You are on page 1of 2

Egy éjjel álmodtam valamit

„Azt álmodtam, hogy a tengerparton járok az Úrral, és

az égen fölvillannak életem egyes jelenetei. Minden

egyes jelenetnél két pár lábnyom jelent meg a

homokban: az Úr lábának nyomai és az én lábaméi.

Amikor életem utolsó jelenetének képe is kihunyt

előttünk, visszanéztem a homokra. És észrevettem,

hogy életem ösvényén gyakran nem négy, hanem csak

két lábnyom mutatkozik. Azt is észrevettem, hogy ez

mindig életem mélypontjain, tragikus korszakaiban van

így. És megkérdeztem az Urat:

- Uram, te azt mondtad nekem: ha én egyszer

elhatároztam, hogy követlek téged, akkor te velem

jössz, minden utamon. De észrevettem, hogy

éppen életem leggyötrőbb pillanataiban csak

egyetlen lábnyom maradt a homokban. Nem


értem, miért van az, hogy éppen akkor hagysz el,

amikor a legnagyobb szükségem volna rád?

És az Úr válaszolt:

- Drága gyermekem, soha nem hagytalak el a te

megpróbáltatásaidban és a te szenvedéseidben.

Ahol csak egy pár lábnyomot látsz, ott a

karjaimban vittelek.”