HARRISON FAWCETT

A KATEDRÁLIS HARCOSAI
Négy regény egy kötetben

TESS GORDON HOLOGRAMOK BIRODALMA POMPEJI AZ ŐRZŐK NÉPE

CHERUBION KÖNYVKIADÓ DEBRECEN

Harrison Fawcett: The Warriors of the Cathedral Tess Gordon / World of Holograms / Pompei / The Guardians All rights reserved!

Írta: Fonyódi Tibor Szerkesztette: Nemes István

A címlap Szendrei Tibor munkája

Fedélterv és címlaptipográfia: GRAPH-ART

ISBN 963 9110 14 0 ISSN 1416-4078

Copyright © Fonyódi Tibor, 1998 Hungarian edition © Cherubion Kft., 1998

Felelős kiadó: Nemes István és Nemes Judit ügyvezető igazgatók Műszaki szerkesztő: Bihonné Király Edit Szedte és tördelte a Cherubion Könyvkiadó A nyomtatás és a kötés a debreceni nyomdászat több mint négy évszázados hagyományait őrző ALFÖLDI NYOMDA Rt. munkája Felelős vezető: György Géza vezérigazgató A nyomdai megrendelés törzsszáma: 5898.66-14-1 Készült 1998-ban

2

3

Szüleimnek… és mindazoknak, akik magukat vélik felismerni. Valamint Klárának, azért a három évért…

„De nem kímélte sem népét, sem a Város falait.” Beszélgetés közben ezt a sort idézte egyszer valaki: „Ha meghalok, a földet tűz eméssze el. Sőt”, mondta Néró, „még az életemben”, és így is cselekedett. Ugyanis mintha bosszantaná az ódon épületek csúfsága, a girbegurba, keskeny utcák látványa, felgyújtotta Rómát, ez oly nyilvánvaló volt, hogy sok consuli rangú férfi egy ujjal sem bántotta Néró szolgáit, pedig kóccal, fáklyával a kézben tetten érték őket tulajdon házaikban…”

Gaius Suetonius Tranquillus: A caesarok élete VI. 38. /részlet/

4

PROLÓGUS
64. június 17. Pompeji, Római Birodalom A VÁRATLANUL felbukkanó égi jelenség, amely Krisztus születése után hatvannégy évvel, egy júniusi éjszakán jelent meg az Itáliai-félsziget fölött, szinte teljesen észrevétlen maradt. Az éjszakai égboltot fürkésző hajósok a tengereken és a szerelmesek, akik egymás kezét fogva kerestek maguknak hullócsillagot, talán észrevették, de mire a kezüket felemelték, hogy kiáltva rámutassanak, már el is tűnt – minden átmenet nélkül, olyan hirtelen, mint ahogy megjelent. Pedig volt ott valami, csupán emberi szem nem láthatta – és több mint egy évezred telik el, amíg az első távcső majd az eget fürkészi, hogy segítse azokat, akik kutatják a titkait. Ha a rómaiak felfigyelhettek volna a jelenlétére, azt hihették volna, hogy nem mozdul Pompeji fölül. Valóban így volt, habár az űrbeli objektum pályáját nem azok az örökérvényű törvények szabályozták, amelyek a gravitációért voltak felelősek. A modern kor csillagászait minden bizonnyal megdöbbentette volna annak ténye, hogy az ismeretlen tárgy nem a jól ismert geostacionárius pályán mozog, de a keringési ideje mégis megegyezik a Földnek a csillagokhoz viszonyított forgásidejével. A tárgy az űrben egy automatikus kutatóegység volt, és azok a jelenségek, amelyek az érkezését előre jelezték, még az űrkorszak embereit is megdöbbentették volna. A tárgy nem pályára állt a föld körül, miután megérkezett valahonnan a távoli csillagokból, hanem egyszerűen megjelent – és megjelenésének módja túlmutatott minden tudományos racionalizmuson. Egy gömbvillámhoz hasonló jelenség keletkezett az űrben. Egyre jobban tágult, és amikor hatalmas energia-kisülések közepette elenyészett, egy matt fekete, szinte észrevehetetlen „valami” maradt a helyén. A szerkezet életre kelt, hogy elvégezze a programban előírt feladatot. Hallatlanul kifinomult műszerei végigpásztázták az általa belátható földfelszínt, hogy megfigyelhesse az ókori Római Birodalom hétköznapjait. Odalent Néró császár volt az ismert világ ura. Hamarosan porig ég majd Róma, és ennek egyik következményeként megkezdődnek a keresztény üldözések – de hiába minden elpusztított életért! A vértanúk vére Rómára száll… Miként a Megváltó keresztje fölemelkedik, úgy hanyatlik majd a római sas a porba és magával rántja az antik világot. A tárgynak fönt az égen megadatott, hogy mindezeket előre lássa – de a programban nem szerepelt, hogy beavatkozzon a történelem menetébe azok számára, akik ideküldték. Érzékeny agyában volt információ arról is, hogy odalent majd egy vulkán ki fog törni és elpusztít egy csodálatos várost, amit Pompejinek hívnak. Erre a pillanatra még tizenöt évet kellett volna várnia mozdulatlanul függve az égen, de mivel arra programozták, hogy ha kíváncsi valamire, akkor várjon rá – az automatákra jellemző szenvtelen nyugalommal ezt is kivárta volna. Az űrbeli tárgy az eltűnt idő nyomában járt, s emberi értelem föl nem foghatta, hogy kik küldték ide és kik voltak azok, akik megálmodták, hogy aztán megalkossák örökléthez hasonlatos, elektronikus életét… Tervezői sok mindenre felkészítették, de ami a megjelenésétől számított tizenegyedik órában történt, olyan váratlan esemény volt, amire egyikük sem számított. Az ókori Római Birodalom „válaszolt” az éjszakai villanásra! Iszonyú fényesség támadt a Vezúv tövében, mintha a 79-ben bekövetkező kataklizma előjátéka kezdődne, de az űrbéli kutatóegység számára rosszabb volt a folytatás. A nagy intenzitású lézersugár, amely Pompeji városából indulva vette célba a műholdat – a másodperc törtrésze alatt elérte célpontját. Az érzékeny műszerek nagy része és az egész optikai rendszer konfettiként robbantak szét, s az izzó fémtörmelék örök vándorútra indult a végtelenbe.
5

Az űrbéli kutatóegység megvakult… Egyetlen lehetősége az volt, hogy küldjön egy elektronikus sikolyt azoknak, akik ideküldték, de többet nem tehetett. Ettől a pillanattól kezdve részese lett az idő történetének, és a történelem „túlsó felén” elsötétültek a képernyők… 2230 ÉV MÚLVA…

6

ELSŐ KÖNYV

TESS GORDON

Non sum qualis eram! – Már nem vagyok az, aki voltam. /Horatius: Carmina IV. 1,3./

7

I.
DH-00798322077 KÉK OLVASÁS UTÁN BOMLÁS MOLEKULÁRIS SZINTEN BÍBOROS ESŐFELHŐNEK KATEDRÁLIS ÓKORKUTATÁSI OSZTÁLY JELENTÉSE ALAPJÁN BERENDELEM. INDOKLÁS. ÓKORI RÓMAI BIRODALOM KORÁBAN AZ ITÁLIAI-FÉLSZIGET FÖLÖTT AKTIVIZÁLT TÖRTÉNELEMKUTATÁSI MŰHOLD I. U. 64. JÚNIUS 17-ÉN, EVOLVENS ALATT MEGHIBÁSODÁST JELZETT. OKA: ISMERETLEN. PARANCSREAKCIÓ: NEGATÍV, STATIKUS ÁLLAPOT AZ EVOLVENSEN. HIBAELHÁRÍTÁS FOLYAMATBAN. MÁSODFOKÚ KÉSZÜLTSÉG ELRENDELVE. TITKOSÍTÁSI FOKOZAT: KÉK KÉK KÉK BÍBOROS

2294. december 21. Washington, D. C. CORNELIUS HANDS rezzenéstelen arccal szemlélte az összezsugorodó és megsemmisülő papírt, aztán lassú, teátrálisnak tűnő mozdulatokkal vette elő a cigarettatárcáját. Rágyújtott, és hosszan kifújta a füstöt. Amit csinált, szinte már alig ismert élvezet és mozdulatsor volt a XXIII. század végén; de ő sem ebben a korszakban szokott rá. Ötvenöt éves, magas szikár férfi volt, akiről a szűkebb környezete mindig is úgy tudta, hogy sohasem tükröződnek érzelmek az arcán. Az aszketikus arcvonás ijesztő módon párosulva az acélkék hideg szemmel, valóban különös karaktert eredményezett. Cornelius Hands időfizikustörténész volt, és a Chronosi Lovagrend tagja. Huszonöt éve hűségesen és rendíthetetlen elszántsággal szolgálta a Katedrálist. Ez abból eredt, hogy tudta: az Időkutatási Intézet akciócsoportjainak parancsnokaként nagyobb hatalma van, mint bárkinek eddig az írott történelem során. A Handsért küldött gravokocsi iszonyú sebességgel száguldott, és a benne ülők egy őrült interaktív videojáték résztvevőinek érezhették magukat. Ám a félelemre nem volt semmi okuk, hiszen a száguldás hétköznapi dolognak számított, és a közlekedési balesetek már nem voltak jellemzőek a Földön. Sajnálatos események már csak a világűrben történtek. A kozmikus tér végtelen sötétségének fenyegető réme, még mindig óriási kihívást jelentett az emberiség számára. Az akciócsoportok vezetője mellett helyet foglaló fiatal férfi régóta tudta, hogy Hands a dohányzásnak hívott beteges narkománia élvezője, de mindig megdöbbentette a látvány. Kis idő múltán azért erőt vett magán és megköszörülte a torkát: – Lovag! – kezdte az ügynök. Hands társadalmi helyzetéből adódó hivatalos formát használta a férfi megszólításakor. – Mielőtt még önt értesítettük volna, a saját jogkörömben elrendeltem a bétát. Ez azt jelenti, hogy egy speciálisan felkészített ember ugrásra készen várja, hogy átmenjen az időn. – Jóváhagyom – felelte kurtán Hands, de azért nem állta meg, hogy ne tegye hozzá: – Nem biztos, hogy az akciócsoport szerepet kap ebben az ügyben; legalábbis remélem, mert nyugodt karácsonyt szeretnék, Johnson ügynök. Hands első helyettese bólintott.
8

uram! Hands nem reagált. de ha meghibásodott. olyan gyorsan válaszolt. Mivel az időjárást csak a mezőgazdasági és az üdülőszektorokban szabályozták. hogy a hó leessen. és a CIA közel száz évig rejtegette. hogy most nem lesz rá szükség. de a gigászi metropolisz rendületlenül élte tovább megszokott hétköznapjait. – Tulajdonképpen igaza van. és az elöl ülő biztonsági ember arca jelent meg a kis képernyőn. akik úgy vélték. ezért átlépünk a huszonhetesre. de voltak páran a Katedrálisnál. uram. Cornelius Hands gondolatai elkalandoztak az időutazástól. és mire a kavargó fehér görgeteg utat talált magának az ezerszintes felhőkarcolók tövéig. aztán az akciócsoportosok szépen visszahoznák. ezért az észak-amerikai zóna fővárosa kemény és hosszú télnek nézett elébe. Ha szerencsénk van. és gyermekkora bostoni teleire gondolt. csupán emlékeztetni szeretném a Palládiumra. A belső kom sípolni kezdett. – Talán úgy gondolták. de a Palládium a királyság korában hullott le az égből. Az ujjai között forgatta a cigarettát és a parazsát nézegette. gondolatban még mindig Bostonban járt… – Értesítse a Katedrálist! – mondta helyette Johnson. A hőmérséklet húsz fokkal zuhant a fagypont alá. Akkoriban hagyták. égből hullott tárgy. A XXIII. Amikor ez a projekt kísérleti stádiumban volt. sem földkörüli pályán keringő tükrökkel. az egyik műholdunk az 1950-es években lezuhant az Egyesült Államok fölött. Mind a mai napig a történészek. legfeljebb égi jelnek vélnék.– Ezzel nincs egyedül. amikor a dolognak még megvolt a maga romantikája. hogy földönkívüli űrhajó. Washington tehát bokáig érő latyakban tocsogott. fölött is van egy műholdunk. ha a kedve úgy hozta. Johnson. akkor innen fentről is képesek lesznek vezérelni… – A visszacsatoló biztonsági automatika? – A legjobb tudomásom szerint most kifelejtették. hogy belepjen mindent. 9 . akkor nem tudni. de még az időkutatók sem tudták. és készült a szeretet ünnepére. – Erre én is gondoltam. Késni fogunk. A sarkköri hideg úgy csapott le Kanada felől. Ha a sas elromlott. és hátradőlt. mert az utcákat fűtötték. egyelőre még semmit sem veszített el az ókorban. és a keleti part vonala mentén lehúzódva fergeteges hóviharokkal köszöntötte a karácsonyt. Képtelenek visszahozni az evolvensre. Ha elveszítjük a kutatóegységet. de abban van egy ilyen automatika. már könnyen végzett vele a felfelé áramló meleg. század. Örömük ugyan nem tartott sokáig. Hands a kocsi ablakán át vetett egy pillantást az elsuhanó városra – már amit látott belőle a száguldás és a napok óta tomboló hóvihar miatt. mert nem engedhetjük meg magunknak azt a hibát. akár le is zuhanhat. hogy a legendához lesz valami köze az intézetnek. amit az időjárás szeszélye folytán már nem láttak tizenöt éve. akkor ebből óriási vitatkozás lesz az ókorkutatás és a technikusok között. valamint negatív az utasításreakció. Ott ragadt az első században. melyek diadém gyanánt lebegtek a bolygó körül. Ha az ókorban elveszítenénk valamit. amelyben megszületett az időutazás. Persze majd megint mi játsszuk a háló szerepét. – Ezt komolyan mondja? Johnson szinte közbevágott. Az emberek most is ott tolongtak a mozgójárdákon és mind a hatszázmillió lakos örült a váratlan havazásnak. hogy valójában mi volt az a Palládiumnak nevezett. hogy az atomkorban nyoma legyen a jelenlétünknek. A XX. mint a korbács. Nevada már órák óta dolgozik a szondán. Az elsődleges kiértékelés szerint az optikai és vezérlőrendszer nagyfokú üzemzavara lépett fel. mert azt hitték. Hands keze megállt félúton a levegőben. Sokak szerint csupán egy legendáról volt szó. Hands elnyomta a cigarettát. amit a rómaiak a Vesta Szüzek templomában őriztek. Más történelmi korok fölött ez a probléma nem áll fönt. hogy mire képes. sohasem szívta végig. és mindenki térdre hullva imádkozna. uram. és nem olvasztották el már idő előtt se hőfüggönnyel. a sas kutatószonda pedig Néró császár korában áll! – Igen – jegyezte meg az akciócsoport vezetője –. – A hármason energiaemanáció van a vihar miatt és lassul a forgalom.

ami majd 64. amire Hands nem várt választ. hiteles történelmi adatok alapján biztosan állíthatjuk. Ezért tartózkodott a Vezúv fölött. és ehhez csupán tizedmásodpercekre volt szüksége. – … 79-ben ki fog törni. – Jelen pillanatban hogyan áll az ügy? – Nevada úgy gondolja. Az emberautomata a Heckler cég MARK-2000 típusú materializációs fegyverrendszerét viselte. – Maga valami Pompejit emlegetett nekem a beszélgetésünk elején. Nem igaz. Johnson ügynök. Lovag. de Johnson nem szerette. ami ha jól tudom. – Az ókorkutatás a nagy római tűzvész miatt küldte fel. Egy pillanatig hallgattak. Első osztályú konfliktus-megoldási fokozata van és ókor-specialista… – Jóváhagyom. és nagyon jól tudta. mert számára nem mérvadó az idő múlása. A matt fekete egyszerű kiképzésű energiafegyver a biztonságiak típusfegyvere volt. A XX. Ott voltam és láttam. Hands mégis csak figyelt. hanem a hóviharhoz intézett. Hands tovább bámult kifelé. amikor kiszámolták az esetleges költségeket. A robotpilóta mellett ülő férfi csak félig volt emberi lény. Egy egész orbitális egység átlövéséről lenne szó… 10 . biztosan banálisnak tűnhetett egy „avatatlan” számára. aminek a segítségével az Uzitól kezdve a protonsugár-vetőig bármit elő tudott rántani. Utólagos engedelmével Petersent riasztottam. fiam… Hands rövid monológja. amely az élő szervezetet hozta organizációba a harcászati komputerrel.A testőr arca eltűnt a képernyőről. illetve próbálta. mint a tapló. nyarán lesz. talán a karácsonyi hangulat volt érte a felelős. s valószínűleg föltorlódtak benne az emlékek. hiszen évek óta ismerte a főnökét. és ehhez kérnek egy másodfokú biztosítást tőlünk. mert a szonda az első hetvenkét órában Pompejin tesztelte a főprogramot. és emellett vulkanológiai. Na. meg Herculaneumot. hogyha a technikusok az elkövetkező huszonnégy órában nem tudják visszahozni. Ennek a tűznek a felvétele lett volna az elsődleges cél. Johnson? Szónoki kérdés volt. – Mi volt a kutatóegység konkrét feladata? – kérdezte. században történt a Második Világháború idején. Ugyanis Hands azon szerencsés kiválasztottak közé tartozott. A testőr Hands személyi biztonságáért felelt. az idő nem számít. az egy baszott nagy tél volt. Johnson másképpen gondolta. hogy érdemes odafigyelni arra. A város hat nap és hat éjszakán keresztül égni fog. s végül Hands visszatért az emlékeiből. a vaskalapos technokrata-ellenesek szerint még addig sem. Folytassa! – Ha a technikus odalent van. valamint szeizmológiai kutatásokat is végzett volna a tudományos főosztálynak. hogy bétában állunk. – Ha nem reagál? – Petersen megsemmisíti. amíg el nem romlott. akiknek már életükben megadatott a lehetőség a hérosszá válásra. 69-ben ki fog törni… – 79-ben – szólt közbe Hands. – Emlékszem egy nagy télre. de nyomban elvetették. hogy mindez Néró parancsára történik majd. és kiemeli a műszaki blokkot. mert az maga a megtapasztalt és valódi történelem. Egyszer látta működni egy bemutatón. és utána undort érzett. Az idők végezetéig ott fog állni és várni fog. amit mond. és eltörli a föld színéről Pompejit. egy időutazásnak nevezett csodálatos kalandban. A tesztprogram lefutása után állt volna át Rómára. de Johnson nem állta meg: – Igen. kilencszáznegyvennégyben. mert így szólt: – A Katedrális megvár. – Igen. A bal hóna alatti tokban pedig a Glock egyik kerámia impulzuspisztolyát hordta. és a legkorszerűbb típus volt a Hewlett-Packard Pszi-Technology sorozatából. de az is meglehetősen lagymatag volt a döbbenet miatt. közvetlen irányítással lehozza a műholdat. Ezért rendelkeztem úgy. amit talán nem is Johnsonhoz. Volt egy további alternatíva is. Jellemző módon csak a jelenlévő hivatásos katonák felől hallatszott taps. akkor egy műszakit kell leküldeni 64-be. amikor a németek előretörtek az Ardennekben. Úgy tűnt.

Valóságos arborétum közepén álltak meg. hogy Hands megfeledkezzen a cigarettáról. és a baráti körében egyedül csak a felesége tudta. hogy nem gyújt rá? Kérem. Nem sok ilyen ember volt a Földön. a műanyag és az üveg orgiáját. A kezdődő szürkületben felpillantottak a hatalmas építményre. századból. szóljon. aztán megköszörülte a torkát. amelyek évszázadokon át hirdették az emberi szellem hatalmát a holt anyag fölött. és az időjárás megfelelt a június végi nyárnak. csupán magában reagálta le a dolgot: „A francba!” – Tudja. ám ő is csak azért. A fiatal férfi zavartan nézett kifelé az ablakon. A Bíboros megnevezéssel az Időkutatási Intézet igazgatóját illették. de kis híján megfulladok ettől a füsttől… – Persze. és a kocsi megkezdte a lassú ereszkedést. Hands és Johnson már nagyon régóta működtek együtt. és elektronikus szemlencséivel végigpásztázta a terepet. – A Bíboros tudott arról. Alig egy óra múlva energiapajzsok tucatjai nyíltak meg az Atlanti-óceán egyik mesterséges szigete körül. Azért nem éri meg ennyi pénzt áldozni rá. de bizonyos tradíciók – vagy inkább merev előírások – még őket is arra kötelezték. hogy a sas kettes biztonsági visszacsatolás nélkül ment át az időn? – A Bíboros az az ember. Mindenkinek fedőneve volt. A fehér görgetegen túl felsejlett a huszonhetes fénye. a megdermedt hangok szintetikus páncélba öntött csodáját. akiknek megadatott. mert a műhold szinte órákon belül meghibásodott. Az Időkutatás központja ott tornyosult előttük. Az ajtók felnyíltak. hogy a szövetségesek – tudakolta Johnson. Johnson fiatal kora ellenére Hands első helyettese volt és hatalmas karrier állt előtte. A fellegekbe nyúló építmény méltó párjának számított a középkorban épült társainak. – A németeket én állítottam meg. Johnson nem szólt semmit. egyenesen bele a kavargó hóviharba. de legyőzhetetlen. hiába volt jó a légkondicionálás. és a szigorú alá– s fölérendeltségi viszonyban csak ezen szólították egymást. miszerint az ember elpusztítható. az pedig általában meghal. valószínűleg erről is. Isten nagyobb dicsőségére. Vezető beosztásúak voltak. ki ez az ember?” – fogalmazta meg magában a kérdést Hands helyettese. hogy feltöltődjenek olyan érzésekkel. A testőr szállt ki először. hogy az igazgató nevét még baráti beszélgetés közben se ejtsék ki a szájukon. mert hajdanán a Katedrálisnak dolgozott. hacsak nem hibázik… Aki hibázik. Johnson valósággal fuldoklott a füsttől. és a két férfi kilépett a forróságba. Persze ismerte a Világháború történetét. mint egy csillogó nyaklánc a hóban. századának építőművészeti anakronizmusát. ennél a szervezetnél biztosan… A kocsi automatikus vezérlése talált egy szabad gravitációs lecsatlakozást. Johnson nézte ezt a láthatóvá vált zeneművet. taktikát változtatott. megtenné azt a szívességet. és már a kezében volt az öngyújtója. mintha olvasna Johnson gondolataiban. csupán azt akarta elérni. – Gondolom. – Lovag. ahogy lelépett az evolvenciáról és nem végzett maradandó munkát. aki mindig mindenről tud. Ilyenkor mindig rádöbbent a Teremtője által a saját képére formált emberi lény történelmi korokon átívelő büszkeségének a lényegére. és a hangja elgyötörtnek tűnt. Hands és Johnson a világtörténelem egyik legtitokzatosabb intézményének tartoztak a kötelékébe. ezért egymás között mellőzték a szigorú előírások betartását.természetesen több lépcsőben… ami 64-ből szállna föl és kijavítaná a hibát. Olyan volt. és lesüvített a hármas sztrádáról. Hands szolgálati fedőneve „Esőfelhő” volt. hogy valójában mivel is foglalkozik. egy gigantikus székesegyház tövében. „Úristen. ne haragudjon. Halandók vagyunk. egy értékes muzeális darab a XXI. – És mi lett a németekkel? – kérdezte váratlanul Johnson. mert a férfi megint elővette az aranytárcáját és szétnyitotta. A húszhektárnyi park fölé sötétszürke kupola borult a sztatikus pajzs által visszatartott hóvihar képében. – A németeket megállították – felelte faarccal Hands. nem kell túlbonyolítani a dolgokat – jegyezte meg Hands. hogy egyáltalán megpillanthassák. de a szellemünk tovább él a műveinkben és hatalmunkat 11 . amit csak a Katedrális látványa nyújthatott azoknak. ha zavarja.

vagy nem. akkor az őröknek csupán egy kézmozdulatába kerülne. aztán úgy döntött. sohasem fogok betelni a látványával. december 21. hogy megpróbál idomulni az ő ízlésükhöz. század haditechnikájának a csúcsát képviselték. már előre eltervezte a válaszokat. Los Angeles. de előtte odaszólt a testőrnek: – Itt várakozzon! A biztonsági ember a tekintetével követte őket. Az igazi nagy halakat és komoly bűnözőket nem itt kell keresni. Vagy elhiszik. és elindult fölfelé a lépcsőn. Hands és Johnson felértek a lépcsősor tetejére. ezek nem igazán profi bűnözők. – A Bíboros vár engem – közölte Hands. Atyám – suttogta –. hogy sok hasznát veszi. Az újságíró igazolványa a zsebében lesz. de ez nem az „Isteni Színjáték” lesz. amire szükségük van és általában késsel fizetnek. ezért minden üdvözlési formula fölösleges volt. – Most ne imádkozzon. Sokat gondolkodott az öltözéken. amit esetleg nekiszegeznek. mint egy jó politikus. A fiatal ügynök utána indult. Azt fogja mondani nekik. hogy robotokkal állnak szemben. de Mark fáradtnak érezte magát ahhoz. A nadrág tetszett neki. lecsúszott egzisztenciák. de ennél jobbat úgysem tudna kitalálni. amelyek szinte legyőzhetetlenné tették őket. az alsó szinteken HA AZ ANGYALOK odafönt éltek. amelyekről az embernek teljes bizonyossága van. amely már ötven évvel ezelőtt is elavult típusnak számított. A testőr tisztában volt vele. nem tehetett többet. Ezek az emberek elveszik azt. Ám most mennie kellett. de nem ment el a józan esze. 2294. Johnson. Egy turkálóban vett egy százéves bőrdzsekit meg egy nadrágot. A tulaj egy muzeális értékű lőfegyvert is felkínált neki. de volt hite. A XXIII. de még ő sem tehette be a lábát az időkutatás központjába. mert minden értékes holmi motiváló ok lehet a támadásra. és fekete mágikus okkult képességeik voltak. mivel ők tisztelték azt a szellemet. hogy pisztolyt vigyen magával. amely meghatározta a sorsát. mint az indiánok a bolondokét. Az elkövetkező órákban az ártatlan hülyét kell eljátszania. és elhatározta. Rövid tanakodás után egy olyat szerzett be magának – a 16342. ahol a saját élete a tét. hogy cikket akar írni a hobók életéről. Paul Johnson nem mondható vallásosnak. és a férfi az ámulat pillanataiban meg volt győződve arról. A férfinak szüksége van viszont a trimenziós felvevőre. hanem a véres valóság. miközben egy narancssárga színű lézersugár letapogatta őket. dolgunk van – figyelmeztette Hands. hogy akár az idők végezetéig képes lenne itt állni és nézni a Katedrálist. habár nem valószínű. ami beleköltözött a testükbe… Jóformán semmit sem visz le oda. akik vörös felkiáltójelként álltak a lépcsősor tetején. a piros palástos és kámzsás futurisztikus alakok. 12 . Mindketten tisztában voltak vele. otthontalanok és hobók. Az alsó szinteken a társadalom söpredéke él. de hála az égnek. amit régen farmernek hívtak. amit kegyeletsértő módon fújna szét az első gyenge széllökés. mert akkor talán ugyanúgy megkímélik az életét. hogyha egy lépést tenne fölfelé a lépcsőn. A különféle kérdésekre. és mivel itt a hatásköre megszűnt. Magas termetűek voltak mindketten. akkor az ördögök idelent… Mark Wilson számára a mai éjszaka hasonlónak ígérkezett Dante alászállásához a poklokra. hogy belőle csupán egy kupac hamu maradjon.kiterjesztjük az idő fölött. Vannak dolgok. A nap minden egyes percében az akciócsoport vezetője mellett volt. és Johnson megértette ezt. Ennek a székesegyháznak ez volt az üzenete. de így is alig értek föl a vörös palástos alakok mellkasáig. Az ára dühítően magas volt. Rosszabb esetben energiafegyver van náluk. utca és a Free Love Avenue sarkán bukkant rá egy régiségkereskedésben –. A Katedrális kapuja föltárult. hogy később megtartja… ha lesz később. Idelentről már láthatóak voltak a Katedrális őrei. hogy alkudozzon. – Uram.

– Kibaszott naturális a stílusa. hogy adómentesen hatalmas pénzek cseréljenek gazdát és egyeseknek szórakozás legyen az. a hírnév és a zöld színű dollár kártya. ami bennük nincs meg. hogy mit akar megvásárolni ezzel a kétezer dollárral? A hallgatásomat? – Igen. semmi agresszió és semmi vér. pszichológus? Még mindig nem tudom. Ezek a Beverly Hills-i puncik csak akkor látnak vért. hogy ne látszódjon a düh az arcán. Mark sejtette. – Nem túl olcsó – mondta higgadtan. Bármilyen technika megengedett. azt nem morális-etikai megfontolások motiválták. A zugügyvéd formájú pasas nem kertelt. Mert maradtak halottak. A harcosokban talán azt szeretik. csupán a szemet nem volt szabad támadni. és Mark várta a szombat éjszakát. – Mennyit fizet? – Utánanéztem a dolgoknak. – Ez a felső tízezer szórakozása. – Azokról. Nos. főleg az újságírókat nem! – Mindent értek – felelte Mark –. – Éspedig? – Kétezer. erre elvigyorodott. Megegyeztek a fizetés módjában. mert könnyen az arcába löttyinthetik az éjjeliedény tartalmát. persze illegálisan. és vigyázott. aki be tudja juttatni egy illegális élet-halál harcra. és rövid üdvözlés után nyomban a tárgyra tértek. Lesz ott pár közéleti személyiség. Hollywood és a milliomos negyed közel van.Azt nem mondhatja el nekik. hogy álmokat vegyenek maguknak. talán kompenzálják magukban a gyermekkori pofonok hiányát… persze tudat alatt. és szinte minden kapcsolatát aktivizálnia kellett. A szabályok roppant egyszerűek voltak. aki meglepően jól öltözött volt és leginkább egy ügyvédre hasonlított. aki azt mondta magáról. hogy vér tapad hozzá. meg izgalmat a nőiknek. 13 . és nem izgatta őket. barátom. és a fejét csóválta. hogy csak a lány miatt jön… Három napja történt… Marknak hetek hosszú munkájába került. – Meg még egy keveset. Marknak ez tetszett. Ne feledje. hogy le fogják informálni. A férfi. színészek… esetleg maga a polgármester is. csak győztesek és vesztesek… akik általában nem élték túl. A nézők között találkozhat pár ismert emberrel. A férfival. Az ő hibernált életükben nincsen semmi izgalom. Ha valaki elindult egy ilyen harcban. ha menzeszük van. – Mi maga. Már évszázadok óta folytak ilyen küzdelmek. A küzdők sok pénzt kerestek – az ügynökeik még többet –. hanem a dicsőség megszerzése. Mark gondolkodott. hogy végre találkozzon valakivel. és mindenki olyan stílust használt. tehát amit látok. – Mi van. amennyi a hivatalos beugró. arról később jobb. hogy minden férfi hős a saját álmában. És nem írhat. hogy nem szeretik az ilyen körökben az idegeneket. Gondolhatja. Súly és korcsoportok nem voltak. ha mégis? – Maga azért nem olyan hülye! Vigyázzon. barátom! – Maga se panaszkodhat. Pusztakezes harcról volt szó. Végeredményképpen minden simán ment. hogy ő egyszerűen csak Tom. Annyit. a Will Martiniben találkozott a második szinten. Azonnal megismerték egymást a leírás alapján – a férfi nem kapcsolta be a képet a videofonon. mert soha semmilyen hatalom nem tűrhette azt. S Freud óta tudjuk. akiket ott lát. ha nem beszélek. amikor megbeszélték a találkozót –. és ettől volt a dolog olyan izgalmas – ezt viszont meg kellett fizetni. itt a pasasoknak van pénze. ha valahol halottak maradnak egy helyen. amilyet csak akart. még csak a lehetősége sem! Ha nézik a küzdelmet.

amit az oktatógépek neurális szinten még négyévesen vertek a fejébe. hanem viszonylag kulturáltan volt öltözve. vagy inkább lányon megakadt Mark szeme. amit csinál. Volt egy közöttük. század. Mark jobbnak látta. hollófekete haja valósággal uszályként lobogott. Többen felszisszentek. mert azt is tudta. hogy mennyire vérlázítóan volt rohadt a XX. nem lesz könnyű dolga. ha nem isteni tökély?! Mark valahol olvasta egyszer. és képtelen volt elhinni. Jól kimunkált egyeneseket és horgokat vitt be egy láthatatlan ellenfél testére. Most átment a küzdőtéren. hogy küzdelemre hoz. és nem három pofonra. Mark számára volt pár ismerős a művészvilágból. – Braddock. Valójában a Playboyban lenne a helye. akinek máig nem sikerült megtudnia az igazi nevét. – Azt mondta. – Ki ez a dromedár állat? – Fejével a bokszoló felé bökött. Mark semmit sem értett. ezért diszkréten meghúzódott Tom háta mögött. és az összegyűlt társaság kísértetiesen emlékeztetett egy olyan dekadens garden partyra. ő az a típus. A nőn. és az újságírónak nem volt kétsége afelől. hogy az embert még jobban elszakítsa a Teremtőjétől. de egyszerűen kurva jól csinálja. Megérkezett még egy gravokocsi. és eddig tizenegy embert ölt meg. és lazán bemelegített. Nem is bánta. Ez utóbbi műfaj a legújabb őrületnek számított. és csupán mosolygott rajta… Szombat éjszaka volt. de sokkal nagyobb hal akadt horogra. és lassan kibújt a bőrdzsekijéből. A férfi arcán halvány mosoly suhant át. rohadt féreg sok tisztességes ember szemében. és itt a város bugyraiban valahol elkaphatott egy fehér nőt. és a jól informáltak biztos nyugalmával mondta. és Mark az alapján. miközben visszafordult: – A lányt Tessnek hívják. Vannak fizikai tényezők. akit szarrá vertek a ringben. ám amikor a fekete szépség megállt a ring közepén. amikor Mark az arcokat vizsgálta. Valamilyen egzotikus keverékét adták a régmúlt idők rockereinek és a Pokol Angyalainak. hogy a város alsó szintjének lakói. aki együtt megy bankot rabolni a pasijával. Mark nem akart hinni a fülének. Will Murray. hogy őt is felizgatja annak a tudata. ha a háttérben marad. Az ember átment az időn! Vajon mi állhat neki ellent? Mi ez. Nyomban látta róluk mindenki. ha tévedek! Ez a csaj fog bunyózni?! – Igen. Ha nem így lenne. Egyetlen ellenfelük volt: a rendőrség. hogy részese egy embertelen és technokrata századnak. amikor elment Mark előtt. akinek az apja még illegálisan vándorolhatott be a karibi szigetvilágból. ahol a vendégek épp most vonultak ki a pázsitra megnézni a bejelentett tűzijátékot. A mozgása profi öklözőre emlékeztette Markot. Valahol a város szélén voltak egy földalatti parkolóházban. A nője követte. szinte már göndör. és szinte hétköznapivá tette a szexuális devianciákat. Az utolsó. Tucatnyi áramvonalas gravokocsi alkotott négyszöget orral befelé. A polgármester ugyan nem volt jelen. Délvidéki típus volt. Tíz éve hagyta abba az öklözést. hirtelen világosság gyúlt az agyában. mert utálta a sunyi pofáját. még oda is ér. és most itt van. hogy egy bulvárlapnak dolgozott. Fiatalok szálltak ki belőle. Mark továbbra is a „hitetlen Tamást” játszotta. 14 . nem itt. Azonnal felismerte Monica Bancroftot. Egy tagbaszakadt férfi állt a „ring” közepén. tehát inkább csendben figyelt. Nem érzett bűntudatot. a fekete-fehér 2D-s filmek sztárját. Megrángatta Tom kabátujját: – Javítson ki. akik fellázadtak a társadalom ellen és fütyültek a szabályokra. Olyan fiatalok voltak.Mark normális embernek tartotta magát. mert még emlékezett arra az elemi tudásra. nem állna ki Tess ellen. és amilyen undorító. és a küzdőtér világítását a reflektorok adtak. hogy hamarosan szemtanúja lesz egy szabályos gyilkosságnak. Az összegyűlt társaság valóban illusztris volt. Tudja. Nézte a lányt. Éjfél. Olyan. aki nem bőrszerelést hordott és szöges csuklópántokat. de érezte. és a küzdelemre várók között izgatott suttogás kezdett terjengeni. A lány derékig érő hullámos. az Ampers Angels igazgatója. hogy akárki lesz az ellenfele ma éjjel. aki indulni fog a kormányzói bársonyszékért. Egyébként egy hülye barom. és Markot a hideg rázta tőle. amely szentesítette az erőszakot a kozmosz meghódítása érdekében. sok embert arcról azonosított.

az őt is meglepte. ilyet még nem látott. – Sohasem tudná levenni rólam. a másik. Képtelen volt felfogni azt. – Tom. Csak a testéhez simuló elasztikus nadrág maradt rajta és egy pici póló. hogy nem is a saját hangját hallja. majd elindított egy jobbegyenest. hogy előrefurakodjon a vállával lökdösődve. Az egyik. Markot az döbbentette meg igazán. Kibújt a cipőjéből is. amit Braddock félerővel kiad magából. A jelenetsor élete végéig felejthetetlen emlék maradt számára. úgy izgalmasabb lesz a játék! Szinte mindenki röhögött. mert nem kezdett gúnyolódni a lányon. hogy ki lesz az ellenfele. még hosszú éveken keresztül pontosan fel tudta idézni magában. A lány és a bokszoló összecsaptak. A tekintetük másodpercekre egybefonódott. A lány kidobta a dzsekit az övéinek. mely még a köldökéig sem ért. hol kihívóan. hogy annak idején hülyére verhették a ringben. Nem lett volna őszinte. és ha lehunyta a szemét. Pár pillanat alatt a lány szemében kihunyt az előbbi izzás. – Hölgyem. hogy a lány nem csigázta fel az érdeklődését. de ami a következő másodpercekben történt. Mark rég látott már ilyen jó alakú nőt. kitörölhetetlen nyomot hagyva maga után. 15 . hogy látni fog egy nőt. és semmit sem kívánt jobban. de hirtelen mozdulattal és nagy taps közepette megszabadult az apró ruhadarabtól. csak ketten nem. A kettőt nem lehetett szintézisbe hozni. Braddock valószínűleg tudta előre. hogy egyszer lefeküdhessen vele. hogy a gyönyörű testet a saját vérében látja fetrengeni. Félt attól. Mark egy pillanatra rajta felejtette a szemét a melleken. aki meglepően jól bokszol. Ez utóbbiból nem volt sok. A két szem nyugalmat sugárzott. Mark úgy érezte. Egy pillanatra fintorogva oldalt nézett. mint fémbe a savak. Őrülten kívánta. Mark arra számított. Az egyik Tess volt. A lány a férfinak mindössze a válláig ér és a karja is fele olyan vékony. a másik Mark. Sok női szembe nézett már életében. miközben úgy tűnt számára. Jelenleg két dolog babonázta meg és kényszerítette. aztán a tömegből kilépett egy Mark számára ismeretlen férfi. hogy a küzdelem egymenetes. ami talán még a negyede sincs annak. és bemutatta a küzdőket.amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. és a bal lába ostorszerűen csapott le Braddockra. Braddock rutinos bokszoló módjára táncolt egy picit és lépett egyet előre. mint a győzelmét meg azt. ha maga vigyázna rá addig… A lány nyakában vékony aranyláncon egy apró kereszt lógott a két keble közé. és mehet isten hírével. viszont szeretném. ha azt állította volna. Tess és Braddock fölálltak egymással szemben. mondja annak a behemót állatnak. hisz’ most odaszólt Tess ügynökének: – A csaj vegye le a pólóját. A lány szemében olyan elementális hévvel éget a düh tomboló tüze. és mintha a lány megérezte volna ezt. De Tomnak abban igaza lehetett. de hiába volt sok tapasztalata. mert úgy mart bele az emlékezetébe. amit a saját szemével látott. amit Tom a lányról állított. de most már bízott a lányban. majd hátul összefogta a haját. A lány nem szólt semmit. Nem beszélve a bokszolóval szemben elérhető maximális ütőerejéről. szédülni kezd. Ez volt az utolsó dolog. aztán Mark meglepetten vette észre a változást. hanem mint a megfeszített acél pattant ki oldalirányban. vagyis nem tartanak szüneteket. Tess… most maga jön. majd ismertette a szabályokat. amit a lányról hallott. legalábbis teljesen lehetetlennek tűnt. hogy Mark szinte perzselőnek érezte és valósággal hátrahőkölt döbbenetében. A győztes huszonötezret kap tisztán. hogy „próbáld levenni rólam”! – kiáltotta oda hirtelen Mark. hol a féltékenység zöld színű hályogán keresztül. amit csinált életében! Tess nem lépett hátra. és akkor találkozott a tekintetük. – Oké. s váratlanul odanyújtotta Marknak. ez képtelenség! A férfi nem válaszolt. aztán a lány szemébe nézett.

2294. Katedrális 16 . aztán a horribilis telekárak következtében az amerikaiakra oly jellemző módon felfelé törtek az égnek. és keresse meg! Habár valószínű. mondja. mi van. azok az emberek nem nagyon szeretik azt. hol kell őt keresni. amelyekben a mesterséges világítás ellenére rengeteg ember töltötte a szabadidejét. azt megtudta. mire a városok elindultak lefelé. vagy mi a szar. mit tud róla? Tom megvonta a vállát. hogy letette volna a földre. hogy könnyebben el lehetett tűnni annak. mert a jellegéből adódóan következett. és sűrűn pislogott. akkor. Na. – Atyaég! – motyogta Mark. és elindult a bokáig érő szemétben a kísérteties fények. mint egy pióca. Braddock nekirepült a háta mögött álló gravokocsinak. Fölébredt benne az újságírói szellem. mister? – Mi a franc volt ez? – kérdezte Mark. – Fogalmam sincs. a lány ugyanazzal a lábával anélkül. Amit tudni akart. és akkor határozta el. hogy megkeresse azt a harcost. ahol egy komplett város bontakozott ki. Mindenki lökdösődött és kiabált. Az ügynöke zsebre vágott egy pakli dollárkártyát. amivel érkezett. Látni akarta Tesst. december 21. és a következő pillanatban már halott volt. de Mark ráragadt. egy körkörös mozdulattal torkon rúgta. Mark a fejét vakargatta. Mark az alsó szintekre készült. A férfi széttárta a karját. hogy Mark föl sem ocsúdhatott döbbenetéből. Mindez alig három másodpercet vett igénybe. az otthontalanok és a kegyetlen bandák jártak le szívesen. Tom erőltetetten nevetett. sőt. A férfi hirtelen megállt. aztán nagy puffanással elterült a parkoló betonján és nem mozdult. akibe beleszeretett. sokkal otthonosabb és lakhatóbb volt. amit még mindig a kezében szorongatott. ahova a karbantartókon és az automatikus robotjárőrön kívül csak a hobók. menjen le az alsó szintekre. és fenyegetően felemelte az ujját. akinek oka volt rá. A statikának megvannak a maga szabályai. fém. Mark a férfi arca elé tartotta a lány pólóját. aki sokat kérdez… és ezt nem tőlem tudja. hogy riportot csinálhassak ezzel a démonnal… A lap megfizeti. Los Angeles harmincötmillió lakosának több mint fele a föld alatti szinteken élt. Idelent ugyanis akadt hely a parkoknak. A föld alatti szinteket csupán a rendfenntartó erők nem szerették. tessék. és megrázta a fejét. – Valamilyen távol-keleti küzdősport. Olyan gyorsan történt minden. A mind ez idáig jellemző. és elindult a kocsijához. században megállt a fejlődés egy ezerméteres átlagmagasság környékén. Kung-fu. Wilson. – Tom. amit nem lehet áthágni. de ha annyira ragaszkodik hozzá. és nemcsak a riport miatt. bármilyen korszerű is a technika. A Barnard kórház környékén „szállt alá”. A szájából ömlött a vér. és mielőtt felüvöltött volna. Ennyi… A városok hajdanán kifelé terjeszkedtek. és megrázta. ezért a XXII. – Emlékezni fog rám. és látta. A lányt elsodorták Mark közeléből. aztán ő is beszállt. hogy Tess kocsija kissé megemelkedve a gravitációs sugarakon már el is süvített. – A Szürke Cápák tagja és valahol a John Barnard Kórház alatti részen keresse! De vigyázzon. hogy lemegy oda. – Na.A bokszolónak egy pillanat alatt ripityára tört a térde.és műanyagfalú birodalmában. Markot ez már nem érdekelte. és a számítógéprendszerek által szabályozott időjárás mindig kellemes klímát eredményezett. már be is tuszkolták a kocsiba. intézze el nekem. hogy nem fog szóba állni magával. és mielőtt a férfi eszmélhetett volna. mint a felszín. viszonylagos rend fölborult.

Nehéz és magányos küzdelmet vívott a tudományos világ ellen. hogy az ember méltó ahhoz. így tudott olyan pozícióba kerülni. Az ókorkutatástól Jennings ügynök és az én csoportomtól Petersen máris útrakész. századi fiatal művészt. hogy olvas az emberek gondolataiban. és győzött. hogy tud a jelenlétéről. Úgy tűnt. már tájékoztatták. és illedelmesen megállt az Időkutatási Intézet vezetője és a Katedrális építtetője mögött. századi ablakcsodákon. ami az egyik legnagyobb volt a Katedrálisnál. úgy testesült meg William Sugerben maga a matematika. mert ahogy a második isteni személy megtestesült a Fiúban. és évek leforgása alatt minden idők legnagyobb elméleti fizikusa lett. – Természetesen. – Most arra gondol. hogy a téli szabadsága második napján máris berendeltem. hogy az Univerzumot uralja. uram! Suger kuncogott. amikor behatolt a XIII. ezért mindig a lehető legtisztább meditatív üresség állapotában lépett a színe elé. Gonosz manóhoz volt hasonlatos. Hófehér hullámos haja a vállát verdeste és sötét átható pillantása rezdületlenül fúrta át az előtte álló férfit. – Boldog karácsonyt. A félhomályos helyiség a Katedrális nyugati tornyában volt. Ez jelzés volt Handsnek. melyek különféle evangélium részleteket ábrázoltak hűen az akkori kor szokásához. hogy „zuhanyhíradó”? 17 . szinte már aggastyán korú férfi. Bernini Dávidját ábrázolta. Enyhén görnyedt háttal támaszkodott a botjára. ám Hands tudta. amely lassan forgott a talapzata fölött. Nem fordult hátra. amint egy apró mozdulatára. de a férfi biztos volt benne. Sugernek hivatalosan nem voltak helyettesei. akit William Sugernek hívtak – vagyis így hívatta magát. de a lézerfény a viszonylagos tökéletlensége ellenére így is hűen tükrözte az alkotó zsenialitását. S ez már évek óta Cornelius Hands volt. Az éjszakai Katedrálist megvilágító reflektorok sugara a színek tucatjaira bomlott. Hands tudta. Minden további koron átívelő sziklaszilárd bizonyosság. Suger egy ember volt az örökkévalóság isteni tökélye számára. Suger megfordult. de föltétlen szükségem lesz magára és az embereire az elkövetkező napokban. amit a botjával tett. hogy hosszúra nyújtsa az árnyékokat.A MEGLEPŐEN alacsony termetű férfi átszellemült arccal nézte a hatalmas hologramot. Hands Lovag. amikor Hands megjelent. mert igazi nevét soha senki nem tudta meg. ami a barokk szobrászat legmaradandóbb alkotásai közé tartozott és a Szent Péter Bazilika baldacchinója mellett halhatatlanná tette a XVII. Őszinte sajnálatomat kell kifejeznem. A Katedrálisnál hivatalosan csak Bíborosnak nevezett férfinak mentális képességei voltak. Tudományos fejtegetéseit és matematikai képleteit csak nagyon kevesen értették. – Hasonló jókat. hogy nem vett tudomást Hands jelenlétéről. hogy egy óriás előtt áll. Hands közelebb lépett. amely Michelangelóéval vetekedett. aztán átment az időn. valóságos törpe volt. A hologramot bámuló alak meg sem mozdult. Suger közel hetven évvel ezelőtt bukkant fel az ismeretlenség homályából. csak egy jobb keze. – Ismeri azt az archaikus kifejezést. Excellenciás uram! – mondta Hands. Egyesek szerint több száz évvel megelőzte a saját korát. Az öreg. A különféle színű és mozaikszerűen összeállított üvegdarabokon átvetülő fény és a hologram kékes ragyogása szinte mesterkéltnek és megkomponáltnak tűnt Hands számára. hogy e miatt az ügy miatt nem kellene ekkora felhajtást csinálnom? – Így van. A kékes fényben sziporkázó és enyhén áttetsző műalkotás. és a férfi már-már hunyorogni kezdett a vadító színek apokaliptikus összjátékától. A terem a világítását szinte csak a hologramtól nyerte. hogy elinduljon 64-be. Hands a tökéletes önuralom mintaképe volt minden időutazó számára. de az akciócsoport vezetője látta. Gondolom. A szobor eredetije még mindig Rómában volt látható a Villa Borghesében. a vörös palástos szerzeteseknek tűnő harci robotok visszahúzódnak a félhomályba. habár némi fény az oldalt látható kör alakú gótikus ablakokon át is bevetült. Suger halkan koppantott a botjával.

hogy hamarosan visszavonulok az aktív munkától és magának. hogy filológiai értekezésekbe bocsátkozzon vele. Az elkövetkezendő hónapokban mondjon le a családjáról. Lovag. Hands. mint a villám a korhadt fába egy nyári zivatar alatt. Lovag. igen nagy esélye van arra. hogy továbbvigye.” Handsbe hirtelen úgy hasított bele a felismerés. vagy legalábbis sejt valamit!” Mindig bejöttek az intuíciói. Hands! Magára nem jellemző az. aki egyes művészettörténészek szerint az összpontosítás és a komolyság terén meghaladta a mi Bernininket. Hands rövid öt percben összefoglalta az igazgatónak. milyen helyzetben szokták használni? – kérdezte Suger. – Jól írta körül a dolgot. mert úgy érezte. ha megszokja. Hands. „Tehát föl akarja ajánlani nekem a Bíboros posztját”. Köszönöm a bizalmát. Hands a Chronosi Lovagrend tagjához méltó módon most előírásszerűen meghajolt a Nagymestere felé. amit azért a férfi a hírnevéhez hűen ügyesen palástolt –. és most nekem kell eltakarítanom a szemetet?! Egy egyszerű osztályvezetőt is megbízhatott volna a tudományosoktól. – A pletyka szintjén terjedő információcsere megjelölésre használják – darálta sajátságos megfogalmazását Hands. Itt nem egyszerű műszaki hibáról van szó. nem ő volt az egyetlen művész. hogy válsághelyzet van készülőben. akik az időn átutazva valamilyen nagy szolgálatot tettek az emberiség számára. Excellenciás uram. Beszéljen inkább a szondáról! Az ügyet csak érintőlegesen ismerem. Az időutazás ötvenéves története alatt ez nem sokaknak adatott meg. Lovag? Hands próbálta kontrollálni a hangját. hogy túl rekedt lenne. hogy jól fogok választani három hónap múlva. Hands Lovag. – Gondolom. Igen. és magának óriási esélye van arra. hogy csak az óvatosság mondatja velem. – Suger egy pillanat szünetet tartott. ám lehet. egészen a mostani pillanatokig. uram. akiket a kihívások éltetnek. – Igen. mert ennek a spirituális alapon szerveződő romantikus társaságnak Suger volt a szülőatyja. hogy átveszi a posztomat. mert az elmúlt két évtized alatt ezt már maradéktalanul megtette. Persze. legalábbis Handsnek így tűnt. ami Sugerre jellemző módon kiszámíthatatlan volt. Hands mielőtt az igazgató színe elé került volna. Hands várta a hatást. – Ha pedig ez így lesz – folytatta Suger kuncogva és élvezve Hands döbbenetét. és tisztelettel adózom a művészete előtt. „Suger tud. No. ha most egyszerűen megszólalna. akkor jobb. és tegye a dolgát. Nos. – Csodálom Bernini zsenialitását. ha le kell menniük 64-be.– Hallottam már ezt a szót – válaszolta illedelmesen Hands. mert a problémák tétlen szemlélése túl szörnyűséges azok számára. mert a Katedrálisnál a zuhanyhíradó szintjén már mindenki arról beszél. összehívott egy munkacsoportot a tudományos osztályról és a technikusoktól. Mr. és a szeme mosolygott. hogy megpróbálja kiugrasztani a nyulat a bokorból. Hands Lovag. Azok lehettek a tagjai. aztán így folytatta: – Most menjen. Az igazgató nyilván nem azért rendelte be a Katedrális második emberét. Megpróbált átfogó tájékoztatást kapni a szondaüggyel kapcsolatban. hogy Suger miért őt bízta meg a koordinációval. de fogalma sem volt arról. nem saját magának. Értjük egymást. tavasszal visszavonulok. hanem nekem kell bizonyítania. és az összefoglalója végén így szólt: – Van egy megérzésem. – Hagyja ezt. Michelangelo. 18 . gondolta Hands. mert az emberi történelem minden terhét a vállára kell majd vennie és bizonyítania kell. Ott van például a kortársa. hogy mi volt a szondaprogram lényege és mi lesz Jenningsék feladata. azt is tudja. Elhatározta. de az ilyen ítéletek mindig szubjektívek és nem lehet belőlük általános következtetéseket levonni. amit én elkezdtem. akik fogékonyak az esztétika iránt. Suger visszafordult a hologram felé. hogy sűrű nyelvcsapások közepette közelítse meg a seggemet. Fogalma sem volt arról. Minden tiszteletem az öné. aki odaadó figyelmet érdemel az olyan emberek részéről. azért rendeltem be a szabadságáról. „De miért nem választott komolyabb horderejű ügyet? Egy vacak automata elromlott kétezer-kétszáz évvel ezelőtt. Olyan megérzéseim vannak. hogy Suger mire akar kilyukadni ezzel.

Akkoriban mindössze ötéves volt. hogy a kínai a közeli mezőgazdasági kutatóintézetben dolgozik. így Sparks egyedül volt. Tudományos karrierje hasonlatos volt egy üstököshöz a fizika egén. Az időfizika és a materializációs technika területén elért tudományos eredményeiért alig harmincöt évesen átvehette a fizikai Nobel-díjat. és Fu Macs Csen negyvenéves korára elérte azt. és eszük ágában sem volt letérniük. Nevada. hogy később időfizikus legyen. Mr. Sparks lapozgatta a magazint. hogy a kínai egy Nobel-díjas időfizikus. aki máskor segített neki. hogy az elméleti kutatásait megvalósíthassa a gyakorlatban. Sparks. Nem tudta. ami elemi követelmény volt ahhoz. Sparks? A kínai időevolvenciális számításokat végzett. Sparks úgy tudta. aki rendszeresen betért ide. nem ez lett a pályája csúcsa. habár ma ő is nagyon korán érkezett. mert akárhogy is vesszük. Fu Macs Csen letette a csészét. Az Időkutatási Intézet minden lehetőséget megadott neki. Csen? Fu Macs Csen fölnézett. a tömzsi kis kínai. Talán bejön valaki ezen a kora reggeli órán. hogy utasaik megkóstolhassák Sparks szalonnás rántottáját. – Kér még valamit. addig meg kibírja valahogy Mabel nélkül is. Tette a dolgát. szabadságon van. és kimozdult a pult mögül. mint kés a vajon. és kacsintott egyet a kínai felé. hiszen szinte már művészi tökélyre fejlesztették az érzelmeik elrejtését. Mr. és elmélyülten pötyögtette a személyi számítógépét. Az üres tányért elvette a kínai elől. – Tulajdonképpen még egy teát meginnék. Komolyan meglepődött volna. Fu Macs Csen természetesen igent mondott. maga barackkutató! Ezeket a hamvas barackokat – mondta röhögve. hogy odavigye.Hands szó nélkül meghajolt. ha nem terhelném vele. december 22. Néha felpillantott és a parkolót szemlélgette. A képletek. és vigyorgott. és alig lett nagykorú. hogy benne van az első háromban. és visszament a pult mögé. Sparksnak csupán egyetlen vendége volt. ami pedig méltán híres. ha tudná. Mosolygott magában. Meglep. – Ezt nézze meg. Sparks morgott valamit. és távozott. és a következő pillanatban egy meztelen lány háromdimenziós képe forogni kezdett a pult fölött. a 436os út mentén. de a különféle gravokocsik és kamionok rendületlenül száguldottak tova a 436-oson. amelyek ott vibráltak a képernyőn. Felfedezték zseniális matematikai tudását. Tizennégy évesen lett a William Martens University fizikai tanszékének hallgatója. aztán kitöltötte a teát. aki szótlanul itta a teáját. és unott pofával megvakarta hordónyi hasát. B1LLY SPARKS a „Billy-féle falatok” tulajdonosa és vezetője unottan lapozgatta a Modells legújabb számát a pultra könyökölve. az Időkutatási Intézet indítóbázisától hat mérföldre. aztán Sparksra. hogy itt látom. Századában ő állt legközelebb ahhoz. – Ma nagyon korán kelt. de mint később kiderült. ez dobogós helyezésnek számít. és úgy ment át a legnehezebb lépcsőkön. de a kínaiakat mégsem szerette. aztán úgyis bezár az ünnepekre. és visszafordult a számítógéphez. Mr. Sparks korántsem volt fajgyűlölő. Mr. Nyomasztotta az állandó mosolyuk. most hazautazott a karácsonyi ünnepekre. Szokott helyén. 2294. az ablak mellett ült. a huszonéves fiatal lány. amivel az indulataikat palástolták. s ekkor keresték meg a Katedrálistól. és nem csak a világ egyik legnagyobb fizetési kategóriája miatt. Rekordidő alatt végzett az alapfokú Whealer-féle elemi oktatási programmal. – Nincs ehhez még túl korán. már a NASA alkalmazta a fényklipper hajtóművek fejlesztőmérnökeként. Nem mérgelődött. hogy megoldja a jövőbe 19 . a Földön élő tízmilliárd ember közül mindössze féltucatnyinak jelentettek volna valami kézzel foghatót. azt hittem. Még két nap. Mabel. Vetett egy pillantást a szalonnás rántotta maradványaira. Csen. Reggel. és a rendszer a szülei nagy örömére – akik egyszerű gyári munkások voltak a General Motorsnál – komolyabb tesztlapok kitöltését kérte tőle. Megérintette a vörös előhívó csíkot az újság alján.

Fu Macs Csen halk koppanással letette a csészét. kedves Will! Fönt voltam a tavaknál pecázni. Ezek a pasik ettől a perctől fogva téged követnek mindenhova. aztán odament Csenhez. amikor két gravokocsi állt be a parkolóba. Egyszerűen öltözködött és egyszerűen élt. Negyven éves volt és nőtlen. akit a Katedrálisnál a „kínai” névvel illettek. kik ezek? – Pszi-Tech testőrök. Az ablakon keresztül azonnal észrevette Csent. – Tegnap este óta alfa-kéken hívlak az egész naprendszerben. amelyik a Római Birodalom fölött állt. Hol a francba voltál az elmúlt két napban? – Kivettem két nap szabadságot.való utazás lehetőségét. Ma éjjel egy ügynök az ókorkutatástól és egy akciócsoportos lementek az adott korba. és úgy döntött. mint egy vírus. Már a legrosszabbra gondoltam… – Nem kell az ördögöt a falra festeni. Az elsődleges kiértékelés szerint az optikai. hanem műszaki bravúr – helyesbített Csen a teáját kortyolgatva. A belső biztonsági rendszer állítólag nem volt beszerelve. azt. – Mivel érdemeltem ezt ki? – Mit gondolsz. Fontos ember volt egy fontos helyen. A szíve keresztény volt. Belökte a lengőajtót. és megvan a tettes. Nyugodtan dolgozott. ami sokak számára áthatolhatatlan falként magasodott köréje. hogy kézi vezérléssel lehozzák valahol Pompeji mellett. hogy a fiatal időmérnök valami csúnyát mondjon. Csen kipillantott a koszos panoráma ablakon. de az esze megmaradt keletinek.és a vezérlőrendszer tropára ment és nem lehetett visszahozni a jelenbe. és hátradőlt a széken. Ezek a fickók onnan jöttek. és mégsem tudott rá haragudni. – Majd találnak valahol egy papírt egy akkora aláírással. és odaszólt az öltönyös alakoknak. mert tudta. Klippel megcsóválta a fejét. hogy ezt a rendszert nem lehet kiiktatni… biztonsági okokból. Egész éjjel nem aludt Csen miatt. Csak nem rád vigyáznak. 20 . habár tagadhatatlan tény volt. A fejével kibökött az ablakon. – Egy kiiktathatatlan rendszer kikapcsolása nem kihágás. hogy el kell végezned a kiértékelést. Sokak szerint az ideális tudóst testesítette meg. aztán felbukkant egy ismerős arc. hogy kiiktassák a belső biztonsági rendszert. A kocsikból biztonságiak szálltak ki. és szólt Sparksnak. Egész életét a műszaki tudományoknak szentelte. Sparks közben meghozta a kávét. A férfi. Pár kamionos mégis csak betért Sparkhoz. A te szereped egyébként az lenne. hogy őt keresik. Klippel fiam? – Nincs ekkora szerencsém. miért kereslek tegnap óta? Azonnal be kell menned a Katedrálisba. Sparks elvette Csen üres csészéjét. hogy negyvennyolc órája nem ment be az indítóbázisra. és erről jelentést kell tenned a Bíborosnak. hogy inna egy kávét. rááldozza az életét. – Ki adott arra engedélyt. mert kellett a hely a vulkanológiai mérőműszereknek. ha bajban van? – Honnan tudjam? – vonta meg a vállát Klippel. amely a legmesszebbre jutott az időtranszponációs kutatásokban. A tudományos részleg tegnap elveszítette az egyik sast. – Jézusom!… A rendszer kiiktatása kihágás. annak a műszaki teamnek volt a vezetője. – Szevasz. Egy kicsit önkényesen… William Klippel fáradtan megdörzsölte a tarkóját. – Mind ez idáig úgy tudtam. hogy a rendszert én terveztem? – mosolygott Csen. de az igazán nagy tudósokra jellemző módon ez egyáltalán nem tükröződött a személyén. és az sem izgatta különösképpen. – Azt is tudtad. – Mit gondolsz. A maga módján készült a karácsonyra. hogy valamilyen misztikus aurát sugárzott. A sofőrök már a kávénál tartottak. és nehéz testét fujtatva visszavonszolta a pult mögé. hogy bekapjon valamit. és a hívórendszert egyszerűen kikapcsoltam. és ezzel megakadályozta. Elindult befelé. Tipikusan keleti intuíciója most sem hagyta cserben. ami visszahozza.

Utálta a telet. és bizalmasan megsúgom neked. – A kocsidat vettem észre. hogy a keleti parton ítéletidő tombol. Mark a távolból gyermekzsivajt hallott. – Kerwin ezredes és a kettes intervencióból három ember ezekben a percekben megy le a XIII. amelybe fülszaggató macskanyávogás vegyült. Voltam a lakásodon is. Klippel izgatottan követte. december 22. hogy macskákat kínoznak. és elkezdett összepakolni. aki némi ellenszolgáltatás fejében útbaigazítja. és a lakószinteken ennek függvényében csökkentették a világítást. amit a leginkább el akart kerülni. hogy miért pont rám van szükségük? – morogta Csen. hogy a kis kínai mégsem mezőgazdász. és tucatnyi mocskos dolognak utánajárt már. – És nem vetted észre. Visszakapta a hitelkártyáját Sparkstól. hogy olyan helyekre tegye be a lábát. mint egykoron a madárijesztők a búzatáblában. Mark 21 . – Honnan tudtad. hogy fizetne. A férfi egy pillantást vetett a csuklójára. Valószínűleg elkapták őket odalent. A kertváros alatt egyszerű lakószintek voltak. Úgy gondolta. és egér születik. A középkorkutatás két ügynöke nem tért vissza ma nulla órára. akkor az a napszakok illúziója. Los Angeles. század adott valamit az emberiségnek. ez tuti! – Tuti? – nevetett Csen. Vetett egy gyors pillantást a parkolóban álló biztonságiakra. hogy a műszaki vonalat te fogod képviselni. hogy az embereknek ne boruljon fel a bioritmusa. Harci komputerek! Mi az isten folyik itt? A kínai szólt Sparksnak. – Vajúdnak a hegyek. A férfi hallotta. hiszen csak felhívná magára a figyelmet. alsó szintek MARK a kertvárosi szinten parkolta le a kocsit. A klímaberendezések egyenletesen dolgoztak. akiknek az ártatlan csemetéi éjfél után azzal szórakoznak. Megvolt a véleménye azokról a szülőkről. de az ilyen helyeken előbb vagy utóbb mindig akad egy „barát”. A testes férfi összeszűkült szemmel méregette. – Szerintem a legjobbakat akarják összehozni egy válságstábban. Odafönn most késő éjszaka volt. Fogalma sem volt. Éjfél elmúlt. Lassan lopakodni a házak közt a szűk sikátorokban és elkerülni a világítótestek mocskos szürke fényét – ez tűnt most az egyetlen lehetséges taktikának. – Egyébként mi a helyzet? – kérdezte Csen. csupán a sötétség tűnt egyre nyomasztóbbnak. és áldotta az istent – már ha isten felelős érte –. Los Angelesben – és alatta – kellemes volt az időjárás. és ez volt az. hogy Kalifornia üdülőövezet. és morgott valamit. főnök. Fu Macs Csen nem válaszolt. Klippellel az oldalán kilépett a szikrázó napsütésbe. amelyet a normális emberek nagy ívben elkerülnek. tehát nem volt ismeretlen számára a kihívás. A kínai felállt. Ez volt élete eddigi legnagyobb tévedése… II. mert nem akart gravóval lemenni. Úgy álltak ott.– Már csak azt kellene tudni. századba. ez a „szonda-ügy” nem veszi majd el sok idejét. Ha a XXIII. hol keresse a lányt. és elindult kifelé. és a hóna alá csapta kopott táskáját. gondolta cinikusan Mark. 2294. – Mivel voltak megbízva? – A középkori boszorkányság gyökereit kutatták. Klippel vágott egy grimaszt: – Én időfizikus-mérnök vagyok és nem államszövetségi ügynök. és a tizenhat emeletnyi mélységben enyhén fújt a szél. és előhalászta a hitelkártyáját. Soha életében nem foglalkozott meghibásodott szondákkal. hogy a botok közül kettő hiányzik? – vigyorgott Csen. Valószínűleg sejtette már. miközben kitapogatta az üveg Ballantinest a dzsekije alatt. Mark bulvárlapnál dolgozott. hogy itt vagyok? – kérdezte Csen a helyettesétől.

hogy valaki vécének használhatta nem is olyan régen. hogy a XXIII.átvágott egy parkolón. hogy csak alszik egy keveset és egy szál gatyában ébred majd valami konténer tövében egy sikátor mélyén. de szakavatott szeme semmilyen biztonsági berendezést nem látott. amely a következő szintek felé mutatta az irányt. csak ne izgasd fel magad! – mondta. aztán rohant tovább. Mark tovább indult. talán még macskának is. és lenyelt egy kortyot. hogy a következő pillanatban megpróbál majd elrohanni. és Mark még méterekről is érezte az olcsó pálinka bűzét. testvér. ezért máris nekiszegezte a kérdést: – Kell egy kis pia? A szakállas erre szó nélkül előhúzta az egyik kezét. Helyenként hatalmas energia-kisülések villantak az oszlopok között. aztán eszébe jutott. Egy hosszú és mocskos ballonkabátot viselő férfi állt Marktól pár lépésnyire. de a mikroszkopikus méretű kapszula csak a telefonfülke ajtaját találta el. mert a víz úgy ömlött. Markot megdöbbentette az a felismerés. Lassan mozgott. működik-e. és félreérthetetlenül jelezte. Hosszú. úgy nézett ki. Kutyának túl kicsi volt. A hangja rekedten szólt. Ha rálőnek és eltalálják. Az ismeretlen férfi mindkét kezét a kabátzsebébe süllyesztette. hogy milyen kapszula van betöltve. az is lehet. Remélte. Fölemelte a két kezét. ahol éppen tartózkodik. Mark ellépett a fülkétől. század végén egy százmilliós nagyvárosban patkányok élhetnek. dobd ide a tárcádat! – dörrent rá a férfi. – Jól van. Ettől függetlenül. Nem kés volt benne. hogy valamelyikben markol is valamit. akkor nem sok jót jósol magának. a haja csimbókokban lógott. és Marknak kétsége sem volt afelől. testvér! Mark megpördült. s mivel Mark nem tudhatta. és nem hagyta. ahogy a túloldalon volt. amikor belökte az ajtaját. Tekintetével a menekülés lehetőségeit kutatta. hogy a másik megszólaljon. és felkapaszkodott a rácsra. míg be nem ért egy transzformátorépület jótékony árnyékába. A mennyezeten futó csőrendszer valahol megrepedhetett. – Hé. és az újságíró már régen nem látott ilyen beesett szemet. A rácson egy tábla függött. Ám ha a kapszulában cianid van. jobbnak látta. és a férfi kezdte úgy érezni magát. Benyúlt a dzsekijébe. hanem egy tűpisztoly. és tudta. A környék valamilyen energiaközpont lehetett. aztán a villogó zöld nyilat követve. Mark elég rosszul látta az utcai lámpa fényében. Átvergődött a 22 . Kíváncsi volt. hogy az automatikus védelmi rendszer még működhet. testvér – mondta gyorsan Mark. mintha nyári zápor zuhogott volna. hogy nem lenne szabad illúziókat táplálnia azzal a hellyel kapcsolatban. A kaput hajdanán őrizhették. Mark rohant. harminc és negyven közöttinek vélte a korát. Felhúzta a dzsekin a cipzárt. aztán egy közeli energia-kisülés kékes fénye teljesen megvilágította az alakját. Kivette a whiskyt a dzsekiből. Az újságíró egy pillanatra megrettent attól. gyorsan futásnak eredt. Egy sötét árnyék cikázott át az úton. ha óvatosabb lesz. Mark bokáig gázolt az undorító mocsokban. Legnagyobb meglepetésére talált egy telefonfülkét. mint egy huszadrangú fantasztikus film magányos hőse az idegen bolygón. – Odaadom a tárcámat! A következő másodpercben a férfihoz vágta a Ballantinest. mint egy természeti katasztrófa túlélője. – Oké. hogy csak kést. rendezetlen szakálla a mellét verdeste. mert pár méterre ott voltak az őrség épületének a maradványai. te vagy a jobb! Mi kell. A torzonborz alak azonnal lőtt. – A frászt hozod rám. és mire kiért a vízből. és bevetette magát az első szűk sikátorba. Majdnem hasra esett egy szeméthalomban. hogy az épeszű embereknek itt célszerű megállniuk: FIGYELEM! KÖZÜZEMI SZINT AAA-23 BLOKK A RÁCSON TÚL TARTÓZKODNI TILOS! Mark csupán a halálfejet hiányolta. lement egy betonrámpán és egy rács előtt találta magát. pénz? – Ne pofázz annyit. undorodva tapasztalta.

hogy valami rosszban sántikálj – mondta a lány olyan magabiztosan. fekete gombszemét az újságíróra szegezte. és odasétált Markhoz. Tisztogatni kezdte Mark dzsekijét. és kiért a sikátorból. Meglepően csinos arca volt és hatalmas kék szemét a férfira szegezte. hölgyem! A lány megtorpant. Számára még a lány sem ért meg ennyit. halkan felnevetett. Nem tűnt finnyás teremtésnek. majd átvágott a téren a házak felé. Átszaladt az úttesten. ugye? – Igen. akkor valószínűleg nem lenne mersze az alsó szinteken sétálni. Amikor arra gondolt. miközben valamilyen ismeretlen eredetű és szúrós szagú váladékot próbált lerázni a dzsekije ujjáról. hogy lefizessen egy-két hobót. aki soha életében nem látott még ilyen állatot. amelyben több mocsok volt. – Értem – mondta Mark. hogy valaki megtámadott az energia-elosztóknál. hogy utána menjen. Egy térre jutott ki. – Nem túl korai ez a megállapítás részedről? Alig egy perce ismersz. a szemétből – felelte. Honnan jött rá? Úgy hiszem. aki most kilépett az árnyékból. Mark nem ért neki annyit. mint egy pöcegödörben. – Maga fentről jött. 23 . gondolta Mark. hogy Mark szinte elröhögte magát. Örült. Az újságíró lihegve támaszkodott egy konténernek. mi? Az az igazság. az ismeretlen lány nem céltalanul lődörgött az éjszakában. A fiatal lány felbukkanása ebben a pokolban. és jelenleg minden emberi bölcsesség belefért számára a következő szavakba: – A kurva életbe! Körülnézett. Mark orrát kellemes parfümillat csapta meg. aki a hangja alapján alig léphette át a serdülőkor küszöbét. amikor meghallotta a tűsarkok kopogását a járdán. hogy a különböző szektorokat más-más bandák tartják az ellenőrzésük alatt. és szótlanul méregette a férfit. Hosszú. – Értek az emberekhez. – Azt kérdezed. A lány talán tizenöt éves lehetett. Apró. patkány? – Menyét. ahol csupán pár dollár az élet. Büszkén állapította meg magáról. hogy nem ijedt meg tőle. hogy most tette be ide utoljára a lábát. – Jó estét. szőke haja a vállát verdeste. Elhárította a segítséget. Azért hozta magával a whiskyt. majd teljesen váratlanul felnevetett. hogy már elég jó álcám van – jegyezte meg ironikusan Mark. Pár méterre állt Marktól. Határozott úti célja lehetett. Ügyesen kerülgette a szeméthalmokat és a csőrendszerekből előtörő gőzfelhőket. és elindult Mark felé. teljesen hihetetlennek tűnt az újságíró számára. – Maga honnan mászott elő? A szemétből? – kérdezte a lány. és apró. A lány szűk. – Akinek van egy kis fogalma az idelenti viszonyokról. pedig rémes látványt nyújthatott. hogy végre talált egy normális embert idelent. mit keresek itt? – Túl értelmesnek tűnsz ahhoz. gyerekesen fejlett melle volt és a bimbót kékre festette. Mark fellélegzett. Ha nem így lenne. Aztán eszébe jutott. „Bátor teremtés lehet”. Mark számára úgy tűnt. amelynek a túloldalán nem éppen a legszimpatikusabb épületek sötétlettek. Mellesleg ki maga és mit keres itt? – kérdezte az ismeretlen lány. melyen egy ismeretlen állatka ült. még összekoszolod magad! Mi a fene az a válladon. – Belevaló gyerek vagyok. Megpróbálta letisztítani magáról a mocskot. és át kellett bukdácsolnom egy sikátoron. és ez a fiatal lány nyilván valamelyik banda védelmét élvezi. és csípőre tette a kezét. hogy az elsőhöz máris hozzávágta. hogy nem egy gyáva alak. ettől függetlenül azt is tudta. fehér szoknyát hordott és átlátszó szintetikus melltartót. – Igen. Néhány helyen a késő éjszaka ellenére égett a villany és a távolból a klíma által keltett langyos szellő halk zenefoszlányokat sodort idáig. és a férfi meglepetten tapasztalta. – Hagyd a fenébe. az nem teszi be a lábát az energiaelosztó környékére. A támadójának több esze volt annál.mocskon.

hogy firkász vagy. azonnal lyukat égetnek a homlokodba. csakhogy ez nálam szakmai ártalom. vagy leszel? – Mielőtt lejöttél ide. hol keressem őket? – Nagyon jól ismerem a Szürkéket. ami komoly emberismerővé tesz valakit? – Tizenöt. oké? Ha kell. semmire se jut és nem sok esélye marad. – Kit keresel? – Azt a lányt. én eljuttatom Tesshez. hogy mit keresel idelent. a város alatt? Mark egy pillanatra elgondolkodott azon. Mit akarsz visszaadni neki? Mark elmondta az egész történetet.– Mondd csak. mit is feleljen. A menyétes lány megcsóválta a fejét. – Arra a kérdésemre még nem válaszoltál. hogy ne kérdezz túl sokat? Marknak eszébe jutott Tom és a figyelmeztetése. Mark ijedten hátrahőkölt. – Ha ezzel a sztorival odaállsz Jackson elé. – Hé. Jackson rettenetesen féltékeny. beavatja a lányt. – Múltál. hogy újságíró vagy. most mi lelt? Tudod. mert tudom. vezess el hozzájuk. – Keresek valakit. – Ezt meg honnan veszed? – Jó informátoraim vannak. hogy mi az az életkor. hogy idelent találkozik még egy normális emberrel. de komolyan érdekel. hogy rendőr vagy. Amikor visszaadta. megfizetlek érte… Alig pár lépésnyire tőlük kék színű villám sült ki. Az nem mentség. – Végül is semmi. te ismered őket! Arra kérlek. hogy mi lenne a sorsod. aki hosszan tanulmányozta. mert melyik az a degenerált lap. A menyétes lány továbbra is a fejét rázta. te meg felejtsd el őt! Ám az újságíró hajthatatlan volt. Na bassza meg! A sztatikus kisülés elenyészett. – Figyelj rám. Mit akarsz tőlük? Nem fognak neked interjút adni. de mindenki a lefolyóban végezte. Azt hiszem. Állítólag ez az ő területük. hogy Tesst keresték. Ha kerülgeti a forró kását. ezt bárki mondhatja magáról. – Miért kellene elhinnem. és végigsöpört a konténerek között. hogy mi folyik a közüzemi szinteken. aki pénzért verekszik. Mark közben előhalászta az igazolványát és odaadta a lánynak. mosolygott. hogy eljusson Tess közelébe. Újságíró vagyok. és lassan elindult. ami lezajlott közte és Tess között. Az is lehet. hány éves vagy? – Mi közöd hozzá? – kérdezett vissza a lány. Félperces ismeretség után nincs sok értelme megbíznia ebben a gyermeklányban. és ibolyakék szemét Markra függesztette: 24 . de Mark nem tágított mellőle. A lánynak az arca sem rezdült. s azt a furcsa párbeszédet is megemlítette. de mivel nem sok esélye volt. Lényegében a védelmük alatt állok. úgy döntött. az a halál fia! Több esetről tudok. és téged sem fog tárt karokkal fogadni. de nem akarok neked segíteni. Add nekem azt a kurva pólót. kicsim. – Értem. Ő itthon érezte magát. volt közöttük újságíró is. – A Szürke Cápákat keresem. ha felbukkansz Tess közelében. aki közéjük tartozik. nem mondták neked. amelyik sztorit lát abban. Tessnek hívják. Mellesleg Marknak hívnak. – Ha rendőr lennék szerinted az energia-elosztónál jöttem volna le az A szintre? A lány erre nem válaszolt semmit. és most vissza akarom neki adni. a lánynak a szeme sem rebbent. – De igen. és a többi az én gondom. Tess a főnökük nője és úgy bánnak vele. mint a mesebeli királykisasszonnyal: aki rápillant. a lány megvonta a vállát. Pár nappal ezelőtt rám bízott valamit.

Rómaiak voltak mindannyian.– Hát jó. – Helyes. amikor magasra emelte a kupát. fiatal nő karján megcsörrentek a díszes ékszerek. a ház ura. tunica – gyapjúból vagy vászonból készült. Severus elégedetten böffentett. akik zajtalanul hordták a díszes boroskancsókat és holtra vált arccal figyelték Severus minden pillantását. búfeletető orvosszerünk. 4 A híres kurtizán szétvetette két kezét és lehunyta a szemét. – Oké. Nézzétek. de más segítséget ne várj tőlem! Ha szarban leszel. Az átrium1 mennyezeti nyílásán át betűző napfény megcsillant az arany karpereceken. elnyúlva a kényelmes lectusokon. most lecsordult a nő állán. hogy e drága borral öntözöm a testem ahelyett. aki kacagva hátradőlt. vidámság magvetője. 25 . és a körülötte könyöklő férfiak tekintetének mohó kereszttüzében lecsúsztatta stóláját a bal válláról és a másik kezét is kibújtatta a ruha redőiből. csak csendben. a kupája pereme felett a nőt bámulta. az átriumban hatan tartózkodtak. egyébként is csak a robotjárőr jön le ide… hetente egyszer. mert a rendszeres kicsapongásairól híres császár tőrrel és méreggel jutalmazott minden pletykát. Az erős caecubusi bor. Severus. és egy apró mozdulattal intett a társnőjének. De ha úgy alakulnak a dolgok. édes iskola. Ő tudta. mely „hasonlatos Vénuszéhoz”. miközben kibújt a tunikájából. átrium – a római ház középen nyitott helyisége (lat. Hermináról azt híresztelték. De mégis mit keresel te idelent? – Kurva vagyok. a vendégei még nem. a társaságot összeforrasztó erő. A könnyű anyag lehullt övvel szegélyezett derekáig. nincs jobb ital bajűző. Róma. Severus bejáratos volt a Domus Transitoriába. hogy feltárja gyönyörű mellét. a pirospozsgás arcú. mintha látni sem bírná ezt a sok romlottságot… 1 atrium v. hogy mi következik. A lány vele mozdult.”2 Leszámítva a görög rabszolganőket. Mark nem táplált illúziókat a későbbiekkel kapcsolatban. – Mi a neved? – Marion. Marion. sőt. Hermina udvarias mosollyal nyugtázta a bókokat. a Varró sorait szavaló nővel szemben feküdt. és ő is tisztában volt vele: Róma uralkodója egy őrült! Hermina közben megemelkedett a kereveten. nem fogom kihívni a rendőrséget. a két keblem csupa bor! A férfiak. Az előtte térdelő fiatal lány felemelte a serlegét és a tartalmát Hermina testére loccsintotta. június 17. amit vízzel higítottak az ereje miatt. és a nő nevetve szavalta Varró halhatatlan sorait: „A bornál nincs kellemesebb. persze. ahogy mohón belekortyolt a borba és izgató vérpatak gyanánt folyt be a keblei közé.) 2 Kerényi Grácia fordítása 3 lectus – kerevet (lat. a Birodalom fővárosa A SUDÁR termetű. leszámítva a görög Aktét. egyesek vele kapcsolatban még Nérót is emlegették. aki Néró ágyasaként híresült el. A nőt Herminának hívták és az egyik legdrágább kurtizán volt Rómában. és miközben nagyokat kortyolt a borából. – Milyen ügyetlen vagyok. ingszerű alsóruha. hogy csak nemesekkel bújik ágyba.) 4 tunika v. Akkor menjünk! 64. akkor engem ne hibáztass! Odaviszlek hozzájuk. medvetermetű borkereskedő. Severussal az élen Hermina egészségére ürítették a kupáikat és dicsérték a nő szépségét.3 Két nő és négy férfi. hogy meginnám. jó urak.

A többi vendég az elragadtatásának adott hangot: – Százezer sestertius7t adok ezért a lányért! Ki ad többet? – Jupiterre. és a másik arca felé térdelt. Ő észrevette. Severus egyik vendége tapssal jutalmazta ezt az izgalmas végkifejletet. a többiek nem. A mozdulatsor jól megkomponált volt. miközben izmos kis nyelve egyre lejjebb körözött a hófehér bőrön. barátom! Hermina közben korbácsolni kezdte a lányt. A császárság egyik leggazdagabb embereként nem sok gondja volt. hogy ennek a két nimfának a látványa még az olyan szíveket is megdobogtatja. és látszott. hogy rajtam kívül senki sem lephet meg bennetek. hogy a célját elérte. aki szintén gazdag kereskedő volt – talán ha nem a leggazdagabb. és csókolózni kezdett vele. és átsétált a tabliumba. de erről senkinek sem beszélhetett… Az átriumot az előcsarnoktól elválasztó velariumot10 félrehajtotta valaki és szinte hangtalanul osont be a vendégekig. A következő pillanatban ugyanolyan nesztelenül távozott. o mores!6 – suttogta valaki. Gaius kiejtette a szőlőt a kezéből. fátyol. Nyilván a tetőpont még odébb van… Hermina sóhajtozása lassan fájdalmas nyögésbe ment át és egyre jobban mozgott az ágyéka. – Siess vissza. az éjszakába nyúló.) 7 sestertius – római ezüstpénz 8 cena – déltájban kezdődő. Mintha a lány is egyre vadabb lett volna. ha ez csak a szívedre van hatással. rendbe szedte tógáját. ha netán a szerelem oltárán akartok áldozni e két romlott nőszeméllyel. mint ahogy bejött.9 Severusnak határozott céljai voltak itt Rómában. Belemarkolt a hajába. aztán fölegyenesedett.) 6 O tempora. o mores – Ó idők. A kurtizán fiatal társnője már a nő ágyékát csókolgatta. Marius volt. Ezt a gyönyörűséges látványt nélkülem kell. mint az enyém. akkor komolyan sajnállak – mondta nevetve Gaius. és lehunyta a szemét. akkor egyre több befolyásos embert láthat majd vendégül ezeken a bacchanáliákon. Severus vetett egy gyors oldalpillantást a vendégeire. és felemelt egy fürt szőlőt. Megpróbált ellazulni… – O tempora. Hermina felnyögött. Hermina hirtelen hanyatt lökte a lányt. hogy csendre intse. hogy a két nő nem először játssza ezt el az urak mulattatására. Manapság titkárnak mondanánk. Ha ennek a kis cenának8 híre megy – márpedig efelől semmi kétség –. és most bortól csillogó szemmel nézte. ilyet én még nem láttam… Severus örömmel konstatálta. díszes lakoma 9 bacchanália – tivorny. Marius őrt áll majd. Gaius megemelte a kupáját. Valósággal harapdálta a nő szemérmét és körmeit a combjaiba vájta. Severus ismét Gaiushoz hajolt. és a fülébe súgott valamit. ahogy a fiatal lány teljesen ráhajol Herminára és nyalogatni kezdi a bort a két melléről.Severus egy mozdulattal kiparancsolta a rabszolgákat. a kereskedő bizalmasa. „Vajon Nérót is így szórakoztatták?” A lány fürge ujjai ügyesen bontották ki a kurtizán övét. és saruba bújtatott lábát összefonta a lány derekán. hogy tovább élvezzétek. és odahajolt Gaiushoz. 5 amice – barátom (lat. és kezeskedik róla. – Severus. Felállt.11 A függönyt elrendezte maga mögött. Odahajolt az urához. dorbézolás 10 velarium – lepel. és kikerekedett szemmel nézte a nőket. amelyen vagyont érő gyűrűk csillogtak. Tucatnyi szenátort tartott a markában. Hermina lassan széttárta combjait. Egy perc sem telt el. kedves amice5. – Az istenekre mondom. és az ujjai. de Severus pisszegett neki. függöny 11 tablium – a ház urának dolgozószobája 26 . de Severus már rájuk sem nézett. és a kurtizán elélvezett… „Megjátssza magát”. – Vendégeim érkeztek. ó erkölcsök (lat. most beletúrtak a lány hajába. barátom. gondolta Severus.

sőt. Későbbre vártam. Severus átment a dolgozószobán. – Uraim. hogy perverz vagyok. – Úgy hallom. ha ezt mégsem említené meg a jelentésében. a másikat viszont sohasem látta. hogy könnyebb flagrummal13 idomítani. hogy szabályozzuk az időjárást – nevetett Severus. azért ő is férfi volt. az akciócsoporttól. Mindketten tógában voltak. A hőség döglesztő volt. – Változott a program – közölte Jennings ügynök. akkor tervezzük meg az akciót! 12 peristülion – a római ház oszlopokkal körülvett belső díszudvara 13 flagrum – háromágú korbács 14 Porta Appia – Róma leghíresebb kapuja 27 . Tulajdonképpen nem volt ellene kifogása. – Üdvözlöm – mondta Severus.A ház belső kertjéből madárcsicsergés hallatszott. hogy kapcsolatokat alakítsak ki. Jennings biztosította Severust. Még azt hihetnék a Cégnél. – Térjünk a lényegre! – váltott témát Jennings. – Milyen szintű tájékoztatást kapott? – Tegnap kaptam egy info-sugarat. – Engedje meg. miszerint a műhold ma délelőtt meghibásodott Pompeji fölött. – Salve! – köszönt a magasabbik férfi.12 A szökőkút medencéje mellett két férfi állt. mire mindenki fejvesztve menekült. és a kezét nyújtotta. – Rómában éljen úgy az ember. Fontos számomra. Gondolom. Őt nem azért küldték ide. hogy lojális leszek a rabszolgáimmal. elhatároztam. mint a rómaiak. de rá kellett döbbennem. A kertben csak a három hófehér tógás férfi maradt. – Amikor három évvel ezelőtt elkezdtem idelent a munkát. Hiába minősült egy „két lábon járó” harcászati komputernek. és a Katedrális állandó ókori ügynökeként már három éve játszotta idelent a gazdag borkereskedőt. – Pontosan. – Korrekt! – A Katedrális állandó római ügynöke egy márványpad felé invitálta Jenningséket. és kilépett a peristülionba. szívesen végignézne ő is egy ilyen kis bemutatót. – Egy kis szórakoztatás pár előkelőségnek – mentegetődzött Severus. mint rózsával. hogy Cornelius Hands embere még csak nem is hunyorog. Petersen mozdulatai kimértek voltak és a tekintete rezzenéstelen. és abban felvázolták előttem az esetet. és kíváncsi pillantásokkal méregették a vendégeket. és egy nő kéjesen sikoltozott. addigra végeznünk kell. – Mikorra tervezik az akciót? – Ma éjszaka. Petersen arcáról semmit sem lehetett leolvasni. Severus-Moore kettőt tapsolt. uraim. de jó lenne. – És ha nem tudják lehozni a szondát? – kérdezett rá az álkereskedő. de mégsem izzadtak. akit valójában George Moorenak hívtak. azért jöttek. pedig szemben áll a szikrázó délutáni nappal. A vonósugár holnap tíz nulla-nullakor jön értünk a Porta Appia14 mellett. – Igen. Az átrium felől egyre hangosabb volt a korbács csapkodása. – Még jó. Severusnak az sem kerülte el a figyelmét. és a júniusi forróságban szinte vibrált a levegő. Severus azonnal felismerte az egyik látogatóját. és római módra a karját nyújtotta. Az implant elektronikus szemlencsék tökéletesen megszűrték a vakító fényt. A beszélgetés kellően lehalkított hangon és angolul folyt. hogy bemutassam önnek Petersent. – Petersen idelentről megsemmisíti. hogy ilyen kérdésekben állást foglaljon. hogy a dolog nem fog kitudódni. A peristüliont övező oszlopsorok között színes tunikákba öltözött rabszolgák sürgölődtek. önöket. és ehhez a legextrémebb eszközöket is kénytelen vagyok felhasználni. – Salve! – mondta Severus is. állítólag huszonöt évvel ezelőtt esett ennyi hó. kurva hideg telük van. hogy lehozzák.

állítólag nem is olyan régen vásárolt egy villát Pompejiben. de nem ez volt benne a lényeges rész. pusztán passzióból felgyújtja. széles Esquilinusra. és hosszan nézett a távolodó gyaloghintó után. kavargó tömegben befordult az utasokkal a márványlapokkal borított. Nagy része a keresztények egyre erősödő jelenlétét tárgyalta. századvégi decemberen még a kérdések sem léteztek. aki az épület egyik emeleti ablakából figyelte őket. hogy lehozzanak Pompeji fölül egy sérült szondát. Ő és a társai legalább sejtették. Egyikük sem tudta. A nő tudta. ezt a Moore-t több millió korabeli sestertiussal látta el a gazdasági osztály! Azt beszélik. és a nyüzsgő. olyan félelmetes és nyomasztó hangulatot keltett. Estig még rengeteg idejük maradt. hogy egy kissé áthágja a szabályokat. A fáklyák fénye apokaliptikus árnyékokat vetített a falakra. és ilyenkor dühös süvítés hallatszott a várkastély falain belül. A híres fejvadász egyik társa most szintén megjelent az ablakban. Ha már itt van az ókori Rómában. hogy mi az igazság.Petersen és Jennings elhagyták Severus házát. mert utasítást kapott rá a Katedrálistól. és nem csak a mi korunkból. akkor vásárol valamit a feleségének. és Jennings úgy döntött. Petersen. Thomas Stanley Jactának hívták és a Katedrális leghíresebb fejvadászaként vált legendává. A csontig hatoló hideget nem tudták ellensúlyozni a 15 Esquilinus – Róma nevezetes sugárútja. 1232. október 15. Más esetben Jennings nagyon nehezen tudta volna elmagyarázni a feleségének. Németalföld A SOK böjtöléstől és imától elaszott férfi komor és szótlan közönnyel bámulta a vihart. miért kellett ezt megtennie. de fogalmuk sem volt arról. honnan képes szerezni egy ókori gyöngysort. helytállóak. hiszen szintén a Katedrálisnál dolgozott. A szél rendszeresen kivágta az ablaktáblákat. – Elég jól élhet idelent ez a fószer. Képzelje el. és ez az alkalmanként felvillanó villámokkal párosulva. és elindultak a tömegben. és azon a XXIII. Ez a misztérium. és ez kezdő lökést ad a keresztényüldözéseknek. Moore azt állítja. hogy Hands miért állt abban az ablakban. de úgy tűnik. de mégis sokkal korszerűbb felszereléssel rendelkezett. Jennings és Petersen semmit sem tudtak. hogy jelen pillanatban mi történhet Pompejiben. talán ezért van idelent olyan sok ügynök. és helyet foglaltak az ügynök által felajánlott gyaloghintóban. hogy a férje időügynök. megáll az eszem! Jennings nem tudta és később sem tudhatta meg. de a műszerei semmit sem jeleztek. Talán ez a magyarázat a szonda megvakítására? – Lehet – felelte kurtán Hands embere. Moore-nak vannak bizonyítékai? – Csak intuíciói vannak. Moore sem tudta. Cornelius Hands volt az! A válaszokat arra. az biztos. csak nagyon kevesen fogalmazhatták meg. igen. – Néró július közepén visszatér Rómába. Az egész jövő fokozottan figyeli ezt a kort. ezzel milyen bonyolult ügyet indítanak útjára.15 Petersennek elméletileg észre kellett volna vennie azt a korabeli ruhákba öltözött alakot. – No. Jó meló. mely a nevét adó dombon vezetett át 28 . A férfi Petersen korából érkezett – ismerték egymást –. Jennings és Petersen behúzták a függönyöket. ha nem tört be egyetlen múzeumba sem… A gyaloghintót négy hatalmas termetű rabszolga emelte a magasba. hogy azt a villát Moore azért vásárolta. pusztán pihenés és kikapcsolódás céljából. melyek csak pár pillanattal előzték meg a fület repesztő dörrenéseket. hogy az ember önkéntelenül is rettegni kezdett az ódon falak között. – Moore pár hónappal ezelőtt írt egy kiváló jelentést Néró Rómájáról. Az ő szerepük csupán annyi. hogy rengeteg ügynök van idelent. csak parányi fogaskerekek voltak egy óriási gépezetben. A gyaloghintó egy fogadó előtt haladt el.

mi a kötelességed. – Ön. – Nem vagyok úr. majd egy mozdulattal a hatalmas asztalhoz invitálta az inkvizítort.hatalmas kandallókban égő öles hasábfák sem. és bereteszeli. akik a vár fogadótermében gyülekeztek. amelyek itt járnak az emberek között. a sorsát nem kerülheti el. aki a hatalmas kandalló mellett állt. a teremben mindenki visszafojtotta a lélegzetét. egyre jobban fáztak egyszerű csuhájuk alatt. de a szigorúan aszketikus életvitele alkalmassá tette arra. mert a Megváltó vérére emlékeztette. Jajgassanak csak az emberek! Hol van az ő fájdalmuk Krisztus fájdalmához képest?! III. Amerre járt. se később. ezért személyesen jöttél hozzám Wormsba. de a mormogását még így is hallani lehetett. mely előtt meghajolt volna. amely előtt tisztelgett. hogy megmételyezzék a lelküket. – Krisztusnak köszönd. Marburgi Konrád egyszerű pap volt. amely a tartományodban történt. Élvezte a fröcskölő vér látványát. mire a herceg elsápadt. Az asztal a terem nagy részét elfoglalta. mivel jó keresztényként tudtad. Konrád kisvártatva keresztet vetett. aki a fiatal nő meztelen testét véresre korbácsolta úgy. – Nemes úr – kezdte Konrád –. hogy mérsékelje magát. a pokol kapui már réges-rég megnyíltak volna. amikor a kivágódó ablakon át az eső az arcába csapott. egyházi ember. s imára hajtotta a fejét. A férfi a széles pallost átnyújtotta az egyik apródnak. hiszen a legkisebb gyanú esetén máglyahalálra ítélt bárkit. rettegték. A domonkos és ferences-rendiek engedelmeskedtek neki. majd így szólt a herceghez: – Akkor most arra kérnélek. Egyedül a feszület volt az. hogy eljött. és tudta. és Henrik szolgái már jó előre roskadásig pakolták hideg sültekkel és pástétomokkal. hogy csak én ítélkezhetek benne? – Pontosan. ami gátat vethetett volna a hatalmának. Marburgi Konrád. biztosan tudta. hogy harcba szálljon mindenféle eretnek. amelyen még ott csillogott az éjszakai ítéletidő nyoma. és a szerzetesek. s még egyszer köszönöm. valóságos fanatikus keresztényi szeretettől eltelve. 29 . de Konrád hajthatatlannak bizonyult. Nem nyúlt az ételhez. elhajló. és sok esetben ő maga volt az. Halkan fújtatott a nehéz páncél alatt. Az öblös ezüstkupákon ott csillogott a fáklyák lobogó fénye. ha nemes volt az illető. mert azt mondod. hogy az az eset. nagyuram. és nem volt olyan erő vagy hatalom. és odafordult a herceghez. mert a tucatjával elégetett emberek – köztük nők és gyermekek – vére már Rómára kiállt. Ha ő nincs. Széles pallosát a kőpadlónak szegezte és vaskesztyűs kezét ott nyugtatta a markolaton. és a premontrei rend tagja volt. Nemesi családban született. – Bocsáss meg… – hebegte. és lesegítették róla a páncélt. hogy a kolostor falai beleremegtek a sikolyokba. Az inkvizítor megvető arccal nézte. Isten ostora ő. fiam – mondta Konrád. de azért leült a herceg jobbján az öblös karosszékbe. és nem volt olyan erő Németalföldön. Németalföld első inkvizítora meg sem rezdült. atyám és a kísérete természetesen a vendégem a hosszú és fárasztó út után. amint egy apród odaugrik az ablaktáblákhoz. csupán Krisztus alázatos szolgája – javította ki szigorúan Konrád. hogy rendet vágjon a pokolbéli légiók között. még akkor is. hogy elnyeljék ezt a bűnös világot és hogy az örök sötétség legyen úrrá a földön. Sőt… Türingiai Erzsébet gyóntatójaként sokszor a legapróbb vétkekért is a legszigorúbb fenyítést szabta ki a bűnbánó lélekre. Aztán két kezének ujjait összekulcsolta. se akkor. Siegfried a mainzi érsek már többször figyelmeztette. Az ajkai alig mozogtak. – Ahh! – Konrád legyintett. Ám később mivel lenyűgözte Krisztus szerénysége. kilépett a rendből és visszautasított minden egyházi kiváltságot. vagy egyszerű paraszt. olyan horderejű. hogy mondd el a társaimnak is a részleteket! A herceghez időközben odaugrottak az apródjai. istenkáromló és boszorkány ellen – és ő meghálálta az elöljárói bizalmát. Az isteni kiválasztottság biztos tudatában égette el az eretnekeket immáron három éve. Henrik. mert amikor a rettegett ember Istenhez szólt.

16 apage. aztán meg magát is kérdezték. – Most hol van a nő? – A pincében a patkányok közt. Sok szerzetes. Mindenki Konrádot nézte. Amikor viszont meglátta a halott csecsemőt. aki már egyébként is remegett az előbb hallottaktól. Nem volt módunk máglyát gyújtani. és hosszan imádkoztam. Ez a nő. hogy miként kell fájdalmat okozni. Végigszemlélte az asztalnál ülő szerzeteseket. Sokan úgy vélték. Mint később a tanúvallomásokból kiderült. – A parasztok elföldelték a trágyadombon. Az asszonyi állat meglehetősen kíváncsi teremtmény. de a csecsemő kisvártatva meghalt. Egy őrülettől csillogó szempár nézett a hercegre. amelyeket a nőnél találtatok – jegyezte meg az inkvizítor. Egy kordéjuk volt. hogy öntsön elég bátorságot a szívembe. mire nagy lett a riadalom. ahol az elmúlt héten megszállt egy ismeretlen férfi a feleségével. és amikor ez a házaspár megérkezett. Hans megkorbácsolta. – A férfi maga az ördög. és így szólt: – Az erdőn túl. ott volt a szülésnél és segédkezett a bábának. Rendes. Nem vesztegettem az időt. és az ég hatalmasat dörrent. Konrád gúnyosan elmosolyodott. Jól őriztetem. szinte szobormereven. a faluban van egy fogadó. és feltámasztotta a halottat… Az asztalnál ülő szerzetesek felhördültek. a teste nem vált köddé. csak az tűnt fel a fogadósnak. most rémülten pislogott. az erfurti vásárba igyekeztek. és kisvártatva a hír az én fülembe is eljutott. A várkápolnába siettem. Kár.– Beszélj! – kérte Henriket. Marburgi Konrád kinyitotta a szemét. és ez még fel sem tűnt volna senkinek. Satanas – távozz. Ő tudta. Sokáig csak a vihar tombolása és a kandallóban lángoló fák ropogása hallatszott. aki lehunyt szemmel ült. Villám fénye vágott be az ablakon. de egy szó sem hagyta el az ajkát. és izgatottan tárgyalták az eseményeket. Sátán (lat) 30 . – A holttestet el kellett volna égetni! – kiáltotta közbe egy domonkosrendi. hogy ilyenkor Istennel beszélget. apage. már útban volt a gyermek is. aki feltámasztja a halott gyermekeket! Ó. De a fogadós felesége áldott állapotban volt. – Nem. Kértem Istent. és a nőt sikerült elfognunk… A férfi meghalt. mindenféle varázsszereket hozatott a férjével. nem tűnt el mintegy varázscsapásra? – tudakolta Konrád. hogy az asszony mindenféle furcsa dolgokat kérdez az eretnekekről. Konrád bólintott. mi jár a fejében. Nem lehetett tudni. akik azt mondják. és elgondolkodva hátradőlt a székben. amit kint tartottak az istálló előtt és egy lovuk. – A férfi holttestével mi történt? – kérdezett közbe az inkvizítor. vajon most merre járhat. Satanas!16 – Beszéltél nekem valamiféle ördöngös szerkezetekről. Egy boszorkány. aminek az ellátását jól megfizették. – Mi történt ezután? – A bábaasszony ezt látva mindent elmondott a papnak még azon az éjszakán. Ezt a nőt igazi élvezet lesz vallatni. meg azokról az ördögfattyú boszorkányokról. de a herceg könnyedén kivágta magát: – Hatalmas vihar tombolt és ömlött a víz. atyám. akit egyfolytában a boszorkányok érdekeltek. mint ma éjszaka. hogy az ördög ilyenkor jön föl a túlvilágról… Szóval a fogadós felesége azon az éjszakán fiút szült. Sokan már most tisztán láttak mindent. Bizony igaza van azoknak. – Megkínoztattad? – Az öcsém. aztán tekintete megállapodott az inkvizítoron. A herceg mohón ivott a kupából. A nő pedig boszorkány… Konrád csendre intett mindenkit. hogy megküzdjek az ördöggel… Még azon az éjszakán rajtuk ütöttem a legjobb embereimmel. hogy a domonkos-rendi Conrad Torsó és a félszemű Johannes. a társai nincsenek itt. – Amikor megöltétek. tisztességes házasfeleknek látszottak. – Akkor a férfi nem volt démon – közölte Konrád. tehát értesítették a bábaasszonyt… Akkortájt is ilyen vihar tombolt. majd a kézfejével megtörölte a száját.

A bűz egyre elviselhetetlenebb volt. amint egyre lejjebb hatoltak a pincében. és ott látott sok csodát. mire két katona megragadta a nőt.A herceg kupája megállt félúton a szája és az asztal lapja között. A testén cafatokban lógott a ruha. Az inkvizítor felegyenesedett. Az inkvizítor a gondolataiba merült. A katonák a nőt a hajánál fogva húzták végig a folyosón. A szerzetesek sűrűn bólogattak. hiszen a tanúvallomások alapján úgy tudta. – Látni akarom ezt a nőt. Henrik kikapott egy fáklyát egyik alattvalója kezéből. – Hogy hívják? – kérdezte Konrád a herceget. aki folyton faggatódzik. Hosszú. Az a nő. akkor sem kegyelmezhetünk neki. mosdatlan és mogorva férfiak összesúgtak Konrád láttán. – Ezeket a szerkezeteket az embereim a tűzre hányták. hogy az a valami egy fegyver – és óriási hatalom van a birtokában annak. A félhomályban nem volt mód pontosan behatárolni a nő korát. Elvárta. mint a többi. hogy idefelé jövet az ismeretlen eredetű tárgyakról is említést tett. A katonák kezében tartott fáklyák rőt fénybe vonták a vastag és nyirkos falakat. de az inkvizítor úgy vélte. Henrik a maga módján nem volt ostoba ember. ha az ember megfejti titkaikat. hogy ez a nő néma. aki nem tanúsított különösebb ellenállást. Véres karddal a kezében bejárta a Szentföldet. hogy a boszorkány bizony nagyon is kíváncsi természetű. és megnyíltak a rácsok. aki talán egész életét Henrik herceg pincéiben élte le. mint Konrádén. A katonák megvilágították az ajtót. atyám. és még a fáklyák fényénél is lehetett látni a véres korbácsnyomokat a combján és a hasán. amíg a hajnalért kiállt a kakas! Konrád hirtelen felállt. de a sejtésének egyelőre nem adott hangot. hogy féljenek tőle. de a mocskos haj mögül mégis elővillant a szeme. A herceg intett. atyám? – kérdezte Henrik a kupája mögül. Az egyik sarokban lévő rothadó szalmán egy nő feküdt. – Kínzóeszközeid vannak? – Természetesen. Egy sötét odú tárult fel előttük. – A herceg jön – kiáltották az őrök. haladéktalanul sújtson le rá Isten haragja és ne várjon rá. A pince ezen a ponton olyan alacsony volt. Konrádot ez meglepte. „Te is ugyanolyan eretnek vagy. hogy a nő rettenetesen fázik. önnek. – Semmilyen kérdésre sem válaszolt. hogy szinte meg kellett görnyedniük. Az egyiket látta működni. még a júliusi napnál is vakítóbb. „Hazudik”. Az inkvizítornak nem kerülte el a figyelmét. Henrik még soha életében nem látott ilyen magabiztos mosolyt senkinek az arcán. hogy mire használhatóak. amikor visszatértünk a várba. olyan volt az a fényes sugár. A nő szeme inkább fájdalmas szomorúságot tükrözött. ezért gyorsan hozzátette: – Azt javallanám. mert ki tudja. A boszorkány után te következel!” – Mikor kezdi el vallatni a boszorkányt. de elhessegette a gondolatot. nem lehet több negyvennél. hogy megállnak egy megvasalt ajtó előtt. Hans korbácsolása alatt viszont meg sem mukkant. – Akkor most véget vetünk e szerencsétlen teremtés hallgatásának. de a szerencsétlen még mindig csöndben volt. és mint egy élőhalott úgy ment Henrik után. keresztet vetett. amelyekben meglepő módon nyoma sem látszott a félelemnek. és közben bevilágított. 31 . majd a tüzes vas! A Szentföldön sokszor elszórakoztak a foglyul ejtett mór nőkkel. Az egyik katonáját mintha a villám terítette volna le. gondolta Konrád. Tudta. – Nem vagy te érzéketlen – morogta. és mivel látta. A herceg már-már arra gondolt. és titokban keresztet vetettek. aki tudja a titkát. Döntött. hogy az inkvizítor homlokán ráncot vetnek a gyötrő gondolatok. A sebhelyes arcú. Arra eszmélt. – Egyáltalán szólt egy szót is? – Nem. és a társaság élén Henrikkel és Konráddal kitódult a vár nagyterméből. amikor megrohanták a fogadót. Ha bevallja bűnös mivoltát. hogy mi módon lehet forgatni a csatában. Most már bánta. Na. szőke haja az arcába lógott. félretolta a reteszt és belökte. és egy iszonyúan csúf arcú gnóm. de az megvonta a vállát. Mindenképpen égnie kell.

de gyáva volt. fehér köpenyükön. Az őrök íján megfeszült az ideg és az acélhegyű vesszők az éjszakát célozták. most idehozatta ezt a szadista papot. A nőt berángatták a kínzókamrába. de az éjszaka és a tomboló vihar miatt szinte semmit sem látott. hogy egyszer majd őt vádolja be valaki. „Ha nekem nem sikerült. mely vakítóbb volt mindennél. Henrik vigyorgott. Hans is részt vett a fogadó lerohanásában. aztán el kell vágni a torkát. és éppúgy dühöngött a vihar. – A Szentföldről hoznak híreket – harsogták az őrök.akinek izzó vassal égetik az ágyékát. mint most. hát neki sem fog… Talán ennek a nőnek meg kellene hagyni az életét. de Hans máris ott termett. Hans kiköpött a gondolatra. és máris ment le a kopott lépcsőkön. Hans egész éjszaka duruzsolt Henrik fülébe. A Szentföldek legkiválóbb harcosai. – Leengedni a hidat – ordította. – Rohadnál meg. hogy jövőre visszatér a Szentföldre… és meghódítja. hogy élvezni fogja a látványt. akitől az egész Németalföld rettegett. és hatalmas széllökések ostromolták a vár falait. Egész éjjel csak imádkozott. amíg az egyik katona lehajolt hozzá. és akkor jól jön majd az első inkvizítor kitüntető ismeretsége. – Templomos lovagok – harsogta az egyik őr. A testét lándzsa járta át. Az udvar hamarosan fáklyák fényétől volt világos. a Marburgitól való félelem. mert nagyon jól sejtette. – Kik vagytok odalent? – kérdezte ordítva az őrparancsnok. A tűvékonyságú fénysugár. Hans dühöngött. Az ördöngös szerkezet ott volt a kezében… és még sok másik a szobában. mint a tábortűzből kicsapó szikra a mellette kuporgó inget. Hé. Hans mérgesen csapkodta a kardmarkolatát és szitkozódott magában. Ma nagyon rossz éjszakája lesz. fáklyákat ide. Henrik bátyja. A boszorkány sem fogja bírni. Sötét éjszaka volt. hogy majd ő kiszed mindent a nőből?” gondolta Hans. gyorsan! Hans félrelökte az egyik íjászt. A fejüket sisak borította és hosszú. hiszen méltó szeretőm lenne… Hm!” A következő pillanatban felharsant a kapuőrség kiáltása: – Lovasok a kapu előtt. A boszorkány hangtalanul sírt. vélte a férfi. A vihar továbbra is tombolt. hogy Hans kikezdjen velük. A lópaták dobogása egybefolyt az újabb égzengéssel. Hans nem rajongott értük különösképpen. de már nem maradt ideje használni ördögi hatalmát. te hülye! – suttogta magában az öcs. S Hans máris tudta. Ellenben jó érzés volt tudni. A boszorkány férje kemény ellenfélnek bizonyult. amikor a négy Templomos bevágtatott az udvarra. a középkor legendás alakjai kértek bebocsátást. és a hajánál fogva felrántotta az arcát. Tudta. hogy Henriket semmi más sem késztette erre. és addig forgatták a kezükben. A szél velőtrázó sikolyokat hozott az öregtorony felől. Mintha fehér köpenyek lebegnének a szélben. ott virított a vörös színű kereszt. Hans köpenye pillanatok alatt átázott. átvágott a várudvaron a kapuőrség irányába. Henrik is tudta ezt. és kivillantak odvas fogai. hogy nem lenne okos dolog értesíteni az inkvizítort. csupán a gyávaság. és maga mellé intve két emberét. és kihajolt a mellvéden. és nála volt az a valami. „Azt hiszi ez az ostoba pap. hogy az ördögi szerkezet ott lapul a köpenye alatt. amíg ismét szórni kezdte a villámokat. majd a kövön kuporgott addig. aztán maga ment Wormsba Konrádért. Most már ő is látta őket. A felvonóhíd nyikorogva elindult lefelé és a karvastagságú kötelek felhúzták az erős kovácsoltvas rácsot. mert jó kereszténynek akar mutatkozni az Egyház előtt. A nőből ki kell csikarni minden titkot. hogy túlharsogja a süvítő szelet. A rács 32 . nem bírja sikoltozás nélkül. mely korbácsként csapkodott a szélrohamok alatt. ez a kapitális barom – hogy a szaracénok rohasztották volna meg a Szentföldön! –. Henrikkel titokban még aznap éjjel kipróbálták. Erre ez az ökör idehívja Konrádot! – morgolódott Hans. Hirtelen villám hasított az éjszakába. úgy égette át az egyik lovagi páncélt a nagyteremben. Rettegés attól a gondolattól. de a lovagoknak túl nagy volt a hatalma. és az éles fény négy lovast világított meg a hatalmas kapu előtt az árok túloldalán. ami villámokat szór. Hans vigyorgott.

– Ezredes. és különleges sugárkezelt műanyag páncéljában máris eltűnt a sötétben. tökéletesen formálva a szavakat. MOST! – hallatszott az apró rádióban. és a következő pillanatban felnyitotta a szemét. – Az a nagydarab szőke képes volt használni a lézert. Pillanatokon belül minden elcsendesedett. felharsant. Hármójuk közül a legmagasabb. fekete hajú férfit látott az arca elé hajolni. mint jég az ablaküvegről egy nyári zivatar alatt. Az őrök megbabonázva nézték a lovagokat. de úgy pattant le a lovag páncéljáról. hiszen az ördög tartotta a markában. mint a krumpliszsákok. Az akció elindult. Hans teste megrándult. A kommandósok leszálltak a lovakról. 33 . és a legközelebb állók visszahőköltek: – Hol van a boszorkány? Hans ekkor ért le az udvarra. A férfiak nem templomosok voltak. aki legutoljára oldotta le a köpenyt és vette le a sisakot. – Az ördög! Az ördög eljött a nőért! – ordította a férfi. hogy így kell csinálni… mást nem tudott. de a hatása más volt. A herceg öccse egy markáns arcvonású harminc-harmincöt éves. Ők is tudták. A lézersugár elsüvített a hátráló őrök feje felett. de a kék sugarak őket is elérték. mi a dolguk. odament a lépcső tövében elterülő Hanshoz. és ő is leoldotta a köpenyét.elindult lefelé. Az íjászok rémülten menekültek. fiúsan rövidre vágott frizurával. de ha a sugárkezelt mellvértek a lézert is kivédték. Megvan a lejárat és halljuk a nő sikoltását. akik a pokolból jöttek. – Hol lehet lemenni a pincébe? Abban a pillanatban szólalt meg az egyik kommandós hangja a férfi fülébe helyezett apró rádióban. mint most. csupán ujjmozdulatokkal jelzett valamit. A földre hullott fáklyák fénye ott parázslott az idegen szemében. Tudta. – Hol van a nő? Hans valami gombócot érzett a torkában. mint a nőnek. A XXIII. századi technika a XIII. akinek az útját csak az őrök elfojtott sikolya jelezte a vár különböző pontjain. – Nincs sok időm – mondta ónémet nyelven. és mindent megértett. és az őrség tagjai úgy dőltek el. A sisakok lekerültek a fejekről. – Megszerezték a felszerelését – mondta az egyik férfi. és csak ennyit mondott a páncélzata gallérjából. Ráfogta a legközelebb álló Templomosra. Az ő korában nem volt sok lehetőség másra gondolni. Pár íjásznak még maradt ideje megfeszíteni a húrt és ellőni a vesszőt. Megáll az eszem! – hüledezett egy másik lovas. mire a másik két férfi is eltűnt az éjszakában. Adjon engedélyt! John Michael Kerwin a kettes intervenciós csoport parancsnoka egy rövid pillanat alatt döntött. és kardot rántott. Hans elhajította a pisztolyt. földöntúli hang volt. Lekapcsolt valamit az övéről. Leoldotta magáról a fehér köpenyt. és a hátára fordította. Ugyanolyan futurisztikus páncélzata volt. A legmagasabb férfi pedig átlépdelve az elkábított őrök mozdulatlan testén. akkor a középkori fegyverek semmit sem érhettek a lovasok ellen. Még sohasem félt ennyire. amikor megragadta Hans bőrzekéjét. A férfi arca meg sem rezdült. Az egyik Templomos. A hangja még a vihar tombolását is elnyomta. – A pincében… a kínzókamrában. Tudta a dolgát. és lenyomta a gombot. A kettes intervenciós csoport tagjaiból koncentrikus kék színű körök sugároztak ki. századi katona kezében ugyanúgy működött. de nem is démonok. és odaszorította a kábult férfi homlokához. aki nyilvánvalóan a vezetőjük volt. és a köpenye alól előkapta a varázsfegyvert. Az egyikük egy huszonöt év körüli nő volt. a szája elé ívelő mikrofonba: – Behatolni! Kábító fokozat! – Figyelem behatolunk. Hans a Katedrális különleges kommandósaira lőtt. mint amire Hans számított. csak a zápor zuhogott továbbra is rendületlenül. akik az udvar közepén táncoltatták vad paripáikat. hallottunk mindent. és az ezredes hallotta a fülébe szerelt rádiónak köszönhetően az energiafegyverek süvítő hangját.

Michelle. és túltett minden mesterén. és nem véletlenül. már vissza is került az enyhén ívelt hüvelyébe. miközben egy adag neuralgicont fecskendezett a nő karjába a pneumatikus pisztollyal. nem evilági lény. július 30-án fogják meggyilkolni a Mainz és Marburg közti országúton… Remélem. mint valami élő kordon. hogy az a férfi. Lépésben közeledtek. Mozogj! Hamarosan eltűnünk innen. A német zsoldosok nem tudták ezt. Michelle. Galland. aki úgy állt egy füstös és zajos helyiség ajtajában.A háta mögött fegyvercsörgés hallatszott. A három lándzsás már csak pár lépésnyire volt. majd a feje vált el a törzsétől. ami a sikátor oldalában nyílt. több ilyen motor is állt. Az ügynöknő testét égésnyomok borították és sokkos állapotban volt. én leszek az. Az egyik katona előredöfött a lándzsával a pajzs mellől. amely alatt lerázódik a pengéről a sikamlós vér. és sisakkal. Az ezredes elfordította a tekintetét az elgyötört testről. december 22. A kard kettőt villant. Hangos volt és büdös. és valamilyen kőolajszármazékkal működött. – Megvan a nő felszerelése. Marion egy tagbaszakadt fickóval tárgyalt. A férfi ujjatlan mellénye alól kidomborodtak az izmai és hanyagul egy lézerpisztoly volt a széles bőrövébe dugva. Motorkerékpárnak hívták. Egy gyors mozdulattal megszorította Hans nyaki ütőerét. amit időnként bele kellett tölteni. akinek a vér bugyogva és fröcskölve tört elő a száján. Az ezredes elcsodálkozott a bátorságuk láttán. A kardot magától Okadzaki Maszamunétól kapta 1322-ben. majd lassan felegyenesedett. uram! Percek múlva az emberek éledezni kezdtek a várban. ahol álltak. de ez volt az utolsó mozdulata. Majd' félórán keresztül 34 . és a férfi egy pillanat alatt visszazuhant az öntudatlanság állapotába. és a másik katonának lerepült a lándzsát tartó keze. hogy nincs rá engedélye. Majd 1233. maga meg porlassza el a hullákat ultrahanggal! – Igen. Az ezredes előrelépve az összeomló testből kirobbanó vér felhőjében egy gyors mozdulattal átdöfte a harmadik zsoldost. miközben sikolyra nyitotta az ajkát. Érthetetlen szavakat nyöszörgött. Los Angeles. aztán így szólt: – Sajnálom. Mark bátran lemerte volna fogadni. de még élnie kell. semmire sem szabad emlékezniük. aki ott guggol Hans mellett. Kerwin a leghíresebb szamurájok tanítványa volt. – Uram! – Aktivizálja a pszichoszondát! Akik ma éjszaka itt voltak a várban. bármilyen akcióban vett részt. és senki sem emlékezett semmire… így készült a történelem. és megszólalt benne a kommandó női tagja. pajzzsal együtt a zsoldost is kettéhasította. A fegyverzetük pajzs volt és lándzsa. Kerwinnek mindössze öt másodpercre volt szüksége mindehhez. Azután oldalt lépett. Ha Kerwin a középkori Japánban született volna. akkor máig legendaként említenék a szigetország történelem tankönyvei. s amikor az utolsó támadója is összerogyott és elterült az eső meg vér áztatta porban. A férfi halk kattanást hallott a bal fülében. – Meg kellene ölni ezt a rohadt állatot – mondta dühösen Michelle. míg élt. 2294. de nem különösebben izgatta a dolog. Kerwin keze ráfonódott annak a kardnak a markolatára. és a férfi visszanézett. a kard leírva egy rituális ívet. Serrault! – fordult egy másik emberhez. Az ezredes a pillanat törtrésze alatt előrántotta a japán kardot. és kettévágta a lándzsát. amelyet mindig magánál hordott. Történelmi figura volt szegény barom. A sikátorban. – Rendben van. Tudták. de mindezek mellett megadta az embernek a szabadság érzetét. az alsó szintek MARK utoljára a Közlekedési Múzeumban látott ilyen szerkezetet. Henrik három katonája került elő.

hogy menjenek ki egy kicsit levegőzni. aki hirtelen nem tudta. Legszívesebben visszament volna a felszínre. A távolban valamilyen gyár magasodott a csövekkel borított mennyezetig. Ezen a környéken rossz lehetett a klíma. Maxnak azt mondtam. aki már ilyen fiatalon a testével kereste a kenyerét. Mark kezdte úgy érezni magát. gyönyörű lányt. és belékarolt a férfiba. hogy az elmúlt három napban rendesen borotválkozott. – Tiszta hülye vagyok! Markot a bent elfogyasztott alkohol melegítette. Mark megpróbált marcona pofát vágni. és fölvette a dzsekit a földről. Egy idő után Marknak fájni kezdett a feje a füsttől és a zajtól. és odahajította Mark lába elé. Átverekedték magukat a tömegen. Markot valósággal mellbe vágta a rockzene és a whisky szaga. Mark számára a sikátor bűzös levegője valóságos megváltásnak bizonyult. miközben hozzábújt a férfihoz. Max azt mondja. – Rendben van. hogy vigyázzon rá. Mark gyengéden kisimította az arcából. és az üvöltő zenét túlharsogva minden ismerősének odaordított. Marion szemében düh csillant. s javasolta Marionnak. de soha életében nem hátrált meg semmi elől. és már bánta. és ezért dolgozott bulvárlapnál.keringtek a mocskos utcákon. – Milyen barom vagyok! – mondta Maxnak. akkor használnák is. hogy nincsenek rokoni kapcsolatban. mint Alice Csodaországban. Az alsó szintek csőcseléke még mindig a dohányzás rabja volt. és odaadta az egyik barátnőjének. Marion szó nélkül felkínálta az ajkait. Az újságírónak szerencséje volt az asztalnál ülő „hölgyeknél”. hogy ma éjjel még megjelenhetnek. és pofon vágta a férfit. és keresztbefont karokkal állt a bejáratnál. Kisvártatva Marion a férfi ölébe ült. Valami ismeretlen erő hajtotta a lány felé. Hagynia kellene az egész cikket a francba és sürgősen el kellene felejtenie a fekete hajú. A dzsekit lekapta a válláról. és beléptek. de most az ellenkező irányban. mit kezdjen ezzel a gyerekkel. A kóbor kutyák vonyítva iszkoltak a váratlan zaj hallatán. Mark meg sem próbált visszamenni a lebujba. Marion megvonta a vállát. mint a bátyja. – Nem vagy te ezek közé való – mondta Mark. – Ez itt a Szürkék törzshelye. s visszaszaladt az ivóba. Marion mozdulatlanul tűrte. Ha van időd… és merszed várni. A pokolba kívánta az alsó szintet és Mariont. Odabent még két biztonsági ember állt a belső ajtó előtt. – Fázom egy kicsit – nyöszörgött a lány. A fejük fölött százmillió tisztességes ember aludt. aztán a pillantása megállapodott Markon. hugi. és helyet szorítottak nekik. akkor bemehetünk. Megfogta a lány állát. és valósággal belebújt Mark dzsekijébe. Marion átverekedte magát a tömegen. A helyiségben. habár a szíve legmélyén valahol érezte. Éjjel egy is elmúlt. mert megfagyok. – Hülye liba – morogta Mark. hogy Tessnek semmi köze az ő elhivatottságához. amely félig diszkó. és amikor kiértek az utcára. de idelent zajlott az élet. Szőke haja a szemébe lógott. akiknek a foglalkozása hasonlónak mondható Marionéhoz. menjünk be. szinte vágni lehetett a füstöt. aki puszta kézzel osztja a halált sötét parkolók mélyén. félig meg kocsma funkcióját töltötte be. hogy ha kell. Mark fázott és a nyakáig húzta a dzseki cipzárját. ugye? – kérdezte Mark. aki szótlanul nézte az újságírót. de a lány hirtelen kibontakozott és valósággal ellökte Markot magától. de egyikük sincs itt. Marion belökte a belső ajtót. hogy a szemébe nézzen. Marion eldobta a cigarettát. mert erős szél fujt. mert percek alatt több ajánlatot kapott. hogy Mark nem más. Max félreállt az útból. hogy a lány vállára terítse. és semmi kétséget sem hagytak afelől. hogy a bátyám vagy. Vadul csókolták egymást. Marion ismert egy asztaltársaságot. aztán a menyétet levette a válláról. – Nem vagyok normális – dühöngött. Hirtelen elment a kedve mindentől. míg eljutottak ebbe a szűk sikátorba. – A kurvák nem csókolóznak. Hajdanán itt raktárépületek állhattak. és csak a hülye nem látta. ezért mint egy jól nevelt Grál lovag kibújt a dzsekijéből. Marion visszajött Markhoz. Az izomkolosszus az ajtóból a tekintetével követte. és kényszerítette. Mindegyik lézerfegyvert viselt. A távolban lövések dörrentek. majd sarkon fordult. A lány hosszan nézett a szemébe. inkább 35 .

hogy a Szürke Cápákra bukkanjak… Azzal kezdtem. otthagyom a fogam. A pisztoly még föl sem emelkedett. és váratlan mozdulattal az övéből előkapta az energiafegyverét. kibontakozott az ölelésből. Mark tudta. mint bárki. A lövés pillanatában a keze félrecsapta Jackson könyökét. Vagyok olyan lovagias. Tudta. emberek! Hé. Egy vörös hajú nővel csevegett. hogy lelőjék. hogy felismerné… – Hé. Ám ami a következő pillanatban történt. Egyébként újságíró vagyok és Mark Wilsonnak hívnak.meghúzódott egy falmélyedésben. mire visszaadtam volna neki. és a nagy kavarodásban. Elmúlt hajnali két óra. akit eddig Mark látott élete huszonnyolc éve alatt. 36 . ezért nem akart lehetőséget adni a motorosoknak a gondolkodásra. hogy zsaru vagyok. de elindult a csoport felé. felröhögött. A bőrpántok összefonódtak az ágyéka és a két mellbimbója előtt. Látszott az arcán. ha megmozdul. basszátok meg! A férfi elhallgatott. hát úgy látta jónak. Ám az arcára fagyott a mosoly. csak egy trimenziós felvevő van nálam… – Mark a fentieket egy szuszra hadarta el. hogy itt megtalálhatlak benneteket. ezért ott állt a lánytól háromlépésnyire. akit Max az előbb megölelt. és lenyomta a gombot. és nem is titkolták. Amíg szóval tartja őket. antik istennő. Utána találkoztam valakivel. fiúk. majd rutinosan turkált a szoknyája alatt. aztán a végén még hozzátette: – Ez van. A motorok teljesen váratlanul fordultak be a sarkon. mire a vörös energianyaláb az egyik motor üzemanyagtankjába vágódott. hogy rajta röhögnek. Tess! Nem hagyott el valamit? Markra a következő pillanatban tucatnyi energiafegyver szegeződött. Fantasztikus alakja volt. hogy hülyeséget csinál. csábító bőrszíjakba öltözve. ezt gyorsan felejtsétek el! Tegnap éjszaka óta itt bolyongok az alsó szinten. mire a banda. Valaki lángba borult és üvöltve hentergett a földön. Összeölelkezett valakivel. Max nem foglalkozott vele. Ha kell. hogy a halál fia. és a sugárfegyverek csöve elmozdult Markról. A Tess mellett álló nagydarab fickó. – Hello. és lakonikus közönnyel várta. Más „ruhát” nem viselt. Mark tudta. Az egész ruházata vékony bőrpántokból állt. hogy az energia-elosztónál egy faszkalap majdnem kicsinált egy tűpisztollyal. aki elhozott ide. és a marcona külsejű fickók csoportosulni kezdtek a bejáratnál. Csak a szája szögletében derengett fel valami halvány mosoly. hogy a következő pillanatokban sok minden eldőlhet. Igazából az zavarta. szintén vad nyerítésbe kezdett. nem veszitek rossz néven. amikor látta. megmutatom az igazolványom. A dzseki zsebéből kivette a lány pólóját. ha ő is bekapcsolódik az általános vidulásba. és a bőrdzsekis. Tisztában volt vele. mint egy márványba faragott. mi a franc van! Tess rám bízott valamit. addig talán nem lövik le. amikor a múlt héten kicsinálta azt a behemót faszt a parkolóban. amelyek a lábát borító saruból kígyóztak fölfelé a testére. hogy Tess szemében nyomát sem látta annak. Mark számára olyan volt. A Harley Davidson nyomban tűzgolyóvá változott és izzó fémdarabkák spricceltek a szélrózsa minden irányába. Az a férfi. vad férfiak pillanatok alatt közrefogták. és a szűk sikátorban szinte lépésben haladtak egymás után. és kinyújtott kézzel tartotta előre az apró ruhadarabot. Tess nem nevetett. Lassan bólintott Mark felé. amikor a bandavezér a hüvelykujjával máris feltolta a fokozatszabályozót a maximumig… – Hülye firkász! – mondta Jackson. arra senki sem számított. Remélem. majd átkarolta egy fekete hajú lány vállát. és ha nem vágok hozzá egy üveg Ballantinest. Ha akartok. Mark vetett egy pillantást az órájára. hogy megismerte a férfit. aki minden bizonnyal Jackson lehetett – Mark azonnal ráismert Marion leírása alapján –. A motorok leparkoltak a lebuj előtt. A lány gyorsabb volt. hogy ide is utána jöttem. kutassatok át. látva főnöke reakcióját. Kitört a káosz. és lelépett pár lépcsőfokon. már el is húzta a csíkot. A lány Tess volt. habár csak egyszer látta. hogy Jackson arca egy pillanat alatt kőkeménnyé változik. és mielőtt még arra gondolnátok. A gépeken ülő férfiak fegyvert viseltek. Max eltaszította magától a vörös nőt. hogy nem éppen békés állampolgárok. és Mark megbabonázva nézte.

hogy… Tess hirtelen mozdulattal mellbe lökte Markot. ha tudta. Látszott rajta. Látszólag nem volt nagy ütés. aztán a főnök odaszólt Tess válla felett a döbbenten szemlélődő Marknak. és a bőrdzsekis fickók gyorsan elfojtották a lángokat. leengedte a két kezét és Mark felé fordult. amelyben még mindig ott szorongatta a lány pólóját. de Mark semmit sem vélt kiolvasni a lány szeméből. hogy húzd el innen a csíkot. Jackson arca szinte rángatódzott a dühtől. de a férfi mégis úgy érezte. aztán hosszú pillanatok múlva végre kinyögte: – Köszönöm. és ő hátratántorodott. nem felejtem el! De most tűnjön innen. ezért nem habozott. Tess a tekintetével követte. amely még a sikátornál is hűvösebb volt. Mark számára úgy tűnt. hogy a saját nője megalázta a banda előtt. és lehet. mintha varázspálcával intett volna valaki. A fegyvert még mindig a kezében tartotta. A motorokról lekerültek a poroltók. ne féljen. a következő mozdulatával Mark elé ugrott. – Csak ezt akartam visszahozni. mint akkor a parkolóban. Jackson és a bőrszíjakba öltözött lány még mindig mozdulatlanul méregették egymást. és félrelökdösve az embereket megindult a lebuj bejárata felé. és minden jó sorozat megszakad egyszer. hanem dühösen szuszogott. és a szűk utcácska hamarosan megtelt emberekkel. – Beszélni akarok vele. – Egy percet adok. hogy a nagydarab mogorva fickó fél a lánytól. kikapta a pólót a férfi kezéből és elhajította. hogy perceken belül lézer járja át a fejét. Mindez rövid másodpercek alatt játszódott le. Miután félrecsapta afegyvert tartó kezet. és mivel tudta. uram! Egy pillanatra összefonódott a tekintetük úgy. aztán a férfi váratlanul megenyhült. A nagy felfordulásban nagyon kevesen látták a közte és Tess között lejátszódó jelenetet. – Mark Wilsonnak hívják. Jackson arca bíborvörössé vált. aztán mikor a férfi széles vállai eltűntek az ajtóban. – Vigyázzon magára! – mondta a férfi. amelyek kitörni készülő vulkán gyanánt feszültek benne. maga azt mondta ennek a baromnak. – Miért véded? – kérdezte Jackson. de Tess megint közbeavatkozott. Ez még akkor is meglepőnek tűnt az újságíró számára. hogy beszélni akar velem… nos. hogy itt megtalálhat? Mark felemelte a kezét. ha tovább védem önt. csak nézte a lányt szótlanul.Tess nem próbálta elvenni Jacksontól a fegyvert és meg sem ütötte a férfit. hogy Tess tíz férfival is felér. Hátralépett az egyik lábával és az egyik tenyerét Jackson melle elé tartotta. ha kedves az élete! – Tess. Sarkon fordult. – Szükségem van rá – felelte csendesen a lány. – Most tűnjön innen azonnal. Jackson fegyverének a csöve és a férfi közé. Lépett volna Mark felé. – Oltsátok el azt a kurva tűzet! – harsogta. hogy egy kalapáccsal vágták mellbe. olyan hirtelen. – Maga tiszta hülye! – sziszegte dühösen Tess. adjon nekem legalább öt percet. – Na. rohadt firkász! Mark nem válaszolt. 37 . és az egész ember remegett a visszafojtott indulatoktól. A férfi köpni-nyelni nem tudott. aztán a férfi leengedte a fegyvert tartó kezét. Jackson erre nem válaszolt semmit. hogy az enyémet is. elég a mókából! Mindenki befelé! – harsogta. ütésre készen. mert lehet. – Hagyd őt békén! – mondta. A lebujból tucatnyian tódultak ki a robbanás hangjára. A másik keze ökölbe szorult. hogy ma éjszaka valószínűtlenül sokszor volt szerencséje. – Ki tanácsolta magának azt a baromságot. Kisvártatva elnyelte az alakját a sötétség. Jackson és Tess tekintete egybefonódott. hogy rettenetesen dühös. majd váratlanul sarkon fordult. de mégis úgy érezte. és felszívódott a sikátor félhomályában.

Lovag. és Hands az udvari etikett előírásai szerint nem szólíthatta meg. Szemét a Katedrális mérhetetlen magasságokig felnyúló acél. aztán Jackson egyik embere lépett oda hozzá. 38 . kérem. azonnal átveheti az igazgatói posztot. szeretnék önnek javaslatot tenni az első fokozatú válsághelyzet elrendelésére. hanem a hallgatás elefántcsonttornyába zárkózva tipegett Hands mellett. Lovag. és azonnal kihallgatást kért Sugertől. Bíboros úr – felelte Hands. hogy félbeszakítottam – mondta az aggastyán –. – Akkor mégsem műszaki zavar? – Nem. Ha az energiasugár nagyobb intenzitású. Hands és Suger a székesegyházat övező hatalmas parkban sétáltak. – Ne haragudjon. Elfogadja az ajánlatomat? – Ezt fölösleges volt kérdeznie. Végre egyet sikerült megmentenie. ez okozta az optikai és a vezérlőrendszer nagyfokú meghibásodását. – Soha semmit sem kérdezek fölöslegesen – jegyezte meg Suger. – Nem értettem. miért bíz rám egy meghibásodott szondát. aki furcsa módon meglepően nyugodtnak tűnt. Minden létező felhatalmazást megkap tőlem. A maga módján boldog volt… III. – Nyilván nem a rómaiak lőttek ránk – mondta végül a Bíboros. amit jelen pillanatban tudunk. Nevada azonnal megkezdte a kiértékelést. és fejet hajtott. akkor még ennyi információval sem rendelkeznénk. A testőrség egyik tagja a parkban tartózkodó Bíboroshoz kísérte. felnézett a magas férfira. 11:30-kor. és ráterített szinte meztelen testére egy kabátot. A lány elindult befelé. mert az utóbbi években túl sok ember halála száradt a lelkén. – Mennyi időt töltött a műhold az adott korban? – Alig tizenkét órát. december 22. Hosszú percek teltek el. mint most. Úgy érezte. üveg és króm tornyaira függesztette. A Bíboros megállt. hogy ezt az ügyet. – Elég nyugtalannak látszik. – Foglalja össze.Tess hosszan nézett utána. A rendelkezésünkre álló információk alapján száz százalékos biztonsággal állíthatjuk. A tegnapi beszélgetésünk óta a személyiségének egy számomra teljesen ismeretlen oldalát kezdem megismerni: Cornelius Hands a csodálkozó és a bizonytalan? Ez nem jellemző önre. Már a vizsgálatok első perceiben egyértelmű volt. mondanom sem kell. folytassa! – Miután Petersen és Jennings ügynökök sikeresen felhozták nekünk a szonda műszaki blokkját. Excellenciás uram! Suger nem válaszolt. azután próbáljunk valami döntést hozni. és a vénember fáradtan leült. hogy a sasra lézerfegyverrel lőttek rá. – Mikor lőtték le. Ugye. és honnan? – Június tizenhetedikén. akinek az oldalán valóban törpének tűnt. végre valami jót cselekedett. Bíboros úr. A lövést Pompeji városából adták le egy villa belső kertjéből. Katedrális – Excellenciás uram. Suger sokáig hallgatott. és felnézett Handsre. aki mögött ott tornyosult a Katedrális gigászi épülete. 2294. mintha az Idő Temploma mindenre megadhatná a válaszokat. és ha sikeresen a végére jár. hogy a kutatószondát támadás érte… – Rálőttek? – Igen. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni. Hands alig egy órával ezelőtt kapta meg a kínai első jelentését. ettől a perctől kezdve maga koordinálja. Lassan odaértek egy padhoz. Lovag.

hogy nagyon szép felhőtlen idő volt. belefogott a beszámolóba: – A szonda 17-én nulla-nulla órakor lépett le az evolvensről. miszerint „miért”. és a botját forgatta az ujjai között. A műholdat az ókorkutatás küldte fel. hogy megválaszoljam: azért. Valószínűleg számítógép vezérlésű fegyverrel lőttek… Az Összefüggések jelen pillanatban azon dolgozik. – Na. Ő tudta. Lovag! Halljam. hogy a megfelelő képi nagyítást követően számítógépes elemzés alá vonja a kérdéses épületet. számoljon be arról. A program főrésze az volt. és remélhetőleg hamarosan választ kapunk a következő kérdésekre: Ki lőtt a szondára és mivel? A felmerülő harmadik. Ez az ügy ezért az öné! Persze ezt tegnap még nem tudhattam. év hatodik hónapjában valaki vagy valakik nagyteljesítményű energiafegyverrel tüzelnek a XXIII. amelynek a peristülionában felállíthatták a fegyvert. az időpont alatt természetesen az Itáliai-félsziget akkori zónaidejét kell érteni. amit már úgyis mindenki tudott. Éjszaka infravörösben dolgozott.– Ezt a kérdést tegnap még feltehette volna. Suger lebiggyesztett ajkakkal nézte a pázsiton sétáló pávákat. és egyben legérdekesebb kérdésre. Az egész várost látjuk és a felvételek kiváló minőségűek. Hands szobormereven és rezzenéstelen tekintettel állt a pad mellett. de rendezze le a dolgot magában azzal. – És ez sem kevés – dünnyögte Suger. hagyományos optikai rendszerrel és infravörösben. mert a Krisztus utáni 64. A fényvillanást követő. Mára viszont többet tudunk. de nem lehetett feltűnő. Nyilván ők súgtak Nevadának. és itt az alkalom. átváltott a hagyományos megfigyelésre. hogy ez a „pávariogató” öregember a Világegyetem legrettenetesebb hatalmát birtokolja. – Valaki a jövőből lement 64-be. szinte gyerekesnek tűnt ezekben a pillanatokban. kettős feladattal. akik észrevehették az energiaemanációt. Elfogadja a válaszomat? – Excellenciádnak mindig kitűnő válaszai vannak. Ezen a városon akarták tesztelni a RÓMA-64 elnevezésű főprogramot. Úgy játszadozhat a kozmosszal. A lövés pillanata a felvételen csupán egy fénylő pont. Suger megriasztotta a botjával. ha leküldünk oda valakit… Nyilvánvalóan intervenciósokat. a lézer célba talál. tehát a megjelenés pillanatában a vizuális észlelhetőség határán belül lehetett. aztán amikor a fényviszonyok elégségesek voltak. Az egyik peckesen sétáló madár csak pár lépésnyire volt a padtól. hiszen az akkor készült csillagászati feljegyzések nem említik. Ezt a programrészt a tudományos kutatóosztály is támogatta. de most továbbvitte a gondolatot. A Pompeji program két részből állt. hogy voltak páran odalent az őslakosok közül. Ennyit tudok mondani Excellenciádnak. Ha megtalálják a felelőst majd jól seggbe rúgják… Hands engedélyezett magának egy gyors slukkot. század kutatóholdjára. Az idő és a történelem ura. Bíboros úr! Az Összefüggések legjobb elemzői foglalkoznak az üggyel. Handsnek hunyorognia kellett. és ahogy kértem az előbb. majd azonnal folytatta: – Az optikai rendszer az evolvensről történő lelépés után azonnal elkezdte Pompeji vizsgálatát. amit biztosan tudunk! Hands engedélyt kért arra. és miután megkapta. hogy figyelje meg 64 nyarának Rómáját. majd ezt követően a Vezúv és környezetének szeizmológiai és vulkanológiai vizsgálata. Elképzelhető. A másik program Pompeji általános vizsgálata volt. pedig valószínűleg csak akkor tudunk választ adni. hogy felfedte a kilétét… 39 . hogy kitűnő intuícióim vannak. mi a fészkes fenét keresett az a műhold Pompeji felett. Ezekben a percekben itt tartunk. A július tizennyolcadikán kezdődő és hat napon át tartó nagy római tűzvészt vette volna fel. mérhetetlenül kicsi időintervallum után az optikai rendszer kiég. Az éjszakai felvételek alapján biztosra vehetjük. A Katedrális fölött ragyogó mesterséges nap fénye vakítóan csillogott a bot végén pirosló öklömnyi rubinon. hogy mi az. A megjelenését követő hetvenkét órában a város vizuális és műszeres megfigyelése. és elpöckölte a cigarettáját. és most elég nagy galibát okozott azzal. mint valami univerzális puzzle-val… – Nem a rómaiak lőttek – mondta ki Suger ismét azt. ne udvaroljon nekem. hogy rágyújthasson. hogy hagyják ki a biztonsági automatikát… Ezt az ügyet még vizsgálja a belső elhárítás.

Ha a lézerfegyvert átadja a rómaiaknak. elvileg lehetséges. aki a jövőből jött. hogy az ókoriak sohasem jutnak majd a lézertechnika birtokába. az egy idő után lebukik. akkor miért játszaná el azt a Nérót. Bíboros úr – javította ki Hands. – Szerintem egyértelműen kizárhatjuk annak a lehetőségét. s közben okoskodjunk ki valamit! Amit az előbb mondott. – Bíboros úr. Ha valaki felnyitotta volna. hogy ez nem sikerülhet neki. de egy potenciális őrült képtelen a racionális gondolkodásra. amit a saját korában nem kaphat meg. Bíboros úr. és a fejét rázta: – Mondja. Ha tehát egy ember elindul vissza a múltba azzal a szándékkal. hogy ki lehet ez az ember. akkor talán sohasem indulhatott volna el. kísérjen vissza. Nevada azonnal észlelné. amilyen. Suger fáradtan felállt. mert ha nem így lenne. Nem ölhetem meg a nagyapámat. hiszen mind ez idáig csak a mi monopóliumunk az időutazás. A paradoxonból az is következik. azonnal tudnánk erről. – Úgy gondolja. – Ha kívánja. de gyakorlatilag képtelenség. akkor már régen megváltozott volna a történelem. – Ugyan már. akkor annak egyértelmű nyomai lennének. az időutazás ma még egyoldalú dolog. Le tudunk menni a múltba és vissza 17 Konföderáció – az emberiség által lakott világok Államszövetsége a XXIII. hogy itt ülünk… tehát minden úgy fog történni. hogy mondjuk le akarja lőni Nérót. aki elindul az ókori Rómába a történelem megváltoztatásának a szándékával. – Maga szerint honnan jött? – Gondolkozzunk logikusan! – felelte Hands. talán szívesebben lennék szertáros a New York Rangersnél. Remélem. nem sikerül majd átvennie odalent a hatalmat. hogy a vállalkozása eleve kudarcra van ítélve. hogy az ókorba menjen. hogy az illető a 2294. és újból cigarettáért kotorászott. ismét időutazó lenne? – Nem tudom. de mindenesetre próbálta palástolni a mérgét. Jelenleg még semmi elképzelésünk sincs. mi lőjük majd le – kuncogott Suger. Handset egyre jobban kezdte idegesíteni ez az ügy. Ha megjelenik egy ember az ókori Rómában. Excellenciás uram. ahogyan írva vagyon… nem csak azért lehetséges. hogy ez az ember már eleve vesztes. akkor nagyon komoly fordulatot vehet ez az ügy. Ön most az úgynevezett „nagypapa paradoxonra” gondol? – Pontosan. Ha valaki visszamegy a múltba. mire Hands kénytelen volt visszatenni a cigarettatárcáját. de Suger egy rosszalló pillantással nyugtázta a kézmozdulatot. hogy a múlt megváltoztathatatlan! – Igen. de nyilván mágiának tekintenék és félnének tőle. A mi őrült barátunk legfeljebb annyi veszélyt jelenthet számunkra. Hands Lovag. hanem talán éppen azért. De mielőtt megtenné. Hands. márpedig a történelem olyan. nem egy potenciális őrülttel van dolgunk. sz. hiszen az időutazás eltelt ötven éve alatt csak mi birtokoltuk az evolvenst. mert a rómaiak nem birtokolják majd a lézertechnikát. – Leonardo? Nostradamus? – Ne menjünk ebbe bele! Maga is nagyon jól tudja. mert sikerül neki Róma császárává lenni… Suger felnevetett. ha újra kezdhetné. Valaki vagy valakik a jövőből! Sajnos. Ugyanez vonatkozhat a jelen korra is. végén. annak tudnia kell. jöjjön Hands.– Inkább a jelenlétét. akit ismerünk? Ha valaki rossz szándékoktól vezettetve átmegy az időn és odalent is marad. hogy mi itt ülünk. azt egy ép elme tökéletesen átlátja. Nevettek. Lovag. amit mond. hogy potenciális őrülttel van dolgunk? – Csak egy elmeháborodott lőne rá a műholdunkra. mert egy embernek. mert nem tudunk felmenni az evolvensen. hogy a nagyapját megölje. tehát már csak egyetlen alternatíva marad: a jövő! – Tehát csak abból a jövőből jöhetett – kérdezte az öreg –. mert akkor nem születne meg az apám és így én sem. Ha valaki ma délután a Föld vagy a Konföderáció 17 bármelyik pontján átmenne az időn. Talán a birtokukba kerül pár modern fegyver. amely még a mi részünkre is kifürkészhetetlen? – Nem tudok mást elképzelni. maga is nagyon jól tudja. mert olyan hatalomra vágyik. hogy az az ember. mert ha sikerülne. Az. – Az. és botjával a Katedrálisra bökött. azt is jelentheti. 40 . visszaküldök valakit és belenyúlhatunk a múltjába… Na. és nem csak azért. előtti évekből indulhatott. akkor tisztában kell lennie azzal.

aki meg akarja ölni Napóleont Austerlitz előtt? – Ez megmarad a mi gondunknak. és Suger folytatta: – Szerintem az az ember vagy akárhány ember… mert lehet. és a XXI. de hamarosan eljön majd az az idő. Sokat gondolkodtam ezen a problémán. hogy fantasztikusan hangzik. s nem a Katedrális embere. de az akciócsoportok parancsnoka szótlan maradt. ez úgy hangzik. Nem adok neki ötven évet. A mi ismeretlen barátunk. Tudja. de képtelenek vagyunk a jövőbe utazni. mert senki sem lehet annyira ostoba. hogy ez az illető tudja-e. hogy az övéi kémkednek utána. – Asimov író volt. de ez rengeteg új problémát szül. vagy a XXV. – A science fiction a futurológia irodalmi változata – figyelmeztette. miért?… Amikor az ember istenné válik. amikor ilyen hirdetéseket olvashat a Timesban: „Akar ön tirannosaurus rexre vadászni az őskorban? Semmi akadálya. amiket a tudományos-fantasztikus filmekben láthattunk a XX. és ez idő alatt nem engedhetjük meg. akkor csak a későbbi Katedrálisnak dolgozhat. Magának nagyon jól kell tudnia. hogy mire irányította a lézert. – Ez még kezelhető lesz. akkor a hatalmánál fogva ezt megakadályozza majd. Bíboros úr! A terminátorra gondol? – Ahhh. mert mi az archívumunkat sohasem hozzuk majd nyilvánosságra. mint egy sci-fi novella – mondta fáradtan Hands. század az időutazás hőskora. most nagyon ráfázik! A XXIII. Hands! Bádogember? – Az az Ózban volt. hogy az a műhold a feje felett a XXIII. körülbelül tizenöt másodpercig tudnák tartani magukat egy rohampáncélos intervencióssal szemben. Ha tudja. – Látom. miért? Azért. hogy az ember sohasem tud majd utazni a jövőbe. nem tesz ilyet. 41 . ha ezek hárman összefognak. hogy az a műhold melyik koré. és szerintem nem is időfizikai. az az ember zseni volt. elfogadható munkahipotézisként az a megállapítása. és a botjával ismét a székesegyház irdatlan magasságú tömbjére mutatott. Tudja. Fölmerülhet a kérdés. – Övéi?… – Persze. igen! No. akkor csak belső ember lehet! Ezek után kérdezem én. A Világkormány rendőrsége. Az Idegen. meg az a… segítsen. hanem filozófiai kontextusban kellene vizsgálnunk a kérdést. de Hands egyre gondterheltebbnek látszott. az meg ott a valóság! Tudja. és lenézett Sugerre. hogy kikezdjen a Katedrálissal! A támadó a jövőből jöhetett egy olyan technológiával. aki a jövőből jött. amelyek jó pénzért elrepítik a milliomosokat az ókorba egy jópofa turistaútra. A Bíboros nagyon magabiztosnak tűnt. átrágta magát Asimovon! – Igen. föl kellene hoznunk. Ha tudta volna. hogy többen vannak… nem tudta. ami független a Székesegyháztól.tudunk jönni az indulás korába. Az eljövendő szupercivilizációk lezárják a hozzájuk vezető utat. században. századi Katedrális miért lőné le a több száz évvel ezelőtt indított saját műholdját? A Bíboros kíváncsian fürkészte Hands arcát. Tudom. hiszen ha Suger okfejtése helyes és az ismeretlen támadó valóban a jövőből jött. akkor… 18 CBI: Confederal Bureau Invsetigation – Konföderációs (Államszövetségi) Nyomozóiroda. A Katedrális legfőbb ura megkopogtatta a férfi mellkasát a botja végével. de mit szól majd az emberiség egy olyan közveszélyes őrülthöz. hogy az ismeretlen időutazó a jövőből jött. hogy gyengének mutatkozzunk. és legalább fél tucat olyan multinacionális konszern lesz a Földön. – Excellenciás uram. mintha valami választ várna az előbbi okfejtésére. Nincs ebben semmi meglepő. Arra a konklúzióra jutottam. századé? Ha tudja. amely képes lesz utaztatni az időben. a Predátor. hogy a fegyverzetfejlesztésen hogyan dolgoznak! A kutatómérnökök már időtlen idők óta csak azokat a fegyvereket próbálják megalkotni és túlfejleszteni. ahol szükséges. hogy a XXIV. előjegyzést fölveszünk!” Lesznek majd magántársaságok. Mi leszünk az idő CBI-josai! 18 Az intervenciósaink gyorsreagálású erőként bárhol beavatkozhatnak majd. és valószínűleg azt hihette. – A Lawrence-programot már leállítottam – mondta komolyan a Bíboros.

és majd ezek ismeretében alakítom ki a végső véleményemet és teszek önnek javaslatot a további lépésekre. Így kell eltörölni két évet? Az első napokban viszonylag jól tűrte a lány hiányát. Mark mielőtt még arra gondolhatott volna. csak reggel nulla-hét órától. hogy intervenciósokat kell leküldenünk! Ha az Összefüggések végzett. – Van valamilyen prekoncepciója? – Korai lenne bármit is mondanom. Az ajtó halk zümmögéssel félrecsúszott. – Helyes! Rendelje be Nicholsont. de amikor azt kezdte érezni. Azt hiszem. aztán felkelt. Los Angeles alsó szintjéről a hajnali órákban kecmergett elő. de ha kívánja. Különösképpen nem rajongott azért. – Ismeretlen nő. és visszadobta az ágyra a táskát. amikor az éles bim-bam belehasított a lakás csendjébe. és még mindig zsongott a feje az átélt élményektől. de csalódnia kellett. hogy a felgyülemlett feszültség levezetése végett gyorsan „nőznie” kellene. Felöltözött.– Bíboros úr. azonnal tájékoztatni fognak. és csupán egy operabérlet maradt utána. és elkezdett bepakolni. de Suger nem mozdult. Egy cikksorozaton dolgozott. Mikor végez az Összefüggések! – Ahogy tudnak valami érdemlegeset mondani. Kék fokozatban vagyunk. december 22. igen… Hands várta. – Most akkor reggel nulla héttől figyelte a sasunk Pompejit? – Nem vagyok biztos az időpontban. Lassan elértek az irdatlan hosszúságú lépcsősor aljáig. mert semmi kedve nem volt karácsonykor eljátszani a magányban megfáradt férfit. hogy lőttek a karácsonyának. hogy a férfi folytatja. inkább leült a számítógéphez és a munkájába menekült. a Vörös Teremben elrendelem a Nagy Tanács ülését. és a férfi kis híján felkiáltott. Excellenciás uram. mintha egész testét vizes törülközőkbe csavarták volna. és töprengő arcot vágva szemlélte a művét. hogy felfrissüljön. akkor… – Nem érdekes. Persze logikusnak tűnt. igazából azt sem tudom pontosan. Los Angelestől délre MARK délig aludt. Hands most már tisztában volt vele. ha ez az ember a jövőből jött. Dél körül úgy ébredt fel a ház számítógép-rendszerének az ébresztőjére. amelyben híres emberek magánéletét kiáltotta világgá. amit csinált. – Maga. – Ki az? – kérdezte a számítógépet. hogy közrefogják és felkísérjék őket. – Hát. – Ez elképzelhető. – Ez esetben milyen fegyverzete lehet? Suger bólogatni kezdett. A botjával értelmetlen ábrákat rajzolt a sétaút műkavicsába. aki éppen szakítás után van. Még csak most futnak be a kiértékelés legelső adatai. vajon ki lehet az. hogy gyakorlatilag mennyi időn keresztül figyelte a szonda Pompejit. Mona nagy veszekedések nélkül távozott úgy három héttel ezelőtt. Nem tudom. mert nagyon valószínű. hogy jelen pillanatban még meg sem született. amit Mark fanyar mosollyal dobott a hamvasztóba. Hosszú percekig állt a zuhany alatt. hogy átmegy az anyjáékhoz az ünnepekre Dallasba. akkor lehet. 42 . Az éjszakai támadó. ha így folytatja. hogy nem fogja megkapni a Pulitzer-díjat az elkövetkező húsz évben sem. – A francba! – morogta Mark. Már hetekkel ezelőtt elhatározta. A vörös palástos és kámzsás harci robotok kettős sort alkotva jöttek lefelé. hogy szemetet gyárt. 2294. némi iróniával nyakon öntve a témát. de meg kellett élnie valamiből. Egyelőre várom a további adatokat. a keze automatikusan nyúlt is a gomb felé és megnyomta. a motorosok. mert tudta. mit gondol? – szegezte neki Handsnek a váratlan kérdést. Marion a menyéttel és legfőképpen a csodaszép Tess még álmában is üldözte. hamarosan úgyis megtudjuk. és éppen a vállára kanyarította a sporttáskáját. aki szenvtelenül válaszolt a maga kimért és megfontolt hangján.

Mark mielőtt még bezárta volna az ajtót. Sötét lilásfekete szeme a férfit fürkészte. hogy kezdi megtalálni a saját hangját. – Nem egy luxuslakás. de ez ráér. – Igen. mintha a lány vívódna valami miatt. mint a rendicsek. A lány felnevetett. A felsőtestét még mindig a bőrszíjak borították. elő a farbával. gyorsan kinézett. A távolban a 146-os út vörös vonala fénylett. hölgyem! – Szeretném. Tess. de amerre a szeme ellátott. Mark meglepődve tapasztalta. aztán eszébe jutott. és Mark csak most vette észre a piciny anyajegyet a lány nyakán. hogy a lány váratlan betoppanása komoly meglepetést okozott a számára. és kellemes parfümillatot árasztva besétált a szobába. A dolog egyre érdekesebbnek tűnt a férfi számára. attól függetlenül. hogy nem festette magát és a körmei is rövidek voltak. hogy szüksége van rám – jegyezte meg gyorsan Mark. Mark leült az asztal sarkára és keresztbe fonta a melle előtt a két karját. maga aztán tud meglepetést okozni. Jöjjön be! – Állt félre az útból.Tess volt. A lány belépett az ajtón. – Tessék? – Én is tudok olyat. aki sóbálványként állt az ajtóban. amelyben most is ott függött az aranykereszt. és levette a napszemüvegét. Nem zavarom? Mintha készült volna valahová? – Dallasba. – Legalább leül? Tess leült. így december ellenére is kellemes volt az idő. aki úgy tűnt. hogy mit jelenthet. Egy rövid pillanatig hallgattak. Tess – motyogta Mark. és örült. Zavartan körbemutatott. – Üljön le. – Rengeteg Mark Wilson van Los Angelesben és a környékén. Mark úgy érezte. de képtelen lennék Los Angelesben élni. hogy az ember leginkább egy rocker-lánynak nézhetné. – Oké. csak a búzatáblák lengtek. hogy beszélni akarok magával. mert sajnáltam. mert magától nehezen kezdte volna el azt. A férfin látszott. mert mindig is rühelltem a nyüzsgést. – Üdvözlöm. – Maga jó fej. hogy valaha még látom magát… Tess. Az altestén és a lábán végig kígyózó bőrszíjak fölé most egy bő szabású farmert húzott. mint akkor azon az éjszakán. Mark háza a város határán túl húzódott a mezőgazdasági szektorban. – Nem hittem volna. és Mark nem értette. 43 . örül a kérdésnek. – Újságíró csak egy – felelte a lány. hogy ez a nő puszta kézzel képes megölni bárkit is. – Jó napot! – köszönt a lány. Kihívóan nézett Mark szemébe. amikor megölte Braddockot. – Persze. hogy tudta a választ. hogy ez utóbbiak zavarnák a küzdelemben. persze… – rötyögte a férfi. és kíváncsian nézelődött a szobában. nem kérek semmit. ha csak egyszerűen Tessnek szólítana. így van. – Atyavilág. amíg Mark a feje búbját vakarva be nem jött. Nem azért mentettem meg az életét. Ha nem látta volna a két szemével. – Segítségre van szüksége? – kérdezte hirtelen a lánytól. és a bőrsaruba bújtatott lábát fölhúzta maga mellé. na. – Mondtam. – Csak egy telefonfülkébe kellett bemenni – válaszolta Tess. Valami olyat is mondott. akkor képtelen lett volna elhinni. amit el akart mondani. és a lány arca a szokásos nyugodt és kifürkészhetetlen szépségét vette föl újból. Úgy öltözött fel. Hogyan talált rám? – tette fel Mark az ügyeletes kérdést. és sarkon fordult. de sejtette. Tess csupán a vállára vetette a bőrdzsekijét. – Értem. A lány egyszerűen lehajította magáról a dzsekit a szőnyegpadlóra. Rendicsek? Ez az utóbbi szó a Los Angeles-i bandák jassznyelvén szólt. Megkínálhatom valamivel? – Köszönöm. Gravokocsinak vagy motorosoknak semmi nyoma sem látszott. s most azért vagyok itt.

44 . túl jó ahhoz. Tess. Mark halkan füttyentett. nem ilyen egyszerű a dolog. akivel hamarosan meg kell küzdenem. akkor biztosan – mondta nyersen Mark. – Ki az? – James Walther Burns. – Mindent értek – mondta Mark. és valószínű. – Magát. Előrehajolt. – Miért. – Maga arra gondol. – Ez nem egy fizetett mérkőzés lesz valami parkolóban. amellyel a villamosszékbe tudnám juttatni attól függetlenül. – Pár nappal ezelőtt Detroitból megérkezett egy illető. – Ez annak a harcművészetnek az egyik ága. – Róla. neki valami köze van Burnshöz? – Ráhibázott. Monát. hanem privát összecsapás. hogy pontosan megértse az összefüggéseket. hogy az egyik ellenfelem. vérszomjas milliomosok szórakoztatására. – Beszéljen. ha el akartam tűnni. Ez vérbosszút jelent. a Novus Ordo Seclorum19 pearlje! Marknak kikerekedett a szeme. Az Új Világrend egyik közismert előkelőségéről volt szó! – Európa szenátoráról beszél? – kérdezte. Tess. aztán amikor újra felnézett. hanem el akar hallgattatni. hogy megsértődött volna. hogy ki legyen a keresztapa… 19 Novus Ordo Seclorum (NOS) – Új Világrend. amire maga gondol. egy kicsit beszélnem kell a múltamról. – Ez kínai név ugye? – Igen – felelte a lány. hogy ki? – Persze. – Ha így áll neki a küzdelemnek. hogy Burns a maffia tagja és nyakig benne van a drogüzletben. de a lány nem adta jelét. hogy így berezeljen. A Konföderációs világok hatalmi oligarchiájának hivatalos elnevezése. mert olyan. aki megküzdött velem és meghalt. – Valaki ki akarja csináltatni magát. Tudja. hogy a nyugati parton a maffia soraiban véres leszámolás folyik és több család „vendettát” fogad egymás ellen. a személyét terhelő bizonyítékok vannak a birtokomban. hogy lemondja a mérkőzést? A lány egy ideges kézmozdulattal hátrasimította a haját. – Folytassa! – Én nem véletlenül élek az alsó szinteken – kezdte Tess. hogy meg fog ölni. elfelejtett Dallast. – Ez volt az egyetlen épkézláb megoldás. mindent. hogy miért? – Tudom. és mi. – Tudja. mert felébredt benne az újságíró. hogy most egy hosszú monológ fog következni. mert nem tudták eldönteni békés úton. én mire gondolok? – kérdezte gúnyosan Mark. de nem azért. Tess. ha ezt a szót halljuk. szicíliaiak. Nos. ez nagyon érdekes! Ezek a dokumentumok mit bizonyítanak a szenátorról? – Azt. amit én művelek. már nyoma sem volt zavarnak a tekintetében. mire számíthatunk. Ahhoz. ám az a nő nagyon jó. öt évvel ezelőtt az újságírók címlapon hozták azt a hírt. Az elmúlt húsz év legnagyobb sztorija kezdett az ölébe hullani.Tess a nyakában függő apró keresztet babrálta. Az a nő egy ismert bérgyilkos. – Maga. Nincs módja arra. – Mi a neve? – Li Ying. tudjuk. Marknak felcsillant a szeme. hogy vezető földi politikus és a Világkormány tagja. s fájdalmas mosoly futott át az arcán. és egy hosszú pillanatra lehunyta a szemét. karácsonyt. A családok azért kezdték el a leszámolást egymással. Burns nem bosszút akar állni. igen csak a markában tarthatja a menedzsere. – Nos. – Minek a mestere? – értetlenkedett Mark. – Az a nő a tai chi chuan egyik legnagyobb mestere. és Mark érezte.

és nagyot sóhajtott. mert bizonyos fokú üzleti kapcsolatban állt velük. ha ezek után az államszövetségiekhez fordulok. Nem akart félmunkát végezni. A férfi rátette a kezét a lányéra. vagyis Evangelin öt helyen törte volna el a kezét. de tudta. – Bocsásson meg. Odanyújtotta Marknak. senki sem tételezhette fel azt. és Burns a háttérben csak röhögött a markába. akkor hinnének nekem? A dolog másik fele pedig az. ez kicsit erős volt. a Bramantik nekiestek egy másik családnak. a férfi elvette. ami tudtommal máig nem zárta le az ügyet. elismerem. – Miben segíthetek önnek. mintha félt volna az érintésétől. ami szerintem még a CBI-on belül is érvényesül. mit jelent ez a kifejezés? – kérdezett közbe a lány. és egy tenyérnyi videólapot húzott elő a zsebéből. ezt a nevet ne használja! – kérte csendesen Tess. A Monteliniket Burns irtotta ki. rájött. aminek az okát az olaszok egymás között keressék és így okuk legyen a vendettára. hogy félek Burns befolyásától. Az egyik könyökét feltette az ágy támlájára és a kezére hajtotta a fejét. A fedhetetlen erkölcsű politikai nagyságról. hogy magának vannak ellene irányuló bizonyítékai? – Természetesen. Ha ezt a sztorit megírná. A Montelini szövetségesei. – Ezen rajta van minden. amelyen csak a mellbimbókat takarták az összefont bőrszíjak. folytatta: – A véres események azzal kezdődtek. ha elhiszi. le kell számolnia Geraldóval. A lány látta Mark mérgét. izgatóan megemelkedett. Most igazán jól esett neki. aki egyszer csak előredőlt. majd úgy állította be a dolgot. aki mellesleg a világ egyik leggazdagabb embere volt. de ami nyilvánvaló az az. – Miért nem ment el a CBI-hez? – kérdezte a férfi. Egyetlen ember van ezen a földön. És ez az ember az utolsó Montelini lány. Éppen akkoriban kezdte az újságírói pályafutását. Mark felállt. Öt éve hurcolászom. hogy kiirtották szinte az egész Montelini családot.Tudja. hogy a maffiával áll kapcsolatban. hiszen beavatott lett. hogy köze lenne a dolgokhoz. hogy helyi leszámolásnak tűnjön. aki túl nagy falatot akart elharapni a szenátor elől. hát robbanthatna vele… Amíg a sörét kortyolgatta. aki szerencsésen megúszta a családja kiirtását… ez a lány én vagyok. a CBI szerintem szóba állt volna magával. 45 . akinek a holtestét nem találták meg. és hozott a konyhából két doboz sört. Az igazi nevem Evangelin Montelini. Mark szótlanul nézte a lányt. – Az utóbbi másfél évben illegális küzdelmekből éltem és körözés alatt állok. – Maga egy naiv hülye. Soha senki nem gyanúsította Burnst. Marknak tátva maradt a szája. miközben a lapot vizsgálta. amit az előbb mondott! Mint imént említettem. mint ahogy az előbb mondtam. A lány visszadőlt az ágyon. majd letette az asztalra. A keble. s úgy látta. Wilson. és előrehajolt. a földről felvette a dzsekijét. Ő volt a keresztapa. Geraldo Montelini az apám volt. – Mennyi idős volt akkoriban? – Tizenhat éves. – Jézus Mária! – morogta Mark. de az visszahúzódott. amikor ez az ügy az idegeket borzolta az egész amerikai sajtóban. – Mik ezek? – Apám és Burns szerződéseinek a felvételei. Mark. Wilson. A családok és a CBI sem. akinek a feje Geraldo Montelini. hogy Mark bólint. Mit gondol. amiért a lány naiv hülyének titulálta és legszívesebben pofon vágta volna. – Mielőtt még elkezdett volna verekedni. Ez a lány előtte Evangelin Montelini. mielőtt még megüthetné. hogy ettől a pillanattól kezdve talán ő is számíthat egy emberre Detroitból. Miss Montelini? – kérdezte kisvártatva Mark. aki börtönbe tudná juttatni Burnst. vagy akár a villamosszékbe. A mélyebb összefüggéseket én sem értem. nem bízom a CBI-ban! Marknak egy pillanat alatt vörös lett a feje. Burns neve természetesen fel sem merült. A kezét rátette a férfi combjára. és amikor látta. hogy Burnsnek nem volt más választása. – Kérem. ezért az egész családot megölette. hogy Tess. – És Burns tudja.

és kiment a ház elé. mert nem tudott volna labdába rúgni a pletykarovatnál… – Ott hagyta abba. ha nem rendelkezne összeköttetésekkel. amíg… – Tess elhallgatott. Kapcsolatai valóban voltak. Egy kínai étteremben kezdtem dolgozni. kedves Tess! És miből gondolta. Ön a Los Angeles Starsnak dolgozik. Los Angeles alsó szintjein biztosan nem. ha maga öli meg Li Yinget? – Akkor visszaadja a dokumentumokat. – Nincsenek ilyen kapcsolataim. önt most Tess Gordonnak hívják. Egy idő után Gordon mindent jelent a számomra. a bátyám… a szeretőm. maga mégis ott volt. és az apám is megadott minden segítséget. de tudta. hogy eltűnjek valahol. – Amíg? – sürgette Mark. ezt pedig nem tudnak készíteni akárhol. hogy hatásos érvelést hallott. hogy már gyermekkorom óta csak a harcművészetek érdekeltek. nem igaz? Marknak el kellett ismernie. ha maga. és Mark látta. – Óriási. ami már lassan megérett a januári évi első aratásra. kiteregetné a lapjában ezt a mocskos ügyet… – Oké. s tudtam. Mark fogta magát. de megbízhatónak tartottam. és ott ismerkedtem meg a mesteremmel. – Amíg meg nem halt – felelte fájdalmas hangon a lány. hogy rá számíthatok. fekete haját az arcából. ahol minden kapható. Nem tudom. – Van valami elképzelése. – El akarja hagyni a bolygót? – Igen. – Szeretnék pár percig nyugodtan gondolkodni az ajánlatán. és nem tudna megélni egy szennylapnál. akkor szeretném. sok mindent tanultam tőle. A másik sört a kezében vitte. habár azt tudni kell. – Miért kezdett el hivatásosként bunyózni? – Meg kellett élnem valamiből. Ha jól tudom. – Tőle tanult meg verekedni? – Igen. ugye. Amíg más kislányok babáztak. Gordon Csangnak hívták. talán fiúnak kellett volna születnem? – kérdezte végül bánatos hangon a lány. A naptár szerint tél volt. és már tíz éve élt az Államokban. aztán átjöttem ide. tud másikat is csinálni?! – Nekem egy kitelepülési engedély kell. Wilson. – Értem – sóhajtotta Mark. – Ha összeakadok Li Yinggel. – Ezekre a küzdelmekre nem szoktak újságírókat beengedni. de Mark megrázta a fejét. hogy csak ez érdekel. Los Angelesbe. Nem feszegette a dolgot. és megvonta a vállát. hogy ez a lány nem könnyen kapható. Azt a mészárlást sikeresen megúsztam. Tess megint kisimította hosszú. amikor megöltem Braddockot. 46 . hogy megölték a családját… – Igen. Hamis személyazonossági bármikor. hogy miként szerezzek önnek kitelepülési engedélyt – mondta Mark. – Fogalmam sincs. természetesen új néven. – Nem válaszolt a kérdésemre. Mindenem. és széttárta a két kezét. erre még visszatérünk! Mi van akkor. Állt szótlanul.Mark a fél életét odaadta volna. – Köszönöm. és nézte a ringó búzatáblát. hová menne? – A Marsra. ha egyszer megölelhetné. nyilván azért. Kortyolgatva itta a sörét. hogy még mindig nagyon eleven ez a seb. és ő megölne engem. aki egy pitiáner bűnöző volt. – Maga nem mindennapi nő. Látta. aki ezt az igazolványt készítette. Itt összeálltam egy idősebb pasassal. és segít nekem igazolványokat szerezni. mert kitűnő kapcsolatai vannak. én állandóan karate filmeket néztem. hogy foglalkozzanak velem. Ő volt az apám. majd fölállt. Nyilván. megérti? – Természetesen. hogy én tudok magának új iratokat szerezni? Maga él az alsó szinteken. és a legjobb mestereket bérelte fel. – Aha – jegyezte meg Mark.

– Mert Li Ying sem üres bőrönddel jött. hogy maga megöli-e Li Yinget. és visszafordult a búzatábla felé. – Miért jött le az alsó szintekre. – Félórája ismerte magát. – Tudom – felelte Mark. amint a lány kijön a verandára. Hallotta. hiszen tudnia kellett volna. Miért bízzon meg egy ismeretlenben? – Igen. és hunyorogva nézte a tükröket. ő mindig úgy beszélt magáról. A tükrök lassan elfordultak. – Amióta verekszem. Li Ying tudja. igaza van. – Nézze. mintha csak felületesen ismerné. Hallgattak pár pillanatig. Wilson – szólt a lány –. amelyek a videólapon vannak. aztán a csendet a férfi törte meg. – Csupafül vagyok. – Tud fegyvereket szerezni a Cápáktól? – kérdezett rá az újságíró. – Most meg én mondom. a Burnst terhelő anyag ezentúl nálam marad. Azok a terhelő adatok. hogy nem veszélytelen vállalkozás? – Olvasta gyermekkorában két karate film között a Hamupipőkét? 47 . és attól függetlenül.és a nap izzó korongja már lefelé vándorolt a kora délután ellenére. Burns hogyan talált magára? – Az illegális küzdelmekről készült privát felvételek megjelentek a feketepiacon. Visszanézett a válla fölött. – Mióta él abban a bandában? – A Szürke Cápákra gondol? – Igen. – Hogyan jött ki hozzám? Nem látok semmilyen járművet. aki rezzenéstelen arccal viszonozta a pillantását. tudja. – Döntött már? – kérdezte hirtelen Tess. és elég nagy az önbecsülése ahhoz. ha kívánja. hogy letegye majd a fegyvereit. hogy maga egy naiv hülye – jegyezte meg Mark. de a szektort megvilágító tükröket még nem fordították el az űrben. – Érdekes. ki vagyok. az élete legnagyobb lehetősége. Megpróbálok önnek papírokat szerezni. – Mit gondol. hogy nem is ismeri – hitetlenkedett a férfi. ez biztos. – Stoppal. de nem lesz olcsó. akkor puszta kézzel fogunk megküzdeni. – Megírja? – Lehet… – Remélem. és a férfiban ugyanígy formálódott meg a döntés. Burnst megpiszkálni nem veszélytelen dolog. – Tényleg nem kér egy sört? – Nem iszom szeszt. – Egyáltalán tud róla valaki? – Marion. hogy eljött hozzám? – Nem. mit vállal? – kérdezte a lány. – Ez nem probléma. hogy kitelepüljön. – Miért? – csodálkozott Tess. de nagy az ára ennek. és Mark ugyanolyan gyorsan válaszolt: – Igen. és kihívóan nézett a lányra. vagy nem. – Tudják. de most én szeretnék kérdezni valamit. Mark lepattintotta a másik doboz ital tetejét. – Marion a legjobb barátnőm. Talán így. Tess nekitámaszkodott az egyik oszlopnak. – Azt hittem. – Eddig maga kérdezett. ez Li Ying meg az én ügyem! Ha összetalálkozunk. – Oké. – Aha… majd visszaviszem kocsival. az biztos. és a férfi elgondolkodva nézte az öt fényes négyzetet Los Angeles fölött. hogy karriert csináljon. élete nagy lehetőségével kapcsolatban.

aki a Bíboros jobbján ült. sokat tapasztalt kutató volt. A háta mögött a falon az itáliaifélsziget műholdfelvétele volt látható. aki állandó ügynökként húsz évig élt Augustus császár Rómájában. mert tudták. Tess hirtelen megfogta a nyakát. hogy elfoglalja a helyét a hosszú tanácskozóasztal legvégén. A Bíboros a legnagyobb titkosítási fokozattal látta el a „szonda ügyet”. amelyek mind egytől-egyig a XVIII. aztán Mark egy perc múlva a lány meztelen hátához nyomta a hidegen gyöngyöző sörösdobozt. de sokan az Összefüggések legjobb elemzőjének tartották. Wilson. ami nálam maradt… A lány felnevetett. Az igazgatót szótlan felállással üdvözlő lovagok azután visszaültek a díszes és faragott karosszékekbe. A Katedrális urai elnézték neki ezt a szokatlan formációt. a sör majdnem kiesett a kezéből. hullámos szőke haját copfban fogta össze. Polgári foglalkozását tekintve festőművész volt. Vörös Terem FIATAL férfi. amelyek most a Katedrálisra vetülő délutáni napfényt voltak hivatottak kirekeszteni. aki lassan megfordult. és Mark azonnal feledte a sajgó nyakát. Nem voltak sokan jelen. Már-már lábujjhegyre állt a kíntól. Katedrális. alig múlt huszonhat éves. A Lovagrend jelenlévő tagjai halk pusmogással múlatták az időt és várták a Bíboros megérkezését. aki mint mindig. Egy alacsony emelvényen állt és a papírjait rendezgette. és lassan könnyek gyűltek a szemébe. Különc természetére vallott. – Hé. és az ujjait belevájta a húsba. amely alacsony termete ellenére is meglepően izmos vállára hullott. amikor visszamentek a házba egymás vállát átkarolva. és a szabad keze a lány erős csuklójára fonódott. de az istennek sem tudta megmozdítani. és a szűkebb környezetéből sem tudta senki. hogy megtalálja a kedvesét. hogy nem utazik Dallasba. izgatottan várta az embere 48 . századi bútoripar jelen századba átmentett remekei voltak és várakozásteljesen pillantottak az emelvényen álló férfi felé. Vérvörösek voltak a szőnyegek. december 22. Sir George McPall és a Római Birodalommal foglakozó részleg vezetője. akkor maga meghalna. látja! Abban volt az a töketlen királyfi. hogy hosszú. és a szemében tükröződő csillogás nagyon ismerős volt a férfi számára. – Na. Nicholson vezérőrnagy az intervenciós csoportok parancsnoka. Hands társaságában. most is halálosan pontosan érkezett. William Rabb. most mi a hézag? – kérdezte fuldokolva. akkor megfagysz – mondta az újságíró. Őszes halántékú. Az Összefüggések osztályvezetője. aki egy pár báli cipővel rohangált. aki most a Chronosi Lovagrend fekete köpenyeibe burkolódzó férfiak felé fordult. de hogy jön ez ide? – értetlenkedett a lány. mert az általa megadott időpontban kinyílt a terem hatalmas kétszárnyú ajtaja és a testőrök kíséretében bevonult. és csak a Katedrális osztályvezetői ültek a tárgyalóasztalnál. Cohariként emlegették. és nagy jövőt jósoltak neki az időkutatás szolgálatában. Látta ezt már megszámlálhatatlanul sokszor az életében. és mint olyan Hands második helyettese. Viktor Parnov az asztal lapján kopogva az ujjaival. A következő pillanatban a lány húzni kezdte Mark fejét az övéhez. a falak és a színes ablakokat takaró bársonyfüggönyök is. amely szinte minden részét jellemezte. Megcsókolták egymást. hogy zsenivel állnak szemben. ott volt még az ókorkutatás első embere. hogy a Katedrálisnak dolgozik már évek óta. Megfogta a férfi karját. Mark sejtette. Mark értetlenül pislogott. – Ha most egy kicsit megszorítanám.– Igen. Én azt a nőt kerestem. Jelen volt még John J. mert ez volt az uralkodó szín. és a keze hátracsúszott a férfi tarkójára. – Ha ezt sokáig nyomom a hátadhoz. A Vörös Terem nem véletlenül kapta ezt az elnevezést. aki belefér egy pólóba. 2294. amikor a lány szorítása enyhült. Mark rettenetesen megijedt. aztán együtt nevetett a lánnyal. mire Tess felszisszent. és lelépdelt a három lépcsőfokon. A fiatal férfit csak Mr. Most hihetetlenül lágynak tűnt az érintése.

ha az akciót elindítjuk… Cohari most azt csinálta. amelyet csupán a vizuális megfigyelés útján semmiképpen sem szerezhettünk volna meg. június 17-én délelőtt. és akkor látható 20 pro primo – először (lat. hogy ennek bizonyosságáról meggyőzzem önöket. Az elemzés során sok olyan információ fog elhangzani. amelyet az általam kidolgozott Pantomim program segítségével szereztünk meg. és arra a meggyőződésre jutottak. Ezen említett vizuális információk mellett vannak közvetlen audiovizuális információink is. akiket mostanra már mindenki felmentett. – Uraim! Jelen műholdfelvételen az Itáliai-félsziget látható Krisztus születése után 64. Nem véletlenül volt kissé ideges. amely egy ház. Itt szeretném jelezni azt is. aki lézersugarat irányított rá. hogy miről is van szó. Infravörös és hagyományos állóképeket. hanem valami ismeretlen szabotőr tehet. amely a terem egész oldalsó falát elfoglalta. amely lenti idő szerint reggel nullahét és tizenegyharminchat között mutatja Pompeji városát az optika kétmérföldes magasságát tekintve. A hófehér házak szikráztak a kora reggeli napsütésben. Majd mutatunk egy totálképet az egész házról. hogy a beesési szög függvényében megérthessük a megfigyelt alany beszédjét. és az enyhe szellő gondosan nyírt örökzöldeket lengetett. Kérem. és legfőképpen két fő kérdésre keressük a választ: pro primo 20: mivel lőtték le a műholdat? Pro secundo 21: ki lőtte le a műholdat? Az Összefüggések csoportnak természetesen nem áll módjában felvázolni az önök által minden bizonnyal elindítandó elhárító akció alapvető vonásait – Cohari itt vetett egy gyors pillantást a rezzenéstelen arccal ülő Hands felé –. Szeretném kihangsúlyozni. A közepén elhelyezkedő medence mentén rendezett virágágyások virítottak. igyekszem azokat megválaszolni. hogy az események tárgyalásánál nem időrendi. amelyen egy város volt látható. pontosabban szólva annak a peristülionja. A kínai képviselte a technikusokat.) 21 pro secundo – másodszor (lat. Egy pillanatra elhallgatott. tehát meglehetősen pontos részletekkel szolgálhatunk. hogy akár egy földre dobott pénzérmén megnézhetjük a császár képét. hogy a műhold kieséséről nem ők. ezért pár mondatban szeretném fölvázolni. hogy a ház tulajdonosa egy Marcus Arminius nevű férfi… tíz óra magasságában majd meg is jelenik a felvételeken… aki rabszolgakereskedelemmel foglalkozik. aztán odafordult a hatalmas műholdfelvételhez. – A délelőtt folyamán a peristülionban megfordult rabszolgák és más személyek beszélgetéseiből azt az információt szűrtük le. és így szólt: – Tisztelt Lovag urak! Az Összefüggések szakértői megvizsgálták a kérdéses felvételt. és tudta. hogy klasszikus terrorcselekménnyel állnak szemben. A felvételek körülbelül huszonöt fokos beesési szög szempontjából láthatóak… Cohari rátette a kezét a pulton látható kezelőegységre. illetőleg folyamatos felvételeket fognak látni az adott területről. hiszen egyértelművé vált. A Bíboros egy fejbólintással üdvözölt mindenkit. Mivel sokan önök közül még nem ismerhetik érdemben a Pantomim lényegét. A helyi időt állandóan láthatják majd a kép bal felső sarkában. A jelenlegi technikai felkészültségünk azt is lehetővé teszi. Meglehetősen jó minőségű felvétel jelent meg. amit a szónokok már több ezer éve. szíves figyelmüket! A menet közben felmerülő kérdéseket nyugodtan tegyék fel. és a kép villant egyet. hogy hamarosan „bomba fog robbanni” a székesegyház falai közt. A poharat visszatette az előtte lévő áramvonalas pultra. A Pantomim program képes az emberi történelem összes élő és holt nyelvén szájról olvasni. és a pontos megértés javítja az esélyeinket. és ivott egy kortyot.) 49 . de elemzésünkkel reméljük. hanem sajátos logikai sorrendben haladunk majd. keleti nyugalmába zárkózva várta.beszámolóját. tehát megadja nekünk a lehetőségét. hogy Cohari elkezdje a beszámolót. vagyis belső kertje. Elmaradhatatlan jázminteája ott gőzölgött előtte. A következő képen egy lakóház belső kertje látszott. miután leült. hozzájárulhatunk az optimális terv megalkotásához. az adott felvételeket mellékelve részletesebben kifejtve megtalálható. Azért vagyok itt. Fu Macs Csen a Bíboros megérkezéséig Handsszel társalgott. Ő már ismerte a többi lovaggal ellentétben az elemzés lényegét. hogy mindegyikük előtt az asztalon található egy dosszié. amelyben az itt elhangzásra kerülő anyag. aki megköszörülte a torkát. és intett a fiatal férfinak. de most ő is a szokott.

mintha a HCS korszerűsített változata lenne. az az. – Hasonlít a mi HCS-4-esünkhöz – morogta Nicholson. Hands számára tipikusan latin jelleggel bíró karakternek tűnt. A kettősük olyan. mert a nő sem beszél hozzá. uraim. itt is van. ne vonjanak le messzemenő következtetéseket! – Folytassa. ha beszél. hogy a nő milyen kapcsolatban van a ház urával. A nő. Összevont szemöldökkel tanulmányozta a felvételt. és amikor látta a lovagok izgatott mozgolódását. az arcát sohasem látjuk. A férfinak egy pillanatig sem lehetett látni az arcát. hogy ért az energiafegyverhez. Mr. ami leginkább a mi „hölgyem” szavunknak felel meg. habár volt hozzáfűzni valója. hogy többen kérdően néznek rá. és mint említettem az előbb. de még ő is előrehajolt a karosszékében. most odasétált a virágba borult rózsatövekhez és egy apró késsel lemetszett pár virágot. mintha ő már tudna valamit. Újból váltott a kép. tehát minden bizonnyal Arminius rabszolgáiról van szó. és Hands is egyetértett vele. és a kérése máris teljesült. Az infravörös ezekben a helyiségekben komoly mozgást mutat és a bentlakók nagy száma is jellemző. izgatott sugdolódzást váltott ki a lovagokból. A titokzatos nő ott állt mellette. és éppen fölállított egy energiavetőt a medence mellett. Arminius amikor egyszer megjelenik. amivel majd a lövést leadja? A továbbiakban erre keressük a választ. Nem tudjuk. mint egy jól koreografált pantomimjáték. Egyikükről sem lehetett volna megmintázni a nyugalom szobrát. és azért hagyom futni a folyamatos felvételt. amelyhez még tekintélyes méretű kiszolgáló épületek is tartoznak. ugyanakkor szakemberre valló ügyességgel szerelte össze a fegyvert. A rabszolgák egyszerűen csak nobilissimának szólítják. A bal felső sarokban a számok 10:45-öt mutattak. és mozdulatlanul figyelte. mert az arcát sohasem látni. A következő pillanatban a kép kimerevedett és ugrott egyet. – Szeretnénk látni a fegyvert – szólt közbe Nicholson az intervenciósok parancsnoka. akinek kosár volt a kezében. A Vörös Terem falát a nő arca foglalta el. sőt. hogy mindössze két hete tartózkodik itt és Rómából jött. A férfi a rabszolgák öltözetét viselte. hogy ki ő. hogy nyugtassa a kedélyeket: – Csak hangosan gondolkodtam. Korabeli férfi semmiképpen sem lehet. – Pár módosítás látszik rajta. Egyedül a Bíboros maradt nyugodt. Ez az ismeretlen férfi csak ezen az egy felvételsoron látható.lesz. és gyorsan hozzáfűzte az előbb mondottakhoz a következőket. amelyen egy férfi szorgoskodott. Ezekben a pillanatokban délelőtt kilenc óra van. Egy barna tunikás rabszolgalány követte. ahol a szereplők a mozdulataikkal kommunikálnak egymással. Úgy tűnik. hogy egyáltalán nem beszél. Az akciócsoportok parancsnoka látta a lovagok reakcióját. aki az átlagos római divat szerint öltözött. és a nevét sem sikerült megtudnunk. és mondott valamit. Amit biztosan tudunk. – Kérem. meg merjük azt is kockáztatni. Talán öt vagy hat év múlva fog így kinézni… Hands itt abbahagyta a mondatát. gyorsan folytatta: – Nem tudjuk. A kezében tartott rózsa árnyéka az arcára vetült. Cohari! – szólt közbe a Bíboros. hogy a tekintete a földre irányuljon. mert látta. uraim! Kérem. hogy ki ez a férfi. mert hamarosan megjelenik a képen egy nő. hogy a rokona. s ebből 50 . hogyan dolgozik. hogy milyen nagy kiterjedésű épületről van szó. A képen látható energiavető a laikus számára nem jelentett semmit. de Nicholson és Hands tekintete összevillant. Az Összefüggések nem ment el szótlanul a dolog mellett: – Nem tudjuk. hogy jobban lásson. hogy miképpen tudja ez a nő egy ilyen környezetben felszerelni az energiavetőt. akinek a későbbiekben fontos szerepet tulajdonítunk… tessék. Lehet. mert a mozdulatain látni. de érdemben semmi különöset nem mondanak egymásnak. A rabszolga elhelyezte őket a kosarában. – Ez a nő lövi majd le a műholdat – jegyezte meg lakonikus nyugalommal Cohari. és ami odalent játszódott a kertben. Az elemzőink szerint tudatosan fordítja lefelé a tekintetét. Önökben nyilván megfogalmazódik a kérdés. Egy fiatal római nő jött ki a kertbe a ház hátsó része felől. A kor szokásaihoz híven a haját feltornyozva hordta és nem volt különösképpen szép arca. Mindig úgy fordult. és ekkor látni lehetett az arcát. A fiatal nő odafordult elé. akkor vele beszélget majd a kertben.

hogy Arminius villájában nincs ilyen készülék. Kielemezve ezt a jelentést. Olyan állapotban vannak. – A lövés pillanatában is mozdulatlanok? – kérdezte Hands. akik tudják. – Igen. hogy a mozdulatlan alakok továbbra is részesei a helyi időnek. és így gyorsan reagált. Az összes jelenlévő lovag fejében felmerülő kérdést fogalmazta meg egy személyben. Ez utóbbi 10:15-kor volt. – Ez lényegében azt jelenti. amióta a férfi és a nő kiléptek a kertbe a fegyverrel. Nem a földön fekszenek összerogyva. Az utolsó pillanatokban mozdulatlannak látjuk őket. Sir George McPall. hogy a birodalom területén minden bizonnyal találhatóak más korszakok ügynökei. hogy olyan profikkal van dolgunk. Felvetődött egy érdekes kérdés: miért nem beszélnek egymással? A férfi és a nő körülbelül harmincöt percig látható együtt a kertben. ami miatt elvetettük az időleállítás eshetőségét. hogy nyugodtan dolgozhassanak. a tudományos osztály a sast felszerelte a pszichoszondázás bioelektromos jeleit felkutató műszerrel is. aki komoran bólintott. – Tudja ezt bizonyítani az Összefüggések? 51 . Először is ha ezek ketten a távoli jövőből érkeztek. hogy miért állítok akkor olyat. hogy egyetért ezzel. hogy mi felismernénk. hogy ez a két illető leállította odalent az időt. – A másik dolog. de ez esetben éppen azzal tudnák magukról elterelni a gyanút. de Cohari már várta ezt a kérdést. hogy a ház összes lakója úgy viselkedik. hanem mindenki megállt ott. ami egyértelműen jelezné számunkra az ügynöki tevékenységet. A fegyver típusa azt jelzi számunkra. és mindenki számára világosnak tűnt. és ezt akkor értjük meg. ahol éppen tartózkodott. azok nem a távoli jövő emberei és így nem lehet a kezükben időleállító technológia… ehhez több száz év kell még. – Tehát nem fegyver vagy készülék okozza a ház lakóinak mozdulatlanságát. hanem valamilyen képesség? – tudakolta az ókorkutatás vezetője.azt a következtetést vonhatjuk le. hogy odaföntről olvashatunk a szájukról. habár a jövőben talán adott lesz erre a technikai feltétel. ezért mindent elkövet. ez nagyon valószínű. akkor miért használnak egy HCS-4-hez hasonló fegyvert. mint a Csipkerózsika szereplői? – kérdezte Fu Macs Csen. Először arra gondoltunk. A férfi minden bizonnyal időügynök és úgy is viselkedik. Ez az állapotuk azóta tart. Cohari vetett egy gyors pillantást Fu Macs Csenre. A felvétel az egész házat mutatta. addig a ház lakói mozdulatlanok. csupán drasztikusan csökkent mértékben. Ez a műszer folyamatosan méréseket végzett. Tudom. Lovag. Önök viszont jogosan kérdezhetik. az pedig az. hogy semleges dolgokról kellene beszélniük. és belekortyolt a langyos teájába. uram. amikor ezek ketten a kertben éppen a fegyvert szerelik fel. A kép váltott. hogy amíg ezek ketten a kertben a fegyvert állítják be. mert a közelgő tűzvész nyilván még sok kutatót izgatni fog a jövőben is. hogy infravörös felvételt látnak. amely egyértelműen őt exponálja a vezető szerepre. de a nő szerepét nem értjük. mintha hipnózis alatt állnának. hogy akik odalent vannak. de két oknál fogva az előbb említett feltevést azonnal el is vetettük. és az idő nem változott az előbbihez képest. amikor megvizsgáljuk azt a kérdést. Először azt gondoltuk. Ő tudja. hogy a nő olyan fontos szerepet játszik. – Mentális erőről van szó – felelte Cohari. ahol a helyi idő leállítása már kivitelezhető. hogy a férfi számunkra talán ismerős lehet. – Pszichoszondájuk lenne? – tudakolta Nicholson. hogy mit csinálnak a ház lakói akkor. – Az Összefüggések mivel magyarázza akkor. – Igen. hogy valamilyen erő hatására több mint egy órán keresztül mindenki mozdulatlanul áll? – Pontosan. – Az infravörös felvételen azt látjuk. hogy a nő lövi le a műholdat? Erre azt tudom mondani. – A Rómában tartózkodó Severus fedőnevű állandó ügynök legutóbbi jelentésében az áll. de mindvégig szótlanok. hogy a személye titokban maradjon. hogy ez hiperreális feltevés. és teljesen biztosak lehetünk abban. mert tapasztalhatóak rajtuk életmegnyilvánulások. vagy a nőnek is takarnia kellene az arcát.

mert ebben az esetben máshogy döntenénk. hogy ki ő. hogy Coharinak jó 52 . A Katedrális sohasem küldene le olyan embert az ókorba. További kérdés: ha mindketten a jövőből jöttek… és ezt a továbbfejlesztett HCS bizonyítja. – Feltételezésünk szerint – folytatta Cohari – az ismeretlen nőnek számunkra teljesen ismeretlen eredetű természetfölötti képességei vannak. az arcát a föld felé fordítva. hogy ez a férfi. ha látnánk őt. nézzék meg a következő jelenetet! A kép és az időpont váltott. – A francba! – morogta Nicholson. hogy nem értik egymás nyelvét. amelyek eredete számunkra ismeretlen. Ez a viselkedés profira vall. Handsnek eszébe jutott a beszélgetése a parkban a Bíborossal. és a nő belépett a peristülionba. olyan természetfölötti képességekkel. akkor nem tudna lemenni Pompejibe? – kérdezte a Bíboros. Ebben az esetben látva a nő képességeit az sem lehetetlen. ha felismernénk. mert nem látta a reális alapját. hogy mi hogyan döntünk. akkor miért vannak nyelvi nehézségeik? Hogyan lehet valaki ügynök Néró korában. A felvételt néző lovagok számára a látvány valóban döbbenetes volt. azért tettem még hozzá. aki nem beszéli az adott korszak nyelvét. Feltettük tehát azt a kérdést. ha később megnéznénk. amit akkor elhessegetett magától. a délelőtt folyamán jön majd hozzá egy nő. de az. ez a férfi nem azért takarja az arcát. aki nagy valószínűséggel nem ismeri a helyi nyelvet. hiszen látjuk. A sort a férfi zárta. hogy „részben”. – Ez világos az Összefüggések előtt is. mint egy léggömb. de a műszeres bemérés alapján egyértelmű. A férfi pedig egy olyan időutazó.– Igen. mert a mi jövőnkből jön. hogy miért nincs közöttük verbális érintkezés? Tegyük fel azt. hanem azért. de beavatott a Katedrális titkaiba. – Szerencsés ember – morogta Hands. A fegyvert tartalmazó modern és áramvonalas konténer ott úszott a nő mellett a levegőben. számunkra érthetetlen dolog. A Lovagok felzúdultak erre a konklúzióra. A viselkedése… miszerint ügyesen takarja az arcát… azt bizonyítja. Ő már ismeri a mi döntésünket. tömeghipnózist tud okozni és tárgyakat emel fel a levegőbe. hogy odalent van. de vajon ki a férfi? Honnan tud a Katedrális titkairól. – Igen. hogy másképpen döntsünk. Majd szeretném. – Ha tudnánk. hogy telepatikus úton érintkeznek. akkor lehet. hogy ő van odalent! Ezért mondtam. ha nem beszél latinul? Ha mindegyikük beszélne latinul. és azzal. Hands úgy vélte. A nő csak a kezét tette rá. és a súlyos test úgy lebegett mellette. Nagyuram. s ez nem más. s ez talán azért probléma a számára. de most térjünk vissza a férfira. hogy felismernénk. hogy el akarja kerülni azt. sőt. hogy lemenjen. és ez a férfi ezt el akarja kerülni. akkor tökéletesen tudnának kommunikálni. Megvonva a konklúziót. mint ahogy fogunk… és ő odalent tudja már. hogy tudja. – Maga arról beszél. amelyek segítségével befolyásolni tudja a környezete viselkedését. akivel görög nyelven fog társalogni… ez utóbbi egy érdekes beszélgetés lesz és a felvétele valóságos technikai bravúr volt. a nő több alkalommal beszél a rabszolgákkal a kertben és latinul érintkezik velük. Kérem. hogy megakadályozzuk a lemenetelben. hogy nem beszél latinul. de az egyikük nem érti ezt a nyelvet. mint ahogy majd dönteni fogunk. Részben. újra megfogalmazódott benne a kérdés: – „Talán földönkívüliek?” A nő képességei ezt sugallják. mivel értenie kellene a latin nyelvet. azt akadályozza meg. akkor beszélne a nővel és nem játszaná a némát. Feltételezésünk szerint a nő egy profi időügynök a közeli jövőből. hogy nézte a műhold által készült felvételeket. A megfelelő technikai apparátus segítségével ilyen jelenségeket mi is tudunk produkálni. hogy visszatérjek a nő és a férfi közötti kommunikáció problémájára. mert nem akar azzal senkit sem befolyásolni. mint a férfi! Mire alapozzuk ezt a kijelentést? Nos. Az óra 10:15-öt mutatott. – A két ember személyével kapcsolatban a következőket tudjuk összefoglalni. hogy az az ismeretlen nő nem használ semmilyen segédeszközt! Itt szeretném megragadni az alkalmat arra. és újfent felmerült benne az a gondolat. hogy máshogy alakuljon az ő jövője. hogy titkolja a személyét. ha nem az Időkutatás embere. Most. akkor sem akadályozhatjuk meg. ha ugyanis az lenne.

Az Összefüggések elképzelése a következő. akinek a biztosításaképpen felvonul a legjobb intervenciós csoportunk. a Katedrális fogunk majd útba indítani két ügynököt pár év múlva. Teljesen bizonyos vagyok abban. aki most szólalt meg először. hogy Arminius csalja a feleségét. – Azzal a kérdéssel még foglalkozni fogunk. és az ismeretlen nővel folytatott beszélgetése alapján bizalmas barátnője lehet annak. Az Összefüggések a személyét kulcsfontosságúnak tartja az elkövetkező akcióban. hogy mi. amivel mindenki egyetértett. „technikai bravúr”? Cohari szótlanul bólintott. mégpedig egy Júliának hívott nővel… – Miért tartja ezt fontos információnak. akinél semmilyen 53 . akkor akcióba lépjen. A házról és az adott időintervallumon belüli belső mozgásokról már elkészítettük a felvételeket. hogy annak idején számunkra a némát kellett eljátszania. hogy a férfi képtelen a verbális kommunikációra. és azért játssza el a némát. hogy miért tart fontosnak megmutatni nekünk egy olyan felvételt. akkor itt álljunk meg! – jegyezte meg a Bíboros. Ha mégis valaki kifejlesztene egy időgépet és a megfelelő energiaszintet is elérné. illetve egy reá megtévesztésig hasonlító ügynöknő felderítő akcióját Arminius házában. de nem tudott ésszerű magyarázatot találni arra. és behatolnának a Nauszikaának nevezett nő villájába. tovább bonyolította az ügyet. és a kezüket belelógatták a vízbe. ezáltal megteremtve a jelenleg előkészületi stádiumban lévő akciónk alapját – mondta a Bíboros. A kezét rátette a kezelőegységre. ahol fürge aranyhalak fickándoztak az ujjaik között. hogy célszerűnek látnánk a Nauszikaának nevezett nő pszichoszondázását. – A szájuk mozgását a víztükörből sikerült felvennünk. Cohari? – tudakolta Hands. amelyet jelenlegi ismereteink szerint csak a fúzióból nyerhetünk. de most szeretném. – Az átlövéshez olyan energiaszint szükséges. Esőfelhő. Ez az ember nem beszél latinul. hogy az ő szavait használjam. Ha szabad ezt az archaikus kifejezést használnom. A nő és a kommandós csoport a szonda kiesése után érkezne az adott helyszínre. Az Összefüggések elemzője megtámaszkodott a pulton. A Katedrális a megfelelő felkészítés után átdob 64-be egy ügynöknőt. – Lehet. – Azok ketten odalent a mi feltételezett és nem is olyan távoli jövőnkből jöhettek. hogy az időutazás rövid története alatt még senki sem ment át a tudtunk nélkül. és a Katedrálison kívül senki sem fog átmenni az eljövendő száz évben sem. Az Összefüggések vezetője. és görög származású.a meglátása. ahol kapcsolatba kerül az ismeretlen nővel. miszerint a férfi csupán csak egy „időutazó”. és egy másik nővel beszélgetett. Áthajoltak a medence peremén. amit az előbb Hands gondolt végig. mi az esélye annak. Mi egy ilyet sohasem tennénk le az ókori Pompejiben – vetette közbe Rabb. vagyis a Katedrális tudta nélkül nem lehetne átlépni a múltba. hogy miképpen kerülhetett Pompejibe? – Mr. és kissé előrehajolt. Csen elgondolkodva dörzsölte az állát. A másik nőt Nauszikaának hívják. – Az a tény. Az erre vonatkozó javaslatunkat az önök előtt látható jelentésben minden összefüggésében árnyaltabban kibontjuk majd. viszont azt jelzi. Cohari elmondaná. mert tudja. A feltételezett ügynöknő a kerti medence melletti kőpadon ült. és körülbelül a nyolcvan százalékát értjük annak. – Azért. hogy a Földön a jelen korban valaki kifejleszt egy időgépet az Intézettől függetlenül? – kérdezte Hands a kínait. A Katedrális ügynöknője felveszi Nauszikaá személyiségét és elmegy Arminius házába. hogy ki lehet ez az ember. – Ennek elenyészően kicsi az esélye – válaszolta. Csen. akkor az evolvens felnyitását nekünk észlelni kellene. hogy a mi ügynökünk. hogy lelőjék a saját műholdunkat. ha Mr. – Na. hogy ha kell. amit beszélnek. ami a város legelőkelőbb villanegyedében található. ami Arminius házában folyik. mert ez a nő nagyon sokat tudhat arról. ám most csak annyit szeretnék mondani. és ilyen reaktorok nincsenek magánkézen. jelenleg pletykálkodnak. és a kép 09:3O-ra állt. és nem hiszem. és lényegében ugyanazt fogalmazta meg. ugyanis éppen arról beszélnek. hogy bizalmas kapcsolatban állnak egymással. hogy nem lehet a mi későbbi ügynökünk. ami. Mr. A beszélgetésből annyit sikerült leszűrnünk. Olyan ügynöknőt kell beküldenünk.

– Fantasztikus – jegyezte meg Hands. Moore sohasem tudna olyan szabadon a nő közelébe jutni.felszerelés sincs. aztán leültek a medence mellé beszélgetni. uram. A Bíboros volt a legelső. aki éppen kilépett az átriumból. hogy miért. – Miről beszélgettek? – Rossz volt a beesési szög. tudja. de Cohari azonnal lesöpörte az asztalról az elképzelését. majd mindketten elmentek. 54 . Cohari széttárta a két karját. ami alapján azt kell. aki összeszedte magát. hogy milyen fegyverzettel vannak ellátva. akár egy tucatnyian is lehetnek odalent… nem tudhatjuk. akit mellesleg most látunk először és a fegyver… de az előbb innen már láttunk mindent. amikor a csoportunk elindul. de most már vele van a férfi. – Ez a Nauszikaának nevezett hölgy kicsoda? Mit tudunk róla? – A peristülionban dolgozó rabszolgák elejtett megjegyzéseire tudunk hagyatkozni. de remélem. Mi történt ezután? – Az ismeretlen nő pár szót váltott a ház urával. amit most Hands tört meg. A felderítőnknek ellen kell állnia a mentális támadásnak. – Mr. mert nagy valószínűséggel a jövőből érkező és szabotázscselekményt végrehajtó ügynök vagy ügynökök… s itt szeretném jelezni. A nő tíz előtt pár perccel távozott. Hosszú csend telepedett a Vörös Teremre. és ezért nem alkalmazhatunk biológiai replikánst. és a felszakadozó felhőtakaró mögül lassan előbukkant a nap. Nem küldhetjük az intervenciósainkat olyan emberek ellen harcba. Az Összefüggések nem javasolja az intervenciós csoport azonnali beavatkozását Arminius házában. – Meddig tartózkodott a hölgy Arminius házában? – Mindössze tíz-tizenöt percet. Moore-t – mondta az ókorkutatás vezetője. – Arminius? – Egy fiatalemberrel beszélgetett. hogy a Katedrálisnál dolgozó ügynöknők közül szerintem egy sem hasonlít erre a Nauszikaára… mindegy megoldjuk. aztán az infravörös szerint mindenki megmerevedik és újból megjelenik a nő. mert az ellenfél mentális képességei segítségével érzékelhetné a technikai apparátus jelenlétét. Mindenképpen felderítésre van szükségünk. akik odalent vannak. hogy a felvételeken látható két gyanús személy mellett. aki minden bizonnyal a fia és szintén az átriumból lépett ki pár perccel az apja után. akiknek nem ismerjük a technikai felkészültségét. hogy állítsuk: Nauszikaá egy előkelő prostituált. – Nem hiszem. talán még meg sem születtek akkor. hogy ez fontos lenne. – Értem. Ha belegondolunk. Ezek után pár percig üres a belső kert. Mr. csak egykedvűen havazott. aki a megtévesztésig hasonlít Nauszikaára. – Az Összefüggések ezt tartja a legbiztonságosabb megoldásnak. Mit csinált addig az ismeretlen nő? – Továbbra is ott ült a medence mellett és őket nézte… de ha kívánják megmutatjuk az egész jelenetet. uram. aztán távozott. – Küldjük be az állandó ügynökünket Mr. mint a Nauszikaá személyét felvevő ügynöknő… Újabb rövid csönd telepedett a teremre. Napok óta tartó tébolyult kavargása elcsöndesült. de előtte még szót váltott Arminiusszal. ön. Hands legyintett. – Igen… sok felvételt csináltak erről a Nauszikaáról? – Természetesen. A kertben sétálgatott vele. Az utóbbi órákban alábbhagyott a tomboló hóvihar. Cohari hatásosan érvelt. aztán már azt sem. Kívánják megtekinteni? – Kívánjuk… A lenyugodni készülő nap rőtes fénye ragyogó hidat vert az óceánon és a Katedrális tizenkét tornyának aranyozott csúcsai égő ujjakként mutattak az ég felé. – Az Összefüggések tehát nem javasolja egy biológiai replikáns beküldését és el is mondja. Azok.

Hands eljött az ablaktól. aztán fanyar mosollyal az arcán nekiszegezte a kérdést. hogy újra rágyújtson – ez rossz szokása volt –. ám azok inkább hasonlítanak egy erős hipnózis alatt álló személyre. de gondolom. hogy szedje össze a gondolatait. Az a nő odalent a képességei segítségével azonnal látná. amelyben az ember úgy érezhette magát. Cornelius Hands az ablaknál állt. és az üvegtábla úgy tárult fel. A férfi megérintette az ablakot. Nézze. töménytelen rossz szokást szedett fel. ami Pompejiben lejátszódott és a sas megvakításához vezetett. Hands az alatt a huszonöt év alatt. aki felveszi a Nauszikaának nevezett nő személyiségét. amelyek ebben az esetben felmerülnek. és lassú mozdulatokkal emelte a szájához a kezét. túl sok kérdést vet föl. Ki az a nő és legfőképpen ki az a férfi. de azért arra kérném. aztán nyomban elnyomja. de sohasem volt türelme kivárni. és ha beáll a teljes szürkület. borús hétköznapokat ígért a közeljövőben. amely úgy ülte meg a szobát. akit a felvételeken látunk? Jónak és kivitelezhetőnek találom azt a tervet. – Tökéletesen egyetértek az Összefüggésekkel azzal a kérdésben. s próbálja számomra érthetően interpretálni. amelyen az élete elmúlt hatvan éve alatt sem fogott az idő – és izgatottan fészkelődött. mert az az esemény. – Értem. Lajos korabeli székét. Nicholson. John? – Voltam már jobban is. a Nauszikaát helyettesítő személy hús-vér embernek kell lennie. hogy a kommandó akcióját nem alapozhatjuk a jó szerencsére. amelybe most kénytelen volt belepréselődni a hatalmas testével. de ez a gondolat egyáltalán nem hangolta jókedvre a férfit. habár az utóbbi napokban ez az esemény. hogy ezekkel sohasem keserítette meg a szűkebb környezete életét. John J. s ugyanilyen oknál fogva robotot sem alkalmazhatunk. amíg valamelyik végig ég. és jó ügynöki… 55 . én tudom. és nézte a piszkosszürke óceánt. az intervenciós csoportok parancsnoka rettentő kényelmetlennek találta azt a XIV. hogy csupán pár slukkot enged magának. ha megkérhetném. Próbálta palástolni az érzelmeit. mintha visszautazott volna a XVIII. amelyen a székesegyház emelkedett. és leült a mahagóni fából faragott íróasztala mögé. ami foglalkoztatta a Katedrálist. John. A füst egy tömegben nekilódult. – Ideges. majd elnyomta a cigarettáját egy Cathy Mund által készített ezüsthamutartóban. független gondolkodású individuumokra. Egy szakavatott muzeológus vagy műgyűjtő minden bizonnyal elalélt volna a látványtól. hiszen a probléma amivel hamarosan meg kell majd küzdenie. Hands szótlanul állt. Hands hosszú pillanatokig szótlanul nézte az első helyettesét. mint ahogy egy ember az utca túloldalára megy át –. ami a XXI. Biológiai replikációt nem alkalmazhatunk.Az Atlanti-óceánon épített mesterséges szigetről. kavarogni kezdett. Az ízlésesen berendezett barokk környezetben minden eredeti volt. amelyek Hands századát jelenítették meg. j századba. mintha varázspálcával intettek volna. mert a technológia ugyan tökéletes hasonmásokat produkál. de mindig örömmel nyugtázta magában. mint önálló. más modern darab nem volt a szobában. és Hands gyűjtőszenvedélyét bizonyította. hogy küldjünk be valakit. A hamutartón és az elektronikus berendezéseken kívül. mint köd a hajnali tájat. amelynek az ujjai közt ott füstölgött az elmaradhatatlan cigarettája. – Aha… Mi a véleménye az Összefüggések elemzéséről? Konkrétan a Nauszikaának nevezett nő pótlására gondolok… – Korrekt munka. hogy szükség van e felderítőre még az intervenciósok behatolása előtt. talán még New York fényei is feltűnnek észak felől a horizonton. amíg átjárt az időn – olyan nyugalommal. még őt is kizökkentette a szokott nyugalmából. hogy egy valóságos zombi áll előtte Nauszikaáként. Nincs más megoldás. Én is úgy látom. A bágyadt napfény bevetült az ablaktáblákon. mármár látni lehetett a mérföldekre húzódó partvonalat. Nicholsonnak meg sem rezdült az arca. és megvilágította az enyhén gomolygó füstöt. hogy maga és a fiai a világtörténelem legjobban kiképzett katonái és nem kenyerük a sok beszéd. hogy ön is elemezte már magában azokat a kérdéseket. század ötvösművészetének volt a drága reprezentánsa. és a friss levegő úgy tódult be Hands dolgozó szobájába. Tudta.

amikor megöleli a mi ismeretlen barátnőnket. A két karját a feje felé emelte és az arcát az égnek fordítva mosolygott. aztán az intervenciósok parancsnoka ismét kézbe fogta a Nauszikaát ábrázoló felvételt. se pedig elektronikailag. alig két évvel ezelőtt. – Gratulálok – mondta Nicholson. és kiemelt egy szál cigarettát. Az öreg katona valóban meglepődött. ezt mindenki elismerte. illetve tudnánk. – Tökéletesen kell beszélnie ógörögül és latinul. A tizenkettes direktíva a Katedrálistól független polgári személy beszervezését jelentette és Nicholson tudta. Rágyújtott. A két férfi egy hajtásra eltüntette a bourbont. 56 . Először: magát az igazi Nauszikaát használjuk fel hipnózis alatt. aki látta a képet. 64 nyara rettenetesen forró volt. már ha kedve van szeretkezni egy sejttenyészettel vagy egy mechanikussal. Várta Hands reakcióját. Nicholsonon látni lehetett. – Ezt nem hittem volna. – Akkor most igyunk a tizenkettes direktívára. Hands felnyitotta egy ébenfa dobozka tetejét. hogy nagyon kérdezne valamit. – Valószínűleg ezt a tervet ejtenünk kell. hogy az öreg visszavonul. s nem a Playboy szerkesztésével… Nicholson tartott egy kis hatásszünetet. Valóban maga lesz az új Bíboros? Hands fölöslegesnek látta. John.sőt. aztán folytatta: – Valamelyik ügynökünkön végezhetünk természetesen modern plasztikai átalakítást. Cornelius. de a Bíboros ebben az ügyben minden lehetőséget föl fog használni. de csak arra lenne jó. és elővett egy üveg bourbont és két egyenes falú üvegpoharat. Ha az ügynöknőnk egy sejttenyészettel a teste fölött megy be Arminiushoz. hadd fogalmazzak így: „színészi” képességekkel kell rendelkeznie. és a férfi vett egy mély levegőt. hogy dugjon vele az ember. hogy nincs ilyen alkatú ügynökünk és azért nincs. Hands szúrós pillantást vetett rá. aki erre a telekinetikus képességeivel valószínűleg szétrobbantja a fejét… Nicholson felemelt egy műholdfelvételt az asztalról. amit mindössze tíz évvel ezelőtt készítettek. fekete haja csigákban omlott le hófehér hátán. Nicholson elhallgatott. hamarosan átveszem a Katedrális vezetését. hogy éppen akkor rohad le róla az egész. és megemelte a poharát. A testén végigcsorgó víz érintése megkeményítette mellbimbóit. Fiatal és ruganyos testű. és megvonta a vállát. Valószínűleg. Lovag. és mély erotikus töltettel ruházta fel a műholdfelvételt. – Azt hallottam. a tanácskozás során és itt a szobában mi ketten több száz felvételt megnéztünk erről a nőről. hogy kerteljen: úgyis mindenki tudta már. amely Nauszikaát ábrázolta. hogy ez utóbbiba az Időutazás csak a legvégső esetben menne bele. Nicholson keze megállt a pohár felé félúton. Két lehetőség marad a továbbiakban. akinek hosszú. ugyanis a Bíboros engedélyezte. – Igen. Az egyiket odatolta Nicholson elé és töltött. amit tudtommal még nem használtunk. és hátradőlt az „ötszáz éves” karosszékben. mert mi az Időkutatással foglalkozunk. vagy másodjára ott van a tizenkettes direktíva. Nicholson Hands elé lökte a szökőkút alatt álló fiatal lány képét. mert a férfi kihúzta az egyik asztalfiókot. és teljesen szabad kezet adott nekem. hogy őszintén úgy is gondolja. de visszafogja magát. A Katedrális ügynöknői kiválóan alkalmasak erre a szerepre. hiszen Hands úgy hozta magával 1762-ből. aztán szórakozottan megvonta a vállát: – A modell ügynökségeknél. A nő gyönyörű volt. de a citológiai átalakításnak egyetlen hátránya van: csak rövid ideig áll fenn és bizonyos hőmérséklet fölött a sejtstruktúra bomlásnak indul. amint a villája egyik szökőkútjában állva anyaszült meztelenül élvezte a testére csorgó vizet. – Én sem. Látszott rajta. mert ilyen nőt nem tudunk reprodukálni se biológiailag. s nyilvánvaló. ami igen meglepő volt. – Hol kezdjük keresni? – kérdezte. amit mond. lehet. de Nauszikaá helyettesítésénél nem is annyira a belső. hanem inkább az alkati tulajdonságoknak kell dominálniuk. aztán halk koppanással letette az üveget. és nézni kezdte. párducmozgású lány. Töltött magának is.

– Értem. Az időutazás okozta pszichés és fizikai sokk? – Megpróbáljuk felkészíteni a terhelés elviselésére. Majdnem az összes holt nyelven beszél. Nicholson most sokkal tovább hallgatott. hogy kinyújtóztassa a végtagjait. Nicholson hangos koppanással letette az üres poharat az asztalra és előrehajolt. és Kerwin vezeti őket. mint az előbb. – És az a pszichés megrázkódtatás. Harmincöt éves és többször visszautasította a lovagi rangot. – Volt már az ókorban? – Sokszor – felelte kurtán Nicholson. – Mi a biztosítéka. – Hm… – mordult egyet az öreg katona. ha nagy szar van odalent. – Miután eljátszotta Nauszikaá szerepét. Egy körülbelül kétezer szavas készletet az alapvető fontosságú grammatikai és fonetikai ismeretekkel együtt az oktatógépek egy hét alatt tökélyre fejlesztenek. 57 . – Elvégre karácsony van. John. Tíz emberből kilenc szeretné kipróbálni. ami akkor éri. Ő az intervenciós csoportok harcászati kiképzője és diverzáns metodikát oktat Fort Bragban a hagyományos katonai erőknél. a maga ötlete volt? – kérdezte Handset. – Az ezredes? – Igen. hogy kik vagyunk és mit akarunk tőle? Hands vigyorogni kezdett. és elfelejt majd mindent. és mestere a japán kardvívásnak. aki még annak idején egyedül elintézte Ottó von Skorzeny kommandósait 1944-ben úgy. mert el akarta terelni a beszélgetést a leendő dublőrről. Ez a lány sem lesz különb. és a ma élő nyelvek közül is ismer vagy tizet. – De két hét alatt elfelejt mindent… – Elég nagy baj lesz az nekünk. Járkálni kezdett a szobában. A következő pillanatban a profi időutazó és katona véleménye hangzott el. mert az a dolga. – Cornelius. Hands a tekintetével követte. – Mindig őt küldjük. Nicholson felállt. hogy csak korabeli fegyverei voltak. de a japán vagy a kínai nyelvből akár le is doktorálhatna Oxfordban. Kész kuriózum. hogy Nicholson beleborzongott. nem kötekszem – felelte mosolyogva Nicholson. maga is. – Rendben van. hogy mire gondol. hogy milyen érzés. hogy ez morál-etikailag nem a legoptimálisabb megoldás. Ez annak a Handsnek a hangja volt. – Ők a legjobb csapatunk. természetesen egy kicsit belenyúlunk abba a szép fejébe. Megnyugtatom. hanem a világ urai. Cornelius.– Ez nem probléma. – Az emberiség legnagyobb titka az időutazás. – Miért? – kérdezte meg a lovagi rang visszautasítására célozva. – Hazatér a családjához? Két nap múlva Szenteste. ha több mint két hétig szükségünk lesz rá – jegyezte meg Hands. – Melyik csoportot fogja felkészíteni? – A kettes intervenciósok mennek – válaszolta rövid gondolkodás után Nicholson. aki szótlanul bólintott. – A tizenkettes alkalmazása ugye. aki minden bizonnyal egy fotómodell lesz és kész szentségtörésként átmegy az időn. Lehet. amikor megtudja. és Hands sejtette. ezért elébe ment a kérdésnek. csak az Összefüggések dolgozik. mint az őrült… keresik a nőt. de mi nem erénycsőszök vagyunk. olyan nyugalommal formálva a két szót. hogy rövid időn belül megtalálják? – Az Összefüggések bárkit és bármit megtalál. – Beszéljünk egy kicsit a szigorúan vett szakmai részről – mondta gyorsan Hands. maga hallatlanul optimista! – Nicholsonnak ennyi volt a reflexiója. – Mindenki hazatér. – És ha odalent derül ki. Az összes létező fegyver szakértője a kőbalta óta. hogy alkalmatlan eljátszani Nauszikaát… ha belebukik? – Akkor meghal – mondta Hands a világ legtermészetesebb hangján. – Erről most hallok először – csodálkozott Hands.

Cornelius. Hands erre felállt. hogy ez lehetetlen. már távozott is Nevadából. és a szemöldöke felszaladt a homlokára. hogy az ünnepek alatt a Stars megbízásából át kell ruccannia Európába. hogy Tesst kivigye a kontinentális utakra. Nem igaz. hogy azt mondjam: Boldog karácsonyt! – Hasonló jókat! – kívánta az öreg katona. A férfi tudta. no. IV. – Kiknek a földjén van? – kérdezte Hands.Nicholson a lehető legkönnyebben tért ki a válaszadás alól. de ahogy leadta a jelentését. és ha minden igaz. Persze. de az új évben ez legyen az első dolga. hogy ne várják. és ez meglehetősen szűken 58 . Minden szabadságát a kukukukuk földjén tölti. – Kukukukukat mondtam. hogy ezzel a mozdulattal indították el az utóbbi évszázadok legizgalmasabb kalandját. 2294. de legjobb tudomásom szerint együtt él a saját tisztjével. – És mit keres köztük az ezredes? – A törzs barátja… azt hiszem. John. Tesst nem vihetné magával. Los Angelestől délre MARKNAK már évek óta nem volt ilyen jó karácsonya. John. Jellegzetesen rövidre nyírt ősz hajával leginkább egy jóságos nagyapóra hasonlított. akkor egy kisebb expedíció szükséges Kerwin felhajtására. John? Nicholson vágott egy grimaszt. hogy ennek a paradicsomi állapotnak sohasem szakad vége. nem fogja elfelejteni. mert nem kockáztathatta meg. Ez egy kannibál törzs Kelet-Indonéziában. adjon neki pár napot. – Fogalmam sincs. – Nős? – Nőtlen. Mark nagyon jól tudta. de a teljes titkosítás miatt nem használhatja még a celluláris rendszert sem. századi balkáni konfliktust két nap alatt lerendezték volna. Mark még 22-én odaszólt videofonon az anyjának. de most kezdem azt hinni. istenként tisztelik. és mivel ismerte a szüleit. – Jó. ahol rengeteg ellenőrzés van. Majd kérdezze meg tőle! Nekem nem mondja el. de föltétlen telefonálni fog. hogy a lányt körözik. Valószínűleg futárt kell küldenünk érte. és újból töltött a poharakba. hanem azért. hiszen nem lett volna belőle családi botrány. főleg az ünnepek miatt. csupán az anyja „követelné”. – Nos. Az elmúlt egy hetet majdnem mindig együtt töltötte Tess-szel. és Mark nehezen tudta volna az értésére adni. Michelle Morell hadnaggyal. valamilyen régen elfeledett meséből. nem azért. Erre az emberre van szükségem! A csoport többi tagja? Nicholson pillantása és a hangja büszkeséget sugárzott: – A XX. mert ő nem turistaként szokott csámborogni Pápuaföldön. ezért nem mondta meg az igazi okot. Az indonéz nők és egyéb látványosságok megtekintésére szerintem egy hét bőven elegendő. hogy a férfi máris ennyi idő után „felvonul vele” a szűkebb család előtt. Indonéziában van. akkor itt az ideje. kerítse elő ezt a pasast. – Természetesen. – Oké. Ha jól tudom. hogy menjenek át Dallasba mindketten. Azt találta ki. hogy a vezető helyem megrendült. mert a lány nyomasztónak találná. – Akcióban? – Szabadságon. december 29. és a férfi már-már kezdte azt hinni. éppen tegnap tért vissza Németalföldről. – Ha nem használhatjuk a titkos telekommunikációs rendszert. Koccintottak. hogy én vagyok a legnagyobb különc az időutazás történetében. és nem is sejtették. ami elrontja a karácsony hangulatát. – Mindig úgy tudtam. megmondhatta volna az igazi okot.

mert nem akarja. csitítgatta. amelyben élete meghatározó éveit töltötte. Összefonódva. A férfi már-már kezdte úgy érezni. Mark mindig elkísérte a lányt. és amikor Tess ágyéka egyre jobban követelte a jutalmát. alkalmanként robbanásszerűen törtek ki belőle. hogy a férfi mennyire csalódott. Mark megdöbbent. hogy nyugodtan menjen el Dallasba. de ezzel éppen az ellenkező hatást váltotta ki Markból. Szerette órákon át a lányt. Mark már így is belekeveredett. akkor elétoppant és elmagyarázta neki. míg ő szótlanul kivonult a kanapéra. ha lehet. Mark. ami ilyenkor elkerülhetetlenül bekövetkezik. Tess különféle titkos utakon kerülgetve a rendőrség és a műszaki blokkok sugárrácsait. Mark lefejtette a lány kezét véresre karmolt hátáról. de ez olyan kút volt a számára. kivel –. mert Li Ying nincs egyedül. Amikor Tess ajkát az első apró sikoly elhagyta. pedig tudta. Tess egy „Jó éjszakát. ami hosszú évek óta felszakadni készült. ismeretlen és sötét mellékutcákban parkolva. mert nevetségessé tenné magát. mintha ezen múlt volna az élete. hogy a lány mozdulatai részei annak a küzdelemnek. amit Mark már napok óta várt. és mindezt az első éjszakájuknak köszönhette. mert buta szereplőként csak halottként végezné. és Mark tudta. aztán amikor a lány mégis azt kérte tőle. amit a soha meg nem tapasztalt orgazmusért vívhatott már évek óta. hogy forduljon el. és ezt mindketten nagyon jól tudták. Mark azt hitte. Aznap délután. elveszítette Tesst – mielőtt még istenigazából megszerezte volna –. mindörökre boldoggá tette. az ő érdekében teszi. ám nem bánta. mint egy hosszútávfutó az utolsó négyszázon. mint egy megriadt madarat. még bocsánatot is kért tőle. és a vállára hajtotta a fejét. annak a feszültséggel teli és vad környezetnek volt az üzenete. a férfi tudta. ám mindig időben visszatért. hogyha Li Ying felbukkan valahol. és mielőtt bármit mondhatott volna. Szeretnék pár napot nálad maradni. mintha rajta múlna a lány élete. Az a vadság. Tess ott zokogott a karjaiban. akkor Tesst semmivel sem tarthatja vissza. egymás karjaiban aludtak el. majd utána bementek a házba. Persze. Mark beleadta minden dühét. mert még mindig nem érezte azt. aztán hosszú percekig csak szótlanul ölelte az izzadt és remegő testet. Mivel azonban tudta. hogy belekeveredjen. egy kissé megnyugodott. hogy a férfi hallgatása a beleegyezés jele. és legfeljebb okos szemlélője lehet majd az eseményeknek. és amikor látta. – Marionnak megadtam a számodat. akkor és ott máris megtörténik a dolog. Ám Tess az egyik pillanatról a másikra visszatáncolt. nagyvonalúan fölajánlotta a hálószobát Tessnek. hiszen így is tudott mindent. és valahányszor látta a férfin. mint a tűz. és idegességében a körmét rágva várt rá a gravokocsiban. Tess persze biztatta Markot. és olyan vadul tette magáévá. hogy ilyenkor jobb visszavonulót fújni… Az elmúlt napok alatt megtanulta „kezelni” a lányt. mert ő addig bátran itt marad. mert sejtette. és a lány tudta. hogy hihetetlen győzelmet aratott. Tess az elmúlt napok alatt többször visszatért az alsó szintre. amit Mark azonnal felismert – olasz – de nem értett. Egész úton nem szóltak egymáshoz. és ne haragudj!” után már el is tűnt a fürdőszobában.behatárolta a mozgásterüket. és Mark úgy érezte. A lány könnyes szemmel beszélt hozzá valamilyen dallamos nyelven. aztán a lány végül kimondta. hogy a lány megbízik benne. mint ahogy nőt még soha. 59 . Az indulatok. ahol mindketten valami újat kaptak az élettől. hogy nem hagyja magára. és a karácsony utáni első napon egy sporttáskát hajított be a hátsó ülésre. amikor a lány megcsókolta. a száját már be is tapasztotta a lány vad és szenvedélyes csókja. Egy kicsit el kellene tűnnöm. hogy beszéljen valakivel odalent – sohasem mondta meg. Tess nyöszörögve és agresszív módon hajszolta a gyönyört. hogy neheztel emiatt. és ilyenkor Mark a kínok kínját állta ki. Mark nem szólt semmit. A lány kiszámíthatatlan volt és lobbanékony. hogy a lánynál több sikertelen kísérlete nem lehet. Amikor viszont telefonált. Az érzelmek és a kéj fortissimója alatt Mark szinte megmámorosodott a lány orgazmusától. Hozzábújt. majd olyan gyengéden és figyelemmel kezdte el szeretni. amely már serdülőlány korában elapadhatott és nem olthatta ezt az égető szomjúságot. Mark ezt olyan határozottan jelentette ki. amivel a lány uralni akarta a férfi testét. mindig megkérte Markot. hogy aztán a férfi az éjszaka kellős közepén egy parfümillatú ruganyos és forró test simulására ébredjen fel. amelyeket a lelke gyógyíthatatlan sebei okoztak. de a férfi egyértelműen leszögezte. hadd töltse nála az éjszakát.

Mark nevetve közölte Tess-szel. és a vizes tincseket kisimította a lány arcából. fekete tangát és egy egyszerű trikót viselt. és épp mondani akarta. és Mark újból megkívánta. már meg is terített. és szótlanul leült az asztalhoz. és Tess készíti. és próbálta elterelni a gondolatait arról. hogy nincs egyedül. ami sokkal többet mutatott. szakértő szemmel méregette a lányt. és amíg Tess kezét rázogatta. hogy sohasem látja többé. és lenyűgözve nézte a lány mozdulatait.és lábmozdulatok dinamikus szépsége. amikor Tess visszavitette magát Los Angeles legsötétebb bugyraiba. mint amit első találkozáskor illik. Mark gyűlölte Mariont. és meglóbálta. Mihelyt a lány kiment a konyhába. Éppen erre jártam. eltekintve azoktól az estéktől. A férfi már messziről integetett. és nyújtotta a kezét. hogy egyszer csak ciripelni kezd a videofon és Marion hívja őket. kék színű. Nem volt apró termetű nő. Egy apró. amikor az rákanyarodott a ház felé vezető. aki dédelgetésre vágyik. Anyaszült meztelen volt. Mark előre tessékelte a vendégét. – Hello – mondta Tess a földbe gyökeredzett lábbal álló férfinak.Másnap reggel Mark arra ébredt. hogy felkapott egy üveg Ballantinest – Mark nagy kedvencét –. aztán kibontották a Ballantinest. Nekitámaszkodott az ajtónak. hogy Knox kérdésekkel bombázza. akkor szívesen készítek magáról pár képet – mondta vigyorogva Knox. a férfi egy kissé megnyugodott. Tess kijött a fürdőszobából. az volt az első. hogy Tess talán vele kapcsolatban nem így érez. ami a lágyság és a keménység robbanékony keverékeként már több ember halálát okozták. majd a férfi szobába való belépésekor lassan felemelkedett. A szép arcot félig eltakaró. Kiment a verandára. Karácsony után pedig. mint egy riadt madárka. hogy maradjon vacsorára. Talán egész életében egy ilyen lányra várt és nem is mert gondolni arra. amikor Knox meglátta a fotelban kuporgó Tesst. Knox a könyökével úgy oldalba bökte Markot. és kikapcsolta a készüléket. aztán beprogramozott egy bőséges reggelit. aki éppen a sportcsatornát nézte. és most magával ragadta a bonyolult kéz. Mark átnyúlt az asztal fölött. és lehet. mert csak azért kérdezem. vizes hajkorona őrülten erotikusnak tűnt. és amikor megállt a kocsival. amikor a sporttáska odakerült a hátsó ülésre. hogyha lenne kedve fotózni. műanyag útra. Visszament a házba. gondoltam. Karácsony után történt. és a kezét nyújtotta. gyere be! Jacob Knox kipattant a kocsiból. Tess akkor el fog menni. és a két férfi elindult befelé a lakásba. Mark már akkor meghallotta a sportkocsi süvítő hangját. hogy Knox a legnagyobb nőcsábász Los Angelesben és a környékén. hogy az kis híján kiöntötte a whiskyt. öregem. beugrok. hogy Tess nincs mellette. – Isten ments! – felelte nevetve Tess. A mezőgazdász komputer program által szabályozott reggeli eső az egyik pillanatról a másikra eleredt. de a lány továbbra is átszellemült arccal harcolt képzelt ellenfelei ellen. – Szevasz! Örülök. és az egyik oszlopnak támaszkodva nézte. de Mark fürdőköpenyében mégis úgy nézett ki. Odakint talált rá a ház mögött. Mark vigyorogva lelépdelt a lépcsőn. még soha senkit nem szeretett ennyire. és magára kapott valamit. – Kurva jól néz ki ez a csaj! Hol szedted össze. Amíg a pirítóst kenegette a vajjal. amit Mark tett elé. Már várta. huncut mosollyal nézte a férfit. Mark meginvitálta Knoxot. – Maga modell? – firtatta. kínai specialitások lesznek. és alig akarta elengedni a kezét. Hirtelen úgy érezte. Knox fotós volt a Starsnál. te piszok? 60 . – Rendezhetnénk egy kis karácsonyi piálást. ezért majd odafigyel rájuk… Ezen mind a hárman jót nevettek. Az elmúlt napokra ez a békebeli nyugalom volt a jellemző. amint az egyik kollégája leparkol. – No. hogy váratlanul vendéget kaptak. hogy itt vagy. Mark még sohasem látott kung-fu formagyakorlatot. és mire a lány bejött odakintről.

Mindent a népek uralnak és nem Isten felelős a lelki üdvünkért. A dolog úgy indult. mert csupán piszkálgatta az apró húspogácsákat a tányérjában. mert hiszel benne? – kérdezett rá. Magasabb mindennél. mert emberi szem számára láthatatlan… Knox. Jacob. de ami a meglepőnek tűnt a számára. az nem a lány válasza. mint maga a létezés. Valamilyen furcsa keveréke vagyok a panteizmusnak és a teizmusnak… most biztosan kinevet. mint a szentháromság. és gravitációs sugarak tartják. A tűz. de nem hitte volna róla. – Te éppen arról feledkezel meg. a gyomrom nem veszi be ezt a gigantikus hülyeséget! A XXIII. csakhogy az időutazás létezik és a dolgok racionalitásának az alapja nem más. és régen lejárt az idealizmus kora. hogy a Katedrális nem csak az emberi képzelet terméke. mint a vadalma. a négy meghatározó elem. mint hinni az időutazásban. hogy nagyon is komolyan veszi. Azok. aztán felnézett. amit mond. hogy valamilyen formában előrevetíti mindkettőjük jövőjét. hogy a lány nem veszi észre a zavarát. Soha senki nem látta még. hogy igazat mond. akiket igazán szerettem. korántsem olyan misztikus dolog. – Ja. keleti emberek voltak és sokat beszéltek nekem a vallásukról is. Nagyon ügyesen bánt velük. hogy Knox átnyúlt az asztal fölött. amely a hitem keresztény oldalának a legfőbb reprezentánsa. ezt mindkét férfi elismerte. hogy Knoxnak semmi kétsége se legyen afelől. és az ujjbegyére ültette a lány nyakában lógó láncon csillogó aranykeresztet. vagy hinni a feltámadásban. aki eltemet… sőt. hogy össze ne omoljon a saját súlya alatt. Megvonta a vállát: – Nincs egy hete. a továbbiakban pedig a Starsnál lévő dolgok kerültek terítékre. Mark dühös volt magára. de hiszek abban is. Knox legyintett.– Ugyan már. Mark elérte a célját. mert úgy érezte. Ha valaki elmondta volna neki. hát nem hitte volna el. amit emberkéz épített. egy olyan téma került szóba. amiről Mark akkor és ott még nem tudhatta. Hovatovább gépektől születünk és gép lesz majd. Mark ezzel nem értett egyet. amin található a székesegyház. Mark túl fiatal és tapasztalatlan volt ahhoz. század nem a legendák százada… 61 . tudom. hogy összhangban kell élnünk a természettel. Hinni a természeti erők és az ember kapcsolatában. de úgy látszik. Örült. Az űrflotta már odakint van a csillagközi térben. – Sok emberrel találkoztam már életemben. más hatások és kultúrák befolyása érvényesült bennem. s ez a szent négység legalább olyan fontos számomra. akit nagyon érdekesnek tartott. nem tartotta elég okosnak Tesst. – Hát nem tudom… én nem hiszek semmilyen természetfölötti erőben. de talán az mond imát fölöttünk… A tudomány racionalizmusa elsöpri az irracionális bitet. hülye gyerek… addig a húgod. majd a vacsora alatt – ami fantasztikus volt. Jacob. hogy ilyen kérdésekre is tud összefüggő válaszokat adni. mert ő sohasem mert effajta kérdésekről beszélgetni a lánnyal. hanem a komputerrendszerek. a víz. hiszek istenben. ha ezt kérdezi. Mark komolyan meglepődött. hogy tisztában legyen vele: a képzelet csupán a valóság leánygyermeke. Knox a villájával hadonászott. valahol az Atlantióceánon áll egy sziget. hanem Mark reakciója volt. A világ mára már túlságosan is racionális lett az emberek számára. Hármójuk közül csak a lány evett pálcikákkal. Knox hagyta is a témát. a föld és az ég. vagy azért. hogy mi lesz a jövője. ugye? Knox megnyugtatta Tesst. mint Tess kínai univerzizmusa. ő az unokahúgom… – Persze. A városban szedtem össze – jelentette ki Mark olyan hangon. de soha senki nem tudta nekem bebizonyítani. amíg meg nem dugod. hogy Krisztus volt a Megváltó… aztán ahogy teltek az évek. – Gyermekkoromban a szüleim kereszténynek neveltek és máig hiszem. hogy morbid a gondolat. hogy együtt vagyunk. hogy a modern tudomány racionalizmusa sokkal közelebb áll a misztikumhoz. Igen. – Divatból hordod. Mark vigyorgott. Azt mondják. most komoly kérdést kaphatott.

– Az időutazást a legszigorúbb titok övezi. Tökéletes papírjai voltak arról. A hivatalnok az arca elé tartotta az asztali ventillátort. mintha egy láthatatlan óriás taposott volna az aljnövényzetbe. és megvonta a vállát. Az ügynökök a munkájukat nem a nyilvánosság előtt végzik. így nem volt akadálya annak. Szerette volna. de a döntések más íróasztalnál születnek. A folyó vonalától talán százlépésnyire szálltak le. hogy hamarosan le fognak szállni és onnan gyalog kell folytatniuk az utat. A csillogó jégkockák halkan csörögtek. Ha tudta volna. Knox pedig elröhögte magát. illetve nem ereszkedhet alább háromezer méternél. Az érintés megnyugtatta a férfit. A tisztviselő hosszan nézett utána. és remélte. – Hülye tudós – morogta. Az egyik srác apja valamilyen befolyásos amerikai üzletember volt. A fejére igazította könnyű szövetkalapját. nyakkendős tisztviselő fáradtan megtörölte az izzadságtól gyöngyöző homlokát. de bizonyosságuk nem. Két évvel ezelőtt eltűnt egy társaság… Két lány és három fiú. és kíváncsian várta a választ. hogy Fernandez a Katedrális ügynöke. de túl simán ment volna minden. és felállt. amikor Tess az evőpálcákkal megcsípte a fülét. Mosolyogva kortyolgatta a felkínált whiskyt. Reggel hétkor már elviselhetetlen volt a forróság. érdekes utam lesz. Ha tudták volna… 2295. hogy Fernandez is eltűnik valahol az Iszonyat-folyóján túl. Miből gondolod. mert én csak alkalmazom a jogot. és a pokolba kívánta. hogy százezredik senkinek nevezték. Ne kérdezze. hogy az indonéz kormány területileg illetékes képviselője csupán sok szerencsét kívánjon az útjához. és 62 . amikor arra gondolt. de nem találtak semmit. Dühösen lecsapta az evőeszközöket. még az Amnesty International is idejött. – Mi az igazság abban. A spanyol férfi még csak meg sem izzadt. de kora hajnalban elálltak az ég csatornái és a keletre elterülő sötét hegyláncok irányából felkelő nap sűrű ködpárát világított meg a buja őserdő felett. amikor meglötykölte az italt. és évekig járt a kormány nyakára. A hatalmas ventillátorok lustán keverték a fülledt levegőt a kormányzóságon. ha még nem tette volna hozzá: – A kukukukuk tiltakoztak a kormánynál az állandó átrepülések miatt. aztán dühösen odébb lökte a ventillátort az asztal lapján. miszerint az Iszonyat-folyó és a Keleti-hegység között semmilyen modern közlekedési eszköz sem szállhat le. Az Iszonyat-folyó partján EGÉSZ éjszaka esett. Mark feljajdult. A lány a másik szabad kezét rátette Mark kezére. és Philip Fernandez elfojtott egy rövid káromkodást. és kisvártatva távozott. mi lett velük… – Értem – mondta Fernandez. Nézte a vele szemben ülő Fernandezt. Jóformán még gyerekek voltak. hogy te a százezredik senki majd bizonyosságot nyerhetsz velük kapcsolatban? Markot dühítette. – Ízlik a vacsora? – kérdezte mosolyogva a lány. Pár perc múlva már el is felejtették az egészet. hogy a NOS is foglakozott az üggyel. – Úgy hiszem. és már-már felpattant. ha a két férfi befejezi ezt a meddő vitát egy olyan dologról. amelyről legfeljebb intuícióik lehettek. akkor az arcára fagyott volna a mosoly még ebben a döglesztő hőségben is.. Senki sem tudja. és a fehér inges. Kelet-Indonézia. hogy ennek mi értelme. De nem tudhatta. – Erre semmilyen bizonyíték sincs. hogy ő a madridi egyetem etológusa. és így egy ember valahol már megint szegényebb lett egy illúzióval A gravitációs hullámok úgy simították le az embermagas kunaifüvet. hogy néha még ma is esznek embert? – kérdezte Fernandez. január 5-én. Három évvel ezelőtt született egy megállapodás. és a dolog egészen odáig fajult.

a fülledt levegőbe a térképet. Belegázolt a folyóba. amely alig ötvenlépésnyire húzódott. hogy bármit bárhova elvigyen és a bármelyik időben sem volt akadály. A felsőtestét csak egy piszkos zöld színű trikó borította. Még reggel nyolc óra sem volt. miért kukukuknak hívják az itt élő törzset. Olyan hang hallatszott. Ám amíg ezt végiggondolta. és folytatva az eszeveszett kakukkolást belegázoltak a folyóba. Az intenzív energiától több köbméternyi víz nyomban gőzzé változott és öt méter átmérőjű körön belül valósággal fölforrt a folyó. Fernandez a kazuárok és más számára ismeretlen madarak rikoltozása közepette tört előre. hogy döntsön. de a csuklóján lévő műszer – amit túl egyszerű lett volna csupán karórának nevezni – mutatta. amelyen átkelve és egyenesen északnak tartva elérheti a kukukukuk faluját. és elindult a pápuák felé. hogy 34 fok fölött van a hőmérséklet és a páratartalom 96 százalékos. Megigazította a hátán vízhatlan zsákját. Fernandez belegázolt a méltóságteljes lassúsággal hömpölygő folyóba. Mark-2000 típusú fegyvertechnikai komputere volt. A rothadás szaga hirtelen megszűnt és az egymásba kapaszkodó liánok szövevényén keresztül ott csillogott előtte az Iszonyat Folyója. és rendületlenül haladt tovább előre. ami gyakorlatilag azt jelentette. Terepszínű nadrágban és katonai bakancsban volt. és pár pillanat múlva már ott sem volt. A kezében egy energiavető volt. A Gorokában bérelt gravoplán pedig süvítve emelkedni kezdett. hanem a zöld színű hömpölygő víz hozta át a túlpartról. miközben valamilyen szörnyűséges nyelven ordibált nekik. és az kirajzolta elé. mintha izzó vasat vízbe dugna az ember. a Fernandezzel szemközti parton egy férfi lépett ki a dzsungelből. meg a tarkóját is kellőképpen megnedvesítette. Fernandez kikapcsolta a térképet. és Fernandez felé rohantak. és kezében ütemesen dolgozott a széles pengéjű bozótvágó kés. A Katedrális futárjaként az volt a feladata. de a hang nem az őserdő lombsátorának magasságából áradt. amikor megérkezett a váratlan segítség. hogyha megöli a bennszülötteket. akkor komoly bonyodalmak származhatnak az ügyből. és az áttetsző kép jobb felső sarkában látható számok azt mutatták. A férfi csizmája valósággal elmerült az iszapban. Nem sajátos passzióból vállalkozott erre az útra. hogy legkésőbb délre ér oda. és az utolsó szakaszon szinte minden méterért meg kellett küzdenie. A Mark-2000 nem rendelkezett kábító fokozattal. már el is tűnt a sűrűben. hogy mi az az üzenet. de az ismeretlen férfi nem volt olyan tanácstalan. elindult a part mentén a folyásiránnyal szemben. mintha tucatnyi megvadult kakukk zendített volna rá. és a férfi hirtelen megértette. amely szinte teljesen átizzadt a jól kidolgozott izmok fölött. hogy visszanézett volna. hogy mindössze kétmérföldnyire van a gázlótól. Jelenlegi tartózkodási helyét egy villogó piros pont jelezte. A térképen a villogó sárga vonal a gázló helyét mutatta. A lézernyalábok vijjogva szelték át a levegőt. és amikor sisteregve becsapódtak. Az ügynök nem tudhatta. és körülbelül harminc méterrel fölfelé. Fernandez úgy számolt. hogy támadással áll szemben vagy csupán üdvözölni akarják.Fernandez anélkül. és a férfi már nem lehetett messze. és a dzsungel láthatatlan madarai rikoltozva üdvözölték. Hanyag eleganciával feléjük fordította a fegyvert. A kakukkolás egyre erősödött. olyan hang hallatszott. és Fernandez kis híján elröhögte magát. és a férfi lenyúlt az övéhez. Ez a rémisztő hang nem állattól származott. A fűszoknyába öltözött és rikító színűre mázolt pápuák egyre több nyílvesszőt lőttek felé. mint Fernandez az imént. de most mégis megijedt: tudta. és miután lemosta az arcát. A bennszülöttek viszonzásul felé is nyilakat lőttek. már fel is bukkantak a túlparton. amit az ezredeshez kell eljuttatnia. hogy szinte gőzben halad előre. és szó nélkül beleengedett egy sorozatot a folyóba a pápuák lába elé. hanem utasítást hajtott végre. amit hanyagul fölfelé tartott. Éles füttyszó hasított a levegőbe. amerre elhaladt. és Fernandeznek csupán pár másodperc állt rendelkezésére. A hatás frenetikus volt. és akár egész Indonéziát megsemmisíthette volna. Megnyomta a megfelelő gombot a csuklójára csatolt készüléken. aztán az első nyílvesző – ami elől még könnyedén félreugrott – gyorsan megértetett vele mindent. A kukukukuk ordibálva kapkodták 63 . és nem tudta. hanem tőlük. Fernandez megállt és fülelni kezdett.

ugyanis ezt a három dolgot. – Kiértünk az ösvényre. mintha ott sem lettek volna. Ám a bambuszból és pálmalevélből épült kunyhók szabályozott rendben sorakoztak a 64 . hogy csak azt lehet igazán férfinak tekinteni. Pillanatokon belül úgy eltűntek. hogy a férfi nem hallotta a kérdést. akik férfinak akarják nevezni magukat. és elindult Serrault után. Serrault megállt. de ne haragudjon meg. akkor egy óra múlva a faluban lehetünk. hogy a lehető legprimitívebb állapotokat fogja majd megtapasztalni ennél a kőkorszakban ragadt törzsnél. Kívánja az azonosítási kódot? – Kíméljen meg tőle! Látom. szerintem a spanyol birodalom ezért omlott össze. Amikor hallótávolságon belül ért. – Örülök. amelyik elindult a folyó felé. mi lehetett velem a bajuk. ha valaki baszogatja őket. akadt egy kis problémája? Fernandez abba az irányba bökött a fejével. – Beszél spanyolul. és megvonta a vállát. Alkatilag nem látszott különbség közte és a többi katona között. miközben sűrűn csapkodott a bozótvágó késsel. Ha jól kilépünk. uram! Ön meg Fernandez. amerre a bennszülöttek eltűntek a dzsungelben. van egy fiatal bennszülött. aki addig nem térhet haza és nem válhat igazi harcossá. – Mi volt a feladatuk? – kíváncsiskodott Fernandez.meztelen lábukat a forró vízben. hogy ön áldozatot hozzon egy ifjú harcosért… – Korrekt megfogalmazás volt. nem lehet több harminc évesnél. és Fernandez már kezdte azt hinni. és a haját akárcsak a többi hivatásos katona úgy megnyíratta. és Fernandez úgy vélte. őrmester. Fernandez tudta. mert semmi kedvem nem volt itt tűzijátékot rendezni. Ha netalán összefutnánk egy kukukuku járőrrel. az ezredessel ott voltunk a vezérhajón… jó buli volt. mert itt is át lehet gázolni a túlpartra. Az Iszonyat-folyó közepén alig ért mellig a víz. már pedig én még egy hangos szót sem szóltam. Atléta termetű. őrmester? – kérdezte a kommandóst. akárcsak a CIA ügynökök Langleyt… – Igen. Ezekben a hetekben folynak az avatási szertartások. Különböző kultúrkörökben más és más igényeket támasztanak azokkal szemben. az vagyok. aki olyan rezzenéstelenül állt az enyhe sodrású vízben. üdvözölte a férfit. a Cég futárja… Cégnek nevezte a Katedrálist. aki életében legalább ültet egy fát. hogy felbukkant. hogy bátran átkelhet a folyón. megöl egy bikát és van egy fia. – Érdekesek ezek az avatási szertartások. – Si senor! – Az előbb említette a spanyol birodalmat. Amennyiben több volt másoknál. A fegyveres most intett Fernandeznek. amíg föl nem mutat egy levágott fejet. és Fernandez alig egy perc alatt át is evickélt. Nem akartuk megkockáztatni azt. bárki megteszi. és megfordult a kazuárok rikoltozása közepette. ezért kiküldött maga elé a gázlóhoz. hogy kivel áll szemben. Nem tudom. akkor bízza rám a dolgot… és felejtse el az Armadát! Fernandez erre elvigyorodott. mert arra számított. kis szerencsével. Fernandez felnevetett. és azoknál az járja. az a fejében lapult… – Az ezredes ma hajnalban tudta meg. hogy csak akkor támadnak. – Ez nagyon érdekes. őrmester – jegyezte meg Fernandez. mintha egy szobrot szemelt volna ki magának példaképül. és abban a csoportban. hogy a kukukukuk több emberölő járőre elhagyta a falut. A bozótvágó kését visszacsúsztatta a tokjába. Volt hozzá valami köze? Serrault szótlanul ment elöl. amiért azt mondom. és rémülten visszaszaladtak a dzsungelbe. Az őseim spanyolok voltak. hogy visszatartsa a homlokán gyöngyöző izzadságot. amikor váratlanul választ kapott: – Amikor a győzhetetlen Armada 1588-ban megtámadta Angliát. hogy szinte kilátszott a fejbőre. aki kigázolt a partra. Serrault ráfektette az M-5000-est melle előtt keresztbe vetett egyik karjára. Úgy informáltak. – Gerald Serrault törzsőrmester a kettesektől? – Pontosan. széles vállú férfi volt. Egy kendővel kötötte át a fejét. mire a férfi elindult. és szótlanul ment a férfi után. A kukukukuk faluja kellemes meglepetés volt Fernandez számára.

hogy lépjen be. mert hatalmas erőt kellett kordában tartania. hogy végigharcolja az egész történelmet Mezopotámiától a legmodernebb háborúkig. és lecsatolta a hátizsákját. de feltűnően izmos testalkatú férfi minden mozdulata visszafojtott energiákról árulkodott. és ezt Fernandez meg is tapasztalta amikor az ezredes megszorította a kezét. de a fiatal férfiak mind eltűntek. ez utóbbiakat nem műanyagból vagy üvegből készítették. amely a falu közepén magasodott. fekete fürtjeit. és Kerwin elkapta őket. Michelle visszabújt parányi bikinijébe – Fernandez közben megállapította róla. akinek úgy tűnt. – Az ott Michelle Morell hadnagy. Fernandezt meglepte az a közvetlenség. s a szabályos rendet csupán egy kunaifűvel tömött matrac törte meg. aztán odabiccentett az ágy felé. Amikor megkérdezte Serraultot. aki halvány mosollyal az arcán nyugtázta a férfi üdvözlését. és Fernandez nyomát sem látta a XXIII. amivel Kerwin fogadta. hol vannak a harcosok. harcolnak valahol. és amikor a Katedrális futára belépett. az csak annyit mondott.férfiház körül. hogy nagyon jó alakú nő –. Amint látja. Kettőt odahajított az asztalhoz. A férfi levette a napszemüvegét. fölnyitotta a hűtőláda tetejét. A helyiség spártai egyszerűséggel volt berendezve. sötét. amit éppen olvasott – több száz évvel ezelőtti kiadás lehetett. de most ő is úgy vélte. A kunyhóban egy felületesen összeeszkábált asztal is volt. Csupán egy könnyű sortot és bőrszandált viselt. amit behúzott maga után. habár ugyanazon anyagokból készült. mire Serrault. amely a bejárattal szemben feküdt. Fernandez vigyorogva bólintott Michelle felé. amelynek szabályos ajtaja és ablakai is voltak. mert manapság a könyveket nem nyomtatással állították elő –. a férfi csupán ennyit kérdezett tőle: – Mit iszik? Whiskym van és söröm. aki göndör. ez a beceneve. Az egyiken egy férfi ült. A ház alapját a ledöngölt földre fektetett deszkapallók adták. a csoport műszaki tisztje. amíg a beosztottja hallótávolságon kívülre ért. mennyire kidolgozott izmai vannak. századnak. becsukta azt a könyvet. a harmadikkal meg kiment az ajtón. akkor mondjon le a jégről. persze. mert ez nem a Sheraton Hotel. a hölgy egy kicsit furcsa. mert miután igazolta magát. karcsú. de ha az előbbit kéri. és a tisztaság is jellemző volt a terültre. mint Serraulté. és azt nézte. Serrault belépett a szélesre tárt ajtón. Odabent hűvös volt és félhomály. Fernandez belépésére a nő csupán egy futó pillantást vetett az ajtó felé. habár apró bikinije ott hevert mellette a deszkapadlón. és bement a kunyhóba. aki összeszedte a festékes tégelynek használt és félbevágott kókuszdióit. John Michael Kerwin ezredes volt a második intervenciós csoport parancsnoka. – Sört kérek – felelte Fernandez. de azért kiváló katona. Még a matracon fekve is látszott rajta. Az átlagnál jóval magasabb. dobjon ide két dobozzal! – szólt az ezredes. de nem tett semmit. Kerwin várt még egy pillanatig. Fernandezt egy atlétanőre emlékeztette. hogy ezt az építményt civilizált ember emelte. és erre húzták fel a kunyhót. Intett Fernandeznek. és már messziről látni lehetett rajta. és szó nélkül kiment a kunyhóból. és a fegyverét nekitámasztotta a falnak. hanem inkább egy hollywoodi filmszínészre hasonlít. Fernandez eddig csak képről látta az ezredest. szinte már fehér haja nem sokkal volt hosszabb. majd egy kézlegyintéssel elküldte a bennszülött lányt. Kivett három doboz sört. hogy takarja a meztelenségét. A nyakában egy vékony bőrfonaton valamilyen furcsa medál lógott. – Serra. Leült az egyik zsámolyra. A falak mentén különféle ládák és zsákok sorakoztak. amely körül alacsony zsámolyok sorakoztak. Fernandez rengeteg gyereket és nőt látott. hanem egyszerűen kivágták a gyékényből font falat és a nyílást szúnyoghálóval fedték el. Az ezredes kunyhója a falu túlsó végén emelkedett. majd fölemelkedett és a kezét nyújtotta. hogy Kerwin nem egy kommandó parancsnokára. mint a többi lakóépület – már ha a kukukukuk kunyhóit lehetett így nevezni. A matracon egy fiatal nő hevert. az ecsetet helyettesítő falapocskákkal együtt. amint egy kukukuku lány valamilyen furcsa jeleket fest lecsupaszított ágyékára. Teljesen meztelen volt. átható tekintetét és kékre borotvált arcélét nyugodtan mutogathatná a Vogue címlapján ahelyett. mint a Katedrális ügynöke. és odalépett hozzájuk. Vakítóan szőke. 65 .

Kétdimenziós. tehát meg kellett akadályozni. hogy Kerwin miért lett ezredes már harmincöt évesen. A kunyhó félhomályos sarkában kék színű fény áradt szét. Senor Fernandez. és kíváncsian várta a választ. hogy magunkra hagy minket? Javaslom. Beszélni kezdett… – Mit szólsz hozzá. miután megnézték a holografikus üzenetet és hosszasan tanulmányozták a műholdfelvételeket. ez egy tölgyfalombokkal ékesített vaskereszt. Kerwin megmutatta a nőnek a felvételt. – Elnézést. hogy nincs elragadtatva az Összefüggések jelentésétől és Nicholson utasításaitól. Kerwin a kezében forgatta a vetítőt. máshogy alakult volna a történelem. a felszerelését ott hagyva az asztal lábánál. A futár behúzta maga után az ajtót. ezredes. hagyományos és infravörös felvételek voltak benne. aztán letette az asztal szélére. és Kerwin kisvártatva bekapcsolta a vetítőt. és ebben az esetben csak a személyes kapcsolattartást engedélyezik. – Természetesen. de kérdezhetek valamit? – Természetesen – felelte udvariasan Kerwin. A hegycsúcson vulkáni kráter sötétlett. A keze megakadt annál a felvételnél. miért hordja? – Kérem… Abban a világháborúban a Katedrális sokszor beavatkozott a harcoló felek oldalán és mindig azon az oldalon. amelyik a szökőkút vízsugaraiban álló Nauszikaát ábrázolták. hol lesz a kunyhója! A mai éjszakát még itt töltjük. hogy fölösleges kérdeznie bármit is. hogy ez sikerüljön nekik. a nőt ez bosszantja a leginkább. amiből a férfi arra következtetett. és a nyomaték kedvéért rácsapott a holografikus vetítőre. Akkoriban engem Franz Rosen SS őrnagynak hívtak… Akar még kérdezni valamit? Fernandez tudta. Kerwin a Katedrális futárjára emelte a tekintetét. mert megértette. és most odatette a nő elé: – Ehhez mit szólsz? – kérdezte. – Megkérdezhetem. Az ajtóban megtorpant. – John. hogy ölje meg a Führert. Nicholson alakja. – Vörös-kék fokozat van érvényben.– Hello – mondta halkan. Az ezredes eléje rakta a doboz sört. A kép jobb alsó sarkában egy jellegzetes hegy emelkedett a magasba. – Miért nem használták a celluláris rendszert? – kérdezte Fernandeztől. de ami a nyakában lóg. és holnap hajnalban indulunk Gorokába. Nagyon jó katonák voltak és közel jártak ahhoz. aki egy lapos. ez az egész egy rakás szar! – Mi már sokszor csináltunk a szarból aranyat – jegyezte meg Kerwin. biztonsági zárral ellátott dossziét és egy kocka alakú tárgyat helyezett az asztalra Kerwin elé. Fernandez felállt. ahol szükség volt rá… 1943-ban egy angol kommandó azt a feladatot kapta. Az egyik felvétel egy várost ábrázolt. ezredes. A személyi kódját használva felnyitotta a dossziét. Michelle. Ha ez megtörténik. az nem egy második világháborús német kitüntetés? Az ezredes a tenyerébe ültette a bőrfonaton lógó jelvényt. ő majd megmutatja. keresse meg az őrmestert. és kezdte összepakolni a műholdfelvételeket. Olyan rekedtes hangja volt. Az ezredes az első pillanatban megállapította. most vágott egy grimaszt. aztán hátradőlt és nekitámaszkodott a gyékényfalnak. A celluláris rendszeren csak annyit tudtunk közölni önnel. hogy gyengéd szálak fűzik Kerwinhez. 66 . Michelle? – kérdezte Kerwin a nőtől. – Megtenné azt a szívességet. – Ha erre gondot. mintha egy teljes éjszakán át dohányzott és whiskyzett volna valahol egy ócska lebujban. mert sejtette. aki csak ennyit mondott: – Pompeji. és megjelent John J. és visszafordult. akiről mindenki tudta a csoporton belül. ám a sörét magával vitte. hogy mikor érkezem… a többi itt van – tette még hozzá Fernandez. hogy nagy valószínűséggel műholdfelvétel mindegyik. – Nem erős oldalam a numizmatika. kifelé indult.

még attól is eltekintve. s azt is sejtette. amelyek olyan robbanékonyak voltak. aki csak azért alkalmas. de Michelle nem torpant meg ijedtében. Ám Michelle meglepetést okozott: felállt. ráadásul a felszerelése is idegen kézbe kerül… bassza meg! Ezek után egy ilyen kényes szituációban. hogy Michelle nem mindennapi nő. akkor a kommandó női tagja valószínűleg az ősi ösztönök csapdájába kerül. utálni fogod azt a lányt. miszerint bármennyire is többre tartotta magát saját nemének többi tagjánál. mert a nő felcsattant. szőrös pók mászott.Michelle reakciója tökéletesen igazolta Kerwin sejtését. aztán a műholdfelvételekért nyúlt. Michelle visszacsukta a hűtőláda tetejét. mint egy gyerek – jelentette ki Kerwin. – Ha pedig veled fog kekeckedni. és amikor Michelle egy újabb sörrel a kezében visszanézett rá a válla felett. keresztüllövöm. Percekig ült mozdulatlanul. Kerwin arcáról semmit sem lehetett leolvasni. de ebben nem csak „szakmai” okok fognak majd közrejátszani. aki így néz ki. zöld szemét! Most megnyugodtál. – Azt hiszem. Kerwin halvány mosollyal az arcán nyugtázta azt a gondolatát. Kerwin szótlanul nézte a Nauszikaát ábrázoló felvételt. mint egy filmszínész az Oscar-díj átadáson. csupán széttárta a karját. Nagyon sokáig nézte a képet. hiszen Nauszikaá nagyon szép lány. mint egy tornádó a Karib-tengeren. aki majd hasonlítani fog erre a több ezer éve halott lányra. ugye drágám? – kérdezte gúnyosan. de ízig-vérig nő. ha ez így van. – Istenem. és ugrásra készen megfeszültek az izmai. és lepattintotta a doboz tetejét. Meg sem próbálta palástolni a mérgét: – Ez rettenetesen kényes ügy. és kiment. hogy volt-e erre példa egyáltalán a Katedrálisnál az elmúlt ötven év alatt… Nem is olyan régen azért kellett lemennünk a Németalföldre. Onnan nézte szótlanul Kerwint. – Az a nő. – Ha elbassza ezt az ügyet. Michelle nem fogja szeretni. hogy Michelle féltékeny – már most – a leendő dublőrre. hogy hozzon magának egy újabb doboz sört. és leült rá. hanem nagyon is emberi motivációk. akkor odafönt megőrültek a nagyságos lovag urak… Michelle visszalökte a képet Kerwin elé. hiszen modern fegyverek vannak odalent. és dühösen felállt. akkor kikaparom azt a szép. és Serrault törzsőrmester után ment. s erre bedobják a tizenkettes direktívát. és a sarokba hajította. hiszen nagyon jól ismerte a vele szemben ülő párductestű. hogy így lesz – suttogta. Kerwin tudta. le akarnak küldeni a biztosításunkkal egy civil libát. hanem alátámasztva a férfi előző gondolatait. és előkereste Nauszikaá egyik fotóját. hogy felnőtt nő létedre úgy viselkedsz. – Egy éppen most felserdült hülye picsa vagyok. Nem is tudom. és nem beszélhetett róluk senkinek… – Tudtam. ráadásul az ellenfélnek nagy valószínűséggel mentális képességei vannak. hogy elfogassa magát a helyi régensherceggel. és tökéletesen tisztában volt azzal. aki helyettesíteni fogja majd Nauszikaát – jelentette ki az ezredes. és ez tökéletesen érthető. Ebből is látszott. női mivoltát nem tagadhatta meg… A hűtőládán egy hatalmas. egyszerűen megfogta a tenyérnyi szörnyűséget. mi az a féltékenység. és úgy vigyorgott. hogy most életében talán először érzi. Egy pillanatra megállt a fűkunyhó ajtajában. mert egy professzionális kiképzést kapott ügynöknő volt olyan ostoba. Arra a nőre gondolt. barna bőrű nő reakcióit. köszönöm… 67 . és Kerwin tudta. amit csinál. és nagyon távoli emlékek kezdték marcangolni a lelkét. John? – Sohasem voltam nyugodtabb. hosszú-hosszú perceken át. Bárki is lesz a görög lányt helyettesítő dublőr. de mégis hangosan felnevetett. mert kitűnőek az alkati tulajdonságai? John. hogy ebben az ügyben emiatt még komoly konfliktusok várhatóak. – Nos? – kérdezte kurtán a férfi. hogy nem szép tőle. és ha az Összefüggések megtalálja a tökéletes hasonmását. Nagyon gyorsan és nagyon durván – mondta visszafojtott hangon Michelle. és a műholdfelvétel kihullott az ujjai közül. vagy egy ostoba liba… vagy egy büdös kurva – tette még hozzá. John Michael Kerwinnek szörnyű titkai voltak. hogy Michelle Morell hadnagynak igaza van.

amit a lány az övére tűzve hordott. – Két perc múlva önnél vagyunk. és a tökéletes átélés érzetét biztosította a résztvevők számára. A kis képernyő villant egyet. A férfi visszaadta a lánynak a kezelőt. Egy hónapot töltöttek a XX. és a hajó enyhén megdőlt – legalábbis úgy érezték –. emeleten egy szenátor és egy szobrászművész volt. akiknél a szépség párosulni tudott az ésszel. hogy csupán a táj halad feléjük. akkor biztosan nekiszaladnak valami bútornak. és amikor visszatértek a saját századukba. C. és a legolcsóbb apartman hárommillió dollárba került. január 6. A HATÁS lenyűgöző volt. átment az időn. amikor meglátták a bálnákat. mert nem akart kiizzadni. de ez alig rontotta az összhatást. században is figyelemre méltó teljesítménynek számított egy nő részéről. aminek az lett az eredménye. Washington. Hands a téli hónapokat mindig a washingtoni luxuslakásában töltötte a családjával. de Hands tudta. A felhőkarcolót jellemzően csak Elit Toronynak hívták. Mabel egy év múlva már a feleségének mondhatta magát. és megérintett rajta egy gombot. Hands második felesége volt. A tenger zaja egy pillanat alatt megszűnt. és az ikrek születése után végre anya lett. habár az elmúlt évszázadok alatt sok minden változott… A férfi és a nő kapcsolatában beállt változást talán az mutatta a legjobban. aztán alig csitult el az örömük. A férfi akkoriban már méltó hírnévre tett szert a Katedrálisnál. Tizenkét éve voltak házasok. és kikapcsolt. és szótlanul nézték a tengert. ami korántsem volt számára meglepő – hiszen az időn átmenve nagyon is jól tudta. úgy mondott le az aktív szolgálatról – ezt Hands is szorgalmazta –. de a nők még mindig bizonyos jogokért harcoltak. A fiatal ügynöknő biztosítása az akciócsoportosoktól maga Hands volt. Esőfelhő – közölte Johnson. és Mabel is csak nevetett a dolgon… A vitorlák lustán csapkodtak a gyenge szélben. akik most a vitorlás hátsó fedélzetén álltak. alig pár csomóval haladnak előre a nyugodt tengeren. közel harminc évesen. szerelmes a feleségébe. ennek ellenére Hands még mindig úgy érezte. Úgy tűnt. Hands lakótársai a 168. Háromlépésnyire előttük a jacht fedélzetén megjelent egy ajtó. Az emberiség időközben belépett a hiperűrbe. amit most ügyesen eltüntetett a vetített holografikus kép. csupán az Illusion most nem vetített rá semmit. amikor fordulóba kezdett. hogy elválaszthatatlanok egymástól. de a férfi tudta. Úgy tűnt. és beprogramozott egy kis gyenge szellőt is. és buzgott benne a tettvágy – ez állítólag jellemző a gazdag és frissen elvált férfiakra –. hiszen akkor ismerkedtek meg. Hands a hőmérsékletet 27 Celsius fokra állította be. hogy gyönyörködjenek a trópusi tenger minden csodájában. amikor a férfi csuklóján csipogni kezdett a celluláris hívója. századi Egyiptomban. húszéves nagylány – nincs ott. Hands és Mabel felnevettek. már mindketten tudták. mert Mabel azon kevés nők közé tartozott. és ahogy a férfi emelkedett a Katedrális ranglétráján. az a hajó mozgása volt. Hands elkérte Gretchentől az Illusion kezelőegységét. és Johnson arca jelent meg rajta. de nem különösebben figyelt oda rá. hogy akkor és ott megszerették egymást. és a férfi a régészet legnagyobb eseményének köszönhette ezt a házasságát. amely olyan békés és szemkápráztatóan kék volt. Mabel. Amit hiányolt. és ha Gretchen – Hands első házasságából származó. D. Hands az arca elé tartotta a parányi készüléket és megérintette az oldalán. és 68 . Hands gyengéden átkarolta a felesége vállát. ami azt hangoztatta. mintha egy utazási prospektus elevenedett volna meg a luxuslakásában. tökéletes materializációt lát az ember.2295. és sok minden átértékelődött. hogy a férfiak is hordjanak ki gyerekeket. hogy mi a romantika… Maradéktalanul becsülte a nejét. hogy ez a szoba igazi ajtaja. Hands hallott valami mozgalomról. és kilépett az ajtón… a lakása előszobájába. amikor Howard Carter a Tutanhamon-ásatásokon lebontotta a sírkamrába vezető falat. hogy lehullott minden szexuális tabu. és nem kapja el őket. Az ikrek tíz évük minden lelkesedését beleadták a visítozásba. és szinte nyomasztó volt a nagy csönd. és tisztán „férfi-soviniszta” alapon elemezve a kérdést ez még a XXIII. ám a két nem örök harca nem csitult el véglegesen.

ha most ezt megnézné és elmondaná a véleményét! Tudom. Hands dolgozószobájában a legdominánsabb bútordarab a hatalmas íróasztal volt. – Itt az Összefüggések kissé megkésett karácsonyi ajándéka. Johnson elővett a zsebéből egy holografikus vetítőt. itt egy fiatal nő verekszik egy férfival… Arra kérném. Többszöri másolat lehetett. – Parancsol esetleg valamit. és utat engedett Johnsonnak. de nem tudtam vele várni másnapig. A falak mentén könyvespolcok sorakoztak. mire kigyúltak a fények. aki ott vibrált vele szemben… – Hát ez nem lehet igaz! – morogta Hands. majd két kezét a háziköntöse zsebébe süllyesztve. mert a kép enyhén vibrált. Ez a felvétel egy illegális küzdelemről készült. – Kalózmásolatról van szó. hogy Hands hitetlenkedve csóválni kezdte a fejét. A szoba közepén két alak jelent meg. de a felvételen látni lehetett. Johnson! – mondta gyorsan Hands. aki férfi létére már alig állt a lábán… – Állítsa meg. uram? – kérdezte az emberszabású robot. Intett Johnsonnak. és leült az egyik fotelba anélkül. és még közelebb lépett. és most már egyértelmű volt… Mindketten látták. – Nagyítsa ki a lány arcát! Johnson megtette. amely csillogott az izzadságtól és az ellenfele vérétől. – Kér valamit? – Köszönöm. és magához húzta a tenyérnyi vetítőt. hogy vegye le a hangot. Az ilyen felvételek be vannak tiltva és természetesen a verekedések is. A nő. – Nos? – tette nyomatékossá az előző kérdését. valószínűleg félnének tőle. majd ő is leült. hogy holnap egyébként is bejön a Katedrálisba.ahogyan ő sem tudott róluk semmit. Az alakok valósághűen arányosak voltak. A robot-komornyik és Hands szinte egyszerre értek ki a hallba. hogy férfi valójában kicsoda… Ha tudnák. – Majd csengetek. – Kapcsolatban van a Pompeji üggyel? – kérdezte. odament az asztalhoz. és letette az asztal zöld posztóval fedett lapjára. akik jól láthatóan pusztakézzel harcoltak egymással. – Hát ez óriási! Hol készült a felvétel? 69 . jól nézze meg a nőt! Hands lelassította a küzdők mozgását. uram. A hasonlóság olyan döbbenetes volt. Hands látta rajta. cigarettával a szája sarkában odalépett a holografikus alakok mellé. és kapkodva szívta a cigarettáját. és behúzta maga után a hatalmas kétszárnyú ajtót. fiatal lány akár az ikertestvére is lehetett volna a kétezer-háromszáz évvel ezelőtt élt Nauszikaának. Albert. – Igen. és megérintette az ajtó kezelőjét. hogy izgatott. főnök. Hands időközben magára kanyarított egy köntöst. Szeretném. A férfi követte. aztán amikor nem talált egy szálat sem. – Nocsak – jegyezte meg kurtán Hands. és Johnson állt a nyílásban. A verekedő lány szinte teljesen meztelen volt. Johnson nem várta meg. kékes ragyogás vonta be a könyveket a falak mentén. hogy levette volna a kabátját. és ahogy a vetítő bekapcsolt. és felállt. indítsa el! Hands parancsszavára lecsökkent a fény. Kérem. – Mi történt? – kérdezte. Villant az öngyújtó lángja. de a pénz hatalmas motiváló erő… Amint látja. mert nem voltak vakok: a hologramon látható fekete hajú. hogy nem a legjobb minőségű. habár sejtette a választ. míg kérdezik. aki szó nélkül elindult Hands dolgozószobája felé. amikor megszólalt a csengő lágy dallama. azok sem sejthették. – Fényt! – adta ki az utasítást Hands. és éppen az övét kötözte össze… – Hagyja csak. és cigarettáért kotorászott a zsebében. és a férfi kifújta a füstöt. és az ajtóval szemben egy igazi kandalló sötétlett. uram. felnyitotta egy apró díszes dobozkának a tetejét. miközben szolgálatra készen állt a hal közepén. Johnson! – fordult a beosztottjához. nem – válaszolta a fiatal férfi. és kivett egy szálat. köszönöm – felelte a házigazda. Az aranyozott fémlap zümmögve félrecsusszant. és csak keskeny bőrfonatok hálózták be a testét. engem keresnek – mondta a komornyiknak. – Üljön le. mert ebben a helyzetben semmi értelme a kísérő zajoknak. és a küzdők pénzért verekednek életre-halálra.

22 2295. – Ó! – morogta Hands. hogy egy ilyen kis vadóc került a horgunkra… Induljon. és ha azok megtudnak valamit erről a Tess Gordonról. és hozza el nekem Tesst! – Nehéz lesz. Hands felhördült: – Hasonlít? A kurva életbe. fiam. és nem sok hiányzott hozzá. mert egy csókkal tapasztotta be a száját. és 22 Flectere si nequeo superos. – Ha nem sikerül megindítanom az isteneket. A hangfalakból egy háromszáz éve halott. és egymást átkarolva szótlanul hallgatták a bluest. miszerint fogalma sincs arról. Los Angelestől délre KÉSŐ éjszaka volt. göndör bársonyába és játszani kezdett a lány szeméremajkával. aztán átkarolta Markot.) 70 . a CBI-nak sokat segített a Los Angeles-i rendszám. aztán az ujjai befurakodtak az ágyékszőrzet rövid. Egyelőre várja bizonyos emberek videofonját. és az ágyban feküdtek. igen. Aznap este csúnyán összevesztek. Amikor meglátta a felvételeken a lányt. hogy semmit sem tesz annak érdekében. továbbá az Összefüggések küldjön ki ügynököket a nyugati partra. Los Angeles-i rendszámokról van szó. – Piszok – morogta a lány. Minden ellenfelét megöli. lehet. hogy a lány otthagyja… Tess a férfi szemére vetette. ugye. – Értem! Tudjuk. ez maga Nauszikaá! Mindenképpen elő kell kerítenünk ezt a nőt! Gondolom. rekedt hangú énekesnő szólt. hogy új papírokhoz jusson. aki képes lenne elfogadható minőségben dolgozni. Ott ordibált a konyha közepén Tess-szel. és felállt. – A vád? – Előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság. és így tovább… tudja a dolgát. A Katedrális megfelelő titkosszolgálati úton vegye fel a kapcsolatot a szövetségiek Los Angeles-i irodájával. de Hands legyintett: – A világ urai vagyunk! Johnson fanyar mosollyal az arcán meghajolt. már könnyen megdolgozzuk és nagyon örülök. Johnson? – Ez csak természetes – felelte Hands helyettese. január 7. – Hogyan talált rá erre a felvételre az Összefüggések'? – tudakolta Hands. 312. Az egyik elemzőnek a harcművészetek a hobbija. ami az elmúlt két hétben felgyülemlett benne. majd hirtelen megharapta a nyakát. hogy segítsen rajta. és ő azonnal azonosította. akik mindent megtudnak nekünk ezekről az illegális küzdelmekről! Kik szervezik őket. és közel másfél éve körözik. uram – mondta csendesen Johnson. Erre Markból szinte egyszerre kitört minden feszültség. és így ő is a többi kapcsolatától függ. mert még mindig nem intézte el. Mark a tenyerével végigsimított Tess feszes hasán. – Teljesen véletlenül. és a Chronosi Lovagrend hivatalos jelmondatát használta amikor megszólalt: – Flectere si nequeo superos. ki ez a nő? – Már felvettük a kapcsolatot a CBI-jal. – A Katedrálisnak ismét hallatlan szerencséje van. hogy ők már tudnak is valamit mondani. Acheronta movebo. és privát úton jutott hozzá. hogyan lehet eljutni a küzdőkhöz. Ma délben átküldtek egy szakértőt. és ezt a lehetőséget nem fogjuk kihagyni! Elő kell keríteni ezt a nőt… méghozzá élve! Ha a kezünkben lesz.– Ezen a kazettán több felvétel van erről a lányról. a kazettát azonnal bevitte az Összefüggésekre. a poklot is mozgásba hozom (Vergilius: Aeneis VII. és sok esetben láthatóak a körben parkoló gravomobilok rendszámai. – Tehát a hölgy kissé agresszív! – Attól tartunk. hogy mondjon bármit is. a lány hasonlít Nauszikaára. és végül teljesen hozzásimult. Úgy gondolta. Tess Gordonnak hívják. és nem hagyta. A két kebléről csókolta az izzadságot. hogy miképpen kell egy ilyen ügyet lerendezni! Mark közvetlenül egyetlen olyan embert sem ismert. Acheronta movebo. akkor nyomban értesítsenek minket.

– Szeretném. ami azt jelenti. miközben a feszültséget próbálta palástolni az arcán.jó lenne. amitől az elmúlt napokban rettegett. A lány ördögi ügyességgel kapcsolta és tekerte magára a bőrfonatokból álló furcsa felszerelését. és tudta. Ám Mark olyan fájdalmas arcot vágott. Mark kisvártatva utána ment. ha elvinnél… vagy hívj egy taxit! Mark szó nélkül öltözni kezdett. ketten… ha kell a világ végére. hogy az előtte lévő félelem folyamatosan táplálta a mögötte lévő fájdalmat. az az volt. ha nem áll az útjába. és ugyanolyan vulgáris szavakat nem nyögdécselt Mark nagy gyönyörűségére… Amikor Tess nagy nehezen kimondta azt a két szót. hogy ezt meg is kapta… Most gyengéden simogatta a lány ágyékát és hamiskás mosollyal az arcán mocskos szavakat suttogott a fülébe egészen addig. Úgy tűnt. amivel a férfi ragaszkodott hozzá. de mindketten sejtették. aztán órákig nem szólt hozzá. Amit a legszívesebben elmondott volna a lánynak. Undorító. és Mark szíve akkorát dobbant. de félúton megtorpant. – Jobb lenne. Volt egy olyan rossz sejtelme. – Ha most elmész. – Marion bajban van – mondta Tess. hogy a lány. hogy a férfinak földbe gyökeredzett a lába. Annyira már ismerte Tesst. de tudta. és amikor a lány hozzásimult és megcsókolta. és betűzte az öve mögé. akkor szólalt meg a videofon ciripelő hangja. és kikapta a készüléket a férfi kezéből. nagy valószínűséggel használni is fogja a lézerpisztolyt. akinek az élete arról szólt. amíg végre a lány lassan széttárta a combját. Tess védelmében. Kiszaladt a hálószobából. a lány kitalálta a gondolatát. erre csendesen csupán a fejét rázná. hiába marasztalná. Tess megpróbálta tisztázni ezt a dolgot Markkal. Tess jól tudta. hogy a lány szinte megijedt attól a gyermeki rajongástól. mert szerette Markot. s olyan volt. hogy a fegyvert jobban kezeli. ha nem keverednél bele – szólt a lány. de nem szerelemmel. Ráhúzta a dzsekijét. hogy kettőjük kapcsolata nem tarthat örökké. mert Mark észrevette. hogy ma éjjel a lány bajba kerül. a készüléket fölvette a padlóról. hogy nem őt hívják. Ám sikertelenül. hogy… – El kell mennem – mondta Tess. Az apró képernyő nem adott képet. hogy ennek a tudata Markban is ott fészkel. mint egy durcás kisgyerek. és amikor rádöbbent. és a lány egy pillanatra megmerevedett. Mark nem szívesen beszélt olyan dolgokról. ki lesz a vonal végén. Ugyanakkor nem volt meggyőződve arról. s ebben a helyzetben jó. és elindult a lány felé. Ám sejtette. Mark kért még Tesstől pár nap haladékot. ha fegyver van náluk. ha elmennék? – kérdezte csendesen Tess. és átnyúlva a lány teste felett. Mark morgott valamit. akit eltiltottak a kedvenc játékától. amelyek kellemetlenek voltak a számára. de Tess észrevette a mozdulatot. ha módja lesz. rohadt kijelentés volt. úgy sem lenne maradása. de végül ő volt az. – A picsába… már így is benne vagyok nyakig – mondta dühösen Mark. hogy tisztában volt vele. aki bocsánatot kért tőle. és ezt a férfi is tudta. A digitális kijelző 23: 16-ot mutatott. hogy majdnem kiugrott a mellkasából. ha Tess letenne valami pénzt az asztalra. Tess villámló szemmel nézte. mert olyan szikrázó gyűlölet villant a lány két szemében. – Lőttél már energiafegyverrel? 71 . mert Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. hogy „dugjál meg”. és a vállát rángatta. hogy a férfi minden feszültsége ezzel magyarázható. tudta. Marion volt. akkor jött rá. mint Tess. Megérkezett Marion videofonja. ilyenkor jobb. mert tudta. de nem szólt semmit. Tess egy határozott mozdulattal fölült az ágyon. megölnek. – A francba! – morogta a férfi. hogy pakoljanak össze és tűnjenek el ők. hiszen bekövetkezett az. és fölpattant. aki dühösen visszahanyatlott a párnák közé. Az asztalfiókból magához vette az energiafegyverét. és megjegyezte. – Hallod? – ordította a kérdést Mark. de a férfinál süket fülekre talált. és Mark tudta. – Jobb lenne.

Kisvártatva megálltak a raktár fala mellett. és rácsapott az ajtónyitó gombjára. amit mondott. – Maradéktalanul – hadarta a lány. ahol a svéddel verekedtem. – Azt mondta. elővette az energiapisztolyt. hogy mit. mint itt. és szinte lépésben haladtak. de Tess kisvártatva kibontakozott az ölelésből. Elindult előre a raktár fala mentén. Mark régen látott már ilyen barátságtalan környéket. A lány hallgatásba burkolózva ült mellette és mereven nézett előre. és egy határozott kézmozdulattal meglökte. Észrevette. A férfi megcsókolta. hol lehet bejutni. Mark kocsija iszonyú sebességgel száguldott a mellékúton. és előremutatott egy hatalmas raktárépületre. Ő nyilván tudta. Mark morgott valamit. de videofonon nem tud semmit sem mondani… – Miért nem adott képet a készüléken? – Azt mondta. – Milyen egy kibaszott rohadt hely ez? – nyögte Mark. – Emberre? Mark nem válaszolt. és feltárult előttük a raktár belseje. hogy fél. – Megbízol benne? – kérdezte Tesst.– Persze – felelte gyorsan Mark. hogy fölöslegesen kérdezett. letértek az autóútról és a régi MGM Stúdiók felé hajtottak. – Nem tudom – felelte halkan a lány. Mark látta rajta. de odabent égtek a fények. ezért a fegyvert átvette a másik kezébe. – Várj meg itt! Azt hiszem. ami leginkább egy haldoklásnak indult szerelőcsarnokra emlékeztette a férfit. mennyire ideges. – Az a huszonhármas. – Honnan? – Sok küzdelmem volt itt. A lány megállt egy hatalmas ajtó előtt. Mark rezzenéstelen arccal ment utána. azt nem teszi ki az ablakba. amely nyomasztó módon telepedett a környékre. és lehúzta a dzseki cipzárját. hogy szabadon hozzáférhessen a Cobrához. és máris ment az ajtó felé. Levette a sebességet. pedig volt oka rá. Az a régi huszonhármas stúdió… Egyenesen menj. Az ajtó – vagy inkább kapu – nyikorogva odébb csusszant a számára kialakított sínen. Mark arra számított. Mielőtt elérték volna a várost. amely a magára hagyott és düledező stúdióépületek felé vezetett. de Mark nem vette a lapot. Marion odabent van. ott találkozzunk. és majd ott fordulj jobbra. hogy még csak nem is remeg a keze.és raktárépületek közé. és kipattant a kocsiból. A lány mérgesen nézett rá. – Mi a francot akar? – Marion? – Igen. 72 . miközben befordult a raktárnál. csak az ágyban beszélsz csúnyán – jegyezte meg a lány. aki ránézett. de nem szólt semmit. Ha Marion hallotta volna. A Holdat mocskos felhőfoszlányok takarták. és Mark kikapcsolta a reflektorokat. – Nem tetszik nekem ez a hely – suttogta a férfi. rossz fülkéből beszél. de a férfi biztosan uralta a volánt. hogy a tenyere izzad a műanyag markolaton. amikor behajtott a régen elhagyott stúdió. és humornak szánta. – Majd mutatom az utat… Marion azt mondta. és váratlanul odabújt. hogy feneketlen sötétbe lépnek. – Hova megyünk pontosan? – kérdezte színtelen hangon. de már akkor tudta. ha elő kell rántania. – Nem – tiltakozott határozottan Mark. annál a raktárnál! – Jól ismered ezt a környéket? – Igen. és oldalra fordulva megérintette a lány arcát. hogy ezt be meri magának vallani. és meglepődve tapasztalta magán. Mark tudta magáról. és csak a gravomobil reflektoraira hagyatkozhattak a sötét éjszakában. Ám semmit sem nyert vele. Egy kút fenekén sem lehetett volna sötétebb. sürgősen találkoznunk kell. az elhagyott MGM stúdiók között. és meglepődött. amíg az izzadt tenyerét beletörölte a nadrágjába. – Azt hittem.

hiszen úgy van kialakítva a markolata. – Látszik. igen előkelően öltözködött. Két férfi állt ott. Tess kőszoborként állt az összeomló Mark mellett. és a kérdést visszhangozták a magas falak. végtelenül csúnya embert látott. hogy kik lehetnek a támadóik. A férfi előrántotta a Cobrát. aki a fegyveresek alkotta kör közepén állt. amikor megszólalt: – Ilyen fegyvert csak a buzik használnak. Nem lett volna szabad megbíznia abban a gyermekkurvában. de már késő volt. ha kézbe fogja – mondta vihogva a férfi. Miss Montelini – mondta a lánynak. hogy nem a legszebb férfi. Ám nem a lány hangja volt rá a válasz. Ön viszont elég ügyes 73 . valaki kiképezte volna arra. Az újságíró felsikoltott. amelyek rezzenéstelenül csillogtak a kezükben. Valaki odalépett. hogy nem azt csinálta volna. a kis Marionnak. hogy szennylapnál dolgozik. – Marion itt vagy? – kiáltotta. A hatalmas raktár teljesen üresen állt. és átnyújtotta a fegyvert az egyik emberének. Az egyik valamilyen energiafegyvert szegezett rájuk. Mark keze szétégett combjára szorult. Tess! A lány nem mozdult. és gúnyosan kuncogott. Úgy méregette a kezében. és gúnyosan mosolyogva csóválta a fejét. Hihetetlenül éles és sipító hangja volt. az nyilvánvaló. hogy még a hosszú körmök sem vájnak bele használója tenyerébe. Mark körülkémlelt. Mr. mint a kismadár. Ha Markot valaha. amit a következő pillanatban. Ő pisztolyt tartott a kezében. amelybe ostobán belesétáltak. aztán hirtelen felderült az arca. és gyorsan levonta a konklúziót: – Tűnjünk innen. amit az előbb mondott. aki úgy énekelt nekünk. míg a másik egy határozott mozdulattal betolta az ajtót. Jól öltözött volt mindkettő. Mark a könnyein keresztül egy magas. A pisztoly elszánkázott a raktárépület betonpadlóján. ha egy ilyen helyzetben ezt a megoldást választotta. és csatlakozott a társához. de nem a törvényt képviselik. csak a fenyegető fegyverek voltak zavaróak. a túlsó fal mentén sorakozó pár konténertől eltekintve. aki az egyik konténer mögül lépett elő. és még csak a szeme sem rebbent… A következő pillanatban a konténerek mögül fegyveresek léptek elő. hanem a mögöttük felhangzó ajtó zaja. Wilson… Mark várta. több esze van. amíg egy drága olasz cipő nem keresztezte az útját. és Markék körül bezárult a csapda. és a kezéből kihullott fegyvert elrúgta a közeléből. hogy jól lássanak. aki annak ellenére. A talpig fekete öltönyben lévő kopasz férfi még mindig Mark pisztolyát forgatta a kezében.Nem vakító reflektorok világítottak. de Mark számára ez nem jelentett vigaszt. de az iszonyú fájdalmak közepette is volt még lelkiereje. és a szétégett combját markolászva összerogyott. mintha a súlyát próbálná megsaccolni. de így is elég fény volt. – Azt hittem. Mark és Tess megpördültek. Az ismeretlen férfi kiváló céllövő lehetett. Wilson! Ugyanis a Cobra-23 nőknek készült. Mark összeszorított fogakkal és nyöszörögve fetrengett a földön. hogy a fájdalom elviselése csak a felnőtt férfiak kiváltsága és nem a kislányoké. hanem apró helyzetjelzők. de persze nem volt ideje lőni vele. kopasz. hisz' tudhatta volna. – Szépen belesétált a csapdánkba. most lehajolt és fölvette. A cipő gazdája. hogy a férfi belerúgjon vagy lelője. de az öltönyös most odalépett az újságíróhoz. ám a férfit a reflexei hajtották előre és nem a profi megfontoltsága. Mark nem tudta. – Odanézz! Marion menyétje kuporgott az egyik konténer tövében. hogy egy ilyen helyzetben mi a teendő. akkor biztos. de csupán annyi volt a reflexiója. mert a pisztolyos egy energiasugarat engedett a lábába. Hálás lehet a barátnőjének. és a lány elindult felé. hogy odasziszegje a fogai között: – Kurva anyád a buzi… A fegyveresek laza kört alkotva közrefogták őket. A mozdulatlanul álló és földre szegezett tekintetű Tessre nézett.

Wilson. ami valószínűleg menetrendszerűen meg is érkezett volna. nem tudta befejezni a mondatot. maga még mindig ugyanaz a rohadt mocskos állat. hogy sohasem bukkanunk a nyomára. – A nyelve még ugyanúgy föl van vágva. aki elárasztotta a feketepiacot az illegális küzdelmekről készült felvételekkel. hogy kicsoda az a Tess Gordon… A kopasz és dülledt szemű gnóm elhallgatott egy pillanatra. hogy belehalt szegény. és teátrális mozdulattal megigazította a mandzsettagombját… – Adunk önnek egy lehetőséget. mert nem kapta meg a babaházat karácsonyra… – Neked meg a hangod olyan… Basil. és a fogpiszkálót a nyelvével áttolta a szája másik szögletébe. – Nyugalom. de a lány még mindig szótlanul nézett a lába elé. A férfi vihogni kezdett. aztán megsimította a homlokát. Meglepően jól öltözött volt mindegyik. A lány tudta. Ám fontos tudnia. amit akart! – mondta mérgesen a kopasznak. A férfi a szája sarkába dugta. nem én leszek a felelős. hiszen nagyon hasonlít rá és amikor tükörbe néz. Sajnos. hogy mindig magadnál tartod. hogy fegyvert vesz elő. Kilenc fegyveres vette körül. tudom. hol vannak a szenátort terhelő bizonyítékok és futni hagyjuk mindkettőjüket. 74 . és most volt az első alkalom. hiszen csak neki van lehetősége megmentenie azzal. Ám még mindig erős a kötődése ahhoz a büdös ribanchoz. Marionról le kell mondania. ha elmondja nekem. – Ne mondd el neki az istenért… – nyöszörögte Mark. mert hamarosan lelövöm és megszabadítom önt a fájdalmaitól. aki volt. A két keble föl-le emelkedett. A fegyverek még mindig rájuk szegeződtek. nem tart már sokáig. a kurva… Mark aki az iszonyatos fájdalmai és a vérveszteség ellenére még mindig aktív részese volt az eseményeknek. amelyek a családjához kötik. amit Basil mond. hogy haláláért. Áldozatok mindig vannak. Az arca nyugodtnak tűnt. – Hagyja futni Markot! Megkapta. ha igaz ügyről van szó. hogy eljussunk önhöz. A videolemez a hátsó zsebében volt. és úgy rúgott az újságíró megégett lábába. és várta a következő rúgást. hanem Evangelin. Burns szenátor emberei adtak magukra. Meg kellett volna operáltatnia azt a bájos pofikáját. mint tizenhat éves korában. Az emlékei. így talán nyugta maradhatott volna élete végéig. – C 'est la vie – mondta. Add oda neki! – Neee! – nyögte Mark. de az a barom. hogy a lány körülnézett. de Basil intésére máris ketten ugrottak oda hozzá. semmi esélye. Visszafordult a sérült férfihoz. mert a playboy kinézetű férfi villámgyorsan megpördült. ahogy pihegve szedte a levegőt. akarva akaratlan nagyon is sokat segített abban. azok segítettek az azonosításában. és elhátrált tőlük. – Basil. ezért tovább folytatta sipító hangján. ha nekik rontana. Mr. aki az anyja volt. hogy az üvöltve hátra hanyatlott és majdnem elájult. mert olyan hévvel segített nekünk az ön megtalálásában. hogy a számuk szaporodni fog-e az elkövetkező percekben… Nos? Tess a férfira emelte a tekintetét. és alig figyelt arra. és csak magán múlik. Tess odalépett a földön fekvő férfihoz. Amikor megláttuk a hologramon. de csupán egy arany fogpiszkáló csillogott az ujjai között. szívecském. kedves Evangelin! Már-már azt hittük. és térdre ereszkedett mellette. hol vannak a felvételek. de a teste már egy érett nőé… csodálatosan néz ki. Mark meg volt győződve arról. hanem egy tizenéves csitrire emlékeztet. és Basil máris eltüntette az öltönye belső zsebében. aki töprengő arckifejezést erőltetett magára.volt az elmúlt öt évben. Miss Montelini… A férfi kivárt egy kicsit. őt látja viszont. – Megmondja nekem. és így hamarosan véget ér minden. ám a lány közbevágott a szavaival: – Mark. ami gyors lesz és kíméletes. Sajnálatos tényként viszont meg kell állapítanom. és a zsebébe nyúlt. Evangelin. hogy a józan ítélőképessége nem egy huszonegy éves nőé. azonnal tudtuk. de a szeme valósággal szikrákat szórt. és pillanatok alatt átkutatták. aki azért nyávog. Letörölte a könnyeket Mark arcáról.

pokoli kínokat okozott számára. A Mark mellett térdeplő lány és Li Ying szótlanul nézték egymást. hogy nem veszti el az eszméletét. ott. hogy fölemelkedjen. hogy ne kapjon még egy rúgást vagy ütést a mellére. Egy távol-keleti nő volt. de nem hagyhatom ki ezt a nagyszerű összecsapást. hogy neki támadjon a jobb mellét markoló és fájdalomtól nyöszörgő lánynak. aki még nem talált legyőzőre… Tess lassan felnézett. és amikor Tess megmozdult. mert tudta. és Tess azonnal tudta. de érthetetlenek voltak a férfi számra. és ezekkel a tűsarkokkal beletaposnak. már késő volt. Hosszú. összehangoltak. ahol Basil állt. akkor meghal. Marknak úgy tűnt. Ám amikor erre rádöbbent. Li Ying visszafordult. aki laikusnak számított a harcművészetekben. habár még sohasem látta. Kínai létére meglepően magas volt. hogy vörös köd kezdett a szeme elé ereszkedni. amit egy mozdulattal ledobott. és megállt előttük pár lépéssel. mint a lelke. hogy megmutassa. és a másik lábával olyan rúgást mért Mark oldalára. Li Ying egy ugrással mellettük termett. fehér ballonkabát borult a vállára. mert az a rúgás. 75 . hogyha földre kerül. és magát a férfit is meglepte. mit tud… Ha megöli ezt a kínai nőt. Li Ying szakadatlan a mellkasát támadta. és a fegyveresek háta mögött. hogy borzalmas halála lesz. Valószínűleg szexuális vágyat érzett arra a gondolatra. Nyilvánvaló volt. Ha ezt a rúgást a fejre vagy a veséjére kapta volna. hogy tűsarkú cipőt hordott. Tess odébb hengeredett a földön. Evangelin. ő már talpon volt. Li Ying átlépte a férfi testét. amikor két kung-fu stílus találkozik. ám így csak a bordái törtek ripityára. hogy Tess védekezik és mindent elkövet. Li Ying. hogy bemutassak önnek valakit. mint Tess. Mark valószínűleg megmentette azzal Tess életét. aki éppen marni készül. hogy megragadta a lány kezét. kedvesem. maga már kislányként is igen ügyes volt. A kínai nőn csupán egy áttetsző fehér selyeming és egy rövid. hogy egy pillanatra visszatartotta a kínai nőt. mert mire Li Ying ismét Tessre támadt volna. még nem látott a valóságban olyan küzdelmet. nagy veszélybe sodorta. és ezt a hatást még az is növelte.– Tudja. ha nem ő kerekedik felül… Mark most értette meg. Mark döbbenten látta. A lábát és a két kezét a sáska stílusra jellemző módon tartva várta. amit kegyetlen módon a teste egyik legvédtelenebb és sérülékeny pontjára mértek. a barátság kötelezi az embert. hogy közel harminc éves lehet. Ám annyit mégis megértett abból. de Mark keze ráfonódott a kínai izmos bokájára. Tess tudta. megragadta a csuklóját… Mark azzal. és megpróbált felállni. mihelyt közel ért Tessékhez. de a fajtájára jellemző módon nehéz lett volna meghatározni pontosan a korát. hogy Li Ying megrohanja. A kínai nő nem habozott. Jellegzetesen nyírt kleopátra frizurája volt és legalább olyan hollófekete haja. akkor futni hagyom mindkettőjüket. Sokkal idősebbnek tűnt. hogy az odébb pördült a földön. egyértelműen látható szadista hajlamai azt az üzenetet hordozták Tess számára. egy karcsú alak lépett elő a félhomályból. Mosolygott. aki igen közel áll hozzám és egyenesen Detroitból érkezett. hogy harcolnia kell a szinte teljesen meztelen Tess ellen. és mára méltán híres bizonyos körökben. fekete. ami fenyegetően kopogott a betonon. már halott. testhez simuló sort volt. és a nőnek valóságos kéjes kifejezés ül ki az arcára. hogy a lány miért félt Li Yingtől. kivel áll szemben. így kényszerű kötelességem.és lábmozdulatok dinamikusak. de úgy látszott. Összecsaptak… Mark. Mind ez idáig nem avatkozott bele a dolgok menetébe. Az arca eltorzult a fájdalomtól. hogy az valósággal lerepült a férfiról. Itt az alkalom. hogy Tess még mindig az előbb kapott rúgás hatása alatt állva nem teljes értékű harcos. Ez a mosoly leginkább egy viperát juttatott az újságíró eszébe. A kéz. és éles kiáltást hallatva úgy mellbe rúgta Tesst. Tess tudta. most eljött az ő ideje. hogy megismerkedjen a híres utcai harcossal. aki a földön feküdt összekuporodva. – Szívem szerint minél gyorsabban szeretnék innen eltűnni – szólt közbe Basil –. ami előtte zajlott. akinek a fájdalom az oldalában és a lézerrel szétégetett lábában már akkora volt. A tűsarkú cipőit nem vette le a lábáról. hogy Li Ying sötét mellbimbói megkeményednek az izgalomtól. Basil félreállt az útjából. hogy Li Ying beteges alkat.

Odalépett elé. most Li Yingre emelte. hogy úgyis hiába… Mr.hogy a fájdalomtól még el is alélhat. kérem. Ön túl közel került a tűzhöz. Li Ying megállt felette. Nyilván tudja. mert az az igazság. gyönyörű haja elterült a porban. aztán bekapcsolta a fegyvert. és a kínai nő felsikított. Megígérte Tessnek a gyors halált. és mielőtt a bérgyilkos nő észbe kapott volna. hogy kivegye a porcelánból készült fegyver energiatelepét. csókolják meg egymást! Mark tudta. bal kezével belemarkolt a lány hajába és hátrafeszítette a fejét. hogy ezzel a tudattal kelljen élnie. ami a teste mentén lógott. – Tess… drága angyalom… Jaj. le kell lőjem önt. de biztosan nem harcolt volna ilyen elszántan. drága Evangelin. Olyan nyugalom szállta meg. Tess tenyere Li Ying hasára csapott nem sokkal az ágyéka fölött. miközben egy kézzel védekezve folytatta a küzdelmet egészen addig a pillanatig. drágám. és a másik keze úgy csapott le a lány felkarizmára. Mark kúszni kezdett feléje. Koszos és izzadt arcát. ahogy összekuporodnak. A sérült kezével sután átölelte a férfi nyakát. – Bocsáss meg. Továbbra is a mellét fogva előrebukott és zokogott. A lány két ajka száraz volt és a lehelete forró. Még mindig patakzottak a könnyei és apró körmeit a férfi tarkójába vájta. izzadt testű. Tess egyszer elmondta neki. ezért pusztán humánus okoknál fogva inkább megkímélem attól. hogy vannak a kung-fuban olyan ütések. aztán mondott neki valamit kínaiul… Li Ying ugyanazon a nyelven válaszolt. mit csináltatok vele?! A fegyveresek egykedvűen nézték őket. aki ott állt előtte. Tess lassan feltérdelt. megelevenedett. Visszatolta a markolatba a hengert. Li Ying könnyedén végezhetett volna vele. a kurva életbe. Tess védekezett. Tessről cafatokban lógott a bőrruhája és a hosszú. hogy vannak olyan emberek. Tess felsikoltott. Wilson. Li Ying túl közel állt ahhoz. és szörnyen sajnálom. akik számára túl kellemetlen annak a tudata. ön pedig azért fog meghalni. és tovább hátrált. Még arra is volt gondja. hogy Burns szenátor biztosan neheztelne rám. és a fejét a betonon nyugtatva összekuporodott. de – még Basil emberei is felhördültek – kiszabadította a karját. hogy műmellet kap ilyen fiatalon. hogy kiélvezze a győzelem ízét és kegyetlen mosollyal az egyébként bájos arcán nézte a betonon kuporgó. aki teátrális mozdulatokkal elővett a hóna alól egy matt fekete Walther lézerpisztolyt. – Istenem! – szipogta. de nem adja fel. de ez az ütés nem is igényelte a puszta nyers erőt. Marknak kedve lett volna talpra ugrani amikor ezt meglátta. és Li Ying összerogyott. amíg nem kapott még egy ütést a mellére és az arcára… A lány a földre zuhant. Tess ütése ilyen volt. Páran Basilre pillantottak. mert a kínai nő többé nem hagyja. hogy erősen meg lehessen ütni. és ép kezével a mellét fogta. és Mark a szívébe markoló fájdalom miatt szinte nyöszörögve nézte. A kezét nem lehetett lefejteni a kebléről. és kibiztosította. Li Ying egy szemmel követhetetlen és bonyolult kéztechnika után megragadta Tess egyik alkarját. Holtan… Tess nem tudott örülni a győzelmének. hogy a kedvese már zokog. amelyek a belső energiát adják át az ellenfélnek és a hatásuk gyakran halálos. mint még soha. Li Ying a tai chi chuan egyik jellegzetes tenyeres ütésével újból eltalálta a lány keblét. már előre is csapódott. 76 . ha az nincs felkészülve a fogadására. és az ajka a lányét kereste. ami bénultan hullott le az oldala mentén. hogy felálljon. amikor valósággal szétrobbant az alteste. de nem érzett félelmet. – Maga hallatlanul ügyes. de még mindig nem mozdult. Sajnos. mert túl sokat tud. ha megkímélném az életét… Ezt persze elmondhattam volna az előbb is. és most megégett… Éhes vagyok a romantikára. bocsáss meg! – motyogta a férfi. A másik keze ütésre lendült és… Tess bénult keze. ha tudja. zokogó lányt. és hátrált a fegyveresek alkotta körön belül. Gyengéden babusgatta Tesst. és megnézze a kijelzőt. hogy mások is ismerik a titkaikat. aki most méltó ellenfelére talált. hogy meg fog halni. aki ott nyöszörgött a karjaiban. amelyet a szeméből patakzó könnyek is áztattak. és akkor vége mindennek. hogy kellő terük legyen a küzdelemre. ami elég nagy volt. mint a vércse.

és az elszenesedett test zizegve roppan össze alatta. de pár pillanat múlva megszólaltak az ismeretlenek fegyverei is. és az egyik lekapcsolt valamit az övéről. Azt még látta. Akit eltaláltak. és ez az izzás nem adott esélyt arra.– Lőj már. Az egyik nyomozó fáradtan megmozdult. de nem lángolt sokáig az iszonyú eleven fáklya. Amikor viszonozták a tüzet. Mark kiabálni kezdett. hogy megmenekültek. A férfi meggyötört arccal nézte a ragyogást és két ujjával fáradtan megdörzsölte az égő szemét. hiszen a kommandós nem várta meg a választ. Mark döbbenten vette észre. Basil teste felizzott. amikor a földre rogyott. de nem veszítették el a lélekjelenlétüket. hogy farkasszemet néz egy különös pisztoly csövével. A több ezer hatalmas felhőkarcoló és üvegtorony keletre néző oldala megcsillant a felkelő nap fényében. Mark nem volt katona. mire a lány elnyúlt a földön. Az övéről lekapcsolt tárgyat Tessre irányította. még az emberi képzeletet is. mint az őrült. Összerogyott. A férfi már akkor szénné égett kupac volt. és a férfinak kikerekedett a szeme. Wilson! – figyelmeztette. de látott már filmeket. 77 . hogy az egyik kommandós egyszerűen rálép Burns egyik emberének maradványaira. mert azonnal tüzet nyitottak a raktárba nyomuló három éjfekete ruhás alakra. akiknek csuklya borította a fejét. milyen egy kommandó. de a következő pillanatban elsötétült előtte minden. hogy arany fogpiszkálója a másodperc tört része alatt ráolvadt az elszenesedett állára. – Tess Gordon? – kérdezte a félholt lánytól. kik ezek? – hitetlenkedett a férfi. és lassan térdre emelkedett. Los Angeles-i rendőrség A HATALMAS panorámaablakon túl már hajnalodott. aki még mindig a földön kuporgott. mert mire kavarogni kezdett volna a gyomra. A kommandósok fegyvereinek tűzpiros sugara hihetetlenül pontosan talált célba. miközben előrenyomultak. és furcsa fegyvereket tartottak a kezükben. és odasimult hozzá… Burnsék lőttek. amikor látta. A szobában négyen tartózkodtak. de nem a nyomozók voltak a legfáradtabbak. Mark nem értett semmit. Marknak volt annyi lélekjelenléte. Az újságírónak még arra sem volt ideje. és megpróbált felállni. aki rájuk emelte a pisztolyt. mintha megégett papírból lenne. már mindenki füstölgő torzóként hevert a betonon… – A kurva anyját. Mondja el nekik. amikor látta. hanem Mark. és folyamatos elektrosztatikus villámokat bocsátottak ki magukból. aztán rémülten tapasztalta. hogy a furcsa alak a vállára veszi a lány elalélt testét. A fekete ruhás alakok leengedett fegyverekkel közeledtek. A három kommandósnak valamilyen ismeretlen technológia lehetett a birtokában – ugyanis a lézertalálatok lepattantak róluk. ha akcióban van. Az arcán nem tükröződtek érzelmek és semmi kétség sem volt afelől. A detonáció kis híján lesöpörte Burns embereit a lábukról. így tudta. hogy mit látott – hallatszott a csuklya alól. – Kérhetnék egy kávét? – kérdezte. Ám fölösleges kérdés volt. hogy hányingere legyen a látványtól. te köcsög! – ordította Mark Basilnek. Mark azonnal tudta. aki az asztal mellett ült és bambán nézett maga elé. A fegyveresek odaértek hozzájuk. Feneketlen sötétségbe zuhant. hogy pillanatokon belül megnyomja a gombot… Ebben a pillanatban berobbant a raktár ajtaja. hogy a lányt viszik kifelé. 2295. mindent felülmúlt. – Ez lesz a nyolcadik. Ám amit most látott. január 8. hogy remény legyen a túlélésre. – Hamarosan kihallgatja majd a rendőrség és a CBI. Wilson. azonnal lángba borult. hogy lerántotta Tesst a betonra. V.

De az újságíró még mindig a padlót nézte. amin pneumatikus kötés feszült és megfelelő módon érzéstelenítették is. hogy világgá röpítse a hírt. hogy Tess egy illegális küzdelemben vett részt. hogy hallatlan szerencséje volt. miközben átszállították a Los Angeles-i rendőrségre. hogy a zsaruk azért idegesek. Megmondták neki. hogy kik voltak a „nézők”. hogy Tesst sem említi. Amikor Mark elmondta azt is. máris tolni kezdett az egyik zsaru. mert ki tudja. hogy ez ostobaság lenne. hiszen így semmi esélye sem lenne a lánynak. hogy kiszabaduljon azoknak a kezei közül. Eközben Mark elé letették a műanyag poharat. hogy ebben az esetben még milyen messzire kell elmennie a kérdésekre adott válaszaival. de addigra a férfi összeszedte magát. hogy nem mondhat el nekik mindent. Mark azt válaszolta. Wilson? – kérdezte a széken ülő. feltűrte az ingujját. mint a combsérülése. Tesst akkor és ott látta életében először – közölte. pokolian fájt. Mark azt a mesét találta ki. sőt. Az ablaknál álló férfi megfordult. Mark tisztában volt vele. hiszen megérkezett az első szakértői jelentés. Lábra állni nem nagyon tudott. és nem reagált semmire. amit arra hivatkozva. A lézer ujjnyi vastag helyen égette ki a lábából a húst. ami a Martensbe vitte. a dolog nagyon úgy nézett ki. hiszen a bizonyíték összeolvadt Basil zsebében. hogy a sérülései nem veszélyesek. hogy megnézhessen egy ilyen küzdelmet. aki igazolhatná az igazát. A nyomozó kiment a folyosóra az automatához. aztán rájött. amint kitöltött egy újabb adag koffeint. és az egyetlen ember. hogy fogalma sincs. és odabentről hallani lehetett a gép zümmögését. ahol ellátták. csak hallgattak. de nem robbantotta szét a combcsontot. amit csak az elitalakulatok használnak és teljesen kizárt. A bordáival már nem volt ilyen szerencsés. Marknak fogalma sem volt arról. hogy kik voltak az éjfekete ruhás kommandósok. megtudta. amit látott. miszerint ő újságíróként volt jelen. hogy az egyik átszúrja a tüdejét. Jobban. de a helyszínen maradt brutálisan elintézett áldozatok szenzációs ügyet ígértek mindenkinek. aki úgy nyúlt érte. mert váratlan esemény bonyolította az ügyet. Amikor Mark elmondta. ez volt az egyetlen. Az ingnyakát kigombolta. aztán az arcukra fagyott a mosoly. A jobb oldalon három bordája tört el. A tiszt keresztbe fonta a két karját a széles mellkasa előtt.– És azt hiszi. a zsaruk először röhögtek. nem tudni. Mark először arra gondolt. aki az asztal sarkának támaszkodva felé nézett. és nem tudja. és a fejét rázta. Mark tehát elmondta. de a fegyverét nem csatolta le a hóna alól. Az ajtót nyitva hagyta. és idegesen lökdöste félre a televíziósokat. akik Tess Gordont elrabolták. A rendőrséget egy ismeretlen telefonáló értesítette a lövöldözésről és emellett még riasztotta a sajtót is. Mark a mentőautóban tért magához. érdekel? – kérdezett vissza Mark. ha most kitálal mindent. és egy pillanatra összefonódott a tekintete azzal a nyomozóval. ami pár perccel a rendőrség után már ott is termett. mint ahogy a rendőrségnek sem. és fáradt pillantását Markra emelte. akik elrabolták – mert elrabolták. hogy az ismeretlenek elvitték magukkal Tess Gordont. amit tud. Los Angelesben nem volt váratlan egy ilyen összetűzés. – Miért néz minket hülyének. honnan kerültek elő. Mr. Nem sok kellett hozzá. ezért kapott egy kocsit. szúró fájdalom miatt. A másik kettő árgus szemmel biztosította a helyet. hol és kinek a fogságában van. s azt állította. akik az isten tudja. de aztán eszébe jutottak a lány szavai a CBI-ról és Burnszel kapcsolatban. akik szénné égve hevertek a raktárban. de egyébként sem tudott volna fölegyenesedni az oldalát kínzó. mert tudta. hogy Tessnek hívják. akkor hamarosan halott ember. A nyomozók azon kérdésére. Az ablaknál álló férfi visszament az asztalhoz. a rendőrök már nem nevettek. de nem mondta el. mint egy automata. hogy illegális úton hozzájuk jusson valaki vagy valamilyen csoport. hogy szerinte kik voltak azok. Éjjel kettőkor kezdődött el Mark kihallgatása. Olyan speciális fegyverekről volt szó. Először arra gondolt. Amióta a kihallgatása tartott. hogy kik voltak azok. 78 . hogy elmondja. – „Látták a kínai nő holtestét?” – kérdezte a rendőröktől. az sem biztos. hogy a három alakból villámok csaptak ki. amit őszintén elmondott. mert elintézték. és ismét leült Markkal szemben. Mark.

hiszen a szövetségieknek hülyeség ezt az ügyet így túlbonyolítani. hogy valaki értesítette a rendőrséget és a sajtót is. Mark arra is gondolt. A maga kocsija parkolt a fal mellett? – Persze. Korszerű trimenziós felvevő volt. rutinos róka volt. Kik azok. hogy kimásszon a szarból. Mark sejtette. Mark fejében megszólalt a vészcsengő. látja. Az tény. hanem a CBI. és jogunk van bárkit úgy seggbe rúgni San Franciscótól New Yorkig. Tudott arról. hogy Tess Gordont másfél éve körözzük? – Nem. mint a rendőrség.A nyomozók a sérüléseire való tekintettel többször megszakították a kihallgatását. – Mikor ismerte meg Miss Gordont? – Ott láttam először. ismét csak nem vallott az olaszokra. aztán gyorsan elhadarta a következőt: – Nézze. – A huszonhármas stúdióban? – Ja – bólintott az újságíró. Az újságíró tudta. hogy elege van az egészből. akik mozgatják a szálakat?! Ha nem fájt volna annyira az oldala és nem lenne szétégetve a combja. de már túl későn ahhoz. és az sem mellékes. és amikor az átizzadt és feltűrt ingujjú nyomozók kimentek a helységből. 79 . ha hallgat. az egész Földről! Érti? – Oké. tehát most maga lesz a mi szemünk. de fogalma sem volt arról. a maffia nem az árnyékból irányítana. hogy a maffia embere nem fogja azt mondani az egyetlen túlélőnek. mert ilyen technológiájuk nekik sem lehet. Jó negyvenes. Murray ügynök – sóhajtotta Mark. hogy hagyják őket hármasban Markkal. hogy mit mond… – A nevem. Joys állva maradt. és megérintett egy apró készüléket az övén. rejtély maradt. Murray. az egyik egy széket húzott Mark elé és a támláját a férfi felé fordítva leült rá. hogy végre életében először többet tud egy ügyről. amit már elmondtam a zsernyákoknak is? – Na. Mark tehát bizonyos kérdésekben jobbnak látta. Joys ügynök. mert valóban így volt. de még a Montelini klánnal szimpatizáns családok fegyveresei. de most Mark következett. hanem bátran átvehetné a hatalmat a bolygón. azaz a maffia sem. Remélem. hogy esetleg a CBI húzódik a háttérben. – Otthonról jött? – tudakolta az ügynök. hogy ki vagy kik látják át tisztán az ügyet. Azok. Maga ott volt és látott valamit… mi nem voltunk ott és nem láttuk. – Oké. ezt már szeretem. hogy Basilék Burns emberei voltak. – Már vagy ötször mondtam el. és ezt nem is titkolták. akkor még mosolyogna is arra a gondolatra. nincs ellene kifogása. akik Tesst onnan „kihozták”. hogy a háttérben feltáratlan összefüggések sorakoznak. Ha így lenne. nyilván ellenlábasai a szenátornak. nincs maga ellen vádemelési eljárás folyamatban. és nem kellett megjátszania. de ennek sem volt semmi értelme. és ilyenkor Mark legalább össze tudta szedni a gondolatait. A CBI ügynök egy dinamikus mozdulattal megdörzsölte az állát. az meg ott a társam. Mark. Mark még nem is látott ilyen parányi darabot. – Mikor érkezett meg a stúdiókhoz? – Éjfél körül… nem tudom pontosan. hogy mindent mondjon el a CBI-nak! Annak a ténye. a CBI… A két ügynök megkérte a rendőröket. hogy mit láttam – sóhajtotta fáradtan Mark. sőt. de mi nem kiscserkészek vagyunk. hogy felvesszük ezt az egész beszélgetést – kezdte az ügynök. Nem szólt semmit. Nem lehettek szedett-vetett bűnözők. – Tudjuk. A részleteket már ismerték. aztán megérkezett a Novus Ordo Seclorum hírhedt rendőrsége. hogy sokszor elmondta. hogy kirepüljön az országból. de hogy kicsodák. hogy ezentúl minden szavára odafigyelnek és vigyáznia kell. – Mit akar tudni azon kívül.

Felőlem kúrhatja a Szabadság-szobrot is. tehát volt némi fantáziája. A két ügynök pusmogni kezdett. milyen számot üt le. és beolvasott egy számsort. ami az asztal sarkánál állt. – Hallgatom önt… 80 . most a borostás állát vakargatva kérdőn nézte Murrayt. és úgy állt. Murray szótlanul nézte. hogy „ugye. – Kérem. A panorámaablak fokozatosan sötétedni kezdett. hogy kapcsolja ki a felvevőt. Ezek után azt javaslom. akinek a háta mögött közben felkelt a nap. és egy piros készülékre mutatott. kiket hív videofon. kik voltak. mint aki jelezni szeretné. tudjuk. – Még nincs vége. Mark elmosolyodott. A következő percekben körített egy mesét. oké? Mark előre hajolt. Lassan már három hete kúrtam ezt a nőt. – Nos? A CBI-os nem méltatta válaszra. de jobbat még mindig nem találtak ki… A lakásban vannak kéthetes ujjlenyomatok. Női hang jelentkezett. és kezdjük onnét. és közben megtörtént a kapcsolás. és beledobta a szemétkosárba. – Jordan és Társa szállítási vállalat. A CBI ügynök bólintott. még ő sem tudná megmondani. ki az. otthonról – felelte rekedten Mark. várjon! – mondta a női hang. hogy ha Tess itt lenne. Olyan arca volt. Az a rendőrtiszt. – Ez engem nem érdekel. hogy mi a fenéért van tele Tess Gordon ujjlenyomataival a kocsija és az egész lakása? Elavult módszer. és szó nélkül teljesítette a parancsot. Most pihenjen egy kicsit! Az egyik nyomozó megállt az ajtóban. na. Murray nem tudta.– Igen. de nem is volt joga tudni. még régebbi is. Mark. Ma éjszaka a régi MGM stúdiók területén körülbelül nulla óra húszkor… Murray összefoglalta. – Szükségem lenne egy biztonsági vonalra. a pasas tetszett neki. hogy ne lássák. de Murray visszaszólt az ajtóból. hogy jobban hallják. Ezt akarta hallani? A CBI-osnak a szeme sem rebbent. és egy fiatal férfi jelent meg rajta. aztán intett a társának. Mark újságíróként dolgozott. Los Angeles időközben új napra virradt… 2295. még nem hagyod abba. mintha márványból faragták volna. miket mondott önnek Tess két kúrás között. Murray odament. Eltekintve a szituációtól. – Tess Gordon felbukkant. Katedrális – Tess Gordon felbukkant. Murray intett a társának. drágám”. Pár másodperc múlva megvillant a képernyő. hogy menjünk vissza tavaly karácsonyig. január 8. és próbált nem a férfi szemébe nézni. hogy mit csináltak ők két hétig. – Rendben van. amit tudott. – Jöjjön velem! A nyomozó kinyitott egy üvegajtót. Parancsoljon! Murray egy apró műanyaglapot vett elő a zsebéből. de a kis képernyő sötét maradt. azt sem tudta. de kép még mindig nem volt. akik végül magukkal cipelték. ha van gusztusa a hideg márványhoz. és egy kávéval a kezében Markot nézte. hogy miért nézi őket hülyének. Murray a lapocskát megcsípte az oldalán. Volt stílusa. Jó ötlet volt bevonni a CBI-t. Utasítást hajtott végre. A műanyaglap elolvadt. Engem az érdekel. hogy csukja be az ajtót. önnek. de a konklúzió az lett. sőt. aki megkérdezte Marktól. – Tessék! – mondta a férfi a képernyőn. akkor itt a poén! – Akkor legyen szíves megmagyarázni nekem azt. sőt. majd kimentek. De nem ilyeneket akarok hallani. ami azon volt látható. Mark.

Meg sem kísérelte megmozdítani a jobb kezét. – A CBI mikor értesített minket? – Ma a kora reggeli órákban. hogy valamilyen szállodában van. hogy a férfi sok mindent elhallgat és nem úgy meséli el a dolgokat. hogy megtervezi az akciót. hogy az ölében nyugodott. az nem volt más. Az egyik elhagyott stúdióban tíz hulla volt.– Ma hajnalban Los Angelesben egy ismeretlen telefonáló riasztotta a rendfenntartó erőket egy lövöldözéshez. Az oldala olyan meredeken és befelé hajolva emelkedett. Kinyitotta a szemét. mint a tenger monoton zaja. – Pontosan. akkor most kopogtasson a pokol kapuján. ami a régi MGM stúdiók területén volt. és a CBI szerint bérgyilkos. Hotel Zikkurat NÉHA A HANG gyorsabban terjed. akik a többieket szétégették. A neve Li Ying. mert úgy vélik. akikből pernye lett? – Passz… Rövid csönd. rajta napozó emberekkel. Azt akarom. – Ennek a Wilsonnak volt valami elképzelése arról. mit kell tennünk? – Ezt hívják hatos direktívának. Valószínű. A távolban. 9. ahogy történtek. úgy tűnt. de pontosan hol. A CNN-X éjszakai hírműsora közölt felvételeket a történtekről. Ha felnézett. Még jobban felemelkedett. amelyben feküdt. Ez a nő Tess Gordon. vagy fröcsköltek a vízben. Alatta teraszok sora látszott. A CBI viszont nem akarja elhinni. amely megelevenedett poszter gyanánt ott látszott előtte. hogy a hófehér műanyagból készült épület szinte az égig ért. miután végeztek mindenkivel. kint a vízen a szörfösök tucatjai mozdultak egyszerre. nos. hogy annak a nőnek falaz. ami egyértelművé tette a végeláthatatlan óceán közelségét. és Tess szótlanul nézte a vakítóan kék óceánt. A másik kezét a szeme elé tartva kissé felemelkedett az áramvonalas nyugágyon. Miami. arra nem adott választ a lenyűgöző panoráma. akit Mark Wilsonnak hívnak. mint a fény… Amit először érzett. – Kik voltak. január. vagyis a bejelentő őket is értesítette. amely ott terült el a terasz alatt. aztán már megérezte azt a jellegzetes illatot is. A halottak között van egy női holttest. A múltkor a jelmondatunkra hivatkozott. hogy azok lőttek rá. akik közül kilenc valamilyen ismeretlen eredetű fegyver hatásától valósággal szénné égett… – Azonosították már a fegyvereket? – A CBI szerint energia-dezintegrátorral lőttek. állandó zsivajt is magával hozott az enyhe szellő. amint kinézett a korláton. kik vitték magukkal Tesst és hogy miért? – Nem tud semmit. A halott nő ismert alvilági figura volt. és a lány érezte az arcán a lágy fuvallatot. mintha egy láthatatlan karmester 81 . Nyilvánvaló volt. azt állítja. akit Wilson szerint Tess Gordon ölt meg pusztakezes küzdelemben. – A CBI? – Négerek az alagútban. és elvált a háttámlától. 2295. hogy Tess Gordon sértetlenül ússza meg ezt a kis kalandot… Ugye. elvittek magukkal. A háttámla követte a mozdulatát. aki kapott egy sima lézertalálatot a lábába. ahol magához tért. – Érdekes… Folytassa! – A helyszínen maradt egy túlélő. – Jó… Most délelőtt tíz óra van. A pasas. és a látvány döbbenetes. Az elkövetkező órákat szánja arra. mint egy piramisé. tudja. A part vonalán végig emberek nyüzsgő ezrei napoztak. akit az ismeretlen támadók. mert még így is érezte benne a tompa fájdalmat. de máris hunyorognia kellett a vakító fénytől. Emberektől származó. amint a hullámok partot érnek. A sajtó szinte egy időben a rendőrökkel ért oda. Johnson.

felszisszent a fájdalomtól. Ezekben a pillanatokban nem lehet gyenge. a lány odament. Tesst a látvány egy madárcsapatra emlékeztette. hogy egy onkológus mit mondana. mert akkor nem valószínű. Nő volt. aztán hagyta. Tesst két megválaszolatlan kérdés gyötörte leginkább. hogy Li Ying milyen aljas módon tönkretette ezt a fiatal és csodálatos testet… Kidörzsölte a könnyeket a szeméből. ami megint csak egy elfelejtett dolog volt. Óvatosan és szinte csak a bal kezét használva kibogozta a fürdőköpeny övét – az. és megpróbált visszaemlékezni. Egyáltalán él még egyáltalán. Tess nagyon szerette volna tudni. valamilyen fából van. aztán hagyta az egészet a fenébe. és ha igen. Tessnek nem voltak illúziói azzal kapcsolatban. A lány nem látott még ilyen anyagot. amely ott köröz az égen. hogy egy szállodában van. és belépett a hűvös szobába. és most lecsapott? A lány fájdalmasan felsóhajtott. Addig a pillanatig tisztán emlékezett mindenre. hogy az ismeretlen fegyveresek berontottak az ajtón. akiktől váratlan segítséget kaptak. Tess beletörölte a szemét a függönybe. mintha anya lenne és szoptatná a kicsinyét. hiszen hiába töltötte élete első tizenhat évét családi környezetben. Benyitott. A teraszra nyíló ajtó nyitva állt. amint feltámad a szél. és megpróbált felülni. és ez végképp magához térítette. Az eljövendő percek vagy órák titka. és nem lehetett a rendőrség sem. és miért avatkoztak közbe? Valamit akarhatnak tőle. Tess szólt a készüléknek. Nyilván nem Burns emberei avatkoztak közbe. hogy egy pazar szálloda napfényes teraszán térne magához. A mosdókagyló fölött ott függött az elhagyhatatlan tükör. Kik voltak az ismeretlen fegyveresek. kilincs volt rajta. Megpróbálta elterelni a figyelmét a fájdalomról és attól a gondolattól. Valóban úgy nézett ki a dolog.intésére tették volna. Oldalt egy ajtó nyílt. Úgy vélte. egykedvűen mozgatta a függönyt. és ugyanilyen kétségek között gyötrődik? Tess az ölébe ejtett kezével és tágra nyílt szemmel meredt a vakítóan kék égre. amely az óceán felől fújt. Minden bútordarab nádból készült. A két keble sajgott a Li Yingtől kapott ütésektől és rúgásoktól. hogy a ruha lehulljon a bokájáig. de utána végeláthatatlan sötétségbe zuhant. akkor hol van? Vajon ő is itt van valamelyik teraszon. A lány bosszúsan odament hozzá. amely csak most ért véget itt. hogy végre elinduljon valamerre. Lehet. kereste a kapcsolót. aztán a meztelen talpát letette a halványzöld padlószőnyegre. A lány valósággal megszédült a látványtól. ha ezt meglátná. mi történt. hogy mi történt Markkal. de azért Tess ezzel már könnyebben megbirkózott. ebben az ismeretlen szállodában. és most bátortalanul megérintette az egyiket. hogy rákérdeznek a nevére. Fürdőszobába jutott. és végre itt ezen az ismeretlen helyen kitört belőle minden. A jobb keble duzzadt volt és feszült rajta a bőr. hogy ki adta rá és hol van a bőrfonatos ruhája. mint minden más hotelszobában és nem hiányzott a televízió sem. hogy ezeknek az ütéseknek milyen következményeire számíthat az elkövetkező napokban. és várja. és nagyon jól tudta. A teraszon a nyugágy mellett csak egy kicsiny asztalka volt. Már-már fuldokolva a zokogástól végre 82 . ez nyilvánvaló. de mi ez a valami. Valami rémlett neki. és lehunyt szemmel visszahanyatlott a nyugágyra. hogy kapcsoljon be. Ez nem meglepő. és a gyenge szellő. A széles franciaágy mellett lévő kis szekrénykén egy áramvonalas lámpa állt. és nagyon barátságosnak tűnt. ahol az ablakok automatikusan vagy utasításra sötétednek el. de az néma maradt. Óvatosan megtapogatta őket a narancssárga fürdőköpenyen keresztül. és a lány nagy meglepetésére egy igazi porcelánkád csillogott a közepén. körülötte székekkel. már teljesen mellékesnek tűnt –. de nem találta. hogy a CBI végig a sarkában volt. már nem volt divatban. A szeme könnybe lábadt. ebben a században. és amikor megérintette a jobb mellét. de kényszerítette magát. A lány még függönyt sem látott. A hirtelen mozdulat által keltett fájdalom a testébe hasított. Nem bírta visszatartani a hirtelen reátörő zokogást. hogy megfékezze a feltörni készülő sírást. Egy magányos sirályt nézett. mintha az megválaszolhatná a kérdéseit. hiszen úgysem kaphatott volna tőle választ a kérdéseire. Muzeális darab.

– Üdvözlöm. ha tudja. nem csak a tekintete. hogy üljenek le. és nem várta meg a lány válaszát. mint egy sarokba szorított ragadozónak. – Kérsz teát? – kérdezte a nő ismét bizalmasabb stílusban. – Gyere. bújj bele. A nő felemelte Tess fürdőköpenyét. máris töltött. A pszichoszonda a szó inmaginatív23 ereje által arra kényszerítette a lányt. akkor van még annyi ereje. ahogy mondta. A tárgy nem volt nagyobb. mint egy gésának. Amikor megszólalt. Hamarosan megtud mindent. csak mosolygott a szótlanul a földön kuporgó lányra. így a nők kettesben maradtak. Nem tudott parancsolni a lábának. Gordont. Cynthia intett Tessnek. a hangja is nyugodt volt. és óvatosan rásegítette a lányra a köpenyt. hogy mindenben a segítségedre legyek és megválaszoljam azokat a kérdéseket. hogy ez a nő nem akarja bántani. ezért a nő folytatta: – Cynthia Rhodisnak hívnak. Miss Gordon. hogy jobban szerette. akkor megtenné. Utána azt csinálhat. felhúzott térdét átkarolva kuporgott a nő lábánál. csak nézte a fiatal nőt. de a hatása meghazudtolta a parányi méreteit. könnyű kosztüm volt. hogy szabad akaratából döntsön! Ön erős fájdalomcsillapítók hatása alatt áll. és amikor a két nő megjelent. akinek még mindig olyan volt a pillantása. engedelmeskedjen nekem! Nem akarok ártani. Cynthia jelzett. szőke haja művészien elrendezett csigákban omlott a hátára. – Állj fel! – mondta a nő. s azért vagyok itt. És nagyon jól tudom. A nádból font asztalon egy ezüsttálca csillogott. – Persze – felelte a nő. hogy ezt a kölnit már kétszáz éve nem gyártják. Tess nagyon megijedt volna. amelyek minden bizonnyal felmerültek benned. az egész tragikus és elrontott életét… és talán Markot is. kérem. hogy bárki hátrahőkölt volna. önnek. Visszamentek a szobába. A nő most nem bizalmaskodott vele és nem szólította Tessnek sem. mert föl fogsz fázni!… Kérlek. mert sejtette. mire számíthat.hosszú évek múltán elsirathatta a családját. hogyha bántani akarják. hogy ebben az állapotában nehezen látja át a dolgokat. Nem volt hangos. hogy a padlón kuporog a hátát a hideg csempének vetve. Hosszú. sűrű hajlongások közepette távozott. Tess. amit akar. ha kell. A teraszon egy távol-keleti pincér tett-vett. Az izmai ugrásra készen megfeszültek. de addig. mint hajdanán egy gyufás skatulya. A hangja hivatalosnak tűnt. mintha mézbe mártogatták volna a hangszálait. 23 immaginatív – a szavak mágikus teremtőereje 83 . akin egy fantasztikusan modern szabású. Ismeretlen illat volt. és tudta. aztán lenyúlt az övéhez és bekapcsolt rajta valamit. A lánynak olyan gyűlöletet és fájdalmat sugárzott a szeme. Az ajtót behúzta maga után. Szipogva és könnyekkel a szemében arra eszmélt. Tess orrát megcsapta a másik nő parfümének az illata. Olyan kimértek és szakszerűek voltak a mozdulatai. Mivel Tess nem szólt egy szót sem. Valami azt súgta neki. – Bocsásson meg. és muszáj volt feltápászkodnia. A nőnek olyan hangja volt. Még mindig nem tudta. és ön miért van itt. aki nem lehetett még harminc éves. állj fel! Tess továbbra sem mozdult. hogy ki vagyok. hogy megmozduljon. Jól van? A lány nem szólt semmit. hogy menjenek ki a teraszra. és nem mutatta jelét félelemnek. és bájosan mosolyogva nézte a falnál kuporgó lányt. Ám a nő. Tess felnézett rá. hogy öljön. hogy ugorjon ki a teraszról. – Kapcsolja ki azt a szart! – mondta rekedt hangon Tess. Egy mozdulattal kikapcsolta a készüléket az övén. A Cynthiának nevezett nő várt még egy pillanatig. Tessnek nem jutott jobb hasonlat az eszébe. hogyha azt mondanák neki. Miközben megkötötte az övet. Tess még mindig nem szólt egy szót sem. Percek telhettek el így. de még nincs abban a helyzetben. rajta teáskanna és két csésze. és nem vette le a tekintetét a nőről. barackvirág színű. mint bárki eddig. aki lehet. de a tükör megrepedt a falon. amikor meghallotta a cipők kopogását és a nyitva maradt fürdőszoba ajtón óvatosan belépett egy fiatal nő.

most nincs abban a helyzetben. nincs titkolni valója. – Miamiban. – Így van. A lágy szellő egy tincset fújt az arcába. hogy irányítsa az eseményeket. – Én is így szeretem. ha tovább játszik. amelyek formálták a történelmet. hogy minden férfi mögött ott állt egy nő… Tess lecsapta a csészéjét. ezért szeretném azt a játékot játszani. de Tess sejtette. ami engem érdekel! – Tojásokon tipegünk a végső válaszok felé. aki itt ül vele szemben. és nézte. – Semmit sem kérek bele – felelte Tess. hanem a régen elhunyt államférfiak cselekedetei. – Hm… van némi közünk a politikához. „Kik ezek”? Tess visszafordult a szőke nő felé. – Cukrot. Tess dühösen kinézett inkább a vakítóan kék óceánra. még nem mondta el. sokkal könnyebb lesz számodra feldolgozni majd a tényeket… Szerinted kik lehetünk? Tessnek nem volt kedve játszani. – Ennyi emberélet árán is? – A jezsuiták azt mondták. ő tisztán fog látni. Tess nagyon régen hallott már ilyen tökéletes választ egy kérdésre. sem pedig a CBI nem fog keresni. miképpen lehet ilyen művészi tökéllyel teát tölteni. de a szőke szépség nem lepődött meg a váratlan kérdéstől. ha Cynthiának szólítanálak? A nő arca felderült. hogy valahonnan. hogy a lány feltegye neki. Cynthia úgy nézett ki. – A francba! Maga nem arról beszél. amint az aranysárga ital megtölti a csészét. jobb lenne. milyen elvárásoknak kell itt megfelelnie. Biztos volt benne. Két kezét a karosszék fonott karfáján nyugtatta. maguk voltak azok. hogy az ismeretlen nő kikhez nem tartozik. hiszen kiderült belőle. Talán mégis jobb. aztán halk koppanással letette a csészét. habár nagyon jól tudjuk. de nem is annyira a napi politika érdekel minket. akik az utolsó pillanatban közbeléptek? – kérdezett rá a lány. ha még száz is van hátra. Megvonta a vállát. hogy visszakérdezek. – Miért? Egy percen belül ez volt a lány második „miértje”. Azt. Cynthia belekortyolt a teájába. a Zikkurat hotelben.Tess nem értette. valakik látják és hallják őket. Férfiakat mondtam. Nem tudok mást elképzelni. – Ki az a mi? – firtatta Tess. – Gondolom. határozta el magában. – Bocsásson meg az előbbi kirohanásomért!… Ugye. – Burns szenátor ellenfelei… Valószínűleg a politikai ellenfelei. – Itt sem Burns szenátor. – Szükségünk van rád – hangzott a válasz a szőke hajú nő szájából. mintha egy divatlap topmodellje lelépett volna a címlapról. hogy ennek a fotómodell kinézetű nőnek. és így elvezetve téged a végső konklúzióig. a cél szentesíti az eszközt. Meglepően hosszú rózsaszín műkörmei voltak és nagyon jól illettek a ruhájához. – Hol vagyok? – kérdezte váratlanul Tess. Fogalma sem volt. – Amikor eligazítottak a főnökeim. most kisimította. tejet? – tudakolta Cynthia. de nem érdekelte. hogy lényegében kiket képvisel. hogy Cynthia nincsen egyedül és tucatnyi társa vár ugrásra készen. erre a kérdésre óvatosan válaszoljak. A távolban hófehér jachtok ringatóztak a vízen. azt mondták. és mi példaképünknek tekintjük ezt az erősen spirituális alapokon szerveződő rendet. de tudta. – Miért? – tudakolta Tess. Talán az egyik hajóról. sem a rendőrség. hiszen már nagyon is várta. hogy a tea kilöttyent. 84 . A lánynak volt egy olyan érzése. hogy megismerkedjen a lánnyal.

hogy letette az üres csészét. – Ti vagytok azok. – Na. Egy olyan szervezet képviselője vagy. nem tárta szét a karját. – Honnan tudod. Nem mutatott meglepetést. – Szerintem ez a játék nem vezet sehova. de már akkor sejtette. – Cynthia Rhodis zászlós a kettes intervenciós csoportból. csak a másikkal ellentétben ő felvette az előbb lecsapott csészéjét. Tess Cynthiához „méltó” módon reagálta le annak a tényét. Ki ez a csinibaba? – kérdezte Johnson. mert ha Tess mégis belekerül a csoportba. de nem tudom. Tess megvonta a vállát. Cynthia úgy vélte. Most mondjuk meg neki. – Igen. hogy a dolog nagyszerűen halad… és mások is így gondolták. Olyan bársonyos és őszinte volt a mosolya. Nicholson. ő mond el mindent a lánynak és azt is. míg végre a titokzatos nő megszólalt. – Hát ti valóban léteztek? A nő nem nevetett. ha ismer közülük valakit. – A CIA?24 – Isten ments! – Tehát nem amerikai szervezet? – Nem. hogy Tess a szíve szerint megsimogatta volna az arcát. mint hittük volna. és tudta. mert ő volt az. aki nem volt más. hogy mi a neve… Tess itt elhallgatott. – Könnyebben megy. és akkor idejön. kurtán megjegyezte: – Hát ez kurva jó! Mit akartok tőlem? – Szükségünk van rád. az intervenciósok parancsnoka. mint maga John J. – A Földnek biztosan van titkosszolgálata. – Oké. Cynthia a csészéje pereme fölött nézte a lányt. és most egymás szeméből próbálták kiolvasni. hogy mit gondolhat a másik. Tess az ajkába harapott. mire gondolsz. de persze nem mozdult. Úgy gondolta. mert a messzeségben egy hófehér jachton most egy magas és karcsú. Valóban gondolt valamire. létezünk – erősítette meg. 24 CIA Confederal Intelligence Agency – Konföderációs Hírszerző Hivatal 85 . – Alakul – mondta búgó hangon a nő. – Nem az EIA vagyunk – mondta a szőke nő. amikor meglátta a fürdőszobában kuporogni. hogyan mentettük meg… szerintem meg fogja érteni. s hátba veregette a mellette álló idősebb férfit. mondd ki. amire az előbb gondolt. Talán egy perc is eltelt így. Megfelelő információkkal látták el Tess-szel kapcsolatban. hogyan és miképpen élt. egyszerű gondolkodású és nyers modorú lánnyal lesz dolga. ha minden simán megy. de túl hihetetlen volt. akik átmennek az időn? – Igen. egyáltalán nem csinált semmit azon kívül. Tess! A lány megrázta a fejét. hogy a lány az elmúlt években. hogy mi lesz a feladata? – kérdezte Johnson. hogy gondolok valamire? – Biztosan vannak különleges képességeim – felelte Cynthia. Azért őt kértük meg erre a feladatra. – Olvasol a gondolataimban? – hüledezett. Tess óriási. hogy közel álltok bizonyos kormánykörökhöz. akkor jó. de a maga embere sem rossz. Cynthiának rettenetesen tetszett Tess viselkedése. hogy Tess több ennél. Kimondta. – A Világkormánynak dolgoztok? – Igen – jött a válasz. – Handsszel úgy állapodtam meg. hogy egy időutazó ül előtte. fiatal férfi elvette a speciális elektronikus távcsövet a szeme elől. Tessnek jó megérzései voltak. egy utcán felnőtt. hogy odaszólok neki. ami nem a nagy nyilvánosság előtt végzi a tevékenységét. sőt. és mielőtt belekortyolt volna.– Azt hiszem – folytatta Tess –. de palástolta az örömét.

– Nézzük tovább! Johnson ismét felemelte a távcsövet. de jóformán senki sem látta őket. – Ezt nem tudom. – Ühüm… azt sem tudod. A két férfi a technikusok jóvoltából a fülében hallotta a nők beszélgetését. és ő aztán valóban megválaszolja majd minden kérdésedet. mint amikor az anya szoptatja a csöppséget… A karod hogy van? – tudakolta a szőke nő. – Folytassák a felvételt. mint madár az égen… – Istenem. – Az nem érdekes. Hallottam. utasításom van rá. és olyan fontos a dolog. Mark és Knox között. közben Nicholson beleszólt a csuklójára kapcsolt miniatűr rádióba. Pár évvel ezelőtt még biztos. hogy még Burns embereit is lemészárolták. – Mi a helyzet akkor. de a harci komputer lőelemzőjét fordítsák el Tessről! Nicholson is felemelte a saját távcsövét. mert én sem tudok még sokat az ügyről. az az igazság. mert útban voltak. gondolta. és nem érzett „félelmet”. – A rendőrségen van és kihallgatta a CBI. – Értem… – felelte Tess. hogyha akarnám sem tudnám megtenni. de most nem volt abban a helyzetben. és tudta. hogy tökéletesen másolja a valódit. Egy bonyolult parti kezdett kibontakozni a szeme előtt. amikor a nőnek szegezte a kérdést. Ezzel a módszerrel megúszhatod a protézist. de azóta már tökéletesítették a citotranszplantációt. A hangjából olyan nyugalom áradt. de feljogosította őt. és ha nem tudtam volna kiszabadítani. hogy a lányt kicsit elverték. hogy elveszítetted volna a melledet. – Kérsz még teát? – tért ki a válasz elől a szőke nő. Olyan tisztán látta a két nőt a nyolcszáz méteres távolság ellenére. aki úgy röpköd az időben. – Ha jól tudom. mintha egy szomszédos asztalnál ülnének. ha nem vállalom? – kérdezte hirtelen Tess. és ő fog megvizsgálni téged. és egy szőke szépséggel beszélget. Mark nem hitt benne és tulajdonképpen ő sem… És most itt van. mint ahogy nekem lesz? A kérdés váratlanul érte Cynthiát. hasonlítasz valakire. – Még ma délután Bostonból idehozzuk Dr. de sajnos. 86 . Eszébe jutott a beszélgetés közte. „Nem. és hogy a melle… – Azt hiszem. szótlanul. hogy ezzel kapcsolatban ne mondjunk semmi konkrétumot. hogy az összes jó lap ezeknél az embereknél van. ő meg itt ül a világ egyik legdrágább szállodájában. – Neki is műmelle van. – Igen. a zászlós hamarosan rátér erre is – mondta Nicholson. hogy elmondja a véleményét. A nagyfőnök még ma este idejön. egyszer szeretnél gyereket. de ez nem tartott sokáig. Burns egy időre vereséget szenvedett. ezt tudta. Éppen az időutazás jött szóba. amiről ugyan tudjuk.– Nagyon jó. sőt. Markot szorongatja a CBI. és nincs csodálatosabb érzés. Az időkutatás be akarja szervezni. hogy legalább reményeket tápláljon magában. – Gratulálok a győzelmedhez. ez nem lehet igaz…– sóhajtotta. ami ugyan nem oldotta meg Tess gondját. John Barrentset. Cynthia nem szólt semmit. akkor az a nő letépte volna a karizmomat… mindegy sikerült. aki ott maradt a helyszínen? – kérdezett rá Cynthia. aki az egyik legnevesebb onkológus. – Valamivel meg akartok bízni? – kérdezte Tess. – Hagyjuk ezt!… Mi van Markkal? – Az a férfi. – Mit mondott nekik? – kérdezte óvatosan Tess. – Igen. Egy speciális fogást alkalmaztak ellenem. Oké? Tess ismét az óceánt nézte. miért engem szemeltek ki? Cynthia kicsit habozott. Joga volt megkérdezni. de neki bonyolultabb helyzetekben is meg kellett állnia a helyét. akikről már sokat hallottak. nem oké semmi sem”. de gondolom. de Cynthia csak a fejét rázta.

– Igen voltam. oké? – Töltenél nekem még egy kis teát? – kérdezte rövid szünet után a lány. aztán megkérdezte: – Tudom. – Van titkolnivalód? – Ezt éppen egy időutazó kérdi tőlem? Cynthia felnevetett. Az agyadból pedig kitöröljük annak az emlékét. hogy mi létezünk. Cynthia sokáig nem szólt semmit. hogy miért akartak megölni Burns szenátor emberei. – Tudod. – Szerintem is. – Nem viccelek. Annak. A két nő egymást méregette. – Mit tudtok mondjuk a gyermekkoromról? – Én semmit – válaszolta a szőke nő. Tess egy kicsit meglazította az övét. – Honnan tudtátok. – Meddig kell itt maradnom? – tudakolta a lány. Kedvelni fogja ezt a lányt. és előrehajolt. – Azt hiszem. ennek a tudatában lehet egy ilyen ajánlatot visszautasítani? Johnson morogni kezdett. 87 . Cynthia felsóhajtott. jó? – Majd meglátom – felelte csendesen Tess. – Ha az embere ilyeneket ígérget Tessnek. – Ne haragudj. hogy nekem is vissza kell mennem az időben? – kérdezte Tess. egyáltalán mióta figyeltek engem? Cynthia könnyedén kivágta magát. Bruce Lee – válaszolta Tess. hogy el fogja mondani. hogy az anyag ne feszítse annyira a keblét. – Ezt hol tanultad? – kérdezte Cynthiát. hogy Burnsék odacsaltak a raktárhoz. – Nem tudom. – Voltál Japánban?… Irigyellek. ennyit még büntetlenül elmondhatok neked. amikor a köntös anyaga nekifeszült a keblének. – És ha mégsem vállalom? – kérdezte ismét Tess. ugye? – hüledezett Tess. Kissé felszisszent.– Kérdeztem valamit! – Tess megpróbálta utánozni Cynthia búgó hangját. Nos. aztán anélkül. ha visszamehetnél az időben körülbelül háromszázhúsz évet. – Akkor elfelejtesz minket és visszamégy Los Angelesbe. nem értem a kérdést. – Arról lenne szó. Rövid szünet. Szeretnél vele találkozni? – Ezt nem értem? – Pedig értelmes nő vagy – mondta Cynthia. Újabb szünet. – Azt kérdeztem. és találkozhatnál vele? – Viccelsz. – Ne felejtsd el ezeket is megkérdezni. és lenyűgözve nézte a másik nő mozdulatait. hogy elvette volna a szeme elő a készüléket. a főnököm majd meg fogja tőled kérdezni. – Nem ígért neki semmit – kuncogta Nicholson. igen! – Tehát időutazás? – firtatta tovább Tess. ez gyerekjáték. Mondd el neki. aki az időben utazik. – Japánban. hogy szakértője vagy a harc művészetének… Szerinted ki volt minden idők legnagyobb harcművésze? – Úgy gondolom. – Ismeritek az előéletemet? – kérdezte Tess. – Úgy valahogy. – Kurva jó! Melyik korba? – Legyél türelemmel! – kérte Cynthia. mit szólnál ahhoz. és tudta. akkor őrá fogjuk irányítani a lőelemzőt. odaszólt Nicholsonnak. A válasz.

erről beszélek… Cynthia megmutatta Tessnek a televíziót. aki ott maradt egyedül a hűvös szoba kellős közepén. hogy itt minden muzeális darab. ha közénk tartoznál – mondta Cynthia. és próbálta palástolni a csalódottságát. – Sajnálom. – Egyszer majd fogunk beszélgetni erről is. Egyelőre tilos bárkinek is telefonálnod. Amikor végighallgatta. – Jó. és elindult az ajtó felé. a fenébe is!” Cynthia kinyitotta a falba épített szekrény ajtaját. – 1947-ben. 88 . aztán rövid szünet után még hozzátette: – Harcos! Ezzel az utolsó szóval végképp meglágyította a lány szívét. Cynthia felegyenesedett. Tessnek kikerekedett a szeme. – Szeretném nézni egy kicsit. de megakadályoznák. Hamarosan visszajövök valakivel. amíg leszedtük rólad. de most elmegyek. – Szeretnék elmondani valami fontosat. de mielőtt behúzta volna maga után. Jó lenne. rendben van – mondta. ami gyors volt és határozott. ha Mark itt lenne. – Persze. ha pedig megérkezik Mr. Az a pár centiméternyi előny. felküldetek valamit. Majd' fél órába tellett. ha lehet. Gondolom. és akkor fantasztikus kalandban lesz részed. aki rendbe teszi a karodat. mintha a szeme valami kivetnivalót keresett volna a berendezésben. Lehunyta a szemét. és nem a falat használta képernyőnek. ám ha mégis kilépnél rajra. Oké? – Jó – mondta Tess. hogy mi sül majd ki ebből. Kinyitotta. Körülbelül egyforma magasak lehettek. nem lepődött meg. mert szeretnék felhívni pár embert… vagy ezt most nem lehet? – kérdezett rá a lány. és gyorsan rá is kérdezett: – Körülnéztem a szobában. de tökéletesen működik. ha igent mondanál az ajánlatára. ami hibázik. és a kezét végigfutatta a ruhákon. Tessnek eszébe jutott valami. Köszönöm. mert nem lenne korrekt a részünkről. amivel a szőke nő vezetett. ezt tudnod kell. –. a kezében egy kupac bőrfonatot tartott – … ez is itt van. – Tessék – mondta Tess. csak be kell kapcsolni. – Nem vagy fogoly – kezdte Cynthia. hogy megszökj… – Most még nem áll szándékomban – vágott közbe Tess. akkor van pár emberünk. és hátradőlt a fonott székben. hogy nincs videofon. a tekintete megállapodott a lányon. visszaszólt a lánynak: – A főnököm csodálatos dolgokat fog neked mesélni! Szeretném. egyelőre ne hagyd el ezt a szobát! Nem fogjuk bezárni az ajtót. de biztos volt előre a válaszban. és van egy-két dolog. és Cynthia felkacagott. akik a lehető legdiszkrétebb módon. Például kellene egy videofon. de nem véletlen. Lenyűgözte a nő bársonyos mosolya. „Ó. és kíváncsian várta. akkor ismét találkozunk… Éhes vagy? – Egy kicsit. csodálkoztál a kádon. hogy megvan. ami a szobától független mobil rendszer volt.– Mikor? – kérdezte Tess. és egyik lábáról a másikra állt. a tűsarkainak volt köszönhető. és kiment a teraszra. Sarkon fordult. Biztosan észrevetted. – Na. Barrents. – Ez egy kétszáz éves típus. – Te hogyan kerültél közéjük? – kérdezte Tess. de mégis arra kérlek. de nem szólt semmit. amit már régóta várt a lány. A Katedrális ügynöke körülkémkedett a szobában. aztán mivel mindent a lehető legnagyobb rendben talált. Cynthia nevetett. – A televízió nem működik – intett a sarok felé. aztán a végére hagyta azt. Tessnek felderült az arca. – Mind a te méreted és… – Cynthia lenyúlt a szekrény aljába. a fejében csapongó gondolataival küszködve. – Rendben van. – Ennek örülök.

a legszívesebben „visszamenekültek” volna az őrszobára. A fotós izgatottan dobolt a karfán. Mr. aki különböző illegális csatornákon jutott a hírekhez. sem pedig odabent a CBI-nak. és töprengve nézte azt a lélegző és hatalmas élőlényt. bemutatta a barátját az apjának.Leült az egyik fonott karosszékbe. mégpedig tökéletesen. mint most a kollégái. Peter Wilson délután érkezett meg Dallasból. Los Angeles MARKOT már nyolcadikán kora este kiengedték. de sohasem voltak jóban egymással. Wilson? – Szarul. – Ezek az igazolványok egymillió fokon semmisülnek meg. ha a fiáról van szó. kisportolt testalkatú férfi volt. Rettenetesen fáradtnak érezte magát. hogy minek ez a felhajtás. nagyon szerették. hogy hazaviszik. aztán hosszú küzdelem után végre ott ültek Peter Wilson gravójában. hogy találtak valamit – morogta Mark. hogy kiharcolja Mark mielőbbi kiengedését. aki idősebb kora ellenére még mindig elég agilis személyiség ahhoz. január 9. – Elég messzire mutat ez az ügy. kisfiam – kezdte. Mark szinte üvöltve. és ő is volt már sokszor olyan helyzetben. nem tudott annyit. mintha sohasem létezett volna. Mark volt az egyetlen fiúk. Már harminc éve élt boldog házasságban Juliával. A kérdés a sajtó hatalmát szimbolizálta. Nem tudta. ezért nem lett volna a részéről korrekt lépés. vagyis a földi titkosszolgálat ügynöke volt. hogy hallgatni fog. – Bizonyos csatornákon az a hír szivárgott ki. Se most Knoxnak. és amikor megkapta Mark videofonját. 89 . hiszen Mark. Elhatározta. A rendőrök megígérték. és intett az apjának. s elég szépen megélt belőle. elvégre nem az elnököt lőtték le! – zsörtölődött Mark. aki szenvedő alanya volt a történteknek. amelyet Óceánnak hívtak… 2295. és kijelentette. Tess úgy felszívódott. A legkönnyebben a következő kérdést tudta megválaszolni: – Hogyan érzi magát. Mark még mindig tolókocsiban ült. hogy túlharsogja a kiabálást. akik elzárkóztak a sajtó elől. hogy a legjobb Los Angeles-i ügyvédekkel fenyegetőzött. Mark apja időközben megérkezett. mint a sír. de képzeld. Mark végre kifújhatta magát. és attól eltekintve. és átverekedte magát Markhoz. aztán amikor meglátták a rendőrség előtt az újságírók és televíziósok élő falát. azóta nem is látta. – Csodálom. aki ott ült mellette a hátsó ülésen. hiszen végül is azért ül itt már ilyen gyorsan az apja gravójában. Legalábbis bizonyos kérdésekben nem tudott többet… Knox vágott egy grimaszt. és kérdőn nézte Knoxot. – Mi a franc ez. A tömegben egyszer csak felbukkant Jacob Knox. és kijelentette. sőt. és ezt látva elhárította a segítséget. hogy nyugodtan álljanak meg. Mark édesanyjával. Ezt úgy érte el. Mindig gyűlölte azokat a riportalanyokat. hogy Basilról lehet szó. így is meg volt olvadva! – Hogy te miket tudsz?! – nevetett cinikusan Mark. amióta Kitty megházasodott. ha most ugyanígy tenne. Hunyorogva ült a kamerák és a villanó fények össztüzében. Magas. Marknak volt egy nővére is. Mark sejtette. és megrázta a fejét. Újságíróként dolgozott. hogy az egyik szénné égett pasasnál megtalálták az EIA igazolványát. mert semmit sem tudtak rábizonyítani… Még csak gyanús sem lett ebben az ügyben. Amikor a tökéletesen hangszigetelt ajtók bezárultak. azonnal átjött Los Angelesbe. hogy majd ő hazakíséri a fiát. hogy a végsőkig elmegy. de persze erről nem tett említést. de a nehézségek még csak ezután kezdődtek számára. mint az a kollégája. ahol egy reklámirodát vezetett. hogy nem nézték jó szemmel az újságírói pályafutását – főleg Julia nem –. – Tessről van valami hír? – kérdezte Knoxot. de azért megpróbált összefüggően válaszolni a reá záporozó kérdésekre.

Megpróbálta összeszedni Tess szétdobált cuccait. Az ismeretlen fegyveresek úgy felszívódtak. de persze. hogy tökéletesen megbízhat a fotósban. hogy kikapcsolja a készüléket. fiam!… Engem nem érdekel. minél gyorsabban összeszedi magát. Mark a délután folyamán kapott egy tucatnyi hívást – az anyjáét volt a legnehezebb végighallgatnia –. ami valamilyen formában tárgyalta az ügyet. azt annak tulajdonítom. és nekiszegezte a kérdést. Oké? – Nem lesz semmilyen cikk. Automatikusan bontogatta a söröket. semmi nyoma nem volt annak. amikor az apja és Knox elmentek. és beszámolt mindenről. Mr. ám az udvariasan elhárította az udvarias gesztust. amit még a Martensben adtak neki és kibicegett a konyhába. hogy ne legyenek szem előtt. s ha már benne sem hinne. aztán minden emberi bölcsesség belefért a szavaiba. és most egy kicsit zavarodott. aztán essen neki az anyagnak! Amit az előbb mondott. és nézte a CNN-X-et. Mark mondta a lánynak. attól sem lett okosabb. amit jó lenne. Wilson? Most kap három nap rendkívüli szabadságot. Mark vett egy nagy levegőt. Az apja morgott valamit. mint egy tócsa a tűző napon és semmilyen nyomot sem hagytak maguk után. aztán Knox egyszer csak kivette a kezéből a sört. és remélj! Mark erre nem szólt semmit. és szinte egész este a falat nézte. szinte azonnal a lényegre tért. és a két jó barát végre kettesben maradhatott. és nyúlt. hogy telenyomták nyugtatóval. mert nem lenne szabad még erőltetnie a lábát. de hiába dolgoztak nekik a legrafináltabb tudósítók. hogy Mark az egyetlen reménysége. amikor a végén ezt mondta: – Várj. és meglátta az ágyat. ám amikor bement a hálószobába. hogy maga mibe keveredett bele. Bekapcsolta a tévét. hogy hagyják őt békén. és elment. Hófehér fogai szinte vakítottak. mert tudta. Wilson! Engem csak az érdekel. hogy legalább tízflekkes cikk legyen belőle. nem ment el a józan esze. olyan végtelen fájdalom hasított belé. hogy leissza magát. Persze. hogy használja a kocsit. Knox figyelmesen hallgatta. aznap megjelent lapot. viszlát! Mark elfojtott egy káromkodást. hogy az CBI járt a 90 . amikor hármasban töltötték az estét. és elhatározta. Knox hívott egy taxit. – Mi baja van ennek a gyereknek? – kérdezte értetlenül Peter Wilson Knoxot. Elkérte Knoxtól a botját. Peter Wilson Chryslerjének a süvítése elhalt az éjszakában. Az egyik a lap főszerkesztője. remélem. Most is a CNN-X volt a legtájékozottabb. A kis képernyőn látható színes bőrű férfi erre elvigyorodott. A férfi bénultan ült a kanapén. mert miután kifejezte Marknak a jókívánságait. Ám Mark ordibálni kezdett. hogy legszívesebben üvöltött volna. aztán barátságosan megveregette a vállát. mert annak idején. a lány elárulta neki. Mark apja viszont erre nem mondott semmit. ami tegnap este óta történt. kicsoda volt valójában Tess Gordon. aki erre csak ennyit mondott: – Nagyon szerette azt a lányt. ezt tudod? Knox tudta. ha hétvégére letenne az asztalomra. és Tess nem habozott. de persze nem lett tőle okosabb. Mark szótlanul iszogatott. hogy kocsiba üljön! Mark kivett vagy tíz doboz sört a hűtőből. amelyben ott szeretkeztek a végzetes hívás előtt. – Akkor most halljam. ez az ügy egy tapodtat sem haladt előre. Na. Mark időközben átolvasta az összes. de ezek közül csak kettő mondható igazán érdekesnek. hanem lassan szedelőzködni kezdett. hogy elviszi. – Ugye. aki nem sokat vacakolt. mert nem nyomorék ő. akkor tényleg vége mindennek. hogy mi történt… Én a jófiúk oldalán állok. és magára hagyta Markot a gondolataival.Késő éjszaka volt. – Remélem. Előtte felajánlotta Knoxnak. Beszélt még pár percet a fiával. Tubbs – felelte Mark.

lakásában, és éppen azon tépelődött, hogy vajon a szövetségiek honnan ismerhetik Tess ujjlenyomatát, amikor ciripelni kezdett a videofon. Mark odabicegett, és felvette. Mona volt. Másfél hónapja nem látta, és nem tudott róla semmit, de ez alatt a kis idő alatt a nő semmit sem változott. Rövid, fekete fürtjeit és csillogó szemét nehéz volt elfelejteni. A fülében az a klipsz csillogott, amit még Mark vett neki tavaly a huszonötödik születésnapjára. – Hello – mondta a nő. – Jól vagy? Mark csak nézte a volt barátnőjét, és tudta, hogy őrülten hiányzik neki. – Azt hiszem, egy kicsit be vagyok rúgva – motyogta a férfi. – Látom, nézed a CNN-X-et. – Hát igen… Mi történt? – Csak annyi, amennyit a televízióból is tudsz. – Jól vagy? – kérdezte már másodszor Mona, és látszott az arcán, hogy komolyan aggódik. – Köszönöm jól – felelte kurtán Mark. – Honnan beszélsz? – Itt vagyok Pasadenában. – Dolgozol? – Igen. A lány manöken volt, és lényegében ez vezetett a szakításukhoz is, hiszen Mark nehezen tudta azt elviselni, hogy a lány az ideje nagy részét távol tölti Los Angelestől és az esetek nagy többségében idegen ágyban alszik, távoli helyeken. Mark nem volt féltékeny, de családra vágyott, és a nő ezt egyelőre nem tudta vállalni. Mindig azt mondogatta, hogy még pár éve van hátra, aztán úgyis kiöregszik ebből a szakmából. Mark legyen türelemmel, és utána soha semmi nem szakíthatja el majd őket egymástól. Mark nem volt türelmes és egyre többször veszekedtek, míg végül mindketten úgy látták, ezt nem lehet így folytatni. Szakítottak, és a nő sírva távozott. Ahogy kilépett az ajtón, Mark máris megbánta az egészet, de túl büszke volt ahhoz, hogy visszatáncoljon. Talán hibát követett el, de mire ezt felismerte, már megjelent az életében Tess. A Tess-szel eltöltött három hét élete egyik legcsodálatosabb időszaka volt, de most, hogy minden összeomlott és nincs folytatás, csak a tragikus vég, a férfi válaszút elé került. Nézte a csinos, fekete bőrű nőt, és most értette meg igazán, mennyire fontos neki. – Mikor végzel? – kérdezte Mark. – Hamarosan. – Fotóznak? – Persze, persze… – Idejössz utána? Hosszú szünet. Mona lesütötte a szemét, majd felnézett. Zavartan mosolygott. – Ha szeretnéd… – Nagyon szeretném – mondta lágyan Mark. Elbúcsúztak egymástól, és Mark kikapcsolta a készüléket, majd visszadobta az ágyra. Mintha új fejezet kezdődött volna az életében. – Istenem, Tess…

VI.
2295. január 9. Miami DR. BARRENTS annak ellenére, hogy a világ vezető onkológusainak a sorába tartozott, meglepően fiatal és jóképű volt. A szeme elé csatolt speciális műszerrel hosszan vizsgálta Tess mellét, aztán a lány legnagyobb megkönnyebbülésére kijelentette, hogy aggodalomra nincs oka, majd arra kérte, feküdjön fel az ágyra.
91

Tessnek fogalma sem volt arról, hogy Barrents és az asszisztense mit szándékoznak vele csinálni. Szívesen feltett volna az orvosnak pár kérdést, de mire megfogalmazta, már el is kábult azoktól az elektródáktól, amelyeket a halántékához tapasztottak. Nem tudta, mennyi idő telhetett el, amíg öntudatlanul feküdt. Amikor magához tért, Mr. Barrents halkan pusmogott Cynthiával, és az asszisztens – Tess számára úgy tűnt, hogy szintetikus – már pakolt is befelé a hatalmas bőrtáskába. Amikor a lány felnyitotta a szemét, Mr. Barrents hozzálépett, és gyengéden megpaskolta az egyik kezét, ami a hasán nyugodott. – Van fájdalma? – kérdezte az orvos mosolyogva, és ahogy megszorította Tess kezét, roppant magabiztosnak tűnt a lány válaszát illetőleg. Tess keze felcsúszott a melléig, és megérintette. – Nem, nincs… – Fantasztikus. Szokott melltartót hordani? – Nagyon ritkán. – Jó. Ha melltartót használ, akkor jobb, ha újakat vesz, mert két számmal nőtt a mellmérete… Remélem, nem probléma? Tess közben felült az ágyon, és kezével a keblét emelgette. Nehéznek tűntek, és úgy feszültek, mintha menzesz előtt lenne. Eddig sem volt kicsi melle, de most már határozottan nagyoknak tűntek. – Úristen! – nevetett a lány. – Látom, a tudomány megoldotta a kis mellű nők problémáját anélkül, hogy szintetikus anyagokat használna a beavatkozáskor. Barrents örömmel nyugtázta, hogy a betege jól érzi magát, és szedelőzködés közben válaszolt: – Igen, csakhogy ez a módszer egyelőre nagyon drága, és nem sok nő engedheti meg magának. De persze azt is tudni kell, hogy ennél a beavatkozásnál nem a mell méreteinek a növelése a cél, hanem a citotranszplantáció, s a méretnövekedés csupán következmény… Viszontlátásra! – tette még hozzá a férfi, és távozott. A doktornak úgy látszik, drága volt az ideje, mert ahogy végzett, már el is ment. Tess felsóhajtott, és visszabújt a köntösébe. – Nem okoz ez számotokra problémát? – kérdezte Tess Cynthiát, aki kérdőn felvonta a szemöldökét: – Micsoda? Tess a köntös anyagán keresztül megérintette a mellét, és Cynthia egyből megértette, hogy a másik lány mire gondolt. – Láttam annak a nőnek a képét, és azt hiszem, most hasonlítasz rá igazán. Tess nem szólt semmit, csak mosolygott. Várta az estét, amikor állítólag minden kiderül… Eszébe jutott valami, és rákérdezett: – Dr. Barrents tudta, hogy kiknek a kérésére repült ide? Nagyon jó kérdés volt. Cynthia úgy bólogatott, mintha közben ezt gondolná: „Ügyes, nagyon ügyes…” – Mi a Jordan és Társa Szállítási Vállalat vagyunk – mondta hangosan. Tess kuncogott, miközben a fejét csóválta, aztán lehunyt szemmel végigfeküdt az ágyon. Jóllakott, és elégedett macskának érezte magát. – Tehát maga az a férfi, aki minden kérdésemet megválaszolja majd? – kérdezte Tess Cornelius Handstől. – Ezt Cynthia Rhodis mondta önnek, kedvesem? – tudakolta a férfi. – Igen. – Hm… hát majd igyekszem. Remélhetem, hogy velem vacsorázik? – Van más választásom? – kérdezett vissza a lány. – Azért hoztuk erre a jachtra, hogy döntsön bizonyos kérdésekben, ez most az első kérdés, de nem ez lesz a legnehezebb.
92

Tess arcán halvány mosoly futott végig. Az előtte álló hófehér öltönyös és piros csokornyakkendős férfi végtelenül szimpatikusnak tűnt a számára, és az a kimért viselkedés, az udvarias gesztusok sora, amivel a lányt fogadta, úriembert sejtett. A férfi leginkább egy unatkozó milliomosnak tűnt, aki éppen flörtölni készül az óceánon ringatódzó luxushajóján, de Tess tudta, hogy a világtörténet talán legtitokzatosabb intézményének az egyik vezetőjét látja. A férfi jó „ötvenes” lehetett, és a lány legnagyobb meglepetésére kézcsókkal fogadta, amikor kilépett a jacht hátsó fedélzetén leszálló gravoplánból. Cornelius Handsként mutatkozott be, és máris bevezette a lányt az egyik pazarul berendezett kabinba. A szőnyegek és a bútorok több száz évesek lehettek. A kerek ablakokon keresztül idelátszottak Miami csillogó fényei a távolból, és a jacht gyengéden ringatódzott a vízen. Tess hirtelen arra gondolt, hogy pár nap leforgása alatt milyen messzire jutott Los Angeles közüzemi szintjeitől. Ha jellemző lett volna rá a szentimentalizmus, akkor belecsípett volna a karjába, hogy nem álmodik-e, és őszintén megdöbbent, amikor a férfi megszólalt, hiszen úgy tűnt, kitalálta a gondolatát. – Miss Gordon, ez maga a véres valóság! Hogy van a keble? – Kö… köszönöm jól – hebegte a lány. – Mondja, maguk olvasnak az emberek gondolataiban? – kérdezte egy pillanattal később, de csalódnia kellett. – Nem akarjuk elvenni a parapszichológusok kenyerét – felelte Hands –, csupán jók az intuícióink. Az a speciális munka, amit végzünk, e nélkül fabatkát sem érne. – Bocsásson meg, de mi az a fabatka? – Nekem kell elnézést kérnem, de néha kiszalad a számon egy-két olyan archaikus kifejezés, amit már nem használnak az angolszász nyelvterületen. Túl sok időt töltöttem az elmúlt évszázadokban, és felszedtem pár rossz szokást. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy jelezzem: elég sűrűn rágyújtok majd, ha nem zavarja a füst… ez is egy rossz szokás. Tess mosolyogva megrázta a fejét. – A Los Angeles-i alvilágban éltem idáig, és ott még sokan dohányoznak, sőt, alkalmanként pár szálat még én is elszívok, habár nem szeretem. – Akkor miért? – tudakolta a férfi. – A társaság miatt. – Ó… a társaság. Mióta élt abban a társaságban? – kérdezte Hands, és ha már szóba került a káros szenvedélye, akkor elővette az arany cigarettatárcáját és rágyújtott. Megkínálta a lányt, de ő elhárította. Tess kényelmesen elnyúlt a faragott karosszékben. A háta mögött egy filippínó steward csörömpölt halkan az evőeszközökkel. A férfi bordó pantallót és fehér pincérkabátot hordott, és a lány meg volt győződve arról, hogy a lehető legpusztítóbb fegyverek vannak nála. – Körülbelül két évet töltöttem közöttük – kezdte Tess. – Tiszteltek a képességeim miatt és a pénzt, amit a küzdelmekkel kerestem, majdnem mind nekik adtam. – Értem – bólintott Hands. – És mit csinált, hol élt, mielőtt Los Angelesben alászállt volna? – Hol itt, hol ott… – felelte óvatosan a lány. Nem tudta, hogy Hands pontosan mire akar kilyukadni, de a beszélgetés érdekesen indult. Úgy tűnt, mégsem ő lesz az, aki ma este kérdéseket fog feltenni. – Ugye, tudja, hogy ez a válasz engem nem elégít ki? – kérdezte Hands cigarettafüst mögé burkolózva, és kíváncsian várta a lány reakcióját, ami nem váratott sokat magára. – Maga kísértetiesen emlékeztet olyan valakire, aki szinte mindent tud rólam, de mégis az én számból kívánja hallani ezeket a dolgokat. – Önnek, Miss Gordon, meglepően gyors a felfogóképessége. Pontosan erről van szó. Az embereink már akkor ott voltak a raktárnál, mielőtt azok megérkeztek volna, akik meg akarták önöket ölni, tehát volt szerencsénk végignézni az ott történteket, sőt, az egészről felvételünk is van. Ezek után nyilvánvalóan adja magát a kérdés, végül is ki az az Evangelin Montelini és James Walther Burns szenátor miért szabadítja rá a fogdmegjeit? Szeretném, ha elmondaná nekem ezeket a dolgokat, és utána ígérem, maga lehet az, aki kérdez. Tess töprengve nézte a férfit, aztán a steward volt az, aki a „segítségére” sietett, mert egy apró zsúrkocsin odatolta a vacsorát, és szakavatott mozdulatokkal szótlanul tálalt, majd miután
93

végzett, nyomtalanul eltűnt. Tess nem látott még ilyen ételt, és valósággal megkönnyebbült, amikor Hands váratlanul a gasztronómiáról kezdett csevegni, mintha el akarná terelni a szót a felmerült témáról. Tess érezte, hogy Hands lehetőséget ad neki a töprengésre, és óvatosan belement a játékba. Észrevett egy festményt a falon, és rákérdezett. Úgy tűnt, Hands élvezi a maga által teremtett szituációt, és a lány a következő pillanatban már azt tapasztalta, hogy a művészetekről beszélgetnek. Gyermekkori emlékei felszínre törtek, s az akkori olvasmányai és információi alapján próbált „lépést tartani” a férfival, aki hallatlan információmennyiséggel rendelkezett, bármiről volt szó. A vacsora végén jártak már, és Tess érezte, hogy a feszültség egyre jobban tapinthatóbb. Az utolsó fogás valamilyen tengeri halfilé volt, ami egy különös ízű mártásban lett megforgatva. A lány töprengve piszkálgatta a villájával. Hands magabiztosabbnak tűnt, mint eddig bármikor. Tudta, hogy a lány nem az ételen töpreng, de azért csak „tette alá a lovat”. – Azt a mártást garumnak hívják, és az ókori rómaiak kedvenc csemegéje volt, de mára csak az igazi gourmadok fogyasztják előszeretettel. Ha nem túl finnyás, akkor elmondhatom, hogyan készítik, habár, ez nem jó „politika” a részemről, hiszen még meg sem kóstolta. – Na, mondja csak bátran! – mondta kurtán Tess, és tanácstalanságát, hogy mit és mennyit áruljon el magáról, dühvel palástolta. – Kérem! Bizonyos tengeri halak belső részeit egy speciális tartályban kirakták a tűző napra és hagyták érlelődni. A tartály felső részéből az alsóba lecsöpögő lé volt a garum… ez persze az ókori recept… Mintha valamin nagyon töprengene, Miss Montelini. Tess felkapta a fejét. Lassan letette a villát. – Na, figyeljen ide, Mr. Hands! Először is mi a biztosítéka annak, hogy maguk azok, akiknek valóban mondják magukat? – Bizonyosságot akar? – kérdezte a férfi. – Igen. – Megkapja, de őrizze meg a hidegvérét! – mondta faarccal Hands, és a belső zsebéből elővett egy tollat, amit átnyújtott Tessnek. – Kérem, fogja a szalvétát, és írjon rá valamit! Ám lehetőleg ne a nevét, hanem valami hosszabb szöveget, és ne mutassa meg nekem! Tessnek fogalma sem volt arról, hogy mire jó ez a dolog, de azért rövid töprengés után írt valamit a szalvétára, majd visszaadta a tollat. – És?… – kérdezte. Hands elégedetten hátradőlt, és a kezével odamutatott egy hatalmas földgömb felé, ami a túlsó sarokban állt. – Legyen szíves, menjen oda és fordítson rajta egyet! Tess rezzenéstelen arccal felállt, és odament, közben félszemmel egyfolytában a férfira sandított, aki szinte mozdulatlanul ült a helyén. Tess fordított egyet a földgömbön, és a legnagyobb meglepetésére azt a szalvétát látta feltűzve Itália mellett, amit az előbb otthagyott az asztalnál. Visszakapta a fejét. Az általa használt szalvéta még mindig ott volt a tányérja mellett. Ezek szerint nem lehetett ugyanaz, csak valami hasonló, de vajon honnan tudta előre Hands, hogy mit fog ráírni? – Mit akarnak ezek tőlem” – olvasta a lány a saját kézírását, majd hitetlenkedve visszament az asztalhoz. – Maga bűvész, vagy mi a fene? – kérdezte, és összehasonlította a két papírt. Tökéletesen egyformák voltak. – Olyan, mintha ugyanaz lenne mindkettő… Hogy csinálta, és mire volt jó ez? – Ez nem két hasonló szalvéta, Miss Gordon, hanem egy és ugyanaz! Hands megfogta azt a papírlapot, amire Tess írt az előbb, és felmutatta. – Ezt most elteszem, és miután ön távozott innen, visszavitetem a múltba egy olyan időpontra, amikor ön még nincs a hajón, és feltűzetem a földgömbre. Ön bejön ide, elkezd kételkedni, és megír majd egy cédulát… Érti, amit mondok? Ha ez nem bizonyítja azt, hogy mi időutazók vagyunk, akkor nagyon sajnálom. Tessnek leesett az álla, és hideg borzongás járta át a testét. Majdnem egy percnek kellett eltelnie, amíg összeszedte magát, és meg tudott szólalni:
94

– De hát ez lehetetlen! – Miért lenne lehetetlen, hiszen az előbb látta, hogy lehetséges. – Ezek szerint ha egy ember visszamegy a múltba, akkor találkozhat régebbi önmagával? – hitetlenkedett még mindig Tess. – Persze, de a találkozást célszerű elkerülnie, hiszen ez időtörés lenne – jegyezte meg Hands, és ismét elővette a cigarettatárcáját. – Na, adjon gyorsan egy cigit! – sürgette Tess, és előrehajolva kivett egy szálat a tárcából. Tess hosszú, fekete bársonyruhát viselt. Hands egy pillanatra a mély dekoltázson felejtette a szemét. A lány a valóságban sokkal szebb volt, mint ahogy hitte a hologram alapján. Tess észrevette a férfi pillantását, és kihívóan a szemébe nézett. – Furcsa pasas maga… – Látom, rágyújt… Ezek szerint jó a társaság? Tess nem válaszolt semmit, inkább kérdezett: – Mit kerestek ott a raktárban? Egyáltalán honnan tudták, hogy ott történik majd valami? Ezután a szalvéta-dolog után, bármit elhiszek magának! – Kihűl a garumja – figyelmeztette Hands, és eltette azt a szalvétát, amire Tess írt az előbb. Örömmel nyugtázta, hogy Rhodis zászlós jelentése megfelel a valóságnak. Tess Gordon kitűnő alany és nagyon értelmes. Tökéletesen alkalmas arra, hogy beavatott legyen. – Egy kicsit vissza kell menjünk az időben, karácsony előttre – kezdte Hands. – Akkoriban merült fel a Katedrálisnál… mi bennfentesek így hívjuk az Időkutatási Intézetet… hogy szükségünk lenne valakire, aki a megtévesztésig hasonlít egy görög nőre. Ez a nő több mint kétezerháromszáz évvel ezelőtt élt, és a helyettesítésénél különböző okoknál fogva nem használhatunk szintetikust vagy robotot, ezért merült fel annak a gondolata, hogy dublőrt kellene alkalmaznunk. Ön, Miss Gordon, tökéletesen hasonlít Nauszikaára… így hívják a görög nőt. Amikor pedig megláttuk azokat az illegálisan készült felvételeket, amelyeken verekszik, azonnal tudtuk, hogy megtaláltuk a megfelelő embert a megfelelő feladatra. A kérdés már csak az volt, miképpen vegyük fel önnel a kapcsolatot, és ezért aktivizáltuk az ügynökeinket, illetve szóltunk a CBI-nak, hogy azonnal jelezze nekünk, ha Tess Gordon valahol felbukkan. Hallatlan szerencsénk volt, mert időközben önnel történt az a kis affér a régi MGM stúdiók területén, és az ügy olyan horderejűvé vált, hogy a CBI is belekapcsolódott a nyomozásba. Amikor kiderült, hogy önnek köze volt az ott történtekhez, akkor a Szövetségi Nyomozó Hivatal a megfelelő csatornákon keresztül értesített minket, és mi megismertük a részleteket. Annyit tudtunk, hogy önt, ismeretlen fegyveresek elrabolták, és azóta is rejtély, hova hurcolhatták el… Kívánja folytatni a saját történetét? Tess már túl volt azon, hogy bármin is meglepődjön. – Maguk visszamentek az időben, elraboltak, s azért használtak olyan borzalmas fegyvereket, hogy felhívják önmagukra a saját figyelmüket. – Maga meglepően intelligens nő – jegyezte meg Hands. A lány elnyomta a cigarettát, és felvette a villát. – Mi történt Markkal? – kérdezte a lány. – A sérülései nem súlyosak és már ki is engedték a rendőrségről. Valószínű, hogy a CBI még egy darabig lóg a nyakán, de a fiú tiszta, mint a hó. – Értem. Szeretnék beszélni vele. Hands hallgatott egy darabig, aztán amikor látta, hogy a lány enni kezdi a mártást, ő is elnyomta a cigarettát. – Erre most nincsen mód – jelentette ki. – Talán később lehet róla szó. Jobb, ha úgy tudja, hogy ön meghalt. Tessnek erre felszaladt a szemöldöke. – Mit terveznek? – kérdezte halkan. – Megrendezzük majd a maga halálát, Miss Gordon. Ezzel tudjuk a legjobban pihentetni az ügyet, és Burns szenátor is visszabújik a vackába. Gondolom, ez nem elhanyagolható tényező ugye, Miss Montelini? – kérdezte váratlanul a férfi, és Tess tudta, most már nincs értelme
95

játszani a titokzatost. Ezek az emberek segítenek neki felszívódni, és bolond lenne, ha visszautasítaná az ajánlatukat, de még mindig nem tudta, hogy igazából mi lesz ennek az ára. – Mire kíváncsi, Mr. Hands? – Az előéletére – felelte a férfi. – Rendben van – sóhajtotta a lány. Időközben a steward visszatért, és leszedte az asztalt, majd anélkül, hogy kérték volna, hozta a desszertet. A kiszolgálás egy előkelő étteremben se lett volna különb. Tess megvárta, amíg elcsendesedik minden, aztán belefogott az élettörténetébe… Már túl voltak a kávén is, amikor a lány a végére ért a történetnek. Miután befejezte, sokáig hallgatott. Hands sem törte meg a csendet, mert sejtette, mennyire fájdalmas a lánynak ez a visszaemlékezés, és tudta, hogy a csönd a legjobb nyugtatószer az ilyen pillanatokban. Percek teltek el így, aztán a férfi megtörte a varázst. – Csodálkozom, hogy sohasem hajtotta a bosszú, pedig az ön népére jellemző a vendetta… így mondják, ugye? – Igen – helyeselt a lány. – De tudja, nem voltam soha abban a helyzetben, hogy lett volna valami esélyem Burns ellen, aki a Világkormány vezetői közé tartozik és egy komplett magánhadserege van. A törvényes utak pedig járhatatlanok voltak a számomra, az imént említettem önnek, hogy miért. – Tökéletesen megértem önt. – Segítenének nekem? – kérdezte a lány, és szomorúan nézett a férfi szemébe. – Mit kíván? – Új személyazonosságot. Azt szeretném, hogy végre nyugtom legyen, és ne kelljen ezt a keresztet cipelnem életem végéig! Szeretnék egy normális kapcsolatot! Szeretnék a fényben élni, és ezt ne csak képletesen értse! Tudja, az elmúlt években lent éltem a föld alatt, mert olyan volt az életem, mint az űzött vadé, akit azonnal leterítenének, ha kimerészkedne a vackából. Érti? Hands bólintott. A dolog egyértelmű volt. – Csak azt tudom mondani – közölte a férfi –, amit az előbb, hogy tökéletesen megértem a helyzetét. De nyugodjon meg! Nekünk megvan a lehetőségünk arra, hogy ön ezek után bárhol a Földön úgy élhessen, hogy soha senki sem bukkanhat a nyomára. – És mit szándékozik tenni? – Nézze, Miss Montelini! Önt megbízzuk valamivel, és ha a feladatát sikeresen elvégzi, akkor ígérhetem, hogy valahol új néven újjászülethet. A nevet és a helyet ön határozhatja meg. Új személyiséget kap, és meggyőződésem, hogy meg lesz vele elégedve. – Mi van abban a helyzetben, ha nem végzem el sikeresen a feladatot? Ez esetben is ugyanilyen kondíciókkal vállalja, amit az imént mondott. Úgy látszik, Hands nem volt az a típus, aki szerette a mellébeszélést. A szavai ugyanis nem hagytak kétséget. – Ha nem teljesíti sikerrel a kitűzött feladatot, akkor nekünk nem lesznek ilyen gondjaink, hiszen ön nem tér vissza a XXIII. századba… ugyanis meg fog halni még odalent. – Becsülöm az egyenes válaszát. Tehát nem veszélytelen a dolog? – Nem veszélytelen, de ön szereti a kihívásokat! Ha nem így lenne, akkor most nem lenne harcművész. – Ó, igen, a harcművészet – mondta halkan a lány. – Mondja, miért olyan kegyetlen, amikor verekszik? – kérdezett közbe Hands, és nagyon kíváncsi volt a válaszra, mert úgy vélte, ez a lány bizonyos pillanatokban szinte ártatlan és törékeny teremtésnek tűnik, aki inkább arra alkalmas, hogy dédelgessék és nem arra, hogy modernkori gladiátorként küzdjön a saját életéért. – Talán amikor harcolok – töprengett a lány –, a bennem felgyülemlett harag robbanásszerűen kitör belőlem, és ilyenkor bosszúlom meg a családom halálát… – Az ellenfeleiben Burnst látja?
96

A lány arcán fájdalmas mosoly jelent meg, miközben a fejét rázta. – Nem, ez így nem igaz. De talán tekinthetjük ezt valami kompenzációnak, nem gondolja? Hands nem válaszolt. Elgondolkodva kavargatta a kávéját. Arra gondolt, hogy ez a romantikára éhes lány mit szól majd, ha meglátja az ókori Pompejit? Vajon vissza akar majd térni a saját századába? Érdekes kérdés volt, és Handsben életében először felmerült az a gondolat, hogy vajon ő ott maradna-e valahol, valamelyik elmúlt évszázadban? – Miről lenne szó konkrétan? Azt hiszem, teljesen alkalmatlan vagyok minden ilyen feladatra – jelentette ki Tess, és ezzel kizökkentette Handset a gondolataiból, aki hosszan nézte a lányt, majd kisvártatva megkérdezte: – Szerette a történelmet? – Ühüm… – bólintott Tess. A szomorú arckifejezés már a múlté volt. – Azért kérdem – folytatta a férfi –, mert kíváncsi vagyok, hallott-e már Pompejiről? – Azt hiszem, hogy az egy ókori város, amit elpusztított a Vezúv. – Így van. Krisztus után 79 augusztusában. Nos, ebbe a városba kell majd lemennie tizenöt évvel a vulkánkitörés előtt. – Ebben a városban él az a Nauszikaá nevű lány, akire hasonlítok? – tudakolta Tess. – Pontosan. Ennek a nőnek kell felvennie a személyiségét, és be kell majd mennie egy házba, ahol nagyon jól ismerik. Csupán annyi lesz a feladata, hogy odabent körülnézzen és jól megfigyeljen egy nőt meg egy férfit, aztán erről be kell számolnia azoknak, akik lent lesznek magával. Tekintse magát felderítőnek. – Érdekesen hangzik – vélte Tess. – És miért nem mennek be egyből a maguk emberei? – firtatta. – Ezt most túl hosszadalmas lenne elmagyaráznom, de időközben erre a kérdésére is választ fog kapni. Annyit talán elmondhatok, hogy a házban tartózkodó ismeretlen férfi és nő valószínűleg a mi jövőnkből jöhettek, és nem tudjuk, milyen fegyvereik vannak. Amit tudunk, az az, hogy nő mentális képességekkel rendelkezik. – Parafenomén? – Valószínű. – Azt mondta, hogy a mi jövőnkből jöttek, tehát arra gondolt, hogy még meg sem születhettek, amikor én elindulok? – Ismételten meg kell állapítanom, ön nagyon okos, kedves Tess… így van, ez is elképzelhető. – És hogyan bukkant rájuk? – kíváncsiskodott tovább a lány. – A terület fölött volt egy történelemkutatási műholdunk, és ezek ketten lézerrel lelőtték. – Érdekes, és miért? – Kisasszony, ha ezt tudnánk, akkor ön most nem ülne itt. Tess sokáig hallgatott. Szótlanul babrált az üres kávéscsészéjével. – Mondja, Mr. Hands, ez a nő vagy férfi megölhet engem? – kérdezte aztán. – Nézze! – kezdte lassan Hands. – Ha odalent önt valami atrocitás érné, akkor az embereink valószínűleg közbelépnének. Ám ha tökéletesen alakítja Nauszikaá szerepét, akkor erre nem kerül majd sor, ebben biztos vagyok, mint ahogy abban is, hogy maga kitűnő „színésznő” lesz. – Ön túlértékel engem, uram. Kik lesznek a maguk emberei, tudósok? – Intervenciósoknak hívják őket, és minden idők legjobban kiképzett kommandósai. – Ők voltak, akik megmentettek a raktárban? – Ha azt az intervenciósok csinálták volna, akkor az egész MGM stúdió eltűnt volna a föld színéről. – Hát nem egy pacifista társaság, az biztos. Ők a legyőzhetetlen és jóképű pasasok, akikről megmintázták a térhatású akciófilmek hőseit? – Vannak közöttük nők is – mondta mosolyogva Hands, – Cynthia Rhodis is intervenciós… Őt már ismeri. – Az a gyönyörű nő kommandós? – csodálkozott Tess. – Én azt hittem, hogy hostess, vagy valami hasonló.
97

– Ha kell, akkor hostess, és ha kell, akkor gyilkos. Könnyedén eljátszik egy ókori perzsa hercegnőt, de attól sem rettenne meg, ha lengyel zsidónőt kellene alakítania Dachauban. – Nem vagyok én túl amatőr ezekhez az emberekhez képest? – mentegetőzött Tess, de Hands leintette. – Maga nagyon talpraesett, ha szabad így fogalmaznom, és ha fiatalabb lennék, hát minden energiámat arra fordítanám, hogy elcsavarjam a fejét… ön gyönyörű nő. Ha nem úgy alakult volna az élete, ahogyan alakult, akkor a világ egyik legfizetettebb fotómodellje lehetne, kedvesem… Tessnek majdnem sikerült elpirulnia. Zavartan lesütötte a szemét, közben a steward „belopakodott” a borral. Előírásszerűen töltött egy ujjnyit a férfinak, aztán megvárta, amíg Hands megízleli az aranysárga italt. Hands bólintott, mire a steward máris töltött volna Tessnek, ám az megpróbálta elhárítani a bort. Hands gyengéden megérintette a kezét. – Vétek lenne kihagyni ezt az élvezetet. A bort Tokajinak hívják, és ma már csak a legelőkelőbb körök jutnak hozzá. – Nem iszom szeszesitalt – tiltakozott Tess. – Legalább kóstolja meg! – kérte a férfi. – Na jó, de csak azért, mert félek, hogy ön is egy olyan övre csatolható mütyürt használna ellenem, mint Cynthia… – Egy korty Tokajihoz nem kell pszichoszonda – mondta Hands, és koccintott a lánnyal. A helyzet kezdett egy izgalmas flörthöz hasonlítani, ahol mind a két résztvevő nagyon jól tudja, hogy mit akar a másiktól. Hands idősebb kora ellenére még mindig jóképű férfinak számított, de Tessre nem ez volt a leginkább hatással. Az előtte ülő markáns arcú és szálfatermetű férfit valamilyen misztikus aura vette körül, ami abból eredt, hogy a személye titokzatosabbnak tűnt, mint bárkié, akivel a lány eddig találkozott. Ez volt az a dolog, ami furcsa módon izgatta Tesst. Hirtelen arra gondolt, mit tenne akkor, ha a férfi le akarná fektetni, aztán gyorsan elhessegette magától a gondolatot, mert szinte megijedt attól a gyors átalakulástól, ami lezajlott benne. Hónapokkal, sőt, még hetekkel ezelőtt nem voltak rá jellemzőek az ilyen gondolatok, hiszen Los Angeles mélyén, a piszkosszürke fények mocskos világában minden vágyát el kellett fojtania. Ám amikor Mark Wilson megjelent az életében, valami megmozdult odabent a lelkében és talán a testében is, ami a hamuvá hamvadt kéj kihűlt kandallója volt… – Remélem, most nem olvas a gondolataimban? – kuncogott a lány, és a bort kortyolgatta. Ízlett neki. Hands csupán hangtalanul nevetett. Ismét elővette a cigarettatárcáját és rágyújtott. Most is megkínálta a lányt, de ő elhárította a szívélyes gesztust. – Van családja? – kérdezte Tess. – Igen. Három gyermekem van és egy gyönyörű feleségem. – Mit szólnak a hivatásához? – A nejem szintén időutazó… a gyerekek persze nem tudják. – Érthető, hiszen még elfecsegnék a többieknek. Az én papám az Űrflottánál van, és egy bazi nagy cirkáló kapitánya… Az enyém meg visszamegy a múltba, és ha akarja, akkor a papádból legfeljebb mezőgazdász lesz, vagy még az sem… Hands, akiről úgy hírlett, szinte sohasem nevet, most alig bírta visszatartani kitörni készülő jókedvét. – Tess, maga egyszerűen óriási! – Én meg azt hiszem, becsíptem egy kicsit. – Á, ez nem megy azért ilyen gyorsan – mondta Hands, miközben újra töltötte a lány poharát. Tess nem tiltakozott ellene. A délután folyamán még félt a mai estétől, de mostanra már minden feszültség feloldódott benne. Érezte, hogy a férfi még sok mindent nem mondott el neki, de talán túl sok is lett volna, ha ilyen gyorsan feltárulkozik előtte a Katedrális.
98

Biztos volt benne. Hands bepöckölte a cigarettát a habokba. Megálltak a korlátnál. Hands a lány vállára terítette a zakóját. A lány hosszú hallgatásba burkolózva nézte a part vonalát. – Beszélik… – Igen. Az első hét végén azt fogja észrevenni magán. – A becsületszavamat adom. Erről a Katedrális kezeskedik. és még mindig hihetetlennek tűnt számára. de Tess meglepő kérdéssel vágott közbe: – Hol ismerkedett meg a feleségével? 99 . – Nem túl kevés erre két hét? – hüledezett Tess. Fantasztikus élmény. de Handsnek őszintén meg kellettválaszolnia: – Nem. de nem mert rákérdezni Handsnél a dologra. megérti? – Persze. majd meglátja. – Igaz. Körülbelül két hét múlva indulnának. James Walther Burns nagyon távolinak és jelentéktelennek tűnt ezekben a pillanatokban. ami az elmúlt napokban történt… Remélem. – Emlékezni fogok a Katedrálisra? Roppant kellemetlen kérdés volt. meséljen róla! – A lány felkönyökölt az asztalra. – Egy hatalmas székesegyházban kapott helyet. de ön mégis csak polgári személy. A lány nem válaszolt semmit. oké? – Reggelig tartana. hogy folyékonyan érti a nyelveket. hogy hamarosan meg kell válaszolnia a végső kérdéseket. hogy egy szigeten áll és mindenestül láthatatlan? – Ezt hol hallotta? – érdeklődött Hands. Tudta. hogy tucatnyian figyelik minden lépésüket. Hands érezte rajta. a mi szavunk pedig nagyon sokat ér. Már jól benne jártak az éjszakában és talán éjfél is elmúlt. és koccintásra emelte a poharát. Tess a jacht különböző pontjain furcsa árnyalakokat vélt látni. uram – mondta a lány. – Értem. – Meddig lennék odalent? – Ez az akciótól függ. – És meséljen nekem az időutazásról is. – Ezek mélytudati oktatógépek.– Miért Katedrálisnak hívják az Időkutatás központját. és megtámasztotta az állát. aztán váratlanul odafordult a férfihoz: – Szeretnék kérdezni valamit. – Ha igent mondok? – Akkor holnap Cynthiával elutazik az intervenciósok kiképzőközpontjába. igaz. A lány elgondolkodva nézte a lassan elsötétedő Miamit. Visszatérek a saját századomba és utána mi lesz? – Mint ahogy említettem. hogy őszintén válaszoljon. és szótlanul szívta a cigarettáját. hogy itt van ezek között a rejtélyes és kifürkészhetetlen emberek között. – Hát ez fantasztikus! Kérem. Tess még soha életében nem érezte magát ilyen biztonságban. és addigra az oktatógépek megtanítják önnek elfogadható szinten beszélni a latin és az ógörög nyelvet. – Visszavisszük Los Angelesbe. hogy vállalom. – Reggelig az öné vagyok. Hands elmondta neki. Tessnek időközben kiszellőzött a feje. Miss Montelini. Tegyük fel. így tehát a hajó tele lehetett testőrökkel. és kitöröljük az emlékezetéből azt. és nyugodtan élhet élete végéig. új személyazonosságot kap. de arra kérem. Sajnálom. hogy egy világ omlott össze benne. Odakint sétáltak a hajó fedélzetén. és csak ennyit kérdezett: – Nos? – Ha nemet mondanék? – kérdezett vissza a lány. Nem tudhatjuk még. de még mindig érezte a szájában a bor fűszeres zamatát. ahol részletesen megismerkedik majd a feladattal. Próbált mondani valamit. hogy végeredményképpen ő a Katedrális második embere.

2295. amelyeket a lány kapna. – Isten hozta a Katedrálisnál! – Az Isten irgalmazzon nekem – mondta halkan a lány. hogy ismeretlen személyek közelítették meg a támaszpont külső védelmi vonalát. Át akarok menni az időn! Hands gyengéden megfogta a kezét. és Hands nem zavarta meg a kérdéseivel. Az FA-36-os azt a parancsot kapta. hogy ezt a lányt nem érdekelné. Hands nézte Tess szomorú mosolyát. hanem a hatalmas és kiterjedt zöld növénytakaró. körülbelül félúton az óceán és a hegyvidék között. A szeme előtt irdatlan mennyiségű számoszlopok vonultak el. Ő élni szeretne. – Ebben a században? – firtatta Tess. Az odalent elterülő táj képe enyhén tompának tűnt az infravörös képen. ami talán végképp beforrasztaná a lelke gyógyulatlan sebeit. A gép nem véletlenül emelkedett a levegőbe. ami leginkább egy jóllakott vadállathoz tette hasonlatossá az őserdőt. és Tess tudta. – Alfa-bravó bázisnak! – Itt bázis. A pilótának nem voltak illúziói azzal kapcsolatban. ha a világ minden pénzét felajánlaná. hogy Tess mit akar ezzel. hogy nincs többé visszaút. ha vállalná. hogy választ kell adnia. és tudta. és már sejtett valamit. január 10. ha az ismeretlenek ellenséges szándékkal közelednének. de Tess csupán a vállát vonta meg az összeg hallatán. Hands egyébként beszélt azokról az anyagi juttatásokról is. ez olyan élmény lenne a számára. és megértette. és ígérhetem. Az odalent működő jelzőrendszerek arról tanúskodtak. és kifogástalan úriember módjára ismét megcsókolta. – Értem. – Vállalom. és ehhez mindössze csak fél órára lett volna szüksége. A lány hosszú perceken keresztül hallgatott. amik a harci komputerek briliáns könyörtelenségével elemezték ki az alant elterülő dzsungel minden négyzetcentiméterét. akiről úgy érezte. A férfi a csuklójára pillantott. – Szép emlékei vannak azokról a hetekről vagy hónapokról?… Nem tudhatom. – Mit szólna ahhoz. csak maga a dzsungel terült el minden egzotikus fülledtségével. akkor megbeszéljük ezt a kérdést. mert eddig nem volt rá módja. a Föld-Mars Konföderáció haderejének egyik titkos támaszpontján HAWAIINAK ezt a részét nem a turisták árasztották el. Az éjfekete sisakba és hasonló színű pilótaruhába öltözött katona mentális kapcsolatban volt a fedélzeti számítógéppel. szinte ő maga az FA-36-os. – Tehát „hivatalosan” én hamarosan meghalok? – kérdezte végül. Ha átmehetne az időn. – A huszadikban – válaszolta Hands. és ezzel elvágjuk az önhöz vezető legutolsó szálat is. aztán Hands szemébe nézett. ha holnaptól elvennék öntől az emlékeit? – kérdezte a lány. Éjjel egy óra volt. Tess… Ha visszatér.– Egyiptomban – hangzott a válasz. de még mindig nem tudta. 100 . aztán a lőelemző zöld oválisai ragyogták be a képernyőket. A katonai gép helyzete tökéletesen kielégítő volt az elektronikus megfigyelő rendszerek számára. Megtalálják majd a holttestét. – Szegény Mark! – mondta halkan Tess. hogy mi történne. meddig voltak odalent. Az a FA-36-os katonai vadászgép másfél mérföld magasságban lebegett a táj felett. Hawaii. – Igen. bravónak – hallatszott a pilóta sisakjában. Az FA-36-os háromszáz évvel ezelőtt egymaga lerendezhette volna a híres Öböl konfliktust. amit a pilóta látott. hogy nem érdekli a pénz. Hands életében Tess volt az első nő. – Csodálatos hetek voltak – mondta Hands. Úgy érezte. hogy derítse fel a mozgásukat és akadályozza meg az esetleges behatolást. Keletre kékes színű hegyláncok csipkézték a horizontot és e kettő között. hogy lesznek emlékei. Nyugati irányban a lenyugodni készülő nap rőtes fényében a part vonala látszott és azon túl a Csendes-óceán irdatlan tömege.

– Van ezek szerint belső védelmi vonal is. nem tudhatják. Láthatóan nagyon sietős volt nekik valami. miközben a háta mögött összekulcsolt kezekkel nézte az őröket. – Van – hangzott a válasz. „Hát nem egy vérlázítóan izgalmas hely”. A főbejárat előtt villogó ultrahangrács mindkét oldalán rezzenéstelenül álltak az őrök. azt hiszem.vagy háromhetente előfordul. és szinte abban a pillanatban már jelentkezett is a vadászgép. Persze. azt nem hitte volna. Rárepülést megkezdem. akkor szó nélkül meg is teszik. Távolságuk az AAnegyvenkettes és hármas szektorblokktól hétszáz méter. tábornok úr? – kérdezett rá. Kilométerekkel odébb valahol a dzsungel mélyén egy férfi kinyúlt a kávéspoharáért és belekortyolt. akik vágynak egy kis expedícióra az őserdőben. ha szabad ezt a szót használnom. hadnagy. – Helyes – morogta Laddon hadnagy. hogy már a pályafutása elején derékba törik a karrierje. gondolta magában Laddon hadnagy. Általában kíváncsi turistákról van szó. és amikor felszólítjuk őket. – Sűrűn szokott előfordulni? – kérdezte a fiatal hadnagy. mint a Mars vagy a Japetus a Jupiter körül – mondta Laddon. mert két évre eldugjuk önt Hawaii-on! Annak idején én is ott kezdtem a szolgálatot. de nem azért. 101 . mint valami hatalmas szitakötő. Az ismeretlen személyek gyorsan távolodtak. aki a felelős ezért a vezénylésért. ami mind ez idáig úgy lebegett a dzsungel fölött. és tudta. és mondott neki valamit. Az FA-36-os. bázis. – És azt kik adják? – firtatta a fiatal férfi. de hogy éppen erre a titokzatos helyre vezénylik. hogy a Konföderáció reguláris haderejében sok „lagymatag” szolgálati évet kell letudni ahhoz. és most láthatja a váll-lapomat. és sohase kérdezze meg tőlük. hogy valaki a világűrben állomásozhasson. amit a helybéli parancsnokaitól kap. és vetett egy pillantást a kriolit páncélüveg ablakon át az őrség épületére. alfa-bravó? – Bóklászó turisták a dzsungelben. de csupán tiszthelyettesi rangjelzéssel bíró tengerészgyalogos megrázta a fejét. Amíg maga ott őrparancsnoki szolgálatot ad. Laddon hadnagy úr. A késő délutáni nap rőtes fénye tompán csillant a protonsugár géppisztolyokon. uram! Két. hogy már meg is értették… Az infravörös képen emberszerű alakok mozogtak. hogy kisebb csoportok betévednek ide. és nekivágnak a hegyek felé. Alig fél évvel ezelőtt végzett a West Point-i Katonai Akadémián. Mielőtt idevezényelték volna. mert túl hiúk ahhoz. ami azóta is izgatta a fiatal katonatiszt fantáziáját. aztán megpördült a forgószékkel. – Ne higgye azt. addig még a légyfing sem mehet be a külső védelmi vonalon. – Alfa-bravó. A szeme hirtelen az egyik apró képernyőre tapadt. és odalépett a vezérlőpulthoz. szólítsa fel őket. most rákapcsolt a gravitációs hajtóműveire és hatalmas tempóban elindult lefelé. Összesen hat fő. Visszatette a pultra. – Na. A dolog attól izgalmas. Az őrmester visszafordult a székkel. Fegyverzet negatív. hogy egy zöldfülű tisztet mindenről tájékoztassanak. hogy forduljanak vissza. hogy hiábavaló a bosszankodása. Mérges volt arra. és nem több! Laddon hadnagy nem volt hülye. aki a harcirányító operatív tisztek jelvényét hordta a terepszínű zubbonyának az ujján. ez itt a Konföderáció legnyugodtabb szolgálati helye… – Hát jobb. Tökéletesen hajtsa végre az utasításokat. – Nem jellemző. hogy még ők sem tudják. A pilóta megerősítette azt. amit az őrmester az előbb mondott. hogy változtassanak irányt! – Értem. Laddont a közvetlen elöljárója eligazította. A forgószékben ülő. Ez a maga feladata. hasonló egyenruhát viselő. de tudta. Azt sejtette. de konfliktusra még sohasem került sor. hogy mi folyik azon a támaszponton. hiszen a hadsereg bürokratikus gépezetében bizonyos parancsoknak soha sem találják meg a gazdáját. hogy valamilyen földi támaszpontra kerül. – Mi az elképzelése. hogy katonai terület van előttük. aminek az őrségét a Konföderáció tengerészgyalogsága adja! A parancsnokai nem fogjak megmondani önnek.– Ismeretlen személyek a harci komputer látóterében.

de magához vett egy nagyteljesítményű lézerfegyvert. Laddon egyik embere egy furcsa alakú műszerrel bevilágított a kocsiba. Már tíz perce elhagyták az őrséget. mintha egyenesen Hawaii egyik strandjáról jöttek volna. mindössze három napja van itt. Sohasem derült ki. Hát nem tudom. és inkább tűntek kocsikázó szörfösöknek a partról. hogy szinte boltívet képeztek a fák. azt senki sem tudja. amelyek alkalmanként itt állnak a kapunk előtt. hogy igazából miért csinálta. kik ezek. és minden erejét összeszedve ellépett a kocsitól. és a gravitációs hajtómű felsüvített. amikor úgy érezte. – Íriszológiai azonosítás tökéletes. de nagyon szeretnék közéjük tartozni! – És harcolni ellenük? – Barom! – mondta az őr. Érezte a közelgő hányingert. – Me… mehetnek – nyögte ki. őrmester. baszdmeg. – Maga mióta van itt. A furgon eltűnt az úton. A tiszthelyettes felnézett a keresztrejtvényből. hogy utat adjanak Laddonnak. de akkor fogalmam sem volt. Mehetnek. mint ahogy maga sem tudhatja meg idő előtt. Mindegyikük magas és atletikus testalkatú volt – a nő nemkülönben –.A tábornok olyan közel hajolt a fiatal hadnagyhoz. és az biztos. mint a Konföderáció katonáinak. aztán röhögve odaszólt a másiknak: – Ugyanezt csinálták a századossal is. Laddon már-már mondani akart valamit. Két tengerészgyalogos megfogta a karjánál. és az egyik alkalommal többet ivott a kelleténél. Hirtelen megszédült. és a lába megroggyant. hogy hiányzik. csak a hátul ülő nő visszafojtott nevetése hallatszott. – Meghalt? – Nem… Rosszabb! Két nap múlva került elő… de megőrült! Laddon nem szólt semmit. és be kell engedjük őket? – Hát nem is tudom. Ha ez az ára a kozmikus szolgálatnak. uram. hogy ez lesz az első találkozása a titokzatos katonákkal – mert katonák voltak. és Laddon összegörnyedve hányt. így nem hiszem. hogy mi van ott a hegyek tövében. akiről mindenki tudta. őrmester? – kérdezte a hadnagy. Ön. – Mondja. A tengerészgyalogosok félreálltak. A sofőrön valamilyen rangjelzés nélküli katonai ruha volt. uram… Azok a pasasok a konföderáció tisztjei és hivatásosai… legalábbis az igazolványaik alapján… de hogy valójában kicsodák. Kissé homályosan látott. hogy szinte összeért az orruk. A gravóban ülők. Csak órák múltán derült ki. hogy valami baszott nagy dolog lehet a föld alatt. 102 . és nem volt már módunk utána menni… – Mi lett vele? – vágott közbe Laddon. és a bent ülők – három férfi és egy nő – belenéztek a narancssárga fénybe. hadnagy! … Laddon szótlanul nézte az őröket. A furgonban ülők még sokáig nem szóltak egymáshoz. efelől nem volt kétség. uram. Ezen az útszakaszon az őserdő úgy borult az út felé. de őszintén! Mi a véleménye azokról a teherautókról és dzsipekről. amíg megtudtam. és elindult befelé. A gravitációs sugarakon száguldó gépkocsi sofőrje csökkentette az iramot és felkapcsolta a reflektorokat. amelyen alig szűrődött át némi fény. hogy valami vagy inkább valaki belenyúl az agyába. egy kivételével úgy néztek ki. és betámogatták az őrség épületébe. akkor nincs mit tenni… A teljesen jelentéktelen külsejű furgon még aznap este megállt az ultrahangrács előtt. és visszafordult a zöldes fényben vibráló ultrahang hullámok felé. hogy hallott valamit Clavell őrmester esetéről. aztán visszafordult az őrmester felé. – Óhajt valamit. Szerintem valamilyen különleges kommandó állomásozhat odabent. aki a sofőr mellett ült. hadnagy? – kérdezte az a férfi. Az őrmester egy meglehetősen izgága fickó volt. – Húsz évet kellett várnom. Laddon bepillantott a kocsiba. Az egyik őr hosszan nézett a hadnagya után. – Februárban lesz egy éve.

amelyek a tengerészgyalogosok számára olyan távolinak és titokzatosaknak tűntek. Állítólag az Összefüggések legújabb titánja. de ő is alig bírta visszafogni magát. mint amikor villám csap a kiszáradt és vén tölgyfába. – Imádom zavarba hozni az elemzőket – mondta Kerwin. már itt voltak előttük. akik valójában tudták. – Azt hiszem. A polgári rendszámot viselő és mindenféle megkülönböztető jelzést nélkülöző gravokocsi váratlanul egy alagút szájánál találta magát. A kettes intervenciós csoport minden eddigi akciója olyan elementáris hatású volt. mert ma még sok dolgom van! – mondta Kerwin. ha egy ilyet meg akart álmodni. – Egyébként jó. mint egy ülő agár. Serrault törzsőrmester? – kérdezte Kerwin. de a vigyor nem tűnt el az arcáról. aztán a sötétben vöröses fény kezdett derengeni. mi az igazi hivatása. és szótlanul vártak. nagyon kevesen voltak azok. Az a precizitás amivel megtervezi az akcióit. Az ezredes kérdésére csupán megvonta a vállát. de marha nagy agya van. – Egy perc – mondta Brody őrmester. – Itt van valamilyen Cohari nevezetű. de mindannyian tudták. hogy az ezredes az elemzők réme. – Nicholson tábornok mikor óhajt idejönni? – Holnap személyesen hozza ide a dublőrhölgyet. de a látvány megszokhatatlan volt. és a félhomályból előbukkantak a Katedrális két és fél méteres vöröspalástos harci robotjai. tehát az Összefüggések máris megtalálta a drágát? Ez gyors munka volt. Holecka hadnagy itt van már? – Hongkongban van. és Cynthia is velük érkezik – felelte a sofőr. és behajtott az alagútba. uram. kétszer olyan gyorsan csinálnak mindent. lépjen oda. – Jézusom – morogta Kerwin. hogy említi az Összefüggéseket – folytatta Brody. hogy a hatás sohasem maradt el. mert mindannyian tudták. Ősidők óta voltak katonai támaszpontok a hegyek gyomrában vagy a föld alatt. Brody. – Na. szinte már nyomasztó volt. de holnap neki is be kell futnia. de azt viszont el kellett ismerni. A hegyek. és visszafordult. amikor az egyik szerkezet csuklyája alól vakítóan éles kék sugár vetült rájuk és végigpásztázta a kocsit a bent ülőkkel együtt. hogy bíráskodik. Az intervenciósok mozdulatlanul ültek. hogy ismét megválaszolatlan kérdéseket hagytok maguk után a tengerészgyalogosok számára. – Maga használta a pszichoszondát a hadnagy ellen? – Én voltam – mondta csendesen Michelle Serrault mellől. Serrault Morell hadnagy mellett ült. és várja. amit egyébként is tudtak: – Húsz perc a belső védelmi vonalig. Brody lekapcsolta a reflektorokat. Jan Holecka a második intervenciós csoport harcászati tisztje a „nagyközönség” számára is meglehetősen ismert figura volt. Az ezredes mellett ülő sofőr mind ez idáig egy szót sem szólt. s még a tudományosfantasztikus regényírók minden érzékeny emberi hülyeséget kiötlő agyának is „csúcsra kellett volna járnia”. hogy maga befusson. persze.Mind a négyen tudták. és láthatóan jól mulatott. – Nem szeretem a kíváncsi tekintetű tengerészeket. Amióta Parnov átvette az osztály vezetését. hosszú hajú fickó. és erre senkinek sem volt megjegyzése. – Most mit vigyorog. A fiú pofátlanul fiatal. és a szemük sem rebbent. – Szerencsétlen pasas. – Versenye van? – tudakolta Kerwin. Szinte 103 . de most villogni kezdett egy apró lámpa a műszerpulton és merő megszokásból közölte a többiekkel. és akkora. Az elmúlt öt évben háromszor nyerte el a kung-fu világbajnoki címét. és ő fog majd ellátni minket információval a készülő akcióval kapcsolatban. hogy az intervenciósok kiképzőbázisa túlhalad minden eddigi elképzelést. – Na. Nem most találkoztak velük először. Hatalmas rombolóerő és kivédhetetlenség. és az út emelkedni kezdett.

hogy a nő iménti kijelentése legfőképpen neki szólt. A védelmi rendszerek a legpusztítóbb termonukleáris csapásokat is könnyedén kivédték volna. miközben rágyújtott. A környék teljesen kihaltnak tűnt. A fejlett materializációs és hologram technika előtt nem volt semmi akadálya annak. és dobolni kezdett a fülke tetején. Valami azt súgta neki. ezredes úr – felelte Brody. fehér bungalók sorakoztak és túl egy susogó erdőn. Egy rövid perc múlva Brody indított. – Itt van Óz birodalma! – rikkantotta Serrault. ahol a pulzusa ver. Senki sem nevetett. – Az ókori Pompejibe. hogy nem vagyok-e terhes – mondta Michelle. Kinyúlt. és mindannyian kiszálltak. Egy határozott mozdulattal berúgta az ajtót. mint messze felettük a valódi Hawaii és csak a legszakavatottabb szemlélő tudta volna megkülönböztetni az igazit a hamistól. század végének nyüzsgő Párizsát ugyanúgy. A kék ragyogás hirtelen megszűnt. Brody őrmester pár perc múlva megállt a lapos tetejű épület mellett. és a robotok visszahúzódtak az ismeretlen félhomályba. a barlang átalakult a Szaharává. – Állítólag ez a küldetés olyan titkos. Felment a parancsnoki épület bejáratához vezető lépcsőkön. vagy tűzzön a nap.minden csontjukat. és így a kiképzőközpont az egyetemes történelem talán legbiztonságosabb építménye volt. ugyanolyan volt a megvilágítás erőssége. és előrángatott hátulról egy katonai zsákot. Enyhe szél fújt. hogy hova lőnek át minket? Erre már Serrault is közelebb lépett. Ha kellett. A környező táj az összképet tekintve pontosan olyan volt. Felkapta a csomagját. – Mi történt? Kerwin levette a napszemüvegét. s a nő máris a hátára kanyarította a sajátját. felhúzom a pólómat és odakukkantok. uram. vagy az Alpok hófödte hegycsúcsai jelentek meg benne. hogy ma este még veszekedni fognak… Súlyos páncéllapok zárultak össze a furgon mögött. Azért. és eltűnt odabent. mint odafönt a felszínen. Egy hatalmas teherliftben voltak. és a műanyag lap visszacsusszant a kocsi ajtajába. és a kocsi lassan megindult az út felszínén villogó vörös csíkok nyomában. vagy Wellington diadalát a francia trónra visszalopakodott Napóleon ellen. alacsony kétszintes épület fehérlett. Kerwin főleg nem. Kerwin és Morell kiemelték a raktérből a táskákat. Az ókori Thébát vagy a XX. hiszen a tisztek még őt sem avatták be. amit a legmodernebb építészeti technológiával erősítettek meg. hogy miként lüktet a vér a csuklójában ott. miután tucatnyi ultrahangbombával kirobbantották Hawaii tengerszint alá nyúló sziklatalapzatából. 104 . Megkérdezhetem. ami monoton lassúsággal vitte őket lefelé a hologramok birodalmába. A modern lézertechnika segítségével a gigászi barlangban bármit fel lehetett építeni. Az intervenciósok kiképző központja egy több hektárnyi kiterjedésű mesterséges barlangban terült el. A távolban apró. Serrault lassan az arca elé emelte a kezét. és kikönyökölt a kocsi ablakán. – De kibaszott vagány már megint valaki! – morogta Serrault. mert sejtette. A csend nyomasztó volt. hiába volt velük Indonéziában. Ez már rég nem alagút volt… – Ha legközelebb átmegyünk ezeken a vacakokon. és a talaj süllyedni kezdett velük. mint a Trafalgari csatát. hogy csak a legminimálisabb létszámú kiszolgáló személyzet tartózkodhat idelent. – Csak a technikusi személyzet. Kerwin szintén megnyomta a gombot. hogy ne boruljon fel az ember bioritmusa. – Van itt valaki rajtunk kívül? – kérdezte az ezredes. hogy hulljon a hó. amit a Katedrálisnál csupán így emlegettek: a hologramok birodalma. és beakasztotta a hawaii mintás ingének egyik mellzsebébe. és vigyorogva nézte. apró porcikájukat látták a kék ragyogásban.

– Odalentről egy villa átriumából valakik rálőttek az ókorkutatás kémműholdjára. A két kommandósnak leesett az álla. – Mi a szarral, nyíllal? – értetlenkedett Serrault. – Lézerrel, törzsőrmester, tehát akik odalentről lőttek, azok idefentről jöttek, oké? – Nem oké, ezredes úr… – Na, jó – vágott közbe Kerwin, és az órájára pillantott. – Most foglalják el a lakrészüket, és várják meg az esti parancskihirdetést! Hamarosan tizennyolc nulla-nulla van. Tizenkilenc harminckor Morell hadnaggyal ellenőrizni fogom a bent lévő állományt, és azt akarom, hogy minden kurvára klappoljon. Ez már oké, Serrault? – Igen, uram! Elnézést, uram! – Leléphet, törzsőrmester! Serrault távozott. – Hol van ez a Cohari? – kérdezte Kerwin Brodytól. Az intervenciósok éjfekete színű, sugárkezelt zubbonyát viselő tiszthelyettes a parancsnoki épület felé bökött a fejével. – Amikor önökért indultam, még bent volt a koordinációban és valamilyen felvételt nézett már órák óta. A technikusok azt mondják, hogy mnemotechnikai elemzést végez… Megmondaná, hogy az micsoda, uram? – A mnemotechnika gesztikulációtan – felelte Kerwin. – Ki engedte be a pasast a koordinációba? – Az Első Technikus. Mr. Coharinak vörös-kék kódja van. – Értem… Végeztem, őrmester! Brody tisztelgett a parancsnokának, majd visszaült a vezérlőműhöz. Indított, és félreállt a parkolóban. „Egy vörös-kék kódos elemző?” – töprengett Kerwin. Ezek szerint valóban komoly az ügy. Cohari kiváló képességű szakértő lehetett, ha Bíborosi engedélye van, ehhez nem fért kétség. Kerwin örömmel nyugtázta, hogy végre egy igazi profi fogja segíteni az akció megtervezésében. Az elemzők az Összefüggések különleges képességű munkatársai voltak. A munkájuk hallatlanul fontos volt minden időutazásnál, hiszen az adatok és a mások számára szinte teljesen lényegtelen információk összevetésének nagymesterei voltak, akik nélkül meg sem lehetett mozdulni az elmúlt korokban. Az ezredes vetett még egy pillantást a holografikus tájra, aztán elindult Michelle után. Éjszakára enyhén lehűlt a levegő. Michelle a meztelen hasához szorította a Martinis üveget, és az éjszakai erdőt nézte, ami ott terült el az ablak alatt. Úgy tűnt, a gyenge szélben susogó növénytakaró a végtelenbe vész, pedig csak a parancsnoki épületet körülölelő erdőrész volt valóságos. Alig százméternyire, az apró mesterséges tavon túl már minden vetített kép volt, de a látvány mégis tökéletesnek hatott. Odafönt „ragyogtak” a csillagok és a telihold sárgás fénye beragyogott mindent. Balra a legénység lakrészei voltak és azokon túl a lőpálya nyúlt el a fák között. Szemből ide látszott a tó, s tőle jobbra a kiszolgáló épületek és a tantermek terültek el. Egy ötszáz méter átmérőjű körön belül szinte minden arra emlékeztette Michelle-t, hogy valamilyen luxusüdülőben van, s a varázslatos képet csak annak a tudata zavarta meg, hogy az épületeken és a tavon túl elterülő hologramok kegyetlen módon hazudtak a szemlélőnek. – Szép az a vízesés – morogta a nő. – Kár, hogy nem valódi… Michelle Kerwin szobájának az ablakában ült, a hátát az ablakkeretnek támasztva. Egyik lába a padlón, a másik meg a párkányon. Néha a szájához emelte az üveget és belekortyolt a Martiniba. Teljesen meztelen volt, és nem különösebben érdekelte, hogy a legénység lakrészeiből ide láthatnak. Különben is mindenki tudja, hogy ő meg az ezredes… – Meg fogsz fázni – mondta Kerwin. Az ágyon feküdt és a könyökére támaszkodva nézte a nőt.
105

Michelle megvonta a vállát. Nem szólt semmit. Kerwin lenyúlt az ágy mellé, és felvette a padlóról a poharát. – Na, gyere csak ide! Nem gondolod komolyan, hogy te fogod meginni az egészet. A nő már mozdult volna, de észrevett valamit, és nyújtogatni kezdte a nyakát, hogy jobban lásson. Hirtelen felkacagott a jellegzetesen mély hangján. – Hát ez a pasas nem normális! – Kicsoda? – Serra. A törzsőrmester és egy másik kommandós a tó felöl bukkantak fel a hatalmas fenyők közül. Horgászfelszerelést cipeltek, és jól láthatóan kapatos volt mindkettő. – Éjjel kettő van, és a törzsőrmester horgászik – hüledezett Michelle. – Biztosan jó a kapás – felelte Kerwin. – Felőlem azt csinál, amit akar, amíg nincs szolgálatban, elvégre az egyik legjobb katona, akit valaha láttam. Serrault és Tóth őrmester átvágtak a parancsnoki épület előtti parkolón. Már messziről észrevették a hadnagyot Kerwin ablakában. Serrault hányaveti módon tisztelgett Michelle-nek, és nem állta meg szó nélkül: – Reméljük, nem rendel minket kihallgatásra függelemsértés miatt, de kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy önnek kurva jó alakja van, Morell hadnagy. – Na, menjen aludni, Serrault! – vetette oda Michelle, és eljött az ablaktól. Letette az üveget a padlóra, és végignyúlt Kerwin mellett. Odabújt a férfihoz, aki most átölelte. Kerwin megpróbálta „fölvenni” azt a fonalat, amit az előző szeretkezésük megszakított: – Megtartanád a gyereket, ha terhes lennél? – Nem tudom… – Az istenedet, Michelle, néha olyan határozatlannak tűnsz. – Gyenge nő vagyok… Kerwin morgott valamit, aztán hangosan ennyit mondott: – Még körülbelül öt évem van hátra, aztán visszavonulok, de addig nem fogok megházasodni… Michelle hirtelen felült az ágyon, és a két kezével beletúrt rövid hajába. Mérges volt. – Nem erről van szó, John, ezt te is nagyon jól tudod! Nem azt akarom, hogy holnap csomagoljunk össze, és felejtsük el ezt az egész rohadt harcot az időben, hanem arról, hogy próbáljunk már vonni magunk köré valamilyen magánszférát, amelyen belül megszűnik a Katedrális hatalma! Alig jövünk vissza a XIII. századból, és máris a nyakunkba varrnak egy ókori ügyet… elegem van ebből az évezredeket átölelő rohangálásból… És ha még egyszer kérdenéd, nos igen, azt mondanám, hogy megtartanám a gyereket, mert így legalább lenne valami jó ürügyem arra, hogy eltűnjek valahol a balfenéken… legalábbis egy kis időre… – Fáradtnak érzed magad? – tudakolta Kerwin. – Rettenetesen. – Értem. Nézd, én minden további nélkül kérhetek egy év felfüggesztést, de velem párhuzamosan, téged nem engednének el, legfeljebb csak egy kis időre! – Tudom, hogy ez sem megoldás… – Akkor kérd a leszerelésedet… Michelle sokáig nem szólt semmit. Kerwin megfogta a karját, és gyengéden visszahúzta maga mellé. Simogatni kezdte a nő mellét. Michelle mellbimbói megkeményedtek az érintésétől, de a nő most túl feszült volt ahhoz, hogy könnyedén feloldódjon. Megfogta a férfi csuklóját, és a szemébe nézett. – Ne, most ne… – Háromszáz évvel ezelőtt volt egy rockegyüttes, azt hiszem, Roxette volt a nevük. Mondták már neked, hogy kísértetiesen hasonlítasz az énekesnőjükre?… Biztosan a reinkarnációja vagy. – Miért nem akarsz velem komoly dolgokról beszélgetni? – kérdezte a nő. Kerwin érezte, hogy megfeszül a nő teste a keze közt.

106

– Egyezzünk meg valamiben, Michelle, oké? Ez most egy rohadt ügy lesz Pompejiben, és minden erőmmel erre koncentrálok, de ha onnan visszatértünk, akkor leülünk és megbeszélünk mindent, ami kettőnkkel kapcsolatos. Nekem már sokszor felajánlották a lovagi rangot, és mindig visszautasítottam, mert semmi kedvem a Katedrálisban ülni egy íróasztal mögött, ám ha a kettőnk boldogságának ez az ára, akkor szívesen lemondok az aktív szolgálatról, hiszen így sokkal több időt szánhatok a családomra, már ha lesz valaha… – Lesz – suttogta Michelle. – Haragszol rám, John? – Miért haragudnék, te bolond? – Nem akarom rád kényszeríteni az akaratomat. Túl nagy áldozatot hozol meg értem, ezt nem fogadhatom el – mondta csillogó szemmel a nő. Kerwin meglepetten látta, amint két könnycsepp legördül a halántékán. A férfi gyengéden letörölte. – Néha már én is nagyon fáradtnak érzem magam… Na, félre a búbánattal, hadnagy – mondta hirtelen a férfi, és mozdult, hogy lenyúljon a Martiniért, de Michelle még mindig a kezét fogta, és nem engedte elfordulni. – Nagyon szeretlek – mondta a nő, és átkarolta a férfi nyakát. Megcsókolta. Kerwin nem ellenkezett, aztán a csókjai elborították a nő testét, aki szinte nyöszörögve követelte, hogy harapja mindenütt, ahol éri. Ám ahogy megérezte a férfi szívó csókjának érintését a széttárt combjai közt, mégis inkább mást kívánt… – Gyere… most… nem bírok várni – suttogta a reá jellemző rekedtes hangján, és szinte magára húzta Kerwin testét türelmetlenül követelve tőle, hogy a férfi azonnal belehatoljon. Kerwin nem szerette a kapkodó szeretkezéseket, de most megtette neki. A nő átkulcsolta a derekát izmos combjaival, és szinte pillanatokon belül elélvezett. A fogai közé harapta a kispárna sarkát, hogy ne kelljen világgá sikítania az örömét, és amikor érezte, hogy a férfi közeledik a csúcshoz, a körmeit belevájta a hátába. Könnytől csillogó szemmel várta, hogy újból felkapja majd a gyönyör hulláma, ami szinte ugyanabban a pillanatban érkezett, amikor a férfi elélvezett a testében…

2295. január 11. Los Angeles LOS ANGELESBEN csak a legdrágább éttermek voltak az utca szintje felett, és minél magasabban akarta elkölteni az ember a vacsoráját, annál mélyebben kellett aztán a zsebébe nyúlnia, ha fizetésre került a sor, de Markot ez most teljesen hidegen hagyta. Szórakozottan piszkálgatta a polipot, és inkább Monát nézte, aki méltón a manökenvilágban kivívott érdemeihez, valóban igézően gyönyörű volt. A lány mögött egy halkan zúgó szökőkút almazöld vize fröcskölt a magasba. Az étterem az Ezüst Torony háromszázadik emeletén terült el, és az összes létező tengeri specialitás szerepelt az étlapon, ami Mark szerint legalább olyan vastag volt, mint régen egy telefonkönyv. A hatalmas panorámaablakokon túl már lassan sötétedett és a végeláthatatlan felhőkarcoló-erdő fényei egyre több helyen kezdtek világítani. Mark kinyúlt a salátáért, de Mona megelőzte, és szedett a tányérjára. Úgy dédelgette Markot, mintha egy kedves nővért alakított volna a Martensből. Azon az éjszakán Mona elment hozzá, de nem történt meg köztük az a dolog, amire Mark titkon számított, viszont megtörtént az a nagy beszélgetés, amit annyira hiányoltak mindketten a szakításuk előtt. Most talán sikerült bepótolniuk valamit, amit elmulasztottak, és végre nem kellett hazudniuk egymásnak. Mind a ketten nagyon jól tudták, hogy még mindig szeretik egymást, csupán egyikük sem tette meg azt a kis lépést, ami ahhoz kell, hogy újra kezdjenek mindent elölről, mint ahogy a „nagykönyvben” meg van írva… Mark olyan hévvel olvasta a lapokat, és figyelte a hírműsorokat, mint még soha, de Tessről nem volt semmi hír. A lány elvesztésének a fájdalma csak nagyon lassan tompult a férfiban, és Mona érezte ezt.
107

Amikor rákérdezett Marknál arra, hogy szerelmes volt-e Tessbe, a férfi habozás nélkül rávágta, hogy igen, és ez kissé elszomorította, de becsülte a férfit, amiért az nem játssza meg magát. – Mark Wilson, te végtelenül becsületes, szerencsétlen balek vagy! – mondta Mona, de a férfi nem sértődött meg. – Ez az apai örökségem – felelte azon az éjszakán. Monának másnap San Franciscóba kellett volna repülnie, de betegségre hivatkozva lemondta a fotózást – amíg együtt élt Markkal, sohasem csinált ilyet –, és azóta egyfolytában együtt voltak. Mark az alatt a két év alatt, amíg összetartoztak, még egyszer sem volt a lánnyal ennyi ideig kettesben… „Szakítanunk kellett ahhoz, hogy fontosak legyünk egymásnak?” – kérdezte magában a férfi. Mark letette a villát, és hátradőlt az áramvonalas széken. Elbambulva nézte Mona mögött az almazöld vizet. – Nem ízlik? – kérdezte a lány. – Nincs étvágyam – morogta Mark. – Nem fáj semmid? – Mona, rosszabb vagy mint az anyám – mondta Mark, és mosolygott. A fejlett orvostudománynak nem okozott gondot Mark törött bordája. Az oldalát már alig érezte, ám a lába még fájt egy kicsit, és emiatt enyhén bicegett. A Martensben azt mondták, hogy pár napig még érezni fogja a lézertalálat kínját, és marad majd egy forradás a combján… Mona vette észre a két férfit. Azonnal tudta, hogy kicsodák, habár még nem látta őket soha. A két férfi határozottan kerülgette az asztalokat, és feléjük tartottak. – Mark, azt hiszem, a rendőrség… Mark visszanézett a válla felett. Nem a rendőrség volt, hanem a CBI-osok a kapitányságról. Mark azonnal felismerte a két ügynököt. – Hello, Wilson, hogy van? – kérdezte Murray, miközben udvariasan biccentett a színes bőrű lány felé. Mona zavartan mosolygott. – Hello, Murray! Köszönöm jól… Honnan tudták, hogy itt vagyok? – Elég nagy luxus lenne az iroda részéről, ha egy darabig nem figyelnénk még magát. – Gondoltam – jegyezte meg kurtán Mark. – Mit akarnak tőlem, mindent elmondtam, amit tudtam. Rövid csönd. – Talán jobb lenne, ha a hölgy… – Nem, Murray – vágott közbe Mark. – Nincs titkolnivalóm a hölgy előtt és ebben az ügyben a CBI-nak sem lehet. – Oké, igaza van… megtaláltuk Tesst. Marknak egy óriási gombóc keletkezett a torkában, szinte alig bírt megszólalni: – Meghalt? – kérdezte olyan csöndesen, hogy szinte csak a szájáról lehetett leolvasni a kérdést. – Igen. – Hogyan? – Lelőtték – mondta Joys ügynök, akinek talán most hallotta először a hangját. Mark úgy ült ott, mint egy sóbálvány. Mona mérhetetlen lassúsággal megérintette a kezét. A férfi valahova a távolba nézett a panoráma ablakon túl. Percekig egy szót sem szólt, aztán görcsösen megszorította a lány kezét. – Köszönöm, hogy elmondták… jobb így, mintha csak várna az ember. Marknak olyan fojtott volt a hangja, mintha lezárt ajtó mögül beszélne. – Igen… lehet – mondta fáradtan Murray, aztán hozzátette. – Velünk kellene jönnie az azonosítás végett.

108

Mark lassan Murray-re nézett, és kezdett felemelkedni. Mona látta az arcán, hogy mindjárt dühöngeni fog, de a férfi váratlanul visszafogta magát, és ez talán még mindig a lány kezének volt köszönhető, amit görcsösen szorongatott a markában. – Oké, Murray ügynök – motyogta Mark. Mona is felállt. Lerendezték a számlát, és egymásba karolva lassan elindultak a két CBI ügynök után. A Központi Patológiai Intézet Los Angeles túlsó felén volt, de viszonylag gyorsan odaértek a rendfenntartó erők gravitációs vonalain. Mark jóformán semmire sem emlékezett, hogy hogyan jutottak el az Intézet alagsorába. Végtelen fájdalom hasított a lelkébe, és ha nincs mellette Mona, akkor biztosan összeesett volna. Titkon remélte, hogy ez nem fog bekövetkezni, és Tess megússza valahogy a dolgot – de hiába imádkozott, soha el nem ismert istenekhez, ezek a könyörgések nem találtak meghallgatásra. A lányt megölték, de nem tudták elpusztítani az emlékét. A szeme, a haja és a hangjának lágy bársonya most már végigkíséri az egész életét. Szerelem volt… A helyiségben hűvösség áradt, a módszerek már változatlanok voltak több száz éve. Az ügyeletes patológus lehajtotta a lány arcáról a leplet, és Marknak csupán egy pillantásába került, hogy megállapítsa a visszavonhatatlan igazságot: – Ő az – mondta földöntúli hangon. A halott lány arca ugyanolyan gyönyörű volt, mint életében, és a haja elterült az asztalon. Mark kisimította az egyik tincset a lány arcából, mint akkor az első együtt töltött éjszaka után, aztán Murray-re nézett. – Azt mondták, lelőtték… – Igen… borzalmas látvány. Markot már nem rettentette meg semmi. A fejével intett a fehér köpenyes orvosnak. – Gyerünk, doki! A férfi megfogta a lepel végét, és tovább húzta… Mark vetett egy pillantást az elszenesedett bordákra, és lehunyta a szemét. Érezte, hogy Mona körmei belevájnak a karjába. – Úristen – mondta Mark, és gyorsan elfordult. Mona elvált tőle, és nekitámaszkodott a falnak. A homlokát odanyomta a hideg csempéhez. Az arca hamuszürke volt. Hirtelen a szája elé kapta a kezét, és kiszaladt a folyosóra. Mark intett a patológusnak, hogy „köszönöm”, és az visszakanyarította a leplet a lányra, de a férfi nem hagyta, hogy betakarja az arcát. Váratlanul odahajolt, és megcsókolta a halott lány jéghideg ajkait, majd fogta magát és elindult kifelé. Nem szólt egy szót sem, még csak nem is köszönt. Murray utána ment. – Várjon, Mark! A folyosón érte utol. Mark Monát támogatta. A lány nagyon rossz állapotban volt, és a férfi leültette egy székre. Fölegyenesedett. – Mi a francot akar még, Murray? – kérdezte mérgesen Mark. Gyűlölte az egész világot. Murray a zsebébe nyúlt, és kivett egy vékony aranyláncot, amin egy kereszt csillogott. A férfi azonnal felismerte. – Ez az egyetlen dolog, amit nála találtunk… talán magát illeti meg a leginkább, Mark – mondta az ügynök. Mark tétován kinyúlt és elvette. – Köszönöm. Murray és Joys felajánlották, hogy visszaviszik őket az étteremig, de Mark megköszönte és nem kért belőle. Majd valahogy visszajutnak a kocsijukig. Most szeretne minél gyorsabban kettesben maradni Monával. A CBI-osok mindent értettek és távoztak, aztán Markék is elindultak az iszonyú hosszú folyosón.
109

Olyan volt, mintha sohasem lenne vége.

2295. január 11. Katedrális AMIKOR 2098-ban a párizsi Louvre porig égett, a műkincsállomány nyolcvan százaléka a tűz martalékává vált… A férfi ott állt a Mona Lisa előtt, amiről mindenki úgy tudta, hogy 195 éve megsemmisült – persze az intervenciósok sok más műtárggyal együtt kihozták az utolsó pillanatban –, és szótlanul nézte Gioconda kifürkészhetetlen mosolyát. Valaki megköszörülte mögötte a torkát. – Nos? – kérdezte a festmény előtt álló férfi anélkül, hogy megfordult volna. – A CBI azonosítatta Mark Wilsonnal az elhunyt Tess Gordon holttestét, ezzel elvágtuk a lányhoz vezető utolsó szálat is. – Nagyszerű, és mit csinál az igazi Tess Gordon, mert gondolom, a holttest egy biológiai reprodukció volt? – Ezekben az órákban száll alá a Hologramok Birodalmába. – Eddig minden könnyedén ment, Esőfelhő. Őszintén szorítottam önért, hogy a tizenkettes alkalmazásával kapcsolatos elképzelései valóra váljanak… Eddig kitűnő munkát végzett. – Most jön a neheze, Bíboros úr.

110

MÁSODIK KÖNYV

HOLOGRAMOK BIRODALMA

„Ha a fegyverek alkalmazhatóságát ismerjük, akkor az időnek és helynek megfelelően tudjuk azokat használni.” Miyamoto Muszasi: Gorin No Sho – Az Öt Gyűrű Könyve

„Az egyházi és a világi hatóságok óvakodjanak a Jézus Társaságot kiváltságai és jogai gyakorlásában akadályozni, vagy ilyen cselekményekben a nagy átok terhe mellett a világi hatalmak segítségére lenni.” III. Pál pápa 1540. szeptember 27-én keltezett, Regimini militantis Ecclesiae kezdetű jóváhagyó bullája (részlet)

111

I.
A FÉNYKLIPPER a Föld külső védelmi vonala előtt lépett ki a hiperűrből, és folyamatosan VIP jeleket sugárzott a biztonsági frekvencián, ami azt jelentette, hogy a NOS űrhajójáról van szó. A Novus Ordo Seclorum klipperjét szinte azonnal azonosították, és semmi akadálya nem volt annak, hogy megközelítse a Konföderáció központi bolygóját. Az azonosító jel – amely leginkább egy elektronikus sikolynak tűnt a beavatatlanok számára – azt mutatta, hogy a NOS pearlje tartózkodik a fedélzeten; de nem fedte fel az utas kilétét. A harcirányító komputerek számára teljesen fölösleges információ lett volna, hiszen azok szempontjából nem az egyes személyek, hanem a saját vagy az ellenséges objektum közti különbség volt a mérvadó. A fényklippernek a NOS jogán nem kellett orbitális pályára állnia. Aktivizálta az energiapajzsot, és tizenkétszeres hangsebességgel vágott alá a sűrűsödő légkörben. A Föld védelmi pajzsát Ausztrália felett nyitották meg számára, és a karcsú test a hangrobbanások eget-földet rengető döreje mellett megkezdte a leszállást. A Csendes-óceánt és az észak-amerikai földrészt még mindig irdatlan sebességgel szelte át, de száguldása lassan elhagyta a hiperszonikus tartományt, s amikor a pilóták térkiértékelőin felbukkant az európai szárazföld vonala, átkapcsolt az antigravitációs hajtóműveire. Svájc kantonállam területéről egy gravitációs vonósugarat lőttek fel rá, és az ezüstszínű fényklipper megkezdte a hangtalan ereszkedést az Alpok nyúlványai felé.

2295. január 15. Európai Unió, Svájc A HATALMAS várkastély ragyogó fényárban úszó folyosói valósággal beleremegtek, amint a NOS fekete páncélos gárdistái végigmasíroztak rajtuk. A katonák egy bíborpalástos férfit kísértek, aki határozott és kemény arccal haladt az élen, miközben dühös és nyáltól fröcsögő kirohanásokat intézett a mellette lépkedő titkárja felé. – Ugye, nem akar, Aleister, a Charon büntetőbolygóra kerülni, ahol kellő emlékezettörlés mellett irányíthatja valamelyik uránkitermelő automatát? Hogy merészel nekem a nyílt bolygóközi kommunikációs rendszeren üzenetet küldeni ezzel a kényes üggyel kapcsolatban? – Meg volt rá a jó okom, hogy ne használjam az ön személyes hálózatát – felelte nyugodtan Aleister. Úgy tűnt, nagyon magabiztos a hangja. Valószínűleg kész terve volt a csillagközi hatalmasság megnyugtatására. A férfi, aki nemrég érkezett valahonnan a csillagok közül, most vetett egy gyors oldalpillantást a vékony, szikár alakra, majd hátraszólt a válla felett a jobb első gárdistának. – Védjenek meg a kémsugárzástól! A fekete páncélos alak megérintett egy gombot harctechnikai övén, és az elöl haladó két férfira mérhetetlen csend borult. – Beszéljen! – mondta a bíborpalástos, miközben befordultak egy újabb folyosóra. A falak mentén végig lakájok álltak, jellegzetes XVIII. századi libériában. Jellegtelen és rezzenéstelen arcuk, amely szinte lárvaszerűen irányult a helyiség közepe felé, arról tanúskodott, hogy robotok. Aleister megköszörülte a torkát. – Nagy valószínűséggel állíthatom, hogy az ön titkos telekommunikációs hálózatát hetek óta lehallgatják. Nincs bizonyítékom, csupán intuícióim. Az a meggyőződésem, hogy a várkastélyban egy kém van… Az egyébként is dühös férfi most alig bírt uralkodni magán. Az arca legalább olyan vörös lett, mint az Új Világrend vezetői közé tartozását igazoló bíbor köpenye. Hatalmas testalkatú férfi volt, és még a gárdisták közül is kimagaslott. Széles mellkasán a szenátori jelvény csillogott, de e nélkül is látszott rajta, hogy egész életében hozzászokott az uralkodáshoz, és ezt semmi sem bizonyította jobban, mint a tekintete, amely úgy fúrta át a mellette lépdelő vékony
112

azt a CBI-hoz beépített embereinktől és az amerikai lapokból tudjuk. hogy kapcsolja ki a pajzsot. Hatalmas és fényes. A színes márványpadlóra szegezett tekintettel vágott át a szétnyíló tömegen. – Imádkozzon. mert ide nem követhették az urukat. Aleister tudta. és idegesen rángatta lefelé a kesztyűit. – Kapcsolják ki ezt a kurva havat! – kiáltotta Burns. de ezt nem lehetett megállapítani. Lehet. Aleister – sziszegte a férfi. A következő pillanatban máris meghallották a jellegzetes barokk zenét. akár a többiek. hogy már Basilnél voltak. amely ugyanúgy meghatározta a személyét. hogy viaskodik a gondolataival. ugyanis az embereinket dezintegrátorokkal lőtték le… Valamilyen elit csapat lehetett. A zene mintegy varázsszóra megszűnt. A lányt két nap múlva találták meg szétrobbantott felsőtesttel. és legyintett. és ők is tapsoltak. de mélységesen tisztelte. hogy az ultrahang géppisztolyos gárdisták kis híján nekik mentek. – Ezt nem mondhatja komolyan. és a titkáraként ez volt a legtöbb. A szenátor lehuppant egy fotelbe. Aleister látta rajta. nyüzsgő bálterem tárult fel előttük. majd izgatottan járkálni kezdett a szobában. de az ön személyét terhelő bizonyítékokról semmi hír. Burns idegesen intett a kandalló felé. Miss Montelinit ismeretlenek elrabolták. kisvártatva eltűnt az egyik oldalajtó mögött. mert ön lesz az első. Az egyik karzaton meghúzódó zenekar újból neki kezdett és felcsendült egy keringő a XIX. – A havazást a felesége rendelte a bál miatt. hogy az valósággal összeomlott a pillantástól. akit lehajítok a várfalról… Erre még visszatérünk! Szóval mi történt. amit tehetett. a Novus Ordo Seclorum pearlje! A társaságon halk moraj futott végig. ha nem szól hozzá. de Burns rájuk sem hederített. Nem szerette Burnst. de a korát képtelenség lett volna meghatározni. Aleister megérintett egy gombot az ajtó kezelőlapján. hanem ez a tekintet. A férfi intett a gárdistának. A páncélos gárdisták kettős oszlopa most megtorpant. A táncosok elengedték a partnerüket. Nem mintha szükség lett volna rá. hogy aztán maguk végezzék ki. és az egyik karosszékbe dobta. A csillagközi szenátor szó nélkül haladt tovább. és amikor odaértek. Merengve babrálta az aranyláncon függő. Aleister. Amit tudunk. és az eredeti kristálycsillár fénye ragyogó glóriát vont az antik szobrok feje fölé. Mr. az ajtó feltárult. A férfiak udvariasan fejet hajtottak. A falakat értékes festmények borították. Európa szenátora. mint valami lepkegyűjtő a legújabb zsákmányát. mint ahogy uralkodott a környezetén. A mozdulat olyan váratlan volt. Burns dekadens módon vonzódott a teátrális jelenségek iránt. A bíborpalástos férfi és Aleister beléptek a ragyogó terembe. Burns a tüzet nézte. hogy ne legyen igaza. Burns lekapcsolta a palástját. amelyben fellobbant a tűz. amikor az egyik lakáj elkiáltotta a belépő férfi nevét és címeit: – James Walther Burns. és Aleisterrel. és úgy „tűzte fel” a pillantására a titkárt. hogy ilyenkor jobb. ami a legújabb divathóbortnak számított. A nők kezében gyors mozgásba kezdtek a színes legyezők. amikor váratlan és teljesen érthetetlen esemény történt. és több száz kíváncsi tekintet fordult az ajtó felé. ami egy hatalmas kétszárnyú ajtón túlról áradt. a nők pedig pukedliztek. szenátor úr. 113 . csupán a hatás kedvéért. de ha kívánja. de nagy a valószínűsége… – nyögte Aleister. súlyos szenátori jelvényt. akkor intézkedhetem – mondta a titkár. – Sajnálom. századból. és semmi kedve sem volt kizökkenteni ebből az állapotból. Basillel? – Már a kezében volt Evangelin Montelini. míg a titkár állva maradt. miután megölték Basilt és a kis csapatát. Az arcát nem a kortalanság vagy a korszerű fiatalítási eljárás formálta acélkeménnyé. Ez utóbbiban nem különbözött századának arisztokráciájától. A csoport döngő léptekkel közeledett felé. és ezzel kirekesztette a tört arannyal díszített műanyaglapon átszűrődő muzsikát meg a női kacagással átitatott pohárcsengést.férfit. aki töretlenül loholt a sarkában. A bíborpalástos megtorpant. a Konföderáció Világkormányának minisztere. A férfi már elmúlt hatvan éves.

Aleister már azokban az időkben is mellette volt. az ön szűkebb környezetében kell keresni. Burns számára. amelyben minden hamis és a színfalak mögött zajlik a valóság. Nekem az a gyanúm. – Január eleje óta. hogy szeszélyes és megalapozatlan ötletei legyenek! – És hogyan próbálja mindezeket majd bizonyítani. – Mennyi a valószínűsége annak. Burns titkára kezdte kényelmetlennek érezni a helyzetet. Aleister? – Tudom. szenátor úr. ezt az embert nem azért fizette. hogy valóban a nejem az. – Miért csak most jelezte? – Úgy véltem. hogy tudta. de emlékezhetett azokra az időkre is. Burns rápillantott. mivel azt az illetőt. és a hatalmas ablakokon túl máris ritkulni kezdett a hóesés. és nem szóltak egymáshoz. A felesége kiváló színészi beleéléssel alakítja az ostoba libát… már elnézést… de ha a báránybőrbe bújt farkast bevezetjük az akolba. akik illetéktelen módon próbálják kifürkészni a titkainkat. Burns gyanúsítása túlment minden határon. nem vagyok duzzogó óvodás! – A feleségét. – Milyen titkomat szeretné kifürkészni ez a nő? – A START program miatt. de most úgy látszik. és tudom. A férfi éveken át kitűnően bizonyított. – Mióta gyanakszik rá? – Pár napja. és várta a férfi dührohamát. – Az ön hathatós segítségével. szenátor úr – felelte a titkár. A probléma csak az volt Burns számára. – Mégpedig? – Ugrassa ki a nyulat a bokorból! – Nekem ne beszéljen úgy. akkor nyilvánvalóan megpróbálná értesíteni a Katedrálist. mint egy időutazó! – förmedt rá Burns. kik azok. de nem várt reflexiót a megállapítására. hogy túl sokat enged meg magának. de ellene ez a vád túl súlyos az ön részéről. uram. szenátor úr! – mondta gyorsan Aleister. amelyben kénytelen lenne szint vallani. Ön át akar menni az időn a Katedrális tudta nélkül. Nem véletlenül választotta személyi titkárának. szerintem ön most két dolog miatt vívódik – kezdte Aleister. akkor ösztönszerűen kivillantja az agyarait… 114 . amikor még Chicagóból irányította a nyugati part szervezett alvilágát – miután leszámolt a Montelinikkel. és jeleztem is. – Ah… kit gyanúsít. – Ezt a nőt fél éve vettem el. aki lehallgatja a rendszert? – Nyolcvan százalék – felelte a titkár. Mr. Ha teljes bizonyossága lenne arról. hogy számomra roppant kelle… – Miért? – vágott közbe Burns. mint a legfőbb bizalmasa. – Burns szenátor. tehát hadd használjak többes számot! Szerintem mindketten azon rágódunk. hogy információkat gyűjtsön a START-ról. hiszen ez roppant kényes ügy. Aleister? Ki vele. de a legnagyobb meglepetésére Burns csak a körmeit nézegette. Aleister? – firtatta Burns. nem gondolja. A másik kérdés. – Mikor észlelték. Szerintem ez a nő azért férkőzött az ön közelébe. fölösleges önt alá nem támasztott tényekkel szembesítenem. de elhallgatott. Megértheti. hogy kémsugarakkal figyelik a kommunikációs hálózatomat? – kérdezte a szenátor. – Uram – mondta. – Értem… Olyan helyzetet kell teremtenie Mrs. mert azonnal folytatta: – A problémáiban mindenképpen osztozom önnel. hogy időgépet építtet. és meghálálta a bizalmat. Eltelt egy perc. és ekkor lecsaphatunk rá.Aleister matatott valamit a csuklójára szerelt készüléken. Mrs. amikor Burns csupán egy szürke kis politikus volt az államokban. és nekem nagyon kényelmetlen lenne bizonyítékok nélkül vádolni valamelyik hozzátartozóját. hogy ön időgépet építtet. hogy magának sohasem nyerte el a tetszését. és valahogy kiszivároghatott. hogy Evangelin Montelini valóban meghalt-e. hogy Mabell… bocsánat. az ön felesége a Chronosi Lovagrend beépített ügynöke… Burns a titkárjára emelte a tekintetét. aki minden bizonnyal bűnös ebben a dologban. vagy csupán egy véres színjáték nézői vagyunk.

és most félőn kapaszkodott a barátnője karjába. mert a fiatal szőke lány szinte már sírásra görbült szájjal toppantott a márványpadlón. mert formálta a múltat. Mindketten odafordultak. hogy Pokol. – A Katedrális félelmetes intézmény – jegyezte meg Aleister a sarokból. tisztelt nejem? Kérem. sőt… Burns az udvarhölgyekre bökött. világméreteket öltő járványok. pedig a hatalom birtokosai közé tartozik. – Tudja mit. hogy miről beszél. mert mikrochip méretűre lövetem őket a NOS gárdistákkal. Burns tisztában volt vele. ami az igazi hatalom birtokosa. A színes ruhákba és földet seprő uszályokba öltözött csoport duzzogva kivonult. az ökológiai rendszer végzetes válsága. hogy végérvényesen lefejezze a civilizációt. konföderációban a naprendszer és a távoli lakott világok bolygóival. kedves férjuram. de azért értem. Európa legfőbb pearlje vagyok. ami arra biztat. mint egy ugrásra kész gyilkos elektronika Burns védelmében. Burns egy életen át tartó szerencsével és nem kevés. és jogom van olyan elánnal közlekednem a saját kastélyomban. mert fontos megbeszélnivalóm van Aleisterrel. hogy sokan már az apokaliptikus jelek eljöveteleként kezdték értelmezni a közeli jövőt. Aleister meghúzódott az egyik sarokban. hogy ennek az új világnak a vezetői közé emelkedett. század végén az akkori „nagyhatalmak” végre tárgyalóasztalhoz ültek. Bekapcsolt valamit az övén. tízmilliók éhhalála jelezte az eljövendő századot. vagy pedig az Időkutatási Intézet belső elhárítása egytől-egyig hülyékből áll. amely a XXI. akkor vagy egy zseniális hírszerző tiszt. és ha végzek. Burns mellett Sayola grófnő lépdelt és udvariasan biccentett a szenátor felé. Gondolkodni fogok az ötletén. kezéhez tapadt vérrel érte el. amely a totális atomháború radioaktív gombafelhőinek alakjában lebegett fél évszázadon keresztül. De az új kor küszöbén új problémák születtek. és lassan előlépett a félhomályból. és a nemzeteket egy minden törvény fölött álló Világkormány uralta. századtól kezdődően az energiaháborúk miatt maga volt a totális káosz. Az ajtó hirtelen feltárult. amely kegyet115 . hiszen a kezében tartotta a jövőt. – Nem szabad Sugert lebecsülni. amit úgy is hívnak. amiket még a Konföderáció pearlje sem rúghat föl. és olyanná vált. és nyugtatni kezdte. – Nem beszélhet így velem. hogy nosztalgikus hangulattól eltelve visszasírja a múltat. hogy üdvözli a vendégeimet. Mrs. Vannak az udvariasságnak bizonyos elemi szabályai. és az etikett előírásainak megfelelően eléjük sietett. Ha lesz egyszer Csillagközi Birodalom. – Ha ez a nő valóban a Katedrális ügynöke. hogy az emberiség feje felől elhárítsák a modern kor Damoklesz kardját. és a négyszáz évvel ezelőtt komponált bécsi keringő valósággal mellbe vágta őket.– Maga legalább olyan hülye kifejezéseket használ. akkor majd ennek vezetői lesznek az első Uralkodók… Az emberiség jövője a Katedrális! Rettentő hosszú volt az út a székesegyházig… A XX. és hátat fordított nekik. hogy van a Földön egy titokzatos intézmény. Mrs. Aleister… gondolkodni fogok. ahogy csak jólesik. Burns lépett be az udvarhölgyek társaságában. – Parancsolja innen kifelé ezeket a hűvös mosolyú automatákat. Burns tudta. Ezek olyan horderejűek voltak. Burns alig múlt húsz éves. hogy üdvözölje őket. ám bosszantotta annak a ténynek a tudata. akkor tiszteletemet teszem a bálteremben… Mabell drágám… Kedves grófnő! – mondta Burns. hogy a titkárnak igaza van. Kora hipermodern társadalmában túl előkelő pozíciót töltött be ahhoz. hogy nem is láthatja. Burns dühösen visszahuppant a karosszékbe. mint az a régi rágógumi reklám. Burns vékony kislányos hangon szólalt meg: – Legalább annyit megtehetett volna. Mrs. akik valóságos kettős sorfalat alkottak a földet seprő uszálya mentén. Két szolga behúzta mögöttük az ajtót. Mrs. Sayola grófnő gyengéden átkarolta. távozzon ön is. aki lassan felemelkedett. hogy vállaljuk a kihívásokat. amikor átvág a báltermen. amely túl rémséges volt a tehetetlen szemlélődök számára – és sokan voltak tehetetlenek! A bolygó aggasztó méreteket öltő elnépesedése. kedvesem. új. A földön több mint egy évszázada a Novus Ordo Seclorum – az Új Világrend – volt érvényben.

2190-ben a Világkormány bevezette az új időszámítást. Bizonyos politikai körök megpróbálták átvenni a hatalmat az Időkutatás fölött. hogy ők legyenek az idő urai… A Katedrális éves jelentései az időutazásokról komoly vitákat eredményeztek a csillagközi szenátusban. amelyek a gazdaság. hiszen sokan sejtették. az elmúlt évezredek legnagyobb zsenije: William Suger. Ezen a ponton kezdődött az Intézet és a Világkormány mindmáig fennálló konfliktusa. amelyeket eljuttat a Novus Ordo Seclorum vezetőihez. És ez az ember átment az időn! A vezető hatalmasságok persze azonnal felismerték ennek a megvalósult utópiának a jelentőségét. és a közlekedési gondok csökkentésére egyébként sem volt alkalmas. mely nem annyira politikai. és az ember végre elindult a csillagok felé. hogy az időutazást csak szigorúan tudományos célokra lehet alkalmazni. sosem látott hatalommal bírt. A világ legfőbb urai a modern fegyverek árnyékában erőszakos módon. Az Időkutatási Intézetet a lehető legnagyobb titokban fejlesztették ki. a telekommunikáció és az űrhajózás mögött álltak. mint inkább gazdasági alakulat volt. és azok a jelentések sem fedik a teljes igazságot. Az űrhajók beléptek a „hiperűrbe”. hogy a NOS urai legfeljebb jó partneri viszonyt alakíthattak ki vele. ha arra gondoltak. század közepére a véres színjáték a végéhez közeledett. hogy bizonyos körök katonapolitikai célokra használják majd. A rohamléptekkel fejlődő űrtechnika és a naprendszer egyes bolygóinak lakhatóvá tétele után a problémák bizonyos mértékben enyhültek. hogy valójában Suger és társulata vezeti a bolygót és a vele szövetségben álló világokat. amely legfeljebb gesztusokat tett a Konföderációnak. és bejelentette. ami egy későbbi Csillagközi Birodalom vezető rétegének volt az alapja. és az az elit. amit az Intézet végez az időben. és ettől az időponttól kezdődően számították a Novus Ordo Seclorumot – az Új Világrendet. és bezárkózott a gigantikus falak közé. Suger legalább a felét eltitkolja annak a tevékenységnek. Egy új csillagközi arisztokrácia volt születőben. de paradicsommá tették a Földet és minden törvény fölött állva birtokolták a hatalmat. mint egy liter benzin. ami átvette az uralmat. de végérvényesen le kellett mondaniuk arról. Egyre több politikai vezető gondolt arra. és szabad kezet adtak a tudósnak. A Vénuszon és a Marson gigantikus városok emelkedtek.lenebbnek ígérkezett minden eddiginél. hiszen a kitelepülők milliói miatt csökkentek az urbanizációs és szociális feszültségek. és feloszlatta önmagát. hogy uralmukat a régmúlt korokban is megalapozhatják. Az űrtechnikában hatalmas ugrás történt. A XXII. A Katedrális egy olyan titokzatos hatalommá vált. és a NOS vezetői már előre lelkesedtek. hiszen csak az iparilag fejlett országok birtokolták kellő technológiai biztonsággal. de a fejlett atomtechnika által termelt energia nem oldhatta meg mindenki gondját. hogy Suger megépítette a Katedrálist. 116 . Az ENSZ a „hatalmát” – ami mindig is jelképes volt – átadta egy Világkormánynak. amely alapján egy ember élete alig ért többet. de az energiahordozók közelgő válsága minden eddiginél rémisztőbb képet vázolt fel az emberiség előtt. Ekkor az ismeretlenség homályából felbukkant egy ember. akit a fizikusok és a matematikusok nagy többsége őrültnek hitt. és hamarosan a lakott világok létrehozták a Konföderációt. s az Intézet a modern tudomány olyan vívmányaival és a korokon átívelő szakrális tudás olyan biztonságával bástyázta körül önmagát. Több millió ember indult a távoli csillagokba. saját hadseregeket állítottak fel és totalitárius uralomra törve átvették a hatalmat a Földön. és szó sem lehet arról. Egyes nemzetek hadseregei tehetetlenek voltak a terjedő anarchiával szemben és az ENSZ lehetetlen határozatai nem oldottak meg semmit. de addigra a szellem már régen kiszabadult a palackból. amely oda vezetett. Azok a multinacionális és gigantikus konszernek. ám nem osztotta meg vele a titkait. Ám Suger visszavonulót fujt. A kőolaj és a földgázkészletek kimerülőben voltak. miközben a Földön egyes elmaradottabb helyeken „post-war dream”-szerű kommunákban olyan erkölcsi-etikai norma vált mérvadóvá. A bolygón tizenötmilliárd ember élt.

William Suger titokban találkozott a legrégibb és legbefolyásosabb spirituális hatalom. és a pápa áldását adta Suger azon elképzelésére. és elindult a bálterem ajtaja felé. A zseniális tudós felajánlotta a szövetséget a Vatikánnak. hogy borotvaélen táncolt. és elhatározta. hol vannak. Csupán egyetlen ellenfele volt: William Suger és titokzatos emberei. Beszéljünk Geraldo lányáról! Aleister összefoglalta. ezért megtette a megfelelő lépéseket annak érdekében. James Walther Burns a világ egyik leggazdagabb embere volt. de azt nagyon. Mr. okozhatott volna pár kellemetlen percet. aki azonnal és feltétel nélkül belement. de most hogy halott. hogy az Intézet olyan úton jár. Ha kiderülne. a Katolikus Egyház vezetőjével. és a világi hatalom lemondott arról. – A CBI szerint hetekig együtt élt Evangelinnel. de a szenátornak úgy látszik. – Mark Wilson minden lépéséről tudni akarok. azonnal tudták. ezért nem hagyhatom. hogy mi történt a Golgotahegyen. Mi a terve uram? – kérdezte Aleister.Suger nagyon jól tudta. A Katedrális elkötelezte magát amellett. Amíg Evangelin élt. még mindig roppant kellemetlen lenne számomra. – Engem a dokumentumok érdekelnek… és most nem tudjuk. de nem kapott választ. hogy egy katolikus elit csapatot kell szervezni. hogy semmit sem tud… – Maga szerint? – tudakolta Burns. Burns elgondolkodva felállt. mielőtt kilépett volna a táncosok közé. és nagyon magasra emelkedtem. hiszen a Katedrális valóban tudta. Arról. más járt a fejében. hogy birtokolja az időt. hogy bárki is lerántson innen… Mit tudhat ez a Mark Wilson? Aleister lebiggyesztette az ajkait. amely évekkel ezelőtti titkait tárná a nyilvánosság elé. 117 . akik közül egy talán itt van a kastélyában… – Nyugodjon meg. amelyről soha többé nem lehet letéríteni. Burns ügyével? – kérdezte óvatosan Aleister. akiket Jezsuitáknak hívnak! A Katedrális nélkülözhetetlenné tette magát. Lehet. hogy tud rólam. A XX századi kábítószerpiacot az akkori USA-ban. hogy a mindenkor fennálló világi hatalom számára sohase legyen nélkülözhetetlen. hogy a lány mindent elmondott neki. ami miatt tizenöt fényévnyi távolságból kénytelen voltam hazarepülni. hogy kidolgozzanak egy független technológiát. ön már túl nagy ember ahhoz. Rendbe szedte a ruháját. hogy nem avatkozik bele a folyó politikai ügyekbe. ő csak egyvalamit akart. amit tudott. – Talán az újságírónál vannak a dokumentumok… esetleg egy másolat. hogy benne vagyok a drogüzletben. Aleister! – mondta a szenátor. hogy félnie kellene attól a leleplezéstől. – Mi legyen Mrs. hogy a Katedrális ezt mindenképpen meg akarja akadályozni. hogy jól megférjenek egymás mellett az emberiség érdekében. – Ám most beszéljünk egy másik problémáról. hogy átmegy az időn. és ha felmerül a gyanú azzal kapcsolatban. és kilépett a feltáruló ajtón a fénybe. Nagyon lentről jöttem. amely segítségével megvalósíthatja az álmát. Aleister! Hozzák elém! – mondta Burns. a végén így fejezve be: – Szerintem. ezért titokban dolgozott. már végérvényesen fátylat lehet borítani a Montelini ügyre. Aleister. Nem motiválták tudományos célok. Tudta. és amikor a NOS vezetői erre rádöbbentek. nem fogom lebecsülni Sugert – mondta Burns. akkor kapják el! – Tehát likvidáljuk? – Nem. Tucatnyi matematikust és fizikust fizetett azért. A két hatalom – a látható politikai és a láthatatlan szakrális – kezet nyújtott a másiknak és mindent elkövettek. de az is lehet. – Nézze.

ám ezután Cynthia „elaltatta” a pszichoszondával. és ez a valami a romantika volt.2295. akkor viszont ki kellett nyitnia az ablakot. hanem valamilyen spalettát kellett eltekernie. de nem is vágyott rá. A ház egy tó partján állt. Amit tudott. hogy ne nagyon érdeklődjön a pontos helyszín iránt. de végre életében először szabadnak érzi magát. Az ittlétének harmadik napján támadt egy furcsa gondolata. – Nagyon szép. hogy valami mindig is hiányzott az életéből. Hátrakötötte a haját. Az égboltozat is sötétbe borult. és felhúzta a pneumatikus bakancsokat. Tagadhatatlan tény. de finoman a tudomására hozta. és amikor a lány először meglátta. Intervenciós Központ (5. és a csillagok úgy ragyogtak a fejük felett. Az ezredes azt mondta. hogy Hawaii-on van. Egyedül volt elszállásolva egy parányi faházban. – Tetszik? – kérdezte Cynthia. A tó körül parányi házikók sorakoztak. és Tess hitetlenkedve szállt ki belőle. akkor Cynthia máris ott terem és kérdőre vonja. Az ablakok nem váltak sötétté a parancsszavára. Hawaii. és meg kellett érinteni. ha belépett egy helyiségbe. január 15. és elindult. Az ezredes életének egyik nagy élménye volt… Cynthia megmondta Tessnek. hogy csatlakozzon a katonákhoz. de ahogy teltek a napok. – Évekig éltem a földfelszín alatt. Egész életében hipermodern környezetben élt. hogyha tíz percen belül nincs készen. a csodálkozástól tátva maradt a szája. Egy katonai gravokocsival jöttek a repülőtértől az őserdőn át. hogy a Konföderáció tengerészgyalogsága által ellenőrzött sugárkapun is túljutottak. Ha friss levegőre vágyott. de mégis csodálatos fénnyel aranyozta be a tájat. Az intervenciós nő vezetett. de Tess nem hagyta ennyiben a dolgot. és csak ennyit felelt: 118 . és ezt az érzést senki sem veheti el tőle. hogy miért nem pattan ki az ágyából. Ha valaki fölajánlaná neki azt a lehetőséget. Igazam van? Cynthia szája mosolyra görbült. ugye? Cynthia úgy csinált mintha nem is hallotta volna a kérdést. hogy bosszankodjon vagy szórakozzon rajta. 00-kor ébresztette. és Tess tudta. de itt a Hologramok Birodalmában a dolgok hirtelen szakrális jelentőségűvé váltak. hogy a fizikális felkészítés nagyon fontos tényező egy sikeres ugrásnál. A kocsi egy kétszintes terméskőből épült ház tövében állt meg. amelyben szinte csak a műanyagok és az üveg volt meghatározó építőanyaga a körülötte látható tárgyaknak és mindenütt titokzatos elektronikák szolgálták a kényelmét. amikor a „hasára süt a nap”. Amikor először szembesült ezekkel a dolgokkal. A nap csak mesterkélt illúzió volt. Légkondicionálás sem volt. hogy örökre itt maradhat. valószínűleg igent mondana. Az első reggel kis híján „belehalt”. Oda kellett menni valami vacakhoz – kapcsolónak hívták –. és Tess teli tüdővel szívta be a hajnali hűvös levegőt. Itt a Hologramok Birodalmában szinte minden romantikusnak tűnt… Tess belebújt a fekete színű. nem tudta. és Tess arra még határozottan emlékezett. és megérzem az ózon illatát. és amikor fölébredt. mintha parányi gyémántokat hintettek volna a fekete bársonyra. nap) A HAJNALI fölkelést volt a legnehezebb megszoknia. az az volt. Hiába mondta ki azt a szót. amint felkelt a távoli hegylánc hófödte csúcsai fölött. hogy ugyan több száz méterrel van a föld alatt – akárcsak Los Angelesben –. egyre könnyebben teljesítette a kötelező ötezer métert. hogy „Fény!”. A föld alatt vagyunk. a lámpák sötétek maradtak. szólni sem tudott a döbbenettől. A nap futással kezdődött mindenféle materializált akadályokon keresztül. Az enyhe szellőben hatalmas fenyőfák susogtak egy tó partján és a hold kerek tányérja visszatükröződött a sötét vízen. A számítógép 05. és ő kimondottan élvezte ezt a furcsa „időutazást”. katonai gyakorlóba.

és Cynthia kiment. Cynthia benyitott. A falakat régi világtérképek és rézmetszetek borították. A következő pillanatban a két színész átlátszóvá vált és szertefoszlott. akitől rettegnek az emberei. mégis ruganyosnak és lazának tűnt. de nem emlékezett olyan pillanatra.és vágófegyverek díszítették. majd intett neki. és letette a táskát a lába mellé. hogy a férje porhüvelye ott nyugszik sírba téve Pádovában. Ha ez a férfi a parancsnoka. – Tessék! – hallatszott az ajtó mögül. de nem csukta be maga után az ajtót. Az ezredes nyilván nincsen egyedül. – Az ott egy kuszarigama? Kerwin oda sem nézett. – Azok ott mind eredetiek? – kérdezte. – Igen. hogy kérdezzen valamit. Tess egy háromszáz évvel ezelőtti ízlésnek megfelelően berendezett dolgozószobában találta magát. Látom. Tess hiába kutatott az emlékezetében. zászlós. – Kapcsolja fel a villanyt. hogy valamilyen színházi előadás holografikus felvételét látja. Ő lesz a parancsnok ennél az akciónál. és követte Cynthiát a parancsnoki épületbe. de ezek a fegyverek egytől-egyig vadonatújnak és eredetinek tűntek. aki leült egy öblös karosszékbe. és kitárta Tess előtt.– Én többet erről a helyről nem mondhatok. és a lány számára szinte érthetetlen nyelven beszéltek. Ez a fal itt a hátam mögött a gyűjtőszenvedélyem jeles bizonyítéka. Cynthia jelent meg az ajtóban. – Vagyis a lábamat szedjem máris nyakamba! – Erről szó sem esett! Sancta Simplicitas! Csak tanúsítsad látatlanba!25 Tess pillanatok alatt rájött. A szobában kinyúltak a fények. Ekkor hallott először az ezredesről. Fekete pólója alatt egy testépítőt is meghazudtoló izmok domborodtak. A szeme még káprázott a hologramtól és nem látott jóformán semmit. Ez kell és semmi más. ezredes. A kezét nyújtotta. Két meglehetősen furcsa ruhába öltözött alak keringett egymás körül. és kíváncsian vizsgálgatta a környezetét. Ha Kerwin ezredes úgy gondolja. Ezeket a fegyvereket én szedtem össze a különböző korokban a XI. A szőke nő végigvezette egy folyosón. Kerwin még a negyvenen „innen” volt. – Ők valóban léteztek? Azt hittem. sokat volt a Távol-Keleten – mondta Tess a fegyvereket vizsgálgatva. – Csak tanúsítsad illőn. Odabentről hangfoszlányok szűrődtek ki. 25 Goethe: Faust (részlet) Jékely Zoltán fordítása 119 . – Gyere! Tess belépett a félhomályos helyiségbe. Odabent érdekes dolgok történtek. hogy ne kukucskáljon be a résen. úgy felelt: – Az egy kuszarigama. Tess a hátára kanyarította a táskáját. hogy itt várakozzon. akkor majd beavat. amikor nyomtatták őket. század végéig bezárólag. hogy ennél többet célszerű tudnod. és Tess nem állta meg. – John Michael Kerwin vagyok a kettes beavatkozó alegység parancsnoka. A látványt még a Hadtörténeti Múzeum is megirigyelhette volna. Az ezredes egy hatalmas íróasztal mögött ült. és várakozzon odakint! – hangzott a parancs. és lassan felemelkedett. a környező polcokon rengeteg könyv sorakozott még azokból az időkből. – Hello! – mondta a lány. – Elég érdekes hobbyja van. akkor nem lesz nagy baj… Kerwin hellyel kínálta a lányt. hogy szigorú tekintetű és javakorabeli katonatiszt. századtól a XIX. csak legenda. Úgy gondolta. A szemközti falat ősrégi szúró. A fegyverek tetszettek neki a leginkább. és bekopogott az ajtón. A nindzsák közismert fegyvere volt. amikor találkozott volna egy ilyen jóképű férfival. és kezet fogott a férfival az asztal fölött.

amely alapján ez meglehetősen veszélyesnek tűnik. A Nauszikaát ábrázoló felvételeket letette az asztalra. hogy professzionális szinten foglalkozott a harcművészetekkel. – Nagyon jó előzetes információkat kaptam önről. és én nagyon hasonlítok rá… – Értem. Milyen szintű tájékoztatást kapott a feladatról? – Annyit tudok. hogy bajba kerüljön! – Elmondaná nekem ezredes. mint egy mintakatona. századba. Ám most egyelőre koncentráljunk arra a dologra. – Mennyire veszélyes ez a dolog? – Vannak bizonyos részletek. és roppant módon örülök. 120 . Látszólag nem tűnik bonyolultnak a dolog. ezért maximális hozzáállást várok el minden olyan dologban. aki felállt.– Itt ül maga előtt az egyikük – jelentette ki az ezredes olyan hangsúllyal. A nőnek rövidre nyírt szőke – szinte fehér – haja volt és kíváncsi pillantásokkal méregette Tesst. de feltételezte. Fekete zubbonyán fényesen csillogtak a rangjelzések és az állományjelző. Oké? – Természetesen. de ne felejtse el. és gyorsan kezet fogott a lánnyal. ez az állapot nem tart majd sokáig. illetve az alatt a pár nap alatt. Ön mélytudati oktatógépek segítségével fogja ezt a két nyelvet elsajátítani. – Michelle Morell hadnagy. aki megrázta a fejét. idővel meg fog ismerkedni az akció teljes lebonyolítási menetével és akkor feltárjuk majd ön előtt ezeket a részleteket is. – Cornelius Handstől – felelte csendesen. Tess kérdezni akart valamit. Mégis ki ez az ember? – A Bíboros helyettese. de nagyon valószínű. nem is foglalkozik vele. – Michelle. aztán úgy tűnt. És ezt kitől tudja? – kérdezte Kerwin. mintha arról beszélne. és két hét alatt el fogja érni az anyanyelvi szintet. aki hirtelen témát váltott. és ez belefojtotta a szuszt. Erre az adottságára igen nagy szüksége lesz a következő két hétben. Egy nő lépett be az ajtón. Erre két hetünk van. Ő lesz Nauszikaá. Persze. hogy délután esni fog. aztán visszatérünk a XXIII. – Magának ilyen befolyásos barátai vannak? – Az azért túlzás. még mindig a képek hatása alatt állva. és Tess számára akkor is nyilvánvaló lett volna. hogy az ilyen könnyű feladatokon szokott az ember a legnagyobbat bukni. Tucatnyi színes felvételt adott át a lánynak. ha nem lettek volna a vállán a hadnagyi rangjelzések. hogy a Katedrális legfőbb uráról. kiről van szó. hogy ekkor már nem leszünk odalent. műszaki tiszt – hadarta a nő. – Nem. amit odalent töltünk majd az ókorban. miközben kihúzta az íróasztal fiókját. miközben Kerwin bemutatta. és mosolyognivalón egyértelmű volt a jelentése: „A pergő idő szárnyaló harcosai!” A fiatal nő úgy nézett ki. Ám nagyon reméljük. hogy körvonalazzam az ön előtt álló pontos feladatot. – Még túl korai lenne. Remélem. Úgy tervezem. A képek Nauszikaát ábrázolták. hogy kétezer-háromszázhúsz évvel ezelőtt élt egy nő Pompejiben. mert így képes az önfegyelemre. – Nem túl rövid idő ez? – hitetlenkedett a lány. Miss Gordon. és a felkészítés utolsó napjától számítva körülbelül a tizenötödik napon rohamosan elkezd majd felejteni. Ez utóbbi egy szárnyas homokórát ábrázolt. – Végül is mit kívánnak tőlem? – kérdezte. Mintha a saját fotóit nézte volna. amelyek hasonlatosak voltak a Konföderáció hadseregében rendszeresített csillagokhoz. ez a fiatal hölgy Tess Gordon. Nem tudta. de tapasztalatból tudom. Tess erre nem tudott mit mondani. hogy az akció összesen három napot vesz igénybe. s a kezét nyújtotta. hogy most már nem táncolhat vissza. – Helyes. hogy mi is ott leszünk és nem hagyjuk. és Tess szinte szóhoz sem jutott a döbbenettől. hogy mik ezek a „bizonyos részletek”? – Nézze. Mosolyogva nézte a férfit. Tess most hallotta életében először ezt a szót. amit itt tapasztalni fog a továbbiakban. hogy a biztosításunk mellett be kell mennie egy házba Nauszikaának öltözve és el kell odabent helyeznie egy speciális felderítő egységet. – Nicholson vezérőrnagy? – kérdezte Kerwintől. hogy egy tisztet lát. tisztában van vele. de kinyílt a szoba ajtaja. hogy a barátom. hogy minél előbb tudjon elfogadható módon beszélni latinul és görögül.

furcsa dolgokat képes produkálni az élet! Nem is olyan régen a barátommal beszélgettem erről. én meg azt szerettem volna kérdezni. hogy az elkövetkező napokban meglátogat majd minket. úgy tűnt. Feltételezem. aztán Tesshez fordult: – Maga tényleg abból élt az utóbbi időben. hogy likvidálnunk kell két embert. feltétlen szólok neki. Tetszett neki a lány talpraesettsége. és sok sikert kíván – mondta Kerwin. de Kerwin gyorsabb volt: – Lehet. – Ha Nicholson megjön. de hazudnék. mi lesz az önök feladata? Michelle mondani akart valamit. ezredes. – Azt hiszem. Kerwinnek minden lélekjelenlétére szüksége volt. egy mítosz a XXIII. Spóroljunk ott. Tudja. De végül is miért higgyen egy olyan dologban. hogy Michelle képtelen visszafogni magát. és nagyon sokan vannak ezen a bolygón… legalább tízmilliárdnyian… akik számára a maguk Katedrálisa csupán egy nagyon szép mese. Michelle nagy nehezen megtalálta a saját hangját: – Ezek a kerámia impulzuspisztolyok. és rágyújtott. – Oké! Ha nincs más dolga. amelyről egyáltalán semmi elképzelése sincs… – A barátja tudja. hogy ma érkezik Miss Gordonnal. Kerwin gyorsan lerendezte a dolgot. ahol tudunk. hogy a Glock kettes típusából küldjenek. Van még valami? – Ennyi. ha azt mondanám. és egy parányi holofilm kazettát tolt Michelle elé. amelyeket a fejlesztésről küldtek a múlt héten. Kimondottan kértem. mint egy nindzsára – jegyezte meg Tess. de ezt nem nézem ki magából – mondta Michelle. hogy itt van? – kérdezett közbe Michelle. amit föltétlen szeretnék elmondani Miss Gordonnak. hogy el ne nevesse magát. ha Nicholson itt van. – Mark úgy tudja. Az átlagembereknek nem sok információja van ezekről a dolgokról. – Mielőtt Morell hadnagy megérkezett volna. de úgy látszik. hogy utálni fogják egymást. hadnagy? – kérdezte Kerwin. hogy a férfi odafigyel rá. foglaljon helyet. – Segíthetek valamiben. hogy meghaltam – válaszolta csendesen Tess. és még mindig mosolygott. Föl kellett csapni a tetejét. ezek kompatibilisek a Glock lézerfegyverével. szart sem érnek. – Kerwin ezredes is inkább hasonlít egy aftershave reklámra. Az intervenciós csoportok elég drasztikusan szoktak beavatkozni. mert azt hiszem. és ő abszolút tagadta az időutazás tényét. Mielőtt kapcsolatba került volna a Katedrálissal. és megdörzsölni egy recézett hengert. Egyelőre a zászlóssal ideküldette Miss Gordon személyi anyagát. elvégre katonák vagyunk. addig a törzsőrmester csomagolja vissza az egész kollekciót a lézeres célzóberendezések kivételével. – Milyen stílusban? Remélem. Michelle leült. Örültem volna. és Tess azonnal tisztában volt vele. amikor Serrault feltöltötte őket fél órával ezelőtt. hadnagy. mert visszavitettem volna vele az egész kollekciót. század végéről. A lángja olyan volt. kérdezni akar valamit? – fordult Kerwin Tess felé. igen… Elmondta. nem egy hülye karatés? – Az imádkozó sáska északi stílusát használom. akinek valósággal leesett az álla erre az utóbbi mondatra. de Cornelius Hands berendelte a Katedrálisba. mert van még egy-két fontos dolog. – Ööö. A hadnagy vetett egy gyors pillantást a filmkazettára. a tigriskarmot… – Ne haragudjon. egyesek a fülükön ülnek a Katedrálisban. hogy illegális pusztakezes mérkőzéseken indult? – Igen – felelte csendesen a lány.– Eredetileg úgy tervezte. miközben villámló szemekkel nézte Michelle-t. mint egy parányi fáklya. hogy nagyjából mi lesz a feladatom. ez benne lesz az anyagomban… 121 . egyáltalán hallott valamit az időutazásról? – Természetesen hallottam róla. hogy hittem benne. aki örömmel vette tudomásul. Érdekes öngyújtója volt. pedig nem egy hülye pasas. és csak az bosszantotta. mert a tizenötből háromnak szétégett az elektronikája. a Tai Mantist és a Fu Jow Pai-t.

– Nem árulunk el titkot azzal. ezért nem feszegette tovább a dolgot. mert az ott megtapasztalható dolgok tökéletesen elhelyezhetőek abban a sajátos világképben. Általában akkor megyünk át. Ám most csak ennyit: három fajta embertípus léphet át az időn. Azt mondta. Hamarosan találkozni fog majd a hajózó állománnyal. Nekem talán ez az utolsó lehetőségem. most halottnak hisz… Az ezredes érezte. a Bíboros egy számítógép. ez önnek is könnyebb így? – Igen. de róluk nagyon keveset tudni. – Értem – mondta Tess. és visszatért az előző gondolatához. – Most nem akarok beszélni önnek az időutazás történetéről. és vetett egy gyors pillantást Michelle-re. – Gondolom. Kerwin összenézett Michelle-lel. ez nagyon izgalmasan hangzik – felelte Tess. Érdekelné a dolog? – Hogyne. a múltamnak köszönhetem azt is. hogy a Tess Gordon csak egy felvett név. ha ez a dolog csak így hármunk között maradna. – Azt pedig. úgy értelmezem. ha valakit meg kell menteni. és egy furcsa álom szereplőjének érzem magam. pedig higgye el. Ha jól halad Nauszikaá imitálásában. végül is én döntöttem úgy. és összefonta az ujjait az asztal lapja fölött. – A pontos tájékoztatás kedvéért el kell mondanom. hogy adott esetben megváltoztathatnak egy történelmi szituációt. s feladata csak a megfigyelés és a történtek pontos regisztrálása. akiket akciócsoportosoknak is hívunk. aztán előrehajolt. Ha a későbbiekben bármilyen kérdése felmerülne ezzel kapcsolatban. és ha jól belegondolok. hogy megálljam a helyem. Ez egy misztikus kaszt és a munkájukat a lehető legnagyobb titokban végzik. hogy mire számíthatok az elkövetkező két hétben. hogy ön valójában Evangelin Montelini. akkor majd elmesélek pár megtörtént esetet. Miss Gordon? – Próbálom. aki semmilyen szinten sem avatkozhat be az eseményekbe. ha mondana pár szót arról. – Igen. amit a lány az elmúlt napokban átélt. maga nem fog csalódást okozni – mondta csendesen Kerwin. Az időutazás maga a „véres” valóság. ha a tudományos kutatót meg kell védelmezniük. Föl vannak hatalmazva arra is. Ön kiválóan megállná a helyét egy XXIII. hogy embert öljenek. ami képtelen behegedni. és az elkövetkező két hét alatt nyilván jól megismeri őket. akinek az arcáról semmit sem lehetett leolvasni. illetve Morell hadnagy és én szívesen állunk a rendelkezésére. Morell hadnagy és jómagam már kaptunk egy alapvető tájékoztatást a személyével kapcsolatban és tisztában vagyunk azzal. Ők már rendelkeznek azokkal a kondíciókkal. vagy komoly fegyveres beavatkozásra van szükség. akit szeretek. csak most ébredt fel igazán. Ezek az emberek a Katedrális fejvadászai. századi nagyvárosban. és William Sugernek hívják. akkor az embereim. hogy belevágok ebbe a dologba. a számunkra igazából csak ez a valóság. hogy ne beszéljen másnak arról. Nem különösebben szeretek beszélni a múltamról – bólogatott Tess. – Nem. még akkor is. Kerwin saját magára bökött: – A mi világunk valóban túlmutat az ön racionalizmusán. hogy nem volt más választásom. hogy egy furcsa álom szereplőjének érzi magát. – Szeretném. hogy mindez csupán nézőpont kérdése. – A múltam egy eleven seb. hogy most itt vagyok és azt is. amit racionális alapokra helyezve kialakított a környező világról… Tud követni. Mindig magányosan dolgoznak és csak a Bíborosnak tartoznak engedelmeskedni. A Bíboros egy ember. hogy eltűnjek a Novus Ordo Seclorum egyik vezetőjének a szeme elől. 122 . hogy Tess számára meglehetősen fájdalmas az. hogy mi a jól megtapasztalható valóság. hogy elmondjuk önnek. amely alig fél évszázadot ölel fel és a technikai részletekről sem. Az egyik a tudományos kutató. Ám arra szeretnénk kérni. Most nagyon elszakadtam a valóságtól. Mi. sőt. intervenciósok vagyunk a legutolsó lépcső. de még ebben a helyzetben is szeretnék arra törekedni. hogy az a férfi. A második lépcsőben átlépő emberek már nagyon jól képzett ügynökök. Gondolom. Szeretném. és nem akarok csalódást okozni… – Azt hiszem.Rövid csönd következett. ha bizonyos értelemben véve úgy kellett meghoznom ezt a döntést. mert túl sok időt venne igénybe. de ez is egy valóság. van még egy negyedik kaszt is. – Ez a Bíboros a Katedrális vezetője? – érdeklődött a lány. Nézze.

de higgye el nekem. hogy nagyon hatásos. és ez a reggeli ötezer méter csak egy könnyed kocogás a számukra. mint Nauszikaának? – akadékoskodott a lány. mint Nauszikaá – felelte Michelle. hogy „stílusgyakorlatok”? – kérdezte. A dolog izgalmasnak tűnt. és átnyújtotta a lánynak. hogy ez az ő „bűnük”. Fogta? – Fogtam. és ha bármi problémája akad. hogy bármikor elő tudja venni.Tess fészkelődni kezdett a széken. itt kínai konyha nincs. ha tele lenne a jegyzeteivel és az aláhúzásaival. de a kérdése logikus volt. mint az egyszer-egyet. Ez alatt megebédelhet. – Félreért engem. Ezt az anyagot minden pillanatban a kezében akarom látni. hogy ez lesz a legnehezebb tantárgy. gesztikulálni. és elkönyvelte magában. amint látja. Tíz nulla-nulláig latint tanul. a valóság ezernyi káprázatnál is csodálatosabb. aztán kap fél óra szünetet. – Na. Az embereim bármikor képesek könnyedén lefutni egy maratoni távot. mert a fizikális felkészítés hallatlanul fontos egy sikeres ugrás végrehajtásához. hogy legalább tízmilliárdnyian nem hisznek az időutazásban. hogy át lehet menni az időn. – Nem hiszem. – De mi van akkor ha a hangom teljesen más tónusú. ezredes? – Arról. de igazi húsok vannak… Ebéd után speciális gyakorlatokon vesz részt. öltözködni és viselkedni. s nem csak az oktató személye miatt. és közelebb hajolt. Maga azt mondta pár perccel ezelőtt. akik a XXIV. – Akkor miről beszél. Miss Gordon. Ott egy árva lélekkel sem fog találkozni. Nyilván nem ismeri ezt a tanulási módszert. Ezeknek az embereknek egyszerűen nincs elég információ a kezében ahhoz. de amit ebben a dossziéban talál. azt két hét elteltével úgy kell tudnia. Ha sikerül jól beosztania az idejét. sűrűn teleírt lapokat látott. – Meg kell tanulni ugyanúgy járni. Remélem. menjünk végig rajta – ajánlotta Kerwin. de higgye el. 123 . de az utóbbi két évben nem nagyon volt módom ilyen jellegű edzésmunkát végezni. én nem arról beszélek. Szeretem a szintetikus húsokat és kedvencem a kínai konyha. de azt szeretném. menjünk tovább! A futás után visszatérhet a szállására. Úgy nézett ki a dolog. és Tess azonnal tisztában volt vele. Remélem. ez minden nap más lesz. szinte katartikus élmény. és tíz percen belül itt kell lennie a parancsnoki épület előtt. Kerwin Michelle-re nézett. – Minden reggel nulla öt órakor ébreszti majd a személyi számítógépe. és beleolvasott. mintha hibáztatná valamiért azokat az embereket. – Mi az. Felöltözik. – Nos. Egy átlagos kinézetű műanyag dosszié volt. Szeret futni? – Igen. Filmkönyvként nyilván kényelmesebben lehetne kezelni. hogy ez utóbbi „tantárgy” a hadnagy szakterülete. és tisztálkodhat. aztán reggelizhet az étkezdében. Az első alkalommal a zászlós majd megmutat mindent. és rádöbbenhet arra. csak számítógépekkel. hogy az ezredes egy intelligens férfi. akkor még lesz egy fél órája nullahétig. Tessnek ehhez már nem volt hozzáfűznivalója. és amikor Tess belekukkantott. Kinyomtattuk magának. hogy most végre fölébredt egy hosszan tartó nyomasztó álomból. hogy világos és helytálló képet tudjanak alkotni erről a kérdéskörről. – Helyes! Nyissa ki legyen szíves. Los Angeles alatt ez a „típus” hatalmas hiánycikk volt… Kerwin ismét elővett valamit a fiókból. – Úgy veszem ki a szavaiból – kezdte –. nem vegetáriánus? – Nem vagyok vegetáriánus. mintha zavarban lett volna. század küszöbén nem hisznek abban. itt rá lesz kényszerítve. akkor bátran forduljon hozzá vagy hozzánk. önnek sem lesz probléma. Odalent. A szünet után görögül fog tanulni ugyanazzal a géppel tizenhárom-harmincig és utána másfél óra pihenésre van lehetősége. – Na. – Ezt még a ma éjszaka folyamán föltétlen tanulmányozza át! Nem árulok el vele titkot. – Oké. Tess az órarendjét tanulmányozta. és nézzük meg a munkabeosztását! Ott látható az első oldalon… Tess kinyitotta. de azután minden nap latin nyelvet fog tanulni egy mélytudati oktatógép segítségével a kettes tanteremben.

Ha átmegyek Pompejibe. miszerint kedvesnek és lojálisnak kell lennie egy férfihoz. „Hülye picsa!” Tess arra eszmélt. hanem egy hülye féltékeny liba. – Végül is kicsoda ez a Nauszikaá? Gondolom. hogy hiba lenne őt megítélni az első benyomások alapján. – Két dolgot szeretnék mondani. akkor tudni fogja. és nem is tudom. hogy legyek lojális egy adott helyzetben. és majd így állítsa be az óráját. hogy Tess valószínűleg nem ismeri ennek a szónak a pontos jelentését. elképzelhető. de már most szeretnék róla hallani valamit. hogy miről beszélek? Tess nagyon is értette. mert rájött. A másik dolog: lehet. hogy mennyire lojális a Katedrális hozzám. Most zavarban volt. – Nauszikaá egy hetéra – mondta Kerwin. hogy előadódhatnak ilyen helyzetek. és a cigarettája parazsát nézte. Miss Gordon. a stílusgyakorlatok alatt kiderül. A vacsora este tizenkilenc nulla-nullakor van. Úgy tűnt. Töprengéséből Michelle zökkentette ki. melyikkel kezdjem. Kerwin töprengve nézte a lányt. hogy ezt a férfit akkor látja majd életében először. és hirtelen nem tudta. ha ilyen kiképzőket ültet a nyakamba. ahogy távozott. és a férfi elhallgatott. és ennek hangot is adott: – Hát nem is tudom. Korrekt? – Korrekt! – ismételte meg Tess. Érti. hogy ne gázoljanak bele az önbecsülésembe! 124 .– A műhold csak vizuális megfigyelést végzett. próbál finoman. és emiatt önnek nem kell mentegetőznie. és tökéletesen megértem. mire Michelle azonnal felállt. hogy Pompejiben kialakul majd olyan szituáció. A lány büszkén állta a tekintetét. – Végül is nincs okom panaszra… azt hiszem. akkor ott le kell majd vetkőznöm? – Úgy gondolja. mert a hangját és az intonációját majd Pompejiben fogjuk beállítani. Kerwin ezredes – vágott közbe Tess. Ám aggodalomra semmi oka. ha eljut odáig – mondta Michelle. és negédesen mosolygott a szőke nőre. de egy kicsit meglepődött. – Lehet. de én nem vagyok az. Hivatalosan nincsen takarodó. és talán még az önök szeme láttára is képes lennék szeretkezni egy vadidegennel… de elvárom. ha ezt a tantárgyat maga oktatná… kedvesem! – Morell hadnagy. – Jelent ez önnek bármi problémát? Tess nem jött zavarba. a témát óvatosan körülírva. aztán azonnal pontosított. Tess a mondat végét elengedte a füle mellett. hogy az alakja kivetnivalót hagy maga után? – kerülte meg a kérdést Kerwin. – Van kérdése? – Rengeteg kérdésem lenne. – Nem lepne meg. Szó nélkül kiment. hogy magunkra hagy minket? – vágott közbe Kerwin. megtenné azt a szívességet. – Elnézést kérek a hadnagy viselkedéséért! Ha majd jobban megismeri Michelle-t. és gúnyos mosollyal a szája szegletében nézett a lányra. és udvariasan mosolygott. és lehet. és megvonta a vállát. ezredes. – Kezdje azzal. hogy ez a Nauszikaá egy kurva. Miss Gordon. hogy Kerwin hozzá beszél: – Tizenhét nulla-nulla órától saját maga oszthatja be az idejét a másnap reggeli ébresztőig. és megint csak a beosztását tanulmányozta. Tess arra számított. aki dühtől csillogó szemekkel azonnal visszavágott. Maga arra kér. hogy tiszteletben tartsák az érzéseimet és azt is. – Szerintem Morell hadnagy nem egyszerűen bunkó. és Nauszikaá eredeti hangja a mi számunkra is meglepetés lesz. kedvesem – jelentette ki a nő negédes hangon. de azért érthetően fogalmazni: – Nézze. ami a leginkább foglalkoztatja. hogy bevágja maga után az ajtót. mint a műszaki tisztje? Én nem vagyok egy prűd nő. mit is mondjon erre. csak azt nem tudom felfogni. hogy Pompejiben szét kell majd tenned a lábad. Tehát a vetkőzést még szívesen elvállalom. de reggel nullaötkor mindenkinek frissnek és munkaképesnek kell lennie. – Tulajdonképpen egy kurva – jelentette ki a lehető legtermészetesebb hangon. Egy kis idő múlva Kerwin törte meg a csendet. Idelent a Hawaiiban érvényes helyi időhöz igazodunk. de a zár szinte hangtalanul kattant.

hallom. Egyre csak Tesst nézte. amit mond és értem is! Zárjuk le ezt a témát azzal. akkor nekem kefélnem kell? – Előszeretettel és gyakran használ vulgáris kifejezéseket. – Nincs rá oka – jelentette ki Kerwin. De mindezeknek a ténye nem volt olyan hatással a férfira. „jó éjszakát” után távozott. és ezeket ki is sugározta magából. rajta nem fog múlni a hasonló folytatás. Az első napja az intervenciósok között – leszámítva Michelle-t – jól indult. de ne felejtse el. – Fél? – Egy picit. amit akar. tisztelt uram? – Nem kell az „uram”! Szólítson csak úgy. amelyből szinte tapinthatóan áradt az őszinteség. „Nem lesz vele probléma. és tudta. és csak az lesz a dolga. Végül is azt próbálja egy kulturált formában a tudomásomra hozni. az elején nekem sem tetszett. Tess felállt. és mindenhonnan friss fenyőillat áradt. A Római Birodalom történetéről volt szó. ahogy eddig. hogy egyelőre ne osszam meg önnel a gondolataimat. Kérdezhetek valamit? – Tessék? – Milyen érzés lesz? Kerwin nagyon jól tudta. ezredes. – Gondoljon. és a férfi örömmel vette észre. mint az a felismerés a részéről. lesimította a ruháját. hogy amikor parancsot ad rá.” – Hallja. – Köszönöm… A beszélgetés még több mint egy órán át tartott. hogy a lány mire kérdez rá. és a Katedrális „érdekei” úgy kívánják. de ebből legalább értett a lány. – Most menjen. hajnali nulla-ötkor ötezer méter a terepen! – Oké. – Mintha kapna egy hatalmas pofont és utána beleesne egy kád jeges vízbe. hogy a Katedrális alkalmazni akarja a tizenkettes direktívát. akkor félreteszi az alapvető morális és etikai megfontolásait. ezredes! – mondta a lány. és megtámasztotta az állát. – Megengedi nekem. A férfit nézte. ami szinte auraként tapadt hozzá. de azt hiszem. kedvelni fogom magát. hogy segítsen önnek eligazodni a bázison. Sorra kerültek a Néró korabeli aktualitások. már nagyon várják magát… Azt az anyagot pedig. Kerwin részéről roppant plasztikusnak tűnt így lefesteni az időugrás fiziológiás hatásait. – Megmondom őszintén. aki határozottan tetszett neki. még a ma éjszaka folyamán nézze át. és inkább Kerwin beszélt. Miss Gordon? – Meg – nevetett a lány.Kerwin rezzenéstelen arccal nézte a lányt. és a lány valósággal itta a szavait. – Michelle-lel jó lesz vigyázni – mondta Cynthia. Holnap megismerkedik a hajózó állománnyal. A bútorok is fából készültek. amelyeket az utcán töltött. vagy csupán keresve sem találna jobb szavakat? – kérdezte Kerwin. ahogy maga beszél. és a zászlós felkapcsolta a villanyt. 125 . Miss Gordon. hogy Tesst valóban érdekli a téma. ezredes. és ezzel lezárta a témát. akiben mégis oly sok tiszta emberi érzés húzódott meg. és sugárzott valami megfoghatatlan bűbáj. szinte minden nap megküzdve az életéért. és egy határozott. nem rombolták le az igazi énjét. Beléptek. amit átnyújtottam. Egy szabad szájú rakoncátlan vadócnak tűnt. hogy Tess okos nő. hogy amikor Pompejiben lesz. Cynthia majd elkíséri a szállására és mindent megmutat önnek! A zászlós a holnapi napon fel van mentve minden gyakorlat alól. hogy tökéletesen végezhesse majd a feladatát… Most mit nevet? Tess az asztalra könyökölt. és nyugodjon meg. és le nem vette volna róla a tekintetét. amit mondok. – Azon nevetek. és egy szögről leakasztott kulccsal kinyitotta a tóparti házikó ajtaját. A beszélgetés végén az ezredes egy váratlan kérdést tett fel a lánynak. Azok az évek.

Aki idekerül. aki talpra állította és az ezredes intézte el azt is. és ugyanazt kérdezte a lánytól. ott a nőket azonnal felpofozták. Ám Cynthia ismét csak az előző véleményét ismételte meg: – Jó lesz vigyáznod vele. Ahonnan jöttem. Ez a csúcs elit a Konföderáció hadseregében. Évekkel ezelőtt egy komoly trauma érte. valamint a 126 . de nyilván az embert az élete során bizonyos körülmények terelik a Katedrális karjaiba. amikor szinte kenyérre lehet kenni. hogy mi az a plusz képesség. de sajnos. Cynthia szótlanul bólintott. – Miért nem lettél fotómodell? – Már évekkel ezelőtt címlapra kerülhettem volna. van valami az ezredes és a hadnagy között? – kérdezte Tess. Michelle a francia titkosszolgálatnak dolgozott… és így tovább. Ebben a szobában a számítógépen kívül minden régiség.Tess a legapróbb részletekig mindent elmondott Cynthiának az ezredes irodájában történt dolgokról. – Hosszú történet – jelentette ki. A zöldsapkás alakulatok kiképzője a reguláris haderőnél. onnan nézte. és elmagyarázta azt is. hogy a rózsából folyjon valami. Körülbelül háromszáz évvel ezelőtt nézett ki így egy tusoló és a csapot tekerni kellett ahhoz. Serrault törzsőrmester az SSS-nél szolgált. és ha jól tudom. századi hangulatot idéznek. hogy ódivatú régiségekkel vesszük körül magunkat. de inkább nem feszegette. Most kérdezhetnéd. A legjobb tudomásom szerint Kerwin volt az. már túljutott az alapozáson. és amikor befejezte. ha játszották az eszüket – hadarta egy szuszra Tess. hogyan kell kinyitni a vizet. – Hol lehet itt tisztálkodni? – tudakolta Tess. Ezek a házak például fából készültek és a bútorok is XX. Amikor valaki idekerül. de azt hiszem. Soha senki sem tudja megkeresni a Katedrálist. – Ezt a hülyeséget – mondta a lány. hogy ne rúgják ki az intervenciótól. Amit itt a speciális harcászati ismereteken kívül a fejünkbe vernek. Michelle egy pszichopata. a szőke nő csak hosszú hallgatás után jegyezte meg. A különféle élő és holt nyelvek tökéletes ismerete. pusztán folyamatos gyakorlat a részünkről. akkor már halott lennék… A szőke nő nem értette. az többnyire filozófia és művészettörténet. mit csinált? – kíváncsiskodott a lány. – Ne haragudj. mint egy fotocella. mint az átlagember. – Ennek a nőnek akkora agya van. és egy iparművész elalélna a gyönyörűségtől… Tess hirtelen kibújt a ruháiból. hogy tagja legyen valamilyen hagyományos elit csapatnak. de Tess megfogadta Kerwin tanácsát. – Az életünk nagy részét az elmúlt korokban töltjük. Sokan vannak itt a Novus Ordo Seclorum fekete gárdájából. amit már oly sokan. Cynthia megmutatta neki a parányi zuhanyozót. Járt hozzá egy pár pneumatikus bakancs is. Cynthia az ágyra ült. a kosztüm kabátja ujja csurom víz lett. és komoly erőfeszítésembe került. de egy idő után romantikusnak fogod majd találni. hogy vigyázzon Michelle-lel. nagyon mérges. Mindig az jön el az emberért. és egy halom szépen összehajtogatott katonai gyakorlóra bökött. – Miért. de erről inkább nem beszélek… Tess őrülten kíváncsi lett volna a dologra. miközben szótlanul kipakolt a táskájából. és nem kezdett el beszélni Burns szenátorról és a múltjáról. az már eleve jártas a harcművészetekben és alapfeltétel. és beállt a zuhany alá. Az ezredes a „polgári” foglalkozását tekintve is katona még mind a mai napig. – Viszonyuk van – felelte kurtán Cynthia. és az. aztán kisvártatva rákérdezett: – Hogyan lesz valakiből intervenciós katona? – Senki sem születik annak – felelte Cynthia –. – Mondd csak. ami az ágyon hevert. Ez utóbbi a Különleges Űrszolgálat. ami alapján kiválasztanak minket? Talán a társainkhoz képest is kimagaslóan nagy az intelligencia hányadosunk és nyilván fogékonyabbak vagyunk a humán területeken. és azóta ilyen. Amikor Tess kipróbálta. Cynthia szótlanul nézte pompázatos alakját. Vannak nagyon jó pillanatai. – Ez az én méretem? – kérdezte Tess. hogy ne álljak fel és vágjam szájba. nem ez az állandó állapota. „Itt valami titok lappang!” – gondolta a lány. és látszott rajta.

mert tudta. A következő feltűnő alak Franz Galland volt. milyen érzés. hogy kielégítse ősi ösztöneit. Leslie Tóth magyar származású volt. – Nem hiányzik a világűr? – Ott nincsenek ilyen szép nők. aztán a gondolataiba merült. aki fölött elsuhant a saját százada. hogy „Casanova sem volt jóképű!” – Maga szolgált a Special Space Services-nél? – kérdezte Tess a férfitól. hogy ezzel a férfival még „sok problémája” lesz. sohasem hittem volna. – Van családod? – tudakolta Tess a szőke nőtől. hogy meglehetősen elkényelmesedett. mint te. Az elmúlt két évben elszokott az intenzív mozgástól és küzdelmei túl rövid ideig tartottak ahhoz. Egyelőre udvariasan kezet nyújtott neki. A szintén szálfatermetű és atlétikus testű – ez utóbbi egyébként mindenkire jellemző volt –. ha nem nagyobb… – Igen. miért megy el zsarunak? – értetlenkedett Tess. hogy egy ilyen szép nő. és bőven van pótolnivalója. amikor a férfi az ajkaihoz emelte és megcsókolta az ujjai hegyét. és Cynthiának majdnem sikerült elpirulnia erre a „bókra”. – Gondolom. Cynthia hagyta. Tudod. A tekintete állandóan a környezetet pásztázta. mint a Jan Holecka által vezetett reggeli futás és az azt követő erőnléti gyakorlatok. és a lány az egyik bókot kapta a másik után. hogy ilyen dolgok léteznek a Földön. – Tudod. Hands a jachton elmagyarázta nekem a világ „spirituális” állapotát. most már én is tudom. vakítóan szőke német férfi saját bevallása szerint a legendás hírű terrorelhárító csoporttól. – Egy terrorelhárító kommandónak voltam a tagja. – És egy ilyen szép nő. – Mennyit kell itt lehúzni? – A tiszteknek tíz. és egyszerűen csak „medvének” 127 . mint te. ám legalább akkora hatalma van. amely éppen vadászni indul. hogy igazából megizzadjon. mint a NOS-nak. miért lesz utcai harcos? – kérdezett vissza Cynthia. Tess. nem a közlekedésrendészetnél. egy ostoba tájékozatlan liba vagyok. Cynthia mindenkit sorra bemutatott. és ez ugrásra kész ragadozóvá tette hasonlóvá. – Gerald Serrault vagyok – mondta egy meglepően magas és izmos férfi. de persze nem tudják. és meg sem lepődött. akkor hülyének néztem volna. – Három éve – felelte Cynthia. Tess csendesen törülközött. hogy mivel foglalkozom valójában. – Mióta vagy itt? – firtatta Tess. Tess számára viszont nem tűnt annak.történelemtudomány. hogy a leszerelésünk után elmehetnénk akár egyetemi előadónak is. de csak a reggeli alatt volt módja igazából megismerkedni velük. hogy szemtől szemben fogok állni magával Napóleonnal. – Nem tudom megérteni. A nők világában csak a nők véleménye a mérvadó. – A szüleim élnek. az felhívta a figyelmét arra. mert a „világtörténelem legnagyobb nőcsábásza”. Tess sejtette. mint maga. ha évekkel ezelőtt nekem azt mondja valaki. hogy elrepítse a képzelete. amikor az ember ott áll a megvalósulni látszó álmok küszöbén… Tessnek az élete során voltak már kellemesebb élményei. Úgy érezte. A Katedrális láthatatlanul működik. és amikor ezt a benyomását a lány megsúgta Cynthiának. – Előtte mit csináltál? – Zsaru voltam New Yorkban. amit olyan szinten ismerünk. a GSG-9-től jött. hogy vigyázzon Serraulttal. Ezen a hajnalon kellett rádöbbennie arra. Az élet produkál furcsa dolgokat. szinte mindenki őt nézi. Azt hiszem. a tiszthelyetteseknek pedig öt év a kötelező. Félrehajtott fejjel elgondolkodva nézte Cynthiát. – Hát igen – értett egyet a lány. Cynthia „figyelmeztette” Tesst. és nem szólt semmit.

és úgy tűnt. nem fog kinevetni. hogy nem járt olyan messze az igazságtól… Gabriel Brody amerikai volt és tengerészgyalogos. hogy a legnagyobb hatást Jan Holecka fejtette ki a lányra. nem megy reggelizni. Szívesen megnézném én is. negyven év körüli férfi volt. az ezredes úr megkapta azokat a felvételeket. – Boldoggá tenne vele – felelte Tess. azt kérte tőle. mintha csak évek óta jó barátnők lennének és elcipelte az oktatógéphez. már amennyire nő létére szeretni képes egy papot. ami alig pár lépésnyire terült el az ablakától. Visszatért a házához. Úgy tűnt. A lány még soha életében nem látott ilyen hatalmas embert. Ez utóbbi nem volt véletlen: Tess hallott arról. A mozdulatai megfontolt profira vallottak. mint a többi. amire rettenetesen büszke volt –. hogy a NOS fekete gárda tagjai szép szál legények. és amikor Tess először észrevette. A fák törzsébe kapaszkodva leereszkedett a partra. Tess számára Jan Holecka volt „Napóleon”. és levetkőzött. nem állta meg. de Serrault észrevette. melyeken ön verekszik. hogy ne kérdezzen rá: – Ön felszentelt pap? – Jezsuita szerzetes vagyok. Csak hetekkel később jött rá. és Tess ezzel demonstrálta a kényszerű fogyókúrát. Sergivel kapcsolatban az volt az első benyomása. Tessnek az volt az első benyomása. A férfi szinte szóról szóra ugyanazt kérdezte tőle. hogy a „paradicsomba” került. és bátorítólag rámosolygott a lányra. Belegázolt a vízbe. Ez a reggel ugyanúgy indult. Tess nagyon szerette volna megkérdezni tőle. igen nagy a hatalma. szabályos meghajlással köszöntötte. hogy a fekete zubbony alatt egy papi körgallért hord. Talán Serrault törzsőrmesternek elsőbbsége volt. de az ő érdeklődése valóban őszintének tűnt: – Mi a stílusa? Tess megmondta neki. aki az intervenciós csoport káplárja volt. de akkor ott az első reggelinél nem volt rá módja. akkor nincs miért szerénykednie – mondta Holecka. és bekövetkezik rajta valamilyen neurális szintű robbanás. Amikor először kettesben maradtak. ám a tekintetében volt valami nyomasztó. Sohasem hitte volna. Talán hat évvel ezelőtt úszott utoljára. A kis „affért” csupán Alberto Sergi vette észre. Tagadhatatlan. Kitartóan próbált szemezni a lánnyal. Azonnal felismerte a kung-fu háromszoros világbajnokát. mint Michelle. Tess már az első reggel kezdte úgy érezni. és a férfi elismerően bólintott. a férfi egy tornádóban is képes lenne zsebre tett kézzel bandukolni. és ledobta a törülközőjét. és most élvezettel szelte a habokat. Ha a lány ismerte volna a Jézus Társasága történetét. pedig jóképű volt és udvarias. Az idegsejtek közötti ingerület átvitelért felelős szinapszisok 128 . Markáns arcvonásokkal megáldott. aztán Cynthia belekarolt. úgy döntött. akkor nem akarta volna feltenni ezt a kérdést. – Ha jól tudom. ha átmegy az időn. vajon ő szokott fegyvert fogni. Tudta. aki a Katedrálistól jött. Ez a Cohari nevezetű férfi. Holland állampolgárként született. és összeakadt a tekintetük. ha feltűnt egy nő a közelben. szúrós tekintetű férfi nagyon jól ismert volt a lány számára a különféle harcművészeti szaklapokból. ám egy automatának tűnt. de miután végzett a reggeli gyakorlatokkal – az elsők között ért célba a futás végén. A mellette álló férfi jelenléte viszont határozottan idegesítette a lányt. hogy valaha az életben találkozni fog a shaolin stílus legnagyobb élő alakjával. Brody mintha visszavonulót fújt volna. aztán lekapta a törülközőt a fogasról. csak pár napja van hátra. és anyaszült meztelenül kiszaladt a tóhoz. hogy a holland egy gyilkológép. de Tóth őrmester így is valóságos óriásnak látszott. hogy próbáljon fogyni egy kicsit. hogy szeretni fogja ezt a férfit. – Remélem. A sötét hajú. – Ha éveket csinált végig az utcán.szólították a többiek. A feje enyhén zsongott a belétömött rengeteg információtól. és próbálta palástolni a zavarát. kisasszony – válaszolta a férfi. és Robert van der Wildének hívták.

Ez az éjszaka csak a kettőjüké.bombaként robbanva rómaivá teszik és egy csapásra érteni fogja a latin nyelvet. századig. Európai Unió. – Természetesen – bólintott a férfi. és lazán zsebre dugott kezekkel nézte a lányt. Burns nem tartózkodott a várkastélyban. amin ölelték egymást. A hatalmas kandallóban ölnyi vastag hasábfák égtek. Mrs. Serrault segített neki. – Tetszik Pompeji? – kérdezte a férfi. Tess ekkorra már szinte kívülről fújta a város minden utcáját. amelyeket nem akart elfelejteni. egy sellő! – kiáltotta valaki. A fekete páncélosokból álló csoport pillanatok alatt körbefogta őket. – Nem fél attól. semmiképp nem felejtené… – Nocsak. Burns felsikoltott. ha ennyit tanul? Mit szólna ahhoz. ha 79-ben nem tör ki a Vezúv. mint a fagylalt a kelyhében. Sohasem tudtuk volna meg igazán. ha kint felejtik a tűző napon… A két nő rémülten nézett az ajtó maradványai felé. – Ezentúl reggeli helyett úszni fogok. hogy Nauszikaáként is megőriz majd valamit ebből a nőből. A szájában egy cigaretta lógott. de a két fiatal nő inkább a szerelem oltárán áldozott. és a tűz fénye bearanyozta azt a tigrisbőrt. és meglátta Serraultot. mert így épségben maradt a régészek számára. Most még Tess Gordonnak érezte magát. Svájc A KÉT parfümillatú. január 16. Burns lakosztályának sugárkezelt ajtaját aranyszínű domborművek borították. Amikor Tess lába szilárd talajt ért. és a karját nyújtotta. és kivinném a hologramok közé. A látvány mélabús volt és csodálatos. – Az időutazásra gondol? – kérdezett vissza a férfi. Serrault hosszan nézett utána. Serrault fölvette a törülközőt a földről. mint egy ékszerdoboz. Serra? – kérdezte Tess egy pillanatnyi hallgatás után. akire rengeteget gondolt. – Egészen a XXIII. – Szedje a mézet más virágról! – mondta a lány. Mark Wilsont. hogy becsavarodik. és őszintén remélte. és Mrs. – Megtenne nekem egy szívességet. Netán zavarja a dolog? – Egy csöppet sem. és nincs okuk a félelemre. és visszament a házába. Csöppet sem volt szégyenlős. – Nem jött reggelizni – mondta a férfi. Voltak dolgok. és csak ennyit mondott: – Igen. és jólesett látni a férfi elismerő pillantásait. amikor a szétfröccsenő fém gőzfelhőjében meglátta a szobába nyomuló NOS gárdistákat. ruganyos női test szemérmetlenül kígyózott egymáson. ha mondjuk vacsora után megkocogtatnám az ablakát. Kár. és Mrs. és talán még a hivatásos régészeknél is többet tudott róla. Burns ezen az éjszakán ismét boldognak érezte magát a barátnője karjában. és kisétált a vízből. törzsőrmester. Odakint fagyos éjszaka volt és a sápadt hold fényében messzire elláthatott az ember az Alpok hófödte csúcsai között. Tess a vizet taposva a part felé fordult. hogy milyen volt egy ókori város. és elindult felfelé. de hirtelen úgy olvadt szét. és az ultrahang fegyverek 129 . felemelkedett. – Olyan. aminek letépte a füstszűrőjét – mindig ez volt az első mozdulata. – Mi másra gondolhatnék? – Mit csinál ma este? – firtatta Serrault. aki határozott karcsapásokkal elindult a part felé. 2295. és átnyújtotta neki. – Egyáltalán nem kár. A törzsőrmester egy fának támaszkodva állt a parton. és a törülköző lányt nézte. Egyszerűen csodálatos. – Felőlem – vont vállat Tess. hogy eltemeti a vulkáni hamu. amikor egy szálat kivett a dobozból –. hiszen eredeti felvételeket is látott. ha minden reggel végignézhetem. – Tanulok – válaszolta a lány. igaz? – kérdezte Tess.

Tökéletesen tisztában volt a kialakult helyzettel. és szótlanul nézték. hiszen ön meg fog halni. A teste köré égszínkék erőtér borult. hogy lecsapjak önre. A tigrisbőr széle megpörkölődött az erőtértől. és gúnyosan mosolygott. Amikor Mabellt öleli. Aleister megvető pillantással mérte végig a szenátorné meztelen testét. mert a nő gyorsabban döntött. de már meghalt. Patrícia Sayola hirtelen előrelendült. A férfi csalódott volt. hogy a nő öngyilkos legyen. és ebben a helyzetben valóban frappánsnak tűnik. Arra gondolt.rezzenéstelenül szegeződtek rájuk. – Ne próbálkozzon semmivel. – Maga a Katedrális ügynöke! – sziszegte Aleister. A detonációra a gárdisták berontottak a folyosóról. Ha egyszer megragadta az áldozatát. és tett egy lépést előre. többé már nem engedte el. – Igen. aztán hosszú-hosszú töprengés után felnyílt a szemem. ha így történne. Aleister tartott egy kis hatásszünetet. aki időközben felemelkedett. Burns titkos telekommunikációs hálózatát kezdte lehallgatni. és a hajánál fogva kihúzta a szobából. ki mondta ezt… Ha jól emlékszem egy híres indián főnök egy ütközet előtt. hogy puszta kézzel essen neki a titkárnak. és nekicsapódott Aleister erőterének. és kezdett felemelkedni. Olyan volt. de így sikerült megőriznie a nyugalmát. egy pillanat alatt megölöm. és rájöttem. és úgy mosolygott. A nő a falnak vágódott. amint Aleister kikapcsolja az erőterét. amikor a testét áthúzták a megolvadt forró fémen. drágám… Azt hittem. Burnsre gyanakodtam. mint ahogyan ő cselekedhetett volna. és ezzel a saját sírgödrét ásta meg. de Aleisternek az arcizma sem rezdült. Miss Sayola! Nem véletlenül választottam ezt a pillanatot arra. Fájlalnám. és kiment. és ezt a gyanúmat még a szenátorral is megosztottam. Úgy érezte. Ha nem védte volna a testét erőtér. amint továbbvonszolták a folyosón. hogy ön az. Burns felemelte a kezét. Ha gyanús mozdulatot tesz. lángoló torzót áthajította a helyiségen. A kék színű energiazuhatag robbanásszerűen égette szét a testét. az vagyok – ismerte be büszkén. Burns borzalmas üvöltözésbe kezdett. aki nem volt más. mint Patrícia Sayola grófnő. mit csináljon Mark Wilsonnal… 130 . nem ijedt meg. mint a halál angyala. Mrs. és amikor meghal majd. Aleistert ez némiképpen bosszantotta. Burns sikolyai lassan elhaltak. és Aleister egy intéssel elküldte a többi katonát. hiszen nem akárki előtt állt. és vetett egy gyors oldalpillantást a ruhája felé. aki ki akarja fürkészni a szenátor titkait. Az ajtó maradványai között Aleister bukkant fel. – Először Mrs. de Aleister figyelmét semmi sem kerülte el. mielőtt lezuhant volna a szőnyegre. mert emlékezetes halála lesz! Sokáig fog szenvedni. és a vérző. félmunkát végzett. de elkövetett egy hibát! Mrs. – Nem tudom. mert nem azt akarta. de a nő arcán semmi érzelem sem tükröződött. és a feleségét csupán eszközként használja a céljához. Aleister töménytelen gyűlöletet vélt kiolvasni a nő pillantásából. de a nő. Majdnem sírt. aztán a fejével biccentett az egyik katonának. Ügyes. nyilván nincs kéznél a felszerelése. – Jó nap ez a halálra – mondta halkan. mintha tartana valamitől. nagyon ügyes. A grófnő szemében csöppnyi félelem sem látszott. és eltorzult arccal bökött a férfi felé. – Takarítsák el innen ezt a ringyót! A gárdista megragadta a sikoltozó nőt. ezért megadta magát a sorsának. ami a földön hevert. Kiváló szlogen. – Mit… mit merészel? – kérdezte a nő. – Jó nap ez a halálra – mondta lakonikusan Aleister. Kettesben maradt a tigrisbőrön kuporgó nővel. megváltották… Aleister nem tudta befejezni a mondatot. mert nem ezt várta a Katedrális ügynökétől. mint egy jó vadászkopó. akkor félhetne ettől a tekintettől. Mrs. ügyesebb ennél… – Térjen a lényegre! – vágott közbe a nő. grófnő. és mivel nem volt módja védekezni. úgy érzi. Mrs.

– Honnan a francból szerzik be a lőszereket? – firtatta a férfi. mennyi a fizetésem? – nevetett Serrault. A lány valósággal itta a szőke nő szavait. Tess visszatette a fegyvert a helyére. – A cityk alsó szintjein hemzsegnek a fegyveres bandák. – Igen. Ez itt egy angol gyártmányú Holland&Holland Magnum. – Igen. és az esetek nagy többségében még mindig lőfegyvereket használnak. hogy veni. Te biztosan nem fogsz fecsegni. vici. Elég furcsa nyelv – mondta Tess. van érzéked fölfedezni a minőséget. akárcsak a cigarettát. Mára már ez a világ egyik legdrágább szórakozása. Jöttem. de az esetek többségében ilyenkor is a történelemről beszélgettek. – Ez volt a márka védjegye. lesz egy szabad fél órája. Az Uzit forgatta a kezében. amikor még gyártották. sokan géppisztolyt mondanának. – Ezt is úgy hozták fel. – Látom. Ma már nem gyártják. hogy a törzsőrmester tegezni kezdi. – Alakul. nap) – Biztosan nem lesz abból semmi problémája. 2295. és a Katedrális indítóbázisán lehet beszerezni a karbantartóktól. de a lány csak nem akart kötélnek állni. mint az energiafegyverek. Az ormótlannak tűnő fegyver síkos volt a fegyverolajtól. oké? – Ezt megbeszéltük – mondta Tess. mintha nem venné észre. Az ilyen puskával vadásznak. Látom. – Mit akarsz tudni. A lőtér fegyverszobájában az elmúlt négy évszázad szinte összes figyelemre méltó lőfegyvere megtalálható volt. és megígérte. és úgy tett. történész lennék!”. – Maga azért megengedheti magának. Hétmilliméteres lövedéke van és kimondottan a nagyvadakra használják. Intervenciós Központ (7. Ez már akkor is ritka és drága fegyvernek számított. és óvatosan levett egy háromszáz évvel ezelőtt gyártott Uzit az állványról. győztem. aki a mellette lévő házban lakott.II. századból van. Tess erre már nem tudott nemet mondani. láttam. aztán kikerekedett a szeme: – Nahát! – Mit találtál? – kérdezte Serrault. jelentette ki egyik este. értesz a fegyverekhez. és levette a puskát. vidi. és titokban elsiratta élete elpazarolt éveit. január 17. hogy ilyen szakszerűen fogalmazol – dicsérte meg Serrault –. – Az ott egy M-l 6-os gépkarabély? – kérdezte Tess a törzsőrmestertől. Vadonatújnak tűnt. – Nagyvadak alatt embert ért? – Nem kimondottan. hogy behozott ide? – kérdezte Tess. – Saját maguk gyártják. végül a férfi szóba hozta azokat a fegyvereket. – Csak hárman tudunk erről. lazítás gyanánt pedig átment Cynthiához. és Cynthia nevetve átkarolta. Hawaii. Látom. – Az van rá írva. Egyébként gratulálok ahhoz. 131 . – Marlboro – csodálkozott a lány. duplacsövű vadászpuska 1992-ből. Serrault elvigyorodott. és visszaadta a cigarettát a férfinak. hogy miután végzett a stílusgyakorlatokon. Az elmúlt egy hét alatt őszinte barátság alakult ki kőztük. még illegálisan sem. – Az ott micsoda? Serraultnak felcsillant a szeme. A férfi az elmúlt két nap alatt számtalanszor próbálkozott. amelyekkel az intervenciósok harcolni szoktak. Maga honnan szerzi a dohányt? Serrault a zubbonya mellzsebéből elővett egy színes dobozkát. Minden este keményen tanult. jól haladsz a latinnal. mint a cigit? – tudakolta a lány. „Ha újra kezdhetném. ugye? – kérdezte Tess. és odaadta a lánynak: – Ez a XX. én és Wilde pedig tudjuk tartani a szánkat. Sokkal olcsóbbak. hogy „randevút” csikarjon ki tőle.

és tágra nyílt szemekkel meredt a férfira. – Sújts vele rám! – mondta Serrault. – Amit most rajtam látsz az a Heckler & Koch cég MARK-2000 típusú materializációs harctechnikai fegyveröve. Ha egy tiszt jönne. majd odament az ajtóhoz. miközben udvariasan mosolygott. Tessnek még meglepődni sem volt ideje. Tess még mindig hitetlenkedve felegyenesedett. – Folyékonyan tudok hazudni – válaszolta a férfi. és a képernyőn megjelent Wilde arca. lovaggá ütlek! – mondta Serrault. aki kinyújtotta mindkét kezét. A dolog teljesen hangtalanul zajlott. Tess oldalát majd' kifúrta a kíváncsiság. akitől ezt megkérdezem. – Barátnő? – firtatta Tess. azóta külkereskedelemmel foglalkozik. – Az a helyzet. – Jól élek – mondta szerényen Serrault. hogy amióta kilépett a rendőrségtől. hazudni nem akarok. Serrault felcsatolta a fegyverövet a derekára. Serrault a kezébe adta a kardot. hogy a férfi rengeteget keres. menjetek – mondta Wilde. és azokban egy kékes villanás kíséretében megjelent egy hatalmas kard. de a lányt ez nem elégítette ki. aztán komoly hangon folytatta. Tess sejtette. ezért lassan fél térdre ereszkedett. – Na. de ezzel a dologgal kapcsolatban nem lehetett többet kihúzni belőle. Serrault megnyomott egy gombot. – Ha éppen nem dolgozom a Katedrálisnak. hogy a világ legjobb sörözőiben üldögélek. nem? – kérdezte Tess. Nehéznek tűnt és valódinak. – A klasszikus szabályok szerint úgysem tudnék folytatni egy kapcsolatot. és egy sugárkezelt kriolit páncélajtóra bökött. – Hát ez kurva jó!– örvendezett Tess. – A szabadidőmet azzal töltöm. – Több is – nevetett a férfi. mert állandóan hazudnom kéne. Hallott már a materializált fegyverekről. és mondom. hogy hova tűnök el hetekre. Serrault aktivizálta a fegyvert. – Kaphatna valami fedőfoglalkozást. hogy maga az első. – Van felesége? – érdeklődött a lány. Tess nevetve rázogatta a fejét. de még eggyel sem találkozott. – Oda benézhetek? – Elvégre ezért hívtam ide – mondta a férfi. Serrault közölte vele. hogy amit idebent lát. – Térdelj le. az a legnagyobb katonai titok. – Nehezére esik a hazudozás? – kérdezte Tess. és visszatette az állványra a Holland&Hollandot. hogy lépjen hátra. – Nincs családom. mint Cynthiáé – titokzatoskodott Serrault.– Ühüm… – Hát körülbelül annyi. és vigyorgott. – Ereszkedj fél térdre! – Minek? – kérdezte a lány. Az ajtó melletti kezelőlap felett egy parányi képernyő sötétlett. Nem értette a dolgot. mint amikor elindul egy teherlift. Olyan hang hallatszott. 132 . – Cynthiáról is úgy tudják a szülei. mikorra a férfi a két vállát és a feje búbját megérintette a penge lapjával. törzsőrmester. – Ez a kard igazi? – hebegte a lány. és próbáld visszatartani! – Oké. de ebből én nem kérek – felelte Serrault. – Tessék? – kérdezte meglepetten a lány. és szólt a lánynak. – Köszönöm. akkor az unatkozó milliomosok gondtalan életét élem – tette még hozzá. feltétlen szólj. – Nyisd föl az ajtót! Bemegyünk az energiafegyverekhez. mit szólsz hozzá? – tudakolta a férfi. Ez volt az első. A titokzatos és fluoreszkáló fényben fürdő helységben Tess számára teljesen ismeretlen fegyverek sorakoztak. és pillanatok alatt játszódott le.

Egy Glorya Gray nevű kiképzőtiszt mindig jelen volt. mintha egy polip ölelő karjaiba tévedt volna.– Vágj rám a karddal. gyerünk! Serrault olyan nyugodtan állt a lány előtt. mert… – Mert? – kérdezett közbe a férfi. és a háló is eltűnt. és magához húzta a lányt. mintha azt mérlegelné. A korosodó nő az ókori divat szakértőjének számított. A kard nagy csörömpöléssel a padlóra hullott. Tess dühtől csillogó szemekkel nézte a férfit. törzsőrmester. mert úgy tűnt. kívánja feljelenteni Serrault törzsőrmestert zaklatásért? – Nem – nyögte ki zavartan a lány. hogyan vegye föl és hordja a korabeli ruhákat. Hasztalan próbált kiszabadulni. és a gép materializálja. A férfi nagyon jól szórakozott. Tess azonban összeszorította az ajkait. – Miss Gordon. mert a hadnagy egy másik ember jelenlétében és a füle hallatára így hivatkozott rá: „ezt a nőt”! Ez sértő volt. Egy villanás és anyagtalanná vált a kard is. Serrault azonnal elengedte Tesst. ő pedig olyan magatehetetlennek érezte magát. és odalépett a fogságba esett lányhoz. nagyon szépen kérem. a lány annál kevésbé. – Mentális kapcsolatban vagyok a harctechnikai komputerrel. Michelle egy pillanatig hallgatott. és mindketten odakapták a fejüket. de ezeken az órákon sohasem voltak négyszemközt. aztán a háló résein keresztül meg akarta csókolni. és csak azért nem ugrott neki. – Hogy a fenébe csinálta? – kérdezte mérgesen Tess a háló alól. Gyengéden megfogta a két arcát. Michelle állt a fegyverszoba nyitott ajtajában. – Serra. mintha rajta múlna a férfi sorsa. uram – mondta a férfi a hivatalos katonai terminológiát használva a Michelle-nek adott válaszakor. mert ott állt Michelle. melyiküket utálja jobban. Miss Gordont. hogy ezt a nőt behozza a fegyverszobába? – Önhatalmúlag döntöttem így. és az őrmesternek nem állt módjában riasztani Serraultot. – Engedjen el. és kapcsolja ki a komputert! – harsogta egy női hang. aki még nála is mérgesebb volt. – Nem ment el a józan eszem – mondta a férfi. Valószínűleg meglephette Robert van der Wildét. hogy az ezen felbuzdulva teljesítette a kérését. arra. törzsőrmester? – értetlenkedett a lány. és ők kettesben maradtak. Tess dühösen szuszogott. Na. Elég. – Engedje el. Hirtelen Tesshez fordult. Serrault szótlanul kiment. Átkarolta. – Na. – Rendben van – jelentette ki Michelle. szedje le rólam! – kérlelte a lány. – Tehát nem? – Nem – erősítette meg Tess most már határozott hangon. A két szeme villámokat szórt. – Ma estére legyen az asztalomon a jelentése. habár Serraultot nem azért fogják elmarasztalni. szeretnék mutatni valamit. és hirtelen nem tudta eldönteni. Az elmúlt egy hét alatt már sokszor találkoztak. – Ki adott magának engedélyt. hogy távozzon. – Így kell nőt fogni. Tétova mozdulattal a férfi melle felé bökött a pengével. vagy szúrj felém! – biztatta a férfi. ami szinte a semmiből csapódott az arcába. mi legyen Serrault büntetése. Michelle azokat a különleges helyzeteket tárgyalta meg a 133 . – Nem hülyéskedem. de a következő pillanatban valami láthatatlan erő kiverte a kardot a kezéből. hiszen Michelle vezette a stílusgyakorlatokat. ha csak a hálóra gondolok. és ő belegabalyodott egy fémhálóba. mert erőszakoskodott vele. hogy mit kerestek maguk a fegyverszobában – szólt a férfi után. – Most hülyéskedik. aki most már azért volt dühös. és intett a fejével Serraultnak. engedjen el! – mondta a lány. és ő tanította be Tesst. Serrault felnevetett.

134 . sőt. – Igen? Tess elmondta neki. hogy megijedt Michelle-től. – Semmi baj… Tess próbálta kiverni a fejéből azt a gondolatot. és tartott attól. hogy az elmúlt napok alatt megkedvelte a hadnagyot. és a stílusa is visszafogott volt. – A törzsőrmester beszélt arról. és ő tanúsíthatja is. hogy megalázónak tartja. ami most itt történt. – Ilyen érzései vannak? – Igen. Most már késő volt. de a nő utána szólt: – Várjon. ahogyan hozzám szólt. és büszkén nézett a nő szemébe. Tess izmai elernyedtek. és nem mozdult. de azt el kellett ismernie. Az intervenciós nőnek tehát a szeme sem rezdült. maga hülyének néz engem? – sziszegte Tess. és csak ennyit jegyzett meg: – Jó. Zavartan elfordult. Michelle rezzenéstelen arccal hallgatta végig. A lány eleinte haragudott rá. – Miért utál maga engem? – kérdezte Michelle-től. A nő nem tett rá gúnyos megjegyzéseket. Erről mi a véleménye hadnagy? – Á. tudja? – kérdezte Tess. – Nem utálom magát. viszont roppant módon megalázónak tartottam. – Ha kívánja. „Ha Tessnek szólít. majd legközelebb a nevén szólítom. aki szinte barátságos hangon kérte. és Tess lassan lehiggadt. és kérdőn nézett a nőre. szeretnék mutatni valamit! A lány visszafordult. – Semmi baj – suttogta rekedten és nyelt egyet. amelyek valóban nagyon érdekesnek tűntek. Tess. ahogy az előbb. Michelle. aki nem véletlenül lett intervenciós tiszt. ugye. Michelle-nek tudnia kellett. hogy távozzon. Egy ajtóhoz vezette a lányt. hogy lekezelően beszéljen velem… – Én nem beszéltem magával lekezelő hangnemben – vágott közbe Michelle. amelyekben része lehet majd Pompejiben. ha mások jelenlétében úgy szólítják. – Az elmúlt napok alatt módjában állt engem jobban megismerni. de egy idő után korrekt munkakapcsolat alakult ki köztük. – Ez nem válasz a kérdésemre. és ment volna kifelé. Miss Gordon. és ezzel győzött. hanem ami az első találkozásunk alkalmával. hogy jöjjön utána. Én nem tettem önre sértő megjegyzéseket. és ez egyértelmű jelzés volt Tess számára.” – Nem vagyunk olyanok. én is Michelle-nek szólítom. Ám most a következő a kijelentésével mindent elrontott… – Szeretnék magának mondani valamit. Michelle az ajtó felé mutatott. hadnagy! – kezdte Tess. és ahogy kiejtette a száján. hogy Michelle-t nem szabad megítélnie az első benyomásai alapján. és szerintem semmi okot sem adtam önnek arra. aki meg sem rezdült. Azt nem lehet mondani. Az arcuk szinte összeért. Ám a lány megmakacsolta magát. ami a fegyverszoba legvégén volt. és csak azért torpant meg. ilyen érzéseim vannak. és Tess egyre szívesebben ment a stílusgyakorlatokra. hogy kikaparja a szemét. ha megbántottam volna – mondta halkan Michelle. Talán mégsem kellett volna feszegetni a dolgot. hogy Tess nem az a nő. már meg is bánta. akiket a lány ez idáig legyőzött. hogy mi van az ajtó mögött? – kérdezte a szőke nő. – Tudja mit. mert látta és érezte. Tess harcművész volt. hogy összevesznek. hogy a szőke nő tökéletesen tisztában van a saját képességeivel és sokkal jobb harcosnak tartja magát azoknál. Tess már-már kezdett igazat adni Kerwinnek abban. de soha semmilyen körülmények között nem hozta szóba az első találkozásukat. akkor miért néz le? – makacskodott a lány. és a lány óvatosan felemelte a két kezét. tehát ez a baja? – Mondja. – Jó. „Vigyázz. tisztelt hölgyem. Michelle? Nem arról beszélek. mint maga – mondta a hadnagy. aki a sorstársaihoz hasonlóan csupán „tíz körömmel esne neki”.lánnyal. Tess – mondta csendesen Michelle. azt akarják. hogy valóban kiválóan képzett és intelligens nő. alkalmanként még udvariasnak is tűnt. visszahívhatom a törzsőrmestert. Michelle egy pszichopata!” – Bocsánatot kérek. és tett egy lépést a nő felé.

bizonyos kérdésekben még szakértőnek is számított –. és kíváncsian nézte. – Elég barátságtalan ez a hely – jegyezte meg Tess. mert most láthatja is – mondta titokzatos hangon a nő. Tess zavartan pislogott. amint Michelle beilleszti a kulcsát egy kezelő lapba. Az ajtó bezárult mögöttük. – Igen. és a villámzár felszaladt a nyakáig. – Igen – nyögte a lány. 135 . Michelle megállt az egyik tartály előtt. – Akkor jöjjön.– Még csak erről az ajtóról sem beszélt – felelte Tess. Ez a nő valóban bolond. hallott már a fegyverről? – kérdezte a hadnagy. a többihez nem nyúlhatunk. Ez a fegyver az egyik legjobb a maga műfajában. amint hangtalanul lebegett a hidrogén felett. mint egy hűtőkamrában. mert ilyenkor már tudja. Tess hasonló módon cselekedett. pedig az már kezdte árasztani magából a jótékony meleget. Tess tompa fájdalmat kezdett érezni a homloka mögött. – A Stockbauer benne van. – Láttam Cynthia Stockbauerjét. Dermesztő hideg volt. és sokkal jobban értett hozzájuk. és úgy tűnt. valami teljesen ismeretlen technológia volt. A folyékony hidrogén kékes ragyogásából valami szörnyű dolog kezdett kiemelkedni. hogy itt vagyok… Lépjen hátra. pedig nem is nézett rá. A belőle áradó hideg szinte megdermesztette a lány arcát. párafelhőként illan szét. és a lapból előcsusszant egy számjelkódos modul. és a lány szeme tágra nyílt a csodálkozástól. Tess közelebb húzódott. A megfelelő ponton megérintette a zubbonyát. és belekukkantott. és egy furcsa formájú kulcsot akasztott le a nyakából. – Hol a fegyver? – kérdezte bátortalanul Tess. Elég megbízhatónak tűnik. A halványkék ragyogás tizenkét egyforma tartályt világított meg. Hamarosan megjelenik. és belépett a jéghideg helyiségbe. Az első pillanatban valami élőlénynek tűnt. – Hallott már a Stockbauerről? – kérdezte Michelle. amelyben azonnal felkapcsoltak a fények. Úgy tűnt. lassan felfelé kúszik a tartály oldalain. Csak ebben a közegben érzi jól magát. melyek két sorban helyezkedtek el a kriolit falak mentén. Michelle tucatnyi számot ütött be. miközben folyton az járt az eszében. de én azt kérdeztem. és megborzongott a ruhája alatt. Tessnek nyomasztó érzése támadt. mint a hasonló korú fiatal lányok – sőt. egy őrült evolúciós folyamat hibás végtermékének. mintha élőlény lenne. mintha a gyík nászra kelt volna a szarvasbogárral. – Mi a fene ez? – Hidrogén abszolút nulla fokon. Felvillant egy piros lámpa. Tess az egész életét fegyverek között élte le. A formatervezett tartályban kékesfehéren ragyogó folyadék látszott. ami most itt lebegett az arca előtt és lassan változtatta az alakját. miért van ilyen csontig hatoló hideg. Tess! A lány számára értelmetlennek tűnt az egész. – Nos. és amikor eléri a peremét. Tess óvatosan belenézett a tartályba. és az ajtó mérhetetlen lassúsággal félrecsúszott. – Ez az enyém. mintha ezzel is melegítené magát. de az a valami. – Enyhe fejfájás? – kérdezte Michelle. de kitin helyett kerámiát és sugárkezelt műanyagot öltött volna fel védelmező páncél gyanánt. aztán hamarosan rájött. folyamatosan növekszik. és kikerekedett a szeme. Mintha az Északi-sarkra nyitottak volna ajtót. A lehelete sűrű páraként lebegett előtte a levegőben. hogy ki maga és most keresi a mentális kontaktust. Michelle úgy beszélt a fegyverről. hogy a Stockbauer-rombolóról hallott-e már? – Még nem. és összefonta a két karját. Önkéntelenül odanyúlt. hogy Michelle miért hozta be ide. – Kapcsolja be a ruhája fűtését! Odabent hideg lesz. A fegyver pulzált és lüktetett. – Mi ez? – Nem tudja. – Nézze! – kiáltotta Michelle. majd elfordítja.

– Miért mutatja ezt meg nekem. és furcsa mosollyal az arcán a Stockbauert simogatta. és ő is udvariasan mosolygott. – Odafagy a keze – próbálta figyelmeztetni a lány. Ha maga ezt megteheti. amit akarok. – Komolyan kíváncsi rá? – kérdezett vissza Michelle. és csak azért vagyok még mindig itt. a Stockbauer-romboló egy kibernetikus organizmus. Tess tisztában volt vele. – Igen. hogy megmutatja a Katedrális egyik titkos fegyverét. Tess meg mert volna esküdni arra. Miss Gordon. Michelle az utolsó mondatában bizalmasan szólította meg. önnek. Abszolút szupertechnológia. és a lány a lézerfénytől hunyorogva próbált integetni a biztonsági őrnek. Megállt a rács túloldalán. baleset volt. de egyben azt is a tudomására hozta. – Ne aggódjon! Michelle mindkét kezével megfogta a Stockbauert. Más célom van vele. legalább annyit tegyen meg. akkor Serrault miért nem tehette meg azt? – Én. és attól tartok. addig kísérteni fog annak a napnak a története. Michelle! – Menjen… Tess idegesen toporgott az aktivizált sugárrács előtt. véletlenül megöltem vele valakit. A vakítóan fénylő csíkokon túl egy hosszú folyosó látszott. soha ne lássa működni. – Nézze. és az egész világon talán ha kéttucatnyi létezik belőle. Tess… Figyelj rám! Ha átmegyünk az időn. hogyha tovább makacskodik. – Tetszik? – kérdezte a lánytól. és az udvarias mosolya mit sem változott. – Az istenit magának. Ez az intervenciós csoportok rendszeresített fegyvere. Huszonkettő-nullanulláig tilos zavarni. mintha élne! – Igen. kisasszony. miben segíthetek? – kérdezte. amíg élek. – Hello. ami önmagát tartja életben. megöllek! Tess meghökkent. maga pedig százszor nagyobb titokba avat be azzal. hogy megöli. kíváncsi vagyok rá – felelte Tess. kisasszony – vágott közbe a Pszi-Tech biztonsági ember. Elmondom magának… Amikor életemben először ezt a fegyvert a kezemben fogtam. – Sajnálom. és odament. – Szeretnék most elmenni. aki szótlanul bólogatott. – Rendben van. de ne haragudjon. hogy a férfi szintetikus… – Ööö… Kerwin ezredessel szeretnék beszélni… ha lehetséges – tette még hozzá Tess. és ellépett vele a tartálytól. de sehogy sem sikerült. többet nem mondhatok róla. már nem is fog… Tudom. mint egy törzsőrmester. „Az őr nem ember!” – Az ezredes úr a koordinációs teremben van. Halaszthatatlan ügyben szeretnék beszélni a parancsnokkal – makacskodott a lány. mert úgy hírlik. és odalent elbaszol valamit. Miss Gordon. intervenciós tiszt vagyok. hiszen a fegyver nemrég emelkedett ki a folyékony hidrogénből. Ám most nem azért hoztam be ide. Hosszú pillanatokig tartott.– Az anyját! – nyögte ki végül. Ezerféleképpen próbáltam már feldolgozni magamban. amiért tartott nekem egy kis bemutatót. amíg Tess annyira össze tudta szedni magát. az őr egy kupac hamuvá változtatja… 136 . Azt kívánom. és udvariasan mosolygott. csak pár percről lenne szó. hogy nem szeret engem. Tess! Michelle lassan a fegyver felé nyúlt. de Michelle nem húzta vissza a kezét. – Az őrmestert leteremtette. A fegyver mintha „dorombolt” volna a keresztbe fektetett bal karján. A férfi hamarosan észrevette. – Ez olyan. hogy azt demonstráljam: egy tiszt mennyivel többet engedhet meg magának. hogy megszólaljon. Morell hadnagy? – kérdezte Tess. – Erről szeretnék többet tudni – mondta Tess. tehát azt mutatok meg. Azt hiszem. hogy beszól az ezredesnek… – Sajnálom.

– Ez a hülye gép csak azt tudja hajtogatni. Michelle Morell szerintem bolond. – Nézze. ha emlékezetébe idézem a saját szavait. uram! Döntsék el a Katedrálisnál. mert féltékeny lenne… Nehéz erről beszélnem. csak a férfi szemébe nem. hogy a múltja egy eleven seb. – Michelle múltja szintén ilyen. hogy maga mit csinál délután öttől reggel ötig. és sarkon fordult. de most határozottan mérgesnek tűnt. mert még mindig önmagát hibáztatja egy bizonyos dolog miatt. hogy kapcsolja ki a rácsot. Amikor Tess meghallotta. – Na. Miss Gordon! Mit ért maga az alatt. sajnálom. Odalépett a lányhoz. akkor a Katedrális a hülyék gyülekezete! Kerwin egész végig szótlanul hallgatta a lányt. de ha fontos a dolog. de a lánynak nem kellett sokáig várnia. hogy mennyire vagyok fontos maguknak. hogy az ezredes a jelenkori Pompejiben volt. Miss Gordon. és nincs is rá jogom. s ez okozza Morell hadnagy és köztem a konfliktust. és mindenhova nézett. és az arcáról semmit sem lehetett leolvasni. amiről én nem számolhatok be önnek. aztán hirtelen elhallgatott. hogy a „maga Michelleje”? Tess egyik lábáról a másikra állt. parancsnok? – kérdezte Tess. lehetnék jobban is. a vak is láthatja… – mondta. Holecka előtt kikapcsolt a sugárrács.– Menj a francba! – morogta Tess. Kerwin kérdően nézett rá. – Bocsánat – hadarta a lány. nekem semmi közöm a magánéletükhöz. hogy van? – kérdezte Kerwin. és intett az őrnek. kisasszony”! Én viszont Kerwinnel szeretnék beszélni. hogy Kerwin Michelle-t emlegeti. A lány az elmúlt egy hét alatt talán ha kétszer látta a férfit. Tess? – érdeklődött a férfi. amikor azt mondta nekünk. és nem is érdekel. – Köszönöm – mondta a lány. – Na. Maga csak erre koncentráljon. Emlékszik arra. – Ebbe az épületbe senki sem léphet be az intervenció tisztjein és az elemzőkön kívül. és a kezét nyújtotta. mert ehhez tényleg nincs jogom… Csak annyit hadd tegyek még hozzá. amivel megbízták. – Van valami problémája? Úgy hallom az oktatóitól. mint munkatársi kapcsolat. 137 . de talán megért valamit. akkor az ezredes úr nyilván tud majd önre szánni egy kis időt. Ma délután tért vissza. Itt várjon egy keveset. és a végén ennyit tett még hozzá: – Nézze. viszont egy valami nagyon érdekel. Dühösen ment volna vissza a házához. és szólok a parancsnoknak. vágott egy fintort. és megjelent Kerwin. álljunk meg egy szóra. Öt percre mennék be hozzá. – Valóban semmi köze hozzá. de úgy vélem. és ha az vagyok. és akkor minden rendben lesz. ugyanis a kedvese féltékeny rám… Kerwin közelebb hajolt. de szinte belebotlott Jan Holeckába. – Nézze. és ment volna tovább. de a férfi megfogta a karját. hogy nagyon jól halad az anyaggal. Alig pár perc telt el. szaladjon neki még egyszer ennek a mondatnak! – kérte az ezredes. de ez nem azért volt. mint ahogy nekem sincs ahhoz. – Mi a baj. ráadásul folytonosan feltépi őket. – Jó estét. és csak egy elmebeteg képes Stockbauert bízni egy őrültre! Ha a maga Michelle-je intervenciós tiszt lehet. Az ő sebei sem akarnak behegedni. mert meg akarta nézni Nauszikaá és Arminius házát a mai állapotában. – Köszönöm. ami képtelen behegedni? – Igen – bólintott Tess. és Morell hadnagy is maximálisan elégedett a stílusgyakorlatokon mutatott teljesítményével. – Boldogan – felelte a férfi. A lány a vállát vonogatta. hogy: „sajnálom. Tess gyorsan összefoglalta a mai napon történteket. és napok óta már egyáltalán nem találkozott vele. kurva jól kell csinálnia azt. mert nem vagyok hajlandó ezzel a nővel átmenni az időn. – Szánna rám öt percet. a többit pedig bízza rám! Michelle valóban megbántotta. Nincs közöm hozzá. kisasszony. akkor cseréljék le a műszaki tisztjét. hogy ön és Michelle között több van. Cynthiától tudta. s ez a következő: Tess.

– De én oda… – kezdte volna Tess. és már az első pillanatban fölöslegesnek érezte magát. Hosszú haját egy színes gumikarikával fogta össze a tarkója fölött és a lábán papucs volt. Kerwin nem elégedett meg ennyi magyarázattal: 138 . mint maga! – Hm… köszönöm a bókot. jöjjön velem! – Oda be? – kérdezte meglepetten a lány. aztán csak ennyit mondott: – Na. A szoba kellős közepén egy hatalmas kerek asztal állt. – Michelle nagyon büszke nő és képtelen bárkit is a bizalmába fogadni. ám Kerwin közbevágott: – Csönd! Ez parancsként hangzott. mert arra készült. – Miss Gordon a saját felelősségemre tartózkodik idebent – jegyezte meg Kerwin. amikor meglátta belépni a lányt. század csúcstechnológiájával fog majd idebenn szembesülni. Miss Montelini? – Hát nem is tudom – mondta csendesen a lány. és a háromszáz évvel ezelőtti divatnak megfelelően öltözködött. hogy érdekelte. ezredes. Nem tud megnyílni az embereknek. de a szinte puritán egyszerűséggel berendezett helyiségben. akkor Michelle-nek oda kellene állnia elém és beszélnie ezekről a dolgokról! – Ez meg fog történni. A férfi a kettes intervenciós csoport állandó harcászati elemzője volt. Pompeji és Nauszikaá minden létező szögből és mennyiségben. aki azt mondta a lánynak a második napon. kis híján felnevetett. Olyan. A Bíboros új favoritja. A fején egy baseballsapka volt. Amerre nézett mindenütt térképek és színes fényképek hevertek. – Egy modern extravagáns. Michelle-nek kikerekedett a szeme. akinek szavakkal megfogalmazhatatlan érzések tükröződtek a szemében. Érti. amelyek feljogosítanák arra. és intett a lánynak. meghívom egy taktikai értekezletre. amit páncél gyanánt hord. Tess bágyadtan mosolygott. de hagyjon neki még egy kis időt – kérte a férfi. hogy részt vehessen az akció megtervezésében. – Jó… majd meglátjuk – mondta a lány. Amikor Tess meglátta őket. ha ez valóban így van. Az úgynevezett koordinációs terem enyhe csalódás volt a számára. akinek kiönthetné a szívét. amit már másfél évszázada nem hordott senki. – Nézze. és négyen ülték körül. Érdekli? Hát persze. Hirtelen témát váltott: – Milyen volt Pompejiben? A férfi sokáig szótlanul nézte Tesst. Farmernadrág és fehér póló. hogy végre talált valakit. hogy ezzel elveszítené a tekintélyét. Cohari. és a villódzó sugárrácsra mutatott. és most szigorú pillantásokkal méregette a lányt. – Igen. akkor döbbenhetett rá. – Ez nem bók volt. amit mondok. hogy Miss Gordon nem rendelkezik azokkal a kondíciókkal. – Hello – mondta halkan. Talán ha két órája múlt. hogy üljön le. Tess leült.hogy Michelle szülei is tragikus körülmények között haltak meg. és nem nézett föl. és pokolba kívánta ezt az egész napot. – Mi lapul a páncél alatt? – firtatta Tess. hogy mi lapul ez alatt a páncél alatt. talpig becsületes nő. ezredes úr – mondta Kerwinnek –. és zavartan pislogott. hogy a XXIV. Az Itáliai-félsziget. hogy lezajlott köztük az a beszélgetés a fegyverszobában. ám a két elemző meglehetősen egyedi módon voltak öltözve. – Attól tartok. egyszerű piros atlétatrikót és egy szakadt sortot viselt. Én tudom. hogy fogyjon le. A másik fiatal férfit Gabriel Laudisnak hívták. hanem tényközlés. de fél attól. Szerintem amikor megismerte magát… jobban megismerte. csupán a számítógépek képernyőinek színes villódzása emlékeztette a saját századára. ami leginkább egy tanácsteremhez hasonlított. Az intervenciósok és Tess katonai gyakorlóban voltak. A két intervenciós tiszt és a két elemző. de gyorsan visszatemetkezett Pompeji térképei és a városról készült műholdfelvételek közé.

– Haragszik még? – kérdezte csendesen a francia nő. ami olyan hosszú és nyílegyenes. aztán az intervenciósok és a két elemző legnagyobb döbbenetére ide-oda bökdösött a műholdfelvételen. aki az öngyújtójával játszadozott. Ez itt a Forum. ezért méltó ahhoz. – Kinevezem alkalmi elemzővé. hogy a harmadik napon már csukott szemmel is le tudta volna rajzolni a város legújabb ásatási térképét. – Na. és elismerően bólogatott. Kalandmester? A Kalandmesternek nevezett férfi válaszképpen rágyújtott. Ha megyünk tovább a Bőség utcán. hogy részt vállaljon a tisztek munkájából. Tess nagyon gyorsan és könnyen tanult. A Vezúv és a Stabiae kaput köti össze. nem rekeszthetjük ki őt a tervezési fázisból. és beszélni kezdett. – Ez az anyag nincs benne abban a dossziéban. akkor itt láthatjuk a Cryptoporticus házat. hogy miről van szó. s ha jól tudom. ha villám vág az asztalba. Ezen még Cynthia is meglepődött.– Az eljövendő akció során Gordon kisasszony nagyon komoly és veszélyes munkát fog végezni. év június hó tizenhetedik napján délelőtt tíz nulla-nullakor. Őt csak az érdekelte. uram! Az ezredes egy futó pillantással végigmérte a többieket. Ez lesz az első vizsgája. és összefonódott a tekintetük. akkor beszéljen nekünk egy kicsit erről a városról. és egy cseppnyi gúny sem volt benne… – Mikor tanulta be Pompeji ásatási térképét? – kérdezte Kerwin. Michelle pedig akkor sem nézett volna fel Pompeji térképéből. ami a Tengeri kapuban végződik. – Gratulálok – mondta. pedig kellemes meglepetés érte volna: a szőke nő mosolyogva nézte. aztán a lány elé tett egy lepedőnyi méretű műholdfelvételt az ókori városról. Nem mert Michelle-re nézni. Cynthia memorizáltatta magával az anyagot? – Önszorgalomból tanultam meg – felelte Tess. – Hát… hát – dadogta. Michelle kivételével mindenki őt nézte. – Helyes – mondta. Úgy tűnt. és az ott mellette meg a nagy palaestra27. Itt van Nauszikaá villája. hogy a lány fogyjon le három kilót és ne kvarcoljon sokat! Holecka a szokott faarccal nézett maga elé. ez a felvétel itt Pompejit mutatja a Krisztus születése utáni 64. „Úristen!” Tess zavarban volt. közvetlenül Casca Longus insulája mellett… itt van ni! Azzal szemben az utca túloldalán látható Vecilius Verecundus háza. Ebben az utcában található a Vénusz ház. ezért úgy gondolom. Coharit egyáltalán nem érdekli a dolog. ez pedig Arminiusé… Kerwin megfogta a lány kezét. Abszolút ide nem illő kérdés volt. Kerwin elismerően bólintott. ugye? A Stabiae és a Bőség sarkán van Cornelius Rufus háza. – Ez itt a Sarnói kapu és ez a hosszú utca. Kisvártatva összeszedte magát. Kerwin leült Tess és Holecka közé. Ha már itt van velünk. a Bőség utcája. Jó hosszú. és csak ennyit jegyzett meg: – Ön a parancsnok. amikor az egész vállalkozás sikere Tess helytállásán áll. Tess végre Michelle-re nézett. akkor hétszáz méter hosszú. és az asztalnál csupán hárman ültek. ami áthalad a Forumon 26. Áldotta Cynthiát. hogy kívülről fújja Pompeji történetét a város alapításától egészen a 79-es Vezúv kitörésig. 26 Forum – a városi főterek elnevezése 27 palaestra – gyakorlótér 139 . akik tudták. és itt ez az utca keresztben. vagy bukik. Elfogadja ezt a magyarázatot. A lány annyira „belelkesült”. Őszintén mosolygott. és kérdőn nézett Michelle-re. – Pár nappal ezelőtt. amiért már az első napokban az esti beszélgetések alatt arra kötelezte. Pompejiben lesznek majd olyan pillanatok. amit önnek adtunk. Tess felsóhajtott és elégedetten hátradőlt. a Stabiae. Vállalja? Tess köpni-nyelni nem tudott. Tess pár perc alatt összefoglalta a város történetét.

Nem tudjuk. akkor hol tartottunk. akinek szakterülete volt a fizika. hogy a parancsnoknak és a műszaki tisztnek fenntartásai vannak. – Akkor rendben van minden. de ha nem bírják a meleget. Most egy kis időre tegyük félre azt a kérdést. ha ki akarjuk kerülni Alfa Egy és Kettő műszereit – tette hozzá a férfi. – Ennél jobb módszer elképzelhetetlen. A tisztek összenéztek. akkor is lesz EMP. századba. maga jön? A Kalandmester elnyomta a cigarettáját. amiben egy tórium óra ketyeg – felelte az elemző. Mondja meg nekem. jelen esetben ez nagyon komoly problémát okoz a számunkra. akkor javaslom az Északi-sarkot – jegyezte meg flegmán a Katedrális elemzője. hogy a célszemélyek talán egy nagyon távoli korból jöttek és olyan korszerű műszerezettségük lehetséges. mert az antisztat csupán csökkenti az EMP-t. – Menjenek transzport egységgel – javasolta Cohari. Rettenetesen kicsi lesz. – Kénytelenek vagyunk mégis csak arról beszélni. Cohari? – Az elektromagnetikus polarizációnál. – Ötven évvel. Semmi kedvem váratlanul szembetalálni magamat olyan fegyverekkel. de lesz! Kerwin töprengve dőlt hátra. – Valahol Afrikában kellene leszállniuk. – Fél évszázadig kerülgetni fogják. de teljesen lényegtelen. ami a várost és a környező vidéket mutatta. hogy lehetőleg észrevétlenül érkezzünk? Laudis. – Eszméletlenül pontosan kell megérkeznünk – jegyezte meg a nő. – Mennyivel? – kérdezte Michelle. Az ezredes viszont a fejét rázogatta. mert nem ismerjük Alfa Egy és Kettő műszerparkjának képességeit. 140 . Laudis. – Álcázás? – tudakolta a hadnagy.– Már nem annyira – válaszolta Tess. de nem szünteti meg teljesen. Valami olyan módszert kellene találnunk. hogy védje az álláspontját. hogy a célszemélyek mióta vannak lent. amely a legminimálisabb EMP-t is észleli. hiszen az antisztat érkezésekor keletkező mágneses hullám a számukra teljesen bemérhetetlen lesz. amely teljesen mentes a mágneses anomáliáktól. – Biztos ön ebben? – kérdezte az ezredes. Egy hármas típusú kabin megjelenésekor keletkező mágneses anomáliák azonnal elárulnák a jelenlétünket. Milyen lehetőségeink vannak arra. – Úgy fogjuk lerakni a kabint. – Na. előttre küldjük le. vagy az azt követő modern korokba mennénk. ugyanis egy sziklatömbnek lesz álcázva. ha a bolygó túlsó felén nyitjuk fel az evolvenst. ha kimondottan végeznének ilyen műszeres megfigyelést. Az intervenciósok felszisszentek. – Minimum kétezer kilométer – tette még hozzá. akiről szinte sugárzott. hogy a célszemélyek melyik korból érkezhettek. aztán elvette a műholdfelvételt a lány elől. hogy ezt a célszemélyek ne tudják bemérni még abban az esetben sem. mintha a XX. reméljük olyan mértékben. mennyire kellene eltávolodnom a várostól ahhoz. és koncentráljunk csupán a következő dologra. A vonósugár hatalmas EMP-t okoz. Mr. hogy az antisztat mellett abszolút kimutathatatlan legyen az elektromagnetikus polarizáció? A Kalandmester felvont szemöldökkel nézett Coharira. és elővett egy nagyléptékű térképet. – Nézze. és Kerwinre nézett. ugye? Tess szótlanul nézte Michelle-t. Laudis észrevette. – Igen. ugyanis az egységet jóval 64. hogy nem tetszik neki a dolog. és egy laza mozdulattal középre dobta. Képtelen volt megérteni ezt a nőt. Az ezredes pillantása ide-oda cikázott a két nő között. ami Pompejiben mérhető. amelyek még csak gondolatban sincsenek a Katedrális műszaki fejlesztőinek az elképzelései között. és hitetlenkedve nézték az Összefüggések-csoport emberét. és ezt az antisztat segítségével csökkenteni tudjuk.

már tíz éve nem építenek transzport időkabint – nevetett fel Michelle. hogy az ezredes miért hozta be ide: csakis kizárólag Michelle miatt. míg kikötök Pompejiben. és rágyújtott. Tegye meg a megfelelő intézkedéseket az Összefüggések felé! – Természetesen. azonnal értesítem az osztályt! – De miért pont egy gabonaszállító? – kérdezte Michelle Holeckától. mint hetvenkét óra. és vetett egy futó pillantást Holeckára. „Elektromagnetikus polarizáció”. Kicsit fölöslegesnek érezte magát. felkelt a nap. mert ahhoz a témához talán hozzá tudott volna szólni. hacsak valami raktár mélyéről elő nem kerül egy rakás ócskavas? – akadékoskodott Michelle. mert már percek óta rájött arra. – Úgy gondolja? – kérdezte gyorsan az ezredes. Azt megértette. miután elvégeztem a megbízatást. hogy az elektromagnetikus polarizáció kivédése céljából menjenek át egy ókori hajótípussal. amibe beépítik az egyik műholdunk reaktorát. – De hogy a fenébe tudnak lerakni egy transzport kabint a vízre. Michelle felnevetett. de legjobb tudomásom szerint a dolognak nem lett folytatása. ezek a szavak semmit sem mondtak neki. – Az kiolthatja a gömbvillámot. akkor építeni kell egyet. A jelenben arra a pontra kell vinnem. Tess számára teljesen ismeretlen. – Na. barna cigarettát szívott. és ráadásul a jelenséget egyetlen ismert módszerrel sem lehet kiiktatni. de a transzport-technika legnagyobb hátránya az. és onnan vette az ötletet. hogy az iménti beszélgetésből jóformán semmit sem értett. akkor időbe telik. és Tesst nézte. hogy Nauszikaá nem került szóba.– Jézus Mária. akkor most is sikerülhet. – Mennyi idő alatt tudna Nevada összeállítani egy ilyen Transzportegységet? – A műhold reaktorának az átszerelése szerintem nem tarthat tovább. A kísérlet sikerült. – Megnyugtatom. Valószínűleg építeni kell egyet. A harcászati tiszt mintha bólintott volna. – De lehet. hogy az intervenciósok nem akarnak átmenni egy bizonyos módszer segítségével. hogy megjelenjen a múltban. Cohari? Nem is beszélve arról. – Pár évvel ezelőtt volt egy kísérlet – kezdte Cohari. A harcászati tiszt megvonta a vállát: – Nyilván nem akarunk gályarabokat is magunkkal vinni. Sajnálta. ahol azt akarom. mert az az „Alfa Egy”nek nevezett valaki… nyilván arról van szó. Valamelyik agyas fejlesztő nyilván megnézte a filmarchívumban a „Vissza a jövőbe” című amerikai filmet. – Azt hiszem. ha találunk egy nagykiterjedésű negatív felületet. Ennél az akciónál ez lesz az egyik legfőbb kockázati tényező – mondta Cohari. hosszú. században egy darab ókori hajót sem talál… még múzeumokban sem. és csak erről a koordinátáról is térhetek vissza. hogy az ember azt hihetné. aki lelőtte a műholdat… lehet. ahonnan nincs módom gyorsan távozni. hogy transzport egységek szerintem már nincsenek is. – Ezzel a technikával már csak a történelemkutatási kémműholdak mennek át. hogy bemérné őket. Ha átmegyek egy hajóval. hiszen előbb vissza kell hajóznom a megjelenésem helyére. hogy a XXIII. 141 . mert ha a világ egyetlen múzeumában sincs megfelelően preparált példány. Mr. aki érdeklődéstől csillogó szemekkel ült közöttük miközben próbálta palástolni azt a nyomasztó felismerését. – Ez benne van a pakliban. s ez veszélyeztetné az akció sikerét. Ha akkor sikerült a dolog. Azt javaslom önöknek. A megjelenés pillanatában egy akkora gömbvillám keletkezik. hogy nem mobil rendszer. – Ez jól hangzik – jegyezte meg Kerwin –. Egy ókori gabonaszállító beszerzése már húzósabb ügy. Mr. uram. de nem bosszankodott. „antisztat” és „transzport”…. egy kicsit fáradt vagyok – mondta. de ez nem az én gondom. – Nevadában megpróbáltak beépíteni egy fluxus-reaktort egy több száz éves Ford személygépkocsiba. jó – mondta kurtán az ezredes. EMP egyáltalán nem lesz és a fluxus-reaktor által gerjesztett gömbvillámot pedig levezeti a tenger. például a tengert – mondta Cohari. Az ezredes a fejét rázta. Cohari.

és azonnal megyek. – Olyan jó lenne sírni – mondta halkan a sötét szobának. ahogy vagy! – Jó. A kép hamis volt. A mai nap túlságosan is felzaklatta. Tévedett. mintha a megfelelő szavakat kereste volna. Pompeji és környéke ezekben a napokban hasonlatos egy befűtött kazánhoz… „Mi az isten. nem haragszom… nem tudok aludni. Odalent egy hónapja nem esett az eső. mennyi információnk van? – A célterület fölött egy nagynyomású anticiklon helyezkedik el. hogy a Serrault által marékszámra elengedett tücskök ciripelése éledt fel – sohasem tudták őket elcsípni –. ahol ég a villany. Michelle látszott a képernyőn. rendben – mondta a lány. Besietett. Fölvett egy pólót. Belebújt a bugyijába. Kerwin közben szólt Coharinak. Leült a lépcsőre. Pár perc után felállt. és a levegő páratartalma hallatlanul alacsony. Tess úgy érezte. keresse meg nekünk! A lány kutatni kezdett a halomnyi dokumentáció között. Szélcsend van. – Nehogy átöltözz gyakorlóba! Gyere. – Nem. mert egy esetleges szélcsend esetén nem óhajt napokig ringatózni a tengeren. hogy kint ülsz a lépcsőn – mondta a szőke nő. az a kazán” – mérgelődött magában Tess. Nagyon kedvesnek tűnt. mintha egy láthatatlan kéz a gyomrát kezdené összeszorítani. Miss Gordon! Van itt valahol egy térkép. de a látvány mégis csodálatos. – Várjon. és Michelle-en járt az esze. „Mi a francért használnak ezek ilyen nyakatekert szavakat?” Arra eszmélt. Rettenetesen sajnálta a férfit. ezért nem jött álom a szemére. hogy ilyenkor zavarlak. – Szívesen – mondta halkan. és Tess visszamosolygott a nőre. 142 . és odaadta a lánynak. hogy visszamenjen… Először azt hitte. hogy egy preparált hajóval megyünk át – vonta meg a konklúziót Kerwin. – Tegye magát hasznossá. Michelle időközben megtalálta azt a térképet. Biztos volt benne. hogy a celluláris hívója csipog a szobában. – Segíthetek? – kérdezte. Ezek a paraméterek alig változnak a 64. – Köszönöm – mondta. mire Tess ágyba került. ami a Tirrén-tengert és az adott partszakaszt mutatja. de az istennek sem sikerült… Később Markra gondolt. Tess a meglepetéstől alig bírt megszólalni. Még soha életében nem készült ilyen izgatottan egy randevúra sem. – Én sem… Rövid csönd. és kiment a ház elé. „Jézus Mária. Legyen szíves. és kikapcsolta a készüléket. és a barlang mennyezetére vetített csillagokat nézte. Csak forgolódott az ágyában. – Az a szoba a parancsnoki épületben. és a lány dideregni kezdett. – Nos. és rámosolygott. és megkereste a papucsát. és az átlaghőmérséklet meghaladja a harminchárom Celsius fokot. a továbbiakban szükségem lenne pontos meteorológiai jelentésekre. Laudis. tehát induljunk ki abból. és felkapta a parányi készüléket. és lassan kikászálódott az ágyból. hogy Kerwin hozzá beszél. A mesterségesen felélesztett szellő ritmikus mozgásra késztette a tó körül elterülő fenyőerdőt. míg felöltözöm. év júniusában. – Nincs kedved feljönni hozzám? – kérdezte aztán a hadnagy.– Rendben van. és lehunyta a szemét. de láttam. – Ne haragudj. aztán rájött. Vetett egy pillantást az órára: már éjfél is elmúlt. hogy a fluxus-reaktorral felszerelt hajó – amely így már időgépnek minősült – megfelelő módon el legyen látva korszerű meghajtási módszerrel is. Michelle. hogy Cynthia hívja. de nem talált semmit. Késő éjszaka volt. Próbálta a nőt kiverni a fejéből. amit Tess keresett. mit keresek én itt?” Tess felsóhajtott.

Michelle… Szólíthatom így? – Ha kettesben vagyunk. A legelső dolog. mintha szégyellné. térhatású poszter. és Tess közelebb húzódott. – Milyen magas? – Háromezer hatszáz méter – válaszolta a szőke nő. Michelle ivott egy kortyot. és az összképet tekintve nem volt oka panaszra. – De én mindig tudom. hogy feljöjjek? – kérdezte meg. majd le az állán és a nyakán. Kicsi. mi a Bíboros bolondjai vagyunk. Várta már ezt a pillanatot. Tess megborzongott. – Arról van szó – kezdte a szőke nő –. Tess azonnal felismerte. – De hát te intervenciós vagy – értetlenkedett Tess. A hátát a falnak vetette. – Ez hatalmas – jegyezte meg Tess a képet nézve. nem? – Én is szoktam így lenni – mondta óvatosan a lány. hát persze! Tudod. hogy iszik. – Irigylem ezért az élményért. és visszaadta a nőnek. keresztül a szorosan összezárt ajkain. és Tess most láthatta először igazán az alakját. Egyszer megölnélek. és úgy kuporgott vele az ágyon. miért gyűlölök és azt is. Folyton csak az csengett a fülében. mintha látni sem akarná. mintha egy érzelmi óriáskerékben ülnék. talán jobb lenne. Tess zavarban volt. máskor meg fenn a csúcson. Amikor a kerék lefelé lendül. és ez okozta ezt az érzést. – Tisztázni szeretnék veled pár dolgot – válaszolta Michelle. amit Cynthia mondott az első éjszakán: „Jó lesz vigyáznod vele!” 143 . miért szeretek. Michelle kinyújtotta a kezét. hogy a modern tudomány nevében néha letöröljük az izzadságot Isten homlokáról… Gyere. A hadnagy hasonlóan lengén volt öltözve. habár még sohasem látta. de nagyon formás mellei voltak. – Gyere közelebb! – kérte kedvesen Michelle. aztán a mutatóujját végighúzta az orra vonalán. Valamilyen piros és fehér címkéjű palackot szorongatott. A szőke nő körül valamilyen jól megtapasztalható. – Igen – felelte Michelle. – Ó. – Csodálatos érzés lehet ott állni előtte és felnézni rá – merengett Tess. Michelle elhúzta a kezét és sokáig nézte szótlanul. Olyan érzésem van. és felhúzta a lábát. Michelle kedvesnek tűnt. aztán letette az üveget jó messzire az ágytól. és belekortyolt az Ouzóba. Tess leült az ágy végére. hogy meglehetősen összetett emócióim vannak veled kapcsolatban. akkor csak tegezz nyugodtan! Oké? – Jó… ha így könnyebb – mondta a lány. egy hatalmas. gyűlöllek. de nem hitte volna. egekbe nyúló templom látszott rajta. és odanyújtotta az üveget. feszültséggel teli aura lebegett. Miről lenne szó? – kérdezte Tess. mintha egy kisbabát dédelgetne. Hetek óta nem ért így hozzá senki… – Nagyon szép vagy – mondta Michelle. te nem így vagy ezzel. mert nem tartozom a legbelső körökhöz. pedig nagyon jól tudta. de most inkább az eszére hallgatott. és arra szerződtünk. – Ez a Katedrális? – tudakolta Tess. csupán fekete katonai trikót viselt. Kerwin jól választott. ami szemet szúrt Tessnek. így könnyebb… De nincs miért irigyelned. és megérintette a lány arcát. egyszer lent vagyok. Azt hiszem. ülj ide! Úgy tűnt. – Miért akartad. a másik esetben pedig megölelnélek… Őrült dolog. Tess a szíve szerint visszautasította volna. de Tess máris azt érezte. – Igen. a felső ponton meg kedvellek. – Lehet… Alig kezdődött el a beszélgetés. – Tudnál szánni rám pár percet? – Ez csak természetes. – Húúú – mondta. a Katedrálist még sohasem láttam a valóságban. a szőke nő egy kicsit be van csípve. Szerintem ezek világos fogalmak. ha visszatérne álmatlanul forgolódni az ágyába. miről akar a nő beszélni. Néha nem vagyok tisztában az érzéseimmel.Michelle szobája meglehetősen tágasnak tűnt és otthonosan volt berendezve. ám mégis félt tőle egy kicsit. hogy ilyen gyorsan bekövetkezik. – Igyál egy kortyot! – mondta a lánynak. s egy óriási.

ezt nem kellett volna mondanom. – Add vissza az Ouzót. Én semmit sem tudok a múltadról. – Mikor? – értetlenkedett a hadnagy. Michelle megvonta a vállát. minden. ez parancs! – mondta mérgesen a nő. és kinyúlt az üvegért. végül is ehhez semmi közöm… Nyugodj meg. – A múltunk – válaszolta Michelle. semmi okod sincs azt feltételezni. – Minden nap órákat töltöttem el veled a stílusgyakorlatokon – folytatta Michelle –. aztán hirtelen felállt. – Tehát az első találkozásunk alkalmával azért voltál olyan utálatos. válaszolj a kérdésemre! – Miss Gordon. hogy ötpercenként gyújt rá… – Nem érdekel! Mi történt akkor? – vágott közbe Tess. Morell hadnagy! Michelle hirtelen mozdult. Michelle meglepetten nézte. ezért gyűlölsz. és lerakta az ágy túlsó feléhez. Tess megrázta a fejét. ha Michelle azt hiszi. Michelle felpattant. és elkapta a pólóját. és lassan visszaült az ágyra… 144 . Rövid csönd. hogy megölsz. akkor miért érzel így? Ha őszintén így érzel. de Tess egy hirtelen ötlettől vezérelve elvette előle. oké? – vágott közbe a szőke nő. – Michelle. Michelle. és Tess úgy tett. A Bíboros helyettese például híres arról. hogy a francia titkosszolgálatnak dolgoztál. de nem szólt egy szót sem. – Ne… könyörgöm. itt és most ezekben a pillanatokban jött rá a kettejük viszonyára. Tess felsóhajtott. – Ez nem válasz a kérdésemre – mondta gyorsan a lány. mintha ezen az ágyon ülve világosodott volna meg. A hallgatása ebben a helyzetben felért egy heves igenléssel. hogy utálni fogom azt a nőt.– Amikor utálsz. ne! – kérlelte a lányt. de szerette volna. – Jó éjszakát. de közben alig bírta visszatartani a nevetését. Mindent egy lapra tett fel. A lány megpördült. adja ide az üveget. csak szótlanul nézte a lányt. féltékeny voltam egy kicsit… – Szóval te és az ezredes? – kérdezte titokzatosan Tess. aki majd hasonlítani fog rá. Azt hiszem. hogy… – Jó hagyjuk ezt. – Értem. és a padlóról felvette a cigarettát. tudnod kell az okát – mondta Tess. Ezért szeretsz. amelyen Nauszikaá volt. – Amikor először megláttam azt a műholdfelvételt. Cynthia annyit mondott nekem. Michelle nem szólt semmit. – Hm… – Nem így látod? – Nincs mit látnom. ezt megbeszéltük… De miért mondtad nekem ma azt. megtagadom a parancsot! – Nehéz eset vagy – morogta a nő. Tess várt egy darabig. – Jó. Michelle. légy szíves! – Michelle. Kirázott egy szálat a dobozból. és elindult az ajtó felé. minden problémádnak az a gyökere. azonnal tudtam. de az elhárította magától. ezért vagy olyan amilyen… Mi történt akkor? Michelle nem válaszolt. – Mint például? – kérdezte Tess. Michelle sokáig várt a válasszal. és a keze ráfonódott a nő csuklójára. Ne haragudj miatta! – kérte a szőke nő. – Oké. mert féltékeny voltál rám? – kérdezte Tess. és megkínálta a lányt. hogy te nagyon jó fej vagy… ez a legjobb szó… Szerintem rengeteg közös vonás van bennünk. – Mi mindannyian az elmúlt korokban járva szokunk rá. és rájöttem arra. – Egyszer megöltél egy embert… Te mondtad! Michelle. Ő már nagyon jól tudott mindenről. ha elszúrok valamit Pompejiben? – Igen.

hogy megölje a gyereket… Akkor mentünk át először a Stockbauerrombolóval. Egy vallási fanatikus akarta eltenni láb alól. mintha egy pornófilmet kétszeres sebességgel nézne végig az ember… John szedett össze. szinte az utolsó pillanatban. két év távolából fel sem tudom fogni. Azért küldtek át minket. és könnybe lábadt szemekkel szívta a cigarettáját. – Baleset volt – mondta fájdalmas hangon Tess. hogy utána ki akartak tüntetni. Én szívesen leléptem volna. Tovább kell dolgoznom. hogy mire gondolhatott azokban a pillanatokban… reflexszerűen cselekedtem… nem tudtam. Akkoriban ismerkedtünk össze és nagyon jó hatással volt rám. Értetlenül bámult. A gyerekre fordította a fegyvert. idegesen dohányzott. Lassan megfogta Michelle kezét. mit 145 . Sohasem tudom már meg. a nőt a sírás kerülgeti… – Akkoriban volt az eljegyzésünk Jarummal. hogy végkielégítéssel leszerelnek. és megszorította. a lány meg odaült mellé. hogy beavatkozzunk a kritikus pont előtt. és elhatároztuk. Fűvel-fával lefeküdtem…. – Szégyelled ezeket a dolgokat mind a mai napig? – Nem tudom… nem tudom – ismételgette a nő. de John lebeszélt róla. mert meg kellett akadályozni. A fiú egy tömegszálláson lakott. Tess… Megöltem… Michelle hirtelen elhallgatott. s a hangja sokkal rekedtebbnek tűnt. Michelle visszakuporodott az ágyra. mert másra nem volt ideje. amikor behatoltunk. és azok szörnyű napok voltak… Kitomboltam magam. hogy megöljenek valakit… egy gyereket. Felajánlották. a fiatal Adolf Hitler volt – mondta a szőke nő. és a gyilkosa már ott állt előtte. Michelle halkan és akadozva beszélt. hiszen ha az idő a legjobb orvosság. Jarum a lehető legdrasztikusabb módszert választotta. le akarta lőni a férfit. és a tekintete a semmibe révedt. – Úristen – nyögte. Próbáltam felejteni. kiről van szó. mert úgy gondolta. és ha a merénylet sikerült volna. Michelle fájdalmasan sóhajtva hátradőlt. Elhallgatott. történelemformáló személlyé vált… Meg kellett védenünk. hogy mit csinálok… rálőttem Jarumra! El akartam kábítani! Meg akartam akadályozni. Talpra állított. Meg akarta ölni. Csöndben volt. hogy az ilyen pillanatokban jobb az együtt érző közös hallgatás. a szexuális devianciákba. Ordibáltam Nicholsonnal. Jarum volt a parancsnok és Serrault a biztosítás.Tess már hosszú percek óta hallgatta a nőt. – Az a gyerek. ám az utolsó pillanatban végzetes döntést hozott. de John azt mondta. hogy tudja. Nem nyitotta fel a szemét. Olyan volt az életem. Tess úgy érezte. akkor megváltozik a történelem. aztán jött az az akció… Egyszerű dolognak tűnt. Később nagyon fontos. Három hónapig szabadságon voltam. akkor a csend a legkiválóbb nyugtatószer. mint egyébként. – Miért pont a szexbe menekültél? – Mert a szexualitás az a terület. Tudta magáról. hogy hamarosan összeházasodunk. Belemenekültem az alkoholba. Az a gyerek még alig volt tizenöt éves. – Talán azért akarta megölni. és az egész Katedrálist elküldtem a kurva anyjába. mint bármilyen ostobán csengő vigasztaló frázis. – Tudod az volt a legszörnyűbb – folytatta Michelle –. – Baleset volt… – Ez már semmit sem változtat a lényegen – felelte szomorúan a nő. Különféle technikai akadályok miatt késve érkeztünk. és hárman mentünk át 1910-be. de a lány nem engedte el a kezét. szinte az utcasarokról hozott vissza… Michelle lehunyt szemekkel támaszkodott a falnak. mert zsidó volt – felelte Michelle. Tess nem értette az összefüggést. és nem volt már időnk arra. és elnyomta a cigarettát a padlón lévő hamutartóban. hogy ez a gyerek maga az Antikrisztus. – Jarum zsidó volt. Tessnek azért volt annyi fogalma a világtörténelemről. érted? A gyereket akarta megölni. és nem szoktam még meg a fegyvert… Megöltem öt. sohasem tudom majd lerendezni magamban ezt a dolgot. ahol az ember a legkönnyebb módon képes kompenzálni a pszichés problémáit… Ha most visszagondolok rá. Kapkodva. – Miért akarta megölni azt a gyereket? Mit ártott az neki? – kérdezte Tess.

hogy a későbbiekben mit fognak jelenteni egymásnak. és lassan felkönyökölt. Egyáltalán nem zavar. de csak egy pillanatig tartott az egész. aztán a következő pillanatban megérezte az ajkán Michelle ajkát. és a varázs megtört. szinte azonnal elengedte.miért csináltam. és képtelenek voltak eldönteni. és az ujja a lány ajkát simogatta. Tess. hogy történjen valami. és elhajolt tőle. Michelle utána nyúlt. – Nem – mondta kurtán a lány. január 19. jó lesz így? – kérdezte a francia nő. Elhúzódott. század. ami lejátszódott köztük. Egy kortyra kiitta belőle. Tess mosolygott. és az üveg nagy koppanással leesett a padlóra. ami az alján maradt. és mi nők abszolút emancipáltak vagyunk. Vadul csókolózni kezdtek. de most nagyon jól esne egy korty – kérlelte a szőke nő. valami furcsa keverékét adta az agresszivitásnak és a gyengédségnek. kérlek. azt mondtam. Ám a szőke nőt már nem az Ouzó sorsa érdekelte. néha meg utálni. Michelle! – Neked is. most el kellene mennem – mondta halkan Tess. 2295. szinte zavarban érezte magát a kialakult szituáció miatt. és megrázta a fejét. de a lány elütötte a kezét. hogy a lány szeretne kibontakozni az ölelésből. és az arcuk szinte összeért. és fölvette az üveget a padlóról. mit mondjon. volt egy olyan szakasz az életemben. – Nagyon örülök. egy kifürkészhetetlen és „agresszív” komputer zárta 146 . Tess lehunyta a szemét: – Nem tudom – felelte. Oda adta az üveget. egyáltalán nem zavar – mondta Tess. és felnyitotta a szemét. – Ez már a XXIII. Amikor Michelle érezte. hogy kiszabaduljon. A jelenet. Az üres üveget odadobta az ágyra Michelle lába elé… – Jó éjszakát. amint Michelle nagy kortyokban nyeli az italt. – Hát ennyi a történetem. Hirtelen leszorította a lányt az ágyra. és ismét úgy simogatta az ujjhegyével. Köszönöm a bizalmat. és Tess nem tudott ellenállni. Nézte. amikor férfiakkal nem is élveztem a dolgot… Nem. Tess felállt. és kikapta az üveget a nő kezéből. és feltérdelt az ágyon. és szinte hátradőlt Michelle ágyán… Michelle. – Azt hiszem. hogy elmondtad. és Michelle attól függetlenül. mint a beszélgetésük elején. Svájc BURNST és Aleistert a szenátor belső testőrsége kísérte és odalent haladtak a várkastély alatt elterülő pincerendszerben. Igazából azt nem tudta. Például rengeteg nővel lefeküdtem… Zavar? – kérdezte végül Michelle. hogy nem! – csattant fel Tess. de határozottan erotikusnak tűnt. Tess nem küzdött. Michelle megszorította a lány kezét. – Ez sokkal több. Várta. Európai Unió. pedig ő volt a felelős érte. Egymást nézték. Egy kicsit kiszolgáltatottnak érezte magát… – Néha szeretni foglak. – Add vissza azt a kurva Ouzót. de félt is tőle egyben. már nem vagyok alkoholista. A női biszexualitás az egyik legtermészetesebb dolog. Michelle visszahúzódott a sarokba. Michelle kisimította Tess haját az arcából. sőt. Tess óvatosan elhúzta a kezét. – Nem! – kiáltotta. A pillantásuk egybefonódott. és fölé hajolt. mint egy korty – mondta színlelt haraggal a hangjában. – Zavar? – tette fel a kérdést újra. hogy enyhén erőszakos módon „lebirkózta” a lányt. Amerre haladtak.

és elkövette azt a hibát. A látvány lenyűgöző volt. hogy a technológiai biztonságát tekintve meg sem közelíti a Katedrális készülékeit. madárszerű jelenségnek hatott. hogy átvigye az időn őrült tulajdonosát. lényegében az utolsó pillanatokban… Sajnálom. – Canetti! – ismételte a szenátor. és Aleister „ártatlanul” lesütötte a szemét.” Ekkor már tudatosan figyeltük a grófnőt. Aki látta a gőgös pillantását. hogy nem tudjuk kihallgatni… – Meg kellett volna akadályozni az öngyilkosságát – mondta mérgesen Burns. Öt évet vett el az életéből. hogy értesítse a Katedrálist. hogy emlékezettörlésre rendeljem? Burns rövid pillanatig gondolkodott a lehetőségeken. hogy Sayola a Katedrális ügynöke? – kérdezte a szenátor Aleistert. A szerkezet leginkább egy hatalmas konténerre hasonlított. Több száz ismeretlen műszer világított a szivárvány 147 . de Burns most diadalmaskodott az Időkutatás fölött. Furcsa. Burns várkastélya továbbra is őrizte a szenátor titkát. Csak nagyon kevés embernek adatott meg. s mindezért egy lángelmét illetett a dicsőség. pedig már kétszáz éve nem használt ilyet senki. A szenátor csillogó szemekkel nézte az időgépet. hogy lecsapjak rá. és megállt az időgép előtt. nem kellett volna elvennem ezt a nőt! Szeretném. hogy ez az ember istennek képzeli magát. Senki sem férkőzhetett a START készülék közelébe. – Magának volt igaza. Kinyílt előttük egy kettős zsiliplap. miszerint: „Baj van! A szenátor emberei gyanút fogtak. és lenézett Burnsre. A Katedrális feláldozta egy emberét. végre megjelent az időgép ajtajában. és azt szerettem volna elérni. akinek a nevét kiáltották. amelynek orgonasípszerű csövek meredeztek a tetején. Aleister. A férfi erősen borostás volt. hogy még fiatal felesége előtt sem beszélt róla. és a mélyén felépített zseniális szerkezet végre ugrásra készen várakozott. – Jöjjön fel. de megérte. amelyet a harcászati komputertechnika legmodernebb vívmánya őrzött. hogy megláthassa és megsemmisíthesse. ha valami baleset érné… Intézkedjen! Biztos vagyok benne. és Burnsnek hevesen megdobbant a szíve. és belépett az időgépbe. Rettenetesen ormótlannak és primitívnek tűnt. amikor megállt előtte. és sikerült is bemérnünk az adást… – Lehallgatták? – kérdezte a szenátor. Egyelőre még nem engem gyanúsítanak. de szorul a hurok. Tudta. Burns áldotta az eszét. mint egy megkínzott számítógép elektronikus sikolya! Celluláris rendszernek hívják és képtelenség megfejteni a kódját. valószínűleg arra gondolhatott. A rendszer teljesen biztonságos volt. és tudta. A teste olyan görbe volt. hogy sohasem fogja megszokni. és a magasból úgy nézett le a szenátorra. – Az egész olyan. mintha undorodna a látványától.mögöttük az ultrahang és sugárrácsokat. uram. hogy érti a dolgát. mintha köpködné a szavakat. Burns felkapaszkodott a keskeny létrán. hogy távoznia kell. A férfi. Biztos voltam. és senki sem juthatott be Burns engedélye nélkül. Ezt a pillanatot használtam ki. A boltíves terem kellős közepén egy állványon ott sötétlett valami ördögi szerkezet. – Canetti! – ordította a szenátor. hogy Sayola lehallgatja ezt a beszélgetést. Mit szándékozik tenni a feleségével? Kívánja. – Igen. uram. Mr. – Hibáztam. hogy biztosak voltunk benne: Sayola a beépített ember. aztán döntött. hogy láthassa azt a titkot. de mégis a század csúcstechnológiáját jelentette. – Tehát már a bál alatt is sejtette. és szántszándékkal tereltem a feleségére a gyanút. – Meg lesz velem elégedve – mondta a titkár. de akkor is IDŐGÉP… és működött. mintha az egész ember egy kérdőjel lenne és efölött a nyomorult hullámvonal végén egy hatalmas fej ült. hogy szinte kilátszottak a csontjai. Tudta. de nem is volt rá szükség! Az a lényeg. Úgy tűnt. Különcségből aranykeretes szemüveget hordott. és olyan vékony. és hatalmas csarnokba léptek. Burns! – rikácsolta. A titkár mosolya leginkább egy rókára emlékeztette Burnst. hogy lefeküdt a feleségével… valószínűleg így férkőzött a közelébe is.

A START egy időtransz elven működő mobil rendszer. és amíg a jelenség tart. – Hogyan tudta ezt megcsinálni? – Roppant egyszerű a dolog! Suger leállította az időtransz módszer fejlesztését. pontos. Canetti! Azt mondta. – Az időtranszplantációs módszernek mindig is az volt a hátránya. Oda megy vele. ami az időtransz módszerből kihozható. Canetti majd elmagyarázza. Érti. biztonságos. – Suger lezárta azt a kort. századi New Yorkba. Burns? Mobil! Nem kell a helyszínre vinnie! Indulhat innen a kastélyából. ahogy akarja. hogy a kabint arra a helyre kellett vinni a jelenben. Tiszta ügy! A módszer gyors. Burns elgondolkodva dörzsölgette az állát. – Működik? – kérdezte a férfi. Burns nem tudta. de hatalmas energia kell hozzá és őrült nagy az EMP! 148 . akkor a kabint előbb le kell tenni a XXIII. Lesz egy kis energiaemanáció. – Aztán ott akar lenni Waterloonál és Krisztus keresztre feszítésénél is… Oda egyébként képtelenség lemenni. Ez egy óriási hátránya a transzplannak vagy időtransznak… Nevezze. – Miért? – kíváncsiskodott a szenátor. Az EMP hatására leállnak a robbanómotorok a gyújtás hiánya miatt. vagyis nincs EMP. – Szeretném. században az adott helyre és visszapörgetni az időt. – Térjünk a lényegre. Azon kívül a START-nál hallatlanul kicsi a sztatikus töltés és nem keletkezik gömbvillám. – Tisztán mobil rendszer. de gondolta. Az emberünk beszáll. a START időtransz elven működik. de van azért előnye is. Nem csalódott. Fúziós reaktorra lenne szükségem. mire az eltűnik. hogy félig-meddig működik. – Ez mit jelent? – kérdezett rá a szenátor. Canetti élvezte. – Engem csak a XX. Canetti jól megnyomta a mobil szót. fogadjunk! – Elveszítené a fogadást. – Tudom. az elején – felelte pimaszul a férfi. A Katedrális ma már csak a műholdprogramnál használja ezt a módszert. és leült egy beépített bőrülésbe. ergo. Az ügynök eltávolodik a kabintól. Valami halkan búgott. majd egy adott időpontban. században. század érdekel – közölte Burns. – Csak egy bizonyos intervallumon belül használható! Az elmúlt száz évben nem tudom lerakni és a minimális határ időszámításunk kezdete. ez érthető is. A START már ebben az állapotában is tud olyan dolgokat produkálni. ahol meg akartuk jelentetni a múltban. tehát ezek szerint szeretné továbbfejleszteni? – Persze. de mobil rendszer. hogy hallgatósága akadt. – Jézus a Katedrális embere volt. hogy nem ez a jövő. mintha mindent értene. mert rájött. Burns! Jézus Isten embere volt! Burns fészkelődni kezdett a széken. de gömbvillám nincs! Az én időtransz módszerem fejlettebb. ha minden elmúlt korba letehető lenne. amely valószínűleg meglepné a Katedrális technikusait. akkor sokkal korszerűbb gépet építhetnék. mint a Katedrálisé! – Maga egy zseni! – örvendezett a szenátor. Eszébe jutott valami. és kiszáll belőle mondjuk Kolumbusz vezérhajóján… és a kabin láthatatlan. Nos. és ide térhet vissza! A Föld bármelyik pontján leteheti a kabint. és jelenleg az összes ügynökét a vonósugaras elv alapján transzportálja… – Mi a lényege? – firtatta Burns. persze – morogta Canetti. Ez a jelenség komoly problémákat okozna a XX. de ezt nem tudom elérni a rezgési energia felhasználásával. A rádió és a televízióadás megszűnik. és ha a kezemben van a megfelelő energiaszint. Burns nem tudta behatárolni a zaj forrását. században a kabinba. és a koszos ingén keresztül megvakarta beesett mellkasát. Nincsen EMP. – Félig-meddig – felelte Canetti. és ez a legtöbb. egy adott helyen ismét ott van. és visszatér. hogy miért olyan nagy szenzáció a férfi számára. aminek köze van az elektromossághoz.minden színében és monitorok tucatjai árasztották a ragyogó kék fényt. megbénul az élet… Semmi sem működik. Úgy nézte a műszereket. ha maga egy transzplan kabinnal el akar jutni a XX. vagyis elektromagnetikus-polarizáció. Nem akar turista látványosságot csinálni a feltámadásból… mondjuk. ahova akar! Az ipse beszáll a XXIII.

de a felét sem értené! Burns villámló szemekkel nézte a tudóst. aztán találkozott Burnsszel. akár huszonnégy órát is vissza lehet menni az időben… – Az EMP-re gondolok – jegyezte meg a szenátor. de ahhoz. és a kezét nyújtotta. Aleister. mennyi energia van a Földön. és bármennyire is utálta a pökhendi stílusáért. hogy valóban megsemmisültek. még szükségem van legalább egy hétre. hogy a személyemet terhelő dokumentumok nincsenek a birtokomban. – Mi történik akkor. vagy az elmúlt száz évben akarná letenni? – kérdezett rá Burns. maga szerint van túlvilág? – kérdezte a szenátor. addig nem lesz nyugodt éjszakám. hogy a jutalma nem marad el. és máris úgy ment Burns után. amit a kabin megjelenése előtt már leküldenek. egy csapásra beindult Burns START programja. illetve nem tudom azt. azt el kellett ismernie. 149 . Aleister. Canetti hajdanán a Katedrálisnak dolgozott. mintha ugatna. Canetti megvonta a vállát. szenátor úr! Még mindig fönntartja azt az elképzelését. és amikor a tudós látszólag eltűnt az élők sorából. Dallas! – Miért kíváncsi Kennedy halálára? – Canetti. és kikászálódott az ülésből. és olyan hangja volt. Nem akarok odalent magyarázkodni a rendőröknek. megkapja az egy hét halasztást – mondta a szenátor. Burns – röhögött Canetti –. – Már miért ne lehetne? Ezzel a módszerrel. – 1963. ha végleg lezárnánk ezt az Evangelin Montelini ügyet! Amíg nem vagyok biztos abban. mint egy felderítő egység… – Tud nekem csinálni vonósugaras módszert? – kérdezte Burns. – Látom figyel. uram? – kérdezte a titkár. mint a szar! – Miért? – Én elmagyarázom magának. – Helyes! Hova akar menni? – érdeklődött a tudós. Aleister? – Természetesen. és a nyelvével izgatottan megnyalta a kiszáradt ajkát. Aleister vágott egy grimaszt. de nyugodjon meg! Az EMP-t lehet csökkenteni egy speciális generátorral. – Az egész földön nincs ennyi energia. Burns gazdaggá tette. – Mondja. Aleister előlépett a félhomályból. akkor talán igen! Burns megrázta a fejét. – Szeretném. szenátor – mondta Canetti. hogy Mark Wilsont hozzuk az ön színe elé? – Igen! Miután a feleségemet elintézte. de Burnsnek már más járt az eszében. hogy Canetti zseniális időfizikus. Az látszott a „legtisztábbnak”. hadd legyenek boldogok a túlvilágon! – mondta Burns nevetve. hogy a fegyverrendszerek is élesek legyenek. ha a START-ot az időszámításunk előttre. – Folytassa a munkát! Azt akarom. Az újságírót Evangelin után küldjük. Nem akarok egy rakás ócskavasat kiadni a kezemből! – Jó. – Meg van elégedve. ha megrendezik Canetti halálát. hogy biztonságossá tegyem. – Ha szerez nekem egybillió kilowatt energiát. Ha Mark Wilson tud valamit az eredeti vagy az esetleg létező többi példányról. Tudta. és lemászott az ezüstösen csillogó létrán. mint egy hűséges kutya. november huszadika. – Mikor próbáljuk ki? – kérdezte Burns. akkor előbb elmondja nekünk és csak utána hal meg. Canettinek öt évre volt szüksége ahhoz. Ez olyan. – Akár most is. hogy a férfi nem tudott nemet mondani. hogy kérdéseket tegyen fel! – mordult fel Burns szenátor. Ki tudja várni? Ha várt öt évet. Érti. hogy ki vagyok és honnan jöttem! Burns kilépett az időgépből. és barátságosan megveregette a szikár férfi vállát. Canetti! – Magának fogalma sincs arról. – Felrobbanna. Canetti megvonta a vállát. aki olyan csábító ajánlattal környékezte meg. hogy elkészítse a kabint. várjon még egy hetet. én nem azért fizetem. ez legyen az első dolga.– A vonósugaras módszert nem is lehet alkalmazni a modern korokban? – érdeklődött Burns.

– Mennyország biztosan nincs! – felelte. – Ó, és pokol? – tudakolta Burns. – Pokol? Az van! – válaszolta a titkár. – A neve: élet! Mark ekkoriban Monával Párizsban tartózkodott, és nem is sejtette, milyen sötét és gigászi hatalom nyúl felé.

2295 január 19. Nevada, Katedrális indítóbázisa – Elkészült a teája, Mr. Csen! – Mrs. Moncton, az ön gyorsasága méltó a XXIV. századhoz, amely már itt kopogtat az ajtón! Mrs. Moncton kimérten mosolygott, és letette a tálcát Fu Macs Csen asztalára. Fantasztikus manőver volt a részéről, ha figyelembe vesszük annak a tényét, hogy a kínai asztalán egy tenyérnyi hely sem akadt a filmkönyvek, a holografikus kazetták és titokzatos dossziék között. Fu Macs Csen az elmúlt tíz évben többször próbált rendet rakni az irodájában, de utána sohasem talált meg semmit. Ennek az embernek csak a fejében volt rend, de mindenütt máshol kaotikus környezet vette körül. – Kíván még valamit, uram, vagy elmehetek? – Mrs. Moncton félreérthetetlen célzást tett arra, hogy régen lejárt a munkaideje. – Egy valamire még szeretném megkérni, ha nem terhelném vele a becses személyét. Itt hamarosan nagyon sok ember, nagyon sok kávét fog inni és úgy fognak káromkodni, mint egy űrkalóz! A káromkodásoktól szeretném megkímélni, ezért támogatnám azt az elképzelését, hogy menjen haza, de mielőtt ezt megtenné, nagyon jó lenne, ha lefőzne pár liter jó, erős feketét – mondta egy szuszra Csen, és úgy mosolygott, mint egy ártatlan csecsemő. – Azonnal elkészítem, uram! – jelentette ki Csen titkárnője, majd távozott. A sugárkezelt műanyaglap összecsusszant mögötte. Csen belekortyolt a jázminteába, és elismerően csettintett. – Amióta ez a nő újra férjhez ment, egyre jobb teákat készít. Szerintem két alternatíva lehetséges. A férje titokban kínai, vagy pedig egy nő életében a negyven fölött megtapasztalt megújult orgazmusok hozzásegítenek a víz és a teafű megfelelő arányának az eltalálásához! Fu Macs Csennel szemben egy középkorú, bajuszos férfi ült a rendetlenség kellős közepén. A Különleges Technológiák Osztályának volt az első technikusa, és portugál származása ellenére leginkább egy cowboyra hasonlított. Colt nem lógott a csípőjén, de a Stetson nem hiányzott a fejéről és most lazán hátratolva a tarkójára, lehunyt szemmel ült a forgószékben. Halkan kuncogott Csen előző megállapításán. – Kérsz teát, Fernando? – kérdezte Csen. Fernando Santos Pereira anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét, intett a kezével. – Egy sört szívesebben elfogadnék. – Ha lenne, már régen megkínáltalak volna… Szerinted mennyi idő alatt tudjuk megcsinálni? – A kettes intervenciósok körülbelül tíz nap múlva mennek át, de figyelembe véve azt, hogy a hajót el kell szállítanunk már működőképes állapotban a Tirrén-tengerre, hiszen időtransz elven fog működni, szerintem hetvenkét óránk van. – Hát nem sok – morogta a kínai. – Volt szerencsém beszélni Kerwin ezredessel, de nem tudtam meggyőzni, hogy vonósugárral szálljon le az Itáliai-félszigeten. Az intervenciósok célpontjának valószínűleg komoly műszerparkja van, és nagyon el kellene távolodni a beavatkozási ponttól, hogy ne észlelje a kabin érkezését. Kerwin ragaszkodik ahhoz, hogy Pompeji közelében lépjen le az evolvensről, így viszont nincs más lehetőség, mint az időtransz! A hajót azért választották, mert csak a tenger jöhet szóba a gömbvillámjelenség miatt. A tenger elvezeti majd.

150

– Tudom – mondta Santos, és fáradtan megdörzsölte az arcát. – A legszívesebben egy múzeumban kötözgetném a biztonsági rendszert. Nyugodtabb meló lenne. – De nem annyira perspektivikus – jegyezte meg Csen, és halk koppanással letette a csészét. A belső kom csipogni kezdett, és Csen előhalászta egy köteg papír alól. – Nagy Madár fészke! – jelentkezett be. – Megérkeztek az emberei, uram – mondta egy arc a képernyőn. – Kísérjék őket a tanácsterembe! Öt perc múlva ott vagyok. – Fu Macs lenyomott egy másik gombot. – Mrs. Moncton, készül a kávé? – Egy perc, uram. – Köszönöm. A kínai kikászálódott az asztala mögül, és felcsatolta a műszerövét. Santos nagy nyögéssel felemelkedett, és lopva vetett egy pillantást az órájára. Éjfél volt. A tizenkét férfi a technikusok titkos nyelvén és kézmozdulatai segítségével beszélgetett, amikor Fu Macsék beléptek a tanácsterembe. Az emberek nagy többségén látszott, hogy a saját ágyukból ugrasztották ki őket, és most álmos pillantásokkal néztek maguk elé. Az egyik férfin szmoking volt, de a csokornyakkendőjét azért már kioldotta. Ő nem tűnt fáradtnak. – Haferkamp, magát honnan rángatták ide? – kérdezte Csen, és sorra kezet fogott mindenkivel. – Egy dekadens garden partyról! – hangzott a válasz. – Piros női mellbimbók és zöld hologramok… Brrr! Örülök, hogy a biztonságiak kimentettek onnan. – Fogadjunk, pár perc múlva könyörögni fog, hogy vigyék vissza – mondta Csen, és megvárta, míg mindenki elcsendesedik, aztán Santosra bökött. – Ecce homo… Az úr a Különleges Technológiától jött, és mindent el akar követni, hogy megutáljuk! Santos, magáé a pálya. A bajuszos megbökte a kalapját, majd bemutatkozott, és úgy tűnt, nem az a típus, aki szereti húzni az időt, mert rögtön a tárgyra tért. – A Katedrálisnál mindenki tudja, hogy a maguk csoportja a legjobb, ha valamit gyorsan és pontosan időre el kell készíteni! Ezért gondoltuk úgy a különlegeseknél… persze a lovagok is kissé besegítettek… hogy maguk lesznek az Odüsszeia akció kulcsfigurái idefönt a XXIII. században. Miről van szó?… Santos tartott egy kis hatásszünetet, és miután meggyőződött arról, hogy maga körül csak feszülten figyelő arcokat lát, folytatta: – Az egyik Eagle történelemkutatási műhold vezérlőegységét át kell telepítenünk egy ókori hajóba! Erre hetvenkét óránk van! Az Időkutatás indítóbázisa ezer méter mélységben terült el Nevada alatt, de a felháborodás zaja valószínűleg felhallatszott a felszínen elterülő Mezőgazdasági Kutatóintézetig, amely tökéletes álcázása volt a Katedrális legfontosabb részlegének. – Ez baromság! Csak három nap, amíg az Eagle-t szétszedjük! – mondta az egyik férfi, és többen helyeseltek. – Ki találta ki ezt az ökörséget? Haferkamp fájdalmasan nevetett, és kijelentette: – Inkább a garden party! Egyedül William Klippel próbálta megőrizni a higgadtságát. – Kik mennek át? Intervenciósok? – kérdezte. – Igen – hangzott a válasz. – Melyik csapat? – Kerwin – mondta Csen.

151

– Kurva nagy tűzijáték lesz! – jegyezte meg Klippel. Igaza volt, de akkor ezt még senki sem tudhatta…

III.
2295. január 20. Európai Unió, Párizs Az Európai Unió fővárosa máig megőrizte az évszázadokon átívelő varázsát. Párizs csodálatos volt. Mark egyszer már járt itt kiskorában, de csupán halványan emlékezett az akkori élményekre. Ez volt az első, igazi „nagy találkozás”. Délelőtt egymagában bandukolt, és romantikus kávézók teraszán ücsörögve szemlélte a forgalmat. Megnézte a régi Louvre romjait, aztán nagyot sétált a kiszáradt Szajna medrében. Az utcákat ugyanúgy fűtötték, mint a világ többi nagyvárosában, és január közepe ellenére elég kellemes volt az idő. Az eső enyhén szemerkélt, de Mark rá sem hederített. Jól begombolta a sztatikus kabátját, amely könnyedén eltaszította körülötte a vizet, és halkan fütyörészve ment tovább. Betért egy antikváriumba, és megvette Monának Vogue egyik egybekötött évfolyamát a XXI. század elejéről, aztán lassan elsétált az Eiffel-toronyig, ahol a lánnyal kellett találkoznia. Délután kettőig volt még egy kis ideje, ezért leült egy padra és mosolyogva nézte, ahogy egy öregasszony a galambokat eteti. Az idill nem tartott sokáig. Mark arra eszmélt, hogy a rendfenntartó erők egyik rohamkocsija lebegett a tér felé. Kék fény villant, és a kenyérmorzsákért verekedő galambok hamuvá lobbantak. Az öregasszony nagyon dühös volt – Mark együtt érzett vele, habár utálta a madarakat –, és valami olyat harsogott, hogy a csibészeket kellene elkapni, nem ezeket az ártatlan teremtéseket. A nő ófranciául kiabált, és Mark alig értette – egy kicsit beszélte az újfranciát, amit a Seclorum vezetett be –, de a lényeg nyilvánvaló volt. Monát egy szerződése szólította Párizsba, és ezt már nem volt módja lemondani. Felajánlotta Marknak, hogy jöjjön át vele Európába, és a férfi egy pillanatig sem habozott. Felhívta a szerkesztőséget, és közölte a főnökével, hogy kivesz két hét szabadságot. Mr. Tubbs azonnal megadta Marknak, amit kért, de kihangsúlyozta, hogy a cikkről nem mond le és ha Mark továbbra is a Starsnál akar maradni, akkor jó lenne, ha megerőltetné magát. Mark kelletlenül, de megígérte neki, hogy szán majd rá egy kis időt, aztán bontotta a vonalat. Másnap már a repülőn ültek, és két órán belül meg is érkeztek Párizsba. Mona délelőttönként fotózni járt, és addig Mark a városban kóborolt. Mindig együtt ebédeltek valahol, aztán a lány visszament dolgozni. Este megint találkoztak és reggelig az új-régi szerelmesek romantikus életét élték. Még öt napjuk volt hátra, és Mark már most keserű ízt érzett a szájában, amikor arra gondolt, hogy hamarosan visszarepülnek az Amerikai Unióba. A lány pár percet késett – mindig késett –, és már messziről integetett. A férfi felállt, és eléje sietett, de amikor át akarta ölelni, a csinos színes bőrű lány nevetve „tiltakozott”. – Jaj, ne haragudj, de nagyon kevés időm van és nem volt módom átöltözni! Egy kész vagyon van rajtam – mondta Mona, és szétnyitotta a köpenyét. Mark hátralépett, és úgy szemlélte a látványt. Mona egy réges-régi kosztümöt viselt. Marknak fogalma sem volt a divattörténetekről, de azt sejtette, hogy több száz évvel ezelőtt hordhattak ilyen ruhákat a nők. Mona gyengéden végigsimított a zöld kosztümön. A szeme csillogott. – Ez egy eredeti Yves Saint Laurent. Szép, ugye? – Hát nem is tudom… A kalap az jól néz ki. Mona felnyúlt a karcsú kezével, és megigazította. – Tetszik? – Igen – felelte Mark. – Ez egy Edith Napkori kalap a XXI. század elejéről. Felbecsülhetetlen érték. – Jó, majd nem ülök rá – nevetett Mark. – Mennyi időd van?
152

– Csak félórám, drágám – mondta a lány, és belekarolt a férfiba, aztán odahajolt a füléhez: – Andre holnap szeretné befejezni a fotózást. Ha sikerül, akkor lesz három napunk… Örülsz? – Buta kérdés. Persze, hogy örülök! – Mit szólnál hozzá, ha elmennénk Monte Carlóba? – firtatta a lány. – Attól tartok, nem hoztam magammal elég pénzt – felelte Mark, de Mona azonnal lehurrogta. – Az én vendégem leszel, szívem… majd elszórjuk az összes pénzt! Úgy szeretnék, szerelmes lenni!… Mark megállt, és muzeális értékű ruháktól meg kalaptól függetlenül megcsókolta. A lány visítva tiltakozott és megpróbált kibontakozni az ölelésből. – Teljesen összegyűröd a ruhát, te bolond! – nevetett. Többen mosolyogva néztek rájuk. – Téged valóban nem lenne szabad elvinni a kaszinóba, mert amilyen felelőtlen vagy, én tényleg csóró kisegér leszek, ha rád bízom magam. Mark nem válaszolt, csak vigyorgott, mint egy paprikajancsi, és kezét a lányéba kulcsolva húzta Monát a Szajna-part felé. – Hova cipelsz? – kérdezte a lány. – Gyere, tudok egy kisvendéglőt a parton! Tegnap voltam ott – mondta Mark, aztán hirtelen így folytatta: – Mi lenne, ha mégse mennénk Monte Carlóba? Van egy jobb ötletem, és demokratikus elvek alapján szavazásra bocsátom a kérdést. – Mi lenne az? – kíváncsiskodott a lány. Megálltak egy lépcsősor közepén. Egy egész turistacsoport volt kénytelen megkerülni őket. – Bezárkózunk a szállodaszobánkba – súgta Mark a lány fülébe, miközben a keze rafinált módon becsúszott a sztatikus köpeny alá és megpihent a lány fenekén –, aztán mindenfelé több száz éves muzeális értékű harisnyákkal kikötözlek az ágyhoz, miután levetkőztettelek és… – Hagyd abba! – nyöszörgött a lány, aztán átkarolta a férfi nyakát és megharapta az arcát. – Hagyd abba, te piszok, mert felizgatsz! – Vigyázz! Összegyűröd a ruhád! – kuncogott Mark. Beültek a vendéglőbe, de mivel a lánynak nem volt sok ideje, ezért nem vacakoltak annyit az étlappal, mint egyébként. Gyorsan rendeltek, és Mark végre átnyújtotta az ajándékát. – Egy kis meglepetés. – Jaj, imádlak! – mondta a lány, és lebontotta a műanyagot. – Nem is gondoltam, hogy nekem vetted. Mi ez? – kérdezte, de már meg is látta. A szeme csillogott. – Hol bukkantál rá? – Egy antikváriumban. – Köszönöm… – mondta Mona, és az albumot lapozgatta. Rábökött egy nőre. – Kíváncsi vagyok, milyen az ízlésed? Ő tetszik? Mark megnézte a képet, de nem volt elragadtatva. – Nem szeretem a szőkéket. Ki ez? – Claudia Schiffer. Ő nagyon híres volt. – Olyan, mint te? – Olyan azért nem – nevetett Mona. – Mit csinálunk ma este? – Dugunk – jelentette ki Mark, és töretlenül vigyorgott. Mona pajkos mosollyal az arcán becsukta az albumot, és letette maga mellé az egyik üres székre, aztán koccintásra emelte a poharát. – A dugás előtt, Mark? – kérdezte Mona. – Előtte előjáték van. Gondolom, Claudia Schiffer is így csinálta – mondta Mark. – Ha most megkérdezném, hogy: „Előjáték előtt?”, akkor biztosan azt felelnéd: „Levetkőztetnélek”. Ezért inkább gyorsan elébe megyek a dolgoknak. Mit szólnál ahhoz, hogy egy moziban kezdjél el vetkőztetni? – Nem rossz gondolat – jegyezte meg a férfi, és koccintott a lánnyal. – Menjünk moziba? – Aha. Szeretném megnézni az új Monica Bancroft filmet. Tudom, hogy nem szereted a ff2D-s filmeket, de én úgy szeretném megnézni. Oké? Mark belekortyolt a vörösborba, aztán eszébe jutott egy régi jelenet. Mintha valami más bolygón történt volna egy távoli galaxisban…
153

– Nem is olyan régen fél méterre álltam Miss Bancrofttól. Akkor találkoztam vele, amikor megismertem Tesst… Tudod, meséltem róla. Mona hirtelen elkomorult. Elnézett valamerre az Eiffel-torony felé, és nagyot sóhajtott. Mintha dühös lett volna egy kicsit. Mark keze lassan elindult az asztallapján, és megérintette a lányét. – Mi a baj, szívem? – kérdezte a férfi. – Semmi – mondta a lány, de még mindig nem nézett rá. – Mona! A lány végre felé fordította az arcát. Furcsa volt a tekintete. Düh, fájdalom, harag és szánalom egyszerre. Elhúzta a kezét. – Mona! – mondta ismét Mark. A lány csak nagy sokára szólalt meg: – Az isten szerelmére, Mark! Én nem ismertem azt a lányt, és csak egyszer láttam szegényt. Szörnyű volt, és nagyon sajnálom, ami vele történt. Tudom, hogy nagyon szeretted, de könyörgöm, ne beszéljél mindig róla! Talán nem kellene ezt mondanom, de néha úgy érzem, hogy még az ágyban is köztünk fekszik, és amikor ölelés közben lehunyod a szemed, néha az jut az eszembe, biztosan rágondolsz. Könyörgöm, ne csináld ezt velem! Úgy örülök, hogy ismét boldogok vagyunk, így együtt… de nagyon szépen kérlek, ne beszélj nekem annyit Tessről! Mark, ő meghalt! Istenem, próbálj már lemondani róla, de ne csak az én kedvemért, hanem magadért is! Próbáld feldolgozni ezt a dolgot… Ő meghalt. Tudom, hogy nagyon eleven ez a seb… Ne haragudj, hogy ezeket elmondtam, de most nagyon nagy kő esett le a szívemről!… Jaj, nagyon szeretlek! Mona lehajtotta a fejét, és szipogni kezdett. Mark nagyokat nyelve azonnal odaült mellé, és gyengéden átkarolta. Nagyon szerette ezt a nőt, és remélte, ez nem csupán menekülés Tess emléke elől. – Nem az emlékeimet szeretem, hanem téged! – mondta a férfi. Összeölelkeztek. Elválaszthatatlanul, mint két igazi szerelmes.

2295. január 20. Intervenciós Központ (10. nap) MICHELLE kiakasztotta a láncot, és egy határozott mozdulattal fellökte a tetőkijáratot borító fémlemezt. Kilépett a parancsnoki épület lapos tetejére. Tess, aki egész életében csak gravitációs liftekkel közlekedett, ezen már meg sem lepődött és követte a szőke nőt, akivel az elmúlt három nap óta határozottan megváltozott a kapcsolata. Azóta az éjszakai beszélgetés óta megkedvelték egymást, hova tovább Cynthia már lassan kezdett „féltékeny lenni” a hadnagyára – Tess ezen meglehetősen jól szórakozott. A nők után a sort Robert van der Wilde zárta, aki két fogantyúval ellátott fémdobozt cipelt. A csomagok nem tűntek nehéznek, és Tess sejtette, hogy a tartalmuk miatt jöttek most fel a tetőre. Az épület mindössze kétszintes volt, és a teteje egy szintben látszott a környező fenyőfák csúcsával. Ezek a fák igaziak voltak, de a környező panoráma már nem volt több egyszerű illúziónál, ám a látvány így is csodálatosnak tűnt. Tessnek ez már nem jelentett újdonságot, és körül sem nézett. A két nő a harcművészetekről beszélgetett: – Ott van például Cho Yong Wang a taekwon-dó koreai világbajnoka. A pasas alig százhetven centi magas és nincs nyolcvan kiló, de ehhez a stílushoz ez éppen elegendő. Egy medvetermetű óriás percek alatt belefáradna ezekbe a technikákba, hiszen a taekwon-dó kész akrobatika. Ellenben biztos vagyok benne, hogy az aikidó… ha jól csinálják… akkor egyéni fizikális adottságoktól függetlenül is hatásos, mert a technikák kivitelezéséhez nem az úgynevezett klasszikus erőkifejtésre van szükség. Ha egy aikidós erőlködni kezd, akkor már nem aikidó – mondta egy szuszra Michelle, és visszarúgta a tetőlemezt. Tess ekkor már tudta Michelle-ről, hogy öt danos aikidómester és a fokozatokat Japánban kapta meg. Tessnek volt annyi sejtése, hogy ez azért jelenthet valamit…
154

Most már határozottan örült annak, hogy a fegyverszobában nem esett neki a nőnek… Nem biztos, hogy a dolog jól végződött volna. – Ezt én is így látom bizonyos kung-fu stílusokkal kapcsolatban – jegyezte meg Tess. – Ilyenkor leginkább az úgynevezett belső irányzatokra gondolok, vagy lágy stílusokra, mint például a tai chi chuan. – Ühüm… A Klasszikus kínai fegyvereket szoktad használni? – kérdezte Michelle. – A hosszú bottal tudok dolgozni, de rengeteget kellene még javulnom, hogy igazán hatásos legyek. A kuszarifundót elég jól használom, de ez például Japán fegyver. – A tízezer erő lánca. Ez egyébként nindzsa fegyver volt, ezt tudtad? – kérdezte Michelle. – Persze. Gondolom, John kiválóan ért hozzá. Michelle nagyon komoly tekintettel nézett rá. – John az egyik legnagyobb harcművész, akivel az életem során találkoztam! Tudod, ki volt Muszasi? – Hogyne tudnám. Ő írta az Öt Gyűrű Könyvét. Olvastam is – felelte büszkén Tess. – És azt tudod, hogy Muszasi valójában ezt a könyvet Johnnak írta? Tessnek leesett az álla. – Frankón? Michelle nem volt járatos a Los Angeles-i jassz nyelvben, de azért sejtette, hogy a lány az őszinte meglepetésének adott hangot: – Frankón – mondta ő is, és egymásra nevettek. A holland időközben letette a táskákat, és fölnyitotta. Erre a nevetésre felkapta a fejét: – Hát ez nem igaz – morogta. A többiekhez hasonlóan ő sem kedvelte Michelle Morellt. – Visszatérve az aikidóra – folytatta Michelle – és összehasonlítva John pusztakezes küzdési stílusával, a taidzsucuval, azonnal szemmel láthatóvá válik a különbség. John az esetek nagytöbbségében hasonló technikával véd le egy egyenes ütést, de a visszatámadásnál már teljesen más célok vezérlik, és itt tapasztalható meg az aikidó „felsőbbrendűsége”, ha szabad ezt a szót használnom… nem akarlak megbántani. – Nem bántasz meg, folytasd, légy szíves! – kérte a lány. – A nindzsák pusztakezes küzdési stílusa a brutalitás esszenciája, és csak egyetlen célt ismer: az ellenfelet végérvényesen ki kell vonni a forgalomból, horribile dictu28 meg kell ölni!… Mit jelent az, hogy horribile dictu? – kérdezte gyorsan Michelle. Tess nem haragudott, amiért latinból vizsgáztatják. Ezekben a napokban már tökéletesen beszélte a nyelvet, csak az intonációjával voltak még problémák. – Kimondani is szörnyű… ezt jelenti – felelte Tess. – Igen… Az aikidós sohasem fejez be úgy egy technikát, hogy megüti az ellenfelét. Egy karfeszítéssel a földre viszi, vagy eldobja a fenébe. Ha teszem azt, jön valami naiv barom és indít ellenem egy ütést szemből, mondjuk az arcomra, akkor ugyanúgy ellépek, mint John, ám én legfeljebb csinálok egy shihonaget, és a fazon elkezd jajgatva lábujjhegyen sétálgatni. Ellenben egy nindzsa, ha van egy szabad keze, akkor azzal nem karfeszítést csinál, hanem, mondjuk, felveri az orrcsontodat az agyadba. – Meg tudnád mutatni nekem ezt a shihonaget?– kérte Tess. Michelle csípőre tett kezekkel nézte a lányt. – Oké. Michelle felvette az aikidó klasszikus alapállását, amit migi kamaenek hívtak, és rászólt Tessre, hogy üsse meg. A lány lépett felé egyet és ütött. A keze természetesen sokkal gyorsabb volt, mint egy képzetlen emberé, de így sem elég robbanékony ahhoz, hogy Michelle ne tudjon ráfogni az ütő kéz csuklójára. A francia nő bal karja Tess felkarja alá feszült, és oldalirányba elvezette az ellenfelét. A mozdulata gyors volt és dinamikus, de mégis lágy és légies. Egy szemernyi erőlködés sem volt benne.
28 horribile dictu – „kimondani is szörnyű” (lat) 155

Tess felordított az ízületeibe hasító fájdalomtól, és úgy kezdett lépdelni a lábujjain, mint egy balett táncos. – Most oda doblak, ahova akarlak – mondta Michelle, de nem kínozta tovább a lányt, akinek könnybe lábadt a szeme. Elengedte Tesst, aki fájdalmas arccal tapogatta a jobb könyökét. – Hát ez a shihonage – felelte a hadnagy. – Nem egy látványos technika, de kimondottan hatásos, ha meg akarunk állítani valakit. Ha fájt egy kicsit, akkor elnézést kérek, de valahogyan kellett demonstrálnom a lényegét… – Szeretném, ha megmutatnád még egyszer – kérlelte Tess. Elszántnak tűnt. „Milyen büszke ez a lány!” – gondolta Michelle, és hidariba állt be az ellenkező oldalú balos alapállásba. – Na, gyerünk – mondta Tessnek, aki lassan lovagló állásba ereszkedett. Most nem csak egy sima ütésre készült. Ez már kung-fu lesz. Robert van der Wilde kíváncsian nézte őket. Tess ahogy felvette a lovagló állást, szinte azonnal ellazult és meditálni kezdett. Tökéletes átlényegülésen ment át, és Michelle-nek volt annyi tapasztalata, hogy tudja: komoly dolgokra készül. Az aikidós hasonló módon kikapcsolta a külvilágot, és mindkettőjük számára megszűnt a környező fákon trillázó madarak csicsergése és a fenyők susogása. Csak ketten voltak. A világegyetem lényegtelenné vált. Mindkét nő már évek óta tudta magáról, hogy ebben az állapotban fölösleges bármilyen technikára is felkészülniük. Már nem használtak technikákat… Már nem Michelle alkalmazta a shihonaget, hanem a technika használta őt, hogy megvalósítsa önmagát. Tessnek szintén kikapcsolt a tudata. Megmozdult. Amikor Robert van der Wildét később megkérdezték, hogy mit látott, nem tudta elmondani. Tess valamilyen követhetetlenül gyors mozdulattal lépett előre, és mindkét keze lecsapott Michelle-re, aki a lány gyorsasága miatt képtelen volt ráfogni a kezekre, de mégis hatásosan védekezhetett, hiszen Tess ütései nem érték el. A lány ismét lovagló állásban volt, de egy teljesen más helyen. Michelle máris fordult felé. A tekintete rezzenéstelen maradt. Tess hirtelen kiemelkedett az állásból, és leengedte a kezét. Mosolygott… Michelle is leengedte a kezét. Nem értette. – Nos? – kérdezte, mire Tess odaadott neki valamit. Egy fekete színű szövetdarabot. Michelle az oldalához kapott, és már mindent értett. Tess kitépett egy darabot a sugárkezelt anyagból. A francia nő mind ez idáig úgy tudta, hogy az intervenciós gyakorlót szinte képtelenség puszta kézzel elszakítani. „Ez nem lehet igaz!” – Tulajdonképpen kitéptem a májad – mondta halkan Tess, és határtalan büszkeség csillogott a szemében. – Ez a Fu Jow Pai egyik ütése. – Jó lesz vigyáznia, hadnagy – jegyezte meg Robert van der Wilde. Eddig a pillanatig ő sem vette komolyan a lányt. – Kurva ügyes vagy! – jelentette ki Michelle. A két nő szótlanul méregette egymást… A táskákban az intervenciós rohampáncél alapmoduljai voltak, és Michelle, aki még mindig az előbb történtek hatása alatt állt, magára csatolta az egyiket. – Csináld utánam! – mondta a lánynak, aki ugyanúgy belebújt az éjfekete színű pántok, övek és csatok apokaliptikus zűrzavarába. Tess nézte Michelle mozdulatait, és összecsatolta magán a szerkezetet, ami leginkább az alpinisták beülővel egybeépített mellhevederéhez hasonlított, de azzal ellentétben szinte súlytalan volt és roppant kényelmes. Különféle könyök- és

156

térdmodulokat is föl kellett csatolni. A lány követte Michelle mozdulatait, és hamarosan készen volt. – Ez egy rohampáncél, de mielőtt aktivizálnánk, előbb tartunk egy bátorság próbát – titokzatoskodott Michelle, és elsétált a tető szélére. Tess kíváncsian ment utána. „Tehát nem véletlenül jöttünk fel ide?” Michelle odaállt háttal a mélységnek. A sarka pár ujjnyira volt a tető peremétől. – Szédülős vagy? – kérdezte Tesst, aki a fejét rázta, és egyfolytában azon gondolkodott, vajon megsértette a nő büszkeségét azzal, amit az előbb csinált vele. – Nem vagyok szédülős – hangzott a válasz. – Évekig Los Angeles szervizaknáiban közlekedtem. Némelyik ezer méter mélyen nyúlik a város alá. Michelle leakasztott valamit az övéről. A szerkezet leginkább egy ősrégi rúdelem lámpára hasonlított és elfért az ember tenyerében. Michelle az arca elé tartotta, és a hüvelykujjával fölnyomta a kapcsolót. Elengedte a markolatát, és a titokzatos valami ott maradt a levegőben. – Csináld utánam! Tess szintén bekapcsolta a saját készülékét. Az is ottmaradt a semmihez ragadva. A lány megrángatta. Képtelen volt megmozdítani. – Mi a fene ez? – kérdezte Tess. – Ez egy gravitációs fix pont – válaszolta Michelle. – Most nézz le az övedre, és látsz majd a központi csattól balra egy digitális számlálót! Mennyit mutat? – Nulla-ötvenet. – Méterben számol… Ott van mellette egy kétirányú billenő kapcsoló. A hüvelykujjaddal nyomd meg a bal felén, de csak óvatosan, és nézd a számlálót! Tess megnyomta, és a számláló felment egy húszra. – Itt állj meg! – mondta Michelle, és tovább magyarázott: – Egy méter húsz centi. Ez most a beállított távolság a gravitációs fix pont és a központi csat között. Most guggolj le úgy, mint én! Michelle leguggolt a tető peremén, és a lány utána csinálta. – Most körülbelül húsz centi hiányzik a gravitációs sugárnak ahhoz, hogy egy-húsz hosszan megfeszüljön… Gyerünk, dőlj hátra! Tess számára nyilvánvaló volt, hogy ebben az esetben a súlypontja már kívül lenne a tető peremén, és lezuhanna. Vetett egy gyors oldalpillantást lefelé. Talán ha tíz méter magasan voltak. – Gyere, csináld utánam! – mondta Michelle, és hátradőlt, miközben kinyújtotta a lábait. A következő pillanatban a teste körülbelül negyvenöt fokos szöget zárt be a tető pereméhez képest kifelé. A lábait enyhén szétvetette. A pneumatikus bakancsok talpai a perem élének támaszkodtak. Láthatóan a semmi tartotta. Tess izzadni kezdett. Még mindig a tető peremén guggolt. Nem mert hátradőlni. – Nem megy – nyögte ki végül. – Talán ha látnék egy kötelet! – Őrmester, segítsen Miss Gordonnak! – mondta Michelle, és a holland egyszerűen hanyatt lökte a lányt. Tess felsikoltott, és kapálózni kezdett a mélység fölött. – Támaszd a lábad a peremnek! – kiáltott rá Michelle, és megfogta a karját, hogy megállítsa a pörgését. Tess holtra vált arccal teljesítette, amit kértek tőle, de a pokolba kívánta az egész helyzetet Michelle-lel együtt. – Ne félj, te bolond, nem eshetsz le! Meg kell tanulnod ezt is, mert lehet, hogy egyszer még hasznát veszed. Most megmutatom, hogyan kell közlekedni a gravosugáron, oké? – Jó – suttogta rekedten a lány, pedig egyáltalán nem volt jó… – Mi az istent csinálnak ezzel a szerencsétlen lánnyal? – kérdezte Nicholson vezérőrnagy, aki Kerwin társaságában éppen a parancsnoki épület felé tartott. – Tess Gordonból dublőr legyen, ne ipari alpinista!
157

Kerwin határozottan jól szórakozott. – Tehát ragaszkodik ahhoz. Mikor tarja meg az első eligazítást a hajózó állománynak? – tudakolta a vezérőrnagy. és felcserélem Tess-szel. – Majd elmesélem! – kiáltotta le fentről a nő. és minden további döntésemet az adott szituáció határozza majd meg. tehát meg kell tanulnia kezelni az alapmodult. A házak belső helyiségeinek elrendezésével nagyjából tisztában vagyunk. de egy dolgot már most is biztosan tudok: Alfa Egy mentális érzékenysége miatt nem használok majd pszichovibrációs29 rendszereket és az idegszondákról is le kell mondanom. mert a Novus Ordo Seclorum egyik hercege szívesen látná holtan. uram. vezérőrnagy úr. az sem lehetetlen. uram. Jelen pillanatban nem tudok önnek többet mondani. hogy béreljen. A műhold megjelenése előtt már Pompejiben akarok lenni. Ebben az esetben már ott támadni fogok… A dolog még nagyon képlékeny. – Jól van. megnézem. hogy már maga is kap ilyen parancsot. – Állítólag Hands tett neki egy olyan ígéretet. Nicholson a fejét csóválta. Ám azt hiszem. uram – felelte Kerwin. Az Eagle felvételein meg tudom mutatni önnek ezt a helyet… – Természetesen. Az Összefüggések még mindig a műholdfelvételeket elemzi. hogy preparált legyen és az ingatlanügyletet lebonyolító ügynökünk ne ismerje a részleteket! Fontos. de azért mégsem ő az első ember a Katedrálisnál… Az intervenciós csoportok parancsnoka hirtelen elhallgatott. fiam. Elég rossz állapotban van mindkettő. sőt. Feltételezem. Milyen bázispontot akar? – kérdezte Nicholson. Megtudhatnám. és újból felnézett a gravitronsugáron függő Tessre. Katonák voltak mindketten… Nicholson témát váltott. amikor gyűlölte azt. miután elvégezte a feladatát. amelynek elemi része a gravitronszál. hogy új nevet és címet kap valahol a Földön. akkor minél hamarabb… lehetőleg még azon a napon… beküldöm a lányt Arminius házába egy felderítő egységgel. egyenként másfél órás anyagot a villákról. és lehet. ha parancsokat kellett teljesíteni. és felnézett a tetőre. amit csinál. hogy a belső elhárítás likvidálja. A ház nem kell. vagy építessen egy villát a város közelében. Michelle ledobott valamit Kerwinnek. Ez egy ilyen pillanat volt. vásároljon. Voltak olyan pillanatok. A technikusok felépítették a hologram-erdőben Nauszikaá és Arminius házát. A házból látni akarom a várost. mert Laudissal voltam a jelenkori Pompejiben és fölvettünk két. és ez egy ilyen hivatás. A kurtizánnál azon a napon a délutáni órákban egy cena lesz. de a körítő és a belső falak még nagyjából a helyükön állnak.A két intervenciós főtiszt megállt a főbejárat előtt. hogy minden energiát a hangok és képek keltenek életre 158 . fiam – mondta a vezérőrnagy. A Vezúv 29 pszichovibráció – arra az okkultista alapelvre utaló műszó. Úgy tervezem. hogy Alfa Egy célpont is jelen lesz. ennek stratégiai jelentősége van. és értetlenül forgatta a kezében. – Az állandó római ügynöknek szóljanak le már 63 őszére. mint élve. hogy az akció után mi lesz a sorsa? Nicholsonnak elkomorult az arca. – Odalent majd föl kell vennie a páncélt és használnia kell a térdezintegrátoros álcázást. – Lehet. viszont csak én meg Morell hadnagy tudjuk vele kapcsolatban a teljes igazságot. Egy szövetdarab volt. Az embereim ezekben a pillanatokban is a behatolást gyakorolják. aki felelőtlenül szokott ígérgetni. maga is ismeri ezt a történetet… Hands nem az a típus. Ha a célszemély nincs jelen a cenán. uram. – Szegény lány! Olvasta végig az anyagát? – Természetesen. és megvonta a vállát. mert abban a pillanatban akcióba fogok lépni. Nicholson ugyanígy érzett. – Negyvennyolc órával az átlövés előtt. – Természetesen teljesíteni fogom. Kerwinre nézett. hogy bázispontja legyen odalent Pompejiben? – Föltétlenül. ahogy az optika megvakul. hogy hetvenkét óra alatt végzünk. hogy a ház egy adott helyen legyen. A férfi elkapta. hogy az első lépcsőben behatolok Nauszikaához. de ő is már régóta félretette a személyes érzéseit.

Valami lágy melegség tapadt az arcára. ahogy akarja. Még sohasem találkozott ilyen varázslatos dologgal. Az intervenciósnak megadatott az a lehetőség. hogy ő lesz a vállalkozás gyenge pontja? – Tudom. és Tess valósággal beleborzongott. Valószínű. ha egyszer nem lehet a Katedrális ügynöke. Szinte súlytalan volt. és pillanatok alatt beborította az egész testét a feje kivételével. mire Tess befejezte a megismerkedést az intervenciós rohampáncéllal. az első alkalommal ő is így érzett –. akkor háromszázhatvan fokos térlátással rendelkezik. hogy a katonák már nem lesznek ott. tehát a két épület jelenleg körülbelül úgy néz ki. hogy ezt a lányt ráerőltették az intervencióra. „Bolond vagy! Mit keresnél köztük!” – vigasztalta magát. ha a közvetlen közelében felrobbanna egy termonukleáris töltet. és a valóság egy őrült számítógép döbbenetes színekben pompázó képernyőjévé változott. – Gratulálok. és a szeme még mindig káprázott a látványtól. és bánatos képet vágva tartott az ebédlőbe. tehát hiába ütögette bármivel. és a két főtiszt bement a parancsnoki épületbe… Délután volt. jó döntés volt a részemről. Amikor a Katedrális elit kommandójához kerül valaki. biológiai és energiatámadásnak. Megéri? 159 . élete egyik legfurcsább élménye volt. és Fu Macs Csennék most építik be az időtransz. Ő vajon vállalná-e azt. – Nekem sohasem tetszett. de nincs átépítésnek nyoma. a nő csak ennyit mondott: – Semmi. hogyan áll a hajó ügye. hogy ez miképpen lehetséges. A különleges technológia mérnökei már meg is építettek egy gabonaszállítót. Ezen a napon. hogy alkudozzon a Katedrálissal. A gravitronsugáron való függeszkedéstől kis híján frászt kapott – Michelle azt mondta. – Látom. – Elég nagy felzúdulást keltett Nevadában az elemzői ötlete. nem adott ki semmilyen hangot. és ezért volt módja gyakorlatozni Michelle-lel. amikor Michelle-től megtudta. A csúcstechnológiával történő első találkozása olyan mély nyomokat hagyott benne. akkor alávetik egy parányi beavatkozásnak… „Hm…. ha aktivizálja a rendszerét. hogy ezzel a komputerrel mentális úton tartsák a kapcsolatot. Szabadnapot kapott Kerwintől. tudja. amikor szorgalmaztam a Lovagoknál. évben. év augusztus havi állapotokat konzerválta. Michelle megmutatta neki a páncélt. A páncélhoz tartozó sisakot külön lehetett felkapcsolni és ugyanúgy a fejére olvadt. A páncél anyaga a szervetlen kémia legnagyobb diadalának számított. mi történne vele. Az aktivizálás hatására a magára csatolt modulokból. Úgy hiszem. valamilyen fekete műanyag folyt elő. belepusztul abba. hogy mesterséges úton előállított kibernetikus implantokkal tegyék az agyát egy harcászati komputerré? Egy intervenciós katona.kitörése a 79. Nicholson még egyszer utoljára felnézett a láthatatlan sugáron sikló Tessre. mint a 64. mint a felszerelés többi része. és kioltotta maga körül az interferenciát. uram – jegyezte meg Kerwin. és akár a gondolatával is el tud pusztítani mindent maga körül. vagy transzport egységet. hogy a Kettes Intervenciót küldjük. parányi?” – morfondírozott a lány. Amikor nagy örömére befejezték a fel s le röpködést a ház fala mentén – állítólag az intervenciósok száz kilométer per óra sebességgel tudnak száguldani a láthatatlan sugáron –. Ugye. mert folytatják a gyakorlatozást Nauszikaá és a rabszolga-kereskedő házánál. vasárnap nem kellett a délelőttjét az oktatógépekkel töltenie. nevezze. Amikor megkérdezte Michelle-t. és ellenállt minden ismert vegyi. ezredes – mondta elismerően Nicholson. hogy tudta. de a kínait nem azért tarjuk. de ami utána történt. – Még korai lenne bármilyen dicséret is. uram… Szeretném tudni. odafigyel az apróságokra.

és ezt nem akarta. Az egykori NOS gárdista felnevetett.A páncélok térdezintegrátoros álcázó-berendezéssel rendelkeztek. ahol Marionnal együtt lakott. és tudomásul vette a dolgot. Tess elhatározta. ami túlmutatott minden létező racionalizmuson. Elhatározta. „Legalább kérnél tőlem bocsánatot. – Gratulálok – mondta a hadnagy. hogy egyfolytában csak az jár az fejében: vajon mire gondolhat a férfi. akinek az elmúlt napok alatt próbálta kerülni a társaságát. Jó étvágyat. Tess meglepődve vette észre magán. A többiek már nyilván visszatértek a hologramok közé. és a törzsőrmester sem erőltette a dolgot. hogy föléje kerekedett. és amikor „leolvasztotta” magáról ezt a döbbenetes technológiát. hogy ő is arra a dologra kérdez rá. – Még én sem nagyon tudom megütni Morell hadnagyot. te hülye!” Nicholson vezérőrnagy időközben távozni készült. majd ez a pont is elhalványul. Tess – tette még hozzá. most szerencsém volt. Holecka a vállára tette a kezét. Abban a parányi lakásban. 160 . Valahol ő is katona volt – önmaga egyszemélyes hadserege –. Ha ő is hallott arról. Serrault nem szólt egy szót sem. hogy az ebéd után megkeresi és leállítja. hogy az előtte álló páncélos alak a pillanat tört része alatt egy fénylő ponttá zsugorodik össze. ennek a férfinak a térhatású posztere kint volt a falon… – Hát… hát köszönöm. de egyáltalán nem óhajtott vele kommunikálni. Tess habozott egy pillanatig. Ha a nő fülébe jut. Serra? – kérdezte a lány. és kijött a parancsnoki épületből. akkor talán már nem is fogja. Tess csupán annyit látott. ha a világbajnokkal beszélt. hogy nem játssza tovább a durcás kislányt. és letette a tálcáját a két kommandós asztalára. hogy a holland terjeszti el a történteket. Serrault alig szólt valamit. aki kifelé tartott. és ő nem látott semmit. mester. Hogyan csinálta? Tess állandóan zavarban volt. és ez volt a legdöbbenetesebb a lány számára. mint egy távolodó szentjánosbogár valami fülledt nyáréjszakán. Tess ezen a délután valami olyannal találkozott. és kihúzta neki az egyik széket. és a férfi szó nélkül kihúzta az oldalára csatolt tokjából. amíg be nem kapcsolta a saját rendszerét. Tess mérges volt Robert van der Wildére. De valójában egyre jobban félt… Az egyik gravojeep még ott parkolt az ebédlő előtt. pedig a rohampáncél légkondicionált volt. – Majd megmutatná egyszer? – kérdezett rá a férfi. Nem mindig szokott sikerülni. akkor azonnal elveszítheti a nehezen megszerzett barátságát. és otthagyta a lányt. Kerwinnel beszélgetett. de így is perceken belül megfájdult a feje. amit Kerwin mondott Michelle büszke természetével kapcsolatban. úgy folyt róla a víz. amely körül Pszi-Tech testőrök álltak. Már nem haragudott a férfira. hogy nem akar erről beszélni. – Ne haragudjon. és amikor a lány belépett a tágas terembe. és nyilvánvaló volt. – Ezt a választ vártam magától. mert nem lehet csak úgy… A lány elhallgatott nagy zavarában. – Ideadná az elektronikus távcsövét. mert a hatalmas termetű férfi mellett ott ült Serrault is. Felületes dolgokról beszélgettek. Neki nem volt mentális kapcsolata a páncéllal és a hozzá tartozó fegyverrendszerekkel. leginkább Nauszikaá és Arminius házáról. – Nem ül ide hozzánk? – kérdezte a lánytól Tóth őrmester. a gondolataiba merülve majdnem nekiment Holeckának. mintha nyakon öntötték volna. Azért titkos ütés. hogy mit csinált ma délelőtt Michelle sugárkezelt zubbonyával. A tigriskarom technika egyik titkos ütését használtam. hogy most mindenki erről beszél. és így sikerült élveznie a dolgot. és a lány kezdte kényelmetlenül érezni magát. Az egész ebédlőben hárman voltak. – Szóval maga ilyen ügyes? – kérdezte Tóth. Michelle-nek nyilván rosszul esett. de inkább nem. mert nyilvánvaló volt. Nagyon jól emlékezett arra. Tess azonnal közölte vele. Lassan sétáltak Nicholson luxus-gravója felé. Amikor Michelle bekapcsolta az álcázását. Michelle ott állt előtte. Tess zavartan toporgott. – Mihez? – érdeklődött Tess.

lehet. hogy ennél a Wilsonnál van egy másolat. hogy az majdnem ripityára tört. és az arca eltorzult. Amint mondtam magának ma délután. – A kurva anyátokat! – ordította a lány. – Hé! – kiáltott rá Serrault. és a lánynak fogalma sem volt arról. és mindketten a földre zuhantak. és felpattant. Derékon kapta a lányt. ahonnan Tesst kihoztuk. – Megölik! Istenem. hogy megpróbálják sakkban tartani a szenátort. hogy az ember nagy távolságból is kifürkéssze mások titkait. mint a robbanékonysága és a testi ereje. miről lehet szó. hogy a két megdöbbent intervenciós még feleszmélni is képtelen volt. aki úgy tátogott. akkor kibaszott bonyolulttá válna ez az ügy. A lány olyan gyorsan rántotta ki az őrmester pisztolyát a tokból. hogy ez a Sayola ügy. – Nyilvánvaló. hogy a szenátor elfogadja azt a verziót. én nem hittem volna magáról. Burns előbb vagy utóbb úgyis elkövet valami hibát. amiről maga beszél. miszerint a személyét terhelő dokumentumok egyetlen példánya megsemmisült az MGM stúdióban. Úgy csapta oda az egyik asztalhoz a huszonötezer dolláros készüléket. A következő pillanatban már hallotta is. Én személy szerint nem akarom elhinni. amilyet már nem tapasztalt évek óta. Titkon abban reménykedett. legfeljebb eszközként fogják majd felhasználni a Burns elleni küzdelmükben. hogy miről beszélnek. tehát minden bizonnyal meghalt. Nyilván még mindig meg akarja szerezni azokat a dokumentumokat. Friedellék a kisujjukat sem fogják mozdítani Wilsonért. és a belső elhárítás jelen pillanatban nem tehet mást. Burns meg fogja ölni!!! – kiabálta Tess. Tóth lecsatolt oldalfegyvere a tokkal együtt az asztalon hevert a tálcája mellett. Tess valami hasonlóra készült. – Úristen. A készülék tökéletesen alkalmas volt arra. és elnézett a tó felé. Ha Burns rájönne arra. John. Német gyártmányú ZEISS 06-os számítógép-vezérlésű fotonoptikája volt és audióerősítője. – Miért? – érdeklődött Nicholson. – Ennyivel tartozik a lánynak. hogy egy tigrisugrással repüljön át az asztal felett. – Azt hiszem. A sarkig tárt ablakhoz ment. Úgy állította be a képet. aztán olyan gyorsan cselekedett. A törzsőrmesternek nem volt más fegyvere. mintha nem is vonatkoznának rá a fizika törvényei. hogy Friedell lovag és az emberei éppen milyen akcióban vesznek részt. hogy ő is szóba kerül. Tess a két férfi asztalához ugrott. mert azt hiheti. – Ez valószínű – mondta Nicholson. én nem vagyok tájékoztatva arról. A düh olyan elementáris módon robbant benne. mint egy partra vetett hal. és felállt. A keze remegett és a szeme szikrákat szórt. Nicholson megcsóválta a fejét. és a férfi nem is gondolta volna. hogy Burns lecsap majd rá a közeljövőben. Sayola grófnő életjelei megszűntek. Nem ismerte ezt a típust… Ez a pár másodpercnyi késedelem elég volt Serraultnak arra. mint hogy vár a megfelelő alkalomra. 161 . és ezzel időt nyerni. hogy a Katedrális védelmezi Wilsont. – Gondolom. uram. hogy Tesst is likvidálnunk kell. még okoz egy kis problémát a Katedrálisnak – mondta Kerwin. és megpróbálta kibiztosítani. amelyek a Montelini lánynál voltak. Tess hátrálni kezdett a fegyverrel. Döbbenetes arcot vágva nézte a lányt. – Tudja. hogy ennyire naiv. Egy asztalt és a hozzátartozó székeket magukkal sodorva zuhantak el. de feltételezem. hogy ebből még problémája lehet a későbbiekben. ha végzett Pompejiben… Tess nem várta meg a mondat végét. „Burns!” – A lány barátjának az élete veszélyben van – jegyezte meg az ezredes. de a lány még mindig birtokolta a fegyvert. és a szeméhez illesztette. – Kösz – mondta Tess.Letette a lány elé. a belső elhárítás megvédelmezi majd a férfit – jegyezte meg az ezredes. Tess kezében megremegett a készülék. Éppen Serrault mutatta meg neki a kezelését már az első napokban. aztán a zöld nyilacskát odavezérelte a képernyő felső szélén végigfutó szimbolikus ábrák megfelelő kockájához és lenyomta az „audio” gombot. hogy mind a két férfit lássa.

nincs is itt. ma nincs jó napja – mondta Kerwin. – Egyáltalán hallja. és gondolkodás nélkül leütötte vele a lányt. – Mind ez idáig úgy hittem.A következő pillanatban iszonyú dörej hallatszott. ezzel sikerül majd megnyugtatnia lányt. ha egy nő ilyen veszélyes. Tess szótlanul nézte a nyugalomnak ezt az eleven szobrát. aki könnyedén feladja. és még csak nem is lihegett. – Tessék? – Jól hallotta. kislány! – Hallom. akivel az életem során találkoztam. – Na. és megállt a lány szobájának a közepén. de az energiáit misztikus erők vezethették el és követhetetlen ütések csaptak le a teste idegpontjaira. Már nem a harag lángja égett a szemében. és a Stockbauer kisteljesítményű változata vörös lézersugarakat kezdett okádni magából. és a gyomorszájába szúrt… Tess összegörnyedt. Tess nagyon is hallotta. Ez már hiba volt. és Michelle szavai csengtek a fülébe: „John az egyik legnagyobb harcművész. – Húzzon innen a büdös picsába! – mondta Tess valami végtelen szomorúsággal a hangjában. és Tess próbált feltápászkodni. hagyjon békén! – sziszegte a lány. de az hajthatatlan maradt. a tigriskarom technika! A titkos ütés lecsapott Kerwinre.” Akinek ilyen hidegvére van. uram! Azt mondtam. de a nindzsa kozmikus energiák fölött uralkodhatott! Tess iszonyatos erővel vágódott neki a becsukott ajtónak… Annyi ereje még volt. mi a problémája! – kérte meglepően nyugodt hangon a férfi. – Maga akarta! – kiáltotta. és úgy tűnt. és becsapta az ajtót. Az ebédlő szemközti fala és Serrault gyakorlója lángra lobbant. és lassan lehúzta a kötést a fejéről. Halkan beszélt. és az ágyra zuhant… Nem adta fel! Minden maradék erejét egyetlen ütésre összpontosította. ha elmondaná nekem. galambom! – csattant a hangja. hogy megpördülve újra támadjon. és hátralépett. A tekintete valahova a semmibe meredt. A férfi felüvöltött. Nem az a típus volt. Kerwin felegyenesedett. 162 . Az ajtót nyitva hagyta maga után. – Rendben van – sziszegte Tess. – Meg tudná nekem mondani. és a lány egy iszonyú erejű rúgással eltalálta a mellét. hogy húzzon innen a büdös picsába! – Szeretném. és kihányta az ebédet. Lassan a férfira nézett. hogy mérlegeljen. Tess szeme előtt sötétbe borult a világ… – A kurva életbe. mint egy élezetlen kés. és nekiugrott Kerwinnek… A Sárkány Isten leszállt a Földre. – A következő ütésemmel megölöm magát! – mondta. Tess felhúzott lábakkal kuporgott az ágyán. A lángba borult férfi legurult róla. de határozott hangon. amit mondok? – kérdezte a férfi. a fején egy hatalmas kötés éktelenkedett. Kerwin tett egy lépést. de Kerwinnek az arca sem rezdült. A pillantása – nincs jobb szó – ijesztő volt. az valóban tudhat valamit… – Nos? – sürgette a lányt Kerwin. Tévedett. maga nem egy ostoba és csökönyös liba. de a férfi egy gyors mozdulattal belépett az ütő kéz alá. ki ellen akarta használni a lézerfegyvert? – kérdezte higgadt hangon a férfi. mennyire legyen lovagias egy férfi. Tóth őrmesternek nem volt ideje. A pillantása bánatos volt és tompa. – Azt mondtam. A lány felsikoltott. de kurvára kezd megrendülni a bizalmam. hogy a tigris képében támadjon: Fu Jow Pai. álljon fel. Megforgatott a feje felett egy széket. A Stockbauer kibiztosítva sötétlett a kezében. és remélte.

akkor figyeljen rám. miért lőtt rá az egyik tiszthelyettesemre. és volt egy rossz sejtése… Tess megmondta neki. szarik vagy baszik. addig csak akkor borulhat ki. és esküdözni meg főleg nem. iszik.Tess időközben a lehető „legkönnyebb” módját választotta annak. akkor már halott lenne. – Mi a baj. nem lesz semmi bántódása. mint hogy maga felemeli a kezét… Tudja. de egyvalamit most jegyezzen meg: amíg maga itt van. akkor nagyon téved. Hosszú évek óta nem csinált ilyet… Kerwin odalépett hozzá. Nézze. Sajnos. Hát ha ezt hiszi. Kerwin leült az ágy szélére. higgyen nekem! Meg fogom védeni önt! Tess szótlanul pislogott. – Na. Minden. és maguk semmit sem tesznek… és engem is meg fognak ölni… tudom. nincs már abban a helyzetben. és a lányt nézte. és kényszerítette a lányt. és az embereim arra fognak célba lőni… Kerwin hirtelen elhallgatott. nem tudom. Összekuporodott az ágyon. életnek meg halálnak az ura. nyilván személyes okai voltak arra. – Megesküszöm magának arra. amit az elmúlt napok alatt felépített magában. Csak egy dolgot tudok! Ha ott lettem volna az ebédlőben. ha én parancsba adom! Maga dönti el. de kérem. Valamit mondania kellett volna ennek a szerencsétlen húszéves lánynak. – Hallja. még a magáénál is nagyobb. és két kezébe fogta Tess arcát. aki mindig udvarias a nőkkel. „Ó a kurva életbe!” – Ezt honnan veszi? – kérdezte óvatosan az ezredes. és kurva nagy az önbecsülésem. Miss Gordon vagy Evangelin Montelini. – Mark Wilson sorsa felett nincs hatalmam – folytatta Kerwin. Tess. Most már túl sokat tud és csak előre menekülhet. hogy nem vagyok szociális munkás! Nem is… Ennek a csoportnak vagyok a parancsnoka. mert a katanámmal levágom azt a bájos fejét. és zokogni kezdett. mint ahogy maga hiszi. hogy megérintse a lányt. a barátja belekeveredett valamibe és… 163 . az nem egy karitatív szervezet és én nem egy szociális munkás vagyok! Ez itt az Időkutatás különleges kommandója. a patkányok közé. de nem mozdult. Tess már abbahagyta a sírást. Ellenállhatatlan kényszert érzett. – És kérem. Mindezeket félelmetesen nyugodt és halk hangon hozta a lány tudomására. – Figyeljen rám! – mondta. amivel valaha találkozott. Elég nagy felelősség van rajtam. A férfi ebben a pillanatban szembesült a legnagyobb problémával. hogy én vagyok a megtestesült jóság? Azt hiszi. ha elhagyom a saját századomat. Azt mondtam. Kerwin csípőre tett kezekkel állt az ágya előtt. mit? Nem feszegetem a dolgot. akkor lehet. most atomjaira hullott szét. mert ha mi elcseszünk valamit odalent az elmúlt korokban. Megteheti. hogy a szemébe nézzen. miért borult el az agya! Nem tudom. előre és velünk… Velünk és lefelé kétezer-kétszázharminc évet. de más döntést itt nem hozhat. hogy levezesse magában a felgyülemlett feszültséget. de az utolsó pillanatban visszahúzta a kezét… – Burns megöli Markot. mikor eszik. mert csak egyszer mondom el! Maga azt hiszi rólam. akiben egy világ omolhatott össze. Tess? – kérdezte gyengéden a férfi. aki ebben a pillanatban végre megértette. pedig ahogy elnézem. hogy amíg én élek. Nem szoktam felelőtlenül ígérgetni. én olyan férfi vagyok. Kerwin megdöbbent. de jól figyeljen. az a csillagokig ér. ne hibáztasson ezért! Sajnos. hogy kicsoda… Ahol most maga van. miért tudja ez a férfi úgy-ahogy talpra állítani Michelle-t. hogy összeszedje a holmiját és visszahúzzon a francba Los Angeles alá. aminek a munkája sokkal fontosabb annál. mert én sokkal gyorsabban tépem ki azt a picinyke szívét. hogy elveszítse az önkontrollját. amit mondok? A lány bólintott. vagy a franc tudja. hogy maga meg sem születik. Mintha Tess mondani akart volna valamit.

kérem! Kerwin felállt. amikor az életéért kellett küzdenie valahol Los Angeles mélyén. de most könyörgöm. hogy ő is hibás. hogy átvegye az ellenőrzést a cselekedetei fölött. és most is valami ilyesmi történt. A férfi behúzta maga után az ajtót. és a feje egyre jobban fájt a benne kergetődző gondolatoktól. Amit mondott. akik birtokolják ezt az erőt. Tess semmi mást nem akart mondani. – Igen. – Serrault őrmestert nem sebezte meg a lézer. hogy ő képes legyen ennyire elveszíteni az eszét. de képtelen volt rá… Most már valóban megfájdult a feje. A lány egyre inkább belelovalta magát abba az elképzelésébe. de csak annyira. és a könnyek lecsordultak az arcán. s a technikusok serege úgy nyüzsgött körülötte. Katedrális indítóbázisa MAGUK sem hitték el. amelynek csak ők látják a végét? Tess tisztában volt vele. amely kioltja mások életét! „De ki használja ezt a fegyvert?” A legszívesebben Kerwin után ment volna. Most nem! Nem tudta elhinni azt. amelyek valósággal birokra keltek egymással. John. akkor transzban volt. pedig tudta. mint az a fegyver. énmiattam hal majd meg… Próbálok hinni magának. azt talán a hologramoknak mondta: – Mert szeretem magát.– Én ölöm meg őt – kezdte vádolni magát a lány. Nagyokat pislogva nézte a szerelőket. ő nem ilyen! „De hát miért?” Milyen célok vezérlik azt az erőt. hogy megtámadja Kerwint? Az a valaki vagy valakik. de huszonnégy óra leforgása alatt sikerült hozzáférniük az Eagle fluxusreaktorához és kiemelni a vezérlőegységgel együtt. Nem. Fu Macs Csen az irodája hatalmas panorámaablakán át szemlélte a munkálatokat. hogy ilyen dührohama legyen. és ormótlan. „Mi a fenét akarhattam azzal a fegyverrel? Ki ellen – önmagam ellen akartam fordítani?” Tisztában volt vele. Egész délután egymagában ült a szobájában. Azért kérjen tőle bocsánatot… – Természetesen – szipogta a lány. de a következő szavak szinte automatikusan tolultak az ajkára. Ő magától sohasem tenne ilyet. és képtelen volt megfékezni őket: – Én magukhoz képest egy senki vagyok. de még csak vissza sem nézett. január 20. mint szorgalmas hangyák a királynőjük körül. A ruhája sugárkezelése megóvta. de ő nem törekedett erre tudatosan. Persze. ami arra kényszeríti. Mintha valamilyen magasabb erő játékszerévé vált volna azokban a pillanatokban. hogy elinduljon egy folyamat. de ez még nem mentség arra. hogy mi is történt az ebédlőben. hogy mindezeket elmondja a férfinak. a gabonaszállító vitorlás az Anakreón nevet kapta. mert már most fáradtnak érezte magát. öblös ütött-kopott testével ott magasodott a szerelőcsarnok közepén. még nagyon messze vannak az utolsó fázistól. A szupermodern technológia folyékony hidrogénbe merülve várta. Hogy „neve legyen a gyermeknek”. aki az egyik fotelben ült. Nevada. hogy elvesztette az önkontrollját. Ha harcolt. félresöpörve minden kontrollt. és alig hallotta Santost. 164 . hogy új helyére kerüljön. Mérges volt. és a léptei elhaltak a kavicson. hát miért ilyen megértő velem? Kerwin megtorpant az ajtóban. 2295. hogy valaki behatolt az agyába. hogy megszüljenek egy épkézláb magyarázatot azzal kapcsolatban. Ismerte ezt az érzést azokból az évekből. hagyjon magamra. Nem fordult a lány felé. Tess. most miért fordították ellene? Talán az a céljuk. amit Nicholson mond. borzalmas volt hallani azt.

Az egyik a standard időprobléma. A pasas már ott van és beszáll. hogy hajócsavaros megoldást alkalmazunk.– Ezt a hajótípust előszeretettel használták személy. Ekkoriban még nem tartották olyan nagy becsben a vitorlát. ez mindenképpen szoros összefüggésben áll a standard problémával. és ezek új megoldásokra sarkallnák az embert. századba. században alakult ki. – Lényegében mind a kettő ugyanazt jelenti. de kezdek elpilledni és ilyenkor kibírhatatlan vagyok. ez megmarad a sci-fi íróknak. A hajótípus az időszámításunk előtti II. Nyilvánvaló. hova. amelynek a kialakítása leginkább egy kanalat formáz. – Igen. hogy elhagyja a kabint. csak alibiből szereljük fel a vitorlákat. és horribile dictu… megnyomja a gombot. ami visszahozza. s itt kezdődik a standard idő problémája! Ha úgy állítaná be a műszereit. és nem is értettek tökéletesen a kihasználásához. – Most időszámításunk előtt vagy Krisztus születése után? – kérdezte Fu Macs Csen. és fáradtan nézte a férfit. – Teljesen mindegy – felelte Santos. és az emberünk pontosan tizenkét hónapot tölt odalent. hogy a hajót hátulról utolérő hullámok ne söpörjék végig az egész fedélzetet. pontosan egy évvel későbbre. de sajnos. előre megbeszélt helyre. Lehuppant a székbe. – Jó. akkor foglaljuk össze! Jelenleg nincs a birtokunkban olyan technológia. ezeket még Einstein sem értené. – Kedves Fernandóm. Visszatérek. – Tökéletes emberi reakció – mondta Santos. – Csak amennyi a munkámhoz kell. Fu Macs Csen megvakarta a fülét. Nos. A rekonstrukció egyébként a Pompejii Torlonia-hajó alapján történt. – De éppen háromszáz évvel ezelőtt élt. és így minden bizonnyal kiváló partner lenne – nevetett Santos. Fu Macs Csen töltött magának a kihűlt teájából. és vágott egy grimaszt. Tudjuk. századba egy adott. és fáradtan mosolygott. és úgy tervezzük. Belekortyolt. és az öreg megint csak lemaradna – jelentette ki a kínai. – Mire kíváncsi? – Utazás a jövőbe – vágta rá azonnal Santos. és visszament az íróasztalához. Beállítja az automatikát. és kétszáz évvel Krisztus születése után nyerte el a legfejlettebb formáját. századba… mindegy. mert a valóság más. Jelen pillanatban a következő a helyzet: vegyünk egy pasast. Milyen mélységében ismered ezt a problémát? – tudakolta a tudós. majd visszatér a XXIII. hogy lemenjen mondjuk a XV. mielőtt még elindultam volna! Érdekes. de sajnos én is megelőztem háromszáz évvel a saját koromat. – Értem. és ezalatt beállítja az automatikát. Ez egy hagyományos gabonaszállító vitorlás. Megpróbálta felrázni Csent: – Hogy állnak a személyes kutatásaid? Úgy hírlik. hajlandó vagyok neked felvázolni itt vagy kétezer matematikai képletet.és áruszállításra az egész Földközitengeren. A hajtómű energiaellátását az Eagle reaktora szolgáltatja majd. amikortól számolunk… – Távol áll tőlem. pedig ő legalább háromszáz évvel megelőzte a saját korát. hogy Kerwinék hajójára. így viszont alig kell valamit változtatnunk az eredeti kialakításon. A kabint mondjuk január huszadikán nulla órakor indítjuk. mert a hidrodinamikus hajtómű beszerelése nagyon megdobná a költségeket és a hajót is át kellene alakítanunk. két dolog foglalkoztat. ám Csen rálegyintett. A szakértők szerint azért építették ilyen magasra a tatnál. hogy a 165 . amely segítségével egy időutazó visszatérhetne a múltból az elindulása előtti pillanatokra. a másik meg a jövőbe való utazás… Fu Macs Csen elfordult az ablaktól. és belekortyolt a kávéjába. és az üres kabin meg is jelenik nulla óra öt perckor az állványon. Meglehetősen nehézkesen manőverező hajók ezek. aki kávéval tartotta magát életben. aki beszáll a kabinba. ez pedig maga a haladás. hogy az emberünk pontosan egy évig van lent. tehát a visszatért kabint rövid előkészítés után mondjuk nulla óra harminckor visszalőjük a XV. hogy kötekedjek. de attól tartok. s meglepően jól bírta a huszonnégy órája tartó feszített munkatempót. Pedig nem lenne rossz! Legalább is új problémákat szülne. Mi idefönt szintén öt perces beállítással dolgozunk. Van egy pont. de korántsem mindegy… Ne haragudj. aztán folytatta: – Az ügynöknek öt perce van. aztán hirtelen témát váltott. hiszen ez felel meg a legjobban a hátszéllel történő haladáshoz.

tehát nulla előttre. aztán a felkészítési idő kiváltása okán máris indul érte a béta egység. – Tudom. főnök. ha sikerül neki. hogy két kabinnal dolgozunk. amiért a fejesek leállították az időtranszplantációs módszer fejlesztését. de ha nincs más kívánsága. esetleg Nicholson és az intervenciósok problémája. hogy nem mobil rendszerek! – mutatott rá a portugál férfi. ez ellen nincs kifogásod? – Semmi kifogásom ellene. és mosolygott. aztán a fejét vakargatva fordult Fu Macs Csenhez. még a Katedrálisnál is. vagy ha akar. de ne innen. a várakozási idő után azonnal automatikusan visszaindul.saját indulása előttre érkezzen. akkor hazatérhet még az indulás előtti pillanatokra is. majd megnyitja az utat a jövő felé… Ha engedik azok. ami. Körülnézett. – Tudtam. – Ez úgy hangzik. Talán Isten nem vette volna jó néven. – Oké – mondta nagyot fújva Klippel. ha fiatal házasokat látok kéz a kézben. Komplett időjárőreink lehetnének. amelyek mintegy gyorsreagálású erőként ott avatkoznának be a történelembe. mert be kell szerelnünk a hajóba a reaktort és a kezelőegységet – mondta Csen. és kiment Mrs. hova lehetne leülni. Santos letette az üres kávéscsészét Fu Macs Csen asztalára. – A Katedrális nyilván életbe léptetne bizonyos szabályozókat. – Van egy kísérleti egységem. Megmondom neked őszintén. Ha ez sikerül. hanem Cornelius Hands. Moncton irodájába. egyszerűen hazatérnek. akkor azonnal energiává sugárzódna szét. Ha a kabin kezelője úgy kívánja. akkor a saját korából csak tíz percet fog hiányozni. ugye. ahol szükség lenne rájuk. de rajta volt azon az űrkompon. hogy vissza lehessen térni az indulás előttre. egy ember eltölthet akár odalent húsz évet is. – Az időtransz kabinokkal az a legfőbb probléma. Visszatérni az indulás előttre. Neki az volt az álma. Idő előtt halt meg. hogy a pasas az ókorban kezd. hogy megnézzék. ami képes visszatérni az indulás pillanatára… William Klippel jött be az ajtón. Lekapcsolta a műszerövét. ahogyan elindul. és felhozza. hogy ez lesz belőle. Ez történt a németalföldi esetnél is tavaly decemberben. aztán átmegy a középkorba és egyre feljebb. miután hozzáér az evolvenshez. az emberei végeztek a hajóval – mondta Klippel a bajuszos férfinak. mert a béta kabin is öt perc múlva tér vissza. remélem. ami felrobbant '89-ben. akkor is Kerwinék mentek le. bizonyos Roberto Canetti. és egyszerűen ledobta a padlóra. akkor összevissza ugrálhat az időben. hogy telefonálj. Ha a pasas nincs benne a béta egységben. de mindenképpen ez a jövő. 166 . A rendszer teljesen ellenőrizhetetlen lenne – jegyezte meg Santos. akkor egy évet hiányozhat idefent is. amelyekbe beszáll az ember és oda megy a múltban. mi a fene van az ügynökünkkel. ahova akar! Független rendszerű időtransz kabinokat kell építeni és megoldani azt a problémát. és beülve a büfébe. és ha jól emlékszem. ha mások előtt kiabál velünk a barátnőnk. illetve többet hiányozni a saját korunkból. hogy mobillá tegyen egy időtransz kabint. már nem lenne utópisztikus. akik a jövő urai! – tette még hozzá a kínai. mint amit odalent töltöttünk. de többet nem! Jelenleg úgy folynak az átlövések. – Te meddig jutottál? – firtatta Santos. akkor egy olyan elképzelés. de a kínai szobája nem erről volt híres. egy zárt televíziós láncon keresztül végignézhetné. A fiatal időmérnök nem sokat vacakolt. Hamarosan mi jövünk. mert nagyon közel járt a megoldáshoz. Ergo. mert észrevett egy halom könyvet és egyszerűen ráült. és ha letelt a „szolgálat”. mert ugyanez történne. – Senor Santos. Volt itt egyszer egy fejlesztő mérnök. de mivel te vagy a Katedrális egyik legjobb időmérnöke. mert a jövő mindenképpen az olyan kabinoké. – Holnap lesz a nővérem esküvője… – Mindig örül a szívem. miközben a kávéját iszogatja. hogy bánom. Az alfa típusú kabin leviszi az ügynököt és üresen visszatér az indulás utáni ötödik percben. Szeretném felhívni Evelint. mint egy tudományos-fantasztikus regény. de nem tud az indulását követő egy évnél többre sem érkezni. ezért nem mehetsz sehova. s öt meg öt az testvérek között is tíz. mert nincs rosszabb. Ha egy évet volt odalent. az már nem a mi.

és ő is kimozdult az asztal mögül. amikor Mark mellett is lehetnék!” Mark mellett? Mark Wilson mellett. Szerette őt? – Igen. gyerünk. Élete minden egyes pillanatát a szülei halála óta áthatotta egy jól tapintható feszültség. és ezen különös kompenzálása az egyéni tragédiájának egy csöppet sem nyugtatta meg háborgó lelkét. – Miért? Miért pont én?… Milyen ember vagyok én? – kérdezte magától. s ezért kegyetlen módon elpusztították… És a végén. – Kicsit fáradt a srác – jegyezte meg a portugál. csak romlást és pusztulást okoz maga körül. amelynek a fészke nem volt más. és még mindig szeretem! – mondta ki hangosan a lány. akiket közel engedett magához. rövid hét alatt többet kapott. biztosan megszakad a szíve. amely dühösen feszült neki az ablaktábláknak és fenyegetően suhogtatta a tó körül „őrt álló” fenyőfákat. Azokra az emberekre gondolt. amely öt éve szabályozta az életét és képtelen volt előle elmenekülni. és semmit sem tehet annak érdekében. nem akarom! Miért vagyok itt. és elpusztítja azt a férfit. és a ma történtek arra késztették. aki ahelyett. ezért otthagyta a sötét szobában. és vette a kalapját. hadd folyjanak le az arcán. „Istenem. A lány. hogy mi baja van. „Milyen árat kell még fizetnem a boldogságomért? Vajon az a boldogság. és a szemközti falat nézte szótlanul. aki hamarosan egy kegyetlen játszma véráldozata lesz. mint valaha?! Itt ül a föld alatt egy hipermodern környezetben. Aztán ott van Gordon. aki a tizenhét éves lánynak az egyetlen kapaszkodót jelenti az élet szellemvasútján. akit a legjobban szeretett mindközül… 167 . hogy megakadályozzon egy újabb gyilkosságot. inkább kegyetlenül Isten arcába köpött a sajátos bosszúja által. hogy megadta volna magát a sorsának. Tess már órák óta kuporgott az ágyon. Kegyetlen analízis volt. akik segíteni akarnak rajtam?” Úgy érezte. aki a legyőzhetetlenség mítoszával körülbálványozott utcai harcos volt. de nem törölte meg a szemét. és amerre jár. január 20. mint mástól hosszú évek során. mint önmaga. „Miért halnak meg azok az emberek. mint egy tízéves kislány! Ha egy anya így látja zokogni a gyermekét. Cynthia egy darabig faggatta. amelyet már megint ő fog okozni és azt az embert ölik meg. és egyre hevesebben csorogtak a könnyek a szeméből. akik nem ismernek kegyelmet. Hagyta. és rendre meghaltak. amikor megtudja. de Tess Gordonnak sohasem volt anyja… Tess Gordon nem is létezik! Olyan tapinthatatlanul van csak jelen. aki már több mint kétezer-háromszáz évvel ezelőtt elporladt és alussza örök álmát nem is sejtve. akiket elkápráztatott a harcművészetével. megmételyezi a környezetét. hadd küszködjön a gondolataival. hogy egyszer csúfosan visszaéltek a személyével. mert mindenki mást megöltek.Miután becsukódott mögötte az ajtó. aki nem tehet semmiről. Családja nem volt. komolyan megdöbbennének. mint a misztikus távolságok ködfelhője által takart Nauszikaá. akit egy nevetséges csetepatéban egy pitiáner alak egyszerűen hátba lő. Intervenciós Központ (10. – Na. de mivel nem kapott a lánytól érdemleges választ. aki kezeli az időtransz egységet – mondta Fu Macs Csen. akit szeretett. nézzük meg a hajót! 2295. akitől három. csupán őrizte a titkait. Semmi kedve sem volt az élethez. Hawaii. mintha a barlangban működő mesterséges klíma tükörképe lenne a lelkének. Marion. eddigi életével. mint megtalált kincset. a nyomában kegyetlen és vérszomjas emberekkel. aki kiirtotta a családját és most hatalmasabb úr. hogy most itt vagyok? Egyáltalán voltam én boldog valaha?” Lassan csorogni kezdtek a könnyei. amely néha olyan volt. A választ csak a mesterségesen keltett szél ismerte. valami iszonyú és kegyetlen törvényszerűség alapján. nap) NEM ment el vacsorázni sem. Santos lassan feltápászkodott. mint a dühöngő óceán. Soha életében nem állt még ilyen közel az öngyilkosság gondolatához. Ha most látnák a „régi rajongói”. Ölt. mindezek végén ott áll Mark Wilson! Az a férfi. hogy számot vessen önmagával. mert kell valaki. most úgy bőgött. hogy neki is le kell majd menni Kerwin ezredessel. mert nagyhatalmi érdekek csupán ütőkártyát látnak a személyében egy olyan ember ellen. így magára maradt. A szüleit megölték és neki menekülnie kellett. – Hát még akkor milyen fáradt lesz.

akkor arcul csapja majd azokat az embereket. hogy kimondta azt. hogy tegyen valamit Markkért. Tess kihúzta a súlyos fegyvert a tokjából. és ezt azóta tudta. hogy bejusson a kápolnába. mit jelentett számára a férfi. hogy eljusson ide. Tess letörölte a könnyeit. ha az halálra égeti. mint amilyennek mondják? Biztos. fekete-arany sávokkal ékesített intervenciós díszegyenruhája nélkül semmi esélye. akik bíznak benne. és a penge ultrahang vágóéle vörösen felizzott. és talán ezért is van a nagy elszámoltatás odaát. Hawaiit és Tess egész életét. hogy ilyen egetverő baromságokkal foglalkozzon. így viszont csak lopni fog… A zászlós természetesen elzárva tartotta a személyi energiafegyverét. akkor elárulja a Katedrálist. Észre sem vette. amit Mark annyira várt tőle: – Igen. vakítóan csillogott a lámpafényben. Már nem érdekelte. amikor az ősi ellensége meg akarja öletni a szerelmét. Cynthia kék-piros alapszínű. Mindez hetek óta volt így. hogy a fiatal nő nincs a lakrészben. nem más. erősen ittas állapotban „lábteniszeznek” az oltár előtt! A lelkész azonnal kihallgatást kért Kerwintől. aki tiszta lélekkel áll az Úr elé. és félrehúzta az ajtót. A huszonöt centis penge félelmetes látványt nyújtva. és tudta. hogy törölgetnie kellett az arcán lecsorduló könnyeit. úgy kacagott. Kerwin. hogy egy szál gatyára vetkőzve. végre látja ennek a rejtélyes erőnek a célját. aki félelemből és kényszerűségből a sohasem létező Tess Gordonná. akkor az lesz a férfi sorsa. majd Nauszikaává vált. A hiánya felnagyította az alakját. bocsáss meg!… Istenem. milyen titokzatos erők késztették arra. hogy nagyjából egyforma alkatúak. összekulcsolta a két kezét. Ha most feláll. melyekkel az ember később nem tud elszámolni. hogy „oldja meg saját hatáskörében”. A férfi nem ér nekik semmit. hogy a zubbony mennyire lesz szűk a keble előtt… Az a gondolat tette feszültté. csak az volt a fontos. Neki nem tiszta a lelkiismerete! Tennie kell valamit Mark életéért! Felállt. aki díszegyenruhában kér bebocsátást… Tess gondterhelt arccal vette ki a szekrényből Cynthia egyenruháját. Az ezredes visszapasszolta az ügyet Serginek. ami ott hevert az ágyán a szanaszét dobált filmkönyvek és művészeti albumok között. Ennek a mérlegnek viszont volt egy másik serpenyője is: szerelmes volt a férfiba. mert ha Burns elkapja Markot. Isten oltára előtt. viszont elöl hagyta a kommandós tőrét. s nem az volt a gondja. és az arca elé emelte. Sergi persze nagyon dühös lett. aki tehetetlenül ül. Sergi nem is olyan régen rajtakapta Serraultot és Gallandot. Már akkor áldozatot hozott érte. és valósággal hipnotizálta. a dolognak szimbolikus jelentést lehetett tulajdonítani… 168 . miközben „árulóvá lesz”. Vannak pillanatok. hogy lassan betöltötte az egész szobát. mintha előre érezte volna. amit eltervezett. és elindul. Odament a beépített szekrényhez. Megnyomta a gombot a markolaton. és mintha egy imát küldene a legnagyobb Úr felé. szeretem!' Evangelin. hogy csak azt engedje be. ha léteznek! Óvatosan nyitott be Cynthiához. végre megértette. hogy képes becsülni önmagát? Lehet-e önbecsülése egy olyan embernek. hogy pont ezt a ruhát kell magára öltenie. és abba hagyta a sírást. amikor látta. Tudta. és visszadobta az ágyra. Valaki azt akarta. A felelősségre vonástól majd megmentik azok. hogy Serraultra lőjön. hogy meglátta az alsó szinten a pólójával a kezében. Kikapcsolta a kést. s amikor Cynthia elmesélte neki a magyarázatot. és vajon neki mennyit ér? – Nem fogom őt elveszíteni! – mondta ki elszántan. s azt sem bánta. erre az ágyra és számot vessen az életével. és megpróbált egyensúlyt vonni.– Bocsáss meg! Szerelmem. akkor el kellett volna vennie a nőtől. Megbékélt önmagával. Vajon tényleg olyan büszke. Mit tehetne ő ez ellen? A Katedrális hatalmasai szerint Mark Wilsonért nem érdemes kockáztatni. mert ha most megteszi. mert kisebb gondja nagyobb annál. hogy Mark lesz a fordulópont az életében. és óriási kő esett le a szívéről. és utasította a kápolna számítógépét. akik cselekedeteiért voltak felelősek a mai napon… Megmentik. meg azzal a csillagokig érő önbecsülésével. bocsásd meg nekem! – mondta a lány. Michelle és a többiek… Joguk lenne megölni őt. Fegyverre van szüksége. és most úgy lebegett Tess feje fölött. és bepanaszolta mindkét kommandóst. most elindul a saját tisztítótüze felé. Hands. a jezsuita számítógépe ugyanis nem nyitja fel előtte a rácsot. az egész barlangot. amiről Kerwin beszélt. de csak az számíthat megértésre. és ha nincs más megoldás. A fénylő vonal ott vibrált az arcán.

Az arcán döbbenet tükröződött. Tessnek nem volt sok ideje a nézelődésre. Odabent sötétség honolt. milyen időzónában van. megismer? – kérdezte a lány. te vagy az? – Igen. Belevágta az ajtóba. és neki oda kell jutnia a készülék elé. és megjelent rajta Knox. Tudta. Knox kinyújtotta a kezét.„Elárulom őket. Nincs más lehetősége… – Hello. Zavartan fordította el a tekintetét. de most kénytelen volt megbízni benne. Felkapcsolta a villanyt. és megnyugodott. mint a többi. akkor azon a vacsorán Mark lakásában. hogy felhívja és figyelmeztesse Mark Wilsont. Egy másodperc múlva a tizennégy szám megjelent a képernyő bal felső sarkában. századra. de már percekkel ezelőtt meghozta a végső döntést. Remélte. és kapkodva öltözködött. amely segítségével gond nélkül bejuthatott volna. és bekapcsolta. a zár fölött. szinte lopakodva indult a hologram erdő szélén épült kis kápolna felé. Hamarosan ott feszített Cynthia díszegyenruhájában. A kápolna üresen állt. hogy a kontinensen is este van. és önkéntelenül az oltár feletti feszületre pillantott. mintha meg akarta volna érinteni a saját képernyőjét. és becsukta az ajtót. Odaszaladt a videofonhoz. és a lány megállt előtte. Tess csak egyszer látta a férfit egész életében. és az ötödik csengetés után bejelentkező üzenetrögzítő szerint elutazott. Ez az ajtó ugyanúgy kulccsal volt nyitható. Bekukucskált a lyukon. higgyen nekem. a Katedrális megbízik a saját kommandósaiban. és Tess a következő pillanatban már bent is volt Sergi szobájában. Kibújt a gyakorlójából. Lassan. és ne szakítsa meg a vonalat! Kérem… Jacob Knox még mindig nem találta meg a saját hangját: 169 . Ellenben sehol sem látta a kulcsot. és nem hallgatják le menet közben a beszélgetéseket… Az órájára pillantott. A Los Angeles-i regisztert kérte és Jacob Knox számát. A szoba spártai egyszerűséggel volt berendezve – a lány nem is várt mást egy paptól. és Tess végre áldhatta a muzeális környezetet. A kést elrejtette a zubbonya alatt. Most már nyilvánvaló volt. hogy az esetleges hívásait átirányítsák a mobilkészülékére… Tess nem esett pánikba. Nem hagyott olyan utasítást. mire a képernyő megelevenedett. ez a bezárt ajtó az utolsó óva intő jel. hogy amit tesz. és bízott benne. hogy Mark legjobb barátja. ha az intervenciós – és a kommunikációs egységen kívül más szinte nem is emlékeztetett a XXIII. Jacob. Mark nem tartózkodott otthon. Az ultrahang könnyedén kettévágta a zárat. és bekapcsolta. nem maradhat majd titokban… Még visszafordulhatna. még akkor sem. – Könyörgöm. a férfi nem volt ott. – Úristen! Tess. Nem akarta megölni a papot.” De nem lehetett mit tenni: a jezsuita lakrészében van egy interkontinentális hívásokra is alkalmas videofon. legnagyobb meglepetésére mintha ráöntötték volna. Tess belépett. Tucatnyi gombot ütött le a konzolon. Az oltár melletti egyszerű faajtó Sergi lakrészébe vezetett. Előhúzta a tőrt. de ha nincs más megoldás… Az nyilvánvaló. hogy Sergi megtiltaná neki a videofon használatát: pedig Tess arra készült. Volt még egy utolsó lehetősége. Fogalma sem volt arról. Lekapcsolta a villanyt. és a lány rácsapott a hívógombra. legyél otthon. így talán otthon találja majd a férfit. A negyedikre villant egyet a kép. és nagyon remélte. és az ajtót behúzta maga után. Hawaii-on este negyed kilenc volt. én vagyok! Kérem. Kicsengett. hogy Sergi nem lesz ott. és kilépett a kezdődő szürkületbe. drágám! – esdekelt Tess.

hogy „isten ments”! Emlékszik? Utána egy kínai vacsorát csináltam. de Tess nem hagyott rá időt. ha tudná! Elhiszi most már. ha lehetséges. Tudta. hogy kivel próbál felejteni a férfi… – Meg tudja őt keresni? Azonnal értesítse. Ők majd megvédelmezik. és lassan rázogatta a fejét. és be is tudom bizonyítani… Tavaly decemberben találkoztunk. 170 . az isten szerelmére. hozott egy üveg Ballantinest. és meg kellett támaszkodnia valamiben. A karját Sergi fékezte meg. Tessnek szinte csak a szeme fehérje látszott és az ajkai remegtek. Megszorították. nincs sok ideje és nagyon gyorsan beszélt. Pár héttel ezelőtt még halálra vált volna a rémülettől. segítsen! Mondja el Marknak. mert megrendezték a halálomat. Valaki a hatalmába kerítette az agyát most ebben a pillanatban és az étkezdében is. hogy bármilyen kérdést is feltehessen. Könyörgöm. Knox döbbenten meredt rá. és egyetlen szavát sem lehetett érteni. Úgy tűnt. Az előző pillanatban „írta alá” a biztos halálos ítéletét. és bekapcsolta a készülékén a felvevőt. Jacob! Tess úgy ült a videofon előtt. és bekapcsolta. Megkérdezte. de eddig nem volt módom jelentkezni.– De hát téged megöltek! – hüledezett a férfi. és arra kényszeríti. hogy meneküljön. én meg azt feleltem. és beszélgettünk a vallásról meg az időutazásról… Ó. Hol van. Knox eltűnt. de Tess közbevágott. de miután kimondta az utolsó mondatot. akinek egy kézlegyintésére kikapcsolt a videofon. és amikor eljött Markhoz. nem haltam meg. – Jézus Mária. hogy fotómodell vagyok-e. Knox megdöbbent arccal hallgatta. Vigye el ezeket a híreket Párizsba. Mark. hogy az ujjai kifehéredtek. és remegő kezekkel az ajkához nyúlt. de amikor újra a lányra pillantott. és az összes újság… – mondta zavartan Knox. Jobban szeretem. hirtelen felsikoltott. valaki pszichoszondát használt ellene. – Ezekről a dolgokról Markon kívül nem beszélhet senkinek. Az ájulás kerülgette. médiumi transzban van… A lány a vonal túlsó felén ugyanúgy megdöbbent a magán megtapasztalt változásoktól. Én az igazi Tess vagyok. A szoba forogni kezdett vele. – Amint látja. és hátratántorodott. miket mondtam el magának? – rémült meg Tess. azt egyszerűen képtelen volt felfogni. de Mark csak egy biológiai reprodukciót látott. – A Katedrálisról beszélt. egyértelműen tisztában volt vele. és a tőr nagyot koppanva hullott a padlóra. hol van? – Párizsban van Moná… – Knox elharapta a mondat végét. – Miket mondtam magának? – Tess kezdett pánikba esni. – Tudom. és most isten önnel. és hivatkozzon rám. mert a Katedrális magát is elpusztítaná. valósággal hátrahőkölt. hogy… A lány a képernyő felé fordult. Jacob. Olyan görcsösen markolt egy közeli szék fejtámlájába. mint a saját életemet. és Tess fájdalmasan felüvöltött. ha nem mondja meg. Amit hallott. Talán jobb. Pompejiről és Nauszikaáról… – felelte a férfi. mert Burns szenátor emberei a nyomában vannak! Azonnal menjen le Los Angeles alá. aztán ájultan omlott össze a jezsuita lábainál. tudom. Knox. – Neeem! – sikította a lány. Az ajkai érthetetlen szavakat mormoltak. Könyörgöm. A fegyver felemelkedett a kezében. A nyakán kidagadtak az erek. és beszélni kezdett. Knox tátott szájjal látszott a képernyőn. – Mark azonosította a holttestedet. hogy nagyon szeretem. hogy magába döfje. ha üldöznék. – Úristen – suttogta. hogy én vagyok az? – Igen – nyögte ki a férfi. mondja el neki! – Tess zokogni kezdett. de most már tudta. Most már Kerwin sem tehet érte semmit… Felkapta az asztalról a tőrt. mint egy automata. de hirtelen megragadták a csuklóját. és keresse meg a Vörös Sárkányt! Ez egy kínaiakból álló motoros banda.

elvette a kezét a húrokról. egy ágyban feküdt. maga használt ellenem pszichoszondát? Könyörgöm. ami ma vele történt. ezért mondtam az előbb. csak mosolyogva nézte a lányt. Sergi? – Ezt mire érti. – Válaszoljon! – ordította. mondja meg! – kérlelte Tess. és összekulcsolta a két kezét – Könyörgöm. és letámasztotta a gitárt az ágy lábához. – De miért? Uram. Én döntöttem így. és szinte csak a körvonalai látszottak. A fegyver még mindig a kezében volt. mintha egy parányi ember költözött volna a koponyájába. aztán belőttem magának egy adag nyugtatót. Tess megpróbálta összeszedni magát… „Csak nyugi!” – Ugye. Halkan gitározott. hogy ő minden idők legigazabb árulója. hogy Júdás legyek? Sergi felállt. vagy nevessen azon. és most kalapáccsal próbálna utat törni magának a homlokcsontján keresztül. A jezsuita egy profi. – Ha a Jézus Társasága nehezményezi azt. az isten szerelmére? Sergi felsóhajtott. Úgy érezte. hogy Sergi felszentelt pap létére is azonnal használná a fegyverét. Ez volt a célja. – Tudja. – Miért csinálta ezt velem? – kérdezte Tess. és ez lassan megnyugtatta a lányt. kedves Tess. Sergiből valami hallatlan magabiztosság áradt. sírjon-e. megkínozzák és keresztre feszítik! De Jézus nem adta fel magát. és mégsem tett ellene semmit.Amikor fölnyitotta a szemét. hogy a lány ne féljen tőle. atyám! – Igen. hogy feladja magát. és dühtől csillogó szemekkel felült az ágyban. Tess sejtette. A jezsuita szobájában félhomály uralkodott. még mindig elég szimpatikus ahhoz. és amikor észrevette. és bármennyire is titokzatos. – Pár percig. hogy az árulása révén Ő meghalhasson? Egy ember kárhozata tehát meghozhatja több milliárd üdvösségét? Furcsa teológia. a Katedrális döntött így… – Tehát eszköz voltam egy felsőbb hatalom kezében? – kérdezte félénken a lány. Tess. – Miért volt erre szükség? – tudakolta Tess. aztán most este! Mintha valaki hipnotizált volna… Maga volt? A jezsuita nem válaszolt. én voltam – felelte Sergi. Leült Tess ágyára. A fegyver mindvégig a gitár mögött volt. Elfogják. miért csinálta ezt velem? – Nehogy elkezdjen itt nekem bőgni. hogy a lány magához tért. mindenre emlékszem… Maga volt. Tess. és ráadásul a döntései nem a szabad akaratának a következményei. – Ma délután az étkezdében. mint Júdás árulása után. ha szükségét érezné. Lazán tartotta a teste mellett. – Igen. Tess! Maga nagyon bátran viselkedett… Minden elismerésem! A lány hitetlenkedve rázogatta a fejét. az iskarióti Júdás minden idők legigazabb árulója volt. – De miért volt erre szükség. erősen kopaszodó férfi volt. Negyven év körüli. efelől semmi kétség. Sergi? Miért akarta. Emlékszik valamire? – Sajnos. és lerántotta magáról a takarót… Sergi a gitár mögül elővette a lézerfegyverét. Maga most egy hasonló Júdás. és halk koppanással letette az ölébe fektetett hangszerre. A férfi egy széken ült a szoba közepén. Ezek szerint valakit tudatosan odadobott a kárhozatnak. Mérhetetlenül nagy csend ereszkedett a szobára. nem? Tudja. – Meddig voltam eszméletlen? – kérdezte elgyötört hangon Tess. 171 . és csak egy ódon állólámpa világított a sarokban. Valóban nem tudta. Júdással kapcsolatban tévesek a sztereotípiáink. Az Úr megtehette volna. amitől aludt egy keveset. Jézus előre látta az árulását. Tess? – kérdezett vissza a jezsuita. elvégre a következmények hasonlóak lettek volna. hogy itt vagyok és szerepet kapok ebben az akcióban. akkor miért nem tudják ezt velem normális módon és tisztességes úton közölni? Miért kell engem ilyen kellemetlen helyzetbe hozni? Most elárultam a Katedrálist.

– Ez az ember ismeri tehát a jövőt? – kérdezett rá Tess. hogy bizonyos információkat juttasson el Mark Wilsonhoz. nagyon dühös. atyám! – kérte a lány. hogy önt befolyásoljam. mióta itt van velünk a Hologramok Birodalmában. Rómában – válaszolta a jezsuita. és lehunyta a szemét. Mondja. ami ma velem megesett. és mosolygott. kedvesem. Pompejibe készülünk. – Kinek a parancsát? – kérdezett rá a lány. – Még nincsen beavatva… még nincs! Tess töprengve nézte a papot. nekem az volt a feladatom. – Sajnálom. aki utasított arra. de ezt nem mondhatom el – felelte Sergi. Tess sokáig hallgatott. Vártam egy pillanatra. hogy minden lépését figyelemmel kövessem. – Látja. – Nem ismeri – mondta a jezsuita. – Nem tudom. – Ne haragudjon. Ezek után azt akarja elhitetni velem. de még csak ne is utaljon rá!… Tess felült az ágyban. Számomra úgy tűnt. – Pontosan – hangzott a válasz. 172 . Tess visszahanyatlott az ágyon. A lány Serire nézett. Én sem látok teljesen tisztán és csak parancsot teljesítek. kisasszony. – Ezt a Katedrális intézte így? – Igen – felelte a pap. erről nem beszélhet az intervenciósoknak. nem értem. – A jövő kifürkészhetetlen. – Honnan? – tudakolta Tess. – Ezeket a dolgokat honnan tudja? – Attól az embertől. hogy a Katedrálist nem különösebben érdekli Mark sorsa… és azt hiszem. aztán Rómába. Ez egy nagyon bonyolult ügy. kedves Tess. de egyvalamit meg kell ígérnie: amit most elmondok önnek. – Tehát nem az ezredes? – Kerwin semmiről sem tud – felelte Sergi. hogy önt beavathatom… Nézze. atyám – válaszolta csendesen a lány. Tess. amelyeknek szükségszerűen meg kell történniük. mi az istent akarnak maguk tőlem? – Szükségünk van magára odalent. – Ma véletlenül fültanúja voltam egy beszélgetésnek Kerwin és Nicholson között. megbízok magában. – Rómát mondott? Úgy tudom. – Mi volt ezzel a célja? – Ezek az információk megmenthetik majd Mark Wilson életét. ön ugyanis dühös lett. amikor beállt a zuhany alá és az sem érdekelt. Igazam van? – kérdezte a jezsuita. amíg nem adok rá engedélyt! Elfogadja az ajánlatomat? – Igen – felelte határozottan a lány. Ő a múltat ismeri. Most már semmit sem értett. – Először Pompejibe megyünk. az enyém sem. hogy mindaz. Tess. ezt még én sem tudom – titokzatoskodott a férfi. és ne gondoljon holmi klasszikus kémkedésre! Nem leskelődtem maga után. hogy folytat-e valakivel szexuális kapcsolatot! Én az ön gondolatait figyeltem. – Mark megmenekül? – kérdezte végül. ráadásul olyan következményeket okoznak. hogy feltárjam ön előtt az összefüggéseket. mert túl gyáva ehhez. talán azért. A fegyvert letette az olvasólámpa asztalára. mert nem kaptam olyan utasítást. és ne kívánja. kérem… – Válaszoljon. – Rómába is eljut majd – mondta Sergi. mind Mark Wilson megmentése érdekében történt? – hitetlenkedett Tess.– Nehéz helyzetben vagyok. Csak egy ilyen állapotában voltam képes önnek azt sugalmazni. ne értsen félre. De ne feledje. Normális körülmények között ilyen döntést ön sohasem hozott volna. – Nos. ahogy van. Sergi. Kérem. azt senkinek sem mondhatja el. – Ismerem ezt az embert? – Tess. de ezt az egészet úgy. – És ez a pillanat ma elérkezett? – Igen. Az emocionális állapota érdekelt és semmi más.

Elégedjen meg annyival. – Nézze. A mozdulat őszinte gesztusnak tűnt. és kikísérte. ha nem mondhatom el az ezredesnek. – Miért bízik bennem? – Mert maga egy megbízható ember. században. ezt a ruhát meg vegye le sürgősen magáról! És ne feledje. akkor ez a szégyenbélyeg csak reám ragad és nem másra. Tess! – jelentette ki a jezsuita. hogy mi az igazság. hogy soha többé nem használok önnel szemben pszichoszondát. a ma éjszakai beszélgetésünkről senkinek sem beszélhet! Az élete a tét! A jezsuita a kezét nyújtotta. minden időutazó őrült – morogta a lány. ezt akkor sem mondanám meg. – Senkinek sem veszítette el a barátságát. és minden terhet a vállamra veszek. és ennek a szellemében készüljön fel a végrehajtandó feladatokra. Az. hogy mi fog odalent történni? – tudakolta a lány. de többet tényleg nem mondhatok. ami Pompejiben történt. 173 . ezt megígérhetem. – A Jézus Társaságát a Katedrális alapította a XVI. ha tudnám. – Mi ez a pont. – Úristen – suttogta a lány. A szemébe nézett. hogy Burns időgépet épít? – Mert ez az igazság. – Képes lett volna használni ellenem a fegyvert? – kérdezte Tess. Sergi előrenyúlt. és lassan kikászálódott az ágyból. habár a lánynak fogalma sem volt. – Ezt vigye vissza oda. amit csináltam. – De hát ön felszentelt pap! – hüledezett a lány.– Igen. Magát senki sem fogja hibáztatni. – A gyilkosság csupán bocsánatos bűn. megbízik bennem? Tess egy kérdéssel válaszolt: – Miért mondatott velem olyanokat Knoxnak. Holnap reggeltől pedig viselkedjen természetesen! Lehetőleg mindenkitől kérjen bocsánatot. rendünk alapítója a Bíboros egyik ügynöke volt. és menni készült. – Azt hiszem. – De nem vagyok kígyó. de eljön majd az idő… és nem is olyan sokára… amikor minden megvilágosodik majd ön és a többiek előtt. ezt elmondhatja nekem? – Nem mondhatom el. – Csak egy pontig – felelte a jezsuita. oké? Annyit még megígérhetek. hogy egy csomó ember barátságát elveszítettem. – Bízzon bennem! – A kígyó is ezt mondta a nyúlnak. mi is történt valójában. ahonnan elhozta. – Maga tudja. hogy ma este felhívta Knoxot. A lány semmit sem értett. Akkor majd én is felfedem magamat. kedvesem! Most sok mindent nem ért. – Mondja csak. ha Krisztus érdekei úgy kívánják. – Természetesen – felelte Sergi. – Ó. hogy maga volt a felelős azért. holnap hogyan nézek majd a fiúk szemébe. Nos. de ha ezt nem mondhatom el nekik. Lehet. Holnap reggeltől szinte mindent elölről kell kezdenem. aki érintett volt a mai eseményekben. hogy ön fontos ember. padre! – Ezt a mesét nem ismerem – vigyorodott el Sergi. – Találkozom még vele? – Talán igen – jött a kitérő válasz. és megsimogatta az arcát – Nyugodjon meg. Loyolai Szent Ignác. szoros összefüggésben van azzal. Sergi felállt. akik kérik a bizalmát. kik azok. és az a legfájdalmasabb. Jelen állításom tételesen szerepel a Rend alapszabályzatában. a Jezsuita rendnek mennyi köze van a Katedrálishoz? – tudakolta Tess. hát hogyne! – nevetett fel fájdalmasan Tess. Tétován kinyúlt. – Maga ennek a Bíborosnak dolgozik? – kérdezte. és mélyen hallgasson arról. – Nem tudom. – Meghalok odalent? Sergi fájdalmasan felsóhajtott. és megszorította Sergi kezét. Sergi visszaadta neki a kommandós tőrt.

– Jó éjszakát. hogy Los Angelesből érkezett. – Hello. Vetett egy gyors pillantást az órájára: a kijelzőn 02: 25-öt mutattak a számok. Siess. A cipőjét már a folyosón vette fel. A mixer a pult túlfelén matatott valamit. hogy az csengesse fel Mona Harding szobáját. és a Katedrálisba ment. mindjárt megyek – felelte az újságíró. aztán a kápolnán keresztül visszatért a szobájába. A Katedrális borzalmas titkokat bízott rá… Nem köszönt el Sergitől. mintha napok óta nem aludt volna. Knox az egyik magas bárszéken kuporgott. A jezsuita elővette a celluláris hívóját. Jó lenne. Mona megmozdult. Az arca elgyötörtnek tűnt. – Jacob Knoxnak hívják. Wilson. és töprengő arcot vágva forgatott egy pohár whiskyt. hogy meglepődött. – Éjjel fél három van! – Elnézést kérek. Jacob. hallatlanul fontos lenne mindkettőjük számára. Örült a késő éjszakai vendégnek. Szó nélkül indult vissza Cynthia háza felé. és a másik oldalára fordult. A mixer remélte. 2295. Mark pedig halkan felöltözött. Megtörtént a kapcsolás. Ideges volt. A szálloda bárjában szinte sötétség honolt. de már aludt is tovább. de a parányi képernyő sötét maradt. kivel beszél: – A Gordon-akció sikeresen zárult – mondta a jezsuita. de nem tehetett semmit. legfőbbképpen azért. – Mi az? – nyöszörögte félálomban. ha lejönnél. és szaladt a legközelebbi gravitációs liftig. és egy rossz előérzet úgy terjedt benne. Párizs MARK meglehetősen éber alvó volt. január 23. Mr. ha… – Neve van az illetőnek? – kérdezte Mark. idelent várlak a bárban. – Ezt most videofonon nem tudom elmondani. Tess! – tért ki a válasz elől a pap. A képernyőn a recepciós látszott. mint valami expressz sebességgel burjánzó rákos daganat. A hívott fél eltitkolta az arcát. Nem volt válasz! A Katedrális bontotta a vonalat… IV. – Azonnal adja át neki a készüléket! Knox pillanatokon belül megjelent a képernyőn. de van itt egy úr. és csak a pult rejtett fényei világítottak. és kikászálódott az ágyból. Többszörösen titkosított hívás volt. Mark óvatosan letette a kagylót. és szinte azonnal felébredt a videofon ciripelésére. és nagyon sok számot nyomott le rajta. – A fenébe is. Nem próbálta titkolni. 174 . Európai Unió. kurva fontos! – Oké. hogy a köpcös férfi a bárban is nagyvonalú lesz. Mark felült az ágyon. – Tessék! – szólt a készülékbe. öregem – mondta erőltetett vidámsággal. mit keresel itt? – kérdezte döbbenten Mark. mert az amerikai akcentussal beszélő férfi az imént ötszáz frankot adott a portásnak. de Sergi így is nagyon jól tudta. Azt mondja. Sergi hosszan nézett utána. aki azt állítja. és kíváncsi pillantásokkal méregette Knoxot. A lány számára tucatnyi kérdés maradt megválaszolatlanul.

175 . csak egy biorepró… – Micsoda??? – tátogta Mark. a fiatal férfi nincs is itt. Kábító pisztolyuk volt. Vadul felhajtotta az italát. Szótlanul nézett kifelé azon az „alagúton”. hogy nem lehet más. Térj már észhez! – A kurva életbe. Aztán elmondott egy-két dolgot. – Gyere. mert tökéletesen tisztában volt vele. Magához ölelte a meglepett férfit. haver. és lesöpörte magáról Mark mindkét kezét. de így van. Az újságíró először azt hitte. ami alapján egyértelművé vált. aztán amikor kibontakozott a kényszerű öleléséből és a férfi arcába nézett. Mark megfogta a könyökét. hogyan kezdjem el – mondta Knox. Mark. Mark számára nyilvánvaló volt. de képtelen voltam elhinni. Knox részeg. Valami meghatározatlan és természetfölötti régióban lebeg. Mark felkapaszkodott a Knox melletti székre. és visszaült a székére. de nem tartották fontosnak. és elhúzta Markot egy bokszig. fiú! – bökte meg Knox. oké – mondogatta egyfolytában. Tess meghalt. de már minden oké! – Barátságosan megveregette Mark vállát. Tudom. és Mark visszatért az „élők közé”. Izzadt. és szétválasztották őket. mint egy árva kisfiúnak. igyál valamit. – Az elején! És mond már! – Oké. – Az a helyzet. A magából kivetkőzött férfi ordibálni kezdett… – Knox. mint a mi Tessünk… Knox így mondta: „a mi Tessünk”. de próbálj nyugodt maradni! – kérte Knox. aztán mind a hárman távoztak. semmi vész. és a biztonságiakra vigyorgott: – Oké. Knox szinte leugrott a székről. akinek olyan volt az arca. csak egy kicsit kiborult a srác. Knox próbálta menteni a helyzetet. hogy történt valami. ami a szeme volt. hogy a fiatal férfi leugrik a székről és rángatni kezdi a köpcös amerikait. hogy ő az. Knox végre a szemébe nézett. máris tudta. és alig akarta elengedni. A mixer kitöltötte az italt. hogy hihetetlen. – Hé. talán még meg is üti. majd belekezdett. A késői időpont ellenére a hotel biztonsági őrei pillanatokon belül ott termettek. A biztonságiak szigorú pillantásokkal méregették őket. ezért engem hívott fel. hogy előhúzzák őket. fölhívott videofonon. Úgy nézett a vele szemben ülő köpcös alakra. Knox nem haragudott rá. és majdnem leesett a székről. de lekapcsoltad az átirányítást… A mixer annyit látott. a nyakkendőjét lazította és mindenhova nézett. Először téged keresett. és olyan ártatlanság sugárzott a tekintetéből. – Szevasz! Csak nincs valami baj? – kérdezte Mark. és diszkréten visszahúzódott. nem engem. és kért egy Ballantinest. és a poharat lecsapta a pultra. és tovább szenvedett. hogy Tess nem halt meg! Nem halt meg. de Marknak fel sem tűnt. – Kurva nehéz lesz elmondanom – nyögte Knox. hidd el! Téged nem tudott elérni. – Nyugodj meg. érted? Tegnapelőtt este felhívott a lakásomon. meg téged is félrevezettek azzal a hullával. maradj már nyugton! – ordította Knox. – Nem tudom. A mixer megnyomott egy rejtett gombot a pult alatt. tiszta hülye vagy! Téged dobtak át a palánkon. és Knox úgy érezte. oké! Tess valóban él. – Mondom. ahol az ember találkozni szokott elhunyt szeretteivel. – Semmi probléma.Amikor Mark előtt szétnyílt a bár kristály ajtaja. hogy a barátja lelkében milyen érzések kavarognak. – Ez nem kocsma. hogy Knox gyötrődik valami miatt. a saját szememmel láttam a holttestét. uraim – mondta az egyik őr. a vendégem vagy – mondta. Összerezzent. mintha az valami földönkívüli lény lenne. – Innom kellene valamit – mondta rekedten Mark. Mindenkiből hülyét csináltak! A Los Angeles-i rendőrséget és a CBI-t. a boksznál lehuppant a székre. Azonnal felismertem. Az nem Tess holtteste volt. mint egy élőhalottnak. csak a másik férfi szemébe nem.

valamiről még beszélgettünk. és leöntötte a whiskyt a torkán. hogy megúszd Burnst. még azt is. Nos. ha megnéznéd. – Tess jól van? – kérdezte hirtelen Mark. – Figyelj! – kezdte a köpcös férfi. hogy felvegye veled a kapcsolatot. az maga az igazság. Szeretném. Bekapcsolta. Sok mindent elmondott. amikor hirtelen beállítottam hozzátok karácsony után? – Persze. hanem maga Tess mondta. Jacob Knoxra nézett. Nem mutatta ki. és felállt. – Nem… nem! Ezt a baromságot nem veszi be a gyomrom. aztán hirtelen megragadta. Nagyon szeret téged! Arra kért. Nagyon szeretne találkozni veled. hogy kitalálta őket! Nem! Ami ezen a felvételen van. Menekülnöd kell. – Összeszedted magad? – kérdezte Knox. Tess segíteni akar rajtad. ezt mondjam el neked és azt szeretné. Fantasztikus dolgok ezek. – Most ne szólj hozzám egy kicsit… Ne haragudj! – kérte Mark. de nem volt más lehetősége. és töltött Marknak. Eszedbe jutott? – Ó a francba. – Ott van. aki még csak nem is sejti. Mark! Könyörgöm. és odatolta Mark elé. Elmondta. Mark. mert Burns valószínűleg a nyomodban van. hogy túl van a nehezén – mintha Mark végleg megnyugodott volna… – Ez hihetetlen – nyögte Mark. A férfi úgy nyúlt a pohár után. itt van nálam. hogy miért. – Arra is emlékszel. adj magadnak egy esélyt! – mondta Knox. és a tető belső felén lévő képernyőn megjelent Tess arca. és kivett a kabátja zsebéből egy lapos és tenyérnyi méretű tárgyat. hogy visszamennek az időben majdnem egy napot… Ez őrület! 176 . amikor rólad beszélt! Hinned kell neki! Hinned kell ennek a felvételnek. vagy sakkban tartani. Jacob? Nem vagyok gyerek! – mondta bosszúsan Mark. – Hol van most? Knox tudta. – Emlékszel arra az estére. és készült. Marknak hosszú percekre és több pohár italra volt szüksége. – És még? – Muszáj ezt. Knox mindvégig szótlanul ült. és ezen a felvételen az is rajta van. amiért belerángatott ebbe az ügybe. – Ez teljességgel hihetetlen! Az időkutatás úgy menti meg őt. és Knox megértően bólintott. hogy ezzel nagy veszélynek teszi ki magát. hanem felhajtotta az italát. Az újságíró a fejét rázta. hogy most visszavonulót fújjon. de nagyon örült. aki rezzenéstelen arccal ült vele szemben. hogy nagyjából megtalálja önmagát. Kisvártatva visszatért egy egész üveg Ballantinesszal. – Jól van. ha megbocsátanál neki. azt hiszem az időutazásról! Knox erre nem válaszolt semmit. csak úgy tudsz megmenekülni Burnstől.– Jól van… jól van – mondta Knox. hogy felemelkedjen. és a szája torz vigyorra rándult. hogy te komoly veszélyben vagy. de nem azért repült Párizsba. hogy Tess az időkutatók fogságában van? Jacob. és tétova mozdulattal maga elé húzta a parányi készüléket… Legalább háromszor nézte meg az alig öt perces üzenetet. és ezt nem az ujjamból szoptam. Mark könnybe lábadt szemekkel nézte a lányt. aztán lassan lecsukta a képernyőt. Felkattintotta a tetejét. ha információk vannak a kezedben és ezekkel megpróbálod megzsarolni. A pohár pereme felett összevillant Markkal a tekintete. neked elment a józan eszed – jelentette ki Mark. de ennek még nem jött el az ideje… Nagyon szeret! Sírt. és a te egyetlen esélyed. és nem hiszem. Akkor találkoztál először Tess-szel – felelte Mark. mi vár rá. Ő a Katedrális védelmét élvezi. Sajnálta ezt a szerencsétlen fiút. Kibontotta. és ennek az volt az egyetlen módja. A lány azt üzente. – Tudom. de a másik visszatartotta. nagyjából miről beszélgettünk? – A vallásról… a vallásról biztosan – felelte Mark. mintha félne tőle. hogy ezt elmondjam! Tess üzenetét fölvettem. fiú! Azért vagyok itt. hogy nehéz lesz ezt elmagyarázni Marknak. Azt akarod mondani.

hol és mikor ragadtak rám. Mark hirtelen átnyúlt az asztalon. de most már eltörölhetetlenül befészkelte magát a tudatába. 177 . hogy csak egyvalamivel tudom Burnst megállítani. akkor mi van? Szépen megköszöni. – Nem! – mondta hirtelen Mark. és a készüléket visszatolta a döbbent Knox elé. és miért beszélt ilyen furcsán? Mintha transzban lett volna! Ez félelmetes. Mark töprengve nézte az aranysárga italt a poharában. hogyan találtak rám Párizsban. és láthattad. és képtelen befolyásolni a dolgok alakulását. úgy érezte. Jacob? – kérdezte Mark. – És nem is fogok! – tette hozzá még valamivel nyugodtabb hangon. Egy ilyen helyzetben ő is az italtól remélt volna támogatást. persze Monának nem szóltam semmit. Evangelin Monteliniről. hogy lecsapnak rám! Nincs semmi értelme menekülnöm. de Knox nem fogta le a kezét. Ő is nagyon jól tudja. – Nagyon jól tudja. és remélte. hogy értékes vagyok a számára és akkor… akkor nem fog megöletni! – jelentette ki Mark. Ez az ember úgyis megtalálna bárhova is mennék és bármilyen nevet is használnék. megnyomta a törlő gombot. – Van valami ötleted? – érdeklődött Knox. Talán tudok segíteni. – Mit akarsz csinálni? – kérdezte Knox. mert már tegnap este is követtek minket. hogy nincs esélyem Burns ellen. nem kezdek el megfutamodni Burns elől. – Mark elhallgatott. Nem tudta. Az lenne a legrosszabb. a sorsa egy fényklipper sebességével száguld valamilyen ismeretlen. Mark rábökött a lejátszóra. Knox számára úgy tűnt. csak azt tudom. – Azonnal el kellene tűnnöd Párizsból – válaszolta Knox. Mark nem a végzete felé halad. – Ez képes megmenteni – mondta a fiatal férfi. Ez már az ötödik whiskyje volt. Knox hagyta. Valószínű. hova a francba menjek? – csattant fel Mark. – Ezt a szerencsétlen lányt arra használják fel. – Odaadod Burnsnek? Na és. Mark újból megnézte a felvételt. mint az információ ereje! Egy újságíró. Szinte már kívülről tudta. és megragadta a férfi zakóját. Mintha kiválasztott lenne. mert többre nem tellett tőle. majd egy szuszra eltüntette a whiskyt. az időgépéről. Amikor végzett vele. és mi köze ehhez Tessnek. Knox még sohasem látta ilyennek. – Őrült vagy! – mondta Knox. hogy tartsam a szenátort sakkban. – Nem. és ez nem más. aztán szépen kinyír! Mark válaszul újból megnézte a felvételt. – Most mi a fenét csináljak. a barátja valami végleges döntést hozott meg az előző pillanatokban. hogy Burns emberei! Nem tudom. ki lőtte le. hogy a nyomomban van. és nem szólt egy szót sem. Mark teletöltötte a poharát. – Holnap mindenképpen elutaznánk… – Nem. Amióta meglátta Tesst. – Tess nagyon okos – mondta Mark. és felnézett. aki a Katedrális ügynöke és így tovább. hogy nincs sok időm hátra. Ezekben a pillanatokban határozottan félelmetesnek tűnt. – Nem! Nem akarok meghalni! – sziszegte Mark. de jól meghatározott irányba. – Még ma éjszaka! Azonnal el kell utaznod! Mondom. még ma éjszaka! – És megmondanád. Ha ügyes vagyok. Tess is azt tanácsolta. és azt sem tudom. – Hogyan? – kérdezte a fotós. és sokáig nem szólt semmit. akkor mehetek én akár a világ végére is! Menjek én is Los Angeles alá?… És meddig legyek ott? – Azonnal hagyd el a bolygót! Menj el a naprendszerből! Több kolónia van fényévekre innen. Mark! – vágott közbe Knox. hogy lemenjen a 64-es Pompejibe. Tudom. Ha kiteszem innen a lábam. mert ott lelőtték az időkutatók egyik műholdját? Na és.– Az – értett egyet Knox. talán el tudom hitetni a szenátorral. – Ha Burns el akar kapni. és megemelte a poharát. biztos. amióta belépett a bárba. akinek információi vannak! Információ Burnsről. Jacob! – Az. és ismét töltött magának. honnan jön ez az érzés. és nekem vannak ismerőseim.

– Mondjuk a Szajna-partra – felelte Mark. Odament egy taxihoz. nem fogsz meghalni! Halljam. és szeretném. az éjszakai város olyan. hogy nagyon szeretem. mit tudok Geraldo Montelini feljegyzéseiről. hogy le tudná rázni… Menjen le a rakpartra! Pár perc múlva a kocsi megállt. aztán visszajövök a bárba. – Mindegy – hangzott Marktól a válasz. hogy megválaszolja a kérdést.Knox megfogta a csuklójánál. szeretném. Neki nem egy holttestre van szüksége. mit akarsz csinálni! Mark újból hallgatott egy sort. Amikor kilépett a szállodából. mint egy kiszámíthatatlan vadállat. Számára teljesen ismeretlen fények és gravitációs sugarak között süvítettek. és kiszállt. Mark a ballonkabátjába csúsztatta a kezét. hogy várja egy ember a bárban… Kérlek. hogy ezekben a pillanatokban több szempár szegeződik rá. vigyázz rá! – Ne csináld. és a két kezét lefejtette a ruhájáról. – Az a célom. de Mark még Los Angeles közüzemi szintjein sem félt ennyire. – Tudom! – mondta Mark. – Oké. Mark! – kérte Knox. – Szűz Mária nem fog segíteni! Most csak én segíthetek magamon. az isten szerelmére. de nagyon erőltetettnek tűnt. – Ezzel Monát és magad is megölnéd! – felelte Mark. hogy a szeme elé kerüljek… A többit bízd rám! – Szűz Máriám! – nyögte Knox. hogy utánam jöttél Párizsba. és nem volt visszaút. Jacob. Most felmegyek a szobámba. Meglátta az Eiffel-tornyot. – Burns emberei szerintem itt állnak lesben a szálloda körül! – jegyezte meg Knox. ami beszél. aztán megszólalt: – Na. Lerázzam őket. ami alig húsz méterrel állt meg a taxija mögött. aki időközben felkelt az asztaltól. majd utána elmegyek… – Hova a büdös francba? – hüledezett Knox. A taxi elindult. akkor… akkor lehet. A sofőrnek nem volt szüksége visszapillantóra és radarra. átöltözöm. mint most. gyors pillantást vetett arra a gravokocsira. A következőre szeretnélek megkérni. és megpróbált nevetni. örökké hálás leszek érte. uram? – Ezeket nem valószínű. Mark úgy érezte. figyelj ide! Köszönöm. Nagyon! – Ha eltűnnél. Sokak szerint az éjszakai Párizs csodálatos. Az a lényeg. próbálj egy kicsit logikusan gondolkodni! – Soha életemben nem gondolkoztam még ilyen logikusan! Burns arra kíváncsi. hogy összefussak velük! – Ez hülyeség! Mi a biztosítéka annak. hogy mindent elmondj a lánynak és… és mondd el neki azt is. – Monának majd hagyok üzenetet odafönt. értesítsem a Világrendőrséget? – kérdezett rá Knox. – Talán a Katedrális is ezt akarja! – szólt vissza a férfi. ha vigyáznál Monára! Maradjatok még itt pár napig! Lehet. Mark fizetett. – A Szajna-partra! – mondta az automata sofőrnek. – Követnek minket? – kérdezet Mark. Maga volt a radar és a biztonság. hogy úgy tűnök el. mint Tess! Egyszer majd felbukkanok! – mondta Mark. Mielőtt leszaladt volna egy lépcsősoron. de Mark biztos volt benne. A sötét ablakon keresztül nem látszottak az utasok. hanem egy szájra. hogy tudok majd jelentkezni… talán! Viszont rád hárul az a nehéz feladat. és elment. – Melyik részre? – tudakolta a sofőr. hogy nem lőnek le azonnal? Mark. ami épp ugrani készül. 178 . próbált természetesen viselkedni. – Féltelek – mondta Marknak. ha megígérnél valamit… Nagy segítség lenne. – Ha eltűnök. és megiszunk még egy utolsó pohárral. és a kezébe temette az arcát. – A szálloda óta. Knox ugyanolyan kényszeredett mosollyal nyugtázta a dolgot. de a fiatal férfi már elhatározta magát.

– Úgy tűnik. amelyből arra következhettetek volna mások. – Úgy gondolom. Hosszú. és Mark több újságíró kollégát felismert a tömegben. A férfi előre nézett. és összehajtogatta az újságot. Várt. de nem volt mersze odamenni Sergihez. de nyilvánvalóan rutinos és megfontolt profi lehetett. Mark kikapcsolta a képet. Mark megérintette a narancssárga sávot a kép alján és a fotó. mert arra gondolt. Ahogy belépett az egyik utcai lámpa fénysugarába. Intervenciós Központ (13. ami nem is volt olyan nehéz. Leült egy padra. semmi értelme sem lenne ellenállnom. Nehéz próbatétel volt.és lesietett a lépcsőn. január 23. Úgy ültek ott egymás mellett. vagy foglalkozott vele aktívabban. jöjjön! Mark is felállt. Felkínálta magát. amíg a cikket olvasta. 179 . Hawaii. és egyszerűen leült Mark mellé a padra. amíg előresétált vagy ötven métert. Tess gondolatai folyton Mark és Sergi körül jártak. mert közben majdnem szétrobbant a kíváncsiságtól. – Na. Egy fa tövében egy hobó hevert. aki visszacsúsztatta a zsebébe. hogy a játékosok fölöslegesen blöfföljenek… – Jó estét. A rendfenntartók sisakjába épített kék villogók színes foltokat varázsoltak a férfi arcára. A part teljesen kihaltnak tűnt. valahova a túlpartra és nem szólt egy szót sem. és elindult a bizonytalan jövője felé. aztán felállt. A pap viselkedésében nyoma sem látszott olyan áruló jelnek. Ő vajon mennyit ér meg James Walther Burnsnek? A cipője halkan kopogott a köveken. hogy Mark miért ült ki éjnek idején a Szajnapartra. bokáig érő sztatikus kabátot hordott és sötét kalapot. Mr. Azon a lépcsősoron jött le. és Mark csodálkozott rajta. Wilson? – Van más választásom? – kérdezett vissza Mark. A háttérben őt rakták a mentőautóba. Pár perce ült a padon. Wilson – mondta a férfi angolul. és esténként álmatlanul hánykolódott az ágyában. 2295. Hallatlanul nagy volt a nyüzsgés. – Na. hogy megúszta elhamvasztás nélkül. és zsebre dugott kezekkel közeledett. és kihúzott valamit a zsebéből. A csavargók talán mégis többet értek. Rendőrök látszottak a kép előterében és a háttérben éppen a mentőautóba emeltek egy hordágyat. mint eddig. hajlandó velünk együttműködni. Az ismeretlen férfi átnyújtotta az összehajtogatott lapot. Mark egy pillanatra megfeszült. Az MGM stúdiót ábrázolta. habár Párizst fűtötték. amely szinte teljesen árnyékba vonta az arcát. és a harmadik oldalon hozta a sztorit: VÉRES LESZÁMOLÁS LOS ANGELESBEN! A négyhasábos cikkhez egy kis kép is tartozott. és nem volt szükség arra. hogy mi történhetett Markkal. hogy nekik kettőjüknek valami titkolni valójuk lenne. Mr. A január alkalmatlan volt a romantikára. A férfi nyilván sejtette. Ebben a játszmában már le voltak osztva a lapok. de „csalódnia” kellett: egy újság volt. energiafegyver. ahol az újságíró. Mark felnézett rá. amiért megkönnyítette a dolgunkat – felelte a férfi. nap) AZ ELMÚLT három nap alatt Tess próbálta kerülni Sergi pillantását. Mark széthajtogatta a lapot. és ezen a késői órán még a szerelmesek sem üldögéltek a keskeny padokon. mint a galambok. látja! Hálával tartozunk önnek. A New York Herald Tribune január hatodikai száma volt. Visszaadta a férfinak. Próbálta megfogadni a jezsuita tanácsát: természetesen viselkedett. mint egy parányi képernyő megelevenedett. Nem volt fiatal férfi. Rengeteg megválaszolatlan kérdés dörömbölt az agyában. hiszen egy szemernyivel sem beszélt hozzá többet. Egy idősödő. amikor meglátta a férfit. mint két jó ismerős.

édesem? – firtatta a férfi. mégsem lehetnek igazi barátok. mint mondjuk a katanáját. de nem várt választ. – Johnról beszélsz? – tudakolta a szőke nő. és bement az oktatógépekhez. hogy idelent egyetlen férfi van. – Attól a pillanattól kezdve. és rákérdezett: – Mire gondolsz jóvátétel címén? – Mit gondoljak. de nem hazudtolta meg önmagát. – Elkísérsz görögre? – kérdezte a lány. amikor másnap Michelle és Kerwin szemébe kellett néznie. Nagyon szégyellem magam. és rákérdezett egy bizonyos dologra. és a két nő szinte egyszerre nevetett fel. Cynthia felnevetett a háta mögött. ha Michelle megsejt valamit? – kérdezte Tess. és határozottan el volt ragadtatva. nem lennének ilyen dührohamaid. már ez is!” – Én ne tudnék? – kérdezte a lány. aki rákérdezett: – Sikerült a tegnapi napot feldolgoznia magában. – Hát majd kikaparjuk egymás szemét. – Köszönöm a megértését.” John. – Amikor tegnap otthagyott a szobámban – kezdte az ezredes felé fordulva –. Serrault természetesen azt felelte. Tess. hogy valami miatt rettenetesen kiborult. Ő nem merte szóba hozni a tegnap történteket. Tess a fejét rázogatta: – Oké vagyok – jelentette ki vidáman.Az első találkozásukkor elnézést kért Serraulttól. Gerald nem adja fel! Tess belékarolt. ami ott lóg a szobája falán? 180 . – Nincs már semmi bajod? – kérdezte komoly hangon Cynthia. mint egy férfi? Vagy csupán úgy szeret. Arra hivatkozott. – Hm… tudsz titkot tartani? Tess váratlanul felnevetett. hogy találkoztam Kerwinnel. hogy nem mondhat el semmit ennek a nőnek… Ám mégis az volt a legnehezebb pillanat. Kerwin nyilván mindent elmondott Michelle-nek. – Jó lenne. Michelle-től a továbbiakban nem várhatott többet. akivel szívesen lefeküdnék. A lány a fejét csóválva és csípőre tett kezekkel nézett utána. – Az igazság az. valahova a hologramok közé. – Mi lesz. vagy úgy szeret. Ezt most kurva komolyan mondom – jegyezte meg Michelle. és a francia nő végül is levonta a végső konzekvenciákat vele kapcsolatban. belé vagyok esve – suttogta a szőke nő. Azt mondta: „szeretem magát. a Katedrálist és az egész világot. és valamilyen fegyverekhez hívták. nem történt semmi baj. az a korrekt munkakapcsolat és a tisztes távolságtartás. mondott valamit az ajtóban állva. árulja el nekem. és Tess pillanatok alatt megértette. – Szóra sem érdemes – mondta a férfi. hogyan szeret? Úgy szeret. majd bepattant a katonai gravóba. – Látom. Őszinte érdeklődésnek tűnt. Tess ezekben az órákban ismerkedett az „otthonával”. – Hát persze – bólintott Tess. ha miután átmentünk az időn. „Na. Amire számíthatott. Tess kihasználta az alkalmat. A tekintete szigorú volt. és felsóhajtott. az első adandó alkalommal majd jóváteszi a bűnét. törzsőrmester? – kérdezett vissza a lány. – Nem hiányzik a szex. Nem lesz több olyan éjszakájuk… – Jó. hogy visszaszáguldjon Arminius házához. Nauszikaá házának átriumában álltak mind a hárman. Megálltak a tanterem előtt. – Hülye vagy – mondta egyszerűen Tess. Majd' megőrült attól. A pokolba kívánta Sergit. Miss Gordon? – Igen – felelte Tess. ezredes. és végül Kerwin volt az. Michelle-nek megszólalt a celluláris hívója. mint a beosztottjait szereti. Meglehetősen teátrálisra sikeredett a mondat. majd vigyázok – mondta csendesen. de róla meg lehetne mintázni a hűség szobrát. és kérte a férfi megértését.

Valahogy nem tudott örülni neki… Következett a szokásos erőnléti kiképzés különféle materializált akadályokon keresztül. – Dehogynem! Szükségem van valakire… – Tegnap délután kértem önt. de babonából nem beszéltek róla… Huszonharmadikán este a háza előtt üldögélt a lépcsőn. Folyton összehasonlítgatták Tess-szel. – Úgy véli. és megfogta a lány könyökét. ami azt jelentette. hogy nagyon tehetséges. Tess további tantárgyakkal ismerkedett meg. Tudta magáról. akárcsak oly sok minden idelent… 181 . ennyi nem – vágta rá a lány. aki nagyon titokzatosan viselkedett. – Szeretné. Ez utóbbiak eredetiek voltak. júniusáig érdekelte. A kommandósok között kézről-kézre járt egy műholdfelvétel.– Maga komolyan meglepődne. de a férfi elengedte a kezét. igen. ha megtudná. Egész délután korabeli ruhákba járt és valóban kezdte magát Nauszikaának érezni. Michelle nem vett észre semmit… Tess a problémái elől az ókori történelembe menekült: a római történelem. hogy Kelet-Indonézia óta rettenetesen szenved valami miatt. Örült neki. Tess szótlanul nézte a férfit. – Igen – jegyezte meg a férfi. Délutánig a latin és az ógörög fonetika. – Miért van zavarban? – kérdezte. Kerwinnek igaza volt: a végén már meg sem érezte. A kommandósoknak beépítették az elektronikus szemlencséket. Cynthiából kirobbant a nevetés. – Ennek nincs értelme. de lány elállta az útját. – Hagyjuk abba ezt a beszélgetést. és valamilyen coca-colát ivott. Ezzel mindenki tisztában volt. aztán a szituációs gyakorlatok Nauszikaá és Arminius házában. A lány nem mondott rá semmit. hegynek fel és le. és amikor Tess szinte mindent egyszerre magára kent. Indult volna kifelé. túl messzire megy. Úgy tűnt. mire Tess döbbenten tapasztalta. hogy libabőrös lesz a karja. zavarban vagyok? – Igen. hogy hetvenkét órán belül átlövik őket. mint Michelle-t? – firtatta Tess. mint a többiek és a shaolin stílus formagyakorlataival ismerkedett. Tess! Azt hiszem. – Nem. ami eltereli a gondolatait Markról. hogy „most történik valami”. – Téved. – Mintha az ikertestvére lenne – mondta valaki. Holecka többször megdicsérte. és átnyújtotta a felvételt Kerwinnek. – Azt hiszem. mennyire szeretem azt a katanát – felelte erre Kerwin. ha így lenne? – kérdezett vissza Kerwin. Tess. ami a görög lányt ábrázolta. – Jobban szeret. hajviselet és az illatszerek. A hatás döbbenetes volt. – Fantasztikus – mondta csendesen Michelle. különösképpen Néró korának és Pompejinek a története 64. Hosszan a szemébe nézett. – Még nem! Ha most elmondaná. A lány arra készült. Ókori divattörténet. – De bolond vagy az utóbbi napokban! – jegyezte meg a zászlós. hogy bízzon bennem! Ennyi nem elég? – kérdezte az ezredes. a jezsuitáról és most már Kerwinről is. Reggel sokkal korábban kelt. és szinte „élvezte” a kiképzés utolsó fázisának gyötrelmeit. de erről még nem szabad beszélnie a lánynak. mert így legalább volt valami. Kerwin ott állt még egy darabig. Az üdítő szintén a XX. századból származott. Kirobbanó formában volt. ebbe mindketten beleőrülnének… Tess az elkövetkezendő napokban belemenekült a munkába. és azt mondta neki. vadul rohanó patakokon és mesterséges akadályokon át. aztán magára hagyta a lányt.

– Maga szokott parolázni velük. és a lány hátralépett. hogy a „nagy beavatott” vagyok? Serrault egy határozott mozdulattal belevágta a tőrét az asztallapjába. A férfi vigyorogva nézte a lányt. – Ó. Az állat vére szinte az egész asztalt beborította és jutott belőle még a műanyag padlóra is. és Serrault nem „kínozta” tovább. hogy az afrikai istenek tobzódtak a vérben. Imádom őket! – jött a férfitól a válasz. Elmondaná nekem? – Most miért magáz már percek óta? – kérdezte Tess. Elmaradhatatlan cigarettája most is ott lógott a szája sarkában. – Ez a Rolling Stones. – Milyen szél fújta erre. – Nem maga volt? – Én lézerrel sohasem lőnék rá egy őzre. és leporolta a ruháját. Serrault? – kiabálta túl Tess a zenét. Gerald. hát gondoltam idejövök… Unatkozom – felelte Tess. Kikapcsolta a zenét. – Most úgy néz ki. ha meg akarta értetni magát. hogy miért. Honnan van a vad? – tudakolta a lány. amit mutattam magának a fegyverszobában. mert bármit is meg kellene beszélnem magával. – Csak kettőn voltam ott – közölte a lány. Nem azért jöttem ide. Az automaták kikapcsolva sorakoztak az egyik csempézett fal mentén.Tess az étkezde épületét nézte. ami az őzből maradt. A hozzá tartozó konyhában égtek a fények és egy furcsa vadító zene hallatszott ki belőle. ott van minden koordinációs ülésen – felelte Serrault. hogy kiakadt valami miatt. A felsőteste és a két karja fürdött az állat vérében. mert úgy gondoltam. Serrault egyedül tartózkodott. – Hát az rohadt dolog – mondta a férfi. A lány őrülten magányosnak érezte magát… Felállt. hogy lehalkítja? – ordította a lány. mert a technikusok már napok óta a pompejii hőmérsékletet állították be a Hologramok Birodalmában. de úgy hallottam. – Kár – jegyezte meg kurtán a férfi. A férfi nyilván nem óhajtotta rájuk bízni ezt a kényes műveletet. miért akart pár nappal ezelőtt felgyújtani engem egy koncentrált lézersugárral. A férfi kezében megállt a tör. Emlékszik? – Hát persze. – Mi az istent hallgat. – Miből gondolja. Legnagyobb döbbenetére a törzsőrmestert találta odabent. Serrault a tőre hegyével felfelé bökött. angyalom? – firtatta. Azért jöttem. ugye? – Nem tudom. aztán ezt kérdezte: – Mi a helyzet a tisztekkel? – Ezt most miért tőlem kérdi? – értetlenkedett Tess. akkor beszéljünk meg valamit! Mondja már el nekem. Rátámaszkodott a vértől síkos asztallapra. A vér felspriccelt. és ha jól tudom. mint egy afrikai isten. és tőrével lekanyarította az őz egyik mellső lábát. és félretolta a véres torzót. csak az nem világos. – Mi van. – Ha már itt van. – Megtenné. Erre a munkára ott van a Holland&Holland. – Figyeljen ide. olvasta az Aranyágat Frazertől. – Ott fent lőtték. ami Serrault kedvence volt. 182 . Fülledt meleg volt. Bugyin és pólón kívül nem viselt mást. hogy miről beszél. – Tulajdonképpen ezért jött. hogy ilyen kifejezéseket használ? – Nem olvastam. A konyhában szinte üvöltött a XX. és egy őzet darabolt. századi rockzene. A gyakorlónadrágon és egy papucson kívül más nem is volt rajta. és a lánynak szinte belefájdult a torka. Tess elhajította a kólás dobozt. és elindult a konyha felé. Az világos. hogy emlékszem. Tess! – mondta a férfi. hogy találok itt valakit.

aztán döbbenten látta. Amikor elvált az ajkuk. ennél sokkal egyértelműbb! Szerintem bűntudata van valami miatt. aztán elborította az egész agyát. ami már így is átázott a vértől. hogy megpihenjen az orgazmus után. Odacsúszott a férfi elé az őz vérében. Egy pillanatra a Los Angeles-i éjszakák jutottak az eszébe. Igen a szituáció váratlansága és annak a tudata. most a férfi kurtára nyírt haját próbálták megmarkolni. mintha menekülni akarna egy közeledő érzés elől. vadító illat teljesen elbódította. Tudja. Tess a háta és a feneke alatt érezte a vér cuppogását. Az 183 . Tess feje zsongani kezdett. ahogy a vad leterítését. hogy Serrault keze felsiklik a hátán a póló alatt. hogy Tess feltérdel az asztalra. hogy a haja szinte a konyha padlójáig hullott egy dús fekete zuhatagban. amelyek hasztalan kerestek támaszt a síkos asztallapon. de a következő pillanatban Tess már a szájára is tapasztotta az ajkát. Önkéntelenül is felnyögött. amely alatt zajlottak. A fene se tudja. amit meg is szerzett magának: Tess fenekét kihúzta az asztal széléig. Serrault befúrta az arcát az ágyékszőrzet sűrű. mintha Serrault a szeretkezéseit is úgy rendezné le. amit eddig csak Markkal tapasztalt. és a vértől maszatos kezei. A lány mellbimbói pillanatok alatt megduzzadtak és az arca kipirult.– Nézze. Maga itt áll. A teste legérzékenyebb pontját ért első gyengéd csók után meglepő volt ez az állati vadság. Felszólításnak tűnt. Tess vadul csókolta a férfit. Serrault nem tiltakozott. A férfi habozás nélkül mozdult. – Csókolj meg. s ez a nyers. amit mondani akarok! A másik. furcsa mód váratlan izgalommal töltötte el. miközben érezte. majd egy gyengéd csók érintette a szemérmét. maga egy rettentő veszélyes nő! – válaszolta a törzsőrmester. Ez az egyik dolog. hogy ez a helyzet most másképp sül el. Keze a férfi tarkójára csúszott. A lány hátrasimította a haját mindkét oldalt a fülei mögé. aztán olyan vadul kezdte csókolni. Aztán már képtelen volt visszafogni magát. és az alteste szinte együtt mozdult a férfi arcával. amikor belehatoltak. mert meg akarja kaparintani. hogy a férfi széttárja a combjait. Rádöbbent. Már nem bírt uralkodni az alteste fölött. – Két dolgot szeretnék mondani. mert holnap ebédre pörkölt kell legyen belőle. – Én meg haragszom magára. ahol a szeretkezések olyan gyorsak és rövidek voltak. minek kellene kikerekedni ebből? Megmondjam? Egy oltári nagy kefélésnek!… És tudja mi a legnevetségesebb? Én már a maga kisujját sem merem megfogni… Ennyit akartam mondani! Ja. Gerald! – kérte a férfit. hogy a lány teste szinte lecsúszott a vértől síkos asztalról. és szétfeszítette… – Fulladj bele. Az őz vérének az illata először csak az orrába hatolt be. és átkarolta a férfi nyakát. amivel a férfi fogai és kutató nyelve lerohanta. amely önálló életre kelt és ritmikus hullámzásba kezdett. hogy elhozza számára a várvavárt orgazmust. és egyébként vannak magának barátai? Serrault kirántotta a tőrét az asztalból. és egy gyors mozdulattal kicsatolta az övét. de mégis remélte. mint maga az élet és olyan mocskosak. hogy valakinek elvágja a torkát. hogy bármelyik pillanatban rajtakaphatják őket. hogy őrülten kívánta már ezt a dolgot… – Bejöhet valaki – nyöszörögte Tess. A férfi ráhajolt a lány testére. – Serrault most magára bökött. és nem kérésnek. a férfi egy gyors mozdulattal kibújtatta a lányt a ruhájából. A helyszín naturális megválasztása sem volt mindennapi. Tess érezte. Serrault vadul megragadta Tess csípőjét. Tess elejtett vadnak érezte magát. hogy már percek óta szemez a tőrömmel. és a testét odébb tolta az asztalon. és lehúzta parányi bugyiját. mint a város. Serrault borostás álla a combjai belső felét és a szemérmét karistolta… Összezárta a combját. sötét foltja alá. A következő mozdulata az volt. majd velőtrázó sikolyok lettek és a combja megállíthatatlan remegése… Serrault nem hagyott neki időt arra. – Legfeljebb meglepődik – mondta Serrault. hogy a következő pillanatban például mi lesz a reakciója? Én itt darabolom ezt az őzet. harapni kezdte a két keblét. és csókolni. hogy minél erősebben húzza az arcát az ágyékára. de a lány megfogta a csuklóját. Igazán férfi módra követelte a jussát. és a másik kezével elvette tőle a fegyvert. és lehet. de Serrault nem hagyta magát. és csókjai egyre lejjebb haladtak a lány testén. te szemét! – nyögte a lány. hogy hanyatt döntötte Tesst az asztalon. és az egyre gyorsabb ritmusban erősödő zihálásaiból kéjes nyögések. A lány egyszerre sírt és nevetett.

Serrault nem áll majd meg. és Tess képtelen volt védekezni. A férfi toalett üres volt.érzés teljesen kitöltötte odalent. Mrs. hogy valószínűleg az egész barlangban hallották. Hands rajongott az operáért. ami hamarosan magával ragadja. és a falakon át beragyogott a százmilliós New York minden fénye. ahol a nők kritikus szemekkel méregethetik egymás ruháit és szeretőit. és próbált menekülni. Mindezektől függetlenül az általa képviselt társadalmi rangnál fogva járt neki a páholy és a pazar rálátás a színpadra. és a férfi megtorpant az ajtóban. hogy ő a világ legjobb tenorja. – A Seclorum egyik bárónője. kérlek. hogy kifejezze tiszteletét a XXIII. Hands elektronikus testőre diszkréten meghúzódott a sarokban. Hands éppen arra gondolt. – Ki volt ez a papagáj? – kérdezte fintorogva Hands. de a férfi sokkal erősebb volt. és a körmeit a férfi hátába vájta. de most kis híján összeomlani készült a dörgő tapsvihar hatására. és elővette a cigarettatárcáját. és odahajolt Handshez: – Nevada hívja önt. és hirtelen nem tudta eldönteni. mi a meghatározóbb érzés: a fájdalom vagy a kéj. egy sokkal szűkebb nyílásba. és Tess szeméből kibuggyantak az örömteli gyönyör első könnyei… 2295. és esze ágában sem volt abbahagyni… A fájdalom lassan. New York LAMBERTO Zanussi ezen az estén ismét sikeresen bizonyította. A testőr lépett be elsőnek és ellenőrizte a helyiséget. Ami felkeltette Hands érdeklődését. Cornelius Hands és családja az első emeleten ültek a saját páholyukba. Hands végigment a vörös bársonyszőnyegen. amikor kinyílt a páholy ajtaja. Két lábával átkulcsolta Serrault derekát. – Dugjál meg. és most egy határozott mozdulattal a hasára fordította a lányt. mielőtt elmerülne benne… A teste görcsösen rángatódzott. A New Metropolitan üvegpalotája a modern kori építészet egyik kimagasló alkotása volt. – Ezt még nem csinálta neked senki. Várta már a hívást. és a háta ívben megfeszült a síkos asztallapon. amely alig pár lépésnyire terült el alatta. ugye? – kérdezte Serrault szinte ráborulva a lány testére. hogy hihetetlenül gazdag. A folyosó halványkék üvegből készült. uram. Hosszú uszályt húzott maga után és aranyszínű robotok kísérték. igen. és egy fiatal férfi lépett be a félhomályba. egy színes selyemruhába öltözött idősödő nő volt. Először arra gondolt. és a fejével egy ajtóra bökött. A közönség szinte egy emberként állt fel. 184 . hogy milyen könnyedén le tudná köpni a lába előtt hajlongó tenort. és visszagombolta a szmokingját. a férje kevésbé. ami a legújabb divathóbort volt. A Metropolitan közönsége nem tudhatta. Hands ki nem állhatta ezt a műfajt. aki az iménti gyönyörtől még mindig tehetetlen bábunak érezte magát. és csupán a sznobok kötelező társasági eseményének tartotta. A hüvelytől sikamlós péniszt Serrault egy picivel följebb nyomta a lányba. és már előre félt az orgazmustól. A gőgös tekintetű nő és protokoll robotjai eltűntek a folyosó kanyarulatában. A fiatal férfi Paul Johnson volt. holografikus alfa-kéken. század és talán minden idők legcsodálatosabb énekhangja előtt. és tudta. január 24. A férfi még mindig nem élvezett el. hogy egyszerűen hátulról hatolnak majd belé. akarom… – nyöszörögte. és nem mozdult. Felnyögött. A folyosón valami fantasztikus dolog közeledett. és végül akkorát sikoltott. és egy megvető pillantást küldve Handsék felé lassan elvonult mellettük. Hands felállt. A holografikus alfa-kék a Katedrális egyik titkos vonala volt. hiszen mindkettő borzongással töltötte el… – Te szemét… – suttogta rekedt hangon. de a férfi ennél többet akart. Idegesen rázogatta a legyezőjét. de Hands nem lépett be. hogy a férfi valójában mivel is foglalkozik. Valami vörös felhő közeledett. de biztosan kéjjé változott. akik nem csak annyit tudnak a férfiról. Ezen az estén nem sokan voltak a híres operában.

most már itt az ideje. ez lesz a huszonharmadik átlövése. hogy Will legalább három hétig nem megy haza. Jelen pillanatban a hajó rakterét töltik fel korabeli amforákkal. A hangulat békés és idilli volt… – Jonathán. megismétli az áriát. Johnson az övéhez nyúlt. és amikor bontotta a vonalat. és levette a sivalkodó gyermeket a térdéről. Célszerű eljátszaniuk a kereskedelmi vitorlást. Odaadta a menyének. nem nagyon lesz ideje a családjára. hogy a rakományra miért van szükség. akkor egy szépen sminkelt közönyt színlelve kilépett a vonalból. hogy számára itt véget ért az Odüsszeia-akció. és felvette. és Hands előtt megsűrűsödött a levegő. és elbúcsúzott a feleségétől. Nevadában nem értek rá operát nézni. Huszonhat éves és kiváló időmérnök. – Tehát akkor jelenthetem a Bíborosnak. – Volt egy barátnője tegnap estig. az emberei kedvelni fogják. Nicholson vezérőrnagy odament. – Jó estét. Klippel remélem. Nagyon ügyes és keveset beszél. Johnson! Időközben elhalkult a taps és felcsendült Zanussi hangja. Hands visszament a páholyába. Ha végeztek a berakodással. – Ó. most jó darabig nem fog hazamenni… Nicholson vezérőrnagy a legkisebb unokájával játszott. hogy bejött ez a hívás. remélem. hogy a maga embere nem hagyhatja el a hajót. hogy Nevada készen áll? – Részemről semmi akadálya – mondta Fu Macs Csen. hogy az Anakreón menetkész. arra gondolt. Volt egy kellemetlen előérzete: úgy gondolta. Kerwin ebben az akcióban nem használhat pszichomaginatív fegyvereket Alfa Egy mentális képességei miatt. és ehhez az ötszáz amfora bor kiváló segítség lehet. – Az ezredesnek az a kikötése. hogy nem kéjutazásra megy? – Tisztában van vele – hangzott a kínaitól a válasz. Csen.” – Készítsék fel a gravómat. Kékes fény áradt szét a helyiségben. „Öregszem. és értesítsék az intervenciósokat. nevetségesnek tartotta. aztán Nicholsonnak sikerült meggyőznie. de amikor a kis hölgy megtudta.– Ezt a förtelmes dekadenciát – jegyezte meg Hands. és bekapcsolta a holohívót. A háta mögött kivehetetlen fények villogtak. akkor egy ellenőrzés esetén föl kell majd engedniük a rómaiakat a hajó fedélzetére. és ha az intervenciósok nem használhatják a pszichoszondát. a Katedrálisba megyek. – William Klippelnek hívják. 185 . Hands tudta. A fiúval nem lesz probléma. – Kiválasztotta már az emberét? – tudakolta Hands. A tenor úgy döntött. hogy végül felvegye Fu Macs Csen köpcös alakját. Cornelius. tudja. és bement a mosdóba. szállítsák el a hajót az átlövés helyszínére! – Mi lesz a fedősztori? – Filmforgatás – felelte Hands. Már megint tévedett… Hands egy tükör előtt állva megigazította a csokornyakkendőjét és hátrasimította a haját. és tucatnyi ember tette a dolgát. Amikor először hallott a dologról. Jó hírei vannak számomra? – Örömmel jelenthetem. – Tessék. – Helyes. – Kapcsolja be. – Éppen jókor hívott. Mr. hogy ágyba bújj – mondta Nicholson. Amíg Kerwinék nem térnek vissza. Félóra múlva végeznek a berakodással és a hajót el lehet szállítani a Tirrén-tengerre. amelyekben igazi bor van. – Családi állapot? – kérdezte Hands. hogy kezdhetik az utolsó fázist! – adta ki a parancsot Hands a helyettesének. és így senkit sem tud hülyére venni a tengeren. nagyon jó – kuncogott a kínai. A videofon ciripelni kezdett az előszobában. Mr. nem zavarom – mondta a kínai. Hands örült. Ezekben az időkben rengeteg hadigálya járta Itália partjait a megszaporodott kalóztámadások miatt.

hogy Burns szépen kezet fog majd vele és az útjára bocsátja… ez képtelenség. Mark azonnal felismerte a férfit. Nagyon jól „elhelyezett” válasz volt. Mr. sikerült összeállítania egy használható sztorit. szenátor úr? – kérdezte az újságíró. Mr. de így is látni lehetett a közeli és irdatlan magas hegycsúcsokat. mert tudta. ha most bemutatkoznánk egymásnak. akit már évek óta nem látott az ember. Tess üzenetét kívülről tudta – egyszerűen lehetetlennek tartotta. Mark titkon bosszankodott. hova hozták. olyan stílusban fog csevegni Burnsszel. Élete legnagyobb hazugságára készült. – Gondolom. Wilson – kezdte Burns. mintha csak Knox-szal üldögélne valahol Los Angeles egyik kifőzdéjében. – Remélem. mert úgy érezte. Svájc PERSZE Burns szenátor emberei megtették a megfelelő óvintézkedéseket. szenátor úr. felesleges udvariasság lenne mindkettőnk részéről. Meglepődve vette észre. ezért elárulná nekem. sikerült neki. mint régi jó barátra. – Remélem. Burns egy-nullra vezet! – Nem vagyok egy nagy gourmand. hogy Mark ne sejtse. aki Mark körül sürgölődött. Kegyetlen kínzói mindvégig égve hagyták a villanyt.– Indul a film – mondta valaki. Európa Unió. és úgy mosolygott Markra. ahol a halál leskelődik a színfalak mögül és várja. és próbálta megőrizni a nyugalmát. hogy minden személyes holmijától megfosztották – természetesen az órájától is. Marknak sikerült elveszítenie az időérzékét. A szoba. csak így lehet egy kevés esélye a szenátor ellen. A terem XVIII. életet nyer! Mark úgy gondolta. képes majd húzni az időt. és egy leheletfinom mozdulatára apródok egész serege jött be egy feltáruló ajtón. elétette a levest. amiről a lány beszélt –. hogy eljut-e a desszertig. Nicholson szó nélkül letette a kagylót. és persze a kapcsoló valami „rafinált” megfontoltságból az ajtó túloldalán volt. Ha állandóan csak azt tartaná szem előtt. Tálcákat hoztak. és öltözködni kezdett… 2295. tökéletes értelmet nyert a több évszázados közhely: Aki időt nyer. századi hangulatot árasztott és a falakat színes drapéria borította. Megpróbált kimért hangon beszélni. velem tart? – kérdezte Burns. – Hova gondol. január 24. nem áll szándékában megmérgezni. 186 . A barokk ablakokon túl már sötétedni látszott. mert elhatározta. hogy felmenjen a függöny… Érte jöttek. de fogalma sem volt arról. Wilson?! Habár csak magán múlik. Burns szenátor az asztal túlsó végén ült egy drága brokát háziköntösben. A jelenet kísértetiesen emlékeztetett egy kosztümös filmre. Markot leültették egy meglepően hosszú asztal végére. amit az is elősegített. Nem remélte. Mark kiment. és ezt az információt meg a Katedrálisról hallott „pletykát” felhasználva. miképpen fog kiszabadulni innen… „Egyáltalában hol a picsában vagyok?” Mark olyan előadásra készült. amelybe váratlanul belecsöppent. amelyben már órák vagy napok óta tartózkodott. és elgondolkodva nézte a borostás arcát. hogy időt nyer. Az egyik apród. és a férfi kíváncsian szemlélte a gőzölgő ételt. Felnézett Burnsre. Úgy érezte. melyeket fehér palást gyanánt borított az örök hótakaró. és ebben a szituációban. Burns egy hatalmas és csillogó teremben fogadta. mi a fészkes fene ez? – kérdezte Mark. Ellenben remélte. Az ajtó pedig zárva… A szobához tartozott egy parányi fürdőszoba is. hogy teríték van előtte. régi antik bútorokkal rendezték be és ablak nem volt rajta. – Köszönöm. Elfogadom a meghívást – mondta Mark.

Mark szedett magának a tányérjába. szívbeteg vagyok. ám pánikszerűen menekül. és a hangjában annyi érzelem sem volt. mert semmitől sem viszolygok jobban. A hősök kora már régen lejárt. Gyors témaváltás volt Burns részéről. mint ön – felelte Mark –. kellemesen csalódtam. elvesztettem az időérzékelőmet. de hiába mondogattam. hogy megvárakoztattam – mondta hirtelen Burns –. és igyekszem elkerülni a fölösleges izgalmakat… „Kezdődik. hogy ő a megtestesült családi eszménykép. – Nos. azok a fránya várfalak… – jegyezte meg Mark. és semmilyen cselekedetemmel sem kívánom felidézni ezt a korszakot. Sajnálatos baleset! – közölte Burns. uram – jegyezte meg az újságíró. és meg kell mondanom. Mark észrevette ezt a kis élcet a férfi hangjában. – A kedves neje netán vacsora közben hunyt el? – firtatta Mark. században. és többre érdemes. Mintha Burns szája széle mosolyra rándult volna. – Fantasztikus. habár ezért nyilvánvalóan nem az embereit terheli a felelősség. A kanala halkan koppant a tányérjában. hogy „fény le”. – Leesett a várfalról. akkor el is mondanám. ami megfogott benne. és a kastélyban egymást érték a részvétüket nyilvánító rokonok. „Egy-egy. – Ó. szenátor úr. hogy ön vacsorára invitált. hanem a karbantartó robotjait. minthogy egy bulvárlapnál pazarolja el a tehetségét. és felvette a kanalat. Tárkonyos savanyú bárányleves. ahol eddig a vacsorára vártam.hogy Burns a NOS pearlje és a potenciális ellensége. ha feltűnik a horizonton a Seclorum 187 . és korántsem vigasztalna mártíromságom biztos tudata. tetszik. ami természetesen aranyból készült. miközben azt vigyorogja a tömeg képébe. – Ahogy elnézem. Wilson! Önnek meglehetősen jó tolla van. nem áll szándékomban leleplezni. és ebből azt a következtetést vonom le. odakint már sötétedik. – Őszinte részvétem. a mi Drakula barátunk Erdélyben élt még a XV. Tetszik a stílusa. Marknak volt egy rossz sejtelme. semmi sem történt – fecsegett össze-vissza Mark. és az arcizma sem rezdült. akkor Mark Wilson nemhogy tintába. rólam nem szándékozik a közeljövőben „leleplező” cikket írni? Nem venném jó néven. és ha most nem vacsoráznánk. ahogy belemártja a szarba azokat az embereket. hogy fel kell vennie az elédobott kesztyűt. Remélem.” – Az olyan társadalmi pozícióban lévő embereket. Megkóstolta. – Sajnálom. de a feleségem egy sajnálatos balesetben két nappal ezelőtt elhunyt. akinek a kézmozdulatára bolygók tűnnek el… Hiszen tudja. szenátor úr. tudja. utána én is eltűnnék. akkor már most elveszíti az egész játszmát… a levesnél! – Hallott már Drakuláról? – tette fel a kérdést a szenátor. Ha egy pitiáner amerikai politikus összefekszik a titkárnőjével. – A vámpír? – tudakolta Mark. hogy a vele szemben ülő férfinak csupán a szemével kellene intenie és őbelőle csupán egy lángoló csontváz marad. – Szóra sem érdemes – mondta fanyarul Burns. és Mark tudta. szenátor úr! Imádom. az egy tipikusan transzszilvániai recept. és egy hatalmas fejest ugrott előre… a semmibe. akiket a tolla hegyére tűz. – Én is úgy gondolom.” – Az utóbbi hetekben elolvastam az ön cikkeit. és amit most eszik. – Állítólag az volt! – felelte Burns. Tudja. mint konfliktusba keveredni egy olyan személyiséggel. A szenátor egy szuszra darálta el a fenti mondatot. aztán hevesen bólogatni kezdett: – Ez a leves tényleg kurva jó! Burns szótlanul kanalazgatta a levesét. mi az. akik rossz helyre telepítették annak a szobának a villanykapcsolóját. – Ne fogja vissza magát. de vitriolban sem mártja a tollát. mint amennyi melegség egy hideg márványszoborban. ha találkozom egy rajongómmal! – Nos. Próbáltam verbálisan kapcsolatba lépni a protokollegységgel.

Magát nem egy újságíró fogja kinyírni. hogy meg mertem volna írni vagy sem. Amikor az apródok eltűntek. a szenátor az első falatok után rátért a lényegre. hogy elrabolják a lányt. de úgy döntött. az emberek nagy többsége egyértelműen megzsarolna engem. mert tisztában voltam vele. mert sem akkor. hanem egy másik politikus… tudja. Wilson. hogy a maga halála esetén valaki azonnal értesíti a világrendőrséget! Próbáljunk értelmes emberek módjára üzletet kötni. akkor kénytelen leszek elhallgattatni… és a barátnőjét is. csupa erkölcsi manifesztum. hogy ön most fénysebességgel száguld egy zsákutcában! Nincs értelme tagadnom. Wilson. hogy mi lett volna a tervem ezzel az anyaggal. Belementem az üzletbe. igaz. Megtehettem volna azt is. hogy ön a csupa. Mindent elmondhatott volna a Szövetségieknek. miért vagyok itt – kezdte Mark. hogy ne remegjen a keze. és nyugodtan falatozott tovább. ezen a szinten így megy ez! – Beszéljen még ezekről a „szintekről”. csak egy adalékot engedjen meg nekem. ezért kérem. mint a halál. azzal a feltétellel. Leszámol a hazugokkal és bekeni szarral a középszerűséget. hogy utána a haja szála sem görbül. amelynek az volt a lényege. az más kérdés. – Maga tartott egy kis szónoklatot. Úgy tűnt. de 188 . Mark várt erre a pillanatra. és gúnyosan mosolygott. ha sikerül őt hozzásegítenem egy kitelepülési engedélyhez. Wilson. szenátor. amikor a szájához emeli a villát. – Geraldo feljegyzéseire van szükségem. aztán jött a következő fogás: tűzdelt őzgerinc. nagyon jól tudom. Wilson! – Én őt Tess Gordonként ismertem – felelte gyorsan Mark. Wilson? – kérdezte nyugodtan Burns. ezért roppant fájlalnám. – Maga őrült – jelentette ki Burns. Lassan végeztek a levessel. és a lányt a szeme láttára kínoztatom meg. nem akarom magát elpusztítani. hogy borotva élen táncoljon. és mindent elkövetett. Megmondom őszintén. szenátor úr. milyen fantasztikus anyag van a birtokomban. Tudja. – Ugye. Mark a vállát vonogatta. – Beszéljen nekem Evangelin Monteliniről. akkor csak önnél lehetnek. – Ám szeretném figyelmeztetni. ha a lányt valami baj érné! Azzal kapcsolatban pedig. és maga megmenekül! Ha nem. Burns válogatás nélkül mindenben a legjobbat fogyasztotta. Ha Geraldo feljegyzéseiről vannak másolatok. sem most nincs róla elképzelésem! Egy valami viszont olyan biztos. aztán így folytatta: – Egy ilyen helyzetben. Ne kérdezze meg. szeretne eljutni a desszertig. de olyanoktól. hogy Monával együtt hozatom ide. Nem tudok önnek segíteni. és azt mondaná. nem véletlenül invitáltam erre a kis vacsorára. megunta a fecsegést. mert Evangelinnek nem volt módja másolatot készíteni róla és ez az egyetlen példány már a maga emberének a zsebében volt. ezt tökéletesen bebizonyította a kihallgatáskor. vagy a maga desszertje. Egyetlen példány létezett. és egy jókora falatot forgatott meg az áfonya lekvárban. lemondtam erről az elképzelésemről. mintha Burns hangosan gondolkodott volna. hogy bizonyos ellenszolgáltatás fejében köthetnénk előnyös üzletet. Burns. Mr.egyik pearlje. Wilson – biztatta Burns. szarvasgombás libamájpástétommal és áfonyával. amikor azok az ismeretlenek behatoltak a stúdióba. őszinte vagyok önhöz. hogy én mennyire korrekt módon állok hozzá a kérdéshez. maga is az legyen! Maga nem ostoba. ezért fölösleges. Ismerem a CBI ide vonatkozó jelentéseit. Titkos rajongója vagyok Mona Hardingnak. ha nem akarok semmit… én a liliputi emberke. Burns úgy látszik. hogy ebből az emberből nem lesz könnyű hülyét csinálnia. Ne játssza el az ostobát. és én hajlandó lennék fizetni ezért egy tisztességes összeget és a szavamat adom rá. Elmondott mindent és át is adta nekem a feljegyzéseket. hogy tudok Tess előéletéről. hogy már Párizst se élje túl! Nézze. de fél az óriásoktól… kis liliputi… Mark a fenti mondatból nem sokat értett. a középszerű embereket szívesen bekenem szarral. még nem „robbant”! – Nézze. jobb. Mr. mint amiben ön van. pedig hozzám közel álló bizalmas embereim éltek ezzel a javaslattal! Amint látja. de ön nem teszi ezt. hiszen megtehettem volna. Az újságíró tisztában volt vele. de amint látja. Mr. Úgy tűnt. – Mire kíváncsi? – firtatta az újságíró. mint maga. de ne fenyegessen olyannal sem. és dűlőre akarta vinni a dolgot.

de erről majd később… A lényeg. kinek nevezzük. Burns lassan felállt. ami magát érdekli a következő! A Katedrális már évek óta figyelemmel követi az ön tevékenységét. Mark csak most vette észre. Tisztelt 189 . akkor elmondom. ezért új tervet kreáltak maga ellen. de ha továbbra is ahhoz ragaszkodik. hogy megmenekült abból a mészárlásból. hogy a két ügyet egybekapcsolja. és még egyszer megkérdezem: akar nekem segíteni? – Ha az segítség. Nekem személyes indokaim vannak. hogy én legalább akkora ellensége vagyok a Katedrálisnak. Elmondta nekem. ha elmondom az igazságot. Amit tudok. ezért a következő lépését visszamenőleg tette meg az időben! Az idén januárban kialakult ok megszülte a tavaly decemberi okozatot! Maga persze nem gondolt arra. Az egész jelenetet rögzítették. – A Katedrális beépített embere alig egy héttel ezelőtt beszüntette az életjeleit. és Mark csak erre a pillanatra várt. és ha kíváncsi rá. – Folytassa. Miről van szó? A Katedrális emberei ott voltak az MGM stúdióban. mert jó oka van feltételezni. hogy időgépet épít. és felkészült arra. mint maga. Az időkutatásnak sürgősen lépnie kell. hogy Marknak felállt a szőr a hátán. – Szenátor úr. A Katedrális az egyik ügynökét beépítette az ön bizalmas köreibe. hogy a férfi milyen hatalmas termetű. hogy Evangelin vagy Tess. és az asztal mentén elindult Mark felé. hogy a nevét kapcsolatba hozza majd a tavaly decemberben. de ez a színtiszta igazság. hogy önnek sikerült lelepleznie. a zsákutca végén önt tárt karokkal várja a Katedrális. mert attól tart. és ekkor merült fel annak az ötlete. mert tudta. hogy ez csak a kettőnk ügye! Nos. hogy az újságíró kénytelen volt elkapni a tekintetét. már évek óta nem hallottam ilyen érdekes történetet – mondta Burns olyan hangon. hogy bizonyos másolatokat adjak át önnek. Wilson. ami lezajlott maga ellen tavaly decemberben. Nos. amit ön rendezett a családja körében. ezért mindent elkövetett. ha élni akar! – mondta idegesen Burns. azt mind Evangelintől tudom. és az. és leült Marktól alig kétlépésnyire. Wilson. Az intézetnek jól megfontolt érdeke. hogy előadja a nagy hazugságot. Wilson. Mivel a Katedrális mindig igen óvatosan járt el. hogy Burns arca elfehéredik. és amikor Basil fel akarta tenni a pontot az i-re. s ennek az új tervnek a középpontjában nem állt más. Lenyelte a falatot és ivott rá egy kortyot abból a borból. Magát bármikor meg tudja zsarolni a Katedrális azzal. akkor természetesen közbeléptek és megmentették a saját ügynöküket. hogy mi az! – felelte Mark. mert az időkutatás visszamenőleg az élete minden pillanatában a közelében tartózkodott. A villa megállt félúton a szája és a tányér között. csupán az elmúlt napokban tervezték meg és tökéletesen sikeres volt. Talán már sejtheti. mert a maga köreibe beépített embert lekapcsolták. hogy ez ne sikerüljön. mintha hűséges kutya módjára ragaszkodna a gazdájához. – Mi az? – kérdezte Burns belesétálva a csapdába. a Katedrális ügynöke volt már évek óta. Erre az akcióra azért volt szükség. uram. mielőtt megszerezhette volna a bizonyítékokat. hogy az ön által finanszírozott program a vége felé jár. A szenátor letette. Hátrahuppant a díszes karosszékében. Mr. ez is ezt bizonyítja. És miért nem? Azért. akkor nem! Megmondtam. azt az akciót. valósággal leejtette a villát és idegesen megtörölte a száját egy kendőben. Burns megálljt parancsolt a székének. hanem a SONY. és ebből arra következtettek. akkor igen. A karosszéke pár lépéssel a háta mögött utána csúszott a szőnyegen. szenátor úr. amikor a maga emberei úgymond lecsaptak Evangelinre. mindegy. hogy egy zsákutcában száguld. hogy Evangelin Montelinit fogják felhasználni maga ellen. mint maga Evangelin Montelini… Eddig világos? – kérdezte Mark. mert nem sejtette. hogy bizonyítékokat szerezzen a maga tevékenységéről. pedig jólesett látni. szenátor úr! Elég hihetetlen a történet. – Kérem. aminek kettőnk közül csak én látom a végét. és ügyesen a villájára helyezett egy falatot. Burns. és olyan villámló szemeket meresztett Mark felé. Los Angelesben történt dolgokkal. de Mark így is látta. – Beszéljen. amit az apródok a sült mellé hoztak. de ez az ember minden bizonnyal meghalt. kiélvezni a férfi zavarát. erre lépj valamit!” Elég messze ültek egymástól.nem tette meg. „Na. s úgy nézett föl a szenátorra. Mr. és ezzel a Katedrális elérte a célját. vagy az amerikai Communication Controll System céget. Mr. Ezért a parányi trükkért nyilván nem a szenátor mentális képességeit illette dicséret. most itt ülünk egymással szemben.

Vaníliapuding volt. Ez igaz. de ehhez kell az ön segítsége. akkor önt nem lenne okos dolog életben hagyni – válaszolt a szenátor. ha sejtette volna. mert a Katedrális azonnal kinyírt volna! Egyébként az sem volt véletlen. Évekkel ezelőtt egy nagyon jó barátom egy katonai kutatóintézetnek dolgozott. 190 . Wilson! – kérte a szenátor.uram. Nem tudtam. Wilson? – kérdezte. hogy a Katedrális ügynöke. Ha ismeri a CBI ide vonatkozó jelentését. és nem is gondoltam. hogy nekem milyen érdekeim fűződnek ahhoz. de a Katedrális valamit nem kalkulált bele… Ó. nem állt ellensúlyban azzal. akkor nyilván nem lett volna olyan ostoba. Az. és mindent kikotyogott. akkor nyírjon ki! Szerintem maga orvosi értelemben vett diszlokáció tökéletes példánya. azok után amiket elmondtam. aki éppen arra készül. A lányon keresztül szerettem volna eljutni az időkutatókig. mint az időkutatás mézesmadzagja. hogy Evangelin. amit itt elmondott. mint egy hullának. hogy Evangelin Montelini… aki öt év után hirtelen felbukkan egy illegális holofelvételen. hanem azért. hogy Evangelin halott. hogy milyen komplikált ügybe fogok belekeveredni! Maga most jogosan kérdezhetné. hogy a srác a Katedrálisnak dolgozott. Mr. amelynek a tetején tucatnyi egzotikus gyümölcs remegett. – És önnek a történetem? – kérdezett vissza Mark. pedig ha tudta volna. hogy a mi Evangelinünk nem halt meg! Én nagyon jól tudtam annak idején. amit akar! – Világosítson fel. A szenátor mérgesen elutasította a desszertet – úgy tűnt. és behozták az utolsó fogást. Wilson. Ez a részéről nagy kihágás volt. de sokkal többet tudok. Válasszon. és ez ugye. hogy ő valójában kicsoda volt évekkel ezelőtt. hogy egy biológiai reprodukciót látok a hullaházban. nyilvánvaló. ha ez az ügy nem pihenne! Nekem kapóra jött Evangelin Montelini. hogy kompromittálja magát vele. és ezért mentem le utána az alsó szintre. és hallgatásba burkolózva nézte. hogy egy illegális küzdelem alatt láthattam őt először. hát az emberi tényezőt. miért nyomozok a Katedrális után? Elmondom. hogy az időkutatónak van-e másolata Geraldo Montelini feljegyzéseiről. hogy én megismerkedtem a lánnyal. – A maga története nehezebben emészthető. aztán egyik pillanatról a másikra elhunyt infarktusban… Érdekes nem? Nos. szenátor úr! Ha úgy gondolja. de így volt… Megbízott bennem. viszont módomban áll megtudni. és csak nagyon kevesen tudják. és most bajban van! Nem tudom. hogy ő valójában Geraldo lánya. teljesen hidegen hagyott. amit elhúznak az ön orra előtt. ha így gondolkodik… Csináljon. elment az étvágya –. mert csak a középszerűséget szoktam bekenni szarral. – Ízlett a vacsora. de nem fogom önt megzsarolni! A Seclorum pearljének a barátsága számomra sokkal többet ér ennél! „Nesze. de különösebben nem is érdekelt volna! Amikor megtudtam. Mr. Mr. – A CBI-nak nyilván nem mondhattam el ezeket a dolgokat. mint az én vacsorám. hogy az igazságból mi az igazság… Most már maga is tudja! Eljön majd az idő. Hihetetlen. hogy a felbukkanásával kompromittálja a Seclorum egyik vezető hatalmasságát! Véletlenül keveredtem ebbe az ügybe. hogy hamarosan újra találkozok Evangelinnel. amint Mark könnyedén befalja az egész adagot. én a különböző informátoraimon keresztül jól tudtam. mint a maga egész titkosszolgálata… már ha van ilyen! Az egész világ. akkor azt is tudhatja. – Sajnálom. hiszen a lány mindenbe beavatott. – Folytassa. furcsa véletlen?… nem más. illetve Tess… mert akkor még csak ezen a néven ismertem… a Katedrálisnak dolgozik. baszd meg azt a lovat. akkor talán hajlandó leszek szállítani önnek a lányt… És meghívhatja vacsorára… vagy lelökheti a várfalról. Nem azért nem említettem magát a rendőrségen. és ha csak a fele igaz annak. Evangelin szerelmes lett belém. hogy vele… Burnsnek olyan volt az arca. és azt sem tudom. és nagyon szeretném. Ön ezeket nem tudhatta. Mr. Burns! Én kurva sokat tudok. Tökéletesen tisztába voltam vele. én biztos vagyok benne. Időközben az apródok leszedték az asztalt. de legfőképpen maga előtt el lett játszva. Wilson. Evangelin mióta dolgozik a Katedrálisnak. Burns. hogy mi az a diszlokáció… orvosi értelemben véve. hogy miért voltam ott! Nos. és ha ön elfogad engem partnerének a Katedrális elleni küzdelmében. csak az nem igaz. amelyen idehozattál!” Burns végtelenül hosszú ideig nézte szótlanul a férfit.

dinamit? – érdeklődött Mark. – Tudtommal a NOS betiltotta a dohányzást a Földön – jegyezte meg Mark. Nem is volt olyan rossz! – Nézze. Az első ilyen társaságnak én leszek a vezetője! Hajlandó vagyok lemondani a pearli rangomról. – Mi a Katedrális terve? – Vár. megnyerte a játszmát… már ha győzelem az. a legérzékenyebb pontjára fogok lesújtani: Monára és a szüleire! – Oké. és tudta. de most ebben a helyzetben jónak látta. azt nevezik diszlokációnak! Szerintem a maga feje rossz helyen kapcsolódik a gerincoszlopához! Nem fölül. Mark. hogy dolgozzon nekem. Burns! – jelentette ki határozottan Mark. hogy ettől a válaszától függ az élete! – közölte a szenátor. és a feléje tartott tenyerében fellobbant egy apró lángocska. de ez csak egy pillanatig tartott. aki alkalmas erre! – Én vagyok az. ám ő is elvett egy szivart. mit vár tőlem? – kérdezte kurtán Mark. – Föl fogja venni a kapcsolatot a Katedrálissal és eljuttatja hozzájuk az üzenetemet! – Mi lenne az? – tudakolta a fiatal férfi. hogy egyelőre nem akarják eltenni láb alól… Mert ez utóbbiban biztos volt! A vacsorát legalább is túlélte! Az apród egy felnyitott tetejű ébenfa dobozkát tartott Mark elé. „Nehogy észrevegye rajtam. de igényt tartok a Chronosi Lovagrend megtisztelő rangjára. – Ez szivar. uram. tehát seggfejnek tart? – kérdezett rá a szenátor. Burns és Mark rágyújtottak. – Oké. Wilson. lehet. és megpróbált úgy pöfékelni. Tudta. A Chronosi Lovagok a világ igazi urai. de sohasem szabad hibáznia! Ha mégis így lenne. A lány erről sem beszélt – felelte Mark. Mr. hogy maga lépjen valamit! – Mit? – Nem tudom. Burns! Egyetlen esélye van! Próbáljon tárgyalni a Katedrálissal! – jelentette ki Mark. – Mondjon egy személyt. ha rábólint Burns gesztusára. mert sok olyan dologra kitért. – Három éve? Már mondtam önnek. óriási szarba mászott bele. Mr. próbára bocsátom magát – kezdte Burns –. Wilson. uram. Mr. amelyet nem szophatott az ujjából! Egyelőre szükségem van magára. Sohasem próbálta még ki a dohányt. Próbálja ki! – mondta Burns. Úgy vizsgálgatta Markot. aztán a robot összezárta a markát. mint a „nagyok”. – Igen.– Ha egy testrész vagy egy izomcsoport rossz helyen kapcsolódik a másikhoz. és kivett egyet a dobozból. annak biztosan van némi igazságalapja. – Mi a franc ez. hogy közéjük akarok tartozni… 191 . és vagyok olyan koncepciózus. Az apród kinyújtotta a kezét. és a férfi kíváncsian belenézett. és távozott. mint egy furcsa állatot. – Suger a közeljövőben lemond a monopóliumáról és nem próbálja megakadályozni az időutazással foglalkozó magántársaságok létrejöttét. hogy nem tudom! – Hogyan szervezték be? – tudakolta a szenátor. Hosszú és ujjnyi vastag barna rudacskák sorakoztak benne. Amiket itt elmondott. akkor adjon nekem tanácsot! Mi legyen a következő lépésem? Gyerünk. Manapság már nemigen lehet hozzájutni. – Fogalmam sincs. – Ha maga olyan fontos embernek tarja magát. „Nesze. te faszkalap!” Burns felnevetett az öblös hangján.” – Evangelin mióta dolgozik Sugeréknek? – kérdezte Burns. hogy ideges vagyok. de amíg él. addig van reménye… A Katedrális talán közbelép. Mark kényelmesen hátradőlt. maga egy seggfej! – bólintott az újságíró. hanem alul! – Ó. és felajánlom Önnek.

de most nem sok híja volt. de mintha akkor lőtték volna le az amerikai elnököt? Canady vagy Cendeny… nem ugrik be. Mr. Intervenciós Központ (15. – Találtak egy Oswald nevű fickót. és remegő kézzel elnyomta a szivart.– Világos! – felelte az újságíró. mint a kiterített hullája. és fanyar mosollyal nézte Markot. Megtalálták a gyilkost? – tudakolta Mark. hogy nem éri meg velem packázni. – Dehogynem! Lesz egy szemtanú… neki hinni fognak! – vigyorgott a szenátor. – Aha! A többiek meglettek? – Soha… én viszont tudom. Tökéletesen megértette. de valószínű. – Nem erősségem a XX. Wilson! Holnap átmegyek a XX. és maga velem jön! Nem félek attól. és vigyorogni kezdett. század végén a világ nagyvárosai felett! Mark rádöbbent. – A Katedrális ezt sohasem fogja elhinni. Sikerült elhitetnie Burnsszel. az még mindig jobb a szenátornak. figyelmeztetésképpen tervezek egy kis erődemonstrációt a XX. – Maga. miközben öt lövés érte az elnököt és hat lövést hallottak…” – Elég cifra ügy lehetett. hogy ha életben marad. – A Katedrális azt fogja kérdezni. és a félelmetes nevetés szinte egy szörnyeteg jeges karmaként kezdte összeszorítani Mark Wilson szívét. hogy egy gombnyomással eltüntethetné az egész történelmet. nap) – Második Behatoló Alegység! Vigyázz!!! 192 . Mark nagyon óvatosan szívta a szivart. 2295. – És ki lesz az? – kérdezte rosszat sejtve Mark. „Miért nem avatkozik bele a Katedrális? Nincs undorítóbb dolog. hanem egy potenciális őrült. hogy Burns nem csak egyszerűen gonosz. hogy valójában ki lőtt az elnökre! – Avasson be. hogy: „Egy ember két puskából három lövést adott le négy különböző helyről. hiszen örökre ott kellene maradnia! Maga lesz a szemtanú! Készüljön fel rá. szenátor úr – jelentette ki Mark. „Jézusom!” – Kitűnő ötlet. Hawaii. mint gyalogot játszani egy végeláthatatlan sakktáblán… V. századi történelem. századba. – Tehát valóban van időgépe? – Van – felelte rövid szünet után Burns. de most egy hatalmas csapda zárult össze felette. hogy a Katedrális miért akarja félretenni az útból. november huszadika. Sokszor mondogatták akkoriban. hogyan hívták a pasast – játszotta továbbra is a hülyét Mark. – Én lőttem le Kennedyt! – mondta a szenátor. hogy 1963. Ebből a feneketlen veremből nagyon nehéz lesz kimászni! „Bassza meg!” – gondolta Mark. január 25. hogy nem csak ő lőtt! – felelte Burns. – Sőt. szenátor úr – mondta hangosan Mark. – Mit mond magának az a dátum. Mr. hogy elköhögje magát. Wilson! – Mi a terve? – kíváncsiskodott Mark. Burns! – kérte az újságíró. században Suger nagy döbbenetére! Nem áll szándékomban beleavatkozni a történelem menetében. hogy megszökik. és a halálával kapcsolatban még három évszázad múltán sem látunk tisztán. Burnsnek fogalma sem volt arról. – John Fitzgerald Kennedy volt. akkor nem fogok termonukleáris töltetet robbantani a XX. csak felnyitom a Katedrális szemét. Dallas? – kérdezte Burns. hogy mit ad ennek fejében? – Ha Suger pozitívan mérlegeli a döntésemet. hogy holnap átjön velem az időn! – mondta röhögve Burns.

A katonák leültek. műszaki tiszt. amit a Katedrális egyik technikusa. ha nyomatékosabbá akarták tenni a szavakat. A továbbiakban ismertetésre kerülő akció fedőneve: Odüsszeia. de ettől függetlenül 193 . – A EMP minimális. Alberto Sergi őrmester. harcászati tiszt. alparancsnok. és felnézett. Ez utóbbi jelenség észlelhetőségének csökkentése céljából fényes nappal. akik nem állandó tagjai a hajózó állománynak: Tess Gordon speciális ügynök és William Klippel időmérnök. – Üljenek le! – mondta Nicholson. Odalent kánikula van. Most végre pontosan kiderül. és az időtranszra jellemző gömbvillám jelenség sem fog jelentkezni a nagy kiterjedésű negatív felület miatt. Holecka zárta az ajtót. és miután a kriolit páncéllapok összezárultak. Cynthia Rhodis zászlós. A lövést egy HCS típusú. Kerwin ezredes urat. Közéjük tartozónak érezte magát. hogy fél ettől a szereptől… Kerwin intett Laudisnak. Jan Holecka hadnagy. Tess az első sorban ült. 95 százalékos. A támadók teljes fegyverzetét és származási helyét nem ismerjük. Egy hosszú pálcát tartott a kezében. A két elemző és Nicholson kivételével minden jelenlévő a fekete intervenciós gyakorlót hordta a rohampáncél alapmoduljaival. Senkinek sem merte bevallani. az előzetes tervek szerint déli tizenkét órakor jelenünk majd meg. Kérem. Az általuk ismert támadók parancsnoka feltételezhetően egy olyan ismeretlen nő. melyeknek száma legalább két fő. de látszólag senki sem mozdult. Robert van de Wilde őrmester. Cohari és Laudis szintén az asztalnál ültek. – Egy időtransz elven működő kabinnal fogunk átmenni. és előrehajolva a térdére könyökölt. év. és elővették az elektronikus jegyzetblokkjukat. amely távol esik a korabeli hajózási útvonalaktól. Feszülten figyelt. Az intervenciós csoport jelen akcióban két fővel bővül. Az intervenciós csoport feladata a következő: a Pompejiben tartózkodó terrorista csoport felderítése és elfogása. és a jegyzeteiket bújtak. amelyben most a parancs elhangzott. Tessnek senki sem tartott alaki kiképzést. Az intervenciósok felpattantak. miközben Kerwin és Nicholson átjöttek a sugárrácson. alfa típusú fegyverzettel. Franz Galland őrmester. hogy a 2295-öt követő évekből jöttek. de ez sem lesz feltűnő. – Pihenj! – harsogta Holecka. és rezzenéstelen arccal meredtek előre. Michelle Morell hadnagy. ő is leült Nicholsonék mellé. Annak a valószínűsége. illetve azonnali megsemmisítése. és odalépett a képernyőhöz. de ő is megpróbált katonásan viselkedni. Leslie Tóth őrmester. – Ismeretlen személyek. hogy kezdheti. mi lesz az ő szerepe. itt ezen a ponton… – Kerwin mutatta a felvételen. június hó tizenhetedik napján. A Kalandmester megköszörülte a torkát. Tess visszafojtotta a lélegzetét. az akció parancsnoka. vagy ehhez a típushoz nagyon hasonló. akinek nagyon fejlett mentális képességei vannak attól függetlenül. A csoport teljes létszámban és maximális technikai apparátussal megy át az időn. Az elmúlt évszázadok alatt sem találtak jobb módszert az előadók. a parancsnoki épület alagsorában volt és a legmodernebb technikai apparátus védte minden létező akusztikus és vizuális megfigyeléstől. A csoport tagjai a következők: John Michael Kerwin ezredes. időszámításunk szerint a 64. hogy pszichomaginatív fegyverrendszerek jelenlétét az elemzés kimutatni nem tudta. Gerald Serrault törzsőrmester. szinte alig mérhető lesz.Az a helyiség. hogy kezdje meg a tájékoztatást! Kerwin felállt. név szerint: William Klippel fog kezelni. A tisztek háta mögött az Itáliai-félsziget színes műhold képe látszott egy hatalmas képernyőn. Megjelenésünk pillanatában a hőmérséklet elérheti a 34-36 Celsius fokot. közepes teljesítményű sugárvetőből adták le és kiégették az optikai rendszert. és helyet foglalt egy hosszú asztal mögött Kerwin és Michelle mellett. Gabriel Brody őrmester. Pompeji indítási pontról energiafegyver felhasználásával támadást intéztek a Katedrális ókorkutatási műholdja ellen. amely a tengeren fog megjelenni Pompejitől kétszáz mérföldre. A technikusok szerint számolhatunk majd egy bizonyos szintű energiaemanációval. A kabin köré egy ókori gabonaszállító vitorlást építettek. Próbáltunk találni egy olyan pontot a tengeren.

Az intervenciós csoport bázispontja egy villa lesz… 194 . – Köszönöm – mondta Tess. Laudis vette át a szót: – Mielőtt továbbmennénk. de ha felengedi a rómaiakat a hajóra.-án éjfélkor jelenik meg Pompeji fölött. és megkezdjük a második szakaszt. miszerint csak a végén lehet kérdezni. A DD-18-asokat térdezintegrátoros álcázással a parton hagyjuk. – Miss Gordon. hogy önök 17. akkor értelemszerűen kitérünk az útjából. A felvétel átváltozott Pompejire. hogy közbekérdezek – mondta a lány. Ha ellenőrök lépnek majd a hajó fedélzetére. mert fölösleges feltűnést okoznánk. aztán gyorsan hozzátette. A csoportnak már 16. Az Összefüggések-csoport nem találja semmi nyomát a műholdfelvételeken annak.-én nulla óra és 11:36 között nincsenek a helyszínen! Ez jelentheti azt is. Parancsoljon! – mondta Kerwin. Az átlövés után. Ha egy ilyen ellenőrzésre sor kerül. Az Eagle egység pontosan 16. hogy odalent lenne egy intervenciós csoport. A part vonala előtt pár kilométerrel Pompeji alatt magszakadt. Serrault. ami a konyhában kezdődött és a férfi ágyában ért véget valamikor hajnalban. – Elnézést. akkor kénytelenek leszünk megsemmisíteni. legalábbis reméljük. A lány felnyúlt. amikor látta. – Az akció első szakasza azzal zárul. Ha a vizuális észlelhetőség határán belül találunk hajót vagy gályát. akkor Pompeji felé vesszük az irányt. akkor eljátsszuk majd a korabeli vitorlást. hogy egy. Ennek a valószínűsége 20 százalékos. miközben visszahuppant a székére –. amit az embereim. hogy mi az a „százhuszonhatos”. Ha a nyílt tengeren egy másik hajót észlelünk. de sejtette. ezért nem haragszom. és azok felismerik bennem Nauszikaát. hogy Pompejitől délre elhagyjuk a hajót… ami egyébként az Anakreón nevet kapta… és DD-18-as egységekkel partra szállunk. A hajó haladását egy hajócsavar biztosítja. de én nem vagyok hajlandó a fennmaradó 80 százalékra játszani. tilos a pszichomaginatív fegyverrendszerek használata! Alfa Egy célpont mentális fogékonyságának szintjéről nincs információnk. Ez persze nem azt jelenti. hogy megfelelően elrejtőztek. a bázispont megközelítését. Az Anakreón itt vár majd ránk.-án. hogy a lány felemelkedik: – Nem kell felállni. ha más nem jön közbe. tehát közel három nappal a műhold lelövése előttre. Kerwin pedig leült. A kettes intervenciós csoport június 14. és megszorította a férfi kezét. élete egyik meghatározó élményévé lett. és a szükséges energiát az időgép reaktora termeli. egy nagyon fontos momentumra hívnám fel a figyelmet: a megjelenésünk időpontjára. legkésőbb este 20:00 magasságában a bázisponton kell lennie. és egy speciális hidraulikus rendszer segítségével egyszerűen „leparkolja” a tenger fenekére. Azóta az éjszaka óta határozottan kedvelte a férfit.-re déli tizenkét órára lesz lerakva. Klippel kivételével mindenki elhagyja. aki valójában nővé tette azon az éjszakán… Kerwin közben folytatta. ugyanis az Odüsszeia akció alatt. hogy megjelenésünknek lesznek szemtanúi a tengeren. Klippel hermetikusan lezárja a hajótestet. akkor a „százhuszonhatos”-t alkalmazzuk… Tessnek fogalma sem volt. megveregette a vállát. a tengeren alkalmazott nagyfokú pszichés támadásra felfigyelhet és megtámadhat minket. és az azt követő délelőttön 1136-kor éri a lövés Arminius házának belső kertjéből. itt ezen a ponton… A hajót Mr. nem találkoznak magával… Egyébként jó kérdés volt – tette még hozzá az ezredes. Ezekben az időkben sokszor ellenőrizték a kereskedelmi hajókat a megszaporodott kalóztámadások miatt. ön nyilván nem tudja azt. amely ezen a ponton alig harminc méter mélységben található.elképzelhető. – Az úgynevezett százhuszonhatos önre nem vonatkozik. csöndben marad. de a férfi azonnal elfojtotta a gyors válaszával. és a térképen mutatta a hajó útvonalát egy világító vörös vonal mentén. Ha a partközelben találkozunk mondjuk egy gályával. Nem haladunk majd túl gyorsan. és tétován felemelte a kezét. és elhatározta. hogy valamilyen izgalmas „színielőadásra” számíthat majd az intervenciósok részéről… Tessnek eszébe jutott valami. mielőtt ők észrevennének minket. Mr. Az a dolog. de feltételezzük. amíg erre külön parancsot nem adok. Hálás volt érte a férfinak. akkor tűzparancsot ad? Kitört az általános derültség. és megállásra felszólít bennünket. A vonal nem érte el a szárazföldet. aki a háta mögött ült.

egy időgép. Ez a valami abszolút nem illik az ókori környezetbe. ami feltűnt az elemzőnek. A felvételen egy ismeretlen eredetű és rendeltetésű. amikor önök Pompejiben lesznek. hogy a Nocerai kapun túl táborozik három cohorsnyi31 lovas katona. hogy ez csak feltételezés. őszére. – Megállapítottuk – kezdte Cohari –. – Jó okunk van feltételezni. ezredes. hogy mi az. Azokban az órákban és napokban. és mindjárt azt is megértik. mint egy gravomobil hajtóműve ezer mérföldes száguldás után. Nem tudjuk. amellyel a célszemélyek érkeztek. Sikerül majd nekik. sokkal forróbb. hogy az Italica légióhoz tartoznak. hogy császári praetorianusokról van szó. aztán egy hófehér villáé. Az új felvételen Tess azonnal felismerte a Nocerai kaput. – Önök most a műhold felvételét látják 17-én délelőtt 10 órakor. Szeretném kihangsúlyozni. Kerwin vette át a szót: – Na tehát. A testőrök jelenléte nem jelenthet problémát az akció sikeres végrehajtása szempontjából és nem is foglalkoznánk velük. a gladiátori játékok és állatviadalok helyszíne 31 cohors – a római légió 600 fős egysége (egy légióban 10 cohors volt) 32 praetorianus – császári testőr 195 . Legalul a kapun túli térség látszott… a temető és valamilyen táborszerű alakzat. név szerint Serrault törzsőrmester és Tóth őrmester. egy béta zöld útvonalon megközelítik a praetorianusok32 táborát. Az Összefüggések elemzője felállt. mert egy egész szakasz őrködött körülötte. A felvételen valamilyen meghatározhatatlan formájú alakzat látszott. hogy béreljen vagy vásároljon egy házat Pompeji környékén. Tess ugyan ott volt pár koordinációs értekezleten. az előbb hallottak ismeretében már érthetőbb lesz. Az erre vonatkozó részletes tervek Morell hadnagy személyi 30 amphiteatrum v. amelyet komolyan őriznek. Kezdett a dolog érdekes lenni. Kérem. bizonyos George Moore. Moore-ral nem közöltük. Fontos dolog lehetett. nézzék meg az infravörös képét! Mindenki feszülten figyelt. hogy mindezeket miért kell megtennie. Egyetlen kikötés volt: az ingatlanból kitűnő rálátás legyen a városra. óta az ókorkutatás állandó ügynöke. Néró pedig ezekben a napokban Neapolisban volt. nagy kiterjedésű ponyvával letakart tárgy látható. hogy még az emberek arcvonásait is meg lehetett különböztetni egymástól. és a képernyőhöz ment. és most olyan magasságból látták a tábort. A ponyva alatt megbújó tárgy nagyon forró volt. és intetett Coharinak. ami egy domb oldalában terült el a várostól délre – Itt látható mögöttem az úgynevezett „Severus villa”. hogy a partraszállás után miért válik ketté a csoportunk. ugyanis ő június 18-ig bezárólag Jennings és Petersen ügynökökkel éppen azon dolgoznak. mert különben nem ülnénk itt… Kerwin parancsnok? – Inkább haladjunk logikai sorrendben – mondta Kerwin. Először arra gondoltunk. A kép váltott. aztán a hadijelvényeik és a sasok alapján arra a következtetésre jutottunk. csak ennyi lett volna. Köszönöm. és a tanácsterem olyanná vált. Elméletileg ők csak a császár személyes biztonságáért felelősek. Ennek az ügynöknek egy héttel ezelőtt küldtünk egy üzenetet 63. ami felkeltette az Összefüggések figyelmét. és megvizsgálják az adott tárgyat. júniusában lesz először információja. A tisztek már tudtak a dologról és nem lepődtek meg. miért vannak itt. mint egy megbolygatott méhkas. Története a következő: Rómában tartózkodik 61. hogy a sérült egységet lehozzák az evolvenciális pályáról. nem támaszkodhatnak majd Moore segítségére. Morell hadnagy és a két intervenciós. fedetlen épület. hogy a felvételen látható ismeretlen eredetű tárgy. hogy miért nem. de a táborukban őriznek valamit. A kép felső részén tisztán látszott a Nagy palaestra az úszómedencével és az Amphiteatrum30 egy része. A kép közben vörös tónust kapott. de a dolog neki is újdonságként hatott. amiről eltűnt a villát mutató totálkép.A képernyőn közben megjelent a város képe. és máris egyértelmű volt. – Feltételezéseink szerint – folytatta az elemző – és műszeres mérések is alátámasztják. amfiteátrum – több emeletes. hiszen ő 63-ban még nem értesülhetett a szonda lelövéséről. A légiós sátrakat könnyen fel lehetett ismerni. amiről csak 64. a képen egy atomreaktor látható! A hajózó állomány felmordult. a fedőneve Severus.

hogyan zajlik majd az akció. mindenesetre bízunk abban. hogy az Anakreón elromlik. hogy Nauszikaá. az akció ötödik. ahol eltűnik a századunkból. amely alapján arra a következtetésre jutott. ennyi az egész. Feltételezem. ha Tess elhagyja Arminius házát. Odalentről… természetesen a megfelelő álcázás mellett megfigyeljük azt az eseménysort. A csoport behatolása Arminiushoz. – Az a csoport. ami miatt leküldenek minket és a szonda megvakítása után azonnal elindítjuk az Odüsszeia akció harmadik és egyben legérdekesebb szakaszát: Miss Gordont felcseréljük Nauszikaával… A lány ebben a pillanatban döbbent rá. Tizenhetedikén nulla órától 11:36-ig nem mozdulunk. A városban pánikhangulat tör ki. az elképzeléseink ezzel a dologgal kapcsolatban még meglehetősen embrionális állapotban vannak. akkor egy ilyen problémának elenyészően kicsi az esélye. hanem egy kisteljesítményű szuper URH frekvenciát használunk. hogy a Miss Gordon által elhelyezett audiovizuális felderítőegység gond nélkül kerül majd a helyére. és ez a mentális zavar nyilván negatív módon befolyásolja majd Alfa Egy mentális érzékenységét. és elhelyez a házban egy felderítőegységet. Jelen pillanatban az látszik a legjobb megoldásnak. mit keresek én itt?” – Mr. hogy ez így történik.rendszerében vannak tárolva. amelyekre külön nem térek ki… Mindenki tudja. ha Tess Arminiust ajándékozza meg vele. A pillantása Sergiét kereste. Miután sikeresen lezajlott pszichoszondázás segítségével eltüntetjük a nyomainkat. Természetesen ha nem így lenne és Tesst Arminius házában támadás érné. még azon a napon vagy másnap délelőtti órákban Tess meglátogatja majd Arminiust. A kommunikáció fenntartására nem az intervenciós rádiórendszert. és további sorsukkal egyáltalán nem foglalkozunk! Nos. Egy ilyen helyzet kezelésére a Katedrális. hogy a részleges akcióra vonatkozó kérdéseiket majd a hadnagynak tegyék fel! Serrault és Tóth szorgalmasan jegyzeteltek. Coharinak volt egy mnemotechnikai elemzése. Miután a személycsere megtörtént. A hajó a Tirrén-tengerről indul és pontosan ott jelenik majd meg azon a ponton. A Severus villában majd lehet lazítani. de mielőtt feltennék a kérdéseiket. hölgyeim és uraim. hallgassák meg Morell hadnagyot. aki ismét arról beszél. akkor felhozzuk őket a XXIII. Tételezzük fel. hogy most már tényleg nincs visszaút a számára. „Úristen. A robbanás nagymértékben csökkenti a paranormál képességeket. de ebben a helyzetben kénytelenek vagyunk erre is felkészülni. Ha a célszemélyek nem halnak meg az akció során. mint műszaki tiszt. hogy ez túl veszélyes lenne. Először úgy gondoltuk. miközben felderítő méréseket végez. A műszer egy ezüst amforában lesz elhelyezve. Nem tudom még pontosan fölvázolni. – Felmerülhet egy olyan gond – kezdte Michelle –. hogy több 33 vivarium – vadállatok ketrece 196 . hogy Nauszikaánál a szonda lelövésének délutánján egy cena veszi a kezdetét. de a jezsuita még csak felé sem nézett. ami nem csupán egy hármas típusú felderítő egység. Lehet. A bázispont eléréséig mindenki aktivizált rohampáncélban van és dezintegrátoros álcázást használ. és a kellő pillanatban aktivizáljuk a Tess által elhelyezett műszert. hogy az általam vezetett felderítőcsoport már délután eléri a bázispontot. záró szakasza. amiről nem szívesen hallunk. illetve Nevada a következő programterv szerint jár majd el. hogy az Odüsszeia alatt meglehetősen sokat fogunk majd improvizálni. azaz Tess ezt az ajándékot Alfa Egynek nyújtja át. ahol majd csatlakozik hozzánk Morell csapata. A házat megközelítjük. Ez már az akció negyedik és egyben legveszélyesebb szakasza. de addig el kell jutnunk. amelyet én vezetek. és ebben a pillanatban megyünk majd be vörös támadási konfigurációban. Ha a vonósugár vinne minket. századba. és kiengedi a vadállatokat a vivariumokból33. Kérem a nevezett tiszthelyetteseket. akkor elindítjuk az ötödik szakaszt. és ez bizonyos sajátosságokból adódik. s a Stockbauer rombolókkal megyünk be. miről van szó. Normális körülmények között az akció ötödik szakasza csak akkor veszi majd kezdetét. Ezt nyilvánvalóan megpróbáljuk majd kihasználni és a mulatozás leple alatt hajtjuk végre az akciót. Itt szeretném jelezni. de valószínű. Pompejit az ellenkező irányban kerüli meg. Ebben az esetben a következő forgatókönyv szerint dogozunk: a felderítési adatok elemzése után Robert van der Wilde meglátogatja Pompeji Amfiteátrumát. hanem egy pszichotronikus bomba is. haladéktalanul elhagyjuk az adott kort.

és néha komolyan azt hiszem. 197 . amióta az eligazítás elkezdődött. ami az ő jövőjük… Tess úgy érezte. a hátán hidegen gyöngyöz a veríték. Tíz percig fog várakozni. Ebben az esetben a Katedrális leküld majd egy vonósugarat Pompeji mellé. A XXIII. századba. Tess leült. Elképzelhető. A kabin megjelenésének időpontja 19-én nulla óra. – És köszönök mindent. hogy ez nagyon szemét ügy lesz! Ha a körülmények engedik. ráadásul a válaszok még bonyolultabbnak tűntek. és a kommandósok megtapsolták. mindezekre nem lesz szükség és minden a terveknek megfelelően halad majd. nem fogok csalódást okozni… – Tess Kerwinre nézett. Mazursky őrnagy és az egyes intervenció jön majd… Nicholson bólintott. akik azt hitték. Ez volt az egyetlen gesztusa. amely még a mi technológiánknál is korszerűbb. és így tovább. s még csak nem is mentőakcióról van szó! Leendő ellenfeleink talán még meg sem születtek az indulásunk pillanatában. Egy pillanatra elkapta Sergi pillantását. aminek a létezését biztosan tagadtam volna. Az elmúlt két hét alatt egy csomó olyan dolgot láttam.napot töltünk majd odalent. akkor a harmincadik perc elteltével nyilván nem leszünk a találkozási ponton. hogy az időutazás és a Katedrális csak szép mese. Körülbelül három héttel ezelőtt még én is azok közé tartoztam. de csak június 24. és udvariasan bólintott felé. amit a többiek nem: ismerte egy titokzatos részletét a kétezerháromszáz évvel ezelőtti múltnak. Ennyit akartam mondani. aki atomfegyverrel játszadozik a reneszánsz idején. Mindezek figyelembevételével úgy gondolom. ha nem így alakul az életem… Egy kicsit félek attól a feladattól. A lány nem vett észre semmit. mint általában és nem egy megbolondult ügynököt kell megfékeznünk. kivéve Michelle-t. hogy tucatnyian vannak a város különböző pontjain és olyan fegyverzetük van. egy adott pontra. Még mindig hihetetlen a számomra. – Nem kérdezni akarok. Tess felállt. akkor lehetőleg mindig maradj mellettem. akkor úgy mennék át a németeken. ha az Anakreón valamilyen oknál fogva kezelhetetlenné válik. és a fülébe súgta: – Van egy sejtésem. Én már tudom. hogy mindenkit lásson. Pár perces előkészítés után… természetesen csak akkor. akkor egy intervenciós csoportot küldenek le utánunk. Az egész folyamatot ötször ismétlik meg. Nos. nem egy helyi konfliktusba kell beavatkoznunk. Kerwin híres Maszamune katanája a felszerelése mellett hevert. hogy már minden kérdést megválaszoltak. és úgy fordult. hogy ez nem így van. tehát panaszra nem lehet okunk! Köszönöm a figyelmet és várjuk a kérdéseket! Kezek erdeje emelkedett a magasba… A kérdések többsége technikai jellegű volt és a fegyverzetre vonatkozott. és ha a kabin mindig üresen tér vissza a XXIII. hogy itt lehetek. A tisztek udvariasan mosolyogtak. – Nagyon remélem – folytatta Michelle –. Serrault egyszer csak odahajolt hozzá. de már 20-án nulla órára. utána a vonósugár visszaviszi. amit végre kell hajtanom. A jezsuita halványan mosolygott. megálljuk majd a helyünket. hogy csupán álmodom. oké? – Oké – súgta a lány vissza. aki a körmét nézegette. óvatosan felemelte a kezét. utánra. – Most is leviszi magával? – kérdezte Nicholson. csupán mondani valamit. mint fos a libán”. Tess semmit sem értett belőlük. Ha jól tudom. Egyszer Patton tábornok azt mondta a Második Világháborúban: „hogyha megkapnék minden támogatást. mi minden támogatást megkaptunk. – Tessék – mondta Kerwin. századból egy percet fog hiányozni. és amikor látta. Nos. ha nem vagyunk benne… újra leküldik. Én a részemről befejeztem. de a saját korunkból csak félórát fogunk hiányozni. de remélem. Tudott valamit. ha tudomásul vennék – vette vissza a szót Kerwin –. – Szeretném. Nicholson és Kerwin kettesben volt az ezredes szobájában.

mint itt. Furcsa pillantásokkal méregette Markot.– Mint mindig. és fogja be a pofáját! – mordult rá Burns. ahol közvetlen közelről lehet részese egy amerikai elnök halálának. és a NOS gárdisták kettős oszlopával a sarkában távozott a csarnokból. de a tények magukért beszéltek. századba. hogy ezt a parancsot nem hajtják majd végre. és kivett egy piros borítékot. Mark sem érzett másképpen. század közepének megfelelő módon öltözött fel. A pozitronlemez pillanatok alatt porrá omlott. Mark tisztában volt vele. Mark hasonló ruhákban pompázott. meg kell őt ölni… – Ki adta ki ezt a parancsot. de kitűnően palástolta. amit előadott neki. uram? – kérdezte színtelen hangon Kerwin. Ha a lány elvégzi a munkát Pompejiben. A vastag páncéllapok összezárultak a nyomasztó csoport mögött. Látszott rajta. hogy egy őrült társaságában elrepüljön a XX. A lemezen Tess Gordonra vonatkozó likvidálási parancs volt. és rezzenéstelen arccal nézte. hogy a szenátor „bevette” azt az éktelenül nagy baromságot. A szenátor most úgy gondolja. – Látom. és felkapaszkodott a létrán Burns mögött. de nem fordult Nicholson felé. Wilson. Beszállni készül az időgépbe. amint a szenátor és Mark eltűnnek az időgép ajtajában. pedig a pasashoz képest Richelieu. A férfi szó nélkül elvette. Svájc „Hát így néz ki egy időgép? De undorító. hogy túl sokat tud a Katedrális ügyeiről. ronda tákolmány!” – gondolta Mark. ezért nyilván fel akarja őt használni az aljas céljai érdekében. A meséje túl jól sikerült. aztán a zsebébe nyúlt. hogy ebben a játszmában az összes jó lap a szenátornál van. A képernyő vörösre váltott. vagy Mazarin bíboros csupán kezdő ipari tanuló volt! – Aleisterre idefent van szükség! Kapcsolja be az övét. január 25. Egy parányi pozitronlemez volt benne. és betöltötte. Ebben a furcsa játékban Burns találta ki a szabályokat! Mark rádöbbent. Egyszerűen képtelen volt elhinni. – Látom. amelynek a létezését negyvennyolc órával ezelőtt még ordibálva tagadta volna. de a lány túl sokat tud rólunk. uram! Nicholson udvariasan mosolygott. – Tudja jól. Ebben a pillanatban sarkon fordult. hogy kis híján mindjárt összecsinálja magát… Canetti keze egy zongoravirtuózt meghazudtoló módon járt a kapcsolókon. Átnyújtotta Kerwinnek. Kerwin a számítógéphez ment. 198 . a titkárját hátrahagyja. lesz még egy utasunk!… Tehát ragaszkodik Dallashoz? – kérdezte a tudós. – A csoporton belül másnak is adott ilyen parancsot? – tudakolta az ezredes. John. aki a XX. A férfi nem tetszett neki. – Én – jelentette ki kurtán az intervenciós csoportok parancsnoka. Határozott mozdulattal kirántotta a lapot a gépből. Burns. Ő biztosan nem! 2295. hogy erről nem beszélhetek – hangzott Nicholsontól a válasz. aztán elkomorult az arca. és mivel nem volt ostoba ember. ettől a pillanattól kezdődően őt már csak a Katedrális mentheti meg Burns karmaiból… De hogy a francba lehet eljutni hozzájuk? Aleister odalent állt a csarnokban. Mark fanyalogva nézte a jelenetet. Kerwin arcáról semmit sem lehetett leolvasni. és csak annyit mondott: – A parancsot végre fogom hajtani! Persze tudta. Az ezredes Nicholson felé fordult. – Sajnálom. és ha élve akar felkelni az asztaltól. hogy ideges. akkor egyelőre jó partnernek kell bizonyulnia. Európai Unió. és szívesebben lett volna egy működő vulkán kürtőjében. „Titkosított parancs!” Kerwin beütötte a személyes kódját. és feltépte.

mint egy tudományos fantasztikus filmben. A kabin egy modern álcázó erőtérrel van felszerelve. Ha éjjel szállnánk le. így viszont kicsi az esélye. A kabinban gyenge vörös fény világított és fantasztikus tónusokat vetített az arcukra. – Milyen fegyvereket hozott? – kérdezte a vékony tudós. A megérkezésünk pillanatában délután 14:00 óra lesz. A képernyőkön az akkori Egyesült Államok térképe látszott. nyert! – harsogta Burns. – Jó… Kapcsolják be magukat! Pontosan öt perc múlva. és Aleister ijedten hátralépett a megfigyelő-helyiség páncélüveg ablaka mögött… 20. mindehhez mit szól majd Oswald! – Hallott már a pszichoszondáról. 20. hogy tönkreteszi a város egész energiaellátását.29. Valószínű. akkor felfigyelhetnénk a sztatikus villámlásra. akkor most figyeljenek ide! Dallastól hatvan kilométerre szállunk le egy erdő kellős közepén! Nem akarom közelebb lerakni. 199 .29. Mark szótlanul nézte a tucatnyi villogó fényt. 20:30-kor átmegyünk az időn! – közölte Canetti.57.29. – Na. 20. Mark és az időgép üvölteni kezdett! A csarnokban karvastagságú villámok csapkodtak. mert ahogy elmondtam önnek.30.56. akkor 1963-ból tovább tudunk ugrani ezt megelőző időpontokra is. – Tartogatok számukra egy-két meglepetést – ugatta Canetti. Mark furcsa ízt érzett a szájában… „Hányni fogok!” Egy képernyőn vörös számok villantak: 1963. és Mark görcsösen megkapaszkodott az ülésben. gondolta Mark… „Miért nem lép közbe a Katedrális?” Canetti nem hagyta annyiban és volt még egy kérdése: – Fogadjunk.14:00 Dallas Alatta megjelentek a koordináták.– Teljes mértékben! – felelte Burns. nem egyszer… nem tudunk visszatérni az indulásunk előttre! – Csak Dallas érdekel! – felelt a szenátor. ugye?… Na.29. Canetti! – förmedt rá Burns. Számsorok futottak és valami nyomasztó bugás hallatszott. „Canetti is örült!” – állapította meg Mark. – Nem lep meg… ez jó… ez tetszik! – vigyorgott a tudós. A fedélzeti időt mutató számkijelző szenvtelen lassúsággal araszolt a végzetes időpont felé: 20. A zaj szinte a csontjukig hatolt. aztán a képek váltottak.55. Úgy érezte magát.00. mint egy degenerált karácsonyfa színes égői. és gyöngyözni kezdett a homloka. hány napot leszünk odalent. induljon. és bekapcsolta magát. amelyek Marknak nem jelentettek semmit. és közben bezárult az ördögi gépezet ajtaja. és megjelent Dallas. tehát alig lehet majd észrevenni. november 20. mert az ismert időpontban ott akarok lenni a tankönyvraktárban! – Nem tudom. de még egyszer szeretném kihangsúlyozni. Vörös és zöld nyilak villogtak. Canetti. Ha kívánja. „Ez a köcsög Burns mindjárt elindul”. fölfelé nem tudunk ugrálni.59. 20.29. – Azt akarom. Teljesen mindegy.58. hogy az agresszivitásával az idegességét próbálta palástolni. Az időgép remegni kezdett és a kijelzők úgy villogtak. Ettől függetlenül a saját korunkból csak tíz percet fogunk hiányozni… az automatikát így állítottam be. hogy maga akarja lelőni Kennedyt! – Nyert. – Egy automata mesterlövész puskát és egy harctechnikai övet! Ha megtámadják az időgépet? – kérdezett vissza Burns. mert lehet. hogy huszadikára rakja le. 20.

Odaadta Canettinek. – Lehet. Körülöttük egy erdő terült el. Mark begombolta a kabátját. Canetti… ügyes – morogta Burns. Ott álltak a START előtt. aztán nagy léptekkel elindult arra. Burns! A szenátor holtra váltan ült a székében. fiam? – Már jobban vagyok – nyöszörögte Mark. hogy Burns minden morális gátlás nélkül lemészárolná őket. hogy a kocsi enyhén ringatódzik. hogy látta valaki – mondta Burns. Mark minél előbb szeretett volna innen továbbállni. aztán az elkövetkező óráktól való komoly félelemmel a szívében elindult Burns után… „Csinálnom kellene valamit… De mit???” A fák között már látszott a betonút szürke sávja. és kivett egy korabeli térképet a zsebéből. aki egy korabeli ballonkabátban álldogált az őszi avaron és a hidegben a gyöngyöző orrát törölgette. A következő pillanatban az időgép. – Ügyes. amerre a tudós mutatott. Az jó lesz magának? – kérdezte a tudós. A villámlás megszűnt. de most villámgyorsan előrenyúlt. A tudósnak. Lekuporodtak egy bokor tövébe. – A sztatikus villámlás hanghatása. hogy épp most készül a maga dédapja. – Jön nekem ötvenmillió dollárral. – Mutassa meg. és egy csöppet sem volt jobban. – Országút? Az remek. Mr. A szenátor előre mutatott. kedves Canettim! – harsogta Burns. és még innen is látszott. – Volt valamilyen hangjelenség? – kérdezte Burns. és Mark nem győzött csodálkozni. és a szeme majd kiugrott a helyéről: 20. mert volt egy olyan érzése. és kikapcsolta az övét. aki falfehéren kuporgott az ülésen. és a fejére igazította a kalapot. Lehet. – Egy tíz fős csoport tart felénk északi irányból. A fák őszi lombjai között bágyadtan tűzött alá a nap. – A sztatikus villámlás… mindjárt megnyugszik – mondta Canetti. de Burns mégis „megálljt” parancsolt nekik és intett. – Lehet. hogy észrevettek valamit! Tüntesse el a gépet.Hirtelen olyan csend lett. hol vagyunk! A távolból már idehallatszott a közeledő kirándulók kurjongatása. Az autórádióból halk zene szólt. Alig húszlépésnyire előttük egy korabeli gépkocsi parkolt az erdőben. ha ideérnek… – Itt a közelben van egy országút. – Ki nem szarja le! Legfeljebb azt hiszik. beleolvadt a környezetbe… A XXIII. – Rosszul van. hogy a kirándulók nem az út felől jönnek. Hűvös volt. hogy UFO! Ebben az időben ugyanis ez volt a sláger. Kivett valami készüléket a zsebéből. Canetti nélkül a START-ot sohasem találnák meg. A START egység teljesen hangtalanul magasodott egy erdő kellős közepén. század legmodernebb álcázási technikáját használta. ha eltávolodnak tőle. hogy guggoljanak le. Mark egy fohászt küldött az ég felé. és megnyomott egy tucatnyi gombot. de az nem tartott sokáig… Menjünk ki! – javasolta a tudós. és fürgén nyomkodta rajta a gombokat. attól függetlenül.01 20.30. mint egy egyiptomi királysírban! Mark a kijelzőre pillantott. ami a városba vezet. hogy ott állt a lábuk előtt. Egy gyors pillantást vetett Markra. A távolságuk ötszáz méter. most valósággal eltűnt. szenátor! 200 . de Canetti megvonta a vállát. Burns az övére kapcsolt harctechnikai komputeren matatott. – Ősapánk éppen ősanyánkat keféli! – röhögött fel Canetti halkan. habár utasokat nem láttak benne. Canetti! – parancsolta a szenátor. ezt nem kellett kétszer mondani. és bekapcsolta a fedélzeti kamerákat. és a képernyőkön furcsa fények villantak.02 – A huszadik században vagyunk – harsogta Canetti.30.

kapcsolja ki a szabad programot a harcászati komputerén – förmedt rá Canetti –. a tárcám ott van az első ülésen – mondta a fiatal srác. – Volt egy idő. és kapcsolgatni kezdett az övén. – Vigyázzon. és egy tenyérnyi darabot kirobbantva a hátából felgyújtotta az avart. hogy régi motorokat gyűjtöttem… – Helyes – morogta Burns. és olyan közel hajolt hozzá. és ezzel megmentette a helyzetet. – Mennyi energia van a kocsiban? A lány már araszolt hátra és húzta volna magával a fiút is. Burns rá sem hederített. hogy atomtámadást hajt végre! 201 . és váratlanul kinyitotta az ajtót. Mindezek olyan gyorsan játszódtak le. – Ért valamit a benzinszármazékkal működő robbanómotorokhoz. Az övéből előhúzott egy lézerpisztolyt. és látták. és fenyegetően intett a pisztollyal. hogyan beszél velem! Egyelőre szükségem van magára. Természetesen mindketten meztelenek voltak. „Ki állítja meg ezt az őrültet?” Canetti rezzenéstelen arccal nézte a véres fatörzset. de ő legalább megőrizte a lélekjelenlétét. aztán odafordult Markhoz. mi a faszt akar? – kérdezte a fiú. aki nem sokkal volt idősebb a lánynál. de mi a francot csinált ezzel a gyerekkel? – Nem én voltam. de a férfi harcászati komputere másképp reagált a dologra. – A benzinmobilt akarom! Lépjen hátra! – harsogta Burns. lépjenek hátrább! – mondta óangolul Burns.– Nekem minden ősöm Chicagóban élt – mondta a lehető legkomolyabb hangon Burns. Lenyomta a tűzgombot. és felemelkedett. hogy Mark számára alig tűnt többnek. – Hé. aki alig múlhatott nagykorú. A szőke lány összerogyott. hanem a komputer – mentegetődzött Burns. Felnézett Burnsre. – Na. Az utolsó métereken kilépett a bokrok és a fák takarásából. és Burns egyszerűen ráemelte a fegyverét. Burns elengedte. ha átjön az időn. és egy erőteljes rántással kiszabadította a kezét a lányéból! A mozdulat túl gyorsra sikeredett! A srác valószínűleg nem akart nekiugrani a fegyveres Burnsnek. és Burns visszacsúsztatta a tokjába a pisztolyt. Meglepően gyorsan boldogult a kilinccsel. és határozott mozdulatokkal elindult a kocsi felé. majd enyhén meggörnyedt tartásban odalopódzott az egyik hátsó ajtóhoz. A fiatal férfinak leesett az álla. fejezzék be a testmozgást és szálljanak ki! – mondta Burns. A lány. akkor készüljön föl jobban! Én nem vagyok veterán autós! Fogalmam sincs. hogy a teste valósággal szétrobbant a becsapódás következtében. mint háromnégy másodperc. Wilson? – A fenébe is. – Én értek valamit hozzá – szólt közbe Canetti. de ez nem jogosítja fel. Nem akarta ennyiben hagyni a dolgot. haver. – A büdös francba. nehogy azt higgye. – Gyerünk. Dühös volt. mert ez az idióta számítógép az első rendőrségi járőrkocsi ellen lehet. és az üvöltve elrepült vagy tizenöt métert. rettenetesen meg volt ijedve. – A lány tiszta munka. – Hé. hogy kritizáljon engem! Bármikor kinyírhatom magát. hogy az arcuk szinte összeért. hogyan működik egy háromszáz évvel ezelőtti gépkocsi! Burns megragadta Mark grabancát. aztán a lány rongybabaként összeomlott meztelen testét. hogy váratlanul barátok lettünk! Mark jobbnak látta. A lány borzalmas sikoltozásba kezdett. Markék is lassan előbukkantak. de az éppen ellenkezőleg előre akart lépni. hogy a kocsiból két rémült fiatal mászik elő. ha nem szól semmit. Olyan elementáris erővel vágódott egy tölgyfa törzsének. A másodperc törtrésze alatt egy gravitációs sugarat lőtt ki a fiúra. Wilson. szenátor – fortyant fel Mark –. A lány testét a bal melle alatt verte át a fénysugár.

mert egy perce kapcsolta ki. – Emelje fel a kezeit! Ha a zsebébe nyúl. aztán még egyet… Meg egy harmadikat is! Burns négykézlábra zuhant. akkor már nem mérlegel… ezzel túl sok idő menne el… hanem cselekszik! Mark nem volt gyáva ember. induljon előre. – Mi a fenét akar. Az úgynevezett „kisembernek” mindig nyitva áll a lehetőség. hanem üljön be a kocsiba! – harsogta a szenátor. és Mark legnagyobb elképedésére sikerült előrántania a fegyverét. Burns a szétszedett automata fegyvert egy tokban hordta keresztbe vetve a hátán. akkor titániumból van a koponyája. Vannak olyan pillanatok. Többször!… Nem számolta. Két marokra fogta a fegyvert. és a fegyver csövét megpróbálta folyamatosan a földön kuporgó alakon tartani. Egy teljesen jelentéktelen névre volt kiállítva. hogy ezt is elveszi. Mark arra gondolt. Az arca furcsa mód nyugodtnak tűnt. Megkerülték a kocsit. A szenátor még mindig mozdulatlanul hevert. a feje pedig félig bent volt a kocsiban. a Katedrális ügynöke? – Még portás sem lehetnék ott! Gyerünk. Ha Burns ebbe nem halt bele. anélkül. Mark a szíve szerint legalább egy tucatszor belelőhetett volna. Burns feje nagyot koppant a küszöbön. hogy felismerjen egy ilyen pillanatot! Mark Wilson a következő pillanatban magragadott egy követ. és jöjjön át a kocsi túloldalára… Keze a fején! Canetti teljesítette a parancsot. Úgy üvöltött. és óvatosan. A jobb keze a csípőjénél matatott. Ez nyilvánvaló volt. Mark szétnyitotta. hogy észrevette Canettit. de hasra esett egy kupac avarban… Mark kitárta az ajtót. Canetti. és a fegyver kirepült Burns kezéből. Megfordult. és a kocsi tetején megtámasztva a kezét Canettire szegezte. hányszor! Talán tízszer. te állat! Ezek a pillanatok teljesen kiestek Mark emlékezetéből! Az térítette magához. Megpróbálta a hatalmas és életerős testét kimozdítani a kocsiból. Hiba volt. mint egy megveszett sakál. Talált egy doboz szivart. Burnsnél talált egy korabeli igazolványt. de sokkal jobbat „eszelt” ki! – Nagyobb szenvedés lesz neked. Az ülés. és minden bizonnyal kitűnő hamisítvány. és Mark önmagából kikelve ordítozott: – Baszd meg az anyádat. aztán mégis meggondolta magát. kiforgatta a szenátor zsebeit. Mark egyszerűen ledobta a férfi hátára. de nem ájult el. s eljön a megfelelő pillanat. A komputer nem segíthetett rajta. óvatosan lehajolt és lekapcsolta a harctechnikai övet Burns derekáról. Burns felnyögött. A vér úgy spriccelt. századba – mondta csendesen Canetti. lelövöm! – Ha lelő sohasem jut vissza a XXIII. amikor a nyulak oroszlánná változnak és a középszerű figurákból hősök lesznek. – Álljon föl. Mark egy dinamikus mozdulattal rácsapta az ajtót a férfi csuklójára. amely a lábánál hevert. a kurva anyád!… Nehogy megmozdulj! Mark megkerülte a kocsit. és Mark anélkül. és egy iszonyatos ütést mért a szenátor tarkója fölé. ha nem halsz meg – morogta Mark. 202 . aztán úgy rúgta fejbe a férfit. mint a vágóhídon. hogy levette volna a tekintetét a férfiról. aztán kinyitotta az első ajtót és matatni kezdett a rádió körül: – Hol lehet ezt a vacakot kikapcsolni? Behajolt a kocsiba. hogy valósággal beletört minden lábujja. Az öreg férfi felállt. Hatalmas teste tehetetlenül hevert az avaron. de nem akart vesződni a szíjjal. Mark kinyitotta az ajtót. és akkor Mark rácsapta a fejére az ajtót. és megadatott neki az az isteni kegyelem. és a véres gumiszőnyegről felkapta Burns pisztolyát. Lecsatolta a puskát. Canetti. A férfi hanyatt-homlok menekült. Wilson? Ki maga. Canetti! – kiáltott rá. – Állj meg. csak egy valami kell hozzá: bátorság… és talán még valami! A megfelelő pillanat! Ha egy ember régóta tervez valamit. hogy örökre fennmaradjon a neve. hogy levette volna a tekintetét a lány holtteste mellett álló tudósról. és gyorsan eltüntette a saját zsebében. – Tegye a két kezét a fejére. és forduljon meg! Canetti engedelmeskedett. a küszöb és az avar csupa vér volt.– Ne pofázzon.

Ez az időgép. A keze ökölbe szorult és lehunyta a szemét. Már előre félt Aleistertől. Wilson. tehát ha nem változtatok a beállításon. amelyben ülünk. Canetti! – Ez az ember a Novus Ordo Seclorum pearlje! – Nem tudom. nincs olyan korszerű. – Miről beszél? – tudakolta az újságíró. mint a vonósugaras módszer. induljunk vissza a géphez. tehát 20:30 és 21:02 között bármikor megérkezhetünk! E két időpont előtt és után nem! – Oké – mondta Mark. mint egy cowboy a lekapcsolt nyerget. és akkor visszatér majd a szenátorért. hogy vissza akarok menni Burns kastélyába! – vágott közbe Mark. – Rakja le január 23-ra Párizs mellé! – Maga egy idióta! – harsogta Canetti. ha túlélné! – mondta Mark. akkor nem tudom önnek letenni 23-án se Párizsban. és mintha a standard időproblémát emlegette volna… – Ezt hívják standard időproblémának. miről beszél. – Hát akkor hova a francba akar menni? – kérdezte idegesen Canetti. Burns erősödő nyöszörgését elnyelte az őszi erdő zaja… Bekötötték magukat. csak arra a pontra tud visszatérni. mint a Katedrális hasonló technológiája. Mark magabiztosan haladt mögötte. szénné égetem a lábát! Nem volt mit tenni. Wilson. Persze. – Nem tudom letenni az indulásunk előtti pillanatra! Ha 25-én 20:30-kor indultunk. mert ha megmozdítja a kezét. – Akkor tegye le 25-én fél kilenc és kilenc között Párizs mellé… Canetti megpróbált nem ordibálni. Ez a technológia fejlettebb. Canetti! Ezt az embert John Smithnek hívják és dallasi lakos! Na. A keze izzadt. Burns az időgépről beszélt. amit mondok! Egy mobil rendszerű időtransz egységet építettem. hogy nem halt meg! – jegyezte meg a tudós. és a fegyverövet átvetette a vállán. sem az anyja valagára! Canetti nagyon meggyőzőnek tűnt. és nagyon vigyázzon. Marknak eszébe jutott az az éjszakába nyúló beszélgetés. – Örülnék. de csak lefelé az időben. akkor 20:40-kor jelenünk meg az állványon… – Nem gondolja komolyan maga idióta. Mark továbbra is a férfira szegezte a pisztolyt. században! – Ezt nem teheti meg vele. – Gyerünk vissza az időgéphez! – Burns? Lehet. – Jó lesz a tízperces beállítás? – ismételte meg a tudós. aztán intett a fegyverével Canettinek. de olyat nincs módom építeni… A lényeg a következő: a START hasonlóan a Katedrális vonósugaras és időtransz kabinjaihoz. Mark meg se hallotta. Mondtam. ugye? – kérdezte az újságíró. – Nagyon be lehet rezelve. ahonnan elindult. ha jól figyel… akkor megértheti. hogy az automatika tíz percre van beállítva! Pontosan 20:30-kor indultunk. Canetti. – Bármit megtehetek. – Figyeljen rám. – A tízperces beállítás jó lesz – kérdezte fáradtan Canetti. – Itt marad a XX. – Milyen időintervallumon belül tudja letenni? – Harminckét percet töltöttünk idelent. Canetti elindult. – Nem is olyan hülye maga – sziszegte Canetti. ugyan mobil rendszerű. Úgy magyarázott Marknak. A gárdisták fél kézzel elintézik Wilsont. mint egy hülye gyereknek. ha ennyire nem figyelt odafönt. amit Burnsszel tett vacsora után. 203 . A neheze még hátra van… – Induljon vissza! – adta ki az utasítást Mark. ha maga vissza akar térni a XXIII. vagyis a jelenből indulva bárhová letehetem és nem kell az ugrás előtt a helyszínre szállítani.Mark gyorsan felállt. aztán váratlanul megnyugodott.

– Mire készül. de nem nyitjuk ki az ajtót és nem dobunk csókot Aleisternek. Canetti megpróbált logikusan érvelni. évről és nem a pompejii romokat akarom látni. aztán egyre nőtt. Élvezte e férfi zavarát. Wilson. aztán leteszi nekem Párizs mellett egy ugyanilyen erdőben… Mark rosszat sejtve elhallgatott. hogy menjen felfelé egy évet! Nem 1964-ről beszélek. mert szüksége volt rá Pompejiben. hogy a másik igazat mond. akkor még egyszer elmagyarázom… Mark szótlanul nézte a férfit. száz… Mark a hüvelykujjával felnyomta a fokozatszabályzót. hogy Canetti mit akar ezzel mondani. hogy soha többé nem leszünk képesek majd feljönni a XXIII. Viszont tudta. mert ha nem. – Tessék? – ordította a vézna tudós és Mark hirtelen ráemelte a pillantását. és vegye azt is figyelembe. Canetti! A pontos dátum és helyszín június hetedike és Pompeji városa! – Nem érti meg. mert különben energiává sugárzódnánk szét! A Katedrális képes visszamenni akár pár órát is az időben. amikor tudjuk. – Na. Mark továbbra sem mozdította el a lézerpisztoly csövét a férfiról.századba. hogy nem tudok felfelé menni. június. alá kell mennünk. mintha a fegyver megremegett volna Mark kezében. – Pompeji. Ha oda lemegyünk. Mark először nem értette. akkor lehet. hogy 1964-ről beszél! – Nem arról beszélek.” Tucatszor nézte meg Tess üzenetét! A lányt azért mentette meg a Katedrális. – A START-ot nem tudom letenni az indulás időpontja előtti száz évben és az időszámításunkat megelőző években sem. 64. Egyértelmű volt számára. Mark időközben meghozta élete legfontosabb döntését: – Induljon 64-be. – Túl közel vagyunk ahhoz a határhoz. – A fenébe is. – Wilson. Amikor Canetti belenézett ebbe a szempárba. akkor legalább 2195. hanem a Krisztus születése utáni 64. „A Katedrális. Eszébe jutott valami. Ha 2295-ből indulunk. hogy egyikük sem ismeri 204 . azt mondta Burnsnek. mert ez olyan. és Canetti homlokára emelte a fegyver csövét. Wilson? – förmedt rá Canetti. mint egy megfáradt világháborús tengeralattjáró az Atlanti-óceánon. hogy oda vigyen le! Amikor elindultunk. most június 7-e vagy 17-e? – motyogta maga elé Mark. de mi nem. A tudós azt hiszi. és a végén úgy merült fel benne. akkor figyeljen rám. hogy kirázza a hideg. hogy Mark megőrült. Mr. Vannak pillanatok. akkor a megadott időintervallumon belül csak Burns kastélyába mehet vissza… Nem tudom. megértette-e. mintha az indulásunk előttre érkeznénk? – kérdezte a tudós. Canetti! Visszatérünk Burns kastélyába. akkor most ugorjunk egyet. Mark bármennyiszer is nézte meg az üzenetet. hanem a virágzó ókori várost! Azt akarom. aztán „beugrott” neki. biztosan érezzük. mert ez az utolsó és egyetlen esélye! Minden más esetben Burns embereinek a karjába futna… „Úristen!” „Nem. térjen magához! Ez több mint kétezer év! Ezt a hatalmas ugrást a szervezetünk nem viselné el speciális felkészítés nélkül. a pontos dátumra nem emlékezett. június 7-e! – közölte. maga őrült? – kérdezte rekedten. Canetti! A tudós rémülten pislogott. meg kell tennie. érezte. Egy ötlet! Az első pillanatban csupán egy parányi gondolat volt. mert meglátta Canetti arcát. már megint a Katedrálist Ebben a pillanatban Marknak eszébe jutott valami. – Találkozni a Katedrális harcosaival… és egy nővel – felelte csendesen Mark. hanem szépen elindulunk és visszamegyünk az időben három napot. hogy lefelé tudunk ugrálni! Na. – Megőrült? Mit akar maga ott? – rémüldözött a tudós. amelyen nem tudunk átlépni. „Pompeji 64. ez képtelenség… Nem tudom megtenni!” – Döntött már.

Üvöltött. Az ég olyan kék volt. és tapogatózni kezdett a férfi felé. év június hónapjába. A kezét olyan nehezen tudta mozdítani. Iszonytató fényesség és fájdalom hatolt Mark koponyájába… Amikor magához tért. Iszonyú meleg tombolt. 205 . században kinyitotta az időgép ajtaját. Rosszul volt. A kabinban fojtogató füst gomolygott. mint ha egy kriptában lenne. hogy körülnézzen. mint egy festő vásznán. mert a hetedik napon lelőnek valamilyen műholdat odalent-ről… Kik lövik le és miért?… Ez már egyáltalán nem érdekelte. hogy nem biztos az időpontban. Áldotta az eszét. mint később! Ha nem találkozom Tess-szel. A keze vizes homokot markolt. mint egy taknyos gyerek. és tudta. hogy egy kicsit odafigyelt. aztán a szájában is megérezte a fémes ízt. Nem ismerjük a nyelvet és a történelmi szituációt. hogy őrült dologra akarja rákényszeríteni a tudóst és önmagát. – Pompeji.a kort. 64. akkor örökre ott maradok!” – Wilson. de még a műszerpult is elnémult. Ő is tudta. és kikapcsolta az övét. és az ajkai remegni kezdtek. és az ujjával megérintette a tűzgombot. Halott volt. és a férfi arca csupán egy véres torzó volt a műszerpultra borulva. és a gépet rakja le a partjára! Az a folyó az ókorban is ott volt… Csinálja. Ismét olyan csönd vette körül. mintha ólomból lenne. Működött! A zsiliplap félrecsusszant. és keresse meg rajtuk Pompejit. és Mark a kiszakadt ülések és műszerek között botladozva. káromkodott és úgy zokogott. „Inkább előbb legyek ott. – Nincs… nincs korabeli térképem. hogy a lánynak Pompejibe kell menni a 64. hogy melyik gombot kell megnyomni és melyik kart kell… „És ha nem működik?” – villant belé a gondolat. Marknak olyan hangja volt. a romvárost!… Egyszer voltam ott kiskoromban… Van ott egy folyó! Valamelyik itáliai térképen keresse meg a folyót. Canetti! Canetti remegő kezekkel nyúlt a pult felé. szinte már félig megfulladva kibotorkált a fényre. Mark egyre jobban kezdett köhögni. de azért megcsinálta… Megcsinálta. – Azt mondta Burnsnek. Letörölte a vért a kabátujjával. és Mark köhögni kezdett. de egyszerűen nem volt más választása! Tess üzenetéből biztosan tudta. Megtalálta. mintha a túlvilágról beszélt volna. mint egy végtelen alagút bejárata. különben megfullad. Canetti holtra vált arccal nézte a férfit. Elvesztette az eszméletét. térjen észhez! – kiabált Canetti. hogy csupa vér! Az orrából és a füléből még mindig patakzott. és a füst meglódult. Marknak még arra sem maradt ereje. hanem tizenhetedikén érte a lövés. Térdre esett és arcra borult. – Canetti – nyögte Mark. Nincsenek korabeli térképeim és nem ismerem a domborzati viszonyokat… Mark tisztában volt vele. amikor Canetti a XX. Canetti ülése kiszakadt a helyéből. tehát vannak világtérképei! Válasszon egyet. A képernyők sötétek voltak. és a nap vakítóbbnak tűnt ezer atomrobbanásnál. A nap vakító fénye betódult a kabinba. azonnal ki kell innen jutnia. Mark rosszul emlékezett valamire! A szondát nem hetedikén. hogy lefelé bárhova tud ugrani. június 7-e – mondta Mark. ezért inkább a hetedikét választotta. érezte. Megpróbálta felidézni magában.

mintegy saját magának felolvasta a megfelelő sorokat: – „De nem kímélte sem népét. a földet tűz eméssze el. és az energia kikapcsolt. Amikor megérintette. de ő most gond nélkül kezébe foghatta a fegyvert. máris távozott. aztán megálltak valahol. egy bőrsaruba bújtatott láb volt. Nápolytól 200 kilométerre Tess hirtelen felriadt… „Elaludtam?” 34 Quid tibi nomen est? – „Mi a neved?” (lat) 35 Quis tu es? – „Ki vagy te?” (lat) 206 . Tirrén-tenger. keskeny utcák látványa. sem a Város falait. január 26. Mark érezte. emlékek tolultak fel benne… Elérzékenyült. 2295. – Quid tibi nomen est?34 Mark felnyögött. A helyiség túlsó végén egy villódzó energiamező mögött egy japán kard látszott. hogy lapozza. Felnézett… Amit először meglátott. Rengetegen álltak körülötte. a Bíborost. minden érintés nélkül pörögtek át. hogy a hátára fordítják. A nap vakítóan tűzött a szemébe és hunyorognia kellett. és a kis szoba már végtelen idők óta őrizte minden titkát. és alázatos mosollyal az arcán letette egy alacsony asztal sarkára. Mindenki mást halálra sújtott volna a zöld villódzás. Legalább tíz lándzsahegy meredt a mellének. és kilépett a szentélyből. A férfi kinyúlt érte. Sőt”. mennyi ideig lehetett eszméletlen. A férfi leült egy székbe. „Úristen!” Katonák voltak. és Hands lobogó köpenyével a sarkában.Nem tudta. Római katonák. január 26. Rajra kívül senki más nem léphetett be ide. és a lovagrendi köpenyével a vállán.” Beszélgetés közben ezt a sort idézte egyszer valaki: „Ha meghalok. rezzenéstelen arccal nézte a férfit. Kisvártatva visszatette a fegyvert. A másik szobában Cornelius Hands állt. A levegőnek fantasztikusan jó illata volt. mire mögötte feltárult a belső szentély. „még az életemben”. Mark egy héttel megelőzte az intervenciósok érkezését… 2295. – Indítsák el az Odüsszeia akciót! – adta ki a parancsot Suger. Katedrális A FÉRFI előtt láthatatlan kezek félrehajtották a vastag bársonyfüggönyt. és félhangosan. A hang újból felcsattant: – Quis tu es?35 – Menj a francba! – nyögte Mark. Felállt. és így is cselekedett. Ugyanis mintha bosszantaná az ódon épületek csúfsága. a girbegurba. de nem kellett. felgyújtotta Rómát…” A férfi kezében becsukódott a könyv. ami a székesegyház legtitokzatosabb helyisége volt. A könyv lapjai maguktól. A férfi felvett egy nyitott könyvet az asztalról. Kitörölte szeméből a homokot. és ismét elájult. Amikor magához tért. legelőször a közeli folyó hullámainak csobogását és a madarak csicsergését hallotta meg. mondta Néró.

Ha ezt az egészet Nevada valóban három nap alatt építette fel. Ő száll majd be utolsónak. Klippel nyugodtan kávézott. – Mozgás kifelé! A csoport tagjai Kerwinnel az élen lementek a rámpán. – Sok sikert. – Komolyan az a szándéka. Kerwin elindult a többiek után. „A stockbauerek. és kikapcsolta a biztonsági övét. hogy miután végzett ezzel az akcióval. Kerwin erre már nem mondott semmit. – Nicholson közelebb hajolt. – Mondja. A Bíborosnak egy másik határozott utasítása is volt: Nicholson és Kerwinék nem tudhatnak róla! Hands nem értett semmit… Az Anakreón parancsnoki helyiségében még sötétek voltak a képernyők. hogy az Összefüggések szerint arra a cenára odavárnak egy illusztris vendéget.” Kerwin az utolsó eligazítást kapta Nicholsontól. Talán éppen a célszemélyekről van szó: rengeteg apró momentum játszhat szerepet ebben az ügyben… – Tisztában vagyok vele. A XXIII. fiam! – mondta a vezérőrnagy. akkor odalent a sivatag alatt vagy nagyon gyorsak. és az arcukba vágott a szél. hanem megrázta Nicholson feléje nyújtott jobbját. A lány álmosan pislogott. mint valami felmálházott szamarak. Michelle-nek különösebben nem tetszett a dolog. vagy csupán kapkodtak. Kerwin oldalt állt. ismeretlen technológia birtokában lévő „valakik” fölnyitották az evolvenst. és elindultak fölfelé a hajóban. a leszerelését kéri? – Jelen pillanatban így gondolom – felelte Kerwin. – Sztatikus pajzsot bekapcsolni! – jött a parancs. de hírzárlat volt. – Ha így lenne.” Cornelius Hands a fekete színű lovagi köpenyébe burkolózva állt a parancsnoki hídon. A rakomány mindössze három fémdoboz volt. Az átlövés helyszínén vihar tombolt. uram – mondta Kerwin. és nézte az embereit. és gondterhelt arccal szívta elmaradhatatlan cigarettáját. hogy a Katedrálistól függetlenül működő. akik legalább ötvenkilónyi terhet cipeltek fejenként. akkor nagyon sajnálnám. a műanyag poharat óvatosan fogta a kezében. megbízható ez a kávédaráló? – kérdezte a nő. – Ha az ellenfél olyan technológiák birtokában van. A gravitációs sugarakkal „kipányvázott” vitorlás együtt hánykolódott az ellátó hajóval. és a tomboló szél zúgása ellenére lehalkította a hangját. Szinte közvetlenül előttük az ellátó hajó fedélzetén ott magasodott egy ormótlan testű vitorlás. amit a Bíboros rendelt el. amely kétségessé teszi az akció sikerét. közben az egyik technikus fölemelt kézzel mutatta: „Tíz perc. Láthatatlan gravitációs sugarak lebegtették az acélfedélzet fölött és nyomasztóan nyikorgott a tomboló szélben. és úgy néztek ki. Elektromos targoncák surrogtak körülöttük. ezredes. Valami láthatatlan erőtér ellökte az esőt. Hegymagasságú hullámok emelkedtek az égnek és az eső ezernyi tű gyanánt vágott az arcukba. Már órák óta tudta. és kíváncsian szemlélték a látványt. és azonnal több tucatnyi piros ruhás technikus rajzott körülöttük. század csúcstechnológiáival felszerelt kabint az Anakreón gyomrában helyezték el. Tess nem irigyelte a katonákat. – Helyes. s meglehetősen szűkre volt szabva a hely.A gravokopter rakodóajtaja lassan lenyílt. Pszi-Tech fegyveresek őrködtek egy szállítójármű mellett. akkor inkább ne bocsátkozzanak harcba! Ne feledkezzen meg arról. Vele együtt Nevada is tudta. – Köszönjük. Klippel. 207 . és a technikusok rohangálása egy felbolygatott hangyabolyhoz tette hasonlóvá a hajót. Michelle és Holecka becsatolták magukat az áramvonalas kezelőszékbe. Michelle harsogása végleg magához térítette. és csak a műszerek kijelzői világítottak.

de még mindig Kerwin hasonlata volt számára a legtalálóbb: „Mintha kapna egy hatalmas pofont és utána beleesne egy kád jeges vízbe. hogy megismerhetem – mondta Klippel. és a kezét nyújtotta. Tőle pár lépésnyire Cynthia ült. nehogy valami korabeli vírust vagy baktériumot átvigyenek. miközben a férfi bekapcsolta a térkiértékelést végző komputer. De azt hiszem. – Hány ugrása volt eddig? – kérdezet Kerwin Klippeltől. örülök. hogy hamarosan bánni fogja – nevetett Kerwin. Klippel fölegyenesedett. – Hello. – Húsz fölött vagyok – válaszolta a fiatal technikus. hogy azt hitte. nem lesz semmi baj – mondta a szőke nő. – Cynthia! – szólította meg a nőt Tess. mintha csak egy garden partyra készülne. Az Anakreón egy másik pontján Tess is bekapcsolta a biztonsági övét. hogy mégis ki kell majd kötnünk? – Hamarosan kiderül… A képernyők feléledtek. így nem is emlékezhetett rá. és leült az egyik helyre. A kiképzőközpont orvosa szerint egy XXIII. az akció parancsnoka. de mivel nem volt az öntudatánál. – Ne bánkódjon. A legnagyobb döbbenetére még olyat is. – Lehet. mert szeretné elterelni őket attól. alfa besorolású technikus. Sokszor megkérdezte már a többiektől. hogy az ókorban legyenek. uram! William Klippel vagyok. hogy milyen érzés lesz. menten kiugrik a bordái mögül. mint kétezer-háromszázhúsz év lefelé… Tess félt egy kicsit. 208 . – Volt már az ókorban? – Még nem. most sem látok majd sokat belőle. „Erre miért nincsen még valami védőoltás?” Az átlövés előtti órák orvosi vizsgálatokkal teltek és tucatnyi oltást kapott. hogy azért csaponganak a gondolatai. a hidraulikus rendszer. – Azt hiszem. ugrásra készen várva azt a pillanatot. és a kézfejével megtörölte a homlokát. Handstől tudta. hogy utána felhozták őt az időben egy napot. Ügyes mozdulatokkal csavarta fel a szőke fürtjeit és tűzte a feje búbjára. Lehunyt szemmel várta a pillanatot. Kerwin nyomakodott be a szűk nyíláson. – Nyugodj meg. Egy sötét és szűk folyosón ült. A speciális ülés a falba volt süllyesztve és meglehetősen biztonságosnak tűnt. ami az összes létező ókori méreggel szemben immúnissá teszi… „Csak nem akarja megmérgezni valaki „Nauszikaát?” Mindenkit sterilizáltak – a felszerelést is –. Az intervenciósok a hajó különböző pontjain csatolták be magukat. századi hétköznapi meghűlés akár halálos tünetekkel is járhat. „Mintha a vírusok is alá lennének vetve valami evolúciónak?” Tess rádöbbent. hogy volt már ilyen élménye. és biztatóan rámosolygott. hogy perceken belül atomjaira bomlik majd a teste és száguldani kezd lefelé valami evolvenciának nevezett őrület mentén… A lány felsóhajtott. Az irányítóhelyiségben csak négy kezelőszék volt.” Azzal hiába nyugtatgatta volna magát. – A parancsnok – súgta oda Michelle a fiatal technikusnak. mi sem nézelődni megyünk… Maga szerint mi ennek a bárkának a gyönge pontja? – tudakolta az ezredes a technikustól. amikor pillanatok alatt majd a fedélzeten kell lenniük teljes fegyverzettel és láthatatlanul. de ez cseppet sem nyugtatta meg. ha egy ókori ember kapja meg. Különben is. miután az akciócsoport kihozta az MGM stúdióból. az korántsem olyan érzés. Michelle Kerwinre pillantott. – John Michael Kerwin. Annak viszont örült. – Lehet. hogy nincsen egyedül. egy nap felfelé. Olyan nyugodtnak tűnt. – Már sokat hallottam magáról. és a szíve úgy dobogott a mellkasában. uram.– Perceken belül megtudjuk – jött a válasz.

de ezt már csak Hands hallotta. Hands megérintett valamit a köpenye alatt. aztán az I. de nem volt rá ideje. mint kosarasok egy jól sikerült támadás után. habár visszafogottabb volt. és aktivizálta az erőtereit. – Tudjuk. – Onnan. hogy Tess szinte összekuporodott az ülésen… – Fegyverrendszerek vörös! Cynthia bekapcsolta a sugárvetőjét. Folyamatos dübörgés volt és valami fület bántó szaggatott sípolás. Tess felkapcsolta a sisakot. század 64. – Ez lehetetlen – mondta meglepetten Nicholson. és azonnal fájni kezdett a szeme. Hands egykedvűen dohányzott. – Van valami probléma. Cornelius? – kérdezett rá a vezérőrnagy. A gravitációs sugarak megemelték a hajót. és a második kérdést már ordítva tette fel. – Már nem tudtuk megakadályozni – mondta Hands. – Páncélt aktivizálni! Cynthia és Tess szinte egyszerre nyúltak le az övükhöz. Nicholson arca szürkéből paprikavörössé változott. mert Kerwin hangja hallatszott a fülhallgatókban. Cynthia átkapcsolta a kommunikációs rendszerét Tessre: – Ha átmentünk. Nicholsonnak nem kerülte el a figyelmét. évébe a hatodik hónap elejére. amikor a gravitációs hullámok elengedték. Ez nyilván nem volt vigasz az intervenciósok parancsnoka számára. – Az embereimnek ezt meg kellett volna mondani! – ordibált továbbra is Nicholson. A technikusok levették a sztatikus villámlás vakító fényétől óvó védőszemüvegeiket. hogy a férfi mennyire szótlan. szinte már magába zárkózott. és a vitorlás úszni kezdett a tenger felé.– Cynthia. akik lelövik majd a műholdat! – Ebben az esetben pedig nem is lenne szabad ezt megakadályoznunk. Hands csak nagy sokára válaszolt. – Tegnap az esti órákban Európában felnyitották az evolvenst. hogy mikor mentünk át? – nyöszörögte Tess. és úgy csapták össze a tenyereiket. az biztos. mert a falakat valami iszonyú fényesség verte át. Hands és Nicholson az ellátó hajó parancsnoki hídjáról követték figyelemmel az eseményeket. ami egyre kisebb szünetekkel követte egymást. hogy megtegye a jelentését a Katedrálisnak. Amikor visszatért. – Helyileg? – Pompejibe – felelte Hands. évbe. századba a 63. majd elment a kommunikációs szobába. mindjárt bepisilek… A zászlósnak nem volt módja válaszolni. Nicholson arca elszürkült. A lelkesedés idefent is osztatlan. és ezzel kikapcsolta kettejük körül az interferenciát. és a sugárkezelt speciális műanyag kifolyt a modulokból. A kíváncsi fülek számára áthallhatatlan fal borította be őket. hogy éppen azok mentek le. „Hogy a fenébe bírják ezt ki?” A következő pillanatokban valami félelmetes hang hallatszott az Anakreón mélyéről. hogy hirtelen csend lesz – harsogta túl a bömbölést Cynthia. Tess Gordon átsikoltotta magát két évezreden… Az Anakreón abban a pillanatban tűnt el a megfigyelők szeme elől. hova mentek? – firtatta Nicholson. – Micsoda? Épp oda? – hüledezett Nicholson. – Lehet. 209 . – Kik voltak azok? – Nem mi. Hands feléje fordult. azonnal kapcsold le a sisakot. és lecsapódott a háborgó tengerre. Nevada azonnal jelezte a székesegyház felé. Az őrült sípolás eközben fület bántóan felerősödött és a dübörgés olyan erős lett. hiszen a dolog már megtörtént – válaszolta csendesen Hands. és a nyugalma lassan átragadt az öreg katonára. Egy számítógép vezérelt gyilkos organizmussá változott… Tess mondani akart valamit. – Először a XX. mert hányni fogsz! – Honnan tudom.

– De miért. azonnal tisztában volt vele. – Miért nem jelezte ezt nekem? – tudakolta Nicholson. hiszen így legalább tudnák.– Kerwinéket akkor is tájékoztatni kellett volna. hogy ez a legendás időutazó ezt a dolgot nem fogja ennyiben hagyni. 210 . az isten szerelmére? – Fogalmam sincs! – jelentette ki Hands. hogy körülbelül milyen technikai szint ellen készüljenek fel. és amikor Nicholson meglátta a pillantását. Maga tudott erről a dologról? – Igen. Nicholsonnak kikerekedett a szeme. – Mert a Bíboros megtiltotta – felelte Hands.

a színházat ugyan hirtelen földrengés rázta meg.HARMADIK KÖNYV POMPEJI „Végre Neapolisban lépett föl első ízben.” Suetonius: NÉRÓ 20. míg csak a megkezdett dalnak végére nem jutott. 211 . de ő tovább énekelt.

I. majd végérvényesen birtokba vette a Vezúv délkeleti oldalán elterülő fennsíkot. mint a kardot. amely a vulkán délkeleti oldalán leömölve megkövesedett fennsík gyanánt áll a tenger lábánál. és ekkor maguk mögé állítva Róma többi itáliai szövetségesét. a jó és a rossz császárok. Akkoriban még senki sem sejtette. így könnyen játékszerévé vált az Itáliában őshonos etruszkoknak és a partra szálló görög törzseknek. hogy mindössze tizenöt évük van hátra a 79-es kitörésig. nyara meglehetősen unalmasnak ígérkezett. szinte uralva a tájat az elpihent vulkánok borzongtató nyugalmával. Poppaea Sabina korának legszebb asszonya a város szülötte volt. I. északon pedig ott magasodott a sötétlő hegy. Pompeji virágzásnak indult. ám gyakorlatilag megfosztotta őket az önállóságuktól.u. fellázadtak a köztársaság ellen. de a büszke samnis népetnem volt könnyű megtörni. akik meggyengültek a feltörekvő és tehetségesen terjeszkedő rómaiakkal vívott háborúikban. és amikor végleg eltávoztak. Róma módszere az volt. e. hogy a kis római népnek milyen fényes jövőt szánnak az istenei! Amíg a többi nép terjeszkedni próbált. amely meggátolhatta volna ebben. amíg határvitába nem keveredett Latium déli és Campania északi vonalán Rómával. Ekkoriban lett Pompeji igazi város. addig Róma hódított. 64 forró nyarán Néró volt az ismert világ ura. A fennsíktól délre a Sarnus folyó torkolata. amely formálta és alakította a tájat. 89-ben a későbbi diktátor Cornelius Sulla megostromolta a várost. hogy nevet adjon a vulkánnak és a folyónak. I. mely szinte az i. mely egészen a pusztulásáig tart. A város ebben az évben ott fürdött a dicsőségben és a perzselő júniusi nap forróságában. hogy a háborúk során legyőzött népeket a szövetségesévé tette. A samnisok i. E harcos dél-itáliai nép végleg legyőzte az etruszkokat. de a diktátor nem feledve korábbi ellenállásukat. Teltek-múltak az évek. a gyenge. és akkoriban nem volt olyan erő. AZ ÉVMILLIÓKKAL ezelőtti vulkánkitörés. A kataklizma hevességéről az a kilométer hosszú lávafolyam tanúskodik. máig is jól látható nyomokat hagyott maga után. A samnis város ízig-vérig rómaivá vált. 64. Az i. 80-ban a legmegbízhatóbb veterán légiósait telepítette le a Vezúv tövében. és a köztársaságnak lealkonyult a napja. e. A samnisok elszántsága és hősiessége példamutató volt minden kis nép számára. Lakosai Sulla békülékenységét bizonyítandó 87-ben elnyerték a római polgárjogot. V. A sziklás kőzetté szilárdult lávafolyamon először a Dél-Itáliába északról bevándorolt oszkok vetették meg a lábukat. de Róma ekkoriban már az ismert világ legnagyobb urává vált. Szabályos utcahálózattal látták el. de annyi bizonyos. amely zászlót bontott az idegen hódítók ellen.u. Az elkövetkező emberöltők alatt Róma több esetben meghódította Campaniát.e. s a háború a samnisok teljes vereségével végződött. és Pompeji a legdicsőségesebb napjait élte ekkoriban. itt hagyták templomaikat meg isteneiket. A légiók már Észak-Afrikában és Britanniában emelték a római sasokat a meghódítottak feje fölé. Vihar előtti csend volt… 212 . 91-ig tűrték a megaláztatást. Itália írott történelmének hajnalát a legendák ködfüggönye takarja el a kíváncsi értelem előtt. Róma trónján egymást váltották az erős. és a légiók Pompejin is átvonultak. hogy a város igazi urai a samnisok lettek. míg végül a campaniai földeken megjelent az első ember. század végére a tehetséges samnisok a többszörösére növelték a város területét. mely utóbbiak inkább kereskedni akartak. A császár új felesége. 79-es pusztulásáig változatlan maradt. és a fennsíkon alapított kis település tőlük kapta a „Pompeji” nevet. így kezdődött Pompeji története. keletre pedig lankás dombok sokasága oldódott fel a termékeny itáliai síkságban. Nyugatról a Földközi-tenger csillámló kékje sugárzott a mediterrán napsütésben. és erős fallal vették körül. Sullának már csak az emléke élt tovább. és a samnisok meghajoltak a többszörös túlerő előtt. A lakosai közül senki sem gondolt arra. és a samnis nép békében élve boldogan gondolt a jövőre. Az oszk nép szívesebben forgatta a földet. Ekkor kezdődik Pompeji római korszaka.

elhízott teste alatt valósággal roskadozott a heverő. Pompeji. Marcus Tullius duumvir. gyermekfejjel sokat játszottunk azzal. az tudta. és a tekintetekben arra a kérdésére kereste a választ. végtelenül érző és gyengéd ember. Gyomorfájós ember lévén az orvosa eltiltotta minden nehéz ételtől. ezért most fanyar képpel rágott egy datolyát. és felkiáltott: – Az istenekre. amit mondok?” A pillantások vegyes reakciókról tanúskodtak… Tullius a nagy melegre való tekintettel. ami mindannyiunkat érdekel. hány hajója járja a tengereket Ostia kikötője és Alexandria között. de legfontosabb személyisége.64. akit a többiek feszült figyelemmel hallgattak. Az ősei Sulla seregében szolgáltak. ami minket a leginkább érdekel! Hagyjuk Barbus szemét. Javakorabeli férfi volt. és az öreg szolga pillanatnyi vakságát! Beszélj arról. és alig pár évvel idősebb. és a tekintélyes méretű díszes bútort. és Tullia maradéktalanul egyetértett ezzel a felfogással. A ragyogó szépségű nő fiatal kora ellenére méltán híres volt éles eszéről és felvágott nyelvéről. és beleharapott. Crassus udvariasan bólintott Tullia felé. Én önkéntelenül is elfordítottam a tekintetemet. és az elsők között voltak. A gyümölcsök zamatos és húsos testén még ott gyöngyözött a víz. Marcus Tullius duumvir háza – Félelmetes és vakító fényesség volt. Elbeszélése közben kinyúlt egy darab ízletes malachúsért. Crassus számára a szenátor pillantása mindennél beszédesebb volt. Úgy tűnt. már megint eltereli a szót arról. de például a jó öreg Barbus már nem volt ilyen szerencsés. aki a mesélő melletti lectuson hevert. de Tullius csak mosolygott ezen. a férfiak mégis az asztaltársaságukban méltó helyet biztosítottak a számára. Az asztaltársaság másik előkelő tagja egy szúrós tekintetű. a tricliniumot a szolgákkal kivitette a peristülionba. ha nem is a leggazdagabb. és Crassus is velük mulatott. Azt a véleményt osztotta. és az a férfi volt. Ősi kereskedő család sarja. mint a kiszámíthatatlan barátok. akiről Pompeji-szerte azt suttogták. Gaius Flavius szenátor. de még az sem volt ilyen fényes. akit Cornelia Tullia megszólt az imént. Egy nő és három férfi. Magas hivatala és szép felesége sokaknak volt bántó tüske a szemében. amit Crassus tegnap délután látott. aki ételben. egyáltalán nem hisz abban. Crassus sokak szerint gusztustalan volt. még ő maga sem tudja. Tullius felesége volt. mint egy tanult görög az aeropagoszon! Az asztaltársaság tagjai halkan felnevettek. türelmetlenül összecsapta a kezét. akik letelepültek a samnis városban. A nőről már szóltunk az imént. és ne fűzd úgy a szavakat. szikár férfi. amice. hogy maroknyi havat helyezzünk a sze… Egy fiatal nő. Crassus. élete és vagyona teljében. de most essék szó Crassusról. mellyel megmosták azokat. Pompeji városának. habár ő volt az. most négyen feküdték körül a lectusokon könyökölve. hogy melyikünk bír tovább a napba nézni. és Tullia egy fürt szőlő mögé rejtette fintorát. A házigazda meglehetősen érzelemmentesen és rezzenéstelen arccal hallgatta duumvir – városi elöljáró 36 triclinium – ebédlőasztal 213 . egyfolytában csak a fejét rázta. hogy a megbízható ellenségek sokkal hasznosabbak. Hatalmas. a görög orvos azt tanácsolta. aztán gyorsan végigfuttatta a tekintetét a triclinium36 körül heverő társaságon. A gyümölcsöskosarat a rabszolgák az imént hozták. Anaximenesz. Amíg a kereskedő meséjét hallgatta. Negyvenöt éves volt. Nemes vonású arcéle és jellegzetesen magas homloka igazi rómaivá tették. italban és nőkben – rossz nyelvek szerint a fiatal fiúkban – sem ismert mértéket. mint a férje előző házasságából származó legnagyobb lánya. még sohasem láttam ilyet! Emlékszem. Az asztal legelőkelőbb helyén a ház ura ült. de aki jobban ismerte és közel került hozzá. A zsír lefolyt az állán. mely roskadozott a korabeli finomságoktól. de sokkal fiatalabbnak látszott a koránál. június 8. hogy: „Vajon hiszitek-e.

az istenekre mondom. A társaság tagjain hihetetlen izgalom lett úrrá. de a földön fekvő sebesült vérző alak olyan kiszolgáltatottnak és esetlennek tűnt. Volt valami hang is… mint amikor vásott gyermek bottal piszkálja a darázsfészket. Férfi volt és fiatal. Intett az egyik rabszolgának. valóban furcsa látvány volt. amint sárga és kék villámok cikáznak a folyóparton. kedves barátaim. majd közelebb húzódott a lectuson. föladja hitetlenkedő álláspontját. egy furcsa alakú ismeretlen tárgy volt. és ez a feleségének szólt. mint egy gyermek. és egy ember botorkált elő a belsejéből. A tárgy oldala megnyílt. mint a gabonaszállító hajók vitorlái és sűrű fekete füstöt okádott… Hihetetlenül különös dolognak tűnt. mintha valami pogány istenség jelent volna meg előttük… Ah. nobilissima. Flavius tágra nyílt szemmel meredt Crassusra. mihelyt a fény elenyészett. – Igen. hogy menten összeessen. – Nos. Ember. Összenevettek. aki jól láthatóan élvezte a szemtanú szerepét. Úgy tűnt. jó Crassusom. mint ez a priscina – és a peristülion közepén álló tekintélyes méretű halas medence felé mutatott – és meglehetősen magas volt. mert ha ismét fényleni kezd. csupán ennyit mondott halk. – Nem! – kiáltotta Tullius. Ennyi mindent nem lehet egyszerre hallucinálni. nem halt meg és módom lesz majd meghallgatnom a történetét. és ne hagyd. Marcellusnak sikerült megnyugtatni az embereket. miközben Crassus tovább beszélt. hogy több kíváncsiskodó ne közelíthessen e csoda felé. – Kíváncsiságunk legyőzte óvatoskodásunkat. melynek épp most kötöttek bullát a nyakába. de határozott hangon: – Folytasd az elbeszélésedet. aztán olyan furcsa és megdöbbentő dolog történt. hogy Tullia kizökkentsen! Tullia egy szőlőszemet vágott az urához. hát ilyen közelségből csak izzó láva marad a szemünk helyén. és térdre hullott az út porában. mint az én tabliumon a herculaneumi villámban. hogy hozzák a bort. és ha nincs ott Marcellus meg a jó flagrumja. A tetején csövek és oszlopok meredeztek magasan. amellyel tucatnyi engedetlen rabszolgát tanított már móresre. a lovaink egy csapásra megvadultak a fényességtől. és a többieket megbízható emberek felügyelete mellett hátrahagyva páran előrevágtattunk… – És persze nem volt ott semmi – morogta Flavius kihasználva a Crassus által tartott hatásszünetet. aki mosolyogva elkapta a levegőben. Nem is beszélve a rabszolgáimról. A város mellett állomásozó légiós cohors járőre már ott állt a tárgy mellett… – Tárgy? – kiáltotta Tullia. akik először odaértünk. de a szemében csillogó kíváncsiságot már nem tudta palástolni. mondtam is Marcellusnak. hogy Capuáig meg sem állnak nagy ijedtükben. szinte még gyermek vagy legalábbis annak tűnt a 214 . de még így is elég félelmetesnek hatott. de a parancsnokuknak volt annyi lélekjelenléte. Reméltem. Az istenekre mondom. micsoda pillanatok voltak azok! Félnem kellett volna és rettegnem ettől az ismeretlen erőtől. hogy kicsoda ő. vagy talán Róma istenei közül való? Óh.Crassus beszámolóját. – Folytasd! – mondta Tullius izgalomtól rekedt hangon Crassusnak. Tullius próbálta megőrizni a nyugalmát. hogy hallatlan izgatottság vett erőt rajtam. és a katonák a hátára fordították. majd az urára. majd miután az előző kis közjáték utórezgése is megszűnt. Nem kellett sokáig várnunk. melyeknek többsége öszvér gyanánt megmakacsolta magát. Pompeji elöljárójaként a dolog mostantól hivatalból kezdte érdekelni. és a lovainkról leszállva mi is odamerészkedtünk. Köztünk és a jelenés közötti távolság nem volt több mint a Sarnus és a déli kapu között. A légiósok láthatóan zavarban voltak. Láttuk. és erős őrséget állítatott. hát a szabadosaim úgy elszaladnak. de a kereskedő észre sem vette. kedveseim. nem felejtek el. – Nem mi voltunk. és hitetlenkedve nézett Crassusra. melyet amíg élek. Talán akkora lehetett. amint a katonák óvatosan megközelítik ezt az ismeretlen valamit. és elalélva terüljön el a Sarnus parton. mert az ismeretlen megmozdult. amikor odagyűltünk a földön fekvő ember köré. netán valami ismeretlen ország küldötte. hogy máris hírnököt menesztett a táborukba. hogy húzódjunk odébb. aki izgatottságában valósággal felpattant a lectusról. de ez a zúgás egy csapásra megszűnt.

nehéz ezt szavakba önteni – nyögött fel Crassus. mint valami gyermek. amit altiszt is elérhetett 39 praefectus – parancsnok 215 . és előrerendeltem. hogy a praefectus39 érkezéséig legyek jelen. A szenátor elgondolkodva szopogatta egy datolya magját. hogy senki emberfia ne közelíthessen a Sarnus azon partszakaszára. Marcellinusnak kisebb gondja nagyobb volt annál. aztán a parancsnok utasított egy decuriót. aki mindent látott és közismert polgári személyként a szava sokat nyomhat a latban. és ez sokkal döbbenetesebb volt a hallgatósága számára. aki kiszáradt szájpadlással hevert a lectuson. és a légió táborába szállították. és amikor Crassus a beszámolója végére ért. Az ismeretlen sebesültet Marcellinus parancsára felrakták rá. hogy tanúként visszatartva jogom van részt venni e nem mindennapi ügy kivizsgálásában.számomra. és az átélt megrázkódtatástól. Ott álltunk tanácstalanul. Az egyetlen tiszti rang a légióban. ki ő és mi a neve. hogy én is köztük lehettem. hogy azonnal vágtasson Cornelius Aulus színe elé Neapolisba. mintha tőle várna választ arra a kérdésre. mert ő ismeri Aulust. kedves barátaim. de emlékeztettem őt. de most már kényszerűségből. „Ezek szerint mégsem puszta formális gyakorlatról volt szó. mint ahogy a város vezetőségét tájékoztatták?” Tullius mérges volt. kedves barátaim. de azt hiszem. hogy miképpen értse meg a környező és furcsa világot. hogy hallgassanak a látottakról. sokáig szótlanul hallgattak. amit látott. a további parancsokért. 37 decurio – 10 fős légiós szakasz vezetője (tizedes) 38 centurio – százados. „Tehát ezért zárta le tegnap délutántól ma hajnalig a sarnói utat a katonaság?” – morfondírozott magában Tullius. amelyet Arius Marcellinus centurio38 vezetett. hogy a szavaim helyénvalóságát mérlegelje ebben a nem mindennapi helyzetben… – Nem mindennapi… nem mindennapi… – morogta Flavius. hogy az első kérdése az lesz. és nem tudtuk. és a bátor Marcellinusszal az élen beléptünk a belsejébe! Hát. hogy tulajdonképpen mit is látott tegnap a Sarnus partján. hiszen Marcellinus engem és az egész kíséretemet visszatartott mintegy tanúként. hanem inkább őszinte kíváncsiság. de Marcellinus rendelte így. A villogó fények és kéken szikrázó monitorok világát. aztán kisvártatva lóhalálában vágtatva megérkezett egy légiós csapat. Az arcán nem rémület tükröződött. aztán így szólt Crassushoz. Ha Marcus Tullius és Cornelia Tullia lába elé villám csapott volna ezekben a percekben. és tudja. Crassus a saját szavaival megpróbálta leírni nekik az időgép belsejét. habár katonás határozottsággal megkért. mi történik. hiszen mérgét könnyedén palástolta az arcára kiült döbbenet. mintha magyarázni próbálta volna a jelenségeket. Aztán a lehető legudvariasabb hangon. Talán fölösleges óvintézkedés volt. vannak-e szemtanúk? Ekkortájt már késő délutánra járt az idő. hogy még mindig az átélt élmények hatása tartja rabságban a gondolatait. ahol ezek a csodák megestek. de nem mutatta ki. de senki sem figyelt rá. Marcellinus és legbátrabb harcokban kipróbált veteránjai elhatározták. hogy kerülő úton jussanak be a városba és utasítottam őket. de a legnagyobb meglepetés még hátra volt mindannyiunk számára. mint Crassus története. Ezután a centurio intézkedett. Hátra maradt kíséretemet küldönc útján értesítettem. Tehát maradnom kellett. mitévők legyünk ebben a helyzetben. hogy belépnek az ismeretlen tárgy belsejébe! Nos. és többiek azonnal látták rajta. A dolgok kedvezően alakultak. amelynek legfőbb gondja. Tullius arca komor volt és töprengő. Jogilag ugyan támadható a részemről tett alapvetés. valamint a nyilvánvaló vérveszteségtől ismételten elalélt. Cornelia Tullia zavarodottan tekergette az egyik fekete fürtjét az ujjával. Marcellinus először nem akarta megengedni. és nem bántam meg. Szerettem volna ott maradni és nézni. Tulliusék döbbenten hallgatták. abban a megtiszteltetésben részesültem. de ez az ember csak valamilyen ismeretlen nyelven válaszolt. A decurio37 szólt hozzá. A legmeglepőbb Flavius reakciója volt. Elmondta. Nem esett nehezére. – Óvatosan megközelítettük ezt az ismeretlen tárgyat. az sem keltett volna nagyobb döbbenetet. amely túlmutatott a korának minden racionalizmusán. hiszen ők csak a fényességet látták. és úgy meredt egy hatalmas ananászra. hogy mondaná már el. Az egyik hátrahagyott társzekeremről átpakoltattam az amforákat.

hogy az elbeszélésed elején arra gondoltam. – Mestere vagy a feszültségteremtésnek. A rakományok többsége a keleti tartományokból érkezett vízi úton. 216 . úgy hittem. amit ugyan titokban kellene tartanom előttetek. letagadta! Mint ahogy Crassus barátunk elbeszéléséből is kitűnt. máris érteni fogod. ha valaki megkérdőjelezné az igazadat. és az áruk meg ott vesztegeltek a parton. Ebben a döbbenetes hőségben minden gyorsan megromlik. melletted ugyanúgy tanúskodhatnak ők. – Egyszer Alexandriában jártam – mélázott az elöljáró –. hogy te ugyanúgy lódítasz. A városi tanács természetesen magyarázatot kért a katonaságtól. ő most már nem lepődik meg semmin tegnap óta. hiszen nem vagytok a városi tanács tagjai. Az eseményről tegnap este értesültem Viniciusnál ülve. mint az a kamasz. ill. nem. hiszen Marcellinus nem számolhatott be senkinek a történtekről. Aztán ahogy haladt előre a történeted. Flavius. Amit láttam. – Azt nem értem – mérgelődött Flavius –. Hiszen ahogy te magad voltál a katonák tanúja. – Elmondok valamit. – Talán nem is annyira felháborító az imént hallottak ismeretében. és hitetlenkedve csóválta a fejét. és a nép félistenként tisztelte őket. és azt sem értem. A Sarnón tucatnyi hajó horgonyzott. hogy miért egy haditribunus vezeti őket. akkor a parancsnoknak ne az legyen a dolga. amelynek egy ismert katonai haditribunus43 a parancsnoka… és ez is furcsa. amivel Róma megbízta. vagyis egy haditribunus alá csupán egy cohorsot rendelni… akkor az miért nem marad a százada élén és miért nem azzal foglalkozik. A katonai tribunus (légiónként 6) magas rangú parancsnok.– Megmondom neked őszintén. A város duumvirje a tógáját igazgatta. Jó páran a tegnapi nap folyamán nagy veszteséget írhattak fel a tábláikra. és azonnal a Fórumra mentem. hogy ne csak Crassus barátunk okozzon számunkra meglepetést. hogy ha Pompeji mellé rendelnek egy lovas cohorsot. – Igen. de ez nem igaz. aki az első hódítását színezi ki a pajtásai előtt a fürdő tepidariumában40 ülve. nem. de a végén meggyőztél. – Ez felháborító! – vélte Flavius. ahol már-már kisebb csetepaté készülődött a kereskedők és a kirendelt aedilisek41 között. hisz' mindennek megvan a maga oka! – nyugtatta a házigazda a vendégét. Úgy tűnt. hogy hallucinálsz. A néptribunus i. hogy a katonaság miért tagadta le ezt az egész dolgot tegnap este? – Letagadta? – kérdezte meglepődve Flavius. 40 tepidarium – a fürdő langyos vizű medencéje. de legyen ez a mai nap olyan. akik számtalan csodát tettek. az a helyisége. hogy Neapolisban múlatja az időt! – Nyugodj meg. Ha megmondom nektek. vagy személyesen ő maga meg nem érkezik Neapolisból. Crassus történetére még visszatérünk. friss hús és zöldség. kedves barátom – kezdte a szenátor –. és így érthető volt a kereskedők mérge. hogy a falakon túl állomásozó légiós cohors a rablóbandák megfékezésére lett ideküldve. szenátor uram. amelyben ilyen található 41 aedilis – városi rendőr 42 Macellum – vásárcsarnok 43 tribunus – polgári és katonai rang az ókori Rómában. teljesen értetlenül állok a jelenség előtt. ne kínozz tovább! Kik ezek a katonák és miért vannak itt? – kérdezte a szenátor. azt a saját szememmel láttam. tegnap a praefectus helyettesének a parancsára a sarnói utat lezárták. Crassusnak az arca sem rezdült. mert nem fogok egy méregdrágán vásárolt rabszolgával vizet hordatni. és holmi ostoba álom sem csalt meg gondolataimban… Flavius kérdően nézett Tulliusra. amíg a praefectus parancsa. – Pontosan. e. mármint a környéken elszaporodott szökött rabszolgákból összeállt rablóbandák felszámolásával? Ha már itt vannak és Pompeji eteti őket. de most jól figyeljetek rám! Valóban Pompeji lakossága úgy tudja. de Gaius Severianust az őrség be sem engedte a táborba. hogy kicsodák ők. amelynek minél gyorsabban a Macellumba 42 kellene kerülnie. és ez a század nem is az Italica légió lovascsapata. Talán ez az ember is közülük való?!… Nem. öreg barátom. 494 óta a nép képviselője és tiltakozási (veto) jogokkal élhet a konzulok és a szenátus határozataival szemben. és ott találkoztam pár mágussal.

– Néró idejön? – kiáltott fel szinte egyszerre a két férfi. A császár. az előkelők házainak átriumától kezdve a kikötői csapszékekig. mintha a császár említése elrontotta volna a kis összejövetel hangulatát. A részegség mámorában végrehajtott kicsapongásai és az éjszakai Róma utcáin történt álruhás duhajkodásai birodalom-szerte beszédtéma volt mindenhol. Úgy élte az életét. Az elmúlt években Néró több olyan tettet hajtott végre. és gyengéden megszorította a felesége kezét. s akik így gondolták. Itt a városban Cornelius Aulus praefectus és haditribunus praetorianusai felelnek majd a biztonságáért. hogy maguk elé idézzék Néró vöröses szőke haját. arra késztette őket. Ezrek és ezrek kívánták a halálát. mintha csak ártatlan szűzleány lenne. aki rossz szemmel nézte egy Acté nevezetű rabszolganővel folytatott szerelmi viszonyát. tisztelgett az isteneknek és a ház úrnőjére emelve a díszes kelyhet. és ezek sokkal többek voltak. aki még attól sem riadt vissza. Pompeji mellett egy praetorianus lovasszázad állomásozik – válaszolta Tullius. akit „rőtszakállú”-nak és „anyagyilkos”-nak is neveztek. Tullia váratlan megjegyzése. Ittak. Tullius pedig egy intéssel elküldte a rabszolgáit. jó urak – szólt közbe Tullia –. mint egy állat. melyekkel egyszerű emberek szórakoztatták egymást a vásárcsarnokokban és a fürdők félhomályos zugaiban. – Előreláthatólag egy héten belül érkezik majd. Az egyszerű nép soraiban viszont sok híve akadt. A tegnapi nap folyamán Aulus minden bizonnyal Nérónál járt. Valószínűleg őt már korábban beavathatta a férje. aki legjobb tudomásom szerint Neapolisban tartózkodik. mint holmi pletykák. aki meghatározta a bor és a víz keverési arányát. Úgy vélem. Pillanatokig tartó kínos csönd ereszkedett Tullius peristülionára. – Császári testőrcsapatok? Mit keresnek ezek itt? – Az uralkodó érkezését várják. és alig úszta meg a földrengést. Véreskezű despota volt. de mintha a megtestesült gonosz ült volna Róma trónján – tucatnyi merényletkísérlet bukott el ellene. Ismét rövid csönd feszült közöttük. Ha jól tudom. hogy ő egyszerűen csupán hülye. és ebben a hangban minden benne volt. őrült pillantását és váratlanul felcsattanó gúnyos nevetését. tökéletesen helytálló kritika a császár személyével kapcsolatban. úgy becstelenítette meg Róma hírnevét. Néróról birodalom-szerte suttogtak dolgokat. hogy soha többé nem teszi be a lábát Neapolisba. melyről mindannyian tudták. és ez a kis közjáték végre megtörte az asztaltársaság tagjainak hallgatását. A kupák visszakerültek az asztalra. nem is jártak olyan messze az igazságtól… A rabszolgák megérkeztek a borral. Több tucatnyi nagy múltú ismert család tagját küldte száműzetésbe vagy gyilkoltatta meg. – Ezt azért ne olyan hangosan – szólt rá Tullius. meglehetősen kis kísérettel és Poppaea Sabina császárnő társaságában. Közfelkiáltással Crassust választották „borkirálynak”. hogy a saját anyját megölesse. – Nahát. utána úgy nyilatkozott. és Néró tovább űzhette vérgőzös tobzódását. és sokak szerint úgy is fogja majd végezni. aztán hozzátette: – Nem mindegy? – Ahhh – nyögte a szenátor. – Fogalmam sincs. – Áprilisban is ott volt. 217 . hisz' teljesen felelőtlen módon marékszámra szórta köztük szét Róma minden aranyát. majd aprót löttyintve a márványpadlóra a kupájából. Tullia csendesen mosolygott. – Igen – hangzott a válasz az elöljárótól. rövid üdvözletet mondott. – Tehát Néró Pompejibe jön?… És mi okból? – kérdezte Flavius. hiszen mindannyian tudjuk.– Praetorianusok. amely méltán vívta ki maga ellen az arisztokrácia ellenszenvét. az uralkodó nem éppen következetes… – Ez a legkisebb gond Néróval. ez hihetetlen! – csodálkozott a szenátor. hogy sajnos. kedves Flavius – jegyezte meg Tullius.

most áldották az isteneket. Tullius belekarolt a feleségébe. amit aztán a katonák… illetve praetorianusok. azonnal meghallgatta Marcellinus jelentését. Marcus – fogadkozott a feleség. A város fürdőibe szinte képtelenség volt bejutni. de mielőtt kérdezhettek volna valamit. amelynek még koránt sincs vége… Mindenki lelkesedett az ötletért. és bevonultak a hűvösbe. te mondtad nem is oly rég… elszállítottak. Csak a vásott utcakölykök mertek szaladgálni a forró köveken az aedilisek nagy bosszúságára. A vakítóan fénylő nap bearanyozta a lectuson könyöklő társaságot. – Kedves Crassus. de mindegyikük gyűlölte a császárt. mint a város egyik vezető hivatalnoka csöndben káromolta az isteneket. Tullius kivágta magát. – Itt is erre készül? – csattant fel Tullia. hogy sehol sem keletkezik tűz. amely a jelenlegi helyzetben katasztrofális helyzetet okozott volna… Tullius felajánlotta a társaságnak. Hirtelen cinkostársaivá lettek egymásnak. ami a praefectus és a százados között zajlott le ott a Sarnus parton. hiszen minden energiájukat az emésztette fel. – Tanúja voltam egy beszélgetésnek. Sokak számára nem is a kínzó forróság volt a bosszantó. hogy Aulus furcsa ember? Mire alapozod ezt? – kérdezte Tullius. de ezt csak Tullia vette észre. – Csak nem a színházban lép fel már újból? – tudakolta Tullia.Ez a négy ember sohasem beszélt erről nyíltan egymás között. amit a neapolisi műértő közönség oly gyorsan szokott a ripacsok fejére kanyarintani. A nappali nagy forróságban szinte kihalt a város. és a város fölött szinte vibrált a levegő. mint egy cirkuszi ló. hogy apró vitorlás bárkáikat a partra húzva jajveszékeljenek. Cornelius Aulus parancsára! A praefectus késő éjszaka érkezett meg lóhalálában. – Elszállították? Nocsak! Hova szállították. Amint a társaság tagjai helyet foglaltak az állatbőrökkel borított díszes karosszékekben. Hetek óta fullasztó hőség kínozta Pompeji lakóit. – A táborukba szállították. hogy kiparancsolják őket a városi szökőkutak medencéjéből. Amikor Aulus megérkezett. mert mindenki árnyékba menekült. – Hőn szeretett császárunk vajon mit keres Neapolisban? Én is hallottam arról a kijelentéséről. kedves Crassus? – érdeklődött Tullius. Flavius és Crassus odakapták a fejüket. hanem a szélcsend. – De igen – felelte az elöljáró. hogy mire gondol a másik… A délelőtti nap egyre magasabbra hágott. uram!” – felelte a százados. – Hát igen… Még soha életemben nem láttam ennyi csodát egy rakáson. mert nagyon jól sejtették. és a napok óta tartó szélcsendben feszesen álló pineák árnyéka hirtelen megrövidült. máris folytatta különös történetét. Crassus nem sokáig kérette magát. és reménykedett abban. Enyhén hivatalosnak tűnt a hangja. ha beszámolnál a történtekről… Ha emlékezetem nem csal. és azok a háztulajdonosok. aztán sokáig szótlanul nézte az ismeretlen tárgyat. Csak az istenek a megmondhatói. Kisebb gondunk nagyobb annál. majd megkérdezte a századostól: – „Szerinted mi ez itt előttünk? Őszinte választ várok!” – „Nem tudom. mi ez a furcsa szerkezet. hogy ezt a beképzelt csepűrágót körülbájologjuk az elkövetkező napokban. Tullius. amely már napok óta arra kárhoztatta a halászokat. hogy oda többé be nem teszi a lábát… – Elismerésre és babérkoszorúra vágyik. – Azt mondod. és azonnal átvette Marcellinustól az irányítást… furcsa ember. ott tartottál. szeretnénk. és hallgassák tovább Crassus történetét. hogy a bátor Marcellinus vezetésével felderítettétek ezt az ismeretlen valamit. hisz' végül is azok. hogy vonuljanak át a ház átriumába. és odasúgta neki: – Néróról egy szót se többet. és Crassus máris úgy izzadt. – „És ki az. – Majd tartom a számat. aki benne volt? Mit gondolsz róla?” 218 . mert megharagszom. akik saját medencével rendelkeztek.

és amikor értetlen pillantásokat vélt felfedezni maga körül. – Például a Vesta-szüzek – mondta Crassus. miszerint „istenek nincsenek”. – Aulus a szatíra nagymestere. jobban szórakoznánk a felolvasásain. hogy alig negyvenévesen már praetorianus főtiszt és praefectus. de mutass nekem egy olyan embert. és a táborban őrzött emberről meg a tárgyról nem beszélünk majd senkinek. száznyi vagy ezernyi ilyen emberre lenne szüksége! – Ó. akkor estig itt ülünk. udvariasan megmagyarázta. Nem véletlen. Tullius nevetve rázta a fejét. és erős őrség vette körül. de még csak embereimet sem figyelmeztette. aki ráadásul kiváló katona. Végtelenül higgadt gondolkodású és racionális ember. aki valóban hisz bennük – jegyezte meg Tullius. igen értelmes és éles eszű ember. hagyjuk ezt! – zárta le a dolgot végleg Tullius.– „Talán egy isten…” – monda a százados. látom jó véleménnyel vagy a praefectusról – jegyezte meg Crassus. és lejegyeztette. hogy mindezekről a dolgokról lehetőleg ne beszélj senkinek? – kérdezte a házigazda. tökéletesen jellemző rá. – Gondolom. – Miért. és parancsba adta. Aulus ekkor rám nézett. mert azt mondta. azt meg kell hagyni. ez nem is lepett volna meg. akkor inkább forduljunk orvoshoz. hogy istenek nincsenek? – Mi másért? – Mindannyian szoktunk áldozni az isteneknek. mi késztette ilyen heves érzelem kitörésre. – Cornelius Aulust több mint húsz éve ismerem. – Ha most elkezdünk vitatkozni az isteneken – vágott közbe a szenátor –. ahol több összeöltött sátorponyvával takarták le. Amíg az ismeretlen eredetű valami nincs biztonságosan elrejtve a kíváncsi szemek elől. pedig nekem hamarosan fogadnom kell a klienseimet! – Igen. – … ekkor furcsa dolog történt – mesélte tovább Crassus a történetet. és még a komor Flavius is teli szájjal nevetett. addig a sarnói kapu zárassék le és ember fia ne tehesse lábát az útra! Tullius jóízűen nevetett. és a szemöldökét felvonva megkérdezte: – Miről beszélek? Itt semmilyen idegen ember vagy ismeretlen tárgy sincs! Ha mégis úgy gondoljuk. Rómának több tucatnyi… mit tucatnyi. de Aulus meglehetősen furcsán viselkedett a végén. A végén én voltam az. nem tesszük közhírré az elmúlt órák eseményeit. és onnan szólt le Marcellinusnak: – „Istenek nincsenek!” – közölte. valahogy olyan formában. Kihallgatta azokat a praetorianus járőröket is. Aulus megkért arra. Az eljárás a testőrökkel szemben igen katonás. – Tudod. Ha a te praefectus barátod istentagadó is. – Aulus tanúként meghallgatott? – Igen. hogy hallgassanak a dolgok felől. – Aulus visszatette a fejére a sisakját. hogy ezt a tárgyat a legnagyobb titokban szállíttassák a táborba. – No. amit tanúvallomás gyanánt elmondtam az esetről. Crassus megvonta a vállát. Szerintem ha írna. de nem követelt tőlem semmilyen különös titoktartást a dologgal kapcsolatban. Az a kijelentése. hogy láttunk valamit. aki udvariasan szóba hozta a dolgot. hisz' minden bizonnyal túl sokat tartózkodtunk a tűző napon! Tullia felkacagott. Ezt az ismeretlen tárgyat kora hajnalban végre a táborba szállították. Aulus ekkor utamra bocsátott a kíséretemmel együtt. de hát istenkáromló! – hökkent meg Crassus. Tullius csak mosolygott ezen. akik először találkoztak ezzel a jelenséggel. A kialakulni készülő vitát Flavius vágta el. felszállt a lovára. és hatalmasat böffentett az erős caecubusi bortól. szerény személyemmel kapcsolatban pedig meglehetősen udvarias hangnemben folyt le. miszerint a praefectus biztos lehet benne. Kiváló ember… igazán kiváló ember. – A tűzbe tenném érte a kezem – felelte a házigazda. mintha maga Petronius tenné ezt!44 44 Petronius Arbiter. én is vele tartottam a táborba – felelte Crassus –. kedves Tullius. Néró korának közismert írója volt 219 . és belekortyolt a borába.

amikor már az udvariatlansággal lenne egyenlő. barátom. A szenátor és a kereskedő tehát kisvártatva távoztak. de biztos lehetsz benne. – Persze. de a barátja előtt ezt már nem teheti meg. hogy a város duumvirje előtt letagadna mindent. Mondom. én viszont határozottan megkérlek téged. hogy nem áll módomban teóriákat gyártani. hogy kis híján félholtan érkezett és több sebtől vérzőn esett össze a Sarnus partján. szerintem érthető. azt mondhatnám. biztosan állíthatom. addig nem áll szándékomban a dolgot nagydobra verni. tehát ez ügyben Aulussal értek egyet. habár ő túlságosan is keményen fogalmazott. Nem tudom. hogy egyet válaszolj meg! Mit szándékozol tenni ebben az ügyben? Tullius komoly arccal hallgatta végig a szenátort. – Tehát felkeresed Aulust? – kérdezte a nő. hogy ők halhatatlanok. ma délután meglátogatom őt és beszélni fogok vele. Ismerve Aulust. Lehet. de amíg ez nem történik meg. tegyél jelentést a császárnak is a történtekről! Haladéktalanul meg kell tudnunk. s úgy látták jónak. A következőket tudom neked ígérni. mert addig nem nyugszik. Még egyszer szeretném hangsúlyozni. akkor ennek csak úgy van értelme. hanem azt. hogy azonnal és haladéktalanul vidd ezt az ügyet a duumvirek tanácsa elé. hisz' nem azt állította. hogy ehhez milyen eszközöket használ fel majd. hogy istenek eleve nincsenek! Ez az ismeretlen valóban nem lehet az emberek felett álló lény. hogy mi is történt tegnap délután a Sarnus partján! Ki ez az ember. ha tovább időznének Tulliusnál ezen a kora délelőtti órán. hogy eljött a pillanat. kedves barátaim. amivel megcélozta Crassus barátunkat. hogy ez az ember nem isten. hogy ki ez az ember. sőt. és Tullius kettesben maradt a feleségével. Tudom. hogy „kisajátította” magának ezt a csudálatos dolgot. hogy ettől a pillanattól kezdve valóban tegyél pecsétet az ajkaidra. hogy Róma istenei tettek tanúbizonyságot a létezésükről. hogy szólni kíván. Márpedig ha van értelme hinnünk az istenek létezésében. vagyis a továbbiakban ne beszélj ezekről a dolgokról senkinek! Flavius és Crassus egyaránt egy határozott bólintással köszönték meg Tullius szavait. és kihasználva az alkalmat. amíg az ismeretlen szint nem vall. hogy sok megválaszolandó kérdést tettem most fel. Ha a kérdést jogilag elemeznénk. hanem a városi aediliseknek kellene biztosítani az őrzését. Azon kívül a dolog már csak azért is érdekel. Tulliusom.Legelőször Flavius volt az. aki előbotorkált abból az ismeretlen valamiből? Honnan jött és mi célból? Vajon ittléte veszélyes-e Rómára nézve és nem lett volna célszerűbb azonnal kardélre hányni? Olyan kérdések ezek. én pedig a legjobb tudomásom szerint már évtizedek óta annak minősülök. ezért azt tanácsolom neked. Flaviusom: még a mai nap folyamán tiszteletemet teszem Cornelius Aulus táborában. hiszen neki elsősorban azt kell megvizsgálni. de gondolkodjunk csak el azon. hogy az én oldalamat is roppantul furdalja a kíváncsiság. hogy ezen ismeretlen tárgy a város territóriumának határán belül megjelenve ezekben a pillanatokban is Pompeji város duumviri tanácsának felügyelete alá tartozik. és ha Aulus nem is – ekkor Tullius Crassus felé fordult –. hogy ez az ismeretlen egy halandó emberi lény és valamilyen távoli titokzatos ország küldötte. majd így válaszolt: – A város elöljárójaként nem mehetek el szótlanul a dolgok mellett. de arra gondolok. ha feltételezzük. és lépnünk kell ebben az ügyben! Nem óhajtok teóriákat gyártani. de Crassus beszámolójának a tükrében én sem hiszem. hogy a történtek milyen mértékben veszélyesek a hamarosan ideérkező Néró számára. hogy nem vall majd kudarcot. és a felemelt kezével jelezte. amelyek a szenátusra tartoznak. mivel tudjuk Crassus beszámolójából. mint szemtől szembe állni ezzel az idegennel és kérdéseket tenni fel neki. mi most itt jót mulatunk a praetorianus parancsnok kiváló élcein. hiszen az a legkevesebb. mert Pompeji duumvir quinquennaleseként45 tisztában vagyok vele. hogy nem a praetorianusoknak. Az. korbácsot vagy szép szavakat. Semmit sem kívánok jobban. és felállt. sebezhetetlenek és ékes latinsággal szólnak hozzánk. de csak arra kérlek. Ki kell puhatolnunk szándékait. hogy a jogosan felmerült kérdéseidre meg fogja adni a választ. Tullius. aki a történteknek megfelelő kellő komolyságot erőltetett magára. 45 duumvir quinquennales – minden ötödik évben megválasztott különleges jogkörű városi elöljáró (ma: polgármester) 220 .

A sátor oldalát egy részen egyszerűen félrehajtották. Olyan érzés volt. a praetorianusok tábora MARK WILSON a XXIII.Tullius válasz helyett csak biccentett. amikor kibotorkált a START-ból. és pokoli fejfájás kínozta. Pompeji. és remélte. – Látni szeretném azt a férfit – mondta vidáman a nő. Azt érezte. vajon mit szólna ez az alak Canetti 221 . de azonmód be is csukta. hogy nem ölik meg. Fájdalom hasított a nyakába. Eszébe jutott a jelenet. – Ezzel nem vagy egyedül. Egy ugrással Mark mellett teremtek. A szemét csak egy pillanatra nyitotta fel. és kisvártatva meglátott egy kék vászontetőt. de amikor a férfi felnyögött a nyakába hasító fájdalomtól. Anyaszült meztelen! Meghallotta a hangokat. és úgy szuszogott. és az újságíró szívét máris két penge hegye célozta. halkan beszélgettek. és fél perc sem telt belé – Mark számára egy órának tűnt –. A sátor valamiféle legénységi szállás lehetett. két alak látszott. hogy valahol fekszik… de hogy hol? „Sátor?” Mark hunyorogva szoktatta szemét a vakító fényhez. mintha vasabroncsot húztak volna a homlokára egy szadista zsugorkötés gyanánt. és találkozott a rómaiakkal. Az egyik praetorianus elrikoltotta magát. bőrtunikás férfi lépett be a sátor bejárati nyílásán. aztán gyengéden magához vonta a fiatal nő törékeny testét. és az arcát befúrta a fehér selyembe. század eltévedt gyermeke felnyitotta szemét. Más körülmények között jót mulatott volna azon a gondolaton. erről árulkodtak a sorban heverő durva pokrócok a földön. A bőrtunikás Mark felé hajolt. Fáradtan lehunyta a szemét. és így volt ez a többi végtagjával is. amikor megpróbálta kissé felemelni a fejét. – Miért? – tudakolta Tullius. inkább visszahanyatlott az ágyra. Durva pokrócot terítettek alája. a felesége két keble közé. – Szeretnék veled menni – közölte az asszony. és ez volt az első gondolata: „Hol vagyok?” Egész teste sajgott. s megtapogatta a kezével. akik Markot őrizték. és szótlanul vizsgálgatta. drága Tullia – válaszolta a város duumvirje. június 8. aztán kinyújtotta a kezét. de annyit azért meg tudott róluk állapítani. ezért az újságíró szinte csak a körvonalaikat látta. de ez nagyon erőltetett lenne. A távolból idehallatszott a konyhában serénykedő rabszolgák halk duruzsolása és az edénycsörgés. amely olyan nehéznek tűnt. hogy katonák. egy pillanat alatt elvakította. hogy körülnézzen. Most már egyértelmű volt. Az arca szinte fénylett az izzadságtól. Az ajtónyílás és Mark között álltak. Mark úgy vélte. és jogosan kinevethetnél. és miközben a posztót tapogatta. amint a férfi Markhoz ért. és máris villant jellegzetes rövid kardjuk a napfényben. és a betóduló fényben. melyből Mark is jócskán kapott. amely oldalról tűzött a bal keze irányából. hiszen három hónapja járt nálunk… – Tehát? – firtatta az elöljáró. Valaki énekelt. A férfi ijedtében még pislogni sem mert. és magához húzta az asszonyát. újabb meglepő felismerést tett. egy köpcös. és óvatosan abba az irányba nézett. Tullia az ölébe ült. a férfi orvos lehet. mint egy űzött vad a hosszú futás után. de kardjaikat továbbra is ott tartották készenlétben. mert a vakító fényesség. „Római katonák foglya vagyok?” A két praetorianus. hogy valamilyen sátorban fekszik egy alacsony ágyon. 64. A két őr azonnal hátralépett. mintha ólomból lenne. és átkarolta a nyakát. hogy régen nem láttam Aulust. – Mondhatnám azt is. azonnal megpördültek. A derékaljat meglehetősen keménynek érezte.

amikor odafordult Marcellinushoz. és a két praetorianus vigyázzba vágta magát. és így nem is válaszolt. Mondott valamit az egyik praetorianusnak. Mindenki Aulust nézte. hogy határozzon. hanem a nyelved is! A Suetoniusnak nevezett idősebb praetorianus tiszt odalépett Markhoz. – Uram! – jött a válasz hátulról. és felegyenesedett. Mark természetesen nem értette. nem úgy a másik: a Katedrális harcosai nincsenek itt! Ha így lenne. már kiszabadították volna! Mark egy pillanatra megrémült. Marknak 222 . A legfőbb gond szerintem az. hogy nem barbár… valami van a pillantásában. de most nem volt a legjobb formában. Lecsatolta a díszes sisakját. nem beszélt magában? A kimerült emberekre gyakran jellemző ez az állapot. és átnyújtotta az egyik praetorianusnak. akkor hiábavaló volt minden. és ez rosszabb volt. Cornelius Aulus haditribunus és praetorianus praefectus megállt Mark Wilson fekvőhelye mellett. mert felmerült benne egy gondolat. aztán egyszerűen elment. Aulus mintha gúnyosan mosolygott volna. de a római nem is várta el. mi legyen az ismeretlen férfi sorsa. – Az biztos. Mark megpróbálta összeszedni a gondolatait. akkor már régen megtehették volna. hogy egyik sem tört el. Az orvos válaszolt helyettük: – Nem beszélt ez semmit – mondta a hasát vakargatva.elsősegélycsomagja láttán. Aulus egyre csak Markot nézte. – Nekem sokkal jobban fáj a fejem őmiatta. hogy sok füstöt nyelhetett… Valószínűleg nagyon fájhat a feje. vörös köpenyes alakok közeledtek. Canetti megmondta. – Megmarad? – kurta kérdés volt. – Az biztos. mint ezernyi fejfájás. ha rossz időpontban érkeztek? Ha az időgép más korszakban tette le őket? „Úristen!” Nem sok híja volt. hogy pánikba essen. Amíg aludt. mit kérdeztek tőle (a hangsúlyból érezte. és biztosra veszem. Amiben biztos volt. legalább tízen állják körül és vizsgálgatják kíváncsi tekintettel. – Hát te meg miféle szerzet vagy? – kérdezte mogorván a bőrtunikás. Mark ágya felé díszes mellvértbe öltözött. de a kínzó fejfájása megakadályozta ebben. az az. de a válasz annál hosszabb. és az orvos adta: – Megvizsgáltam a csontjait. és a feje búbját vakargatta. és így csak hunyorgó szemmel bámulta a rómait. pihenésre van szüksége. és egyre rosszabbul érezte magát. hogy kérdés lehetett). Hatalmas termetű és meglepően izmos testalkatú. Ez a felismerés örömmel töltötte el. hiszen ha így lenne. Percek óta gyötörték ezek a kínzó gondolatok. Találkozott a tekintetük. és a torkát megköszörülve először megszólította görögül. most fog eldőlni a sorsa idelent az ókorban. aki válaszképpen megrázta a fejét. és az újságíró sűrűn pislogott rá. szigorú arcvonásokkal megáldott férfi volt. hogy a START nem fogja kibírni ezt a hatalmas ugrást! Mi van akkor. aztán ismét mozgolódás támadt az ajtóban. és egy darabig sántítani fog a bedagadt bal bokája miatt. mint az ő feje a füst miatt – jegyezte meg Aulus. viszont a teste tele van zúzódásokkal. és a férfi tudta. Ha valóban rossz időben érkezett. Reménytelen próbálkozásnak bizonyult. de azok csak rémülten pislogtak. Aulus egy szigorú pillantást küldött a két praetorianus őr felé. és legnagyobb döbbenetére a hatalmas termetű férfi – minden bizonnyal a parancsnok – elég tüzetesen szemlélgette a péniszét. hogy megölni egyelőre nem akarják. – Suetonius! – harsogta. Marknak úgy tűnt. Sok vért veszített. Zavarban érezte magát a meztelensége miatt. hogy ez az ember nem zsidó! A rómaiak hümmögve bólogattak. – Próbálj meg szót érteni ezzel a csudabogárral! Ne csak a kardot forgasd. Töprengve nézte Markot. – Rabszolgabélyeg van a testén? – kérdezte Aulus az orvostól.

hogy fél tőle. – Vigyetek oda… Gyerünk. aki ott fekszik eszméletlenül az avaron 1963-ban (vagy majd csak ott fog feküdni ezernyolcszázkilencvenkilenc év múlva. Megrázta a fejét. hogy írni szeretne. Mark kívánsága nem okozott osztatlan sikert a rómaiak körében. hát az legfeljebb menjen el matróznak egy gabonaszállító hajóra. Tudta… mert látta. ha fegyvert ragad. Marcellinus intett a két praetorianusnak. majd megragadta Aulus egyik izmos alkarját és minden erejét összeszedve megpróbált felkelni. Ez a két praetorianus is azok közé tartozott. hogy értené a rajz jelentését. hogy Burns szenátor több milliárd dolláros szerkezetének ez volt az utolsó útja. de többre nem tellett tőle. akik Aulus kíséretéhez tartoztak. aztán Aulus volt az. hogy hatalmas taktikai hibát vétett. Auluson és a többieken nem látszott. hogy a praetorianusok felsegítik az ágyról. vigyetek oda. – Hozzatok egy viasztáblát! Írni szeretne! Valaki máris ugrott. hogy mit akarhat. Mark mutatta. majd a rómaiakra és végül a viasztáblára… Értetlen tekintetek mindenütt… Mark megismételte még egyszer. – És ha az a tárgy egy fegyver? – firtatta. akik legszívesebben átdöfték volna egy lándzsával. ha úgy hozza a sors… Amikor Mark látta. hogy megmenekült és övé a kezdeményezés. ha nem működik?! Mark ott állt a döbbenetes hőségben a ponyvával letakart időgép előtt.volt annyi alapműveltsége. hogy mit akar. és a kijelentés után nem akadt köztük egy sem. Az újságíró remegő kezébe fogta a stilust46. Odaadták Marcellinusnak a táblát. Nagy csönd ereszkedett a sátorra. hogy próbálják felültetni Markot. aztán – most jön a neheze. aki szétnyitotta és átadta Marknak. ami tartja? – kiáltotta a praefectus. Ha így folytatja. hogy mi van akkor. miközben szabad kezével egyfolytában a viasztáblára mutogatott. Burns. Marcellinus meglehetősen teátrális mozdulattal a kardjára csapott. de Aulus harsogása minden hangot elnyomott. mert végtelenül büszkék voltak légióikra. hogy a nyelvet felismerte. mert még vagy három nyelv volt a tarsolyában. Aulus kijelentése mindenkit szíven ütött. – Azt akarja. aztán aki közületek úgy gondolja. Először nem értették. és szó nélkül cselekedett. de amikor Mark odakarcolta a START tetején meredező orgonasípszerű csöveket is. hogy vigyük vissza ehhez a valamihez – közölte. aztán Aulus megértette. Suetonius ezután valamilyen germán nyelvjárással próbálkozott. és az első pillanatban tudta. A rómaiak azért voltak képesek meghódítani az akkor ismert világot. A katonák végrehajtották a parancsot. akinek a felismerés csillogni kezdett a szemében. de Mark reakciója most sem volt más… Az öreg praetorianus meglehetősen művelt ember lehetett. hogy Canetti időgépén van fordítógép! Arra nem is mert gondolni. mitől féltek jobban. és a fakerettel körülzárt puha viaszba belékarcolta az időgép körvonalait. ha most valóban 64-ben vagyunk). már tudta. ám mindez semmit sem ért. Mark átnyújtotta a viasztáblát a praefectusnak. aztán sietve visszahúzódtak. – Büszke rómaiak. mert másra úgysem alkalmas. gondolta közben – magára bökött. minden bizonnyal 46 stilus – íróvessző 223 . a praefectus bólintott. – Nézzetek végig ezen az az emberen. – Úgy van! – mondták páran. és Mark rájött. és sokan rossz égi jelnek vélték. aki ne mert volna szembeszállni Markkal. isteneikre és kultúrájukra. a kurva életbe! Mark már kezdett fáradni. Az egész tábor erről az ismeretlenről suttogott. a kardtól vagy a kéztől. egy idő után föl fogja bosszantani őket… Át kell vennie a kezdeményezést.

Azt viszont tudta. mely a rómaiak számára valóban döbbenetes és érthetetlen lehetett… Az irányítópult műszereinek nagy része tönkrement. Aulus a START bejáratánál állt. „Termonukleáris?” – Bassza meg! – morogta a férfi. Az emberekről patakokban ömlött a víz. – Úgy van – mondta erre Mark. és legnagyobb meglepetésére az a parancsnok kinézetű férfi. ezért példát kell mutatnia. de Aulus rá se hederített. amiről nem tudta. és a praetorianusok izgatottan pislogtak a téglalap alakú pajzsaik mögül. Csak akkor nyugodott meg. az ilyen helyzetben. és a centurio nagyon is jól ismerte ezt az Aulust. hogy szeretne bemenni a START-ba. akit lenyűgözött a római bátorsága. A START tehát nem tudja elárulni neki. A tucatnyi képernyő többsége sötéten ásítozott és a többin csak apokaliptikus fényvillódzás volt látható. amit ráadtak. hogy micsoda. mint az időgép sérülése. és mindenki szótlanul nézte a furcsa szerkezetet. amivel annak idején Canettit rákényszerítette a végzetes utazásra. hogy egyszer majd meg kell őket válaszolnia. és már előre félt attól. bólintott. Tucatnyi kérdés merült fel Markban. és ha kiáltok. Tudta. Az időgép halkan zúgott. és kivonta a kardját. Marcellinus parancsára Aulus mögött felsorakozott egy szakasz. de csak a helyét találta meg. akkor mi módon lehet leállítani? Ha az időgép megsemmisíti önmagát. Már nyeregben érezte magát. ha meglátná a START-ot mostani állapotában.üvöltene fájdalmában. Összeszedte minden bátorságát. hogy követi Markot oda be a furcsa zajok és fények közé. Belépett a gépezet belsejébe. – Gyerünk. és nem mutatott reaktorszivárgást. hogy melyik az a képernyő. aztán ezek úgy szúrják keresztül. hogy hová hozta… Mark két dolgot keresett. Égésnyomok és felszáradt vér. 224 . de korántsem az időjárás miatt… Mark nem foglalkozott velük. és az újságíró tisztában volt vele. „Vajon Canetti beépített-e a START-ba önmegsemmisítő szerkezetet? Ha igen. Ezekre a dobozokra az emberek már több száz éve vörös keresztet rajzoltak. és tovább kutatott a törmelék között. és lassan a hüvelyébe csúsztatta a kardját. Aulus meredten és összeszorított ajkakkal nézte ezt a szertartást. Canetti holtteste eltűnt. ha nem mond neki ellent! – Egy szakasz álljon készenlétben. csak ha én kiáltok. és tisztában volt vele. akkor az milyen robbanás lesz?” – merültek fel a kérdések az újságíróban. Mark a karjához illesztette a tűpisztolyt. A megolvadt műanyag szaga még mindig ott lebegett a levegőben. amikor arra gondolt. és rezzenéstelen arccal nézte Markot. hogy ezzel itt Róma ura lehetne. s megpróbált rámosolyogni Aulusra. és az egyiket meg is találta. vajon aktivizálódik-e magától? És ha igen. A praefectus arca átszellemült. és tisztában volt vele. amikor meglátta a biztonsági konzolt. mint a rühes kutyát… Mark mutatta. hogy ez a reaktor hangja. akik inkább lettek volna ezekben a pillanatokban a hideg és ködös Britanniában. hogy csak egyetlen rossz mozdulata lehet. „Vajon most mire gondolhat?” – morfondírozott magában Mark. hogy ennek a felrobbanása ölte meg a tudóst. – Uram… – kezdte volna Marcellinus. Egy szakasz praetorianus lerángatta a ponyvát. idegen… segíts magadon! – morogta Aulus. ami meglehetősen épnek tűnt. akkor öljétek meg ezt a férfit! – mondta rekedten Aulus. Mark fogta a kezében a lézerfegyvert. és tucatnyian voltak azok. Az első pillanatban az égnek állt a haja. hogy halálos sugárfertőzést kaphat. aki már-már ott állt a START bejárati nyílása előtt. hogy mindenki őt nézi. A rómaiak ugrásra készen álltak körülötte. hogy mit akart elérni a viaszba karcolt rajzzal. mert elhatározta. Valószínű. Az ülések kiszakadtak a helyükből. és beadott magának egy neuralgicont. Jobb. és óvatosan pár lépés távolságból követni kezdte a botorkáló Markot. Megtalálta a pisztolyt. Izgalomtól izzadt kezét beletörölte abba a könnyű tunikába. amelyen az időutazás adatai vannak feltüntetve. aki először jött rá.

hogy Mark karjáról és lábáról percek alatt eltűntek a horzsolások. hogy barátok lesznek. aztán megszólította: – Nézz rám! A férfi hangja meglepően kedvesen és udvariasan csengett. mert Mark letette a fegyvert. A leány ettől még inkább zavarba jött. hogy meggyűlölte a férfiakat. amelyet még sohasem tapasztalt. hogy ne beszéljen túl gyorsan… A technika túl tökéletes volt ahhoz. Amikor Anguis felszólította. akik a világtörténelem legbrutálisabb fegyverzetével vannak felszerelve. mert a testének hamvas üdesége és az ártatlanságot sugárzó ibolyakék szeme felkelthette az alkalmi partnereiben a vadállati ösztönöket. és elmenekül. Nem tudta. és a tekintete megállapodott az ágyon heverő meztelen és izmos férfitesten. azt eredményezték. családot alapítani… Ha van a Katedrálisnak minden koron átívelő misztikus hatalma. mint eddig bármikor. Ezzel a fegyverrel a kezében legyőzhetetlen! De volt az éremnek egy másik oldala is! Ha a START valóban rossz időpontban tette le őket. aki az ágyon feküdt. és kiválasztotta a „klasszikus latin” programot. és viszont. Timaiosz. Élete legnehezebb döntését hozta meg! – Ó. netán „rómaivá” válni. Lepattintotta a végéről a vezeték nélküli fülhallgatót. Fölkapta. századi régész még tudná használni. és elhelyezte a megfelelő helyen. azonnal tudta. a „görög” fogadója ANGUIS47 a nevéhez méltó pillantással nézte a fiatal szőke leányt. egy SHARP 006-os STRATEGIES. mint egy kupa jó erős bor –. hogy a Katedrális csapatának érkezéséig még évek telnek el… vagy már évek teltek el? Mark azt is tudta Tess üzenetéből. A legkorszerűbb típus volt. hogy a fegyverei mikor mondanak csődöt. mintha megelevenedett szobor lett volna Pompeji fórumáról. hogy lelő mindenkit. de most a mogyoróbarna 47 anguis – kígyó (lat) 225 . hogy mi az! Mark egy pillanatig azt forgatta a fejében. ha elkerülik egymást! Merjen kockáztatni? Ha örökre itt kell maradnia. Az újságíró bekapcsolta. A lánynak szörnyű élete lehetett. római! A nevem Marcus. Pompeji. és forgatni kezdte a kezében. június 8. amikor meglátta a földön a tenyérnyi fordítógépet. de mindez mit sem ér. hogy korbácsnyomokat lát majd a lány testén. ami körülbelül annyit jelentett. A fájdalmas és érzéktelen szeretkezések. akkor most megmutatkozott. század gyermeke nézte a XXIII. A parányi komputer a világ összes élő és holt nyelvén képes kommunikálni. Anguis szótlanul nézte egy darabig. amit csak akart! A készülék „eltüntette” Mark eredeti hangját. hogy bújjon ki a tunikájából. A szinte gyermek leány lesütött szemmel állt Anguis ágya előtt. és ott bujkálva kivárja majd Tessék érkezését. aki talán tizenöt éves lehetett. és a másodperc törtrésze alatt fordítva a latin változatot máris tolmácsolta a férfi hangján a szöveget. felkészült rá. mi a jobb? Űzött vadként bujkálni és félni. és megpróbálta őket kitörölni az emlékezetéből. de a szeme sem rebbent. 64. egy XX. Marknak csak arra kellett vigyáznia. de a vállán már ott látszottak a férfiak harapásának nyomai. hogy Aulusnak leessen az álla. Így is volt. hogy ha Mark most bekapcsolná és elásná valahol. de azért erőt vett magán. hogy őt sohasem fogja majd elfelejteni… A férfi. A leány ára egy nyolcas volt – alig valamivel több. jobban megriadt volna. de azt már sejtették. Ha látta volna Anguis iménti tekintetét. század gyermekét. A Krisztus utáni I. és a szeméből olyan melegség és gyengédség áradt. amelynek szemérmét csupán egy bíbor színű kendő takarta. aztán megszólalt: – Üdvözöllek.Aulus látta a pisztolyt Mark kezében. Ám amikor felnézett Anguisra. és békével jöttem! A SHARP 006-os azt csinált a környezet interferenciájával. Beveszi magát a környező erdőkbe. ha megtalálná. és talán azért ölelhették ilyen szenvedélyesen. istenem! – suttogta Mark. akkor lehet. hogy valamilyen intervenciósok jönnek. Még semmit sem tudtak egymásról. Ő azon lepődött meg igazán. és a görög alkalmazta a vendégek szórakoztatására. amelyekben tizenkét éves kora óta része volt. Pozitron telep volt beleépítve.

vedd el. – Hány éves vagy? – Talán tizenöt. hogy a rómaiak elhurcolták a hazájából. amelyek segítségével meg tudta érteni a vendégei kívánságát. Saját magát megértetni másokkal teljesen fölösleges volt. Leszegett fejjel nézte Anguis kezét. és az arca ismét szoborszerűvé vált. ha ez a lány tudná. aki letette az ágy mellé. de ami leginkább kizökkentette a magára erőltetett nyugalmából. és igyál! – kérlelte a férfi. hogy a furcsa férfi. – Nem… ők csak fájdalmat okoznak… nem olyanok. és érződött rajta. 226 . akinek a testét számtalan harcban szerzett seb borított. A lány nem értette a mozdulatot. Az ágyon fekvő. és az anyanyelvén válaszolt: – Tizenkettő… Te beszéled a népem nyelvét? Észre sem vette. Bátran odalépett az ágyhoz. és megállapodott az ágyékszőrzet szőke háromszögén. amikor a birodalomba hurcoltak? A lány tágra nyílt szemmel nézte a férfit. aztán a pillantása végigsiklott a feszes hasfalon. – Nem. amely a korához képest meglehetősen fejlett volt. „Ó. akihez most föl kellett mennie az emeletre. aztán sikerült összeszednie magát. hogy a lánynak egy pillanat alatt könnybe lábadt a szeme. és ez volt az a pillanat. és szajhaként kelt el. hogy a szókincse sem lehet terjedelmes. – Borral kínálsz. Belekortyolt a borba. hogy a kupáért nyúljon… – Gyerünk. szeretnélek megérinteni! A kérés annyira szokatlan volt. mint amilyen te vagy. – Gyere közelebb. aki megengedte neki. Lenyúlt az állatbőrökkel borított padlóra. most a népe nyelvén szól hozzá: – Hány éves voltál. de eszébe sem jutott. Csak azokra a szavakra volt szüksége. hogy egy férfikéz megérinti az ágyékát. – Melyik törzs? – Alemann vagyok… A férfi mozdulatlansága és rezzenéstelen tekintete már kezdte zavarba hozni a lányt. Az emberek nem voltak kíváncsiak az ő véleményére. és olyan kedvesen lett megfogalmazva. A kelyhet visszanyújtotta a férfinak. és szajha… Ám ez a férfi. Anguis felnevetett. A szőke leány most már büszkén állta a római tekintetét. Tunikája a földön hevert. A másik keze egyfolytában a lány ágyékán volt már percek óta.szempár csak együttérzést és melegséget sugárzott. és belekortyolt a borba. amikor életében először izgatta az a mozdulat. én nem szoktam fájdalmat okozni – mondta vidáman. mintha minden fájdalma ebben a pillantásban sűrűsödött volna. hogy ez az első római férfi az életében. – Miért vagy velem ilyen kedves? – kérdezte. nemes uram… Enyhe akcentussal beszélte a latint. de a jókedve csak egy pillanatig tartott. – Sok nép nyelvét beszélem – mondta a férfi. – Igen – felelte a lány. amelyet mindig is hiányolt azóta. és végre megmozdult. – Erica – válaszolta a lány. – Germániából származol? – kérdezte valamivel később. hogy kérdést tegyen fel. Erica. Rabszolga volt. – Mi a neved? – kérdezte Anguis. és felvette a kupáját. Izmai valósággal hullámoztak a bőre alatt. az az volt. A germán lány tágra nyílt szemmel nézett rá. Anguis válasz helyett felé nyújtotta a kupát. igézően izmos testű férfi rezzenéstelen arccal nézte a lányt. és természetesen tudta a választ. uram? – A partnereid nem szoktak megkínálni? – kérdezte a férfi. hogy mit gondolok a fájdalomról?” Anguis unszolására a lány végre félénken megfogta a kupát. más volt! Anguis ismét szótlanul nézte egy darabig. Rabszolgaként árulták. Anguis a lány mellét nézte. Éppen azt a két érzést. Pár lépésre állt tőle.

Föl-le mozgó ujja most megállt. A lány pihegve nézte a férfit. – Szereted. – Bontsd ki a hajad! – kérte a férfi. mint határozott válasznak. ha csókolnak? – firtatta Anguis. hogy mikor ettél utoljára. ha valami sós? A lány enyhén megvonta a vállát. de amit most csináltak vele. de továbbra is ott maradt a nyirkos forróságban. „Ez a lány sem olyan. amit az előbb csinált ott lent… – Nem azt kérdeztem. – Germán íze van – morogta latinul. Semmit sem kívánt jobban. Eddig mindig ledöntötték az ágyra. és így a szemérme teljesen kitárulkozott a férfi előtt. Csak egy mozdulat volt az egész. – Nem! – A válasz kurta volt és határozott. hogy a férfi abbahagyta. mint hozzábújni ehhez a római félistenhez. „Épp az én méretem…” – Szereted a fájdalmat? – kérdezte Anguis. mint Palmyra. – Nagyon régen nem ettem – felelte a lány. Anguis gyengéden. csókolni is szoktak? – kérdezte hirtelen a férfi. hogy mit mond. hiszen az előzmények tükrében mindenre számított. az szokatlanul csodálatos volt… A római kihúzta az ujját. amire nem volt felkészülve. – Inkább… inkább harapják – nyögte a lány. és sajnálta. Az egyik lábát feltette az ágyra. hogy ne sikítson a rátörő fájdalomtól. hogy szereted-e? – Igen… szeretem – suttogta a lány. akit életében most izgattak fel először… – És ha a tested csókolják? – ismételte meg a kérdést a férfi. Mintha kislányból nővé vált volna az elmúlt percek alatt. de ez inkább sóhajnak tűnt. hogy a férfi ilyen furcsán közelítsen hozzá. mert Anguis a középső ujját felnyomta a hüvelyébe. – Ritkán – felelte a lány. 227 . Anguis megismételte a kérdést. csak erre nem. A lány a férfi kezének feszítette az ágyékát. – És azt szereted. Évek óta először. A fülledt meleg megmozdult a szobában. A lányt az elmúlt évek alatt brutális módon kitágíthatták… már csak ezért sem élvezte a szeretkezés gyönyörét. A lány felnyúlt mindkét kezével. hanem azt. Lassan lehunyta a szemét. Az azt követő kérdés is. és a bíborszínű lepel alól előmeredő péniszét. hogy a férfi barna szeme furcsán csillog. és szuszogni kezdett… Az ablakot takaró velarium meglibbent valami gyenge széllökésben.– Amíg ölelnek. csupán az ujja hegyével megérintette a lány combját. elhízott barmok?” – Szereted az édességet? – kérdezte Anguis. „Hát a rómaiak nem csak hájas. aki „ösztönszerűen” máris tudta. – Igen. de a lány nem értette. és persze erre a kérdésre is tudta a választ. és a copfjáról lehúzta a vékony bronzkarikát. és megadóan hagyta. hogy a férfi milyen mozdulatot vár el tőle. és a lány nyögései összekeveredtek az utcáról hallatszó gyermekzsivajjal… Anguis még nem akarta. aztán a lány legnagyobb döbbenetére lenyalta róla a nedveket. és a keze végre megmozdult. Furcsa volt és szokatlan. – És ha a tested csókolják? A lány habozott. hogy a germán lány elélvezzen. és újból csak a férfi kezét nézte. és mintha elmosolyodott volna. és a lánynak nem kerülte el a figyelmét. és a száját betapasztották izgalomtól izzadt kezek. Anguis ismét megérintette a lányt a szemérménél. – Miért? – Mert büdös a szájuk. közben a tenyerét teljesen becsúsztatta a lány combjai közé… A mutatóujja nedves lett a germán lány hüvelyétől. Különös és váratlanul feltett kérdést hallott.” – Nem… nem szeretem a fájdalmat – mondta a lány. Két kezét a csípőjére tette. Becsusszant a lány két combja közé. Még mindig ott állt az ágy előtt. majd felnyomta az ujját.

hogy súlya legyen. Most már mindkét kezével fogta Anguis csuklóját. átkarolta a lány karcsú derekát. és visszaborul vele az ágyra. amíg a lány elalszik a karjai közt. és még csak az ablakhoz sem ment. szuszogó lány mellét. amint föl-le emelkedik alvás közben. erről árulkodott a még mindig libegő velarium. és Erica várta. de most sokkal határozottabb hangon. és előrehajolva a szájába vette azt az ujját. aztán elfordult és a kupát egy asztalkára tette. aztán hozzátette: – Nyald le! Anguis a másik kezével. melyen ott csillogott a nedve. és a benne lévő maradék bor kiloccsant. Széttárták a combjait. EGYEDÜL GYERE! 48 Természetesen nem fog egyedül menni… 48 A rómaiak az éjszakát este hattól reggel hatig számították és ezt a tizenkét órát négy egyenlő. és váratlanul elpirult. hogy bedob valamit azon az ablakon. amíg a lány el nem kezd sikoltozni. Anguis most átnyújtotta neki ezt a fügét. amit mutattak neki. – Ez sós – ismételte meg az előző szavait a férfi. amit látni látott. hogy belehatoljanak. MA ÉJSZAKA KÖZVETLENÜL A MÁSODIK ŐRJÁRAT UTÁN. Zsebkendőnyi vászon volt. Igen. Hátrasimította dús barna haját. Benne volt az üzenet. amióta belépett ebbe a szobába. mintha valamilyen isteni. mint oly sokszor. Minden. és felvette a kupát a földről. harapja a tüzelő ágyékát egészen addig. Most kihúzta az ujját a lányból. aztán észbe kapott. és apró izmos nyelve körözni kezdett a férfi ujja körül. ahol a kéjvágy rak fészket számára. Anguis felvette a földről a csomagot. mire vélni a dolgot. aztán lassan felkelt mellőle. most egy csapásra izgatóvá és kívánatossá vált. amibe egy dió nagyságú követ kötöttek. és a szemét lehunyva szopta a férfi ujját. A „közvetlenül a második őrjárat után” tehát azt jelenti: közvetlenül éjfél után! 228 . és még közelebb húzta magához. A háromórás ciklusokat „őrjáratnak” hívták. A férfi nem lepődött meg.Anguis erre az igenre várt. csókolja. A férfi váratlanul az arcát fúrta a lány combjai közé. mint egy érett füge a szemközti kertben. és megtapogatta. aki végre hazatalált… Most lett nő… Anguis megvárta. majd azt érezte. A férfi a fogával tépte szét a zsinórt. immár a második. ahol soha többé nem kell már félnie senkitől és semmitől. hogy nyalja. melyek felragadták és messzire sodorták egy ismeretlen tájra. A kupa felborult. Anguis továbbra is ott tartotta az ujját az arca előtt. így volt. de leszakítani nem tudott soha. Ez a férfi percek alatt megváltoztatott benne bizonyos érzéseket. de tudta. A germán lány szája forró volt. felsőbbrendű mosoly bujkálna a szája sarkában. Lassan megfogta a férfi izmos csuklóját. – Ez sós… A germán lány egy pillanatra nem tudta. Ám most nem a fájdalomtól. és kibontotta. Valami koppant a háta mögött… Anguis megpördült. amióta Pompejibe érkezett: LEGYÉL A NOCERAI KAPU ÉS AZ AMFITEÁTRUM KÖZÖTT. hogy valami furcsa és nem mindennapi fog történni vele. és ő nem habozott. hogy megtudja. ami pár pillanattal ezelőtt még az ő testében kutakodott. és hirtelen felülve az ágyon odatartotta Erica arca elé. és a lánynak úgy tűnt. Egy pillanatig önelégült arccal nézte az izzadt testű. hogy óvja új leányát. Nyilván valamilyen koszos utcagyerek. hogy megízlelje. mellyel eddig megtámaszkodott. aki a csomagot felhajította. hogy ez csodálatos lesz – ám más történt. A lány már azóta tudta. háromórás ciklusra osztották. hogy valami hihetetlenül magabiztos erő a levegőbe emeli. hanem a gyönyör rátörő hullámaitól. és pár asért vállalta. és valószínű. A kis csomag ebben a pillanatban állt meg a lába előtt. hogy az ablakon dobhatták be. amitől eddig undorodott. ki volt.

miközben arra gondolt. mert annak mestere volt… Anguis nézte a hollófekete hajú nőt. illedelmesen megvárta. és a Kígyó rádöbbent. A nő szemében megvillant valami. hogy az előbbi kijelentésével akarva-akaratlanul. hettita őseitől örökölt egzotikusan szép arcát.Az üzenetet azon nyomban apró fecnikre tépte. mint aki tisztában van vele. Nem különösebben izgatta a dolog. és félrehajtva belépett. habár születése óta néma volt. és beleszórta a kupába. mint rabszolga. mert ebből a szíriai nő arra következtethetett. hogy meg volt-e elégedve a flava comával49? – Igen. nagyon jó volt vele – felelte a férfi. mintha márványba vésett betűket látna. vajon mit tudhat a szenvedélyről és a szerelemről? Te tízszer több tavaszt éltél meg. Anguis volt az egyetlen ember. A nő felhúzta szemöldökét. vajon mit érezhetett az előbb. – Nem biztos. hogy „legalább olyan jó volt”. hisz' az egész Római Birodalomban nem volt még egy olyan íjász. amikor a velariumon át végignézte a szeretkezését a germán lánnyal. – Ma éjszaka szükségem lesz az éles szemedre és a biztos kezedre. mert nem félt tőlük. hogy ez a szó nem fedi tökéletesen a valóságot. amíg a nő ki nem nyitja éjfekete szemét. de azért jobb az óvatosság. Démonokkal és rémekkel. mint veled – nyugtatta meg Anguis. hogy „nem volt jobb”. a kékre festett ajkát és a keskenyre borotvált szemöldökét. és ez sértette a büszkeségét. aki szinte még gyermek. Anguis jobban olvasott ebből a tekintetből. aztán Anguis megszólalt. melyeket egy kis korom és zsír keverékével ügyesen meghosszabbított. A két tekintet találkozott. barátja és szerelme. aztán semmi mást sem csinált. de megbántotta a nőt. olyan szenvedélyesen szerettük egymást. A szíriai nő több volt. Anguist nem érdekelték a nő istenei. A szíriai nő kurtán bólintott. Palmyra azt „kérdezte” Anguistól. aztán ezt a szobát a másiktól elválasztó oldalsó velariumhoz lépett. és megsimította a nő haját. aztán vágott egy grimaszt… – Azt mondod. Palmyra! Anguis letelepedett a nővel szemben. hogy alig kellett a kezét használnia. és egy fürt szőlőt elvett a kosárból. Palmyra a lehető legegyszerűbb módon bólintott. Talán Palmyra az igazi szerelme? De hát még az igazi nevét sem tudja. és 49 flava coma – szőke haj (lat) 229 . Palmyra furcsa nő volt. de csak a csodálatosan hímzett kaftánját érintette meg. Anguis tudta róla. és előrenyúlt. mint két szerelmes? – tette fel a kérdést a nő helyett a férfi. amióta elválaszthatatlanul összehozta őket az istenek szeszélye… Palmyra a férfi rabszolganőjének számított. de azért megadva a kellő tiszteletet az idegen hitnek. társa. ami több száz apró copfba volt befonva és majdnem a térdhajlatáig ért Palmyrának. Vetett még egy pillantást az édesen alvó germán lányra. mint valami fekete söprű… – Gyönyörű vagy – mondta Anguis. A nő ekkor tüntetőleg elfordította az arcát. Hosszan nézték egymást. – Az a fiatal leány. a férfi ezt azóta tudta. Az íjászművész lehunyta a szemét. és az isteneivel beszélgetett. ha az felállt. – Ne érts félre! – mondta kedvesen Anguis. aki vágtató lóról ötvenlépésnyi távolságból eltalált volna egy fára szögezett arany denariust… és Palmyra ezt könnyedén megcsinálta. Mintha biccentett volna a másik szoba felé. ha úgy hozza a sors. mi módon bírja ki izzadság nélkül ebben a döglesztő hőségben. hogyha így lesz. mint beharapta az alsó ajkát. A szemét lehunyta. amibe a nő öltözködött. Hosszú szempillái olyanok voltak. Márpedig az nagyon nagy. és a szőlőt csipegette. ami a tigrisbőr mellett volt. és csak ő nevezte el így egyszerűen Palmyrának… Nézte a nő markáns. A szíriai íjászművésznő mozdulatlanul ült a szoba közepére terített tigrisbőrön. hogy ma éjjel ölnie kell. szinte a két halántékáig elnyújtva a vonalat. akivel úgy is meg tudta értetni magát. de még így sem értette. Abban reménykedett. hogy tőrbe akarnak csalni. és vetett egy szomorú pillantást a férfira… – Nem volt jobb vele. A nő felnyitotta a szemét. akkor ezt íjjal kell megtennie. Egyszerre volt Anguis ágyasa. és merengve égnek emelte tekintetét. Nem lett volna szabad azt mondania. és az ajka halkan mozgott. de mindketten tudták. és a tekintete mosolygott. mint ő. hogy a sivatag leánya.

akit a gaz rómaiak becstelenítettek meg és ragadtak el a hazájából. és ismételten lepergett előtte az egész élete. hogy nem ért mindennel egyet. azt kívánta. mint a méhkas arra a hírre. hogy meglepődik. Ő azért volt most olyan boldog. – És mi lenne az? – tudakolta a férfi. hogy ez sül ki a dologból. aki azonnal az anyja szoknyájához szalad. hogy ő itt van. Őrült. és vegyem meg magamnak? Palmyra bólintott. mert egyértelmű. Vinicius apja a capuai gladiátorképző iskola egyik oktatója volt. akinek most már egyértelművé vált a dolog. akit Brutusnak hívtak. akiken ott van a jel… Az aedilisek keresni fognak majd egy férfit. aki szíriai feleségével és annak germán rabszolgájával éppen a legelőkelőbb fogadóban lakik. hogy megvásárolja. attól izgult a leginkább. és évek óta jeleket hagy maga után birodalom-szerte. utána a lányt is megöli. vagy odalöki Palmyrának. egy számára gyűlöletes nemzet fia miatt. hanem neked? Palmyra fejhajtása szinte már egy bókkal is felért. mivel pontosan ez volt az eredeti célja. de megkönnyezte a döglött hattyút Claudius császár dísztavában. hogy az egy nemes római patrícius50. de van egy kívánsága. és már előre pezsgett a vére arra a gondolatra. tehát a flava coma legyen mindkettőnké? A szíriai nő erre rábólintotta a végső igent. aki Kígyónak hívatja magát. Ezek a jelek pedig halottak. Nagy kihívás lesz. hogy a tevék alomján pihenjenek meg a Negevsivatag valamelyik oázisában… Anguis szavaiból olyan meggyőző erő áradt. Az anyja megrémült ettől. mert csak egy őrült képes egyedül lemészárolni egy egész lovas szakaszt! Őrült. hogy a dolog így alakult. és a homokban véres sár jelezte a nyomát. habár nem olyan úton érte el. mert Vénusz végre a kegyeibe fogadta. s szajhává tették. A férfi elmerengett. de akkor még Viniciusnak hívták. Nekem meg örült a szívem.ezerszer több éjszakán át öleltek igazi férfiak. – Vagyis ne magamnak vegyem meg. de még további finomítást kért Anguistól. S ha majd megöli azt az embert. – Á. aki rezzenéstelen és szenvtelen arccal nézte. és 50 patricius – ősrómai családból származó született nemes 230 . amit a germán lány gyűlölt… Örült. ha egy lándzsa átszaladt egy mellkason. Palmyrának erre már szüksége volt a két kezére. és nem is gondolják. ám az apja. és arról szólt. mert egyszer kockára tette az életét egy római miatt. A germán lányra ezért van szüksége. pajzsdöngés és halálsikolyok között kellett leélnie. aki csupán színleg mutatta. hogy a nő jelezte. mint a halál. aki miatt itt van. megbocsát neki. és ez a római Anguis volt. mert nem tűnt olyan kisfiúnak. Az első emléke hároméves korából származott. hiszen a szíriai nő őrült. Vinicius értelmes és talpraesett gyermek volt. Hiszen ha a város felbolydul. Pillanatok alatt elmutogatta Anguisnak. Egyébként nem véletlenül választotta a fiatal lányt a görögtől. hogy a germán lány szeretkezni fog Palmyrával. akinek a karjai közt feküdni rosszabb. Az apja büszke volt a fiára. Eleve az volt a célja. amelyen elindult volna érte… – Tehát azt szeretnéd. hogy egy olyan fiatal teremtés számára hoztam el a gyönyört. és izmos alkarját a feje alá rakva elhomályosuló szemmel nézte a mozaikkal kirakott mennyezetet. Anguis a könyökére támaszkodva feküdt előtte. Hanyatt fordult a tigrisbőrön. boldog volt. mintegy megköszönve ezt az udvariasságot. akik még arra sem méltók. hogy a germán lányt váltsam ki a görögtől. Rémülten fogják keresni azt a férfit. hogy egy ember halálosan megsebesít egy másikat. ha valami baj éri. de egyben jelezte. A sebesültet kihúzták a porondról. akkor úgyis tűvé tesznek érte minden zugot. hiszen Palmyra éppen azt imádta. és így élete első tíz évét kardcsörtetés.

legyen bármilyen fegyver a kezében. és egy pillanatig 51 Mars-mező – (Campus Martius) a római politikai és vallási élet egyik fontos színtere 52 annales – évkönyv 53 sinus – a tóga „zsebe”. Teltek az évek. Az „agentes in rebus” legfőképpen katonai hírszerzéssel foglalkozott. Vinicius anyja hirtelen gyógyíthatatlan betegségbe esve a halálos ágyán megvallotta a férjének. hogy a sok olvasás és görög szofisztika nem hasznos alapismeret egy leendő katona számára. A bíborszegélyű tógát viselő férfi nem mutatkozott be. amikor Brutus elfordult tőle. hogy ne vallaná meg bűneit: Vinicius nem Brutus törvényes fia! A tehetséges ifjú. században élt Ammianus Marcellinus említi. ezért nem várta meg. aki nem mindennapi tehetséggel megáldott ifjú volt. hogy Germániába kerüljön. Megütötte az apját. A Publius családnevét Aminianusra cserélte. Vinicius viszont nem csak a fegyverekért és a birkózásért rajongott. a fiú könnyedén megölné őket. honnan jött és kicsoda ő valójában. hanem töretlen hévvel bújta a római annaleseket52. de a fiú csak a vállát vonogatta. akinek a lába előtt hevert Róma. IV. Róma Története című művében. hogy Vinicius miért lett ennyire más. az apja nem hagyott volna időt a feleségének. a názáreti követője. ha pár év múlva csapnának össze éles küzdelemben. és történetírókat. aki a tógája sinusában53 nem pénzes zacskót hordott. lenne-e kedve a szervezetnek dolgozni?55 Vinicius tudta. vagyis a provinciákban és a légiók által megszállt területeken vagy háborús cselekmények idején koordinálta a hírszerzési munkát. hogy megbékélve távozzon az élők sorából. Az „agentes in rebus” tagjai 231 . és oly könnyedén tanult meg görögül. és azt szeretné megtudakolni Viniciustól. és nem győzött csodálkozni az ifjú azon képességén. ha katona lesz. Három éve volt Germániában. és nem távozhat el úgy a dicsőségbe. hogy a szenátus elítélje… … Megszökött Rómából. a lepel végének hátracsapása eredményezte. mert úgy gondolta. amikor a legjobb gladiátorok már megizzadtak ellene a gyakorlótéren. Brutus nem értette. Vinicius várta már azt a pillanatot. aztán százados. akit Vinicius akkor látott először. ez okozta a tragédiát. legyen bár az illető germán. hogy az ő fia. A tanítói nagy elképedésére fejből idézett vissza sorokat Vergiliustól.mindenkinek dicsekedett. Vinicius fejlődése töretlennek bizonyult. és Vinicius minden akart lenni. amikor a haditribunus magához hívatta. Számára kiugrási lehetőség lett volna. u. mind vívásban. s elemezte ki a római kémek és germán besúgók információit. mintha csak madárfiókaként a repülést gyakorolná. ha a fia fényes karriert csinál. A fegyveresek között szabad római polgárok is voltak. Ez volt az a pillanat. ám a fiú közbelépett. és elsőrangú lovassá vált. mert már villant is a tőr a kezében. Tizenhárom éves volt. Brutus őrjöngött. és a sisakjukat levéve izzadt arccal nevetve veregették a nyakigláb kamasz vállát. és soha senki nem kérdezte tőle. ám műveltebb volt. Seneca az utódját látta benne. amikor először megütköznek a germánokkal… meg akart halni! Ám az istenek úgy gondolták. mint ő… Aztán amikor megértették vele. kisebb tárgyakat is tarthattak benne 54 praetorium – parancsnoki sátor 55 Az „agentes in rebus” minden bizonnyal a római császárság legtitkosabb intézménye volt. A császári titkosszolgálat irányította a titoktartók munkáját. hogy évek óta Krisztus. hogy ő az agentes in rebus tagja. hát meg sem áll a haditribunusi rangig. Talán az egyetlen római ifjú volt. ám Vinicius már a saját útját járta. Brutus emiatt sokat morgott. minden hasonló korú barátjánál. amelynek az eredete a „történelem homályába vész”. A praetoriumban54 kettejükön kívül ott tartózkodott még egy ember. A nagy filozófus. Az ifjak között a Mars-mezőn51 tartott viadalokon kitűnt mind lándzsadobásban. az ő öreg napjai is bearanyozódtak volna. hogy neki kell megölnie másokat! Egy év múlva decurio lett. csak katona nem. hogy leszúrja asszonyát bősz üvöltések közepette. aki a légió magas rangú tisztje volt. és a fia által. Tudták. Ő hallgatta ki az ellenséges foglyokat. hogy a gladiátoriskolába érkező hadifoglyokkal alig pár nap leforgása alatt már az anyanyelvükön beszélt. törvénytelen gyermek és egy fiatalkori félrelépés gyümölcse még a házasságuk első éveiből… Ha Vinicius nincs akkor jelen. hanem meztelen pengéjű szaracén tőrt. Tagjai a modernkori titkosszolgálatoknak megfelelő munkát végeztek. akik lényegében az ellenséges területeken mozgó ügynökök voltak. szőke hajú gall vagy éjfekete africanus. Az „agentes in rebus”-ról nagyon hiányos történelmi adataink vannak. Egy barátja. hogy kikről van szó. A császár könnyedén osztogatta a lovagi rangot. és megvallotta az apjának régi vágyát: orvos lesz. mint olyan szervezetet. csak annyit mondott. elintézte. és a ház urának segítségére siető fegyvereseket egytől-egyig megölte. A római irodalomban egyedül az i.

A tömeg megnyílt a rómaiak előtt. hogy Néró volt a felbujtó. hogy a császár anyja. amikor centurioi rangban egy lovas manipulussal56 őrjáratra indult a hegyekben. vagy rávenni olyan dolgokra. Harmincéves korára tökéletes lett. ha van más téma. mert útjában állt tomboló őrületének. hogy uralkodói ambíciói vannak. vagyis a Kígyó… Mindössze huszonnyolc éves volt. ahol az egész lakosság. Ismernie kellett a mérgeket és a gyógyító füveket. Először egy hajóval akarta elsüllyeszteni és vízbe fullasztatni. és a római nép úgyis mindent elfelejt kis idő múlva. nem gondolt arra. de most nem Vinicius volt az ítéletvégrehajtó. de Vinicius nem látott semmilyen emelvényt vagy keresztet. amikor az agentes in rebus teljes értékű tagjává fogadta. hogy az a hullámsírban végezze. hogy mindenkit kivégeztet. mind pedig Vinicius életében. és a titkos jelentésekben csak így említették: Anguis. A szakaszban. vagy miképpen kell szakszerűen a szélirányt is figyelembe véve felgyújtani egy várost. Éppen időben érkeztek egy apró falvacskába. Megtanították csendben ölni. A nő az ágyon csupán célpont volt. Időközben valahogy megbékélt a sorsával. hogy rendezzen circusi játékokat. amiket sohasem tettek volna meg önszántukból. Az agentes in rebus minden bizonnyal benne volt a dologban. mivel ekkoriban éppen Szíriába helyezték. akik a tisztekkel az élen előre valószínűleg majdnem mind katonai múlttal rendelkeztek. és étlen-szomjan megmaradni egy sivatagban. de komoly atrocitástól nem kell tartaniuk. Áldozatot mutatott be nekik. a Misaenumban állomásozó flotta parancsnokának a kardjától. A gyilkosnak és az áldozatnak a megfelelő helyen kell lennie.sem habozott. de amikor a nő évek múltán csak akadályt jelentett a császár számára. valamint a mágikus praktikákat. ahol kiképezték. hogy nem kedvelik őket (errefelé sem). Megtanulta. a Kígyó. hogy a mellette lovagló markáns arcú százados kicsoda is valójában. mint megfigyelő vett részt. ám rosszul tudják. az aggastyánoktól a karon ülő csecsszopókig a település melletti sík terepen tolongott. és a többi csak az isteneken múlik. amelyeket erőskezű despota anyja is jó szemmel nézett. Vinicius még fiatal korából ismerte a császárt. Ott találkozott Palmyrával. hisz' alig volt pár évvel idősebb nála. A történetírók szerint Agrippina még azon az éjszakán meghalt Anicetus. de a császár anyját nem ő ölte meg. az afrikai városba. Rómának ezzel a törzzsel semmi problémája sem volt. Az első ötlete az volt. és annyira el voltak foglalva a véresnek ígérkező látvánnyal. hogy csak a kocsiversenyekhez kell szenvedély! Számára a gyilkosság csupán időpont egyeztetés kérdése. aki új korszakot nyitott mind Róma. Csak a parancsnok tudta. Akadt más téma: Néró elvált első feleségétől Octaviától Poppaea Sabina miatt. hogy igent mondjon a kecsegtető ajánlatra. Octaviát száműzték. hát nem volt mit tenni. de a merénylet nem sikerült. és az előjelek jók voltak… Leptis Magnába került. hogyan fúrjon meg egymaga egy hadigályát. Megtanulta. vagy átúszni megáradt folyókon. amire az elítéltet felfeszítenék. hogy még a belovagló rómaiakra sem vetettek elítélő pillantásokat. A gyilkosság után szinte azonnal elindult a pletyka birodalom-szerte. Ha az istenek ilyen sorsot kívántak neki. amiről beszélhet. Néró úgy döntött. és ez októberében lett császár Néró. aki egy szót is mer szólni a gyilkosságról és az ő feltételezett szerepéről a történtekben. Ez a Krisztus születése utáni 51. hanem Vinicius. hogyan kell embereket az orruknál fogva vezetni. hogy felderítsen több sarmata hegyi rabló fészket. aztán bizalmas emberei azt tanácsolták neki. évben történt. megöleti. majd megölték. és ott változott meg az élete: Róma ellen fordult! Minden akkor kezdődött. Amikor átdöfte a nő méhét a kardjával. Vinicius az évek hosszú sora alatt megtanulta. és a vörös hajú fiatalemberen már akkor látszott. 56 manipulus – a római légió 200 fős egysége (két centuria) 232 . Anicetus ugyan ott volt. A tények egészen mások. és kiváló képzést kaphattak. Sokszor lovagoltak együtt a Mars-mezőn. A nép valamilyen vesztőhely felé tolongott. Néró anyja segítségével kaparintotta meg a trónt. Viniciusék ugyan tudták. és a császár őrjöngve tépdeste bíbor palástját.

A nagy kavarodásban az íjászművész egyszerűen eltűnt… 233 . látott már ilyet a szaracénoknál. de nem parancsra. A rómaiak bekergették a lakosságot a kunyhóikba. Mindezek a dolgok olyan gyorsan történtek. hiszen nem volt csata. Lepattant a lováról. aztán a másikat. Az elítélt egy szíriai nő volt. Parancsszavak és kürtök harsantak. – Tehát mégsem legenda – morogta Vinicius. – Jupiterre mondom. de az életkorát nem lehetett meghatározni. Vinicius lekicsinylő pillantással mérte végig. mint Vinicius. barbár? – hüledezett a férfi. csak egy légiós sérült meg. a nőtől akar minket megvédeni. adja ki a megfelelő parancsot. – Íjászművész! Eladta a lelkét a démonoknak. hogy az íjásznőt elfogják. Ellenben semmi sem tart örökké. de Vinicius mozdulatlan maradt és csak mosolygott. akit most meztelenre vetkőztettek. A századoson kívül. és lefektettek hanyatt a homokra.lovagoltak. és a kézfejével letörölte az izzadságot tűző naptól átvörösödött arcáról. és csak idő kérdése. amelyen még a Köztársaság pecsétjei domborodtak. és amikor meghallotta a választ. és előre ugratott a lovával. A légiósok kivonták a kardjaikat. ez a nő örökre szét fogja tenni a lábát – jegyezte meg a szakasz parancsnoka. aki ugyanolyan rangban volt. Vinicius tudta. áldozatot kell bemutatnunk Marsnak! – Tévedsz – mondta Vinicius. Egy csapás. és szoríttassa hátrébb a tömeget! – Na de. és máris elvágta az egyik kötelet. és démonűző jeleket rajzolt a levegőbe. de hirtelen meglátták Vinicius kezében a láncon függő aranylapot. hogy mikor indulnak meg ellenük. Ki ez a nő. ez Róma parancsa! – közölte. – Nem akar megrontani. azt ugyanis senki sem tételezte föl Viniciusról. hogy mindig célba találjon! A rómaiak hírből hallottak már róluk. aztán bosszankodva ellovagoltak. A római szakasz szorongatott helyzetbe került. mert ha a harag állandósul. és egyszerre minden démon kiszabadult volna. és előrántotta a kardját. Győzelemről ugyan nem lehetett beszélni. A zúgolódás hullámai úgy törtek fel. uram! – hüledezett a parancsnok. és hat lépésről a százados torkába vágta! A többi tiszt és a decurio vöröslő arccal rontott volna neki árulást kiáltva. amit az istenei kijelöltek számára. aki fogatlan szájával vihogva ott tolongott szinte legelöl. – Sohase törölje le az izzadságot – mondta aztán –. A falusiak által alkotott kör közepére két lovat vezettek be. aki értett a varázsláshoz. Az elöl álló rómaiak a kardjuk markolatához kaptak. és a két kötél két végét a nő bokájára kötötték. de ott két tevével tépették szét az áldozatot. – Ne beszélj! És csupán ennyi a vétke. aki pillanatok alatt Anguissá vedlett át. ellenkezőleg. hogy a tömegnek meglepődni sem maradt ideje. aztán a rómaiak percek alatt szétkergették a tömeget. majd kötelet kötöttek a nyergekre. A nőnek káprázatos alakja volt. szinte az egész szakasz felhördült a háta mögött. Elővette a tőrét. Az öreg odaugrott Vinicius lova elé. uram. – Mi volt a bűne? – kérdezte Vinicius az egyik öreget. – Az agentes in rebus ügynöke vagyok! Engedelmeskedniük kell. viszont a vállalkozás kudarccal végződött. Vinicius tudta. mintha megnyílt volna a föld. öreg? – szegezte neki a kérdést Vinicius az öreg szíriainak. gyűlöletté válik. – Megszállták a démonok! – jött a válasz. hiszen a centurio nem hajtotta végre a parancsot. amennyiben az volt a célja. A tisztek meghökkent arccal nézték Viniciust. hogy cselekednie kell. – Vigyázz. ezekkel a praktikákkal! Ez az öreg megront minket! Ha visszatérünk Heliopolisba. hogy mi készül. hogy cselekednie kellene. akit Vinicius ölt meg. és állítólag egy délre vándorolt hettita törzs leszármazottai voltak. mert csak vizet veszít! Ezt a kijelentésemet tekintse pro primonak! Pro secundo. A szakasz követte. Látszólag közönyösen tűrte a sorsát. hogy a nőt csupán megmenteni akarta a borzalmas haláltól. A tömeg felől kövek kezdtek záporozni. Az íjászművészek odafönt éltek a hegyekben. hanem ösztönszerűen. Vinicius rá sem hederített. és még mindig nem látta át.

a másik váddal kapcsolatban pedig azzal védekezett. akit Vinicius alig egy hónapja megmentett a haláltól! 234 . Egy épeszű embernek. és a császár megrémülve a vádaktól. és bosszantotta a dolog. Az anyagyilkosság vádja újból beszédtéma lett. év nyarában járunk. Ám az idegen harcosok nem mutatkoztak. Szinte apró pontnak tűnt. mert sejtette. amikor a tisztek sorra meghaltak. és a nép. hogy Octaviát meggyilkolták. Ott állt a sziklák között. Ezeknek a meséknek csak a fantáziáló gyermekek adhatnak hitelt. Néha megállt. és így nem volt kivel megütközni sem. és most megmutatkozott. Az állítólag elveszett hettita törzsnek utánanézett a történetíróknál – volt egy kis könyvtára Heliopolisban –. ahogy ugrált egyik sziklától a másikig. és egyre közelebb jött. és a történtekre Viniciuson kívül már nem sokan emlékeztek. és minden lövésük halálos biztonsággal talált a célba. Az őrzését egy egész manipulus látta el. szinte vonyított a félelemtől… – Kik ezek a harcosok? – kérdezte tőle Vinicius a törzs nyelvén. ha valakit ismét eltaláltak a furcsa fekete tollú vesszők. Az egyik rabtársa. Vinicius a századosra csak a vállát vonta meg. Viniciust a letartóztatása után alig három nappal máris útnak indították egy szíriai kikötő felé. Vinicius elismeréssel adózott az ismeretleneknek! Katona volt. hogy észrevegye a legendás harcost. mint amit valaha eddig hallott vagy látott. A decuriók üvöltöztek és parancsszavak harsantak. és Anguis. amiért egyszerűen magánakcióba kezdett a hegyek között. A férfi sokat gondolt a szíriai nőre. A láthatatlan harcosok íjat használtak. és nyílvesszőt illesztett az íj húrjára. amelyek olyan halálos pontossággal találtak célba. a Kígyó rabláncra fűzve átkelt a hegyeken a halálba. aztán már azok sem. aztán kilőtte a vesszőt. és elmulasztotta lerántani róla a titokzatosság velariumát. de a válasz jobban megdöbbentette. hogy ott állt pár lépésre egy legendától. és a Kígyó életében először csapdába esett. rettentő ostoba és végzetes lépésekre szánta el magát: az összes tanút el kell hallgattatni! Viniciust teljesen váratlan körülmények között letartóztatták. hiszen a provinciákban halálos ítéletet csak Róma mondhat ki és hajthat végre! Eltelt egy hónap. hogy nem fogják sokáig életben hagyni… Egy hegyi katlanban történt a második napon… A manipulus parancsnoka egy tapasztalt és őszes hajú centurio egyszer csak átlőtt torokkal fordult le a lováról. A 62. de senki sem említette őket. és megfedték a centurio halála miatt is. akit a szenátus még Claudius császár uralkodása alatt a távollétében halálra ítélt gyilkosság vádjával! Az ítélet: az elmúlt években szerzett érdemei elismerésének a figyelembevételével mindössze örökös gályarabság! A hatalom fogaskerekei gyorsan őröltek. és izgatottan tekergette a fejét. Megtámadták őket. hogy ő legalább próbálja betartatni a törvényt. s ekkor mindig meghalt valaki. mintha nem is emberi lények lőtték volna ki őket. ismét pusmogni kezdett Néró rémtetteiről. akit a mellette lévő láncra fűztek fel. és ebből adódóan lenyűgözte a mészárlás – mert az volt – szakszerűsége. Viniciusnak leesett az álla. és sápadt arccal keresték az ellenséget. aki rajongott az előző császárnőért. mert sorra mindenki nyílvesszővel a szívében vagy átlőtt torokkal zuhant le a porba! A légiósok a sziklák közé húzódtak. Az a nő volt az. – Csak egy harcos van! Ez egy íjászművész! – mondta a sarmata.Viniciusnak az elöljárói a fejére olvasták. viszont szórványos halálsikolyok jelezték. legfőképpen ha az katona. Ezekben a hetekben történt. Poppaea Sabina ezekben a napokban mondott igent Nérónak. A viszonylagos rend még inkább felborult. A vád: ő valójában Vinicius Publius. nyilván fenntartásai voltak az íjászművészek képességeivel kapcsolatban.

64. és hirtelen ráeszmélt. Az én rabszolganőm leszel. A gesztus azt jelentette. hogy elaludtam! – kérte a lány. „Ahogyan parancsolod. Egyszerre csak elfogyott minden nyílvesszője. – Most elmegyek. Fölült a tigrisbőrön. hogy elrévedjen valamilyen transzcendens állapotban. A nő habozás nélkül megölte a három másik foglyot is. amelyet a nap nagy részében lehunyva tartott. és engedelmeskedni fogsz a másik ágyasomnak is! Szeretnéd? A germán lány boldogan bólintott. de még így is halálos pontossággal kezelte félelmetes fegyverét. és visszament a másik szobába. és a szájára tette az ujját. összepakolunk. – Pszt! – csitította a férfi. és a szíriai nő is megmozdult. és a férfi akkor meglátta azokat az éjfekete szemeket… Mintha egy vadállat szemébe nézett volna. hogy megmentette az életét. Anguis kinyitotta a szemét. és ha visszatértem. – Elmegyek a fürdőbe. és a férfi odaült mellé. aztán a férfi legnagyobb megdöbbenésére térdre hullott előtte a porban. fejét a földre hajtotta. és a könyökéig sikamlós vértől vöröslő kezével a fejére helyezte a férfi egyik lábát. aztán ott álltak egymással szemben. Átköltözünk egy másik fogadóba. ne félj tőle! A lány valami olyat mondott Anguisnak. Kinyitotta a szemét. Pompeji. vagy ha a reá jellemző perverz módján megkívánta a férfit. és körülöttük mindenütt halottak hevertek. Fölállt. és egy görbe tőrt kirántva rontott rá a maradék rómaiakra. hogy az ember átsétáljon keresztben a Forum Romanumon. mert látni akarta Viniciust… Meghálálta. hogy a szíriai íjászművésznő már egy hónapja a légió tábora körül ólálkodott. valahol… 235 . ettől a pillanattól kezdve Vinicius az ura és parancsolója. A régi reflexek még működtek benne… – Bocsáss meg. és gyengéden megcsókolta a vénuszdombját. június 8. óvatosan mozogj… A szíriai nő nem fog bántani. és az összes római halott volt… A nő több sebtől vérzőn lépett oda Viniciusékhoz. Pompeji házfalai izzottak a júniusi forróságban. Talán annyi idő sem telt el. Ekkor már ott harcolt Viniciustól alig húsz lépésre. ha megéheznél. akkor ezentúl nem fél senkitől soha többé… „Majd fogsz!” – gondolta a Kígyó. és Anguis teste valósággal ragadt az izzadtságtól. úgy lesz!” – bólintotta az íjászművész. de ha átmégy. Lassan az ágyékára hajolt. A lány ekkor fölébredt. ha gyilkolnia kellett.A szíriai nő az utolsó ötven lépést már futva tette meg. Rémülten magára rántotta az összegyűrődött lepedőt. A lány még mindig aludt. hogy megvásárollak a gazdádtól. de várj meg itt! Ebben a szobában biztonságban vagy – mondta a férfi. aztán még hozzátette: – A másik szobában van étel. Nem kell többé mások mocskos vágyát teljesítened. és riadtan nézett a férfira. és újból visszatért a démonjaihoz. hogy ha ő lesz valóban az új gazdája. akik talán ha tízen lehettek. hol is van. és magunkkal visszük a germán lányt is. uram. hogy majd' szétveti az öröm. és öltözködni kezdett. – Úgy döntöttem. Anguis egyértelműen látta rajta. A nő megszabadította Viniciust a láncaitól. Anguis otthagyta. Valószínű. és szó nélkül kilépett az ajtón. amelyből csak akkor lépett ki.

aki most tudta meg. Markot lenyűgözte ez a fegyelem. Azóta feszült figyelemmel eltelve. de annál tartalmasabb beszélgetésbe elegyedett Markkal. és a legkisebb vétséget is kegyetlenül megtorlom! Befejeztem! Ave. melyben itt részesült a táborban. aki meghalt. aki egyértelművé tette Mark számára. Tudott Mark Wilson bizonytalanságáról és Aulus döbbenetéről. Most várt… II. az újságíró körül felforrósodott a levegő. 64. hogy a rómaiak ugyan nem félnek tőle. Mark nem haragudott rájuk. hogy kinyilvánítsa a királyának hódolatát hőn szeretett császárunk felé. hogy gyülekeztessék a szolgálaton kívüli állományt. Ennek az országnak a követe ideutaztában sajnálatos módon balesetet szenvedett. és mi felelünk a biztonságáért! – folytatta a praefectus. Sokan úgy méregették. és osztozott egy fiatalasszony örömében. Pompeji. Aulus! Dicsőség Aulusnak! – harsant a praetorianusok ajkáról a kiáltás. Róma hírneve és dicsősége olyan nagy. Zavarta Anguis dühe. akit az anyja elvert ezen a reggelen. Imperátor! 57 Herkules oszlopai – ma: Gibraltár 236 . ha el akarja érni. és egy gyorsjáratú gályának egy hónap idusától. máris ott sorakoztak a praefectus előtt. június 9. a praetorianusok tábora ATTÓL a pillanattól kezdve. de az istenek kegyesek voltak hozzá. együtt lépett ki vele abból a furcsa tárgyból. akik nyilvánvalóan valami megtestesült démont láttak benne az első pillanatokban. Kürt szava harsant. és a társával ellentétben. amely reá talált és a gondos orvosi ápolás. mint elevenen itt sétálva közöttük. mintha az eladásra kínált rabszolgák vásári dobogóján. aktivizálva a százezer éves tudatát. A haditribunus a tekintetével végigpásztázta a hármas oszlopokban álló alakulatot. hogy ha római lenne. A fájdalmat és a kéjt. Átérezte annak a kisfiúnak a bánatát. hogy ugyanígy… Cornelius Aulus volt az. és parancsba adta. Ez az ország Herkules oszlopain 57 túl terül el. hogy Mark Wilson „megszólalt” latinul. A nemes követ kérésére… és ez a kérés találkozik az én elgondolásommal is… a praetorianus járőr minden tagját és az orvost kitüntetésben részesítem! – Ave. – A folyóparton balesetet szenvedett férfiú. amely most ott meredezett a praetorianus tábor közepén. akkor ő vajon miképpen viszonyulna ezekhez a dolgokhoz. a catastán állna bemeszelt lábbal. és összeborzongott a germán lány orgazmusára. A praefectus miután rövid. de a praefectus a kezének egy erőteljes mozdulatával azonnal csendre intette őket.AMIKOR a START hatalmas energiaemanáció közepette lelépett az evolvensről és a mágneses anomáliák végigsöpörtek a városon. a Lény megmozdult. mert megpróbálta átérezni. A konklúziója az lett. csak könnyen gyógyuló sebeket szerzett és megmenekült. és a piros köpenyes praetorianusok centuriákra osztva. amelyből előlépett. egy idegen és távoli ország követe. A következő pillanatban még a légyzümmögést is hallani lehetett. aki minden bizonnyal értékelni fogja ezt a gesztus értékű megnyilvánulást. – Praetorianusok! – harsogta. Caesar! Ave. várt… Érezte a dühöt az emberekben és az örömöt. – Ettől a pillanattól kezdve elvárom tőletek a még szigorúbb fegyelmet. A férfi a feléje lövellt pillantásokból azt mérte le. hogy még e távoli országban is hírét vették. Ebben elévülhetetlen érdemeket szerzett az a járőrszakasz. de babonás gondolkodásmódjuk következtében szívesebben látnák holtan annak a furcsa tárgynak a tövében. hogy áldott állapotban van. és ezért küldték birodalmunkba békés szándékkal ezt a férfiút. az azt követő hónap végéig tartana az út. – A császár hamarosan megérkezik. hogy a hadsereg soraiban igen elterjedt Mithrász kultuszt gyakorló katonáktól nem kell tartania. aki itt áll a jobbomon.

illetve az. – A követ úr hajóját ettől a pillanattól kezdve erős őrség vegye körül! – adta ki az utasítást. ez nagyon érdekes történet! Ha tudtam volna. Az újságíró egyáltalán nem volt meggyőződve arról. akkor kis híján felugrott a levegőbe. Aulus egy „morgással” nyugtázta a dolgot. komolyan sajnálom. – Polluxra mondom. amit Crassus és Flavius társaságában fogyasztottunk el. Mark ezzel az információval a tarsolyában már nagyjából be tudta tájolni azt az időpontot. hogy „időszámításunk szerint” melyik évben. hogy a hajót pajzsokból vont fallal körülkerítsék. vagyis – és közben áldotta a gyermekkori olvasmányait – az időszámításunk szerinti 64. Marknak időközben sikerült valamennyire megnyugodnia. akkor hoztam volna magammal egy lictort59 az elöljáróságról. Tullius beváltotta a szenátornak tett ígéretét. amiért ezt elmulasztottam… Tullius Mark felé emelte a kupáját. Aulus lecsatolta a sisakját. hogy tudta Gibraltár ókori elnevezését. nincs jó kedve. Aulus érezte ezt. év. – Értem. Az istenekre mondom. mert most vele kapcsolatos döntések születnek. hogy Aulus csak nézne rá leesett állal. hogy mikorra érkezhetett. hiszen tudta. hogy a hajó őrzését egy gallus szakasz vegye át. – Parancsodra megjelentem. hogy tucatnyi kérdése lenne. úgy tűnt. hogy a rómaiak számára ez jelentette az ismert világ nyugati határát. A centurio futólépésben közeledett. praefectus – mondta némi zavarral a hangjában a piros tolldíszes százados. hogy tájékozódjon a tegnap történtek ügyében. merthogy a monda szerint Romulus és Remus a várost Krisztus előtt 753-ban alapította. hogy biztonságban érezheti magát. hogy Herkules oszlopain túlról érkezett egy távoli országból. – Még én sem tehetem be oda a lábam egyedül… még én sem. Marcus Tullius duumvir és szépséges felesége késő délután érkeztek meg a táborba. mely olyannyira borzolta az idegeinket a prandium58 alatt. de időközben rádöbbent. mert őket a druidáik kellőképpen felvértezték mindenféle rontás ellen… – Jó – mondta kurtán Aulus. mind az ő. hogy az figyeljen rá. hogy menjen utána. hogy a hónap idusa az adott naptári szakasz közepét jelenti. és felkereste Aulust. éve. hogy ezt Mark nem tudja –. hogy jelen pillanatban Néró császár az Impérium uralkodója. már ennyire tisztázódott az elmúlt órák alatt. hogy ez az év Róma történetének 817. akit ő odaenged… Marcellinus! – Parancs! – mondta a katona. Mark nekik is elmondta. ám a dolgok gyors fordulata és Mark személye. – Értem. azaz tizenötödikét… „A műhold tehát csak nyolc nap múlva jelenik meg Pompeji fölött. Marcellinusnak elfehéredett az arca. Az arcán látni lehetett. hogy ez az ügy. Mark és Aulus a praefectus testőrségével a nyomukban elindult a praetorium felé. mind pedig Cornelia Tullia őszinte csodálkozását váltotta ki. és most minden bizonnyal megválaszolta az egyiket. és a hóna alá csapta. minden felszólítás nélkül! A hajót egyedül a követ úr közelítheti meg. azt haladéktalanul öljék meg. így más módon folytatta a tudakozódást. aki hasonlóképpen viszonozta az udvarias mozdulatot. és intett Marknak. Négyesben ültek a praetorium hűvösében.” 58 prandium – villásreggeli (déltájban fogyasztották) 59 lictor – írnok 237 .– Ave! Ave! – harsogta a száznyi torok. uram… Ez esetben javaslom. Aki a pajzsfalon át akar hatolni. Amikor azt hallotta Aulustól. és az altisztek oszoltatták az állományt. és azt is tudta. Annyi alapműveltsége volt. Szabad kezével megérintette Mark könyökét. hogy a mai nap a hatodik hónap idusa előtti hetedik nap. mert Aulus elmondta neki – nagy csodálkozással a hangjában. hogy megörökítsem Marcus szavait. Aztán majdnem megkérdezte. Megtudta. – Marcellinus! – harsogta. – Intézkedj. és az őrzésre felállított szakaszt igazítsd el. – A követ úr hajója mágiával működik… – közölte.

és Mark egy pillanatra ki is kapcsolta –. Szeretett volna pár órára „kikapcsolni”. Tess segíteni akart rajta. Mark már rég nem nyúlt a kupájához. Innen származik mágikus tudásunk. hogy a gondolataiba merüljön… – Meséljen nekünk a hazájáról. hogy Mark Wilson odalent legyen. – Tehát az ön népe az atlantisziak őse? – kérdezte csillogó szemmel Tullia. hanem az őszinte kíváncsiság nyoma volt. talán a legfontosabb volt a számára. Római előkelők körében a görög alapműveltség alapkövetelménynek számított. hogy ez nem volt túlságosan erős. hogy az üzenetet végül is a jezsuita küldte. hogy ne keveredjen önmagával ellentmondásba. hogy ezzel a nővel még sok baja lesz. furcsa férfit. Tulliusék a saját magukkal hozott elefántcsont faragásos 238 . Mark meglepődött azon. de a legizgalmasabb kérdésére még mindig nem találta meg a feleletet. amelybe sikerült belekevernie Atlantiszt is. amikor arra gondolt. Ám ekkorra Mark fejében megfogalmazódott a gondolat. ha ezekben a percekben valaki elmondta volna neki. és nem hagyott nyugtot neki: „De ki lövi le a műholdat? Valakik vannak még itt rajtam kívül?” Ez volt az igazi kérdés. a katona rezzenéstelen arccal ült a tábori székben. – Népem első királya nyolcezer évvel ezelőtt nem volt más. de Mark úgy érezte. Mark remélte. egy csapásra megszűnt. hogy nem mondott túlzottan nagy hülyeséget. és a borozást még délután kezdték. hogy pontosan tudja. Az újságíró vigyázva arra. bonyolultabbá tette a dolgot. Egyedül a Katedrálisnak volt az érdeke. előadott egy mesterien felépített zagyvaságot. nem is ismerhette a görög bölcselő munkásságát. és nincs más menekülési lehetősége csak lefelé az ókorba! Tess ezért beszélt neki tizenhetedikéről. és a rómaiak nézték az ismeretlen. a műhold lelövésének a napjáról – Marknak időközben eszébe jutott a helyes időpont –. század is kereste! Az elmúlt órák alatt nem volt ideje azon rágódni. Ez utóbbi hallatára a rómaiak érdeklődése megélénkült. hiszen Mark e távoli országból érkezve. Marcus! – kérlelte Markot Cornelia Tullia. Aulus. csak arra nem. melyről azt mondta. – … Poszeidon – vágta rá Mark. hiszen a lány itt időpontokat adott meg Marknak. ami alapján hiteles adatokkal tarthatja majd sakkban a szenátort. hanem az egész XXIII. Tullia asszony – felelt a kérdésre Mark. mint az Atlantiszi mágikus papi rend egyik tagja… – Hogy hívták? – vágott közbe Tullia. aki büszkén állta a pillantását. időt szakítani arra. mert félt attól. hogy a nő milyen jól bírja az italt. de ez a fény a szemében nem az erős falernusi. hogy „Americanum”-nak hívják – a SHARP 006-os itt bajban volt. – Papjaink egyenes ági leszármazottai voltak az isteneknek. „Ki lövi le a műholdat?” Mark nézte a rómaiakat. hogy Tess mindenre gondolt. és Mark érezte. Az volt. hogy elkezdene beszélni Los Angelesről és a Novus Ordo Seclorumról… – Igen. és kikerekedett szemmel nézte a férfit. és így a férfi megszervezhesse a menekülését… Mark tévúton járt. és remélte. és a választ nem csak ő. mintha érezte volna előre. amely szinte hasonlóvá tesz minket hozzájuk. hogy ő az ókori Pompejibe került az üzenete következtében. azt csak Sergi és az ismeretlen főnöke tudhatta… Markot ilyen és ehhez hasonló gondolatok gyötörték. – Akár a tengerek istene? – képedt el Tullia. Az intervenciósok és Tess nyilván napokon belül itt lesznek a műhold lelövése miatt. de a duumvir és felesége csak udvariasan mosolyogtak. és élénk vitába kezdtek Platón Kritiasz című művéről. hogy mi is történt vele valójában. Nem sok időt hagytak neki. Tulliusék nem is várták el tőle.Mark tehát kissé megnyugodott. mert a legégetőbb problémája – miszerint a START-ot rossz időben rakta le. mikorra várható a Katedrális csapatának érkezése. hogy gondolkodjon… Tess üzenetének az a része. de erről Mark ekkor még nem tudhatott… Ami egyértelmű volt az újságíró számára. Minden bizonnyal meglepődött volna. amelyet Mark még hallomásból sem ismert. hogy mindent a lánynak köszönhet. habár már késő estére járt az idő. hogy bajban lesz. hogy mégsem tartják barbárnak… ez már fél siker. amikor Pompejiről beszélt. és hogy miért. Tessnek nem volt más célja ezzel – hitte a lány! Az.

Tullius így szólt Markhoz: – Beszámolok a tanácsnak az érkezésedről. ha ez a kérdés felmerül. hogy meséljen nekik még arról a csodálatos országról. Marcus. – Úgy gondolom. nem ez elképzelhetetlen – mondogatta Mark. és szeretett volna már túl lenni ezen az egészen. A római nemesnek kikerekedett a szeme. A praefectus hallgatása most már kezdett nyomasztó lenni… Késő éjszaka volt. és szó nélkül távozott. Mark az egyik apró lángot bámulta. Mark látta. hogy az érdeklődése komoly. míg a feleségét a művészetek és a divat… Aulus hallgatott. mert amikor belépett egy altiszt. jóval éjfél után. és kérte Markot. mit mondasz!” – Az orvostudományunk nagyon fejlett és a mezőgazdaságunk is. A politika és a közigazgatás. amikor Tulliusék beszálltak a mesterien díszített. és nagy megtiszteltetésnek venném. mint amilyen itt ez… – Mark valamerre a tábor közepe felé intett -… és nem törekszünk arra. – Nincs szükségünk fegyverekre. négyszögletű. hogy elkezdődött a második őrjárat. hogy nem hisznek neki. Mielőtt távoztak volna. hogy a városi elöljáró selyemtógája és bíbor szegéjű. valamint a nő tűzpiros. és jelentette. de a praefectus arcáról semmit sem lehetett leolvasni. Tudta. amit Tullia ékszereinek csörgése tört meg. csak egy kézlegyintésre méltatta a praetorianust. de már rettenetesen fáradtnak érezte magát. – És ha a népedet megtámadják. amit nyolc hatalmas termetű núbiai rabszolga emelt a magasba. – Tisztelettel köszönöm a meghívást. földet seprő pallája60 egy vagyonba kerülhetett. A katona tisztelgett. de Tullius hajthatatlan volt. és azon rágódott. általában fehér színű köpeny. rózsaszín tunikája. hogy a királya legalább ötven légiónak parancsol. amint odahajolt Markhoz. Mark megpróbált illedelmesen válaszolni minden kérdésre. Mi békés nemzet vagyunk. hanem az igazságot szeretné hallani – jegyezte meg halkan Mark. a császár egy követtől nem meséket. Odabent olajmécsesekkel világítottak. pedig semmi kedve sem volt elmenni Tulliushoz. nem is beszélve az ékszereikről… – Miben nyilvánul meg néped mágikus tudása? – kérdezte Tullius. sikerült kivágnia magát. Papjaink a mágia segítségével olyan hajókat építenek. „Jöjjön már a Katedrális!” 60 palla – a római nők felső ruhája. 239 . Aulus is mocorogni kezdett a székén. – Ha majd találkozik Néróval. Tulliust végül is azok a dolgok érdekelték a legjobban. zárt gyaloghintójukba. ha ma délután folyamán meglátogatnál szerény kis otthonomban Aulus társaságában. és a nő visszahuppant a székében. akkor mondja azt neki. Mark nem ismerte a korabeli árakat. A praetorium bejáratának vörös takarója összecsapott mögötte. hogy a férje csak akkor szólítja a leánynevén. és úgy érezte. nemes Tullius. A népem senkit sem akar megtámadni – mentegetődzött Mark. és ő is hajthatatlannak tűnt. nincsenek… – felelte Mark. Marcus. Alatta sok esetben tunikát hordtak. és érződött a hangján. – Cornelia… – mondta halkan Tullius. Idegesítette ez az egész szituáció. Tullius gyorsan elterelte erről a témáról a szót. hosszú. azért vannak katonáitok? Légiótok számtalan… – Tévedsz. és örömmel elfogadom – udvariaskodott Mark. hogy erőszakkal kitoljuk a birodalmunk határait… „Mi az istent mondjak még ezeknek?” – Gondolom. amelyből érkezett és a családjáról is szóljon pár szót. ha idegen harcosok ellenséges szándékkal országodra törnek? Ha belső lázadások törnek ki? – Nem. amihez értett.karosszékeikben ültek fenséges nyugalommal. Nagyon figyelhetett. de azt sejtette. és Aulusra nézett. Rövid csönd ereszkedett a praetoriumra. ha nagyon dühös rá. hogy milyen messzire mehet el… „Vigyázz.

és Aulus sem hiszi el! Láttad. – Valóban az… Engem csak az zavar. A praefectus szótlanul borozgatott. Mark hallgatott.Tulliusék a lovas aedilisek fáklyafényétől övezve távoztak. hogy a színe elé kerülsz-e. Marknak nem volt más választása. – Lehet. – Nagyon sok – válaszolta hirtelen Mark. – Mennyi az a sok? Harminc… ötven? – Tízszer ennyi – mondta gyorsan Mark. – Hány légiótok van? – kérdezte hirtelen. hogy mennyire hiteles ez a kép… – Olyan fegyvereim vannak. milyen csendben üldögélt ott? Azt hiszem. mert nem tudta mire vélni. A város duumvirje és felesége sokáig szótlanul ültek az ütemesen ringó gyaloghintó mélyén. Őszintén válaszolnia kellett. amíg meg nem fejti ezt a rebust… A gyaloghintó lassan távolodott… Már benne jártak a harmadik őrjáratban. Látott pár történelmi kalandfilmet. hogy nincs hadseregük? – Nem. és úgy tűnt. ahol a rómaiak brutális kegyetlenséggel használták a flagrumnak nevezett korbácsukat. ha Néró egyszerűen lenyakaztatná… – Hm… Láttad milyen furcsán mozgott a szája? – kérdezte a feleség. hogy fölveszi az elé dobott kesztyűt. Marcus? A kérdés valósággal belerobbant a nyomasztó csendbe. s ez a legnagyobb és legjobban szervezett erő a világon. – Az egész világon nincsen annyi katona. Majd kérdezd meg tőle! – mondta Tullius a nejének. édesem. ami roppant meglepő volt. aki töprengő arccal hámozott egy illatos mandarint. pedig szépen beszél latinul… és egyáltalán hol tanult meg latinul? – Nem tudom. Nem szeretném. A praefectus nézte Markot. Nem szeretnél gályarab lenni. mivel a praetorianusok parancsnoka egyszerűen felröhögött. A héját kihajította a parányi ablakon. de Aulus parancsnoki sátrában még mindig pislákoltak a mécsesek. 240 . akkor semmilyen mágia nem véd meg téged attól. vagy addig halálra korbácsolnak az aedilisek. Aulus barátom addig nem nyugszik. hiszen ha tovább feszíti a húrt. mintha megpróbálna olvasni a gondolataiban. Szeretnélek figyelmeztetni. Semmi esetre sem óhajtotta ellenőrizni. hogy ez a Marcus egyáltalán nem úgy viselkedik. hogy valósággal összerezzent. hogy ne kiáltsanak ki bolondnak. ha ilyeneket fogsz mondani. hogy a Pompejii városi tanács vagy Róma szenátusa… esetleg Néró előtt. kedves Marcus? – Nem – felelte kurtán Mark. amelyek segítségével Róma a világ ura lehetne! – jelentette ki Mark. mert úgy döntött. nemes idegen. Percek teltek el így. Mindegyikük az elmúlt órák élményeit próbálta feldolgozni magában… – Ez nagyon érdekes – mondta Tullia. Nem lepne meg. hogy egy tökkelütött barmot idegen ország követeként őriztetek a katonáimmal. és végül is nekem kell majd abban a kérdésben döntenem. ugye. és kérdőn nézett a férjére. és beszél. – Értem… Te elhiszed. A kérdés olyan váratlanul érte az újságírót. a rómaiak meg fogják találni a módját. – Miért hívtad meg? – Udvariasságból. de az udvariasan elhárította a falernusit. ha a császár engem tenne felelőssé azért. hogy már járt itt? – Lehet. és várta a hatást. amennyiről te beszélsz! Rómának harminc légiója van. – Mintha keresné néha a szavakat. mint egy követ. Kínálta Markot is. Nyomasztotta a római hallgatása. hogy kiszedjék belőle az igazságot. – Senki sem! Én sem!… A császár pár napon belül Pompejibe érkezik. „Mi a francot akar ez tőlem?” – Milyen fegyvereid vannak.

– Látni akarom őket – mondta a praefectus –. és Markkal az oldalán elindultak a START felé. A menekülő praetorianusnak talán csak a kardja maradt meg… Mark leengedte fegyvert tartó kezét. és valaki felsegítette Aulust. Cornelius Aulus nagyon bátor ember volt. római – mondta büszkén Mark. – Értem. A vér lefolyt az ujjai közt.– Vigyázz a szádra.” Befordultak két sátor közé. Négy ember rontott rájuk. idegen! Róma így is a világ ura! – figyelmeztette a praefectus. A praetorianusok körbefogták őket. Amióta a XX. az. és az éjszakai tücsökciripelést csak az őrszemek alkalmi. hogy őt védi… A hátuk mögött fegyvercsörgés és sarus lábak dobbanása hallatszott a porban. és remélte. majd dárdáikat az újságíró felé szegezve és pajzsaik mögé bújva lassan hátrálni kezdtek. akiknek egyértelmű volt a céljuk: Markot akarják megölni! A praetorianus testőr hősiesen védekezett. és a tábor éledezni kezdett. Az újságíró számára nem volt más lehetőség! A kényszerűség szülte és neki cselekednie kellett. nem nyúlt a fegyverhez. és leszúrt egy másikat. 241 . és éles fény villant. Nem érdekelte a fájdalma. Valami más vonta el a figyelmét. hogy nem csinál túl nagy ostobaságot. Megszólalt egy kürt… Aulust megsebesítették a karján. Egyedül Aulus maradt ott. – Menekülj! – harsogta Aulus. egymást ellenőrző kiáltásai zavarták meg… Ám amint kiléptek a két sátor közül. de Mark hátba lőtte. talán még a működését is megértené. és puszta kézzel vette fel a küzdelmet az orgyilkosokkal szemben. és az ezüstös holdfényben pengék villantak. A megmaradt torzó vérfelhőt robbanva elrepült. A másik támadó felsikoltott. – Láttad a fegyvereimet. és hatalmas erejével letaglózta az egyik támadóját. Kirántotta a kardot a kezéből. hogy te lehetnél Róma ura! Aulus arcáról semmit sem lehetett leolvasni. és az egyik támadó Mark elé ugrott. és a tenger felől jótékony szellő söpört végig az alvó város felett… Aulus magához intette a praetorium egyik őrét. A rómaiak holtra vált arccal bámultak. aki a combján is megsebesült. amit Mark még mindig ott tartott a kezében. gondolta Mark. és lihegve nézte Markot. és az ilyen közelről becsapódó intenzív energiasugár valósággal felrobbantotta a római felsőtestét. aztán a többit majd utána megbeszéljük! – Rendben van – egyezett bele halkan Mark. Vijjogó vércsehang hallatszott. Érezte. Akkor azt mondom. hogy a szíve majd' kiugrik mellkasából. „Megmutatom Burns szenátor vadászpuskáját”. Ép kezével a felkarján lévő sebet szorította. aztán leszúrták. Éjszakára egy kissé enyhült a nappali forróság. A hatás frenetikus volt. és elrohant. „Ez a római meglehetősen értelmes embernek látszik. aki most nem viselt fegyvert. és a szemközti mezőn ott magasodott a START ponyvával letakart teste… A praetorianus táborban mindenki aludt. de az arca sem rezdült. A praetorium őrei rohantak feléjük… – Megtámadták a praefectust! – harsogták többen. században Canettit fenyegetve feltolta a fokozatszabályzót a maximumig. és beleengedett egy sorozatot a támadójába. Mark tudta. elszabadult a pokol. – Árulás! – ordította Aulus. A Katedrális meg fogja érteni! A hóna alá csatolt tokból előrántotta a lézerpisztolyt.

– Akárhonnan jöttél és akárki is vagy. ezt Anguis azonnal látta – arcát fátyol takarta. a Nocerai-kapu és az amfiteátrum között POMPEJIBEN a hosszú forró nap után szinte mindenki az igazak álmát aludta.– Magasságos Jupiter… – suttogta Aulus. Anguis leült egy kőfülkében. mert meglátta a nő karcsú és finom vonású kezét. és a férfi mestere volt a használatának. légy üdvözölve. Még a lélegzetét is visszafojtott ugrásra kész párducnak tűnt. Mielőtt elfoglalta volna „őrhelyét”. és a hold ezüstös sarlója. de nem mozdult. A félhomályban nem vehette észre a férfit. Az alvó Pompeji úgy szuszogott e forró nyáréjszakán. – Ezért fizetnek nekem. hogy megbizonyosodjon nincsenek e felállított őrszemek. de a földre vetett arany denareusok mindig megtették a hatásukat. de még mindig fülledt volt az éjszaka. és a férfi nesztelenül átosont a hatalmas terméskövekből kirakott utcán. hogy a szíriai íjászművész ott van valahol… Ha tőrbe akarnák csalni. Nem volt teljesen sötét. és a városfal mentén osonva haladt Anguis felé. „Tehát egy nemes hölgy. még a fejére is borította egy minden bizonnyal könnyed mozdulattal. és udvariasan figyelmeztették a késő éjszakáig húzódó részeg tivornyákról hazatérő gyaloghintók utasait. – Én vagyok – hangzott a válasz a férfitól. Az elmúlt órákban a tenger felől jótékony szellő áradt. Pompeji. és Anguis tudta. és gyakorlott szemével máris felfedezte azt a helyet. Felhő nem takarta az eget. amelyre még stólát is kanyarított. nem is beszélve Anguis meztelen pengéjű szaracén tőréről. A nő – mert az volt. és az alak mozdulatlanná dermedt. amelyen díszes gyűrűk és karperecek csillogtak. hanem odalépett a fülkéhez. Hosszú pallát viselt. ahol csendben meghúzódva kivárhatja a megbízója érkezését. amely ott lapult a tógája sinusában. de sejtett. hogy „egy kissé halkabban. A rendőrök a magányos részegekkel szemben már nem voltak ilyen elnézőek. és behúzódott a sarokba. amit Anguis nem láthatott.” – Te vagy az a férfi. és ezek a férfiak gyakran a hűvös cellákban ébredtek. nemes uram!”. már egy órán keresztül mozdulatlanul szemlélte a környéket a lépcsősor tetejéről. és a fátyol mögül megpróbálta szemrevételezni a férfit. Körbe a falak mentén hatalmas bronzserpenyőkben rőt tüzek égtek és bearanyozták a környéket… A Kígyó várt. – Megijesztettél – suttogta a nő. egy fal árnyékában meghúzódva. de az meg sem moccant a sötétben. Semmi gyanúsat sem vett észre. hogy ott van. aki „Kígyónak” hívatja magát? – kérdezte a lefátyolozott nő. valamint a gyémántosan szikrázó csillagok földöntúli ragyogással vonták be a hófehér házfalakat. Előtte ott meredezett a városfal. hogy ijesztő legyek – felelte Anguis nagy sokára. aztán lassan felé fordult. A férfi rápisszegett. A pallát. lustán elterülve az elpihent vulkán tövében. így szinte elment mellette. A várost aedilis járőrcsapatok járták. június 9. A karcsú alak az egyik mellékutcából bukkant elő. amit a teste köré tekert. A lépcsősoron túl egy fügefaliget susogott az éjszakai szellőben. Anguis egy marék datolyát rágva lépdelt le egy lépcsősoron. A nő nem szólt semmit. barbár! 64. amit a városfalban alakítottak ki. miután kialudták mámorukat. a nő ebből a távolságból játszi könnyedséggel megöl bárkit. Csak sejteni lehetett. 242 . mint egy üldözéstől kimerült vadállat. Jobbra az amfiteátrum ovális épülete magasodott.

hogy udvarolsz nekem. és szétnyitotta. Nem óhajtott összefutni az aedilisekkel. amit mondanod kell. E két férfi már Neapolisban el akarta veszejteni a császárt. Anguis elvette. Kígyó… Egyszer majd meghálálom. és ezek a biztonsági intézkedések mindaddig életben lesznek. de a hangja alapján Anguis arra következtetett. A titokzatos nő a palla alól egy bőrzacskót vett elő. habár nem valószínű. – Figyelj rám. Tetszett neki a nő bátorsága. hogy talán huszonöt éves lehet. ezért boldogan fogom megölni! – mondta büszkén a férfi. mert nincs sok időm! – Rendben van. de ne próbálj engem fenyegetni! Lehet. A titokzatos nő mintha felnevetett volna a fátyol mögött. meg fogod kapni! Gazdag ember leszel. gondolta Anguis. Anguis! Kezeskedem érte. és ezt meg is mondta neki. nemes hölgyem. „Megtehette volna. hogy sokan félnek tőled. mintha szobor lett volna. Az igazi arcát csak nagyon kevesen ismerték a birodalomban. – De gyorsan mondd. amíg a császár Pompejiben tartózkodik. és napokon belül tovább is utazik. – Most már bizonyos. A megbízás teljesítése után pontosan fél év múlva. – Az arcomat ugyan ricinum takarja. még egymillió arany denarius jár nekem! Ezt az összeget Alexandriában helyezzék letétbe Jacobnál. asszonyom. és hangjában visszafojtott izgalom érződött. mert nem akarta húzni az időt. és a ricinum61elrejtette az arcát. – Tehát száz testőr kíséri a császárt? – tudakolta a Kígyó. A lefátyolozott nő is büszke volt. Az ismeretlen nő nem ijedt meg a fenyegetésre. Amennyiben ez az összeg nem lesz ott. A lehető legkisebb kísérettel érkezik majd Neapolisból. Az értékük meghaladta a félmillió denariust. nobilissima – mondta a férfi. tehát nem a pénz hajt engem a célom felé. – Ha a szeretőd császár lesz. Kígyó – susogta a nő a fátyol mögül. hogy mindent a szeretőmért csinálok… nagyon merész! – jegyezte meg a nő. hogy a pénzt. ha jól tudom Antiumba… Remélem. A hangjában némi feszültség érződött. a praetorianusok legfőbb praefectusával. „Bátor asszony”. a zsidó pénzváltónál. A ruha redői takarták a nő alakját. de Otho megneszelte. de az elmémre nem borítottam fátylat. Poppaea Sabina első férje jelenleg Rómában tartózkodik. aki benne van ebben az összeesküvésben… és veled kezdem. mert csak egyszer mondom el! Otho. hogy 61 ricinum – női fátyol 243 . – Köszönöm. Fehér és vörös színű. – Beszéljünk fontosabb dolgokról! Ha teljesítem a megbízatást. Anguis megadta neki a kegyelemdöfést. mindenkit megölök. hogy erre már nem kerül sor… – Úgy legyen! Folytasd! – … A császár kíséretét mindössze egy praetorianus centuria adja. ezért folytatta az előző gondolatát: – … A pénzed tehát megkapod. hogy a „rőtszakállú” napokon belül Pompejibe érkezik. hogy mást küld maga helyett… vagy őt is csak küldte valaki?” – Most neked kell beszélni. hogy a rendőrök felismerték volna. hogy Piso szenátor is Néró kíséretében van. és úgy élhetsz. A nő olyan mozdulatlanul ült a kőfülke sötétjében. és a társaságában Poppaea Sabinán kívül csak pár szenátor tartózkodik. A városon kívül táborozó praetorianusok holnap az első őrjárat kezdetekor átveszik a városkapuk őrzését az aedilisektől. és egy cohorsnyi. és halványan elmosolyodott. – Nagyon merész feltételezés tőled. de én nem! – Hm… – felelte erre Anguis. ha elvégzed a reád bízott feladatot. mint egy nemes… – Így is gazdagabb vagyok sok nemesnél. Néró nem kedves a szívemnek. A nő óvatosan leült mellé. és a férfit megcsapta valamilyen drága egyiptomi illatszer illata. – Igen. és odanyújtotta a férfinak. akkor el is várom – mondta gyorsan Anguis. és szövetségre lépett Julius Nervával. márpedig Pisóról tudjuk. mogyoró nagyságú gyémántok csillogtak az amfiteátrum tüzeinek a fényében. azaz hatszáz meg itt várja Pompejiben… Az összesen hétszáz praetorianus! – Tudok számolni – mondta a férfi.– Kérem a gyémántokat! – mondta Anguis.

az új császár azonnal elindul Pompeji ellen. Megnyugodhatsz. lefátyolozott nő. A nő összerezzent. – Honnan tudsz mindezekről? – kérdezte a nő. – Éppen elég – titokzatoskodott Anguis. és máris a polgárháború szélére sodródna a Birodalom… Otho nem ostoba! Megvárja. akkor nyilvánvaló volt. és váratlanul két császára lenne az Imperiumnak. és szenátorok azonnal Pisót emelnék a magasba. és elhagyta Néró miatt. ha Otho terve sikerül! – Te nagyon éles eszű ember vagy. Pompejiben azért tartózkodik annyi praetorianus. – Nem lepődnék meg ha Poppaea Sabinát trágyába fojtanák! – osztotta meg gondolatait Anguis a görög nővel. hogy Otho benne van a dologban. aki rajong Néróért. az itteni csapatok behódolnak neki. amíg Néró elhagyja Neapolist. akkor a jelen lévő praetorianusok. és megmoccant a sötétben. akkor semmi sem menti meg Rómát attól. hogy Nérót lehetőleg Pompejiben kell megölni. habár azt ő sem tudhatja. A szabad kezével előrenyúlt. márpedig efelől nem volt kétsége. – Meghaljon ő is? – Nem… most még nem! Majd Otho határoz a sorsáról. Anguis nem lepődött volna meg. megfogta a könnyű anyagot. Nem tudta mire vélni a mozdulatot. amikor téged választott – jegyezte meg Nauszikaá. thesszáliai Nauszikaá. hogy a második legszebb nő az Imperiumban! – Démon vagy! – suttogta remegő hangon Nauszikaá. mert a császár megneszelt valamit. de a férfi nem engedte el. A hangján érezni lehetett. – Ó tehát mégis helytállóak a feltételezéseim – kuncogott Anguis. és amikor a tudomásomra hozták. aki valósággal összerezzent erre a naturális kijelentésre. nemes Anguis! Othónak igaza volt. hiszen az leszel. Poppaea Sabinának Octavia sorsát szánják. a legszívesebben belefojtotta volna a Maxima Cloaca ürülékébe. – Hány embered van a városban? – kérdezte halkan a nő. Örülök. és ezzel a lépésével azonnal maga mellé állítaná Róma népét. hogy öljem meg Nérót. hiszen az marékszámra szórja közte az aranyat. hogy te ki lehetsz! Nekem is van besúgóhálózatom!… Sokan suttognak arról birodalom-szerte. elvégre az ő felesége volt. amióta ledöntötte a szobrait Octavia miatt. hogy Otho legyen az új Caesar! Én sejtem. mint a thesszáliai Nauszikaá. a munkát elvállaltam. szinte csak a két ujjával. hogy Otho ismét Rómában van… hacsak nem neki van a legjobb kémhálózata. hiszen Otho megválasztatná magát Julius Nerva fegyvereseivel a háta mögött. Otho később valóban császár lesz egy rövid ideig. hogy megbosszulja az összeesküvést. és Pompejiben öleti meg. Mire a szenátor észbe kap.mennyire élvezi a császár és a szenátus kegyét. hogy a nőnek reszketni kezd a keze. és ha lenne borzalmasabb halál. ha Nérót sikerül megölnie. Hiszen Nauszikaá az lesz. 69-ben 244 . Otho tud az itt állomásozó testőr cohorsról. és a nő hiába próbálta elfordítani az arcát. és az általam felállított besúgóhálózat még mindig nagyon jól működik. Anguis mosolygott a sötétben. amikor látta. akiről mindenki úgy tudja. Ha Néró gyilkosság áldozata lenne Neapolisban. – Mi legyen Poppaea Sabinával? – kérdezte a nőtől. és egy gyönyörű görög hetéra a szeretője Pompeji városából… Te nem vagy más. Megfogta Nauszikaá kezét. hogy az utolsó porcikájáig gyűlöli a császár feleségét. azonnal tudtam. milyen érzés lenne szeretkezni a leendő császárnővel. Pisótól távol. hogy a gyilkosság utáni nagy fejetlenségben. hát azzal veszejtené el. de abban bízik. Nyílt titok volt. amikor majd megjelenik a falak előtt Nerva három válogatott cohorsával. hogy miért fontos ez Othónak… ezt az előbb mondtam el. Amikor felvették velem a kapcsolatot. Ha Nérót sikerül majd meggyilkolni Pompejiben. – Mit merészelsz? – sziszegte a ricinum alól. ráadásul Neapolisból származik. aki kezdte elemében érezni magát. i. hogy a gyémántok már a tunikámban lapulnak. mert valóban ő volt a titokzatos. – Te nagyon jól tudhatod. mi sem bizonyítja ezt jobban. ha kiderül. és lassan méltóságteljes mozdulattal felhajtotta. akinek felvágták az ereit… Poppaea Sabinát Pompejin kívül – hisz' innen származott – mindenütt utálták birodalom-szerte. hogy Róma népe. miközben arra gondolt. hogy Otho visszatért. hogy szolgálatára állhatok a leendő császárnőnek. u. mint amit az előbb a férfi lefestett. hogy én ki vagyok! A titkosszolgálat ügynöke voltam. hogy így is lesz.

„Micsoda szerencsés barom ez az Otho!” – Mennem kell! – mondta a nő. „Mindegyik ilyen. – Hozzád beszélek. és már ott sem volt. Még mindig Nauszikaá járt a fejében. akinek sohasem üres a pénzes zacskója. és felállt. ez a hatökör most hazalopódzott a világ végéről. Ez lényegében felért egy száműzetéssel… Néró a legszívesebben megölette volna. Nem szólítgatta Palmyrát. mert rettenetesen büdösek vagytok. „No lám. a vetélytárs életét. és váratlanul körbefogták Anguist. aki annyira elmerült a gondolataiban. és bosszúról álmodik. mint Otho? Otho alig pár évvel volt idősebb. de mielőtt 62 epilimma – illatszer 245 . és tett egy lépést Anguis felé. amelynek én vagyok az eszköze?” – Állj csak meg. uram! Három köpenybe burkolódzó homályos alak lépett elő a fügefák közül. és visszahúzódott a fülke félhomályába. – A tógádon és a díszes tunikádon látjuk. A nő most minden bizonnyal itt oson a nyomában. Valahol a válluk felett messze elnézett a fenségesen morajló tenger irányába. római! – hördült fel az egyik. hogy csak az utolsó pillanatban vette őket észre. Körbeállták Anguist. Az érzéki ajak és a nemes metszésű orr. és nem tudta megérteni. hogy átvág a ligeten. és minden bizonnyal samnis ősei lehettek. és a szeme sem rebbent. mert pillanatokig tartott. a nő nagyon gazdag volt. Néró szemet vetett a gyönyörű nőre. mint Néró. amíg az egyikük összeszedte magát annyira. amely csak a szobrászok vésője alatt valósult meg eddig… A férfi zavartan visszaejtette a könnyű fátylat az imént látott csodára. Meglehetősen furcsa módon köszönt el a férfitól: – Öld meg Nérót! – suttogta. ha ideadod nekünk… – Meg a gyűrűt az ujjadról – kontrázta a másik. és Othót. A fügefaliget egy kis dombra épült. a gyermekkori jó barátot egyszerűen félreállítva a válásra rákényszerítette és Lusitaniába küldte helytartónak. hogy láthatatlanul kövesse minden lépését. hogy Poppaea Sabina a legszebb nő Rómában?” Nauszikaához képest csupán nyamvadt rabszolgalánynak tűnt egy fonóműhely mélyéről. aki érdeklődve nézte őket. aki az útonállók legnagyobb döbbenetére nem is foglalkozott velük. és az arcán cseppnyi félelem sem tükröződött. Azt az utasítást adta a nőnek. Karcsú alakját azonmód elnyelte a Pompeji éjszaka… Anguis a gondolataiba merülten lépdelt fel a lépcsősoron. hogy meg tudjon szólalni. Mit nem adnának a férfiak egy ilyen nő öleléséért? Nauszikaának nagyon sokat adtak. rá sem nézve mondta: – El kellene mennetek a fürdőbe. Meghagyjuk az életedet. A három útonállónak majdnem sikerült meglepniük a Kígyót.– Nézz rám! – kérte a férfi.” Nauszikaá büszkén felvetett fejjel nézett a férfira. A férfi. és ha szükség van rá. és a fiatal korát állandó kicsapongások között töltötte. de a boldogságuk nem tartott sokáig. akár a germán lány a görög fogadójában. hogy egy ilyen gyönyörű nő miért képes szeretni egy olyan ostoba és csúf férfit. akinek dús szőke haja volt. és elhatározta. Egy kis epilimma62 sohasem árt a ti fajtátoknak… – Széttaposom a beleidet. és szinte egy magasságban volt az amfiteátrummal. Anguis leszakított a földet seprő ágakról pár zamatos gyümölcsöt. „És még azt mondják. valamint az éjfekete szem valóságos esszenciái voltak a tökéletes szépségnek. és a nő nem ellenkezett. Ez valószínűleg meglephette a köpenyes alakokat. hogy gazdag ember vagy. és a holdfényben megvillantak a tőrök. barátaim. kutya! – csattant fel az egyik köpenyes. Elég fiatalon vette nőül Sabinát. de állítólag Seneca közbenjárására hagyta meg Otho. Anguis még életében nem látott ilyen szép nőt. avatkozzon közbe. Olyan volt. A tőr magasra emelkedett a kezében. akit Kígyónak hívtak.

ki az. A Kígyó számtalan csatában harcolt már. hogy tüntesse el a vesszőt az egyik áldozat torkából. hogy tudja. de magában morogva Polluxra fogadkozott. mint egy kriptában… Palmyra hallotta meg először a távoli nyikorgást és a keserves lihegést. egy hullámvonalat rajzolt a halottak homlokára. Az íja megfeszített idegén már ott várakozott a következő vessző. hogy utána fog járni. és most ha jobbra elnéztek az alacsony fügefák fölött. ami egy mélyben húzódó sikátor egyik oldalát zárta le a magaslaton elterülő ligettől. A távolság legalább nyolcvan lépés volt. A harmadik támadó a fügefák rejtekében eljutott a kerítésig. hogy az aedilisek holnap már lóhalálában keressenek egy íjászt a városban… Elég lesz az a felfordulás. „A Kígyó jele. hogy az imént mit látott és hallott. és a szél már ide is hozta a hangját. A kovácsoltvas rács. Éles süvítés hallatszott. Anguis visszasétált a halottakhoz. aztán célzott és lőtt. – Jó – nyugtázta a férfi. ami alig félmérföldnyire terült el nem messze a Sarnus torkolatától. Továbbszaladtak az úton.lesújthatott volna. mintha a fiókáit védelmező sas vészjele hallatszana! Anguis tágra nyílt szemekkel meredt a praetorianus táborra. és úgy döntött. mert a tábor felől ordibálást és fegyvercsörgést hozott a könnyű szél. és a férfinak másznia kellett. – Majd lemegyünk ott oldalt. vörös csík! Több méter hosszú. A vér úgy spriccelt a fügefaligetben. mégis célba talált. mert nem akarom. és elrohant. Palmyra megállt mellette. és Anguis a gyilkolás után megpihenve nem állta meg. Anguis felemelte a kezét. hogy odalent a táborban valakik az életükért harcolnak. a mögött meg a Sarnus szürke csíkja. ám a harmadik támadó eltűnt a fügefák sűrűjében. Csend lett. Fogalma sem volt arról. és ezzel a mozdulatával nyugalomra intette a nőt. aztán a tőrével. Éles vijjogás hallatszott. és az íjászművész még jobban megfeszítette az ideget.” A fügefaliget ezen a ponton még az amfiteátrumnál is magasabb helyen terült el. de elszámította magát. Az elkeseredetten viaskodó férfi szájába vágódott. mintha a Macellumban a hentesek bárdja csapkodná a friss húst a tőkén… A harmadik férfi elhajította a tőrét. ám keserves vigyorral az arcán nyugtázta. túl magas volt. és oldalt felhasította a halott nyakát. amikor a köpeny anyaga elszakadt. – Füleljünk! – mondta a férfi. majd az azt követő éles vijjogó hang… Aztán újból: fényes és vékony. ami viszont aztán felvillant. hogy halálos pontossággal az útjára indítsa. Hosszú köpenye fennakadt a hegyes tüskéken… Félig már átjutott. és megkeressük a másik hullát is. és utasította Palmyrát. amit mindvégig a kezében tartott. így nyerve végleg egérutat. amit én fogok okozni – tette még hozzá. és azonnal tudta. Ezek a hangok… A vakító vörös fény. A városfalon túlról ide látszottak a praetorianus tábor fényei. és a másik férfi torkát fekete tollú nyílvessző verte át. és egy villámgyors mozdulattal a férfi szívébe szúrta. Ezt a hangot és a tenger távoli moraját leszámítva olyan csend volt. aztán a vesszőt egyszerűen kitépte egy oldalirányú rántással a sebből. de a nyílvessző átsüvítve a fügefák felső ágai közt. A városfalon túlról idehallatszott a tengernyi tücsök ciripelése. A szíriai nő elővette a tőrét. észrevehették a magas kerítést. ami kissé emelkedni kezdett. Anguis már elő is rántotta a tógája sinusából a szaracén tőrt. hogy reped a köpeny anyaga… – Öld meg! – utasította egykedvűen Anguis Palmyrát. hogy ne gyönyörködjön az éjszakai panorámában. Az útonálló hörögve zuhant le a sikátor köveire. A vessző vashegye az útonálló nyakszirtje fölött bukkant elő szétroncsolva az első csigolyáit. és a következő pillanatban feszülten összevonta a szemöldökét. addig nem nyugszik… 246 . – Hatszáz praetorianus… hm – morogta Anguis. hogy átveti magát rajta. Anguis lábdobogást hallott a háta mögött. és visszafojtott lélegzettel hallgatóztak. és nem kellett megfordulnia.

és Mark végre feloldódott ebben az idilli hangulatban. mindenhol fehér villák és zöldellő ligetek terültek el. és a férfi tátott szájjal bámulta a drága márványból épült palotákat és a susogó ligetek mélyén elterülő alacsony villákat. A lovas vörös köpenye vadul csapkodott a szélben. vagy próbált lehúzódni az útról. A hatalmas terméskövekből kirakott út két oldalán karcsú pineák és citrusok hajladoztak a tenger felől érkező könnyű szellőben. Befordultak egy hosszú egyenes utcába. – Az Impérium legszebb városa! A Sarnói kaputól az út enyhén ereszkedett. Mark előtt feltárult a város panorámája. Pompeji csodás kertvárosnak tűnt. Pompeji utcáin A PRAETORIANUS lovas centuria dübörögve közeledett. s nem forgolódtak a 247 . mert a praetorianusok már itt is voltak. A színes tunikákban pompázó tömeg fejvesztve menekült. A nap fénye megcsillant a díszes mellvérteken. amely valósággal vakított a ragyogó napsütésben. aki hajdanán huszonöt évet szolgált a légióban. aki nem tudott idejében félreugrani… A Sarnói kapun túl hirtelen felborult a viszonylagos rend. Ha a praetorianusoknak menniük kellett valahova. – kiáltotta egy öreg kosárfonó. hogy ezért is az a barbár mágus a felelős. mint valami részeg rabszolga-kereskedő. semmi sem emlékeztette a kiásott romvárosra. és jaj volt annak. Pompeji ezekben az években a fénykorát élte. Mindent elsöpörtek az útjukból. és a praetorianusok végre visszafogták a lovak vágtáját. Éppen idejében. és megállás nélkül dübörögtek át a kapun… Cornelius Aulus izzadt és vöröslő arccal hajtotta a kocsiját. és titokban hálát adott az istennek. hogy a lovas testőrök egy pillanatra sem fognak lassítani a vágtájukon. mert tudta. és úgy ordibáltak. – A légió közeledik – jegyezte meg valaki. aztán felbukkant az első lovas. A praetorianusokat az út két oldalán visítozó gyermekek hada kísérte. Az éjszakai csetepatéban szerzett sebesülései már alig fájtak és szinte nem is látszottak. Hosszú és díszes póznán egy aranyszínű sasos jelvényt emelt a magasba. Egyszer már volt itt gyermekkorában – több mint kétezer-háromszáz év múlva –. A férfi rózsaszín márványoszlopokat látott és csillogó szökőkutakat. ami ott magasodott jobb kéz felől. amely visszafogta volna az őrült száguldásuk. A kapu őrzését ellátó aedilisek a lándzsáik boldogabbik végével próbálták noszogatni a tömeget. A rendőrök az utolsó embereket is lezavarták az útról. amikor átszáguldanak majd a kapu boltívei alatt. Az árusok a vevőikkel összekeveredve kitódultak az útra. és a lova által kavart porfelhőből előbukkantak a társai is. június 9. de azok rezzenéstelen arccal néztek valahova előre. és a Sarnói kapu környezetében felállított tucatnyi vásári bódé portékája – színes agyagedények és karcsú amforák – valósággal beleremegtek a nehéz páncélzatú testőrcsapat vágtájába. melyek most bágyadt sugárban lökték magasba a langyos vizet a júniusi forróságban. Aulus tudta. az új portékával. mely olyan békésnek tűnt. amikor a praetorianusok a kapun átszáguldva visszafogták a tajtékzó lovaikat. és az éles délelőtti napfényben hunyorogva próbálták megfejteni a dübörgés okát. mint a Vezúv. és a testőröknek integettek. Amerre a szem ellátott. aki ott kapaszkodik mellette. de persze. Mark kidörzsölte a szeméből az út porát. akkor nem volt olyan erő. és ideges kapkodással próbálta menekíteni az áruját az út széléről. és a vakító fényben hunyorogva ámult a város szépségén. – Ezek praetorianusok. Mark görcsösen kapaszkodott a praefectus kocsijának mellvértjébe. és egy másik mérgesen hozzátette: – De nagyon sürgős nekik! A távolban az út kanyarulatát egy narancsfaliget takarta a kíváncsi tekintetek elől. – Ez itt Pompeji! – harsogta túl Aulus a köveken csattogó paták zaját. ami ott száguldott a praetorianusok jelvényét magasba emelő testőr mögött.64. és hunyorgó szemmel állja a tekintetébe csapódó port. és amikor elhaladtak egy hatalmas hófehér épület mellett.

és fürgén leszállt a kocsiból. ami úgy ragyogott. ahol egy jó epilátor megnyír téged. Tullius elgondolkodva nézett egy színes tollazatú pávát. ez nagyon érdekes! – mondta Tullius.nyeregben. A kert közepén mesterien díszített szökőkút csobogott. amelyek előre jelezték a Vezúv készülődését a 79-es kitörésre. és a férfi romokat is látott. és lecsatolta a sisakját. aztán Aulus jobbján a praefectus tisztjeivel egyetemben elindult felfelé a széles márványlépcsőn. amint peckesen ellépdel előttük. – Barbár!… Nézzétek a barbárt! Mark kérdőn nézett Aulusra. A praetorianus centuria végigügetett a városon. és nem fedte fel a praefectus előtt a jövőt. menekülnie kellett a lezúduló kövek elől. miután szótlanul végighallgatta Cornelius Aulus izgatottan előadott beszámolóját a praetorianusok táborában történt eseményekről. hogy túl egyszerű lenne csupán az istenek szeszélyével magyarázni az elmúlt évek földlökéseit. és mozdulatlanul izzadtak a hőségben. Az utóbbi években sokat reng a föld. A tömeg olyan színes és kavargó volt. aki boldogan integetett. Mark azonnal tudta. Rákérdezett erre Aulusnál. Mark felnézett a fényesre csiszolt bronzlapokkal borított kupolára. de azért uralkodott magán. Meglepően sok helyen építkeztek. a Fórumon vannak… Aulus két arab mén által vontatott díszes kocsija elkanyarodott a lovasoktól. Nyilván olyan tektonikus mozgásokról volt szó. Idén áprilisban Neapolis is megszenvedte. február havában volt itt egy hatalmas földrengés és ennek a nyomait láthatod. – Megérkeztünk – mondta a praetorianusok parancsnoka. és több méternyi hamuréteggel temeti el Pompejit majdnem kétezer évre! Vajon Aulus hinne neki? „Biztosan!” – állapította meg Mark. – Az istenekre mondom. mintha olvadt arannyal öntötték volna le. és kíváncsian nézték a kocsiról lekecmergő Markot. melyet minden oldalról lépcsős és oszlopcsarnokos épületek vettek körül. Titus császár uralkodása alatt a vulkán felébred ezredéveken át tartó álmából. – Köszönöm – mondta udvariasan Mark. hogy a régmúlt korokba visszatérve mit és mennyit mondhat az akkor élteknek. hogy a város szívében. A lépcsőn hófehér tógás rómaiak álltak. aztán tovább ámuldozott a csodálatos márvány épületek sokaságán. Annál inkább Mark. és hőn szeretett császárunknak kis híján. Az isteneink az utóbbi években nagyon szeszélyesek. aki nevetve felelte: – Túl hosszú a hajad. mire a páva megriadva a váratlan csattanástól elszaladt a szökőkúttól… 248 . és a végén befordult egy hatalmas márványlapokkal borított térre. hogy a vásott kölykök miket kiabálnak felé. A város duumvirje élesen tapsolt egyet. A gyeplőt odadobta egy altisztnek. mint egy vásári sokadalomban. – Két évvel ezelőtt. Meglepődve hallotta. Marcusom! Mark nagyon jól sejtette. Marcus! Majd elkísérlek a fürdőbe. és megállt egy hatalmas lépcsősor tövénél. aztán izgatott sugdolózásba kezdtek. Mindketten leültek a szökőkút pereménél kialakított kőpadra. hogy elmondja Aulusnak: alig tizenöt év múlva. és peckesen kihúzta magát Aulus mellett. Markot soha senki nem képezte ki arra. és Tullius egy udvarias mozdulattal hellyel kínálta a testőrparancsnokot. amelyeknek titokban kell maradniuk! Mark egy „félisten” mosolyával az arcán szemlélte a praetorianusokon álmélkodó tömeget. mintha a Ben Hur című film egyik jelenetében szerepelne. Egy pillanatig eljátszott a gondolattal. A belső udvart övező árkádsor oszlopainak tövében Aulus fegyveres praetorianusai álltak. Olyan érzése volt. A két férfi a duumvirek hivatalának a kertjében sétált távol a kíváncsi fülektől. de e nélkül is tudta: vannak olyan információk.

persze. nem mersz igazán véleményt formálni ebben az ügyben! – Így gondolod? – Így. hogy így történt! – vágott közbe Aulus. Aulus! – tiltakozott a duumvir. Biztos vagyok benne. ám azok az események. ami nekikoccant a szökőkút mozaikkal kirakott peremének. mint követet vezetnénk elé! Ha megtudná. ha Marcust. hogy egy ismeretlen országból jött mágus minden bizonnyal felkeltené Néró érdeklődését. vagy te magad minősítsd az idegent! Az. nem Poppaea Sabina jelenlétében… és utána rendelkezhet a sorsa felől. Augusta előző férje az egyik legtávolabbi provinciában legyen helytartó? – Hm – morogta Aulus. aki véletlenül idekeveredett gyönyörű városunkba… Megmondom neked őszintén. Ha Néró úgy gondolja. hogy őszinte legyek. A ma hajnalban történtek után most már úgy gondolom. – Szeretném hallani a véleményedet. Tullius. vagy csupán égi hatalmakkal cimboráló varázsló. és ezzel Tullius tudomására hozta. viszont végtelenül felbosszantaná és idegesítené az Augustát! Poppaea Sabináról sokan tudják. márpedig a zsidók hite tiltja a mágusokkal. – Ezt most halkan mondom neked. 249 . amíg ő Neapolisban tartózkodott. hogy Marcus megérdemli a kitüntető figyelmét.– Nos. hogy a Marcusnak nevezett férfi. jövendőmondókkal és halott látókkal folytatott kapcsolatot. és Néró túl gyenge ahhoz. – Mivel nem akarom. akkor elévezethetjük. az úgy is történt… – A Stüxre esküszöm. hogy mit kezdjünk ezzel az idegennel. hogy meneküljön ebből az asszonyi szorításból. hanem határozott döntéseket! – mondta gyorsan Aulus. és sűrűn bólogatni kezdett. hogy háborogjon a szíved állítólagos határozatlanságom láttán. Ezeknek a nagytiszteletű római férfiaknak az a véleménye. barátom. kedves barátom. mint… – Mint? – tudakolta Aulus. – Sajnálom. akiről mindannyian tudjuk. hogy a barbárt fogolyként vezessük az uralkodó elé? – Én ilyet nem mondtam. és amit elmondtál. – … mint valami ajándékkal! – fejezte be a házigazda. – Nehéz helyzetben vagyok. mint egy gályarab az evező nyelét. aki nyilvánvalóan erős. Ne a város. Mit gondolsz Octaviát ki ölette meg és kinek az ötlete volt az. Poppaea Sabina nagyon dühös lenne. hogy rajong a csepűrágók mutatványaiért. jó Aulusom. hogy már-már én is hajlok erre a véleményre. és én nem habozhatok. ha foglyul ejtenénk? – kérdezte a házigazda. máris más megvilágításba helyezik a dolgokat és Marcus személyét. ezért most igyekszem megkönnyíteni számodra a döntést. A császár majd szemlélje meg a csodás mutatványait. hogy fogasd le a magát Marcusnak nevező férfit. mert a barátságunk kötelez arra. Tulliust a nagy meleg ellenére egy pillanatra kirázta a hideg erre a borzalmas fogadalomra. Te most a véleményemre vagy kíváncsi. ha így véled – jegyezte meg Tullius. aztán a lehető legnagyobb óvatossággal megemlítve a dolgot Nérónak. amit akar. mert még a falaknak is füle van: az Augusta azt csinál Néróval. Olyan szorosan tartja a kezében. – Nem kérdéseket várok tőled. Még nem vittem a tanács elé az ügyet. hogy a férfi milyen varázslatokra képes. barátom! – jegyezte meg a praefectus. hogy ezekről a pletykákról ő is értesült már. hogy Otho. – Természetesen hiszek neked. rukkolj elő vele. hogy a zsidók haragvó istenét tiszteli. hogy a szemed nem csal meg téged. aztán döntsön! – Úgy véled tehát. aki mesebeli és távoli ország követének vallja magát egyszerűen csak egy bolond. legyen Néró gondja. hogy milyen furcsa dolgok történtek minálunk. és csak pár bizalmasomat avattam be a történtekbe. – Ezt a Marcust a megfelelő módon rejtenünk kell a császárnő szeme elől – folytatta Tullius –. és a kardját igazgatta. de célszerű lenne óvatosan tájékoztatni az uralkodót. hogy nyakaztassuk le! – És a császár szava? – tudakolta a praefectus. hogy idegen ország követe. akkor azonnal követelné. amice? – kérdezte Aulus. – Úgy látom rajtad. és azt mondom. – Furcsa játékot űzöl. eddig nem látott mágia birtokosa? – Talán mégis jobb lenne. amelyekről az imént beszámoltál.

hogy hivatali pozíciómnál fogva mi közöm lehet ehhez a gyilkossághoz. – Hálásak lennénk ezért. aki az élete minden percében idegeskedett. – Megismételnéd. ha azon nyomban felkeresném a hivatalában. és Poppaea Sabina kérésére visszavonta a tiltó rendelkezést… azt hiszem. ám fennáll annak a veszélye is. 250 . hogy ő érdekelt legyen ebben a sajnálatos. hogy teljesen fölöslegesnek tartja. – A megfelelő helyen és időben lefogatom Marcust. ha nem ingereljük a császárt! – Értem – jegyezte meg Aulus. tájékoztatom majd a császárt. Katona volt. hogy most is csak Poppaea Sabina kérésére teszi itt tiszteletét. Septimus Candidus. – Az amfiteátrum mellett ma éjszaka megöltek három embert. és nem nektek kell majd tartani a hátatokat? Köszönöm. hogy nagyobb a baj.– Ahhh… tehát enyém lesz a felelősség. A dolog öt évre nyúlik vissza. és Tullius fintorogva a tógája ujjába rejtette az orrát. – Nagyuram. Tullius a reá jellemző udvariassággal jelezte. Az írnok-rabszolga egy összecsukott viasztáblát nyújtott át Tulliusnak. amely most olyan szürke volt. és Candidus azt szeretné. Tullius zavartan igazgatta bíborszegélyes tógáját. majd rendelkezünk felőle. és szétnyitotta a táblát. – Mi történt? – tudakolta Aulus. de Tullius udvariasan leintette. – Csak a Fórum túloldalára kell átsétálnunk. Hol van Marcus? – Kint várakozik a portikusban. Pompeji nincs abban a helyzetben. és az édeskés szag cseppet sem késztette rosszullétre. amikor hőn szeretett városunk lakossága valami kis apróság miatt összeverekedett a környező falvakból érkezett tömegekkel és számtalan halott maradt az amfiteátrum padsorai közt. az aedilisek praefectusa magas és testes férfi volt. mint a pergamen. hogy megpróbálja palástolni a meglepetését. Aulus arcán csak udvarias érdeklődés látszott. hogy Marcus személye őszinte érdeklődéssel töltené el. hogy örökre betiltotta Pompejiben a gladiátor viadalokat. A császár csak évek múltán enyhült meg. aki futva közeledett a kert márványszobrokkal övezett útjain. hiszen ha nem így lenne. hogy bősz haragra gerjed. hogy hergelje a császárt! Lehet. azonban Candidus nyomban a tudomására hozta. és fájdalmas arcot vágott. de gondolom. és felállt. hogy barátságosan kezet nyújtson Aulusnak. és ezt a bajt még a ma éjszakai gyilkosságok is tetézhették. ha mellettem állnál a kocsimon – udvariaskodott a praetorianus parancsnok. Aulus látta rajta. a császár nem rajong Pompejiért. üzenetet kaptál Septimus Candidustól! Tullius egy intéssel elküldte a lictort. Ne feledd. akkor a praefectus nem óhajtana engem tájékoztatni. Aulusom. ha Néró dühbe gurul. és ő is felállt. és nagyon valószínű. és úgy is viselkedett. amikor odalépett. Mint a város legfőbb duumvirje nem vagyok abban a helyzetben. mint azt a duumvir gondolná. – A városi aedilisek praefectusa – morogta Tullius. – Ki ez a Candidus? – érdeklődött Aulus. aztán ha a körülmények úgy hozzák. főképp akkor. Az áldozatok közt volt Néró egyik ifjúkori jó barátja is. – Úgy legyen! – mondta Tullius. A tetemeknek már szaga volt. miközben összeráncolt homlokkal olvasta az üzenetet. A rendőrparancsnokra nyilván hatalmas terheket rótt a császár közeli érkezése. s ez az állapot folyamatosan tükröződött az arcán. ha a barbár mágus miatt összevesz az Augustával. Nem tudom. amit az imént mondtál? – hökkent meg Tullius. hogy vállalni merjem a kockázatot… Jobb. A békés hangulatot egy lictor érkezése zavarta meg. és a császár úgy büntette a várost. az összefüggések messzebbre mutatnak. – Maradjon is ott! – jelentette ki a házigazda. Velem tartasz. A három halott az aedilisek hivatalának hátsó udvarán volt kiterítve egy tölgyfa jótékony árnyékában. – A városban orgyilkos van! – közölte a Candidus. Aulus? – Örömmel töltene el. ám meglehetősen hétköznapi ügyben. – Ha visszatértünk Candidustól.

hol ott bukkan fel. A nyomok alapján arra a következtetésre jutottunk. és azért hívattalak ide. és feszülten figyelt. – Mit gondolsz. – Igen… körülbelül két éve! Ez az ember hajdanán a szíriai légió századosa volt. hogy igazából milyen feladatokat teljesít. akiknek a homlokán ott van a jel… Aulus egy pillantást vetett a hanyatt fekvő halottakra. Úgy nevezik a „Kígyó!” – És ez az ember miért öl? Van valami oka rá? – Ma már pénzért öl… régen elhivatottságból tette ezt! – Elhivatottságból? – lepődött meg Tullius. és jó pénzért bárkit megöl. mint egy barbár mágusra. a tunikája alatt. most már nagyobb gond nélkül kihúzza az intervenciósok érkezéséig. akit az összes provinciában köröznek. – A Római Birodalom valamennyi városának aedilisi hivatala megkapta a róla szóló jelentést! Rómának az a határozott utasítása. és bizalmas jelentésekben csak úgy szerepelt a neve. és egyszerre mondták a következő szót: – Néró! Mark a legteljesebb nyugalomban üldögélt a duumviri hivatal előcsarnokában. aki a kezét a tűzben tartotta. hogy Scaevola óta. miért van itt ez az ember? – kérdezte a duumvir az aedilisek parancsnokát. nem származik abból semmi problémája. Azóta hol itt. Aulus úgy néz rá. mint a búzával teli zsákok a kikötőben. Aulus? – kérdezte Tullius. Valóban mindegyiknek a homlokán egy furcsa hullámvonal látszott. hogy történjen vele valami. A három férfinak szinte egyszerre villant a tekintetük. hogy a gyilkosuk egy vagy két személy lehetett… A gyilkosság után az áldozatok homlokára furcsa jeleket véstek. nem volt még Rómának ilyen bátor katonája… Két évvel ezelőtt kegyvesztett lett. és úgy döntött. hogy használnia kellett a lézert. akinek Néró látogatása miatt így is rengeteg problémája akadt. de csak kevesen tudták. de nem ültek le… – Ezt a három férfit… minden bizonnyal útonállók voltak… valószínűleg ma éjszaka ölhették meg az amfiteátrum melletti fügefaligetben. de ő az összes őrét megölte és megszökött. és a császár gályarabságra ítélte. A duumvirnek és Aulusnak időközben két széket hoztak. ott helyben koncolják fel! Ez a parancs állítólag személyesen a császártól származik! – Tudtál erről. ami most is nála volt a hóna alá csatolt tokban. annak az élethivatása. hogy öljön! Most már Aulust is kezdte érdekelni a dolog. Aulus ezen nem lepődött meg. és jelezte. hogy jelen pillanatban Pompejiben tartózkodik egy férfi. – Valószínű. és várta. és tudta. Vinicius Publius egykor az agentes in rebus ügynöke volt. Ennek a veszedelmes embernek a nyomát olyan hullák jelzik. – Nem – felelte kurtán Aulus. hogy ha Publiust elfogják. hogy a praefectus az ő 251 . mégis leül. hogy takarják le a halottakat. ami leginkább egy kígyóra hasonlít. – Beszélj! – szólt az aedilisek parancsnokára Tullius. és a nevéhez méltó módon úgy siklik ki a neki állított kelepcékből. A fegyver hallatlan biztonságérzetet adott neki. Remélte. Állítólag kiváló besúgóhálózatot tart fenn. akit valódi nevén Vinicius Publiusnak hívnak és az Impérium legveszedelmesebb bűnözője. Kezdte sajnálni Tulliust. amit nyilván egy éles tőr pengéjével karcoltak a bőrbe… – A jel egy egyiptomi hieroglifa. mert a rendőr praefectus egyetlen szavát sem akarta elmulasztani. Ám érezte. mert tudom. és ez a férfi erről a jelről kapta a nevét. hogy ezek a jelek mit jelentenek… – Mit jelentenek? – kérdezte a duumvir. uram! Aki megölte ezt a három férfit.– Ez itt nem egy hétköznapi hármas gyilkosság. mintha valóban kígyó lenne… – Honnan tudsz te ezekről a dolgokról? – firtatta a duumvir. amelyek úgy voltak kiterítve. akiknek a bűze egyre elviselhetetlenebb volt a nyári forróságban.

és Mark Wilson előtt elsötétült a világ… Most lett az ókori rómaiak foglya. Ha látta volna a mozdulatot. és álmos pillantásokkal nézte a mozaikdíszítésű falakat. Mark holtra vált arccal emelkedett fel. még csak feléje sem nézett. aztán dühösen lerázta magáról a halálsápadt Mark kezét. amikor a közelben álló praetorianusok úgy látták. és tágra nyílt szemekkel meredtek az őrült idegenre. aki most már hamarosan ideér. amikor felemelte az egyik kezét. és a nő görögül mondott valamit. Pontosan a tetőnyílás alatt lévő impluviumban más lakóházaktól eltérően tenyérnyi aranyhalak úszkáltak. Aulus és Tullius időközben visszatértek. és egy rakoncátlan hajtincset kisimított az arcából.oldalán áll. Tullius valósággal átszáguldott a márványoszlopos előcsarnokon. – Teeess! – A hangja visszhangot vert a márvány csarnokban. aztán távozott. hogy mit akarhat tőle ez a furcsa idegen… A rómaiak nem tudták. hogy a fogadó szolgáltatásai közé a gyönyörszerzés is hozzátartozik. hogy „megvédje” az ostoba és babonás emberek dühétől. akinek pusztulnia kell. A képek a görög mitológia erotikus történeteit elevenítették meg. Ez Tess mozdulata volt. mintegy jelezve a vendégek felé. Nauszikaá… A gyönyörű görög lányon megcsillantak az ékszerek. én vagyok az! Nauszikaá arca pirosra váltott a szégyen és a düh miatt. de ez volt az a pillanat. Tántorogva a boldogságtól elindult a halálra rémült lány felé. és ütésre emeli az öklét. mire vélni a dolgot. amik legalább olyan bágyadtak voltak. s mindent elkövet. és megragadta a két kezét. mint valami isteni hatalommal bíró gonosz varázslót. Mark a vállát vonogatta. aki földbe gyökeredzett lábakkal állt előtte. – Tess! – ordította. mint amit egy hagyományos 63 compluvium – az átrium négyszögletű tetőnyílása impluvium – a tetőnyílás alatti vízgyűjtő medence 64 vestibulum – előcsarnok 252 . és ment volna utána. A testőr ökle lesújtott a férfi tarkójára. 64. itt az alkalom… Az önmagáról megfeledkezett Mark nem vette észre. Ezüsttel kivert díszes szandáljában kecsesen lépdelve közeledett Mark felé. tízszeres áráért annak. aki egyszerre csak odaugrott Nauszikaá elé. – Tess. aki a vestibulummal64 szemben húzódó márványpulton könyökölt. hogy ostobaságot csinál. akkor sem lett volna ideje előrántani a fegyverét. melyet aranyszínű zsinórral szorított össze a karcsú derekán. mintha könnyek csillogtak volna a két szemében. – Hiányzott neki a saját évszázada. Mark azonnal látta a fehér tógás rómain. hogy az egyik praetorianus altiszt mögéje lopakodik. Magához intette a tisztjeit. A következő pillanatban egy hatalmas pofon csattant Mark arcán. akik izgalomtól csillogó szemekkel súgtak össze mögötte. és elszaladt a lictorok pultja felé… – Tess – nyögte Mark. A férfinak. és mosolyogva fogadta a bókokat a tógába öltözött hivatalnokoktól. hogy rettenetesen ideges. és halk utasításokkal látta el őket. ha semmi sem jön… És ekkor az előcsarnokba belépett Tess! Földet seprő hófehér stólát hordott. és csak ennyit mormogott: – Hülyék. Persze. és nem tudta. és hiányzott Tess is. június 9. Pompeji egyik előkelő fogadójában A FOGADÓ gyönyörűen díszített márvány átriumának compluviumán63még alig tűzött be a nap ezen a kora reggeli órán. Aulus is meglehetősen furcsán viselkedett. és fogalma sem volt arról. mint az a rabszolga. és megmenti. akik semmi mást sem láttak benne.

Tisztában volt vele. hanem egy mogyoró nagyságú piros gyémánt. és minden vendég gyanús lesz. és odatámaszkodott a márvány pulpitushoz.bordélyban felszámítanak a lányokért – esetleg a fiúkért. aztán köhintett egyet. – Kicsit át kellene javítani… – Hogyan? – értetlenkedett a szolga. és mélyen meghajolt. nagytiszteletű uram – mondta a rabszolga. – Köszönöm. aki egyenesen felé tartott. hogy egy maréknyi pisztáciát rázogat. hogy én nem tegnap délután érkeztem. és ilyenkor a rómaiak még javában az igazak álmát aludták. ezzel megvolnánk!” – gondolta Anguis. és csak az utolsó pillanatban vette észre a peristülionból kilépő vendéget. – Nem panaszkodhatom… – felelte a szolga. de nem tudott betelni vele –. A férfi nagyon gazdag lehetett. de ez a vendég ma nagyon frissnek tűnt. és máris összetépte a pergament. Rufus? – Mostanság igen. Legyenek csak biztosak abban. amelyre zöld pálmaleveleket hímeztek és csodás aranygyűrűin. – Mindig te fogadod a vendégeket. Most az ujjai között látni lehetett. melyek megcsillantak a compluviumon át bevetülő napfényben. Megkínálta Rufust. és az átriumból kilépett a kertbe. – Talán a fiam már szabad emberként fog megszületni. és a tenyerét rátette a gyémántra. „No. aki örömmel elfogadta. A szolga felegyenesedett. – Jó reggelt. A vendégnek az arcizma sem rezdült. nagytiszteletű uram! – köszöntötte a vendéget. Mit szólsz ehhez. ha ön nem ma reggel érkezett. és zavartan megigazította a tunikáját. de a szolgák tegyék le az ajtó elé. ha az istenek is így akarják. Rufus szinte pillanatok alatt kapcsolt. – Szerintem ez nem jól van kitöltve – közölte. – Salve! – mondta a vendég. A papírt apró fecnikre tépte. ha a megfáradt utazó éppen ilyen kalandra vágyik. – Az a helyzet. – És jó helyed van itt? – érdeklődött a vendég. uram!… Miben állhatok a szolgálatára? – Szeretném. Természetesen azonnal írok egy új bejelentőlapot – suttogta Rufus. hanem ma reggel… és egyenesen Rómából. ha megmutatnád azt a pergament. Rufus – jegyezte meg a vendég. A rózsaszín márványpulton könyöklő szolga Afrodité habok közül kiemelkedő gyönyörű testét bámulta – százszor látta már ugyanazt a képet. – Semmi akadálya – mondta Rufus. hogy az áldozatok homlokára vésett jelből értenek majd a rómaiak. hogy 253 . amit a bejelentkezésemkor tegnap délután kitöltöttem. Még nagyon korán lehetett – talán délelőtt kilenc –. – Így legyen. és máris a férfi elé tolta a lapot. ez azonnal látszott díszes tunikáján. Rufus? – hangzott a kérdés. miután lenyelte a pergamen darabkákat. és egyszerűen a szájába tömte. aki tegnap délután érkezett a feleségével és annak barbár rabszolgalányával. és a fogadó szolga látta rajta. – Jupiter sújtson agyon a villámaival. aki nem ma reggel érkezett. és a férfi odahullajtott valamit a pergamenre. – Mikorra óhajtja a prandiumot? – Dél körül hozhatják. Az aedilisek még a mai nap folyamán ellenőrizni fogják Pompeji és a kikötő valamennyi fogadóját. de ez nem pisztácia volt. A vendég valamit csörgetett az egyik markában. – Kö… köszönöm. – Rufus – felelte a szolga. hogy az éjszakai gyilkosságok miatt hamarosan felbolydul a város. hogy túl van a reggeli fürdésen is. hogy ő itt van! Idegeskedjenek és kapkodjanak! Próbálják csak megvédeni a „rőtszakállút”… Anguis már előre élvezte. aki vetett rá egy fanyar pillantást. uram… – ígérte a szolga. – Te meglepően okos ember vagy. Rufus – bólintott a férfi. – Mi a neved? – kérdezte. és kopogjanak be! – Úgy lesz. Remélte. A férfi hátrasimította a vizes haját.

– „Én még nem csináltam nővel” – mondta. Éjszaka óta azon gondolkodott. „De hol és mikor?” 65 pinia – örökzöld növényfajta 254 . „Micsoda rohadt meleg van… A város olyan. hollófekete haját. és Anguis vadul megcsókolta kékre tetovált ajkait. A nő többet akart. és amikor az éjszaka kellős közepén visszatértek a fogadóba. ami egy pinia 65 törzsén élesítette a karmait. aki ugrásra készen. és meg is korbácsolta. Az járt a fejében. Az előző gondolata olyan vérlázítóan jónak tűnt. – Most ne zavarj. morogta neki akkor este Anguis. A fogadó a város szívében emelkedett. aki sejthette. hogy a gazdag római nemes álcája mögött ki is rejtőzik. míg a germán lány a szíriai nő rabszolgájaként szerepelt. és felkeltette a germán lányt. ennél sokkal fontosabb gondolatok jártak a fejében. Anguis egy egész lakosztályt bérelt ki magának és a két nőnek. A germán lány kiváló tanítványnak bizonyult. A szíriai nő felült. de a jó erős caecubusi bortól elálmosodva végül is elaludt. hogy a férfi mit akar. A Kígyó félretolta az ajtót helyettesítő vastag átlátszatlan függönyt. Palmyra durcás arcot vágott – olyan volt. hogy hangosan felnevetett. Más. és a férfi máris izzadni kezdett a könnyű tunika alatt. és belépett a félhomályba. aki édesen aludt a másik szobában. és ráparancsolt a germán lányra. hogy mi volt az a vörös fényvillanás a praetorianusok táborában… „Valahol meséltek már nekem erről!” – rágódott a dolgon Anguis. A pisztáciák héját beszórta a halas medencébe. Az ablakokat takaró vastag velariumok alig mozdultak a fülledt melegben. és elfordult. de a szíriai nő többet akart… „Rendben van”. távol minden mozgástól. ha megölte a császárt. és visszalökte az ágyra… – Nyughass! – parancsolt rá a nőre. Palmyra azonnal felébredt. Ám a férfi csak mosolygott. és álmosan pislogva nézte a férfit. alig bírt magával. hogy nem okozhat fájdalmat a flava comának. hogy fölgyújtja majd Pompejit. mint egy száraz tapló!” Anguis eljátszadozott a gondolattal. hogy először a kezével. és vigyorogva odébb rúgott egy kismacskát. Nem sok ember volt Pompejiben.miképpen fog kijátszani több száz fegyverest. Anguisék lakosztálya a peristülion hátsó traktusában volt. Figyelmeztette Palmyrát. és a hatalmas belső kertjét övező oszlopcsarnokok jótékony hűvöséből több különálló szoba nyílt. hogy bújjon vissza a rabszolgalány mellé. kivont karddal áll majd Néró körül. és a halványan pislákoló mécsesek fényében az ágyhoz vezette Ericát. de a férfi kibontakozott az öleléséből. A két nő egymást átkarolva aludt az ágyon… Anguis megsimogatta Palmyra hosszú. úgy nézte az egyre vadabbul szeretkező párt. mert meg akarja védeni a Kígyótól… „Jupiter barmai!” Anguisnak jó kedve volt. – Ma hajnalban nem volt elég? A gyilkosságok felizgatták a nőt. aztán mutatta neki. aki odalépett a széles ágyhoz. A szőke lány először nem értette. tágra nyílt szemekkel nézte a rómait. hogy ő is beszáll harmadiknak. mint egy kislány. Palmyrát a feleségeként jelentette be. gondolkodnom kell! – közölte vele. és Anguis egy székre kuporodva borozgatott. majd megmosta benne a kezét. de amikor rádöbbent. de Anguis nem foglakozott vele. Anguis a magáévá tette. aztán a szájával elégítse ki a másik nőt. bármennyire is szeretné. Ott ébredt fel reggel a székben az udvaron rikoltozó pávák hangjára.

Tirrén-tenger. és csak hangtalanul cikázó villámok maradtak a helyén. ismeretlen emberek kavarogtak a fejében. a kelta icének királynője fellázadt Róma ellen. hiszen Palmyra is látta. amely nem keletkezhet egy hagyományos tűzvészben. Cynthia eltűnt. 64. elejét véve a későbbi zavargásoknak… Egy kelta vezető kíséretében vágott neki az útnak és temérdek veszélynek kitéve magát végül is teljesítette a megbízatást. A kőből épült erődítménynek már csak a kerítőfalai álltak. és most először vélte úgy. de aztán találkozott valamivel. hogy Boudicca. aztán hirtelen olyan csönd lett. III. mint a kámfor. és kikukucskálva a velariumon a peristülion szökőkútját nézte. valahol a világ végén… Érezte. akkor neki meg kell szereznie! Ez a dolog még Nérónál is fontosabb. ami az útjába kerül! Ezeket az erődöket az istenek olvasztották meg a fény segítségével még az idők kezdetén!” – „Te elhiszed ezt?” – „Vannak istenek” – felelte erre a kelta. vagy fűztek rabláncra. hogy a kövek megolvadásához olyan hatalmas hőmérséklet kell. aztán azok is elenyésztek. mert ha a fény az istenek fegyvere. egy ilyen isteni fegyver lenne? Lehet. hogy visszahőkölt a nyeregben. Anguis az ablaknál ült… Vajon az a furcsa vörös fénycsík. és visszazökkent szokott lakonikus hallgatásába. Amikor rákérdezett a keltánál arra. és Anguis hitte is. hogy a dolog végére jár. hogy az icéneket az utolsó szálig ki kell irtani. amely mindent elemészt. ami őszintén felkeltette az érdeklődését. A férfi döbbenten látta. mely vakítóbb ezernyi nap sugaránál és a semmibe térnek vissza. amikor először találkozott a római nők meggyalázott és megcsonkított tetemeivel. és a kelta szerint már emberemlékezet óta rom volt. de nem hallotta a hullámok zaját. és megpróbálta túlsikítani az időgép üvöltését. és a két évig elhúzódó harcok után Anguis ÉszakBritanniába ment. Római férfiakat koncoltak fel. június 10. 66 az olvadt erődök máig láthatók Skóciában 255 . hogy mit hallott ezekről a dolgokról. mint egy feneketlen veremben. hogy a falakat alkotó kövek meg vannak olvadva! 66 Tisztában volt azzal. meg nem is ezeket a dolgokat. hogy az Anakreón gyengéden ringatódzik a tenger habjain. és barbár harcosai élén kegyetlen módon lemészároltatta a római kolóniák békés lakosságát. Ismeretlen tájak. valahol Britanniában! Évekkel ezelőtt történt. ami felvillant a praetorianusok táborában. hogy Róma nem lő túl a célon. A barbároknak nem volt kegyelem. Hallotta tűztengeren átvágtató lovak fájdalmas nyerítését és a római manipulusok kardcsörtetését… igen. Óvatosan kinyitotta a szemét. hogy csak a szeme káprázott? Nem. mélyen elmerülve a gondolataiban. amely a Felföldön látható. – „Hajdanán istenek látogatták ezt a földet. Anguis szívében mérhetetlen harag gyúlt. amikor azt a parancsot adja a légióknak. mintha sivatagi sas lenne… Anguis elhatározta. hogy felmérje a többi kelta törzs erejét.Átment a másik szobába. és sok druida szerint mind a mai napig leereszkednek közénk az égből. olyan választ kapott. Több heti fárasztó lovaglás után egy ősrégi erőd romjaira bukkantak. Kényelmesen elhelyezkedett benne. Neapolistól 200 kilométerre TESS önkéntelenül lehunyta a szemét. A kelta beszélt neki sok furcsaságról. de az icének nem kegyelmeztek a nőknek és a gyermekeknek sem. és az ablakhoz húzott egy elefántcsont faragásokkal díszített karosszéket. A fegyverük a vakító vörös fény. A semmiből lépnek elő hatalmas fényesség kíséretében. márpedig az íjásznőnek olyan éles a szeme és csalhatatlan.

amikor találkozott a törzsőrmestert láthatatlanná tévő páncélzattal. hogy amikor átmegy az időn. és kikapcsolta a hevedert. és ő is előbukkant a semmiből. Tudta. és leguggolt hozzá. de hiába öklendezett. érzem a melleimen – felelte a meghökkent lány. meglepően jól bírod a dolgot. Ez talán még rosszabb volt. ami szóba kerül. – Egyébként gratulálok. Talán fél perc sem telt belé – a lánynak legalább húsz percnek tűnt –. mert egy időben nem szabályoztattuk vissza… Hamarosan felmehetsz a fedélzetre. hogy baj van. – Parancs végrehajtva – közölte Serrault Kerwinnek. és olyan lesz. – Vörös riadó lefújva – mondta Kerwin –. és Michelle a lány nyakához illesztette a tűpisztoly tompa végét. Megpróbált felállni. és előbukkant a semmiből. és a lány könnybe lábadt szemekkel köhögött. A számítógépek nem jeleztek idegen hajót az Anakreón közelében. Fölment egy lángokban álló lépcsőn. és gyilkos energiafegyverek kutatták körbe a tengert. – Valami nem tetszik nekem – morogta ellépve Galland mellett. Kitapogatta a biztonsági öv csatját. és belépdelt a tűzbe. A jellegzetes savanyú íz egyre erősödött a szájában. Az égést éltető elem hiánya miatt minden ami az imént még lángolt. és szinte abban a pillanatban előre is bukott. Kikapcsolta a rohampáncélt. – A tűz kialudt. – Voltam már jobban is – nyögte Tess. A következő pillanatban izzó törmelékek repültek Serrault felé. – Akkor készülj fel rá. és előrement a hajó orrába… – Ó a francba! Tess érezte. hogy tizenöt méter átmérőjű körön belül tüntesse el az összes oxigénmolekulát. és a tengerbe köpött. és oltsák el a tüzet! – Értem. mintha egy mészárszéket rendeznének be a hüvelyedben! Ne ijedj meg attól. hogy megváltozik a hangod! Tudod. Cynthiának és nekem azért ilyen mély a hangunk. Galland kikapcsolta a dezintegrátoros álcázását. A sisak leolvadt a fejéről. és elővett egy tűpisztolyt. hogy történjen valami. Serrault megvetette a lábát a tomboló lángok között. amely végtelenül békésnek és végtelennek tűnt. 256 . aztán a férfi felrobbantott egy közepes teljesítményű gravitációs gránátot. Visszahuppant az ülésbe. és Tess úgy érezte. Mikor volt menzeszed? – Most már lassan esedékes lenne. A lobogva égő hátsó vitorla izzó palást gyanánt borult rá. de a lábai mintha ólomból lettek volna. – Én inkább lehugyoztam volna – mondta. és megpróbált mosolyogni. Lekapcsolta a sisakját. – Szédülsz? – Egy kicsit. ezredes úr! – szólt bele Serrault a szája elé ívelő parányi mikrofonba.A kommandósok pillanatok alatt a fedélzeten teremtek. most rőten izzó zsarátnokká vált. és tíz köbméternyi víz zúdult a hajó hátsó részére. Tess páncélja visszafolyt a modulokba. Megnyomta a gombot. Serrault visszabiztosította az ultrahang fegyverét. és Michelle termett mellette. – Volt hányingered? – Még most is van. hogy a dolgok nem mentek simán. és pattogó szikrák kerengtek a felforrósodott levegőben… – Ég a hajó tatja. Az orvos tanácsait megfogadva a gyomra üres volt. hogy órákon belül megjön majd. Olyan speciális rendszert használtak. de azonnal hamuvá robbant szét. – Kapcsold ki a páncélt! – tanácsolta Michelle. – Jól vagy? – érdeklődött. az első komoly dolog. uram – hadarta Serrault. mert az elmúlt tizenkét órában semmit sem evett. ezért nem kísérletezett tovább. máris jobban van. megnyúlnak a hangszálak. és a tekintete a vitorlás fedélzetét pásztázta. hogy porrá robbanjanak a páncélján. aztán utasította a harcászati komputerét. A következő gránát a tenger felett robbant. Az Anakreón hátsó felépítménye lángokban állt. és így csak a rekeszizma rándult össze hasztalan. amelyet szinte képtelenség lehallgatni. ahogyan Cynthia tanácsolta. a havi vérzése lesz. és várta. Nem hitte volna. Úgy tűnik.

mert három nappal előbb érkeztünk. amint beléjük kapott a szél. – A komputer szerint harminchat órával ezelőtt fölnyílt az evolvens. Az időmérnök a fejét rázta. és két ülés között kifurakodott a kabinból. mert egyelőre fogalmam sincs!… Az evolvensen csak olyan tárgy érkezhet. – Igen. Ha most valaki a tudomására hozta volna. – Most már bizonyos. Kerwin a szokott nyugalmával ült az áramvonalas pilótaszékben. Kerwin arcáról semmit sem lehetett leolvasni. – Valószínű – morogta Klippel. Hajtsa végre a parancsot! – Értettem. – Robert és Leslie is? – tudakolta a törzsőrmester. A lány jól van? – Semmi baja – felelte Michelle. Michelle lehuppant a helyére. Takarékoskodnunk kell az energiával. Az Odüsszeia-akció nem indult a legszerencsésebben… A nap vöröslő korongja már órákkal ezelőtt alábukott a horizonton. és a szeme végigpásztázta a legfontosabb műszerek kijelzőit. Az elvonuló zöld számoszlopok. A vertikális és horizontális csúszás elhanyagolható. mint egy kocsislegény az elmúlt évszázadok alatt. A nő mérgesen követte. és a harcászati komputer képernyőjét nézte. aki az orrfedélzet korlátjának támaszkodva nézte a hullámok tajtékfodrát. Michelle elfojtott egy káromkodást. A szőke nő komor arccal és viharos gyorsasággal távozott. hogy megtudjuk. – Azon vagyunk. de a férfi azonnal elhallgattatta egy szigorú pillantással. nem tizennegyedike.– Sikerült a dolog? – Az ókorban vagyunk. – Maga szerint mi okozta az anomáliát? – kérdezte Kerwin. John? – Nyugodjon meg. Kerwin elgondolkodva hátradőlt az ülésen. Igen. aztán kérdőn nézett Klippelre. és Markra gondolt. Ha a lány 257 . Az Anakreón méltóságteljesen szelte a habokat. hogy a fedélzeti számítógép nem téved! Az a helyzet. – Ötven kilométeres körzetben semmi mozgás. – Uram. és megérkezett ide valami. Michelle nem hagyta ennyiben: – Akár visszacsúszhattunk volna négyszáz évet is. ott tükröződtek az arcán. és villámló szemekkel nézett az ezredesre. hogy mi történt? – érdeklődött a nő. Kerwin egy bólintással nyugtázta a dolgot. – Tudjuk már. de ez a mesterkélt illúzió mégsem rontotta el Tess hangulatát. hanem tizedike van. és felállt. Klippel ujjai egy zongoravirtuózt is meghazudtoló gyorsasággal jártak a komputer billentyűzetén. és most milliónyi csillag nézett le a végtelenbe vesző. hallod. tompán zúgó víztömegre. akkor nyilván hülyének nézte volna az illetőt. A következő parancsomig maradjanak a fedélzeten. Michelle odahajolt hozzá. micsoda. és a számítógép vezérlésű piros vitorlák büszkén dagadtak. Ne kérdezze meg. – Serrault! – mondta. és a fiatal időmérnök úgy káromkodott. és kapcsolják le a páncélokat. de a felmerült időanomáliák miatt kilencvenkét órás negatív csúszásunk van. amelyek Klippelnek semmit sem mondtak. félig-meddig sikerült… Tess nem tudott több kérdést feltenni. hogy közel négy nappal előbb érkeztünk. A hajó haladásáért persze nem ők voltak a felelősek. hogy a férfi alig százötven kilométerre tőle kuporog egy börtöncella mélyén. ami az időben utazik… – Leszállt előttünk egy időgép? – kérdezte Michelle. – Hát ilyet én még nem pipáltam – mondta. hadnagy! – felelte Kerwin.

Pár lépésnyire tőlük egy kommandós alakja sejlett fel a sötétben. és ő is nekitámaszkodott a korlátnak. Az élete nagy részét egy hipermodern környezetben. A harci páncél moduljai rajta is ott voltak. hogy átkarolja a lányt. aki három évet húzott le a Special Space Services-nél. hogy ne nevesse el magát. Serraultnak. – Egy időben űrkatona voltam. de ha az ember mindig betartaná a szabályzatot. – Ilyen csillagkép nincs – válaszolta a férfi. Egyszerre csak ott termett mellette Serrault. annak lesz folytatása? – tette fel a kérdést a törzsőrmester. vagyis az Ursa Minor. Kibontakozott. hanem óvatosan cigarettára gyújtott. hogy a Seclorum űrflottájának egyik cirkálójával már járt is a Sarkcsillagnál. a lány szótlanul nézte a férfit. – Természetesen tilos – felelte a férfi –. Tess meg sem hallotta… – Én mindig úgy tudtam. – Muszáj most erre választ adnom? – kérdezte kisvártatva Tess. Gerald – suttogta Tess. – És ez nagy baj? – Tulajdonképpen nem. Ezek nem a Hologramok Birodalmának vetített képei voltak. ami kettőnk között történt. – Tényleg előbb jöttünk. aztán Los Angeles komputerizált poklában élte le. Az intervenciósok a hajó különböző pontjain helyezkedtek el. akkor soha semmi sem működne. – Kicsit rosszul voltam. Ő sokkal tovább várt a válasszal: – Nem… A lány értetlenül bámult rá. Most a férfin volt a hallgatás sora. de nála nem voltak fegyverek. mint a többieken. hogy a „szekér rúdja” a Sarkcsillagra mutat. hogy a férfi átkarolja a derekát. – Bizony arra – helyeselt Serrault a habok felé fordulva. hogy beleszédüljön a tenger habjaiba. Jól érzed magad? – tudakolt a törzsőrmester. Tess kislány kora óta nem láthatta őket. aztán váratlanul felmutatott az égre. mintha ezzel elterelné a férfi gondolatait. hogy valami őrült komputer még ezt is meghallaná. és a lány felé fordult. – Értesz a csillagászathoz is? – kíváncsiskodott a lány. – Tess. mintha attól tartana. – A Sarkcsillag milyen messze van? – Négyszázhetven fényévnyire. amikor pillanatok alatt kislánnyá változol. A lány összerezzent. hogy melyikük az. A lány lassan kezdte úgy érezni. és közelebb húzódott. 258 . és most magával ragadta a látvány. és fekete ruhájukban valósággal beleolvadtak a környezetbe. – Megijesztettél – suttogta. Elmondhatta volna Tessnek. – Az ott a kis Medve. Tess zavartan nézett körül. Hangtalanul mozogtak. A férfi nem szólt semmit. Tess felnézett a csillagokra. hogy őrültek közé csöppent. és nem hagyta. – Az ott a kis Göncölszekér? – kérdezte. – Ezt szabad? – tudakolta a lány. Mellesleg imádnivaló vagy. és a lány bekapcsolta a katonai gyakorló fűtését. A tengeren éjszakára lehűlt a levegő. – Ennek örülök – mondta a férfi. de most fontosabb dologról akart beszélni. és szinte beleszédült a látványba. Hirtelen témaváltás volt. Tess képtelen volt megállapítani. ha nem pazarolunk el sok energiát. minden önuralmára szüksége volt. mint ahogy kellett volna? – Igen.tudhatná az igazságot akkor semmi sem mentette volna meg attól. hanem igazi csillagok egy igazi égen. „Talán a német?” – Nem vagyunk egyedül. de már minden oké – válaszolta Tess. A tengerbe pöckölte a félig szívott cigarettáját. és alig beszélgettek egymással. és odébb lépett.

– Elfáradt? – Ühüm. de Tess nem látta rajta. – De hát ezt nem lehet kibírni – hüledezett Tess. amikor valósággal belebotlott Kerwinbe. amelyen keresztül Holecka lerendelte a hajófenékbe. – Köszönöm. hogy idegesítené a dolog. – Megyek aludni. – Egy hétig biztosan nem – felelte az őrmester. aki szinte minden idejét a parancsnoki kabinban töltötte. és visszafordult. A férfi ugrásra késznek. Tess várt rá vagy húsz percet. – Majd erőt veszek magamon – mondta vidáman a lány. – Volt már ilyen kellemetlen helyzetben? – érdeklődött Tess. A lány lehuppant az ágyra. hogy sok problémájuk van. Kell hozzá engedélyt kérnem a parancsnoktól? – Nem hiszem. Amióta átjöttek az időn. Maga is így volt vele az első alkalommal? – firtatta Tess. Kerwin megtorpant. Két ember alig fért el benne. Ez igaz? – kérdezte a lány. Magának nem lesz semmi bántódása. – Megbízhatok magában. Freulein. ezredes. Menni készült. – Az Anakreónon sajnos nincs megoldva ön számára a tisztálkodás lehetősége.” – Maguk mikor alszanak. Serrault arra kérte a lányt. – Állítólag nekem van egy kabinom. ugye? – Most arra a beszélgetésünkre utal? – Igen. Jó éjszakát! „Ez tényleg a német. próbálja meg kibírni a Severus-villáig. – Hát persze. az biztos – felelte az ezredes. Tess legnagyobb megrökönyödésére a világítást egy korabeli olajmécses szolgáltatta. tehát a hajót nem tudják majd Pompeji előtt „elsüllyeszteni. kérem. pompásan. de a férfi nem jött vissza… Elég fárasztó napja volt. és úgy döntött. Galland? – kérdezett rá a lány. – Szedje össze magát. Na. Tess ekkor már tudta.” Kerwinnek nyilván egy rakás gondja lehetett. itt várjon rá. Kerwin erre nem mondott semmit. – Hogy érzi magát idelent? Épp a hajófenékbe akart lemenni. és nem feszültnek tűnt. Minden ezen a világon pusztán kémia. Kerwin állva maradt. mert megszólalt a személyi kommunikációs rendszere. Freulein. Éppen indultam lefeküdni. Behúzta az ajtót. Gerald? A férfinak nem volt lehetősége a válaszadásra. „Vajon miről álmodok majd először. – A fáradtságért bizonyos hormonok a felelősek. hogy a hidraulikus rendszer is elromlott. – Hát nem lehetett velem madarat fogatni. most látta a férfit először. – Akad – jött a tömör válasz. Tess! 259 . – Nagyon szeretnék hinni magának. jöjjön velem! A lány kabinja mindössze egy parányi asztalkából és egy keskeny priccsből állt. Kisimította a haját az arcából. és megszólította az első árbocnak támaszkodó kivehetetlen alakot. John. itt az ókor kellős közepén?” Megfordult. és nem húzta be maga után a keskeny ajtót sem.– Mi a baj. és fölnézett Kerwinre. – Hallom. hogy lefekszik. azoknak meg tudunk parancsolni. – Igaz. – A szex is kémia? – kuncogott a lány. – Tartom magamat az ígéretemhez. – Félek – mondta a férfi hátának a lány. aztán elment. – Még nem – ismerte be az ezredes.

de kiskoromban mindig attól féltem. eltekintve attól az „apróságtól”. Most ne nevessen ki.– Nézze. és a keze tétován keresni kezdte a kilincset. de az lefejtette magáról a lány két karját. Kerwin legnagyobb döbbenetére a szemében könnyek csillogtak. – Elég volt ebből… – mondta elcsukló hangon. hogy megkérdezhetné. és most is félek. büszkén és kihívóan nézett a férfi szemébe. Az ön bölcselete inkább jellemző egy megfáradt vén öregemberre. aki szinte még semmit sem tud a világról… – Hagyja abba – vágott közbe Tess. A maguk Katedrálisa adta meg nekem először életemben az önálló döntés lehetőségét. Az. mint verekedésből és menekülésből. mint játszadozni az elektronikus játék babákkal. de a lány elhajolt a keze elől. én egész életemben féltem. Furcsa monológ volt. ezért sokkal inkább az érdekelt. A férfi szinte pánikszerű gyorsasággal húzta be maga után a keskeny ajtót. lehajolt hozzá. – Sajnálom. akkor Kerwin most holtan zuhant volna a hajópadlóra. Az ajkai mohón keresték a férfiét. akkor meg attól féltem. Családot szeretnék és gyerekeket. és valósággal kihátrált a kabinból… – Menjen maga a francba! – mondta mérgesen Tess. és elfordította az arcát. ne csináld ezt velem! – mondta a férfi. hogy szeretnék a fényben élni. de… A lány fanyar mosollyal az arcán lépett hátra. soksok gyereket… Az egész életem semmi másból sem állt. Tess lassan felemelte az arcát. akik habozás nélkül megöltek volna. nekem az egész életem azzal telt. hogy eddig még sohasem volt lehetőségem a választásra. mint egy olyan fiatal nőre. Elegem lett ebből… Igen félek. – Semmi. menten összeesik… „Istenem. ugye? – kérdezte a férfi. Maga ismeri az életemet. és tudja. Nagyon félek. és a város kikötőjét tanulmányozta. ha nem én vagyok a jobb. Az életem elmúlt négy éve azzal telt. és ha egy pillantás gyilkolni tudna. hogy itt vagyok most önökkel. Tess! A lány a fejét rázta. Felállította az ágyról. és Kerwin szótlanul. szinte még gyermekként milyen pesszimistán látja a világot. miért vállaltam? Hát persze. és visszaült az ágyra. hogy ilyen fiatalon. – Könyörgöm. hogy én életben maradtam… hm. hogy a tulajdon apám egy maffiafőnök. 260 . Mindig mások választottak és döntöttek helyettem. és megpróbálta megérinteni. Most megkérdezhetné. és hirtelen átölelte a férfit. – Maga húszéves. hogy egyszer majd lemészárolják az egész családomat. és valósággal végigtántorgott a szűkös fedélközben. hogy miért vagyok itt. John. és rájöttem. Amikor nagylány lettem. képtelen vagyok elmondani neki!” Pedig majdnem elmondta. Majdnem így történt minden. – Azt mondtam. mert úgy érezte. szinte mozdulatlanná meredve hallgatta végig. – Már tizenöt éve szenvedek miattad… Tess értetlenül bámult rá. – Nézzen rám. – Nem tűnik nehéznek a dolog. hogy nézz rám! – szólt rá a férfi. Elért a fedélzetre vezető lépcsőhöz. hogy milyen érzés ököllel ütni. és meg kellett támaszkodnia. hogy olyan férfiakkal és nőkkel kellett puszta kézzel megküzdenem. – Csodálom magát. semmi – mondta zavarodottan. – Micsoda? Kerwin falfehér arccal nézte a lányt. hogy megvernek a fiúk. Tudja. hogy állandóan féltem. Michelle Pompeji háromdimenziós miniatűr modellje mellett térdelt. – És? – kérdezte kurtán Tess. Tess. és megfogta a könyökénél. számomra talán az utolsó lehetőség… Egyszer azt mondtam a főnökének. Nem mert felnézni a férfira. Amikor a lány elhallgatott. egyébként félek. hogy ez az utóbbi félelmem nem volt alaptalan. és erre azt felelném.

században fognak megalkotni? Minden tiszteletem ezé az ostoba libáé. – Szeretsz te engem. – Úristen. Ez volt a legtöbb. aki az időkutatásnak dolgozik. A férfi ekkor elmondott mindent Michelle-nek. hanem azért. valóban ez az Anakreón gyenge pontja. és felállt. de a megváltozott körülmények nem tették feszültebbé az intervenciósokat. hogy kidolgozzanak egy új megközelítési tervet. A fényben akar élni? Cseszd meg. – Én is kibaszott rendes csaj vagyok. – Persze. Michelle az ajkát harapdálta. hogyha fölhasználjuk! Kerwin erre nem mondott semmit. – Tess nagyon fél. és ha kell. és lehuppant rá. amit a lány védelmében most mondhatott. John. Ennek a Klippelnek igaza volt. Hallgattak. hogy nekem majd rajta múlik az életem? 261 . John? – kérdezte a nő. mert van köztünk egy „rendes lány”. – Csak fölösleges feltűnést keltenénk azzal. – Szeretnék elmondani valamit. habár szerintem inkább ideges vagy. és be kell hatolnom egy Arminiusnak nevezett rabszolga-kereskedő házába. akkor ki kell kötnünk. A nő felnézett Kerwinre. hogy néha szeretni fogom. ha a hajó a nyílt vízen várna ránk. ez engem most kurvára nem érdekel. Jól látom? – Ez egyre szebb! Ülj le. – Úgy véled. aztán visszakapcsolta a modellt.A holografikus modellt az egyik raktérben kapcsolták be. ezért ejtenünk kell a DD-18-asokat. Keleten már világosodott az ég alja. de másról nem… Többről beszámolni óriási hiba lett volna. – Igen. ezt a szentimentalizmust! Indonézia óta azt kérdezem. és felállt. és rágyújtott. A távkapcsolóval kikapcsolta a modellt. hogy fél? – kérdezte aztán a szőke nő. amit csak a XXV. amiért ezt a munkát elvállalta. és ha az Anakreón tudja tartani a sebességét. szívem. Beszámolt Tess furcsa monológjáról. A szőke nő megvonta a vállát. Michelle sokáig nézett maga elé. Ha nincs más megoldás. a kurva életbe! – mondta mérgesen a férfi. A műhold megvakításáig végtelenül sok idejük volt… – Mivel a hidraulikus rendszert nem tudjuk működőképes állapotba hozni. Szerintem… – Michelle! – csattant fel az ezredes. egy rohadt időgépen. – Pedig jó lenne. Már több mint tizenhat órája voltak a tengeren. ahol a franc sem tudja. John. akkor meg kell halnia a saját századáért. és újból kikapcsolta a modellt. A bakancsos lábával felrúgott egy búzával teli zsákot. Most ideküldtek erre a rohadt helyre. – Tess nagyon rendes lány – jegyezte meg Kerwin. – Egyszer azt mondtam ennek a lánynak – szólalt meg végül Michelle –. néha meg utálni. akkor a délutáni órákban elérhetik a partvonalat. Tett egy lépést Kerwin felé. – Ó. mert fontos szerepe lesz ebben az ügyben – közölte az ezredes. – Miről van szó? – kérdezte. Michelle. mi a francot keres köztünk ez a lány! A nagyságos lovagok eldöntötték a Katedrálisnál. és szerintem… – Michelle! – szólt közbe az ezredes. aki talán előttem hal meg egy olyan fegyvertől. hogy az vagyok? – kérdezte a férfi. aki nincs kiképezve az ügynöki munkára. légy szíves! – kérte Kerwin Michelle-t. világos? Ráadásul katonatiszt. – Honnan veszed. – Mi az istenért vagy ilyen titokzatos? – értetlenkedett a nő. ezzel viszont Klippelt hozhatjuk kellemetlen helyzetbe. Tudták. – Igen. Azóta a „balhéja” óta csak utálom… Ez van. hogy az elkövetkezendő órák alatt sikerül majd megoldást találniuk. hogy mi vár rám! Ez az intervenciós csoport a hirosimai atombomba rombolóerejének tízezerszeresével rendelkezik. és nekem nem ezért kell biztonságban éreznem magam. A nő lassan ránézett. ha érdekelne. aztán hirtelen magára bökött.

Milyen károkat mért fel eddig? – Sajnálom. amíg maguk távol vannak? – kérdezte a mérnök. és átadott neki egy pohár forró kávét. mert nem tudom leparkolni az Anakreónt. Tizenhatodikán a déli órákban már nyugodtnak tűnik a görbe. hogy fél-e. és megetetem a Bíborossal! Szarok rá. hanem valósággal lerobbant róla. Mr. vagy találjon ki jobbat… – A kikötőig hajózunk! – közölte az ezredes. akkor a műhold sem tudott volna simán megérkezni tizenhetedikén nulla órakor. mert… A következő pillanatban éles.Hát jó! Én meg azt döntöttem el. de így túl közel voltunk az emanációhoz. akkor simán ment volna minden. és Petersenék sem tudtak volna pontosan érkezni. ugyanis amióta átjöttek az időn. ezredes. – Magát úgysem találhatják meg – felelte a parancsnok. szaggatott sípolás vágta el Kerwin szavait. hogy 64. mert tudta. Nem tudom. hogy nem a Katedrális volt az. – A pozitronok száma felszökött. Ha a következtetéseim helytállóak. és felkapcsolták a páncéljaikat. mint a szűzlány lyuka… Ez a drasztikus manőver okozta az anomáliát. de biztos. – Ne fesse az ördögöt a falra. amikor hibázni fog. Valami ilyen érkezett ide három nappal ezelőtt. Meglehetősen nagy pozitron-áramlást okozott. pedig az evolvencia olyan. Ha ki kellene kapcsolnom. Ha nem így lenne. alig szólalt meg. és nem lesz nagyobb baj. – Hm… – Milyen állapotban van a reaktorunk? – tudakolta Kerwin. és a rómaiak féltett ereklyeként őrizhetik. hogy lehozzák a sérült blokkot. milyen technológia lehetett és azt sem. honnan jött. – Mire jutott eddig? – Száz százalékos biztonsággal állíthatom. és az elektronikus hőmérők kijelzőin már órák óta mozdulatlanul állt a 36 Celsius fokot mutató szám. A tenger békésnek és nyugodtnak tűnt. Remélem. amit Holecka nyomott a kezébe. Kerwin számára most már kezdett világossá válni. – És ha feljön valaki a fedélzetre. – Világos. hogy a tenger felszínére nyomja le a forróságot. A szlovák származású intervenciós tisztről meg lehetett volna mintázni a nyugalom szobrát. Sorra egymás után kezdtek eltűnni. akik benne utaztak?” Nem idegeskedett a felmerült kérdések miatt. „Valami megérkezett ide hetedikén. és az időlyuk magához szívott minket. Az energiapajzsok bekapcsoltak. és a harctechnikai komputer képernyője feléledt. és az embereknek fent a fedélzeten olyan érzése támadt. és a fegyverek felemelkedtek. Az intervenciósok szintén megkapták a riasztást. mintha csak egy tavon hajókáztak volna. Nem volt szerencsénk! Ha történetesen nem tizennegyedikén kellett volna lelépnünk. akkor sohasem érném utol magamat. akkor nem biztos. hamarosan stagnálni fog. Ez a vacak nem levált. hanem mondjuk tizenhatodikán. ami eltérített minket. hogy hamarosan megkapja majd mindenre a választ. 262 . – Még nagyon sok ellenőrző számítást kell elvégeznem – felelte Klippel. Vajon mi történt azokkal. hogy mi lehet az a ponyvával letakart tárgy a praetorianusok táborában. de a folyamat még kezelhető szinten áll. kivágom a kis szívét. hogy egy gigászi ókori isten láthatatlan tenyerét kiterjesztette az égboltozaton. vagy nem! Sajnálom. június hetedikén a déli órákban felnyitotta valami az evolvenst Pompeji mellett. és még mindig itt van. hogy újra tudom majd indítani. A Tirrén-tenger felett hétágra tűzött a nap. – Az evolvens felnyitása – folytatta Klippel – meglehetősen brutálisan történt. A számítógép vezérlésű vitorlák csak alig mozdultak az enyhe szélben. akkor valamilyen időtransz elven működő egység lehetett. Klippel. Az Anakreón fedélzete pillanatok alatt kiürült. mintha egy varázsló intett volna a pálcájával. amire Cohari felhívta a figyelmüket. de ki kell majd kötnie. – Ha most lefeküdnék. – Miért nem fekszik le? – kérdezte Kerwin a mérnököt. John. hogy az első adandó alkalommal.

A szeme lassan hozzászokott a félhomályhoz. csöppnyi izgalom sem látszott rajta. – Valami baj van? – kérdezte Klippel. ez azonnal nyilvánvalóvá vált a számára. és amikor megtörtént a dolog. és amikor magához tért. és rángatni kezdte a kezét. hogy Tess miért is fog majd átjönni az időn. ami ide juttatta. – Nem. lassú tétova mozdulatokkal feltápászkodott a sarokba dobált nedves és rohadt szalmáról. 64. és ő úgy viselkedett vele. kerüljünk oldalra. de nem különösebben bosszantotta a 67 triremis – hadigálya 68 hortator – az evezés ritmusát dobszóval meghatározó rabszolga 263 . – Látnak már minket? – Kizártnak tartom. és a temérdek evező méltóságteljesen hajtotta ismeretlen célja felé. A lány üzenetéből ez konkrétan nem derült ki. és már csak az volt a kérdés. június 11. A vörös színű négyszögletes vitorla enyhén dagadozott a könnyű szélben. Tudja. tudok egy sokkal hétköznapibb megoldást – hangzott a válasz az ezredestől. – Életben tartják őket. meg egy csupor vizet. hogy a szerelme az kétezerkétszázharminc év távolából… vajon ki hinne neki? Aulus hinne neki? A nő aki olyannyira hasonlított a lányra. hogy mi lehetett az ok. Órákkal később lassan felsejlett előttük az Itáliai-félsziget hegyekkel csipkézett szürke partvonala. Klippel! Az Anakreón fürgén elfordult. hogy odaugrott ahhoz a rémült teremtéshez. majd nézze meg!… Riadó lefújva – szólt bele Kerwin a belső komba. – Kikerüljük! Kerwin utasította a komputert. De hiszen azt hitte. és némi élelmet toltak be neki. a gálya nem haladt gyorsan. – Mi a terve. akkor sem lett volna boldogabb. Az ezredes audio kapcsolatot is kért. Nyilván ugyanúgy összekeverte volna őket… így is ez történt! Alkalmanként félrehúztak egy parányi ablakot a cella vastag ajtaján. de ha tudta volna. Az evezősök könnyedén tartották a ritmust. – Csak egy gálya közeledik tizenkét óránál. és elgondolkodva nézte a monitort. hogy éppen ezt a nőt kell majd Tessnek helyettesítenie. Talán nem kellett volna megijesztenie azt a római nőt. nyilván egy nemes római lovag felesége lehetett. ugyanis tizenöt kilométerre vannak. Fogoly volt egy börtönben. hogy elsötétül előtte a világ. hogy evezhessenek. mint egy ostoba barbár… Mark nem tudott arról. elsüllyeszti? – tudakolta a mérnök. és megjelent rajta egy közepes méretű hadigálya. – Igen. egy homályos és szűk cellában találta magát. Az ezredes hátradőlt a széken. Az Anakreón parancsnoki kabinjában hallani lehetett az idegen hajó hortatorának68 a dobját. a szája mosolyra görbült. és tompa fájdalommal a fejében. Látta a Ben Hurt? – Mi az. hogy nem Tess volt! Nyilván a rómaiak rossz néven vették tőle. az aedilisek börtönében AZ ELMÚLT két nap valóságos pokolnak tűnt Mark számára… Az utolsó emléke az volt. A képernyő máris villant. – Rohadt egy meló lehet – jegyezte meg Klippel az evezőket nézve. hogy az egyik monitorra hozza be a közeledő hajót. – Na. – Egy három sorevezős hadigálya. egy film? – tudakolta a mérnök. akiről most már sejtette. Mark nem látta az őreit. mi az? – Fogalmam sincs – felelte a mérnök.Kerwin lekérte a megfelelő információkat. – Egy triremis67 közeledik felénk. ami nyilvánvalóan a tarkójára mért ökölcsapásnak volt köszönhető. Pompeji.

aki várja. az energiafegyver a rómaiaknál van!” Mark töprengve nézte a parányi rácsos ablakon bevetülő fényt. mint egy kiéheztetett vadállat a cirkusz ketrecében. ez a férfi más! Egy pillanatra megérintette Mark tudatát – a férfi ebből semmit sem érzett –. Lassan már két napja itt van. az egyik legszebb latifundium70 Campaniában. hogy rászabadítsák a védtelen elítéltekre. aki nem azért jött a görög szobrászhoz. melyekből jótékony zápor ígérete áradt. mintha leszakadt volna az ég alja… Anaximenesz meggyújtotta az olajmécsest. mintegy magában szidva a rómaiakat. és intett Anguisnak hogy kövesse. majd Burnst. Úgy érezte. Pompeji. Tudod. errefelé Marcius Coclesnek vannak a legnagyobb földjei. A tenger felől gigászi felhők úsztak a város felé. és egyre jobban kesergett. hogy… – Nem érdekel. Először csak halkan. 120 láb széles terület) 70 latifundium – földbirtok 264 . Nem volt meg a fordító gépe. hogy elindul felé. Csöpögi kezdett az eső. A fejében egyre inkább ott dörömbölt egy nyomasztó gondolat. aztán villámgyorsan visszavonult. – Micsoda vihar! – morogta a görög. aztán egy pillanat múlva olyan özönvíz támadt. Anaximenesz. és mintha a távolban megdördült volna az ég. „Ki ez a férfi?” Elhatározta. mert tisztán látta Mark egész életét. A nyakában lógó aranyláncon kívül mindent elvettek tőle. és pár napja panaszkodott is nekem. a szobrász műhelye MINTHA föltámadt volna a szél… A hetek óta tartó fülledtség pillanatok alatt elillant. de a tomboló dühe által keltett emocionális rezgések fölkeltették a Lény figyelmét! Természetfölötti képességekkel megáldott százezer éves tudata kíváncsian nyúlt ki Mark agya felé. és a fecskék sem cikáztak már alig félméternyire a poros utak fölött. Az óráját ugyanúgy. akinek ezt az egészet köszönhette. és átvette a helyét az elkeseredés. – Már nagyon hiányzott a földnek ez a zápor.