elő, hogy egész éjjel ott kell ülnie, reggel pedig aláírását adnia. Kínszenvedés ez az ágyából kiráncigált tanú számára is: csak jár egyik éjjel mint a másikon és segíteni szomszédai, ismerősei letartóztatásában.) A hagyományos letartóztatáshoz tartozik ez is: remegő kezek kapkodnak össze ezt-azt az elhurcolt számára, egy váltás fehérneműt, egy darab szappant, egy kis ennivalót; közben azonban senki se tudja, mi kell, mit szabad, hogy lenne legjobb öltözni, a végrehajtók pedig sürgetnek és elütik a dolgot: „Semmire sincs szükség. Majd kapnak ott enni, meg fűtve is van.” (Persze hazudnak. S csak azért hajszolják a családot, hogy nagyobb legyen a rémület.)
[14]

S még az is a letartóztatás hagyományai közé tartozik, hogy ezt követőleg, az elfogott szegény ördög elvezetése után órákig garázdálkodik a lakásban a kegyetlen, elnyomó, idegen erőszak, hogy feltúr, nyitogat, földre vet, letép a falról, mindent kiszór a padlóra a szekrényekből s az asztalfiókokból, kidöntöget, szétdobál, elrepeget, halomba hány a padló közepén, szétmorzsol a csizmája talpával. A házkutatás nem ismer kegyeletet. Mikor Inosin mozdonyvezetőt letartóztatták, a szobában egy kis koporsó volt, benne épp akkor meghalt gyermeke. A törvény emberei kifordították a gyereket a koporsóból, azt is átkutatták. A betegeket is kiborítják az ágyból, kötéseiket legöngyölik.1 S nincs az a képtelenség, amit a házkutatás alatt jónak ne tartanának: Csetveruhin régiséggyűjtőnél lefoglaltak „ennyi meg ennyi lap cári ukázt” – mégpedig a napóleoni háború befejezéséről szólót, a Szent Szövetség megkötéséről szólót, továbbá könyörgéseket az 1830-as kolerajárvány idejéből. Legkiválóbb Tibet-szakértőnktől, Vosztrikovtól nagy értékű régi tibeti kéziratokat koboztak el (az elhunyt tudós tanítványai csak harminc év múlva tudták üggyelbajjal visszaszerezni őket a KGB-től). A kelet-szakértő Nyevszkij letartóztatásakor tangut kéziratokat zabráltak el (huszonöt év múlva Lenin-díjjal tűntették ki utólag a már elhunyt tudóst ezek megfejtéséért). Kargernél a jenyiszei osztyákok archívumát „tisztogatták ki”, tilalom alá helyezték az írás- és betűrendszert, melyet a tudós állított össze – így maradt ez a kis nemzetiség írásbeliség nélkül. A értelmiség nyelvén hosszúra nyúlna mindent felsorolni, a nép így jellemzi röviden a házkutatást: „Fölveszik, amit le nem tettek.” Az elkobzott holmit elszállítják, néha azonban magával a letartóztatottal cipeltetik. Így vitte a saját vállán egy zsákban Nyina Alekszandrovna Palcsinszkaja elhunyt férjének, a hallatlan szorgalmú híres orosz mérnöknek jegyzeteit és leveleit egyenesen ODA, abba a garatba, melyben örökre, visszahozhatatlanul eltűntek. A letartóztatás után az otthon maradottakat egy feldúlt s kiüresedett élet hétköznapjainak hosszú sora várja. Aztán a csomag-beadás meg-megújuló kísérletei. Minden ablakfülkéből így mordul rájuk egy hang: „Nem szerepel jegyzékeinkben”, „Ilyen nevű nincs”. S még hozzá az ilyen ablakfülkék előtt öt nap
1

Amikor 1937-ben feldúlták doktor Kazakon intézetét, a „különítményesek szétverték a doktor által feltalált lizátokat tartalmazó edényeket, bár ott táncoltak-könyörögtek körülöttük a csodaszer megkíméléséért a már kigyógyított s a még kezelés alatt álló nyomorékok. (A hivatalos verzió szerint a lizátok mérgeknek tekintendők – mi lehet az oka, hogy mégsem őrizték meg őket mint tárgyi bizonyítékot?) [15]

s öt éjjel kell a sorban topogni a leningrádi nyomor napjaiban. Aztán fél- vagy egy év múlva úgy lehet a letartóztatott maga hallat magáról vagy pedig odavetik a kérdezőnek: „Levélváltás jogától megfosztva”, ami majd nem biztosan ezzel egyértelmű: agyonlőtték.2 Ilyen képet alkotunk mi magunknak a letartóztatásról. És valóban a fent leírt típusú éjszakai letartóztatást kedvelik nálunk, mert annak figyelemreméltó előnyei vannak. A lakásban élők az első dörömbölésre valamennyien megdermednek a félelemtől. A letartóztatottat a meleg ágyból húzzák ki, ott áll még álomittas gyámoltalanságban, zavaros ítélőképességgel. Éjjeli letartóztatásnál; a pribékek erőfölénye kétségtelen: többen s fegyveresen jönnek valaki ellen, aki még a nadrágját sem ért rá felrángatni, az elfogás és házkutatás alatt egész biztosan nem gyűlik össze a kapualjban az áldozat esetleges párthíveinek csoportja. Elmennek egy nap egy lakásba, majd még egybe, holnap a harmadikba és a negyedikbe: ez a kényelmes beosztás lehetővé teszi az operatív személyzet helyes kihasználását s azt, hogy a személyzet létszámát sokszorosan meghaladó tömeg városlakót dughassanak börtönbe. Aztán azért is előnyös az éjszakai letartóztatás, mert a szomszéd házakból s a város utcáin nem látják, hány embert vittek el az éjjel. Az esemény megrémíti ugyan a közvetlen szomszédokat, a távolabbiak azonban észre sem veszik. Mintha csak meg sem történt volna. Ugyanazon az aszfaltcsíkon, melyen éjjel a rabkocsik száguldoztak, nappal az ifjú nemzedék lépdel zászlókkal és virágokkal zengi felhőtlen dalait. A „fogdmegeknek” azonban, akiknek egész életét csak a letartóztatások töltik ki, s akiknek a letartóztatottak rémülete elcsépelt és unalmas, sokkal szélesebb áttekintésük van a letartóztatási folyamatról. Ők egy hatalmas elmélet birtokában vannak, mert nem kell együgyűen azt gondolni, hogy ilyesmi nincs. A letartóztatásban fontos rész-tanfolyama az általános börtön-tudománynak, s alapjául egész társadalomelmélet szolgál. A letartóztatások különféle jegyek szerint osztályozhatók: lehetnek éjjeliek és nappaliak; otthoniak, munkahelyiek és utazás közbeniek; első ízben történők és ismétlődők; egyesek és csoportosak. Megkülönböztethetők továbbá aszerint, hogy
2

Szóval: „átkozott körülmények közt élünk, amikor az ember nyomtalanul eltűnhet, s legközelebbi hozzátartozói, felesége, anyja... évekig nem tudják mi lett vele”. Hát nem így van? Ezt Lenin írta még 1910-ben Babuskinnekrológjában. Mondjuk ki azonban egyenesen: Babuskin fegyvereket szállított a felkeléshez, s fegyver által veszett el. Tudta, mire vállalkozott. Ezt azonban nem lehet elmondani rólunk, nyulacskákról. [16]

mekkora váratlanságot igényelnek, mekkora ellenállással találkozhatnak (bár tíz- meg tízmillió esetben egyáltalán nem vártak s nem is tapasztaltak ellenállást.) Különböznek a letartóztatások a házkutatási parancs komolyságára nézve is3; valamint hogy kell-e, nem kell-e jegyzéket felvenni az elkobzott holmiról, le kell-e pecsételni néhány szobát, esetleg az egész lakást; le kell-e tartóztatni egy füst alatt az asszonyt is a férj után, a gyerekeket pedig otthonba irányítani, vagy esetleg száműzetésbe küldeni a családtagokat s lágerba a nagyszülőket is. Nem, nem: letartóztatás és letartóztatás között igen nagy alaki különbségek vannak. A magyar Mendel Irma (1926-ban) szerzett valahogy a Kominternben két jegyet a Nagy Színházba az első sorok egyikébe. Klegel nyomozó udvarolt neki, a nő őt hívta meg. A legnagyobb meghittségben nézték végig együtt az előadást, s ezt követően a férfi elvitte hölgyét – egyenesen a Lubjankába. S ha 1927-ben egy virágözönös júniusi napon a Kuznyec-hídon egy fiatal dandy bérkocsiba ülteti Anna Szkripnyikovát, egy teltarcú, barna hajfonatú szépséget, aki éppen egy ruhának való kék szövetet vásárolt magának (a kocsis már kapcsolt és a homlokát ráncolja: a Szervek nem fizetnek!) – akkor tudd meg, hogy itt szó sincs szerelmi találkáról, hanem ez is letartóztatás: a Lubjankánál befordulnak és eltűnnek a kapu sötét torkában. És ha (huszonhét tavasz elteltével) Borisz Burkovszkij másodkapitány fehérzubbonyosan, drága kölni illatot árasztva tortát rendel egy kisasszonynak, ne hidd, hogy ez a torta eljut a kisasszonyhoz, ó nem: a nyomozók kése fogja azt felszeletelni, s a kapitány így viszi be magával első cellájába. Nem hanyagolták el nálunk a nappali letartóztatást sem, ó nem, tartóztattak le utazás közben is, nyüzsgő embertömegben is. De ezt nagyon finoman csinálták, s milyen csodálatos! – maguk az áldozatok teljes egyetértésben a végrehajtó szervekkel oly

3

Van is külön Házkutatás-tudomány is (én is olvastam véletlenül egy brosúrát az Alma Ata-i jogász levelező-tagozat anyagából). Nagyon dicsérték ott azokat a juristákat, akik kutatások alkalmával nem voltak restek átforgatni két tonna trágyát, hat köbméter tűzifát, két szekér szénát, továbbá letisztították a havat egy egész háztáji földdarabról, szétszedtek pár téglakemencét, emésztőgödröket túrtak szét, lefolyókat vizsgáltak meg, kutattak kutyaólakban, tyúkketrecekben, seregély-odúkban matracokat hasogattak fel, letépték a ragtapaszokat az emberek testéről, sőt kihúzták a műfogakat is, hogy esetleg találnak bennük mikro-kópiákat. Melegen ajánlják a tanulóknak hogy személymotozással kezdjék s azzal is végezzék (egy óvatlan pillanatban eldughattak valamit a már átkutatott holmiból); s azt is, hogy a nap folyamán később még egyszer térjenek vissza ugyanarra a helyre, s tartsanak újból házkutatást. [17]

„nemesen” viselkednek, amennyire csak kitelik tőlük, csakhogy észre ne vétessék az élőkkel egy halálraszánt pusztulását. Nem lehet bárkit letartóztatni otthon az ajtó előzetes figyelmeztető megkopogtatása után (ha egyszer kopogtat, ki lenne más, mint a házbizalmi vagy a postás?), a munkahelyen sem megy akárki letartóztatása. Ha az áldozat rosszhiszemű, kényelmesebb őt elfogni kiszakítva szokott környezetéből, családtagjai, munkatársai, eszmei rokonai, bizalmasai köréből; így aztán nem sikerül megsemmisítenie, eldugnia, továbbadnia semmit. Magas rangú katonai vagy pártvezetőségi személyeknek néha előbb új beosztást adnak; szalonkocsiba ültetik, s útközben tartóztatják le őket. Holmi névtelen halandót pedig, akit halálra rémített a letartóztatási hullám, s aki már egy hete leverten viseli a főnökség lapos pillantásait, egyszerre csak behívatnak a szakszervezeti bizottságba, s ott sugárzó arccal felajánlanak neki egy beutalót valamelyik Szocsi üdülőbe. Az ürge elérzékenyedik, íme, mily hiábavalók voltak a félelmei. Hálálkodik, ujjongva rohan haza, becsomagolni a bőröndbe. Két órája van csak a vonatig, veszekszik késedelmeskedő feleségével. No végre, a pályaudvar! Még van idő. A váróteremben vagy a sörös pultnál odakiabál neki egy rokonszenves fiatalember: „Nem ismer meg, Pjotr Ivanics?” Pjotr Ivanics zavarban van: „Nem, kérem szépen, bár...” A fiatalember szinte túlárad a készségtől és a szeretetreméltóságtól: „Hogy-hogy nem, mikor én meg olyan jól emlékszem önre?” – és tisztelettel meghajol Pjotr Ivanics felesége előtt. „Megengedi, asszonyom, hogy egy percre elraboljam a férjét?” A hitves megengedi, az ismeretlen bizalmasan belekarol Pjotr Ivanicsba és elvezeti – örökre vagy tíz évre. A pályaudvar meg nyüzsög körülöttük; és nem vesz észre semmit... Polgártársak, ti, kik szerettek utazni! Ne felejtsétek el, hogy minden pályaudvaron van GPU kirendeltség s néhány fogda is! A látszat-ismerősöknek ez a tolakodása oly makacs, hogy aki nem részesült a lágerok farkas-nevelésében, nem is tudja egykönnyen lerázni. Ne hidd, hogy ha az amerikai követség munkatársa vagy például Al...r D.-nek hívnak, akkor nem – tartóztathatnak le világos nappal a Gorkij utcában, a Központi Színház közelében. Ismeretlen barátod az embersűrűn át rohan feléd, ölelésre tárva karjait: „Szá-sa!” Dehogy titkolódzik, inkább kiabál: „Vén csataló! Ej; de rég nem láttalak!... No, de menjünk kicsit oldalt, hogy ne zavarjuk az embereket.” Azonban ott oldalt a járda szélénél éppen most állt meg egy Pobjeda... (Néhány nap múlva a TASzSz méltatlankodva
[18]

nyilatkozik minden újságban, hogy az illetékes hivatalos körök semmit sem tudnak Al...r D. eltűnéséről.) Dehát ez is valami? Végrehajtottak ilyen elfogatásokat a mi derék fiaink még Brüsszelben is (így fogták el Zsora Blednovot), nemhogy Moszkvában! El kell ismerni a Szervek érdemeit: egy korban, amikor a szónoki beszédek, a színdarabok s a női divat modelljei mintha csak futószalagon készültek volna, a letartóztatások a legnagyobb változatosságot mutatják. Félrehúznak az üzem folyosóján, miután igazoltad magad a belépési engedéllyel – s máris el vagy fogva. A hadikórházból hurcolnak el 39 fokos lázzal (Ansz Bernstein), és az orvosnak egy szava sincs letarlóztatásod ellen (no hiszen, próbálna csak tiltakozni!); egyenesen a műtőasztalról visznek el, mikor gyomorfekéllyel operálják (N. M. Vorobjov körzeti tanfelügyelőt 1936-ban) – s félholtan, véresen löknek be a cellába (emlékezik vissza Karpunyics); kiharcolod az engedélyt (Nagya Levickaja), hogy viszontláthasd elítélt anyádat, engedélyt kapsz – csakhogy szembesítés és letartóztatás lesz belőle. A Gasztronomban behívnak a megrendelési osztályra s ott tartóztatnak le; letartóztat egy zarándok, aki Krisztus nevében nálad éjszakázott, letartóztat egy szerelő, aki a gázórát jött leolvasni, letartóztat egy kerékpáros, aki beléd ütközött az utcán, egy vasúti kalauz, egy taxisofőr, egy takarékpénztári hivatalnok, egy mozis mindezek letartóztathatnak, s csak akkor láthatod meg a jól álcázott bordóvörös igazolványt, mikor már késő. Néha valósággal játék-színezetük van a letartóztatásoknak, annyi burjánzó lelemény, túltengő energia van beléjük fektetve, pedig úgy sem állnának ellent az áldozatok. Az ügynökök talán ezzel akarják igazolni tevékenységük és nagy számuk szükségességét. Pedig úgy tűnik, elég volna csak behívókat szétküldeni a kiszemelt nyusziknak, s a kitűzött órában, sőt percben maguk jelennének meg motyójukkal az Állambiztonság fekete kapujánál, hogy elfoglalják padlórészüket a számukra kijelölt cellában. (Hiszen a kolhozparasztokat éppen így fogják el, csak nem caplatnak éjnek évadján viskóikba az úttalan utakon?! Egyszerűen beidézik a falutanácsra s ott fogják el őket. A közönséges melóst meg az irodába hivatják.) Persze minden gépezet nyelőképességének megvan a határa, azon túl nem működik. 1945-48-ban, ezekben a túlfeszített, nyomasztó években, amikor szerelvény szerelvény után hagyta el Európát, és a vonatoknak egyszerre kellett volna befogadni és GULag-ra szállítani azokat a tömegeket, már nyoma sem volt annak a pazarló játéknak, sőt maga az elmélet is erősen felhígult, lehullottak a rituális tolldíszek, s tízezrek letartóztatása
[19]

nyavalyás névsorolvasássá fajult: odaálltak a névjegyzékkel, s az egyik szerelvényből kiszólítgatták, a másikba berakták az embereket, ebben állt az egész letartóztatás. Néhány évtizeden át épp az volt jellemző nálunk a politikai letartóztatásokra, hogy teljesen ártatlan embereket fogtak le, akik éppen ártatlanságuk tudatában nem gondoltak a legkisebb ellenállásra sem. Általánosan elterjedt a fatalizmus érzése, az a hiedelem is ennek a mi helyi-útlevél rendszerünk mellett meglehetős alapja is volt, hogy a GPU-NKVD elől úgy sem lehet elmenekülni. Így még letartóztatás-járvány dühöngése idején, amikor az emberek, mielőtt munkába mentek, mindennap elbúcsúztak a családjuktól, mert nem lehettek biztosak benne, hogy este hazatérnek, még akkor sem szökött meg szinte senki (csak néhányan végeztek magukkal). Így kellett ennek lennie. Békés birka – farkasfogra való. Ez részben azért is volt így, mert az emberek nem voltak tisztában a letartóztatás-járvány mechanizmusával. A „Szerveknek” legtöbbször nem voltak mélyebb indokaik, melyek alapján kiválogatták, kit kell letartóztatni, ki marad bántatlan, csak bizonyos kontrollszámok teljesítésére törekedtek. A számok teljesítése történhetett tervszerűen, de ölthetett valódi rögtönzés-jelleget is. 1937-ben egy asszony bement a novocserkaszki NKVD várószobájába megkérdezni mi legyen a sorsa letartóztatott szomszédnője táplálék nélkül maradt csecsemőjének. „Üljön le, – mondták neki – mindjárt kivizsgáljuk.” Miután elüldögélt ott pár óráig, kivezették a várószobából s bevezették egy cellába, gyorsan kellett ugyanis kikerekíteni a számot és nem volt elég emberük, akiket szétküldjenek a városba, ez az asszony meg itt volt kapóra! De van ellenpélda is: a lett származású Andrej Pavelért Orsában eljött az NKVD, hogy letartóztassa, ő azonban nem nyitott ajtóé, hanem kiugrott az ablakon, sikerült megszöknie s egyenesen Szibériába utaznia. S bár ott a saját neve alatt élt, s okmányai alapján világos volt, hogy Orsából való, SOHA le nem ültették még csak be sem idézték a Szervek, s a gyanúnak még csak árnyéka sem esett rá. Háromféle körözés van ugyanis: össz-szovjet; köztársasági és területi; a letartóztatottakért pedig az eseteknek több mint a felében nem bocsátottak volna ki területinél tágabb körözést letartóztatási járvány idején. Valakit, akit véletlenszerű körülmények, talán egy szomszéd feljelentése alapján tettek a listára, könnyen be lehetett helyettesíteni egy másik szomszéddal. A. Pavelhoz hasonlóan mások is, akik véletlenül beleestek egy razziába vagy bennrekedtek egy körülzárt
[20]

lakásban, ha volt merszük és rögtön megszöktek, még mielőtt kérdeztek volna tőlük valamit, – örökre megúszták az elfogatást és a felelősségre vonást, míg azok, akik maradtak, hogy bevárják, míg kiderül az igazság, megkapták a maguk börtönéveit. És szinte mindenki, a túlnyomó többség, így viselkedett gyáván, gyámoltalanul, sorsába beletörődve. Persze az is igaz, hogy az NKVD, ha nem találta meg, akit keresett, írásos kötelezvényt vett a rokonoktól, hogy nem utaznak el és természetesen semmi sem akadályozhatta meg abban, hogy a hátramaradottakból ne kárpótolja magát a szökésben levőért. Az általános bűntelenség általános tétlenséget szül. Téged talán nem fognak el?! Talán te megúszod! A. I. Ladizsenszkij falusi főtanító volt Kologrivoban. 1937-ben odament hozzá egy paraszt a vásáron s átadott egy üzenetet: „Alekszandr Ivanics, utazz el, rajta vagy a listán!” Ő azonban, maradt: hisz rajtam áll vagy bukik az egész iskola, az „ő” gyerekeik is hozzám járnak, hogy foghatnának le engem? (Néhány napra rá letartóztatták.) Nem mindenkinek adatik meg, hogy mint Ványa Levitszkij már tizennégy éves korában rájöjjön: „Minden becsületes embernek börtönbe kell jutnia. Most apám ül, ha felnövök, engem is leültetnek.” (Őt huszonhárom éves korában ültették le.) A többség görcsösen kapaszkodik a pislákoló reménybe: ha egyszer ártatlan vagy, hogy vihetnének el? EZ TÉVEDÉS! Már vonszolnak a gallérodnál fogva, de te még mindig azt hajtogatod magadban: „Ez tévedés! Kivizsgálják – kieresztenek.” Tömegesen ültetnek le másokat, ez is őrültség, de mindenkinek az életében lehetnek homályos foltok: „Ki tudja, talán ez mégis csak...” De hogy te! – te aztán egész biztos, hogy ártatlan vagy! Még mindig olyan intézménynek hiszed a Szerveket, amelyre érvényesek az emberi-logikai törvények: kivizsgálják – kieresztenek. S ha így van, miért kellene menekülnöd? S hogy gondolhatnál ellenállásra? Hisz csak rontanál a helyzeteden, csak akadályoznád, hogy rájöjjenek a tévedésükre! Nem hogy ellenállnál, inkább lábujjhegyen mégy le a lépcsőn, ahogy kívánják tőled, hogy meg ne hallják a szomszédok.4
4

Ahogy később a lágerokban rágódtunk rajta: mi lett volna akkor, ha minden egyes pribék, aki éjjeli letartóztatásra indult, bizonytalanságban lett volna afelől, visszatér-e élve, s elbúcsúzott volna a családjától? Ha a tömeges bebörtönzések idején, mondjuk Leningrádban, amikor leültették a város negyedrészét, az emberek nem ültek volna meg odúikban, a főkapu mindent csapódására s a lépcsőről hallatszó neszekre elalélva a félelemtől, hanem megértették volna, hogy nincs több veszteni valójuk, s fürgén kelepcét állítottak volna az előszobában, néhány ember fejszével, kalapáccsal, piszkavassal, ami éppen akad? Hisz úgyis tudta mindenki, hagy ezek az [21]

s akármilyen vérszomjas volt Sztálin. Az ellenzék képviselője. és az a gondolat. fehérneműs szekrényében. élelemkorlátozást s katonai fegyelmet az üzemvezetőséggel szemben. Sokak számára e személyes érzelmek s kötöttségek. Kijöttek Moszkvából a Centrálkomitétól a munkásokhoz. és szidta a munkásokat lazaságukért. Nem volt bennünk elég szabadságszeretet. nem is találnak semmit. amikor elveszik a derékszíjadat? Vagy akkor. melyekről sejtelmünk sem lehet. De egyszerre titkos naplóját vették a kezükbe. mi ellen kell még védeni őket s mire kellenek még nekik jogok. Akadémia geológiai éjszakai micisapkások nem járnak jóban – így tévedés nem esik: mindenképpen gyilkos az. [22] . hogy veszekedést kezdjen érte az ember (mikor a letartóztatott gondolatai ama nagy kérdés körül forognak: miért?) – de éppen ezek az apró huzavonák állnak össze elkerülhetetlenül letartóztatássá. valamint áldozatokat követelt: ingyen túlórázást. mint a Lubjanka. Grigorjev. Amikor pedig fellépett a központi irányzat képviselője. egyszerűen nem értették. Ju. akit megnyuvasztasz. lustaságukért. Ha így. Ó mennyi minden töltheti be egy újdonsült letartóztatott lelkét – csak erről magáról könyvet lehetne írni! Olyan érzelmek. – ujjongásban és tapsban tört ki a gyűlés. melyeket a letartóztatás darabokra tép. hogy ellenséges érzelmű idegen suhancok olvassák el. Larin megmagyarázta a munkásoknak. hogy megbeszéljék a szakszervezetek körüli vita lényegét. akit kint hagytak az utcán – elkergetni vagy kilyuggatni a gumikat! A Szerveknek hamarosan nem lett volna elég emberük s járművük. melyet még anyjának sem akart volna megmutatni. nagyobb rémülettel töltötte el. hogy a szakszervezet dolga őket védelmezni az adminisztrációval szemben. amelyeket senkinek sem szabad megnyirbálni. (Arthur Ransom leír egy munkásgyűlést Jaroszlavlban 1921-ben. Az. erősebbek lehetnek még a börtöntől való félelemnél. Kevés az olyan eszes és hidegvérű.. vagy a politikai eszméknél is. A munkások teljes közönnyel viszonyultak az ügyhöz. Amikor 1921-ben letartóztatták a 19 éves Jevgenyija Dojarenko-t és három fiatal csekista turkált az ágyában... a lány nem vesztette el nyugalmát. hogy nekik kivívott jogaik vannak. leállt volna az egész pokoli gépezet. azután siettünk alávetni magunkat s SZÍVESEN vetettük alá magunkat. Mi egyszerűen RÁSZOLGÁLTUNK mindenre. a Tud. Aztán ott az a rabkocsi a magányos sofőrrel. amikor a sarokba állítanak? Vagy amikor át kell lépned a ház küszöbét? A letartóztatás annyi apró részletből tevődik össze. ha úgy.Meg aztán – mikor is kellene tulajdonképpen ellenszegülni? Akkor-e. mert tudta: semmi sincs ott. aki nem készült fel lélekben az erőszakra. aki egy pillanat alatt a helyzet ura lesz. amit írt. számtalan semmiségből – egyik sem éri meg magában. Tizenhétben egy feltartóztathatatlan kisülésben mindent kiadtunk magunkból. S még kevésbé volt meg a helyzet valódi ismerete.. mindig gyengébb az erőszaktevőnél. ami következett. minden vasrácsával s kazamatájával együtt.

még mindig késlekednek – ez ám csak a megpróbáltatás és gyötrelem. Csakhogy a „szabad világ” is kilökte már öt magából. hogy találkozhat idősebb elvtársaival (már egy sem volt szabadlábon) s világnézeti nevelésben részesülhet. amikor 1948-ban érte elbarikádozta magát és két órán át égette papírjait. hálaéneket zengett az Úrnak. Távollétében háromszor is jártak moszkvai lakásán. sokszor volt ez így a letartóztatási járvány idején. őt azonban csak nem fogták el. „Ellenállás! Hol volt hát a ti ellenállástok?” – akiknek szerencséjük volt. hogy őt börtönbe zárják. De könyvünkben azokra is ki kell térnünk. rosszabb minden letartóztatásnál s nem csak a gyenge idegzetűeknek! Vaszilij Vlaszov. miután visszautasította pártonkívüli jóakaróinak szöktetési tervét. hogy amikor 1942-ben mégiscsak letartóztatták. sőt az ÖRÖM érzése az uralkodó. De nem kezdődött. [23] . akik szenvedtek és tűrtek. Vera Ribakova. Ebben a fejezetben csak a tömegről szólunk. a Szuzdál-i elkülönítő táborról álmodozott: csak ott volt ugyanis reménye arra. hogy letartóztassák. szociáldemokrata diáklány. magadfajtájúakat. 1934-ben Alma Atába utazott. A lelkész annyira kimerült ettől a hajszolt élettől. csak nem akarták elfogni! Ő csak szemtől-szembe tudta fogadni a csapást – úgy is fogadta. azt is elfogják. miért ültettek le. akit még többször fogunk említeni. míg szabadlábon volt. Mikor körülötted ezt is.intézetének igazgatója. hogy a letartóztatottban a megkönnyebbülés. asszonyhívei fogadták a pályaudvaron s nem engedték haza. Az is megeshet. akiket nem tudni. hogy meglátogassa száműzött híveit. szociálforradalmár. hol a másik lakásban. Amikor visszajött. 1924-ben méltatlannak tartotta magát arra. akik az új időkben is igazi „politikaiak” maradtak. ott kellett volna kezdődnie az ellenállásnak. – Ezek a leányok büszkén s örömmel mentek a börtönbe. de érted még mindig nem jönnek. rögtön a letartóztatásnál. ő azonban még fiatal s még semmit sem tett Oroszországért. jöttek. a „nyuszikról”. nyolc éven át bújtatták hol az egyik. akkor megnyugodott és fogsága első napjaiban remekül érezte magát. Iraklij atya. lelkész. Igen. hiszen Oroszország legjobbjai kerültek oda. szinte belebetegedett abba. Jekatyerina Olickaja. hogy a Kadij-i járás egész vezetőségét letartóztatták (1937-ben). így szidják most azokat. rettenthetetlen kommunista.

soha meg nem ismétlődő pillanat. nekem kellett őket a [24] . S nincs betömve a szád. nem siettek mind kereket oldani!) A vagány legények rögtön zavarba jöttek.S íme. nem hagyta magát. s most azon a címen. amikor a meghunyászkodás még nem lágyította meg annyira az agyunkat. alamuszi rábeszélésre. Hármuk közül egy sem ismerte a várost. Ki kellene kiabálnod. de valójában a géppisztolyok csak akadályozták őket a négy dögnehéz koffer cipelésében – a holmit Németországban zabrálták részben maguk. akik éppoly büntetlenek s éppoly kiszolgáltatottak. de kellett egy ilyen tömeg is! Az arra járók nem sütötték le a szemüket. Az asszony belekapaszkodott egy lámpaoszlopba. (Ehhez egy ilyen nő kellett. Kiálthatnál s feltétlenül KIÁLTANOD kellene. hazahozták a családokhoz. sikoltozni kezdett. több ízben naponta. hogy van egy rövid.) De cserepes ajkaid közül egy hang sem tör elő. Hogy alattomban milliók felett tartanak véres ítéletet. s nekem kellett kigondolnom a legrövidebb utat a börtönbe. részben parancsnokaik a 2. „Szigorított kíséretnek hívták ezt. Hogy álruhás gazemberek fogdossák össze a lakosokat. a város minden részében. mint velem (bennem már megbíztak a hosszú utazás után). Éjjel aztán elhurcolták a Lubjankába. két cseka-pribék egy asszonyt akart letartóztatni világos nappal a Szerpuhov-téren. Fehér-orosz front Szmers-kémelhárító osztagánál. mert naplóm s egyéb műveim voltak benne. már visznek is. Tömeg gyűlt oda. száz meg száz ember között kísérnek. Tizenegy nappal letartóztatásom után három szmersparazita. Nappali letartóztatásnál elkerülhetetlen. vagy egész nyíltan. hogy letartóztattak. hogy engem kísérnek. Az ötödik bőröndöt én cipeltem. kivont pisztolyokkal a tömegen át. Az ő munkájuk nem bírja el a nyilvánosság fényét. s a gondtalan járókelők tömege sétafikáló barátoknak néz benneteket: téged s hóhéraidat. Nekem is volt alkalmam kiáltani. Hogy hazug feljelentés alapján fogják le őket. S ha polgártársaink ilyen sikolyokat hallanának. amikor vagy leplezetten. bizonyítékul ellenem. akik többet törődtek négy. nem valami nagy kedvvel. Beültek az autóba s elmenekültek. (Ha akkor egyenest a pályaudvarra megy s elutazik az az asszony! De nem: hazament s otthon töltötte az éjszakát. nem is egyszer. talán csak felhördülnének?! Talán nem menne olyan könnyen a letartóztatás? 1927-ben. hadizsákmánnyal megtömött bőröndjükkel. a moszkvai Fehér-orosz pályaudvarra kísért.

fel. íme. S végül vannak olyanok is. kijutottam. amelyben sohasem voltak összetévesztettem a külügyminisztériummal.. szabadok közt. a fenyegetésekről. hogy a minimum tíz év) – mint valami csoda folytán. Legalább egy tucat tetszetős érve van kéznél mindenkinek. – miért cselekszik helyesen. pedig az oldalam nyomta már a rothadt szalmát a kübli mellett. vonulnak. s már négy napja járok-kelek. vonulnak. a verésről. ezért nem tudjuk. hallani az igazat. hogy akit egyszer letartóztattak. azt többé nem engedik ki. hogy alkalomadtán kitörjenek. hogy tudnák. úgy sétáltam ezekkel a banditákkal a minszki peronon – de hisz az állomás még romokban hever. ahol cellatársaim már kioktattak (a nyomozók furfangjairól. hogy nem áldozza fel magát.Lubjankába kísérni. hozzám a ragyogó kupola alá. ha csak egy szócskát is – hogy lehet. MIT kiáltson. Némelyek még bíznak a szerencsés kimenetelben s félnek. rám sem néznek. hogy a kiabálással mindent elrontanak (hisz nem jutnak hozzánk hírek a másvilágról. arról. [25] . a nemtudás mélyéről. szám kóstolta már a börtönlevest – miért hallgatok hát? Miért nem világosítom fel a becsapott tömeget ebben az utolsó pillanatomban a nyilvánosság előtt? Hallgattam Brodnyicában. háromszor huszonnégyet a fronti kémelhárítónál.) (én meg Miután huszonnégy órát töltöttem a hadseregi kémelhárítónál. hogy az elfogatás pillanatában már úgyis eldőlt a sorsunk. mi mindent kellene odakiáltani a népnek. a csarnok villanyfényben úszik. szemem látta már a helybenhagyottakat s álmatlanokat.. Úgy látszik. hogy én meg hallgatok? !. Mások még nem jutottak el az érettségnek arra a fokára. aki semmiben sincs elkötelezve? Ő egyszerűen NEM TUDJA. mint aki szabad. Hiszen csak a forradalmárok ajkán vannak mindig készenlétben a jelszavak. Most pedig a Fehérorosz metróállomás fehér kupolás emeleti kerek csarnokába húzom magam után a szmers-legényeket. de honnan vegye azokat a békeszerető kispolgár. a lengyel városban – de ott talán nem is értenek oroszul? Egy szót sem kiáltottam Bjelosztok utcáin – de a lengyeleknek ehhez talán nincs is semmi közük? Egy hangot sem ejtettem Volkoviszk állomásán. Mint akinek rendben van a szénája. de hisz majdnem néptelen volt. fülem hallotta már az igazat. s azon már úgysem lehet rontani). s lentről felfelé két párhuzamos mozgólépcsőn sűrűn összezsúfolva emelkednek egyenesen felénk a moszkvaiak. mégpedig a legrosszabb változat irányában. Végtelen szalagként érkeznek onnan.

kétezer kétszáz meghallja itt a kiáltásomat – de mi lesz a kétszázmillióval?. én feleletet kaptam. s egyszerre négy kézzel ragadta meg a sapkacsillagot. miközben drámai hangon kiáltotta: „Le van tartóztatva!” S én. nem gyanítva semmi csalafintaságot. hogy valamikor kétszázmilliónak fogok odakiáltani. akiknek a szeme már túl sokat látott ahhoz.akiknek annyira túlcsordul a szívük. hogy néhány összefüggéstelen kiáltásban egyszerre kiönthessék ezt a tengert.. még mindig kevés! Kétszáz. A brigádparancsnok behivatott a parancsnokságra. míg ki sem nyitom a számat. csodák csodája.. Nem kiáltok a Metropol hotelnél sem. a váll-lapokat. csak ezt: – Én? Miért? Bár erre a kérdésre általában nincs felelet. valami ürüggyel elkérte a pisztolyomat. Nem ragadott ki szeretteim öleléséből. Tespedt európai februárban szippantott el a Balti tenger egy keskeny földnyelvéről. megtépázva nem találtam ki semmi okosabbat.. a derékszíjat s a tábori táskát. Hallgatok az Ohotnij Rjad metróállomáson is. mely köztem és a [26] . mely engemet szólított – igen... a lehető leggyorsabban vonszoltak a kijárat felé – hirtelen felzendült mögöttem egy erős hang. Ezt már csak azért is meg kell említeni. csak megszokott hadosztályomtól s a háború utolsó hónapjainak jeleneteitől. ahol vagy mi fogtuk körül a németeket vagy azok minket – s nem fosztott meg mástól. s mivel a német belövésektől rázkódó ablaküvegek igyekvésre nógatták őket. politikai eszmefuttatásokat. amit csak ember elképzelhet magának. a mozgólépcső feltartóztathatatlanul szállít a pokol fenekére. Közben pedig. nem szakított ki a szívünknek kedves otthoni környezetből. Én pedig. a Lubjanka téren. azon a süket szakadékon át. akik a táskával együtt birtokukba vették írásaimat is. Mert ezek a moszkvaiak. Nem hadonászok a Golgotán sem. én átadtam. tetőtől talpig megperzselve.. nekem még mindig túlságosan kis tömeg. s a mozdulatlan feszültségből. Mert homályosan érzem. nekem még más okom is van a hallgatásra. akik itt két mozgólépcső fokain tolonganak. mert annyira eltér a nálunk uralkodó szokástól.   Az én letartóztatásom valószínűleg a legkönnyebb fajta volt. Alighogy befejezték kopasztásomat a kémelhárítók. néhány ugrással `átvágott a szobán. a tiszti körlet sarkából hirtelen előrohant két kémelhárítós.

Rémülten lapult meg a sarokban törzstiszti kar. melyen egy mukkanás sem bátorkodott többé átszivárogni. hanem a nép leleplezett ellensége voltam (mert nálunk rögtön a letartóztatás pillanatában tökéletesen le van leplezve minden letartóztatott). hogy akarata ellenére részese lett egy piszkos ügynek? Vagy hogy fölébe emelkedjék egyszer az életét kitöltő szegényes fegyelemnek? Tíz nappal korábban majdnem sértetlenül vontam ki felderítő ütegemet abból a „zsákból”. honnan várható a veszély. bosszúságot fejezett ki az arca. mint akik félnek osztozni a brigádparancsnok hallatlan könnyelműségében (a politikai osztályosok pedig máris készültek. – kérdezte megnyomva a szót – van önnek egy barátja az Első Ukrajnai Fronton? – Ez tilos!. érkeztek hozzám a brigádparancsnok elképzelhetetlen. Önnek nincs joga! – kiáltott az ezredesre a kémelhárítós kapitány és az őrnagy. sohasem nyújtott kezet). regébe illő szavai: – Szolzsenyicin! Jöjjön vissza! Én pedig egyetlen kurta rántással kitéptem magam a szmers-legények kezéből és visszaléptem a parancsnok elé. miközben a mindig szigorú arc melegen fordult felém: – Sok szerencsét kívánok önnek. Itt aztán meg is állhatott volna Zahar Georgijevics Travkin! De nem! Továbbment. hogy saját maga előtt bizonyítsa erkölcsi tisztaságát s gerincességét. melyben bennrekedt az ő tüzérhadosztálya. parancsot.. s tudtam. hogy anyagot gyűjtsenek a parancsnok ellen). bátran. fölállt az asztal mellől (azelőtt.. De nekem elég volt ennyi: rögtön megértettem. kezét nyújtotta a pestises övezeten át (mikor még szabad voltam. hogy elém jöjjön). sohasem ereszkedett le hozzám egyszerű beszélgetésre. tagoltan mondta. Számomra mindig csak rendelkezést. a tisztikar néma rémületére. De most töprengőn megenyhült – a szégyentől-e. Így hát ő az ellenségnek kívánt szerencsét? [27] .. abban az előző életben sohasem állt fel. azon a pestises övezeten át. hogy iskolatársammal való levelezésem miatt tartóztattak le.. tizenkét nehéz ágyú – s most meg kellett tagadnia egy lepecsételt papírfecni kedvéért? – Van önnek. Pedig én akkor már nemcsak hogy kapitány nem voltam. s kézszorítás közben. kapitány.hátramaradók közt tátongott s mely attól a súlyosan lezuhanó szótól támadt: „letartóztatva”. Nem nagyon ismertem őt.

Kb. a rendezett körülmények búrája alatt. csupán a közeli s mindenkit egyformán fenyegető halál légkörében. hogy ilyesmi nem történhetett volna beljebb a mi országunkban. hogy elzsibbadt az oldaluk. arra emlékeztetve. kétszáz méternyire német belövések szaggatták fel a földet. Kb. Reggel fölébredtek. én kínlódtam. tankosok. Ők aludtak. Hogy-hogy nem.5 Ez a könyv nem a saját életemről szóló visszaemlékezéseknek van szánva. De már erről a német parasztházban lévő spájzról..Rezegtek az ablaktáblák. azzal a kéréssel. s szeretetreméltóan nekem adták át. krákogtak. s adtam az együgyű csodálkozót: – Fogalmam sincs róla. itt-ott cérnacsomók 5 S mily csodálatos! Mégiscsak LEHET embermódra viselkedni! Travkinnak semmi baja sem lett. Nyolc csizma és négy köpeny az ajtó felől: így hevertünk ott a padló pozdorjává taposott szalmáján. szélessége pedig. hogy kiismerjék magukat a térképen (nem is ismerték ki magukat soha rajta). Három becsületes. ásítoztak. Azon az éjszakán a szmersek végképp lemondtak arról. Tiszt volt mind a három. fölhúzták a lábukat. akkor ismertük meg egymást végre alaposabban. áthúzódtak a sarkokba. hogy magyarázzam el a sofőrnek. nem titkolóztak. [28] . abból az emberfajtából. puha sisakkal. már éjfél elmúlt. melyet a háborús években megszerettem. Talán megmondják a bitangok? De cellatársaim. Magam vittem el magamat és őket ebbe a börtönbe. három fekhetett benne szűkösen. lévén magam bonyolultabb is. hogy jutunk el a hadsereg kémelhárító osztályára. Minél önérzetesebb voltam fél napja mint kapitány. fekete. s kezdődött az ismerkedés. egyszerű katonaszív. És most nyugalmazott tábornok s számvizsgáló a Vadász Szövetségben. mégsem szabad nem szólnom. annál fájdalmasabban esett összepréselődni ennek a zárkának az alján. ezért nem is mesélem el semmihez sem hasonlítható letartóztatásom szórakoztató részleteit. s hálából rögtön szigorított zárkába dugtak közönséges cella helyett. miért? De a szmers mérgezett tetője alatt engem akkor már megcsapott valami homályos gyanakvás szellete. olyankor egyszerre fordultunk át a másik oldalunkra. Nemrég volt egy szívélyes találkozásunk.. a három ott fekvő álmában fintorgott rám az olajmécs világánál és odébb mozdult. Egyszer-kétszer felébredtek a fiúk arra. mikor belöktek. én lettem a negyedik. – Hát te. négy pedig összepréselve. mely átmenetileg a szigorított szerepét töltötte be. Vad erőszak tépte le az ő váll-lapjaikat is. rosszabb is. emberhosszúságú volt.

De mivelhogy ez a nő a kémelhárító parancsnok „hadi-tábori felesége”. hanem a Hadsereg Kémelhárító parancsnokának a szeretője. Az ajtóba levelezőlap nagyságú leső volt vágva. Eloltottuk a mécset. mert már úgyis elhasználta minden levegőnket. azon nyomban bevetették az ötödiket. s a falu kertjei alatt betörtek egy fürdőházba. ferde fény esett be rajta a folyosóról. a sapkája is új. melyeket a fronton kiadott napiparancs hagyott jóvá. Csakhogy az egyik lány nem akárki volt. arcukon és kezeiken feketés-vöröses forradások: sebesülések és megpörkölések emlékei. ha lengyel vagy éppen elhurcolt orosz nő – ezeket akár meztelenre vetkőztetve hajkurászhatjuk a kerteken át és rácsapkodhatunk a combjukra tréfa és mulatság az egész. Úgy bizony! Már három hete Németország területén folytak a harcok. hogy a kezdődő napon túl nagy lesz a tágasság a cellánkban. – Kém vagyok. meg lehet erőszakolni s utána agyonlőni. (Hogy valaki kém legyen s ráadásul maga beszéljen róla – ilyesmit még Sejnyin és a Tur testvérek sem írtak!) [29] . mert észrevették. ítélet várja a haditörvényszéken. A Vörös Hadsereg katonaköpenyében lépett be. s ez szinte hőstett-számba megy. – Ne viccelj! – ámuldoztunk. Mintha csak aggódtak volna. Vesztükre hadosztályuk idejött felfrissíteni állományát. mely az ő harckocsijuk nélkül el sem jutott volna ebbe a faluba. éppen abba a faluba ahol a 48-as hadsereg Szmers-kémelhárító részlege állomásozott. – Honnan jöttél. melyeket a Legfelső Tanács Elnöksége bocsátott ki.meredeztek a feltépett szövetből. meglehetősen új volt rajta. s mikor a leső elé áll piszeorrú fiatal arcot láttunk piros orcákkal. Kilúgozva a tegnapelőtti csatától tegnap felöntöttek a garatra. megfosztotta őket rendjeleiktől. A lányoknak sikerült félig öltözötten elfutni az ő nehezen engedelmeskedő részeg lábaik elől. holmi vonal mögötti őrmester rögtőn zordul letépte miatta három tűzvonalbeli tiszt rangjelzéseit. akik végigverekedték a háborút s talán több ellenséges lövészárok-vonalat áttörtek. Nyűtt gimnasztyorkáikon világos foltok: a felvarrott rendjelek nyomai. testvér? Ki vagy. most e harcosokat. és mindnyájan tudtuk ha német a lány. mi vagy? – Onnan túlról – felelte hetykén. hogy két tűzrőlpattant leányzó ment be fürödni.

ahol még nem olvadt el a letaposott hó. Bennem forrt a méreg. Körben a parasztudvaron már fel volt állítva a géppisztolyosok gyűrűje. hogyan csempészték át a németek a fronton egy nappal korábban. hogy adjon neki tablettát – mikor egyszerre újabb élmények rohantak bennünket. komor főhadnagy. – De idehallgassatok! Most megtanulhatjátok. hogy nem volt könnyű feladat helyet találni két lábnak ~ lekuporodni. az egyik itt. De azért csak sikerült a helyválogatás. Rosztovból való nagydarab. de a tankosok hátratették a kezüket. – A SZMERS kémelhárítónál! – vágta rá a főtörzs büszkén és hangosabban. – Hol van az a nálatok? – kérdezte csendesen. (A kémelhárítók szörnyen kedvelték ezt az ízléstelen mozaikszót. s én mentem utánuk. semmi hajlandóságot nem mutatva arra. hogy visszasiessen a petróleumtól bűzlő zárkába. hogy kém és az ápolónővérhez küldte. de ő azonnal a legközelebbi zászlóaljra ment. Két géppisztolyos mogorván ránk szegezte fegyverét. melyet a „szmerty spionam”-ból (halál a kémekre) tákoltak össze. hogy egy senkiházi főtörzs merészel parancsolgatni nekünk. aki nyugodtan elhúzogathatta volna a 122 milliméteres ágyú orrát. mely megkerülte a pajtát. de egy hosszú vörös forradás jól kivehető volt rajta. a nekünk kijelölt ösvényt őrizték.) [30] . A pajta mögött volt egy kis négyzetes elkerített hely. egészen el volt borítva az emberi ürülék halmaival. hogy itt kémkedjen és hidakat robbantson. a kialvatlan. amint ott guggoltunk. oly szabálytalanul és sűrűn az egész területen. mint a helyzet megkívánta. Arca fekete volt a rárakódott fémpor-rétegektől vagy a füsttől. elcsigázott zászlóaljparancsnok azonban nem hitte el.– Miféle viccek lehetségesek háborús időben! – sóhajtott elgondolkodva a legényke. hogy „kezeket hátra”. hogyan lehet hazajönni a hadifogságból. – Latrinára! Kezeket hátra! – kiabált be a kitárt ajtón egy főtörzs. a főtörzs pedig alig egy perc múlva élesen sürgetni kezdett: – No siessünk. siessünk! Nálunk ezt gyorsan szokás végezni! A közelemben ült az egyik tankos. tiszteknek. Éppencsak hogy belekezdhetett a meséjébe. hogy megadja magát. és mind az öten lekuporodtunk. Rémületet keltőnek találták. a másik ott.

– Nálunk pedig lassan! – mondta megfontoltan a főhadnagy. mint szükséges. [31] . – Hol van az a nálatok? – recsegte a főtörzs. Fronton cserzett hátulját odatartotta a kellemes. hangosabban. Ilyenek voltak az én első szippantásaim a börtön-levegőből. hűvös szellőnek. végigmérve pillantásával az „ágyúvontatót”. Sisakja hátracsúszott. – A Vörös Hadseregben – felelte teljes nyugalommal guggoltából a főhadnagy. fedetlenül hagyva még lenyíratlan haját. aki adós maradt a felelettel.

politikai szerepük. hogy tévedek. lélegzethez juttatni. E körökből számosan maradtak a városban olyanok. képzettségük volt. Bár semmiféle statisztika sincs a kezemben. bűzlő csatornacsöveit. majd visszatérteket. S mi Leningrádnak harminchét. mintha sem korábban sem később nem lettek volna bebörtönzések. elég volt a községi tanács határozata. gyógyítani se kelljen a nemzet testét. Úgy kezdik emlegetni ezt a kort. Tovaömlött ez az ár. hogy „harminchét” – csak a vállát vonogatja. mint a derék Jeniszej: egész nemzetiségeket hajtottak át a lefolyó csöveken s egyéb milliókat. A későbbiek közül ott van a 44-46-os évek hulláma. velük a nyomozók sem kínlódtak éjeken át. mesélnek. újra meg újra az ominózus 37-38-as évekre történik utalás. mint a derék Ob folyam. magába itta a jeges föld.2. akiknek pozíciójuk. csak éppen 37-38-ban. mégsem félek. hanem talán csak egyike annak a három nagy hullámnak. Mintha csak fel sem sebezte volna az orosz lelkiismeretet. úgy hogy erre még a leghevülékenyebb elmék is alig emlékeznek. az értünk s miattunk hadifogságot szenvedőket. amely repedésig feszítette börtönrendszerünk komor. nem vesztegettek rájuk jegyzőkönyveket. nem panaszkodik s nem is emlékezik írott művekben. (Így égette ki Sztálin a nép sebeit. a 28-30-as évek hulláma. mikor azelőtt volt már harmincöt is? Hát az „ismétlőknek” és a baltiaknak nem volt rosszabb 48-49? S [32] . akik nem írtak emlékiratokat. akkora. Csatorna. hogy minél gyorsabban behegedjenek. és mennyi értett a tollhoz! Ezek most mind kórusban írnak. a Németországba hurcoltakat. A korábbiak közül ott van. A 37-es év hulláma azonban olyan embereket is elragadott s a szigetekre szállított. s mind 37-et emlegetik! Ez a nemzeti keserűség Volgája! De mondhatod a krimi tatárnak. hogy még pihentetni.) De ez a hullám is többnyire egyszerű embereket sodort el. mikor kimondom a 37-38-as hullám nem volt az egyetlen s nem is a legfőbb. akik sérelmet szenvedtek.s lefolyórendszerünk története Ha manapság a Személyi kultusz önkényéről beszélnek. ez sodort majával a tundrára és a tajgára mintegy tizenötmillió parasztot ha nem többet). De a paraszt keveset beszél s még kevesebbet ír. a kalmüknek vagy a csecsennek. Pedig hát nem volt ennél súlyosabb bűne Sztálinnak (s nekünk mindnyájunknak sem). akkora.

az adott népességszerkezet mellett. A diktatúra a kadetokra (alkotmányos demokratákra) mérte első csapásai egyikét (a cárizmus alatt a forradalom. máskor ritkábbak voltak a tervezettnél. krónikák pedig nincsenek. A csövekben a hullámlökések időnkint sűrűbbek. amikor könyörület lett volna elvárható. De azért is. melyben egyaránt említés történik a letartóztatottak millióiból összeálló nagy folyamokról és az egyszerű áldozatok tízes-húszas csoportjainak észre alig vehető patakocskáiról – még nagyon is tökéletlen. szegényes. de mindig voltak. hogy kihagytam néhány orosz folyót és nem neveztem meg minden hullámot. vizes árkok és ereszcsatornák. Vér. egyre újakat növesztettek. Egy ilyen felsorolásnál az ELKEZDÉS a legnehezebb. melyeket minden élők fölé emeltek – magasztaltak. izomzatuk folyvást erősödött. hogy ÁLLANDÓAN gyakorolták őket. vagy zár alatt vannak. mert nem egészen igazságos egy kalap alá venni a rendkívüli elvadulás éveit (a polgárháborút) a béke első éveivel. a proletárhatalom alatt a reakció legveszélyesebb bacilusgazdáinak tartották őket). amit nem használnak. saját múltba hatoló képességem korlátalt viseli magán. Mivel pedig azt is tudjuk. annál kevesebb a szemtanú. ellenkezőleg. hol több. 1917 november végén az [33] . Ez a korszakról-korszakra haladó felsorolás. vagy elhomályosult. hogy a Szervek (ezzel az utálatos szóval nevezték meg magukat). ebből könnyű kikövetkeztetni. hogy minden Szerv elsorvad. vizelet – mi magunk voltunk beléjük facsarva – bugyogott bennük szüntelen. hogy teljesen meg van fertőzve. adjatok még papírt! Jut is. szemmel látható volt.ha a szememre hányják a stílus és a földrajz ínyencei. marad is még a hullámokból. ide vele. csobogtak a csermelyek. Sok kiegészítésre lenne itt még szükség olyanok részéről. nem vesztettek még csak egy kis csápocskát sem. csupán a magas vízállás váltakozott az alacsonnyal. hol kevesebb patak folyt össze. hogy Oroszország. De még mielőtt bármily polgárháborúra került volna a sor. s a börtöncsatornák sohasem maradtak üresen. Tudjuk. erek. nem alkalmas semmiféle szocializmusra. magukkal ragadva egy-egy magányos cseppet is. a szóhagyomány vagy elnémult. Ennek a csatornarendszernek a története egyetlen szakadatlan benyelés és tovahömpölygés. akik adatok birtokában vannak s még élnek. mert minél távolabbi évtizedre megyünk vissza. Azért is. verejték.

35. 1. akik értelmiségieknek hívják magukat?”9 Igaz.. Lenin mint egyetlen közös nagy célt hirdette meg „az orosz föld megtisztítását minden kártékony rovartól”. 6 7 [34] . melyik faluban. (Íme.Alkotmányozó Nemzetgyűlés első befejezetlen ütésszaka idején a kadetpártot törvényen kívül helyezték és megkezdték tagjai letartóztatását. továbbá a minisztériumok és az egész államapparátus hivatalnokaival. a „munkakerülő munkásokat” is. lőjék agyon a semmirekellőket. könnyű arra a következtetésre jutni. 4. o. „elzárás után adunak nekik sárga cédulákat”. 10 u.8 S rovarokon ő nem csak az osztályidegeneket értette. 1. Lenin: Összegyűjtött műv. van választék is: börtönbüntetés vagy kényszermunka „a lehető legsúlyosabb fajtából”. sz.. Nekünk ma felfognunk is nehéz. I. Továbbá: „…a nagyváros melyik negyedében. 204.. azok a munkások. miért mutattak rögtön hajlandóságot a saját érdekükben végzendő munka kerülésére). mit jelent az időbeli távolság. 204... Ismerve a forradalom eszméjét és szellemét. kötet 68. melyik gyárban. ellenforradalmárok és egyéb személyek anarchista kísérleteinek könyörtelen elnyomását” követelte7. – mégis ugyanő tágabb megfogalmazását is adta a feladatnak „Hogy szervezzük meg a versenyt” c. nem riadva vissza elkobzástól. hogy ezekben a hónapokban Kreszti. Lenin 1917 végén a „szigorú forradalmi rend” megalapozása céljából „a részegesek. I. V. cikkében (1918. tábornokokkal és tisztekkel voltak tele. s az ellenforradalmárok csak valahol a harmadik sorban kullognak. 1. tisztíttassanak velük klozetokat. A cseka egyik első operációja a Tisztviselők Összoroszországi Szövetsége sztrájkbizottságának letartóztatása volt. nincsenek… szabotőrök. 1917. 1. 1917-ből. azaz az Októberi forradalom fő veszélyeztetőit a részegesekben látta. kiad. 10 Bár így sorra NKVD-Híradó. (orosz kiadás) 8 u. erőszak alkalmazásától és letartóztatásoktól sem. 9 u. o. január 7-10). például a pétervári pártnyomdák szedőit. tekintélyes társadalmi tényezőkkel. Körülbelül ugyanakkor foganatosították az Alkotmányozó Nemzetgyűlés Szövetségének és a „katonák egyetemének” felszámolását is. 1. huligánok.. 203.a helyszínen kell maximális öntevékenységet kifejteni. hanem. ez áll: „Tekintettel a hivatalnoki szabotázsra. 1. o.”6 S bár V. akik nem követték az új hatalom rendelkezéseit. hogy Lenin a rovaroktól való megtisztítás különféle módszereit ajánlja ebben a cikkében: dutyizzák be őket. Butirki s egyéb hasonló vidéki börtönök nagytőkésekkel. Az NKVD egyik első köriratában. akik csak röviddel azelőtt lettek diktátorokká. 5.

veszi és megjelöli a büntetés általános fajtait, Vlagyimir Iljics azt ajánlja, hogy a tisztogatás legjobb módjainak kitalálását tűzzék ki verseny tárgyául „a kommunák és faluközösségek” között. Hogy kik estek bele a rovaroknak ebbe a széles osztályába, azt ma már nem lehet tökéletesen kinyomozni, nagyon is egyenetlen volt Oroszország népesség-képlete, voltak teljesen haszontalan s ma már feledésbe ment apró csoportok is. Rovarok voltak természetesen a zemsztvo-tagok. Ugyancsak azoknak számítottak a „kooperátorok” is. Aztán minden háztulajdonos. Nem kisszámú rovar volt a gimnáziumi tanárok között. Csupa rovar ült az egyházközségi tanácsokban, rovarok énekeltek a templomi kórusokban. A papok mind rovarok voltak, de még inkább a szerzetesek és apácák. De azok a tolsztojánusok is, akik ha szovjet szolgálatba léptek vagy mondjuk a vasútnál kaptak munkát, nem tették le a kötelező esküt, még hozzá írásban, hogy fegyverrel a kezükben fogják védeni a szovjethatalmat – ezzel le is leplezték rovar-voltukat (még látni fogjuk az ellenük folytatott pereket). A vasutakról lévén szó: nagyon sok rovar rejtőzködött vasutas egyenruha alatt, ezeket feltétlenül ki kellett irtani, némelyikre jól odacsapni. A távírászok pedig valami okból egész tömegükben megátalkodott rovarok voltak, nem szimpatizáltak a szovjetekkel. Nem lehet semmi jót mondani a VIKZsEL-ről (az Összoroszországi Vasutas-szakszervezet végrehajtó bizottságáról) sem, de a többi szakszervezetről sem: legtöbbször ezek is tele voltak a munkásosztállyal szemben ellenségesen érző rovarokkal. Már azok a csoportok is, amelyeket felsoroltunk, óriásira növelik az éveken át folyó tisztogatások áldozatainak számát. Hát még az a sok átkozott értelmiségi, azok a helyüket nem találó diákok, különféle csodabogarak, igazságkeresők és félnótások, akiktől már Nagy Péter meg akarta tisztogatni Oroszországot, s akik mindig akadályai voltak egy jól berendezett, szigorú kormányzatnak. Lehetetlen lett volna végrehajtani ezt a gyógyító tisztogatást, pláne háborús körülmények között, ha ragaszkodtak volna elavult törvényszéki formaságakloz és jogi normákhoz. Ezért egy teljesen új módozatot vezettek be: a törvényszéken kívüli bíráskodást. Ezt a hálatlan munkát önfeláldozó módon a VCsK, a cseka vállalta (Összoroszországi Rendkívüli Bizottmány), belőle lett a Forradalom Őre az emberiség történetében egyedülálló büntető szerv, mely egy kézben egyesítette a felügyeletet, a letartóztatást, a kivizsgálást, a vádat, a bíráskodást s az ítélet végrehajtását.
[35]

1918-ban, hogy ezzel is siettessék a kultúrforradalom győzelmét, fosztogatni s törni-zúzni kezdték a védőszentek ereklyéit s rabolni a templomi kincseket. A feldúlt templomok és kolostorok védelmére népfölkelések törtek ki. Itt is, ott is félreverték a harangokat s a pravoszlávok összecsődültek, egyikmásik botot is ragadva. Természetesen, némelyeket a helyszínen fel kellett koncolni, másokat le kellett tartóztatni. Most hogy az 1918-20-as évekről elmélkedünk, kétségben vagyok afelől, hozzászámítsuk-e a letartóztatás-hullámokhoz azokat, akiket agyonütöttek, mielőtt még a börtöncellát elérték volna? S milyen cím alatt számoljunk el azokról, akiket a Szegénybizottságok tisztogattak ki a falutanács grádicsa mögött vagy a hátsó udvarban? Betehették-e lábukat a Szigetcsoport földjére azoknak az összeesküvéseknek a részesei, amelyeket tömegévei lepleztek le minden kormányzóságban (kettőt Rjazanban, egyet-egyet Kosztromában, Visnyij Volcsokban, Velizsben, többet Kijevben, Moszkvában, egyet Szaratovban, Csernyigovban, Asztrahanban, Szeligerben, Szmolenszkben, Bobrujszkban, Tambovban, Kavalerijszkben, Csembarszkban, Velikije Lukiban, Msztyislavlban és másutt), vagy nem sikerült betenniük a lábukat s ezért nem is tárgyai jelen kutatásunknak? Nem térünk ki hírhedt zendülések elnyomására sem (Jaroszlavban, Muromban, Ribinszkben, Arzamaszban); sok eseményt csak a nevéről ismerünk – például a „kolpinszki kivégzéseket” 1918 júniusában – kiket végeztek ki s miért? És hova számítsuk ezt? Nem kis nehézség annak eldöntése sem, tárgyunkhoz: a börtönhullámokhoz számítsuk-e vagy a Polgárháború számlájára könyveljük el a túszok tízezreit, akik személyükben semmit sem vétettek, egyszerű, békés polgárok voltak, akiknek a neve még ceruzával sem volt felírva sehol, akiket csupán megfélemlítés céljából fogtak el a harcoló ellenség vagy a fellázadt tömeg helyett? 1918. aug. 30. után az NKVD parancsban szólította fel helyi szervezeteit, hogy „haladéktalanul tartóztassák le az összes jobboldali szociálforradalmárokat, a polgárok és a tisztek közül pedig jelentékeny számú túszt szedjenek”.11 (Hogy is lett volna, ha például az Alekszandr Uljanov-csoport cár elleni merénylete után nem csak magát a csoportot tartóztatták volna le, hanem minden oroszországi diákot és jelentékeny számú zemsztvo-tagot is?) A Honvédelmi Tanács 1919 febr. 15-i határozata alapján – nyilván Lenin elnöklése alatt – megbízzák a csekát és az NKVD-t, hogy szedjenek
11

NKVD-Híradó 1918. 22-22. sz. 1. l. [36]

túszokat ama helységek parasztjai közül, amelyekben a vasutak hótól való megtisztítása „nem teljesen kielégítően folyik”, s hozzáteszik, „hogy ha pedig nem hajtják végre a hó eltakarítását, lőjék agyon a túszokat”.12 Az SzNK (Népbiztosok Tanácsa) 1920ban kiadott határozata engedélyezte túszok szedését a szociáldemokraták soraiból is. De még ha csak a szorosabb értelemben vett letartóztatásoknál maradunk is, rá kell mutatnunk arra, hogy már 1918 tavaszától kezdve hosszú éveken át szakadatlan hullámokban követték egymást a „szocialista árulók”. Mindezek a pártok: eszerek, mensevikek, anarchisták, népi szocialisták – évtizedeken át csak álcázták magukat forradalmároknak, álarcot viseltek, – még mikor börtönbüntetést vállaltak, akkor is színleltek. Csak a forradalom rohamos előnyomulása közben lepleződött le egy csapásra e szocialista árulók burzsoá mivolta. Természetesen, folyamatba kellett tenni letartóztatásukat! Hamarosan a kadetok (alkotmányos demokraták) után, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés feloszlatása után, a Preobrazsenszki s egyéb ezredek lefegyverzése után, lassacskán, előbb szép csendesen kezdték összeszedni az eszereket, majd a mensevikeket is. 1918. jún. 1-től, miután az összes tanácsokból kizárták őket, már sűrűbben s szervezettebben folytak ezek a letartóztatások. Július 6-tól a baloldali szociálforradalmárokat is sorra kerítették, ezek ravaszabbak voltak és tovább játszották ki magukat a proletariátus egyetlen következetes pártja szövetségeseinek. Ettől kezdve nem kellett egyéb, mint hogy valamelyik üzemben, valamelyik kisvárosban munkászavargások, elégedetlenkedések, sztrájkok forduljanak elő (sok ilyen volt 1918-ban, 1921 márciusában Pétervárt s Moszkvát rázták meg, majd Kronstadtot, s kikényszerítették az új gazdaságpolitika, a NEP bevezetését): a megnyugtatási kísérletekkel, engedményekkel, a munkások jogos követeléseinek kielégítésével egyidejűleg a cseka szép csendesen, éjszaka, összefogdosta a mensevikeket és eszereket, mint a mozgolódások főkolomposait. 1918. nyarán, 1919 áprilisában és októberében tömegeket tartóztattak le anarchistákból. 1919-ben lecsukták az eszerek Központi Bizottságából mind, aki csak elérhető volt – ott is ültek Butirkiban egészen 1922-ig, tárgyalásukig. Ugyancsak 1919-ben ezt írta a mensevikekről Lacisz, egy cseka-vezető: „Az ilyen emberek enyhén szólva utunkban vannak. Azért takarítjuk el őket az útból, hogy meg ne botoljunk bennük... Valami csendes helyecskére, a Butirkiba rakjuk őket, ott elüldögélhetnek, míg be nem fejeződik
12

A Szovjethatalom határozatai, 4. kötet, 1368. 627. l. [37]

a munka harca a tőkével”.13 Ugyancsak 1919-ben ültették le a pártonkívüli munkások gyűlésére delegált munkásokat is (ezért aztán el is maradt a gyűlés).14 Már 1919-ben a legnagyobb gyanakvással nézték azokat az oroszokat, akik külföldről hazatértek. („Miért jött haza? Milyen megbízatással?”) – Ezért csukták le, miután Franciaországból hazatértek, az orosz expedíciós csapattest tisztjeit. Mikor 1919-ben széleskörű razziákat tartottak valódi és álösszeesküvések leleplezésére („Nemzeti Központ”, „Katonai Összeesküvés”), Moszkvában, Pétervárott és más városokban listáról lőtték agyon az embereket (azaz szabadokat szedtek össze s vittek egyenesen kivégzésre), s csak úgy hányták börtönbe az intelligenciát, az ún. „kadetokhoz tartozó köröket”. Mit jelent ez a jelző: „kadetokhoz tartozó”? Azt, hogy nem monarchista és nem szocialista, azaz teljes mértékben a tudományos körök, az egyetemi oktatók, a művészek és irodalmárok, valamint az egész mérnöki kar. A szélsőséges írókon, a szocializmus teológusain és teoretikusain kívül az értelmiség többi része, azaz 80 százaléka „kadetokhoz tartozó” volt. Odatartozott például Lenin véleménye szerint Korolenko is, „nyavalyás nyárspolgár, burzsoá előítéletek foglya”,15 „nem lenne kár, ha ilyen ún. tehetségek pár hetecskét a börtönben töltenének”.16 Egyes letartóztatón csoportokról Gorkij tiltakozásaiból értesülünk. 1919. szept. 15-én Iljics ezt feleli neki: „...tudjuk, hogy nálunk is fordultak elő tévedések”, de „mondd már! hát ez is szerencsétlenség? Ez is igazságtalanság?” – és azt tanácsolja Gorkijnak, hogy „ne pazarolja erejét a rothadt értelmiség miatti nyafogásra”.17 1919 januárjában bevezették az élelmiszerkorlátozást, és rekviráló osztagokat szerveztek a készletek begyűjtésére. Ezek mindenütt a falu ellenállására találtak, mely hol nyakasságban, hol viharos jelenetekben nyilvánult meg. Ennek az ellenszegülésnek a letörése, nem számítva a helyszínen agyonlőtteket, ugyancsak a letartóztatottak bőséges áradatát eredményezte két év alatt. Szándékosan mellőzzük itt a cseka, a spec.-különítmények és forradalmi törvényszékek őrleményének azt a hatalmas hányadát, mely a front-eltolódásokkal, városok és területek
M. Ja., Lacisz: „Két éves harc a belső fronton” – Népszerűsíró szemle a cseka tevékenységéről. Állami kiadó, Moszkva 1920. 61. l. 14 u. o. 60. l. 15 Lenin, 5. kiad. 51. köt. 47-48. l. 16 u. o. 48. l. 17 u. o. 49. l.
13

[38]

meghódításával volt kapcsolatos. Az NKVD-nek ugyanaz az 1918. aug. 30-án kelt direktívája utasítást ad „mindazoknak feltétlen agyonlövetésére, akik fehérgárdista tevékenységben vettek részt.” De néha belezavarodik az ember, hol is kellene meghúzni a határt. Ha 1920 nyaránál húzzuk meg, amikor a Polgárháború még nem egészen s nem mindenütt fejeződött be, de a Donnál már befejeződött, s épp onnan: Rosztovból és Novocserkasszkból tömegesen irányítják a tiszteket Arhangelszkbe, majd onnan uszályokon a Szolovecki lágerba (mondják, néhány uszály elsüllyedt a Fehér tengerben, egyébként a Kaspi tengerben is) – még a polgárháborúhoz kell-e számítani mindezeket vagy már „békés építőmunka kezdetéhez”? Ha ugyanabban az évben Novocserkasszkban agyonlövik egy tiszt állapotos feleségét férjének rejtegetése miatt, ezt milyen rubrikába kell beírnunk? 1920. májusában megjelent a Központi Bizottság rendelete „a hátországban folytatott aknamunkáról”. Tapasztalatból tudjuk, hogy minden ilyen rendelet a letartóztatások újabb hullámát indítja meg, s külső ismertetőjegye egy ilyen hullámnak. Mind e hullámok útnak indítását különösen megnehezítette (de egyben különös rangra is emelte) az a körülmény, hogy 1922 előtt még csak nem is volt büntetőtörvénykönyv, de még rendszerbe foglalható szabályok sem, egyedül s kizárólag a forradalmi jogérzék vezette (de az mindig tévedést kizáróan) az elkobzókat és csatorna-építőket abban, hogy kiket kell elfogni s mit kell velük csinálni. Ebben az áttekintésben nem tesszük vizsgálat tárgyává a közönséges bűntényesek s a megrögzött bűnözők részét a börtön-hullámokban, ezért csak megemlítjük, hogy az általános ínség s nélkülözés egy olyan korban, amelyben az egész közigazgatás, annak intézményei s minden törvény átszervezés alatt állt, csak a lopások, rablótámadások, erőszaktételek, megvesztegetések s áruközvetítések (spekulációk) számának hatalmas növekedését vonhatta maga után. Bár ezek a kriminológiai bűntények nem veszélyeztették annyira a Köztársaság létét, részben ezeket is üldözték, s a belőlük származó hullámok hozzájárultak az ellenforradalmár-folyamok duzzasztásához. Ami pedig a spekulációt illeti, az különben is politikai bűnténynek számított, ahogy erre a Népbiztosok Tanácsának 1918. júl. 22-én kelt határozata, Lenin aláírásával, rámutatott: „Akik pedig vétkeseknek bizonyulnak a Köztársaság monopóliumának fenntartott élelmiszer eladásban; vásárlásban vagy eladás céljából való tárolásban, s mindezt foglalkozásszerűen űzik (a paraszt tárolja a gabonát, hogy foglalkozás-szerűen eladja – mi más lenne az ő foglalkozása? – A.
[39]

Sz.) azoknak büntetése tíz évnél nem kevesebb szabadságvesztés, egyesítve a legsúlyosabb kényszermunkával, valamint minden vagyonuk elkobzása”. Ettől a nyártól kezdve az agyonnyomorított falu évről-évre beszolgáltatta egész termését, minden ellenszolgáltatás nélkül. Az eredmény: ismétlődő parasztfelkelések,18 s leverésük nyomán újabb letartóztatások. 1920-ból ismerjük (dehogy ismerjük!) a Szibériai Parasztszövetség elleni eljárást, 1920 végére esik a tambovi parasztfelkelés megelőző szétzúzása. (Ott nem volt bírósági eljárás.) De az igazi nagyszabású embervadászat csak 1921. júniusában indult meg a tambovi falvakban. Az egész tambovi kormányzóságot telerakták koncentrációs táborokkal, ezekbe gyűjtötték össze a felkelésben részes parasztok családtagjait. A nyílt mezőből nagy darabokat kerítettek el cölöpökkel és tüskésdróttal, s három héten át ott tartottak minden családot, amelynek férfitagjai feltehetőleg részt vettek a felkelésben. Ha a férfi három héten belül nem jelentkezett, hogy a saját feje árán kiváltsa övéit, a családot deportálták.19 Még korábban, 1921. márciusában szállították előbb a PéterPál erőd Trubeckoj bástya-börtönébe, majd a Szigetcsoportra a kronstadti felkelésben részt vett matrózokat; persze azok kivételével, akiket agyonlőttek. Az 1921-es évet a cseka 10-es számú (jan. 8-án kelt) parancsa vezette be: ,.Szigorítsuk megtorló intézkedéseinket a burzsoáziával szemben!” Szóval nem enyhíteni, hanem szigorítani kell – s ezt a polgárháború befejeződése után! Hogy milyen formákat öltött ez a Krím félszigeten, azt Volosin néhány verse örökítette meg számunkra. 1921. nyarán tartóztatták le a „Társadalmi Bizottság az éhezők megsegítésére” tagjait (Kuszkova, Prokopics, Kiskin és mások), akik az Oroszországot fenyegető hallatlan éhínség megelőzésére szervezkedtek. Hogy miért? Mert e táplálékot nyújtó kezek nem azok kezek voltak, amelyeknek meg volt engedve, hogy táplálékot nyújtsanak az éhezőknek. A bizottság elnöke, Korolenko, akit csak azért kíméltek meg, mert már a halálán volt „a legrosszabb fajta, még hozzá kormányzati szinten űzött suszterpolitikának” nevezi a bizottság szétrobbantását (levele Gorkijhoz, 1921. szept. 14.) (Ugyancsak Korolenko fontos adatot közöl arról is, milyen volt a börtön 1921-ben: „tífusszal
„A nép legdolgosabb rétegét tervszerűm kiirtották” (Korolenko levele Gorkijnak 1921. aug. 10-ről). 19 A „Háború és forradalom” c. folyóirat 1926. 7/8. sz.-ból Tuchacsevszkij: Harc az ellenforradalmi felkelések ellen”.
18

[40]

van telítve”.20 Megerősíti ezt Szkripnyikova is valamint mások, akik akkor ültek. 1921-ben már diákok ellen is adtak ki letartóztatási parancsokat (például a Tyimirjazev Akadémián a Je. Dojarenkocsoport ellen), mert „kritizálták a fennálló rendszert” (nem is nyilvánosan, csak egymás közti beszélgetésekben). Nyilván több ilyen eset is előfordult, mert a nevezett csoport kihallgatását maga Menzsinszkij és Jagoda végezte. Ugyancsak 1921-ben nagyobb méreteket öltöttek a más pártok hívei ellen irányuló letartóztatások is. Persze már korábban leszámoltak Oroszország összes pártjaival, a győztes párt kivételével. (Vigyázz! Aki másnak vermet ás...) De hogy visszavonhatatlan legyen a pártok pusztulása, maguknak a párttagoknak is, mégpedig test szerint is, el kellett pusztulniuk. Egyetlen orosz állampolgár sem menekült meg sorsától, pusztulásra volt ítélve, ha egyszer más pártba talált belépni, nem a bolsevikokéba (hacsak nem sikerült neki, mint Majszkijnak és Visinszkijnek a hajótörésből egy szál deszkán átfutni a kommunistákhoz). Lehet, hogy nem tartóztatták le azonnal, elélhetett (veszélyességének fokától függően) 1922-ig, 32-ig sőt még 37-ig is, de a listák fönnmaradtak, a sor közelgett, a sor rákerült, s letartóztatták vagy csak szeretetreméltóan beidézték, s egyetlen kérdést intéztek hozzá: „Benne volt-e ettől – eddig...? (Néha kérdezték ellenséges tevékenységéről is, de az első kérdés volt a döntő, mint ez most évtized múltán teljesen világos előttünk.) További sorsa különféleképpen alakulhatott. Némelyek azonmód valamelyik hírholt cári gyűjtőfogházba jutottak (szerencsére a gyűjtők kitűnő állapotban maradtak fenn, s olyan szocialisták is voltak, akik ugyanabba a cellába, ugyanazon felügyelők keze alá kerültek, akiket már ismertek). Másoknak száműzetést javasoltak, ó nem hosszú időre, csak két-három kis esztendőre. De még ennél is enyhébb büntetésként kaphatott csak „mínuszt” (néhány városra szóló tilalmat), maga választhatta meg tartózkodási helyét, de már legyen olyan szíves, horgonyozzon csak le ezen a helyen, s várja be a GPU határozatát? Ez az operáció több éven át elhúzódott, mert csönd és észrevétlenség voltak leglényegesebb feltételei. Fontos volt megalkuvás nélkül megtisztítani Moszkvát, Pétervárt, a kikötőket, az ipari centrumokat, végül a vidéki járásokat, is minden
20

Korolenko írja Gorkijnak (1921. VII. 29.): „A történelem egyszer még feljegyzi, hogy a bolsevik forradalom ugyanazokkal az eszközökkel számolt le az igazi forradalmárokkal és szocialistákkal mint a cári rendszer.” [41]

szocialista elhajlótól. Egy grandiózus, hangtalanul folyó pasziánsz volt ez, amelynek szabályai teljességgel ismeretlenek voltak a kortársak számára s amelynek körvonalait csak most kezdjük sejteni. Valami messzetekintő értelem tervelte ki mindezt, valakinek céltudatos keze ragadott meg, egy pillanatig sem habozva, egy kártyát, amely három éven át hevert az egyik rakásban, hogy lágy mozdulattal egy másik rakásba tegye át. Azt, aki a gyűjtőfogházban ült, száműzetésbe utalta át (valahová jó messze), aki kitöltötte a maga „mínuszát”, azt is száműzetésbe (de messzebb, mint „mínusz”-városának szemhatára), egyik száműzetésből a másikba, aztán megint a gyűjtőbe (ezúttal nem ugyanabba), kifogyhatatlan türelem irányította a pasziánsz-rakó kezeket. Így minden zaj és jaj nélkül lassanként őrlődtek fel a más pártok hívei, megszakadt minden, kapcsolatuk azokhoz a helyekhez és személyekhez, ahol és akik korábban ismerték őket forradalmi tevékenységükről. Így készítették elő észrevétlenül s következetesen azok megsemmisítését, akik valamikor a diákgyűléseken zajongtak s akik büszkén csörgették a cári rendszerben kapott bilincseiket. E nagy „Pasziánsz-operáció” folyamán likvidálták a régi politikai foglyok jó részét, mert nem a szociáldemokraták, hanem éppen szociálforradalmárok és az anarchisták kapták a legsúlyosabb ítéleteket a cári bíráktól, éppen ezekből kerültek ki a régi fegyházak lakói. A likvidálás sorrendje azonban igazságos volt: a húszas években felszólították őket egy nyilatkozat aláírására, melybon elítélik a pártjukat és annak ideológiáját. Némelyek megtagadták az aláírást – így természetesen belekerültek a likvidálandók első csoportjába, mások aláírták, s ezzel néhány évvel meghosszabbították az életüket. De azért könyörtelenül sort kerítettek rájuk is, és irgalom nélkül leválasztották az ő fejüket is a vállukról.21 1922 tavaszán az „ellenforradalom és a spekuláció leküzdésére alakult Rendkívüli Bizottmány, amely éppen akkor változtatta a nevét GPU-ra, elhatározta, hogy az egyházi ügyekbe is beleszól. Meg kellett ugyanis valósítani az egyházi forradalmat is, azaz leváltani a régi vezetőséget és olyannal pótolni, amely csak egyik fülével fordul az ég felé, a másikkal a Lubjankára
21

Néha elolvasol egy cikkecskét az újságból, s úgy elámulsz, hogy szinte beleszédülsz. Az Izvesztyija írja 1939. V. 24-én hogy egy évvel Hitler hatalomra, jutása után letartóztatták Maximilian Hauke-t, mert tagja volt a... bizony: a kommunista pártnak. Likvidálták? Nem, két évre ítélték. Ezt persze újabb börtön követte? Nem szabadon bocsátották. Nohát, ezt értse meg, aki tudja! Szép csendben éldegélt ezután, illegálisan szervezkedett, az Izvesztyija cikke is éppen ezzel kapcsolatban számolt be hősiességéről. [42]

figyel. Ilyennek ígérkeztek az Élő Egyház hívei, de külső segítség nélkül nem tudták megkaparintani az egyházi vezetést. Evégből letartóztatták Tyihon pátriárkát és kirakatpereket rendezlek, melyeket agyonlövetések követtek. Moszkvában azokat végezték ki, akik terjesztették a pátriárka felhívását, Pétervárott pedig Benjamin metropolitát, aki akadályozta az egyházi vezetés átjátszását az Élő Egyház kezébe. A kormányzóságokban és a járásokban itt is, ott is letartóztatták a metropolitákat és püspököket, és a nagy halak nyomában, mint mindig, rajokban következtek az apró halak: prépostok, szerzetesek és diakónusok, akikről az újságok már meg sem emlékeztek. Azokat börtönözték be, akik nem tették le az esküt az Élő Egyház diadalmas erejére. A papi rend képviselői elmaradhatatlan részévé váltak a napi zsákmánynak: ősz hajuk és szakálluk ezüstösen csillogott minden Szoloveckre irányított transzportban. A húszas évek elején estek áldozatul a teozófusok, misztikusok, spiritiszták különböző csoportjai is (Palen gróf csoportja jegyzőkönyvet vezetett a szellemekkel való társalgásról.), vallási egyesületek, Bergyájev köréhez tartozó filozófusok. Csak úgy mellékesen zúzták szét s börtönözték be újra a „keleti katolikusakat” (Vlagyimir Szolovjov követőit), Abrikoszova A. I. csoportját. Szinte magától értetődik, hogy közönséges katolikusokat is csuktak be, például lengyel papokat. Azonban a vallás gyökeres kiirtása országunkban, mely a húszas és a harmincas évek folyamán a GPU-NKVD legfontosabb céljai közé tartozott, csak maguknak a pravoszláv hívőknek tömeges letartóztatásával volt elérhető. Lázas buzgalommal fogták el, börtönözték be és hurcolták számkivetésbe a szerzeteseket és apácákat, akiktől oly sötét volt az a régi orosz világ. Letartóztatták és elítélték az egyházi aktívákat is. A kör egyre tágult, s végül már egyszerű világi hívőket is összefogdostak, öregeket, főleg asszonyokat, akik makacsul kitartottak hitük mellett s akiket aztán a kitelepítési helyeken, s a lágerokban hosszú évek múltán is „nővéreknek” hívtak. Igaz, úgy állították be a dolgot, mintha nem hitükért magáért tartóztatták le s ítélnék el őket, hanem mert fennhangon hirdették meggyőződésüket s gyermekeiket is abban a szellemben nevelték. Mint Tánya Hodkevics írta: Imádkozzál, szabad, de csak Isten hallja meg, ne más!

[43]

(Ezért a versért tíz évet kapott a költőnő.) Szóval az embernek, bár meg van győződve arról, hogy birtokában van a vallási igazságnak, el kell rejtenie azt... saját gyermekei elől! A gyermek vallásos nevelését a 20-as években az 58:10-es paragrafus alapján ítélték meg, azaz mint ellenforradalmi agitációt! Igaz, a törvényszéken még egyszer lehetőséget adtak a vallás megtagadására. Előfordult, bár ritkán, hogy az apa belement ebbe, s otthon maradt, gyermekeit nevelni, a családanya pedig Szoloveckbe került (ezekben az évtizedekben a nők mindig nagyobb hitbeli állhatatosságról tettek tanúbizonyságot). Minden vallás-ügyben elítéltre tíz évet sóztak, ekkor ez volt a maximum. (Ugyanezekben az években, különösen 1927-ben, mikor a jövő tiszta társadalma számára tisztogatták a nagyvárosokat, az „apácákkal” vegyesen prostituáltakat is küldtek Szoloveckbe. A bűnös földi gyönyör papnőinek enyhe paragrafust és három évet adtak. A transzport alatt, az átmenő-táborokban, de még Szoloveckben sem akadályozták őket a körülmények hivatásuk gyakorlásában a vezetőség tagjaival és a kísérő katonákkal, s három év múlva nehéz bőröndökkel tértek vissza oda, ahonnan elindultak. De a vallásosoktól el volt zárva a lehetőség, hogy valaha is visszatérjenek gyermekeikhez, hazájukba.) Már a korai húszas években feltűntek a tisztán nemzetiségi hullámok is – bár még nem voltak nagyok, ahhoz képest, hogy mekkora határterületekről jöttek, hát még össz-orosz mértékkel mérve! – musszavatyisztok Azerbajdzsánból, dasnakok Arméniából, grúziai mensevikek és turkmén „baszmacsok”, akik ellenálltak a szovjet-hatalom megalapításának Közép-Ázsiában (az első közép-ázsiai tanácsküldöttek túlnyomó többségükben oroszok voltak, s az orosz uralom képviselőinek is tekintették őket). 1926-ban teljes egészében börtönbe zárták a „Gehaluc” nevű cionista egyesületet, mert nem tudott felemelkedni a nemzetköziség egyedül üdvözítő magaslataira. A későbbi nemzedék tudatában az az elképzelés alakult ki a 20-as évekről, hogy az volt a semmivel sem korlátozott szabadság féktelen tobzódásának a kora. Ebben a könyvben fogunk még találkozni olyanokkal, akik másképp vélekedtek a 20-as évekről. A pártonkívüli diákság a „főiskola autonómiájáért”, gyülekezési szabadságért harcolt ebben a korban, s azért, hogy szabadítsák meg a tantervet a politikai ismeretek túltengésétől. Követeléseikre letartóztatásokkal válaszoltak. Ünnepek (pl. 1924. máj. 1.) előtt növekedett ezek száma. 1925-ben a leningrádi diákok (szám szerint mintegy százan) valamennyien három év politikai izolátort kaptak a „Szocialista Híradó” olvasásáért, és
[44]

Plehanov tanulmányozásáért. (Maga Plehanov, amikor fiatal korában beszédet tartott a kazanyi katedrális előtt a cári kormány ellen, sokkal olcsóbban megúszta.) 1925-ben kezdték már bebörtönözni az első (fiatalkorú) trockistákat is. (Két naiv vöröskatona, aki még emlékezett az orosz hagyományra és pénzt kezdett gyűjteni a letartóztatott trockisták javára – ugyancsak politikai izolátort kapott.) Magától értetődik, hogy a kizsákmányoló osztályok mellett sem mentek el egy kézlegyintéssel. A húszas évek folyamán szünet nélkül nyűtték a még életben lévő tiszteket: fehéreket, (akik nem szolgáltak rá a kivégzésre a polgárháborúban), fehérvörösöket, akik itt is ott is harcoltak, cári vörösöket, akik nem szolgáltak egész végig a Vörös hadseregben, vagy akik szolgálatmegszakításaikat nem tudták papírokkal igazolni; azért „nyűtték”, mert nem ültették le őket azonnal, hanem – és ez is a pasziánszhoz tartozott – végeláthatatlan vizsgálatoknak vetették alá őket, korlátozták munkavállalási és tartózkodási lehetőségeiket, hol benn tartották, hol kieresztették, majd újra elfogták őket – s csak ezeken a fokozatokon át jutottak el végül a lágerba, hogy soha többé vissza ne térjenek. Azonban a tisztek elirányításával a Szigetcsoportra a problémák megoldása nem fejeződött be, csak éppen hogy elkezdődött, hiszen ott voltak még az anyák, feleségek és gyermekek! Tévedhetetlen szociál-analízis alkalmazásával könnyű volt kikövetkeztetni, milyen hangulatban vannak ők a családfő letartóztatása után. Így aztán úgyszólván maguk kényszerítették ki saját letartóztatásukat. Így vitte el őket is az ár. A húszas években amnesztiát adtak a kozákoknak, akik részt vettek a polgárháborúban. Sokan visszatértek Kubányba Lemnosz szigetéről, földet is kaptak. Később őket is egy szálig letartóztatták. Egy ideig megbújtak, de aztán csak valamennyien horogra kerültek a volt állami hivatalnokok is. Ügyesen álcázták magukat kihasználták, hogy a Köztársaságban még nem volt bevezetve a belső útlevél-kényszer s nem voltak munkakönyvek sem – így csempészték be magukat a szovjet intézményekbe. Szerencsére néha elszólták magukat vagy alkalmilag felismerték őket, máskor a szomszédok feljelentése, de még haditudósítások is segítettek a leleplezésükben. (Néha a puszta véletlen. Egy bizonyos Mova csupa rendszeretetből őrizgette a kormányzóság összes volt törvényszéki alkalmazottjának a névjegyzékét. 1925-ben véletlenül megtalálták nála. Mind elfogták s kivégezték őket.)
[45]

Így hömpölyögtek a hullámok „a szociális származás eltitkolása”, és „volt társadalmi pozíció” miatt. Az értelmezés tágítható volt. A nemeseket származási kritériumok alapján fogták el; ugyanígy a nemesek hozzátartozóit is. Végül nem nagyon válogatva, fogtak el ún. „személyes” nemeseket is, azaz közérthetően olyanokat, akik valaha egyetemet végeztek. S ha egyszer elfogtak, nincs visszaút; ami történt, megtörtént. A Forradalom Őre nem tévedhet. (De mégis: van visszaút! – keskeny, vékonyka ellenpatakok ezek, de néha csak átverekedik magukat. Említsük meg itt az elsőt. A nemesi és tiszti feleségek s leányok közt nem ritkán kiváló képességű s vonzó külsejű hölgyek voltak. Némelyiknek sikerült visszafordulni s a fő iránnyal szemben törni utat a maga kis-patakjával. Úgy gondolkodtak ők, hogy csak egy életük van és semmi sem olyan kedves, mint a magunk élete. Felkínálkoztak tehát a CsK-GPU-nak informátorokul, munkatársakul, amire éppen szükség van, s fel is vették azokat, akik megtetszettek. Ezek közül kerültek ki a legeredményesebb informátorok. Éppen jól jöttek a GPU-nak, mert a „régiek” bíztak bennük. Itt említhetjük meg az utolsó Vjazemszkaja hercegnőt, a leghírhedtebb besúgót a forradalom utáni időkből (a fia is besúgó volt Szoloveckben); Konkordia Nyikolajevna Iosse-t, aki nyilván ragyogó képességű asszony volt: tiszt férjét a szeme láttára lőtték agyon, őt magát Szoloveckbe küldték, de sikerült visszakéredzkednie s a Nagy Lubjanka közelében szalont nyitnia, melyet szívesen látogattak ama Nagy Ház funkcionáriusai. Csak 1937-ben börtönözték be újra, klienseivel együtt, akik Jagoda köréhez tartoztak.) Említeni is furcsa, de valami képtelen hagyomány megőrizte a Politikai Vöröskeresztet a régi Oroszországból. Ennek három kirendeltsége volt: a moszkvai (Je. Perkova, Vinaver), a harkovi (Szandomirszkaja) és a pétervári. A moszkvai szerényen viselkedett, és 1937-ig nem oszlatták fel. A pétervári azonban (a vén narodnyik, Sevcov, a sánta Hartman, Kocserovszkij) tűrhetetlen és szemtelen volt, politikai ügyekbe avatkozott, a schlüsselburgi veteránok támogatását kereste (Novorusszkijét, aki Alekszandr Uljanov társa volt), és nem csak a szocialistákat segítette, hanem még a „káereket”, az ellenforradalmárokat is. 1926-ban beszüntették, ügyintézőit pedig kitelepítették. Múlnak az évek, s amit nem frissítünk fel, kitörlődik emlékezetünkből. Fátyolos messzeségből úgy jelené meg előttünk az 1927-es év, mint a még csonkítatlan NEP gondtalan, kövér esztendeje. Pedig tele volt feszültséggel, megrázkódott egy-egy újsághír robbanásától, s a világforradalomért indítandó
[46]

háború előestéjének tartották, igyekeztek beállítani nálunk. A varsói szovjet delegátus meggyilkolásának, mely egész hasábokat töltött meg a júniusi lapokban, Majakovszkij négy dörgedelmes költeményt szentelt. De ó, mily balszerencse! Lengyelország bocsánatot kér, sajnálatát fejezi ki, letartóztatja Volkov társak nélküli gyilkosát22 – hogyan töltsük hát be, s kin töltsük be a költő felhívását: Forrasztva építve kitartva, bosszút állva Az elszabadult falka nyakát tekerd ki! Kin álljunk hát bosszút? Kinek a nyakát tekerjük ki? – Ezzel aztán meg is vetik alapját a Volkov-gyűjteménynek. Mint mindig, minden nyugtalansággal és feszültséggel kapcsolatban, ezúttal is a „régieket” szedik, továbbá az anarchistákat, az eszereket, a mensevikeket, a minden jelző nélküli értelmiséget. Mert ugyan kit fogjanak le mást a városokban? Csak nem a munkásosztályt? A „kadetok körüli intelligenciát” azonban már úgyis alaposan átböngészték 1919-ben. Nem jött-e már el annak is az ideje, hogy a magát haladónak képzelő intelligenciát is megrázogassák egy kicsit? Hogy átlapozzák a diákságot? Itt aztán megint kéznél van Majakovszkij: Jusson eszedbe a komszomol naponta s hetenként. Soraidon tarts szemlét gondosabban. Vajon mind ifjúkommunisták-e szívük szerint, Vagy csak játsszák az ifjúkommunistát? Kényelmes világnézet kényelmes jogi szakkifejezést szül: szociális profilaxis. Ahogy bevezették, rögtön felkapták s mindenki megértette. (A Fehér-tenger csatorna építésének egyik vezetője, Kogan Lázár nemsokára így beszél: „Elhiszem, hogy ön
22

Ennek a monarchistának a bosszúja nyilván Volkovnak szólt személy szerint. P. L. Volkov, urali területi népbiztos vezetésével tüntették el 1915 júliusában a cári család agyonlövetésének nyomait (szétdarabolták, szétfűrészelték a hullákat, elégették őket s szétszórták a hamut). [47]

személyesen semmiben sem vétkes. De mint művelt embernek meg kell értenie, hogy nálunk nagyszabású szociális profilaxis folyik!”) S valóban: mikor ültessék le ezeket a reménytelen útitársakat, ezt az egész értelmiségi szemetet és rothadást, ha nem most, a világforradalom háborújának előestéjén? Ha már elkezdődött a nagy harc, akkor már késő lesz. S háztömbről-háztömbre kezdődik Moszkva tervszerű átfésülése. Mindenütt akad valaki, akit el kell fogni. Ez a jelszó: „Úgy az asztalra csapunk, hogy a világ összerázkódik a rémülettől!” A Lubjanka s a Butirka felé világos nappal is száguldanak, a rabkocsik, a személyautók, a fedett teherautók, a nyitott bérkocsik. Torlódás a kapualjban, torlódás az udvaron. Alig győzik lerakni s jegyzékbe venni a letartóztatottakat. (Így megy ez más városokban is. A Don melletti Rosztovban a 33-as HÁZ pincéjének padlóján akkora zsúfoltság van ezekben a napokban, hogy az újonnan jött Bojko még leülni is alig tud. Tipikus eset e hullámmal kapcsolatban a következő: húszharminc fiatal összegyűlik valami esti rendezvényre, nem kérve ki előzetesen a GPU véleményét. Zenét hallgatnak, majd teát isznak. A teára közmegegyezéssel pénzt adnak össze a résztvevők, néhány kopejkát. Mármost egészen világos, hogy a zene nem egyéb, mint ellenforradalmi hajlamaik álcázása, a pénzt pedig dehogyis teára: a pusztuló világburzsoázia segélyezésére gyűjtik. Tehát VALAMENNYIT letartóztatják, háromtól tíz évig terjedő börtönt sóznak rájuk (Anna Szkripnyikovára öt évet), a kezdeményezőket pedig, ha nem vallanak. AGYONLÖVIK (mint Ivan Nyikolajevics Varencsovot és másokat) ! Vagy egy másik eset: ugyanabban az évben valahol Párizsban összegyűlnek az emigráns licisták, hogy megüljék a hagyományos líceumi „Puskin-ünnepet”. Az eseményt közlik az újságok. Világos, hogy a halálra sebzett imperializmus fortélya az egész. Tehát letartóztatnak MINDEN licistát, aki csak a Szovjetunióban maradt s egy füst alatt a „jogtudorokat” is (egy másik hasonló kiváltságos tanintézet neveltjei). Csak a SzLON – a Szolovecki Különleges Lágert nevezték így (a szó „elefánt”-ot is jelent – a ford.) – méreteivel lehetett, legalábbis egyelőre, egész terjedelmében befogadni a Volkovgyűjteményt. De megkezdte már rosszindulatú burjánzását a GULag szigetcsoport s nem telik bele sok idő, áttételeivel tele fogja szórni az ország egész testét. lett Új ízeket kóstoltak, új étvágy támadt bennük. Már rég ideje volna csapást mérni a műszaki értelmiségre, amely
[48]

túlságosan is meg volt győződve saját pótolhatatlanságáról, s nem szokott hozzá, hogy röptében kapja el a parancsot. Tulajdonképpen mi sohasem bíztunk a mérnökökben, korábbi kapitalista gazdáik lakájaiban és kiszolgálóiban, s már a Forradalom éveiben a munkásosztály egészséges bizalmatlanságával helyeztük őket ellenőrzés alá. Mégis, az újjáépítés szakaszában megengedtük, hogy iparunkban dolgozzanak, s az értelmiség egyéb fajtáira irányoztuk az osztályharc öklének minden erejét. De minél érettebbé vált gazdasági vezetésünk, a Népgazdaság Legfelső Tanácsa és az Állami Tervhivatal, s minél jobban megnövekedett a tervek száma úgy, hogy a tervek egymásba bonyolódtak és semlegesítették egymást, annál nyilvánvalóbbá vált a régi mérnöki kar kártevő természete, alakoskodása, ravaszsága és megvesztegethetősége. A Forradalom Őre élesebben odapillantott, s ahová csak pillantása esett, ott rögtön lelepleződött a kártevés egy fészke. Ez a gyógyító munka teljes hatásfokkal indult meg 1927ben, s tény, hogy egycsapásra feltárta a proletariátus előtt gardasági életünk sikertelenségeinek és hiányosságainak okait. NKPSz (Vasutak) – szabotázs! (Lám, nehéz helyet kapni a vonatra; zavarok vannak a szállításban) MOGESz (moszkvai Elektromos Művek) – szabotázs! (zavarok az áramszolgáltatásban) Olajművek – szabotázs! (nem lehet petróleumot kapni) Textilipar – szabotázs! (a munkásnak nincs mit felvennie). Széntermelés – kolosszális szabotázs! (azért kell hát fagyoskodnunk!) Fémipar, hadiipar, gépgyártás, hajógyártás, kémiai ipar, ércbányászat, aranyés platina-termelés, öntözőművek – mindenütt a szabotázs gennyes gócai! Mindenfelé logarléc-ellenség! A GPU a lélegzetből is kifogyott, míg a kártevőket szedegette s elhurcolta. A két fővárosban és vidéken fáradhatatlanul dolgoztak az OGPU testületei és a proletárbíróságok, hogy elkészüljenek ezzel a szívós csőcselékkel, amelynek újabb és újabb gyalázatos tetteiről minden áldott nap sopánkodva értesültek (és mégsem értesültek) az újságokból a dolgozók. Értesültek Palcsinszkijről, von Mekkről, Velicskoról23, de milyen sok volt a névtelen áldozat! Minden iparágnak, minden üzemnek, minden kisipari szövetkezetnek kötelessége volt, hogy szabotázs után kutasson saját soraiban, s alig fogtak hozzá a kereséshez máris találtak (a GPU segítségével). Ha egy régi, (forradalom előtti) diplomájú
23

A. F. Velicsko, hadmérnök, a vezérkari hadi akadémia volt professzora, altábornagy; a cári hadügyminisztériumban a hadi hírszolgálat főnöke volt. Agyonlőtték. Ó, hogy hiányzott 1941-ben! [49]

mérnök még nem lepleződött is le mint áruló, akkor is teljes bizonyossággal fel lehetett tételezni róla, hogy az. S milyen agyafúrt gazemberek voltak ezek a régi mérnökök, micsoda sátáni leleményérséggel tudtak ártani! Nyikolaj Karlovics von Mekk a Vasúti Kommisszariátusban azt színlelte, hogy odaadó híve az írj gazdasági rend építésének, sokáig és lelkesen tudott beszélni a szocializmus építésének gazdasági problémáiról és szívesen adott tanácsokat. Egyik ilyen szerfölött ártalmas tanácsa az volt, hogy meg kell nyújtani a tehervonatokat s nem kell félni a nehézterhelésű szerelvények indításától. A GPU közreműködésével von Mekket leplezték (és kivégezték): a sínek, a vagonok s a mozdonyok elkoptatása volt a célja, hogy aztán intervenció esetén a Köztársaság vasutak nélkül maradjon! Mikor azonban kevéssel később Kaganovics elvtárs, az új vasúti komisszár ugyancsak nehéz megterhelésű szerelvények alkalmazását rendelte el, méghozzá a felső súlyhatárt kétszeresen sőt háromszorosan is túllépve (ő, néhány más vezetővel együtt, Lenin-díjat kapott ezért a felfedezésért) – akkor a mérnökök rosszindulata „felsőhatárosság” formájában nyilvánult meg, siránkoztak, hogy ez túlságosan koptatja, hogy helyrehozhatatlan elkoptatja a kocsiállományt, joggal s igazságosan lőtték agyon őket, mert nem hittek a szocialista transzport mindenhatóságában. Ezeket a „felsőhatárosokat” csépelik ezután néhány éven át, ott vannak ők minden iparágban, lobogtatják számadatokkal teleírt formuláikat, és nem akarják felfogni, mennyit segíthet a hidaknak és a gépeknek a személyzet lelkesedése. (Az egész népi pszichológia kiforgatásának évei ezek: kinevetik a körültekintő népi bölcsességet, hogy ami gyors, az nem jó, s kiforgatják a régi közmondást, hogy „lassan járj...” Csak az késlelteteti néha a régi mérnökök letartóztatását, hogy, nincs kéznél váltás. Nyikolaj Ivanovics Ladizsenszkijt, az izsevszki hadiüzem főmérnökét először letartóztatják „felsőhatáros” nézetei miatt, mert „vakon hisz a biztonsági marginálban” (éppen ebből kiindulva kevesellte azt az összeget, amit Ordzsonikidze az üzemek bővítésére előirányzott).24 De azután szobafogságban tartják és a régi helyén dolgoztatják (távollétében általános káosz tört ki). Rendbe hozza a dolgokat. De a keret elégtelen volt és az is maradt – tehát újra a börtönbe vele, – mert „nem gazdálkodott helyesen az állam pénzével”: hisz mi másért nem futotta, mint hogy a főmérnök rosszul
24

Mesélik, hogy Ordzsonikidze úgy tárgyalt a régi mérnökökkel, hogy jobb- és balfelől egy-egy pisztolyt rakott az íróasztalára. [50]

gazdálkodott vele? Egy év múlva Ladizsenszkijt fakitermelés közben éri a halál. Néhány év leforgása alatt így törték el a gerincét az orosz mérnökségnek, országunk büszkeségének, melyből GarinMihajlov és Zamjatyin hősei kerültek ki. Magától értetődik, hogy mint a többi, ez a hullám is elsodort másokat is, akik rokonságban vagy egyáltalán kapcsolatban voltak az elítéltekkel, sőt például még… bármennyire nem szeretnénk befeketíteni az Őr bronzosan ragyogó képét, ezúttal muszáj... még olyanokat is, akik nem csaptak fel spiclinek. Kérjük is az olvasót, hogy ezt a szigorúan titkos, soha nyilvánosságra nem került hullámot tartsa meg emlékezetében, különösen a forradalom utáni első évtizedre vonatkozólag: az emberek akkor még büszkék voltak és sokan nem látták még be, hogy az erkölcs csak viszonylagos, csupán szűk osztály-fogalom, az emberek még mertek nemet mondani, ha szolgálatra szólították fel őket, de könyörtelenül le is sújtottak rájuk. A fiatal Magdalina Edzsubovát például felszólították, hogy figyelje a mérnökök egy csoportját, ő azonban nemcsak hogy nem vállalta, hanem az egészet elmondta gyámjának (éppen akit figyelnie kellett volna); ezt azonban ettől függetlenül hamarosan. elfogták, és a kihallgatáson mindent bevallott. A viselős Edzsubovát „operatív titkok kifecsegése” miatt letartóztatták és halálra ítélték. (Ebből egyébként egymást követő fegyházbüntetések 25 éves láncolata lett.) Ugyanakkor (1927-ben utasította vissza Nagyezsda Vitaljevna Szurovec, bár egészen más környezetben: tekintélyes harkovi kommunisták közt – az ukrán kormány tagjainak megfigyelést és a róluk való adatszolgáltatást. A GPU őt is elfogta, s csupán egy negyedszázad múlva bukkan fel újra Kolimában. Akik pedig nem bukkantak fel, azokról nem is tudunk. (A harmincas években elapad az engedetleneknek ez a hulláma: ha egyszer muszáj jelentést leadni, akkor nincs mese, mit tehet az ember? „Ostorral nem lehet eltörni a bunkót”. „Ha én nem teszem, teszi más”. „Jobb, ha rendes ember a besúgó, például én, mint valami csirkefogó”. Vannak különben ekkor már önkéntes besúgók is: Minek visszautasítani? Előnyöket, de még megbecsülést is jelent.) 1928-ban folyik le Moszkvában a lármás Sahti-per – azért „lármás”, mert nagy nyilvánosságot juttattak neki, s mert a vádlottak vallomásai s önostorozása (habár még korántsem valamennyié!) mindenkit ámulatba ejtettek. Két év múlva, 1930 szeptemberében nagy zajjal elítélik „az éhínség szervezőit” (igen, igen, azokat!), negyvennyolc kártevőt az
[51]

élelmiszeriparban. 1930 végén folytatják le a még zajosabb, de már kifogástalanul begyakorolt Iparpárt-pert; ezen már egytőlegyig minden vádlott magára veszi a leggyalázatosabb képtelepséget is – s íme mint valami emlékmű, melyről lehull a ponyva, ott bontakozik ki a dolgozók szeme előtt az addig leleplezett külön-külön szabotázsokból összeálló grandiózus és agyafúrt szövevény, amely egyetlen ördögi csomóba fogja össze Miljukovot, Rjabusinszkijt, Deterdinget és Poincarét. Ha egy kicsit behatóbban megismerkedünk jogi gyakorlatunkkal, rájövünk, hogy a nyilvánosság előtt folyó perek csupán felületi vakondtúrások, míg az ásás zöme a föld felszíne alatt megy végbe. Ezekre a tárgyalásokra a letartóztatottaknak egy kis hányadát bocsátják, csak azokat, akik belementek abba, hogy enyhébb ítélet reményében természetellenes módon megrágalmazzák magukat és másokat. A mérnökök többségét azonban, akikben volt kurázsi és ész, hogy visszautasítsák a nyomozók agyszüleményeit, a nyilvánosság kizárásával ítélik el, de ezeknek is, bár nem ismerték el bűnösségüket, ugyanúgy tíz év járt ki a GPU bírói testületétől. A hullámok pedig egyre ömlenek a földalatti csöveken át, s e csatornarendszer táplálja a felszínen viruló életet. Éppen ekkortájt fontos lépést tesznek az irányban, hogy az egész nemzetet belevonják a csatornázási ügyekbe, hogy az egész nemzetet felelőssé tegyék azokért. Akik még test szerint nem zuhantak alá a kanálislyukakba, akiket a csövek még nem szállítattak el a Szigetcsoportra, azoknak a felszínen zászlót lobogtatva kell vonulni, dicsőíteni az igazságszolgáltatást s ujjongani a bírói ítéleteken. (Ez aztán az előrelátás! – Múlnak az évtizedek, a történelem ocsúdik kábulatából, de a nyomozók, bírák és az ügyészek nem fognak bűnösebbeknek bizonyulni, mint mi mindnyájan, polgártársaim! Hisz éppen azért sikerült becsületben megőszülnünk, mert annak idején becsületesen igennel szavaztunk!) Az első ilyen próbát „az éhínség szervezőink” ügye kapcsán tartotta Sztálin, és hogy is ne sikerült volna a próba, mikor mindenki éhezett a bőség Oroszországában, mikor mindenki csak azt nézte, hova is tűnhetett a kenyérke? Akkor az üzemek munkásai, a hivatalok tisztviselői, be sem várva. a bírói ítéletet, dühösen követelik a halálbüntetést az aljas vádlottak fejére. Az Iparpárt peréhez pedig már hozzátartoznak az országszerte tartott gyűlések, a tüntetések melyekbe az iskolás gyerekeket is belevonják), a milliós közvélemény felvonulása a sajtóban s a

[52]

törvényszék épületének ablaktábláit rezegtető üvöltözés: Halál rájuk, halál, halál! Történelmünknek ezen a töréspontján elhangzott néhány magányos tiltakozás vagy tartózkodó állásfoglalás – nagyon nagy bátorság kellett ahhoz, hogy valaki nemet mondjon abban az üvöltőkórusban – hasonlíthatatlanul könnyebb ez manapság! (Mégsem ellenkeznek valami nagyon manapság sem.) Tudomásunk szerint ezek a hangok mind gerinctelen, nyavalyás értelmiségiek szájából jöttek. A leningrádi Politechnikai Intézet gyűlésén Dmitrij Apollinarjevics Rozsanszkij professzor tartózkodott a szavazástól (ő, kérem, általánosságban ellenzi a halálbüntetést, ez, tudják kérem, tudományosan „irrevertábilis processzus”); rögtön letartóztatták. Gyima Olickij egyetemista szintén tartózkodott a szavazástól, őt is ott helyben letartóztatták. Így fojtották el már csirájukban ezeket a tiltakozásokat. Ha nem tévedünk, a ma már fehérbajszú munkásosztály helyeselte ezeket a kivégzéseket. S ha jól tudjuk, a vörösen izzó ifjúkommunistáktól a pártvezérekig és a legendás hadseregparancsnokokig az egész avantgard egy húron pendült a kivégzések jóváhagyásában. Híres forradalmárok, teoretikusok és előrelátó politikusok hét évvel saját dicstelen pusztulásuk előtt örömmel üdvözölték a tömegnek ezt az üvöltését, nem is sejtve, hogy küszöbön áll már az ő idejük is, nemsokára az ő nevüket is „hitvány söpredéknek” emlegetve hurcolják meg ebben az üvöltözésben. A mérnökök esetében egyszerre csak véget ért ez az irtóhadjárat. 1931 elején Joszif Visszarionovics a szocializmus építésének „Hat feltételéről” tett kinyilatkoztatást, s Ő Egyeduralkodósága kegyeskedett ötödik feltételként bejelenteni: áttérés a régi technikus értelmiség elpusztításának politikájáról a megnyerés és gondoskodás politikájára. Úgy bizony, gondoskodunk róluk! Dehát hova párolgott korábbi jogos haragunk? Hová sodorta a szél fenyegető vádjainkat? Éppen javában folyt akkor a porcelángyártás kártevőink pere (bizony, még ott is voltak!), s a vádlottak már közös akarattal mind lepocskondiázták magukat és mindent beismertek, mikor hirtelen, ugyancsak közös akarattal felkiáltottak: ártatlanak vagyunk! S felmentették őket. (Abban az évben megfigyelhető volt még egy kis ellenhullám is: már elítélt vagy vizsgálati fogságban lévő mérnökök tértek vissza az életbe. Így tért vissza D. A. Rozsanszkij is. Csak nem azt jelenti ez, hogy kiállta a párharcot
[53]

Sztálinnal? Hogy a nép polgári erénye, bátorsága feleslegessé tette ennek a fejezetnek sőt ennek az egész könyvnek a megírását?) A rég hanyatt döntött mensevikeket még megrugdosta Sztálin abban az évben. (A mensevik Szövetség Irodájának nyilvános pere: Groman, Szuhanov25 – Jakubovics 1931 márciusában volt, később még néhány elszórt kisebb csoportot is letartóztatnak, minden zaj nélkül) – aztán egyszerre csak elgondolkodott Sztálin. A Fehér tenger mellett lakók mondják a dagályról: a víz elgondolkodott, tudniillik mielőtt apályba megy át. No persze nem nagyon lehet Sztálin zavaros lelkét a Fehér tenger vízéhez hasonlítani. Különben az is lehet, hogy el sem gondolkodott. Hiszen szó sem volt semmiféle „apályról”. De még ugyanabban az évben egy másik csoda is történt. 1931-ben, közvetlenül az Iparpárt pere után műsorra tűztek egy grandiózus pert a Dolgozó Parasztok Pártja ellen. Ez állítólag (a valóságban sohasem létezett) egy irdatlan földalatti szervezet volt, mely a falusi értelmiségből, a fogyasztó és mezőgazdasági termelőszövetkezetek funkcionáriusaiból és a parasztság képzett elitjéből toborozta erőit, s célja a proletariátus diktatúrájának megdöntése volt. Az Iparpárt perében már úgy hivatkoztak erre a TKP-re (Dolgozó Parasztok Pártja), mint valamire, amit mindenki ért s mindenki ismer. A GPU nyomozó apparátusa kifogástalanul működött: már EZER MEG EZER vádlott teljes beismerést tett a TKP-ben való tagságáról s a szervezet bűnös céljairól. S összesen KÉTSZÁZEZER „tag” leleplezése volt beígérve. A párt „élén”, mint mondta, a következők álltak: Alekszandr Vasz; Csajanov köz- és mezőgazdász; N. D. Kondratyev, leendő „miniszterelnök”; L. N. Jurovszkij; Makarov; Alekszej Dojarenko, a Tyimirjazevka professzora, leendő „földművelésügyi miniszter”.26 És ekkor egyszerre, egy gyönyörű éjszakán Sztálin MEGGONDOLTA MAGÁT – hogy miért, azt mi talán sohasem fogjuk megtudni. Talán a lelkét akarta megmenteni? – ahhoz még túl korán volt. Vagy a humorérzék támadt fel benne? Mivelhogy olyan gyötrően egyhangú, halálosan unalmas volt ez az egész! – Dehát aligha
Ugyanaz a Szuchanov, akinek a pétervári Karpovkán lévő lakásán a házigazda tudtával (az útikalauzok ma persze azt hazudják, hogy tudta nélkül) 1917. okt. 17-én a bolsevik párt központi bizottsága gyűlést tartott, és elhatározta a fegyveres felkelést. 26 S talán alkalmasabb lett volna azoknál, akik ezt a tisztséget a következő negyven éven át betöltötték. – S még valamit: Milyen is az emberi sors Dojarenko egész életében elvből tartózkodott a politikától. Amikor a lánya diákokat hozott a házba, akiknek kijelentései mintha szociálforradalmár eszméket tükröztek volna, az apa kiutasította őket a házából.
25

[54]

mer valaki Sztálinnak humorérzéket a szemére vetni! Inkább talán az juthatott az eszébe, hogy úgyis elpusztul nemsokára nemcsak az a kétszázezer, hanem éhhalál következtében az egész parasztság, akkor pedig minek strapálja magát? Elég az hozzá, hogy kipipálták az egész TKP-t, s mindenkit felszólítottak, aki csak „vétkesnek vallotta magát”, hogy vonja vissza a vallomását el lehet képzelni, hogy örültek!), s helyettük csak a kisszámú Kondratyev-Csajanov csoportot állították bíróság elé.27 (1941-ben azonban az agyonkínzott Vavilovot azzal vádolják, hogy ő volt a TKP titkos elnöke, szóval a TKP igenis létezett!) Torlódnak a fejezetek, torlódnak az évek, és egyre nehezebb lesz mindent sorjában elmondani, ami csak történt. (A GPU pedig kitűnően végezte a dolgát! A GPU semmit sem engedett kiszűrődni!) De arra mindig emlékezni fogunk, – hogy a vallásos embereket szünet nélkül s szinte már automatikusan vetik börtönbe. (Itt-ott felmerül egy-egy dátum, mint valami zátony, pl. a „vallás elleni harc éjszakája”: 1929 karácsony éjjelén Leningrádban számtalan hívő értelmiségit tartóztattak le, s nem csak egy éjszakára, ez aztán igazán nem volt karácsonyi mese. Majd 1932 februárjában számos templomot zártak be egyidejűleg, s ugyanakkor tömegesen szedték össze a papokat. Sok dátum és sok helynév volna még, csakhogy azokról senki sem tudott hírt hozni nekünk), – hogy nem mulasztják el felmorzsolni a szektákat sem, még a kommunista érzelműeket sem. (Így fogták el az utolsó emberig 1929-ben egy Szocsi és Hosta közt fekvő „kommuna” tagjait. Ezeknél minden úgy volt, mint egy kommunista berendezésű társadalomban lennie kell: a javak termelése és elosztása; s mindez a becsületességnek egy magas fokán, amelyre az ország száz év alatt sem volna képes eljutni; de, ó jaj! túlságosan is képzettek voltak, járatosak a vallási irodalomban, s filozófiájuk sem volt istentagadó, hanem a baptizmus, tolsztojanizmus és adventizmus keveréke. Egy ilyen KOMMUNA nem lehet más, mint bűnszövetkezet, s nem valósíthatja meg a nép boldogságát.) A húszas években egy jelentékeny tolsztojánus csoportot deportáltak az Altáj hegység nyúlványaira. Ezek ott a baptistákkal közösen egy kommuna-telepet hoztak létre. Amikor megkezdődött a Kuznyec-kombinát építése, ők látták el terményeikkel az ott dolgozókat. Később kezdték őket letartóztatni – először a tanítókat (mivel nem az állami tanterv
27

Kondratyev, akit börtön-izolátorra ítéltek, lelkibeteg lett és meghalt. Meghalt Jurovszkij is. Csajanovot öt évi izolátor után Alma Atába utasították, s 1948ban újra börtönbe vetették. [55]

szerint tanítottak) – a gyerekek sikoltozva futottak az autók után; majd a faluközösség vezetőit; – hogy a Nagy Pasziánsz, azaz a szocialisták likvidálása magától értetődően megszakítás nélkül folyik; – hogy 1929-ben letartóztatják azokat a történészeket, akiket annak idején nem űztek külföldre (Platonov; Tarle, Ljutovszkij, Gotje, Lihacsev, Izmajlov), ugyancsak M. M. Bahtyint is, a kiváló irodalomtörténészt; – hogy csapolják a nemzetiségeket is, hol az egyik, hol a másik peremvidékről. A jakutokat az 1928-as felkelés után börtönzik be. A burjátmongolokat az 1929-es felkelés után. (Mondjuk, hogy közel harmincötezret agyonlőttek. Az adat helyességét nem volt módunk ellenőrizni) A kozákokat is bebörtönzik, miután Bugyonnij lovassága hősiesen leverte őket 1930-31-ben. 1930 elején ítélik el az Ukrajna Felszabadítása szövetséget (Jefremov professzort, Csehovszkijt, Nyikovszkijt és másokat), de annak ismeretében, mi az arány nálunk e nyilvánosságra hozott s a titkos ítéletek közt, kérdezhetjük, hányan követték még az említetteket? – s hányról nem szól az írás sem? Lassan, de biztosan rákerül a sor az uralkodó párt tagjaira is, kezdik őket is bebörtönözni. Akkor (1927 -29-ben) a „munkásellenzékre”, azaz a trockistákra jár rá a rúd, akik rosszul választották meg vezérüket. Egyelőre százasával szedik őket, de nemsokára ezresével. Minden kezdet nehéz! Ahogy ezek a trockisták nyugodtan nézték a más pártokhoz tartozók bebörtönzését, úgy nézik most helyeslően az ő letartóztatásukat a többi parttagok. Mindenkire sor kerül. Később a nemlétező „jobboldali” ellenzéket sodorja el az ár. A rágást a farkanál kezdik, s ízről-ízre haladva jutnak el a fejig. 1928-ban annak is eljött az ideje, hogy leszámoljanak a NEP embereivel, ezekkel a burzsoá-epigonokkal. Legtöbbször fokozatosan növő s hovatovább kibírhatatlan adókat vetnek ki rájuk, s ha megtagadják a fizetést, azonnal letartóztatják őket fizetésképtelenség címén, s elkobozzák a vagyonukat. (Kisvállalkozóktól, pl. borbélyoktól, szabóktól, gyorsforralójavítóktól csak az iparengedélyt veszik el.) A „Nepman”-hullámok fejlődéstörténetében érdekes gazdasági szempontok érvényesülnek. Az államnak vagyonra, aranyra van szüksége, Kolima pedig még sehol sincs. 1929 végén kezdődik a hírhedt „aranyláz”, csakhogy nem azok vannak
[56]

sem forradalmi érdemeivel nem védekezhet az. Persze. a nyomozók a végkimerülésig dolgoznak. s nem is szándékozik száműzni őket a GULag-birodalomba. elvitte a forradalom. neked pedig minek? A nyomozók már nem győzik torokkal. Kiket fognak le ezzel az „arany-hullámmal” kapcsolatban? Mindazokat. Csakhogy az esetek többségében éppen az ilyeneknél nem találtak aranyat. De feljelentések alapján tudomást szereznek arany előfordulásáról olyan kezekben is. akire csak az árnyéka is esett gyanúnak. vizet pedig nem adni rá! Vizet csak az kap. hogy aranya van. „üzleteltek”. „arany”-hullámnak az a különlegessége. csak egy a fontos: add le az aranyat.lázban. amelyekben senki sem tételezett volna fel aranyat egy százszázalékos „üzemi munkás”. amennyit azelőtt elgondolni sem lehetett – de annál jobb. s egymás szemeláttára kellett a küblire járniuk. annál hamarabb „leadják”. mindenkire alkalmazható fogás: az egész cellát sós étellel tartani. kereskedtek. abból tehát semmi sem maradt. akik keresik az aranyat.. a pétervári tatár fuvarosok közül pedig mindegyiknek volt eldugott aranykészlete. ipart űztek. az átmenőtáborok. tizenöt éve. hogy a GPU tulajdonképpen semmivel sem vádolja áldozatait. nincs erejük sem fenyegetésre sem kínzásra. csupán aranyukat akarja elvenni az erősebb jogán. sem proletár származásával. Hogy pedig van-e. ún. A kaotikus állapotokra jellemző. hanem azok. rohadék! Az államnak arany kell. órások ékszerészek letartóztatásával kapcsolatban. a be nem fektetett tulajdon pedig mind elveszett.. rohadékok! A nyomozók jegyzőkönyvet sem vezetnek: kinek kell az a darab papír? S az is teljesen egyre megy. azt csak a kínpadon lehet kideríteni. hagy nőket és férfiakat zártak közös cellákba. hatvan darab ötrubeles Nyikolaj-aranyat rejtegetett. Muravjov. Ennek az új. Mert semmivel. szabnak-e majd ki rájuk börtönt s mennyit. [57] . akik valamikor. ezek ugyanis forgatták a tőkéjüket. nincs-e. de van egy hatásos. aki leadja az aranyat! Egy arany egy bögyre friss víz? S a fém miatt pusztul az ember. Ezeket mind letartóztatják. Evégből zsúfolásig megtöltik a börtönöket. fogolyszállítmányok s a lágerek azonban viszonylag kis feltöltést kapnak. és annyit zsúfolnak össze egy-egy GPU-cellában. több volt az esély a fogtechnikusok. honnan-honnan nem szerezte. s a GPU elképzelése szerint feltehetőleg aranyat takarítottak meg. a híres szibériai partizán egy zacskó arannyal a poggyászában érkezett Ogyesszába. dehát ki törődik az ilyen csekélységgel? Adjátok le az aranyat. akikből kirázzák.

rázúdult a kuláklistákra tettek többmilliós hulláma. hogy szétfeszített minden gátat. De ha van aranyad. hogy a benne sodródóknak ha nem is a fele. különösen az elején. legalább egy részük saját kezében tartja erre vagy arra billenő sorsát. A belső útlevél-rendszer bevezetése a 30-as évek küszöbén ugyancsak meglehetős feltöltést adott a lágeroknak. Ha valóban nincs aranyad. akkor magad határozod meg. állandó lakás és munka nélkül csellengő egyedeket és rétegeket „tisztogatta ki”. facsarni. azt is megkínozták. ami csak elválasztotta a rendeket egymástól. – ugyanilyen szerep jutott a mi szocialista útlevél-rendszerünknek is. Különben lélektanilag ez sem könnyebb. sőt nehezebb. de szerencsére ki is kerülte ezt a hálózatot. mennyit vagy hajlandó viselni s mi legyen a sorsod. s leadott százezer rubelt. egy nagyhatalom méreteiben. gőzölni. Ez a folyam (ez az óceán!) pillanatokon belül akkorára duzzadt. Ezenfelül mások is sokan követtek el mulasztásokat. mert ha tévesen ítéled meg a helyzetet. zsiványoperák cselszövése valósult meg itt komoly formában. a GULag-birodalomba hömpölygött. hacsak egy évre is.Ez a hullám abban is különbözik minden eddigitől s minden ezután következőktől. mert nem hiszik el hogy mind odaadtad s továbbra is benn tartanak. Ama tatár fuvarosok egyike minden kínzást elviselt: nincs arany! Akkor elfogták a feleségét. mígnem valamennyire ráömlött. Oly mérhetetlen tömeg volt ez. pörkölni. de a tatár csak a magáét mondta: nincs arany! Hanem mikor a lányát is elfogták. aki már tisztában van ennek az intézménynek a szakásaival. De túl könnyen sem szabad ám leadni. Aztán természetesen túl későn sem szabad leadni. így egyszerűbb. Akkor a családját kiengedték. s egyenesen az átmenőtáborokba. enged és leadja az aranyat. csobogtak a patakok. örökre gyötörni fog az önvád. vagy csupa bosszúságból rádcsapnak tíz évet. a minden hájjal megkent. Ahogy Nagy Péter leegyszerűsítette a nemzet szerkezetét azáltal. míg belé nem halsz vagy míg valóban el nem hiszik. a fogoly transzportokba. s akik például elfeledték bejelenteni vagy kijelenteni magukat. ezekkel az útlevelekkel kapcsolatban. – Hajmeresztő krimik. Így buzogtak. mert rámehet az életed. meddig kínozzanak. őrá azonban rányomtak tíz évet. mert az is a résekben megbúvó rovarokat. kilátástalan a helyzeted: addig fognak verni. hogy még a vizsgálati fogházak fejlett hálózata sem tudta volna befogadni (különben is telítve volt az már az „aranyhullám” hordalékával). ezt már nem viselte el a tatár. azokat. még egy államóriás [58] . hogy minden rést. amit állítasz. elzsuppolták a Szigetcsoportra. Az persze. minden repedést behabarcsozott.

és nem győzött volna az Októberi Forradalom. vagy egy hatéves gyerek. A „kulák” csúfnevet arra használták. 17 után. jelentésátvitellel kulákoknak kezdték nevezni (a hivatalos és agitációs irodalomban. hogy 1930-ban így hívtak már MINDEN SZOLID PARASZTOT. olyan éhínség. becstelen falusi kupeckedőt hívják oroszul. hogy megtörjék a falu gerincét. az egész csürhének oda kellett jutnia. Emlékezzünk csak. porhintés céljából. vagy gyanús nációkkal. – Akkor már. Semmi sem hasonlítható ehhez Oroszország történetében! Népvándorlás. Ellenkezőleg. A földet akkor lélekszám szerint. Megismétli majd Hitler a zsidókkal. hanem másokéból. csak egész családokat fogtak el s féltékenyen vigyáztak. uzsorával s áruközvetítéssel. itt azzal kezdték. hogy a forradalom után lehetetlen volt méltányosan meg nem fizetni az ilyen bérelt munkát. még ha csak átmeneti időre is. etnikai katasztrófa! De a GPU-GULag csatornahálózat akkora leleményességgel volt megépítve. – ha nem sújtotta volna őket egy három éven át tartó különös éhínség.) Ez a hullám csak elenyészően kis részben állt azokból a kulákokból. Csak [59] . hogy a városok semmit sem vettek volna észre az egészből. De ne felejtsük el. akikről a nevét kapta. aki nem a maga munkájából szerez vagyont. EGYENLŐEN osztották fel. tíz-. idézzük tudatunkba: alig tizenkét év telt csak el azóta. mi legyen a családtagokkal. aztán újra Sztálin a hűtlen. –aki jól vezette a gazdaságát. akik egyáltalában bérelt munkaerővel dolgoztattak. a forradalom pedig teljesen megfosztotta őket tevékenységük talajától. derekasan végezte munkáját. hogy kipörkölték az egész fészket. hogy nem teketóriáztak előbb a családfő elfogásával. nehogy eloldalogjon egy tizennégy-. közös pusztulásba. Ez a hullám abban is különbözött az összes eddigiektől. legalábbis az újabb korban. Ilyenekből a forradalom előtt is csak egy-kettő akadt minden községben. a szegődményesek védelmére ott volt a Szegénybizottság a falutanács. ahonnan aztán a közbeszédbe is belekerült) azokat. hogy aztán majd meglátjuk. csak próbálta volna valaki megrövidíteni a szegődményest! A méltányosan bérezett szerződtetés pedig ma is megvan engedve hazánkban. Kuláknak a kapzsi. amelyet nem előzött meg sem aszály sem háború.igazságszolgáltatási és megtorló intézményeinek kereteit is. vagy csak egyszerűen józan nézetei voltak. (Ez volt az ELSŐ ilyen kísérlet. De a rugalmas kulák-terminus felfújása oly tűrhetetlen méreteket öltött. hogy meghirdették a nagy „Dekrétumot a Földről” – mely nélkül a parasztság nem követte volna a bolsevikokat. amikor a saját családjuk elégtelennek bizonyult.

S ennyi elég is! A legrongyosabb zsellér is lehet kulákbérenc minden további nélkül!29 Két szóba (kulák és kulákbérenc) így lehetett belefoglalni mindazokat. egy szál ingben. észak sivatagaira. Nem volt benne semmi „társadalmi-gazdasági” tartalom. vagy valami sértés miatt. mert sohasem volt alkalmuk megismerni.kilenc éve annak. kényszermunka s nélkülözés lesz. Azoktól a parasztoktól is meg kellett szabadítani a falut. hogy a parasztok leszereltek a Vörös Hadseregtől és hozzáláttak harcokkal szerzett földjeik műveléséhez. kivetkőzve mindenből. s szórják ki őket. az évezredek fáradságával szerzett értelemből. S most egyszerre: kulákok – szegényparasztok! Hogy történt ez? Néha kizárólag a család előnyös vagy előnytelen összetétele döntött. hogy nekünk fiataloknak ez a szó teljesen logikusnak tűnt s nem volt benne semmi homály. igazságszeretetük miatt népszerűek voltak a falubeliek szemében. a tundrára és a tajgára. 29 Emlékszem. Ekkora néptömegek mozgatása szükségképpen bonyodalmakhoz vezetett. mert gyanították. hogy leszámoljanak az ilyenekkel. munkaszeretetét. Itt volt a legjobb alkalom. irigységből. akik vakmerőségük. hogy ebből csak a dologtalanok vezető szerepe. féltékenységből. akik a falu javát tették ki. akik nem boldogultak s azok a városiak. ellenálló képességét és lelkiismeretét Ezt a paraszttípust és ennek sorsát örökári meg Sz. De nem volt-e még döntőbb szerepe a munkaszeretetnek és szorgalomnak? S íme most e parasztok ellen. Mint a vadáltatók. De azoktól a parasztoktól is meg kellett szabadulni. s íme. akik húzódoztak a kollektív életformától. de annál pompásabban hangzott: kulákbérenc. hogy te az ellenségnek segítesz. akiknek a kenyerét ette Oroszország 1928-ban. (ma már tudjuk. határozottságuk. meg is született. ami az „ember” fogalmát teszi. akik személy szerint voltak szálka a helybeli aktivisták szemében. akik erre a kampányra kiszálltak. hogy nem minden alap nélkül. testi erejük. de független természetüknél fogva veszélyesek a kolhoz vezetőségére. 28 [60] . a falu energiáját. azok a helybeliek viselnek irtóhadjáratot. Zaligin elbeszélése Sztyepán Csauszov alakjában. mindenükből kifosztva. úgy vetik rá magurat a legkiválóbb kenyértermelőre. józan eszét. Azaz: feltételezem. akik nem mutattak kedvet a kolhozba lépésre. (még ha nem voltak is jómódunk). fogdossak össze őket családostul.28 Ezen kívül minden faluban voltak olyanok is. gyűléseken tanúsított nagyhangúságuk. Ez áldozatok megnevezésre új szóra volt szükség.

Liszenko elrendelte.) Mások túlságosan is pontosan hajtják végre s ezzel leplezik le ostobaságukat. melyet azóta tökéletesen leleplezlek: itt az eredmény. Elég volt ezeket kivonni. a burgonyakirályt” 1931-ben. Tehát az agronómusokat vádolta meg. – „az állami terménybeszolgáltatási kötelezettség nem teljesítése miatt” (a járási bizottság kötelezte magát. Éjnek idején kézzel tépik a kalászt a mezőn! – teljességgel új típusú mezőgazdasági munka. kisfiúk és kislányok. amelyeket még tavasszal állapított meg a „Termésmegállapító Bizottság”). hanem legénykék és leánykák. Kezdtek feltünedezni a szabotőr-agronómusok. (1934-ben a pszkovi agronómusok a hóba vetették el a lenmagot – pontosan. Hatalmas földdarabok hevertek parlagon egy egész éven át. hogy a hó kulák. De a már kollektivizált faluból is új hullámok indultak meg: –a mezőgazdaság kártevőinek hulláma. akiket az öregebbek küldtek ki éjjelente „tépni”.) Ezenkívül majdnem minden gépállomáson lepleztek le kártevő tevékenységet a traktorjavító műhelyekben (lám. A magok felduzzadtak. hogy ő maga a hülye. (Egy ilyen hullám sodorta Kazahsztánba Lorhot. több tízezer paraszt esett bele. most azonban szántszándékkal gyomot hintettek az orosz mezőkre (persze egy moszkvai intézet utasítására. hogy nappali munkájukért kapnak valamit a kolhoztól. hogy kulákok és kiforgatták az ő technikáját. hogy nem tartóztatták le a Dolgozó Parasztok Pártjának azt a kétszázezer tagját!) Egyes agronómusok nem teljesítik Liszenko zseniális utasításait. de a kolhoz nem teljesítette: tessék szépen lecsücsülni!) – a „kalásztépők” hulláma. mert nem bíztak benne. 7-i törvény [61] . tönkrementek. akik mindezideig becsületes munkával töltöttök az életüket. s nem is mindig felnőtt férfiak és asszonyok. aug. El is hurcolták Szibériába az agronómusokat.testesítették meg. s máris be volt vezetve a kollektivizálás. megpenészedtek. Liszenko azt már mégsem állíthatta. ahogy. (A feudális korban sohasem jutottak ekkora szükségbe a parasztok!) Ezért a keserves és oly keveset jövedelmező munkáért a bíróság bőkezűen fizetett: tíz év a szocialista tulajdon szerfölött veszélyes dézsmálásáért. a termény betakarítás legmodernebb formája! S ez nem valami kis hullámot eredményezett. de azt sem. ama hírhedt 1932. itt van az első kolhoz-évek balsikereinek magyarázata!). – a „szemveszteség” miatt indított hullám (a „veszteséget” önkényes normákhoz viszonyították.

A nagy sikkasztásokkal az NKVD-nek kellett foglalkoznia. No. a már megszokott sémák szerint. phű! ideje is volt már! Félre az éjszakai rettegéssel!. meglehetős vízmozgást idézett elő az egész országban. De micsoda kutyaugatás ez? Fogd meg! Fogd meg! Ahá! Ez a bizonyos Kirov-hullám Leningrádból. – az eszperantisták (ezt a kártékony gyülekezetet ugyanabban az évben pörkölte ki Sztálin. akiknek külföldi rokonaik voltak.. [62] . szóval összesen tizenöt éven át 1947-ig.. s a világproletariátus hazájában kerestek menedéket. Jegyezzük meg jól. az áruközvetítők s az üzemiek köréből. ilyenek például: – a schutzbundisták.) Az ilyen nagyhullámzású folyamokban el szoktak tűnni a szerény de szorgalmas patakok. amikor kiszélesítik s megszigorítjuk a büntetéseket). melyek nem csapnak nagy lármát maguk körül. hogy represszáliákkat gyakoroljunk a tömegekkel szemben”. akinek birtokában vannak a pontos számadatok s hajlandó közzétenni is őket. a szállítók. bár a fővárosi eseményektől függetlenül: elbocsátották a hivatali apparátusból a papi s a volt nemesi osztály gyermekeit. Phü. de végre fellélegezhetünk! Végre-valahára most megszakadnak ezek a tömegeket sodró hullámok! – Molotov elvtárs 1933. ahol oly nagynak találják a feszültséget.alapján (melyet a letartóztatottak egyszerűen s röviden „nyolchetes törvénynek” nevezgettek). május 17-én kijelentette: „Nem abban látjuk feladatunkat. akik Bécsben vereséget szenvedtek az osztályharcban. bevezetik a „gyorsított” eljárást (bár korábban sem volt különösebben késedelmes). hogy minden kerületi végrehajtó bizottsághoz külön NKVD stábot rendelnek. hogy ez a folyam szünet nélkül áramlik. megvonják a fellebbezés jogát (korábban sem volt helye a fellebbezésnek!) Becslés szerint Leningrád lakosságának egynegyed részét „tisztogatták ki” 1334-35-ben. ha még itt-ott megrekedt néhány belőlük. de azért csurognak-csurdogálnak. amikor Hitler). (Egyébként ez a hullám nem volt csupán leningrádi. valamint azokat. Ez a nyolcadik hó hetedikén kelt törvény még egy nagy speciális hullámot is szolgáltatott az első és a második ötéves terv építőmunkáival kapcsolatban. Cáfolja meg ezt a becslést az. különösen bőven a háborús évek alatt.

akik „szabotáltak” az egyházi ünnepeken. akik megtagadták az NKVD besúgó szolgálatot. – Észak-Kaukázus hegylakói 1935-ös felkelésük miatt. akik nem értettek egyet a brigádos-laboratóriumos haladó oktatási módszerrel (1933-ban Natalja Ivanovna Bugajenkot letartóztatja a rosztovi GPU.). négyszemközt maradván egy női paciensével. vagy állítólag Pletnyov professzor.30  30 Ez a szüntelen áradat bárkit. üzbégül és kazah nyelven. legalább valami haszon is volna a vallásból!) – a szekták tagjait is egyre nagyobb számban fogják le. beleharapott ennek a mellébe. a nemzetiségi hullámok egyre ömlenek. de állandóan ömlő hullám: a Tizedik Pont hulláma. kolhoztagok. mint 37-ben. [63] . s újra rendezik a szocialisták Nagy Pasziánszát. – a Politikai Vöröskereszt munkatársai. akik nem akartak vasárnap munkába menni (bevezették az öt. a Szovjetellenes Agitáció. Volt hát nekik olvasótáboruk!) – aztán újra csak: a hívők. szétveretlen – tanítók. ezúttal olyanok. ellenben a többi nagy hullám idején. ez az a bizonyos Ellenforradalmi Agitáció. – s azok is szünet nélkül. Ismert intellektuelek esetében a 30-as években azonban finomabbnak találták egy kis botránycikkecskét kotyvasztani össze (például homoszexualitásról. így szokták meg az individualista korban. soha el nem apadt. ez a minden vizek legtartósabbika. – s közben folyton rakják.– a Szabad Filozófia Társaságának még maradványai s egyéb illegális filozófiai körök. 49-ben. az is felduzzadt és csordultig megtelt. (Ebbe lelkészek is belekerültek. a gyónási titok megőrzése miatt. de három hónapos vizsgálati fogság után megjelenik egy rendelet. (A Volga-csatorna építésénél négy nemzetiségi nyelven jelennek meg az újságok: tatárul. A központi lap írja – próbáld megcáfolni!). milyen remekül felhasználhatnák a gyónások anyagát. hála Jekatyerina Peskova fáradozásainak. bármely pillanatban magával ragadhatott. A tanítónőt szabadlábra helyezték. a Szervek élénken el tudták képzelni. Végül az eddig egyszer sem említett.és hatnapos munkahetet). Mert a Tizedik Pont víztömege. törökül. a szervezetnek még mindig sikerült biztosítani fennmaradását. mely hibásnak bélyegzi az említett módszert. 45-ben.

Az első pontból megtudjuk. A következmény: agyonlövés. amelyet meg ne lehetne torolni az Ötvennyolcadik Cikkely széles tenyerével. ezerarcú. mint amennyit annak idején Turgenyev szedett össze az orosz nyelv s Nyekraszov Anyácskánk-Oroszország magasztalására: nagyszerű. E pontok szerint minden. nem is annyira pontjainak megfogalmazása. mérhetetlen. mely világokat foglal magába. hatalmas. Persze leletetlen lett volna ilyen tág fogalmazást adni neki. ez a [64] .) 1834-ben. Nem az „államellenes vétségek” fejezet alá van rendelve. De e cikkely dicséretére még több jelző található. cikk. hogy senkit sem ismeri el a maga területén politikai bűnösnek – kizárólag közönséges bűntényesnek. cikkely tizennégy pontból áll. akik megadták magukat s fogságba estek (a katonai ütőerő csorbítása!). Tehát a Büntetőtörvénykönyv abból indul ki. de a mindenütt jelenlévő s örökké éber Szervek éveken. hogy ellenforradalminak minősül minden olyan tett (a BK 6. Ötvennyolcas. Melyikünk nem tapasztalta saját bőrén e cikkely mindent átfogó öleléseit? Valóban. és sehol sem áll leírva. (Háború idején agyonlövik a munka-megtagadókat. de annál lehetségesebbnek bizonyult legtágabb tolmácsolása is. Tágabb tolmácsolás alkalmazásánál nyilvánvalóvá válik. 1c. a lágerban vonakodni kivonulni munkára. a Szovjetunió katonai ütőerejét csorbító tevékenység agyonlövetéssel büntetendő (1b). burjánzó. a kormányzati rend elleni vétségekkel és a banditizmussal együtt. hogy ha pl.. 1b. cikkely nem a politikai vétségek fejezetét képezi a Büntetőtörvénykönyvben.Furcsán hangzik. amikor azokra a katonáinkra. Az 58. mindent felölelő. szándék. át tartó egész tevékenységének írd és mondd: EGYETLEN cikkely szolgált alapjául az 1926-os Büntetőtörvénykönyv nem általános részének 148 cikkelye közül. hogy „politikai” lenne. ezzel a hatalmat gyengíted. cselekedet vagy mulasztás. amikor visszakaptuk a „Haza” fogalmát. szerint minden olyan mulasztás is). mivel ki vagy éhezve és le vagy gyengülve. mint inkább azok dialektikus és nagyvonalú tolmácsolása által. csupán tíz évet nyomtak rá. a föntebbiekhez még négy alpontot is fűztek „hazaárulásról”: 1a. nincs az égvilágon olyan vétség. kizárólag polgári személyek számára (1a) jár tízévi börtön. amely a hatalom gyengítésére irányul. s csak enyhítő körülmények esetén. Az 58. Tágan értelmezve.

de Moszkvában ezt elleneznék. merthogy Lemberg akkor már ukrán várossá: Lvovvá lett. aki Lembergben született. Vagy is az összes észt. Lengyelországban élt. ott szolgált s ott is tartóztatták le a mieink.törvényellenességig humánus volt. (Vagy itt egy másik példája a tág értelmezésnek: Jól emlékszem. hanem az előkészületet üldözi. máris erőszakos lenne az elszakadási kísérlet. Igaz. hagy nem Ukrajna elárulása végett költözött Bécsbe. amely megvalósítani próbálja valamelyik köztársaság kilépési jogát az Unióból. ahogy hazajöttek. „szándékról” szóló cikkelyével. hogy 1946 nyarán a Butirkiban találkoztam egy lengyellel. de így sugallja ezt a forradalmi jogérzék): ide tartozik minden kísérlet. Mert jó: „erőszakos” – de kivel szemben? Erről nem szól a törvény. litván. 1934. cikkely nem a szándékot. azután Ausztriába költözött. hogy a 19. [65] . Tíz évet kapott az ukrajnai BK 54:1 alapján hazájának. a nyomozó véleménye szerint fennállt az árulás szándéka – s ez éppen elegendő volt arra. Ez így értendő: nem történt ugyan árulás. ukrán és turkesztáni 31 „A börtönöktől a nevelőintézetekig” – a Kriminálpolitikai Intézet évkönyve – Visinszkij szerk. de dialektikus értelmezéssel a szándékot előkészületnek is fel lehet fogni. A második világháborúig szülővárosában. Ukrajnának elárulásáért. hagy a tényleges árulásért járó teljés szabadságvesztést róják ki. Moszkva.) Tágabb értelmezés szerint (bár a cikkelybe nincs beleírva. Így kutyult el szegény árulóvá. lett. mint maga a bűntett” (BK). amikor az még AusztriaMagyarországhoz tartozott.) Az árulást büntető pontnak jelentékeny kiszélesítéséhez vezetett annak kombinálása a BK 19. a Szovjet Törvényhozás – kiadó. a hatalom megragadását és bitorlását központilag vagy helyi viszonylatban. különösképpen a Köztársaságok Szövetsége valamely részének erőszakos elszakítása céljából.. Az ilyesmiért kiszabható büntetések egészen az agyonlövetésig terjednek (mint az ÖSSZES többi pontban is. Az előkészület pedig éppúgy (azaz éppoly súlyosan) torlandó meg. Különben is: mi nem teszünk különbséget a szándékolt és az elkövetett bűntett között. S a szerencsétlen nem tudta igazolni a kihallgatáson. Még ha a köztársaság lakossága összességében akarna is elszakadni. éppen ebben nyilvánul meg a szovjet törvényhozás fölénye a burzsoával szemben!31 A második pont a fegyveres felkelést tárgyalja.. sorban. A sztálini BK szerint valamennyit agyon kellett volna lőni.

Ez a pont lehetőséget nyújtott bármely állampolgár elítélésére. minthogy a világ burzsoáziáját segítették? (A Zenetársaság példájából láttuk már. vagy hált vele. hogy lehetett azt a Szovjetunió határain belül is segíteni. hogy ha mindenkit számba veszünk. nem ipartól. Mert mit is csinálhattak volna egyebet ott külföldön. s később az Állami Tervhivatalban s a Népgazdaság Legfelső Tanácsában alkalmazott mérnökök? Az ötödik pont: idegen állam felbátorítása. aki csak a megszállás alatt volt. ha csak egy patkót – vert is fal egy német katonai személynek vagy egy csomó retket adott el neki. a forradalmi tudat segítségével könnyűszerrel találtak egy csoportot: az összes emigránsok. század óta nem tapasztalt Oroszország. Kérdezhetné valaki: hát ez meg ugyan kire vonatkoztatható? De tág értelmezéssel. vagy azzal emelte egy megszálló harci szellemét. Nem ítéltek el mindenkit e pont alapján (olyan sokan voltak ugyanis megszállás alatt). azaz jó néhány évvel magának a BK-nak megírása előtt. akik 1920 előtt hagyták el az országot. hogy hadat üzenjen a Szovjetuniónak.nacionalisták könnyen megkapták e pont alapján a maguk tíz vagy huszonöt évét.) S nem a burzsoáziát segítették-e a szociálforradalmárok s valamennyi mensevik? (Hiszen éppen számukra találták ki ezt a pontot!). ha nem ők döntötték Oroszországot szégyenletes. soha nem látott vereségekbe. Ezt olyan tágan értelmezték. hogy táncolt. Hisz éppen az ő vakságuk és őrültségük vitt bennünket odáig! Kik. vagy agyonlőtték őket. A negyedik pont a nemzetközi burzsoáziának nyújtott (kiagyalt) segítségről szólt. Itt egy alkalom kihasználatlanul maradt: ki lehetett volna terjeszteni ezt a pontot Sztálinra valamint diplomata és katonai tanácsadóira 1940-41-ben. akit ezért ítéltek el. A harmadik pont: „A Szovjetunióval hadi állapotban lévő bármely idegen államnak bármely formában nyújtott segítség”. tíz évet kaptak az 58:4. s akikre csapataink negyed évszázad múlva (1944-45-ben) bukkantak rá Európában. amelyekhez foghatókat a XIII. akkor arra a következtetésre juthatnánk. nem is más egyébből tartotta fenn [66] . de mindenkit el lehetett volna ítélni. amelyekhez a cári Oroszország 1904-es és 1915-ös vereségei sem hasonlíthatók? Vereségekbe. alapján. hogy népünk a sztálini korszakban nem földművelésből. A hatodik pont: kémkedés.

s tilalmazták a menetben való szállítást. mind a tanult jogász és újságíró. Valami borzasztóan kényelmes fogalom volt ez a kémkedés. hanem PS. olyan egyszerű. Valóban. azaz kémgyanússág (vagy NS. A spion-mánia páncél övezetén nem tudott áthatolni a nép. információtilalomnak.életét. a PS és az SzVPS „pestisesek” voltak. A betűparagrafusok alapján elzártakkal sok lágerban még szigorúbban bántak. azaz „Be nem bizonyított kémkedés” – s ezért teljes szigorral!) sőt SzVPS. hogy játszanak egymás kezére a bürokraták hogy lopják a napot. Általában minden betűparagrafus. Természetes igazolása lett a már úgyis túltengő általános titkolódzásnak. a kereskedelemben. hanem kizárólag a külföldi tájékoztató irodáktól kémkedésért kapott pénzén élt. elkerített villáknak s titkos árujuttatásoknak. a nép legjobb fiai százezerszám kezdtek megmagyarázhatatlan 32 S lám a spion-mánia nemcsak Sztálin betegagyú kéjelgése volt. A hetedik pont: rongálás az iparban. a pénzforgalomban és a szövetkezetekben. és sohasem volt világos. S e pontok: az 58:6. mint az 58-asokkal. belépési engedély rendszernek. szigorú őrizetet. vagy attól független s valami nagyon veszélyes. aki egy külföldi diplomata feleségének is dolgozott. hanem nagybetűk ijesztő kombinációja (találkozunk még ilyenekkel ebben a fejezetben) a rejtélyesség bélyegét viselte magán. alkotott ez a nép s mindig becsületesen. hogy csak az 58-as cikkely fattyúhajtása-e. nem? Évszázadokon át épített. lankadatlan felügyeletet igényeltek (hiszen a Kémszolgálat csápjai elérhetik védencüket a lágerben is). A 30-as években erősen divatba jött ez a pont s tömeges letartóztatásokhoz vezetett az egyszerű és közérthető „kártevés” nevezet alatt. Egyszerre csak jól jött mindenkinek. s nem láthatta saját szemével. hogy nem egyszerűen kémkedés címén hoztak ítéletet. mind az egész közvélemény. zárt ajtóknak. a közlekedésben. azaz kémkedés gyanújához vezető (!) kapcsolatok címén is.. S íme most. A Rurikok óta nem hallottuk még csak hírét sem a kártevésnek. [67] . midőn a tulajdon első ízben került a nép kezébe. aki bejutott a kivételezettek közé. a hetedik pontban felsoroltak naponta szemmel látható s nyilvánvaló rongálásnak voltak kitéve – akkor pedig kell lenni bűnösöknek is. mekkora bakot lőnek. hogy jól megértette mind a képzetlen vádlott. mit esznek és hogyan szórakoznak.32 A tág tolmácsolás abban is megnyilvánult. még az uraknak is. azaz igazában nem is paragrafus. Tehát például ha a feleséged ismerősének ismerőse ugyanazzal a varrónővel (természetesen az NKVD megbízottjával) varratott ruhát magának.

(A pont nem említi a mezőgazdaságban való kártevést. csökken a terméshozam. komszomol-tag vagy milicista volt. ha valaki felpofozta személyes ellenségét. hogy a fene essen beléje!” – TN-nek. 5. robbantással vagy gyújtogatással (persze kizárólag ellenforradalmi szándékkal). mint a Tizediket. de minthogy anélkül lehetetlen volt értelmes magyarázatát adni. balsiker a munkában. törnek össze a gépek – a dialektikus érzék azt is bevezette. k. s nem is kellett feltétlenül fegyveresen kísérni. s a törvény teljes szigorának alkalmazását vonta maga után.buzgalommal ártani. l.. paragrafussal.. aki történetesen párttag. ha a 8. a férj szerencsésnek mondhatta magát. az már kimerítette a terror fogalmát. Még fontosabb jelentésbővülésen ment át a terror-fogalom.) A terror fogalmát igen-igen tágan értelmezték. Nem az számított terrornak. azaz terrorista szándéknak minősült. Nemcsak a sörözőben az aktivistához intézett közvetlen fenyegetés: „No megállj!”. pontot összekapcsolták ama 19. együtt ültünk erekkel az emberekkel. viccnek hangzik. [68] . 45. A tágítás abban állt. a termelésben megbocsáthatatlan volt és diverziónak minősült. 190. hogy az ellenforradalmi célt minden további nélkül feltételezték (a nyomozó tudta ugyanis a legjobban. amit röviden diverziónak neveztek. Ha a férj megölte a felesége szeretőjét. kiad. de nem mi találtuk ki ezt a viccet. s ez történetesen pártonkívüli volt. mi ment végbe a bűnös tudatában!). mert mint közönséges bűnös a 136-os cikkelyt kapta. De az 53. Hát még az aktivista megölése! Ezt sohasem lehetett egy sorba állítani más közönséges halandó meggyilkolásával (mint ahogy különben még Hammurábi törvénykönyve szerint időszámításunk előtt 18 évszázaddal lehetett). hanem pl. hanem a felpaprikázott piaci kofa kiszólása is: „Ó. ha valaki bombát rakott a kormányzó hintója alá. a férj az 58:8-at kapta mint a nép ellensége. amelyet a szovjet Büntetőtörvénykönyv volt hivatva „megalapozni és legalizálni”33 hanem az alulról gyakorolt terror. Ez talán túlzásnak. tévedés. nem taszították ki a társadalomból. és minden emberi botlás.34 A kilencedik pont: rombolás és kártevés. De ha a meggyilkolt éppen párttag volt. miért gazosodnak el a földek.) A nyolcadik pont: terror (nem az a terror. cikkely egy pontját sem értelmezték oly tágan a forradalmi tudat oly izzásával. mely a szándékra is kiterjesztett előkészületről szólt. Ez így hangzott: 33 34 Lenin.

ami nem erősít. mely felhívást tartalmaz a Szovjethatalom megdöntésére.„Propaganda vagy agitáció. A valóságban ezt a pontot is úgy kitágították. kimondott vagy leirt ESZMÉT ne csípett volna nyakon a Tizedik Pont? A tizenegyedik pont különleges természetű volt annyiban. vagy ha a tettesek valamilyen szervezethez tartoztak. termelése vagy rejtegetése”. a felső határt pedig NEM KORLÁTOZTA! Ekkora volt egy Nagyhatalom félelme alattvalója SZAVÁTÓL? Íme. mert ÍGY IS SZOKOTT LENNI. feljegyzés. aki ma nem énekel velünk.) – A hatalom „aláaknázása és gyengítése” volt minden gondolat. S ez a pont csak a büntetés alsó határát szabta meg BÉKE idejére (nem lehet kisebb! nem lehet túlságosan enyhe!). hasonlóképpen ilyen tartalmú irodalom terjesztése. akik titokban kicseréltük gondolatainkat -– vagyis egy szervezet embriója – vagyis szervezet! A tizenkettedik eset elsősorban az állampolgárok lelkiismeretére hivatkozott: ez a pont a feljelentés elmulasztásáról szólt az előzőkben felsorolt cselekményekkel kapcsolatban. ami nem egyezik tökéletesen. hogy nem tartalmazott semmi újat. – az ellenünk van! (Majakovszkij) – „irodalom termelésének” minősült minden egy példányban készített levél.. hogy szervezetre nem is volt szükség. aláaknáz! És az.. magánnapló vezetése is. A magam bőrén tapasztaltam e pontnak kifinomult alkalmazását. csupán súlyosbító függelékül szolgált az előző pontok bármelyikéhez az esetben. személyes tanács is lehetett felhívás. Ketten voltunk. ha a tettre szervezetten készültek fel. Ilyen jól sikerült jelentésbővítéssel milyen elgondolt. (Onnan tudják. vagy nem ért föl azoknak hevéig. Mert minden. hogy lehetett. amely nem esett egybe az aznapi újság gondolataival. ennek a hírhedt pontnak néhány hírhedt kiterjesztése: „Felhívást tartalmazó agitációnak” lehetett minősíteni barátok (sőt házastársak) négyszemközti beszélgetését magánlevelet. gyengít! Mert minden. S a súlyosabb vétségek jelentésének elmulasztását FELSŐ HATÁRRAL NEM KORLÁTOZOTT BÜNTETÉSSEL lehetett sújtani! [69] . aláaknázására vagy gyengítésére.

Sztálint el lehetett volna ítélni az 58.) A tizennegyedik pont „kétségtelen kötelezettségek tudatos nem-teljesítését. – természetesen agyonlövetéssel. de NEM JELENTETTE – ez annyi. s amely bőven fürdött az elkövetkező évtizedek minden hullámában. Az effajta szolgálatra vonatkozó dokumentumok zömben nem élték túl 1917 februárját. Bevégezve a NAGY CIKKELY áttekintését. azaz „tágabb „értelemben” nem az édes szabadság utáni vágy megnyilvánulását látták a bűnöző szökésében. aki ebben saját forradalmi jogérzékére támaszkodott. ebben az egész emberi létet betakaró legyező-óriásban. a kolhoztagokra. éppen ellenkezőleg. ott bűntények is vannak. amelyet rögtön kovácsolása után. F. honfi-erénynek számított. Dzsunkovszkij.35 (Hasonló természetű szolgálat később. mint maximális büntetéssel. széles lendülettel suhogott a Törvény kezében. hogy nem is lehetett tovább tágítani. hogy az 1937-es operáció a legkevésbé sem volt rögtönzés. a lágerbeliekre. s nem is váltak közismertté. cikkely damaszkuszi acélja. vagy azok szándékosan hanyag végrehajtását” sújtotta. mint ha maga tette volna! A tizenharmadik pont látszólag régen elavult: szolgálat a cári ohranában (titkosrendőrségnél). Ezt nevezték röviden „szabotázsnak” vagy „gazdasági ellenforradalmiságnak. akik nem teljesítették a normát. hanem be volt tervezve: az év első felében az Unió számos börtönében végeztek tatarozó35 Van lélektani alapja annak a gyanúnak. amikor az a Népre támadt 1937-38ban. akik megszöktek a lágerből.  Az 58. TUDOTT róla. Ezt a pontot alkalmazták a parasztokra. a Rendőri Ügyosztály volt igazgatója Kolimán halt meg) azt állította. 1927-ben kipróbáltak. Szögezzük le mindjárt. hogy J. [70] .” S a szándékosat a szándéktalantól csak a nyomozó választhatta el. V. a továbbiakban nem fogunk annyira csodálkozni. cikkelynek e pontja alapján is. Ahol törvény van. hogy a rendőrségi archívumok sietős felégetése a Februári Forradalom első napjaiban bizonyos abban érdekelt forradalmárok közös kezdeményezésére történt. akik nem teljesítették az előírt számú munkanapot. hanem a láger-rendszer aláaknázását. S képzettársítással a háború után ezt a pontot kezdték alkalmazni a közönséges bűntényesekre is. Ez volt az utolsó toll az 58-as cikkely legyezőjében.Ez a pont már önmagában is olyan végtelenül tág volt. akik nem teljesítették a beszolgáltatást.

a hadvezetés. a takarítónők és az altisztek maradtak szabadlábon. akik jobban ínyére voltak. Hanem aztán ősszel. aki a Mint ahogy a leningrádi Nagy Ház sem véletlenül lett készen 1934-ben. Olga Csavcsavadze elmondja. 36 [71] . Valahol a Moszkvai Terület egy járásában pártgyűlés folyik. mikor a Nagy Október huszadik évfordulójára naivul általános amnesztiát várt mindenki. 37 A 25 évi elzárást a 30. mind a tizenegy osztályvezetőt. évfordulóra. minden gazdasági vezetőt. hogy ment ez végbe Tbilisziben. mivel éppen az ottaniak írták alá valamennyien az Új Ellenzék programját. Különös céltudatossággal vitték végbe ezt Leningrádban. a cellákból kivitték az ágyakat. s hogy szinte egyetlen augusztusi éjszakán söpört végig az egész országon (de ismerve természetünk nehézkességét. sem a bírói ítéletek nem szólnak: túlnyomó részben azokat tartóztatták le. Újakat neveztek ki. Csak az egyszerű könyvelők. hogy is szokott végbemenni ez az egész. amikor tanúi vagyunk a kínai kultúrforradalomnak (ugyancsak 17 évvel a győzelmes befejezés után).38 Alig maradt valahol is a helyén a területi pártbizottság első titkára vagy a területi végrehajtó bizottság elnöke – Sztálin olyanokat válogatott magának. s ím újra lefogták az elnököt. 38-ban letartóztatták a városi VB elnökét. hogy e helyen újra felsoroljam a 37-es évről mindazt. (Dehát hogy is ne írták volna alá? Hogy lehettek volna „bizalmatlanok” saját leningrádi pártszervezetükkel szemben?) Tessék. sőt a GPU-NKVD elitjére mértek akkor rettenetes csapást. itt egy kép azokból az időkből. a tréfamester az eddig ki nem próbált 15 és 20 éves adagokkal gazdagította a Büntetőkönyvet.36 Öreg börtönviseltek úgy emlékeznek. Sztálin. Két hónap telt el. mind a tizenegy osztályvezetőt. ezek asszisztenseit. amiről már bőven írtak s amit még annyit fognak ismételni: hogy a Párt. én nem nagyon hiszek ebben). Az egyszerű párttagok letartóztatásának nyilván volt valami titkos indító oka.átalakító munkálatokat. mintegy éppen jókor Kirov meggyilkolása idejére. elnökhelyettesét. amiről sem a jegyzőkönyvek. 38 Ma. hogy már az első letartóztatási hullám nagy tömegeket érintett. a gépírónak. 1947-ben jelentették be. a helyettest.37 Szükségtelennek tartom. minden gazdasági vezetőt. Még maga Sztálin is csupán vak és kívülálló végreható erőnek kezd látszani előttünk. nagy valószínűséggel történelmi törvényszerűséget gyaníthatunk ebben. minden főkönyvelőt. a szovjet kormányzat. és sűrűn telerakták őket egyszerű és emeletes priccsekkel. akik már 1924 előtt párttagok voltak. minden főkönyvelőt. Az új járási párttitkár elnököl.

független.nemrég letartóztatott helyére lépett. amely „éljenzésbe csap át”. egészen más megokolással. ott áll elnökségben. éppen így ismerszik meg... Magától értetődik. nem olyan erősen. melyről a vezér maga sem tud. elbeszélése nyomán. [72] . Csakhogy kimeri először abbahagyni? Megtehetné a járási titkár. Már három perce. Meg vannak mentve! A mókusnak sikerült kiugrani az ördögkerékből. G. De a 206-os (a nyomozati jegyzőkönyv) aláírása után a vizsgálóbíró megjegyzi: – S ne legyen soha az első.. Ám a többiek akkor sem fognak engedni. S a kis teremben.. De ő új ember. öt perce egyre viharosak s egyre éljenzésbe csapnak át.. ő is tapsol! Kilenc perce! Tíz perce! Bánatosan néz a járási titkárra.. Végük van! El vannak veszve! Már nem tudják abbahagyni. de elragadtatást erőltetve arcukra. mindenki feláll (ahogy a gyűlés folyamán is mind felugráltak. már hat perce folyik a taps! Hét perce! Nyolc perce!. mindenki szeme láttára?! A helyi papírgyár igazgatója.. De már fájni kezd a tenyerük. ott az embersűrűben még csak lehet bliccelni. Könnyedén rávernek tíz évet. de az nem meri abbahagyni. valahányszor kimondták az ő nevét. s székére ereszkedik az elnöki asztalnál. De már azok is tűrhetetlenül butának látják ezt.. ő egy letartóztatott helyébe jött. addig fognak tapsolni a járás vezetői. lássatok csodát? Hova lett az általános fékezhetetlen. akik őszintén istenítik Sztálint. egy csapásra abbahagyja mindenki és leül.. tapsolnak s közben figyelik. ritkábban csapni. ő maga is fél! Hiszen itt a teremben enkávédések is állnak. kilátástalanságát. ki hagyja abba elsőnek. aki ott áll az emelvényen. míg a szívük fel nem mondja a szolgálatot s össze nem esnek! A terem mélyén. S a papírgyár igazgatóját még aznap éjjel letartóztatják. aki abbahagyja a tapsot! (Hát hogy legyen? Akkor hát hogy hagyjuk abba?. ki az önálló ember. S íme.) A kis teremben „viharos taps” csattog. leírhatatlan lelkesedés? Egyszerre. nem oly féktelenül – de az elnökségben. De az éltesebbek már lihegnek. A tizenegyedik percben a papírgyár igazgatója tárgyilagos kifejezést ölt az arcára. Éppen így fogható ki a tömegből. Őrület! Förtelem! Halvány reménnyel pillantgatva egymásra. erős férfi. A gyűlés végén a Sztálin elvtárs iránti odaadó szeretet kifejezésére kerül sor. négy perce. De lám. s bár átlátja a helyzet egész hamisságát. s éppen az imént mondta el az említett szeretet-nyilatkozatot. míg össze nem esnek s míg hordágyon nem viszik ki őket.)39 39 N. melyről a kutya sem tud.

már szinte meg is győztek bennünket. hogy egyszer távirat érkezett Taskentba: „Küldjetek kétszázat!” De csak nemrég rendeztek „átfésülést”. Alekszandr Kalganov. A leningrádi börtönök előtt élelmiszercsomagokkal sorban álló nők is túlnyomó többségben egyszerű asszonyok. aki valami törvényszerűséget akar kihámozni az egészből. S teljesítették a tervet! De történhetett így is: Zabolovszkij rendőrparancsnok meséli. Ostobasággal Manapság azonban új mítosz van születőben. norma kirovás. hogy Oszétia csekistáira kivetették: lőjenek agyon ötszázat a Köztársaság területén! A cseka ráadást kért. minden publikált visszaemlékezés az 1937-es évre. (A kortársak pedig még annyira sem értették. Ezeket a csak hanyagul rejtjelezett táviratokat a rendes postával közvetítették. E hatalmas hullám által elragadott s félholtan a Szigetcsoportra kivetett embertömeg összetétele oly tarka. akiket akkor letartóztattak. beletörődünk abba. s akarjuk vagy nem. Hopp! Megvan! A rendőrség őrizetében lévő közönséges bűntényeseket át kell minősíteni 58-asokká! A szót tett követte. kivétel nélkül a vezető kommunisták tragédiájával van tele. Igaz. oly furcsa. Pedig a párt. ki a darwini kiválasztás.s államigazgatásban szerepet vivők legfeljebb tíz százalékát ha kiteszik azoknak a millióknak. s 17 és 60 között minden férfit beboronáltak mint 58-ast. hogy az 1937-38-as bebörtönzések kifejezetten a kommunista-fejesek ellen irányultak. Minden nyomtatott beszámoló. amolyan tejárusfélék voltak. járás.Íme.) A valóságban csak egy törvény szabályozta a letartóztatásokat azokban az években: irányszám-kitűzés. másokat nem is érintettek. A többi aztán az operatív személyzet ügyességére volt bízva. A város egyik terén pofátlanul tábort vertek a cigányok. kontingens-kivetés. S lám. egyszerűen nincs „kit” összeszedni. minden katonai részleg megkapta a maga normáját s ezt határidőre kellett teljesíteniük. Csakhogy a kontrollszám még mindig nincs ki! A rendőrség jelenti: mit csináljunk?. hogy ugyancsak törheti a fejét az. volt csekista említi. így néz fárasztani halálra. Minden város. Hopp! Megvan! Gyűrűbe fogták őket. a járásokból összehordtak vagy félszázat. Egy távírász-kisasszony Temrjukban szent [73] . mire még 230-at engedélyeztek.

Elmondta egy barátnőjének is. Az általános megbolydulásban befejezik a Nagy Pasziánsz kirakását is. Másnap megtudta. automatikusan – s annál veszedelmesebbek. tömegesen ítélik el s csordákban hajtják őket a Szigetcsoport vágóhídjaira. miféle távirat volt az. hogy az „embert” egy láda szappannak” rejtjelezték? Vagy a szappanfőzésben való jártasságukra mutat ez?) Persze azért ki lehet ötölni törvényszerűségeket. akiket 1921ben kiváltottak a burzsoá Lettországból s megmentettek a szörnyűséges két-három évi elzárástól hazájukban (Bezárják a leningrádi Herzen-intézet lett osztályát.együgyűséggel közvetítette az NKVD elosztójára: küldjenek holnap Krasznodárba 240 láda szappant. akik valamennyien. és rájött az összefüggésre. ideje már abbahagyni ezt a játékot! Egyenesen kitelepítési osztagokra (pl. a lett technikumot. [74] . Sehol sincs külön kiemelve. Ez már beismerte. beseprik a még szabadlábon lévőket. Letartóztatják: bizonyos rész- – külföldön működő saját kémeinket (akik többnyire a legodaadóbb komintern ügynökök és csekisták voltak. ez a faji letartóztatások első próbája. a lett kultúrházat. nagymamástul a japánok kémjeinek bizonyultak. gyerekestül. (Vajon puszta véletlen volt. minél becsületesebbek). például Mirov-Koronával. a határon letartóztatják. Hazahívják. a forradalom bábáit. asszonyostul. De el kell ismerni. – a koreaiakat Távol-Keleten (Kazahsztánba telepítik őket). az észt klubot. hogy annyi értelmiségit kell elfogni. – a leningrádi észteket (mindet összeszedik. Ufa. amennyit csak lehet. pusztán – az összes lett lövészeket és lett csekistákat. családnevük alapján. akik nemrég a cseka büszkesége. Szaratov felé) rakják a most összeszedett szocialistákat. betiltják a lett és észt újságot). hogy ezeket már pár évvel korábban is kezdték összefogdosni. majd szembesítik őket volt komintern főnökükkel. gerince voltak! De még azokat a kommunistákat is. mint fehér-észt kémeket). a kelet-kínai vasutak alkalmazottjait. Már nincs oka titkolódzásra. Őt is azonmód letartóztatták. – a KVZsD-seket. hogy valamelyik külföldi tájékoztató irodának dolgozott. tehát természetesen alárendeltjei is. sok esetben vonzó szépségű nők. de erre most is gondosan ügyelnek. hogy tömegesen tartóztatták le s irányítják el a népet. – bizony a letteket.

de helyenként pl. azaz akik már nem voltak az élők sorában. miszerint az ő főiskolai tanáruk egyre többet idézi Lenint és Marxot.) Áldozat-hegyek! Áldozat-halmok! Az NKVD frontális támadása a város ellen! Sz. Letartóztatják az Észak-kutató intézet egész személyzetét (a spiclik kivételével). hogy felgyújtsák az iskolákat. 40 Ötöt agyonkínoztak a kihallgatáson. a középkorúakból s a fiatal generációból mindenkit. hogy a következő órára már ne jöjjön az a tanár. ma is Szverdlovszkban lakik. A CsSz-ek a kialakult szokás szerint mind 8 évet kaptak. mert a rábízott szakaszon elszakadt a magasfeszültség vezetéke. homlokára egy inga szabályosságával sújt le a bunkó. gyermekeik pedig az otthon földjén maradtak. A harmincadik: Ivan Arisztaulovics Punyics visszatért. (Mindenesetre enyhébb.akár az eddigi hullámokkal kapcsolatban. Nem hanyagolják el az iskolai oktatókat sem. Mikov Nyikolaj Merkurjevics talajmérnöknek valami földrétegcsuszamlás miatt nem sikerült két szembefutó akna egymásba vezetése. A főhullámok nyomában még egy „spec. szolgálati éveik szerint kapják a nyugdíjat. P. melybe 30 középiskolai tanár van belekeverve. nem burzsoá mérnökök. mint a kuláklistára tettek büntetése. őt rehabilitálták. de különböző „ügyek” miatt tartóztatták le férjét és három fivérét (a négyből három sohasem tért vissza!) – Egy elektrotechnikust azért ítéltek el 20 évre az 58:7 alapján. [75] . ezek még a tárgyalás előtt meghaltak. hogy a Káma hídját készült felrobbantani. akik tíz évet kaptak „levélváltás joga nélkül”. Szverdlovszkban egy „ügyet koholnak. Matvejevának egyetlen háború folyamán. 58:7.) A számos „tanú” akiket ügyükben megidéztek. most mind a harminc említés nélkül maradt volna. Leningrádban mindazoké. – Egy Nozikov nevű permi munkást azzal vádoltak. Huszonnégyen a lágerban haltak meg. Darwini kiválasztás. már szovjet-nevelésű. élükön tanulmányi felügyelőjükkel Perellel. Sztálint azonban nem idézi. Egy diákfeljelentés (ez az összetett szó még nem hangzik furcsának). És ha egyáltalán nem idéz? – Leültetik a leningrádi Kelet-kutatókat. mint ahogy milliók sorsáról nem értesültünk. (Ha ő is meghalt volna.: húsz év! Hat geológusnak (a Kotovics csoport) „a föld méhében Lévő ónkészlet szándékos eltitkolása” miatt (! – azaz mert nem fedezték fel!) „a németek bevonulására számítva” (így a feljelentés) – ugyancsak tíz-tíz év az 58:7 alapján. s jól megy a dolga: nomenklatúrai hivatalnokok.-hullám”: feleségek és CsSz-ek (családtagok)! Pártkorifeusok asszonyai. elegendő ahhoz.40 A mérnökök. az egyik szörnyű vád szerint azért állítottak iskolai karácsonyfát.

s valaki felfigyelt erre a mondatra: „Palcsinszkij biztosan tudja ezt!” – az a Palcsinszkij. férje kivégzése után ezen az eldugott helyen húzta meg magát. A nő nevét felírták s másnap letartóztatták. mit látott? Ő becsületesen bevallotta (darwini kiválasztás). nap mint nap. Szovjetellenes agitáció: tíz év. Iván és Sztyepón) 1930-ban jöttek Lengyelországból. mély érzéssel szokta beolvasni őket. Most mint felnőtt fiatalemberék kapnak tíz évet PS (kémgyanús) minősítés alapján.41 Szomszédja feljelentette (ó. Kiderült. hogy írja alá: azok a személyek náluk szoktak összejönni mensevik-eszer gyűlésekre (persze szó sem volt ilyesmiről). így hát újságpapírra irogatta nevét. kilenc hónap múlva kiengedték. – Krasznodárban egy villamos-vezetőnő késő éjjel gyalogosan tartott hazafelé a remízből. tíz év. hogy az anyja közben belehalt az izgalmakba). aki a Téli Palotát védte. hullákkal megrakva – a ponyva alól kezek és lábak meredeztek. Az asszony aláírta s ezzel mindnek a vesztét okozta. a közös klozet tartályában leplezték le a szomszédok. hol van most ez a szomszéd). nyolc évet kapott mint SzOE (társadalmilag veszélyes elem). hogy nem rokona a fehér tábornoknak (az persze csak bagatell. – A Borusko fivérek (Pával. ASzA (anti-szovjetagitáció). A nyomozó megkérdezte tőle. a feleségéért éjjel jöttek. No nézd csak. Mint kiderült. [76] . filmet vetítették. – Nagyezsda Jugyenyics a családneve miatt került börtönbe. Egy ilyen újságját. Az aláírás fejében megígérték.– Juzsakovot (ugyancsak Permben) nappal tartóztatták le. Egy névjegyzéket tettek eléje s felszólították. de persze őt magát is benn tartatták. Igaz. – Egy félig analfabéta kályhás szabadidejében az aláírását szokta gyakorolni – ez emelte az önbecsülését. hogy valóban ő az. – Egy vízvezeték szerelő mindig elzárta szobájában a vezetékes rádiót. butító egyhangúsággal! Levitán. – A Sztáraja Russza moziban a „Lenin Októbere” c. 41 Ki emlékszik ezekre? Órákon át. Nosza el kell fogni! És el is fogták. a bemondó biztosan emlékszik rájuk: dörgő hangon. hogy visszaengedik otthonmaradt három gyermekéhez. miután megállapították. Az autó körül emberek foglalatoskodtak. valahányszor a Sztálinhoz szóló levelek végtelen sorát kezdték beolvasni. s a kültelken szerencsétlenségére egy elakadt teherautó mellett haladt el. Tiszta papírja nem volt. melyen ATYÁNK és TANÍTÓNK ábrázata tele volt firkálva. nálunk dolgozik egy Palcsinszkaja nevű ápolónő. még mint KISFIÚK a rokonaikhoz.

hogy majd csak sikerül kiverekedni valamit..Sztálin és a környezetében lévők szerették képmásaikat. hogy megsürgesse a szántást. Ahogy az emberek. – Szaunin földmérő (!) tizenöt évet kapott. utcán való találkozással adták át egymásnak az elkerülhetetlen letartóztatás fertőzését. anélkül hogy tudnának róla. tárgyak átadásával viszik át egymásra a ragályos fertőzést. Tisztázzuk-e még egyszer összefoglalásképpen. házról-házra. Ezért a kérdésért tíz évet kapott az öreg ASzA címén) – Egészen más volt a sorsa egy hatgyermekes parasztnak. Mert ha te holnap beismerni kényszerülsz.) – A járási párttitkár kiszállt a földekre. mi megy végbe. A járási vezetőséget már kiirtották ugyanezek miatt. akiket lecsuktak? Csakhogy elmulasztottuk megemlíteni. Hét évvel korábban a város szemeláttára verték szét a falut. s a város természetesnek vette ezt. leheletükkel. hogy bűntelenek voltak. Egy vén muzsik megkérdezte tőle. tudja-e. én pedig ma kezet szorítottam veled az utcán – ez azt jelenti. a 30-as évek elején pedig egyenesen [77] . meg aztán agyon volt nyomorítva maga is.. Most a falu nézhette volna végig város szétverését – de túlságosan „sötét” volt ahhoz. E hat éhes száj kedvéért nem kímélte magát. hogy földalatti ligát szerveztél a város vízhálózatának megmérgezésére. mert a járásban marhavész tört ki s rossz volt a termés(!). ugyanúgy kézszorítással. hogy már a proletárforradalom eltörölte magát a „bűn” fogalmát is. kipitykézték velük az újságokat. mint a ragály. Gyűlés keretében nyújtották át. A legyek azonban kevesebb becsben tartották őszentségeiket. csak szalmát s azt is keveset. kinek hat éhes szájat kellett betömni. hogy a kolhoztagok hét éve nem kaptak egy szem magot sem munkaegység fejében. s az új érdemrendes. meg aztán kár is lett volna ki nem használni az újságpapírt – de hány szerencsétlen jutott emiatt börtönbe! A letartóztatások úgy terjedtek utcáról-utcára. dolgozott a kolhoznak. Válaszában a muzsik elérzékenyülve mondta: „Ej. milliós példányszámban szaporították őket. beszédeket mondtak. S csakugyan meg is jött – egy rendjel. lágerben kötött ki. egyre bízott abban. leheletükkel. hogy én is el vagyok veszve. ha e helyett a rendjel helyett egy pudocska lisztet kaphatnék! Nem lehetne?” Fergeteges röhögés tört ki a gyűlésteremben. hogy felfogja. kézszorítással.

Megnémultak a félelemtől. mely a Modern-moziban játszott. mint „bűn” és „bűntelenség”. l. egy kopejkát visszaadtak a rubelből. A beosztás maradt a régi: éjszaka: rabkocsik nappal: felvonulások.„jobboldali opportunizmusnak” nyilvánították!42 Ilyenformán hiú erőlködés olyan elmaradott fogalmakon spekulálni..000 cseh menekültre. még azokban az években s a mindent magába foglaló Cikkely ugyanazon pontjai alapján. Mert ha „kivizsgáltak és kieresztettek (mint az újságok oly bátran megírták) egyes megrágalmazottakat”. a volt lengyel területeken különösen a lengyeleket 42 „ A börtönöktől. ahol megesett. majd 40-ben a baltiaknak és a moldvaiaknak? Kiderült. egyúttal a túlságosan önállókat. 63. a nyugati fehér-oroszoknak. s még nem értek rá meghalni sem. mely a férj meg nem tagadása miau indult? Ugyan ki emlékszik még Tambovban is. akik 1939-ben Csehszlovákia magszállásakor a szlávok anyaországába. No igen. Aláírásukat adták rá. Tehát valamennyit elirányították az északi lágerokba (onnan merül majd fel a háború alatt a „csehszlovák osztag”). Aztán ezzel a kopejkával ügyesen beleverték a földbe az egész rubelt. el sem irányítottak valahová messze.. [78] . akiket nemrég fogtak el. a Szovjetunióba költözött? Nem lehetett tűzbe menni értük. a túl okosakat. hogy mindent rákenhessenek arra az undok Jezsovra s ugyanakkor erősítsék a pályája kezdetén álló Beriját. aztán azt a kopejkát is hamarosan visszavették. hogy nincs közöttük kém. meg is indultak területeikről a szociális profilaxis hullámai. csupán egy-két százalék azokból. Ez az ellenhullám különben nem volt valami nagy. a Szigetvilág titkaiból. s persze hogy még nagyobb dicsfénnyel övezzék a Vezért. mivel valamennyiről kiderült. hogy ezek a testvéreink semmiféle tisztogatáson sem estek át. akkor eszerint az összes többi letartóztatott kétséget kizáróan gazember ! A visszatértek pedig hallgattak. hogy ebben a békés esztendőben ültettek le egy egész dzsesszegyüttest. Az 1939. évkönyv. évi hazabocsátások egyedülálló s valószínűtlen esetet képviselnek a Szervezetek történetében. de annál okosabban kihasználták. még el sem ítéltek. a túlságosan feltűnőket. S talán bizony nem 1939ben nyújtottunk segítő kezet a nyugat-ukrajnaiaknak.” c. Nem volt nagy ez az ellenhullám. Ugyan ki vette észre 40-ben azt az „asszony-hullámot”. azért volt erre szükség. annak sötét foltjai. hogy a nép ellenségei? S ki figyelt fel arra a 30. s azok is csak keveset. Így csak kevesen tudtak meg valamit. Összeszedték a túlságosan vagyonosokat és befolyásosokat.

csak a börtön kövei. Litvániában a lázas sietségben egész katonai részlegeket.és tüzérhadosztályokat hagytunk hátra. így félemlítették meg. Egész erődöket felejtettünk el kiüríteni pl. Halálod pillanatában felordítasz.tömegével (akkortájt verbuválták össze a balvégzetű Katinyt. amelyeket átengedtünk az ellenségnek. melyet a háború első [79] . ezredeket. Ezt a hullámocskát mi észre sem vettük. Ezeket a speciális. ezzel szemben sikerült kivonnunk néhányezer megbízhatatlan litvánt családostul (négyezret közülük később átengedtünk hivatásos zsiványok fosztogatásának a Krasznojarszk-lágerban). voltak. A főpróba véget ért. Rovno. Június 28-án sietős letartóztatásokat hajtottunk végre. Bresztben. Lehetséges. de nincs aki hallja. akit csak lehetett. A finn háborút egy új kísérlet végrehajtására is felhasználtuk: első ízben ítéltünk el idegen hadifoglyokat a Szovjet Haza elárulásáért. ugyancsak akkor tették az északi táborok silójába a majdan Szikorszki-Andersz-féle hadsereget). észre sem vettük. Tallinn és sok más nyugati város börtönudvarán és celláiban. Mondják. légvédelmi. szikkasztottak el körülötte minden régi kapcsolatot. de nem felejtettük el agyonlődözni a politika( foglyokat Lvov. fosztották meg egy ellenállási mozgalom lehetséges vezetőitől a lakosságot. nincs aki beszéljen róla majd egyszer. hisz mi nem vagyunk finn származásúak. Litvániában és Észtországban. Finnország lakosság nélkül hagyta ránk a földszorost. Hogyan próbáljuk ezt elképzelni? – Mit sem sejtesz. büntetőkönyvön kívüli rendelettel ítélték el. ért egyszerre csak kitört a háború s jött – a nagyszabású visszavonulás. Ez az első ilyen kísérlet az emberiség történetében) – de mi csak úgy elmentünk mellette. pás rövid nap alatt kellett nagy sietve összeszedni mindenkit. A tartui börtönben 192 embert lőttek agyon. A nyugati köztársaságokból. akik nem haltak bele sebeikbe. némították el. hogy lesz még alkalmunk egy könyvet olvasni erről? A hátországban a háború alatt indított első hullám a „rémhírterjesztőké” és „pánik-keltőké” volt. Mindenhol összeszedték a tiszteket. mikor egyszerre felpattan a cella ajtaja s lőnek rád. a holttesteket a kútba dobálták. Így oltották be opportunus józansággal. ezzel szemben Karjalából és Leningrádból az egész 1940-es évben folyt a finn származásúak szedése és kitelepítése. De égett a ház s még sebesebben kellett visszavonulni. ismeretséget.

ugyanazok. Robert Stekker-re változtatta a nevét.43 Próbaérvágás volt ez. „Igazi neve ez magának? Milyen feladatokat kapott a fasiszta kém szolgálattól?” Hát az a tambovi Kaverznyev („intrikus”). Bizony. ahonnan. amikor még lehetett. S ahelyett. Ez utóbbi az Uralkodó személyes rendeletére történt. de nem számították őket 58-asoknak (s az a kevés. akik nem szolgáltatták be rádiójukat vagy a birtokukban lévő rádióalkatrészeket. ha nincs ott valaki a véletlen jóvoltából. aki csúnyának találva ezt a nevet a tervek alatt. mint a kulákok kitelepítésének. s Vaszilij Okorokov („Sonkás”) tervezőmérnök. s még a polgárháború hőseinek s régi párttagoknak is deportálás lett a sorsuk.44 A németek kitelepítése lényegében ugyanolyan volt. Mert egyfelől ott volt a Büntetőkönyv. másfelől. akiket néhány hónappal korábban zenekarral s virágözönnel kísértek ki városaink a akiknek ezután a legsúlyosabb német tanktámadásokat kellett kiállaniuk. nem pedig a frontra. ha németek voltak. Aztán ott volt a „németek hulláma”. – ez már szép! Még kalligrafikus aláírást is szerkesztett magának – most semmiképpen sem tudta magát igazolni s el is fogták mint németet. ettől függetlenül. de még inkább ősszel áradt a „bekerítettek hulláma”. Egy kenyérbolt előtt álltam a sorban. A következő hullámban azok úsztak el. nem! – csak szórványos harcoló csoportokban a németek gyűrűjébe. ez volt az első ilynemű nemzetiségi kísérlete. 1945-ben amnesztiát kapott). aki kellemetlenül hangzó nevét még 1918-ban Kolbe-ra változtatta. az ukrajnai és az észak-kaukázusi telepeseké s általában minden németé. száz. 1941 nyárutóján. amikor is az általános fejetlenségben korántsem a maguk hibájából kerültek – ó. aki valahol a Szovjetunió területén lakott. Mindnek tíz évet adtak. Ebben a hon védelmezői úsztak. még a 30-as években. mikor egy rendőr kiszólított és elvezetett igazoltatásra. Különbén is. de humánusabb. Jogi alapja azonban éppúgy nem volt ennek sem.meg százezrek deportálása. nem fogságba. hogy testvéri öleléssel fogadták volna a visszatérőket Kevésen múlt. mint a kulákoké. a Volga melléki németeké. azonmód a GULag-ra jutottam volna. Egyetlen rádiólámpáért (persze feljelentésre) tíz évet adtak. 44 A származásra pedig a családnévből következtettek. mikor jutott Okorokov sorsára? 43 [80] . célja a közfegyelem megerősítése. s elméleti szempontból is érdekelte a dolog. mert több holmit vihettek magukkal s nem küldték őket olyan egészségtelen s életveszélyes helyekre. hogy meg nem tapasztaltam a saját bőrömön ezt a rendeletet.napjaiban bocsátottak ki. egy idő múltán sikerült kitörniük. aki pártomat fogja. aki túlélte a háború alatti lágerviszonyokat. A származás önmagában döntő kritérium volt.

aztán már becsukhattak volna!”) s még mások is. félszáz ember. annál is inkább. Ilyen fegyverekkel a kezükben nehezen értették meg. egyelőre a kisebbik rész. Az Ural mögött. A Moszkva alatti győzelem új hullámot indított: a bűnös moszkvaiakét. hogy azok a moszkvaiak. Most hogy nyugodtan lehetett mérlegelni a dolgokat. s visszatért katonai alakulatához. Szmuskevics. hogy naponta 120 km-t hátrálva egyszerűén csak a kutuzovi megtévesztő manővert ismételjük. hogy meg ne egye a rozsda ezt a hadsereget. Ptuhin (ez mondta: „Ha ezt tudom. Nem volt nagy ez a „tábornok-hullám”. hitelét. tíz évnél kevesebb elzárást jelentett. mely akkor még. szembesítéssel folyt. csak kb. Elsősorban repülőtábornokok voltak köztük. Az igazolás pedig keresztkérdésekkel. s vassá kovácsolta hitüket. a standard kialakulása előtt. miért hátrálunk ott Nyugaton. belekerült a „hazaárulók” első hullámába. 58:1b-t kapták.és gyűjtőállomásokra. mert végre megismerkedhettek a katonáink elől eddig zárolva tartott gyegtyarjov-géppisztolyokkal. akiket 1941-ben csuktak a moszkvai börtönökbe s 41 októberében raktak fogolyszállítmányba. pl. hanem rettenthetetlenül ott maradtak a fenyegetett s a hatóságoktól [81] . De volt még egy hatalmas.(mint ahogy a világ minden más hadseregénél történt volna. Így tisztogattak a harcoló alakulatoknál. ahol a Különleges Osztály tisztjei a legnagyobb bizalmatlansággal fogadták minden szavukat. A Különleges Osztályok nemes feladata volt gondoskodni arról. hazaküldték volna családjukhoz. Az igazolás után a „bekerítettek” egy része visszakapta régi nevét. A többi. akik nem menekültek el s nem ürítették ki a várost. még azt sem hitték el. Szibéria messzeségéből sehogy sem akart a fejükbe férni. Természetesen a magas szférákból is elfolyt azért a „hátrálásban vétkesek” hulláma (csupán a Nagy Hadvezér nem volt abban vétkes!). Ez aztán befogta a szájukat. Halhin-gol és Haszan hőseinek a nagy tétlenségben kezdett kiélesedni a nyelvük. a légierők parancsnoka. nyilvánvalóvá vált. először is Szeretett Apánkra dobtam volna egy bombát. jogfosztottan vitték őket lefegyverzett menetoszlopban az igazoló. és ezred aknavetőkkel. akiknek mondják magukat. hogy aztán újra a frontra vigyék őket – gyanúval s kételyekkel terhelten. Sz. be nem vetett hadsereg is Távol-Keleten és Mongóliában. rangját. A könnyebb megértést kizárólag a Keleti Hadseregtől indított „hullám” érhette el. hogy valóban azok. Je. egymás ellen kellett tanúskodniuk. pihentették volna őket.

amint azt a halhatatlan 227-es számú sztálini napiparancs szavakba öntötte. hogy a visszavonulás tervszerű). Ez a hullám azonban nem jutott el a GULag-ra. Ez két főágból állt: [82] . hogy a körülzárt Leningrádban éhen halnak az emberek. a frontot is. akik azt hazudták. majd a harkovi még több fogoly) vereség után. Mert a GULag-on belül is szünet nélkül folyt az átömlesztés az egyik medencéből a másikba. hogy a németek technikailag erősek. hogy aztán nyomtalanul felszívódjék az első tűzvonal vörös homokjában. lengyeleket. mely különösen a háborús években volt nagyon élénk. hogy kicsi a fejadag. hogy várták a németeket (58:1a. továbbá a nagy déli visszavonulás (a Kaukázus és a Volga felé) alatt még egy jelentékeny hullám kezdte sodorni azokat a tiszteket és katonákat. megreked a csatornázás speciális történetében. vagy azzal. azokat. amelyek kívülről ömlöttek a GULag-ra. 1943-tól. az ún. Ugyanabban az évben a kercsi (120 ezer hadifogoly). amikor a hadiszerencse a javunkra fordult. a háború egész tartama alatt szorongatta a hátországot is. meg kell itt említenünk néhány ellenhullámot is a háborús időkből: a már említett cseheket. Ebből lett a sztálingrádi győzelem cementfundamentuma. hogy alá akarták ásni a hatáság tekintélyét (58:10). (Itt egyébként csak azokat a hullámokat próbáljuk nyomon követni. súlyosbítva a 19-essel). hanem engedély nélkül visszavonultak. aki azt hazudta. ezek azonban kívül esnek ennek a fejezetnek a tárgykörén. akiknek „nem bocsáthatja meg szégyenét a Haza”. de a hivatalos orosz történelembe mégsem jutott be. éppen ez okból gyanúsíthatók vagy azzal. valamint a lágerből a frontra bocsátott fegyenceket. lágerbíróságok tevékenysége következtében. ezt kapta 1942-ben mindenütt mindenki. akik azt hazudták. E pontot kapták a kiürítettek. megindult s 1946-ig minden évben bővebben ömlött egy sokmilliós hullám a visszahódított területekről és Európából.) Hogy jó legyen a lelkiismeretünk. ezt kapták a fronton. mert miután a hadosztály-bíróságok gyorsított eljárással feldolgozták. akik nem álltak helyt a halálig. Persze az 58:10. ha a visszavonulás borzalmairól sopánkodtak (az újságokban ugyanis világosan állt. ezt kapták a hátországban azok.cserben hagyott fővárosban. a büntető alakulatokhoz hajtották az egészet. ez a hullám 1945-ig szüntelenül ellátta kenyérrel Moszkva s Leningrád nyomozóit. ASzA (szovjetellenes agitáció) sem volt üzemen kívül soha.

megkapta a maga tíz évét. Még nagyobb szigorral ítélték el azokat. Gyakorlatban azonban elégnek tűnt az útlevelek sorszámával utalni arra. mert hisz lehetetlen. Aki csak lakóhelyén maradt a megszálláskor. hogy az illető magszállás alatt volt. mert megadták magukat. akik hadifogságban voltak (ezekre is tíz évet nyomtak „b” betűvel: 58:1b). annál kevésbé a háború utáni évben. fél-bűnösöket. hogy míg a rendőrségnél szolgált. így aztán elméletileg. különösen azokat. Elégnek tűnt csak néhány százalékot leültetni. hogy Európában minden borzasztóan rossz. mind élni akart valahogyan. de amikor a mieink bevonultak. a közösségi tudat emelése végett: bűnösöket. s ezért valami tevékenységet folytatott. elnépteleníteni oly hatalmas területeket. mint egy német [83] . Nem volt egyedülálló annak a kijevi komszomol tagnak az esete. ne ragadt volna rá semmi az ellenséges szellemből s hogy egyáltalán ne teljesítette volna az ellenség megbízatásait. A fiú mindenről becsületesen tájékoztatta a komszomolt.– polgári személyek. ha nem is éppen „hazaárulást”. Éppen ez okból és nem pusztán azért. – katonai személyek. akit az ellenállási mozgalom tájékoztató szolgálatra küldött ki. akik ezekkel egy kerítésen szárogatták a kapcájukat. mert az ilyen látott valamit az európai életből s elmondhatta volna a látottakat. még ha Ost-Sklave (keleti rabszolga) minőségben is. akik német uralom alatt vagy német környezetben tartózkodtak (ezekre tíz évet nyomtak „a” betűvel: 58:1a). negyedrészben bűnösöket s azokat. ítélték el a hadifoglyok nagy részét. betevő falatján kívül. hisz mindenkit letartóztatni gazdasági okokból nem lett volna célszerű. De hiszen már egyetlen egy milliónak egyetlen százaléka egy tucat telivér lágert tölt meg emberanyaggal! egy S nem kell azt gondolni. romok és rendetlenség közepette. Csak azt hajtogatni. hogy a földalatti ellenállási mozgalomban való részvétel biztos garancia volt arra. akik Európában voltak. hogy az ember ne essék bele ebbe a hullámba. ám az effajta beszámolókat mi sohasem tűrtük szívesen (kivéve természetesen józanítéletű írók útirajzait). s aki evégből a kijevi (német) rendőrség kötelékébe férkőzött. mindenesetre az ellenség segítését”. hogy ott egyáltalán nem lehet élni – ezt sem tudja megtenni mindenki. akik valamivel többet láttak a Nyugatból. megkereshette majdani bűnperének vádpontjait is.

„kilenc grammot” kap a nyakába. mint a vágómarhát. letépték rangjelzéseiket. megnövesztették a frizurájukat. Friss. aztán két hónapig tömték őket. Ahhoz kétség sem fért. és Vorkutába irányították őket. bért annyit kaptak mint a szabad munkavállalók. mint soha azelőtt. rohamozott. hanem a „munkatársaké”). 46 Erről a csoportról később a következő anekdota kelt szárnyra: A lágerban mar egy kukkot sem ejtettek Svédországról féltek a büntetés meghosszabbításától. az „afrikaiak”. kigömbölyödött képükkel ők voltak a hírlapi kacsa legjobb cáfolata. ezek a kötnivalók pedig csak „semleges” hasukat tömték. s oly gondtalanul. régi rongyaikba öltöztették s 45 [84] . akik jól ismerték az egész csoportot Svédországban. megtoldva azzal az intelemmel. Hagyták hát. s gondosan kioktatták őket. meghalt és éhezett. oly kényelemben éltek. megnyírták. Az újságírók megszégyenülten távoztak. Így vitték őket sajtókonferenciára. Egy példa: a háború első napjaiban matrózaink egy csoportja a svéd partokra vetődött. és soha azután. De Svédországban valahogy megtudták. aztán valamennyire rákalapálták a „szovjetellenes agitációt” elragadtatott meséikért a kapitalista Svédországban tapasztalt szabadságról és jólétről (a Kagyenko-csoport). Elmesélték hol laknak. A volt internáltak derekasan megállták a helyüket. s rágalmazó cikkeket tettek közzé a sajtóban. mivel precedens hiánya miatt nem adtak nekik sem éveket sem paragrafust. hogy az internáltakat éppoly kíméletlenül elítélték. Az interjú áldozatait pedig azonnal fürdőbe vitték. mint pl. köztük olyanok elé is. de valahogy nem „ült” ez a paragrafus. Irakon és Iránon keresztül hazairányítottak. A szovjet hátrált. s még 1943-ban akadnak bizonyos eltévelyedett semmihez sem hasonlítható hullámok. A háború további részét Svédországban töltötték. hogy ott várják be a „külön rendelkezést”. hadd széledjenek el.haláltábort. s bocsánatkérő cikkeket írtak. szabad mozgásuk volt. hogy más magyarázata is lehet ennek az egésznek. melyekről nemrég olvastak a nyugati újságokban (hiszen ezek nálunk minden kioszkban kaphatók!) – írták tehát egymásnak és most összejöttek itt Leningrádban (az útiköltség egyiknek sem okozott problémát). Nyugati képzeletükkel nem érhették fel. Az a „külön rendelkezés” pedig csak nem jött meg. Szépen megfeledkeztek róluk. mint a hadifoglyokat. meghívott külföldi újságírók elé. hogy amelyik csirkefogó másról is mer nyikkanni. rendkívüli paranccsal. akik Afrikában Rommel seregénél voltak munkaszolgálatosok („hiwi”) s akiket ezután az amerikaiak fogtak el és 1943-ban Studebaker autókkal Egyiptomon. hogy jártak.46 Ez nem alakult ki rögtön ilyen világosan. hogy „hazaárulás” történt részükről. Most szerény eleganciába öltöztették. Ezek az afrikaiak amolyan „se hús se hal” helyzetben voltak ott Vorkutában: nem őrizték őket de írás nélkül egy lépést sem tehettek Vorkutában. Nagy hirtelen a leningrádi Kreszti-börtönbe rendelték hát őket. előrenyomult. hol tanulnak vagy dolgoznak. méltatlankodtak a burzsoá rágalmakon. de úgy rendelkeztek velük. megszabadították őket az amerikaiaktól kapott ajándékoktól (persze nem az államé lettek ezek. A háború után Svédország visszaadta őket nekünk. akiket sokáig így nevezgettek Vorkutában is. kinek mit mondjanak. A Kaszpi-tenger egy elhagyott öblében azonnal tüskésdrót mögé rakták őket. mint a foglyokkal. írást pedig nem kaptak.45 Ez világosan megmutatkozik abban is. Abban az időben a fiúk szét voltak szórva közeli s távolabbi lágerokban. Orosz hadifoglyuk voltak ezek.

egy rakásba hányva a párttagokat. számos japán hadifoglyot szedtek össze a Szibériában s KözépÁzsiában folyó gyors ütemű építkezés szükségleteinek fedezésére. ha nem jöttek volna reguláris csapatok is katonai teherautókkal a Szervek segítségére. Mivel pedig illendően viselték magukat. egyiknek büntetését sem hosszabbították meg.A megszállás alól felszabadítottak általános nagy hulláma mellett gyors egymásutánban gyűjtötték össze s indították útnak a vétkes nemzetiségek hullámait is: – 1943-ban a kalmük. még a forradalom alatt szétküldték ugyanazokba a lágerokba. Mint a háború elején a németeket. A háború utolsó éveiben megindult a német háborús bűnösök hulláma is. meg vagyok győződve arról. amikor csapataink a Balkánra hatoltak. Ezeket a hullámokat sohasem sikerült volna ily gyorsan s energikusan az örök kivetettségbe szállítani. s a lakosokat. ezeket a közönséges hadifogoly-táborok állományából válogatták ki s bírói ítélettel utalták át a GULag hálózatába. ingus és kabard hullámokat. Bosszú műve volt az egész. vagy korábban. csecsen. [85] . sőt az akkor még be nem fejezett háború hőseit is. 47 Bár nem ismerem a részleteket. a munka hőseit. akik már kint nőttek fel. továbbá Kazahsztánba. – 1944-ben a krimi tatárokét. úgy telepítették ki most ezeket a nemzetiségeket is kizárólag faji alapon. hogy e japánok nagy többségét nem lehetett törvényesen elítélni. (Persze nem fogtak le mindenkit. tehervonatokra rakták s késedelem nélkül Szibériába szállították. akik az elmúlt 25 év alatt bármily óvatosan kifejezést adtak politikai nézeteiknek. KözépÁzsiába és a sarkvidékre.47 1944 végétől kezdve. akik évszázadokon át ki sem mozdultak fészkeikből. 1945-ben. bár Japánnal három hétig sem tartott a háború. Pontosan 24 óra múlva már el is foglalták földjeiket és minden jószágukat az új birtokosok. az asszonyokat és a gyerekeket kint hagyták az emigrációban. kérdőívek kitöltése nélkül. most egy partraszállási manőver gyorsaságával 24 óra alatt az állomásra vitték. de különösen 1945-ben. de azokat igen. A harci egységek vitézül körülfogták a sátorfalukat. Rendszerint csak a férfiakat hurcolták haza. amikor elérték KözépEurópát – kezdett átfolyni a GULag csatornákon az orosz emigránsok hulláma: öregek. akik a forradalom alatt mentek ki s fiatalok. s ürügy a munkaerő minél további visszatartására. a „háborús bűnösök” különválogatását GULag céljaira ezek közt is ugyanúgy végezték el.

Kelet-Európa egyéb országaiban nem is igen éltek oroszok. 48 Megdöbbentő. azok kezébe adták őket. Valóban. az oroszokat teljesen váratlanul érte a csapás. jutottak el GULag-ra börtöneinken keresztül 1945-ben. akik szerencsésen átmentették magukat a szövetségesek által megszállt területre.” El is irányították valamennyit a Szigetcsoportra. ahol lehetetlen hosszabb ideig megőrizni a politikai titkokat. Viszont Mandzsúriából is áradt egy emigráns-hullám 1945ben (Ezeket nem mindig tartóztatták le azonnal. Anglia és Amerika kormányai oly sikeresen megőrizték éppen ennek az árulásnak a titkát. kisebbek Ausztriából és Németországból. [86] .) A főbb hullámok Bulgáriából.) Egy nagy hullám. csak itthon szedték szét őket s küldtek egyeseket száműzetésbe. az Armia Krajova tagjai.. Mikolájcsik párthívei. Főleg egyszerű parasztokról volt szó. akik annak idején a szovjethatalom elől menekültek el. legyen szabad ezúttal kifejezni köszönetemet a szerzőnek az elpusztultak tömegei és a néhány életben maradott nevében. egész családok jöttek haza önként. Csupán 1973-ban (a Sunday Oklahoman január 21-i számában jelent meg egyetlen egy írás Julius Epstein tollából. (Vlaszov hívei. Jugoszláviából. Csak olyanokat hagytak békében. muzulmánok azokból a nemzetiségi alakulatokból. 1945-46-ban. „Miután két évet angol fennhatóság alatt töltöttek s hamis biztonságérzetbe ringatták magukat. másokat börtönbe. Csehszlovákiából jöttek. Egy kiszakított apró dokumentum ez a cikk abból a máig megíratlan többkötetes műből. hagy visszatoloncolják őket. a biztos pusztulásba. máskor csak kénytelen-kelletlen. „mintha háborús bűnösök lenek volna: akaratukkal mit sem törődve. és egy negyed évszázadon át hihetetlennek tartottam. mily óriási tömegekben szolgáltatták ki bosszúra és pusztulásra Oroszország egyszerű embereit a nyugati kormányok. s a közönség tudomást szerez róluk. akik a puszta vegetálás szintjén maradtak.. mindkét nemből velő polgári személyek. mint egy millió olyan személyt. amelyek Hitler alatt keletkeztek) – ezek néha meggyőződésből álltak szemben a hatalommal. fel sem tudták fogni. A lágerekben s a börtönökben nagyon sok ilyen emberrel volt alkalmam találkozni. minden korosztályból. amelyben végre-valahára a rendszer igazi ellenségei sodródtak.nyilvánították ki azokat. A föntebbiekkel egy időben fogtak el nem kevesebb. mert elkerülhetetlenül napfényre kerülnek a sajtó útján. s akiket a szövetséges hatalmak csalárdul kiszolgáltattak a Szovjetnek 1946-47-ben. Voltak továbbá románok és magyarok is.” Az angol hatóságok pedig úgy jártak el velük. a Krasznov-kozákok.48 Lengyelek is. amely a Szovjetunióba való erőszakos repatriálásokról szól. akiktől nem várhattak igazságos ítéletet. akik személyes keserűséget tápláltak a bolsevikokkal szemben. hívásra. vagy legalábbis az utolsók egyike. két éven át szakadatlanul ömlött a Szigetcsoportra. hogy a nyugati társadalomnak a legcsekélyebb tudomása sincs arról. hogy Nyugaton. a második világháború utolsó titka ez.

a különösen nyakas elemekre pedig az 58:6-ot. mely lelkészeket hozott vissza. de ha valaki a szabadon élők közül emlékezett egyre. hanem csak a politikai színezetűekére. 30 év óta. a milliós tömegek mozgása oly lenyűgöző volt. Aztán a titkos szeszfőzésről szóló rendelet (1922-ben tombolt különösen. (Az igazság kedvéért ne feledkezzünk meg egy rövid ellenhullámról sem 1947-ben. nagyon nehezen illeszkedtek bele a mi viszonyainkba. Itt derülne fény sok nevezetes Rendeletre. E háborút követő hatalmas népvándorlás látványa. az illetőt kieresztették a megújuló egyház erősítésére. amelyek egy része már feledésbe is ment napjainkig. Ezeket a nőket a 7:35-ös tc. bár egy esetben sem pótolták őket tőrvénnyel. s pontosan meg tudta mondani a nevét és tartózkodási helyét. Ezekre is a „társadalmi veszélyességet’” (7:35) sütötték. udvarlásukat tűrték. mert úgymond. akiket a spanyol polgárháború idején hoztak ki. hogy ez a fejezet egyáltalában nem törekszik minden hullám felsorolására. Amerikának kémkedtek. mint – A külföldiek barátnői (1946-47-ben). ugyanúgy mehetünk újra végig az 1918 és 1953 közötti éveken. Ez a leírás is elég sok helyet igényelne. Sokan „haza” vágyódtak.A háború végnapjaiban s később is egy éveken át megszakítás nélkül ömlő bővizű hullámban úsztak az ukrán nacionalisták (Bandera hívei). de a húszas években később is sűrűn fogtak el vétkeseket). s akik a második világháború után kerültek felnőttsorba. Aztán a hadiállapot bevezetésérői [87] . – A spanyol gyerek – ugyanazok. hogy csak kevesen figyeltek fel olyan kis hullámokra. különösen a megrögzött bűnőzök hullámait kísérve figyelemmel. alapján mint „társadalmilag veszélyeseket” bélyegezték meg. a közönséges törvénysértők. Aztán a kötelező munkanap-normát nem teljesítő kolhoztagokról szóló rendelet. azaz akik külföldiekkel jártak. hogy lelkészeket helyeztek szabadlábra! Nem mintha nagyon keresték volna őket a lágerokban.)  Hangsúlyoznunk kell. s amelyek bőségesen szállították az emberanyagot a telhetetlen Szigetcsoportra. Bár a mi intézeteinkben nevelkedtek. Ez aztán csoda! – első ízben történt. Ilyen a selejtről szóló rendelet. És ahogy az anatómia órákon a vérkeringés rendszerének aprólékos leírása után át lehet térni a lymphatikus rendszer ugyancsak aprólékos leírására. amely csak öntözte GULag-ot. Ilyen a „lógósokról” szóló rendelet.

másszor csupa gyilkosoktól. hiszen elsősorban ilyenek dolgoztak a vasút szolgálatában a háborús években. Úgy tűnt fel. titkos szeszfőzések. Éppen az a bűn kezdett azonnal s mindenütt rakoncátlankodni. buja vágyból vagy féktelen szenvedélyből. azokét.a vasutakon (1943 áprilisában. majd meg csupa titkos szeszfőzőktől nyüzsgött az egész ország. Egyszer csupa erőszaktevőktől. amit a járási pártbizottság megerősített. A rendeletek érlökései különös módon hatottak a kihágások és bűntények országos tablójának kialakulására. hol ott az országban. de ők nem valami nagy lelkesedéssel s nem is különösebb sikerrel dolgoztak rajta. A kötelező munkanap-norma nem teljesítéséről szóló rendelet nagyon egyszerűvé tette a hanyag kolhozparasztok deportálását. a kaukázusiaké volt a legenyhébb – 75 munkanap. akik nem akartak megelégedni a munkakönyvbe jegyzett vonalkákkal. mintha lopások.) De ne menjünk bele ebben a fejezetben a közönséges törvényszegők és bűnözök hullámainak részletes és tanulságos vizsgálatába. Mintha minden bűn maga tartotta volna oda hátát a rendeletnek. de még talán a kolhoztagok lelkének is könnyebb volt. hogy az mielőbb kiirthassa. s nem is látszottak törődni azokkal. de azért közülük is sok „elfolyt” a Krasznojár-vidékre nyolc év alatt. E rendeletek az ősi Nagy Péteri hagyományhoz híven megjelenésükkor a legfontosabbnak tűntek fel az egész törvényhozásból. emberi gyarlóságból. éppen ők késtek el s vétettek leggyakrabban. azért mégsem tartják őket a nép ellenségének. semmi logikai összefüggésben nem voltak a korábbi törvényekkel. amelyet kipécézett s szigorított büntetéssel sújtott a bölcs törvényhozás. A sztálini rendeletek közül az egyik [88] . tehát egyáltalán nem a háború elején. nem? A törvénysértések országszerte egyöntetűséget és hasonlóságot mutattak fel. érzékenyen reagálva a legutóbbi kormányrendeletre. gyilkosságok. A katonai fegyelmet a vasutakra kiterjesztő rendelet asszonyok és kiskorúak tömegeit juttatta törvényszék elé. Korábban bírói ítélet és a „gazdasági ellenforradalmiság” paragrafusa kellett ehhez. s mivel előzetesen nem kaptak kaszárnyai kiképzést. E vadhajtások összhangba tétele a jogtudósok feladata lett volna. most azonban elég volt a kolhozvezetőség határozata. (A kötelező munkanap-norma területenként változó volt. hanem a kedvező fordulat után). hogy ha kitelepítik is őket. megerőszakolások nemcsak véletlenszerűen történtek volna hol itt.

januárjában) újra felfedje halálfej-vigyorát. most. 1932-ről szólva már ki kellett térnünk a hírhedt „nyolcadik hó hetedikei” Törvényre. Igaz. mint még soha. oly sok embert s oly hosszú időre.legpompásabbat mégsem hagyhatjuk említés nélkül. hogy a kihalt őslakók helyett műveljék a Szigeteket. húsz évig terjedő büntetőtábort kaphattak. természetesén a politikai foglyok sorsára sem maradhatott azonnali kihatás nélkül. egy uborkáért. hogy új volt: ahogy megjelent. melyek úgyis túl voltak duzzasztva a háború utáni években. az üzemi munkásokra 25 év lett a kiterjesztett felső határ (ezt a büntetést. ahogy azokat Sztálin értelmezte. mely valamennyit lepipálta. 50 De ez utóbbi is csak egy kis időre fátyolozta el arcát. mely szerint éppen most. Az új sztálini vonal. két szem krumpliért. és ha elégnek látszott is a tíz év a kegyetlen háború előestéjén. a fasizmus felett aratott győzelem után kell bebörtönözni oly energikusan. s nem terhelték az Állambiztonsági Szervek csatornáit. hogy ezek a hullámok a rendőrségen s a rendes bíróságokon át folytak. Azt már mégiscsak restellték beírni. De még kitűnőbbé tették az új rendeletet a kiszabott büntetések: ha nem csak egy.50 Végül kiegyenesítették azt a régi púpot. hogy már számos törvény és rendelet foglalkozik a sikkasztással és lopással – 1947 június 4-én kibocsátottak egy rendeletet. De változtak a kor követelményei. a „nyolc-hetesre”. A jegyzőkönyvbe így írták be: „kétszáz méter varró-anyag”. hogy aztán két és fél év múlva (1955. fütyülve a Büntetőkönyvre vagy elfeledve. S megint.vagy kolhozvagyon dézsmálásáról mulasztott el jelentést tenni (ami „közönséges” bűntett volt). hogy csak a politikai vétségek be nem jelentése államellenes bűntény – most aki az állami. azonnal burjánzásnak indultak ezek a bűnök. most hogy 1947-hez értünk. a „negyedszázadost” a humanitás nevében eltörölt halálbüntetés helyett vezették be néhány nappal később. egy szál forgácsért. amellyel nyakló nélkül ültették le a népet – egy kalászért. Az új Rendelet kitűnősége először is abban állt.és városlakók egész hadosztályait irányították GULag-ra. a világraszóló történelmi győzelem után túlságosan enyhének tűnt. arra is rámázoltak három évi lágert vagy hét évi kitelepítést. s melyet a javíthatatlan foglyok azon frissiben elkereszteltek „hat-négyesnek”. A Rendelet kibocsátását követő években a falu. egy karika cérnáért49 – mindenért tíz évre. 49 [89] . hogy „egy karika cérna”. s ha egynél több tizenkétéves kölyök dézsmálta meg az uborkát vagy az almát. s az újonnan elítéltek bőséges hullámát eredményezték. hanem bátorság kedvéért három lányka („szervezett banda”) ment ki kalászt tépni.

számolgatni kezdtek s csakugyan: csuktak ugyan már börtönbe ilyen gyermekeket. s most 1947-48-ban elgyötörten s leromolva. de túl keveset. a lehető [90] . unottan jöttek értük. hogyan veti alá puszta szeszélyének a történeti szükségszerűséget egy történeti személy. ók aztán nem kérdezték: „miért?”. reszkető lábbal „szabad” földre lépniük. ismerték az egész kálváriát. Becsukták a hadseregparancsnokok gyermekeit. ugyanúgy mentek el ők is. Hisz felnőnek azok. hogy túl sokat evett vacsorára. akik alig szoktak még hozzá új helyükhöz. s még bosszút forralhatnak! (Lehet. új családjukhoz. hogy nem elég csak azokat leültetni. S jöttek értük. akiknek sikerült túlélniük a képtelen és elviselhetetlen tíz esztendőt.) Majd úgy találta az Egyeduralkodó. s nem mondták szeretteiknek: „majd megjövök!” – fölvették leghitványabb gúnyájukat. ami még a sztálini jogtipró bíróság történetében is egyedülálló a maga nemében. Még gazdasági és politikai szempontból sem volt neki kifizetődő.) Nosza. e kor igazi nevezetessége azonban az „ismétlők” tragikomédiája volt. hogy parancsot adjon: vessék újra börtönbe mindezeket a megrokkant embereket. még ha nincs is új vétkük. nyugalomban élhessék le. Arra volt példa ez az eset. az ő esküdt ellenségeinek a gyermekeit is le kell fogni. Hiszen ők régen tudtak már mindent. A GULag nyelvén azokat a boldogtalanokat hívták így. hogy ami kevés még hátra van életükből. abban a reményben. hogy visszatömje malma garatjába az egyszer kivetett ocsút. Ímmel-ámmal. s nyomasztó álmot látott: ezekkel a gyermekekkel álmodott. a 17 éves Lena Koszarjeva és a 35 éves Jelena Rakovszkaja.” – „Akkor kap még tíz évet”. böngészni. valamennyiért. De valami ádáz rögeszme (megátalkodott gonoszság vagy telhetetlen bosszú?) arra ösztökélte a Győztes Generalisszimuszt.1948-at és 49-et különben is az egész társadalmi életre kiterjesztett fokozott üldözés és ellenőrzés jellemezte. akik túlélték 1937-et! A gyermekeket is. (Ebbe a kategóriába esett pl. De éppen ez volt az. de a trockisták gyermekeit nem mind! S ezzel meg is indult a „bosszúra kész gyermekek” hulláma. azokért. egy kis mahorkát szórtak a dohányzacskóba és elmentek aláírni a jegyzőkönyvet. akik 1937-ben nem zúzódtak halálra.) A nagy európai felfordulás után 1948-ban Sztálinnak így sikerült újra alaposan elsáncolnia magát. (Ennyi volt az egész kihallgatás: „Maga ült?” – „Igen. amit Sztálin elrendelt.

A tízévi börtönt kiskorúak számára rendszeresítették. ezekre tíz-tíz évet mértek. hanem az új sztálini huszonötös. Egész szerelvények szállították Szibériába a városlakókat és a parasztokat a három balti köztársaságból. a büntetések azonban nem hasonlítottak. 49-ben és 50-ben kezdtek tovafolyni – az. S 48-ban. álkémek (tíz évvel ezelőtt a németek s japánok.vagy lágerfogoly neve. Szünet nélkül ömlött Bandera híveinek a hulláma. az erdőben fogtak el. és Mendel – minden külön megjelölés nélkül: csupán intelligens. akiket eddig még nem intéztek el. börtön. hogy nála éjszakázzanak vagy aki csak egyszer is enni adott nekik s aki nem jelentette fel őket. polgári repülőtér fekvése. – a vallásosak (ezúttal többnyire szektások). De 1949-ben éppen onnan kezdtek ömleni az új szociális profilaxis s a kollektivizálás hatalmas hullámai. – PZ – Nyugat-imádat. 1950 körül elindították a banderista ASSZONYOK hullámát is. akiket azon melegében.) E rendelet alapján tizenötösöket osztogattak. – genetikusok. (Ezekben a [91] . Vavilov tanítványai. ma az angolok s amerikaiak kémei). a város közlekedési vonalai. E hullámok hasonlítottak az 1937-esekhez.és ötévi lágert vagy kitelepítést kaptak ugyanakkor mindazok a nyugat-ukrajnai falusiak. Jókora hullámot indított az „államtitkok felfedőiről” hozott rendelet is (a titkok sorába ilyenek tartoztak: a járási termés nagysága. Már nem a patriarchális „tízrubeles” volt a standard.legalacsonyabbra ácsolni a mennyezetet s ebben a szűkített térben a korábbi. aki megengedte. Tíz. valamely műhely vagy kisüzem termelési programja. akik nem idegenkedtek kellőképpen Nyugattól. bármely járványstatisztika. amiért nem akartak minél előbb megszabadulni a férjüktől s nem jelentették fel. Arra az időre már befejeződött Litvánia és Észtország ellenállása. gondolkodó emberek (különös szigorral: diákok). Nem hanyagolták el a nemzetiségi hullámok menesztését sem. pl. a harc helyén. – VAD – az amerikai demokrácia dicsőítése. 1937-es légnyomást összepréselnie. növény-nemesítők. Divat volt ezeknek a következő „betűket” adni: – VAT – az amerikai technika dicsőítése. akik bármily kapcsolatban voltak a partizánokkal.

– hogy a börtönök sohasem voltak nálunk üresek. vagy túlcsordultak. A kormány pedig (ugye felismerhető Sztálin kezenyoma?) nagylelkűen meg fogja menteni a zsidókat a nép haragjától. következetesség és lankadatlan szorgalom műve volt. tanulmányoztátok Heidegger hatását Sartre-ra s Picasso reprodukciókat gyűjtöttetek. Isten. a kubáni s a Szuhumiból való görögöké. – hogy míg ti kedvetekre foglalkoztatok az atommag ártalmatlan titkaival. még ma sem s még sokáig nem. ami most történt meg vele először egész életében. hanem vagy tele voltak. Az orvos-ügyet is e célból koholták. De a moszkvai szóbeszéd szerint Sztálin terve a következő volt: március elején felakasztják a „gyilkos orvosokat” a Vörös téren. nagyon valószínű. – a rabkocsik szünet nélkül suhantak az utcákon s a 51 Az igazat sohasem lehet megtudni nálunk. Most tehát rövid idő alatt. hogy emberkéz közreműködésével. A fölháborodott hazafiak természetesen (ügynökök irányításával) zsidó-pogromokat fognak rendezni. ugyancsak a Szigetcsoportra irányította. ám ez most mégis rajtuk állt bosszút a görögországi kudarcért. Ezek ugyan semmivel sem szeplősítették meg magukat a háború alatt az Atya szemében.köztársaságokban annak idején visszájára fordult a történelem ritmusa. kivetkőztette őt porhüvelyéből. [92] . ugyancsak a hadi balsiker megtorlásaként. hogy milliók szétmorzsolása és GULag benépesítése hideg számítás. s még azon az éjszakán kitelepíti őket Moszkvából a Távol-Keletre és Szibériába (ahol már ácsolták is a barakkokat). tömény adagokban kellett megélniük mindazt. akiket Bulgária szolgáltatott ki nekünk. A jelek szerint Sztálin nagyszabású zsidó-irtásra készült. vagy mit gondoljunk? Mindenesetre ez a hullám is az ő személyes örjöngésének terméke. vagy talán csak hogy részrehajlás-nélküliségét demonstrálja a korábban kitelepítettek felé. Sztálin életének utolsó éveiben határozottan kezdett kibontakozott egy zsidó-hullám is (1950-től már több ízben szidalmazzák őket kozmopolitáknak). 1950 körül. amin az Unió egésze már átesett.) 48-ban még egy nemzetiségi hullám áradt a számkivetésbe: az Azov-melléki. a Markős seregéből való felkelőket. elegáns kupéban fürdőhelyekre utaztatok vagy nyaralót építettetek Moszkva környékén. A fent előadottak bizonyára mindenkit meggyőznek arról.51 Azonban ez a terve meghiúsult. A görögök többségükben Közép-Ázsiába kerültek kitelepítésbe” az elégedetlen elemek pedig politikai elkülönítőbe.

[93] .gebisták (GB – állambiztonság) dörömböltek s csengettek az ajtókon. S gondolom. hogy a Szervek sohasem ették ingyen a kenyerüket. azt is eléggé bebizonyította ez a fejtegetés.

bár a feleletet már megkaptuk rájuk? Vagy még ennél is rettenetesebb.e-t.. De nem csak Csehov hősei: a század elején melyik normális orosz. hogy ugyanazokban az évekbeli Puskinévfordulót ünnepeltünk? Hogy szégyenkezés nélkül vittük színre azokat a bizonyos Csehov-darabokat.va tanúsága szerint.. amikor már repülőgépek úsztak a levegőben s fel volt találva a hangosfilm és a rádió – követte el nem egy szál lator s nem is valami eldugott helyen. mert minden hős az elmegyógyintézetben kötött volna ki. Ch. hogy gyorsforralón tüzesített nyársat dugnak az alfelükbe („titkos pecsét”). valaki azt felelte volna. Sz. vagy ne. egy forradalomban. melyet a szocialista eszme alapján terveztek meg. a hengerműveket. azokban az években. harminc év után még mindig azt kívánják tőlünk. T. s ami látszatra a legenyhébb: heteken át álmatlansággal s szomjaztatással gyötrik vagy összeverik véres hústömeggé. lett volna képes elviselni a ragyogó jövő ilyen megrágalmazását? Azt. – akkor egyetlen csehovi darab sem úgy végződnék. hanem több tízezer erre külön kiképzett ember-fenevad védtelen áldozatok millióin. köztük melyik szociáldemokrata lett volna képes elhinni. hogy csizmával lassan szétnyomják a nemi szervüket. hogy ne beszéljünk erről? Hogy a milliók szenvedéseinek emlegetése eltorzítja a történelmi perspektívát! Hogy erkölcsi állapotunk lényegig hatoló boncolása árnyékot vet anyagi sikereinkre! Tessék emlegetni inkább a nagyolvasztókat.53 hogy meztelenen lekötözve hangyákkal s poloskákkal maratják őket.. a csatornaépítéseket. a P.3. hogy vasabronccsal szorítják össze az emberek koponyáját. fényes huszadik században. [94] . K.. hogy Oroszországban negyven év múlva kínvallatás lesz..52 hogy savas fürdőbe mártják őket. ahogy végződik. A kivizsgálás Ha Csehov értelmiségi hőseinek. – azt a nagyszerű. amelyet manapság szerénykedve „személyi kultusznak” nevezgetnek? Vagy még borzasztóbb. hagyjuk a csatornákat: akkor 52 53 mint Dr. ami Byron korában legfeljebb tíz-húsz szerencsétlennek jutott ki s ami Katalin korától már teljes képtelenség számba megy.. Mi visszataszítóbb? Ez a visszajáró atavizmus-e. hogy ma.-nek.. mi lesz húsz-harminc-negyven év múlva. Sz. de ami Nagy Péter korában már barbárságnak tűnt. ami még elment valahogy Alexej Mihajlovics korában. akik folyton azt találgatták..

köztük úgy lehet nők és kiskorúak is.. Különben mindenről lehet. mi kifogásunk lehet a feudalizmus ellen? Hisz nem fosztották meg a parasztot mindennapi munkájától! S karácsonykor járhatott kántálni. mely egy tíztagú csoport furcsa összeesküvésének felfedéséről számolt be. Az 58. aki még az imént szabad. áthúztak egy szűk csövön. akárhová kerül is. ám az a másik vég már úgy vetette őt ki. az ágyúk számáról nem értesülünk. pünkösdkor meg koszorút köthettek a lányok. Ne. milyen magas!) és onnan akarták lőni a Kremlt. cikkely alapján indított kivizsgálás éveken. nincs egészen így. arról se beszéljünk. s a Szervek sorvadásra legyenek ítélve. fejezet. milyen kaliberűek s hogy is akarták őket felvinni a lépcsőn a padlásra. Nem értem ezek után. hanem kizárólag abban a nélkülözhetetlen aljas procedúrában merült ki. amelyben az armatúra horgai felszaggattak a testét.. Mint a Koszirjev-ügyből54 látható (l. akinek az ígéret földje. rész 8. visszafelé is ki lehet jutni a csőből. mikor jut már a végére. esetleg büszke is.) Minél több év múlik el anélkül. Pedig ezek arra tanítanak bennünket. hanem ünnepi misék is! S nem értem. [95] . Ágyúkat akartak (tehát csak AKARTAK) felvontatni a Lelencház tetejére (csak nézzétek meg. amelyben lélegezni sem tudott. mennyire nélkülözhetetlenek az ő folytonos mentőakcióik. Tízen voltak. évtizedeken át SZINTE SOHASEM az igazság kiderítésére irányult. Az 1918-as újságokat olvasva egy hivatalos közleményre bukkantam. majd felállítani s rögzíteni őket 54 I.. lábjegyzet) a cseka helyzete már 1919 elején megrendült. hogy írnánk ezekről a dolgokról.  Manapság az írásban s élőszóban terjedő legenda kizárólag a 37-es év számlájára írja a koholt vádak s a kínvallatás alkalmazását. valamint arról sem. de mindenképpen felkészületlen volt. hogy megmutassák.. honnan kerültek ezek az ágyúk. hogy egy embert. De ez nem így van. miért kárhoztatjuk az inkvizíciót? Hisz nem csak máglyák voltak akkor. áthajtottak. csak – okosan s építő szellemben. annál nehezebb lesz összegyűjteni az életben maradottak elszórt tanúságait. (Akik ezt nem látják be. nehogy egy szerencsétlen napon egyszerre csak elfogyjon az ellenség. azok szoktak makacskodni azt hiszik. csak azt várta esedezve.talán a kolimai aranyat.. hogy a koholt perek rendezése már a Szervek működésének első Éveiben megkezdődött. mint a Szigetcsoport porhanyított lakóját..

hogy erről tökéletesen meg van győződve. Jagoda első kérdése ez: „Hát maga. mibe akaszkodjék bele. 40-50 priccs. a nyomozó meg szokta kérdezni: „Milyen munkakörben dolgozott?” – „Tervező voltam. uralkodó érzés.) Nem tudva. Agranov). a spec. mely még 1937 fantasztikumait is felülmúlja.. miért nem vittek fel a tetőre géppuskánál nehezebb fegyvert?. Dojarenko így emlékszik vissza erre az évre: fogolyátvevő terem a Lubjankában. D. egész éjjel hozzák a nőket. mi a bűne. Hát a pétervári rendőrük. hogy semmiért csukják le az embereket.” – Írjon egy fogalmazványt munkája természetéről ezzel a címmel: Üzemi tervezés és a terv teljesítése – akkor majd meg fogja tudni. mindenkinek az az érzése. törvényszék három évet varrta nyakába az 58:10 alapján. Je. hogy az 1921-ben rendezett „Gumilev-ügy” is koholt per volt.” (A fogalmazásban majd csak talál valami kifogásolnivalót. mely „A Természeti Erők Kiaknázása” népbiztosságnak volt alárendelve.. csakhogy 55 A. Ugyancsak 1921-ben lőtték agyon az egész Szapropel-bizottságot. [96] . (de bátor emberek tiltakozása akkor még elért Moszkváig s leállították az ügyet). mert már nem tölt be semmi harci feladatot.lejtős tetőn. T.) Olyan ez. hogy I. Hacsak egy kicsit is tisztában vagyunk a korabeli tudós-körök összetételével és beállítottságával s ha a fanatizmus füstfüggönye nem takarja el szemünk elől azokat az éveket. Elhatározták. Mindenhol az az általános. A. felszámolják az erődöt. aki tudja. akkor minden különösebb kutatás nélkül is sejthetjük. Akkor az aggódó parancsnokság „éjszakai lövöldözést” rendezett az erődre. mi annak az ÜGYNEK a valódi súlya. (S bár kétség nem férhet neve valódiságához. szakadatlanul hozzák be. Idővel minden bizonnyal sikerül arról is meggyőződnünk. hogy tüzelés közben le ne guruljanak. olvasták ám az egykorúak! S el is hitték!.. aki ezt az ügyet kifőzte (bizonyára Ja. hogy mint szükségtelent. Ahmatova egyszer kijelentette nekem. mint a kovnoi erőddel volt 1912-ben.55 Ugyanabban az évben a rjazani cseka is összekotyvasztott egy álpert a helyi intelligencia „összeesküvésről”. Még azt a csekistát is megnevezte. De ezt az agyrémet. Annyira nincs mivel vádoljanak. amikor felvették a harcot a februári forradalommal. szőj hálót magadnak! TÖKÉLETESEN UGYANAZT vallják a rjazani GPU 1930as működéséről is.. miért fogták el: egy eszer (szociálforradalmár) nő. miért került ide?” – azaz: mondd meg magad. Az egész cellában csak egy van. hogy ok nélkül szedik a népet. Senkise tudja. miért tartóztattuk le.-re hamis családnév használatát sütötték rá.

csak legyen vége minél előbb. hanem száz közül 95 esetben arra. hogy kimerítsék. Már 1919-ben az kihallgatás fő eszköze. milyen szármarású. megfosszák erejétől a vádlottat. A Tüzelőanyag-Bizottság perében (1921) 56 A Bűnvádi Eljárás Vezérkönyvének 93. hanem a közönséges bűnügy kivizsgálása is így folyt. hogy a Szervek selejt nélkül dolgoznak. Az első kérdés ez legyen melyik osztályhoz tartozik. végzettségű (lám. elnyűjék. cikkelye kifejezetten elismeri: névtelen feljelentés is szolgáltathat alapot bűnvádi eljárás megindítására (!) (a „bűnvádi” szón nem kell csodálkozni.. ha fejszével is vágják agyon. ez az: a Szapropol-bizottság! – A. a hivatalos spicli jelentése. Így vált hagyományos tapasztalattá az a vélemény. A kivizsgálásra szánt időt padig nem a bűnösség kiderítésére fordították. sőt névtelen feljelentés is56 letartóztatást vont maga után. Lacist cseka-főnök: „. hogy a vádlott szóval vagy tettel vétett a szovjethatalom ellen. kérdések döntsék el. a kivizsgálás folyamán nem kell anyagot s bizonyítékokat keresni arra. asztalra helyezett revolver volt a Nemcsak a politikai.” Ó. [97] . vagy csak megfigyelés céljából eresztették ki.” Dzerzsinszkij említi 1920 novemberében a VCsKhoz intézett levelében. hogy az előbbit előzetes megbizonyosodás végett alkalmazzák annak eldöntésére. szent együgyűség! Hisz a Szervek soha még csak nem is tudtak semmiféle kikérdezésről! Egy felülről érkező leirat..). nélkülözhetetlenségét és megmaradhasson az Egyébként már a kezdet kezdetén elméleti szempontból nagyon is tágan értelmezték a vádlott BŰNÉT. hisz a politikaiak mind bűnözőknek számítottak). hogy ONNAN nincs visszatérés? Az 1939-es rövid s mellékcélokra kancsalító hazabocsátásokon kívül csak nagy ritkán s elszigetelten fordul elő olyan eset. az ilyen embert vagy rövidesen újra leültették. van-e ok áttérni az utóbbira. Ja. Ezek után hogy beszélhetnénk „bűntelenekről”? Dal „Szófejtő szótárában” a következő megkülönböztetés olvasható: „A kikérdezés abban különbözik a kivizsgálástól.bebizonyítsa állásában. A „vörös terrornak” írt utasításai közt ezt írja M. mi legyen a sorsa a vádlottnak. a legkisebb gyanú árnyéka. De ha előfordult is. s ezt elkerülhetetlenül követte a vád emelése. úgy hogy már azt se bánja. neveltetésű. hogy a cseka „gyakran ad helyt rágalmazó nyilatkozatoknak”. És hát nem tanítottak meg bennünket annyi évtizeden át. Sz. Ezek a. hogy valakit a kivizsgálás eredményeként szabadlábra helyeznek.

te szemét (a vádlott akkor már a hatvan felé járt).Mahrovszkaja vádlott panaszt emelt. GIZ. Logikus és egyszerű: ha egyszer bármi áron vádat kell emelni. mesélte. Olyankor autólámpával világítottak a vádlott arcába (a rjazani csekánál Stelmah). Alighanem ilyenben volt Klujev költő. de még át is forrósították. verés és csonttörés nélkül is.. szükségszerűen annál kegyetlenebb a vallatás. hogy felváltva hideget és meleget árasszanak a cellába. így leckézteti Szivakov. míg ki nem serkedt a vér a test pórusaiból.”. következésképpen kínzás és erőszak is volt mindig. Azóta negyed század telt el 1952-ig. [98] . l. erőszak és kínzás is elkerülhetetlen. aki 1918-ban a jaroszlavli felkelésben vett részt. Az „arany” korszakból ismeretesek a „forró” (és a „sós”) módszerek. ezt követelték 1929-ben Vitkovszkijtól. lelövéssel fenyegették. V. Mikor ezt észrevették a lesőn át. hogy az ilyen cellát addig hevítették. Anna Szkripnyikovát. az „Ordzsonyikidze MGB” nyomozó osztályának parancsnoka: „A börtönorvos szerint 240-es a vérnyomásod. hogy durván bántak magával. 1928-ban Grúziában pörkölték a kihallgatandók kezét. hordágyra rakták a vádlottat és vitték aláírni a jegyzőkönyvet. ilyenben ült Berda Gandel is. a nyomozó pedig nem fárasztja magát annak kitalálásával. Ott hever fenyegetően a revolver. 1926-ban a Lubjankában (Berta Gandel tanúsága szerint) az Amonoszov-légfűtést használták fel. mert a lábadnál fogva húzlak le a priccsről s odakötlek álló helyzetben a falhoz!” Már 1921-ben is az éjjeli kihallgatások voltak túlsúlyban. te rohadék. 1923. mellyel ki akarják kényszeríteni a beismerést. A vádló57 így vágott vissza: „Ha arról tenne feljelentést. Moszkva. nem pedig csak 1937-ben. úgy hogy belegebedsz. akkor a megfélemlítés. néha rád szegeződik. Volt ezenkívül parafa-cella is. de semmi sem változott. csak éppen aludni nem hagyunk!” S ha Szkripnyikova az éjjeli kihallgatás után nappal behunyta a szemét a cellában. 401. rögtön berontott a felügyelő és rárivallt: „Nyisd ki a szemedet. Hogy miben áll a bűnöd: „Mondd el magad! Te csak tudod!” Ezt követelte 1927-ben Szkripnyikovától Hajkin nyomozó. Krónikus és általános jellegű ismertető jegyek 57 N. akit akkor ültettek le ÖTÖDSZÖR. Vaszilij Alexandrovics Kaszjanov. S mivel mindig is voltak koholt perek. ebben amúgy sincs levegő. a Metyeh börtönben pedig a sötétben belelökték őket egy mocsokkal megtöltött medencébe. mi majd felhajtjuk 340-re minden kék folt. azt még csak el lehetne hinni valahogy.. s minél képtelenebb a vád. Krilenko: „Öt év után. de ez kevés neked. hogy a vallatás alkalmával kokainnal kezelték.

Közelebb járunk az igazsághoz. S a következményekből ítélve pozitív feleletet sikerült leszűrniük.. amit egészében fel akartak göngyölíteni. ötven litván volt. bár nem véleménykülönbség nélkül.ezek.58 Sohasem léteztek olyan szellemi-erkölcsi gátlások. Mivel Litvánia börtöneiben akkor nem volt elég férőhely. hogy szovjetellenes röplapokat terjesztettek. Ezt az általános. év közepét tartja. E kategóriákba estek a nemzetiségek. ami teljesen ismeretlen dolog volt a tömeghullámok: a kuláktalanítás és a nemzetiségi deportálások korában) megengedték a nyomozóknak. hogy a „fizikai kényszert” 38 áprilisában engedélyezték. saját belátásuk szerint alkalmazzanak kínvallatást. a „Vörös Kard”-ban és a „Vörös Terror”-ban nyílt eszmecsere folyt a kínvallatás elfogadhatóságáról marxista szempontból. V. hogy kínvallatást alkalmazzanak. becsapás.cs fogoly-veterán meg van győződve arról. korlátlan engedélyt bevonták 1939-ben. melyek visszatartották volna a Szerveket a kínvallatás alkalmazásától.. ha valóban vagy feltételezhetően illegális szervezethez tartoztak. melyekre vonatkozóan már eleve engedélyezték a kínvallatás széles skáláját. ahogy munkájuk s a kitűzött határidő megkövetelte. [99] . Ginzburg azt írja. ha azt olvassa néha volt foglyok visszaemlékezéseiben. M. Ezeket például azzal vádolták 1945-ben. az Arhangelszki Területre küldték őket lágerba. A forradalom utáni első években a „VCsK Hetilap”-ban. álmatlansággal és magánzárkával való porhanyítás sohasem volt megtiltva). főképp akkor. Például Szkirjusz Romualdasz Prano csoportjában kb. Azért is ütközik meg az ember. De már a háború végén és a háborút követő években rendelettel jelölték meg a foglyok bizonyos kategóriáit. hogy a 38-as év közepén engedélyezték a kínzást. a kínvallatáshoz újra papírformaságokat követeltek s talán nem is adtak olyan könnyen engedélyt (különben a közönséges megfélemlítés. Emellett a kínzás nemeit sem szabályozták s helyt adtak bármely találékonyságnak. hogy korlátlanul. s minden nevet kiszedni azokból. mások nem bírták ki a nappali robotból s éjjeli 58 Je. elsősorban az ukránok s a litvánok. külön papírra minden kivizsgálandó üggyel kapcsolatban (no persze azt könnyen megadták!) – akkor 1937-38-ban. tekintettel a rendkívüli helyzetre (adva voltak a Szigetcsoportra menő milliók. Velszkbe. zsarolás. ha ezt mondjuk 1938-ról: ha korábban valamiféle formai engedélyre volt szükség ahhoz. hogy „rendelettel tértek át az egyszerűsített kihallgatásra s a pszichikai módszerekről a fizikaiakra”. hogy 1938 tavaszán bevezették a kínvallatást”. Ott némelyiket megkínozták. Ivanov Razumnyik „a legkegyetlenebb kivizsgálások korának a 38. Salamov úgy véli. akiket már letartóztattak. ezeket kellett záros határidőn belül átdarálni az egyéni kivizsgálás apparátusán.

valamiképpen a feltételezések fokán s csak bizonyos értelemben. Valószínűleg annál nagyobb hévvel estek neki a törvényszéki hazugság dialektikus kidekorálásának ő és a marxista dialektika oly szörnyetege mint Buharin.59 Ebből arra az igen gyakorlati 59 Lehet. úgysem lehetünk soha abszolút biztosak afelől. csupán a viszonylagos igazságé. sem az elektronikus készülékeknek nem engednénk meg. az eredmény mindenesetre az lett. Levinát pedig. Andrej Januarjevics (az embernek kedve volna Jaguarjevicset mondani) Visinszkij a rugalmas dialektika szellemében. melyet a nyomozás és a törvényszék állapít meg. Ezt a tételt is lefektették már a húszas években. Innen egy lépést tett. hogy egytől-egyig mind az ötven beismerő vallomást tett. hogy a vádlott személyes beismerése minden anyagi bizonyítéknál többet nyom a latban. Amikor elüvöltötte az ügyészi emelvényről. hogy egy beszédében. hogy kiszedjék belőle „kapcsolatait”. Továbbá nem volna igazságos 1937-nek tulajdonítani azt a „felfedezést” sem. Visinszkij zseniális tanítása azonban csak 1937-re kapta meg a neki kijáró megbecsülést. akkor. hanem csak viszonylagos. melyre két évezred folyamán sem tudták rászánni magukat a jogtudósok: hogy talán az az igazság. mint a veszett kutyákat!”. Az [100] . mint hallgatóinak. akit különféle kínzásoknak vetettek alá. hogy a vádlottak ártatlanok. Kis idő elteltével Litvániából jelentették. amilyen gonosz és eszes volt. társai nevét. Ezért amikor aláírjuk valakinek a halálos ítéletét. mert ezek nyelvén az igen – igen és a nem – nem). az sem abszolút.kihallgatásból álló kettős műszakot. az Akadémia levelező tagját a háború után azért kínozták. Akkor tudtuk meg. erkölcsi szilárdságuk biztosítására és fokozására. Álló zárkába csukták. pusztán többé vagy kevésbé megközelítőleg. akit büntetünk. mi többiek pedig csak húsz év múlva értesültünk a meglétéről. tudta. ami már régóta széltében ismeretes. kijelentette. mint olyant. hogy megtalálták a valódi röplapterjesztőket s EZEK ÁRTATLANOK! Magam is találkoztam 1950-ben a kujbisevi átmenőtáborban egy dnyepropetrovszki ukránnal. amelybe támasztékul (alvás céljára) napi négy órára egy rudat toltak be. mért közös ismerősei voltak az Allilujev családdal. hogy annak idején Visinszkijnek éppoly kevéssé volt szüksége erre a dialektikus vigaszra. melyet azokban a rosszemlékű években tartott s mely nagy megbecsülésnek örvendett szakértői körökben. amikor már kezdték elítélni mellékmondatokban s egyes újságcikkek kevésbé lényeges bekezdéseiben. hogy vétkes az. hogy az emberiség számára sohasem volt lehetséges az abszolút igazság megállapítása. hogy „agyonlőni mind. Különben akkor is csak a nyomozóknak és ügyészeknek tartották fenn. (melyet ma sem az állami alattvalóknak.

drámai és festői eszközökhöz folyamodott. ugyancsak kétségen felül álló tanúk keresése is (a tanúk egyszer így.) [101] . Már most a bűnösség ilyen viszonylagos és megközelítő bizonyosságát a nyomozó bizonyítékok és tanúk nélkül is elérheti. úgy látták közmegegyezéssel a mi nyomozóink. jóllakott és meg nem vert ember fölényére). a parazsas serpenyő. századi „Jogok Bullájában” is. ki sem kell mennie az irodájából. rájöttek. A huszadik században ezzel szemben felhasználva a fejlett orvostudományt. valamint a gazdag börtöntapasztalatokat. 60 Vesd össze ezzel az USA alkotmányának 5. hogy önmaga ellen tanúskodjék. hogy felesleges így halmozni az erőszak eszközeit s nehézkes is ezeknek tömegekre való alkalmazása. „de nem csupán az eszére kell támaszkodnia.. hogy a GOLYÓT meghagyta ABSZOLÚTNAK… Spirális fejlődése során a haladó igazságszolgáltatás így tért vissza végkövetkeztetéseiben az antik előtti vagy a középkori nézetekhez.. Csak egyben nem volt következetes Visinszkij s tért el a dialektikus logikától: azzal. hogy hiábavaló időtöltés volna abszolút bizonyítékok keresése (minden bizonyíték relatív). függelék-pontját: „Senkit sem szabad arra kényszeríteni. mindig hagyott magának egy rést a visszavonulásra. Visinszkij pedig szívesebben érezte magát logikus elmének.60 Azonban az együgyű középkor. mint a sakál. mint mindig. (Ugyanez áll a 17. hogy aztán megírhassa cikkét: „Akiknek a siker utóbbi előtt túlságosan is ostobának s nyomorúságosnak tűnt teljesen ártatlanul pusztulni el (saját vétkét is valósággal áhította megtalálni!). mint Lacisz utasításai. ő pedig. hanem pártos öntudatára és erkölcsi szilárdságára is” (azaz egy kialudt. a szeges ágy. mint leplezetlen gazembernek. Aztán meg. hogy kikényszerítse az óhajtott beismerést. De a lényeg mindkettőjüknél ugyanaz.következtetésre jut. a kerék. Mint a középkori kínzómesterek. Aztán meg nyilván szerepet játszott egy másik körülmény Sztálin. a karó. valamint „saját jellemére” (azaz kegyetlenkedő hajlamaira)! 99 Visinszkij elmefuttatása természetesen sokkal kifinomultabb. ügyészeink és bíráink is a bűnösség legfőbb bizonyítékát a vádlott beismerő vallomásában... ebben a kérdésben sem mondta ki az utolsó szót.” NEM SZABAD!. másszor úgy beszélhetnek). azt maguknak az alárendelteknek kellett kitalálniuk. mint amilyen a kínpad.

de gyakran). Aztán ha valamelyik területi NKVD-ben zűr támadt volna. leszakított fül. hogy a Don melletti Rosztov és Krasznodar elöl járt volna kegyetlenségben a kínzás terén. akik már mindent beismertek. a beosztott nyomozók egy része is (azok persze nem. Egyszerűen csak azt követelték meg. mint kicsiben. hogy előnyben 61 Úgy beszélik. hogy senki sem kéri számon a nyomozótól a vallatott személy életét. Ezért nem találunk hát teljes egyezést (kivéve az általánosan alkalmazott aludni nem hagyást) azokban a vallatómódszerekben. ne avatkozzék bele a nyomozás menetébe. S esik ami esik. prémiummal jutalmazták a határidő előtt teljesített nyomozást. Ezért azt kell hinnünk. [102] . magasabb óradíjat fizettek az éjjeli műszakban. a helyi főnök akkor is tiszta maradt volna Sztálin előtt. ha a nagy célt szolgálja. hogy nem létezett olyan jegyzék a kínzások és bántalmazások nemeiről. amelyek nagyon is egyértelmű nyomokat hagynak. kerülni az olyan módszereket. ez azonban nincs bebizonyítva. de felhasználták az „anyagilag érdekeltebbé tételt is”.. hogy minden mód és eszköz meg van engedve. akik megittasodtak meg a kegyetlenségtől) igyekezett az elején enyhébb módszereket alkalmazni. de még világraszóló lelepleződés is. hogy minden nyomozó osztály a kiszabott határidőre s a kiszabott mennyiségben olyan „nyuszikat” szállítson a törvényszéknek. és hát persze azt is kilátásba helyezték. s bármily nagy volt is Sztálin ereje s hatalma nem lehetett száz százalékig bizonyos a sikerben. Milliók tervszerű meggyötrését mégiscsak most kísérelték meg először az emberiség történelmében. mely nyomtatásban állt volna a nyomozók rendelkezésére. Ilyen irdatlan mennyiségű anyag mellett a kísérlet másképp üthet ki. akik nem boldogulnak feladatukkal. hogy a börtönorvos amennyire lehet. Váratlan robbanás. amelyekről 1937-ben az egyes tartományi elöljáróságokon s azokon belül az egyes vallatók szobájában alkalmaztak.61 Az mindenesetre közös vonás volt. Nagyon valószínű. hogy gyakorolták az „elvtársak közötti tapasztalatcserét” is és „tanultak a haladottabbaktól”. mint amilyen egy kiütött szem. eltört gerinc vagy egy kékre vert emberi test. geológiai csuszamlás történhet. s ha a továbbiakban jobban rákapcsolt is. S egyszerűen csak azt közölték (szóban ugyan. hisz ő nem adott ki egyenes parancsot a kínzásra! S ugyanakkor ily módon biztosította volna a kínvallatás további alkalmazásának lehetőségét is.. Sztálinnak meg kell maradnia angyali tisztaságú lepleiben. Mikor rájöttek. hogy főnökeik így bebiztosítják magukat. hogy azok a nyomozók.a fejükbe szállt”.

akkor itt krepálsz meg a börtönben. 1. Miért éppen éjjel hajtják végre a lélek megtörését? Miért választották a Szervek már működésük első éveiben az éjszakát? Azért.részesítették az úgynevezett „enyhe” módszereket (mindjárt meglátjuk. Őszinte hangú meggyőzés. hajlamosabb a megadásra. Az alábbiakban megpróbálunk beszámolni néhány egyszerűbb fogásról. a letartóztatott nincs birtokában nappali lelki egyensúlyának és ítélőképességének. lelkészekkel történt meg. a letartóztatott úgyis tisztában van az általános helyzettel. mert amikor éjjel felverik álinából (még ha nincs még álmatlanságtól elgyötörve).. Ha pedig Lágerba kerülsz. Ez a legegyszerűbb. Először is az éjszaka. aki belemegy és aláírja. s egyáltalán nem kell ahhoz kínpad vagy serpenyő. De ha ellenszegülsz. Két olyan esetről is tudok. Kezdjük a pszichológiai módszerekkel. akkor önnek mint bolseviknek el kell döntenie magában: feltételezheti-e. Az egyiknek a kihallgatását (1944-ben a Butirkában) egy nő vezette. De az sem viseli el könnyen őket. Ha csak róla magáról van szó! Ez azonban ritkán van így. Durva szitok. anélkül. „Akkor emberelje meg magát s vegye magára a vádat!” S az magára veszi. a levegőn leszel. 2. látod a napot. milyeneket). Logikus nem? S okosan is teszi. milyen udvarias a nő.. finom. de jól nevelt. Azért jobb. melyekkel meg szokták törni a letartóztatott akaratát és személyiségét. hogy ebben az egész párt vagy a szovjethatalom bűnös?” – Nem. Hisz egy ember lelki egyensúlya csak elég szűk határokon belül maradhat ép. hogy közönséges szitkozódás vette őket a lábukról. Ezért elkerülhetetlen a harc.. aki fel van vértezve. Egyszer [103] . hogy az átlagember a beszámíthatatlanság állapotába jusson. Egy másik változat. ha rögtön aláírod”. Mire jó ez a macska-egér játék? Miután már ült egy ideig többi elfogott sorstársa körében. szinte megsemmisítő hatással lehetnek e módszerek. barátságosan: „Nézd. biztos ami biztos. így is. ha.. gyengéden. S a nyomozó így beszél hozzá. rámegy az egészséged. A rabság viszontagságaira soha fel nem készült nyuszikra borzasztó. úgy is kapsz néhány évet. 3. természetesen nem! – válaszol gyorsan a lenfeldolgozó igazgatója. hogy nyomot hagytak volna a testén. Nem valami elmés fogás. Először nem győzött áradozni a cellában. gyengédlelkű emberekre kitűnően lehet hatni vele. párttag meggyőzésére: „Ha az országban hiány s éhínség van.

) Változatképpen: két nyomozó váltja egymást. hogy melyiket találja ott.va a Lubjankában megtagadta a kívánt beismerést. Csak kérdezni kéne. járt-kelt a szobában. míg a felvezető meg nem érintette a vállukat s kihallgatásra nem vitte őket. az is lehet. mintha a hajába akarna markolni. majdnem hogy szívélyes. mintha még a körmei is kiegyenesednének. Letaglózás pszichológiai szélsőségekkel. Lehet. hogy hideg [104] . feléje lép. vagy annak jó részét. őt magát pedig csupaszon bezárta egy fülkébe. nevén s apai nevén szólítja a foglyot. Átvitték a Lefortovo-ba. Akkor odajöttek a férfi-börtönőrök. Akkor hirtelen felkapja a levélnehezéket: „Huj. sorra véve felmenő rokonait. 5. P.aztán nagyon elszontyolodva tért vissza. de megszakítás nélkül folytatta a kérdezgetést. mint ami a vizsgálathoz tartozik. (Nőkkel szemben jól bevált fogás. A fogoly. azt is bevallani. fűt-fát megígér. hogy ez neki személyes passziója volt. Alexandra O.) 4. odament hozzá s igyekezett kiszedni belőle a beismerést. reszket. röhögtek s megjegyzéseket tettek az alakjára. milyen kacskaringósan kezdte az cifrázni. A felvételiben egy női felügyelő levetkőztette.-t (I. A Moszkvai terület Krasznogorszk nevű helységéből való F. valahányszor belép az irodába. Így feküdtek ott. üvölt. Bármely fogás. közlése szerint) a következőképpen hallgatták ki: A női nyomozó néhány keresett fogással levetkőzött előtte a kihallgatás folyamán (sztriptíz!).. mint az imádkozó mozlimok. mely kihozza a sodrából a foglyot. Csupa megkönnyebbülésből kedve volna a másiknak mindent aláírni. és sokáig nem lehetett rávenni. amit sohasem tett. mintha mi sem történne.. egészen biztosan sok ilyen példát lehetne összeszedni. nézegetni kezdték a lesőlyukon át. Hírtelen fordulat: a nyomozó messzemenő szeretetreméltósággal vezeti az egész kikérdezést. de. 6. hogy elismételje. a fejüket sem emelhették fel s egy hangot sem adhattak. Előzetes megalázás. a másik rokonszenves. az egyik törzúz. V. A rosztovi GPU hírhedt pincéiben („a 33-as Ház”) az utcai járda vastag üvegei alatt (volt raktárhelyiség) néhány órára hasra fektették a kihallgatásra váró foglyokat a közös folyosó padlóján. rohadék! Kilenc grammot a nyakadba!” – s kinyújtja a kezét. s elvitte a ruháját.. (Sajnálom. A. I. S a cél mindig ugyanaz: az életkedv s akarat megtörése. hogy nem idézhetem itt egyik kis kiszólását..

hogy a valóságnak meg nem felelő adatok szolgáltatásáért. csakhogy megmenekülhessen ezektől a veszedelmektől. cikkely szerint két évig terjedhető elzárás). a Szuhanovkába (annak. A hazudozás. 1944-ben pedig így: „Tőlem függ.. hogy elkobozzák a holmiját. – huszonöt év vasban. s a következőkben is mindig benne lesz: 8. Már annyira elvesztettük arányérzékünket.. hogy meg sem kérdezzük nyer-e hát valamit a hazudozással? Tetszése szerint rakhat elénk jegyzőkönyveket rokonaink.. rá nem vonatkoznak a fönti cikkelyek. aki a Lefortovoban van). cikkely alapján három hónap). hanem egyelőre csak megidéztek a Nagy Házba. de ha nyakaskodsz. „Ha nem tanúskodnak így és így (ahogy éppen kívánják). átküldünk a Lefortovoba (mondják annak. a lakását.” (a valóságban. A leghasználhatóbb és nagyon sokoldalú eszköz. fél. Ebben már új nyomozó-fogás is van. a 95. rosszabb börtönnel is: „Ha makacskodsz. Nem volna jobb engedni? Ijesztgetéssel kitűnően lehet hatni arra. rögtön a kihallgatás elején eléje tolnak egy papirost. ezért sok a félnivalója is: fél. a 92. milyen lágert kapsz. de a nyomozó szünet nélkül hazudik.” (a valóságban. Most éppen szigorított munkatáboraink is vannak. könnyű helyre kerülsz.. Láger s láger között nagy a különbség. „. Mi bárányok nem hazudhatunk. Az ilyen ember sokat hajlandó beismerni s gyorsan enged. 7.számítás: a fogoly elveszti az eszét és aláír! Kockáztatni semmit sem kockáztatott: ott a pisztoly és a csengő. barátaink hamisított aláírásával. Ha megmondod az igazat.az adatszolgáltatás megtagadásáért. Ijesztgetés. OTT meg ki tudja milyen gyötrelmek várnak rád.. s csak úgy mellékesen.. s ez csak leleményes nyomozói fogásnak számít. Ott majd másképp beszélnek veled!” Te pedig már megszoktál itt. akit még nem tartóztattak.. földalatti robotban!” Ijesztgetnek másik.. a házirend szinte SEMMI ebben a börtönben. Ijesztgetés becsapással és hazugsággal körítve: ezt a fogást alkalmazzák leggyakrabban a letartóztatott rokonainak megdolgozására. De aki vall. aki a Lubjankában van)... A szállításról nem is beszélve!. akiket tanúként idéztek meg. hogy nem engedik haza. 5 (azaz öt) év. 1924-ben így beszéltek: „Nem akar vallani? El kell magát küldenünk Szoloveckbe. A Büntetőkönyvet természetesen nem ismeri. Az ilyennek még sok a vesztenivalója. 5 (azaz öt) évi elzárás.. Gyakran kombinálják becsapással s – természetesen hazug – ígéretekkel. neki lesz [105] . állítólagos kivonatot a BK-ból: „Tudatában vagyok annak. azt kieresztjük”..

Sőt talán éppen ez a leghatásosabb minden ijesztgetés között. ezzel lehet megtörni a bátor szíveket. a bűntényeshez fűződő ismeretség és rokonság akkor még nem számított önmagban terhelő bizonyítéknak. mert különben nem jut ki innen!) – akkor még az ő levelét is odaadják neked. kizárhatták azokat a per anyagából s az egész tárgyalásból. Ehhez néha hangkíséret is járul: feleséged már le van tartóztatva. mint ilyen levelek. nem kellesz nekem! (S minthogy országunkban. aki mindent elviselt.rosszabb. De nini! ez most nem csalás. szifiliszesekkel!” S ezt nő mondta! Fenyegetődznek. a te feleséged! Az Állambiztonság folyosóján! Te döntötted romlásba őt makacsságoddal! Már le van tartóztatva! (Pedig csak beidézték valami ürüggyel. megmutatják neked az üvegajtón át. milyen jól látták a régiek: az ember ellensége a saját házanépe!) Eszedbe jut az a tatár. akiket szeretsz. (Ó. ha aláírják ezt (az elébük tolt) papírt. A. ilyen-e a te feleséged is?) V. néha csak egyszerűen feltesznek egy lemezt „tipikus feleség”-hanggal szoprán vagy kontra-alt.. bánatosan lecsüggesztett fejjel. A szilárd meggyőződésű és erőshitű Kornyejeva egy cseppet sem 62 Az orosz birodalom kegyetlen törvényei szerint a hozzátartozók meg is tagadhatták a tanúvallomást. kétségtelen. hogy mind lecsukják..” 9. az ő keze írása: megtagadlak! Olyan gyalázatosságok után. amiket nekem rólad elmondtak. de a leánya megkínzását már nem viselte el? Rimalisz nyomozónő 1930-ban így fenyegetődzött: „Letartóztatjuk a lányát és közös cellába rakjuk be a. Kornyejevát Goldman nyomozó (1944-ben) ezzel a fenyegetéssel zsarolta. valakinek racionalizálási javaslatából). de további sorsa a te őszintevallomásodtól függ. Maguk okozzák a vesztét (hogy hallgathatja ezt egy anya?)62 Csak úgy menthetik meg (értsd: pusztíthatják el) őt. miért – mért nem – ilyen feleségek éppúgy lehetségesek. meghagyják neki: föl ne emelje a fejét. Ez a játék a hozzátartozók iránti szeretet húrjain remekül beválik a letartóztatottaknál is. saját kínjait. Őt itt a szomszéd szobában hallgatják ki éppen most. S bármennyire furcsán hangzik. mint hogy magadban fontolgatod. hát még falon keresztül. mi egyebet tehetnél. hallgasd csak! S valóban: a falon át női sírás és nyöszörgés hallik (hiszen az olyan egyforma. s előre megbeszélt percben kiküldték a folyosóra. asszonyáét is. [106] . hogyan lépdel ő szótlanul. – igen. aztán meg te is fel vagy izgulva s nem vagy szakértő-formában. hogy mások ellen tanúskodjék: „Elkobozzuk a házadat s öreg szüleidet kirakjuk az utcára”. S még ha szolgáltattak is adatokat az előzetes kikérdezés során ha akarták.

Cigarettát. hogy kivívjuk igazunkat. Csiklandozás. és a másik nyomozó elvtárssal. A fogoly hányja-veti magát s úgy érzi. a nő örömmel s lelkében a győzelem érzésével írta alá. De Goldman fenyegetései törvényeink alapján teljesen reálisak voltak. A foglyot 6-8 méter távolságban ültetik le s kényszerítik. amelyben Kornyejeva már csak maga volt vádolva. Most pedig nem ismerek magamra: hogy tudtam én ezt aláírni s ráadásul azt gondolni. ki miben ügyes. Fény-módszer. hogy tűrhetően megálltam a próbát?. Hang-módszer. s megcáfoljuk a hamis vádakat. mikor rehabilitáltak. – Ugyanezt éreztem én is rehabilitálásomkor. (Ez az az áram. korábbi jegyzőkönyveim kivonatait hallgatva.63 Ahogy a természet semmiféle osztályozásban nem ismer merev határokat.. volt alkalmam elolvasni ezeket a jegyzőkönyveket s lélekben hányingert kaptam. Meggörbítettek s én más ember lettem. aki közben bejött. kezét-lábát s az orrát belül madártollal csiklandozzák. a fogoly mellé állnak s kétfelől a fülébe bömbölik: „Vallj rohadék!” A fogoly majd megsüketül..féltette önmagát. már rég nem őrizgetjük magunkban. Majd a kihallgatásnál irányítják rá a helyiségben elhelyezett fényszórókat. Ez is mulatság. ha sikerül magunkra vennünk az egész vádat. sokszor el is veszti hallását. fehér falak közt.. ahol a foglyot tartják. Éjjel-nappal éles villanyfény a cellában vagy a boxban. Ez persze nem gazdaságos módszer. mértéktelenül fényes lámpa a kis helyiségben. Nem könnyű a már halálra fárasztott embernek. Azt az egyszerű emberi ösztönt. amit mondott. Vagy hangtölcsért csinálnak kartonból. mintha az agyába fúrnának.. amit az iskolás gyerekek és a háziasszonyok megspórolnak!) A szemhéjak gyulladásba jönnek. 63 Kornyejeva most így beszél: „Tizenegy év múlva. hogy is őrizhetnénk ott?! – Annak örülünk. ezért búnak eredt övéi miatt. hogy hangosan beszéljen. Amikor reggel felé az éj folyamán visszautasított és széttépett jegyzőkönyvek után Goldman valamilyen negyedik változatot kezdett írni. Lekötik vagy lefogják az áldozat. 13. 11. [107] . dehát a nyomozóknak is kell egy kis szórakozás egyhangú munkájuk közben. 12. ismételje meg. Hová soroljuk például a következő mulatságot? 10. nagyon fájdalmas. úgy mi sem tudjuk itt pontosan elkülöníteni a pszichológiai módszereket a fizikaiaktól. ezért kieszelnek ezt-azt. elnyomni a letartóztatott bőrén (föntebb már említettük). Mire voltam én ott olyan büszke?!. kész volt a szenvedésre.

A következű fifikus ötlet: Habarovszkban. mit gondoljon. A teljes bizonytalanság órái ezek: talán befalazták egész életére? Soha ilyesmi még nem történt vele. Mindezt hat teljes napon át! Próbáld meg. egész nap. máskor azonban sötét s csak állni lehet. az ilyent lehet is mindjárt vinni az első kihallgatásra! Mások feldühödnek – annál jobb: ezek mindjárt az elején megsértik a nyomozót. akinek a lelke még csupa szabad szárnyalás. 18. maga ott! Kezeket hátra! – Kivezették a cellából. vitatkozni. de egészen a szélére. tizenkét órán keresztül – nem kihallgatták. Aztán itt tartják órákon át. Aztán így ültetik nyolc-tíz órán át. Bizony. harcolni akar – rögtön. leesnie s felállnia. benne. elvezetik a cellába. ez egy láda vagy szekrény. A felvezető lelépett. az ülőke élére (előbbre csak! még előbbre!). De a nyomozó nem csak hogy nem tett fel egyetlen kérdést sem. melyben néha van lámpa és ülőhely. nem tudja. fékezhetetlen háborgással. s nem volt szabad hátra dűlnie. úgy hogy az ajtó nyomja az embert. Van. Azt az embert. ülj így csak hat órán át! Továbbá változatosság kedvéért magas székre is lehet ültetni a foglyot. egy dobozba gyömöszölik. de néha még le sem ültette Csebotarjovot. s a szék éle kegyetlenül nyomja az egész kihallgatás alatt. S órákon át nem szabad mozdulnia sem. lehetett így is: Jelena Sztrutyinszkaját a novocserkaszki NKVD-nél hat nap s hat éjjel egy sámlin ültették a folyosón. úgy hogy ne érjen le a lába s jó alaposan elzsibbadjon. aki összeroppan. 15. amilyent Laboratóriumokban használnak.14. 1933 május elsején a GPU-nál Csebotarjovot egész éjjel. egész éjjel. meggondolatlanul elszólják magukat. ennyi az egész! Tessék kipróbálni! [108] . Ennyi az egész? Igen. A börtönélet a boxnál kezdődik. Így telnek el az első órák. akit csak az imént fogtak el. elaludnia. aki magyarázkodni. Ha nem volt elég box. hanem felvette a telefonkagylót: vezessék el a 117-esből való foglyot! – Érte jönnek. máris zörög a zár: Csebotarjov! Kihallgatásra! Kezeket hátra! – Ott meg megint: Vezessék el a 117-esből való foglyot. amikor lelke még tele van tűzzel. ahogy belép a börtönbe. A kihallgatás alatt pedig. gyorsan fel a lépcsőn. De alig fekszik le a priccsre. a megdolgozási trükkök általában jóval a nyomozó irodája előtt meg szoktak kezdődni. úgy hogy majd hogy előre nem esik. könnyebb nekik „ügyet” kavarni. ó nem: csak kihallgatásra vitték! Hé. amikor a fogoly szem előtt van. rendes székre is lehet ültetni. be a nyomozó irodájába.

semmi. Tíz nap múlva nyüzsögtek benne a tetvek. Térdre kényszeríteni a foglyot – nem átvitt értelemben. nem kínozták őket. folyóirat 1914.. A ládasorok közt őr sétál. aki fiatalom így kezdte a karrierjét: őrt állt egy térdeplő ember mellett. kétméteres átmérőjű gödörbe. A helyi adottságokhoz mérten a boxot „hadosztályveremmel” is lehet pótolni. márc. Például a 38-as motorizált lövészhadosztálynál. hanem valóságosan térdepeltetni. Tizenöt nap-múlva vitték először kihallgatásra. gyerekei már nagyok. úgy látszott. dehogy! Minek az ilyesmire erőt fecsérelni? Napi élelmiszeradagjuk száz gramm kenyér és egy pohár víz volt. A foglyot belelökték egy ilyen három méter mély s kb. 65 Van hát.17. sokszor esőben. vagy csak a külső elszállásolás mindenütt egyforma körülményeinek tulajdonítható: elég az hozzá. – IvanovRazumnyik közli e módszer egy változatát: miután így letérdeltették a fiatal Lordkipanyidzét. (Maga a nyomozó hazamehet. ráadásai a frissen letartóztatott lelkiállapotába. lapon látható egy mongol börtön rajza: a rabok külön-külön ládákba vannak zárva. Jó néhány ilyen gödröt bíztak egyetlen strázsa őrizetére. Képzeld magad ebbe a helyzetbe. hegy ez a módszer nagyon el volt terjedve. 18. Csulpenyov hadnagy.64 Ebben a sivatagi űrben. a feje akkor már nem látszott ki. melyeken kis nyílás van a fejük vagy ételük számára.65 Kit célszerű így térdepeltetni? Azt. a nyomozó az arcába Ez nyilván mongol motívum. aki már hajlamos a megadásra. így volt ez a gorohoveci katonai lágerban a Nagy Honvédő háború idején. Most minden bizonnyal pozícióban van. a perzselő mongol hőségben fedetlenül s a hideg éjben ruhátlanul tartották a foglyokat. az újonnan letartóztatott kezébe minden magyarázat nélkül egy ásót adtak (Szamuljov. s az őrök váltják egymást. A „Nyiva” c. egy egész HÓNAPOT ült így. ez volt a cellája s egyben az árnyékszéke is. 15-i számában a 218. aki ki van forgatva önmagából. meg van szervezve az egész: a térdeplő mellett őr áll. mintha nem volna körülötte senki.. ökölvívó. szép szál legény. Háromszáz gramm kenyeret és vizet eresztettek le neki kötélen. És hát nőket. ott tölthetett néhány napot a szabad ég alatt. a Különleges Osztály parancsnoka) s pontos méretek szerint egy sírgödröt ásattak vele (pszichológiai módszerrel való keresztezés!) Mikor a letartóztatott már derékig leásta magát abbahagyatták vele s leültették a gödör fenekére. 64 [109] . A nyomozó irodájában vagy a folyosón 12. huszonegy éves. Általános utasítást kaptak-e erre nézve a Vörös Hadsereg Különleges osztályai. 24 vagy akár 48 órát is el lehet vele töltetni ebben a helyzetben. szórakozhat. úgy hogy nem ülhet a sarkára és ki kell húznia a derekát. Halhin-Golnál harcolt s 1941-ben a mongóliai sivatagban állomásozott. aki már le van törve.

s ha csak egy percre is. éles fénnyel. de egyik kihallgatástól a másikig állnia kell. így írta alá a bajor Jup Aschenbecher. hogy minden fönt említett módszert 21. ezért nem hagyjuk aludni! Néha csupa rafináltságból nem állatták a foglyot. aláássa akaraterejét.. tudata ki-kihunyhat. – mert nem tudta. Lordkipanyidze. Persze azt sem kell külön hangsúlyozni. Csak 1954-ben a lágerben volt képes igazolni.vizelt. úgy hogy nem lehet neki felróni. legyöngíti. Vagy úgy. s mindig megrúgta.) Néha 24 órai álldogálás is elég. így írja le. 20. agya felfrissül s meg van mentve. megfosztja személyiségétől. mit érzett a kínzás után: „Hideglelésem volt a vérveszteségtől. szomjúsággal. akit semmi mással nem lehetett megejteni. Így értjük meg egyre jobban.. hogy a kihallgatás alatt ülhet ugyan. mintha tüzes vasat tartottak volna közvetlenül a szemem előtt. [110] . miben is áll a pszichológiai s a fizikai módszerek kombinálása. hanem puha díványra ültették. a börtönőr figyeli. hogy abban az időben Münchenben elektromos hegesztő tanfolyamon vett részt. ettől megtört.66 Szoktak így is beszélni: Maga nem vall őszintén.) Az álmatlan ember félig öntudatlanul vagy teljes öntudattanságban cselekszik. Ezt a módszert a középkor egyáltalán nem értékelte. álmatlansággal kombinálnak. Az alvás hiánya (pláne álldogálással. Úgy is. ha el talált szundítani. De lehet egyszerűen állatni is a foglyot. amit ilyen állapotban vall. aki nem ért oroszul s aki elé odatesznek valamit hogy írja alá. amely különösen csábított az alvásra (a napos felügyelő mellette ült ugyanazon a díványon. ahogy parancsolják. hogy gázkamrában dolgozott. (Lásd Csehov novelláját: Aludni akarok! – bár az még a könnyebb eset: az a kislány le is fekhet. amelyen belül az ember meg tudja őrizni személyiségét. Szemhártyám ki volt száradva. (Őriztetik. nem támaszkodik-e a falnak s ha elalszik vagy összerogy. hogy csak a kihallgatást állja végig: ez is kimeríti.) Valaki. megrugdossa és talpra állítja. hogy valaki tökéletesen kikészüljön s úgy valljon. Vagyis: lehet így hatni még a büszke lelkekre is! 19. aki keresztülment ezen (s előzőleg 24 órát töltött a „poloskás boxban”. Az ilyen 3-4-5 napon át állatott embernek rendesen nem adnak inni. milyen szűk az a skála. Nyelvem megdagadt a szomjúságtól s úgy szurkált a legkisebb 66 S képzeljünk el ilyen kiborult állapotban egy külföldit. S lám. rettegéssel s bizonytalansággal súlyosbítva: kell-e ennél több kínzás?) megzavarja az ember eszét.

s egyáltalán nem hagy látható nyomot. az akkor már letartóztatott állambiztonsági miniszter cellájába ellenőrök léptek be. abban a hitben.. mert a lehető legolcsóbban lehetett alkalmazni. A szigorítottban éheztetéssel s rendesen hideggel gyötrik agyon az embert (Szuhanovkában forró zárkák is vannak). 23. már csak azért is. hogy akinek a kihallgatása folyamatban van. 24. Akármilyen rossz is a cellában.mozdulatra. de még ültében sem hunyhatja le szemét a fogoly. hogy szívják a vérét. de néhány óra múlva elgyengül s egy zokszó nélkül hagyja. annak hetenként legalább öt napon át nincs ideje aludni (szombat és vasárnap éjjel a nyomozók maguk is igyekeznek kipihenni magukat). s ha korábban csak egy kínzás volt a sok közül. A vizsgálati fogházakban egy percnyi alvást sem engedélyeznek ébresztő és takarodó között (a Szuhanovkában s a hozzá hasonlókban nappalra felszedik s a falnak támasztják a priccset. Először elkeseredett harcot vív velük.68 „Hogy nem hagyták aludni? De kérem ez nem szanatórium! A személyzet is önnel virrasztott” (csakhogy azok nappal kialudták magukat. százszor rosszabb a szigorítottban. később az Állambiztonság nélkülözhetetlen tartozékává vált. annyira nem fordult elő SOHA. hagy amikor 1953-ban Abakumov. majd megfullad a bűzben.. Egy sötét. Torkomban hasogató görcsöket éreztem”. s egy szempillantás alatt ellepik a kiéhezett poloskák: rámásznak a falról. Nemcsak hogy nem alszol. hogy komédiát játszanak vele.) A kihallgatások pedig éjjel vannak. Ebből önként következik. A fogolyról lehúzzák a kabátot vagy a zubbonyt. [111] . hanem három-négy napon keresztül éjjel-nappal egymást váltó nyomozók vallatnak megszakítás nélkül. más fogházakban pedig egyszerűen nem szabad lefeküdni. Egyébként az ellenőrzés annyira a képtelenségek birodalmába tartozott. tehát alapot sem ad panasztételre.) Lehet mondani. beépített szekrényben százasával. deszkafalú. ráejtik magukat mennyezetről. sőt tán ezresével tenyésznek a poloskák. szétnyomja őket a testén és a falakon.cs. A föntebbi módszer továbbfejlesztéseként: non-stop kihallgatás. onnan nézve a cella szinte paradicsomi helynek tűnik. M. A poloskás boxról már volt szó. még különleges őrséget sem kellett állítani. A Lefortovoban például egyáltalán nem 67 68 G. még ha holnap be találna ütni egy váratlan ellenőrzés.67 Az ébrentartás nagy kínzóeszköz. hogy az álmatlansággal való gyötrés hovatovább a Szervek legáltalánosabb módszere lett. A szigorított zárka. az hahotázni kezdett. mintha sündisznó lett volna a számban. 22.

sokáig kell még velük élnie!) 25. kezét sem tudta kinyújtani. A foglyot ezzel szemben alsóra vetkőztetik. Sőt. Mása G. néha csak a gatyát hagyják rajta. hogyan került ide. kihallgatni sem lehetett. az éheztetés. elvesztette az eszméletét. De valami csoda folytán az ember csak kiüli ott a maga öt napját. de még ezen az ún. hogy egy életre szóló betegséget szerez magának. S ez még nem minden! Hideg víz kezdett csepegni a feje búbjára (mily antik ízű kínzás!) s patakokban folyt végig a testén. (Bátorkodunk feltételezni.fűtik a büntető-zárkákat. [112] . A.) Az első percekben azt hiszed. Egy egész hónapon át magával tehetetlen volt. „fűtött” folyosón is nemezcsizmában és vattakabátban járkálnak a napos felügyelők. víz. Ammóniákszesszel. nem bírod ki egy óráig sem. koffeinnel és dögönyözéssel térítették magához. A sovány börtönbeli kenyéradag – a nem háborús 1933. Csebotarjovot 1931-ben a Habarovi GPU-nál. évben harminc deka. (Forró zupát csak a harmadik napon kap. az nem csepegett. De szoktak alkalmazni szigorított éheztetést is. miként az éjszaka kihasználása helyet kapott a „meggyőzés” legáltalánosabb rendszerében is. Persze nem mondták meg neki. Vajon nem tételezhetjük-e fel. persze lehet. Az éheztetést már említettük a kombinált megdolgozás leírásával kapcsolatban. fejét sem tudta félrehajtani. illetve 1933 és 1949 között ilyenek még másutt is voltak? 26. A csernovici börtönben. A szigorított egy nemének számítsuk-e. s mi történt tegnap. s úgy kell mozdulatlanul (szűk a hely) 3-5 napot a szigorítottban töltenie. Ruhátlanul bezárták egy betonfülkébe. hogy az egész „csak” huszonnégy óráig fog tartani. A szigorítottnak is lehetnek különlegességei: nyirkosság. sajnálta is szegény lábait. Csulpenyovot is így tartották tíz deka kenyéren egy hónapon át. Hogy-hogy nem.-t két órán keresztül bokáig érő jeges vízben állatták mezítláb – tessék vallani! (Tizennyolc éves volt. a kórházi ágyon ébredt fel. már a háború után. 1945ben a Lubjankában negyvenöt – játszadozás a csomagküldés vagy a kantin engedélyezésével s megvonásával: kivétel nélkül mindenkit érintenek. ha valakit álló helyzetben egy fülkébe zárnak? Így kínozták Sz. ahol térdét sem tudta behajlítani. Sokáig tartott. Eszköznek ez nem ritkaság: koplaltatással vallomást kiszedni a fogolyból. de még mozdítani sem. Dnyepropetrovszki barátom is ilyenben ült 1949-ben. majd mikor kiszedték a gödörből. hogy Habarov és Dnyepropetrovszk. igaz. a fűtőtestek csak a folyosót melegítik. univerzális jellegűek. félholtan szedték ki másnap. míg eszébe jutott. hogy ezt a fülkét a csepegtető berendezéssel nem kizárólag Csebotarjovnak csinálták.

(Túlságosan nem erőltethette. amin ő. mert az igen-nagyon komplex eset. mellé rakott egy felébe vágott fehér cipót. micsoda feudális. nem is szólt hozzá). Beültették hetvenkét órára a nyomozói irodába. Voltak köztük saját fogai. Ugyanakkor egy másik KVZsD (távol-keleti) vasutas. bárhogy erőltette is a nyomozó. De most mi megint Csebotarjovról mondjuk el egy verését? (Karpunyicsnak nyolc fogát verték ki)69 – Mint mindenki esetét. mikor letartóztatták 1949-ben. hogy igen csábítóan volt az vágva) – de egyszer sem hagyta. nem ivott a borból. akit vele együtt fogtak el s aki mindazon keresztülment. hogy ez eset után. őket is kaszárnya-állományba helyezték?) Egyszer csak hozzák ám Csebotarjov ebédjét: zsíros ukrán borscs-levest. a harmadik pedig fel-alá járt a szobában. De Csebotarjov aki egész életében utálta az alkoholt.) Ebéd után így szóltak hozzá: „És most tessék. hogy átvették megőrzésre. melyet nem sikerült dűlőre vinniük. nem alhatott. (Egyetlen kis pohár is megárt annak. s csak azt engedték meg neki. mely nem hagy nyomot. Nagyon fájdalmasak a csontra mért 69 G. sertéskarajt pirított burgonyával s egy kristálykancsóban vörösbort. hogy megegye. nem ihatott (pedig ott volt egy korsó víz a keze ügyében). Megverték és kidobták. Később szerepeket cseréltek. míg a másik aludt s a harmadik őrködött. Minden egyéb tilos volt: nem ehetett. hogy kimehessen a klozetra. hogy a szocialista társadalomban alkalmazták! – Mások is mesélnek ehhez hasonló trükkökről. írd alá. ezeket nem vették jegyzőkönyvbe. Csebotarjov már az első oldalból megértette. aki három napig éhezett! Hát még egy egész kancsó!) 27. verni kezdte. az elrontotta volna a játékot. a másik aludt a díványon. hogy ő mindenféle híres japán generálisokkal cseresznyézett egy tálból s mindegyiktől kapott valami kém-feladatot. s valahányszor Csebotarjov elaludt. amit két tanú jelenlétében vallottál!” – azaz amit egy hang nélkül fogalmazott az egyik nyomozó. Ezekről először nyugtát adtak. Blaginyin. Micsoda ósdi ez az egész. de voltak aranyfogak is. sőt barlang-kori! Csak éppen az benne az új. Egyikük szünet nélkül írt valamit (a fogollyal nem törődött. sulykolófával. megitta a bort s kedélyes borközi állapotban aláírta a papírt – agyon is lőtték. gyakori volt az ilyen. Egész idő alatt három nyomozó tartózkodott a helyiségben: három váltásban dolgoztak. ferdén volt vágva (mondhatná valaki: mit számít az. [113] . Verés. a Karjalai terület párttitkárának több fogát is kiverték. Kuprijanovnak. Később meggondolták magukat és visszavették a nyugtát. (Lehet. Gumibottal vernek. homokzsákkal. S kezdte is mindjárt áthúzogatni az egyik oldalt a másik után.Szokol nyomozó elébe tett egy csajka jó zsíros borscs-levest. hogyan volt vágva? – de Csulpenyov ma is mondja a magáét.

Testvér! Ne ítéld meg azokat.. Így fekhetsz most hason. K. Később megfigyelték. Nincs ehhez fogható fájdalom. jóllakottak és érzéketlenek?.) Saját emlékeit és mások beszámolóit idézve ötvenkét nemét sorolja fel a kínzásnak.) 71 N. amit nem kellett volna. tudják. ropogó hátgerinccel negyvennyolc órán át víz és étel nélkül. 29. mely szinte közvetlenül a bőr alatt van. a solar plexusra mért ökölcsapás elakasztja a lélegzetet. hogy egy esetben oly erővel ütött meg egy politikai foglyot hagy elrepedt a dobhártyája. A vádiramban kegyetlenségének LEGSZÉLSŐSÉGESEBB példájaként az állt. Ne vess rájuk követ!  Pedig-pedig!. akik már kaptak az ágyékukba a labdával. Novorosszijszkban az NKVD egy körömszorító készüléket talált ki.. hogy az átmenő lágerokban sok novorosszijszki fogolynak le volt válva a körme. Szidorov ezredes a Lefortovoban „szabadrúgást” szokott gyakorolni kalucsnijával a lecsüngő férfitagra (azok a labdarúgók. Hát a gerinctöréshez? (Ugyancsak Habarovban 1933-ban a GPU-nál.71 Soroljuk-e még tovább? Hányat soroljunk még fel? Mit ki nem találnak a dologtalanok. például ha a nyomozó csizmája a sípcsontot éri. Nemhogy ezek a kínzások. G. de ismeri az arhangelszki börtön is (Ivkov nyomozó 1940-ben). aztán egy vonalzó élével verik az izületeket – tessék üvölteni! Különvegyük-e egyéb verésektől a fogak ki tudja.ütések. de még a „legenyhébb” fogások sem kellenek ahhoz.. akik elbuktak. 16. Aztán ott van a zabla („fecskének” is hívták). (Krilenko: Öt év után. akik gyengének bizonyultak s olyant is aláírtak.) 31. de a legkisebb nyomot sem hagyja. Egy hosszú. hogy a farkas vasfogai megragadhassák a felkészületlen s a meleg akolba visszavágyó 1918-ban a moszkvai forradalma törvényszék elitélt egy Bondarj nevű volt cári börtönfelügyelőt. aztán a végeit a hátad felett a két sarkadhoz kötik. durva kendőt átvetnek a szádon („zabla”). rendesen az eszmélet elvesztésével jár. Például a következőt: a fogoly kezét egy erre való szerkezettel laposan az asztalra szorítják. l. hogy az emberek többségéből vallomást szedjenek ki. karikába hajlítva. Ez szuhanovi módszer. (Azt mondja ma: „Még harminc év után is fáj minden csontom s a fejem”.. 70 [114] . Mit szóljunk a kényszerzubbonyhoz? 30. Karpunyics-Braven brigádparancsnokot huszonegy napon át verték szakadatlanul.. mit jelent egy ilyen rúgás).70 28..

elégedetlenség ült az arcukon. De gyakran találkoztak? – Nem nagyon. hogy áthúzd azt az egyetlen nevet. Neked már be van biztosítva a tíz év. És senki sem hallgatott benneteket. elég az hozzá. nem. nem zajongtak. okosan álltad meg a próbát.bárányokat. sohasem bíztam meg benne. S kérdez: baráti viszonyban voltál-e B-vel? – Igen. De lám csak! Mint akinek nem sürgős. s azért. És ti nem jelentettétek fel egymást. valami miatt kipécéztek. de nem volt tinta a tintatartóban. Ez alkalmakkor azt a megfigyelésttették. egyelőre nincs tüdőgyulladásod. tökéletesen megbíztok egymásban. hogy maguk nem ittak. mennyire tele van az veszéllyel. mennyire más szemszögből látjuk a nyomozó szobájából egész eddigi életünket. fülednél fogva kiemeltek a nyájból és leültettek. S miért-miért nem. hát aztán? És maga is volt nála. No mi az. s ezt mondta a telefonba: olyan tartalmas estét töltöttünk együtt! Később látták magukat az utcasarkon – maga félóráig ott állt vele a hidegben s mindkettőjük komor képet vágott. no persze azért. barátaim! Törjétek össze az üvegeket! Szentségeljetek minél hangosabban! – így lesztek megbízhatók!) – No jó. mert féltetted a hozzád tartozókat. meglehet. hát igyatok. De lám. hanem nagyon csendesen beszélgettek. ha találkoztatok. de mást aztán nem adsz ki semmiért sem? S négy jegyzőkönyvre való vallomást tettél. hogy nem nagyon? A szomszédok tanúsága szerint csak a múlt hónapban is volt magánál ennyiedikén meg ennyiedikén. elhatároztad. bátran beszéltetek a politika kis és nagy kérdéseiről. mert valaki talán feljelentett. de épek a bordáid. hogy magadra keresztet vetsz. az egyszer biztos. mert kissé kialvatlan voltál s mert szigorítottba tettek. Nagyon is egyenlőtlenek az erőviszonyok és a helyzet adta lehetőségek. mert több jelöltet óhajtottál volna a választásokon s azért mentél be a fülkébe. aztán hogy a rádiódon 16 méteres skála volt s te a nyugati adásból próbáltál valamit kifogni a zavaró állomáson keresztül. Senki más nem volt jelen. A és a barátod: B évek óta ismeritek egymást. [115] . a saját kézírásában gyönyörködve. A-t. s aláírtad. s azért. igazi afrikai dzsungel! Mi pedig milyen egyszerűnek hittük! Te. Ó. hogy a szovjethatalom esküdt ellensége vagy. ki sem hallatszott a folyosóra. mert vicceket meséltél a vezérről. téged. A cellában már ki is jelentetted. Nyíltan beszéltél-e vele politikáról? – Nem. nem árultál el senkit és úgy látszik. hogy ügyed kivizsgálása valószínűleg a vége felé közeleg. a nyomozó hozzáfog az ötös számú jegyzőkönyv kitöltéséhez. Volt vagy nem? – No. (Ó.

tessék különben. milyen dzsungelben éltek.) S mi lesz akkor. ez az álláspont nem tartható. (A tudomány közel áll a jégkoronghoz. mindenesetre a legártalmatlanabb). a levelező oktatásról beszéltetek? Akkor ahelyett. De ugye hogy nem beszéltetek össze? Mert sejtelmetek sem volt róla.. Az is lehet. mikor ott találkoztak. vagy a nőkről. hogy B is le van tartóztatva (a nyomozó el akarja hitetni veled. S a másodikat is? A harmadikat is? S talán még azt a tartalmas estét is? S azt a találkozást az utcasarkon? S azt is. elfelejtette az első beszélgetést. hogy egyszerűbbé tennéd ezt a kivizsgálást. csak még szorosabbra húznád a csomót. hej. az ügynökök technikája!) Szóval miről beszélgettek ezeken az összejöveteleken? Hogy miről? Ez ám csak fogas kérdés! Első gondolatod: elfelejtetted. meg kellett volna egyeznetek. melyen nem egyeznének vallomásaitok. barátaim. s rád is vallott s mindjárt idehozzák. Hát ha azt mondanád. ha valójában a városban történt újabb letartóztatásokról beszéltetek? Vagy a kolhozokról? (S persze rosszat mondtatok róluk. mikor elváltatok. hogy igen. miről beszélgettetek. S a letartóztatástól megrendült. (Az ügynökök technikája. félelemtől összeszorult. gondolod. hogy „elfelejtettem”. hogy szembesítsenek benneteket). félórán át ráncoltátok a homlokotokat ott az utcasarkon: miről beszéltetek hát? Lehet. nem. amit D-vel? Nem. bár manapság a tudomány terén mindent titkosnak nyilvánítanak s még lefoghatnak az államtitok felfedéséről szóló rendelet alapján. Talán köteles vagy emlékezni? No jól van. le is fényképezték magukat.. hogy eszelhetne ki valami valószínűbbet s járhatna túl a nyomozó eszén. hisz ki mond jót azokról?) Vagy a teljesítménybérek csökkentéséről? Lám. ha a jégkorongról beszéltetek (ez . de berántják kihallgatásra s tőle igyekeznek megtudni miért ráncoltátok a homlokotokat ott az utcasarkon? Mostani eszeddel. esetleg a tudományról – akkor beszámolhat róla az ember. álmatlanságtól és éhségtől kószált agyad lázasan kutatja. amit C-vel beszélt? S azt is. ez nem megoldás. hogy minden alkalommal. Miről hát? Miről? Miről? [116] . jól emlékezetekbe vésnetek: miről is beszéltünk ma? Akkor nincs az a kihallgatás. késő bölcsesség! érted már: olyan ez az élet. hogy egy horgászkirándulást beszéltetek meg? De ha B meg azt találja mondani. barátaim. hogy szó sem volt ott horgászatról. Miről is? Az jó. hogy otthon ül a legnagyobb nyugalomban.

Hogy mit mondtatok erről közelebbről? Örültetek neki.. vallomásaitok megegyeznek valamennyire s majd csak leszállnak rólatok.. De a nyomozó maga írja a jegyzőkönyvet s mindent lefordít a saját nyelvére: e találkozásunk kapcsán becsméreltük a párt és a kormány politikáját a munkabérekkel kapcsolatban. De te ravaszabb és okosabb akartál lenni saját vizsgálóbíródnál. hogy közös horgászást beszéltünk meg. ezt mondod: kicsit sajnáltuk. intelligens emberekkel van dolgom. aki maga is keresztülment ezen a macska-egér játékon. hogy lehetőleg közel járjon az igazsághoz. tökkelütött hülyét játszani: még ha agyonvertek sem emlékszem életem egyetlen napjára sem! Csakhogy három nap s három éjjel nem aludtál. A „Bűn és bűnhődésben” Porfirij Petrovics csodálatosan finom megfigyelést közöd Raszkolnyikovval. megszerkesztik azt önök maguk és készen szállítják nekem. Alig van annyi erőd. de hamarosan minden rendbe fog jönni). A fontolgatásra pedig egy percnyi időd sincs. Minden erejével arra törekszik. te kétbalkezes. mindig úgy kell hazudni... hogy az [117] . hogy lenyomták egy kicsit a béreket. Mint Csehov „kártevője”. Sok év múlva megérted majd. megint ott tartunk a valószínűtlenségnél. ő is valami ilyesfélét mond. Mert neked gyors és fifikus eszed van! Mert te intelligens vagy! Aztán jól kicselezted magadat!. a tárgyhoz nem tartozó válaszokat adni. ami veszélyes) – hisz azt mondják. hogy nyomon kövesd saját gondolataidat leplezd arcod dúltságát.. én meg azt mondtam.. S ez így is van. Talán B is erre a gondolatra jut. Egyszerre két nyomozó is (szeretnek benézni egymáshoz egy pillanatra) neked esik: Miről? Miről? Miről? S akkor vallasz: a kolhozokról beszéltetek (hogy még nincs minden egészen rendben körülöttük.Egy ötlet villan fel benned – szerencsés-e vagy végzetes? – beszámolónak amennyire csak lehet. Tehát hogy igazán valóság-színezete legyen. ilyenre csak az jöhet rá. Intelligens ember nem tud bájosan összefüggéstelen. még csak meg sem kell szerkesztenem a magam elképzelését az ügyről. hogy csökkentették? De normális ember nem beszélhet így. Egyszer aztán B majd a szemedre veti: ej. Beszéltetek a teljesítménybérek csökkentéséről is. közel kell járnia a valóságban megtörtént dolgokhoz (persze le kell gyalulni minden élt s kihagyni. ezt mondja: Ha önökkel. hogy ez az ötlet a lehető legnagyobb butaság volt s hogy sokkal helyesebb a reménytelen.

kerek egésszé formálja. (így valahogy: „Írja alá!” – „Nem értek vele egyet” – „Írja alá!” – „De én semmit sem követtem el”) „. Ő aztán tudja. Írja alá! – De én kérem. előkészítenek bennünket – hivatásunkra. arra nem túlságosan).. sem tapasztalat nem vértez fel egy cseppet sem bennünket étetünk legnagyobb megpróbáltatására: az ok nélküli letartóztatásra s a tárgy nélküli kivizsgálásra. Vagyis hogy van valaki mellette a harc legnehezebb órájában. Nálunk pedig a kivizsgálás alapelvei közé tartozik. katonai szolgálatra. hogy ismertették önnel. csupán két-három frázisra.esetet. hogy mutassák meg! – Ön arra nincs feljogosítva. de maguk a büntetőkönyvek sem láthatók a könyvtárak polcain. aki minden törvénnyel tisztában van. még a művészi szép értékelésére is (no. Büntető kódexének 58:10 2. Szinte úgy hangzik. Csakhogy a nyomozó-mészároslegény nem összefüggő sztorira vadászik.ön vád alá van helyezve az Orosz Szöv. hanem nekünk.” [118] . Mi azonban semmire sem vagyunk felkészülve. mire megy a játék. De nincs is rá szüksége. amiben ön vétkes. hanem azt. hogy egyetért a váddal. hogy olvasta. mint atyai barátainkat. akikkel a vallatószobában találkozhatunk. Közt. – Akkor szerezze be az osztályvezetőtől! – Neki sincs. még ha mégoly kevéssé felel is meg a valóságnak. egy világos elme. Aztán különben is. sem nevelés. hogy a vádlott el legyen zárva a törvények megismerésének még a lehetőségétől is.. Kora ifjúságunktól fogva oktatnak.. mint az igazság és emberiesség bajnokait. hogy valahol. majd én megmagyarázom: ezek a paragrafusok pontosan azt foglalják magukban. drámák és filmek (innának csak ezek szerzői GULag ürömpoharából!) úgy állítják elérak azokat. nem árusítják őket kioszkokban s nem kerülhetnek a gondtalan fiatalság kezébe. rész és 58:11 pontjai alapján. Írja alá! – De hogy hangzanak ezek a paragrafusok? Hadd olvassam el a kódexből! – Nekem nincs példányom. illedelmes viselkedésre. – Mi mindenről nem tartanak nekünk előadásokat! S még terelnek is bennünket meghallgatásukra! – de senki sem tart előadást a Büntetőtörvénykönyv szószerinti és kiterjesztett értelmezéséről. De sem képzés. Regények. mint valami mese. három tengeren túl a vádlott ügyvéd segítségét veheti igénybe. ön most nem azt írja alá. amivel vádolják. testünk ápolására. állampolgári kötelességeinkre. Már készen rakják elébe a vádiratot.. azt nem önnek írták.

(Erre jól ráhibáztak!) 111.: A vizsgálóbíró köteles kideríteni azokat a körülményeket. majd tizenöt telt el azóta.. az UK-t és az UPK-t: ott feküdtek két fűzött példányban a moszkvai metró elárusító pultján közrebocsátották őket. 72 Aki ismeri a nálunk uralkodó gyanakvás légkörét.. mert már nem volt szükség rájuk). – Ami jót tettél.Valamelyik papirosról hirtelen a szemedbe villan egy új betűkombináció: UPK. megmagyarázza: Büntető és Perrendtartási Kódex.. A kódex iránti érdeklődéseddel feltűnést keltettél volna: vagy bűntényre készülsz vagy bűntény nyomait akarod eltüntetni! [119] . melyek vagy a vádlott felmentéséhez vezetnek. s éppen most.. („De én októberben a szovjethatalmat erősítettem!. Megtakarítottam az államnak tízmillió rubelt!. az nem tartozik a tárgyhoz). meg nem vehettem. de még csak kölcsön sem KÉRHETTEM a szovjet Törvénytárat.. Én kuláktalanítottam!..72 S bár száz meg száz ismerősöm van... csak akkor sikerült megpillantanom ezt a két testvérkönyvet. sem a járási könyvtárakban sem középnagyságú városi könyvtárakban nem látta a szemem. s már-már újakkal helyettesítették őket.. száműzetést – egy sincs köztük olyan. meg nem kaphattam. miért nem lehetett elkérni a kódexet a népbíróságtál vagy a járási VB-től. Micsoda? Szóval nemcsak egy hanem két egész kódexre való törvény ismeretlen előtted. Én lőttem Kolcsakot!. akit letartóztattak. nem érintette kezem.c. És sehol. Sűrű fű nőtte be a sírt ifjúságom felett. cikkely: A vizsgálóbírónak nincs joga erőszak és fenyegetés alkalmazásával tanúvallomást vagy beismerést kicsikarni a vádlottból. mikor azok cikkelyei alapján eljárást indítottak ellened?! …Tíz év. S most mély megindultsággal olvasom. méghozzá nem is csak egyszer. sem a lágerok „kulturális-nevelési” barakkjaiban. vagy enyhítik annak bűnét. akik kivizsgáláson. Kitöltöttem a börtönidőt s az időtlen száműzetést is. bírósági eljáráson mentek keresztül. aki látta volna. például az UPK-ból: 136. Nyugtalanul érdeklődök mi a különbség UPK UK között? S ha éppen jó órájában találtad a nyomozót.. pláne a kezében tartotta volna a kódexet! Csak mikor már elérkeztek e két kódex 35 évig tartó életének végnapjai. Háromszor kitüntettek!” – NEM EZÉRT ÍTÉLJÜK EL! – vicsorít vissza a történelem a nyomozó fogsorával. megérti. Kétszer is megsebesültem ebben a háborúban!. akik kitöltöttek lágert.

Túlozzák saját lehetőségeiket. A vádlott magánya! – íme. amíg csak tart az első megrendülés hatása. Ó. hogy sötétbe burkolják előle a jövőt s eltorzítsák a jelent: azt állítsák. sikerének! Egy magányos. aláírja.: A vádlottnak joga van saját kezűleg írni le vallomását. hogy joguk van elbocsátására (pedig a megkegyelmezés nem a Szervekre tartozik). De az újoncoknak nincs tapasztalatuk. De hogy lehet nem hibázni ekkora egyedüllétben? Ki ne botlana itt? [120] . ne írja: – „földalatti fegyverraktárunk” ehelyett: „rozsdás finn késem”). a hivatalos helyiségekben. annyi jóvátehetetlen beismerést kiszedni belőle. (Hej. adják csak oda. aláírja. A Szervek mindent elkövetnek. egyedül kell lennie: a cellában. rokonai le vannak tartóztatva. minél több ártatlant belekeverni az ügyébe. a lépcsőházban.139. ez is egyik feltétele a jogtipró vizsgálat. hitegetik. sehol sem szabad magafajtájúakba ütköznie. ki van merülve s nem ura önmagának. csak adják oda!) – s csak ezután eresztik ki a magányból. Az „ismétlőkkel” 1948-ban bezzeg nem rendezték meg ezt a kivizsgálási komédiát – hiábavaló is lett volna. (némelyek annyira letörnek. míg a vádlott fel nem ocsúdik a megrázkódtatásból. amennyit csak lehet. nincsenek ismereteik! S nincs akitől tanácsot kérhetnének. Az ítélet és a láger szigorának enyhítését az „őszinte megbánáshoz” kötik (pedig itt sincs semmiféle összefüggés). hogy barátai. ahol késő kétségbeeséssel fedezi fel s veszi sorra a hibákat. követelni javítások eszközlését. melyeket elkövetett. be a nagy cellába. hogy még ők kérik: ne olvassák fel nekik a jegyzőkönyvet. ha a vádlottat előzetesen kiképezték volna a börtönismeretekben! Ha először próba-kivizsgálást rendeztek volna s csak azután az igazit. Eszményi elképzelés szerint a fogolynak a letartóztatás pillanatától. hogy tárgyi bizonyítékokat találtak ellene. hogy mennyire elbánhatnak vele és hozzátartozóival.c. hogy ne úgy írja: „aljas rágalmazó koholmányaim” ehelyett: „téves kijelentéseim”.. ha ezt tudtuk volna annak idején! Vagy helyesebben: ha ez valóban így lett volna! De mint valami kegyet s mindig hiába kértük a nyomozótól. megnyomorított akaratra megsemmisítő erővel kell ráhengerednie az egész apparátusnak. tekintetéből együttérzést. támogatást kiolvasnia. nincs annyi erejük. senki mosolyából. s amennyiben a vizsgáló írja a jegyzőkönyvet.. Igyekeznek minél gyorsabban. a folyosón. tanácsot.

a Belügy börtönében 1948ban egy háromszor három méteres cellában állandóan harmincan – álltak (Sz. Luganszkban pedig 1937-ben TIZENÖTÖT.cs-tól egy értékes személyes tanúságot a butirkai szűkösködésről 1918-ban: októberben. várva. mindenki alsónadrágban ült (téli ruháit maga alá rakva). De az 1937-38-as 73 [121] .. (a vörös terror második hónapjában) annyira tele volt. hogy 24 órában csak egyszer került rá a sor mindenkire. Dehát mikor nem volt tele a Butirka? 75 Persze ez sem egyedülálló csoda: Vlagyimirban.Azt mondtuk: „eszményi elképzelés szerint” egyedül kellett lennie. „Klim (Vorosilov) biztosan maga ült egy ilyen egyesben” – mondták a fiúk (dehát ült-e egyáltalán?). a séta ugyanúgy !)74 Ugyancsak ő a Lubjanka kutyaólnak becézett felvételi cellájában kiszámította. sem más szellőztetése. az emberek egymáson járkáltak. hogy padlórész sem jutott mindenkinek. Potapov) 76 Általában véve Ivanov-Razumnyik könyvében sok a felületesség és egyénieskedés.v két évvel korábban ült a Butirkában. 1945-ben ültem – ugyanaz volt a helyzet.76 S kihallgatásuk nyolc-tíz hónapon át folyt. A mértéktelenül megtömött cella nemcsak hogy helyettesítette a szúk egyes boxot. B. 1931-ben. hogy még a mosókonyhát is átalakították hetvenszemélyes női cellává. hogy napokon. amelyek bőven kárpótoltak a hátrányokért. ő meséli: minden hely tömve volt. K. nem kaptak sem levegőt. sem vizet (csak zupát s reggel teát). értékét csak növelte. úgy hogy bőrbetegséget. De ennek is megvoltak a maga előnyei. ekcémát kaptak egymás verejtékétől. a testek kigőzölgése és a kilélegzés 40-45 fokra emelte a hőmérsékletet(!). ha egyáltalán ki tudtak mozdulni a helyükről.75 a kutyaólnak nem volt sem ablaka. hanem elsőrendű kínzásnak is bizonyult... ezzel kellett beérniük hosszú heteken át (mérjétek ki s helyezkedjetek el rajta!). sokszor éppen éjszaka. örökös viccelődése fárasztó s unalmas. meztelen testükkel egymáshoz préselve. a kőpadlón is feküdtek. 74 Abban az évben a Butirkában az újonnan letartóztatottak (már a fürdő és a box-beli kezelés után} több teljes napon át ültek a lépcső fokain.. sőt heteken át tartott s a nyomozók részéről semmi erőfeszítést sem igényelt: maguk a letartóztatottak kínozták egymást. Szinte az első perctől kezdve sűrűn benépesített közös cellában volt a letartóztatott. Én hét évvel később. Így ültek ott HETEKEN át. A kisinyovi vizsgálati fogházban például 1945-ben TIZENNYOLC embert zsúfoltak egy egyes cellába. egymás lábán ültek. olyanok. mikor szabadulnak fel a cellák az elvezényelt fogolyszállítmányok után. De nemrég kaptam M. Azonban a börtönök 1937-es (és 45-ös) túltelítettsége mellett az újonnan letartóztatott fogoly magányosságának ezt az eszményi elvét nem lehetett megvalósítani. T. még a priccsek alatt. hogy három emberre jutott egy négyzetméter. Annyi foglyot gyömöszöltek egy cellába.73 Ivanov-Razumnyik pedig 1938-ban SZÁZNEGYVENED magával ült egy butirkai 25 személyes cellában (a klozetek úgy túl voltak terhelve.

Ennyire nem bíztak saját eredményeikben maguk a pribékek sem. a padlón óriási perzsaszőnyeg. hogyan VER (1948-ban) maga Abakumov. egy másikat összeverve. ha maguk az áldozatok mutatják meg azok nyomait. mint ha csak a nyomozó fenyeget ilyesmivel. továbbá. miután kipróbálták rajta a kínzás minden nemét. ahogy ez némely szibériai börtönben szokásos volt). a Külföldi Kultúrkapcsolatok Osztályának volt vezetőjétől. Szuhanovkában. Vagy reszelővel véresre dörzsölik az ember hátát s bekenik terpentinnel. Első kézből értesülsz. [122] . egymás térdén ülve. – akkor talán elhisszük. Abakumov sem restelli ezt a piszkos munkát (igazi Szuvorov tábornok a tűzvonalban!). s hogy annak. 77 évek cellaviszonyainak ábrázolása kitűnő”.Ha ehhez hozzávesszük azt. hogy mindennemű árnyékszéket a küblivel pótoltak (vagy ellenkezőleg: két árnyékszékre vezénylés között nem állt rendelkezésre kübli a cellában. akivel meghányhatod-vetheted a dolgodat. de miért – miért nem. Úgy van. kialvatlanul. akinek gerinctörés következtében el volt ferdülve a dereka s aki képtelen visszafojtani kibuggyanó könnyeit. nem egykönnyen találsz olyanra. a „tábornoki” vallató szobában szenteli magát ennek a műveletnek. hogy négyen ettek egy edényből. hogy só-oldatot szoktak önteni az ember torkába. Dehát ez nem számit! Ennek ellenére. azt lehet megtudni. A megkínoztatás és megveretés lehetőségében is jobban hiszel. s hogy ezeknek a megkínzott társaknak a látványa meggyőzőbb volt a nyomozó minden fenyegetésénél. egyet kihallgatni vittek. hogy meg kell fogni a gumibot végét! De még nála is nagyobb lelkesedéssel ver Rjumin. aztán napokig szomjaztatják a boxban (Karpunyics). a helyettese. csak tíz évet kapott a Szervek Különbíróságától. akit hónapokon át nem idéztek kihallgatásra. az is. hogy az októberi seregszemlén a kormány ellen akarta vezényelni a harckocsi-brigádot. (Rudolf Pincov brigádparancsnoknak kijutott ez is. az ablakokon s az ajtókon selyemdrapériák. Hogy tönkre ne menjen ez a sok gyönyörűség. kiben bízhat meg az ember. Valóban ő vezette a brigádot. amint ez már a dologhoz tartozik. elcsigázottan belöktek.)77 Alekszandrovtól. A szoba falai diófalemezekkel vannak borítva. hogy mindez a legteljesebb mértékben fölért az elméleti szempontból eszményinek tartott magánnyal? Aztán meg egy ilyen ember-kásában nem mindig lehet eldönteni. nem vonja ki magát. nem a kormány ellen. még tűt is szúrtak a körme alá s a megrepedésig döntötték bele a vizet – azt akarták vele aláíratni. maga az állambiztonsági miniszter. már minden halál és láger könnyebbnek tűnt ennél a gyötrelemnél. hogy. mikor arról van szó.

asszisztálni a mindenható Rjuminnak! (A szeánsz után a megvert nem tud menni. körmét eltöri a futószőnyegen.. a következő: derékon alul levetkőztetnek. hogy számolja az ütéseket. s a nyomozó – nők sem húzódoznak ettől – szétrakott lábad közé áll és csizmája (vagy cipője) orrával lassan. D. amikor Danyilov kisinyovi nyomozó tarkón vágja Viktor Sipovalnyikov lelkészt a piszkavassal és hosszú hajánál fogva húzkodja (a lelkészeket így célszerű húzkodni. Nálunk nem szoktak kibírni két-három szeánsznál többet. nevetgél magában. nem is viszik persze: vonszolják a padlón. hanyatt fektetnek a padlón. Rikhard Ahola finn vörösgárdistát pedig. amit tehetnek veled. De a legborzasztóbb. „Ön tehát – mondja udvariasan Rjumin. Még előtte áll a második szeánsz is. Rettenetes hasmenés tör ki rajta s egyes zárkájában a küblin ülve D. Az ezredes egész hájtömegét beleadja a nyomásba – ez aztán derék munka. fogóval emelgették nagy bajuszának majd az egyik. arra is ráül egy-egy pribék (a dicső őrmesteri állományból). mi az. Az ezredes ráül az áldozat hátára. végighúzva kezét a kb. hogy nem tudja összegombolni a nadrágját.. pontos találatokra törekszik. A. hogy hitványság elkövetésére kényszerítsék. Rjumin önuralmát vesztve a hasát kezdi verni.) Téged is gyötörhetnek ám így! Ehhez képest igazán atyai nyájaskodásnak tűnik. csavaros eszével egy hónapig kibírta alvás nélkül: álló helyzetben aludt). de még csak horzsolás is alig látszik. aki Sidney Reilly elfogásában segített s egy századot vezényelt a kronstadti felkelés leverésekor. lefogják a kezeidet.dr D. Még nem tudja. úgy érzi az áldozat. felhasad a bőre. – becsülettel kiállta az álmatlanság próbáját (Al. erre is. a hashártya megreped s hatalmas sérvbe türemlik ki a bele. – Most kipróbáljuk a gumibotot. arra fektetik az áldozatot. aztán a harmadik. Nem is annyira az ütés helye fáj: a fejét veti szét.mocskos. Rjuminnak nem közember segédkezik a veréseknél. felkészül. szétterpesztik a két lábadat. vérfoltos futószőnyeget gurítanak a perzsa fölé. négy centis átmérője gumiboton. Már az első ütés után őrjöng fájdalmában. hogy a lába nem ért le a padlóra). a világiakat a szakálluknál fogva lehet dobálni a helyiség egyik sarkából a másikba. s egy ideig szünetelnek a kísérletek. méltó ahhoz a három nagy csillaghoz a vállán. s úgy tartották tíz percekig. céltudatosan s egyre [123] . mikor a gumibot az ülő-ideget találja. ha az ember tompora beesett a hosszú koplalástól. Eressze le a nadrágját s feküdjön a futószőnyegre”. hanem egy ezredes. Tompora hamarosan úgy feldagad. majd a másik szárnyánál fogva. A foglyot a Butirka kórházba viszik peritonitisszel. Rjumin folytatja a verést.

Meg hogy ne maradjon senki. lázasan sutyorog a füledbe: – A mi kötelességünk. – Vallasz vagy nem vallasz.... vagy akár nyomtatásban legyalázni mindent.külön számot adni. aki tudja. És Isten ítéljen fölötted. – Aki nem írja alá. ezért terjedt el a rothadás az országban. akkor mindenkit eleresztenek. hogy mindent bevallasz. hallod. úgy is be kell ismerni mindent!” – súgják a füledbe a cellába beültetett „kotlósok” (spiclik). akkor odasündörög hozzád egy másik hithű s ellenséges pillantásokat vetve maga körül. Ha nem talál idő előtt egy árnyalattal erősebben nyomni. akiket követelnek rajtad. Aztán csak keressenek… S ha hithű kommunista vagy. akik már eljutottak a dolgok lényegéhez. – „Nincs menekvés! Így is. ami valamikor férfiasságod volt. – Ha pedig a vallatószobában halsz meg. hogy támogassuk a szovjet nyomozást. közben merően a szemedbe néz s egyre ismételgeti kérdéseit s felszólításait az árulásra. mondjon be minél több nevet! Úgy lesz nyilvánvaló az egész dolog képtelensége. itt körülöttünk is csupa ellenség. titkos háború folyik. A párt pedig nem köteles mindegyikünknek külön. [124] . mi végre s mi okból tesz így vagy úgy. milyen kijelentéseket tesznek.. az ordításra. ami szent előtted. Ha egyszer kívánják. akkor tizenöt másodperced van. – Csak egy a fontos: hogy megmaradjon! – mondják a higgadt józanok. Ádáz. – Már csak bosszúból is. egyre megy: elítélnek! – mondják ki a végszót azok. hogy nem hallják-e be nem avatottak. Hadiállapot ez. Lám. akinek már nincs foga.erősebben meglapítja a padlón azt. az egészség – De a fogaidat nem rakják ám vissza! – legyint feléd valaki. értesítik hozzátartozóidat: lágerban vagy s nem levelezhetsz. ne emberek. azt agyonlövik! – károgja még valaki a sarokból. hogy hajlandó vagy börtönbe juttatni azt a húsz embert is. valamennyi ismerősömről. alá kell írni. nincs mese! S odasündörög még egy „ortodox”: – Én harmincöt személyről írtam alá. S azt tanácsolom másnak is: rántson be minél többet. hogyan folynak a kihallgatások. Magunk vagyunk a hibásak: túlságosan puhakezűek voltunk.

. a hozzád tartozókra?. mikor Oroszországot dúlták. hogy lelepleződjék. (Mondják.. annak az Oroszországnak. Ezt mondd magadnak a küszöbón: az élet számomra véget ért. mily keveset ér egész VILÁGNÉZETÜK. hogy még korábban valamennyien a pártonkívüliek hóhérai voltak). mely felváltotta korábbi gőgjüket s könyörtelenségükét. ha minél előbb. undorít az a lelki törpeség. hogy ne reszkessen egész lénye azért a meleg életért. aki tegnap még barátjuk. mint cinkosát. A kommunisták többségükben. „Bűntársakat! Bűntársakat! Hasonló gondolkodásúakat!” – mindenkiből cinkosokat akarnak minden áron kirázni. Nekem már semmim és senkim sincs. oszlopait döntögették. Az NKVD-nek szüksége van a neveknek erre a gótikus legyezőjére.. kicsit korán. sohasem viselkedtek oly hitványul.. akiket ma mártírglóriával koszorúznak. míg őket magukat is le nem csukták. mely őket sohasem fenyegette ILYEN végpusztulással. [125] . fegyvertársuk volt. . Hozzátartozóim meghaltak számomra. be is vezették a jegyzőkönyvbe. Mindazok a bolsevik vezérek. Talán épp arra kellett 37. de ilyen párt nélkül sem. hogy átléphesd ezt a vermet? felülkerekedhessél vallatódon s Úgy menjen börtönébe az ember.Hát te? Hogyan álld meg a helyedet te. Ha közelebbről megvizsgáljuk az 1936-38-as letartóztatások és perek történetét. R. bírói kézre adtak bárkit. s ad lehetőséget új hálók kivetésére. a rehabilitációs kivizsgálásig senki sem csodálkozott ezen. amikor elérte őket a vész. mikor tested reszket a kínoktól. Mi kell ahhoz. mely mögötte maradt. hanem az aljas és visszataszító vádlottak iránt.) Az ortodox kommunistákról lévén szó: egy ilyen TISZTOGATÁS nem eshetett meg Sztálin nélkül. akkor még nehezebb lesz. de nem lehet tenni róla. Előbb vagy utóbb el kell pusztulnom. az a legjobb.A Szerveknek pedig éppen ez kell! Az ortodox kommunista öntudatossága s az NKVD céljai természetes módon találkoznak. akkor a legnagyobb ellenszenv nem Sztálin és segédei iránt ébred bennünk. engedelmesen semmisítették meg ugyanazon rendeletek alapján a magukhoz hasonlókat. előbb más bolsevikok hóhérai voltak (nem beszélve arról. ám ha utóbb. Soha többé nem leszek szabad. mint a bolsevik vezérek. gyenge vagy. Akik 1918 és 1936 között a bolsevikok áldozatai voltak. mellyel oly vitézül handabandáztak. s 1956-ig. Ralov Richelieu bíborost nevezte meg. szentélyeit rombolták. Ez fémjelzi munkájuk minőségét. azoknak hatványszerű szaporodására. készületlen s gondolnod kell az élőkre.

) Váltották egymást a nyomozók. hanem még szabadon is bocsátották. mert a mi forradalmáraink sohasem ismerték meg azt az igazi jó kivizsgálást. féltek egymástól. akár darabokra is vagdalhattok. öklükkel hadonásztak az asszony orra előtt. 1922-ben Dzerzsinszkijhez vitték éjjeli kihallgatásra. hogy házamba fogadhattam. még engem is féltek megölni (elvesztenének egy láncszemet). Minden éjjel vallatni vitték. Csak az győz. Akik inkább a halált választották. Nekünk ne mondják. De kihez utazott aztán Moszkvából? – „Tudom. Az ilyen fogoly előtt reszketnek a vallatók.s én is meghaltam az ő számukra. nem könyörgött. Mert ti féltek a feletteseitektől. de nem adták aláírásukat senki vesztére. aki szomszédja volt egy butirkai priccsen. Csak a lelkem. nekem jutott az a megtiszteltetés. ott ült Kamenyev is (szóval ő sem idegenkedett a cseka közreműködésétől az ideológiai harcban). de ő így beszélt hozzájuk: „Semmire sem mentek velem. összeröffentek. úgy szökött át Finnországba. a lelkiismeretem drága s fontos nekem ezentúl.” – No. De én semmitől sem félek! Kész vagyok akár ebben a pillanatban az Úr elé állani számadásra!” Voltak. [126] . aki mindenről lemondott. hogy az orosz forradalmárok története mutatta fel az állhatatosság legszebb példáit: Hisz még alapja sincs itt összehasonlításnak. de nem mondom meg!” (A metropolitát kézről-kézre adták a hívek. hanem valóban az. hogy elismerje az Oroszországban alapított új hatalmat. Két évvel korábban egy volt metropolita nála hált meg Moszkvában. De Bergyájev nem alázta meg magát. amelyek nem engedik meg neki. A mai naptól fogva testem haszontalan. melyhez ötvenkét fogás tartozik. akik a kihallgatásról nem jöttek vissza motyójukért a cellába. hanem rendíthetetlenül kifejtette előttük azokat a vallási s erkölcsi elveket. idegen nekem. kétszer is letartóztatták. Sztoljarova 1937-ből egy öregasszonyra emlékszik. hogy nem használhatják őt a tárgyaláson. Pert akartak a nyakába akasztani. bizony voltak 1937-ben olyanok. Az embernek legyen ÁLLÁSPONTJA! N. De hogyan változtasd kővé a testedet? Lám. Bergyájev egész körét sikerült bábokká változtatva bocsátani a tárgyalásra. – „De nem csak volt metropolita volt. jól van. S nemcsak belátták. Bergyájevet magát azonban nem sikerült. miután megszökött a deportálásból. Igen.

S már AZNAP kikotyogta. S ez a kiváló ember. az öreg elsírta magát a cellában: „A cári nyomozó meg még tegezni sem mert!” – Vagy egy másik példa: 78 Ennek oka részben az. vagy túlságosan tolakodónak találta. úgy rettegett ifjú életéért. I.Seskovszkij nem kínozta meg Ragyiscsevet. Zavalisin mindent Rilejevre kent. tudta. és Ragyiscsev a kor szokásainak ismeretében nagyon jól. aki a vizsgálóbizottság iránti tiszteletlenségével s megvetésével tűnt ki. hogy fiai mindennek ellenére gárdatiszti szolgálatba fognak lépni és senki sem fogja tönkretenni az életüket. – de ennek még I. mint valami kölyökről. mit kockáztatnak! De lám: Grinyevickij osztozott a cár sorsában. Csöpögött a bűnbánattól s felajánlotta. mint Lunyin. akiket megbízott az „Orosz igazság” elásásával. Miklós sem adott hitelt. nyíltan válaszolt. semmit sem titkolva el”.78 Kevesen voltak az olyanok. Még Pesztyel is kiborult s megnevezte (még szabad társait. Obolenszkij és Sz. Sándor meggyilkolására vállalkoztak. ami majd Buharin esetében is lesz: a kivizsgálás folyamán saját osztályukhoz tartozók vallatják őket. Trubeckoj még Gribojedovra is sietett vádaskodni. az önfeláldozás iskolapéldái legyenek. Je. miért akarnak olyan buzgón mindent MEGMAGYARÁZNI. Még Rigyejev is „kimerítően. Lelki hitványság ez? Vagy forradalmi ravaszság? Joggal várta volna az ember. hogy „fel fogja fedni az anarhisták minden titkát”. Miklós előtt. akik II. Bakunyin „Vallomásában” megalázkodva lepocskondiázza magát I. – Mikor 1938ban a Kreszti börtönben Zelenszkijt. P. rövid két heti vizsgálati fogság után mégis megtagadta elveit és könyveit és kegyelmet kért. Riszakov életben maradt és a törvény kezébe került. mint amennyit valaki is várt volna tőle. ríkassa őket a szomszéd szobában vagy hogy magukat a dekabristákat kínvallatásnak vesse alá – de nem is szorult rá ilyesmire. hogy letartóztassa a dekabristák asszonyait. Miklós cárnak eszébe sem jutott. bemártották egymást. Nem kobozták el Ragyiscsev családi birtokait sem. az öreg politikai foglyot puskavesszővel náspángolták el. ha a vallatott azt nem a tárgyhoz tartozónak. sokan folyamodtak alázatosan kegyelemért. [127] . hogy azok. Hiszen tudták. hogy buzgalmában több adatot közölt a kormánnyal. így menekült meg a halálos ítélettől. lehúzva róla a nadrágot. Így érthető. s közölte elásás helyét is. Többségükben méltatlanul viselkedtek. kik vettek részt az összeesküvésben s kiknek lakásán szoktak találkozni. P. A múlt század végén s századunk elején a csendőrtiszt azonnal visszavonta kérdését.

Mint Sz. 24-i számában ezt olvassuk: Júlia Rumjancevát a náci láger házi börtönébe viszik. hanem még azért a pár száz Faber-ceruzáért is sokáig evett a méreg. l. kiadás Párizs. P. szám – R. mikor a „Miről gondolkodnak minisztereink?” c. hogy a csendőrök megkaparintották Lenin: Miről gondolkodnak minisztereink c. Mindössze annyit közölt velük. 1. Melgunov: Emlékezések és naplók. amint az várható is volt (kiemelés itt és a továbbiakban tőlem – A. – Az avatatlan olvasó számára ez a nyomozói tehetetlenség példája: Júliát nem kínozták halálra. melyeket „hadizsákmányként” szereztem s melyeket a letartóztatáskor elszedtek tőlem. Sz. Az Izvesztyija 1959. 5. mint nosztalgiával a szívében. mint hogy szakértői véleményt kérjen a kéziratról. Nemcsak hogy nem voltam kész elvágni azokat a meleg kötelékeket. 1964. Ahogy a Gogol kora előtti ökörhajcsároknak fogalmuk sem lehetett a lökhajtásos repülők sebességéről. amelyek a világhoz fűztek. Mikor később a 79 80 „Novij Mir” 1962. – Pereszvetov úgy látszik maga is kihúzott néhány kis esztendőt s könnyen fel tudta sorolni. hol a férje. cikkének kéziratát. P. nem kergették őrületbe. éppoly lehetetlen fogalmat alkotniuk a nyomozás igazi lehetőségeiről azoknak. de megtagadja a feleletet.” Nos. Melgunov írja visszaemlékezéseiben: „Olyan volt a cári börtön. 4. 139. hogy a politikai fogoly manapság alig gondolhat vissza rá másképp. ellenben egy hónap múlva meglehetősen virgonc állapotban kieresztették. aki ugyanebből a lágerből szökött meg. mi maradt még hátra a nyomozónak. hogy kiszedjék belőle. az a boldog emlékezetű börtön. A nő tudja. ki a szerző: „A zsandárok a vallatás folyamán.  Azok a bizonyos gondolatok a szív megkeményítéséről akkor még teljesen idegenek voltak tőlem. hogy a nála talált kéziratot néhány nappal a házkutatás előtt hozta egybetekercselve s adta át neki megőrzésre valaki. nem sokat tudtak meg Vanyajev diáktól. cikk rejtegetője ült előtte. és nem találtak semmit. Sz. Pereszvetov. akit nem óhajt megnevezni.). A nyomozónak nem maradt más hátra (micsoda? Hát a jeges víz a bokájára? hát a sós fröccs? hát a Rjumin-féle gumibot?). de nem tudták annak alapján megállapítani. akik nem mentek át a GULag bejáratánál intézményesített húsdarálón.80 Fogalom eltolódás történt itt – egész más lett a mérce.egy újabb tanulmányból79 arról értesülünk. [128] .

hogy a legkíméletlenebb terror fog kitörni (nálunk. ki írta azt Pétervárt. s a katonai cenzúra ellenére sem állhattuk meg. hogy ők is e miatt buktak le: vigyázatlan levelezés miatt. Mondták is nekem. mint a halálra.81 Magas és tágas.. egyszerre tudatára ébredtem. közvetlenül a merénylet kitűzött pontja előtt! [129] . I. De nem voltam messze ettől sem. Öt hétig folytatták ráérősen a nyomozást e levél alapján. mert akkor nagyon komoly embereket rántok magammal. átlátszó módon csak Bandavezérnek rejtjelezve őt Atya helyett. s csak ez mentette meg II... hogy aligha lehetne még két ilyen borjúra találni. amit írt – A. akit én. melyekkel a Bölcsek Bölcsét illettük. a csoport egyik tagja nyílt levelet küldött Harkovba barátjának: „meg vagyok győződve arról. Zavaros gondolkodás és lelki elesettség voltak útitársaim az első hetekben. s az ötméteres magasság kihasználásával ott volt felakasztva teljes nagyságában a nagyhatalmú Uralkodó négyméteres állóképe. 1-én el is fogták a „bombavetőket” bombáikkal együtt a Nyevszkij Proszpekten. porszem. nem sok okot találtam a büszkeségre. én magam pedig. Jezepov dolgozószobája. s márc. gyűlöletemmel tiszteltem meg.. (Amikor később a börtönökben el szoktam mesélni „ügyemet”. Egy tanulmányt olvasva Alekszandr Uljanov ügyéről. Sz. senkit sem kellett börtönbe juttatnom. S erről magam is meggyőződtem.). hogy leveleinkben szinte leplezetlen nyíltsággal ki ne fejezzük politikai mérgelődésünket s azokat a szidalmakat. nem voltam méltó egyébre. Vörös terror ez az én vesszőparipám. az csak azért van. hagy megtudják. ez pedig nem kívánatos. ha ő bla-bla-bla. méghozzá nem is a távoli jövőben. szentségtörő gyalázkodó. akkor lehet.. Harkovból kiindulva. azé. I. Persze keményebben tarthattam volna magamat s nagyobb leleményességgel evickélhettem volna ki belőle. volt az én kivizsgálóm. hogy engem is bla-blabla. 81 Andrejuskin. 28-án tudták meg. A nyomozó időnkint eléje állt s színpadiasan harsogta esküjét: „Életünket készek vagyunk áldozni érte! Készek vagyunk a tankok alá vetni magunkat érte!” E szinte oltár fölé kívánkozó képóriás előtt nyomorúságosnak tűnt az én motyogásom holmi megtisztított leninizmusról. mert hála Istennek.börtön szemszögéből visszatekintettem vizsgálati időmre. Andrejuskin nevét csak febr. Sándor életét 1887 március 1-én.. óriási ablakon át áradt be a fény (a „Boszija” biztosító társaság épülete nem kínzókamrának készült). bár akkor már frontszolgálatos tisztek voltunka A front két szakasza között folyt levélváltásunk a háború alatt. A mi lebukásunkban (ugyanabban az „ügyben” fogták le Nyikolaj B-t is) volt valami kamaszos. Aggódom levelem címzettje miatt (nem ez volt az első ilyen levél. Hogy erre visszagondolva mégsem rág a bú. naivságunk csak nevetést és fejcsóválást csalt ki az emberekből.

aki éppen hogy csak nem ült le akkor miattam. Az én vallatómnak ez okból semmit sem kellett kifőznie ellenem. kemény ceruzával. Gondolkozzál ezen! – Én meg ezt gondoltam: De kár. hogy ezek a magyarázatok egy lélegzetre folyjanak a torkomból s meggyőzzék az én dörzsölt vallatómat naivságomról. jelentéktelenségemről és végtelen őszinteségemről.. Csakhogy e vélekedések s történetek. hogy a politika határterületein mozogjanak. de összefüggően: ha mi cenzúrázott levelekben így fejeztük ki magunkat. hogy ezek az éles kijelentések kizárólag leveleinkre jellemzőek. [130] . S ekkor kuszált aggyal meg kellett kísérelnem. De még az ő válaszleveleikben is voltak találhatók bizonyos gyanús megnyilatkozások. Lenin. hogy világítsam meg előtte. de ne ütközzenek a Büntetőtörvénykönyvbe. hogy ő szabadlábon maradt! S lám. akit továbbra is. csak éppen ki akarta vetni a pányvát mindenkire. olyan rebellis színezetűek voltak itt a front mögött. huszonkét évre rá így ír nekem: Közzétett műveidből arra következtetek.. Micsoda megkönnyebbülés volt megtudnom. a legszigorúbban elítélne. s mindent.. amit láttam (ez még csak hagyján!).82 S Jezepov most. Erre a naplóra épültek ambícióim. akár Porfirij Petrovics azt követelte tőlem. egy jövendő író becsvágya. hogy téged nem ültettek le akkor! Mennyit vesztettél!. hogy egyoldalúan ítéled meg az életet. amilyen természeteseknek s ártatlanoknak hatottak a tűzvonalban. hogy valami nagyon valószínűt szőjek össze baráti találkozásainkról (ezekről említés történik a levelekben).. Valójában te a fasizálódó nyugati reakció lobogója leszel. tisztelsz és szeretsz de még az öreg Marx és Engels is.. amit halvány. amit másoktól hallottam. szinte kihívva a veszélyt szoktam kifejezni felforgató gondolataimat – de barátaim valami okból nem szakították meg velem a levelezést.. Az évfolyamtársaimnak s – társnőimnek írt leveleimben vakmerően. amit odacipeltem abban az átkozott bőröndben – azt a sok füzetnyi „Háborús naplót”. S csak hogy neki ne veselkedjék valahogy a nyomozó „Háborús naplóm” kibányászásának s felszínre ne hozza belőle egy 82 Volt még egy iskolatársuruk. akkor mi mindent mondhattunk egymásnak négyszemközt? Mert azt igazán nem tudom vele elhitetni. akinek valaha is írtam vagy aki nekem írt. S ráadásul.. s a börtön nyirkos levegője áradt belőlük harcoló bajtársaim felé.A kor viszonyai közt leveleink tartalma teljes súlyú terhelő anyagot szolgáltatott mindkettőnk elítéléséhez.. Mert én nem bíztam az emberi emlékezet csodálatos erejében s a háborús évek folyamán igyekeztem mindent feljegyezni. rest vallatómnak ne támadjon kedve átböngészni azt az átkozott rakományt. például Nyugat-Németországban Amerikában. úgy hogy azok ne üssenek el a levelektől. szálkás apró betűkkel írtam s melyben helyenként már elmosódott a kézírás. S hogy nem a legfontosabb. erről meg vagyok győződve.

Moszkva hangjai elértek a fülünkig. szokásos nyers modorában tette fel kérdéseit. A falak még háromszoros embermagasságra nyúltak fel a hatodik emelet fölé. Az én elpusztult naplóm csak percnyi csík volt ebben a korom-özönben. összeerősített és laza csomókban vagy csak úgy egyes lapokban hevertek ott a kéziratok. Az ablak olvadt szemein át a moszkvai tetőkre lehetett látni. Éppen a nyomozó előtt ültem. félig üres helyiség közepén magasodott. e halom kúpos teteje magasabb volt. hogy kiugorjak ezen az ablakon. néha kísértésbe jöttem. hanem arra a kéziratokból rakott kunhalomra. hogy kivizsgálásom a vége felé közeledik. hogy aztán a korom fekete pillangóival kirepüljön a magasba nyúló kéményen. a Lubjanka talán ősidők óta felgyűlt papírjait égette. Füzetekben. akit a múlt éjjel tartóztattak le. mint valami kunhalom egy elhantolt emberi szellem sírja felett. Valósággal belebetegedtem ebbe a borotvaélen táncolásba. mely a harminc méteres. Ó. hullott akkor. dossziékban. mint ahogy gyermekkoromban egy ismeretlen elődöm ugrott ki a Don melletti Rosztovban (a „Harminchármasból”). a házkutatás termékét pedig reggel [131] . kitekerte a szavaimat. házilag készített fedelek közt. míg aztán meg nem győződtem arról. hogy legalább halálomban lobbanjak egyet Moszkva felett s öt emeletnyi zuhanás után szétmorzsolódjak a kövezeten. Olyan sok volt belőle minden sétánkon. De én nem arrafelé néztem. még őt magát is félig eltakarta előlem. míg világos jelek arra nem kezdtek mutatni. jegyzetelt. De látni csak azt a kéményt láttuk. ahol sziporkázó vörös parázs lett még egy pusztulásra ítélt orosz regényből. Napfény játszott az óriási ablak olvadófélben lévő jégvirágain. Csak az imént hányták oda s még nem válogatták szét. mint a nyomozó íróasztala. hogy senkit sem vezetnek hozzám szembesítésre.frontlakó szabad néptörzs ércét – annyi megbánást mutattam. ahogy csak kellett. hallottuk az autók tülkölését. S egy hideg. a hatodik emelet magasságában. amennyi csak kellett s úgy kinyíltak a szemeim politikai tévelygéseim belátására. míg a negyedik hónapban bele nem hányták „Háborús napló” minden füzetét a lubjankai kemence pokoli torkába. a tetőkre s a fölöttük lebegő vidám füstpamacsokra. S testvéri szánalom ébredt bennem annak az ismeretlen embernek a munkája iránt. a háború utáni első májusban. mint egymás közt vélekedtünk. E kémény alatt végeztük sétánkat – egy betondobozban a Nagy Lubjanka tetején. amelynek épp a Lubjanka fölé kellett feszülnie. napfényes márciusi reggelre gondoltam. az őrt a hetedik emeleti őrtoronyban az Isten egének azt a boldogtalan darabját. az a korom! Egyre hullott. hogy.

 Hogy egyenest húzhassunk. a cseka így adta fel neki a leckét: „Bizonyítsa be ÖN. akkor csupán ezáltal megközelítő bizonyítékokat szolgáltatott a nyomozás kezébe saját bűnösségéről! Egy esetről tudok. Bizonyítsa be ő nekünk. valakinek is írni. mégiscsak be tudta bizonyítani szörnyeteg nyomozójának. aki csupa remegés és sápadt a félelemtől.kínzóterem parkettás padlójára döntötték a négyméteres Sztálin lábai elé. amikor egy német hadifogságból visszatért öreg ott azon a puszta sámlin ülve. aki nem alhat. hogy nem voltak ellenséges szándékai”. milyen nem középszerű életet hurcoltak ma éjjel gyötrelemre. akinek nincs papírja. 1950-ben pedig az Állambiztonság egy tekintélyes ezredese. elengedték? Még mit nem! – a Butirkában mesélte ezt nekem. egy puszta sámlin ülve MAGA köteles bizonyítékokat keresni s a tétlen nyomozó elé tárni. a lubjankai kémények korma!! Legjobban pedig az fáj. telefonálni. puszta ujjait nyújtogatva. hogy bebizonyítsuk neki (a letartóztatottnak). Ültem és azon tűnődtem. hogy az utókor butábbnak. Ehrenburg visszaemlékezései szerint. S erre a kannibáli fokon szellemtelen egyenesre a két pont közé embermilliók megszámlálhatatlan visszaemlékezései rakhatók fel. valamit behozatni kívülről. ceruzája de még gombja sincs. tehetségtelenebbnek. Az elfogott nyúl. nem a Tverszkij [132] . hagy NEM árulta a hazáját. elég felvennünk csak két pontot. hogy ön nem Wrangel ügynöke”. hogy aztán a lángoknak adják martalékul? Ó mennyi gondolat. 1920-ban. ott a vallatószoba sarkában. Foma Fomics Zselezov így nyilatkozott a foglyok előtt: „Mi nem fogunk azon fáradozni. aki meg van fosztva a jogtól. NEM voltak ellenséges szándékai! És amennyiben nem tud bizonyítékokat felhozni (dehát honnan is venné őket?). mennyi munka veszett el ebben az épületben – egész elpusztult kultúra! Ó. hogy. nem ehet. korom. szétmarcangolásra. mint amilyen a valóságban volt. sőt még ilyen szándékai sem voltak! Botrányos eset! Hát aztán. szegényebb irodalmúnak fogja tartani nemzedékünket. A kivizsgálás meggyorsításának és egyszerűsítésének mennyi módja volt ismeretlen az előttünk élő emberiség számára! A Szervek teljesen szabaddá tették magukat a bizonyítékok keresésnek munkájától. hogy bűnös.

súlyos esetekben a nyomozók hóhéri kötelességének gyakorlásává lett. de nem úgy a hallgatók! Az öreget átadták egy harmadik nyomozónak. fejlesztették akaratukat és jellemüket (mint Visinszkij tanácsolta). méghozzá többször is. hogy tizenhat éve Lengyelországba utazott a szüleihez és nem volt külföldre szóló útlevele. a kihallgatásra vitt foglyokról nem is beszélve. A rezsim maga büntette meg önmagát a bizalom s a rugalmasság hiányáért. Az felmentette őt a hazaárulás alaptalan vádja alól. de ha nehézségek merültek fel. A Bűnvádi eljárás kódexe szerint minden ügy kivizsgálására két hónap van szánva. kérhettek. emlékezgetve erre-arra. Mivel a kivizsgálás megszűnt bizonyítási eljárás lenni. S kapott tíz évet KRD címén. [133] . Miután az egyes nyomozati ügyek kezdeti „rajtaütéses” hetében alaposan kidolgozták magukat gégével és ököllel. Az első nyomozóhoz akkor egy másik csatlakozott. könnyű esetekben pedig egyszerű időtöltéssé. hogy minél több régi. mely egyben alapot szolgáltatott a fizetés felvételére. a nyomozók további érdeke az volt. (A papa és a mama tíz versztnyire laktak tőle. Még válogatott kádereiben sem bízott meg: nekik is egészen biztosan bélyegezniük kellett érkezés. egy-egy hónapos meghosszabbítást az ügyésztől (az ügyészek persze nem szokták megtagadni). nyugodt ügyük legyen s minél kevesebb új. s ez nem talált követőket a kékszalagosok közt. Ezért butaság lett volna egészségüket kockáztatni s nem kihasználni az ilyen halasztásokat és – üzemi nyelven szólva emelni saját normájukat. aztán pedig kettesben tanúvallomást írtak alá. hogy elhúzzanak minden ügyet. még a hírhedt 1937es évben is.) A kivizsgálás csak félóráig tartott: – Utazott? – Utaztam. hogy azon az estén az éhes és el-elszundító öreg a társaságukban szovjetellenes agitációt folytatott! A beszélő jóhiszemű volt. Valósággal illetlenségszámba ment egy politikai kivizsgálást két hónap alatt befejezni. Például Borodkót azzal vádolták.és távozáskor.83 De az ilyen gyorsaságnak olyan Sztahanov-mozgalom íze van. egy csendes estét töltöttek az öreggel. hogy a nyomozat előtt szovjetellenes agitációt folytatott. az emberek pedig 1921-ben nem tudták ezt megszokni és a régi módon utazgattak. de akkurátusan rászabta ugyanazt a tízest azon a címen. – Hogyan? – Hát lóval. hogy Fehér-Oroszországot Lengyelországnak juttatják. de a diplomaták aláírták.Bulváron. már 83 KRD – ellenforradalmi tevékenység. Könnyű esetek pedig mindig is voltak.

[134] . A Bűnvádi eljárás kódexe előírja. (Meghűl bennem a vér: szóval egész éjjel engem fog vallatni!) De rögtön ezután a szeretője számát tárcsázza s turbékolva beszéli meg vele. általában semmilyen. leültették a sarokba. tehát ne várja haza reggelnél korábban.csak ellenőrzés végett is. ami egyben a kivizsgálás záróaktusa. hosszan lapozgattak az újságban. regisztrálatlan időben nézze át a dossziét és még néhány órán át fejében is tartsa az ügy részleteit). Így volt ez: a hibátlan rendszert csupán a végrehajtók hibái gyengítették. Kotov alezredes. hogy az ügyész kötelessége állandóan ellenőrizni. személyiség nélküli szőke férfi. az asztalnál ült és elnyomva egy ásítást. nem látta értelmét. jól táplált. „ügyészi kihallgatás”sal kapcsolatban. feltettek neki valami ijesztő kérdést – aztán megfeledkeztek róla. hogy teljesítsék a könyvelésben előírt normákat? Beidézték egyik kliensüket. Békésen kaszinózva látogatójával a díványon a nyomozó olykor észbe kapott. akikben több volt a tudásvágy. Azután a falra emelte kifejezéstelen tekintetét és unottan kérdezte. amelyek alá sohasem volt érkezésük odavetni magukat). a szabályok tiszteletben tartásával folyik-e a kivizsgálás. de nem is sajnáljuk majd tőle a kilenc grammot! Az én kivizsgálóm bőven használta a telefont is! Például hazatelefonál a feleségének s felém villantva a szemét közli vele. első ízben nézte át ügyem dossziéját. árúkról. átmentek egymáshoz vizitelni (maguk helyett beültettek egy „kutyát”). Úgy tizenöt percig szó nélkül mélyedt el benne még belépésem után is (minthogy ez a kihallgatás elkerülhetetlenül szükséges volt és regisztrálni is kellett. Mit tehettek a nyomozók. zord pillantást vetett a fogolyra s szidni kezdte: – Nézd csak a rohadékot! Ritka díszpéldány! No. hogy mit óhajtok hozzátenni a vallomásomhoz. de kiváltképpen a bordélyok hogy s mintjéről s mindenféle nőhistóriákról. Engem is elvittek erre a kihallgatásra. Manapság azonban senki sem láthatja korábban az ügyészt. az európai s a tengeren túli országokban uralkodó szokásokról kérdezték a külföldet megjártakat. az ottani áruházakról. vázlatot írtak a politikai továbbképzéshez. mint az un. nyugodt. akkor alszunk! – leesett a kő a szívemről). hogy ma egész éjjel kihallgatást tart. Más nyomozók. hogy ma hozzá megy éjszakára (no. az ilyen „üres” kihallgatásokat élettapasztalataik tágítására szokták felhasználni: a frontról kérdezgették a foglyot (azokról a német tankokról. magánlevelezésüket intézték. hogy más. nem gonosz és nem jó.

hogy meg fogja kapni az aláírásomat. de vizsgálatunkat külön bonyolították le (az enyémet Moszkvában. Valahogy rám is rám ragadt az ő lagymatagsága. földalatti lyukakban elszállásolt ötezer nyomozó kirendeltségnek egész léte éppen a törvényesség szakadatlan megsértésére volt alapozva. De még ha kérdeztek volna is! Hiszen ennek az egész ezerszobás minisztériumnak. valamint az egész Unió területét behálózó. cikkelyében előírt procedúrán is. vasúti kocsikban. Erre további öt percen át lapozgatott az ügy aktái közt. mégis vádolnak a 11. barlangokban. S másfél ember már „szervezet”? Megnyomta a csengő gombját. hogy van-e valami kifogásolni valóm a kivizsgálással kapcsolatban? hogy nem alkalmaztak-e kényszert s nem sértették-e meg a törvényességet? Csakhogy az ügyészek rég felhagytak már az ilyen kérdésekkel. amikor is a vizsgálati fogoly maga nézi át a vizsgálat anyagát s aláírásával véglegesen hitelesíti a jegyzőkönyvet. Nyomatékosan kértem tehát a súlyosbító 11. Azon kívül minden valamirevaló. majd sóhajtott. május végén egy késő este. Fölnyitottam a vastag dosszié tábláját s rögtön annak a belső felén nyomtatott szövegre bukkantam azzal a meghökkentő újsággal. hogy vezessenek el. amelyben egy bronz-cirádákkal díszített óra állt a márványkandalló párkányán. nyomozóm már neki is fogott a vádirati záradék megfogalmazásának. s nem szegeztem neki kérdéseket az igazságról. hogy ketten vagyunk vádolva ebben az ügyben. Mint akinek a legkisebb kétsége sincs afelől. széttárta karjait és így szólt: – Mit tehetünk? Egy ember csak egy ember. hogy nekem úgy látszik jogom lett volna az eljárás folyamán írásban tiltakozni a vizsgálat szabályellenes [135] .Azt kellett volna kérdeznie. „menő” ügyész éppen annak az Állambiztonságnak jóváhagyásával töltötte be állását. de kettő már több. a barátomét a fronton). Nemsokára ezután. hogy átessünk a Bűnvádi Eljárás kódexének 206. szervezetet”. port alapján is mint „csoportot. Csak egy nagyon is nyilvánvaló visszásság kiküszöbölősét kértem tőle: igaz. tehát ez itt egyedül az én ügyem. amelyet ellenőriznie kellett volna. s ez ellen mi ketten mit sem tehettünk volna. békülékenysége s belefáradása ebbe a végeláthatatlan sok buta ügybe. pont törlését. vizsgálóbíróm beidézett ugyanebbe az ügyészi irodába.

a tavaszi virulás betörjön ezekbe a titkos szobákba.. amelyekbe vizsgáló-kapitányom becsomagolta óvatos vallomásaimat. halkan ütni kezdett. [136] . a kivizsgálás folyamán! Nem pedig annak befejezése után… Ajjaj. még a ragasztópapírt sem távolították el tél óta. vezette a – Akkor hát gyerünk. Akkor még nem tudtam. A 11. ponttal együtt. milyen lesz!. Továbbá láttam azokat a vaskos hazugságokat is. hogy elvegye tőlem a dossziét. És aláírtam. – Nem hagyom jóvá! Ön szabályellenesen kivizsgálást – mondtam meglehetősen bizonytalanul...... Valahol május volt: A helyiség ablakai. Elölről?. s a kivizsgáló köteles lett volna tiltakozásaimat időrendben a peranyaghoz csatolni. nekem csak azt mondták. ahol a Policájt (a német megszállás alatt rendőri szolgálatot teljesítőket) tartjuk. hisz tőle függ. De talán jobb is így! Sem az egyik. mint a minisztérium többi utcára néző ablaka is. milyen hangnemben fogalmazza meg a vádirati záradékot.. pont miatt kerültem büntető munkatáborba. Könnyebbnek látszott még a halál is. Tovább lapoztam. a Lubjanka ötödik emeleti ablakai mögött. (Ha tudtam volna. hogy amiatt nem kapok több évet. mekkora ennek a súlya. De különben is. amelyről lesiklott az utolsó napsugár is. ahol a policájokat tartják. – Elfuvarozunk téged oda. Az.vezetése ellen. melyekhez ismeretlen kommentátoroktól (valami Libin kapitánytól) származó tökéletesen kifordított értelmezések voltak csatolva. hogy én itt szálegyedül „csoport” gyanánt kerülök a vádlottak padjára. mégiscsak az élet valamilyen formájának ígérkezett. kezdjük elölről! – és vészjóslóan szorította össze ajkait. pont miatt küldtek „kiszabadulásom” után minden ítélet nélkül örökös száműzetésbe.) Az a hely pedig. erről a jogáról ezer közül egy fogoly sem tudott. ami előttem volt. sem a másik nélkül nem írtam volna meg ezt a könyvet. Végül azt a képtelenséget. S már ki is nyújtotta a kezét. a 11. szigorúan zárva voltak. (Én azonban ujjam egy mozdulatával visszatartottam.. Aláírtam mindenestül. akikkel később együtt voltam a börtönökben. mint mindent elölről kezdeni. Az ám. Ott láttam a leveleim fotokópiáit.. jobb nem megharagítani ezt itt. A kandalló bronzórája.. nehogy a párás illatok. A 11.) Aranyosan fénylett a nyugovóra készülő nap valahol messze.

Az én vizsgálóm semmit sem alkalmazott velem szemben. de még fel sem tudtunk háborodni a nyomok eltüntetésének ezen a banditamódszerén. nyakrafőre szedi tőlünk a titoktartási kötelezvényeket. kivéve az ébrentartás. törvényszabta (hogy milyen cikkely. hol kezdődik és hol végződik a szabadság. s a titoktartási kötelezvényt a Különbíróság ítéletével egyidejűleg tették aláírás végett a letartóztatott elé. mindenki. mint azt túlkapásokban vétkes vallatók teszik. Ázsiai nép vagyunk. Elvesztettük a SZABADSÁG MÉRCÉJÉT. Némely területi NKVD kirendeltségnél szabványosították ezt a formulát. hogy az illető senkinek sem beszél a lágerbeli viszonyokról. úgy meggörbítették (vagy eltörték) a gerincünket. hogy soha senkinek sem beszélek a vizsgálati eljárás folyamán alkalmazott módszerekről. a „206”-os alkalmával egy titoktartási formulát dugjon elém: hogy alulírott. Ugyanígy a lágerből való elbocsátás alkalmával egy írást vettek arról. hogy nem tudtunk nemet mondani. [137] . Mit szóljunk ehhez? Úgy hozzászoktunk a megalázkodáshoz. Ezért nem is voltam rászorulva arra. hogy megelőző intézkedésképpen. van-e jogunk saját életünk eseményeiről beszélni. arról nem szól az írás) büntetés terhe alatt kötelezem magamat. akinek csak eszébe jut. melyek a legnagyobb mértékben legálisak. hazudozás és ijesztgetés módszereit. Már abban sem vagyunk biztosak. Nem volt mivel megállapítanunk.

A logikus gondolkodást sem követeli meg a szolgálat – dehát [138] . hogy ők maguk vesézzék ki magukat. nemhogy mint emberről volna róla valami elképzelése. A szolgálat nem követeli meg. kiirthatatlan emlék gyanánt: rothadás. hogy képzett. ezért nem is tudjuk átható. Így én is több és érdekesebb emléket tudok felidézni magamban akármelyik cellatársamról. már lecsillapult lélekkel. mint Jeszepov állambiztonsági kapitányról. Sándorról tudja a krónika. becstelen s úgy lehet bomlott agyú emberekkel volt dolgunk. De a mi nyomozóinkról. A kékszalagosok Míg így a nagy Éjszakai Intézmény fogaskerekei közt őrlődünk. az egészet átjáró rothadásos fertőzet. arról a cárról. Kétségtelen. anélkül. hogyan szorongatták s micsoda mocskot nyomkodtak ki belőle – de vallatójának legtöbbször még a nevére is alig emlékszik. túlságosan is elmerülünk a magunk bajába. akit valósággal körülrajzottak a forradalmárok s nem kevesebb mint hét ízben törtek az életére. prófétai pillantással szemügyre venni azokat a sápadt éjszakai martalócokat. ezt őrizzük még tíz év múltán is. akivel pedig nem kevés időt töltöttem négyszemközt az irodájában. Ez a benyomás ülepedett le bennünk. senkiről közülük. fel egészen Abakumovig és Berijáig.4. még csak elképzelni is lehetetlen. hogy képet kapjon a fogság lélektani oldaláról. széles műveltségű s látókörű emberek legyenek – dehát nem is azok. miközben húsunk cafatokban lóg rólunk. amelyek pozdorjává akarják törni lelkünket. hogy feltörne belőlünk a düh vagy a bosszúvágy: aljas rosszindulatú. A lelkünkben túlcsorduló fájdalom elhomályosítja szemünket – pedig micsoda krónikásai lehetnénk különben hóhérainknak! Mert azt ugyan hiába várjuk. mint a csavargó rongyai – túlságosan is szenvedünk. akiket fogva tartott. hogy akárcsak egy órára is bele akartak volna bújni a fogoly bőrébe s ott az egyesben üldögéltek s kicsit elgondolkoztak volna. II. akik gyötörnek bennünket. hogy az uralkodót erkölcsi szempontok vezették: szükségét érezte ennek a kísérletnek. De fájdalom! Minden volt fogoly részletesen emlékszik vallattatására. Csak egy valami marad meg bennünk általános. hogy egyszer ellátogatott a Spalernaja (a Nagy Ház elődje) vizsgálati fogházba s ott becsukatta magát a 227-es egyes cellába s több mint egy órát töltött benne – így akarta beleélni magát azok helyzetébe.

s mikor a vád alaptalannak bizonyult kiengedte Gyivnyicset. kínozták ugyan itt is. Ez már a megrögzött bűnöző cinizmusa: „Ma te halsz meg. Lurje. akkor elsősorban a nyomozóknak kellett világosan látniuk. 84 [139] . hogy NEM GONDOLKODNAK (de ez maga tönkreteszi az embert). az Állambiztonságot azonban nem érdekelte az igazság és eszébe sem jutott elengedni azt. hogy ennek így kell lennie. nekünk élvezet a meggyőzés alkalmazása?85 De nekünk azt kell tennünk. mert már maga is úgy gondolkodott). akire egyszer rátette a kezét. mégis éveken át folytatták ezt a munkát. A szolgálat csak pontosságot követel meg tőlük az utasítások végrehajtásában és érzéketlenséget mások szenvedése iránt – s ez meg is van bennük. emigráns pravoszláv prédikátor: A Gestapo azzal vádolta. Hisz oly meggyőző ez! De a legáltalánosabb tényező: a cinizmus. akitől az utasításokat kapják. hogy az ügyek koholtak. sem egymás sem önmaguk előtt nem állíthatták komolyan. akik a kezükbe estünk. aki megjárta mind a Gestapo mind az Állambiztonság börtönvér. körmölgetni – romlásunkra – a jegyzőkönyveket. 85 A KÍNZÁST becézik így.enélkül is megvannak. az MGB pedig. hogy bűnösök azok. Az. nem tévedhet. fuldokoltunk e testület légkörében. hogy kommunista propagandát űzött a németországi orosz munkások körében. amit a párt kíván tőlünk. Még természetesebb a képzettársítás annak. mit csinálnál a mi helyünkben?” És úgy látszik. hogy M. a megspórolt időt egy kis dumára fordította: „Azt hiszed. akiket lelepleznek. holnap én!” Szóval tudták. de meg ám! Mi. De ha emlékezetünk nem csal.84 A másik magyarázat az Élenjáró Tanban. Mégis képesek voltak oldalról oldalra. Lurje szinte egyet is értett vele (talán éppen azért írta alá olyan könnyen. hogy kapcsolatai vannak a világburzsoáziával. hogy az „ügyek” légből kapottak! Konferenciáikat leszámítva. a nácik is így érveltek. Ha valakinek. 1944ben a dzsidai lágerok egyikében Mironyenko nyomozó így beszélt Ezt az összehasonlítást alig kerülhetjük el túlságosan is egybeesnek az évszámok s a módszerek is. Gyivnyics nem az MGB javára döntötte el a versenyt. mely nélkülözi az emberiesség legáltalánosabb jegyeit is. Hogyan magyarázzuk ezt? Talán elhatározták. Te régi párttag vagy – mondd meg. A hírhedt Orotukan (a kolimai büntető kirendeltség) egy nyomozója 1938-ban azon való meghatódottságában. egyszerűen elfogadták. a krivoj rogi kombinát igazgatója olyan könnyen aláírta magának a második lágeri üdülést. de a Gestapo az igazságot akarta kiszedni. a gránitkemény ideológiában található meg. mint pl. ott is. A kékszalagosok értették a húsdaráló működését és örömüket lelték benne. Alexej Ivanovics Gyivnyics.

a pusztulásra szánt Babicshoz, szemmel láthatóan büszkén fejtegetéseinek tiszta logikájára: „A vizsgálat és a törvényszék csupán jogi formaságok; ezek már nem változtathatnak az ön sorsán, az már korábban ELDŐLT. Ha önt agyon kell lőni, akkor agyon is lövik, még ha tökéletesen ártatlan is. Ha pedig fel kell önt menteni (ezt nyílván a SAJÁT EMBEREIKRE értették! – A. Sz.), akkor lehet akármilyen bűnös, mégis fehérre mosdatják és felmentik.” Kusnarjov, a nyugat-kazahsztáni terület első GB nyomozó osztályának parancsnoka így fakad ki Adolf Civilko előtt: „De nem is eresztünk ám ki téged, ha leningrádi vagy!” (azaz a régi párttagok gárdájából). „Adjatok egy embert – ügyet koholunk hozzá!” – így tréfált nem egy közülük, ez volt a kedvenc mondásuk. Ami nekünk meggyötretés, az nekik derék munka. Nyikolaj Grabiscsenko (Volga-csatorna) nyomozó felesége így beszélt a szomszédoknak szerelmes ellágyulással: „Kolja igazán kiváló munkaerő. Volt egy, aki sokáig nem vallott – átadták Koljának. Kolja csak egy éjjel beszélgetett vele, aztán vallott is ám!” Heccelt versenylovakként miért vetették bele magukat ebbe a hajszába, mely nem az igazságért folyt, csak SZÁMOKÉRT, hogy minél több ügyet dolgozzanak fel s minél több embert ítéljenek el? Azért, mert így tartották legkényelmesebbnek, együtt úszni az árral. Azért, mert ezek a számok voltak a Szervek nyugodt életének, prémiumainak, kitüntetéseinek, előléptetéseinek, állandó terjeszkedésének és virágzásának záloga. Ha jók voltak a teljesítményszámok, lehetett lopni a napot, összecsapni a munkát, éjjelente kirúgni a hámból (Így is tettek). Alacsony számok ezzel szemben elbocsátáshoz, lefokozáshoz, a húsosfazék elvesztéséhez vezettek volna, mert Sztálin el nem hitte volna, hogy ebben vagy abban a városban, ennél vagy annál a csapategységnél egyszerre csak elfogytak az ellenségei. Ezért aztán nem a könyörület, hanem a felháborodás és a düh vett rajtuk erőt azok iránt a megátalkodott foglyok iránt, akik nem akartak beleilleszkedni irányszámaikba, akik nem törlek meg sem álmatlanságtól, sem szigorított zárkától, sem éhségtől. Azzal, hogy megtagadták a beismerést, személyes létében támadták meg a nyomozót, mintegy neki magának akartak gáncsot vetni. – Az ilyenek ellen aztán jó volt minden eszköz! Ha harc kell, hát legyen harc! Gumicsövet a torkodba, nyeld a sós vizet! Mivel munkájuk természete és, a tudatosan választott életforma kizárta őket az emberi létezés magasabb szféráiból, a
[140]

Kék Intézmény hivatalnokai annál nagyobb odaadással és mohósággal éltek az alsóbb szférákban. Ott aztán az alsó szférák legerősebb ösztönei (az éhséget s a nemi ösztönt leszámítva) tartották fogva és irányították őket a HATALOM és a SZERZÉS ösztöne. (Különösen a hatalomé: a mi évtizedeinkben ez még a pénznél is fontosabbnak bizonyult.) A hatalom méreg – évezredek óta tudjuk. Bárcsak soha senki se nyert volna anyagi hatalmat mások felett! De az olyan ember számára, aki hisz valami mindnyájunkban uralkodó magasabb erőben s aki ezért tudatában van saját kicsinységének, a hatalom még nem halálos méreg. Csak akiknek nincs kapcsolatuk a magasabb szférákkal, azok számára olyan a hatalom, mint a hullaméreg: ha egyszer megfertőzi őket, menthetetlenek! Emlékeztek, mit ír Tolsztoj a hatalomról? Ivan Iljics olyan hivatalt töltött be, amely lehetőséget adott neki „bárkit elveszejteni, akit csak akart. Kivétel nélkül mindenki ki volt szolgáltatva neki, még legtekintélyesebbet is színe elé állíthatták mint vádlottat”. (De hiszen itt a mi kékjeinkről van szó! Ehhez már nem kell hozzátenni semmit!) Hatalmának tudata („s a hatalom irgalmas használatának lehetősége” – teszi hozzá Tolsztoj, de ez már semmiképpen sem vonatkoztatható legényeinkre) jelentették számára hivatalának „fő érdekességét és vonzóerejét”. Mi az, hogy vonzóerő?! – Mámor! – ez a helyes kifejezés! Mert nem mámorító-e ez: még fiatal vagy, zárójelben legyen mondva: taknyos; nemrég a szüleid még tele voltak gonddal; nem tudták, hova szerkesszenek be: ej, de buta ez a kölyök, nem akar tanulni, – de azután három évet töltöttél azon az iskolán, s egyszerre csak szárnyakat kaptál! S hogy megváltozott a helyzeted az életben! Hogy megváltoztak még a mozdulataid, a tekinteted, a fejed tartása is! Gyűlést tart a főiskola tudós tantestülete, belépsz, mindenki észrevesz, még össze is rezzen, te nem lépsz az elnöki pódiumra, vesződjön csak ott a rektor, te oldalt ülsz le, de mindenki tudja, hogy te vagy itt a főszemély, a különítményes. Ülhetsz ott öt percig, aztán elmehetsz, ez a te kiváltságod a professzorokkal szemben, téged bizonyára fontosabb munka vár, – de utólag majd összevonod a szemöldöködet a határozatukon (vagy még jobb, ha ajkaidat préseled össze) s azt mondod a rektornak: „Nem megy. Vannak bizonyos megfontolások...” És kész! S nem lesz belőle semmi! Vagy a hadseregnél vagy különítményes, szmerskémelhárító, még csak hadnagy, de az öreg kövér ezredes, a csapategység parancsnoka feláll, ha belépsz, igyekszik hízelegni
[141]

neked, kedvedben járni, a törzsparancsnokkal sem ül le poharazni anélkül, hogy téged meg ne hívna. Az igazán nem számít, hogy neked csak két kis csillagod van, még szórakoztató is, hiszen a te csillagaidnak egészen más súlyuk van, azokat egészen más mércével kell mérni, mint a rendes tisztekét (néha pedig, spec.-megbízatások alkalmával engedélyt kapsz akár őrnagyi rangjelzés felvarrására is, olyan ez mint az álnév, alkalomhoz kötött). Összehasonlíthatatlanul nagyobb, lényegbevágóbb hatalmad van mindenki felett, aki esek ehhez a csapategységhez, üzemhez vagy járáshoz tartozik, mint a parancsnoknak, az igazgatónak vagy a járási titkárnak. Mert ezek kezébe van ugyan letéve az emberek beosztása, fizetése, jó híre – de a te kezedbe a szabadságuk. És senki sem mer beszélni rólad a gyűlésen. Senki sem mer írni rólad az újságban – nemcsak hogy rosszat, de még jót sem mer senki! Mint valami titokzatos Istenséget, téged még említeni sem szabad! Mindenki érzi jelenléted, mindenki tudja” hogy létezel – s mégis mintha nem is lennél! Ezért lettél nagyobb minden nyilvános hatalomnál abban a percben, hogy a fejedbe tették az égszínkék szegélyű tányérsapkát: Hogy TE mit csinálsz, azt senki sem meri ellenőrizni, de mindenki alá van vetve a te ellenőrzésednek. Ezért az a legméltóbb hozzád, ha talányos és mélyén elgondolkodó kifejezést öltesz arcodra minden közönséges úgynevezett állampolgár előtt (akik azonban a te szemedben nem egyebek hitvány fadaraboknál). Hiszen egyedül csak te ismered a spec.-meggondolásokat, senki más. Ezért mindig neked van igazad. Csak egyről ne feledkezzél meg soha: te is csak ilyen fadarab lennél, ha az a szerencse nem jut osztályrészedül, hogy egy ízecske lehetsz a Szervekben, ebben a képlékeny, tökéletes, élő organizmusban, mely úgy lakozik az államban, ahogy a galandféreg az emberben – s most minden a tied! minden érted van! – csak a Szervekhez légy hű! Mindig kiállnak érted! Mindig segítenek, hogy elnyelhesd, aki megbánt! S minden akadályt felszednek utadról. Csak légy hű a Szervekhez! Tégy meg mindent, amit parancsolnak! Kigondolják azok a helyet is számodra: ma különítményes vagy, holnap a vizsgálóbírói karosszékbe ülsz, később talári a Szeliger-tóhoz utazol, mint néprajzos,86 részben talán idegeid megnyugtatására. Majd esetleg elhagyod a várost, ahol túlságosan is elhíresedtél s az ország másik végébe kapsz áthelyezést mint az egyházi ügyek teljhatalmú intézője.87
86 87

Iljin 1931-ben. Volkopjalov, a bősz jaroszlavli nyomozó lett az egyházi ügyek teljhatalmú megbízottja Moldvában. [142]

Vagy az Írószövetség felelős titkára leszel.88 Semmin se csodálkozzál: csak e Szervek tudják, kit mire kell kinevezni, kinek milyen rangot kell adni; a többit meg csak hagyják, hadd játsszanak: mit nekik ilyen vagy olyan érdemes művész, szocialista mezőgazdaság hőse – csak ráfújnak s nincs többé.89 A kivizsgáló foglalkozása természetesen munkával jár: be kell jönnie nappal, be kell jönnie éjszaka, órákat kell végigülnie – de sohase törd a fejed „bizonyítékokon” (fájjon a fogoly feje azok miatt!) ne gondolj vele, bűnös vagy nem bűnös, csak tégy úgy, ahogy a Szervek kívánják, s minden jó lesz. Az meg már teljesen tőled függ, hogy a lehető legkellemesebben folytasd a kivizsgálást, hogy nagyon el ne fáradj; aztán jó néha egy kis felpezsdülés is, lehet akár szórakozni is. Csak ülsz, ülsz s egyszerre csak kitalálsz valami új „meggyőzést”! – Heuréka! Rögtön áttelefonálsz a haveroknak, szobáról-szobára jársz, elmeséled – hogy röhög mindenki! Gyerekek, ezt kipróbáljuk! Kin próbáljuk ki? Mert unalmas mindig ugyanazt a nótát fújni, unja az ember azt a sok reszkető kezet, irgalomért könyörgő tekintetet, gyáva meghunyászkodást. Csak ellenszegülne már egyszer valaki! „Szeretem az erős ellenfeleket: olyan jól esik letörni a derekukat!”90 Ha azonban olyan erős talál lenni, hogy semmiképp sem adja meg magát s minden fogásod eredménytelen marad, ugye akkor megvadulsz? Ne is tartsd vissza dühödet! Mert az ám csak a kielégülés, szinte repülsz! Szabadjára eresztett őrjöngésed nem ismer korlátokat. Mindent bele! Most van itt az ideje, hogy beleköpj annak a rohadt fogolynak a tátott pofájába! Hogy beleverd az orrát egy teli köpőcsészébe.91 Ilyenkor kell belekapaszkodni a papok hosszú hajába, s a térdeplő fogoly képébe vizelni! Egy ilyen kiadós dühöngés után igazi férfinak érzed magadat! Vagy ha éppen egy „külföldivel járó lányt” vallatsz,92 no persze először jól lebarnítod s megkérdezed: „Az amerikainak talán ki van esztergályozva a...a? Oroszéval már be sem éred?” Aztán hirtelen hopp! ez talán felcsípett valamit ott az idegenek között. El ne szalasszuk az alkalmat, ez fölér egy külföldi kiküldetéssel! S szenvedélyesen vallatni kezded: Hogyan: Milyen
Egy másik Iljin, Viktor Nyikolajevics, volt GB altábornagy. „Te ki vagy?” – kérdezte Szerov tábornok Tyimofejev-Resszovszkijt, a világhírű biológust Berlinben. „Hát te ki vagy?” – vágott vissza talpraesetten T.-Resszovszkij veleszületett kozákos rámenőségével. „Ön tudós?” – javította ki magát Szerov. 90 Mondta Sitov, leningrádi nyomozó G. G...v-nak. 91 Vasziljevvel történt, Ivanov-Razumnyik könyve szerint. 92 Esfir R., 1947.
88 89

[143]

figurákkal? Aztán még milyenekkel? Csak részletesen! Minden apróság fontos! (magad is élvezed, meg majd a fiúknak is elmeséled!) A kislány irul-pirul, folynak a könnyei, azt mondja, ez nem tartozik a tárgyhoz – „de még mennyire hozzátartozik! Beszélj! S lám, mekkora a te hatalmad! A lány mindent apróra elmesél; ha kívánod, le is rajzolja; ha kívánod, testén is megmutatja, nem tehet mást, hisz a te kezedben van az ő szigorítottja és börtönbüntetése. Ha pedig gyorsírót igényelsz a kihallgatás lejegyzéséhez és történetesen egy csinos lányt küldenek,93 nyúlj be csak a keblébe a kihallgatandó kölyök szemeláttára,94 hisz az nem ember, s így feszélyezned sem kell magadat előtte. – De ki előtt kellene feszélyezned magad egyáltalán? Ha egyszer szereted a fehérnépet (s ki ne szeretné őket?) – hülye volnál, ha nem használnád ki helyzetedet. Némelyek amúgy is vonzódnak hozzád, mert erős vagy, a többiek pedig félelemből engednek. Megláttál valahol egy leányt, szemet vetettél rá – a tied lesz, nincs hova fusson előled. Ha kinézted magadnak valakinek a feleségét, akárkiét a tied! Hisz gyerekjáték a férjet eltakarítani az útból.95 Nem, azt személyesen kell átélni, mit jelent kékszalagosnak lenni! Bármely tárgy, amit megpillantasz, a tied! Bármely lakás, amit kinéztél magadnak, a tied! Bármelyik
Pochilko nyomozó a kemerovoi GB-nél. Misa B. iskolásfiú. 95 Régóta tartogatok egy elbeszélés-témát: „A megrontott feleség”. De úgy látszik, már nem szánom rá magam a megírására, azért hát tessék itt következik: A koreai háború előtt egy távol-keleti repülős osztag egyik alezredese kiküldetésből visszatérve megtudta, hogy a felesége a kórházban van. Történetesen az orvosok nem titkolták el, hogy az asszony nemi részei patologikus visszaélés következtében sérültek meg. Az alezredes egyenesem a feleségéhez rohant és kiszedte belőle, hogy csapategységük különítményese, egy főhadnagy volt a tettes (aki iránt különben, úgy látszik, az asszony sem volt közömbös). Az alezredes tombolva rontott be a GB tiszt dolgozószobájába, pisztolyt rántott és fenyegette, hogy megöli. A főhadnagy azonban hamarosan térdre kényszerítette őt, úgy hogy megverten és nyomorultan távozott: azzal fenyegette meg hogy a legszörnyűbb lágerban rohasztja el, ahol könyörögni fog a megváltó halálért. Ráparancsolt, hogy vegye magához az asszonyt úgy ahogy van (valami jóvátehetetlenül megsérült benne), éljen vele, ne merjen tőle elválni s ne merjen panaszt se emelni – csak ezen az áron maradhat szabad! S az alezredes mindenbe belement. (Ezt az illető GB tiszt sofőrje mesélte nekem.) Ehhez hasonló eset bizonyára elég sok volt, hiszen éppen ezen a téren a legnagyobb a kísértés, hogy visszaéljenek a hatalmukkal. Egy „gebista” (GB) 1944-ben arra kényszerítette egy tábornok lányát, hogy menjen hozzá feleségül, megfenyegetve, hogy különben börtönbe juttatja az apját. A lánynak volt már vőlegénye, de apját féltve hozzá ment a gebistához. Rövid ideig tartó házaséletéről naplót vezetett, ezt átadta a férfinak, aki szeretett, aztán végzett magával.
93 94

[144]

nő – a tied! S bárki legyen ellenséged: félre az útból! Lábad alatt a föld: a tied! Fölötted az ég: az is a tied: kék!!! Másik nagy szenvedélyük a szerzés, ez is mindnyájuk közös szenvedélye. Már hogyisne használnának ki ekkora hatalmat, az ellenérzésnek ekkora hiányát a meggazdagodásra? Hisz akkor szenteknek kellene lenniük! Ha módunk volna megtudni az egyes letartóztatások rejtett indítékait, csodálkozva vennénk észre, hogy bár az elfogatásokat általános törvényszerűségek szabályozzák, a személy kiválasztása, tehát hogy kit fogjanak el, az egyén sorsa az esetek háromnegyed részében emberi kapzsiság és bosszúvágy függvénye s ezek közül is ötven százalék a helyi NKVD harácsoló számításainak eredménye (vagy az ügyészé, mert az sem kivétel e tekintetben). Hogy kezdődött például V. G. Vlaszov tizenkilenc évig tartó vándorlása a Szigetcsoporton? Akkor kezdődött, amikor a járási Fogyasztási Szövetkezet vezetőjeként ruha-anyag kiárusítást rendezett (olyan árút manapság még csak a kezébe se venne senki) a pártaktívák számára (hogy nem a nép számára, azon senki sem ütközött meg) Az ügyész felesége azonban nem tudott venni, mert éppen nem volt jelen, maga Ruszov ügyész pedig restellt odamenni a pulthoz, Vlaszovnak meg nem jutott eszébe azt mondani, hogy „majd félreteszek az ön számára” (s jelleméből ítélve nem is mondott volna soha ilyent) De volt más eset is: Ruszov ügyész egy zártkörű párt-étterembe vitte barátját (a 30-as években ilyen éttermek is voltak), aki alacsonyabb beosztása miatt oda nem léphetett be. Az étterem vezetője vonakodott kiadatni neki az ebédet. Az ügyész Vlaszovtól követelte a vezető megbüntetését, de az nem bűntette meg. Vlaszov ennek tetejébe, még a járási NKVD-t is megsértette, méghozzá elég súlyosan. Hozzá is csapták a „jobboldali ellenzékhez”. A kékszalagosok motívumai és cselekedetei sokszor oly kicsinyesek, hogy az már bámulatos, Szencsenko GB tiszt elzabrálta egy letartóztatott csapattiszt térképtokját s tábori táskáját, s a fogoly szemeláttára használta ezeket. Egy másik letartóztatottnak külföldi kesztyűit tulajdonította el s evégből még a jegyzőkönyvet is meghamisította. (Az előnyomuláskor különösen az bosszantotta őket, hogy nem elsőnek jutottak hozná a hadizsákmányhoz.) – A 48-as Hadsereg kémelhárítótisztje, aki engem letartóztatott, beleszeretett a szivartárcámba, – de nem is szivartárca volt az, hanem valami német szolgálati doboz, de olyan gusztusos piros színe volt. S
[145]

ezért a kacatért valóságos katonai manővert hajtott végre: először nem vette fel a jegyzőkönyvbe („ezt megtarthatja magának”), aztán újra megmotoztatott, jól tudva, hogy semmi más nincs a zsebemben: „Hát ez meg mi? Elvenni tőle!”, – s nehogy tiltakozni találjak: „Szigorítottba vele! (Melyik cári zsaru mert volna így bánni egy honvéddel?) – Minden vallatónak kiutallak egy bizonyos mennyiségű cigarettát, hogy a beismerésre hajlamosakat s a spicliket legyen mivel bátorítani. Voltak olyanok, akik ezt a cigarettát mind eltették maguknak. Svindlizni szoktak a vallatással eltöltött órákkal is, főleg az éjszakai órákkal, amelyekért felemelt díjat kapnak: magunk láttuk, hegy többet írtak az éjjeli jegyzőkönyv „ettől-eddig” rovatába. Fjodorov nyomozó (Reseti állomás, 235-ös box), mikor házkutatást tartott a még le sem tartóztatott Korzuhin lakásában, elcsent egy karórát. – Nyikolaj Fjodorovics Kruzskov nyomozó Leningrád körülzárása idején így szólt, Jelizaveta Viktorovna Sztrahovicshoz, vizsgálati foglyának K. I. Sztrahovicsnak a feleségéhez: „Egy paplanra lenne szükségem. Hozzon egyet!” Az asszony így felelt: „Az a szoba, amelyben a meleg holmit tartom, le van pecsételve.” Akkor a nyomozó elment hozzá és anélkül, hogy feltörte volna a GB pecsétjét, leszerelte az egész ajtózárat („így dolgozik az NKGB!” – mondta vidáman) s nekiállt a meleg holmi kihordásának, kijövet még néhány kristálytárgyat dugva a zsebébe. A maga részéről Je. V. is hozott ki egyet s mást a saját holmijából. „Most már eleget összeszedett!” – intette le a nyomozó, de maga csak folytatta a zabrálást.96 Az ilyen eseteknek se szeri se száma, ezer Fehér-könyvet is ki lehetne adni (1918-tól kezdve), csak tervszerűen ki kellene kérdezni a volt letartóztatottakat és azok hozzátartozóit. Lehet, hogy vannak s voltak is olyan kékszalagosok, akik sohasem loptak, semmit sem tulajdonítottak el, de a magam részéről ilyen kéksapkást el sem tudok képzelni. Nem látom be ugyanis, hogy olyan világnézettel, amilyen nekik van, mi tarthatná őket vissza, ha valamit megkívántak? Még a 30-as évek elején, amikor mi rohamgárdista egyenruhában jártunk és az első ötéves tervet építettük, ők nyugati s arisztokrata módra szalonokban töltötték estéiket, például Konkordia Iosse lakásában, hölgyeik már külföldi divatkreációkban flancoltak – miből tellett nekik? Aztán milyen nevűek vannak közöttük! Mintha csak a nevük alapján vennék fel őket! Például a kamerovoi területi GB-nél az
96

1954-ben ez az energikus és engesztelhetetlen asszony (a férje mindent megbocsátott, még a halálos ítéletet is, azt mondta: hagyjuk!) mint tanú lépett fel Kruzskov ellen ennek perében. Mivel Kruzskovnak nem ez volt az egyetlen esete s viselt dolgai mar a Szervek érdekeit is veszélyeztették, 25 évet adtak neki. Vajon meddig ült?... [146]

50-es évek elején ilyen nevűek voltak: Trutnyev („dörgő”) ügyész; a vizsgálati osztály parancsnoka: Skurkin („nyúzó”) őrnagy; helyettese: Balangyin („zupás”) alezredes; beosztott kivizsgáló: Szkorohvatov (fogdmeg-gyorsan”). Az ember ki sem tudna gondolni ilyeneket. S mindez egyszerre egy helyen! Volkopjalovról („farkasbőrös”) és Grabiscsenkóról („harácsoló”) már szóltam. Vajon semmi jelentőségük sincs a neveknek, akkor sem, ha ilyen töményen adagolva fordulnak elő? Rossz a foglyok memóriája! I. Kornyejev elfelejtette annak a GB ezredesnek a nevét, – Konkordia Iosse barátjáét (az asszony közös ismerősük volt, mint kiderült), – akivel együtt ült a vlagyimiri elkülönítőben. 1945 elején, a „hadizsákmányolás” aranykorában, a Szerveknek ahhoz az osztályához kérte magát, amely (Abakumov magas vezetése alatt) ezt a rablott holmit ellenőrizte, vagyis igyekezett minél többet megkaparintani belőle – nem az államnak, hanem magának (s ebben szép sikereket ért el). Hősünk vagonszám takarította be a termést, jó néhány nyaralót épített (egyet Klinben). A háború után úgy lendületbe jött, hogy mikor befutott a vonatja a novoszibirszki pályaudvarra, mindenkit kiszóratott a restiből, aki csak ott ült, magának és ivócimboráinak pedig lányokat és asszonyokat hajtatott be s kényszerítene őket, hogy meztelen táncoljanak az asztalokon. De még ezt is elnézték volna neki, ha meg nem sértett volna egy másik szigorúbb törvényt, akárcsak Kruzskov: övéi ellen vétett. Kruzskov becsapta a Szerveket, de ez még rosszabbat tett: fogadott valakivel, hogy elcsábítja, nem ám akárki feleségét, hanem saját bájtársaiét az Állambiztonságnál. Ezt már nem bocsátották meg: becsukták az elkülönítőbe az 58as cikkely alapján. A börtönben háborgott, hogy őt le merték ültetni s nem volt kétsége afelől, hogy még meggondolják! (Lehet, hogy meg is gondolták.) Ez a balsors, hogy maguk jutnak börtönbe, nem is olyan ritka a kékszalagosok világában; nincs is ez ellen igazi, biztos védelem, de valami okból nem nagyon tanulnak a múltban kapott leckékből. Persze, ez alighanem megint csak a magasabb értelem hiányára mutat, az alacsony észjárás pedig így beszél belőlük: ritkán fordul elő; ritka akit elér; én majd csak megúszom, a mieink csak nem hagynak cserben. A „mieink” valóban mindent megtesznek, hogy segítsenek a bajban; néma megegyezés van közöttük: övéiknek, ha mást nem, kiváltságokat biztosítanak a fogságban (pl. I. Ja. Vorobjov ezredesnek a marfinoi spec.-börtönben, aztán annak a bizonyos V. N. Iljinnek, aki nyolc évet ült a Lubjankában). Azoknak, akik valami egyéni ballépés következtében buktak le s külön cellában
[147]

ülnek, rendesen nincs rossz dolguk, hála a kasztbeliek gondoskodásának, ami utólag igazolja mennyire jogosan hitték mindennapi szolgálatuk idején, hogy őket nem lehet megbüntetni. Tudunk azonban néhány olyan esetről is, amikor politikai tisztek közönséges lágerban voltak kénytelenek leülni büntetésüket, ahol ráadásul volt foglyaikkal is találkoztak. Az ilyenre aztán rájárt a rúd (például egy Munsin nevű GB tiszt oly gyűlölettel volt eltelve az 58-asok iránt, hogy a lágerban a bűnözőknél keresett támogatást, ezek aztán a priccs alá kergették). Mindamellett nem áll módunkban részletesebben tájékozódni az ilyen esetekről, ezért bővebb előadásukról is le kell mondanunk. Csak azoknak a gebistáknak forog kockán egész létük, akik beleesnek egy hullámba (Nekik is megvannak a maguk „hullámai”?). A hullám természeti csapás, amely még a Szerveknél is erősebb; olyankor aztán senki sem segít rajtad, nehogy őt magát is lehúzza ugyanaz az örvény. Ha jók az információid s csekista öntudatod kifinomult, akkor még az utolsó percben félreugorhatsz a lavina elől s bebizonyíthatod, hogy neked ahhoz semmi közöd. Például Szajenko kapitány (nem az asztalosból lett csekista, aki 1918-19ben arról volt ismeretes, hogy lelődözte, szablyával lyuggatta, égette az embereket, sípcsontot tört, súlyzókkal fejeket lapított97 – de talán rokona?) azt a hibát követte el, hogy szerelmi házasságot kötött Kohanszkajával, aki a kelet-kínai vasutaknál (KVZsD) volt szolgálatban. Egyszer csak, még a hullám megindulása előtt, tudomására jutott, hogy a KVZsD-seket le fogják tartóztatni. Ez időben éppen az arhangelszki GPU parancsnoka volt. Mit tett? Nem vesztegetett egy percet sem, hanem LETARTÓZTATTA kedves nejét s még csak nem is mint kelet-kínai vasutast, hanem „ügyet” koholt neki. S nem csak hogy ép bőrrel megúszta, de még feljebb is hágott: a tomszki NKVD parancsnoka lett.98 A hullámok keletkezése a Szervek megújulásának valami titokzatos törvényét követte; ezekre az időről-időre ismétlődő kevesek feláldozására azért volt szükség, hogy a maradék a megtisztultság fényében tündököljön. A Szerveknek gyorsabban ki kellett cserélődtek, mint ahogy normális viszonyok közt az emberöltők felnőnek és elöregednek; némely gebista évjáratnak ugyanazzal az elszántsággal kellett bárd alá hajtani a fejét,
97 98

Roman Gul: „Dzerzsinszkij”. Ez is novellatéma, mennyi van itt! – Talán kedvet kap hozzá valaki. [148]

amellyel a tokhal zúzza halálra magát a folyó kövein, hogy helyet adjon az új ivadéknak. Magasabb rendű elme számára világos ez a törvény, a kékek azonban sehogy sem akartak belenyugodni s mindig készületlenül érte őket a csapás. De ha eljött a csillagokban megírt óra, még a Szervek krémje is: királyok, ászok és miniszterek is a maguk ácsolta guillotine alá hajtották fejüket. Az első rajt Jagoda rántotta magával. Bizonyára sokan beleestek ebbe a rajba ama híres nevek közül, amelyekben még lesz alkalmunk gyönyörködni a Fehértenger-csatornával kapcsolatban; ezeket a neveket azóta kitörölték a költök himnuszaiból. A második eresztést nemsokára ezután a kérészéletű Jezsov húzta maga után. Egyik-másik a 37-es év legjobb csatárai közül is belefúlt ebbe az árba (de nem kell túlozni, távolról sem minden kiváló bajnok!). Magát Jezsovot verték a vallatásnál, szánalmas látványt nyújtott. Ebben a nagy ritkításban GULag is árva lett. Jezsovval egy időben leültették például a GULag pénzügyi igazgatóját, az egészségügyi osztály vezetőjét, az őrszolgálat főparancsnokát (VOCHR),99 sőt még magát a GULag csekistaoperatív osztályának parancsnokát is, aki az összes lágerbiztonsági atyamesterek fő atyamestere. A Következő rajt Berija húzta maga után. Abakumov, az önhitt kolosszus korábban bukott le, egyedül. A Szervek története (ha a levéltárak nem égnek le) majd elmondja egyszer ezt az eseményt apró részleteiben, pontos számok és fényes nevek kíséretében. Én ez alkalommal Rjumin és Abakumov történtéről mondanék el egy keveset, ami véletlenül tudomásomra jutott. (Azt, amit már más helyen elmondtam róluk, itt nem fogom megismételni.)100 1952 végén Rjumin, aki Abakumov teremtménye és bizalmasa volt, azzal a szenzációs hírrel lépett be Abakumovhoz, hogy Etinger orvosprofesszor bevallotta: szándékosan rosszul kezelte Zsdanovot és Scserbakovot, meg akarta ölni őket. Abakumov hitetlenkedett, nagyon is jól ismerte saját konyháját s az volt a véleménye, hogy Rjumin elvetette a sulykot. (Pedig Rjumin jobban sejtette, mi Sztálin szándéka.) Ellenőrzés végett még aznap este keresztkérdések tüzébe fogták Etingert, de a kihallgatásból más-más következtetéseket vontak le: Abakumov azt, hogy „orvos-összeesküvés” nincs, Rjumin azt, hogy van.
99 100

Katonásított őrszolgálat, azelőtt – a Köztársaság belső őrszolgálata. „Az első kör”-ben. [149]

Reggel újból felül akarták vizsgálni a dolgot, de az éjszaka intézménye furcsa meglepetéssel szolgált: Etinger az éjjel meghalt! Rjumin még akkor reggel, Abakumovot megkerülve és nem is értesítve, felhívta a Központi Bizottságot és kihallgatást kért Sztálintól. (Véleményem szerint nem ez volt Rjumin döntő lépése. Mikor előző este különvéleményt jelentett be Abakumovval szemben s éjjel talán éppen ő ölte meg Etingert: ez volt a döntő lépés, mellyel fejét is kockára tette. De ki ismeri ki magát ezekben az „udvari” titkokban? – Az is lehet, hogy Sztálinnal már ennek előtte érintkezésbe lépett.) Sztálin fogadta Rjumint, szabad folyást engedett az „orvos-ügy”-nek, Abakumovot pedig letartóztatta. A továbbiakban Rjumin irányította az orvos-pert, szinte teljesen a maga szakállára; szembekerülve még Berijával is! (Minden jel arra mutat, hogy Sztálin halála előtt Berija fenyegetett helyzetben volt, s úgy lehet Sztálin eltávolításában is benne van a keze. Az új kormány egyik első lépése az orvos-per leállítása volt. Akkor tartóztatták le Rjumint, még Berija virágzása idején, de Abakumovot nem bocsátották szabadon. A Lubjankában is új rendet vezettek be, s fönnállása óta most lépte át első ízben a börtön küszöbét egy ügyész (D. T. Tyerehov). Rjumin izgatott és előzékeny volt: „Nem vagyok bűnös, ok nélkül tartanak fogva!” – s kihallgatást kért. Szokása szerint cukorkát szopogatott s Tyerehov figyelmeztetésére – „Bocsánat!” – a tenyerébe köpte. Abakumov, mint már említettük, hahotára fakadt: „Micsoda hülyeség ez?” Tyerehov felmutatta meghatalmazását az MGB házi börtönének ellenőrzésére. Abakumov csak legyintett: „Ilyent ötszázat is lehet csinálni!” Őt mint „hazafit és hivatalnokot” elsősorban nem az keserítette el, hogy lecsukták, hanem hogy a Szerveket kezdték kordába szorítani, pedig azokat nem szabad alárendelni semminek a világon! Rjumint 1953 júliusában ítélték el s lőtték agyon (Moszkvában). Abakumov továbbra is a börtönben maradt. A kihallgatáson így beszélt Tyerehovnak: „Túl szépek a szemeid,101 sajnállak majd agyonlőni! Kopj le az ügyemről, kopj le, nagyon szépen kérlek”. Tyerehov egy ízben magához kérette és kezébe adta az újságot, melyben Berija leleplezését közölték. Ez szinte kozmikus méretű szenzáció volt akkor. Abakumov elolvasta, de szemöldöke sem rándult meg, továbblapozott és a sportrovatot kezdte tanulmányozni. Egy más alkalommal, mikor egy nagyfejű
101

Ez így is volt. Egyáltalán D. Tyerechovot rendkívüli akaraterő. És bátorság jellemezte (kellettek is ilyen tulajdonságok a sztálinista fejesek elítéléséhez azokban a zavaros időkben!), amellett eleven észjárás. Ha Hruscsov reformjai következetesebbek lettek volna, Tyerechov kitüntethette volna magát azok végrehajtásában. Így maradnak félben nálunk a történelemformálás tényezői. [150]

gebista, nemrég még Abakumov alárendeltje is jelen volt a kihallgatáson, Abakumov ezt kérdezte tőle: „Hogy engedhettétek meg, hogy Berija ügyében ne az MGB folytassa le a vizsgálatot, hanem az ügyészség?! – (Még mindig ugyanabban a malomban őrölt!) – Gondolod, hogy engem, az Állambiztonság miniszterét is elitéinek?! – Igen. – Akkor vehetjük a kalapunkat, a Szervek nincsenek többé!” (Mivel csak műveletlen „feldjäger” volt, persze hogy sötéten látta a dolgokat!) Abakumov ott a Lubjankában nem az ítélettől félt, hanem a megmérgezéstől (lám, ebben is méltó fia volt a Szerveknek!) Egyáltalán nem volt hajlandó megenni a börtönkosztot, csak tojást evett, amit maga vásárolt a kantinban. (E téren viszont hiányosak voltak technikai ismeretei és fantáziája, mert azt hitte, hogy a tojást nem lehet megmérgezni.) Bár a lubjankai könyvtár rendkívül gazdag, ő semmi mást nem kölcsönzött ki, csak Sztálin műveit (aki őt letartóztatta!...) Persze ezt inkább tüntetésből tette s számításból: lehetetlen, hogy végül is ne Sztálin hívei kerekedjenek fölül! Két éven át tartották fogságban. Miért nem eresztették ki? Nem naiv ez a kérdés. Ha az emberiség ellen elkövetett bűneit vesszük figyelembe, nyakig áll a vérben, de nem csak ő. S a többiek mind büntetlenek maradtak. A titok megfejtése ez: azt beszélik, hogy annak idején ő verte agyon személyesen Ljuba Szedihet, Hruscsov menyét, a Sztálin-éra alatt büntető osztagnál elpusztult idősebb fiának a feleségét. Ezért, bár Sztálin csukatta le, Hruscsov alatt ítélték el s lőtték agyon Leningrádban 1954 december 18-án.102 Aggodalmai azonban feleslegesek voltak: a Szervek ettől még nem pusztultak el.  De a népi bölcsesség tanácsa szerint: aki a farkasra beszél, farkasul is beszéljen. Honnan támadt ez a farkas nemzetség, hogy jelent meg egyszerre népünk soraiban? Nem bennünk vannak-e a gyökerei? Nem a mi vérünkből származott-e? Bizony, a mienkből! Ne siessünk tehát az igazak hófehér köpenyébe burkolózni, inkább kérdezze meg ki-ki önmagától: ha másképp fordul az életem, lett volna-e ilyen hóhér belőlem is? Szörnyű kérdés ez, ha az ember becsületesen akar rá válaszolni.
102

Említsünk még egyet nagyúri bogarai közül: testőrsége parancsnokával Kuznyecovval civilbe szokott öltözni, sétára indult Moszkvában s csak úgy ötletszerűen alamizsnát osztogatott a csekának kiutalt keretből. Nem a régi Oroszországot idézi fel ez: adakozik, hogy könnyítsen a lelkén? [151]

Visszagondolok harmadéves egyetemista koromra, 1938-ra. A Komszomol járási bizottságára idéznek bennünket, ifjúkommunista fiúkat, egyszer, aztán még egyszer s beleegyezésünket jóformán ki sem kérve kezünkbe nyomnak egy űrlapot, hogy töltsük ki; elég már nektek – mondják – az a sok matematika, fizika, kémia – a Hazának arra van szüksége, hogy NKVD iskolára menjetek! (Mindig így van ez, hogy nem akárkinek: a Hazának van ránk szüksége, s a Haza nevében mindig valami nagyokos funkcionárius beszél.) Egy évvel korábban ugyanaz a járási bizottság repülőiskolára toborzott bennünket. Akkor is nemet mondtunk (sajnáljuk abbahagyni az egyetemet), de nem oly határozottan, mint most. No persze – vélekedhetne valaki most, negyedszázaddal később – láttátok, mint dühöng körülöttetek a letartóztatási hullám, hallottátok, mint kínozzák az embereket a börtönben, tudtátok, milyen szennybe akarnak belerántani benneteket. Nem!! Hiszen a rabkocsik csak éjjel jártak, mi pedig azok a bizonyos nappaliak voltunk, a zászlólengetők! Honnan tudtunk volna a letartóztatásokról s miért gondoltunk volna rájuk? Hogy leváltották az összes területi pártvezéreket? – ez aztán tökéletesen mindegy volt nekünk. Két-három professzort lecsuktak – mi azonban nem azokkal jártunk táncolni, még könnyebb is lesz attól majd a vizsgán. Mi húszévesek, egyidősek voltunk az Októberi forradalommal, menetoszlopban vonultunk a ragyogó jövő felé, mely a forradalom ikertestvéreire vár. Nem könnyig körülírni azt a lelki, észokokkal meg nem magyarázható valamit, ami visszatartott bennünket az NKVD iskolától. Azokra az előadásokra, melyeket a történelmi materializmusról hallottunk, ez semmiképpen sem vezethető vissza, hiszen azokban világosan le volt fektetve, hogy a belső ellenséggel folytatott harc öldöklő háború, becsület és dicsőség dolga. Még gyakorlati érdekeinkkel is ellenkezett a visszautasítás: abban az időben egy vidéki egyetem nem ígérhetett mást nekünk, csak egy falust iskolát valami eldugott helyen, sovány fizetéssel. Az NKVD iskolák ezzel szemben bő ellátást és két-háromszoros, fizetést tudtak nyújtani. Amit éreztünk, nem lehetett szavakkal kifejezni (s ha lehetett volna, sem lett volna tanácsos egymással beszélni róla: veszélyes lett volna). Az ellenállás nem a fejünkből, hanem valahonnan a szívünk tájáról tört fel. Van úgy, hogy mindenki mindenfelől azt kiáltja: tedd meg! még – saját fejed is azt, hogy tedd meg! – szíved azonban elhárítja: nem akarom, UNDORÍT! Tegyetek, ahogy gondoljátok, de nélkülem, én nem kérek belőle!
[152]

Nagyon távoli örökség ez, talán még Lermontov korából. A régi orosz valóságnak azokból az évtizedeiből, amikor nyíltan és hangosan vallották, hogy rendes ember számára nincs rosszabb s alantasabb szolgálat a zsaruénál. De nem: még mélyebbek ennek a gyökerei. S még minket is, anélkül, hogy tudtunk volna róla, az ősapák aranyának felváltásából ránk maradt aprópénz váltott ki, egy olyan korból való tőke, amikor az erkölcsöt még nem tartották viszonylagosnak s amikor még egyszerűen a szív tett különbséget jó és rossz között. Egyesek közülünk mégiscsak kötélnek álltak akkor. Azt hiszem, ha jó erősen rákapcsoltak volna, be tudtak volna törni valamennyiünket. S most megpróbálom elképzelni, mi lett volna belőlem, ha a háború kitörésekor kék parolim lett volna rombuszokkal? Persze, most azzal hízeleghetek magamnak, hogy heves szívem nem bírta volna, hogy fellázadtam volna s becsaptam volna magam után az ajtót. De a börtönpriccsen heverve valamiféle szemlét kezdtem tartani volt tiszti pályámon – s elfogott a rémület. Nem közvetlenül az integrálokra vesztegetett diákévek után jutottam a tisztikarba, hanem előbb fél évet töltöttem lélekölő katonai szolgálatban s eléggé kitapasztaltam a saját bőrömön, mit jelent hasat behúzva állandó készenlétben állni s engedelmeskedni olyanoknak, akik talán nem is méltók szolgálatodra. Ezután még egy fél éven át gyötörtek az iskolán. S elég volt-e mindez, hogy örökre megutáltassa velem a katonaéletet, hogy mindig eszembe jusson, hogyan fázott az irhám, mennyit nyúztak ott engem? Dehogy! Vigaszul két csillagot tűztek a vállamra, majd egy harmadikat, negyediket – s mindent elfelejtettem!... De diákos szabadságszeretetemet csak megőriztem? Ugyan! Ilyesmi aztán igazán nem volt nálunk! Csak „sorakozószeretet” volt s „menetelésszeretet”. Jól emlékszem, hogy épp a tiszti iskolán tudatosodott bennem a LEEGYSZERŰSÖDÉS öröme: katona vagy, nem kell gondolkodnod. Öröm elmerülni abba az életformába, melyet mindenki él, ahogy katonáéknál élni szokás. Öröm elfelejteni holmi lelki finomságokat, melyeket gyermekkorod óta ápoltak benned. Az iskolán mindig éhesek voltunk, csak azt lestük, hol pottyan le egy kis ráadás, féltékenyen figyeltük egymást, ki ügyesebb. Leginkább attól féltünk, hogy nem felelünk majd meg s nem kapunk csillagokat (a meg nem felelteket Sztálingrád alá küldték). Úgy idomítottak bennünket, mint a fiatal ragadozókat,
[153]

csak hogy még jobban bőszüljünk, hogy majd egyszer kedvünk támadjon kitölteni valakin a mérgünket. Nem tudtuk kialudni magunkat, takarodó után is kirendelhették az embert, hogy magában gyakorolja az alaki kiképzést (egy őrmester vezényszavaira) – ez volt a büntetés. Vagy felverték éjjel az egész szakaszt s felállították egy kitisztítatlan csizma körül: ez a csirkefogó most azonnal nekiáll kipucolni, maguk pedig itt fognak állni, míg olyan nem lesz, mint a tükör! S míg így szívrepesve vártunk az áhított rombuszokra, tisztekhez illő tigrisjárást és acélosan kemény vezényszót sikerült elsajátítanunk. No, de végre! Helyükön voltak a csillagok! S mikor úgy egy hónap múlva ütegemet állítottam össze a front mögött, már én is meneteltettem takarodó után egy Berbenyov nevű trehány kiskatonát, Metlin őrmester vezényszavaira (mert az meg engedetlen volt velem szemben). (Elfeledtem ám én ezt, igazán elfeledtem annyi év után! Csak most, e papír fölött jutott az eszembe...) Történetesen inspekciót kaptam s az öreg ezredes odahívott magához s megdorgált. Én pedig így védekeztem (s ehhez igazán egyetemi végzettség kellett!): minket így tanítottak. az iskolán. Értsd: miféle általános emberi szempontok jöhetnének még számításba, ha egyszer katonáéknál vagyunk? (Hát még ha a Szerveknél!...) Úgy nő rá a szívre a büszkeség, mint disznóra a szalonna. Csak úgy odavetettem alárendeltjeimnek egy-egy ellentmondást nem tűrő parancsot s meg voltam győződve arról, hogy parancsaim a lehető legjobbak. Még a fronton is, ahol a halál, látszatra, egyenlővé tett mindnyájunkat, hatalmam hamarosan elhitette velem, hogy magasabb rendű ember vagyok. Ültömben hallgattam ki azokat, akik vigyázzban álltak előttem. Félbeszakítottam, rendelkeztem. Apákat, sőt nagyapákat tegeztem (ők persze magáztak engem). Gránátesőben kiküldtem őket megjavítani egy szétszakadt vezetéket, nehogy a felsőbbség nekem tegyen szemrehányást (így esett el Andrejasin). Tiszti vajat és kekszet ettem s nem gondoltam el, miért utalják ki nekem s a katonáknak miért nem? No és persze „csicskásom” is volt (finoman „ordonánc”), akinek ilyen meg olyan felmentéseket adtam, így buzdítva őt személyem körüli szolgálatokra, például hogy főzzön rám, teljesen mellőzve a katonakosztot. (A lubjankai vizsgálóknak bezzeg nincs tisztiszolgájuk, ezt nem lehet rájuk fogni.) Parancsomra görnyedeztek a katonák, mikor minden új állomáshelyen külön földbunkert iratlom velük s jó vastag
[154]

gömbfákat cipeltettem oda, csakhogy kényelmem s biztonságom legyen. De még, no tessék, még fogda is volt mindig az én ütegemnél, no és mi más lehetett volna ott az erdőben, mint egy gödör, igaz, sokkal jobb; mint a gorohoveci hadosztályé, mert fedett volt s a fogolynak is kijárt a rendes katonai adag; ott ült Vjuskov, mert elvesztette a lovát s Popkov, mert hanyagul bánt a fegyverévei. Aztán arra is emlékszem, hogy egy térképtokot varrtak nekem német bőrből (no, nem emberbőrből, csak autóülésből), de szíj nem volt hozzá. Bosszankodtam. Egyszer aztán valami partizán népbiztoson (a helyi járási pártbizottságtól) láttunk egy tippen arravaló szíjat – s elvettük tőle azon a címen, hogy mi vagyunk a hadsereg s így „rangidősek”! (Ugye eszetekbe jut Szencsenko politikai tiszt?) Végül az én piros szivartárcám is hogy a szívemhez nőtt! Azért is tartottam meg a fejemben, hogy vették el... Lám, mit tesz az emberrel a rang! hová tűnnek az intelmek, melyeket nagyanyó kötött a lelkedre az ikon előtt! S mivé lesznek a kis úttörő álmai a jövendő szent Egyenlőségről!... S mikor brigádparancsnoki körletben a szmers-legények letépték rólam azokat az átkozott váll-lapokat, elvették derékszíjamat s taszigáltak kifelé, hogy autójukba üljek, még akkor is, bár egész életem fel volt dúlva, olyan nagyon tudott bántani, hogy ebben a szánalmas pillanatomban kell átmennem a távbeszélők szobáján – ők ugyanis közkatonák s nem illik, hogy így lássanak! A letartóztatást követő napon megkezdődött vezeklő vándorlásom: az új „fogást” fegyveres kísérettel a fronti kémelhárítóhoz küldték át a hadseregi kémelhárítótól. Osterodétől Brodnyicáig gyalog hajtottak bennünket. Mikor kihoztak a szigorítottból sorakozóra, már heten álltak ott letartóztatottak, három és fél pár, háttal felém. Hatan elnyűtt, sok vihart látott orosz katonaköpenyben voltak, hátukon kimoshatatlan fehér festékkel hatalmas „SU”-jelzés: Soviet Union. Már ismertem ezt a jelet, nem egyszer találkoztam vele orosz hadifoglyaink hátán, akik szomorúan s bűntudatosan bandukoltak a felszabadító hadsereg felé. Felszabadították őket, de ebből a felszabadítókból nekik semmi örömük sem volt, mert honfitársaik zordabb pillantásokkal méregették őket, mint a németek s otthon, valahol a front mögött, bizony csak börtön várt rájuk. A hetedik letartóztatott egy német civil volt, talpig feketében, öltönye, felöltője, kalapja fekete. Jó ötvenes lehetett, magas, ápolt, fehér arcszíne úri kosztról árulkodott…
[155]

Engem a negyedik párba tettek s a tatár őrmester, a konvoj parancsnoka intett, hogy fogjam meg a bőröndömet, mely ott állt mellettünk lepecsételten. Ebben a bőröndben volt a tiszti felszerelésem s mindenféle iromány, melyet elvettek tőlem s melynek alapján el fognak ítélni. Ohó, még mit nem! Hogy a bőröndöt? Csak nem azt akarja ez az őrmester, hogy tiszt létemre magam cipeljem a bőröndömet? Még a Belügy új rendelete is tiltja „súlyos tárgy” kézben cipelését. Ez a hat közember pedig itt üres kézzel masírozzon mellettem! plusz „a legyőzött nemzet” képviselője! Az őrmesternek azonban nem fejtettein ki mindezt ilyen bonyolultan, csak ennyit mondtam: Tiszt vagyok. Vigye a német! Egyik fogoly sem fordult meg szavaimra, de tilos is volt hátrafordulni. Csak párbeli szomszédom, ugyancsak SU nézett rám csodálkozva (mikor ők kiestek hadseregünkből, ilyesmi még nem fordult elő). De a kémelhárító őrmester nem csodálkozott. Bár az ő szemében én nem voltam tiszt, ez természetes, de e téren egybevágott a kiképzésünk. Kiszólította a mit sem sejtő németet s vele vitette bőröndöt. Jó, hogy a német nem értette párbeszédünket. Mi többiek hátratettük a kezünket (a hadifoglyoknak még csak egy kis batyujuk sem volt, üres kézzel távoztak hazájukból s üres kézzel is tértek vissza), s megindult a menetoszlop, négy pár egymás mögött. A kísérettel nem szokás beszélgetni, egymás közt beszélgetnünk feltétlenül tilos volt mind menet közben, mind a pihenők alatt, mind az éjjeli szálláshelyeken... Már mint vizsgálati foglyok úgy jártunk-keltünk, mintha láthatatlan kerítés volna köztünk s mintha máris külön-külön fuldokoltunk volna magányos cellánkban. Szeszélyes, koratavaszt napok voltak. Majd ritkás köd ült a tájon, ilyenkor híg sár csicsogott a csizmánk alatt még a kemény betonúton is, bút s unalmat árasztva. Majd meg kiderült az ég s halványsárga, erejében még bizonytalan nap sütött a dombok félig már elolvadt havára s felragyogtatta előttünk a világot, melynek elhagyására készültünk. Majd meg gonosz szél kerekedett, havat tépett a fekete felhőkből, még a hó sem volt fehér, ahogy hidegen arcunkba, hátunkba, lábunk alá csapódott, átáztatva köpenyünket, kapcánkat. Előttem hat emberi hát, mindig ugyanazok a hátak. Volt időm, hogy jól megnézegessem a girbe-gurba, formátlan SU
[156]

betűket s a kifényesedett fekete szövetet a német hátán. Arra is ráértem, hogy átgondoljam múltamat s beleéljem magam a jelenbe. Ez azonban nem akart menni. A bunkó már a fejemre zuhant, de ébredésem még egyre késett. Hat, emberi hát. Ringásukból jóváhagyást nem tudtam kiolvasni. sem rosszallást, sem

A német hamarosan elfáradt. Egyik kezéből a másikba rakosgatta át a bőröndöt, szívéhez nyúlkált, jelekkel mutatta a kíséretnek, hogy nem bírja tovább. S akkor párbeli szomszédja, egy hadifogoly, aki isten tudja, mit ki nem állt a német fogságban, melyből nemrég szabadult (de lehet, hogy irgalmat is tapasztalt ott) – vette át tőle önként a bőröndöt s vitte. Később a többi hadifogoly is sorra átvette, azok is a kíséret külön parancsa nélkül. Majd újra a németen-volt a sor. Csak én nem vittem. S ehhez senkinek sem volt egy szava sem. Egyszer hosszú szekérsorral találkoztunk. A kocsisok kíváncsian nézegettek bennünket, egyesek fel is ugráltak az üres kocsikban s állva bámultak ránk. Hamarosan rájöttem, hogy ezt az érdeklődést, mely aztán rosszindulatba csapott át, én váltottam ki belőlük. Új hosszú, testre szabott köpenyemmel, melyről még nem repegették le a parolit s az éppen akkor előbújó napsugárban olcsó aranyként csillogó gombokat, feltűnően elütöttem a többiektől. Kétség sem fért hozzá, hogy tiszt vagyok, méghozzá eléggé újsütetű s csak nemrég tartóztattak le. Részben talán maga a lefokozásom is kellemesen felvillanyozta őket (mint holmi igazságtétel visszfénye), meg aztán, ami még valószínűbb, nem fért bele politikai szónoklatokkal kiadjusztált fejükbe, hogy még saját századparancsnokaik is ki vannak téve a letartóztatásnak, ezért egyhangúlag arra a következtetésre jutottak, hogy a MÁSIK oldalról jöttem. Horogra kerültél, Vlaszov-kutya! Agyon kell lőni a dögöt!! – kiabáltak a felhevült kocsisok, igazi hátországi haraggal (a hazafiság mindig a hátországban a leglángolóbb), s csak úgy szórták rám a szidalmakat. Holmi nemzetközi gazembernek tűnhettem a szemükben, akit, lám, mégiscsak elfogtak, s most már majd az előnyomulás is gyorsabban halad a fronton, s hamarabb vége lesz a háborúnak. Mit felelhettem volna nekik? Hisz tilos volt csak egy szót is szólnom, nekem pedig egy egész életet kellett volna feltárnom
[157]

előttük! Mi módon adjam tudtukra, hogy nem vagyok diverzáns? Hogy a barátjuk vagyok? Hogy értük vagyok ilyen állapotban? És – mosolyogni kezdtem... Arcom feléjük fordítva rájuk mosolyogtam fegyverrel őrzött fogoly-menetből! De fogaim mutogatása elvetemült gúnyolódásnak tűnt a szemükben, s még jobban megvadulva, elkeseredett dühvel szórták rám a sértéseket s öklüket rázták felém. Azért mosolyogtam, mert büszke voltam, hogy nem lopás, hazaárulás vagy dezertálás miatt tartóztattak le, hanem mert puszta képzelőerőmmel be tudtam hatolni Sztálin gonosz titkaiba. Mosolyogtam, hogy javítani akarok s egyszer talán egy keveset tudok is javítani ezen a mi orosz életünkön. Közben pedig mással vitettem a bőröndömet... S még csak a lelkiismeret sem furdalt emiatt! S ha akkor a szomszédom, akinek beesett arcát már kéthetes puha szakáll nőtte be, szeme pedig csordultig tele volt szenvedéssel és tudással, korholni kezdett volna a legérthetőbb orosz nyelven, hogy sárba rántottam a fogolybecsületet azzal, hogy az őrséghez fordultam segítségért, hogy a többiek fejére hágok s hogy pökhendi vagyok, – egyszerűen nem értettem, volna! Nem értettem volna, MIRŐL beszél. Hiszen én tiszt vagyok! Ha hétnek közülünk meg kellett volna halnia az úton s az őrség meg tudta volna menteni a nyolcadikat, mi gátolt volna, hogy így ne kiáltsak fel: – Őrmester! Engem, mentsenek meg! Hiszen én tiszt vagyok! Mert ilyen a tiszt, még ha nem kék váll-lapot visel is! Ha pedig történetesen kéket? Ha azt nevelték belé, hogy ő még a tisztikarnak is a krémje? Hogy rá több van bízva, mint másokra, hogy ő többet tud másoknál, ezért nyomhatja le a vallatott fejét a két lába közé s gyömöszölheti ilyen helyzetben egy csőbe? Már miért ne gyömöszölné? Azzal tetszelegte magam előtt, hogy önzetlen vagyok s áldozatra kész. Valójában tökéletesen érett voltam a hóhérszerepre. S ha Jezsov uralma alatt az NKVD iskolára jutok, tehet, hogy Berija korára már éppen belenőttem volna szerepembe... Itt akár be is csukhatja ezt a könyvet az az olvasó, aki valami rendkívüli politikai leleplezést vár tőle. Bárcsak olyan jegyszerű volna ez! – hogy adva vannak valahol bizonyos sötét emberek, akik elvetemülten munkálkodnak sötét műveiken, csak el kell őket különíteni a
[158]

többi emberektől s megsemmisíteni. Csak hogy az a vonal, mely a jót a rossztól elválasztja, a szívén halad át minden egyes embernek. S ki az, aki megsemmisítheti szívének egy darabját? Ez a vonal ugyanazon szív életében többször is megváltoztatja a helyét, hol a diadalmaskodó gonosz tolja el, hol a terjeszkedő jónak ad helyet. Ugyanaz az ember valójában nem ugyanaz, ahogy évei szaporodnak s megváltoznak a körülményei. Majd az ördögöt közelíti, majd a szentet. Neve azonban nem változik, s így mindent ugyanazon személynek tulajdonítunk. Ismerd meg testamentuma. magadat! – nekünk szól Szókratész

S íme, döbbenten torpanunk meg a gödör szélén, melybe már éppen le akartuk taszítani kínzóinkat, hiszen csak puszta véletlenen, múlt, hogy nem mi lettünk hóhérok, hanem ők. De ha nekünk szólt volna Maljuta Szkuratov hívása, bizony mi is megálltuk volna a helyünket!... A jótól a rosszig elég egy botlás – tartja a közmondás. De a rossztól is a jóig! Mihelyt ezeknek a törvénytelenségeknek s kínzásoknak emlékét a nyilvánosság előtt kezdték szellőztetni, rögtön mindenfelől, szóban és írásban, magyarázkodni, tiltakozni kezdtek, hogy „voltak OTT (mármint az NKTB-MGB-nél) jó emberek is”. Azokat a „jó embereket” mi jól ismerjük: azok súgták oda bolsevik módon a régi párttagoknak: „tarts ki” – vagy odadugtak nekik egy vajas kenyeret, a többit pedig rúgták, ahol érték. Dehát csakugyan nem voltak ott, a pártnál magasabb szférákban, igazán, emberi értelemben jók? Általában azt kell mondanunk, hogy nem. Az ilyeneket óvakodtak bevenni maguk közé, jól megnézték a felvételnél. Aztán az ilyenek maguk is ki szokták ravaszkodni, hogy leléphessenek.103 Aki pedig tévedésből került oda, az vagy beleilleszkedett a körülmények közé, vagy kilökték, kimarták maguk közül, akkor aztán maga is a kerekek alá juthatott. – No de mégis, nem akadt-e köztük jó ember? Kisinyovban Sipovalnyikovhoz
103

egy fiatal gebista hadnagy elment egy hónappal annak letartóztatása előtt:

Egy leningrádi repülős a háború alatt Rjazanyban volt kórházban s elbocsátása előtt így könyörgött a TBC szűrőorvosnak: „Találjon valamit – nálam! A Szervekhez akarnak besorozni!” A röntgenorvosok tébés beszűrődést fedeztek fel nála s a gebisták rögtön lemondtak róla. [159]

utazzon el, utazzon el, akarta-e megmenteni mikor letartóztatták, amelyben Viktor atya tőle szomorúan.

le akarják tartóztatni! (a maga jószántából a papot, vagy az anyja küldte?). Aztán éppen ő kísérte a fogolyszállítmányt, volt. Miért is nem utazott el? – kérdezte

Vagy egy másik példa. Volt egy Ovszjanyikov nevű szakaszparancsnokom, hadnagy. A fronton nem volt nála jobb barátom. A fél háborút közös edényből ettük végig, tüzelés közben ettünk, két lövés közt, hogy a leves ki ne hűljön. Parasztgyerek volt s oly tisztaszívű s minden előítélettől mentes, hogy sem a tisztiiskola, sem maga a tiszti élet nem tudott rajta rontani semmit. Sok esetben mérsékelt engem is. Tiszti kötelességének elsősorban azt tartotta, hogy megőrizze katonái életét és egészségét. (Sok éltesebb is volt katonái között.) Tőle hallottam először, hogy s mint van ma a faluban, milyenek azok a kolhozok. (Minden bosszúság s ellenérzés nélkül beszélt erről, egyszerűen, ahogy az erdei tó tükrözi a fákat a legkisebb ágacskáig.) Letartóztatásom megrendítette; írt rólam egy katonai jellemzést, olyan jót, amilyent csak lehetett, s elvitte aláírás céljából a hadosztályparancsnokságra. Leszerelése után is kereste még a módját, rokonaimon keresztül, hogy segítsen rajtam (s mindezt 1947-ben, mely nem sokban különbözött 37től!) Különösen miatta féltem kivizsgálásom folyamán, hogy el találják olvasni „Háborús naplómat”: ebben voltak az ő elbeszélései is. – Amikor 1957-ben rehabilitáltak, nagyon szerettem volna megtalálni. Emlékeztem falusi címére. Írtam egyszer, másodszor is, nem kaptam választ. Találtam egy fonalat, hogy a jaroszlavli pedagógiai főiskolán végzett, de onnan ezt a feleletet kaptam „az Állambiztonsági Szerveknél kapott munkát”. – Puff neki! De annál jobban érdekelt a dolog. Írtam a városi címére – válasz nem jött. Elmúlt néhány év, megjelent az Ivan Gyenyiszovics. No, most biztosan jelentkezik! De nem! Újabb három év múlva megkértem egy jaroszlavli levelezőmet, hogy menjen el hozzá és személyesen adja át neki a levelemet. Az meg is tette s visszaírt: „Úgy látszik, nem olvasta ő az Ivan Gyenyiszovicsot sem...” igaz is, mit érdekli az őket, mim lett az elítéltekkel a továbbiakban?... Ezúttal azonban Ovszjanyikov már nem hallgathatott tovább, jelentkezett: „A főiskola után javasoltak a Szervekhez s úgy gondoltam, ott is ugyanúgy elboldogulok. (Mi az, hogy – elboldogulok?) Nem értem el valami sokat új pályámon, vannak dolgok, amik nem tetszettek, de „bot nélkül” dolgozom, s ha nem tévedek, bajtársat sohasem vittem bajba (Lám, itt az igazolás: bajtársiasság!) A jövőn már nem szoktam gondolkodni”.

[160]

Ennyi az egész... S korábbi leveleimet állítólag nem kapta meg. Nem akar találkozni velem. (Ha találkoztunk volna, azt hiszem, valamivel jobban írtam volna meg ezt az egész fejezetet.) A sztálini évek utolsó éveiben már kivizsgálóként működött, tehát azokban az években, amikor nyakra-főre osztogatták a „negyedszázadost”. Micsoda eltolódások mehettek végbe a tudatában? Micsoda napfogyatkozás? De ha arra a régi természetes, önzetlen fiúra gondolok, hihetem-e, hogy minden jóvátehetetlen? Hogy már nem maradt benne egyetlen élő csíra sem? Mikor Goldman kivizsgáló a 206-os cikkelyben előírt hitelesítés végett átadta a nyomozati anyagot Vera Kornyejevának, az asszony ragaszkodott jogához és kezdte pontról-pontra átböngészni a tizenhét tagú „vallásos csoport” ügyét. A kivizsgáló dühbe gurult, de nem tagadhatta meg tőle. Azonban hogy ne üljön a nyakán az asszony, átvezette őt egy nagy hivatalos helyiségbe, ahol egy fél tucat különféle alkalmazott ült, maga pedig elment. Kornyejeva először csak olvasott, de aztán valahogy megindulta beszélgetés, az alkalmazottak részéről talán csak unaloműzésből – Vera azonban valóságos prédikációt tartott nekik. (Ismerni kell őt, remek ember, eleven észjárású, s kitűnő előadó, bár odakint csak lakatosműhelyben, lóistállóban s háztartásban dolgozott.) Lopva hallgatták, néha közbevetettek egy-egy kérdést is. Nagyon is új volt nekik mindaz, amit hallottak. Megtelt az egész szoba, más szobákból is átjöttek. Igaz, hogy nem nyomozók voltak, csak gépírónők, gyorsírók, aktatologatók – de azért csak a Szervek 1946-os állományába tartoztak. Lehetetlen itt rekonstruálnunk Kornyejeva monológját, sok mindent sikerült akkor elmondania. Még a hazaárulásról is: miért nem voltak hazaárulók 1812-ben a Honvédő Háború idején? Pedig akkor feudális rend volt, a dologhoz tartozott volna, hogy legyenek.. Elsősorban azonban a vallásról és a vallásos emberekről beszélt. AZELŐTT – mondta – nálunk mindenkit féktelen szenvedélyek fűtöttek: „rabold el a rablott holmit!” – akkor persze utatokban voltak a vallásos emberek. De most, mikor ÉPÍTENI akartok s jólétben élni ezen a világon, miért üldözitek legjobban polgáraitokat? Hiszen ők a legjobb anyag még a ti szempontotokból is: a hívő embert nem kell ellenőrizni, nem lop, nem húzódozik a munkától. Önző s irigy emberekre akarjátok-e felépíteni az igazságos társadalmat? Akkor össze is dől az egész. Miért köptök a legigazabb emberek lelkébe? Biztosítsatok igazi különállást az egyháznak, ne bántsátok, s meglátjátok, hogy nem jártok rosszul. Materialisták vagytok? Akkor bízzatok a népnevelésben, hogy mint mondani szokás, az oszlassa el a
[161]

hogy a felesége meg találja tudni.. jól ismerte Tolsztojt. riadóztatta a személyzetet. a rangidős napos tiszt jódot s hidrogén-hiperoxidot hozott be.. További egyórás előadása során ügyetlenül szorította a sebre az átázott vattát.)104 S tartsa fogva bár örök jég a leningrádi Nagy Ház őrszemélyzetét.. Beszélj. Csehovot. aki még a vlagyimiri elkülönítőben is röhögött. Azért is maradt meg a fejében. nincs abban semmi érdem. Az asszony 104 Egy epizód Tyerechovról: míg a Hruscsov-kori bíráskodás igazságosságát bizonygatta előttem energikusan rácsapott az asztal üveglapjára s az üveg széle elvágta a csuklóját. mikor halálos rémület szorongat. – kicsapongásai közepette csak attól az egytől félt. itt nincs helye tévedésnek!) És Vera most már vallatója jelenlétében folytatta! Lám. Iosse barátja. beszélj csak. hogy szereti a gyermekeit (pedig hányszor mentegetik így a csibészeket: „jó családapa”!) L T. Csengetett. keltett bennük oly élénk visszhangot egy megvetett fogoly szava? D. Ő pedig halálos ítéleteket mondott ki mások fejére. De mikor a bombázás véget ért. máig emlékszik arra az emberre. Korolenkót.. úgy látszik. a zugok zugában egy szemernyi jóság? N. Ilyen világosan figyelmeztette őt Isten az ember törpeségére. a Legfelső Bíróság elnökét így dicsérték: szeretett a kertjében kapálgatni. (Bezzeg a többire már nem emlékszik. szerette a könyveket. nem maradhatott-e lelkük legbenső zugában. akiről már volt szó. – de mit vett át tőlük? Hány ezer embert pusztított el? Vagy például az az ezredes. asszony! (Hogy kellett volna szólítaniuk? Polgártársnő? Elvtársnő? Minden tilos. P. így keresve emberi kapcsolatot s együttérzést. [162] . akit először ítélt halálra. Tyerehov. azonnal visszaesett előbbi könyörtelenségébe: „Kezeket hátra! Indulj!” No persze. mert a szíve emlékezett rá. „Sajnáltam szegényt”. abban a gebista irodában! Vajon miért. hogy öt egyszer egy minden emberi érzésből kivetkőzött női felvezető vitte kihallgatásra. Goljakovot. Asszony! – ezt a megszólítást használta Krisztus is.. olyankor válni emberré. megkeverték az emberi érintkezés konvencióit.. nehezen aludt meg a vére.hitet. De a többiek rákiáltottak: „Hallgass! Fogd be a szádat!. bújta az antikváriumokat. Ugyanígy az sem bizonyítja valakinek a jóságát. rémületében átölelte. De mire jó letartóztatni az embereket – Ebben a pillanatban belépett Goldman. Az őr ekkor foglyába kapaszkodott.va meséli. mikor egyszerre valahol közvetlenül a Nagy Ház mellett robbanni kezdtek a bombák. P. valahányszor eszébe jutott. Kornyejeva hallgatói ott. nem is tartja számon őket. mintha a következő percben rájuk esnének. hogyan zárt egy jégtároló pincébe néhány öreg zsidót. és durván félbe akarta szakítani.

amit cselekszik. aztán. Szerencsére olyan az ember természet. kék hajtókáik. Nosza hát.ugyanis bízott benne. hogy rosszat ne tegyek. Így okoskodnak: nem tudok úgy élni. Hogy az ember rosszat tegyen. De ha megtudjuk.és törvényszerű cselekedetet kell tudatosítania. hogy nem létezik. egyre jobban elvékonyították a fejükön és a vállukon. melyet a jó nyert a szívében? Miért ragaszkodnak már két évszázad óta oly állhatatosan az ég színéhez? Lermontov korában: „és ti. milyen volt például Jagoda vonzódása mindenhez. a kék mezőket elrejtették a nép hálája elől. kék váll-lapjaik. ha nagyritkán is. ami szent. miután levetkőztek. hogy az ábrázolás egyszerűsítése végett gonoszokat szerepeltessen. pisztollyal lőjenek célba rájuk. önigazolási kell keresnie. S ráadásul hogyan ábrázolják ezeket a gonosztevőket? Az ő gonoszaik a legnagyobb mértékben tudatában vannak gonosz voltuknak. Hogy értsük ezt a szót: GONOSZTEVŐ? Mi ez? Létezik-e ilyen a világon? Legszívesebben azt mondanánk. Szemtanú meséli Gorkij köréből. [163] . hogy mindenre. égszínkék mundérok! később kék tányérsapkájuk volt. lelkük feketeségének. keskeny szegéllyé váltak – de kék színük megmaradt. részesedni akar az égből? – Szép volna. Nem egyéb ez puszta cifraságnál? Vagy minden feketeség. ráuszítom apámat a testvéremre! Hadd részegedjem meg az áldozat kínjaitól! Jágo nyíltan vallja. hogy olyan emberek nincsenek. gyűlöletből fakadnak. hogy Jagoda s társai. Engedjük meg a gyermekmesének. nemes lelkűnek tartotta s a férfinak ez sokat jelentett. De mikor a korábbi századok világirodalmi nagyságai ötlik ki nekünk fáradhatatlanul a feketelelkű gonosztevőket – még Shakespeare. Schiller és Dickens is – ez már kissé groteszknek s esetlennek is hat a modern felfogás számára. Csak ezután mentek be lemosakodni.. azt a rosszat először mint valami jó. úgyhogy végül szalaggá. hogy ne keltsenek akkora feltűnést. – aki ez időben közeli kapcsolatban állt Jagodával): Jagoda Moszkva melletti falusi birtokán a fürdőház előszobájában ikonok voltak felállítva – kizárólag avégből. hogy céljai s indítékai sötétek. Pedig hát általában nem így van.. ha ezt hihetnénk. De merjük-e ezt az érzést hídfőállásnak tartani. ész.

míg egy bizonyos küszöböt.Macbeth önigazolása gyenge lábon állt. melyen a Shakespeare-i gonosztevő nem tudott túllépni. hogy nincsenek gonosztevők? Ki semmisítette meg hát azokat a milliókat? Gonosztevők nélkül nem állhatna fenn a Szigetcsoport sem. melyet a természet állapított meg s állított fel [164] . a gyarmatosítók. Az IDEOLÓGIÁNAK köszönhető. ha volt egyáltalán. századnak olyan gaztetteket is meg kellett élnie. hanem dicséretet és elismerést. a jakobinusok (régiek és újak egyaránt) abból. a hódítók abból. A fizika ismer úgynevezett küszöb-mennyiségeket és jelenségeket. hogy ez nem történhetett meg. És miért? Mert nem volt ideológiájuk. hogy a civilizációt. hanem némelyeket (elevenen) felfalatott a városi állatkertek vadjaival. melyek milliószám követelték az áldozatokat. jövő nemzedékek boldogságát alapozzák meg. itt az a határ. hogy a hon határait. miért ne tartsák fenn holtukban a Köztársaság ragadozóállományát s ezzel is könnyítsék a szép jövő felé vivő utunkat? Meri-e valaki azt állítani. Az ilyenek nem jelentkeznek addig. Az általános éhínség közepett honnan szerezhettek volna élelmet a ragadozók számára azokban az években? Talán a munkásosztálytól vonták el? Azoknak az osztályellenségeknek pedig így is. A 18-20-as években arról suttogtak. Egy olyan társadalomelmélet. úgyhogy nem szidalmat s átkot kell hallania. hogy a faj hatalmát. hány ilyen eset volt. hogy a petrográdi s az odesszai cseka nem lőtt agyon minden elítéltet. hogy a XX. inkább a kékszalagosok módszerét követve rájuk hagyom: bizonyítsák be. a gonosztevőnek a szükséges kitartást és szilárdságot. sem elhallgatni – akkor pedig hogy merjük azt állítani. De még Jágo is csak bárány. de amelyen az ideológiával felszerelt gonosztevő túllép. Ezt a tényt nem lehet megcáfolni. hogy ez nem lett volna célszerű? Íme. Nem tudom. a nácik. úgy is pusztulniuk kellett. Ideológia! – ez biztosítja a gonosztettnek az áhított igazolást. mely segít neki tisztára mosni gaztetteit önmaga s mások szemében. sem megkerülni. Így merítettek erőt az inkvizítorok a kereszténységből. méghozzá szemrebbenés nélkül. A Shakespeare-i gonosztevők fantáziája s lelki szilárdsága kimerül tíz-egynéhány hullával. De nincs is szándékomban bizonyítékokat keresni. hogy az egyenlőséget és testvériséget terjesztik. igaz-e ez vagy rágalom s azt sem. ezért emésztette fel saját lelkiismerete.

S ha valaki csak nyikkanni mer: „hát azok. jó és rossz közt hányódik. göthösen most már beeresztik az erényt. bűnösök azonban nem voltak. megbánja vétkét. elveszett az emberiség számára.” azt mindenfelől leintik. elbukik. ennyi meg ennyi milliót vittek kés alá. ha nem is győzött az erény. akit nem vertek agyon! Meg vagytok már rehabilitálva!” Nyugat-Németországban 1966-ig 86.000 is kevés! Húsz év nem elég! Tessék folytatni! Ugyanakkor nálunk kb.106 mi pedig még egyre bosszút lihegünk. akik. Helybenhagyva.000 náci bűnöst ítéltek el. s a bűn elnyeri büntetését. Akármennyi sárga fényt bocsátunk is a lítiumra.. hogy a gyűlésen szavazatunkkal erősítsük a követelést: KEVÉS! 86. S úgy lehet örökre!  Az igazság fogalma ősidők óta két részből tevődik össze az emberek szemében: az erény győz. az erényt meghurcolták. Úgy látszik. rögtön átmegy cseppfolyós állapotba. legalább nem hajszolják az ebek. csak meg ne mukkanjon. megcsúszik. majd újra erőt vesz rajta a sötétség – de míg nem lépi át azt a bizonyos gonoszság-küszöböt.. nem sajnáljuk az újságlapokat és rádióadások óráit. bűn azonban nem történt. akik lágerban voltak? Vagyis AZOKAT kell kímélni! 106 Kelet-Németországról semmit sem hallani. Szerencsésen megértük azt a kort. nem enged! De ha túlmegy a -118 fokon. jól jönnek az állam szolgálatában. Hanem a bűnről egy szót sem mer ejteni senki. a gonoszságban is van küszöb-mennyiség. alighanem újrapatkolták őket. de még munka után is bent maradunk. Igen. addig vissza tud fordulni. csak gáz marad. belül van reményünk határain.egy bizonyos „kód” szerint. amikor. át nem lépünk. Igen. TÍZ EMBERT ítéltek el (a Legfelső Bíróság Hadikollégiumának adatai szerint). Az ember egy életén át ingadozik. Mihelyt azonban gonosztetteinek gyakorisága. nem válnak ki belőle elektronok. de elég egy gyenge kék sugár s máris kiszakadnak (túlléptük a fényhatás-küszöböt)! Hűtsd le az oxigént -100 fokra. elüldögélhet a sarokban condráival. először csak barátságos szemrehányással: „No de elvtársak! Minek felhánytorgatni a régi sérelmeket?105 Aztán jönnek a bunkóval is: „Kuss. feltápászkodik. Még az „Ivan Gyenyiszovics”-ban is azt kifogásolták a nyugdíjas kékek. nagyságrendje vagy saját hatalmának korlátlansága következtében hirtelen túljut a küszöbön. hogy minek feltépni azok sebeit. 105 [165] . tedd ki akármekkora nyomásnak.

jólétet biztosítottunk a gyilkosoknak. hogy feltépjük a sebeket! S mint valamennyiük jelképe. nem is akar tovább élni. ha az állati félelem. bár csordultig át van itatva a vérünkkel. a Granovszkij utca 3 alatt lakik s előkelő nyugalommal sétál át a járdán. országunkban negyedmillióra rúgna az elítélendők száma! Ezekből az elmúlt negyed évszázad folyamán egyet sem találtunk meg. mely testünkben rothad? Mire taníthatja akkor Oroszország a világot? A német perek során néha megdöbbentő jelenetekben van részünk: a vádlott a fejéhez kap. mi szépen kitérünk az útjukból. Íme. Egy olyan ország. hogy vétkei sorozata.000-szer ítélte el a bűnt a bírói emelvényről (s mely az irodalomban s az ifjúság körében is visszavonhatatlanul elítélte) – évről-évre egyre jobban megtisztul tőle. „ne hánytorgassuk a múltat!” Pedig ha a nyugatnémetek 86. Azt mondja.000-ét átszámítjuk a mi arányainkra. hogy akár csak a századrészét is elviseljék annak a szenvedésnek. MIÉRT adatott Németországnak lehetőség gonosztevői megbüntetésére. De hogy mi van a zöld kerítések mögött Moszkva és Szocsi környékén. ha a bűnbánat nagy orosz hagyománya teljesen idegen s nevetséges számukra? Mit tegyünk. mint ahogy az sem. kortársak nem bírunk megfejteni. Mit tegyünk. undorral tölti el. hogyan furikáznak utcáinkon férjünk s apánk gyilkosai. nem fordul több kérelemmel a bírósághoz. vivő út lesz a mi utunk. tompaagyú Molotov. s miért nem adatott Oroszországnak? Mily végzetes. hogy milliókat nyírjanak ki közülünk. ami az Oderán és Rajnán túl történik. elutasítja a védelmet. Mit tehetünk mi? Ezt a pár nemzedéket joggal nevezi majd a málék nemzedékének az utókor: először jámboran tűrtük. mely 86. azért ne fájjon a fejünk. egyet sem idéztünk törvény elé. hogy hosszú.Minket csak az izgat. Olyan rejtély ez. ez az a csúcsteljesítmény. széles kocsijába üljön. az nem izgat bennünket. melyet újra felidéztek s elébe tártak. amelyet mi. legyőzi bennük a legkisebb hajlandóságot is az igazságtételre? Ha egyszer olyan [166] . amit ők okoztak másoknak. melyet bíróság valaha is elérhet. úgy ítéli el a bűnt. majd öregségükre gondtalan megélhetést. ha nem tisztulhatunk meg ettől a szennytől. hogy maga a bűnös is visszaretten tőle. aki máig sem okult és semmit sem látott be. aggódunk. pusztulásba. az önelégült.

hogy öntestünkkel óvjuk. akik mondjuk 1937-ben a húsdarálót működtették. nem szívatjuk ki őket poloskákkal. Magát az ESZMÉT kell nyilvánosan elítélnünk. gyilkos voltam. S ha ez CSUPÁN negyedmilliószor hangzana el hazánkban (az arány kedvéért. hóhér . még csak meg sem rójuk a gonosztevőket. mit tartsunk törvény által üldözendő vadállatiasságnak s mit annak a bizonyos „múltnak”. ellenkezőleg: jóléthez vezet. Mert a XX. hogy egyesek terror alatt tarthatnak másokat. voltam. Azzal. már nem sokat lehet bevasalni rajtuk. nem verjük őket gumibottal. hogy valamennyit FELKUTASSUK s ELÍTÉLJÜK. nem csak hitvány öregkorukat oltalmazzuk. Nem is annyira őket kell elítélnünk. Azt kell elérnünk. hogy ne maradjunk el NyugatNémetországtól) – akkor azzal talán meg is elégedhetnénk. nem kötjük őket „fecske”-gúzsba. hogy meghatároznánk. azt. Azzal. mint inkább azokat a bűnöket. nem tömjük be őket. nem állatjuk őket egy hétig álmatlanul. hogy a hitványság sohasem nyeri el büntetését e földön. hogy egymás hegyénhátán heverjenek – semmi olyasmit nem teszünk velük. De jól van. életük javarészét gondtalanságban. hogy legalább ennyit mondjon fennszóval mindegyik: – Igen. nagylelkűek leszünk. vasabroncsba sem szorítjuk a fejüket. nem rúgunk beléjük a csizmánkkal. hanem egyben kirántjuk az alapot. hogy nem büntetjük meg. szörnyű lesz egy ilyen országban élni! [167] . hogy hallgatunk a bűnről. már nem fiatalok. ezekre nézve már minden ÉRDEMÜK SZERINTI büntetés elkésett. Ezért lesznek „közömbösek”. mint holmi csomagokat a cellába. jólétben. században ne múljanak el hosszú évtizedek anélkül. amit ők tettek velünk. melyre az új generáció jogtudata épülhetne. 50 és 80 között vannak. – TENYÉSZTJÜK azt s ezerszeres termést hoz majd a jövőben. Nem lesz kívánatos. De kötelességünk hazánkkal s gyermekeinkkel szemben. nem pedig a „nevelőmunka gyengesége miatt! A fiatalok azt szűrik le tanulságul. nehogy valamit is látni lehessen belőle kívülről. amit „nem kell hánytorgatni”. amelyeket elkövettek. mely az áldozatok véréből sarjadt s érett be számukra? Persze. nem töltünk beléjük sós vizet. kényelemben töltötték. Nem lőjük agyon őket.görcsösen ragaszkodnak ahhoz a terméshez.

soha meg nem ismétlődő. De valamennyi közt az első cellát tartod számon leginkább. de olyan is amelyben egy egész hosszú nyarat. amikor újra és újra átgondoltad egész életedet. S azok az emberek is. Olyan megindultsággal fogsz erre visszagondolni egész életedben. azért is vagy még életben. – azok az emberek is úgy jutnak majd egyszer eszedbe mint hozzátartozóid. amelyikben csak öt percet töltöttél. s lesznek még egy ideig utánad is (szeretnénk hinni. Tréfán kívül: Leningrádban akkor nem mosakodtak. mert akkor oda dugtak be. mint a kintieknek: 125 gramm.. a cellákat nem. Némelyikben csak kettő..). sok-sok ember. akik megosztották veled kődobozod padlóját és levegőjét ama napokban. amelyben vizsgálati időd alatt voltál. S mindegyikben ember. Első cella – első szerelem Hát ezt meg hogy értsük – cella s szerelem? Ah. [168] . fekete koszréteg borította az emberek arcát. azt. Egész addigi s azutáni életedben sem találsz még csak megközelítőleg sem ahhoz hasonlót. Börtönök voltak már néhány ezer éve előtted is. Ez volt akkor a legjobb hely egész Leningrádban. vagy úgy! Téged biztosan a leningrádi blokád alatt ültettek a Nagy Házban?! Így már érthető. az árnyékszéket használni lehetett – hol volt még így Leningrádban? Kenyér is annyi volt. Leülsz. első vizsgálati celládban átéltél. egyedülálló a maga nemében. nehéz összeszámolni őket. másokban másfélszáz. mint talán csak első szerelmedre. hogy nem olyan sokáig.. Azonkívül naponta egyszer húsleves az elhullott lovakból s még kása is! Megirigyli-e a macska a kutya életét? Hát a szigorított? Hát a kivégzések? Nem. amit ott.. behunyod a szemed és próbálod elsorolni. Van.5. akik ott laktak. hány cellában töltötted ki büntetésedet! Bizony. Hiszen ők voltak a te családod. de a Nagy Házban minden tizedik nap meleg zuhanyt kaptak a letartóztatottak. s akiknek bombázás esetére a pincében is volt dolgozószobájuk.. nem ezért lettünk szerelmesek első cellánkba! Nem ezért. amelyben először találkoztál magadhoz hasonlókkal. Igaz. egyedül csak ők ama napokban. akikre ugyanaz a végzet sújtott le.. de a csapból víz folyt. s nem is csak a nyomozóknak. olyanokkal. hogy csak a folyosókat fűtötték a felügyelők számára. de az a cella.

akikkel vezényszóra forgolódsz. ellenben akár teli torokból énekelhetsz: a felügyelő nem hallja. nincsenek priccsek – csak a sáros padló van. azt a valamit. – s mikor elnémul ez a bőgés. életednek. s éppen ezen a helyen oly felszabadult lebegésbe hozzák gondolataidat. csupa ellenséggel körülvéve. meg a szavaikat. a fűtőtest csavarja kint van a folyosón. nincs szellőztetés. csak agyadat s szívedet csipkedték acélkarmaikkal s csak nevettek jajaidon. már-már búcsút mondtál eszednek. hónapot töltöttél szálegyedül. egyébként olyan. hiábavaló erőfeszítés lenne minden beszélgetés. melyben nincs ablak. Egy egész hetet. mely a szomszédos aerodinamikai intézet kürtjéből származik. egy tizenötös körte éjjel-nappal égett a mennyezeten. hogy nem szándékos. nem embernek való volt. S megjött az eszed is. KPZ-nek vagy DPZnek (előzetes letartóztatásnak vagy fogdának nevezett skatulya a községi tanács. már egyszer úgy zuhantál le a fűtőtestről. senki sem nézett rád emberi szemmel. [169] . a rendőrség. de alig hihető. amelynek jelenlétét kifejezni elég a szívetek dobogása. az olyan. egy boxban vagy a pincében tartottak. hanem éppen ezeket itt. nyögéseden. Senki egy emberi szót nem szólt hozzád. melyek néha ügy csodálkozásba ejtenek. nem a kübli bűzét. melynek feketék a falai és egy huszonötös lámpa ég benne a napnak mind a huszonnégy órájában. számtalan van belőlük. ilyenek voltak leginkább elterjedve az orosz glóbuszon. hogy a lefolyó csöve szétzúzza fejedet107 – s most egyszerre csak élsz és barátok között találod magad. hogy nemrég képesnek sem tartottad magad ilyen lendületes szárnyalásra. – e bőgés okozta vibrálás leutaztatja a tányért és a bögrét az asztalról. Mi mindenen kellett keresztülmenned. mint a többi cella Lefortovóban: kőpadló. Vagy Csojbalszan város „egyese”. Vagy egy lefortovói „pszicho”-cella. hogy szörnyű volt. mint maga az üdvösség. talán a szabadságnál is többet ér.Persze lehet. melynek ablaküvegét míniummal mázolták be. Tetves-poloskás odú. nem a komor falakat. de az „öröklámpás”. például a 111-es. hogy csak vörösen szivárogjon be az elnyomorított napfény. De nem ezt a sáros padlót szeretted meg. 107 Alekszandr Dolzsin. fő érdekessége azonban az az órákon át tartó idegtépő bőgés. csak a felügyelő fér hozzá. Az arhangelszki börtön „egyese”. amelynek hat négyzetméternyi padlóján hónapokig ült összepréselve tizennégy ember s vezényszóra váltotta elzsibbadt lábát. a vasútállomás vagy a kikötő épületében. míg ebbe az első celládba bejuthattál! Egy gödörben.

s csak kevesen tudják. (Rjumin egy egész hónapig nem hagyta aludni. Ez volt a hobbija: hazagyalogolt Amerikába. mint a kiszabadulásról – miközben csöbörből vödörbe öntözgettek: Lefortovóból abba a sátánian legendáshírű Szuhanovkába. mert vagy összefüggéstelen zagyvaság jön ki belőle. Huszonnégy óránál is tovább tartanak ebben a zárkában. onnan Európa széle. két épületből áll. – Későbbi felfedezései egyike az állva alvás: térdét a széknek vetve.) [170] . szinte úgy ábrándoztál róla. nem tartanak fenn külön konyhát a disznók etetésére. 22 cm a felső perem átmérője. Ezzel ijesztgetik barátunkat.Ilyen hát az első cella! Vártál erre a cellára. majd az Atlanti-óceánon át Amerika. Gyönyörű a környéke. majd egy 108 Egész pontosan 156-szor 209 cm. s mikor a felügyelő kinyitotta az angolzárat a falon. Lefortovóban saját lépéseit számolta s átszámította kilométerekre. hogy ha nincs erőd állni. más megoldás nincs. A lefortovói egyesben töltött év alatt már az Atlanti-óceán fenekén sétált. (Aki pedig egyszer odakerült. a másikban a vizsgálati cellák vannak. vagy már nincs is az élők sorában. Honnan tudjuk? Ez a mérnöki számítás és egy erős lélek diadala. Csakhogy ami ott egyetlen építész adagja. vagdalt hús sült burgonyával. A cellák mérete kétszer másfél méter. rájött. mint bárhol az MGB-nél. hogy erről a börtönről nem sokan fognak tudni mesélni (mi is csak tőle tudunk mindent. hogy a Leninhegyektől és Zinajda Volkonszkaja volt birtokától csak pár kilométernyire fekszik. az egyikben a börtön-. hány km Moszkvától a határ. csak falnak vetett térdeiden lóghatsz. Ezért nem csak hogy állandóan éhes vagy – ez másutt is így van – hanem kínjaid is nagyobbak. hogy az őrt rászedje. Emlékezett a térképről. jó ételt adnak. hogy mérheti le a cellát. mint valami fatörzsek. kitalálta. minden idejét számolásra fordította. hogy 10 cm a fenék. Mivel sem megőrülni sem kétségbeesni nem akart. Ez olyan szűk. az építész üdülőből hozzák ugyanis. egy deszkapriccs fordult ki a falból ezekre a cölöpökre. ott porhanyítják a lelkedet. hatvannyolc szerzetesi cella. mikor elzsuppoltak Szuchanovkába. amit itt elmondunk). A cellák mind kétszemélyesek. azt itt tizenkét személyre osztják szét. azt többé nem lehet kihallgatni. A rabkocsi két óra alatt ér oda.108 A kőpadlóba két cölöp volt ágyazva. akit Szuchanovka sem tört meg: Alexandr Dolzsin számította ki. A foglyot itt rögtön felvétele után egy állózárkával taglózzák le. jobbat.) Szuhanovka Nagy Katalin cárnő korából fennmaradt kolostor. megmenekült a megbolondulástól. de a vizsgálati foglyokat legtöbbször egyesével tartják. nyitott szemmel. Törülközőjéből kihúzott szálat használt mérőszalag gyanánt s mindent megmért. Szuhanovka még az MGB szörnyű börtönei közt is a legszörnyűbb. Rögtön rájött. A Szuhanovkában ízletes. Sikerült. ezt a nevet sziszegik feléje vészjóslóan a vallatók. A tányér alján ez volt: 10/22.

esküszünk!. [171] . akkor is megértél első celládra. miután megvárta.. tehát annyiszor esik rád egy figyelő szem. hogy valamit is aláírtál volna.109 akik veled egy úton járnak s akiket a boldogító MI szóval foglalhatsz egységbe magaddal. s oly rövid időközökben.. Most látsz első ízben élőlényeket.. hogy mindig szem előtt.. mindig hatalmukban légy. bár talán jobb lett volna.”).. Az MGB valami okból egy helyen tartotta az ilyeneket a politikaiakkal. S ha elsietted s megadtad magad. akkor megszolgáltad első celládat. . amennyi idő az őrnek kell. Bár jól hallottam szöszmötölését. mert nappal egyáltalán nem tartanak kihallgatásokat.gyermekméretű szalmazsák. amikor még nemigen szokták igényelni a belek. – most egész édességét megnyitja neked: nem vagy magad! Vannak még bölcs. hogy vakító villanyfényben úszó boxomban éji nyugalomra térjek. mert azzal helyettesítették személyiségedet („mi mindnyájan egy emberként. ez a szó. lelkes teremtmények: EMBEREK!!!  Vallatómmal vívott négynapos párharcom után a felügyelő. hogy emberevők voltak olyanok. ha nem éred meg ezt a boldog pillanatot. inkább győztesként halsz meg ott a pincében. újra zörögni kezdett az ajtómon.. Így tervelték ki ezt a néma Szuhanovkában: ne legyen egy percnyi álmod. egy lopott pillanatod sem magánéletedre. akik nem ellenségeid. Igen. este soha. még három másodpercig pihentetni 109 A Nagy Házban vagy Leningrád ostroma idején. A szellőztető ablak mindig zárva volt. ha engedtél az egész vonalon s mindenkit kiszolgáltattál.. Sétára sohasem vittek. A cölöpök persze nappalra is ott maradtak. követeljük.. akkor lehet. ha kiálltad az elhagyatottság minden próbáját. csak reggel nyitotta ki tíz percre a felügyelő egy rúddal. azonban csak az éjszaka hét órájára. Négy csőlábon egy vasalódeszkaszerű lap: ez volt az asztal. akik maguk ettek emberhúst vagy boncolásnál szerzett embermájat árultak. Egy hét cellából álló szakaszra két felügyelő jut. akkor itt kezdődhet lelked éledezése. rájuk ülni azonban nem volt szabad. a leghevesebben elítéljük. anélkül. De ha túljutottál ezen a megőrüléssel vívott párviadalon. hogy két cella előtt ellépve benézzen a harmadikon. Az ablakon vasrács. Most látsz először olyanokat. vécére csak naponta egyszer: reggel hatkor. vagyis éppen a kihallgatások idejére. melyet talán visszataszítónak találtál odakint.

oly szeretetreméltónak tűnt előttem. gyűrött. hogy csak álltam ott. az még rosszabb). el a felvételi asztal előtt. 110 A GPU-NKVD-KGB házi börtöneiben folytan kitaláltak valami újabb korlátozást. így vártam. S ez a három ijedten felemelkedő fej. (Ezt szokták először is – Ne-em.) tőlem. – feleltem. és boldogan mosolyogtam. hogy télen az ember mindig el akarja dugni. hogy a fogoly meg ne találjon fulladni s meg ne hiúsítsa ezzel az igazság kiderítését. vagyis hogy „kintről” jövök. kezükkel a takaró felett. Elmosolyodtak ők is. kit szólítanak kihallgatásra. magamra vetettem a köpenyemet. csizmát húztam.) Ők úgy értették. téli sapkámat a fejembe tettem. feltekertem a kapcát. a matracot ölelve. s felnyaláboltam a kincstári matracot. hogy rám kiáltson: „Keljen fel! Kihallgatásra!” De a felügyelő ezúttal eltért a sablontól: „Keljen fel! Szedje össze az ágyát!” Felocsúdva s bosszúsan. siettek is véglegesíteni ezt az intézkedést. mozgékony szemöldökű öreg. De aztán azzal a logikus megokolással kezdték égve hagyni hogy jó a foglyokat éjjel is minden percben szemmel tartani (s ha emiatt fel kell kattintatva a lámpát. akik a 20-as évek elején ültek. hogy ne csapjak zajt. fekete. A kéznek pedig állítólag azért kell a takaró felett lennie. akkor még emberségesen eloltották a lámpát is. [172] .akartam fejemet a párnán s azt képzelni. azonnal bezárta utánam.110 Az ajtónyitás hangjára mind a hárman megmozdultak s egy szempillantás alatt felemelték a fejüket. a cellák tükröző számlapjai s a kukucsok olajszínű fedőlapjai előtt. Bár negyedóránál alig múlhatott el több idő a takarodó óta. S már kérdezgette is tőlem egy borotvált. Mikor beléptem. hogy bizonyára csak nemrég tartóztattak le. hogy mikor beléptem. Az ilyen rendszabályokról nem is tudtak azok. végigvezetett a Lubjanka negyedik emeleti síri csendben alvó folyosóján. hogy ebben e legértékesebb időben zavarnak. A felügyelő lábujjhegyen s egész úton jelekkel figyelmeztetve. (Ezt szokta felelni először az újonc. e három borotválatlan. Én azonban 98 órai vallatás után nem tartottam magam kintről jöttnek. mellyel kiegészítették a korábbi börtönszabályzatot. s kitárta előttem a 67-es cella ajtaját. Mivel pedig a tapasztalat azt mutatja. a 67-es cella lakói már aludtak vaságyaikban. Ó. Ők is azt várták. Még hogy én ne lennék kitanult fogoly?! Pedig hát újonc voltam csak: kinti. hogy elfelejtettem én ezt az arckifejezést! Egyetlen rövid hét alatt! – Kintről? – kérdezték megkérdezni az újonctól. melengetni akarja a kezét. a vizsgálati foglyoknak oly kevés idejük van az alvásra s az is oly labilis megbízhatatlan. hogy alszom. sápadt arc oly emberinek. hogy mi újság a fronton és a politikában.

s akármilyen ügyesen álcázza is magát némelyik. egy szempárt. s ez a titkos szeizmográf. de nem a háborúra volt kíváncsi. ezek itt semmit sem tudtak a jaltai konferenciáról. ez lett volna az egyetlen ilyen eset. Közben a szolgálatos felügyelő behozta az ágyamat. hallanom pár szót. vagy pedig szorosan becsukódjék előtte. akár a fél éjszakát átbeszéljem – oly büszkén. s nem tudtam hogy minden cellában kell ilyennek lenni.Borzasztó! – bár már február utolsó napjai voltak. hogy mindenről beszámoljak nekik. akik előtt az ember már az ismeretség első percében is feltárhatja legtitkosabb mélyeit. s hogy azalatt a néhány perc alatt szót is alig váltottunk egymással. Évek hosszú során át szán meg száz emberrel osztottam meg közös priccset. Egy velem egykorú fiú segített. melyekkel a fejét [173] . meneteltem párban. vagy csak egy résnyire nyíljon ki. hogy oly tárt szívvel közeledtem új barátaimhoz. Ő már az öreget is megelőzte egy kérdéssel. Nem is említeném meg ezt. De nemsokára ámulva s örömmel vegyes nyugtalansággal kezdtem tapasztalni. hogy nyugodtan semmibe vehettem az állambiztonságiak erőlködését spiclik becsempészésére. méghozzá zajtalanul. hogy ez a szeizmográf lelki tulajdonaim közé tartozik. olyan titkokat. mindig bűzlik valami. mielőtt még tudatosítottam volna. azt előbb fel kellett állítani. dolgoztam közös brigádban. arról sem. az rá van írva az arcára. kiérzik a hangjából. Én rögtön késznek mutatkoztam. hanem hogy van-e cigarettám. (Akkor még nem ismertem a „kotlós” elnevezést. hogy decemberben szégyenletesen meghátráltak a szövetséges hatalmak. hiszen ha valaki felcsap árulónak. mintha én arattam volna azokat a győzelmeket. ha. hogy január közepén Varsóig nyomultunk előre. s azonnal és örökre becsukódtam előtte. sem Kelet-Poroszország körülzárásáról. elég volt látnom egy arcot. miért nem tetszik nekem az ember: Georgij Kromarenko. valami idegenkedés fogott el ezzel a velem egyivású bajtárssal szemben. melynek megszerzésében semmi érdemem sincs. hogy szívem sarkig táruljon az illető előtt. S annyira ki volt zárva minden tévedés. arról sem. ő is katona volt: zubbonya és repülős sapkája az ágy lábán lógott. mindig működni kezdett. ezért nem tudatosíthattam s meg sem fogalmazhattam magamban. Felsőbb utasítás van e mögött: a foglyoknak semmit sem szabad megtudniuk a külvilágról – így hát ezek valóban semmit sem tudtak. De megfordítva is: ez a szeizmográf mindig segített kiszemelnem azokat. én magam zártam volna körül az ellenséget. – de már dolgozni kezdett bennem az a bizonyos szeizmográf s örökre bezárta lelkemet ez elől az ember elől. De annak ellenére.

sok emberben rejtőzik ilyen szeizmográf. Azt hiszem. nehogy rövid úton a szigorítottba kerüljek ebből a gyönyörűségből). Én meg csak feküdtem s a szívem csordultig volt ujjongó örömmel. itt azonban már nincs megengedve az alvás. Tarkómban egy golyóval már akár vége is lehetne az életemnek (vallatóm folyton ezt helyezte kilátásba). az alsót pedig lopva bedugták a takaró alá és elaludtak. s így az. felül lévő karjukra rácsavarták törülközőjüket. de harmadik cellatársam. egy középkorú férfi. hogy emberek közt lehetek. nem fejlesztjük ki ezt a csodálatos képességet. Egy zavartalanul átaludt éjszaka fontosabb volt a földgolyó minden eseményénél! De volt valami más is. életem [174] . racionalista korunk gyermekei vagyunk. amikor nem volt kisebb a veszély. Társaim befordultak. Igaz. E tizenhét év alatt számos embernek tártam fel magam fenntartás nélkül – egyszer sem fogtam mellé! Sehol sem olvastam ilyesmiről. nem valami barátságosan méregetett s így szólt az északiakra jellemző mordsággal: – Holnap! Az éjjel alvásra való! Ez pedig igen értelmes szó volt. hogy letartóztattak bennünket) s a fogalmak 180 fokos eltolódást szenvedtek volna. amiről oly nagy lelkesedéssel kezdtem mesélni. de mennyire elvesztette minden jelentőségét! Holnap mesélni fogok (de nem ám az „ügyemről”!). ami már elbeszélésem első mondatainál megakasztott: egy érzés. azért írtam most róla a pszichológusoknak. Egy órával azelőtt még gondolni sem mertem volna rá. A vigyázó akkor hazamegy aludni. kopaszra nyírt fején őszülő tarlóval. (persze csak suttogva s fekvő helyzetben. három évi kitelepítést s ezek tetejébe illegális szerzőségem hat esztendejét. Így vészeltem át nyolc évi börtönt. anélkül hogy embert láttam volna. melyet akkor még nem tudatosítottam s még kevésbé tudtam volna megfogalmazni: hogy a világ mintha kifordult volna sarkaiból (azzal.) Felállítottuk az ágyat. mint korábban. s elhanyagoljuk. holnap ők is mesélni fognak – milyen érdekes is lesz a holnapi nap. hogy valaha is összekerülök még valakivel. szemüket letakarták zsebkendőjükkel a kétszázas égő ellen. nekünk talán nem is olyan örvendetes. Bármely pillanatban kiráncigálhatják valamelyikünket kihallgatásra s reggel hatig ott tarthatják. és rögtön hozzá is fogtam volna a meséléshez.kockáztatja. most is fejem felett lóg a vizsgálat. de túlságosan is technikára beállított. hogy ne fázzon a takaró felett.

a legfeltűnőbb helyre téve. ez a központi politikai börtön valóságos üdülő! S gránátok sem potyognak. ahol letartóztattak s ahol most a sarat s a nedves havat dagasztják a mieink. s a függöny a légoltalom miatt van rajta. hanem életem legfontosabb fordulópontja. tűrhető állapotban lévő matracok. hogy harcoljak. aludtam-e még ilyen jól a háború alatt. s mikor a „kukucs” éppen nem néz. Hiszen még a fogoly szemüvegét is olyan veszélyes fegyvernek tartották. hogy éjszaka nem is heverhetett csak úgy az asztalon: a vezetőség össze szokta szedetni esténként s csak reggel adatja vissza. sakktábla s egy kis halom könyv van rajta. Különös. mily korán és tisztán kialakult bennem a meggyőződés. embereknek gyémántjellemét. Micsoda kényelem! – Sakk. hogy senki sem nyeli le a sakkfigurákat. így akarva beadni a kulcsot s letenni a szovjet állampolgárságot.egyik legszebb napja! (Ebből látható. ablak! Cellánknak ablaka van. közölték velem. sötétkék papírfüggöny lóg előtte. így akarva felgyújtani a börtönt. aztán az egyre erősödő sípolás. annyi más mérték közt ezt is elvesztettük: nem tudjuk lemérni azoknak az. tiszta fehérnemű! Nem is emlékszem. Eszembe jut cuppanó hangjuk magasan a fejünk felett. (Akkor még nem tudtam. mi az: igen. hogy számomra a börtön nem megsemmisülés. [175] . nem erőszak!  Nincs már mértékünk. Már. álmosságomat mintha elfújták volna. s dél felé pár percre a vakító égőt is eloltják. Felsúrolt parkettás padló. Az ablaktól az ajtóig majdnem négyet lehet lépni. Igazán. csak később derült ki.. hogy a teáskannával nem véssük ki a falat. könyvek. majd a feldörrenő robbanás. hogy nem élünk vissza a vezetőség ezen adományaival. lopva tanulmányozom környezetemet. Ott fönt a falon egy kis három téglányi mélyedés van. hogy ki ne eresszék a németeket a katlanból. rugózott ágyak. Hát még az aknák milyen finoman fütyülnek! S hogy rázkódik minden az „orgona” négy kráterétől! Eszembe jut a vizes hó-latyak Wormditt alatt. A fene belétek! Ha nem akarjátok.) A cellában minden apróság érdekel. s hogy senki sem rak tüzet a könyvek alá. Nem kis dolog ám ez: nappal nappali fényben lenni! Asztal is van a cellában.. Holnap majd halvány nappali fény szűrődik be ott. Teáskanna. hogy ez a szőröző lubjankai szabályzat követelménye: percenkénti kukucskálásai alkalmával a felügyelőnek meg kell bizonyosodnia afelől. akik előttünk beszéltek s írtak oroszul.

nem színleltek. Nagyon is a magasztos vonzásában éltek ahhoz. nem alkalmazkodtak. [176] . de egyéb helyekről is) s az ételt is nagydarab lett nők osztották. akiknek ténykedése ki is merül a gondolkodásban. egy szó sem hangzik. amit egymással beszéltek. még liberálisan ítélték meg az átkopogást. úgy mondják. minden szavuk vélemény. A 20-as években. gondolkodó emberek. akkor még divatban volt ez a lehetetlen szokás. hogy egy valami mellett tudjanak kikötni. S micsoda hahota vette körül őket! Mennyit gúnyolódtak rajtuk! Az egydimenziósoknak. a direkt cselekvés embereinek a gyomra nem tudta bevenni őket. pedig egyetlen ilyen kötet fölérne negyven vagon szovjet irodalommal. hogy két lábbal álljanak a földön. hogy valaha is megjelenik róluk egy könyv.hogy forradalom-előtti szakirodalmunk alig ismerteti őket. bekrétázták az ablaküveget egészen a felső széléig – már 1920-ban! A „szájkosarat” 1923-ban rakták fel (mi pedig egyhangúlag Berija számlájára írtuk). Éppen ilyeneket aprít fel a szecskavágó!112 Ugyanezeken a cellákon vonultak át ők is. Társadalmak bukásának előestéjén szoktak megjelenni az ilyen bölcs rétegek. Nem akarom elkiabálni. festettek nem is egyszer – a cellák falai nem közvetítettek nekünk semmit a múltból ellenkezőleg: még azok igyekeztek minket lehallgatni. idő előtt kinyílt virágok. Soha senki sem írt e cellák korábbi lakóiról. akkor mit csináljanak? Továbbá: a 20-as évek végéig itt csupa lett-származású felügyelő volt (a lett lövészek soraiból. szinte több. titkos mikrofonjaikkal). még a hetvenes évek előtt újra divatba fognak jönni ezek az emberek. meszeltek. Egyéni életükben különös gyámoltalanság jellemezte őket: nem hajoltak. mely a cári börtön hagyománya: ha a foglyok már át sem kopoghatnak egymásnak. felhívás. Valóban csodálatos. ezért is bocsátották rájuk a kaszákat. Akik még élnek. tiltakozás. hogy mielőtt a „szájkosarat” felszerelték az ablakokra. ezer apróságot tudnak mesélni: hogy azelőtt itt faágyak voltak és szalmazsákok. de úgy látszik. 111 112 Az utóbbi „Emlékezései Blokról”. mint túlságosan is finom illatú. mint „rothadás”. Éppen ilyenekre vadásznak a kaszák. eszméikről. Mert olyanok voltak ők. vakoltak. Nem is találtak rájuk más elnevezést.el róluk – és nincs is remény. arról.111 Nagyon is sokat láttak ők ahhoz. mint amit valaha remélhettünk. melyekkel innen egyenest a vesztőhelyre vagy Szolovecbe mentek. Leheletük csak nagy néha jut el hozzánk – Cvetajeva vagy „Mária anya” közvetítésével. De a cellák falai – azóta leszaggatták a tapétát.

júl. akiket itt találtam. ahol Fasztyenko is ült. hálás vagyok. Sztálin „Rövidített tanfolyamából”. Első ízben még mint fiatalembert ítélték börtönre 1904-ben. [177] . Azt a mozgékony szemöldökű öreget (bár 63 éve ellenére egyáltalán nem látszott öregnek) Anatolij Iljics Fasztyenko-nak hívták. alighogy szétfutott az amnesztiáról szóló távirat 113 Melyikünk nem tanulta s magolta be az iskolai történelemkönyvből. Ami engem illet. de MINDEN politikai foglyot kiengedtek. 7-i amnesztiában (igaz. s hogy elég jó lenne nekünk akármelyik területi házi börtön is („házi börtön”: a GPU saját börtöne).Kicsi dolgok ezek. mi volt s milyen hosszú volt a büntetése. hogy azt nem úgy kényszerítenék ki) Sztálin fordítva intézkedett: minden politikai fogoly börtönben maradt. mint a régi orosz börtönhagyományok lerakata. mi fán terem az ablakokra szerelhető „szájkosár” s a Bjelaja Cerkov-i börtön celláiból. ebben a cellában. és annak kiabáltak ki. börtönt az élőknek”! Csakhogy hazudott ám ez az epigramma! Mert a manifesztum engedélyezte az ÖSSZES politikai pártokat. akinek akartak. Csak a bűnözők maradtak a börtönben. hogy idehoztak. mint az orosz forradalmak két lábon járó története. nekem nagy szükségem volt az Uniónak erre a fő politikai börtönére. de azért el lehet gondolkodni rajtuk. ha az egész társadalom szempontjából nézzük is őket. Sok is nekünk ekkora megbecsülés! De azokkal. igyekszem beleélni magamat a helyzetébe.113 (Egy érdekes epizódot is elmesélt ezzel a manifesztummal kapcsolatban. Azokban az években természetesen még senki sem tudta. volt kiknek adatait összevetni. s az utcára is. mert kikényszerítették). Különben az volt az érzésem. soha sincs elég ezekből. Nagyon emelte ő a mi lubjankai cellánk színvonalát. Fasztyenko olyan régi szociáldemokrata volt. hogy azért. amit emlékezete megőrzött. tekintet nélkül arra. A Fasztyenko nevet leírva is láttuk. ki megy ki. provokatív manifesztum” a szabadság kigúnyolása volt s hogy a cár elrendelte: „Szabadságot a holtaknak. Volt kit hallgatni. összehívta a dumát s igen széles amnesztiát adott (az más lapra tartozik. hogy mi már csak az aratás utója vagyunk. úgy is. sokszor eszembe jut Buharin. úgy is. Az 1945. Az ilyen embernek nemcsak a cellában van ára. nem lehetett unatkozni. Mindabból. Október 17-én tehát. de az 1905 október 17-i manifesztum alapján simán kiengedték. a foglyok szabadon kinézegethettek a börtön udvarára: ki jön be. itt. mércét alkotott magának a múlt és a jelen minden történéséhez. mert nemcsak ennyit vagy annyit. hogy talán már meg is szűnt az lenni. hogy „ez az aljas. Egy könyv került ugyanis a kezünkbe az 1905-ös forradalomról.

hogy a cári száműzetésből csak a lusták nem szöktek meg.híre. két-három hónapig is ott tartották méh a kegyelmet nyerteket. négyet száműzetésben kellett töltenie. tömeges fogolyszöktetéseket szerveztek kívülről a szövetkezett forradalmi pártok: az eszerek. kiverték az ablakokat. szinte kapóra. akár egy lovas kifért volna rajta. mint látni fogjuk. [178] . a szocdemek és az anarchisták. ahol éppen akkor. hanem csak azok. s azalatt is robotoltatták őket. No és? Talán jól a pofájába rúgtak valakinek? Becsuktak valakit a szigorítottba? Talán egy egész cellától megvonták a könyvtárhasználat vagy a kantinba járás jogát? Ugyan kérem! A börtönigazgató fejvesztetten rohangált cellárólcellára. hogy egy ismerőse segítségével hajóra szállhat. ő pedig – még mindig útlevél nélkül – a legnagyobb nyugalommal keresztülutazott egész Oroszországon Ukrajnáig. olyan könnyen ment a szökés. Egybevetve az ő (s később más életben maradottak) elbeszéléseit azzal a széltében ismert ténnyel. A politikaiak örömükben tombolni kezdtek. hogy forradalmáraink százával szöktek meg a száműzetésből s elsősorban külföldre. Magát Anatolij Fasztyenkót nem jelölte szökésre a szocdem párt. Fasztyenko is megszökött. Az első négy évet a szevasztopoli gyűjtőben töltötte. hogy elvonja a felügyelők figyelmét és zavart keltsen.. Fasztyenko és társai rohantak. azazhogy egyszerűen útlevél nélkül elutazott kitelepítési helyéről. A Jenyiszej melletti kitelepítésben azonban nem maradt sokáig. aki csak akart. Itt 114 A sztálini amnesztia után.)114 Alighogy visszanyerték szabadságukat. arra számítva. töltsék itt még ezt az éjszakát!” – Így aztán barbár módon még egy napra ott fogták őket. Vlagyivosztokba ment. uraim!” Legyenek egy kis belátással! Nincs jogom szabadon bocsátani önöket egy távirati közlés alapján! Direkt parancsot kell kapnom Kijevből feljebb valóimtól. úgy kérlelte őket: „Uraim! Könyörgöm. akiknek szökését pártjuk jóváhagyta s előzetesen a börtönben – a felügyelők útján – pisztollyal szerelte fel őket) megrohamozták ezt a rést s egy kivételével sikeresen meg is szöktek. a kintiek közölték a foglyokkal is. – arra az eredményre kell jutnunk. hogy részt vegyenek a forradalomban. hogy azonnal bocsássa őket szabadon. Bombát robbantva rést ütöttek á börtön falába. Ezt senki sem tartotta törvénysértésnek. 1906-ban Fasztyenko nyolc év fegyházat kapott. ahol annak idején letartóztatták illegális bolsevik tevékenysége miatt. kitörték az ajtókat és követelték a börtön igazgatójától.. azaz négy évet bilincsben. hanem azzal bízta meg. Ez valamiért nem sikerült. Nagyon szépen kérem önöket. s a foglyok közül huszonketten (nem mindenki.

Lunacsarszkijjal. Fasztyenko már nem érzett magában akkora lelkesedést a forradalmak iránt. rendelkezéseik merő képtelenségnek tűntek minden józan gazda szemében. Egyben megtanult franciául. hogy mást is lásson a világból. Fasztyenko ekkor találékonyan alvást színlelt. az útlevele!” Fasztyenko ezután Párizsba ment. mely annak ellenére. miután átváltották papír-rubelre. hogy ismételten elkiáltják a Makarov nevet. majd az Egyesült Államokban is lakott. amely a vándormadarakat útnak indítja. mikor egyszerre eszébe jutott. hogy eleresszék családjával együtt.ellátták hamis útlevéllel. Ott ismerkedett meg Leninnel. Már minden útlevelet kiosztottak. negyvenen voltak. [179] . Oroszországban azonban éppen akkor tört ki a forradalom. Hajójegyre sem futosta. Kanadában pedig megint csak béresként kezdte. Belépett az egyek első szövetkezetbe. marháit eladta. Végül a cári rezsim sárkánya lehajolt a forradalmárhoz s udvariasan megérintette a vállát: „Makarov úr. aki annak idején a Patyomkin cirkálón volt matróz majd Kanadába szökött s ott jómódú gazda lett. Farmját. A kanadai dollárokból sem maradt sok. pénzzel s egy vadonatúj traktorral érkezett szülőföldjére hogy segítse felépíteni a hőn óhajtott szocializmust. tágította látókörét. hogy ő az a Makarov. a hivatalnok már kezdte is kiáltani a neveket. ezért hamarosan tönkrement. arra a következtetésre jutott. s a Lonjumeau-i pártiskolán töltött be valami gazdasági hivatalt. Számomra talán az volt a legnagyszerűbb. Ez a vállalkozás annyira veszélytelen volt és Fasztyenko annyira nem érezte maga mögött az üldözők lihegését. milyen névre van kiállítva. Közvetlenül a háború előtt érkezett Kanadába. ott munkás volt. legcsodálatosabb. Éppoly szegényen lépte át a határt mint mikor megszökött a hajóról. Makarov úr! Tessék. Mégis hazatért ő is. 115 Nem sokkal ezután tért haza Fasztyenko egyik ismerőse. hogy már régóta várta mindenki. Ezt azonban az kezelte. Közben kitört a második forradalom is.115 Akkor még sok mindent nem értettem Fasztyenkóban. Ezeknek az országoknak kötetlen s mégis rendezett viszonyai kivívták Fasztyenko csodálatát. majd felkerekedett. hogy itt aztán sohasem lesz proletárforradalom s nem is igen lenne rá szükség. mégis túl korainak bizonyult. Mi lesz most? Az utasok kb. mint azelőtt. de még mindig nem volt benne biztos. s hallotta. hogy döbbenetes vigyázatlanságot követett el a határon már át is adta útlevelét a rendőrtisztviselőnek. követve azt a törvényt. ahogy akarta. minit azt a volt matróz húsz éven át színezgette. aki akarta s úgy. hogy átléphesse az Osztrák-Magyar Monarchiahatárát. Végül sikerült kikönyörögnie. Az arra hivatatlanok parancsolgattak. hogy ELFELEJTETTE. Mindnyájan hazatértek. A valóság egészen másnak bizonyult. matrózként kelt át az óceánon. a traktort is átadta. Ráadásul testileg is leromlott ruhája elrongyolódott.

Az. Nagyon is igaz. (Akkori beállítottságomra jellemző a következő példa: egyszer a cellában valaki pusztán apai nevén szólította Fasztyenkót. azon az egyetlenen kívül!) Így aztán Fasztyenko sem tudott mindent megértetni velem. Pedig világosabb oroszsággal már nem is fejezhette volna ki magát: „Ne alkoss bálványt magadnak!” – s én mégsem értettem meg. S bár én is kitűnően emlékszem Fasztyenko kifogyhatatlan meséire. elég lesz már! Vagy így beszélt: „A régi politikai foglyok közül alig van már valaki életben. lehet. ne vitatkozzunk!” S bár ezek a nyugodtan kiejtett egyszerű szavak égbe kiálthattak volna. én mégis csupán Sztálin egy újabb gaztettét hallottam ki belőlük. ő azonban meglehetősen hűvösen emlékezett meg erről. hogy élve kerül ki innen. aki [180] . átüthették volna az ablaküveget. ha kiszabadulok.. hogy máris túl sokat kellett kétségbe vonnom. elég az hozzá. hogy a fülben. hogy egyszer majd. nem szabad megfeledkeznie. Különféle könyveket nevezett meg. Maga matematikus. Kora és egészségi állapota miatt ő már aligha számíthatott arra. ami túlságosan is ellentmond beállítottságunknak. ezért lelte örömét abban a gondolatban. mit mond Descartes: „Vonj kétségbe mindent! Érti? Mindent!” Mi az a „minden”? Mindent mégsem lehet kétségbe vonni! Úgy éreztem. Én egyike vagyok az utolsóknak. ami áthatol a fülünkön. ma te viszed ki a küblit?” Felindultam.hogy személyesen ismerte Lenint. elvész – lehet. fejbentartanivaló pedig akadt itt éppen elég a börtönélettel kapcsolatban. így valahogy: „Iljics. hogy mögötte. hogy én majd felfogom egyszer ezeket az eszméket. s nagyon a lelkemre kötötte. hogy felírjam azoknak a könyveknek a címét. csak úgy „Iljicsnek” hívjanak. társaságunkat pedig már a 30-as években feloszlatták”. amelyek közelebb álltak akkori ízlésemhez: Gorkij: Időszerűtlen gondolatok (abban az időben igen nagyra becsültem Gorkijt. nem szűnt meg – állhatatosan ismételni. mintha személyes sértés ért volna. – „S miért?” – „Hogy ne gyülekezzünk.szerezzem meg s olvassam el őket. Látva elfogultságomat. nem láttam a gyökereit. okfejtései csak igen zavarosan maradtak meg a fejemben. Arra nem volt lehetőség. nemcsak ebben az összefüggésben éreztem szentségtörésnek. bárki legyen is az illető. hanem hogy egyáltalán valakit. A régieket mind megsemmisítették. hogy elvész. a legnagyobb jóakarattal sem. mégis megjegyeztem azokat a neveket. hogy nem minden érkezik el a tudatunkhoz. Láttam a tényt.

hogy egymásután adja fel az év februárjában és márciusában meghódított pozícióit. S most. Kiirthatatlan gyanakvás? Ösztönös megérzés? Analógia? 116 [181] . 117 Sztálin kedvenc motívuma: minden letartóztatott párttagot (s általában volt forradalmárt) megvádolt a cári ohrana szolgálatával. felülmúl minden orosz klasszikust) és Plehanov: Egy év a hazámban.v nevű örökké részeg. egy L. hogy ezt találom Plehanovnál 1917 október 28-i keltezéssel: …nem azért töltenek el aggodalommal a legutóbbi napok eseményei. hogy pisztolya van. hogy proletáríró. ez a bujkálás mellékutakon? érthetetlen választ adott: „A vén kutya nem tudja megszokni a láncot”. forradalmi múltjára való tekintettel erősen futtatták. továbbá. Sz. okt. amihez mindenkinek joga van. melyekből sokakat agyonlőttek) – s lehet. hanem éppen azért.117 Ez a kövér vizsgálóbíró. züllött írót. mintha nem óhajtanám a munkásosztály győzelmét Oroszországban. Ahol pedig pisztoly – ott „terror”.már magával azzal. lapban. halálos komolysággal lapozgatott most. Mikor rájött. átkerült a moszkvai Városrendezési Hivatalhoz. ha akkor nyeri el a politikai hatalmat. hogy nincs mit tenni. A vizsgálóbíró tehát ráolvasta a „terror”-cikkelyt s persze még egy kis francia s kanadai kémkedést is. hogy Fasztyenko is így gondolkodott. hogy megszolgálja még kövérebb fizetését.. 1917. Pechjére azonban letartóztatták a szomszédját. hogy a cári ohranának dolgozott. Amikor visszatért Oroszországba. 1915-ben a cári csendőrség vidéki Plehanov: Nyílt levél a petrográdi munkásakhoz (a „Jegyinsztvo” c. s jelentékeny állást tölthetett volna be – de ő nem akarta. „terroristának” pedig éppen kapára jött Fasztyenko a maga forradalmi múltjával.”116 – Ezt olvasva tisztán emlékszem. Fasztyenko éppen csak a puszta életét akarta fenntartani.. Én csodálkoztam: miért ez a nagy óvatosság. hogy olyan körökbe tartozik. aki egyszer részegen azzal hencegett valahol. Ez arra fogja őt kényszeríteni. ezzel csak felhívta volna magára a figyelmet. 28). Csendesen éldegélt kis nyugdíjából (nem is akart „személyes” nyugdíjat.. majd még szerényebbet. mint az. hogy a munkásosztályt nem érheti nagyobb történelmi szerencsétlenség. ahol már egészen jelentéktelen állást töltött be. mert egész lelkemből kívánom azt. hogy szépen ki is húzta volna így 1953-ig. szerény hivatalt vállalt a Pravda szerkesztőségében. Jusson eszébe (a munkásosztálynak) Engels figyelmeztetése. amikor még nincs rá felkészülve..

Amikor aztán az ébresztőre frissen felpattantunk (az elfekvőket szigorított fenyegette). hogy ebből mindjárt meg is érthettük. Ennyit érdemelt egy ember. meg egy tucatnyi hámozott (s az ellenőrzésnél még tűvel is átszurkált) főtt krumplit. hogy nem volt annak semmi rangjelzése. olyan hangos. izgatott. arca határozottan kövér. a felsőbb körökhöz tartozását hangsúlyozta. mi igyekeztünk semmit sem hallani. Fejemet még mindig nem mozdítva mindenesetre rájuk morrantam. oly közel állt a síráshoz. hogy csendesebben vigadjanak. Suttogó beszélgetésbe kezdtek. amit már letéptek vagy lecsavartak. nemcsak amolyan vezérőrnagy. olyan sem. széles vállú volt. de ez a bőséges táplálkozásból eredő kövérség nem látszott a közvetlenség s jólelkűség jelének.  Míg csak négy ágy volt a cellánkban. De néhány nappal az én jövetelem után berakták hozzánk az ötödik embert. titkos találkozókkal. tipikus tábornok. Alacsony. – nem. csak harminc dekát (hiszen a piacon vette s ott száz rubelt is elkértek kilójáért!). csak Kramarenko ugrott mindjárt. csak fontosságát. az ürge egész megjelenése és arckifejezése.kirendeltségeinek iratai közt s körmölte a kihallgatási jegyzőkönyveket. de az újonc susogását akarva-nemakarva hallanunk kellett. öreg felesége (gyermekük nem volt) az engedélyezett tíznapos időközökben be szokta hozni Anatolij Iljicsnek azt a kis élelmet. megpillantottunk – egy tábornokot! Azaz. sokat lőnek-e agyon. széles mellű. méghozzá kétségtelenül igazi tábornok. ez egész biztosan tábornok. melyek tele voltak 1903-ban használt fedőnevekkel. aki hatvanhárom tisztességben. hogy egy kis dohánnyal erősítse magát bizonyára egy kis anyaggal is a nyomozó számára). ebben az álomittas órában. Az újoncot egy órával az ébresztő előtt hozták. hanem alul) – ebben összpontosult évig [182] . s ágyát keresztben helyezték el. Kicsi. s hárman még a fejünket sem emeltük fel. Arcát egy bulldog állkapcsa koronázta (persze nem felül. örökös kétségek között élte életét. a köpeny finom anyaga. mily rendkívüli bánat vonult be a cellánkba. Folyton azt kérdezgette.. gyűlésekkel. ideges volt.. ahol el lehetett járni s ahol az asztal is volt. jelszókkal. még csak parolija sem – mégis az a drága zubbony. középen még maradt egy kis hely. Szívettépő látvány volt ez a szegényes – valóban szent adomány. köpcös. amihez hozzájutott: egy darabka fekete kenyeret.

minden szitokszó közbeiktatása nélkül folyt. mely harmonikusan. a faluból. s ha a forradalom nincs. pallérozatlan parasztgyerekek közül való volt. mellyel átnyergeltek az egyik szakterületről a másikra. hogy L.. hogy valaki is ellentmondhat neki.. mint amilyennek látszik. mint azoké. Az egyik muzsikálgatott egy kicsit.mindaz az energia..v ama csapzott. s ami még csodálatosabb: nem tábornok ám ő. felvilágosult. akár kereskedő-sorba is felemelkedhetett volna. s ez az ő ifjúkommunistasága. akarat és hatalomvágy. Nem lehet tagadni. az alacsony sorból. Aztán jött a háború. Valami Lomonoszov azért nem volt ő. és mindig mindegyiknek az arcáról le lehetett olvasni a lelki műveltséget. amely ilyen magas rang elérésére képesítette őt még viruló éveiben. szava türelmetlenebb lett. egy dologban felülmúlta őket: sokkal erőteljesebb. kihízottabb volt azoknál. vagy pláne a technikáról a társadalomtudományokra. Az ismerkedés folyamán kiderült.. amikor seregestül hajtották GULagra a régi mérnököket. 1929-ben került oda – éppen akkor. de tehetséges volt. mint aki fel sem tételezi.v még fiatalabb. Az apja még á földet túrta. sokoldalú nézeteikre. eszes volt. Gyors ütemben ki kellett hát [183] . S lám. akik tehetségének pusztulását Bjelinszkij és Tolsztoj oly nagyon fájlalta. bár már rég nem volt testi erőre szüksége. gátlástalan. Z. továbbá általános műveltségükre. sőt egyáltalában nem katona. sugárzó eszességükre. a művészetre. a másik festegetett. de sohasem sértő humorukra. csak az idén fogja betölteni a harminchatot („ha agyon nem lőnek”). Megőrizte vállai és karjai erejét. Emlékszem nyílt. Lenya Z. A harmincas évek elején megszakadtak a kapcsolataim e körökkel. arra a könnyedségre. milyenek voltak a mérnökök a húszas években. kiragadta őt az ismeretlenségből. más volt a munkája is. mert élénk. most itt áll előttem – egy mérnök. a szó szoros értelmében. akik felváltották a megsemmisítetteket. mely felülmúlta minden más képességét. hanem – mérnök! Még hogy mérnök! Történetesen mérnök-környezetben nevelkedtem s így jól emlékszem. választékos társalgásukra. A szovjet éra alatt belépett a Komszomolba. gazda lett volna belőle. s rakétaként röpítette az esti tagozaton keresztül a műegyetemre. méghozzá jómódú. még csak nem is ezredes. Az udvariasság kölöncétől felszabadulva tekintete szigorúbb. kifinomult ízlésükre. Más volt neveltetése. V. s a maga erejéből sohasem jutott volna be a műegyetemre. Egy azok közül.

de mivel jegyet nem kaptak nem is utazhattak el. mint inkább termelés-szervező főmuftik. nem inspirálta alaposabb körülnézésre. Mert ilyen a háború. hanem az a gyorsaság. Ezeknek a szürke emberparányoknak a látványa nemigen kötötte le akkor a figyelmét. ahogy megragadott mindent. Ez volt az a pillaest. Z.. amikor az éhségtől félholtak hosszú láncolatban vonszolták magukat az állomásra. szedd és szórd.. hogy a városiak jegyre kapják a kenyeret. Moszkva-körüli építkezések főmérnöke. a munkavezetőt megbüntetnie. a lágert.. S az ő gárdájára várt. csakhogy ezúttal foglyok dolgoztak alatta. Ezek a biztonságos hátországban eltöltött háborús évek voltak Z…v életének fénykora. darócos-bocskoros emberhulladék gyanánt. amolyan szovjet bizniszmenek. Moszkva kiürítésekor pedig stábjával együtt Alma-Atába költöztették. mint lábáról az út porát. A háború kitörésekor természetesen felmentést kapott. mindegy. hány munkaóra árán. abban a reményben.v-nek elég volt csak a szektort. annál több gyönyört. hogy eljutnak a városba.. az ő új élete ott szárnyalt már a győztesek s a vezetők világában. amikor fontos parancsnoki posztok álltak üresen a még meg nem teremtett ipar területén.v-nek nemcsak az állkapcsa volt bulldogszerű. céltudatosság és szakértelem is. nem gondolkoztatta el.. akik nem annyira a munkájukat végzik. Z. csak a tervszámok teljesítése volt a fontos. Becsületes pallér-munkát ő sohasem végzett: tízesével osztották be hozzá a mérnököket. úgy rázta le. Ugyanakkor Z.képezniük a maguk gárdáját. a háború fizeti a számlát! Csak egy engedményt tett a háborúnak: levette a zakót [184] . mindig s mindenütt: minél több keserűséget halmoz fel az egyik póluson. Nem fájt a szíve a faluért. s Z. ezrével a munkásokat. szabadít fel a másikon. ott vezette az Ili folyó melletti nagy munkálatokat. Abban a ragyogó szférában. hanem csendes megadással haldokoltak az állomás kerítése mellett. hogy elfoglalja ezeket a posztokat. száz százalékig megbízható mérnököket. amelyben ő keringett.. ahol a gabona kalászosodik.v nemcsak hogy nem tudta. ő volta nagy. amikor polgárháború folyt. hanem kilencszáz rubelre rúgó tanulmányi segélyt élvezett (a melósnak akkor hatvanat fizettek). Egy csapásra beletalálta magát a népgazdaság új ritmusába: mindent a győzelemért. hogy azok aztán maguk kényszerítsék ki a normák teljesítését. az éhínség s népnyomor évei. magasba kígyózó színes szerpentin: Ezek az évek: 1929-1933. hanem farkaskutyákkal.. – ezek a részletek öt már nem érdekelték. milyen élelmiszeradagok mellett. de nem géppuskákkal. öntudatos.v élete ettől kezdve a sikerek láncolata..

már 1936-ban nyitottak neki egy dossziét. mint egy jólfejlett vadkan. ezzel nem vonta magára a rokkantak ingerültségét s a nők rosszalló pillantásait. ha fel van hergelődve!) S ahhoz is hozzászokott. mikor magányosak a nők. aki épületanyagot akart tőle nyaralója számára. s főleg hogy hányat „bontott fel”. terepszínt öltött magára. melyben költőpénzét tartotta. Csak a nőket számolta. mint egy kishordó. hogy enged neki az anyag. Mennyire hozzászokott. Ez volt a divat. neki meg pénzén és befolyásán kívül még raszputyini férfiassága is volt: el is lehet hinni neki. dagadozott. ő sportot űzött ebből. nyilván valami nőügy miatt).s a nyakkendőt. Z. rág egy kicsit rajta. „Ügye” [185] . kifacsarta s eldobta a nőket. mint aki rákot eszik: kiragad egyet a tálból. hogy 58-as cikkely is létezik. No hiszen háborús években. melyet meggondolatlanul elmesélt egy ivó kompániában. amely talán a tölgyet is kidönti. A cellában azt állította. melegedni s egy kicsit szórakozni jártak hozzá. aztán már nyúl is a másik után: ilyen lázasan habzsolta ő az utóbbi években. „mindenki” így járt. hányan mentek át a kezén. tárcája.. hogy mindent el lehet intézni. Ettől eltekintve még sokáig nem borította volna el a görgeteg. az ezüst csak kopejka-számba ment nála. el lehet boronálni. hogy kétszázkilencven-egynéhánynál tartott. csakhogy a mi fülünk nemigen volt nyitva az ilyesmire. Z. Ő aztán készségesen mesélte volna egyik kalandját a másik után. éppen úgy is mozgott a cellában. Szédületes összegek folytak át a kezén. Bár sohasem fenyegette veszély. mégis oly nyugtalanul. Elfelejtette. hogy nem jutott el háromszázig. mely szerint 1941-ben nem sietett valami nagyon. annál több az irigye... az ezres bankó csak egy rubelszámba. tábornokzubbonyba bújt – ebben a felszerelésben érkezett most hozzánk. Bár a nők inkább egészen más pillantásokat szoktak rá vetni: jóllakni.v nem sajnálta. ügynökök tanúskodása (mert a nőkel éttermekbe kell vinni s hányan nem látják ott az embert!) Aztán még egy feljelentés volt. Később ehhez járult még néhány beköpés. nem számolta á pénzt.. kiszopja. hogy ő mint valami vadkan csörtet a világban! (Ha különösen izgatott volt. krómbőr csizmát csináltatott. meg lehet kártyázni. kiüríteni Moszkvát. hogy minél nagyobb sikerei vannak valakinek. amikor lefogták. valami vicc miatt.v óvatosan s gondosan rendben tartotta gazdasági elszámolásait. hogy a vezetők mind az ő emberei. ha elbizakodottságában nem utasított volna vissza egy bizonyos ügyészt. de arra nem gondolt. nem kuporgatta. s bosszankodott. ugyanis a németeket várta (valóban késlekedett akkor. Mint ahogy most a vizsgálat alatt megtudta.

Nagyon is lesújtotta őt annak a gyönyörűséges életének derékba törése.. kövér kezével alátámasztva ködös tekintettel meredt a semmibe. mint ahogy eddig sem volt. ő élesen rémpillantott. – „Aj. nem hitt nekem: „Mit nem mondasz!?’’ – s a fejéhez kapott. hogy a németek győznek! Ebbe is buktam bele!” No lám! Ő a „győzelem szervezői” közül való volt. hogy szerinte van „amerikai nyelv”. hogy a „kékek” kapzsisága bírósági eljárás kezdete lehet.. s csak azért kezdett. Sokszor könyökölt az asztalon az ágyán ülve. mely e [186] . kövér fejét kurta. Dehát „százszázalékos” volt-e? Valóban ama legöntudatosabb proletárok közül való volt-e.. hanem csak mert nagyon is jól ismerte gazdasági helyzetünket (amit én persze nem ismertem – ezért is volt olyan nagy a bizalmam). de még csak egy oldalt sem végig. hogy elhessegesse a vizsgálattal kapcsolatos nyomasztó gondolatait. senkié másé. Szása. Puskint csak mint disznó viccek hősét ismerte.. még kevesebbet olvasott.ettől rögtön. hogy ez alatt az idő alatt a lágerban természetesen munkavezetőként fog dolgozni. Mindnyájunk hangulata nyomott volt a cellában.) Z. én meg azt hittem. egyikünk sem érezte letartóztatását olyan tragikusnak. hogy az első naptól kezdve egy pillanatig sem kételkedtem győzelmünkben a nácik felett. s halk kántáló hangon rákezdte: Elfelejtve. Beszélgetéseinkből következtetve. míg szabadlábon volt. Tolsztojról azt vélte tudni. várta bevonulásukat! Nem mintha szerette volna őket. akiket Palcsinszkij és von Mekk leváltására neveltek? A válasz megdöbbentő: nem! Egy alkalommal. a cellában két hónap alatt egyetlen könyvet sem olvasott el. s kutyabaja sem lesz. mikor meghánytuk-vetettük a háború dolgát. hogy valószínűleg a Legfelsőbb Tanács tagja. s egész idő alatt a németek győzelmében hitt. felébredt.. Azt már valahogy el tudtuk hitetni vele. De őt ezzel sem lehetett megvigasztalni. hogy semmiképpen sem kaphat többet egy tízesnél. itt mindig elcsuklott a hangja s zokogásba ment át. elhagyatva Ifjúságom hajnalán Itt maradtam holtig árván. Tovább sohasem jutott.v ismereteinek korlátaira jellemző. Szása. egy-egy fejezetet. A bensőjét fesznő hatalmas energiát. de egyikünk sem kenődött el annyira. hiszen kizárólag” ez az ő saját megismételhetetlen élete érdekelte őt harminchat éven át. (Ez is egy példa arra.. s én azt mondtam. megrázkódott s legördült rá a hegytetőről. mint Z…v.

hogy én például sokkal jobban unatkozom. füstölt tonhalat. hol a felöltő zsebéből előkerülő bugyi miatt.falak ledöntésére mégsem önsajnálatra fordította. este mégis felsóhajtasz. Átkarolta a vállamat s így beszélt: Helyt állni az igazságért Semmi: azért ülni kell! Máskor dalukra tanított. így magyarázta ezt: „A kegyetlenség alatt. Nekünk is adott egy-egy szelet vajaskenyeret. kettő helyett is. hosszú éveken át sírt szegény. szentimentalizmus húzódik meg. Szent ügyünk majd harcba szólít Újabb nemzedékeket! Így hiszem én is! Segítsék ezek a lapok is valóra váltani azt amiben ő hitt!  Cellánkban a tizenhat-órás napok külső eseményekben szegények ugyan. annak törvényszerű kiegészítőjeként. volt képes. mégis olyan érdekesek. aki alapjában bizonyára jó ember volt. Az észt Arnold Szuszi. hogy megint elrepült egy nap. [187] . vörös kaviárt. S amikor így feloldódott a szívmelengető önsajnálatban. aki már nem remélhette.és színorgiák az öreg forradalmár kékbe játszó krumplicskái mellett!). hol egy nadrágzsebben talált szerelmes levélke miatt. A németeknél szinte nemzeti vonás ez a kombináció”. Eszébe jutottak. teavajat. teljes egészében No és felesége sajnálására. lehullott róla a gonosz erő jégpáncélja. mondta is. a kényszermunkára ítéltek dalára: Börtön. ha tizenhat percet kell a trolibuszra várnom. hogy már megint nem futotta az időből. bár koránál fogva ő volt az egyetlen. az a cellatársunk. s újra folyni kezdtek a könnyei. de életedben először tanulod most ezeket nagyító lencsén át nézni. Apróságok történnek csak. s egy megtört ember ült előttünk. akinek őszülő tarló volt a fején. Felesége. borjúsültet. aztán szétrakosgatott kincsei fölé hajolt (micsoda szag. fejedelmi csomagokat hozott be neki: a lehető legfehérebb kenyeret. minden tizedik napon (gyakrabban nem engedélyezték) bőséges. egy sodrásra való dohányt. aztán megfeledkezett róla. a felesége könnyei. hogy túléli s kiszabadulhat. amelyet a férj sebtében zsebre gyűrt az autóban. Fasztyenko ezzel szemben a legvidámabb volt a cellában. Nincsenek figyelmet érdemlő események. hogy tud annyira sírni. nyirkos bánya mélye Bárha minket eltemet. akit már rég megszűnt szeretni. Én csak azon csodálkoztam.

de még mindig ott olvasható a börtönszabályzat fekete sorai közt. késlekedés nélkül felpattanunk. mely e két óra folyamán kerül lebonyolításra: a reggeli ürítés.A nap első két órája a legnehezebb. leterítjük az ágyat. szürke közbörtönökben a foglyoknak van annyi beleszólásuk s önkormányzatuk. Ez a reggel hat órakor kierőszakolt ébrenlét. a börtönvezetőség csak most cihelődik.118 s az „ébresztő” bekiáltására is ki kell nyitni az ajtót). senkit ki nem hívnak. kire hárul ma a cella lakói közül a bizalmi feladat. csak a „vertuhaj” éber. reménytvesztve a villanyfényben. hogy szigorítottba kerülsz. De a Főfő Politikai Börtönben nem lehet Nagy kivágás a cellaajtón. 119 A „vertuchaj” szó az én időmben már széltében ismeretes volt. hogy kivigye a küblit. akkor sem könyvet nem olvashatsz ebben a két kilúgozott órában. vagy könyvtilalmat rónak az egész cellára. adják be az ételt s aláírásra a fogházi papírokat. aztán csak ülünk rajta kifosztottan. A felügyelőnek már az ébresztőnél fontos közölnivalója volt velünk: kijelölte. Mikor a kulcs zörögni kezd a zárban. mint valami árnyék vagy falon át közeledő szellem. senki sem jön. vagy egy könyv fölött kornyadozva. olvasd csak el! Ott lóg minden cellában. Egyébként ha csak szemüveggel tudsz olvasni. (a Lubjankában nincs „etető”. vagy a sétát vonják el – kegyetlen s igazságtalan kollektív büntetés. hogy ukrán börtönőrük mondásából eredt: „sztoj ta nye vertuchajsz” (állj. mintegy a sakktábla fölé. amint ott bóbiskolsz. a falnak támaszkodva vagy az asztalra könyökölve. semmit sem kérdeznek. s lehet. az őrmester három ugrással a cellában terem. nesztelenül.119 Mégis van egy ténykedés. De ne próbálj svindlizni! Mert ha mégis megreszkíroznál egy kis szundikálást. – a nyomozók még édesdeden alszanak. az egész élet hiábavalónak tűnik. (Primitív. Ezen át szólnak be. a cellában egy korty levegő sincs. Mesélték. E két óra alatt senki semmit nem hoz a cellába. ne fordulj meg!) De figyelmet érdemel a „börtönőr” jelentésű angol turnkey (fordítsd el a kulcsot!) szó is. éjjelre ugyanis elvitték a szemüvegedet s ebben a két órában még veszélyes lenne visszaadni neked. hogy ezt a kérdést maguk döntik el maguk közt. – rögtön felhangzik az ajtón a kulcs figyelmeztető kopogása. amikor az ember agya még kába az alvástól s az egész világ sivárnak. melyet a látszat kedvéért kinyitottál a térdeden. sem a szent szabályzatot nem betűzgetheted. lecsap rád. csapóasztalkával. percenként hajtja félre a kukucs fedőlapját. Talán nálunk is a „kulcsforgatót” jelenti a vertuchaj? 118 [188] . akik éjjel kihallgatáson voltak s éppen hogy elaludtak. vagy ami még rosszabb: a csikorgó zárra csukott ajtó hirtelen zaj nélkül kinyílik (ebben jó gyakorlatuk van a lubjankai felügyelőknek) s gyorsan. különösen azokat viseli meg.

méghozzá nem is szépirodalmiakból!. szorongat. A célnál aztán újra bezárnak. de még sovány falatodat sem tudod lenyelni miatta. a nap egyéb eseményétől. csapda. (A Lubjankában ebben nincs semmi érdekesség: a papír üres.”).csak úgy a véletlen szeszélyére bízni ezt az eseményt. s a küblifelelős már viszi is ott elül a mellmagasságba emelt nyolcliteres fedeles bádogkannát. amelyben – s éppen ez a bántó a dologban – lelke esik bele.) Tehát hamarosan beállsz a libasorba. felszívni a tartalmát.. ki korán reggel. Most aztán ingered támad a közelgő nappali kihallgatástól. Az a drasztikus szükséglet ez. így lesz önképzés az árnyékszékrejárásból. Néhol a valamikor haladónak számító „Gránát” enciklopédiából tépnek lapokat. elolvasni mind a két felét. alantas szükség. a sovány koszt következtében s abban a kába félálomban sehogy sem tudod az ébresztő után leróni a természet adóját. kényelmesebb tehát a [189] .. amelyekben kiszakított könyvlapokat adnak – ez aztán az olvasnivaló! Lehet találgatni. amelynek könnyű hozzáférhetőségét nem is tudja felbecsülni a szabad ember. olvasás. hogy nap mint nap közvetlenül a reggeli klozetozás után fog el ez a gyötrő. hogy „Boldog az. miből van. rád zárják az ajtót – este hatig (sőt. De vannak olyan elbűvölő börtönök. ha némely szó kettőbe van tépve – cserélni társaiddal. Már a börtön napjának ebben a szinte természetes megnyitójában a fogoly szinte egész napjára kiható csapda rejlik. a balánda (börtönleves). ahányan vagytok. hogy jött létre a lubjankai.. A szolgálatosok reggel nyolckor s este nyolckor váltják egymást. gondolkodás szabadságától. a víz. Később aztán felülről célravezetőnek találták és jóváhagyták. de sok egyéb először csak tisztára mechanikusan bonyolódott le (mint társas életünk számos brutalitása). de bizony – mondani is szörnyű! – még klasszikusokból is. de előbb annyi két vonatjegy nagyságú papírdarabkát osztanak ki. A börtönbeli hiányos testmozgás.) De kevés okod van a nevetésre. s már visznek is nagysebesen vissza. amelyet nem illik emlegetni irodalmi műben (bár erről is elhangzott már halhatatlan fesztelenséggel. kezeket hátra. amilyen? Én azt hiszem. értékelni a stílusát – még csak akkor értékeled. Az ébresztőt természetesen a gonosz kitervelés rovására lehet írni. nyom a kenyér. mind a kettőnek része van benne. de senki sem enged ki az üdv helyére. némely börtönökben másnap reggelig). megfoszt a beszélgetés.. s aztán egész nap kínoz. Sokszor vitatkoznak a cellákban. Megesik. s általában minden börtönre érvényes szabályzat: kiszámított kegyetlenségből vagy csak véletlenül lett olyan.

Észtországban híres ügyvéd volt. Utólag aztán. Már fel is tette. kiejtésével sem árulkodó orosz nyelvet. Kezdődik hát az élet! Kezdődik a nap. Így van ez a szemüveggel is: miért bajlódjanak velük már ébresztőkor? Majd kiosztják az éjjeli szolgálat átadásakor. iszapos tésztája felerészben krumpliból van dagasztva: ez a mi „mankónk”. s a „kuldsuu” (aranyszájú) névvel tisztelték meg. de Szuszi állandóan hordja. Ez a négyszázötven gramm keletlen. A németek hallották lövészárkaiakból az osztozkodást s csúfolódva átkiabáltak: „Kinek? A politruknak!” [190] . méltósággal s tartózkodással. elválik-e a héja a belétől – döntsön csak mindenről a sors!120 – de a kotlós legalább megfogdossa egy kicsit mindegyiket. bár húsz éven át a független Észtországban lakott. éveken át tartó jóllakatlanságunk! A hadseregben is így osztottunk el mindent. hogy osztják őket – nyílnak az ajtók. pedig úgyis hiába. elővigyázatot jelent s ezért nem fizetnek). Fasztyenko csak olvasásra használja. éppen így képzeljük el századunk művelt emberének az arcát. Európát. abbahagyja a hunyorgatást. Ezekben az években állandóan figyelemmel kísérte a londoni „Economist” folyóiratot s a német tudományos „Berichte” sorozatot.szolgálat végén árnyékszékre vinni (napközben egyesével kiengedni többletgondot. már Tartuban jogtudományt végzett. hátha rátapad a tenyerére néhány kenyér. tanulmányozta különböző országok törvénytárait s alkotmányát – s most itt a mi cellánkban képviseli. hány darabból tevődik össze az adag. mert mindjárt ki fogjuk sorsolni őket (nagy fontossága van mindennek: serclit kap-e valaki. mégsincs a fronton – tálcán öt adag kenyeret s tíz deka cukrot hoz nekünk. Észt anyanyelvén kívül tud még angolul s németül is. Szarukeretes. amelynek mocsaras. Még a forradalom előtt Pétervárt tanult történelmet és filológiát. hord-e valaki szemüveget a szomszéd cellában (nem szemüveges az a te ügy-társad? No. ezt nagyon szigorúan veszik). átható lesz a tekintete. ez a mi közös nemzeti.s cukormolekula. lám. nedves kenyér. „Kotlósunk” ott sürgölődik e kincsek körül. egyenes peremű szemüvegétől egyszerre szigorú. máig megőrizte a legtisztább. de azért át nem kopogunk egymásnak. De már halljuk is. Behozták már a mieink szemüvegét is. ez a nap központi eseménye. Új mozgolódás a folyosón: egy szürkeköpenyes hakapeszi – ép erős fickó. Meg lehet tudni. csak most kezdődik igazán! Mindenki tele van problémával: Helyesen osztotta-e be tegnap az adagját? Fonállal vágjon-e belőle vagy mohón törjön? Vagy lassacskán csipegesse el? Várja meg a teát vagy őzónnal 120 Hol nem volt így? Ó.

aki szakértője a pótanyagoknak. mint ezen a padlóra öntözgetésen. a felső héja pirosasbarna. (Ez sem kegyetlenségből van így: a konyhának gyorsan össze kell csapni a főzést. semmin sem ütközött meg annyira a Lubjankában. Azok. hogy a politikaiak nem lennének kötelesek felállni. (Egyébként – magyarázza Fasztyenko – ugyanilyen kenyeret esznek most Moszkva dolgozói is. amelyben több a víz. Ez a kenyér visszahozhatatlanul eltűnt. mint a gabona. a kenyér emberré tett bennünket) ez a fontnyi darab a kezünkben. sohasem fogják megtudni. egyetlen pillantással fölmér bennünket. szinte díszlépésben bevonul. ő pedig ránk szegezi szigorú pillantását. ez már tilos téma! Megegyeztünk. négykor a másikat. mi az a KENYÉR! – Gyerekek. A Lubjanka fennállásának 27 évét beszorozta 730-cal (minden nap két teaosztás) s ezt 111-gyel. két lépés után megáll a cella közepén.) Egyáltalán van-e ebben a kenyérben gabona? S milyen pótanyagok vannak lenne? (Minden cellában van valaki. mi felpattanunk. az alsó hamus és szenes a kemence aljától. hogy a szokottnál energikusabban verik meg az ajtókat. hogy könnyebbnek látszott kétmillió száznyolcvannyolc-ezerszer lelocsolni teával a padlót s ugyanannyiszor kijönni s feltörölni egy ronggyal. A két főtt étel pedig egymást követi: egy órakor kapjuk az egyiket. Kitesszük neki a teáskannákat a folyosóra. hangosabban csikorognak a kulcsok – s az egyik emeleti napos tiszt. Reggeli ellenőrzés. Már messziről halljuk. de ez a pillanat jogaink erőpróbája – nekünk ugyanis 121 Nemsokára idehozzák Berlinből a már említett Tyimofejev-Resszovszkij biológust. hadnagy. akár egy első osztályú hotelben. Micsoda fehér kenyeret sütöttek még a húszas években! Ruganyos. Úgy látszik. Megint mozgás a folyosón: hozzák a teát! Egy másik szürkeköpenyes lakli jön a vödrökkel. likacsos cipókat. ő pedig az orratlan vödörből önt – a kannába és mellé a padlóra. mint orros vödröket csináltatni. olajosan fénylik.) Számbavételünk nem okoz neki nehézséget.essen neki? Hagyjon-e vacsorára is vagy csak ebédre? S mennyit? De nemcsak ilyen kicsinyes tépelődést: széles vitát is kelt (mert már a nyelvünk is feloldódott.121 Ezzel megvolt az evés. dehát ki ne evett volna pótanyagokat ezekben az évtizedekben?) kezdődnek a bölcselkedések és az emlékezések. (Arra emlékezni sem merünk. hogy egy szót sem az evésről. akik a harmincas években születtek. Aztán huszonegy órán át csak visszagondolhatsz rájuk. A börtönszemélyzet (s valamennyiünk) hivatásbeli érdektelenségének megdöbbentő jelét látta ebben ilyenek vagyunk minden dolgiunkban. Pedig az egész folyosó fényesre van kefélve. a cellák számával – s még sokáig forrt bentre a méreg. hogy minél előbb elhordja magát.) Kilenc óra. feszes tartással. [191] .

vannak. csakhogy mi nem ismerjük őket. (Ez pótolja sajtó. elég! Fog? Kihúzni!. szívbénulás. – Kramerenkónak különben meggyűlik velünk a baja. kiszólítják s olyankor mahorkával tér vissza. „Kotlósunk” persze jobban tisztában van a jogaival (mint mondja. ki győzné ezt? A kotlósok olcsóbbak. Amelyik orvos pedig nem ilyen. csak ennyit lök oda: „Panasz?” S ha túl terjengősen kezdesz betegségedről beszélni. P. (Este pedig. neki ugyan nem sietős. meg aztán nem is lehetne lehallgatni egész nap mind a 111 cellát. félbeszakít: „Értem. neki pedig kötelessége eltitkolni elölünk. azt nem tűrik meg börtöneinkben. Arzént lehet. mikor letartóztattak. takarodó után. az orvos hangját hallja: „Lehet még. Mikor a félholtra vert ocsúdni kezd a padlón.) A börtönorvos a vizsgálóbíró s hóhér legjobb asszisztense. Teljesen mikrofonokra térni át ugyancsak költséges volna. Az orvos pillantásában nemcsak hogy gondoskodás. De mikor az orvoshoz hivatnak. A jeges szigorítottban eltöltött ötször huszonnégy óra után az orvos ránéz a dermedt.és gyülekezési szabadságot. abban már nem sok örömed telik. (Ez növelné a látogatások számát s valami emberi légkört teremtene. még csak ott vág fejbe ez a lubjankai gépiesség.bizonyos jogaink is. Ha sürgősen haldoklóhoz hívják egy cellába. Néha beleizzad. csupasz testre és így nyilatkozik: „Még lehet!” S ha valaki belehal a verésbe. F. a pulzus normális”. úgy figyel a beszélgetésünkre. Nem kérdezi: „Mi a panasza?” – mert e mondatban túl sok szó van s hanglejtés nélkül nem lehet kimondani. ezért még sokáig fogják használni őket. Dr. Napközben aztán kihívnak s bezárnak egy [192] . de még nem találtak ki jobbat. Most is előlép s föliratkozik kihallgatásra – a börtön igazgatójához. nincs felesleges szó! Csak ilyen jogainkról tudunk: feliratkozhatunk cipőjavításra. jelentést ír: a halál oka máj-cyrrhosis. amikor a vizsgálók már a helyükön vannak. Haas nálunk nem sokra vitte volna. ő már tizenegy hónapja vizsgálati fogoly. – Hogy-hogy? Az egész Lubjanka igazgatójához? – Igen.) A reggeli szolgálatos havonta kétszer megkérdezi: „Ki akar kérvényt írni?” S vonakodás nélkül felír minden jelentkezőt. Kezelni? Nálunk nincs kezelés.) Még egy jogunk van: kérvényeket nyújthatunk be. de még csak közönséges figyelem sincs. de látni az arcán hogy nem érti. – Persze kicsit otromba módszer ez. orvosi vizsgálatra. nincs hanglejtés. amit elvesztettünk. S fel is írják. őt már csak nappal szokták kihallgatásra vinni). A lubjankai kiképzés egész ereje a tökéletes gépiességben van: nincs arcjáték.

legnagyobb helyiségről. a nyomozó osztálynak. nem csatolják azt semmihez. a Legfelsőbb Tanácsnak. Így aztán mi. a Centrálkomitének. mert azt az égvilágon senki sem tudja elolvasni. Bárkinek írhatsz: a Népek Atyjának. kezdődhet a nap. akik a harmadik emeleten ülünk. aki el fogja olvasni: saját vizsgálód – csakhogy ezt nincs módodban bebizonyítani. a földszinti boxokról. [193] . az illetőnek pedig találékonyságot kell tanúsítania s jelentkeznie áldozatnak. csak nevének kezdőbetűjét mondja ki (ilyenformán: „Van itt valaki „Szö”-betűs? Van-e „Fö”-betűs?” Vagy így: Van-e „Am”mal kezdődő?). hogy nem ismerjük őket. az első emeleti sötétségről. az állami vagy a katonai ügyészségnek. s a legmagasabb személy. panaszt emelhetsz letartóztatásod miatt. a börtön parancsnokával szemben! – egyre megy: folyamodványodnak úgysem lesz semmi eredménye. a börtönigazgatóságnak. A vertuháj titkolódzva hívja ki az embert.. Ezt a szokást a felügyelői tévedések korrigálására vezették be: ha ugyanis olyannak a nevét találja elkiabálni. hogy ő sem olvassa el. a tinta pedig átüt a cédula másik felére is. amely alig nagyobb. Berija vagy Abakumov miniszternek. Úgysem vesztünk vele sokat. Az ellenőrzés elvonult. amelyben a nőket tartják. Kint valahol most érkeznek a kivizsgálók. aki azelőtt a „női” emeletem valami lengyel újságíróval ült egy cellában. aki nem ebben a cellában van. kénytelenek keverni a népet. mely ugyancsak a negyedik emeleten van: a 111-esről. azzal a szétálló vagy horogként begörbült tollal. s minden költözködő átviszi új cellájába a régiben felhalmozott egész tapasztalatgyűjteményét. mint amit a reggeli klozetra menéskor nyomnak a kezedbe.. De még valószínűbb. de a napos hallgat róluk. De bármennyire elkülönítenek is bennünket a börtön egészétől.” s máris szétfutnak a betűk a gyalázatos papíron s az „-ÁNY” már bele sem fér ugyanabba a sorba. vizsgálóbíród ellen. hogy egyre több embert akarnak összezsúfolni. abból a pamatokkal s vizes tintával telt tintatartóból – legfeljebb ennyit kaparhatsz oda: FOLYAMODV. a kétszintesre épített negyedik emeletről s a. Azáltal ugyanis. Cellánkban a gyermekeknek írogató Bondarin volt az elődöm.egyes boxba. mindent megtudunk az alagsori cellákról. Arra a hétszer tíz centiméteres cédulára. Ezeken kívül egyéb jogaink is lehetnek még. aki azelőtt Paulus tábornokkal ült együtt – tehát mi is tudjuk Paulusról legapróbb részleteket is. megtudjuk egy itt raboskodó nevét. a cellák közti hírszolgálatban nekünk is részünk van.

Ettől hamar kifulladunk. emlékeztetnek. kellemes.) Aztán még valami eshet ránk. is 122 Mostanában azonban derült napokon még e szájkosár fölött bevetődik hozzánk valahonnan a Lubjanka udvarának E társaság birtokába jutott egy nem éppen „vérszegény” darab Moszkva földjéből: túl a Furkaszovszkin. sose búsulj. törzset hátra – megfordítva.) [194] . hogy a felügyelő az ablakpárkányról is alig éri el a fortocskát. micsoda négyemeletes priccsekkel teremtettézte volna ki ezt a front-kémelhárító parancsnoka. l. Gejnyike és mások szerkesztésében. s úgy belenyomott volna száz embert. mint a pinty!) Hát még az ablak! Akkora. de mivel itt nem ismerik az egybeszabott cellapriccset s nem szokás a padlón altatni. ha cigarettára akarunk gyújtani. Március közepén betettek hozzánk egy hatodikat. Lubjankautcában lakott (s öldöste jobbágyait) a gyilkos Szalicsicha asszony („Keresztül-kasul Moszkván” – N. Szabasnyikov-kiadó. előre-hátra. kefét előre. pajtás! Tükörfényes parkett! Patyomkin-börtön! Ráadásul már nem is a régi 67-esünkben szorongunk. azok számára hosszú. Csak a „szájkosár” szegecselt acéllemezei. valójában azonban inkább kötelesség-szaga van: hetenkint egyszer egyesével kihívnak a folyosóra s egy életlen géppel learatják a borostánkat. a B. lehetőségekben gazdag s nem túl sok kötelességgel terhes nap van kilátásban. egyetlen ablakszem egész ablaknak is beillenék egy közönséges lakószobába. amelyet előkelő átutazóknak szántak vendégszobául! A „Rosszija” biztosító társaság122 is nem kímélte az építési költségeket. mert ki vagyunk éhezve. melyek négyötöd részét befedik ennek az ablaknak. előre-hátra. 1917. hanem főúri lakosztály. Rosztopcsin háza közelében koncolták fel 1812-ben az ártatlan Verescsagint. hogy nem palotában vagyunk. s akik a cellában maradtak. s öt méter magas emeleteket húzott fel ezen a szárnyon. – a hegesztőlámpát azonban nyugodtan a kezünkbe adják. Továbbá ránk eshet az a kötelesség is. Moszkva. mikor éppen les a kukucs s tüzet kérünk a felügyelőtől. (Nagyon tudom ajánlani: aki nem volt még benne. hogy fel kell kefélnünk a cella parkettás padozatát (Z…v mindig kivonja magát ez alól: méltóságán alul van. 231. különben miért ne számíthatnánk jogainkhoz ezt a kötelmet. okvetlenül próbálja ki!) Ez nem is cella. A kötelességek közül havonta kétszer eshet ránk a vaságyak végigpörkölése hegesztőlámpával (a gyufa használatát kategorikusan tiltják a Lubjankában. A. mikor oly vidám s egészséges testmozgás: mezítláb.Elmúlik a kihallgatásra idézések veszélyes órája. türelmesen „kéredzkednünk” kell feltartott ujjunkkal. mint minden munka). egész állományunkat átköltöztették a szépséges 53-asba. ami látszólag jogunk. (Hej. s ugyancsak arrafelé.

Betonudvar ez. s ki fogom küszöbölni őket! Mint valami szakadék messzi mélyéről. fegyvertelen felügyelő van velünk. másodlagos napfényt. minden mozdulata tele van értelemmel. hanem az igazit! – magát az örök. mint egy kis élőlény. hogy az oda. de mennyi gonddal jár. Sokat megértek itt. dél felé aztán eltűnik a szemünk elől. áprilisi ég! Mit számít. nem visszavert. mint hogy éppen ezt teszed. hogy majd ha egyszer szabad emberként átmégy a téren. de tízszeres boldogsággal a foglyot. a napfény halvány másolata. de lássuk lehetőségeinket! Sétára mehetünk! Könyveket olvashatunk! Mesélhetünk egymásnak múltunkról! Figyelhetünk és okulhatunk! Vitatkozhatunk s fejlődhetünk! S mindennek tetejébe még kétfogásos ebédet is kapunk! Kolosszális! A földszint és az első két emelet számára nem valami jók a séta körülményei a Lubjankában: a rabokat a nyirkos alsó udvarra engedik ki. leperget néhány félórát az ebédre várásból. S meglátod a Napot. Ezzel szemben harmadik és negyedik emeleten lévő rabok sasröptetőre mennek: negyedik emelet tetejére. valódi ég borul fölénk! „Kezeket hátra! Kettesével indulj! Nincs beszélgetés! Ne maradjanak le!” de elfelejtik megtiltani. úgy érkeznek hozzánk a Dzerzsinszkij térről az autók tülkölése: egy idegen világ dala. ó Ég! Itt értettem meg hibáimat. hogy börtönben vagyok? Mint a jelek mutatják. innen azonban oly jelentéktelennek tűnik ez az egész nyüzsgés. A tavasz mindenkit boldogsággal kecsegtet. ó Ég! Helyre fogom még hozni tévedéseimet – nem „ezek” szemében. jelzi napi sétánk közeledését. hogy felvessük a fejünket! S mi sem természetesebb. A séta mindössze húsz percig tart. mint kúszik a falon. akik ott lenn száguldoznak. nem lőnek agyon. három ember magasságú falakkal. hanem Teelőtted.s a visszavezető úton tájékozódjék az ember a börtön fekvéséről. tudjad. éltető Napot! Esetleg csak a tavaszi felhőkön átszűrődő aranysugarakat. ezért azt a módszert eszeltem ki. hogy hol is vannak ezek a magas udvarok. Olyan ez a fényfolt. Ezzel szemben itt okosabb leszek. szűk kútfenék ez börtönépületek gyűrűjében. de a toronyban géppisztolyos őr áll – valódi levegő vesz körül. Az útnak sok fordulója van. mennyi mindenre kell időt szakítani belőle! Mindenekelőtt érdekes feladat. Diadalkürtök harsogása ez talán azoknak. No.katlanából. olyan kedves a szívünknek. hogy a cellától kiindulva [195] . valamelyik ötödik vagy hatodik emeleti ablaktábláról. Ó. Gyengéden figyeljük.

az meg még kevésbé. S bármily gyors tempóban vétették is velünk a kanyarokat. nem erőltettem képzeletemet az út megjegyzésével. megismerem az észt alkotmány alapelveit. csak érteni kelt a módját. hová néz az ablakotok. de a lényeget itt szeretjük megtárgyalni. aki egészen más környezetben nevelkedett s aki most elragadtatottan ismerteti velem az ő világát: Észtországot s a demokráciát. Szuszival hozott össze a sors. Szuszival igyekszünk egy párba kerülni a séta idejére. S ha ehhez még útközben valamelyik lépcsőházi kisablakból sikerül megállapítanod a tér fölötti oszlopos tornyocskának támaszkodó lubjankai najádok hátát. ezért ami csak rám ragadt e tanon kívül. mikor egyedül vagy a fényes Éggel. kell kiszínezned magad előtt jövendő életedet. ami ezen kívül van. hogy nem hallgat ki sem a kotlós. melyeket Európa legjobb tapasztalataiból [196] . csak a végösszeget kellett helyesen megállapítanom.minden jobbrafordulást plusz egynek s minden balrafordulást mínusz egynek vettem. dolgos kis nép nagyembereiről. egyszerűen csak lélegzeni s minél intenzívebben! S ugyancsak a sétán. mint a marxizmusra. ami számomra teljesen új volt. Aztán lélegzeni is kelt a séta alatt. hogy az én életemnek csak annyiban van értelme. függetlenségük húsz esztendejéről. fokozatos és megfontolt újításaikról. melyet többé nem fognak beárnyékolni bűnök s tévedések. ami nem szerepelt terveim között s látszólag kívül esett világosan kirajzolódó életpályámon. Az sem számít. hogy tilos a séta alatt beszélgetni. de már sok mindent sikerült közölnie velem. elutasítottam magamtól. amennyiben összefonódik az orosz forradalom történetével. most csak hallgatom. s ezzel összeveted a számítás eredményét. ahhoz nincs is közöm. Sok olyasmit megtudtam tőle. rendületlen nyugalommal viselni azt. sem a mikrofon. Most pedig. Barátkozásunk nem ment máról holnapra. különben itt lehetsz csak biztos abban. csak fokozatosan kerültünk közel egymáshoz. hallgatom lelkes beszámolóját e szerény. tőle tanultam zúgolódás nélkül. Mármost a forradalom megértéséhez nincs egyébre szükségem. Valamiképpen már gyermekkoromban azt vettem a fejembe. lám. hogy a polgári demokrácia iránt érdeklődjem. – igaz hogy a cellában is beszélgetünk. akkor majd a cellában is képes leszel orientálódni s tudni fogod. S bár korábban meg sem fordult a fejemben. S ugyancsak a séta alatt lehet a legkényelmesebben megbeszélni akár a legveszélyesebb témákat is. hogy Észtországról is kellene tudnom valamit. mindent lenyestem.

Jugyenyics fehér tábornok a „csud” fajt utálta bennük. hogy önkormányzatra törekedtek. hol nyugatról. – úgy látszott. Lelkibb olvasmányt nekünk! Dosztojevszkij. az észt hazafiak egy részét az orosz. S jó volna valamit harapni is így. de semmi. ez meg tőle való: „A gyerekek éheztek. Sorozatosan mérték rá a csapásokat. soha vége nem lesz sok megpróbáltatásnak. 123 Szuszi később úgy gondol vissza rám. dehogy tudjuk).szűrtek le. ez kell a fogolynak! De lám. Alighogy bevonultak csapataink. 41-ben és 44-ben. akik csomagot kaptak. Tudjuk (ugyan. de azért megevett (a kurafi!) egy adag borjúsültet és sört ivott rá”. hol keletről. Sétáról visszatérve még a mi dísz-cellánkban is fülledtnek érezzük a levegőt. A régi tallini értelmiség ekkor elérkezettnek látta az időt arra. de mindez nagyon kezd nekem tetszeni s úgy elraktározódni bennem. mondjuk Szuszi). ne. mint a marxista s a demokrata különös keverékére. Az is kellemetlen. ne is gondoljunk erre! Kellemetlen. gyakoroljuk az önfegyelmet. a népművelési miniszter. valóban nincs vége napjainkban sem. De sem Churchill. néhány éj leforgása alatt összeszedték ezeket az álmodozókat s a tallini főhadiszállásra vitték őket. sokan pedig szétszéledtek a világban. séta után. más részét a német hadsereg hurcolta el. Aztán lecsaptunk rájuk 1940-ben.123 Buzgón ismerkedem viharos történelmükkel: az apró észt üllő történetével. megtudom. hogy kitörjön a boszorkánykörből. Hát bizony meglehetősen bizarrul keveredtek akkor bennem a nézetek! [197] . már napok óta nem láttak egyebet kenyérnél és kolbásznál”. annál jobban törődött velük a „Jóska bácsi”. különböző cellákba elosztva s az 58:2 cikkely alapján azzal vádolják őket. hogy dolgozta ki törvényeiket a száztagú egykamarás parlament. No. hogyan akartuk lerohanni őket 18-ban. csakhogy nem hagyták magukat. mert az észt gimnazisták önkéntesekként harcoltak ellenünk. önállóságot biztosítson az észt népnek. de ne. melyet mindjárt az elején két kalapács: a teuton és a szláv pöröly közé vetett a sors. mondjuk Tief lett volna. alkalmatlan időben tapintatlanul előszedi a kaját falatozni kezd. hogy saját törvényei szerint élhessen (miniszterelnökük. mi vörösök pedig „fehér banditáknak” tiszteltük őket. A sétáról a cellába való visszatérés mindig felér egy kis letartóztatással. ha az éppen kezedben lévő könyv szerzője csal lépre s aprólékosan elcsámcsog egy-egy ebéd felett – félre az ilyen könyvvel Félre Gogollal! Félre Csehovval is! – túl sok a kajálás! „Nem volt étvágya. mint aminek még hasznát vehetem. Jelenleg tizenöten ülnek a moszkvai Lubjankában. ha valaki azok közül. s bár nem tudnám okát adni. sem Roosevelt nem törődött velük.

ha nem teszik szigorítottba az egész cellát. a várakozás izgatott. azt keresik. s minthogy mindig nekik van igazuk s bizonyítékokra nincs szükség. Az öreglány néha csodaképpen eleget tesz kívánságainknak! De még ha nem veszi is figyelembe őket. s mindent elkövet. nem jön-e s vajon milyen lesz? Végre megjönnek a könyvek s meghatározzák a következő tíz napot: hogy a könyveket bújjuk-e elsősorban. hogy pontokat fedeztek fel. nagydarab. hogy egy bábú merev maszkjára emlékeztet. akik összegyűjtötték ezt az anyagot. azok a könyvbarátok. boldog óráit éljük át. nagyon bántana. már visszaadták lelküket Teremtőjüknek. három hónapra megvonják tőlünk a könyveket s még jó. beszélgetéssel fogjuk-e inkább tölteni az időt. (No. Ezek a hónapok börtönéletünk fénykora. úgy hogy azt sem tudjuk. Mert a Nagy Lubjanka könyvtára egyedülálló a maga nemében. bár semmi ilyet nem követtünk el. magában az oroszlánbarlangban Zamjatyint. hatnak hatot. Igaz.) De láss csodát! Amikor tíznaponként bejön a könyvekért. az állambiztonság elfelejtett kutatni saját kebelében s itt. ahány fő van a cellában – kenyérosztóhoz illő számítás ez. ha könyv nélkül maradnánk. De nemcsak félelem: repeső öröm is ez a várakozás. kasztrálják a könyvtárakat. A népes cellák járnak jól. mint egy ló. hogy csúnya legyen: az arca úgy ki van meszelve. hogy egyszer csak jönnek s azt mondják. ha egy csinibaba jönne közénk. S ami a lényeg: bár évtizedek óta tisztogatják szerte az országban. hogy a könyvtárosnő visszataszító – fehérbőrű vénkisasszony. Ez órák alatt átlapozzák s ellenőrzik a leadott könyveket. milyen nevekét s címeket mondtunk be s hogy egyáltalán figyel-e szavainkra. de nekünk jobban tetszene. ami megnyerte tetszésünket. mielőtt elmerülnénk a lágerélet mocsarában. ajkai lilák s kitépdesett szemöldöke fekete. mint ifjúkorunkban vártuk a választ egy-egy szerelmes levélre: jön-e. felveszi rendeléseinket! A szokásos lubjankai lélektelen gépiességgel hallgat meg bennünket. nem pedig könyvtároshoz: egynek egyet. nem hagytunk-e bennük szúrásokat vagy pontokat némely betű alatt (ismert módja a börtönön belüli levélváltásnak). Mindig annyi könyvet hoznak. Izgulunk. [198] . ez az ő dolga. Miután kivonult.A Lubjanka ékessége: könyvtára. – talán szántszándékkal rendezte így a Lubjanka igazgatója. vagy ha szemetet szúrtak. ami azt illeti. vagy hogy nem húztuk-e alá körömmel azt. Valószínűleg elkobzott magánkönyvtárak anyagát halmozták fel itt. akkor is érdekes zsákmányhoz juthatunk. hallotta-e.

Pilnyakot. Szuszi németül kérdezte – nem felelt. sárga arcán. reggeli homály volt a helyiségben.) Az ebéd előtti órákban szenvedélyes olvasás folyik. mit olvastál s mi következik abból. angolul – nem felelt. hová tegyük: a szovjet. szóval hogy trehányság s műveletlenség a dolog háttere.. Romanovot olvashatta az ember s a teljes Mereskovszkij kiadás bármelyik kötetét. mint eleven – életemben nem láttam ehhez hasonlítható mosolyt. nagyon lassan jelent meg valami mosolyféle az elgyötört.-vel. csak hunyorgott. Úgy jött be szinte. De egy mondattól úgy begerjedhetsz... nem mutatott oroszra. egy hatodikat is tettek be hozzánk. S milyen sovány! És soványsága mellett milyen magas! Kérdezgettük oroszul – nem felelt. Magam részéről úgy hiszem. Sokszor összeakasztottuk a tengelyt Jurij Je. Ez az idő volt a szenvedélyes viták ideje is. „Kotlósunk”124 rögtön felfogta ennek jelentőségét. S kinyújtotta gyenge. hogy tiltott irodalmát olvassunk. hogy meg tud állni a saját lábán. mint aki ájulásból tér magához. mit adnak a kezünkbe. – „E-emberek.. elvékonyodott kezét. Pantyelejmont. mely inkább holt volt. Csak lassan. a jövevény mégsem nyitotta ki egészen a szemét. Arca hosszúkás volt. Egy rongyból kötött batyu volt ebben a kézben. Katonazubbonyának és nadrágjának szövetéből nem tudtuk eldönteni. szétteregette az asztalon: vagy kétszáz gramm szálas dohány volt benne – s máris egy akkora cigarettát kezdett sodorni magának. vagy mint aki egész éjjel a kivégzésére várt. (Egyesek viccelődtek. s máris benne vagytok a legnagyobb vitában. A cellában már eloltották a lámpát. hogy minket már dögrovásra tettek. mint önmaga árnyéka. amikor mind az ötünket átrakták az 53-as cellába. hogy a lubjankai könyvtárosoknak fogalmuk sem volt.  Azon a márciusi reggelen. És hallgatott. Fasztyenko franciául. Mindenképpen meg kell mutatnod valakinek. nekidőlt az ajtófélfának. hogy négynek is beillett volna. hogy felugrasz s rohangálsz ablaktól ajtóig meg vissza. rávetette magát a batyura. azért tűrik. cipője sem koppant a padlón bejött s mint aki nem bízik benne.” – dadogta erőtlenül. [199] . a német vagy a lengyel hadsereghez tartozik-e. 124 Magyar börtön nyelven „Vamzer”.

hol nyugati irányban. Bár nagyon otthon volt a [200] . érzelmeit. miután három hetet töltött egy alagsori boxban. elveit. az Akadémiára került. később az apa Leningrádban telepedett le. A finn háború idején Jurij égett a vágytól. De ez régen volt. a KVZsD-konfliktus korából a következő: „Acélos mellel söpörve az ellent Állnak a vártán a huszonhetesek!” Ennek a még a polgárháború alatt szervezett huszonhetes gyalogoshadosztálynak a tüzérségét egy cári tiszt vezényelte: Nyikolaj Je. Jurij persze nem állt be rendőrnek. a „forradalom ikertestvéreként”. továbbá a tolmácsok – ilyeneket kerestek is. Az a két év. egy lakásnak berendezett vasúti kocsiban. Mindenki életében van egy olyan esemény. a láger kebelbeli rendőrei. Jurij. A szerte csatangoló katonákat összefogdosták s hadifogságba vitték a németek. ezért apja barátai beszervezték őt a vezérkarhoz adjutánsnak. (emlékeztem erre a névre: tüzérségi tankönyvünk szerzői közt láttam). sem megkerülni csűrés-csavarással: ebben a táborban csak meghalni lehetett.Így jelent meg nálunk Jurij Nyikolajevics Je. aki 1917-ben született. hogy a hazáért harcolhasson. melyet e táborban töltött. Országszerte ismert dal volt 1929-ből. Feleségével. s a hóhoz sem fagyott hozzá a mesterlövészek golyói elől – de azért csak kijárt neki egy Vörös Zászló érdemrend s nem is akármilyen. jólétben. főúri módon élt. Túlélhették a lágert a „rendfenntartók”. Ebben töltötte életének első éveit fiuk is. annak le kellett vonnia bizonyos következtetéseket. csak úgy feszült a gimnasztyorkán! Abban a szent meggyőződésben tért haza a finn háborúból. Túlélhették aztán a szakácsok is. azt nem lehet szépíteni szóvirágokkal. Jurij egy tiszti koncentrációs táborba jutott Vilno közelében. amely döntően meghatározza az egész embert: sorsát. Hogy mi volt ez a láger. akiket a foglyok közül toboroztak. hol keleti. aki pedig nem halt meg. elválhatatlan társával több ízben is átkelt a Volgán és az Urálon. Jurijnak ugyan sohasem kellett kúszva megközelítenie a finn géppuskafészkeket. A következő háborút azonban nem úszta meg ilyen simán. az ellenség gyűrűjében találta magát Lugánál. Az üteg. fia pedig törzstiszti iskolát végzett. melynek parancsnoka volt. csapdába sem esett mint felderítő. egész lényélcről kiforgatta Jurijt. hogy egy igazságos háborúban szerzett hervadhatatlan érdemeket..

Jurij ezt titokban tartotta. Még nem hulltak el mind ezek a kétlábú teremtmények. ma: vadállati külsejű élőlények. a német parancsnokok megrendelésére – az egyiknek „Nero lakomáját”. Még a lengyelek. amelyért magáért érdemes lett volna az ecset művészévé válnia: a mocsári rét fölött Esti köd lebeg. hogy náluk rosszabb helyzetben egy nemzet sincs. körülöttük – egykori orosz tisztek. Ahol egymás mellett vannak a lágerok a szövetséges nemzetekből való foglyok könyörületből néha átdobnak valamit a mieinknek. Aztán elodázhatta a halált az is. megszűnt már pusztán önmagáért kedves lenni Jurij számára. hogy nem emlékszem a nevére) a barakk egyik elkülönített zugában helyezték el őket. Nem abból a fajtából való ő. aki sírásónak jelentkezett. mint a kutyafalka a csontra. hogy ha kicsit késve is. melyet itt őrizget. Valóban. ott festegetett Jurij. a szakácsok pedig a merőkanállal. s látni a tábortűz fényénél. persze ingyen. kötelessége levonni a következtetéseket. Jurij azt mondta be. Jura meglehetősen jól festett olajjal s csak azért nem ment annak idején festőiskolára. azok fel sem szokták venni a németektől kiutalt fejadagot. Nem. keserű üröm! Az az élet. akik döglött lovalt csontjain rágódnak. dohány helyett trágyát szívnak s valamennyien el vannak tetvesedve. Az a lőre. Keserű. hogy ő művész. aminek a kedvéért a hadifogoly tisztek már reggel hatkor beálltak a sorba csajkáikkal. a másiknak „az elfek körtáncát”. [201] . mert eleget akart tenni apja óhajának. a szögesdróttal övezett réten sűrűn lobognak a tábortüzek. kigyúl néha arcukon az értelem. hogy a tolmácsot övéi elárulására kényszerítik. sokoldalú otthoni neveltetéséhez festőleckék is tartoztak. Egy másik. miközben a rendfenntartók bottal verték őket. legalábbis nem csak a németekén. akire nagyon büszke volt. hazai csomagokkal. aki könnyen kiegyezik. különben mindenben a neandervölgyiekre emlékeztetnek. hegy ez nem a németek lelkén szárad. idős festőművésszel együtt (sajnálom. Tudta. még nem vesztették el mindannyian a tagolt beszéd képességét. az angolokat és a norvégokat pedig elárasztják a Nemzetközi Vöröskereszt küldeményeivel. még a jugoszlávok is tűrhetőbb viszonyok közt élnek.német társalgási nyelvben. Jurij esténként fülkéje ablakából gyönyörködhetett abban a páratlan látványban. ezek pedig úgy vetik rá magukat. haldokolnak így. hogy annyi nemzetből való hadifoglyok közt egyedül a szovjet hadifoglyok élnek. Azzal már tisztában van. az a lőre nem volt elég az emberi élet fenntartására. krumplihéjból lepényt sütnek. gyorsan felejt. de erre a munkára akadtak nála erősebbek s ügyesebbek is. s ennek fejében enni adtak neki. ha ezt túléli.

– belenyugodjunk-e? Anyánk marad-e ő annak ellenére? S ha a feleség bűntanyákra jár. Így hűl inog a szíve Október lelkes ikertestvér érzek. azonban elszántan s tudatosan ment el velük. ne sajnáld a gyapjadat! Jurij most már nem titkolta kitűnő német nyelvtudását. Ott a barakk fülkéjében győzködnek. Melgunov: Emlékezések és naplók. A Szovjet nem ismeri el azokat. akiknek a Haza átengedte. általában azok.. Je. Lám. 1. még rosszabb: odavetett bennünket a kutyáknak. melyet ennek az áruló rendszernek tett? Amikor 1943 tavaszán megjelentek a lágerban a „fehérorosz légiók” első toborzói. mely őt magasra emelte. hogy az éhhaláltól megmeneküljenek. milyen jól megy a hadifoglyoknak és sokan ezért adják meg magukat s essenek fogságba. Párizs. hogy beszéljenek helyette? S ha anyánk eladott bennünket a cigányoknak – ej. most a saját katonáit is elárulta. akik hadifogságba estek.125 A Szovjet nem ismeri el a nemzetközi Vöröskeresztet. de az öreg művész porban hántja le védőburkait). azaz nem vállal semmi kötelezettséget a hadifoglyokkal való bánásmódot illetően és nem tart igényt övéi védelmére sem. s nincs szándékában támogatni őket a hadifogságban. hogy segítsen megalapítani egy rendszert. Jurij ellenszegül. köt-e hozzá még a hűség? S Haza-e az olyan haza. nehogy a fronton HÍREK kapjanak lábra.. vitatkoznak: Jurij és az öreg művész. mint a többiek. megszegte. s egy német főember maga 125 Ezt az egyezményt csak 1955-ben ismertük el. voltak.) [202] . örököltünk azért eszméket is! (Sz. Egyébként Melgunov már 1915-ben azt írja naplójában hogy a HÍREK szerint Oroszország nem engedélyezi a németországi orosz hadifoglyok segélyezését s ezek ott rosszabbul élnek. és 203. mely íme. S miért kötné Jurijt az az eskü.A háború egész terhét az oroszok viselik. mégpedig azért nem. P. De nem sokáig tartott ki a légiónál: ha már lehúzták a bőröd. hogy apja tulajdonképpen megszegte annak a hadseregnek tett esküjét. az egyáltalán nem vont le semmit. (Jurijhoz nem könnyű hozzáférni. mely cserbenhagyja katonáit? . mégis erre a sorsra jutottak. 199. Hát a többiek? Azok ott Sztálin körül s alatt s mindenütt az országban. l. akik tegnap még katonái voltak. akik azért csaptak fel.Hogy tótágast áll most Jurijban minden eszme s érzés! Rajongott az apjáért – most elátkozza! Most látja be először. Hol a hiba? – Sztálin? De nem túlzás-e mindent Sztálin nyakába varrni? Rövidek ám az ő kezei is! Aki csak félkövetkeztetést vont le. Hogy lehet ez? Lassanként innen is onnan is érkezik egy-egy felvilágosítás: a szovjet nem ismeri el a régi Oroszország aláírását a hadifoglyokról szóló Hágai Egyezményen. dehogy. 1964. k.

mintha sohasem lett volna forradalom Oroszországban. titkos hullámon érintkezni a németekkel. A kasseli születésű német egy kémkiképző iskola szervezésére kapott megbízást. a robbanástechnikát s a rádióadást sajátíthatták el. hogy Bunyinnál minden lapon vérkönnyeket sírnak Oroszország sebei.mellé is vette őt. reménytelenül magukra hagyott orosz hadifoglyok számára pedig ezek az iskolák jó megoldásnak bizonyultak. kijelölt objektumokat robbantani. hogy ezek a fiúk nem voltak hajlandók német fegyvert fogni. A. Milyen jogon akartak ezek életben maradni.126 Miután átdobták 126 A mi vizsgálatunk természetesen nem fogadott el ilyen indokolásokat. amikor nemet kell mondani? Jurijból a német hadsereg hadnagya lett. Így hányódott Jurij. mi mindennel kell megalkudnia. A németek nem is nagyon bíztak bennük. hogy véleményt mondjanak róla. haza felszabadításának vágya fűtötte – s kémek kiképzésére fogták be. Jurij lett a jobbkeze. Jurij véleménye szerint is: a fiúk itt felerősödtek. meleg ruhákba öltöztek. Az ő bevetésük már a bizalom inflációját jelentette. Jurij azt várta. Így jutott Jurij a lejlőre. életben akartak maradni. Német egyenruhában utazgatott most Németországban. hogy minden úgy lesz: hogy ők majd szovjet földön fognak kémkedni. új. – úgy írtak. Hol itt a határ? Meddig mehet el az ember? Melyik az a pillanat. A félig holt. az 58:6-ost megtoldva „diverzáns tevékenység szándékával”. hadi tanfolyamokat kellett beindítania. Hat hónap alatt csak az ejtőernyő használatát. Milyen volt hát az a kémiskola? Persze nem igazi. habzsolva a látnivalókat s az ismereteket. nem láthatta előre. hogy honfitársaikra tüzeljenek a fronton. járt Berlinben is. Ez életfogytig tartó raboskodással volt [203] . a naplementék. mikor a kiváltságosak nélkülük is jól éltek családostul valahol messzi a fronttól? Azt a legkevésbé sem méltányolták. hogy ezeknél az íróknál. vagy túlságosan is hozzáférhetetlen volna számukra ahhoz. Aldanovot. Spionjátékukért a legterhelőbb cikkelyt nyomták rájuk. de nem azon az áron. Valójában csak a halálból s a fogságból kerestek kiutat ezeken az iskolákon keresztül. porlepte korok anekdotái. érintkezett orosz emigráns-körökkel. ettől messze volt. a szenvedélyek sodrása. s még a zsebüket is teletömték szovjet pénzzel. A tanulók (s a tanítók is) csak színlelték. amolyan gyorstalpaló. közben pedig ősi orosz szokás szerint egyre gyakrabban s egyre mélyebben mártotta meg lelke zűrzavarait az alkoholban. arisztokratikus fejecskék szépsége. Olvasta Bunyint. hogy a végén visszatérjenek Németországba. Amfiteatrovot – ezek addig hozzáférhetetlenek voltak számára. S mit talált ehelyett? Mire pazarolták a felbecsülhetetlen szabadságot? Megint csak a női test. Nabokovot. Dehát a németeknek is megvoltak a maguk tervei. Ráhagyták az orosz ifjúságra az élet értelmének keresését.

Valami meleg áramot érzett már rég elkérgesedett s mindentől elszakadt szívében. Jurij számára mégiscsak nyílt valami lehetőség: főnöke szerette s közölte vele. Az a másfél év.” Jurij megremegett. (Tessék ellenőrizni!) Szokatlan dolog volt ez. még mindig drága! S megbocsátás?. két hétig kétség s remény közt ingadozott. ki-ki jelleme s lelkiismerete szerint járhatott el. A németek a maguk érdekei szerint rángatják őket. A dinamitot és a rádióadót mindjárt az elején eldobták valamennyien. Közvetlenül újév. Nem bánt meg semmit. A német parancsnok biztosra vette.. Hazamehet a családjához? Végigsétálhat a Kamenno-osztrovszkin? Hát hiszen oroszok volnánk. mióta kijött lágerből. hogy már kétséget kizáróan elvesztették a háborút. Jurij beterelte az egész iskolát egy csendes lengyel gazdaságba. ha füstbe száll a birodalom. meg kell jutalmazni. És ha néha magához hasonló bűntudat nélküli oroszokkal összedugták a fejüket a vodka felett.. Csak vissza nem tért egy sem. A Haza?. soha senki át nem ment a fronton németekhez. mindnyájan ugyanazt érezték: nincs talaj a lábuk alán. de nem is látott jövőt maga előtt.. de még így is. hogy a szmers küldte és agyon akarta lövetni. Átkozott és igazságtalan. Most pedig ez a részeg honfitárs hajol feléje az asztal fölött és élete kockáztatásával intézi hozzá ezeket a szavakat: „Jurij Nyikolajevics! A Szovjet Hadvezetés értékeli az ön tapasztalatait és tudását: adatokat akar kapni öntől a német kémszolgálat szervezetéről. elszórakozzák az ajándékpénzt.. hogy Spanyolországban van egy tartalék birtoka. 1945 előtt azonban váratlanul mégis visszatért egy hetyke fickó s jelentette. vagy mi? Ti megbocsátotok.. a továbbiakban szabad választásuk volt. hogy végrehajtotta a feladatat. s a kémiskolát is mélyebben a front mögé kellett vonni. nem hozott boldogságot Jurij számára.” Je.. [204] .. azonnal megadják-e magukat a hatóságoknak (mint az én pisze „spionom” a hadsereg kémelhárítójánál). életük valamiképpen nem igazi élet. Kinek-kinek szabad egyértelmű. ha azonnal hazajön s átáll hozzánk. példának állítani a tanfolyam elé! A visszatért kém pedig meghívta Jurijt egy literre és már nekivörösödve áthajolt az asztalon s így szólt: „Jurij Nyikolajevics! A szovjet parancsnokság bocsánatot ígér önnek.. mi hazatérünk s milyen jól. Most. vagy előbb eligyák. Csak az volt a kérdés. is leszünk ezután!. Amikor azonban a szovjet csapatok átkeltek a Visztulán.őket. Ez a sorsa a lelkiismeretes kémnek! Jurij azonban a sarkára állt: ellenkezőleg. felsorakoztatta a fiúkat s közölte velük: „Átmegyek a szovjet oldalra. ahová együtt elszelelhetnének.

hogy azok mind. biztos látásmód! micsoda nagy művész! Jurij így vágott vissza: jelentéktelen. vagy börtön.) Akkor Gorkijt említettem: micsoda ész! mily érett. Agyonlövés várt rá. Öt külön.. akik egy órája még a legnagyobb odaadást színlelték a német Reich iránt. hogy „tapasztalataira s tudására” kíváncsiak. már a kezdet kezdetén Sztálin fajtájából valók voltak. vették s tíz napon keresztül nyaggatták. minden könyve kiagyalt. bármennyit kérdeztem is utána. hogy Sztálin bandita. melyek fiatal korunkhoz illően hevesek voltak. kérdezgették a tananyag s a diverzáns feladatok felől. Ő pedig komolyan vette. hogy forradalmunk nagyszerű és igazságos volt. bár oly ellentétes pólusokról indultak el. Én azt mondtam. így várva meg a szovjet tankokat.. hogy visszatérhet otthonába. semmivel sem kevesebb húsz évnél. Lev Tolsztoj. Jurij nem látta többé a fiait. Így megy lépre az ember. E három hét alatt szünet nélkül vitatkoztunk egymással. míg el nem ölik benne az ideget. Ő azt felelte. körülbelül úgy nem szűnünk meg mi sem sajogni. melyek nyomában a szmers is megérkezett. nem tudtunk igazán felmelegedni egymás iránt s több tulajdonságot értékelni egymásban. nem hallottam róla. nem volt köztünk véleménykülönbség.. lelkesen felordítottak: „Hurrá-á! Mi i-is!” (Ezt a „hurrát” jövendő kényszermunkájukra kiáltották…) A kémiskola tehát teljes állományában elrejtőzött. Ő szánakozva nézett rám s összepréselte ideges ajkait: mielőtt forradalmat csinálnánk.választást adok a cselekvésre!” Akkor ezek a gyász-spionok.. Ahogy a fájós fog meg nem szűnik sajogni. míg csak arzént nem nyelünk. hogy sokáig csupa magasztos célkitűzésű. csak 1923-ban torzult el. aki a hazai táj füstje után megy. először ki kellene irtani az országból a poloskákat! (Ebben furcsa módón egyetértettek Fasztyenkóval. hogy még Salamancában is közelebb volna kedves Névájához. az igen! Ő az orosz irodalom cárja! E mindennapos viták következtében.. vágyódni a haza után. elejétől végig. ezek a sárgacsőrűek. Már az is szóba került. senki sem ült vele a Butirkában. (Abban. áldozatos lelkű férfiú intézte országunk ügyeit. mint amennyit kifogásoltunk. végtelenül unalmas személy! Maga találta ki magát s úgy találta ki hőseit is. Csak a Lubjankában jött rá. Az Odisszea lótuszevői ismertek valami lótuszt erre a célra.. elmondatták vele az iskola egész történetét..) Én azt mondtam. Jurij mindössze három hetet töltött a cellánkban. hozzátartozóihoz. senki sem [205] . Mióta elvitték a cellánkból.

A vlaszovisták mind nyomtalanul eltűntek. a látszat kedvéért egy könyvet tartunk kinyitva magunk előtt és szunyókálunk. s szinte már be is éri az itteni nyomorúságos koszttal. aztán mint egy vendéglőben.  Végre megjött a lubjankai ebéd! Már messziről hallottuk a vidám csörömpölést a folyosón. fel kell emelkedni a magasabb szférákba. mely féktelen mohóságba is átcsaphat. az agy nem számolja újra meg újra azokat a hibákat. háttal a kukucsnak. alkalmazkodik a fösvény adagokhoz. Most aztán a takarodóig hátralevő öt-hat órában egy falatot sem vehetsz a szádba. De már hozzák is a vacsorát: még egy merőkanálnyi kását. de ezekben az órákban rendszerint nem kopognak ránk. ha sikerül erőt vennie magán. Később. hogy akiknek nincs részük ebből az alvásból.találkozott vele a továbbító lágerokban. összeszűkül a gyomra. ha sokáig nem fordítjuk el a lapot. le kell szokni arról. a másikban egy merőkanálnyi híg. vagy valahová észak pusztáira. zsírtalan kása van. nagyon valószínű. Az élet sietősen rakja ki eléd adományait.) Pedig az álom a legjobb orvosság az éhség és a lelki gyötrelme ellen: olyankor a szervezet nem nyugtalankodik. azok akkor éppen nappali kihallgatáson vannak. Az alvás ugyan meg van tiltva. hova tegye. akik nem akarják aláírni a jegyzőkönyvet. hogy az ember semmit se egyék esténként – a katonaorvosok régtől [206] . Lassanként azonban visszatér az étvágya. ki kell zárni az evésről való nagyon is veszélyes beszélgetéseket s amennyire lehetséges. így annál erősebbnek érzik a kontrasztot: mikor bejönnek. A kezdeti izgalmak közepett semmi sem akar lemenni a vizsgálati fogoly torkán. hogy a föld alá. éppen lejár a pihenés órája. még a közemberek is. Ehhez persze önnevelésre van szükség. mindenkinek külön tálcán két alumíniumtányért hoznak be (nem börtöni kistálat!): egyikben egy merőkanálnyi leves. több napon át még a kenyérhez sem nyúl s nem tudja. De ez nem olyan borzasztód könnyű megszokni. és a felügyelők jól látják. esete azonban még e szerencsétlensorsúak közt is a kirívóbbak közé tartozott. amelyeket az ember elkövetett. A nyakaskodók. hogy az ember azt lesse. mivel ebéd után kétórás „fekvő-kúrát” engedélyeznek – csudára szanatóriumi ez is! Heverünk. (E humánus eljárásnak magyarázata. A Lubjankában ez annál is könnyebb. majd az állandó éhségállapotába jut. ahonnan máig sem kaptak elbocsátó levelet. ki eszik még valamit. Jurij Je.

Majd az esti klozetolás ideje is eljön. Nem látjuk a lövések villanásait az égen.-vel akaszkodunk össze. egyéb tartalma nincs is életünknek. hogy félkézzel szétzúzzák a Vörös Hadsereget (s mi akkor. hogy a háború egyáltalán nem fejeződik be. Mintegy a sorsot szuggerálva.) Súlytalan a test is. gondolkodunk is. azt állítom. ez volt az. élet. nem látjuk Európa térképét sem. Közben bejön a felügyelő s szó nélkül. gondolkodás. amire a leghőbb vággyal gondoltál a nap folyamán. Micsoda könnyűek. amellett most sokkal tapasztaltabb. meglehet. hogy megváltozik egy csapásra az egész világ! Hogy leegyszerűsödnek a világrengető problémák – ugye tapasztaltad? Ó. szenvedés”? Mi pedig szenvedünk is. Aztán hogy végződik ez az új háború? Jurij azt állítja. persze kiszabadulunk? vagy agyonlőnek bennünket?). mert minden téma tele van robbanóanyaggal. melyeket ismerek. Ez a jóslat mohó érdeklődést kelt a cellában. hogy hadaink ki vannak merülve. félretesszük a könyvet. Ő azzal érvel. de megpróbáljuk magunk elé képzelni s kitalálni. melyeket ő elkövetett. szabadok a gondolataink! Mintha a Sínai-hegy ormaira ragadott volna bennünket a Lélek s ott lángok közt jelenne meg nekünk az Igazság! Nemde Puskin is erről álmodozott: „Szomjazlak. mint régebben [207] . milyen városokat foglaltunk el. például hogy ki nyeri meg a háborút. A leghevesebben megint csak Je. ti súlytalan lubjankai esték! (Persze csak akkor súlytalanok. Ott a második függöny mögött ekkor kezdődnek az üdvlövés-sorozatok a moszkvai alkonyatban. Én azokra a csapategységekre hivatkozva. hogy hadseregünk nincs is annyira kimerülve. ha nem vár rád éjszakai kihallgatás. s a tartalékos ezredeknél egyáltalában nem adnak vacsorát. s ami a lényeg: a szövetségesek ellen már nem fognak akkora elszántsággal harcolni. hogy az javítsa ki a hibákat. s még csak kezdődik az igazi háború. kifejezéstelen arccal leereszti az ablakon a sötétkék légoltalmi rolót. ki vannak vérezve. hogy a lélek ne érezze terhes követelődzését. az a kis kása csak épp annyira eléghette ki. Jurijt különösen felizgatják ezek a lövések. Micsoda megkönnyebbülés. erősítgeti. Én ellentmondok vitánk különösen szenvedélyessé fajul. alaposan el vannak gyengülve. S tulajdonképpen milyen könnyű is volt elérni ezt az ideált! Persze esténként is vitatkozunk.tudják ezt. hagy most a Vörös Hadsereg s az angol-amerikai erők esnek majd agymásnak. abbahagyjuk a sakkjátszmát Szuszival.

milyen a Nyugat. hogy azelőtt becsület és dicsőség dolga volt politikai fogolynak lenni. hogy régebben ünnepek előtt általános szokás volt csomagokat küldeni be a foglyoknak? Oroszországban senki sem mondott búcsút a nagyböjtnek anélkül. Fasztyenko közbelép s kinevet bennünket. ahhoz mit szóljunk. s konfliktus esetén sokkal biztosabban kikészíti a szövetségeseket. Még a legszegényebb anyóka is vitt vagy tíz darab festett tojást s könnyebb lett tőle a lelke. hogy ne vitt volna adományokat a közös börtönkonyhára az ismeretlen foglyok részére. kihasználva személyes bántatlanságát külföldre szokott utazni pénzt gyűjteni (nálunk ugyan össze nem szedte volna!) – a pénzen aztán itthon [208] . inkább hallgatnánk valami érdekeset. lepényt. mely rávehetné a szövetségeseket. S. Most jön kapóra. Oly drasztikusan s jóvátehetetlenül megfélemlítették népünket.volt. Este valahogy még sincs akkora vitatkozó kedvünk. hogy még a szovjet érában is létezett politikai Vöröskereszt – ezt azonban már sehogysem tudjuk elhinni. hogy nemcsak testszerinti rokonaik nem tagadták meg őket. hová lett a régi orosz jószívűség? Az öntudatosság lépett a helyébe. hogy milyen is volt régen „ülni”. Fasztyenko arról is mesél. Vittek karácsonyi sonkát. E kedvenc társalgási téma a börtönben a régi börtöni szokások felelevenítése. Ezért oly elképzelhetetlen s groteszk ma az ilyesmi. hogy találkozhassanak velük. hogy ellenünk fordítsák a fegyvert. Ránk az gyakorolta a legnagyobb hatást. ennyire elvadultunk! Pedig mennyit jelentettek a foglyoknak azok az ünnepekre beküldött ajándékok! Nemcsak a jóízű ételek. az ilyesmi mégiscsak hallatlan volna. – Hát az Ardennek? – kiáltom (ugyancsak suttogva). Istenem. hogy mások szenvedésével is törődjék. – ezt úgy fognák fel szinte mint szovjetellenes mozgalmat! Lám. De ő tudja. – Soha! – kiabálja (suttogva) Jurij. s szívesen elbeszélgetünk közös egyetértésben. pirogot. Peskova (Gorkij felesége). Ha most egy munkahelyen azt javasolnád. nem! Szívmelengetőbb volt az az érzés. hogy az ünnepek előtt rendezzenek gyűjtést a helybeli börtön foglyai részére. pászkát. hogy fogalmunk sincs arról. hogy például Je. hogy Fasztyenko éppen nálunk van: első kézből juthatunk hozzá ilyen tudósításokhoz. mint a németeket. hanem ismeretlen lányok keresték fel őket a börtönben s menyasszonyuknak adták ki magukat. törődnek veled. P. hogy a kintiek gondoltak rád. valami csillapítót. s hogy jelenleg nincs az erő. hogy végképp leszokott arról. sem erőben sem elszántságban nincs hiány.

Elképesztő! Bámulatos! Őt kieresztették.. Körülbelül ebben a percben történt egy áprilisi este.. eszünkbe jut valami. s N-et valóban elviszik „holmistul”.) Így társalgunk mindenről az égvilágon. Összeszorult a szívünk: Kit? Mindjárt kezdi majd suttogását [209] . nem sokkal azután.. aztán háromszor pislant a lámpa. – No jó. nem záporoznak-e rád a következő pillanatban gránátszilánkok. persze ha nem vár rád éppen kihallgatás: a kiszabadulásról. M pedig négy krumplit kap a csomagjában. s ennek bizonyságául legyen a legközelebbi csomagomban... csak a volt politikai pártok tagjainak. hogy szóra sem érdemes az „ügyed” – akkor ígérd meg. akik egészen más világból. nagyszerű hangulatban vagy ennyi érdekes ember közt.? Pedig csak szétnyomódott M feleségének~ a szatyrában az ötödik krumpli. nem mindnek – javítja ki magát Fasztyenko – a „káereknek” azaz az ellenforradalmároknak nem (tehát sem mérnököknek sem a papoknak). olyan csodálatos esetek is előfordulnak. akkor négy krumpli! (Ebben megegyeznek. megpróbáljuk kiszellőztetni a fejünkből a gondolatokat. hogy aláírjon. mondják.) Hallgass ide. s most visszatették hozzánk. mint az enyém. amin nevetni lehet s jól érzed magad.v-ot „holmijával együtt” – csak nem eresztik ki máris? A vizsgálat nem érhetett véget ilyen hamar! (Tíz nap múlva visszajött: kirándultatták Lefortovóba. Ahá. Különben a Vöröskeresztet is majdnem teljes egészében leültették. Peskovát persze nem. úgy nem tudjuk itt sem. Igen. hogy öt perc múlva takarodó. jelezve. hogy elmégy a feleségemhez.. amiről szívesen beszélsz esténként. szóval innen fúj a szél!. hogy némelyeket szabad lábra helyeznek. – Az is megesne hogy perec sincs Moszkvában. Még egy téma van. Lefekszünk. hogy megcsikordult a zár. egyik kezünket kirakjuk a takaró fölé. Közben észrevétlenül s hangtalanul átestek az esti ellenőrzésen. mondjuk. hamar! Gyorsan a takarót! Ahogy a fronton nem tudod. Ott nyilván sürgős lett neki. – szóval talán engem is hamarosan. – Nem kap most almát seholsem. akiknek nem voltak hozzátartozóik. két alma.-től. ha téged egyszer kieresztenek hisz magad mondod... Hamar.vásároltak élelmiszert azoknak a politikaiaknak.. nem most kezdődik-e megvallattatásunk baljós éjszakája. összeszedték a szemüvegeket. aludni. pedig neki sokkal komolyabb az ügye. N pedig már talán útba van Kolima felé a hajó gyomrában.. Nálunk is csak hívják ám egyszer Z.. hogy elbúcsúztunk Je. más élettapasztalatokkal érkeztek ide. Minden politikainak? – No. – Akkor három perec.. Aludni.

Felkacagtunk.. ugyan! – nyugtattuk meg. Fasztyenko kinyújtotta a kezét és diadalmasan kiáltotta oda nekem: – Tessék. – Ötvenhármas. az osztályelmélethez híven. mint a sicc! – Maga munkás? vagy hivatalnok? – kérdezte szociáldemokratánk. S különösen a vizsgálati fogoly szemében látszik jelentéktelennek saját ügye.. Megrázkódott. – szenvedően rázta a fejét. itt van magának a munkásosztály S befordult aludni. – Kintről? – kérdeztük. – No. semmi az egész. nem is lehet rá választ várni. Az ajtónál ott állt az újonc: vézna fiatalember. mindenki semmiség miatt ül. beállítottsága! L. Holmija nem volt. [210] ..) – Hát. – Ne-em. Mostanában senkit sem lőnek agyon. De tévedett. – Mikor tartóztatták le? – Tegnap reggel.. Felemeltük a fejünket. TÍZES. azt nem. kék sapkában. Naiv. hogy eddig s nem tovább. Így felel mindenki. – Aztán miért? (Ez nem tisztességes kérdés. Csak úgy. de mégis!? – Írtam egy felhívást... A. lágy arcvonásai voltak. – Munkás. Az orosz néphez. Zavarodottan nézegetett maga körül. a többit már hallgatni sem érdemes. – Micsoda-a?? (Ilyen „semmiséggel” még nem volt dolgunk!) – Agyonlőnek? – nyúlt meg az arca. – Hányas cella ez? – kérdezte nyugtalanul. most az ellenzőjét húzogatta. kopottas kék ruhában. nem tudom.az őr: „esz”-szel. – No. Sapkáját még le sem vette. mint aki biztos benne. „zé”-vel! De az őr nem suttogott. szemöldöke szinte teljesen fehér.

Belovot. újból megjelenek. meg aztán az életkora. a századparancsnok szólt a szakaszparancsnoknak. dolgos és senkit sem csap be. A cárnak is behoztak egy ágyat s egy matracot s őfelsége szép csendesen elvackolódott a kübli közelében. ki volt az az öreg. Blücher felszólította az autószázad parancsnokát. de oly nyomatékosan. Ekkortájt jött hozzájuk hadgyakorlatra Blücher marsall.– No de mégis. minden további nélkül? Kinek a nevében? – Saját nevemben. Később ritkábban. Az öreg nem mutatkozott többé.  1916-ban egy Belov nevű moszkvai mozdonygépész házába belépett egy ismeretlen. akkora méltósággal szólt. Viktorból csendes. ez pedig rögtön kapcsolt. Azzal az előérzettel aludtunk el. szemügyre vettük. barnaszakállú öreg s így szólt a gépész istenfélő feleségéhez: „Pelageja. köpcös.. az angyalok és az Istenanya gyakran megjelentek neki. Pelageja nem tudta. hogy most rásózhatja a marsallra vetélytársát. akinek a magánsofőrje hirtelen súlyosan megbetegedett. aki ugyanezért a kislányért volt oda. engedelmes. hanem akitől meg akarnak szabadulni. Őrizd meg őt az Úr számára. aki rászolgált. Nem. hogy éppen ez az annyira nem sofőrhöz illő csendessége s szerénysége bűvölt el egy kislányt a civil szolgálatosok közül. S jobban vigyázott erre a fiára. neked van egy egyéves fiacskád. [211] .) Amellett Belov nem iszik. hogy az anyai szív alávetette magát szavának. (Sokszor van így a hadseregnél: nem azt léptetik elő. – Holnap. hogyan? Csak úgy felhívás. 1936-ban behívták katonának. – Dehát kicsoda maga? Az újonc bűntudatosan elmosolyodott: – Mihály cár vagyok. hogy küldje hozzá százada legjobb gépkocsivezetőjét. ez a félénk. ahol autós században szolgált. aludni! – mondta Szuszi szigorúan. Ha eljön az óra..’’ Ezzel elment. mint a szeme fényére. No. Viktor sofőrnek képezte ki magát. hogy holnap az a két óra a reggeli kenyérosztás előtt nem lesz unalmas. Nem volt valami beszédes s lehet. istenfélő fiú lett. Birobidzsánba vezényelték. majd holnap. Még egyszer felkönyököltünk az ágyakon. míg szakaszparancsnoka. sovány arc egy cseppet sem emlékeztetett Mihail Romanov arcára. Mintha villám csapott volna közénk. hoppon maradt.

nem szeretett ott embert látni. bőséges életmódja után nagy pofára esés volt. [212] . az óvatossági rendszabályokról. sofőrjét oda is elvitte magával. ha csak egy porszemet is felfedezett. A háború kitörése körül. Gyenge egészségére való tekintettel mégsem küldték a frontra. nagyon hívta őt magával. Itt újból sikerült felvergődnie: Scserbakovot127 majd Szegyint. Sok mindent látott akkor Belov. mielőtt letartóztatták. Az életvidám Hruscsov maga is megszerette Viktor Alekszejevicset s amikor 1938-ban Ukrajnába ment. De Szegyin sikkasztott (csekély 35 milliót). hol Lozovszkijt. melyeken át kellett haladnia. rögtön behívta a Hadügyi Bizottmány. Maga is alig élte túl ezt a megpróbáltatást s miután betegség miatt leszerelték. aki csak ott dolgozott. hogy a nép nemcsak hogy jobb körülmények közé nem jutott a háború kitöréséig. Elszegődött hát sofőrnek egy autólerakathoz s szabad idejében furikázni szokott a Krasznaja Pahra felé.Belov megtetszett Blüchernek s ott is maradt a marsall mellett Blüchert hamarosan Moszkvába hívták valami ürüggyel (így szakították el őt engedelmes távolkeleti csapataitól. Egyszerre nyílt az ajtó s belépett egy ismeretlen fehérszakállú. ez éppen mosott és a kútra ment két vödörrel. mindenkit kisöprűztek. mikor bejött az Informbüro-ba. majd lövészárokásáshoz és útépítéshez. hanem valósággal éhezik és nélkülöz. visszatért Moszkvába. 1943-ban otthon volt az anyjánál. Ilyenkor a kövérségtől nyöszörögve le szokott hajolni s felhajtotta a szőnyeg csücskét. őt csendben eltávolították. az uralkodó osztály erkölcseiről. Árvaságra jutva Belov a Kreml garázsához került s hol Mihajlovot (a Komszomoltól) fuvarozta. és nekünk is sokat mesélt: a luxusvacsorákról. valami okból megszakadt a munkaviszonya s nem dolgozott többé a kormányzati garázsban. „Nem kellett volna elválnom Hruscsovtól” – mondta Viktor Alekszejevics. Aztán jaj volt az egész Informbüronak. csak ott őrződött meg azokban az években a munkás-egyszerűség. hanem egy munkás-zászlóaljhoz – előbb gyalogosan Inzába. Színültig töltve kapta ott a nélkülözés és a keserűség poharát. Mivel senki sem fedezte. Gazdái közül csak Hruscsovról beszélt meleg hangon: csak az ő házában ültették a sofőrt a közös családi asztalhoz s nem küldték ki a konyhába. végül pedig Hruscsovot. s bárhová nézett. igazán fájdalmas. így aztán Belov megint csak kipottyant a vezérek szolgálatából. Az utóbbi évek gondtalan. A moszkvai proletariátus egyszerű képviselőjeként jelen volt Buharin tárgyalásán is. amelyet akkor tartottak a Tanácsok Házában. 127 Elmondta. azt látta. De valami Moszkvában tartotta. ezért azokból a szobákból. 1941-ben. hogy a hájas Scserbakov. az „olaj-komisszárt” fuvarozta. majd még valaki mást is. Gondolatai azonban már másfelé jártak.

hallani a sofőrök elbeszéléseit. megírta első manifesztumát az orosz néphez és fel is olvasta négy dolgozónak az olaj-népbiztosság garázsában. mikor reggel korán köréje gyűltünk. talán 128 Ha azt a kis hibát leszámítjuk. de minthogy Viktor már dörgölődzött a Legmagasabb körökkel. . Aztán a jövendő uralkodóhoz fordult. hogy felkenje őt. hogy 1948-ig várjon.Mindezt Viktor Alexejevics maga mesélte el nekünk szerényen. még nem minden részletét ismeri a vizsgálóbíró? Mihelyt véget ért a mese. ezért eddig nem őt terhelte a felelősség. Szegyineket. Pelageja. Bővebb oktatást azonban nem adott az öreg az erőgyűjtés mikéntjéről. amit itt oly nyíltszívűen mesélget nekünk. nyomorog s kesereg a nép. aki 27 évvel azelőtt járt nála.köpcös öreg. Ezzel aztán odalett a nyugodt. Kramarenkónak rögtön mehetnékje támadt. különben minden ugyanaz volt rajta.. Még mindig nem értük fel ésszel. hogy kikérdezze. akár Fjodor Ivanovics. hogy annak. volt alkalma látni ezeket a Mihajlovokat. de az öreg nem hagyta annyiban: „De Mihail leszel. Mihail! Az Isten adja rád áldását!” – „Én Viktor vagyok” – felelte Belov. 1943-ban. Scserbakovokat. hogy minden marad a régiben. hogy éppen az 53-as cellába került!) Az erőgyűjtést már 1948-ban el kell kezdeni. mit tudom én. a szent Oroszország cárja!” Akkor jött be az anyja s egyszerre le is ült rémületében. mekkora s mily gyermeki bizalom van benne. De hogy is gondolhattuk volna. egyszerű élet. megőrizted fiadat!” – mondta az öreg. a jóslatot mondó öreg nem is tévedett olyan nagyon. Természetellenesnek találta. lelkiismeretes és finomérzésű ember volt.128 (Ezért döbbent hát meg annyira. „Isten áldása rajtad. az ő bűne. Másvalakit talán megrémített volna ez az erejét meghaladó megbízatás. ezért súlyosnak s nyomasztónak érezte a fején az egyeduralkodói süveg szorítását. Belovra emelte szigorú tekintetét és így szólította meg: „Üdvözlégy. S Viktor Alekszejevicsnek nem volt több alkalma. csak azóta megőszült. hogy összetévesztette a sofőrt az utasával (Hruscsovval). de ezentúl minden az ő vállát nyomja. Keresztet vetett az ikon előtt. hogy végzetes mulasztást követtünk el: nem figyelmeztettük a „kotlós” jelenlétére. hogy nincs ott szükség semmi rendkívüli képességre. Azt prófétálta a megrendült fiatalembernek. sőt! Az újonnan felkent cár csendes. [213] .. bármerre nézzen. az utolsó Rurik. ezért még azon az őszön. hogy 1953-ban hatalomváltás lesz s őt teszik meg minden oroszok cárjának. hanem eltávozott. Köröskörül. feldöntve vödreit: ugyanaz az öreg volt ez. mint valami pátriárka. ezért arra a belátásra jutott. annyira lekötött bennünket elbeszélése szokatlansága.

hogy elégesse. szolgálati kiküldetéseket helyezett kilátásba híveinek. túlságosan korai! – és elégette a manifesztumot. mikor egy öreg munkással találkozott. honnan szerzett tudomást róluk a vizsgáló.. De aztán meggondolta a dolgot: akkor még kegyetlenebbül szorongatnák. mikor két barátságos fiatalember odakiáltott neki: „Viktor Alekszejevics! Jöjjön már velünk!” És autójukkal egyenesen a Lubjankába vitték. s a tábornok sajátkezűleg rántotta ki a manifesztumot a degeszre tömött zsebből. mindjárt elégetem!” el is indult hazafelé. idő előtt írtam. [214] . mindnyájan egyetértettek vele. hogy korai ez még. „Viktor! – mondta neki az öreg – elégethetnéd már azt a papírt.a „börtönigazgatóhoz dohányért” vagy-az orvoshoz. Egy év telt el ezután. egyenesen a tábornok s az ezredes elé. hogy jóformán meg sem motozták.. Belov csodálkozott. Akkor 1944 őszén újra írt egy manifesztumot és odaadta elolvasásra TÍZ EMBERNEK – sofőröknek. Néhány hónap múlva a cár kiterjesztette bizalmát két leányra is a garázsban. Mi is csak akkor kapcsoltunk. De még a vásártéren volt. A Lubjankában akkora volt a sietség és izgalom. hanem ezúttal beletalált a közepébe: a lányok az eszmei tudatosság magaslatán állóknak bizonyultak.) Az olajosok tehát olvasták a manifesztumot. nem gondolod?” S akkor Viktornak is egész határozottan az volt az érzése: igen. hogy vidéken összefogják a monarchista erőket. lakatosoknak. hogy hol van hát? Már vitték is fel a liften. s volt egy pillanat. Gyümölcsoltó utáni vasárnap éppen a piactéren ment át. Viktor Alekszejevics szíve összeszorult. – EGYIKÜK SEM JELENTETTE FEL az Uralkodót. hogy közben a cár is jámbor csaláshoz folyamodott: elejtett egy-egy célzást befolyásos összeköttetéseiről a kormánykörökben. rosszat sejtett. Viktor Alexejevics szerelőként dolgozott az autólerakatnál. Ott aztán beköpte azt a négy olajmunkást. hogy hamarosan hívták is. elég az hozzá. aki egy volt a hívei közül. mikor visszajött a kihallgatásról. Ő maga azonban érezte. (Másnap. Valamennyien egyetértettek vele! És SENKI SEM ADTA FEL! (Tíz közül egy sem – ritka jelenség ez abban a besúgókban bővelkedő korban! Fasztyenko helyesen vélekedett a „munkásosztály beállítottságáról”!) Igaz. akikről különben sohasem tudódott volna ki semmi. el kell égetnem! „Légy nyugodt. nála volt a manifesztum is. amikor az uralkodó majd hogy meg nem semmisítette manifesztumát a klozetban.

hogy vigyorogjanak egy sort a minden oroszok cárján. a Lubjanka? Nem óhajtja megtekinteni?.A Nagy Lubjankát azonban már egyetlen kihallgatás megnyugtatta: kiderült. Csak a nevetséges oldalát fogták fel az ügynek.. Pelageja főtt krumplit hozott be neki.. Mi sem tudtuk megállni. mondjuk..... a volt foglyokról. Tisztában volt vele maga is. hogy nem olyan-szörnyű ez az eset. az ünnepek keresztezték egymást. alighanem húsvét másnapja is volt.. mikor rá esett az Úr választása?! Nemsokára elvitték őt a cellából... és mindenkinek munkahelye közelében biztosítok lakást. egyenek. hogy a jövő tavasszal oszlassa fel a kolhozokat” – de hogy osztják fel majd a leltári anyagot? Erről nem intézkedik Felséged. A fehérszemöldökű. nem feledkezik meg 53-ban az 53-as celláról” – mondta neki Z. Úgy látszik. A vizsgálók valamennyien Moszkvában csavarogtak. nem téve különbséget enyém s tied között: „Egyenek. megvendégelt bennünket. itt azt írja Felséged: „Földművelésügyi miniszteremnek megparancsolom. fontosabbat. lagymatag kézfogású Viktor Alekszejevics pedig.. „Remélem. 129 Amikor 1962-ben összehoztak Hruscsovval már a nyelvem hegyén volt Nyikita Szergejevics! Van ám nekünk egy közös ismerősünk!” – De inkább valami mást mondtam neki.. De mit tehetett volna.. mikor szerencsétlen anyja. Tízet letartóztattak az autótelepen. Felség? Csak nem állítja talán rá a nyomdákat bankógyártásra? Kölcsönt pedig nem akar felvenni!. Itt meg azt írja: „Siettetem a lakásépítést.” – De mi a fityfirittyből.” S zavartan mosolygott. A vizsgálatot ezután már átadták az alezredesnek..No és ez: „Földig lerombolom a Kremlt” – de hol helyezi el akkor a kormányát? Megfelelne-e magas igényeinek. vége a háborúnak.129  Május elsejére leszedték az ablakról az elsötétítőt. Négyet az Olaj-Népbiztosságnál. együgyű lelkületű.v és ránk kacsintott. aki nagyokat röhögött a felhívás olvasása közben: – Tessék.. felemelem a munkások fizetését. A fiatal nyomozók is odacsődültek. milyen anakronisztikus és nevetséges minden oroszok cárjának lenni. barátaim. Aznap este olyan csönd volt a Lubjankában. hogy ne húzzuk őt egy kicsit ott a cellában. semmi egyebet. [215] . mint még soha. Mindenki nevetett rajta.

Csak ebből találtuk ki. hogy valaki nagyon tiltakozik valami ellen. talán negyven lövésből álló sorozat következett. ráhunyorogtak a szájkosárra: ahá. Este még egy harmincas sorozatot lőttek. Mi pedig. ez csak május 1-én és november 7-én volt így a Lubjankában. ahol a rabok fele hadifogoly és frontkatona volt. akit rokkantként szereltek le (gyógyíthatatlan sebesülése volt a tüdején). tábortüzek hamujában s amelyeket ronggyá szaggattak a német gránátok repeszei. Az illetőt egy boxba vitték a cellából (a hang után érzékelni tudtuk az egyes ajtók elhelyezését). egy fiatal tankelhárítós. aztán sokáig verték őt ott a box ajtaja előtt. Borisz Grammov. ami egy európai főváros elestét jelentette. – most már egy főváros sincs meghódítatlan. köpenyükkel betakarózva. hogy zuhannak az ütések a testre és a levegő után kapkodó szájra. Az a győzelem nem a mi Győzelmünk volt. Május 9-én a vacsorát együtt hozták be az ebéddel. melyik esett el. fénypászmáktól felhasogatott moszkvai égboltot. Felemelték a fejüket. egyszerű szavakkal mondja el. üdvlövések! – aztán visszafeküdtek „és újra köpenyükbe burkolóztak” azokba a köpenyekbe. Az a tavasz nem a mi tavaszunk volt. hogy már a priccseken feküdtek. ezt az estét egy népes butirkai cellában töltötte. hogy vége a háborúnak. a Lubjanka és egyéb moszkvai börtönök celláiból. Erről az utolsó üdvlövés-sorozatról egy tömör nyolcsoros verset írt.senkit sem vittek kihallgatásra. Május másodikán harminc üdvlövés dördült el Moszkva felett. – ez már a végnek is a végét jelezte. volt hadifoglyok s volt frontkatonák az ablakra szerelt „szájkosár” felett néztük a tűzijátéktól sziporkázó. de hamarosan le is ültettek diáktársaival együtt. A nyomasztó csendben jól lehetett hallani. [216] . Akkor már csak kettő volt elfoglalatlan: Prága és Berlin – találgattuk. melyeket meghurcoltak a futóárkok sarában. mikor az ágyúdörgés felébresztette őket. A csendben hallottuk. Ezután még egy hosszú.

mint ez már egyszer. „Mit tud az áruló az üdvnek hangiról.. akik Európában voltak: a polgárháború korának emigráltjai. akik a [217] . a háború kitörésének negyedik évfordulóján fognak tartani a Vörös Téren. a Lesznaja vagy a Novoszlobodszkaja utcából. 1945 tavasza. mely nemcsak az enyém volt. Csapategységek felvonulása volt-e az. A többség mégis az én korosztályomból került ki. Most pedig minden oldalról körülvesznek. ugyanazokra zendítettek rá újra meg újra. sűrű. mint az óceán apróhalai. a vasalt üvegből készült zavaros-zöld „szájkosarak” mögött. akiket merő ostobaságból vesztették el. elsősorban s mindenekfelett a hadifoglyok tavasza volt börtöneinkben. De azoktól. szürke rajokban. akiktől Sztálinnak volt oka félni. akik a háború első rohamát fogták fel halálraszánt homlokukkal s mellükkel és megakadályozták a betolakodó győzelmét.?” Az a tavasz. valahonnan messziről. A fundamentumba rakott kövek sorsa nyögés és örökös nyomatás. akik túlságosan értelmesek voltak. Egy ilyen raj előőrse gyanánt tűnt fel előttem Jurij Je. melyet június 22-én. Úgy vonultak át ők az Unió börtönein. de annak a híre már hozzánk is eljutott. megtörtént. Szakadatlanul játszották az indulókat. százhúsz évvel ezelőtt.6. Az a tavasz 1945 júniusában minden áldott reggel és este rezesbandák hangját hozta a szél a Butirka ablakaira.. és hallgattuk. hogy nagy „Győzelmi Ünnep” van készülőben. a legutóbbi haburú alatt Németországba hurcolt „keleti rabok” (Ost-Sklave) s csak a Vörös Hadsereg-beli tisztek. De nemcsak hadifoglyok vonultak át e cellákon: hullámokban ömöltek mindazok. végeláthatatlan. azoktól még a fundamentumba ágyazott köveknek kijáró megbecsülést is megvonták. Mi pedig ott álltunk a sarkig tárt s mégis áthághatatlan börtönablakoknál. sűrű. hogy az európai hadjáratból esetleg európai szabadságot akarnak hazavinni hadizsákmányként. le tudták vonni a legmesszebbmenő következtetéseket is. vagy talán a dolgozók áldozták önként s boldogan a szabadidejüket menetgyakorlatokra? Nem tudtuk. hanem a Nagy Októberé is. nem ők rakják fel a koronát az épületre. céltudatos nyüzsgésükkel. mint akik tisztában vannak előre meghatározott pályájukkal.

meg hogy ellenkező irányba vitt az utunk. ÉPPEN EZÉRT ZÁRTÁK lágerba itthon: hogy bírtál életben maradni a haláltáborban? Itt valami nincs rendben! [218] . magyarázta meg az egészet.. csak ők eresztették búnak a fejüket abban az általáros örvendezésben. mert minden várakozáson felül életben maradtunk. Csak a véletlenen múlt. akiknek a balcsőjénél zúgták: „Minden hatalmat a szovjeteknek!” Napbarnított gyermekkezünkkel mi szorongattuk az úttörőtrombitát s feleltünk tisztelegve a „Legyetek készen!” – köszöntésre: „Mindig készen!” Mi csempésztünk fegyvereket Buchenwaldba s léptünk be ott a kommunista pártba. a frontinál volt alkalmam hallani első. s éppen ez a rangjelzés. De íme. Úgy éreztem most. elfelejtettem bánkódni a letépett váll-lapok miatt. végül Jurij Je. És most valamennyien fekete bárányok lettünk. sorsom most engem is e hadifoglyok után küldött. ahol ők voltak. mintha magam is fogságba estem volna e fiúkkal a szolovjevi átkelésnél. Leugrottam. s most úgy éreztem ott a vöröstéglás Butirka-vár kupolái alatt. ahogy csak kitelt tőlük. hogy az orosz hadifoglyok millióinak e szenvedéstörténete ezentúl örökre fogvatart. láttam a hazatérő hadifoglyok orrlógató menetoszlopait. odamentem ezekhez a maguk jószántából összeverődött menetoszlopokhoz (miért rendeződtek oszlopba? Miért álltak sorba? Hisz senki sem kényszerítette őket. a háború kitörésekor pedig koruknál fogva a hadsereg zömét alkották. míg össze nem roskadok alatta.) Akkor kapitányi váll-lapjaim voltak. melyet a győzelmi indulók harsogása közepett töltöttünk a börtönben: Mi voltunk azok. Nemzedékem számára így vált a leszámolás tavaszává az a gyötrelmes tavasz. mi bántja őket.130 Már amikor Kelet-Poroszországon vágtunk át. akik túlélnék Buchenwaldot. nekem akkor még érthetetlen beszámolóikat. Harkov 130 Azokat a foglyokat. pusztán azért. akár a gombostű a bogarat. azt..forradalommal egy időben születtek s akik 1937-ben a huszadik évfordulón gondtalanul vonultak az utcákon. szomorúságuk már akkor szíven ütött. A magam börtönbe jutásának története semmiségnek tűnt előttem. ami pár hét leforgása alatt megsemmisült. bár még nem értettem az okát. hogy nem odakerültem. Megértettem. a velem egyívásúak. már meneteltem velük a hadsereg-kémelhárítótól a front-kémelhárítóhoz. tette lehetetlenné megtudnom. hogy kötelességem vállamra venni közös nagy keresztjük egy csücskét s cipelni a végsőkig. minden más nemzet hadifoglyai egyenként szállingóztak haza! Csak a mieink akartak olyan alázatosan megérkezni.

mint „hazaárulTAK”-nak. s egy elállatiasodott fogoly odakúszott volna hozzám. hanem a Haza árulta el őket számító módon. de figyelemreméltó nyelvbotlással. hogy Szovjet-Oroszország cserbenhagyta halódó fiait. Nemsokára mindenki az őrület és az árulás tombolásának fogja tartani Sztálin uralmát. haldoklóhoz. 131 Végre. nem érve él az üstöt. leváltotta az értelmes tábornokokat és megtiltotta a hadseregnek. órákig álltam volna a fagyban egy merőkanálnyi hideg „kávéért” (pótkávé) s hullaként maradtam volna a földön. s hátratett kézzel vittem volna a szovjet büszkeségemet a szögesdrót mögé a koncentrációs táborba. 1968) – s a jövőben többre is számíthatunk – nem halt meg minden tanú. hogy elveszítsük a háborút: megsemmisítette az erődítményeket. hogy lerágja karomról a még ki nem hűlt húst. folyóirathoz. fogják fel a csapást. Szuvalkiban puszta kézzel vagy a csajkafödővel ástam volna egy harangalakú (felül nyitott) gödröt. a szomszédos angol láger dróthuzaljai tövében egyszerre tisztán belehasított volna agyamba a felismerés. még az újságok is jóváhagyták ezt a botlást. De hogy a fogságban etessék őket? Felesleges szájak! S a szégyenletes vereségek felesleges szemtanúi. Grigorjenko: Levele „A Szovjetunió Kommunista Pártja történetének kérdései” c. mind a nyomozók. szétszórta a harckocsikat és a tüzérséget. méghozzá HÁROMSZOR is! Első ízben esztelenül elárulta őket a harctéren. ott a tífuszos barakkban. Van úgy. hogy hazudni akarunk. Te mondád! Nem árulók voltak ők. hogy ellenálljon. „Oroszország büszke fiai” csak addig kellettek neki. sem szóban. akaratlanul is ráhibázva az igazságra: hazaárulÓK-nak akarták titulálni őket. most 27 év után megjelent az első becsületes mű. [219] . az egész nép. míg a tankok alá vethették magukat s míg fel tudtak ugrani. mely ezzel foglalkozik (P. de senki sem említette. a 68-as „OfLag-ban” (tiszti láger).131 Hadifoglyok éppen azokból lettek. amikor pusztulni hagyta őket a fogságban. S maguk az elítéltek. mindent elkövetett. mind az ügyészek. hogy puszta testükkel állítsák meg a Wehrmachtot. hogy ne kelljen a nyílt téren töltenem a telet. akiket odadobtak. amikor a kormány. G. sem írásban. s míg tudatom napról napra élesebbé válik az éhségtől.körülzárásánál. hogy rohamozzanak. mind a bírák. Másodízben szívtelenül elárulta őket a Haza akkor. a kercsi kőtörőben. Ezeket az embereket árulóknak nyilvánították. de nyelvünk nem bár rá a hazugságra. de még a periratokban sem másként őket. pusztulásnak tette ki a légierőket. Szamizdat. a Haza szemefénye. hanem elárultak! Nem ezek a szerencsétlenek árulták el a Hazát.

olyankor nem sok szó esett a kohászatról. hanem katonáink. ellenben üstdobként döndülő basszusával kijelentette. mint egy vasmunkás a múlt századból vagy még régebbről. kurta. de ha könyvet vett a kezébe. azzal. Szélesvállú. milliós nagyságrendű aljasságra. a V. mint az oroszok összlétszáma Borogyinónál – s valamennyit harc nélkül a németek kezére juttatta. aztán még őket neveztük volna árulóknak! S milyen könnyű szívvel vetettük ki őket. közvetlenül a fehérneműje felett. aki ezt a Borogyinót ábrázolni fogja?).132 Ha belegondolunk. akkora tenyerekkel. H. sugárzott egész lényéből. Pugacsovszakállú volt. de olyan hatalmas és tagbaszakadt. zsíros ujja egyetlen mozdulatával. csupán egy hatásos újévi kommüniké kedvéért SZÁZHÚSZEZRET küldött át fiaink közül a kercsi-tengerszoroson – alig kevesebbet. milyen könnyen belenyugodtunk abba. hogy ezeket az elárultakat árulóknak kell tartanunk! Azon a tavaszon az egyik butirkai cellában volt egy Lebegyev nevű öreg kohász. magas homlokú. hogy könnyen megemelt volna egy négypudos öntőtégelyt.S most harmadízben is elárulta őket. megmagyarázhatatlanul. 1941 decemberében a Nagy Hadvezér. otrombán s hebehurgyán. Tájékoztató Osztályának parancsnoka bonyolította le a hazacsalogatást és a repatriáltak eltűntetését. hogy anyai szeretettel csalogatta őket magához („a Haza megbocsátott. A cellában egy kifakult munkaköpeny volt rajta állandóan. a hóhérok 132 A háború egyik főbűnöse Golikov vezérezredes. címe szerint professzor. (S milyen könnyen elfogadjuk az ilyen előregyártott ítéleteket. lelkiismeretlenül. – de aligha vetemedtünk valaha is ehhez hasonló. hogy cserbenhagytuk volna katonáinkat. mondtunk le róluk! Árulóvá lettek? Gyalázat! Kihűzni! Ki vele! Aki még nálunk is gyorsabban kipipálta őket. hogy Sztálin épp oly kutya. mint Rettenetes Iván: „lődd le! fojtsd meg! ne tétovázz!” – Gorkij pedig málészájú és szószátyár. [220] . ápolatlan külsejéről valami kisegítő börtönmunkásnak nézte volna az ember. szellem és méltóság ült ki az arcára. 1866-os karabélyokkal s azokból is csak egy jutott öt emberre! (Ki lesz az a Lev Tolsztoj. a Haza hív benneteket”) s már a határon nyakukba vetette a pányvát. Gyakran köréje gyűltünk. nem ő az áruld. S ennek ellenére. az Atyánk volt: a moszkvai értelmiség színe-javát hányta bele a vjazmai húsdarálóba. elég sok gazságot követtünk el s néztünk végig állami létünk ezeregyszáz éve alatt. mondjuk a Demidov-műveknél.

amelyben Marx oly ékesszólóan ecsetelte a munkásosztály nyomorát és szenvedéseit. „Haw-Haw lordot”? Ugyanakkor nálunk milliókat?! Az ember fél kinyitni a száját. minden eszközzel el kell bánni.igazolója. ily nagyfokú erkölcsi elsötétedéshez! Még akik a legfogékonyabbak köztünk. de nem a rendszerben kell-e valahogy mégis a hibát keresnünk? 133 Nagyobb összefüggésben ír erről Vitkovszkij (a 30-as években): az ún. Végül is én keltem védelmükre. kártevésben. hogy pl. A szovjet ember a börtönben ülve így filozofál: én személy szerint nem vagyok bűnös de velük. [221] . El voltam ragadtatva ettől a Lebegyevtől. hogy ők nem kártevők. „kártevők” csak arról voltak meggyőződve. az ő délceg termete okos feje. a papok méltók a likvidálásra. de még elítéltetésük után is megmaradnak korábbi SZABAD életük vakságában. mikor a világ legigazságosabb rendszere a történelem legigazságosabb háborúját viseli. Meg lehet ezt magyarázni? Mi ennek az oka? A kapitalista Anglia. hogy az „egy bések” hazaárulók. hogy nem szolgálnak külföldi hírügynökségeket s nem züllesztik a Vörös Hadsereget. meg még két „tizedik pontos” társam.133 Hány háborút viselt már Oroszország (bár kevesebbet viselt volna. mintha a földművelők és munkások Oroszországa nevében beszélne. lábai. szövetségesünk volt a Hitler elleni háborúban – hogy lehet az. az ellenséggel. Lám. kémkedésben. a számtalan kiagyalt méregkeverésben. hogy náluk csak egyetlen árulót találtak az egész háború ideje alatt: az üzleties. azok is csak azt a részét tudják felfogni az igazságnak. ellenben azt igazságosnak tartották. szántóvetőhöz illő karjai és. számomra ő testesítette meg az orosz népet. hogy a mérnökök kártevők. hogy az árulás bele van ojtva az orosz katona lelkébe? Most pedig.. még védekezni is szégyelltek ez ellen a váratlan oldalról jött támadás ellen.)! – s vajon hány árulóról van tudomásunk ezekkel a háborúkkal kapcsolatban? Azt látjuk-e. ide juttatott bennünket az államszinten űzött monoton hazudozás. amelybe saját orrukkal ütköztek bele. a katonákat és a papokat „szutyongatják” Ugyanígy a katonák: magukról tudták ugyan. egyszerre milliószám ütik fel fejüket az árulók a nép legmélyebb rétegeiből. mi szálltunk vitába az öreggel.. Mennyit gondolkodott ez az ember! Mennyit értettem meg én is általa a világból! S akkor váratlanul lecsapta hatalmas tenyerét s eldörögte. azt azonban készséggel elhitték. hisznek a légbőlkapott összeesküvésekben. Az ilyen emberek fejében a vallatószobában s a cellában kapott lecke sem szokott világosságot gyújtani. azok meg csak kínosan feszengtek. azok számára nincs bocsánat! S ugyanakkor körülötte minden priccs „egy bésekkel” volt megrakva! Mennyire fájt ez szegény fiúknak! Az öreg oly meggyőződéssel ágált.

hanem [222] . Ha egyeseket Lecsuktak. Oroszországban az első világháború alatt állandóan folyt a gyűjtés a hadifogságban lévők javára. mit jelent ez a gyakorlatban? Van háború. de akit megöltek. azt nem emiatt vagy amiatt tették. amit kiporcióztak neki a Harmadik Birodalom hátsó udvaraiban. hogy a németek kondérjából merítsenek. sohasem is voltak.Van egy régi közmondásunk. Csomagok. Csak azért. mert nem akart német golyótól meghalni. vánszorgott oda a disznónak való moslékhoz. másokat kivégeztek. Alexej Mihajlovics cár korában „a fogság viszontagságaiért” nemességet osztogattak! A társadalom MINDIG. az egyetlen a világon. A hadifogságból való szökést pedig úgy szokták dicsőíteni mint valami hőstettet. Másokat csak idegenek fogyasztanak. amelynek harcosa „nem adja meg magát fogságra” – így volt megírva a regulában! („Jenán fogoly nicht!” – így kiabáltak át lövészárkaikból a németek. a hazaiakat pedig naponta emlékeztették az újságok arra. A nyugati kormányok a fogságban törött időt beszámítottak a szolgálati évekbe. levelek. egyre hitegette magát. ápolja foglyait. aki egy golyószórós szakasz parancsnoka volt a finn háborúban. Csak a Vörös Hadsereg kivétel. minket azonban a mieink! (Különben naivság azt mondani. mi pedig majd szépen tovább élünk. egyaránt. hetykén feleseltek a német lágerőrséggel. hogy kiváltsa. ha féllábon is. irgalmasnővéreink eljutottak a Németországban rekedt orosz hadifoglyokhoz. A nyugati hadifoglyok nem süllyedtek odáig. Csak a mi katonánk. minden háborúban kötelességének érezte. Csak előle volt elreteszelve a kapu. akit saját hazája megtagadott s aki a legutolsó volt ellenség és szövetséges szemében. van halál – fogság azonban nincs! – ez aztán a felfedezés! Azaz: menj és halj meg. szeretettel vegye körül őket. figyelembe vették az előléptetéseknél s a zsold megállapításánál is. hogy honfitársaik szomorú fogságban sínylődnek. bár amilyen gyermeteg lelkű volt. Ha pedig vissza mersz jönni a fogságból. hallgat”. mely helyesli a fogságba esést: „A fogoly kiabál. később Usztyvim-Lágerban raboskodott). A kormányok nem moralisták. akkor el fogunk ítélni. A legutóbbi háború alatt is így volt ez minden nyugati országban. ha mankóval is. hogy nem létezik az a bizonyos 58:1b cikkely. mely hazájába nyílt. de elevenen (mint a leningrádi Ivanov. hogy „azért”. amely halálnál kisebb büntetést nem is ró ki háborús időben. a mi katonánknak szovjet golyótól kell meghalnia a fogság után. segélyek minden akadály nélkül eljutottak a foglyokhoz a semleges országokon keresztül.) Végiggondolta-e valaki.

Természetesen ezeket a foglyokat sem hazaárulás miatt ültették le. amelyben a németek ábrázolása sablonos. hogy ne. hogy a Haza elvetett. melynek zsenge szára ne az élet felé törekedne. oda nem vágyódol. „feltárta” a problémát. így kerüli meg a probléma lényegét. egyenesen a Szmers karjaiba szaladsz s onnan a vádlottak padjára: hogy tudtál te megszökni. amit csak kigondolhat megkínzott agyad. – hanem abban. de ő amolyan igaz keresztény. hogy ebben a meglehetősen gyenge elbeszélésben. mely a hazatért foglyot várja a Szmers igazoló és szűrőtáborában. A lényeget nem abban látja az író. akkor tessék mélyebbre ásni: . ha kicsit megkésve is. halhatatlan elbeszélésében megírta a keserű igazságot” „életünknek erről az oldaláról is”. vagy a Balkánon át. Ha megszöktél s hazafelé veszed utad – a láger zárógyűrűjén keresztül. hisz még a hülye is jól tudta. Szokolov nemcsak hogy drót mögé nem kerül.134 Kritikánknak kedvenc frázisa. amikor fogságba esik. Leír egy fantasztikus krimibe illő szökést a táborból. A harcos szunnyad. Amit nem láttál. – ebben a hadifogolysorsot ábrázoló elbeszélésben a szerző ELHALLGATJA VAGY ELTORZÍTJA A FOGSÁG VALÓDI PROBLÉMÁJÁT: 1. ha egyszer nem tudtál meghalni a harcmezőn csak így menekülsz meg az elítéltetéstől. mikor mások nem tudnak? Itt valami huncutság van! Beszélj. hanem – ez aztán a jó vicc! – egyhavi szabadságot kap az ezredestől! (azaz: lehetőséget 134 [223] . fél Németországon keresztül. milyen megbízatással küldtek? (Mihail Burnacev. csak hogy rá ne kelljen térnie arra a procedúrára. (És mi van akkor. ahogy az utasítás elírja. Csak neked kell lefeküdnöd s a földbe taposódnod. majd Lengyelországon. csak hogy vitán felül álló” legyen. Az író a fogságba esés „legbűntelenebb” formáját választja: öntudatlan állapotban történik. pedig éppen ebből következik a kiúttalanság.azért.. összeütközésbe hoz a Törvénnyel. megtagadott kiátkozott bennünket (arról Solohovnak egy szava sincs). ponyvaízű és anekdotaszerű (s csak a hős felesége mondható sikerült figurának.) Mik voltak tehát az orosz hadifoglyok lehetőségei? Törvényes csak egy volt: feküdj le s hagyd.honnan lettek ezek az árulók negyed évszázaddal a nép egészétől támogatott forradalom után?) 3. hogy Solohov az „Egy ember sorsa” c. Nincs az a fűszál. hogy eltapossanak. Minden egyéb lehetőség. Halj meg most. nehogy Európáról találjanak áradozni a falujukban. tipikus Dosztojevszkij-hős). csirkefogó. hogy csak a vlaszovistákat lehet árulás miatt elítélni. mint ahogy az az esetek többségében történt?) 2. ha valaki öntudatánál van. Azért ültették le valamennyit.. hogy a foglyok közt árulók ütötték fel a fejűiket. Pavel Bondarenko és sok-sok más fogoly). Kénytelenek vagyunk leszögezni. De van: örökké igaza. (De ha ez a lényeg. amelyben a háborúról szóló részletek fakók és kevéssé meggyőzők (a szerző szemmel láthatólag nem sokat tud a legutóbbi háborúról). egy csomó agyficammal megspékelve. Nincs több szava.

büszkén felemelt fejjel fog kapni tíz év lágert s öt évi „szájkosarat” (jogfosztás). méghozzá minőségi munkáért azonban súlyosbított hazaárulásod díjául lehorgasztott fejjel fogadod majd azt az öt évi szájkosárral megtoldott tíz évi lágert! Ez a precíz és finom ékszerészi mérlegelés méltó egy vízilóhoz és annyira jellemző Sztálinra! Történetesen azonban egész más verbuválók érkeztek: oroszok. ezzel csak haladékot nyersz. kebelbeli rendtartónak. bizonyságot tettél gerincességed s céltudatosságodról – s így kétszeresen is veszélyes vagy a Hazára. elzárta elölünk a menekülésnek ezt az útját – ez alól csak a söpredék kivétel. Ha mármost leszámítjuk a fenti négy lehetőséget. miért: az ilyen ember kevésbé veszélyes!) De ama belső törvény. Így és csak így számíthatott arra hogy tiszta hazaárulás címén. melyek vagy meghaladták erőinket. a németek s a halál asszisztensének. mint az Ellenállás erőihez való csatlakozásért – ugyanaz a cikkely. mely titokzatos módon belénk ojtatott. milyen ártó szellemet szívtál magadba. Egy tervező vagy villanyszerelő csak úgy őrizhette meg honfiúi tisztaságát. eltitkolni. hova invitálnak. Túlélhetnéd persze a lágert saját honfitársaid s bajtársaid rovására is. mérnököket. hogy minősített munkás vagy. rendszerint régi vörös partizánok (mert fehérgárdisták nemigen adták a fejüket ilyesmire). becsmérelték a szovjet rendszert s felszólították az a fasiszta ügynökség megbízatásának végrehajtására? Akkor pedig ugyanoda zakatol az ezredes is!) [224] . Az ellenségnek végzett munkáért. szerencsés esetben a községi Bezirk-től jöttek meghatalmazottak s béreseket válogattak a „bauerokhoz” vagy a cégek megbízottai kerestek munkásokat. vagy összeegyeztethetetlenek voltak lelkiismeretünkkel. Néha. Felcsaphatnál lágeri policájnak. A sztálini törvény ezért sem szabott ki szigorúbb büntetést. míg szabadon éltél ott Európában. Számadásod a Törvény előtt nem lesz könnyebb. sőt! Mert így még veszélyesebb vagy: ki tudja.Ha pedig szökésed után a nyugati partizánokhoz. A legfelsőbb sztálini imperatívusz szerint ez esetben is kötelességed letagadni. döglődni és hulladék közt turkálni. ugyanannyi év (sejthetjük. hogy szökésed után még a harctól sem riadtál vissza. élcsahosnak. hogy mérnök vagy. az Ellenállás erőihez csatlakozol. akkor már csak~az ötödik lehetőség maradt számunkra: várni a verbuválókat. várni. ha a lágerban maradt földet ásni. Azzal pedig. A toborzók gyűlésbe hívták a láger lakóit.

a német Wehrmacht önkéntes segédmunkásait hívták így (minden német századhoz be volt osztva 12 hiwi). még nem is vonták le a legmesszebbmenő következtetéseket elhagyatottságukból. akár falusi policájnak is. magam is láttam őket. melyek berepültek a láger területére. leadják felszerelésüket. De fiaink. pedig csak négy-öt elemit jártak a falusi iskolában s fogalmuk sem volt. hová csalogat? Vlaszov zászlóaljába-é vagy Krasznov kozák ezredeibe. Ha valakit odáig juttattunk. vagy Líbia homokjára. sem az emberiség. a rémet parancsnokság részéről [225] . a jóindulatú parancsnoksággal közösen jót nevetnek a németek hülyeségén. azonnal jelentkeznek a hatóságoknál. Hívjanak akárhová. s minden egyes jelentkezőnek azon nyomban megtöltik a hasát kásával – hacsak egyszer is! Csak egyetlen egyszer még ebben a büdös életben! De nemcsak a kása gőze: ott lebegett a toborzók felhívásában az édes szabadság. „hiwi”-nek – Hilfswillige. betonozni az épülő Atlanti-falat. túl a láger kapuján. mint egy baromnak. aki nem leste a szárnyasegereket. akkor mi magunk mentettük fel őt minden kötelessége alól. felöltik a Vörös Hadsereg egyenruháját és frissen visszatérnek a harcosok soraiba. mindegy hová. tisztaszívű fiúk voltak ők. milyen megbízatást kaptak. hogy mihelyt átdobják őket a németek a túloldalra. Szinte kivétel nélkül azt forgatták a fejükben. S úgy látszott. hallottam bájos vjatkai vagy vlagyimiri tájszólásukat. aki sohasem éhezett úgy. csak itt ne kelljen megdögleni. hogy denevérhúst rágcsáljon. a valóságos élet délibábja is – mit számít az. mily ellenállhatatlan materiális erőt nyer minden felhívás. az ilyen embertől ne várjon semmit a haza. hogy helyesen választották meg a menekülés útját.embereket. melyet az istállóban felejtettek. Ebben látták a lágerból való kiszabadulásnak legkevésbé ártalmas módját. Minden jel arra mutatott. tettetést nem ismerő kerek képüket. minden érv. az aligha értheti meg. Volt bátorságuk felcsapni spionnak. partizánokra vadászni (a partizánokat is sok esetben megtagadta a Haza). mint a mi hadifoglyaink. hogy kell kezelni az iránytűt és a térképet. LEHETETT-E JÓZAN ÉSSZEL MÁST VÁRNI? MI EGYEBET TEHETTEK VOLNA? Egyszerű. közlik. hogy jelentkezzenek kém-iskolára vagy a Vlaszovcsapatokhoz. nem főzött ki ócska csizmatalpat. Az. a norvég fjordokhoz. tábori konyha füstölög. akik azokra a gyorsított kémiskolára jelentkeztek a fogolytáborból. munkászászlóaljba. ha mögötte. még nagyon is hazafias viselkedést tanúsítottak.

ezzel vitték őket az északi sarki lágerokba. végigülték az egész háborút a hadifogolytáborban. [226] . mint két elektromérnök: Nyikolaj Andrejevics Szemjonov és Fjodor Fjodorovics Karpov – ebből tartották fenn magukat. a Komintern vezéreit és közembereit. akik. Sztálin mintegy megfordította és beszorozta a kacér Katalin cárnő tételét: ő inkább a lelkére vette 999 ártatlan elrothasztását. amely rezonanciára talált felséges fivére lelkében. akiket Kazahsztánba telepítettek. akik túl sokáig bámulták a vasúti síneket. ez tagadhatatlan. valaha is lelassították lépteiket az Inturiszt-étterem környékén. Magának Dimitrovnak más feladatot tartogatott Sztálin. Sztálinnak az volt a kényszerképzete. Azt a sok külföldi kommunistát. mindketten börtönt kaptak. Ezzel vádolták mindazokat a szovjet polgárokat. mikor az Európából ezerszám hazatóduló katonák még csak nem is tagadják. Popov és Tanyev. azokat is kémkedés vádjával szokták lefogni. 135 Joszif Tito épphogy csalt elkerülte ezt a sorsot. hogy önként felcsaptak kémeknek! Mily döbbenetesen igazolja ez a Bölcsek Bölcsének jóslatait! Gyertek csak. valaha is egyazon fényképre kerültek egy külföldi pofával vagy maguk fényképeztek le épületeket a városban (pl. mégsem haltak meg. személyválogatás nélkül. sommásan.135 Kémkedéssel vádolták a lett lövészeket. Ez azonban csak látszat! Hitler olyan hangot ütött meg. Már hogy is bízott volna tehát azokban az orosz katonákban. Ez lett a polgárháborúban (szovjet oldalon) részt vett kínaiak osztályrésze is. az Aranykaput Vlagyimirban). szállingózzatok csak. Kémkedéssel gyanúsították azt a többszázezer koreait is. aki a Szovjetunióban rekedt. akik nem mentek el semmiféle toborzásra. Például öngyújtókat gyártottak fémhulladékból. akik valaha is külföldön tartózkodtak. sohasem végeztek minőségi munkát a németeknek. hogy birodalmában hemzsegnek a kémek. A spionmánia a sztálini elmebaj kórtünetei közé tartozott. egy közúti hidat vagy gyárkéményt. A szovjet távolkeleten lakó kínaiak valamennyien a spionparagrafust. nem voltak lágeri rendfenntartók. készen van számotokra a törvény és a bosszú! De még egy kérdést: voltak olyanok is. ha idejében el nem menekültek. megfordultak a német kémszolgálat kezén? És micsoda könnyű dolguk van az MGB-hóhéroknak. még az orrukat sem dugták ki. ostobák! Hazavár benneteket.költséges és meggondolatlan volt az egész vállalkozás. De Dimitrov fegyvertársai a lipcsei perben. minthogy csak egyetlen valódi spiont is futni hagyjon. ahol ki is pusztultak. az 58:6-ot kapták. amikor 1937-ben egy szálig bebörtönözték őket. a forradalom legmegbízhatóbb katonáit is. – s bármily hihetetlen.

Karpovval is a Butirkában ismerkedtem meg. üzemben. csak üresen lógó pisztolytáskája (a vizsgálóbíró nem tudta megérteni. bányában. akik azonban rendesen éppen nem a ti szűrőtáborotokba kerültek. Pedig kiváló mérnök létükre ELUTASÍTOTTÁK a németek ajánlatát s nem dolgoztak szakmájukban. ráültették egy orosz harckocsira. már az első naptól kezdve kivehették a részüket a napi tízórás munkából. – majd szépen bedugták a börtönbe: Az ő esete az orosz Nemezis tipikus példája. s a volt hadifoglyok. tanúkra hivatkozol. de a határtól marhavagonban.. később. hogy fogságba estek? Nem. Mivel egyéb lehetőséged nincs. csak annyiban. pl. mire kiderül. Ezek a táborok semmiben sem különböztek a Javító-Munkatáboroktól (ITL). 1948-47-ben biztosan horogra kerítették. nem bocsátotta meg! Szemjonovval is. A fogságból pedig HÁROMSZOR is megszökött. más hadifoglyokra. akik ugyanolyan tüskésdrót mögül nézhették visszanyert hazájukat. visszaküldik a válaszokat s egyben a maguk kérdéseit. no. Másokat látszólag nem vettek őrizetbe. de még 1942-ben sem volt pisztolya. mennyit? A találékony olvasó tudja már: tízet plusz öt szájkosarat. mint annak idején Németországot. Csak nagyon kevés hadifogoly lépte át szabad emberként a szovjet határt. És Szemjonov alhadnagy ÖNKÉNT jelentkezett a frontra 1941-ben. ezek kikérdezik a tanúkat. Szabadidejükben pedig.Ezeknek csak megbocsátotta a Haza. építkezésnél. mi lesz a sorsod – de nem számít: a Haza nem [227] . így vett részt BERLIN ELFOGLALÁSÁBAN. Így hát a kemerovoi vizsgáló-személyzet kérdéseket intéz a szolikamszki személyzethez. mégpedig úgy. hogy nyilvánvalóan bűnös vagy. amikor is téged is kihallgatnak mint tanút évek is eltelhetnek. A PFL-ben levőket éppúgy dolgoztatták. bár fegyelmis volt. hogy nem hagyhatod el a dróttal bekerített lágert. most is abból a feltevésből indult ki. hogy az elhelyezettek még nem nyerték el ítéletüket. de ha sikerült is átcsúsznia az általános zűrzavarban. fegyveres kísérettel szállították őket az ország egész területén szétszórt számtalan Igazoló-Szűrő-Tábor (PFL) valamelyikébe. Némelyeket már a németországi gyűjtőhelyeken letartóztattak. evégből hatalmas létszámú operatív és kivizsgáló személyzet tartózkodott a PFL lágerokban. folyt az igazolandók kihallgatása. Mármost a te feladatod bebizonyítani.. mint mindig. A kivizsgálás. hanem valahová egy messze tartományba. kapott egy Vörös Csillag-érdemrendet. azaz este és éjszaka. miért nem lőtte agyon magát a pisztolytokkal). Mikor pedig 45-ben kiszabadították a mieink a koncentrációs táborból. amikor már elnyerték a törvény által megállapított. ezt éppen ott kellett megkapniuk. hogy nem vagy bűnös.

mint ők maguk. akiktől egy kézszorítással elbúcsúztak s bár a puszta fogságba eséssel rászolgáltak a kivégzésre. s a kiszállt bíróság ráüti a bélyegzőt a „tízesedre”. ahol.” – ez volt a vezérmotívum azon a tavaszon a börtöncellákban. milyen fokú elkülönítés válik javadra. De olyanok is voltak. megkérdezte a nevét apai nevét. már nincsenek életben. mert „ügyük” dossziéja előbb hazaért. pl. 1948-49-ben azzal a váddal. a spec.. Az ilyenek azonban korán örültek. fejezetben megírtuk. Szóban pedig a „hullámok” történetét mondta el neki. hogy ide kerülők! – dehogyis jöttem volna haza! Semmiért sem! Egyenesen Svájcnak vettem volna az irányt. különítmény titkos csatornáin. Kérem.. ahogy azt a 2.. hogy agitáltak a rendszer ellen. s ami még fontosabb: nem került a szemed elé egy fia amerikai vagy angol sem (hogy valakit nem a mieink. vagy ha azok. 1953-ban boldog volt. Másoknak azt a nagylelkű indítványt tették. hogy így rászednek!.. akkor máris kialakult rólad a vélemény. nem volt nálam készpénz. mint könnyen sejthető tízest és öt szájkosarat kapott. 1918 és 41 köztii számokat. vegye át ön azt a pénzt! – Régi adósság: talált pénz! A háború után Alexandrov orosz emigránsok közé került. humánusan hazaengedték őket. majd így folytatta: 17ben egy nagyobb összeggel maradtam adós az ön apjának. Én magam is ültem együtt ilyen emberekkel. Ott felkereste egy öreg pétervári kereskedő. minden törlés és javítás nélkül. az óperencián is túlra!136 136 Egyébként még ha tudták is a hadifoglyok. Az ilyen látszólag szabad. Némelyeknek lakóhelyük megváltoztatását ajánlják (ezzel elszakadnak a környezethez fűző kötelékek s az ember sebezhetőbbé válik). „Hej. akikre hivatkoztál. s az első tömegletartóztatóskor rájuk tették a kezüket valami ürüggyel. Franciaországnak. amellett el kell utaznia az Isten háta mögé. akkor sem cselekedtek másképp. Egész életükre „priuszosok” „nem a mieink” maradtak. hogy valóban nem szolgáltad a németeket. hogy hazaáruló vagy. csak kitermelsz mindennap egy kis szenet! Ha pedig valamelyik tanúd nem „úgy” talált vallani. – Ha tudtam volna. az igen-igen súlyosbító körülménynek számított) – akkor az operatáv kirendeltség megfontolás tárgyává teszi. Hiába! Alexandrov otthagyta menyasszonyát. [228] . Vaszilij Alexandrov Finnországban esett fogságba. Jövendő apósa okulásul egy csomó Pravdát adott a kezébe. hogy ezzel várnak haza!. ha tudtam volna!. valójában azonban semmi személyes szabadsága sincs. beleszeretett egy lányba s el is jegyezte. Ha pedig a sok csűrés-csavarás ellenére minden jel arra mutat. Vagy átkeltem volna a tengeren! Az óceánon. a rá váró vagyont s visszatért a Szovjetunióba. akkor vess magadra. hanem AZOK szabadítottak fel. hogy szegődjenek el a VOChR-hoz (a militarizált láger-őrséghez). hogy brigádvezetővé sikerült felkapaszkodnia egy Spec-lágerban.veszít semmit.

alatta életrajzi adatokkal. nem áruló.– Korábban követtük el a hibát! – toldották meg azok. nyugodt élet. hogy „hej. semmi vész.  A vlaszovisták létezéséről tudtam már korábban is. akik a tizedik ponton buktak le. itt rohadnak. ugyanazért a pénzért (ugyanazért a tíz évért) mennyi érdekes dolgot láthattunk volna. hogy valaha is láttunk volna a világból egyebet saját büdös lépcsőházunknál! (Egyébként ezek az 58:10-esek alig bírták eltitkolni örömüket.. akik még okosabbak voltak. mert a katonaszökevény nem ellenség.) Azok. A röplap Vlaszov tábornok fényképét is mutatta. Ezért volt olyan blöff-színezete annak a kevéssé meggyőző híradásnak. Kellett nekünk annyira igyekezni 1941ben! Akinek esze van. Mindjárt az elején szépen meg kellett volna ülni valahol a hátországban. Az elmosódott képen egy ápolt s karrierista benyomást keltő tábornok arca volt. (Később mondták nekem. tele voltak irigységgel: Az ördög vigye el. Mi pedig csak döglünk itt a lágerban. nem bocsátanak meg nekik. mint ezek a fiúk itt. Az volt rajtuk. közönséges bűntényes. mit vállaltak). hogy ez nem így van. ezt nyilván nem döntötték el még maguk a németek sem. hogy elsősorban őket érinti majd az amnesztia!) Csak a Vlaszov-katonák nem sóhajtoztak. a lágerban sem hajszolják őket. csak ők nem vártak kíméletet. abban a meggyőződésben. ha tudtam volna. igényt tartott-e ez az „orosz kormány”-nevezetre vagy nem. – A többiek hevesen ellentmondtak: de a dezertőröknek végig kell ám ülni azokat az éveket. anélkül. mindenkit kiengednek. mielőtt még beléjük botlottam volna a börtön priccsei között – de nem tudtam eligazodni rajtuk. hogy [229] . nap szikkasztotta őket... kerüli a bajt.. Mi ezzel szemben hamarosan amnesztiát kapunk. ő „a mi emberünk”. mint annyian tették. s most ők a hősök! Vagy még jobb lett volna egyszerűen dezertálni! Úgy a bőrünk is biztosan ép marad. nem politikai. akiket a lakásukról vagy a Vörös Hadseregtől hurcoltak el. Először a röplapjaikkal találkoztam: ott bújtak meg a magas fűben. hogy 1942 decemberében Szmolenszkban megalakult valami „orosz bizottság” – az nem derült ki. s a dezertőröknek tízest sem adnak.. a már harmadik éve kaszálatlan oreli frontszakaszon. amilyen a legtöbb újkiképzésű szovjet tábornok. nem vártak amnesztiát. csak 7-8 évet.” (mert ők tudták. hány helyen megfordulhattunk volna. (Akkor még nem tudtak a dezertőrök legfőbb kiváltságáról!. eső verte.

jan. A szörnyű „kijevi zsákból” sikerült kivonnia seregét. Ettől a perctől fogva sem emberanyagban sem készletekben nem kaptak több erősítést a legfelsőbb sztálini kalandor-hadvezetéstől. s a terep. 1938-ban hadosztályt kapott..s brigádparancsnokok pótlására léptettek elő.). A déli fronton a Gyenyikin és Vrangel elleni harcokban szakasz. amelyet a kinyírt hadsereg-. a kommunista pártba 1930-ban lépett be. A tervek szerint az egész hadművelet több irányból. mi történik Novgorodban. Vlaszov. Abban a gyors tempóban. üstökösként felívelő pályáját 1937 sem törte derékba s az sem ejtett foltot rajta. A magasabb katonai és pártkörökkel nyilván nem volt semmi kapcsolata. a 4. mint egy nyugati tábornok: magas. – De el lehet-e hinni csak egy mondatot is ebből az életrajzból?137 137 Andrej Andrejevics Vlaszov feltehetően a forradalom kitörésekor félbeszakította tanulmányait a nyizsnij-novgorodi papi szemináriumban. hadsereg német gyűrűbe került és az orosz hadvezetés cserbenhagyta és odadobta az éhhalálnak. vagy túl korán leállt (akkor még nem tudtak megszervezni nálunk ilyen bonyolult hadműveleteket.majd századparancsnokká lépett elő.. Hadsereget vezényelte mint altábornagy. Rohamhadsereget kapta meg. melyet maga képzett ki és szerelt fel 1940 nyarán. akik többségükben tapasztalatlanok voltak és gyenge képességűek.. Rokosszovszkij. Leljusenko. 12-i jelentése is (ebben a sorrendben említve a tábornokokat: Zsukov. nem érte készületlenül Hitler támadása. Az ő 99es gyalogoshadosztályát. s előre megállapított sorrendben részt vett volna benne az 54. Meneckovnak helyettese lent. Vlaszov serege nyugatnak tartott megvívta Przemyslt és hat napig a kezében tartotta.) Az életrajz is mintha a karrierizmust igazolta volna: parasztcsalád sarja. Vlaszov előbb a Volchov-front parancsnokának. először közemberként. a 2. Vlaszov gyorsan emelkedett. 41 decemberében pedig Moszkva alatt a 20. amikor először kezdték alkalmazni az „új” (valójában a régi) rangmegjelöléseket. s főleg a legénység ellátását nem tudták biztosítani). amelynek a főváros védelmére indított sikeres ellentámadásáról (Szolnyecsnogorszk elfoglalása) megemlékezik az Informbüro dec. ezért simán bejutott abba a sztálini „második lépcső”-be. mikor rohamserege.Vlaszov inkább olyan. Hadsereg is. s ennek élén 1942. hadosztály. A további eseményekből arra lehet következtetni hogy Vlaszov egyike volt a legtehetségesebbeknek az újsütetű tábornokok közül. vezérőrnagy lett. Rohamsereg [230] . A 20-as években gyorstanfolyamokat végzett. Márciusban még járhatók voltak a téli utak. (S ilyen tartalékokkal kezdtek támadást!) Így maradt benne Leningrád is a blokád halálos gyűrűjében. 1919-ben lépett be a Vörös Hadseregbe. és az 52. de áprilisban egészen fölengedett. 7-én a leningrádi blokád áttörését célzó vállalkozásba fogott: északnyugati irányban átkelt a Volchov folyón. ellenkezőleg: míg egész hadseregünk kelet felé özönlőtt. hogy katonai tanácsadóként szolgálta Csang-Kaj-Seket. 1940-ben. Rohamhadsereg azonban sikeresen nyomult előre s 1942 februárjára már 75 km-es mélységben behatolt a németek állásai közé. E három hadsereg azonban vagy nem mozdult a kijelölt időben (készületlensége miatt). amelyen a 2. Élete első megrázkódtatása akkor érte. Govorov. sovány és szarukeretes szemüveget visel. mely ama hónapokra jellemző. – A 2. Leningrád felől is indított offenzívák kombinációja lett volna. mit sem sejtve. Hadsereg parancsnoka. Kuznyecov. a hadtestparancsnokságot átugorva 1941-ben Kijev alatt már a 37. 1936-ban már mint ezredparancsnokot küldték Kínába katonai tanácsadónak. majd a 2.

szinte a háború végéig. hogy visszavonulhassanak a Volchov mögé. Rohamserege. A Lötzenben állomásozó (Kelet-Poroszország) német stábra vitték. valamint a karra erősíthető címert egy orosz származású német találta ki: Strickfeld kapitány. csakhogy belebújhasson a marsall-mundérba: van-e ennél iszonyúbb árulás. Reménytelen áttörési kísérleteik még július elején is folytak. melyet egy Legfőbb Hadúr elkövethet? Vlaszov nem követte Szamszonov példáját: nem lett öngyilkos. s meg akarta nyerni az oroszokat a németekkel való együttműködés gondolatának. Csakhogy a németek birtokon belül voltak. és csaphatják be egymást. Persze. Ezek már kijelentették. hogy létezik. hadseregek és hadtestek eszeveszett feláldozása. S a röplapok is. hogy micsoda bőségben van ott a kása s milyen vidám a hangulat a katonák között. míg a kéthónapos éhezés a végelgyengülés állapotába juttatja a hadsereget (később a butirkai cellákban mesélték nekem azok a katonák. ugyan miféle vidám hangulat lehet egy ilyen seregben? Így igazán csak egy német tudja elvetni a sulykot!138 előrenyomult. akik ott voltak. az Ostpropaganda-Abteilung-tól. Hadseregének pusztulását. hanem idegen. hogy nem értenek egyet a sztálini kormányzat politikájával. ez aztán a nagyszerű ember s hogy ennek az embernek már régóta nyomja a szívét Oroszország sorsa. ellenben otrombán hencegett. fejvesztettség és gyávaság a háború kitörésekor. hogy kegyetlenség s önzés műve volt ez az árulás! Csakhogy ezt az árulást Sztálin követte el! Nemcsak a pénzért eladás meríti ki az árulás fogalmát. melyet maga a tárgy nem is nagyon látszott érdekelni. hogyan farigcsálták le a már oszló lótetemekről a patákat. Ennek a hadseregnek még a meglétében is kételkedett az ember.Ezt a felvételt nézegetve lehetetlen volt azt hinni. nemcsak hogy rossz oroszsággal voltak fogalmazva. hagy használhatják ki. Ez lett Vlaszov. melyek a ROA (az orosz felszabadító hadsereg) megalakulását közölték. Ezt az elnevezést. szinte ördögi gúnyból. az utánpótlás vonalai eldugultak. 138 A ROA valóban nem létezett. egy moszkvai kerületi pártbizottság titkára). majd júl. majd máj. légi úton pedig nem érkezett segítség. ahol már összegyűlt néhány fogoly tábornok. hogy hazaárulás történt! Persze. hogy íme. Így pusztult el Vlaszov 2.. Serege pusztulása után egy ideig bolyongott az erdőben és a mocsarak közt. Zsilenkov brigádkomisszár is (valamikor kiváló pártmunkás. 14-én összpontosított támadást intéztek a körülzárt hadsereg ellen (s a levegőben persze csak német gépek voltak!) Csak ekkor. 6-án Sziverszkaja körzetében fogságba esett. N. övék volt a hatalom. nyilván német szellemben is. A hadsereg ELLÁTATLAN maradt. Csak egy erős egyéniség hiányzott még. a Vlaszov-tiszteknek pedig csak a képzelgések maradtak a szakadék fenekén. Kísérlete mindkét félnél kudarcot vallott: hisz azok csak azt lesték. Ott volt G. ROA tehát nem létezett. de ha megengedjük is. Jelentéktelen beosztása ellenére befolyásos ember volt: igyekezett meggyőzni a fő hitleristákat a német-orosz szövetkezés szükségességről. adták meg nekik az engedélyt. melyet ugyanolyan esztelenül dobtak bele egy katlanba az első világháború alatt. szóról-szóra megismételve Szamszonov tábornok 2. Tehetetlenség és hanyagság a háborúra való felkészülésben. ennek ellenére Vlaszovnak nem engedélyezték a visszavonulást! A németek megvárták. ellenben szovjetellenes [231] . hogyan főzték és ették a forgácsot).. egyetlen mocsárrá változott.

rögtön odapörkölt a géppisztollyal. 1941 őszén Belorussziában tűntek fel nemzetőrszázadok. s hogy ezek minden SS-nél elszántabban harcolnak. hogy lemenjünk. abban fedezte magát a gyalogsági gránátok repeszeitől. hogy megsüketült ott. kommunista párttag s ráadásul nyílván zsidó is. erre csönd lett – de alig dugtuk ki az orrunkat. P. hogy békében hagyják a mecseteket. Jelentősebb s már tisztán orosz alakulatok voltak a következők: az 1941 novemberében Lokotban (Brjanszk-terület) felállított brigád. nekik is volt annyi eszük. (Mindez a magunk vetése volt! Például a Krím félszigeten két évtizeden át viseltünk ostoba utóhadjáratot a mecsetek ellen. mégis folytatta a reménytelen harcot. kézigránátokat dobáltunk le hozzá. Még mikor a nácik bevonultak.Hogy valóban állnak oroszok is velünk szemben. hogy odalent a pincében még gödröt is ásott magának. Csak egy tankelhárító gránát bevetése s robbanása után tudtuk meg. mint ilyen javaslatot tett a németeknek „az orosz nacionalisták harci szövetségének” felállítására). Olyan elkeseredetten harcoltak. nemcsak hogy túlélte a fogságot. Orosz önkéntesekből a háború első telén kezdtek szakaszokat és századokat szervezni. orsai és a lengyel partizánok ellen vetették be. Egyet leszorítottunk a pincébe. Manifesztumot intézett az ország polgáraihoz és zászlót is tervezett a „Győzelmes Szent György” képével. pedig Katalin cárnő a bölcs hódító. A német vezénylet alatt álló századokat kísérletképpen kivitték az orosz frontra. [232] . aztán néhány osztag az észtekből. önkéntes hadosztály. egy egész zászlóalj is átállt. a német hadvezetés azonban annyira nem bízott az oroszokban. hogy még hadnagy sőt törzsőrmester is csak német lehetett. a vezetők elnézték. hanem a többi hadifogoly támogatásával rangelső lett a szuvalki lágerban. Először a litvánok csatlakoztak a németekhez (jól felpaprikáztuk őket egyéves uralmunk alatt!) majd az ukránokból alakult meg az „SS-Galícia”. K. Voszkobojnyikov bejelentette „Oroszország Nemzeti Munkapártjának” a megalakulását. csapategységeket már a háború első hónapjaiban kezdtek felállítani volt szovjet alattvalókból. Krímben pedig egy tatár zászlóalj alakult. hogy katonáik tömegesen átálljanak a szovjet csapatokhoz. Továbbá: 1942 elején az Orsa közelében lévő Oszintorf településben szerveztek egy alakulatot orosz emigránsok vezetésével (azonban orosz emigránsok gyéren szivárogtak ebbe a mozgalomba s aki csatlakozott hozzá. államsegélyeket utalt ki mecsetépítésre és karbantartásra a Krímben. micsoda zúzódásokat szenvedett. azt hamarosan tapasztaltuk ifi. Továbbá: Gil szervezett 1942 nyarán Lublin közelében egy alakulatot (V: V. csak az altisztek közt lehettek oroszok.) Később kaukázusi osztagok és kozák csapatok is (több mint egy lovashadtest) felbukkannak a németek oldalán. – Ezek a fönt felsorolt alakulatok azonban még nem álltak össze semmiféle „ROA”-felszabadító hadsereggé s Vlaszov sem volt még sehol. mintha ők maguk építették volna ezt a Viszelkit. A németek ezután ki is vonták az emigránsokat). a vezénylet nyelve is német volt („Achtung!” „Halt” s egyebek). bezártuk és leromboltuk őket. a tisztán orosz alakulatokat pedig a brjanszki. El lehet képzelni. az sem rejtette véka alá németgyűlöletét. 1943 júliusában Orel alatt például egy német egyenruhába bújtatott orosz szakasz védte Szobakinszkie Viszelkit. Gil. (A gépszerkesztéstan helybeli professzora.

No. hogy pár lépésre tőlem az út szélén három vlaszovista foglyot kísértek. minthogy a kínzókamrában akasszák fel. a határtalan kétségbeesés. de gyávaság aztán semmi esetre sem! A gyáva azt keresi. csak lődöztek valakikre. sem a haza-anyácska szeretete. Csak a végső szükség. Ebben már nem volt semmi politika. ha kímélték magukat harc közben. Meg lehetett érteni őt. Erről később egy esetet hallottam. Mert nem maradt más választásuk. mit fognak tartani azokról. a másikén a csillagot. hogy hazulról az irgalom leghalványabb [233] . akik elfogadták a fegyvert az ellenség kezéből? Ezeknek az embereknek a viselkedésére a nálunk a már megszokott otromba propaganda a következő indítékokat találta: 1) áruló-lelkület (talán bizony velük született? Benne volt a vérükben. Mind a kettőnek szovjet géppisztolya volt. Ők nem harcolhatták másképp. megöl. felszökött a levegőbe s mint a fecske. mint a furkósbottal. idegekre menő téli harc alatt fehér burnuszban voltunk mi is. az üt közepén pedig épp akkor dübörgött el egy T-34-es. A géppisztolyok nem működtek. két kézre fogták hát s csapkodtak velük. Már nem tudtak tájékozódni. úgy hajkurászták egymást. A szétnyomott ember még vonaglott. cigarettaszünetet javasoltak. Megosztoztak a töltényeken. Végül mikor végleg felmondta a szolgálatot. E több napon át tartó. csak meztelen ősemberi bizalmatlanság: ha megkönyörülök rajta. Ha nálunk még a „tiszta” hadifogságot is megbocsáthatatlan hazaárulásnak minősítették. hanem a tél is (1943 decemberében).Ugyancsak oroszok védték a bevehetetlen Dnyepr-hídfőt Turszktól délre. hol lesz jobb. hátratolták fejükön a fehér csuklyát – s megpillantották egymás sapkáján. a csuklya a sapkát is eltakarta. Számukra az sem jelentett menekülést. dicsérgették egymást. a szovjet rendszer olthatatlan gyűlölete. az egyikén a sast. siklott egyenesen a tank alá.?) és 2) gyávaság. s nemcsak a csata volt kegyetlen. Kelet-Poroszországban történt. kettő valahogy elverődött a többitől s egymás mellett vetette földre magát. szentségeltek. de azért elgázolta a hernyótalp szélével. A tank félrefarolt. véres hab bugyogott a szájából. két hétig folytak ott az eredménytelen harcok százméternyi hódításokért. Az egyik fogoly hirtelen kifordult. fölugrottak. ők is. önbiztonságuk teljes semmibevevése vihette őket a Wehrmacht Vlaszov-osztagaiba. hol találkozik elnézéssel. hogy megfagyott az olaj a géppisztolyban. mely Malije Kozlovicsi közelében történt: Míg a katonák fenyőtől fenyőig össze-vissza futkostak az erdőben. Azzal tisztában voltak. hogy inkább a katonahalált választotta. valamerre.

mint aki nem is hallja. a háta.. Ahol oly barbár s megfellebbezhetetlen az emberiség osztályozása? (Ha nincs velünk” „nem a mi emberünk” stb. gazdátlanul csatangoltak a német igáslovak s lobogtak az ugyancsak hadizsákmányból rakott máglyák. korbácsával verte s a lovával tuszkolta. valahányszor eszembe jut.. akinek csak hatalom adatott. Az orosz fogságban. csak hajtotta újabb és újabb véres csíkokat hasítva a bőrén. rám is átragadjon (s hátha ez a vlaszovista valami főbetyár?..) Igen. akárcsak a németben. Nem a pun.. ha valaki orosznak született. tiszta oroszsággal. GYÁVA VOLTAM ahhoz. NEM SZÓLTAM. Igen.. Szégyenkezem. mint valami barmot. hegy védelmembe vegyem a vlaszovistát a különítményessel szemben.. köröskörül tengernyi hadizsákmány széthányva az úton. bárhol a világon – de nálunk?. vér volt – az arca. ahogy egyszer a Bobrujszki katlan bekebelezése (azaz kifosztása) idején mentem az országúton a szétlőtt s felfordult német autók között. Örökre a szemem előtt lebeg ez a kép. a világ bármely hadseregében köteles lett volna megakadályozni ezt a törvénytelen emberkínzást. amelyet mindenki annak ismer el. rá lehetne rakni ennek a könyvnek a táblájára. NEM TETTEM SEMMIT. – nehogy ez a pestis.?) Dehát. bár német nadrág volt rajta. derékig meztelen teste csupa. csak továbbmentem. segélykiáltás ütötte meg a fülemet: „Kapitány úr! Kapitány úr!” Egy gyalogos ember kiáltott védelemért hozzám. nem a görög-perzsa háborúban voltunk! Minden tiszt. – akkor csak megvetést és megsemmisítést érdemel. agyonlőtték őket.. a válla – s egy különítményes őrmester lóhátról hajtotta őt maga előtt. csak verte. egyre csépelte a csupasz testet.. segítségért kiáltani sem. a melle. [234] . az oroszoknak jutott ki a legkegyetlenebb sors. Valósággal szimbóluma lehetne a Szigetcsoportnak. – s akkor egyszerre abból a mélyedésből. nem hagyta megfordulni sem. ismerve a hadseregnél uralkodó akkori hierarchiát: engedelmeskedett volna-e ez a különítményes egy közönséges kapitánynak? S a minden emberiességből kivetkőzött fenevad tovább ostorozta s hajtotta védtelen áldozatát. amelyben sárba süllyedtek s befulladtak az autók és a fogatok. s akkor a különítményes azt gondolja rólam. Általános tanulságul is ezt szűrhetjük le a legutóbbi háborúból: a világon a legnagyobb szerencsétlenség. mihelyt az első értelmes orosz szó elfagyta ajkukat. Ha szovjet fogságba estek.? s akkor.sugara sem pislákol feléjük.

gondolataik lefordíthatatlanok. éppen ez a brigád. azt vetve ennek szemére. a „rogyionovisták” (Gil ugyanis Rogyionovra változtatta a nevét) vörösre cserélték ezüst-halálfejes fekete zászlajukat és Bjelorusszia északkeleti csücskéből egy jó darabot „Partizán-őrvidéknek” nyilvánítottak s ott a szovjethatalmat is kikiáltották. 1942 nyarán hasonló céllal helyezték át Lengyelországból Mogiljov alá a Gil-Blazsevics-féle brigádot (Lengyelországban a lengyelekkel s a zsidókkal való kegyetlenkedésükről voltak híresek). zászlajuk fehér-kék-piros. mint éppen Kaminszkij brigádját?! (1944 májusában 13 saját hadosztályt is bedobtak a „Partizán-őrvidék” felszámolására. Szacharov. Voszkobojnyikov brigádja Kaminszkij halála után 1942 közepéig öt gyalogezredből állt. mert oroszok voltak. – mégis felvarrták a pajzsot a fehér-kék-piros szegéllyel. Nyomorúságos újságjaikat csatabárddal dolgozták meg a német cenzorok: tele voltak a „Nagy Német Birodalom” s a „Führer” dicshimnuszával. csak az életre-halálra menő harc. kifelezhetetlenek voltak egymás számára s nem voltak közös nevezőre hozhatók. a legénységi állomány pedig jórészt helybeli brjanszki önkéntesekből. (Erről a Partizán-őrvidékről nálunk is irogatni kezdtek az újságok. Berlin közelében preferánszoztak. ám 1943 augusztusában. hogy megmagyarázták volna keletkezése körülményeit. Úgy látszik. előre tudták ők. addig a másik fajta orosz a felkelést fojtotta el. hogy meghirdetett programjában nem szerepel „a világzsidóság és a zsidó komiszárok elleni harc”. amikor a jelekből már Hitler vereségére lehetett következtetni.”139 Az okkupált területek lakossága azért vetette meg őket. mert a németek zsoldosai voltak. harminc löveggel.) S ki mást vetettek be rögvest a németek a rogyionovisták ellen. E brigád tisztikara 1943 elején rom volt hajlandó alárendelni magát Vlaszovnak. a vezénylet emigráns kezekben volt (I. Az ezreddé feltöltött zászlóaljat ejtőernyős bevetésre készítették elő Vologda-Archangelsz 139 [235] . Pedig ezektől nem jutott más a vlaszovistáknak. K. egyenruhájuk orosz. 19 évszázadon át a lengyelek nem kaptak eleget az orosz rosszindulatból – beléjük kellett döfni még a 20. mindegyikben 2500-3000 fővel s megfelelő tüzérségi kiegészítéssel.) Csak ennyire értették meg a németek ezeket a háromszínű kokárdásokat. Győzelmes-Szentgyörgyösöket és András-mezősöket! Az oroszok s a németek nem értettek egymás nyelvén. Míg az egyik fajta orosz a Visztula mögött bóbiskolt és távcsövön nézte végig Varsó pusztulását. a németek pedig azért. Ez kb. amelyet később Pszkov körzetébe dobtak át. Lamszdorf). hatszáz főnyi legénységből és kétszáz tisztből állt. De történt ennél rosszabb is: 1944 októberében a németek a Kaminszkij brigádot (s néhány muzulmán csapategységet) vetették be a varsói felkelés elfojtására. KÁRHOZAT volt egész létezésük Ezek a betűk egyre ismertebbekké váltak.Mindezt sejtették.. habár még mindig nem létezett az a hadsereg: az egységek mind szét voltak szóródva s alá voltak rendelve. század görbe handzsárját is (s ezzel talán vége van? ez volt-e az utolsó eset?)! – Valamivel kevesebb buktató volt az oszintorfi zászlóalj életében.) Erre a brigádra volt bízva a járás védelme a partizánok ellen.. Később minden rogyionovistát – már aki életben maradt – leültettek. (A tisztikar hadifogoly tisztekből került ki. továbbá egy harckocsi-zászlóaljból két tucatnyi szovjet tankkal s egy tüzérhadosztályból kb. anélkül. az András-mezővel s a „ROA”-betűkkel a német zubbony bal ujjára. szabadidejükben pedig a vodka s megint csak a vodka. a vlaszovista tábornokok pedig Dalemdorban.

nem tudták elszánni magukat tiszta orosz hadosztályok felállítására. hogy most aztán valamennyi németországi orosz munkás (Ost-Sklave) fegyvert ragad. hogy bár oly kevéssé voltak előrelátók. hogy ebből ép bőrrel kerülhetnek ki. hogy Steiner SS-tábornok a cseh főváros megsemmisítésére készül. belekalkulálva a tervbe az ott elhelyezett lágerfészkeket is. a Vlaszov hadosztályok. Ekkor.. manifesztumot is adtak ki (mely mint a korábbiak. ezúttal fején találták a szeget. a harmadikból csak fél hadosztály lett. Ekkor Vlaszov a cseh felkelők mellé állt hadosztályaival. Igor Szacharovnak az egész 1943-as év folyamán sikerült elkerülnie. akik már elejtették s mint szükségtelent el is felejtették eredeti szándékaikat az oroszokkal. Ezzel aztán azok a vlaszovisták is. 1943-én úgy döntöttek. a másodikat Zverjev (Harkov volt katonai parancsnoka vezényelte. Bunyacsenko parancsnoksága alá helyezték. abban a nagy idegenségben és semmi reményük sem volt. semmitmondó volt. Ennek a Bizottságnak Vlaszov lett az elnöke. akik előtt még lebegett valami politikai eszmény. tisztán orosz hadosztályok szervezését. S az oroszok most mindazt a sérelmet. semmiképpen sem akarja épségben átadni. mert csak nem bírták elgondolni. ki sem kérve az Oberkommando beleegyezését. később a nyugati fronton vetették be. a negyedikbe épp hogy csak belefogtak. hogy ezt az orosz ágyútölteléket elirányítják az Atlanti-falhoz. összehívták a „Bizottságot Oroszország népeinek felszabadítására”. K..140 A bölcs német politikusok nyilván azt hitték. rendeztek egy színpadias gyűlést Prágában. 140 Az elsőt a Kaminszkij-brigádból fejlesztették ki és Sz. éppen a németekre mértek csapást. tehát csak 1944 őszétől kezdték meg a valóban vlaszovista. még ilyen árnyék-létezésben sem tűrtek meg egy.olyan Oroszországot. volt még egy repülős-osztag is Malcev vezetésével. elvesztették minden reményüket annak megvalósítására. a francia s az olasz ellenállási mozgalom gyengítésére. vonalára.a háború éveiben. bár egymás után vesztették el minden hadállásukat. Akkor őt magát leváltották. s annak bizonyítására. pusztulásuk előestéjén sem tudtak úrrá lenni megrögzött bizalmatlanságukon az önálló orosz alakulatokkal szemben. [236] . hogy csapategységét a partizánok ellen vessék be. mely nincs alávetve nekik. A németek. Csak a végítélet recsegése-ropogása közepett. amely a nemzetiségek minden csoportját hivatva lett volna egyesíteni. Csakhogy a Vörös Hadsereg már a Visztulánál s a Dunánál állt. zászlóalját leszerelték és lágerba vitték. első és utolsó ténykedésük gyanánt. 1944 novemberében. hogy Oroszország független is lehet Németországtól és a nácizmustól). S mintegy fricskául a németeknek. Hitler és környezete. A már általános összeomlásban. április vége felé Vlaszov Prága alá vonta össze a maga két és fél hadosztályát. Kitudódott ugyanis. A határozat szerint négy hadosztálynál többet nem is szándékoztak felállítani.

negyven autóbusz szállította. (Vajon megtudták-e valaha is a csehek. hogy hasznára lehetnek a szövetségeseknek. hogy a szovjet csapatok mentették meg Prágát.) A Vlaszov-hadsereg ezután az amerikaiak felé kezdett visszavonulni. vagy átkelnek az óceánon. Sokan a viaduktról az országút kövezetére vetették le magukat. kik az orosz börtönökben beszélgettünk róluk. hogy egységesíteni fogják a felszerelést. határoztak. századparancsnokoktól Krasznov tábornokig. hogy agyonlőjék vagy leszúrják magukat. sőt ostobaságuk.keserűséget és gyűlöletet. s mintegy a hadsereg további sorsának megtárgyalására Judenburg városába vitték őket.000 főnyi kozák hadtestet szolgáltatta ki az orosz hadvezetőségnek. hogy halálba küldtek. beleadták ebbe a németek elleni támadásba: azok verték ki őket Prágából. de nem adják meg magukat! Az angolok ezért előbb leadatták velük a fegyvereiket azzal az indokolással. Hogy mulaszthatták el Kelet-Európa függetlenségének garanciákkal való biztosítását a 41-től 45-ig tovatűnő években? Hogy adhattak le hatalmas területeket Szászországból s Türingiából nevetséges játékszerükért. Bajorországba. Hasonló szövetségesi lojalitást tanúsított Churchill is Ausztriában. mely elnyomott lelkükben felhalmozódott e kegyetlen s értelmetlen három év alatt. ugyancsak csellel. A legénységet később. mint mondták. a fegyveres konvoj már ott várta őket a névjegyzékekkel. Előttünk azonban. A visszafelé vezető utat szovjet harckacsiak állták el. Indokínába. akik semmi áron sem akarták megadni magukat? Azt szokás mondani. Szóval mikor már kezükben volt az atombomba. Semmi sem volt náluk. miféle oroszok mentették meg fővárosukat? Nálunk meghamisítják a történelmet s azt mondják. hisz minden fegyvert elszedtek tőlük. pedig azok oda sem értek volna időben. A tiszteket ezután különvették a legénységtől. akiknek a részéről nem vártak ellenséges akciót. A tiszteket.141 Maga az átadás a hagyományos angol diplomácia szelleméhez hűen az alattomosság jegyében törtem. Sztálin kezére játszottak többszázezer felfegyverzett szovjet állampolgárt. A problémát a kozákok elszántsága okozta: vagy elesnek egy szálig a végső harcban. amelyek egy magas viadukton átmenve egyenesen a rabszállító kocsik félkörébe hajtottak. Szerelvényekre rakták őket (hogy. ugyancsak májusban (a már nálunk megszokott „szégyenlősség” akadályozza ennek a nyilvánosságra hozatalát): ő a 90. hogy ne 141 [237] . csatlakozzanak a tisztekhez s felfegyverezzék őket. a négy zónára osztott Berlinért (mely később politikájuk Achilles-sarka lett)? S milyen katonai s politikai előnyt reméltek attól. hogy arról már korábban.) Rooseveltet és Churchillt az államvezetés bölcseiként tisztelik saját hazájukban. mely az angol okkupációs zónához tartozott – az angolak azonban az előző éjszakán titokban átadták a várost a szovjet csapatoknak. döbbenetes világossággal lepleződött le következetes rövidlátásuk. ez kárpótolja majd őket azért. hogy ez volt az ára Sztálin feltétlen belépésének a japán háborúba. hogy szovjet kézbe adják magukat. hogy oly sokáig a németek pórázán voltak. Paraguayba. a jaltai konferencián. minden reményüket a szövetségesekbe vetették. De az amerikaiak páncélfalat vontak eléjük s kényszerítették őket. szolgáltatták ki az angolok. megfizették Sztálint.

úgy rendelkezett. most a Győzelmi Ünnep előestéjén valamennyien együtt gubbasztunk a Butirka priccsein. ők pedig utánam s valamelyikkel párba állva kettesben visszük ki a hat vödörnyi bádogköblit. megsegíteni Kínában Mao-Ce-Tungot és fél-Koreában Kim-Ir-Szent?! Nemde minden politikai kalkuláció csődje ez? Mikor aztán a szovjet hidegre tette a lengyel Mikolajcsikot. s lám. volt köztük olyan. ők gyorsan és mélyen benyomultak és fogóba vették előretolt hangbemérő ütegemet. Feltűnően sok Vlaszov-katona tartozott a fiatal korosztályba – akárcsak az olyanok.azonkívül több szekérre való öreget. Abban a kelet-poroszországi katlanban is voltak oroszok. Néhány nappal letartóztatásom előtt én is Vlaszov-katonák tüzébe kerültem. akik ellenünk kémkedtek – jórészt 1915-22 közt születettek. amely a szomszéd vonakodjék megszállni Mandzsúriát. ahogy hirtelen felszöknek a hóból. mikor fellángolt s kihunyt Budapest. én végigszívom a csikket utánuk. teljes csendben. akik nem akartak visszatérni a hazai kozák folyók mellé. az egymástól meg nem különböztethető német mundérokban. úgy hogy alig sikerült visszavonnom az utolsó szabad vonal mentén. elzárta az utat Berlinbe. Ez volt az az „ismeretlen ifjú nemzedék”. Ott aztán megállítottuk őket. Később azonban visszamentem egy sérült készülékért s a hajnali szürkületben láttam. Többségüket ugyanaz a vak véletlen juttatta katonai alakulatokhoz. állásainkon keresztül. megbuktatta Bering és Masaryk kormányát. Ezek számára más és más időben. amelyet mi kerítettünk be.) A sebtében felállított Vlaszov-hadosztályokkal párhuzamosan számos kisebb orosz egység továbbra is csak ott savanyodott valahol a német hadsereg mélyén. melyet a minden lében kanál Lunacsarszkij sietett üdvözölni. akinek eszébe jutott – annyi egyéb közt – mondjuk a kozákok esete? [238] . (A nagy férfiú. Ezután hamarosan letartóztattak. Tizenkét nehéz löveget tettek harcképtelenné kézigránátjaikkal. hogy ezeket is halálba kell küldeni. kiskorút és nőt. A front nem volt tömör. Egységünk sereghajtói az ő nyomjelző golyóiktól űzve három kilométert futottak a taposatlan hómezőn át a Passarge folyócska hídjáig. mielőtt csak egy lövést is leadhattak volna. akinek a szobrai hovatovább egész Angliát megtöltik. Egy január-végi éjszakán egyik csapategységük kitörést kísérelt meg nyugat felé. füstölgött Korea s a konzervatív uraknak utilaput kötöttek a talpára Szuezben – reméljük. melyben addig láthatatlanok voltak fehér burnuszaikkal. s hurrázva vetik magukat az Adlig Schwenkittennél állomásozó 152 milliméteres tüzérhadosztály tüzelőállásaira. helyen és módon ért véget a háború. tüzérségi előkészítés nélkül.

[239] .. A németek. mint ők önmagukat. ennyi szovjet állampolgár tartozott a Wehrmacht kötelékébe – a Vlaszov előtti s a vlaszovi alakulatokba. Mások azzal a hátsógondolattal. hogy egy független orosz útra gondoljanak. mintha egyetlen kimondása is bepiszkolná a szánkat. hogy ők is része Oroszországnak. kijelentsék. önhittségükben csak azt engedték meg nekik. Feltámadt bennük az igény. negyedszázad múltán. És feliratkoztak. azt ózonban nem. a muzulmán. A „vlaszovista” nevezet nálunk a „szennyes” szó szinonimája. a megsemmisítő vereség. úgy hogy egymás után több mondatban nem is meri senki a szájára venni. akik pedig még élnek. ez a fiatalság-e vagy a tisztes 142 Mert kb. hogy ők is hallassák a hangjukat. Némelyikben azonban sajogni kezdett a szégyenletes 41-es év.lágerban lévő bajtársaikat a kémek soraiba – minden azon múlt. hogy kitörhessenek a haláltáborból. beszéljenek szörnyű élményeikről. A toborzók így szokták „húzni” őket – „húzás” lett volna. Most. hogy átmennek a partizánokhoz (és át is mentek! s együtt harcoltak a partizánokkal! De a sztálini mérce szerint ez a legkevésbé sem enyhítette ítéletüket). Némelyek csak azért. ha nem lett-volna igaz! -: „Sztálin megtagadott benneteket! Sztálin köp rátok!” A Szovjet előbb törvényen kívül helyezte őket. Hogy talán érdemes elgondolkodni: ki a nagyobb bűnös. amilyen ostobák és felszínesek voltak. még hitványabb gyalogokká süllyesztette őket a sakktáblán.142 húsz és harminc között. s milyeneknek fognak még bizonyulni azok a szövetségesek?!. De a sors még keserűbb gúnyt űzött belőlük. arra akarok emlékeztetni ezekkel a lapokkal. Így azonban nem lehet történelmet írni... ott tengődnek valahol a messzi északon. A Szövetségesektől pedig kétezer verszt választotta el őket.. hogy hatni akarnak az ország jövőjére s nem akarnak mások hibáinak játékszere lenni. honnan jött a verbuváló. szövetkezve annak legádázabb ellenségével. mely az éveken át tartó hetvenkedést követte. S olyan is volt. a kozák. hogy meghaljanak a Birodalomért. fegyvert emeljen saját hazájára. a balti és az ukrán csapategységekhez és osztagokhoz. aki elsősorban Sztálint tartotta felelősnek ezekért az embertelen hadifogolytáborokért. mennyire egyedülálló jelenség ez világtörténeti viszonylatban: hogy többszázezer fiatal. miután többségük elpusztult a lágerokban.

a második világháborúban? – akkor mindenki egy lélegzetre vágta volna rá: Frankót! Hitlert! Hazánkban még ma sem tudják. sem műkritikánk mégcsak célzást sem tett. eleven rothadó hullák jelentek meg szovjet képzeletünkben. sem igényes szépirodalmunk. sem sajtónk. hogy gyermekeket szüljenek a férfiaknak. egy Bergyajev. olyanokat. ha még egyáltalán tengették valahol az életűket. hogy az orosz művészet: Rachmaninov. halálra rémített lovak futkosnak. hogy ott mélyenszántó Dosztojevszkij-kutatás folyik (míg nálunk szigorú átok alatt volt ez az író). már nem a mi kortársaink voltak. Benois. hanem szükségképpen társadalmi okokra vezethető vissza. mosónők. időrendben csoportosítva az események. hanem egy tovatűnt múlt kísértetei. Mert mint a régi mondás tartja: Abrak mellől nem futnak el a lovak. mint egy nyomasztó álom. melyben elhanyagolt. hogy ha egy tömeghez ezt a kérdést intézték volna: kit támogattak az emigránsok a spanyol polgárháborúban? Hát.ősz Haza? Hogy ez nem magyarázható holmi biológiai hajlammal az árulásra. Az orosz emigráció tagjai. Pavlov. el voltak döntve a polgárháborút kiváltó problémák. hogy az orosz filozófiát egy Bulgakov. legfeljebb mint piszkos lebujok zongoristái. Zsarov kozák kórusa elbűvöli a világot. lakájok. a polgárháborúról szóló kötetek. A háború előtt. morfinisták. Már rég meg voltak írva. akik szerepet játszottak a fehérek mozgalmában. amelyeken oroszul viszik a szót. Olyan volt ez. s ez utóbbiak. amelynek alapján fogalmat alkothattunk volna (önelégült mestereink pedig nem siettek tudatni velünk). S most tessék elképzelni egy mezőt. egy Losszkij viszi előre. tankönyvekbe írva. hogy létezik egy Nabokov-Szirin. fedőlapok közé zárva. Azok. 1941-ig. kiéheztetett. Nálunk oly hamis elképzelés alakult ki az emigránsokról. mint a zsidó törzsek. hogy [240] . Saljapin. hogy még életben van Bunyin s írt is egyet s mást az elmúlt húsz évben. hogy az Orosz Diaszpóra tágas szellemi világ. hogy feleségül vegyék az emigráns nőket. hogy tájegységi gyűléseket szoktak rendezni. akinek a nevét sem hallottuk. színművek kerülnek bemutatásra. melyben a tegnap történelme kísértett. akik velünk egykorúak. koldusok. és hogy az emigráns férfiak még nem vesztették el képességüket. akik kegyetlenebbül szétszórattak. kokainisták. hogy művészeti folyóiratok jelennek meg. Gyagilev.  Azon a tavaszon orosz emigránsok is tömegével ültek azokban a cellákban.

mikor a szovjet fiúk csak a tarkójukat vakarták: „Mi az ördögnek jöttünk vissza? Talán szűk volt nekünk ott Európában?”) De ha a szovjet logika szerint minden szovjet embert. elidegenedtek az emigráns köröktől. mind a von Pannewitz-féle kozák hadtest (a „krasznovisták”) szovjet állampolgárokból. a mieink. Mert akármilyen is Oroszország. megígérték. hogy Gyenyikin hajlandónak mutatkozott harcba lépni Hitler ellen a Szovjetunió oldalán és hogy Sztálin egy időben majd hogy rá nem szánta magát a hazahívásra (nyilván nem annyira mint katonai tényezőt. öregek és fiatalok. azért csak Oroszország marad! – ez volt a jelmondatuk s ezzel bizonyították be. de némelyikét otthagyták Bulgáriában. Anekdotának hangzik.sokkal több fehér emigráns harcolt a köztársaságiak oldalán. ezek a börtönőrök oroszok. nem pedig emigránsokból verbuválódtak. (1945-46-ban szinte boldogok voltak a börtönben. csak akik valamiképpen hangot adtak politikai nézeteiknek. hogy annyi holmit vihetnek magukkal. nagy tömegben csatlakoztak az ellenállási mozgalomhoz. Egyelőre csak a férfiakat szedték s azokat sem mind. Párizs felszabadítása után pedig valósággal elárasztották a szovjet követséget a hazatérési kérvényekkel. A Szerveket úgysem kötelezte.) A sanghajiak odavoltak az örömtől. Franciaország megszállása idején az orosz emigránsok. Közép-Európában. s a Hitlert támogató Mereskovszkij és Gippius magukra maradtak. pedig nem az. (Családjukat később szállították el az orosz kitelepítési helyekre. hanem mint a nemzeti egység szimbólumát). hogy hazaszeretetük azelőtt sem volt puszta színlelés. a lakásukban vagy a nyílt utcán. Harbinban. mihelyt a szovjet csapatok bevonultak. egyre megy. – oda még nem ért el a kezük 1945-ben. ahol akarnak [241] . az emigránsok nem álltak Hitler mellé. hogy ott telepedhetnek meg. aki csak külföldön járt. nem-e ilyen határozat a valóságban. az emigránsok? A Balkánon.) Franciaországban előbb nagy ünnepélyesen. amennyit akarnak (saját autóikkal indultak el. Megengedték nekik. virággal. hogy ezek a rácsok. akár a szovjet alattvalókat. gondoskodtak kényelmes hazautaztatásukról s idehaza gereblyézték össze őket. jól jön majd otthon!). hogy kerülhették volna el sorsukat. hogy mind a Vlaszov-hadosztályok. miegymással szovjet állampolgárokká avatták őket. ugyanezen logika szerint. s csodálkoztak. Csehszlovákiában. Kiszállt azonban a szovjet kormány megbízottja s kihirdette a Legfelsőbb Tanács Elnökségének határozatát: minden emigránsnak amnesztia! Már hogyne hitték volna el?! A kormány csak nem hazudik?! (Volt-e. lágerba kellett dugni. azonnal letartóztatták őket. A sanghaji emigránsokkal kissé körülményesebben kellett eljárniuk.

Végül 1948-49-ben azokat a távolkeleti emigránsokat is egy szálig leültették.. mert az egész hadsereg felbomlott. annyira végérvényesen a múlté volt. amikor egy táviratban közölték velük. V. Sulgin kéktáblás könyvecskéit. újabb esküre azonban már senki sem szólította fel őket. Egy részüket valami lakott helyre. melyet felidéztek. városba vitték. amelyben letépik a rangjelzéseket. minden megváltozott. némelyik bajón egyszerűen nem adtak nekik enni. megaszalódott. hogy „menjetek a búsba! Tűnjetek el a balfenéken!”) felesküdtek az Ideiglenes Kormányra is. hogy Pétervárt letették a cárt. hogy akkor még nem találkoztunk. Sorsuk még rosszabb fordulatot vett Nahodka kikötőjében (ez egyike volt a legfontosabb átszállóhelyeknek GULag felé). s természetes reakcióként fogtak össze más tisztekkel.hogy meg sem tudjuk különböztetni a fokozatokat. ahol csakugyan békében ellehettek két-három évig. hogy nem tetszett nekik az olyan rendszer. öregeket. 1945-ben. mint harcoltak. Már fél lábuk a koporsóban volt. hogy a legélénkebb fantázia sem tételezhette fel: nem telik bele húsz év. akik addig ép bőrrel megúszták. csak újabb húsz év múlva. 1919-ben a szovjet rendszer ellen. Ez a lovassági kapitány s ez az ezredes hivatásos katonák voltak a cári hadseregben. Persze. De a többit egyenesen a lágerba vitte a vonat. Legtöbbjüket tehervagonokba rakták s úgy szállították őket. Borscs lovassági kapitánnyal és Marijuskin ezredessel véletlenül együtt voltam egyszer orvosi vizsgálaton. bár egyelőre fegyveres konvoj és kutyák nélkül. s húsz évet szolgáltak le a hadseregnél.. téli kertestül. minden könyvesboltban kaphatók voltak. Igaz. valahol a Volgán túl egy erdőben rakták le őket a magas töltésre fehér zongorástul. és pucér. – mikor letartóztatták őket s elvitték Moszkvába. mint a rabokat szokás. s ott a legnagyobb komolysággal. s a szerző lépteinek s az enyémeknek láthatatlan pontsorai a Nagy Lubjanka néma folyosóin fogják metszeni egymást. mint Verne Gyulát. s most kénytelenkelletlen (talán morogva is. Mikor a hajók elindultak. . Már mind a ketten túl voltak a negyvenen. Kilencéves koromban mohóbban faltőm V. sötétsárga testük látványa – nem is test volt már. Az a világ.s bármely szakmában dolgozhatnak. öldösik a tiszteket. hanem múmia – örökre megmarad emlékezetemben. Már annyira hozzászoktunk nyomozók és bírák kolosszális jogsértéseihez. Sanghajban hajózták be őket. vallatni kezdték őket. hogy [242] . néhányezer kilométernyire. de 1945 tavaszán elég időm s alkalmam volt más emigránsokat. fiatalokat közelebbről megismerni. Húsz évig szolgáltak a cárnak-tett eskü alatt.

2. akik sokszorosan nagyobbszámú honfitársukat semmisítették meg. Nem is beszélve az elévülésről. a nemzetközi burzsoáziánk nyújtott segítség (azt sem tudták mi az.. ellenforradalmi kormányok szolgálata (azaz hogy engedelmeskedtek tábornokaiknak. nem is álmodtak létezéséről). hogy egy kozák szekérkaravánról szedték le Ausztriában. De nincs az az orcaág – hacsak a csírái is megtalálhatók ott a jogi gondolkodásnak. de környezetében csak nők és öregek voltak.. cikkelyben. 1926ban. azaz 6-7 évvel a polgárháború befejezése után hagytak jóvá! (Klasszikus és gátlástalan példája ez a törvény visszamenő hatályú alkalmazásának!) Azonkívül maga a Büntetőkönyv szögezi le a 2. Azok pedig. 4. hogy kizárólag a Szovjetunió területén letartóztatott állampolgárokra alkalmazható. Marijuskin még csak tisztán emlékezett mindenre. miután azt szovjetnek kiáltották ki Pétervárt). a másik felét eltette s a megszáradt darabokat 143 Ezen az alapon egy afrikai elnök sem lehet biztos afelől. akiket a GB „kigyomlált”. még csak nem is voltak állampolgárok! – letartóztatásuk pedig Európa és Ázsia 143 legkülönbözőbb orcaágaiban történt.harcoljanak a rendszer ellen. igaz. – ahol valamilyen alapon ELÍTÉLHETNÉK őket. méghozzá negyedszázaddal később! (Ez alatt az idő alatt kizárólag magánszemélyek voltak. amelynek alapján el fogjuk őt ítélni mai ténykedéséért. („Minek hánytorgatni a múltat?”) Az elévülést csak hazai tenyésztésű hóhérainkra alkalmazzuk. Marijuskin egészen letartóztatásáig. – rugalmas joggyakorlatunk azonban hallgatólagosan mindig azt az elvet követte. De majd a kínaiak hoznak ilyen törvényt. hogy ő itt a Lubjankában is megünnepli ám a húsvétot: Virágvasárnap hetében s a nagyhéten csak felét ette meg napi kenyéradagjának. mint az egész polgárháború. részleteket mesélt Novorosszijszk kiürítéséről.) Ennek ellenére 1945-ben igazságszolgáltatásunk centrumában a következő vádakat hozták fel ellenük: a munkásés paraszt tanácsok hatalmának megdöntésére irányuló cselekmények. Borscsot pedig. Borscs azonban már újra gyermek lett s együgyűen fecsegett. S ezeket a pontokat (az 58-as cikkely 1.. fegyveres behatolás szovjet területre (azaz hogy nem hagyták el azonnal Oroszországot. hogy a Vörös Hadsereg felvette ellenük a harcot s a tengerbe szorította őket. hogy az 58-asban felsorolt vétségek nem évülnek el. pontját) az a Büntetőkönyv tartalmazta. csak legyen rá egyszer alkalmuk! [243] . hogy nem hozunk tíz év múlva egy olyan törvényt. és 13. Az is természetes. akiknek egész életűkben alá voltak rendelve).. amelyet.

vagy a többséghez. Így mire abbahagyta a böjtölést. A vizsgálaton már átesett. szinte rózsás bőrét. az életet. hogy katonás testtartással s arckifejezéssel újra meg újra le ne lépje azt az öt-hat métert. akik ítélet nélkül tizedelték. akasztották a munkásokat. mint mi többiek is.mindig újakkal cserélte ki. hogy ma vizsgálatnak vetik alá s elítélik őket. Nem tudom. karját ilyenkor összefonta a mellén. sohasem mulasztotta el az alkalmat. Az nem számít. Húsvétkor aztán három napig „dőzsölt”. nem bizonyít semmit. még csak erkölcsi alapunk sincs arra. ez konzerválta testének erejét. sima koponyáján nem volt egy árva hajszál sem. megszűnik az igazság birtokosa lenni. hol s hogyan harcolt. Ennek ellenére megőrizte fiatal. tőlünk azonban teljesen idegen. fiatalos tekintetét pedig valahová a falakon túlra irányította. hogy a cellában is a tűzvonalban érzi magát. kardlapozták a parasztokat. Ha szabaddá vált a priccsek közti folyosó. Míg legtöbbünk fejében fogalmi zűrzavar uralkodott. Hogy akkor miért. France szerint a tegnapi mártírnak ma már nincs igaza – mihelyt felölti a vértanúk piros ingét. akik kitartottak a katonai fegyelem mellett. hogy ítélkezzünk felettük. jelenleg ítéletére vár. akkor egy életen át „paripa” lesz a nevem. Ez az a dialektika. S ez megfordítva is igaz. az egész cellából egyedül ő végzett reggeli tornát. Számára szemmel láthatólag nem ért véget a bolsevizmus elleni harc a polgárháború befejezésével. rugalmasságát s lelke tettrekészségét. bár már régen csak konflisló vagyok. s egyértelmű állásfoglalásra volt képes. A mi forradalmi életrajzírásunk szerint azonban: ha csikókoromból kinőve egy évig hátasló voltam. De ha ezt a negyedszázadot nem mint köztiszteletben álló nyugalmazott tisztek élték le. a fehérgárdisták melyik fajtájához tartoztak ők ketten a polgárháború alatt: azokhoz a kivételesekhez-e. A jelekből azonban azt láttuk. hanem mint hontalan számkivetettek. Ezeknek az elgyámoltalanodott emigráns-múmiáknak valóságos ellentéte volt Konsztantyin Konsztantyinovics Jaszevics. akkor ugyebár. melyben elmosódtak és széttöredeztek a tiszta kontúrok. ő – mint látszott – tiszta pillantással mérte fel a környező világot. De éppen mert minket kiforgattak önmagunkból a megpróbáltatások. fröcskölt a csap alatt (míg mi takarékoskodtunk a börtön adagokból származó kalóriákkal). melynek Anatol France a birtokában volt. neki pedig mintha semmi kifogása sem lett [244] . arról nem szokott beszélni. Pedig már túl volt a hatvanon. s persze segítséget sehonnan sem remélhet. hét egész adagra való gyűlt neki össze.

míg egyéniségük meg nem izmosodott. mi a félelem. meg voltunk aszva mind a ketten. bár a fehér szervezetek bizonyos tekintélyuralom alatt tartották őket. Az ő „rakás kenyere” így jutott a tengeren túlra. s nekem rövid. Összebarátkoztunk. mondhatnám szűkös anyai körülmények közt élt. Átnézve a falalton. Újra a Butirkában voltam. meg-meginogva a nyári szellő lökéseitől. hogy igaz úton járt egész életében. hártyapapírra gépelve. bár családjuk rendszerint nagyon szerény. mi az elnyomatás. melyek rombolása az egész európai ifjúságon észlelhető (nagyarányú bűnözés. s az elsődleges.volna az ellen. amit előre látott. öregesen óvatos léptekkel. világnézet nélküliség. sárgás-szürke bőrünk csontjainkra tapadt (tényleg. amire öregedést nem ismerő szemét függesztette. Ez volt hát. Még az anyatejet szoptuk. akiket emigrációba vetett a sorsuk – számomra ez új. mert ők mintegy családjuk gyógyíthatatlan boldogtalanságának árnyékában nevelkedtek. iskoláztatásukról a legmesszebbmenően gondoskodtak. bár „fehérgárdista” apja csak szürke közember. amikor a Sors belenyúlt elnyűtt zsákjába. s a hetven cella valamelyikében találkoztam Jaszevics fiatal ügytársaival. Az emigránsok közt volt egy velem egykorú is: Igor Tronko. A névsor élén Jaszevics állt – ítélet: agyonlövés. miért is kenődtünk el annyira? Azt hiszem. minthogy ebben merült ki számukra a Haza fogalma. kiéltség) – bizonyára azért. hogy nem tudták. míg ott sétált az asztaltól az ajtóig meg vissza! Szokatlan erőt adott neki az a tudat. Az ő életén keresztül nyertem bepillantást azoknak a saját nemzedékemhez tartozó fiataloknak az életébe. milyen országban nevelkedtek: igazi hazájuknak csak Oroszországot tekintették. Ugyanabban az évben születtünk Dél-Oroszországban. Úgy nőttek fel. ami körülötte s vele történik – tökéletes magány övezte őt a cellában. fizikai haza nem állt [245] . Úgy nőttek fel. Szellemi neveltetésük alapjait az orosz irodalom szolgáltatta. érdekes élmény volt. hogy nincs mit megbánnia. hogy érintetlenek maradtak a kor bűneitől s káros hatásaitól. nincstelen távírász volt. akik már megkapták 10-15 évre szóló ítéleteiket. neki hosszú szalmaszálat húzott ki belőle. Le voltunk romolva. mely annál kedvesebb volt szívüknek. Nem számít. Kivételesen kezűkbe adták egész csoportjuk ítéletjegyzékét. lelki kuszáltságunkban keresendő az ok). Két vékony langaléta. Gyermekkorukban gondos nevelést kaptak:. Egy év múlva volt alkalmam értékelni börtönbeli viselkedését. könnyelmű életfelfogás. mindig egymás mellett róttuk a Butirka sétaudvarát és életünk különös párhuzamosságáról elmélkedtünk.

e két ág: az anyaország és a diaszpóra kultúrájának egyesítésére fog törekedni. azoknak nincs joguk dönteni Oroszország jövőjéről. milyen legyen a jövő. Hogy hogyan is élünk valójában. hanem örömmel haltak volna meg a hazáért. hiányos képet nyerhetnek. ahol szovjetrendszer van! Meg. azt. mely a polgárháborút követte. Igor is az ún. Ők sokkal bőségesebben s könnyebben jutottak hozzá minden egykorú nyomdatermékhez.. napfény. S mindenki. hogy ha 1941-ben hívtuk volna őket..  Gyenge. „elfogulatlanok” csoportjába tartozott.ott mögötte. Ezek azt vallották. hogy egy kis darabot kapjanak még az életből. bocsánatot reméltek azon a tavaszon. nem álltak szemtőlszembe ama bonyolult problémákkal. abból csak torz. igyekeztem beleélni magamat az ő világába. hogy túléljék a háborút.” Hogy a szovjetrendszert nélkülöznünk kell. Amennyire tőlem telt. meg voltak győződve arról. azonban szovjet kiadványok csak nagyon gyéren kerültek a kezükbe. és sok engedményre voltak hajlandók. arról nagyon homályos elképzeléseik voltak. hogy ezért nem értik Szovjet-Oroszország lényegét. Arra ébresztett rá ez a találkozás (s későbbi találkozások csak megerősítettek ebben a hitemben). hogy szellemi erőink jelentős részének az a lecsapolása. csak úgy lehet csorbítatlan a fejlődése. csali altkor fejtheti ki képességeit. Csak így lesz majd teljes az orosz kultúra. a honvágy azonban akkora volt bennük. gyenge az ember! Végső soron azok is. hogy akik nem osztották meg a hazával az elmúlt évtizedek nehézségeit. hogy hazamenve minden erejüket annak megvalósítására szentelik. ami abban magasztos és gyönyörű. de csak olyan helyre. amit a nép határoz. Ez a tréfa járta akkor: „Vádlott! Mi az utolsó kívánsága?” – „Küldjenek akárhová. akinek csak őszinte szívügye az orosz kultúra. elveikért készek voltak helytállni. Szeretném megérni azt az időt. az orosz kultúra egy hatalmas és értékes ágától fosztott meg bennünket. s ezek az elvek nem mindig voltak azonosak az öreg tábornokok és politikusok véleményével. – mert ami csekély kijut hozzájuk. mint mi.. az egyetlen. akik a legnyakasabbak voltak köztünk. Huszonöthuszonhétéves korukra ezek az ifjak már önálló gondolkodásra tettek szert. még csak tanácsot sem adhatnak. amit tehetnek. az nem fenyegetett [246] . hazug. Ezt fájdalmas hiánynak érezték. valamennyien beálltak volna a Vörös Hadseregbe. s nem az lett volna számukra a fontos. Sokszor hevertünk egymás mellett a priccseken..

a politika szemétgödrébe. Az a kevés. színes álomképeket szőttek cellatársaik lelki szeme elé arról. Búzás partok közt mézzel folynak a folyók. Juhnyájak. mint özönlenek a letartóztatottak milliói. s hogy a lágerokban újabb milliók várnak bennünket. Senkinek sem volt kedve a sarkvidékhez. Valaki még arra is esküszik. akinek kevesebb esze van! Ó. hogy a napot.bennünket. hogy saját szemével olvasta az újságban: Sztálin valami amerikai újságírónak („a nevére már nem emlékszem”) válaszolva azt mondta.. köztük mi is. ti nagy problémák. aki járt ott valaha. hogy olyan amnesztia lesz nálunk a háború után. Ellaknál ott az Altájon még a legeslegalacsonyabb. de semmire sem vágyódom ezentúl!” Maga az a tavasz is irgalomra inspirált: az a tavasz hozta meg a szörnyű háború végét. törje össze magát miattatok valaki más. mint Szibéria többi része a parasztok azonban annál nagyobb igyekezettel próbáltak odatelepedni (s oda is telepedtek). Simogatnád a ló jóságos. hogy majd jobban emlékezzünk.. ezért az Altáj sokáig nehezebben hozzáférhető terület volt a telepesek számára. a börtön zárainak csikorgását. gazdag falvak. a skorbuthoz. átölelnél két sudár törzset: „Ó. komoly pofáját. mely áthasít a szennyezetlen levegőn. akik sohasem jártak ott. az erdő szélén.144 Ó. akik ugyancsak az Altájról ábrándoztak? Ott voltak ugyanis „a Felség Kamarájának földjei”. bárcsak megbújhatnál abban a nagy csöndben! Hallgatnád a tiszta csengő kakasszót. – de az mégsem lehet. de még inkább-azok. Vajon nem ez a magyarázata ennek az örök legendának? [247] . rövid élet! – mi pedig bűnös könnyelműséggel golyószóróknak tesszük ki. Elsősorban ezzel magyarázható az Altáj-legenda népszerűsége a cellákban. hogy nemsokára jön az általános amnesztia. enyhe éghajlat is. ez az egyetlen. vagy belemászunk vele. szegény ártatlannal. amilyent még nem látott a világ! Egy másiknak meg MAGA a vizsgálóbíró mondta. hogy ennyi embert börtönben hagyjanak a világraszóló győzelem után! Csak ijesztésből tartanak egyelőre vissza. Láttuk ugyan. életednek ezt az egész unalmas szálazását. a táplálékhiány szervi elváltozásaihoz. Átok rátok mind. csak az. (A 144 A foglyok álinai az Altájról vajon n«n a parasztoktól öröklődtek. Füves puszta és hegyek. méghozzá egész biztosra mondta. Népes. Nem rőzsét. a cellák fojtó fülledtségét! Egy életünk van. legsötétebb kunyhóban is. drágáim! Semmire. hogy nagyszabású amnesztia várható s hogy hamarosan hazaengednek mindenkit. valahol a falu végén. hal. Világos. hogy micsoda ország az az Altáj! Van ott szibériai tágasság is. ha ott pihenhetnéd ki a vizsgálóbíró káromkodásait. vad. nem gombát szedni: csak úgy minden cél nélkül elmennél az erdőbe.

lapon ezt az adatot közli: az 1927-es amnesztia alkalmával a foglyok 7. hogy korszakalkotó. (Nem volt bennünk annyi önzetlenség. hanem a vereséggel végződők. Gyérecskén csurrant-cseppent a Tizedik Évfordulóra! A politikaiak közül a nőket s a gyermekeket engedtek ki valamint azokat. aláírom.. – hogy számon tartsa apró alattvalóinak minden vétkét. Nem hallgattunk azokra a kevesekre. hogy hiszen éppen azért ülünk mi most milliószámra. akik azt károgták.3%-a részesült kegyelemben. [248] . Akkor talán a sztálini kormányzat sem lesz olyan kicsinyes és bosszúálló. a Nagy Október tizedik évfordulóján kiürültek a börtönök. Szibériába. lakást s elutazni Kolimába. azt mondják. fehér zászlót tűztek ki rájuk!” Ez a megrázó látvány: a börtönökön lengő fehér zászlók – miért éppen fehérek? – különösen hatott a lelkekre.)145 Leintettük azokat az értelmesen gondolkodó társainkat. mert vége a háborúnak: a fronton már nincs ránk szükség. Vorkutába. otthagyni családot. minthogy irányszámokat adjon az MVD-nek. hogy azonosuljunk Sztálinnak. akiknek már csak pár hónapjuk volt hátra. másoknak „tiszta” szabadon bocsátás helyett. hányat tartóztasson le. minden ballépését. némelyeket visszatartottak. Győzelemre a kormányoknak van szükségük.vizsgálatnak jól jöttek ezek a kósza hírek: gyengítették akaraterőnket. „mínuszt” (bizonyos városokra szóló tilalmat) adtak. Angliában még a koronázás évfordulóin is.) Amnesztiát. ügyem tart sokáig. hogy végre leszerelt. Ez hihető is.. 1927-ben. tág amnesztiát vártunk s szomjaztunk mindnyájan! Lám. a távoli építkezéseknél pedig egy tégla sem mozdul nélkülünk.) De „az irgalomhoz ész kell” – ez áll egész történelmünkre s még ezután is sokáig állni fog. de ezért is meg kell szenvedni: nem a győztes háborúk hoznak áldást. vereségre a 145 A (Visinszkij-féle) gyűjtemény: „A börtönöktől a nevelőintézetekig” a 396. akik kifejtették. a hátországban veszélyesek vagyunk. Egyszerű igazság. józan társainkra. nagylelkű. vagy következményeiben még messzebb kiható győzelmet aratott. De még ezt a nyomorúságos amnesztiát is visszaszívták menet közben s megszorításokat tettek. hogy az elmúlt negyedszázad alatt egyetlen egyszer sem volt amnesztia a politikaiaknak – s ezután sem lesz! (Valamelyik kisokos a cellába ültetett „kotlósok” közül esetleg rátromfolt: „De bizony. különösen most. azaz minden évben. ahol még utak s házak sincsenek? Az Állami Tervhivatalnak szinte nem is volt más feladata. ördög vigye. ha nem gonoszságból. adnak kegyelmet! Sok politikai kapott amnesztiát a Romanov-dinasztia háromszáz éves fennállására is (1912-ben). A Felső-Ural-vidéki izolátorból például 200 közül egy tucatnyit engedtek szabadon. akkor egyszerű gazdasági megfontolásból fakadó terveivel. Ki akart volna most.

mint a másikban. a Vörös Hadsereg vagy a Párizsi Kommün napjára. a Nap azonban semmihez nem mérhető. hol az „ügyek” általános felülvizsgálásában (s a Szervek mindig számító óvatossággal támogatták az ilyen híreszteléseket). talán csak a 20.146 Már annyira megszoktuk. a svédekből Európa legvirágzóbb. a japán s a német (az első világ-) háború szabadságot s forradalmat hozott nekünk: Hittünk az amnesztiában azon a tavaszon. minél homéroszibb s minden képzeletet felülmúló méreteket öltöttek a letartóztatási hullámok. legszabadabb népe lett. szabadságkorlátozást vont maga után. Fogoly-veteránokkal beszélgetve esetről-esetre kiderítheted. a Győzelem napjára. hogy ez a mohó vágy a megbocsátás után. minden ötéves terv befejezésekor. éppen az szilárdította meg a trónt. pusztítást. hogy elfelejtjük: éppen az késleltette fél évszázaddal a jobbágyság felszabadítását. egyre hittek: hol amnesztiában. ez a hit az amnesztiában mindig is otthon volt a börtön komor falai közt. valamint egyre megújuló háborút. Minden fényforrást a Naphoz lehet viszonyítani. keressük a szellem magaslatait. ahogy a bajok és szenvedések az egyes embernek: arra késztetnek. Ugyanígy minden várakozást 146 Amennyiben hinni lehet a beszámolóknak. a Központi VB minden ülésére. milyen alkalmakra időzítette a foglyok képzelete a Szabadság Angyalának ezt a várható alászállását! S minél inkább dühöngött a terror. Győzelem után újabb győzelemre támad étvágy. A poltavai győzelem szerencsétlenség volt Oroszország számára: két évszázados megerőltetést. a különböző „hullámok” letartóztatottjai egyre vártak. a lenini évfordulókra.) Ellenben a krími. Az egyik évtizedben úgy. vereség után szabadságra – s ezt rendesen ki is harcolja a nép. (Oroszország francia megszállásáról tulajdonképpen nem beszélhetünk. mely aztán szét is verte a dekabristákat. A poltavai vereség megváltás volt a svédek számára: miután harci kedvüket elvesztették. Úgy kellenek a vereségek a népeknek. de nem mi voltunk az elsők akik hittek benne. században idézett elő bennük erkölcsi gyomorégést az állandó jóllakottság állapota. [249] . a Legfelsőbb Bíróság minden összeülésekor – s még ki tudja. hogy elmélyüljünk lelki életünkben. Október nemtudomhányadik évfordulójára.nemzetnek. hogy büszkék legyünk Napóleon felett aratott győzelmünkre. annál jobban erősödött az emberekben az amnesztiában való hit s gyengült a tárgyilagos. hol új Büntetőkönyvben. józan ítélőképesség.

” – sóhajtott a felügyelő. szánakozva pillantva ősz fejére. akiért három generáció is rítt odahaza..hozzámérhetünk ugyan az amnesztiaváráshoz. a fogolyposta-osztályon. S valóban elvitték őket! Éppen azokat! Egyébként a fogoly lelke annyira hajlamos a misztikára. szinte megbénultunk arra a gondolatra.. s ott négyszemközt (tanúk jelenlétében nem szánta volna rá magát). feliratokat kerestek a klozetban. váratlanul óriási próféciát olvastunk a butirkai fürdő híres lilacsarnokában. hogy csak abban az izgatott állapotában: Nem egyszer megtörtént. július elején. a fürdőben. nem írták volna oda!”) Az öröm villámcsapásként ért bennünket. a cella bölcsei azonnal összehasonlították a megidézettek ÜGYEIT másokéval és kisütötték. apám?” – „ötvennyolc” – örült meg az öreg.. hogy nemsokára nyílik az ajtó. „Nem vonatkozik rád.. melyben megvoltak a 147 S csak egy hajszálnyit tévedtek a kutyafülűek! Részletesebben az 1945. az 1945 tavaszán minden újonnan érkezettet először is ezzel a kérdéssel fogadtak a régi cellalakók: mit hallott az amnesztiáról? S ha két-három embert HOLMISTUL hívtak ki a cellából. hogy azoké a legenyhébb.. gyönyörű. Ugyanabban a cellában volt egy Valentin nevű (a vezetéknevére nem emlékszem) kijevi fiú is. mint hogy kieresszék őket. lehet. s nem is hívhatták ki őket egyébért. hogy reggel végigment a cellán s rámutatott erre vagy arra: téged ma elvisznek. elállt a szívverésünk. hogy nehezebb legyen letörölni s tovább ott maradjon): „Hurrá!!! Július 17-én amnesztia!”147 Leírhatatlan ujjongásban törtünk ki. megkérdezte tőle: „Melyik cikkely. „Az őr talán olvasni sem tud”. Megkezdődött!! Ezek a mi „aktivistáink” mindenütt az amnesztia nyomait szimatolták.. hogy nem is igen csodálkoztunk ezen az ő jövőbe látásán. embermagasságnál jóval följebb (szóval egymás vállára álltak. júl. amnesztiavárást azonban semmihez sem mérhetjük. De – AZ IRGALOMHOZ ÉSZ KELL. „Hülyeség!” – mondtuk mi erre a cellában. rész 6. fejezetében. Egyszer. 7-i nagy sztálini amnesztiáról lásd: a III. s igen meg volt rémülve a vizsgálattól. („Ha nem tudták volna biztosan. Július közepén a folyosó-inspekciós a mi cellánkból hívott ki egy öreget klozetot mosni. szappannal volt felírva egy violaszínű kőlapra. Július 27-én Valentin odajött hozzám: „Alekszandr! Ma kettőnkön a sor!” S elmondta az álmát. Kétségtelen látnoki képességgel volt megáldva. lányos szemei voltak. [250] .

elhessegeti magától a reményt. 149 a GPU-NKVD különbírósága.. zavaros patak. annál is inkább. Szemem sohasem látta olyan élesnek a lombok zöldjét. elbágyasztva átmentünk ezután a Butirka belső udvarán. (No tessék! Ilyen jó boxban soha életünkben nem ültünk! Ez sem lehet véletlen!] Most pedig valamennyiünket az OSzO-hoz osztottak be!149 S kiderült.. mögötte pedig egy a rikító zöld lombocska lengedezett. Meggőzölve. A kirándulók sopánkodtak a folyosók és a cellák komorságán. hogy a Trubeckoj-bástya rabjai. nem voltak a legnyomorultabbak. a Péter-Pál erőd Trubeckoj-bástyájában. elüti az egészet egy tréfával. mert fő csarnoka hasonlít is egy jobb pályaudvarhoz). az elnevezés nagyon találó. mindnyájunknak szabadságot s otthont ígérve. Mármost lehet. amelynek átszelése az aszfaltozott ösvényen sohasem vett igénybe harminc másodpercnél többet. ki volt támasztva.. csak még kisebbet. S a világon semmit sem tartottam annyira a mennyországhoz hasonlónak. mint ezt a butirkai kertecskét. Különböző cellákból mintegy húsz embert szedtek így össze. hogy az ember valóban nem bízik. s madárcsicsergés töltötte meg rajta keresetül a fülünket. fölötte keskeny palló. Éppen arra a napos kertecskére nyílt. mint azon a tavaszon.m turista. arról azonban nem tehet. én pedig arra gondoltam.. szájkosár nélkül. akiknek ilyen sétaudvaruk volt. olyan forróságot érez a mellében: de hátha mégis?. a fák zöldje pedig szinte elviselhetetlenül rikítónak tűnt színektől elszokott szemünknek. Mindenekelőtt a fürdőbe vittek bennünket (életének minden fordulópontján először is fürdőbe viszik a foglyot). már mi. de annál meghittebbet láttam sok év múlva. Minket csak puszta kőhombárokba vittek ki sétálni. hogy hirtelen mintha izzó fogóval szorítanák össze a szívét. egy smaragdzöld kertecskén. hogy mindannyian semmiségek miatt ültünk! Hasonló kertecskét. a legtöbben esküdtek rá. melyben fülsiketítően csicseregtek a madarak (többnyire csak verebek).148 Átvittek a butirkai „pályaudvarra” (itt veszik át s innen bocsátják el a foglyokat. betereltek bennünket egy téres-tágas boxba. hogy kieresztenek (különben erre mutatott „enyhe” ügyünk egybevetése is a többiével). mérlegelni.börtöni álmok összes szokásos jegyei. Készülődni kezdtem s nem is hiába: reggeli után csak jön ám az idézés kettőnknek. 148 [251] . kereszt. Ott másfél óráig ráértünk találgatni. Félhomály és friss levegő. – egyetlen kis ablaka valahol a magasban. A cella zajos szerencsekívánatokkal búcsúztatott bennünket.

nem látott semmit. Minden élet eltűnt az arcából.. hogy lehetetlen volt elhinni. Kiment” bezárult mögötte az ajtó. s kiszólítottak egyet. mint akinek a háza ég. No. mi van? – kérdeztük s meghűlt bennünk a vér. A lombocska pedig csak integetett.Három órán át senki sem háborgatott bennünket. mintha csak kisszükségre vitték volna ki őket.) A könyvelő olyan hangon.. Újra zörgés. Megrohantuk. Ez a második szinte sugárzott. Meghibbant? Fejbe csapták egy vasalódeszkával? – No. ezt biztosan kieresztették! – Nos? Nos? – tolongtunk körülötte visszatért reménnyel. (Ha nem éppen most kelt fel a villamosszékből. mintha a világmindenség pusztulását jelentené be. Az csak legyintett és fuldoklott a nevetéstől: – Tizenöt év! Ez már aztán akkora képtelenség volt. akkor csak a halálos ítéletét közölhették vele. [252] . amazt beengedték. – olyan gyorsan visszajöttek ezek. s miután jól meghajszoltuk magunkat. senki sem nyitotta ránk az ejtőt.. s eszeveszett lármát csaptak a verebek. egyre integetett az ablakrés mögött. nyögte: – Öt. mi van. s bár szeme ki volt meresztve. Csak jártunk fel s alá a boxban. Ekkor még hevesebb rohangálásba kezdtünk dobozunkban. botladozva ment végig a box sima padlóján. Év. mikor bejött. leültünk a sima padokra. Egy másikat hívtak ki. egy 35 éves hallgatag könyvelőt. Bizonytalanul. De olyan volt.! Ekkor újra zörrent az ajtó.. mintha kicserélték volna. Hirtelen zörögni kézlett a zár.

most nem volt senki. Egy hétkopejkás iskolás-tollszár hevert mellette. hátlapjával fölfelé. aztán megkérdezte a nevemet. hogy üljek le vele szemben. A jobboldali rakásban lapozgatva az őrnagy megtalálta a rám vonatkozó cédulát. a tintatartótól jobbra és balra egy-egy rakás fehér papírlap hevert. egy kis lámpa alá helyezett pótasztalka mellett ült egy feketehajú. Intett. a papírt. a munka nem tűr haladékot. számú határozatából. csak a másolat: Kivonat az OSzO NKVD SzSzSzR 1945 július 7-én150 kelt. csak olvassa! S kelletlenül kiadta a kezéből a lapot. Szerinte tiszta időpocsékolás volt. [253] . csupán oldalt. Ez lenne hát az a bizonyos ítélet. – Nem. hogy a szívem még csak egy árnyalattal sem vert sebesebben. Az őrnagy pedig már tolta is elém. Azokat az aláírásokat gyorsabban is össze lehetett volna gyűjteni. amilyeneket a lakáshivatalban használnak tüzelő igénylésre vagy más intézményeknél irodaszerek kiutalására. félbevágott géppapírok. hogy egyesével vezették fel s vezették el a foglyokat. arcán a türelem s unalom =vegyülékével. nemcsak minden egyes szót. s már kezdte is rávezetni töltőtollával a hátlapjára. Én megfordítottam s szándékos lassúsággal kezdtem tanulmányozni.. – No. hanem szinte minden betűjét külön. Kihúzta. melybe valami kóc akadt a tintatartóból. 150 Pontosan az amnesztia napján ítéltek el. hadd olvassam el magam! – Csak nem fogom magát becsapni? – vetette ellen lustán az őrnagy.7. átérezni ezt a pillanatot. tágasságával lelhetőséget nyújtott egyszerre öt-hat felügyelőnek akár húsz fogoly egyidejű „megdolgozására”). üresen álltak a durva faragású „dögönyöző”-asztalok. de valahogy nem ment. az asztal innenső felén elhelyezett támlátlan székre.. A gépházban A Butirka-”pályaudvar” melletti boxban. életem döntő fordulópontja? Szerettem volna izgulni. kinyalt NKVD őrnagy. de nem az eredeti feküdt előttem. Előtte. hogy nyolc évet kaptam). Mindez annyira szokványos és hétköznapi volt. hogy az ítélet szövege ezen és ezen a napon tudomásomra hozatott. egy rossz tollal megtoldva. mely „bemelegítő box” néven volt ismeretes (ott motozták meg a frissen jötteket. egykedvűen hadarva felolvasta (annyit megértettem belőle. Géppel volt írva.

Már bólintott is az ajtóban álló felügyelőnek. hogy jöhet á következő. (Nem árultam el valami nagy leleményességet. Én azonban valamiképpen hangsúlyozni akartam a pillanat jelentőségét. hova írjam a nevemet. miközben papíromat a baloldali rakás tetejére tette. Egyszerűen nem találtam ki semmit. . – Ide tessék – mutatta meg még egyszer az őrnagy. Most pedig csak egyszerűen írjam alá és szó nélkül elmenjek? Az őrnagyra pillantottam – nem akar-e valamit mondani. S én „elvonultam”. megverték a dobokat. – De akkor engedje meg. . – Elvonulni! – szólított fel az őr. titkár. mit kellene még tennem. Az ítélet ugyanis igazságtalan. így felelt: „De hiszen ez életfogytiglani! A múltban ha életfogytiglan elítéltek valakit. nem fűz-e valami magyarázatot az ítélethez? Nem. dühbe [254] . Az ítélethirdető először türelmesen várt. – Ahogy a vonatkozó rendelet megszabja! – bólintott gépiesen az őrnagy.. születési helye s ideje) Határozat Ezt és ezt (név) szovjetellenes agitáció és szovjetellenes szervezet alapításának kísérlete miatt 8 (nyolc) évi javítómunkatáborra ítéljük. de mikor elolvasta. sem én sem ő. akinek. hogy itt helyben megírjam s átadjam önnek a fellebbezésemet. esze ágában sem volt. . igaz. ezért tragikus hanghordozással megkérdeztem: – De hiszen ez rettenetes! Nyolc év! Miért? De szavaim csengése még a saját fülemnek is hamis volt: nem éreztünk ebben semmi borzasztót. huszonöt évről szóló lapocskát nyújtottak át. Georgij Tenno. S én aláírtam. összecsődítették a népet! Itt meg mintha csak szappant utalnának ki: – huszonöt és húzd a csíkot!” Arnold Rappoport fogta a tollat s ráírta a papit másik felére: „A leghatározottabban tiltakozom e terrorisztikus és törvénytelen ítélet ellen s követelem azonnali szabadon bocsátásomat”. A másolat hitelességét igazolja:.A föntiek alatt pontozott vonal húzódott s hosszában is pontozott vonal osztotta ketté a papírt: Tárgy Vád ez és ez ellen (neve.

A boxban hol itt. hogy jobban emlékezzünk majd. a fafejűek! Folytonos vihogás közben vetkőztünk le. hogy búcsúztattak bennünket a cellában. de percről-percre vidámabbnak s könnyebbnek éreztem magamat. s ezután még sokáig várta a bíróság döntését. Annyi baj legyen. Vera Kornyejeva pedig tizenöt évet várt s ujjongva látta. hogy papírra csak ötöt gépeltek. kettesével sorakoztattak s újra átvezettek bennünket azon a nyárban lubickoló csodálatos kertecskén. Akkor összeszedették velünk a holminkat. végűt a lágerban homályosan emlékezni kezdett erre az esetre s csak akkor kapcsolt. hol ott csapott fel a nevetés.) Mosollyal ajkamon mentem vissza a boxba. anélkül. hogy ilyen simán ment minden. fel sem fogta. Mikor aláírta. nevettünk a megkótyagosodott könyvelőn. Az enyém mindjárt az övé után következett enyheségben. öt év javító-munkatábor! Nagyon szépen köszönöm!” A magyar Rózsás Jánosnak a folyosón olvasták fel tíz évre szóló ítéletét. mint aki beszámíthatatlan). himbálta a júliusi szellő. igen. Az ablak mögött a nap záporozó sugaraiban egyre folytatta vidám bólogatását az az ágacska. Mindenki egy „tízessel” jött vissza. a büntetés érvényben maradt. – Ezt csak a forma kedvéért csinálták. Fecsegtünk. – Pedig lesz amnesztia! – állították néhányan. ránk akarnak ijeszteni. hogy rendelték meg a legközelebbi csomagban az egyezményes négy krumplit. orosz nyelven. Valentin is. amit felolvastam?” – „Igen. akasztottuk fel ruhadarabjainkat ugyanazokra a kampókra s gördítettük be őket [255] . hisz ez csak másolat volt. Furcsa. A tiszt kételkedni kezdett: „Jól értette.. hogy ez volt az ítélete. két perecet. hogy lefordították volna neki. Gyöngyöző kacagásra fakadt és nagy sietve aláírta. A mai társaságból az a megbódult könyvelő kapta a legnevetségesebb adagot (de még mindig úgy ült ott. valósággal megelevenedve. – Hogy hívják azt az újságírót? – A nevét már elfelejtettem. Hogy hová? Hát persze hogy oda: a fürdőbe! Ez már aztán harsány hahotára fakasztott bennünket: – ó.. Nevettünk.gurult és darabokra tépte a papírt a tiltakozással együtt.. nevettünk saját reggeli reményeinken s azon. nehogy visszaszívják.. Sztálin azt mondta egy amerikai újságírónak.

Katalin. Őt magát is. fröcsköltünk és úgy viháncoltunk. Mennyire bízott ebben a programban. nem állíttatta törvényszék elé. könnyebb nevetésben. tárgyalás és kivizsgálás nélkül. hogy most ne vétsük el a lépést. szépen letölteni az időt. úgy hiszem. Korolenko említ néhány nevet: egy Fjodor Bogdan nevű „parasztbizalmit” („hodok”). Már II. hogy az ember élhessen. csupán az állami birtokok miniszterhelyettesének rendelkezésére utasították ki 1876-ban (tipikus OSzO-eset). Hahotázva vettünk fel egy-egy szeletkét a ronda szappanból s mentünk be a tágas zuhanyozóba. hogy úgy mondjuk: OSzO-alapon adott tizenöt évet egy Novikov nevű újságírónak. élni akarása.ugyanabba a tetvetlenítőbe. Ha a lágerbe érünk. A 19. Mind a hatalom birtokosai. inkább önvédelem: szervezetünk felszabadulása. aki magához a cárhoz is bebocsátást nyert. század 60-as éveiben gyökeres reformon ment át az igazságszolgáltatás. de akit később száműztek. aki a begyében volt. S kiébe-hóba minden uralkodó patriarchálisan.. mind az alattvalók szemében mintha kialakulóban lett volna valamiféle jog-központú társadalomszemlélet. hogy előbb NE ÉLJEN. Pjankovot. Az a fő. mennyire: remélt ez a sztálini malomkövek közé került ártatlan magocska! Az embernek kedve támadt csatlakozni a véleményéhez. még fiatalok vagyunk. ítélet nélkül száműzte a nem kívánatos személyeket. hogy az OSzO-t a forradalom után találták volna ki. Becsülettel dolgozunk s hallgatunk. ebben a tisztító. hogy leöblítsük magunkról ezt a kamaszlányos viháncolást. mint a sír. forró vizet. akkor aztán egy szót se senkinek. Valentin már lehiggadtan. akkor mit ér az egész?.. amin keresztülment. az kell. akit a [256] . bizalmasan így beszélt hozzám: – Nem baj. nehogy újabb „szakaszt” nyomjanak ránk. két diáktársával együtt. még lesz alkalmunk élni. De bennem már motoszkált valami homályos érzés: ha ahhoz. amikor adminisztratív önkény helyettesítette a bírói ítéletet.  Nem lehet azt állítani. aztán kitörölni a fejéből mindent. Ennek ellenére Korolenko a 70-es és 80-as években is fel tudott mutatni olyan eseteket. Hagytuk ömleni magunkra a tiszta. Ugyancsak ítélet nélkül száműzték egy más alkalommal Glazovba a fivérével együtt. Míg törülköztünk. amelybe már reggel is begurítottuk. mintha egy csapat iskolásfiú jött volna a fürdőbe az utolsó vizsga letétele után. Nem is volt semmi beteges.

elfátyolozta magát.(a 32 tartományi székvárosra vonatkozó tilalmat) vagy két-hároméves kitelepítését – ezután [257] . de nem egy ugrásszerűen fejlődőnek. ha a trojkát a GPU-hoz beosztott Áruminőség-ellenőrző Osztálynak fogjuk fel). (S azt is vissza kell adni! Egy ilyen dokumentum nem hagyható idegen kezekben!) Ezek a trojkák (biztos ami biztos. hát nem remek? Benne van egy kicsit a hámiga alatti csörgők zenéje. Az OSzO hagyománya tehát. nem isznak. melyet az emigrációból írt. megszoktuk. azonban még nagyon bizonytalan volt. amikor a törvényszék állandó megkerülése végett állandóan működő trojkákat rendszeresítettek. mégis száműztek a Legmagasabb Hely utasítására s még többeket. kimutatható korunk előtt is. hogy a Trojka bírái nem esznek. hol a miniszterhelyettes. ha fel kell sorolni a neveket és az eseteket? A nagybani üzemeltetés a 20-as években kezdődött. Nem is beszélve az egyéni felelősség hiányáról: mert ki volt tulajdonképpen az OSzO? Hol a cár. Ha pedig valaki teljességgel bűntelennek bizonyult. hanem még reklámozták is. többes számot használunk. az is csak a gépírókon keresztül. Még az utóbbinál is jobban elkülönítette. Az elején még hencegtek is és így mondták: a GPU-trojka! Az ülnökök nevét nemcsak hogy nem titkolták. hanem a törvényszéken kívüli adminisztratív visszaélések elől. hogy akit egyszer letartóztattak. csak egy álmos ázsiai birodalomnak felelt meg. csak hadd kapja meg akkor is a trojkától a maga „mínusz harminckettőjét”. nekünk pedig csak az ítélet marad. nem érintkeznek emberekkel. Így aztán. Vera Zaszulics kifejti egy levelében. amint az istenségről sem lehet soha tudni. hol a kormányzó. különszobába zárkózott s még tagjai nevét is titokban tartotta. Mi legalábbis nem láttuk. hol van jelen) azt a felmerült s elodázhatatlan igényt elégítették ki. nekünk csak egy darab papír jutott belőle: tessék aláírni! A trojka félelmetesebbé vált a forradalmi törvényszéknél is. megszűntek létezni. Ha egyszer visszavonultak ülésre.bíróság nem talált bűnösnek. hogy nem a törvény elől bujdosott el. úgyhogy semmiképp sem ítélhető el. bár szaggatott vonatként. az soha többé ki ne szabaduljon (akár így is mondhatnánk: hogy ne legyen selejt. a húshagyókeddi duhajkodás s ennek tetejébe a talányosság: miért éppen „trojka”? Mit jelent ez? Hisz a bíróság nem is kvartet? A trojka pedig nem bíróság! De a talányosság lényege a trojka láthatatlansága. Ki ne ismerte volna a szolovecki lágerban a hírhedt moszkvai trojkát: Gleb Bokij – Bul – Vasziljev-et? S maga ez a szó: TROJKA. És már megbocsásson a világ: micsoda „nagyságrend” az.

1924-ben kiterjesztették a jogát öt évi láger adására. akik tudni vélik. mellyel olyan jól megvoltunk huszonöt évig. mert nem tudjuk. vagy csak az az egy a Fehér kőpalotában. nem kellett törvényekkel 151 Lásd: „A börtönöktől a nevelőintézetekig” c. Bár az OSzO-t sem az Alkotmány. erről kezeskedhetünk! 1924 előtt a trojka-kiszabta büntetés három évre volt korlátozva. akik minden jogi képzettség nélkül valók vagyunk. ha egyszer kiderülne. hanem annak társadalmi veszélyessége. ha társadalmilag „idegen”. Ennek ellenére egy cseppet sem fogunk csodálkozni. továbbá egy tótumfaktum. mert még a jó öreg 1926-os Büntetőkönyvet. Vannak (pl. egy a Belügytől (MVD) és egy az ügyészségtől. „az osztályszempont hiányos érvényesítése” miatt. Pedig jól a fejünkbe verték. gyűjteményt (Visinszkij). már „ismétlő” lesz. annál is inkább megbocsátható az ilyen botlás. legalább azt a három szervet ismerjük. hányszor s hány óráig üléseztek.)151 Sajnos nem nekünk jut a Szervek bűbájos történetének megírása: hogy hogyan alakult át a trojka OSzO-vá. amelyeknek állandó képviseletük volt ott: egy a Közp. hogy egyáltalán nem voltak ülések. mert „burzsoá módon az elkövetett bűncselekmény súlyosságához méri a kiszabott büntetést. mikor történt a névcsere. „belenyírtak a fülébe”: örökre meg van bélyegezve. [258] . s a bűnöst is el lehet bocsátani. csak egy gyakorlott gépíró-gárda volt. is elmarasztalták „megengedhetetlen burzsoá nézetek”. továbbá. De hogy gépírók valóban léteztek. ha társadalmilag „közeli”. 1937-től az OSzO már „tízeseket” kezdett gurítani. továbbá hogy hogyan folyt le maga az ítélkezés – megvitatták-e az ügyeket vagy még csalt nem is beszéltek róluk? Mindezt nem mi írjuk meg. Nekünk csak annyit árultak el. amely nerclétező jegyzőkönyvekből készített kivonatokat. hogy büszke nagyjaink közül kik vonultak be oda. hogy volt-e OSzO a tartományi székhelyeken is. sem a Büntetőkönyv nem említi. hogy a háborús években az OSzO halálbüntetést is osztogatott. hogy megint beletévedtünk ebbe a jobboldali opportunizmusba: a „bűn”-fogalomba s a „bűnös – bűntelen” szembeállításba. VB-tól. teával-e vagy tea nélkül s hogy mi volt a teához. (Bocsássa meg az olvasó. bűntelent is le lehet ültetni. Ebben sem volna semmi rendkívüli. igen alkalmatos húsvágó gépnek bizonyult: nem csökönyösködött. 1949-től pedig sikerrel vert huszonötös érméket is.már mindig szem előtt lesz. hogy a lényeg nem az egyén bűne. igénytelen volt. s ha megint lebukik. hogy az egylényegű OSzO háromszemélyű és ha most lehetetlen is megnevezni buzgó ülnökeit. Csavdarov). aki a gépírókat irányította. De nekünk.

amelyek nagyon megkönnyítették az ügyvitelt (nem kell a fejüket törni.olajozni. de az OSzO a maga erejéből. A Büntetőkönyv az volt. ami volt. ha már egyebet nem tudtak előrángatni) S végül az olyannyira öblös: – CsSz – Családtag (a fönti betűképletek alapján elítélt ember hozzátartozója) valamelyike Ne felejtsük el. De ha a „büntetés” nem is emelkedett „bírói ítélet” rangjára. csekély számuk miatt pedig egy gyermek is fejben tudja tartani őket (ezeket részben már említettük is): – ASzA – Szovjetellenes Agitáció – KRD – Ellenforradalmi Tevékenység – KRTD – Ellenforradalmi Trockista Tevékenység (ez a „T”betű nagyon. a vádat kódex fogalmazásához igazítani). hanem mint a BK cikkelyei és a Rendeletek pontjai is hirtelen jöttek divatba s járványként terjedtek el. arra ott van az OSzO! Persze gyakorlati okoltból az OSzO-nak is szüksége volt valamilyen kiindulási alapra. azért szólhatott ám az akár huszonöt évre is s a következő tételeket is magában foglalhatta: – címtől. nem ítéleteket osztott. hogy valakit is elítéljen! – nem. erre a célra azonban maga dolgozott ki magának néhány betűcikkelyt. S még egy magyarázattal tartozunk: az OSzO sohasem lépett fel azzal az igénnyel. nem használta. a BK mind a kétszázöt cikkelye nélkül is könnyedén darait. csak „adminisztratív büntetéseket” szabott ki. [259] . Ahogy a lágerban vicceltek: a „nincs”-re bíróság sincs. rangtól és kitüntetésektől való megfosztás – minden javak elkobzása – a levélváltás jogától való megfosztás. hogy ezek a betűcikkelyek nem oszlottak meg egyenletesen embercsoportok és évszámok szerint.megnehezítette a fogoly életét a lágerban) – PS – Kémgyanússág (a gyanút meghaladó kémkedést a Törvényszéknek adták át) – SzVPS – Kémgyanússághoz vezető () kapcsolatok – KRM – Ellenforradalmi Gondolkodás – VASz – Szovjetellenes Hangulatkeltés – SzOE – Társadalmilag Veszélyes Elem – PD – bűnöző Tevékenység (ezt szívesen adták volt lágerfoglyoknak. hogy korlátlan szabadsága volt az igazságszolgáltatásban. ennyi az egész! Csak természetes tehát. nem is emlegette őket.

Egyedül a Belügyminisztériumnak. hogy a fogoly. ezt csak a gépírástechnika lehetőségei korlátozták. Teltek a hónapok. Szinyebrjuhovot. így meséli Dobrjak I. aki fogadta őket. már tudta és mindjárt meg is találta a jegyzékben: SzVE – öt év (ez akkor volt. dolgoztak a foglyok. letérdepeltették őket (hogy meg ne szökjenek. sem a büntetésüket. Jó esetben ez úgy szokott történni. Az OSzO-nak az a fontos előnye is megvan. anélkül. bemutatkozott. eléjük lépett egy aznap érkezett hadnagy. és kihirdették a Sztálin-területi trojka ítéleteit (mert szoros időben mégiscsak keletkezett több OSzO központ is szerte az országban) – fejenként tíztől huszonöt évig. A kivonat másolatát pedig jóval később is elolvashatta. Sztálinnak és a Sátánnak volt alárendelve. csikorgó fagyban az udvarra hajtottál és sorakoztattál: őket. de úgy festett az egész. a Moszkva-Volga-csatorna építéséhez). a cikkelyüket. ugyancsak 1938-ban egy egész szerelvény még elítéletlen fogollyal együtt irányították Cseljabinszkból Cserepovecbe.mintha az OSzO imádására térdeltek volna le) s haladék nélkül felolvasták az ítéleteket. A börtönök túlterhelése idején az is nagy könnyebbség volt. hogy előbb helyet kellett volna neki szorítani a börtön padlóján s ingyen etetni az állam kenyerével. mint holmi kezdetleges bírói ítélet alapján. sem alacsonyabb fórum nem tartozott hozzá. amikor ki voltak téve a vörös zászlók. a pályatest mellett. Az OSzO legkiválóbb tulajdonsága a gyorsaság volt. azonnal a lágerbe siethetett és ott derekasan dolgozhatott. De nem volt [260] . Végül az OSzO-nak nemcsak hogy szemtől-szembe nem kellett látnia a vádlottat (s ezzel a börtönök közti szállítást megterhelnie). sem magasabb. ünnepélyesen sorakoztatták őket. de az írnok. hogy a foglyokat kirakták a vagonból a célállomáson s ott helyben. amikor kellett az ember. de még a fényképére sem volt szüksége. Ezután.. mihelyt a vizsgálaton átesett. mégpedig sürgősen. Egyszer csak egy pihenőnapon (tessék csak megfigyelni. majdani brigádvezetőmet a lágerban. De mások már hosszú hónapok óta dolgoztak a lágerban s még mindig nem tudták az ítéletüket. de nem ám akármikor. mily előnyösen választható meg az ilyen nap OSzO-alapon!).S az illető sokkal biztosabban eltűnt a föld színéről. más változatban: az 1938-ban Pereboriba érkező fogolyszállítmányok nem tudták sem. 1938-ban. hogy őt az OSzO döntéseinek kihirdetése végett küldték. hanem május elsején. Ugyanez. hogy határozatait nem lehetett megfellebbezni – nem volt hová fellebbezni.

Megértették? Na! Végeztem. félszemmel a dermesztő fagyban vöröslő napra sandítva így folytatta: – Különben. legdöntőbb tulajdonságuk a zártság. hogy egy demokratikus államban ne legyenek törvényszékek. egyszerűen csak azért. Pártkongresszus 1919-ben programjába vette: arra kell törekedni. hogy Vera Zaszulicsot. aki mai terminussal élve: az MVD moszkvai szervezetének főnökére [261] . mire valók voltak akkor még a törvényszékek is? Minek a lóvasút.  De ha az OSzO ilyen fokú gépi pontossággal dolgozott. korszerű villamos. Egyébként politikai bíróságaink – a területi bíróságok spec.. ahhoz túlságosan is kényes feladat az igazságszolgáltatás. mint kiderült.kollégiumai. már úgy beleéltük ebbe magunkat. némely nagyonnagyon ritka esetben nyolcat. hogy „megtudja az ellenség”! Néhány könyvmolyon kívül emlékszik-e még valaki hazánkban. ha már van zajtalanul sikló. hogy kényes. hogy az OSzO-hoz hasonlítsanak: ezek sem süllyednek a nyilvános tárgyalások. öccse vagy unokaöccse a legőszintébb meggyőződéssel torkol le: „Hát szerinted hogy kellene csinálni? Világos. fiúk.” Tehát azért húzzuk be a farkunkat és verjük falba a fejünket.rossz gyerek. „áttételes” ügyről van szó. melyből nem lehet kiugrani? Kenyeret kell adni a jogászoknak? Nos. II.. a haditörvényszékek (de mire jók a haditörvényszékek békeidőben?) továbbá valamennyi fellebbviteli fórum – mindent elkövetnek. A VIII. oszolj!. Sándor cár merénylőjének ügyvédet adtak? S Zseljabovot. megtudja az ellenség! Ezt pedig nem szabad. „Minden dolgozót” mégsem sikerült bevonni.. félszemmel hitvány lábbelijükre. hogy a dolgozó nép minden tagját bevonjuk a bírói kötelmek gyakorlásába. Leglényegesebb. hogy Karakazovnak. hogy „megtudják a törökök”. egy cseppet sem félve. Mi pedig már úgy megszoktuk. mert nem járja. az OSzO mindenkinek tíz évet adott.. a vád és a védelem vitájának mocsarába. hogy az elítélt egy kótyagos hozzátartozója: fia. II. Továbbá. társaival. Zártságuk pedig elsősorban saját kényelmüket szolgálja. minek fázzanak maguk itt? Vegyék tudomásul. Sándor gyilkosát. mert félünk.. a „Népakarat” szervezet tagjaival együtt nyilvános tárgyaláson ítélték el. mindamellett törvényszékek nélkül sem maradtunk egészen. hogy zárt tárgyalásokon ítélnek el embermilliókat..

mely meg is érdemli ezt a nevet. akik a zártsággal élnek vissza? Dosztojevszkij olyan bíróságról álmodott.”). hogy nem talált. Hány [262] . hanem esküdtbíróság (nem „trojka”!) NYILVÁNOS TÁRGYALÁSON FELMENTETTE – s utána diadalmenet kísérte kocsiját. alighanem még a legérettebb társadalomnak is utoljára beérő gyümölcse – vagy egy Salamon legyen a cári trónon! Vlagyimir Dal megjegyzi... igen! Az ékesszólással való visszaélés nemcsak a kialakulófélben lévő igazságszolgáltatás betegsége. Ő már véglegesnek tartotta. hogy Oroszországban a reform előtt „egyetlen közmondás sem volt. Ezekkel az egybevetésekkel nem azt akarom mondani. ami miatt aggódnia kellett volna. hanem tágabb értelemben a már kialakult demokráciáé is (mely kialakult ugyan. és nem amiatt aggódott. mint a bajok okozóját. hogy az ellenzék vezére. a Zemsztvo-vezetők dicséretére sem sietett közmondásokat faragni a nép. de még nem tisztázta saját erkölcsi célkitűzéseit). igen.) Más helyen ezt írja: „Jobb tévedésből kegyelmet adni. Míg ezeket írom. Ez már mégiscsak jelenthet valamit! Úgy látszik. bűn visszaélni az ékesszólással. melyeket esküdtbíróságaink ellen felhozott („Egy író naplója”): az ügyvédi ékesszólással való visszaélés kirívó eseteit („Esküdt urak! Dehát milyen is volt ez az asszony. a feje melleit ment el a golyó) – nemcsak hogy nem kínozták halálra a kínzókamrában. hogy eljutottunk a nyilvános bíráskodásig! (De ki is hitt volna az OSzOban az ő kortársai közül?. De akkor mit mondjunk azokról. igen. Esküdt urak? Ki ne dobta volna ki az ablakon önök közöl azt a gyereket?..lőtt rá (igaz. Ugyancsak Anglia szolgáltat arra is példát. amelyben maga az ügyész hoz fel minden érvet. ami csak a vádlott VÉDELMÉT szolgálja. Az 1864-es reform azonban legalább társadalmunk városlakó részét állította rá arra az útra. mint állampolgári kötelességük. mily az igazságszolgáltatást dicsérte volna”.. nem felejtem el Dosztojevszkij kifogásait sem. Az olyan igazságszolgáltatás.. nemcsak hogy el nem ítélték zárt tárgyaláson. nem átall a valónál sötétebb képet festeni az uralkodó állapotokról s a kormányt vádolni. mint tévedésből halálra ítélni!” – Ó. ha nem szúrta le vetélytársnőjét?. csakhogy pártjának súlyát növelje. s hogy az esküdtek pillanatnyi hangulata többet nyomhat a latban.. hogy Oroszországban valaha tökéletes igazságszolgáltatás volt. Igen. De Dosztojevszkij lélekben nagyon is messze rugaszkodott az orosz valóságtól. mely a Herzen által annyira csodált angol példa felé mutatott.

mivel akkor éppen munkanélküliség volt. olyanokat. akiknek a munkáját nem lehetett eredményesen kihasználni a telepeken. de nyomozókból. évfordulója előtt amikor áttértünk a szocializmus építésére) a Közp. hogy előre legépelik az ítéleteket s csak a neveket vezetik rá később kézírással. hogy a munka előre kitűzött célra tör. hogy egy évnél rövidebb elzárást szabjanak ki. hogy a bíró mindig tudja. 6-án pedig (október 12. A börtönök ige megteltek rövid (6 hónapig terjedő elzárásra ítéltekkel. nincs közönség (néha azért van közönség.. 1929. mit kíván tőle felettes hatósága (aztán kétes esetekben ott van a telefon!).. hisz akkor csak tíz éves voltam! – az elnök (az LVO-haditörvényszéken) csak ráordít: „Ne becsmérelje a szovjet tájékoztató szolgálatot!” A döntés rég kész: agyon fogják lőni az egész Ignatovszkij-csoportot. a bíróságok csökkentették az otthonlakásos kényszermunkára szóló ítéletek szárasát s inkább rövidlejáratú börtönre ítéltek (persze közönséges bűntényeseket). egy bizonyos Lipovot is hozzácsaptak a csoporthoz. míg ez megvalósul? Társadalmi gyakorlatunk egyelőre csak ügyvédeket termelt nyakló nélkül. hogy jaj. egye fene. Vagyis. Még az is előfordul. 1924-től. Az a bizonyos Gyűjtemény: „A börtönöktől. akiknek a lelkére kellett beszélni.a csoportja. a törvényszékek ítéleteit már 1924-29-ben is egységes adminisztratív és gazdasági szempontok szabályozták. hogy viselkednek „védenceik”. 11. fel lehet gyűrni az ingujjat is. A Lenin-terület bíróságára például nappal bejártak meghallgatni. éjjel aztán felkeresték a börtönben azokat. az OSzO példájára. inkább erkölcsi könnyebbséget jelentenek: nem gyötri magát az ember. No. körlevélében ELÍTÉLTE a rövid elzárások kirovását. [263] . Ha aztán egy Sztrahovics így kiált fel a tárgyaláson: „Már hogy szervezett volna be engem Ignatovszkij. és a Népbiztosok Tanácsa rendelettel MEGTILTOTTA.emberöltőt kell még várnunk. akkor Lipovnak tíz évet adunk! Mennyire megkönnyítik az ilyen előregyártott ítéletek a bíró tövises pályáját! Nem is annyira az agymunkát csökkentik nem kell gondolkodni). csak ne hozzak hibás 152 153 Cs. VB. Vagyis.. Tehát 1929 elején az Igazságügyi Népbiztosság 5-ös sz.152 Politikai bíráskodásunk másik fő jellemzője. nincsenek újságírók..” szinte dönti a bizonyítékokat az ítéletek előre elrendeltségére s annak régiségére. S milyen könnyen megy a munka! Nincs mikrofon. akik VÁDOLJÁK az alperest (mint becsületes szovjet ember s igaz hazafi nem tudok erőt venni undorodásomon ezeknek a gaztetteknek említésekor…”) De mikor olyan jó az a zárt illés! Nincs szükség talárra. hogy az ítéletek 153 predesztináltak. akit senki sem ismert s ő sem ismert senkit a csoporttagok közül.

akkor is az alacsony. kellemes időtöltés az egész. a következő indokolásokkal is. arra fut”). A Büntetőkönyv ne legyen merev fal a bíró útjában. csak színlelik. hanem a letartóztatottakkal is (ez aztán a „humanizmus”. lehetett ítélni: – analógiára hivatkozva (micsoda lehetőségek!) – pusztán származása miatt (7:35 – társadalmilag 154 veszélyes környezethez tartozás) 154 A Dél-Afrikai Köztársaságban odáig ment a terror az utóbbi években. minden halad. S már estébe hajlik az idő. kiborotválkozva megjelennek: „Felállni. vissza kéne vonulni tanácskozásra. Szavam megszegni mért ne merjem én?” Minden cikkelyt benőttek a magyarázatok. piknikus. derűs hangulatba hozza. mert lám. bevonul a bíróság!” – s mindenkinek kiutalnak egy tízest. micsoda új vonás. ilyet még nem látott a világ!) Mikor megtudta. mesterségéből!” Dehát miért is veszekednének? Miért lovallnák magukat haragba? A tárgyalás simára halad s szokott kerékvágásban. mint Ulrik. Ha erre valaki megjegyezné. hogy az OSzO legalább nem képmutató. pedig micsoda kövér halálos ítéletek potyogtak lei már annak a szájából! Mikor 1945-ben az „észt szeparatisták” ügyét tárgyalta a hadbíróság. Tíz-tizenöthúsz év suhant már el a kódex cikkelyei felett. A vak is látja. hogy tanácskoznak. ők pedig szépen hazamennek. mi ennek az intézkedésnek a gyengéje: miért nem háromtól tíz évig? [264] .ítéletet. Másnap reggel kilenckor aztán felfrissülve. most legalább valami haszna is van a. Ha a kódex nem foglalta volna magában a vádlott által elkövetett cselekményt. El nem mulasztotta volna egyetlen alkalmat sem. De kinek van kedve éjszaka tanácskozni? Otthagyják hát a foglyokat. kiadós ebédszünettel. csak üljenek ott egész éjjel az asztaloknál. utasítások és instrukciók. – akkor mi őszinte felháborodással tiltakoznánk: „Ugyan kérem! Már hogy mondhat ilyent?” Végül a bíróság harmadik jellemzője: a dialektika (régen erre bárdolatlanul azt mondták: „kocsirúd – merre húzod. a bírói asztalnál fesztelenül dohányoznak. mint ezek itt. hogy ne tréfálkozzék. s mint Faust mondja: „Változik a világ. mosolyogva fordult hozzá : „Lám. joviális Ulrik elnökölt. jaj. hogy minden gyanús (SzOE – társadalmilag veszélyes elem) négert három hónapig fogva lehet tartani kivizsgálás és ítélet nélkül. hogy Szuszi ügyvéd volt. csak árvaságra ne jussanak apró csemetéim! Az eleve-elrendeltség még az olyan rámenős bírót is. nemcsak kollégáival.

A jogászhivatalnokok már úgy megszokták ezt. 157 A gép üti a stempliket. – s nem ússza meg börtönévek nélkül. De hogy kell ezt érteni. hogy törvényszékeink csupán elmarasztaló ítéleteket hoznak”. Vajon csak azokról van itt szó. az már akkor elvesztette minden jogát. De ki a romboló? Az-e például. hogy ki a diverzáns: az. csak azért. plusz öt évi jogfosztás (munkaerő három ötéves terv számára). Akit egyszer letartóztattak. hogy 1958-ban bakot lőttek: közzétették a sajtóban a „Bűnvádi Eljárás Alapelvei a Szovjetunióban” új tervezetet. 1945-ben: mindenkinek testvériesen tíz év. drágalátosok!” 157 Így kaphatott egy valódi kém (Schulz. Eszerint a rombolókat s a diverzánsokat halálra lehet ítélni.. s KIFELEJTETTÉK azt a pontot. hogy közönséges bűntényes – így vágott oda nekik: „Csak rakjatok rám szájkosarat. Az ítéletet az instrukció mondja ki. Babajev – igaz. azt csak a bíró látja tisztán). sejtetni akaratát. A kormány lapja158 szelíden korholta őket: „Az a benyomás alakulhat ki. Berlin 1948) tíz évet. 155 156 [265] . 1937-ben így szólt az instrukció: tíz-húsz agyonlövés. nem „rombolta” hazánk nagyságát?. Erről nem is tudtunk. Joszif Visszarionovics szereti csak félig kimondani. s Günter Waschgau. akár háromszáz évre! De míg élek. 1943-ban: húsz évi büntetőtábor – akasztás. hiába várunk pontos fogalmazást kiadott törvényerejű rendeletektől. akik dinamitot raknak a vágányok alá? – nem derül ki. aki sohasem volt az. Az Izvesztyija mesélte 1957 júliusában. arról nem szól az írás. melynek a felmentő ítélet lehetőségéről kellett volna szólnia. aki a villamoson folytatott beszélgetés alkalmával „rombolta” a kormány tekintélyét? S talán aki külföldihez ment férjhez. aki rossz minőségű terméket adott ki a kezéből.. ha az általános választásokon egy jelöltből kell választani? De gazdasági szempontból is értelmetlen a felmentő ítélet! Azt jelenti ugyanis. 158 Az Izvesztyija 1958 szeptember 10-i száma.156 1949-ben: mindenkinek egyformán huszonöt év. A halálbüntetést 1950 január 13-án állították vissza egy rendelettel (de feltehetőleg sohasem volt az száműzve Beríja kazamatáiból). a kezemet sem mozdítom értetek. De hiába akadékoskodunk.– veszélyes egyénekkel való kapcsolat miatt155 (itt nyílnak ám távlatok! Hogy ki „veszélyes egyén” s mi meríti ki a „kapcsolat” fogalmát. mert a 49-es hullámba került bele. huszonötöt. amikor a GB küszöbén leszaggatták a gombjait. Azt még csak tudjuk korábbról is. Dehát nem a bíró ítél. De keljünk a jogászok védelmére: tulajdonképpen miért legyen az ítélet kettős – kétes – kimenetelű. a bíró csak a fizetést veszi fel.

az ügyészség. szembesítés – egyetlen egyszer – Lozovszkijjal. de nem önzetlenül. Lozovszkij pedig feljelentést írt.)159 Csulpenyov. a koronatanút meg sem idézték a tárgyalásra (csak majd a tárgyalás után vesznek tőle aláírást. [266] lakik. Lozovszkij: Nem. tőrbe csaljuk őket!) 2. ennek volt oka féltékenykedni Pavel Csulpenyov hadnagyra egy nő miatt. mit. Lozovszkij: rászednek bennünket.) 3. Különítmény elé idézték s kizárták a Komszomolból – defetista beállítottság. elcsigázott állapotban áll a 38-as motoros-zászlóalj hadbírósága előtt. ugyanakkor Szerjogin komiszártól is. Csak egy kérdése volt: – Ismeri ezt az embert? – Ismerem. a börtönök őrszemélyzete s a kísérő konvoj – szóval az egész gépezet üresjáratban dolgozott. Bízol-e a szövetségesek segítségében? (Csulpenyov: Azt hiszem segíteni fognak.s kivizsgáló személyzet.hogy a besúgók. de már elfeledte. miután egy hónapot ült a veremben. – A tanú elmehet. Egyszerű és tipikus haditörvényszéki ügy például a következő: 1941-ben Mongóliában állomásozó tétlen csapatainknál fokozott éberségre s aktivitásra kötelezték a cseka operatív osztályait. Az ügy folyamán főleg Kaljagin Komszomol-szervező tanúsított ékesszólást (ez gyávának mutatta magát Csulpenyov előtt Halhin-Golnál s most itt volt a jó alkalom. A bíróság felvillanyozódik: 159 Lozovszkij ma az orvostudomány kandidátusa. egyáltalában nem fognak segíteni. a német technika dicsőítése s hadvezetőségünk stratégiájának becsmérlése miatt. Csulpenyovot a hadosztályi pol. a végrehajtó. miért hátrálunk a németek elől? (Csulpenyov: Fejlettebb a technikájuk. Lozovszkij tábori felcser megszívlelte ezt. Csulpenyov pedig trolibuszvezető. . Mit gondolsz.) Letartóztatás. Miért bízták meg Vorosilovot az Északnyugati Front főparancsnokságával? Csulpenyov erre is válaszolt. hogy örökre megszabaduljon a szemtanútól. Három kérdést tett fel négyszemközt Csulpenyovnak: 1. Jelen vannak: Lebegyev hadosztály-komiszár és Szleszarjev. (A vizsgáló félt. ez csak manőver.osztály parancsnoka. a pol. hogy összedől az egész vád. Lozovszkijt. A bíróság a következőket kérdezte Csulpenyovtól: Beszélgetett ön Lozevszkijjal? mit kérdezett öntől? Mit válaszolt neki? Csulpenyov őszintén kijelenti. a hamis tanúvallomások megszerkesztése után). meg aztán korábban is kezdtek mozgósítani. A vizsgálat nem is volt kíváncsi arra a bizonyos beszélgetésükre. Moszkvában nyugalomban s jólétben él. hogy még mindig nem érti mi a bűne: „Hiszen sokan beszélnek ugyanúgy!” – jegyzi meg naivul.

tegye próbára még egyszer hazafiasságomat. hogy pilulákat osszon.. nem is tíz. visszajöttek: tíz évi elzárás. S ilyen ügy minden hadosztálynál volt a háború alatt. pedig mindenki tisztában van vele. vállaljuk együtt!” Még csak az kellene! Az ilyen lovagi tempókat ki kelt verni a népből Lozovszkijnak az a dolga. ceruzával: „halálra ítéltek”. hogy mi résen állunk! Kimentek. nem egy.” A törvényszék várószobájának egész fala tele van körmölvefirkálva szeggel. és annak. Ítéleteiket pedig futószalagon gyártották.. A novoszibirszki továbbítóláger őrsége 1945-ben a foglyok átvételekor névsor helyett az „ügyeket” kiáltotta egymás után: 58:1a – 25 év. semmiért!” – „Hazudsz! Semmiért tíz évet adnak!” Ha a törvényszéknek sürgős.. a tanácsterem ajtajából fehér abrosszal leterített asztalra.. pszichológiai effektussal” az ítéletet: „… a legmagasabb fokú büntetésre ítélni.. „huszonötöt kaptam”.. a vádlott szemébe néz. elszívtak egy cigarettát. mint a egyik tojás a másikhoz. S hány hadosztály volt összesen? – a számítást az olvasóra bízzak. Mindenki komoly képet vág. életben maradsz-e vagy meghalsz. görbedj s ne gondold. a tanácskozás csak egy percet vész igénybe: kimennek s bejönnek. hogy megnevelje a harcosokat. „De őszinte megbánására való tekintettel. mit érez ebben a pillanatban?. Szerjoginnak pedig az.„Például ki? kievezze meg őket!” De Csulpenyov nem az ő emberük! Az utolsó szó jogán ezt mondja: „Kérem a törvényszéket. szívesen olvassák fel. ki az? Az őrség parancsnoka kíváncsiskodott: „Miért adták?” – „Hát csak úgy. Rettegj. Lehangolóan személytelenek s érzéketlenek a bírák – úgy hasonlítottak egymáshoz. (különben kidobott pénz lett volna fönntartani a haditörvényszékeket). érdekli. amely életveszéllyel jár!” – s mint a régi konok egyenes lelkű lovagjai. Ha nem sietős a dolguk. nem szoroz. mint Marci Hevesen! [267] . Él. „tízest kaptam”. hogy hat rá az ítélet. aki megrágalmazott.Lehangolóan egyformák voltak a haditörvényszékek ülései. Ezeket a feliratokat nem vakarják le: szolgáljanak okulásul. hozzáteszi: „nekem. hogy 160 Viktor Andrejevics Szerjogin ma Moszkvában él a szolgáltatási kombinát ügyintézője a moszkvai tanácsnál. csak az a lényeg. plusz három évi jogfosztás.160 Nem oszt. Ha a törvényszék munkanapja 16 óra egyhuzamban. adjon olyan feladatot. hogy komédia az egész – főleg a lágeri őrszemélyzet a őrsége a maga józan paraszté eszével.. gyümölcstálakra lehet látni..” – Itt szünetet tart a bíró. .

Karetnyikov megmutatta neki gennyedző kulcs-csontját. Így fogta meg Karetnyikov az ügyészt s ez nem tudta elszánni magát a dolog eltussolására. Erre persze ráharaptak. Karetnyikov előtte is megismételte panaszát. Íme. orvosi kezelésben részesítették és benn tartottak [268] . nem többre. amik nem felelnek meg a valóságnak. Szólj bár egy Démoszthenész nyelvén a magad védelmére az üres teremben. Majkop. Mi történt? Az ügymenet csak néhány másodpercre akadt el. hogy a tízest agyonlövetésre változtatod. amikor a vádlottal a tárgyaláson egyszerre csak visszavonták a vizsgálatnak tett vallomásaikat. hogy szeretne valamit hozzátenni a vallomásához. Ügyét a Legfelsőbb Bíróság tárgyalta. Az ügyész szünetet kért. mert az ilyen ember csak a addig rettenthetetlen. elsápad és rájön. ha odakiáltod nekik: „Maguk Fasiszták! Szégyellem. minden megokolás nélkül. Karetnyikovot újra a börtönbe szállították. ítéletet azonban mást nem hozhatott volna. Csavdarov egy esetről számol be. De mihelyt az ő személyében összpontosul a felelősség. Mikor a törvényszék összeült. kollégiumnak. az ügyész haladéktalanul fogadta.) – akkor új „ügyet” varrnak a nyakadba s elpusztítanak. A vádlottakat egyesboxokba vitték. hogy annyira kapott a „kiegészítő vallomáson”. egy eset. Rendkívüli furfangot tanúsított Alekszandr Grigorjevics Karetnyikov. azaz haladéktalanul szabadlábra kellett volna helyeznie Karetnyikovot. csak éppenhogy pillantásokat váltottak. hogy ő is csak egy kis senki. mint olyanokat. s közvetlenül az ülés előtt Karetnyikov üzent az őrrel. hogy annyi éven át kitartottam a pártjukban?” (Nyikolaj Szemjonovics Daszkel vágta oda ezt az Azovi – Fekete-tengervidéki spec.öntudatos viselkedéseddel valamit is változtathatsz sorsodon. elnök: Holik. s még egyszer alaposan helybenhagyták. Ezért aztán inkább EGYÁLTALÁBAN NEM HOZOTT ÍTÉLETET! Mintha mi sem történt volna. A vizsgálati fogházból ott termett néhány nyomozó a beosztott verőlegényekkel. Annyit elérhetsz. mint felmentést. melyben legfeljebb néhány nyomozó ül (Olga Szliozberg 1938-ban a Legfelsőbb Bíróság előtt) – ez sem segít rajtad. mihelyt egyenesen ráirányul a fénycsóva. 1937. a textilkutató tudományos intézet igazgatója. melyet a vizsgáló tört el egy székkel s kijelentette: „Mindent kínzással csikartak ki belőlem „ Az ügyész már átkozta mohóságát. hogy elcsúszhat egy dinnyehéjon. amikor a törvényszék valóban tanácskozásra vonult vissza. a következő szünetre pedig folytatást helyeztek kilátásba. de már késő volt. A szünet leteltével az elnök újra fel tette kérdéseit s ezúttal minden vádlott beismerő vallomást tett. míg észrevétlen alkatrész lehet a jól működő gépezetben.

Gyilkos tőre elől nincs számára mentség. Gyerzsavin költeménye szerint: „A pártos bíróság zsiványok tanyája. Elhúztak a lefelé jövő. a bíró ellenség Csupasz nyakkal hever előtte a polgár. ahol. S abban az oszlopsorral körülkerített teremben. s Ulrik. az a bizonyos. s a bírák igen-igen ritkán dörzsölték ki az álmot zavaros szemükből. messzemenően udvarias.. és számtalan sorstársuk felett ítélkezett. ahol már rángatták is felfelé a következőt. mire a bírák morogtak valamit egymás közt.három hónapig. D.” De effajta kellemetlenség csak nagyritkán fordult elő a Legfelsőbb Haditörvényszéknél. A Hadbíróság testülete olyan iramban dolgozott. újra feltette az előző vizsgálóbíró kérdéseit. S én így beszéltem hozzájuk: „Mily nevezetes nap ez az én életemben! Mert elítélni elítéltek már engem. óriási patkót formáló asztaloknál s a patkó belsejében elhelyezett hét antik székkel körülvett kerek asztal mellett most az én szavamra figyelt a Haditörvényszék Kollégiuma. Hol alszik a Törvény. le a lépcsőn. hogy a három bíró még csak le sem ült. hogy egy pillantásra méltassák a szegény tőrbeesett vádlett jelentéktelen személyét. ugyanaz a testület. olyan sokan voltak. és új letartóztatási. hogy akkor a személyzet ~ sohasem jutott volna hozzá a felvonóhoz). de a letartóztatottak úgysem használhatták. amely annak idején Karetnyikov. aztán életfogytiglani [269] . 1963 februárjában.. legalább ezt a három hónapot szabadlábon tölthette volna Karetnyikov!). parancsot adott ki (ha a Hadbíróság nem járt volna görbe utakon. A. a Legfelsőbb Bíróság plénuma szokott ülésezni. R.. Karetnyikov a szabadság előérzetében állhatatosan tartotta magát és semmit sem ismert be. el-el. milyen lehetőségei vannak a letartóztatottnak s milyenek az OSzO-nak. – micsoda álomszerű volt az egész! – én is ezen a lépcsőn mentem felfelé. már elítélt foglyok mellett és beszáguldottak a terembe. R. állva „ülésezett”. kifulladva.és apai nevét. először lágerra. mint mondják. Ekkor jött az új vizsgálóbíró. No és? – OSzO alapon nyolc évet kapott! Ez a példa kitűnően megmutatja. elektromérnököt 1937-ben két őr karonfogva futólépésben vonszolta fel a lépcsőn a negyedik emeletre (a lift valószínűleg nem működött. zihálva (a hosszú vizsgálat legyengítette) éppenhogy csak ki tudta nyögni vezeték-. pillantásokat cseréllek. de egy pártszervező ezredes udvarias kalauzolásával. kimondta az ítéletet: „Húsz év!” – S az őrök már futottak is kifelé R-rel. kereszt. R.

Ez volt minden. milyen megalázó függő helyzetben van a törvényszék. 1964 június 9.. s emlékeit idézve akaratlanul is anyagot szolgáltatott nekem ehhez a fejezethez (hát még ha rászánnák magukat emlékiratok publikálására! De múlnak az évek. mert életükben most láttak először eleven foglyot. mily nagy mértékben alá van rendelve a Szerveknek. valamennyien összegyűjteni ebben a teremben!” (Ők is dörzsölhették a szemüket. s még ők fenyegetőztek onnan a vádlottak padjáról: „Ma te ítélsz felettünk. gorombán visszaírt: „Ön tehát nem bízik a Szerveinkben?” – s a bírót áthelyezték a Szahalini törvényszékhez titkárnak. Lenin azt követelte. megtették. A bíró nem átallotta visszaküldeni az ügyet a vizsgálatnak avégből.. Némelyek már kiérdemesült nyugdíjasok. de bírót. még Sztálin idejében. most magam előtt látom önöket.. holnap mi ítélünk el téged!” Hruscsov azonban. azt még véletlenül sem sikerült látnom soha! S íme.) Olyan bírákat emlegettek. de várj csak.száműzetésre. Bizonygatták. hogy szerezzenek be kézzelfoghatóbb bizonyítékokat „szovjetellenes agitációra” – más szóval. azaz minden maradt a régiben. s így az enyhítő körülmények mellőzésével huszonöt évet adniuk tíz helyett erről is beszéltek. aki azt a képtelen állítást kockáztatta meg. hogy sikerült megkerülniük a BK 51-es cikkelyinek figyelembevételét. minek néztek nálunk a törvény előtti védelmet!. Amikor 1942-ben napvilágra kerültek Rjumin égbekiáltó. ezt a nagy garral indított tisztogatást is hamarosan elejtette.. 1950-ben leváltották. azóta már öt év elrepült s még egyre késik a hajnal.) Érdekes adalék. Néhányat (nagyon is keveset) még el is ítéltek Hruscsov alatt. hogy AZOK már sehol sincsenek. lám. s ennél többet a vádirat sem tartalmazott. ők maguk mondták az imént. hogy kínozzák s verjék a foglyot. I. amit mondott. lágyszívűség miatt – ezt az első osztályú hóhért!). leállította – így aztán nem is történhettek megmásíthatatlan változások. A vizsgálat azonban nem értékelte a bírónak ezt a nemes szándékát.. hogy ők nem azok. másokat leváltottak (Ulrikot. Egyszer egy bírónak el kellett ítélnie egy Amerikát járt szovjet polgárt.. hogy Amerikában kitűnő autóutak vannak. hogy a túlságosan enyhe ítéleteket hozó bírókat zárják ki a pártból. ezek nem azok voltak! Igen. Utánam az igazságszolgáltatás néhány veteránja emelkedett szólásra. mint egyéb kezdeményeit. (Hruscsov alatt nem voltak ennyire szigorúak: ha a bíró elfúrta magát. úgy látszik. minek? – Ügyvédnek!)161 Az ügyészség nem kevésbé hajbókolt a Szervek álőrt. akik a törvényszék ülésein a szónoki emelvény magasából hencegtek.) De mint kiderült. – na.. 1918-ban V.. [270] . 161 (Izvesztyija.

ebben a teremben (éppen a nagyteremben voltunk)? Nos. hogy betyárkodnak a legényei. ők sokkal szigorúbb lágerekről is tudnak. hogy boldogok voltak. [271] . jártas az irodalomban. kritizálja társadalmunk visszásságait. aki. mosolyognak! Mennyire magyarázzák. hogy el kell ítélniük engem? Itt. mint kiderül. Persze. akkor talán nem is kell velük külön fejezetben foglalkoznunk. Míg ott köztük ülök. akkor el fognak ítélni! Mi volt előbb? – a tyúk vagy a tojás? Az emberek vagy a rendszer? Nálunk évszázadokon keresztül ez a közszájon: Ne félj a törvénytől. amikor elolvasták ezt a könyvet. reformokat sürget. mint a törvény. csak alázatosan jelentette Abakumovnak. mint az Abakumov-i törvény. és a még egyszer úgy fordul. meséltek volna ők nekem akár kétszer annyit is! De ezen is el lehetett gondolkodni..? Versengve.. az ügyészség nem mert önhatalmúlag beleavatkozni az ügybe. ebben biztos vagyok. Azt mondják. (Á – szóval tudták?. hogy ők igazán csak jót akartak! No.. egészen megkönnyebbült a lelkiismeretük (Mit nem mondanak?!). mi lesz majd akkor e hazában.) Csak Idő lett volna több. Nem hiába tartotta Abakumov a „föld savának” a szerveket! (Akkor emelte ki Rjumint s léptette elő a maga vesztére. hogy én még nagyon is rózsás képet festettem a foglyok életéről.) A félkörben elhelyezkedő hetventagú testületből több olyan is felszólal. Lám most az emelvényre lépnek s elmondják véleményüket „Iván Gyenyiszovicsról”. arra gondolok. olvassa a Novij Mir-t („Új világ”). hogy ha az igazság első cseppje is ilyen pszichológiai robbanást idézett eső.botrányos visszaélései északi-tengeri Flotta kémelhárító osztályánál. én meg csak néztem s ámultam: hiszen ezek EMBEREK! Lám csak. az ember már nem olyan kegyetlen.. – a bírótól félj! mondás forgott Véleményem szerint azonban a törvény már az ember fejéré nőtt. Ha a bírák és ügyészek csak bábok voltak az Állambiztonsági minisztérium kezében. egymás szavába vágva meséltek. aggóráik a vidék elnéptelenedése miatt. ha az igazság áradatként borít el mindent? Pedig egyszer ennek is meg kell történnie. Úgy gondolják.

mint akkor általánosan hitték. Nem emlékszünk múltunkra.) Nem a fiatalságról beszélek. Nagy hangon folytatták le ezeket annak idején. Pedig közvetlenül Október után megkezdték rendezésüket. Kellemetlen tulajdonság. akkor nem is emlékszünk rájuk. mi azonban még csak nem is gondolhatunk arra. történelmünkre. általános emberi tulajdonság-e ez. A hazugok prédája leszünk általa. Nem tudom. de kellemetlen. amikor még nem volt sem törvény. (Lyuk csak attól lesz az agyban. Folytak már akkor is. hogy jólelkűségből fakad. ennyi az egész. Meglehet. de azt tudom. miféle perek voltak azok. hogy ennek is helyet szorítsunk ebben a tanulmányban. Kérdezzétek csak meg az átlagembert. Valaki valamikor biztosan megírja majd e perek történetét. A törvény gyermekkora Mi mindent elfelejtünk. amelyet állhatatos leütésekkel igyekeztek belekopogtatni emlékezetünkbe. Például ha nem akarjak. új ösvényt voltak hivatva törni egy gátlás. kötelességünk. még a nyilvános perekre se. sem büntetőkönyv s a bírónak csupán a munkás-paraszt kormány igényei szolgáltak vezérfonal gyanánt. hogy emlékezzünk a perekre. hogy az éjszaka s a pince sötétjével leplezték a kivégzéseket s hogy tarkón lőtték az áldozatot. Ezek a perek. de a kortársaknak tudni kellene. hogy kitapintsunk néhány üszkös romot abban a finom rózsaszínű hajnali ködben is. fel tudja-e sorolni a nagydobra vert kirakatpereket Buharin. amit naponta sulykol a rádió.8. 1918-ban már javában folytak. Azokban a dinamikus években nem rozsdásodtak hüvelyükben a háború szablyái s nem hűltek ki tokjukban a megtorlás revolverei. több kirakatper nem is volt. Az csak későbbi találmány. egyszerre több törvényszéken is. s nagy homlokráncolás után esetleg az Iparpárt-perre is.és félelemnélküli törvényesség felé. de mivel nem ütögettek róluk lyukat az agyunkba. nem maradtak meg a fejünkben. tele voltak velük az újságok. Mindamellett rövid áttekintésüket nem nélkülözhetjük. ők természetesen nem tudják. hogy népünk tulajdonságai közé tartozik. Zinovjev perére ha emlékszik. 1918-ban egy Stelmah nevű hírhedt csekista világos [272] . csak arra a szabvány-pontsorra emlékszünk.

163 M. l. 165 75. a legnépszerűbb betűk a világon”. akárcsak a VCsK betűi. Ez a nyolcvan évre megállapított szám közelébe sem jöhet a Laciszféle adatnak. hogy csak másfél évről (1918-ról és 1919 első feléről) és csak Közép-Oroszország húsz kormányzóságáról (az itt feltüntetett számok távolról sem hiánytalanok”164 – írja. akiknek az ítéletét megváltoztatták. hogy ez a felsorolás még folytatható s hogy névjegyzékük különben sem teljes (de azért aligha csonkább. A lista 1397 nevet tartalmaz. Mivel vethetnénk egybe.389 (azaz nyolcezer-háromszáznyolcvankilenc). Milyen méreteket öltött ez? Milyennek képzeljük? Népszerű 163 áttekintésében a CsK tevékenységéről M. 168 385–423. kiadás. Nem mintha nem lettek volna törvényszékek – de CSEKA is volt!162 így volt ez hatásosabb! Igen. 167 Gernyet szerkesztésében. tőlük azonban elválasztva. ezt csak az álszent nem akarja megérteni”. N. részben bizonyára szerénykedésből): a CsK által (tehát a törvényszék ítélete nélkül. akiket nem tudtak kézre keríteni (főleg Nyugatra menekült lengyel felkelőket). ebből le kell számítani azt a 233 főt. Ujjongott Zinovjev is. a maga külön útjain járó „törvényszéken kívüli bíráskodást” is. hogy a többi hullajelölt végignézhette a börtönablakokból. Lacisz adatokat közöl. l.167 Ebben név szerint felsorolják168 az 1826 és 1906 között halálra ítélteket. l. méghozzá úgy. halálra is ítéltek. igaz. Lacisz (Szudrabsz): Kétéves harc a belső fronton – GIZ. „Törvényszéken kívüli bíráskodás” – ez volt akkor a hivatalos szakkifejezés. mint Lacisz statisztikája a polgárháború – korából). A szerkesztők hozzáteszik. ismerve szervezkedésre való képtelenségünket egész történelmünk folyamán s az általános elszigeteltséget és bénultságot azokban az években). 162 [273] . 164 74. voltak törvényszékek. de mindig oda kell gondolnunk melléjük. ítéleteket is hoztak. a letartóztatottak száma: 87. a bíróság megkerülésével) agyonlőtt emberek száma 8. Moszkva 1920. Marad tehát 894 fő. 166 76. hogy kellőképpen ki tudjuk értékelni a fenti adatokat? Baloldali beállítottságú személyiségek 1907-ben egy gyűjteményt adtak ki „A halálbüntetés ellen” írt cikkekből. továbbá azt a 270-et. nem sejtve még mint fonja végezni: „GPU – ezek a betűk. 2. l.165 a leleplezett ellenforradalmi szervezetek száma: 412 (igazán fantasztikus szám. amelynek csak másfél év s még csak nem is Ezt a még meg nem keményedett csőrű fiókát Trockij melengette: „A megfélemlítés nagyon hatásos politikai eszköz.000166 (pedig ez a szám alighanem alatta marad a ténylegesnek).nappal az udvaron rendezte a kivégzéseket.

: III. Az a történész talán majd okmányokra fog bukkanni..310 embert ítéltek halálra (de lehet. 1. Amit nem semmisített meg az idő s 169 170 A „Biloje”. V. a gyűjtemény szerkesztői még egy hozzávetőleges statisztikával megtoldják az előbbit: eszerint csak 1906-ban 1. aki behatóan foglalkozik azoknak az éveknek a történetével. ugyanakkor azonban elvették tőlük a hat hónapnál rövidebb elzárás jogát. E kérdésnek annyi apró zege-zuga van. ezek 1917-ben még csak úgy a maguk szakállára működtek. bíróra sem volt szüksége! Ami a törvényszékeket illeti. Éppen ekkor kulminált a rosszemlékű sztolipini reakció – erről is van külön adatunk:169 980 embert végeztek ki hat hónap alatt (tovább nem is álltak fenn a sztolipini törvényszékek). Megdöbbentő így első hallásra. időrendben be fogja mutatni a pereket s az ítéleteket. nem tudtuk beszerezni. [274] . fajtájuk területi bíróság és forradalmi törvényszék. egy kézikönyvvel: „A szovjet büntetőjog alapelvei”. (Bár kötve hiszem. Igaz. Halálos ítéletet nem hozhattak. hogy tartalmazta a „bizonytalan időre (azaz további intézkedésig) szóló szabadságvesztést” is. A népbíróságok nem-politikai s kriminológiai esetekkel foglalkoztak. hogy nem végezték ki mind). Csak 1919-ben siettek segítségükre. ha ugyanis a mi (Lacisz-féle) számocskánkat átszámítjuk fél évre. s a népbíróságok nem adhattak többet nevetséges két évnél. még úgy is HÁROMSZOR OLYAN KÖVÉR s ráadásul csak húsz kormányzóságra támaszkodik – de még törvényszékre.419 embert. fejezet. szocialista forradalmár örökség 1918 júliusáig éreztette hatását.valamennyi kormányzóság szolgált alapul. jogot kaptak a népbíróságok tíz évre szóló ítéletekre is. a kormány külön beavatkozásával. 1922ben.. A törvényszékeknek három. azaz 1826-tól összesen 3. ezt a jogukat csak rövid időre vonták meg tőlük: a területiektől 1920-ban. a hadiállapot megszűntével. A baloldali.és a forradalmi törvényszékek mindig is oszthattak halálos ítéleteket.170 1918 júliusában öt évre terjesztették ki a népbíróságok jogát. volt: népbíróság. 1907. hogy csak az követhetné nyomon őket. Csak néhány tűrhetetlenül enyhe ítéletet emeltek lel húsz évig terjedhető elzárásra. Ö. a forradalmiaktól 1921-ben. lap 2/14 februári számából. azt azonban tudjuk. A területi. egyéb bokros teendőik mellett. statisztikát is készít. rész. de a túl edzett idegeinknek ez sem különösebb megpróbáltatás. Mi ezt nem olvastuk.

vasvillával. hogy minden alkalommal megmozdult az egész falu. Mert 1918 és 1921 között se szeri. 173 Különleges Feladatú Egységek.) Mi csak annyit tudunk. filmezte a felzúdult tömegeket. azon ámulunk el majd leginkább. fejszével mentek neki a géppuskáknak – sem azokat. Lacist. szenátornak. lázas buzgalommal hozták az ítéleteket. vagy ítélet nélkül kivégzetteket. Hogy a polgárháború alatt minden város elfoglalásának elengedhetetlen kísérőjelensége volt nemcsak a cseka udvarán szállongó lőporfüst. l. 75. csak a szapozskiak s a pityelnoira csak a pityelinoiak. akiknek Lacist. igazán csak a vakeset áldozataiként. mily nagy ezeken az egyszerű parasztok száma. se számra a parasztmozgalmaknak. mint a CsON géppuskái? 173 De hányan jutottak a malomkövek közé véletlenségből. bár senki sem fényképezte. lázadásoknak. melyek feltüntetik az ítélettel. l. mint amennyit a Szegénybizottságok jelszavai ígértek? Lehet-e keményebben fenyegetni. 70. hogy valakinek nem kérges a keze s nincsenek rajta bütykök. miért ment inkább velük együtt a géppuskák ellen? Lacisz szerint: „a kulák ígéretekkel. azt megsemmisítették az érdekeltek. Sejthetjük azonban. olyanok. hogy részt vegyenek ezekben a felkelésekben. Ha egyszer a kezünkbe kerülnek azok a névjegyzékek. a kozlovoi vagy a tambovi forrongásokért. hanem a törvényszék éjt nappallá tevő ülésezése is. eszernek vagy anarchistának lennie. Azokban az években az is tökéletesen elég volt. hazudozással és fenyegetésekkel kényszerítette a többi parasztokat.az események sodra. S ahhoz.” 172 De lehet-e többet ígérni. 171 172 [275] . kadetnak. nem pedig csak három gazdaház népe? Miért nem a felkelt „kulákokat” verte agyon a szegényparasztok tömege azokkal vasvillákkal és fejszékkel. mégpedig keményen. hogy golyót kapjon nem kellett valakinek feltétlenül fehér tisztnek. Ugyanabból a Lacisz-féle gyűjteményből ugyancsak másfél évet s húsz kormányzóságot véve figyelembe) értesülünk a levert felkelések számáról a is: 344. akiket utána hátrakötött kézzel vonalba állátottak és agyonlőttek – „egyért tízet”‘! Nem is emlékszik a szapozski felkelésre más. törvényszékek nem aludtak. bár ezekről nincsenek színes illusztrációk „A polgárháború történetének” lapjain. melyek karóval. kérges kezűek is lakoltak. hisz s parasztok csak nem kelhettek fel a munkás-paraszt hatalom ellen! De hogy magyarázzuk akkor. hogy a forr. földbirtokosnak. szerzetesnek. hogy az izsevszki vagy a votkinszki. a jaroszlavli vagy a muromi.171 A parasztfelkeléseket már 1918-ban is „kulák-felkeléseknek” nevezték.

v nem szökött meg. Vádló. csak az ellenforradalmi tevékenység. A tárgyalás nyilvános... hogy „Le a háborúval! Földbe a szuronyokkal! Menjünk haza!” – máris újra elrendelték az általános katonáskodási kötelezettséget a Vörös Hadseregben. nem engedélyez több kérdést. hogyan oszthatja Tolsztoj grófnak.697 katonaszökevényt szedtek össze s küldtek ki a frontra”. egy arisztokratának a nézeteit?”).. tehát a cseka kezébe adta ezzel a „káderezéssel”: „Nem ismeri el a szovjethatalmat”. Az ügyvéd szeretetreméltó öregúr. törvényszékhez. A vád képviselője (az „ügyész” elnevezés tilos volt 1922-ig). mintegy százan ülnek a teremben. Az egyik ülnök igyekszik megingatni a vádlott meggyőződését (ön mint a dolgozó nép képviselője. mi majd térdre kényszerítünk!” Ígérd meg azonnal. Kihallgatás.174 Hát még hányat lőttek agyon ott helyben. ugyancsak régi jogász.v: Oda megyek. a törvényszék elnöke azonban leinti. Tekintettel a szóban forgó vétség természetére. és másokat is lebeszél. mindegyik előtt pisztoly. különben itt helyben agyonlövünk!” De Je. 74. hivatkozva kereken megtagadta a katonai szolgálatot. Alig egy év múlt csak el a kiáltás után.. „Láttunk mi már ilyen hősöket. 174 Lacisz. ott prédikálhatja ellenszegülést elitélő tanait! Je. a foglalkozásra sem járt ki.. 1919 szeptemberétől egyedül a rjazani Kormányzáságban „54. Erőszakkal bevonultatták. tanult ember.v erős maradt: ő nem harcolhat. hogy példát statuáljanak! Je. A csapategység komiszárja nem tudott vele mit kezdeni.v nevű tolsztojánus ügyét tárgyalta. de a kaszárnyában nem volt hajlandó fegyverhez nyúlni.. Je. Ügyét erre átteszik a forr. mely 1919-ben egy I. hogy harcolni fogsz. ő a szabad kereszténység híve.. Hárman ülnek az asztalnál. Ülnök: – Szóval ön nem akar embert ölni. törvényszék egy ülését. A törvényszék hatáskörébe nem tartozik minden bűncselekmény.megsemmisítése elkerülhetetlen s lényeges tartozéka minden halált osztó forradalomnak?! Szemtanúk elbeszélése alapján rekonstruálom a rjazani forr. követelem az ügy átutalását a népbírósághoz. Nyikolszkij. ahová küldenek. Veszekednek. l. s ön akadályoz bennünket a védekezésben? Elküldjük önt Kolcsakhoz. ellenben vallási okokra. [276] .. De a háborút a fehérek kezdték.

akik Je. A tanácskozó helyiségből kihallatszó kiabálásból a vélemények megoszlására lehet következtetni. hanem saját forradalmi tudatunk! Vádló: Ragaszkodom követelésem jegyzőkönyvbe vételéhez. de azért elég sok.Elnöke Ahá! „Cselekmény!” Nézze meg az ember ezt a törvénykukacot! Csakhogy minket nem törvények vezetnek.s az öntudat hiánya! A vád egy követ fúj a védelemmel. nem lennének sem fehérek.. Vádló: Tiltakozom az ítélet ellen.v ezután 37 napot ült. A gyűlés elítélte az ítéletet és írásbeli tiltakozást menesztett Moszkvába. mire tisztán.. ezt mondták neki: „Jó volna. Vegyék jegyzőkönyvbe! Elnök (hahotázva): Bevesszük. Az ítélet: agyonlövés.v-et a börtönbe kísérték.. Tanulságos eset! Ha győzött is. A bírák elfoglalják helyüket. A bíróság tanácskozásra vonul vissza. Védő: Csatlakozom a vád képviselőjéhez! Elnök: Kiüríteni a termet!!! Az őrök. az őrök olyasmibe ütik bele az orrukat. nem könnyű megállni a sarat a proletáriátus diktatúrájának s az új típusú igazságszolgáltatásnak! Persze nem minden tárgyalás mutat ekkora lazaságot. s panaszt fogok emelni az Igazságügyi Népbiztosnál. bevesszük! Derültség a teremben. Végre megjött az írás: a halálos ítéletet 15 évi szigorított elzárásra változtatták. Je. ami nem tartozik rájuk s döntést küldenek Moszkvába! Bizony.. mekkora erőfeszítésébe került ez a törvényszék elnökének! Mennyi még a szervezetlenség. sem vörösök!” A kaszárnyába visszatérve gyűlésbe hívtála a vöröskatonákat. a fegyelem. Elnök: No tessék! Még egy vén szamár! Hát ezt meg honnan szalajtották? Védő: Negyven éves ügyvédi pályám alatt most kell először ilyen sértést hallanom. határozottan kirajzolódik s [277] . ha mindenki ilyen lenne. legalább részben. a „forradalmi törvényesség”. testvér. Védő: Csatlakozom a vád képviselőjéhez. Az ügyet rendes bíróság előtt kell tárgyalni. mint te! Nem lenne több háború. naponta várta a halálát s végignézte ablakából a kivégzéseket. Hány évnek kell még addig eltelnie. Felháborodott zajongás a teremben.

k 210 l.177 csak az ő vádbeszédeinek kiadása nem ütközött nehézségekbe. a fegyőröket. sőt maga a vádlott is hozzájuk csatlakozik s a tömegek is kizárólag abban a szellemben hozzák határozataikat! Annak a bizonyos történésznek érdekes lesz majd évről-évre nyomon követni azt a fejlődést. megjelent 7000 példányban. – GIZ. 175 [278] . a szemtanúkat. l. De mi hogyan ismerjük ki magunkat abban a rózsaszínű ködben? Kit kérdezzünk meg? A sortüzek áldozatai nem beszélnek. 176 nagy perekben képviselte dicsfénytől övezetten a vádat. az ügyvédeket. Törvényszék legjelentősebb pereiben elhangzott vádbeszédek. A moszkvai és a Legfelsőbb Forr. Ami ebből hiányzik. csak a vád képviselőitől. 177 Krilenko.megszilárdul az egyedül helyes vonal. nem is várhatunk segítséget mástól. akik szétszóródtak a világban. amikor még senki sem sejthette. Mert nincs más. V. ettől azonban Lenin elütötte. 36. jóakaróink hozzá is juttattak N. áttekintsük a nyilvános pereket s szippantsunk egyet a forradalom utáni első évek tárgyalótermeinek levegőjéből – akkor ezt a könyvet kell elolvasnunk. még magukat a forr. mikor majd a védelem azonosítja magát a vád és a bíróság véleményével. azt csak hozzágondolhatjuk – például a vidéki pereket egész összességükben. később azonban maga is a nép ádáz ellenségeként lepleződött le. Úgy látszik. majd igazságügyi népbiztosként ő szervezte meg a Különleges Bíróságok Osztályát (már a „Néptribun” személyes posztja is készen állt számára. N. magyarázza Krilenko. kiadás. hogy legalább röviden. Krilenko: Öt év után (1918-22). ez a szenvedélyes forradalmár előbb a munkás-paraszt kormány hadügyi népbiztosa. Felkutathatnánk a vádlottakat. gyorsírásos jegyzetek kiadása „számos technikai nehézség miatt lehetetlennek bizonyult”. Dehát. mégpedig okosan. V. de azok sem. 4. És lám. Persze jobban szeretnénk magunk előtt látni azoknak a pereknek gyorsírással lejegyzett anyagát. „Legfőbb Hadúr” volt. 176 Lenin 5. mily könyörtelen egymásutánban fogja elnyelni a föld az egész szereplőgárdát. már akik életben vannak még – ezt azonban nem engedik meg nekünk. Krilenko összegyűjtött vádbeszédeinek egy zúzdától megmenekült példányához.175 Krilenko. Ha tehát minden áron ragaszkodunk ahhoz. első ügyvédeknek a síron túlról érkező drámai hangját. törvényszék tagjait is. hogy hallhassuk azoknak az első vádlottaknak. míg idáig jutottunk. Moszkva 1923.

44. Sz. 178 179 [279] . Mindez problémát gyorsan meg lehet oldani”. l. Az agyonlőttek száma sem volt kevés.. l. hogy valóban volt ilyen összeesküvés”180 (Ezzel kapcsolatban több mint ezer embert tartóztattak le181 – csak nem állíthatták bíróság elé ezt a tömeget?) Tessék már most pontosan és rendszeresem beszámolni azokról a perekről! A legfontosabb alapelvekről kapunk azonban felvilágosítást. hogy nálunk nincs merev fallal elválasztva a törvényhozó és a végrehajtó hatalom. értse meg az olvasó. 180 Krilenko. 183 Krilenko. Például a hat hónapi elzárást tízévi börtönre változtatja (s ehhez. 46. mondja Krilenko. Ez pedig.) Krilenko. mondjuk Szverdlov elvtárs változtatja meg az ítéletet az íróasztalánál). (ugyanígy Szverdlov: „Jó. melyek megegyeztek a vádló követelésével.). sok ügy gyorsírásos anyaga annyira kibetűzhetetlen volt. 14. 7. „katonai összeesküvést” „a VCsK törvényszéken kívüli bíráskodással likvidálta”179 – ami annál „nyilvánvalóbbá tette. Február és október után ez volt történelmünk harmadik fordulópontja: az egypártrendszerre való áttérés az államvezetésben. hogy a Központi VB bármely törvényszéki ügybe beleavatkozhat: „A Központi VB saját belátása szerint minden megszorítás nélkül adhat kegyelmet vagy ítélhet halálra”182 (Kiemelés tőlem – A.valamint az ítéleteké.178 Furcsa! Az eszer balszárny elítélése nem volt kis dolog. 181 Lacisz: „Két év…”. Vagy emlékezetből kellett rekonstruálni a szöveget”(!) „Számos nagy perben” pedig (többek között az eszerek balszárnyának. l. Elég egy telefon. mint Nyugaton. hogy vagy egész oldalakat törölni kellett. A fővádló például közli velünk.. 4-5. Gyorsírójegyzeteket azonban nem készítettek! Az 1919-es. akkor már tökéletesen A moszkvai és a forr: törvényszék irattára. 182 Krilenko. abban az időben (1923-ban) „távolról sem volt kielégítő állapotban. l.. 13. magyarázta Krilenko. „rendszerünk fölényét mutatja a hatalom megosztásának téves elvével szemben”183 – azaz a bíróság függetlenségének elvével szemben. nem kell összeülnie a Központi VB plénumának. hanem. továbbá Scsasztnij admirális perében) „egyáltalában nem vettek igénybe gyorsírókat”. Krilenko. l. l.

l. csak egy értékelési Krilenko. Krilenko. új erkölcsi szabályokat teremtünk”. ha a TI börtönéveiteket egybevetjük a MIEINKKEL. másrészt a politika eszköze (kiemelés tőlem – A. l. amennyit akarnak. a cárét elvetették. tevékenységét „a forradalom érdekeit szem előtt tartva” kell folytatnia. ilyen vagy olyan képviselői”.188 Megtudtuk hát Krilenkotól. amelyek legjobban megfelelnek a munkás. hogy a törvényszék nem olyan bíróság! Más helyen azt is megtudjuk tőle.)184 A jogalkotás szerve – mert hisz négy éven át egyáltalán nem volt büntetőkönyv. bűnös-e a vádlott vagy nem bűnös.. – kiemelés tőlem 505. 73.189 (kiemelés mindenütt tőlem – A.. a munkásosztály ellenségei ellen folytatott harc szerve”.. l. 83.és paraszttömegek kívánságának”. Sz. hogy ne kelljen kideríteni.. 408. 190 Krilenko. 186 Krilenko. A „Bűnösség” fogalma.186 „beszéljenek csak. l. olyan eredményekre kell törekednie.. [280] . A bíróság szerint egyrészt a jogalkotás szerve (kiemelés Krilenkotól).. mibe kerültek ezek a szép eszmék nekünk!”187 (No. l..190 Legyenek bármilyen egyéni tulajdonságai a vádlottnak. 184 185 3. akkor talán nem is kerültek olyan sokba!? Úgy lehet kellemetesebb az élet az örök igazság jegyében?.”185 A Törvényszék nem olyan faíróság. az örök igazságról s ehhez hasonlókról – tudjuk.. ezennel eltöröltetett.) Jogászi szőrszálhasogatásra pedig azért nincs szükség. 189 Krilenko. 318. ez az elavult fogalom. a magukét még nem értek rá megszerkeszteni. „Nekem pedig senki se mondja. l. Új jogot.) Az emberek nem emberek. hogy a törvényszék egyáltalán nem bíróság: „A törvényszék a munkások osztályharcának szerve. Sz. 22. hogy büntetőtörvényszékünk kizárólag írásban lefektetett normákra támaszkodva folytassa tevékenységét! A Forradalom szakaszában élünk. 187 Krilenko. l. hogy ott a jogászok szőrszálhasogatást és csűrés-csavarást gyakoroljanak.Még leplezetlenebbül s pontosabban fogalmazza meg törvényszéki beszédei gyűjteményében Krilenko a szovjet bíráskodás általános feladatait. hanem „ilyen vagy olyan eszmék. az igazságosságról. 188 Krilenko.

194 Krilenko. hogy oly nyíltan Krilenko. az igaz: két fakultást is végzett a folytonos forradalmi nyüzsgés mellett. „konkretizálja a tendenciamomentumot!”. l.191 az osztályszempontból Létednek tehát csak abban az esetben van jogosultsága. S talán szükségtelen is folytatnunk? Nem is kellene már átlapoznunk a perek irattömbjeit. l. 193 Krilenko. „Mi” nem csak a múlttal. Elég.). hogy létezésük NEM CÉLSZERŰ. Talán az benne a legvonzóbb. s egyszerre csak tudatára ébredtek. 82. hogy csak éltekéldegéltek. Hirtelen józan őszi tisztánlátás hasítja át a tavaszi ködgomolyokat. soványan – még nem értek rá kigömbölyödni. a gallérnyílásban a trikóból látszik egy darab. Ám „ha a célszerűség azt kívánja. egyiket a másik után? Hisz azokban csak a fönti nyilatkozatok könyörtelen alkalmazását fogjuk találni. nincs begombolva. a bíróság igazságszerető tagjait. akkor nincs az a meggyőző érvelés. mely segíthetne rajta”. melyet még nem díszített aranyozás. ha összhangba hozható a munkásosztály céljaival. Néha egy-egy latin közmondással ékesíti beszédét (igaz. A vádhatóság képviselőjén pedig (Krilenko szívesen nevezgette magát így) polgári zakó van. hanem a jövővel szemben is védekezünk”. „Mi az objektív igazság analízisének platformján operálunk”. Értsük meg jól nem az nyomja ólomsúllyal a vádlott vállait. hogy a közmondás egyik perről a másikra mindig ugyanaz. egyszerű zubbonyukban. „Forradalmi bíráskodásunkban minket nem cikkelyek s figyelembe vehető enyhítő körülmények irányítanak. ha most mindjárt agyon nem lövik. 191 192 79. amit ELKÖVETHET. ha behunyt szemmel magunk elé képzeljük a kis üléstermet.szempontot szabad alkalmazni rá: megállapítható célszerűség elvét. [281] . A fővádló ilyen oroszsággal fejezi ki magát: „nekem a faktumkérdés érdekes!”. amit elkövetett. hogy a megtorló pallos lesújtson a vádlottra. l. 524. 81. Közel hozzák s éles fénybe állítják a kor igazságszolgáltatásának lényegét.192 (például az ügyvéd érvelése stb. Sokan jártak úgy azokban az években. l. de ami igaz. Krilenko. hanem az. csak évek múlva cserélődik ki egy másikra).194 Krilenko elvtárs nyilatkozatai közérthetők és nem szorulnak kiegészítésre. No. – a törvényszéknek 193 célszerűségi szempontokból kell kiindulnia”.

osztja-e azt a szerkesztőség vagy nem”.megmondja véleményét a vádlottakról: „professzionális gazemberek”! Cseppet sem képmutató. hogy egy újság ilyesmit kíséreljen meg!) Nem tartozik az újság elleni vádhoz Szavinkovnak ez a nyilatkozata sem: „Csak az őrült vagy gazember állíthatja komolyan. mely minden elképzelhető reakciót – Loriszét. a koros szerkesztőt vád alá helyezték: hogy jutott az eszébe ilyesmi? Hiszen már négy hónapja fennáll az új rendszer. Persze szívesebben fogták volna el magát Szavinkovot. hogy a cikket „neves politikai személyiség írta.). miszerint „ne felejtsük el.. Tehát az újságot kobozták el s P. Pobedonoszcevét. Jegorov szerkesztőt pedig. l. [282] . A szellemi befolyásolás kísérletéért pedig az ítélet az 1864 óta fennálló újságot. szégyelljük kimondani is. hogy örökre leszoktassuk a nevetésről!”195 Tehát akkor kezdhetjük? a) A „Ruszkie Vedomosztyi”-ügy. Ez a per. a szabad szó ellen irányult.. a legkorábbiak egyike. találunk rá módot.. az újságot „szellemi befolyásolás kísérlete” miatt fogták perbe! (Hallatlan. akinek a véleménye közérdeklődésre tarthat számot. 195 Krilenko. Melikovét. hogy Lenin. hogy ő nem is rágalmazásért szándékozik vádat emelni (ezt aligha tehetné.. az elsők. Ha nem tetszik neki a vádlott mosolya. (No. Krilenko közbekiáltott.. vagyis a német hatóságok segítették őket a hazatérésben” – mert tényleg így történt: a császári Németország. azért nincs ok a szégyenkezésre. segítette elő Lenin elvtárs hazatérését. minden ítéletet megelőzve: „Maga pedig. ezennel örökre betiltják. Nathanson és Társai Berlinen keresztül érkeztek Oroszországba. 296. ideje volna hozzászokni! Jegorov naivul azzal mentegetőzött. Ivanovna polgártársnő. továbbá: ő nem lát rágalmazást Szavinkov állátásában. Jegorovot. attól függetlenül. csak úgy. Sztolipinét. hogy a nemzetközi proletariátus támogatni fog bennünket” – mert hiszen fog az még majd bennünket támogatni!. ha meggondoljuk. Az ismert „professzorlap” közölte 1918 március 24-i számában Szavinkov: „Utazás” című cikkét. Kasszoét s Isten tudja még kiét – átvészelt. mintha csak Görögországban lennénk! – három hónapi elzárásra ítélik. megadja még az árát ennek a mosolynak. mellyel hadban álltunk. de a fene abba az „utazásba” – őt nem érhették el. nekiereszt egy fenyegetést. V..

Bár nincs kifejezetten említve. aki aranyrudakban spekulált. Titokban találkoztak az asszonnyal. Az egész ügy csendben folyt volna le. majd leültetik még az öreget.000 rubel előleget Grinnek 30. még a moszkvai és a Legfelsőbb Törvényszék is görbe utakon járva s a tilosban bepiszkolódva törte fel magát a tökéletességig. Krilenko ezt nyárspolgári elképzeléseikkel magyarázza: teljesen [283] . pedig mindössze egy tucatra valót közöl öt év per-terméséből. 250. Ennek a pernek az az érdekessége. ha asszonyi aggályoskodásában egy éjszaka arra az eredményre nem jut. hogy a sztálini korszakkal ellentétben a forradalom első évei alatt a politikai letartóztatottak sorsát döntően befolyásolni lehetett adományokkal. Mert fájdalom. de valószínűleg éppen Jakulov határozta el. Ismerősök láncolatán át sikerült utat találnia az egyik nyomozóvizsgálóhoz. melyeket teketóriázás nélkül elfogadtak s a foglyot becsülettel elbocsátották. Krilenko két megvesztegetési ügyről is beszámol.000-re. Történelmünk pírostáblás. hogy válthatná ki a férjét. de hányszor le fogják még ültetni!) Furcsán hangzik. sem Krilenko krónikájában sem a mienkbe nem került volna bele (s a Népbiztosok Tanácsa elé sem jutott volna). de öregek. a megállapodás szerint ennek az összegnek a felt előre kell fizetni.hogy még csak 1918-ban vagyunk. aranymetszésű kötetei hallgatnak erről. akik szemtanúk voltak.000 rubelt kértek. alkudozás után lementek 60. lett légyen az cári avagy szovjet. mint mindig is Oroszországban. hogy megnyomorgatja a nyomozókat. b) A moszkvai forradalmi törvényszék három nyomozójának ügye (1918 április) 1918 márciusában letartóztattak egy Beridze nevű embert. az ügyletet egy Grin nevű ügyvéd közvetítésével bonyolítják le. Az adományok pedig elsősorban az igazságszolgáltatás szerveit vették célba – s félénken tesszük hozzá: a csekát. aki két társát is bevonta az ügybe. hogy az ügyvéd nem megbízható s reggel el nem rohan egy másikhoz – Jakulov hites ügyvédhez. emlékeznek rá. Mert ha Isten élteti. hogy a szerencsétlen asszonytól kezdve minden tanú a vádlottakat igyekszik támogatni vallomásával s még a vád megkörnyékezésétől sem riadnak vissza (ami igazán képtelenség egy politikai perben). éppoly simán mint száz más hasonló. s főképp. de azokban a harcias években éppoly békülékenyen adtak s fogadtak el baksist.000 helyett. ha az asszony nem kezd fukarkodni a pénzzel s nem visz csak 15. Felesége az általánosan bevett szokás szerint kereste a módját.

talán a „fekete százak”-ból. (Mi ezerben jó nyárspolgárokként bátorkodunk felvetni: hát nem tanultak meg ezek a tanúk félni a proletárdiktatúra féléves uralma alatt sem? Mert az már igazán nagyfokú szemtelenség. bár abban a reakciós korban tette le őket. Krilenko méltatlankodik. ezzel szemben a moszkvai egyetem egyik professzorának a fia. egyikük pedig. „szigorú vádló is volt... Hisz egy hónapja még munkatársai. Gugel.) Figyelmet érdemel a vádló érvelése is. a káderlapjukat! Ha jobban körmére nézünk” ennek a Leistnek. hanem olyannak. mennydörgött és villámlott mindenkire. Ez könyvkiadó volt s mit adott a munkásoknak és a parasztoknak szellemi táplálékul? – „rossz minőségű irodalommal táplálta a széles tömegeket”. törvényszékhez. még aljasabb. (De hiszen Krilenko magánvizsgáit is elfogadták. „akkor rendkívül érdekes adatokra bukkanunk”. fegyverbarátul.. aki húsz éven át minden reakciós kormányt átvészelt. nem Marx. Leist. ha a fia kétkulacsosnak bizonyult? Podgajszkij apja pedig törvényszéki hivatalnok volt kétségtelenül reakciós. segítőtársai voltak ezek a vádlottak. idegenül állnak szemben Forradalmi Törvényszékünkkel. ma undorral lehet még csak rágondolni is! Társa. csak mert közömbös volt minden politikai tevékenységgel szemben. hogy hol: lássuk a múltjukat.. de közbejött a forradalom s befurakodott a forr. S nemcsak akármilyez professzornak. hanem világhírű burzsoá professzorok műveivel (nemsokára találkozunk majd ezekkel a professzorokkal is a vádlottak padján). Törvényszék nyomozó-vizsgálóbíráit! Hová jutunk?. különben hogy szolgálhatta volna húsz évig a cárt? Csemetéje is a törvényszéknél akart elhelyezkedni. talán valami nagystílű kalandor? Nem.értetlenül. hogy szétzúzza ellenségeit?) [284] . csodálkozik: hogy csúsztak be ilyen emberek a törvényszékhez? (Mi sem győzünk csodálkozni: miféle emberekből állnak hát a munkás-paraszt törvényszékeink? Miért éppen egy ilyen gyülekezetre bízta a proletariátus. aki csak rendszerünk alapjait veszélyeztette” – mit mondjon hát róluk most? Hol keressen valami kompromittálót ellenük (mert a megvesztethetőség önmagában nem kompromittáló)? – Világos. Tegnap még nemes elhatározás. Hegyezzük a fülünket.) Csuda-e ezek után. akik fenntartás nélkül alárendelték magokat a forradalom érdekeinek. hogy valaki főzni kezdje a forr.

és jegyző. Annál nagyobb aggodalommal térünk át a következő perre.. hogy meg nem kapta a személyre szóló Tribunus-címet. (Csak a Közp. tekintet nélkül „a vétség individualista árnyalataira” – de valami ernyedt zsibbadás látszott erőt venni a mindig éber törvényszéken.196 Krilenko bitanyára beleadott apait-anyait.) Jól tudjuk. Krilenko a továbbiakban is kitűnt forradalmi éberségével és nagyszájúságával. s igazán kicsin múlt. hagy ez a szerencsétlen ügy. c) A Koszirjev-ügy (1919 február 15. máris megbízták őket.. pénzbírság az ügyvédnek.Ami pedig Grin ügyvédet illeti. mert alig tudta kinyögni azt a nyavalyás ítéletet: hat-hat hónapi börtön a vizsgálóknak. a pióca-ügyvédre pedig ötöt s teljes vagyonelkobzást. VB „korlátlan pallosjogára” támaszkodva s csak itt a fővárosban sikerült kiverekednie Krilenkonak. akiket Marx a kapitalista rendszer piócáinak nevezett” – ebbe a fajtába tartozik az ügyvédeken kívül minden zsandár. aki Koszirjev haverja volt . Sőt – most tessék csodálkozni! – alighogy feloszlatták anyagbeszerző bizottságukat. ő „tipikus képviselője egy emberfajta példányainak. ahogy annak idején a forradalmi tömegek tudatában. M. telivér paripákon nyargalásztak s dáridóztak az irgalmasnővérekkel. a forr. szigorú ítéletet követeljen ki. a nem-politikai fegyházban – hogy szervezzék meg a VCsK EllenőrzőFelülvizsgáló Testületét! 196 Krilenko.. Rottenberg és Szolovjev azelőtt a Keleti front anyagbeszerző bizottságánál szolgáltak (még Kolcsak fellépése előtt az Alkotmányozó Nemzetgyűlés csapatai ellen). hagy könyörtelen. cégfőnökük a „Jar” mulatóban szórakozott. l. mindent megbocsátottak nekik. dehát így volt. hogy a nyomozókra tíz évet varrjanak.. hogy ott módjuk volt egy csapásra akár hetvenezer. ugyan kérem. a vizsgálat „bizalmi emberét”. aki bárkinek szabadulást tud kieszközölni. Megállapítást nyert. Bizottságuk saját házat. törvényszék tanúsítja!) Különben ez nem tartozik az „ügyhöz”: egyet sem ítéltek el közülük a Keleti Fronton viselt dolgaiért. melybe egy még magasztosabb intézmény van belekeverve. [285] . Koszirjev és cimborái: Libert. sőt egymillió rubel besöprésére is. (Nem szoktunk ilyen képet alkotni magunknak 1918-tól. 500.) F. autót szerzett be. úgy a mai olvasó lelkében is megrendítheti a törvényszék szentségében való hitet. negyediknek hozzájuk csapva egy Nazarenko nevű volt szibériai csavargót is. pap.

nem az eszmék. ám attól sem idegenkedik. 197 Krilenko.000 rubelért. s mennyi drágakövet.. de még közönséges ivópoharakat is. „akiknek semmi közük sem volt a kommunista szervezetekhez”. 507. őt ilyesmi köti le. ilyen termést takarít be magának az egész forradalomból”. [286] . valamint a VCsK összes többi szerveinek döntését. ezüstserlegeket (hát a VCsK-ba honnan kerültek?). Mariupolszkikkal. amelynek arany az ikrája. reális lehetőségnek tartja s össze tudja egyeztetni a világforradalom eszméjével!) Hogyan aknázza ki minél tökéletesebben azt.. magánlakásokban és a Savoy-szállóban „luxus-lakosztályokat rendeztek be maguknak. hogy. úgy Tétszik. Koszirjev fejedelmi bútorzatot vásárol 70. Beállított hát tizennyolc tavaszán a VCsK-hoz s felajánlotta szolgálatait mint besúgó. az ivászat és a nőzés”. a hatalom a szovjetek kezébe került. egyáltalán nem szállt a fejükbe a dicsőség. kétszázezer rubeles örökség van számára letéve egy chicagói bankban!. nem vágtak fel: holmi Maximicsokkal. nyakláncot. kanalakat. csupán a VCsK Elnökségét véve ki.. az emberi méreteket meghaladó jogát. fel is vették. A pétervári gimnázium elvégzése után az egyetemre már nem jutott be. ahol nagyban folyt a kártya (ezer rubel volt a bank). l. nem néztek a körmére mindenkinek. Itt van például a 22 éves Uszpenszkaja. Ezt. semmisnek nyilvánítani!!!197 Nem gyerekjáték! – az Elnökség után a második legmagasabb fórum a VCsKban! – közvetlenül Dzerzsinszkij-Urickij-Petyersz-LaciszMenzsinszkij-Jagoda után! Ennek elleném a cimborák életmódja a régi maradt. „Lám. (Hogy letagadhassa azt a sok dugipénzt. Rafailszkikkel. függőt dugtak el sikeresen a burzsoá hölgyecskék!) Azonkívül kapcsolatba kell lépnie az elfogottak hozzátartozóival egy.Ez pedig olyan testület volt.. (Nagyon is hevenyészve csapták össze a forradalmat. hogy bárkit letartóztathat és bárkit kiszabadíthat? Nyilván azt a halacskát kellene kifognia. stróman közvetítésével. amely teljhatalommal ellenőrizhette az összes többi VCsK-szervezet működésének törvényességét. amelynek joga volt bármely ügyet bármely stádiumában magához kéretni s felülvizsgálni. gyűrűt. hogy a VCsK-ból hordjon haza asztali ezüstöt. amit zsebre tett. Lonykákkal. Ilyen típusok is vonulnak fel előttünk ennek a pernek a szereplői között. karperecet. cseka-főnök létére nem átallja azt füllenteni. Ilyenek pedig elég szép számmal akadnak 1918ban. Mivel jó megjelenésű volt.

(Mi pedig most csodálkozunk: hogy jutottunk el a törvényesség teljes hiányáig? Miért nem vette fel senki ram a harcot? 198 199 [287] . aki a megvesztegetett nyomozókat is lebuktatta. Koszirjev kebelbarátjával. mint kiderül. ami a fizetése a Népgazdaság Legfelsőbb Tanácsánál. hamarosan agyonlőtték. kiemelés tőlem. 513. l. hogy ne számolja a pénzt. Tanúskodni is őrkísérettel hozták fel. l. ha egyszer elismerjük.000 rubelt kértek tőle!). egy letartóztatott feleségétől – tizenhétezret! Uszpenszkaja egyébként nem sokáig maradt közönséges spicli: néhány hónap múlva. darabbérben dolgozott”.Magáról a spicli-tevékenységről Krilenkonak az a véleménye. mikor egyetlen érvágás is (például ha hozzásegít egy kereskedőt ahhoz. De a balsors vagy valami. hogy ez a titkos találka megint csak Jakulov hites ügyvéd tudomására jutott. törvényszéknél. Jakulov feljelentést tett a moszkvai forr. akit a Törvényszék fedez és megnevezni tilt. hogy ez ilyen ténykedés nélkülözhetetlen a forradalom érdekében. s aki nyilván „osztálygyűlöletet” táplált az egész proletár törvényszék. Ilyeneket vet oda: „Azért vállaltam. Uszpenszkaja minden politikai krédó nélkül szűkölködik.199 A vádló különben igazi humánus megértéssel mentegeti őt: megszokta a kislány. hogy Krilenko. hogy megkapjam azt a bizonyos százalékos részesedést” minden felfedett ügy után.198 De fájdalom. a tárgyaláson kiderítetlen körülmény úgy hozta magával. vagy egy másik – Mescserszkaja-Grevsztől. még mindig nem jutottunk el az ügy lényegéig. találtak neki „ügyet”. Azt a Mescserszkaja-Grevsz asszonyt Uszpenszkaja egy magánlakásban összehozta egy bizonyos Gogyeljukkal. fogy megegyezzenek a férj váltságdíjában (600. Krilenko. ezt az alattomos kígyót a Koszirjev-ügy tárgyalásakor már fogva tartották. Krilenko megfogalmazása szerint „Uszpenszkaja nem tartozott a VCsK személyi állományába. azonkívül még „felesben osztoztam” valakivel. 507. cseka fejesek támogatásával. annak a Jakulovnak. hogy „azt mi mint olyant nem tartjuk szégyenletesnek. mit neki az a vacak 500 rubel. valamint a törvényszéken kívüli bírásleadás iránt. micsoda „pipás” lett a Népbiztosok Tanácsa a nyomozó-üggyel kapcsolatban?) ugyancsak hibát követett el osztályszempontból: ahelyett. s reméljük. Ez már aztán megbocsáthatatlan.200 a törvényszék elnöke padig (talán mert eszébe jutott. akkor kötelességünk is vállalni. már kommunista párttag és vizsgálóbíró! De még mindig messze vagyunk. 200 Hogy lecsillapítsuk az olvasó felháborodását: Jakulovot. ellenkezőleg: kötelességünknek! Az ilyen feladat vállalása senki fejére sem hozhat szégyent. hogy üzletéről levetesse az ólompecsétet) ötezer rubelt hoz a házhoz.

12. olyan viszály. Csak első évét töltötte be. Ez aztán lejegyezte a jegyzőkönyv számára Gogyeljuk minden hivatkozását Koszirjevre. ez volt a pillanat. továbbá minden vallomását arról. 14.egyszerűen figyelmeztette volna Dzerzsinszkij elvtársat s lehetővé tette volna. az a bizonyos „pillanat”. A csekának. hogy meg kellett menteni a VCsK-t! Mentsük meg a csekát! Szolovjov engedélyt kér a törvényszéktől. nem a Lubjankába!) a letartóztatott Gogyeljukhoz – „egy kis megbeszélésre”. Arról volt ugyanis szó. úgy látszik. – egy gyorsírót ültetett a függöny mögé. amit hivatása előír? De úgy látszik. bizony! („Aligha tételezhetünk fel rossz szándékot Szolovjov részéről” – hajbókol Krilenko. akkor még nem tudta bevenni a párttagok gyomra. Libert és Rottenberg aláírásával kiállított belépési engedélyeket a VCsK-ba (mert a vásárt ott bonyolították volna le. amikor átadta neki az Ellenőrző--Felülvizsgáló Bizottságtól. l. hogy beléphessen a Tagunka-börtönbe (fájdalom. A törvényszék megtagadta az engedélyt. hogy képes 201 Krilenko. esek az első lépést tette meg dicső pályáján a cseka. ki hány ezret csíp fel a VCsKnál hogy ő. magába száll. amelyet oly eredményesen rejtenek el szemünk elől magasztos Történelmünk tógájának redői. s máris -ahogy Krilenko nem egészen közérthetően megfogalmazza – „viszály támadt egyrészt a törvényszék és funkciója. másrészt a CsK törvényszéken kívüli bíráskodása és annak funkciója között.000 rubel előleget kapott Mescserszkajától. Most aztán minden le van leplezve! Gogyeljuk elvesztette a fejét s mindent bevallott! (Pedig Mescserszkaja ezalatt már be is jutott az Ellenőrző-Felülvizsgáló Bizottsághoz. [288] .. S mit tesz a véletlen: Gogyeljuk rövidesen súlyosan megbetegedik. s férje ügyét máris odakérték felülvizsgálat végett!) No de kérem tisztelettel! Hiszen egy ilyen leleplezés bepiszkítja a CsK égszínű ruháját! Eszénél van-e egyáltalán a moszkvai törvényszék elnöke? Azt teszi-e.) Közeledő halála előérzetében Gogyeljuk megrendül. a cseka székházában). Akkor Szolovjov a törvényszék hozzájárulása nélkül behatol Gogyeljuk cellájába. Szolovjovra és egyéb komiszárokra. mely abban az időben két táborra osztotta a pártot és a kerületek munkásságát”. hogy családon behál elsimítsák az egész ügyet.201 Ezért juthatott egyáltalán nyilvánosság elé a Koszirjev-ügy (holott azelőtt zökkenő nélkül folyt minden) s tehetett szert szinte összbirodalmi jelentőségre. már működése első évében meglehetős ellenszenvet sikerült kiváltania még magában a proletariátus pártjában is.. Gogyeljuk.

az utolsó szóig szemenszedett hazugság. hogy Szolovjov keze van ebben a dologban. Milyen kár. hosszúkás. Ezzel szemben micsoda tanúk jelennek meg saját jószántukból a törvényszék előtt! – a VCsK elnökhelyettese: Petyersz elvtárs sőt maga Félix Edmundovics Dzerzsinszkij is befut. Koszirjev pedig nem ismer be semmit. hidegagyú. milyen egyszerű.volt megrágalmazni a csekát. hogy ezek a tanúvallomások nem jutottak el hozzánk! Krilenko mindenesetre így számol be róluk: „Szolovjov és Dzerzsinszkij ecsetelték Koszirjev nagyszerű tulajdonságait”.203 (Ó. lángoló. 203 Krilenko. Nekünk meg színházban. a vádló „nem akarja azt állítani. És Szolovjov semmiben sem vétkes. hogy „az ügyben ludas.. minden megokolás nélkül! Akkor legalább Mescserszkaját tessék kihallgatni! De képzeljék el. a bronzfényben tündöklő lovag. meg is vannak idézve! – csakhogy nem jelentek meg! Lám.202 „De ki írta a belépési engedélyeket?” – hajtja a magáét Krilenko – a Mescserszkajának kiállított engedélyek talán az égből pottyantak? Nem. moziban egyre csak az „ellenséges vad vihart” éneklő utcát mutatják a forradalmi évekből.. de feltételezi. A forradalom előtt többször Ó. hivatkozva annak kitűnő erkölcsi. 202 [289] . cellai félhomály. forradalmi és szakmai tulajdonságaira.. amit rákent Koszirjevre és más cseka-komiszárokra. amit a függöny mögött jegyzett le a gyorsíró. mit mondhatott Dzerzsinszkij: hogy Koszirjev vaskemény csekista. ehhez... te vakmerő kiskatona! – majd húsz év múlva a Lubjankában eszedbe juttatják ezt a pert!) Könnyű kitalálni. l. hogy ne jelenjék meg a forr. Már életrajza is nem mindennapi akaraterőről tanúskodik. s az is. csak úgy. Egyszerűen nincs kit kihallgatni!. 522.. tisztakezű. mennyi téma! Hol van egy Shakespeare?! – a falakon áthatol Szolovjov. tele aggodalommal. fanatikus arcát a holtravált törvényszék felé fordítja s mély meggyőződéssel tanúskodik a mindenben ártatlan Koszirjev védelmére. ám le nem tartóztatott polgártársak” küldhették Szolovjovot a Tagankába. mely erre kényszeríthetné! Gogyeljuk pedig mindent visszaszítt és most a halálán van. törvényszéken! S nincs erő. Most van itt az ideje Libert és Rottenberg kihallgatásának.. nem jelennek meg. Gogyeljuk gyengülő kézzel visszavonó levelet ír. nincs is elég adatunk”. S íme a rágalom törmelékei közül felmagasodik előttünk Koszirjev.. még ez a korhadt arisztokrata nő is meg merte tenni. papírt kér és írásban von vissza mindent: semmi sem igaz abból. kíméletlen az ellenséggel szemben s kitűnő bajtárs Forrószívű.

Annál kínosabb ilyesmit hallani Krilenko elvtárstól. az az esküdtbíróság volt. Széken kívül szélhámosság miatt is többször elítélték.. mi azonban ebből sohasem vontuk le azt a konzekvenciát. a pártvezetőség kedvencének perével kapcsolatban (akit annak ellenére.. mert három hónappal korábban. ezért ha valakit valamely bűntény miatt a kapitalista társadalom és a cári rendszer törvényei alapján ítéltek el.. beválasztottak a Központi Bizottságba s delegáltak a Dumába) a „Vádhatóság” osztályszempontból kifogástalan álláspontra helyezkedett: „A mi szemünkben minden vétség az adott társadalmi rendszer terméke. Itt félbeszakították a vádlót a szigorú s igazságszerető cseka-főfejesek s rámutattak arra.. a provokátor R. Később saját apját is el akarta tenni láb alól.. hogy büntetett előélet fennforgása esetón a forradalmárok soraiból való kizárás fenyegeti őt. milyen pártszerűen tudott akkor beszélni Krilenko elvtárs! Mostani téves vélekedése azonban befeketítette 204 Krilenko. a régi cári igazságszolgáltatásban volt valami jó. ez a mi szemünkben nem. mely örök időkre letörölhetetlen foltot ejtene. Malinovszkijnak.”204 Lám. csak a cári amnesztiák segítettek néha rajta. képez olyan faktumot. hogy harmóniaérzékünk sérelme nélkül nem is tudjuk idézni a törvényszéki pereknek ebben a harmonikus rendjében „Ha. ezért azokat a mi új társadalmunk nem veheti figyelembe.. hogy az ilyen egyéneket feltétlenül ki keli zárnunk sorainkból. l. amelyben maradéktalanul megbízhatunk. hogy azokat a korábbi ítéleteket mind feudális és burzsoá bíróságok hozták. hogy felhasználhassa annak útlevelét. nem félhet. 337. Törvényszék vádlói emelvényéről olyan ideológiai tévedésektől hemzsegő tirádát eresztett meg válaszul. aki ismeri princípiumainkat. hogy olyan egyéneket láthattunk sorainkban. [290] . hogy a múltban négy ízben is büntetve volt közönséges bűntény miatt. egy cimboráját pedig el is tette. De mi ez már megint? A magáról megfeledkezett kiskatona onnan a Forr. Az az ember. Számos példát hozhatnék fel arra. Az esküdtek döntését a legnagyobb bizalommal fogadhatjuk… a bírói tévedés szinte teljesen ki volt zárva”. s így mindent össze véve nem kevés esztendőt töltött fegyházban (érthető hát vonzódása a fénytéző életmódhoz).is volt büntetve – elsősorban gyilkosság miatt: Kosztroma városában rablási szándékkal alattomban behatolt egy Szmirnova nevű öregasszony lakásába és saját kezével fojtotta meg az asszonyt. akiknek a múltban hasonló faktumaik voltak.

akik azt a súlyos kötelességet vállalnak. 509. S könnyen megeshetett volna.. 207 Krilenko. 511.. A Forradalom hálával tartozik nekiír ezért. talán már el is temette?!. ez eddig rendben van. De kérem tisztelettel. hogy Dzerzsinszkij elvtárs kénytelen volt megjegyezni: „Egy pillanatra (no... hagy másképp kell megírtunk ezt a könyvet. Sz.) az a gondolat merült fel bennem.. l... hogy megzabolázzuk a csekát! Ezt a programot „gyönyörűen fogalmazza meg Buharin. Ez több perrel kapcsolatban is megfigyelhető. nehogy azt mondja majd valaki rólam: „politikai árulás eszközévé vált”. meggyőzött. De. l. Törvényszék van hivatva felváltani” (FELVÁLTANI???. sarkig érő hosszú köpenyünket s rohanunk tanúskodni! De hátha tévesek az ön információi. nem azoknak a politikai szenvedélyeknek esik-e áldozatul Koszirjev elvtárs. azért csak egy pillanatra! – A. a vaskeblű Félix Vlagyimir Iljicshez sietett. merre fordul holnap a szél. – és kiderült Krilenko.. S a törvényszéken olyan helyzet állt elő.207 Mindenütt dialektika.) Az utóbbinak azonban „nem kevésbé kérlelhetetlennek kell lennie a megfélemlítés. 205 206 [291] . onnan szokta megtudni. Mi az. terror és fenyegetés rendszerének fenntartásában. hanem valójában a cseka legyen a vádlott. Krilenko elvtárs? Bizony. Ezt én nem csak hogy nem akarhatom.. legbecsületesebb. bármerre tekintsen az ember ! S Krilenko nekiereszti a hangját: „A Rendkívüli Bizottságot a Forr. legállhatatosabb elvtársak irányítják..Koszirjev lovag ábrázatát. itt is. 1919 elején olyan szelek fújtak.. amikor egy cikkében azt írja. fejtegetett. 509-510. önök felváltják. hogy a törvényes forradalmiság helyébe most már a forradalmi törvényességnek kell lépnie”...206 (De mennyire azt fogják mondani!. hanem ellenkezőleg: minden erőmmel ez ellen kell küzdenem!” – „A Rendkívüli Bizottságot a legfelelősségteljesebb. „VOLT”?.) Borotvaélen sétált itt a fővádló: De voltak nyilván neki bizonyos kapcsolatai még az illegális időkből. Azért hangsúlyozom a dolognak ezt az oldalát. l.. hogy – elég volt! Ideje. mint amilyen a Rendkívüli Bizottság volt”. Krilenko. uránt feltételezem. melyek az utóbbi időkben fellángoltak a Rendkívüli Bizottság (a cseka) körül?”205 Krilenko felkapta a szót: „Én nem akarom és sohasem akartam hogy ebben a perben ne Koszirjev és Uszpenszkaja. hogy odacsapjanak akár tévedés kockázatával is. valóban beborult az ég a Lubjanka felett ama napokban. kiemelés tőlem. de mi lesz a csekistákkal? Vészterhes napok! Sietünk is felvenni.

mint a megsemmisítés. így mondta: „Megsemmisítés”! De Krilenko polgártárs! Hisz fiatal még a kislány! Adjon már neki egy tízest. Még a vádlottak padjáról is „sárral dobált” egyes tekintélyes csekistákat. 208 Krilenko. még magát Petyersz elvtársat is! (valószínű.... [292] . mely megfelel a társadalom s a Forradalomi érdekeinek – szóba sem jöhet egyéb megoldás. 14. hogy az a semmirekellő Uszpenszkaja undokul viselkedett. Az adott esetben az elzárás nem vezet eredményre!« Befűtött magának a kislány. 1919 február 17-én a Közp. hogy ezt a nyolc hónapot a csekisták társaságában töltötte! Mit érdemel az ilyen? Krilenko ezúttal tökéletesén osztja a csekisták véleményét: „Míg a rendszer meg nem szilárdul. ez jelentéktelen per volt....) Most Petyersz elvtárs rigai. D. – Egy Koszirjevvel egy nap alatt elkészültek.) Krilenko véleménye szerint „méltó helyet foglal el az orosz forradalom évkönyveiben”. sokszor ült bent Petyersz irodájában.. De Koszirjevet is fel kellett áldozni. Ilyen kígyóvá nőtte ki magát nyele hónap eteti. „azonban nem hosszú időre!”208 A mi egynapos perünket pedig még az is komplikálta. addig csak megszilárdul a rendszer? De jaj! „Nincs és nem is lehet más válasz.az ég! S bár két nap múlva. l.. akik nem is voltak érdekelve ebben az ügyben. míg ez megbeszélést folytatott más hírszerzőkkel. Agyonlőtték. annak ellenére. Így szolgálta a többiek épségét. aki igyekezett felszabadítani az egyházat a cári hatalom alól. VB rendkívüli határozata megfoszlotta a csekát a bíráskodás jogától. forradalom előtti múltjának sötét foltjaira célozgat. a Forradalom védelmének érdekében – nincs és nem is lelet más ítélet Uszpenszkaja polgártársnő számára. Szamarin. Túl sokat tudott. Isten neki. no. hogy vissza szokott élni az ő tiszta nevével zsaroló operációval kapcsolatban.. Nem agyonlövést mondott. a szinódus volt főügyésze. ismert személyiség a régi Oroszországban.). Ellenben d) az egyháziak ügye (1920 január 11-16.. Ugye olvashatjuk még valamikor a Lubjanka anyagát? Dehogy. ami pedig még messze van (?? valóban?. A főbb vádlottak a következők voltak: A. ezeket azonban öt napig is elnyaggatták. Nem kellett sok időt rászánni. el fogják égetni! Már el is égették! levéltári Amint látja az olvasó. egy huszonötöst.

szembeszállt Rasputinnal. a földek s a jószág kisajátításáról van A vádló mégis azt tartja. Az őrök éjjeli és nappali váltásban szünet nélkül ott strázsáltak rezidenciájában. bárhová vigyék is. üzeneteit. 210 Krilenko. ami azt illeti. csak azért. már csak át kell utalni a forr. a hatóság részéről.és paraszttömegekre való tekintettel. filantróp”). Uszpenszkij és Cvetkov. A vádló csodálkozik: miféle veszély fenyegeti a pátriárkát? Mitől jutott eszükbe. hogy megalapították „az Egyesült Egyházközségek Moszkvai Tanácsát”. Országszerte folyik az egyházi vagyon leltározása és elkobzása (most már nem a monostorok bezárásáról. 209 [293] . Bűnük pedig az volt. továbbá kikönyörögjék (lám. hogy védelmezniük kell? Hát. csak azért. moszkvai főpapok (Cvetkovról maga a vádló is így ír: „jelentékeny társadalmi tényező. s mivel ezeket egy nyomda sem merte vállalni. az egyházjog professzora a moszkvai egyetemen. aztán özönlő tömegben vonulni a petícióval!. s az volt a feladatuk. harangozással s telefonnal összegyűjtsék a népet. hagyjuk békén egyelőre ezeket a mi osztályellenségeinket”210 – valóban: miért is nyugtatankodnak a pravoszlávok a pátriárkáért? Tyihon pátriárka nem hallgatott az elmúlt két évben: népbiztosoknak. itt az ellenforradalom!) szabadon bocsátását a Népbiztosok Tanácsától. hogy Szamarin vagy Rasputin – tökéletesen mindegy. lelkészeknek és hívőknek küldte pásztorleveleit. a Szent Oroszországot felidéző vállalkozás! Haragszóra összegyűlni. aki végülis kitúrta őt méltóságából. Micsoda ősi orosz. úgy lehet a legjobb. akit a lelkésztársadalom kitermelt magából. mert a cseka már két éve folytatja a neki nem tetszők bíróságon kívüli felszámolását. írógépeken sokszorosíttatta őket (az első Szamizdat!). továbbá „kizárólag azon széles munkás. csak azért. amelyek még a klerikális propaganda befolyása alatt állnak. mert Kijevben nemrég négy vöröskatona megölte a metropolitát.. ez utóbbi pedig önkéntes – természetesen fegyvertelen – őrséget szervezett (a negyven s nyolcvan év közti hívőkből) a pátriárka védelmére. hogy ha a pátriárkát veszély fenyegeti. tiltakozott ártatlanok megsemmisítése..209 Kuznyecov. komiszároknak. mert már „a pátriárka ügye is le van zárva. 61. az ország dúlása ellen – valóban: miért is keltene aggódni a pátriárka életéért? De más bűnük is volt a vádlottaknak. hogy aztán nagy tömegben kísérjék a pátriárkát. l. törvényszékhez”.

hogy nem igaz? Mint kiderült. nagyon is hamar visszahozzák! Hisz az emberek micsoda hosszú láncolatát kell még kiegészíteni (még magát Krilenkót is. a forradalmi szükségszerűség a régi. a Szovjethatalom egész élettartamára megoldottnak kell tekintenünk. CSAK AGYONLÖVÉST! Ahogy Krilenko is követelte (Szamarin és Kuznyecov fejére). számos osztálytestvérével együtt. mint erről Boncs-Brujevics.. (Mi sem természetesebb! Hiszen már a tatárral szemben is így védték a templomokat!) A harmadik bűnük: arcátlan és szakadatlan beadványküldözgetés a Népbiztosok Tanácsához a helyi hatóságok templomgyalázásairól. hanem templomi kelyhekről. híre kelt. ugye. Vajon ezt a rendelkezést a törvényszékekre is kiterjesztette a Népbiztosok Tanácsa? – Még nem! Krilenko erre felvillanyozódott s kitartóan követelte a golyót.)! 211 Krilenko. a lelkiismereti szabadság törvényének folytonos megsértéséről. előttem mégis kétségtelennek tűnik. ez csak Dzerzsinszkij intézkedése volt s csak a VCsK-ra volt érvényes (cseka – s nem lőhet agyon). mit is követeljünk e szörnyű bűncselekményekre? Nemde az olvasónak is megsúgta már forradalmi tudata? Igen. hogy az építő munkának ebben a szakaszában. l.. nem vették figyelembe. tálakról. hogy eltörölték a halálbüntetést! Nesze neked! Ez nem lehet igaz.”211 Látnoki jóslat! Visszahozzák a halálbüntetést. Bár e beadványokat. hogy álljanak ellent a rekvirálóknak verjék félre a harangokat. hogy a halálbüntetés eltörlésének kérdését egyszer s mindenkorra. durva szentségtöréseiről.szó.. De míg azzal az átkozott törvényességgel piszmogtak és végighallgatták nagyon is sok burzsoá ügyvéd nagyon is hosszú beszédét (melyek „technikai nehézségek miatt” nem maradtak ránk). „A VCsK-rendeletre a kivégzések felfüggesztéséről büszke lehet a Szovjethatalom”. ezzel az indokolással: „Még ha feltételezzük is. [294] . a Népbiztosok Tanácsának ügyintézője tanúskodott. mégis a helyi szervek diszkreditálásához vezethettek. hogy a Köztársaság egyre erősödő helyzete kiküszöböli az ilyen személyek részéről fenyegető közvetlen veszélyt. Mármost végigfutva a vádlottak bűnlajstromán. kaméleon-természetű tényezők kitisztítását követeli”.. De ez „még nem feltétlenül egyértelmű azzal. Az Egyházközségek Tanácsa ezért felhívást intézett a hívekhez. 81. gyertyatartókról).

Nos. A „legjobbnak” pedig. melyet. amelynek kapcsán megöltek egy szovjet hatósági személyt. hogy egyszer már elítélték őket s most még egy ítéletet kellett kapniuk. három négyéves lehettem. melyből látni lehet. mi maradna akkor az osztályelméletből? 213 Ki ne emlékeznék ehhez hasonló jelenetekre? Életem első élményei közé tartozik. hogy egy moszkvai per sem (persze kivéve azt a jogtipró pert a cseka ellen) volt csupán a körülmények véletlen találkozásából fakadó egyszeri eset. Egyéb szentségtöréseket is követtek el.212 hogy szolgáltassa ki nekik boldogemlékezetű Szavva ereklyéit. az a mintamegoldás. hogy lehetséges lelki újjászületés.. a törvényszék engedelmesen halálra ítélte Szamarint és Kuznyecovot. akik az 1918 nyarán lefolytatott zvenyigorodi per vádlottai voltak.213 S most talán ezeket a hivatalnokokat idézték törvény elé? Hogyisne! Azokat a szerzeteseket! Kérjük az olvasót. „akit csak kitermelt a lelkésztársadalom”. hogy legalább valami kézzelfogható is legyen a vádakban: zvenyigorodi szerzetesek és tanítók. Akkor nyáron szovjet végrehajtó szervek jelentek meg a zvenyigorodi monostorban s ráparancsoltak („élénkebben mozogjon!”) Ion apátra. hogy szüntelenül tartsa fejében a következőket: nálunk már 1918-ban az a joggyakorlat alakult ki. majd ötre szállították le. mindenét kiosztotta a szegények között és kolostorba vonult – én ugyan nem tudom. mi igaz ebből a vagyonelosztásból”. átvágtak az imádkozók némaságba dermedt tömegén s csak úgy süvegesen egyenesen az oltárhoz léptek és félbeszakították az istentiszteletet. de kegyelemosztó jogánál fogva „a világimperializmus feletti végső győzelemig” tartó lágerra változtatta az ítéletet (máig is ott ülhetnének. de valami okból másfél éven át halogatták az ítéletüket (különben az is lehet. kirakati mintadarab. mielőtt nekilátnának a Korábbi nevén Firguf lovas gárdatiszt. A szovjet ügynökök akkor nemcsak hogy dohányoztak a templomban (nyilván még az oltárnál is) és nem vették le a sapkájukat. de nem ám. az az egész szentség merő illúzió. Voltak más vádlottak is. hanem mutatványszám a bűnügyi politikából. hanem egyikük a kezébe vette Szavva koponyáját és beleköpött.). mikor a kiszlovodszki templomba benyomultak a „csúcsosfejűek” (Bugyonnij-sapkás csekisták). 212 [295] . Ebből aztán a harangok félreverése és a nép felzúdulása lett. tipikus eset. hogy gyalázkodtak és köpködtek volna. ezzel akarva bizonyítani. tizenöt évet adtak. mert így látszott célszerűnek).. akiket csak úgy toldottak hozzá ehhez a perhez. A többiek később kereken tagadták. – No persze. aki később „váratlan lelki újjászületésen ment keresztül. ha elismernénk. milyen árút küldenek vidékre a raktárból. s Krilenkónak elég volt az ő nyilatkozatuk.

lefoglalták annak a soviniszta Szergij Radonyezsszkijnak az ereklyéit és szétszórták őket Moszkva különböző múzeumaiba. Az olvasó itt felfedezi az ellentmondást: miért előzte meg időben ez a sok per a moszkvai mintát? De csak arról van szó.” Kljucsevszkij aligha hitte volna. Tyihon pátriárka levele szerint. Ufában. csupán valami szétfolyó. szerzeteseket és szerzetesnőket végeznek ki ártatlanul. ha már az utolsó morzsáig eltékozoltuk azt a szellemi-erkölcsi kincset. melyet a hívők nemzedékei adtak össze. az egyháznak sok igehirdetője ontotta mártírvérét hivatása gyakorlása miatt. gátlástalanul semmibe veszik az adományozók végakaratát”. A felszabadított egyház törvényszéki és törvényszéken kívüli üldözése ugyanis már 1918ban megkezdődött s mint a zvenyigorodi eset mutatja. hogy aztán annak alapján már maguk is tovább kombinálhassanak. meg akarták könnyíteni á pravoszlávoknak. tanulmányozhatnak a tanulók. Így magyarázza különben az előzékeny fővádló is: „A Köztársaságnak szinte minden törvényszékén pergettek” (jó kis szó!) hasonló pereket. csak akkor alusznak ki koporsója felett a mécsesek. tveri és rjazanyi törvényszéken. Kazanyban. szünetet tartottak.számtanpéldának. De alig kezdett csillapodni a polgárháború vihara. Önök arra az egyházi vagyonra emelnek kezet. hogy hiányos ez a mi beszámolónk. amelyet az Orosz Föld oly hatalmas művelői hagytak ránk. mint Boldogemlékezetű Szergij. (A népbiztosok persze nem olvasták el ezeket a leveleket. Szolvicsegodszkban. határozatlan ellenforradalmiság indokolatlan vádja alapján”. 1920-ban a Troicko-Szergijev kolostorra is lecsaptak. az egyház meg van fosztva az igehirdetés Szabadságától. Carevokoksajszkban is elítélték az Októberi Forradalomban felszabadított egyház lelkészeit és templomi énekeseit. Csak nemrég volt ilyen a szvernodvinszki. újra nekiestek az egyháznak s egymás után „pergették” az ügyeket a törvényszéken. kíméletlen élességgel folyt. az ügyintézők azonban jókat röhöghettek rajtuk: ez is tudja mit kell felhánytorgatni! Még hogy „végakarat”! Le vannak …va összes elődeink. mi csak utódaink érdekében dolgozunk.. Igaz. melyet 1918 októberében írt a Népbiztosok Tanácsának.) „Püspököket. hogy ez a tékozlás szinte már az ő életében befejezett tény lesz. [296] . amikor Gyenyikin és Kolcsak hadai közeledtek. továbbá Szaratovban. Ezért mikor azt mondjuk: „Az egyháziak ügye” – tessék ezt is többszörös többes számban érteni.214 214 A pátriárka Kljucsevszkijt idézi: „Csak akkor csukódnak be a Szent kolostorának kapui. hogy védelmére keljenek a forradalomnak.. lelkészeket.

Mi pedig haladjunk tovább a Krilenko-féle antológiában. mely természeténél fogva szűkszavúságra kényszerül. akit nem tudtak kézre keríteni s akiket távollétükben ítéltek el. de mi.. ebben globálisan elrendeli minden ereklye elkobzását. azonkívül több olyan. augusztus 16-20. szegények.. amikor a rekedtség még nem fátyolozta el a hangját. – ez a réteg az úgynevezett értelmiség”. hisz az egyház el van már választva az államtól! Azt felelték neki. Gorkijnak írt. hogy a földesurakon és a kapitalistákon kívül „egy harmadik társadalmi réteg is létezett s ma is létezik.Az Igazságügyi Népbiztosság 1920 augusztus 25-én aztán egy körlevelet adott ki. hogy alaposabban a végére járjunk. mindenki hozzáférhet és tetszése szerint válogathat belőle. 215 Krilenko. Szenvedélyes szónoklata kezdetén. nem engedi meg. S persze később sem. igazságos társadalom felé. Tiszta szerencse. s lássuk urakat az „ügyeket”. míg fényben úszó pályánkat rójuk az új. melyeket az itt tárgyalt perekkel egy időben ejtett el különböző alkalmakkor. melyek a Legfelsőbb Törvényszék.. 34.. a Verchtrib előtt folytak le (ugyancsak becézheti a fülüket ez a mozaikszó. a fővádló ragyogó osztályszempontú analízis keretében mutat rá arra. 1919.) – 28 vádlott. Sz. amelynek egzisztenciája (azaz hogy egzisztáljanak-e egyáltalán vagy ne. tulajdonképpen hogyan is FOGLALKOZTATTA az értelmiség sorsa a forradalmi szocializmus képviselőit s hogy ezek végül is mit gondoltak ki az értelmiség számára.) régóta foglalkoztatja a forradalmi szocializmus képviselőit. Ezért csak a Köztársaságban uralkodó állapotok általános jellemzésére idézzük itt a Népbiztosok Tanácsa Elnökének nyilatkozatait. hogy ne zavarjanak bennünket. hogy az elnöknek fontosabb dolga van s néhány napig nem fogadhatja őt. hogy az erre vonatkozó anyag teljes egészében közzé van téve. A jelen tanulmány. [297] . – A. szeptember 25-én kelt levelében (már idéztünk ebből a levélből) Vlagyimir Iljics Gorkijnak az értelmiségiek sűrű letartóztatásával kapcsolatos aggályaira válaszol (nyilván a jelen per vádlottjainak jó részét is akkor A pátriárka bebocsátást kért a Népbiztosok Tanácsa Elnökéhez (Leninhez) s rá akarta venni. csak a zord fenyegetést érezzük ki belőle: Felállni! Kezdődik a tárgyalás!) e) a Taktikai Centrum ügye (1920. egy olyan réteg. Ebben a perben alkalmunk lesz megismerni a történelem ítéletét az orosz értelmiség tevékenysége felett215 – ami egyben a forradalom ítélete is. l. hogy ne nyúljanak a kolostorokhoz s az ereklyékhez.

4. 218 Lenin. hogy valamit is végiggondoljon. hanem ganaja”. l. mint harsog a Vádhatóság szózata a Verchtrib boltívei alatt.. 263. mint kellene”. Ha annyira keresi az igazságot. „Aki nekem golyót szánt.. gerinctelenségét s reménytelen elmaradottságát a kortól. „a képzett emberek szokásos nemtörődömsége”. Mindig ebben a szellemben. k. úgy jött ki abból. örökös lelki meghasonlását. (De mikor esküdött fel éppen a munkások ügyére. ha több korsót találunk eltörni..219 Hát ne mardossa lelkünket a bánat? Ne szaggassuk fel keblünket körmeinkkel?. a proletárdiktatúrára?) Az értelmiségnek ez a gúnyos lekezelése élénk visszhangra talált a húszas években. a közvélemény – végül maga az értelmiség is magáévá tette: átkozta saját képtelenségét. Lenin. miért nem jön a mi táborunkba?. általános átértékelésen ment keresztül ezekben az években”. k. felkapták a közírók. 5.. Aztán hogy történt ez az átértékelés? A következőképpen: „Az orosz értelmiség. Az értelmiség cserbenhagyta zászlait (mint katonáéknál... 54. V. S csak azért „nem kell megölni az értelmiség egyes képviselőit”.. az is értelmiségi volt”217 (itt Kaplanra céloz). 48. ugyancsak Gorkijnak: „Az értelmiség bűne lesz. I. l.tartóztatták le) s ilyen velősen nyilatkozik kora orosz értelmiségéről („a kadetok köréhez tartozókról”): „Valójában ők nem agya a nemzetnek. Akad. kiadás.. bigott. mint a fekete (azért mégsem a fehér!) generálisok szövetségese. mi?) és sárral dobálta őket”. 373. az európai imperializmus bérence és engedelmes ügynöke. l. Úgy van. mert „ez a társadalmi réteg már úgyis túlélte önmagát”. 216 217 [298] . mint idéz bennünket a vádlottak padjára: „Ez a társadalmi réteg. bizalmatlanul s ellenségesen nyilatkozott az értelmiségről: rothadt-liberális. 51. Moszkva. Kiadó. kiadás. Lenin levele A. s elárulta a munkások ügyét.216 Egy más alkalommal ezt mondja. l. 219 Krilenko. úgy: átértékelésen – így szokták ezt mondani abban az időben. M.. 36.218 véleménye szerint az értelmiség képtelen valamit is végiggondolni. a sajtó. mely a néphatalom jelszavaival (ez mégiscsak valami!) ment a Forradalom kohójába. Gorkijhoz. 1961. S nem ok nélkül! Hallgassuk csak.

akik nem a szovjet rendszer alattvalói. újra meg újra csak Centrumok: mérnöki. E szörnyű vádak pedig tárgyi bizonyítékokkal támaszthatók alá: a 28 vádlott ellen 2 azaz kettő bizonyíték vettetik be. 2. 38. 3. l. trockista-zinovjevista. hogy osszon földet a parasztoknak). a federációs és nemzetiségi kérdés (ehhez nem kell kommentár). Különösen bántja a csőrünket az a „centrum” – egyszer Taktikai Centrum. S miről szólnak azok a levelek? Különvéleményt jelentenek be Gyenyikinnel szemben olyan elhanyagolható kérdésekben.) Méla undorral vesszük szemügyre a fekete generálisok e 28 szövetségesét. mensevik. öldösik őket már a húszas években is. S mi következik a tárgyi bizonyítékokból? Nagyon egyszerű: igazolva van a levélváltás ténye. tudományos forradalmárok! (De azért meg kellett ölni az értelmiségieket. Október előtt ugyanazon bizottságoknak voltak tagjai.Íme. mint a parasztkérdés (nem közlik ugyan velünk. a zsidókérdés (nyilván: hogy be ne vezessék a korábbi üldözéseket). hogy az egyenlőség jelét tegyük a jelenlévők és a távollévők közé. hogy még mindig élünk). amikor a továbbiakban megtudjuk. másszor Nemzeti Centrum majd meg Jobboldali Centrum (jutnak eszünkbe egyéb Centrumok is két évtized pereiből. [299] . jobboldali-buharinista centrumok. mint utólag bebizonyosodott. az európai imperializmus bérenceit. szétzúztak másodszor is – kizárólag ennek köszönhető. ott megtalálható az Imperializmus keze is. ti. Akkor hát mi volt? Csak ennyi: találkozni szoktak (megborsódzik a hátunk) s összejöveteleiken kicserélték nézeteiket! (meghűl bennünk a vér!). továbbá a jelenlévők együvé tartozása Gyenyikinnel! (Grrrr. ne diktatúra) s egyebek. de nyilván azt tanácsolták Gyenyikinnek. Ha jelenleg távol vannak is. nem szedett tagsági díjat. Ahol pedig Centrum van. mint a jelenlévők. Azaz: 220 Krilenko. a huszadik század nyitánya! Micsoda prófécia! Ó.. melyeket jelen nem lévő (külföldön tartózkodó) személyek írtak: Mjakotyin és Fjodorov. melyeket szétzúztak először. Igaz. Kijevben) lakó ismerőseikkel. a kormányforma kérdése (hogy demokrácia legyen. kicsit könnyebb lesz a szívünk. hogy a jelenleg vád alá helyezett Taktikai Centrum nem tekinthető szervezetnek.. S ölik. minthogy: 1. nem volt programja. ham! ham!) De közvetlen vád is van a jelenlévők ellen: kicserélték információikat elcsatolt területen (pl.220 Két levélről van szó. s ez arra jogosít fel bennünket. nem volt alapszabálya.

hanem a törvényszék ítéletét! (Kár. K. hogy nem szeret vak lenni?. Iván Ivánics?. N. ami a világban történik”... mi legyen hát a büntetésük ezeknek a tábornok-csicskásoknak? Csak egy büntetés jöhet szóba: a golyó! Nem a vádló követelését idézzük. ami a VILÁGBAN történik?. (Közéjük tévedt N. N. milyen legyen az állam berendezése a szovjet rendszer bukása után?” Modern tudományos nyelven ezt úgy szokás mondani. Muraljevics Oroszország közművelődéséről a jövőben. Kondratyev is. a büntetőjog és a közművelődés szakemberei” azzal töltötték idejüket.. alig győzzük kivárni az ítéletet. D.. hogy a kollektivizálást teljesen számításon kívül hagyta).megengedjük. M. hogy ezek a burzsoá nagyfejűek az ő intézetében tartsák összejöveteleiket. a bennszülöttek meg csak továbbra is küldözgetik levlapjaikat: hogy s mint élnek odaát.. I. Kotljarevszkij professzor Oroszország föderatív szerkezetéről írt. Hisz akkor igaza van a vádlónak: valóban árulást követtek el! Elárulták a szovjethatalmat!! De a vastagja még csak ezután jön: az volt a legborzasztóbb bűnük.. Vinogradszkij gazdasági problémákról. N. Trockij és Buharin élenjáró munkáira. hanem „vitatkoztak. a Dolgozó Parasztok Pártja felszámolásakor fognak véglegesen elítélni. ők műveiken dolgoztak. A. Biz. mi is csak megvagyunk. a pénzgazdaságtan. V. megengedte. Kiskin (a kadet Közp. a neves biológus. megbeszéléseket tartottak egymás közt.) A vádlottak legfőbb bűne az volt.. egyáltalán nem támaszkodtak Lenin. Igen. hogy nem ültek meg kuckóikban. Kolcov pedig. ez régen Oroszországhoz tartozott. szopogatva negyedkilós kenyéradagjukat.. akit azonban majd csak 1931-ben. V. hogy műveket írtak! (S mint sejthető. tagja) még a vádlottak padjáról is ilyen arcátlanul mentegetődzik: „Az ember nem szeret vakon tapogatózni. feljegyzéseket készítettek. Sz. No. mindent tudni akar. Sztyempkovszkij az agrárkérdésről (s nagyon valószínű. [300] . hogy tanulmányozták az alternatív lehetőségeket. hogy utólag enyhítették: koncentrációs tábor a polgárháború végéig. hogy míg javában folyt a polgárháború. Meg. MINDENT tudni. „a jog és államtudomány. terveket vázoltak fel. aki semmit sem kapott hazájától üldöztetésén és halálos ítéletén kívül. M. a szociológia.) Sz.) Csak úgy repes a mellünkben közvádlói szívünk. később azonban a világforradalom érdekében azt a csücsköt leadtuk Németországnak.

” 222 A pétervári értelmiségiek például elhatározták. Krilenko: – Kedvem lett volna odakiáltani nekik: „Arra gondoljanak mindenekelőtt. 39.Dörög a vádló hangja. 17. nem? Jaj. hogy inkább elesünk egy szálig. l.. nem jó idézetet adtunk át! Micsoda botrány!..” Ez az! Börtönben tartani a politikaiakat: kínzás! S ezt maga a vádló mondja! – Micsoda nagyvonalú nézet! Az új igazságszolgáltatás hajnala! Továbbá: „. de lábujjhegyen! Hogy ez egy másik perből való? Nem baj! Tessék. hogy éppen így volt.) – egyre megy:. (Egyébként Nyikolaj Vasziljevics sem esett el. Vajon még egy lapot keres? Idézni akar? Egy pillanat! Adjunk neki egyet. a jelen pillanatban ellenforradalmi tettnek számít. nem ezt kereste? „Szerintünk a puszta tény: börtönben tartani a politikai foglyokat. ha valaki csak szóba hozza is egy csésze tea mellett.. („Tudta – nem mondta” – így mondtuk ezt lágernyelven. de nem engedjük be Jugyenyicsot!!” De ők inkább nem estek el. hogy a gondolkodás az intelligens ember első természete. hogy összehívják a demokratikus városi dumát” (azaz fel akarták vértezni a dumát a tábornok diktatórikus kísérleteivel szemben). de ügyetlenek vagyunk. de hallgattak..) 221 222 Krilenko... de bűntény a tevékenység hiánya is. S lehetséges. De Nyikolaj Vasziljevics már egyenesben van: „S még ha az ujjukat sem mozdították a vádlottak itt Moszkvában (olyan színezete van a dolognak.. kimeríti a kínzás fogalmát. de mintha valami mellékzörejt hallanánk ki belőle s a szeme mintha az asztalon kutatna. hogy Jugyenyics bevonulása esetén „mindenekelőtt arra lesz gondjuk....) Olyanok is vannak a vádlottak között...... A polgárháború alatt nemcsak a (szovjethatalom elleni) tevékenység bűntény. Krilenko. milyen rendszer jön majd a Szovjethatalom állítólagos bukása után. így van?. [301] . akiknek tudomásuk volt az egészről.. l. Nyikolaj Vasziljics... A cári kormány elleni harc második természetükké vált (a politikaiaknak): egyszerűen nem tudtak nem harcolni a cárizmus ellen!”221 Nem tudták nem kutatni az alternatív lehetőségeket..

aki felvillant egy pillanatra. csak nem gyapjúholmit?) Gaztetteiknek se szeri. Hogy kárpótoljon ezért a hiányosságért. hogy valóban ostorozták magukat. mit fejeztek ki ezek az arcok – ijedtséget? megvetést? büszkeséget? Mert válaszaik. Hruscsov közvetítésével. Lehet. még ez is: kétlaki természet!) –.De nemcsak „tevékenység hiánya” van itt. persze. kicsoda? Az Tolsztoj lánya. Ilyen imposztorrá gömbölyödött ki a mi Októberka-Törvényünk. 223 Krilenko.223 Nem tudom.. – Három év koncentrációs láger! Így kelt fel a mi szabadságunk napja. De lehet. melyet a bolsevikok mindig is alkalmaztak vele szemben”. N. a többiek segélyeket juttattak be a butirkai foglyoknak. Hát ez a fiatal nő. ~Az intelligencia politikai tartatlansága s kétlaki természete. hogy MÉG őrizték az értelmiség régi méltóságát. tele voltak megbánással a vétkek miatt. hogy nem.. esetünkben tökéletesen igazolta az értelmiségnek azt a marxista kritikáját.s női arc a forradalom korai éveiből.. melyeket elkövettek. pénzt (csak elképzelni is azt a tőke-áramlást a börtön-kantinba!) és holmit (nézze meg az ember. aki a Politikai Vöröskereszt tagja volt (ez a szervezet is a vádlottak padján ül most). Nem tudom. Ma már egyáltalán nem emlékszünk erre. hogy mi volt az ő szerepe azokon a megbeszéléseken. „A szamovárt kezeltem” – válaszolta. a fővádló így duruzsol a fülünkbe: „Nem fogytak ki az önostorozásból.. Nem regisztrálhattuk. hogy MÁR legyűrte őket az életszomj: megtartani az életet. Lehet. torzított és elmosódott szalag gyanánt suhan el szemünk előtt huszonnyolc férfi.. [302] . utolsó szó jogán tett nyilatkozataik nem állnak rendelkezésünkre – „technikai nehézségek miatt”. hanem valódi bűnös tevékenység is: L. 8. bármi áron! De lehet. l. Krilenko megkérdezte tőle.. se száma! De nem fogja fékezni magát majd a proletár szigor sem! Mint amikor ejtett géppel filmeznek. Alekszandra. – (persze.

valami ösztönös idegenkedés csak visszamarad a proletárszívekben ezekkel a fene ette specekkel szemben – de hiába: nem megy nélkülük. Ha nem stimmeltek a számok. mert a mérnököket. a vonatok nem bírták ki az állomásig.és Honvédelmi Tanácsé”. 382-383. a két fővárost fagy és éhség gyötörte. De még a helyi vezetőség sem! – és ez a lényeg! Ha „a sok esetben kívülről jött elvtársak” (azaz a berakott kommunista vezetők) nem tudtak eligazodni az ügyvitelben. Az ő hibájuk. nincs olaj: „a specek teremtették ezt a zűrzavaros. l.. Ki a bűnös? Ez ám a nagy kérdés: KI A BŰNÖS? No. Krilenko. De a fő irányok ki vannak már jelölve. „Tüzép”)-pert (1921 május) – már csak azért is. – hanem azok. A specek vétkeztek ugyan. kaotikus helyzetet”. Említsük meg a rég feledésbe merült s még csak nem is politikai f) „GlavTop” (Tüzelőanyag-hivatal. akkor a specek feladata volt. aki szervez. korrigáltak és terveket készítettek” (hogy hogyan lehet élelmezni s fűteni nullákkal). hanem aki tervez! Ha kiderült. Krilenko még mondja is. Persze. természetesen nem az államvezetés. akik kalkuláltak. 281. de 224 225 Krilenko. Még minden fontos. vagy ahogy akkor mondták: a speceket érintette. A polgárháború négy tele közül javában folyt a legkeményebb. bedöglik az egész. A törvény megemberesedik Máris hosszúra nyúlt ez az áttekintés. minden nevezetes per előttünk van.225 Nincs szén. miért nem álltak ellent Rikov sürgető telefonjainak s miért utaltak ki. [303] . A törvényszék sem rendez hecckampányt ellenük. „ez a specek hibája. az üzemekben meg-megújultak a sztrájkok (ezek ma ki vannak iktatva történelmünkből).. amikor tökéletesen kifogyott minden tüzelő. Kövessük egy kicsit „úttörő”-korában is törvényünket. l.9. engedélyeztek olyanoknak is. még csak „nem is a GlavTop felelős vezetőié”. Pedig tulajdonképpen még el sem kezdtük. Nem az a bűnös. nem a Munka. hogy „kijelöljék számukra a kérdés helyes megközelítését!”224 Eszerint „nem a vezetők hibásak. nincs tűzifa. hogy a terv nem egyéb felfújt hólyagnál – a specek a vétkesek. akiknek a terv alapján nem járt volna! Mindenben a specek hibásak! De a proletár-bíróság nem bánik velük kíméletlenül: enyhék az ítéletek. hogy 1920 óta „nem beszélhetünk szabotázsról”.

ez a per is. csak hebehurgyák szegények. „mert a katonák járatlanságukban kárt tehettek volna a csövekben és a gépekben”. friss vizét itták. s akkor már a per is a legteljesebb mértékben tipikus lett volna.nem gonoszságból. 1945-ben s 48-ban is rendkívüli módon erőre kapott a Sárkány. V. a Sahti-per és az Iparpárt-per korai előképe. mert csupán egyetlen emberélet van benne érdekelve. 1905-ben nem engedte be a cári ohrana (pol. Az októberi moszkvai harcok közepett is csak egy gondja volt: a vízművek megmentése. [304] . junkerok és vörösgárdisták. hogy a forradalomnak vége. vagy csak egyszerűen egoisták és megvásárolhatók. három háború. s a per idején már annak is vége volt. három forradalom – s Moszkva egyre csak Oldenborger vizét itta. Nem kell-e ebben valami igen egyszerű törvényszerűséget látnunk?) Ne hagyjuk említés nélkül azt az év elején lefolytatott pert. gyermekei sem voltak. Azért nem tipikus az eset. A februári forradalom második napján közölte munkásaival. De ha nem lett volna vége. bővelkedett nyilvános perekben. népbiztosok. De mint az a bizonyos távoli elpattant húr Csehov novellájában. akkor a mérnök s vele még tíz emberi már mint kész „centrum” ült volna ott a Verhtrib színe előtt. Oldenborger harminc éven keresztül dolgozott a moszkvai vízműveknél. a béke első éve. Nőtlen volt. továbbá két munkás-paraszt inspektor és két szakszervezeti funkcionárius. 1922 február) – bár erre a jelentéktelen s egyáltalán nem tipikus perre már senki sem emlékszik. ez a vízmű volt élete egész tartalma. mely g) Oldenborger mérnök öngyilkosságával kapcsolatos (Legfelsőbb Törvényszék. nyilván már a század elején lett a vállalat főmérnöke. rendőrség) embereit a vízművekhez. Az újjáépítés korának kezdetén tehát valami különös enyhe bánásmód figyelhető meg a mérnökökkel szemben. Akméisták és futuristák. most már legyen elég. fájdalmas reminiszcenciákat ébreszt az emberben. V. lefolyt négy állami Duma. csekisták és „rabkrinok” (munkás-paraszt ellenőrök) mind Oldenborger tiszta. Így azonban egy jeles pártember. Szegyelnyikov elvtárs ül a vádlottak padján. menjen mindenki a helyére. hogy szinte ezt az egész fejezetet csupán erre az egy évre kell rászánnunk. Azóta tovatűnt a művészetek „ezüstkora”. (Sokan bizonyára csodálkoznak: hisz elmúlt a háború. olyannyira. nem tudnak jobbat. Az 1922-es év. nem tanultak meg dolgozni a kapitalizmusban. reakciósok és forradalmárok. hogy-hogy ennyire megélénkült a törvényszékek tevékenysége? De lám. a vízszolgáltatás nem állhat le.

a helyi pártszervezet. „mert ott jobban fizetnek”. hogy egyetlen felelős állást se adjunk táborunkba nem tartozóknak. anélkül. Elég az hozzá. sem ült ölbe tett kézzel.. 228 Krilenko. felkapaszkodott a Központi Népbiztosságba. a szélhámos Makarov-Zemljanszkij a vízműveknél volt irodista. Oldenborger mellé két ebet állítottak. hogy a kommunisták megszállták a vízműveket. a munkásérdekek elszánt védelmezője.) És hát. (Egyikük. S mindennek ellenére: ellenség! Ezt találta ugyanis mondani egy munkásnak: „A szovjethatalom két hétig sem fogja tartani magát”. (Érezhető a NEP-korszak hatása. tudta és izéleegyezése nélkül dobálták ide-oda a technikai személyzetet („széthánytuk egy kicsit azt az üzértanyát”).Munkatársai sztrájkba léptek.. De ez sem volt elég a vízművek megmentésére! Nemhogy simábban ment volna minden. csak kommunisták kezében összpontosuljon minden irányítás – ennek az álláspontnak a helyességét támasztja alá ez a per is”. s ez az RKI (a munkás-paraszt inspekció). Egyebekben azonban. „Csak munkások álljanak nálunk a vezető helyeken. A Krilenko. 433.227 A moszkvai pártszervezet (s a háta mögül a CsK) ezután egy pillanatig sem vette le a szemét a vízművekről. hogy „muffot” kerítsen egy csőrepedés kijavítására. egyebekben. mert „ott még jobban fizetnek” – s onnan kikiszállt ellenőrizni volt főnökét s kitölteni rajta bosszúját az elszenvedett sérelemért. hívták őt is. de elbocsátották „elitélendő cselekmények miatt”. l. kiemelés tőlem. de rögtön el is szaladt. ellenkezőleg: egyre rosszabbul. nyugtát is adott róla. „Az osztálygyűlölet egészséges érzése vezetett bennünket annak idején hadseregünk megszervezésében. l. mert Krilenko ezt a szabadszájúságot engedi meg magának a Verhtrib szónoki emelvényén: „Nemcsak a specek gondolták ezt akkor – nemegyszer magunk is így gondoltuk!”)226 Mindamellett ellenség ő! Ahogy Lenin elvtárs mondta: a burzsoá specialisták szemmel tartására szükségünk van egy házőrző ebre. az „enyhülés”.228 Egyszerre csak mindenki a főmérnököt kezdte korrigálni.. l. De ő így felelt: „Bocsássatok meg. kioktatni. 439. persze. ami a dolog technikai részét illeti. no. Krilenko. hogy ne állítanánk melléje egy komisszárt”. sztrájkolok!” Fel is vette a sztrájkbizottságtól a sztrájkolóknak kiutalt pénzt. akkor átment az RKI-hez. én nem sztrájkolok. dirigálni. üsse kő. tiltakozásul a bolsevik fordulat ellen. ugyanaz diktálja most. 226 227 [305] . 434.

akadályozták a tartályok karbantartását azon a címen. A munkásvezérek a vízművek gyűlésein nyíltan kezdték hangoztatni. A „rabkrinisták” ebbe nem nyugodtak bele. Közben kiírták a moszkvai tanács választásait s a vízművek dolgozói Oldenborger jelölését indítványozták. azonkívül gyűlésen is kihirdette – eszerint „Oldenborger a szabotázs centruma és lelke. De a munka csak nem akart megjavulni ettől sem. Ekkor már kétség sem fért hozzá. nem engedték kicserélni betonciszternákra a faciszternákat. a vízművek új igazgatójának működését (akit Krilenko „lelki struktúráját tekintve végtelenül szimpatikus egyénnek” tart). hogy a vízellátás zökkenőmentes. a Moszkvai Tanácsban ellenünk és politikánk ellen fog dolgozni!” A munkások zúgni kezdtek s közbekiabáltak: „Nem igaz!” „Hazudtok!” Ekkor Szegyelnyikov elvtárs. a pártbizottság titkára egyenesen a szemébe vágta az ezerfejű [306] . hogy élesebb hangot üssön meg. Semmi sem bántotta annyira a rabkrinisták és szakszervezetiek „hagyományos proletárlelkületét”. „félburzsoá-kispolgári pszichológiától megfertőzve” többségében Oldenborger mellé állt és nem látott szabotázst annak működésében. ahol csak lehetett. ezt megküldte a kerületi pártbizottságnak s minden lehetséges fórumnak. esküdt ellensége”. Egymásután hívták ki az ellenőrző bizottságokat a vízművekhez.. A pártsejt mindenesetre hozott egy határozatot. . mely soha életében nem engedte meg neki. egyre küldözgették a feljelentéseket az RKI-be: Oldenborger. mint az. felszólították a munkásokat. ezek azonban mindent rendben találtak. politikai hátsó gondolatoktól ösztökélve. Ehhez azonban nem fűzhettek sok reményt.mérnökök bűnszövetkezete alattomban mégiscsak meg tudta valósítani gonosz szándékait. hogy a szivattyúállomások munkássága. hogy „Oldenborger mérnök a munkásérdekek tudatos árulója s a munkásosztály diktatúrájának leplezetlen. hogy a főmérnök „egy szervezett technikai szabotázs centruma”. amit a pártsejt érthető módon egy párttag jelölésével kontrázott meg. hogy túlságosan költséges.. a vízművek lerombolására. oly nagy volt a főmérnök eléggé nem helyteleníthető tekintélye a munkások közt. hogy ne bízzanak benne s tegyenek mindenben ellenére. hagy „önkénynek” bélyegezze Zenyuknak.S ez még nem minden: meghazudtolva kétlaki értelmiségi mivoltát. s konstatálták. sőt egyre rosszabbul ment. Oldenborger most arra vetemedett. tönkretételére törekszik – ez azonban nem fog neki sikerülni! Ott gáncsolták el.

Szegyelnyikov pedig ártatlanul megjegyezte: „Kötelességemnek tartottam szóvá tenni ezeket a dolgokat s felhívni a figyelmet a specek működésére”.) [307] . A Munka. már negyedik éve itta a forradalmi Moszkva s nem vett észre semmit. mint amennyit egy ember elviselni képes. mint rombolja Oldenborger a vízműveket.proletariátusnak: „Ilyen sötét reakciósokkal nem tárgyalok!” – s hozzátette: „Majd erre visszatérünk még egy más alkalommal!” Ezután párthatározattal kizárták a főmérnököt a vízművek vezetőségéből s egyben megfigyelés alá helyezték. Külföldről akart tartályokat rendelni (a régieket most nem tudják megjavítani Oroszországban) s mikor „elfúrják”. Mit tehettek ezek után a munkásvezérek? Mi a végső. Erre bizottság szállt ki a Moszkvai Tanácstól – ez megállapította. hogy „a vízművek felszerelése meglehetősen jó állapotban van. a vörös Moszkva szívébe.. A csövekben ezenközben szakadatlanul folyt a víz. no meg aztán ők nem is voltak még úgy megedződve. olyan túlkapásra. melyek a vízműveknél uralkodó katasztrofális állapotokkal kapcsolatosak” – s a maga részéről még megtoldotta néhány kósza hírrel. jegyzőkönyvbe vették „későbbi felhasználás végett egy esetleges perben”. valamint Kujbisev elvtárssal). a technikai vezetés körültekintő s jó munkát végez”.és Honvédelmi Tanácsnál (elnök: Lenin elvtárs) kijárták. hogyan fészkeli be magát a vízművekhez. Ha nem jelent meg. ám csalhatatlan eszköz? Egy feljelentés a VCsK-hoz! Szegyelnyikov is ehhez folyamodott: „Mint valami rémálomban. Több jutott ki neki. hol abba a bizottságba idézték. kérdésekkel zaklatták s határidős feladatokat róttak ki rá. szinte látja. öngyilkosságot követ el. hogy a Vízművek „a föld alá pumpálja a vizet és szándékában van alámosni Moszkva fundamentumait (melyeket még Iván Kalita rakott le)”. hol ebbe. mely méltó egy kétlaki. Oldenborger minden vádat visszautasított. Ekkor Szegyelnyikov elvtárs cikket írt a „Gazdasági Élet”-be „a közvéleményt nyugtalanító kósza hírekről.. „félbemaradt” értelmiségihez. egy ellenforradalmi szervezet”. például. hogy „rendkívüli Trojkát” nevezzenek ki a vízművekhez (a Rabkrin és a Szakszervezeti Tanács delegátusával. Nem is beszélve a Rublevo víztorony katasztrofális állapotáról! Oldenborger azonban tapintatlan lépésre vetemedik.

. 435.. persze azokat a munkásokat... amikor minden nem magaszőrűt inkább ellenségnek tartott. 231 Krilenko. Így került az ügy a Legfelsőbb Törvényszék elé.. politikai felelőtlenség. Két hónapon át folytatják még azután sötét üzelmeiket. a rabkrinisták most ennek a felfedésén buzgólkodnak.. 229 230 [308] . mert kevés az ilyen specialistánk. 458. és olyan szelek fújnak. l. hogy „az orosz munkásnak természetesen igaza volt... személyes veszteségről ne is beszéljünk. hogy még nagy engedményeket kell tennünk.. Azonban ekkor már a NEP kezdeti szakaszában vagyunk. Krilenko mértéktartóan kérlelhetetlen. Krilenko mértéktartóan szigorú... akik Szegyelnyikov elvtárs és a rabkrinisták ellen jöttek tanúskodni. súlyosbító körülmények: személyes gyűlölködés. személyes bosszú...” Drága uraim. Megérti ő.Az ügynek ezzel még nem lett vége: ellenforradalmi szervezetet Oldenborger nélkül is lehet találni. mivel a harc szinte egész életünket kitölti. koholt feljelentések állami intézményeknél.. Alkalmazza a büntetőtörvény teljes szigorát!. 438.. pótolhatatlan..229 de gyakorlati s elvi politikánk fejlődése során lehet. azok a paragrafusok pedig az osztályellenségre vonatkoznak”... sőt Szovjet-Oroszország megkárosítása. mint barátnak... amely ellen lázadozni kezd a becsületes. s Szegyelnyikov vádlott minden izgalom nélkül válaszolgatott a vádló fenyegetéseire: „Krilenko elvtárs! Ismerem azokat a paragrafusokat. visszaélés szovjet hatóságok és bolsevik párttagok hatalmával s tekintélyével… a munka bomlasztása a vízműveknél… a Moszkvai Tanács. azok is”. valahogy megszoktuk.. hátrálnunk s lavíroznunk kell. hogy kevésbe vegyük az ilyen jóvátehetetlen veszteségeket.. hogy a párt olyan taktikai vonal követésére kényszerül... „hogy az egyéni. de ez a per nem az osztályellenség ellen folyik.. Krilenko azonban serényen üti a vasat: Szándékosan elferdített tények.230 No.. hogy „kapjanak leckét ezek is. Krilenko. önzetlen harcosok primitív logikája”. l. Korunkban.. amiért összeültünk!. mit fognák most ezeknek adni? Csak nem. szolgálati beosztás kihasználása. a törvényszék „nem vette komolyan”.231 A Legfelsőbb Forradalmi Törvényszék hozzon súlyos ítéletet. lehet. Nem tréfadolog az. Krilenko. l..? Az olvasónak már rutinja van s odasúgja: VALAMENNYIT AGYON KELL.

szociálforradalmár pereket. aki csak egy kis kóstolót kapott belőle. kérem! Valamennyit agyon kell. Szegyelnyikovot állítólag egy évre leültették. hogy már 1918-ban is. annak természetes következményeképpen.. Egyelőre el kellett hát halasztani a kommunisták s a keresztények dialógusát. dalnokok. Két igazság van.. fel van állítva vagy falra van festve bennük. Már láttuk.. ti. hogy az állam úgy értelmezte az egyház és az állam szétválasztását. akik a mérnököket hajszolták. még az sem felejtheti ezt a kort. [309] már korábban is rendeztek . nem érdekelte a haladó Európát. hogy minden templom s minden. a bolsevikok hozzáláttak a templomi javak konfiskálásához.Úgy van.232 Ez a grandiózus per már jó előre izgalmat váltott ki Európában. nyilvános feddésben részesítik őket. nevettetni! Figyelembe véve a vádlottak által tanúsított őszinte megbánást. S az imént láttuk. – azok is a húszas években zabálták dagadtra magukat. azok a csikasz pofák. s az Igazságügyi Népbiztosság akkor kapott észbe: hiszen mi már négy éve hozzuk az ítéleteket. A soron következő két egyházi per azonban belföldi termék volt. Engedjék meg. várakozáson felül gyorsan és könnyen hull az ölükbe a politikai győzelem. sem régi. kik a pezsgő öröm fénykorának láttátok a húszas éveket! Ugye. soha nem tapasztalt éhínség tört ki a Volga-vidéken. például Szaratovban. az egyháznak pedig csupán a szívekben élő egyház marad. A kódex hiánya bizonyára gondot okozott olykor Krilenkónak is: mindent előre össze kellett hangolnia. büntetőkönyvünk pedig nincs.. állami tulajdonba megy át. amikor úgy látszott.  A következő két per tartamára kicsit kifújjuk magunkat szeretetreméltó fővádlónk társasága után: ő most az eszerek elleni óriásper előkészületeivel van elfoglalva. sem új. hűen a Szentírás szavához. hogy ebben kételkedjem. Minthogy ez a tény nem ékesíti különösebben a 232 Vidéken.. azokat kódex nélkül is le lehetett bonyolítani. s a polgárháború kitörésekor nem volt ésszerű még egy belső frontot teremteni: a hívő emberekkel szemben.. S 1918ban. mert akkor még gyermek volt? De lám.. Ez a roham azonban túlságosan is heves felháborodást váltott ki a nép között. Ó. ami csak ki van függesztve. A polgárháború végén azonban..

Az okból egyenesen s közvetlenül levezethető az okozat: a volgaiaknak azért kellett megenni saját gyermekeiket. Korolenko „Lunacsarszkijhoz írt leveleiben”233 (melyeket a címzett ígérete ellenére sohasem publikáltak nálunk) magyarázatot keres az országban dúló általános éhínségre és nyomorra: a termelés minden formája szünetel (a munkáskezekben fegyver van). hogy még emberevés is előfordult: némely szülő megette saját gyermekét. Pedig akkora éhínség volt az. a parasztok minden bizalmukat s reményüket elvesztették az iránt. hogy termésüknek.polgárháború győzteseinek a koszorúját. az éhínség kezdeti 233 Párizs. az egyház már 1921 augusztusában. és Szamizdat. Egyszerre csak eszébe villan: hopp. s akár így. ha belemennek – tisztára söpörjük a templomokat. [310] . ha nemet mondanak – nyakukba éhínséget s lesújtunk az egyházra. igyekszünk elfelejteni. S valaki valamikor megszámolja talán. 1967. 3. hacsak egy kis hányadát is megtarthassák maguknak. század elején) sem látott Oroszország (hiszen – történetírók tanúsága szerint – akkor évekig álltak kint. hogy a kulákokban keressük minden elképzelhető éhség okát – de kik voltak kulákok abban az általános emberhullásban? V. 1922. hogy előnyöket tud kicsiholni a nemzeti katasztrófából is. Azonkívül már megszoktuk. nem is szokás nálunk két sornál többet odavetni róla. feltöltjük valutakészleteinket. hány hónapon át hány vagon élelmiszerszállítmány ment a nyugati fronton tovább hadakozó császári Németországba a Breszti Béke értelmében a tiltakozás lehetőségétől megfosztott Oroszországból. hóban-fagyban. sem regények. De sem filmek. a kicsépeletlen gabonaosztagok). hiszen itt egyetlen lökéssel három golyót lehet lyukba terelni: etessék csak a papok a Volga-vidéket! Azért keresztények! Azért jámborok! 1. Mint Tyihon pátriárka megerősíti. akár úgy. Ekkora éhínséget még a Zavaros Korban (a 17. Ha készítenének egy filmet erről az éhínségről. még az éhségtől sújtott területekről is. amit eddig láttunk s amit csak tudunk a forradalomról s a polgárháborúról. G. az talán új megvilágításba helyezne mindent. De épp abban van a politikus zsenialitása. mert nem válik dicsőségünkre. mert nekünk olyan nagyon sürgős volt az Alkotmányozó Nemzetgyűlés elparentálása. De támadhatott ez az ötlet magának az egyháznak a jótékonykodásából is. varrjuk az egész 2. sem statisztikai kimutatások nincsenek.

mint ahogy annak idején az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben próbálták. De ha megengedik. jobb ha nem ragaszkodnak azokhoz a kincsekhez. egy új. VB február 26-i határozata: minden templomi-kincset kisajátítani az éhezők javára! A pátriárka írt Kalinyinnak – Kalinyin nem válaszolt. a pénzt pedig lefoglalták a kincstár számára. nem hagyjuk jóvá a kisajátítást! Félszáz év távlatából könnyű most elmarasztalni a pátriárkát. hogy áldozza a templomi kincseket az éhezőkre. a Pomgol pedig kiadta az utasítást: „csak amit önként ajánlanak fel!” 1922 február 19-én a pátriárka az egyházközségekhez intézett szózatában engedélyezte. Betiltották tehát a bizottságokat. vagy azokban az európai szószátyár körökben! Egy gondolat: egy villanás! – Más gondolat: határozat! A Közp.szakaszában. ha a keresztény egyház vezetői nem engednek meg maguknak olyan gondolatokat. Természetesen jobb. De hiszen nincs is ok aggodalomra: mint az újságok már megírták. hogy ez a segély az egyház kezéből egyenesen az éhezők szájába vándoroljon. rágcsálták az ajtófélfát. az egyértelmű volna a proletárdiktatúra aláásásával. de leintették s megmagyarázták neki. A pátriárka beleegyezett. [311] . Szóval már megint kompromisszumba fog hamvadni az egész. abban vész el a proletár-akarat. csak amit nem használnak a kánoni szertartásokkal kapcsolatban. hogy nincsenek-e egyéb forrásai a szovjethatalomnak. Végül 1921 decemberében a Pomgol (állami bizottság az éhezők megsegítésére) azt javasolta az egyháznak. úgysem azokból fog (ha ugyan fogj felépülni a hit új erőssége. a cipőtalpat. ne mindet. De képzeljük csak bele magunkat annak a szerencsétlen pátriárkának a helyzetébe. hogy maga is megbirkózzék az éhséggel: A Volga-vidéken ezalatt ették a szénát. a római pápához és a Canterbury-i érsekhez fordult segítségért.hozzálátott egyházmegyei és összoroszországi bizottságok alakításához és pénzgyűjtéshez az éhezők megsegítésére. s csak néhány rövid éven át. hogy csak a szovjethatalomnak van joga külföldiekkel tárgyalni. akit már Október után választottak meg. A pátriárka. A pátriárka akkor. hogy átadják az istentiszteleteknél nem használt tárgyakat. vagy hogy tulajdonképpen ki az oka a Volga-vidék éhezésének. a hatóságnak minden eszköz rendelkezésére áll. végzetes körlevelet bocsátott ki: az egyház minden ilyen akciót szentségtörésnek tart. február 28-án.

Márciusban már a lelkészek körében is mozgolódás támadt. békésen rendeződnek a dolgok. maradjon meg szabad akaratból hozott áldozatnak! Ezért ő is ragaszkodik a lelkészi kar és a hívek ellenőrzési jogához: kövessék a templomi kincsek útját addig a pillanatig. hogy az egyház kincseit más. szívüktől idegen. fölálltak. Ezután megáldotta a Pomgol bolsevik tagjait. Venyjamin kijelentette: „A pravoszláv egyház hajlandó mindent odaadni az éhezők segélyezésére” s csupán az erőszakos kisajátításban lát templomgyalázást. S mennél inkább megmakacsolta magát a pátriárka. A „Petrográdi Pravda” március 8-910-i számai234 nyugtázzák a tárgyalások békés lefolyását és 234 Ilyen címek alatt: „Az egyház és az éhínség”. ezek pedig fedetlen fővel kísérték ki egészen a kapuig. Egy szemtanú beszámolója szerint a petrográdi Pomgol 1922 május 5-i ülésén valósággal szívélyes légkör alakult ki. lösz a Komintern és a keleti felszabadító mozgalmak szükségletei nem kevésbé követelők. „Hogyan fogják kisajátítani az egyházi kincseket”. míg kenyérré nem változnak az éhezők számára. hogy át kell engedni a kincseket s ki kell egyezni a hatósággal. úgy látszik. annál inkább gyöngült a helyzete. a viszály. De mikor úgy sincs szükség kisajátításra! Kanatcsikov. Diadalittas hajtóvadászat kezdődött ekkor. mely minden oroszt egyesít. [312] . személyesen menve fel a Pomgol-központba: „A híveket az aggasztja. Petrográdban tehát. Csak az nyugtalanította s arra vigyázott. az ő őrizetére bízott egyházat. Az imádkozó hívek élére állva magam fogom levenni majd a Kazanyi Istenanya ékeit. a Petro-Pomgol elnöke annak a meggyőződésének ad kifejezést. Az ezzel kapcsolatban felmerülő aggályoknak Antonyin Granovszkij püspök adott hangot Kalinyin előtt. önző célokra fordíthatják”. önként odaadunk mindent!” Csak kisajátítás ne legyen. hogy ez az aggodalom nem alaptalan. mint a Volga-vidéké. De eljön még az a kor. hogy ez elő fogja mozdítani az annyira kívánatos jó viszonyt a szovjethatalom és az egyház között. (Az Élenjáró Tan általános elveinek ismeretében a tapasztalt olvasó el fogja ismerni. hogy ezenközben ki ne hívja valahogy a pátriárka rosszallását. akik az éhség csontkezével fojtogatják a Volga-vidéket.) Egyértelmű Venyjamin petrográdi metropolita lelkesedése is: „Istennek tetsző ez a dolog. A metropolita így beszélt: „A legfőbb rossz az ellenségeskedés. öldöklés közepette vezette egyházát.de mennyi szorongattatás. az újságokban a pátriárka s általában az egyházi méltóságok ellen. hulló könnyeimmel öntözöm és átadom őket”. üldözés. (De mennyire!) Mindenkit elfogott a lelkesedés.

s jóindulattal nyilatkoznak a metropolitáról. hogy a templomi edényeket és ékszereket a hívek jelenlétében fogják beolvasztani”. A vádlottak. ügyészek: Lunyin és Longinov. ami persze összeütközésekhez vezet. kérem! Talán csak mégsem a saját kezével rótta azt a rengeteg sort? Ön bizonyára csak a nevét írta alá.235 h) A moszkvai egyházi per (1922. ez. április 28–május 7) a Politechnikai Múzeumban. amennyiben templomgyalázásnak. Már megint valami elkenő kompromisszum van kialakulóban! A kereszténység miazmás párái mérgezik a forradalmi akaratot! Ilyen összefogásra. elnök: Bek. Bár ekkor már gonddal válogatták s ültették be a terembe a közönséget (e téren nincs sok különbség 1922 és a későbbi évek: 1937. V. prépostok és világiak. k. mint a kincsek leadása vagy le nem adása. hogy fogadja a főpap áldását. Most tehát ő a fővádlott. de 235 Forrásaim: Anatolij Levityin: „Az egyházi viszály vázlatos története” I. Törvényszék. Moszkvai Forr. [313] . 1968 között). tartja az erőszakos kisajátítást. szám szerint tizenheten. Zaozerszkij prépost MINDENT ÁTADOTT a templomából. (Ez is azt igazolja. N. Ezzel Petrográdban is. az egyház képviselőinek pedig tudomására hozzák: tőletek nem kell semmiféle áldozat. fontosabb.) Május 5-én a Törvényszék tanúként idézi meg Tyihon pátriárkát. Így aztán már törvényes alap is van az egyházellenes perek műsorra tűzésére. egyebütt is megkezdik a kényszerkisajátítást. veletek nincs semmi tárgyalnivalónk! Minden a hatóságé – azt veszi el.eredményességét. A vád: a pátriárka felhívásának terjesztése. az újságok csaholni kezdenek a „rossz pásztorok” s „egyházfejedelmek” ellen. Törvényszéki Tudósítások. a régi Oroszország kovásza oly mélyre hatolt s a szovjet réteg oly hártyavékony volt még. amit szükségesnek lát. Szamizdat. hogy nem az éhezők táplálása a lényeg. Tyihon magára veszi a vád egész súlyát: ő maga szerkesztette s küldte szét a felhívást. hogy a jelenlövőknek több mint a fele felemelkedett ültéből a pátriárka belépésekor. úgy látszik. „A Szmolnij-palotában megegyezés jött létre. rész. 1962 továbbá: „Tyichon pátriárka kihallgatásának jegyzetei. A. hanem az egyház megtörése ezzel a kapóra jött ürüggyel. Az elnök puhatolózni próbál: nem lehet az. s AGYON AKARJÁK LŐNI. elvben azonban egyetért a pátriárka felhívásával. a kincsek ilyen átadására nincs szükségük a Volga-vidék éhezőinek! Leváltják a Petro-Pomgol gerinctelen vezetőségét.

melyet állítólag az újságok indítottak önök ellen? (Mit tartozik az miránk. az.. hogy míg örök a Pomgollal tárgyaltak. (Bár mindenki így felelt volna! Másképp alakult volna a történelmünk!) A keresztkérdések ezután az egyház jogi álláspontját firtatják. döntő érv! Milliószor ismétlik majd előttünk a nyomozók az éjszakai vallatások során! S nekünk sohasem lesz bátorságunk olyan egyenes választ adni. A felhívás nem általánosságban tagadja meg az átadást. A pátriárka kifejti. amennyiben nem kerülnek összeütközésbe az istenfélelem parancsolta normákkal. Elnök: Kötelezőnek tartja magára nézve vagy nem tartja kötelezőnek a világi törvényt? Pátriárka: Igen.ki írta? S kik voltak a tanácsadói? Továbbá miért beszél hajszáról. mint a Pátriárka: – Igen. tegyük fel. Elnök: Tehát véleménye szerint a szovjethatalom helytelenül járt el? Végzetes. az nem templomrablás. (De annál érdekesebb nekünk úgy: kikényszerítve!) Bek elvtárs megrökönyödve kérdi: Végülis mi fontosabb önöknek: az egyház jogai vagy a szovjet állam érdekei? (A várt válasz: A szovjet állam érdekei. akik ezt a indították. Pátriárka: Történelmi jelentősége van! Elnök: Ön azt a kifejezést használta. de ha akarata ellenére veszik el tőle.. csak a kényszert ítéli el.) Még etimológiai elemzésbe is bocsátkoznak: „templomrablás” ebből származik: templomból rabolni. a hátuk mögött határozatot hoztak? Tyihon: Igen. [314] hajszát Elnök: De hisz az egésznek semmi köze sincs a valláshoz! a . hogy mi volt a szándékuk vele. hogy ha az egyház maga adja át kincseit. hogy önöket hajszolják?) Mit akart ezzel mondani? Pátriárka: Azoktól kell megkérdezni.) – Jó. hogy ez templomrablás a kánonjog szerint – kiált fel most az ügyész – de a könyörületesség nevében történik! (Ötven év alatt akkor emlegették a törvényszéken először és utoljára ezt a megvetésre méltó fogalmat: könyörületesség.. elismerem a törvényeket..

ezért lábbal taposták meg őket. hogy tréfáljunk. Egyelőre a Donszkoj-kolostorba viszik s ott tartják szigorúan elzárva. A tárgyalást félbeszakítják. Mikor Caesareai Szent Vazul templomában foglaltak. De a pátriárka nem volt jelen. A törvényszék határozatot hoz. hogy később a hatalom megdöntésére is kísérletet lehessen tenni”. a szovjet hatalom képviselői. Elnök: ön tehát alaptalanul vádaskodik! Most már csak azt kell bebizonyítani. (ötöt agyon is lőttek. A pátriárka nem tudja megnevezni őket. mint a közhangulat befolyásolásának kísérlete abból a célból. A továbbiakban a „megszentségtelenítés” fogalma kerül megvitatásra. Május 7-én ítéletet hirdetnek: a tizenhét vádlott közül tizenegyet halálra ítélnek.Vádló: Eszerint mi. Egy hét múlva elmozdították és letartóztatták a pátriárkát is. aki ezt önnek mesélte! (= mindjárt lefüleljük!) A pátriárka nem nevezi meg. vagy igen? Vádló: Honnan tudja? Nevezze meg azt a lelkészt. akik lábbal taposták az ékszereket! (Ők ugyanis leadták a névjegyüket abból az alkalomból.) Vádló: Szóval ön rablóknak nevezi a szovjethatalom. Működésbe lépnek a rendfenntartó közegek. Tehát hazugság az egész! A vádló diadalmasan erőlteti: Dehát ki terjesztette ezt az aljas rágalmat? Elnök: Nevezze meg azokat. hogy bűnvádi eljárást indít a pátriárka ellen. az ikonokról leszedett ékszerek nem akartak beleférni a ládába.) Ahogy Krilenko mondta: Nem azért jöttünk össze. a Közp. (De ez még nem a vég. rabolunk a templomból? (Hosszantartó zúgás a teremben. míg a hívek hozzá nem szoknak a [315] .) Ellenkező esetben a törvényszék nem ad hitelt önnek. VB képviselőit? Pátriárka: Én csak az egyházjogot idéztem. A bizonyítás menete a következő: „az agitálás nem más. hogy a pátriárka meg akarta dönteni a szovjethatalmat.

mindössze 25 éves (mint mondják: pék). hogy Bobriscsev-Puskin haladéktalanul átadta az aranyóráját és levéltárcáját Gurovics ügyvédnek.távollétéhez. hogy miféle veszély fenyegeti a pátriárkát?. A törvényszék elnöke. Leninnel egykorú. Nem értve meg az idők szavát. úgy válik egyre nyomasztóbbá a perek atmoszférája. Vlagyimir Iljics szívesen hallgatta a hegedűjátékát.) A teremben a közönség zöme vöröskatonákból állt. Húsz-harminc vádlott volt (a vád szerint ellenezték a kegyszerek átadását). Még a Nyevszkij Proszpekten és a mellékutcában is nap mint nap sűrű tömegben álldogáltak az emberek. a tömegek és az alsópapság körében egyaránt népszerű volt. jó barátja még Krasznojarszkból. mint a többi metropolitát. A közvetlen és szerény Venyjamin. Szemjonov. az első számú védőt. Emlékeztek. megőrzés [316] . hogy az utcán és a törvényszék épületében számos „túlbuzgó” hívőt tartóztattak le. Ő nem volt „egyházfejedelem”. nem segít sem harangozás. Bizony. de szemtanú beszámolója alapján tudjuk: A törvényszék letorkolta Bobriscsev-Puskint. ugye. Ahogy szaporodnak a perek. sokan térdre hulltak s énekelni kezdtek: „Mentsd meg Uram a Te népedet!” (Nem is kell külön hangsúlyozni. feladatát abban látta. megválasztását is az egyszerű emberek szavazatának köszönhette. lelkészek és világiak. a kor erkölcsével összeférő fenyegetés volt. Ebben a perben már erősen érezheti. S még őt nevezte a vádló és a bíróság a „nép ellenségének” (jegyezzük fel: a kifejezés már akkor használatos volt!)... aki többször megfordult az üzemekben és gyárakban. nem is úgy nevezték ki. arhimandriták. hogy politikamentessé tegye az egyházat. Kraszikov fővádló az Igazságügyi Népbiztosság Kollégiumának tagja. még azok is felemelkedtek. köztük a teológia s az egyházjog professzorai. Krilenko persze egy szóval sem céloz erre. Az ősi novgorodi idők óta első ízben 1917 tavaszán választással töltötték be a metropolita tisztét Moszkvában és Pétervárt. ha üt az óra.) Alig két hétre rá letartóztatják Venyjamin metropolitát is Petrográdban. s megfenyegette. „melynek a múltban már sok szenvedést okozott a politika”. majd az emigrációból. hogy őt is letartóztatja – s ez akkor már annyira valós színezetű. június 9 – július 5). mennyire csodálkozott nemrég Krilenko. De éppen ez a programja juttatta a vádlottak padjára a i) petrográdi egyházi perben (1922. milyen szorongatott helyzetben vannak az ügyvédek. P. s mikor a metropolitát hozták. de mikor hófehér talárjában bevonult a metropolita. A. sem telefon.

tanúvallomásban megerősítette. mégis nehéz szívvel hagyom abba a beszédet.” [317] . tevékenységét a világburzsoáziával egyetértésben űzte. Az olvasó bizonyára észreveszi. és bizonyos kezek halált készítenek elő számukra. aki az elő Egyház egyik korifeusa és a GPU ügynöke volt.) Szmirnov vádló tizenhat évet követelt. vége az életnek is. aki csak tanú volt.. a Szovjethatalommal. A metropolita ügyvédje. s idézzünk néhány mondatot egy ügyvéd szájából is. hogy a lelkészek összeesküdtek és az éhínséget akarták felhasználni a szovjethatalom megdöntésére. élelem. Krasznyickij lelkész. s így érte el az értékek kisajátításáról szóló határozat gyengítését. ez nem érte készületlenül Jegorovot: kitömött aktatáskával jött a törvényszékre. hogy hamarosan meg nem valósult. (Ugye. Kraszikov vádló így kiáltott fel: „Az egész pravoszláv egyház egyetlen ellenforradalmi szervezet.. Ha vége a vitának. Jegorov professzort pedig. hogy vette feli a törvényszék egyre fokozódó mértékben azt a formát. a petrográdi lelkészek mégis a vádlottak padján ülnek. hogy nő az egyház a mártírok vérétől. De ne felejtsék el.. Tulajdonképpen be kellene börtönözni az egész egyházat! (A lehető leggyakorlatibb program! S kicsibe múlt. Amellett kitűnő kiindulási alap a DIALÓGUS számára. Mit fog szólni a Történelem? (No. mert a metropolita javára tanúskodott. fehérnemű volt benne. Mert míg vitatkozunk.. Ártó szándékkal terjesztette a nép közt (Szamizdat!) azt a folyamodványt. amilyennek mi ismerjük. Mint kiderült.. a védelem tanúit szóhoz sem engedték jutni.végen.. Nincs egyéb mondanivalóm. élnek a vádlottak. tehát elesik a vád. sőt egy vékony takaró is. ott helyben letartóztatták..) Használjuk fel a ritka alkalmat. Sz... Gurovics: – Hiányzik a bűnösség igazolása. ugyan rájuk ijesztett! Nem fog az semmit sem szólni. milyen ismerős ez is? S egyre ismerősebb lesz. mindent elfelejt!) Petrográdban a legnagyobb békességben folyt le a templomi kincsek kisajátítása. hogy kizárólag a szovjethatalom javát tartják szemük előtt. Venyjamin metropolitát azzal vádolták. Önök azt hangoztatják. nálunk ugyan nem nő nagyra!). hogy alattomosan megegyezésre lépett. Ja. Csak a vád tanúit hallgatták ki. (No. hiányzanak a tények.. mellyel a Pomgol-hoz fordult.

ezek ugyancsak feltétlen halálbüntetéssel jártak (köztük a 69-es: propaganda és agitáció. 237 Lenin. nevezetesen felhívás passzív rezisztenciára a kormánnyal szemben.. eszer s hasonló tevékenységre. 189. Hat cikkely írt elő agyonlövetést a büntetés felső határaként. Május 15-én Iljics újabb hat cikkelyt írt a lap szélére a tervezet kiegészítéséül. 5. Ju. (alternatívaként szárnőzéssel külföldre) minden mensevik..) Ehhez egy golyóval vetekedő fenyítést is fűz: száműzés külföldre! (Vlagyimir Iljics szeme előtt az a közeli kor lebegett. ideje volt már lerakni a Törvény gránit-alapjait. hogy az eszerek perére készen legyenek a büntetőkönyvvel. (Úgy látszik. a többi négyet pedig (Venyjamin metropolitát. május 12-én. Szergij arhimandritát. k. tartsa eszében a vidékre alkalmazandó szorzási szabályt. Több mint egy hónapot kellett halálukra várniuk. m. vagy a hadkötelezettség és az adózás tömeges megtagadására)..A törvényszék tizüket ítélte halálra.) Akkor hatnak megkegyelmezett a Közp.  Nagyon siettek.. olyan megfogalmazást kell találni. a viborgi felhívás volt. hogy tőlünk kivándoroljon Nyugatra. kiad. l. megnyitották a Központi Végrehajtó Bizottság ülését. a cári időkben. az eszerek társaságában akarták agyonlőni őket. a kódex tervezete azonban még mindig nem készült el – az még Gorkiban („Lenin-hegyek” – Lenin nyaralója) volt Vlagyimir Iljicsnél felülvizsgálás céljából.. amely ezeket a cselekményeket a n e m z e t k ö z i b u r z s o á z i á v a l hozza kapcsolatba” (kurzív és ritkítás Lenintől)237 Vagyis mint pl. (Például ahogy annak idején..) Lenin így foglalta össze s magyarázta meg a lényeget az igazságügyi népbiztosnak: „Kurszkij elvtárs! Véleményem szerint ki kell terjeszteni a halálbüntetés alkalmazását. ellenben arra senkit sem lehet szépszerével rávenni.. amelyért a cári kormány háromhavi börtönt rótt ki. A megállapított időben. Két fővárosi egyházi perre huszonkét vidékit kell számítani. VB.236 S még egy esetben javasol golyót Lenin: engedély nélküli visszatérésért külföldről. Össz. az Állami Duma volt tagját. 236 [318] . 45. az eszerek perének befejezéséig. a szocialisták pendliztek ki-be a határon. Nyomatékosan kérjük az olvasót. Novickij jogászprofesszort és Kovsarov hites ügyvédet) az augusztus 12-ről 13-ra virradó éjszakán agyonlőtték. amikor Európából ész nélkül törik majd magukat hozzánk a bevándorlók. P. de ez nem látszott elégnek.

(nem pedig csak szűk jogászi) értelemben igazságos. amelyben már készen várta őt halálos ágya. ami motiválja a terror lényegét és jogosultságát.. 5. ami politikai. l. azzal. 190. [319] . 39. mert csak a forradalmi jogérzék és a forradalmi tudat szabhatja meg a gyakorlatban a terror szélesebb vagy kevésbé széles alkalmazásának feltételeit.. A lehető legtágabb megfogalmazásra kell törekedni.. annak elkerülhetetlenségét és korlátait. május 17-én. azt. hogy hogyan vigye bele azt a kapcsolatot. két változatban is.”239 Ezt a fontos dokumentumot nincs szándékunkban kommentálni. Különösen azért fontos ez a dokumentum. k. 404-405. fontos része Lenin politikai végrendeletének. A levélhez csatolva van az a bizonyos piszkozat. az a pótparagrafus. Ez a megbeszélés nem áll rendelkezésünkre. a második emeleten.. az Ötvennyolcas Cikkely. Az alapeszme. m. mert egyike a betegségtől még meg nem tört Lenin utolsó evilági intézkedéseinek. Valószínűleg a megfogalmazással nem jutott dűlőre. köntörfalazás és szépítgetés nélkül. 45. Össz. fehér-márvány háló. amelyből néhány év múlva kiterebélyesedik az 58:4 és teljes pompájában Anyánk.238 világos! De Kurszkij még mindig nem fogta fel egészen. Lehet. A törvényszék nem rekesztheti ki a terrort.és dolgozószobában. 5.Kiterjeszteni a halátbüntetés alkalmazását! – mi ebben az érthetetlen? (Vajon hányat száműztek külföldre?) A terror a meggyőzés eszköze. m. remélem világos. Az ember olvassa s nem tud hova lenni a 238 239 Lenin. amelybál csak rövid időre épül fel úgy-ahogy 1922 őszi hónapjaiban. abban a világos. De utána. Lenin. ilyesmit csak ígérni is öncsalás vagy csalás volna. kiad.. Össz. l. Kommunista üdvözlettel Lenin. elvben törvényessé tennie. a piszkozat minden hiányossága ellenére: nyíltan ki kell domborítani az elvi álláspontot. k. Csak a csendes elmélyedésnek van helye vele kapcsolatban. Ezért másnap kiutazott a Népbiztosok Tanácsa Elnökéhez (Leninhez) további instrukciókért. világosan. E levél után kilenc nap múlva éri az első szélütés.. a sarkon.. K. Lenin még egy levelet írt neki Gorkiból: „Kurszkij elvtárs! Megbeszélésünk kiegészítéseképpen megküldöm önnek a Büntetőkönyv pótparagrafusának tervezetét. ellenben meg kell okolnia. hogy éppen ott írta ezt a két levelet Kurszkijnak.

De a célszerűség elve hibapont nélkül dolgozik: a mensevikekkel ellentétben az eszerek még veszélyeseknek számítottak. tévesen úgy értelmezhetnénk az egész pert. akiknek sikerül a fordulat gyors végrehajtása és az új rend tartósítása. akkor talán nem is mennénk neki ennek a pernek ekkora lelki felszabadultsággal. lehető legtágabban fogalmazni! Ez az a bizonyos kiterjesztett alkalmazás! Az ember olvassa s eszébe jut. a vádlottak – tekintélyes eszerek – maguk védték magukat. s azok is csak történelmük néhány évtizedében – különben az államok egész története rendszerváltozások és államcsínyek sorozata. mely a Legfelsőbb Törvényszék előtt folyt. is elgondolkodik azokon a vádakon.) Ügyvédeket nem vettek igénybe. hogy minden elképzelhető per lényege nem az ún. melyek a tárgyalás folyamán elhangzottak s analógiákat keres az államok évszázados múltjában és jelenében.. Ezek után a lehető legtörvényesebb alapon foghattak hozzá a kéthónapos perhez.. j) az eszerek peréhez (1922 június 8 – augusztus 7. amelyet az egész szocialista világ figyelemmel kísért.gyönyörűségtől: így kell. Az ember akaratlanul . hogy a vádlottak kibeszéljék magukat. Karklin elvtársat („Károgi” – jó név egy bírónak!) a talpraesett Georgij Pjatakovra cserélték ki. minta párt bosszúját. avagy együttműködés (– tényleges avagy csupán feltételezhető együttműködés –). a halálbüntetést is kiterjesztették – május utolsó harmadában végre a Közp. a rendes elnököt. „. a proletariátus újsütetű diktatúrájának üdve célszerűnek javasolta kinyírásukat. (Szeret csúfolódni az előrelátó végzet! De gondolkodási időt is ad! Pjatakovnak még tizenöt évet engedélyezett. „bűn”. Pjatakov keményen fogta a gyeplőt.. nem zúzták össze őket egészen.. „vétség”. akiknek tevékenysége olyan jellegű…” Ide azzal a Szent Ágostonnal! megfogom őt ezzel a cikkellyel! Ebben a minutumban A Büntetőkönyvet tehát annak rendje és módja szerint kiegészítették. újranyomták. – Ha nem ismernénk ezt az elvet. hanem a célszerűség. szervezetekkel avagy személyekkel. Ha velem együtt olvasóm nem volna már túlságosan kiokosítva. E súlyos felelősséggel járó per tartamára.). [320] . még nem szórták szét. lám.. nem hagyta... Csak az a néhány parlamentáris demokrácia kivétel. mily szélesen tudott ölelni Jó Anyánk.. S azok. propaganda vagy agitáció avagy szervezkedésben való részesség. VB ülése is jóváhagyta s 1922 június elsejével hatályba léptette.

melyet üldöz s teljes szigorával sújt a törvény. eresszék szélnek őket. Szamara. politikájukat nem revideálták. január 5-én és 8-án lázadással egyértelmű tüntetést rendeztek a munkás-paraszt kormány törvényes hatalma ellen. törvényesen elsöpörte a matrózok gépfegyvertüze. míg bukott ellenfeleik minden tegnapi s holnapi megmozdulása bűn. Ufa. Makacsul kitartottak amellett. minden múlt. hogy 1918. szabad. hogy éppen ők. ha nem lett is mindjárt nyilvánvaló. miután már a Népbiztosok Tanácsa kinevezte önmagát.242 Második vádpont: még jobban elmélyítették a polgárháború poklát azzal. akik a lehető legtörvényesebben Más lapra tartozik. öt esztendő történetének minden tapasztalatát. Ural. az eszerek teljesen törvénytelenül a kormány védelmére keltek. 242 Hasonló okoskodás alapján törvényteleneknek tekintendők az összes helyi.és jövőbeli lépésüket törvény szentesíti s óda zengi. valamint a határokon kívül rekedt kormányok is: Arhangelszk. nem hulltak térdre a Népbiztosok Tanácsa előtt. melyet az eszerek támogattak s amelyben tárcát is vállaltak. Fegyveres harcban verték le őket. tíz. ami szinte sohasem jutott ki a bolsevikoknak.240 mi több: a tüzelésre tüzeléssel válaszoltak s harcba szólították a junkereket. hogy bocsássanak meg nekik. Most pedig mivel vádolják őket először is? Azzal. Transzkaukázia kormányai. hogy ők kezdték a polgárháborút! Igen. titkos és közvetlen szavazással megválasztott) Alkotmányozó Nemzetgyűlésüket a matrózokkal és vörösgárdistákkal szemben. hogy csak a régi kormány tekinthető törvényesnek. Miután ugyanis azt az Ideiglenes Kormányt. mivelhogy később nyilvánították kormánynak őket. 240 [321] . 241 Csődnek persze csőd volt az. Alig egy hete hagyták jóvá a Büntetőkönyvet.attól a~perctől kezdve az Igazság tündöklő palástjában feszítenek. szövetségesek a cárizmus megdöntésére. Ukrajna. B ű n ü k azonban ettől nem lett kisebb. de még öt évvel ezelőtt is az eszerek forradalmi párt voltak. a megdöntött kormány katonáit. az eszerek! Mert hogy az októberi fordulat napjaiban fegyveresen szálltak szembe a forradalommal. támogatták törvénytelen (általános. hogy igen lagymatagon keltek a kormány védelmére. egyenlő. hamarosan visszaléptek. Nem voltak hajlandók rögtön elismerni egész húszéves politikai vonalvezetésük csődjét. olyan elbánást. ingadoztak. ne tekintsék őket többé pártnak. Húsz. ők vállalták (taktikájuk terror-jellegénél fogva) az oroszlánrészt a fegyházbüntetések terhéből. Kubany. nem tartottak bűnbánatot. mely kormánynak nevezte ki magát.241 nem könyörögtek. Omszk. máris beledöngölik a forradalom utáni.

. (Mert ha..) Harmadik vádpont: nem ismerték el a Breszti Békét. a szovjet kormány pedig.. akkor talán az aranyrudak is!. s asszisztensei közül sem súgta egyik sem a fülébe. az Antanttól akartak pénzt felvenni) – ez pedig már az árulás tetőfoka! (Biztos.. ha. ez kimeríti „a hazaárulásnak s az országot háborúba keverni akaró bűnös tevékenységnek összes ismérveit”.) [322] . azonnal s ellenállás nélkül.) A negyedik vádpontból kérlelhetetlenül következik az ötödik: a robbantásokhoz szükséges technikai eszközöket a szövetséges hatalmak képviselőitől kapott pénzen szándékoztak beszerezni az eszerek (hogy ne kelljen odaadni az aranyat Vilmos császárnak. mint egy mindent felperzselő hároméves polgárháborúhoz? Hiszen éppen azért tört ki a polgárháború. Hazaárulás! – Ki a hazaáruló? Attól függ. hogy egy ilyen vonat előtt felrobbantsák a síneket. Mint az összefoglaló vádbeszéd megállapítja. mind a tüntetőket. mert nem rendelte alá magát az egész lakosság. hiába végzett két fakultást is (történelmit és jogit) Krilenko. így mentsék meg az aranyát az országnak. a breszti szerződéshez híven. csak egyéb részeit szakította le Oroszországnak. azt a törvényes és megváltó békeszerződést. hogy az eszerek Ludendorff vezérkarával is összeköttetésben voltak. havonként küldte a haláltusáját vívó Németországnak az élelmiszerrel s arannyal rakott szerelvényeket.. ugyebár. ergo: „nemzeti vagyonunk. ami biztos. amikor a császári Németország más utolsó hónapjait élte s alig-alig tartotta magát a szövetséges hatalmakkal szemben. ezért elejtették ezt a témát.verték szét mind a Nemzetgyűlést.. nyugodtan hagyjuk ülésezni az Alkotmányozó Nemzetgyűlést. (Akkor még nem restelkedtek s nem is igyekeztek palástolni – pedig letagadhatatlan tény. a vasút bűnös megrongálására készülődtek”. mi máshoz is vezetett volna ez. ahová kellett volna. hogy Hitler jövendő birodalmának szállították az orosz aranyat. a Népbiztosok Tanácsa törvényes határozatainak. mert nem esett le neki tantusz. hogy ha az acélsínek „nemzeti vagyon”. – az eszerek áruló módon arra készültek (de még csak nem is készültek. Nézőpont dolga! Az előbbiből következik a negyedik súlyos vádpont: 1918 őszén. csak a maguk szokásos módján játszottak a gondolattal: mi lenne. Azonkívül: úgy látszik. a kő azonban nem abba a kertbe repült. mely a fejét ugyan nem.). Krilenko arról is motyogott valamit.

az egész világgal szemben.. Rámutatott-e egyikük is az októberi fordulatnak arra a sajátos vonására. Tegnap forradalmárok – ma kémek! – ez a vád akkor még bizonyára bombaként hatott. No. Ez a tónus közös frontban egyesíti az ítélkezőket és az elítélendőket mindenki mással. még véletlenül sem pártcélokra! – Azonban hol a határ? El tudja-e valaki különíteni a 243 Már újra így nevezték. hogy a kadetokkal szövetkezzenek? (Csak meg ne szakadjon a szívük!) – s a tisztekkel? S hogy a fehérgatyásokat oktassák ragyogóan kifejlesztett konspirációs technikájukra? Nem tudjuk. hogy némelyik vádlott lehorgasztotta a fejét s valóban meghasonlott lelkében: hogy is süllyedhettünk ilyen mélyre? Mert nagyon szíven tudja ám találni a foglyot az ügyész együttérző szava ott abban a fényes teremben. csak émelygést és unalmat tud kiváltani. Az eszerek felé ilyen szózat száll az ügyészi emelvényről: „Hiszen mi mindannyian forradalmárok vagyunk! („Mi!” – önök és mi – ez van ebben a „mi”-ben!) Hogy süllyedhettek hát odáig. amelyen egyre biztosabban s egyre öblösebben játszik majd az elkövetkező perekben s amelynek elképesztő sikere lesz majd 1937-ben. hogy azt mondja: a burzsoáziával szövetkezve önök pénzt fogadtak el a burzsoáziától. barátian elmarasztaló hangot. elég az hozzá. [323] . csak arra vigyáztak. hogy egymással ne szövetkezzenek („téged békében hagyunk. Dolgozószobájában ülve gondolta-e ki vagy a szónoki emelvényen villant hirtelen a fejébe. mit feleltek a vádlottak. annyi per után. hogy a bolsevikok minden egyéb pártnak hadat üzentek. ma azonban.Innen már csak egy macskaugrás a hatodik vádpont: az eszerek az Antant kémei voltak 1918-ban. mikor őt meg a sötét cellából vezették fel! S talál Krilenko még egy olyan de olyan logikus fordulatot (milyen jól jön majd Visinszkijnek Kamenyev és Buharin perében!). hogy itt már megtalálta azt a szívélyesen együttérző. a pénzt kizárólag az ügy céljaira fordították. maradj a fenekeden!”)? De valahogy az az érzésünk. A vádlott lelkének legérzékenyebb húrját rezegteti meg ez a dallam. Természetesen. Ilyen tetszetős sorozatba fűzte az ügyész243 s adta elő szép terjengősen a vádakat. a tizedik vádpont: együttműködés Szavinkovval vagy Filonyenkóval vagy a kadetokkal (alkotmányos demokraták) vagy az „Újjászületés”-szövetséggel (volt-e ilyen egyáltalán?) vagy pláne a „fehérgatyásokkal” (ellenzéki diákság) vagy pláne a fehérgárdistákkal. és a hetedik..

éppen akkor.. méghozzá teljes skálával! Micsoda virágos nyelvűek!. Amikor a Szocialista Internacionálé azzal a kéréssel fordult a szovjet kormányhoz. a pártok szabad agitációja alapján. az ü g y is pártcél. ötven. (Ráadásul a szamarai eszerek rést nyitottak a Kolcsak-front egy szakaszán kommunista testvéreiknek. Kolcsak s Gyenyikin fenyegető közeledésére az eszerek levették a programról a felkelést s azóta nem folytatnak fegyveres harcot a bolsevikok ellen. nem? Így jutottak önök lejtőre: szocialista-forradalmi párt létükre a burzsoázia támogatását élvezik! Hová lett az önök forradalmárbüszkesége? Együtt volt már a vád dandárja. csurrant-cseppent még hozzá a Törvényszék akár vissza is vonulhatott volna már tanácskozásra. de még száz év múlva is!) Szóval szabad pártagitáció kellene. megbocsátották nekik..) De nemcsak hogy nem harcoltak: el is ismerték a szovjethatalmat! (azaz elpártoltak volt Ideiglenes Kormányuktól s az Alkotmányos Nemzetgyűléstől). – de micsoda kavarodás! – – minden vád. polgári szabadságok teljes skálájával élhessünk – s mi nem fogjuk megsérteni a törvényeket”. hogy az un. hogy mindegyik vádlottnak kiporciózza a jól megszolgált golyót. hogy többé nem fognak harcolni. ezért is jött ki akkor az az amnesztia. Halljátok? Halljátok? Ez az! Itt dugta ki az orrát az ellenséges burzsoá fenevad! Talán lehet? Ebben a válságos helyzetben? Amikor ellenséggel vagyunk körülvéve? (S így lesz ez húsz. 1919-re vonatkozik. ne ítélje el szocialista testvéreiket – már akkor gondoltak rá! Valóban. s éppen az eszereknek amnesztiát adtak. amit csak felhoztak itt az eszerek ellen. S csupán új választások kiírását kérik a szovjetekbe.) Még itt a törvényszéken is így beszélt Gendelman vádlott. hogy a múltban a bolsevikok ellen harcoltak. kutyafülűek? [324] . 1919 február 27-én. hogy álljon el a pertől. 1919 elején.kettőt? Hiszen ha meggondoljuk. (Adjanak nekik. azzal a kikötéssel. az eszer KB tagja: „Adjanak nekünk lehetőséget. S AZÓTA NEM HARCOLTAK! Ma pedig 1922-t írunk! Hogy lehet kimászni ebből a csávából? Gondoltak erre is.

Erre a vádra tehát nem vonatkozott az amnesztia (mert abban 244 Krilenko. „a szovjet igazságszolgáltatás egyetlen tényezőjének sem fordult meg a fejében”. Amikor. ideje volna tárgyalni az ügyüket. nem túlságosan terjedt ki erre az időre” – panaszkodik ügyészünk. Ez már a forradalom aljas. Egy megalapozott vádat mégis találtak: 1919 februárjában az eszerek határozatot hoztak (s bár a kivitelezésig nem jutottak el. nemde? Az ám.244 S mintegy feleletképpen arra. amit az eszerek Közp. úgy látszik.. De mindez elég gyengécske volt vádanyagnak. [325] .Mindenki – mondja Krilenko – akiben csak egy csipetnyi politikai józanság van. akik Európában kerestek menedéket. akkor arra is vonatkozott az amnesztia! Vagy ha nem. alattomos Lebeszélni a büntetőexpedíciókról! elárulása volt! Továbbá abból is vádat lehet kovácsolni. de mi legyen a vád? „A vizsgálat. hogy az eszerek a szovjet állam vezetői ellen is terveztek terrorcselekményeket! (Tényleg. Tehát a következőt ravaszkodták ki: „Az itt ülő vádlottak közül sokan nem is kerültek volna ebben a perben s vádlottak padjára. ha nem esnének terrorista akciók vádja alá!”. akkor ne tessék elfogadni azt a rést a Kolcsak-fronton! Tiszta szerencse. Így csináljuk ezt mi! De azóta már éveket ültek.. 183. hogy tagadják meg a részvételt a parasztok elleni büntető expedíciókban. az állam teljes szigorával meg kell hiúsítani e csoportok hatóság-ellenes agitációjának lehetőségét”. amikor jól jött nekik!). BEBÖRTÖNÖZTÉK AZ ESZER KÖZPONTI BIZOTTSÁGOT (már akit kézre keríthettek!). úgymond. kibocsátották az 1919-es amnesztiát. beszéltek. Ez csak döntésünk jogosultságát igazolja: „Haladéktalanul. csak mosolyoghat és vállat vonhat az ilyen követelésre. hogy akkor „nem fordult meg a fejükben”! Csak akkor fordult meg. „Külföldi delegációja”. hogy titkos agitációt folytatnak a Vörös Hadseregben s rábírják a vöröskatonákat. vagyis azok az eszer vezérek. írtak és tettek (inkább csak beszéltek és írtak). Bizottságának ún. hogy az eszerek lemondtak a fegyveres harcról s békés javaslatokkal álltak elő. ez tökéletesen mindegy az új büntetőkönyv szerint). l. kinek is jutna eszébe összekapcsolni a terror fogalmát az eszerekkel? Ha pedig mégis eszébe jutott valakinek összekapcsolni.

Lehet.. Elítélésükhöz azonban. amely a Népbiztosok S mit össze nem beszéltek életükben azok a szalmacsépelők! Krilenko. Most tehát évek múltán meg fogják győzni az eszereket. ha a bolsevikok a szocialistákra is kiterjesztik a terrort és a kivégzéseket. Csak ilyen bizonyítékokat tudnak előráncigálni: az egyik vádlott fejében megfordult a terv. Krilenko feladatát az nehezíti meg. hogy emlékeztek is. úgy látszik. 236.csak a múlt harcait bocsátották meg) – Krilenko nem késik felhasználni. Később... 1920-ban:.245 melyeket még az októberi fordulat első napjaiban tettek.. ahogy a múltban is szembeszállt. Gotz: „S ha a Szmolnij-palota kényurai (azaz a bolsevik KB) kezet emelnek a Nemzetgyűlésre. hogyan szállt szembe!). „A vizsgálatnak – panaszkodik Krilenko – nagyon kevés tanúvallomás áll rendelkezésére ezzel kapcsolatban” – a tanúk ugyanis titokban összebeszéltek. milyen tévesen határoztak akkor. azaz a cárizmus alatt (s mindenki jól emlékszik. Annak idején így érveltek az eszerek: csak akkor ragadunk fegyvert.247 No. csak jobban meg kellene vakarni! Először is ott vannak az eszer vezérek nyilatkozatai. Csernov (a 4. az eszer párt is emlékezni fog régi bevált taktikájára”. „Ez szerfelett megnehezíti feladatomat… Ezen a téren (mármint az eszer terror kérdésében) egynémely pillanatokban sötétben kell bolyongani az 246 embernek”. de kérem! Micsoda kikötések ezek? Miért nem tették le a fegyvert feltétel nélkül? Hogy mertek még csak gondolni is arra. hogy fegyvert fogjanak? Miért nem jelentették ki kategorikusan. hogy nem és nem?” (De Krilenko elvtárs! Hátha „második természetük” a terror?) Az eszer párt gyakorlatban nem alkalmazott terrort – ez kiderül még Krilenko vádbeszédéből is. csak ha a bolsevikok kezet emelnek az eszer túszokra.. a népjog megsértőivel” – a múltban. l. hogy fel kéne robbantani azt a mozdonyt. hogy az eszer KB 1918ban megvitatás tárgyául tűzte ki. De ezenkívül is: mennyi minden kiderülne még. eszer pártkongresszuson): a párt minden erejével „szembe fog szállni. 247 A többi túszt egész nyugodtan kinyírhatták! 245 246 [326] . döntést azonban nem hoztak. alkalmazzanak-e terrort a szovjethatalommal szemben – s nemleges választ adott. ennyi is elég. (S micsoda nyelvezet!).

(De még azok a harcosok sem tettek semmit. azelőtt sikkes és bravúros dolognak Krilenko. 251. utazgassanak egyik városból a másikba). hogy nem mindig azt mondja. meg kell támogatni. Ennyiből s nem többől áll az egész „eszer terror”. De míg az ilyen egyeket. az eszer KB tagja.) Minden tanúvallomás gyönge lábon áll. Sok szót fecséreltek rá. hogy agyonlőjék a vádlottakat. Sz. l.248 (Hatalmas argumentum: Ezt minden hamis tanúvallomásról el lehetne mondani. hogy Konopljovát kitegye az agyonlövetésnek”. aligha úgy tálalja fel. Kettejük. Krilenko. amire a vádnak szüksége van?” Konopljováról ellenkező értelemben: az ő szavahihetőségét éppen az bizonyítja. most pedig a törvényszéket. hát legyen mese (ő már csak tudja! – A. nem Konopljova kitalálása-e. 250 Krilenko. Konopljova és Szemjonov 1922-ben gyanús készséggel látta el önkéntes tanúvallomásokkal a GPU-t. ha rálő Leninre. nincs miből helyiségeket béreljenek. hogy a forradalmi zsargon a kisajátításokat nevezte. Az egyik tanúval kapcsolatban így érvel Krilenko: „Ha egyszer valaki mesét akar feltálalni.250 Ez is találó és meggyőző érv! Vagy még meggyőzőbb: „Megtörténhetett-e ez a találkozás? Ez a lehetőség nincs kizárva”. ő nem mondta ki az utolsó szót. legyen leleplezés!”249 – de lám.Tanácsát Moszkvába szállító szerelvényt húzza – ergo: az eszer KB terrorban marasztalható el. ha leleplezés kell. (De éppen eleget ahhoz. majd egyszerre csak „feloszlatták tevékenység hiánya miatt”. hogy pontosan azt vallja. Nincs kizárva? – tehát megtörtént! Üsd-vágd! Aztán ott van az a „felforgató csoport”. l. l.. Vagy: Donszkoj. világos: ha mese kell. 253.. figyelmeztette Fanni Kaplant. Más helyen: „Jefimov aligha érezte magát arra kényszerítve.).) „Ha felmerülne a kétely. hogy kizárják a pártból. nem mese-e az egész. de az eszer KB elleni tanúskodásuk „nem ül” – ellenben váratlanul s érthetetlenül végleg szabadon bocsátják ezeket a megrögzött terroristákat. 258.) Vagy (Donszkojról): „Talán rendkívüli zsenialitást tulajdonítsunk neki. 248 249 [327] .. Akkor minek ez a handabandázás körülötte? Az eszerek végrehajtottak ugyan néhány kényszer-felvételezést szovjet intézményeit rovására (nekik is élni – kell. Ez azonban kevés! Miért nem tiltották meg egyértelműen? (Esetleg: miért nem jelentették fel a csekánál?) A kakas helyett csak egy tollacska lett tehát Krilenko zsákmánya: hogy az eszerek elmulasztották megakadályozni munka nélkül sínylődő harcosaik egyéni terrorakcióit. hogy csak úgy véletlenül fején találja a szeget. amire a vádnak szüksége van.

S ha 1921 szeptemberében. ez pedig minden egyes vádlott esetében konstatálható s bizonyítottnak tekinthető”.251 Az eszer párt tehát már azért is bűnös. mulasztását. de ha egyszer nem lehetett rájuk bizonyítani felforgató és terrorista tevékenységet. akkor a többit már csak meg fogják nekik bocsátani? Kedvenc ügyészünk azonban csak ekkor rukkol elő a nagyágyúval: „A feljelentés elmulasztása mindenesetre kimeríti a bűnösség fogalmát. hisz ezek a vádlottak „megátalkodott. sárga. [328] . sem pedig a 251 Krilenko. szóval a megdöntéssel egyetértenétek! No. cári kódex-szel ellentétben mi nem ismerjük a bűncselekmények módszerek és eszközök szerinti osztályozását. kuszált története. de lényegében hanyatló.tartották. csak az olyannal. rebbenéstelen világánál a per vádanyagából kibontakozik előttünk ennek a patetikusan nagyhangú. Ezek a tényezők egyáltalában nem befolyásolják a vád minősítősét. hányódását. l. örök ellenzéke” a bolsevistáknak. a Butirkában ülő eszer KB azt írta az újonnan megválasztott KBnek. amelyen majd elfuvarozzák Szibériába a hálás utódokat. most a szovjet bíróság előtt közönséges „rablás és orgazdaság” a nevük. amely a dolgozó tömegek összefogására és az agitációs munkára épít (vagyis még a börtönben ülve sem óhajt terror s összeesküvés árán szabadulni!). – még ezt is főbenjáró bűnül róják fel neki: ahá. S most minden döntést. sőt tétlen pártnak egész bizonytalan. gyámoltalan. No. hogy nem ért egyet a bolsevik diktatúra minden eszközzel való megdöntésével. mert NEM JELENTETTE FEL ÖNMAGÁT! Ez aztán telitalálat! Itt bontakozik ki teljes pompájában az új kódexben megfogalmazott jogeszmény. azaz tíz hónappal a per előtt. itt lépünk rá arra a betonútra. A törvény lámpásának zavaros. 305. s „kényszer-felvételezést” is csak nagyon kis mértékben. ingatag. Tud azonban Krilenko kertelés nélkül is gyűlölködni. – de hogyan tud már velük dobálózni! Micsoda mély átértéssel idézi és magyarázza őket! Mintha már évtizedek óta ezeken a cikkelyeken billegett volna a nyaktiló pengéje! Rámutat a kódex egyik leglényegesebb újítására is: a régi. de így már minden per nélkül is világos. milyen elbánást érdemelnek! A kódex még annyira új. hogy Krilenko nem ért rá megtanulni még a legfontosabb ellenforradalmi cikkelyek sorszámát sem. váddá kovácsolják ellene. előretörését és visszavonulását vádra fordítják.

Krilenko. hogy nem harcoltam minden erőm latba vetésével az ún. 103. azzal vonta magára a figyelmet a tárgyaláson. aki maga is jogász volt. de remélem. A Közp. nagyon keveset hallunk erről.252 Hogy valaki a feleségnek súgta-e a fülébe az ágyban. még nem tartunk ott! A VÁDLOTTAK VISELKEDÉSE még nem ugyanaz! Azok még emberek. Ugyancsak tökéletesen egyremegy. l. fiacskám. hogy folytassák korábbi tevékenységüket. Liberov ugyancsak kereken megmondta a véleményét: „Bűnösnek érzem magam. amikor az Alkotmányozó Nemzetgyűlés mellett tüntettek). tehát méltók az ítéletre. l.253 Ugyanezt mondta Jevgenyij Rattner is. 185. Az pedig. de a jellem szilárdsága is! a Az ügyész így érvel: az ilyen vádlottak most is veszélyesek Szovjet-Oroszországra. hogy meg kéne dönteni a szovjethatalmat. munkás-paraszt hatalommal. akiket agyonlőttek. Krilenko néha magáról megfeledkezve idézi a törvényszék előtt elhangzott nyilatkozataikat. 1918-ban nem dolgoztam elég erélyesen a bolsevikok hatalmának megdöntésén”. Gendelmann-Grabovszkij vádlott pedig. mely az ítéletet követte.büntetés szigorúságát.. hogy valamikor majd dicsérettel emlékszik meg róluk és a bíróság előtt tanúsított magatartásukról a krónikás”. [329] . 45 és 49 egész panorámája az 1922-ik év vázlatos rajzából. puszta szándékról van-e szó vagy végrehajtott bűncselekményről: Az eszerek döntést hoztak. vagy éppen bombát dobott – tökéletesen egyre megy! Egy a büntetés! Ahogy egy jószemű rajzoló keze nyomán néhány határozott szén-krétavonás után egyszerre csak előttünk áll a kívánt portré. hogy „végrehajtották-e vagy nem hajtották végre – semmi döntő jelentőséggel sem bír. majd ismét Bert nyilatkozik: „Bűnösnek érzem magam a dolgozó nép Oroszországa előtt. hogy 252 253 Krilenko. elmúlt!. mert mindent helyesnek tartanak.) E nyilatkozatokból kihallik még a régi előszeretet hangzatos frázisokkal szemben. még nem múlt el az én időm!” (Elmúlt. de abból is lehet érteni.. nem idomított birkák! Keveset. ugyancsak megállapítja: a vádlottak a per folyamán is fenntartották maguknak azt a jogot. Bert vádlott például „január ötödike áldozataiért a bolsevikokat tette felelőssé” (azokért. De nem. Talán „némelyikük vigaszt talál abban a gondolatban. úgy bontakozik ki egyre felismerhetőbben 1937. amit cselekedtek. vagy választásokon agitált. VB határozata.

. hogy „a tanúkat különleges módszerekkel dolgozták meg a per előtt” – értsd: meglátszott rajtuk a GPU kezemunkája. 326. jó tizenöt órás vádbeszédet eresztett meg. Ez alkalommal Krilenko – bizonyára először és utoljára – nagy köntörfalazással megemlékezik a nyomozásról is. persze. 254 255 325.. hogy törvényes golyót harcoljon ki nekik. Csak természete. melyet a vizsgálat nem ellenőrzött. l. l. Az ügyes borsszem kiugrik a mozsárból. – pedig ezek a vádlottak valamennyien „nem egyszer.összeszólalkozott Krilenkóval a tanúvallomások kiforgatása miatt s azt állította. 238. hogy ép bőrrel megúszták”256 – most aztán Krilenko strapálhatja magát. mint hogy egytől-egyik agyonlőjék őket!257 Azonban – fűzi hozzá nagylelkűen Krilenko. Krilenko felügyelete alatt folyt. amelyek a törvényszék előtt hangzottak el első ízben. Vannak olyan tanúvallomások is. hogy számunkra teljesen közömbös. 322.254 Azokból a csiszolatlanságokból pedig levonjuk a tanulságot és kijavítjuk őket. mint a vizsgálat anyaga”. nem `is kétszer voltak már . (Minden megvan már. kiderül.255 ha azt okosan vezetik. méghozzá olyankor. sokkal kisebb bizonyító értékkel bír a törvényszék előtt. Ami azt illeti. minthogy ez az ügy mégiscsak a világ Krilenko.. No. arról a legeslegelső nyomozásról. amikor is tudatosan kiküszöbölték az egyes tanúvallomások között mutatkozó ellentmondásokat. amikor elvarrják a szálakat s besrófolják a csavarokat – az a tulajdonképpeni vizsgálat! „A nyomozó szervek kaotikus anyaga. l. [330] . mily ügyes tálalásban adja elő ezt: az. ami az ügyész felügyelete nélkül folyt s amit ti vizsgálatnak tartottatok. mint fog a vélekedni viselt dolgainkról a történelem ítélőszéke”. Azonban „szögezzük le világosan s hidegvérrel.a rendkívüli Szervek kezében. Hallgassuk csak. 257 Krilenko. minden megvan! Nem sok hiányzik már a tökéletességig!) Mint. hogy „nem is jöhet szóba más ítélet. de valahogy úgy adódott. két hónapig csaholt benne. l. az tulajdonképpen nyomozás volt. az előzetes nyomozás az ügyész. 256 Krilenko. vannak még csiszolatlan felületek. Amit pedig az ügyész jelenlétében való átvizsgálásnak tartotok. mely megelőzi a vizsgálatot. vannak még félkész termékek. Krilenko. amikor ezeknek rendkívüli meghatalmazásuk volt. Krilenkónak volt oka bosszankodni: fél éven át készült erre a perre.

hogy 1937 nem volt CÉLSZERŰ? (azaz hogy nem felelt meg Sztálin s egyben talán a Történelem céljainak?). Petrográdban Venyjamin metropolitát – satöbbi. l.szeme előtt folyik – az ügyész véleménye „nem parancs a törvényszék számára.. kb. 260 Hogy hány eszert fuvaroznak el vidékről azt ezek után az olvasó képzeletére bízzuk. Sortüzek sem dördültek már máshol. amelynek ezt magyarázni kell!. Miért csodálkoztak hát később. végrehajtását azonban elnapolja. Elnökségének semmisségi határozata teszi fel a koronát: megerősíti ugyan a halálos ítéletet. satöbbi. a többinek börtönt. l. Hanem erre az egész perre a Közp. elbánunk itt ezekkel! Az orosz mezőkről már a második békebeli termést takarították be.) Azúr ég alatt vitték külföldre az azúr habok első diplomatáinkat. 319. majd azokkal a korai kirakatperekkel s friss sütetű Büntetőkönyvvel? Mondhatja-e valaki. olvasó: a Legfelsőbb Törvényszékre „veti szemét a Köztársaság minden más bírói testülete. 409. csak a cseka udvarain (Jaroszlavlban Perhurovot lőtték agyon. 260 Krilenko. Próbáljanak csak azok valamit ellenünk. újságíróinkat. 1937-ben? Mi jogon panaszkodtak? Talán nem akkor rakták le a törvénytelenség fundamentumát. Krilenko. Mindezenközben a Munkás. csak tizennégynek utal ki golyót. S vésd jól az emlékezetedbe. tele vár útmutatást és elvi állásfoglalást”.258 Szép bíróság az. a törvényszék nem köteles feltétlenül ahhoz tartani magát”. l. előbb a cseka törvényszéken kívüli bíráskodásával. Krilenko. Az uralkodó párt tagjai a Pravda hatvan számában követhették a per eseményeit (valamennyien újságolvasók voltak) – és kivétel nélkül IGENT MONDTAK. 259 a Verhtrib ítéletei „útmutató direktívákul” szolgálnak.és Parasztküldöttek Központi Végrehajtó Bizottsága T Ú S Z O K életfogytiglani fogvatartásával biztosította be magát.. 407.. százat pedig „termelő munkára” utasít. 258 259 [331] . Senki sem emelte fel TILTAKOZÓ szavát.. Az ítéletek további sorsa ezek után a szabadlábon lévő (s nyilván külföldön tartózkodó) eszerek magatartásától függ. Valóban: a törvényszék hallatlan vakmerőséget tanúsít: Nem dörög le halált „egytől-egyig” valamennyi vádlott fejére. VB. lágert.

) A vádiratban. hogy kiélje imperialista hajlamait” (azaz a Németország elleni háború folytatása mellett volt). a próféta lelke beszélt Krilenkóból: hogy ők nem a múlt. mindennaposak lesznek: az imperialisták pénze. Ez persze mind régi nóta. s hogy ciánkálival akarta megmérgezni az egész Vörös Hadsereget (de különös módon egyetlen vöröskatonát sem mérgezett meg). Ravaszabb csapdát képzelni sem lehet. nem is igen vonta kétségbe a bizonyítékokat. 11. de annál hatásosabb. Azonnal letartóztatták és a Lubjankába vitték. „érintkezett a szövetséges hatalmak hadvezetésével” (amikor ő volt a hadügyminiszter). (Valószínűtlen gyorsaság. hanem a jövő felett ítélkeznek. [332] . csak önkéntes vallomásokat vettek tőle s tevékenységét mérték fel. 261 Sok mindent rebesgettek erről a visszatérésről. Voltak azonban újabb vádak is. Augusztus 26-án kezdődött a tárgyalás. A kaszásnak csak az első suhintás esik nehezére. számában).  Borisz Viktorovics Szavinkov 1924 augusztus 20 körül lépte át a szovjet határt. azt is csak kelletlenül. vádló azonban nem volt s így védelem sem.).. Dehát úgysem lett volna stílusos. „kezére járt az orosz burzsoáziának. hogy ne vállalkozzék erre az új portyára s ne térjen vissza – vesztére – Oroszországba. s amin még a tyúkok is kacagnak: „monarchista szimpátiái” voltak. melyek a későbbi perekben. A GPU részben megvásárolva részben átejtve Szavinkov embereit. Ulrik elnökölt (most látjuk őt először). Nemrég azonban egy bizonyos Ardamatszkij (aki nyilván bejáratos a levéltárakba s a KGB embereihez) egy históriát közölt. Valaki biztosan bölcsen rájött. mely az igényes irodalom fellengzős sallangjai ellenére közel látszik lenni az igazsághoz (a Nyeva folyóirat 1967. hogy Szavinkovból kínzással szedni ki nyomorúságos.. Nem tehette. A vádiratot már augusztus 23-án be is nyújtották. kémkedés Lengyelország javára (Japánt már elejtették.261 Az egész vizsgálat egyetlen kihallgatásból állt. minden lehető és lehetetlen vadat összehordanak Szavinkov ellen: „a szegényparasztság megátalkodott ellensége”.Bizony. melyet már a mindent kiforgató terminológiával szerkesztettek. csalhatatlan kelepcét állított Szavinkovnak: hogy Oroszországban egy hatalmas illegális szervezet sínylődik vezér híján. provokatív módon befurakodott a katonai bizottságokba” (azaz a katonák küldöttei beválasztották). Szavinkov nem sokat hozott fel a maga védelmére. hazug vallomásokat – ez csak rontotta volna a kép hitelességét. hogy Szavinkov kalandos élete Nizzában fejeződjék be.

. az elhunyt fia is hitelt adott neki s mindenkinek bizonygatta Párizsban. miért végez magával. annyira Szavinkov stílusát tükrözte. elmaradhatott-e tőlük a szovjet technika? Mikor Artur Prübel. hogy arra nem gondolunk. elmesélte egy fogolytársának” hogy ő volt az egyik abból a négyből.. Minden eshetőségre azonban (hogy ne legyenek szolgálati kellemetlenségeik) Szavinkov hátrahagyott nekik egy igazoló írást.Lírai érzelmességgel fogta fel ezt a pert: ez az ő utolsó találkozása Oroszországgal. hogy megkímélték Szavinkovot: az elmúlt hét év alatt úgy. hogy hiszem a börtöntapasztalatok nemzetközi kincs! S ha az amerikai börtönökben már a század elején fel voltak szarelve a hálók.. hogy azóta vannak kifeszítve vashálók a Lubjanka lépcső-aknáiban.. mentegetőzik. Ön szereti Oroszországot.262 És mi szamarak. ne féljetek!) A hazatérés első rejtélye után így ez a kíméletes ítélet lett volna a második rejtély. hogy Szavinkov levetette magát.. gépéus őrangyalai egyszerűen nem tudták elkapni s visszarántani hatalmas. senki más s hogy apja azért végzett magával. Igazi szenzáció volt ez. az utolsó alkalom. mi becsüljük önt hazaszeretetéért – de mi talán nem szeretjük? Nem mi vagyunk jelenleg Oroszország bástyája s dicsősége? Ön pedig ellenünk akart harcolni? Szálljon magába!. amelyekkel vádolták. majd legyengül a huszadik évfordulóra. s tekintettel arra. ehhez nem fér kétség. Ez a levél oly hű volt. amikor szavát hallathatja.) (Ide aztán nagyon illett az a szirénhang – fel is kavarták vele a vádlott lelkét – hogy hiszen mi oroszok vagyunk!. mert tudatosodott benne politikája csődje. Úgy ráfeledkezünk a csalfa mesére. amelyben okosan s logikusan kifejti. akik 262 [333] . hanem egyebekért. mi is hűségesen szajkóztuk. akkor majd százezreket lövünk agyon.) Hanem az ítélet. hogy vezekeljen (nem azokért a bűnökért.. későbbi lubjankai foglyok.. hogy a proletártömegek jogérzékét nem vezetheti a bosszúállás motívuma” – az agyonlövést tíz évi szabadságvesztésre változtatják. 1937-ben halálán volt a kolimai lágerban. de úgy megerősödött a szovjethatalom – csak nem ijed meg holmi Szavinkovoktól! (No. S utolsó alkalom.. ha 1925 májusában el nem feledteti egy harmadik: Szavinkov elkeseredésében kivetette magát egy rácsozatlan ablakon a Lubjanka belső udvarára. Ön és mi – ez van ebben a „mi”-ben. hogy azt a levelet csak az apja írhatta. volt csekista. sokaknak megzavarta a lelkét: mi az? enyhülés? újjászületés? Ulrik még a Pravdában is magyarázkodik. az volt csak nagy csoda! „A legmagasabb fokú büntetés alkalmazását nem követeli meg a forradalmi jogrend biztosításának érdeke. hogy még Lev Boriszovics. súlyos testét.

Mirbach német követ gyilkosát nemcsak hogy meg nem büntették. – Jól kiválasztották a szobát! Csakhogy Ardamatszkij verziója szerint az őrangyalok elbámészkodtak. s beleélhette magát azokba a gondolatokba is. Azonban kalandos természete vagy Trockij iránti rajongása a Márvány-tenger szigetére csalogatta Bljumkint a Törvénytudóhoz (Trockijhoz). hogy meg kell mutatniuk. Prübel szerint pedig szívvel-lélekkel közreműködtek. azt hittere. s 1967-ben közöltem M. Ehrenburg is kezdett mesélni Bljumkinról. nemcsak hogy a többi baloldali eszer sorsára nem juttatták. csak megjátssza a nagyfiút!”. vagy legalábbis feltételezhették. mint ablaknak. Mikor 1918-ban szétzúzták az eszerek balszárnyát. (Vajon megsejtette-e Szavinkov. Nyilván nagy felelősséggel járó politikai gyilkosságok végrehajtására tartották életben. amelyet saját kezéből táplált. át is adta. Trockij egy csomagot bízott rá. Radek l e b u k t a t t a Bljumkint. Pedig van róla mit mesélni. nincs-e valami üzennivalója a Szovjetunióba.) Így oldódik meg a második rejtély – a szokatlanul elnéző ítélet rejtélye – a drasztikus harmadik ismeretében. megismerni Szavinkov beszédés gondolkozásmódját. – A következőket tudtam meg Jakubovicstól: A húszas évek végén Bljumkin hétpecsétes titokként közölte vele. mikor s hogyan fogja végülis megölni?) Így hát Bljumkinnak módja volt. melyről nem lehet tudni. ha a ragyogó Radek nem lett volna akkor már besúgó. amelyek áldozatát az utolsó időkben foglalkoztatták. N.De az igazán vannak… nagy. Bljum kint. s Trockijnál tett látogatása titokban is maradt volna. A látszat kedvéért felcsapott bolseviknek. hogy inkább erkélyajtónak látszott. hogy a halál lett hozzá bejáratos. Valamikor a 30-as évek küszöbén Párizsba utazott. Kérdezhetné valaki: miért az ablakból? Nem lett volna egyszerűbb megmérgezni? – Alighanem valakinek megmutatták a hullát. Jakubovicssal. hogy a GPU megbízásából ő írta Szavinkov úgynevezett búcsúlevelét. akit csekista mindenhatósága ellenére oly rettenthetetlenül elintézett Mandelstam. akitől megkérdezte. hanem maga Dzerzsinszkij vette őt pártfogásába (ahogy Koszirjevet is akarta). legjelentősebb perek még hátra kidobták Szavinkovot az ötödik emeleti ablakból a Lubjanka udvarára! (Ez Ardamatszkij mai beszámolójával nincs is ellentmondásban: az ablakpárkány eszerint olyan alacsony volt. Ez korát meghazudtoló fiatalos élénkséggel. Ez a csak suttogva terjesztett kósza hír az én fülembe is eljutott. felcsillanó szemmel kiáltotta: „igaz! Stimmel! Én pedig nem hittem Bljumkinnak. hogy titkon eltegye láb alól Bazsenovot. hogy adja át Radeknek. Itt az alkalom hogy azt is elmeséljük. hogy végezte Bljumkin. de elgyávult és elállt tőle. Sztálin önkárságának külföldre szökött munkatársát – egy éjjel sikerült is kidobnia őt a vonatból. Bljumkin el is vitte. Bljumkinnak szabad bejárása volt a fogvatartott Szavinkov szobájába – ő szokta esténként szórakoztatni. látott el vértejjel [334] . s ez eltűnt a szörnyeteg torkában. a nyájas és behízelgő halál.

amelyeknek ész nélkül kellene rohanniuk hozzánk Nyugatról. szisztematikusan összeszedni és külföldre száműzni őket. Losszkij. azt a lehető legalaposabban. Sztyepun. parlagon hevert tehát a Kurszkijnak tollbamondott törvénycikk. Kérem. P. egyenesen neki a határainkon húzódó szögesdrótoknak. mint mielőbb kikanalazni s átcsapni a határon ezt a szellemi kozmát. A. A. még a kódex szerkesztésének idején. Bulgakov. Lenin. Úgy kell beállítanunk. kontúrnélküli pacni: a régi burzsoá értelmiség kiiktatásáról. Ilyen csodabogár csak egy akadt egész Oroszországban: Szavinkov – de rá sem alkalmazták a cikkelyt.. a nagy szemétlerakó hely. k. 263 még szopós korában. O.263 A titoktartás egy ilyen nagy horderejű és magasztos célkitűzésű rendelkezés esetében a legteljesebb mértékben indokolt. s 1922 végén mintegy háromszázat a szellemtudományok legjelesebb orosz művelői közül felraktak egy. hogy mi meg agyonlőjük őket a BTK 71. Vlagyimir Iljics. Nem kevesebbről volt ugyanis szó. mint az osztályhatárokat egybemosó kocsonyás képlet. kiadás 54. melyet ideológiája szinte predesztinált a „háborús kém” szerepre – jobbat aligha lehetett volna kitalálni.10. hogy sokszorosítaná”. N. F. B. körültekintően kell előkészíteni. Kellő előkészítés nélkül blamálhatjuk magunkat. gőzhajóra: irány Európa. hogy mint „háborús kémeket” látjuk szükségesnek letartóztatni. uszályra? – nem.. 265-266. nem volt képük hozzá.. anélkül. 5. nem feledkezve meg ragyogó ötletéről. N. l. A törvény érett kora Dehát hol maradnak azok a tömegek. Bergyájev. de a Politbüro tagjai minden bizonnyal hozzájárulásukat adták. május 9-én azon melegében tollat ragadott: „Dzerzsinszkij elvtárs! Ami az ellenforradalmat támogató írók és professzorok kiutasítását illeti. Lenin elvtárson ekkor már elhatalmasodott a kór. Annál sürgősebb volt nekik az ellentétes fenyítésnek: az agyonlövetéssel felérő külföldreutasításnak erőteljes kipróbálása. [335] . cikkelye alapján a szovjet határ önkényes átlépése címén? Ilyen tömegek nem léteznek. Sz.. de teljes titoktartás mellett.. ismertesse ezt a levelet a Politbüro tagjaival. (Odakint a következő filozófusok vertek gyökeret s emelkedtek hírnévre: N. mert Dzerzsinszkij elvtárs megejtette a begyűjtést. a nagytudományú jóslat ellenére sem.

pl. A. A. A Büntetőkönyv 1936-ban jóváhagyott javított kiadása.Viseszlavcev. V. Lev Tolsztoj titkára. [336] . V. l. minden üzemben. mekkora baklövés volt. hogy nem egykönnyen hagyta magát dirigálni az egyedül üdvözítő Haladó Tudománnyal. Eihenwald. pedig Sztálin és igazságszolgáltatásunk egész nyomozó részlege szemmel láthatólag erre törekedett. A. I. Kizevetter. 264 Krilenko. Sz. ezt fokozottan veszélyessé tette a népgazdaságban elfoglalt kulcspozíciója s az. Karszavin. Pesehonov. Bulgakov. hogy annak idején pert rendeztek Oldenborger védelmére (akármilyen csinos centrumot sikerült is ott összekalapálni!) s hogy milyen korai volt Krilenko feloldozó nyilatkozata. most már tehát ezzel láttak neki az emberfogásnak. Sz. P. Kisebb csoportokat küldtek még 1923 elején is. könnyedén lepleztek le ilyet az ipar minden ágában. L. – irodalmárok és publicisták: Ju. Kifogásolható ismeretség miatt matematikusok is beleeshettek egy-egy csoportba. hogy talán mégsem olyan jó megoldás csak úgy szélnek ereszteni a kitűnő puskavégre való anyagot s lehetővé tenni. Végre-valahára elérkezett azonban Törvényünk érett kora. I. s nyújthattunk a világnak valami tökéletest: egy kompakt. F. Csak most derült ki. az 58-as cikkely megbízható kötelévé sodorta össze a korábbi politikai cikkelyek madzagjait. Mjakotyin. a mérnöki karra is kiterjesztették. miszerint „1920-21 óta nem beszélhetünk mérnöki szabotázsról”. Oszorgin. A. I. Frank. – történészek: Sz. Mihelyt megértették. L. sőt annál is rosszabb: kártevés (e kifejezést alighanem a Sahti-per egy névtelen nyomozója használta először). F.264 De mennyire szabotázs. Lapsin és mások. – bár ez addig ismeretlen fogalom volt az emberiség történetében. Iljin. I. Elvetették hát ezt a rendszabályt és ezentúl vagy a Halál Birodalmába vagy a Szigetcsoportra irányították a „kitisztogatott” anyagot. Melgunov. hogy azon a szemétdombon burjánzásnak induljanak a mérges leheletű virágok. mely Hruscsov koráig érvényben volt. – egymásután. A. ekkor került ki pl.) Folytatólagos és szisztematikus módszerré azonban nem vált a kiutasítás. Talán az emigráció diadalordításától – hogy ez neki ajándék – kaptak észbe. 433. Szelivanov. M. D. Izgojev. A. Ezekből a szórványos leletekből hiányzott azonban a koncepció nagysága és a végrehajtás tökélye. V. A vadászatot hamarosan a technikai értelmiségre. L. hogy most pedig kártevést kell keresni. P.

Krilenko (nevezetes találkozás! A váltás pillanata igazságszolgáltatásunk stafétájában. A Sahti-per azonban mégiscsak elmaradt méreteivel a kor nagyszerűségétől: hiszen csupán a széntermelés s abból is csak a Don-medence volt érdekelve: benne.). Egyetem rektora). elnök: A. A pernek voltak ugyan tagadhatatlan érdemei is (bár azokat már a korábbi perekben is sikerült elérni). Visinszkij (akkor még az első moszkvai Áll. – de nem mindnyájuk. akikkel együtt dolgozott a Sahti-perben). Ez volt k) a Sahti-per (1928. kitűnően szervezett pert. az Sz. Már nevük egyszarú. Tizenhárman csak köntörfalaztak.nagyszabású. május 18. népi csengése is bizalomgerjesztő. az is. a vádlottak és a védelem kétbalkezessége: sehogy sem tudtak kitérni. Ja. A feladat egy az egész országot behálózó mérnökszervezet A bíróság tagjai pedig: Vasziljev Juzsin és Antonov-Szaratovszkij két régi forradalmár. éppen grandiózusságából adódott e per gyengéje. ki írta? A hosszú életű Antonov-Szaratovszkij! 266 Pravda. Mikor 1962-ben egy nekrológot olvastunk az Izvesztyijában a terror áldozatairól. mely akkor már Jagoda erős keze alatt működött. huszonnégyen pedig egyáltalán nem ismerték el bűnösségüket.) . Bírósága Spec. fővádló: N. Testülete. 159: Krilenkónak pedig csak tíz ujja van s Visinszkijnek sincs több.266 Ez tűrhetetlen ellentmondásokhoz vezetett s egészen megzavarta a tömegeket. V. ezúttal a mérnökök ellen. amelyeket másnak talán meg lehetett volna bocsátani. mint pl. mekkora készséggel s szakértelemmel segített neki az OGPU egész apparátusa. U. csak tizenhatan.. hatalmas űrméretű gödör ásásába (ebbe két kollégája is belezuhant: Oszadcsij és Shein közvádlók. hogy nyilvánosságra hozzák súlyos vétkeiket”. Ha csak három szálat kötünk mindenegyes vádlotthoz. Legf. nézzük csak. Mondani sem kell. 1928 május 24. l.265 vádlottak száma: 53. félreugrani az ítélet lavinája elől – ezek mellett azonban olyan szembeötlő hiányosságai is voltak. tanúk száma 56! Grandiózus!!! Sajnos azonban. de nem a tapasztalt Krilenkónak. 265 [337] . 3. ítélők és ítélendők lelkes egyetértésben küzdenek majd a közös cél érdekében. Csak majd az osztálynélküli társadalom küszöbén tudjuk megvalósítani a konfliktusnélküli pert (mely rendszerünk konfliktustalanságát van hivatva tükrözni): vád és védelem. Persze „a vádlottak mindent megtettek. – július 15. Krilenko bizonyára már akkor. a Sahti-per végnapján belefogott egy új.

1929 május 24. akiket név szerint meg sem említenek. Azt még nem tudjuk. de a lelkek esetleges ellenállásáról sem volt halvány segédfogalma sem. nem adta meg magát és meghalt anélkül. MEG LEHET ÁLLNI a próbát. de az túl öreg volt. Az öreg Fedotovot megtörték. hogy bármi szemetet aláárt volna. Krilenko választása tévesnek bizonyult Palcsinszkij minden fogást kiállt.kiagyalása és leleplezése volt. pedig már tízéves világraszóló ügyészi pálya állt mögötte. De olyan keveset értett ahhoz az átkozott mérnökfajtához. Tervhivatal konzultánsa. az első világháborúban a Hadiipari Bizottmány helyettes elnöke. Velicsko vele együtt szenvedték el a kínokat. fejezetében. másokat pedig. vagyis ő irányítja az egész orosz ipar háborús erőfeszítéseit s menet közben tömködi be a cári rendszer hiányos felkészüléséből adódó réseket. amit csak tudott az OGPU. hogy ilyen vitathatatlan tekintélyű. nem volt hajlandó az aljas szerepre. erős egyéniséget. (Részletesebben róla a III. számára vadidegen területre lépni. ráadásul textiles. s nyilván nem törtek meg ők sem. aki ugyanakkor nagyon gyenge s tetszés szerint hajlítható is. hogy a kínzásokba haltak-e bele vagy agyonlőtték-e őket. Meglehetős könnyelműség volt azonban Krilenkótól a mérnökvilágba. A cári rendszerben üldözték forradalmi tevékenysége miatt. mardosó vádat hagytak ezzel örökségül minden későbbi nagy per vádlottjának. kereshette azt a bizonyos pompás. Október után háromszor is letartóztatták (1917-ben. mindenesetre megmutatták. rész 10. N. F. hogy LEHET ellenállni. 1920-tól a bányamérnöki főiskola professzora s az Áll. hogy még egy esztendő ráment a sikertelen próbákra. 1929 nyarán Hrennyikovval vesződött. Elveszett 267 Izvesztyija. hogy ezt a három férfit súlyos kártevő tevékenység miatt agyonlőtték. Ehhez néhány erős „kártevő” egyéniségre volt szükség. 18-ban és 22-ben). tűrhetetlenül büszke egyéniség a mérnökök között Pjotr Akimovics Palcsinszkij? Már a századfordulón híres bányamérnök. de Hrennyikov is meghalt.) Ezt a Palcsinszkijt szemelték ki hát az új grandiózus per fővádlottjául. [338] .267 De mennyi időt vesztegettek el hiába! – majdnem egy egész évet! Hány éjszakán át vallattak eredmény nélkül! Mennyi vallatói fantázia ment kárba! Krilenko kezdhetett mindent elölről. mert nemcsak az anyag ellenállását nem ismerte. Ki ne tudta volna. nem kiaknázható iparag. von Meck és A. K. A Februári Forradalom után kereskedelmi és ipari államtitkár. május 24-i szűkszavú jelentésében közölte. szabadságvesztésre ítéltek. Vereségét palástolva Jagoda az OGPU 1929.

l. hogy az olvasó elé rakjuk a teljes per gyorsírásos anyagát: itt az írás. hogy ez a kudarc ragadt meg a Vezér rosszindulatú emlékezetében s okozta a volt ügyész vesztét. minden tervező szerv. ezt a végtelenül fontos honvédelmi iparágat. tervek. Ezúttal nem merültek fel „technikai nehézségek”. de „mind megsemmisítették”. melyek akadályoznának bennünket abban. Nagyszerű koncepció: az ország egész ipara ott ül a vádlottak padján. november 25 – december 7. de hogy boldogul akkor a vád képviselője!? – Ugyan. feljelentések. kivonatok. minden iparág. – De tárgyi bizonyítékok csak vannak. Testülete. mert „nincs hely az iratok tárolására”. a sors szeszélyétől ugyanazon guillotine alatt. akkor biztosan a tanúk tömegeit vonultatták fel? – Nem bizony. mely igazságszolgáltatásunk igazi csúcsteljesítménye s elérhetetlen eszmény a világ jogi intézményei számára: l) az Iparpárt-per (1930. képviseli három! – No. személyes naplók? – Egyetlen egy sincs. méghozzá özönével? Rajzok. s egy hitvány papírt sem kaparintott meg? „Volt papír elég”. ugyancsak Visinszkij. a Hőtechnikai Intézet igazgatójára. a Legf. 1931. csak hetet. 270 „Az Iparpárt-per”. Moszkva. 268 [339] . – No.hát még egy év! Az ország várta azt a mindent felölelő kártevőpert. (Csak a rendezői szem látja a réseket: a bányaipar és a vasutak távollétét. s három hónap alatt előkészítettek. utasítások.268 Csak 1930 nyarán bukkant rá valaki Ramzinra. Bíróság Spec. indokolások. Letartóztatták. kérem! Hiszen őt Nyikolaj Vasziljevics Krilenkónak hívják! Nem ez az első pere! Aztán meg „minden körülmények között mégiscsak a vádlott beismerése a legjobb bizonyíték”. 453.) Másrészt takarékosság a felhasznált anyagban: csak nyolc vádlott (okultak a Sahti-per hibáiból!) Dekát hogyan képviselheti nyolc ember az egész ipart – kiált fel az olvasó.). és javasolta őt.270 Nagyon is lehetséges. Ahogy mondom: EGY HITVÁNY CÉDULA SINCS! – Dehát micsoda mulasztás ez a GPU részéről? Annyi embert letartóztatott. A tárgyaláson csak néhány újságcikkre hivatkoznak – emigráns és hazai újságok közleményeire. várta Sztálin elvtárs. begyakoroltak egy nagyszabású színjátékot. olvassátok!269 A külföldi újságírók jelenlétének sincs semmi akadálya. – Pedig még sok is ez nekünk! Csak a textilipart. de Krilenko csak nem tudott vele zöldágra vergődni. AntonovSzaratovszkij s kedvencünk: Krilenko. 269 „Az Iparpárt-per” – Szovjet Törvényhozás-kiadó. s azok is a letartóztatott kártevőkből kerültek ki.

mintha nehézfejű diákokkal lenne dolga. elég lesz már. No. egyre fejteget! Öt egymást követő ülésen még csak kérdéseket sem kell feltenni: a vádlottak beszélnek. ő megköti magát. De nem viselik meg a vádlottakat ezek a nagy érzelmi kilengések? Hangszalagfelvételeink nincsenek. magyaráznak. ha Visinszkij közbeszól. hatalmas monológokban tör fel a lelkekből a megbánás. hogy Visinszkij többször is kéri: beszéljenek hangosabban. hogy üljön le.271 A bizonyítási eljárás során a védelem néhány bátortalan. s „őt is. érthetőbben. hogy valami esetleg homályos maradt. mert semmit sem lehet hallani. valakinek kártevői szándékát nem domborították ki eléggé. szerény kérdést kockáztat meg. egyre magyaráz. „Megvásároltak”. de azonnal visszavonulót fúj. valakinek a nevét nem említették. csak azt pendítik meg. szegényeseknek. korszakalkotónak nevezi a vádbeszédet. újból szót kérnek. beszélnek. hűvös és szakszerűen nyugodt hangon folyik a szó a vádlottak szájából”. felháborodás tölti el” védencei bűnei hallatára. nincs más vágyuk. magyarázni. Az ügyész kérdi: „Az ön hibája volt ez?” – „Az én hibám és bűnöm” – feleli Csarnovszkij.De micsoda beismerés! Nemcsak amolyan kényszeredett. saját érveit pedig. Ramzin a világosság kedvéért még tömör összefoglalásokat is fűz bő lére eresztett okfejtéseihez. ilyen szenvedélyes közlési vágy és – tárgyilagosság? hűvösség? Ráadásul nyilván olyan bágyatagon dünnyögték el sima megbánó szövegüket. nem vitatkoznak a vétség mibenlétéről. hanem szívből jövő. amiről megfeledkeztek. valaki nem lepleződött le. de ilyet! – ekkora. [340] . Minden kérdés nélkül ás logikus rendben adják elő mindazt. hogy „nem 271 „Az Iparpárt-per”. amivel csak előáll az ügyész. mint a dolgozó tömegeket. l. sem a bűncselekmény minősítéséről. de rendelkezésünkre áll Ocep ügyvéd jellemzése: „Tárgyilagos. amire csak szüksége van a vád képviselőjének. A két ártalmatlan textiles kivételével tulajdonképpen nem is védik a vádlottakat az ügyvédek. – nem. Fedotov apónak (66 éves) felajánlják. Aztán micsoda nevezetekkel tisztelik meg magukat! „Osztályellenség vagyok”. csak beszélni. „a mi burzsoá ideológiánk”. hogy hozzátegyenek valamit. ostorozni magukat. 488. Krilenkónak egyszerűen nincs munkája teázik és kekszet majszol mind az öt ülésen. beszélni. Legjobban az aggasztja a vádlottakat. mert „a szovjet védő mindenekelőtt szovjet polgár”. A per harmóniáját a védelem egy cseppet sem bontja meg: minden javaslattal egyetért. melyeket „jobb meggyőződése ellenére” hozott fel. vagy amit éppen elébe tesznek.

Végül az öregágyú: diverzióra készültek az energiatermelés és ellátás terén (de soha sehol sem követtek el diverziót!) Kártevő tevékenységük tehát nem törés-zúzásban. a munka meg áll!) Elodázták a tervek elbírálását (azaz nem döntöttek egy pillanat alatt). bíró elvtársak. pedig a dolgozók készek 40-50 százalékra is). Szükségtelen (!) karbantartási munkálatokat írtak elő. Elméleti-gazdasági viták ürügyén (hogy a Dnyepr-erőműből lássák-e el energiával a Donmedencét? Hogy építsenek-e magasfeszültség vezetéket Moszkva és a Don-medence között?) halogatták a döntést fontos problémákban. Szovjetellenes vonalat képvisellek az anyagellenállásról szóló híradásaikban. S ugyancsak abban a szerencsétlen textiliparban olyan iramban fejlesztettek. gazdasági bénulást idézzen elő.. Hogy mégsem így történt. s az volt a célja. hogy mindenki az orrát fogja tőlük? A következők: Tervbe vették a fejlődés ütemének csökkentését (például a termelékenység évi növelését mindössze 20-22 százalékra tervezték. – Hogyan? Ez önnek kevés? De ha minden pontot elismételünk s ötször vagy akár nyolcszor is elkérődzzük ott a törvényszéken... az kizárólag a tömegek ipari-pénzügyi ellenterveinek köszönhető (a normák megduplázásának!) – Ühüm-ühüm. hogy az már kimeríti a kártevés fogalmát. Nem fejlesztették elég gyorsan a Kuznyeck-medencét. akkor talán csak nem kevés? – Hm-ühüm. (A mérnökök csak vitáznak. a nyersanyag és annak feldolgozási lehetősége közt (főleg a textilgyárban: két-három gyárral többet építettek. Befagyasztották a tőkét. Ide-oda táncoltak a maximalista és a minimalista tervek közt. egyes üzemrészlegek között. – a 60-as évek olvasójának megvan a maga véleménye: De hátha éppen azok a bizonyos ipari-pénzügyi ellentervek okoztak minden bajt? Persze. Megbontották az egyensúlyt az. a hullájukból vagy a munkájukból?” Dehát mik is a bűnei ezeknek a burzsoá mérnököknek.. rongálásban nyilvánult meg. hogy megbomlik az [341] . Rosszul gazdálkodtak a fémmel (tökéletlenül szortírozták a vasat). Lassították a fűtőanyag kitermelés ütemét az egyes bányavidékeken. drága és hosszadalmas építkezésekbe ölték. mint amennyi kellett a gyapottermés feldolgozásához). hogy a 30-as években általános krízist. hanem a tervezés és a kivitelezés síkján történt. – akar valamit mondani a szkeptikus olvasó.kerülhetnék-e el mégis valahogy a golyót a vádlottak? Miből van nagyobb hasznunk. Elavult felszerelést állítottak be.

TEHÁT KÁRTEVŐK. Laricsev: „Akarjuk vagy nem akarjuk.272 Mérnökeink e boldogtalan nemzedékének munkája állandóan két képtelenség malomköve közt őrlődött. pedig 42 millió tonna nyersolajat semmi körülmények között nem lehet kitermelni”. mindent el tudnak mondani. megalázottak.. l. megkérdezése nélkül. arra számítva. hogy a lubjankai szörny olyasmibe harapott. hogy sikerült jelentékenyen növelnie a fűtőanyag-kihasználás hatásfokát. kárt okoztak. előnyei is csak hosszú távon érezhetők. azt a 42 millió tonna nyersolajat ki kell termelnünk (így jött felülről az ukáz). ha mégis elolvassa? Amúgy alaposan. Most aztán edd meg. hogy milyen feltételek között kellett dolgozniuk. [342] . de a gondolat kiröppen! A vádlottak még rémült. ebből kiindulva az előzetes tervek készítői a csökkentett szükségletre állították. ártottak!” De mi lesz. Meglátja. amilyenek: megkötözöttek. uramisten. az Áll. hogy szóról-szóra közzéteszik az egészet? Persze. megtörtek.. hogy az egészet elolvassa. (Az automatikus kapcsolás általános bevezetésé ugyanis hosszabb időt kíván. mert csökkentik fűtőanyag-készleteinket. tetszése szerint felboríthatja. csak a bekezdések végére biggyesztett refrént veszi majd észre: „ártottak. A foglyok olyanok. nem lesz annyi estéje és szabad napja. mérnökök is olvassák majd. amit főztél! Krilenko nagy bátran nekiveselkedik mérnöki problémák aprólékos megvitatásának. hogy abba minden olvasó belebódul. mint röppen ki a durvaszövésű hálóból a XX. 325. Kalinnyikov: „Nálunk a bizalmatlanság légköre veszi körül a technikust”. Először is. – A szállítóforgalmi terv előirányozta az automatikus kapcsolású vasúti kocsik bevezetését – itt is KÁRTEVÉSI SZÁNDÉK lappang: a tőke befagyasztásának kísérlete. keserű az ügyész kenyere! Miért kellett úgy dönteni. Tervhivatal Haj. be a szénkitermelést. nehezen forgó nyelvükkel is mindent névén tudnak nevezni. ha akármelyik szakgyűlés. sorrólsorra? Akkor a meglehetősen bárgyún és esetlenül megfogalmazott meakulpázás tömény unalmán keresztül meglátja. A Hőtechnikai Kutatóintézet azzal büszkélkedett.. ami nem neki való falat. de mindjárt!”) – Az egy vágányú vasutak hatékonyabb kihasználása 272 „Az Iparpárt-per”. századi szárnyas gondolat. szakmai jellegű kérdéseket tesz fel! Terjedelmes újságok belső oldalait és betétlapjait töltik meg technikai finomságokat tárgyaló apró betűs szöveggel. nekünk azonban „add.egyensúly.

KÁRTEVÉS! A tőke befagyasztása! Eltemetik a vasat. – Az újépítésű gyárakhoz vasbetont használtak építőanyagul beton helyett. ám jóval olcsóbb angol gépeket vásárolunk. tíz év múlva így is. akkor kártevésnek számít minden befektetés. hogy Amerikában olcsó a tőke és drága a munkaerő. ez KÁRTEVÉS. előnyösebb. ami a mi szemünkben teória. (Talán bizony fogcsináltatásra kellene tartogatni?) Fedotov a vádlottak padján hajlandó elismerni: Persze.. hogy száz éven belül meg fognak térülni magasabb építési költségek. hogy minden gyárnak azt a fajtát küldenék. akármilyen jók is. széles folyosókkal s túl hatékony szellőztető berendezéssel? Ez már 273 „Az Iparpárt-per”. 365.. KÁRTEVÉS! A gazdaságosságra hivatkozva akarja megakadályozni. Ezt. hogy olcsó árút vásároljunk! Gyengéden próbálja kioktatni a nehézfejű ügyészt: – Minden teoretikus megfontolás olyan normákhoz vezet. ugye. Fedotov arra a következtetésre jutott. ahhoz a pofonegyszerű. nem a holnap számára terveztek… Azt is igyekszik megvilágítani az öreg Fedotov.végett elhatározták. [343] . hanem azonmód elküldik. úgy is ki kell cserélni a gépeket. hogy miért építettek „gyárpalotákat” magas emeletekkel. ha minden garast a fogunkhoz verünk.meg százezer rubel. Ilyesmire azonban nincs füle az ügyésznek! Egy tuskó nyakasságával tér vissza újra meg újra. modernizálásnak hívják? NEM. az a ti szemetekben kártevés! Mert ti csak a mai nappal törődtök. ahogy betakarították. kérem.273 Kifejezheti-e magát világosabban egy ijedt vádlott?. Az. pedig abból úgyis kevés van. De mint az angol tartja: nem vagyunk olyan gazdagok. arra hivatkozva. amelyek végső soron károsaknak minősíthetők (azoknak is fogják minősíteni őket!). és akkor majd vehetünk drágábbakat. l. hogy nem érdemes most drága amerikai futószalag-berendezéseket vásárolnunk. sőt milliók amiatt. hogy a szovjet ipar elsőrendű képekkel dolgozhasson. A gyapotot például nem szortírozzák a termelőhelyeken. ha a következő tíz évre kevésbé tökéletes. hogy nagyobb mozdonyokat és vagonokat vezetnek be. mely megfelel a céljainak. de annál hatásosabb kérdéshez. nálunk pedig éppen megfordítva. hogy vész oda száz. hogy oly eszeveszetten siettetik az ötéves tervet. s ezek mellé több munkást álutunk be. a per folyamán tízszer is. tehát mi nem majmolhatjuk az amerikaiakat. mert a hídvázak és a vágányok megerősítésére kell vesztegetni a pénzt! – Abból a józan gazdasági megfontolásból kiindulva...

– Nos. ezek lankadtan mondják a szöveget. de háromezret írtak elő (az ostoba tervben). hogy odajussunk. de muszáj játszani azért a nyomorult életért. hogy elérjük azt a mennyiséget”. melyeket a Lubjankában töltött. jegyezzük csak fel!). „ez a tények egyenes következménye. azt a szemetet. 274 275 „Az Iparpárt-per”. a nyár legforróbb napjaira kalkulálták a szellőztetést! – De miért éppen a legforróbbakra? Csak hadd izzadtak volna egy kicsit a munkások a kánikulában! Ami pedig az egyensúlynak azt a bizonyos megbontását illeti. amelyet egyre verklizni kényszerülnek. ilyen soha meg nem térülő beruházások? A burzsoá kártevők azt vetik ellen. hogy az. Ennyi mindent kikövetkeztethetünk a per közzétett anyagából! Az olvasó bizonyára el fogja ismerni. ilyen az ő kártevésük: „Lehetőségünk volt. ahol vagyunk. (Ugyanő. Elég végrehajtani a kötelező (azaz a tökkelütött felsőbbség által előirt) tevékenységeket. s magától is dugába dől ez az esztelen terv. az orvosok kilencméteres emeleteket javasoltak. hivatalos. hogy – egy azokban az években készült.csak nyilvánvaló KÁRTEVÉS? A tőke ily nagyméretű befagyasztása. most pedig a vádlottak padján ül. amiről itt huzakodnak. [344] . „Az Iparpárt-per”. többször is átnézett és retusált gyorsírásos jegyzetről lévén szó – ez nem is kevés! Krilenko sokszor túlságosan is fárasztja színészeit. az megint csak arcátlan kártevésnek minősült volna: a kapitalista gyár rémálomba illő feltételéi közt akarta volna tartani a szabad szovjet munkásokat. l. csak három százalékát teszi ki a gyárépület és a berendezés összköltségének. Pedig hosszú hónapok vannak mögötte. (Tehát a Munkaügyi Népbiztosságban is kártevők ülnek.. nem kell ahhoz feltételezni semmiféle „mérnök-centrumot”. – ezért aztán mi még csak meg sem kíséreltük. mondjuk. itt a kártevés! (De ha négy és félre szállította volna le. 204. elég volt ahhoz a tökkelütött szervezés!” (Csarnovszkij. hogy a Munkaügyi Népbiztosság is hozzájárult. S azon. ezer tonna kitermelésére. hogy friss levegőt biztosítsanak a munkásoknak a proletáriátus hazájában.)274 És nincs ahhoz szükség külön ártó tevékenységre sem. szégyellik magukat a szerző helyett is. 202.. – De miért nem ötre?? Tessék.)275 Nem is fejezhetné ki magát világosabban. de hiába: az egyre csak azokon a túl magas emeleteken lovagol.) Többször is mondják Krilenkónak. Fedotov leszállította hat méterre. pontosan elég a kötelező tevékenységek végrehajtása ahhoz.. hogy miért állítottak be olyan erős ventillátorokat. l. – Íme.

gondolnám... [345] . amikor bár általánosságban véve nem (Kaptok. ha pedig belemennek a hóbortos bakugrásokba: kártékony egyensúly megbontás. Nem tanácsos belemenni a részlétekbe! Minél részletesebben megvizsgáljuk a vádlottak cselekedeteit. kártevést űzött! – nógatja őket türelmetlenül Krilenko. „Az Iparpárt-per”. csak a legsilányabbakat valósítottátok meg... s akiknek az egész mérnöki kár törvényszéki legyalázása után most frissen munkához kellene látniuk) – nincs kiút! Minden rossz: rossz az igen és rossz a nem. kaptok majd ilyen konkrét példákat! Majd megírja nemsokára valaki az évek technikai történetét is! Ad az majd nektek példákat.. l. Ha megnyomják a tempót: ártó szándékú sietség. méghozzá példátlan példákat! Méltó kritikát gyakorol majd négy év alatt teljesített ötéves tervetek nyavalyatörős rángásai felett! Megtudjuk majd. rossz az előre és rossz a hátra.276 Krilenko: – Így van? Fedotov: – Az igazat megvallva. a szigorított – tessék kézzelfogható példákat felhozni: hol és hogyan űzték kártevő üzelmeiket?) – Konkrét példát mondjon! Említsen eseteket.bizony. tőkegyűjtés: a tőke befagyasztása. l.. No. 425. olyan eszközökkel. általában...Krilenko: – Elismeri? Fedotov: – Elismerem. akiket nem tartóztattak le. ha nem sietnek: ártó szándékú tempófékezés. mennyi nemzeti vagyont s energiát tékozoltatok el hiába! Megtudjuk majd. azokat is a lehető legügyetlenebbül. ez még nem minden! Az igazi főbenjáró bűnök még csak ezután jönnek! Figyeljenek csak. hogy úgy mondjam. annál nehezebb lesz agyonlövetni őket. ezek megértéséhez nincs szükség szakmai 276 277 „Az Iparpárt-per”. akik csak még jobban meghülyítik az amúgy is kerge vezetőket?) Bizony... kérem. De származhat-e abból valami jó. Ha óvatosan fejlesztik az iparágat: szándékos időhúzás. ha hőzöngő kultúr-forradalmárok egzecírozzák a legkiválóbb mérnököket? Forrófejű dilettánsok.. egyes részleteiben.277 A mérnökök számára (azok számára. Karbantartás.. akik még szabadok. javítás.. igen. hogy dobtátok szemétkosárba a legjobb tervezeteket. 356. mint az ébrentartás. szabotázs. de tessék csak várni. a munka folytatása a felszerelés elkopásáig: diverzió! (Mindezt persze a saját szájukból fogja kihúzni a vizsgálóbíró.

pénzt kapott az imperialistáktól. akik ugyan már rég szétszéledtek a szélrózsa minden irányában.. csak füttyenteni kell nekik. hogy ijesztésképpen kifuttatja flottáját a Fekete. kémkedéssel foglalkozott.és a Balti tengerre. csak a tüntetők lábdobogása és üvöltözése kívül az ablakok alatt: „Halál rájuk. de egy füttyszóra újra egybesereglenek.) S hogy kik fognak végül is harcolni? Hát. de végülis nem jutottak közös nevezőre s megszakadtak a tárgyalások. Nna. még a szövőgépek is! Kitör az általános diverzió! (Vádlottak. hanem forgalmi dugókat teremtenek! Azonkívül a villanytelepeken az iparpárt kicsavarja a dugókat. A franciáknak ugyanis nincs elég bajuk.. halál!” No. de ezúttal sem született megegyezés.. Harcolni Anglia sem szándékozott. Különben jó. kérem! Most aztán be van tömve minden száj.és Észtország (ezek a kis országok készséggel csapják sutba fiatal államberendezésük gondjait s tömegeket küldenek majd csatázni). a legrettenetesebb majd a végső csapás lesz. mindenki emlékszik ragyogó fegyvertényeire az első világháborúból).előképzettségre: Az iparpárt 1. legyen. csak lekanyarított volna magának (szervezői részesedésképpen) egy darabot a Dnyepr jobb partján elterülő Ukrajnából. figyelem! A diverzió mikéntjét majd csak a 278 Vajon ki rajzolta egy cigarettásdobozra ezt a nyílegyenes vonalat Krilenkónak? Talán ugyanaz a kéz. amely 1941-ben védelmi tervünket készítette? [346] . de megígérte. továbbá Lett. minden gép megáll. de mégis: nem lehetne kicsit részletezni? – Minek kellenek maguknak a részletek”. Azonkívül Lengyelország is fegyvert ragad (s ezért Ukrajna másik fele jár neki). Minden akadékoskodónak a torkára forrt a szó. az egész Unió sötétbe borul. 2. máris masíroznak az intervenciós hadosztályok! Először 1928ban állapodtak meg. Végül 1931-re. Tulajdonképpen Franciaország maga nem is vakart hadba lépni. – Hogy-hogy? Már az is ki van tervelve? – De mennyire! Besszarábiából indul ki s a Dnyepr jobb partjára támaszkodva. 4. halál. De ezek még csak előkészületek. zömben majd az a százezer emigráns. (Fizetségül a kaukázusi olajat kapja. Akkor 1930-ra halasztották. – robbantani fognak?? – Nem. kormányt akart alakítani. Nem hallatszik más. már a tárcákat is elosztotta. továbbá Románia (igazán félelmetes ellenfél. intervenció előkészítésén dolgozott. ott nincsenek pártharcok s egyéb nehézségek. 3.. attól csak még szörnyűbb lesi a vád: Az egészet a francia vezérkar irányította. egyenesen neki Moszkvának!278 S ebben a sorsdöntő pillanatban minden vasútvonalon.

fehér hadsereg?! Tessék feljegyezni. 356. mert útjában voltak a Poleszje. Ebből ugyan semmi nem lett.s az Ilmeny-mocsarak! Csapoljuk hát le őket. milyen állam ügynökei voltak!)280 Az utóbbi időben pedig „a Vörös Hadsereg egyes csapategységeinél is áruló tevékenység előkészítésén” kezdtek fáradozni (fegyvernem. fedél alá lehessen gurítani őket. és R. csapategység neve ne említessék! Nevek ne említessenek!). a Poleszje-mocsarakat s az Ilmeny-tó körüli mocsarat (Visinszkij tiltja ugyan a helynevek említését. hogy nem értek rá!) a Kubany árterületeit. l. de az egyik tanú kikottyantja) – így nyitják meg az intervenciósok számára a legrövidebb utakat. helyneveket ne említsenek! Senkit se nevezzenek meg. a szovjethatalom beadja a kulcsot.zárt tárgyaláson részletezzék! Üzemeket. [347] . se külföldi. de keveset tettek ezek az iparpártosok! Egyetlen iparág sem szenvedett jelentősebb károkat!) 279 280 „Az Iparpárt-per”. letartóztatásokat eszközölni!) Sejtek szervezését tervezték továbbá szovjetellenes beállítottságú diákok soraiban is… (Diákok? – feljegyezni. (Ohó. valamint az a szándékuk is megmaradt szándéknak. 409.. hol) szálláshelyeket is építettek az intervenciósoknak! (S az eddigi háborúkban hol kvártélyozták el szegény otthontalan megszállókat?.. se honi személyt!) Többek között a textiliparra is halálos csapást mérnek majd. S ezt is micsoda ravaszul előkészítették! Le akarták csapolni (jó. hogy lovaikkal együtt száraz lábbal érjék el Moszkvát. közvetítették a vádlottaknak (neveket semmi körülmények közt ne említsenek! Azt se mondják meg. Ezért sietnek magyarázkodni: sokat akartak. – a legkevésbé sem tréfálnak! „Az Iparpárt-per”. hagy mindennek vége. hogy ne álljanak kint az esőben az intervenciós repülőgépek. máris megfosztottuk a fővárost minden védelmétől!) Ráadásul fűrésztelepeknek álcázott hangárokat is építettek (a helyet nem mondjuk meg. Továbbá (nem mondjuk meg. l. Ugyanakkor Belorussziában két-három textilgyárat építenek aljas hazaáruló céljaik elérésére: e gyárak szolgálnak majd támaszpontokul az intervenciós csapatoknak!279 A textilgyárakkal a kezükben az intervenciós seregek feltartóztathatatlanul törnek Moszkva felé. K. titok!). hogy a hadsereg valamelyik központi szervénél sejtet alakítsanak a finánctőke képviselőiből és a fehér hadsereg volt tisztjeiből. letartóztatni!) (Különben csak lassan a testtel! A dolgozók még el találnak szontyolodni.) A föntiekre vonatkozó utasításokat pedig két titokzatos úriember. (Azért volt hát olyan nehéz a tatároknak! Azért nem találta meg Moszkvát Napóleon.

ott központi bizottság is van. 437. aki akart. Igaz. mely már kétszázezer tagot számlál. l. De a mensevik párttal is.. Mindenekelőtt a Dolgozó Parasztok Pártjával. Jó-jó. A vezetőség sem szokott ülésezni (ilyesmire egyik vádlott sem emlékszik. eredetileg centrum volt: De aztán úgy döntöttek. – De jó. Ha le nem sújtott volna a GPU ökle. hogy sohasem volt pártgyűlés. hogy a bolsevikok még nem restaurálták eléggé az ő régi vállalataikat: hadd dolgozzanak még egy kicsit a bolsevikok! Továbbá Lengyelországgal és Romániával sem sikerült az egyezség. ő meg azt is meg tudja mondani. Így lehet „mozgósítani a mérnök. hogy egy csapással három pártot zúzott szét! Három centrumot csapni az eddigiekhez igazán nem nagy valami!) De ahol párt van. Úgy valahogy szolidabb. No. Ez a párt úgy látszik. hogy szétzúztak bennünket – örvendeznek a vádlottak. mint a falusi bíróság. ezek a hiszékeny tüntetők életükkel. Még a tárcákat is egyszerűbb lesz majd elosztani a jövendő kormányban.Na és az intervencióból miért nem lett semmi? Ennek számos bonyolult oka van. HALÁL! Ott masíroznak azok. de annál inkább volt iparpárt! Halljátok a lábdobogást? Halljátok a dolgozó tömegek zúgását: HALÁL RÁJUK. a helyi szervezetek sem tartottak gyűléseket. Az ült be a vezetőségbe. Csarnovszkij: „Formálisan 281 „Az Iparpárt-per”. mikor!). krónikus emberhiányban szenvedett. Az elnökség is sorban ment. összevissza öt tagból állt a vezetőség. [348] . nélkülözéssel és szenvedéssel lakolnak majd 1941-ben EZEKNEK A SZEMÉLYEKNEK a tetteiért! De kire mutat az ön ujja.és technikustömegeket a hatalomért vívandó harcra”.. HALÁL. S kikkel vetélkednek majd? Hát a többi párttal. sohasem írtak ki választásokat. Egyszer Poincarét nem választották meg Franciaországban. (Sztálinnak is hízik a mája. és a Centrum? Az említett három párt csúcsszerve lett volna az Egyesült Centrum. Krilenko beszédéből. „akiknek háború esetén életükkel. egymásnak adogatták át a helyüket. nélkülözéssel és szenvedéssel kell lakolniuk ezeknek a személyeknek a tetteiért!”281 (Milyen jól belelátott a jövőbe! Igen. hogy párttá szervezik. ügyész? Rossz irányba mutat az ön ujja!) És hogy miért „párt” ez az Iparpárt? Miért nem „a mérnökök és technikusok centruma”? Már annyira hozzászoktunk a „centrumokhoz”! Igen. nem volt ugyan intervenció. másszor az orosz iparmágnások vélekedtek úgy. csak Ramzin.

ott áll nyolc harcos. De semmi baj.” Hol is láttunk mi már ilyet!? – Igen. mint aki biztos a dolgában. Először is megrökönyödve halljuk. Az illető ezután a legjobb belátása szerint űzhette ártó tevékenységét (Ramzin.) – Milyen volt a kapcsolatuk a Dolgozó Parasztok Pártjával? – Az Áll. a másiké [349] . Ezáltal megsokszorozódnak a rémlátomások. hogy a burzsoá intelligenciának ezek a korifeusai mind a nyolcan szegény családból származnak. hogyan viszonyult a forradalomhoz. Hogy pedig valami fűszere is legyen a lapos előadásnak. „megpróbálnak kibújni” – ám olyankor „keresztkérdésekkel szorítják sarokba őket” – máris nagyobb a feszültség. hogy más oldalról is kizsigereli ő ezt az Iparpártot: rámutat a vádlottak társadalmi hátterére.) A hatást ismétlésekkel fokozzák: némely . az Aidában! Kikísérik a hadbevonuló Radameszt. Csakhogy Krilenko túllőtt a célon. harsog a zenekar. harmadszor is eljátszatnak. mint a moszkvai Művész Színházban.tulajdonképpen meg sem alakult az Iparpárt”. Hány tagja volt? Laricsev: „Hozzávetőleges számot is nehéz mondani. teret engedett az improvizálásnak: hadd meséljen ki-ki a maga életéről. sisakosan-lándzsásan. csak úgy. Azt gondolta nagy ravaszul. és „szisztematikus akciókat készítettek elé a vidéki kommunisták ellen. azért megy a darab! (Manapság nem is hinné az ember. micsoda félelmetes. hogy kötött ki a kártevésnél. így ijesztenek rá a többi hatra. kétezerre becsüli a tagok számát. a töményszék adata szerint. S minthogy itt már az osztályösztön kalauzolja az embert s nem engedi tévutakra az analízist. 30-40 ezer mérnök van. arról. S miben állt kártevő tevékenységük? Hogyan továbbították az utasításokat? Hát. Ilyen volt az Iparpárt. Ám ez a meggondolatlan betoldás. a vádlottak egyszer-egyszer „kifelejtenek” valami krajcáros semmiséget. Vagyis minden hetediket fogják letartóztatni. A Szovjetunióban. Tervhivatalban vagy a Földművelésügyben szoktak találkozni. a pontos létszámot senki sem tudja”. Krilenko merészen eltért a Sztanyiszlavszkij-féle módszertől: nem osztotta ki a szerepeket. ha valaki találkozott valakivel a vállalatnál. tragikus színezete volt akkoriban az egésznek. ez az „humaine” kompozíció lerombolta mind az öt felvonásnak a hatását. Az egyiknek paraszt volt az apja. epizódot másodszor. Kétezret mond. kétezer pedig rá van festve a háttérben lévő kulisszákra. ötezret ültetnek le. igen. szóban adta át neki.

jónevű.) Kalinnyikov professzor pedig 1921-ben nyilvánosan hadat üzent a szovjethatalomnak! – Professzor-sztrájk formájában! A [350] .és Honvédelem Tanácsa.. 13. Ezt nem lehet elmondani a 82 éves Csarnovszkij professzorról. tőlük származnak az Iparpártra s az intervencióra vonatkozó terhelő tanúvallomások. Névtelen diákok hecckampányt folytattak ellene a faliújságon. 23 éves professzorsága után a diákgyűlés megidézte. S csodák csodája: senki sem zárta el előlük a művelődés útját! Valamennyien annak rendje s módja szerint elvégezték a reálgimnáziumot. mire akar kilyukadni Krilenko. valamint a Népbiztosok Tanácsa korlátlan bizalmát élvezte”. a negyediké falusi tanító. a szovjet érában. s bizony már 12. Az egyik óraadásból élt. s csinos körítésben tálalja. tekintélyes professzorok lettek (De hogy lehet ez? Hiszen nekünk azt mondták. amit kívánnak tőle. bizony!). igazi konjunktúra-lovag. Mind a nyolcan összekuporgatott pénzen tanultak.kishivatalnok hosszú éveken át.? Csak nincs valami zavar a naptárak körül?) Ma. hogy a cárizmus alatt kizárólag a földesurak s a nagytőkések gyerekei. Tulajdonképpen Ramzin emlékezetére épül minden vád. hogy ez természetesen eltörpül a hatalmas társadalmi vívmányok mellett. (Nem ment el. annál nehezebb helyzetben vannak a mérnökök: szinte lehetetlenné van téve számukra. egyben a tisztességesség határvonala is köztük. hogy gyermekeiket magasabb képzésben részesítsék (mert most az értelmiség gyermekei a társadalom páriái. gátlás nélkül lépnek fel. 14-évesen maguk keresték meg a tandíjukat.. a 39 éves Ocskin (ez jelentette fel a Glavtop-Tüzépet 1921-ben) hetykén. A hatvanasok vagy idősebbek minden megnyilatkozásukkal szimpátiát keltenek bennünk. Ramzin már fiatalon nagymenő. mely a korosztályokat elválasztja. Annyira magabiztos és rámenős. S a bíróság ezt még csak kétségbe sem vonja! Krilenko sem vitatja! (Maguk a vádlottak buzgón magyarázkodnak. a másik mozdonyt fűtött. Ocskin is „nagymenő” volt: már 29 éves korában „a Munka. hogy „adjon számot munkájáról”.) Kicsit kezdünk már különbséget tenni az egyes vádlottak között (eddig nagyon is egy kaptafára szabták mondandóikat). hogy valóban folytathatott volna Párizsban (persze a GPU megbízásából) tárgyalásokat az intervencióról mint teljhatalmú megbízott. majd a technikumot. akivel az egész mérnöki karból senki sem fogott volna kezet – de ő ezt is kibírta! A tárgyaláson félszóból is elérti. az ötödiké házaló-kereskedő. De a 43 éves Ramzin és Laricsev. a harmadiké kisiparos. Az a vonal.

Nincs olyan szövőfonógyár Oroszországban. (Azt az autonómiát csak 1922-ben lőtték ki. „analfabéták” a politika terén. bizonyára nem kevés letartóztatás árán.Moszkvai Technikum már a sztolipini reakció alatt egyetemi autonómiát vívott ki magának (a hivatalok betöltése. Krilenko az egész per alatt alázatos mentegetődzésre kényszeríti a vádlottakat. amelyben ő ne dolgozott volna (mennyire utálják az ilyen embereket! Mennyire igyekeznek megszabadulni tőlük. A Technikum tantestülete 1921-ben újra Kalinnyikovot választotta meg rektornak. Erre a professzorok. még színházba sem járhat. rosszul lát. magasabb tudomány. Gyermekkoromból jól emlékszem. milyen érzelmekkel [351] . sem tanulmányaid! Feleljenek. terén). Hisz az ötéves terv indulásakor csupán 30. milyenek voltak azokban az években a mérnök-professzorok: estéiket a záróvizsgás.) A 88 éves Fedotov már tizenegy éve mérnök volt akkor.000 volt belőlük az egész országban. lépdelni a kozákoktól megölt munkások koporsói mögött. A politika ugyanis sokkal nehezebb. szakadatlanul a vártán kellett állniuk S még hogy ők spekuláltak krízisre! Még hogy ők kémkedtek dugpénzért! Volt egy becsületes mondata Ramzinnak a per folyamán: „A kártevés merőben összeférhetetlen a mérnökség lelkialkatával”. a rektorválasztás stb. Ma beteg ember. mint holmi fémfeldolgozás vagy turbinaszerkesztés! – ebben nem segít neked sem természetes eszed. dem. amikor a Szoc. kérem. sztrájkba léptek (akkor még nem voltak igazi proletár-diákok) – s Kalinnyikov egy éven át rektorkodott a szovjet hatóságok akarata ellenére. Ilyenek készítettek gazdasági összeomlást? elő intervenciót? akartak előidézni Csarnovszkijnak egyetlen szabad estéje sem volt évekig. minél gyorsabban!) 1905-ben leköszönt a Morozov-művek igazgatóságáról. jobbnak találta elmenni a „vörös temetésre”. annyira lefoglalta a tanítás és a kutatómunka: új tudományágak (termelésszervezés. a diákság támogatásával.tervezőszakos és aspiráns diákságnak szentelték. a Népbiztosok Tanácsa azonban nem tartotta kívánatosnak. s a maga emberét nevezte ki. hogy ők „képzetlenek”. este ki sem tud menni az utcára. racionalizálás) alapjainak a lerakása. lemondott magas fizetéséről. este tizenegy előtt családjuk még csak nem is látta őket. Munkáspárt megalakult.

hogy szabadon forgassa a fejét s mozgassa karjait?) S miért ne legyenek a mérnököknek politikai nézeteik? Hisz a politika még csak nem is tudomány. egy mérnök nem képes részt vállalni őrültségekben. akik nem hagyják. nem a régiek: nemcsak hogy társadalmilag gyanús rétegnek tekintik a mérnököket. [352] . hanem büntetlenül sértegetheti.fogadták az Októberi Forradalmat? – Kételyekkel.) Látták továbbá a legtermészetesebb szabadságjogok elvételét. ráadásul az emberi önzésnek. ha eltekintünk a társadalom erkölcsi vezetésétől. mint a termelési folyamatban való szerepük alapján megilletné őket. (S ezek a jogok sohasem tértek többé vissza. akik a termelésnek sem fizikai. egyszerű emberi szavakból kibontakozik előttünk az igazság lényege.) Hogy is ne áhítoztak volna demokratikus köztársaságra?! Mérnök létükre hogy is fogadhatták volna el a munkások diktatúráját – azokét. csak felfordulás. amit a mérnökök az októberi forradalomban láttak. hogy miből fújták fel ezt a hólyagot. vajon nem e felé tendál ma az egész szociális kibernetika? Nem kelevények-e a társadalom nyakán a hivatásos politikusok. akik az ipari termelésben alárendeltjeik voltak. nemcsak hogy aránytalanul rosszabbul fizetik őket. akiknek gyermekeik taníttatásához sincs joguk. Ma bármelyik munkás nemcsak hogy megtagadhatja a mérnök utasításainak végrehajtását. A feltételek azonban. de most elfoglalták a vezető posztokat s dirigálni akarták a mérnököket? Már hogyne tartanák természetesebbnek a mérnökök az olyan társadalmi berendezést. szóval ellenségesen. az általános felfordulás volt. A NEP bevezetésével a mérnökök készséggel láttak munkához: a NEP-ben annak a jelét látták. ezért is tétlenkedik a legtöbb 1920 előtt. hogy mi is történt tulajdonképpen. de a szerepen kívüli. a kisképzettségűekét. hanem ugyanakkor. megfosztják őket a fegyelmezés jogától. vak szenvedélyeknek van alávetve? (Csarnovszkij nyíltan vallja a törvény előtt is: „a politikának bizonyos fokig mégiscsak a technika vívmányaihoz kell Igazodnia!”) A hadikommunizmus eszeveszett túlzásai csak undort kelthettek a mérnökökben. mindjárt kezdetben. hanem empirikus terület. (S három éven át nem is volt egyéb. hogy a rendszer észre tér. sem gazdasági törvényeit nem látták összefüggéseikben. mikor sikereket és fegyelmet követelnek tőlük a termelésben. – (Úgy. amelyben a kormányzat képes a társadalmi tevékenységek közös összehangolására? (És. Miért? Miért? Miért? Krilenko a maga teoretikus tételeivel nyaggatja őket. Az első. amely nem írható le semmiféle matematikai készülékkel. bár szinte barlangkori nyomorban tengődnek. sajnos.

holmi „ugrásszerű iparosításról”. Becsülik ezek valamire az őszinteséget?. Ő önként ment a halálba. 228. nem kellenek tagsági igazolványok. Mit tehet ilyen körülmények közt a kollektív mérnöki józanság. ki is állta már jó néhány évtized erőpróbáját. alkalmilag elejtett szó alapján is létrejöhet. mielőtt még bármit is elkövetett volna! Ha pedig csakugyan vétett. hogy az új rezsim felfigyelt rá. azonmód nyugtalankodni kezdett miatta. Életét kellett áldoznia. de sokat úgy gyilkoltak meg.282 Krilenko hallgat. Ezért aztán néha hazudni kényszerülnek a mérnökök a pártvezetőségnek. [353] . hogy felhívja a figyelmet a mérnökök helyzetére.akár meg is ütheti a mérnököt. Egymás után dobjak be a képtelennél képtelenebb terveket. Szóval igaz. átélni a hajszát. de nem ő az egyetlen. akkor széttépik. a nyomozóknak s a többinek – ilyen emberi szolidaritás kívül esik tapasztalati körükön. nem egészen úgy áll a dolog.. Ahogy az általában okos és logikus gondolkodású emberek közt lenni szokott. s mint az uralkodó osztály képviselőjének. – de most. (Tessék csak még egyszer fellapozni az Oldenborger-pert. Csak korlátolt elmék szorulnak rá forradalmakra és pártirányításra. hacsak kartársai nem fedezik. Krilenko ellenvetése: – Emlékszik (Értsd: hát nem megvédtük őt is?) az Oldenborger-perre? Fedotov: – Igen. Az 1927-es év beköszöntésével mintha csak elfújták volna a NEP-korszak józanságát – úgy látszik. (Ezt persze hiábavaló erőfeszítés volna magyarázni Sztálinnak. ilyesmire az egész párttörténetben nincs példa!) Az orosz mérnökök közt azonban már régi dolog ez a kölcsönös megértés a kiskirályoknak ebben a nagy. ez a kölcsönös megértés pár csendes. Krilenko (csalódottan): – No. l. barbár birodalmában. ezzel a záradékkal megtoldva: „sokat meggyilkoltak”! A mérnök bűnös. s ennek megfelelő feladatokat rónak ki a mérnökökre. hisz ő is ember. a Tervhivatalban 282 „Az Iparpárt-per”. De ehhez az összefogáshoz nem kell semmiféle pártgyűlés.. mindig a munkásnak van ilyen esetekben igaza. az egész NEP nem volt egyéb cinikus csalásnál. nem? A mérnökség tekintélyének és becsületének védelmében valóban kénytelenek összefogni és fedezni egymást – mindnyájukat veszély zengegeti. Fedotov: – Ő meghalt. nincs szükség szavazásra.

elszemetelt milliókat. aki nemrég kezet szorított vele (? szóval megegyezést kötöttek: ha ti eljátsszátok a szerepeteket. ez éppen dörzsöli: – Folytassa! kapóra jön. azoknak is ez az érdekük. Így dereng fel előttünk. ők a minőségért.és Népgazdaság Legf. Krilenko a kezét Kirpotyenko (hosszú hallgatás után): – Ezen kívül semmiről sem tudok. nem volt elég látványos ahhoz. Tanácsában ülő mérnökvezetőség? Belemenjen az esztelenségekbe? Félreálljon? Nekik semmibe sem kerülne az együttműködés. meg valami GPU főnökről. tervről s revideált tervről hőzöng. ez válik az egész ipar. Ezért kellett tehát otromba kártevéssé. kezdenek elhajlani a szövegtől. hogy fel lehessen korbácsolni vele a tömeg dühét. az egész nemzet javára. Fedotov kezdi elszólni magát: nyolchónapos fogságának álmatlan (!) éjszakáiról kotyog. bár az ő szerepük nem olyan jelentős. mint valami vízió. finom szövete. intervencióvá átmázolni a mérnökség hallgatólagos. De ennek 1930-ban hangosan kifejezést adni. egyenlő volt az agyonlövetéssel. Speciális mérnöki tervhivatalra van szükség. Megpróbálják tehát mérsékelni a valóságtól elrugaszkodott terveket. ami valóban volt. szállnak síkra. mert agy folyamatosan közömbösíteni lehet a téves döntéseket. Eresztékeiben lazul meg a rendezőé munka. akiknek a gyakorlati végrehajtás a dolguk. milyen számot írnak rá – „társainknak azonban. No. Másrészt túl kevés volt. Míg körülöttük mindenki a mennyiségről. szelektálni őket s a legvadabbakat teljesen kiselejtezni. [354] . fel lehet szedni a földről az elkótyavetyélt. amikor az intervenciót vitatták meg. S ami a legkomikusabb a dologban. s ebben a szellemben nevelik a diákokat is. az egész ország javát szolgáló szolidaritását. hogy korrigálja a vezetők ostobaságait. ez az. lehetetlen lesz teljesíteni az ilyen erejüket meghaladó utasát~sokat”. Krilenko: – Ön részt vett a csoport összejövetelein? Kirpotyenko tanú: – Két-három ízben. a papirosnak ugyan mindegy. ama betoldott jelenetben a légies és gyakorlatban használhatatlan igazság. mely a technika lelke. a GPU is teljesíti ígéretét?) De még a tanúk is. Íme ez hát az igazság vékony.

. sem Laricsevvel nem tárgyaltak. l. Versengve indítványozzák. s hogy ők nem tudnak semmiféle iparpártról. A vádlottak újra zsinórvégen vannak s ki-ki várja a megrántást. mellyel több napon át csak szégyent hoztak maguk és kartársaik fejére? Elemi erővel tör ki haragjuk azok ellen az emigránsok ellen. a vádlottakból pedig bizonyára kínzással csikarták ki a beismerést. hogy bebörtönöztek. 283 284 [355] . De megírták volna! Aláírták volna! S ha még ezek után is volna valaki. hogy ezek az emberek itt nem az igazat mondják. Krilenko elvtárs így részelteti őt logikája tündökléséből: „Hacsak egy pillanatra is feltételezzük. emlékezteti. annak a legkézzelfoghatóbb bizonyítéka az. akkor miért éppen őket tartóztattuk le. Mit szólnak önök ehhez? Úristen! Hogy fel vannak háborodva a vádlottak! Sorukra sem várva türelmetlenül követelik. mint szabadlábon”.Krilenko unszolja. hogy most itt vagyunk!” (No. hogy tegyenek közzé nyilatkozatot az újságokban. Krilenko begerjed s ráordít a nehézfejű vádlottakra: No.284 A felvonásközi szünetben a kulisszák mögött aztán újra kerékvágásba zökkentik a színtársulatot. a vádlottak akarják írásban adni. akiben makacsul fészkelne a gyanú. 285 „Az Iparpárt-per”. hogy egyöntetűek legyenek a válaszok. de ugyan mire jó a kínvallatás. Kirpotyenko (bambán): – Az intervención kívül semmiről sincs tudomásom. s miért kezdtek egyszerre vallani?285 „Az Iparpárt-per”. ha utána nem lehet bíróság elé állítani a vádlottakat?) Fedotov: Csak javamra szolgált az. mely szerint ők sem Ramzinnal. én is! Krilenko és Visinszkij nagylelkűen elengedik azt a kollektív nyilatkozatot. Őszintén szólva jobban érzem magam a börtönben.. 452.283 Mikor pedig Kuprianovval szembesítik. 354. Hová tűnt az az enervált egykedvűség. „Az Iparpárt-per”. l. hogy véleményt mondhassanak. milyen jó véleményük van a GPU módszereiről! (Hát nem kolosszális?) Ramzin: „Hogy nem vetettek alá bennünket kínvallatásnak és nem bántalmaztak. majd akkor teszünk róla. már a tények sem akarnak összepasszolni. l. 358. s ezt a többiek is elmondhatják velem együtt. Ocskin: – Én is. Krilenko pedig egyszerre rántja meg mind a nyolcat: azok az emigráns iparbárók egy cikket publikáltak.

az újonc azonban sehogy sem akar ebbe beletanulni az első időkben és megpróbál négykézláb bemászni. 454. eltérés és ellentmondás nélkül. Csehov-kiadó...) Azonfelül.. [356] .287 hogy 1938-ban Krilenkóval közös cellában ült a Butirkában. feleljetek: mi egyebet lehetett volna tenni?.. Élénken el tudom képzelni – magam is csúszkáltam ott –: olyan alacsonyak ott a priccsek. s míg itt ezeknek a pereknek hosszadalmas leírásával bajlódom. De tegyük fel a kérdést pszichológiai alapon: miért tesznek beismerő vallomást? De. mi is olt hát az a híres rejtély.Derék argumentum! – ezer évig sem jöttek rá a vád képviselői: maga a letartóztatás ténye bizonyítja a vádlott bűnösségét! Ha ártatlanok a vádlottak. kérdem én. Vagyok olyan gyarló. mi egyebet tehettek volna?”286 Nagyon igaz! Nagyon pszichologikus! Ti. hanem az olvasó magyarázza meg nekem. Gondolom. akik ültetek már annál az intézménynél. hogy csak hasmánt lehet alájuk kúszni a sáros kőpadlón.. (Ivanov-Razumnyik írja. „a harmincas évek moszkvai pereinek rejtélye” (először az Iparpárt váltott ki általános csodálkozást.. ez a látvány valami vigaszfélével tölt el. szinte kórusban valljanak. hogy hol. ha ez igaz volna (mármint a kínvallatás). akkor minek tartóztatták le őket? Ha pedig egyszer letartóztatták őket.) Most pedig ne én az olvasónak. A fejét még csak aládugja. hogy kárörömmel képzeljem magam elé ezt a kívül rekedt tomport. – fejtegeti tovább a főügyész – akkor is rejtély maradna. Hol érhettek volna el ilyen gigantikus harmóniát? – hisz nem érintkezhettek egymással a vizsgálati fogság idején! (Pár oldallal odébb majd elmeséli nekünk egy életben maradt tanú. Ivanov-Razumnyik: Börtönök és deportálások. s Krilenko helye a priccsek alatt volt. mi késztette őket arra.. l. akkor nyilván bűnösek! De tényleg: MIÉRT IS KEZDTEK VALLANI? „A kínvallatás kérdését nyugodtan elvethetjük!. de feltornyosodó hátulja kívül reked. hogy valamennyien ilyen egyhangúan. a főügyész elvtársnak különösen nehezére esett az alkalmazkodás és egyelőre meg nem csappant hátsóféle még sokáig előmeredezett a szovjet igazságszolgáltatás nagyobb dicsőségére. később ugyanaz a talányosság lengte körül a pártkorifeusok pereit)? 286 287 „Az Iparpárt-per”..

Az újságban egy apró betűs. mindössze nyolc embert. aki ebbe az ügybe bele volt keverve. hogy egy bizonyos szovjetellenes réteg még ezek után is visszamaradt a mérnöktársadalomban”.Hisz nem állították törvény elé mind a kétezret. de annyit sem hagyott hátra). tudjuk. lapalji hír jelentette: „Hrennyikov meghalt a vizsgálati fogságban”. Mert NEM ADOTT EGYET SEM!) No. amire szükségük volt. az utolsó pontig beszámolt mindenről. bár egy szó nem sok. de Hrennyikov sem engedett. (Tehát: kutassatok. s két egész éve volt rá. a rejtélynek pedig művészi magyarázat jár. hogy melléfoghattak a megfelelő személy kiválasztásában. mint egy darab fa. 288 Az orosz nap emlékezete nem tartja számon érdeme szerint Ramzint. írjátok csak apró betűvel a hülyéknek. Helyenként olyan dagályos. S egy nyolcszemélyes kórus dirigálása mégsem olyan elképzelhetetlenül nehéz! VÁLOGATNI pedig ezrekből válogathatott Krilenko. kutassatok csak tovább!) „Az a szilárd meggyőződésem. szedjetek össze még többet!) Aztán milyen találékony! Tudja. amelyből csak az egész nép előtt vezekelve lehet megtisztulni”. hogy lehetetlen teljes részletességében bemutatni egy tizenegy napos per folyamára”. hanem mintha ő maga írta volna a darabot. így is emlegetik őt a tanúvallomások. nyár végén tartóztatták le. Véleményem szerint alaposan rászolgált arra hogy őt tegyük meg a cinikus és szemfényvesztő áruló visszataszító prototípusának Az árulás görögtüze! Nem ő az egyetlen abban a korban. minden nevet. azt gyógykezelik. A kockázat azonban nem volt nagy: a vizsgálat selejtjét mindig bele lehetett hányni a sírba. minden terhelő adatot kiszolgáltatott. egyszerre felfedezi magában „az orosz bűnt. de végre megvan a nagy lelet: Ramzin! Micsoda energia. Palcsinszkijt nem tudták betörni – tehát agyonlőtték (s halála után őt tették meg az „Iparpárt vezérének”. De adat. akár egy „érdemes művész”: „Az Iparpárt tevékenysége olyannyira szerteágazó. oly átfogó képe volt az óriási szövevényes anyagról. Ezután Hrennyikovból akarták kiverni. csak élni hagyják! Micsoda talentum! Úgyszólván a per előestéjén. vallomás tőle sem jutott egy nyúlfarknyi sem a közös kórus számára. micsoda vasmarok! S mindenre kész. Aki pedig átesik a szitán is. fogjatok el. s ő nemcsak hogy bele tudta élni magát a szerepbe. kihizlalják s úgy léptetik fel a perben. a rostán is. de ő a legfeltűnőbb. hogy HALÁLRA KÍNOZTUK A VIZSGÁLAT ALATT! (Halála után belőle is az „iparpárt vezére” lett. S bár oly érzéketlen. (Nosza hát. hogy itt rejtély van. még két-háromszázat sem. amit tudunk és ki is írjuk emeletes betűkkel. [357] .288 Így hát Krilenko és a GPU feladatának minden nehézsége kizárólag abból származott.

de nem ezt tartják a legfontosabbnak. nekünk is több hasznunk lesz belőle. hogy semmibe sem kerül agyonlőnünk magukat. méllyel „képesek voltak összehasonlíthatatlanul helyesebb utakat kijelölni a [358] .Mi hát akkor a rejtély? Hogyan dolgozzák meg őket? Nagyon egyszerűen.) Nem szabad hiányoznia az ideológiai motivációnak sem. azt egy kis lubjankai porhanyító kurzusra lehet küldeni. Mikor kártevő üzelmeikbe fogtak.. ha hajlandók fellépni egy kis színjátékban. még a GPU udvarából sem kell kimennünk. most azonban töredelmes vallomásaiknak egészen más ideológiai háttere van: beleszerelmesedtek (ott a börtönben) a harmadik évében járó Ötéves Terv vörösen izzó vasérc-ábrázatába! Az utolsó szó jogán kegyelmet kérnek ugyan. Különösen Ramzin dicsőíti „a proletártömegek és vezetőik forradalmi tudatosságát”. Kézről-kézre adják egymásnak ezt a reményt a vádlottak. mi megbecsüljük önöket. így: élni akarnak? (ha nem önmagukért. (S ez kétségtelenül így is van. mi okunk volna bosszút állni magukon? Maguk kitűnő szakemberek. Aki pedig ezek után sem fogja fel.) De maguknak is. egészen Kamenyevig és Zinovjevig. nem bűnösök. (Krilenko néha hibát ejt a tárgyaláson és összetéveszti az allegóriát a filagóriával. való igaz. a halál küszöbén úgy érzik. Aljas kártevésnek minősítik a mérnökség szellemi ellenállásának finom szövetét. És a vádlottak teljesítik is az összes feltételeket. mi ügyészek pedig betanuljuk és igyekszünk eszünkben fartani a szakkifejezéseket. akkor a gyermekeikért. Kell. (Fedotov: „Számunkra nincs bocsánat! A vádlónak igaza van!”) E furcsa vádlottak most.. hogy ez a per a szocialista társadalom javát szolgálja. akik jól viselték magukat. hogy azt ellenséges ideológiából tették. Aztán láthatják. hogy az utolsó szellemi szegénylegény számára is érthető legyen. hogy utána nem lőnek agyon bennünket? – Ugyan. az unokáikért?) Azzal legyenek tisztában. (Így lesz a korábbi per alkalmazkodó vádlottjainak megkímélése a következő per sikerének fontos előfeltételévé. hogy elég sok „kártevő”-pert lefolytattunk már. melynek szövegét mint szakemberek maguk fogják megírni. (De még nem szórtak üvegport a dolgozók tányérjába – ehhez a nagy ötlethez majd csak később fog eljutni az ügyészség. de mindenért meg kell szenvedni! Mert az élet mindennél drágább! – De mi a garancia. hogy kötelességük meggyőzni az orosz népet s az egész világot a szovjet kormány hibáztathatatlanságáról s messzetekintő bölcsességéről. s mindig életben hagytuk azokat.) Azonban feltételeinket az utolsó pontig teljesíteniük kell.) Ezt a szerepet talán kínosnak és szégyenletesnek érzik.

nem múlhatja felül a Szovjetuniót”. A külföld. Nincs és ne is legyen többé mérnökszolidaritás!”292 Ocskin pedig: „Az értelmiség csak valami pempő. l.gazdaságpolitikának”. 510. a kulákság megsemmisítését”.... l.290 Így hát – hála a nyolcasfogat erőfeszítéseinek – ez a per tökéletesen eléri létrehozói célkitűzéseit: 1. 508. Lám. Micsoda mérhetetlen magasságban van ettől a proletariátus ösztönössége”!293 Ugyan. míg kivégzésükre várnak. s minden áldozatra kész lesz... hogy rohamos haladásra.. mint a tudósok s okosabban szabták meg a népgazdaság fejlesztésének ütemét. hogy újabb intervenció fenyeget. Éppen ezért csak helyeselni lehet a falupolitikában követett pártvonalat. „Az Iparpárt-per”... maga az abszolút gerinctelenség.291 Erre céloz Laricsev is: „Szét kell verni ezt a kasztot. l. fejetlenséget-és nyilvánvaló baklövéseket – mind a kártevő mérnökök rovására lehet írni. A mérnökszolidaritás összeomlik.. 4. A nép megrémül.” stb. Mindenről van idejük véleményt alkotni. 3. nincs gerince.. Az országban található hiányosságokat: az éhezést. Most már „megértem. A kollektív akarat megvalósulása a lehető legmagasabb formája a létezésnek”. fázást. ahogy az államügyész kifejezte.. Kalinnyikov: „A proletariátus diktatúrája elkerülhetetlen szükségszerűség”.. De még ilyen jóslatok is feltörnek a bűnbánó értelmiségiek gégéjéből: „A társadalom fejlődése során az individuális élet egyre szűkebb területre szorul.289 hogy rajtaütéssel kell bevenni. 291 „Az Iparpárt-per”. az egész értelmiség megijed és elszigetelődik. amikor Mao még kisfiú volt. 292 „Az Iparpárt-per”. stb. így beszéltek NÁLUNK már 1930-ban. „A nép érdekei egyetlen céltudatos egészet alkotnak a szovjethatalom érdekeivel”. ugrásszerű fejlesztésre van szükség. Laricsev: „A kapitalista világ túlélte önmagát. 2. 289 [359] . ruhahiányt. 504. Nyugat baloldali körei felfigyelnek kormányaik fondorlataira. miért is lőnék agyon ezeket a stréberekét?.. l. 290 „Az Iparpárt-per”. 49. ha a jelen Iparpárt-per eredményeképpen egyszer s mindenkorra keresztet vethetnénk az értelmiség sötét és szégyenletes múltjára”. S hogy ne maradjon semmi kétség. Ramzin még egyszer kifejezetten aláhúzza a pernek ezt a célját: „Szeretném.

amelyet 1930-ban mondtak ki rá. Testülete. Bizonyára az orrukon át szimatolják meg.. Sorról-sorra elolvastam e két per gyorsírt anyagát is. hanem pártemberek a vádlottak. A rendezőség biztos a dolgában: nem technikusok. ismert terület. l. hogy az „értelmiség” szóhoz nálunk becsmérlő jelentés tapadt? Lám. s már három éve figyelmesen el szoktam olvasni minden politikai cikket a terjedelmes Ivesztyijából. ezért tizennégyet léptetnek fel. a darabot évekig műsoron lehet tartani.. de abban legalább a háttér volt grandiózus: világméretű intervenció! az egész ipar megbénítása! osztozkodás miniszteri tárcákon! – A mensevikek perében is ki voltak aggatva ezek a dekorációk. (Megirigyli majd sikereit a kétbalkezes Hitler és Göbbels. Simán is folyt minden. emlékszik az olvasó: „Nem agya. a színészek hervadtan mondták a szöveget. Valami okból mindig ezt emelik ki a proletariátusnál: az ösztönösséget. Krilenko és asszisztense: Roginszkij. hanem ganaja a nemzetnek”. 509. egyébként mindenki a helyén: AntonovSzaratovszkij. „a fekete generálisok szövetségese”.. akár minden szezonban fel lehet újítani – a Főrendező intenciói szerint. Én 12 éves voltam akkor. miért nem) Svernyik. A Nagy Férfiú pudig úgy találta helyesnek. (Vajon még Sztálin rinocéroszbőre is megérezte ezt? Másképp hogy magyarázzuk. de szégyenben maradnak s leég a Reichstag-juk. A fáradhatatlanul kutat( sztálini elme végre-valahára megvalósította az eszményt. Csodálkozhatunk-e ezek után. „az imperialisták bérence”) addig az anatémáig. a darab ásítóan unalmas volt.. így kell kirakatpereket lebonyolítani. de annyi baj legyen! Lássátok s halljátok! Kizárólag színházunkban! Ősbemutató! m) A mensevikek Össz-szövetségi Irodájának pere (1931. márc. lehangolóan tehetségtelen kópia. de már színehagyottan lógtak. hogy elvetette a „Dolgozó Parasztok Pártja” ötletét s ezután évekig nem rendeztek kirakatpert?) 293 „Az Iparpárt-per”.) A Legfelsőbb Bíróság Spec. Gyermekszívem már az Iparpárt-pert határozottan szószátyárnak. hazugnak és mesterkéltnek érezte. [360] . hogy már három hónap múlva megtartsák a következő előadást.Így írták évtizedről-évtizedre értelmiségünk történetét: az 1920-ban rájuk olvasott anatémától (ugye. szinte bődületesen simán. mi a helyes.) A magas színvonal immár eléretett. 1-9. elnök (miért. Kicsit sietni kell majd a próbákkal.

az a GPU-t a legkevésbé sem érdekelte. Jakubovics ítélete tehát továbbra is érvényben van. különben összedűl az egész épület. ő csak másodrendű vádlott volt és megúszta nyolc évvel. Soknak semmi köze sem volt a mensevikekhez. Következésképpen a perben nem is szerepeltettek valódi mensevikeket. hogy egy kövecskét sem szabad megmozdítani. De hogy valóban mensevikek voltak-e.Unalmas volna megint a gyorsírt jegyzetekhez fűzni észrevételeinket. akik hivatásuknál fogva beleillettek ebbe a sémába. Ikov valóban tagja volt a mensevikek moszkvai illegális irodájának. K. mennyit ült 1930 előtt. kettő a.) A GPU sémája szerint a Népgazdaság Tanácsa két taggal képviseltette magát. mi is történt valójában. de rájuk parancsoltak: tessék felcsapni menseviknek! Hogy valójában milyen politikai nézeteket vallanak a vádlottak. úgy hogy ma már mindenki elolvashatja. akit a cári kormány 1916-ban képtelen ostobaságból bebörtönzött s akiből munkaügyi miniszter lett a Februári Forradalomban. A valóság nem felelt meg ennek a feltevésnek. Mihail Petrovics Jakubovicsnak újabb keletű tanúsága. A vádlottak még csak nem is ismerték egymást valamennyien. hisz az ő perük már benne van történelmünk aranytáblás könyvében. ugyancsak két-két taggal szerepelt a Kereskedelmi Népbiztosság és az Állami Bank. a koholt vádak részletezésével együtt. hogy a mensevikek ellenforradalmi szándékkal ügyesen befurakodnak az állami kulcspozíciókba. Micsoda fábólvaskarikák vannak nálunk! 295 Ilyen volt többek között a sokat próbált Kuzma A. ahol éppen hozzáfértek. (Micsoda lehangoló fantáziátlanság! A „Taktikai Centrumnak” is ezt mondták tollba 1920-ban. Gvozgyev egyike volt GULag „elfekvő” mártírjainak. Nem tudom. kettő a Társadalmi Tényezők Tanácsától. a mensevikek ugyanis egyáltalán semmi pozíciót sem töltöttek be. Rendelkezésünkre áll azonban a per egyik fő vádlottjának. rehabilitációs kérvénye pedig. Hogy jött hát létre ez a sohasem létezett „Össz-szövetségi Iroda”? A GPU-nak a következő feladatot adták: bizonyítsa be. s tudjuk.: kettő az Újjászületés-szövetségtől. vigaszul azon forradalmi tevékenységéért személyes nyugdíjat utaltak ki neki. egy-egy taggal a Központi Szövetség és a Tervhivatal..). csak nemrégiben látott napvilágot üdvözítőnkön..294 Elbeszélése tárgyi adalékokat szolgáltat a 30-as évek moszkvai pereinek egész soráról. de 1930 óta szakadatlanul 294 [361] . P. mely álmos tétlenségben élte napjait – a perben azonban ez szóba sem került. a Szamizdaton keresztül. annak idején egy munkacsoport vezetője a Hadiipari Bizottmányban. M. Gvozgyev. erre nézve csak a puszta szóbeszédre hagyatkoztak.295 (A per után a tanuk is megkaptak börtönéveiket A rehabilitálást megtagadták tőle. Tanukul is onnan szedtek állítólagos mensevikeket. (Azt mondják. V. Olyanokat tartóztattak le tehát.

A nyílt-tekintetű.annak rendje és módja szerint. rögtön bevették a pétervári Tanács Hadibizottmányába – könnyen ment az ilyesmi abban az időben – beleszólása volt a katonai biztosok kinevezésébe. A Nyugati Front gyűlésén meggondolatlanul a nép ellenségéinek nevezte azokat az újságírókat. aki ugyanakkor. hogy a végén újra a nép ellenségeinek titulálta őket. közreműködésével támogassa a bolsevikoktól alapított új 296 ült. például 1917 tavaszán azt. kormányt. hol oda vitte) magával ragadó. hagy a mensevikek csatlakozzanak a Kominternhez (Dan és a többiek meglehetős lekezeléssel szokták visszautasítani J. Jakubovics máris azzal a javaslattal állt alti. kitűnő szónokká tette. Már 1917 márciusában a küldöttek tanácsának elnöke volt Szmolenszkben. továbbá Petunyin ügyészbe. melyet a pétervári Tanácsba delegáltak. elképzeléseit). Fiatalsága ellenére szenvedélyes hévvel javasolt tervet terv után a pártvezetőségnek. Vlagyimir Gusztavovics Gromanba helyezte bizalmát (hogy segít majd megkomponálni ezt az ügyet. s ennek fejében megkegyelmeznek neki). még ha azok fogtak is fegyvert először. hogy a szocialista pétervári Tanács helyeselte az Ideiglenes Kormány mozgósítási rendeletét a többi szocialista elvtárssal szemben. igen sajnálta (még a per folyatván is). A GPU azonban az elsőrendű vádlottba. hogy nem lőtte agyon azonnal. hagy alakítsanak szoc. hogy még a gimnáziumot sem ért rá elvégezni.) Most pedig Jakubovicsot mutatjuk be. (Beszámolómban Jakubovicsra támaszkodom. akik a háború folytatására buzdítottak – s ezt 1917 áprilisában: Kicsibe múlt. dem. örökké – helyes vagy helytelen – eszméi bűvöletében élő Jakubovics a fiatalok közé számított a mensevik pártban – de hiszen fiatal is volt. Be is választották abba a küldöttségbe. de beszéde folytatásában ügy rátalált a helyes vágányra s úgy magával ragadta hallgatóságát.) A tanúk között Ramzin is fellépett szolgálatkész bőbeszédűséggel. hogy pártja egy emberként álljon a bolsevikok mellé. Bocsánatot kért. de ezúttal tapsvihar kíséretében. Alig zajlott le az októberi fordulat. mindig őszinte. A forradalmaskodást olyan korán kezdte. A meggyőződés ereje (mely szünet nélkül sarkantyúzta s hol ide. 1919-ben azt.296 végül maga is felcsapott katonai biztosnak a Délnyugati Fronton s Vinnyicában személyesen tartóztatta le Gyenyikint (a Kornyilovlázadás után). ugyanazokon az üléseken a hadügyminisztériumot képviselte. s részvételével. [362] . Nem tévesztendő össze Jakubovics vezérkari ezredessel. 1917 júliusában nagyon fájlalta és végzetes hibának tartotta. Alighogy odaért. hogy le nem rángatták az emelvényről. barátaim még 1952-ben is ismerték őt a Szpasszk-i lágerból (Kazahsztán).

rendszert. aki az olvasó már tudja – harmonikus vizsgálatot szokott szervezni az előzetes nyomozás káoszából! S kiderül. méghozzá a legőszintébben s a legönzetlenebbül. Azért számolok be minderről olyan részletesen. !!! S Jakubovics mindent megígér. mint Krilenko. De ez túlságosan is finom lett volna a GPU ízlésének. az Élelmezési Népbiztosság véleménye szerint a legkiválóbb. megmondom őszintén. hogy képtelen a bolsevikok útjára téríteni őket. azonkívül egyéb fontos posztokat is betöltött. 1920-ban pedig a Szmolenszki Kormányzóságban volt begyűjtési népbiztos (csak maga volt nem-bolsevik). hogy minden lehetséges módon segítsen. no. Hogyisne. mint a tüzes paripa. járjon a vizsgálat kezére. hogy mindenki előtt tisztán álljon: Jakubovics nem mensevik. mert ugyanazokban az években (az első perek szüneteiben) Krilenko ugyancsak a Szmolenszki Kormányzóságba szokott leruccanni. Jakubovics is a nyomozó henteslegények kezébe került. Mint mindenki.) Nem kételkedem az ön ártatlanságában. S ki más idézte őt akkor kihallgatásra. hogy büntetőosztag nélkül végezte munkáját. Jakubovics pedig úgy repes az eszméért. őt is letartóztatták. (Krilenko Sztálin parancsa szerint jár el. hogy sikerre vigyük ezt a pert. mikor a szovjethatalom még sohasem bízta meg ilyen felelősségteljes feladattal! Nem is kellett volna Jakubovicshoz egy ujjai sem hozzányúlni a vizsgálat sorára. hogy önnek adja a szót. miután belátta. Végül is Martov kiátkozta őt. Krilenko tehát így szólt kollégájához: – Mihail Petrovics. hogy záró-őrséget szokott felállítani). hanem bolsevik volt az egész forradalom alatt. hogy lendületet adjon.) Kérem. (Ez igen felvillanyozta. mint aki tudja a kötelességét. egészen helyrepofozta Jakubovicsot. a tárgyaláson említette. Úgy ígéri. s 1920-ban végleg elhagyta a mensevikek táborát. a legválságosabb percben arra fogom kérni az elnököt. akik végigpróbálták rajta az egész [363] . én kommunistának tartom önt. (Azt állítja. De most mindkettőnk pártkötelessége. A 20-as években ő volt a Kereskedelmi újság szerkesztője. mely maga siet beledugni a fejét a kantárba. sem tudom. Így hát amikor 1930-ban a GPU terve szerint éppen ilyen „befurakodott” mensevikeket kellett összeszedni. S ha a tárgyaláson váratlan nehézségek merülnének fel. a begyűjtésnek. hogy nagyon jól ismerik ők egymást.

hogy bele sem fért a fejükbe. De inkább ellenforradalmárként haljak meg. – ami akkorra fejtörést okozott Krilenkónak. Még maga a vallató (Alexej Alexejevics Naszedkin) is így beszél hozzá: „Tudom. akik már beadták a derekukat.) Akkora volt a GPU hiánya mensevikekben. gyerekbüntetést kapott. Úgy megkínozták.. semmi több!) Jakubovics a vizsgálóbíró áldásával felvette Teitelbaumot az Össz-szövetségi Irodába. öt évet.”) Következtek a szembesítések a többiekkel. hogy vegye fel őt szovjetellenes szervezetébe. hogy „valljon”. Néhány nappal a per előtt a rangidős vizsgálóbíró. hogy „külföldi cégek megvásároltak”. mint közönséges bűntényesként!” (Valószínűbb azonban. azok is csak azt hajtogatják. alakuló gyűlését. én addig kimegyek. hogy kegyelmet ígértek neki mint ellenforradalmárnak. Teitelbaum valóban könyörögni kezdett: „Jakubovics elvtárs! Kérem.skálát – a fagyasztó szigorítottat. ahol a vádlottak találkozhattak. Milyen érzelmekkel lépett a bíróság elé Jakubovics? Vajon nem fordult-e meg a fejében. ezért másodszor is össze kellett jönniük. vegyen fel engem a mensevikek (Össz-szövetségi Irodájába! Azzal vádolnak. így ülésezett az „Iparpárt” Központi Bizottsága is! Ez az a hely. („Aludni minden áron! – mondta Jakubovics – nekem már nem számít sem lelkiismeret sem becsület.) De annyi tücsköt-bogarat összehordtak. jobban mondva nem verték őket. Felgyógyulásuk után többé nem kínozták. Nos hát.” S kiment.. (Fontos szerep is várt ám Teitelbaumra! Ő lesz az összekötő a külföldi mensevikek és a Második Internacionálé felé! De az egyezséget becsülettel állják: öt év. hogy beszéljen össze minden zöldséget. A vizsgáló nevetve mondta neki: „Mojszej Iszajevics Teitelbaum arra kéri önt. hogy világraszóló botrányt rendez [364] . Nem is csalódott. a hermetikus kőcellát. De ha egyszer ezt követelik tőlünk!” Mikor egyszer a vizsgáló elé idézték. Jakubovics egy agyongyötört foglyot talált ott. hogy mindent meghányjanak-vessenek s hogy ki-ki jól beleélhesse magát a szerepébe. csak éppen aludni nem hagyták őket két hétig. a nemi szervek ütlegelését. hogy nem így volt. a gyűlés résztvevői képtelenek voltak tájékozódni s egy próba alatt betanulni a szerepüket. hogy Jakubovics és ügytársa. hogy önkéntes alapon verbuválták a vádlottakat!. Dmitrij Matvejevics Dmitrijev dolgozószobájában össze is hívták a mensevikek Össz-szövetségi Irodájának első. agyonlövéssel fenyegetnek. Abram Ginzburg kétségbeesésükben felvágták az ereiket. Beszélgessenek egymással egészen fesztelenül.

Krilenko pedig. azt az utat. pontosan ugyanezekkel az okokkal magyarázhatta volna Buharin vagy Rikov is azt a talányos meghunyászkodást. Úgy érzem. hanem azt az ihletett szerepet is megjátszotta. Bizottsággal szemben… [365] . melyet maga tört magának a mensevizmus tévelygéseiből a bolsevizmus igazságaihoz.) Így hát Jakubovics a per folyamán nemcsak hogy engedelmesen felkérődzte azt az egész émelyítő hazugságtömeget. őrületbe kergetnék. honnan vegye hozzá a férfibátorságot? (Szóról-szóra. de: 1) ezzel hátbatámadta volna a Szovjethatalmat! Megtagadta volna egész életcélját. azért a tömény hazugságért. hogy a perben akkora összegeket. Kijelentik továbbá. amit Krilenkónak ígért. Fel is szólaltak sorjában és mind védelmükbe vették a GPU módszereit a mensevik Közp. hanem újból megkínoznák. mert nem volt egyéni világnézetük. 2) egy ilyen botrány után nem hagynák csak úgy meghalni. amennyivel sohasem rendelkezett a párt. a harchoz szükséges erkölcsi támpontnak ugyanaz a hiánya – s mindez azért. annyi tömérdek pénzt emlegetnek. mindent. elolvasván ezt a cikket. amellyel mellbe vágták? Igenám. már csak bosszúból is. Miből merítsen erkölcsi erőt az új megkínoztatáshoz. idézem itt szenvedélyes érveit – a legritkább esetben kapunk ilyen „posthumus” felvilágosításokat valakitől. hogy a vádlottak túlnyomta többsége már több mint tíz éve kilépett a mensevik pártból és soha többé nem tért vissza annak soraiba. ami éltette. ahogy feltörtek a lelkéből. kérte Svernyik elnököt. hogy szólítsa fel nyilatkozatra a vádlottakat (most is egyszerre rántotta meg valamennyinek a zsinórját. ugyanaz a párthűség. aki kirakatperben szerepelt vádlottként. A mensevikek ún. A pert szégyenletes kormédiának nevezik. Az meg kész nevetség. pedig teste máris agyon van gyötörve. akár a Iparpárt-perben). nem lőnék agyon egyszerűen. Külföldi Delegációja (mely nagyjából azonos volt Központi Vezetőségükkel) cikket tett közzé a Vorwärtsben. amit a törvényszék előtt mutatott: ugyanaz a nyíltság. ugyanaz az emberi gyarlóság. amit csak összehordott Sztálinnak s pribékjeinek és az elkínzott vádlottaknak a fantáziája. mely provokátorok és szerencsétlen terrorizált vádlottak vallomásaira épül.az elszenvedett gyötrelmekéit. melyben minden közösséget megtagad a vádlottakkal.

de még a mai napon is hálás Krilenkónak. nem gúnyolta ki őt a vádlottak padján. mint a zuhatag a forgácsot? S kire haragudott? Ő. oly készségesen ugornak szolgálatunkra! Záróbeszédében Krilenko Jakubovicsot az ellenforradalmi eszme megszállottjának nevezte és halált kért a fejére.Jut-e ma eszébe Jakubovicsnak. amíg az egyik lágerból s izolátorból a másikba vánszorgott. nem sértette meg. hogy védekezzenek. Miért gyűlt hát Jakubovics oly őszinte s engesztelhetetlen haragra? Volt-e lehetőségük a külföldi mensevikeknek arra. aki annyit szenvedett. annak csalárdságáról. igenis SAJNÁLTÁK a per szerencsétlen áldozatait. melyek igazunkat bizonyítják. milyen volt ez az ő „válasza” s miket mondott az utolsó szó jogán? Hogy nemcsak azt mondta. hanem a. amire Krilenkónak tett ígéretében kötelezte magát. hogy a Külföldi Delegáció a II. később. A külföldön élő mensevikek nem lelkiismeretlen önzésből írták azt s cikket. hogy nemcsak úgy egyszerűen felszólalt. elámultam: Jakubovicsot ezúttal cserben hagyta pompás emlékezete. hanem később is. Még az érvek is. akik gyengébbek s még arra sincs lehetőségük. Jakubovicsnak pedig nemcsak akkor buggyantak ki a könnyei hálás meghatódottságában. aki már ereit is megnyitotta s nem is egyszer állt a halál küszöbén. Az ember már csak ilyen. ugyanezt hányta pártja szemére már 1917-ben is. kezüket dörzsölték a per rendezői. hogy NE hagyják sorsukra a vádlottakat? Szívesen öntjük ki haragunkat olyanokra. hogy azok már rég nem mensevikek. nem a GPU-ra öntötte ki jogos felháborodását. nem az ügyészre. Ugyanis azt vallotta a perben. de rámutattak arra. amikor hozzájutottam. hanem jó szívvel [366] .) Jakubovics még 1967-ben is csak a dühtől reszketve tud szólni a Külföldi Delegációról. mely különben minden apróságot. hanem úgy elragadta őt dühe és ékesszólása. dátumot és nevet megőrzött. aminthogy nem is voltak. Külföldi Delegációra! Ez aztán a lélektani pólus-eltolódás! Azok ott távul minden veszélytől. hogy nem alázta. Akkoriban még nem volt a kezemben a per gyorsírt anyaga. Internacionálé megbízásából direktívákat adott neki kártevőtevékenységre! – most pedig nem emlékszik erre.. jólétben (no persze. mellyel megtagadta őket s elárulta a szocialista forradalmai.. a Lubjankához képest még a legnyomorúságosabb emigráció is jólét!) lelkiismeretlen önzésükben még csak nem is szánják őket kínszenvedéseik közepette? Hogy is tagadhatták meg őket ilyen arcátlanul s hagyhatták sorsukra a bajbajutottakat? (Derék egy válasz lett ebből.

mert ez a tizenöt esztendő hol a törvényes forradalmiság. hogy akár legszájasabb ellenfeleit is lefegyverezheti. közismert személyiségek voltak ugyanis a vádlottak. Anélkül. hol a forradalmi törvényesség biztos védelme alatt folyt. becsületes agyonlövést követelt neki. hegy nem „amelyeket elkövettem”!) méltók a halálbüntetésre – nem is kérek kegyelmet! Nem kérem. betörheti szereplőnek egy ilyen látványosságba. Végszavában maga Jakubovics is beleegyezett az ítéletbe: azok a bűntények. Minden újságíró felfigyelt arra az intermezzóra is. magyarázták őket.  Sajnáljon egy kicsit a nyájas olvasó! Eddig remegés nélkül futott a tollam. futólagos jegyzeteket készített. hogy hagyják meg életemet! (Groman ott mellette a padon rémüldözött: „Magának elment az esze! Legyen tekintettel a társaira! Nincs joga így beszélni!”) Hát nem talált kincs az ilyen vádlott az ügyész számára? S szorulnak-e még további magyarázatra 1938-38 politikai perei? Sztálin talán éppen ebből a perből vonta le azt a végkövetkeztetést. így jött rá ezekre az eltérésekre. „mely véget vet minden kínjának. Hogy bocsátkozzunk le már most a törvénytelenségnek ebbe a poklába? Hogy vergődjünk át ezen a keserves útszakaszon? Egyébként a most következő pereken már rajta volt a világ szeme.megszállottnak nevezte (igaz. E pereket nem is takargatták a nyilvánosságtól. mindenekelőtt Hruscsov: „Körülbelül 1934-ben kezdődött a törvényesség lenini normáinak megsértése”. hogy különösebb fontosságot tulajdonítanánk neki. (Én ezt így képzelem: a per előtt [367] . Ettől kezdve azonban meggyűlik a bajunk. hogy az ellenlétes eszme megszállottjának) s szökd. állapítsuk meg. amelyeket beismertem (nagy jelentőséget tulajdonít ennek a szerencsés kifejezésnek. hogy Kresztyinszkijt visszazökkentsék a feladott lecke kerékvágásába. írtak róluk. gondtalanul siklottunk. hogy „amelyeket beismertem” – akinek esze van – gondolta – megérti. Egy író. aki bebocsátást nyert a válogatott közönség soraiba. amikor kénytelenek voltak szünetet tartani. hogy a kiadott gyorsíró-jegyzetek nem egyeznek mindenbeli a törvényszéken elhangzottakkal. S fogják is magyarázni őket még sokáig. Mi azonban csupán rejtélyüket szeretnénk röviden érinteni. mert mint az olvasó bizonyára emlékszik s mint már százszor is a szánkba rágták.

hogy meglátogassa férjét. akik a „lenini gárda” névvel büszkélkedtek – azok jelentek meg most vizeletükben úszva a bíróság színe előtt.felvázolták a riadóztatás tervét. amelyekben az egész világot felforgató s rettegésben tartó félelmetes kommunista párt főkolomposai csüggedt s megvert kecskebakokként vonultak fel s egyre csak úgy mekegtek. Emberemlékezet óta ilyet nem látott a világ. hogy a 20-as években kiváló hipnotizőrök hagytak fel nyilvános fellépéseikkel s mentek át a GPU szolgálatába. ahogy parancsolták. írtak a hipnózis alkalmazásáról. olyan vontatottak voltak szavai.) [368] .) De a gyorsíró-jegyzetek pontatlansága nem változtat az összképen s egy cseppet sem enyhíti azt. Ha a nemrég Lipcsében lezajlott Dimitrov perrel vetjük össze e pereket. hogy ilyesmihez folyamodjanak. MIFÉLE ERKÖLCSI NORMÁK gátolták volna őket abban. mintha kicserélték volna. méghozzá azok a főfejesek. Nem lehet egyszerűen ellegyinteni ezeket a magyarázatokat: ha voltak ilyen eszközök az NKVD kezében. Hitelt érdemlő adatunk van arra. döbbenetesnek érezzük az ellentétet. Már miért ne gyengítenék. megtagadták elveiket s olyan bűnöket vettek magukra. harmadik rubrika: a fogás alkalmazásával megbízott csekista neve. második rubrika: a szünet alatt alkalmazandó fogás arra az esetre. akkor nem látom be. hogy úgy mondjuk. ha a vádlott el találna térni a szövegtől. itt pedig bajtársai ugyanabból a győzhetetlen légióból. (Az asszony még idejében elmondta ezt valakinek. még mindig kapós. mielőtt őt is letartóztatták volna. szolgai módon megalázkodtak. homályosítanák el az akaratot? Tudjuk különben. S ha Kresztyinszkij egyszerre csak mellébeszél. Kamenyev felesége közvetlenül a per előtt engedélyt kapott. mozdulatai. melytől reszketett a világ. A világ döbbenten nézett végig három egymást követő színjátékot. hogy a 30-as években hipnotizőr-iskola működött az NKVD-nél. nem akkor kell kapkodni. Írtak valami tibeti bájitalról. különösen kiáltónak. lerondították magukat. terjedelmes és költséges látványosságokat. Dimitrov bömbölő oroszlánként felelgetett a náci bíráknak. sok mindent sikerült tisztázni (különösen jól csinálta ezt Arthur Koestler) – annak ellenére a rejtély még mindig közszájon forog. első rubrika: a vádlott neve. melyeket nem is lett volna módjukban elkövetni. S bár azóta. ki siessen a segítségére s mit csináljon vele. mely megfoszt az akarattól.

A bolsevikoknak sohasem volt részük különleges „kínzókamrákban”. de valamennyi csak tréfadolog. kész nevetség. Azok a pártvezérek. hogy egész életét börtönben töltötte. egy évet egyhuzamban pedig nyilván sehol sem ült ki. [369] . ültek is úgy öt-öt évet. Rikovot és I. hogy a vádlottak mind régi forradalmárok. azok a bombavetők és összeesküvők. Nálunk meg még a tizenhatéves kölyköknek is nyomban kiutaltak egy ÖTÖST. mert olyan nem is volt a cári Oroszországban). mi a kényszermunka. dekát abban sincs semmi rendkívüli. sem pedig a jogtipró 297 Ezeket az adatokat a „Granat”-enciklopédia 41. HÁROM HÓNAPOT SEM ÜLT! S EGYSZER SEM ÍTÉLTÉK EL! A mi Szigetcsoportunk átlagos lakóihoz képest ezek mind zöldfülűek. Dehát éppen itt a tévedés! Nem ezek azok a bizonyos régi forradalmárok. prolongálatlan kiutasításokat sorolhatnak fel. kényszermunkát pedig még csak nem is szagoltak. hogy abban a tízesben három évi kényszermunka is volt. azok tudták. hosszú agitációs munkája mellett. Zinovjev. azon a címen. igaz. egy közönséges „tízest” töltött ki. míg Oroszország egyik városából a másikba utazgatott. mi a börtön. mint amilyen Szahalin volt vagy a jakutszki kényszermunka-tábor. nem tudják. forradalmi múltjukból csak rövid s enyhe fogságokat. hogy Dzerzsinszkijt érte a legtöbb megpróbáltatás. magasabb lélektani magyarázatot kell itt A laikust főleg az zavarja meg. az onyegai száműzetésben éppen csak megfordult. irgalmatlan vizsgálatot ők sem láttak közelről (egyszerűen azért. mi a börtön. akik nem reszkettek a cári kínzókamrától. kötetéből vettem ahol össze vannak gyűjtve a Bolsevik Párt hírességeinek önéletrajzai és hitelt érdemlő életrajzai. hogy egy bandába tartoztak a narodnyikokkal. de valódi.297 Kamenyev. ezek csak utólag aggatták magukra az idegen tollakat. Lubjankai fogságuk előtt fogalmuk sem volt az igazi börtönről. Mindenki úgy tudja. harcosok. Buharin számos rövid fogságon esett át. sem kiadós börtönt. N. akiket 1936-38 pereiben felvonultattak előttünk. mint korunkban akármelyik kolhozparaszt. „dörzsölt” stb-stb. hogy valamennyien edzett. kipróbált. Ezek pedig nem próbáltak sem vizsgálatot. minden száműzetéshól nehézség nélkül megszöktek. Szmirnovot letartóztatták néhányszor. A mi mércénk szerint azonban mindössze tíz esztendőt. két évet töltött különböző börtönökben s másfelet számkivetésben.De Palcsinszkijt vagy Hrennyikovot miért nem törték meg tibeti bürökkel vagy hipnózissal? Alighanem keresnünk. vagy beleestek egy-egy amnesztiába. eszerekkel és anarchistákkal Igen. de valahogy könnyen átestek börtönéveiken.

(Ez a milliószoros gyilkos nem tudta bevenni. van-e ott valaki vagy nincs.” Valaki. meg két évi száműzetést Uszty-Kut-ban. ügy vesszük. Ismerve Sztálin kifejezetten keleties lényét. a Fő-fő Gyilkos szívében nem ébred iránta szánalom legalább a végső percben. A teremből nem állapítható meg. mint ami magától értetődik: gyarló és esendő az ember. I. a mögöttük lévő folyosó nincs kivilágítva. hogy annyi vádat szórt önmagára és másokra. az ablakokat sűrűn átlyuggatott bádoglemezek borítják. minden komoly vizsgálat nélkül. de az igazán nem mutat lelkierőre: aki sokakat agyonlövetett. aki ott volt. hogy értetlenül állunk viselkedésük előtt. Akkor gazdag volt a választék. Ő is csak enyhébb börtönt tapasztalt.) Tehát minden félreértés abból származik. Kamenyevet. emlékezhet erre a keleti trükkre: az államtanács termében emeletmagasságban ablaksor vonul. nem viselkedett volna ugyanolyan aljasul s hogy az ő gerince keményebbnek bizonyult volna: nem volt alkalma bebizonyítani. ő provokátor (s nem is ő az egyetlen abban a három perben). hogy a színjáték rendezőinek itt mintha nehezebb volna a megfelelő színészek kiválasztása. hogy rendkívülieknek hisszük ezeket az embereket. ettől az élvezettől. hiszen ha egy egyszerű állampolgár prózai vallatási-jegyzőkönyvét olvassuk. hogy Trockij ha bele talál esni ebbe a fogóba. Trockijnak nem esett nehezére a kegyetlenség. Pjatakovot. mintegy csipkefüggöny mögött gyufaláng lobbant a sötétben: valaki pipára gyújtott. Jagoda pedig gazember. látni is lehetett a pipa árnyékát. a régebbi mérnök-perekben volt. N. A kánt nem lehet látni. mint pl. (Nincs okunk feltételezni. Jagoda egyenesen tőle kért kegyelmet. hogy megfosztotta volna magát ettől a látványtól.vizsgálat harapófogójáról. semmi rejtélyt som látunk abban. annak még inába szállhat a bátorsága a saját halála előtt! Ez a kétfajta keménység nem szokott együtt járni. – Aki járt Bahcsiszerájban. biztosra veszem. bizalommal s állhatatosan: „Önhöz fordulok! Én Önnek két hatalmas csatornát építettem. hogy végig szokta nézni az Október-teremben folyó kaméliákat.. a tanács mégis mintegy állandóan a kán jelenlétében ülésezik.. Zinovjevet. De Buharint. most [370] . meséli. Kizártnak tartom. hogy ebben a pillanatban a terem emeleti ablakában. hogy felettese. Igaz. Mintha Sztálin személyesen ott ült volna a teremben. no. Mint a forradalmi Katonai Tanács elnökének. Szmirnovot hajlandók vagyunk emberfeletti lényeknek tartani – lényegélten ez az oka.) Ami Radeket illeti.

de azonkívül külön-külön is ismerte mindegyiknek a gyengéjét. de nem vitték nyilvános tárgyalásra Rudzutakot... Gamarnyik). Éppen ebben állt az ő ördögi zsenialitása. Csak adok hagyták magukat letartóztatni. ezt fejlesztette. elítélték őket. tökéletesítette egész életében: hogy meglelje az emberi lélek gyenge pontját a létezés legalacsonyabb nívóján. I. csendben. Jenukidzét. Kirov megölése után. ahol az ember hozzá van nőve a földhöz.. mely érvényben van s még sincs érvényben.. mint macska az egérrel. sikerült kijátszani Kobát: rátukmálni egy alkotmányt. hanem még a letartóztatás előtt végeztek magukkal. átláttak a szitán. legragyogóbb elmének tűnik a meggyalázott s kivégzett vezérek közül (nyilván neki szenteli nagy tehetséggel összeállított tanulmányát A. Csubart.azonban kicsi a társulat. s mely oly gyönyörűen hangzik mindenki fülének. az utolsó betűig Buharin írta: gáttalanul csapongott a fellegek magasában és azt hitte. Buharinban is. (Szkripnyik. s a publikum követeli. A kiszemelt áldozatok közül az előrelátók és elszántak nem adták kézre magukat. akik élni akartak. sőt magát Krilenkót sem.. de legalább gyalázat nélkül pusztultak el. hogy gyengöncök. Egész alkotmányunkat. aki az idők távolából a legmagasabbrendű. miért-miért nem. annak szíjat lehet hasítani a hátából!....) Mikor pedig 1936-ban [371] .” (Ez volt a klasszikus nyárspolgári formula azokban az években: „Biztos van valami a füle mögött. Buharin nem szívlelte Kamenyevet s Zinovjevet. megkötötték magukat. Tehát mégis volt kiválasztás! De ha a tartalékból állították is össze a válogatottat. a Bajuszos rendező ezeket is alaposan ismerte. így nyilatkozott bizalmas körben: „Igen. azt a pontot.” S még a párt vezető teoretikusa is így beszélt 1935-ben!.. De ezek közül sem viselkedtek valamennyien a várakozásnak megfelelően a vizsgálat folyamán. Tomszkij. Sokáig tartja halálos szorításban. ki-kieresztve egy kicsit a markából. N. Kosziort. Valami kiválasztás azonban itt is volt. hogy feltétlenül ők lépjenek fel. pedig ezek a nevek nagyon díszére váltak volna azoknak a pereknek. Csak a könnyen hajlíthatókkal léptek fel.. Így például. Koestler) – benne is a legalsó nívót keresi s találja meg Sztálin. Posztisevet. Aki pedig élni akar. s már mikor első ízben. Nálunk senkit sem csuknak le csak úgy. Globálisan is tudta róluk. még el is játszik vele. mindenki ismeri a sztárokat. ez volt lelkének alapvető vonása. mely a diktatúra enyhítésére fogja kényszeríteni. Pedig már akkor benne volt a Szörny torkában. igen! Ilyenek ezek! Biztosan van valami a fülük mögött.

. Legutóbb is... s tudta.” – választ azonban egyikre sem kapott. hagy szembesítés útján tisztázhassa magát.... „Kedves Koba!. de még suttogva sem. mint valami börtönben.”. [372] . hogy Buharcsik kitűnően el fogja játszani a magáét.298 Tűrte eszméinek ledorongolását és sárba rántását. de őt sem sokáig. hogy megakadályozza a kivégzést? Talán riadóztatta a pártját. Buharin a Tien-Sanon vadászgatott és semmiről sem tudott. hogy halálra ítélték őket. a saját szerepére való felkészüléshez.. S mi volt első reakciója? Talán rohant.másodszar is perbe fogták Kamenyevet s Zinovjevet. Elkésett! Kobának annyi jegyzőkönyv állt már rendelkezésére. Fél éven át úgy élt kremli lakásában. hogy itt valami rettenetes dolog készül? Nem. bár még az Izvesztyija főszerkesztője s a Politbüro tagja volt. mintha mi sem történt volna. Nem ütött pártot hangosan. akkor olvasta. nem is telefonáltak neki. melyek ellene hangzottak el az elítélték szájából. „Kedves Koba!. csakhogy a pártban maradhasson! Ez is hozzátartozott a próbához! Akik így viselkednek. tűrte. Buharin (s a többiek is mind!) megtagadta nézeteit. amikor még szabadok. valamikor régen. mielőtt még úgyszólván megszülettek volna. Az újságok beszámolóiból értesült szakról a megsemmisítő vádakról is. pozíciójáról. hogy kizárja a pártból. Hiszen már mind megtagadta bebörtönzött és száműzött tanítványait és híveit (ezek száma különben nem volt valami nagy). Nagy Péter Potyesnij-palotájában. míg ő haza nem ér. tűrte s törvényesnek ismerte el Kamenyev és Zinovjev agyonlövését. Még mindig szívbeli kapcsolatot keresett Sztálinnal! A kedves Koba pedig már nagy homlokráncolások közben készült a próbákra. hogy lesújtsanak rájuk. Még korábban. Kubának mar sok éves gyakorlata volt a szerepek kiosztásában. mielőtt kihordhatta volna őket. Mindez hozzátartozott a próbához. Leváltották az Izvesztyija szerkesztőségéről s minden egyéb pártfunkciójáról. amennyit csak akart. araikor Sztálin (különböző alkalmakkor őt és másokat) azzal fenyegette. hogy egymás után írta a leveleket Sztálinnak: „Kedves Koba!. dehogyis egyezett volna bele élő tanúk szembesítésébe! De Buharint még sokáig nem tartóztatták te. (Ősszel azonban kijárt a nyaralójába – s a kremli őrség úgy tisztelgett neki.. amikor 298 Csak Jefim Cejlint védte. csak Kobának táviratozott: halassza el Kamenyev és Zinovjev kivégzését.”. Hónapokig abban merült ki minden tevékenysége. Csak mikor lejött a hegyekből Frunzéba. 1938 nyarán.) Ekkor már senki sem járt hozzá.

mielőtt még ellenzékké lehettek volna. hogy külföldi kapcsolatait ápolta. hogy a múlt télen Európába küldték Marx kézirataiért: egyrészt vádat lehet kovácsolni abból. rá különös gondot kell fordítania a Rendezőnek: nem szabad összecsapni a munkát. [373] . amellett időt keli hagyni a színésznek. valóban ellenzéki ideológiájuk. másrészt a vándorszínész-élet céltalan szabadsága után csak annál nagyobb hitellel léptethető fel a hazai fő színpadon. kifelejteni valamit. mint a Lubjanka nyílt rettenete.. Ettől fogva minden erejüket arra fecsérelték. Sztálin előbb ellenzéknek nyilvánította őket. (De azt sem fogja megúszni. Kaganovics nagy eréllyel folytatta a vizsgálatot. A kihallgatás során Szokolnyikov a „párhuzamos jobboldali Centrumról” (azaz a trockizmussal paralel szervezkedésről). Buharin felhívta a Központi Bizottságot. amelyre támaszkedve önállósulhattak volna. hogy függetlenségre vergődhessenek. megállhatták volna a sarat. Most az is különös jelentőséget nyer. hogy a pártban maradhassanak. nem volt szilárd. de kívül fog élni a Párton! Lelkének (valamennyiük lelkének!) ezen a húrján játszott fölényes tudással a kedves Koba. minden bizonnyal betörnek és kifogástalanul mondják a szöveget. majd meg levelet írt: „Kedves Koba!. ha majd testük. s ezzel kihúzta alóluk a gyékényt. hogy ki találják zárni a Pártból! Hogy elveszti a Pártot! Hogy életben hagyják.” – követelte. Most pedig ez a hosszú.. majd elvezettette Szokolnyikovot s kedélyesen mondta Buharinnak: „Hazudik a kurafi!” Azonban az újságok nem szűntek meg a tömegek felháborodásáról cikkezni. A főszerepre Buharin volt kiszemelve. Buharinnak (s a többieknek) nem volt SAJÁT ÁLLÁSPONTJA. hagy beleélje magát a szerepébe. s hogy valamiképpen kárt ne okozzanak a Pártnak! Túlságosan is sok kölöncöt vettak magukra ehhez. abból is kijut neki egy esztendő!) Egyszer Kaganovics megidézte Buharint és cseka-főnökök jelenlétében szembesítette Szokolnyikovval. végtelenbe nyúló fél-fogság a vádak tornyosodó fellegei alatt. Mert mi volt Buharin legnagyobb félelme a letartóztatást megelőző hónapokban? Hiteles forrásokból tudjuk: ez.még a megbecsülés és hatalom ormain járnak. valamint Buharin földalatti tevékenységéről szolgáltatott terhelő adatokat. ez az idegőrlő tespedés otthona falai közt jobban megtörte az áldozat akaratát. életük s álmuk a lubjankai súgók kezében lesz. aki egyre inkább raját személyében testesítette meg a Pártot.

Egyszerre csak egy fegyveres vöröskatona lépett hozzájuk. hogy Buharin bűnössége nincs bizonyítva” (Hogy merte valaki az ő megkérdezése nélkül ráhúzni Buharinra a vizes lepedőt?) [374] . tudd meg. Ordzsonikidze a füléhez tette a tenyerét (nem hallotta jól): „Mondja. Végre az ügyészség közzétett egy langyos nyilatkozatot: „A Buharin ellen felhozott vádakra nem találtattak tárgyi bizonyítékok. hogy nem zárják ki a párthól. Egyébként te ép bőrrel megúszod: hisz nem voltál kapcsolatban a trockistákkal. Valóban. ). ha hibát követünk el.. de nem tud. melyet örök időkre sztálini alkotmánynak kereszteltek el. elszakadtak a párttól. A KB decemberi teljes ülésére felvezették Pjatakovot. utána Molotov. de Jagoda is megfigyelés alatt volt már s készült a szerepre). fogai ki voltak verve.hogy nyilvánosan vonják vissza a vádakat.” Akkor Kaganovics emelkedett szólásra. sajtó-igazolványát felmutatva a vendégeknek fenntartott tribünre ment a feleségévét. a katona tiszteleg: „Sztálin elvtárs csodálkozik. miért ide tetszett jönni? Kéri. hogy semmiben sem vagyok vétkes.” Ősszel Radek telefonált át neki. ki volt vetkőzve a formájából. mindig rossz viszonyban volt a trockistákkal: azok. harag és vád volt a hangjában (hogy ő annyira szeretne hinni Buharcsik ártatlanságában. hogy találkozni szeretne vele Buharin szabadkozott: mind a ketten vádolva vagyunk. lám.. maga önként vallja ezeket?” (Felírni! Ordzsonikidze is megkapja a golyót!) „Teljesen önként!” – Pjatakov alig állt a lábán: A szünetben Rikov így szólt Buharinhoz: „Tomszkijnak már jó. De nem. miért keltsünk újabb gyanút? De villáik szomszédosak voltak az Izvesztyija-soron s Radek átjött egy este: „Akármit mondjak is majd. Mi hülyék meg életben maradtunk. December 5-én általános ujjongás közepett hagytak jóvá a buharini alkotmányt. kövessük el együtt! A novemberi felvonuláson (amikor utoljára látta a Vörös Teret). Pjatakov a legocsmányabb vádakat szórta Buharinra és Rikovra.. hogy foglalja el helyét a mauzóleumon!” Így rakták fél éven át forróból jegesbe és megfordítva.. Háta mögött csekisták álltak szótlanul (jagodisták. De Sztálin – micsoda nagylelkű! Hogy emlékszik a jóra! – „Én mégis azt gondolom. akik ott ültek a pártvezérek között. Meghűlt benne a vér: itt? egy ilyen alkalommal?. hagy megússza.” Buharin pedig el is hitte. nem tesznek vele ilyen szörnyűséget. az már augusztusban kapcsolt és végzett magával. s mi lett a vége! Össze kell tartani.

Buharin oda szokta adni 22 éves feleségének. lesoványodva.. a Jobboldali Centrum bűncselekményei. aki tavasszal egy fiúval ajándékozta meg: „Olvasd te. míg Molotov fennkölt öregségét óvjuk! [375] . Volt neki odahaza két pisztolya is (s időt is adott neki Sztálin) – mégsem végzett magával.. Csak Buharint kímélték. csak Buharint nem fogták el… Február elején elhatározta.. „Hát hogyne. csupán informálás végett!. „Mi jutott eszedbe?” – kérdezte szívélyesen a Kedves Koba. Ezt levélben jelentette be a Kedves Kobának s ki is tartott becsülettel. mely éhségsztrájkban jut kifejezésre. még egy csomó embert agyonlőttek. én nem bírom!” – Ő pedig a párnába ásta a fejét.. amit szántak neki? Közben lefolyt még egy kirakatper. Ha ilyen anyagot kapott. Borotválatlanul. (Hazaérve: „Vágj már nekem egy darab kolbászt! Koba azt mondta. Valaki betéve megtanulta.) De az ülés előrehaladtával Kaganovics és Molotov (ejnye. Radekét és a többiekét – valamennyi terhelő bizonyítékokkal volt tele Buharin sötét árulásáról. visszatért belé az élet.. Buharin megingott: talán mégis megbántotta a pártot valamivel?. hogy nem zárnak ki”. mikor ilyen vádakat szórnak rám! Ki akarnak zárni a pártból…” Sztálin a homlokát ráncolta. Így mállik szét az akarat. 299 Micsoda dús dokumentációs anyagtól fosztjuk meg magunkat. 2. de szemtelenek! Még Sztálin véleményévei sem törődnek!)299 fasisztabérencnek titulálták Buharint s agyonlövetését követelték. külsőre már kész rabként támolygott be az ülésterembe. készségesen verte a mellét a plénum bocsánatát kérve s azonnal befejezte a böjtöt. Buharin megint búnak eredt s utolsó napjaiban fogalmazni kezdte „Levelét a jövendő KB-hoz”. így vált ismertté nemrég világszerte ez a levél. Akkor összehívták a KB plénumát a következő ügyrenddel: 1. míg a KB ki nem vizsgálja az ügyét s nem tisztázza a vádalt alól. így maradt ránk. Kezdték neki házhoz szállítani. Addig koplal. Hát nem érett meg a szerepre.Jegesből forróba. Így szokunk hozzá a bukott hős szerepéhez. mint aki nem érti: „Nem zár ki téged senki a pártból!” Buharin pedig elhitte. Buharin elvtárs pártellenes magatartása. Nem mint vádlotthoz vitték ezeket hozzá. dehogy! – mint a KB tagjához.. hogy éhségsztrájkba lép otthonában. nyakra-főre hordták a vallatási jegyzőkönyveket: volt tanítványaiét a Vörös Egyetemen.

vegyük elkövetettnek azt.. hanem hatalmas börtön-csatornarendszerünk valamennyi bűzlő hullámát is! Ezzel aláírását adta. nemde? – A dolgok logikája folytán igen. semmi ilyesmi nem történt! – De történhetett volna? – Hát. kémkedést. – Akkor a lehetségest megtörténtnek vesszük.300 Mert mit akart utolsó szavaival az utókornak üzenni ez az álcaelméjű. Buharin pedig rettegett tőle.De nem rengette meg a világot. Már csak az a könnyed csevegés volt hátra. Gyakorlatilag igen.. érti ugye. vajon jobb-e az ő helyzete mint Jakubovicsé volt 1931-ben? Már hogyne lehetne őt is leszedni a lábáról azzal a bizonyos két érvvel? Hisz még gyengébb is Jakubovicsnál. s kész! Egy kis filozófiai ugrás az egész.) Azzal.. természetesen! – Akkor pedig csak egy csekélyke véleménykülönbség választ el bennünket: tekintsük megvalósultnak a lehetségest.. még egy utolsó bizonykodást. hogy már úgy elő volt készítve. – Tehát az ellenzék elvei alapján végső soron akármilyen gaztettet el lehet követni a Párttal szemben (gyilkosságot. Még egyet: önnek nem kell magyaráznom. ha ön most a törvényszéken megmásítja véleményét s nem így beszél. mint harc a Párttal? – Nagy általánosságban igen. Megértettük egymást?. Vagyis nem csak a korábbi macabre-pereket. (ó. – De a Párttal való harc Párt elleni harccá fajulhat. vadászt és birkózót! (Hányszor kétvállra fektette Kobát játékos dulakodás közben a KB tagjai jelenlétében! – Koba bizonyára ezt sem tudta neki soha megbocsátani.. És hát akkor magától értetődően nem lesz könnyű a halála. hogy „teljes mértékben helyesel” mindent. továbbra is a Párt érdekeit tartja legfontosabbaknak? – Igen... hogy tartsák meg őt a pártban (sok gyalázattal fizetett ő ezért a hűségért!). ami elkövethető. hazaárulást)? – De kérem. ami csak 1937-ig bezárólag történt. azok a teoretikusok!) – Ön. teoretikusan. „Tehát: megtörténhetett volna? – Igen. hogy ezzel eleve diszkreditáljunk minden ellenzékiséget. hogy a súgók és segédrendezők kezelésbe vegyék – ezt a remek izomzatú férfit. ragyogó teoretikus? Még egy utolsó sikolyt. hogy akkor a világburzsoázia kezére hátszik és kárt okoz a Pártnak. ugyebár. hogy még kínvallatásnak sem kellett alávetni. De ha 300 A jövendő KB-t sem! [376] . Végül tökéletesen megérett arra.. mert az szomjazta a halált. hogy maga is méltó azokban elveszni. hogy mindenfajta ellenzékiség a Párttal szemben annyi. melyet úgy folytatott vele Visinszkij az ismert séma szerint: – Elismeri-e. úgy meg volt porhanyítva.

Nem.. mint kívánatos lett volna – a sztálini terv megfeneklett. Nem. csak az újságokat értesítettük másképp. hogy nem is olyan sűrű az a rejtély? Mindig ugyanaz az ellenállhatatlan szirénhang. a kiáltás. az előkészítés pepecselő munkája meghaladta képességeiket. arcokról a rendező s küszöbön [377] . Csakhogy nem talált alkalmas rendezőket. sokat életben hagytunk... sőt a vidékre. hadd lepleződjék le az ellenzék aknamunkája a tömegek előtt. mi is kommunisták vagyunk! Hogy vetemedhetett arra. túlságosan költségesek és fáradságosak voltak. tervezetén. – De hiszen a korábbi perek vádlottjait agyonlőtték! – Ugyan. arról azonban kevesen tudnak. emelt fővel utasítsák vissza ezt a bűvölő-bájoló melódiát: – Nem. olyan egyszerű! Sem 1922ben. sem 1937-ben nem szilárdulhatott meg még annyira a vádlottak saját világnézete. lemállott volna az színpadi festék. VELETEK mi nem vagyunk kommunisták! Pedig talán ha csak egyszer is felhangzik ez szétesett volna az egész dekoráció. akkor természetesen meghagyjuk az életét. titokban elszállítjuk Monte Christo szigetére s ott fog dolgozni a szocializmus gazdasági. hogy hasonlíthatja magát azokhoz?! Különben is. amelyről az Ivanovo-terület napilapja már részletes riportokat kezdett közölni. immár annyi perben: hiszen ön is. VELETEK mi nem vagyunk forradalmárok!. El is határozta Sztálin.minden jól megy. megszökött volna a hátsó lépcsőn a patkánylyukaikba osontak volna a súgók! S a megjelent volna – 1967!  De bármily szép siker kororcázta is ezeket a színjátékokat. No ugye. hogy többé nem bajlódik kirakatperekkel. hogy beszámoljunk egy ilyen esetről: a Kadij-ügyről. VELETEK mi nem vagyunk oroszok!.. meg aztán a vádlottak lelkivilága sem volt oly mértékben differenciált. hogy hangos szóval. Néhány kudarc után fel is hagytak a további próbálkozással. sem 1924-ben. a járásokra is kiterjesztette volna őket. hogy ellenünk forduljon? Szálljon magába! Hiszen ön és mi egyek vagyunk! Egy történelmi felismerés csak lassan érik meg a társadalomban. Pedig ha megérett. Jó alkalom kínálkozik itt. Jobban mondva rendezett volna ő még ilyeneket 1937-ben.

hogyan keseríthetnék meg még jobban a parasztok életét. ennek köszönhette. mintha odafönt szántszándékkal azon törnék a fejüket. történetesen karakán. felülről jövő rendszabályokhoz. agyon volt nyomorítva a beszolgáltatással. míg ki nem derült. akinek csak annyi képzettsége volt. Sztavrov pedig tősgyökeres paraszt. hogy maga is kuláktalanított).1934 vége felé az Ivanovo-terület távoli csücskében. azaz szorgalmas és képzett parasztokból került ki. Míg Szmirnov szabadságon volt. azelőtt nem is ismerték egymást. ahol az kosztromai és nyizsnyij-novgorodi területekkel határos. Holt vidék volt az. akik a 20-as években tudományos alapon gazdálkodtak (amiért is a szovjethatalom kezdetben felkarolta őket. semlegesítik. rá majd később kerítenek sort – ez kis méretekben ugyanaz. amennyit alkalmilag itt-ott felcsípett. hogy a legmélyebb nyomorba ne süllyedne. mint Sztálin taktikája a KB-ban. hátrálásra kényszerítik. szerveztek egy új járást. Vaszilij Fjodorovics Romanov másodtitkár azt a határozatot fogadtatta el a járási pártbizottságban: „A járás eredményei még sokkal ragyogóbbak (?) volnának. de felülről csak úgy ömlöttek az utasítások. Új helyükön megpróbáltak tenni valamit a parasztokért. anélkül. gépekre. aki a lobogásig tűzbe tud jönni [378] . A járási Fogyasztási Szövetkezet vezetője. a járási mezőgazdasági osztály vezetője. ott. Az új vezetőséget különböző helyekről szedték össze. hogy Sztavrov csak annyira trockista. ahova jutottak. ha a trockista Sztavrov nem volna”. hogy ezeket a mintagazdákat az utolsó emberig ki kell irtani). talpraesett debattőr. amelynek székhelye az elmaradott. azokból a mintagazdákból. Csak a 30-as években (csak a 30-as években?) uralkodó állapotokra kell gondolni. Vaszilij Grigorjevics Vlaszov. hogy feltétlenül csökkenteni kell a beszolgáltatási kvótákat. amennyire jezsovista. hogy nem pusztult el a kuláktalanításban (persze lehet. szomorú és keldúc. ékesszóló. s mindegyik valamelyik kezdeményezésüket lőtte le. a járás nem tudja teljesíteni. hanem a helybeli öntevékenységre bízták az intézkedést. helyettese. Egyszer aztán a Kadij-csoport felírt a területhez és jelentette.) Viharos pártgyűléseken azonban kiderítették. igazságos ember volt. s megértjük. nehezen mozduló Kadij község lett. Sztavrov belépett a pártba. amennyit nem szoktak oroszoknál feltételezni: született szövetkezeti zseni. Ezzel kezdetét vette Sztavrov „személyes ügye”. De a kor modorában nem nyúltak direkt. A járási pártbizottság főtitkára. bölcs gazdasági irányításra. mily fokú szentségtörés volt ez a Tervvel s micsoda zendülés a hatósággal szemben. de annyi természetes esze volt. pedig ott lett volna szükség elsősorban pénzbeli támogatásra. (Figyelemreméltó módszer: szalámi-taktika! Szmirnovot egyelőre elijesztik. Fjodor Ivanovics Szmirnov.

elrendelte a pártgyűlés összehívását ezzel a napirenddel: „Szmirnov és Univer szabotázs-akciói a Fogy.-nél azzal az ajánlattal. a járási NKVD alparancsnoka kereste fel Vlaszovot a Fogy. akik semmihez sere értettek s ráadásul dolgozni sem akartak). s felülvizsgálja az én feddésemet is!” És a Párt valóban kivizsgálta: közvetlenül ezután a járási NKVD letartóztatta Sztavrovot. Sztavrovot a területi NKVD-re vitték. akiknek baj volt a szociális származásukkal (Vlaszov szívesen alkalmazott „régi embereket”. N. A Párt majd kivizsgálja. az új járási VB-titkárt nemrég ki akarta záratni a pártból. ez az álságoskodás és hátulról mellbevágás). a járási VB elnökét. Szöv. Hogyan sértette vérig Ruszov járási ügyészt. Maga Szorokin. ismerve az általános helyzetet: „Ha itt be is bizonyították. én meg vagyok győződve róla. Szöv. a maga számára egy fecnit sem tulajdonított el soha!). az ő helyét Romanov foglalta el. Hamarosan Szmirnov párttitkárt is letartóztatták mint az állítólagos jobboldali szervezet vezérét.-ben”. hogy mennyire biztos a dolgában. Érdekes. fejezet). egy hónapra rá pedig az észt Univert is. hogy trockista. ott aztán beismerte. a rongy-gyűjtők! Vlaszovnak kéthavi fizetése ment volna rá. hogy utaljon ki az NKVD-nek díjtalanul („majd elszámolod valahogy!”) hatszáz rubel árú ruhaanyagot (nézd csak. hogy a pártgyűlés zárja ki a pártból Romanov járási titkárt rágalmazás miatt. Romanovot. hogy az. – előadó: Vlaszov elvtárs. akik otthon voltak az ügyvitelben és igyekeztek is. hogy dőlt el végül is Vlaszov sorsa. mert az ivanovoi NKVD házibörtönében belehalt a kínzásokba. ezt azonban soha senki sem fogja megtudni. mint a járási pártbizottság képviselője (ez is 1937 stílusához tartozik. Lehet persze. Ez aztán a trükkök [379] . megbánja!” – Vlaszov kidobta. „Ha nem ad. arra. csak az Antanttal való kapcsolatok hiányoznak). amit helyesnek tart – amellett kardoskodott. „Hogy nyer nekem kommunista létemre ilyen suskust ajánlani?” Másnap aztán Krilov már úgy állított be a szövetkezethez. azt már megírtuk (4.azért. F. hogy semmit sem ismert be. hogy a járásban ő a jobboldali illegális szervezet beépített embere (ez a bokréta méltó a korhoz. hogy Sztavrov nem trockista. A jegyzőkönyv mindenesetre meg volt írva. És Romanovot feddésben részesítették! Romanov végszava nagyon is jellemző erre az emberfajtára. hogy egész életében egy követ fújt az eszerekkel. A járási NKVD parancsnokát. Mindennek ellenére az NKVD még mindig hajlandó volt kiegyezni a Szövetkezettel. Krilovot azzal haragította magára. majd Szaburov pénzügyi osztályvezetőt s másokat. hogy nem hagyta letartóztatni állítólagos kártevés címén két ügyes és értelmes beosztottját. nem mint a kiemelt proletárok.

hogy este a járási Pártbizottságban adjon számot a munkájáról. de főképp a községi és falusi háziasszonyok még sokan maguk sütötték a kenyeret. csak drága fehér kenyeret lehetett kapni). ha említés nélkül hagynánk. különben vége!” De Vlaszovnak az volt a véleménye. De nem Vlaszov! Rögtön visszavágott: „Én nem fogok maguknak előadni! Legyen Krilov az előadó. és egy évig [380] . Reggel éles kirohanás látott napvilágot a járási lapban a Szövetkezet munkájáról. hogy akkor már beütött a fene nagy bőség. Pedig 1936 novemberéhen. soha azelőtt nem látott sorokban álltak az emberek a kenyérbolt előtt (különben erre is hamarosan „csapást mértek”: 1937 februárjában betiltották a barna kenyér sietését a járási székhelyen.s egyéb területen titkos rendelet jelent meg.) Vlaszov pedig felszólítást kapott. akkor ok nélkül tartóztatták le őket!” És a gyűlésből nem lett semmi! Dehát hányan mertek kiállani így a maguk védelmére? (Nem kapnánk teljes képet a 37-es állapotokról s elszalasztanánk további derék embereket s helytállásokat. Pedig a Fogy. csakhogy nem volt mód kiosztania népnek: kettős tilalom zárt el minden lehetőséget. azzal az állítással. s néha még ma is találkozik az ember.. Azokban az években a kisvárosi. két évvel a kenyérjegy megszüntetése után az Ivanovo. a járás székhelyén. ő tartóztatta le Szmirnovot és Univert. (Minden sakkhúzás tipikus. hatáskörében. hogy egy kommunista nem szökik meg. hogy 1937-ben a sajtó mindig az NKVD nótáját fújta. s tízezer rubelt tettek le az asztalra: „Vaszilij Grigorjevics! Meneküljön még ma éjjel! Ma éjjel. hogy nincs kenyér! Kadijban. így megy ez országszerte!) Moszkvában és más nagyvárosokban úgy tartják számon 1937-et mint az ún. Szöv. hogy lehet megkerülni a körmönfont állami rendeleteket. rögtön lecsap rá az NKVD: „Dehát hol volt ön akkor? Miért nem fordult hozzánk annak idején?” Sokan elvesztették a fejüket hasonló helyzetben s lépre mentek. Vlaszov azonban kitalálta.” Vlaszov: „Ha még ön sincs informálva. Vlaszov. A lisztárusítás betiltása egyértelmű volt azzal.. csak az az egy a központban. a Fogy. A kadiji járásban nem volt több sütöde. Szöv. hozzá tartozik az ügyük!” Krilov tiltakozott: „Én nem vagyok informálva az ügyről. végtelen. hogy még aznap este későn Vlaszov irodájába lépett T. Ez már a történelemkönyvekbe is belekerült s félő. írók és újságírók visszaemlékezéseiben. Mikojan-prosperity második évét.gyöngye! Vlaszovot egyelőre senki sem vádolja. könyvelője és helyettese. mely megtiltja a liszt árusítását. hogy bennük is marad. ez az utolsó alkalom. N. (Állapítsuk meg. raktáraiban volt liszt. oda kezdett most özönleni a vidék népe barna kenyérért. de elég ha két szót szól a volt járási párttitkár szabotázs-akcióról az ő.

-től az NKVD-re. hisz a régi orosz kemencék ott vannak kéznél. Anélkül. ő az oka a sütödék előtti sorban állásnak. állandóan lisztet utalt ki a raktárból s igényelt a területtől. Akkor még nem mindenki szokott hozzá (főleg a falusi egyszerű lelkek). Végigjárta a kolhozokat és nyolccal egységre lépett. másnap azonban letartóztatták. de annál inkább azok szellemét. s küldöttnek járó sértetlenségét nem lehet csakúgy semmisnek nyilvánítani a VB határozata nélkül!). mint társait. Vlaszovot az ivanovoi NKVD házibörtönébe vitték. minimális mennyiségben tart csak árut. mindig egyszerű. a dossziét a Fogy.sikerült is élelmeznie a járást. A rendeletek betűjét ugyan nem sértette meg. tanúkat nem is idéztek meg. mely lisztspórolást akart elérni a lakosság éheztetése árán. Ez az akkurátus kiskakas (alacsony termetű volt. a rohadtak! már meg az én gazdámat is lefogták!” Ott helyben. hogy barna kenyeret árult volna a járási székhelyen. meglátta a VB ablakából. a választék nem kielégítő (mintha valahol létezne ilyen elfekvő árú s valaki felajánlotta volna Kadijnak). s a fiatalember így kiáltott fel: „Nézd. De a milicisták nem törődtek ilyen formaságokkal. A megoldás. Volt hát miért kritikát gyakorolni fölötte a járási pártbizottság gyűlésén. csakhogy már társadalmasítva vannak. Anélkül. ellátta a járást barna kenyérrel. hogy lisztet árusított volna. Megelégedtek két rövid kihallgatással. hogy sütödéket épített volna (erre nem is leltek volna anyagi eszközei). kizárták a pártból és a komszomolból s a már ismert úton tűnt el a süllyesztőben. Egy fiatal beosztottja. Szöv. Vlaszov egy nap alatt üzembe helyezte a sütödéket. addigra majdnem teljesen felgöngyölítették az ügyet s javában készültek a tárgyalásra. hogy sót halmozott fel (pedig csak a szokásos „mobilizációs” készletről volt szó – még a [381] . hogy állítsanak be „társadalmi” sütödéket az üresen álló kulákházakba (azaz szállítsanak oda tűzifát s fogják be az asszonyokat dagasztásra. s mint sereghajtóra már nem másztak rá akkora eréllyel. Vlaszovot később fogták el. komszomoltag. rávetették magukat s erővel szedték el tőle. a Fogy. Anélkül. nem egyéniek). ami a szívén fekszik. vállalja a sütödék liszttel velő ellátását. még ki sem ment a szobából. E kritikát követő éjszakát még meghagyták neki. ha egyszer sikerült rájönni. 2. Szöv. Papírjaival és a járási újság cikkeivel rakták tele. Szöv. Világos nappal vitték Kadijon át a Fogy. A vád szerint: 1. 3. mindig hetykén kihúzta magát s hátravetette a fejét) nem akarta leadni a pártkönyvét (mivelhogy a tegnapi pártgyűlés nem döntött az ő kizárásáról) sem a tanácstagigazolványát (őt a nép választotta. hogy ne mondja ki.

hogy háború esetén só nélkül maradunk). esténként petróleumlámpáknál ülésezett a bíróság. előre megállapított sorrendben.régi Oroszországból öröklődött a félelem. melyet Ivanovóból irányítottak (tehát ott is várhatók letartóztatások) s mely szabotázsakcióival meg akarta dönteni Kadijban a szovjethatalmat (ennél kiköpöttebb „mucsát” keresve sem találhatott volna kiindulási pontul a jobboldal). annak ellenére. hogy Sztavrov meghalt a [382] . Több mint tíz autóra volt szükség. Az ügyész engedélyt kéri. aki ellenforradalmi szervezkedések felszámolására specializálta magát) volt felelős. villanyvilágítás sem volt (egyébként egész Kadijban sem). hogy a kadiji járásban egy jobboldali-buharinista csoport folytatta üzelmeit. a ter. A fellengzős. rövidebb utat is választhattak volna (gondoljunk csak arra. ha a bíróság rászorul a közönség támogatására. de a színpad még nem volt felépítve egészen. titkos osztályának parancsnoka. A vádat a tallini egyetemen végzett Karaszik főügyész képviselte (bár a vádlottak minta lemondtak a védelemről hivatalból nyakukba varrtak egy ügyvédet. amelynek nemrég ők voltak a vezetősége. Persze a helybeliek is tódultak: nemcsak a padokon s az ablakdeszkákon ültek. Kinyesmától Kadijig – 110 km-en – autóval szállították őket. A területi törvényszék spec. Persze. Ivanovotól Kinyesmáig Sztolipin-vagonban. ezek szept. tagok: Bicse és Zaozjorov. hogy csatolja azokat a bizonyítási anyaghon. puszta országúton általános csodálkozást és félelmet keltett a falusiakban: mintha a háború előszelét érezték volna. hanem az átjárókat is zsúfolásig megtöltötték. A per hibátlan megszervezéséért s megfélemlítő hatásáért Kljugin (a területi NKVD spec. Negyven főnyi őrkíséret állt rendelkezésére a lovas milícia tartalékosaiból. A közönséget a kolhozokból hordták a székhelyre. nehogy ügyész nélkül kelljen lefolytatni a pert). A kultúrházba az ablakok már be voltak rakva. dörgedelmes és hosszú lére eresztett vádbeszéd oda lyukadt ki. Az első padsorok minden alkalommal a kommunistáknak voltak fenntartva. egy ilyen szokatlan kocsikaraván azon a régi. törvényszék alelnöke. mennyivel olcsóbb az OSzO-különbíróság és a zárt tárgyalás!). Alkalmanként mintegy kétszázan szorongtak a teremben (Oroszországban az igazat megvallva mindig kedvelték az ilyen cirkuszt). kollégiumának összetétele a következő volt: elnök: Subin. hogy felolvashassa Sztavrov végső vallomásait s felszólította a bíróságot. A vádlottakat szeptember végén vitték Kadijba nyilvános tárgyalásra. 24-től 27-ig naponta kivont karddal és pisztollyal kísérték a foglyokat Kadijon át a félig kész kultúrházba meg vissza. abban a községben. hogy mindig kéznél legyenek.

hogy ti semmiben sem különböztök a német fasisztáktól!” Kljugin méregbe jött: „Megállj.börtönben. mintha még élne (aminek az az előnye is megolt.) A szünetben Kljugin végigjárta a vádlottak celláit s így beszélt Vlaszovnak: „Hallottad. [383] . amikor s bíróság nagy bátran a kenyérért való sorbaállást kezdi feszegetni. hogyan elkurvult Szmirnov és Univer. hogyan jártak volna el hasonló esetben a Szövetségek Házának Október-termében. A bíró a szemükre veti: miért vallottak másképp a vizsgálat alatt? Univer megtört. hogy a népnek rossz véleménye talál lenni a pártról. azok a disznók! De legalább te ismerd el magadat bűnösnek és valld be a teljes igazságot!” „Csak az igazat!” – egyezett bele készségesen Vlaszov. hogy a járásban sort állnak a kenyérért?” – „Hát persze hogy tudtam. A padsorok között szorongó tömeg csak akkor élénkül fel. kurafi. Nem tudjuk. és lágerban egy Gubajdulin nevű spicli leszúrja. 301 Majd kiömlik nemsokára a tiéd! – A Jezsov-gebisták lebukásakor Kljugint is elfogják. Ezután a vádlottak kihallgatása következik. Bíráik már rég felhagytak ezzel az aggodalommal. alig hallható hangon feleli: „Mint kommunista nyilvános tárgyaláson nem beszélhetek az NKVD vallató módszereiről. mint a csoport „eszmei sugalmazóját”. aki még nem készült ki akkorra. De a mucsai publikum nem tudta értékelni ezeket a jogi finomságokat és várta a folytatást. hogy szégyenkezés nélkül folytatják. – „Csak az igazat. Ez a szélesvállú.” – „No és milyen Intézkedéseket tett?” Szmirnov a kínzások ellenére megőrizte hangja zengését és igazába vetett rendíthetetlen bizalmát. Tehát először is felolvassák és újra jegyzőkönyvbe veszik a vallatás közben megölt ember vallomásait. (A csoport elleni vádak kizárólag Sztavrov vallomásaira épültek!) A bíróság hozzájárult ehhez és a peranyaghoz csatolta az elhunyt vallomásait. éppen így volt a Buharin-perben is! Ez tartja őket össze: elsősorban azért aggódnak. Kérdés Szmirnov vádlotthoz: „Tudott-e arról. mindenesetre itt úgy döntöttek. a bolttól egészen a járási bizottság épületéig nyúlt a sor. hogy nem is vitatkozhattak vele a vádlottak). de micsoda botrány! MIND VISSZAVONTÁK a vizsgálat során tett beismerő vallomásaikat.” (No tessék. ez a kérdés mindenkit ébren tud tartani ( bár természetesen a per előtt korlátlanul árulták a kenyeret és azokban a napokban nem volt sorbaállás). ezért a véreddel fizetsz!”301 Ettől kezdve Vlaszovot a másodrendű vádlottak közül elsőrendűvé léptették elő.

. – Önök tehát az egyik kezükkel kárt csináltak. hogy válaszoljon?! Arra feleljen inkább Vlaszov vádlott. Hangosan. Vlaszov készséggel szolgál magyarázattal: [384] . zúg. Ott van a másolat a járási a pártbizottság ügyiratai közt”. hogy megadják neki a szót. honnan kapta az ötletet ahhoz a hátborzongató szabotázshoz. valaki mégis megkockáztatja: – Na és? Mindenki ajkán ez a kérdés lebeg: – Na és? Szmirnov nem zokog. Mi az kérem. Fáradt hangjában mintha ez volna: az igazat megvallva. s bár több kérdést nem kellene feltenni. tessék rendet csinálni! Miután így magához ragadta a szót. NEM KAPTUNK VÁLASZT! Az Atya és Tanító nem válaszolt! A kirakatper ezzel elérte tetőpontját! Már megmutatta az Emberevő sötét lelkét a tömegeknek! Akár be is lehetett volna rekeszteni a tárgyalást! De nem. megbíztam Vlaszovot. hogy írjon jelentést Sztálin elvtársnak”.. – „És miért nem írták meg azt a jelentést?” (Ezek még nem tudják!. nem is vártam. érthetően válaszol: – Semmi. ezekben nincs annyi tapintat s értelem. Nem kaptunk választ. Mit mulasztottak!) – „Megírtuk és el is küldtük a terület megkerülésével egyenesen a Központi Bizottsághoz. maga pattan fel egy szempillantás alatt s átható hangon rikoltja végig a termen: – Erre csak akkor adhatok a bíróságnak kielégítő választ. nem jajveszékel ideálja rombedőltén (ellentétben a moszkvai perek áldozataival). a terem jól hallja minden szavát: „Miután ismételten hiába fordultunk a területi szervekhez.parasztosképű szőke férfi nem kapkod. kiabál a tömeg. – Micsoda kétszínűség! – próbálkozik az ügyész. A bíróság is meg van rökönyödve. a másikkal pedig Sztálin elvtársnak merészeltek írogatni! S még azt várták. ha Karaszik ügyész otthagyja a vádlói emelvényt és ideül mellém! Kitör a zsivaj. A teremben egy pissz se hallik. három napig fognak még toporogni ezen a fertőzött területen. hogy beszüntesse a liszt árusítását? S hogy abbahagyassa a rozskenyér-sütést a járás székhelyén? Vlaszov a kiskakas nem várja.

Karaszik mint területi ügyész állandó tagja a VB vezetőségnek. magának tudnia kell. Kérdés N. (Lám a kettős igazság! Mindent a pozíció dönt el!) – Követelem az ügyész elmozdítását! – üti a vasat Vlaszov makacsul. Maga pedig azt állítja. – Hogy lehet az? – Én a tanúk várószobájában voltam.... A bíróság sem tér magához.– A liszteladást és a kenyérsütést tiltó intézkedések a területi VB-től jöttek. Egyikük így motyog: – Ha szükség lesz rá (?). kérem. A maga kezén ment át minden ügyirat. – Mégis.. mit beszéltek itt. könyvelőhöz: – Mit tud Vlaszov kártevő tevékenységéről? – Semmit. mi lehet az oka? – Nem tudom… [385] . biztos és gyors volt az ütés. fáradhatatlanul. Milyen hatással van egy ilyen per a tömegek nevelésére? De azok csak kínlódnak tovább: A vádlottak kihallgatását követi a tanúk kihallgatása. mint én!. még ebben is írtak már Vlaszov szabotázs-akcióiról. van-e elég kenyere a szovjet rendszernek? (Hát erre meg mit kelljen felelni?. az ügyészt is elítéljük. Szünet. Ha ez szabotázs. hogy semmiről sem tud? – Akkor kérdezzék meg azokat.. Az ügyész csak hápog. itt egy csomó újság. – Nem is kell azt hallani... úgyis mint ügyész? Ön elébb lett kártevő.. a járási lap számai. Ma azonban önön van a sor. Ki meri azt válaszolni: én ugyan nem számoltam meg!?) – Van. – Az iratok mind rendben voltak.. – Miért van sorbaállás maguknál? – Nem tudom. akik a cikkeket írták! Kérdés a kenyérbolt vezetőjéhez: – Mondja.. nem hallottam. – Tessék. miért nem emelte fel tiltakozó szavát ellene.

Azonkívül a per folyamán még egy kártevő szervezet nyomaira bukkant a törvényszék. hogy túlélje 1937 viharait. hanem színészek. úgy is halálra ítélnek. Önöknek teljesen mindegy. hangsúlyozta. ez a kadiji komszomolban végezte aknamunkáját (ezért ott is 302 Általánosságban megállapíthatjuk. hogy eljön az az idő. így is. olyan hosszan olvasták fel őket. hogy kíméljék életét. ketten tíz évet kaptak. Amilyen sokáig készültek az ítéletek. Szaburovot és Vlaszovot golyóáltali halálra ítélték. Az utolsó szó jogát megkapva Szmirnov semmit sem kért és semmit sem bánt meg. Szmirnovot. csak kisgyermekeimért” – Vlaszov bosszúsan rángatta a kabátja szárnyát: „Te marha!” Maga Vlaszov szemtelenkedését: az utolsó szó jogán is folytatta – Véleményem szerint önök nem bírák. Magához térve az iménti ijedtségből az ügyész hosszú.– Hogyhogy nem tudja? Ki volt a vezetőjük? – Vaszilij Grigorjevics. akik törvényszéket játszanak előre megirt szerepek szerint. összeköttetésekről és tervekről. hogy ebben az egyben tévedett. Univert. annak ellenére. Elnök (diktál a jegyzőnek): „Válasz: Vlaszov szabotázstevékenysége miatt sorba kellett állni a kenyérért. [386] . petróleumlámpák világánál. Amikor Szaburov rimánkodni kezdett. az emberek csendesen beszélgettek. – Ki a fene az a Vaszilij Grigorjevics? Vlaszov vádlott! Szóval ő volt az oka? A tanú hallgat. Csak az vígasztal. Önök az NKVD aljas provokációinak nyújtanak segédkezet. hetet-havat összehordva a legképtelenebb szabotázsakciókról. hogy én itt miket mondok. amikor majd önök ülnek itt a mi helyünkön…302 A bíróság este héttől éjjel egyig fogalmazta az ítéleteket. hogy a szovjethatalomnak óriási kenyérkészletei vannak”. hogy minden becsületes szovjet polgár. ő is a haza érdekeit tartja mindenekfelett fontosnak. szablyák őrizetében ültek a vádlottak. azalatt a kultúrteremben. A tömeg sem széledt szét. „nem magamért. indulatoktól fűtött beszédet eresztett meg. Amennyire ma megállapíthatjuk. A védő elsősorban magát védte. egyet nyolc év