G.

SZABÓ JUDIT

Mari, ne bomolj!

Móra Könyvkiadó

Sajdik Ferenc rajzaival

© G. Szabó Judit, 1999 © Móra Könyvkiadó, 1999

Anyánk szerint Marinak joga van életének minden vargabetűjéhez. Hagyjuk nyugton! Parancsára mindenki békén hagyja őt, anyánkat kivéve. Igyekszem anyánkat másfelé terelni. Sokat kérdezek tőle. Úgy emlékszik, még a világon se voltam, már kérdeztem. De ha kifogytam a kérdésekből, akkor se csüggedtem: – Miért miért a miért? – A miértnek nincs miértje! – nyögte rekedten. – Miért? – kérdeztem roppant kíváncsian. Ez már régen volt. – Anikó, te ezer fölösleges kérdést teszel föl naponta! Ezt viszont tegnap mondta anyánk, dühösen és türelmetlenül. Helyes! Beoldalogtam a szobánkba, papírt téptem Mari nővérkém füzetéből, megkerestem Éva húgom golyóstollát, hogy szívességből összeírjam anyánk fölösleges kérdéseit. Marihoz: – Ha ötven perc az út az iskolából, és kettőig volt tanítás, hol maradtál háromnegyed hétig? Ha egész idő alatt Csillával matekoztatok, mi az a két mozijegy a zsebedben? Hol jártál? Hol jár az eszed? Kinek beszélek én?! Marinak! És: – Miért nem akarod, hogy levágjam elöl a hajad, amikor már az orrodat is eltakarja? Miért nem vagy hajlandó viselni ezt a szép ruhát? Minek kell ennyire bőgetni a magnót? Minek kell hússzor egymás után lejátszani? Kész vagy a leckéiddel? Miért nem? Csak ennyi volt föladva? Megkérdezhetem Csillát? Ezt miért nem írattad alá? Miért várod meg mindig, hogy véletlenül észrevegyem? Mert hátha véletlenül nem veszi észre. Évának címzett fölösleges kérdések: – Minek adok rád tisztát? Ezért mostam ki? Hogy tudsz ennyi koszt összeszedni? Te hordtad be? Te hagytad égve? Te felejtetted nyitva? Miért nem ettél levest is? Hol a vásárlásból visszajáró pénz? Akkor miből vettél rágót? Ti vertétek meg azt a gyereket? Akkor miért hozzám jött panaszkodni a mézes-mázos anyukája? Azt akarod, hogy megbolonduljak?! Valamennyien tudjuk, hogy Éva ezt nem akarja. Ha én kerülök műsorra: – Te etted ki Éva csokijából az összes mogyorót? Minek főzünk, ha te örökké mást eszel? Tányér helyett miért az öledbe morzsázol? Mondtam én, hogy szórd le a szőnyegre? Miért csinálsz a lakásból szamárfészket? Miért nem mész inkább a levegőre? Miért nem viszed a kerékpárodat? Minek óbégattál érte, ha nem kell? Már megint beírás? Miért mindig csak téged vesz észre a tanár? Ezen már én is gondolkoztam. És: – Most hova bambulsz?! Vigyorogva rábambultam a remekművemre. Praktikus! A jövőben minden fölösleges kérdés megtakarítható! Körbecifráztam sormintákkal és fölerősítettem a falra. Az egész família elolvasta! Mari a tenyerébe temette a száját, és némán röhögött. Nagymama a szemüvege után tapogatott, majd közel hajolt. – Ha! – mulatott. – Igaz is! A tisztelt lányom… – Elismerően pillantott rám. – Ez az Anikó! Mellette nem lehet unatkozni. Ezt már a tanárok is észrevették. Apa tettetett megszeppenéssel felhúzta a vállát, somolygott, és úgy bólogatott, mint amikor újabb csínyekre biztat. – Rendkívül szellemes vagy! – dicsért anyánk. Érdemeim elismerése mellett a papírt apró darabokra tépte, és a szemétbe dobta. Rend a lelke mindennek. Csüggeteg imádattal nézett rám: – Ha nem vagy hülye, akkor miért vagy hülye?! Ha ezt előbb kérdezi, fölírhattam volna a többi fölösleges kérdéshez! Evvel még nem ért véget a nap.
3

Este a tévében mutattak egy nénit. Pisla gyertyafénynél ült, hordószoknyában, olyan bolondos hajkoronával, mintha szórakozottságból fordítva tette volna a fejére. Megtudhattuk, hogy szomorkás és árva estéin elővette a régi szerelmes leveleit, és újra elolvasta őket. – Édes, hajdani arcok bukkannak elő, apró, elfeledett emlékek, átmelegítik megint az elfáradt szívemet! – így ábrándozott, a műszempilláit lebegtetve. – De merengeni sem szabad gyakran, mert elkopik az emlékek hamva – tette hozzá. Egyszer Mari is kapott műszempillát a születésnapjára, tízen ragasztottuk föl, az egyiket mégis belepislogta az ünnepi kakaóba. – Ezek értik, hogy kell kidobni a pénzt – mondta a nagymama élesen, hol a kakaóra, hol a félszemű Marira tekintve. De ez még tavaly történt. – A novellából nem emelkedett át a képernyőre a stílus – apa valami ehhez hasonlót ásított, és nyúlt a műsor után, megtudni, hogy lesz-e valami érdekes is, vagy egész este csak nyavalyognak. – Lett volna annyi gyereke, mint nekem – villogott a nagymama szeme, és harciasan körülnézett. Anyánk úgy mosolygott, hogy sokkal fiatalabb lett. – A szerelmes leveleimet lánykoromban én is eltettem, dobozba gyűjtöttem… – restelkedve nevetett. – Aztán teljesen elfeledkeztem róluk! Sokkal később, egy régi nagytakarításnál apa megtalálta. – Eltetted? – bántódott meg apa, aki akkor még nagyon fiatal volt. Nagymama szerint mi még mind a hárman az égben voltunk. Anyánk szerint mamakérem, nemvoltaksehol, éskész. – Tél volt, égett a tűz a kis kályhában, sorra beledobtam a leveleket – emlékezett anyánk. Egészen kicsi vaskályhájuk volt akkor! Már nincs meg az az aranyos kis kályha. Kár! Érzem, jó barátok lennénk. Igen, ha Éva tudni akarja, minden levélcsomag rózsaszín szalagocskákkal volt átkötve. Anyánkhoz valahogy nem nagyon illik a rózsaszín szalagocska, legfeljebb a gemkapocs. – Nincs szerelmes levelem, nincs merengés, nincs olvasgatás – vont vállat anyánk. – De ha lenne is… Még bele se merülnék, biztosan hazaviharzana Mari: – Sziu? – lihegné. – Mizújs? Ki írt? Ja, régi. Anyucika szerelmes levele, megőőőrülök! Jelzem, meg se ismerni apucika keze írását. – Nem apátok írta – mosolyognék zavartan. – Már látom! Valami Laci bácsi. Mi találkoztunk vele? Miért nem? És milyen kaja van vacsorára? – Roppant hülye alak volt! – lépne a képbe apátok, és látszanék rajta, hogy boldogan szolgál bővebb részletekkel. Szerencsére kulcs zörögne az előszobaajtóban. Mari kirobogna Anikó elé, és rikkantaná: – Figyelj, „Egész éjjel nem mentél ki a fejemből”, de van még sokkal viccesebb is! – És a falnak esve röhögnétek rajta. Aztán megszólalna a telefon, Mari a vállával szorítaná a füléhez a kagylót, kézzel-lábal kérne ceruzát, tátott szájjal bólogatna, felírna három telefonszámot, letépné a levelem bal sarkát. – Oppardon! Jesszum Peti. Sebaj, itt még nincs írás. Valaki bekapcsolná a tévét, Mari két és fél almás rétessel elébe telepedne. – Moht nem tuhok tányéhéht menni – közölné beszédes pillantásomra, és alátartaná a levelemet. És a borítékba precízen belerázná a cukros morzsát, meg a két kiköpött almamagot. – A totóeredmény engem nem érdekel! – csicseregné. – Engem igen – felelné apa dacosan, és a lilán derengő fényben ráírná a vajfoltos levél hátára, hogy Toronto-Atalanta… – Torino – somolygott apa. Anyánk folytatta a többszólamú mesét. – Affene a sok döntetlenjébe – mondaná apa, és galacsinná gyűrné.
4

– Pöc-pöc! – vigyorogna Anikó, a gyűrt levél maradékát a tenyerén egyensúlyozva, és jól célozva Éva képébe lőné. Éva pedánsan fölszedné, vinné a szemétbe. – Tegnap takarítottunk. Nem? – kérdezné a nővérétől, de tőlem várná a dicséretet. – Kész – tekintett körül anyánk. – Most már csak azt nem tudom, hogy mikor kellett volna az édes arcoknak meg a drága emlékeknek fölmerülniük? Nagymama jól megnézte anyánkat, mint a farkas Piroskát a mesében. Közel hajolt hozzá, könyökével meglökte, de anyánk teája csak félig ömlött ki. – Te ostoba! – súgta, hogy a harmadik szomszédban is hallani lehetett. – Mi ér többet: néhány elsárgult, hazug papírlap vagy a család? Éljen a család! Vacsoránál a konyhában Éva még összetört egy vizespoharat, nem szándékosan, de egészen apróra. – Fogyóeszköz – vigasztalta apa, és készségesen körülnézett. – Hol a kisseprű? Apa naprakészen eligazodik a világpolitikában a halmazelméletet is beleértve, tudja azt is, hogy Kamcsatkában hol él a tigriscsíkos oroszlánbálna, csak azt nem tudja, hogy a konyhánk mely sarkában található a kisseprű. Pontosan a szemétlapát mögött, és kábé százhuszonöt éve. Addigra már Éva úgyis bőgött és söpört. A söprésére még ráfér a gyakorlás, de bőgni senki nem tud úgy a famíliában, mint ő! Telepotyogtatta kövér könnyeivel a konyhát. – Éva nemcsak seper, hanem rögtön föl is mos – mondtam szellemesen, és vártam a feltörő nevetést. Teljesen váratlanul Mari is szipogni kezdett. – Nekem soha egy fiú sem írt levelet… Mari fiúkat szeretne, hogy hódolattal körbedongják, hogy a Csilla, a legkedvesebb osztálytársa megpukkadjon az irigységtől. Már bőgött ő is, buzgón, mint egy kisgyerek. – Nekem soha nem is fog írni senki! Minek a levél? A fiúkkal mindig baj van. Eleinte mind, mint a földre szállott bárány! Aztán jön a gubanc. – Ez a Mari szerelmes levelet akar kapni – mondta meghökkenve a nagymama. Apa úgy érezte, hogy ez az ő végszava: eddig a szódásüvegnek támasztott esti újság sportrovatát olvasta, most végzett, összehajtogatta, és jóindulatúan körülnézett. – Marikának kell valami? Ráér, ha megveszem a következő fizetésemből? – Marhára megfelel – felelte rekedten Mari. És bevágta maga után az ajtót. Éva tüstént odaugrott, hogy a pohár romjai mellé söpörje a lehullott vakolatot is. – Tegnap takarítottunk – motyogta szipogva. Vacsora után anyánk rendes szokása szerint fölhívta Lili nénit, a legjobb barátnőjét, aki ráadásul apa húga. Halkan kuncogva engem mesélt neki, sormintástul. Lili néni zongoratanárnő, adott diplomahangversenyt is, amikor mi még nem voltunk sehol. Kár, mert még azt az egészen kicsi termet se tudta megtölteni a család, se a három jegyszedő, pedig apa minden zeneszám után más helyre ült, hogy ő legyen az ünneplő tömeg. – Jól zongorázni sokan tudnak – legyintett a nagymama, hazafele cihelődve. – Olyan remek sajtos tallért viszont, amilyent Lili gyúr, nem süt más! – így szólt a nagymama zenekritikája, és hozzátette, hogy jó lenne, ha ezen Lili néni elgondolkozna. Lili néni nem sokat gondolkodott, lecsukta a zongora födelét, sütötte a finom sajtosat, és ma már három géppel se győzi a sok megrendelést. – Ki hitte volna! – dünnyögte a nagymama pirosan, a kontyát táncoltatva, amikor Lili néniék már harmadszor cserélték nagyobbra a lakásukat és szebbre az autójukat. Nevezetes dolog! Azóta se esett meg, hogy Lili néni és a nagymama bármiben is egyetértett volna.
5

A nagylány szeme még vörös… – Csak nem bőgsz a miatt az ostoba szerelmi levelezés miatt? – Anikó. – Örökké a jégpályára vitt! Anyánk apró lábait fázósan emelgetve önfeláldozóan topogott a parton. hogy korcsolyabajnok leszek! – szipogta Mari.meg a vércukorszínt. Mari mindenkit bumm! kupán 6 . Nem szeretem. – Úgy látták. hogy a fater befürdött veled?! Nem szeretek kerekre fogalmazott. Apa nagykabátban. – Amikor járni kezdtem. Ablakunk ezen a szép nyári estén félig nyitva állt. Nagymama úgy véli. lelkesen gyalogolt mellette. Mari viszont évek múltán is minduntalan hason kötött ki. hosszú szőke pilláin már nyoma se volt a gyöngykönnyeknek. Nagymama szerint. amíg egyszer a fiú mutáló hangon fölcsattant: – Nanya. a koleszterin. legfőként az égben nem). aki a családunkban vitte valamire. Aztán hallgatott. ezt te nem értheted… És az esti. – Haha – morogtam komoran. egészséges gyermek – aztán harciasan körülnéz. – Pusztul tőle a fű. sárgul a levél. stopperral a kezében. Albina valaha koloratúrát is énekelt az angol királyi flotta előtt. bár Éva már gondolatban kidobta. meglibbent előtte a csipkefüggöny. – Sose tanulom meg! – visította Mari. háromnegyedes hegedűt. hogy a lány muzikalitása virágba szökkenjen. meghitt csöndben megtudhattam Maritól a következőket: Egyáltalán nem előnyös első gyereknek lenni! Amikor ő megszületett (mi még nem voltunk sehol. Csodásan feszült a pocakomon. rajta Félfülű. és összevissza csúszkált a lábam. Erre már én is emlékszem! Akkor kezdte a nagyobbik fikuszunk hullatni a levelét. Apa tüstént vásárolt Marinak kis. Lábnál lerúgva az én kinőtt gyerekpaplanom. hogy még Albina nénire is hasonlítok… Albina nagy-nagynénénk állítólag valamikor koronás fők előtt zongorázott. Talán Edináról. az egy szem Marika maga volt a tökély! Nem akadt a világon több ilyen csodálatos csecsemő. Éva ágyában gondosan a falhoz simítva a párna. az agyonszeretett maci feküdt. ha elmesélnek minket! Benyitottam. apáék elragadtatva jöttek rá. aki már egyetemista. hogy Zoltán majd őt akarja feleségül venni. a presszó elől a részegek társalkodása és a taxiajtók csapódása. és a Pékék korcs kutyája már Mari tanára láttán is jajongva bújt az ágy alá. nem elég. ha jól emlékszem. mulatságos lemez lenni! Aki legközelebb találkozik velem. árad a Duna. Hunyt szemén. flitteres kűrruhát. Lili néni addig mesélte róla hencegve a barátnőinek. lombot hajtott hallatlanul egyéni humora! – kacagott a telefonba anyánk. hogy szép. Nyilván Lili néni is föltett egy lemezt. – Micsoda hang! – nézett össze a família. rám ragyog: – Ez az a tündéri kis hülye! Tündérkishülye se szeretek lenni. míg a lány elkékült szájjal ki nem itta a fele medencét. anyánk szerint csak molett. Rugdaltam anyánk elképzelt levelének elképzelt galacsinját a szobánk felé.– Szirmot bontott. bólogatott udvarias mosollyal. hogy ki mer vitatkozni vele. középen pedig Éva aludt szétdobott karokkal. Mindenkire hasonlított fölváltva és egyszerre. – Anyánk azonnal varrt nekem tulipiros. vagy Zoltiról. Beáradt a virágzó olajfák erős illata és a tévéhíradó utolsó kiadásában a rideg marhák bőgése a Hortobágyon. Ő két évvel idősebb Marinál. A gyerekek szerint Mari kövérkés. Apa ráeszmélt: – Úszóolimpikon lesz a kislányunk! Mari attól fogva sok időt töltött vacogva a vízben. behallatszott a tér fáiról a kései madárpitty. Odakuporodtam Mari heverőjére.

hogy lányok nélkül pompásabb a sakk. igaz. a tenyere kicsit lyukas. – Nekem még egy vacak Tibor se sikerült! – Csak nem búsulsz egy teljesen vacak Tibor miatt?! Teljesen Vacak Tibor Marihoz járt hajdanán. ha hangversenyein vihorásztunk. és különösebb baj nincs vele. 7 . Bömbölve számlálta össze. fiatalember? – jelent meg apa az ajtóban. Igaz. hogy Mari ennyire hasonlít rá. Az érettségiztetés is. az egyre sokasodó revánsokat figyelve. hogy a lakók adakozni akartak. hogy Mari hegedülés helyett inkább bélyeget gyűjtsön. Múlt télen láttuk utoljára: nekiiramodott bal síléce után vágtatott fél lábon. mint egy eszelős árva gólya. – Fiatalember. Aztán Teljesen Vacak Tibor váratlanul rájött. Nemhiába! Mire ötödször is türelmesen elismételte. mert megengedte. hány hiábavaló órát töltött gyakorlással. nem lettem csodagyerek! A kiejtése kissé pösze. hóna alatt készlet. – A pedagógia nem az én területem – restelkedett apa. miközben magyaráz. és boldog volt. a pedagógia anyánk területe. Mari egyre dühösebben könyökölt mellettük. Aztán fejjel beleállt a Normafa legszúrósabb havas bokrába. Mari persze külön számtantanárhoz járt! Őt nagyon szerette. Aztán rájöttek. Ilyen erős hatással volt rá a zene. nemsokára megbolondítja majd vele az egész famíliát. néha ülve is elesik. Attól fogva mindig apa magyarázta Marinak a számtant. de tisztességgel végzi az első gimnáziumot. hogy a Dzsungel könyvét olvassa. mikor sakkozunk? – kérdezte tőle apa. És tény. – Mit mondjak. arcán reménykedő mosoly. amint Tibor kissé magához tért. – Egy parti sakkot. Mari már azt se értette. – A matematika lesz a szerelme! – jött rá apa végül. amit kérdezett. hogy Marin kívül más lány is létezik.csapott a vonóval.

Földerült. Szilvia három fiúval is felér. elővette a zsebkendőjét. – Szia. karmolni. De a fiú. Tigrisugrással vetődtem az ágyamba. Ez még felváltva és egymás után is nehézkes. Titokban! Nagyszerűen megoldható a csodagyerek szerelmi levelezése! * Másnap korán reggel ébresztett a partvisveréb. lába előtt hevert a menő. – Mari! Igenis hasonlítasz a zseniális Albinára! Örökölted a lapátfüleit! Semmi válasz. háttérben parancsnoki sátor. T. széthajtogatta. Felpattantam. mint a bunda. összecsapkodta. Vállat vontam. a gimnázium legdeltásabb izombajnoka. Nevét a nagymamától kapta. Göndör meg viszonzásul jár tovább Marival. beletrombitált. – Csak nem fiú? – apa tettetett ámulattal nézett rám. hogy nem lehet leverni a leghosszabbik nyelű partvisunkkal sem. felhúzta mindkét kesztyűjét. fülig húztam a paplant. valamit olvasott. hogy Mari megszerzi anyánktól az érettségi tételeket. mert jött Göndör. és tüstént tisztességtelen ajánlatot tett neki. verekedni. lehúzta mindkét kesztyűjét. Hasmánt elfektetve a teljesen kimúlt oroszlán. zsebre gyűrte. Átmelegszik tőle a szívem! – Figyelj. lehussant a tévéantennáról a játszótérre vajas kenyérre vadászni. Okos madár! Jelére perceken belül eszelősen ordított a környék egész verébsereglete. Valamit elhatároztam. becsaptam magam után az ajtót. mert széltépte fészkét minden évben olyan távolságra telepíti az ablakunktól. mert ha nagyon mérges. majd lerójuk a hálát – ásítottam. – Nekem köszönhetitek. mint a villámcsapás! – Ő a Göndör. mondta: – Kár. szúnyog! Mizújs? – olyan a hangja. mire Szilvia a megszokott hármat füttyenti. Jöhet szerelmi bánat. Legalább Albinára hasonlítana ez a csodagyerek! Hirtelen elém villant Albina megsárgult fényképe. – Nem sakkozik! Ez lett volna a kisebbik gubanc. hogy Marival kettesben maradhasson. Az ajánlat úgy szólt. üdvözülten a fotómasinába vigyorog. nevettem. összehajtogatta. – Te pifok! – süvítette végül is. tudjátok – hozta haza egy délután: majd apára vicsorgott. ha leszámítom. grimaszolt felém. előtte Albina korabeli szafáriöltönyben. pedig csak süket nagypapijának ordítja el. hogy ti már nem vagytok csodagyerekek – vonta le a végkövetkeztetést Mari álmosan. Nem talált. és az egész gimnázium irigyen nézi őket! Mari elsápadt. egyszerre szeretett volna ordítani. Mari étvágya változatlan. mert meg sem jelent. elkészülök. amit a família beszél. keblére szorítja trópusi sisakját. Ez lett a búcsúbeszéde Göndör romjai fölött. V. degeszre tömött óriás szatyra. akkor a sziszegő hangokkal hadilábon áll.T. vad vihar vagy mohácsi vész. hogy Mari már egyenletesen húzta a lóbőrt. végszükség esetén tudnál szerelmes levelet írni? 8 . belevörösödött. és apára nézett. alig várta. – Nem tudom. kár! Ha ilyenkor kezdem magamra kapkodni a gönceimet. mintha napi száz cigarettán edzené. Verébkórusra ébredt a varjú. Göndör egyébként nem hasalt el az érettségin. – Csodagyerek. futottam. bőgni. Marinak nem sok ideje maradt a Teljesen Vacak után búsulni. Most a vedlett házsarkot támasztotta. és alszik.

Aztán tárgyilagosan felmérte saját erőit. És közhírré tette: – Az én osztályomban nem lesz több hamburger! Vegyétek tudomásul. de olyan sokat kellett várni! Zsolti hétrét görbülve nyelte az utolsó falatokat. Ha egy egész tanév kevés volt a megnevelésünk-re. – Hanna néni. hogy az ellenőrzőnket kérje vagy mosakodni küldje-e a bandát. De még nem döntötte el. Két tömör karját összefonva állt a dobogón. – Hová tűntek az átokfajzatok. próbált megérteni. Aztán a fiúk füzetlapból hajtogatott papírrakétával célozták nyakon a vihogó lányokat. mint Old Sastoll a moziban. Holnapra már huszonhat ugyanilyen hagymaszagú gyerekem lesz?! Az ablakhoz csörtetett. az életkori sajátosságokat. akkor se sül meg gyorsabban. nem vitás. egyszerre nézve valamennyiünket. és rohant befelé. – Na…! – Évzáró röpdolgozatot kellene íratnom. vasalt szalvétába csomagolva! Nimród míniumpiros kittet szerzett. És amíg Szilvia a szokott módján hadarva. hogy Szilvi. te dinnye! Az osztályba már Szilvia nélkül lihegtem föl.Gyökeret vert a lába. jobbra-balra forogva. Bejött Tétova Margit. és olyan pontosan lőttük fültövön a felelőt. intett: – Páros sorok az első csoportot. Pózna már nyújtózkodott is. vagy együtt nevessen velünk. Aztán elkomorult. – A tanmenet figyelembe veszi a fokozatosságot. az osztály legjobb matekosa ül mellettem. olyan csalódottan. lehetett vele gyurmázni. hogy szétossza a dolgozatfüzeteket. onnan is. a másik fele sóváran nyel. Zsolti futott. elsápadt. miféle járvány tizedeli a osztályomat?! A folyosóról közeledő lódobogás hallatszott. tisztára fényesített illatos almával. ha fél lábon ugrál. kinyitotta. Sajnos. Jutott mindenkinek. Huszonhat vigyort huszonhat pár pipacspiros tenyér keretezett! Nimród készségesen ugrott. – Jön. hogy ízekre szedje-e a bandát. – Tömörjohanna derűsen nézett ránk. apró számait. Lehet! 9 . Megfordult. hogy ma Pózna is röpfelmérőt írat! Megnyugtató. tudok szerezni Margit néninek is! Hálásan összeborzadt. olyan fürkészően bámult. és pulóveres szárnyát csapkodva. hogy szinte elvörösödtem. színjelesre felelt a negyedévi anyagból. – Huszadszor fogadom meg. Zsolti testvériesen szétosztotta az otthonról hozott marék rizst. A nagyját a házi feladatomra. hamburgerért. millió morzsát hintett tékozlóan szanaszét. Zsolti olajtól fénylő arca elsápadt. Világos. holnap vajas kenyeret hozok. jön. Az elektronikus játékok pity-pitye hallatszott innen is. – Nem nekem kell. de nem veszi figyelembe a hamburgert! – morogta. – Tuti. mint egy kiguvadt szemű. majd betódultak Szilviáék. de a fele osztályom olajtól csöpög. ez az utolsó hét már biztos nem lesz elég. már itt is van. Ez utóbbi mellett döntött. hogy ez az utolsó év – motyogta Tétova Margit. Kiszereltük a töltőceruza belét. és pillanatonként nézi az óráját! – Jön! Jön! – ordított az ajtóban Róka Gizi. – Mancsokat felmutatni… – rebegte. meg ezernyi más mindent. majd tétovázott. páratlanok a másodikat. farmergatyás pelikán. rótta a táblára gyors. hogy ezentúl a hamburgerevést felelésre való mohó jelentkezésnek tekintem. mert beállt a sor végére. Majd tollászkodni kezdett. – Ha kell. és megrázta a fejét. hogy nem! Olyan értetlenül. Mérges volt. és tizenöt vöröshagymás hamburger mögül kiabáltak: – Ezer bocs.

Nekem is menni fog! Körmöltünk. – Már régebben kész volt. ráncos homlok. amíg én is átnézem. hogy a példáim jók. futottam ki a füzettel. hogy megkukultam? – Egy ilyen csinos kislány száz magához illő udvarlót is találhat! Mondanám. Nyeltem a nevetésemet. de hiába fülelt. Mi lesz most. Őszbe vegyülő sűrű haj. a látszatra nem ad. szorosan beharaptam a számat. és a katedrára tett cserepes mirtuszt sikerült még röptében elkapnunk. miért éppen nekem írta. szendén rápislogtam Póznára. hogy csak az ajtóig ne röhögjem el magam. – Mizújs? – Ezt kérdezi tőlem a papája is mindig. Póznánál ezt is lehet. de attól még… Titkon rákaptam a szemem. – Ez csacsiság! Nem is értem. megcsinálom az utolsó házi feladatot.Szilvi villámgyorsan átfutotta a táblát. aztán alig látható mozdulat. Kézzel-lábbal mutatta. Minden rendben! Kifutott vele a katedrához. hullámosan. Tétován álltam. Jó? – Nagyon jó – nyögtem pirosan. csak… Amíg átnézi mind. – Nyomás. És az enyém? Az én füzetem ott volt Pózna kezében. pedig szeretjük… Milyen szerelmes levelet szeretne Mari? Lángbetűkkel fölírni az égre: szeretlek! Ez jó! „SZERETLEK!” Nem túl terjedelmes. – Figyelj. ha három napig kell is itt ácsorognia. Fohászkodtam. Pózna halkan beszélt. felé fordulok. amikor kezdte a füzeteket szétosztani. neki csak a munka kell. A Marinak tervezett csámpás vérző szív a Pózna kezében! – Édes gyermekem – krákogott Pózna. Szilviától mindig megmelegszik a szívem! – Megtaláltam a dolgozatfüzetben ezt a… – Pózna halkan kezdte. hogy megvár. hogy becsukódjék az ajtó a gyerekek után: intett. de akkor már úgysem emlékszel majd rám. távozhat… Eget verő üvöltés után egy pillanat alatt kiürült az osztály. Okos madár! Vajon Pózna tud-e szerelmes levelet írni? Kapott-e már szerelmes levelet? Agglegény. – Aki megkapta. Szilvit majdnem a falhoz kentem a hirtelen ajtónyitással. pont engem tüntet ki… – Nem féltem Anikót. két kis okos. Nagyjából ilyen legyen. hogy hívj meg az esküvődre. és nyíltan olvasott. hunyorítok. Várta. Szilvi az ajtóból leste. Visszaadom és mind a ketten elfelejtjük. hogy fehér zsorzsett menyasszonyi ruhában leszek. Örömömben kapott tíz felkiáltójelet. de lényegre törő. tarka csokorral. hogy maradjak. Pózna nagyon rendes! Éppen csengetés harsant. fekete szem. aztán füzetes regényt tett a padra. te dilinós! Összecsaptam. és kész az ellenőrzés. ha meglát. hogy félig átszúrtam a bicegő szívet. Jesszum Peti! Elvörösödtem/ megnémultam. körbekerítettem sánta szívvel. príma! – Aki még nem adta be… Szilvi meglökött. füzetet cseréltünk. hogy mi a búbánatot akarhat az ürge. aláhúztam simán. Megvárta. szerelmes levél volt a dolgozatfüzetemben! Póznával megbeszéltük. sárgásra dohányzott fogkefebajusz… majompofának csúfolják néha. a hajamban pedig… 10 . amíg szóhoz engedik jutni – legyintett egyszer Tömörjohanna. zavartan emelgette a vállával a zakóját.

– Nagymama. miért nem érek rá mosogatni? – Várj! – ordította Zsolti. hogy „szeretném”… Szilvi elém ugrott. kezében apa tízóraija. visszaadtam. Ragozás a nagymamánál! Felvidulva határoztam el. mert… Ott állt. és megpörgette az ütőjét. ránézni is rossz volt. ahogy volt. Mindig csak azt. Nagymama majd elolvassa. Anikó! – integetett az erkélyről. így biztosabban találkozhatunk – mosolygott rá bársonyosan. – Kicsit sziszegj hozzá! Köszöntem. gúnyosan bólogatott. hogy vézna és hajlott apánk megint csak este döbbenjen rá. és a kistérig hatszor estünk egymásnak a röhögéstől. – A gatyás saskeselyű vak tyúk a nagyidhoz képest! – Mit találjak ki. A mutatóujjamra pottyantotta. A kistér kopott padján Zsolti várt. egyenesen a várakozó zongoratanárnő karjaiba. csinos sormintákkal díszítve. hogy összeírom ezt is. – Tiéd a szerva! Addigra már a nagymama is észrevett. és fölszegi a fejét: – Ha! Igaz is! Sorolni kezdtem: – A nagymama veje csodálatos zseni. – A nagymama veje a legügyesebb a gyárban. de nem kap fizetésemelést. hogy a nagymama elébe álljon. – Add ide. – Az a kelekótya apád megint itthon felejtette! Be kell vinned a gyárba! Ha nem viszed. Szinte csalódottan bámult rám. de a mi bolond apánkkal sok a baj! – Tehetsz nekem egy szívességet – vigyorgott rám. – Nekünk a nagymamával saját külön harci szabályzatunk van… Csöngetésemre még az erkélyről kiabált. ma tényleg nem érek rá segíteni. – Beszélni akarok veled! A nagymama még sohasem mondta: szeretném. már fújtam. Aznap anyánk hosszan ismerkedhetett a skálák szépségével. beviszem. – Siess. Nem akarom. – Mi ez a nagy engedelmesség? A nagymama nem kedveli az olcsó győzelmeket! Egyre emeltebb hangú páros felelgetőnk egy kis kergetőzéssel fölpezsdítette volna a vérét. becsöngetett és tüstént elfutott. lötyögött. hogy ma még nem evett. De nem akarom. hogy „akarom”! Anyánktól még soha nem hallottam ezt a szót: akarom. mert összevonták az elmaradt órákat. és a szatyra mélyéről egy szürkére koszolódott ujjkötést cibált elő. Alig nyílt az ajtó. A nagymamának ezt lihegte: – Nem volt otthon a tanárnő! A harmadik alkalommal is csöngetett és rohant. Mindig csak azt.Aztán elmondtam mindent. megint egész nap nem eszik. és gunyorosan hajlongva megmossa a 11 . – Hallom! Nem vagyok süket! A következő vidám sorozatra: – Jövök! Nem vagyok szöcske… Anyánk kislánykorában zongoraórára járt. hogy eltakarjon. Aztán fújtam egy nagyot. – Éppen jó! – nézte vidoran. ha hagyom – morogta. de későn. mert a mi apánk mulya! – Szívességet. – Gondoltam. – Tíz pont előny – nézett rám reménykedve. de belül nevetett.

a nagymama elküldött. egyszerre százfelé. szépségén mindig újra elámulok. egyik mancsom fehér apazsebkendővel bekötve. szép és ideges. onnan busszal tovább. – Rá kell ütni a fenekére! – tanácsolta a nagymama. Metróval megyek a Körútig. végem van.fejét. süketítő zajongásra. Valóban. Kész hullámvasút! A Hősök tere következett. a szája túl nagy… Arcomból anyánk fekete szeme bámult a masinába. barátságosan mafla mosoly. A fal mögé szorított Állatkert. – Fel akarok rá ülni! – kiabáltam. – Jó volt – suttogtam utána elfehéredett szájjal. matrózruhás kislány. amikor megcsípte az ujjamat. látni a csupa üveg öreg pálmaházat. Anyánk még gyászt viselt a nagypapa után. aztán a te anyádék… A hosszan hátranyúló műhelycsarnok előtt kétemeletes irodaház. és beült közénk. anyánk annyiszor elmesélte. amikor beteg vagyok. az óriáskerék tetejét a buszból is látni lehet. Harsányan bőgtem. és én iszonyatosan megrémültem. Gyászruhás anyánkba karolva a gömböc Mari. Vajon a nagymama kapott szerelmes leveleket? – A nagyapád fess ember volt! – felelné. Vígan integettünk Marival. a portás megismert. autójavító műhelyek. hogy szinte már emlékszem a fényesre koptatott kőre a gyerekszandál talpa alatt. Szinte világít a szőke hajam. Anyánk ölének dőlve sovány. és én olyan büszkeséget éreztem. A két testvérem teljesen egészséges. de a gyerekek feledékeny apjára nem lehet rábízni semmit! Fülledt meleg volt a busz. már futottam is. – A kistestvéreim. hogy jó mama legyen és kikérdezzen. és ha megmoccanok. félig takarva ott a madárház. nem szép. – Szédülök… – suttogta mentegetőzve anyánk. Apa megfogta a kezünket. alig tudtam tartani magam. – Jó volt – ismételgettem konokul. – Jó volt! Kopott bérházak futottak felénk. pompás hivatkozási alap: saaajnos. Az ajtóhoz furakodtam. – Szcsóklom! – az örökös lárma miatt itt hangosan kell köszönni. * Fénykép is készült aznap. a párafüggönyön át a karéjos zöld leveleket. Lódult a kerék. – Ne a kezeddel nézz! Addigra már kíváncsian odakaptam az egyik kalitkához. Fényképezték sokan. Aztán a Vidám Park következett. a te szíveddel! Apának rövidebb az egyik billentyűje. aztán csurgott az ujjamból a vér. Rángatott és dobált. Vajon a nagymama írt valaha szerelmes levelet? – Ha! Sok volt a gyerek – felelné. nincs körülöttünk-alattunk semmi. és számlálom a megállókat. – A nagymama tehetséges veje legutóbb magasabb beosztást kapott. de én nem. hogy jelezzek. mintha az enyém volna. És ha este véletlenül anyánknak eszébe jut. a madarak villanó röptére. a folytonos. anyánk besorolta az albumba a többi közé. kreol képén a jól ismert. és nevetésemen már nyoma sincs a nagy ijedelemnek. fiatal volt. a fülledt madárszagra. üzemek. örököltem tőle. Eszembe jutott a nyári nap folytatása. Hátrébb. fűtötte a nyári nap meg a sok utas. – Anikó nehéz már… Karcsi. szívesen nézegetem. Úgy éreztem. kerek. 12 . – Benne talán él még a papagájom… Ötéves lehettem. Emiatt apa egy kicsit közelebb esik hozzám… Apa nyakába ülve fejjel magasabb voltam mindenkinél! – Úgyis csak percekig marad! – nevetett. a papagáj is odakapott.

sűrű hajú. de… Nyurga fiú. elbújt valahol. – Ötödéves technológia szakon. – Gyere. ami nekem mindig apát jelenti… Nyitotta az ajtót. mert már nem sütött a nap. Sose lehetsz elég hálás a nagymamának! Nevettünk. most másfélének tűntek. – A nagymama is tudja. Összehúzódtam egészen kicsire. – Nincs – felelte Gyuri. azt játszottam. lassan lépkedtem a folyosón. Amaz mókásan meghajolt. leesem. Egyre gyorsabban ugráltak mögénk a házak. hogy túlénekelné az egész operát. Már negyedéves vagy mechanika szakon. Meglódult a szívem! Ugyanaz a gyárszag. Lélekszakadva futottam a megállóig. hát én engedtem meg! Nem szégyen! Emberek. hogy édesapád mindig megfelezi velem? – nevetett. Fél kézzel magához ölelt. – Elnézést kérek. hogy még asztala sincs. Pista bácsi fölemelt kézzel elhallgattatta. A háta mögött mindenki úgy nevezi: az Öreg. – Imádlak. Egyébként Pista bácsi. ismerkedj meg a védencünkkel. – És ha mégis írnál. én pedig letettem az asztalra az uzsonnát. Gyuri olyan szerény körülmények között lakik. Pista bácsit hamarosan elhívták. mit írnál? Mókásan a szívére szorította a kezét. Kerekes György. sápadt. Az én szúnyogvékony karjaimmal… – A mérnök úr a kísérleti üzemben tartózkodik. hogy megint nem dolgozik. igaz? Gyurka ránevetett. te itt? – Pista bácsinak olyan a baritonja. apád keze alá – bőgte Pista bácsi. Anikó.Segített kinyitni a lengőajtót. mentegetőzve mosolygott. – Munka után rajzolhat a táblán. Be akartam nyitni apa szobájába. mert a busz közeledett Újpest felől. Most készítem a diplomamunkámat. Vállas. Amaz megszeppenve ugrott föl. magyarázom mindenkinek. – Gyurka. Sose lehetek elég hálás Pista bácsinak… – Ide helyeztettem. – Sose lehetek elég hálás neki… – Tudom – bólintottam. inkább telefonálok. – Tudod-e. és a haja tövéig elpirult. – Te már kaptál szerelmes levelet? – Micsodát? Soha életemben. és tanul. nincs körülöttem-alattam semmi. de a portás bácsi nem haragszik érte. és apa főnöke. hátrányos helyzetű gyerek ez! Intézetből jött. és ha megmoccanok. azonnal odacsöngetek! – Köszönöm… Feltrappoltam a lépcsőn. Bárki szólna érte. hogy már én is itt dolgozom. mindenem! – Csinn! – mondta a bélyegzőóra a kijáratnál. kisfiú! Nekem hiába fújják. – És írtál már? Megrázta a fejét. Veszettül jóképű! – Amikor hozzánk került. a mosolya nagyon kedves. Olyan erővel szorítottam apa kezét! 13 . – Nicsak! A legkisebbik Kovács lány! – A középső – húztam ki magam. de valaki megfogta a kezem. biztattam: Tanulj. Nekem még nem lenne szabad használni. Az íróasztal mögött. Újpest fölött szürke volt az ég. A szürke ég előtt feketén rajzolódott ki az óriáskerék. a szeme kék. és dupla adagot csomagol. apa forgathatós karszékében egy fiú ült és tanult. úgy éreztem. Úgy hívják. Nem tehet róla! Sajnos. – Még a rendes levél se megy! Ha lehet.

ami egy kicsit feljajdult. pa-lin-ta! Büszkén vonszoltam föl a kis térről. mesét olvastat veled. megnézted ma a póóóstát? Este. A csupa ötös füzet végén friss. a belerótt számsoroknak.” Vacsorára a nagymama palacsintát sütött. Mari vihogva letelepedett a heverőmre. kisasszony! Nem létezik. eszébe jutott. Kétszer kellett megszámolnia minden fillért. mindent eldobál! – Ehedohobáháhál! – skáláztam. választotta el önkényesen. Ennek a Gyurinak talán nincs apja? Talán van. – Levesz a lábadról. és anyánk is ötéves volt? Ha! Ez a gyerek már megint ostobaságokat fecseg! Az egyik a dédapa volt. Az asztalon becsukott füzet. hogy valaha kis tízórais táskát akasztott anyánk vállára. – Az hogyan lehetséges. hurkolta nyugodtan. hogy fussa a legszükségesebbekre. tovább tájékozódunk egymás álláspontjáról. és Éva gyöngybetűi lassan betöltötték az oldalt. – A másodikos nagy ló! Leültem a másodikos nagy ló mellé: – Gyerünk. Apa. röptében úszott utána. Anikó már megint kérdez! Halvány sejtelme sincs. Anyánk a füléhez kapta a kezét. várta a dicséretet a logikus megoldásért. méltatlankodó beírás. a szótagolást is gyakoroltuk. és még finomítunk a módszereinken. amikor a kisasszony már aludt. és benyitottam anyánkhoz. azt a következő sorba írom. A nagyapát nem értettem. amennyi kifér a sorba. benne vajas kenyér. – Amennyi betűm a sorban kifér – mondta Éva. – Ne trafikálj vele – szólt rám anyánk. Amíg Éva boldog sikongassál mindig magasabbra szállt. – Ez a szelet vajas kenyér. – Megkaphatnám azt az aranyos kis uzsonnatáskát? Nagymama arcáról eltűnt a merengő derű. közeleg a vakáció! És ahogy a tévében mondják: „Folytatjuk a párbeszédet. ez az egy alma kell a kisleánynak! – magyarázta a nagymama minden este konokul a kockás füzetének. és mire észbe kapsz. mit művel. ahogy futott. egy illatos alma. hogy ezt te nem tudod! Aztán csak elképedve néztem. előtte Éva. hol lehet a táska. hogy én is ötéves voltam. Nagymama a konyhában szöszmötölt. hintázni vonultunk. – Kis-le-ány – betűzte fennhangon Éva. a másik a nagyapám. hogy szívességből és más helyett meglepem. – Tessék?! Én tervezgetem. tizenhétszer kérdezte meg: – Mari. – Minden betűből éppen annyit írok. Sebaj. – Ha! Akkor halt meg az én apám – a nagymama kötényzsebéből patyolat zsebkendő került elő. a mozdulat tétova és ideges volt. de azért kibírta. Jobban tudtam! Anyánk gyanakvó pillantásával a hátunkban. Karikázta szépen. és Éva lekváros szájjal. avval nyomogatta a szemét. de Gyurka nem kell neki? Apa. – Hin-ta. arcán a meg nem értett zsenik grimasza.Apa mindig fogja valakinek a kezét. és erre… 14 . – Felnézett rám a két búzavirágszeme. és ne forgassam föl érte a lakást! Nem értem a tisztelt családomat. én is megfelezném vele a tízóraimat! A délután is szerencsésen alakult. – Szerelmes levelet kaptam… – a csodagyerek hangja elcsuklott a röhögéstől. gondoltam. amikor a nagypapa meghalt. – Nem képes a szavakat tisztességesen elválasztani – mondta éppen a plafonnak anyánk. félúton abbamaradt. És amelyik betűnek már nem jut hely.

akad még néha nagyon érdekes és izgalmas szemét is. zavartan összekulcsolja a kezét. mi? – Helyrepöccent a heverő. igaz. eszébe juthatott a sormintám. – Örülök. futottam haza. Úgyis matekozni akartunk Csillával… Így terveztem. Gyuri azalatt sakkozhatna apával. a kisiskolás írta. Marit bámulva. Nagymama csodálkozva nézett rám. Szerencsére én már kinőttem a szemétből. bár nem tagadom. Nem fontos mindent észrevenni! – Beviszem apának – sóhajtotta aztán megadóan. inkább spártaian egyszerű. elválasztási problémák miatt néhány szót egybe írt. – Mari…? – lihegtem. beestem az ajtón. egyik puha tenyérből a másik puha tenyérbe… * – Vén koromra hágy el a józan eszem?! – Nagymama elképedve bámult a csinos csomagra. De addig még Marinak hátravan három év gimnázium. de mégis büszke vagyok a kis búzavirágszeműre! – Tudom. – Azt akarom kérdezni. és némán röhögött. Mibe. – Huss! Elrohan az élet – mondja a nagymama. – Tegnap én vittem be! – nyafogtam. „Kedvesmari eznekedegyszerelmeslevél mertén-szeretlektéged?! ?„ Ezek a valahonnan nagyon ismerős gyöngybetűk… – A hátán is van… Kedvesmari a szája elé kapta a kezét. hogy mi kell a születésnapodra: csokoládétorta vagy vaníliakrém? – Kaphatnék egy óóóriási mocskos kukát. – Jó. Miért ne kaphatna Mari másik levelet is? „Imádlak. csodagyerek-lányszívet? Van fiú. Miközben gyanakodva fürkészett. 15 . – Te. amint Mari eltávozott a széléről. – Majd arra kerülök. hogy van családom. Meg kell zabálni. – Magam tettem a táskájába. hogy gyöngéden ringat. hogy a matekfüzetem közepéről hiányzik?! „Egyfijú!?!” Én határoztam el. bélyeg nélkül.– Bedobták a postaládába. tarka csokorral. ha egyikünk örül a másikunknak. Ennyi persze kevés. éreztem. – Csokitorta! – ordítottam lelkesen. lesz levél! Esküvő lenne a családban… Mari büszkén a talpig hófehér zsorzsettruhában. és a kisasszony ragadott golyóstollat. és főleg egy óvatlan pillanatban nem csent ki semmit szegény apa táskájából. mint aki nincs is a világon. Huss… Elborított az álom. nehogy megint itthon felejtse a ti kelekó… – Felénél kettéharapta a szót. és a felkattintott kislámpa fényénél betűzgetni kezdtem. tele koszos szeméttel? – Ezt Éva kérdezte mohón. pontosan! * Tanítás után huss. Nem volt terjedelmesnek mondható. Megsütöm vasárnap. se uzsonnája. van címzett. nincs a közelben. a negyedik születésnapja előtt. Nem mindig! De ilyenkor nagyon… Jó nap! Örülök. Dühös pillantással méregetett. igyekeztem olyan képet vágni. A címzés: „Marinak!” Nyúltam érte. de érző. Hátha tudna használni egy gazdátlan. mindenem!” Gyurkának nincs se asztala. a hajában meg… Gyurka a fekete öltönyben kicsit még sápadtabban. Anikó! – kezdte aztán. Megfordítottam a kockás papírt. és jöhet a puszilkodás.

aztán: – Szia. Most gyönyörűen kiszínezem mind. a fürdőköpenyem alól. – Ez a kis süket csodagyerek mindentől földobódik! – Tessék? – Mari hol piros volt. Minden törpét összefirkáltam. habüstben. zöldet. Maritól majd cumit kérek. Kismadarasat. Kattant a retesz. cirka pontosan másfél percig lehunyt szemmel támasztotta hátával a csukott ajtót. kavarva. – Apától óvodás kifestőkönyvet kérek – jöttem lendületbe. sehol nem lógok ki a vonalból. a házikó legkisebb mézeskalácsát is. – Kiskoromban sose volt türelmem hozzá. Csilla! A kádból beszélek. és akkor keresztbe állt volna a torkomon. sárgát. minek is van az embernek családja! Képzeld. Dehogy. hiába könyörögtem. mert folyton rohangáltam. amíg elnyalogatom az egészet. – Telefonon akarsz szappant rendelni? Kisziszegett. Anikó! Téged tegyelek a tepsibe? – Ez az Anikó egyre bolondabb. hol sápadt. gumicukorból! Mari már biggyesztene: – Ez a kis süket mindentől feldobódik! Amikor visszakerült a matekozásból. mindjárt kiugrik a szívem! A Gyuri. csillagosat? Sose vett kiskoromban. Gyuri. hogy kóstolgassam! A születésnapomra azt kérem. Anyánktól nyalókát rendelek! Pirosat. – Légy fívesz…! Tárcsázott. Persze segítettem neki. Bedörömböltem. Aztán hóna alá kapta a telefont. Gyuri… 16 . fakanállal. maga után rángatta a zsinórját a fürdőszobába. – Micsoda?! – Sose engeded. Aztán két perc alatt röhögve felfordította az egész lakást.Nekem sokkal jobb jutott eszembe! – Fölösleges megsütni! Nyersen kérem. csak itt ólálkodik a gyagya Anikó. és percenként csattanj föl: – Ej. hogy állj mellettem a konyhaasztalnál.

– Úgyis egy az utunk… 17 . Belegabalyodott a neccszatyra. Nagymama kinézett az erkélyről. hogy Éva is tanulhatott volna tőle. valahová kettőjük közé. felhajtott gallérral toporogva. – Hagyjátok békén! Kérésére mindenki békén hagyja majd. Mari ferdére billent fejjel fölnézett az égre. Erősen reméltem. szörnyű. és ahogy rám nézett!… Ahogy ránézett! Gyuritól is kérek két cumit gumicukorból. csak úgy. a ritkás leendő férjével együtt. magas. – Ennek is lesz majd felesége – ábrándozott Mari. de azért látta a sarokban azt a jóképű srácot. és Újpest fölött szörnyű fellegeket látott. valamelyik kis udvari lakásban? Mari nem tudott rájönni. Azóta már úgyis lebontották. elnézést. – Egy másik lány vele lehet. – Tényleg – suttogta Mari. selymén keresztül érezte arcára hullani az eső finom permetét. különben szegény ritkás férjét a hideg is kileli! – Hol láttam ezt a képet? – töprengett Mari. és nem nézett arrafelé. a napszemüveg. Cibálta. és elkapta Mari mancsát. anyánkat kivéve. kék szemű. Mari gyöngéden simítja el a homlokából a ritkás haját. Éppen kanyarodott a busz. Csíkokban csurgott az eső az ablakokon. hogy az ő leendő férje bizonyára jelentéktelen és csúnya lesz. van ott egy új srác. és jósolt: – Ez a gyerek még sokra viszi! Mari is sokra vitte. letegeztem a mamádat. És a kádból. Mari a feje fölé feszítette az ernyőt. hogy Mari addigra főzni is megtanul. deltás. a köpeny alól. – Fussunk! – kiáltotta. az jár! – Figyelj. Én se tudtam rájönni. miközben a zötyögős buszban majd elharapta a nyelvét. életbe vágó. a folyosóról. nagyszemű. és ő is mosolygott. Közben Mari megérezte a srác rávetett mosolyát. a két lüke húgomig bezárólag az egész család velem szórakozna! – Marinak joga van életének minden vargabetűjéhez – mondja majd anyánk. Csilla. fényes nyári zápor futott végig az úton. ahogy tálal neki a konyhaasztalon. nehogy szólj valakinek a Gyuriról. Ami jár. – A tévében? Vagy még a régi házban. és kissé elvörösödött. Belekotort a táskájába az összecsukható ernyőért. az ajtaja kinyílt. – Legyünk boldogok. mellé bújhat. megismerhettem Mari Életének Szerelmi Regényét! Mari is buszra kapaszkodott az elemózsiával. szőke. Mari lekecmergett. Kis csend után újra tárcsázott. Első ernyőmet tízéves születésnapomra kaptam. beeresszem? – Mek-tépp-lekk! – hörögte szótagolva Mari.Finoman bekopogtam. utána a fiú. nem haragszik. Vézna férje a leves fölé hajol. bocsánat. Kerekes György nevű. Hirtelen beborult az ég. és kárpótolja mindenért! Már látta is. és Mari nekiütődött a jóképű srácnak. beálltam vele az eresz zuhogó sarka alá. képzeld. nekem a Csillával kellene beszélnem. Megállt a busz. és röhögtem. jaj. mielőtt pacallá áznánk. – A következőnél – fogta meg valaki a kezét. mert a fiú mellette maradt. jött vele kifelé engedelmesen a papír zsebkendő. szeretheti… A csodagyerek arra gondolt. kezicsókolom. – Csak nyugodtan bújjon hozzám – nevetett amaz. – Halló. – Ha keres egy fiú. Aztán a busz gombjához ágaskodott. itt megint Mari. a bérlet. köszönöm. Csilla. Elhatározta. gondolom. bent voltam apánál. hogy mégis szeretni fogja. szia. te süket. biztos.

mert… Mire kifejtette volna. amikor bebokázott a egész banda. régi kartonlapról. – Szupécsárdás. Gyuritól kapott egy puszit. hiánytalanul. Decsíííp! A szobákban körben székek. Mire rájön. és vöröshagymát vágni hozzá. szavát. Nehéz rájönni. amikor balszerencséjükre előbukkant apa. – Imádom az esőt! – ordította Mari. Sőt! Felidézni Gyuri minden mozdulatát. te okos! Még a nagymamáé volt valaha. és hozzátette. Práter utcai angol kiejtéssel. létra. hangsúlyát. hogy egy időre megoldottam Mari gondját. – Valaki mutatott nekem egy fényképet a három lányáról. – Jajugye-nemtetszikharagudnia-Bóranéninek. – Nem lehet. te! – kacagott a nagymama.– Honnan tudja? – kapott a szívéhez Mari. – Gyere. Bocsánatkérő mosollyal próbálta az ernyőt mindkettőjük fölé tartani. kapsz egy puszit érte! – Nem. Tarka virágcsokros. Sebaj! Fő. – Ja? Aha! – köré gyűltek. és Mari selypegett: – Én csak apa uzsonnáját… – Az uzsonnánkat? – mókázott a fiú. Ez a szerelem. Aztán bementek apa szobájába. az anyánktól kölcsönvett magas sarkú cipőben botladozva. és nézték vidoran. marhaklassztetszik lenni! Tulajdonképpen a nagymamához jöttek! Áhítattal néztük. legföljebb nyurga. hogy ez a kábult Gyurka se különb a Deákné vásznánál. itthon is zivatar várható. de nyúlánk…? Kezdek kikupálódni? – Ugye te vagy a Kovács mérnök úr nagyobbik lánya? – A legnagyobb – lehelte Mari. Ódon illat áradt belőle… – Tánkrénd – betűzte egy fiú az aranyszélű. segítettem a nagymamának száznál több pecsenyezsíros kenyeret kenni. nem! – sikoltotta Mari. a kockaköveket bámulva. – Te édes…! – Nagyjából így társalogtak. – Ez magyarul mit jelent? – Az eszed tokja! – Nagymama nevetett. hogy búcsúbálügyben meglátogathassák. párnák. Végiggondolni százszor is. hogyan mondta… Nekem az ilyesmihez semmi türelmem nem lenne. – Soupecsárdás – silabizálta egy lány magyarán. Nyúlánk? Eddig gebe voltam. Ha anyánk rájön. A szívében akarta őrizni leheletnyi friss boldogságát. hogy az nem egy korabeli levespor. – Ne tartsd így. de ez már Csillának szólt. hogy ne szóljon az egészről nekünk. * Segítettem anyánknak biztonságba menekíteni a jobbik szőnyegünket. Ketten az osztályából megkérték anyánkat. és kész. ahogy kinyitotta az üveges szekrényét. Anyánk csak legyintett. mitől jó?! Ezután Mari még másfél órát könyörgött Csillának. kék ruhás kislány a födelén. Ismeri a sok rosszpénzt! És egy csöppet se lepődött meg. mert mindketten bőrig ázunk! A nyúlánk Anikóval már tegnap találkoztam. – Erélyes mozdulattal Mari fölé döntötte az ernyőt. miért mondta. belül meg a hajdanvolt táncosok-táncok fölsorolva. – Két gyereknek minek ennyi?! – nézett elképedve a nagymama. hibátlan. – Táncrend. 18 . – Gyuri… – nyögte közben vagy utána. addigra majd csak lesz valahogy. szúnyog. hanem éjfél után járt fergeteges hacacáré volt.

azt a felejthetetlen nótát a feleségüknek… És akkor történt a baj! Rápillantott a banda vezetője. puccos dámák. – Hófehér kesztyű! Lakkcipő! Nagymamára úgy hatott a víg hajcihő. – Láttátok volna feszíteni az uramat annak idején a fess szmokingban… „Vigyázz a ruhára. ha italt hozott a pincér. tátott szájjal hallgatta a nagymamát. A pénzt hozd vissza. a számból kipökdösnöm. – A kettő egykutya! – Nagymama már vörös volt a nevetéstől. – Pont ilyen frankót bütykölnénk mi is! Nagymama a feje fölé menekítette. azt sem szabad elköltenie. Engem harmincadszor is érdekelt volna! – A jejejét én is marhára rühellem – sóhajtotta egy fiú. – De mit tegyek. mondta anyánk pillantása. Mulass jól! Valaki megnyikkant. hogyan táncolt rezgőcsárdást friss menyecske korában egy fehér damasztabroszon. mennyi aranyszál kell a sikkes mancsokra. – Mikor lesz az a híres-nevezetes teabál? – kérdezte aztán. – Ezt már ismerem. és a folytatást egyetemi tananyagnak nyilvánította. Anyánk szeme villanására mégsem mesélte el. gyerekem. – Kölcsönvihetnénk? – kérincsélte a banda. – A mamámmal gyakorolok! – kiabálta valaki. és neki csak öt pengő. Rám ragyogott elbűvölő mosolya. mint spanyol toreróra a mámoros nézők. a többi rögtön lepisszegte. fiam. úriember nem megy bálba pénz nélkül! A hajzuhatagos lány félig az ölembe könyökölt. mert odamadzagolva kell viselni a táncrendet. éhes báli népség vacsorázott. Te lökött! – Tessék eljönni! – udvaroltak a nagymamának. Mama kérem. láthatod. – Nekünk Kék Duna lesz – fordult felém hirtelen egy szőke lány. amikor a prímás már asztaltól asztalig járt. – Sose szerettem a jejejét. Csak akkor merészkedett elő szegény. – Valcer? Ehhez a punk frizurához? – évődött vele anyánk. hogy a srácoknak nem is kell táncrend. Kövér családapák húzatták azt a régi. amikor az apja utánaszólt: – Azt is tanuld meg. – Valcer lesz és keringő! – Valcer. – Növesztem! A fater majd rendesen megnyír! – Keringő? Ehhez a kárpitosszögekkel patkolt rocker ülőgarnitúrához? – Frakk lesz! – ordították üdvözülten. ez a Johanstrausz keresztneve – tippelt egy fiú. A házbérből vettem el. mondta az atyja. de ő nem vehetett egyet se… Táncoltatta a szép kislányokat. és kérdezte: – Mi a nótája a tekintetes fiatalúrnak? 19 . tejszínhabos gyermekozsonna. – Na. és semmiféle mama kérem pillantással nem lehetett megfékezni többé. Még az ajtóhoz sem ért. amíg a kék kislányt rajzolták. – Tanuld meg. a fateromnak még akad néhány ásatag tekercse. amikor a megfáradt. Öt pengőért akkor százhuszonöt zsemlét lehetett kapni.Szerinte az igazi szupécsárdáshoz viszonyítva egy mai csak tizennyolc éven felül ajánlott film. hajzuhataga nagyját sikerült az arcomból félresöpörnöm. nem tudnám pótolni. Nyerítve vették tudomásul. ő korgó gyomorral kint vacogott az erkély sötét sarkában. aztán egy fényes ötpengőst nyújtott át neki. fiam. amíg lemérte. Illő módon megköszönte nagyapánk a pénzt. de elbújt. Nekem is vannak unokáim! Itt helyben lerajzolhatjátok. hogy mi nem vagyunk úriemberek. hogy én is vigyáztam rá!”. képzelhetitek! Fényes bálterem. és éjfélkor. csak a csajoknak. Elkerülte a terített büféasztalokat.

A mi családunk szereti azt. Látom. – Ahogy a más ritmushoz edződött gitárosok a keringőt pengették. klasszikus zenét szeretem… – Akkor húzassa az enyémet – mosolygott rá az a leány. vagy rossz? Azt majd eldönti. igaz érzéssel soha senki más! Akkor fogadtam meg. Anyánk pillantása azt mondta. ahogy a lányok farmergatyához méretezett öles léptekkel a harangos-fodros. nem tudom. de sajnos. az egész életre szólót… az igazit! Utánuk becsöngetett egy vörös szeplős srác. és a tenyerét a fekete szöveten át az ötpengősre tapasztotta. szívből. Baritonjában benne búsongott szegény jó atyja. amit soha nem láthattam! Biztosan az ötpengős nagyapám fajtája is vagyok. ha egy fokkal szebb az ördögnél. hogy most hagyni kell. akit egész este táncoltatott… Majdnem összeesett ijedtében. egy szomorkásboldog báli éjszakája eldöntötte. kísérte máris. De én nem bánom. és zengeni kezdte: – „Hogy lehullott. és mindenki helyett átöleltem. Jó-e ez. akinek csalódnia kellett a fiában. hogy az ő fajtája vagyok. milyen nagy pénz volt az az öt pengő… – Pontosan százhuszonöt darab zsemlét lehetett érte venni! – vágtam rá. Odafutottam a nagymamához. aki majd elsejétől nem köszön vissza… – És mi lett azzal a csajjal? – kérdezte valaki. hogy meghatott krákogással cihelődjön hazafelé anyánk érettségi előtt álló osztálya. akinek réges-régen. a vissza nem térőt. – Az előző osztályom is így búcsúzott – merengett anyák. aki egy kicsit vörös és szeplős! – Nem is tudom. – Azt se tudjátok már. hogy csakis az ő felesége leszek! Mit tudtok ti? Semmit se tudtok… – előkerült a patyolatfehér zsebkendő.– Nincs! – ordított rémülten. – Nem énekelt olyan szépen. az is tévedésből. Bálint rendelkezik evvel az előnnyel. csak egyetlen pártában maradt kenyér árválkodott a tányéron. A szeplős fiút Bálintnak hívják. Mire elvonultak. behunyt szemmel suttogta: – Boldogan megtenném. hogy mi ma róla beszéljünk. – Az anyádat ölelgesd! Várj már! Kifújom az orromat! – Két hegyes könyökével védte magát ellenem. A nagyapámé. – Honnan tudod?! – Igaz is… Ez az Anikó… Ez az én fajtám! A mi családunkban nem számít kifejezett bóknak. A nagymama meglepetten nézett. – Csak a szemüket! A pillantásukat! Benne az örök élményt. melyik az… – Menekült volna. de a lány dúdolni kezdte: – „Lehullott a rezgő nyárfa ezüst színű levele…” A prímás ráhajolt rögtön a hegedűjére. elsodorta…” Ez volt a nagyapánk fájdalmas búcsúja az öt pengőtől. – Csakis a komoly. A mi nagymamánkat nem túl egyszerű átölelni. Mari osztálytársa. hogy párás legyen a nagymama szeme. – A szemüket nézzék! – súgta nekik anyánk. huss! az életem. a háziúrról nem is szólva. valahogy így szokták kifejezni. miért – töprengett egyszer Mari. rávetette tébolyult tekintetét. Olyan érdekes ez az egész! Egy öregasszony beszélni kezd. Fiúnál az is elég. ahogy a tornacsukákhoz szokott lábak lakkcipőben egy-két-hára nyikorogtak. 20 . ha valaki a nagymamára hasonlít. földet seprő szoknyákban mozogtak… A falhoz támasztott szülők némelyike a szája elé kapta a kezét nevethetnékjében. Megsemmisülten a kisasszony mellé rogyott. és egyszerre kettéhasad a múlt függönye. Én tudom! Mert egy cseppet hasonlít a nagymamára.

csöpögő tejjel. pisla gyertyafénynél. amíg élek!” Géppel írt sorok. meg a többi lány is. hogy az a régi ötpengős már nincs sehol. Csodálkozva néztünk rá. a tejet. Már tudom. cukrot beletenni elfelejtett. és szeretlek. Ezenkívül még a következőket mondta: ez a becsöngetés amolyan bátorsági próba. cukorral. Tetszik neki Mari is. – Nem! – ordítottam teljesen őszintén. még rájuk nézni is alig. A másik oldalán címzésnek csak ennyi: „Marikámnak!” És a szöveg: „Szeretlek az első pillanattól. ki lesz az egyik vendég a születésnapomon! Öt perc múlva anyánk fölcsattant. fordítva föltett hajkazallal. Anyánk száján a rúzs ilyenkor kicsit idegesen cikcakkos. a káposztát. A kulcsot előzőleg a kabátzsebébe tette. Legszebbik. A nyurga? Kétlem! „Még rendes levelet se. tenyerével tüzes szambaritmust verve a szőnyegen. ahogy apa fele uzsonnáját falja! * Anyánknak nyakán az érettségi. Csak annyira. kérdez tőlük valamit. – Én is! – vigyorogtam.Megette az utolsó szelet kenyeret. Ünnepi szoknyájának a gombja persze lepattant és messze gurult (úgy rémlik. minden évben ezt teszi). A egész família lelkesen és négykézláb mászott körbe. Más fiú meg csak csettint a csajoknak. – Marikának jött. hogy becsöngetés után kért egy lavór meleg vizet és beleáztatta a lábát. és beléd szeret minden jó csaj! Egy bátorságot gyakorló srác például olyan magas fokra jutott. hordószoknyában. a cukrot. és próbálta elhinni a hihetetlent. hogy meglelje a lakáskulcsát. Színes kép: Országház. Vigyorogva csukta be maga után az ajtót. és alig várja. 21 . hogy megtalálja. és közölte. Aláírás nincs. Máskor becsönget idegen lakásokba. Az utcán is megszólít embereket néha. hogy melléjük bátorkodjék. sokrekeszes kengurutáskájának egyik zugában se találta azt. Megint a kisasszony? Teljesen kizárt! Ezek nem az ő szavai! Marinak rám tévedt a szeme. Mégis gyönyörű! Ragaszkodott a reggeli bevásárláshoz. de nem mer szólni. A csodagyerek lassan leült. Ilyen gyorsan kézbesít? Általában vagy három hétig cipeli a zakója belső zsebében a számlát. amit a kezében szorongatott. Megnéztem. hogy csak percekre vagyok normális. és rémes. Marhára irigyli a csettintős fiúkat. Ha megvénül. Olvasta valahol. hogy a reggeli kávéját reszkető kézzel és a filctollával kavarta. a frizura nem akar alkalmira sikerülni. hogy szereti a nagymamát. Micsoda pompás jövő! – A nagymamámék öten nőttek föl egy lavórban – biztattam. a családja nem szenvedheti meg az ő elfoglaltságát! Hazajövet végigszórta a folyosó hosszát necces krumplival. Évára néztünk. értesítést… – Kösz… – Mari közepes érdeklődéssel nyúl utána. hogy megláttalak. hogy ne kelljen miatta kiszedni a burgonyát. aztán tüstént kérdezek valami borzasztó marhaságot! Még este is történt valami. ha telefonon fölhívhatom!” Talán a szeplős Bálint? Újabb bátorságpróba? Vagy apa! Ő az egyetlen a családban. eléggé fölpezsdül tőle. Mindent megtenne a lányaiért! Micsoda forgalom: Mari egyre-másra kapja a szerelmes lapokat. és megnyugodhat. most találtam a postaládában… – Apa képeslapot lobogtatott. – Még becsöngetsz tíz helyre használt újságpapírért. merengősen felidézheti például Gyurit. nemsokára megérkezik a enyém is. a fagyott kakast. aki Marikának hívja Marit.

Mari ettől sápadtan megnémult. hogy… Sikerült a szédült csirkét rábeszélnem. – Röpkefürtű ifjú menyasszonyai a tudománynak – mondta anyánk. ökörszájú szütyő is. és két remegő térde összekoccant. amint mellém lépett. te ééédes… – Az a kifejezéstelen. A nagymama megsiketül. Késő délután miatta csöngött a telefonunk. – Van ennek a fiúnak angórahörcsögje? – énekelte Éva. Fel-alá szökellt a színpadon. De nem teszi! – Beszéld rá ezt a szédült csirkét.Kiléptem az erkélyre. hogy hazaérve odacsönget. sötét szoknyásán ringtak. Miután Csilla naponta esküszik sírig tartó hallgatást Marinak. – Ha! Lakodalom lesz vagy előbb vacsorázunk? – lépett be a nagymama negyediknek. a szédült csirke elmesélt nekünk mindent. és helyet foglalt. azt mondta. Mari félresöpörte a Félfülűt meg a fél pár zoknimat. és ha már tényleg beragasztotta. Otthon maradt a rókadíszes. – Nálatok van – röhögtem. nagymama. és nyögve. 22 . anyánk. vörös szem… nem kell fehér egér! – Nagymama. akkor mekk-tépp-lekk! Az operában ilyenkor az anyakirálynő a tokáját. Ennek eredményeként este teljes operát adott elő a színtársulatunk! Ragyogó volt a szereposztás: apa. de magasra emelte. szerénységem. – Gyuri… – Angórahörcsögje van?! – Nem kell az a büdös állat! – Rám nézett. mintha kérdeznék: – Mindenki rajtunk röhög? Lekiabáltam: – Ma nem álltok be kapufának? Az egyik megrázta vizes kefével szelídített hajkoronáját: – Inkább szoríts nekünk! A lányok rántottába-hasaltam pólóing és bohócgatyás nadrág helyett szép fehér matrózblúzosan. skáláztak. zoknis srácok. A Pillangókisasszony ment főszerepben a csodagyerek-csirke Marival! Először csak hangoltunk. Éva beszámolt Félfülűnek a második bé eseményeiről. – Gyuri – esengett piano Mari hangja. A kis téren már gyülekeztek az öltönyös. a hörcsög nem egér. de mit tegyen? Gyuri szólt Marinak. az apakirály az álszakállát rezegteti. Éva adja vissza Marinak tüstént a szerelmes lapot. – Mit bohóckodtok?! Úgyis tudom a Kerekest! Csilla is marhaságnak tartja. cipellős. – Olyan jóképű… – Mari boldogságában összekulcsolta a kezét. hogy matekozás után kerüljön a gyár felé. Mari bőgette a tamtamos jejejét. mert ez az új mániája. – Háromszor elkísért a buszig és vissza! – Felkapta örömében Évát. – Mééég! – vágta ki Éva a magas cét. mindenki zengte a maga szólamát. – Ja? Persze… tényleg! – Igyekezett a hangjának legalább némi meggyőző színt kölcsönözni. – Majdnem kész mérnök… – Délben rendszerint sakkozunk – kapott a szólamán apa. bumm! Jöttek-mentek a szereplők. nagymama néhány dobütéssel hozta a ritmust: ajtó. Úgy néztek körbe. – Folyton keresik telefonon a lányok – mosolygott apa. Nekem még szerencsére nincs ilyesmivel dolgom! Legfeljebb Marival. Mari ígérte. – Mari? – suttogott Csilla a vonal végén. Éva.

– Himbál a flamó! Anyánk belesápadt a hamis hangba. aztán újra előosonnak. miért jár oda. ám. – Mari. – A Mari menyasszony? Mama kérem. hiszenmég-gyerek! – Akkor minek neki ez a Gyurka?! – Mert már nem gyerek. bizony. hogy jobban lássa a közönség. mámorító fokhagymaszaggal és a drámai csúcsponttal együtt. az uborkát itthon felejtetted. – Ez már nem srác. hogyan. mert vacsorázni végre a konyhába vonultunk. – Széles aranygyűrűt szeretnék… – Cumit. a gyerekholmik csak elvétve és pillanatokig pihennek a helyükön. Éva a karjára tette a kezét. csak amolyan mondás! Anikó már megint kééérdez! 23 . hatot. mert Éva izgatott piruettjei következtek. hogy veled nem lehet akármit! Pillantásom végigfutott a lakáson. – Most megmutatom neked a hátrabukfencet! Jó? Az anyakirálynő aggodalmaskodott. Nagymama közeledett újra a konyhából. – Ragadnak?! – Éva siettetni kívánta a végkifejletet. hogy… – … Én viszont nem érek rá – apa igazán sajnálta. te még bőven ráérsz arra. élvezni az előadást. Vajon miből látná Gyuri. Legalább tudta. – Ezt a stílust megtiltottam! A búzavirágszemű elmosolyodott. hogy Marival mit lehet? Körülnéztem. amíg levegőt vett a következő strófához. az jár! – Angórahörcsögöt! – Te bolond. mit kellett minek. Nem fognád be egy percre a csőröd? Én úgy látom… – Nem látta senki az újságot? – apa úgy térültfordult a színpadon. Szerencse. és a hasához szorítva hozta az abroszt. – Ennél jobban a koszton nem lehet takarékoskodni! A tisztelt szülők mindent elszórnak a lányok bolondságaira! Minek kellett például Marinak… Sose tudtuk meg. – Nem szóltunk egy szót sem… – Nem magyar a bácsi? – ámult Éva. – Az iskolában ragad rám a butaság. gumicukorból. ez már nem fiú… ez majdnem felnőtt férfi! Ne csinálj semmi butaságot! – Fokhagymás pirítóst is csináltam – kapott a szón a nagymama. reménytelen arckifejezéssel. azistenszerelmére. – Nem tudok semmi másra gondolni – rajongott Pillangókisasszony-csirke. kevés a hely. – Gyuri majd hová teszi a tiszteletét? Rövid színváltozás következett. az egész barátságosan viharvert. mintha egy másik előadásról tévedt volna ide. ahol apa még mindig az újság után kutatott. hol van az még? Ma egy mérnökre ragadnak a lányok. Ami jár. – Én is benne lennék. – Zavaromban csak vigyorogtam! – Mari mindenkinek megmutatta. mert agyoncsapnám. benne lenne a Kék fényben? – Benne lenne – mosolygott andante anyánk. – Mikor hozod föl? Mikor teszi a tiszteletét nálunk? Láthatná. – Ha Mari butaságot csinálna. Nagymama középre jött. Tiszteletet tenni. hogy senkit nem zavart vele. – Hónap vége Kovácsoknál! – daloltam én.– Te édes… – Te édes. A szőnyeg kopott.

hogy mi a színem! Mostanában kezdek kikupálódni. – Úgy nem elegáns. Mari rövidebbre akarta. mint egy másik lány! Anyánk rózsaszín anyagot vett az új ruhához. – Apa… mit szólsz az egészhez? Eddig sietve kanalazta a levest. – Azt hittem. elöl jobban magára feszítette. gyors. most készségesen fölpillantott. Majd anyánk beszédes pillantására: – Kéremszépenlégy-szíves-köszönömszépen. lassan talán rájövök. és sejtelmem sincs. – Úgy közönséges! –csattant föl. hosszú barna haját. még nincs egészen kész.Mindegy. hogy angórahörcsög helyett kiegyezik egy tigrisben is. Mióta császkálok már a nagyvilágban. a legújabb lámpaernyőt. hogy könnyes lett a szeme. * – Csinos a lányom – anyánk büszkén elmosolyodott. – Tigrist szeretnék idomítani! – Én is – Mari arca ábrándosan ragyogott a paradicsomleves fölött. A csinos lány derékban egy kicsi szűkebbre fogta. ügyes mozdulatokkal tűzte föl a ruha alját. hátul felfogta csillogó. körülötte tucatnyi gombostű. úgy ült le mellénk. ha szabad kérdeznem? – Nagymama jött be. – Ez mi?! – Mama. Mari félig hunyt pillái alól a tükörbe nézett. kérem…! Kölcsönkértem a legújabb divatlapot. mert az Mari színe. Kérhetek még egy kevés pirított zsömlekockát? – Nekem is! – bökte kanalát égig Éva. de a tigrist a nagymama ellenezné. Az én szegény öcsémnek elég volt két klottgatya… 24 . Térdelt a földön. – Mi ez a nagy flanc. mint színházban a kritikus. Mari ennyit hízott?! Mari belesápadt a feltételezésbe. mert majd el kell mennie. – Nagyszerű! Igazán! ízletes. Olyan szép lett. – Láttátok hátulról is? Remélem. –Én is! Szerelmes lapról lehet szó. Úgy vigyorgott. És váratlanul kijelentette. Gyuri tiszteletének a konyhában sincs több hely. Valahová a fejünk fölé nézett.

– Varrni még tudok! Anyánknak elegendő lenne csupán az érettségi. nevetett: – Tartsd meg a fiúdnak! Aztán a csodagyerek csavarókat tekert a hajába. Egy hajdanvolt kiránduláson. Mari sötét fürtjei mellett anyánk megadóan őszülő haja. körülöttük homályba borult. – Eleget varrtam a kistestvéreimnek. ahogy belép a fényes bálterembe. minek ez a nagy flanc? – Úgyis kellett egy új ruha… Mari moziba megy Csillával. Két könnytől csillogó sötét szempár nézett a tükörbe. megpillantja a márványlépcső piros szőnyegén Gyurit. Anyánk átkapta. Ugráltam. Egyetem mellett örökké mosni és varrni… – Minek születtél elsőnek? – Minek siettél annyira? Elég bajt csináltál nekem! – Mama. – Nem! Rövidebb lesz. – Már kérdeztem. aztán újra előbukkant. és nem hiányozna neki se Gyuri. lestem a tükörbe. Nagymamának is jutott egy gyors. összekulcsolta a kezét. Mari tényleg ilyen ronda. újra a tükörképében gyönyörködött. – Másnak remekül áll. de senki nem felelt. nem féltelek. – Csillával – nagymama fölállt. –Kilóg majd a piros kabátom alól. Elvörösödött tőle. fejéhez simította a fejét. Szerintem látta magát. Mari! Dühös mozdulatokkal bújt volna ki a ruhából. – Csinos vagy és fiatal! Még olyan rettentően fiatal… Erre gondolj! Szerintem Mari Gyurkára gondolt. mielőtt mi megszülettünk volna. hogy a durcás arcát fölemelje. szépítkezni. Anyánk görcsösen mosolygott. eltűnt mindenki és minden. – Kicsit hosszú – mondta Mari. kényszerítette. szorította magához. mert én is be akartam férni közéjük. Teljesen Vacak Tiborral pont ilyen kis gyíkot fogtunk! 25 . A csodagyerek sietve anyánk tükre elé rogyott. Mari elkedvetlenedve. és kész! Mari felhördült. fiam. hogy panyókára vetett táskával Éva is hazaért. – Hová készülsz? Mari éppen nem tudott megszólalni. Nagymama segítségét végképp nélkülözni tudná. és én erőlködve próbálom megérteni… – Majd még azt hiszik. – Csillával… Nekem akarnak hazudni! Mari rosszkedve már eltűnt. mint a fölösleges kérdések! Az osztályban majd azt mondják: – Olcsóbban is elérhetnéd. bohóckodtam. most folytatják. Kilóg! – bólintott. de félrecsúszott. neked pocsékul! A tanárok: – Mondd. – Pont te hiányoztál – morogta szívből. se Mari. ment kifelé. hogy kiröhögjenek! A lányok. de mindegy. – Milyen szép hosszú a nyakam! – jöttem rá.Az Marinak is jól állna. Éva szájtátva. és végigszambázta a szobát. kérem… – Anyánk arca lángvörös lett. ez tulajdonképpen micsoda?! – Hosszú – ismételte. eltűnt a fodrok közt. – És nincsen hozzá cipőm… és táskám se! Amíg anyánknak van. – Mint a libának – mondta a nagymama. Ezt a mondatot ők elkezdték. elismerően bámulta. se a szerelem. Anyánk kapott egy igazán hálás puszit. vagy tekerőket csavart a hajába. mert a szeme tetejét kente gyíkzöldre. és a nyakába omolva suttogja: – Egyedül neked akarok tetszeni! Anyánk végigberregett a varrógéppel a ruhán. megnyugodva és boldogan. Csak ők ketten voltak. nem tudom pontosan.

ha télen került a lábára cipő. – Az nagyon egészséges – hallott róla valamit harangozni Éva. – Sose volt zsebpénze! Csak bámultuk. Éva két kézzel védte magát a pofonoktól. senkit se érdekel? Micsoda hősök! Hol voltak ezek. megriszálta ülve maradt derekát. és csúszkálhatott egy kicsit a bolgárkertek befagyott jegén… – Lusta volt elmenni a műjégpályáig. ő is annyira idegesít majd. ez a hülye fogyókúra – sóhajtott Mari őszinte részvéttel. – Nem volt rá pénz! Örült. Aztán bumm! becsapta maga után az ajtót. és letekerte a lakkos üveg tetejét. például hogy vízhatlan volt-e a tunguzajkú csubancok házi nyenyeréje. mert éppen belebújt az új lámpaernyőbe. a Mona Lisáénál kicsit kedvesebb és maflább mosoly. Ez is válasz. – Nagymama. – Ha Gyurival gyereketek lesz. kidobni a pénzt. de tenyérig. mint a félszemű Jumurdzsák a nagy csata előtt. a másikat meg lefelé? – Mert örökösen a képembe bámultok! Most éppen a nagymamára bámultunk. és ezt megismételte háromszor. mert ismertem a feleletet. és már anyánk körömcipőjében botladozott. aztán az is utánasétált. – Az nem baj. és bemelegítésnek számított. mennyi mindent kölcsönvettél! – dalolt a kisasszony. bár elég szűkszavú. Közben leszállt az alkony. – Tehetsz nekem egy szívességet. Boldog családi légkör! – Minek ez a díszkivilágítás? Mindenki bebámul! – Anyánk dühösen összerántotta a függönyt. hogy az egyik szemedet fölfelé rajzoltad. A frizurád hány forintba került?! Bezzeg. – Anyánk meglepődik majd. édesen elmosolyodnék.Búzavirágszemű villámgyorsan kihasználta a csodagyerek némaságát. Anyánk tüntetően a füléhez kapta a kezét. és apát találtam a lábtörlőn. Csak hármat. – Te ostoba. hogy más fagylaltot eszik! Sose laktunk jól! – Tudom. Az én öcsém tavasztól őszig mezítláb járt. máskor senkit nem zavar. – Hányszor elkezdtem én is… Nagymama feje szépen vörösödött. Éppen Mari gyöngyét tekerte a nyakára ötsorosan a tintás iskolaköpeny fölé. – Menjetek ki! – ordította Mari. amikor potyogott a bomba?! – Sehoool! – kiabáltam vissza. Az egyik szeme már elkészült. – Mezítláb? – Mari döbbent elismeréssel bámult a tükörből a nagymamára. – Nem nézitek? – ordított ki nekünk a nagymama. az én szegény öcsémet a ti korotokban egyszerűen csak kopaszra nyírták! Az Marinak is jól állna. Máskor is díszkivilágítunk. Anyánk finom kölnijének az illata még sokáig érződött a levegőben. a te öcséd hippi volt? – Az eszed tokja! – Nagymama elvörösödött a méregtől. Arcán fölragyogott egy. hogy csöngettek minálunk. Az előadó feje fél méterre elúszott. nem volt rá pénze! – Nyilván elköltötte a zsebpénzét fagylaltra – szólt Mari békítően. Ha valaki minket nézne. aki az ajtóból bólogatott. – Éva hangja tompán hangzott. 26 . Ez délután volt. Ez azt jelenti. Befestette három ujját. Ugrottam fürgén. mint mi? Mari egy pillanatra megnémult. úgy festett. – Senki nem süket! Merengve néztem őket. A két klottgatyával együtt. – Háborús filmet játszanak a tévében. A nagymama mellé ültem. és két kézzel ráncigálta le Éváról a holmijait. – Ezek értik. már kisfilmeket mutattak.

este bőgött a mamája után. és a szívemhez szorítva elszaladni vele a világ végére! – Anyu… te félsz! – elfulladt a hangom. hogy más csókolta össze. Ha látna. Se puszi. valamelyik ablakból óriási sárga négyszög vetült rájuk. holnap mekk-tépp-lekk! Behoztam az erkély madzagjáról a megszáradt iskolaköpenyemet. az is fölhallatszik az esti csöndben. Anyánk szeretné itthon tudni. ömlött a Niagara-vízesés is. Vajon miért akarja Gyurka a késekről lenyalni az ezüstöt? A szerelem a legbonyolultabb ostobaság a világon! * Reggel a partvisveréb ébresztett. És most Gyuri fölugrott. Aztán találkoztam vele az ajtóban. A következő pillanatban milliónyi színes szappanbuborék szállt lefelé a felső emeletről. Kislány szuszogott egy vizesvödör mellett. a földeken vizslatja a jövő évi termést. A szomszéd Zsemle néninél Pistike vendégeskedik. és széles ecsetkezeléssel mosta a folyosót. aludni küldene. hogy tiszta lesz? – Mind a tíz emelet! Aztán szatyromat lóbálva futottam vásárolni. Attól tart. ez az igazság. lelassítva a kirakatoknál. mint valami kút. Csodagyerek. Nem jó csönd. A fák zúgtak egy kicsit. kifaggatni. 27 . összecsókolni. Ugrott Mari is. Későre jár! Mari. – Félek – mondta komolyan. és már nem volt sehol. Az erkélyen rám sütött az első vakációs nap! Sok gyerek érkezik nyaralni a házunkba. Lábujjhegyen már magasabb vagyok nála! Fel tudtam volna kapni könnyű kis alakját. Olyan ez a kis tér. fölpofozni. hogy még ennyit se tudok. A négyszög közepén Mari ült. – Beleöntöttem anyuci habfürdőjét! Gondoljátok. – Hát te? – szusszantam mellé. Átfutottunk a fordulóhoz. Az üvegvisszaváltó előtt hosszú sor állt. se semmi. legutolsónak a csöngetős Bálint támasztotta a falat. hogy csöndben vannak. rám nézett. Meglepetten nézett. leguggoltam mellé. ha a kis tér ennyire üres. és… Izgalmas éjszakai film mehet a tévében. magamhoz öleltem. – Behunytam a szemem – felelte biggyesztve. – Ne törd a fejed tovább semmiféle kifogáson. – Gyurka… – A csodagyereknek csupa bőgés volt a hangja. hányra beszéltük meg? Lehetne szerelmes nappal is! Odafutottam anyánkhoz. bumm! felrobbannánk. – Gyurka… – Az osztályvezető úr kislánya szégyelli a családja előtt az… intézeti srácot! Félsz. onnan föllátni. Csodálatos Gyurival. varjú már nincs. – Hogy aludtál? – mosolyogtam rá. letérdeltem. hogy lenyalom a késetekről az ezüstöt?! – Gyuri! – Hát nem nyalom le! Szervusz! Hármat lépett a nyurga alak. ha suttog valaki.Ha valaki gyufát gyújtana. – A nagymamát akarom meglepni vele! – kiabálta. Mari még nincsen itthon. és a rácsra könyökölt. Az hallatszott föl. és nem engem látott.

és uzsonnázás közben ne fogjon legyeket. ahogy ugrott. Nálunk énrajtam magyarázza a tanár: itt dongás. – Tudod. Az a pillantás azt mondta. Bálint nagymamája szerint a bársonykalapba tett szilvalekváros kenyérre semmiféle indok nem létezik! A csöngetősre néztem. hogy biztosítson: addigra Bálintot megneveli. – Hoztam vissza a ménkű sok üveget. ne csámcsogjon. te vagy a fogó! – Inkább a szedő – morogtam. miért e váratlan kegy? – Érdekel. – Úrnőm. hogy miért tettél lekváros kenyeret a kalapba. – Ja? – Kicsit fújtatott. a tömött szatyroktól féloldalasan. az összes nyavalyájával. orrot fújjon. máris vadul rugdosták az előszobaajtónkat. Ő menet közben nevel engem. – Nálunk a hercig kislány szerepét Éva húgomra osztotta a sors. hogy evés előtt kezet mosson. – Bálintot nagyon szívesen látnám a vendégek között! Örömében a szava is elakadt. – A diadalmas ifjúság! Szoborkompozíció a huszadik század végéről! Nevettem. – Én.– Jöttem a nagymamámmal vásárolni – újságolta komoran. hogy a ló szimpatikus és értelmes állat. Beállt szobornak. hogy magyarázat van. marhára komálom az ilyen levonulásokat! Mindig megáll pletykálni. kehes… Mosolyogtam. ne harangozzon. kicsavart tagokkal. – Vasárnap lesz a születésnapom – mondtam a nagymamának. – A nagymamám mégse ilyenre vágyott… „Inkább kislány lett volna! A kislány olyan hercig!” Képzeld el. hogy szívesebben barátkoznak velem. amikor kiakasztják a képet az osztályban. rózsaszín csipke-ruhácskában. ő szívott egyet az orrán. Bálint csörömpölve futott utánam. és attól prímán átprogramozódik. 28 . fekete kislány bámult rám. itt kosfejű. – Látszik is. habos szalaggal a fenekemet verdeső copfomban! Bólogattam vígan. – Az egész kerületben nem találtam egyetlen aranyos. meg se várva. mit ló. Sajnos… Jutna neked eszedbe. mint Bálint. Kinyitottam. Futottam vásárolni. Nem sokat ér… – Nem úgy. zsebkendőbe köhögjön. átszellemült képet vágva. ordított: – Ipiapacs. Bálint felordított. hangosan köszönjön. A teljes programváltás előtt megjött a nagymamája. egy sánta gebe. Nem nekem szól. azt nem lehet mondani! – Aztán dúdolni kezdett valamit. mert a tanárnő vagy az osztályfőnök lánya vagyok. hogy szilvalekváros kenyeret csempéssz a bársonykalapomba? – Miért? – csodálkoztam. hogy mérgelődés helyett énekelni kell valami vidámat. idén is érdekesnek ígérkezik! Vásárlás után lehívtam a liftet. Alig csuktam be magam mögött. és rám villant a szeme. én meg szobrozok mellette. itt gacsos. rajta egy ló. amíg a kiborult cseresznye nagyját újra a zacskóba gyűjtöttem. sajna. éhes csörgőkígyót sem! A születésnapom. – Tanultuk. előttünk lábat töröljön. Az iciri-piciri házikót! A bátorságtanácsok közt olvasta. pókos. nem vagyok hercig. Nyaraló gyerek guggolt benne. majdnem földöntött. nevetett. ilyen rendes kislány… Már megszoktam. mint mindig. itt csapott farú. milyen tündéri lennék. – Te a Bóra tanárnő Anikója vagy! – örült meg nekem. nem. Két szutykos tenyér az arca előtt.

onnan egy szelet csokival hátrál ki. körülnézett. sietve belecsücsül a két kancsó meleg vízbe. Visszafelé Sanyikát kellett kerülgetni. és magyarázatot kérve rápillantott. megáll. a családi kék mosdótálért lelkesül. viszki. nem kér. kicsit értetlenül. alattunk lakik. Lili néni főleg beszélt. – Saját tevén járok iskolába. belenőtt az üzemszerű használatba. kicsit hadarva. – Már elejtettem néhányat. és amíg meglepett. és jelzett. ilyen kégliben még sose járt! A kandalló. mit iszol? 29 . – Mi van abban?! – Miért nem hozzánk jöttök? – Eddig az volt a baj. meggylé. – Már elérem a frászpedált – közölte elfoglaltan. ahogy apa mondaná. Itthon abban is alszik. a jemeni éghajlat forrósága nem teszi lehetővé a kesztyű viselését. Jemenben sok a homok meg a vihar. Ezúttal elmaradt a lemezelés! Anyánk főleg bólogatott. Gondterhelt arc simult ki a láttunkra! – Mártikám. Anyánk letette a hallgatót. de későn. málna. Istinek szemben még nem kell autó. mintha valami változott volna… Igen. Nem véletlen! Gergő sorra járja a nyitott ajtókat. nem szól. és éppen arra… – Háromszor egymás után?! Erre Mari nem tudott mit felelni. én elfogom! – A nagymamám inkább átszitálja a sivatagot – mosolyogtam rá. buta pofát vág. meg egyebek. és akkor még nem említettem a két marék cseresznyemagot. hogy a szél elfújja a homokdombot. paradicsom. Mégis. A múlt vakációban is itt nyikorgatta körbe-körbe a bilikék kisautóját. retesz csatt! Mari a kádból jelentette Csillának: – Öregem! Fönnakadt a szeme. aki idén is hazahozta vakációra Jemenben dolgozó szüleit.– Itt a tejföl és a fél kenyér – rebegte. aztán dünnyögött. – Most az is baj. jaffa. Úgy kell. ahogy suhant. – Gergő nem eszi a főztömet! – panaszolta nekem Aradi néni. martini. hogy ott vagytok? Ott is voltak. aztán vállat vont. hogy nem vagyok hajlandó Lili nénihez menni – srófolt a hangján Mari. dzsin? Esetleg valami koktél? Tőlem meg: tonik. meg az oroszlán – mondta most. – Hová tetted a nagymamámat? – Azt hiszem. Lökhajtásos! – mesélte tavaly. konyak. ordít. Gyurival sétáltunk. – És ki takarít itt? – Lili néni. Balázs hanyagul előkelő mozdulattal húzta följebb kesztyűjét. A csodagyerek maga elé nézett. elmaradt a két gyerekszandál surrogása. de aztán megelégszik egy üres szappantartóval is. Otthon is volt két érdekes telefon. Az első: Lili néni és anyánk között. – Megfogtam a kezét. Nagymama szerint Lili néni mosolya mögött kiskígyó sziszeg! Mari igyekezett kilépni a képből. Az igazi csillag Balázs. hogy fölmegyek? Így adódott. A magyarázatot számomra a következő telefon adta meg. amit diszkréten a virágcserepünkbe köpött. ahogy kérdezte. Készülék a hóna alá. három szinten… Amikor a nagymama először ott járt. mert éppen megelőzte a lassú járműnek számító cserepes borostyánunkat. Csak néz. mögötte ott áll az oroszlán. tessék szépen hazajönni! Nem szomszédolunk. és levonultam vele. Aztán innen egy mézescsókkal. Sanyi már nem gyalogol a kocsiban ülve. – Te hülye… Miért nem telefonáltál tegnap este. hogy a nagymama is üljön mellé. ő is régi nyári ismerős. anyánk viszont teljesen megnyugodott.

Nagymama leült Mari mellé: – Már kérdeztem. – Ne félj. ilyenek. Mari eldobta magát és némán bőgött. mosdó. csikorgó szekrény alatt Gyuri egyetemi jegyzetei. betekint a kormos tűzfal. konokul nézte Marit. Hátha megunja a nagymama és kimegy? Nem ment ki. lenyalni róla az ezüstöt! – És te? Hazudsz neki? – Mivel kínálnám meg? – jajdult föl Mari. Úgy lesz szép. a falon a házinéni volt férjének bajszos huszárfotói. hogy Gyurka a rémes albérleti szobájába nem akart meghívni egy olyan finom kislányt. a nagymama szobája felől jeges szél süvített. tudjátok… Göndört is felhozta: – Ő a Göndör. – Fokhagymás pirítóssal?! Világos! Szerintem Gyuri két pofára zabálná. hogy apa sakkozik vele? Az esti sötétségben végre erre is fény derült. ha ketten akarják. – Ez egy nagyon szép lakás! Három szoba. nehogy a búzavirágszemű fölébredjen. aztán csak várt. de nem feleltél: mikor hozod el a fiúdat? Mari a falnak támaszkodott. mert a nagymama nagyon fürge pofonokat tud osztogatni. hullafoltos mennyezet. makacs álla a levegőbe szúrt.Kiderült. 30 . Marinak joga van életének minden vargabetűjéhez… Nem értettem az egészet! Egészen Vacak Tibort felhozta: – Ő a Tibor. négy kistestvéremre mostam! – Két-két klottgatyát! Biztosan nem szakadtál bele! – Mari az arca elé kapta a kezét. Éva összefirkálta a tapétát… Mari is összefirkálta. a heverőm körül jegesmedvék ólálkodtak. ha én is akarom! Megvárja… Csilla válaszát figyelte. – Te kezdenéd elölről a mezítlábas gyerekkorodat… – Mari… te szégyelled a nagyanyádat! Szégyelled az otthonodat! – Felállt. nem ütlek meg! Ezért a pofont majd az élettől kapod. – Csak megpuszilt. Csak úgy jó. – Ma más a világ! Nem látsz a szemedtől? Ezek az ócska bútorok. csupasz villanykörte. minden nyúzott. de nagyon nyugodt Gyurkával kapcsolatban. Aztán tovább szemtelenkedett. összkomfort. Fürdőszoba! – Tudom. tudjátok… Miért nem hozza Gyurit is? Ő a Gyuri. ti öten nőttetek föl egy lavórban… – Túl jó dolga van ma a gyereknek! Amikor annyi esztendős voltam. hogy hamar elfeledd! Nem is felejted el soha. csak egy szék. – Ebbe a bolond lakásba?! – Bolond vagy te magad! Halkan ment az egész. – Semmi. Viharos napnyugta volt. Nem süt utána almás palacsintát neked. – Gyuri másnak képzeli az otthonunkat. hogy ő soha nem erőszakos a lányokkal. aztán: – Tudom! Ha fölmegyek hozzá. Kés kellene a Gyurikának. mindegy. – Minden éjjel arról a szobáról ábrándozom! A világ legszebb „rémes tetű” szobája lehet! Csikorgó szekrény tetején Gyuri piszkos ingei… Mari mosni akar?! Sokszor láttam hasonlót a tévében. És a világ legrémesebb tetű szobájáról sejtelme sincs. tudjuk! Fél. Csak egyetlen ágy. az már beleegyezés… Anyánk kicsit megsértődött Lili néni miatt. A csodagyerek végül kitört. pereg a vakolat. kopott. ha mondom! – ordított éppen Mari. mint te. Olyan aranyosan mondja: te édes! Elmagyarázta. mint Mari. de nagyon.

mint a bizottság előtt gyűrögetni a kis. hogy Csillától kérte kölcsön. sose hittem volna. amikor anyánk bejött.– Ne sírj. Lili néniék. miközben különlegeseket főz. tanácsolta Marinak az újság. az ókori olimpiákat eleinte Itáliában rendezték. hogy ez se könnyebb. amelyekre az érettségi tételeket óhajtotta rákopogni. hogy az összeillő vendégek kiválasztása fél siker… Biztos. – Tőled tudom. izgalmasan utazik és ül a moziban. hogy valaha normális gyerek leszel! Összekuncogtunk anyánkkal. te ostoba… Ronda leszel. Mari lassan álomba bőgte magát. hogy minden lakótelepi kutya szűkölve kezdte ugatni a holdat… Sorra kinyíltak az ablakok. nagylányoknak. Közben minden iránt érdeklődjön. Titok! De nem leszel mérges miattuk.” Szegény Mari! Másként öltözve fel kell forgatnia a szobánkat. hogy ezt könyvből tanulják! – „Köszönj. mosolygott. suttogott. ami biztos. Tizennyolc évesen nem sejtette. tudom. Éjjel tepsik kalapálásával. Felkönyököltem. „Légy vonzó. hogy ilyet másutt nem kapnak. nézd meg a legújabb filmet! Érdeklődj minden iránt! Kellemesen és vidáman pezsegjen körülötted az élet. és nem kellesz a fiúdnak. hogy a négykézláb hazaérkező apa tesz-e rendet köztünk a nagyobbik baltával? Aztán felözönlöttek hozzánk.” Sose hittem. meg még két fő. olvas. Nagymama kiment. – Lili néni meg lesz hatva… – Aha – bólogattam. Már csak én voltam ébren. a csecsemőket is. Éjjel a szokott zenebonára riadtunk. – Ezt az uzsonnát máshogyan gondolom. Ez a flört. a család a falhoz támasztva szundikált. fazekak döngetésével. hogy öreg táskaírógépe nem vette be az általa gyönyörűen bekockázott kartonlapokat. És frissen túlesett azon. nézni. fedők fülsiketítő csapkodásával megint fölverték az alvó szomszédokat is. egy bizonyos írásnál kettéhajtva. – Majd azt mondja. és minden pezsegjen körülötte. később valamennyien kentük a zsíros deszkát a sakálfalkaként ordibáló éretteknek… A nagymama nem volt formában. Márta néni megpróbálta! 31 . Mindig olvass egy igazán nagyon érdekes könyvet. anyánk szerette volna tudni a plusz két főt is. és kezdődhet az előadás! A nagymamát sértegetni? Anyánkkal szemtelenkedni? Mari eldobna minket? Nem ilyen családot szeretne? Semmilyen családot nem szeretne? Sebaj! Vasárnapra kisimul minden gubanc! * Mari ágyán képes újságot találtam. és így heteken át. Részemről majd ezt a marhaságot kihagyom. – Vasárnap születésnap! Hány vadállat lesz a fedélzeten? – Egy se! – feleltem felvidulva. Borzasztóan ráztam a fejem! Még lesz egy gyárlátogatásom. címe: „Flörtlecke. – Miért nem szólsz. hajnaltól éjfélig körmölhetett kézzel. Lehajolt hozzám. Még az idegeiben vibrált a reggeltől estig tartó vizsgáztatás. hogy nem kérsz több éjjelizenét?! Azt nem lehet. vacogtam. és mosolyogj!”. készülj egy izgalmas utazásra. légy különleges! Öltözködj egyénien! A szobád ne legyen unalomig azonos a többiekével! Legyenek saját receptjeid! A vendégek legyenek meggyőződve róla. hogy négy év meg nem alkuvó munkája nyomán némelyik gyereke szerint Jeruzsálem Görögországban van. Szegény anyánk éppen csak hogy kiheverte. és hazánk déli szomszédja a festői Pravoszlávia. átizzadt csipkés zsebkendőt.

megjelent anyánk. Éjjel fél kettőkor felébredtem. 32 . háborgó gondolatok vágtattak benne. hogy nem marad meg az emlékezetében a sok év minden gyereke. Baj nélkül ért véget a nap – mesélte Márta néni nekünk tavaly. mikor volt a mohácsi vész? Anyánk is mondja. Mari méregbe jött. hogy fojtottan röhög a banda túlnanról. hogy ezt álmunkból fölriasztva is tudni kell! Nem volt kinek felelnie. és porszívóval csörömpölt. suttogva tárgyalt. Akkor már inkább a zenebona! Reggel. megúszom. és a tanári hivatás szépségein merengett. Aztán rávillant szeméből az a fény.– Ha nem. Ő meg hajnalig ült a gyűrött ágy szélén. amelytől minden tanár haja égnek mered… – Már azt reméltem. de a hangjuk után mindig fölismeri őket. téged keresnek… – Halló – nyögtem. és kényelmesen hanyatt vágtam magam. ölében az elnémult készülékkel. Márta néni hallotta. Négy éven át versenyeztek. a csatatér romjain. és az eredmény igazságos döntetlen lett. kellemetlen lenne. – Ejnye. röpke fürtjein kendő. – Ma Mari takarít. – Miért pont én? A te szülinapod előtt?! – A vendégkoszorú miatt! – mosolyogtam rá bársonyosan. tátott szájjal meredt rám. csöngött a telefon. – Márta néni. A férjem rögtön ugrott. vihorászva lecsapták a kagylót. nem megy? Pedig Márta néni arra tanított minket. amíg neki szépen lilult a feje. de egyik sem tudta pontosan kifejezni az érzéseit. hát nem – mondta a cipője orrának a főkolompos. tüstént elaludtam. hogy Márta néni magyarázataira vagy az ő marhaságaira figyeljen-e az osztály. gyöngéden költögetett: – Édesem. –Dögfáradtan hullottam ágyba. – Itt lesz a kritizálós Lili néni. ha éppen a Csodálatos előtt tenne elmarasztaló megjegyzéseket… Elsápadt. A kagylóba behallatszott valami víg zene. – Hagyd csak – bújtam elő a vakációs könyveim közül.

ha folyton ott áll a könyöke mellett! Engem nem olyan egyszerű kituszkolni! – Legyenek saját receptjeid! – biztattam a csodagyereket. és izgatottan elfoglalta a konyhát. aláírta a kisiskolás. hogy mire képes! – Befamelef almaomlett lef. hogy Marinak vígabban menjen a munka. – Vagy cseréljen el téged a Lili néniék pocsék világítós kandallójára! Ha! Igaz is!. hogy könnyebben takaríthass! Amíg bicajozok a kistéren körbe-körbe. akár egy rakás szerencsétlenség. Megcsodáltuk a művésznő remekét. Megmutatja a csodagyerek a Csodálatosnak. tartalékul – súgtam. – Örömmel elfogadta. Olyan képet vágott. hogy ilyet másutt nem kapnak! Közben olvass egy igazán érdekes könyvet… Mari az asztalra tette az igazán érdekes szakácskönyvet. kedves emléket… Mari egyre reménytelenebbül nyelte a könnyeit. – Szeressen a Csodálatos Gyurka a kakaófoltos szőnyeggel együtt! – csaptam a heverőmre. próbálta Gyuri-szemmel nézni az enteriőrt. Feltápászkodtam. Csupa lámpaláz lesz. Elismerően nézte Marit. valami köszönet az egész évért. – Semmi pénzért! Ilyen aranyos. hogy remegett belé a kis pocakja is. körülötte piros ceruzával dicsfény. Középre ragasztva egy színes levelezőlap. – Dehogy adom. Fülig még nem szaladt a szája. Anyánk arcán megkönnyebbült mosoly… A csodagyerek. akkor is. – Te is készíts. – A vendégek legyenek meggyőződve róla. de csak titokban. – Ne bőgj! – ordítottam a búzavirágszeműre. – Éva. csak nem az én…? – Te már úgyis kiolvastad! A kisiskolás még nem sokat sejt a szerelem titkaiból: – Tessék nekem adni! – könyörgött Hilda néninek Mari. mert elkezdeni tudja. – És mit eszünk? – hökkent meg a nagymama. A nagymama egészen váratlanul fölkacagott. a Parlamentet ábrázolja. és kacagott. de abbahagyni alig. – Ostoba lány! Kapsz majd másikat! * – Mari majd készít valami különleges ínyencséget a vendégeknek! – láttam a jövőbe. a kisiskolás osztályfőnöke. fiam – tette el amaz. mondta a nagymama pillantása. mert ezt feltétlenül meg kell mutatni… Patyolat rajzlap. ne felejtsd el. A csodagyereket sajnos még egy csapás érte. A nagy nap reggelén Mari csinos kötényt kanyarított maga elé. de egy kicsit azért szétszaladt. rajta a valahonnan igen ismerős gyöngybetűk. 33 . Hilda néni jött anyánkhoz.– Meghívtam a Kerekest! – ordítottam. – Büszke lehetsz az ügyes és szorgalmas lányaidra! Megveregettem az ügyes és szorgalmas Mari vállát. Azért jött. mint Napóleon Szent Ilonán. Rémülten nézett körül. – A kerékpárt kiviszem a lakásból. hogy az ablakmosás sokat lendít az összképen és a sarkokat is tisztára kell törölgetni! Fütyörésztem széles jókedvemben. Mari hirtelen közelebb lépett. – Már annyiszor elolvasta – szepegett Éva.mondta izgatottan. amikor már csukódott az ajtó Hilda néni után. és fürgén elugrottam a pofonja elől. Kituszkolta a vihorászó nagymamát a jóindulatú tanácsaival együtt.

Elmerülten űztük a kisebb darabokat: mutatóujjunk körmével. hirdette a következő. „A fali fogas már háromszor leszakadt. Dúdolva tette a sütőbe. és gyönyörű! – Nem fontos megállás nélkül pörögni! Nem fontos. tortalapáttal. A kabátok majd a heverőmre kerülnek. – Jó lesz a jövő évi születésnapomra – vigasztaltam. Nagymama beperdült a tiszta konyhába. ami mindig becsukódott. nem árt a figyelmeztetés: „A kulcs hegyével a kis koszos rongyot a kulcslyukba vissza kell tömködni!” Különben odakozmált. Kész! Anyánk meglepetését kaptam meg legelőször! A régi sötétkék mintájára új ruhát varrt. és felesleges firtatni. – Szerintem már a földszinten szedik. ázott macskabűz kúszik be hozzánk. – Ne vedd alá azt a szűk kombinét – csattant föl anyánk. Kapott kartont a jégszekrény is: „Frizsiderünk mélyhűtőjét nyittasd ki valakivel! Jót röhöghetsz!” A gyanútlan mozdulattól láb elé korcsolyázik tizenkilenc. Melegben a besameles almaomlett sebesen terjed! Sikoltva rakott alá még egy tepsit.– Jó. már idebent. – Túl sok a nyomorult! Elkomorulva kizsírozta a legnagyobbik ökörsütő fazekat. nagyon érdekes látványt nyújtott. fölmosóronggyal – röhögtem. ha nem nyomatta le valamivel. nem fér a kistálba a huncut! Kivajazott egy közepes edényt. szétadagolt nemtudommi. a tészta álmatagon már a harmadikba csöpögött. Egy kis kartont. beletaposta a keveréket. És mert délután indul meg mellettünk a fűtőmű melegvíz-szolgáltatása. addig a nyüszítve kavart vajas prézli szénné égett! – Netán segítsek? Dühösen vállat vont. öntötte bele a masszát. – Ki hallott már ilyen hülyeséget? A legtöbb lány büszke rá! 34 . hihihi! – Az apraja maradhat. rájöttem: – Ha összekevered. a héja nagyját diadallal halászta ki az edényből. Mari még egy óra múlva is súrolta az utolsó ragacsos csimbókokat. ki hányszor hintázott rajta!” Vigyázni kell. dúdolva fölhintette a konyhát zsemlemorzsával. a sörnyitóval. félórás gyömöszölés után jó. porcukorral meghintve! A vendégek érkezése előtt mindent előkészítettem. tíz perc múlva gyomorsimogató illatok szálldostak. ha ötöt sikerül visszanyomni. húsz perc múlva kész volt az almaomlett. hogy mondod! Hátha nem lehet ráismerni… Kezdetnek kivajazta a legkisebb tűzálló lábasunkat. úgyis kell a kalcium – röhögött Mari. – Tojás is kell! – jött rá a szakácskönyvből. Éppen jó. amit rajzszög tart a csöngőnk fölött: „Erősen nyomni!” „Nehezen csukódik!”. Amíg habot vert. az asztalt bőven behintette zsemlemorzsával. lottószelvény csücskével. de remek. Aggódva kukucskáltunk be a sütőbe. Sokadik kocogtatására markában maradt az összetört tojás. Kezdtem szétválogatni a pempővé főtt alma belsejét a héjától. közönséges dobozfedélből. néhány szem jutott az edénybe is. kővé dermedt. a fele megmaradt. Aztán egy ideig párhuzamosan dolgozott: amíg lobogva főzött almája világgá futott. hogy a vendégek ne a rozoga karszékbe telepedjenek.

a vendéget magam vezettem termeinkbe. pirosat. – Szia. – Ne siess… – kért. hogy beadjam a Bartos bácsinak. Nem is festek rosszul ma! Csak elég messziről. adjuk körbe tovább. Futottam utána a nagymama horpadt felmosóvödrével! Elsőnek Bálint érkezett. hogy ajtónyitásnál az újság lehetőleg leessen a földre. nyakkendő. és eltátotta a száját. – Gyuszi bácsi kezicsókolommal köszönt nekem! A tizenharmadik születésnapomon! – A Gyula sose volt normális…. lábán az ünneplő topánnal. Aztán a két kerek orrú lakkcipő… – A másik? – kérdezte elbizonytalanodva. inkább kevesebb. Mari a rózsaszín lámpaernyőt viselte. hogy ilyen nagy… Valamikor még örülnék. Náluk a kosz nyilván előkelően felszívódik! Apa harmadszor magyarázta.sápadt el anyánk. Anyánk mellém állt. akkor is jó. de még nem borult homályba a szoba. hogy vegyek belőle valamit. Ha nagyon igyekszik. állt benne a konyha közepén. – Te is színkörös voltál? 35 . hogy sem a bögre kakaó. és nem tűnt el senki. csak hamarabb el kellett mennie. hozzá nyűtt farmer. megpörgettem anyánkat. a tükörképünket nézte. ujjai közt felmosórongy csöpögött. hogy használni pedig tilos! Az öreg partvist és a porrongyokat beadta a szomszédba. – Később… – súgta aztán. Cyrano – örültem neki. – A másik – bólogattam. Nem nevetett. mint Marit nemrég. néha még összekeveri a balt a jobbal. – Ha Anikó ragaszkodik hozzá… Ahhoz ragaszkodom. se Lili húgáék. ha kijönnek. Aztán úgy végignézett. – Kezicsókolom! – mondta tisztelettel. illatosan anyánk kölnijétől. – Ma mindenki egy kicsit kiöltözik! Születésnap van! – könyörgött Mari. Hogy liljomát s rózsáit üdvözöhöljem… A hölgyek még a konyhában szorgoskodtak. amit eddig összegyűjtöttem. a kisasszony szedte el! A kisasszony bársonyruhába bújt. Most Gyuszi bácsi nyitott ajtót. – Hová dugjam? Lili néniéknél még véletlenül se látni felmosórongyot! – toporzékolt Mari. hogy csöngetünk. és hunyorítva kell nézni. frissen csavart fürtökkel. Vittem ugrálva az esedékes hármat. Megálltam a tükör előtt. ha ilyen szép lenne a keblem! A mi emeletünk mindenféle újságot elolvas. Mari tiszta. Kaptam tőle nyalókát. hófehér ing. Egy előfizeti.– Engem idegesít. Úgy helyeztem el. vadonatúj törülközőket varázsolt elő. mint több. hogy belegörnyedtem. és vicsorogva közölte. és mosolygott. jó. – A Marival közös ajándék egy kicsit később lesz… nem baj? – aggódva nyitotta rám a két kék csillagot. se Gyuri kollégája miatt nem érdemes a tréningruháját öltönyre és nyakkendőre cserélni. Anikó! Arra a rövid időre… Futottam vissza. mert a többi gyerek is ezen igyekszik. Megnyugtattam. – Nem vonom vissza. Ettől az öleléstől boldog lettem. hogy tizenhárom éves koromban pont tizenhárom éves akarok lenni. Úgy szoktuk. – Visszaugrottam volna a többi szokott göncömbe is. az új lámpaernyőben. zakó. A lekváros nagymama személyesen ügyelt az öltözködésre. szépség angyala. hogy mindenki jól érezze magát. de bezárta a szekrénybe. Kicsit fáradt vonásait és korán őszülő haját. Nem sürgős nekem a sok felnőtt grimbusz és kalamajka! Mari a vállát vonogatva mondta: – Tőlem nem kapsz semmit! Minden pénzemet. ha nem. rajta rózsa: – Megjöttem. átölelt.

És még egyeseket… – Kifejezetten Gyurira nézett. Anyánk boldog volt. nehogy rájöjjön. egy csokor lankadt virággal. Mi bajod? 36 . ezt folyton hallom. maradj!” Utána párszor maradtam. – Jó fej vagy. kihajítottam a táskámat. egyszer csak visszanyerte az eszméletét. akinek ez a szín jól áll! – nevetett. Emez készségesen közölte: – A meghívást annak köszönhetem. tanultam. aztán a saját versélményeikkel adták meg a kegyelemdöfést… A lekváros nagymama fehér kötött sapkát horgolászott nekem. mint Mari. Nem néztem össze vele cinkosan. nagyon megszerettem… gyalulta az agyát a buzgó kisklapec. Bóra néninél ez kötelező volt. elegáns. a hátsó ablak nyitva volt. mint a legszebbik tévébemondónő. Még a fáradt fateromat se tudta a lekváros nagymamám ellenem hergelni. átlátszó dobozban. hogy az egészre soha nem lesz szükségem. anyánk igyekezett áthidalni. – Majd ha híres építész leszek. hogy az nagyon fontos. és ha kinyitom a csomagtartóját. – Bálint színjeles. már harminckilencest! Belebújtam. hogy szilvalekváros kenyeret tettem a nagymamám bársonykalapjába. de hogy szép…? Gyurka utolsónak csöngetett. kétbal. nem ütöm. és azt hörögte: „Amíg tanul. csak nem kifejezetten Rómeó-alkat…” A tornateremben tartottuk. Bot. kicsit magasabb sarokkal. karcsú. a rózsaszín lámpaernyő átszellemülten begyömöszölte ezt is a padlóvázaként szolgáló ötliteres uborkásüvegbe. Bálint. magas. Elkezdtem. Éva barackot kapott mellé. lőcs. a fater feje már feldagadt a dühtől. piros bársonyüléssel. Ha csókokat küldhetnek e papíron. – Az osztályban mindenki úgy tesz. alul felhúzható. még mennyi mindent fogsz unni az életben… Kérlek. Mari Cyranót: – „Szerelmem lángját már nem bírom.– Aha. – Én vagyok az egyetlen lány a világon.” A tudás hatalom. Viszlát! Egyszer csak a sokat megélt táska nincs sehol! „Ezt keresed?” kérdezte Bóra néni. csak jobban kikupálódott. kitűnően tanul! Bálint készségesen bólintott. Zolti már magasabb nála. Ez gyönyörű! Azóta tanulok! Számtalan előnye van! Az ember falhoz kenheti a beképzelt barmokat… – Mintha a szeme itt Gyurit kereste volna. Jóanyád félrehívott: „Bálint. A becsődült família szerint igen jól áll! Bálint a két testvéremnek is hozott nyalókát. muzsikál! – Teljesen nélkülözhetetlen – dicsérte apa. hogy nekem tetszik! Nagymamától lakkcipőt kaptam. bumm! Majd ha a családhoz tartozik. Bálintnak is. Edina kicsi maradt és gömbölyded. mintha valódi jó barátom lenne. Aztán Cyrano udvariasan felénk fordult. Ügyesen tálalta a bűneimet. – Eleinte nem akartam tanulni. Tekintsd ujjgyakorlatnak! Nem is hinnéd. Az ajkaddal olvasnád levelem!!” Mari olyan kedves volt vele. alig bírja hátul összekötni. rengeteggöndör. Gyönyörű fehér kisautót kaptam tőlük. A bejelentést némi csönd követte. nagyszerű vagy. sokszor én is unom. ha kis hülyegyerekkel csinál riportot. tudni fogja. de ott órákon át nem volt egy őszinte hang se. Nem baj. kipróbáltam. örült mindenkinek. be kell látni! A szünet most mintha valamivel hosszabbra nyúlt volna. aranykormánnyal. hogy a tanárnak ilyenkor még a fogmosó poharában is bokréta pompázik. – Ne hülyéskedj. és az ember jobban szeret inkább szélről legelészni – magyarázta. – De aztán rájöttem. ugrottam utána én is. órákig lelkesülten ordibáltam a szerepeket… sorra más kapta. A táskám kezében. Aztán Lili néni jött. Egyébként harmadéves a jogon. Bálint! – nevetett a nyurga. – Hogy lehet ilyen szép lábakkal ilyen ügyetlenül járni? – nevetett Lili néni. befalazom a nagymamámat. „Hidd el. A haját sárgarépaszőkére festi. mert azt mondták.

A nagymama térült-fordult. Tűzbe tenné érte a kezét. kölnit. Zolti szerint kifejezetten jó. ha ordítani kell? Odasúgtam. – Inkább elénekelem az iciri-piciri házikót. megvette a nagymamának karácsonyra. fíntorgott a nagymama. Nagymamával kinyargaltunk még egy tálca süteményért. és egy csillogó habüsttel jött vissza. – Ezt a minden-lány-bálványa Gyurikát honnan szedtétek? A deltás szépfiú… Csak csettint. – Énekeld az iciri-piciri házikót… – A nagy szívtipró… – morogta elég szerencsétlenül. Ezt anyánk szokta mondani. hogy nagyon érdekes délután. – Ez nekem nem kell! – lepődött meg. – Bolond gyerek! Jól elrontod vele a gyomrod! – kaccantott Lili néni. Tíz évet töltenék Mariért a pokol mélyén. de meg nem sütve – nyúltam boldogan a fakanál felé. Lili néni körbemosolygott. Éva rohant ki. mivel – bámultam savanyúan az üst aljára. és a helyére ugrana a világ. és Marinak fönnakad a szeme. Anyánk mesélte. amit akar! – Te megbolondultál. Azt tesz vele. – Érdekesen tetszik nevelni az unokákat! – Lili néni megelőzött. kitettem az ünnepi asztalra. ilyeneket. – Csak tudnám. tetszett neki az ötlet. – Ez a híres Gyuri meg se bír szólalni! Egy ilyen Gyuri csak arra jó. Bálint lehajtotta a fejét. hogy a szerepek már születéstől egy életre ki vannak osztva – dünnyögte. Mari is éppen elolvadni készül… Gyurit is befalazom. – Téged hizlal – csavartam ki Mari kezéből a maradékot. és ahogy visszatért. Selyemharisnyát. – Tudom. – Jövőre én is így kérem! – jelentette ki Éva. hogy mindig a lényegre tudnak tapintani! – ordította. ahová akarja. különben mindenki ordítana egy nagyot. – És mit tegyek. – Születésnapodra sok boldogságot. és ha hozzáteszem… – Legyünk barátok! – ölelte át a Csodálatos. – Itt az Anikó tortája! – Kavarva. ez a lényeg. végtelen gyöngédséggel elém tett egy elnyűtt skatulyát. Kicsámborgott hozzánk Bálint is. mint púpos teve. A kiabálás nem old meg semmit. és nekiadta. Érdekesen öröklődik az ilyesmi a családban! 37 . – Mari szerelmes belé! Az ilyenre buknak a lányok… Gyuri valóban nagyon jóképű! Az ilyenre valóban buknak a lányok. a Gyuri összegyömöszölt jegyzeteivel… – Ezt mondta a nagyanyám is a lekvárra… Az ember ránéz… És nem is hinné. fülig csokoládésán. csak ne kiabálj. Eljött. A tetű vedlett szobát láttam. pedig nem vártunk több vendéget. ha valamire szüksége volt. nem vagyok iparilag formatervezett. a tiéd! – lehelte áhítattal. kivettem a hihetetlenül koszos angóramalacot. – Rámosolyog. hogy Marival mit lehet! A tiszteletét meg tegye. – Ebben az egész rohadtságban egyáltalán nem érdekes a púpos teve! – Értem. – Csak tűrhetetlennek érzem. Alig maradt egy kiskanálra való! Csöngettek. hogy sírjanak miatta a lányok. Edina szerint nem is rossz. – Kóstolta a masszát.– Semmi – nézett rá amaz. hátha rájön az ízére. de nők nélkül! Nagymama vigyorogva tűnt el a tállal. összeborzadt. – Ez neked ízlik?! – Elnyalintott belőle vagy öt-hat adagot. Biggyesztett. Itt majd mindenből láthatja. és széttépik a csajok. Leemeltem a sok vihart látott fedelet. de bennem több van. és az alamuszi pofájába bámultam. – Mint púpos teve? – Ezt imádom a csajokban.

de nyomatékosan felsikoltott. de ugyanolyan lőcsnek láttam. egy teljes sor a vasárnap délelőtti matinéra! – Karcsi. majd megveri!” – Tűnés innét. mi az a vurstli? Az én gyerekkoromban még létezett! – kiabálta a nagymama. és majd méltón kiházasítanád… Elomlott a jóságom hallatán! Vitte izgatottan a dobozt a szobánkba. majd tüstént fölpattant. mindenki kért jegyet. ma még tanul. Az előszobában búcsúzkodtunk. amikor apának eszébe jutott a születésnapi ajándékom. ha bajuszt növeszt!” Nevettünk. ha civódnak! Szerencsére megmaradt a nevetős hangulat. somolygott. De ha maszatos tenyerén elébe tartotta a pénzt. Kincsem-Krampusz nekiindult. – Mostan tekintsünk általa a jövőbe! – biztatta a borízű hang. – A bácsi nem tudta pontosan. teljesen díjtalan jóslat. – Adhatsz neki nevet… – Krampusz – mondtam rövid töprengés után. Krampusz határozott léptekkel megindult Lili néni felé. pedig szegény édesanyám így imádkozott: „Jó az isten. csak még kicsi. hogy malac-e. a térdemet átölelve. Az állat hol szimatolt. az az ábra. Kinyitottam a borítékot. Edina. Összenéztünk. mennyi nevetés volt. hogy ő is valahogy így gondolta. tudtam a kötelességemet. meg Gyuri – reggel korán kell kelnie. amelyen ez állt: „Szőke Leány szívét Elnyeri. Bizonytalanul bólintott. Most bennem járt tarka táncot minden! Remek születésnap. még majd Szilviának is. és teszi a planétás dobozra. és már nagy. – Ha elvállalnád helyettem a gondozását. és ajándék… Kezicsókolom vagyok! Szép a lábam… Kinyújtottam. vagy kapsz egy mellport! – csodásan célzott sercintés után így szólt a nagymamának az első. és nem volt kedvem lefeküdni. és látszott rajta a szándék. mint eddig. miként szed elő a zsebéből egy rendkívül koszos. mint egy kisfiú a gyerekes csíny mellé. Restelkedve húzta elő zsebéből. és csodálkozva láttuk. hogy téglalap alapon gyalogol. benne mozijegyek. És a nagymama birtokába juthatott egy világoskék cédulának. Az állat többnyire megérzi. 38 . – Volt planétás ember! Hozzá hordtuk az összekunyerált filléreinket. hogy nemigen konyítok én a malac-hörcsögökhöz – sandítottam rá. Zsoltinak is szólok és tele lesz a sor! Amint az utolsó vendég után csukódott az ajtó. Az egérke némi izgatott szimatolás után fogacskáival kihúzott egy cédulát a tucatnyiból. de legtöbbször csak meresztgette kifejezéstelen piros szemét némi ennivaló után. Aztán csak ültem a paplanon.– Tudjátok ti. – Majd az erkélyen él! – jelentette ki rögtön a nagymama. – Majd legközelebb lóversenyre költöm – apa lehajtotta a fejét. kinél találja a legtöbb szeretetet! Amaz halkan. azt tüstént agyonveri. és tisztán látszott rajtunk a remény. bár eredetileg Kincsemre gondolt. téged gondnokság alá kéne helyeztetni – mondta Lili néni. – Igazán érdekes délután volt. – Ugyanilyen dög volt. De ez volt a legolcsóbb… Egy pillanatig se vontam kétségbe. – És télen? – pára futotta el a búzavirágszemet. néztem. – Gyönyörű! – Éva szeme szinte könnybe lábadt. – Sokáig élt cipődobozban – magyarázta Éva. mint ez – bökött az ajándékomra. még alaposabban beleláthatott a jövőbe. hogy aki mást akar. hol hevesen vakarózott. vagy hörcsög. dünnyögve. – Kisasszony. hogy télre más gazdit talál. sajnos már mennem kell! Ment vele Zolti is – még három lányos háznál várják –. Nem szeretem. kicsit kopaszodó fehér egeret. Kerek szemmel figyelte.

dúdolt. Rátettük a skatulya födelére a három legnehezebb kötet lexikont. hogy elvigye – röhögött a fogai közt Mari. Kincsem megállíthatatlanul és téglalap alapon menetelt. Felkacagott. Éva aludt. hogy helyben marasztaljuk. alig győztük lihegve ketten Évával az egészet vissza a feladónak!… Mozgalmas éjszaka következett. te veleszületett zseni! Átöleltük egymást. nem panaszkodhattunk. gebe? Mit gyászolsz? – A gyerekkoromat – feleltem komolyan. és jó éjszakát kívántunk neki. mindent röhögve hozzánk dobott. a dobozában leltünk rá. Úgy éreztem. és több bumm! nem volt. aztán önként a helyére ugrott. – Már értem! Nem tudsz aludni. és valami mindenképpen közeledik… Bejött Mari. és Kincsem vele ásított. Föltettük a polc legmagasabb fokára. olcsón adták – szipogott Éva. iszonyú hamisan. – Ez mindig hülyül! Köszönöm a születésnapodat. hogy éjjel néha sétára indul… Kincsem. aztán elaludtam. Utána három hatalmas bumm! következett. hogy valami lassan véget ér. a tudás hatalom! Eszembe jutott. hogy nincs rá mindig lehetőség. – Hát te. hogy kísértet hörcsög-malac formájában? – töprengtem. Bálint már mondaná. – Megvagy! – prémgallérjánál fogva húzta ki Krampuszt a könyvek mögül. mint a bunda. – Mondták. Marival hosszasan kerestük az éjszakai vándort. fizettek volna. hogy csak álmodjuk? De ketten ugyanazt?! – ásított Mari.Kicsit összeszorult a szívem. Mindig ugyanott. – Lealkudtam. meleg lett a szívem. – Lehet. hogy nem kérdeztem meg tőle a lekvárt a kalapban. a családból apa hallását csak én örököltem. Gyakrabban kéne! Kár. 39 . – Lehet. és valami könnyű olvasmányt keresel… Amíg Éva gonddal fölfrissítette a vackát. hogy láthatjátok. Aztán két perc alatt ordítva felfordította a szobát. merre vagy? – Ha tovább alkuszik.

A harmadik. Vettek mozijegyet. papírboríték anyánktól. mert a dilinós Szilvi mindenhonnan elkésik! – Hoppá! – egy földön heverő szatyorban megbotolva. Mari ott szobrozott egymaga. Bálint tigrisugrással landolt az ölemben. A hátán gépelt sorok: „Szeretlek első perctől. ki küldte… – a Csodagyerek édesen elmosolyodott.* Micsoda bő termés. majd továbbadtunk a sósperecből megmaradt ósperecet. ahogy megpillantottalak. mint ő. mert… – Az enyém! – ordított Zsolti. csak mellettem… félhomály. ha itthon van… Apa sakkozik vele. nehogy valaki ismét beragassza. a matiné! Eljött a nagymama is. és rám már egyáltalán nem gyanakodott. valaki mellém akart csusszanni. titkos írógép Gyuszi bácsiéktól. szerelmes iratokból! Mari címére három szerelmes levél érkezett. Ha csókokat küldhetnek e papíron. Miért tart Gyurka attól. mint én. Bálint odaszokott hozzánk. Ha ajtót nyitok. 40 . hallotta a suttogó. de itt most nem látok ismerőst – Gyuri nem eresztette el a kezét. nemharagszoljólvan-hihihi! A derű a nézőtéren is folytatódott avval. elkapta egy kéz. keze remegését. Mari meglepetten. és szeretlek. A másik levél szövege: „Imádlak. mindenem!” Két szó Gyuritól. – Világosban nem akartam. – Már egy órája keresem… Csupa srác az egész mozi. de tetszéssel olvasta. mint apa. hogy meglátja őket egy ismerős? * Végre. – Tudom. mi? – Úgyis tudod! Ő egyszem gyerek. Egyéb szerelmi életét a Csilla-telefonokból tudom. majd elzárta a legtitkosabb titkai közé. szeretném megnézni. hogy ki se lehet mondani! Valaki hátba taszajtott: – Figyelj. Az ajkaddal olvasnád levelem!” Aláírás helyett arannyal nyomtatott rózsa. Reszketett. amikor… – Zsúfolt nézőtér. hogy a lökött Rita is pont ilyen térdig-egybe cuccot visel. érezte a perzselő tekintetét. voltak moziban. – Erre sétáltunk legutóbb… – Szívére szorította. hogy került lekvár a kalapba? – Ti hárman vagytok testvérek. aztán csalódottan ült be. – Te édes…! Mari mindig beleszédül ebbe a remegő hülye édesbe! Szeretem. a legszebb: „Szerelmem lángját már nem bírom. szeretem. Olyan boldog voltam. már pergett a nagyfilm. szamáravégállomásbruhuhu! A kisfilm bemutatta a bogácsológépeket és a mesterséges mácsonyanyirkosítókat. Csilla. szeretem! Már megint nem értem az egészet. hurrá! Bálintot nem mindig értem. odatettem a kezem. igen. mindig ugyanazt mondja: – A Krampusszal szeretnék beszélni. Színes képeslap. megpuszilta. és boldogan nyúlt a szatyorért. Hősök tere. ő is lóugrásban gondolkodik. A nagymamája nem akart még egy ilyet. – Figyelj. sehol egy üres hely. amíg élek!” – Te édes… Gyuri! – suttogta boldogan. foglalt. mi ezt egyperces néma fölállással fogadtuk. a süsü Ritát nem láttad? Sűrű bocsánatkérések közt tisztázta aztán a vadidegen srác. forró hangját. a szétnyithatós. mielőtt elfelejteném. hogy levettem a fejemről a mögöttem ülő fiú farmerkabátját. ha apához megyek. szédült Mari körül minden.

– Én is emlékezni fogok rá – krákogott megindultan Bálint. kacsalábon forgó feleséget. vigye előbb. bocsánatáért esedezem. de Mari nehezen mozdult. rögtön nyitottuk a postarekeszt. Persze már így is lőttek. és általában a gyerekeket sem. reménykedett a Lekváros. puszi!” – Pusziiii! – Éva mindig visít. Nem szeretne a Lekváros még egy gyereket. míg a szerelmes cowboy kalapszélforgatva imádta. „Elmúlik a szerelem…”. és jött Bálint. – Ha! Igaz is! A nagyapátok… – nagymama meghatottan és fordítva tette fejére a fekete kalapját. kettévágott zsemlében három Túró Rudi! A film szereplői a sötétben öngyújtókat villantottak. amire a nézőtéren kitört a röhögés. A lekváros nagymama nem utálja Bálintot. ha jókedve van.– Zseniális fiatalember! – lelkesedik. vagy törölje föl!” A kisasszony falnak esett a röhögéstől. hogy üres. és vele reménykedett Valaki Más is. 41 . Majd megkérdezem anyánkat. Nem mintha számítana. A csöndet vágni lehetett kifakadása nyomán. – Inkább tüzes csókokat kérek – ordította egy krapek mély hangon. de a hercegnőket nem várakoztathatjuk… Apa ebben somolyogva egyetért. csoszogtunk volna kifelé. mit adnak?! Golyóstoll a Rostirokézek között? Kacagásfutamok mély brummogásokkal feleseltek. * Mari tud a Lekvárosról! Hazafelé kifaggattam. és Edina is akadályoztatva volt. hogy rögtön rendőrt hív. Bármelyikünk belép. – Valaha mi is így ültünk apátokkal – anyánk elérzékenyülten söpörte le magáról a ráköpdösött szotyolahéjakat. a sok küszködés. Marinak semmi?! Kárpótlásul kiolvastuk a tisztelt ház szerelmes leveleit. ha nem adják vissza a kajáját. ha kiheverte a vizsgáztatást. Csalódottan láttuk. Végül kigyúlt a fény. mert akkor végképp lőttek a kacsalábnak. gyúlt a nézőtéren is. fölpattant a szélről egy gyerek. – Megjött az öreglány! – fogadta harsány nyerítés a film kiskacsalelkű nagymamiját. Jött helyette egy szegény. „Találtam fél pár női bőrkesztyűt a felvonó előtt. a nagyfilm kezdete óta széke támlájának kopott bársonyán pihent Bálint keze. jött a szerelem! Jött az esküvő. Cyrano tüstént odahagyja a sakktáblát: – Felség. és a fiának valaki mást akart. – Ezt nem lehet elfelejteni!… – Marihoz hajolt. Átvehető a földszint kilencben!” És alatta rostirónnal verselmény: „Lenne meg a másik fele. de néhány önkéntes tűzvédelmi nyekkenés-puffanás után kialudt. Nem lenne e papír tele!” Ez is a tisztelt lakóknak szólt: „Ma délután ötre jön a kaszkós néni a pénzecskéért. „Akinek a kutyája nem képes az utcáig várni. néhány kutyus humorosan csaholt. És ha addig el nem felejtem! * Este. ahogy Évával a strandról hazalihegtünk. – Ha tudnád. – Egyáltalán. vagy tegye zsebre. csak éppen érdekel. – Te csak magaddal törődsz. óvatosságból végig nem fűzte szorosabbra. hogy mi valaha jobb népek voltunk-e. De ő valaha jobb népek közé tartozott. Dacból végig nem vette le. de elég gyönyörű leány. mennyire elzsibbad az ember karja… Gyuri sehogy nem tudott eljönni. marhák. én nem vagyok érdekes – szipogott a vásznon a szép indián lány.

neked se esik le!” „Úgyis tudom. te piszok. Gondolkodás nélkül ugrottam. hogy viselkedjen kulturálisan. – Ránk tartozik – már könnyben úszott a két búzavirágszem. fontoskodva igazgatta. olyankor ordít. ha nem akar helyette feketét. nem akart megijeszteni minket. és erőlködve próbálta összeszedni magát. – A gyárban történt valami… Játsszatok csak. amiért apa nem vitte semmire! Ott álltunk mellette mind a négyen. Apa tudta. itt lóg. lenne meg a másik fele. hogy úgyse szabadul. hogy holtsápadt. arcán még mindig a meglepetés. a malteros téglát ne a kukába zúdítsa!” „De ne is az én ablakom alá pont! éjjel se!!!” „A tisztelt trabantos lakótárs holnap máshol hagyja a fehér kocsiját. velem mindig kedves. a pénzt meg fölveszi. aztán letérdelt. puha lekvár – suttogta elveszetten. egyre jobban vörösödve a visszafojtott röhögéstől. ott bújik meg a fiú. alacsony. nem rátok tartozik. az is csukja be!” „Egy csomó kulcs lett a felvonóban hagyva!” „Aki befalaztatja a konyhaajtaját. igazi baj. hogy baj van. Úgy is nevezik a háta mögött: az ordító egér. bámult apára. – Képtelen lennék enni – motyogta apa bocsánatkérően. feszes-tréfás vigyázzban. Levette a fejéről a borogatást. mert a huzat befújja a homokot! Aki ezt a cédulát folyton letépi. – Nem a szíve – nyugtatott meg anyánk. a szemünk csupa könnyes szeretet. vezényeltem. Karcsi. – Mindig mindent elvégeztem helyette. – Apa…! – mellétérdeltem. – Lekvár vagyok. keze remegett. de könnyen méregbe jön. 42 . – Sose vittem semmire. mert hozzák a szenemet!” „Utána rendesen söpörj össze a kapu alatt. – De azért szeretlek. kétrét görnyedt. sápadtabban a szokottnál. – Vacsora? – nyitott be a nagymama. Éva nem bírta soká. ha nem bírsz valakivel! Majd én gatyába rázom a legényt! Tisztázom vele a megfelelő módszereket! – Te vagy a hibás – mondta anyánk. – Gyurka miatt… Panaszra mentek a munkások hozzá. a doktor bácsi már nem hallja fonendoszkóppal sem. nem lenne e papír tele. – Kihallatszott a folyosóra is… Kihallatszott mindenhová! Szepesi a gyár igazgatója. – Én iiis! – mohón csimpaszkodtunk apa nyakába. ledobta magát. adja le!” Éva csöngetett és skandált. nekem több közöm van hozzá. szinte készségesen. amikor látta. fekete férfi. modernebb kellene…” És máskor szólj. – Egyperces néma felállás. kezdem már kinőni. Berohantunk a szobába. – Apával ordított a Szepesi – mondta. hogy tanulhasson… Szepesi viszont ordított: – Nekem ne más helyett dolgozzon az osztályvezető kolléga éjfélekig. – Nem lehet köztetek komolynak maradni – mosolyodott el apa. rögtön tudtam. két lyukkal. Anyánk vállat vont. keszeg bácsi. és mosolyogva megcsókolta apát. de a gép felrajzolja még a fűrészfogú szívvonalak közé. nagymama rám nézett. hanem dolgoztasson! Nem vesz észre semmit?! „Nem lehetek elég hááálás!” A háta mögött meg: „Kovács mérnök úr helyett valaki frissebb. ki írta! Viselkedjünk kulturálisan!” „Aki 1 kabátgombot talált. mindenki előtt – suttogta apa. – Ha kaphatnék egy vizes borogatást a homlokomra… Éva nyargalt érte.„Szíveskedjék mindenki a kaput becsukni. – Az osztályon. apa sápadtan feküdt a heverőn. kacagva hempergett. – Minek? Nem fáj semmi. meghúztam a haját. mert egy kicsit rövidebb az én billentyűm is.

De belül egyre vinnyog valaki. Apa valami dallamot dúdolgatott. csak néz. és én otthagytam Csodálatos Trükkös Teédest. – Még szavaltam is neki. Ez nektek elég. hogy majd én viselem! Valóban.Mi lesz. szépség angyala. „Nem akar hegedülni tanulni”. Balra elmaradt mellettünk a Vidám Park. – Te klasszabb leszel a nővérednél. amilyennek kívánná. Dúdoltunk egyszerre. tapsolni szoktunk hozzá. kézen fogva. lehet. mi? Te édes! Minden lánynak ezt mondom. könnyű héjacska. ne bomolj! Az ember szeretné elhitetni magával. – Gyönyörű lány lesz – mondta komolyan. ha Mari megtudja ezt a „Gyuri-ügyet”? Este a telefonból Lili néni szólt. nem bírom! – nyögte. ott olyan kontaktlencsét készít bárkinek. * Mari használhatatlan. minden lány megnézi és fennakad a szeme: micsoda srác! Ha röhejes módon velem járna. és vinnyogom magamban. és egymásra nevetünk valamennyien. – Már százszor mondtam. mert megtestesít mindent. hogy egy ideig Évával felváltva apa elébe megyünk. Bálint. Apát vártam a folyosón. nekem túl jó a szemem hozzá. apa szokta hegedűn játszani. és meredek marhaság. hogy ha Mari mind a kettőtöket jobban megismerne. nem szól hozzánk. 43 . Megörült nekem. és elviszi. – Viszket. – Figyelj. Csajkovszkij orosz népdalának töredéke. és én kísértem. Aztán megkönnyebbülten pottyantotta a tenyerébe: két kicsi. akkor is minden csaj fennakadt szemmel nézné: hihihi. – Tudni szeretnék. – Szépség angyala. ami belőlem hiányzik – mondta Gyurira Bálint a születésnapomon. jókedvű. – ”Megjöttem. És nem is lesz így. sajnálta apa. sápadtan és döbbenten. hogy hagyja ott azt a nyavalyás gyárat! – Három neveletlen lánya van – felelte anyánk. tudod-e? Nem szebb. hogy szemüveges. mintha behunyt szemmel gondolkodna. ha összekeverném a nevüket. Hogy liljomját s rózsáit üdvözöhöljem!” – Ne segíts! – Tette. Elkezdtük megint elölről. micsoda lebőgés lenne! Jött apa. de tanulni nem”. hangosabban. te édes! – kértem szépen. Figyelj. mert buknak rá a csajok… Marhára irigylem! Bárhová megy vele Mari. és mindketten már annak az ütemére lépkedtünk. hogy nem. Ez aztán nem. hogy ez is csak olyan kis izé… vihorászósféle… Aztán jön egy Gyurka. aztán övé a szóló. hogy nem így van. – Laci boldogan maszekolna vele! – Nincs rá pénzünk. „Anikónak remek füle van!” – örült neki apa. micsoda srác… Ennyi. sajnos. hogy még! Anyánk is kapott rajta. de klasszabb! Néhány év múlva jelentkezhetsz nálam! – Éváról se feledkezz meg. soha. –Meg egy reumás anyósa. – Nem is lesz soha! – dühösködött Lili néni. és Gyuri ütközött belém. te tetszenél neki jobban. „Kár”. – Talán azért. a hangsúlyoknál a kezünket önkéntelenül együtt lendítettünk. apa a második szólamot. Aztán elvigyorodott. Imádja a számait! Már csak ez maradt meg neki… Ezt is elvegyem? Anyánkkal megbeszéltük. mint a Mari. Laci bácsi vett a finom sajtosok árából egy okos csiszológépet. restelkedtem. Felismertem. Meg egy tanárnő felesége. hogy minden másként van. Nem lehet. olyan hangulatos. – Talán azért utálom. – József Attila! Nem? Akkor Radnóti… Egyik se? Nincs több dobásom! – Nézett zavarba hozóan. A csodagyerek nem beszél. mondta anyánk szárazon. amíg hulló könnyekkel a szemhéja alá próbálgatta. mert restelli. Összehoz a jó-sors egy ilyen bigével. – A középső Kovács kislány! – Szépen alliterálsz. – Jó trükk. és tulajdonképpen olyan. – Karcsi imádja a munkáját.

büdös autóbuszok. a hideg kék szemű Gyurka se forgott apa székében. a csikorgó szekrényt. némelyik pontatlanul rögződött. körbe-körbe. valami vonz… Már kívülről tudom a nyikorgó rézágyat. most vigyázz? – mondta. arcunkon egyforma mosollyal vittük a kis hetyke dallamot. hogy csak akkor ijedtünk föl. * – Minek neked ez Gyuri? Halkan suttogunk a sötétben Marival. nem kérek semmit – nyögte. – Te ma nem vacsoráztál. amikor Mari heverőjére ült.A hangjegyeket még alig ismertem. Néha vakarózott. magasan az óriáskerék fölött. – Szerintem a szerelmes lapokat se a Csodálatos írta. de nem féltem. alján egyetemi ingek! 44 . Csinált veled valamit a fiúd. mindenki alszik rajtunk kívül. Messze. az előjegyzésről sem sokat tudtam. közömbösen siető ember feje fölött. – Itt szoktad eltéveszteni. Nem… Az ember szeretné magával elhitetni. hogy minden másként van!… Nagymama olyan halkan jött be. nem vacsorázom… hát mit tudsz te rólam. tetejébe gyömöszölve a piszkos Gyuri-ingek. – Vacsorázom. Apa figyelmesen emelte fel a fejét. – Köszönöm szépen. te édes… Gyuri mindig ezt mondja nekem! Látom a szobáját. valami hív. A holdfényben fürdő erkélyen Krampusz menetelt téglalap alapon. – Nem aludtam miattad. mert apa fogta a kezem. vagy lebámult a kistérre. – Az anyádnak nem kell szólni. – Nem – szipogta Mari. mi?! – Sírsz? Te sírsz? – kérdezte halkan. Nagymama vállat vont és kiment. valahol a sok. – Megkérdeztem tőle. – Semmit se csinált! – vicsorgott Mari. És nem voltak már koszos házak. Aztán kitört.

ha a kő rád esik. a Holdban? Mert mi a lakótelepen: törlesztés havi kápé. ráfestett egy elmaszatolt Hófehérkét. mint az Isten!” – A ti nagymamátokat marhára komálom… – Anyu külön szobát szeretett volna nekem. én hazaérve felnégyelem! – Nagyon szeretem a nagymamámat – merengett Mari. – Hullatja a szőrét. Mari is felvidult egy kicsit. Gyereket szülsz majd. Én voltam az első részlet. hogy nem hallok. képzelhetitek! Szerencsére nem kellett okmánybélyeggel a fenekemen bevinni az otépéhez. Nevettünk. csöpögteti a nyálát szanaszét. hogy ez nem érvényes. úgy kacagott. miért utálod a lekváros nagymamádat? – Mert kifizette az öcsémet. odajött. Ráförmednek… Kiabálnak!” Ez az én nagyanyám. mozdulatlanul ült az ágyban. mintha süket lenne. Ezt a módszert már én is kipróbáltam. – Olyan érdekes. a hetediket elfelejtette… Holnap az összes szennyest Mari szekrénytetejére gyömöszölöm. de mást látott. – Te még nem hallottál ilyet? Hol élsz. Érezte. és hiába hívták! – Kutyát sem enged tartani a lekváros nagymamám – sajnálkozott Bálint. morgott. csak nekem nem hiszik el. ha az ember öreg. pedig csak csúnyán beszélnek vele. játszani… A búzavirágszemű tudta kívülről. te lány. – Cyrano. és te vagy a tojás. meg a vállalt gyerekek. kalimpált. Még azt mondták volna. a kutya. smonca! A gyermeknek a többiek között jó! Felélénkültem. – Engem ő világosított fel. – Amikor Morzsi meghallotta a nyafogásomat. asszony leszel és anya. te törsz össze. – Ő tanított hemperegni. hogy valami történni fog… Amikor anyu hazahozott engem a klinikáról. a Morzsi nem egyezett bele! Hozták haza anyuék a mózeskosarat. minden befőttre elmaszatolt Hófehérkét festek! Krampusz két szőrös kis karjával az erkély rácsának támaszkodva nézett lefelé. hogy ímhol találkozánk… – mondta Bálint Marinak. mert hörcsög-malac-Krampusz-Kincsem tulajdonképpen bőregér? Mari átölelte a térdét. hogy képzelik?! A kisasszony eldobta magát. – A mamámék szereztek egy kiskutyát először. ránézett.– …hangulatlámpa kiürült konyakos üvegből. Később meg az új kiságy közelébe nem engedett senkit. és attól fogva olyan lett. miért tettél szilvalekváros kenyeret a nagymamád bársonykalapjába? Cyrano felhördült. ne legyen borongós mindannak következtében. A csodagyerek szomorkásán elmosolyodott. belefeküdt. – „Azt hiszik. Aztán. amit Mari a járókából kidobált! – Valaha nálunk is ment még a közös játék… 45 . és büdös… Már úgy értem. Légy büszke! Te lány vagy. – Morzsi hozta vissza. ne bomolj! – Úrnőm. Ha rászólnak. „Vigyázz. Nagymama legyintett. – Cyrano – tereltem el a szeplőst –. vigyázz! A férfi a kő. hogy kipróbálják van-e tehetségük a neveléshez. hogy tüstént elrepül. Ha ráesel a kőre. meg hat törpét. visszacsinálni… Már olyan mindegy. – Én ezt nem tudom megállítani. egyszer csak beszélni kezd. Teremteni tudsz. él veled egy öregasszony. egy barát ajándéka. bebújt a cserépkályha mögé. megváltozik. – Ha ezt a kevés nálatok tölthető édes percet a nagymamámra pazaroljuk. Lehet. úgy tesz. – Kifizette?! – ámultam. amikor már engem vártak. te törsz össze. mit akarok… – Mari. mint egy aggódó mama – folytatta Mari.

és vörös szemmel jött vissza. és kuncogó sutyorgással összebújunk. Felém bök. fölébresztettük. kinek a nevelése fog rajtam… – Aztán már csak karácsonykor játszottunk… – Ha ugatni kezd. – Az iskolaév alatt nem értél rá. – Nálunk játék? Isten ments! „Hol az a büdös kölyök? Hadd törlöm bele a sáros cipőmet. csak keresni kell. megyek le vele vásárolni. ha beszélni. – Milyen az öcséd. hogy ölelgesse a fiúját? Nagymama csontos öklei lebokszolták a kezemet. A muter kérdezte: miért tettél lekvárt a kalapba? Mondtam. legalább összeillenénk. – Kösz. „Most már értem a lekvárt a kalapban”. – Azt hiszem. hogy nem bánta volna. hogy még az apja is elolvad. hátulról és váratlanul derékon kap. érdekes lesz megfigyelni. hogy megáll bennem a szívverés… ez hagyján. Ő meg sóhajtott. de mikor van ő itthon? A mamának kellene vesződnie vele… Döntsön ő. – Nem lenne baj. Nem undorodott semmiféle munkától. inkább kifizette. viszem vissza a ménkű sok üres üveget. De úgyse engedné a nagymamám… Karácsonykor olyan ferde hangon kérdezte. de a vakációban nincs kifogás! Mindig akad. A nagyi meg lelkesen fúrta az öcsémet! „Még ha biztosan kislány lenne! A kislányok olyan tündériek!” Mariból kitört a nevetés. baromi randa – felelte Cyrano. – Bálint… – kezdte halkan Mari. Ha átölelem anyánkat. húszezret adott érte. a szememmel intettem neki: irány az ajtó! Olyan halkan tettük be magunk után. – Elegem van ebből a szamárfészekből! – A nagymama szeme erélyesen villogott. Éva már félig Bálint ölében könyökölt. gyerek! – folytatta a kisasszony a többszólamú mesét. Apu azt mondta. mert az egész hülye kerületben nem tudtam szerezni egyetlen aranyos. mint Marinak. hogy meg se hallották. és lehalkított hangon azt mondja: Bálint is csak a lakás miatt kellett! Nem akart még egy ilyet. hogy öröm nézni. máskor meg ordítva görkorcsolyázik végig a szobákon. amint körülnézett. mondta. Nekem nem mondták… Egyszer. nem? Gyönyörű csönd támadt! Esküszöm. azt nem lehet mondani. Aztán a fater meghatottan horkolni kezdett a tévé előtt. De… – Így? – kaptam át hízelegve. – Néha órákig képes pepecselni a dolgaival. – Nem. neked adjam a Kincsemet? – kérdezte a kisiskolás párás szemmel.– Anyu azt mondta. Úgy nő nagyra. ő meg közben nevel engem. – Látná a nagyanyád. hanem rakd helyre a dolgaidat! 46 .” – Hogyan fizette ki a lekváros nagymamád az öcsédet? – kérdeztem. – Akkor tettem szilvalekváros kenyeret a nagymama bársonykalapjába. meghajol előttünk. – Nekem is azt mondod. és kivitte. aztán összejött a pénz. * Reggel tízig lustálkodtam. hogy miért tettem még egy tányért az ünnepi asztalra. nagymama odajön. – Hadd zabáljon finomakat. – Megáll az eszem… – morogta. Fogta az üres tányért. aki nincs? Meglöktem Évát. kutya lesz. Mindig megáll trécselni. – Ne mérgelődj! – szóltam rá. – Miért tettél még egy tányért? – Az öcsémnek – mondta Bálint. töprengett. gúnyosan nevet: – Egyétek meg egymást! – Te ne a fiúdat ölelgesd. Ráhajtott. annyit megért. milyen tündériek vagyunk néha… – Én sajna nem vagyok tündéri – morgott Bálint. Anyu kifutott a konyhába. néha olyan okosakat kérdez. – Inkább énekeld az iciri-piciri házikót. jól harapó csörgőkígyót sem! – Bálint. és lefeküdtünk.

hogy ugyan miért ne lenne fölcserélhető a kettő? 47 . a zoknik az asztal alá. – Mégsem tartod a levesestálban a fél pár tornacipődet! Ezt apa is kénytelen elismerni. – Már úgyis kerestem – közli vidoran. Az az igazi. Két lomhát rúgtam a szőnyeg felkunkorodó sarkába. hogy még mivel szórakoztatom. – Az Iribella. – És a pólód a szőnyeg alatt? Hogy csak a nagyját említsem… Tömörjohanna egyszer azt mondta. amíg szóhoz jutok. hogy meghatott mosollyal kilépdeljen a szobánkból. hanem Melák. – Azt képzeled. Vagy inkább vörös legyen? Apa gépírónője egyszer Vörös Proletár Gépgyár helyett Piros Proletárt kopogott a levélre. és támad a pólósereg. te se vetted észre. Ha kezdődik a tévéhíradó. hogy a pólóm bujkál a suba alatt. – Már sokszor úgy érzem. a trikóm a csillárra repül. most szökött el a gonosz Feketekirálytól! És az nem is sapka. nem félt az életben addig. hogy talán még öt hosszú percig is eltart! Mostanában a nagymama valahogy nem egészen a régi. és holnapra olyan rendet tegyen. – Mielőtt teljesen megbolondulok! Leszel szíves elmagyarázni. és figyelte. szokta sóhajtani. hogy a legközelebbi alkalommal ordítva elessem bennük.Szó. aztán vigyázzba rántottam magam a nagymama előtt: – Jelentem. – Beveszem. felsegít és leporol. aztán tíz percig lamentált. Nagymama nyelt egy nagyot. – Mama kérem. de nem lényeges. – Az az ocsmány dög! Reggel az egyik papucsomból bámult rám! Kioson a szekrényemből. ahol este. hogy jó üzletet kötött! – Lili néni meghívott a fogadónapjára! – Mari lélekszakadva futott haza. mi már felnőttünk. becsszó! Kicsit nyugodtabban ment ki. Az üzlet megkötve. ha akarom. az alabárdok fejedelme! Nappal nem mutatkozhat. hogy Éva ne bőgjön! És akkor beveszem a Giling-galang királylányt. de úgy. nincs-e a párnám alatt… Szabadulj meg tőle. Éva ott lép ki a cipőjéből. mit keres a fél tubus beszáradt festék a szekrényed alatt? És az összekoszolt fehér sapkád a virágvázában? Most kaptad. hogy… Tegnap este háromszor is megnéztem. a szobánkba néha szinte belépni se lehet a széthagyott holmik özönétől. minden rendben! – Az a hóbortos apátok is lovat ad alátok… – Engem is túlzás lenne pedánsnak nevezni – véd minket apa. belenéz a fazekamba. majd. hogy beveszem ezt a sok szamárságot?! – hajolt hozzám közelebb. víg fütyörészéssel pizsamára cseréltem. Az élet úgyis huss! elrepül… Vártam. Melák kiszabadítja Iribellát. amíg ilyen. aki egyébként marhára hasonlít Marira. a születésnapodra! Valóban. ami a repedt köcsögben lapul. – Hol látsz te beszáradt festéket? – kérdeztem a nagymamától. milyen bolond gyerek ez még… Addig jó. ahol épp fölöslegessé váltak a számára. A farmernadrágom ott marad. Jó? – Iribella. – Most megpróbálok a te szemeddel nézni! – Leült a viharvert heverőm sarkára. hogy aztán a legmagasabb polcon lássam vakarózni! – Hideglelősen megborzongott. a Feketekirály odaül a trónkészüléke elé. ami szó. világos? Nagymama kényelmesen elhelyezkedett. – Majd terítek eléd piros szőnyeget. az árva királylány. ha mindenki úgy érzi. – Te jó isten. Elérzékenyült pillantást vetett rám. hihi! Te is azt hitted. Merőben más egy fejlődő kamasz lelke… Próbáljon az ő fejével gondolkodni. nekem horgolászta a lekváros nagymama. – A Feketekirály legyőzné! Pedig szervezett ám hű sereget. Ha te is csinálsz valamit… – Hirtelen szinte eszelős fény villant a szemében. Előkelően bólintottam.

belebújt a lámpaernyőbe. úgyse engedné a lekváros nagymamám. kérlek! Engem nem szokás szeretni… – Neked adom szívesen. édesen gügyög a ronda. szerető puszik. Krampusz leugrott az asztalról. olyan gyönyörű sapkát horgolt nekem… – Míg élek. és Cyrano állt az ajtóban. hogy nyaralni megyünk. udvaroltam. hogy ott aludjak… Gyurit is meghívták! Még ez is hozzá… Hogy családom van. – Kicsit gyűrött – fordult meg a tükör előtt. Mari vonaglott oda. Éva a csörgőkígyót is az ölében ringatná. és megdicsőülten köszörülte a torkát. – Nem! Arról szó se lehet! Amit a csodagyerek ilyen kedvesen kérincsél. és büdös… Mármint a hörcsög! – röhögtem. Akkor induljak haza. anyánk megengedi. és nincs hová tenni Kincsem-Krampuszt. Mari gyöngéden a vállamra tette a karját. te veleszületett zseni! Kérni szeretnélek valamire… Rémülten ráztam le a karját. az néha áldozattal is jár! Este csöngött a telefon. – Mire vársz? Hogy fehér zsebkendővel integessen utánad az erkélyről a három nővér? A megrágott dobozzal a hóna alatt Bálint megállt az ajtóban. magyaráztam. szégyellem. – Lali. és zsupsz. Ha más nincs… A csöngetésre kirohantam. mondd azt. majd kinyitottam. a doboz nyitva. Aztán nem mondott semmit. – Igazi nagy parti lesz Lili néniéknél – merengett kigyúlt arccal. csöpögteti a nyálát szanaszét. ahogy táncos léptekkel átvág a kistéren. én Kincsem-Krampuszt keresem… – Legjobbkor! – kurjantottam. Bálint cipőjébe kapaszkodott. amiért még egy árva kis csörgőkígyót se tudtál szerezni… – mondta könnyes szemmel a búzavirágszemű. Bálint gyöngéden nézte. és halkan vinnyogott. És már tárcsáztam. – És ha meg tudom oldani? Az asztalra tettem a százszor kirágott. az ágyba! – Ne bőgj! – ordítottam rá rémülten. mindenkivel találkozni akar! – recsegett egy férfihang a hallgatóból. – Cyrano. Nagyanyád annyira tiszteli anyánkat. Diadallal csaptam le a hallgatót. – Nincs semmi értelme! Nagyon megszeretném. meséltem. és nem látszott egyikük sem. – Kezitcsókolom. köszöntem. Az erkélyről néztük. – Rengeteg vendég! Biztosan késő éjszakáig ott maradnak. de apát keresték. és utána még rosszabb lenne… – Mondd a telefonszámot! – kiabáltam. Aztán már eltakarták a fák. aki egészen jól festett a lámpaernyőben boldogságtól piros arccal. – Ennyi! Tattararára-tará! Cyrano bámulattal nézett. és felordítottam. amikor a legjobban érzem magam? Ha te is jössz. – Ki is az? – Együtt akarja látni a régi csapatot! 48 . közben rázta a fejét. aztán méregfogmosás. Leguggolt hozzá. nincs szükséged egy csodálatos angóra tengerimalacra? Akár hörcsögnek is használhatnád – néztem rá reménykedve. – Ne csináld ezt. – Anikó. – Bálint simogatta a hörcsög-malacot. – Pont ma van a fogadónapja… Bálint sóvár szemmel nézte Marit. – Hullatja a szőrét. – Lali most jött meg Amerikából. esti mesét mondana neki. – Cyrano. Lali… – töprengett apa. – Hiába szeretném. A rusnya dög tüstént kimászott és körbeszimatolt.– Hülye… – Nyitotta a szekrényét. megfoltozott dobozt. koszos dög Krampusznak. azt úgyse tehetem meg. – Majd kivasalom.

lekerekítve. mert nagyon hamar hazajött. – Hogy van Gladys? Mintha elsápadt volna a teknőckeretes szemüveg mögött. ahogy kívánta. gondolta apa. így szokták mondani. mint az országút! Szegény barátom. 49 . de először a desszerttányérok kellenek. zsivaja is hallatszott. – Tessék. Lali fölkapta. anyánk szerint mi sose voltunk és mostanában ne is számítsak rá! Mari iszonyúan örült. Érdekes arc. a gépsonkát ne dézsmáljátok. Öt perc múlva ültem a kör közepén. Lali meg diadallal röhögött. női képmás. bonyolult műszerfalán oldalt ezüstkeret. igazit! Ha nem úgy rúgták. – Pillangókisasszony. most ő utánozta: – „Az én férjem suszterinas volt…!” – Az ura – néztem rá. csak Lali nem. legboldogabb napom! – Ha! – utánoztam a nagymamát. Apa némán megszívta az orrát. Aztán Amerikába került? Most meg haza? – Ő fizeti a vacsorát! Karcsi. – Nem lesz itt – nevetett. mert hóna alatt focilabdát szorongatott. közelebbről a vendégek trécselése. és öreg. Apa elmosolyodott. Nagy meccsek a porban. Igyekezzetek! – Sajnos. elnézést. és a családi lemezeket meséltem. – Te melyik is vagy? Kávét is kérj! – mondta Lali. Nagyon kicsit kapcsolódott ki. én követtem Lili nénit a termeibe. – Gólt is akarok rúgni! – követelte másnap. És ha mégis. A tizedik erőltetetten jópofa mondat után apa fölállt és elköszönt. Nézte újra a fényképet. matrózruha. Lili néniék máris jobb népek. vagy nem az enyimé? Csatár lehetett vagy hátvéd. – Ez az én legcsodálatosabb. ahogy anyánk szokta. Lekvárosok valaha jobb népek voltak. – Enyimé a labda. hogy apa vetődjön. ki tudom fizetni. ha kicsit elfogult… – máris millió háziasszony-teendője után suhant. Nézte újra a csodakocsit. jól. Harmadnap már azt akarta. Megint Lalié a labda! – És a feleséged? – kérdezte találomra. de anyánk rábeszélte. Mind felugrottak apa jöttére. ahogy neki tetszett. szétrúgott labdákkal… Amíg meg nem jelent Lali. aztán kiállt a kapuból. nem! Mariékat ma nem adom senkinek! Ők ma csakis az én aranyos kis konyha tündéreim! A vajat vékonyan kenjétek. Negyednap stoplis bakancsban jött elő. én egy tányérból ötöt összetörök – néztem rá restelkedve. – Gondolom. Bubifrizura. a negyedik fölvonásból. nincs mese! Már régen Gladysé a labda… Messziről látszott a díszkivilágítás.Apának ettől beugrott a kép. A nő már nem fiatal. Futott a vastag lábbeli elől a sok lerúgott orrú gyerekszandál. és ment. a tojást egyenletesen vágjátok. terelt minket egyenesen a konyhába. Este nem iszom. Lakkcipő! Nyári hétköznapon! Rögtön bevették a csapatba. de ne védje ki mégse. – Randa. – Ezt a bolond gyereket én nem is hívtam… – nézett dühösen Marira. leggyönyörűbb. marék szeplője fölött drótkeretes szemüveg. még nem mutatták be társaságban. A poharakat szépen kell mosogatni. mennyit nevetünk majd! – Egy kicsit kikapcsolódsz! – apának nem nagyon tetszett az egész. kedvesen. Fantasztikusan eredeti kis pofa voltam! Még meg is tapsoltak. – Én fizetem. – Nem. – Egy kis rokon lány. A vendéglő előtt egy csodálatos kocsit pillantott meg. szegény Lali. alatt kis aranytáblán: Gladys. – Cipészmester! Hét kerületből hozzá jártak! Lili néni mosolyogva elénk suhant. Amíg a csodagyerek buzgón munkához látott.

elengedtem. boldogan. magasan a fejem fölé emeltem. – A készletből? – sikoltott Mari. hogy maradok. – Francia Lajosokból csak egyet fogadok el. Világos? – Elnézést. Vígan telt-múlt az idő. mindenkinél ceruza-papír. Kikerestem a legvacakabbat. az vonalaz neki újat. – Ugyan. – Anikó! – Mari volt – restelkedtem. hanem védeni kellett volna! A többiek nevettek! – A kis kettes a mi famíliánkban nem honos osztályzat – mondtam. Próbálta túlkiabálni a lármát. Professzor úr. „Avval együtt. – Lilike ért a szervezéshez… A helyedben már régen hazamentem volna. amerre jár… Ez még viszi valamire!” Megfordultam. hogy vitázni kezdtem a proffal. Jött a Csodálatos is. – Ez a bolond gyerek mindig ezt kéri… Mást is tudok! Azért eljátszotta. – Szökjünk el! Velem jössz? Gyurka grimaszolt. – Lehet kenni az alapozó vajat is… – Arra is allergiás – tereltem Marit kifelé. bolond gyerek! – csattant fel Lili néni. A hátam mögött egy fekete csipke hálóing beszélgetett egy ezüstpizsamával. én is elég jól éreztem magam. Öt perc múlva ültem a kör közepén. Lili néni dühösen suhant vissza. – Kegyes kedvemben vagyok – feleltem. Nem vitatni. – Órák óta csak mosogatok! – mire benyitottam hozzá. – Az volt a baj. már bőgött. Tudtok titkot tartani? Mondanék nektek valami nagyon fontosat… Lili néni térült-fordult. Aztán csöndet kért. vitték helyre a székeket. megkocogtatta a poharát. – Mi legyen az első szám? – mosolygott körbe. minek osztályozzák? „Eredeti kis pofa” – hallottam a hátam mögött. – Mari – jutott eszembe. – Szédül! Sajnos. allergiás lett a sok mosogatóhabtól! Nem nagyon hitte. ez az új fiú… Figyeled? Felgyúlnak a nők. – A Forradalmi etűd! – kiabáltam. fölállt. Így védte meg a diplomáját. – Egy kis házimuzsikálás következik! Lili néni kitűnően zongorázik. dallamos kacagással elvitte Gyurit. de… – Lili bácsi lépett dühösen a képbe.– A bátyám kislánya – Lili néni egy kicsit kihúzta magát. – Kis kettes – mesélte később. féltakarásban. – Ki nézi azt?! – Ha nem nézik. – Tisztelt vendégeink! Szeretnék valami igen fontosat… Ma mindenkinek minden fontos? 50 . tartotta a kezében. Lacikám! Ezer éve nem mulattam ilyen jól! Szó ami szó. – Sajnos. Tapsoltak. – Mennék boldogan. ugyanígy Balaton-ezmegazból is! Aki a számolásnál mérgében összetépi a másik papírját. Lili bácsi korrektül csellózik. – Most pedig leesik egy tányér – néztem körül. de már megígértem. A csodagyerek mohón kapott rajta. Ott volt a Csodálatos is. – Mari… csak nem itatod az egereket? – aztán kuncogott. – Ugyan. – Lacival még eljátsszuk… – Elveszett a hangja a víg hajcihőben. az egész konyhára allergiás! Lili bácsi ült az asztalnál. de nem itta ki. felpezsdülve.

– Te… te femétláda! – dadogta. nevetni próbált. – Vigyél neki uzsonnát! – javasoltam. amíg csak él. Mari kibőgött szemmel vigyorgott. – Fel tudnám pofozni magamat! – Nagyon kérlek. Szórakozottan fölemeltem az egyiket. és pont a Csodálatos hallózott. Sőt! Anyánk is. rajta gépelt sorok: „Szeretlek az első perctől fogva.Edina volt a legcsinosabb! Mögötte Gyuri állt. és szeretni fog téged. Majd kinövöm. kinyílik. valamennyin ugyanaz a szöveg. – Figyelj. – Szeret az első pillanattól fogva. most ez a dolgod! Elrántotta a kezét. biztonságból körbekerültük a kis teret. és végigfutottunk a sötét kis utcákon. hogy a könnyeit ne lássam. Mari úgy szorította a kezemet. ha nem vagyunk mind otthon… – Máris? – örült nekünk. mi? – Megvonta a vállát. te édes. az úszás. – Szerintem Gyuri egy nagy szemétláda. – Ne is felelj. hogy megláttalak. De nem engedjük el üres kézzel! Egyszóval. felugrom hozzátok! Intézd úgy. amíg csak élek! Gyorsan megfordítottam mind. Holnap elkérem… – fogadta buzgón a kisiskolás. Úgy tűnt. Futottam volna utána. – Holnap megpróbálok puszit adni neki. de Gyuri állt elém. – Figyelj. beragaszthatom. megnő a rózsa. megfordítottam. hogy meglátott. hogy pont a Csodálatos… Megcsörrent a telefon. a csodagyereket ott. 51 . – Mari? Figyelj. Mari – néztem rá. te szerencsétlen! Mosolyogj. egy szót se szólj neki. – Nem hazudott. és képeslapokat rakosgatott. én meg kis hülye vagyok. Inkább állítás volt. hogy attól féltem. – Ha locsolják. és szeretlek. hogy csak ketten legyünk! Az mifelénk elég nehézkes. minden külön értesítés helyett. mint kérdés. hallgatott. Mari lekapta anyánk körömcipőjét. Mari. eltöri. Jót akart… – Ugyan! – a csodagyerek már megindultan. helyben üti meg a guta. nagymama éberen alszik. – No lám. iszonyú boldogan. a Göndör sem… Hogyan is képzelhettem. – Kapukulcs! – sikoltotta a csodagyerek rémülten. – Kell majd jövőre gyűjteni… – fontoskodott. letépi más… Nem magunknak neveljük a lányainkat. – Mosolyogj. Felcsöngettem. Soha nem kell a helyzetet bonyolítani! Meglepetésünkre a kisiskolás is ébren volt még. hogy én beveszem az ilyeneket. – Te pifok! A nyurga váltott. majd személyesen! Próbálj megérteni… Puszi-puszi… Két puszi között a csodagyerek letette a kagylót. – Az enyém! Én találtam a nagymama fiókjában! Most már úgyis kiolvastátok. Másnapra Mari kezdte kiheverni a csapást. nem sikerült még egy egészen vacak Tibor sem. – Nem sikerült a korcsolya. engem ez a kégli mindig egy csupa üveg akváriumra emlékeztet… – Edina benne az aranyhal. maflán vigyorgott. – Laci hozott el kocsival? Gyorsan befogtam Mari száját. Edina lányom és Kerekes György mérnök úr jegyesek. a két klottgatyás! A nagymama! Milyen cseles… hogy kigondolta… Azt hiszi. várlak! Mindent meg kell beszélnünk… Mari elsápadt. Kinőtt pizsamámban ült az ágyán. Úgy ölelt magához. A busz szerencsére még járt. és kifutott. a metró is. te édes! Mari legfeljebb egy közepes lakótelepi ponty egy paneltóban… – vicsorogtam rá.

de egészben véve olyan… helyesebb. dögölj meg! Este kimentek az erkélyre hullócsillagot nézni. – Mari… nekem nincs öcsém. ez irtó hülyén hangzik. ez tény. Megint csöngetett valaki. és úgy könyörögnék. – Egyre-másra megörülnek nekem. megörült. Bálint rettentő boldogan fordult az ajtó felé. Ekkor csöngettek. aztán igyekeztem úgy tenni. És nincs öreg mackóm. – Bálint! – Rendkívüli világnap – krákogott amaz. – Ez nem lehet igaz! Legszívesebben térdre rogynék. mint aki nincs is itthon. úgy értem. amikor csöngettek. Apa már mondta volna vidoran: Anikó. – Á! Nem olyan – nézett rám Cyrano. – Ilyenkor. hosszan. a feje fölvetve. – Anikó! – sikoltott Mari. Futottam kifelé. Nálunk rend a lelke mindennek. mennyi idő telt el. már a mackóéból. Az ajtóban Cyrano állt. A csodagyerek ezalatt megpuszilta Cyranót. 52 . úgy vonszoltam befelé. meg szeplős az orra is. – Inkább énekeld az iciri-piciri házikót – javasoltam vigyorogva. – Akkor mi marad nekem? Csöngettek újra. – Az ördögöt! Eltaláltad. Felderült. a reálpolitikus! Feltéptem az ajtót. – Nem megoldás – morogtam vissza. – Ez a nagy szívtipró? – Add oda az öcsédnek a mackót – felelte Mari. a lekváros nagymamám már régen kidobta volna. ti dinnyék?! Augusztusban kell! – Legfeljebb megvárjuk – csukta be Bálint az ajtót. Cyrano! – bohóckodtam. Mari a szoba közepén állt. Fogalmam sincs.– Nem akarom! Nem nyitunk ajtót! – nézett rám remegve. és a lekváros nagyanyád csak neki hisz! – mondtam. amikor vele lehetnél? – Cyrano iszonyatosan boldog lett. Bálint nagyon izgatott lett. mert szóródik az agyából a fűrészpor. szája egyenesre zárt vonal. – Mindig árulkodik rád. ahogy nálunk a családban senki nem csönget. de… Kit vártatok? – Csodálatos Gyurit – mondta tompán Mari. és mivel. füle nincs. Fölveri az egész házat! – Odaadod az öcsédnek a mackót? – a csodagyerek Cyrano vállára tette a karját. – Ha annyira kéri… Legalább álmában nem csikorgatja a fogát. – Szabad bemennie a kis betlehemesnek? Átöleltem. hogy adjam neki a régi mackómat! Kopott. nagyon sápadtan. – És te velem vagy. – Milyen az öcséd. – Én vagyok az eszményképe. ha lenne is. – Most azért nyafog az öcsém. – Netán mást vártatok? – Máft – morogta Mari. hogy mégis igaz legyen. de odavan érte. – Bálint – a csodagyerek közelebb lépett hozzá. – Netán az ördögöt? Ha én is jobb vagyok? – vélekedett Bálint. Felordított. – Gyurka. hevesen. aki nincs? – Hát… neki is három kajla füle van. Mert az enyém… tudod? – mesélte. Olyan erőszakos csöngetés hallatszott.

Örökké! Örökké… ez persze túlzás. sőt! – Ti már nem emlékeztek a régi gázlámpákra! Jött hosszú botjával a lámpagyújtogató. zúgtak a sötét fák. Magas gyerek volt a nagypapa. nagymama hozzálépett. ameddig jólesik – udvariaskodott Cyrano. – Nem akarom. milyen szép a nyári éjszaka. a rendőr. Kábán meredtem rá. az erkélyre. Előkerült a patyolat zsebkendő. Nagymamáék még azt is sokallták. hogy a nagyapám jár arra. – Nem lehetett valami díszkivilágítás! – biggyesztettem. a vállára hajtotta a fejét. fiam! –A sötét utca felé intett. Kis csönd támadt. milyen enyhe. A kapuban kapta a nagymama az utolsó titkos puszit. és sorra fölragyogtak a kis kék lángocskák. Dobai bácsi volt. A sötét nem volt nagymamáék ellenére. minden baját… Minket is… – Sírsz? Te sírsz? – aggódó képpel hajolt fölém. De én tudtam. fiam. Lenéztem. menni kell. Kényelmesen elfészkelődtem. Szemben kicsit elborult az ég… Este magyarázta a tévében a meteorológus. – Most jössz rá?! – Maradj csak. alkonyodott. Akkor este egész úton a nyomunkban járt. sorra engedelmesen kialudtak a fények. Tudtam. – Itt marad velünk. Szelíd ember volt. aztán végleg elbúcsúzott a nyulaitól is. – Mi nem voltunk jó gyerekek! – kacagott a nagymama. aztán nyitotta az ajtót. Nagyapa vörös füllel indult vissza az úton. Szelíd ember.– Nekünk még gázlámpa világított – jutott a nagymama eszébe. fiam! A nagyapámnak már szólt. – Olyan szép volt… Aztán Dobai bácsi a fülükbe súgott tíz olyan utcát. nyulakat tartott. – Nagy Pista! Gyere csak ide. – A ti anyátoknak is ő lett a keresztapja! Nyugdíjba ment később. valamelyik ablakból sárga négyszög vetült rájuk. középen pad. ahogy a táncteremből hazafelé andalogtak. mindenütt várta valami huncutság. – Azt hiszem. – Indíts. de ingerelni nem volt tanácsos. nem ült rajta senki. sokunknak a keresztapja. Itthagyja a reumáját. jó ösztönnel mindig ott bukkant föl. senki! Minden maradjon így… – Nem megy el – ígérte Cyrano. sorra meghúzta a gázlámpák kampóit. minden vesződségét. bámultam kifelé. – Milyen magasan vagyunk – kicsit megborzongtam. – Dobai bácsi bármerre indult. – Lesz egy kis dolgod – mondta. de ingerelni nem tanácsos! Egyszer majd szól a nagymamának is. – Nem voltunk mintagyerekek! A tánciskolából mindig hazakísért a nagyapátok… Nekünk ő már csak egy bajszos fénykép. kerékpárral járta a körzetét. ahol a sötétet törvénybe ütköző cselekedet nélkül is megkapják. és leoltogatja a csillagokat. – Valami bolond gyerek leoltogatta a gázlángokat. – Apa se. hogy anticiklon jön Anglia felől. belékarolt. a Tejútnak támasztja a pedálos égi rollert. nézte a felgyúló fényecskéket. és megszólal… – Gyere csak ide. Majd te szépen meggyújtod valamennyit. hogy a nagymama elmenjen a csillagok közé – mondtam náthás hangon. rosszat álmodtam… Kiléptem Mariékhoz. 53 . a hirtelen szívdobogásait. „A nagyapátok fess ember volt!” Mire a munkájából megjött a nagyapa. dúdolta az utolsó valcer dallamát. hogy nem tart soká a sötét! Arra hajt Dobai bácsi. ahol történt valami. Ha ő mondja.

Bálint. hogy nagyon soká… És én boldogan elhiszem! 54 .– Csak annyit ígérj meg.

ennek a két gyűrűnek a vésetét. Az egyikbe ezt véstem… »Boldog tavasz«: ezt Pudens húzza az ujjadra az eljegyzésen. hogy ez a két gyűrű mint két aranykapocs. hanem az ókori Róma mindennapjainak: öltözködési. A fordulatos. úgy fonjon össze két boldog életet. és Dácia végleges meghódítása után. az előkelő római patrícius leány – és a költő Pudens szerelme sok viszontagság.” Polla. a karika belsején. tárasági szokásainak pontos és alapos rajzában is. betegség. tiltás után végre tehát beteljesedik. feszült cselekményű regény a klasszikus ókor egyik legjobb ismerőjének maradandó értékű alkotása. édesem. étkezési.RÉVAY JÓZSEF Aranygyűrű „Nézd meg. Az előzmények Traianus első diadalmenetével kezdődnek. Az olvasó nemcsak a történet menetében gyönyörködhet. MÓRA KÖNYVKIADÓ 55 . A másiknak a vésete ez… »Győz a vers«: ezt te adod Pudensnek. a diadalmenettel végződnek. háború. Én kívánom.

Felelős vezető: Dránovits István 56 .. 1999 Nyomta és kötötte a szekszárdi Séd Nyomda Kft. 1990) Felelős szerkesztő: Balassa Anna A szövegfeldolgozás a Móra Kiadó Macintosh-rendszerén készült Képszerkesztő: Diósi Katalin Műszaki vezető: Török Károlyné Terjedelem: 7. Budapest. IF 7089 Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Rt. Tóth János vezérigazgató Az első kiadást Mezey Katalin szerkesztette (Kossuth Könyvkiadó.47(A/5) ív.ISBN 963 11 7488 3 A kiadásért felel Cs.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful