You are on page 1of 3

A kiadás előtt olyan vádak érték ezt az átkozott kis mesterművet, melyek szerint „érthetetlen” a tartalma és „élvezhetetlen” a mű maga

. Hát, mit is mondjak erre? Akinek van lelki szeme, lásson vele! Sajnálatos módon, az emberiség óriási többsége nem lát. Az emberek vak rovarok, csótányok, amik csak élnek, mozognak, étkeznek, szarnak, szaporodnak, és végül, kimerülve, megdöglenek. Nem haragszom rájuk érte, mert nem feltétlenül ők maguk...szegények, nem ők maguk tehetnek róla. Aki nem emelkedik ki a tömegből, arra sem haragszom, de szeretném ha többé válna mint amilyennek született. Ezért segítek a Kedves Kis Olvasókon: minden egyes szövegrészhez írok egy magyarázó szöveget, mely a kissé műveltebb átlagember nyelvére lefordítja a tartalmat, értelmezhetővé téve azt valamennyire. A magyarázat is része lehet a művészetnek. Aki még így sem olvassa, egészségére. Nem kötelező a gyógyszert bevenni. De a beteg aztán meg ne csodálkozzon állapotromlásán! Amint dicső prófétám, a Kékszakállú is mondta: „keserű a gyógyszerem”. Megjegyzés: Hogy huszonegyedik századi eszetekkel követni tudjátok gondolatmentemet, aláhúztam és

kinagyítottam az igazán lényeges mondatokat.

Sűrűn estek cseppek a fehér kövületek partján. Noha lehetséges hogy a hajnali harmat lenyomatként létezett egy szerző, egy tévelygő író lelkében, előfordulhat hogy minden kalapácsütésünk sem fedheti fel a valóság halvány rézarcát. Azt a rézarcot, mely macskaként nyávog ránk, jellegzetes árulkodó hajlataival elcsábít az egyenes út unalmasságának követésétől. Ezen a napon felhők, világos ezüstös felhők díszítették az eget. Mesteremberünk, Borostyánkőarcú, ezen a reggelen kitekintett a látványra, erre a mennyei jelenségre. Tekintett, és látott, amit mi is láthatunk méla hideg napokon. A felhők akkor a legszebbek mikor jön a havazás. Olvasóink bizony megtapasztalhatták ezt a téli világosságot. Ezt a csendet a hóvihar előtt. Megéri kimenni sétálni, sőt, dolgozgatni is e friss levegőn. A novella egy időjárási jelenség leírásával indul, in medias res. A cselekmény közepébe lendít, mintegy belezúdít minket. Felhőszakadás látszódik, de mindjárt bizonytalnságba keveredünk, mert rögtön a bizonytalanság, a kétely fogja el az olvasót: lehetséges, hogy az eső nem is valódi, csak „lenyomat” valamely ismeretlen szerző fejében. Ez a fajta bizonytalanság végig kíséri az olvasót valamennyi művemben; kiérezhetjük belő lük hogy olvasója iránt vajmi kevés rokonszenvet, együttérzést tanúsít az író. Így résen kell lennie a mű befogadójának figyelemelterelési módszereimmel szemben. A kalapácsütés már utal a hős foglalkozására, mintegy sejteti időtöltését, ám itt, a mű legelején értelmetlen adalékként hat. A valós cselekmény tulajdonképpeni időpontjáról értesülhetünk a „téli világosság” leírásából. A hóvihar előtti ezüst felhők többet jelentenek, mint puszta időjárási jelenség. Nyilván nem is illesztetődött volna be ez a vissza-nem-térő motívum ha másképp lenne. Hagyománytalan, sőt, kimondottan irritáló esztétikai elveimet fedezhetjük fel ebben is, mint annyi más részletben. Az ezüst lehet a szürke színnek is egyfajta körülírása, és a „csend hóvihar előtt” valamilyen, előttünk fel nem tárt konfliktust, rossz történést sejtet. Biztosak lehetünk abban, hogy lesz konfliktus, mert engem nem is ismerve gondolhattok arra hogy lesz valamely történés mely hozzárögzít a a novellához, érdekeltté téve téged a cselekményben. A

konfliktusok, a logikus kölcsönhatások, viszonyok a különféle

Mert a földi élet ott lapul a felhők alatt. amint széttör és dobál macskaköveket. az a kevés ember ki ismerte. „paraszti” a szó gúnyos értelmében. valamikor a múltban érezhetett valamit. Ez a segédmunkás. Annyira magányos emberként látjuk. roncsolt. két olyan fogalom mely nem is fog egészen szétválni a novella során soha. az érzelem lehelete lehet hogy megérintette. Felvetem. abban a tudatban hogy a saját maguk javát szolgálják. Jöttek-mentek az emberek. Elterelni a mindenfajta patetikussággal szembenálló mindennapi. mint arca. nagyon régen. mozgóképszerűen ábrázolom a Borostyánkőarcút. hogy ez a Borostyánkőarcú fickó nem tette ezt fel magának. ha vígjátékról van szó. Teltek-múltak a napok. hogy mi emberek erre betekintést nyerhessünk. majd belehajította azokat egy ládába. Mindenki. Szakbarbárok tömegei az életnek egy szűk területére fókuszálva robotolnak. ki ismerte. Reggel lehetett. Mindeközben egy rejtett gonosz erő malmára hajtják a vizet. hogy egy alkalmazott mennyi pénzt tehet zsebre fizetésből. Csak dolgozik. lággyá varázsolt macskaköveket. hogy egy puszta időjárási jelenség a pátosz erejével hat erre a. ésszerűtlen volta. úgy gondolta hogy kár is érzelmeket pazarolni őreá. Nem is igen figyeltek rá. oly ütemben hogy elhanyagolja emberi kapcsolatait is. A Borostyánkőarcú valaha érzett. ez az irónikusan elnevezett. Érdemes. hogy esetleg. nem érdeklődvén iránta. ráncos. Oly keménynek tűnt arca mint azok a macskakövek. a legújabb kor gazdaságában egybeforr az egyén és tevékenysége mint eddig soha. mert láthatólag még az égbolt se m érdekelte. gusztustalan lényként robotol a „Borostyánkőarcú”. Ezen kommentár nem térhet ki ilyen mélyen esztétikai kérdésekre. felszínen érzéketlen és érzelemnélküli szerencsétlenre. azaz. A felhők árnyai beteljesítik-e az emberi vágyakat? Be-e? Erről sem lehetnek pontos ismereteink. megélhetés gyanánt tört köveket egy téren. évek tízezrei sem bizonyultak elégségesnek ahhoz. Határozott mozdulatokkal verte szét a kemény utcaköveket. vágásokkal. Érdemes feltennünk a kérdést. mint annyi minden más romos termékenyitésről. Végül sétára hívlak benneteket én. akik szerint oly kemény a szíve is. Valamikor. Erről sem. Ez az ég valahogyan megfogta. ami lehet hogy nem is létezett . a kommentáló szerepébe rejtőző író. aki talán még soha nem nézett fel az égre. Vagy. Sétáljunk hát mélyebbre világomba! Dolgozott a Borostyánkőarcú is. olyannyira földi.. Munka közben. mintegy kométaként égett lelkébe. belehatolt tudatába. éppen azon viszonyok logikátlan. azt bízzátok saját megítélésetekre.szereplők között tesznek érdekessé egy irodalmi művet. Hernyóként. De a belső dermedtség aktualitása elnyomja ezt a bizonytalanul felvillantott múltat. Ő is egyetértett mindeddig azok vélekedésével. Életében talán legelőször felfigyelt az égre. és azzal szemben mekkora profitot termel. Az ezüst felhőknek sokféle jelentéstartalmuk lehet: itt mintha valami magasztos valamire akarnám figyelmeteket ráirányítani. Izmait feszítve puhánnyá. A posztmodern városi élet tömegemberének jellemzése is ez egyben. abszurd művel van-e dolgunk. Télen is ütötte szét a múlt maradványait. Ezt mi nem tudhatjuk. nagyon is érdemes mind enkinek feltennie ezt a kérdést magában.. Hogy groteszk. Avagy mégsem? Talán még ezt a kijelentésünket sem állíthatjuk teljes biztonsággal? Itt részletesebben jellemzem a főszereplőt és foglalkozását. Tudhatjuk. groteszkül deformálódott arcú kőfejtő. Tízezrek. sokkal kevésbé „mennyei” földi élettől. Több harc is ékesítette.

erősen megkérdőjelezhető. A szkeptikus filozófia tipikus formulájával. és mennyire célravezető. hogy saját érvei igazak. melyek a természettudományok fejlődésének kísérőjelenségei. Az. teljességgel a tőlem függ. Még azt sem. a szabadságnak megszűnése.valójában. mert noha összességében jobbá tette az emberi létet. Az emberi szabadság. De a szabadságban benne rejtőzik a nem-lét is. A pszichológia sem nyújt betekintést Borostyánkőarcú lelki életébe. hogy semmi konkrétumot állít. jelmondatszerű kérdésével zárom le a meddő vitát: bármit is kijelenthetünk-e teljes biztonsággal? „A felhők árnyai beteljesítik-e az emberi vágyakat?”-ez a marhaság jelképezi a természettudományi gondolkodás csődjét. A huszadik század érvénytelenítette a természettudományi-központú világnézetet . Vagy mégsem? Jellemzője a szkeptikus érvelésnek. teljes képtelenségét. mert Borostyánkőarcú nem létezik. Egy szakasznyi értelmetlen gonoszságon kell átmennünk ahhoz. a lét következő állomásához érhessünk. Ez viszont érvénytelenítheti a pszichológiai tudomány magyarázó erejét: a pszichológia eredményeinek érvényét kikezdem létontológiai téren. A múltnak lesz még szerepe novellámban. hogy mennyi „derül ki” lelki folyamatairól. mely rég elsüllyedt a történelem forgatagában. Ez a fajta ködösítés szintén része módszeremnek. hogy a jóhoz. a természettudomány a legnagyobb gonosztetteket is lehetővé tette: Auschwitz és Hiroshima azok az események. élettartamát kiterjesztő természettudománynak. Hogy mennyire hatékony. hála az ember létét. Vagy „még ezt sem állíthatjuk teljes biztonsággal”?! . soha nem volt oly kiterjedt mint a huszadik század óta eltelt időkben. Enyhén szólva idegesítő ez a meghaladott filozófiai módszer.