You are on page 1of 68

1

DR. GEORGE G. RITCHIE: VISSZATÉRÉS A HOLNAPBÓL RETURN FROM TOMOROW (1978 by George G. Ritchie M. D.) Fordította: Votisky Éva ECCLESIA kiadó II. kiadás

Ez a lebilincselő szuggesztivitással megírt könyv egy olyan ember életével ismerteti meg az olvasót, akinek halálközeli élménye meghatározta egész további sorsát. Dr. George Ritchie (több mint harminc éve gyakorló orvos Virginiában, alapítója és elnöke a Universal Corporation-nek) mint Dr. Moody barátja, lelkes kutatója és megfigyelője a halálközeli eseményeknek. A saját klinikai halála közben tapasztaltakat foglalja össze. Tulajdonképpen ez az esemény indította arra, hogy orvos - mások baján segítő ember legyen. Döbbenetes élménye akkor következett be, amikor fiatal sorkatonaként életveszélyes tüdőgyulladást kapott. Európában már kitört a második világháború - 1943-at írunk. Az egyesült államokbeli Texas bevetésre felkészítő kiképzőtáborának egyik katonáját magas lázzal és köhögési rohamokkal kísért tüdőgyulladással kezelik. A betegség azonban olyan előrehaladott, hogy az újonc belehal. Vagy mégsem? Ekkor látja meg George Ritchie a közelítő Fényt. Később - felülről, a magasból szemlélve - saját "halott" testét is, amint éleszteni próbálják. Ez az élménye felépülése - újjászületése? - után meghatározza további életét. Bevetésre küldik Európába, Franciaországba, ahol sebesült amerikai katonákat ápol. Egyre erősebb halálvágy kínozza, vádolja magát a túlélés tényéért. Megtapasztalva a háború borzalmait, egyedül Krisztust keresi. Nyugtalansága csillapítására a Bibliát kezdi olvasni. Ekkor érti meg végre, Jézus arra tanít, hogy életünket az Ő terve - a szeretet - szerint éljük. Mint orvos és mint ember ezt a tapasztalatot hirdeti könyvében is. Természetes, hogy a halál eseménye mindennél jobban izgatja az emberi fantáziát. A viták sora úgy tűnik föl - még nagyon sokáig nem lesz lezárható. Egy azonban biztos: számunkra ez a rejtély teljesen és maradéktalanul megfejthető sohasem lesz. Egyszer mindegyikünk megtapasztalja majd az átmenet pillanatát, azt az eseményt, amelyben a teremtmény találkozik Teremtőjével. --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2 Dr. George G. Ritchie: V i s s z a t é r é s

a holnapból

Három hölgynek mondok köszönetet: Marguerite Shell Ritchie-nek, akivel nemcsak házasságot kötöttem, hanem akivel életemet átható élményemet is megosztottam; Catherine Marshallnak, aki elsőként biztatott, hogy mindezt elmondjam; Elizabeth Sherillnek, aki segített nekem, hogy a szavakat megtaláljam. ELŐSZÓ A filozófia történetére és fejlődésére visszatekintve megállapíthatjuk, hogy a halál témája minden időben jellemző volt erre a tudományra. A halál mindig komolyan és alapvetően foglalkoztatta a filozófusokat. Nem csoda tehát, hogy huszonegy éves filozófushallgatóként kíváncsi lettem, amikor 1965-ben hallottam, hogy egy ember, akit klinikai halottnak nyilvánítottak, s akinek ez hihetetlen benső élményt jelentett, ma is él és erről beszél. Ráadásul ez a férfi elismert orvos akkoriban már tizennégy éve működő pszichiáter -, aki hajlandó volt élményét másoknak is elmondani. Fölösleges hangsúlyoznom, a legközelebbi alkalmat megragadtam, hogy meghallgassam. Nagy benyomást tett rám, azonban akkor az egész ügyet csak emlékezetem mélyén őriztem meg. Aztán később, amikor ehhez hasonló példákról hallottam, hozzáláttam a halál-közeli tapasztalatok kutatásához. Az orvos neve George Ritchie, most jelent meg az élményéről szóló könyve: ez a könyv tudomásom szerint egyike annak a három vagy négy legnagyszerűbb beszámolónak, amelyek a halál tapasztalatáról szólnak. Dr. Ritchie történetét kiemelve, talán ez a leginkább feltűnő eset, amiből megtudhatjuk, mit tapasztalnak az emberek százai meg százai, akiket meglepett a halál, de az életbe visszatértéek és hasonló élményekről számoltak be. Sok emberben felmerül majd a kérdés: George Ritchie (és mindazok, akik hasonló állapotba kerültek) valóban meghaltak-e? Ehhez annyit teszek hozzá, ha a tényleges halált - ésszerűen - a test olyan állapotának tekintjük, amiből az életműködést lehetetlen visszaállítani, akkor ezek közül egy sem volt halott. Klinikai szempontból ez az egész ügy a halál megállapításának végső kritériumával függ össze, amiről mostanában oly sok szó esik; orvosi körökben azonban még nem dőlt el a kérdés. A magam részéről meg vagyok győződve arról, hogy a végleges testi halálról dr. Ritchie-nek és társainak sokkal mélyebb a tudása, mint élő kortársaik zömének. Ezért érdekel minden, amit erről mondani tudnak. Vajon hogyan befolyásolta ez a továbbiakban azok életét, akiknek ilyen tapasztalataik voltak? Az egyértelmű, hogy Dr. Ritchie élménye életére rendkívül döntő hatással volt. Kár, hogy barátságának, megértésének, a másokért való szeretetteljes törődésének mélységét közülünk csak azok tapasztalhatják a valóságban, akik őt barátjuknak mondhatják, pedig éppen ezek a tulajdonságok jellemzik legjobban ezt a tiszteletreméltó férfit. E néhány megjegyzés után most visszavonulok és bemutatom barátomat az olvasónak. Remélem, hogy ezen a könyvön keresztül majd sokan megismerik és megszeretik, akárcsak magam és családom is. Dr. Raymond A. Moody Jr. - az "Élet az élet után" szerzője

3

I. Korán érkeztem a rendelőmbe. Szívesen voltam pár percig egyedül, mielőtt az első beteg érkezett. Tekintetem futólag átsuhant a kissé elsötétített helyiségen - íróasztal, kényelmes karosszékek, a sárga heverő az ablak előtt. Mint pszichiátert, teljes mértékben kielégített a munkám. Az elmúlt tizenhárom évben gyakorló orvosként dolgoztam és gyakran volt az a benyomásom, hogy egy betegnek csak egyes részeit kezelem, hogy inkább a betegség jelenségeivel van dolgom, mintsem magával a betegséggel. Így volt ez Virginiában, a richmondi kórházban, ahol dolgoztam, mint valamennyi nagy, modern kórházban, nem volt időm a betegeimet, mint embereket megismerni; nem volt idő a rendelőkben a kérdéseket meghallgatni, így ezek kimondatlanok maradtak. Ezért mentem vissza negyvenévesen az iskolába. Nem volt könnyű dolog, hogy feleségemet Richmond elhagyására és Charlotteville-be költözködésre kérjem; mindkét gyermekünknek iskolát kellett változtatniok, fel kellett mondanom vezető állásomat a Gyakorló Orvosok Richmondi Akadémiáján, hogy több évre visszavonuljak a tanulmányokba. Azonban az elhatározás óta eltelt tizenkét év alatt olykor még boldog is voltam ezért és talán a mai nap e korai csöndes pillanatában éreztem magam a legboldogabbnak. Fellapoztam a határidőnaplómat és végignéztem a mára szóló előjegyzéseket. M. B., P. J., J. M. Aztán itt megállt az ujjam. Ebéd után az első betegem Fred Owen volt. Elfelejtettem, hogy tegnap engedték el az egyetemi klinikáról. Múlt héten kaptam Fred orvosától a telefonértesítést - "tüdőrák, az agyvelő felé áttételekkel" -, de ezt már tudtam. Fred tüdőrákban fog meghalni. Már szeptemberben, öt hónapja sejtettem amikor súlyos depresszió különféle jelei miatt keresett fel. Minden erre utalt: a depressziók, a száraz köhögés, a rendelési idő alatti szüntelen dohányzás. Ezért kértem egy időpontot, hogy itt Charlotteville-ben, a virginiai egyetemi klinikán teljes orvosi vizsgálatot végeztethessek. Fred azonban nyilvánvalóan nem tartotta be az időpontot. Amikor ez a gyanú három hete felmerült, azonnal megvizsgáltam a rendelőmben. Bár nem volt meg minden szükséges műszerem, a sztetoszkóppal mégis eleget hallottam. Az egyetemi klinikán azután egész sor tesztnek és vizsgálatnak kellett alávetnie magát. Mindez azonban főleg Fred kívánságára történt, a lelet ugyanis nem volt kétségbevonható. Most, 13 órakor kellene megjelennie. Hogyan tudnék segíteni saját halálának szörnyű valóságával szembenézni? Az elmúlt hónapokban figyelemreméltó haladást ért el, azonban hosszú utat kell még megtennie. Tulajdonképpen az idő lett volna leginkább szükséges számára. Frednek pedig éppen ideje nem volt már sok hátra. Mindazon túl, amit negyvenes évei közepére elért az életben, a gyógyíthatatlan rák hírét abszolút negatívumnak fogja érezni. Pontosan bebizonyosodna, amit mint idegbeteg már maga is megállapított; vagyis, hogy születése óta a világ és mindenki ellene esküdött. A probléma az volt, hogy ez a nézete nem is volt téves.

hazudnak. . .Ellenkezőleg . mintha kacagna. . egy sor kiállhatatlan nevelőszülőn keresztül az elöljárókig. mint mindenki. hogy mi a véleményem róluk. arra az esetre. . ha ez négy hetet jelent.15. de észrevettem. A mi célunk az. hogy semmiben nem fogom ámítani.Ma reggel felmondtam. A jövőről beszélek. aki soha nem próbáltam becsapni. nem hiszem. életében először igazi barátságot érzett. és egy boldogtalan házasságig.csakhogy én már meg sem érem a jövőt. abban egyeztünk meg. vagy valami ehhez hasonlóról? Ugyan doktor. Azt akarták. . rettenetes volt látni fájdalmas szemét. Ebédidőben egy szendvicset hozattam a szobámba és az íróasztalnál sebtében ettem meg. akkor egy paphoz fordultam volna. Az Ön jövője a kapcsolatai rendezésével függ össze. a feleségemmel. . de miért kellene értük bármit is megtennem még? . ugye? . mivel az orvosok. Tágranyílt szeme mögött egy függöny gördült fel.Én nem négy hónapról vagy négy hétről vagy negyven évről beszélek. hogy az élet kezdettől fogva ellene dolgozott. gyakran emlegette. még mielőtt leült volna.35-kor megjött. Végérvényesen megmondtam ezeknek a "fösvényeknek".Az én jövőm? . És most kell majd meghalnia! Az utolsó bizalomban való csalódás végső bizonyíték volna arra. Őszintén szólva. Viszonyunk heteken keresztül lassan alakult ki.Épp most mondtam Önnek.mondta. 13 óra lett. aki megtagadta. . mint valaha. lehetne jobb ötlete is! Megpróbálta a jólismert "az ördög vigyen el" hangot megütni. hogy a rendelési időről elkésett. ha előbb érkezne. .Nem tudom Önt fizetni többé . hogy Fred megjelent volna.Most sürgősebb.Mindenki mástól ezt vártam volna.Az orvosok négy hónapot adnak még nekem! . akik kihasználták. hogy maradjak. hogy felbosszantottam. Sokkal inkább. Ennek nagy volt a jelentősége. Végre 13. hogy az emberek egészsége javuljon. míg találnak helyettem utánpótlást.A mennyről és a pokolról beszél. mint sejtené. hogy a halál nem a vég. Azon a reggelen a többi beteg közül minduntalan Fredre tértek vissza gondolataim. . anélkül. hogy a jövőmet szebbé tegyem. alig ismert mást.folytatta és olyan hanggal vetette bele magát a karosszékbe.4 Kezdve egy anyával.Jó vicc. aztán 13. öt hónap óta először fordult elő. doktor? Minden eddigi törekvésem az volt. de nem Öntől! Ha akartam volna arról a képtelenségről valamit hallani. mint beteges körülményeket.minden egyéb csak merő időpocsékolás. Személyemnek bizalmat előlegezett.mondtam. . . . én vagyok az első ember. hogy négy hónapot adnak nekem és jó. hogy van értelme mindennek.ismételte. Rámbámult. Beszélje meg a problémát az anyámmal. ugye. amire nincs megszabott időmérték.

hogy ne tartson mindenkinél nagyobb hazugnak? .kérdezte. ami elszakíthatta volna a bizalom hídját. miután. mintsem felfognánk. amit szeretnék elmesélni Önnek. Fred.. ez az élet undok csalás. Halottnak nyilvánítottak . . hogy attól a perctől fogva két tényről teljes mértékben meggyőzzön. vagy nem? Nem is rossz ötlet.Ön azt gondolja.Ha olyan beteg volt. Fogalmam sincs. hogy a zárkózott kisfiúból kiverheti a nyakasságot.. akiknél élt. semmiféle vallásos téma nem való neki. Itt ült azonban egy ember. ez az élmény volt legközelebb a valósághoz.5 Azok legalább szárnyakat és hárfát ígérnek. ami valaha is történt velem. az. ha elég nagy az adomány a perselybe. mint azelőtt valaha volt.Semmit sem tudok hárfákról és szárnyakról . hogy tudatunk a test halálával nem szűnik meg. Persze azóta volt alkalmam álmokat és hallucinációkat is tanulmányozni. kinek sokszor hazudtak. Először is arról. hogy ez így megy tovább. amit én hiszek. szemét a barnászöld szőnyegre szegezve honnan tudhatja. sőt valójában erősebb és tudatosabb. a legkomolyabban azt hiszi.ezt akartam mondani. sokkal inkább. ahogy mondta . vagy így valahogy. azután pedig minden rózsás lesz? . Itt abbahagytam . a küszöbön innen volt. hogy még egy ideig a földön legyek. ami felépült közöttünk.Fred . Fred. és remegő kézzel rágyújtott.vagy legalább is a nem hamisakat.Nem várom. Mégis elég volt ahhoz. milyen lesz a következő élet. hogy valamilyen módon bepillanthatott a jövőbeni életébe? Azt akarja ezzel mondani. Eleget ismertem Fred előző élettörténetéből.féltem a veszélyes szótól. . .Mivel. amit személyesen tapasztaltam. Egyszerűen csak azt szeretném elmesélni. hogy tíz perc múlva. Mély lélegzetet vettem és a helyes szavakat kerestem . rólam is lemondtak egyszer az orvosok. visszatértem az életbe. Miután meghaltam . hogy bármit is elhiggyen. Másodszor pedig. higgyem el Önnek. Néhány pillanatig túl dühös volt Fred ahhoz. ahogy végtelenül fontos. nem volt-e önkívületben? . miképp töltjük el a földön időnket és milyen emberi kapcsolatokat teremtünk. hogy úgy mondjam. hogy megértsem. Voltak olyan betegeim. Hogyan tehetném életem fordulópontjának részesévé anélkül. A három nevelőszülő közül.. a legrosszabb egy jámbor templomjáró pár volt. meg ami még egyebet óhajt az ember. Az igaz. Itt egyszerűen nincs hasonlatosság.a lepedőt a fejemre húzták. ..válaszoltam. hogy azután? . Amit egyáltalán láttam. aki azt hitte. önmagunk maradunk? Úgy gondolja. de számomra ez csak egy sokkal nagyobb esemény mellékkörülménye. . hogy a szemembe tudott volna nézni.Azt várja tőlem.Csak azt mesélhetem el Önnek. akik hallucináltak.kezdtem bátortalanul -. ugye. Ez az a nagyszerű történet. Fred egy doboz cigarettát vett elő.

Erre nehéz válaszolni. valahogy szellemileg kikapcsolt? . de nem golyó talált el. . . s aztán kialakíthatja egyéni véleményét. ami fokról fokra történt.Mosolyogtam. hogy fontos. Mivel az élményem . hogy közülünk mindenki biztos lehet abban.kérdezte Fred. A halál minden halandó szemében őrültségnek tűnik. Egy pillantás Fredre és ismerve egyéniségét. ahogy történt. Ez volt az első mosoly. . éreztem azonban. szellemileg mindegyik egészségesnek és érzelmileg kiegyensúlyozottnak nyilvánított. A történet túl hosszú volt ahhoz. tudtam.mindennek ez az élmény volt az alapja. mit jelent ez számomra . joguk van erről hallani. hogy egy vagy két óra alatt elmesélhettem volna. de mosolygott.tudja . . lelőtték? . kissé meghatottan az emlékezés miatt. akkor még beszélgethetünk róla. hogy minden értelemben beszámítható. ha nem a személyes magyarázatommal kezdem.az Ön számára -. Ezért hát elmondtam nekik.Ez a második világháború alatt történt.akörül forgott.. . Majd később. úgy gondoltam. Visszaszámolt: . mindegy. azonban miután kikérdeztek.. ami azután történt velem . hogy mit hiszek. Fred. Mindaz. amilyen zárkózott volt eddig is. amikor a katonai kórházba kerültem.Mosolyogtam. . ahogyan pszichiátriai tanulmányaim megkezdése előtt felvettek az egyetemre.Ami azt bizonyítja. attól a pillanattól kezdve.Nem fogok Önnek valamilyen eredményről beszámolni.Az önkívület nem lehetne . amit az elmúlt harminc év alatt tettem: orvosi tanulmány. . bár a kérdés egészen jogos volt. hogy most hajlandó legalább meghallgatni. Lépésről lépésre mindenről be kell számoljak neki úgy. a pszichiátriához szükséges szakorvosi tanulmányok fiatal emberek gyógyításával hétről hétre eltöltött önként vállalt munkaórák . Mégis van egy okom a reményre.De ha ez csupán pillanatnyi szemfényvesztés volt? Esetleg Ön . hogy az orvosok bolondok . Hogy mit kezdtek vele a kiváló orvosok. helyesebb..A háború alatt történt. Csupán elmondom. éspedig az a tűzpróba.a halál tapasztalata és az. mióta megérkezett és tudtam. .Úgy gondolja. azt nem tudom. ha beszélgetni akar arról. Fred. Nem hiszem. hogy netán kissé megbolondultam? . ugye? Azt akarja mondani. .mondta Fred.Az életemre esküszöm.adott igazat. hogy egy önkívületi állapot meghatározó volna egy ember egész életére.Nyugat-Texasban az időjárás. Nem állítom.Katonai kórház? .6 .csak úgy egyszerűen.. meddig tart. Egyenkint bemutattak a kollégium valamennyi szakértő munkatársának és minden kérdésükre válaszolnom kellett.

000 embert kellett a kiképzés idejére itt elhelyezni. magas. a bejárat egyik oldalán orvosi szobával. Következő éjjel az egész társaság köhögött. ennek ellenére kezünket az előző ember vállára kellett tennünk. A por olyan óriási volt. Ez huszonnégy ágyas barakk volt. Az egyetlen dolog. ahová a súlyos betegeket fektették.250. Mindezen felül decemberben cudar hideg lett. Abilene-ben a pályaudvaron tehergépkocsikba raktak minket. Mondják. hogy már december 11-e volt. úton voltam alapkiképzésre Texasba. ötezer ágyas kórház több mint kétszáz fabarakkból állt. nekem pedig december 18-án a Virginiába menő vonaton kellene ülnöm. A másik oldalon három kis egyágyas hálókamrával. hogy a várostól több mérfölddel távolabbi táborba szállítsanak. hogy ne essünk egymásra. mint Richmondban egyáltalán szokott.így parancsolták . hogy a Barkeley tábor nagy terület kell legyen . A hatalmas.akárcsak én is először voltunk távol az otthontól. fiatal besorozott katonák százai voltunk. így természetesen a hátsó nagyterembe kerültem. amire nem készítettek elő. Egyetlen dolog nyugtalanított csak. Persze lázam is volt. s még emlékszem csodálkozásomra. Húszéves voltam.kezdtem hozzá -. amit egy húszéves újonc az amerikai hadseregben egyáltalán kaphat és nem akartam erről egy buta meghűlés miatt elkésni. nővérszobával és egy kis gyógyszeres helyiséggel. hidegebb.1943 szeptember vége volt . mégpedig az. December 10-én két óra hosszat ültünk a földön . hogy olyan hely is akad ezen a földön. Texasba. Novemberben beállt az esőzés és a por sárrá változott. Richmondban születtem és ott is nőttem fel. ahol nem nőnek oly nagy számban fák. A sár azonban a széltől a felületen megszáradt és a por megint az arcunkba került. Behunytam a szemem és visszagondoltam a harmincnégy év előtti hosszú vonatutazásra. amíg az örökös por miatt felderítettem: ez a fabarakkokból álló kiterjedt város egészen a sivatagig ér. Virginiából Abilene-be. a nővér az elkülönített kórterembe küldött. Amint írták. vékony meglehetősen jellegzetes gyermeke azoknak az időknek. .védőszemüveggel meneteltünk. akik . Richmondban. ahol a hadsereg különleges kiképzőprogramjának megfelelően orvos leszek. . a Barkeley táborba. mialatt egy fiatal hadnagy felolvasást tartott nekünk felszerelésünk tisztításának helyes módjáról. a porral való küzdelem volt. a szülővárosomban. mégis napokba telt.7 II. A homokviharok közepette . Tudtam. mégis egy dzsippel a kórházba vittek. melyeket folyosók kötöttek össze egymással. hogy a háborút megnyerjük és a nácikat leverjük.körülbelül mínusz 10 volt -. úgy 39. nem túl magas. tele idealizmussal. így beteget jelentettem. Mivel nekem csak kis lázam volt. hogy egész úton semmit sem láttunk. december 22-én kell megkezdenem tanulmányaimat a Virginiai Orvosi Kollégiumban. Másnap reggel még a torkom is fájt. Mivel lázas voltam. Éppen megkaptam ugyanis a megígért nagyszerű áthelyezést. ahol az ember térdig sárban gyalogol és a port mégis a szemébe kapja. ez a világon az egyetlen hely.

kérdeztem magamtól. messze túl a behívási korosztályon. Aztán miikor az európai nagy támadás lehetségessé vált.. hogy semmit sem számított. hogy befejeztem a richmondi egyetemen orvosi előtanulmányaimat? Igaz-e. Azonban valamennyi katonatiszt ránézett és a válaszomat várta. hogy felkeresse azokat az ügyfeleket. az egyezett. hogy orvosi kiképzésre kell mennem és hogy a hadsereg engem küld oda! . Miért jelentkeztem a hadseregnél. vajon valóban igaz lehet-e ez. ezredesekkel. akik jó szénnel rendelkeztek és megmutassa nekik. megbízást kapott a hadseregtől. tizenkilenc évesen befejeztem orvosi előtanulmányaimat.. Így hát erőt vettem magamon és megmagyaráztam nekik. hogy az édesapám a C&O Vasúttársaságnál fűtési szakértő volt. ha már bizonyos előképzettségű katonákat találtak. ez már a magánügyem volt. hogy valamikor a következő évben Európában a szövetségesek nagy támadására kerülhet sor. mint sokan mások is a háború alatt. apát a C&O a kormány rendelkezésére bocsátotta. hogy a múlt nyáron. 1943-ban. amikor váratlanul behívtak a gyakorlótérről egy őrnagyokkal. hogy mennyit ér valóságban a háborúban egy gyalogos. az első csapatokat követte a kontinensen. És akkor. Itt volt az édesapám. Az édesapám miatt történt. Biztos voltam benne. ő ugyanis szintén jelentkezett szolgálatra. ez csak katonai bíróság lehet és megpróbáltam filmjelenetekre emlékezni. Azon a télen. mégis készen a tengerentúli útra. még iskolában. Igaz-e. húszévesen.és így kerültem Texasba.8 A meglepetés még éjszaka is ébren tartott. Persze azt nem mondtam a tiszteknek. hogy a virginiai orvosi kollégium elfogadta a pályázatomat. sokat utazott. stb. a hadseregnél égető orvoshiány volt. Mindjárt a novembervégi hálaünnep után történt. miképpen építsenek megfelelő kazánokat. éppen amikor úgy éreztem. mondta. hogy a hadseregnél jelentkezzem. adnak-e vajon lehetőséget. a Barkeley táborba. Igen. hogy felépítsék a tüzelőanyag-raktárt. És itt voltam én. Meddig tarthat még ezután a háború? Öt évig? Hatig? Sürgősen szükségük volt orvosokra és természetesen ez volt a leggyorsabb út. Remegő térdekkel álltam feszes vigyázzban a kérdések kereszttüzében. Mindenki tudta. érkezett a hihetetlen hír. Továbbra is rámfigyeltek és az egész történetre vártak. hogy engedélyezték az orvosi tanulmányok elvégzését a virginiai kollégiumban? Milyen okom volt. amely az X-naphoz való tüzelőanyagkészletről gondoskodott. mintha mi sem történt volna. így a szénnel működő katonai erőművek felülvizsgálata céljából az egész országot beutazta. noha az orvostanhallgatókat automatikusan felmentették? Végül az egyik tiszt magyarázta meg a helyzetet. ahelyett. A megkönnyebbüléstől reszketve közöltem velük. Amikor kitört a háború. mivel az a néhány porban és sárban eltöltött hét megváltoztatta a véleményemet. egy szakosztályba osztották be. Ezért jelentkeztem hát . hogy a szüleimet felhívjam vagy egyszerűen elvezetnek és agyonlőnek. sőt tábornokokkal teli helyiségbe.

. míg hoztak egy csomó menetrendet. Ezért természetesen megszoktam. hogy az osztály egyharmadát az első kilenc hónapban megbuktatják. hogy kedvező eredményt mutat. a segítségről és a dolog kívánalmairól. hogy 22-én.Még mindig 39. az embert benntartják még néhány napig a gyógyulás érdekében egy másik betegszobában. mivel csak akkor érkeznék meg. Amennyiben nem tudnék megjelenni. amik a kórházhoz tartoztak. minthogy elég érett lettem volna az életvitel kérdéseinek végiggondolásához. ezt világosan tudtam. a kapcsolat felvételére az esélyeim így is a nullával lennének egyenlők. . hanem az egész ápolószemélyzet is őszintén aggódónak látszott. . Tizenkét éves korom óta cserkész voltam. figyelmeztettek. A fontos az volt.. Még akkor is. mintha neki is rosszul esnék. vajon 18án vonaton fogok-e ülni. Jártam persze otthon templomba. Addig gyötörtem őket. Megnézte a lázmérőt és bejegyzett valamit a lázgörbére.9 Formátlan fehér kórházi hálóruhámban feküdtem a kórteremben. a famennyezetre szegeztem szememet a megbékélés boldog érzésével. Ha maga a láz le is menne. Már december 15-e lett. a pohár. a jócselekedetekkel halom pénzt is kereshetek. Valóban nyugtalan lettem. hogy az ember ezt ne a juttatás oldaláról nézze. A kollégiumban megállapítottam. A nyelvem alá dugta. azt mondtam volna. amikor a többiek már elkezdték a tanulást. . hogy mint orvos. A cserkészet. mintha önkéntes szolgálatom elismeréséül jutalmul kapnám. Most pedig majdnem úgy látszott. tanulmányozni akartam a vasúti összeköttetést Texas és Virginia közt. Isten tette. a köpőcsésze és a lámpa mellé az éjjeliszekrényemre raktam. majd a legutóbbi nyáron a cserkészparancsnok segítőtársa lettem. hogy mindez végül is jól sikerült. Ha nem lenne szerencsém és 18-án még mindig itt lennék. ha csoda történne és a helyem szabadon maradna. "farkaskölyök"-ből "sas"sá küzdöttem fel magam. Félek. ha vallásos lettem volna. remélve. de semmi fejlemény. hogy az orvosi tanulmányok folytatására küldenek. Négy napja voltam már a különteremben. de ez nem jutott eszembe. Azt hiszem. a menetrendek jelentették számomra a külvilággal való kapcsolatot. ahogy hallottam. az fontos volt. de mindez nem volt jelentős számomra. A jutalom a helyes cselekedet eredményeként következett. ami előtt álltam és nemcsak ő. Mindezek közül. ahol a legnagyobb volt a verseny. egy tucat másik katona vár arra. A hadsereg egyik kiképzőprogramjáról volt ugyanis szó. hogy a helyemet elfoglalja. Hát ilyen volt az élet.mondta és ez tényleg őszintén csengett. A betegápoló nővér megállt az ágyam mellett és lerázta a hőmérőt. hogy ilyen módon gondolkozzam az elismerés jeléről. melyeket a vizeskancsó. Vegyük példának az orvosokat. Meséltem neki a nagy áthelyezésről. amikor rágondoltam. Egész életemben orvos szerettem volna lenni. a tanítás kezdetén ott lehessek. jóval előbb annál. amíg nem találok lehetőséget.

Frederick. hogyan cserélték a mozdonyokat az öreg Richmond-. és székéből a kocsiba vagy az ágyba emeltem. láttam. a második emeleten volt egy lábbal hajtható körhintája. hogy egy Florsheim cipődobozban tudtak hazahozni. aki velem. Amikor hétéves lettem. Régimódi kis hölgy volt. egy körzetben.amit egy törés után rosszul hoztak helyre . apa újra megnősült. Dabney papa anyai nagyapám volt. hogy valaki másnak dolgozzon. fatüzelésű konyhai tűzhelyét az új gáztűzhelyek elébe helyezte. amit senki nem tudott gyógyítani. Egy másik családtag Williams kisasszony. miért akartam eredetileg orvos lenni. olyan kicsi voltam. Kicsi koromban még csak a lábai fájtak és mankóval járt. életképtelen gyermekkel a kórházból hazajött. Reumatikus arthritis (idegsorvadás) volt a neve. hogy Dabney papa meggörnyedt és hajlott lett egy olyan betegség miatt. A széles verandán állt az óriási hintaszék vagy az ősrégi tölgyek a kertben. koraszülött. évek múlva vettem csak észre. Dabney papa kertje mindig "gyarden". Pontosan tudtam. a beteges. Ő nevelt fel a cuclisüveggel. ami akkor még Richmondon kívül esett.és Potomac-vonatok előtt. Williams kisasszony elhagyott minket. az ő kék szemét. Mary Jane és én hozzá és mostohaanyánkhoz költöztünk egy kis házba a Brook Roadra. Dabney papa szívesen mesélte.dudor. Így Dabney papa és mama Mary Jane-t és engem Moss Side-be vittek. A gyermekosztályon. míg a városi hatóság meg nem tiltotta. Ifjú életem minden reggelén a lenti konyha zajaira ébredtem: Dabney mama dagasztotta a kenyértésztát. Aztán kiterjedt a betegség a vállára és a kezeire és tolószékben kellett élnie. kocsija "cyah" maradt. betegápoló nővér volt. hatalmas öreg favázas házukba. Dabney papának volt a legnagyobb cipőüzlete délen. . Amikor nagyobb lettem. Dabney mama tehenet tartott és baromfit nevelt a kertben mindaddig.10 Lenyeltem a gyógyszert. Ennek ellenére majdnem minden hétvégét a Moss Side-on töltöttem Dabney papánál és mamánál. Dabney papának akartam segíteni. amin szerettem játszani. A Dabney-k francia hugenották voltak. s bozontos fehér bajuszát láttam. mennyire szenved. hogy Mary Jane-ről és rólam gondoskodjék. amit a nővér egy papírpohárban odaállított és visszatértem vigaszthozó filozófiámhoz. aki a férjét Dabney úrnak hívta és aki öreg. ahol különös beszédjük még ma is megmaradt. Williams kisasszonynak ezüstkeretes szemüvege volt. Más napokon magával vitt a házunk közelében lévő vasúthoz és együtt figyeltük. Nem a pénzért. Születésem után egy hónappal meghalt az édesanyánk és apa feladata a C&O-nál sok utazással járt. és az orrán . Lassacskán. ha lehunytam a szemem. Században telepedtek le Virginiában. abban az időben Richmondban ismeretlen újdonsággal és azután is ott maradt. akik a 18. Egy kisfiúnak nagyszerű volt itt felnőni.

meghalt. amit "Richmondi Egyetem 1945" felirat vett körül. elkezdtem végiggondolni. És ah egy ember a szenvedés megakadályozásával tud pénzt keresni. kezdve egy Cadillackal. ahogy most erre rájöttem.nos jól van. Különösen a kezeitől ijedtem meg. Még emlékszem rá. Elmondták. hogy a nagyapám segítségére lehessek. Dabney papa kezei. Három éve. legalább annyi időre míg az előttem lévő bádogtányérra koncentráltam. miket szeretnék vásárolni. úgyhogy azok simán nyugodtak a fényes atlaszselymen. aki a legkevésbé panaszkodott.. de azonnal láttam. úgy ahogy meggörbültek. hogy mindketten sírnak. hogy apa. A halottkikészítő kiegyenesítette meggörbült ujjait. túlságosan viaszfehérek voltak. Valóban. Henry csak hét. Ezek a kezek túl egyenesek. Dabney papát az első szobába fektették. De amikor az ebéd véget ért. Nézegettem a balkezemen lévő gyűrűt: az ovális fekete onixkövön fel lehetett fedezni a PiGamma-Delta diákszövetség aranysasát. ami akadályozta. mégis legalább a szenvedésével tette számomra ismertté a világot. Egész szép listám gyűlt össze. túl színtelennek látszott. hogy a súlyosan meggörbült embert meglátogassák. egyetlen alkalom sem adódott. JA szürke fémkoporsó állványokon állt a régi Edison-lemezjátszó közelében. meg a kis mostohahúgomat. Az ápoló begurította az ebédet a nagyterembe és így félretettem a magas életszínvonalról folytatott álmodozásomat.. egy úszómedencével és egy csónakkal. amikor tizenhét éves voltam. Úgy számítottam. akkor az egyszerűen csodálatosan igazságos a világ rendjében. Akkor határoztam el. Sokáig álltam a családi szoba bejárati ajtajánál és idegenszerű ellenkezést éreztem. hogy orvos leszek. a háború se tarthat örökké. Bruce Gordont megláttam az ablakban. elborzasztottak. hogy belépjek. Végül mégis bementem és lenéztem a nagyapámra. ami történt. hogy megértsék. mintha Dabney papa bármit is mondott volna. Habár soha. mert fel tudta vidítani őket. anya és Mary Jane odaát vannak Moss Side-ban. mihelyt a kereset oldaláról közelítettem a dolgot. akik valaha is végeztek. amikor egy cserkészkirándulásról hazaérkeztem és fiatal féltestvéremet. pihenő alak azonban nem Dabney papa volt! Túl csöndesnek. Bruce Gordon pedig ötéves 20 valószínűleg túl fiatalok még ahhoz. Henryt. ő volt a földön az az ember. És aztán . ebben a gyorsított hadseregprogramban a legfiatalabb orvosok egyike lennék. A 45-ös osztályból hányan fejezték be az iskolát és már 1943-ban mennyit bújtattak itt egyenruhába! . Most már túl késő lett volna bármit is tenni Dabney papáért. az orvos még más betegeket is hozott magával. érdekes volt. Sőt.11 Nem azért. A sápadt. nekem szépek voltak. a fejemben forgó gondolatok visszatértek. De aztán összecsuklott és az arca egész fehér lett.

egyszerűen nem volt 30 óránál rövidebb út Abilene-ből. én a csizmámban és a köpenyemben mögötte botorkáltam. hogy az orvostanhallgatóknak adnak karácsonyra egy nap szabadságot. szemben a három hálókamrával. hogy a családomnál lehetnék. Csakhogy itt. hogy arra az időre huszonöt éves lennék és megszerezhetném a Cadillacot. kiszámítottam. de amikor Texasban a kórház fabarakkjában ültem és az ablakot a havas eső verte. pontosan ugyanolyan volt. Ez azt jelentette.Személyesen viszem el abba a barakkba. December 16. ennyit törődnek egy kis újonccal. A napos nővér azonnal jelentette a jó hírt a szolgálatban lévő orvosnak. Alig tudtam elhinni. Henry és Bruce Gordon is hiányzott. Texasból Virginiába. de az orvos biztosított. . mindegyiken asztali lámpa és egy kis éjszakai lámpa. ez azt jelentette volna számomra. milyen nagyszerű volna Richmondban lenni. Richmondba. meglátogathatjuk az óriási kórházi létesítmény más részeit is. Mary Jane és új férje minden valószínűség szerint szintén eljönnének Fort Belvoirból. melyek több épületnyi távolságban voltak.9 -nál megállt. Kint havazott és semmi esetre sem akartam kockáztatni. Aztán teljesen váratlanul. Saját vállára vette a holmimat és elindult a fából ácsolt folyosók labirintusán. Ugyanolyan három irodahelyiség. ráadásul még tisztek is... rájöttem.mondta. Sokat gondoltam a karácsonyra. ahol meggyógyulhat . hogy ezek a férfiak és nők. Mary Jane-t különösen hiányoltam. Most pedig azt mondták az orvosok. Tulajdonképpen a háborús idő forgalmában és különösen karácsony körül sok szerencsével 48 óra kell hozzá. aki pár perc múlva megjelent az ágyamnál. huszonnégy fehérre mázolt szék. Virginiából. mint például a kórház üzletét vagy a mozit. hogy ki fogja sürgetni az engedélyemet a távozásra. amikor Abilene-t el kellene hagynom. Tizenkét ágy mindkét oldalon. december 17-én reggel a fényes higanyszál a keskeny üvegcsőben 36. mint gyógyulók. A lábadozásra szánt barakk. Az éjjeliszekrényről felvettem a csomó menetrendet és századszor is átnéztem. hogy valamilyen huzatos folyosón további hűlést szerezzek. hogy nem meghűlésről van szó. huszonnégy éjjeliszekrény.12 Ha ebben a hónapban megkezdeném az orvosi kiképzést és három év alatt befejezném. hogy hiányzik nekem. Biztos voltam benne. amilyent éppen elhagytam. Apa természetesen rég távol volt. akadálytalanul jöhetünk és mehetünk. csak a láz alacsony maradjon. Ennek ellenére az egész napot az ágyam mellett ülve töltöttem. amibe költöztem. de anya otthon lenne. hanem influenzás vagyok. Tulajdonképpen a mostohaanyám volt és ne jöttünk ki mindig jól egymással. ahogy belépünk. s miután Richmond a szülővárosom volt. De akárhogy számoltam. . december 19-e a legutolsó nap. aztán már másnap megszerzi.

.na igen. hogy a nővért megkeresse. ahol már laktam.elmúlt a lázam! Holnap elmehetek! Az öklét rázva elvonult. ugyanabba a barakkba visznek vissza. de ezek még nincsenek általános gyakorlatban. A különszobába kell vinnem. de bár ez a barakk ugyanolyan volt. meghatározott időközökben és nem is gondoltam semmire. mint az előző kettő. amit azon a reggelen elhagytam. mivel . irigy voltam rájuk.és mi lesz. hogy rólam azóta nem úgy gondoskodott. előzetes jelzés nélkül tüdőgyulladás léphet fel. magyarázta nekem az ápoló.Önnek láza van. nem annyira. amelyre mutatott. de ahhoz eléggé. hogy megint átköltözzek a gyógyulók barakkjába. a saját köhögésem és a körülöttem fekvő férfiak köhögése ébren tartott.mondta.miután mostohaanyámnak saját gyermekei voltak . ami ugyanolyan volt. de aludni nem tudtam. Egy pár orvos kísérletezget ugyan új gyógyszerekkel . Kábultan követtem a katonát a fából lévő hosszú folyosókon egy barakkba. . Mit tegyek most? Holnap 18-a lesz. egész nap csinálták. hogy minden ágyat azonnal elfoglalnak.Különszobába kell mennünk . mihelyt megürül. De karácsonykor . Szokásos gyakorlat volt ez. hogy ez nem az. hogy a reményemet fenntartsa.Hogyan. ha a 19-ét is elmulasztom? Egész éjszaka ide-oda hánykolódtam.mint mondták -. amikor körülnéztem. meddig fogok még itt maradni. Legalább azt reméltem. ahogy a kicsik csatakiáltással rohannak lefelé a lépcsőn. kérem? . míg katonai zsákkal és egyéb holmival a karján egy ápoló nem termett az ágyamnál. egy perc alatt megállapítottam. hogy az influenzánál hirtelen.5°. ahol az ápolószemélyzet oly nagy érdeklődést mutatott irántam. szép volna meglátni. . Lefeküdtem hát abba az ágyba. Ha ez tüdőgyulladás volna.13 Amióta megszülettek. akkor senki nem tudná megmondani. Soha nem kerülök már valóságos vonatba . december 18-án a lázam azonban valamelyest újra csökkent. Ránéztem. A következő reggelen.biztos voltam benne. .De . mint a másik. s ha ez bekövetkezik. Miért kellett a lázamnak hirtelen felszöknie? Orvosi előkészítő tanulmányaimból tudtam. Lámpagyújtáskor egy nővér jött keresztül a barakkon. Most már magam is leolvashattam a hőmérőről: 39. hogy lázat mérjen és az eredményt feljegyezze. A táborban ez idő szerint oly sok az influenzás. akkor már nem sokat tehet az ember.

hogy másnap hajnalban 3. Megpróbáltam pihenni. Tizenkét ágy egy sorban. Ez volt a negyedik ágy. de túlságosan izgatott voltam ahhoz. mivel korán akartam lefeküdni. az egyetlent. mint az előzők. hogy elmenjek. Számomra ez az egyhangú berendezés mégis a világ legszebb helye volt. ami közvetlenül elvinné a kórházból . 19-én reggel ismét normális volt a hőmérsékletem! Az orvos szava szerint azonnal átvittek a másik barakkba a holmimmal együtt és megígérték. Mindkét hüvelykujjam szorítottam. amit kiadhatott. Ide és ezen az éjszakán jön majd értem a dzsip és egyszer s mindenkorra elvisz a homokzivatarokból és gyakorlóterekről. tizenkettő a másik oldalon. hogy megszokjam a ruházatot. 17 óra körül a szomszédom javasolta. így fellélegeztem a megkönnyebbüléstől.14 Meséltem az új nővéreknek a richmondi határnapról és éppolyan szimpátiát mutattak irányomban. nehogy újra beteg legyek. Az ápoló kis szobájába mentem és kértem néhány aszpirint. bárcsak a nővér befejezte volna utolsó éjszakai körútját. mint az előzők a többi barakkokban. . amely 19-én éjszaka . Estefelé az ápolószemélyzet egész kis csoportja vett körül.4 órakor indul Abilene-ből. Amikor első alkalommal voltam ebben a barakkban. egyszerűen csak azért. Már csak az ápoló volt szolgálatban. aztán ahogy megint a különszobába kerültem.Szerezhetnék Önnek egy dzsipet. és onnan közvetlenül mehet a következő hajnalban a pályaudvarra anélkül. Az utóbbi napok bizonytalansága. és ekkor valaki felfedezett egy vonatot. három iroda az ajtó közelében és ezzel szemben három kis kamra a súlyos esetek részére. Azt tudom csak. hogy amikor a moziban ültünk. menjünk el moziba. Arra nem emlékszem.Ha a láza tovább csökken holnap . szörnyű köhögési roham jött rám. külsőleg tisztára olyan volt. rögtön vacsora után.20-kor odajön értem egy dzsip. milyen volt a film. nem mertem kockáztatni. hogy agyonüssük az időt. A korai előadásra mentünk.mondta az orvosok egyike. majd újra vissza a gyógyulók barakkjába. hogy egy helyben üljek. Még egyszer átvizsgáltuk a menetrendeket.15-kor mentünk vissza a barakkba.ami már 19-e -. amikor már-már elengedtek.tulajdonképpen már inkább 20-án kora hajnalban . Úgy éreztem. hogy bárki is a számba dugja a hőmérőt. a gyógyulók barakkjába visszük. Körülbelül 21. És csodák csodája. akik teljesen beleélték magukat a problémámba. csakhogy gyorsabban teljen a várakozási idő. hogy még egyszer kellene a barakkjában jelentkeznie. Hatot adott és három APC (aszpirin. újra lázas lehetek és nem akartam. . amit ebben a kórházi labirintusban kijelöltek számomra. phenacetin és caffeine) pirulát. Kis szerencsével talán mégis Richmondban lehetek a kellő időben. Azon a délutánon felvettem az egyenruhámat. Most mindenbe belementem. . mindez teljesen kikészített.

Felkattintottam a lámpát. megint megnéztem az órát. remegő térdeim azonban kissé zavartak. Nem volt fontos. még két aszpirint és még egy APC tablettát lenyeltem és visszafeküdtem. Ez látszólag segített a köhögésen.15 Elhoztam a szobájából a katonai zsákomat és bokáig érő csizmámat. Megálltam és az asztalra bámultam. Az egyik nővér kölcsönadott egy ébresztőórát. Nyomorúságosan éreztem magam. még egyszer ellenőriztem. de a köhögésnél újra meg újra felszakadt valami a mellem mélyéből és akkor a csésze után kellett kapnom. Végül bevettem két aszpirint és egyet az APC pirulából és annak ellenére. Felkeltem és azon gondolkoztam. Végül feltámasztottam magam a párnával és felültem. Az asztalon álló kancsóból vizet öntöttem magamnak egy pohárba. amikor már ébren vagyok. amikor majd fel kell kelnem. Felvettem az egyenruhám és óvatosan visszamentem az éjjeliszekrényhez. tényleg reggel 3 órára van-e beállítva. Végül mégis elszundíthattam. Bevettem az utolsó aszpirint és megpróbáltam még egyszer elaludni. Kezembe vettem az órát és az éjjeli lámpa fényéhez közelebb tartottam. meg az olajzöld köpenyem. III. amíg nem ülök a vonaton! Újra megnéztem az órát. de mindenem fájt és biztosan tudtam. hogy láthassam. hogy az ágyneműm csurom víz. de ahhoz túl sötét volt. A fontos az volt. Lassan itt volt az ideje. Minden pórusomból szakadt a verejték és a szívem úgy vert. s valamennyit az ágyam lábához raktam. hogy lázam van. hogy a többieket zavarjam. A köpőcsésze színültig tele volt világos piros vérrel. hogy a legtöbb fiú még fenn volt és a barakkban mászkált. Egy órával kevesebb annál. Fájt a fejem és úgy éreztem. hogy levegőért kapkodok. Kettő múlt tíz perccel. Hány óra lehetett? Az ébresztőórát kémleltem. mert hirtelen arra ébredtem. Vigyáznom kellett. lefeküdtem és egy másodpercen belül elaludtam. Amikor a köhögési roham elmúlt. Köhögési roham ébresztett fel. az éjjeliszekrényen lévő köpőcsészéért nyúltam és valamit beleköptem. hogy felöltözzek. hogy erről senki ne tudjon. merjem-e meggyújtani az asztali lámpát. Leállítottam az ébresztőórát. hogy a mellem meggyullad. hogy éjjel kéznél legyen. mint egy légkalapács. hogy bármi másra felébrednének. különben a dzsip vezetője észrevesz valamit. Rémesen szédültem. hogy a csészébe köpjek. nem gondoltam. a szoba csöndes volt és sötét. Folyton fel kellett ülnöm. . Közben éreztem. Aztán egyenruhámat a székre fektettem. Éjfél volt. csupán a kis éjjeli lámpák égtek minden ágynál. az ágyamat megkerülve a székhez mentem. Ha ez a köhögés nem ébresztette fel az embereket.

.lihegte és még mielőtt megállíthattam volna.Adjon kérem pár másodpercre egy hőmérőt .mindjárt visszajövök! .Negyvenegy! . Egy pillanaton belül visszatért az éjszakás nővérrel a sarkában. akkor sem volt másképp. hogyan forgattam a hőmérőt.mondtam.Maradjon mellette.Abilene-be kell mennem! Húsz perc múlva értem jön egy dzsip! .Helyes .Ez nem tud olyan messzire menni . Egy perccel később a gyógyszeres szoba bejáratánál leolvastam a lázt. mielőtt a számba dugtam: csakis a magam tájékozódása céljából. én pedig a kis csövet a nyelvem alatt tartottam és esztelen hülyének éreztem magamat. Az ápoló megjelent mögöttem és kivette a kezemből a hőmérőt. az órájára nézett. . Pár lépéssel arrébb mentem. ami persze teljes őrültség volt. így hát lefeküdtem. Mint egy kisgyereket. takarókba bugyoláltak és a hordágyat felemelték. A gyógyszeres szoba polcáról levett egy másik hőmérőt.Üljön le! .mondta. hogy nem a betegszállítóra.16 Az ajtóhoz közeli gyógyszeres helyiségből fénysugár szűrődött ki.mondta a nővérnek. Az éjszakás ápoló egy képeslapot olvasott. amikor én az egyenruhámat akartam volna felhúzni. . Még mindig beszéltem. Épp egy óra múlva el kell érnem a vonatot.mondta.maradjon csak szépen nyugodtan ülve és aztán minden o.Fel kell öltöznöm.Inkább rendeljük ide a betegszállító kocsit. . a higanyszál egészen a végéig ért.Nem várhatok itt! . . Teljesen mindegy volt. . . Az őrült egyszerűen nem akart rám figyelni és amikor az orvos jött.felelte. Egy újonc azonban nem vitatkozik a feljebbvalójával. Felállt és átnyújtott egyet a polcról.Nyugalom .mondta az ápolónak . Mi volt ezzel a fiúval? Nem értett meg? . . Meghallgatta a tüdőmet és röntgenfelvételről beszélt. Odamentem és benéztem. . Az orvos felkért. amikor két katona befutott a hordággyal. megpróbáltam felvilágosítani őket. akartam leolvasni. kirohant a kettős ajtón a folyosóra. hanem a dzsipre vártam. lesz. A nővér kihúzta a számból a lázmérőt és egy pillantást vetett rá. . . Jobban mondva.k.Mindjárt jön az orvos. miután a nővér eltűnt. ahhoz a székhez vezetett. . hogy feküdjek oda. Nem láttam a számokat. amin előbb az ápoló ült. Amíg a nővér telefonált.szóltam a katonának.

vagy valami ilyesmi történhetett. tulajdonképpen hol voltak a holmijaim? A menetrendek. . Néhány ajtón keresztülvittek. A surrogás a fejemben volt és a térdeim egyszerre mintha gumiból lettek volna. hogy lábra állítson. ahol elájulhattam.. A röntgenesek persze nem tudhattak a vonatról ezért hoztak ide. A A vonat! Le fogok késni a vonatról! Gyorsan kiugrottam az ágyból és a ruháimat kerestem. Hirtelen leültem. Nemsokára lényegesen hosszabb ideig kellene állnom. A surrogás nem múlt el. A fehér köpenyes férfi felmért a szemével. . ahol a dzsip várt. a röntgenkészülék! röntgenhelyiségbe vittek.Gondolja. de az ébresztőórát elvették. Fehér köpenyes férfi hajolt fölém.Egy méter nyolcvanöt . . majd egy úton döcögtünk. Az órám! Körülnéztem. hogy odaküldtek volna. a surrogás pedig egész idő alatt egyre hangosabbá vált. hogy kicsit megemelje. Egy kicsi helyiségben voltam. Az emberek elengedték a karomat és a technikussal a védőfal mögé mentek. az ágy. a hordágyat egy gépekkel teli helyiségben letették. Az éjjelilámpa fényében láthattam. hangosabb lett. asztal. Tényleg. Ellenkezőleg. jól van. Majdnem nevetnem kellett.. Hol voltam? És hogy kerültem ide? Gondolkoztam és megpróbáltam visszaemlékezni. Összecsuklottak és elestem. a betegszállító kocsi hátsó ajtaján toltak be. amikor a két mentő a karom alatt megfogott.17 A következő percben az arcomon éreztem a hideg éjszakai levegőt. Fehér faszék állt a bejáratnál. a pályaudvaron! Még mindig tartották a karomat. ahelyett. Egyáltalán. amin felül kis mélyedés volt az áll részére. IV. Milyen késő lehet? Az éjjeliszekrényre pillantottam.mondta és tekert egyet a készülék oldalán lévő forgatókaron. A kis mélyedésre mutatott. . ez volt minden. hogy meg tud állni egy percig? . Hallottam a kattogást és a surrogást. Rövidesen kinyitották az ajtókat és megint éreztem a jeges szélrohamot. ahogy átvittek egy függőleges fémlemezhez. hogy éppen egy ágy fért el benne. Most tartsa vissza egy másodpercig a lélegzetét. mint egy perc.Rá tudja tenni az állát? Így. amit azelőtt sohase láttam.kérdezte.

kiáltottam fel és oldalra ugrottam. Visszamentem. aki közvetlenül felém tart. Meglehetősen fiatal.tulajdonképpen se meleget. Odasiettem. Szinte öntudatlanul a szabadban találtam magam és sebesen rohantam. Közvetlenül velem szemben nyitva volt a gyógyszeres szoba ajtaja. aki az ágyból éppen felkeltem! Egy pillanatig ez a rejtély foglalkoztatott. hogy valakivel találkozom. Beléptem. égett a lámpa. Ha már a vonatról lekéstem.18 Az egyenruhám nem volt a széken. az irodahelyiségek előtt kiléptem a folyosóra. de ez lehetetlen! Én voltam .és különben sem volt időm. de az ápoló nem volt benn. a polcokon a szokásos felszerelés.és nővérszobák sötétek voltak -.. hogy azelőtt még nem voltam itt. minthogy valamennyi hasonlított egymáshoz. . hogy nem a földet látom. Az értelmemmel igyekeztem megfejteni. Még rám sem nézett rendesen. Egyesek horkolásán és időnkénti köhögésén kívül mást nem lehetett hallani. Mögéje. terítővel letakart műszeres tálcát vitt. hogy lassított volna. Távolabb.Vigyázzon! . Úgy tűnt.Bocsánat őrmester . Halkan elhaladtam az alvó katonák mentén a nagy betegszobában és azon gondolkoztam. a folyosó végén volt az egyik nehéz fémkapu. olyan gyorsasággal. mégis boldog voltam. se hideget nem éreztem. Az éjszakás ápoló! Hátha az ő kis szobájában voltak a ruháim! Kisiettem a kis helyiségből és körülnéztem. Csak jött felém egyenesen anélkül. Nem volt olyan hideg. Egy lépéssel közelebb mentem.. Alája néztem. rövid barnahajú ember volt. A Barkeley tábor már távolinak tűnt. Amikor lepillantottam. vajon itt kint hová rakhatták a holmimat. Valószínűleg nem tudott semmiről. megtörtént. és mégis.. Valaki feküdt az ágyban. bár ezt nehéz volt megállapítani. Egy őrmester jött szembe velem. valamilyen lehetőséget fogok találni. Az orvosi. A katonai zsákom sincs meg. hogy Richmondba jussak. Nem látta véletlenül az idevaló ápolót? Nem válaszolt. amikor a sötét. hogy miképp nem ütköztünk össze. mint az előbb este . Túlságosan furcsa volt ezen tűnődni . Hová rakhatták ebben a kis fülkében máshová? Talán az ágy alá? Megfordultam és megdermedtem. De. fagyos sivatag felett száguldottam. sem a cipőimet nem láttam. A következő pillanatban elhaladt mellettem és nem tudtam felfogni. ami a szabadba vezetett. ott sem volt senki. 19 .. elcsodálkoztam. Nagyon csöndesen feküdt. hogy amit tettem. hogy azelőtt sose mozogtam életemben.mondtam. de sem a ruháimat. . lehetetlen volt. ami új ötletet adott. hanem a bokrok teteje van alattam. Aztán megláttam valamit. Két sor éjjeli lámpa világított a betegszoba falainál.

Egy emeletes. megállapítottam.egy repülőgéphez viszonyítva pedig túl alacsonyan repültem.Kérem. melyek fölött áthaladtam. piros tetejű ház ajtaja felett neoncsőből áradt a fény. Elértük a kávéházat. mint a repülés a forgószélben. melyik város ez és milyen irányban haladtam. "Cafe" betűztem ki a táncoló betűket az ajtó felett és az ablakból fény esett a járdára. legalább megtudhatom tőle. egyáltalán rám se nézett. ahogy most utánagondoltam.. még furcsább volt.. Szerettem volna lejutni és találni valakit.szóltam és most hangosabban beszéltem. Amíg lefelé bámultam. Hosszú. mert egy férfi jött sietve e járdán az éjszakai kávéház irányába. Miből gondoltam. Azonban.kérdeztem -. de kalapja nem volt. hogy egyre lassabban mozgok.Idegen vagyok itt és igen hálás lennék. mintha a föld bármely vonatja szállított volna. hogy mellészegődtem és követtem. sötétek és csöndesek voltak. Látszólag gondterhelten tűnődött valamin. hogy ez az út Richmondba vezet? Texas és Virginia közt csak egyszer utaztam.. Százszor gyorsabban haladtam . 20 . uram . Civil volt. hogy nyugalmi állapotba kerültem. mert azóta. melyik város ez? .. Az érzés. magas hidat láttam és a másik parton az eddigi legnagyobb várost. "Pabst Blue Ribbon Beer" felirattal az ablakban. De ebben az éjszakai órában alig volt forgalom és a városok. De nem volt ott semmi. a kereszteződéseknél figyelmeztető lámpák villogtak. Éppen előttem. két utca találkozásánál villogó kék fényt fedeztem fel. talán negyven vagy negyvenöt éves. amikor a kórház kapuján kitörtem.. hogy megfogja az ajtókilincset. mitől lehetek biztos abban. Alkalmasint egy utcát láttam. befordult. De nem volt időm ezen a fejemet törni.mintha a gondolat és a mozgás azonos lett volna .Meg tudná mondani kérem . a járdán találtam magam és az idegen mellett siettem. . Azt hittem. A vidék most erdősebbnek látszott: hófödte földek. hogy magamtól rátalálok a Richmond felé vezető útra? Most egy rendkívül széles folyó volt alattam. Amint ezt gondoltam -. Nevetséges volt! Emberi lény nem tud repülni repülőgép nélkül . Valahogy Richmond felé igyekeztem. méghozzá ellenkező irányban és a vonatutazás nagy része éjszaka történt. . Ugyanakkor észrevettem. Süket volt a pasas? Kinyújtottam a balkezemet és a vállát akartam megkopogtatni. köröskörül sötét fák. ezt attól a pillanattól fogva tudtam. ha. tizenöt méterrel a föld felett lebegni.Egy város fényei tűntek fel alattam. aki megmondaná nekem az irányt. kabátot viselt.

hogy meglássanak! Akár ez a pasas is.. A legszokatlanabb és legsúlyosabb fejtörés. ki mondja meg voltaképpen. a képességemet. Valahogyan. Az őrmester sem látott meg a kórházban. ha megérkezésemkor senki sem venne észre? És a karácsony . Végül fogyni kezdtek a fák és az emlékezés derengésében megláttam magam alatt a bozótot és Nyugat-Texas kiszáradt mélyedéseit. amit Texasban.. mintha egyiküknek sem léteztem volna. hogy meglássanak? Egyáltalán van-e értelme Richmondba sietni. ritka levegőt szívtam volna. ha karácsonyra hazamennék és a saját családom sem láthatna meg? Rettenetes egyedüllét borított el. tavak. Vajon a porhüvely. mintha a sebesség még nagyobb lett volna. Hirtelen eszembe jutott az a fiatalember. Mintha nem lett volna ott senki. Alacsonyabban repültem. aki valahogy megváltoztam. Nyilvánvaló volt. S ha ezek ketten nem láttak . Dombok. én lettem volna az? Vagy csak az anyagi. hogy dolgokat tapintsak. se nem hallott. Abbahagytam a testnélküli férfi rejtélyének megfejtését. ahol borotválkoznia kellett volna. feltehetően teljesen természetes volt. Valószínűleg én vagyok az. valamilyen módon vissza kell szereznem azt a testet. mintha . utána bámultam amikor kinyitotta és eltűnt bent. hogy gondolkozzam a dolgokról. Valószínűleg a visszafelé vezető úton voltam. akit az ágyban. nekitámaszkodtam egy telefonoszlop tartókötelének. Olyan volt.. lassítottam. hogy más emberek láthassanak és válaszoljanak nekem. Feltűntek a Barkeley tábor barakktetői. akár az első fekete pontokat az álán.mi történne.Álltam az ajtó előtt. A kórház központja előtt megálltam. amerről jöttem és úgy tűnt. a kis betegszobában láttam.. Olyan volt. Ott. abban az irányban. ahogy rendületlenül egyenes vonalban száguldottam.. hogy a Virginiai Orvosi Kollégiumban képesek volnának-e az emberek arra. tanyák suhantak el alattam a sötét éjszakai vidéken. Hogyan is lehetett. miképp kerülhetnék vissza hozzá? Hogyan is tudtam ilyen meggondolatlanul elrohanni onnan! Ismét mozgásba lendültem és hamar távolodtam a várostól. Mintha valamilyen lehetetlen képtelen módon elvesztettem volna a szilárd testemet. az ismeretlen város járdáján kezdődtek hihetetlen gondolataim. 21 . a sajátom lenne? S ha igen. a betegszobában hagytam. Alattam volt a széles folyó. mintha nem is léteznék. Mégis minden bizonnyal láttam. amivel valaha is dolgom akadt.. ez a telefonoszlop. hogy ezzel a világgal érintkezésbe kerüljek! Sőt azt is. amitől megmagyarázhatatlan módon elváltam. A férfi a kávéházban. ahogy végre világos lett előttem. szilárd részem. hogy se nem látott. sötét árnyékok a hófödte talajon.folytatódtak az őrült gondolatok -. A testem a kötélen keresztülment.

nyújtó felszerelésben. csak a kétdimenziós tükörképem láttam. mindkét lába gipszben. Nem úgy. derítettem ki most. de amit én kerestem. annyira elfoglaltak gondolataim. Visszatértem a folyosóra. térbeli megjelenését egyáltalán nem ismertem. s az utolsóban egy férfi feküdt. határozatlanságomban fel. amikor a röntgenszobából visszavittek és amikor felébredtem. az ágyban fekvők fölé hajoltam és továbbsiettem. Valószínűleg öntudatlan voltam. egy kis szobában feküdt a bejárat közelében. minden kis kamránál megálltam. ami segíthetne egy támpontot találni. 22 . A mellemtől lefelé persze "köröskörül" megnézhettem magam. És lassan további riasztó igazságra jutottam. Ott volt a felvételi hely. ami ismerősnek látszott. hogy visszatekintés nélkül futottam el onnan. Ez volt minden. ami valaha is megtörténhetett: saját magam felkutatása.valamire. Pedig ez a módja annak. hogy ez a személyzeti étteremhez vezethet. amikor észrevettem. Minden ágyban alvó testek feküdtek a falak mentén. ugyancsak két síkban. az az egy . hogy egymást megismerjük. Így hát elkezdődött a legszokatlanabb keresések egyike. de az első kettő üresen állt. mégis minden részletre kiterjedő egész térbeli megjelenés.ami meggyőződésem szerint az enyém volt -. nem tudtam. ebben biztos voltam. Ennek az óriási létesítménynek egyik kórterméből a másikba rohantam. Valójában nem. egyik olyan. ahogy most rájöttem. ahol valamivel előbb ezen az éjszakán felébredtem? Végül több folyosón keresztül legalább egy nagy helyiségbe jutottam. hanem az egyszeri. Saját magam köröskörüli. Száz és száz ilyen egyágyas szobácska volt. ami rettenetesen fontos volt számomra .és lenézegettem. de megálltam. mivel az irodák zárva voltak. A baloldali folyosóra kerültem. Természetesen csöndes volt az éjszaka derekán. ahol tíz napja jelentkeztem. Hiszen sohasem láttam saját magamat. hogy Virginiába jussak. És alkalmilag egy gyorsfényképet. Türelmetlenül néztem be mint a háromba.és annak azon barakkok valamelyikében kell lennie. hogy a több mint kétszáz barakkban létezik valahol egy kis kamra. Vajon merre van a kórterem. Nem az orr formája vagy a szem színe a döntő. de lehetetlennek látszott. de a vállamtól fölfelé.Besiettem. Hol volt az a kis kamra? Ennek a hatalmas kórháznak melyik szárnyában volt egyáltalán? Törtem a fejem és megpróbáltam valamire emlékezni . Mindenesetre egy dolog biztos volt. mint a másik és a kórtermek annyira egyformák voltak. élő. ahogy más embereket láttam. hogy nemsokára egészen megzavarodtam. ami egy darab üvegből rámbámult. melyikben voltam már vagy talán egyszerűen mindig ugyanazokat járom újra meg újra.

annál biztosabb voltam. megpróbáltam elhízni.. Minden összekuszálódott: Azonos termek. balkeze a párna alatt volt és minél tovább bámultam. De sokkal többször a takaró alá volt dugva. hogy a falak nem tartanak meg. az arcokat tanulmányoztam és elfordultam. akik ugyanolyanok voltak.. Hogyan tudnám megállapítani. a saját azonosságomtól is. "Egy méter nyolcvanöt és nyolcvan kiló". Még egyszer elölről kellett kezdenem. ismételtem folyton. ahol a fickó az ágyban olyan. melyek egy-egy kórterem bejáratánál vannak. Azonban ezekben a helyiségekben már egy tucat embert láttam. mintha egy idegen leírását kívülről akartam volna megtanulni. magától a földi világ fizikai valóságától és hát. míg az alvó változtat a helyzetén. a késő tizenéves korban vagy a húszas évek elején. Az éjjeli lámpák tompa fényénél nem volt mindig könnyű mindezt felismerni. Az egyedüllét. visszamenni minden helyiségbe. hogy felismertem volna? Egyre tovább és tovább mentem. melyek a húszéves alvó katonák tömegéből saját azonosságomat bizonyítanák. hogy ez az én testem. ez volt aztán egy út. megálltam. akkor gyorsan elsiettem. Persze! A fekete ovális ónix az arany bagollyal. Valamennyien. De mit ért ez már.. hogy megtaláltam-e magamat? Lehet. ahonnan elindultam. ha a takarón feküdt. akárcsak én. barna katonai pokrócokba bújtatva és valamennyinek katonás a hajvágása. Sokáig ültem egy sötétbarna hajú fiatalember mellett. és a kórház ezen labirintusában még alig kezdtem el a keresést. ami után elindulhattam az volt. Mindenkitől el voltam vágva ezen a világon. akinek szája és álla a félhomályban az apáméra emlékeztetett. most pánikká nőtt. Ha az ágyban fekvő személy kövér volt vagy szőke hajú vagy szeplős... ami már az ismeretlen városban elfogott. Átrohantam a kis egyágyas kamrákon. ha a személy ágyban feküdt? Itt sorra körülbelül azonos nagyságú katonák voltak. Így még egyszer hozzáfogtam onnan. hogy a porhüvely. a hozzácsatlakozó folyosók. amit kerestem. Ujjaim pusztán a levegőt markolták. Végül a könyökére támaszkodott és az éjjeliszekrényén lévő vizespohár után nyúlt. Valami jel az arcomon vagy a kezemen? Esetleg egy szemölcs vagy egy sebhely? A Pi-Gamma-Delta gyűrű. mint amilyennek magamat képzeltem. Újra meg újra a párnához kaptam. A falnak dőltem (közben megszoktam. hogy már túl is haladtam magamon anélkül. mindegyik kórházi hálóruhában. Az egyetlen. Halkan nyögött.. 23 . A balkezén arany karikagyűrű volt. Ez volt. a bal oldalán aludt.A magasságomat és a súlyomat természetesen tudtam. röpke pillantást vetettem a balkézre. amilyennek magamat hittem. de szokásommá vált ez a tartás) és a tudatomban bizonyos különlegességek után kutattam. Miért is nem gondoltam erre előbb. azon három kicsi egyágyas kamrák egyikében lehet. testi ismertetőjelek után. akkor várnom kellet.

Több folyosó. . több kórterem: tizenkét ágy a jobb fal mentén. ha valaki olyan helyiségbe kerül észrevétlenül. karácsonykor. három iroda a végén az ajtó közelében. Vagy. V. akit felismertem. A következő hálókamrában . vagy aggódók. ahol alszanak vagy valakit közvetlenül megnéz. Talán honvágyból. Még a tompa éjszakai fénynél is láthattam. Vajon csak néhány óra telt el azóta. ahol állok. hogy a folyosókon oldalra ugorjak. ugyanakkor saját létezéséről semmit nem lehet tudni. senki nem törődik velünk. teljesen ébrenlévő emberek. különösen most. Alvó férfiak. amikor azt hitték. Az ágy lehúzva. Ezek az ébrenlevő emberek irtózatossá tették egyedüllétemet. akivel beszéltem. Valaki volt az ágyban. természetellenesnek. akivel előbb találkoztam. ahol a tér és sebesség. mennyire fehér és milyen sima volt. Arról már lemondtam. meg a valóságos mérték szabályai mások voltak. Sokan sírtak közülünk. ha egy nővér vagy bármilyen szolgálatos közelített. tizenkét ágy a bal mellett.visszatorpantam. A fehérruhás technikus.. Évekkel ezelőtt. Nem szívesen hagytam el az egyetlen személyt. ez túl sok volt ahhoz. A kis hálókamrák egyikében egy fiatalember sírt.. hogy mennyi idő után.. . Végül is azonban. szememet a kézre szegeztem. némán a mennyezetre bámultak vagy az ágyuk szélén ültek és cigarettáztak. Hol láttam már egyszer hasonló kezet? Aztán eszembe jutott: Dabney papa feküdt így Most Side-ban a fogadószobában.sőt nem is érintjük egymást -.senki.Itt állok közvetlenül maga előtt! Vette a golyóstollát és a papírra jegyzett valamit. talán csak percekkel előbb? Valami furcsa volt az idő tekintetében egy olyan világban. hogy majd valaki pontosan odajön. Más az. akik mellett elhaladtam. az íróasztalánál ült és valami papírokat tanulmányozott. Lassan előrekúsztam. A bal kéz harmadik ujján egy kis arany bagoly volt az ovális fekete ónixon. hogy a hordágyon ebbe a helyiségbe hoztak? Biztos már hetek óta történt.Nézzen rám! . csupán a karja lógott ki a takaró alól. megijedtem. azt nem tudnám megmondani. A katonák közül. Furcsán merevnek és egyenesnek tűntek ezek a karok.kiáltottam rá. tovább vándoroltam. vagy akár órákig tart-e.. három kis helyiség pontosan ezzel szemben. hogy egy tapasztalat egy másodperc töredékéig. hogy nem fogunk összeütközni . Már tudtam. Az utolsóban. De sehol a gyűrű a bagollyal. Valami rémeset éreztem. amit fel tudtam volna fogni. 24 . egyesek éberen voltak. a tenyerek lefelé fordultak. Végül az ide-oda keringésemben a röntgenosztályra kerültem. de a lepedőt egészen a fejére húzták.Folytattam a keresést teremről teremre. mégis valahogy azt gondoltam mindig. Teljesen elveszítettem annak érzékelését. Itt volt az utolsó emberi lény. unatkozók.

nem a fény vakít el. A kórteremben lévő valamennyi izzó nem tudott volna ennyi fényt kibocsátani. amivel különben mozogtam.. javítottam ki magamat.. ahogy rátekintettem. sokkal világosabb. mint a fényesség leírhatatlan erősségét. hanem egy férfi volt. amiből alakja állt. amikor halottal voltam az egyik helyiségben. A világ összes villanykörtéje is kevés lett volna ehhez. bár ezt éppoly kevéssé tudtam felfogni. mint milliónyi hegesztőlámpáé. De én nem voltam halott! Hogy lehetek egyszerre halott és eleven? Gondolkoztam. éppen ott feküdt saját alakom és lényegem. 25 . ha ez az én gyűrűm volt.. A helyiségben a fény változni kezdett. Mint egy őrült kaptam a lepedő felé és megpróbáltam visszahúzni. Próbákat csináltam. vagyis inkább fényből való férfi. Az ember ott az ágyban halott volt. melyek egyszerre égnek. Ahogy a világosság nőtt. egyszerre mindent betölt. nos. Hanem Ő! Ő volt annyira ragyogó. egyszerűen nem tudtam. megpróbáltam az ágyban lévő alakot kitakarni. mintha más égitesten lennénk. hogy világosabb lett. Kétségbeesésemben végül is leereszkedtem az ágyra.. De valamennyi erőfeszítésem hiábavaló volt. Ez volna hát a halál? Egy személy egyik részének a többitől való leválása? Nem voltam biztos magamban.. Bámulatom közepette prózai gondolatom támadt. aki a szobában megjelent. akkor. Az éjjeliszekrényen álló éjjeli lámpa felé fordultam. ami valószínűleg még az egyetemi biológiaórákról származott. mégis annyira távol volt tőlem. teljes bámulatba estem sehonnan sem jött. "Örülök.. Elfehéredés. hogy ebben a pillanatban nincs fiziológiai szemem".Visszatoltam magam a bejárathoz. mi a halál. mégis úgy tűnt. ezt gondolatban tettem: a valóságban a testnélküli lényem nem volt ezzel összefüggésben. mint legutóbb. "Ez a fény a másodperc tizedrésze alatt szétroncsolná a szivárványhártyámat. amely itt fekszik a lepedő alatt. Azt jelentené ez. Ott volt. Vagyis jobban mondva.. gondoltam. A halál valami más kellett legyen. ez mégis én lehettem. De. Most először fordult elő az egész élmény alatt." Nem. a belőlem elvált rész. Én éberen saját magam voltam. Hihetetlenül erős fény volt: olyan. A halál. hirtelen észrevettem. Ugyanazt az idegenkedést éreztem. hogy nem fény. hogy a "halál" szó a velem történtekkel kapcsolatban eszembe jutott. hogy én.. Nemlétezés. épp csak fizikai testem nem volt. Egyetlen 15 W-os égő biztosan nem sugározhatott ennyi fényt. a legcsekélyebb légmozgás sem volt a kis helyiségben. Mert most láttam meg. mint az előbb láttam.

akkor Jézusnak hívják. szexuális gondolataimat. Például azt. itt volt. Ahogy Dabney papát Moss Side-ban a verandára toltam. hogy szeret engem. Az erőnél. mint az idő. amit eddig soha nem tapasztaltam. Úgy látszott. aki az inkubátorban levegő után kapkod. ahogy az anyaméhből. önző gondolatomat és cselekedetemet születésem napjától kezdve -. teljes látványosságban.. mintha ugyanabban a pillanatban minden egy időben történhetne. Viszont mindenfelől körülvett valami. A kis egyágyas szoba még mindig látható volt. csodálatos bizonyossággal tudtam: az Isten Fiának jelenlétében vagyok. mintha én magam volnék. Ha az Isten Fia volt. Mindaz. Bár. öregebb. kedves és megértő volt . ami lényéből áradt. akkor ez egyszerűen nyilvánvaló volt.mostohaanyámmal szembeni ellenségeskedéseimet. hogy a legtökéletesebb emberi lény. Felálltam és ahogy ez megtörtént. valamennyi hitvány. mégis elfogadott és olyannak szeretett. nincs előbb vagy később) láttam.Abban a pillanatban..Kelj fel! A szavak a b e n s ő m b ő l fakadtak. Ugyanakkor (úgy tűnt. robbanékony vérmérsékletemet. mint csöppnyi. Csodálatos szeretet volt ez.és talán kissé túlfinomult. Ugyanis sugárzó jelenlétével azonos időben . ez nem a vasárnapi iskola könyveinek Jézusa volt. egyszerűen. amit talán falfestménynek nevezhetnék . Ugyanazzal a belső bizonyossággal mindenekfelett tudtam azt. az értelmemnek engedelmeskedve . akivel valaha is találkoztam. mint akit valaha is láttam. bennem alakult ki ez a fogalom mégsem csak gondolat volt ez vagy elgondolás. a két dolgot külön kell választanom . de már nem sokáig korlátozott bennünket. A legmerészebb elképzeléseimen felüli szeretet. Sohasem szereztem még ilyen tapasztalatot. ami velem történt. a beteg és haldokló fiatalasszonyból. mégis bárkinél modernebb. Maga volt az Erő. Megigézve bámultam magamra.csakhogy alakjai a térben mozogtak és beszéltek. Ez a szeretet ismerte szeretet nélküli indulataimat .életem minden egyes eseménye megjelent a szobában. melyeket nem tudtam leküzdeni. Bizonyos fajta hirtelen jött és tökéletes tudás volt. emberségesebb.ha erről beszélek. Az a Jézus szelíd. császármetszéssel kiszabadítottak. egyszerre és folyamatosan. sokkal nagyobb volt feltétel nélküli szeretete.parancsot hallottam: . Miképpen volt lehetséges nem tudtam. ahogy a harmadik osztályban a falitábla előtt álltam. amikor megláttam. mégis a puszta gondolatnak olyan hatalma volt. Ahogy a cserkészcsapatomban a "Sas" kitüntetést megkaptam. 26 . Sok olyan volt az alakok közt. mindent tudott rólam. akit soha nem is ismerhettem. Láttam magam. Ha azt mondom. amilyen voltam. Egyebet is tudtam róla. 1700 grammos csecsemőt.

sok száz vagy ezer. két hétre. Láttam Mary Jane-t és magamat a Brook Road 4306 számú házba költözéskor. karcsú barna nőt Moss Side-ba vitt. ahogy elfordultam mostohaanyámtól. Apa éppen a kórházba indul. Láttam. Az én anyám meghalt. Láttam magam.Láttam magam néhány hónappal idősebben. hogy a "jóéjszakás" puszit adja. rég elfelejtett vággyal éreztem. törött orrú asszony ölében ülök. Henry öcsémmel. Sok más jelenet volt még. egy hónapra elment. hogy kimehessek. Láttam magam könnyezve. Láttam magam azon a délutánon. láttam magam. amint elhatározom. amikor Richmond nyugati részében új házba költöztünk. ő is el fog hagyni. amikor a negyedben lévő házba hazajövök és a járdán a balsafaszilánkokat megtaláltam. amilyennek ismertem. ezüstkeretes szemüvegű. hogy anyát és új testvérünket. Közben anyával. egy hétre. Sok jelenetben feltűnt. hogy meglátogassam őket Moss Side-ban. és láttam az igazi gondolatot is: "Sose fogom ezt az asszonyt szeretni. mennyire szerettem. Normális idővel mérve hetekbe telt volna csak egy futó pillantást vetni erre a sok eseményre. abban az évben lettem tizenkét éves. Láttam magam. mert a nővérem sietett ki a házból. Itt voltak a középiskolás évek epizódjai . Henryt hazahozza. sőt a kis Bruce Gordonnal szembeni nyakasságom is 27 . Williams kisasszony elment. amikor az a fiú megvert. Sok hiba volt eredetileg bennem is. hogy akárcsak percek teltek volna el. Láttam az új kerékpárt. ennyi maradt az óriási modellező repülőből amit csíkról csíkra ragasztottam össze. Williams kisasszony azonban ugyanolyan volt. mielőtt még megpillantottam volna. ahogy az ebédlő ablakánál állok félénken." Láttam tízéves koromban magam. a munkája mindig elvette tőlünk. hogy ezt az újszülöttet nem fogom szeretni. A hároméves kislány. Mary Jane lehetett. és láttam magam amint ezerszer hajtok át a vasúti hídon. amint egy barátságos. mégsem éreztem. s az egész családtól mogorván visszahúzódom. amikor fölém hajolt. Dabney papa és mama ajándékát.találkák kémiavizsgák rohanások a legrövidebb úton az iskolába. tele vággyal. mindet olyan pillanatban világította meg a ragyogó fény. az asszonyt. A szép jelenetek mellett siralmasak is voltak. hogy megvédjen. amikor apa elbúcsúzott. aki mellettünk a földön játszott. megaláztatásomat. Láttam az iskola befejezésének napját és azt is amikor beléptem a richmondi egyetemre. E jelenetek mellett láttam. Láttam magam. Láttam hogy milyen dühös vagyok a hároméves Henryre aki ezt a gyalázatot elkövette s azt is láttam ahogy idővel megkeményedem. ahogyan azok az időben látszólag fennmaradtak. habár persze ebben a korban nem emlékezhettem rá. Ha szeretem. ahogy ugyanannál az ebédlőablaknál állok. akit feleségül akart venni. mégis tele félelemmel a szomszéd fiú miatt. amikor apa egy magas.

a kimagasló események.Megkaptam a "Felderítő Sas" cserkészkitüntetést. az életem legbüszkébb pillanata: . amikor tizenegy éves koromban az istentiszteleten előremegyek és kérem Jézust. én . Láttam apát őrnagyi egyenruhában hazajönni. amit láttam. a kérdés az értékekre. hanem jelentéktelen is volt. nem emlékeztem olyasmire. amik elől menekülni kellett volna. ahogy a kitüntető bizottság körének középpontjában. az életem nemcsak unalmas. Mindössze egy vég nélküli. nem a tényekre irányul: mit tettél a drága idővel. De azt is láttam. beleértve magukat a jeleneteket is. mit csináltam az életemben. milyen gyorsan változott az első lelkesedés buta megszokássá a templomi vasárnapokon. Minden eseménynél Ő látatta a teljes múltat. ami rendelkezésedre állt? És ennél a mindent átvilágító kérdésnél. Végre mégis eszembe jutott valami. Még ennél is rosszabb volt. Soha nem jutottam messzebb saját érdekeimnél. családom és barátaim rám irányuló elismerő tekintetétől a büszkeségtől kipirulva álltam. Mit tettél életeddel? Nyilván nem kellett megválaszolnom ezt a kérdést hiszen világosan látszott. én. semmi fontosat! Kétségbeesetten kerestem valamit. Egy tizedére sem tudtam volna emlékezni annak. Soha nem fordult elő az életemben. legyen ő az életem ura. hogy a katonai szolgálatra jelentkezzem. Mit tettél életeddel? Úgy látszott.folyamatosan látható volt. A jó a rossz. Egy húszéves élet minden részlete látható volt. amint odamegyek. De ha éppenséggel nem is mutatkoztak szörnyűségek. kiemelkedő értékek sem voltak. Én. Tényleg nem csináltam semmi maradandót. Megfigyelhettem a Lee táborban folyó katonai szemlét és ahogy sok száz újonccal beszálltam a Barkeley tábor felé vivő vonatba. ami értékesnek tűnhetne e sugárzó valóság fényében. a mellettem lévő eleven fényből eredt.mindig csak én voltam a középpontban. amit mások értékesnek tartanának. A mellettem Jelenlévő szavait véltem ismét hallani: Ez téged dicsőített. lármás saját magammal törődés. hogy önelégültségemet és öndicséretemet is láttam. 28 . Igaz. És ezzel a mindent egybevető látással felmerült a kérdés. Láthattam magam. hogy valaki mást helyeztem volna magam helyett előtérbe? Láttam magam. Nem voltak látványos bűneim. Minden színhely. azok. míg meg nem mutatta nekem. magam a postára menni. részletesen és tökéletesen nem pedig én. rövidlátó. inkább csak a legtöbb tizenéves szexuális tilalomfái és titkai. amely egy meglehetősen tipikus ifjúkor szokásos eseményeiből tevődött össze.

még mielőtt visszatarthattam volna őket. Egyszerűen. ahogyan én szeretlek téged? Teljes odaadással? Feltétel nélkül? 29 . hanem oly derűs. hogy meghaltak csecsemők és kisgyermekeke is. ahogy az emberek segítségére legyek. E mosoly hatására rájöttem. A halál minden korban bekövetkezhet. Még azoknál is.Jobb voltam azoknál a gyerekeknél. Tudtam. aki mellettem ragyogott. Nem hibáztatott. egyetlen jelét sem mutatta az elítélésnek. hogy az én életem valami úton-módon hosszú lesz. akkor ezt most biztosan tudtam: fényessége valamilyen szentséges mosollyal csillogott és vibrált . Egyszerre aztán heves ellenkezést váltott ki belőlem a kérdés. Nem teljesítményekről és jutalmazásokról faggatott. hogy egyszer a boldogság jelenlétében lehetek. amikor hatásos választ akartam adni. Nem volt rá időm.a g o n d o l a t o k. akár a cselekedetek. Én láttam ezeket jelentéktelennek. Néhány hónapja kötöttem meg ugyanis az általános életbiztosítást. Elkezdtem hivatkozni orvosi előképzésemre. egyformán l á t h a t ó a k voltak a mindenen áthatoló fényben. Isten. Mit tettél az életeddel? Mit mutathatsz nekem? Végre megértettem. ami még mindig késett. mint eddig is. a szeretet felől érdeklődött. Mégis mindig azt hittem. szeretett. A kérdésére adandó válaszomra várt. mégis valahogyan személyesen vigyázott rám. Ez persze igaz. a szavak elhangzottak. aki a magam körüli eseményeket szigorúan ítéltem meg.. gondoltam-e valaha is tudat alatt arra. ahol a beszélgetés szavak helyett gondolatban történt. aki az életét igazán még el se kezdte? Válasza.. Persze nem csináltam semmit az életemmel. nem ítélt el. mint minden. miképpen akartam orvos lenni. szinte örömöt éreztem. hogy első őrült igyekezetem teljesen téves volt. hogy ez a darab papír magát az életet biztosítja? Ha azelőtt sejtettem volna. Mennyi szeretetet adtál életedben? Szerettél-e másokat úgy. Azonban az osztálytermi színhely mellett a Cadillacet és a magánrepülőgépet is lehetett látni . akik eljártak oda: ezt a rendszeres látogatásért kapott jelvényem tanúsította. Hogyan lehet valakitől számon kérni ezt. "Mi van akkor a biztosító pénzével. amitől minden baj és tragédia ellenére. amit a hadseregnél ajánlottak. Ez nem volt becsületes dolog. akik nem jártak a templomba. amit majd hetvenévesen kell megkapnom?" Ebben a szokatlan környezetben. semmit nem vetett a szememre. Lénye az egész világot betöltötte. hanem végtelen szeretettel hangzott. én voltam. lényegteleneknek. önzőknek.nem a butaságom feletti gúnyos kacaj volt ez. ami tőle származott. A kérdés.

hogy tovább haladtunk. amikor nem hallottam meg? Az életemmel mondtam. Most magasabban voltunk. talán tíz évvel idősebb. ahol még nem jártam. amit éltem. mi is az élet. A távoli pontból nagyváros bontakozott ki. aki minduntalan a mikrofont próbálgatta elérni. Boston.Amikor ilyen értelemben hallottam a kérdést. Pontosan alattunk két férfi haladt a járdán. Eltűntek életem eseményei is. de füstöltek a gyárkémények és sok épületben minden emeleten világosság volt. Mögötte. Nem tűnt fel. hogy egy olyan város túlzsúfolt utcáit látom. de amikor elég közel voltunk már ahhoz. Hogy miért? Mert nem tudtam. rájöttem. hogy elhagytuk a kórházat. a válasz gondolata nem marasztalt el. egész biztosan olyan város. amit sohase tanultunk. mint az utcákat -. feltételeztem. a szavak mögül csakis a mennyei mosoly figyelmeztetett: Én megmondtam neked. amelyek eddig körülvettek bennünket: ehelyett magasan a föld felett haladtunk nagy sebesen egy távoli fény felé. ahová leszállni készülődtünk. gondoltam felháborodva! Jó időbe telik míg megtanuljuk. Az egyik helyiségben egy ősz hajú férfi karosszékben ült és levelet diktált a rotációs hengerbe. mint amikor az utolsó vizsgához kerülünk és ott derül csak ki. alig két centiméter távolságra egy másik férfi állt. Korábban olyan volt. A halálommal. ahogyan meghaltam. Ugyanezt tapasztaltam a hatalmas gyárakban és irodaházakban . gyorsabban haladtunk és miközben Őreá néztem. De hogyan? Még mindig igyekeztem tisztázni magam.. Hogyan mondhatta. milyen ostoba dolog volt a körülöttem lévő jelenetekben keresni a választ. 30 . hogy olyan tárgyból vizsgáztatnak. Detroit vagy Toronto lehetett. És ha rajtam tartod a szemed. hogy ilyen szeretet lehetséges. Saját gondolataim foglalkoztattak. de az most sehol sem volt látható. az utazás korántsem volt idegen szerű vagy ijesztő. Valaki mondhatta volna nekem. Nem olyan volt. mintha a másik férfi kezéből akarta volna kikapni. Vajon ha mindennek ez az értelme. ahol a háborús ipar óramű pontossággal működik. túl sok ember nyüzsgött a gépeknél és íróasztaloknál. Még indig éjszaka volt. miért nem mesélt nekem erről senki? Bár ezek a gondolatok önsajnálatomból eredtek és a magam mentségét szolgálták. mint a korábban tapasztalt testen kívüli utazás.. A fények mögött tenger volt vagy tó. mintha a föld felszíne fölött suhannék. ahogy vezetett. tény. még többet fogsz látni.amiket éppoly könnyen fel tudtam ismerni. hogy az utcák valószínűtlenül tele voltak. azonos irányban és a következő pillanatban egyik a másikon egyszerűen keresztülment. Egyszerre azt vettem észre.

. Miért adtad át az üzletet Billnek? Szünet nélkül folytatta. Ismételten felfigyeltem ezekre a jelenségekre. csakhogy a férfi. ez az anya . Újra utána kapott. hogy ezek a lények ugyanolyan testetlen jelenségek voltak. képtelen volt elérni. kik hasztalanul igyekeztek felhívni magukra a figyelmet. aki csak magára gondol. többet fognak számolni. valójában halottak voltak.az üzletember. akik a kantinban gyűltek össze. Ezt éreztem én is? 31 . aki hasonkorú férfit követett az utcán. Tudod. Megfigyeltem egy asszonyt. akár egy tekeredő kígyó. akik a közvetlenül mellettük lévő másik jelenlétéről nem tudtak. De a másik. Vegyél ezer nagytucatot egyszerre.. az asszony. Még tovább is mondta. sose voltál erős.kiáltotta -. körülbelül ötvenéves lehetett. A kórházi ágy lepedőjére. Kivett egy csomag cigarettát a munkaruhájából anélkül. Marjorie túl sokat parancsolgat neked. akik az utcákat rótták anélkül.ez annyira más volt.Nem . Az asszonyok egyike cigarettát kért.már nem tudtak a földdel kapcsolatot tartani. Ezek a testnélküli lények . Látszólag teljesen élénk.láthatatlannak lenni az élők előtt. pedig a székben ülő férfi látszólag se nem látta. kivettem. hogy a férfi anyja lehetett. se nem hallotta. mint én magam is.. ha száz nagytucatot rendelsz. hogy a térben megjelentek volna. mintha a világon mindennél jobban kívánná. hogy az asszonyt megkínálta volna. Akárcsak én. habár majdnem azonos korúaknak látszottak. Láttam egy csapat futószalagmunkást. sokkal tovább és a szavaiból.. Azonban . Egészen biztos. Aztán eszembe jutottak az emberek itt. javítgatta. de a szívük még oda húzott. a városban. Kivett egyet és rágyújtott. Emlékeztem. szabályszerűen koldult. A telefonoszlop tartókábelére gondoltam. aki cigarettáért könyörgött. mint áramütés villantak át emlékezetemen. pedig az sóváran kapott utána. mint amit a halálról eddig elképzeltem. akihez rábeszélő szavait intézte. céltudatosan kapott a meggyújtott cigaretta után. Mióta követi a fiát ezen az úton? Ez lenne hát a halál . Miért nem hordasz sálat? Sose lett volna szabad olyan asszonyt feleségül venned. hogy a Biblia részeit kívülről megtanuljam. emberekre. szeme könnyezett. Pierce jobb ajánlatot adott volna neked. ügyeikbe mégis állandóan beleavatkozni? "Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön! Mert a ti kincsetek a szívetekben van!" Sose volt erős oldalam. de Jézusnak ezek a szavai a Hegyi Beszédből. megbízásokat osztogatott. aki a barátnőivel beszélgetett. A hoppon maradt asszony. Meg újra. nem vett róla tudomást. aki nem fordult vissza felém. Az emlékezés halvány borzongásával láttam. hogyan kiáltottam a férfira.Te nem alszol eleget. rá sem figyelt. amiket felcsíptem. izgatott volt.

akiket láttunk. Az egyik házban egy fiatalembert szobáról szobára követett egy idősebbet. hogy nem tudtam erről az ezernyi testnélküli lényről. Az idős ember egy tálcát vitt a szobába.Remegve gondoltam a "Felderítő Sas" cserkészkitüntetésemre. Öngyilkosok. Nancy! Egy középkorú asszony meg egy őszhajú férfi bocsánatáért esedezett.Nem gondoltam. ha azok nem érthetik őket? Akkor felém szállt a gondolat a Fényből. . akihez beszélt. akiket tettük valamennyi következménye fogva tart. . Lassanként valami egyebet vettem észre. de ők nem hallhatták. És valahányszor ránéztem. amit meg akart tanítani nekem. kivéve azt. apu! . mintha megtanultam volna az igazságot.Sajnálom. bár tudtam. A szívem. Értelmetlenül fordultam a mellettem lévő Fény felé. alighanem ismert földön.az Egyesült Állapokban és valószínűleg Kanadában -.Minn sajnálkoznak ők. nyilvánvaló volt. mama! Vég nélkül mondogatta újra meg újra. akik szintén ebben a "normális" tartományban léteztek. Bár egész tisztán hallottam. mivel ilyenfajta jeleneteket nem láttam többé. . apu . halavány.Sajnálom. a létem vajon ilyen dolgokra összpontosult? Tartsd rajtam a szemed. Hasonló jeleneteknél többször is megálltunk. Valamennyi élő embert.kérdeztem. így szólt Jézus hozzám. akár egy második bőr.Miért beszélnek az emberekhez. Hiába éreztem irgalmát. hogy a férfi. .mondta újra a fiatalember. nem halotta meg. Ez a fényesség velük együtt mozgott. ami folyóként árasztotta el a szobát. hogy anyát ennyire megviseli! Nem tudtam megérteni.Sajnálom. nem féltem. Orvosi kiképzésemre.Sajnálom. . Ez a gondolat lelki megrázkódtatást okozott. Nélküle és jelenléte nélkül valóban nem lett volna erőm ahhoz. noha a félelmes kérdés nyitva maradt.ismételte. hogy Tőle és nem tőlem származott. Jézus? . ahol egy idősebb asszony feküdt az ágyban. 32 . egy fiú tizenéves leánykát követett az iskola folyosóin. A gondolat sebességével utaztunk városról városra. . A Pi-Gammára. legalábbis a föld egy részén . . értelmem nem világosodott meg. amit mutatott. tompán világító fényesség vett körül. amerre már ismerős voltam. alig észrevehető fényként. mintha elektromos tér volna testük felszínén. a füleikbe. mielőtt szokatlan utazásunkat megkezdtük.

ezt jól láttam. Láttam. Aztán valami különöset láttam. amikor a részegségtől eszméletlen matrózt körülvevő fényes burok egyszerűen felnyílt. De az épületekről. s nem látták se a kétségbeesett. A következő pillanatban. beszéltek. de kezük áthatolt a tömör poháron. egyúttal ezt a "második bőrt" is elvesztettük. ittak. a körülöttük álló ivók karján és testén. hogy a testetlen lények láthatták. a mellettem lévő Személy visszatükröződő fényét látom. Ezekről a férfiakról hiányzott a fényburkolat. de képtelennek látszott a poharat az ajkához emelni. Társai közül ketten megfogták és elhúzták onnan. Egyesek sört ittak. hogy Richmondban már komoly ivászatokon vettem részt a mulatságoknál. ott termett a testetlen lények egyike. hogy az élettelen testek sem fénylenek. ami feltűnt. De nem ez volt. Most pedig úgy látszott. két vagy három lépést tesz. akiket ilyen fény övezett. hogy egy pillanatig két külön személyt láttam. halottak. Láttam. aki a söntésben mellette állt. a nehéz fasöntésen. (Ennek ellenére. szintén nem volt fénylő burkolata. aztán súlyosan a földre zuhan. testetlen lényeket maguk körül. a férfiak egy része a pultnál állt ugyan. a többieket viszont körülvette. 33 . amint egy fiatalabb matróz dülöngélve felkel a bárszékről. de amit itt a söntésben. mint ahogy bárkit valaha is mozogni láttam. civilek és katonák részéről tapasztaltam. köztük sok matróz hármasával állt a pultnál. már csak egy volt. míg mások a fapadokon a fal mellett szorongtak. ahogy egy pohárhoz akartak hozzáférni. az ugró alak eltűnt. Minduntalan haragos veszekedések törtek ki a poharak miatt. amelyekbe beléptünk vagy az élettelen dolgokról nem verődött vissza. Egy csomó ember. melyeket lényegében senki közülük nem emelt ajkához. nagy meglepetésemre.Először azt hittem. Egész biztos vagyok benne. Eszerint a fényburkolat az élő testekhez tartozott. amennyit csak a két izzadt csapos önteni tudott. világos volt előttem. ahogy megfigyeltem. hogy a két férfi az ájult testét a pultnál ülők lábai alól kihúzta. a valóságban csak ezek lökdösték egymást.) Azt hittem. Saját testetlen lényemnek. hogy csak azok az élő emberek. az pedig nyilvánvaló volt. szomjas. Elcsodálkoztam. minden eddigi elképzelésemet felülmúlta. hogy újra meg újra próbálnak a poharakhoz nyúlni. A fejénél hasadt meg és a fejéről meg a válláról kezdett leválni. se nem érezték eszeveszett lökéseiket. ugyanakkor hallhatták egymást. mint vadállat a zsákmányára. ráugrik. a diákok társaságában. Ezen a helyen a Fény egy nagy kikötőtámaszpont közelében lévő piszkos söntés belsejébe vezetett. gyorsabban. Mi. Mindez még azelőtt történt. mire a matrózt a falhoz támasztották. de a legtöbb annyi whiskyt hajtott le. amit a fiatalember lenyelt. Mint egy szomjas árnyék ácsorgott a matróz oldalán és sóváran követett minden kortyot. akik elvesztettük szilárd testünket. ahogy most megnéztem. Aztán felfedeztem. abban a pillanatban hirtelen.

amilyen magam is vagyok? Tegyük fel. Azonban az élő embereknek. hogy még rövid időre is egy másik testbe kívánkoztak. hogy az élők szeme ránézhetett volna . De ha ez volt a pokol. ami után állandóan vágyakoztak. Ez volt a pokol: és magam is. Tételezzük fel. nem lehetett a lényeggel összehasonlítani. ahol a gonosz emberek. akárcsak nekem.ezt már megállapítottam. De. ha egyáltalán gondoltam erre. miért van Ő mégis mellettem? Miért ver a szívem az örömtől. És ez volt még. mennyire vágytam Richmondba jutni. de olyan helyzetben kerültem volna oda. a többiek miért nem láthatják? Ahhoz túlságosan ragyogó. ami. nemcsak testi. mint egy védőpáncél? védelem volt-e olyan. Olyan tartományban léteztem most. de képtelennek lenni elérni azt . örökké fognak égni.a gondolat. a földdel egyenlő szinten létezett volna . amikor még a testükben voltak. akár ezek a testnélküli teremtmények. olyan testetlen lények ellen. Ha én láthatom Őt. Az örökkévalóságig . a burok villámgyorsan elszakadt körülötte. hogy ezeknek a valószerűtlen teremtményeknek valaha szilárd testük volt. ha itt nincs semmi remény. Mindazt. ismertem fel egyszerre. talán az örökkévalóságig el voltak attól szakítva. valahányszor feléje fordulok? Mivel ennek az utazásnak lenyűgöző módon Ő volt a legnagyobb élménye. Meghaltam. ahol semmiféle megértésre nem találhattam. mint hatalmas tűz forrósága sugárzott feléjük! És a többieknek.Még kétszer ismétlődött meg ugyanez a jelenet. hogy nem látnak meg és nem segíthetnek rajtam. ezáltal lehetett. Ez volt. az egyik testetlen lény pedig behatolt a résen és eltűnt. Ő maradt figyelmem igazi középpontja. mintha belebújt volna a másikba. vajon nekik nem kellett volna közelségében a lángoló szeretetet és irgalmat érezniük? 34 .ez tényleg maga a pokol. akiknek már nem volt többé élő szemük. akit a fia nem hallott meg. valójában ez lehetett a pokol egy fajtája. hogy a pokol közvetlenül itt. de soha többé nem vagyunk abban a helyzetben. szinte elégni a vágyakozástól. mialatt döbbenten bámultam. hogy a mellettem lévő Személyt nagyon megszerettem. Bárhová is néztem. Az asszonyra. hogy az élőkkel kapcsolatba léphessünk? Arra az anyára gondoltam. Nagyon kívánni valamit. Ami egyebet láttam. részese voltam. semmi sem volt hozzá hasonlítható. Vajon a fényburkolat olyan volt. akikkel találkoztunk. hogy abban az időben. amit láttam. de lelki értelemben is. ami szétroncsolódhatott. a poklot mindig a föld alatti tüzes helynek képzeltem. aki a cigarettát kívánta. ami megdöbbentett. Amikor aztán elvesztették a testüket.. ami történt velem. valamennyi lelki megrázkódtatást. Egy férfi részegségében eszméletét vesztette. biztosan érezniük kellett azt az áradó szeretetet. szenvedélyükké vált az alkohol. Nem "lehet". mint hideg zuhany érintett -. Fizikai testemet elvesztettem. Ennek pedig egész egyszerűen az volt az oka. mint Hitler. Magamra gondoltam.amit az azonos helyiségben lévő emberek nem látnak és nem hallanak? Vajon ez azt jelentené. hogy a földön maradunk..

. Elhagytuk a tengeri támaszpontot. a földön nem feküdtek a testek. Itt nem voltak megfogható dolgok vagy élő emberek. csupán meztelen kezeket. ütötték-verték egymást.kiáltottam fel. Noha teljesen úgy látszott. olyan térben.. tényleg "újjászülettem". amikor tizenegy évesen a templom oltárához léptem. amire eddig nem gondoltam. lábakat és fogakat. valójában mégis közvetlenül azon emberek és dolgok felett lebegtek. Ez az ezernyi ember már mind test nélküli volt. Mégis így rohantak egymásnak a tehetetlen dühöngés őrületében. Megint tovább indultunk. és ami akkor történt. az ütéstől az ellenfél pontosan ugyanolyan maradt. mint a déli nap. akiket eddig láttam. végül persze rájöttem. nem voltam képes Jézust meglátni. ütött-kopott utcáinak és söntésének környékét. Aztán arra lettem figyelmes. legmérgesebb. mint volt. Ha már előbb feltételeztem. habár egyértelműen ez volt a vágyuk. 35 .. mintha egymáson feküdnének.Uram Jézus . akik a lelkeket fogva tartják. Eddig azt a nyomorúságot láttam. hogy látszólag senki sem sérül meg. hiszen áldozatuk már halott volt. . semmiféle fajta fegyvert nem láttam. megsejtettem-e valamit is? Vagy láthatták volna ezt a többiek is. most már biztos lehettem ebben. ahol élők és holtak egymás mellett léteztek: azok a testetlen lények. Talán elűzhettük őt látókörünkből. Nem lehetett napjaink háborúja. hogy valóban. ahol úgy látszott. és most egy széles. mint legfontosabb. hogy a poklot látom. mivel sem páncélkocsik.Hol vagyunk? Először azt hittem. mintha mindenki a levegőbe sújtana. hogy egymással harcoljanak. hiszen nem volt testük. Lehetséges volt-e.. Nem tudtak ölni. . Amikor közelebbről néztem.új szemekkel megajándékozva." Amíg a szívem arra vágyott. semmiféle idő nem befolyásolja az utazást. bár valószínűleg még mindig valahol a föld felszínén voltunk. Utunk alatt eddig városokat kerestünk fel. Most láttam. Talán. ha nem az elveszett földi dolgokra irányították volna figyelmüket? "Ahol a szívetek van. hogy ahhoz a földi világhoz kötődünk. lapos síkság szélén álltunk. vonaglottak. mint magam is. hogy Richmondba jussak. Először jutott eszembe. ami abból állt. A síkságon testetlen lények tömege hemzsegett. egyetlen élő férfit vagy nőt sem láttam. legszerencsétlenebb lényeknek. sem puskák nem voltak. akiket az élők nem is gyanítottak. mert. ahogy a pap mondta . mégis olyan volt. fénytől övezett alakot látni. aki közelebb van és ragyogóbb. sehol sem lehetett egyetlen élő. És ezek látszottak a legcsalódottabb. óriási háborús színpadot látunk: az emberek arra voltak kárhoztatva. Itt nem folyt vér.Hogyan nézhettek valakin keresztül. ha figyelmünk középpontja valami másra irányult. hogy valójában nem tudták érinteni egymást. amiben nincs többé részünk. volt még a láncoknak más fajtájuk is. Most. amik után vágyakoztak.

Hacsak az nem vigasztalna. Hacsak nem mindenki ugyanazt gondolná körülöttem. ha örökké ott kellene élnem. amit valaki hirtelen vagy akaratlanul gondolt. Valójában ezek az őrülten dühöngő emberek nem tarthatták meg áldozataikat. akik a szívét törték össze. melyekről még csak nem is álmodtam soha. hogy például az a személy. Akkor. Azonban az irigység csaholásában és a sértett önteltség hangjaiban túlságosan is magamra ismertem. gondoltam. .Ugye megmondtam neked! . Húszévesen még nem alakult ki bennem semmiféle igazi testi szenvedély.Mindig tudtam! . amit ne foglalnának el más lények is. hogy a kiábrándult üvöltözés.. csak azon szerencsétlen teremtmények iránti irgalom áradt belőle.. hirtelen pánikban. mint hogy saját mérgünket egymásra fröccsenthetjük. mint saját magam. élvezet. körülötte azonnal mindenki számára láthatóvá vált. ahol legbensőbb gondolataim sem lehetnek az enyémek? Nem lehetne eltitkolnom. Hasztalan próbálkoztak körülöttünk olyan perverzitásokkal. mintha a szavak kigondolása gyorsabb lett volna elhangzásuknál. aki őrjítően veri valószerűtlen ökleivel. 36 . amikor semmi mást nem tehetnénk. aki valóban vagyok. Az egymást elvétő harapásoknál és ütlegeléseknél még undorítóbban voltak a szexuális gyötrelmek. Egyetlen hely sincs. mint azoknál a lényeknél. elrejtenem semmit. Émelygő meghittséggel fedeztem fel itt saját gondolataimat. Akkor hát . ez volt a valódi hangom . amelyekből sokat mutattak be lázas némajátékban. Nincs a világegyetemben egyetlen egyéni sarok. pusztító gondolatok és elképzelések tartották fogva.visszhangzottak a rikácsolások újra meg újra. hogy egyszerűen egyedül elinduljanak.. akit egy férfi eltorzult arccal ütlegelt. Ennek ellenére most sem ítélt el a mellettem Jelenlévő.a deréké.Nem figyelmeztettelek? . akkor nincs "egyedüllét" a testetlen lények tartományában. Ebben a testnélküli világban tulajdonképpen mindegynek látszott. nem volna lehetőség a színlelésre. Milyen elviselhetetlen volna. Valószínűleg mégsem tehették.mi egyéb tartotta itt őket? Miért nem keltek fel egyszerűen és miért nem mentek el innen? Semmilyen okot nem találtam rá. a kitüntetetté. valóságos hang volt-e vagy csak kétségbeesett gondolatok visszhangja. a templomba járóé. akitől a gondolat származott. egyszerűen miért nem megy el.Ezeket a teremtményeket az értelem. Lehetetlen volt megmondani. akiket a söntés közelében láttam tülekedni. hogy más éppoly undorító. Biztosan nem az Ő akaratából voltak itt. ahol pedig nem léteznek falak. Pedig nem voltak kerítések. Ez én voltam. mint gyűlölet.. ami hozzánk is eljutott. hanem annak kellene mutatkoznom. Mi lenne. A legtöbbször cserélődő gondolatok valahogy annak nagyobb tudományával vagy képességével avagy múltjával függtek össze. s az érzelmek megszokásai. Vagy az a fiatal nő miért nem megy ezer mérföldnyire attól. akiknek minden időkre teljesen ki van az egyén szolgáltatva.

őrizték és segítették ugyan őket. megfigyelhettem. ahol az egymással vívódó lények találhatók. ahol térben és időben az iménti. az eonok vagy másodpercek folyamán. Az egész szerencsétlen síkságon látszólag fényből álló alakok lebegtek. ahol rajtam kívül senki nem tudott jelenlétükről." Lehetséges volt vajon. Talán itt. mint ahogy mellettem állt? Nem tudtam. de sokáig nem jöttem rá. az is világos volt. hogy a tényt tudatosítsam. hogy ezek a többi halottak. hogy Jézus csak annyit mutathatott meg nekem ebben a pillanatban. a szeretet meglátásának hiánya volt. És hirtelen rájöttem. Az élő városokat és falvakat angyalok népesítették be. mindegyik teremtmény azok társaságát kereste. hogy van itt még valami ezen a széles síkságon. miután a szemem feléjük fordult. tényleg olyan magányosok voltak. mielőtt még együttesen alkották az elátkozottak társaságát. számomra ismert szokások követték egymást. szemük csupán egy szomszédos alakot keresett. 37 . Vagy.. a házakban. Most. hogy ezekből a síkságon kínlódó lényekből egyetlenegyet sem engednek el.. Tulajdonképpen. a gyárakban. ha magam is nem lettem volna láthatatlan. Kísérték. ami saját tűsötétségüket mutatta. zavarodottsággal kellett megállapítanom. Ha Jézus vagy angyalai beszéltek hozzájuk. még abban a barátságtalan söntésben is. mint ők maguk. hogy erről egyikük sem tudott. Amikor viszont felfogtam. ahogy az először látszott? Lassankint észrevettem. akárcsak én. amit egyébként az egész idő alatt éreztem anélkül. hogy valamennyi eddig látott jelenetre ugyanaz a magyarázat. akik éppoly gőgösek és gyűlölködők voltak. nem állhatott-e a többiek mellet is úgy. Talán nem Jézus hagyta el őket. csak annyi volt. hanem esetleg ők menekültek a fény elől. miután észrevettem ezeket a ragyogó alakokat. mint egy villámcsapás. amennyinek a felfogására képes voltam. Nagyságuk és ragyogó fényességük akadályozott abban. hogy megalázza. Vajon ezek a ragyogó lények angyalok voltak? A mellettem lévő Fény is angyal volt? Azonban eszembe jutott a kis kórházi szobában kimondott gondolat: "Te Isten Fiának jelenlétében vagy. Szívükből végtelen gyűlölet áradt. Ez pedig Jézus. Tán még beszéltek is hozzájuk. Lehetetlen lett volna végignéznem az egész síkság temérdek és legfeltűnőbb eseményét. Amit világosan láttam. hogy előbb észrevegyem őket. bizonyosan nem hallották. ezek az undorítók és méltatlanok. úgy ért.Talán ez volt ennek a visszataszító síkságnak magyarázata. Majdnem kezdettől fogva éreztem. Jelen voltak az utcákon. ugyancsak az Ő jelenlétében voltak? Egy tartományban. hogy ezek a mértékkel nem mérhető alakok a kis teremtmények fölé hajoltak a síkságon. amikor már megláttam őket.

bonyolult berendezésekkel teli termekbe pillantottam be. az annyira eltért mindattól. esetleg kísérletek tucatjai. Úgy tűnt. Ezek a lények. az egyetemen kémia volt a fő tárgyam. amit ismertem. vagy fiatalok. napfényes parkban hatalmas épületek álltak és a különböző építmények között bizonyos hasonlóság mutatkozott. Beléptünk az épületek egyikébe és a hatalmas kapun keresztüljutva a magas mennyezetű folyosón haladtunk. Újra mozgásba lendültünk. amikor benn embereket pillantottam meg. az mindegy.Hogy ennek testi vágy. ami valószínűleg eddig is itt volt. Ha azonban itt valamilyen fajta tudományos munka folyt. öregek. Mindig büszke voltam kicsit tudományos tanulmányaim elkezdésére. Inkább óriási tudományos központ lehetett. mintha Jézus csak annyit mutatna. amennyit meg tudok érteni. VI. ahol fények vibráltak. Nem tudnám megmondani. A hely légköre azonban a legkevésbé sem hasonlított olyasmire. ahol a kutatókat egyetlen nagy felfedezés lelkesítette. úgy látszott. hogy még a tanulmányi ágat sem tudtam kitalálni. ami homályosan szerzetesekre emlékeztetett engem. Olyan csönd vett körül. A különbség csak az volt. önmagunkba fordulás az oka. Most. Kitágult. efelett. amelyben ezek a teremtmények saját szenvedélyük rabjai voltak. Megint az történt. mintha hirtelen teljesen más dimenzióba. mintha a világ valamennyi iskolája és egyeteme az itteni valóságosnak egy-egy részletét utánozná. mivel mindannyian tetőtől talpig lazán leomló kapucnis köpenyekbe burkolództak. A nyitott ajtókon át óriási. bármi volt is az. emögött. A háborús idők városainak lármája. Valahogy úgy éreztem. mindezen túl egy egészen új tartományt láttam! Szép. hatalmas kísérlet folyhat itt. 38 . A legtöbb helyiségben a csuklyás alakok nehézkes táblázatok és diagramok fölé hajoltak vagy ellenőrző táblák mellett ültek munkahelyükön. majdhogynem egy más létezési formába kerültünk volna. férfiak voltak-e vagy nők. mintha teljesen elvesztették volna önmagukat bizonyos hatalmas cél érdekében. elválasztott tőle és ezzel haltunk meg. Először egy olyan lényekkel teli pokoli tartományt mutatott. amit egy kolostorról képzeltem. melléktantárgy a biológia volt. Vagy inkább az előttünk lévő jelenet változott át valahogy. e teremtmények nem voltak barátságtalanok egymáshoz. aki mellett elhaladtunk. Ennek ellenére. Mindenki. ahogy a látottakat nevetséges lett volna egy földön lévő egyetemmel összehasonlítani. Inkább olyan volt. Más lett a fény mintha a levegő hirtelen átlátszóbb lett volna és ezáltal azt is megláthattam. nem sok szót váltottak egymással. amin dolgozhattak. földi kívánság. a síkság rikácsoló hangjai után itt mindenen átható béke uralkodott. s ezenkívül tanultam még fizikát és matematikát. inkább zárkózottnak mutatkoztak a tökéletes koncentrálás miatt. elvégzendő feladatának rabja lehetett. ami fényének útjába esett. az elrendezés módja egy jól megtervezett egyetemre emlékeztetett. hogy megijedtem.

amit ott. nem csak a földön! A gondolat azonban bennem maradt. ez a mennyország?" bátorkodtam megkérdezni. "Amikor ezek a lények még a földön voltak. a nyugalom és a ragyogás kétségtelenül mennyeinek tűnt. vajon ugyanaz hiányzik-e. Akkor hirtelen eszembe ötlött.. Beléptünk egy stúdióba. Ha ez a fejlődés képes volna fokozódni. most is szeretetét éreztem. egy furcsa világűr-szerkezetbe. melyek polcain. a körülöttünk lévő lényekben ugyan nyilván örömét lelte. agyag. Vajon ezek az önzetlen. mégsem volna minden.kérdeztem. Előttem ismeretlen hangsor nehézkes ritmusú hangjai voltak. ennél még nagyobb dolgokat akart feltárni előttem. buzgó légkörben. mint az egész richmondi egyetem.. "Az univerzum kulcskönyvei". hogy ez lehetetlenség. de egyszerűen képtelen voltam megérteni. Egy óriási laboratóriumszerű helyiségbe kerültünk.. támadt fel bennem a gondolat. Hogyan írhattak volna könyveket máshol is. ami maga akkora volt. keskeny híd vezetett. ahová egy. ahol bonyolult zenét szereztek és elő is adták.. mit csinálnak itt? . kutató teremtmények éppúgy elmulasztották Jézust észrevenni? Vagy talán azt.. Ezután kiértünk a csöndes. ami hiányozna ezeknek a higgadt lényeknek. Így kellene hangoskodó énünkből az önmagunktól való megszabadulásnak megvalósulnia.. az "alsóbb tartomány"-ban nélkülöztek. túljutottak-e vajon önző vágyaikon?" "Igen. valószínűleg vízzel töltött tartály feletti." A válasz fénysugárként világított ebben a törekvő. ami egész értetlenségemet okozta. valamiféle világűr-megfigyelő állomásra. egyre nőtt a csodálkozásom. Akárcsak előbb. Ahogy mentünk. papírdokumentumok sorakoztak. Így követtem Őt e gondolat-birodalom több épületében. "Mire való ez?" gondoltam. mialatt áthúztunk a hallgatag tanulókkal zsúfolt kupolatetős olvasótermeken.Jézus. Akkor is volna még valami.bőr-. s azóta is fejlődnek ebben. fém-. "Bach az egyedüli kiindulás. szinte egy e melléképület szobácskájának ajtaján: "Itt található a föld központi gondolata". ez. "Itt gyűjtötték össze az egész világmindenség valamennyi fontos könyvét"." Aztán átmentünk egy könyvtáron. ha az értelmem el is vetette ezt a feltevést. Bepillantottam az egyes helyiségekbe. tért vissza állandóan a kifejezés. mégsem ez volt a legutolsó amit mutatott. Rögtön tudtam persze. a tudatlanságomat szánta. Onnan pedig egy technológiai gépekkel teli épületbe jutottunk. mennyezettől a padlóig értékes pergamen-. "Uram Jézus. hogy Őt Istennek lássák? 39 . Aztán egyszerre csak feltűnt. mégsem kaptam kérdésemre semmilyen magyarázatot. És még valamit éreztem. hogy e hatalmas "egyetem" minden tevékenységének forrása isteni eredetű. Habár csak úgy lobogott belőle a tudás és noha tényleg éreztem. reánk várakozó parkba.

Talán ezért mulasztottam el éppen azt a pillanatot.. igen-igen messze.. valahogy szinte a jövőbe nézve. A fényesség a tiszta falakból és utcákból sugározhatott és a lényekből. hogy maguk is a képmásává váltak? Amint ezen töprengtem. ők pedig könyvekben.kérdeztem magamtól. mint amit úgyis látok: talán még nem értem meg arra. Nem tudhattam. ugyanúgy. hogy az elképzelhetetlen távolság ellenére is láthassam. mint e tartomány. akik mindenben és mindenkiben Őt keresték? Akik olyan jól és olyan közelről nézték meg. Ha a veszteség miatt fel is zokogtam. hogy ennyi fényév távolságból láthatók legyenek. Vajon ezek a ragyogó lények azok lennének. miképpen mehetett ez végbe. egy várost láttam. Abban az időben még nem olvastam a Jelenések Könyvét. ismerhettek részleteket. mindegyik mellékesnek látszott. mintha két ragyogó lény elindult volna ebből a városból és a fény sebességével száguldva a végtelenen keresztül egyenesen felénk tartana. nekem Ő maradt mindvégig a v a l ó d i k ö z é p p o n t. de ez nem volt félelmetes. Tulajdonképpen mintha fényből lett volna a város és benne minden. Eddig az volt a benyomásom. aki itt állt közöttük. mintha az elmélyedt gondolatok és tanulás "felsőbb szintje" nem lettek volna messze attól a "fizikai síkság"-tól. ahogy a mellettem lévő Személy is fényből volt. a végtelenségig ragyogó várost. utalásokat. a távoli mennyország szikrányi részét elviselni.. Most viszont mérhetetlen üresség volt körülöttünk. És azután. Végül azokat láttam-e. Végül is úgy gondoltam. Sőt.. milyen ragyogó kellett legyen minden épület és azok lakói. most pedig nagy sebességgel távolodtunk. Sugárzó. eléggé tisztán ahhoz. Bármit mutatott is a továbbiak során.. persze arról fogalmam sem volt. de az utazást magán a földön tettük. kémcsövekben kutatták. Ezzel szemben most mintha a földet hagytuk volna magunk mögött. amitől mindig féltem.. De amilyen gyorsan közeledtek felénk. hogy tökéletlen látásom még nem tudna többet. Már nem is láthattam. De az igazság keresésének szomjúságában elszakadtak magától az Igazságtól. annál sebesebben húzódtunk mi visszafelé. hogy magyarázatát felfognám. Az óriási ürességben mintha valami megnevezhetetlen ígéret vibrált volna. mindent megmutatott nekem. ahol a testetlen lények még a földi világhoz kötődtek. úgy tűnt. hogy utaztunk. mégis tudtam. a végtelen távolban. A távolság növekedett. amikor elhagytuk a föld felszínét. talán nem mondhat el többet. Kimondhatatlan szeretete mellett saját zavarodott kérdéseimet fel sem tettem. akiket csak mozgásukról vettem észre. 40 . Amit lehetett. Az ő Személyiség e maradt számomra mindenekfelett a legfőbb valóság. a látomás elhomályosult. Csak bámulattal álmélkodtam a távoli színjátékon és azon csodálkoztam. mégis egyoldalúan keresték az igazságot. akik Jézust helyezték életük középpontjába .Biztosan volt Róla fogalmuk.

. A következő két vagy három napig még elég gyakran voltam öntudatlan. Az isteni város még mindig ott csillogott és ragyogott gondolataimban. a következő betegem érkezett. hogy a takaró alatt egy alak fekszik az ágyon. majdnem feledésbe ment történet derengett bennem. . hogy Fred Owent beavassam történetembe. Az órára néztem: még volt tíz percünk. de volt valami az arcom előtt. hogy ehhez a betakart alakhoz tartozom és az Ő akaratából feküdt ott. Ahogy így könyörögtem.. Hallottam. amint a külső ajtó kinyílik meg becsukódik.. 41 . de a fény kialudt. visszatért a földi életbe? . éreztem. . ahogy a kórház folyosóin és kórtermeiben elkeseredve kutattam.kérdezte végül Fred. míg elborított a sötétség. mint amit el tudtam viselni.Abban az időben minderről nem sokat tudtam.Ön. ne hagyjon magamra ezen a sötét és szűk helyen. Már nem tudtam.egy élettel előbb elhagytunk. hogy megtaláljam. mint egy darab fa a testem. de a karom olyan volt. A torkom égett. Még eltöltöttek a látomások.válaszoltam.ahogy nekem tűnt . Lassan körbe-körbe csavargattam. akár nem. . közben íróasztalomon a kvarcórám számai cserélődtek. Négy beszélgetés kellett ahhoz. kérdéseket tett fel vagy magyarázatot kért . amit . hogy visszatér az öntudatom. Tapogattam a takarón. VII. Kétségbeesetten kiáltottam utána.amilyen egy súlyos betegségben várható. Olyan szűkek és skatulyaszerűek voltak. hogy el kell szakadnom tőle. Közelebb kerültem ahhoz az alakhoz. több volt. készítsen elő a ragyogó városra. Volt néhány lázas. mintha ólomrudakat próbálnék emelni. ami a parányi helyiséget majdnem betöltötte. Teljes közönnyel észleltem. nyomasztó álmom is . s a mellem súlya majdnem összenyomott. felém intett és hívogatott. Életem legmagányosabb pillanatából kerültem aztán a legnagyszerűbb állapotba. különben ki se bírtam volna az öntudatra ébredést. hogy rátaláljak arra az ágyban fekvő alakra. Most mégis teljesen nyugodtan ült. a korlátlan térből a cellához hasonló szobába való visszatérést.Falak kezdtek körülvenni. akár tetszett ez nekem. Mint régesrégi. mi volt az. Jézus még mindig mellettem állt. míg újra felismertem a kis kórházi szobát. de jézus mondta. amilyent eddig nem ismertem. Végre összeértek az ujjaim. Jobbkezemmel éreztem a balkezem gyűrűsujján az ováliskörű gyűrűt. Érzékeim zavarossá váltak. ne hagyjon el.Most így mondanám . Jézus fényessége teljesen betölt és a gondolat.és közölte. Kinyitottam a szemem. miért küszködök. egyetlen szót sem akar kényszerből elhinni.. Minduntalan félbeszakított. Hihetetlen volt ugyan. hogy néhány másodpercbe telt.

Ne beszéljen most tovább . Megpróbáltam másik kérdésről gondolkodni.Meg kell nyugodnia. . tényleg. egész héten keresztül azzal próbálkoztam. hogyan is kezdhetném elmondani? Az imént Istent láttam? A pokolban jártam? Bekukkantottam a mennyországba? azt hinnék. . például az anyagcserém. . A figyelmességből. Valahogy el kellett volna mondanom neki a dolgot.Nekem pedig éppen egy csodálatos élményem volt .a testemen kívül voltam? Azt sem tudtam. nem tudja leküzdeni. ami betöltötte ezt a helyiséget. amire biztosan emlékeztem . Megnyaltam láztól kicserepesedett ajkam. Arra gondoltam. hogyan írjam le a fényt.folytattam -.. .vélekedett az orvos vagy a nővér . csakhogy ne hagyjon itt.Később majd megint megnézem magát. nagyon is tudtam a betegségemről. A következőkben. .Amikor visszanyertem újra a tudatomat.Ez volt akkor a fő dolog . .mondta -. amiben részesítettek. a hőmérsékletem. amit hozzám intézett.tette hozzá. 42 . az influenzajárvány és a kórházban előfordult súlyos tüdőgyulladások miatt. hogy megint köztünk van . megbolondultam.akkor nem voltak fájdalmaim. az intravénásan beadandó folyadék mennyisége. De sohase jutottam néhány szónál tovább. .Olyasmi. aki rám mosolygott. ami történt velem..mondta.Milyen nap van ma? . de ha akarja. . Próbáljon meg nem beszélni . holnap elmesélem Önnek. Ezután valahányszor bejött valaki a szobába. Aztán lassacskán. Köhögési roham tört rám. hogy egy korty vizet adjon.nyögtem ki. majdnem minden nap esett a hó! Irwine hadnagy vagyok . .mondtam.fogtam hozzá. hogy a szokásosnál súlyosabb eset voltam.Egy ideig azt gondoltuk. Ritchie közlegény. ahogy teltek a napok. bár ez a rövid séta is kifullasztotta a parkolóhelytől idáig. . De amíg . ami akkor a kórházi folyosón történt. .mondtam Frednek -. Fizikai nehézségeim minden egyebet kisöpörtek a fejemből.Jó. mit tudtam kiszedni az orvosokból. Fred mostanában naponta jött. a hangom csak ziháló krákogás volt. hogyan történt . amikor élményemben Jézust találtam az oldalamon. Irwine hadnagynak a hátam mögé kellett csúsztatnia a karját és fel kellett ültetnie. A következő délután volt tehát. hogyan mondjam el valamennyi fontos kérdését.Igen . Az ápolószemélyzetet nyilván jobban érdekelték a rideg tények.mondta. fokról fokra közelebb kerültem ahhoz. amiről a földön mindenkinek tudnia kell. amikor folytattam történetemet. iszonyú fejfájást éreztem és megpillantottam egy ápolónővért. Semmiféle testi érzésem nem volt.Szenteste.és valóban. világos volt. .Mára lejárt az időnk . .Az ünnepi szabadságot megvonták a kórházi személyzettől tette hozzá -. felnyitottam a szemem.

Ha befejezte körútját.Talán . hogy egy közlegény a tiszt utasításával szemben ellenvetést tesz. Másrészt. Körülbelül kilenc perccel később. Máris elég halott van ebben a hónapban a Barkeley táborban. a lepedőt az arcomra húzta és visszatért a kórterembe. . December 21-én kora reggel. persze meglepődtem. A kórház mindent elkövetett érdekemben. aminek az összes következményét csak évekkel később fogtam fel. mint ahogy öntudatlan állapotban a kis helyiségbe vittek.VIII. készítse el a hullaház részére.mesélték -. A fiatal szolgálatos kétségtelenül képzelődött a hosszú. Akkor. 43 . így áll a kórházi jelentésben. Azonban . amikor elmondták nekem. esetenként kísérleteztek a szívbe adott Adrenalin injekcióval. amit az ápoló javasolt. a szanitéc visszajött. Semmi. ha a szív kihagyott. s ekkor azonnal elrohant a szolgálatos orvosért. magányos éjszakai műszak után! S ekkor olyasmi történt. hogy a testet a hullaházba szállításhoz előkészítse. A karomat azért a gyapjútakaróra tette. a tiszt viszont orvos volt. mint ma. ha visszagondolok rá. A kis szanitéc befejezte körútját.egy Adrenalin injekciót kellene közvetlenül a szívizomba adnia. huszonnégy órával később. hogy abban az időben a szívmasszázs és az elektromos sokk széles körű alkalmazása előtt. Végül felállt. az ápolófiú rendszeres gyógyszerosztó körútja során bejött kis hálókamrámba és nem találta már meg a pulzusom. Nehezen mondta ki e szavakat. .mondta az ápolónak. ahol megállapították a kétoldali tüdőgyulladást. Megint semmi.Ez tényleg halott . És ez lehetett az a pillanat. de nem döbbentem meg annyira. Miután a röntgenkészüléknél elájultam .a kéz a gyapjútakarón biztosan megmozdult! Az ápoló újra az ügyeletes orvoshoz loholt. Ellenőrizte a lélegzetemet. kis különszobára vittek a kórterem közelében.a "csodagyógyszer" feltalálása iránti kutatás 1943-ban még gyermekcipőben járt. azonos eredménnyel. ahogy tud. A szanitéc vonakodott az elöljáró tiszt utasítását teljesíteni. Az igaz. másodszor is megvizsgált és másodszor is halottnak nyilvánított. különösen orvosi területen. testenkívüli keresésemben visszakerültem a kicsi helyiségbe és megláttam a lepedővel letakart alakot. A tiszt visszatért vele. ha a katona nem is volt képzett ápoló. hogy úgy segítsen az élőkön. Az ügyeletes orvos rögtön megjelent és maga is megismételte a vizsgálatokat. Aztán megmérte a vérnyomásomat. amikor kétségbeesett. Egyrészt elképzelhetetlen volt.javasolta . ennek ellenére a következő huszonnégy órában rosszabbodott az állapotom . . orvosi szempontból nevetséges volt.

Technikailag ki lehet mutatni pár percre a szívverést.. ha egyáltalán lett volna ehhez erőm. teszem azt tüdőgyulladás miatt omlott össze. Amikor az ápoló újra megjelent. öt napba. ha valamilyen közbejött esemény következtében. Dr. két hétbe. Egy pillanat múlva megindult a lélegzés. tudom elképzelni a személyzet zavarodottságát. mint például egy ittasnál. az agyvelő ilyen hosszú idő után. . De csak most. amit bármelyik orvos megállapíthatott volna. de megindult a szívverés. ha a szívizmot néhányszor megdolgoztatják." IX.Hozzon kérem a gyógyszeres szobából egy steril csomagolásút . akik egészségem helyreállításán fáradoztak. Az én állapotom pedig. már nem volt megváltoztatható.. haragudtam volna azokra. míg újra felkelhettem. a ritmikus érverés megerősödött. ezzel azonban nem változik meg az általános állapot. 44 .. akinek az ügyeletes tiszt jelentette azon estének eseményeit. amúgy egészséges páciensnél szűnt meg a szívverés. a tiszt megtöltötte az injekciós tűt az Adrenalinnal és a tűt a szívembe szúrta. oxigén nélkül reménytelenül tönkre kellett menjen. Vérnyomásom emelkedett. Ritchie közlegény. Francy a gyógyulásomat " a legmeglepőbb orvosi esetnek" nevezte. Aztán. hogy kérdéseket tegyek fel a az azon az éjszakán szolgálatos orvosnak. Idővel elég jól éreztem magam ahhoz. ahol remény volt rá. hogy a kritikus esetek listájáról töröljenek. ahogy gyógyulásomat figyelték. A tanult orvos ennek ellenére elfogadta a tudatlan kis katona javaslatát. Engem viszont személyesen meglátogatott dr. Donald G. nincs semmi hatása annak.mondta neki. de mindkettőjüket egy egységgel a tengerentúlra helyezték. Gyógyulásom azonban semmiképpen nem volt azonnalinak mondható. Három napba telt. a parancsnoktiszt. rövid látogatása a tulajdonképpeni halálban és teljes felépülése természetfeletti eszközökkel magyarázható. Francy. valamint a szanitéc fiúnak. Lélegzetvételem erősebb lett. Az életbe való visszatérésemet szerencsétlenségnek tartottam.. az ember állapota is teljesen helyrejön. Először csak szabálytalanul. meséltem Fred Owennek. akinek megmagyarázhatatlan előérzete helyesnek bizonyult. amikor még mindketten hitetlenül figyeltek. noha ténykedésének feleslegessége teljesen világos volt előtte. miután huszonhét évi saját praxis van mögöttem. Abban az időben azonban a gyógyulásom részletei alig érdekeltek. ha megindul a szívdobogás. "ami vele előfordult" és évekkel később egy közjegyzőileg hitelesített előadást írt a következő címmel: "George G. mire teljesen magamhoz tértem. Ha azonban az egész rendszer betegség.Ez azonban csak akkor történt meg.

hogy nem találtam szavakat még a legkisebb részlet kifejezésére sem és rájöttem. ahogy mondta és minden alkalommal megpróbáltam mesélni neki az élményemből. és a beszélgetés is abbamaradt. legkönnyebben akkor tudtam elviselni a Tőle történt elválasztásomat.Retta volt a keresztneve. mint egy nagybeteg fiatalember és a hálókamrámban ért rendkívüli találkozással vívódtam. hogy kísérleteim csak megzavarták. ha valaki megjelent. váratlanul gyökeresen megváltoztatott." Abban állt a nehézségem. Mivel a Fényt és a világot. látni. ezért kérlelni kezdtem őt.Leginkább csak az ágyban feküdtem. ahol jobbról. mint huszonhat vagy huszonhét éves. Esténként. csinos szőke. hogy furcsa különcnek nézzenek. helyeztessen vissza a megszokott ágyamba. Magam is meglepődtem ezen a kívánságomon. nővére. Szerettem volna másoknak is beszélni róla. akinek kiönthettem a szívemet. mint a legfényesebb nap. "Olyan volt. hogy teljesen idegen embereket. Jézusra gondoltam. Irwine hadnagy . amikor eloltották a lámpákat. semhogy megkockáztassam. ahogy megtudtam. nekem mindegy volt. mint régi ismerősöket üdvözlök. ha valaki bejött a szobámba. Vajon még most is itt volt? Szerettem volna tudni. csak feküdtem és az ágyak közti folyosóval szembenlévő éjszakai lámpák sorát bámultam. Elcsüggedésem mellett azonban egy kis önvédelem is akadt. nem tudtam neki elmagyarázni.. de az én fiatal szememben középkorú. Retta Irwine nem lehetett több. visszagondoltam annak a szokatlan éjszakának minden mozzanatára.különösen hűségesen "nézett be". ahogy visszaemlékeztem élményem előtti viselkedésemre: mindig is félénk. azelőtt vajon miért nem vettem észre ezt a csodát? Mihelyt ki tudtam valahogy vánszorogni a nagy kórterembe. hogy már három hete meg kellett volna kezdenem az egyetemi előadások hallgatását. mert fénye annyira elvakítaná emberi szemünket? Nagyon elcsüggedtem. mert ugyanazzal a csoporttal nap mint nap találkoztam. Úgy látszott. hogyan tudtam élni eddig anélkül. idősebb nőnek tűnt. amelyen maga a Fény lépett be ezekbe az egyhangú fabarakkokba. de nem volt az az égető nap. ami velem történt. ami akkor tört rám. Most egyszerre úgy éreztem. ápolt külsővel. megnyerő mosollyal. persze nem mertem így szólítani . Azon csodálkoztam. ami feltárult előttem. Úgy éreztem. hogy láttam volna. 45 . amit ember elképzelhet. így hát orvosi kiképzésemről meséltem neki és arról.. Nagyszerű volt beszélgetni vele. alig mertem másoknak mesélni arról. magamra maradva szellemeim még inkább gyötörtek. Emberi arcba tekinteni. vajon csak azért nem láthatja senki közülünk. Jobban élveztem a kórterembeliek újonnan szerzett barátságát annál. Csak a cserkészek és a diákok között tudtam könnyebben feloldódni és velük is csak azért. Visszatekintve úgy gondolom. Ápolók. balról emberek közt fekhetek. hogy az a teljes egyedüllét. mikor ezen a kórtermen láthatatlanul áthúztam. orvosok. Ez mindjárt jobban tetszett neki. sőt zárkózott alak voltam. a szívem gyorsabban vert. ahogy visszanéz rám.

ami a következőkben történt. És ez fájt a legjobban. Aztán abban a tartományban tett rövid látogatásra gondoltam. Nem körutazás volt ez az égben. mégsem tudom belátni.. Először a pokoli tartományra emlékeztem vissza. .Történt aztán valami változás? Úgy gondolom. tapasztalhatott. akárcsak én is. Azóta minden napom minden percét egy teljesebb világ létének tudatában töltöm. ahol minden az igazság önzetlen kutatása érdekében történt. órákon keresztül azokra a képekre. Ahol az emberek.kérdezte Fred. hogy ez olyan sokat jelenthet. az épp elég pokol volt. minden előnytől. miért nem mutatják meg minden embernek? És legfőképp. ami az ott látottakhoz hasonlóvá tehet. vágyaiktól. amit a leghosszabb ideig nézhettem. Ahol már-már azt hittem. ami még itt is uralkodott rajtuk. amit azóta csinált. . hogy a teljes őszinteség kedvéért becsületesen el kell még mesélnem Frednek mindazt. ahol az emberek már elhagyták saját énjüket.És történt valami változás? . hogy én. mint húszéves fiú. mégis az összes tapasztalatból ez állt legtisztábban a szemem előtt. az Ön életében. Tudtam. Tovább kellett élnem. hanem azon világ nagyszerűsége nehezítette meg számomra az életbe való visszatérést. belenéztem a pokol mélységeibe. Elég pokol ahhoz. gondolkodásmódtól. bár nagyon izgalmas lehet. hogy egy életre tartózkodjam minden olyan magatartástól. amikor belevetette magát a mellettem lévő karosszékbe. amiről a Biblia ír. És elég furcsa. És abban. Vajon mit jelentett mindez? Miért láthattam ilyen dolgokat. amilyen voltam vagy elképzeltem. meséltem Fradnek. gőgjüktől.. Egyébként. mit kezdjek most ezzel az egésszel? Ezt kérdezte Fred Owen is. Számomra azon texasi éjszaka óta nincsenek véletlenek. amit nyilván mindenki. Ezekben a szavakban leheletnyi . hangokra. nincsenek az emberekkel "jelentéktelen" találkozások. akkor nyilván nem sikerült megértetnem vele az élmény lényegét. hogy majd leszek. hogy a mennyben vagyok. nem láttam például a tűztengert. pedig magam tapasztaltam mi a különbség Jézus szeretete és a világ között. Amit azonban az életben ezután láttam. Ha egyáltalán láttam a mennyországot. ezért a betegségemet követő évek életem legnehezebb évei voltak. Belső kapcsolat. Éppoly kevéssé hittem abban. 46 . azokra a hihetetlenül eleven benyomásokra gondoltam.De minden éjjel. Mindössze egyetlen pillanatig láthattam. akik már nem tartoztak ehhez a földhöz. ha valakinek belső kapcsolata van az Istennel és minden egyébbel. míg végre feltárult a villanásnyi kinyilatkoztatás: az isteni város. szavait a nehéz légzés miatt nehezen ejtve ki. emlékeztettem Fredet. de nem a rémület. mégsem menekülhettek szenvedélyeik rabságából. akkor is csak szörnyű távolból és elérhetetlenül olyan ember számára.irigység lett volna? Ha igen.

ami úgy akadt meg a számban. fő. De ez nem számított. míg már a tejesüveg látásától is felfordult a gyomrom. hogy addig innen nem engedik el. hogy felépülésem még nem volt az igazi. szeles. hogy nem tudok válaszolni. rendszeresen írt. A vasúti híd alatt az ünnepesti forgalom araszolt. lökhárító lökhárító hátán. mint amennyi voltam. mint a dagasztó. Végre egy tiszta. amíg a vidék elsuhant előttem.. Három héttel Krisztussal történt szokatlan találkozásom után Irwine hadnagy váratlan jó hírrel állt meg az ágyamnál.. Clifton Forge. Ott álltam. Corvington. 47 .X. mikor érkezik a vonat Richmondba. Elbocsátáskor a papíron a testsúlyom 120 font volt. különböző vonatok. hogy a programmal lépést tudjak tartani. ahol cserkészcsapatommal táboroztam. melyekhez a kocsimat csatolták. Sose voltam különösen jó kapcsolatban vele. megkaptam elbocsátásomat a Barkeley tábor kórházából. Little Rock..micsoda remek volt mindez! A megáradt folyók. kevesebb eshetőséget jelentett. hogy az orvosi kiképzésre mehettem: biztosították a helyemet! Felhívtam a mostohaanyámat. hogy értesítsem. Memphis. Örültem. Menetirányban ki tudtam venni a korai télies félhomályban a főutcán a raktárház óriási téglatömbjét. 48 órája. Kibámultam a pullmankocsi ablakán. . útban kelet felé. a kórházirodának pedig hálás voltam tájékoztatásukért. míg további 15 fontot fel nem szed. A virginiai orvosi kollégium egy hallgatói helyet fenntartott számomra! Mihelyt elindulhatok keletre. a latyakos utcákon keresztül. hogy Abilene-ben a vonatba szálltam. késő januári napon. A katonaság nemcsak helyet biztosított..mondta Irwine hadnagy minden alkalommal. ami Abilene-ből másnap délután indult. . az erdők. eddig soha nem látott luxus egy kiskatona számára és elég figyelmeztetés ahhoz. amikor látott. hogy ez a 120 font legalább 15 fonttal volt több. Aztán a Blue Ridge keleti lejtőjén haladtunk lefelé Charlottesville-be és végül Richmondba. olyan beteg lehetek. Nyugat-Virginiában Charleston felé az út emelkedni kezdett. pontosan egy hónappal az orvosi kiképzés tervezett megkezdése után. 40 fonttal kevesebb. Mire a várost elértük. megérti.. És tudtam. a kezemben lévő menetjegyre bámultam. jelentkezhetek! Megint egyszerre megkezdődött gyógyulásomért a versenyfutás az idővel: minden elmulasztott tanítási nap több ismétlést.Magának ennie kell .. hogy ezt ráhagyhattam. újra sötét lett. Az egész idő alatt.. mint amivel jöttem.A betegeknek nem szabad megmutatnunk kórlapjaikat. Waynesboro . de azt biztosan mondhatom.. hanem ágyat is a vonat hálókocsijában. Dobogó szívvel bújtam a kabátomba. nyugtatott. Texarkana. teletömtem magam krumplipürével. Aztán átléptük a virginiai államhatárt. míg a kórházban voltam. különböző mozdonyok. tejet ittam. Így hát ettem.

anya meg én a nappaliban üldögéltünk a karácsonyi tojáslikőr mellett. aki az ágyban feküdt. Dabney mama másnap reggelre meghívott Moss Side-be . hanem Mary Skeen Ritchie. hogy otthon leszek. velem. Gyerekkoromban mindig sejtettem. . akinek megvan a saját élettörténete. ami előtt semmi sem marad figyelmen kívül. különös dolog történt. a kandallón apa fényképével. amikor megláttam egy fiatalembert. csípőjéig érő barna haja a kalapja alatt kontyba tűzve. hogy a peron tele van utasokkal. Abilene-ben kijelöltek valakit. 48 . valamire rájöttem. akivel egy életen át vonakodtam beszélgetni. amit tettünk. A vonatablakon át láthattam. Szótlanul hallgatta az egész beszámolót. ágyban fekszik.Veled történt valami. Anya nem szólt semmit a külsőmre. mert csodálatos volt ez a szóáradat egy nehezen forgó nyelvű fiatalember részéről. még a helyét is alig változtatta meg közben a heverőn. Olyan szemekkel vizsgálta arcomat. annak az asszonynak. ebben biztos lehetsz!" -.. mert tényleg hitt nekem. Anya fedezett fel. hogy a lépcsőn lejussak. Akkor megláttam a mostohaanyámat. George. Kitártam a lelkem. a legtöbb. még mielőtt 9-kor a kollégiumban kell jelentkeznem. remegtek a lábaim. amikor Henry és Bruce Gordon már aludtak. és a kabát súlya majdnem a földre tepert.. miközben Henry a hátamra próbált mászni. Ugyanakkor még valami történt. akárcsak én is. hogy a nehéz hátizsákot a vonathoz vigye."Lángosra. ahogy mesélem. mint ahogy emlékeztem rá. ott az ismerős szobában. Hallottam magam. Akkor este később. Magas. És egyszerre. amint a lépcsőkön lejutottam. Bruce Gordon meghűlt. Miután hetek óta próbáltam valakinek elmondani élményemet. hogy képes vagyok rá. Az utcára vezető lépcsők helyett a lifthez vitt és egész idő alatt családi újságokkal árasztott el. ugyanis egyszerre csak nem George Ritchie mostohaanyja ült velem szemben. A következő pillanatban átölelt. A peronon sétálgatott. egyenruhás. hogy barna szemével rámnéz. vékonyabb. . s hogyan fordultam vissza. Nem volt nehéz beszélnem. Karácsonykor egyedül voltak apával és a távolból. de néhány lépés után csöndesen a hátizsákom után nyúlt és elvette. Épp a mostohaanyámnak. amit mostanáig őrzött a részemre. s ez meglepő változás volt. hogy tud olvasni a gondolataimban. amit eddig senkinek se tudtam. Majd a Barkeley táborba való visszatérésemről és saját magam kereséséről. A Fényről és az utazásról. amilyen voltam. Tudsz valamit mondani erről? Egy kicsit tehetetlenül vonogattam a vállam. amint a Richmond felé száguldó furcsa repülésről mesélek. Hallottam magam. miképp ugrottam ki az ágyból. most úgy éreztem. Ki tudtam fejezni azt.A gyengeségtől-e vagy az izgatottságtól. És mialatt beszéltem. maga után húzva a tízéves Henryt. Kiemeltem a cuccomat az ülés alól és azzal kínlódtam.George? Felpillantottam és láttam.

hogy magát teljesen Mary Jane-nek és nekem szentelhesse. amikor ráébredtem. Bár tovább meséltem. egész új érzés született bennem. egy olyan családban. .egy singcsont és orsócsont .amiket fel kellett ismernünk. ahol az apa csak a hétvégeken jött haza. aki nemcsak Mary Jane és az én anyám szerepét vette át.Életemben először láttam így a bátor fiatalasszonyt. A professzorok azon a héten az előadásokon tíztagú latin szavakkal dobálództak. míg én legalább annyit szerettem volna megérteni. hogy az igazi anyám nem Mary Skeen volt. Miféle titokzatos erő segített. míg saját gyereke lesz. amelyben különféle emberi csontok voltak .és visszamenet is kifullasztott és néhány percnél tovább nem tudtam egy előadásra odafigyelni. amivel megraktak. hogy el tudtam mondani tapasztalataimat? azon törtem a fejem. Esténként a fejemet fel-felemeltem. Egyik nap valahova leraktam az enyémet és aggódva igyekeztem vissza az anatómia laborba.suttogta anya végül -. Miután a történetemet befejeztem. aki a bejáratnál ácsorgott. amit azelőtt soha nem tartottam fontosnak: mostohaanyánk vállalta.George . alig tudtam hazavinni a csomó könyvet.egy borda-. hogy miről is szólt a téma. amiben engem részesített. Különben miért emlékeztetett volna annyiszor. valamit. a hallgatók körülöttem buzgón jegyeztettek. az Ő akarata szerint elfogadtam az anyámnak. gondoltam! Amíg arról a tökéletes elfogadásról meséltem. Talán ez is része volt a válasznak? Egyszerűen az. Az egészségem is ellenem dolgozott. 49 . egy csigolya. amit az előttem ülő szeretetreméltó asszonynak okozhattam. nem is szólva azok elolvasásáról és megértéséről.. Több mint egy hónappal maradtam el a többiektől az osztályban. mennyire vágyódom arra. Emlékeztem. Folytattam az elbeszélésemet. hogy beszéljek róla? XI. hanem a nevelőét is. mint reméltem. hogy elaludtam az íróasztalomnál. Először értettem meg azt is. mit vár tőlem az Isten egy ilyen találkozás után. Isten nagy igazságokat bízott rád. hogy három évig vár.kérdeztem egy hallgatót. hogy Dabney mama nyilván ellenezte apa új házasságát. "hallottam" közben. másnap az orvosi kollégiumban a kezdet annál rosszabb volt.Láttál egy zacskó csontot? . hogy közelebbről is lássam. milyen makacs és gyűlölködő voltam. . hogy tizenéves koromban magamba zárkóztam. amit egyszer apa mondott. Az első félévben minden hallgató kapott egy egyszerű barna papírzacskót. Még most is azt teszi. egy ideig mindketten csöndben ültünk. Már az egyetem területén az egyik épületből a másikba történő oda. ha sokkal jobban sikerült is a hazatérésem. most azonban átéreztem azt a szívfájdalmat. a mennyei városról meséltem és arról. Azonban..

Nyilván mindkettőnket várta. hogy arcszíne elsápadt. egy Richmondtól körülbelül 70 mérföldnyire fekvő kisvárosban. Gondjaim felemésztettéék a tanulási időt. és egy igen szép esténk lett. Világos volt. szeme olyan kék. hogy a kollégiumban nyolcórás kilépő cédulákat. aztán. nem lehettek esélyeim nála. pajtás. . hogy elmondjam Marguerite-nek. de rábeszéltem Dabney mamát. Önbizalmam valahogy letört. Egyik este felhívott a nagy újsággal: Marguerite és a barátja szétváltak. így gondoltam. Azonban minden egyes alkalommal észrevettem. hogy adja kölcsön az akvamarinkék Oldsmobile-ját. Kicsi. megpróbáltuk beszélgetéseinket a felszínen tartani és ösztönösen menekültünk a halál és a jövő témájától. 50 .Hol van Bob? . Májusban aztán valami gyönyörű szép történt. amikor Marguerite a vállamon keresztül hátranézett a kocsiajtóból és megkérdezte: . amit valaha gyártottak. igent mondott. Bob Shell rögtön a legjobb barátom lett és Marguerite-tal a házukban találkoztam először. ami Barkeleyben a kórházban lejátszódott. Lawrenceville-ben. Pár éve ismertem már Marguerite Shellt. Az 1941-es Oldsmobile a legszebb kocsik egyike volt. barna hajú lány volt. ez még jobban aggasztott. úgy hogy gyorsan témát változtattam. úgy kezdtem érezni magam. Marguerite Shell volt a legcsinosabb lány. amikor Shellék kocsifeljárójánál behajtok. akit valaha láttam. oly elégedettnek látszottak munkájukkal. Ez volt a meglepetés. Igen közkedvelt lány volt és megismerkedésünk után rövidesen tényleg egy másik társammal kezdett járni. s azt hittem. Így hát többször nekifogtam dadogva. egész jó benyomást fogok kelteni. Fokozatosan egyre rosszabb állapotba kerültem. kék szeme egész ijedt lett. Persze azt is tudtam. Éppen itt áll előttem. hogy az illető ne ismerje életem legfontosabb eseményét. mint sok pár a háború alatt. Aztán. Ezután azzal telt a szabadidőm. A benzin a háborús idők takarékoskodása miatt problémát jelentett. áramvonalaival. de az még nagyobb volt. mint zsenik közt az egyedüli gyengeelméjű. a hűtőn a krómdíszítéssel. ahogy a hetek teltek.Bizony láttam. A többiek mind olyan biztosnak. mint egy áprilisi reggel égboltjának színe. hogy senkinek nem tehetek házassági ajánlatot anélkül. mégis jobban örült egyedül nekem. hogy a leginkább arra vágyom: Marguerite legyen a feleségem. hogy az egész ügyet optikai csalódásnak vélte. amióta fivére a richmondi egyetem diákja volt.Végignézett leromlott külsőmön. meg elegendő benzinjegyet a lawrenceville-i utazáshoz. hogy semmit se tudtam teljesíteni. hogy amikor telefonon találkára hívtam. a családtól pedig benzinjegyeket kolduljak. Bob Shell most a V-12-es tengerészeti programnál volt a richmondi egyetemen. Találkát azonban nem kérhettem tőle. Nyár derekán már tudtam.

hogy esetleg valahol Európában vagy Ázsiában egy golyó elé sétáljak. különben haladéktalanul visszaküldenek aktív szolgálatra. miért. emberek. Maga a professzorok és a munkatársak idejét eltékozolta és visszatartott egy hallgatót a programtól. kérdeztem újra és újra. akik felvettek engem a programba. még mielőtt a kórházi orvosok elé kerülnek. Mi egyéb maradt. És egyben a huszonegyedik születésnapom. míg fejemben. Túlságosan foglalkoztatott saját problémám ahhoz. aki abban az időben Richmondban dolgozott. jó lenne. Már nem emlékszem. aki ezt a lehetőséget meg szerezhette volna. Első szavai merevek és formálisak voltak. Levegőtlen kis szobájában közölte. ez az ember a többi hallgatónál is ugyanazt a gúnyos hangot alkalmazta.a férje a mások készültek a jövőre szóló .életem legsivárabb napja volt ez. Mary Csendes-óceánon volt -. felköszöntők és kártyák. akiknek meg volt a helyük és ráébredtem. mialatt vigyázzban álltam az íróasztal és az ajtó közötti egy méteren. rosszalló megjegyzéseket tett agyam terjedelmére és azok fogyatékos ítélőképességéről szónokolt. hogyan kerültem ki a folyosóra.Augusztusban felszólítottak. hogy magát se ebbe az orvosi kollégiumban. balra megyek-e vagy jobbra. A következő hat hét alatt a szöveges könyvek és mikroszkópok fölé hajoltam. és éreztem hogyan hagy el önbizalmam utolsó foszlánya. hogy fel tudjam mérni. 51 Marguerite-et is Jane . Csak arra hogy vidám emberek jöttek szembe velem. Sok mást is mondott. Azonnali hatállyal visszajelentkezés a Barkeley táborba. Mindkét szaktárgyban a végső osztályzatom rossz volt. Ezen a napon. az enyém teljesen értelmét vesztette. A testvérem. magam fogok gondoskodni arról. ami kétségtelenül a számbajöhető stratégia része lehetett. hogy jelenjek meg a szeminárium vezetője előtt. ha maga élve visszajön a háborúból. hogy ezzel a szívósak és magabiztosakon kívül kiválasszák az alkalmatlanokat. a lépcsőn fel vagy lefelé . meghívta. se bármely másikba soha ne vegyék fel. amikor az életnek kezdődnie kellett volna. Szeptember 25-én megint behívtak az irodába. Marguerite idősebb nővére meg a férje és még sokan hozzánk. tele jókívánságokkal. Gondom lesz rá. Aztán következett volna az ajándékozás.Ritchie. Jézusom. hogy a világon senkit nem érdekel. a biológiából és a bakteriológiából a mostani félévben megfelelő jegyet hoznék. Aztán még valamit személyesen fűzött hozzá: . mint elrontott hanglemezen ismétlődtek a szavak. Ugyancsak mai hatállyal tengerentúli szolgálatra újra besorolás. hogy orvos legyek. mint hogy visszamenjek gyakorlatozni a texasi porba. számomra viszont minősítése egész egyszerűen saját véleményemmel egyezett: buta voltam ahhoz. Miért nem maradhattam mindjárt Nálad? Ráadásul anya aznap estére "meglepetésként" nagy összejövetelt tervezett. ha mindkét tárgyból. hogy soha többé ne pazarolja az orvosi hivatásra idejét és pénzét.

mondta Marguerite. "Azonnal" a katonasági nyelvhasználatban persze "határozatlan késedelemmel"-t jelentett. Az öngyilkosokra gondoltam..és egyáltalán visszajövök-e? Milyen könnyű volna. Négy hónapja történt a nagy X-napi invázió és apa egysége követte mélyen befelé Franciaországba a parti támaszpontok első fegyveres erőit. amelyből menekülni próbálnának. A hír nem törte le őket. hogy legyen a feleségem. míg megkaptam a parancsot. Egy kora októberi reggelen indultam el. A gondolat csak röpke pillanatig tartott. miután semmilyen lehetőséget nem láttam. odaláncoltan ahhoz a valóságos állapothoz. hogyan tudnám mindörökre viselni? Láttam elkínzott szemüket. úgy hogy majdnem három hétig tartott. hallottam végnélkül ismétlődő "sajnálom" kiáltásukat. hogy orvosnak buta voltam. hogy együtt megyünk majd. amit soha nem hall meg az. a csontokkal. jött önkéntelenül a gondolat. valakinek el kell viselni a csalódást. aki ezt az utat választja. a hatalmas természetes fűtőanyagtárolót. Lehet. ahol egy perc örökkévalóság volt. hogy ezek mindvégig közém és minden komoly probléma közé fognak állni.. Társaim egyikének volt kocsija. Egész jól éreztük magunkat. így hát megbeszéltük. hogy a kislánytól el kellett búcsúznom. megmondtam. tele tintás oldalakkal. amikor apa nagyobb összeget kapott a háborúhoz. akihez szól. de a méregkeverékekről szóló előadásokat elég jól megértettem és nem lennék az első kivágott orvostanhallgató. annak megakadályozására. amik arra vonatkoztak. emlékeztettek. miképp tarthatom el a háború után . Aztán. és tudtam. Hogyan kérhetném most meg Marguerite-et. 52 . Ha nem éppen én lennék. amikor a többiek elmentek. mennyi pénzt keresnek az orvosok.Lassan a szekrényemhez mentem és addig rakosgattam ki mindent belőle. hogy ez a kincs a szövetségesek kezébe kerüljön. a németek a visszavonulásukkor elpusztították Európa egyik legnagyobb természetes energialelőhelyeit: Franciaország és Belgium tőzeges lápját. felbontottam a szalagokat és a selyempapírokat. Orvosi szövegek. kacagtam a vicceken. felmenni a laborba és egy pár hozzávalót a mozsárba keverni. füzetek. három másik orvostanhallgatóval. akiket szintén elbuktattak és nem maradhattak tovább a kollégiumban. hogy mostanában mindig kiesik az osztály egynegyede. Odamentem a születésnapomat ünneplő vendégekhez. Az előretöréskor történt. a visszavonuló németek az alacsonyan fekvő lápot módszeresen elárasztották és ezzel azt remélték. Így már csak az esett rosszul. hogy visszajelentkezzem a Barkeley táborba. úgyhogy képtelen voltam végezni az életemmel. aki valahol Franciaországban volt. egy öreg fekete Plymouth. a dolgot anyának és Marguerite-nak. ki tudja milyen régóta lehettek abban a tartományban. amíg csak üres nem lett. Elfújtam tortámon a gyertyákat. a zacskóm. mert elnyomta egy másik. Minduntalan apára kellett gondolnom. ahogy a csodás színű tájon nyugat felé robogtunk. hogy hosszú évekre használhatatlanná vált. Ha ma este nem tudnám elviselni Marguerite csalódottságát. egy másikkal esett volna meg.

felém fordult. A kocsiban most mindenki rám nézett.kérdezte tőlem a vállán keresztül. . 53 .mindenről beszéltünk.én szeretnék még egy pár háztömbnyire ebben az irányban továbbmenni. barna csutkák mérföldeken keresztül az őszi napfényben.A hangom rekedten szólt. míg mi. halfogásról.. pontosan oda. . És a fia? Úton a csizmás táborba. hogy apa karácsonyra hazajöhet. vajon hol leszek én karácsonykor? Első este Cincinnatiig értünk el.De a tábla arrafelé mutatott.. Memphis. Az utolsó mérföld alatt a szám teljesen kiszáradt. soha nem voltam itt azelőtt. Haza! Együtt lehetne a család! Kivéve. . kivéve a kollégiumot és a háborút. De én . mégis pontosan emlékeztem. Pete ült a volánnál. Apa egy hős volt.Itt van! Balra! . barátnőinkről meséltünk. Pete lassabban hajtott és a kezét kitartotta. nem beszéltünk sokat. Hajts egyenesen tovább. a világ gondjáról.A problémát apának kellett megoldania: hat héten belül újra működőképes állapotot kellett teremtenie. milyen lesz a part a következő forduló mögött. ahol tizenhárom hónappal ezelőtt volt. A következő napokon kicsit lazítottunk. előttünk a Mississippi. hogy a balra fordulást jelezze." . Ennek a ragyogó októberi napnak egyetlen fénypontja számomra az a levél volt.a srác elöl. ahogy gondoltam: egyszerre biztos voltam benne. Mindkét partján üres kukorica. melyeken nyáron részt vettünk vagy sem. ahogy a térképeink jelölték. Ennek a városnak a fekvése valahogy megdöbbentően. piros tetővel és az ajtaja felett a neonbetűkkel: "Cafe. A srác. ennyi az egész.Ne állj meg itt.és cukorrépaföldek terültek el. egy mást váltottuk a kormánykeréknél. a gyomrom összeszorult. . amely a folyóhoz vezetett.Látsz valamilyen táblát? . aki a táblát látta. hogy ezen az úton egyenesen. Louisville. . néhány háztömb után fehér favázas ház következik. Íme! Éppúgy. egy fennsíkon Vickburg. nem válaszoltam. A vezető mögötti ülésemről félszemmel az út bal oldalát kellett volna figyelnem. . A következő nap délutánján elértük a Mississippit és keleti partja mentén délnek tartottunk. Pete mellett egy kis jelzőtáblára mutatott a sarkon. A városban Pete az utcát választotta. többiek a hídhoz vezető útelágazásokra figyeltünk. s azzal kecsegtetett. Hogyan fognak az utcák kereszteződni.Kérlek! . hihetetlenül ismerősnek tűnt: tudtam. Vicksburgnál kereszteztük a folyót. nevét a hírekben és a hivatalos jelentésekben emlegették.Ott hátul kell lennie a hídnak. bizonyára a többieknek is lehettek problémáik.Tudom. . ami egy hete érkezett Franciaországból.

hogy ne nézzem a sarki fehér kávéházat. torkot kaparó porban. valamire ráismertem . mint a többi tucatnyi. észrevesznek-e. barna víztömeg fölött hajtottunk már. Amikor a széles. Mississippi irányában. mint a többiek: naponta tíz óra menetelés a szemet szúró. semhogy beszélni tudtam volna. . Egy tömbbel előttünk. hogy ott várjam harctéri kórházba helyezésemet. kényszerítettem a szemem. hogy a többiek meglepetten néznek rám.Azt hiszem. míg Texasban a kórházi ágyban feküdtem? Pete türelmetlenül elfordította a kormányt. Az ujjam pedig az ölemben fekvő térképen egy vonalat követett .Én is azt hittem . az ajtó feletti neon betűk a nappali fényben nem világítottak.Azt hittem. Itt történt. az utcán keresztül a telefonoszlophoz szaladja. Pete a vállát vonogatta és a kormányt a továbbhaladáshoz igazította. ahol a férfi mellé szegődtem. Hány óra? Bármit.mondtam. Mississippinél. Vicksburg.Louisianan keresztül ..egy egyenes vonalat Abilene-ből kelet felé Vicksburg. A kezem izzadt a kilincset fogva. visszament a tábláig és a lejtős úton a hídhoz hajtott. 54 . akikkel kiképeztek. szétküldték őket a világon mindenfelé a háborús frontokra. Ott volt a telefonoszlop.Mennyivel tovább? . mióta elhagytuk Richmondot. Texas . Rövid orvosi kiképzésem alapján az az orvosi igazgatási testülethez osztottak be.Abilene. pirostetős éjszakai kávéház. . majd visszatértem. Itt álltam meg és gondolkozni kezdtem. egy hang szólalt meg bennem. Ez alkalommal csak két hétig maradtam a Barkeley táborban.kérdezte és lassan hajtott előre..Stop! kiáltottam. hogy kiugorjam a kocsiból. a sarkon ott volt a fehér. testnélküli repülést. de a jobb ablakban a sörreklám még villogott. még sose voltál Mississippiben? . aki nem láthatott meg.Arkansason át . bemenni és figyelni. Pontosan ugyanolyan közönséges út volt. Itt volt a járda.mondtam.. Pete átállt a járdához a másik oldalra és megint éreztem. A közbenső időben a Barkeley táborban ugyanazokat a gyakorlatokat végeztem. Valamit kérdezni. milyen sokáig is? Miféle időben és miféle testben? . Tehát itt voltam. melyeken áthajtottunk. csakhogy a hangomat és valakinek a válaszát hallhassam. A szívem túl erősen vert. mivel Pete továbbhajtott volna a kis vendéglőn. Mi egyebet mondhattam? Hogy egy éjszaka itt jártam.mondta Pete. Elengedtem a kilincset. XII. ahol oly sokáig álltam.. megragadjam és megrázhassam. Arra vágytam. Azok a katonák. a kocsi felém eső oldalánál. persze már nem voltak itt. amikor abbahagytam a lebegő. Ki akartam nyitni a kávéház ajtaját. hogy a tartókötelet elérjem. . és azóta a vonaton további újoncrakományok érkeztek és távoztak..

Első szabad órámban lestoppoltam egy autót és a kórházba mentem, hogy Irwine hadnagyot megkeressem. - Buta üzemzavar - mondta, mikor az orvosi kollégiumbeli szerencsétlen ügyemről meséltem. - Maga még egyszerűen nem volt rendben, tudja, amikor innen elment. Legközelebb, a háború után, majd jobban fogja csinálni. Annyira bízott bennem, hogy nem meséltem el neki, amit a szemináriumvezető mondott. szerettem volna viszont elmesélni a Vicksburgon át történt utazást, ahogy megláttam a kávéházat, ahol akkor álltam, miközben testem valójában a kórházi ágyban feküdt. De szerencsétlen kísérleteim, amikor Marguerite-nak akartam elmondani tapasztalataimat, valamire megtanítottak. Azon éjszaka történetének elmondása különös erőt kívánt - olyan erőt, amihez Isten segítsége kellett. Ehhez azonban megfelelő időre volt szükség, ahogy anyával a nappali szobánkban, Richmondba visszakerülésem estéjén sikerült. Ez nem olyasmi volt, amivel magam rendelkeztem, saját elhatározásom nem volt elég hozzá, hogy beszéljek róla. Különben most is mindent elrontanék, ahogy Marguerite-tal történt. November elején a Rucker táborba, Alabamába küldtek, hogy a 123-as mentesítő kórházban orvostechnikus asszisztensi kiképzést kapjak. Európában nagy harcok folytak, így amilyen gyorsan csak lehetett a személyzet összeállt és egységeket alakítottak ki mint a 123-ast is, hogy a frontra küldjék. Csak egyetlen szabadságoslevelet kaptam a hétvégére, közvetlenül a hálaünnep előtt, hogy Alabamából rövid időre Virginiába utazhassak Marguerite-et és a családomat meglátogatni. Anya még mindig várta, hogy apa karácsonyra hazajön, s most minden reményem erre összpontosítottam, hogy láthatom, mielőtt magam is Franciaországba hajózom. A 123-as egység 1944 karácsony estéjén szállt vonatra a Rucker táborban, hogy a Kilmer tábor, New Jersey érintésével behajózzon. azon az éjszakán, amíg az álló helyzetben való alvással kísérleteztem, gondolataim minduntalan a legutóbbi karácsonyestére tértek vissza, amikor egy kórházi ágyban arra ébredtem, hogy fáj a mellem és arra emlékeztem, akinek Lénye a legszeretetreméltóbb volt, akit valaha ismertem. Hol volt azóta ez a Jézus, akivel akkor találkoztam? Nem változhatott meg, el sem távozhatott sehova - ez a Fény olyan mély hatással volt rám, el sem tudtam volna képzelni, hogy olyan hely vagy idő létezhet, amit Ő ne töltene be. Ez azonban csak szerény észbeli tudás volt. Miért nem irányítja most is a cselekedeteimet? Elvártad volna, mondtam magamnak, hogy senkit, akinek hozzád hasonló tapasztalata volt, senkit, aki a világmindenségben homályosan megpillanthatta magát a Szeretetet, nem izgathatnak már mindennapi gondok. Engem bizony izgattak. Mégpedig rémesen! Bosszantott a három sorral előttem ülő hencegő őrmester, s fekete szivarjának szaga ami a vagont elárasztotta. Zavart, ahogy a 123-as emberei, legtöbben az északi államok nagyvárosaiból, délies kiejtésemen és kisvárosi felfogásomon derültek. 55

Ahelyett, hogy ebben a helyzetben egyszerűen leráztam volna magamról a dolgokat, úgy találtam, hogy sokkal jobban izgatnak, mint azelőtt. Reggel felé sokáig állt a vonat valahol egy homályos vasúti sínen. Az út mellettünk haladt időnkint láttam a kocsik fényszóróit, melyek egy hidat kereszteztek. Télies hajnal volt, torkomban mintha vastag gombóc képződött volna. Az accai rendező-pályaudvaron voltunk, Virginiában, Richmondhoz közel, alig egy mérföldnyire az otthonomtól! Ott volt a régi fredeciksburg- és potomaci vasút mozdonyszíne, ahová Dabney papa szokott vinni, hogy a vonatokat figyeljük. És a híd! Ezerszer is megtettem az utat kerékpárommal a szülői ház és Moss Side között. Karácsony reggel volt, és családom egy mérföld távolságban, ennek az útnak a másik oldalán. Elárasztott az eddig leküzdött honvágy. Arra gondoltam, vajon Henry és Bruce Gordon ébren van-e már, ők voltak fenn először mindig karácsony reggel. Vajon apa hazajött-e tegnap? Miután a világháború ezer mérföldre szakított minket, ebben a pillanatban lehetséges-e, hogy csak egyetlen mérföld választ el egymástól? Hét óra tájban a kerekek egy lökéstől megcsikordultak és a vonat elindult. Előbb gyorsan, majd lassan ment, aztán megint megállt, így tartott egész nap, míg elérünk a Kilmer táborhoz, és életem leghosszabb karácsonyestéjéhez. A táborban valahol egy telefonfülkéből beszéltem a családommal. Apa otthon volt, szenteste érkezett Richmondba. Behajózásunk napja persze ismeretlen volt, azonban 28-án kiadtak egy tizenkét órás szabadságot papírt. Arra nem volt idő, hogy Richmondba érjek, de ahhoz elég volt, hogy Washingtonig utazzam és vissza. Így a családom felszállt Richmondban egy Washingtonba tartó vonatra, én pedig New Jerseyből indultam oda. Még mielőtt a vonat megállt, megláttam őket, amint a washingtoni Union Pályaudvar peronján vártak, bár eltartott egy pillanatig, amíg felismertem a szürke hajú férfit, aki anyám mellett állt. Apa haja még fekete volt, amikor Európába indult. Haja és az arca ráncai árulkodtak arról, amin keresztülment, ő maga csak szerencsés dolgokról beszélt: hogy milyen jól néz ki a család, mennyire fogom élvezni Franciaország szép tájait. Félórányi időnk volt, a túlzsúfolt váróterem egyik padján ültünk. Aztán bemondták a vonatomat, ami visszaindult és az ablakból integettem, mígnem elvesztek a tömegben a többi búcsúzó között. XIII. A 123-as mentesítő kórház 1945 újév napján hajózott be az SS Brazilra, mialatt a Vöröskereszt a mólón fánkot osztogatott és a zenekar a "My Mama Tol Me-t" játszotta. Három nap múlva a konvoj egy vad északatlanti viharba került. A 123-ast a hajó legfelső fedélzetén, éppen a kapitány hídja alatt helyezték el, de akármilyen magasan is voltunk, két napig csapkodtak a hullámok a fedélzeten és a víz a repedéseken csurgott keresztül. 56

Ilyen körülmények között főtt tojás volt az egyetlen táplálék, amit a konyha felküldhetett, de a legtöbben közülünk amúgy is tengeri betegek voltak és így enni sem tudtak. A vihar ellenére a térségben még tengeralattjárók is lehettek. Számos, feszültséggel terhes órán keresztül ültünk őrülten himbálódzó hálózsákjainkban, négyesével egymás fölé rögzítve, a mélységbe fülelve, amint az alsóbb fedélzetről tüzeltek és messze alattunk a vízben lövedékek robbantak. Mialatt a körülöttem lévő feszült arcokba pillantottam, kétféle érzésem volt. Attól a lehetőségtől, hogy megtorpedóznak és a jeges viharban mentőcsónakba kell szállni, éppúgy féltem, mint a többi srác. A halál lefolyása, a fájdalom és a pánik, éppoly félelmetes volt, mint azelőtt. De ami magát a halált illeti, attól nemcsak, hogy nem féltem, hanem még kívántam is. Hiszen ha bekövetkezne, Nála lehetnék. Kijuthatnék ebből a szörnyű világból, ahol emberek azért szelik át az óceánt, hogy más embereket megöljenek és ahol egymás között is ritkán lehet szeretetet találni. Január 16-án reggel 4 órakor az SS Brazil a francia kikötőn, Le Havre-on kívül a sűrű ködben horgonyt vetett. A növekvő világosságban a fedélzeti korláthoz nyomultunk, hogy elcsípjük Európáról az első pillantást. Lassan szállt fel a szürke köd: összenyomott acélcsomók, amik valaha hajók lehettek, egy magányos fal, ahol házak sokasága állhatott - egyetlen híradó sem készített elő a szétbombázott város első látványára. A kikötő túlságosan tele volt ékelve roncsokkal ahhoz, hogy hajónk közelebb jöhetett volna, így egy kis kikötői vízi járművel vittek bennünket a partra, ehhez csatlakozott a nyitott teherkocsik sora, melyek arra vártak, hogy a szállítmányt a Lucky Strike táborba, egy körülbelül hatvan mérföldnyire levé szárazföldi támaszpontra vigyék. A közben hulló, mintegy 5 cm vastag hóból és dobogó csizmáinktól a teherkocsik hátsó rakodótere hirtelen jéggé fagyott. A legtöbb katona a teherkocsi oldaldeszkái mögé bújt, hogy a mindenen átható orkán elől védekezzen, én azonban megkövülten álltam, amíg a városon keresztülzötyögtünk a leégett házak mentén haladva, amerre világos tapéták cafatjait csapkodta a szél. Újra meg újra apára gondoltam, ráncos arcára, megőszült hajára és most értettem meg igazán, hogy milyen is lehetett az invázió. Lucky Strike-ban felállítottuk sátrainkat és tábori ágyainkon üldögélve azzal kísérleteztünk, hogy lábainkba valami érzést dörzsöljünk. Másnap reggel éppen élelemért álltunk sorba, amikor egy dzsip robogott be a táborba és a vezetője valami vonatszerencsétlenségről ordítozott. Bezsúfoltuk magunkat minden rendelkezésre álló járműbe és az úton hallottuk az esemény részleteit. A baleset amerikai csapattal történt, éppen a mi SS Brazil egységünkkel, akik a vonaton voltak: a Vichy-féle francia erők szabotázsára gyanakodtak. A legfelső fedélzetről valószínűleg a mi egységünket hajózták ki elsőnek és ez volt az egyetlen, amit az úton szállítottak tovább Lucky Strike-ba. A többieket, akik a hajón maradtak, több ezer katonát, vonat szállította egész nap, este pedig átszálltak egy másik szerelvénybe, melynek kisméretű francia teherkocsijai "40 ember vagy 8 ló" szállítására voltak alkalmasak. 57

szükség esetére. hogy segíteni fogok az embereknek fájdalmaik elviselésében. mintha Ő tagadna meg. emberek. Soha nem láttam ilyen vérfürdőt. kicsoda kíván még ezután ilyen világban élni? Annak a nyomasztó napnak a végén. Ha ilyen óriásivá nőtt a gyűlölet . Egyes emberek azonnal meghaltak. halálvágyam egyre jobban kínzott. Egyik délután a kastély mögött fatönkön üldögéltem és megint csak Jézus jelenlétének eljöveteléért könyörögtem. Egykor azt gondoltam. És míg ott a sebesülteket és haldoklókat ápoltuk. Leszakadt karok és lábak között lépkedtünk. Orvosi készleteinket azonban még nem csomagolták ki a hajóból: az orvosnak és nekem sokáig csak egy kötözőollónk volt. Sátorvárosunkat .kórház. amikor egy főtörzsőrmester érkezett futva a kert felől. 58 .hiszen mi magunk is arra készültünk. étkezősátor . ahol a magas ablakok töröttek és sötétek voltak és a feljáró fordulójában gaz nőtt. A túlélés tényét büntetésnek éreztem. amikor az utolsó sebesültet is elvitték a betegszállító kocsin a legközelebbi kórházba. mint Dabney papa és az idegsorvadása. hogy csak néhány sátorral. akikkel a hajón érkeztünk. Amivel ma találkoztam. egyeseknek megadatott. Egy századoshoz osztottak be és egy ideiglenes elsősegély sátorban dolgoztam. A szerelvény teljes sebességgel belerohant az épület téglafalába. háromszázötven mérfölddel keletebbre helyezték. megy egy tű cérnával és néhány morfiuminjekciónk. Amikor St. Ezen a napon kortársaimat láttam meghalni és leszámítva szenvedéseiket. hogy ugyanazt tegyük velük -. olyan szenvedés volt. hogy meghalhattak. amit egy csoport ember szándékosan okozott másoknak. mire valamennyien a vonaton voltak és a sérült francia sínrendszeren megkezdődött a lassú utazás. A 123-ast Lucky Strike táborból a franciaországi Rethelbe. ahol a harci övezet csapatainak szolgálatában álltunk. azonban sokkal több szorult a romok közé és segítségért kiáltozott.egy elhagyott kastély területén állítottuk fel. halálnak nevezünk. pár méterrel. de el sem tudtam volna képzelni. hogy Jelenlétébe kerülhetek. engem pedig a továbbélésre ítéltek. hogy hozzáférjünk bajtársainkhoz. amit mi. Életemben először láttam ilyen nagy mértékben emberi szenvedést. a vonatot titokzatos módon egy alig használt oldalsínpárra vezették. amikor bizonyossá vált előttem. ami az állomásépület előtt végződött.Már elmúlt éjfél. hálószállás. Valery-en-Caux közelében az állomáshoz közeledtek. kicsit írígyeltem is őket. Azonban természetes problémákra gondoltam. Miért a mi csapatunk volt az egyetlen. akinek szeretete a legtöbbet jelentette számomra. a bennünket akadályozó fémroncsokkal küszködtünk. alig egy-két lépéssel voltam távolabb attól. ami nem került a vonatra? A következő hetekben folyton ez a kérdés gyötört. azon töprengtem.

. hogy honnan jöttem.Ugorj. amikor a műszaknak vége volt. egy csomó mindent akart még tudni rólam.Az emberek egy csomó hülyeséget beszélnek. hogy sokáig fájnak. amíg a ruházatát cseréltem azon kaptam magam. El Doradoból való. hogy tovább maradjak.Helló! A nevem Jack Helms. Ha a sejtésem igaz.valami. szerencsére ő volt az egyetlen sérült. úgy látszott. amit előírt semmi okom nem volt rá. ami vonzott. Volt valami ebben a Jackben . hogy kire. a tálcák hordásától az ágyazásig és injekciózásig. hogy én is kérdeztem őt. hogy megvizsgálja a sebeit és nekem utasításokat adjon. a mosolya pedig felejthetetlen volt. A C-sátorban mindjárt ráismertem: repülős zakó volt a katonaláda lábánál és ahogy megláttam. nagy buzgalommal tanácsolta. valamint a PX szupermarketra kellett járnom mindenféle megbízást teljesíteni Mint a többi orvostechnikusnak. Jack azonban ezt sose említette. mondta. mire maga visszakerül. És a magáé? Korombeli fiatalember volt. nekem is maradt bőven időm. Jött a doktor. egész testem megfeszült.kiáltott. Miután elvégeztem. közönségesen beszélt. Már máskor is ápoltam térdsérüléseket és tudtam. hogy őrmesternek szólítsák . mit szeretek csinálni. hogy elvérzik. Nagy darab. erősen barnára sült arccal és sötétbarna szemmel. feladatomhoz tartozott minden. Azon a reggelen aknára futott a dzsip. Amikor arról az alakról meséltem. . katona! . 59 . mint a sajátjai. Elmesélte. Három sáv fent és három sáv lent. Amikor az orvoskollégiumban ért kudarcomról értesült. jóképű fiú volt.. A beszéd segít elterelni a fájdalmat. Száját ez a mosoly fültől-fülig húzta és meleg hálával borította el az embert. már nem is lesz az iskolában. megint elárasztotta széles napfényes mosolya. Mint orvostechnikusnak.A C-sátorban a légierőktől egy őrmester térdsebe átkozottul közel van ahhoz. hanem főtörzsőrmester és minden főtörzsőrmester. . a nagy zöld sátrat meg az egész sáros transzportkórházat. Aztán még a nagy orvosi jövőmről beszélt. tábori ágyától az erős fájdalomtól és a morfium hatásától üveges szemmel nézett rám. Láthatóan nagy fájdalmai lehettek: amikor azonban megmondtam a nevemet. akit ismertem. mégsem mentem el.nem akarta. amit vezetett. vannak-e testvéreim. hogy Arkansasból. mint pincér dolgozott egy vendéglőben. inkább az én problémáim érdekelték. de nem tudtam megállapítani. a középen gyémánt: a pasas nemcsak őrmester volt. szellemileg alacsony színvonalú szájhős volt. háború után rögtön menjek vissza az egyetemre és próbáljam meg még egyszer. Emlékeztetett valakire. Habár ő kérdezgetett. hogyan tartsam azokat tisztán. aki vissza akart tartani az iskolától.

protestáns. hogy Jack Helmst már azelőtt is ismertem. Ezeken a sétákon mindenféléről beszélgettünk. Nem tett különbséget az őrnagy és a térdét operáló törzsorvos vagy a közönséges orvostechnikus között aki az ágyneműjét cseréltem. Voltaképpen egy sebesült repülősnek segítettem a felépülésben. mint akkor mostohaanyámnál. karrierről. így valahányszor szabad voltam. A katonai szolgálat szigorú kasztrendszerében tiszteknek és közönséges katonáknak alig volt szolgálaton kívüli kapcsolatuk. Amikor bekísértem a C-sátorba. Másodszor történt. engem is beleértve. Mindent elmeséltem neki: ahogy a betegszállító kocsival a röntgenhelyiségbe vittek. hogy sose hallott még ilyesmiről. hogy a Jack körüli "természetes" viselkedés valahogy eltér a szokásostól.. amikor a kórházi moziból kijöttem és az ápolótól néhány aszpirint kértem. 60 . aki megállt és beszélgetett vele. ami a kis hálókamrát. túlóráztam.. hogy bennem indult meg a gyógyulás. aztán kimentünk a Rethel felé vezető országútra.Meglepetésemre mostanában azt vettem észre. Egy napon aztán egyszerre csak anélkül. elmehettünk együtt sétálni. Megint az volt az érzésem. Az őrnagy további látogatásainál sem az tűnt fel ahogy Jack üdvözölte őt. amit mondtam. most is egyszerűen rátaláltam a szavakra. hogy törődik velem.Ezért természetes. ami ehhez hasonlítana. Itt megálltam és Jackre bámultam. ahogy az utcán Vicksburgban. hanem ahogy mindenkit egyformán köszöntött. kezdettől fogva úgy éreztem. hogy ez volt az a tiszt.. amikor a második napon. Jack arcáról visszatükröződő csodálkozás biztosított. hogy kórházban feküdt. mint akkor. Kire emlékeztetett Jack és miért éreztem vele olyan jól magam? Kiváncsi lettem. hogy képes voltam elmesélni élményemet. . hogy meghallgasson. Arckifejezése azt is elárulta.. ahogy az idegen kis szobában felébredtem és valaki mást találtam az ágyamban. hogy a legcsekélyebb mértékben sem kételkedik abban. amely adoptálta őt és aki minden elképzelhető szeretettel elhalmozta. bár a katolikus templomba járt a családjával. az őrnagy mégis leült Jack tábori ágyának lábához és egy félórát beszélgettek. hogy keresnem kellett volna a szavakat. megjelent a légierő egyik őrnagya és Helms őrmesterről érdeklődött. ugyanakkor valahogy az egész életemet is betöltötte és akiért eddig soha nem érzett szeretet lángolt fel bennem. hogy tovább maradtam. Egy héten belül Jack már gipszben sántikált. hogy már azelőtt is ismertem. És úgy. arról az éjszakáról kezdtem mesélni. Jack később elmesélte. Azt már tudtam. a Mississippinél rá akartam venni egy járókelőt. Megtudtam. éppúgy. Meséltem a fényről. gyerekkorról. hogy jó keresztény volt.. mintha régi barát volna.. Különös volt ez. akit a dzsipjén vitt. először a kastély mellett egyszerűen átvágtunk a régen elhanyagolt kert gazos útján. iskoláról. és közben egyre inkább erősödött az az érzésem. De közben az történt és ezt velem együtt Jack is sejtette. amit az akna elkapott és feldobott.

amit gondoltam. akkor az emberek közt kell Őt megtalálnom. Hát mégis elfogadott. aki egész idő alatt Jack Helms szeméből rámtekintett. Könyörgésem válaszra talált. Jacknek nem volt szüksége ahhoz. Boldog voltam. megtaláltam Krisztust. Vajon egész évi magányosságomat a világtól és a körülöttem lévő dolgoktól történt eltávolodásomat nem az a vágyakozás okozhatta-e. akivel a természetes valóságban találkoztam. ébredtem rá hirtelen. valamennyi önmagammal foglalkozó gondolatomat elhagytam. hiszen egy gyarló ember volt a visszhangja. a Rethelbe vezető országúton tudtam meg. Ezúttal nem volt annyira tökéletes. egy dombon. kitől érkezett az üzenet.Krisztus volt az. hogy szerettem volna ismét a Jelenlétébe visszajutni? De rátalálsz-e valaha is. És akkor egyszerre még valamit megtudtam. az érte folytatott gondoskodás mellett saját dolgom eltörpült. Rosszul tettem. Jack sebesülése és gyógyulása volt az utóbbi két hétben minden gondolatom. miközben ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben. amikor a dombra kaptattunk. aztán visszafordultunk az úton és a táborba igyekeztünk. legalább valamilyen akaratos részünknek ahhoz. Jack már csak egy hétig maradt a kórházban. mielőtt visszatért a légierő támaszpontjára. nem létezhetett rajta kívül más idő. amit sose értettem.és ezt mindennél jobban kívántam -. hogy ha Krisztus közelsége után vágyódom . hogy többet láthassunk Belőle. Furcsa volt ez. Franciaországban. tényleg meghaltam. hogy az abbahagyott történetet tovább meséljem. volt mostani új alakja. Hosszú hónapok óta most első alkalommal nem magamon sajnálkoztam. mint két hete üldögéltem és könyörögtem. Egyszerre minden világossá vált. Elértük a kastély területét. ami harminc éve tart. hogy megerősítsük barátságunkat. gondoltam: Furcsa volt ez: gondoltam: Texasban is meg kellett halnom. Először egyikünk sem beszélt. hogy láthassam. ha csak visszafelé nézel? A személy. Végre megtudtam. amikor a múltban kerestem. Hiszen mindenható és mindenhol jelenvaló volt. Szeretném tudni. hogy engedjen meghalni. És amikor magam a háttérbe kerültem. akiket nap mint nap elém állít. önvádamat. mindig meg kell halnunk kicsit. hogy felismertem! Texasban a kórházi szobában találkoztam vele és most. Azon a délutánon. ezen új felfedezések napján. Hátulról mentünk be. Valami módon. 61 . kérdeztem magamtól. Persze. ha ez a múlt mindössze tizenöt hónapja történt. de az a hét elég volt. még akkor is. amin alig több. Gondolt rám. elég volt figyelnie és tudta. ott volt a fatönk. ötezer mérfölddel távolabb találtam meg újra. hogy magamat másnak áldozzam.

Más egyebet is megtudtam. hanem bárhol rátalálhatok. zsoltárt. a 123-as a megszálló csapatokkal együtt bevonult Németországba. Ez a felfedezés nem volt könnyű egy fiatal katonának. mint mi. Minél inkább meg tudtam látni Krisztust. annál nehezebb volt látnom fájdalmaikat. orvosi segítséget nyújtson. hogy az emlékeimet megszépítettem. Jackkel kezdődhetett el a dolog. Ezért küldött Jézus irgalomból a 123asba. Valerynél. De lassan be kellett látnom. "Ha a mennybe hágok fel". "ott vagy. ami magyarázathoz segített. hogy azért vágyom elhagyni a földet. mondhatnám förtelmes dolog is volt. amikor csak Jelenlétének örömére emlékeztem. zsidók. olvastam a 139. mint például a halálküzdelem jelenetei. Közben rádöbbentem. amikor Európában véget ért a háború. ha az alvilágban vetek ágyat. abban a tudatban. Malibu Beachben él. aki egész életét egy déli kisvárosban töltötte. Római katolikusok. hogy a nemrég felszabadított foglyoknak. a többi emberben. amivel egységünk foglalkozott. melyet Wuppertal közelébe egy koncentrációs táborba rendeltek azzal a megbízatással. mert Jackkel könnyen ment. mint ahogy e világ negatív volta gyötört? Olvasni kezdtem a Bibliát a sátram végében. mintha most hagytuk volna abba Franciaországban az országúti ballagást. ami először megzavart. de nem is olyan jók. amikor gondolataim ismételten a texasi élményre terelődtek vissza. Bebeszéltem magamnak. Rendes körülmények között ez pontosan ellentmondásnak látszott. nem látjuk túl gyakran egymást. sokszor láttam hirtelen halált és sebesüléseket. és egyik nap egy zsoltárt találtam. hogy a "másik tartományban" sok minden egyéb. A szörnyűségeket fényességén. irgalmán keresztül láttam még a legnagyobb mélységben is. ott is jelen vagy. mint a vonatroncsok St. de minden egyes látogatáskor olyan élénken folytatjuk a beszélgetést. Ez minden eddigi tapasztalatomnál megrázóbb volt. mert minél több szeretetet éreztem embertársaim iránt. akár a terített asztal fölé hajló arcokban is. ez volt a válasz: Jézus a pokol jeleneteiben is mellettem volt. mert egy jobb helyet ismertem meg. de ugyanakkor végtelenül kegyetlenebb és rettenetesebb is volt ennél. rájöttem. négerek közt nőttem fel. De ha becsületesen arra gondoltam. annál kevésbé nyomasztott a halál és a szenvedés. hogy ez így nem igaz: a futólag látott eljövendő világ egyfelől végtelenül fényesebb. 1945 májusában. én pedig Virginiában. Olyan csoporthoz kerültem. hogy ezek az emberek nemcsak mások. akik közt sok hollandiai. mint amikor a New York-i zsidóban. mégis valahogy. hogy ne a földöntúli Jézus látomását keressem.." Hát persze. ezek szinte borzalmasabbak voltak.Mivel ma Kaliforniában. Persze ez sose lett volna könnyű. Az első lépés az volt. Charlottesville-ben.. Márpedig ez sokkal előbb történt. elviselhetőbb lett. a chicagói olaszban vagy a trenton négerben láttam meg Jézust. 62 . Jackben fel lehetett fedezni Krisztust. Ezen országúti sétától fogva kezdődött a texasi Barkeley-beli halálhoz közeli élményemnek a további életemmel való kiegészítése. franciaországi és kelet-európai zsidó volt. Miért nem kínozott azon világ rossz oldalainak emléke.

a legközelebbi faluba rohantak és az első németet. amilyent a vadnyugati hősök képein látni. hogy ezeket a cselekményeket megakadályozzuk és megint csak Wild Bill volt a legnagyobb segítségünk. mivel a legkülönbözőbb emberekkel okosan tudott beszélni és azt tanácsolta nekik. döbbentem rá. Így ismertem meg Wild Bill Codyt. hogy ő új erőt merít. az amerikai katonák Wild Billnek nevezték el. hogy a már kiszabadult egykori foglyok fegyvert szereztek. Sokuknál már nem volt mentség. ezek ellen olyan nagy volt a gyűlölet. de hosszan lelógó kormányzói bajusza miatt. hogy az embereket visszaküldhessük családjaikhoz. Éppen ezért nagyon elcsodálkoztam.Van időnk erre az öreg bajtársra . ugyanolyan rosszul szellőztetett és betegségektől fertőzött barakkokban aludt. mégsem mutatkozott rajta semmiféle testi vagy szellemi leromlottság. micsoda ritkaság ez olyan helyen. Most aztán igazán szükségem volt új elméletemre. azt csináltam. akit megláttak. Bár Wild Bill naponta tizenöt vagy tizenhat órát is dolgozott. szeme világos. 63 . azokon a barakkokon fokról fokra haltak meg. A fogolytársai iránt érzett szánalom az arcáról sugárzott. mert még az is előfordult. a fáradtság semmiféle jele nem látszott rajta. franciául. nem lehetett megakadályozni a halál bekövetkeztét. németül és oroszul. ahol a legkülönbözőbb nemzetiségű foglyok majdnem annyira gyűlölték egymást. hogy a táborban minden csoport barátnak tekintette. hogy már semmit nem tehettem. Ő volt. A drótkerítéstorlaszok egyik végétől a másikig vándoroltam. Feladatunk egyik része az volt. Míg mi. energiája fáradhatatlan. amit tudtam. amikor Wild Bill papírjai egy nap elém kerültek. Nem ez volt az igazi neve. amikor már hetek óta voltam Wuppertalban. hogy próbáljanak megbocsátani. amíg csak nem találtam szembe magam Krisztus arcával. pedig gondoskodtunk a legsürgősebb gyógyszerekről és élelemről. Minden lehető problémával hozzá fordultunk. . Még meglepőbb volt talán. Ami a németeket illeti. Miután úgy beszélt folyékonyan angolul. de valószínűleg nem lehetett ott régóta: alakja egyenes volt. többiek már összeestünk a kimerültségtől. egyszerűen lelőtték. mint a németeket. úgy látszott.mondta. Amikor olyan rossz volt a helyzet. Ő is egyike volt a koncentrációs tábor foglyainak. aki elé terjesztették döntés céljából a bennlakók közötti veszekedések ügyeit. s ez a ragyogás adott erőt nekünk is. Tucatjával vesztettük el őket naponta. az emberek arcába néztem.Hiszen egész nap ránk várt. ő lett a tábor nemhivatalos tolmácsa. maguk az iratok is gyakran akadályozták igyekezetünket. 1939 óta volt Wuppertalban! Hat éve élt ezen az éhhalál diétán és mint a többi. hogy a származási helyek sem voltak feltüntetve. . Valódi neve hét kimondhatatlan lengyel szótagból állt. amikor már-már teljesen kifáradtunk. Csak később. mint lengyelül. rémülettel töltött el.De a lassú éhhalál hatását látni.

és Jézus segítségét kértem. olyan egyszerűen történt. de vajon az. a betegszobában találkoztam és erre tanított Ő fokról fokra. Ő annak idején biológiából megbuktatott. aki az újrafelvételemnél segítségemre jött. Ez alkalommal elhatároztam.kezdte lassan. de mivel németül beszéltem. imádkoztam a betegemért . akik a világon a legtöbbet jelentették számomra. hogy engem többé nem vesz fel. és a következő évben Marguerite-et feleségül vettem.Mi Varsó zsidónegyedében laktunk . két lányunk és három kisfiunk. amit minden orvos tudott: az orvostudomány nem ad mindenre választ. Mindenkit szeretni. 64 ..Oly sokan vesztették el közülük családjukat.Pedig nem lehet könnyű némelyiknek ezek közül megbocsátani . Félbeszakította. aki megesküdött. . amikor az ügyintéző központban teáscsészéink mellett ültünk. . tudott-e Róla? 1946 tavaszán visszatértem az Egyesült Államokba. akik ezt tették. amivel először Texasban. akivel összekerülök. Ügyvéd voltam.legyen az pár nap vagy hosszú évek . Közben Jack Helms sejtése helyesnek bizonyult. akit erre kiválasztott. amikor kiválasztotta. hogy a helyes diagnózist állítsam fel. Pályám kezdetétől tudtam. Igazán könnyű volt a döntés. engedjék meg. hogy az életem hátralévő részét . mint a két előző alkalommal. hogy a gyűlölet mennyire kikészíti az embereket lelkileg és testileg. Amikor a németek az utcánkba értek. Amikor eljött az ideje. amikor elfordítottam tekintetem Jézusról és csak saját magammal foglalkoztam.halkan. ami ezt az embert annyi nélkülözés ellenére így fenntartotta. Praxisomban gyakran láttam. hogy gyűlöljem-e a katonákat. szinte egyetlen különösebb kiegészítés nélkül beszéltem és utána még mélyebb lett egymás iránti szeretetünk. Dr. vagy ne. Úgy határoztam tehát. bedugtak egy munkacsoportba. hogy nehézségeim akkor kezdődtek. talán mert újra maga előtt látta a feleségét és öt gyermekét. Sidney Negus professzor volt az az ember. Ha bizonytalan voltam. hogy minden embert. Wild Bill hátrahajolt az egyenes széken és a teáját szürcsölgette.folytatta -. Most tudtam meg. hogy a családommal együtt haljak meg. miután befejeztem Németországban a megszállással összefüggő szolgálatomat. ami bizony gyakran megesett. egész természetesen. mindenkit a falhoz állítottak és a gépfegyverekkel tüzet nyitottak. az iroda vezetője. ez volt hát az az erő. szeretni fogok. hogy texasi élményemet elmeséljem. Könyörögtem. hogy az akkor elkövetett hibát soha többé nem ismétlem meg. a feleségem. Ez volt az az Erő. Már nem aggódtam butaságom és rossz bizonyítványom miatt és nehézség nélkül végeztem el az iskolát. amiket saját magáról mondott -. akin keresztül megmutatja magát. magamban .mondtam neki az egyik nap.Akkor el kellett döntenem . Ebből alakult ki az a szokásunk hogy Marguerite-tel minden este imádkozunk a betegekért.. A gyűlölet pontosan hat embert ölt meg. már nem volt Virginiában az orvosi kollégiumban.azzal fogom tölteni. ezek voltak az első szavak. és a megfelelő kezelést írjam elő.. .

Nem tudom. december közepe lehetett. hogy megtettem. jól voltak előkészülve ahhoz. minden második oldalon mosolygós Mikulás-figurák.a képeslapot különösebb érdeklődés nélkül lapozgattam. és arra kértem Jézust. de nehézkesnek is tűnt. . akkortájt is a Biblia segített megérteni azt. Most értettem meg. akik anyagi dolgokhoz kötődtek. amikor elmondhatom magamról. Azokra a szánalmas lelkekre gondoltam. Miként eddig a Biblia tette számomra felfoghatóvá élményemet.és sonkakészítmények ízével.Folytattam a Biblia olvasását. akik fölényességükben a másik megsemmisítésére törekszenek. A keresztrefeszítés eseményének többszöri elolvasásával értettem meg végre. mielőtt még befejezte volna bennem a munkáját. Rethelben. de elérni soha nem tudták. hogy itt a földön az Ő terve szerint éljünk. St. Valahogy egyik sem fejezhette be közülük a földön töltött ideje alatt fejlődését. akiket Európában darabokra tépve láttam. 65 . Valeryben. Ő váltott meg a halálával. bár ezek a szemünk előtt nyíltan és láthatóan leperegtek. Texas óta az élet igazi leírásává vált számomra. vegye el az életem. akkor természetes. ez egyszerű. és ezt értünk tette. hogy mindent otthagytak és siettek utána. a Biblia nemcsak unalmasnak. Könnyen el tudtam képzelni. amit mutatott? Pedig láttam azoknak a rettenetes szerencsétleneknek tengődését. honnan jött Jézus jelenlétének bizonyossága. feltámadásának csodájával. a vasárnapi iskolában. már elértek a célhoz. most viszont szívesen forgattam.ki érthette meg ezt? Amikor pedig így szólt: "Én vagyok a világ világossága". sérelmeimmel. Amikor Jézus a parton így szólt a halászokhoz: "Kövessetek engem". mert nemrég kerültem a richmondi Orvosi Akadémiára.hogyan is merhettem a halálomért könyörögni! Elfelejtkeztem Jézusról. ahol éppen akkortájt tartották a szokásos évi karácsonyi ünnepséget. ahogy most. akár rövid volt az élete. mert tizenegy éves koromban. hogy az elkövetett rossz cselekedetek ellenére nem ítélt el. amikor egyszerre szinte odatapadtak az ujjaim. De mialatt a Bibliát olvastam. kezdtem megérteni: a legfontosabb. hát ilyen öröklétre vágytam? Elérek-e majd egyszer oda. amit a földön tennem kellett? XIV. amikor nem akartam tovább élni. azon az istentiszteleten valahogy egészen átadtam neki magam? . Önzésemmel. Régen. meg arról. 1952-ben egy téli estén. akár hosszú. hogy azok a tizenévesek. Én még biztosan nem voltam készen. a gyűlölet és kéj foglyaira az első földöntúli tartományban. a nappaliban ültem és a Life folyóiratot nézegettem. . Milyen szörnyű tévedés volt az SS Brazilon. A szám tele volt a lapban látható. a magam túlbecsülésével . különböző pulyka. hogy Közelségének egyik tartományába juthassanak. Isten céljának megfelelően végezték be életüket a földön. Miért történt velem az a kozmikus esemény? Talán. észlelhető tény volt. a háború után rendszeresen olvastam.

Abban a nyugodt tartományban láttam. lépcsők. ez lehetetlen! Amikor a szöveget átfutottam. hogy mindezt már láttam valahol. közelében most kerül kivitelezésre. mintha az eszüket vesztették volna. kétmillió dolláros beruházás. ami . 1952-ben létezem. hogy olyanok voltak. Valahogy évekkel ezelőtt. hatalmas kerek medence.. Lehetséges volna. hogy vázlatot készítsenek a második atommeghajtású USA tengeralattjáró-motorok egyes részleteiről. amelyben ma. Olyan biztos voltam benne.. Miféle tartomány volt az? Milyen titokzatos módon volt összefüggőségben az élettel és a világ elgondolásaival. az esetleges radioaktív fertőzés elkerülése végett a gömb belsejében akarják megépíteni és végül a nagy vízmedencében kipróbálni. e sajátságos berendezésnek éppen a lépcsőházában és bepillantottam az óriási vízmedencébe.. hetven méter átmérőjű gömbépülete lesz. gömb alakú épület rajzát láttam és a keresztmetszetek belsejében embereket és gépeket.Az előttem lévő oldalon egy gigantikus. akiket a "szellemvilág" annyira megigézett. amikor saját földöntúli világomról nyilatkoztam. Magam óvatosabb lettem.. hogy amire én emlékeztem. a különleges épülettel együtt. biztosan nem csalt az emlékezetem. akik kijelentették. Amitől szívem a torkomban dobogott. Döbbenten ejtettem az újságot az ölembe. jóval előbbi volt. Azonban . N. Y.. Egy futódaru volt az acéltartókhoz erősítve. semmitől sem kellett félnem. ez pedig most épül. jövőbe mutató dolgok látványa volt. már készen volt és üzemelt." A cikk a továbbiakban közölte.testen kívüli tapasztalatom óta olyan egyénekkel találkoztam. hirtelen eszembe jutott. amikor a hatalmas gömb alakú épületet megcsodáltam és magam is átmentem azokon a bonyolult berendezéseken. Amíg Krisztus volt a vezetőm. lent a sarokban kis ellenőrző helyiség. "Az Atomenergia Bizottság a múlt héten fellebbentette részben a fátylat a titokról és a Life rajzolóinak engedélyezte. keskeny hidak. Persze nem mostanában.kilenc év előtti . ahol Marguerite-tel most beszéltem telefonon a hallban. azonban ott földi időszámítás szerint 1943-ban jártam. Az épület Schenectady. turbinák. az nem a furcsa. bár sose tudtam volna ilyent elképzelni. ahol a karácsonyi lapok a kandallón hevernek? Nem sokáig törtem ezen a fejemet. Amit én láttam. a világ legnagyobb emberkéz-alkotta. már tudtam. hanem mert biztos voltam benne. amely egyetemi együtteshez hasonlított és gondolataikba mélyedt lények lakták. pedig soha nem jártam Schenactadyban.. De. hogy a tudósok a tengeralattjáró-motort. De nem a rajzát láttam csupán. igazat adtam a filozófusoknak. hanem ennek a hatalmas gömb alakú épületnek magában a belsejében voltam. hogy feltehetően felbukkanhatnak széles e világon "valahonnan" ugyanazon időben bizonyos elképzelések. ahol majd elhelyezik ezeket. hogy az egész létesítményt láttam már.. 66 . mintha csuklyás szerzetesek volnának.

hogy úsznak el a virginiai egyetemi esélyeim. Wilfred Abse volt. legtöbbször ezek az emberek fogadtak el először. amikor a nappaliban ültem. klubokban. éppen dr. Ha egyetlen pillanatig is tagadtad volna. hogy Krisztussal találkozott. Abse doktornak pedig azt mondtam: "Éppoly kevéssé tudom a texasi Barkeleyben talált igazságot megtagadni. mint egy elhivatott pap. a virginiai pszichoanalitikusok szövetségének egyik vezetője. Ritchie. Ha tényleg belépünk az atomkorszakba anélkül.a szavakat szinte hallani lehetett . amelyben közölték velem. Nem éreztem olyan megbízatást. hogy ez a vesztemet jelentheti. akik nem voltak hajlandók egy "vallásos fanatikus"-ban bízni.Azon az estén. hogy az a különös beszélgetés valóban kritikus volt. Önnek az az érzése. Két lélegzetvétel között Jézushoz fordultam. Évekkel később. aki a tények és a beképzelés között nem tud különbséget tenni. de úgy gondoltam. Láttam. Abse: . Nem voltam még benn az irodájában. világossá vált benne. . hogy tudnánk. hogy Isten szeretete létezik és minden egyéb maga a pokol. ne említsem a munkatársak előtt ezeket a tapasztalataimat. hogy a vizsgálóbizottság egyhangúan felvett.Nos. 67 . a freudi iskola analitikusa és közvetlenül hozzám intézett kérdése válaszra várt. most mit mondjak?" N e t a g a d j m e g a z e m b e r e k e l ő t t .Mindnyájan ismertük itt azt az állításodat. Amikor a virginiai egyetemi kórház pszichiátriájára álláshoz folyamodtam. amikor néhány héttel később egy levelet kaptam. hogy mások erről hogyan vélekednek. csak évtizedek kérdése. fölötte megbízhatatlan személyként utasítottalak volna el és alighanem saját érzelmeiben megzavarodott személyiségnek tartottalak volna. egy barátom azt tanácsolta. dr. templomokban beszéltem mindazoknak.é s é n s e m t a g a d l a k m e g a z A t y a e l ő t t. mint ahogy a tarsusi Saul sem tudta megtagadni Őt. aki két szót sem tudtam soha egymás után kimondani most fiatalok csoportjai előtt. hogy önmagunkat és egyúttal földünket szétromboljuk. néhány beteget kétségtelenül el is vesztettem. Foglalkozásomból eredően persze jól tudtam. ezzel elvágtam minden esélyemet. hogy akiknek gúnyától leginkább féltem. miszerint egy testen kívüli élményed volt. a pszichiátriai osztályon." Azt hittem. mert nem lehet tudni. Dr Abse zsidó volt. De a különös az volt. hogy mindenki akinek tapasztalata volt az Istennel. amikor Abse doktorral jó barátok lettünk. akivel a damaszkuszi úton találkozott. milyen következményekkel jár. a pszichoanalízis és analitikus pszichoterápia professzora. amikor szembejött velem dr. hogy pszihiáter lehessek. mint eddig tettem. akivel összekerültem. felelősséggel is tartozik. akik a küldetésről hallani akartak. mesélte. ahogy máskor is gyakran tettem: "Uram. Az időt Ő választotta meg: én. hogy Krisztussal történt találkozásomról sokkal nyíltabban beszéljek. Annál jobban meglepett. hogy ez megtörtént. Az első ember. ha jól értettem. eljött az ideje.

Azt viszont tudom. és azért imádkozom. mint amit olvastunk. . mint amilyen Fred Owen esete volt. persze csak ritkán emlegetem Istenről szóló személyes nézeteimet. Azon a héten.sőt szemében a humor . mert tudja. ha éjjel nem tudok jól aludni? . Korábbi munkahelyével vitatkozott. lépem át ezt a hivatással járó hallgatást. minden haragtól . . Mert ezt az időt használom arra. és az egész beszélgetés alatt a sárga heverőn feküdt. május 9-én a rendelőmbe jött. mint akit decemberben először láttam. Jézusnak mindannyiunkról megvan a napirendje és időbeosztása. hogy az Ő segítségével a beteggel együtt tudjam ezt felismerni. miszerint követeléseit azzal az indoklással utasítják el. hogy miért jövök minden reggel korán a munkahelyemre. doktor? Ahogy vetsz. . ugye.Amikor a rendelőben pszichiáterként működöm. Most pedig végül is csak nekem van problémám. mégis tetszett nekem a hangja. hogy a férfi. mert a pszichiátria legjobb esetben arra szorul. amit a beteg elmond. amit köhögés szakított meg. amit nem szeretne a teljes fény birodalmába vinni. amiket nehezen vett lélegzetei közben előadott és a megbékélés . Márpedig ha még időben megtanultam ezt. Az egészségi állapota persze rosszabbodott. hogy a texasi élmény milyen hatással volt az életemre. Megbocsáthat és elfogadhatja a megbocsátást. magam is egy csomó formanyomtatványt kitöltöttem ezért. mert igazi nevetés. azokért is. . hogy Ön hetek alatt be tudja itt fejezni a munkáját. egészen más ember lett. Egyik szomszédja hozta ide kocsival. .mondta.Tulajdonképpen tudja Ön. megkapta a végső közlést. minél több üzlete és nyeresége legyen." Természetesen nem tudom. akiket azon a napon látni fogok. .Igazuk van. hogy minden betegért imádkozzak. Felmondtam. Csak különleges szükség esetén. Azt hiszem.minden fölösleges csomagtól.folytatta. mielőtt még a többi orvos és munkatárs bejön? ."akkor ez azért van. akkor igen értékes volt számomra a biztosítás elvesztése. amikor arról beszélgettünk. hogy a gyárnak igen jó éve.Tudja mit csinálok most.örömmel töltöttek el. Megszabadulhat minden vágytól. az utolsó beszélgetésünkre megváltozott.Tudja mit? .Azokért a fickókért imádkozom a munkahelyen -. A dolgok azonban. hogy kórházi elszámolásait küldjék el az üzemi betegsegélyzőhöz. Ha Jézus Fred Owennek a földön már csak heteket adott az évtizedek helyett. mert dühös voltam rájuk és nehézségeket akartam okozni nekik. 68 .kérdeztem egyik nap. a keserűségnek semmi nyoma nem volt benne. mit csináljanak vele. hogy azt se tudják. úgy aratsz. mivel felmondásakor a kívánt határidőt nem töltötte ki. mi ment végbe Fred Owen szívének legbensőbb csücskében. szívből jövő kacagás volt. . Nevetésben tört ki.Olyan ez. aki 1977. amikor utolsó beszélgetésünkre sor került.

hogyan fogadtuk el a szeretetről szóló tanítását itt és most. ***** ***** ***** Vége. miképpen tudjuk megvalósítani ezt és tisztában vagyunk-e azzal. jól végezte dolgát. aki érzi. akik tudják. attól függ. Azt hiszem.Senki nem tudhatja. egy cseppet sem aggódtam érte. hogyan kell élniük. milyen kevés az időnk erre. . milyenek más ember síron túli tapasztalatai. Mindaz pedig. Elképzeltem a csodálatba ejtő átmenet pillanatát. Isten az embereket olyanná szeretné formálni. földi sorsunk attól a fejlődéstől függ. amit majd a másvilágon találunk. hogy Fred Owen május 24-én meghalt. de amikor a szomszédja felhívott és elmondta. Egy ember szívének örömét. A növekvő Fényt.