P. 1
A Kisfiu Meg Az Oroszlanok

A Kisfiu Meg Az Oroszlanok

|Views: 7|Likes:
Published by julkoka81
könyv
könyv

More info:

Published by: julkoka81 on Aug 23, 2013
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as TXT, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

03/19/2014

pdf

text

original

Sections

  • //////////////// MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁR \\\\\\\\\\\\\\\\
  • Nem siettem. Jó melegen sütött a nap. Sétálgattam és fütyörésztem
  • -- A barátnõm Amerikában él. Ezt õ írta. Itt van
  • -- Igen. Légtornász és táncosnõ -- mondta õ szomorúan
  • -- Nem számít. A tigrisek családjába tartozik. Széttépem!
  • -- Príma! Még két embert kérünk... Nem halljátok?... Arabella!
  • -- Egy öreg oroszlán búcsúföllépése -- mondta nekik is az igazgató
  • -- Eljöhetsz velem. Most Amerikába készülök. Szívesen szerzõdtetlek

TI: AU: NA: DT: PD: SO: ml KW: NT: NT

:

A kisfiú meg az oroszlánok Lázár Ervin Szász Imre (elektronikus rögzítés) meseregény 1999/06/07 (elektronikus változat) URL: http://server.dugonics-szeged.sulinet.hu/irodalom/lazar/kisfiu/index.ht magyar irodalom, 20. sz. A KISFIUTX.ZIP-ben a regény ASCII és RTF formátumban, a KISFIUHT.ZIP-ben HTML formátumban van.

//////////////// MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁR \\\\\\\\\\\\\\\\ Ez a dokumentum a Magyar Elektronikus Könyvtárból származik. A szerzõi és egyéb jogok a dokumentum szerzõjét/tulajdonosát illetik (amennyiben az illetõ fel van tüntetve). Ha a szerzõ vagy tulajdonos külön is rendelkezik a szövegben a terjesztési és felhasználási jogokról, akkor az õ megkötései felülbírálják az alábbi megjegyzéseket. Ugyancsak õ a felelõs azért, hogy ennek a dokumentumnak elektronikus formában való terjesztése nem sérti mások szerzõi jogait. A MEK üzemeltetõi fenntartják maguknak a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum szabad terjesztésének lehetõségét illetõen, akkor töröljék azt a MEK állományából. Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható, terjeszthetõ, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegû alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelõ hivatkozással használható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerzõ/tulajdonos engedélyét kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig benne kell maradnia. A Magyar Elektronikus Könyvtár elsõsorban az oktatási/kutatási szférát szeretné ellátni magyar vagy magyar vonatkozású, szabad terjesztésû elektronikus szövegekkel. A MEK projekttel kapcsolatban a MEK-L@listserv.iif.hu lista e-mail címén lehet információkat kapni és kérdéseket feltenni. A MEK központi Internet szolgáltatásainak URL címei: <http://www.mek.iif.hu>, <gopher://gopher.mek.iif.hu> és <ftp://ftp.iif.hu/pub/MEK>. \\\\\\\\\\\\\\\\ HUNGARIAN ELECTRONIC LIBRARY ////////////////

Lázár Ervin: A kisfiú meg az oroszlánok (rögzítette Szász Imre, dugo@szepi.hu) I. FEJEZET, amelyben megismerkedünk Bruckner Szigfriddel, miközben újságot olvas Ma is, mint mindig, pontosan fél ötkor befejeztük a munkát az Építészeti Hivatalban. Letettük a vonalzókat, ceruzákat, a kapuban

elbúcsúztunk egymástól, és elindultunk hazafelé. A nagy házak, amelyeket terveztünk, ezalatt jóízûen szundikáltak a papíron, vagy talán éppen beszélgettek, és megmutogatták egymásnak az erkélyeiket és emeleteiket. Errõl persze nem tudhat senki, mert a hivatal ilyenkor már teljesen üres. Nem siettem. Jó melegen sütött a nap. Sétálgattam és fütyörésztem. Mindig a Levendula és az Orgona utcán járok haza -- a mi városunkban az utcáknak csupa ilyen szép virágnevük van. De nemcsak a nevük szép, gyönyörûek az utcák is, nagy lombú fáikkal, tenyérnyi kis virágágyásaikkal. Ilyenkor nyáron a fák alatt kellemes hûvös van, és jólesik alattuk sétálgatni. Ráadásul por sincs, mert erre autók nem járnak -- túl szûkek és girbegurbák az utcák. Én a magam részérõl, bevallhatom, nagyon örülök ennek. Véleményem szerint minden városba kellenek olyan utcák, ahol nem járnak autók. És az is jó, ha ezeknek az utcáknak virágnevük van. Hazafelé menet elõször az Orgona utcán megyek végig. Az Orgona utca derékszögben a Levendula utcába torkollik. Itt, pontosan az Orgona utca torkolatával szemben áll egy ház. Magas kõkerítése van, amelyre az építõmester mindenféle díszt fabrikált, oly módon, hogy a téglák egy részét kijjebb rakta a falban, mint a többit. Rátarti és elõkelõ díszek, de azért látszik, hogy az építõmester csuda jókedvû volt, amikor csinálta. Régi a kerítés is meg a ház is. Az udvart még sohasem láttam, de gondolom, hogy szép lehet. A gesztenyefa miatt, amelynek lombja átnyúlt a kõkerítésen. A ház oldalát zöld repkény futotta be. Az ablakkereteket barnára mázolták, csak a nagy, üveges terasz farészei voltak fehérek. Szigorú, vastag fala volt a háznak -- abban az idõben, amikor építették, még ilyen vastag fal volt a szokás --, és régi, megbarnult, mohás cserép fedte. Én csodálatos házakat tervezek. Többemeletes valamennyi, és csupa üveg, szín meg villogás. De hogyha egyszer majd magamnak építek házat, akkor pontosan ilyet tervezek, mint ez a Levendula utcai. Ezt már régen elgondoltam magamban, a kerítése is éppen ilyen magas, díszes kõkerítés lesz, és a repkény is ugyanúgy futja majd körül. Talán csak a falai lesznek vékonyabbak. Mindenesetre titokban, szabad kézzel lerajzoltam a tervet egy darab papírra, és még udvart meg gesztenyefát is terveztem hozzá, bár ez már nem egészen az építész feladata. Nem tudtam, ki lakik a házban, soha sem bemenni, sem kijönni nem láttam senkit. Pedig nagyon furdalta az oldalamat a kíváncsiság, és azt gondoltam, hogy aki ebben a házban lakik, az nekem biztosan nagyon jó barátom lenne. Barátok okvetlenül kellenek az embernek. Ma azonban, éppen mikor odaértem, kinyílt a ház kapuja, és egy kisfiú lépett ki rajta. Vékony, szemüveges, szõke kisfiú. Egyenesen rám nézett, mintha engem várna, aztán riadtan körülkémlelt, hátha meglátja valaki. Nem járt arra senki. A kisfiú rám hunyorított, és intett: -- Gyere. Nem ellenkeztem, tudtam, hogy nagyon fontos dologról van szó, és utána indultam.

A kapu mögött kavicsos út ágazott ketté, az egyik ág szürke kõlépcsõhöz vezetett, melyen a házba lehetett bejutni, a másik pedig a haragoszöld, elvadult kertbe vitt. Középen hatalmas gesztenyefa trónolt. A kertbe mentünk. Lábujjhegyen, hogy ne csikorogjon a kavics. A kisfiú idõnként hátrafordult, rám nézett, és a szája elé tette az ujját: -- Pszt! A kert hátsó végében egy régi-régi pajta állt. Falától nagy foltokban lehullott a vakolat, és fazsindelyes tetejét is jól megtépázta az idõ. Nagy, kétszárnyú deszkaajtaja is kopott volt, és töredezett, széles rések tátongtak rajta. Az egyik szárnya kissé elõredõlt, mintha el akarna hasalni. Megálltunk. A kisfiú intett, hogy hajoljak hozzá közelebb, és halkan ezt suttogta a fülembe: -- Nézz be! Itt van az oroszlánom. Bekukkantottam a résen. A pajtában, kirojtosodott karosszékben egy nagyon öreg oroszlán ült. Orrán fekete keretes pápaszemet viselt, és újságot olvasott. -- A szemüveget csak nagyzási hóbortból teszi föl -- súgta a kisfiú --, nincs benne üveg. Különben nagyon rendes öreg oroszlán. Bruckner Szigfridnek hívják. II. FEJEZET, amelyben Bruckner Szigfrid szóba ereszkedik velünk, és közben lódít is egyet Hátrahúzódtunk, és a pajta oldala mellett leültünk a sûrû vadparaj meg a fehér virágú beléndekek közé. -- Na, mit szólsz hozzá? -- Szép oroszlán -- mondtam --, csak talán kicsit öreg, meg ahogy mondod, hiú is. -- Az nem baj, hiszen egy kicsit mindenki hiú. Nem igaz? Apa például sokkal hiúbb, mint Szigfrid. És arról nem tehet, hogy öreg. Csak hát, tudod... Itt elakadt. Letépett egy fehér beléndekvirágot, és szomorúan morzsolgatta az ujjai között. -- Mi a baj? -- kérdeztem. -- Hidd el, ha segíteni tudok... -- Rendes vagy... Szegény Szigfrid... nagyon egyedül van. A cirkuszban barátai voltak, mert tudod, cirkuszban dolgozott. Azt hiszem, itt unatkozik... És ez bánt engem. -- Jó napot! -- hallatszott ekkor egy kissé rekedtes bariton a hátunk mögött.

Hátrafordultunk. Bruckner Szigfrid állt a pajta sarkánál, hunyorgott, mert a nap éppen a szemébe sütött. -- Beszélgetést hallottam, gondoltam, kijövök, mert az újságokat már kiolvastam. Esetleg még mesélek is nektek... Közelebb jött, a napfényben még jobban látszott rajta, hogy nagyon öreg, az oldalán tenyérnyi foltokban hiányzott a szõre, s a sörényében meg a farka bojtjában bõven csillogtak õsz szálak. -- Még nem volt szerencsénk -- állt meg elõttem. -- Bruckner Szigfrid vagyok, a szavannák ura, egyébként artista és fõzsonglõr. Van szerencsém. -- Örülök... -- motyogtam. -- A barátom -- sietett segítségemre a kisfiú, aztán õ is megakadt, hiszen még nem tudta a nevemet. -- Barna Viktor építész vagyok, házakat tervezek -- mondtam gyorsan. -- Ketreceket is tervez? -- kérdezte szigorúan Szigfrid. -- Nem -- mondtam --, ketreceket nem tervezek. -- Szerencséje! A ketreceket mindig nagyon kicsire tervezik. Kedven lenne egy ketrectervezõt a saját szüleményébe bezárni. Akkor majd nagyobbra terveznék. Nem gondolja? -- Lehetséges -- mondtam kissé ijedten, mert eszembe jutott a kislány, aki egyszer bejött hozzám panaszkodni, mert az õ lakásukra nem terveztem erkélyt. De Bruckner Szigfrid ekkor már a kisfiúhoz fordult. -- Nos? Van valami? -- Semmi -- csóválta a fejét a kisfiú. Az oroszlán elfordult, és sokáig hallgatott. -- Engem szólíts Petinek -- mondta a kisfiú. -- Tulajdonképpen jó dolgom van itt -- motyogta az oroszlán, maga elé meredve. -- Semmire sincs gondom, a lakásom elég tágas, és kertben sétálgathatok. De a feleségem meg a rokonaim... hiába... hiányoznak. Nagyon egyedül maradtam öreg napjaimra. Megint hallgattunk. -- Tudod, a feleségét keresem, állítólag már õ is nyugdíjba ment. Segíthetnél... A feleségét Bruckner Szilviának hívják, és piros pulóvert visel. Bruckner Szigfrid gondolatai azonban ekkor már máshol kalandoztak. Felélénkült, szemmel láthatólag elfelejtette a bánatát. -- Hallott már rólam? -- kérdezte hirtelen, és a szemembe nézett. -- Hogy is mondjam... izé...

megnéztem a lexikonban -. -. -..Cirkusz -..Minden délután fél öt felé erre járok. benézett bikfic!'' A mackó Nem szeretném. ha csak õ meg te.Semmit.. tulajdonképpen milyen az a szavanna? Sohasem láttam még szavannát. és a földre lapult. -. te nagyon megsértõdött. és még aznap elköltözött tõlem. csak meséld -. Szigfrid! Az oroszlán besompolygott a pajtába. az öt tigris hatfelé szaladt. Szigfrid is elmenne. köpcös férfi jött be.bólogatott az oroszlán. -. Ha sürgõs.. Micsoda tapsok! A világ legerõsebb oroszlánja voltam. -.Nincs itt semmi. nekem más barátom nincs.Tudod. -. -.suttogta riadtan Peti. uramisten. a rettenthetetlen zsonglõr.Lehetõleg kerítsd elõ a feleségét.ismételte kissé zavartan az oroszlán -.Mégis milyen? -..mondta ravaszul a kisfiú. -. -. kérlek. -. Az Építészeti Hivatalban dolgozom. Elindultunk a kapu felé.nagyon egyszerû. Szólj. Egyszer. A kapun egy alacsony.Úgy. így. -... talán még a cirkuszporondnál is nagyobb.súgta a kisfiú --.Kettõ hátulról próbált megtámadni. Jó? . mint te.Nem szeretném. megtámadott öt tigris.sürgette Peti. Õ is itt lakott a meg akartam mutatni apának.Vigyázz! -. természetesen -.. és azt mondta: ..A szavanna. és nagyon kíváncsi vagyok -. -. Szigfrid.. és. a pajtába.Láttátok volna azt a csatát -. és rémítõ nagy közönség fér be. és lehunyta a szemét. ha szükséged van rám...-. volt egy nagyon szép mackóm. -. -.. a szavannák királya. -. Tudod.kérdezte az oroszlán.Mit mondasz? -.... Egyszer Odajött. de apa kinevetett. és különben is. Nem hinné el Szigfridet..daráltam --. a porond ura.Azokat a halálugrásokat. -.. egyszer pajtában. és a kavicsos ösvényen a ház felé tartott.A szavannán nincsenek is tigrisek..súgta Peti.nyugtatta meg kisfiú. -.Tûnj el. ha apa tudna Szigfridrõl.Mondd. -. -.folytatta az oroszlán... Szigfrid egy cirkuszban született. akkor gyere el értem. nincs egyszerûbb és szebb dolog a szavannánál. Apa valahogy más. úgy -.Hát tudod.Hogyne. Bruckner Szigfrid. Egy fordulat a fejemmel. te se szólj neki.. mikor még a szavannán éltem..

Végül aztán megszólalt. kerekre nyitott kék szemével rám nézett. Kezembe nyomta a levelet. De a napokban itt volt a városban egy cirkusz. -.Nem láttatok egy öreg nõstény oroszlánt piros pulóverben? -kérdeztem másnap a munkatársaimat. rápillantottak.mondta a lány. csak a ceruzák sercegése hallatszott. és senki nem vette észre. de már sejtettem. hogy Szilviáról lesz szó. és ebben a ketrecben egy piros pulóveres. a fülembe súgta: -. -.Persze hogy komolyan mondtam. nagyon szomorú oroszlán ült. amelyben Szilvia nyomára bukkanunk -. -. Így szólt a bekezdés: . hogy az oroszlán szomorú. Félve. -. >>Nicsak. és képzeld. mintha valamit elszalasztott volna.Megpróbálhatom -. mint egy nyolcéves kisfiú. Egy levelet húzott elõ a zsebébõl. piros pulóverben. -.mondtam. -. Mindenki rohan.. Fél ötkor. -. Nem is csalódtam. halk.Viktor. nehogy a többiek észrevegyék. mindig szótlan volt.Persze -. Senki sem állt meg elõtte.. vörösbe játszó szõkés. Éppen nagy csend volt.. Így éppen olyan volt. az egyik lány odasündörgött hozzám. látszólag barátságtalan. De én tudtam. és a közepe táján rámutatott egy bekezdésre.Megõrültél? -. -.A barátnõm Amerikában él.Mit? -. félénk hangon: -. és elnevették magukat.<< És szaladtak tovább. ezt eddig nem vettem észre.-.Az emberek itt nagyon furcsák. egy oroszlán.Az oroszlánt. formás. szeretnék mondani valamit. Ezt a lányt Gabriellának hívták. Itt van.mondtam. mindenki a terveivel volt elfoglalva.Piros pulóverben? Hülye vicceid vannak! -. Biztos eszükbe sem jutott többet az öreg. Több szó egész nap nem esett Szilviáról. FEJEZET.Ez nem vicc -. Ezt õ írta. hogy valakinek kell lennie köztünk. és nagy.Milyen muris.Én tudok róla -. aki tud Szilviáról. mikor befejeztük a munkát. A bejáratnál egy ketrecet állítottak fel.'' .Szilviát meg kell találnunk.kérdeztem. piros pulóveres oroszlán.néztek rám. -. A haja meg különösen szép.feleltem. de amúgy nagyon helyes. Csak rohantak. Egy darabig szótlanul ballagott mellettem.Ugye komolyan mondta? -. III. piros pulóverben -mondták.

mondta Gabriella. csak Szilvia. mert apa itthon van -. és a sörényét babrálta.Megbolondultál.Ugyan. -.A felhõkrõl mindig a szavannák jutnak eszembe. Senki más nem lehetett. . Õk ültetik az öreg oroszlánokat a kapu elé. és egy újságot hozott ki. Szigfrid elolvasta a levelet. Szigfrid? -. Szigfrid felugrott és körülnézett. -.Gyorsan.kérdezte izgatottan. Tudsz valamit Szilviától? -. -. nem szabad grimbuszt csinálni. Bruckner Szigfrid a pajta elõtt heverészett. -. -. mutassátok! -.Aztán felkiáltott: -.Bemutatom Gabriellát -.Megvan Szilvia! -.Itt egy levél.Dehogy! Berohant a pajtába. -.mondta neki Peti.mondta Szigfrid. -.figyelmeztetett bennünket a kisfiú.Talán õ lesz -. -. A Levendula utcai ház elõtt már ott állt a kisfiú. -.Az Altamero cirkusz.Altamero! Hurrá.kérdezte a kisfiú. Szegény Szilvia! -. és kidüllesztette a mellét. Elszomorodott. ésszel kell! -. és messzirõl integetett.Siessünk! -.-. és kérdõen rám nézett.mondta komoran. -. -. Beosontunk a kapun.Van valami? -. -. fiúk! -.Ide nézzetek! Vastag betûs címre mutatott: <b><pre> AZ ALTAMERO CIRKUSZ VILÁGHÍRÛ ÁLLATSEREGLETÉVEL KÉT HÉTRE VÁROSUNKBA ÉRKEZIK</pre></b> Egész este terveket szõttünk Szilvia kiszabadítására. -.mondtam Gabriellának.mondta a kisfiú.Hol van.mondta Gabriella.mondtam.Persze -.mondta Gabriella --.Amerikában van -.A felhõket nézem -. Peti vagyok.Szervusz.Itt ez a levél -.Megtámadom õket! -. -.mondta Gabriella. Minden egybevág. és a felhõket nézte. -. -.

mutatkozott be a lány. amelyben Baltazár elmosolyodik Mindennap találkoztunk Szigfriddel a pajtában. Szigfrid! Hát nem látod. Hatalmas sátor. mert Szilvia zöld ketrece ott állt a bejárat elõtt. körülötte kocsik sokasága. Az állatokat még külön kerítéssel is körülvették. A kocsin aranyozott ruhás légtornászok és erõmûvészek nyaktörõ mutatványokat végeztek.Ugyan. Elöl egy hatalmas elefánt jött.A hölgyet még nem ismerem. fókák. amikor az Altamero megérkezik. Csak Szilviát lehetett megnézni ingyen.Itt az Altamero. A törpe erõs. -. Az elefánt meg a törpe után hatalmas kocsi következett. díszesen felszerszámozva.Az nem számít -. égnek meredõ csúccsal. Mindenki az utcán tolongott.mondta Szigfrid --. Végre aztán eljött az a nap is. Zöldre festett acélketrec billegett rajta. s ha valaki meg akarta nézni õket. a lakókocsik és a felszereléseket cipelõ autók után egy rozzant kis teherautó baktatott. A tömeg ujjongva nézte a színes fölvonulást. Csodálatos dolgokat mesélt a szavannákról és a cirkuszról. FEJEZET. -. látszott rajta. de mindig kicsit sietve és felületesen. fáradtan legyezte magát a .mondta csendesen Szigfrid --.Gabriella vagyok -. a hátán egy törpével. illemszabályok is vannak a világon. -. alatta egy felirat: <b><pre> SZILVIA CSODÁLATOS ATTRAKCIÓK! NÉZZE MEG AZ ALTAMERO MÛSORÁT! ILYENT MÉG NEM LÁTOTT!!!</pre></b> Szilvia nem törõdött a nézelõdõkkel. Zsiráfok. ne haragudj rám. mély hangon kiabált: -. a világ nyolcadik csodája! A legpompásabb állatsereglet. IV. A cirkuszt a vásártéren állították fel. mert a cirkusz látványosan vonult be a városba. A rács mögött egy szomorú oroszlán ült piros pulóverben. -.Szigfrid szigorúan Gabriellára nézett. hogy a barátunk? -.Tudom -. és idõnként hangos éljenzésben tört ki. jegyet kellett váltania. A hosszú sor végén. Aztán nagy ketrecekben különféle állatokat hoztak. amelyet valaha is láttak! Az Altamero a Csodák Csodája! A mûsoron csak világattrakciók. De szeretném megtámadni õket. hogy egyre csak azt a napot várja. orrszarvúak és tigrisek.

-.Még a fekete keretes szemüvege is megvan. -. barna ember volt. aztán újra elfordult. -.tanácsolta Szigfrid.mondta a kisfiú. Így csinált a fejével. -. de ez egy cseppet sem volt félelmetes.Drága.mondtam. öreg szemével. -.szomorkodott az oroszlán. -.kérdezte Szilvia. -. Talán elenged. Soha ki sem nyitják a ketrec ajtaját.Dehogy! Él. és megpiszkálták.De értsd meg.Szigfridtõl jövünk! -. Szilvia.De beszéljetek az igazgatóval. -.mondta Szilvia. ilyenkor a nézelõdõk benyúltak egy hosszú bottal.De hogyan? Láthatjátok. nagyon hiányzol neki. vajszínû kocsiban lakott.Hogyisne! -. Az igazgató egy nagy.mondta Gabriella. -. Szilvia! -.farkával. -.Hol van? -. -. -.mondta Gabriella is --. -. -. Gyere el hozzá! Nagyon szeretne már látni. és valamerre a ketrec belseje felé pislogott.Mondjátok neki. elfértek benne ketten is.Ne hazudj.Igazán Szigfridtõl jövünk -.Nem érted? -. az állán kunkori szakáll . és egészen a kapuig kísért bennünket. Gabriella és én még az elsõ nap meglátogattuk Szilviát. -.mondta Peti izgatottan.mondta az igazgató. -..Lehetetlen -.Nálam lakik a pajtában.Légy szíves. és a pajta elég tágas. hogy már a kulcs is elveszett.El. be akartok csapni. Lehet. add nekünk Szilviát -. hazug Szigfridem! -. -. -. Peti.Az öt tigrist is elmesélte? -. hogy Szigfridtõl jöttök -. mert hiányoztak a fogai.mondta elérzékenyülve Szilvia. és izgatottan felállt. Ez nagyon erõs ketrec -.kiabált a kisfiú. -.A szavannákról szokott mesélni.. amit ne lehetne kinyitni -. Szilvia vicsorogni próbált. az asztalán mindenféle írás hevert.Ezt nem lehet. menjetek innen -.Szervusz. hogy be vagyok zárva. és jól van. és az öt tigris hatfelé szaladt. ki akarunk szabadítani -.Szigfridtõl jövünk. -. -.mondta Szilvia gyanakodva --.Nincs olyan ketrec. Szilvia ránk nézett fátyolos. Szigfrid meghalt.Ki lesz akkor a reklám?! Az igazgató magas. Néha elaludt. -.

Gondolkozni kell.ordított az igazgató. De nagyon nagy fába vágtátok a fejszéteket.Nem tudom. mit szólsz majd! Az igazgató fölényesen nevetett.Semmi dirikém! Azonnal eltakarodsz.Ti sem bánnátok jobban vele.ágaskodott. -. Ti is takarodjatok! Nem érek rá veletek foglalkozni. -. és a szakállát simogatta. V. Gabriella legszívesebben sírt volna. Sorban kezet fogott velünk. atlétatrikós óriás lépett be.. Cirkuszigazgató. -. nem kell azért elkeseredni. Hátha segíthetek. ha megöregszel.Gonosz vagy -. -. éppen gyakorolt. amelyben Arabella szövetkezik velünk Arabellát a porondon találtuk meg.Megvan! Arabellával kell beszélnünk. -.mondta Peti..Dirikém. FEJEZET. Baltazárnak hívnak.Nincs séta! -.mondta neki Gabriella. -. mit kértetek.Ne zavarjatok! Nem látjátok. -.. -. Sétálni akar. etetõ lenne. és gondolkozott. Egy csupa izom.Mi az. -.Rossz kedvében van -. -. Figyelmesen és megértõen hallgatott. Szomorúak voltunk. -.mondta végül. Szilvia nem akar enni. mint én. Mindent elmeséltünk neki. Az óriás elõreengedett bennünket. lógott az orrunk. Összeráncolta a homlokát.Rendes oroszlán volt. és ránk mosolygott.kiáltott neki Baltazár. aztán egyszerre csak mosoly terült az ábrázatára. mi a barátai lennénk! Valaki kopogtatott az ajtón.Hadd hallom.Nagyon kegyetlen a gazdád -. -. hiszen ez a foglalkozása..mondta vigasztalóan az óriás --. Mert én etetõ vagyok. -.Arabella! Légy szíves egy pillanatra! -. de azért sok mindenben segíthetek. -. és így bánnak veled. -. -. Ha szeretné az állatokat. hogy sétálni?! -. hogy gyakorolok? .Persze. fontosabb dolgaim vannak.Dehogynem. Csak etetõ vagyok. -.De dirikém.Én is ismertem Szigfridet -.

-. zöldek. Baltazár. -. és meglátta Petit. Tündöklõ lány volt Arabella. Aranyozott selymek. hogy szép. és fölkiáltott gyönyörûségében.mondta Gabriella. Gabriella kinyitotta az ajtókat. Az igazgatóval kell beszélnem -folytatta --. amely a kupolában levõ trapézokhoz vezetett. -. hogy jószívû. -. és felkiáltott: -.Nagyon fontos -. -.Csak tessék.kérdezte. és az arca kipirult örömében.Mit gondolsz.Csodálatos -.Rendesek vagytok. Egy tûzpiros.mondta a másik lány. elõkelõ -.Nézd.A kisfiú is hozzám jött? -. -.sóhajtott Gabriella.Igen -. akkor lejövök. aztán felénk fordult. A sarokban ágy állt. Arabella úgysem szereti ezeket a ruhákat.Jó. fátylasak.Egyáltalán nem csodálatos -. fehérek. -.feleltük mindannyian.Segíteni fog. Arabella lenézett a kötélrõl. A kis kocsiban sok szekrény volt.Bezzeg Szilviát még sétálni sem engedik! -.Éppen elindult fölfelé egy hosszú kötélen. Peti megcsavarta a csapot. itt minden kocsiban van folyóvíz. -. nem is jó kifejezés. azt mondtam. . ha fölpróbálnék egyet? -. -. Ez. tarkák. Az egyik sarokban még mosdó is volt. Minden kicsi és nagyon kedves volt ebben a kocsiban. A szekrényekben szebbnél szebb ruhák lógtak. uszályosak.kérlelte Baltazár. -.emelte fel az ujját Baltazár. Ez nagyon elõkelõ cirkusz. Baltazár ránk kacsintott.Persze -. a kocsi közepén asztal és két szék. Segítek. -. -.mondta õ szomorúan.Nem azt mondtam.kérdezte tõle ámulva Gabriella. folyik! -.mondta mosolyogva Baltazár --. Arabella haragudna. -. bíborok. sárgák. Arabella figyelt. -. Légtornász és táncosnõ -. aprócska kocsiban lakott a légtornászlány.Mit akartok? Baltazár elõadta kérésünket. addig gyertek a kocsimba.Te légtornász vagy? -.Csodálatos -.Igen. Arabella nagyon szép volt.

-. Válassz magadnak más oroszlánt. és elindult az ajtó felé. Nem értem. -.Ó.mondta Arabella. Látszott rajta. -.ismételte Arabella. hogy nem a magad jószántából jössz! -. -. de a többi mind vadabb.mondta boldogan Arabella --.Hát.Még ne köszönj semmit.Nem akarok Cecillel fellépni -.Ceciltõl? -. tudod.Nem bánom. Érted? Mindenki! -. -.Mert Szilviával nem csinálhatod! Érted? Nem! -. -.Köszönöm -..csodálkozott az igazgató.Miféle idegenekkel? -.. mikor azokkal az idegenekkel tárgyaltál. Nem tudom.Arabella ezalatt az igazgatónál ült. Már a kilincset fogta. -. Arabella.felelte az igazgató.Nem merek vele fellépni. még nem fejeztem be -.Az idegenek autogramot kértek tõlem. -. mikor az igazgató utána szólt: -. Én nem bánom. -.Van egy feltételem is. tétovázik.Hiszen Cecil a legszelídebb oroszlánunk. mintha nem tudnád -..Csak tessék. Mindig félek.Kérni szeretnék valamit -. nagyon köszönöm -. -.mondta. vajon higgyen vagy sem.. miért. -. mi köze ennek Szilviához. -. -Gondolhattam volna. Nem értem. de a szám nem maradhat el. Ebben a cirkuszban mindenki imád téged.Nem bánom -.Cecil imád téged. -.Ugyan. -. és a szeme sarkából az igazgatóra nézett.Az utóbbi idõben mogorva lett hozzám. majd találok egyet. Arabella.mondta örömmel Arabella. nem.Az elõbb láttam.kérdezte zavartan Arabella. -.mondta --. Az igazgató mereven nézte a lányt.Feltételed? Miféle feltétel? -. -. hogy minden kérésed parancs számomra -. a számnak menni kell! Csinálhatod Szilviával is. . Aztán bal kezével az asztalra csapott.mondta gonosz arccal az igazgató.gúnyolódott az igazgató. -. amikor ránézek. -.folytatta az igazgató. -. -.Félek Ceciltõl -.Mégis melyikkel akarod csinálni? -. -.Ez valami félreértés -. Felkelt.mondta különös hangsúllyal az igazgató.hazudott Arabella.kérdezte Arabella elszorult hangon.

és a lány felé szaladt. és kilépett. FEJEZET. harcias pózban. az õ felesége akarok lenni. dühös mozdulattal kitárta az ajtót. -. aztán három hatalmasat ugrott a mennyezet felé.Mit akarsz azzal a csavargóval? Talán már nem is él.Nos? -.Jó. Még mindig fogta a kilincset. Soha többet feléd sem néz! -.Nem érdekel! Szilviáról szó sem lehet. Arabella széles. Visszafordult. Morgott.mondta nyugodtan a lány. és a nadrágja zsebébõl nagy. -.kérdezte Peti. piros kockás zsebkendõt húzott elõ. A verejték patakokban csorgott róla. Késõbb törzshajlításokat és hasizomgyakorlatokat csinált. Roberto! -.mondta ijedten. Mély torokhangon morgott. A pajta kapuja be volt csukva. Cecillel lépsz fel.Tudod mit? Meggondoltam! Neked van igazad. -. még kunkori szakálla is mosolygott az álla hegyén. Megértetted? Arabella lehajtotta a fejét.dühösködött az igazgató. -. s most ott állt a középen.Roberto. Peti belesett a résen.mondta a lány --. akkor készítsétek elõ Cecilt a fellépésre.Tudod. felléphetsz Szilviával. -.Roberto szeret engem -. -. és az igazgató szemébe nézett. de Arabella becsapta az ajtót az orra elõtt. a cipõje orrával a szõnyeg sarkát piszkálta. Szigfrid? -. hogy Szigfridnek mindent elmeséljünk. -. VI. Bekukucskáltunk mi is. A lépcsõn mégis megállt.De érzem. Bedugta fejét az ajtón. Hozzád megyek. egyre jobban elfáradt. Az igazgató felugrott az asztal mellõl. Ha nem.Nem jó -.Szigfrid megõrült -. amelyben Szigfrid tréningezik Elõadás elõtt még hazarohantunk a Levendula utcába. Ha hozzám jössz feleségül. és törölgetni kezdte verejtékezõ arcát. . Aztán újrakezdte. -. Szigfrid a pajta minden berendezését az egyik sarokba hordta.sürgette a férfi. hogy Robertót szeretem -.Mit csinálsz. -. és vadul ugrálni kezdett.mondta szomorúan. és valami különös buffogás hallatszott mögüle. Befejeztem. hogy megöl! -.A régi feltétel.-. -.

dadogott Szigfrid. Gabriella sziszeget.-.Veletek akarok menni -. -. Egyelõre jó lesz az is. egy morgás.Egyáltalán nem jöttünk hamar. és laposakat pislogott. mi bajod? Ne sírj -. -. és a szemébõl könnypatakok csordogáltak.Nem jöhetsz! -.. hogy rendesen viselkedsz.nem láttátok a nadrágtartómat? .Ugyan! Mi van Szilviával? -.Pardon -. Beteg vagy? -..Üvöltött Szigfrid.Igen..Hurrá!!! -.Nem szégyelled magad? Fellökted szegény Gabriellát.Pszt! Nézzétek csak -.Izé. és a mancsát bámulta. és hatalmasat ugrott a levegõbe.Csak nem gondolod. Szigfrid lehajtott fejjel ült a karosszékben. De ígérd meg.. -. -.könyörgött Szigfrid.Jól van.mondta megindultan Peti. egy ágyat szerezni kell. A múltkor mintha láttam volna fönt egy régi ágyat.tette a szája elé az ujját Gabriella --.Izé. megütötte magát.Remélem. semmi -. Vagy talán nélkülem akarjátok? -.Szigfrid. Morgott egyet-kettõt.Óriási! -. Tényleg. -.Ma este kiszabadítjuk.Egész délután tréningeztem -. hogy elviszünk felfordulást csinálni? Még csak az hiányozna! -. hátha mégsem jöhet velünk. -. százfelé szalad az egész banda! -.Mit csinálsz? -. -. semmi bajotok. veletek akarok menni! -. Szigfrid sír.mondta. Nem lesz hol aludjon -. -. -.zokogott Szigfrid --.mondta -.Két ugrással ott termek. -. aztán lendületes ugrással elsöpört bennünket. -.Hogyhogy mit csinálok? Kiszabadítom a feleségemet. ne bõgj! Velünk jöhetsz.dörzsölte össze a mancsát Szigfrid.Ágyat kellene szerezni Szilviának. -. -. -.mondta szigorúan a kisfiú. -.mondta Gabriella. Majd körülnézek a padláson.Ilyen hamar megjöttetek? -. Szigfrid megijedt. Szigfrid búsan leült a kirojtosodott karosszékbe.

a fõkönyvelõk nem szoktak így rohanni.vicsorgott Szigfrid.Igaz. te még sok mindent nem értesz -. Csokornyakkendõt kötött. és könnyedén átugrott négy egymás mellé rakott szemetesládát. Hét órakor végre elindultunk.Legszívesebben visszaküldenélek -. amelyben Szilvia megszökik -.Hol? -. Már ötvenszer elmondtuk neki.Milyen voltam? -. -.sziszegte átszellemült arccal. -. majd Gabriella.mutatott rá Gabriella.mondta haragosan Peti. -. ügyet sem vetve ránk. mi az? Kit tépsz szét megint? -. -. és Arabella azt mondta. Rögtön ujjal mutogatnak rád. szórakozni megyünk? Egyáltalán be sem megyünk a cirkuszba.Egy tigris -. Szigfrid fõkönyvelõnek álcázta magát. -.mondtuk valamennyien szemrehányóan.kérdezte Szigfrid.Á. hogy egy okos. amikor az elõadás elkezdõdik.mutatott Szigfrid a szemben levõ kerítésre.Hogyhogy be sem megyünk?! És az elõadásból nem látunk semmit? -.Szigfrid.-.magyarázkodott Szigfrid. rajtad van -.Szigfrid. -.Ördögöt! Hát azt hiszed.Széttépem! -.De én látni akarom az elõadás elejét is -. hogy itt megy egy oroszlán.Pontosan azt tesszük.Induljunk -.Ott -.De igen. -. hogy pontosan hét órakor kell elindulnunk.mordult fel. . -. egy aktatáska volt a hóna alatt. és a farkát a kabátja alatt spárgával a nyakába kötötte. amit Arabella mondott.szomorodott el a kisfiú.Ki az az Arabella? Széttépem! -.Szigfrid! -. végül én.méltatlankodott Szigfrid. VII. elkésünk. FEJEZET. -. elõrefigyelt. utána a kisfiú.Á. -. Elöl loholt Szigfrid. -. megfontoltan kell viselkedni -.mondta Szigfrid. és akkor mi lesz? -. hogy a cirkusz kerítésénél álljunk meg.legyintett Szigfrid. -. mi?! -. -. -Pompás ugrás volt. tapasztalt oroszlán hogy lehet ilyen gyerekes! -.Nem értem.sürgetett bennünket Szigfrid --. de aztán csendben maradt. aztán hirtelen megállt. ez volt az utolsó -.

Széttépem! -.fordult hozzánk Baltazár. -.Mindannyian arra fordultunk. -. hogy élsz. -.Nem számít. -. s mikor pontosan a macska alá értünk. aztán fölállt. mikor meghallottam. téged kell megfogni! Kétoldalt belekaroltunk. -. a zenekari pódium állványzata alá. Nem volt idõnk válaszolni. dühösen morgott egyet. de a tigrisek ügyet sem vetettek rá.Dehogy tépem. s a tigrisek menekülnek. Baltazár! Baltazár és Szigfrid megölelték egymást. Lelapultunk a földre. igen. -. A kerítésen egy macska ült.Természetesen -.Széttépjem? -.Örültem. éppen tapsorkán zúgott odabent.kérdezte Szigfrid. és mi jó erõsen megmarkoltuk a karját. Jó színben vagy. Ez a lényeg -.Haha.De azt hiszem.. Szervusz.kérdezte reménykedve Szigfrid. és süttette magát az esti nappal. A mûvészbejáróhoz mentünk.Félreértettél.morogta Szigfrid.javasolta Gabriella. hiszen ez Baltazár. -.Az elõadást. de menekült.Nézni akarom az elõadást -. Szigfrid mindent alaposan megnézett. Elbújtatlak benneteket valahová. -. és harsányan nevetni kezdett.kiáltott Szigfrid. Mikor a cirkuszhoz értünk. Szigfrid a fülét hegyezte.Fogjuk meg -.Megváltozott a terv -. -.. Szigfrid.Macska volt. Baltazár kézen fogva vezette Szigfridet. láttátok? A szavannák ura egyet mordul. -. nem lehetne nézni az elõadást? -. -. Addig várni kell.Majd én! -. Szigfrid bevicsorgott a rácson. nehogy elszaladjon. A macska megijedt és eliramodott. -. -. -. A tigrisek mellett is elmentünk.Megmutatom nektek hogy kell elfogni az ellenséget. Le nem vette a szemét a macskáról. A tigrisek családjába tartozik. Gyertek! A lakókocsik és az állatketrecek között osontunk.Arabella száma eggyel eltolódott. Szigfrid.mondta elégedetten Szigfrid.mondta Szigfrid.Nem számít. a végén már majdnem kicsavarodott a nyaka. -. Baltazár gondolkozott. mert valaki föltûnt a bódék között. . -.De hiszen az egy macska! -. és nagyokat sóhajtott.

Kérjük. és elfordulsz.suttogta Gabriella. háló nélkül csinálják. -.legyintett Szigfrid. a repülõ tündér és Cecil. Olyan büszkén beszélt. az oroszlán. Légtornászok következtek. Mindig feljebb kapaszkodott.Csak lovak.Ezt nevezem. -. hogy itt vagytok.Egész idõ alatt az elõadást akartad nézni. nagyérdemû közönség! Most következõ számunk egyedülálló a világon. -. Csodálatosan ügyesen csinálta.Á. Ezt a számot is nagy ünneplésben részesítette a közönség. szolgalelkû népség -. Izgatottan figyeltük. -.mondta Szigfrid --. Valamennyit elkapta. -. mintha õ maga csinálta volna a dupla szaltókat. titeket pedig nem láthat senki.Jaj. és hintázni kezdett a repülõ labdákkal. amit akar. -. mert Arabella az öt repülõ labdával megindult a kupola felé egy kötélen.mondta Szigfrid. A kikiáltó most igen ünnepélyes ábrázattal állt a közönség elé.Ez igen! -. a Jefferson-féle cirkuszban. A produkció szép volt. és beszéde elõtt sokat sejtetõ szünetet tartott. és feszülõ trikóban szállt a levegõben. Öt labdát dobtak be neki gyors egymásutánban különbözõ helyekrõl.Ez semmi -. Mondjon. -. lélekben õ is ott volt velük.Igen tisztelt. Aztán ráült a trapézra. -. aki ugyanezt tizenhárom labdával csinálta. A személyzet rácsokkal vette körül a porondot. és csillogó ruhában belibegett Arabella.és elfordult. Baltazár elment. mert a szám végén óriási taps zúgott fel. volt egy nõ. Következik Arabella. . ha leesne -. a közönség lélegzet-visszafojtva figyelt. -.Innen mindent jól láthattok. Most itt vagy.-. Aztán felharsogott a zenekar. s egy-egy sikeres szaltó után megkönnyebbülten felsóhajtott.Csönd! -. A porondon éppen a lovak dolgoztak.morogta. Arabellának megmondom. -. -. mert a legkisebb pisszenés is a mûvésznõ életébe kerülhet. röppentek fent a szédítõ magasban. tartózkodjanak a tetszésnyilvánítástól és egyáltalán minden hangoskodástól. három mindig a levegõben repült.Ugyan. de mert csak kettõ fért a kezébe.Még rácsot sem kell használni. A lovak mutatványa a közönségnek is tetszett. labdázott velük. Libegtek. ez nem elõadás -.sziszegte valaki a zenekari pódiumról. Háromszor is kitapsolták az artistákat. s közben a labdák egyre szálltak. Nem törõdtünk Szigfriddel. Akkor inkább már a tigriseket nézem -. Gabriella rajongva nézte õket. Nézzétek. ahol fiatalkoromban dolgoztam. Ezt hajlandó vagyok nézni. a közönség izgatottan morajlott. De elhallgatott volna különben is.

Pár perc múlva valamennyien a pajtában voltunk. -. Szilviának az lett volna a feladata. most csak bambán bámult maga elé.Erre! Valaki megfogta a kezemet. miért kell neki fellépnie. -. VIII. hogy az elsõ labda a földre essék. Néptelen utcákon szaladtunk. Ez volt az elsõ számuk. de Cecilnek könnyû volt.-. Elöl Peti és Gabriella. mintha megtáltosodott volna. Ebben a pillanatban egy oroszlán jelent meg a bejáratnál. -.suttogta meghatottan Szigfrid.Szilvia. A koromsötétben a nézõk vadul kiabáltak. idõnként meg-megbotlottunk. és az öt labda mint egy színes tûzijáték keringett a levegõben. ne hagyd magad! Arabella egy pillanatra megingott a kiáltástól. Baltazár hangját hallottam: -. Szigfrid? -. és lehajított Szilvia felé egy labdát. FEJEZET. -.Szilvia -. Szilvia besompolygott a porondra.A feleségem -.morogtam Szigfrid fülébe. De Szilvia már elszokott a mozgástól. szemmel láthatóan zavarban volt.sziszegte Szigfrid. -. bár valamikor õ is tudta ezt a számot.vezényelt Baltazár. Szigfrid felszisszent. Cecil ezt nagyszerûen és imponáló könnyedséggel csinálta. utánuk Szigfrid és Szilvia Arabellával. és elaludt a villany. és beleüvöltött a síri csendbe: -. . amelyben szomorú dolog történik Nagyon kedves és megható volt. hogy milyen nagy ünnep ez. De õ nem törõdött velem. ugrálni kezdett a labdákért. Ebben a pillanatban nagy reccsenés hallatszott.mondta büszkén Szigfrid. végül én.Hol vagy. és mély torokhangon morgott. Mikor Szilvia meghallotta Szigfrid hangját. Szilviát nézte. hogy egy is a földre esett volna. a nézõtéren valaki felsikoltott. anélkül. A kocsik és ketrecek között is sötétség terpeszkedett.kérdezte Peti. ahogy Szigfrid és Szilvia egymás mellett ültek. Tulajdonképpen csak most ébredtünk rá a sok izgalom után.Õrült! -.Futás! -. nem értette. hogy míg az ötödik labdát is le nem dobja a lány.Csönd! -. hiszen nem lehetett több négyévesnél. Arabella csettintett. addig egyetlenegyet sem enged a földre esni. idegesen körülnézett. Szigfrid és Szilvia újra találkoztak. hagyta.

-. -. Szilvia? -. -. De azt hiszem. -. -.Inni akarsz. inkább Arabellára kellene gondolnunk.Mi talán el is megyünk. .Árt a vesédnek. Szigfrid. hiszen az igazgató már bizonyosan észrevette. hogy gondolod! Hogyisne! Maradjatok csak! Nagyon örülnénk.csóválta a fejét Szilvia. -.Egy kicsit. Szilvia. Kis ideig ünnepélyes csend volt.De azt hiszem. És a morgás! Mit csináltatok volna a morgásom nélkül? -.. Ha megengeditek. te semmit sem változtál -.Tudjátok.kérdezte Szilvia. Valamit ki kellene találnunk. de így.mondta Szilvia is. Aztán Szigfrid izegni-mozogni kezdett. ha maradsz. -.Na ugye? Csodálatos morgás volt. -. A te veséddel nem lehet inni.Szigfrid. mikor elindult az expedíció. Nem kell kitalálni semmit. -.Majdnem leestem a trapézról -. Ugye.Szó se róla.Ez a hála..Milyen expedíció? -. olyan régen voltatok kettesben -. Én biztos vagyok benne.Hogyhogy az én vesémmel? Legjobb vesém van a világon! Igaz. -.kérdezte gyanakodva Szilvia. mint akinek elege van az ünnepélyes hangulatból.Hát amit a megmentésedre szerveztem.. -.mondta Peti. a tigris! Emlékeztek? -Szigfrid arca felderült. Nem ártana. és megsimogatta Szigfrid sörényét. hiányozni fog a cirkusz.. -. -. Nem megyek vissza a cirkuszhoz.mosolygott Arabella.Hát nem Arabella szervezte? -.A cirkusszal annyi helyre elmentek.Hozhatok egy kis bort -. és nagyon dühös lehet.Ezt nem is kellett volna kérned.Persze hogy itt maradhatsz -.Roberto megtalál engem. de ha nem akarod. -. -. neki is vannak érdemei! De tigrist én gyõztem le. -.Persze.. amiért megmentettelek? Kockára tettem az életemet.-.És Roberto? Hogyan találod meg Robertót? -.mondta Gabriella. -.. hogy eltûntünk.Képzeld. Szigfridnek árt.mondta örömmel a kisfiú. -. én is itt maradok Szilviával a pajtában. ne piszkáld az orrod! -szólt rá Szilvia. -. fiúk? -. nem ártana valamivel megszentelni az ünnepet.Ne fárasszátok magatokat. ha velünk maradnátok most. Egy tigrissel megküzdöttem miattad. mi? -.Áá. -. Ne menjetek el! -. Az ám.A világért sem.

Késõ este volt.Ócska ház. -.A házát? -.Furcsa kölyök -.válaszolta közönyösen Arabella. -. Ezt a pajtát hamar le kell bontani. azt csinál vele. -. Ekkor gyulladt világosság bennem. -. amit akar. mikor elbúcsúztunk. -.Miért? Nagyon helyes kis pajta -. Valami modernebbet szeretnék.Doktor Kassai Péter -. hogy örül majd az átalakításnak -.Egyelõre Arabella alszik az ágyban -.-.Kérem.Miben lehetek szolgálatára? -.Miért? -.tette hozzá fölényesen.mondta Szigfrid. -.Csúnya az egész kert. gyerek még -. -. -. Nagyon vad.mondta Szilvia. -..védelmeztem.. és legyintett. -. a fiam fantáziája! mindenféle állattal népesíti be ezt a pajtát.Ez igaz -. Ámbár. .Én is voltam gyerek -. -. Nem igaz? -. lehet róla beszélni. hogy maga építész. a kisfiú apja! Egyszer láttuk a pajta mellõl.mondta Kassai. Oroszlánostul -.Lehet -.A házamat szeretném átépíttetni..Itt nagyon jól megleszünk hárman. Ha unatkozunk. és a helyére még az átalakítás elõtt egy melegházat építeni. -. ha egy melegházat tervezne elõször.Mondta azt is. Másnap az irodában keresett egy férfi. de abbahagytam.mutatkozott be. És tudja. Azt szeretném.mondta elgondolkozva a férfi.Nagyon jó kis ágy -.A kisfia nem hiszem. -. Vastagok a falak. majd mutatványokat csinálunk egymásnak. -..Nekünk Szigfriddel jó lesz a földön is. Arabella? -. -. és az a vén kerítés. Igaz. -.mondtam ijedten.Istenem.morogta szomorúan Szigfrid.dadogtam --. és mosolygott.Igen -. -. de a férfit mintha már láttam volna valahol. Várta a folytatást.ámuldoztam.A pajtát sürgõsen le kell bontani. aztán felélénkülve így folytatta: -. Az õ háza.próbáltam mosolyogni. A nevére nem emlékeztem. Könnyû formákkal. -. a kisfiam nagyon sokat mesélt önrõl.Errõl jut eszembe a pajta. Persze. Nem szeretem. Régi.válaszoltam.

-.Hozzá jöttem. -. de ezt akkor még magam sem tudtam. Természetesen üres volt.Tudja. miért csöngettél? Apa itthon van.csúszott ki a számon. részletesebben megbeszélni a terveket. hogy egyáltalán köszöntem-e neki. már nem emlékszem. A bontásról meg különösen nem. és gyanakvó lettem. . mintha valóban élnének. mint másnap.Szervusz. -. egyébként is megmondtam volna.mondtam gyorsan.. Olyan komolyan beszélt róluk. és keményen s szemébe néztem. IX. Tegnap itt volt az öcsém. csak késõbb döbbentem rá. Megmondom õszintén. abban állapodtunk meg. de azt hiszem. mikor szemben ültem Peti apjával. és bizonytalan lett. Építészeti -.Az nem lehet. és elhatároztam.Valami baj van? -. És még valami más is megfogamzott bennem.mondtam. már szilárd meggyõzõdésem volt ez. Mindenáron meg kell akadályozni a pajta lebontását! Nem szabad lebontani! Pár perc múlva. van-e valami a pajtában.Peti édesapja le akarja bontani a pajtát. -. nem is annyira a csúnyasága miatt akarom lebontani ezt a rozzant pajtát. milyen nevet mondott..Az -. -. hogy egyik nap elmegyek hozzá. Nagyon szomorú voltam. Reggel kimentem megnézni.Hivatalos ügy. doktor úr -.nézett rám furcsán.Nem is emlékszem rá. A gyerek mesélt neki valami oroszlánról meg egy artistanõrõl.surrant mellém Gabriella. -. Nem tudom.Tényleg ezt a nevet mondta a fiam. amelyben egy törvényre derül fény Mindig titokban jártam a Levendula utcai házban.A pajta nem üres.Én is azt hiszem -. -. A pajtát úgysem lehet lebontani.Arabella -. -. Csodálkozva rám nézett. -. aztán valamerre a szoba sarka felé bámult. Peti nyitott ajtót. Nagyon szereti a fiamat. -. amikor elõször nyomtam meg a csengõt bejelentett látogatóként.. A pajtát az életem árán is megvédem. mégsem voltam soha olyan izgatott.Apához? Nem értem. -. Valami Bella vagy ilyesféle. hogy nem szólok az átépítési tervrõl Petinek.. Mit akartok ti egymástól? -. Inkább a fiam miatt.válaszoltam. -. Csak azt tudom. FEJEZET. Furcsán nézett rám. aki itt lakik a pajtában. félelem fogott el.

mondtam. A kisfiú bejött az ajtón.Beszélgettünk az építész bácsival. virágoknak. majd kitalálunk valamit.mondta Peti.Kisfiam. -. Valami nem tetszett neki.Csak gyere -. Azt mondta neki: . A doktor úr csóválta a fejét.Komolyan? Viktor.Nem kell félned -. jó barátok lettetek? -.hallottam Peti hangját az ajtó mögül.Nem tudom. Fura népség.Én tervezem a melegházat.siettem a válasszal --. -. -. de láttam. ha én vállalom a tervezést.Bejöhetek? -.Édesapád le akarja bontatni a pajtát. hol a másikunkra nézett.-. aztán fölálltam. -.mondtam. Mindenesetre jó. Beszélni sem tudott a meglepetéstõl. Rögtön a küszöbön megállt.Lebontani?! És hol laknak akkor Szigfridék? -. és melegházat akar helyette építtetni. Ropogott lábunk alatt a kavics.És te? Rád miért volt szükség? -.Igaz -.Elmegyek. -. -. ha megengeded -. . Igaz? -.Elkísérlek. -. -. -.'' -.Ó.Na. Még egypár szót váltottunk. Csak ez a pajta jó nekik.Szamárságokat kérdezel -. hogy mered tegezni az építész bácsit? -.Megsimogathatod Szigfridet.Az öcsémet kivitte a fiam a pajtába. Aztán megkérdezte: -. megnézem a helyszínt.Édesapád nem törõdik Szigfridékkel! -. hogy elkerülhetetlenül be kell vallanom mindent. -.. és hol az egyikünkre. Valaki kopogott. -. melegházban nem lakhatnak. -.mosolygott az apja. Nem értem.kérdeztem mohón. Szerettem volna valami másról beszélni.felelte az apja.És? -.Nem. mi már régóta tegezõdünk -.. együtt mentek el és beszélgettek..

És itt kell lennie a balerinának is.Elfáradtatok? Miben? -.Persze. házkutatást akar tartani.kérdezte Peti. -.. erre nem gondoltam. -. -.mondta Szigfrid.Jézus. Az úton valóban egy rendõr jött a pajta felé. Azt hiszem.Ide a pajtába csak nem jön? -.Ez valami tévedés lehet -. -. -. Itt kell lennie.Itt nincsenek oroszlánok. Nem halljátok?. Hiszen fölfalna bennünket az oroszlán.Hát mindenfélét csinál az ember.. Köszönöm. Arabella! -.mondta. segíts! -. és egy kicsit lihegett is. Nagyon izgatott volt. Szigorú arcot vágott.Akkor éppen jó.Hogy csapnálak be! Ne beszélj butaságokat! A pajta ajtaja kitárult. hogy igazad van.suttogott a kisfiú. Kimentünk a pajta elé. Mária.. -.Tudsz feketepéterezni? -.Baj van.mondta Arabella. Állítólag maguknál oroszlánok vannak. arca kipirult. és kedvem sincs -.Á. a rendõrség az eltûnt oroszlánt keresi.. -.Nem tudok feketepéterezni. Igazuk van.fordult hozzám.Príma! Még két embert kérünk. -.De rendõr bácsi. Le kell tartóztatnom õket. -. De ugye nem csapsz be? -. -. -.Nálunk oroszlánok? Honnan tetszik gondolni? -.. és szívesen játszom veled.-. úgy futottam -. dehogy. Ide is jön egy õrmester. -.De igen. Feketepétert játszunk. Az jó fáradtság ellen -mondta Szigfrid. -. tudok. -. -.Ebben a pillanatban érkezett meg Gabriella. erre jön. aki megszöktette. -..hadarta.Viktor.Lehet.Na végre! -. talán már itt is van.. -.mondta a rendõr --. -. Mi az? Miért lóg az orrotok? Csak nincs valami baj? -.mondta Arabella.. -. Elfáradtunk. -.Az igaz -. itt senki sincs.Ez itt egy házkutatási parancs. -. Tessék benézni a pajtába.Jó napot! -. viszontlátásra! . és a kezében egy papírt lobogtatott.Csakhogy itt vagytok.toldottam meg én is a hazugságot.Tegnap az Altamero cirkuszból megszökött egy oroszlán.

Mert vétettek a törvény ellen.És a letartóztatás? -. nem tud-e véletlenül feketepéterezni.kérdezte aztán.Hát megszöktek a munkaadójuktól.akadékoskodott Szigfrid. -. A rendõr megfordult.Sõt a kisasszony is itt van -nézett a rendõr Arabellára.mondta Szilvia. . mert rosszul bánt velünk. -.Szép fogás.Jól! -. -.Ugyan! -. -.-. és a bejárat elé ültetett. Holnap letartóztatom a cirkuszigazgatót.feleltük mindannyian.Milyen törvény ellen? -. az nem számít -. -.Várjon egy kicsit. és. Szilviának különben már régen nyugdíjba kellett volna mennie. -.. biztos úr! Csak azt szeretném megkérdezni. -. -.. -.mondta Szilvia --.hallatszott ebben a pillanatban egy borízû hang a pajta felõl. Hiszen annyit dolgozott. és bejelentõlapjuk sincs -.És nem engedett el az igazgató.Elmegy -.Szigfrid vagyok. mert öreg vagyok. hm -. szóval itt rejtõzködsz! -. -. Letartóztatom magukat! -.Szigfrid! Most mi lesz? -. -. Hiába kértem. és barátságosan mosolygott.kérdezte Arabella. -.kiáltott a rendõr. -. a szavannák királya.És ez az úr kicsoda? -.Szegényt mindig bántották -. Félretolt bennünket. -. biztos úr -.kérdezte Arabella. -. Sohasem látott szavannát -. bezárt egy szûk ketrecbe.Hm. hogy ne kelljen ott ülnöm. A rendõr hümmögött.tette hozzá diadalmasan.mondta Peti --.Csak feketepéterezni tudna valaki -.mondta a rendõr. Rám se fütyült! -. -.hümmögött a rendõr. -.Kicsit hazudós.mondta a rendõr --. itt meg nyugodtan élhet. mert az emberek állandóan piszkálnak és gúnyolnak. biztos úr! -. Mert kevesen vagyunk. és belépett a pajtába.De mi azért szöktünk meg a munkaadónktól. -.mondta a rendõr.súgta boldogan Peti. Szigfrid ott állt a pajta elõtt. és éppen lejárt a szolgálatom. -.Aha. képzelje. -.Ugyan.A törvény az igazság mellett áll. leülhetünk.És itt jól érzik magukat? -.Van szerencsém. -. és Szigfridre mutatott.Én tudok -.sápadt el Peti.De miért? -.

Ne fecsegjetek annyit.mondtam.Hogyhogy milyen indokkal? Hát mert rossz ember! Az nem elég? -. -. de Szilvia ilyenkor szigorúan ránézett.Mit jár a szád? Nem nekem van két Fekete Péterem! -.Ugye mondtam. hogy ebben az évben én is iskolás leszek? -.Erre Arabella is odajött. Ez nem tetszett neki. ahogy egy pálma alatt áll. észrevétlenül sárgulni kezdtek a fákon a levelek. és a bejárattal szemben egy nagy szegre akasztotta. Arabella az ágya fölé akasztotta Roberto fényképét. amelyben egy frakkos oroszlán érkezik Vége felé járt már a nyár. Szigfrid pedig egy másik fényképet szedett elõ valamelyik bõröndje mélyérõl. -. hogy csal! -. anyus! -. -.Nem hiszem -.méltatlankodott Szigfrid. Fekete Pétered nincs kettõ. Szigfrid továbbra is egy földre terített pokrócon aludt. és végtelen büszkeséggel végigtekint a tájon.Vigyázzanak. És tényleg. -. X. A falon képek is lógtak.Milyen indokkal? -.Mit gondolsz. belenézett Szigfrid lapjába. és a gyerekek egyre többet beszéltek az iskoláról. -. A pajtában Szigfridék és Arabella otthonosan berendezkedtek.Tényleg.Nem illik belenézni a lapomba! -. Erre nem is gondoltam. és Szigfrid jobbnak látta elhallgatni.hadarta Szigfrid.-.Érdekes! -. -. FEJEZET. -. osztok -.Ugyan. A padlásról lehoztak még egy ágyat Szilviának. nagyon gyorsan múlik az idõ! -. Ó. .Két Fekete Péter van nálam. többet nem csalt.kérdezte egyik nap Peti.figyelmeztetett bennünket a felesége.mondta a rendõr. el ne menj! Véletlen volt! -.Tudod. idõnként méltatlankodott is. -.kiabált rémülten Szigfrid. -.Csalóval nem játszom -.mondtam.El ne menj. A kép egy oroszlánt ábrázolt trópusi parafa sisakban.Többet nem csalok.kérdeztem. csalni szokott -.kiabált Szilvia. -. -. -. Szigfridet magammal vihetem az iskolába? -. de csupa egyforma kártyát osztottál magadnak.

-.kiáltott örömmel Szigfrid. Frakkban volt.Széttépem! Fogjatok le! -. és így szólt: -. A rendõrt vártuk. Nem köszönt. a legbonyolultabb Egy-egy kecses mozdulata után -. ráült. -. -.Uraim -. A rendõr azonban így apró-cseprõ dolgokról beszélgettünk. vakító fehér ingben és a meleg ellenére csokornyakkendõben.Nem tudom.mondta gõgösen az idegen oroszlán --. fitymálva nézegette. -. -. Fensõbbséges ábrázattal közeledett. csak megállt a pajta elõtt. Szilvia elragadtatással tapsolt.A nagyapám -. Arabella táncolni tanította néztük. de abban az esetben. mert délelõtt rendezünk egy valami miatt késett.mondta Arabella. bizonyára azt hitte. a vendég köszön elõször -. De tévedett. mikor az idegen oroszlán köhintett.mondta csodálkozva Arabella.mondta meghatottan Szigfrid --. A kapuban egy oroszlán állt. és rögtön elindult a pajta felé.-. doktor Kis János áll önök elõtt! Hatást várva körülnézett.Úgy tudom. és egy fehér zsebkendõvel legyezgette magát. Mindez egy vasárnap délelõtt történt.. Meglátott bennünket. Gabriella pompás tanítványnak lépéseket is percek alatt megtanulta.Nagyon ügyes vagy -. aztán letette a bõröndöt.Nem -.suttogta Szigfrid. pajtában. -. Az *én* szócskát jó erõsen megnyomta. idõsebb Bruckner Szigfrid. mancsában szállodacímkékkel teleragasztott bõrönddel.feleltük kórusban.kérdezte csodálkozva az idegen. Nézzétek meg azt a testtartást.Nem tudnak köszönni?! -. Egy darabig ezt bizonyult.Az õrmester! -. hanyagul lóbálva a cifra bõröndöt. ha *én* vagyok a vendég. s Egyszer csak nyílott a a múltkor úgy beszéltük meg. kit tisztelhetünk ebben az *én*ben -.kelt fel ünnepélyesen az idegen oroszlán --.Bizonyos esetekben valóban a vendég köszön elõször -.gúnyolódott Szigfrid. -. -. kapu.Nem ismernek? -.. Mintha magamat látnám.Micsoda? -. sõt még Szigfrid is elismerõen bólogatott. Szigfrid éppen meg akarta szólítani. majd jelentõségteljesen ránk nézett. hogy most vasárnap kiadós feketepéter-csatát. erre a névre . ha nem csalódom. Valamennyien együtt ültünk a Gabriellát.És ebben az esetben ön a vendég.

Hobartban és Singapore-ban. Berlinben.Miféle ágyadon? -. Kis. mint jómagam. örülve az alkalomnak. -.Tudjátok. Kis Jánosnak hívtak. és újból megszólalt: -.válaszolt dr. és hatalmas. Montrealban. olyan egyedül voltam -. -. Bruckner Szigfrid vagyok. akit dr. Kis odamutatott Arabella ágyára. hogy szóba állok veletek. a szavannák királya.Szeretném bejelenteni. Titokban a többieket kémleltem. ha nem jól értették volna: doktor Kis János vagyok.Csak azt szeretném tudni.hallatszott a válasz a pajtából. de legalább azt mondd meg.érdeklõdött a kisfiú. Dr. -. és bement a pajtába. Boldogok lehetnétek. Nepálban. azazhogy mindannyian. de a többiek is éppen olyan értetlenül bámultak.Örvendek -.mondta Arabella. Palotáim vannak Valparaísóban.Nem értem -.Fogalmunk sincs. Az idegen oroszlán. Chicagóban.kérdezte harciasan Szilvia. Földjeim Svédországban. még mindig ránk bámult.Az ágyamon -. majd hangosan ezt kérdezte: -.A világ leghíresebb oroszlánja vagyok -. Delhiben. Elszomorodott. hogy itt fogok lakni -. -.Uraim. miért jössz a mi pajtánkba? -.Tulajdonképpen örülnötök kellene. Nem beszélve egyéb ingó. Az idegen ügyet sem vetett Szigfridre.mindannyian leborulunk elõtte. Cape Townban és Honoluluban. lehajtotta a fejét. csak én nem hallottam eddig doktor Kis Jánosról. hogy végre már õ is bemutatkozhat --.Én -.Miért? -. Tokióban. ne zavarjatok! -.és ingatlanaimról. hogy leereszkedem hozzátok. Tanganyikában.mondta dr. Antwerpenben. -. -. Kis. Peruban. -. hol akarsz pihenni -. Venezuelában és Laoszban. -. mert elõször azt hittem.Micsoda udvariatlanság! -. -. ki az a doktor Kis János -. -.mondta Szigfrid.mondta a kisfiú --.morgott dr. Nem értelek benneteket! -. kérlek. Gyáraim New Yorkban.kérdezte haragosan Peti. -.Mert dúsgazdag vagyok.Jól van.Most pihenni térek. . -. ki vagy -.mondta halkan.Ha ennyi palotád van. -. Zanzibarban. -. Kis János.Hogyisne! Az az ágy Arabelláé. miért nem mégy a palotádba lakni.kiabált utána Szigfrid.Ki itt a gazda? -.méltatlankodott az idegen oroszlán.

elhallgatott. Persze. Dr. de azt hiszem. Sõt a cipõmet sem tisztítom. XI.Jenõkém.Míg nem szerzünk ágyat. és áhítatosan nézték. valami nincs vele rendben. Megjött Szigfrid unokaöccse. és délután aztán csakugyan becsengettünk a Levendula utcai kapun. és kezet fogott vele. A szív az elsõ. Egy nagyon jópofa oroszlán. csak hetente egyszer. -.mosolygott ránk a lobogó sörényû. -. de ahhoz nem kell okvetlen nyakkendõ nélkül járni és mindenkit sértegetni -. igazán köthettél volna nyakkendõt a barátaim tiszteletére! -.Szavak. -. ilyenkor a szádat húzod.Szervusz.. -. Viktor -.Jenõben az én vérem folyik. Kis János elégedetlenül morgott.a te segítségedre volna leginkább szükség.mondta neki. Gabriella és Viktor -.mondta izgatottan. úgy látszik.mondta Arabella. hogy megismerhettelek benneteket -. a földön kell aludnod -. -. -. mancsaival nagyokat csapott a levegõbe. Sohasem kötök nyakkendõt. Olyan oroszlán. -.Itt vannak a barátaim.Ma este Gabriellával okvetlenül gyertek el. Kis Jánoshoz. amelyben egy újabb oroszlán érkezik Pár nappal ezután újabb vendég érkezett a pajtába.Ezzel kellett volna kezdened -. a többiek körülülték. akivel minden rendben van. -.Elmegyünk -.mondta a kisfiú. Értitek? A szív! Mindezt kissé színésziesen mondta... mert a kisfiú betelefonált. -. -. Ismerlek benneteket! -. szavak. Jó vér -.mutatott ránk a kisfiú. FEJEZET. Amikor beléptünk. -. A te vagyonoddal nagyon sok mindent meg lehetne oldani.Szép terveid vannak. Peti odament dr. Már kora délelõtt megjött. A lobogó sörényû lelkesen magyarázott valamit.Örülök. -. s mi Gabriellával bent az Építészeti Hivatalban nemsokára megtudtuk.vette védelmébe a lobogó sörényût Szigfrid.Láz Jenõ vagyok.mondta aztán Gabriella. -.torkolta le Jenõ. Egy rongyos lobogó sörényû oroszlán ült Szilvia ágyán. -..Mindannyian hallgattunk.mondtam. Külsõségek. .A nyakkendõ fölösleges. nincs is. Ezek felesleges dolgok.Te csak ne szólj közbe! -.

Minden oroszlánnak a szavannán a helye.kérdezte tõle Arabella.Holnap hozzálátok -. -. -. -.válaszolta.Holnap hozzákezdek! -. Szigfrid helyeselt: -. -. Szabadon kószálni.kérdezte aggódva Peti. mielõtt Afrikába mennék.mondta Jenõ. -. -.Mi lesz a felszabadítással.Milyen kiáltványt? -. De másnap egész nap aludt.Visszamegyünk Afrikába. az a mi hazánk.Nem törõdöm a kicsinyes akadékoskodókkal.kérdezte kíváncsian Gabriella. még egy vonalat sem rajzoltam. -. XII.Ez nem igazság.kiáltotta Szigfrid. FEJEZET.Újra az ököljogot akarod érvényre juttatni! -. -. Igaz. hogy halad a munka? -. -.Mit gondolsz. Harmadnap reggeltõl estig kártyázott Szigfriddel és dr. -. mutogatják az állatkertben. -. . nem tudunk semmit. Persze. kiabált.Ugyan.Jenõ fölszabadítja az oroszlánokat -.Ne haragudjatok. mi csak most jöttünk. hatalmas fûtenger. cirkuszban? Mondd meg nekem. -.csóválta a fejét Kis János. reménytelen! -. Aznap este elmenõben megint találkoztam a kisfiú édesapjával. Jenõ? -. -.-. ne félj! -. -.vigasztaltam.A terveket pedig majd bemutatom. Kis Jánossal.Á. ügyet sem vetve Szigfridre.Egyelõre várhatunk még vele -.kiáltott Jenõ.Igaz! -. Szigfrid? -. Hosszasan vitatkoztak. amelyben Szigfrid inni kezd Kíváncsi voltam.De nyakkendõt akkor sem kötök. pálmafák. Jenõ hogyan kezd a szervezéshez. Zavartan nézett Jenõre. -. Felhõk. de a szívem összeszorult.De tudod.Az ilyen pajtákat nem lehet csak úgy egykettõre lebontani. Milyen jogon csukják õket ketrecbe.Hogyan? -.lelkesedett Szigfrid. -. -.mondtam könnyedén. mi lesz? -. még egyszer szeretnék fellépni. -. magyarázott.Mikor kezdhetünk a bontáshoz? -.Na.kérdezte. Jenõ lobogó sörénnyel érvelt. mi jogon! Afrika. Holnap megfogalmazom a kiáltványt. Aztán hirtelen elhallgatott.

Sokáig nem történt semmi. -. Tegnap még sírt is. Ma délelõtt eltûnt.Már napok óta szomorú. A kisfiú telefonált: -. -. mindenfelé kerestük. Gabriella javasolta.kiabált Szigfrid. azonnal gyertek Gabriellával! -. Indulás! Nagyon sajnáltam szegény Szigfridet.Micsoda? Engem még soha nem bilincseltek meg.Nem számít.Csend! -. Mi baja lehet Szigfridnek? A pajtában rémületes állapot uralkodott. -. tudok én másképpen is beszélni! A törvény nevében letartóztatom! Bilincset vett elõ. és Szigfridhez lépett.sziszegte Szigfrid. õ találta meg az Arany Kerékben.Majd otthon. azonnal gyertek! Szigfrid a kocsmában van! Iszik.Szigfrid. -. a lobogó sörényû titán aludt nyugodtan az egyik sarokban. Szigfrid ott állt a pult elõtt. -.Nem lehetne róla levenni a bilincset? -.Viktor. Bárgyún bámult maga elé. szóltunk az õrmesternek is. -. Rohantunk az Arany Kerék nevezetû kocsmába.kérlelte a rendõr. csak Láz Jenõ. Lehajtott fejjel ballagott a rendõr elõtt. gyere velünk haza -.Na.mondtam neki.Ha közel jöttök hozzám. Nagyokat csuklott. Azt hajtogatja.kiabált Szigfrid. -. Majd megtudjátok.Azonnal gyere haza! -. -. hogy keressük meg az õrmestert. Mindenki kapkodott.mondta neki Gabriella is. míg aztán egy napon csengett a telefon a hivatalban.Sehova! Értitek? Sehova! -. -. -. jó. -.De Peti! Még csak egy óra van. a bajusza csupa pálinka volt. elõtte egy üres pálinkáspohár. talán õ tud segíteni.kérdeztem. azonnal gyere haza! -.Hagyjatok békén.Most megbilincselem.Most én parancsolok. senkinek sem kell. -.Szigfrid. és hozzánk akarta vágni a poharát. a munkaidõ fél ötkor ér véget. Pár perc múlva megékeztünk az õrmesterrel. Rohantunk végig az Orgona utcán. széttéplek benneteket! -. hogy õ már semmire sem jó. . -. -. -. ki vagyok én! Sehogy sem boldogultunk vele. Szilvia sírt.

FEJEZET.. -.. az a pompa.Hopplá!. Fényt! Több fényt! Miért késik a zenekar? Na. -. rendkívüli attrakció következik. -..mondta Szilvia. értitek? Azonnal fel akarok lépni! -. Régebben is ivott. Csak bámult maga elé.A pajtában az õrmester leszedte Szigfrid mancsáról a bilincset.Senkinek sem kellek -.Szigfrid. biztosan megengedi.aggodalmaskodott Peti. Elmondtuk ..nyögdécselt néha Szigfrid. ahol pár héttel ezelõtt az Altamero..Beteg vagy. beteg vagy! -. amelyben Szigfrid újra fellép Ez a cirkusz is ugyanott állt. és morcosan a fal felé fordult.Holnap beszélünk az igazgatóval.Ugyan. de nagyon szomorúan ébredt. Másnap estig meg sem mozdult az ágyban.Mit gondolsz.Persze.szipogta Szilvia. szavát sem lehetett venni.Van egy cirkusz a városban -. Kedves közönségünk.Sohasem szokott ilyent csinálni. De közel sem volt olyan fényes és imponáló. -. -. leültetett az irodájában. hogy bánata van? -. Halljátok a tapsot?.mondta Gabriella.. Peti meg én beszélünk az igazgatóval. Elfeledkezett mindenrõl. és szipogott. -. Befektettük a vén artistát Szilvia ágyába. -. Az igazgató.. ne veszekedj vele! -.Emlékszel még a cirkuszra? Csodálatos volt.Nem látod.. ugye? Az a fény. -. nem kellene orvost hívni? -.Ez nem volt szép tõled -. Egyre csak a mennyezetet bámulta. néha-néha sóhajtott. nem kell. Most már csak magának beszélt.Hívjak orvost? -.Ugyan! -.Komolyan? Igazán mondod? Nem csapsz be? -. és meghajolt a pajta négy fala felé. és megkínált bennünket likõrrel.. Szigfrid hamarosan kialudta magát. -. Rendbe jön magától is -.. -. -. Szigfrid? -. kövér bácsi.kiabált Szigfrid. a pajta lakói lassan odagyûltek köréje. Mosolygott. de ilyent még nem csinált. hogy fellépj.Á.legyintett Szigfrid. mosolyogva fogadott.dorgálta Szilvia. Csodálatos volt! Szigfrid. -. holnap Viktor. végre!. a szavannák királya.kérdezte a kisfiú. XIII. egy kedélyes. Most!.Fel akarok lépni.suttogta Arabella. -. Szigfrid kiugrott az ágyból. -. -.

Az enyém már túl kopott.kiáltotta a kisfiú.Bementünk. miért vagy úgy megijedve? Szigfrid még ötször átöltözött. fiúk? -. Ma éjjel -. Sajnálkozva rázta a fejét. és idegesen motyogott valamit.Mit gondoltok. nem állhatok ki benne a közönség elé -hadarta.Szigfrid már nagyon vár benneteket.És mikor léphet fel? -.neki. -. Ugye menni fog. -..Az más! Én kérem. Kis Jánostól a frakkját.mondtam gyorsan. de kölcsönadta az elõadásra a frakkot. -. -. -. -.Nem szép tõled..nézett rám Peti. lógott az orrunk. -. . -.Még ma.Pompás! -..Én hazamegyek -. Az ilyen öreg oroszlánok nem sokat tudnak már. mi van? Megengedte? -.Nos. Elszomorodtunk.rohant elénk Szigfrid.. Egy idegen oroszlán. Az egyensúlyozó számot csinálom. a szavannák ura! -.mondta.Persze -. kérem. Megsúgta a tervet.kérdezte Arabella.mondtam. -. Kis János nem szívesen ugyan. -. Már ünneplõbe öltözött. hogy most egyedül hagysz -. ..düllesztette ki a mellét Szigfrid. Szigfrid föl s alá járkált a pajtában. mindenféle trikót és jelmezt próbálgatott magára. -. hogy lépjen föl!'' -. -. -.szólalt meg ekkor Gabriella.Persze. Szigfrid. meséljétek el! -.mondta a kisfiú. -. -.Nagyon régen szerepeltem. azonnal beleegyezett.Na ugye? -. sikerülni fog? -. elõször gyanakodott az igazgató.Hogy volt.Ja. Dr.Tudjátok mit? Van egy ötletem -. A nagy alkalomra kölcsönkérte dr.integetett felénk már messzirõl Szilvia. hogyan vigasztaljam meg Szigfridet.izgult Szigfrid. de amikor megmondtuk a nevedet.Siessetek! -. -. Nagyon sajnálom. Mit mondunk Szigfridnek? Bandukoltunk hazafelé. azonnal beleegyezett.Nagyon kedves volt. Nem vállalhatom a kockázatot.Nem tudom. -. Esetleg nevetségessé válunk. -. miért jöttünk.Megérthetnek engem.

egy pillanatig se féljen. aztán jöhetsz -. -. és Szilviának is. és teljes erõbõl csörgettük a vödröket és a tepsiket.kérdezte Arabella meglepõdve. De Szigfrid félt. . és az éles fénysugarat Szigfridre irányítottam. alig gyõztük vigasztalni. dehogy késtünk! -. Ezzel kiállt a porond közepére és harsogó hangon ezt mondta: -. ha néha kicsit sötétebb lesz. Szigfrid. s az én zsebemben volt egyerõs fényû zseblámpa.Hogyhogy? -. Arabella.mondta a kisfiú. Kérõ éjjel indultunk el. A kisfiú és Szilvia a bejáratnál maradt Szigfriddel.mormogta néha.Most bejelentem a számot.mondta Arabella is. -. Elöl Szigfrid ment Szilviával. és hártyapapírt. mint megszoktad. -. nem hallott az izgalomtól. meg mindenféle tepsit. Csak Láz Jenõnek nem. Peti is éppen olyan szomorú volt.Nagyérdemû közönség. Két nagy vödröt cipeltünk.hallatszott Szigfrid hangja. Gabriella. -. Bruckner Szigfrid mutatja be önöknek kivételes attrakcióját. mint én. -. Az üres széksorok némán ásítottak a sötétségben.súgta a kisfiú.Csönd! -. Nemsokára megláttuk a cirkuszt. De azt hiszem.Igen.Fényt! -. éktelen zenebonába kezdtünk. hova gondolsz. dr. Némaság és sötétség áradt belõle. A világ leghíresebb oroszlánja.mondta a kisfiú.Á. -. Kis János és én a vödrökkel és tepsikkel fölmásztunk a sötét nézõtérre. Kis bûntudatot éreztem. a szavannák királya.Sziszegte Arabella. Belopóztunk a ponyva alatt. Arabella egy fésût hozott. -.kérdezte Szigfrid. de errõl nem mertem szólni még Petinek sem. Mikor a kisfiú elhallgatott. mert Jenõ megint aludt. Szigfrid kicsit meghökkent. páratlan fellépésnek lehetnek tanúi a következõ percben.Arabella. Neki is elmondtuk a tervet.Ez már egy meglehetõsen modern cirkusz -. Nem vett észre bennünket senki. Odalopakodtunk a sátorhoz.Hol vagyunk? -. Rettenetesen izgult. te leszel a zenekar -. Kis Jánosnak is. -. hogy a fellépés biztosan sikerül. nehogy Szigfrid meghallja. meg dr.Most megmutatom nekik -. Szigfrid nem látott. -. Torkunk szakadtából üvöltöttünk. ezeknél a modern cirkuszoknál furcsa szokások vannak -.Ne lepõdj meg. Bekapcsoltam az elemlámpát.-.Nem késtünk el? -.

mikor egy izmos kéz szorította meg a karom. Szilvia egy asztalt hozott neki. Az asztal ingadozott az orrán.suttogta neki Szilvia. hogy nem! Nem hallod. de hiába. Mi pedig fönt a nézõtéren torkunk szakadtából éljeneztünk. -. és megint. Egy bohóc volt. A kis kövér ember lelkesen tapsolt.suttogott az igazgató. Arabella tust játszott a fésûre szerelt hártyapapírral. Valamikor valóban nagyon értékes számok lehettek.mondta Szigfrid. bohócok. -. Az igazgató ott maradt mellettünk. mi pedig hatalmas csörömpölésbe és éljenzésbe kezdtünk. kocsisok. és megint.Mi van itt? -.Erre büszke léptekkel a porond közepére gyalogolt. mûszakiak. A bohóc is ott maradt. már-már úgy látszott. álmosan hunyorgott.Persze. Aztán megint jött valaki.. Szigfrid kétszer elsétált az emelvény mellett. Most kis zsámolyokból egy magas emelvényt raktak össze Szilviával. és szigorúan nézett ránk. -.Tulajdonképpen sikerült is -.Szegény öreg oroszlán. -..motyogtam -. Szigfrid ijedten körülnézett. de aztán megcsúszott. Szigfrid ebben a pillanatban indult el. -. és velünk együtt éljenzett.Mit gondolsz. hogy átugorja. Pizsamában.kérdezte. és még egyszer meghajolt. Szigfrid hálásan hajlongott felénk. hogy tapsolnak? -. aztán meghajolt felénk. fölnézett rá. -.kérdezte Szigfrid aggodalmaskodva Szilviát. a magasságát méregette. Szigfrid az asztal egyik lábát az orrára helyezte.Egy öreg oroszlán búcsúföllépése.Mi történik itt? Az igazgató volt. sikerül föltartania. meghajolt a nézõtér felé. és egyensúlyozni próbált.Csodálatosan csináltad -. és lehuppant a földre. -. és velünk együtt tapsolt a balsikerû mutatványoknak.nem szabad. etetõk. Szigfridnek sorra nem sikerültek a mutatványai.kérdezte bambán Szigfrid. kócos hajjal állt mellettünk. és most már õ is velünk együtt tapsolt. -. Elhallgattam.Mi? Micsoda? -. lovasok. Késõbb valaki megint bejött. .Pszt! -. Szigfrid már öreg volt. Az igazgatóra néztem. nem vették észre? -. légtornászok. mûlovarok. kígyóbûvölõk. Nem tudta átugrani az emelvényt.. A kis zsámolyok hangos csattogással egymás hegyére-hátára dûltek. -.. Artisták. táncosok. egyensúlyozó mûvészek. Szigfrid alaposan megütötte magát. -. állatszelídítõk. Aztán éppen hozzákészülõdött.

Nagyon fáradt volt. torkuk szakadtából kiabáltak. Kilenc óra felé Peti apja fölhívott telefonon.kérdezte. -.Nagyon rendesek vagytok -. Szigfrid egyre jobban elfáradt. így hát csak magamban mosolyogtam.Zenét! -. A tervek után érdeklõdött. Hümmögtem. Arabellával támogattuk. lovak. felültek a pódiumra.kiáltott az igazgató. pávák. zöld fények táncoltak Szigfriden. Még a tigrisek is.Szeretném. Nem tartott sokáig az örömöm. majmok. és az egész nézõtér diadalittasan. vadul brummogott a bõgõ.Mi történik itt? -. mikor elindultak hazafelé. mert a halak némák. kígyók és halak.suttogták a cirkusziak. de a taps egyre zúgott. Szigfrid ki akarta dülleszteni a mellét. jaguárok.mondta nekik is az igazgató.mondta. -. galambok. XIV. és tapsoltak velünk együtt. szétdobált zsámolyok. Mindannyian ott maradtak. Egyszerre pompás fényben úszott a cirkusz. az égnek álló lábú asztal. de aztán meggondolta magát. és megsimogatott bennünket.-.mondta. És a porond közepén. -.Csodálatos! -. FEJEZET. szinte nem csinált semmit. kacsák. -. kutyák. Tele volt a nézõtér. Akkor már az állatok is ott ültek a nézõtéren. tengerimalacok.Milyen voltam? -. De õk is ütemesen csapkodták farkukkal a székeket. és olyan vidáman rajzoltam a terveket. Aztán jött a zenekar is. kivéve a halakat.Egy öreg oroszlán -. így tapsoltak. elgurult labdák és összebogozódott kötelek között. -. zsiráfok. sárga. de a szobában többen is dolgoztunk. -. ha ma este elhozná -.mondtuk neki mind a ketten egyszerre. a szavannák ura csendesen sírt örömében. a zongora billentyûi örömteli táncot jártak.Egy öreg oroszlán búcsúföllépése -.kérdezték halkan mindannyian. már mozogni is alig tudott. -. ahogy még soha. Legszívesebben dúdoltam volna. rinocéroszok. . Õk is éljeneztek. krokodilok. lágy és ünnepélyes melódiákat sírtak a hegedûk.Fényt! -. -. Szigfrid fáradtan ült a porond kellõs közepén.kiáltott megint az igazgató. amelyben Jenõ nyakkendõt köt Másnap reggel csodálatosan jó kedvem volt. hímeztem-hámoztam. tigrisek. Kigyulladtak a reflektorok. örömmámorban éljenzett. és felzúgtak a kürtök. a színes fények özönében Bruckner Szigfrid. piros. Pónilovak.

megfázol! -. de õ csak pityergett. Éppen hideg szél fújt. egy ápolónõvel és egy fehér hajú. Ma reggel már volt ott egy ember. egy oroszlán.Jó.Fõorvos úr. -. Mosolyogni próbált. hogy jön -. és azt mondta. -. -. Lehet. és lehajtotta a fejét. akivel az apja a bontást megbeszélte. -. -. Azt üzeni. elsõ pillanatban meg sem ismert.mondta az apja. -. -. -. Peti. megnézte. -.Csak tessék -. Az utcán érte a hideg nyári vihar. -. -. Peti volt. azonnal menj haza.Kis idõ múlva valaki beszólt.mondtam.mondtam. idõs orvossal beszélgetett. Következõ látogatásom alkalmával Gabriellával együtt fölkerestük a fõorvost. amikor apával beszéltél.Azonnal belázasodott. nehéz szívvel indultam el a Levendula utcai ház felé.mondta Peti.Kórházban van -.. egy különös engedélyt szeretnénk kérni -. és tárgyalni kezdett egy kopasz. pedig még magam sem tudtam..Ne félj. Az apja elfordult.Szigfrid jó barátunk. Azt az embert akarta megkeresni.Nem -.mondtam. kiadós nyári vihar ígérkezett.kiabáltam rá. nem ment haza. hogy gyógyulj meg. Petikém! -. Dúlt volt az arca. hogy van Szigfrid? Nem beteg? -. -.köszöntünk. A fõorvos az a kopasz volt. kócosan.Nagyon egyedül érzem magam. holnap lebontják a pajtát.Szigfridnek semmi baja.Már megint ez a Szigfrid! Ki az a Szigfrid? -.Csak nem történt valami baja? -. -. Mit gondolsz.Szervusz. lehunyt szemmel feküdt a fehér kórházi ágyon. fehér köpenyes orvossal. mit teszek.Jó napot! -. Majd megkérem a fõorvost.mondta ingerülten az apja. . Peti csendesen. A kapuban egyenest belerohantam Peti apjába.Nem tudom. holnap hozzá lehet kezdeni. Õ lakik a pajtában.Peti. persze tervrajzok nélkül. egy szál ingben állt az elõcsarnokban. mikor megismert. akivel a múltkor Peti apja tárgyalt. A folyosón találtuk meg. hogy tüdõgyulladása van.Szeretném. oroszlánokat beengednek a kórházba? -.mondta aztán idegesen.intett. hogy egy kisfiú keres. -.Hallottam. -. -. Apa azt mondja. ha Szigfridék meglátogatnának -. miután tõlem elment. apa.Peti. A szemét vörösre sírta. Este.

Micsoda?! Rosszul van! Futás! Szilvia.-. Nem volt látogatási idõ.A kisfiú oroszlánok nélkül is meggyógyul. .kérdezte szelíden Szilvia. ha menni akar.Senki sem hívott. -. Az õsz hajú orvos volt. Odasietett hozzánk. Azon gondolkoztam. -.Hozzák csak nyugodtan az oroszlánokat. mikor beteg a kisfiú -. de dr.Igen. -. -. hogy valamiképpen mégiscsak be kellene hozni Szigfridet. hamarabb meggyógyulna a kisfiú.Szó sem lehet róla! Elindultunk Gabriellával a kijárat felé.Nem érdekes! -. -. Már messzirõl hallottam. arra kért. -. -. Peti arcán piros lázrózsák égtek. hol a nadrágtartóm? De ezt csak megszokásból kérdezte Szigfrid.mondta dr.mondtam sietve. Kis János akkor már messze járt. -. hogy valaki kiabál. ugyanolyan ünnepélyesen.Azonnal gyertek velem. de most már szó sem volt a tervekrõl.kérdeztem. -. -. Futottam a pajtába.Mit kiabálsz? -.Látod ezt az aljast. -. -. -. Csak nézett ránk szomorúan. hogy látogassam meg Gabriellával együtt. és már beszélni sem tudott. Kis János --.üvöltött Szigfrid. Peti állapota rosszabbodott. de éppen most.Nagyon unalmasak vagytok ezzel a cirkuszi hûhóval meg ezzel a kisfiúval -. kezében tartotta a szállodacímkés bõröndöt. feketébe öltözve.Azonnal hozom Szigfridéket! -.Szeretnénk Petihez behozni az oroszlánjait.kiáltottam.Micsoda? Kórházba oroszlánokat? Mit képzel? -. Lefogyott a betegség alatt.. Kis János.méltatlankodott Szigfrid. Vele szemben Szigfrid állt és kiabált. senki sem tartóztat! -. -. ahogy érkezett.Jenõ hol van? -. -.Csak menj a palotáidba! A gyáraidba! A földjeidre! -.És az oroszlánok is nagyon szeretnék látni õt.. Másnap megint telefonált Peti apja. A pajta ajtajában ott állt dr. szeme akkorára nõtt.fordult hozzám Szigfrid.Azt hiszem. unlak benneteket. de azonnal elrohantunk a kórházba. mert akkor már futott is Szilviával és Arabellával együtt. mikor valaki utánam kiáltott.Hadd menjen. -. és azt súgta: -. mint egy dió. Peti rosszul van.

Tudod. én pedig saját költeményeimet szavalom.Leveheted a nyakkendõdet..kiabált. Aztán közelebb ment az ágyhoz. Az egész világot beutazzuk. Láz Jenõnek hívják.. még akkor. ha szorít -.mondta Arabella. Izé. nagyon szívesen fejen állunk Szilviával együtt. Szélesre tártuk a kórterem ajtaját. kösz. ha akarod.mondta.-. hogy fejen álljunk? -. -.De mutathatok neked egy-két produkciót. Hol van Jenõ? -. . -. ne törõdjél dr.Petikém.Mit ordítasz? -. Természetesen Szigfrid tolakodott be elsõnek. De a nagy sürgés-forgásra Jenõ is fölébredt.mondta neki Peti. A folyosóról bejött az õsz hajú orvos.kiabált. Jenõ besompolygott az ajtón.suttogta Szigfridnek Szilvia. bejöhet-e.Alszik -. ha meggyógyulnál -. Mindenki elhallgatott a meglepetéstõl.kérdezte megbántva Szigfrid.mosolygott Peti. -. Petikém.Hiszen elindult velünk -.kérdezte Peti. szervezünk egy cirkuszt. Kis János hol van? -... -. Szilvia labdamutatványokat csinál. nem szorít egyáltalán -.kiáltott neki vissza Szilvia. Akarod.legyintett Szilvia. és így szólt: -.Beteg a kisfiú! Rosszul van -.. -. Jó. Kis Jánossal. -. -. Jenõ nyakkendõt kötött.Tényleg: Jenõ.És Jenõ is a rokonait látogatja? -.Szeretném.Dr..dadogta zavartan Jenõ. -.Nagyon kedves vagy -. -. amikor megbetegedtél -hazudta Szigfrid.Mi az. hova rohantok? Várjatok! -. -.. Azt mondja. Viktor megtervezi a sátrat és a lakókocsikat. Te leszel az igazgató. és zavartan babrálta a nyakkendõjét. van egy zseniális tervem. azt kérdezteti. Miért nem nevetsz? Szigfrid vagyok.. -. -.Én is megyek! Várjatok! -. Ha meggyógyultál. -. egy oroszlán van kint.És én? Engem kihagysz? -.. Peti mosolygott.Elment meglátogatni a rokonait. mi? -. Arabella és Gabriella táncolni fognak. és a cipõje fényesen csillogott.Á.Szervusz.. És Arabella táncol neked.

amelyben befejezõdik a történet Ma találkoztam a kórházban Peti apjával. -. -.mondtam neki. akinek a cirkuszában Szigfrid föllépett.Hogyne. hogy a fiam meggyógyuljon. Peti boldogan nézett az apjára. -. -. õ ott marad.Ne félj! -.Hogy képzeled? . -.Gabriella! -. az a fõ.. -..Tudtam.mondta a kisfiú. de aztán jóízû mosolyra fakadt. Most Amerikába készülök. te leszel a jegyszedõ. és a csoport közepén meglepetve ismertem meg a kis kövér cirkuszigazgatót. hogy keres! Ugye megmondtam? -. én igazán.. -. mindenki lármázott. igaz. mert látta.Ha csak azon múlik. kérem.Az oroszlánok nagyon kedvesek.. és õ is velünk lakhat -. -.kiáltottam föl. a fia érdekében ígérje meg. megvált a társulattól.Nem bontatja le. Téged keresett.Most már biztos. Sietve szaladtam a pajtába.És mondja meg neki. -. hallottam. azonnal meggyógyul. -.És én? -.Kedves doktor úr.Széttépem! Azonnal széttépem -. hogy Peti csillogó szemmel nevet..hüppögte. De mikor közel értem. -.. De ugye továbbra is a pajtában laktok? Megkeressük Robertót.mondta éppen az igazgató. Azt mondta. hogy ne bontassa le a pajtát. ismerem Robertót. hogy nem bontatja le a pajtát -. Arabella. -.Csak apának meg kell mondani.Hát mégsem bontatod le? -.. biztosan Amerikában vagy. Szívesen szerzõdtetlek. -.mondtuk egyszerre.Ja. -.kiáltott föl boldogan Arabella. amikor beléptem.Eljöhetsz velem. Gabriella sírva fakadt. higgye el. FEJEZET. De azok a rettenetes oroszlánok.De mikor Európába jöttem.Úgy szeretnék veletek menni. -. XV.-.. hogy megvigyem az örömhírt: a pajta marad. -.Ha neked olyan fontosak azok az oroszlánok. -. -. Ekkor váratlan dolog történt. hogy valami szokatlan lárma hallatszik bentrõl.sziszegte Szigfrid. hogy meggyógyulok.mosolygott az apja. -. -.. meglátja. nálam is dolgozott egy darabig -.Hát én nem bánom. Ott ült a pajtában az egész társaság..

a szavannák ura.Mit kiabálsz? -. Elújságoltuk neki. hogy Arabella elmegy tõlünk.Nem táncolnál kicsit? -. -.vigasztaltam --. Már javában folyt a vidám tréfálkozás. -._ .Akkor holnap búcsúestet tartunk.Nem baj -. -. _. Gabriella. mintha örök életében táncosnõ lett volna. Másnap megjött a kisfiú. -. és mosolygott. Neki rajzolnia kell.mondta Gabriella. Másnap valamennyien összegyûltünk a pajtában. -Korábban kellett volna találkoznunk.kérdezte csodálkozva Szigfrid. mikor kopogtak. Gabriella elszomorodott.oOo.mondta a kisfiú. -. -. a kisfiú. Meggyógyult. Õt -. az arca ragyogott az örömtõl. hogy nem lehet. majd táncolsz. De azért elszomorodott egy kicsit. Arabella. Házakat tervezni. apát is. azért táncolhatsz.mondtuk egyszerre mindannyian. a rendõr és én.Örvendek! -.Igazán? -.De hát tudjátok. Gabriella rám mosolygott.De nagyon szívesen! -. -.mondta a férfi. Délutánonként. -.kérdezte az igazgató. ha befejeztük a munkát.-. -.Bruckner Szigfrid vagyok. Az igazgató elragadtatással tapsolt. -. és ha megengeditek.Én is örvendek -. A kisfiú édesapja lépett be.Arabellának meg kell keresnie Robertót. Ez érthetõ.Édesapádat? -.állt fel Szigfrid. -.Még nem késõ -. -. -.Na ugye? -. -. Bármelyik cirkusz szívesen alkalmazná. és táncolni kezdett.Holnap indulunk -. Ott volt Szigfrid.mondta diadalmasan Arabella. Könnyedén és kecsesen. és kezet fogott Szigfriddel.mondta az igazgató.Érthetõ -. -. -. Jó? Minden barátunkat meghívjuk.mondta a kisfiú. Szilvia. a cirkuszigazgató. Jenõ. bemutatom neked a barátaimat.mondta az igazgató.Persze.nézett rám Arabella.Gabriellát is szerzõdtetném -.Apa. és én tapsolok neked. -. -.Gabriella csodálatosan táncol.

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->