You are on page 1of 151

Maximilian Jacta

Híres francia bűnperek

ALBATROSZ KÖNYVEK BUDAPEST

A válogatás a szerző Berühmte Strafprozesse – Frankreich című kötete alapján készült Fordította DÉRY GYÖRGY IMRE KATALIN KOVÁCS VERA MÁDL ZSUZSA A magyar szöveget az eredetivel egybevetette PÓK LAJOS

Copyright: 1963 by Wilhelm GoIdmann Verlag, München

A Steinheil-ügy
Egy hölgy a párizsi társaságból 1908. május 31-én, vasárnap, a kora reggeli órákban Steinheil párizsi festő Impasse Ronsin 6. szám alatti kertes házában a komornyik, Rémy Couillard hirtelen hangos nyögésre lett figyelmes. Elindult a hang irányába. Megállapította, hogy abból a szobából hallatszik, melyben Madame Steinheil az éjszakát töltötte. Ahogy az ajtót kinyitotta, nem mindennapi látvány tárult a szeme elé: Madame Steinheil összekötözve feküdt az ágyon, a köteleket a vaslábakhoz erősítették. Mellette a párnán vattacsomó hevert, nyilván ezt tömték a szájába. A komornyik mindenekelőtt megszabadította asszonyát a kötelektől, majd segítségért kiáltott az utcára. Nem sokkal ezután, végigjárva a szomszédos helyiségeket, a mosdóban Monsieur Steinheil holttestére bukkant. Megfojtották. Egy másik első emeleti szobában is talált egy halottat. Madame Japyt, úrnője anyját. A jelek szerint megfulladt vagy megfojtották A magyarázat, melyet Madame Steinheil a rendőrségnek adott a házában lejátszódott eseményekről, hihetetlennek hangzott, s később még gyanúsabb lett a dolog. Mint mondotta, éjféltájt felriadt, s rémülten állapította meg, hogy négy idegen van a hálószobájában; három férfi és egy nő, kezükben lámpás. Valamennyien fekete talárt viseltek (inkább papi ruhához hasonlított), a férfiakon széles karimájú, fekete kalap volt, szakálluk éppúgy lehetett valódi, mint ál. Egyikük mintha férje valamelyik modelljéhez hasonlított volna. A revolverrel hadonászó nőnek feltűnő vörös haja volt; egyébként eléggé közönséges argóban beszélt Amikor észrevették, hogy ébren van, valamelyikük rávilágított, s fenyegető hangon így szólt: – Ki vele, hol a

keze-lába össze volt kötözve.szüleid pénze meg az ékszerek és a gyémántok? De egyetlen hangos szót se. A nő ekkor odaszólt a társainak: – Ugyan. jóllehet előző éjszaka esett az eső. Fulladozva segítségért akart kiáltani. minthogy egyáltalán nem volt nehéz kioldozni. Még hallotta. aki németes kiejtéssel beszélt. közben azonban rimánkodva kérte őket. ha kedves az életed! – Az egyik fickó. bár egy-két fiók ki volt húzva. s a testére meg a torkára csavart köteleknél fogva az ágyhoz erősítve. és szabadította ki. Ebben a kérdésben azonban eltértek egymástól a vallomások Feltűnt. még hozzátette: – És hol vannak a gyöngyök meg az okmányok? Az asszony egy kézmozdulattal a szalon felé mutatott. A lányával téveszthették össze. Az sem volt egészen világos. és elvesztette eszméletét. mert annak az ágyában feküdt. Madame Steinheil azt állította. A kertben egyetlenegy lábnyomot sem találtak. Az egyik rendőrtisztviselő később kijelentette. s néhány szekrényajtó is tárvanyitva állt. hogy Madame Steinheil egészen lazán lehetett csak megkötözve. Ám erőszakos behatolás jeleit sehol nem lehetett felfedezni. hogy senkit se bántsanak. nyírjátok már ki! – Hagyd békében a kicsit – válaszolta erre az egyik. de nem jött ki hang a torkán. A betörés nyomainak hiánya tüstént azt a gyanút ébresztette az emberekben. azután fejbe vágták. Szájába vattacsomót tömtek. hogy a házban betörésnek semmi nyoma. Nagy nehezen sikerült eltávolítania a pecket. mint Madame Steinheil . hogy az egész csak mese. amint éjfélt üt az óra. Ekkor jelent meg a komornyik. Amikor magához tért. talán azért is. Az ő segélykérésére sietett át a szomszéd. hogy a tettesek ékszereket és 8000 frank készpénzt loptak el. hogy ha egyszer a tetteseknek fegyverük is volt.

hogy Madame Steinheil és anyja hálószobája között. ezek elvezettek a szomszédos szobába is. zeneszerzők. s egy ízben már felhívta magára a közfigyelmet. Amikor a tragédia történt. hanem mindegyikük a maga útját járja. koncerteket rendezett. Nem sokkal azután. A francia közvélemény körében az eset nagy feltűnést keltett. festők. olykor kétszáznál is több vendég volt a házban. Különleges szépsége már ifjúkorában magára vonta a férfiak figyelmét Tizenkilenc éves korában férjhez ment a nála húsz évvel idősebb festőhöz. Ebben a helyiségben a szőnyegen imitt-amott tintafoltok voltak. a kis írószobában. Madame Steinheilről mindent el lehetett mondani. megnyitotta házát a társaság előtt. hogy még a nézeteltéréseket is írásban intézik el egymással. A házastársak azonban már égy év múltán el-hidegültek egymástól. hogy megmelegedett Párizsban. Az asszony később ugyancsak kihasználta ezt a lehetőséget. valaki felborított egy tintásüveget. de tudósok. hozzá költözött Párizsba. mert Madame Steinheil a párizsi társaság ismert alakjai közé tartozott. hogy hétköznapi ember. csak azt nem. diplomaták és politikusok jártak hozzá. úgy döntöttek. Gondolatban csaknem egész Franciaország részt vett a gyilkos felkutatásában. a festőt és anyósát egyszerűbben is eltehették volna láb alól. ügyészek és .mondta. Egy Belfort környéki iparmágnás lánya volt. alkotásaiból minden évben kiállítást rendeztek Párizsban. Felfigyeltek rá országszerte azért is. hogy nem válnak el. katonatisztek. miért fojtották meg áldozataikat. De tekintettel Marthe nevű kislányukra. ügyvédek. vacsorákat adott. Steinheil ágyáig. Költők. Rejtélyes volt végül az is. Abban egyeztek meg. ő maga is talált egyet a térdén. Ennek jelentősége soha nem derült ki. maga köré gyűjtötte a párizsi társaság színe-javát. minden héten estélyeket. éppen betöltötte harminckilencedik évét. mert a meggyilkolt férfi neves művész volt.

1905-től kezdve azonban már egy Párizs környéki nyaralóban. . igaz-e. Bellevue-ben a Madame Prevost nevet használta. a bírósági tárgyalás során azt mondta róla: – Az elegáns és finom Madame Steinheil szinte megbabonázott mindenkit. szelíd. tekintete lebilincselő. hangja elragadóan kedves. akkor sem adja meg a valódi nevét Ezt a szokást vettem át én is. melyet éppen azért bérelt ki. sötétbarna haj keretezte szabályosan ovális arcát. Kitűnően zongorázott. – Eszerint tehát azért bérelte ki Vert Logis-t.bírák is. Amikor a nyilvános tárgyaláson megkérdezték tőle. fogai csodálatosan szépek. egy gróf. Az a mód. ha a férjem házába vittem volna őket? Amikor pedig a bíróság végül megkérdezte. s szalonjában mindenki kellemes órákat töltött Madame Steinheil a házába bejáratos férfiak közül egy-kettővel az évek folyamán szorosabb kapcsolatot is teremtett Eleinte szállodákban találkozott szeretőivel. s tehetségesen énekelt Estélyeinek egyik állandó vendége. mindenkit elbűvölt. Némelyiküket később a büntető eljárás folyamán viszontlátta E rendezvények középpontjában mindig a ház asszonya állt. aki a közelébe került Volt a bájosságában valami megfoghatatlanul kedves. ahogy szavait mozdulatokkal kísérte. nagy szeme mindig élénk. miért nem a saját nevét használta Bellevue-ben. behízelgő. hogy szeretőit 1905-ig szállodákba vitte. férjét pedig bátyjának mondta. sokkal fiatalabbnak látszott koránál. ezt a figyelemre méltó választ adta: – Ha valaki szállodába megy. azt felelte: – Ez volt a gyengém. hogy oda vigye a szeretőit? – Miért. a bellevue-i „Vert Logis”-ban. vörösbe játszó. Feltűnően szép volt. maguknak jobban tetszene. hogy ott feltűnés nélkül találkozhassék éppen soron levő barátjával. Ügyesen muzsikált.

Egy s más kiszivárgott. estélyekre. hogy rosszul érzi magát. Az asszony nem volt szégyellős: élt hatalmával. Az elnök vele beszélte meg azokat az államügyeket. Még a hadgyakorlatok idején abban a kitüntetésben részesítette. hogy sietve papot . rendszeresen látogatta. Innen folyosó vezetett a „kék szalon”-hoz.A nagy pillanat ennek az asszonynak az életében akkor érkezett el. amikor Félix Faure. ezek közé az ajándékok közé tartozott az az ötsoros gyöngy-nyakék is. ahova az elnök minden reggel kilovagolt. érdeklődését azonban csak most keltette fel. mi játszódik le az elnöki palota falai között. Az elnök a nap folyamán többször is említette környezetének. amely a betörők zsákmánya lett A végén már naponta találkoztak vagy a Bois de Boulogne-ban. gyakran meghívta fogadásokra. vagy a hivatalában. s emlékiratainak megírásánál is igénybe vette segítségét A külvilág előtt nem maradhatott titok. így aztán Madame Steinheil szalonjában csakhamar egymásnak adták a kilincset mindazok. Futólag már ismerte Madame Steinheilt. Estére annyira rosszabbodott az állapota. Madame Steinheil többnyire nem a főbejáraton. egy hadgyakorlat során a francia Alpokban felfigyelt rá. hanem egy oldalkapun járt be a palotába. délutánonként. Egy álló esztendőn keresztül igyekezett befolyásolni a francia államügyek és a személyi ügyek irányítását Ennek az idillnek a kegyetlen halál vetett véget 1899. ország-világ színe előtt udvarolt neki. az Elysée Palotában. Mint Madame Steinheil elmondotta. amelyek éppen foglalkoztatták. ahol az elnök már várta. a köztársaság elnöke. virágokkal és értékes ajándékokkal halmozta el. még miniszter korából. akiknek az ő közbenjárására volt szükségük. február 16-án. 1897-ben. Párizsba visszatérve. hogy többször meghívta. Nemcsak barátnője és szeretője volt az elnöknek. a tanácsadója is.

mely annak idején két szemben álló táborra osztotta Franciaországot Nyomban elterjedt hát a hír: az elnököt megmérgezték. miután a férfi eszméletét vesztette. hogy amikor az első heves szívrohamok jelentkeztek. hogy feladja Faure-nak az utolsó kenetet): Le président a-t-il encore sa connaissance? (Az elnök még eszméletén van?) Mire az őr így válaszol: Soyez tranquille. Ekkor keletkezett az a híres anekdota. on l’a fait sortir par le jardin. Monsieur l’abbe. Az elnöki palota kapujában a köztársasági gárda őrétől megkérdezi a pap (akit azért hívtak oda. (Legyen nyugodt. mégpedig Dreyfus híveinek sugalmazására: egy „zsidó szakszervezet” az elnök szeretőjét használta fel az aljas terv végrehajtására.2 Az elnök hirtelen halála nyomán. az elnök mértéktelenül sok gyógyszert szedett. hogy nincs remény. akik ellen vétett. Fél tizenegy felé az orvosok kijelentették. senki nem vette komolyan.hívtak. 1 2 Protokoll-halálnak és fantázia-halálnak. röviddel éjfél előtt A hivatalos jelentés szerint a halála előtti órákban utolsó percéig mellette volt a felesége meg a két lánya és a veje. Kezdetben azt rebesgették. Ma már köztudott. hogy az asszonyt kicsempésszék a palotából. – Olyan jó férj volt! – mondta a felesége nem sokkal azután. Ezt a dajkamesét már akkor is mindenki „Mort de protocole”-nak és „Mort de fantaisie”-nak 1 tartotta. most csempészték ki a kerten át) . mely a connaissance szó kettős értelmén — öntudat és ismerős — alapszik. hogy a leghatározottabban ellenzi a Dreyfus-per újrafelvételét. tisztelendő úr. hogy az elnök bocsánatát kérte mindazoknak. úgyszólván pillanatok alatt. s ez okozta a súlyos szívrohamot Azután váratlanul politikai zöngét kaptak a szállingózó hírek: Félix Faure-ról köztudomású volt. a legvadabb híresztelések kaptak szárnyra. Az elnök meghalt. Madame Steinheil az elnöknél Volt. mert így remélte visszanyerni elvesztett ifjúkori erejét. Később némi bonyodalmat okozott. ő hívott segítséget.

s ezért államérdekből kellett meghalnia: „L’ombre de Félix Faure sur l’instruction. Ekkor röppent fel Madame Steinheil neve. ha nem. akinek történetesen vörös haja volt: biztos lehetett. Ezért mondta valaki végül: „On ne trouvera jamais rien. csak hallgatást parancsoltak a rendőrségre. parce que Madame Steinheil . Az emberek még emlékeztek az 1899-es előzményekre. ennek az esetnek a kapcsán vált ismert személlyé egész Franciaországban.) Hamarosan olyan hír is szárnyra kelt. aligha is lehetne olyan vizsgálóbírót találni. Cécile Sorel karjában hunyt el.A lakosság körében eleinte az a hír járta. hogy kapcsolatba hozzák az Impasse Ronsin-i gyilkossággal. szintén Madame Steinheil ismeretségi köréhez tartozott Párizsban különben is azt tartották. hogy az elnök a később oly híres színésznő. Egyébként Leydet. Ha tetszett. De ez csak amolyan félrevezető hadművelet – tették hozzá mindjárt –. ám egyetlen lépéssel sem jutottak előbbre. a művésznegyedben valóságos haj tó vadászatot rendeztek szakállas férfiak után. A Montparnasse-on. és úgy gondolták: Steinheilnek bizonyára kompromittáló levelek voltak a birtokában. házkutatásokat tartottak. aki ne hált volna már Madame Steinheillel. egész sereg embert kihallgattak. a tetteseknek nyoma veszett. és jaj volt annak a párizsi alvilághoz tartozó nőnemű lénynek. A rendőrségi és ügyészségi nyomozás hónapokig elhúzódott. egész Párizst átkutatták. a bűnüldöző hatóságok kénytelenek voltak elfogadni az asszony állításait. a vizsgálóbíró. a valóságban másvalakiről van szó. Az ellenkezőjét ugyanis nem tudták bizonyítani.” (A vizsgálat felett Félix Faure árnya lebeg. A bűnüldöző szervek nyomok százait követték végig. hogy valójában a nyomozás sem maradt eredménytelen. A közvélemény azonban továbbra is kételkedett.

szabadon kell engedniük. hogy az egyik cégtől a Héber Színház május 27-én három fekete talárt (papi ruhát) vett kölcsön. mert Madame Steinheil az állam asszonya. A sajtóban óriási szenzációt kelt a hír: végre megvan a tettes! Csak az a bökkenő. ahogy a franciák mondják. valóságos „coup de théátre” volt. ő az! A csak tejen élő vegetáriánus amerikai csodadoktor tüstént felébreszti a rendőrség gyanúját övig érő szakállával. s ezeket május 30-án. hogy az amerikainak tökéletes alibije van.) Talán el is aludt volna az egész ügy. néhány órával a gyilkosság előtt. október 30-án nem intéz levelet az Echo de Paris-hoz. Levelében azt állította. Immár örökre . A rendőrség megállapította. nyomra bukkant s már tudja. 1908. ha Madame Steinheil nem hallgat egy újságíróra. ellopták a színházból. ugyanez a szakáll! – Miután szembesítették vele. honnan szerezték a fekete talárokat. a másikon három jelmezkölcsönző ceruzával írott címe állt. A további nyomozás azt is megállapította. és 1908. hogy a papi öltözék megrendelésénél egy Burlingham nevű amerikai is jelen volt. kijelentette: – Semmi kétség. Azon nyomban le is tartóztatják. csakis ezt viselhették a tettesek. június 2-án a párizsi metró egyik alkalmazottja egy borítékot talált. Kiderült. felismerem! Ő volt az egyik. mi az igazság. az ügy iránt pillanatok alatt ismét fellángolt az érdeklődés.est une Femme d’État” (Soha nem is fognak találni semmit. Amikor megmutatták fényképét Madame Steinheilnek. ezek után bizonyára nem lesz már nehéz elfogni a gyilkosokat. s benne két kemény kartonlapot Az egyik meghívó volt Adolphe Steinheil kiállítására. az felkiáltott: – Igen. aki megkötözött Ugyanez a szem. A levél villámcsapásként hatott. Amikor Madame Steinheilnek megmutatták a talárokról készült fényképet nyomban kijelentette.

Beismeri ugyan. Odahívnak egy újságírót. hogy jogtalanul felbontotta és magánál tartotta Marthe Steinheil levelét. egy követ fúj a tettesekkel. melyeket – Madame Steinheil szerint – a gyilkosság éjszakáján elloptak-! A jelek szerint ezúttal végre megoldódik a rejtély! Couillard-t letartóztatják és kihallgatják. három neves újságíró elhatározza. és figyelmeztetik. átkutatják a szobáját Felöltője zsebében felbontott levelet találnak. Másnap. A komornyikot ötnapos vizsgálati fogság után szabadon bocsátják. a komornyik. hogy a Couillard levéltárcájában talált gyöngysort Madame Steinheil adta be javíttatni az ékszerészhez június 12-én. és a címét nem tudják. Madame Steinheilnek újabb ötlete támad: lehet. Madame Steinheil lánya írta a vőlegényének. És mit találnak benne? Az egyik gyöngysort azok közül. hiszen kiderült. rövidesen letartóztatják. elájul. hogy kezükbe veszik a nyomozást. hogy ki lopta el a papi jelmezeket a párizsi Héber Színházból. . ha így folytatja. és semmi bántódása nem esett. bélyeg még nincs rajta. hogy Rémy Couillard. Amikor az asszonyt szembesítik az ékszerésszel. rákövetkező nap pedig bevallja két újságírónak. Couillard a gyilkosság éjszakáján a házban tartózkodott. Ez felettébb gyanús. november 25-én a komornyik szabadon bocsátása napjának estéjén az újságírók felkeresik Madame Steinheilt a lakásán. egy ékszerész kihallgatása során kiderül. Minthogy a nyomozás megint csak holtvágányra jutott. hogy ártatlan. A közvélemény felháborodik. hogy ő tette a gyöngysort Couillard le vél tárcájába. annak jelenlétében átkutatják Couillard levéltárcáját is.rejtély marad. megpróbálják kideríteni az igazságot 1908. Mivel Couillard látogatóban van a szüleinél. minden egyebet azonban tagad. S mert a bűnüldöző hatóságok ismét tehetetlennek bizonyultak.

aki az ügyet eddig irányította. majd az áldozatok holttestének exhumálását is. vagy bolond! – Minthogy kifogástalan alibit tud bizonyítani. az asszony azt válaszolta: – Tekintettel voltam az anyjára. Mariette fia. hogy én hívtam. és neki akart rontani. – Hogy eltereljem a figyelmet valaki másról! – Miért? Ki a tettes? – Alexander Wolff. mire mindkettőjüket megölte. Arra a kérdésre. A nyomozó hatóságoknak ez a tudatos. mindannyian Bellevue-ben vagyunk. de ekkor az édesanyám kiabálni kezdett. és betömte a számat. rendszeres félrevezetése mérhetetlen felháborodást kelt a közvéleményben. Azt hitte.– Miért vádolta meg Couillard-t? – kérdezték tőle. A vádat merő kitalálásnak minősíti: – Ez a nő vagy hazudik. a házvezetőnőm. az igazságügy-miniszter kénytelen felmenteni tisztségétől a vizsgálóbírót. Mindezt csak én láttam. Amikor meglátott. széltében-hosszában elterjeszti. hogy ha feljelentem. Az új fordulatról nagybetűs címsorokban számolnak be az újságok. Madame Steinheil végül kénytelen bevallani. Az Igazságügyi Palota és az Impasse Ronsin előtt hatalmas tömeg verődik össze. hamarosan szabadon bocsátják. hogy megölje az anyámat meg a férjemet. hogy nem történt-e mérgezés. miért nem beszélt erről mostanáig. s ez nyomban elrendeli az asszony letartóztatását. csak kitaláltam – tette hozzá. Alexander Wolffot egy Párizs környéki szállodában tartóztatják le. az újságok különkiadásokat jelentetnek meg. Amit azokról a taláros emberekről mondtam. és lopni akart. Az a nyomorult megerőszakolt és utána megfenyegetett. Bizonyságot kíván ugyanis szerezni arról. Madame Steinheil . A férjem felébredt. hogy ismét hazudott. rám vetette magát. helyét egy André nevű bíró veszi át.

hogy ez a „rejtélyes” tragédia bekövetkezett: ha bűntett történt. Még az elől is elzárkózik. hogy beavatkozzék a nyomozásba. Végre 1909 őszén a bíróság vádat emel kétszeres gyilkosság miatt Két kérdés továbbra is tisztázatlan: 1. Kik voltak a tettestársak? A főtárgyalás A főtárgyalás 1909. hogy a szenátusban ezzel kapcsolatos kérdésekre válaszoljon. s ennek kapcsán utal arra is. hogy jókor helyet biztosítson magának. hogy Faure elnök halálát még szintén homály fedi. . Őt még Félix Faure elnök nevezte ki erre a magas posztra. Ebbe a szenátus bele is nyugszik. Cselekvésre szólítják fel Aristide Briand-t. Madame Steinheil tizenöt éve ismerte már Riolle-t. Idestova tíz éve már. valamennyit elfoglalták az ügyvédek. A tárgyalás napján karhatalmat vezényeltek ki a rend és nyugalom fenntartására. s óriási érdeklődés előzte meg. egy folyamatban levő bírósági eljárás semmi esetre sem lehet parlamenti vita tárgya. Az igazságszolgáltatásnak cselekednie kell. A közönség számára jóformán nem is maradt szabad hely a tárgyalóteremben. január 21-én a szenátus egyik tagja panaszt emel a szenátusban a nyomozás elhúzódása miatt. ő azonban határozottan elutasítja. november 3-án kezdődött.börtöne előtt pedig ezernél is többen kiabálják kórusban: – Le vele! Az előzetes vizsgálat még hónapokig tart 1909. az újságírók meg a titkosrendőrök. A vádat Trouard Riolle főállamügyész képviselte. akkor az lassan már el is évül. Melyek voltak a bűntett indítékai? 2. az igazságügy-minisztert. Az érdeklődők első csoportja már másodikán este gyülekezni kezdett a tárgyalóterem bejáratánál.

szinte egyszerre fordult feléje valamennyi tekintet. ami furcsa ellentétben állt arcának szabályos. Landowski volt Amikor a vádlott belépett. Rossz hírének köszönhette azt is. hogy mondanivalóját hatásos gesztusokkal kísérje. Tetőtől talpig feketében volt. az akkori divat szerint. tizenhat éves koráig sem változott. segítőtársa egy fiatal ügyvéd. Eleinte alig lehetett hallani a hangját. magáról a vádlottról meg kijelentette.gyakran látta vendégül szalonjában. hogy egész élete hitvány emberre vall. amire ne tudott volna válaszolni. Monsieur de Valles. könnyű fátyol lebegett. apját nagyon szerette. Noha a vizsgálati fogság éve nem múlt el felette nyomtalanul. tanítónőjének tanúsága szerint. öntudatosan. s e tekintetben. s hangja betöltötte az egész termet. hogy egy bizonyos Monsieur Scheffer nevű emberrel kötött eljegyzése felbomlott. hogy a vádlott nem győzött tiltakozni ellene. Apját például iszákos léhűtőnek nevezte az elnök. harcra készen lépett a bíróság elé. tisztaság és erő. Azt is rögtön láthatta mindenki. Dallamosan csengő hangja volt. mindig is a legjobb viszonyban voltak. már ötéves korában kiderült róla. nem volt kérdés. férjével pedig mindvégig a legkorrektebb volt a kapcsolata . hogy hazudozó. A védelmet Aubin párizsi ügyvéd vállalta. kalapján. a bíróság elnöke. már az első kérdéseknél olyan éles hangot ütött meg. hogy ez a csodálatos jelenség nagy hatással lesz a tizenkét esküdtre. Szürke szeméből sajátos báj sugárzott. A vádlott hasztalan tagadta ezeket a szerinte légből kapott állításokat. ám csakhamar nekibátorodott. Kétségtelennek látszott. lágy szépségével. Madame Steinheil értette a módját. még mindig figyelemre méltó jelenség volt. hogy ez a karcsú. törékeny teremtés tökéletesen ura a helyzetnek. higgadtan.

milyen szomorúan mesélte a férje. akikkel viszonya volt. Az elnök ezután sorra vette a hazugságokat. – Tanúkat fogunk hallani. akik itt ülnek. hogy nem voltam igazi. Az anyák. megérdemlem. hogy megbocsássanak! – Ugyanígy törekedett a vádlott a későbbiekben is. hogy tiszta maradjon a férje emléke – Válásra soha nem gondoltam – folytatta –. önzetlen szerelemre vágyott. s csak azzal feküdt le. Nem ismerte az életemet. Talán az sem igaz. komoly felesége. még a saját. ha férjemnek szégyenletes hajlamai lennének. hogy ön válni akar. azt az embert. hogy kifigurázta férje erkölcsös magatartását Borderei úr előtt? – Ugyan – felelte a vádlott –. – Úgy szeretett. melyekkel a vádlott a rendőrséget és az ügyészséget tévútra vezette. hogy ő maga is csak a tiszta. akinek fogalma sem volt semmiről. hogy bemocskoljam a férjemet. mint egy gyereket Tiszta szívemből bánom. az egyik elmondja majd. én pedig hazudtam neki. olyan. hinni fognak nekem. a szeretőjének egy asszony soha nem fog jót mondani a férjéről. hogy elválnék. .– A vizsgálóbíró felháborítóan viselkedett. amilyet megérdemelt volna. hogy megnevezze mindazokat a férfiakat. „Grande amoureuse” – mondták az újságírók. – Férjem becsületes ember volt – hangsúlyozta később még egyszer. A későbbiek során a vádlott attól sem riadt vissza. csak azt mondtam. – Ez nem igaz – vetette ellen az elnök. s hogy ő ebbe soha nem egyezik bele a lányuk miatt. rosszul sikerült házasságáról sem. az egész főtárgyalás alatt arra. s erre büszke is vagyok! Elég sok könnyet ontottam már bűnös életem miatt. Elmondta. akit szeretett. mindenáron azt akarta.

a három taláros férfiról szóló történet csak a képzelet szülötte? Válasz: – Kérem. s ezt a vádat is vissza kellett vonnia. noha ártatlan volt. mint nő. már csak őmiatta is hazudnom kellett! Elnök: – Emlékszik még. Mindennek betetőzéséül. hogy leplezzem. Arra a kérdésre. Minden asszony ugyanígy járt volna el. Végül Alexander Wolffot is megvádolta. mit cselekedtem. hogy Burlingham hasonlított az egyikre! Azután Couillard-t vádolta meg: a komornyiknak ezért. írjak az újságoknak. ez így történt. mert állítólag gyöngysort loptak. mert alaptalannak bizonyult. Azután azt tanácsolták. Már enni sem tudtam. a vádlott az előzetes vizsgálat során elismerte. Az újságírók egymásnak adták a kilincset. csak annyit válaszolt: – Én csupán annyit mondtam. esküdt urak. akiket három hónapon át jogtalanul tartottak vizsgálati fogságban. de később megint azt állította. hogy az előzetes kihallgatáson azt vallotta. mert nem találtak semmit. hogyan jutott ez egyáltalán eszébe. Az elnök most mindezt a fejére olvasta.Burlinghamről háromszor állította. Lazare-ban asszonyok. nem tartóztattak le senkit. Kétségbe voltam esve. hogy a történet a három fekete taláros férfiról meg a vörös hajú asszonyról elejétől végig hazugság volt. – Vagy talán a rendőrség találta ki az egész históriát a fekete ruhás férfiakról? – Ezt a történetet nem kellett kitalálni. hogy kijelentései megfelelnek a valóságnak. Nekem lányom van. el kellett szenvednie a vizsgálati fogságot Erre a vádlott így válaszolt: – Vannak a St. – És mi van a vörös hajú asszonnyal? Az is a rendőrség agyában született? Madame Steinheil akkor szenvedélyes hangon védelmezte ártatlanságát: – Azért hazudtam. Mindenki valami mást próbált . hallgassanak végig. hogy ő az egyik tettes.

– A vád bizonyítani fogja. más lehetőséget kell keresnie. hogy ez az igazság. Az elnök ezután egy másik gyanús momentumra tért át. Igaz. hogy a bűntettet három papi ruhás férfi követte el. – Miért éppen azon az éjszakán nem tartózkodott ott? – Mert széttépte férjem egyik vázlatát. Amellett ebben a szobácskában csengő sincs. hogy ez az ágy alkalmasabb volt a megkötözésre. hogy mit beszélek! Azt hiszik. hogy nem tudott segítséget hívni. hogy ő a bűnös. Lám. ilyenek az újságok! Tudtam is én aznap.elhitetni velem. Miért távolította el a vádlott a házőrző kutyát az állítólagos betörés napjának délutánján? – Turc – ez volt a kutya neve. ön tehát később nyugodtan állíthatja. amikor Burlinghamet és Rémy Couillard-t megvádoltam? Vajon nem azért tettem-e csak. még az újságok is. hogy ez a védekezési mód nem lesz eredményes. Ugye azt mondta. éppen a vasrácsai miatt. hiszen azon az éjszakán à házban tartózkodott. az kényelmesebb. Én pedig elhittem. s ő volt az egyetlen. akinek semmi bántódása nem esett. hogy beismerő vallomást tegyen. és egy vörös hajú nő is volt velük. meggyanúsítottam őt. mindenki azt mondta. Az elnök még egy terhelő körülményt tett szóvá: – Miért feküdt aznap este a lánya ágyában? – Hogy beteg anyám az én ágyamban alhasson. A lányom életére esküszöm. de megbántam. állítom. hogy Couillard leveleket lopott. eszemnél voltam. Névtelen leveleket kaptam. Couillard minden bizonnyal tud valamit. Amikor rájöttem. ha jól tudom – miért nem volt a házban a bűntett estéjén? – A kutya nem volt az enyém. S vajon miért nem? – Azt akartam. hogy beismerést csikarjak ki belőlük? Madame Steinheil elmondta: az újságírók hitették el vele azt is. éjfélre járt. amikor felriadt? . Úgy gondolta.

hogy állandóan változtatja vallomásait. Mikor újra figyelmeztették. – Megölhetnek. csupán képzeletének szülötte. ezt mondtam. és izgatottan veri a vádlottak emelvényének korlátját. fekete talárt és magas kalapot viseltek. milyen módon kötözték meg? – folytatta a kihallgatást az elnök. hogyan mondhattam el ennyi mindent közvetlenül az eset után. Félálomban három férfit láttam magam mellett.– Igen. Láttam az arcát Soha nem fogom elfelejteni. . Amikor az elnök ismét a szemére veti. az asszony azt válaszolta: nem ő beszélt ütésekről. hosszú. arra hivatkozva. hogyan. hogy senki sem alkalmazott magával szemben erőszakot? – Elvesztettem a fejemet. mikor mondott igazat az előzetes kihallgatás során? – Jól van. Elnök: – Mindjárt. hogy beteg. Elnök: – Tegnap már mondtam. Madame Steinheil elveszíti önuralmát. Nem azt állította-e a legelső kihallgatáson. – Igaz. hogy a gyilkosok kétszer fejbe verték egy bottal. mondja most el. Egy szörnyű. – Kérem. hogy ez a történet a három fekete taláros férfiról merő kitalálás. de akkor beteg voltam. nekem viszont jogom van megkérdezni. kiabálni kezd. hanem az ápolónő. Elnök: – Senki sem akarja megölni. beszélgessünk hát az én folyton változó kijelentéseimről. akit bizalmába avatott Az ápolónő viszont nem jelent meg tanúságtételre a bíróság előtt. de ilyen kínzásnak nem vethetnek alá. vörös hajú nőszemély is volt velük. hogy mennyi az ellentmondás jelenlegi és korábbi vallomásai között. felcsattan. sem kínozni. hogyan volt képes ilyen pontosan megadni ezeket a részleteket a tragikus esemény hatása alatt. s nem jelentette-e ki később. magam is csodálkozom. ma újra elmondom: ön az előzetes kihallgatás során egyszer már bevallotta. Elnök: – Valóban meglepő.

– Ha a rendőrség és az igazságszolgáltatás megtette volna a kötelességét. miért nem áll most itt mellettem? Az elnök megjegyzi: a vád képviselői szerint a vádlott egyedül. melyet dr. most a gyilkosok lennének itt! Elnök: – Mondjon csak egyetlen nyomot is. de bűntársa is lehetett. csak azt éreztem. Térjünk most rá a bűntény végrehajtására vonatkozó feltevésekre. hogy a szakértők megvizsgálták ezt a vattacsomót… A vizsgálat. – Miért nem mondja mindjárt. beszéljen a vattacsomóról. hogy mindent csak azért tettem. – Kijelentem. – Ha bűntársam volt. amit a számba tömtek. csuklómra. Ezután felszólította a vádlottat. hogy férjhez mehessek ahhoz a bizonyos . a számban meg egy csomó vatta volt – Viszont mindazoknak. megkötözve. amit ne követték volna? Mindent kivizsgáltak. Elnök: – Meg kell mondanom. hogy kötelek feszülnek a lábamra. Végrehajthatta egyedül is.– Honnan tudhatnám? Amikor magamhoz tértem. Balthazard végzett el. amit csak szájizmaim és nyelvem türelmes mozgatásával tudtam eltávolítani. hogy ártatlanságát hangoztassa. – Kitartok amellett. hogy mivel a szobámban több vattacsomó volt. hogy a számba vattacsomót tömtek. hogy a vattacsomót soha nem érte sem víz. a megvizsgált nem azonos azzal. sem nyál. akik önt úgy látták. az volt a benyomásuk. Elnök: – A vád majd bizonyítani fogja az ellenkezőjét. kimutatta. külső segítség nélkül gyilkolta meg férjét és anyját. a nyakamra. Ez a megjegyzés ismét alkalmat adott Madame Steinheilnek arra. hogy az egészet csak ügyesen megrendezték.

” – Erre nem emlékszem. Elnök: – Kérem. – Mégis. A továbbiakban az elnök igyekezett bebizonyítani. ugye? – Így van. A szomszéd szobában valaki felborított egy tintásüveget. hogy otthagytak egy bankjegyet is. ne beszéljen erről. – Engem a gyilkosok cinizmusa lep meg a legjobban. Számos ujjlenyomatot találtak rajta. meg a takaró a vádlott anyjának az ágyán. akiknek a bűntény elkövetése után arra is volt gondjuk. s beérték néhány ékszerrel. hogy a férjem holtteste mellett ittak. ne vágjon a szavamba. valahányszor a férjem és az anyám meggyilkolásával akar megvádolni. De a tanú. amelyben ön készített magának grogot. aki észrevette a tintafoltot a takarón: „Kérem. az. hogy mindent visszategyenek a helyére.Borderei úrhoz. sokszor hazudott. akit egyébként mindössze ötször vagy hatszor láttam életemben. de valamennyi házbelieké Ezután az elnök egy felettébb gyanús momentumra. hogy a betörők nem vitték magukkal az ebédlőben található ezüstneműt. – De igenis a szavába vágok. hogy a férjem és édesanyám holtteste mellett inni kezdtek. még a zsineget is. a vádlott térdén talált tintafoltra terelte a szót. Elnök: – Egy pillanat… A palackon levő ujjlenyomatokat megvizsgálták. az igazságszolgáltatás úgyis csak felfújná az egészet. amire már nem volt szükségük. – Furcsának látszik az is – folytatta az elnök –. Elnök: – Méghozzá abból a rumosüvegből. A gyilkosok olyan cinikusak voltak. hogy került a tintafolt a térdére? . – Különös betörők lehettek – mondta –. ettől függetlenül. – Ön azt mondta a tanúnak. hogy a * gyilkosságot nem követhették el betörők. a szőnyeg is tele volt tintafoltokkal. – Erre nincs mit mondanom – hangzott Madame Steinheil válasza.

hogy az egész történet hazugság. Az elnök még egy gyanús körülményt megemlített. összeroskadok alatta. hogy lefekvés után már nem kelt fel az ágyból: s kezdettől fogva kitartott amellett is. Később kiderült. hogy miközben bűnjelek után kutattak. Ezért helyesebb. hogy részt vettem Monsieur Steinheil meggyilkolásában. Egy levelet adtak át a védőnek. Állítólag mindkettőjüket vörös szakállas. a következő szöveggel. Befejezésül közölte az esküdtekkel. a takarókon viszont nyoma sem volt tintának. hogy leplezze sikkasztását Ekkor a tárgyalást váratlan esemény szakította meg. hosszú. aki meg volt kötözve. A nyomozás során pedig az egyik újságíró arról beszélt. lábbelijük nedves foltokat hagyott volna a padlón és a szőnyegeken. De a tintafolt mégiscsak ott volt a térdén. találtak egy regényt. hogy amikor a gyilkosok megkötözték. sőt aznap éjszaka is esett az eső. Nem bírom tovább viselni bűnöm súlyát. Madame Steinheil ugyanis mindvégig azt állította. hogy évekkel ezelőtt a vádlott családjának szomszédságában is történt valami bűnügy. ha bevallom.– Nem tudom. s 27 000 frankot raboltak el tőlük. nem húzták le róla egészen a takarót. az adószedő találta ki. A bűncselekmény estéjén. amiben ugyancsak sok hasonlóságot lehet felfedezni a május 31-i eseményekkel: egy adószedőt találtak vérbe fagyva a felesége mellett. Ha a tettesek kívülről hatoltak a házba. A vád szempontjából különös jelentősége volt ennek a tintafoltnak. amely szerfölött hasonlít ehhez az ügyhöz. Én játszottam a . Ebben a regényben egy olyan esetről van szó. melyet feltehetően a vádlott olvasott valamikor. fekete inget viselő betörők támadták meg. s vattacsomó volt a szájában.

fehér ruhát és parókát vettem fel. Az elnök kérdéseit valóságos szóáradatba fullasztotta. és színiiskolába járt. Női ruhába öltöztem. Miután az elnök bebizonyította. egy lengyel férfival. hogy mindez egyáltalán nem történhetett meg. Másnap a montmorencyi erdőben elégettük a ruhákat. Amikor megkérdezte tőle. mert itt mindenütt újságírók vannak – és ki is tartott emellett. Szabatos kérdésekre nemegyszer egész szónoklatot vágott ki! Az elnöknek igencsak nagy türelmet kellett tanúsítania. nálam van. hogy bármi áron is meg akarta menteni. a fiatalember beismerte: amit elmondott. aki azóta meghalt. a paróka. kiagyalt történet. és újra meg újra visszatérítse a vádlottat a kiindulóponthoz. szorosan befűzött. Magyarázatképpen azt mondta: olyannyira hisz a vádlott ártatlanságában. hogy gátat vessen a szóözönnek. amit használtam. – Bűnrészes vagyok. Magáról az ügyről azt mondta: lelkiismerete parancsára jelent meg a bíróság előtt. Jean Lefèvre Az elnök nyomban maga elé szólította és kihallgatta a levél íróját. hogy végre egyszer nyilvánosság előtt szerepeljen. egy tizenhét éves fiatalembert. A vádlotton még nem mutatkoztak fáradtság jelei. . Tekintélyes szülők gyermeke volt. Madame Steinheil ügyének főtárgyalása kitűnő alkalmat kínált számára. a fiú megtagadta a választ – Nem mondom meg.vörös hajú nő szerepét. Az asszony továbbra is magabiztosan viselkedett. vasárnap egyik barátommal voltam. hol lakik. Az elnök hiába javasolta. hogy tartsanak szünetet. Május 31-én. ám kijelentései gyakran nem is a feltett kérdésre vonatkoztak. – A bűntényt a barátjával követték el. Elérkezett a tárgyalás harmadik napja.

hogy ön és hozzátartozói a tragédia időpontjában válságos pénzügyi helyzetben voltak. igéző hangon szólt. – Ha már mindenáron bűnösnek kell lennem – tört ki. hogy kikiáltsam ártatlanságomat!… Ön hogyan viselkednék. és harcolt az ártatlanságáért. hogy a vádlottnak vasból vannak az idegei. hogy ebbe^ a kérdésben nem mindig mondott igazat. Madame Steinheil ezt minden alkalommal visszautasította. ha az esküdtekhez. Elnök: – Ha elfogadom a szakértők véleményét. mikor ez a kérdés szóba került –. szóval ön nem akarja. A bíróságnak arról is tudomása volt. Ezután az elnök az ékszerekre vonatkozóan tett fel kérdéseket. hogy valahányszor szabatos kérdést teszek fel. Öt óra hosszat beszélt. kétségtelen. . A vádlott határozottan tagadta. beszélt. Tudta jól. hagyja már végre abba. hogy tiltakozzam. vajon voltak-e adósságai a Steinheil házaspárnak. Madame Steinheil beismerte. ez már azt is jelenti. s még arra is volt gondja. Adósságokkal küszködtek. hogy megölte a feleségét és az édesapját? Tiltakozásom nem önnek. sem az anyámat” – Úgy.Hosszas vita támadt akörül. Komédiás-e vagy mártír? Ez volt a nagy kérdés. hogy a bűntény időpontjában kerek 4000 frankkal kellett rendelkezniük. A hites könyvvizsgálók kiszámították. ha az elnökhöz intézi szavait Az utóbbival támadó volt és metszően hideg. kinek a véleményén múlik a tárgyalás. hogy ez így lett volna. ha azzal vádolnák. pihenjen egy kicsit. hogy más hangon beszéljen. hanem az igazságszolgáltatásnak szól. Felháborító! Elnök: – Saját jól felfogott érdekében kérem. Noha az elnök újra meg újra felajánlotta. az esküdtekhez szelíden. Ezúttal ismét bebizonyosodott. hogy Madame Steinheil néhány hónappal azelőtt 10 000 frankot kapott egyik szeretőjétől. hogy a pénzért öltem meg a férjemet és az anyámat. ön egyre csak azt hajtogatja: „nem öltem meg sem a férjemet.

A vádlott pedig megint csak szenvedélyes szavakban tört ki. melyeket a férjemtől kaptam. hogy valahányszor egy kérdés kínosan érinti. a vádlott magából kikelve kiabálni és zokogni kezdett. – Engem mindig csak benyomások alapján ítélnek meg.– Különbséget kell tenni valódi és hamis ékszerek között. hazudtam. miért alakíttatta át az ékszerésszel a zafírgyűrűt. A védő tiltakozást jelentett be. magyarázza meg. el kell választani azoktól. hogy néhány nappal a bűntény után ön elküldte egy sajtóügynökségnek. a vádlott könnyekben tört ki: – Minthogy egyszer már azt mondtam. attól féltem. melyeket állítólag elloptak? Eszerint ez a jegyzék hamis volt? – Persze. és megjátssza. nem azt mondta-e. hogy az ékszereit ellopták? Honnan tudta ezt. Valódi ékszereimet május 28-án elvittem otthonról egy kazettában. hogy ezt a gyűrűt ellopták. azoknak az ékszereknek a listáját. nem? – De elvitték a gyűrűimet. mint hogy átalakíttattam Ezután az elnök a gyöngysorra terelte a szót. azokat az ékszereket. Az elnök ingerülten szemére vetette. miért olvasztatta be a foglalatot.. hogy nem mindjárt mondtam meg az igazat. Elnök: – Amikor a bűntény utáni reggelen a rendőrtiszt kihallgatta önt. ha az igazat mondom. hiszen akkor még ágyban volt. Ott követtem el a hibát. amelyekkel a barátaim ajándékoztak meg. Magam miatt is aggódni kezdtem… Amikor az elnök arra kérte. nem tehettem egyebet. Egy ízben a vizsgálóbíró azt mondta: őt semmiféle . a bűntény éjszakáján csak hamis ékszereket viseltem. mindjárt támadó lesz. ezt csempészte Madame Steinheil a komornyik levéltárcájába. hogy elveszik a gyermekemet. Elnök: – Igaz-e az. hogy ájulás környékezi. melyek az ujjamon voltak. Az elnök kérdésére.

– Ez egyébként megengedett dolog az igazságszolgáltatásban. kérem. a tárgyalás negyedik napján következett. nála csak a személyes impresszió számít. a bíróság megkezdhette a bizonyító eljárást. Elnök: – Mindent mondhat. hogy ártatlan. hogy bűnös vagyok. ez nem valószínű – éppen ellenkezőleg. Ezzel a vádlott kihallgatása véget ért. Az egyik barátom vizsgálóbíró volt.akták nem érdeklik. Ha mégis kiderül. ön hazugnak nevezte. mert egy gyöngysort találtak a levéltárcájában. hogy ezzel vallomásra kényszerítem. akivel elítéltethetne egy ártatlan embert csak azért. Rémy Couillard kihallgatása másnap. és az éjszaka folyamán . Vajon mindez csak színjáték lenne? Az esküvések és a gesztusok? Nem. Elmondta. Madame Steinheil tiltakozása ellenére az el-nők ismét visszatért a Couillard-ügyre. hogy akad olyan vizsgáló-bíró. hogy a bűntény estéjén egy üveg konyakot vitt a szobájába. a gyöngysort a levél tárcájába tettem. és rólam az volt az impressziója. Ekkor a vádlott a következőket mondta: – Igen. csak azt ne akarja elhitetni velem. A vádlottnak ezek a szenvedélyes bizonygatásai saját ártatlanságáról egyre nagyobb hatást keltettek az esküdtekre. Azt reméltem. ez nem egészen így történt… Amikor a szerencsétlen Couillard a rendőrségen ártatlanságát hangoztatta. hogy én tettem a gyöngysort a tárcájába… Elnök: – Már megbocsásson. – Mert már sokszor hazudott nekem! Vallomásra akartam bírni – tette hozzá. magam mentem volna a bíróhoz. A legfontosabb tanú. A komornyik dragonyos egyenruhában jelent meg a bíróság előtt. kijelentései őszintének és igaznak tűntek. s megmondtam volna.

Mit látott ott? Tanú: – Madame Steinheil az ágyán feküdt. Steinheil egyik modelljének felesége.. őszintén szerette a feleségét. Elnök: – Ekkor ment be Madame Steinheil szobájába. Különös eljárás! Tisztázatlan kérdések és ellentmondások merültek fél azzal kapcsolatban is. s ugyanígy éreztek a rokonaim is. Ekkor vita támadt akörül. Amikor kora reggel fölkelt. ők maguk is művészek voltak. Ezután következett Steinheil két sógorának a kihallgatása.a pontos megszövegezést. vajon a tanú valóban azt vallotta-e a rendőrségen. hogy a kihallgatás során nem sok feljegyzést készített. mint feleségéében – csupán egy figyelemre méltó mozzanat volt: mindketten azt mondták. Madame Blaise Antonio. hogy mi történt. hangos nyögéseket hallott a lépcsőház felől. Madame Steinheiltől tudta meg. A sógorom nagyon szomorú volt. Csak egyet kellett húzni a csomókon. hogy elváljék tőle. nagyon derék ember volt… A tanú vallomásában – csakúgy. hogy sógoruk éveken át sokat szenvedett felesége életmódja miatt. hogy a vádlott keze a tarkója mögött össze volt kötözve. – A feleségem – vallotta egyikük a bíróság előtt – látni sem akarta Madame Steinheilt. hogy éjszaka banditák támadták meg. hogy a bűntény estéjén egy gyanús alakot láttak a Steinheil villa közelében. A tanú tagadta. de mégsem volt ereje. három . hogy ezt mondta volna. délelőtt tíz óra körül érkezett a házba. Ők ketten már régen megszakították kapcsolatukat az asszonnyal. Asszonyom meg volt kötözve. A vádlott elmondta. Tudták. A rend-őrfelügyelő elismerte.nem észlelt semmi feltűnőt. a vallomás leírását később a titkárnőjére bízta. a takaró vissza volt hajtva a térdéig. miért távolították el a házőrző kutyát a tragédia estéjén. és rögtön kioldódtak. Az asszonyról mindketten elítélően nyilatkoztak.

– Madame Steinheilt teljesen zavart állapotban találtam. hogy a vádlott férje időnként ópiumot szedett. Az orvos sorra benyitott a szomszédos helyiségekbe. Annak idején kilenc óra tájt érkezett a tragédia színhelyére. ne nyúljon hozzá. aki fél esztendeig fáradozott azon. mindazonáltal nem jutott egyértelmű eredményre.” Ez pedig jelentős fordulat volt. mi van az édesanyámmal és a férjemmel! Mentse meg őket!” – mondta. amikor különösen szomorú és lehangolt volt. A Le Figaro szerint Madame Steinheil megnyerte magának a közvéleményt. Monsieur Bartillont. Ezzel kapcsolatban az orvos elmondta. hogy férjének beteges hajlamai vannak. hogy felderítse. Elnök: – Nem mondta el önnek Madame Steinheil még a történtek előtt. hogy névtelen leveleket kapott s ezekből megtudta. Az első szakértő barátja volt a Steinheil családnak. úgy értesült. hogy az egész terem az ő pártján áll. és végül megtalálta a két holttestet – Először eltitkoltam előle a valóságot. Madame Steinheil állítólag azt mondta a tanúnak: „Ezt csak azért . említést tett róla Kérdésemre elmondta. nézze meg. fontos tárgyi bizonyíték lehet. Madame Steinheil arra kérte. „Doktor. Egyszer.férfi és egy vörös hajú asszony. hogy tulajdonképpen nem él házaséletet a férjével? – De elmondta. Valójában akkor támadt közöttük a szakadék. Jóval később mondtam csak meg kíméletesen. Mint mondta. A negyedik tárgyalási nap végére a közhangulat megfordult: érezhetően a vádlott javára. Ezután kihallgatták az akkori idők legismertebb bűnügyi szakértőjét. „Tegnap már úgy tetszett. s főképpen. Az orvosszakértők kihallgatására az ötödik napon került sor. milyen szerepet játszott az ügyben a konyakosüveg. A párnán vattacsomó hevert. hogy férje és anyja halott Madame Steinheil ekkor zokogásban tört ki. akik összetévesztették őt a lányával. hogy ki tarthatta a kezében.

hogy ha egy szép napon holtan találják a férjemet. még a felesége is. Annak semmi jele. ahol a holttestét megtalálták. Vallomása szerint. A jelek szerint a saját ágyában ölték meg. . s ekkor támadhattak rá a mosdóba nyíló ajtónál. amit a szájába tömtek. Ami Madame Japyt illeti.” Ez a tanú is hallott arról. A másik orvost. amikor meghallotta anyósa segélykiáltását. Madame Japy holttestének állapotából szintén fojtogatásra lehetett következtetni. doktor. attól a vattacsomótól. Térdre rogyott. Eszerint Monsieur Steinheilt egy zsinórral fojtották meg. hogy semmiféle ellenállást nem tudott kifejteni. zsineget tekertek a nyaka köré. Ekkor a védő a következő kérdést tette fel: – Mit gondol. doktor Courtois-Suffit-t az államügyészség rendelte ki a tett színhelyére. ellenállását bárki gyorsan legyűrhette. doktor. az ő halálát fulladás okozta. Monsieur Steinheil valószínűleg felkelt. doktor Balthazard is. Egyébként is gyenge alkatú. anélkül hogy küzdött volna támadói ellen. nem túlságosan erős férfi volt. s ebben a helyzetben fojtották meg. tudjon róla. – Monsieur Steinheilt a rémület annyira megbénította. a kettős gyilkosságot egy vagy több személy követte el? – Véleményem szerint többen. tehát azon a helyen. Mielőtt meghalt. így könnyen megfojthatták..árulom el magának. hogy az idős asszony ellenállást fejtett volna ki támadóival szemben. Feltehetően ott is ölték meg. ahol a holttestét megtalálták. hogy a bűntény estéjén a Steinheil villa körül egy gyanús alak ólálkodott. Az ötödik tárgyalási nap után a francia újságokban az Egyesült Államokból küldött cikkek láttak napvilágot. Steinheil holttestén fojtogatás nyomai látszottak. Ebbeli meggyőződését hangoztatta a következő tanú.

Június 12-én.” Ezek az Újvilágból származó megnyilatkozások egyébként bizonyították. s úgy nyilatkoztak. akinek vallomásától igen sok függött: Souloy ékszerészt. mondván. valamint annak jogvégzett társaiba vetett bizalmát A tárgyalás hetedik napjának reggelén beszólítottak egy tanút. hogy többé ne lehessen felismerni őket öt ezek közül szerepelt azon a listán. hogy megingassák az esküdteknek a bíróság elnökébe. hogy a vádlott ártatlan. milyen nagy visszhangja támadt ennek a pernek világszerte. A francia perrendtartás viszont eleve bűnösnek tekinti a vádlottat. hogy a vádlott javára befolyásolják az esküdteket E lapok szerint neves amerikai jogászok tiltakoztak a Madame Steinheillel szemben alkalmazott módszerek ellen. Az elnök valójában az államügyész feladatát vette át. melyet a vádlott később a komornyik levéltárcájába csempészett Arra a kérdésre. a vádlott így válaszolt: . hogy az elnök különös tárgyalási módszerének vajmi kevés köze van az igazságszolgáltatáshoz. tehát nem egészen két héttel a bűntény után. s mindaddig annak is tekinti. ezzel azonban veszélyezteti az igazság felderítését. míg az ellenkezője bizonyítást nem nyer. de meg arra is alkalmasak voltak. Nyilvánvalóan az volt a szándéka. Mások botrányt emlegettek. Madame Steinheil hívatta az ékszerészt. hogy ékszereket átdolgoztasson. A beolvasztásra átadott ékszerek között volt annak a gyöngynek a foglalata is. hogy a rajta szereplő ékszereket lopták el tőle. „A mi joggyakorlatunk – jelentette ki az egyik kiváló jogász – abból indul ki. illetve beolvasztasson. mi késztette hirtelen arra. néhány ékszert akart átalakíttatni vele. hogy azok nem adják meg az esélyt az ártatlannak.melyek alkalmasnak látszottak arra. melyet a vádlott néhány nappal azelőtt átadott egy sajtóügynökségnek azzal.

később. A közvélemény nem áll az ön pártján.” Így tehát gondolkozni kezdtem. Az elnök itt kénytelen volt közbevetni: most hall először a másolatokról. Maga például – fordult az újságíró felé – három óra hosszat kínzott Azért. hogy mindent elmondjon neki a szörnyű éjszakáról. mit mondjak. hogy ékszereinek egy részét lopták el. utána azt. A tanú mindezeket az értesüléseket közzé is tette lapjában. Arra a kérdésre. úgysem hiszik el. hogy csak néhányat… Most pedig azt állítja. hogy mindegyik ékszerről készült egy-egy hamisítvány is. hogy elmondja: a Héber Színházból olyasfajta papi ruhák tűntek el. hogyan jutott ez eszébe. hogy szóra bírjon. azt mondta: „Senki nem fog önnek hinni. Aznap reggel valaki megvádolta Wolffot. hogy egyet sem. akik amolyan magánnyomozás-félébe fogtak. hogy az ékszereiről másolatok készültek. Ezért voltam nyugtalan. először azért. az Echo de Paris munkatársának a kihallgatása: egyike volt azoknak a riportereknek. s végül. ha nem beszél többet a papi ruhákról. Egyébként tudja jól. Ezután következett Marcel Hutin újságíró. hogy a lányom megtudja: nemcsak az apjától kaptam ajándékba ékszereket. Legutolsó beszélgetésük alkalmával pedig. A hetedik tárgyalási nap a házvezetőnő. Hutint a vádlott többször is elhívatta. Látásból jól ismerte . november 25-én. hogy elégedett legyen velem. – Először azt mondta. a vádlott így válaszolt: – Telebeszélték a fejemet. végül. hanem a barátaimtól is. hogy valamennyit.– Nem akartam. hogy végre fényt derítsenek az igazságra. Jobb. mint amilyeneket a tettesek viseltek. Alexander Wolffot vádolta a gyilkossággal. majd azért. Én csak említést tettem róla. az asszony hirtelen a házvezetőnőjének a fiát. Mariette Wolff kihallgatásával kezdődött. hogy elárulja neki: ő csempészte a gyöngyöt a komornyik tárcájába.

Alexander Wolff – foglalkozására nézve ló-kupec – kihallgatása mindössze néhány percig tartott Az asszonyról. de a válasz többnyire csak az volt: – Nem tudom. noha az végül még a fiát is megvádolta. a kora délelőtti órákban érkezett meg a Ronsin utcai házba. a viszony. hogy bár szerette a vádlottat. mely közte és a vádlott között fennállt. – Éppen ezért ettől a tanútól nem sokat tudhatunk meg. s még látta a holttesteket Az elnök számtalan kérdést tett fel neki. mosolyogva vonult el. Mariette Wolff a tragédia éjszakáját kővető napon. Szerette és csodálta a feleségét A házvezetőnő vallomásából kiderült. Madame Steinheil bocsánatot kért tőle. s látta őket felvonulni a Vert Logis-ban. Monsieur Borderei özvegyember volt. igen sok pénzébe került A vád képviselői többek között azt állították. Amikor a tanútól megkérdezték. aki gyilkossággal vádolta meg. Fontos láncszem esett ki ezzel a bizonyítékok sorából. sem haraggal.úrnője valamennyi szeretőjét. s neki ez elég volt-önelégülten. így válaszolt: – Látta őket a házban. – Egy háztartási alkalmazott mindent észrevesz. A férfi vallomásából viszont kiderült. földbirtokos az Ardennek vidékén. vajon tudott-e a vádlott férje felesége viszonyairól. hogy házasságot köthessen Monsieur Borderellel. Az ügy egyre rejtélyesebbé vált. – Vagy: – Nem emlékszem rá. Utána Madame Steinheil néhány barátnőjének és barátjának a kihallgatása következett Különösen Monsieur Borderei vallomása volt jelentős. . s aki miatt letartóztatták. feleségül venni soha nem volt szándékában. Madame Steinheil azért fojtotta meg a férjét. s ezt az asszony is tudta. Semmit sem láttam. nem beszélt sem gyűlölettel. de nem szólt semmit. hogy mindvégig odaadóan hű maradt úrnőjéhez. de semmiről nem beszélhet – hangoztatta az elnök.

s kijelentették. . odaadó szolgáló mintaképét látták benne. Sokan nemcsak kitűnő színésznőt láttak a vádlottban. Apját szerette. nem is azért egyezett bele. hogy a feleségem lesz. Ez kiváltotta együttérzésüket. Érdeklődése a művészethez vonzotta. aki nagyszerűen végigjátssza szerepét. kedves.Az újságok szerint a párizsi társaságban ezekben a napokban másról se esett szó. Rokonok és barátok tettek tanúvallomást Madame Steinheil anyjának vagyoni helyzetéről. A főállamügyész kénytelen is volt változtatni az elméletén. Aki ilyen ragaszkodást tud kiváltani. a „steinheilistákkal” ugyanannyi „antisteinheilista” állt szemben. november 12-én megállapította: Párizs lakossága két táborra oszlott. s az örökségére pályázott. Különösen Mariette Wolff keltett az emberekben kedvező benyomást: a hűséges. hogy milyen jó viszonyban volt a lányával. aki mellett ennyire kitartanak. nem volt pénzsóvár. Ez még kétségesebbé tette a vád képviselőjének állítását. Természetesen bűntársa is kellett. hogy Madame Steinheil őszintén és mélyen szerette anyját. akinek ártatlanul kell szenvednie. mint a Steinheil-ügyről. szeretetne méltó. jól nevelt. hogy legyen. hanem üldözöttet is. Mint ahogy az egyik nagy párizsi napilap 1919. de az anyját valósággal imádta. az maga sem lehet gonosz… A nyolcadik napon újabb mentő tanúkra került sor. s arról. aki több mint húsz évvel ezelőtt rövid ideig jegyben járt a vádlottal Vallomása újabb vádpontot zúzott szét Emlékei alapján a következőket mondta: – Elragadó lány Volt. eszerint a vádlottnak csak férje megöléséhez fűződött érdeke. anyja halála a véletlen műve. Egybehangzóan állították. meg vannak győződve a vádlott ártatlanságáról. mely szerint Madame Steinheil azért ölte meg az anyját. mert már torkig volt vele. A bizonyítási eljárás során kihallgatták Monsieur Scheffert is.

hogy nyomban gyanússá vált. sajnos. melyeket állítólag elloptak tőle. A papi ruhák históriáját is több változatban adta elő. mint hitvest is csak csodálni lehetett. Amellett betörés nyomát sem a házban. mert férjhez akart menni egy gazdag . De mi volt az indítóoka Madame Steinheilnek. hogy az ékszerek megvannak. az. Később. az olyan lazán volt megkötözve. s tökéletes feleség is lett volna. Monsieur Steinheil tisztességes. egész csak valami látszatmanőver lehetett. Június 11-én például átadott egy listát a rendőrségnek az ékszerekről. Mikor a komornyik belépett Madame Steinheil szobájába. A különös betörők egyébként is érintetlenül hagytak egy sereg nem éppen csekély értékű holmit. A vádlott viszont hazugságot hazugságra halmozott. becsületes férj volt. hogy végezetül csak annyit mondjak: Japy kisasszony képtelen volna elkövetni olyan szörnyű bűnt. amikor aztán a gyanú ráterelődött. mint amivel itt vádolják. amikor erre a következő magyarázatot hallotta a főállamügyész szájából: Madame Steinheil azért határozta el. sem akörül nem lehetett felfedezni. hogy ezt a szörnyű tettet elkövesse? A tárgyalóterem közönsége igencsak meglepődött. Hasonló értelemben nyilatkozott az ügyvéd is. valójában. de mint oly sok művész. sorra megvádolt mindenkit. hogy az orvosok is mindjárt arra gondoltak: mindez csak megrendezett színjáték a nyomozók félrevezetésére.Engedjék meg. Csakhamar kiderült azonban. s attól sem riadt vissza. – Madame Steinheil tisztelte és szerette az anyját. ha ehhez megkapja a férjétől a szükséges segítséget. nagy gyerek… Vádbeszédét a főállamügyész elsősorban Rémy Couillard vallomására építette föl. hogy megöli a férjét. aki hat évig járt Steinheilékhez. hogy egy gyöngyöt becsempésszen a komornyik tárcájába. Érthető tehát.

ahogy tervezte. A védelem rámutatott a vád érvelésének gyenge pontjaira: felmentő ítéletet kért Három óra hosszat tartott az esküdtek tanácskozása.emberhez. színészek. hogy a vádlottat felmentették. Ezen az utolsó tárgyalási napon egész Párizs ott volt a tárgyalóterem előtt. s nem gyilkosság miatt emelt vádat. Madame Japy megölésének vádját elejtette. mintha őt is megfojtották volna. . újságírók. s az egyik szomszédos szobában megfojtotta. Monsieur Steinheil a segélykiáltásra odasietett anyósához. Mikor a főállamügyész újra rátért. ujjongtak. Madame Steinheil védőügyvédje indulatosan odakiáltott a bíróságnak: – Kicsoda? Csak nem Mariette Wolff és a fia? A főállamügyész csak a karját tárta szét válaszként. mert Madame Japy a megkötözés után megfulladt a fogsorától. ekkor a két tettes – a vádlotton kívül feltehetően még egy nő – rárontott. Amikor visszamentek az ágyhoz. írók és egy sereg ügyvéd. Tettéhez szüksége volt valakinek a segítségére. kiabáltak. Szenzációként hatott az államügyész vádbeszéde. hogy felvilágosítást kérjenek néhány kérdésben. melyekkel újra meg újra hangoztatta ártatlanságát. Ezalatt három ízben hívatták magukhoz a bíróság elnökét. illetve bent a teremben: drámaírók. hogy a vádlottnak bűntársa is volt. megtették a maguk hatását Az esküdtek lelkébe belopózott a kételkedés. párját ritkító jelenet következett: a jelenlevők felálltak. hogy azt a látszatot keltsék. őt is megkötözve és fölpeckelve kellett volna találni. valószínűleg egy nő. A dolog csak azért nem sikerült úgy. akinek talán egy férfi segített. Gyorsan zsinórt tekertek a nyakára. Monsieur Steinheil halála ügyében pedig csak emberölés. november 14-én délben egy óra tájt az esküdtszék elnöke kihirdette. tapsoltak. A vádlott szenvedélyes kitörései. Amikor 1909. Anyja lett volna a mentő tanú a bűntényt követő reggelen. Madame Japyt már holtan találták.

Többen azt követelték. mintha nagyszabású népünnepély folyna le a törvényszéki épület előtt a téren. A francia sajtó komolyabb ellenvetés nélkül fogadta a felmentés hírét. Amikor a felmentő ítéletről odakinn is értesültek. a tömeg éljenezni kezdte Madame Steinheilt és védőjét Néha úgy tetszett. Amikor a kocsi nagy sebességgel kigördült a kapun. Amikor a vádlott megjelent (a francia jog szerint ugyanis a vádlott nincs jelen az ítélet kihirdetésekor). mint a főtárgyalás előtt Az elnöknek szemére vetették. újabb tülekedés támadt. A közvélemény szemében éppoly rejtélyes maradt az ügy. Már este kilenc óra óta ezer meg ezer ember vette körül az Igazságügyi Palotát. bár nem maradt titok. Madame Steinheilt újságírók százai várták ugrásra készen az Igazságügyi Palota kapujánál. Az újságírók \ még napokig kutatták a hollétét szerte az országban. mintha az államügyésznek lenne az alárendeltje. hogy a bizonyításban jókora rések tátongtak. mint amilyet a tárgyalások vezetőjétől elvárnak. Megtévesztésükre mentőautót rendeltek a palota udvarára – a kocsiba a börtönigazgató és a lánya szállt be. Merőben megváltozott körülötte a hangulat. az elnök nem tudott megszólalni. s hogy nem tanúsított olyan pártatlan magatartást. hogy az elnök tevékenységét. Síkra szálltak amellett. hogy hamis nyomot követtek. hogy a tárgyalás folyamán úgy viselkedett.Percekig tartott a tombolás. hogy megszorítsák a kezét. az újságírók csapata a nyomába eredt. az angol . Csapatostól nyomultak oda az emberek. hogy vezessenek be reformokat a törvényszéki eljárás területén. az angol büntetőjog szellemében. Így Madame Steinheil valamivel később feltűnés nélkül távozhatott az épületből. Csalódottan kellett megállapítaniuk.

A lord 1909 novemberében Párizsban . Franciaországban ugyanis. Vajon nem valamiféle kompromittáló iratokat keresett-e a tettes május 31-én éjszaka? Vajon nem tudtak-e az áldozatok valamiféle államtitokról? A legvadabb találgatások kaptak szárnyra. ha bárhol megjelent volna. amit hivatásbeli kötelességüknek véltek. de a folytatások közlését ismeretlen okokból hamarosan. mint a bírák és a voltaképpeni nyomozó hatóságok. és a tanúkihallgatásokat a vád. Ekkor kötött ugyanis házasságot Lord Abingerrel.joggyakorlatnak megfelelően. már néhány héttel a felmentés után Angliába utazott. beszüntették. s helyes-e. egy 478 oldalas könyv. egy angol főnemessel. ügyvédje és barátai tanácsára. hogy egy büntető perben újságírók végzik a nyomozást. pártatlan döntőbírói feladatokra korlátozzák. Madame Steinheil. azt tették.” A lakosság körében azonban továbbra is szilárd volt a meggyőződés. hogy ebben az ügyben valami nincs rendjén. A kívánt reformokra azonban nem került sor. Mégis jogos a kérdés. azonnal megrohanják az újságírók. Ám az ügyet változatlanul homály burkolta. 1917 júniusában a még mindig tetszetős külsejű asszony képe és neve ismét feltűnt az újságok hasábjain. eloszlatásához ezek az írások vajmi kevéssé járultak hozzá. hogy a törvényszéki tudósításokat nem rosszhiszeműen használták-e fel. Mint már 1909 januárjában a francia szenátusban. legalább olyan mértékben. Utólag megkapta a magáét: „Kollégáink minden bizonnyal lelkiismeretesen jártak el. melyről Franciaországban alig néhányan vettek tudomást. 1912-ben a párizsi Le Journal című lap közölni kezdte Madame Steinheil visszaemlékezéseit. illetőleg a védelem képviselőjére bízzák. ezúttal is Félix Faure államelnök hirtelen halálával hozták kapcsolatba Madame Steinheil nevét. Még ugyanebben az esztendőben angol nyelven megjelent Madame Steinheil memoárja.

később. Sok minden vall arra is. Két védője közül a fiatalabb. június 26án tartották meg Londonban. 1947-ben egy francia újságíró megpróbálta meginterjúvolni az egykori Madame Steinheilt az Impasse Ronsin-i gyilkosságról. és hamarosan megkérte a kezét Az asszony. hogy „camouflage policier” történt. Erről azonban semmi bizonyosat nem lehet tudni. Az ügyvéd azt mondta: szerinte Madame Steinheil ártatlan volt. és megkérdezte. A történet a három fekete taláros férfiról nagyon is hihető. július 20-án. özvegye ekkor visszavonult férje egyik birtokára. Az esküvőt 1917. először elutasította. A tintafoltok arra utalnak. nyolcvanhat éves korában halt meg. Röviddel az asszony halála után felkereste egy francia újságíró. Landowski. de határozott elutasításban volt része. miért ölték meg az asszony anyját és férjét. mi a véleménye Madame Steinheil ügyéről. Madame Steinheil 1954. amikor a lord 1917-ben megismételte házassági ajánlatát Madame Steinheil igent mondott.ismerte meg Madame Steinheilt. Arra a kérdésre. Madame Steinheil ügye egyike tehát a bűnügyi krónika nagy rejtélyeinek. hogy az asszonyt valamiféle nyilatkozat aláírására kényszerítették. túlélte őt. az ügyvéd csak annyit tudott mondani: – Nem tudom. Talán valamelyik fontos politikai személyiség volt belekeverve az ügybe. megrendült egészségi állapotára hivatkozva. akinek a nevét államérdekből nem akarták nyilvánosságra hozni. a főtárgyalás idején. Lord Abinger 1920-ban meghalt. Déry György fordítása .

Le Mans-ben született. Georges Clémenceau-ról Jaurés ez alkalommal igencsak kedvezőtlenül nyilatkozott: „Clémenceau-val nem lehet politizálni. akik a német szomszéddal békés megegyezésre törekedtek. A fiatal Caillaux tanulmányait kitűnő eredménnyel végezte. hogy Joseph Caillaux személyében az ország egyik jelentős politikusát számíthatja tagjai közé. vagyis a polgári baloldal azzal dicsekedhetett. ahol valamennyi párt képviselője jelen volt.” A radikális szocialisták másik vezető egyéniségéről. Nemcsak tehetséges. két év múlva már pénzügyminiszter. aki 1863-ban. rendkívüli akaratereje és határozott jelleme is van. ekkor már ragyogó pályát futott be. s ezt a tisztséget több kabinetben majdnem hét éven keresztül betöltötte. Harmincöt éves korában megválasztották képviselőnek. mert ő mindig önkényesen és pillanatnyi hangulatának megfelelően cselekszik. ezért is támadják olyan hevesen. 1914 májusában Jean Jaurés. a francia szocialisták vezére. hanem kitűnő érzéke.A Caillaux-ügy Női önbíráskodás Az első világháború előtti időben a Radikális Szocialista Párt. és karrierje gyorsan ívelt fölfelé. Conrad Haussmann-nal. Caillaux az első francia politikusok közé tartozott. Apja dúsgazdag politikus és miniszter volt. Clémenceau gonosz ember. a német politikussal folytatott beszélgetésében megállapította: „Franciaország legtehetségesebb politikusa Caillaux. Caillaux. amely legalább átmenetileg megfékezte a háborús veszélyt. s ebben a minőségben ő kötötte meg a Német birodalommal a Kongószerződést. 1911– 12-ben miniszterelnök lett.” Ezek a nyilatkozatok a Baselben megtartott francia– német interparlamentális konferencián hangzottak el. .

hatévi házasság után elvált első feleségétől. s középpontjában mint vádlott a miniszter felesége állt A nő. Amikor Párizsba visszaértek. miután első férjétől elvált. ne suttogjanak róla.Caillaux számos ellensége közé tartozott többek között Raymond Poincaré. aki több ízben volt miniszter. az akkori miniszterelnök jöhetett számításba. Clémenceau vezetésével a szenátusban és Caillaux-val az élükön. León Calmette-et. akihez már több mint három éve meghitt baráti kapcsolat fűzte. valamint Aristide Briand. Poincaré számukra túlságosan önfejű és célra törő ember volt. akinek nem éppen feddhetetlen múltját hánytorgatták fel. Madame Gueydantól. A – hölgy. a kamarában minden erejükkel ellenezték Poincaré jelölését. az akkori francia államelnök. Utódként a közvélemény szerint elsősorban Raymond Poincaré. 1913 végén Caillaux. Mindez nem akadályozta meg az embereket abban. Madame Caillaux ugyanis agyonlőtte a konzervatív új napilap. Caillaux még 1912 márciusában. 1903-ban kapcsolatba került Poincaréval. aki az egész sajtóhadjáratot szervezte. és ugyanez év októberében feleségül vette az akkor harmincnyolc éves Henriette Rainouard-t. aki a ráháruló kötelezettségeket példásan teljesítette. aki közvetlenül megelőzte a miniszter-elnöki székben. mindenekelőtt azonban Louis Barthou. Ettől kezdve férjének hű és odaadó társa volt. s még a feleségét sem kímélték. szidalmakkal árasztották el. a Le Figaro főszerkesztőjét. ne pletykáljanak. az akkori pénzügyminiszter ellen ellenségei nagy sajtókampányt indítottak. s csakhamar miniszterelnök is lett. hogy személyi kormányzásra törekszik. Megvádolták azzal. hogy szájukra ne vegyék. A radikális szocialisták. és meg ne rágalmazzák. Nászúira Egyiptomba mentek. amelyből végül világra szóló esküdtszéki tárgyalás kerekedett ki. . majd 1904-ben házasságot kötött vele. Falliéres államelnök hivatali ideje éppen lejárt.

s máris megjelent az újabb. Két hónap múlva azonban már vissza kellett lépnie. Caillaux-nak egykor jó barátja. mert a szenátussal nem tudta elfogadtatni az arányos képviseleti választási rendszert Utóda. Mindenki őt tekintette az új kormány lelkének. Hivatalának elfoglalása után csakhamar heves támadásokat intézett Caillaux ellen a Figaro – az akkoriban legnépszerűbb. mert a parlament az újonnan bevezetett hároméves katonai szolgálatra vonatkozó tervéit nem támogatta. amelyben Caillaux kapta a pénzügyminiszteri tárcát.” Az elkövetkezendő események Caillaux-t igazolták. január 18-án nagy többséggel köztársasági elnökké választották. Ennek következtében kapcsolatuk halálos ellenségeskedéssé fajult.Azok a kísérletek. Poincaré azonban nem bocsátotta meg Caillaux-nak az elnök-választás idején tanúsított ellenséges magatartását Poincaré elnöksége idején elsőnek Aristide Briand került a miniszterelnöki székbe. Támadást támadás követett. 1913. s mindez azért. A cikkek szerzői demagóg plutokratának nevezték. kimagasló egyéniségének. mint 138 cikke vette célba Caillaux-t. volt. legtekintélyesebb konzervatív napilap. Louis Barthou. 1913 végén Doumergue új kabinetet alakított. a miniszter az egyiket visszaverte vagy kivédte. elárasztották szidalmakkal. amelyek Poincarét az elnöki tisztségtől igyekeztek távol tartani. nem jártak sikerrel. az utóbbi időben azonban kapcsolatuk nagyon megromlott Rövid miniszterelnöki ténykedése után Barthou is megbukott. A választás napjának estéjén kijelentette a versailles-i polgár-mesternek: „Ez annyit jelent. Három hónap alatt nem kevesebb. Ezzel Caillaux-t nagy csalódás érte. mert sürgette a jövedelemadó . mert Caillaux az általános pénzreform előharcosa volt. hogy a választások után háború lesz. Ez volt az ötödik minisztersége. maga Caillaux volt. s aki Barthou-t megbuktatta.

A Figaro cikkeit eleinte nem vette különösképpen tragikusan. hogy egyik leghosszabb. Ezek a sajtótámadások nem nyugtalanították. Rendíthetetlenül állta a támadások viharát. „hogyan takarítsa el a szemetet. megszokta már – magyarázta választóinak –. amelyet a sajtókukacok időnként szorgosan összehordanak”. és senki sem ismerte harcos természetűnek. Ifjúkora óta gyakran támadták a sajtóban. Csakhamar kiszivárgott. leghevesebb és legelkeseredettebb sajtóhadjárat az ő nevéhez fűződik majd. hogy a hónapokig tartó szüntelen támadásaikkal sem sikerült Caillaux lelki egyensúlyát felborítani. semmi sem fontos. 1902 óta. Az ország politikai életében már hosszú évek óta jelentős szerepet foglalt el. mert pártjának meg nem engedett módon szerzett pénzt. huszonnyolc éve a Figaro szerkesztőségében dolgozott. és ellenlábasait a parlamentben könnyen leszerelte. az úgynevezett „Fabre- . hogy övé legyen az utolsó szó. mint főszerkesztő. vasból vannak az idegei. s ráadásul ragyogó szónok volt. mert állampénzekkel fedezte a választási propaganda költségeit – mindig értett ahhoz. Senki nem gondolta volna. Ellenségeinek (már tudjuk. hogy Barthou volt a mozgatójuk) csalódottan kellett megállapítaniuk. megszokta már a sajtótámadásokat. Szeretetre méltó ember hírében állott. úgy látszott. akár mert a miniszteri tárca átvétele után is megmaradt az országok közötti elszámolási bizottságok elnöki tisztében. Calmette ekkor ötvenöt éves volt. Akár azért cikkeztek ellene. esetleg azért. hogyan ragadhatja magával a tömegeket Választókörzetére teljes biztonsággal számíthatott. Caillaux nem volt könnyű ellenfél.bevezetését – éppenséggel nem szerzett hát népszerűséget a pénzarisztokrácia körében. Ekkor az ellenfél még nehezebb ütegeket vonultatott fel. hogy a Figaro egy súlyosan terhelő írás. csak hogy elérje politikai célkitűzéseit. úgy vélte. tudta.

s közölte velem. Nagyon is jól éreztem. Ebben a figyelemre méltó írásban a főügyész többek között kifejti: „Határozottan tiltakoztam. hogy igazán remek színben van. amelyek közül Caillaux az elsőt első feleségéhez. hogy barátjának. Ha e hadjárat következtében Madame Caillaux idegei felmondják a szolgálatot – így okoskodtak a támadók –. maga a miniszter is elveszti önbizalmát. amely szerint ő. a pénzügyminiszternek kérésére beteget fog jelenteni. hogy milyen kínos volna nekem az ilyen megbízatást végrehajtani. a másik kettőt pedig a mostanihoz írta. amelyeket egy . Én erre azt válaszoltam neki. és erre hivatkozva kéri majd a Rochette-ügy elnapolását a törvénykezési szünnapok utáni időre. A „Fabre-dokumentum” egy levél volt. Március 24-én. amelyet Fabre párizsi főügyész 1911. március 31-én intézett az akkori pénzügyminiszterhez. szerdán. és emiatt börtönbüntetésre ítélték – szándékosan a törvénykezési szünnapok utáni időre halasztotta volna. s kértem. de természetesen nem az én feladatom vitába szállni azokkal az indítékokkal. Fabre főügyész. hogy a Rochette-ügy a megszokott keretek közt folyjék le.dokumentum” publikálására készül. s hogy Calmette ezenkívül három „bizalmas levél” megjelentetését tervezi. és kimerültén. feldúlt állapotban bizonyára elkövet majd mindenféle meggondolatlanságokat is és hibákat. Ebben a magas állású hivatalnok határozottan tiltakozik Monis miniszterelnök és Caillaux pénzügy-miniszter feltevése ellen. A miniszterelnök azonban fenntartotta utasítását… Méltatlankodtam. Maurice Bemard keresett fel az államügyészségen. hogy Rochette barátai eszelték ki ezt a hihetetlenül ravasz cselt. Kifejezésre juttattam. egy bizonyos Rochette nevezetű ember lecsukatását – ez a Rochette francia kisembereket milliókkal károsított meg. Csakhogy Caillaux ellenségei ezúttal elszállították magukat.

Mindenki tudta. megnyugtatta. Az előszobában megpillantottam M. hogy első felesége. de előtte fényképmásolatot készíttetett róluk. hogy rajta és a miniszterelnökön keresztül az államügyészség egyik vezető hivatalnokára semmivel sem igazolható nyomást gyakoroltak. Mit tehettem volna? Heves belső harc. hogy Calmette most már magánéletére is kiterjeszti a támadást. A Figaro fő-szerkesztője . Ebben az esetben kizárólag az elnök úr bölcsességére apellálhatnék… Az elnök azonban kitérő választ adott. amelyek számára kompromittálóak lehetnek. hogy megsemmisíti őket. Válóperében kötelezte ugyan magát arra. valódi krízis után… elhatároztam. és ez úgy látszott. a leveleket ott találta. ez az írás ugyanis bizonyította. du Mesnil-t.ügyvéd egészségi állapotával kapcsolatban velem közöl. Madame Gueydan olyan levelekkel rendelkezik. csütörtökön este felkerestem a miniszterelnök urat. Még aznap. Soha nem volt még ilyen megaláztatásban részem. Franciaországban ez ideig a sajtó nem kezdte ki a politikusok magánéletét.” Caillaux-nak minden oka megvolt rá. amikor az még csak szeretője volt. Henriette Rainouard-hoz írta. és magához vette. Legalább ennyire nyugtalanította Caillaux-t az a hír is. Ezeket a leveleket 1909 szeptemberében későbbi második feleségéhez. azaz március 30-án. Madame Gueydan egyik nap álkulccsal kinyitotta férje íróasztalát. és engedelmeskedem. Ezen a ponton ugyanis sebezhető volt. hogy engedek a rám nehezedő erkölcsi nyomásnak. hogy beadtam-e a derekam. a Rappel igazgatóját – annál az újságnál Rochette kegyben állt… Kétségkívül meg akart bizonyosodni arról. hogy féljen ennek a figyelemre méltó dokumentumnak a kinyomtatásától. Közöltem vele eljárásomat.

amelyet az újság első oldalán fotómásolatban közöltek.” Ez volt az az újságírói szemlélet. művelt és szellemes asszonyhoz intézett. az a levél volt. hogy mit csinál: „Amit itt nyilvánosságra hozok. amelyet Caillaux 1901. március 13-án a Figaróban közölt.” Ennek a bizalmas megjegyzésnek a leleplezése igen kedvezőtlen volt Caillaux számára. március 13án.) – „Mit jelentsen ez a tréfa?” – „Tudok néhány kompromittáló levélről. hogy a miniszterelnök szerelmi ügyeiről írjak cikket?” (Caillaux akkor miniszterelnök volt.azonban most elhatározta. tréfásan az alábbi javaslatot tette neki: „Akarja. hogy Caillaux legszemélyesebb ügyeit is a nyilvánosság elé teregeti. Amikor 1914. mintha támogatnám.” Az első magántermészetű dokumentum.” – „Ilyesmit nem teszünk. Caillaux következő megjegyzését is tartalmazta: „Megakadályoztam a jövedelemadót. Ezért az elhatározásáért életével kellett fizetnie. végül is rászánta magát a Caillaux-levelek megjelentetésére. Ez a levél. elegáns. Így kell leszerelni az ilyesfajta zsurnalizmust. amely alapjában véve Calmette-et is jellemezte. minden aggálya ellenére. hogy pénzügyi . a tanú. amelyet Calmette 1914. egy nagyon csinos. hogy föladja ezt az alapelvet. miközben úgy tettem. amikor ő. hogyan reagált 1911-ben a Gil Blas főszerkesztője. Egy újságíró elmondta a bíróság előtt. mégis rászántam magam. tisztában volt azzal. Harmincéves újságírói gyakorlatom folyamán ez az első alkalom. magas. július 5-én Madame Gueydanhoz. hogy ilyesmihez folyamodom. bizalmasan írott magánlevelek. Értesítse róla Caillaux úr kabinetfőnökét. Nem szívesen teszem. mert mint pénzügyminiszter éppen azon fáradozott. aki akkor még csak a kedvese volt. Ma már tudjuk. Calmette nem szívesen döntött amellett. nemzeti életünk tisztasága kedvéért.

a legalantasabb ösztönöknek hízeleg. „Az álarc lehullt – jegyzi meg cikkében Calmette.reformot hajtson végre. egy szerelmes férfi hencegése” – jegyezte meg erre Caillaux. De nem szabad elfeledkeznünk arról. De közben nem érezhette valami kellemesen magát. aki szóban és írásban meggyalázza a hűséget és hitet. Ha ezek a magánlevelek megjelennek a sajtóban. – Ez a lelketlen ember. Az elnök azt válaszolta. ha a soron következő választásokon győzelmet arat. gyűlöletet szít. miközben annak védelmezője szerepében tetszeleg. nincs más választásom. meg kell ölnöm Calmette urat. ha Calmette folytatja bizalmas leveleinek közlését. hogy milyen fejlemények várhatók.” „Ugyan. Caillaux tanácsosnak vélte március 14-én Poincaré elnököt tájékoztatni arról. – Minden ízemben tiltakozom az ilyen szörnyű meghurcoltatás ellen. Caillaux maga állapítja meg emlékirataiban. amikor titkos diplomáciai iratok közzétételével fenyegették meg (amit Poincarénak sikerült is megakadályoznia). hogy Caillaux kijelentette. hogy a megengedett polémia határait az első magántermészetű levél megjelentetésével már túllépte. aki becsvágytól hajtva. Csak nemrég történt. és titokban elárulja a nemzeti ügyet. hogy véleménye szerint a gáláns és lovagias Calmette képtelen ilyen támadásokra. amely mindörökre az ő nevéhez fűződik. de ennél tovább bizonyára nem merészkedik. – Soha nem üldöztek úgy még politikust. mint engem – mondta az elnöknek. Már azelőtt is fölkereste egyszer Poincarét. hogy Poincaré ezúttal semmit sem tett érte. Igaz. pártja kiűzi az elnöki palotából a „nemzeti veszélyt”. Ebben a helyzetben valóban nem remélhetett több támogatást. . hogy Caillaux nemrégiben még késhegyig menő harcot folytatott vele.

hogy Calmette olyan cselekedetet követ el.Poincaré. Caillaux tudta. Híre járt. Étvágytalan volt. azonnal férje öltözőjébe rontott. nem tudott aludni. amelyre jómagam egyébként képtelennek tartom. Ez. legjobb lesz. és átment a pénzügyminisztériumba. Ez az előzetes bejelentés Madame Caillaux számára rendkívül nyugtalanító vészjelnek számított. Feldühítette. hogy ezek a gazemberek a hálószobánkba is behatoljanak? Aztán dühösen ledobta az újságot. ugyebár. hogy az elnök nem kínált föl neki több segítséget. Az egyik nagy áruházban saját fülével hallotta. kifütyülték. Maurice Bemard? ő majd elrendezi a dolgot. hogyan fordul a közvélemény mindjobban férje ellen. . a tolvaj Caillaux felesége. ha érintkezésbe lép az ügyvédjével. Március 16-án aztán a Figaro „Komikus közjáték” címmel újabb levelek közzétételét jelentette be. amint valaki a háta mögött így szólt: „Nézzék csak ezt a feketébe öltözött hölgyet. villámló szemekkel és eltorzult arccal kiáltotta: – Eltűröd. március 17-én délelőtt –. hogy miniszterelnöksége idején eladta Kongót a német császárnak. maga is jogász lévén. kiment a szobából.” A dolgok ilyetén alakulása szörnyen feldúlta az érzékeny lelkű asszonyt. Fölindultan hagyta el az Elysée-palotát. hogy Bemard Calmette-től csak néhány semmire nem kötelező ígéretet kapna. Most tehát saját leveleire is sor kerül? Ahogy a Figaro előzetes bejelentését elolvasta – 1914. a következő tanácsot adta Caillaux-nak: – Ha csakugyan attól fél. Hetek óta egyre növekvő aggodalommal figyelte. egészségi állapota egyre romlott. Valamivel később aztán ismét berontott férjéhez. és becsapta az ajtót. közös barátunk. Ha képe megjelent a mozivásznon.

És mégsem tehetett ellene semmit. hogy tekintettel a francia nép temperamentumára. aki magán vádi eljárást javasolt. amikor hivatalába ment. A törvény sem nyújt nekik védelmet. sőt az egyik párizsi újság heteken át nagybetűs címsorban közölte: „Monier elnök gazember!” És egy újságárus mindennap követte az utcán. hogy csapást mérjenek rád. Ha mégis vádat emelne. Először ügyvédjéhez fordult tanácsért. azt is. hogy őt magát is többször megtámadták már. hogy tőle is tanácsot kérjen. hogy valamit tennie kell. ahogyan szerettünk… mindent kiteregetnek a közönség előtt. a Seine-Tribunal elnökét. aminthogy Caillaux is tehetetlen lesz. ahogy egymást megismertük. Úgy vélte.– Holnap az én levelem következik… mindent fölfednek. hogy mit érne el vele. Mivel Caillaux éppen el volt foglalva. Ez így nem mehet tovább! Caillaux belátta. A törvény mindenesetre tehetetlen. A Monier elnökkel folytatott megbeszélés után Madame Caillaux nem sietett azonnal a pénzügyminisztériumba. vagy saját eszközeivel védi meg önmagát. hogy eljárási indítsanak. hanem előbb telefonbeszélgetést folytatott a protokoll osztály . Ebbe vagy beletörődik az ember. Monier úr nem sejtette. Aztán magához kéretett egy magas állású bírót. hogy milyen hatást váltanak ki szavai Madame Caillaux-ból. Búcsúzáskor még megjegyezte Monier. legszemélyesebb életünk. Az nem tanácsolta. Az újság megjelenését nem lehet megakadályozni. Ezért ő semmi esetre sem javasolja a bírósági eljárást. hogy az emberek nem csapnak gyakrabban egymás arcába. hogy férjét értesítse. ami legféltettebb titkunk. azon csodálkozik. Elmondta. és útban a törvényszék épületéhez is zaklatták. a felesége fogadta a bírót. hosszú lefolyású perre számítson. és egyáltalán nem lehet tudni. hogy Franciaországban a magas állást betöltő emberek védtelenek a sajtóval szemben.

vezetőjével, majd a manikűröshöz s onnan a fogorvoshoz ment. Amikor férjét tájékoztatta beszélgetésükről, végezetül megjegyezte: „Önmagunknak kell magunkat megvédeni. Számíthatok rád?” Caillaux-nak azt kellett volna rá válaszolnia, hogy civilizált népeknél nincs önbíráskodás. De nem akarta megbántani az asszonyt, és azt mondta: „A pofájába vágok, ha leveleid közül csak egyet is közöl.” Azután hazahajtattak, és asztalhoz ültek. De sorra kifogásolták a föltálalt ételeket, a szakácsnővel hevesen összeszólalkoztak, s azon nyomban el is bocsátották. Caillaux ebéd után a szenátusba ment, ahol fel kellett szólalnia. Felesége, akinek a törvényszéki elnök szavai: „saját eszközeivel kell az embernek önmagát megvédenie” – elevenébe találtak, közben hozzálátott annak az ebédnek az előkészítéséhez, amit majd a pénzügyminisztériumban kell adnia. Utána megkérte egyik barátnőjét, hogy menjen el vele ruhát próbálni, amelyet még aznap este az olasz követ fogadására akar felvenni. Délután hirtelen támadt elhatározással autóján egy fegyverkereskedéshez hajtatott, és vásárolt egy pisztolyt. Ott helyben rögtön elmagyaráztatta a fegyver használatát, és leadott néhány próbalövést. Ezek után gondosan megtöltötte a hatlövetű pisztolyt Estefelé, miután a gépkocsiról a minisztériumi jelzést eltávolította, a Figaro szerkesztőségébe hajtatott. Útközben az első golyót csőre töltötte, kibiztosította a pisztolyt, s névkártyáját egy borítékba tette. Amikor belépett az épületbe, megtudta, hogy Calmette nincs bent a szerkesztőségben. Majdnem egy óra hosszat várt. Az idegesség legkisebb jele sem

látszott rajta. A hat óra tájban visszatérő Calmette-nek beküldte a névjegyét, majd várta, hogy szólítsák. Calmette éppen beszélgetésbe kezdett egyik barátjával – amikor bevitték neki a borítékot. Meglepetéssel olvasta a névjegyen Madame Joseph Caillaux nevét. – Fogadja? – kérdezte tőle barátja. – Egy hölgyet nem lehet elutasítani! – válaszolta Calmette, s anélkül hogy sejtette volna, kimondta maga fölött a halálos ítéletet. Madame Caillaux belépett és így szólt Calmette-hez: – Bizonyára sejti jövetelem okát! – Honnan sejteném, asszonyom? Kérem, foglaljon helyet! A következő pillanatban a pénzügyminiszter felesége kézitáskájából kirántotta a kibiztosított revolvert, s gyors egymásutánban öt lövést adott le Calmette-re. Calmette az első lövés után megtántorodott; a látogató fegyverével követte az áldozat testének minden mozdulatát. Végül a férfi összerogyott. Négy lövés érte. A lármára berohantak a szerkesztőség dolgozói. Madame Caillaux büszkén, egyenesen állt előttük, és a legnagyobb hidegvérrel utasította rendre őket: „Ne merészeljenek hozzányúlni egy úriasszonyhoz!” Caillaux egyik későbbi életrajzírója ehhez a kijelentéshez a következő megjegyzést fűzte: „Sajátságos módja a védekezésnek. Mit szóltak volna, ha Marie Antoinette – akit abban az időben, amikor még hatalmon volt, egész más módon inzultáltak – hasonlóképpen védekezik?” – Franciaországban nincs többé igazságszolgáltatás, kénytelen voltam hát ehhez az eszközhöz folyamodni, hogy véget vessek a gyalázkodásoknak! Calmette élt még, s minden erejét összeszedve mosolygott, és mondott néhány szót. Gyorsan beszállították egy klinikára, és megoperálták. Néhány órával a műtét után meghalt

A tett híre futótűzként terjedt el a világban. A Le Temps című újság „Polgárháborús drámádnak nevezte az eseményt, és szemére vetette a tettesnek, hogy senkinek sincs joga arra, hogy saját ügyében bíráskodjon, és fegyverrel támadjon ellenfelére, bármi történt is előzőleg. Ezek a szavak egész Franciaország érzelmeit kifejezték. A német és osztrák újságok ugyanakkor sajnálkozással állapították meg, hogy Madame Caillaux lövései szabad utat nyitottak egy nacionalista kormány számára, s ezzel lényegesen hozzájárultak a háborús veszély növekedéséhez. Caillaux-t, aki még a szenátusban volt, telefonon értesítették az esetről. Azonnal a helyszínre sietett. Gőgös elbizakodottságából semmit sem adott föl. – Köszönhetne – rivallt rá a rendőrre, amikor az őrszobába lépett, ahol a feleségét őrizték –, én vagyok a pénzügyminiszter. – Amikor egyedül maradt a feleségével, lehullt az álarc. – Mit tettél? – kiáltott fel. – Remélem, nem öltem meg. Csúnya kijelentéseket hallottam rólad, s engem is kétes megvilágításba helyeztek. Elvesztettem a fejemet – válaszolta az asszony. Hogy ez a beszélgetés valóban így játszódott-e le, ahogy ezt utóbb leírták, nem tudhatjuk. A miniszter és felesége tisztában voltak azzal, hogy minden attól függ, sikerül-e az eseményeket úgy beállítani, hogy a tett erős felindulásban elkövetett cselekvésnek minősüljön. Csak ily módon kerülhette el Madame Caillaux a súlyosabb ítéletet. Miközben Caillaux feleségével beszélt, oda-kinn, a rendőrségi épület előtt, hatalmas tömeg gyűlt össze, és egyre fenyegetőbb magatartást tanúsított. A miniszternek végül is a szomszédos élelmiszerüzleten keresztül kellett távoznia. Feleségét azonnal letartóztatták. A Saint Lazare börtönbe vitték; ugyanabba a cellába, amelynek néhány évvel azelőtt Madame Steinheil volt a lakója.

amikor tettét elhatározta. aki őt és férjét egy cikkben sértő módon megtámadta. ezért én teszem meg helyetted a szükséges lépéseket. hogy a közeli napokban a képébe vágsz ennek a gaz Calmette-nek. 3 1898. vajon nem ez a példa lebegett-e Madame Caillaux szemei előtt. Nem lehet tudni. hogy a fegyver-kereskedő az izgalom legkisebb jelét is felismerhette volna rajta. amely a sajtó gyalázkodásaitól megvédene bennünket.3 Ennek a levélnek ismeretében nyilvánvaló. Megértettem. Ehhez járult még az is. és reménytelennek tartja. hogy felesége tette nem jelentheti számára politikai pályafutásának a végét. amikor ma reggel Monier elnökkel folytatott megbeszélésemről beszámoltam Neked. Ekkor döntöttem. szeptember 24-én egy bretagne-i parlamenti képviselő felesége egy sorozat revolverlövéssel életveszélyesen megsebesítette a Lanterne c. amelyet az 1914-es év tavaszán és nyarán tanúsított. újság főszerkesztőjét. Caillaux egy levelet talált.Hazatérve. hogy magam hajtom végre az ítéletet. hogy Madame Caillaux közvetlenül a tett elkövetése előtt vásárolta és próbálta ki a fegyverét anélkül. hogy még valaha is visszatérhet a politikai életbe. A lélekjelenléte. . hogy elhatározásod visszavonhatatlan. mely szerint Franciaországban nincs olyan törvény. általános csodálatot váltott ki. hogy megadja magát sorsának. De Caillaux nem vesztette el a fejét. amelyet felesége közvetlenül a tett elkövetése előtt vetett papírra: Hőn szeretett férjem. hogy előre megfontolt gyilkosság történt. Tudta. Franciaországnak és a Köztársaságnak szüksége van Rád. Az ő helyében mindenki más pánikba esik. azt mondtad. Caillaux-nak azonban meg sem fordult a fejében.

amelyet Caillaux egyik radikális szocialista képviselőtársa írt a merénylet után Madame Caillaux-nak. milyen becstelen a sajtó. de magam is tapasztaltam. Ennél az elhatározásnál megmaradt akkor is. akik politikailag már halottnak hitték. családok és azok tiszteletet érdemlő magánügyei ellen. Használja fel levelemet tetszése szerint. Ezek után megszerezte a legjobb védőt. Végül pedig mozgósította parlamentbeli barátait. mm lehet más választása. és bűntettet követ el. hogy túlteszi magát az erkölcs törvényein. egy olyan képviselő véleményének. az nem más. Labori bírósági elnök személyében. Bravó! Aki elhatározza. felhasználták az alkalmat. megcsömörlött azoktól. hogy a sajtó milyen háborút folytat egyes. mint az önbíráskodás. ha ezek a gazdagok előjogai és a klerikális üzelmek ellen harcolnak. Az egyik jobboldali képviselő támadásához egy olyan levelet használt fel.Természetesen azonnal lemondott pénzügy-miniszteri rangjáról. de ha a társadalom nem szolgáltat önnek igazságot. Ellenfelei. aki az újságírás területét jól ismerve. és a kamarában heves támadást intéztek ellene. hogy a legmeg-hittebb és legszentebb érzelmeket bemocskolja. A levél szó szerint a következőket tartalmazta: Asszonyom. akik ilyesfajta magatartásukkal a sajtót és a parlamentet egyaránt megbecstelenítik. amikor minisztertársai két ízben is kérték. nincs szerencsém önt személyesen ismerni. hogy maradjon továbbra is a kormányban. és tekintse legmélyebb elismerésem kifejezésével együtt egy fölháborodott nemes férfiúi lelkiismeret jajkiáltásának. Ön egyet megölt e sajtó képviselői közül. arról is tudomásom van. amely attól sem riad vissza. . mint gazember. aki egykor Dreyfus kapitányt is védte.

majd el is ítélték őket. Ebből azt a következtetést lehetett levonni. Ez meglepő fordulatot hozott. hanem a Fabre-dokumentumot akarta publikálni. A viharos ülés végén így már csak azt határozták el. Briand és egy negyedik képviselő ellen is irányult. hogy az ülés Caillaux erkölcsi megbélyegzésével záruljon. a levélnek a felolvasása a parlament jobboldali tagjai körében vihart és megbotránkozást váltott ki. Szerzőjének szemére vetették. Caillaux ellenségei hasznot húztak a Bonnet Rouge köréhez fűződő kapcsolatból. Ezzel Caillaux és barátai meghiúsították ellenfeleik szándékát. s Caillaux az első menetet megnyerte. Louis Barthou szájából hangzott el ezt követően az a megállapítás. Sőt. Ehelyett most olyan vádak tömege hangzott el. és Barthou-t a „gyilkos”-nak nevezték. Ellenségei arra törekedtek.Ennek. s őt magát is bele akarták rántani a hazaárulás vádja miatt megindított . s ezzel másokat hasonló tettek elkövetésére ösztönöz. hogy a Figaro nem is magánjellegű leveleket. hogy külön parlamenti vizsgáló bizottságot hoznak létre. egyiküket halálra is ítélték 1917-ben. amelyek a merényletért ellenségeire hárították a felelősséget. Közben Caillaux – ahogy „Emlékiratai”-ban írja – biztosította magának a Le Bonnet Rouge című újság feltétel nélküli támogatását – igaz. Jean Jaurés elnökletével ez a bizottság a későbbiek során kifejezte felháborodását. 40 000 frank árán. hogy szégyenteljes gaztettet próbál igazolni. mert a szerkesztőket és a kiadót a háború alatt hazaárulással és defetizmussal vádolták. hanem Clémenceau. hogy Calmette előzőleg tájékoztatta Barthou-t további szándékai felől. Ezért a kapcsolatért később a szerkesztőség nagyon drága árat fizetett. Erre ismét nagy zűrzavar támadt a kamarában. A lemondott miniszter barátai sem maradtak adósok a megfelelő válasszal. amely azonban nem korlátozódott csupán Caillaux-ra.

és a „reakciósok aljas gyalázkodásai”-ról beszélt. amelyek a tett elkövetését kiváltották. és figyelmeztette. Hasonló helyzetben a legtöbb ember nem is mert volna még egyszer a választói elé lépni. hogy ezzel ismét elszigeteljék a politikai élettől. lehurrogták. Raymond Poincaré így ír róla „Emlékiratai”-ban: „Mindig gyanús embereket állított a zsoldjába. Párizsból sötét elemek utaztak a gyűlések színhelyére. Először is egy nemesi származású szenátort küldött régi választókörzetébe – aki szenátusi helyét neki köszönhette –. hogy gyanús hírű emberekkel veszi magát körül. Caillaux . minden bizonnyal vége a politikai pályafutásának. Mindent latba vetett hát. A szenátornak az itt-ott zavargások közepette lefolyó gyűléseken azonnal felhánytorgatták Madame Caillaux szörnyű tettét. De Caillaux-t keményebb fából faragták. 1914 tavaszán Caillaux számára életszükségletté vált. fölhívta a figyelmet azokra a cikkekre. ellenkezőleg. és április 26-ára tűzték ki a választásokat. Caillaux most sem volt finnyás segítőtársai kiválasztásában. ő nem is gondolt arra. Calmette március 17-én halt meg. hogy ellenfelei előtt kapituláljon. No meg felesége perének kimenetelét is kedvezőtlenül befolyásolja a balsiker.büntetőeljárásba. hogy körzetében újra megválasszák. Ami a szenátort a legkevésbé sem befolyásolta. Felmentésről szó sem lehet. és gondoskodtak róla.” Amikor az igazságügy-miniszter ezt egyik alkalommal szemére vetette. Caillaux tisztában volt a következőkkel: ha nem választják meg újra. sőt többször tettleg is bántalmazták. Caillaux ellenjelöltjét – egy gyógyszerészt – ezeken a gyűléseken sértegették. s azok tehát már előre lemondtak volna képviselőjükről. hogy a terepet felmérje. hogy az v ellenjelölt szóhoz se juthasson. hogy mandátumának a megújítását elérje.

akik a jövedelemadó bevezetése miatt haragszanak rá. mit akar? Ez a politika. miközben a háborúban a népet vetik oda áldozatul. Ellenfelei döbbenten elhallgattak. a bukás! Boldog vagyok. Önök megtorolták a képviselőjükön esett gyalázatos sérelmeket. Caillaux. akik nem hajlandók .” Végül maga Caillaux is megjelent választókerületében. Fölényes többséggel újra megválasztották. a következő köszönőlevelet intézte választóihoz: Kedves Barátaim. és járt gyűlésről gyűlésre. a militaristák. A bukott ellenjelölt viszont csupán háláját juttathatta kifejezésre. hogyan beszéljen választókörzetének zömében falusi lakosságához. hogy a sors kegyeltjeit rákényszerítse. Caillaux értette a módját. Először is a gazdagok. hogy kik irányítják az ellene kirobbantott hadjáratot. Önök azt is tudják. miután újra megkapta mandátumát. amiért – mindezek ellenére – oly sokan voltak hajlandók a támogatására. – Íme. „Ellenfeleim megjósolták a bukásomat – szónokolta mindenhol. Ez a nyilatkozat megint csak megfelelt választókerülete lakossága gondolkodásmódjának. mert ő – hogy a háborús veszteségeket lehetőleg csökkentse – erődítmények építéséért emelt szót. mert a hároméves katonai szolgálat ellen foglalt állást. s végül dühös rá valamennyi soviniszta. hogy derék emberek körében lehetek!” Ezután arról beszélt. akik csak a meggazdagodásukat tartják szemük előtt. s számításaiban nem csalódott.így válaszolt: „Miért. azután az ágyúkereskedők. olyan emberek. Én pártvezér vagyok. hogy a támadások képviselőjük békevágya ellen irányulnak… s azon szándéka ellen. hogy az állam terheiből többet vállaljanak.

golyóváltásnál azonban rosszul célzott. Az esküdtbíróság tagjai közé nem vettek fel munkásokat. (Caillaux pártja közismerten az állam és egyház szétválasztásának előharcosa volt. amire emberemlékezet óta nem volt példa. A főtárgyalás 1914. Valamennyi jelentős ország sajtóképviselői megjelentek. mint ötvennégy tanút és szakértőt idéztek meg. „A felesége jobban céloz. élt azzal a jogával. A járókelők az újságárusok kezéből tépték ki a lapokat. július 20-án kezdődött az Igazságügyi Palota nagy esküdtszéki termében. Az esküdtek kisorsolásánál Labori elnök. akiknek magatartása védencére nézve veszélyes lehetett volna. Mindennap tudósítást adtak a per eseményeiről egészen július 28-ig. Két nagy párizsi napilap. az ítélethirdetés napjáig. Az olyan esküdtek közreműködése is hátrányos lehetett volna. Erre a sértő támadásra Caillaux pisztolypárbajra hívta ki ellenfelét. ezért papokat és pedagógusokat sem kértek fel a közreműködésre. hogy elutasított kilenc esküdtet. vagyonos családból származott). akik túlságosan szigorú erkölcsi elveket vallottak. akárcsak férje. a teremben mintegy ötszázan zsúfolódtak össze. és végül a bigott katolikusokat is távol tartották.segítségére lenni egy gazembernek egy szörnyű bűntett eltussolásában. mert döntésüket osztályharcos motívumok befolyásolták volna (Madame Caillaux. mint ő” – állapította meg a közvélemény. a védő. Nem kevesebb. A választási küzdelem fantasztikus sikere után a Caillaux házaspár nyugodtan nézhetett a közeledő főtárgyalás elé. a teljes nyilvánosság előtt.) így végül is . a Le Temps és a Le Figaro részletesen közölte a tárgyalás menetét.

bizonyára kiutasít a házából! Attól a gondolattól. Madame Caillaux mindjárt az elején sajnálkozását fejezte ki tette miatt. és hogy mi minden fenyegeti még őt és férjét. amelynek vezére már oly régóta Joseph Caillaux volt. becstelen asszony! Ha apám tudott volna a Caillaux úrral való viszonyomról. Ez foglalkoztatta éjjel-nappal. viszonyok és kalandok nélkül. A főtárgyalás a vádirat felolvasása után. hogy az asszony becsülete egyet jelent a nyílt életmóddal.az esküdtszék olyan tagokból tevődött össze. zongorahangoló. Szegény apám. amely csak őrá tartozik. telektulajdonos. hogy mi történt eddig. a vádlott kihallgatásával kezdődött. apám gazdag polgári családból származott. kalapkészítő. kínozta. többé nem tudott szabadulni. – Engem arra tanítottak – folytatta –. akinek szeretője van. az előírásoknak megfelelően. szeszgyáros. Ha ezeket a leveleket vagy csak egy részüket is megjelentetik. amelyet – ellenállhatatlan erő ösztönzésére – attól való félelmében követett el. és ennek a kornak az eszméi táplálták. akiket a védelem a maga érdekeinek álláspontjából szinte eszményinek tartott. Foglalkozásukra nézve volt köztük szűcs. építőmester. s ezzel legdrágább titkát. magyarázta a bíróságnak. Erre az esküdtszékre Madame Caillaux teljes lelki nyugalommal rábízhatta sorsát. Ettől a . nyugdíjas. vállalkozó. mintha annak a radikális szocialista pártnak a képviselőgyűlése lett volna. vésnök. az 1830-as évben született. akit a múlt évben vesztettem el. hogy a Figaro közreadja bizalmas leveleit. Kispolgári összetétele révén szinte olyan volt ez a testület. építész és adóbeszedő. Ezzel asszonyi becsületében sebezték volna meg. mindig azt mondta: az olyan asszony. nyugtalanította. községi elöljáró. Időnként már csak az öngyilkosságot látta az egyetlen kiútnak. Idős szülők neveltek föl. és szolgáltatták volna ki. egész lelki életét feltárták volna a nyilvánosság előtt.

A gyilkosságnak még a gondolata is távol állt tőle. Calmette-tal szemben egyes-egyedül az volt a szándéka. mint hogy Caillaux-t pénzhajhász hírébe hozzák. aki kötelességeit elhanyagolja. Madame Caillaux az éppen felolvasott vádiratra hivatkozott. „Régóta nem folyt már a sajtóban ilyen személyes jellegű. becsmérlő cikkek szinte nap mint nap megjelentek. és ezek a vádló. a bíróság elnökének azonnal figyelmeztetnie kellett a vádlottat. hogy ez a módszer a megtámadott személyeket végsőkig felizgatta. A hűvösen és józanul mérlegelő és megfontoltan cselekvő . hogy a vádlottat. ezzel elismerte volna bűnös voltát.lehetőségtől végül mégis visszariadt. érthető. aki szereti férjét. ha cselekedetét előre meggondolta és elhatározta volna. hogy kínzóját megleckéztesse. amely szó szerint így hangzott. hogy magam ítélkezem”). Kétségtelen. ha kezet emel önmagára. hogy aligha ír ilyen levelet. hogy közbotrány segítségével a becsületvédelmi törvény elégtelen voltára irányítsa a nyilvánosság figyelmét. közvetlen bizonyítéknak tekinti. Nem az volt a célja.” Másodlagos céljaként – fűzte hozzá kiegészítésképpen a vádlott – az lebegett a szeme előtt. hogy megölje. hiszen. s meg akarta volna ölni Calmette-et. hiszen azok alapján minden épeszű ember előtt nyilvánvaló az előre megfontolt szándék. elkeserítették a férje ellen indított támadások. és sikkaszt. hogy a sajtó az emberek legbizalmasabb életszférájába is behatol! Azzal a kijelentésével kapcsolatban. amelyet a tett elkövetése előtt férjének írt („amikor elhatároztam. ennyire elmérgesedett polémia. hogy az államügyészség a fegyvervásárlás körülményeit és azt a levelet. Madame Caillaux erre azt válaszolta. Bizonyára mások is tarthatatlan állapotnak tekintik. hogy Calmette meggyilkolásának még csak a gondolata sem merült fel benne. Calmette nyilatkozatai nem kevesebbre irányultak.

Amikor azonban Madame Gueydan továbbra is kitartott kérése mellett. az államügyészség így nyilatkozott: – Nem valószínű. vajon büntetőeljárás tanúi-e. hogy a jelenlevők már azon tűnődtek. Az elnök először nem akart beleegyezni. az elnök nyíltan a szemébe mondta: ezek olyan levelek. s hogy „bizalmas levelek” vannak a birtokában. vagy válóperi tárgyalásé? Madame Gueydan beszámolója után arra kérte a bíróságot. elsőnek azt a levelet olvasta fel. amelyet a vádlottnak Caillaux úr 1909. hogy utódját mélységesen gyűlöli. Ezek voltak tehát azok a „bizalmas levelek”. amelyeknek a megjelentetésétől Madame Caillaux annyira félt. amely Madame Caillaux-t tette elkövetésére indította – a bíróság elnöke hozzájárult. Köztudomású volt. Különös érdeklődéssel várták Madame Gueydannak. Ettől nagy szenzációt reméltek. mégpedig olyan terjedelmesen. hogy ezek a levelek valaha is Calmette úr birtokában lettek volna. hogy én voltam a törvényes feleség. akit a levelek felolvasására felkértek. és ő is a levelek felolvasását kérte. amelyekhez ön nem tisztességes úton jutott. a tanú kéréséhez csatlakozott. amelyeket most fel akar olvasni. a miniszter első feleségének kihallgatását. mivel – úgymond – szükségesnek tartja annak a motívumnak a tisztázásához. amit később fegyverként fordíthatnak ellene. amelyekről azonban most. Ezekkel a szavakkal . amikor még első feleségével élt. Madame Gueydan először a vádlott férjével való házasságának történetét adta elő. és a levelekben titkos szerelmi ügyekről van szó! – Amikor azonban Labori. szeptember 19-én írt. tehát abban az időben. a védő. a főtárgyaláson. – Mi közük ezeknek a leveleknek a vádhoz? – kérdezte. hadd olvasson fel néhány levelet. A védő. – Nem tisztességes módon? Hogy merészel így beszélni velem! Ne feledkezzék meg arról.ember semmi olyat nem tesz.

amelynek megvalósítására természetesen csak a választások után kerülhet sor. „Hát ezért kellett Calmette-nek meghalnia?” – hallatszott mindenfelől. szeptember 18-i keltezésű levél felolvasása következett. drága Ririkém. Szemmel láthatóan nagyon szenvedett attól. Nem jól mondom. hogy rengeteg kellemetlenség vár rám… Néha egészen elkedvetlenedem. amelyben a házasságában átélt csalódásokat ecsetelte. a vádlotton különös nyugtalanság lett úrrá. Ezermillió csók egész imádott testedre. A levél felolvasása alatt a tárgyalóteremben feszült csend volt. amit úgyis jól tudsz. „Ez minden?” – kérdezték a jelenlevők. inkább csak minden második éjszaka alszom. Micsoda élet! Egyetlen vigaszom. hol előre. melynek írója gyötrelmes életét ecsetelte. mint annak idején Ouchyban (jóságos ég. vagy még inkább ismételni. továbbá a válásra irányuló szándékát. Kedvesem. tudom. Összegörnyedt. ha az én kis Ririmre gondolok. a hallgatók valami egészen mást vártak. és amely a következő sorokkal végződött: Szegény. de a várt szenzáció elmaradt. hol meg hátradőlt a széken. hogy imádlak. és mindenhez fáradt vagyok. micsoda pillanatok voltak). valamint a címzett iránt érzett szerelmét. feltörő zokogása időnként elnyomta a védő hangját. A második levél felolvasása közben még hevesebben zokogott. Mialatt a védő az első levelet felolvasta. hogy ezekkel a levelekkel érzelmi élete a nyilvánosság elé kerül. őt a karjaimba képzelem. Utána egy még hosszabb. 1909. s különösképp azt akarom mondani. ha a szép napokra gondolok… Panaszkodom. és veled vagyok. azután Madame . „Forrón szeretett Ririm!” – kezdődött a levél. Sírva fakadt. szinte eltűnt a korlát mögött. A szenzáció ismét elmaradt.kezdődött: „Édes kicsi Ririkém!” – Hosszú levél volt. Mostanában nagyon keveset alszom.

mindenki felállt. – Az első lövés akarati tevékenység volt. Az eset egész lefolyása majdhogynem azt sugallja az embernek. Amikor kivitték a teremből. az nem lebecsülendő eredmény! A főtárgyalás kedvező fordulatot vett. Ő hívta fel a figyelmet a lövések sorozatára.Caillaux ájultan a földre zuhant. Ha egy asszonynak sikerül az esküdtekben szánalmat keltenie maga iránt. aki voltaképpen válóperének újra felvételét akarta itt kicsikarni. A vádlottban bosszúálló vetélytársnője áldozatát látták. szinte nem is volt már beszámítható. amikor lövés lövést követett. Ha értelmesen viselkedett volna. Akarata helyébe valami reflexműködés lépett. magán kívül volt. A jelenlevők ennél a különös okfejtésnél úgy érezték. amely Madame Caillaux számára előnyös volt. egy szörnyetegét. Először is Aubry ezredest hallgatták. s ez olyan légkört teremtett. hogy a vádlottnak mindenáron lehetőséget akarnak biztosítani a felmentéshez. Calmette. súlyos hibát követett el azzal. sajnos. s a helyzet a szakértők meghallgatása során tovább javult. s például a tettesre veti magát. hogy nem tért ki a lövés irányából. Az elnök kénytelen volt a tárgyalást berekeszteni. Ez az érzékeny és ideges asszony egyszerűen képtelen volt a fegyverrel bánni. De azután még ennél is kedvezőbbre fordult a helyzet. Nem kétséges. Az első lefelé irányított lövés után úgyszólván megkapaszkodott a fegyverben. és ezzel úgyszólván kiszolgáltatta magát a további lövéseknek. hogy ez a közjáték kedvezően befolyásolta az esküdteket. akkor legrosszabb esetben egy lábsérüléssel megúszta volna. hogy kicsavarja kezéből a fegyvert. ki mint lőfegyverszakértőt. a többiért már nem lehet felelősségre vonni. hogy az öngyilkosság egyik sajátos nemére következtessen. . hanem lehajolt.

hogy Calmetteet a szakszerű orvosi kezelés megmenthette volna: „Nyolc nappal az eset után már a kertjében sétálhatott volna. és a népek közötti békés együttélés élharcosa. Súlyos hiba volt. A merénylet a főszerkesztő kihívó magatartásának volt következménye. és most mégis tizenhárommilliót hagyott hátra. Ezután felmutatott egy végrendeletet. igazságos adórendszer híve. kitartott. Ez a nyilatkozat. . vagy a német finánctőke megvesztegetése révén? Honnan lett volna egyébként ilyen töméntelen sok pénze? Az esküdtek arcáról le lehetett olvasni. Calmette életben marad. mint ő. és biztosította a hallgatóságot arról. hogy milyen gyötrelmes az olyan ember élete. A többiről azután férje gondoskodott. először is kifejtette. haláláért pedig orvosai felelősek. Az áldozat lejáratása pompásan sikerült.” A nagyra becsült. hogy Calmette-nek nem volt családi vagyona. a helyszínen mindjárt megoperálni. aki. ott kellett volna hagyni a szerkesztőség épületében. Amikor tanúként kihallgatták.Az orvosszakértők közül doktor Doyen. hogy ő – Caillaux – tekintélyes vagyonát örökség által. A sebész kiterítette a bíróság előtt Calmette vérfoltos felöltőjét. Sebesülése nem volt halálos. hogy ha őt hívták volna. Vajon hogyan szerezte ezt a hatalmas összeget? Milyen úton-módon tett szert ilyen nagy vagyonra? Vajon zsarolás útján szerezte-e. híres párizsi orvos nem riadt vissza attól a kijelentéstől sem. csak fokozta a vádlott kedvező helyzetét. amelyet ismerősei játszottak a kezére. tehát becsületes úton szerezte. Caillaux ezek után szívhez szóló szavakkal ecsetelte. hogy milyen nagy hatást keltett a francia kispolgárság képviselőiben ez a szembeállítás. annak bizonyítására. a tekintélyes párizsi sebész nyilatkozata esett a leginkább latba. hogy a sebek helyéről arra lehet következtetni. kollégáinak heves támadásai ellenére is. hogy elszállították. amely mellett az orvosszakértő.

de mindig közel voltam a szakadékhoz. s én egyike vagyok azoknak. Az államügyész. Amikor tizenöttizenhat évvel ezelőtt közéleti pályára léptem. Ezzel azonban már nem sikerült áthangolnia az esküdteket. A Calmette család ügyvédje megpróbálta lerombolni a Caillaux keltette kedvező hatást. kényszermunka kiszabását kérte. sem emberöléssel nem vádolható. A hallgatóság soraiban tetszésnyilvánítás moraja zúgott át. az előtt már nem lehetett kétséges. hogy ez a per csak felmentéssel végződhet. A tizenkét esküdt tanácskozása rövid ideig tartott. hogy a vádlott sem gyilkossággal. A fölmentő ítélet kihirdetése után Madame Caillaux-t azonnal szabadlábra helyezték. – Kifejtette. akiket a legtöbben támadnak. És aki tisztában volt a francia igazságszolgáltatás jellegével. ám az esküdtek mégis Caillaux pártjára álltak. . július 28-án délután az elnök kihirdette. Ma már egyre inkább a személyes küzdelem lép az elvi harc helyébe. uralkodni vágyó ember. felületes. és csak elvétve személyek közötti ellentétet. hogy „Le Caillaux-val!” „Gyilkos!” „Akasszátok fel a gazembert!” – és Caillaux-nak egy hátsó kijáraton keresztül. hogy Caillaux öntelt. a politika a meggyőződések közötti harcot jelentette. elmondta. aki hatalmi célja érdekében képes holttesteken átgázolni.– A politikai harc – mondta – az utóbbi években egyre inkább elfajul. azok indítékát s mérgező légkörét. hogy módjában volt bárki másnál alaposabban megismerni a politikai szenvedélyeket. mértéktartó vádbeszéde végén. 1914. – Én egész életemben boldogtalan ember voltam: az élet csúcsán éltem. Kint az utcán a tömeg kórusban üvöltötte. titokban kellett elhagynia a törvényszék épületét. de számos ellenvélemény is felhangzott.

Caillaux-t ismét heves támadások érték. Terhelő anyagot gyűjtöttek ellene. Az utcán tömegjelenetekre került sor. . 5 Börtönéveim. Tíz évvel a Caillaux számára oly vigasztalan 1917-es esztendő után. 1920-ban végül is bíróság elé állították. akik később kalandoroknak és megvásárolhatóknak bizonyultak. ezért hazaárulónak bélyegezte. A húszas évek derekán sikerült újra megszilárdítania pozícióját. olyan embereket. és vadul szidalmazták a bíróság elnökét.„Assassin! Assassin!”4 („Gyilkos! Gyilkos!”) – kiáltották. A közvélemény mindvégig Caillaux-t tartotta bűnösnek. s egyszerre csak ütemesen kiabálni kezdtek: „Caillaux assassin!” (Caillaux gyilkos!) A Figaro munkatársai szinte őrjöngtek felháborodásukban. A háborús párt. Caillaux az első világháború idején tovább fáradozott a Németországgal való megegyezésen. rövid időre kétszer is rábízták a pénzügyminiszteri tárcát. A közvélemény azonban csakhamar megnyugodott – a háború kitörése után a per feledésbe merült. Ezeknek az éveknek megrázó élményeit írta meg Joseph Caillaux Mes prisons5 című könyvében. a francia 4 Senki sem gondolt arra. felkutatták régebbi kapcsolatait. és amely élvezte az Action Française körül csoportosuló nacionalisták támogatását. „Csodálatos – talán meg se gyilkolták Calmette-et?” – szólalt meg odakint egy hang. 1917 decemberében az ellenség pártolása és defetizmus címén parlamenti védettségének a megszüntetését követelték. hogy „gyilkos nő” („assassine”)-ről beszéljen. Később letartóztatták. és hosszú vizsgálati fogság után. amelynek Poincaré és Clémenceau állt az élén. de közvetlenül az ítélet kihirdetése után szabadlábra helyezték. Joseph Caillaux pályáját azonban még hosszú évekig beárnyékolta Calmette halála. Háromévi börtönre ítélték.

amelyek a Figaro főszerkesztőjét megölték. Aristide Briand sikerrel folytatta a harcot a német– francia megbékélés érdekében. hogy a politikusok magánéletét azóta nagyobb tiszteletben tartják. Franciaországban azt eredményezték. „1914 után a nőket sem vonták már be a politikai vitákba. Az 1914. Politikai pályafutását. mint sok más országban. március 17-én leadott lövések.) Ennyiben tehát Madame Caillaux tette hozzájárult a franciaországi politikai légkör megtisztításához… Mádl Zsuzsa fordítása .burzsoázia benne látta a frank megmentőjét. mint a szenátus pénzügyi bizottságának elnöke fejezte be.” (Idézet Caillaux „Emlékiratai”-ból. hogy e jelentős történelmi feladat megvalósításában részt vegyen. de Caillaux-nak már nem adatott meg.

kifosztani őket. Annyira kopasz volt. a neve: Henry Désiré Landru. A nyomozási eljárás során megállapították. hogy a feje messziről biliárdgolyóra emlékeztetett. amelynek mélyén valami alattomos éberség rejtőzött. vöröses árnyalatú kör-szakállát ősz szálak tarkították. Jelentéktelennek látszott. és anélkül. miben rejlett sikerének titka? Landru megjelenéséből senki sem gondolhatta volna. Szinte állandóan különös mintájú felöltőt viselt és az akkoriban szokásos kerek keménykalapot („a pincset”). amikor tetteit elkövette. hogy hatással lehet egy nőre. alacsony termetű volt. amelyet e férfi iránt éreztek. Tíznek közülük életükkel kellett fizetniük a bizalomért. és így élményeik felől ki lehetett hallgatni őket. és később házassági ígéretek révén mélyült el a kapcsolata. hogy sejtették volna. sovány és hamuszürke.A Landru-ügy Kísérteties hatalma volt a nők felett Közvetlenül az első világháború utáni esztendőkben nemzetközi hírnévre tett szert egy tömeggyilkos. . hogy bizalmat keltsen az emberekben. hogy ennek a férfinak nem kevesebb. s igyekezett. Szemét. hogy ne lássék a valóságosnál öregebbnek. akiknek személyazonosságát a tíz eltűnt kivételével felderítették. mint kettőszáznyolcvanhárom nővel volt kapcsolata. Hogyan tudott Landru ennyi nő bizalmába férkőzni. Ezekkel a nőkkel házassági hirdetések útján jött létre. Az újságok tudósításai szerint intelligens üzletember benyomását keltette. s később még arra sem derült fény. már ötvenedik éve körül járt. és mi történt a holttestükkel. Abban az időszakban. hogyan pusztultak el. Udvarias és barátságos fellépése alkalmas volt arra. sűrű szemöldök keretezte. a Landruval való érintkezés a legnagyobb veszélybe sodorta őket. aki tíz nőt és egy fiatal férfit tett el láb alól.

és ott az altiszti rangig vitte. A rendszeres. Közben megnősült. végzetévé váltak az ellene folyó büntetőeljárás során. Ezek a feljegyzések. hogy tisztességtelen úton-módon teremtsen elő pénzt. Se nem ivott.05 frank. az alábbi esetek mutatják: . Húszéves korában katonai szolgálatba lépett. akitől még a házasság előtt gyermeke született. szorgalma és feddhetetlen magatartása olyan előnyösen hatott. hogy noteszában a világon mindenről könyvelést vezetett. Mint engedelmes. se nem dohányzott. Később még három gyermeke született. április 12-én született Párizsban mint jóra való emberek – kohómunkás és varrónő – gyermeke. és annyira tökéletesítette rajztudását. hogy építészeti irodában kapott alkalmazást. nem mulasztotta el. szorgalmas és barátságos gyerek járta iskolaéveit a rue bretonvilliers-i barátoknál. Ha vett egy újságot. egy fiatal rokonlányt vett feleségül. részben a párizsi büntetőbíróságok mondották ki. amelyeket éveken át lelkiismeretesen megőrzött. Az iskolaévek befejezése után technikai továbbképző tanfolyamokon folytatta tanulmányait. pontosan feltüntette a helyet és az órát. mint könyvelő és eladó is tevékenykedett. amelyek nem sokat hoztak a konyhára. Legtöbbször jelentéktelen szélhámosságokról volt szó. az ítéleteket részben a lille-i. állítólag fia csalásai miatt érzett bánatában. Időközönként. hogy bejegyezze: „Journal… 0. Hogy ezek során milyen eljárást követett.1869. Életmódja igénytelen volt és szerény. ezért már korán áttért arra. és ott is nőtt fel. Az évek folyamán csalás miatt hétszer ítélték el. Apja 1912-ben ön-gyilkossággal végezte életét. Ez többek között abban is megnyilvánult. hivatásszerű munka hosszú távon nem felelt meg neki. hogy a plébánia templomi kórusának tagja és végül ministráns lett.” Ha látogatóba ment valahová. Feltűnő tulajdonsága volt Landrunak egy bizonyos fajta ragaszkodás a pedantériához.

mely olyan tekintélyes zsákmányt hozott neki. három napba se telt. egy kis helységben garázst vett. A háború kitörésével járó zűrzavar megkönnyítette számára. Északnyugat-Franciaországban. Azután eltűnt a soha viszont nem látásra. Guillet-nek. július 20-án négyévi börtönre ítélték. mikor hároméves börtönbüntetésből Szabadult. házasságot ígért neki. Barzieux-nek és Tartempionnak. azonnal újabb csalást követett el. Házassági hirdetés segítségével megismerkedett Lille-ben egy bizonyos Madame Izoréval. Rendszeres munka nem jöhetett számításba. és ezáltal olyan nők . és Párizsban új lakhelyet keresett magának. Előrelátóan már 1914. Távollétében emiatt 1914. hogy teljességgel áttér a házasságszédelgésre. Frémyet-nek. Ennyire nem riadt vissza attól. kikötve. hogyan tengesse tovább az életét. Most már az volt a kérdés Landru számára. Ha az ítélet végrehajtása elől ki akart térni. húszezer frankért máris továbbadta egy harmadiknak. a házasságszédelgéssel. hogy annak kerékpárral kell rendelkeznie a sürgős intéznivalók lebonyolítására. és végül körülbelül tízezer frankkal könnyített rajta. újsághirdetés útján alkalmazottat keresett. április 23-án elhagyta a családját. el kellett tűnnie. 1912. ekkor visszaemlékezett a Madame Izoré-esetre.miután Párizsban önálló építési irodát nyitott. Dupont-nak. hogy a világvárosban hét éven át elrejtőzzék a rendőrség elől. Gyengéd leveleket írt. hogy szegény ördögöket megkárosítson. október 18-án. és anélkül hogy az eladónak egy fillért is kifizetett volna. Elhatározta. azután Petit-nek. Ha talált valakit. ötezer frank foglalót zsebelve be a vételárra. és felvette. Egy ízben már az első világháború előtt megpróbálkozott későbbi fő tevékenységével. és az amúgy is nagyon kitette volna a leleplezés veszélyének. s a kerékpárt eltulajdonította és eladta. Eleinte Diard-nak nevezte magát.

Az erre alkalmas nők megközelítésére a házassági hirdetés kínálkozott a legjobb eszköznek. akik pótboldogságra vágyódnak. amely a legmerészebb reményeket is túlszárnyalta. a következő érdekes megállapítást teszi: „Semmi sem meglepőbb. . Az ilyen típusú nőket. szolgaian pontos másolásban. a gyakorlatban rendkívül ritka… Ha egy bűnözőnek egy trükk egyszer sikerül. hogy bűncselekményeit mindig ugyanannak a módszernek alapján követi el: „Az olyan bűnöző. A terv minden várakozáson felül jól ütött ki. akik még nem adták fel a boldogság keresését. hogy büntetendő cselekedeteinek megvalósításában tehát kevés képzeletés ötletgazdagságot tanúsított. aki szakadatlanul új. „Az apróhirdetéseknek ez a Don Jüanja” olyan visszhangra talált. mint az elképzelések. hogy lélektanilag tökéletesen helyesen értékelte a helyzetet. és az események folyamata bebizonyította. férjes asszonyokkal. elképesztő trükköket agyai ki. Hogy Landru bűnöző tevékenységének éveiben mindig ugyanazt az utat választotta.”. akik újra férjhez akarnak menni. akkor mindig újra megismétli. könnyen megközelíthetőnek tartotta.” És „A hivatásos bűnöző” (1928) című könyvében Robert Heindl hangsúlyozza: a hivatásos bűnöző jellegzetes sajátossága. Hans von Hentig 1956-ban a „Gyilkosságról” című könyvében. amelyre a gyilkosságok története gazdag párhuzamokat mutat fel. és elvált asszonyokkal. miként ezt már az Izoré-esetben kipróbálta. műfogások és a kibúvókeresések mindig visszatérő egyformasága. szenvedés sújtotta özvegyekkel. hogy ezen az úton könnyedén kapcsolatot teremthet az asszonyok bizonyos fajtájával – nem férjezett nőkkel.megkörnyékezésére. Tudta. akik vagyontárgyakkal rendelkeznek. akik boldogtalan házasságban élnek. ez olyan jelenség. amelyben kimerítő tényanyagra támaszkodik. különösén a középkorúakat.

Megállapodtak. Mert ha az ember férje hivatalnok. és egy fiúgyermek anyja. hogy házasságot kössön „komoly úrral”? – A hirdetésre számos ajánlat érkezett – Landru Georgette Cuchet harmincnégy éves özvegyet választotta. Rendkívül szeretetre méltóan viselkedett a fiatalasszonnyal. . Meglehetősen csinos volt. és rövidesen fellángolt a nagy szerelem. ellenkezőleg. ez őt nem zavarja. hogy van egy tizenhét éves fia. hogy előnyös alkalmazást szerezzen neki – mondotta Landru. és hamarosan érzékeltette vele. Madame Cuchet-ban egyszeriben bizalom ébredt az ismeretlen férfi iránt. Landru mindent megkaphatott tőle. A levél útján megbeszélt találkozáson a Luxembourg kertben.” Melyik hajadon. Ez alkalommal Landru virággal jelent meg a randevún. és az a vágy hajtotta. hogy rövidesen ismét férjhez mehessen. és némi megtakarított pénzzel rendelkezett. és a férfi iránt. hogy egy hivatalnok felesége lehessen. özvegy. simulékony. arra fog törekedni. aki csak most lépett az életébe. mint mosodai munkásnő kereste kenyerét. A beszélgetést ügyesen a lehetséges házasság kérdésére irányította. Madame Cuchet Párizsban lakott. vak bizalom támadt benne. Egy csésze kávé mellett az asszony bevallotta. Ó. és kilátást a nyugdíjra. és ezzel a témával elérte. életvidám. hogy a fiatalasszonyban azonnal elnémult minden kritikai érzék.Landru az első áldozatot a következő apró-hirdetéssel csalogatta magához 1914-ben: „Komoly úr házasságot kötne harmincöt és negyvenöt év közötti özvegy vagy meg nem értett asszonnyal. az biztonságot jelent a továbbiakban. hogy másnap ismét találkoznak. hogy tetszik neki. Landru mint Monsieur Diard postafelügyelő mutatkozott be. Mindig is arra vágyott. özvegy volt. aki olyan figyelmesen és tapintatosan lépett fel. elvált vagy meg nem értett asszonyban nem él előrehaladottabb éveiben a kívánság. és számára teljesen ismeretlen volt.

hogy az ember látja: jó ízlésű férfival van dolga. .” Elviselhetetlennek érezte egyedül az Életet. kis figyelmességekkel szolgáljon. Georgette Cuchet közölte rokonaival és barátaival. hogy egy asszonynak gondtalan helyzetet biztosítson. Landrunak. és ezek ama kívánságuknak adtak kifejezést. de ritkán tévesztenek célt. Szókincse. tiszteletre méltó volt. műveltségi színvonalát tekintetbe véve. de olyan feltűnés nélkül.” „A becsületrend szalagja. hogyan beszéljen a nőkkel.” Soha nem mulasztotta el. személyében és hivatásában rendelkezett olyan adottságokkal. És azonkívül a piros szalagot hordja. később bevallotta a rendőrségen: „Ez a férfi meg tudta bolondítani az embert. hogy a dolgokat világosan és józanul szemlélje. ki akart szabadulni magányából. akikkel érintkezésbe került. és ők ezt nem titkolták el Georgette előtt Az asszony azonban már jó ideje nem volt képes arra. De igazi mesternek a szerelmes levelek fogalmazásában mutatkozott. amelyek kevésbe kerülnek. nem volt egyéb dolga. démonikus ereje volt… Értett hozzá. amit az élettől keményen megviselt és csalódott nők hallani szeretnek. következésképpen jónak kellett lennie. Landru rossz benyomást keltett bennük. Virágot vitt nekik. hogy a nőknek. csokoládét. A nővérének azt mondta: „Jól tudom. foglalkozásnélküli lévén. hogy megismerkedhessenek Georgette új udvarlójával.Az egyik a kétszáznyolcvanhárom nő közül. rendkívül figyelmes és nagyvonalú vendéglátónak bizonyult. hogy nagyszerű beleélő képességgel pontosan azt mondja. hogy nem szép. Értett hozzá. parfőmöt. hogy nemsokára újra férjhez megy. és amit nem hallhatnak eleget. és amikor meghívta őket egy-egy vendéglőbe. Landru és Madame Cuchet rövidesen naponta találkoztak. akikkel Landru kapcsolatot teremtett. Ez a férfi ki akarta őt szabadítani. de olyan szeretette méltó.

És mit talált a bőröndben? Barátjának személyi iratait. Georgette egy napon izgalmas felfedezést tett La Chausséban. papírjainak egy részét elvesztette. amit a házasságuk idejére az asszonynak megígért Az asszony nem volt elutasító. megkísérelte kinyitni. sajnos. melyekből kiderült. és bőven nyújtotta azt. . Ez egyébként semmi esetre sem jelentette azt. Landru már 1914 áprilisában tanácsosnak vélte. és most előbb pótlásról kell gondoskodnia. Amikor Landru megérkezett. Landrut ez a fellépés a legkisebb mértékben sem hozta ki a sodrából. amikor az esküvőt újra és újra elhalasztotta. feleséged van és gyermekeid. és ott azt mondta. hogy nem Diard-nak hívják. Chantilly mellett. hogy a rendőrség a nyomára bukkan. Mivel érdekelte ennek tartalma. Feltűnt neki. Álkulcs segítségével sikerült is neki. A közbeeső időben Landru előleget szerzett a boldogságra. Egy chantillyi bankban az asszony pénzéből folyószámlát nyittatott magának. hogy mivel északról menekült. Mialatt Landru Párizsban járt. Te nem Diard vagy. Georgette jelenetet rendezett: – Mindent tudok. Kötelességét mint hitvestárs és atya soha nem hanyagolta el teljesen. hogy egy kis lakást béreljen Le Chausséban. amit a férfi kívánt Mivel félő volt. hanem Landru. Eme felfedezések heves izgalmat váltottak ki az asszonyból. hogy a felesége. Landru megmagyarázta neki. hogy szerelmese állandóan egy kis bőröndöt tart magánál. hanem Landrunak. és gyermekei vannak. Nős vagy.Amikor az asszony sürgette a házasságot. nős. Az asszony gyanútlanul elfogadta ezt a kifogást akkor is. sőt juttatott nekik fáradozásainak anyagi eredményéből is. hogy Párizsban élő családjával megszakította volna a kapcsolatot. és egész nap ott tartózkodott 1914 december elején magával vitte Georgette Cuchet-t La Chausséba. Ellenkezőleg – feleségét és gyermekeit rendszeresen látogatta.

hogy Georgette-et teljesen megnyugtassa. ahol a rue de Mantes 47. és éppen ezért titkoltam előtted valódi nevemet. hogy Landrut szívesen követték oda barátnői. ahol igen kevés érződik a nagyváros sietségéből és nyugtalanságából. és gyermekeim vannak… de azon vagyok. – Nős vagyok. az asszony elragadtatva hallgatta. Georgette felfedezése tehát új helyzetet teremtett Georgette Cuchet nővére és sógora újból megkísérelték. amit ki sem tudok fejezni. De most arra kellett gondolnia. Vernouillet-be költözött. mint később kiderült. Rövidesen az egész közjáték feledésbe merült Márpedig ez az eset számára és. a párizsi Saint Lazare pályaudvarról. fia számára is végzetes jelentőségű volt. A szemközti parton magas szerpentinek húzódnak. és minden meggondolást félretett. Nem került sok idejébe. hogy elválasszák őt Landrutól. ötven perc alatt. ahelyett. Amikor Landru. „Ez az ember félelmet kelt bennem – mondta a nővér –. Ez a férfi értett hozzá. még inkább vele tartott.” A figyelmeztetések hatástalanul leperegtek Georgette-ről. akinek kellemes bariton hangja volt. A lelepleződés előtt Landru valószínűleg mindkettőjüket futni hagyta volna. amely a férfit veszélybe sodorhatta volna. és ezzel olyan titok birtokába jutott. Időközben Landruval és fiával Párizs közelébe. és végül otthonában már színét sem látták. hogy szakított volna Landruval. Vernouillet könnyen elérhető a sűrűn közlekedő külvárosi vonatok egyikével. Nem csoda. hogy valójában Landrunak hívják. miután kifosztotta. hogyan kell a nőkkel bánni. hogy elváljak. A barátnője megtudta róla. . ahogy Madame Izorét is. hogy eltegye őket a láb alól. ugyanezen az estén dalokat adott elő. amelyeken órákig vándorolhat az ember erdők között Vernouillet idillikus fekvésű hely. A városka a Szajna mellett terül el. a szemei olyan hatással vannak rám. szám alatt egy kis villát béreltek.– Igaz – válaszolta.

– Nos. amely az asszony tulajdona volt. Ugyanezt a történetet adta elő a Vernouillet-i lakosságnak. ha a fejéről van szó? – Akkor sem. ahol később a holmik egy részét megtalálták. nem akar válaszolni? – Nem. se ápolója nem volt az eltűnt asszonynak. Nem hozok nyilvánosságra semmilyen titkot. Clichybe. Attól kezdve nem látták többé. hogy a régi lakásban elintézze tennivalóit.1915 január végén Madame Cuchet-nak és fiának nyoma veszett. és ott a fiú belépett az angol hadseregbe. hogy Landru az asszonyt és a fiát Vernouillet-ben tette el láb alól. amit magáról adott. Ugyanitt találták meg később Madame Cuchet elhalt férjének iratait Georgette óráját és aranyláncát Landru a feleségének ajándékozta. Újra meg újra hangsúlyozta. A dolgok állása szerint fel kell tételezni. főállamügyész úr! – Akkor sem. amit csak Madame Cuchet pénzéből fizethetett ki. Én gáláns ember vagyok. Landru. Ezen a kocsin közlekedett Párizs és Vernouillet között A főtárgyaláson a főügyész a következő kérdést tette fel. Július 13-án ugyanezt tette egy kötelezvénnyel. főállamügyész úr. Anyja január 27-én levelet írt egyik nagybátyjának. és gratulált neki katonai kitüntetéséhez. . Április 20-án Cuchet néven eladott egy élet-biztosítási kötvényt. Hasonlóan viselkedett Landru a többi esetben is. hogy se gyámja. amit akart. hogy az asszony a fiával Angliába ment. amelyik szintén az asszony birtokában volt Georgette ingóságait egy általa bérelt fészerbe szállíttatta. melyet Madame Cuchet rám bízott – Szóval. Ez volt az utolsó életjel. Január folyamán a fiatal Cuchet még kétszer Párizsba utazott. Azt tehette. mi történt Madame Cuchet-val és fiával? – Ehhez nem szólok hozzá. Ez időben Landru egy kis kocsit is vett magának. Landru az eltűnt barátainak és ismerőseinek azt mondta.

Honnan tudná hát, hol tartózkodik most? Ha azt akarják állítani, hogy ő tette el láb alól az eltűntet, akkor a főügyészség dolga, hogy ezt bizonyítsa, ő a maga részéről mindig csak a következőket mondhatja: ő bútorkereskedő, de nem gyilkos. Ettől semmiféle nyomozati adat el nem térítette. Landru most is és minden további esetben, tekintet nélkül az összes ellene szóló tanúvallomásokra, makacsul tagadja, hogy valaha is tett valakinek házassági ígéretet. Georgette Cuchet meggyilkolásával örökre elnémult a száj, amely elárulhatta volna. Most már semmi sem gátolta Landrut abban, hogy új akciókba kezdjen. Az új vállalkozás gondolata akkor villant fel benne, amikor szokásához híven áttekintette egy nagy párizsi napilap házassági apróhirdetéseit, hátha talál benne valami nekivalót Az egyik hirdetésben egy Laborde-Line nevű nő, délamerikai származású, negyvenhat éves, egy szállodatulajdonos özvegye, és egy felnőtt fiú anyja, elfoglaltságot keresett Landru azonnal az asszony lakására sietett, és állást kínált neki. Amint belépett a lakásba, néhány tévedhetetlen pillantással megállapította, hogy az ingóságok bizonyos értéket képviselnek. Landru rövidesen azt is megtudta az asszonytól, hogy van megtakarított pénze, amelyet adóskötelezvényekbe. fektetett. Kifizetődő volt tehát ezzel az asszonnyal foglalkoznia. Gondosan följegyezte noteszába: „Négy óra, rue de Patay, Raoul, I-er à droit” (első emelet, jobbra). Már az első este lényegesen közelebb került céljához, kedveskedéseinek egész skáláját felvonultatta, és annyira megszédítette az özvegyet, hogy az igen gyorsan beleszeretett. Következő este Landru ismét felkereste az asszonyt, mesélt neki vidéki házáról, és dicsekedett az autójával. Aztán elpanaszolta szomorú sorsát: magányos, és el

kellett menekülnie a németek által megszállott ÉszakFranciaországból. Könnyektől elfulladó hangon vallotta be, milyen boldog lenne, ha élettársat találhatna magának. Madame Laborde-Line el volt ragadtatva ennek a férfinak megejtő kedvességétől, akinek ráadásul még fenséges bariton hangja is volt. A következő éjszakán már magánál is tartotta. Másnap az asszony boldogságtól sugárzó képpel mesélte barátainak és ismerőseinek, hogy újra férjhez megy – egy „megfelelő úrhoz”, aki Párizs környékén lakik, és kocsija van. Már írt Argentínába, hogy küldjék el személyi iratait. Landru másnap elvitte kocsikázni, hogy megmutassa neki a házát Vernouillet-ben. Este az asszony nagyszerű hangulatban, virágokkal megajándékozva tért vissza. Amikor Landru azt javasolta, hogy költözzék hozzá Vernouillet-be, lelkesen fogadta az ötletet. Felmondta lakását, és június 15-én Vernouillet-be költözött. Csak úgy sugárzott örömében, amikor elbúcsúzott a házfelügyelőnőtől. – Majd írok magának – mondta távozóban. – A fiam Troyes-ban megmondja majd, hol fogok lakni az esküvő után. A párizsi pályaudvaron Landru két jegyet vett, egy retúrjegyet magának és egy egyszerű jegyet az asszonynak. Este bejegyezte noteszába: Retúrjegy Egyszerű jegy – – – 4,95 – – – 3,95

1915. június 26-a után soha többé senki nem hallott Madame Laborde-Line-ről. Az eltűnt asszony bútorait Landru eladta, néhány megmaradt darabot, az asszony értéktárgyait és papírjait Clichyben, a fészerben helyezte el, ahol elfogatása után megtalálták azokat.

Jegyzeteiben most már óvatosabb lett, és áldozatait nem jelölte a nevükön vagy a címükkel, hanem fedőszóval. Például Madame Laborde-Line-t a „Brazília” szóval jelölte, noha az asszony Argentínából származott. Az a felfedezés, amit Madame Cuchet tett, óvatosságra intette Landrut. Ennek az ügynek a felszámolásához Landru-nak mindössze két hónapra volt szüksége. A bíróság előtt erről az esetről is azt vallja, hogy semmit sem tud az eltűnt tartózkodási helyéről. Madame Laborde-Line, a harmadik áldozat még életben volt, amikor Landru már új akcióba kezdett. Egy párizsi újságban a következő házassági hirdetést jelentette meg. „Negyvenöt éves úr, egyedülálló, család nélkül, jövedelme négyezer, feleséget keres. Úri hölgyet. Kor és anyagi helyzet megfelelő legyen.” Landru ismét töméntelen ajánlatot kapott, és végül egy bizonyos Madame Guillin ajánlata mellett döntött. Az özvegy Párizsban lakott, egyetlen lánya férjnél volt ötvenegy éves volt, meglehetősen kövérkés, parókát hordott, és műfogsora volt. Minden vágya az volt, hogy újra férjhez menjen. 1915. június 15-én megjelent nála Landru, és Monsieur Guillet néven mutatkozott be. Azt állította, hogy Észak-Franciaországból való, és hamarosan Ausztráliába indul, ahová kinevezték konzulnak. Landru hamarosan megtudta, hogy új ismerősénél tekintélyes zsákmányra van kilátás. Az asszony házvezetőnő volt egy Idős úrnál, és húszezer frankot örökölt tőle. Ez az összeg nem maradhat az asszonynál, gondolta, és elhatározta, hogy gyorsan cselekszik. Másnap latba vetette minden csábítási művészetét, elárasztotta az asszonyt kedvességével, és végül megszólaltatta baritonját is. Minden a tervnek megfelelően történt; Madame Guillin gyorsan behódolt.

hogy Madame Guillin minden gyanúja szertefoszlott. szegény kedvesem – kiáltotta. Ez anyja kamrája. Madame Cuchet és Madame Laborde-Line holmija volt Madame Guillin azonnal gyanakodni kezdett. Amikor előadta ezt a gyanúját Landolnak. összeházasodunk. Landru még kétszer utazott ki vele Vernouillet-be. Az „előkelő” MacMahon Avenue-n. A második alkalommal magának retúrjegyet vett. ahova időnként visszavonul. Hogy az asszony vagyonához hozzájusson. benézett a kulcslyukon. augusztus 2-án történt. és a kamrában egy csomó női ruhát és néhány pár női cipőt pillantott meg. Nála szó sem lehet holmi szeretőről. hogyan is jutott egyáltalán ilyen gondolatra. alig hat héttel megismerkedésük után. aki konzul Ausztráliában. Lille-ből menekült. – Ó. Landru olyan határozottan és szilárdan beszélt. Ez 1915. a férfi megjátszottá a sértődöttet. amely a Francia Banknál volt elhelyezve. Ezután Landru rátért az asszony vagyonának felszámolására. Egyik Vernouillet-i kirándulásukon hajszálon múlott. az asszonynak azonban csak oda szóló jegyet. Senki sem akadályozta meg ebben. Október 15-én az eltűnt párizsi lakásából elvitette az ingóságokat. hogy új ismerőse szeretőjének a ruhadarabjait látta. és kijelentette. és még mielőtt elutazik. Azóta nyoma veszett az özvegynek. hogy az asszonynak egyáltalán eszébe jut ilyesmi. az asszony nyilván tréfál. Sértő ránézve. és ahol néhány ruháját is tartja. Kíváncsi természetű lévén. csalási manőverhez folyamodott. hogy a ház egyik kamrája állandóan zárva van. és a férfi nyakába borult. Párizs .Néhány nap múlva egész ismeretségi körének elmesélte: – Megismerkedtem egy gazdag emberrel. hogy nagy baj nem történt Az asszonynak feltűnt.

Madame Héon egy vidéki városkában lakott. Ezt a kapcsolatot is házassági hirdetés teremtette meg. A hirdetés 1915. és közölte. A bank. egy Le Havre-i születésű özvegy. a gyilkos azonban nem akar megválni ezektől a tárgyaktól Valamiféle belső kényszer a gyilkos számára. hogy ügyfelével levelez. aki Tuniszban lakik Azt állította. éppoly kitérő választ adott. fehérneműt az asszony kezdőbetűivel. Landru ebben az esetben is határozottan tagadta. A bűncselekmények ötödik áldozata egy bizonyos Madame Héon nevű asszony volt. átutalta a rendelkezésre álló értékeket egy másik bankhoz. Ezzel az ürüggyel fordult azután a Francia Bankhoz. Landru raktárhelyiségében később találtak ruhadarabokat. hogy házassági ajánlatot tett volna. ami sok gyilkosnál gyakori. és újra csak számos ajánlat következett rá. A házfelügyelőnőnek elmesélte. Ezért az asszony két lakásberendezéssel rendelkezett Landru Petit néven mutatkozott be az asszonynak. . abban a hiszemben. hogy hosszabb szabadsága éppen vége felé tart Visszautazása előtt még gyorsan meg akar nősülni. Az ilyesmi legveszélyesebb fajtája a terhelő anyagnak. hogy az eltűnttől vette őket. mint a többi áldozata esetében. amelyekről azt állította. A ruhák é felhalmozásában fetisizáló hajlam nyilvánult meg. június 12-én jelent meg egy párizsi újságban. béreljen számára szobát. hogy ragaszkodjék hozzájuk. és mérnöknek adta ki magát. és vegye át a postáját. hogy egy rokonáról van szó. hogy mi történt az asszonnyal.nyugati részén kibérelt egy bútorozott szobát. ezzel a megjelöléssel szerepelt Landru jegyzetfüzetében is. hogy Madame Guillin megbízásából kell eljárnia. aki beteg. és megkérte őt. A kérdésre. ahol épp akkor halt meg a lánya. ahonnan Landru hamisított meghatalmazással kivette 1915 decemberének második felében. a nő személyi iratait és a parókáját.

kellemes park. amely nincs kiszolgáltatva akárki tekintetének. Rövidesen a szeretője lett. Kis. Madame Héonnal való kapcsolata közben támadt Landruban az a gondolat. Régi várkastély. Négy helyiség volt a földszinten és egy nagy. A tulajdonosnak Landru írásban Dupont néven mutatkozott be. amellyel kellő hatást lehet elérni a nagyvárosi asszonyoknál. és könnyű zsákmány volt Landru számára. Ahogy a főtárgyaláson előadta. magányosan állt. és együtt élt vele először egy szállodában. azután egy kis szobában. Élve soha többé nem hagyta el ezt a helyet. mellette kecskerágó. Hozzáköltözött. Vaskerítés vette körül.és orgonabokrok. mert az 1914-ben ellene hozott ítélet alapján még érvényben volt ellene az elfogatóparancs. távol minden közlekedéstől. . Gambais még szebb fekvésű volt. de személyesen soha nem találkoztak. magára maradt asszony különösen fogékony volt a szép szavakra. A ház. és kívülről nem lehetett belátni. itt is azért szerepelt álnéven. és mérnöknek adta ki magát. amit Landru kiválasztott. hogy jobb lenne feladni a Vernouillet-i villát. szélesen elhúzódó mezőváros. Olyan helyet keresett. Párizstól negyven kilométerre egy házat. A ház mögött nagy gyümölcsös terült el. olyan hely volt. amelyekkel új ismerőse elhalmozta. Ez 1915. aki ebben a házban az új bérlő vendégeként éjszakázott. Közvetlenül a rambouillet-i erdőség közelében.A sorscsapásoktól megpróbált. és végül decemberben talált is Gambais-ban. december 8-án történt. Rendszeresen fizette a lakbért. Mindent egybevetve. és másik ház után nézni. Landru egyik feljegyzése szerint Madame Héon volt az első. Landru a kocsijával megfelelő objektum keresésére indult Párizs távolabbi környékén. valamint egy kisebb helyiség az első emeleten. mint Vernouillet. a villa „L’Ermitage”-t.

miután Madame Héon személyében az ötödik személyt tette el láb alól. Landru ugyanúgy elhárította a vádat. kirándultak a Bois de Boulogne-ba. és utána vendéglőben vacsoráztak. borral. Később megtalálták Landru raktárhelyiségében az asszony kabátját. A bútorait eladta. azt szerették volna megtudni. Iratainak rendezésére általában nagy gondot fordított Ha egy asszony megtetszett neki. Az ilyen együttlétek legtöbbször szállodaszobákban végződtek vagy azon lakások egyikében. s az illetőt ajándékokkal halmozta el: virággal. mint a többi esetben. hogy Landru sikereit udvarias. minden charme-ját bevetette. amelyeket Landru sorra bérelt Párizsban. hogy végül is valamiféle háremmel rendelkezett.Miként Landru jegyzeteiből kiderült. minden nehézség nélkül gondoskodhatott magának társaságról egy vagy több éjszakára. Kiderült. Ez időben megelégedett találkákkal és meghitt együttlétekkel. gondosan megőrizte. Apróhirdetései révén ebben a nehéz háborús évben annyi nőt szerzett. A rendőri hatóságok. Amikor emiatt felelősségre vonták a főtárgyaláson. és úgy játszott velük. akikkel kapcsolatban állt. hogy ennyi asszonyt hódított meg. édességgel. 1916 decemberéig szünetet tartott. mindig álnéven. mely a maga korabeli férfiaknál ritkaság számba ment. mint macska az egérrel. bundáját és személyi iratait. milyen körülmények játszottak szerepet abban. amelyek a nyomozás első szakaszában hallgatták ki Landrut. és kedve szerint. Mindent visszautasított. ennek az asszonynak is csak egy útra szóló jegyet vett Párizsban. és összefűzve keze ügyében tartotta. ami terhelő lett volna rá nézve. Ha összemelegedtek. Az asszonyok leveleit. Utolsó barátnője így nyilatkozott róla: . figyelmes és tapintatos magatartása mellett rendkívüli potenciájának köszönhette. Landru.

Landru ebben az esetben is nőtlennek adta ki magát. aki elől oly sokáig elzárkózott. tárgyalásai már kedvezően alakulnak. Fiatalos külsejű. elegáns jelenség.– Landru hódolt Vénusznak elalvás előtt. s jó ideig ellenállt. Már első együttlétük-kor behálózta őt Landru udvariasságával és szeme ragyogásával. kénytelen volt újabb nők után nézni. akiket kifoszthat. Landrut azért érdekelte. egy selyemáru-ügynök özvegye. pénzt próbált szerezni tőle. életvidám. Nagy jövővel kecsegtető vállalkozásról van szó. Landru Cuchet néven. Most már hajlandó volt Landruhoz költözni . de akkor aztán teljesen a bűvkörébe került annak az embernek. Madame Collomb azonban szavak helyett tényeket kívánt. hogy a férfiak százezrei a fronton harcoltak. mint a fehér holló. lille-i menekültként mutatkozott be. Következő áldozatául Anna Collombot szemelte ki. Hozzáfűzte. az éj folyamán és felébredéskor. Amikor a férfi észrevette. és gyorsan felébredt bennük iránta az érzékiség. A Landru korabeli férfi ritka volt. Kétségtelenül számított az is. mire az asszony végre behódolt. – Rendkívüli potenciája révén az érintett nők szemében maga volt a megtestesült férfiasság. Békeidőben az ilyen Landru-féle. Miután a házasságszédelgés vált Landru megélhetési forrásává. mert nyolcezer frank megtakarított pénze volt. Ez a beszámoló ugyancsak megdobogtatta Madame Collomb szívét. akit már bizonyos idő óta ismert. mint a világháború időszakában. Landrunak hónapokig tartó munkájába került. a nők fokozottan kívánták őket. azt tervezi. s mint gyorsírónő dolgozott egy biztosító társaságnál. Vele is házassági hirdetése útján ismerkedett meg. hogy DélFranciaországban gyárat létesít. jelentéktelen külsejű férfi bizonyára sohasem arathatott volna akkora sikert a francia nőknél. milyen hatást keltett az asszonyban. Ez a nő harminckilenc éves volt.

Ennek a tettének motívuma mindvégig homályban maradt. 1916. az emberhiány akadályozta a rendőrséget az erélyes nyomozásban. hanem egy tizenkilenc éves háztartási alkalmazott. . december 27-én Párizsba utaztak. A család nyugtalankodott. és megígérte nekik. hogy feltűnést keltsen. november 15-én felmondta állását a biztosító társaságnál. A sok nő közül. 1916. Bútorait Landru Clichybe szállíttatta. Landru következő áldozata kivételesen nem középkorú asszony volt. ruhadarabjait. A faluban többször látták is Madame Collombot. akikkel kapcsolatba került. Azután senki sem hallott többé Madame Collombról. hogy ebben a délutáni órában kellett Madame Collombnak a gambais-i házban megválnia életétől. dátum mellé noteszába bejegyzett. Nyilvánvalóan ezt az összeget vette fel Landru a meggyilkolt bankbetétjéből. akivel 1917 januárjában a metrón ismerkedett meg.Gambais-ba. hiszen Andrée Babelay semmiféle vagyonnal nem rendelkezett. hogy velük ünnepli az új esztendőt Visszafelé Gambais-ba Landru magának retúrjegyet vett. A raktárhelyiségben később megtalálták az eltűnt nő fehérneműjét. a raktár-helyiségébe. nem is ostoba. nyolcvanöt század frank bevételét. A háború. de eredménytelenül. arra utalt. szalvétagyűrűjét és személyi iratait. Az asszony rokonait és barátait Landru igyekezett meggyőzni. értett ahhoz. ima-könyvét. ahol az asszony meglátogatta rokonait. Ugyanebben a noteszban jegyzi fel ötezer-hatvanhét egész. és kutatni kezdett utána. Mindenesetre csinos volt. A négyes szám. ez volt az egyetlen fiatal lány. majd párizsi lakását is. amelyet Landru a december 27. az asszonynak azonban csak oda szóló jegyet. hogy az asszony külföldre utazott.

A jósnő tanácsosnak tartotta. hogy ez volt a lány halálának órája. . Csodálatos módon Landru megint elkerülte a leleplezést. később mozgósította a rendőrséget. hogy Andrée Babelaynak hasonló okból kellett meghalnia. kicsikém. egy jósnővel. A lány anyja. március 29-én Landru Gambais-ba utazott vele. és munkaadójával. Egy későbbi találkozás alkalmával rávette a lányt.” Semmi kétség. A már többször említett raktárhelyiségben később találtak néhány tárgyat. A nyomozás eredménytelenül végződött. A figyelmeztetés azonban hatástalanul lepergett Andrée Babelay-ről. boldogságtól sugárzó arccal. Nagy a valószínűsége annak. 1917. A házfelügyelőnőnek mint unokahúgát mutatta be. akit Andrée Babelay március 11-én látogatott meg utoljára. először vendéglőbe hívta meg. A lánynak csak oda szóló jegyet vett. amely egész Franciaországra kiterjedő nyomozást indított. Landru jegyzetfüzetében 1917. Hogy magához láncolja. bizalmasan közölte: – Egy rendes emberrel ismerkedtem meg. később házasságot ígért neki. A fiatal leány máris rajongott új ismerőséért. majd egy varietébe. hogy figyelmeztesse a lányt: – Légy óvatos. ki ez az ember. Harmincöt éves. hogy menjen fel vele Párizsban bérelt szobájába. és autója van. Szép ruhákat fog nekem ajándékozni. mint Madame Cuchet-nak – mert rájött bizonyos dolgokra. amely ennek az eltűntnek a tulajdona volt. előbb tudd meg. amint a kertben dolgozott. miután megismerkedett vele.Landru. olykor Landru kerékpárját használta. április 12-i dátummal a következő feljegyzés áll: „Délután négy óra. amelyek veszedelmessé válhattak volna Landru számára. A falu lakói a következő napokban látták messziről Andrée-t.

minden ellenállás elolvadt. Levélben biztosította Landrut. hogy eltegye az útból. most is észak-franciaországi menekültnek mondta magát Hat hónap után megszakította a kapcsolatot Madame Buissonnal. amit valaha érzett. hogy udvarlása egészen más visszhangot vált ki. hogy adja fel párizsi lakását. Gyanútlanul követte Gambais-ba is Landrut.Feltehetően kinyitott egy szekrényt. A lány felfedezései veszélyeztethették volna Landrut. Landru Madame Buissonnal szemben kihasználta a megváltozott helyzetet. A pernek ebben a részében a bíróság elnökének és a főügyésznek kemény szemrehányásai sem rázták meg. jóllehet a fiát is szereti. azonnal hajlandónak mutatkozott. 1917-ben azonban felújította kapcsolatukat Időközben Franciaország egymillió férfit vesztett a háborúban. amelynek dátuma a szokásos feljegyzés szerint 1917. és költözzék össze vele. hogy valaha is újra részesülhessen a házasélet boldogságában. amelyeket Landru az ismerőseiről vezetett. ezért kellett arra gondolnia. mint régebben. Amikor házasságot emlegetett. Landruhoz való vonzódása mindent felülmúl. és mint néhány más esetben. hogy kényeztetni fogja. és eközben megtalálta azokat az irományokat. A főtárgyaláson Landru ezúttal is tagadott. Csinos. és amelyre . szeretetre méltó. negyvenhat éves özvegy volt. Mikor Landru felszólította. augusztus 19-e volt. mert nemigen haladt előre nála. A nyolcadik áldozatot. Egyik gambais-i útja után. és a lány tartózkodási helye ismeretlen előtte. fiatalos külsejű. és elárasztja szerelmével. Nem tett házassági ajánlatot Andrée-nak. és hamarosan érezte. és az asszony rövidesen teljesen behódolt neki. Landru Frémyet néven mutatkozott be. Madame Buissont egy házassági hirdetés révén már 1915 májusában megismerte. ráadásul remek háziasszony. És ezzel sok asszony számára örökre megszűnt minden lehetőség arra. ápolt.

és szerény körülmények között élt. minek következtében Landrut a lakásán letartóztatták. majd feleségével. . hogy az asszony holléte ismeretlen előtte. amelyet a szeretett férfi iránt érzett. március 2-án az Echo de Paris című újságban közzétett hirdetés révén megismerkedett egy Madame Jaume nevű nővel. Vallásos katolikus volt. felismerte. Még miközben Madame Buissonnal tartott kapcsolatot. szeptember 1-i naphoz Landru azt írta a noteszába: „Tíz óra tizenöt perc. ott Madame Buisson néven mutatta be. Landru a Buisson-ügyben is kijelentette a bíróság előtt. sokat járt templomba. és megjátszottá a jámbor férfit. az asszonyt nem látták többé Párizsban. mikor Madame Buissonnak életével kellett fizetnie a vak bizalomért. hogy ez volt az az óra. Az 1917. Véletlenül találkozott Landruval egy párizsi üzletben. elvált. Szeptember 3-án Landru feladta párizsi lakását.” Feltételezhető. és eladatta vele a meggyilkolt egyik járadékkötvényét. aki ötvenhét éves volt. Az asszony húgának Landru elküldte az eltűnt fényképét. amely kerékpáron ábrázolja.Landru szokásához híven csak egy retúrjegyet váltott. Ugyanezen a napon Landru tízezer-háromszáznyolcvanegy frank bevételt könyvelt el – ami kétségkívül a meggyilkolt asszony vagyonából származott. Landru azonnal alkalmazkodott az asszony gondolkodásmódjához. valamint számos családi okmányát. elment egy bankba. akivel mindvégig fenntartotta az érintkezést. A clichyi raktárhelyiségben később a rendőrség megtalálta Madame Buisson mappáját. és értesítette a rendőrséget. Ez a testvér okozta két évvel később a gyilkos végzetét. Landru új vállalkozásba kezdett 1917.

Madame Jaume-nál eleinte nem volt szerencséje.) Majd két pénzbevételt jegyzett fel (nyolcszázhuszonhét egész húszszázad és kétszázhetvennégy egész hatvan század frankot. A raktárhelyiségben később megtalálták Madame Jaume fehérneműjét. A másnapi dátummal az alábbiak olvashatók a noteszban: „Recapitulation Lyanes. Ezúttal Guillet-nek nevezte magát. hogy megnyerte a játszmát. hogy az asszony Amerikába utazott. Landru nem az a férfi volt. 1917. és még aznap este visszajöttem Párizsba. megint csak magának vett retúrjegyet. Landru. ahol Madame Jaume lakott. Hogy egy nő hosszú távon ellenálljon neki. Még aznap este elutaztak Gambais-ba. ruháit és személyi iratait . 1917 novemberében bekövetkezett a megadás.Feljegyzései közös templomlátogatásokról tanúskodnak. Ellenkezőleg – vonzotta őt. de én ellenálltam.” (Lyanes volt az utca neve. amikor magával vitte az asszonyt Gambais-ba. Ismerőseinek azt mondta. érezte. Jóllehet ez esetben is felvonultatta minden rendelkezésre álló kedvességét. ahol kedvező munkalehetőséget talált. november 26-a után az eltűntről senki sem hallott többé. hogy fáradozásait a nő körül hatékonyabbá és mindinkább hangsúlyozottá tegye. Egy barátnőjének bizalmasan elmondta visszatérése után: – Tolakodóan viselkedett. noteszának tanúsága szerint. akit az ellenállás elbátortalanított. November 25-én mindketten elmentek misére a Sacré Coeur templomba. mintha hozzá menne feleségül.) Landru még november 26-án este visszautazott Párizsba. és az ég áldásáért fohászkodtak kapcsolatuk érdekében. amelyben éppen megegyeztek. ez elképzelhetetlen volt számára! Amikor tudtára adta az asszonynak: semmi sem tenné olyan boldoggá. Akkor sem jutott tovább. és a következő napokban feloszlatta áldozata háztartását.

1918 márciusában Landru ezúttal is elérte. jól keresett. harminchat éves volt. hogy az asszony ellenállása lépésről lépésre csökkent. az ember néha azt képzeli. és teljesen kiszolgáltatta őt barátjának.. Majd mindennapos látogatásai során olyan ügyesen közeledett hozzá. Madame Pascal jól menő szabóműhelyt vezetett. Egyik gambais-i utazásuk során – mint Landru feljegyzéseiből kiderül – Madame Pascalnak is csak oda szóló jegyet váltott. de félek tőle – közölte bizalmasan nagynénjével. temperamentumos és intelligens nő felé fordult. miféle ember ez. pompás nő volt. amit akart. – Iszonyú tekintetével félelmet olt belém. hogy maga az ördög. hogy az Madame Pascaltól származik. Valami legbelül óvta is tőle. az asszony erre a lépésre. Másnapi (1918. . .” Nem kétséges. és utazzék vele Gambais-ba.Elérkezett az 1918-as év. Landru megtévesztésül 1918. hogy ez mit jelentett. hogy számolja fel üzletét. Landru démonikus lényének azonban ez az asszony sem tudott ellenállni. Landru Louis Forest-ként mutatkozott be. április 19-i dátummal levelet írt a meggyilkolt nővérének – írásának elváltoztatásával azt a látszatot keltette.A szép arles-i nőnek” nevezték. minden további nélkül hajlandó volt. április 5. akit Maria Pascalnak hívtak.) dátummal a következő olvasható: „Tizenhét óra tizenöt perc. de csinos. és nem szorult rá az olyan jelentéktelen külsejű férfira. – Nem tudom. Amikor Landru azt ajánlotta. mely egzisztenciájának alapjaitól fosztotta meg. Itt is a házasság szó hatott csodaként. az asszony rövidesen megadta magát neki. kormányhivatalnoknak mondta magát. és elvált. Landru érdeklődése most egy némileg könnyűvérű. mint Landru. Az ismeretséget megint csak házassági hirdetés közvetítette.

Később gondoskodott Madame Pascal bútorainak gyors eltávolításáról. A bútorok egy részét megtalálták a raktárhelyiségben, Clichy-ben. Most következett az utolsó gyilkosság. 1918 végéhez érkeztünk. Egy bizonyos Marchadier kisasszonynak, egy garniszálló tulajdonosnőjének, aki órákra, napokra vagy éjszakákra szobát adott bérbe, a háziúr felmondott Ezért arra kényszerült, hogy felszámolja vállalkozását, és eladja bútorait Bútorok és eladások ügyében Landrunak nagy gyakorlata volt, ezért azonnal megjelent, amint Marchadier kisasszony hirdetésére felfigyelt Amikor megismerkedett vele, Lucien Guillet néven mutatkozott be, és jómódú embernek mondta magát Hamarosan észrevette, hogy itt könnyű dolga lesz. Ez a nő valaha prostituált volt, aki megöregedvén, hivatásos kerítőnő lett, és lakása felmondásával fenyegetve látta mestersége gyakorlását. Landrunak mindössze annyit kellett mondania, hogy „házasság”, s a nő máris a nyakába borult. El volt ragadtatva a férfitól, és ettől a másodperctől kezdve semmit nem tagadott meg Landrutól. 1919. január 1-én azt írta a férfinak: „Jól meggondoltam az ajánlatát. Semmit sem akarok inkább, mint vidéken élni. Hosszú idő óta ez az álmom. Helyzetem ezt idáig nem engedte meg.” Házfelügyelőnőjének a következőket mondta: – A főnöke azt hitte, kitol velem, mikor ajtót mutatott. Nos, szó sincs erről! Nagy szívességet tett vele, találtam egy férfit, egy elragadó embert, aki el fog venni feleségül. Két kastélya van, és vidékre költözöm vele. Na, mit szól hozzá, kicsikém?! Landru magára vállalta Marchadier kisasszony bútorainak eladását, és így rövid idő alatt kétezer frankot szerzett.

1919. január 13-án az asszony három kutyájával együtt Gambais-ba utaztak, Landru ismét csak egy retúrjegyet vásárolt. És noteszában ezúttal is szerepel egy bizonyos órára vonatkozó feljegyzés. Másnap Landru visszatért Párizsba, és a pénzből, ami a bútorok eladásából származott, adósságokat fizetett ki. Mademoiselle Marchadier-nak attól a naptól fogva nyoma veszett A gambais-i ház kertjében 1919. április 13-án a rendőri vizsgálat három kutya tetemére bukkant, amelyeket Landru felakasztott. Raktár-helyiségében megtalálták az eltűnt ruhadarabjait, személyi iratait és egyéb dokumentumokat, például a cukor jegy ét. Január 14-én Landru abban a helyzetben volt, hogy kifizethette a maga és a felesége lakbérét, valamint 550 frank adósságát. Előzőleg nagy pénzzavarral küszködött. Normális körülmények között érthetetlen volna, hogy a francia rendőrség Landru bűncselekményeit csak évek múltán derítette fel. Főként amiatt történt ez, hogy Franciaország véres háborúba bonyolódott, és a rendfenntartó erőket alaposan megterhelték más feladatok. Az is közrejátszott, hogy abban az időben egy emberélet nem sokat számított. Egy magányos asszony eltűnése miatt nem mozgósították az egész rendőri apparátust. Fontosabb tennivalók is akadtak. Pedig a nyomozó szerveknek éppenséggel feltűnhettek volna gyanús momentumok. Az asszonyokat, akiknek eltűnését jelentették, utoljára vagy Vernouillet-ben vagy Gambais-ban látták. Minden alkalommal szerepelt egy férfi, aki házasságot ígért nekik, és ez mindig ugyanaz volt, aki aztán az eltűntek bútorait eladta, és vagyonukat megtartotta. Amit az eltűnt nők hozzátartozóinak és ismerőseinek azok tartózkodási helyéről mesélt, az olyan valószínűtlen volt, sőt olyan nyilvánvalóan valótlan, hogy már csak ez a

körülmény elgondolkoztathatta volna a rendőri hatóságokat. Ezek azonban nem léptek akcióba. Csak egy fantasztikus véletlen folytán jutottak végre a francia hatóságok a tömeggyilkos nyomára. Landru akkoriban a rue Rochechouart 76-os számú ház félemeletén lakott Párizsban, egy tiszteletre méltó, jó családból való, fiatalabb nővel együtt, aki a szeretője volt. Fernande Segret-nek hívták. 1917 májusában ismerkedtek meg egy autóbuszon. Udvarias ember lévén, Landru felajánlotta neki helyét a túlzsúfolt kocsiban. Lucien Guillet néven mutatkozott be, és mérnöknek mondta magát. Előadta továbbá, hogy Rocroi-ból származik, és a németek elől kellett menekülnie. Háza van Gambais-ban, Párizs mellett, egy garázsa, és az a szándéka, hogy újra megnősül. Fernande Segret-re Landru olyan nagy hatást gyakorolt, hogy felbontotta eljegyzését egy fiatal férfival (aki hadifogoly volt Németországban), és Landrut felszólította, hogy hivatalosan kérje meg szüleitől a kezét. Ezt Landru 1918 elején meg is tette, és jó benyomást keltett a szülőkben. Szívesen beleegyeztek lányuk házasságába ezzel a – hitük szerint – komoly és jómódú férfival, és a húsvét utáni hétre tűzték ki az esküvőt. Amikor aztán Landru hétről hétre halasztotta a házasságkötés napját, azzal az ürüggyel, hogy szülőhelyén még iramokat kell beszereznie, a jövendőbeli após és anyós bizalmatlanná vált. Anya és leánya személyesen elmentek Rocroi polgármesteréhez, hogy érdeklődjenek a vőlegény felől. Ott megdöbbenésükre közölték velük, hogy Rocroi-ban nincs semmiféle Guillet nevű gyáros, és nem is volt. Fernande Segret anyja ezek után igazolva látta gyanúját Landru Személyét illetően, és rábeszélte lányát, hogy szakítson ezzel a kétes alakkal. Fernande-ot azonban nem lehetett lebeszélni. Szerette Landrut, nem tudott lemondani róla. Sőt, ellenkezőleg, ígéretet csikart

kedélye mindig egyenletes volt. Ha engem fogadsz el. Úgy aludt. kiegyensúlyozott. hogy felügyelő a rendőrségnél. Élveztem mellette az életet. Természetes. hogy senkinek nem beszél Rocroi-ban tett útjukról. és szerelméhez költözik. barátok maradunk. A lány mindén szavát elhitte neki. Álma nyugodt volt. A férfi rendkívül nyájasan és figyelmesen bánt vele. és hű lesz hozzá mindhalálig. Amikor a háború véget ért. Fernande Landru nyakába borult. hogy mellette marad. Nagyon halkan és udvariasan beszélt. Ez éppen új lakást bérelt Guillet néven a rue Rochechouart 76-os számú házban. .ki anyjából. együttélésének hónapjai ezzel a tömeggyilkossal a legtisztább és leggondtalanabb boldogság időszaka volt. esténként gyakran elvitt a Vígoperába. hogy szakít szüleivel. korom ellenére. Landru ragaszkodott hozzá. és szívesen befogadta a lányt. amint kinyújtózva pihent. egyenletesen lélegzett. és hazatért a hadifogoly. hogy a lány találkozzék vele. – A fiatalság a fiatalsághoz vonzódik – mondta. tapintattól és nemeslelkűségtől. Fernande volt jegyese. akkor soha nem akarom szemedben a megbánás árnyékát látni. és fontolja meg. – Elragadó volt – jelentette ki Fernande Segret az esküdtbíróságnak –. nem akarja-e őt választani. nagyon boldog voltam Landru-val. mint egy kisgyerek. – Nagyon. Megindultan ettől az áldozatkészségtől. Fernande végre is elhatározta. Eddig azt mondta neki. Egy francia nő nem mond le egykönnyen a szeretett férfiról! Belefáradva a szakadatlan jelenetekbe. most kijelentette. – Ha őt részesíted előnyben. Amint Fernande Segret a bíróságon vallotta. hogy az autószakmában dolgozik. Hányszor figyeltem meg álmában. a legkisebb törést nem okozta szerelmében és hitében. Hogy Landru őt és szüleit félrevezette.

1919 januárjában Madame Collomb rokonai azzal a kérdéssel fordultak Gambais polgármesteréhez. Még az elfogatása előtti estén is leszólított a földalatti vasúton egy fiatalasszonyt. 6 Sejtelme sem volt barátja kettős életéről. akinek Gambais-ban háza van.A rue Rochechouart-on alakult idill természetesen nem akadályozta Landrut abban. démonikus ereje volt. Tudott a nők nyelvén beszélni. hogy megszédítsen valakit. Körülbelül ugyanebben az időben Madame Buisson hozzátartozói is írtak ennek a polgármesternek. Frémyet nevű urat pedig nem ismer. 1953.) Az alábbi közlések erre a beszámolóra támaszkodnak. de minden eredmény nélkül. de azóta semmit sem hallottak róla. . mintha a hetedik mennyországból pottyant volna le. a következő kérdést intézte hozzá: – Ki akar szállni? Amikor az asszony bólintott. örülnék. Landru így szólt: – Itt nem lehet beszélgetni. Belin felügyelő 1953-ban megjelent emlékezéseiből értesültünk teljes pontossággal. Miután helyet adott neki. ha volna egy kis ideje számomra. (Revue Internationale de Criminologie et de Police Technique Jg. és 3-as füzet. amelyek magukkal ragadtak engem. hogy ilyen halálesetet neki nem jelentettek be. A polgármester azt felelte. 2. hogy feleségül megy egy bizonyos Frémyet nevű emberhez. Landru letartóztatását nyomozás előzte meg Gambais-ban. Elmesélte. – A fiatal nő rokonszenvesnek találta Landrut és elment vele egy kávéházba. hogy van-e hivatalos okiratuk hozzátartozójuk haláláról. április 12-én egy Belin nevű rendőrfelügyelő elfogta a rue Rochechouart-beli lakásán. Elmondta terveit. hogy vidéken van egy csinos kis zöld fészke meg egy autója… Amikor Landrut 1919. és 6 Landru elfogatásának közvetlen előzményeiről és az utána történt eseményekről J. hogy más nőkkel is kapcsolatot keressen. A bíróság előtt Fernande kijelentette: – Ez a férfi értett ahhoz. Madame Collombnak az volt a szándéka.

Láttam őt – a szakállas férfit – Azután részletes leírás következett arról. Rokonuk feleségül akart menni egy bizonyos Dupont nevű emberhez. és nézzen utána a feljelentéseknek. de soha nem ugyanazzal. Egy Monsieur Dupont nevű urat ismer. nem tudja. hogy a Buisson. bizalmatlanul és elutasítóan fogadta – Nem tudok semmit mondani magának Monsieur Frémyet-ről azonkívül. Mademoiselle Lacoste.érdeklődtek nála. amit megfigyelt. A felügyelő odasietett. felhívom magát. Nem ismerem. hogy tud-e valamit az asszony tartózkodási helyéről. Ott eleinte nem szenteltek nekik különös érdeklődést. hogy a rendőri köröző apparátus megmozduljon. Francia-országban minden évben százával tűnnek el emberek. Mielőtt útnak indult volna. Mademoiselle Lacoste felhívta a felügyelőt – Jöjjön azonnal. egy villát bérelt Gambais-ban. április 6-án reggel nyolckor a parancsot. Már két óra tájban. a párizsi bűnügyi rendőrség csoportfőnöke elhatározta. Madame Buisson nővére. a felügyelő mindkét családdal érintkezésbe lépett. Minden szokás ellenére. . Mivel egyik család sem érte be ezzel a felvilágosítással. a polgármester továbbította a megkereséseket a rendőrséghez. és a párizsi rendőrprefektúrán egész rendőrcsoport foglalkozik hasonló esetek felderítésével. ugyanazon a napon. ritkán látják. hol tartózkodik Madame Buisson. Monsieur Belin. A polgármester azt válaszolta. nagyon is kényszerítő gyanúnak kell fennállnia a dolog bűncselekmény jellegét illetően ahhoz. így kapta Belin felügyelő 1919. Ha megtudok valamit.és Collomb-eseteket a helyszínen megvizsgálja. Adja ide a névjegyét. Mivel ezek a fáradozások legtöbbször eredménytelenek. és mindig hölgyek társaságában. akinek háza van Gambais-ban. hogy szakállas. hogy utazzék Gambais-ba.

hogy ez eszembe se jutott. Onnan a Chatelet térre mentek. akit becézett. hogy az üzlet tulajdonosa az Étoile közelében lakik. amint a szemem elé kerül. De talán van még egy eshetőség. ő volt az a gyilkos. Amikor megérkeztek. GUILLET. Amikor a szóban forgó étkészlet vásárlója felől érdeklődtek nála. karján egy asszonnyal. hogy fogassam el egy rendőrrel. és az üzlet bezárva. hogy a porcelánüzlet segítségével megtudják a címét. étkészletet válogattak. Most már csak abban a füzetben reménykedtek. Az eladó. de nem tudtam elolvasni. amibe bevezették. Otthagyta a címét. de semmi figyelmet nem szenteltem ennek az embernek. hogy kinek mit adtak el. aztán autóbuszon a Montmartre irányába. aki messze. azt válaszolta: – Sajnálom. Egyszer csak elment mellettem a szakállas férfi. Utánuk mentem. Párizs egyik külvárosában lakott. Éjfél felé végül megtalálták a titokzatos vevő címét. LUCIEN mérnök 76 rue Rochechouart – Paris . ahogy az én nővéremet becézte. Azt mondták nekem. de annyira meg voltam rémülve. amit kiválasztott. Egészen biztos. A felügyelő elhatározta.– Hat óra körül egy percre a rue de Rivolin jártam. ő látott-e engem. Nem tudtam követni őket… A felügyelő csalódott volt. Némi fáradsággal megtudták a házban. Mindenhová követtem őket Azt kérdezi. Frémyet bizonyára felismerte a fiatal nőt és gyorsan olajra lépett Nyilvánvalóan kicsúszott a kezükből. száz frank előleget adott. elfelejtette a vevő címét. Az üzlet neve: „Lion de Faience”. de talán a segédem emlékszik rá. háromszázhuszonöt frank. Egy üzletbe léptek be. minden redőny le volt húzva. hogy látott Hallottam az étkészlet árát. hogy a fiatal nővel azonnal az üzlethez hajt.

ahol Madame Collomb és Madame Buisson lakott. akinek a lelkén szárad szegény nővérem élete. Lesújtó hír! A férfi bizonyára gyanút fogott. Egészen biztos vagyok a dolgomban. hogy a keresett személyről közelebbit megtudjon. a következő választ kapta: – Monsieur Belin. érdeklődött azoknak a házaknak a házfelügyelőjénél is. április 1-től szeptember 30-ig. számú végrehajtási utasítás a Code d’Instr. Hat órakor megjelent a portán a házfelügyelőnő.Belin felügyelő magánkívül volt ettől a felfedezéstől. az ismerte fel Mademoiselle Lacoste-ot a rue de Rivolin. lesben állt a bejárati ajtó előtt. cikkelyéhez: a rendőri szerveknek tilos a lakásokba való belépés október 1-től március 31-ig este 6-tól reggel 6-ig. Körülbelül nyolc nap múlva térnek vissza. . és félelmében eliszkolt. A fiatal nő nyilvánvalóan tévedés áldozata! Amikor izgatott szavakkal mindezt előadta. A felügyelő egykedvű hangon érdeklődött a keresett személy felől. 9. De hogy a keresett személy ne csúszhasson ki a kézéből. – Monsieur Guillet és lakótársnője tegnap este sok csomaggal elutazott. Senki sem tudott használható felvilágosítással szolgálni. és elmenekült. De hol van most ez a Frémyet? Belin felügyelő kiutazott Gambais-ba. Crim. A rendőrtisztviselő ezután elhatározta. este 9-től reggel 4-ig. én nem tévedek. Hiszen ő egy Frémyet nevű embert keresett és Dupont-t. ő volt az – a gyilkos. Ebből mindenesetre fontos következtetéseket vonhatott le: az állítólagos Guillet azonos Frémyet-vel. 7 A 169. hogy azonnal a rue Rochechouart-ba hajt Hajnali két óra volt A francia törvények megtiltják az éjszakai házkutatást. és most a Guillet névbe ütközik.7 és így a tisztviselő keze egyelőre meg volt kötve.

Monsieur Guillet még nem tért vissza. emberi számítás szerint. A késői időpont ellenére elhatározta. hogy még egyszer elmegy érdeklődni a rue Rochechouart-ra. – Sajnos.Minden áldott nap elment a rue Rochechouart 76-ba. Éjjel egyig megbújt a fák mögött. Legszívesebben rögtön bement volna hozzá a felügyelő. Belin felügyelő elhatározta hát. Belin kopogott az ajtón. és leült a keresett személy lakása elé. elvágta a menekülés útját. ami 11 óráig tartott. hogy ott marad. A polgárok lakásai naplementétől napfelkeltéig sérthetetlenek. hogy Monsieur Guillet felől érdeklődjön. Ezúttal a válasz így hangzott: – Visszajött! Most minden azon múlott. hogy hívja fel a bűnügyi rendőrséget. Amíg az meg nem érkezik. Reggel hét órakor felhívott az utcáról egy rendőrt. Négy óra felé hazajött az egyik lakó. mégpedig hátával az ajtónak dőlve. és mindennap ugyanazt a választ kapta a házfelügyelőnőtől. Ezután újra elfoglalta a régi helyét a lakás ajtaja előtt. Először semmi sem mozdult Azután kiszólt egy hang: – Ki az? – Beszélni akarok magával! . Akkor bement a házba. hogy Guillet el ne tűnhessen az ablakon keresztül. és kinyittatta a kaput. és várt. Ez arra kényszerítette Belint – a feltűnést elkerülendő –. és szemmel tartja a házat. ha kinyitják az ajtót. őrködjék. és arra kérte. Amikor a második felügyelő is megérkezett. hogy a férfi ne tűnhessen el ismét a szeme elől. Április 11-én este Belin felügyelő egy ünnepélyen vett részt a kollégáival. addig álljon kint az utcán. amíg az első emeleten le nem oltották a villanyt. a házzal szemben. és kérjen erősítést. hogy felmenjen az ötödik emeletre. de a letartóztatás éjszaka szigorúan tilos. Ezzel. hogy azonnal éber legyen.

– Nem vagyok hajlandó magukkal menni. elkezdett sikoltozni. Belin felügyelő felszólította Landrut. . hogy barátját letartóztatták. Egy pillantással tetőtől talpig végigmérte a két tisztviselőt. az ajtó kinyílt Belin megpillantott egy pizsamás férfit. hogy ezért hatóságilag felelősségre vonják. önként vagy kényszerrel! Most egy szegényesen öltözött nő is közbevetette magát Fernande volt. egyszóval nyomorúságos és nevetséges figura. bozontos szemöldökű. – Velünk jön. és a felügyelőt magánlaksértéssel vádolta. Monsieur Guillet. ami a férfi arcának vágódott. hogy magához térítse. Egyesült erővel vitték be hárman Fernande-ot a hálószobába. – Nem jöhetek máskor. kopasz. Majd ő gondoskodik róla. vöröses. nyüszítő hangokat hallatott. és az ágyára fektették Valóban tragikomikus helyzet. még nem keltem fel. Sürgős! Égy kocsiról van szó. – Rendőrségi tisztviselők vagyunk – válaszolta Belin felügyelő. Landru vad dühbe gurult tiltakozott. Végre magához tért. alacsony volt.– Jöjjön később. és kövesse a rendőrkapitányságra. és jöjjön velünk! – Mutassák az igazolványukat – Tessék. aztán megpróbálta becsukni az ajtót Belin felügyelő erővel visszalökte az ajtót. hogy kocsi. Kétségbeesett. – Kétségtelen. hogy önre hosszú fogság vár. – Öltözzön fel. Landru repülősót tartott a lány orra alá. ahogyan a két rendőrtisztviselő és a tömeggyilkos együtt fáradoznak az eszméletlen fiatal nő körül. hogy öltözzék fel. Amikor megtudta. A két rendőrtisztviselő jelenlétéről mintha teljesen megfeledkezett volna. sovány. azután elájult Landru most már csak a szeretőjével törődött. Az a jelszó. hatott A kulcs megfordult a zárban. mindent megtett. borzas szakállú.

hogy sejtette volna. Egy halom számla és levél alatt hirtelen egy összegyűrt papirost fedezett fel. – Ismerte Madame Buissont vagy Madame Collombot? – Nem – soha nem hallottam a nevüket. – Semmi értelme.” Anélkül. és ott még egyszer mindent alaposan átkutat. és az épp akkoriban szerzett ebédlőasztalra célozva. milyen fontos felfedezést tett. asztalkánk! Soha nem látta viszont! A rendőrkapitányságon nyomban megkezdték a kihallgatást. hogy visszahajt a rue Rochechouart-ba. ismét zsákutcába jutottak. az 1917-es bombázáskor. A letartóztatott megmotozásánál. Belin felügyelő magához vette a papírdarabot. így szólt: – Isten veled. katonai igazolványaimat elvesztettem! – Írunk a polgármesteri hivatalba. melyre ceruzával ezt a nevet firkálták: „Landru. Landru neve csak egyszer fordult elő. A rendőrtisztviselők úgy érezték. Minden archívum elpusztult Verdunben. A francia jog szerint a rendőrségnek huszonnégy óra áll rendelkezésére a kihallgatáshoz.Landru búcsúzóul megcsókolta barátnőjét. A személyi adatainak megkérdezésénél Landru – aki még mindig Guillet-nak nevezte magát – Verdunt jelölte meg születési helyéül – Vannak személyi iratai? – Nincsenek. a törvényes előírások szerint ezután az ügyet tovább kell adni a bíróságnak. amely rendkívül gyümölcsözőnek bizonyult. Belin felügyelőnek ebben a pillanatban olyan ötlete támadt. és szolgálati helyén átnézte a bűnügyi nyilvántartót. a bűnügyi nyilvántartó . Ez a férfi minden kérdésre tud kitérő választ. amelyet kihallgatása közben foganatosítottak. Elhatározta. néhány pénzdarabon kívül megtalálták a két noteszt. amelyek – mint ahogy később kiderült – ennek az embernek egész gyilkolási nyilvántartását tartalmazták.

– Landru? – mondta. kit látott maga előtt: Monsieur Guillet-t. kopasz fej – hajszálpontosan megegyezett. mint hogy elrejtőzzem. Utolsó büntetésének végrehajtása elől megszökött. ami egy tapasztalt bűnügyi rendőrtisztviselőnél tulajdonképpen megbocsáthatatlan. szem. közöltem magával. – De a következőket akarom mondani magának: maga kötelességét teljesítette.szerint már nyolcszor volt büntetve. . akik feljegyzéseiben szerepeltek. a körözött bűnös. hogy akár a legcsekélyebb mértékben is hozzájáruljon ama tíz nő sorsának felderítéséhez. most aztán ki vele! – Válóban Landru vagyok – mormolta a fogoly. Belin felügyelő azonnal bekérette Landru fényképét. és haláláig nem lehetett onnan kimozdítani. Ezek feltűnő tények voltak. A rue rochechouart-i lakás átkutatása során a tisztviselő számlát is talált egy Clichyben fenntartott fészer bérleti díjáról. hogy egy csalóból soha nem lesz gyilkos. barátom. de meg kell értenie. szemöldök. Ami mondanivalóm volt. Hagyja abba a komédiázást. Monsieur Belin! Ettől kezdve Landru fedezékbe vonult. szigorúan ránézett. hogy én. Most bűncselekményeket. Kezemben vannak a rendőrségi papírjai. Belin felügyelő túl hamar kérdezett. Micsoda nem várt fordulat! E felfedezés keltette túláradó öröme olyan óvatlanságra ragadta Belint. és amit egész életében mélységesen sajnált. Magához hívatta a foglyot. nem tehettem egyebet. Minden ismertetőjele. és megsimogatta a szakállát – Igen. gyilkosságokat tételez fel rólam. Amikor felnyittatta a fészert. mi több. szakáll. Bizonyítsa rám a vádakat. ő volt az. és odakiáltotta neki: – Landru! A hirtelen megszólított meg se rezdült. és íme. most elkaptam magát. Semmi kétség. holott tudnia kellene. Landru.

” Anélkül. Éjfél körül fejét az asztalra hajtva elaludt. Még órák múlva is pontosan átgondolta. A levél aláírása: „Nini. elhatározták. Ezenkívül megtalálták még négy nő iratait. hogy folytathassák a kihallgatást. egy pillanatot sem hagynak neki gondolkodásra. Az a kísérlet. vagyis: öt rendőrtisztviselő vallatja szüntelenül a gyanúsítottat. Újabb házkutatás alkalmával a rue Rochechouart-on. Mivel így nem jutottak előbbre. Amire csak nagyon kevesen képesek – Landrunak sikerült. Valamint Madame Buisson és Madame Collomb személyi irataira. fehérneműkre. és megtudják tőle. Amikor előtárták a talált holmikat. fogsorokra. parókákra bukkant és az áldozatok családi állapotára vonatkozó legkülönbözőbb okmányokra. hogy a bűnözőt ebben az első szakaszban leleplezzék. Miközben a rendőrtisztviselők még azon fáradoznak. És ez igen jelentős pontja az eljárásnak. hogy mit válaszol.bútorokra. teljességgel sikertelen maradt. és horkolni kezdett. hogy a kihallgatásban előrejutottak volna. kiket gyilkolt meg. ruhákra. Egy asszony a következő vasárnapra a Saint Lazare-i pályaudvarra rendeli. a rendőrtisztviselőknek másnap át kellett adni foglyukat a vizsgálóbírónak. amelyet Landru kétszáznyolcvanhárom nőismerősével . mert ettől kezdve a gyanúsított minden kihallgatáson egy ügyvéd védelme alatt áll. A tisztviselők felrázták. vallatják éjjel-nappal egyfolytában. és mit csinált a tetemekkel. hogy megrendezik Landruval. óránként váltják egymást. de ő újra és újra elaludt. egy rejtekhelyen megtalálták az egész levelezést. amit ők „La grande musique”nak neveztek. akiket már sohasem tudtak azonosítani. hogy kiragadják Landrut az álom karjaiból. „A nagy muzsika” nála nem vált be. hogy Gambais-ba utazzanak. csőpostalevél érkezik a vádlott nevére. Landru megint kitérő választ adott.

Az egyszerűség kedvéért könyvelésében Landru nagymértékben alkalmazott rövidítéseket is. SF (sans famille: család nélkül). RAF (rien à fair: semmi se kezdhető vele) stb. csak április 25-én.. Nemrég vesztette el az anyját. férje jóval idősebb volt nála. A kertben női harisnyákat találtak. megtakarított pénz. Sans F (sans fortune: vagyontalan). Gambais-ban a három kutya tetemén kívül. A védelem a per folyamán fáradhatatlanul felhívta a bíróság figyelmét erre a hibára. A közbeeső tizenkét napban szenzációéhségből számosan hatoltak a házba. A rendőrség érthetetlen mulasztást követett el azzal. és mindenféle garázdálkodást vittek végbe. Minden találkája után lelkiismeretesen újabb bejegyzést írt az aktába. amelyet Landru bűnöző tevékenységének négy évében kicsalt: pontosan harmincöt-ezer-hatszáznegyvenkét frank volt. A könyvelés alapján ki lehetett számítani az összeget. F: azt jelentette: Fortune (vagyon). temperamentumos. szőke. ha a nap folyamán négy vagy öt randevút bonyolított le. április 13-án Gambais-ban is házkutatást tartott. Egy éve özvegy. Ezek a levelek egy fűzőmappában voltak elhelyezve. Kicsi. Például: Madame Y. hogy a házat és a kertet nem pecsételték le azonnal. A rue rochechouart-i házkutatás után a rendőrség 1919. női cipő maradványait és cipődarabokat . először semmi lényegeset nem találtak.folytatott. amelyek Madamoiselle Marchadier tulajdonai voltak. rue Montmirail. Aktáiban minden nőről rövid jellemzést készített. ami többször előfordult. Ezt akkor is megtette. bútor. Ugyancsak április 13-án házkutatást tartottak a Vernouillet-i villában is.

Ezzel azonban semmiképp nem bizonyíthatnak rám semmit. először azt vetette ellene. minden részletre kiterjedően. hat kézre bukkantak. mely iszonyú. Az állítólag megtalált holttestmaradványok amúgy is csak három. öt orvosszakértő közreműködésével. hogy kizárólag állati. és nem tizenegy ember halálát bizonyítják. öt lábra. Az ő feladatuk. A kétszázhetvenhárom életben maradt nő kihallgatása. égő hússzagot árasztott. és ennek megfelelően hosszú ideig tartott. a jelek szerint a konyha kemencéjében égették el. hogy megszerezzék a hiányzó bizonyító anyagot. mint két és fél évet vett igénybe. . Az akták végül is hétezer oldalra szaporodtak. hogy a villa kéményéből többször láttak sűrű füstöt felszállni. A nyomozás összesen nem kevesebb. az eredmény teljesen negatív volt. Természetesen anélkül. tehát a tetemrészeket később csempészték be a le nem pecsételt és őrizetlen telekre. Ezekről a leletekről az öt orvosszakértő több mint háromszáz oldalas szakvéleményt adott Amikor e tényeket később Landru elé tárták. szintén hónapokba telt. és nem emberi csontokról van szó. akik a bűnözővel kapcsolatba kerültek. Mikor egy Gambais-hoz közeli tóban folytatták a kutatást. és három koponyára. A tetemeket. Később kijelentette: – A rendőrség mesterkedései! Április 13-án semmi ilyesmit nem találtak. A kutatást az eltűnt asszonyok után minden országra kiterjesztették.Április 30-án és a következő napokban a házkutatást Gambais-ban a rendőrség és az ügyészség vezetőinek jelenlétében tartották meg. hogy a gyanúsítottat bevonták volna Most emberi csontok elszenesedett részeit találták meg. Gambais lakosai most kijelentették. amelyektől ezek a maradványok származtak.

aki nemcsak kimagasló jogász volt. Maître de Moro-Giafferit megnyernie védőjéül. A nyilvánosság érdeklődése a tárgyalás befejezéséig nem lanyhult. hogy előkészítse Landru elmeszakértői megvizsgálását. Véleményük nem váltotta be a védelem reményeit. hogy 1921. Ekkor három szakértőt bíztak meg Landru elmeállapotának megfigyelésével. A védelem egyik első lépése volt. hogy súlyos öröklött terheltség áll fenn („antécédents pathologiques héréditaires”). hogy Landru szellemileg ép. a nagy párizsi napilap. Landrut már kétszer. 1904-ben és 1906-ban is megvizsgálták büntetőjogi felelőssége szempontjából. A Le Temps. A főtárgyalás Az előzetes vizsgálat végre eljutott odáig. A szakértők mindkét esetben arra az eredményre jutottak. A tárgyalás megnyitásakor a törvényszék épületét óriási tömeg ostromolta meg. amely november 30. napjáig tartott. Minden újság hosszú beszámolókat szentel neki… Landrunak nyilván nem volna ilyen sajtója.Landrunak sikerült Franciaország egyik első bűnügyi védőjét. Nem kevesebb. november 7-én az alábbi jellemző kommentárt fűzte a perhez: „Csak Landruról beszélnek: ő a nap hőse. mint százötven tanút vonultattak fel. és büntetőjogilag teljes felelősségű személyiség. amelyet a rendfenntartó közegek csak nagy nehézségek árán tudtak kordában tartani. november 7-én a versailles-i esküdtszék előtt megkezdhették a főtárgyalást. Az egész világ sajtója képviseltette magát. hanem a szó páratlan mestere is. A három orvos egybehangzóan kijelentette. ha egyszerűen valami tisztességtelen . minek következtében beszámíthatósága csökkent értékű.

oldalán két fellebbviteli bíróval. akiknek az volt a feladatuk. Nyugodtnak és szenvtelennek látszott. De akkor nem szabad szigorúbb követelményeket támasztani egy vádlottal szemben sem. És amikor újra értésére adják. Ez mindig tünet. és megvan az értékük. Magatartása akkor sem változott. magára vonja a figyelmet. amikor a három órát igénybe vevő vádirat felolvasása során még egyszer eléje tárták minden gonosztettét. akikkel élete folyamán dolga volt? Bizonyára nem. hogy egyedül és kizárólag a bűnösség kérdésében döntsenek. mi lett azokkal az asszonyokkal. főállamügyész úr. Amikor Landru két zsandár őrizetében megjelent a tárgyalóteremben. hogy felkeltse az érdeklődést. hogy a feje forog kockán. Mindenre tud válaszolni. de csak egy fejet ajánlhatok fel önnek. ha nem az igazi tehetségé. Benne megvan a képesség. tizenhét laikus bíróból állt.” A tárgyaláson egy fellebbviteli tanácselnök elnökölt. akiket utoljára nála láttak. A három hivatásos bíró tevékenysége a büntetés kiszabására korlátozódott. melyek fölülmúlják a megszokottat. . az akkori jogszabályoknak megfelelően. Az esküdtszék. hogy nagy sztár legyen. A vádlott a tárgyalás folyamán mindvégig megőrizte nyugalmát és önuralmát. hogy tudnia kell róla. akkor legalábbis olyan kvalitásoké. volt olyan merész. minden tekintet felé fordult. A főállam-ügyésznek és a bíróság elnökének kérdéseire adott válaszai intelligenciáról és találékonyságról tanúskodnak. Miután a főügyész ismételten közölte vele. mi történt az asszonyokkal.cselekményt vagy banális gonosztettet követett volna el. és nemegyszer a szemérmetlenség határait súrolja feleleteivel. nem átallja visszakérdezni: – A legfeddhetetlenebb bíró mindig megtudná-e mondani. hogy kijelentse: – Sajnálom.

Gambais-ban csak vitatható tárgyakat. hogy a két és fél évig tartó előzetes vizsgálat egyetlen döntő bizonyítékot sem talált ellene. amelyik reagál a házassági hirdetésre. mely a naplójában szerepel. ezért bútorokat kellett eladniuk ő. Vernouillet-ben semmi fontosat nem találtak. a házassági hirdetés nála „üzleti fogás” volt: – Ha közvetlenül ajánlottam volna a bútorok felvásárlását. kivéve azt a tízet. ez a lista. melyről a vád megállapítja.Amikor a vádirat felolvasása után állásfoglalásra szólították fel. vásárlásaira és eladásaira vonatkozóan. nem válaszoltak volna. A vádlott állítása szerint ezek a beírások semmi egyebet nem jelentenek. mint üzleti feljegyzéseit bútorkereskedői minőségben. hogy később. Olyan nőkkel volt dolga. vevőire. hogy tökéletesen ártatlan. mit jelent a neveknek ez a listája. udvarias és magabiztos hangon – mint az előzetes vizsgálat során is – kijelentette. hogy minden sírfeliratok legborzalmasabbika. hogy bútorkereskedése számára miért választotta a házassági hirdetés szokatlan eszközét ahelyett. Az asszonyoknak az a típusa. a németektől megtisztított területeken tovább értékesítse. S hozzátette. Landru kijelentette. akiket a háború és a pénz elértéktelenedése nehézségekbe sodort. Landru vette meg tőlük ezeket a bútorokat. valamint a magánál megtalált családi és polgári okiratok? Kétszáznyolcvanhárom nő nevére bukkantak magánál – folytatta az elnök kiegészítésképpen. – Valamennyit megtalálták és azonosították. Az elnöknek arra a kérdésére. akinek fellelhetetlenül nyoma veszett. gazdaságilag ilyen nehéz időkben általában rendelkezik eladni való bútorokkal. hogy hirdetéseiben közvetlenül az érdekeltségéről szólt volna. a békekötés után. Mindjárt a tárgyalás elején az elnök rátért a döntő kérdésre: x – Magyarázza meg az esküdt (úrnak. .

akkor kérem. Megfelelő energiával bizonyára sikerülni fog. amit kapott erre. Tekintet nélkül a nyomasztó terhelő anyagra. de Landru nem tért el ettől a védekezéstől. hogy egyik asszony élete sem szárad a lelkiismeretén. Ha valakit nem találnak. visszahúzódott „a magánélet bástyái” mögé. De van joga valakinek azt állítani. élénk morajt váltott ki a hallgatóságból. Landru nem átallotta. A rendőrség tegyen erőfeszítéseket. amelyet a fészerben megtaláltak. hogy állítása teljességgel hihetetlen. akinek volt szíve. hogy a hölgyek. A vádlott a főtárgyaláson is ragaszkodott hozzá. hogy ő meggyilkolta a nővérét? A válasz. hogy a következő kérdést intézze hozzá: komolyan gondolja-e a tanú. akit annyira szeretett. a bíróságon is kijelentette: – Lehetséges. Ha az olyan kérdés. hogy én tüntettem el őket? Amíg nem találták meg őket. Amiként már a rendőrségen. akikről önök beszélnek. amikor megint szóba került. Madame Cuchet húgának kihallgatásakor. mert ő olyan nő volt. ő sohasem hagyott volna elítélni egy férfit.A számos bútor. ragaszkodott hozzá. mi történt az eltűnt asszonyokkal. akkor most itt lenne. hogy egy meghatározott nőhöz intim természetű kapcsolat fűzte-e. vagy ajándékba kapta. eltűntek. nem vádolhatnak engem. hogy az illető halott. hogy a tíz eltűnt nő vagy külföldre távozott. Mindjárt Madame Cuchet eltűnésének tárgyalásánál az esküdtszék a következőket hallhatta tőle: . abból még nem következik. mutassák meg a tetemeiket! A vádló kijelentette. – Ha nem ölte volna meg a nővéremet. hogy magát védelmezze. Ha meggyilkoltam ezeket a hölgyeket. egyéb tárgy. vagy valahol rejtőzik. terhelőnek tetszett a számára. és keresse meg az eltűnt asszonyokat. a régi tulajdonosoktól származik vagy tőlük vette.

de nem biztos. Ha a hölgy számára retúrjegyet vettem volna. pillanatnyi habozás nélkül így válaszolt: – Gáláns férfi vagyok. Miután a szakértők még egyszer hangsúlyozták: a gambais-i házban csak három emberi test megszenesedett maradványait tudták agnoszkálni. amikor a Laborde-Line esettel foglalkoztak. privát természetű ügyek. a tárgyalás huszonkilencedik . Nem vagyok hajlandó ebben a vonatkozásban nyilatkozatot tenni. úgy ennek a hölgynek és nekem is jogom van a magánélethez. ha a kérdés terhes számára. amelyek nem állnak ellentétben a jó erkölcsökkel. Ahogy Madame Cuchet-nak. ezzel azt hoztam volna tudomására. A tárgyalás egy későbbi szakaszában. hogy neki – akinek összesen kétszáznyolcvanhárom nővel volt kapcsolata – naponta olykor hat randevút kellett lebonyolítani.– Nincs itt semmiféle misztérium: vannak személyes megállapodások. elnök úr. amelyekért senkinek sem tartozom számadással. de mindig csak üzleti természetű randevúkról volt szó! Arra a kérdésre. Később kijelentette: – Én gáláns ember vagyok. Ez a személyes szabadság alapelve. és bár megfontolandó. hogy csak korlátozott ideig maradhat Gambais-ban. – Erre a különös álláspontra helyezkedik majd a többi esetben is. Semmit se fogok elárulni a titokból. hogy vidéki utazásaira a társaságában levő nőknek. ugyanilyen értelemben hangoztatta: – Madame Laborde-Line és köztem megállapodások történtek. amit Madame Cuchet rám bízott. mit jelent az. Landru a világ legkomolyabb arcával felelte: – Valóban. Amikor a főállamügyész elébe tárta. mindig csak oda szóló jegyet váltott. hogy Landru áldozatainak tetemeit feldarabolta és konyhájának kemencéjében elégette.

a vád bebizonyította-e a vádlott bűnösségét. leírtam arra irányuló fáradozásait. hogy semmi hír nem érkezett az állítólag külföldre távozott nőktől. az eltűntek tulajdonából származó tárgyak (bútor. – Landru bizonyítékokat követelt – jelentette ki a főállamügyész. a tény. hogy a huszadik században még lehetséges tizenegy embert nyomtalanul eltüntetni.napján a főállamügyész felállt. hogy elmondja vádbeszédét. pénz. Ecseteltem önöknek. Mindenekelőtt bámulatos tényként emelte ki. Naplója. hogy eldöntsék. Mélyen. – íme. amelyeket az emberi lelkiismeret elvet. megingathatatlanul meg vagyok győződve arról. a jelenségek láncolata alapján. Landru tizenegy alkalommal habozás . számos lakóhelyének. Ezek a legalantasabb indítékok hatására elkövetett borzalmas bűntettek azok közé tartoznak. a vád képviselője fejtegetéseit a következő Szavakkal zárta: – Most önökön a sor. a megtalált tetemrészek. értékpapír. az utazások Vernouillet-be és Gambais-ba (ahonnan az eltűntek egyike sem tért vissza). hogy nem tud rá semmilyen választ adni! „ E rés ellenére. hogy Landru ennek a tíz asszonynak és a boldogtalan André Cuchet-nek a gyilkosa. előadásainak. az áldozatok elszigetelése eltűnésük előtt. a bizonyíték. hogy Landrunak érdeke volt ezeket a nőket eltüntetni. személyi iratok). bűncselekményeinek. vernouillet-i és gambais-i útjainak ez az automatikus ellenőrző könyve. egyértelműen bizonyítottnak tekinthető: a napló. a vasúti jegyek. amelyek nyomra vezethettek volna. hogy ellene dolgozzon a kutatásoknak.és terhelőanyag. továbbá. Az esküdtekhez fordulva. – Ezek a bűncselekmények Landrut a nagy gyilkosok sorába helyezik… De hogyan hajtotta végre őket? E ponton a vád teljes nyíltsággal kijelenti.

ennek a harminc évnek az eltelte előtt? Egyébként egyetlen próbaálló és meggyőző terhelő bizonyítékot sem találtak a vádlottal szemben. hogy a védelem pozíciójának gyöngeségét átmenetileg elhomályosítsa. Aki eltűnt. Maître de Moro-Giafferi vette át a szót. ha teteme birtokunkban van. hogy a francia polgári törvénykönyv. A puszta tény tehát. első mondatától kezdve annyira hatalmába kerítette a hallgatóságot. A vádbeszéd alatt Landrun felindulásnak nyoma sem látszott. hogy jogilag halottnak tekintsék. csak harminc év eltelte után engedi az eltűntek tulajdonát felszámolni. Fejtegetései elején a védő különös alaki jogi érvet használt. hogy megfeledkeztek a helyről és az időről. . mert reménytelen feladat előtt állt. mely sajnos. párját ritkító kegyetlenséggel… Csak a halál áll arányban ezzel az iszonyatos bűntömeggel. még nem halott. Hogyan ítélhető el azonban Landru gyilkosként. Most a védő. Időnként jegyzeteket készített. hogy valaki eltűnt – így folytatta a védő –. Felhívta arra a figyelmet. amely a homályos törvényszéki teremben világítóan sziporkázott. A védő egyike volt a szó azon mestereinek.nélkül gyilkolt. helyettük szakértői véleményeket tártak elénk. Nehéz. a Code Civil. ami a bírót fenyegeti – à dogmatikus téboly. Halottnak csak akkor tekinthető valaki. mint Montaigne megállapította. Képes volt arra. akikben a francia ügyvédi kar minden más országnál gazdagabb. túlságosan bőséges forrása a legnagyobb bírói tévedéseknek. – Az államügyészség olyan bűncselekmény megbüntetését követeli. nem elegendő. amelyről bevallja. hogy nem ismeri. A szónoki tűzijáték. A legnagyobb veszély. Ez a hiány megállapított tények különösen alapos felülvizsgálását követeli… minthogy nincsenek hullák.

De a feljegyzések azt is bizonyítják. Este hét óra körül tanácskozásra vonultak vissza az esküdtek. Így hangzott: – Bűnös a gyilkosságok elkövetésében.– Hol vannak a holttestek? – tette fel a kérdést a védő újra és újra. a védő ügyfele felmentését indítványozta. egy fészerben bútorokat. hiszen mindig retúrjegyet váltott. Nem volna-e Landru részéről őrültség Clichyben. és ki kellett vinni őket. hogy valaki egy embert megölt. Kétórás tanácskozás után az esküdtek visszatértek az ülésterembe. Mértéktartóan jelentette ki ezt. Az elnök ezután utasítást adott az elítélt elővezetésére. és egyúttal a gyilkosság nyomát is eltünteti. sápadtan. A bírósági teremben hallatlan feszültség nehezedett az emberekre. valóban gyanúsak. hogyan mondhatják ki Landrut bűnösnek? A csontok és a tetemdarabok. hogy Landru soha nem töltött Gambais-ban huszonnégy óránál többet. Huszonnégy óra alatt aligha valószínű. – Ha nem tudják. vagy nem gyilkolt! Hivatkozva a bizonyítási eljárás gyöngéire. Landru az eredményt fegyelmezetten fogadta. amelyeket Gambaisban találtak. korrekt. Az ítéletet le lehetett olvasni az arcukról. Az ülésterem zsúfolva volt. . A vádlott az utolsó szó jogán kitartott amellett. ruhadarabokat és személyi papírokat megőrizni. ha valóban meggyilkolta a tulajdonosokat? Ilyesmit meggondoltan cselekvő. amelynek érvényessége időben meghatározott. választékos szavakkal. ugyanez vonatkozik a feljegyzésekre is. hogy az ítélet kihirdetése a vádlott távollétében történjék. A francia perrendtartás előírja. józan ember nem tesz – Landru vagy őrült. hogy néhány nő elájult. szemüket lesütve. Egyetlen csepp vér nyomára sem bukkantak. hogy ártatlan. és a levegő annyira elhasználódott. hogy tudomására hozzák a döntést.

és a gyermekei névváltoztatásra kaptak engedélyt. de azt hiszem. hogy gyorsan menjenek a dolgok. Tökéletesen uralkodott magán. Landrut Versailles-ban guillotine által kivégezték. február 25-én. Ez ebben az esetben nem lehetett egyéb. A teremben mindenki meg volt győződve az ítélet helyességéről. Most a három hivatásos bíró feladata következett. A francia joggyakorlatnak megfelelően. Nem várathatom ezeket az urakat. abbé úr. részt akar-e venni a misén. így válaszolt: – Örömmel részt vennék. február 2-án elutasította. Miután közölték vele. hogy a bíróság tévedett. A párizsi semmítőszék Landru semmisségi keresetét 1922. a kegyelmi kérvény fölött való döntés előtt a védőket utolsó megbeszélésre hívták meg a köz-társasági elnökhöz. Amikor a börtönlelkész megkérdezte tőle. Gyilkosságnál nem lehetett egyébről szó. néhány perccel reggel hét óra után. Az esküdtek az elítélt kegyelmi kérvényét előzőleg támogatták (egy tömeggyilkos esetében teljesen szokatlan lépés!). hogy az elnök elutasította a kegyelmi kérvényt. A felesége időközben elvált tőle. . 1922.– Nincs semmi hozzátennivalóm. – És közben semmi jelét nem tanúsította a megrendülésnek. ez kétségtelenül meghajlás volt Maître de Moro-Giafferi kiváló védői teljesítménye előtt. Landrunak most már csak arra volt lehetősége. most az a fontos. Landru a következő kijelentést tette: – Feltétlenül le akarom szögezni. mint halálbüntetés. Már a következő nap olvasható volt az újságokban. hogy halálra ítélték. hogy kiszabják a büntetést. nem vagyok bűnös. hogy a kegyelmi hatóságokhoz folyamodjék. Ez a kihallgatás azonban nem változtathatott az elítélt sorsán.

A nagy párizsi napilapok egyike a következő szavakkal kommentálta az ítélet végrehajtásáról szóló hírt: „Voltak már kényszerű gyilkosok Landru előtt is. visszautasította. hogy Landru a bűncselekményekre. A rendőrségnek. az államügyészségnek és a bíróságnak két kérdése az eljárás egész során válasz nélkül maradt: – Hogyan pusztította el áldozatait? és: – Hogyan tüntette el áldozatainak tetemét? A titkot. de meg kell mondani. – Talán egy cigarettát? – Köszönöm. Azt se tudjuk. nem iszom. Landru magával vitte a sírba. rányomta saját személyiségének bélyegét. amelyekkel vádolták. Rövidesen filmen is látható lesz. nem volt-e még több áldozata. Újra meg újra történnek kísérletek. mint ilyenkor szokás. melyet ezek a kérdések magukban foglalnak. amelyek vele és az ő „esetével” foglalkoznak. – Köszönöm.A pohár rumot.” Ennek a tömeggyilkosnak különös személyisége még ma is – negyven évvel a halála után – foglalkoztatja az emberek képzeletét. nem dohányzom Utolsó pillanatáig hangoztatta ártatlanságát. Imre Katalin fordítása . felajánlották neki. amelyet.

hanem a tettes személye miatt is nagy port vert fel. . és hatásuk is ennek megfelelően alakult Germaine Huot klasszikus szépségű arcvonásai. Középpontjában egy rendkívül mozgalmas múltú nő állt. „la ma îtresse ellemême” („a megtestesült kurtizán”). csodás szőke haja. a férfi egy hirtelen kéz. mindkét darabot rengeteg-szer játszották. Elhalmozták őt pénzzel. március 7-én egy párizsi félvilági nő. március 26-án kezdődött a párizsi esküdtszék előtt. hogy a vádlott a prefektust tudatosan és előre megfontolt szándékkal lőtte agyon. Személye és múltja szerint hajszálra megfelelt a képnek. akinek a kezén „egész vagyonok úsztak el”. akár tréfából –. a lakásán agyonlőtte szeretőjét. Az államügyészség vádirata igyekezett bebizonyítani. s a negyvenes években járt.A Germaine Hout-ügy Egy párizsi kurtizán 1933. varázslatos szeme és elegáns. név szerint Germaine Huot. A védelem viszont azt hangoztatta. hogy megfélemlítse. ahogy a Le Figaro című újság írta. hogy szeretője szakítani szándékszik vele. olyan nő. Causeret urat Az eset nemcsak a meggyilkolt. egy magas rangú állami hivatalnokot. és közben az szerencsétlen módon elsült.vagy karmozdulattal megpróbálta elhárítani a fegyvert. ékszerrel és egyéb ajándékokkal. hogy a fegyver véletlenül sült el: Madame Huot a prefektusra fogta a fegyvert – akár azért. királynői termete sok-sok férfinak vette eszét egy negyedszázad alatt Szerelmesei között voltak uralkodó hercegek. pénzemberek. a Bouche-du-Rhône departement prefektusát. aki Germaine d’Anglemont-nak nevezte magát. mivel meggyőződött róla. iparmágnások. amit ifjabb Dumas festett A kaméliás hölgy (1852) és A félvilág (1855) című színműveiben. diplomaták. A főtárgyalás ennek az asszonynak az ügyében 1934.

körülbelül egy évvel az eset előtt újította fel vele viszonyát. hogy pusztán tréfából kibiztosította a fegyvert. ami már hetek óta ott hevert a hálószobában. Így szállt meg nála március 6-án is. Épp ellenkezőleg: a körülmények mind . és célba vette szeretőjét. hogy különböző referensekkel tárgyaljon megyéje ügyeiről. amikor a fővárosba érkezett. milyen benyomásokat szerez az esküdtszék a bizonyítási eljárás során. ezért március 6-án este megbízott egy nyomozó irodát. Madame Huot kételkedett a férfi hűségében. A prefektusnak már régebben is volt közelebbi kapcsolata a vádlottal. hogy a revolver az egyik komód tetején volt. Megfigyeléseiről azonnal tájékoztatta Germaine Huot-t A prefektus közben bement a belügyminisztériumba. hogy becsapja őt. azután szem elől vesztette. de elhallgatta az áruházat. A férfi beszámolt minisztériumi útjáról. A nő fel-fortyant. Aligha hihető. mindig nála lakott. hogy figyelje őt párizsi tartózkodása alatt. azután egy éjjeliszekrényen. és valahányszor hivatalos úton Párizsban járt. A vád képviselője fejére olvasta a vádlottnak. amely mellett a prefektus állt. és ráfogta a revolverét. éppen annak a toalettasztalnak a szomszédságában.Szemtanú nem lévén. Utána nyomban visszatért szeretője lakására. hogy a vizsgálati eljárás során többször megváltoztatta vallomását. de éppen csak annyit állapíthatott meg. hogy a vádlott jártas volt a fegyverhasználatban. hogy a férfi vásárolni tért be az egyik áruházba. minden azon múlt. Először azt állította. Hosszú szünet után. bár senkinek sem tűnt fel. Néhány másodperc múlva a prefektus halott volt. A véletlen előidézte lövés feltevése ellen szólt. hogy mit csinált délelőtt. Ott Germaine Huot kifaggatta. szemére vetette szeretőjének. à nyomozó iroda egyik női munkatársa követte is a prefektust.

Még látszottak rajta a hajdan szépség nyomai. Germaine Huot remekül bírta a megterhelést. Lévén a vádlott a párizsi életben jól ismert személy. Talán éppen dühroham következtében folyamodott a hálószobájában levő fegyverhez. hogy az történik. kérem – válaszolta a vádlott A vádirat felolvasása közben minden szem a vádlottra szegeződött. s megszokta. Valaha kétségtelenül nagyon szép lehetett. Tizenkettedik és tizennegyedik életéve között kolostorban élt. talán újabb szakítástól tartott. Ugyanakkor fölvette a Germaine d’Anglemont nevet. A nyomozó irodától kapott tájékoztatás nagyon felizgatta. 1888-ban? Foglalkozásnélküli? A terhére rótt cselekmény elkövetése előtti lakhelye az Avenue du Parc-Monceau 8 volt? – Igen. A személyi adatok azonosításánál a törvényszék elnöke az alábbi szavakkal kezdte a kihallgatást: – Neve Germaine Huot. rokonszenves benyomást keltett a szemlélőben. . apja biztosított neki egy kis tőkét. milyen indítékok vitték rá kedvese agyonlövésére. amit valami regényből kerített magának. hogy Germaine Huot egy párizsi telekügynök törvénytelen gyermeke.tudatosan és szándékosan elkövetett tettről tanúskodtak. amit az ilyen tárgyalás a női léleknek jelent: teljes biztonsággal és rendíthetetlen méltósággal állta a vádakat. Az elnök rátért a vádlott életrajzára. alias d’Anglemont? Született Párizsban. Mint. amit ő akar. utána egy évre apja egyik szeretőjének felügyelete alá került Mikor 15-ik évét betöltötte. Ingerlékeny és féltékeny teremtés volt. amelyből mindenki megtudhatta. dr. a főtárgya-lás nagyszámú érdeklődőt vonzott. és egész személye kellemes. s ezzel függetlenséget szerzett. Torres. Azt sem volt nehéz elképzelni. a magánvádló ügyvédje később elmondta.

hanem aztán szerzett magának egy barátot! – Úgy van. Az elnök ezt követően Madame Huot barátainak hosszú sorát kezdte részletezni. Ekkor ismerkedik meg többek között Aga kánnal. prém. egy idő múlva azonban elhagyja. aki tizennyolc karátos briliánsgyűrűvel ajándékozza meg. Csakhamar a társadalom minden rétegében akadnak barátai és ismerősei. hintók. aki vagyont érő ékszerekkel halmozza el. Henri Lillaz urat. kétemeletes házat bérelt Párizsban az akkor még csak tizennyolc éves lánynak. személyes varázsa és . Ennek a viszonynak a felbomlása után házat vásárol magának Párizsban.Elnök: – Viselkedése már akkor sem volt kifogástalan. Lillaz úr helyét idővel egy bizonyos Jósé del Garril nevezetű ember foglalta el. aki feleségül akarja venni. Pályája csúcspontján rendelkezésére állt minden. Rengeteget utaztak együtt Germaine 1911-ben megismerkedik Bajorországi Ferenc József herceggel. Szépsége. Egy rendőrségi jelentésben ezt írták róla: „Germaine Huot. alacsony származása ellenére. annyi főrangú nevet sorolt fel. Ily módon jelentős bevételi forrásokra tesz szert. egy gazdag argentínai. aki időnként mint Germaine gyámja szerepelt. igaz? – Ez nem felel meg a valóságnak! Elnök: – Eleinte színésznő akart lenni. lovak. és átpártol egy gazdag lengyel grófhoz. Az embernek az volt az érzése. hogy az esküdteket kívánja beavatni Franciaország és a külföld címerkönyvének ismeretébe. amit csak szeme-szája kívánt: ékszer. Vele Vichyben és Aixles-Bains-ben találkozik. magas rangú kurtizánnak tekinthető. Sokat utazgat vele Európában és Afrikában. és kedvére élheti életét. Ez a Lillaz úr. és ragyogó estélyekét ad. Az európai nemességnek ezeken a tagjain kívül neves politikusok is szerepeltek a vádlott előéletében.

Madame Huot röviddel ezután besorolta Jean Causeret-t meghitt barátai körébe. megismerkedik Camille Picard képviselővel. hogy politikai és nagyvilági körökben egyaránt kívánatos legyen. és kitette a szűrét a lakásból. üdülésből hazatérve. És amikor legutóbb. hogy Jean Causeret – azóta már a Bouche-du-Rhône de-partement prefektusa – magas kitüntetést kapott. mint azelőtt.intelligenciája révén értette a módját. 1932-ben az újságok hírül adták. Causeret-t tettleg is bántalmazta. Felhívták egymást telefonon. Ami ékszere és prémje maradt. amint régebben megszokta. . Az asszony épp akkortájt adta el palotáját. Kénytelen volt elbocsátani személyzetét. a tehetséges fiatal jogásszal. és be kellett érnie egy takarítónővel. és kabinetfőnöke volt az egyik miniszternek. amikor erről tudomást szerzett. de már nem élhetett olyan könnyedén és gondtalanul. Causeret-nak csakhamar szabad bejárása lesz Madame Huot-hoz. aki akkoriban állt karrierje kezdetén. nagy jelenetet rendezett. És most: hogyan került kapcsolatba Causeret prefektussal? 1917-ben. s az asszony akkor gyengéd hangú levélben fejezte ki szerencsekívánatait – Ennek a levélnek eredményeként újult fel maguk között a hajdani kapcsolat – fejtette ki az elnök. – Ha Causeret urat szolgálati ügyei Marseille-ből Párizsba szólították. és bérelte ki a rue Parc-Monceau-i lakást. Picard révén kerül kapcsolatba 1918-ban Jean Causeret-val. Causeret kénytelen volt szakítani az asszonnyal. aki hamarosan szeretője lesz.” Néhány éve azonban változás következett be anyagi helyzetében. mindig magánál lakott Leveleztek egymással. mind el kellett adnia. nem mintha adósságok nyomasztották volna. – Ekkor – állapította meg az elnök – sokféle kellemetlen esemény következtében. Picard képviselő. nem élt már olyan fényűző módon.

a férfi azt válaszolta: „A belügyminisztériumban. – Először iá. A lövés kora délután. de meg azért is. s eközben dördült el a lövés. i fél kettő tájban . A vádlott először azt állította. Causeret tehát vagy fölemelt. – Miért? – kérdezte a főállamügyész. Amikor a szakértők bebizonyították. megtörtént a tragédia. hogy ez aligha lehetséges. a másik az éjjeliszekrényen. Egy fegyverkereskedőnél többször volt módom gyakorolni. átváltott az éjjeliszekrényen levő fegyverre. hogy hol járt délelőtt. Madame Huot havi ezerfrankos járadékot kapott a prefektustól. ha ez még egyszer előfordul!” Barátja erre megragadta a kezét. hogy mi is történt valójában. és az éjjeliszekrényen is tartott egy-egy revolvert. vallotta Madame Huot. Az egyik a komódon.” Erre ő rávágta: „Hazudsz!” Ezen a megjegyzésen aztán összevesztek. vízszintes irányban. amikor a golyó érte. Ezek után rátértek a vádlott hálószobájában történtek rekonstruálására. hogy az asszony a komódon is. de a karját nem érintette. mert így már egyszer sikeresen megvédtem magam egy betörővel szemben. hogy kitépje belőle a fegyvert.március 7-én magánál tartózkodott. mert a földszinten lakom. Elnök: – Tud fegyverrel bánni? – Igen. A golyó oldalról hatolt be a férfi testébe. Tettének elkövetése után igen különösen viselkedett Madame Huot. vagy előrenyújtott karral állt. Amikor számon kérte Causeret-tól. Változatlanul nyitva maradt a nagy kérdés. Elnök: – Tehát mindig két revolvere volt kéznél? – Igen. és megfenyegette vele a férfit: „Jaj az életednek. ő nevetve felkapta az egyik revolvert. és megállapították. hogy a komódról kapta fel a revolvert.

Barátja. a másik 14 óra 15 perckor jelent meg. Az asszony megkérte. hogy nem tesz kárt magában. de mire a második megérkezett. akár a kerületi rendőrfelügyelőnek jelentse a történteket. Mindkét orvos szavát vette Madame Huot-nak. Nem fogadja meg a tanácsot. hogy akár az utcáról felhívjon egy rendőrt. hogy ezek a „fejesek” majd eltussolják az ügyet. hanem először is két orvossal tárgyalt telefonon. Nyilvánvalóan azt remélte. hogy véletlen szerencsétlenség történt. a prefektus már nem élt. Elnök: – Tehát Causeret úr mozdulata következtében sült el a revolver? – Igen. akik közül az első 14 órakor. Az első egy haldoklót talált a helyszínen. Germaine Huot-t azonnal letartóztatták. . állítólag szavát adta. akit Picard képviselő tájékoztatott. hogy miért nem értesítette a rendőrséget. hogy értesítse azonnal a rendőrséget. Az asszony még az orvosok távozása után sem a rendőrséghez fordul. hogy kora délután járt a lakásban egy rendőr: a lakbérkönyvet akarta ellenőrizni. akkor is a belügyminiszter révén. hogy személyesen értesíti a belügyminisztert és a rendőrkapitányt. a vádlott azt válaszolja. és jegyzőkönyvbe vették a szükséges adatokat. A tettes ekkor nem a rendőrséget hívta. Causeret vértócsában feküdt a földön. előbb ügyvédjét hívja magához. A rendőrség csak három órával Causeret meggyilkolása után kap jelentést. hanem régi barátjától. Picard képviselőtől kér segítséget. Madame Huot a tárgyalás során kitartott amellett.dördült el. hogy az áldozat magas társadalmi állása miatt nem tartotta megengedhetőnek. Ő ebben bízott. Picard nyomatékosan figyelmezteti. Arra a kérdésre. A hálószobájában levő holttestről árva szót sem ejtett. jöjjön el másnap. Utólag megállapították. a képviselő. 16 óra 30 perckor végre megjelentek a tett színhelyén a rendőrök.

Torres doktor, a magánvádló (az áldozat apja) ügyvédje, az ismert párizsi jogász, fejére olvasta a vádlottnak, hogy alig néhány perccel a lövés eldördülte után rövid időre elhagyta lakását. – Hová ment? – Átszaladtam egyik szomszédasszonyomhoz, a tejcsarnokosnéhoz. Azt reméltem, beszélhetek vele, és segítséget kérhetek tőle, de senki nem volt otthon. – És közben otthagyta vérző áldozatát, és a két orvos, akiket kihívott, már későn érkezett. Hát ez az, ami megdöbbent. Lakik a házban egy orvosprofesszor, több orvos is lakik a közelben, a Beaujon-klinika ott van szinte a tőszomszédságában. De maga nem hív segítséget. Csak ül a haldokló mellett! A vádlott kihallgatása véget ért, s első tanúként egy törvényszéki orvosszakértőt hallgattak meg. Véleménye szerint – mondta a szakértő – nem valószínű, hogy az áldozat ki akarta volna tépni a vádlott kezéből a fegyvert – a látlelet szerint ugyanis vagy fölemelte mindkét karját, vagy hátravetette. Ez a két lehetőség pedig nem a véletlen baleset verzióját támasztja alá. Természetesen a vádlott állítását azért nem lehet határozottan elutasítani. Nem valószínű ugyan, hogy minden úgy történt, ahogyan a vádlott állítja, némi lehetősége mégis fennáll. Több tanú teljesen valószínűtlennek minősítette, hogy Madame Huot szándékosan ölte volna meg a prefektust. A házvezetőnő vallomása szerint március 7-én Madame Huot elmondta neki, hogy figyelteti a barátját Déltájban még arról is beszámolt, hogy egy áruházban eltűnt a nyomozónő szeme elől: „Az az ostoba nőszemély szem elől vesztette!” Arra a kérdésre, vajon helytálló-e, hogy a vádlott mindig tartott fegyvert a lakásban, és ha igen, miért, a tanú azt felelte: asszonyának azért volt mindig töltött revolver a keze ügyében, mert egyszer betörők hatoltak be hozzá; időnként fenyegető leveleket is kapott Megállapították, hogy a vádlott egy ismert párizsi

fegyverkereskedőnél vett egy pisztolyt, és utána kétszáz próbalövést adott le., Roppant súllyal esett a latba Picard úr vallomása. A képviselőt láthatóan igen kellemetlenül érintette, hogy kénytelen ebben a nagy port felvert pörben a nyilvánosság előtt vallomást tenni, ráadásul egy olyan nő ügyében, akit tizenöt évvel ezelőtt látott utoljára. Picard a következőképpen vallott: – Délután negyed háromkor otthon ültem az íróasztalomnál, amikor megszólalt a telefon. Valaki beleszólt, de alig értettem. Azután másik hang jelentkezett, Mogilewski doktoré, akit ismerek. Az orvos azt mondta: „Kérem, jöjjön azonnal Madame d’Anglemont lakására. Segítségére lehet Causeret prefektus úrnak. Az emberségére apellálok.” – Taxiba ülök, odamegyek. Madame d’Anglemont és a műtéthez beöltözött orvos fogad. Madame d’Anglemont azt mondja: „Mindennek vége!” – „Minek?” – -„Causeret meghalt!” – önagysága ott ült egy széken, és azt mondja: „Nem akartam! Hevesen összeszólalkoztunk. Itt volt a pisztoly. Causeret felemelte a karját, és a fegyver elsült” – „Jelentette a rendőrségen?” – „Nem.”:– „Akkor én megteszem.” A képviselő azonnal megpróbált telefonon érintkezésbe lépni a belügyminiszterrel és a rendőrprefektussal, de eredménytelenül. Csak délután négykor sikerült őket megtalálni és tájékoztatni. Következő tanúként az áldozat régi barátját hallgatták ki, aki már régen óvta Causeret-t ettől a viszonytól. – Veszedelmes nőnek tartottam a vádlottat; három héttel a tragédia előtt találkoztam Causeret-vel. Ő akkor megnyugtatott, hogy Germaine d’Anglemont az ő számára már nem több, mint jó barát. Sajnos, már csak holtan láthattam viszont barátomat A bizonyítási eljárás befejeztével elsőnek Torres ügyvéd kapott szót, mint az áldozat családjának képviselője. Vádbeszédében idézett a

levelekből, amelyeket a vádlott intézett barátjához. Ezek a levelek számos becsmérlő kifejezést tartalmaztak, feljelentéssel fenyegették a prefektust, és pénzt próbáltak kizsarolni tőle. A tettről magáról így nyilatkozott az ügyvéd: – Szívesen hinném, hogy véletlen baleset történt, ez megnyugtatná mindazokat, akik az áldozatot siratják. De ez, sajnos, lehetetlen. Hiszen a lövés pillanatában a prefektus felemelve tartotta a karját. Ez nem annak a férfinak a mozdulata, aki ki akarja ragadni a fegyvert a szemben álló kezéből, ez olyan mozdulat, amellyel kegyelemért könyörög az ember. Ez a nő elvetemült szörnyeteg – zárta fejtegetését az ügyvéd. – Megöl egy embert, és mit tesz utána? Veszi a kalapját, és elmegy hazulról, hogy egy tejesasszonytól kérjen tanácsot! Nem emeli fel a földről a szeretőjét, hogy az ágyra fektesse, nem rohan a házban lakó orvosért. Nem is volt mellette, amikor meghalt. Egy csöpp vér sem volt rajta. Még csak meg se csókolta! Akárcsak a magánvádló képviselője, a főállamügyész is határozottan állást foglal azzal a verzióval szemben, hogy az egész csupán véletlen szerencsétlenség volt. Ahogyan a vádlott közvetlenül tettének elkövetése után viselkedett, az semmiképp sem egyeztethető össze az ilyen feltevéssel. – De vajon miért ölt akkor? Féltékenységből! Hiszen figyeltette is szerelmesét. Nem fordul-e elő gyakran, hogy az ideges nő haragjában, féltékenységében, dühében gyilkol? A főállamügyész szigorú büntetés kiszabását kérte a vádlottra, aki az életnek csak napos oldalát ismerte, aki fényűző, henye életet élt. – És elvárom – mondotta végezetül –, hogy bocsánatot kér a fájdalomtól megtört – édesapától! Ilyesmi eddig ezen a fórumon még sosem hangzott el. Enyhítő körülmények figyelembevételét mindazonáltal nem ellenzi.

Az utolsó szó jogán végre kimondta a vádlott. ami azt akár legcsekélyebb mértékben is hitelessé tenné. amelyek igaz és mély szerelemről tanúskodtak. amikor magas rangú rendőrségi tisztviselők. Ami pedig a prefektus megölésének indítékát illeti. A felmentésre az esküdtek nyilvánvalóan nem tudták rászánni magukat. sőt bírók is esedeztek a vádlott kegyeiért. A féltékenység még nem indokolja a lövéseket Mégiscsak a véletlen az egyetlen lehetőség. amelyet a törvény az egyszerű testi sértésért kiszab. a vád képviselője semmit sem tudott felmutatni. és szüntelenül felhánytorgatni a múltját. A francia közvélemény elfogadta a döntést Kovács Vera fordítása . mert előmenetelük szempontjából hasznos lehetett. hogy volt idő. Ezért nem nagyon illendő most ennyire megvetően szólni róla. Az esküdtszék a vádlottat nem gyilkosság. – Aki ilyesmit ír. Így azután középutas megoldást kerestek. hanem csak testi sértés vétkében nyilvánította bűnösnek. A szándékos emberölés vádját a bíróság nem látta bizonyítottnak.A védőügyvéd kifejtette. – Bocsánatot kérek Monsieur Causeret édesapjától és családjától. A magánvádló képviselője által felolvasott levelekkel a védő szembeállította a vádlott egyéb leveleit. és kétévi börtönre ítélte. hogy szándékos emberölés címén hozzanak ítéletet. nem alantas nőszemély. amit két napja vártak tőle. Szándékos testi sértés – ténybelileg és jogilag is tarthatatlan álláspont. másrészt azonban attól is visszariadtak. Két év a legsúlyosabb büntetés. nem sokat törődve a tárgyalás kimenetelével.

Az asszony a lövésekkel válaszolt férje bejelentésére. s egész szenvedélyes lényével rajongott érte.A Chevallier-ügy Amihez „joga van” a megcsalt feleségnek 1951. A fiatal orvos családját megbotránkoztatta ez a viszony. A fiú hozzátartozói olyan jelentékenynek tartották a kettejük közötti társadalmi és . Yvonne Chevallier későbbi férjével a harmincas évek derekán ismerkedett meg az orléans-i kórházban. és minden lehetőt elkövetett. Yvonne feladta Orléans környéki lakását. és szerelmeséhez költözött. sem társaságbeli jártasság dolgában nem vehette fel a versenyt a férje környezetében élő hölgyekkel. Pierre Chevallier régi. fiatal nő. és úgy intézte. az újonnan kinevezett miniszterbe – és azonnali halálát okozta. hogy egymásra találtak. hogy egy asszony három golyót eresztett férjébe. Yvonne ellenben paraszti sorból származott. hogy elválassza egymástól a szerelmeseket. maga a szó abszolút értelmében vett szerető. ő maga pedig ápolónő volt a szülészeten. augusztus 12-én – arra ébredt Franciaország. ahol a férfi. A fiatalembernek megtetszett a feltűnően csinos. A törvényszék elnöke a főtárgyaláson ezekkel a szavakkal jellemezte a lényeget: – Asszonyom. és sem műveltség. hogy el akar válni tőle. Nem sokkal azután. egy fájdalmas phlegmonéval. Nagyapja és dédapja orvos. Yvonne egyszer orvosi segítségért fordult az akkor még gyakorló orvos Pierre Chevallier-hoz. Egyszerű környezetből került ki. hogy viszontláthassa Yvonne hamarosan a szeretője lett. apja országszerte ismert és tisztelt gyáros. tekintélyes orléans-i patríciuscsalád sarja volt. mint orvos dolgozott.

Orléans város felszabadításában már mint partizánvezér működött közre. hogy a német rendőrség el ne kapja. hogy a család a fiatal ápolónőt nemkívánatos betolakodónak tartotta. Nem sokkal ezután. Thugal. Házasságot csak akkor kötött a két fiatal. Mathieu. 1940 júniusában Pierre a Becsületrend keresztjével ékesítve hazatért. a Maquis-ba. Pierre Chevallier már akkor. és segített elrejteni az ejtőernyővel ledobott anyagokat. beállt a partizánok közé. 1940-ben megszületett első fiuk. A főtárgyaláson megállapították. 1945-ben a második. hogy kapcsolatuknak nem is jósoltak nagy jövőt. és megpróbált segíteni rajta. és egész Orléans-ban megbecsült névre tett szert. ami együtt járt az ismert és jelentős város elöljárójának állásával. amely akkor már évek óta megillette volna. Férje oldalán Yvonne is részesült mindabban a megtiszteltetésben. 1944-ben Pierre Chevallier. hogy bármikor és minden ügyben nyugodtan fordulhatnak hozzá segítségért. ő mindig készségesen elment a beteghez. amikor a harctérről hazatért. Amikor mások már nem vállalkoztak rá. Férje minden erejével . Ezzel természetesen komoly kockázatot vállalt. Felesége első perctől kitűnő segítőtársa volt. harmincöt éves korában. Hírközlési feladatokat vállalt.műveltségbeli különbséget. folytatta orvosi tevékenységét. és sohasem fogadta be. amikor Pierre Chevallier-t 1939-ben behívták katonának. Éjjel-nappal rendelkezésére állt betegeinek. igen tevékenyen bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba. részt vett szabotázsakcióban. A felesége imádta. A szabad Franciaország haderejének bevonulásakor az ő kezébe tették le a város kulcsát. Yvonne-nal mindenesetre alaposan éreztették ezt a visszautasítást. megválasztották Orléans polgármesterének. tudták róla. Így Yvonne végre megkapta azt a nevet és társadalmi állást.

sem műveltség tekintetében nem felel meg. Csakhogy ezzel sem ment sokra. mint ahogyan érkezett. hogy miniszter legyen. Már rövid idő múlva megválasztották nemzetgyűlési képviselőnek. és továbbra sem tudott hozzáidomulni férje nagyvilági életéhez. és csak idő kérdése volt. képviselői teendői miatt. hogy a férje új társadalmi állásával együtt járó kötelezettségének sem alkatilag. hogy nem maradt más lehetőség. hogy felesége és gyerekei megvannak. Végül már csak látogatóba járt haza.belevetette magát a háborús károkat szenvedett város újjáépítésének feladataiba. Megpróbálta a műveltségében mutatkozó hiányokat pótolni. Yvonne csakhamar rádöbbent. Pierre hetenként három napot töltött Párizsban. úgyhogy végül is kénytelen volt lemondani minden kísérletről. éppoly váratlanul. . Levelet vagy telefonhívást ritkán kapott Yvonne. és elpárolgott. Eleinte gyakran magával vitte a fővárosba feleségét. Emlékezete azonban nem őrizte meg a folyóiratokból és könyvekből szerzett ismereteket. mint otthon hagyni. Végül már könyv nélkül bemagolt passzusokat az irodalmi folyóiratokból. és fáradozásait nagy siker koronázta. Annyira nyilvánvalóan nem felelt meg a rá háruló társadalmi kötelezettségeknek. de biztosan elválasztotta a férjétől. Magára hagyatott asszony lett belőle. ebbeli minőségében a René Pleven vezette frakcióhoz tartozott Egykettőre a frakció vezérének közvetlen munkatársai közé került. odavetett nekik néhány kedves szót. ettől kezdve azonban egyre ritkábban hívta. és nélküle jelenni meg a párizsi társaságban. A fogadásoktól és díszvacsoráktól irtózott – egyszerűen kerülte őket. hogy férjével lépést tartson. Egy napon azután férje eltiltotta az asszonyt a hivatalos rendezvényekről. és sokat olvasott. Meggyőződött róla. Így tehát az élet lassan.

Elviselhetetlen feszültséget érzett. aki nem jó társalgó. A férfi előbb kitérő. Ez azonban olyan arculcsapás volt. szűk körű. amit olyan fáradságosan megszerzett? Képtelenség! Egyre jobban elidegenedtek egymástól. Yvonne megint magányosan töltötte az egész hetet. Hogy hagyja ott politikai pályáját. hogy a becsvágyát áldozza fel a szerelemért. Nem bírta az egyedüllétet Férje testi jelenléte úgy kellett neki. Csakhamar felébredt benne a gyanú: férje magatartásának fő okát abban kell keresnie. hogy mennyi asszony akadályozza minden erővel férje felfelé törekvését csak azért. ha legalább időnként vele van a férje. A gyerek meggyógyult. Yvonne tehát elvárná. – Nem akarok egyedül élni! Pierre értette. Lehet. És amikor egyszer Yvonne kénytelen volt egyik beteg gyermekét éjjelre maga mellé venni az ágyba. amikor a férfi megjött Párizsból. sután mozog a társaságban. Pierre sürgősen átvitette a maga ágyát az irodájába. hogy egy másik asszony elszerette tőle.Ezután sor került az első jelenetre. rosszul öltözködik. És ezért mondjon le mindenről. Yvonne beletörődött volna sorsába. – Nem bírom tovább. mert más nőt szeret? . orvosi gyakorlatához. majd elutasító választ adott. hogy egész lénye háborgott és fellázadt ellene. nem bírom tovább! – hajtogatta. és Yvonne könyörgött férjének. Különös. hogy ő beérje ezzel a távolabbi célokat és előrejutást gátló. mit kíván az asszony. hogy megtartsa maga mellett! És mit kaphatott érte cserébe? Egy olyan asszony szerelmét. Hogy nyugodtan akarja tölteni azt a néhány éjszakát. amikor Orléans-ban lehet. és térjen vissza Orléans-ba. térjen vissza a közös hálószobába. társadalmilag és szakmailag egyaránt körülhatárolt élettel. hogy szeretője van? Talán azért szakít meg ővele minden kapcsolatot. Erről természetesen szó sem lehetett. mint egy falat kenyér.

– A szeretője? – hangzott a következő kérdés. amilyen Pierre Chevallier. aki bizony képes elbűvölni az olyan szellemiségű férfit. – És iparkodott Yvonne-t megnyugtatni. és kertelés nélkül nekiszegezte a kérdést. . hogy-ezt valamiképp megtudja. Madame Perreau mégiscsak kimondta: – Nem vagyok a férje szeretője! – Tehát nem maga az a bizonyos Jeanne? – Nem. hogy csakis Jeanne Perreau-ról lehet szó. én csak jó barátja vagyok a férjének. De ő az vagy sem? Yvonne égett a vágytól. Bocsánatot kért. Vajon Jeanne Perreau írta-e a levelet? Hiába forgatta fel egész íróasztalát az íráspróba érdekében. nem talált semmit. megcsókolta.” Yvonne első gondolata az volt. miután vendége elvesztette önuralmát. művelt. Végül is Yvonne berontott vetélytársnőjéhez. mert azt üzente a lánnyal. Nő írta. és átküldte hozzá háztartási alkalmazottját azzal a kéréssel: adná meg neki egyik közös ismerősük címét. hogy szeretője-e a férjének. az aláírása: „Jeannette.Nem én – hangzott a válasz. Yvonne először azt kérdezte: – Maga írt a férjemnek? – . – Hogy jut eszébe ilyesmi? – Végül. De alighogy kilépett tőle. míg végre egy napon férje öltönyében rá nem bukkant egy levélre. hogy majd felhívja őt.Sokáig nem látott tisztán ebben a kérdésben. Madame Perreau megsejthette a kelepcét. Ekkor elhatározta. Yvonne hitt a szép szónak. jellegzetesen szerelmes levél volt. az egyik jómódú orléans-i kereskedő csinos. fiatal feleségéről. Jeanne Perreau mosolyogva fogadta. és fenyegetések és sértések áradatát zúdította rá. temperamentumos. hogy kicsikar Perreau-nétól valamiféle írást. újra rátört a féltékenység. átölelte.

a maga felesége flörtöl az én férjemmel! Perreau úr ügyet sem vetett a megjegyzésre. Kiabált. elvörösödve szégyenében. de később visszatértek régi kétségei. és férjének minden percét lefoglalták. szitkozódott. elkeseredésében és felháborodásában közönséges. miért hiszed ezt? Ez a válasz kihozta a sodrából Yvonne-t. – Mit jelentsen ez? – kérdezte Pierre. Yvonne visszahúzódott. Amint megpillantotta Perreau-né férjét. – Azt hiszem. és így szólt: – Idehallgasson. írta a levelet. akit Pierre-nek hívnak. egy képviselő barátom kapta. amikre a férje hasonlóképpen válaszolt.Este megjött a férje Párizsból. nem óhajtott kínos ügyekbe bonyolódni. – És. haragjában. Békés természet lévén. június 17-én újra megválasztották – ami nagy személyes diadal volt Az emberek már azt mondogatták egymásnak: – Nemsokára miniszter lesz belőle! Egy városházi fogadáson Yvonne örömtől ragyogva átkarolta. mérgében. A sértés mindenki szeme láttára érte. Közben egyre jobban közeledtek az új választások. sértő kifejezéseket használt. jogom van magyarázatot kérni. Yvonne eleinte hitelt adott ezeknek az adatoknak. és akinek egy bizonyos Jeanne írt. Pierre Chevallier-t 1951. Végül a szemébe vágta Pierrenek: – Gyűlöllek! – Annál jobb! Ekkor az asszony újra megkérdezte. . odasietett hozzá. Elébe tartotta a levelet. ki. – Ugyan kérlek. az ilyen bizalmaskodásokat hagyjuk otthonra – hárította el a férje. – Egyáltalán nem is nekem szól a levél.

ahogy akarod. te pedig legalább öt vagy hat hónapig nem látsz. amennyit csak akarsz. – Soha! – sikoltotta Yvonne. – Nem vagyok utcanő… mint az a másik! – felelte rá az asszony. ami a begyében volt. – Úgy. – És amikor az asszony szívet tépő zokogásban tört ki. Úgy érezte.Néhány nap múlva. Nem tud jól öltözködni. hogy mostantól fogva a következőképpen fogunk élni: három napig Párizsban leszek. Nem bírja már a feleségét. ráunt Parasztivadék. de végül kijelentette: – Torkig vagyok veled! Ez a három szó szíven találta Yvonne-t. hogy el kell válnunk. Tehát sem válni nem akarsz. Nem akarok veled bizalmas kapcsolatban maradni. három napig . engem pedig. aki képtelen alkalmazkodni. okvetlenül kell még egyszer beszélnie a férjével. amivel illúziójának utolsó foszlányától is megfosztotta: – Szerezz magadnak egy férfit. Világos – tette hozzá –. hagyj békén! – Most már tudta az asszony. De kijelentem. Yvonne úgy érezte. megnyílik alatta a föld. hogy mindennek vége. Azt hiszem. díszvacsorákon megfelelően viselkedni. amitől annyira félt! De még ennél szörnyűbb dolgokat is kellett hallania. sem szeretőt tartani sem engem békén hagyni? Hát így is jó. Így szedte ízekre az asszonyt… Befejezésül azt mondta: – Már nem szeretlek. – Buta és ügyetlen vagy! – És egyáltalán: nem képes vele a lépést tartani a felemelkedés útján. A férfi nem tért ki előle. társalogni. odavágott még egy mondatot. majd intézetbe adom a gyerekeket. nem is volnék rá képes. De férje még hozzátette: – Szabad vagy. hogy mindent kimondjon. A férfi megragadta az alkalmat. – Kérlek. tetszés szerint választhatsz magadnak annyi szeretőt. Hát mégis elhangzott. De ha nem akarsz válni.

hogy boldoggá teszlek. bocsáss meg. Mikor felfogta. kedvesebb. hiszen nem vagy Te gonosz. ahova jutottam. amelyben annyira megalázkodott férje előtt. abban a reményben.Orléans-ban. Yvonne. szerelmem és odaadó gondoskodásom révén sikerülni is fog. megtanulom. sohasem jött válasz. Szeretlek…” Erre a levélre. Műveltséget szerzek. nem kell majd többé miattam szégyenkezned. Eltökélt szándékom. Igazán érthető. eszméletre tért. a gyerekeket háztartási . bár halálos betegnek érezte magát. megértőbb lettem volna. Te majd segítesz nekem jó tanáccsal. hogy örökre elalszik tőle. hogy levele pusztába kiáltott szó maradt. kedvesen. és felbolygatva. Egy július végi éjszakán. hogy ír a férjének: „Ha udvariasabb. Megkapod azt a boldogságot. mindent-mindent ó megtanulok. hogy rám unj… Kérlek. mint akit fejbe vertek. hogy két fiával a tengerpartra utazik. Eleget szenvedtem. Azután elhatározta. Nagy mennyiségű altatót vitt magával. Sikerülni fog. De mindent megtettem annak érdekében. Reménye nem teljesült. megszakította tengerparti nyaralását. a Te kedvedért akarom. Alighogy valamelyest felépült. A víz mellett volt ideje töprengeni magáról és házasságáról. sokkal többet vett be a kelleténél. súlyos depresszióba zuhant. amit megérdemelsz. hogy megfordult a fejében a gondolat: véget vet az életének. hogyan kell fogadást adni. és alaposan magához tért Úgy döntött. magába roskadt. hogy aligha láthatsz ezen a három napon. várakozása ellenére. Drágám. és elment. Azzal vette a kalapját. eltompulva tengette életét a következő napokon. És elárulhatom. És ez az irániad érzett szeretetem. nem tartanék ott. Másnap reggel.

hogy megcsalja magát. – Ma nem jött be – hangzott a válasz. Beletúr. Kirohant a pályaudvarra. Nagyobbrészt feljegyzések. Onnan felhívta a párizsi parlamentet. Ennek hallatán óriási izgalom fogta el. akik megölik a férjüket. ki idegenítette el tőle a férje szívét. nem is volna ideje rá. Sietve visszautazott Orléans-ba. Látva. van-e a férjének kapcsolata más nővel. Chátelguyon az a helység. a parlamenti szünet idején? Talán éppen az ő vetélytársnőjénél van? Elhatározta. hogy ettől a nőtől ugyan semmit sem tudhat meg. hogy Perreau úrtól kérjen segítséget. A titkárnője sem. úgyhogy bizonyára azonnal intézkedik. A parlamentben senki sem tudta. Én megértem őket A titkárnő mosolygott. Yvonne felállt. rajta a vonatok indulásának időpontjai: „Párizs – Chátelguyon. Elkérte a kulcsot a portástól. és felment. hol a férje. végigolvassa. és sietve visszatért Orléans-ba.alkalmazottjára bízta. . Nem vette komolyan. hogy Pierre-rel érintkezzék. Hol lehet a férje? Kivel tölti az idejét most. A parlamentből Yvonne a rue Cambronne-ba ment. ahol férje szobát bérelt. nem árult el semmit – A férje diszkrét férfi! De mint képviselőnek.” Egyetlen pillanat alatt mindent megértett. Majd ő felnyitja a szemét. Az íróasztalon nagy halom papír. és megtiltja a feleségének. Egyszerre csak fehér papírlapra bukkan. Megkísérelte a titkárnőből kiszedni. ahol Jeanne Perreau szokott nyaralni a gyerekeivel. De a titkárnő óvatos volt. Most megtudta végre. és a férjét kérte. és még éppen elérte a Párizsba induló vonatot. hogy megbizonyosodik férje hollétéről. levélfogalmazványok és postával érkezett levelek voltak. és akkor mondta ki a félelmetes szavakat: – Vannak nők.

mondta felháborodva. amilyeneket azelőtt sohasem használt. Nem tudta. mitévő legyen.Csalódnia kellett. és közölte vele. hogy a felesége az ő férjének a szeretője. amit Yvonne elvárt tőle. Ismét felötlött benne Léon Perreau neve. Ne merészeljen utána nyomozni. hogy ő bizony nem riad vissza a botránytól. Igen. hogy semmit sem tesz majd. Perreau döbbenten átrohant hozzá. hogy azt tegye. ziláltan leroskadt egy karosszékbe. Hazatérve kimerültén. mi a féltékenység? És valóban olyan férfi volna. mire az asszony faképnél hagyta. Amikor Yvonne felhívta. Perreau sokkal gyengébb l és jellemtelenebb férfi volt. hanem csak hogy könyörögjön: az Istenért. ne csináljon botrányt! Egyetlen vágya: nyugalmában ne háborgassa senki. – Tehát mégis válik? . hogy ezenkívül mi történik. és olyan kifejezéseket zúdított a feleségére. aki mindenbe beletörődik. végül ez a mondat csúszott ki a száján: – Orléans polgármesterét tegnap óta felszarvazza a felesége. menjen ideggyógyászhoz. Mikor elment. Tudja ez az ember egyáltalán. Ekkor megszólalt a telefon. Két házasságot akar tönkretenni? – És azt tanácsolta Yvonne-nak. Épp ellenkezőleg: akkor már elkerülhetetlen a válás. már meg is bánta. Yvonne világosan látta. Yvonne sem maradt adósa. de természetesen nem azért. A válasz: – Csak nem fogja széltében-hosszában kikiabálni? – S rövid hallgatás után így folytatta: – Hiszen mi haszna is volna a botrányból? A férjét ugyan nem szerzi vissza vele. Újabb beszélgetésük alkalmával kifejtette a férfinak. A férje hívta. amit a felesége tesz? Megint elment hozzá. az nem érdekli! Elég nehéz az élet anélkül is. Hiszen ezzel a hamis önváddal maga Szolgáltatott alapot a házasság felbontásához. megcsallak… érted? Még ki sem mondta. semhogy bármit is tett volna.

– Feleségének egy régebbi szeretőjével szemben erélyesen fellépett. Csakhamar kiderült. hogy férje miniszter lett: államtitkár a közoktatásügyi minisztériumban (Franciaországban az államtitkár miniszteri rangban van). és fegyverviselési engedélyt kért. Másnap elment a rendőrségre. – És maga eltűrte? – El kellett tűrnöm. mondván. Szórakoztatni fogom. hogy Jeanne e percben ott van nála Párizsban. Most majd eszébe jut a felesége… Büszke volt férjére. Tehát azt várja tőle. hogy tegyen valamit. és elbeszélgetünk. . De már a telefon-beszélgetésük kezdetén megértette. Hosszú sürgönyben gratulált neki. hogy régóta tud mindent. Alighogy letette a kagylót. Egy fegyverkereskedőnél vett egy pisztolyt és huszonöt töltényt. A polgármester feleségének kérését természetesen nem lehetett elutasítani. Nem. Még egyszer megpróbálta Léon Perreau-t rábírni. Én majd egészen más irányba terelem a gondolatait. Majd szépen eljárogat hozzám. – Ne izgassa magát. hogy olyan sokat van egyedül odahaza. ezt nem viseli el. és fél. hallja a rádióban. és féltékenysége háttérbe szorult. Emezt hagyta. hogy kárba veszett fáradság. azt tanácsolja neki ez a férfi. nem képes rá. Yvonne-t mintha fejbe kólintották volna. meghaladja az erejét. Újra feltámadt benne a remény. Miért? – Ez egészen más dolog! – Borzasztó még elgondolni is – mondta Yvonne –. és nyeljen le mindent.. hogy hallgasson. Férje most elérte a maga elé tűzött célt.– Szó sincs róla – Yvonne kérdésekkel ostromolta a férfit. – Ugyan dehogy – mondta Monsieur Perreau. ő – a törvényes feleség – nem hajlandó ölbe tett kézzel ülni.

Minél magasabbra emelkedik Pierre. hogy másnap reggel érkezik. Úgy beszélt vele. – Ez nekem roppant kínos. Yvonne mélységesen csodálkozott. mondjon le bűnös szándékáról. augusztus 12-én. megölöm őt vagy megölöm magam! – jelentette ki Yvonne. Yvonne a karjára vette kisfiát. 1951. És nagyon siet. mikor a beszélgetés véget ért. mint a cselédjével. aki apáca lévén. mert két ünnepségen is részt kell vennie. Újra meg újra felötlött benne. egyetlen lehetősége az öngyilkosság. – Kérem.Miután a sürgönyt feladta. A fegyver ott volt az éjjeli-szekrény fiókjában. Vendége távoztával Yvonne még egy utolsó kísérletet tett Léon Perreau-nál. – És mit mondjak neki? – Hogy szakítson a feleségével. mert férjének eszébe se jutott. és kioktatta: . Várjon hat hónapig. Vissza fog térni magához! Reménytelen eset! Ugyanaznap estéjén Yvonne-t Párizsból felhívta a férje. Mathieu-t. Másnap. Az. egy vallási kongregációhoz tartozott. apáca könyörgött. Tizenegy évi házasság után! Hát ide jutottak. hogy legjobb volna véget vetni az egésznek. de csak ezt a választ kapta: – Várjon türelemmel. Kétségbeesésében egy barátnőjéhez fordult. tiszta fehérneműért és másik öltönyért. annál nagyobb kettejük között a távolság. – Ha nem teszi meg. gondoljon a gyerekeire. Hiszen ha igényeit nem tudta kielégíteni. hogy miniszteri kinevezéséről értesítse. reggel nyolc óra tájt érkezett haza Pierre Chevallier. amikor még csak polgármester és képviselő volt – most talán beéri vele? Megint úrrá lett rajta a depresszió. beszéljen a férjemmel. hogy nem lát más kiutat. Megvallotta barátnőjének. újra rátört kisebbrendűségi érzése.

hogy így beszélj arról az asszonyról! – Azzal a hajánál fogva megragadja a feleségét. mi vagy te? Semmi! – És később kiszalad a száján: – Feleségül fogom venni! Most. Most még nem akartam kirukkolni vele. ahogy mondták neki. és közben megkérdi: – Mondd.– Ha papa betoppan. te meg ittmaradsz magadra! – Ezt nem teheted! – Dehogynem. mi is elválunk. és azt mondod: Isten hozott. az apja felkapja és megcsókolja. Még csak nem is köszön neki. Végeztem veled. én feleségül veszem őt. – Nem én vagyok az ostoba nőszemély. Yvonne odanyújtja az ingét. feleségét pillantásra sem méltatja. Azután hozzálát átöltözködni. kezdi részletesebben kifejteni szándékát: – Jeanne elválik. hogy okvetlenül beszélniük kellene. amit békében és egyetértésben éltek le egymás mellett. mire férje odavágja: – Semmi kedvem egy ostoba nőszeméllyel vitázni! Yvonne-t elönti a méreg. miniszter úr! A gyerek úgy tesz. Yvonne kitart amellett. Pierre. Soha az életben meg nem csókollak többé… – S mikor az asszony a gyerekekre hivatkozik. Most következik a harmadik! Pierre megdühödik és ráförmed: – Megtiltom. mondja a férfi. – Ez lehetetlen! – De bizony nagyon is lehetséges. nem beszélhetnénk meg a dolgainkat? Neki érre nincs ideje. a nyakába ugrasz. hogy végre kibökte. hanem a ringyód! Két házasságot már tönkretett. Semmi nem hat rá – hiába hivatkozik Yvonne a tíz esztendőre. Pierre ellöki . és rákiált: – Sokkal többet ér te-nálad! Tudod. azt válaszolja: – A gyerekeket majd intézetbe adom. hiába sír hiába könyörög. de te kiprovokáltad.

november 5-én 13 óra 45 perckor kezdődött a főtárgyalás a reimsi esküdtszék előtt. A főtárgyalás 1952. megvan. és előveszi a fegyvert. a fegyvert elsüti a holttest irányában. A pisztolyban egy golyó maradt. a mellén és a nyakszirtjén érték. – Nem fogod feleségül venni! – De még mennyire. kétszer. míg elutazom. Férje felé fordul és lő: egyszer. Ebben a pillanatban vége az asszony önuralmának. hanem csak emberölés címen emeltek ellene vádat. megölöm magam! – azzal az éjjeliszekrényhez ugrik. és karjába veszi. háromszor. A lövések a lágy ék táján. ennél okosabbat úgysem tettél egész életedben! – S mikor az asszony megismétli: – „Megölöm magam!” – odakiáltja neki: – Tedd csak bátran! De várd ki. A férfi hangtalanul összerogy. a vádlottat tehát legrosszabb esetben életfogytiglani kényszermunkára ítélhették. ami kell hozzá! – öld csak még magad.magától az eléje térdeplő asszonyt. Nem gyilkosság. azután jelentkezik a rendőrségen. hogy fogom. . – Nem igaz! – sikoltja Yvonne. amikor egyik gyereke szólítja a szomszéd szobából. Yvonne már éppen maga ellen fordítja. hogy feleségül veszi a másik nőt. A védelem később készségesen megragadja ezt a meghatározást. – Ha megteszed. majd ismételten kijelenti. Leejti a fegyvert. és útszéli kifejezésekkel illeti. az enyhe ítélet reményében. átmegy a gyerekhez. – Láthatod. „Drafrie passionnel” és „drame de la jalousie” – írják róla az újságok. De nehogy még egyszer kísértésbe essen.

– Úgy van. – Erre nem emlékszem. Megfigyelték. Elnök: – Környezetük ma is egységes véleményt alkot magáról. december 27-én kötöttek házasságot. Fiuknak ragyogóbb partit reméltek. A törvényszéki elnök a lehető legudvariasabban viselkedett Yvonne Chevallier-val. és többször is nemtetszésüket nyilvánították a terhelő tanúkkal szemben. De azért néha civódtak is. A teremben levő nők az első perctől kezdve a vádlott pártján álltak.Lélekben egész Franciaország részt vett a tárgyaláson. végül a szeretője lett. Az elnök ezt követően megállapította. A törvényszéki palotához úgy tódult a tömeg. és ő kezelte… Kapcsolatuk egyre meghittebbé vált. hanem „Madame”-nak. A személyi adatok felvétele után az elnök mindenekelőtt azt tisztázta. Yvonne ellenben úgy viselkedett. Végül is több mint ezer ember szorongott a tárgyalóteremben. tapssal jutalmazták a mentő tanúkat. május 23-án történt. hogy maga nagyon alacsony (paraszti) sorból származik. elnök úr. 1935. Úgy vélték. A férjem sosem beszélt róla. nagyon jól emlékszem rá. majd rátért kapcsolatuk romlására. akár egy riadt állat. hogyan ismerkedtek meg a házastársak. hogy 1939. Férjének szülei bizonyos mértékig szembeszálltak ezzel a házassági tervvel. Szám szerint túlsúlyban voltak a nők. hogy szenvedélyesen és őszintén szereti a doktort. Kíméletesebben már nem is bánhatott volna vele. Elnök: – Lassacskán felmerült a házasság-kötés gondolata is. Nem „vádlott”-nak szólította. . hogy csak a hajnal óta sorban állók egy része jutott be. aki akkor belgyógyászként működött az orléans-i kórházban. – A szülésznői tanfolyamon ismerte meg a fiatal Chevallier doktort. Magát phlegmone támadta meg.

De különben mi mást tehettem volna.– Chevallier láthatóan belefáradt a maga túlzott féltékenységébe. ami az asszony teljes tanácstalanságát tükrözte. amit Yvonne 1951. sohasem fordult meg a fejében. hogy férje és őközötte mindennek vége. amikor felfedezte. csaknem primitív léleknek mutatta be Yvonne-t. hogy nem felel meg a követelményeknek férje mellett. mély depresszióba sodorta. és a vele való beszélgetésekben nyíltan és becsületesen vállalta a . Most egy bizonyos doktor Gouriou nevű embert szólítottak. Hogy ilyesmi megtörténhetik. akinek érzelmi életére rányomja bélyegét egy bizonyos fokú szűklátókörűség. aki egyre emelkedett a társadalmi ranglétrán. Ez elsősorban akkor mutatkozott meg. Hasztalanul próbálta töméntelen kávéval. – Igen. június 13-án talált férje zsebében. – Igen. hogy a vádlott ezek után olyan alázatos hangú levelet írt a nyaralásból. felborította lelki egyensúlyát – a többit aztán megtette a túlzott gyógyszerszedés. Az elnök csodálkozott. A vádlott büntetőjogi felelőssége tekintetében kellett nyilatkoznia. Felfedezése egy számára eladdig ismeretlen világba taszította. Erre vonatkozó kérdésére olyan választ kapott. hogy visszahódítsam? Ez volt az utolsó esélyem. mint elmeszakértőt. amely végeredményben végzetesnek bizonyult. Magamnak semmiért sem tehettem szemrehányást. Azóta a vádlott visszanyerte egészségét. Az orvosi jellemzés átlátszóan egyszerű. De ez a beszámíthatóság nem százszázalékos. leírtam. Hosszasan elidőztek a „Jeannette” aláírású levélnél. Az akták szerint 1951– ben megszűnt maguk között a házastársi kapcsolat. cigarettával és altatóval leküzdeni levertségét. beszámíthatónak mondható. hogy férje megcsalja. nem is tudom. külön hálószobánk volt. A váratlan felismerés. Az az érzés. azon a levélen. miért. Mindent egybevetve.

hogy ez meglepő őszinteségre vall. Az igazságnak megfelelően válaszolt. Az elnök megjegyzésére. Nem ő volt-e tulajdonképpen bűnös? Ha ő beavatkozik az ügybe. Minden héten. hogy mindenáron felnyitja az ő szemét. Ő a maga részéről egyszer s mindenkorra elhatározta. elutazott Párizsba. Ami a többit illeti. Már az elmeszakértő véleménye is a vádlott javára billentette a mérleget. hogy szemet huny felesége viselt dolgai fölött. hogy a tragédia bekövetkezett. Yvonne viszont elhatározta. A tanú elmondta. Feltűnt nekem. Pierre Chevallier ma is él. Amint Léon Perreau a bíróság előtt megjelent. csakis a gyerekek tartottak össze bennünket.felelősséget. de még inkább az orvosszakértőt követő két tanú – Léon és Jeannette Perreau – vallomása. hogy a közönség ellenségesen fogadja. Elnök: – A maga jószántából mondta el a felesége? Tanú: – No. hogy csak jó barátok vagyunk. Kérdőre vontam. amint viszonyt kezdett Pierre Chevallierval. Yvonne-t rettenetesen . Elnök: – Sajátságos házasság. Csakis az ő gyávaságának és gyengeségének tulajdonítható. hogy felesége mindent elmondott neki. Beszámolója után az elnök visszatért Madame Perreau nyilatkozatára a Pierre Chevallier-hoz fűződő viszonyáról. A férfi vallomásából kiderült. Ezek után a tanú visszatért Yvonne Chevallier nála tett ismételt próbálkozásaira. ki-ki a maga útját járja. rögtön érezhető volt. hogy a feleségem rendszeresen kimarad. kivétel nélkül. miként hívta fel figyelmét a vádlott először a felesége és a vádlott férje között fennálló viszonyra. az orvossal együtt fáradozott az igazság felderítésén. Három gyerekünk van. s vele. a tanú a következő vallomással felelt: – A feleségem és énköztem szerződés jött létre. nem egészen.

Hogy mit csinál a felesége. hogy szakítson a szeretőjével. Madame Perreau egyik leveléből kiderült. Elnök: – Szólhatott volna a feleségének. Tanú: – Szóltam is. hogy nem sikerült őt passzivitásából kirángatnia. mit tesz. Neki viszont csak az számított. ez pedig nem… Pierre Chevallier nagyon rokonszenves volt nekem. Pierre Chevallierval szemben azonban nem. Amikor Yvonne Chevallier egyszer megkérdezte.” A kihallgatás végén az elnök helyénvalónak látta a következő megjegyzést: – Tisztában van vele. hogy ne legyen botrány. S a gyerekek miatt tiszteletben tartottam az egyezséget. hogy erőszakkal képes lennék visszahódítani. A gyerekeimre gondoltam. hogy az apaságot vállaljam. azt válaszolta: „Hiszen itt vagyok.felizgatta. hogy engedékenységével nagy felelősséget vállalt magára ebben az ügyben? Tanú: – Nem tehettem mást. mire a tanú ezt a különös választ adta: – A régi szeretője visszataszító volt. Elnök: – És maga ráhagyta? Tanú: – Ha nem hagytam volna rá. akkor sem változik semmi. hogy felesége régi szeretője ellen határozottan fellépett. ha a felesége teherbe esik Pierre Chevallier-től. nem érdekelte. De megegyeztem a feleségemmel. Elnök: – És mi történt? Tanú: – Azt felelte. . Elnök: – Nem volt elég erélyes! Tanú: – Lehet. feltéve. szereti Pierre Chevallier-t. hogy vetélytársa valami „joli poste”-ot („jó kis állást”) szerez neki. Nem hittem benne. Az elnök emlékeztette a tanút. hogy Perreau úr végül mégiscsak hajlandónak mutatkozott a válásra.

– Szerette Pierre Chevallier-t? – kérdi az elnök. Jeanne Perreau magatartásán a legcsekélyebb nyoma sem látszott elfogódottságnak. – Szerettem. A hallgatóság sorai között futótűzként terjedt el a hír: „Ez ő – a fő felelős!” Nyomban megrohanták a fényképészek. – 1947. s könnyed fejbólintással üdvözölte az elnököt. nem látszott meg rajta. 1949 novemberében találkoztunk újra.Mikor vallomásának befejeztével a tanú elhagyta a termet. Pierre Chevallier nem volt bőviben a pénznek. hogy vele találkozzon? – Igen. fekete szemüveg mögé rejtette szemét. hogy harmincnégy éves. az asszony azonban nagy. Előtte együtt szoktak vacsorázni a Quartier Latinban. 1950 májusában lettem a szeretője. Elnök: – Gyakran utazott Párizsba. és a teremben rosszalló moraj hallatszott. azért nem nagyon költekeztek. Az elnök megkérdezte. hogy vacsorázzam vele. Roppant csinos. – És ő is szerette önt? – Úgy gondolom. Rendszerint ugyanabba a szállodába mentünk a Szajna bal partján. ellenséges pillantások tömege kísérte. elegáns. és három gyerek anyja. szőke. kimért léptekkel ment a korlátig. aztán telefonon felhívott. nagyon fiatalos jelenség volt. hogyan ismerkedett meg Pierre Chevallier-val. Minden hét keddjét és szerdáját Párizsban töltöttem. Közvetlenül ezután Madame Perreau lépett a tárgyalóterembe. július 14-én'ismerkedtünk meg. hogy megörökítsék. – El akart válni a férjétől? – Elválni? Azt nem! .

elegáns fiatalasszony fellépett és válaszolt. mindenki számára érthetően odakiáltotta neki: – Tudja meg. hogy szakíthatok Pierre Chevallier-val. Az a rendíthetetlen biztonság. felingerelte az embereket. mint én. hogy Pierre Chevallier éppúgy nem hajlandó szakítani. Elnök: – Megbánta? – Nem. Az elnök most néhány súlyos kiegészítő kérdést tesz fel: – Nagy felelősséget vállalt magára ebben az ügyben! – Hogy sejthettem volna? – hangzik a válasz. tegye meg. A vádlott mereven rászögezte tekintetét. de ő mindig megtagadta a kérését. – Megnyugtattam. Pierre Chevallier könyörgött neki. nemleges választ adott.Igaz. Tudtam. Elnök: – Szégyelli magát legalább azért. és hangosan. Egy napon majd az előtt kell beszámolnia . Elnök: – Vagyis hazudott neki? Hát egyáltalán nem indította részvétre? – Nagyon is megindított. hogy szeretője-e a férjének. Ebben a pillanatban felállt a védőügyvéd. Nem akarta elhagyni a férjét. És rövid hallgatás után hozzáteszi: – Mindent csak szerelemből tettem! – Anyagi előnyei a Pierre Chevallier-hoz fűződő viszonyából nem származtak. Nemcsak rólam volt szó. amit tett? – Igen. amikor Yvonne Chevallier meglátogatta Madame Perreau-t. szégyellem magam. Az elnök most rátért arra a napra. Yvonne kérdésére. – A gyerekeimre hivatkoztam! A férjem a maga részéről mindig is elutasította a válás gondolatát. amivel a csinos. hogy van ám odafent egy legfelső ítélőszék. de nem hittem. A hallgatóság soraiban érezhető lett az egyre nagyobb nyugtalanság.

hogy háttérbe szoríthassa a másik asszonyt. Vallomásukból kiderült. A teremben fergeteges tapsvihar tört ki. Szörnyeteg ez az elegáns fiatalasszony. míg a teremben helyreáll a nyugalom. mert szerencsétlenségbe sodort egy derék. szellemes és francia nőre jellemző válasz. Azután kimért léptekkel elindult férje felé.tetteiről. Másnap. mint tanú. A védőügyvéd mindannyiuk szívéből beszélt. mert maga a fő bűnös. Az elnök megadta az engedélyt. azután megkérdezte az elnököt. . élhet-e azzal a jogával. A védőügyvéd azt fejezte ki. és kiteregették a bíróság előtt Pierre és Yvonne házasságának egész történetét. Olyan erővel. jóravaló teremtést. és helyette ő legyen a miniszter-képviselő felesége. Az emberek régen állást foglaltak. és leköpdösték. ami menekülésnek tetszhetett volna. hogy az elnök végül a terem kiüríttetésével fenyegetőzött. aki most itt áll a törvény előtt. Intelligens. nyomban az első orléans-i sajtóhírek megjelenése után. hogy a hallgatóságnak válaszoljon. amit a nép gondolt és érzett. Csak nagy keservesen sikerült a rendőrségnek megvédenie és biztonságba helyeznie a népharag elől. és elsápadt. hanem nagyon sokat tett az asszony is. és olyan sokáig tartott. Megvárta. Jeanne Perreau érezte a megszégyenítést. – A szerelem birodalmában nem éri büntetés az embert („En amour on n’est jamais puni”) – hangzott a válasz. Került minden mozdulatot. Neki természetesen csak az kellett. Odakünn gúnyolódó szitkokkal fogadták. az utolsó tanúkihallgatásokra került sor. A Chevallier család barátai voltak. hogy nemcsak a férfi volt a hibás. és emelt fővel vonult ki a tárgyalóteremből. november 7-én. ami szükségképpen feldúlta a házasságukat. Hadd mondjak magának csak annyit: Madame Chevallier helyett magának kellene a vádlottak padján ülnie.

Pierre Chevallier jó barátja. A törvény egész szigorát csak akkor igénylem. olyan mértékben. Ha szabad így mondanom. hogy megértsem és megértessem a dolgokat. Egy lapkiadó. Ma arra törekszem. testileg is . A szó az államügyészt illette. Orléans-ba megérkezve. és megvallotta neki: idősebbik fiát intézetbe kívánja adni. és közölte vele. Többször lepisszegték őket. nem nyerte meg a közönség tetszését. sokkal inkább. A halála előtti estén feladta szokott diszkrécióját. hogy közös autóútjukon tanúja volt egy heves jelenetnek a házastársak között. hogy a vád képviselője szelíd. viselje majd gondját a gyerekeknek. úgyhogy az elnöknek kellett beavatkoznia. hogy felkészült rá: egy napon megöli a felesége. Megkérte. – Szerette őt az asszony a maga módján – fejezte be vallomását a tanú –. hogy már nem ura önmagának. Világosan érezhető volt. csak hogy kivívja elismerését. Az áldozat másik barátja. amikor azt az igazság szelleme okvetlenül megkívánja. de vadul. Már első szavaiból érezhető volt. ebben a kettősben aránytalanság állt fenn. Yvonne többször is foglalkozott az öngyilkosság gondolatával. mindent megtett. hogy kivonja anyja befolyása alól. Chevallier szorgalmáról. hogy Yvonne élt-halt a férjéért. aki itt áll előttünk? Szereti a férjét. megértő vádlója lesz Yvonne-nak. valósággal imádja. mint eddig bármikor. Milyen ez az asszony. aki annyi jót tudott mondani Pierre Chevallier-ról. egy alprefektus. elmondta. Chevallier félrevonta őt. – Vádbeszédet mondani nem okvetlenül egyértelmű a vádlott porba tiprásával. A felesége nem alkalmas a gyerekek felnevelésére. Yvonne-t ugyanis megszállta a féltékenység. de az eltaszította magától. Ezzel a bíróság befejezte a bizonyítási eljárást. kötelességtudásáról és hazafiságáról beszélt.A kihallgatott nők valamennyien megerősítették. hogy a két tanú. és mások teljes kizárásának vágyával.

Amikor bizonyságot szerzett róla. hogy mit várhat férjétől. Kétségbeesésében hol a férjéhez. Hadd emlékeztessek rá: nem válópörben kell ítéletet mondaniuk. szolgálója és szeretője egyszerre. Úgy is mondhatnánk. . hanem emberölésben. talán beletörődik. Mert úgy cselekedett. de felmenteni nem lehet. Szerelme azonban kizárólagos és emésztő volt. Ez a felfedezés teljesen felborítja lelki egyensúlyát. hogy a vádlott már kitöltött tizenöt hónapi vizsgálati fogságot. ami számít. hogy a férjének viszonya van. mint egy sebzett állat. hol vetélytársnőjéhez. Végül a féltékenység teljesen megzavarta. hogy szenvedélyes szerelmes. hogy az enyhítő körülményekre tekintettel legyenek. A tények alapján. úgy viselkedett. nem pedig ezt a szép reményű férfit feláldozni a tulajdon kétségbeesésének. és figyelembe véve. isteníti. Ez pedig felettébb téves következtetés. Az a kérdés. Nem lehet őt felmenteni. vajon a házasságtörés halálbüntetést kíván-e: mert hiszen Yvonne Chevallier ezt az ítéletet mondta ki férje fölött. de mindenütt a közöny falába ütközött. és nem tűrt meg semmiféle más érzelmet.szereti. a főállamügyész kétévi. Ha már szükség volt áldozatra. fel nem függeszthető börtönbüntetést javasolt. hol annak férjéhez fordult. akkor inkább a tulajdon felháborodását kellett volna megfékeznie a köz érdekében. A főállamügyész nyomatékosan óvta az esküdteket a felmentő ítélettől (ami érezhetően várható volt): – Ne játsszanak regény-igazságszolgáltatást. De a válás gondolatát és férje végleges elvesztését nem bírta elfogadni. mindenütt és mindenkor segíteni akar neki. Egy napon kiderül. örül a sikereinek. mintha az ő boldogsága volna az egyetlen dolog a világon. amit egy nő követett el. hogy csak átmeneti félrelépésről van szó. Ha úgy érezhette volna. Ez az asszony minden bizonnyal megérdemli.

Kivált a nők értettek vele egyet. A jelenlevőkön (túlnyomórészt nők) hallatlan lelkesedés lett úrrá. mint vádbeszédnek hatottak. melyek inkább védő-. Amikor kihirdették. a várakozásnak megfelelően. A francia közvélemény egy része eleinte határozottan lázadozott a felmentő döntés ellen. kivált az 1953ban bemutatott Diane de Lys címűben. 8 Szerelmi bosszú . Férje megölésével Yvonne Chevallier az ő nevükben is bosszút állt. 30 percig tanácskoztak. Már csak ki kellett emelnie és elmélyíteni mindazt. amit az államügyész enyhítő körülményként felsorolt. Ez óta a bemutató óta ifjabb Alexandre Dumas a „vengeance amoureuse”8 teoretikusának számít Az ő hatásának tulajdonítható. Az esküdtszék álláspontja szerint tehát Yvonne Chevallier-nak joga volt agyonlőni a férjét. A döntés. A bírósági épület előtt mintegy négyezer ember fogadta örömrivalgással a felmentett asszonyt. 18 órakor az esküdtszék – három hivatásos bíró és hét esküdt – visszavonult tanácskozásra. hogy az újságok a Chevallier-ügyben kötetszám kapták az olvasók leveleit. hogy a megcsalt házastárs a francia bíróságok előtt évek óta rendkívül enyhe és elnéző ítéletre számíthat. ha megöli a bűnöst. és számos csalódott és megcsalt asszony szinte elégtételt érzett. felmentés volt. Nem meglepő. szűnni nem akaró ovációban részesítették Yvonne Chevallier-t. könnyű dolga volt a védőügyvédnek. óriási tumultus támadt. akiknek túlnyomó többsége helyeselte az esküdtszék ítéletét. a francia nő teljes cselekvési szabadságot kíván. amely végső esetben az emberölésig terjedhet. szinte diadalmenetben vitték el.Szavai után. amelyek ifjabb Alexandre Dumas színműveiben jutottak kifejezésre. Ha a férj hűtelen. De aztán hamarosan lecsillapodtak a kedélyek: az ítélet megfelelt a francia jog bizonyos hagyományainak.

A gondolattól a tettig a francia nő számára is hosszú az út. és leprás betegeket ápol.Néhány nappal a felmentő ítélet után egy tekintélyes londoni újság kérdést intézett a párizsi fegyverkereskedésekhez. hogy az utóbbi időben hány nő vásárolt náluk fegyvert. Kovács Vera fordítása . nem adtak okot aggodalomra. Yvonne Chevallier ma Guyanában él. amelyek kiderültek. A számok.

Tartalom A Steinheil-ügy Egy hölgy a párizsi társaságból A főtárgyalás A Caillaux-ügy Női önbíráskodás A főtárgyalás A Landru-ügy Kísérteties hatalma volt a nők felett A főtárgyalás A Germaine Hout-ügy Egy párizsi kurtizán A Chevallier-ügy Amihez „joga van” a megcsalt feleségnek A főtárgyalás .

8 (A5) ív terjedelemben. Primusz betűtípusból.Felelős kiadó a Magvető Könyvkiadó igazgatója Felelős szerkesztő Gergely Erzsébet Műszaki vezető Beck Péter A kötetet Romhányi Katalin tervezte Kiadványszám 1534 Megjelent 10. 118 800 példányban. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató .3745 Athenaeum Nyomda. 1971ben MSZ 5601-59 és 5602-55 MA 2043-C-7172 70.