V. A.

OBRUCSEV

UTAZÁS PLUTÓNIÁBA
REGÉNY

MÓRA FERENC KÖNYVKIADÓ BUDAPEST 1964

A Z É N K Ö N Y V T Á RA M
AZ IFJ ÚSÁGI IRODALOM REMEKE I

B. A. OБРУЧЕВ ПЛУТОНИЯ

FORDÍ TOTTA GELLÉR T GYÖR GY

CSERGEZÁN PÁL RAJZAIVAL

ELŐSZÓ

Földünk már sok millió éves. Felülete ez idő alatt nagy változáson ment keresztül. Az első tengerek meleg vizében keletkezett fehérjeszerű vegyületek fokozatosan egyre bonyolultabbak lettek, és számos, különféle növényi és állati szervezetté fejlődtek. Ezek azután számtalan nemzedéken keresztül fejlődtek mai állapotukig. A szerves élet formáinak ez a változása nyomon követhető, ha tanulmányozzuk maradványait, amelyek ősmaradványok vagy kövületek alakjában maradtak fenn a földkéreg rétegeiben. Ezekből eléggé teljes képet kaphatunk arról, hogy milyen növényeik és állatok éltek a Föld felületén a régmúlt időkben, a szerves élet kialakulása óta. Minél messzebb van valamely földtörténeti időszak a jelentől, annál nagyobb a különbség a szerves élet akkori formái és a jelenlegiek között. Az elmúlt élet formáinak tanulmányozásával, sajátosságaival, körülményeivel és változásainak, egyesek kihalásának, mások fejlődésének és tökéletesedésének okaival az őslénytannak (paleontológiának) nevezett tudományág foglalkozik. Ezt a tudományt számos főiskolán tanulják, de minden embert érdekel annyira, hogy legalább általános képet kapjon az elmúlt élet formáiról és körülményeiről. Ezt a feladatot próbáltam megoldani tudományos-fantasztikus regényemben. Le lehetne írni, hogy kőlapokon miként találják meg a növények nyomait, és egyes levelek alapján hogyan állapítják meg az egész fa vagy bokor külsejét; hogyan szabadítják ki a kőből a különböző kagylókat, korallokat és más gerinctelen tengeri állatok maradványait, miként tisztítják meg őket, és állapítják meg nevüket; hogyan ássák ki nagy óvatossággal a gerinces állatok csontjait, és állítják össze teljes csontvázukat, amelyekből a lények korábbi külsejére következtethetnek. Az efféle

leírások azonban igen hosszúak és unalmasak volnának; csak a jövő paleontológusai vennék hasznukat, az olvasók széles rétegének azonban nem nyújtanának eleven képet a korábbi élőlényekről. Ezért választottam a regény formáját. De hogyan vezessem el az olvasót a rég eltűnt lények világába és életkörülményeik közé? Csak két regényt ismerek, amelyekben effajta kísérlet történt. Egyik Jules Verne „Utazás a Föld középpontja felé” című regénye. Ez a regény leírja, hogy néhány kutató lebocsátkozik egy izlandi tűzhányó kráterén keresztül a Föld mélyébe, föld alatti üregekre bukkannak, amelyekben titokzatos lények és a Föld felszínén már kihalt állatok élnek; mindezt azonban homályosan tárgyalja a könyv. A tudósok egy másik vulkán kráterén keresztül térnek vissza a felszínre: tutajon eveznek a forró vízen, végül pedig a megolvadt láván. Mindez nagyon valószínűtlen. A tűzhányó krátere nem mélybe nyúló nyílt cső, hanem megdermedt lávával van tele; forró vízen pedig nem lehet tutajozni, még kevésbé izzó láván. A regény geológiai tévedései indítottak arra, hogy i9i;-ben megírjam az „Utazás Plutóniába” c. könyvemet. Ez előtt még semmit sem írtam fiatal olvasók számára, és nem is volt ilyen tervem. A másik regényt Conan Doyle írta. Arról szól, hogy Dél-Amerikában néhány utazó egy magas, igen nehezen megközelíthető fennsíkot fedez fel, amely el van szigetelve az egész környező vidéktől, és ősemberek, emberszabású majmok és másutt kihalt állatfajták népesítik be. A fennsíkra merészkedő kutatók különböző kalandokon mennek keresztül. Ebben a regényben azonban szintén sok a valószerűtlen; csak a jelenkorhoz közeli világgal ismerteti meg az olvasót, és olyan gyenge benyomást tett rám, hogy még a címét is elfelejtettem, noha kétszer olvastam, és nem is régen, sokkal később, mint Verne regényét. A jó tudományos-fantasztikus regénynek valószerűnek kell lennie, azt a meggyőződést kell keltenie az olvasóban, hogy bizonyos körülmények között a leírt események mind megtörténhetnek, semmi természetfölötti, csodálatos nincs bennük. Ha a regény hemzseg a csodáktól, akkor már nem regény, hanem kisgyermekeknek való dajka-

aki a Föld ura lett. Az „Utazás Plutóniába” első kiadásai megmutatták. hogy bizonyos letűnt korszakok állataival és növényeivel ismertessem meg őket – mégpedig úgy. amely felderíti bolygónk összetételét és felépítését. milyen növények és állatok éltek rajta az elmúlt korszakokban. amelyekben egészen komolyan kérdezték. hogy részt vesznek a jövendő expedíciókban. hogy miért nem indítanak új expedíciókat Plutóniába. és foglalkozzanak ezzel az érdekes tudománnyal. hogyan változtak. hogy közelebbről megismerjék a földtant. amelyben az expedíció szervezője a feltevés igazságát védi. ehhez igaznak kellett elfogadnom egy feltevést. . Ezt a feltevést részletesen kifejti az utolsó előtti fejezet („Tudományos fejtegetés”). és a tu dósok akkoriban komolyan tárgyalták. akikkel mindenféle képtelenséget el lehet hitetni. arra ösztönzi a fiatal olvasókat.mese. az előzőkhöz hasonlóan. hogy megfelel a valószerűség követelményének. megint mások pedig a regényben szereplő utazók további sorsáról érdeklődtek. míg az állatok köréből ki nem fejlődött a gondolkodó lény. Ezért az utolsó kiadás utószavában megmagyaráztam olvasóimnak: ahhoz. Valóságban azonban a tudomány már rég megdöntötte. a föld alatti világ tanulmányozására. hogy az „Utazás Plutóniába” ez a kiadása is. amely a múlt század elején merült fel. az ember. és elmondja. Szép számmal kaptam olyan levelet olvasóimtól. és váltották fel egymást. Remélem. mintha még most is élnének valahol a Föld mélyén –. mások felajánlották.

1. mennyire érdeklik a sarkvidék földtani viszonyai. Figyelmét végül egy nagy. amelyet szerzőjük küldött. ezért keltette fel érdeklődését az ismeretlen boríték. Európa és Szibéria partjai előtt (A szerk. Levelező munkatársainak keze írását a professzor jól ismerte. Igen szabályos. Ebéd előtt íróasztalához ült. sárga levélboríték vonta magára. de nem azért. és átnézte napi postáját. hogy vegyen részt nagy expedíciómban. de apró betűs írással volt címezve. Átlapozott néhány szakkérdéseket tárgyaló kiadványt. és átfutotta egy német kiadóvállalat új tudományos könyveinek katalógusát. hogy azután friss elmével fogjon hozzá az Ural és az Újföld földtani kapcsolatáról szóló cikke megírásához. hogy tétlenkedjék – ó nem! A professzor még nem volt öreg ember. VÁRATLAN AJÁNLAT Kastanov professzor. erőtől-egészségtől virult. Felnyitotta. az egyetem földtani tanszékének vezetője – aki az Újföldön*1 és a Spitzbergákon tett utazásaival és az Ural sarkvidéki részének felkutatásával szerzett hírnevet – hazatért laboratóriumából. csak két-három napot szándékozott pihenni. az előadások és vizsgák befejeződtek. és álmélkodva olvasta a levelet: Mélyen tisztelt Pjotr Ivanovics! Minthogy ismerem tapasztalatait a sarkvidéki kutatásokban. és a professzor örömmel gondok a háromheti téli szünetre.) . amelyet jövő tavasszal indítok a Jeges-tenger eddig fel nem kutatott részének tanulmányozá1* Újföld (Novaja Zemlja) – nagy sziget az Északi-Jeges-tengerben. Az őszi félévnek vége. és tudom. felajánlom Önnek.

mágneses. a nehézségi erővel. elektromos tulajdonságával. január 2-án délben megjelenni a moszkvai „Metropol” szállodában.sára. Roppant érdekes. Ha pedig elutasítja ajánlatomat. Utána kell nézni. és expedíciót indít a Jeges-tengerre!” Kastanov a telefonhoz nyúlt. „Truhanov? Mintha már hallottam volna ezt a nevet. – De mi köze ehhez a sarkvidéknek? Hiszen a Jeges-tenger fölött a légkör kedvezőtlenebb csillagászati megfigyelésekre. geofizikai* vagy csillagászati problémáikkal kapcsolatban.vagy kétévi időtartamra. egy. Tisztelő híve Nyikolaj Innokentyevics Truhanov Munku-Szardik. de hol és mikor? Úgy rémlik. a mélységek hőmérsékletével. Kastanovnak pedig nem volt más választása. legyen szíves értesítést küldeni ugyanarra a címre. hogy Moszkvába utazik. és én is ott leszek. 1913. Kartársa a következőket közölte: Truhanov az egyetem elvégzése óta geofizikával és csillagászattal foglalkozik. Természetesen úgy határozott. A professzor letette a levelet. a Föld mélyének fizikai állapotával foglalkozó tudomány . ahol jelen lesz a tervezett expedíció többi tagja. mint a Munku-Szardik hegyen? Erre a kérdésre a csillagász semmilyen választ sem tudott adni. * A geofizika a Föld fizikájával. a radioaktivitással. XII. Nemrég csillagvizsgálót épített a Mongólia határán húzódó Szaján-hegylánc Munku-Szardik csúcsán. mint hogy január 2-ra halassza kíváncsisága kielégítését. és felhívott egy csillagászprofesszort. Az utazás költségeit minden esetben megtérítjük. Valahol Mongólia határán él. 1. Ha elvben elfogadja ajánlatomat. és elgondolkodott. hogy a felhőtlen nappalokban és éjszakákban bővelkedő hosszú teleken át megfigyeléseket végezhessen a tiszta és áttetsző kelet-szibériai égbolton. szíveskedjék személyes megbeszélésre 1914.

Grönland és Észak-Amerika között fekvő sarkvidéki terület öthatod részét számos expedíció útvonala barázdálja. Az ajtó kitárult. Nagyon örülök. A szoba közepén álló kerek asztalt a sarkvidék nagy térképe borította. elébe sietett. – Mint ez a térkép mutatja önöknek. hogy bemutassam a többieket. * Jelenlegi neve: Északi-föld . a Szibéria. január 2-án délben Kastanov professzor autón a „Metropol” szálló elé érkezett. és itt üdvözölhetem! Truhanov vagyok. hogy céltudatosan irányítsuk erőfeszítéseinket. és a professzor belépett a tágas. A Tajmir-félszigettől északra már az a földrész is szerepelt a térképen. melyet Vilkickij tett nemrégen. A MOSZKVAI TANÁCSKOZÁS 1914. hogy megjött. a Központi Fizikai Obszervatórium meteorológusa. Egyikük felkelt. kezet nyújtott és felkiáltott: – Ön pontos. Az ismeretlen föld csodálatos felfedezése azonban. hogy ezen a vidéken a tudomány még jelentős eredményeket érhet el. amelyet Vilkickij 1913 nyarán fedezett fel. egyetemi magántanár.* Amikor valamennyien elhelyezkedtek az asztal körül. Engedje meg. és Truhanov bemutatta őket Kastanovnak: – Szemjon Szemjonovics Papocskin zoológus. felhasználjuk elődeink tapasztalatait. Truhanov beszélni kezdett. Pjotr Ivanovics. – Mihail Ignatyevics Gromeko botanikus és orvos. számú szoba ajtaján. ahová a portás irányította.2. arra vall. A jelenlevők egymás után felálltak helyükről. Észak-Európa. és bekopogott a 133. amelyre feltűnő színes vonalakkal berajzolták az utolsó ötven év expedícióinak útvonalait. világos szobába. – Ivan Andrejevics Borovoj. mint az óra. – A XVII. századi nagyszerű expedíciók – Proncsiscsev. noha pocsék az idő: valóságos szibériai hóvihar tombol! Ez a pontosság kitűnő előjel vállalkozásunk számára. ahol néhányan már várakoztak. és XVIII. Csak az a fontos.

akkor a dagályhullám a Grönlandi-tengerről az Északi-sarkon keresztül késedelem nélkül. változatlan erővel jutna egyenest Alaszka és a Csukcs-föld partjaihoz. Ha a szárazföld nem volna. déli szélén pedig a Kennan-föld látható. hanem az Atlanti-óceánból. Bruszilov és Ruszanov expedíciói folytatják. Vessenek egy pillantást a Csukcs-félszigettől és Alaszkától északra elterülő nagy fehér foltra: egyetlen színes vonal sem szeli át! A balszerencsés „Jeanette”. Sverdrup és Amundsen legutolsó expedíciói keletebbre végezték kutatásaikat. az Alaszka északi partjain észlelhető dagály és apály tanulmányozása alapján bizonyos benne. akik a Kara. az Egyesült Államok partfelmérő geodéziai hivatalának tagja. Peary viszont – épp ellenkezőleg – bizonyos benne. amelyet Crocker látott messziről. és természetesen folytatja kutatásait. hogy egész szigettengert találhatunk. Gyezsnyev. a Norvégia és Grönland közötti mély tengerszakaszokon át. Ugyancsak ide jutott el Vilkickij is. az észak-amerikai szigettenger szigetei között. s nem a szűk és sekély Bering-szoroson keresztül jut Alaszka északi partjához. június 13-án pusztult el (A szerk. E fehér folt területén ismeretlen szárazföld vagy nagy sziget van. amely mintegy fele Grönlandnak.Laptyev. hogy a nyugat felől nyílt Beaufort-tengeren a * De Long expedíciójának hajója. század első felében Szibéria legészakibb részén végzett kutatásait napjainkban Szedov. Bering expedíciói – munkáját. 1881. A szárazföld létezését még az is bizonyítja. hogy a Thomas Hubbard-fok-tól északnyugati irányban nagy szárazföld peremét látta. hogy ilyen szárazföld létezik.vagy Barents-tengeren végeznek kutatásokat. valamint Vrangelnak és Middendorffnak a XIX. Harris. * amely a jég foglya lett. Nansen véleménye szerint a Jeges-tenger e részén nincs nagy szárazföld. Az is lehet. a Beaufort-tenger vízszintingadozása nem a Csendesóceánból ered. Nézzenek a térképre: a folt keleti peremén feltünteti azt az állítólagos szárazföldet. e folttól délre haladt. A feltételezett szárazföld és az alaszkai és szibériai partok között ez az ingadozás csökken. Velük nem akarok versenyezni.) . Kijelentése szerint. – Terveim – folytatta Truhanov rövid szünet után – a sarkvidéki terület egy másik részére vonatkoznak.

Május elején felszedjük a horgonyt. A szerződés értelmében a hajónak április végére teljesen késznek kell lennie. a Bering-szoros mentén. Az észak-amerikai szigettengertől csak keskeny szoros választja el a feltételezett szárazföldet. – Így tehát – fejezte be Truhanov beszámolóját – majdnem bizonyosra vehető a sarkvidéknek ezen a részén egy szárazföld vagy öszszefüggő. aki jártas a kutyahajtásban. a Bering-öböl irányából el kell jutnunk erre a területre. szűk tengeren lehetséges. de a legutóbbi hajóutak tapasztalatai alapján tökéletesítettük. Ha ez a szoros széles volna – az Atlanti-óceán árhulláma elérhetné a Bank-sziget partjait. Kapitánya személyesen fogja irányítani a hajó végleges felszerelését.nyugati szelek növelik a dagályt. Ezért határoztam el. és Oroszország birtokába vegyük. Hajónk már ősz óta épül.) . akkor a Csukcs-félszigeten is szerezhetünk kutyákat. Ez csak két szárazföld közti. hogy ez év nyarán kelet felől behatoljon a térképen fehér folttal szereplő területre. hogy a kanadai kormány expedíciót szerel fel. hogy fedélzetére vegye az expedíció tagjait. Értesültem róla. mert különben a Sarkvidék utolsó ismeretlen részét az angolok kutatják át. Petropavlovszkban. és az árhullám magassága eléri a két métert. amelynek az a rendeltetése. nyugatról jövő árhullám uralkodik. és egyenesen Kamcsatka felé tartunk. a keleti szelek pedig mérséklik. május 1-re pedig Vlagyivosztokba érkezik. A napokban bocsátják vízre. hogy expedíciót szervezek és indítok ide. találkoznék a szárazföldet nyugatról és délről kerülő árhullámmal. és teljesen meghódítják. és a két hullám megsemmisítené egymást. hogy vegyenek részt benne. eszkimó kutyákat és egy-két kamcsatkait veszünk fel. Most pedig engedjék meg. itt ugyanis ki kell * Nansen hajója (A szerk. és csak az a feladat. nagy szigetcsoport létezése. hogy beszámoljak legközelebbi terveimről. a „Fram”-hoz * hasonló lesz. Önöket pedig arra kérem. Nem késlekedhetünk tovább: délről és nyugatról. MacClure-nak a Bank-sziget nyugati partjánál végzett megfigyelései azonban bebizonyították. hogy felfedezzük. Ha Kamcsatkán ez nem sikerül. hogy itt még mindig a Beaufort-tengerből.

hogy hamarosan jégtáblákkal találkozunk. az expedíció tervének ismertetése után. hogy a telet jégtáblák közé fagyott hajón vagy a szárazföldön kell töltenünk. nem északnyugatnak fordulunk. hogy felkutassa a hajót. amely a föld vagy az összefüggő jégmező déli partja mentén cirkál majd. mint a „Jeanette”. Majd Truhanov így folytatta: – Ha valamelyikük most. hogy a szánexpedíció kiegészíthesse készleteit. egymástól meghatározott távolságra. és a lehető legmesszebbre törünk előre a jég között. ezért szánkaravánt indítunk. és sarki ruházatot szerezzünk embereinknek. ha őszre nem tud visszatérni. hanem csak a Bering-szorostól északra feltételezett szárazföld kikutatására törekszik.kötnünk. Legrosszabb esetben pedig elpusztulunk. ha valamilyen szerencsétlenség következtében még egy évig nem tudna visszatérni. hogy részt vegyen benne. hanem északkeletre. hogy a telet ott tölthesse. a feladat mégis meglehetősen nehéz. hogy elláthassuk magunkat jukolával * a kutyák számára. akkor arra kérem. nem képes a sarki éjszaka beállta előtt fedélzetére venni az expedíciót. Ezzel a lehetőséggel mindegyikünk számoljon. és ennek megfelelően intézkedjék. élelmiszer-raktárakat tesz partra. Természetes. valószínű azonban. Truhanov kis szünetet tartott. Expedíciónknak nem az a célja. hogyan vélekedjék a dologról. Az expedíciót egyévi élelmiszerrel látjuk el. május * Jukolának nevezik Szibéria északi részén a javarészt lazacból készített szárított halat. amely azután lehetőleg messzebbre hatol északra. amelynek távíró-összeköttetése van Európával. hogy hajón nem jutunk el a föld partjához. . és csak egy-két év múlva térhetünk vissza. és esetleg meg sem látjuk a keresett földet. A Bering-szoroson áthaladva. lehetetlennek tartja. egyenest a keresett föld felé. Ezalatt mindenki fontolóra vehette. Legjobb esetben ez év őszén térünk vissza hazánkba. valószínűbb azonban. és hazaszállítsa a szánkaravánt. A hajó a szárazföld peremén. hogy új irányból érje el az Északisarkot – fejezte be Truhanov –. akkor a következő év tavaszán mentőexpedíció indul. amit a lakosok maguk és kutyáik számára tesznek el télire. Ha pedig a hajó jövő nyár végére sem tér viszsza valamelyik kikötőbe. vagy ha a hajó.

sajnos.elejéig ne tegyen senkinek se említést róla. A hajón maradok. azt a kifejezést használta: „Szánkaravánt indítunk. mert egyikük visszalépése esetén más. elég tapasztalatom van ezen a téren – felelte Borovoj. Igaz-e. ön. amelytől hosszú időre távol leszek. – Ha nem tévedek – jegyezte meg Kastanov –. amely – a rájuk váró nélkülözések és veszélyek ellenére – igen csábítónak ígérkezett. hogy nyomorék lettem. Csak a kapitány hiányzott.” Ön nem szándékozik személyesen részt venni az ismeretlen szárazföld felkutatásában? – Sajnos. aki már elutazott. nehogy külföldiek megelőzhessenek.és ásványvilág kutatásával foglalkoznak. Nyikolaj Innokentyevics. Egy hét múlva ugyanabban az órában valamennyien megjelentek Truhanov szállodai szobájában. – Ki indul a szánexpedícióval? – Mindenki. megfelelő szakembert kell keresnem. Hosszabb gondolkodási időt. – Mikor kell végleges választ adnunk? – kérdezte Papocskin. és csak ülő életmódra vagyok alkalmas. vagyis öten-hatan maradunk a hajón. A szakemberek a növény-. – Egy hét múlva. magában vegye fontolóra ajánlatomat. Térdtől lefelé ugyanis műlábam van: olyan szerencsétlenül törtem el egyik lábamat a kietlen Szaján-hegységben. állat. részt vesznek-e az expedícióban – folytatta Truhanov. nem. mert jóformán járni sem tudok. hogy elintézzem hátralevő ügyeimet csillagvizsgálómban. rajtam és a kapitányon. valamint egy-két kamcsatkain vagy csukcson kívül. hogy az expedíció tagjainak egységes. Truhanov örömmel jegyezte meg. ugyanebben az órában. – Mindegyikük nyugodtan. január végén pedig visszatérek Szibériába. meteorológusunk pedig a légköri jelenségek vizsgálatán kívül a földrajzi hosszúság és szélesség meghatározását is elvégzi. hogy átvegye a hajót. hogy részt vegyen az expedícióban. Pjotr Ivanovics. hogy azonnal döntsenek. Ivan Andrejevics? – Tökéletesen igaz. – Nem ragaszkodom hozzá. nem adhatok önöknek. A tudósok közül egyik sem utasította vissza. té- .

és mindegyikük megtette a szakmájával kapcsolatos észrevételeit arról. Hajójuk. A harmadik napon maguk is hajóra szálltak. és elkísérte tekintetével a tovatűnő várost. hogy milyen tudományos és személyi felszerelésre van szüksége. akik megbeszélésük értelmében Oroszország különböző részeiből jöttek össze a találkozóra. Papocskin zoológus. 3. A következő napon szétszéledtek. Megtörtént a vámvizsgálat.továzás nélküli elhatározása előre biztosítja a vállalkozás sikerét. és elintézték személyes ügyeiket. a kenőolaj. Három napig tartott a szén. elhaladt az Orosz-sziget mellett. A részvevők felkészültek az expedícióra. mind az öten a kikötőbe mentek. a személyzet és az utasok elfoglalták helyüket. Tíz nap múlva megérkeztek Vlagyivosztok pályaudvarára. az élelmiszer. INDULÁS Április 20-án a szibériai expresszel elhagyta Moszkvát Kastanov professzor. Másodszor is megtárgyalták a tervet. amely festőién tárult eléjük a zöld öböl partján emelkedő dombokon. a „Sarkcsillag” parancsnoki hídjáról a kapitány széltől cserzett arca mosolygott feléjük. az utasok már ott találták Truhanovot. A szállodában. Megszólalt a reggelihez hívó gong. Az expedíciónak mind az öt tagja a parancsnoki hídon állt. Másnap. A „Sarkcsillag” sebesen hasította az Aranyszarv-öböl hullámait. Az utasok utolsót pillantottak . és kelet felé vette útját. a különböző tudományos felszerelés és az expedíció tagjai személyi poggyászának berakása. Május 4-én reggel mindennel elkészültek. Lelkükben önkéntelenül ez a kérdés támadt: viszontlátom-e valaha ezeket a partokat és hazámat? A friss tengeri szél és az öböl után kezdődő hullámverés azonban hamar elűzte ezeket a gondolatokat. Délben megkerülte a Szamárfül-fokot. ahol szobát foglaltak részükre. aki egy héttel előbb érkezett a városba. május 1-én. hogy különböző holmikat vásároljon. Borovoj meteorológus és Gromeko orvos.

és a hajó simán hasította a Japán-tenger kék habjait. köd. és így ezen az éjszakán valamennyien jól kialudták magukat. és az utasoknak igen nyugtalan éjszakájuk volt. A légsúlymérő hirtelen süllyedt. szürke esőfelhők vonták be az eget. – Melyik kikötőbe tartunk? – Egyikbe sem. A tenger nyugodt volt. a Povorotnij-fok után. látszott még az usszuri part sötét vonala. sem ebédnél nem jelent meg. őszi eső. A légsúlymérő azonban magasan áll. Az utasok kénytelenek voltak a közös teremben üldögélni. A szél elült. metsző északkeleti szél kerekedett. A ka- . A szigetet elhagyva a „Sarkcsillag” kelet felé fordult. Eső és havazás váltakozott. hogy egy pillantást vessenek az Aszkold-sziget sötét tömegére: ez volt az utolsó hazai földdarab Kamcsatkáig. ez a partvonal is hamar eltűnt szemük elől. A Türelem-fok magasságában a „Sarkcsillag” majdnem egészen keletnek fordult. és megeredt az apró szemű. ahol beszélgetéssel ütötték el az időt. Csak északon. hacsak erős vihar nem kényszerít rá. és Szahalintól mindjobban távolodva a nyílt Ohotszki-tengerre ért. – És ott? – Ott a hideg Ohotszki-tenger majd bizonyára kellemetlenséget szerez nekünk. és a Kurili-szigetekig nem ígérkezik vihar. és lementek a közös terembe. De ez csak iskola lesz számunkra. Fehér tarajú sötét hullámok zúdultak a hajó bal oldalára. Másnap azonban Truhanov jóslata valóra vált. Hirtelen vihar. A hajó élesen északkelet felé fordult. és sem reggelinél. Napnyugtakor. tizenöt-húsz kilométer távolságban. Reggeli után valamennyien újra a fedélzetre mentek. Másnap sem javult az idő.a hazai part távolba vesző. sötét csíkjára. A Csendes-óceánnak ez a csúf zuga majdnem mindig megtáncoltatja a Kamcsatkába igyekvő hajókat. amely délen és keleten egészen a látóhatár pereméig terjedt. és kipihenték az úti előkészületek fáradalmait. előkészület a sarkvidéki éghajlati viszonyokhoz. és átcsaptak a fedélzeten. Papocskin és Borovoj nehezen viselte el a hajó ringását. eső vagy hó – főként tavasszal és ősszel – mindennapos jelenség ezen a vidéken. Az erős hullámverés oldalba kapta.

amely a szürke megvilágításban olajzöldnek látszott. és a felső légköri rétegekben szürke felhővé terebélyesedett. A „Sarkcsillag” kibontotta valamennyi vitorláját. a Kurili-lánc északi részének legnagyobb szigete tűnt fel az utasok előtt. a Tuszkarora nevű nagy tengerárok nyugati peremén húzódik. fekete ujj. és mégis élnek itt emberek. jobbra pedig a kis Makanusi. Néhány mérföldnyire délre óriási oszlopként magaslott a vízből a függőleges Avosszi-szirt: olyan volt. ez az árok néhol kilencezer-ötszáz méter mély. – Ráadásul állandó a köd. amelyből sűrű füstoszlop emelkedett. nagy bozótos területek.és Onekotan-sziget látszott. amely alig látszott a borús égen. Ez a láncolat. A vihar szerencsére nem volt heves. és kétszeres sebességgel sietett Kamcsatka felé. a füst egyenesen fölfelé szállt. – A Kurili-szigetek mind vulkánikus eredetűek – magyarázta Kastanov. – Komor fekete és vörös sziklák. A földkéreg nagy törésvonalait rendszerint tűzhányók kísérik. A szél elállt. és alacsony hegy- . – Milyen zordak ezek a szigetek! – kiáltott fel Papocskin. valamint a Tooruszir-tűzhányó. aki a távolban látszó föld hírére feljött a fedélzetre. – Huszonhárom tűzhányó van rajtuk. mint valami hatalmas. majd tűzhányókúpok vonulata tárult az utasok szeme elé.pitány csak rövid időre hagyta el a parancsnoki hidat. amely a hajót fenyegeti. és éjszakára alábbhagyott. hogy még van mozgás a földkéregben. 4. és egyensúlya sokszor megbomlik. Hamarosan a Lopatka-fok elé értek. Egyesek szabályos kúp alakúak voltak. Reggel a Paramusirsziget. az errefelé gyakori földrengések pedig azt bizonyítják. A FÜSTÖLGŐ TÜZHÁNYÓKÜPOK ORSZÁGA Délután kedvező szél kerekedett. A hullámverés fehér csíkja élesen elválasztotta a szirt talpát a tenger felszínétől. tizenhat közülük többékevésbé állandóan működik. amely már feltűnt a látóhatáron. télen hóviharok tombolnak – tette hozzá Truhanov –. amely Kamcsatkát összeköti Japánnal. mások lapos tetejűek. nyáron esik.

lassan átsiklott a kapu magas sziklái között. karcsún emelkedett ki az ég sötét hátteréből. és megtudják. ezért sebtében megreggeliztek. valamint néhány áruraktár. nem hoztak-e olyan áruikat. messze északon pedig az Avacsi-tűzhányó. Egyetlen lakos sem törődött vele. Az utasok meglepődve vették észre. A házak összevissza. a lejtős domboldalban. másik oldalát fordította fe- . még a lábukat alig vonszoló öregek is eljöttek. Ez a hangverseny többször is megismétlődött. élelmiszert rakodott. hogy utcának nyoma sincs. és az élelmiszerrakományért induló bárkára szálltak. vonítás verte fel az éjszaka csendjét. A hajó szenet. Egy óra múlva a hajó horgonyt vetett a parttól mintegy száz lépésnyire. a kórház. friss híreket halljanak távoli hazájukból. hogy sértetlenül áthaladjanak az Avacsi-öböl szűk kapuján. festői összevisszaságban terültek el a lakosok nyomorúságos házikói. és tágas öbölbe ért. A karcsú tűzhányókúpokat és a köztük húzódó hegyláncot hó borította.hátak szabályos láncolata kötötte össze őket. A hosszú hajóút után mindenki szeretett volna már szilárd talajt érezni lába alatt. ivóvizet. Az öböl sima tükre ezüstösen csillogott a ragyogó holdfényben. hogy megbámulják a hajót és utasait. Úgy tetszett. A fényes nap már magasan a hegyek fölött járt. a kormányzósági hivatal új székháza. szétszórtan épültek ott. az alvó városka előtt. A tömeg mögött. Reggel az utasok nagy sürgés-forgásra ébredtek. Itt-ott kivált közülük egyegy nagy és tekintélyes épület: a városi iskola. de nyilván megszokott jelenség volt. Mindnyájan a fedélzetre siettek. A parton már összesereglett Petropavloszk apraja-nagyja. hogy Kamcsatka még téli álmát alussza. amelyekre szükségük van. Már éjfél is elmúlt. Enyhe fagy érződött. mint valami fehér kísértet. ahol tulajdonosuknak vagy építőjüknek tetszett. egyik az öbölre nézett. Fehér színe élesen elütött az ég sötét hátterétől. A láncok csörömpölése felriasztotta a kutyákat. A város életre kelt. A holdas éjszaka lehetővé tette. A „Sarkcsillag” bevonta vitorláit. és ugatás. s a kis Petropavlovszk városa az igazak álmát aludta. amelynek partján egyetlen fényecske sem árulta el ember jelenlétét.

hiszen ilyen kutyák vesznek majd részt a „Sarkcsillag” expedíciójában: ők lesznek a „közlekedési eszközök” az ismeretlen hó. hogy a szánhúzó kutyák. Noha az utasoknak minduntalan ide-oda kellett kanyarogniuk a házak és melléképületek között. a föld csak május végén szabadul meg a hótakarótól. Az is meglepte mindannyiukat. és meg nem érdemelten böjtöltek. amelyek már megszabadultak a tél bilincseitől. mert sem járda. és csak a meredekebb lejtőkön. és a járókelőknek minduntalan át kellett ugraniuk rajtuk. és Kamcsatkán teljesen járhatatlanok lettek az utak. szép állatok voltak. Körülöttük hombárok. hogy a téli utazások befejeződtek. fészerek. Az utasok érdeklődéssel nézegették ezeket az állatokat. amikor elfogynak a jukolakészletek. alig fél óra alatt bejárták egész Petropavlovszkot. lankás hegyhátak ereszkedtek alá. Ennek az volt a magyarázata. A hegykoszorú csak nyugaton húzódott hátrább az öböl partjától. másutt pedig patakvölgyekkel barázdák. * A bőséges téli havazás és a hideg Ohotszki-tenger hatására Kamcsatkában későn kezdődik a tavasz. felfalják a szárnyasokat. Egyik a napon sütkérezett festői pózban. amelyek nélkülözhetetlenek Kamcsatkában. A botanikus remélte. sem palló nem volt sehol. szellőrózsa) . Néhol meredek. és a város szélére jutottak. akadt néhány zsenge boglárkalevél. a harmadik meg verekedett vagy játszott társaival. Minden ház körül láttak kutyákat: vastag bundájú. * Boglárkafélék – különböző virágzatú fűnemű növények (pl. A város felső végéből pompás kilátás nyílt az egész hegykoszorú övezte Avacsi-öbölre. ahol már megkezdődött az olvadás. a kutyák jól megérdemelt pihenőjüket élvezték. másik a ház körüli hulladékban turkált. Most. sötét sziklafal zuhant a víz tükréhez. olvadó hó. jukolaszárítók voltak. hogy baromfit és kis háziállatokat alig láttak. Az ősz azonban november végéig is eltarthat. Meg is látszott beesett oldalukon és mohó tekintetükön. harmadik pedig ferdén állt. De csalódott reményeiben: mindenütt magasan állt még a hó. hogy itt tavaszi növényeket gyűjthet. karámok. főként tél vége felé pusztítják őket.és jégmezőkön. zavaros patakok csörgedeztek belőle a tenger felé. Sok helyütt még kupacokban vagy összefüggő darabokban feküdt a piszkos. különböző színű.léje.

A bárkát – miután kötelét egyik matróz kezébe nyomta – mintegy öt lépésnyire betaszította a vízbe. pompás fekvésű medencének a partján. Egy derékig meztelen. Az első evezőcsapásra a kutyafalka mintegy varázsütésre elcsendese- . és kétségbeesetten vonítottak. a bárkához cipelte. menekülni próbáltak. érdekes jelenet szemtanúi lehettek. oroszul és kamcsadál nyelven. de mégsem mertek a vízbe ugrani. hogy a következő párért menjen. a kutyák vonítottak – egyszóval éktelen lárma volt. Amikor a bárka megtelt a szüntelenül rúgkapáló és csaholó ebekkel. kitűnően védett a tenger felől. Ez a jelenet többször megismétlődött. amely be tudná fogadni valamennyi nagy és kis hatalom hajóhadát. a környező erdő borította hegyeket viszont még fehér téli hótakaró födte. A kis folyó torkolatánál jól láthatták a hasonló nevű település házacskáit: ez volt Petropavlovszkon kívül az egyetlen lakott hely ennek a mintegy húsz kilométer átmérőjű. amelyek igen nyugtalanok voltak: vonítottak. A víz partján harminc. Sima tükrén egyetlen vitorla sem fehérlett. a nézők harsány kacagása közepette. De mihelyt hátat fordított. és különféle tanácsokat adtak a kajurnak. kapálóztak.ott. A kutyák bukfencet vetettek a levegőben. Néhány matróz és kíváncsiak tömege vette körül az állatokat. ahol az Avacsi-folyócska lapályos torkolatvidéke látszott. Amikor utasaink visszatértek a partra. sem kiabálás: az ebek nem voltak hajlandók elhagyni hazájukat. ormótlan bárka állt: ebbe akarták berakni őket. közvetlenül a partnál. és kietlenségével mégis meglepi a nézőt. A vízen. és társaik közé keveredtek. majd mellső lábukkal nyomban a csónak peremére álltak. partra ugrottak. tagbaszakadt férfi. a bárka fenekére zuhantak. nyilván a kajur – vagyis hajtó – nyakon ragadott két rúgkapáló és vonító kutyát. Nem segített sem rúgás. és berakta a farába. majd hajigálni kezdte a rúgkapáló állatokat a bárkába. párosával egymáshoz kötött kutya állt. az okos állatok. A kajur végül is elmés módot eszelt ki a bozontos utasok behajózására – jóllehet ez a módszer nem volt valami kellemes számukra. a nézők hahotáztak. amelyek nyilván nem szerették a vízi utazást. a matrózok és a kajur gyorsan beugrottak. amelyet az expedíció számára válogattak ki. A kajur magából kikelve káromkodott. és megragadták az evezőket.

tompa orra és gyér fekete bajusza nyomban elárulta mongol származását. kissé ferde metszésű. Az az erélyes férfi állt előttük. a városhoz legközelebb eső hegyek mögül előbukkant az Avacsi-tűzhányó hófehér kúpja. barna szeme. Mihelyt azonban a bárka a „Sarkcsillag” oldalának ütődött. Mosolyogva nézett az utasokra. és a csodálatos panorámában gyönyör ködtek. és az egész út alatt meg sem mukkant. . Csúcsából vékony. Most kuhljanka volt rajta: szarvasbőr bekecs. és teljes gőzzel az öböl kapuja felé haladt. A part hamar a messzeségbe tűnt. Másnap a fedélzeti sürgés-forgás. kendőjüket lobogtatták. Hiszen senki sem hagyja el szívesen a hazáját. újult erővel folytatódott a zenebona. – Már el is csendesedtek. Lakói a partra tódultak a hajó búcsúztatására. Keskeny. akik nem voltak restek felmenni a fedélzetre. hogy utolsó pillantást vessenek a városkára. és a kajur a számukra kijelölt rekeszbe vitte őket. ahol a jókora adag szárított hal megbékítette őket sorsukkal. aki előző nap a csónakba dobálta a kutyákat. barnás arcszíne. A partról látni lehetett. – Expedíciónk új tagja: Ilja Sztyepanovics Igolkin – mutatta be a kajurt Truhanov. Mindnyájan megfordultak. – Igolkin harminc kutya parancsolója és a vezérszán kajurja. és kezet rázott vele. Hurráztak. kiugró arccsontja. a horgonylánc csörömpölése és a riadt kutyák vonítása már korán felzavarta az utasokat. áttetsző füstcsík szállt fölfelé. parancsnok úr! – ellenkezett a kajur. ő tanít meg minket e nyughatatlan állatok vezetésére. – A mi kutyáink igen nyugodt állatok. – Pipál a hegyünk! – szólalt meg valaki az utasok háta mögött. amint a kutyákat párosával felvonták a fedélzetre egy kötélen lebocsátott kosárban. szerencsés utat kívántak. akik a fedélzet szélén álltak. sapkájukat. hát ezért vonítottak.dett. a kutyák vonítottak – a „Sarkcsillag” pedig eközben simán megfordult. és ugyanakkor a háttérben. prémmel kifelé fordítva.

Amikor Igolkin kutyáihoz ment. Truhanov tájékoztatta társait az expe- .

óriási fekete Babuskin-szikla meredt ki a vízből: a tengeri madarak kedvelt fészekrakó helye. amelyet egy évre előre megkapott. és halász. és köd ereszkedett le. . A sziklák azonban elzárták a távolibb kirándulás útját. a Babuskin-fok függőleges szikláival szemközt. Egy tudományos expedícióval Kamcsatkába került. Végre elállt a szél. kárókatona és más madár röpdösött a szirt körül. lapos tetejű. ekkor azonban úszó jégtáblák tűntek fel. Egy órával a horgony felszedése után a „Sarkcsillag” már bekanyarodott az Avacsi-öböl mintegy öt kilométer hosszú kapuján. csak a telep közvetlen környéke volt járható. Truhanov expedíciójához a magas bér csábította. Részt vett a Japán elleni háborúban. A bejárattól jobbra. és hol esőt. a mongol határ melletti egyik faluból. A hajógép zajára felriadt száz meg száz sirály.díció új tagjáról. nehogy jégmezőbe ütközzenek. Második hazára lelt itt. amelyet egy korábban bérelt hajó szállított ide. Két napon át nem volt semmi érdekes látvány. a medvevadászat. a mintegy száz méter magas. hamarosan hozzászokott a sajátos életkörülményekhez. A tenger hullámzott. Az egyheti tengeri út után mindnyájan örömmel siettek a partra. északkeletnek fordult. hol ólmos esőt vagy havat hozott. a halban gazdag vizek. és egész Petropavlovszkban ismert kajur és vadászkísérő lett. Ez utóbbitól nyugatra. Megtetszett neki a füstölgő tűzhányók országa. A „Sarkcsillag” horgonyt. amelyen világítótorony állt. Miután a „Sarkcsillag” megkerülte a Dalnyij-fokot. balra pedig a Csukcs-fok. Két napig lassan haladtak. Éles vijjogásuk betöltötte a levegőt. a szabad táj. Az idő kiderült. és jobbról feltűnt a sziklás Szent Lőrinc-sziget partja. és mindjobban eltávolodott Kamcsatka keleti partjaitól. és lehetővé tette. és megkezdődött a szén berakása. jószágot szerezzen. vetett. hogy házat építsen. Igolkin a Bajkálon túlról való burját-kozák volt. utána pedig Vlagyivosztokban maradt. a mély Gondviselés-öböl partján egy kereskedelmi telep húzódott meg: itt volt az expedíció szénkészlete. és a meleg fülke csábítóbb volt a nedves fedélzetnél.és vadászeszközöket vásároljon. Azonkívül hideg északkeleti szél fújt. a lejtőket pedig még hó borította.

és eltakarta a messzeséget. vagy szép jéghegyek alakjában jelent meg. amelyek e kietlen vidék belsejébe nyúltak. vagy felszakadozott a megújuló széllökésekre – amelyek fehéren tarajozták a tenger zöld habjait –. Amikor a köd eloszlott. terebélyes sarki fűz. vagy lankásan ereszkedtek alá a széles völgyekhez. Túl közel merészkedni a jéghegyhez veszélyes: a jéghegy víz alatti része ugyanis. és kitérhetett valamerre. amelyekből eső vagy hó hullott a fedélzetre. az alacsony hegyek meredeken lejtettek a tengerpart felé. nagy hómezők látszottak mindenütt. és befordult a Bering-szorosba.és nyírbokrok üde lombja. ólomszínű esőfelhők borították. Noha május vége volt. és elsüllyesztheti a közelébe került hajót. Az eget állandóan alacsony. Az ázsiai part közelében haladt. és a legcsekélyebb okra – széllökésre. A felhők mögül olykor-olykor kibukkant a Nap. keleten feltűnt Amerika halványan kéklő sík partja. fokozatosan olvad. a „Sarkcsillag” megkerülte a Csukcs-fokot. és zöldellt rajtuk zsenge fű vagy az alacsony. amint az áramlás egyre délebbre sodorja. mivel a tengervíz hőmérséklete zérus fölött van. sőt hangos kiáltásra – a jéghegy váratlanul felborulhat. A napsugarak fényében Ázsia északkeleti csücskének zord partjai sem festettek olyan barátságtalanul. Egyre gyakrabban találkoztak úszó jéggel: nem alkotott összefüggő tömeget. végül a jéghegy víz fölötti része labilis egyensúlyi helyzetbe kerül. de kevés meleget. amelyeknek szeszélyes körvonalai elragadtatásba ejtették az északi tengereken nem járt utasokat. puskalövésre. miután szénnel megrakodott. Nagyobb jégmező közeledtét rendszerint ködsáv jelezte. A BERING-SZOROS Két nap múlva. és csak a meredek déli és délnyugati lejtők vol tak teljesen hómentesek. hanem kisebb jégmezőkre szakadt. A szoros zöldes habjai fölött gyakran köd gomolygott. úgyhogy a kapitány mindig felkészülhetett a találkozásra. amely sok fényt adott. .5.

és így szólt: – Úgy látom. de igen nehéznek látszó bőrzsákot tartott. kiderült. hogy csökkentsék a sebességet. hogy önök honfitársaim! Én is orosz vagyok: nevem Jakov Maksejev. A kapitány arra gondolt. hogy megmentettek – mondta örömmel. aki buzgón dolgozott a lapáttal. hogy jöjjön a hajóhoz. Ezért roppant csodálkoztak a fedélzeten összegyűlt utasaink. és közben sietve magyarázta. hogy pálinkát vagy dohányt kérjen – és már „teljes gőzzel előré”-t akart vezényelni. és a kajak a hajóhoz siklott. kiabálni kezdett. és honfitársaim közé kerültem! Aranyat fedeztem fel a csukcs parton. és kénytelen voltam otthagyni a lelőhelyet. majd a fedélzetre tette zsákját. Jekatyerinburgból. Már második napja evezek dél felé. Amikor azonban közelebb ért. sorjában kezet rázott mindenkivel. ugye? Az orosz beszédre az ismeretlen arca felderült. hogy csukcs kajak. Ekkor azonban az evezős – aki közben egészen közel ért a hajóhoz – így kiáltott: – Isten szerelmére. sem ember vagy állat. levetette füles prémsapkáját. arca napbarnított. hajótörést szenvedett. hogy a hajó gyorsabb nála. Micsoda szerencse: hajóval találkoztam. Csukcs módra volt öltözve. szeme világoskék. Gyorsan végighordozta tekintetét az expedíció tagjain. és az expedíció tagjaihoz fordult. és sebesen haladt a „Sarkcsillag” irányával merőlegesen. bal kezében kicsiny. Az ismeretlen gyorsan felmászott a fedélzetre. Jól megtermett. szőke szakálla csapzott. ab- . Szélcibálta vörösesszőke haja valószínűleg már rég nem látott ollót.A part lakatlan volt: nem látszott sem füstcsík. – Köszönöm. vegyenek fel! A gépet megállították. Szócsövön át oda kiáltott az evezősnek. és kendőjével integetett. oroszul: – Örömmel látom. hogy csukcs az utasa. Élelmiszerkészletem azonban elfogyott. A kapitány jelt adott. amikor egy sziklás fok mögötti kicsiny öbölből hirtelen csónak bukkant elő: egyetlen evezős hajtotta. aki csak azért állította meg a hajót. kezet nyújtott. Amikor azonban észrevette. Leengedték a kötélhágcsót. Truhanov hozzálépett. széles vállú férfi volt.

– De már említettem. hogy odamegyek és felkutatom. Truhanov megmagyarázta. amely lehetővé teszi. mint inkább az a vágyam. nem annyira az arany vonzott. és közben elmesélte kalandjait: – Bányamérnök vagyok. csak ez az átkos fém. – Csak azt tehetjük.ban a reményben. hogy a Csukcs-félszigeten. szeretek utazni. Truhanov. és a Beaufort-tengerre tart. A legutóbbi években szibériai és távolkeleti aranylelőhelyeken dolgoztam. Ott hideg felvágottal és teával kínálták. Két helyi lakos kíséretében. amelynek tagjait maga előtt láthatja. hová tart? – Orosz sarki expedíciót visz. mostam ki. ők pedig északra tartanak. mint valami Robinsont! – nevetett Maksejev. Itt hamarosan sikerült gazdag aranymezőt találnom. útnak indultam. alig feltárt vidéket. útitársaitól kísérve. adjanak ennem. hogy megismerjem ezt a távoli. hír szerint. aki társamul ajánlkozott. hogy átadjuk önt egy szembejövő hajónak – fejezte be. elhatároztam. Amikor Maksejev befejezte történetét. akkor mi a rendeltetése. én pedig egy ideig még maradni szándékoztam. – De ha hajójuk nem kereskedelmi hajó. két útitársamat a legközelebbi csukcs faluba küldtem élelmiszerért – de mindeddig még nem tértek vissza. a közös terembe vezette az új utast. Kérem. noha már több mint egy hónap eltelt távozásuk óta. hogy a rajtam levőn kívül semmim sincs: sem fehérneműm. és szerencsésen partra szálltam a Csukcs-félszigeten. arany van. Az igazat megvallva. hogy lakott vidékre jutok. ideig-óráig önökkel kell hajóznom. hacsak nem akarnak kitenni egy lakatlan szigetre. új vidékeket megismerni. hogy megfizessek önöknek minde- . Maksejev farkasétvágygyal falatozott. hogy valamennyire csillapítsa éhségét. és amikor tavaly a helyi lakosoktól hallottam. úgy látszik. sem rendes ruhám. az ebéd ugyanis még nem volt kész. Nyughatatlan természetem van. – Nos. és sok aranyat. és nem tudják egyik kikötőbe sem szállítani. akkor. hogy a „Sarkcsillag” nem kereskedelmi hajó. Mivel azonban élelmiszerkészletünk csekély volt. már második napja tengeri kagylókon élek.

Maksejevet külön fülkében szállásolták el. a „Sarkcsillag” letért útjáról. átöltözhetett. Maksejev kérésére. lakatlan vidéken – jegyezte meg Kastanov. kellemes. Ruhánk és fehérneműnk van elég. és a hajó folytatta útját észak felé. – Ismeri az eszkimó nyelvet. amelynek hasznát veheti az expedíció. Másnap reggel. – Kisegítettük a bajból egy honfitársunkat. Igen kedvező benyomást tett mindannyiukra. valamennyiük egyetértésével felajánlom neki. A „Sarkcsillag” kikötött a parton. – Erről szó sem lehet – szakította félbe Truhanov. Este már egészen más külsőben jelent meg a társalgóban. közlékeny természetű. – Így hát. Ön pedig majdnem ugyanolyan termetű és testalkatú. Maksejev magával akarta vinni szerény ingóságait. – Igen. amelyen – ha egyáltalán lakott – bizonyára eszkimók élnek – fűzte hozzá Gromeko. és amikor aludni tért.nért. hogy vegyen részt expedíciónkban – fejezte be a beszélgetést Truhanov –. A házikó és a mellette álló fészer gondosan összeillesztett részekből állt. és minden esetben. vagy inkább még várok néhány napot: hiszen úgysem mehet sehová. ha a keresett földön kell töltenie a telet. és emellett egészen kulturált. amelynek északi partján volt az általa felfedezett aranylelőhely. nehéz sora volt ezen a vad. minden körülmények között hasznunkra lehet. és befordult a tágas Szent Lőrinc-öbölbe. és a hajóra rakhatták. Truhanov ezzel a kérdéssel fordult az expedíció tagjaihoz: – Ne ajánljuk-e neki. és kalandjairól szóló történetekkel szórakoztatta az utazókat. mint én. Délre már a fedélzetre szállították a házat. . jóllehet. azonkívül pedig azt ajánlotta Truhanovnak. és ez jó szolgálatot tehet nekünk a feltételezett szárazföldön. és addig jobban megismerjük. úgyhogy néhány óra alatt szétszedhették. ahol megmosakodhatott. erős és tapasztalt embernek látszik. és az egész legénység az utasokkal együtt munkához látott. és elhelyezhette aranyát. és nagy örömmel tettük. hogy csatlakozzék hozzánk? Energikus. hogy szedjék szét és vigyék el kicsiny házát.

kormányunk eladta az Egyesült Államoknak ezt a kietlen országot. * – Igen. AZ ISMERETLEN FÖLD KERESÉSE KÖZBEN Késő este. Amikor Alaszka partjai már-már eltűntek a látóhatáron. Ázsia északkeleti vége látszott: a Gyezsnyev-fok. Keleten. amely mégiscsak hazájuk része volt. A „Sarkcsillag” kibontotta vitorláit. Keleten még látszott Alaszka partja. és úgy suhant a hullámokon.és Remény-fok. – Emlékezetem szerint. látni lehetett a Walesi herceg-fokot. amelynek meredek lejtőin hómezők ragyogtak a Nap bíbor fényében. volt orosz föld.) . északkelet felé. Előttük a tenger jóformán teljesen jégmentes volt. Az utóbbi időben javarészt déli szél fújt. a sziklás Lisburne. felkiáltott: – Ég veled. Kedvező szél fújt. amelyet az amerikaiaknak ajándékoztunk! – Hogyhogy? – csodálkozott Borovoj. Az utasok még egy búcsúpillantást vetettek a zord. a könnyű ködben. Távolban. amelyek a Kotzebue-öblöt határolták északról.6. mint valami óriási sirály. már mennyi hasznot * A cári Oroszország kormánya 1867-ben adta el Alaszkát az Egyesült Államoknak 7 200 000 dollárért (A szerk. nyugat felé. aki útitársaival együtt a fedélzet korlátjánál állt. Másnap reggel utasaink felmentek a fedélzetre. de nyugaton már hiába kerestek földet. amelyet szintén maguk mögött hagytak. amely a szoros amerikai partja mentén haladó meleg áramlattal együtt északra űzte a jég zömét – ez igen kedvező körülmény volt további útjuk számára. Maksejev. néptelen part felé. a „Sarkcsillag” kifutott a Bering-szorosból a Jeges-tengerre. De tudják-e. drága kincs. Olykor jégmezők és kisebb jéghegyek kerültek útjába. eladta hétmillió dollárért. amikor a le nem nyugvó nap vörös gömbként bukdácsolt az északi látóhatáron. amelyek könnyedén ringva. lassan úsztak a szél szárnyán.

most pedig a Bering-tenger és a Jeges-tenger urainak érzik magukat. és egyetlen amerikai rabló sem merészkednék ide. Mindenfelé jégtáblák fehérlettek. A „Sarkcsillag” tehát a kedvező szélben és a majdnem jégmentes tengeren harminchat óra alatt a Bering-szoros kijárata és a keresett föld partja közti távolság egyharmadát tette meg. amelyet csak most kezdenek feltárni. A Beaufort-tengeren hajózásuk negyedik estéjén azonban a jég gyorsan sűrűsödött.húztak a jenkik ebből a kietlen országból? – Nos. hát ugyanannyit vagy esetleg kétszerannyitl – Óriási tévedés! Csupán aranyból kétszázmillió dollárértéket szállítottak el Alaszkából. időnként nagy pelyhekben hullott a hó. ahol szintén akad arany. Másnap reggel már nem látszott föld. Azután prémes állatok. réz. a Yukonon gőzhajók járnak. és Alaszka nagy hasznunkra lehetne. Déltájban kibukkant a Nap. pálinkát adnak cserébe a prémért. és lehetővé tette. Maksejev keserűen. hogy meghatározzák a hajó helyzetét: a 70° 3' szélességi körön voltak. A szél alábbhagyott. – A cári kormány kezében Alaszka ugyanolyan kezdetleges állapotban maradt volna. Aranyon kívül pedig – amelyet még nem merítettek ki teljesen – ezüst. és az utasok már az északi szélesség 73° 39'-ig jutottak. a levegő hőmérséklete csupán +0. ilyenkor a látóhatár gyorsan összezsugorodott. ón és kőszén is van itt. mint a Csukcs-föld. szén meg prém is. a hajó pedig meglassította iramát. Kastanov más véleményen volt. E kedvező feltételek a következő két napon is megmaradtak. nekünk nincs mit sajnálnunk! – jegyezte meg Truhanov. – No. – Ideig-óráig Oroszország szabad fejlődését feltartóztatja a cári önkényuralom. megkezdhetjük a nagyarányú kiaknázást. – Sőt a Csukcs-föld urainak is! – fűzte hozzá. Elöl sűrű köd gomolygott. rozmáragyarért. bőrökért. A „Sarkcsillag” csökkentett sebességgel haladt a parttalannak látszó tengeren. De ha megváltozik a kormány.5° volt. és a . nagy erdőségek a Yukon mentén… Vasútvonal épül. – Árukkal látják el a csukcsokat. de semmi hasznot sem hajt. Alaszka és a Csukcs-föld birtokában a Csendes-óceán északi részének urai volnánk.

Amikor ez nyilvánvalóvá vált. hogy az expedíció létszáma egy tetterős és tapasztalt emberrel gyarapszik – jelentette ki Truhanov. hogy Maksejevnek alapos ismeretei vannak. az évszak bizonyára még túl korai volt a bálnavadászok számára. Truhanov így szólt Maksejevhez: – Mint látja. és a köd annyira összesűrűsödött. Az expedícióban pedig nagy örömmel vennék részt. Bányamérnök vagyok. ha megtaláljuk a keresett földet? – Bármilyen kellemes is az ön társasága – jelentette ki Maksejev –. tehát értek valamit a földtanhoz. hasznomat látnák.hajónak csakhamar lavíroznia kellett a jégmezők közti keskeny vízsávokban. a felméréshez. Maksejev részvételének feltételeiben igen hamar megállapodtak. Jakov Grigorjevics. és meggyőződött róla. és az őrök kivételével valamennyien nyugodtan aludtak reggelig. kutyaszán hajtásában. Este Maksejev megmutatta Kastanovnak alaszkai és csukcs-földi kőzetgyűjteményét. A vendégem lesz. . A „Sarkcsillag” megállt egy nagy jégmező szélén. Értek a főzéshez. Egész úton egyetlen hajóval sem találkoztak. tejfehér páráiban. és Igolkinnal együtt gondoskodnék az állatokról. és azt hiszem. Kastanov professzor segítségére lehetnék geológiai megfigyeléseiben. Megtették az előkészületeket az út folytatására. és így – akár akarja. és jó segítőtársa lehet munkájában. és szintén megmozdultak. Vagy inkább részt venne a szánexpedícióban. A szél hamarosan megerősödött. a köd fokozatosan délre szállt és eltűnt. Nagyon örülök. Reggel a köd a könnyű északi szél hatására kissé szétfoszlott. Jártas vagyok a sízésben. Teljes szélcsend volt. – Így tehát eldöntöttük a kérdést. mégsem szívesen üldögélnék fél évig vagy egy évig tétlenül a hajón. Éjszaka néhány órán át egy helyben kellett állniuk. akár nem – a „Sarkcsillag”-on kell maradnia. a jégmezők zizegni kezdtek. hogy tízlépésnyire sem lehetett látni: minden elmerült a híg. A professzor nagy érdeklődéssel nézte végig a gyűjteményt. nem találkoztunk bálnavadászokkal.

és csak a helyenként felhalmozódott jégtörmeléksorok jelentettek komolyabb veszélyt. jéghegyek nem voltak. A matrózok hosszú csáklyával kezükben álltak a korlátnál. amely észak-északkeleti irányban. Köd nem volt. egyszer jobbra. szétfoszlatta a ködöt. amely. A kapitánynak minden ügyességét latba kellett vetnie. vagy elfordulhasson valamerre. és a hajó tovább haladt előre. Éjszaka az utasaknak is részt kellett venniük a jégtáblákkal vívott harcban. hol elég gyorsan haladtak. Mindez föld közelségére vallott. Déltájt megállapították a hajó helyzetét: az északi szélesség 75° 12’ 5”-nél voltak. mint az előző: könnyű északi szél fújt. Reggelre megerősödött az északi szél. amely hamarosan a „Sarkcsillagra” is ráborult. a jég azonban erős mozgásba jött. Truhanov szólt az expedíció tagjaihoz. néha hátrált. de lassan. akárcsak a „Sarkcsillag”. három nap és három éjszaka alatt 1° 33’-et haladt észak felé. A „Sarkcsillag” tehát. gőzzel haladt. és egy kilométernyire a hajótól két medvét. Ekkor azonban a Nap – amely dél óta állandóan sütött – eltűnt az északi látóhatáron sűrűsödő köd fátylában. Szerencsére a jégmezők szélei már erősen letöredeztek. Amikor a kapitány a térképen megjelölte a hajó eddigi útvonalát. hol lassan. hogy távol tartsák a torlódó jégtáblákat. A gomolygó köd lehetetlenné tette. és az utasoknak izgalmas napjuk volt. Az éjszaka kevésbé volt nyugodt. eléggé friss északi szél fújt. és időben megállhasson. egymásra torlódtak. hogy megtalálják az utat. hogy a matrózok felváltva pihenhessenek. hogy össze ne ütközzék a jégtáblákkal. a Bering-szorosból indult. a „Sarkcsillag” előtt. recsegve hasadtak szét. és ezért javarészt egy helyben kellett vesztegelniük. egyszer balra kanyarodott. egész nyá- .Jóformán jégmentes folyosó nyílt. akik az asztal köré gyűltek: – Mindeddig rendkívüli szerencsénk volt! 1879-ben a „Jeanette”. hogy lassan előrejussanak: a hajó a jégmezők közt lavírozott. Reggel északra szálló madárcsapatot vettek észre. Éjfélig váltakozó sebességgel. nehogy két nagy jégtábla közé szoruljanak. Állandóan résen voltak. a jég ellenére. a jégmezők megmozdultak.

nincs messzebb ötven-hatvan kilométernél – jegyezte meg Maksejev. eltűnt a felhők mögött. amely reggel óta jóformán szünet nélkül sütött – ez nagy ritkaság ezen a szélességi körön –. Továbbra is többé-kevésbé sűrű jégtáblák között tört előre. hanem ismét lassan emelkedni kezdett.ron át a jég közt vergődött. nem nyugodott le. mint gondoltuk! Azt hiszem. Köd nem volt. – Jégmezőnek nincs ilyen körvonala. Mi pedig négy és fél nap alatt különösebb nehézség nélkül a 75°-on túlra törtünk előre. – Véleményem szerint alig nyolcvan-száz kilométer van hátra. Amikor a Nap majdnem a szemhatár peremére ereszkedett. aki messzelátón vizsgálta a látóhatárt. amely tüzes korongként gurult a távoli hegylánc gerince fölött. és sokáig nem feküdtek le. Nemsokára az egész ég beborult. és hóvihar kerekedett. 7. szeptember elején pedig a Vrangel-szigettől valamivel északkeletre végleg megrekedt. azonkívül pedig sok sötét folt látszik a fehér háttéren! – És közelebb van. Estefelé a Nap. A FRIDTJOF NANSEN. enyhén csipkézett vonulat tűnt fel. és még az északi szélesség 73°-ig sem jutott. Délben megállapították a hajó helyzetét: kiderült. az ég bíborvörös mezején távoli. és expedíciónk nem indult el hiába! – állapította meg Truhanov elégedetten. – Innen már gyalogszerrel is eljuthatunk a keresett földig. – Tehát van sarki szárazföld. ha a jég végleg utunkat állja – jegyezte meg a kapitány. Valamennyiükben izgalmat keltett a föld megjelenése.FÖLDÖN Ugyanaznap késő este a látóhatár – a szokásossal ellentétben – megtisztult a ködtől és az esőfelhőktől. – Kétségtelenül föld! – kiáltott a kapitány. Az apró sze- . A „Sarkcsillag” egész éjjel és egész délelőtt folytatta útját. hogy huszonnégy óra alatt ismét majdnem fél fokkal jutottak északabbra. és ezért az utasoknak ritka látványban lehetett részük: éjfélkor a Nap.

mű hó elvakította az emberek szemét, minden eltűnt a fehéres homályban. A szél nem korbácsolhatott nagy hullámokat ezen a sűrű jéggel borított tengeren, a jégmezők azonban megmozdultak, egymásnak ütköztek, és peremükön a jégtáblák egymásra torlódtak; némelyik négy, sőt hat méter magas volt. A hajó veszélyes helyzetbe került. Gőz alatt kellett tartani, és kénytelen volt jóformán egy helyben vesztegelni, és közben hol kissé előrehaladt, hol meg hátrált, hogy távol tartsa magától a jeget. Mindenki készen állt, és csak a hajótest különleges szerkezetének volt köszönhető, hogy a hajó kiállta a jég rettenetes erejű nyomását. A „Sarkcsillag”-nak végül sikerült bejutnia az óriási jégmező keleti oldalán tátongó tágas résbe. A hajó itt védve volt a közvetlen nyomástól, és nyugodtan tölthette az éjszaka hátralevő részét. Délre a hóvihar alábbhagyott, a Nap kibukkant, és lehetővé tette a szélességi kör meghatározását. Mindannyiuk kellemetlen meglepetésére kiderült, hogy az északi szél a jéggel együtt délre sodorta a hajót. A szél azonban egyúttal alaposan széttörte és szétszaggatta a jégmezőket, úgyhogy a következő két nap alatt, amikor borús és csendes volt az idő, a „Sarkcsillag” eléggé könnyen utat tört magának, és kétségtelenül jelentősen északabbra jutott. A földnek közel kellett lennie. A mérőón ugyanis, amely a Beaufort-tengeren eddig állandóan 5-700 tengeri öl mélységet jelzett, most már 80 ölnyire fenékbe ütközött. Nyilván már itt kezdődött a sarki szárazföld kontinentális küszöbje. A borús idő, az alacsonyan járó felhők és a szemerkélő eső miatt azonban semmi sem látszott a közeli földből. Ugyanaznap, június 2-án este, a mérőón már csak 20 öl mélységet mutatott, és elöl összefüggő jégmező fehérlett. A hajó lassan haladt, nehogy homokzátonyra fusson, amely föld közelében igen valószínű. Éjszaka néhány órán át vesztegelni kellett, mert a sűrű köd teljesen eltakarta a környéket. Reggel keleti szél támadt, a köd szertefoszlott. Kiderült, hogy a „Sarkcsillag” egy körülbelül húsz méter magas jégfal széle közelében van, amely kelet és nyugat felé egészen a látóhatár pereméig ért.

– Ez valószínűleg a szárazföld jégfala, amely éppúgy körülveszi ezt a sarkvidéki földet, mint a Déli-sarkot! – közölte Truhanov a fedélzetre sereglett útitársaival. Minthogy a hely alkalmatlan volt szánexpedíció partra szállítására, a hajó keletnek fordult. Azt remélték ugyanis, hogy öblöt találnak vagy legalább rést a jégfalban, amely lehetővé teszi, hogy felkapaszkodjanak a jég felszínére. A mérőón tizenhat öl mélységet mutatott, és feltehető volt, hogy a jégfal talapzata a tengerfenékre támaszkodik. A fal közvetlen közelében haladni veszélyes volt, mert a repedések barázdálta függőleges, sőt kifelé hajló jégtömegből gyakran kisebb-nagyobb darabok szakadtak le, és tompa csobbanással a vízbe hulltak. Egyes repedések mély, de szűk, kanyonszerű hasadékokká öblösödtek, és patakok zuhatagként rohantak le rajtuk. Olykor jéghegyek tűntek fel, amelyek leváltak a falról, és megfeneklettek a homokzátonyon, vagy a szél nyugatra sodorta őket. A hajó lassan haladt. Homokzátonyokat és jégmezőket kellett elkerülnie, úgyhogy huszonnégy óra alatt csupán negyven kilométert tett meg. Ezen a napon estefelé azonban hosszú kiszögellés bukkant fel előttük: mintha a jégfal irányát változtatva, dél felé fordult volna. Amikor azonban a „Sarkcsillag” közelebb ért, kiderült, hogy a kiszögellés nem jég, hanem a szárazföld sziklás foka. Vacsoránál, a közös teremben arról folyt a szó, hogy milyen nevet adjanak az újonnan felfedezett földnek. Úgy döntöttek, hogy Fridtjof Nansen-földnek nevezik, a sarki tengerek és földek nagy kutatójának tiszteletére. A fokot pedig Truhanovról, az expedíció szervezőjéről nevezték el, noha Truhanov tiltakozott ez ellen. Közvetlenül a fok előtt a jégfal kissé hátrább vonult észak felé. így kicsiny öböl nyílt, amely azonban elég mély volt, hogy partra szállíthassák a szánkülönítményt. A hajón egész éjszaka lázas munka folyt. Sietniük kellett, hogy kihasználják a kedvező időt. A déli szél a parthoz szoríthatta a jégmező ket, és elzárta volna az öblöt. Mindnyájan részt vettek a poggyász kirakásában. A fok vége felé a jégfal lejjebb ereszkedett, és részekre vált. Köztük könnyen utat vághattak a jégmező tetejére. Míg az expe-

díció tagjai a partra szállított felszerelést válogatták, és a szánokra rakták, a matrózok felmásztak a Truhanov-fok gerincére, és magas kőgúlát emeltek a földbe szúrt pózna körül, amelyre a „Sarkcsillag” ágyúinak háromszoros sortüze közben felvonták az orosz zászlót. A gúla egyúttal tájékozódási pontul szolgált a hajó számára, amelynek az volt a feladata, hogy a föld partja mentén cirkáljon, felmérje és tanulmányozza a partot. De támaszpontja volt a szárazföld belsejébe induló szánkaravánnak is, amelynek ide kellett visszatérnie, hogy újra hajóra szálljon. A gúla kövei közé beforrasztott cinkládát helyeztek; a ládában levő okmány tanúsította, hogy ezt a földet a „Sarkcsillag” nevű hajóval ide érkezett Truhanov-expedíció fedezte fel 1914. június 4 (17-én)*, és Fridtjof Nansen-földnek nevezte el. Az okmányt az expedíció valamennyi tagja aláírta, és a hajó pecsétjével is megerősítették. Másnap este az expedíció valamennyi tagja utoljára gyűlt össze a „Sarkcsillag” közös termében, búcsúvacsorára. Vacsora közben végleg eldöntötték a hajó további útjával kapcsolatos kérdéseket, valamint azt is, hogy miként nyújthatnak segítséget a szánkülönítménynek, ha a megállapított időre nem tér vissza. A „Sarkcsillag”-nak raktárt kellett létesítenie a gúla mellett. Több hónapra elegendő élelmiszer-, tüzelő- és ruhakészletet hagy itt, hogy az expedíció berendezkedhessek télire, ha a hajót valamiért nem találja itt. A szánexpedíció azt a feladatot kapta, hogy hat-nyolc hétig egyenesen észak felé haladjon, majd pedig térjen vissza délre, lehetőleg más úton, de igyekezzék újra a Truhanov-fokhoz jutni. A poggyász megkönnyítése és a visszatérés biztosítása céljából az expedíció körülbelül ötven kilométerenként három napra elegendő élelmiszerkészletet rak le. A raktárakban egyúttal feljegyzést is hagy útirányáról, arra az esetre, ha a hajón maradottak keresésükre indulnak. Másnap reggel a „Sarkcsillag” zászlódíszben, két ágyúja sortüzével búcsúztatta az induló szánexpedíciót. Búcsúzáskor Truhanov lepe* Az első szám a régi orosz időszámítást jelzi, amely az Októberi Forradalomig volt érvényben (A szerk.)

csételt borítékot nyújtott át Kastanovnak, és így szólt: – Ha a Nansen-földön való útjuk során kilátástalan helyzetbe kerülnek, vagy értetlenül állnak a környező jelenségekkel szemben, és nem képesek azokat megmagyarázni, nem tudják, mitévők legyenek – akkor nyissák fel ezt a borítékot! Tartalma talán segítségükre lesz, hogy megtalálják a helyes döntést. Végső szükség nélkül azonban – kérem önt – ne nyissák fel a borítékot. Ha minden többé-kevésbé simán, normálisan alakul, akkor semmi szükség sem lesz utasításaimra, sőt, esetleg teljesen indokolatlanok lennének. A hajó majdnem egész legénysége elkísérte az expedíciót a jégfal tetejére. Melegen kezet szorítottak, majd a három súlyosan megrakott szán – amelyet nyolc-nyolc kutya húzott – és a hat ember elindult észak felé. Hat tartalék kutya futott a szánok mellett.

8. AZ OROSZ-HEGYLÁNCON KERESZTÜL
Az expedíció két napon át hófödte síkságon haladt a Nansen-föld belsejébe. A síkság enyhén emelkedett észak felé, és nem akadályozta gyors haladásukat; a jégben ritkán akadt repedés, és az is javarészt hóval volt betömve. Borús idő volt, a déli szél sűrű felhőket hozott; a felhőkből időnként hó hullott, és eltakarta a messzeséget. Az emberek és a kutyák fokozatosan hozzászoktak munkájukhoz. Az élen Borovoj haladt, és botjával tapogatta a havat, hogy idejében felfedezze a réseket, és iránytűjét figyelte, hogy a helyes irányt megtartsák. Maksejev, Papocskin és Igolkin szánja mellett haladt, és a kutyákat irányította. Gromeko kissé oldalt baktatott, de eléggé közel ahhoz, hogy segítsen valamelyik szánnak, ha történetesen megreked. A menetet Kastanov zárta be, aki – szintén iránytűvel a kezében -az útvonalat térképezte. Az utolsó szán végére odométert erősítettek: számlálókészülékkel öszszekapcsolt könnyű kereket, amely a megtett távolságot mutatta. Ezért az utolsó szánt különösen óvni kellett a rongálódástól. Valamennyi utas egyforma sarkvidéki ruhát viselt. Mindegyiken csukcs kuhljanka, vagyis csuklyás szőrmeing volt, prémmel befelé. A

szánokon voltak még tartalék kuhljankák, amelyeket hideg esetén az első fölé húzhattak, de szőrmével kifelé; most, nyáron azonban egy kuhljanka is elég volt, esőben ezt is kötött gyapjúkabáttal kellett felcserélni, mert a szarvasbőrnek árt a nedvesség. Lábukon hasonló, prémes, bő nadrág volt, szintén prémmel befelé, és torbaszi: puha szőrmecsizma. Nagy melegben egész prémes ruhájukat gyapjú-ruhával cserélhették fel, amelyet magukkal vittek, minden eshetőségre készen. Valamennyien sítalpon, bot segítségével haladtak. A hómezőt dombok és mélyedések sora borította, amelyeket a téli hóviharok hoztak létre, és az olvadás csak részben simított el. Jobban akadályozták a haladást, mint a ritkán útjukba kerülő rések. Maksejev azzal szórakoztatta társait, hogy beszélgetett a szánjába fogott kutyákkal, amelyeket jellegzetes nevekkel ruházott fel: a nagy fekete vezérkutya például a „Tábornok” nevet kapta. Éjszakára könnyű és szilárd bambuszvázon nyugvó, könnyű típusú jurtát* állítottak fel; a sátor fala mentén, körben helyezték el a hálózsákokat, középre a főzésre szolgáló spirituszkályhát tették, a felső keresztrúdra pedig lámpát akasztottak. A kutyákat a sátor körül sorakozó szánokhoz kötötték. A második napon, estefelé, ötvenöt kilométernyire a partraszállás helyétől, felállították az első élelmiszer-raktárt visszafelé útjukhoz, és hókupacokból rakott gúlával jelölték meg, csúcsára pedig vörös zászlót tűztek. Harmadnap a hófödte síkság erősebben kezdett emelkedni. Egyre több hasadék állta útjukat, és meglassította előrejutásukat. Óvatosabban kellett haladniuk, a havat fürkészve, nehogy beszakadjon alattuk a hasadékot borító vékony jégréteg. Este a táj közeli változásának jeleit észlelték. Északon a felhők szétváltak – szétkergette őket a szél. Szürke foszlányok és gomolyaik közt magas hegyek bukkantak elő, és tűntek el megint: hosszú vonaluk az egész látóhatárt betöltötte, a hófehér háttér előtt sziklanyúlványok feketéllettek. A le nem nyugvó Nap korongja a hegy gerince fölött lebegett, fakón világított, és vörösesre festette a felhőket. Az előtérben havas síkság terült el, amelyet foltok és csí* Nemezsátor (A szerk.)

kok tarkítottak: a kékes, lila és rózsaszín égbolt visszatükrözései. Lenyűgöző képet nyújtott a hófödte pusztaság és a titokzatos hegylánc, amely először tárult emberi szem elé. Az erősen repedezett jég miatt három napig tartott, míg felértek a vonulatra, amelyet Orosz-hegyláncnak neveztek el. A sziklák közt húzódó egyik keresztvölgyben haladtak fölfelé. A hegylánc déli lejtőjének völgyét aláereszkedő jégár, vagyis gleccser borította. Körülbelül egy kilométer széles volt, és mindkét oldalát meredek, sötét sziklák szegélyezték, amelyek lankásabb, havas lejtőkkel váltakoztak. Az előbbiek alján kisebb-nagyobb bazalttörmeléket,* morénát találtak, néhol pedig, védett helyeken, kicsiny tisztások voltak, amelyeket sarki növényzet takart. Kastanov útközben a sziklákat vizsgálta, Gromeko pedig növényeket gyűjtött. Papocskin számára alig akadt hasznos anyag: egész nap csupán néhány félholtra dermedt rovart gyűjtött a hóban. A tisztásokon élőkre is akadt. Az eget borító sűrű felhők alacsonyan úsztak, szinte súrolták az emberek fejét, akiknek úgy tűnt, hogy egy széles, de igen alacsony folyosóban haladnak, amelynek fehér, hasadékos padlója, fekete fala és szürke mennyezete van… Mindenütt, ahol a völgy meredekebben lejtett, a jégmező többé-kevésbé sík felülete sok-sok repedéssel barázdált jégzuhataggá alakult, amely gyakran olyan hepehupás jéghalmazt alkotott, hogy az utasoknak át kellett vonszolni rajta a szánokat; emberek és kutyák egyaránt kifulladtak, és ilyenkor egész nap alatt alig tíz kilométert tettek meg. Az idő továbbra is borús maradt. A déli szél alacsony felhőket hozott, amelyek eltakarták a hegyek gerincét; fekete lejtőik szegélyezték a jégár egyenlőtlen felületét, ahol az expedíció szánjai nagy üggyel-bajjal vergődtek előre. A legnehezebb helyeken kénytelenek voltak a poggyászt kézben vinni. Harmadnap este végre feljutottak a hegyszorosba, amely majdnem ezerötszáz méter magasan volt a tenger színe fölött. Innen hófödte síkságon vitt az útjuk. Változatlanul borús volt az idő, a hegygerincet teljesen elborították az észak felé siető szürke felhők. Az expedíció állandóan könnyű ködben ha* A bazalt fekete vagy sötétszürke, nagy fajsúlyú vulkanikus kőzet, tömött, ritkábban hólyagos. Számos jelenlegi tűzhányóból ömlik olyan híg láva, amely megszilárdulva nagy Kiterjedésű bazalttakarókat alkot

és teljesen eltakarták a messzeséget. amelyek jóformán a hó felszínén gomolyogtak. amelyeket a geológus állított össze a hegyhát déli nyúlványain. Borovoj. Hasadékok elég gyakran kerültek útjukba. Széles patáival gyorsan fut a jégen és a fagyott havon. gyakran hóvihar kerekedett. Estére a hóvihar olyan hevesen tombolt. Amikor az utazók végre kivergődtek. A szorosban rendezték be a második raktárt. Másnap reggelre a jurtát tetejéig belepte a hó. Feje kétoldalán lecsüngő rövid szarva. De nem volt nehéz kitalálniuk. Csak a hóvihar késztette őket fokozott óvatosságra. de mind keskeny volt. azt látták.ladt. alighogy kinyitotta az ajtót – fejjel egy hóbuckába ütközött. hogy elvégezze meteorológiai megfigyeléseit. a szoros előtt ugyanis egy kicsiny bikacsorda került az expedíció útjába. Jó időben ugyanis igen tágas kilátás nyílt volna a hegylánc tetejéről. A kutyák könnyen húzták a szánokat. Itt hagyták azokat a gyűjteményeket is. amely már százlépésnyire is eltakarta a tájat a szem elől. Az időjárás azonban rosszabbra fordult. A zoológus zsákmánya mindössze egy mosuszbika irhája és koponyája* volt. 9. hogy a szánok és a kutyák eltűntek – a sátor körül csupán nagy hóbuckák magaslanak. Valamennyien bosszankodtak emiatt. a hideg pedig nem haladta meg a -10-15°-ot. Kijáratot kellett ásni. mert a szél kedvező volt. aki elsőnek kelt fel. hófödte síkság. más néven pézsmaállat – a kos és a bika vonásait egyesítő emlősállat. a makacs déli szél sűrű felhőket hozott. mivel a friss hó gyakran teljesen eltakarta ezeket a természet adta csapdákat. végtelen. hogy térképvázlatot készítsenek a Nansen-föld jelentős részéről. VÉGTELEN LEJTŐ A hegylánc északi lejtője egészen másfajta volt: észak felé enyhén ereszkedő. és lehetővé tette volna. és az utasok csak azért folytathatták útjukat különösebb nehézség nélkül. Jelenleg csak Grönlandban és az észak-amerikai szigeteken tenyészik. úgyhogy nehézség nélkül átjutottak rajtuk. hosszú és sűrű prémje van. hogy csak nagy üggyel-bajjal tudták felállítani a jurtát. az északi szélesség 6o°-án túl . hogy csupán a hó takarja poggyászukat és * Mosuszbika.

fehér vagy foltos kutyafej bújt ki alóla. vagy a kutyák megszöktek. Fantasztikus kép tárult a megfigyelők szeme elé: hófehér síkság. a sízők alig. zavaros és mozgó homályban itt-ott feltünedeznek a napsugarak élénkrózsaszín visszfényei. Este a szorostól ötvenöt kilométernyire ütöttek tábort. felszínén sebesen sikló szürke felhők gomolyai és foszlányai. és a hó teljesen betömte a repedéseket. A táj és az időjárás továbbra is nyomasztóan egyhangú volt. Itt rendezték be a harmadik raktárukat. a hóvihar megszűnt. és megnehezítette az előrejutást. az út sík lejtőn vezetett lefelé. Mivel a havazás közben erős szél fújt. Ezen a napon ugyan mindössze tizenöt kilométert tettek meg. amelyek változatlanul szinte a végtelen hómező felszínén gomolyogtak. hogy kiássák magukat a hóbuckák alól: már fenték a fogukat a reggelire. melyek szüntelenül változtatják alakjukat. Valamennyien ásót ragadtak tehát. a hó nem volt elég kemény. és ezért kutyáik hamar elfáradtak. de mindnyájan annyira elfáradtak. a szánok és a kutyák annál inkább besüppedtek. hogy a szokásosnál korábban állapodtak meg éjszakára. A frissen hullott hó vékony. a friss hóréteg a síkságon már majdnem egy méter vastag volt. A felhők közül. hol ott dudorodni kezdett a hó felülete. alig félméteres rétegben borította a végtelen síkságot. Eszükbe se jutott. hogy ezen a hólepte pusztaságon ellopták málhájukat. ahol akadály volt: sátor. Az állatokat gyakran cserélni kellett. A gyakori váltás meg a süppedő hó megakadályozta a gyors haladást. noha a szél alábbhagyott. Érdekes volt elnézni. Az emberek hangjának hallatára a kutyák is nekiláttak. Jóllehet a buckák nem voltak nagyon magasak. s vidám vakkantást hallatott. mert a vezérszánnak – amely utat vágott a többinek – volt a legnehezebb dolga. Reggel ismét ki kellett ásniuk magukat.állataikat. és ebben a fehéresszürke. és ezért egész nap alatt csak huszonkét kilométert tettek meg. és hamarosan bozontos fekete. amint hol itt. olykor-olykor kibukkant az alacsonyan a látóhatár fölött bukdácsoló Nap. Éjszaka a hóvihar változatlan erővel támadt fel. szán vagy kutya. a levegőben apró hópelyhek kavarogtak. Csak ott gyűlt buckába. Este elállt a hóvihar. a Nap hol vörös korong alakjában bukkant .

A déli-sarki szárazföld széléről való ismereteink alapján itt meredek partot. a felhők ugyanolyan alacsonyan járnak. az ismeretlen földet felfedeztük. – Holnap megoldódik a rejtély – vigasztalta Gromeko –. – Már hogy érne véget?! – kérdezték többen is. hálózsákjukba nem kényszerítette őket. a meredek jégfalat. és egyetlen jégárt. és közölte társaival. vagy legalább jégtorlaszok halmaza. meggyőződünk róla. Vacsora után utasaink sokáig gyönyörködtek ebben a képben. Csakhogy a következő nap sem hozott változást. míg csak a fáradtság a sátorba. tovább ereszkedett észak felé. és amennyire látjuk. és nyomást fejt ki a tenger jegére! – Ez a jégmező viszont – fejezte be Borovoj – változatlanul lejt. A leereszkedés harmadik napján a légsúlymérők azt mutatták. amely a hegylánc északi lejtőjén ereszkedik alá. meglátjuk a tengert. észak felé pedig a síkság egyre tovább lejtett. hol megint eltűnt a szürke függöny mögött. szinte a föld felszínén kúsznak. a szél állan- . távolabb sincs semmilyen jele tenger közelségének – ugyanúgy déli szél fúj. – Nincs miért tengerre szállnunk – magyarázta Gromeko –. és ezzel együtt véget ér szánexpedíciónk is. hogy itt tengerpartnak kell lennie. mint hogy visszaforduljunk. A hófödte síkság változatlanul folytatódott. csak azután térhetünk vissza a „Sarkcsillag”-ra. egyetlen repedést sem láttunk! – Még csodálatosabb – jegyezte meg Kastanov –. és a lékek közepette különálló jéghegyek úsznak. amennyire erőnkből és készleteinkből futja – jelentette ki Kastanov –. tehát vége szakad ennek az óriási jégmezőnek. és számításunk szerint hetven kilométer hosszú. amelynek lábánál nyílt tenger terül el. átkeltünk a nagy begyláncon – tehát nincs más hátra. Amikor Borovoj feljegyezte a légsúlymérő adatait. Maksejev felkiáltott: – Hát ez hogy lehet?! Már lejöttünk az Orosz-hegyláncról. hogy a Nansenföldnek vége. Hiszen a jégmező mozog. mint eddig.elő. – De előbb még meg kell próbálnunk átkutatni a föld északi partját. hogy a terep már a tenger szintjével egy magasságban van. száz-kétszáz méteres jégfalat kell feltételeznünk.

hogy megpihenjenek éjszakára. amelyet orosz utazók fedeztek fel. Telt-múlt az idő. hogy a Földön nem fordul elő ekkora légnyomású anticiklon.dóan az utasok hátába fújt. A légsúlymérő nyolcszáz millimétert mutat! – Úgy tudom – jegyezte meg Kastanov –. amilyen anticiklon idején szokásos. egyik kilométert a másik után hagyták maguk mö gött. siettek. a Kaspi-tenger mélyedését. Az anticiklonok tartós jó időt hoznak . és északi részén igen mély horpadás. amelynek feneke több mint ezer méterrel van a tenger szintje alatt. végül pedig a szibériai Bajkál-tavat. reménykedve emlegették. az anticiklon területén magas. – Mindenesetre. – Nyilván a földnek még nincs vége. – Hát ilyesmi lehetséges? – kérdezte Gromeko. és egyáltalán nem olyan. a közép-ázsiai lükcsungi katlant. mintha előreűzné őket. és végül az általános fáradtság arra kényszerítette őket. Mindnyájan arra számítottak. alacsonyan gomolyogtak a felhők. Amikor a sátor már állt. A Föld felszínén ide-oda vándorló ciklonokat erős szelek és eső vagy havazás kísérik. hogy a lejtő hamarosan véget ér. például a Jordán és a Holt-tenger völgyét Palesztinában. aki felállította a higanybarométert: mindenki látni akarta. amely több száz méterrel a tenger színe alá süllyed. az időjárás nem változott. mit mutat. amióta a Nansenföldön tartózkodunk. előrekémleltek. a sarki szárazföld ilyen mély horpadásának felfe* A ciklon területén alacsony a légnyomás. – Miért ne! A Földön több ilyen mélyedést ismerünk. valamennyien Borovoj köré gyűltek. mivel zsebaneroidjaik mutatója már a számlap rovátkáinak végén túl járt. és időnként hó szitált. bemélyedés van. Azonkívül. – A Holt-tenger mélyedése sem kicsiny: feneke négyszázhatvanöt méterrel van az óceán szintje alatt – fűzte hozzá Maksejev. hogy útjuk nemsokára véget ér. és nem jelezte helyesen a légnyomást. – De hát akkor mi ez? – kiáltott fel Papocskin. hacsak a Nansenföld nem esik jelenleg egy szokatlan méretű anticiklon * területére. De hiába reménykedtek. – Hozzávetőleges számítás szerint már négyszáz méterrel a tenger szintje alatt vagyunk – kiáltott fel a meteorológus –.

A h a m u : gázkitörések által parányi részecskékre darabolt láva. – Már van néhány adatunk arra. Valamennyien észrevették.dezése expedíciónk rendkívül érdekes és fontos eredménye lesz – fejezte be Borovoj. hogy ez a mélyedés vulkanikus természetű. hogy a vízgőzben megállapítsák a víz forrási hőmérsékletét. Az éjféli nap sugarai nyilván nem közvetlenül jutottak ebbe a mély horpadásba. a következő napon is lefelé haladtak. Vagy a vulkán lejtőin és környékén. Sem a síkság. a szárazulaton (szárazföldön) halmozódik fel. Valamennyiük csodálkozására. hogy ezen a napon az iránytű is csütörtököt mondott. – Már négy napja lefelé ereszkedünk ebbe a tölcsérbe. vagy még több. a mágnestű forgott. ahol fokozatosan átalakul. hogy este kissé besötétedett. hanem inkább tölcsér. – Valamilyen feneketlen lyukba bújunk – tréfált Maksejev. amely megmagyarázta volna e horpadás eredetét. amelyeket színültig hó és jég borít – fűzte hozzá Maksejev. – Alaszkában ismernek kialudt tűzhányókrátereket. tengerbe hull. ** A hipszotermométer víz forralására szolgáló edény. amelynek átmérője nyilván háromszáz kilométer is lehet. ilyen hatalmas tűzhányóikat csak a Holdon ismerünk. E nap estéjén a higanybarométer is felmondta a szolgálatot: csövében a tetejéig futott a higanyszál. A krátereik lejtői különböző láva-és vulkanikus tufarétegekből állnak. vagy a tavakba.* – Az Orosz-hegylánc északi lejtőjén és gerincén bazaltokat és bazaltos lávát láttunk – emlékeztette társait Papocskin. re* A l á v a a tűzhányók. Az eredmény tengerszint alatti nyolcszáznegyven méteres mélységnek felelt meg. Elő kellett venni a hipszotermométert. Lehűlése után különböző összetételű kőzetté alakul. – Ez nem lapos horpadás. Tetején hosszú cső van. Ebbe állítják a hőmérőt. lefelé utunkban egyetlen szirtet. kráterén vagy a földkéreg repedésein át a mélyből a felszínre kifo lyó olvadt anyag. A t u f a a vulkáni kitöréskor kilövellő hamu és a mellékkőzet törmelékének felhalmozódásából keletkező kőzet. talán kialudt tűzhányó krátere? – Ilyen méretű kráter nincs a földön – jegyezte meg Kastanov. kőzetdarabkát sem láttunk. Sajnos. sem az időjárás nem változott. Az utasok tanácstalanságát még csak fokozta az a körülmény. .** és a víz forrási hőmérsékletéből állapították meg a légnyomást. és kemény kőzetté válik.

– Ezt a zűrzavaros jéghalmazt az Orosz-hegylánc északi lejtőjén elterülő hatalmas jégmező nyomása hozta létre. hogy felderítsék a terepet. – De hátha ez a mélyedés nem vulkán krátere. – Nekünk azonban mindenképpen át kell vergődnünk ezen a területen. elállta útjukat. amely. – Többi oldalát pedig bizonyára szintén jégmezők takarják. amelyek a fenék felé ereszkednek. A következő napon éjjeli táborhelyüktől néhány kilométerre váratlan akadályba ütköztek: a hófödte síkságot jégtömbök láncolata zárta el. az a jégmező. A megrakott szánok nélkül is nehéz volt felkapaszkodni ezekre a buckákra. – Nem hasonlít tengeri jégtömbmezőre – jelentette ki Maksejev. hogy továbbra is észak felé haladjanak. hogy elöl. – Tehát a mélyedés fenekét teljesen elborítja a jégtáblák tömkelege – jegyezte meg Borovoj. Maksejev és Borovoj felkapaszkodott a legmagasabb halomra. mint az alaszkai tűzhányókráterek – fűzte hozzá Maksejev. ameddig csak a szem ellátott. – A mélyedés pedig óriási nagysága miatt mindeddig nem telt meg jéggel. Kénytelenek voltak megállni. és sehogyan sem állapodott meg északi irányban. mivel a nagy bazalttömegek köztudomásúlag befolyásolják a mágnestűt. A szél iránya és a síkság lejtése alapján kellett tájékozódniuk. – Azok nem húzódnak összefüggően több kilométer szélességben. megállapítsuk a mélyedés méreteit és az átellenes hegyoldal jellegét – jelentette ki Kastanov. – Nyilván a mélyedés fenekére értünk – állapította meg Kastanov. amikor visszatért a szánokhoz. függőleges tömbök emelkedtek. hasonló buckák és tömbök emelkednek. amelyen leereszkedtünk. hanem két hegylánc . hogy folytassuk utunkat észak felé. – Legkönnyebben e jéghalmaz mentén haladhatunk: megkerüljük. és a mélyedés fenekén eljutunk a szemközti hegyoldalig – javasolta Gromeko. és meggyőződött róla. ameddig csak a szem ellát. Helyenként tíztizenöt méter magas. másutt pedig az egymásra halmozódott kisebb-nagyobb jégrögök zűrzavaros tömkeleget alkottak.megett. Kastanov az iránytű nyugtalanságát is a mélyedés vulkanikus jellegének tulajdonította.

Az utasok emellett döntöttek. merre van észak. megállj! – rikoltott Borovoj. Itt megtelepedtek. minden nagyobb fáradság nélkül átjuthatunk a túlsó oldalára. szét aka- . ahol hamarább. hogy a jégövezet mintegy tíz kilométer széles. majd 110°-ra szökött fel. függőleges jégfal tövében kerestek menedéket a szél elől. – Induljunk balra. jobbra vagy balra. vagyis körülbelül kilencszáz métert a tenger szintje alatt. a higany 105°-ra. Éjszakára nem vertek sátrat. mivel az iránytű továbbra sem nyugodott meg. és egyre emelkedett. néhol hézag volt köztük. Másnap átvergődtek az akadály túlsó oldalára.és szikla torlaszon való átjutás kétnapi komoly munkába került: gyakran utat kellett vágni az összetorlódott jégtáblák között. mögötte pedig sima emelkedő következik: a mélyedés túlsó oldala. Borovoj és Maksejev pedig málha nélkül felderítésre indult. Déltájt észrevettek egy helyet.közti völgy? – vetette fel a kérdést Papocskin. Az éjjeli szálláshelyen Borovoj meggyújtotta a hipszotermométer spirituszégőjét. amely alig észrevehetően emelkedett. és nem mutatta. teljesen biztos volt benne. – És merre forduljunk a jéghalmaz lába mentén. A jég. amely felettük süvöltött. mint a jégövezet előtt. és balra indultak. és nehezen ugyan. Nehéz munkájuk után valamennyien mély álomba merültek. talán olyan helyet találunk. és közölték. vijjogó széllel. hogy megkerüljük? – kérdezte Borovoj. vagyis nyugat felé. Az irányt a szél alapján állapították meg. Estére visszatértek. nem törődtek a jajongó. hogy ugyanazt a magasságot mutatja majd. – Hová rohansz. hogy felállítsák negyedik raktárukat. Amikor azonban a hőmérőt a forralóedény csövébe dugta. és nem tudunk átvágni a Nansen-földön. jobbra pedig jégtömbök és sziklák tornyosultak. de járható. változatlanul alacsonyan úszó felhők borították az eget. Bal felé hófödte síkság terült el. hogy emberek és kutyák együttes erőfeszítéssel egymás után átvonszolják a szánokat. – Megállj. ahol átjáró látszott: a tömbök alacsonyabbak voltak. – Ebben az esetben száz-kétszáz kilométer hosszú is lehet. hanem egy óriási. sőt súrolták a magasabb jégtömbök tetejét. a kutyák a sziklák közti résekbe és gödrökbe bújtak.

Eközben útitársai egymás után a készülékhez léptek. majd számolt a lap szélén. és előhúzta zsebéből a magasságmeghatározási tájékoztatót. Leült a hálózsákjára. és a készülék köré sereglettek. Kastanov ellenőrizte a számítást. hány ezer méter tengerszint alatti mélységnek felel meg ez a forrási hőmérséklet. hogy valamilyen szakadékba ereszkedtünk le a jégmezőn. természetesen nincs adat bennük. – Ebben az átkozott veremben a víz +120°-on forr. A csendet csak a készülékben forró víz halk zubogása törte meg. Hozzávetőleges számítást kell végezni. Borovoj hirtelen mélyet sóhajtott. Ilyen forrási hőmérsékletre. és így szólt: – Teljesen helyes. majd ünnepélyes hangon kijelentette: – Hozzávetőleges számítás szerint +120°-os forrási hőmérsékletnek ötezer-hétszázhúsz méter negatív magasság felel meg. Várjanak. A fényes higanyoszlop ennél a vonalkánál állt meg. – Nézzék meg! Itt vannak a táblázatok. nem lehetett kétség a hőmérséklet felől. amely az egyik utazóládán állt. tíz-tizenkét kilométeres út közben mintegy négyezer-kilencszáz métert ereszkedtünk le. – Lehetetlen! Nem tévedett? – kiáltották. Az utasoknak az ámulattól ajkukra fagyott a szó. – Példátlan. – És észre sem vettük! – Lemásztunk a Mont Blanc csúcsáról. utána kell néznem a táblázatokban.rod törni az üveget?! – Mi az? Mi történt? – kiáltották. Valamennyien felugrottak. és nem is tudtunk róla! Hihetetlen! . amelyet laboratóriumon kívül soha senki sem észlelt. hallatlan! – kiabálta Borovoj izgalomtól elcsukló hangon. Fogalmam sincs róla. – És mit jelent ez? – Azt jelenti. miközben átvergődtünk a jégtáblákon. Egy ideig kutatott a táblázatokban. hogy saját szemükkel lássák: a hőmérő valóban +120°-ot mutat. E két nap alatt.

hófödte síkságon vitt az útjuk. – De hát ez képtelenség! – nevetett Papocskin. – Számomra ez a sűrű fekete felhőfüggöny is rejtély. – És ebből most hasonló gleccseren kell majd felkapaszkodnunk a túlsó oldalra. és Borovoj bedugta a hőmérőt. A víz azonban sokáig nem forrt. A terep emelkedésében nem kételkedhettek. – Megpukkadok vagy megőrülök ebben a gödörben! – tombolt a meteorológus. az emelkedés és a meleg idő miatt nehezebben haladtak előre. Másnap enyhén emelkedő. hogy ma nem emelkedtünk. hogy ez a jéghalmaz meredek lejtőt borító jégár. amikor Borovoj felállította a hipszotermométert. amely már napok óta szünet nélkül fúj – jelentette ki Borovoj. – Persze hogy felfelé! Egész nap! Ehhez nem férhet kétség! – A víz pedig 5°-kal magasabb hőmérsékleten forr. mint tegnap a jégfal tövében! Ez azt jelenti. Kisvártatva izgatottan kiáltott fel: – Ördög tudja. A higanyszál +125 fokon állt. A második jégmező feltételezése azonban nem igazolódott be. – Felfelé mentünk ma. végül gőz szállt fel. és a szántalpakhoz tapadt. hanem körülbelül ezernégyszázharminc méterrel lejjebb jutottunk. a hó nedves volt.– És érthetetlen! Azt kell feltételeznünk. – És ennélfogva hétezer-százötven méterrel vagyunk a tenger szintje alatt – számította ki gyorsan Maksejev. – Mi történt? Mi az? Elpattant a hőmérő? – kérdezték. hogy kisebb mélységet mutat. nem lefelé? – kérdezte Borovoj reszkető hangon. ez még elhi- . én vagy a hőmérő? Mindnyájan felugrottak és odasiettek. – Nézzék meg saját szemükkel. A hőmérő valamivel a fagypont fölött állt. – Hogy a jégmezőn meredeken ereszkedtünk lefelé. biztos volt benne. ki háborodott meg. és ez a lejtő a kráterből az óriási vulkán torkába vezet. ezért. a kutyák állandóan lépésben haladtak. mint előző nap. mi ez! Hogy a… – és szitkozódni kezdett. meg a déli szél is. Estig nagy nehezen megtettek huszonöt kilométert.

– De hogy majdnem másfél kilométerrel jutottunk lejjebb. – Ma ellenőrizzük. Ezen a napon huszonhárom kilométert tettek meg. hogy felfelé megyünk-e vagy lefelé – javasolta Maksejev. amit a szem látott. – Tegnap pedig világosabb volt. Végül elaludtak. akik kimentek a sátorból. – A jégfal előtt volt a legsötétebb az éjszaka. – De most összehasonlíthatatlanul mélyebben vagyunk. hogy a mélyedés fenekén vagyunk. mint a fal túlsó oldalán – fűzte hozzá Maksejev. amelyek száz-kétszáz méterre már eltakarták a tájat. A vízforraló +128°-ot mutatott. de kétségtelenül emelkedett. Mihelyt a sátor állt. Havazott. Feltételeztük. és ezért könnyebben haladtak. – Műszereink közt van egy könnyű szintező meg néhány mérőléc. szürke felhőket hozott. Gromeko így szólt: – Újabb furcsa jelenség! Ma észrevehetően világosabb van a jégmezőn. és az éjszaka mégis sokkal világosabb! Sokáig tárgyalták még ezeket az ellentmondó tényeket. a hó azonban kissé megfagyott. és a fény gyengülése érthető volt: a sarki nap sugarai nem hatolhatnak ilyen mélyre. A lejtő nem volt meredek. hogy elvégezze megfigyeléseit. Ugyanaz a hófödte síkság tárult elébük. mint tegnap volt. mint a pétervári fehér éjszaka. olyasféle. Továbbra is déli szél fújt.hető – tette hozzá Kastanov. de nem tudtak magyarázatot találni. A hőmérő -1°-ot mutatott. hogy megetessék a kutyákat. – Színigaz! – erősítette a meteorológus. mivel a szintezések elég sok időt vettek igénybe. – Hacsak nem szenvedünk ragályos őrültségben – én egyetértek önökkel! – felelte Borovoj mogorván. Reggel Borovoj elsőnek mászott ki a sátorból. Ekkor visszatért Gromeko és Igolkin. A nap folyamán végzett néhány szintezés igazolta azt. miközben utunk kétségtelenül felfelé vezetett – ez már ellentmond a józan észnek. . és a kutyák mozgása is bizonyított. és megint csak alacsonyan járó. Borovoj elővette műszereit.

hogy ezen a napon nyolcszázhatvan méterrel jutottak följebb. – No. de lám. – Egyeden magyarázat az.Borovoj cifrán káromkodott. – Utánanéztem a fizikai kézikönyvben – szólalt meg Kastanov. hogy ilyen nyomásnál rossz a közérzetünk. gyengébben húznak. – Érthető. – Miért nem? – pattogott Borovoj. lidérces. A többiek megerősítették. álmuk nyugtalan. – Kutyafuttában nem lehet új törvényeket kidolgozni! Száz és száz tudós évtizedeken át dolgozott rajtuk. Borovoj végül mégis számításhoz látott. nyomást éreznek mellükben. noha a lejtő nem meredek. hogy ez az óriási . – Lehetséges. azazhogy lejjebb – és jelenleg kilencezer méternyire vannak a tenger színe alatt. bágyadtan mozognak. akkor egészen megáll a szívünk? – kérdezte Maksejev. hogy ebben az óriási szakadékban nem érvényesek a föld felszínére megállapított fizikai törvények. és ez hatással van a közérzetre. – Könnyű ezt mondani – dohogott Borovoj. – Önnek mennyi a normális érverése. a Föld középpontjáig azért mégsem megyünk le! – nevetett Gromeko. ez az oka! – Érdekes volna megvizsgálni valamennyiünk érverését – javasolta Gromeko. – Mintha erejük elhagyta volna őket. hogy a víz két atmoszféra nyomásnál 120°-on. Ivan Andrejevics? – Hetvenkettő – felelte Borovoj. Most tehát körülbelül két és fél atmoszféra nyomást érzünk. Inkább nyugdíjba megyek! Valamennyien nevettek a meteorológus kitörésén. – A kutyák is rosszul vannak – jelentette ki Igolkin. Ilyen légnyomásnál a szív lassabban ver. és az orvos felé nyújtotta kezét. és új törvényeket kell kidolgozni – mondta Kastanov. és kóvályog a fejünk – jelentette ki Borovoj mogorván. hogy csak kifáradtak. – Kiderült. hogy a jégfal közelében töltött éjszaka óta közérzetük egyre romlik. – Micsoda? És ha továbbmegyünk lefelé. és most egész munkájuk fabatkát sem ér. fejük nehéz. három atmoszféra nyomásnál pedig 134°-on forr. Azt hittem. és közölte. – Nos. most pedig negyvennégy! Jelentős különbség.

de később. és mégis ítéletet mond a Föld mélyéről! És ahány ember – annyi tudományos feltevés akad a Föld mélyének természetéről. ha beilleszkednek az okok és következmények láncolatába. mások szerint folyékony. Kastanov nevetett. amelyek első pillantásra érthetetleneknek látszanak. – A légkör változékony közegével foglalkozik. újabb lépés az igazság megismerése felé. könnyű fajsúlyú tudomány – mondta tréfásan. Napjainkban éppen a szeizmológia. sem a közepéig érő tölcsér nem lehetséges. – No lám! A meteorológiai törvények nyilvánvaló megcáfolásába pedig. Most már elhiszek mindent. aki tud! – Idővel ez is meglesz! Minden tudományos feltevés. . – Ez már. Ez ellentétben volna a geofizika és a geológia minden eredményével.tölcsér egészen a Föld középpontjáig ér. Mindnyájan pukkadoztak a nevetéstől. tisztán látunk majd bennük. Azon sem csodálkoznék. az ön geológiájának törvényei is hamarosan csütörtököt mondanak. vagyis a földrengések tanulmányozása nyújt számunkra új módokat arra. belenyugszik? Meglátja. – Tudni szeretnék. – Szilárd alapon! – lobbant fel Borovoj. aminek tanúi vagyunk. Egyesek véleménye szerint a Föld magva szilárd. hogy többet tudjunk meg a Föld belsejének állapotáról. A geológia viszont szilárd alapon nyugszik: a kemény földkérgen. – Most mindennap újabb jelenségeket várhatunk. megint mások szerint pedig gáznemű. A Föld mélyét illetően pedig nincs igaza. – A meteorológia. mi lesz holnap? – fejezte be a professzor. ha indokolt. amelyeknek okai mindmáig homályosak. megbocsásson. amelynél minden geológus elveszíti a fejét – vagy valami még rosszabb történik vele. – Azonkívül – folytatta a meteorológus csípősen – ön a földkéreg belsejéből alig két-három kilométernyit ismer. ha a Déli-sark jégmezőin jutnánk ki belőle. a ciklonokkal és anticiklonokkal. ostobaság! – jegyezte meg Kastanov. – Sem a földgömböt átfúró nyílás. kedves Ivan Andrejevics. Igazodjék el benne. – Amíg meg nem rázza egy alapos földrengés.

estefelé pedig lejteni kezdett: a kutyák gyorsan futottak. – Vagy pedig az iránytű mágnesessége változott meg valamilyen módon! – Legalább kisütne a Nap. meglendítette karját. Ma reggel – határozottan emlékszem rá – a sátor még a szél irányában állt. Nézzék: a mutató északi vége nem előre mutat. vissza a jégmezőre. – Mikor vette észre? – Csak az imént. mi pedig félkört írtunk le. mint mindig. amely állandóan. nem pedig északra. hanem délre. és eltakarták a messzeséget. a szél iránya nem változott. Valamennyien odaszaladtak. és visszafelé fordultunk. és a karavánt a szél szerint vezetem. – Nem – jelentette ki Maksejev –. továbbra is déli szél fújt. . és észrevettem. hiszen még nem juthattunk ki a tölcsérből. – Akkor a szél iránya a mai nap folyamán fokozatosan változott meg. és szerinte dél felé haladunk. vagyis észak felé. és felkiáltott: – Állj! Várjunk egy keveset. de már enyhébben emelkedett. aki. Délre a terep emelkedése már nem volt észlelhető. letértünk az útról. Sátrunkat állandóan ajtajával a szél irányában állítjuk fel. Most a síkság ellentétes irányú lejtése zavart meg. amerre haladunk. – De hiszen a szél változatlanul a hátunkba fúj! – Éjszaka megváltozhatott az iránya. – Mi történt? – kérdezte Kastanov. – Nem északra megyünk. hanem hátra. nem bízom benne. és mogorván nézte. a sízők alig értek nyomukba. hogy ne fújjon be a hó.Másnap folytatódott a hólepte síkság. vagy csillagok látszanának. majdnem a föld felszínén siklottak. Attól tartok. hogy megnyugodott. Borovoj iránytűt tartott kezében. alacsonyan gomolyogtak a felhők. Elővettem iránytűmet. az út könnyű volt. Hiszen mióta az iránytű makrancoskodik. kitartóan dél felől fúj. hogy ellenőrizhessük útirányunkat – panaszkodott Borovoj. A hőmérséklet valamivel zérus alatt maradt. Egyszerre csak Borovoj. az élen haladt.

mint az iránytűben. Tíz kilométernyi útszakaszt vizsgáltak meg. amelyek a terep egyenetlenségei között kígyóztak. amelyben nem kételkedhet- . A hőmérő majdnem ugyanazt mutatta. hogy nyílegyenesen haladtak.– Mindenesetre meg kell állapodnunk éjszakára. mint előző este. hogy a víz még magasabb hőmérsékleten forr. A meteorológus végleg elveszítette fejét. most pedig a hipszotermométer megbízhatóságában is kételkednünk kell! Az utazók ismét a rakoncátlan készülék köre gyűltek. – Ha körben haladtunk – ez hamar kiderül. hogy nem hiszünk az iránytűnek. A terep nyilvánvaló lejtése ellenére. Délután tócsák és kis patakok jelentek meg. – Újabb meglepetés. és ideges nevetésben tört ki. a szél irányában. a sátrat pedig körülárkolták. hiszen egész nap lefelé ereszkedtek a rejtélyes katlan mélyén. Borovoj felállította a hipszotermométert. Éjszakai táborhelyül kisebb magaslatot kellett kiválasztaniuk. nehezebb lett. tehát a terep mélysége. és végül eltűntek a hóval betömött résekben. Ezért úgy döntöttek. és az út. A hőmérő azonban 126°-ot mutatott. noha ereszkedett. és megállapították. hanem ötszázhetven méterrel csökkent. A délelőtt megtett emelkedést nyilván kiegyenlítette lefelé haladásuk a nap második részében. Biztos volt benne. A hőmérséklet valamivel zérus fölé emelkedett. amelynek nyoma világosan látszik a hóban – jelentette ki Kastanov. Borovoj pedig felforralta a vizet a hipszotermométerben. Sátrat vertek. de az eredmény nem változott. és továbbra is a szél szerint kell haladniuk. Két óra múlva visszatértek a nyomolvasók. mint az előző napon. Másnap a terep lejtése észrevehetőbbé vált. lefelé haladásuk ellenére nem nőtt. újra meg újra felforralták a vizet. Most sem sötétedett be éjszakára: a felhőtakaró alatti borongós fény nem változott. újabb rejtély! Ma reggel elhatároztuk. és iránytűvel kell ellenőriznünk utunk néhány kilométeres szakaszát. a hó nedves volt. ellenőrizték adatait. Maksejev és Gromeko visszasietett a nyomokon. hogy a szélben jobban lehet bízni. hogy levezessék az olvadó hó vizét.

amelyeket a tudósok sok nemzedéke dolgozott ki a Föld felszínén végzett megfigyelések alapján. hanem nőtt. illetőleg egészen más értelmet kaptak. A dombok közti mélyedésekben patakok futottak. több mint kétszázötven kilométert tettünk meg. – Én?! Ugyan mit gyűjtöttem én ezalatt? – csodálkozott Borovoj. kitalálta. A következő napon a lejtő valamivel meredekebb lett. A megmagyarázhatatlan jelenségek pedig egyre sokasodtak. és a sízés igen megnehezült: a sítalpak csúsz- . – Csak Ivan Andrejevics gyarapítja gyűjteményét! – jegyezte meg Maksejev nevetve. ami addig ismeretlen volt! Önnek eddig jobban kedvezett a szerencse. – Igen különös gyűjtemény. mint nekünk. hogy a következő napok tudományos „zsákmányt” nyújtanak nekem és Mihail Ignatyevicsnek is. nem érvényesek a sarki szárazföld e horpadásában. és semmit sem látunk. – Miután a szorosban mosuszbikákkal találkoztunk. pedig eddig ő volt legszerencsésebb a gyűjtés terén – fűzte hozzá Gromeko. mire céloz társa. csak havat meg jeget! – Még Pjotr Ivanovics sem szerzett semmit. A jégmező lapos dombsorokra bomlott. – Nem terheli meg szánjainkat! – De esetleg nagy súllyal esik latba: az expedíció eredményeit illetően. Az előző napokban pedig – épp ellenkezőleg – emelkedéskor a légnyomás nem csökkent. hogy a fizikai jelenségek törvényei. de senki sem értette.tek. hanem csökkent. – Micsoda havas pusztaság! – jegyezte meg Papocskin. Mindenki izgatottan beszélt. Azóta pedig majdnem tizenkét napja megyünk. Úgy tetszett. viszont könnyű súlyú. a hó kásás lett. mint hogy reméljék: a közeli jövő megadja a kulcsot e talány megfejtésére. mint az ön kövei! – vágott vissza Borovoj nevetve. remélhettük. Nem tehettek mást. nem tudta megmagyarázni őket. nem úgy. mert a patakok mind ugyanabban az irányban csörgedeztek – a légnyomás nem nőtt. Hiszen minden kutató valami különöset akar találni. – Érthetetlen fizikai jelenségeket – felelt Maksejev helyett Kastanov.

amelyeket Borovoj tartott számon. ez pedig mintegy tízezer méteres süllyedésnek felel meg: ez eddigi útjuk rekordteljesítménye lett volna. hogy ma állandóan s igen gyorsan lefelé haladtunk? – Persze hogy nem! Világos! A víz nem folyik fölfelé! – hallatszott néhány hang. Borovoj még előre ki is számította a 130°-tól 135°-ig terjedő forrási hőmérsékleteknek megfelelő magassági értékeket. Ez a furcsa megvilágítás a mély katlan fenekén. hogy a sűrű felhők nem szürke. Ezért megváltoztatták az utazás módját: kettesével a szánokra ültek. . mintha lenyugvó Nap ragyogná be őket. De mennyire álmélkodott. és megakadályozták.tak. 10. a jégborította pusztaság minden irányban egészen a látóhatár közeli pereméig nyúlt. szintén a megmagyarázhatatlan jelenségek közé tartozott. félresiklottak. hogy félrecsússzanak a jéghalmokon. sebes patak folyt. a kutyák gyorsan húzták őket lefelé. hosszú és meredek ereszkedés után a higanyszál legalább 130°-ot mutat.és a teafőzéshez. így nem kellett havat olvasztaniuk a leves. ahová nem érhetett el az alacsonyan járó sarki Nap fénye. hogy elképessze velük útitársait. – Önök természetesen nem kételkednek abban. A vöröses felhők változatlanul alacsonyan gomolyogtak. Biztos volt benne. Ezen a napon dombháton táboroztak. hanem vöröses színűek. amikor a hőmérő csupán 120°-ot mutatott! – Gyűjteményem ismét gyarapodott! – jelentette ki ünnepélyesen. hogy e negyvenöt kilométeres. A közelben tiszta vizű. Ezen a napon arra lettek figyelmesek. az utasok pedig síbotjaikkal irányították a szánokat. és szintén vörösesnek tetszett. A NAP MEGMAGYARÁZHATATLAN HELYZE TE Vacsora után a meteorológus elővette forralókészülékét.

ruháju- . hogy a meteorológus nem tréfál. tájfun. E légköri zavar bekövetkeztéig pedig – hogy nyugodtan elviselhessük – minden józan embernek azt ajánlom. és akadozva mondta: – Ha egyedül volnék. – Ebben a titokzatos veremben rendkívül megritkul a levegő. mi történt megint? Mi az? Micsoda katasztrófa sújtott ránk? – záporoztak a kérdések. hogy felfelé haladtunk. a szél éppen olyan egyenletesen zúgott. és a Nap – értik? – a sarki Nap a zeniten áll! – kiáltotta Borovoj. társai békésen hortyogtak. Nyugtalanul aludt. igyekezett. De nyugalom honolt. katasztrófa közeledik! – jelentette ki Gromeko vészjósló hangon. hogy ha tovább is lefelé haladunk. – A felhőtakaró vagy a köd majdnem szétoszlott. a másik gúnyos. Borovoj így szólt: – Nyilvánvaló. és elaludjék. hogy leolvassa éjszakára kiakasztott műszerei adatait. hogy elűzze aggasztó gondolatait. és megfogadták az orvos tanácsát. Az egyik ijedt volt. Valamennyien a kijárathoz tódultak. Reggel elsőnek ment ki a sátorból. a légnyomás esik.– Úgy! A hipszotermométer pedig azt mutatja. ciklon. elég erősen verték-e be a sátorcövekeket. hogy végleg megháborodtam. hamarosan kijutunk ebből a csodálatos katlanból. kidülledt szemmel bújt be. a kutyák pedig morogtak és szűköltek álmukban. és mindez orkán. Borovoj is párnájára hajtotta fejét. méghozzá esetleg éppen az Északisarkon! – Én azt hiszem. nem kezdődik-e a várt jelenség. forgószél vagy más efféle előhírnöke. minduntalan felriadt. – No. A sátor nemezajtaja hirtelen felcsapódott. Útitársai még hálózsákjukban feküdtek. és ma több mint ezerhétszáz métert emelkedtünk. Valóban légköri katasztrófától félt. Egymást tuszkolták. nem erősödik-e a szél. és hallgatózott. A meteorológus sápadtan. Mit szólnak hozzá? Miután valamennyien saját szemükkel győződtek meg róla. jól megfeszítették-e a köteleket. többé nem kételkedném. A meteorológus azonban előzőleg megnézte. és aludjék! Valamennyien – még Borovoj is – nevettek. mint máskor. hogy másszék be hálózsákjába.

kat menet közben ráncigálták magukra. egy nagy patak partja mentén. az északi szélesség nyolcvanadik foka táján. szokásuk szerint. mint ahol a sarki Napnak kell állnia. vagy pedig igen alacsonyan áll. hol fakóbban – vöröses korong világított. Vakmennyien felvetett fejjel bámultak a magasba. és rendre megcáfolták egymás feltételezéseit. hol pedig megritkult. pihenőt tartottaik. és elrejtette a vörös égitestet. Kastanov azonban szavába vágott: – A sarkvidéken a nyári hónapokban a Hold soha sincs zenitben: vagy egyáltalán nem látszik. hajnali öt órakor. A ködön keresztül pedig – hol élénkebben. Mindnyájan tovább találgattak. A kutyák fáradhatatlanul futottak. július elején. amely egyenesen a fejük fölött állt. – Talán a Nansen-földön… – kezdte Maksejev. – Most valóban holdtölte van. de ez a vörös korong nem hasonlít a Holdra: erősebben világít. A jégmező fölött könnyű köd lebegett. valamennyien felemelték fejüket. nem mozdult helyéről. vagy hidat eszkábáljanak össze a mélyebb mederszakaszok fölött. különös Napot. a látóhatár peremén. . A köd hol sűrűsödött. az utasok pedig a szánokon ültek. – Különös vidék ez a Nansen-föld – jegyezte meg Maksejev gunyoros hangon. hogy megigazítsák a hámot. és időnként fel-felugrottak. Szótlanul nézték ezt a szokatlan helyzetű. A hőmérő higanyszála +8°-ig emelkedett. – De hátha a Hold az?! – feltételezte Papocskin. – Talán holdtölte van? Borovoj zsebkönyvében keresgélt. amely ilyen természetellenes helyzetet foglal el az égen. és nézték a különös égitestet. Ebédkor. és ilyenkor az előbukkant: változatlanul a zeniten volt. A lejtő kissé lankásabb lett. Majd megreggeliztek és útra keltek. Mihelyt a „Nap” áttört a felhőgomolyokon. Útjuk továbbra is lefelé vezetett a jégmezőn. – Ha pedig nem a Hold. és érezhetően melegít is. nem pedig alacsonyan. és nem is a Nap – akkor micsoda? Választ azonban senki sem tudott adni.

nem szándékozik elmozdulni. és úgy látszott. SARKVIDÉKI TUNDRA Estefelé a jégborította síkságon dombsorok tűntek fel. nem pedig egy helyben állnia. Közeledett az esti sátorverés ideje. mialatt ők a . amelyek a Földet érhették. mintha gúnyolódnék az utasokon. A jeges dombháton nem akadt alkalmas táborhely: elég hely volt ugyan. vagy az egyenlítő környékén. az állandó. Ebéd közben és pihenő alatt mindenféle találgatásokba bocsátkoztak azokról a katasztrófákról. 11. és ezt az óriási katlant. hol vagyunk. Hiszen a Föld forog! Pihenő közben meghatározta a Nap magasságát: 90° volt. – Ugyanilyen szélességi kört jegyezzek fel? Ha agyonütnek. amely rejtélyességében felülmúlt minden mást: a műszerek ellentmondó adatait. – Minél messzebb jutunk. hogy megfelelőbb helyet találnak annál is . jóformán el sem takarta a vöröses Napot. minden furcsa álomnak tűnik! Lényegében valamennyiüknek ugyanez volt az érzése. a vöröses fényt. A Nap változatlanul a zenitben állt. és mi történik körülöttünk.A delet egyébként csak az óra mutatta. és lehetetlen volt lemászni a tükörsima.. a rendellenes meleget. az áthatolhatatlan felhőket. nyári napfordulatkor. Könnyű köd úszott a levegőben. Fejemben összekuszálódnak a gondolatok. Ezért továbbmentek. érthetetlen jelenséget. és semmiképpen sem tudták megmagyarázni ezt az új. annál több a rejtély! – dohogott Borovoj. napéjegyenlőség idején! – mondta Borovoj a megfigyelés után. a víz azonban mélyen lent csobogott. akkor sem tudom. hogy a térítő mentén vagyunk.Sarkcsillag”-on hajóztak. – Azt hihetnők. jeges lejtőn. amelyhez fogható mélységűt nem ismernők a földön. egyirányú szelet. és a Nansen-földön járva nem érintkezhettek a világ többi részével. akik továbbra is ámulattal nézték. – A Napnak az északi szélesség 8o°-ánál is változtatnia kell helyzetét az égen. azt remélve. amely változatlanul zeniten állt.

lehajoltak. Este hét óra tájt azonban a jéghalmok alacsonyabbak lettek. azt hiszem. majd csak elvánszorgunk. mocsaras partok közt folytak. csenevész fűszálak és lomb nélküli. – Az északi szélesség 81°-a táján a hó eltűnik. – A kutyák nem hajlandók húzni a szánokat. Lapos. megsárgult. mint Finnországban. fehér jégnyelvek – mint megannyi óriási virágfüzér – szegélyezték a sötét síkságot. tapogatták a földet. olyan meleg van. és nem voltak hajlandók tovább húzni. amelyben a patakok sekély medret vágtak. körülbelül egy kilométernyire a jégnyelvek végétől. Valamennyien leugrottak a szánokról. Mintha csak összebeszéltek volna.inkább. hogy szárazabb helyet találnak. hanem északi tundra – világosította fel Maksejev. Akkor inkább térjünk vissza a jégre! Valamennyien körülnéztek. jó lesz! – kiáltott fel Gromeko. sárban tölteni az éjszakát pedig valóban nem nagyon kellemes. A föld barnásfekete volt. mert a ködön keresztül sötét síkság látszott. Az emberek lába mintegy négy centiméterre süppedt a földbe. talpuk alól pedig sárgás víz csörgött és szökött fel. vízben gazdag. görbe ágai borították. – Nem mocsár ez. alacsony bokrok szétterülő. az utolsó kilométert már feszült várakozás közepette tették meg: milyen újabb meglepetést hoz nekik ez a különös Nansen-föld. csupasz földön. – Mit szólnak hozzá? – dünnyögött Kastanov. a hó és jég között töltött sok-sok napon át. nem teljesen kopár: kicsi. és előremutatott. abban a reményben. – De hogyan vergődünk el addig? – Sebaj. Amikor a szánok leértek a jégről. – Amott. – Mit érünk el vele? – kérdezte Borovoj. ahol a feketésbarna síkság fölött lapos domb emelkedett. a kutyák kinyújtották nyelvüket. amelyre már oly régen vártak. nyomban megrekedtek a süppedő. nézegették. távolabb pedig lapos. és a Nap zenitben áll! – Csak nem kell ebben a mocsárban sátrat vernünk? – kérdezte Papocskin szomorúan. ahonnan eltűnt a hó. segítünk a kutyáknak! . a föld csupasz.

Amíg Borovoj vizet forralt. elöl a feketésbarna síkság már zöldes árnyalatú volt. – Nem az a lényeg. te- . északon szabályos. vöröses Nap változatlanul zeniten állt. Fél óra alatt elvergődtek a dombig. Ezen a napon ötven kilométert tettek meg. a domboldalban helyezték el. aki 125°-ra becsülte. hiszen 115°-ra fogadtam. amely mintegy nyolc méterrel emelkedett a síkság fölé. – Mégis én voltam közelebb az igazsághoz – mondta Maksejev –. amely jobbra is. széles patak csörgedezett halkan. Maksejev fogadott Papocskinnal. – A hőmérő csak 110°-ot mutat. hogy mekkora forrási hőmérsékletet mutat a készülék a imái nyilvánvaló. az alacsony cserjéken pedig rügyek fakadtak. mintha felelősnek tartaná magát értük. hogy inkább törjük össze ezeket a hasznavehetetlen műszereket? – kérdezte Borovoj epésen. Az olykor-olykor kibukkanó. hanem az. és száraz. Köd gomolygott a síkság fölött. a többiek találgatták. süppedékes partok között. Volt. A dombtetőn vertek sátrat. a szánokat és a kutyákat pedig lejjebb. – Ön túlságosan szívére veszi a légköri nyomás érthetetlen furcsaságait – próbálta megnyugtatni Kastanov –. Ötvenlépésnyire a dombtól. A dombon megsárgult tavalyi fű közt már friss zöld hajtások ágaskodtak. balra is a látóhatáron túlra nyúlt. alkalmas hely volt éjjeli szállásnak. hosszú ereszkedés után. Hátuk mögött. magas sáncként fehérlett a jégmező pereme. mások 115°-re számítottak. Sível valóban könnyebben haladtak. – Egyikük sem nyert! – jelentette ki a meteorológus a megfigyelés végeztével. A kutyák lassan húzták. hogy kevésbé süppedjünk a latyakba. az emberek pedig hátulról síbotokkal taszigálták a könnyebbé vált szánokat.– Próbáljuk meg felcsatolni sítalpainkat. noha az óra már esti fél kilencet mutatott. hogy a műszer hasznavehetetlen. – Nem gondolják.

hogy felderítsék a terepet. Ha messzebb északra – bármennyire különös is – szintén hómentes tundra terül el. Ezért úgy határoztak. Az itteni meleg időjárás következtében a könnyű tartalék sátor is megfelel. a második pedig különböző meteorológiai megfigyeléseket végzett. Arra nem számíthattak ugyanis. Maksejev és Gromeko pedig délnyu gatra. Mindegyik kutató puskát vitt magával. ha a talaj elég száraz lesz. hogy a tundrán sem akad semmilyen vad. amikor viszszafelé indulnak. sátrak. Éjszaka a kutyák nyugtalanok voltak. VÁNDORLÓ BUCKÁK A következő napon három részre oszlott a társaság. de úgy tervezték. milyen módon haladhat tovább az expedíció. A többi négy kutató két csoportban felderítésre indult: Kastanov és Papocskin délkeleti irányba. sőt maga a jurta is. Valamennyien sítalpon indultak útnak.hát miért vigyük. hanem a kutyáknak is nagy szükségük volt friss húsra. Ezután pedig felesleges felszerelésüket a dombon létesített raktárban hagyhatják. mivel akadályozza gyors haladásukat: nevezetesen a sítalpak. Nemcsak az embereknek. Vacsora után további útjukról tanácskoztak. hogy lecsatolják. kutyák és élelmiszerkészletük. hogy állatok vannak a közelben. hogy újra magukhoz vehessék. tüzelőanyagot pedig a tundrán szerezhetnének. és két csoportot küldenek poggyász nélkül különböző irányba. hogy egy napra megtelepszenek a dombon. a spiritusz jelentős része. Igolkin és Borovoj a jurtánál maradt: az első a kutyákra vigyázott. Kastanov és Papocskin útközben hamarosan széles patakra buk- . és megállapítsák. 12. hanem károssá válik. és ez arra vallott. mint a hófödte síkságon. akkor felszerelésük java része nemcsak feleslegessé. – Jelenleg – előttünk ismeretlen okból – valóban nem használható. a tartalék meleg ruha. de későbbi utunk során valószínűleg újra szolgálatunkra lesz.

kant. futunk – de alig jutottunk közelebb hozzájuk. mi pedig futunk. – Expedíciónk geológiai eredménye mindeddig igen szegény volt. az alacsony cserjéket pedig zöld levélkék és virágok borították. pihenjünk hát! – egyezett bele Kastanov. – Zoológiái eredménye még szegényebb! – Nos. A száraz tundrán már fiatal fű zöldellt. és érezhetően melegített is. amely mögött tovább folytatódott a tundra. Kifulladtam. – Hiszen a buckák nem szaladnak el előlünk. – Még érdekesebbek azok az őskőzetek. Körvonalaikat a köd elhomályosította. amely hol felbukkant a ködfüggönyön keresztül. fönt pedig összekötötték. – Ezekről a halmokról bizonyára messzire láthatunk a sima síkságon. A síkság fölött köd gomolygott. ott előbukkant a vöröses Nap. – Pompás hely a terep áttekintésére. hogy bazaltkupolák. most a tundra kárpótol bennünket. hogy meg kellett válniuk sítalpaiktól. – Jól van. és újra magukhoz vehessék. mint kezdetben. hogy a buckák nincsenek messze. . E buckák alakjáról és színéről feltételezhetjük. A talaj nemsokára annyira száraz lett. amikor megállt. hogy visszafelé könnyebben megpillanthassák. vagy más vulkanikus kőzetből állnak. a sötét buckák azonban majdnem ugyanolyan messzinek látszottak. sötét buckát vett észre maga előtt. De ahol tiszta volt az ég. Kastanov és Papocskin több mint negyedóráig futott. hol pedig teljesen eltűnt benne. – Ez az átkozott köd nagyon akadályozza a távolság helyes becslését! – jelentette ki a zoológus. hogy kifújja magát. A két kutató futólépésben igyekezett áhított célja felé. korongja azonban nem látszott világosan. ha felszakad a köd! – kiáltotta Papocskin. Gúla alakban rakták össze őket. amelyet itt-ott igen apró szemű eső ritkított. amelyeket találunk rajtuk – fűzte tovább Kastanov. – Biztos voltam benne. Mintegy tíz kilométerre a táborhelytől a két utas néhány meredek oldalú.

nem. – Ebben az országban egyébként talán még a dombok is vándorolnak! Milyen kár. amikor a köd újra oszladozni kezdett. hogy a buckák mozognak! Nézze csak. Lehasaltak a tundrára. hanem az önébe. – Ebben a rendkívüli országban talán még a mamutok is megma radtak! . Kurta farkukat vidáman csóválják. és a mozgó buckákra irányította. mivelhogy nagy állatok. azt mondanám. a negyedik kisebb. bár az is lehet. hogy a szemem káprázik! Úgy rémlik. – Tudja. mint az elefánt: tisztán látom hosszú ormányukat. – Hasaljunk le! – szólt a zoológus. hogy Borovoj nincs velünk! Kastanov elővette messzelátóját. világosan látszott négy sötét tömeg. nem messze. Egyszerre csak felkiáltott: – Bámulatos. és ő négyszáz-négyszázötven lépés távolságban világosan láthatott négy elefántszerű állatot. most már tisztán látom. hanem mamutok. A köd végül is kissé felszakadt. – Köd száll. Papocskin a halmokat nézte. hogy a mamutok rég eltűntek bolygónkról. és csak akkor álltak meg. az kelt ilyen látszatot! – felelte Kastanov nyugodtan. – A bazaltkúpok rendszerint egy helyben állnak! – jegyezte meg Papocskin gúnyosan. nézze hamar! Elöl. Három állat nagyobb volt. – Nem. A törpe cserjék leveleit tépdesték. – Testüket vörösesbarna szőr borítja. amely lassan mozgott a tundrán. hogy a buckák mozognak. és pipára gyújtott. hogy nem elefántok.Puskájukra támaszkodva álldogáltak. és kecsesen meghajlított okmányukkal szájukba tömték. ezek a kupacok nem az én hatáskörömbe tartoznak. Ha nem tudnám. és alkalmas pillanatra várt. – Erősen hajlott. olyanok. Megint előreiramodtak. A sötét halmok most már jóval közelebb voltak. óriási agyaraik vannak – állapította meg Papocskin. Szemjon Szemjonovics – kezdte izgalomtól remegő hangon –. Most Papocskin szorította szeméhez a messzelátót. – Különben észrevehetnek és elszaladnak.

micsoda felfedezés!… – No. Az állat felcsapta ormányát. mamut azonban élt a szibériai tundrán. és érthető izgalommal és érdeklődéssel nézte. – Haláltusájában úgy belénk rúghat. hogy mamut – mondta Kastanov. és elnyújtott bikabőgéshez hasonló ordítással futásnak eredt. amelyet a jég teljesen elvág bolygónk többi részétől. A két vadász vagy tízlépésnyire állt meg az elefánttól. nyilván napjainkig megmaradtak a mamutok. A másik három félrehőkölt. amely bal oldalát fordította feléje. és hamarosan eltűntek a ködben. Azonkívül elefánt sohasem volt a sarkvidéken. hogy eltöri a csontjainkat. majd égnek emelte ormányát. Eleven őslények! . A lapockája alatt tátongó óriási sebből patakzott a vér. szétterpesztett lábaikkal. – Ha nem látnám saját szememmel – válaszolta Papocskin –. vöröses szőre – mindezek a mamut ismertetőjelei. Kastanov és Papocskin türelmetlenségtől égve rohant a zsákmányhoz. azután felugrott. és nehézkesen a földre roskadt. mint ez a mély katlan és zöldellő tundra az északi szélesség 81°-ánál. felfelé és befelé görbülő agyarai. hátravetett fejéből óriási agyarak ágaskodtak. néhány lépést szaladt.Kastanov robbanótöltényt helyezett messzehordó puskájába. talán nem nagyobb. ormánya remegett. – Én is azt hiszem. senkinek sem hinném el! Micsoda felfedezés. – Óvatosabban – szólt Kastanov. Lomhán ügettek a tundrán. hosszú. Ezen az enyhe éghajlatú sarki szárazföldön. Az állat jobb oldalán feküdt. Fülsiketítő lövés dördült. kerek hasa görcsösen emelkedett és süllyedt. vagy megcsaphat az ormányával. és célba vette a legközelebb álló állatot. – Óriási méretű (hiszen ez a szörny hat méter hosszú!). majd térdre rogyott.

.

hogy táborunkba szállítsuk. miközben a zoológus az összehasonlítás kedvéért büszkén a mamut mellé állt.és állatvilága volt. amely nem őslény. hanem napjainkban élt! * Nemrég a Csukcs-félszigeten mamutormányt találtak. sarki rókák és más egyéb ragadozók is lehetnek. Az ormány végét a Tudományos Akadémia rendelkezésére bocsátották . bőrének. És amíg mi ideköltözünk. talán a jégkorszakban. – De az ormányát. hogy megmutassuk társainknak! Micsoda meglepetés lesz! Azután pedig megesszük – ilyen ínyencfalatot még egyetlen természetkutató sem kóstolt! Ormánya végét azonban meg kell őriznünk. farkasok. fényképeket készítünk róla. alapos megvizsgálásához. húsának részeit pedig spirituszban eltéve a „Sarkcsillag”-ra szállíthatjuk. Majd Kastanov különböző oldalról lefényképezte a tetemet.– Vagy pedig a Nansen-föld ősi állatvilága alkalmazkodott az új életkörülményekhez. – Amelyeket most expedíciónk felfedezett! De mit kezdjünk ezzel a szörnnyel? Ahhoz. Később pedig. vagy felmászott rá és felkiáltott: – Hát nem csodálatos! Az expedíció beszámolójában illusztráció lesz ezzel a szöveggel: Papocskin tudós egy mamut tetemén. Egyik fogát.* A két vadász a már mozdulatlanul heverő mamuthoz ment. Kastanov pedig jegyzett. mint Amerika és Ázsia északi területeinek. mert még sohasem találtak ormányvéget a mamuttetemeknél. leírást. és nem ismerik a szerkezetét. akkor medvék. teherkocsira és mozdonyra lenne szükség! – A mamut nem szállítható a táborhoz. Papocskin mért. azt hiszem. Ugyanolyan növény. – Nagyszerű ötlet! De hogyha a tundrán mamutok élnek. mindenesetre levágjuk. agyának. Hiszen régebben ezt a földet nem zárta el a jég és hó a szárazulat többi részétől. megdézsmálhatják zsákmányunkat! – Igaz! Most azonnal gondosan megmérjük. de a tábor minden bizonynyal a mamuthoz költözhet – tréfált a zoológus. a mamutok itt találtak utolsó menedéket. és hozzálátott megméréséhez.

szokásom szerint megjelöltem az irányt. különös tárgyat pillantott meg útirányuktól kissé oldalt. tehát most északnyugatra kell igyekeznünk. amerre szaladtunk. nem az iránytű szerint szaladtunk! – De mielőtt eltettem az iránytűt. hol pedig felszakadt. milyen irányban haladt. Eltévedtünk. hogy a jurtához induljanak. Éjszakai táborhelyünktől egyenest délkeleti irányban tartottunk.Munkája végeztével a két utazó levágta az állat farkát. Egy ilyen pillanatban Kastanov a síkság fölé magasló. Ön elfelejtette. ha tudja. merre induljunk… Először Kastanov is megijedt kissé erre a felkiáltásra. és ilyenkor körös-körül egy-két kilométerre is elláttak. Felhívta rá a zoológus figyelmét. Hát emberek is élnek itt? – Azt hiszem. . Majd vállukra vetették puskájukat. hogy ezek a mi sítalpaink. – De amikor megláttuk a mamutokat. nem látni messzire. lenyírt egy csomót hosszú szőréből. azt hiszem. A köd továbbra is hol alacsonyan gomolygott. – Hát ez meg mi? – kérdezte Papocskin. de csakhamar mosolyogva mondta: – Akinek iránytű van a zsebében. A zoológus akkor zavartan körülnézett és felkiáltott: – De merre van a táborunk? Körös-körül sík tundra. és biztos léptekkel indult el a tundrán. már nyugodtan eltehették az iránytűt. hogy útközben leraktuk őket. köd száll. elvezetem önt a sátorhoz! Kastanov elővette az iránytűt. A zoológus követte. tetején a sátorral. még ködben sem tévedhet el. és felszedelődzködtek. Mintegy két órán át haladtak a síkságon. ormányát. Pjotr Ivanovics! Végképp nem tudom. Ne nyugtalankodjék. akkor jó irányban haladunk! Amikor a sítalpakhoz értek. Nemsokára feltűnt a távolban a domb. – Szamojéd jurta vázához hasonlít. – No. mert a sínyomok jól látszottak a nedves talajon.

13. harmadik követte. a sarki szárazföldön? – tamáskodott Borovoj. HÍVATLAN VENDÉG Amikor a két vadász olyan közel ért a dombhoz. tisztán hallatszott a kutyák bősz ugatása. a sátorban senki sem volt. az emberek és a kutyák alakját is – Kastanov így szólt társához. hogy nemcsak a jurtát láthatta rajta. Igolkin elvezette a megölt állat körül forgolódó kutyákat. itt. akkor aztán a hasába eresztettünk egypár robbanógolyót. – Mi az. – Ez a furcsa állat rátámadt kutyáinkra. – Igaz. de lehet. Mi a sátorban ültünk. gyönyörködjenek benne – felelte Borovoj izgatottan. majd villámgyorsan felrohantak. A szemközti dombháton azonban sötét tömeget pillantottak meg. akinek kevésbé éles volt a szeme és a füle: – Valami baj van a táborban: az emberek rohannak. Halálos sebet kapott. és a három utas szemügyre vette a tetemet. Valóban. mi történt? – Tessék. amelyet én egyéb- . A domb tövében ledobták sítalpaikat és az ormányt. már amennyire terhük és fáradtságuk engedte. hogy meglehetősen hasonlít az orrszarvúra. Borovoj és Igolkin puskával kezében állt mellette. már összetiporta két kutyánkat. Amint Kastanov és Papocskin a fejére pillantott. – Fussunk gyorsan. – Csak nem támadtak rájuk mamutok vagy más őslények? Már ezt is hajlandó vagyok elhinni! – mondta a zoológus. mire kirohantunk. hogy véget vessünk a mulatságának. a kutyák keservesen ugatnak. majd puskalövés dördült. hanem. A kutyák kötelüket rángatták és ugattak. egyszerre kiáltott fel: – De hiszen ez orrszarvú! – Orrszarvú. hogy a kutyák támadták meg. és azt második. Kastanov és Papocskin egy szempillantás alatt ott termett. Futásnak eredtek. Nos. Megálltak és hallgatóztak. és nem láttuk a verekedés elejét – egyszóval. talán szükségük van a segítségünkre.

– Ne űzzön ilyen kegyeden tréfát velem! Félek. de természetellenes dolog nincs a természetben! Ne feledje. De mégis. amely mélyen bolygónk felszíne alá nyúlik. a tundrán ejtettük el. De miért gondolja. Négytagú kis mamutcsorda legelt. így maga is megnyugodott. amelyeiket mindeddig ősállatoknak tekintettek.ként csak képen láttam.és tízezer évvel ezelőtt éltek? – Könyörüljön – jajdult fel Borovoj. – Elég messze innen. gyapjas orrszarvú. amit az utóbbi napokban láttunk. mintha álmodnék. lehet itt a tundrán olyan állat. hogy megháborodom. Mindez különös. és széles jégövezet zárja el a többi szárazföldtől. kedves barátom! – kiáltott Kastanov. hogy nem afrikai? – Nézze csak meg! Hosszú. hogy Kastanov és Papocskin nyugodtan napirendre tér e csodálatos esemény fölött. – No lám! Nem is tudtam. amelyre vadásztak? – Nem hozhattuk ide a hátunkon! – nevetett Papocskin. az orrszarvú is? – Afrikai vagy indiai orrszarvú a sarki tundrán? – Dehogy. hogy mi imént mamutokra vadásztunk? Érti: mamutokra. amelynek a trópusok a hazája?! Nem tudom elhinni! – Hát azt elhiszi – vágott közbe Kastanov –. Borovoj látta. elülső szarva pedig hatalmas. – Valamennyien izgatottak vagyunk. és kétoldalt belapított. és megragadta Borovoj karját. amit eddig tapasztaltunk. amelyek következtében a másutt már rég kihalt ma mut itt még fennmaradt. egyelőre megmagyarázhatatlan. Nem afrikai. vagy valóban megőrültem! – De hát nyugodjék meg. amelyek tíz. amely a mamuttal együtt élt a szibériai tundrákon. Ezen a szárazföldön sajátos fizikai feltételeknek kell lenniük. hogy ilyen orrszarvú is volt. rendkívüli és természetellenes! Úgy rémlik. a trópusi orrszarvú pedig csupasz. Mindez. hosszú szőrű. barna szőre van. geológusunk pedig meredek hátú bazaltkúpoknak nézte őket! Amikor . hogy elszigetelt sarki szárazföldön vagyunk. hanem szibériai. Bennünket is megdöbbent. méretei nagyobbak. mint ennek az emlőscsaládnak jelenleg élő tagjaié. Megkérdezte: – És hol az a mamut. Miért ne maradhatott volna meg kortársa.

megmérése és leírása több mint három óráig tartott. ha a Nap az égbolt ugyanazon pontján marad – erősítette meg Kastanov. észrevettem. különös jelenséget? – Különös jelenségben itt nincs hiány! Előzőleg ellenőrizni akartam. – Ön ugyan hajlandó volt a sűrűsödő köddel magyarázni ezt. hogy noha a köd nem sűrűbb. Reggeli közben eszükbe jutott. korongján pedig mintha nagy. én azonban amikor éjféltájt kimentem a sátorból. este – mind ugyanaz! A nap végtelennek látszik. – Hogyan hajolhatott el rövid idő alatt komoly megrázkódtatás nélkül ennyire a Föld tengelye? – Esetleg nem vettük észre a megrázkódtatást a köd miatt. Ezért áll zeniten az északi szélesség 81-ik fokán. hogy északi-sarki vidéke egyenest a Nap felé néz? – Érthetetlen – mormogta Borovoj. dél. – Ez az örökké zeniten álló Nap végképp megzavarja az ember időérzékét – dohogott Borovoj. sötét foltok látszanának. és süt kerek huszonnégy órán át. Ma déltájban pedig újra megfigyeltem ezt a bolond égitestet. – Itt valóban örökös a nappal. mint nappal volt. – Az elmúlt. hogy nincs rajta sötét folt. mielőtt közlöm. Nehogy a kutyák megdézsmálják! – Menjünk el érte! Az orrszarvú lefényképezése. ha-ha-ha! Az ám. a jég- . képzelheti. – Nagyon érdekes! – kiáltotta a professzor. és megállapítottam. hogy megijedtünk. – Reggel. – Azt hiszem – szólt Papocskin –. hogy valami katasztrófa érte bolygórendszerünk központi égitestét. amíg mi a Nansen-földön jártunk. – Talán Földünk fokozatosan úgy fordult el. – Miért nem közölte velünk ezt az új.aztán a vulkanikus kúpok vándorolni kezdtek a tundrán. úgynevezett éjszakán mégiscsak elhalványult a fény – jegyezte meg a meteorológus. hol az ormány? Csak az ormányát és a farkát hoztuk el. a kutatók csak ezután gondoltak pihenésre. és aggódni kezdtek hosszú távollétük miatt. Azt gondoltam. hogy éjszaka egyszerűen tévedtem. hogy két társuk még nem tért vissza. ez a különös Nap mégis észrevehetően gyengébben süt.

mint ezt ön bizonyára tudja. Afrikában. amikor egy időre a köd teljesen szétoszlott. Korongja cikkor is vöröses volt. hogy a nap bizonyos óráiban a fény elhalványul! Ma éjszaka igyekszem en* A Nap. – Nem vitatkozom. a Hold. hogy 20 percnek felel meg. Másként nem tudom megmagyarázni a Nap különös helyzetét – kardoskodott Kastanov. hogy a Hold újra fellobbant. és megállapítottjain. – Igen. – Magam is ezt gondoltam. vagy véletlenül új világító égitest került bolygórendszerünkbe. más korszakokban pedig szubtrópusi flóra volt a Ferenc József-földön. alacsony légrétegeken keresztül világít. hogy bizonyos geológiai korszakokban Indiában. hogy ez az égitest. – Miért próbálkozzunk különféle valószínűtlen feltevésekkel? – kérdezte Kastanov.mező kellős közepén. – De miért olyan biztos benne. és szögsugárnak nevezik . a bolygók és a csillagok korongjának méretét távcsővel és más optikai műszerekkel áttanítják meg. Ausztráliában. – Hát mi más lehet? – csodálkozott Papocskin. és páradúsabb. ez is különös! – Hát ezek a sötét foltok. Kínában jegesedés következett be. amíg a Nap szögsugara körülbelül 16 perc. Ezzel magyarázzák például azt. és mellékbolygó gyanánt magával ragadta Földünket? – mondta a meteorológus titokzatos mosollyal.* – Ez bizony fontos tény! – kiáltott fel Kastanov meglepetten. – Miért nem tételezhetjük fel ugyanilyen jogon. – Hiszen vannak geológiai tényeken alapuló tudományos feltevések. Ma azonban sikerük megfigyelnem ezt az égitestet. amelyet most látunk. vagy amikor szélvihar tombol. mint amelyet utoljára az Orosz-hegylánc fölött láttunk? – kérdezte Borovoj. mint a Napé – amikor közvetlenül a látóhatár pereme fölött áll. az égbolt fokperceiben fejezik ki. amelyek szerint Földünk forgási tengelye megváltoztatta helyzetét. Grönlandban stb. sárga helyett? – Nem a köd következménye? – fűzte közbe Papocskin. Ma azonban megmértem ennek az égitestnek a szögsugarát. ön jobban tudja ezt. ugyanaz. – És honnan van ez a vöröses fény. amelyek arra vezethetők vissza.

de ismeretlen fajtájú. amely Nap is meg nem is… – És lesz még több is. Hátán teli növénymappa lóbálózott. bokrok. ebben biztos vagyok. a tundrán kóborló mamutok és orrszarvúak. a mágnestű különös viselkedése. Papocskin a spirituszkályhára tette a teáskannát. de szárazabb. – Teheneket és bikákat láttunk. Már jól látszott a két ember. azután pedig csenevész vörösfenyő is – folytatta Gromeko. mint errefelé. Rendkívül sajátságos. – No. – Virágzó növények is akadtak. Falatozás és teázás közben Maksejev és Gromeko beszámolt élményeiről. egyeseket egyáltalán nem ismertem. másokról pedig külön- . a légköri nyomás érthetetlen változásai. Valamennyien felugrottak. de csak ezt a borjút ejtettük el. – Igen. és nekilátott. – És érdekes tundrai növényeket szedtünk. akkor teljesen biztos leszek benne. A többiek közeledő társaik elé szaladtak. amerre mentünk.nek is végére járni. azt is mondhatnám: a Föld múltjából származó fosszilis növények – ha nem magam téptem volna őket! – fűzte hozzá Gromeko. lőttünk is rájuk. egész láncolat! – mondta Kastanov elgondolkodva. aki hosszú botra akasztott sötét tárgyat cipelt. Ha megismétlődik. meleg éghajlat a 81-ik szélességi foknál. és a messzeséget kémlelték. az éjjel-nappal zeniten álló égitest. hogy ők is hoznak még valami furcsa dolgot. amelyek tanúivá tett a sors a legutóbbi napokban. – Honnan tudjam!? Ez újabb láncszem a felfoghatatlan jelenségek láncolatában. hogy lacipecsenyét süssön az orrszarvú húsából. hanem valami más. sőt kis fák jelentek meg… – Sarki nyírfa és sarki fűz. mi aztán holtra fáradtunk! – jelentette ki Maksejev. mely nem véletlen a jég és zöldellő tundra e mezsgyéjén. – Vagy tíz kilométeren keresztül. ugyanilyen tundra terül el. No. Már három órája cipeljük. – Óriási katlan a szárazföldön. Azután egyre dúsabb lett a növényzet. végre jönnek társaink! Fogadok akármibe. hogy nem a Nap van fölöttünk. – De hát hová lett a mi Napunk? – kérdezte Papocskin riadtan.

A nyáj eltűnt a sűrűben. akadtak aztán valamivel kisebbek is. * Szibéria északi részén. hanem orrszarvút. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája külön expedíciókat szervez a tetemek tanulmányozására és elszállítására . és ezért sörétes puskát vittem magammal. – Végül egy keskeny. szarvuk pedig vékonyabb és rövidebb volt. – Tudják-e. – No. – Miféle bikák voltak? – kérdezte Papocskin érdeklődéssel. Ezért. a borjú pedig a kis folyóba zuhant. nyilván tehenek. hogy könnyítsünk terhünkön. – Ha tudtam volna. és tizenkét kilométeren át kellett volna hazavinnünk. és megadtuk neki a kegyelemdöfést. vastag szarvuk volt.böző kutatóknak Kanada harmadkor utáni (kövületként fennmaradt) flórájáról szóló leírásaiban olvastam. Itt bukkantunk egy bikacsordára. köztük pedig sűrű bozót állta utunkat. fekete szőrük. az örökké fagyott tundrán*. amely inni jött a folyóhoz. – Én meg egyáltalán nem vittem puskát! – Így hát csak a borjúra lőhettem. miféle pecsenyét ettek most? – Valami sarki nyulat. – Ilyenek voltak a bikák – folytatta Maksejev –. – Hosszú. Hányingert kapok tőle. Leggyakrabban mamuttetemeket találnak. van-e ilyen fajta? – Nem nyulat. így hát elindultunk lefelé a partja mentén. amely már jó néhány tízezer éve hever itt? – csodálkozott Gromeko. nem ettem volna belőle. és meg akarták kóstolni a húsát. és púpjuk is. A fák embermagasságúnál is nagyobbak lettek. az örökké fagyott talajban olykor sok ezer ívvel ezelőtt élt állatok teljesen ép tetemére bukkannak. méghozzá őslényt! – Pfuj! Tehát orrszarvútetemet találtak valahol. Gázló nem volt. amelyen nehéz volt átvergődni. kapott ő kárpótlást! – nevetett Kastanov. hatalmas. kibeleztük. azonkívül néhány borjút is láttunk. még ritkábban más emlősöket. – Inkább vad jakokra hasonlítottak – helyesbítette Gromeko. Az állatok kőre. nagy szemű söréttel. mivel a fagyott talaj megóvja őket a rothadástól. ritkábban orrszarvút. ugye? Nem tudom. amely a tölténytáskámban volt. Csak mocsári madarakra és apróvadra számítottam a tundrán. húsa és belső részei teljesen épen megmaradnak. Kihúztuk. noha tudtuk. de igen mély folyócskához értünk. – Jó ötven kilogramm súlyú lehetett. hogy Szemjon Szemjonovics neheztel majd érte.

hiszen elég régi volt a hús! – Hát azt tudják-e – folytatta a kérdezősködést Papocskin –. aki alaszkai és csukcsföldi kóborlásai során leszokott a finnyásságról. Erről jut eszembe: Szemjon Szemjonovics. amelyet annak a helynek a közelében talált. és miként folytassuk utunkat – javasolta vacsora után Kastanov. – Ez a zöldség jó ízesítő lesz az ormányhoz – mondta –. Beszélgetés közben pedig segítsünk Szemjon Szemjonovicsnak az orrszarvú és a borjú koponyájának preparálásában. – Most pedig komolyan fontolóra vehetjük. fene látott ilyet! – méltatlankodott Gromeko. farkát. csak kissé rágós – jegyezte meg Maksejev. részt is vett annak eldöntésében. ahol a megölt mamut teteme fekszik. így szólt: – Olvastam. én ugyan nem kóstolom meg! – mérgeskedett Gromeko. – Csak nem akarnak megmérgezni? Ki akarják próbálni. zsebéből néhány fej vad fokhagymát húzott elő. hogy ilyen kevés akadt belőle. lenyírt szőrét. amelyeket konzerválni fognak. és ötösben elmennek arra a helyre.– De ízletes volt a pecsenye. hogy vacsorára főt mamutormánnyal vendégeljük meg önöket? – No. Vacsoránál elhatározták. – Felderítésünk valami anyagot máris nyújtott erre vonatkozólag. majd végre beavatta őket a nap eseményeibe. a mamutormány pedig bizonyára fejedelmi étel. hová menjünk innét. Sőt. – Nem. – Inkább megsütöm a borjú máját. A sátorhoz szállítják az állat húsának egy részét és azokat a testrészeit. a mamut ormányát. A másik négy előbb gyönyörködött két társa álmélkodásában. ahol a bikákat látták. milyen fajtához sorolja a borjút? – Ha nem láttam volna saját szememmel az élő mamutot és a szi- . hogy milyen hatással van a mai ember gyomrára mindenféle geológiai hulladék! Maksejev. az legalább friss. és a botanikus megnyugodott. hogy miként és mivel főzzék meg a híres ormányt. – Nem csoda. hogy még egy napig itt maradnak. hogy az elefántormány ínyencfalat. Megmutatták az orrszarvú tetemét. kár.

ezért itt kell hagyniuk a szánokat. Igolkin és Maksejev a jégmező szélén akart haladni. a jégmező peremén. Legvalószínűbb az volt. tehát ismét szükség lesz a szánokra. hogy a Nansen-föld nemcsak sok újat nyújtott már az expedíciónak. hogy azok a bikák a jelenlegi tibeti jak rokonai. Mivel a jégmező széléről számos kisebb folyó tartott a katlan belsejébe. Emellett fogalmuk sem volt róla. hogy milyen messzire húzódnak ezek az erdők. és gyalogszerrel folytatják útjukat. hanem sok megmagyarázhatatlan jelenséggel is szolgált. Ugyan melyiket válasszák? Borovoj. a málha és a kutyák egy részét. hogy a meleg éghajlat. könnyű poggyásszal. Ebben az esetben azonban a katlan belseje – amely növény. azt mondanám. itt több terjedelmes tónak vagy egyetlen nagy tónak kellett lennie.bériai orrszarvút – felelte a zoológus –. hogy ilyen módon átkutassák az egész katlan kerületét. a legszükségesebb poggyásszal. 14. hogy a tundrán túl erdőség kezdődik. sítalpakra és kutyákra. és mi vár rájuk az erdőségen túl. amelyek a mamuttal és az orrszarvúval együtt rég eltűntek a föld színéről. TRUHANOV LEVELE Az expedíció további útirányának megtárgyalása során valamenynyien egyetértettek abban. és előrehaladásuk folyamán napról napra egyre több rendkívüli dolgot tapasztalnak.és az állatvilág a Nansen-föld mély horpadásának fenekére korlátozódik. A legutóbbi kirándulások megmutatták.és állatvilága tekintetében. E lehetőség miatt célszerűnek látszott további haladásuk másik terve is: szánon folytatják útjukat a tundrán. míg a természetkutatók magától értetődően inkább a katlan kö- . az átellenes lejtőn pedig újra hó és jég terül el. belsejébe pedig kisebb kirándulásokat tesznek. Most azonban inkább arra gondolok. Mindegyik tervnek voltak előnyei és hátrányai. és talán geológiai szempontból is a legérdekesebb – kikutatlan marad. távolabb. amelyen szánnal és kutyákkal lehetetlen átjutni. hogy őskori bikák voltak. sítalpakat. a növény.

most pedig nem tudjuk. Elővették a borítékot a ládából. arra az esetre. és . s mindegyikük a maga javaslata mellett kardoskodott: – Ne feledjük. amelyben a legértékesebb műszereket és a pénzt őrizték. Kastanov javaslata tehát általános helyeslésre talált. rendkívüli dolgot láttunk. hogy ez a perc elkövetkezett? A legutóbbi időben annyi megmagyarázhatatlan. ahol szakmájukba vágó. és a túlsó oldalán találkoznak. hogy nem csalatkoznak e várakozásukban. Nem gondolják. merre induljunk! A többiek már megfeledkeztek Truhanov borítékjáról. amikor soraimat olvassák. ő azonban kereken elutasított. és nem tudjuk. hová hívom önöket – őrültnek tartottak volna.zéppontja felé törekedtek. a má sik pedig könnyű poggyásszal átvág rajta. így szólt társaihoz. és súlyos következményekkel járhatott. hogy két csoportra oszlanak: az egyik csoport a nehéz málhával a katlan szélén indul el. és én remélem. dús anyagra számíthattak. meddig terjed a katlan keleti és nyugati irányban. akik még elkeseredetten vitáztak. Már megpróbáltam: közöltem tervemet egy tudóssal. hogy költségemre szervezzen expedíciót. Akkor nyithatjuk fel. hogyha tudták volna. Elsősorban be kell vallanom: olyan kockázatos és rendkívüli vállalkozásba fogtam. De ki tudhatta. ha nehéz helyzetbe jutunk. ha nem értjük. és meg lehet-e kerülni? Nem állják-e leküzdhetetlen akadályok útjukat. Tanácsot és magyarázatot várnak tőlem. és megkértem. hogy egy lepecsételt boríték van nálunk. Kastanov kinyitotta és felolvasta a levelet: Kedves barátaim! Az a perc. amelyet expedíciónk szervezője adott. és nem vettek volna részt expedíciómban. és nem kerül-e mindkét vagy egyik csoport kilátástalan helyzetbe? Nem dönti-e pusztulásba a megoszlás az egész expedíciót? A döntés tehát igen nehéz volt. talán igen súlyos az önök számára. Kastanov mindezt fontolóra vette. mitévők legyünk. Végül pedig az a lehetőség is felmerült. hol vagyunk.

és az expedíció csupán jégpáncélba zárt szigeteket vagy szárazföldet talál. és lehetőség szerint kutassák át a Földnek ezt a belső * A nehézségi erő anomáliái – a nehézségi erő nagyságában a Föld felületén észlelt pozitív vagy negatív eltérések. mintha a sarkvidék még ismeretlen területének átkutatására törekednék. Rátérek a dolog lényegére. Ezeket a nyílásokat a két sarkvidék még ismeretlen térségeiben kellett keresni. Ha így történt. ennek közepén pedig valószínűleg kicsiny világítótest. Költségeim ebben az esetben sem vesznek kárba. a tudományos irodalomnak. hogy bolygónk belseje egyáltalán nem olyan. és egyúttal letörli az utolsó fehér foltot a sarkvidék térképéről. mivel úgy vélték. azután pedig szerencsésen visszatér. Kénytelen voltam úgy tenni. sok földrengéskutató állomás adatainak tanulmányozása. amely az említett nyílások egyikének felkutatására indul. mivel orosz expedíció számára ez az elérhetőbb. hogy a Földnek kisebb-nagyobb belső ürege van. próbáljanak meg leereszkedni belé. és van még erejük és módjuk a továbbhaladásra. Talán már észrevétlenül le is hatoltak. A Mont Blanc-i és Munku-Szardik-i csillagvizsgálóban végzett számos megfigyelés. Hiszen kiderülhet. Elképzeléseimet csak különleges expedíció igazolhatja vagy cáfolhatja meg. Ezért csak úgy szervezhettem expedíciót elméleti feltevéseim igazolására. hogy a szárazföld mély horpadásába bocsátkoznak. Ha sikerül meglelniük ezt a nyílást. hogy csak áttanulmányozza. és rajtuk keresztül talán be lehet hatolni az üreges földgömb belsejébe. ha elhallgatom annak végcélját és feladatait. valamint a nehézségi erő anomáliáinak * vizsgálata arra a következtetésre indított. amilyennek a geológusok és geofizikusok mindmáig tartják. akkor próbáljanak mélyebbre hatolni. amely esetleg már kialudt. mivel az expedíció egyszer s mindenkorra bebizonyítja feltevéseim helytelenségét. Elsőnek az északi térséget választottam. Meggyőződésem. beéri annyival. hogy feltevéseim valóban tévesek. Ez az üreg egy vagy két kisebb-nagyobb nyílás útján érintkezik a Föld felszínével.javíthatatlan fantasztának nevezett. amelyeket a földkéreg különböző szerkezete idéz elő .

a meleget. „Sarkcsillag”. június 14.üregét. és cselekedjenek legésszerűbben. egyik csoport az üreg belsejébe indul. hogy ennek segítségével megmagyarázzák a legutóbbi napokban tapasztalt különös dolgokat és jelenségeket. mert már a Föld belső ürege bejáratának puszta megtalálása is óriási felfedezés. Meggyőződésem. Mélységes fájdalmamra a sors megfosztott attól a lehetőségtől. Ny. – Értem az örökké delelő Napot. AZ ÖRÖK FÉNY ORSZÁGA Az expedíció tagjai egyre fokozódó érdeklődéssel és ámulattal hallgatták az expedíció szervezőjének levelét. amikor hatalmas és csodálatos felfedezések küszöbére érnek. Talán két csoportra oszlanak. csend támadt. a másik pedig bejáratánál marad. amelyet a szerzett tapasztalatok alapján indítunk. Valamennyien elgondolkoztak a hallottakon. Mindenesetre őszinte szívemből sikert kívánok önöknek. Ha semmit sem magyaráz meg önöknek. az üreg átkutatását pedig új expedícióra bízhatjuk. Ha nem tudnak megbirkózni a feladattal. De kérem önöket. akkor ne törődjenek vele. nélkülözéseiből és felfedezéséből. térjenek vissza. 1914. hogy kivegyem részemet az önök fáradalmaiból. Truhanov 15. Amikor Kastanov befejezte az olvasást. vagy hírt vigyen a tudománynak a csodálatos felfedezésről. hogy azután az előbbi segítségére siessen. és kénytelen vagyok beérni ezzel a levéllel. a mamutot meg az . mint igazi tudósok előretörnek. ítéljék meg gondosan helyzetüket. I. vegyenek fontolóra minden érvet és ellenérvet. azon igyekeztek. de szükségtelenül ne kockáztassák életüket. hogy ne kockáztassák már elért eredményeiket. – Most már tisztán látok – mondta Borovoj megkönnyebbült sóhajjal. hogy önök.

noha nem változtattuk meg útirányunkat. a jégmező vége közelébe. hogy ne emlegessük folyton csak „belső felület”-ként. az örökös ködöt. – Úgy vélem. Azt javaslom. Hiszen már az első lépéseink alkalmával olyan növényekre és állatokra bukkantunk. észak helyett délre haladtunk. és átkeltünk egy lapos jégvonulaton. Truhanov expedíciója révén. legalább részben megismerhetjük ezt a belső felületet is. máris megöltük három lakóját – jegyezte meg Gromeko. A mamut. 1913- . amely az üreg belsejében felhalmozódó téli hóból keletkezik. amelyek régen eltűntök a Föld felszínéről. amelyet állandóan zeniten látunk. amely még izzó állapotban van. mert ember nincs. majd leereszkedtünk. és fényt. hogy a földgömb nyílásába az Orosz-hegyláncon történt átkelés után ereszkedtünk le. amint az iránytű helyesen mutatta. és mi alighogy betettük lábunkat ebbe a belső üregbe. kedvező hőmérséklet következtében maradt meg itt. – Ebben az országban örökös nappal van. A bolygónk belsejében rejlő. – Igen. majdnem minden érthető! – erősítette meg Kastanov. Most. teljesen megkeményedett burok belső felületének.orrszarvút. Azután felfelé igyekeztünk. és a tundrára jutattunk. az iránytű bukfenceit. aki irtsa… – Igen. az őskori bika az egyenletes. – Csak a barométer rakoncátlankodását nem tudom kellőképp megmagyarázni. Hiszen ez már nem a Nansen-föld! – jelentette ki Maksejev. amely kétségtelenül rendkívül érdekes. központi világítótest mintegy megfelel a régi népeknek a Föld alatt rejtőző istenről szóló elképzelésének. De minek nevezzük? – kérdezte Gromeko. már a belső üregbe kerültünk. meleget ad a vastag. és jégövezet választja el a Nansen-földtől. hogy ezt az égitestet Plútónak*. A jégfal nyilván a befelé hajló nyílás pereme. – Nevet kell adnunk ennek az újonnan fölfedezett világnak. – Igen: túlságosan nagy. e buroknak eddig csak külső oldalát ismertük. az orrszarvú. – A Nap. és váratlan meglepetéssel szolgál nekünk. és azért. nyilván a földgömb kicsi magva. az országot pedig Plutóniának nevezzük – mondta * A régi rómaiak Plútónak nevezték az alvilág istenét (A leírt események idejében. és amikor túljutottunk rajta.

– De hogyan szervezzük meg Plutónia további kikutatását? – Úgy vélem – mondta Borovoj –. hogy előremegyünk! Előre. – Két szánt. Tehát Truhanov tanácsa szerint az expedíció tagjainak egy részét itt kell hagyni. akkor ezek az egyik szánon elindulnak visszafelé. ha a kitűzött időpontnál valamivel később tér vissza? – kérdezte Maksejev. és kalauzolhassák az új expedíciót. amelynek később ugyanezt a nevet adták. amely az eltűnt csoport megkeresésére és Plutónia további kikutatására indul majd.) . sítalpakkal és a többi felesleges felszereléssel itt várják meg a többieket. ameddig erőnk és eszközeink engedik! Ráérünk! – kiáltották. legalább két embert – mert hiszen ki hajlandó hosszabb ideig egyedül maradni? Ezek ketten a kutyákkal. – No. – A kutyákat egyedül nem hagyhatjuk. hogy közöljük Truhanovval: következtetései fényesen igazolódtak? Vagy pedig próbáljunk behatolni az örök fény országának belsejébe? – Természetes. a hótól és jégtől távolabb. és megvizsgáltuk Plutónia egy kis részét? Ne térjünk-e vissza. közben megfigyeléseket végeznek a tundrán és a jégmező szélén. hogy nemcsak felfedeztük a nyílást. Ezért nevezhették el e könyv utazói a föld belsejében talált égitestet Plútónak – A szerk. – Én is így gondolkodom – folytatta Kastanov. Más elnevezések is felmerültek. Vajon megelégszünk-e azzal. szánokkal. Ha pedig a többiek nem térnek vissza a kitűzött időre. és ezért itt kell hagynunk őket. rövid vita után azonban megegyeztek abban. és hogyan jut át a jégmezőn ez az eltűntnek hitt csoport. hogy Plútónk a legmegfelelőbb név valamennyi között.Kastanov. hogy beljebb. A szánok. sítalpakat és élelmiszerkészletet kell a helyszínen ban még nem fedezték fel Napunk kilencedik bolygóját. amely a Föld kérgének külső oldaláról jövő hideg és csapadék behatolásának következménye – a hőmérséklet magasabb lesz. hogy hírt vigyenek a „Sarkcsillag”-ra felfedezéseinkről. – Most fontos kérdésben kell döntenünk. sítalpak és kutyák tehát csak terhünkre lesznek. hanem le is bocsátkoztunk. a „Sarkcsillag”-ra.

Papocskinnak és Gromekónak mennie kellett. hogy elveszítjük állatainkat. ennélfogva Kastanovnak. hogy mindenekelőtt zoológusra. milyen eszközökkel haladjanak. mert azzal a kockázattal jár. ez azonban nem lesz nagyon nehéz. és kizárólag vadászattal szándékoztak megszerezni élelmüket – akkor is jelentős terhet kellett vinni mindegyik utasnak. – Mi lenne. hogy szegény állatok nem szokták meg ezt. és rosszul érzik majd magukat a meleg vidéken – mondta Gromeko. Vakmennyien egyetértettek abban. mivel az út mentén hagyott élelmi szer-raktárak lehetővé teszik. Megállapították. és hajlandó volt maradni. amelyet ön említ. El kellett dönteni.hagyni arra az esetre. akiknek a tundrán kevés dolguk akad. amikor a föld belseje felé indulnak. hogy az expedíció tagjai közül kikre van legnagyobb szükség. hogy ez a terv legcélszerűbb. – Ez a terv azért nem jó – jegyezte meg Maksejev –. akinek fő feladata a kutyák gondozása volt – természetszerűen az a sors várt. A Plutónia belsejébe induló csoport megszervezésének tárgyalása sok időbe telt. Borovoj a „marad” cédulát húzta. A későn jövők kénytelenek lesznek kutyák nélkül visszatérni: maguk húzzák majd a szánokat. hogy a tundrán maradjon. mit vigyenek magukkal. de senki sem akart a tundrán maradni. és rájuk szíjaznánk a málhát? Igaz ugyan. a titokzatos országnak csupán a küszöbén. Még ha teljesen lemondtak a konzervekről. pedig visszafelé utunkban a jégmezőn szükségünk lesz rájuk. Maksejev a „megy”-et. ha magunkkal vinnénk a kutyák egy részét. hanem magunkat is. Sorsot húztak tehát. Én engedelmesebb és nagyobb erőt ajánlok. amely nemcsak poggyászunkat vinné. . így hátra volt még Borovoj és Maksejev. és ettől függően megállapítani. járt utakra pedig nem számíthattak. Igolkinra – az expedíció egyetlen nem tudós tagjára. hogy a szánok rakományát a lehető legkisebbre korlátozzák. Másrészt. akik közül egyik szintén részt vehetett a vállalkozásban. El kellett dönteni tehát. botanikusra és geológusra van szükség. – Miféle erő ez? – kiáltották a többiek. Csakhogy mindegyikük nagylelkűen lemondott a másik javára az utazásról.

amelyen haladni fogunk. – És ki gátol abban. amelyet azért hoztunk. friss erővel tehetjük! Hátunkon nem lesz málha. amelyet bizonyára sűrű növényzet borít. kirándulásokat tegyünk ott. beülünk és evezünk. hogy a jégmezőn haladtunkban átkelhessünk a lékeken. hogy feküdjünk le hálózsákunkra. partra szálljunk. Nem tudni. és semmit sem látunk! – mondta Gromeko. tutajt építünk. – Csakhogy korlátozni fogja látókörünket a folyó partja. Egészen megfeledkeztünk róluk. . és addig megyünk. agyarait meg húsának egy részét. dél felé igyekszik. Amikor pedig erdőhöz értünk. ahol azt érdekesnek vagy hasznosnak látjuk? Hiszen az éjszakákat is a parton töltjük – magyarázta Maksejev. Mindegyikbe ketten férnek. amelyet ma láttunk. nézelődünk és jegyzünk – lelkendezett Papocskin. amelynek belsejébe indulunk! – jelentette ki Gromeko. és valamennyiünket hálára kötelez vele – állapította meg Kastanov. – Végül pedig a csónak nagyobb biztonságot nyújt mindenféle erdei vadállattal és mocsári csúszómászóval szemben. és szánon hozzuk el bőrét. akkor bizony nem lenne könnyű dolog napról napra növelni ezt a terhet – jegyezte meg Kastanov. – Ezért javaslom. – És ezeket a kirándulásokat könnyű felszereléssel. ameddig a folyó visz. és nem bele. mivel meleg az idő – holnap pedig menjünk a mamut teteméhez. Hiszen az a mély folyócska. – Egyszóval: ön nagyszerű tanácsot adott nekünk. s valóságos zöld folyosóban úszunk majd. ahová mi is tartunk. Poggyászunkban pedig van két kis összehajtható csónak. – Könnyű és kényelmes! Ereszkedünk a folyón. hogy meg-megálljunk. hogy önről nevezzük el a folyót. mert eddig nem volt szükségünk rájuk. Most pedig ajánlom. miféle meglepetéseket tartogat még számunkra ez a titokzatos ország. Jakov Grigorjevics. – Nagyszerű terv! – kiáltotta Kastanov. – A csónak és a tutaj a tudományos gyűjtés terén is tágabb lehetőséget biztosít számunkra. és nem tudtunk átkelni rajta.– A víz ereje. ha a csónakok túlságosan meg lesznek terhelve. kényelmesebben mozoghatunk! – fejtegette Papocskin. Ha egész gyűjteményünket hátunkon kellene hordani.

s valamennyien lefeküdtek hálózsákjukra. A tundra közepén magasló magános domb ugyanis felkeltette érdeklődését. lehetséges. A folyó. A csoport Papocskin vezetésével indult el. mert esetleg csak a tundrán. közel esik a jégmezőhöz. amikor még melegebb lesz. távol van az erdőszéltől.– De hiszen a mamut teteméhez akartuk áthelyezni táborunkat. De mivel hamarosan erdőbe érünk. hiszen már leírtuk és lefényképeztük. hogy felássa a domb lejtőjét. ÖNKÉNTES SÍRÁSÓK Az óra már este tízet mutatott. ahol táborozunk. aki ismerte az utat a va- . hogy nem látunk több mamutot. Gromeko és Kastanov a táborhelyen maradt. és nincs értelme. – Valóságos állomást rendezünk be itt. a geológusnak pedig az volt a szándéka. hogy még találkozunk mamutokkal. a jégmező széle mentén él – mondta Kastanov. ha mindjárt az úti előkészületekhez látnak? – Ha biztosak lennénk benne. ennek a dombnak. átjárta a szél. és egyáltalán érdemes-e odamenni? Nem helyesebb-e. ellenkező irányban folyik. Másnap reggelinél arról folyt a szó. 16. amelyen evezni fogunk. ahol mindenféle vad akad. Négyen indultak útnak. és megállapítsa földtani szerkezetét. – Meteorológiai és más megfigyelésekre is alkalmas – fűzte hozzá Borovoj. akkor nem érdemes odamenni. Messzire látni róla. és remélem. három szánnal és kutyákkal. Azonkívül. hogy ki menjen a mamut teteméhez. messziről látni. hogy barométereim jelezni fogják a légköri nyomás változásait. hogy távolodjunk tőle. Úgy döntöttek tehát. és elaludtak. – Aligha volna helyes. előbbi útrakelésük előtt még tundrai növényeket akart gyűjteni a domb körül. hogy elmennek a mamut teteméhez. nemde? – emlékeztette Papocskin. amikor a beszélgetés végre befejeződött. és ez igen fontos a kutyák számára. ha ellenség közeledik. és könnyen észrevehetjük. sok az előnye: száraz.

E hívatlan sírásók munkája lehetetlenné tette. További kutatás során néhány hasonló állatra bukkantak: a tetem alatt rejtőztek. hogy testalkatában és színében is nagyon hasonlít a borzra. akinek élesebb volt a szeme. A kutatók nem messze megállították szánjaikat. amely kétségbeesetten kapálózott kurta lábacskáival. amelyet valóban a földbe akartak ásni. vagy maguknak tartalékolják a húsát – jegyezte meg Maksejev. Igolkin. nyúlfeje. és egy furcsa kis állatot húzott elő. és gyalogszerrel. homokos talajon. Lyukakban él. talán azért. Gyorsan torkon szúrták. teljesen a földbe akarták ásni.dászhelyre. Kiderült. és úgy röfögött. Azután megvizsgálták belső részeit. farka nagyon hosszú. hogy szürke állatok nyüzsögnek a tetem körül. Kénytelenek voltak beérni a bal oldalával. hogy a mamut egész bőrét lenyúzzák. Igolkin odavitt egy kutyát: az megszagolta a feltúrt földet. elvették a kutyától. óvatosan közelítették meg a tetemet. és szemügyre vették. amely a folyó közelében kószált a tundrán. levágták egyik mellső és hátsó lábát. a hátsók igen hos zszúak. amely inkább egy óriási ugróegérhez * hasonlított. figyelmeztette társait. gumókkal és gyökerekkel táplálkozik . az állat fara pedig máris gödörben feküdt. amikor végre a mamuthoz értek. Útközben lelőttek néhány mocsári madarat. puskavégre került egy igen különös nyúl is. Hirtelen ámulatukban földbe gyökerezett a lábuk: a sürgő-forgó állatok úgy eltűntek. ki* Az ugróegér a rágcsálók rendjébe tartozó kicsiny emlős. Amikor közelebb értek hozzá. mintha a föld nyelte volna el őket. A mamut teteme már messziről látszott: valóságos kis domb volt a sík tundrán. Igen rövid nyaka. nagy füle és bosszú bajusza van. – Tapasztalt sírásók lehetnek! Úgy hiszem. – Aha – kiáltott fel Papocskin. hogy óriási vakondokok dolgoztak a mamut körül: jó egy méter magas földkupacokat gördítettek a tetem köré. mint a malac. és nagy örömet szerzett a zoológusnak. – Nézzék csak: valaki garázdálkodott itt tegnap óta. majd hirtelen a mamut hasa alá vetette magát. hogy azután lassanként felfalják. – Ki tehette ezt? – találgatták a kutatók. Úgy látszott. mellső lábai igen rövidek. hogy elrejtsék a farkasok elől.

– A sírásók. és halomba rakták. – Akkor majd hozzák el a koponyát is – kérte Papocskin. és ebben a mélységben összefüggő. A domboldalban ásott gödörből fehér kődarabokat hordtak ki. mert a talaj már kis mélységben is örökké fagyott. – Összetételének megvizsgálására másfél méter mély gödröt ástam. – Ha majd nem lesz húsunk a kutyák számára. Ez a domb vagy véletlenül megmaradt nagy téli hóbucka. A sátorhoz közeledve észrevették. – Később majd igazi ajtót készítünk. A jégmezőről folyó patakok lassanként iszappal és homokkal födték el.vágták egyik agyarát. utánpótlásért. – Azt hiszem. Néhány nagy felsáldarabot és karajt is a szánokra raktak. amely azért maradt meg. azt hiszem. hogy Kastanov és Gromeko valami furcsa dologgal foglalatoskodik.* Kastanovnak ez a felfedezése rendkívül becses volt az ott maradó csoport számára. majd a csapat lassan hazafelé indult. Akkor az jutott az eszembe. és nagy kamrát ásunk a mélyben – jelentette ki Borovoj. Igolkinnal újra eljövünk ide. így van! Szibéria északi részén akadnak ilyen „megkövült” jégtömbök. A kutyák közben torkig laktak mamuthússal. – Csak ássák el a sírásók a többit – tréfált Borovoj. * A domb valószínűleg ősi jégtömb. tiszta jégre bukkantam. a nyúl és a néhány madár dús zoológiái zsákmány volt Papocskin számára. Hasonló ősi jégtömb sűrűn található Szibériában. a jég közt: kitűnő jégverem lesz az élelmiszer és a bőrök megőrzésére. Talán korábban is megtesszük. kiváltképp a Jeges-tenger partja közelében . és csak a tetejét borítja föld? – kérdezte Borovoj. Hiszen nem mindennap kerül mamut vagy orrszarvú terítékre! – Talán az egész domb jégből van. nyelvét és két fogát. fél agyvelejét. hogy kamrát ásunk a domb mélyén. ezért maradt meg. A sírásó. fél szemét. mivel közvetlenül a táborhely alatt pompás élelmiszer-raktárhoz jutottak. vagy pedig a visszahúzódott jégréteg része. – Ez a domb valóságos kincs expedíciónk számára – magyarázta Kastanov odasiető társainak. alaposan megtisztítják. amíg a hús nem romlik meg. másutt ugyanezt találtam.

nehogy a kutyák hozzáférhessenek az élelmiszerhez. kettéoszlott. Visszatérnek-e vajon. hogyha nagyon melegre fordul az idő. Miután elkészültek vele. aki nyírta. és négy tagja elindult a titokzatos ország belsejébe. Igolkin a parton maradt. a bejáratot jégtömbökkel. este majd visszatér a szánokkal a táborba. a spirituszt és a jukolát a jégverembe rakták. amely eddig együtt viselt el minden fáradalmat. Úgy határoztak. A kutya mulatságos pofája. Utoljára ebédeltek együtt. őrzőül: e célra Tábornokot szemelték ki. majd elbúcsúztak Borovojtól. Ketten ültek mindegyikbe: egyik az evezőhöz. hogy egy kutyát is magukkal visznek. Akkora föld alatti helyiséget ástak. Másnap reggel hozzáláttak az utazás előkészületeihez. a szánokra pedig feltették a két csónakot és a felszerelést. A konzerveket. Lerakodtak a szánokról. aki ott maradt a sátor és a raktár őrzésére – és elindultak a Maksejev-folyó felé. nagy. ha ránézett. Maksejev. vízre bocsátották a két csónakot. kijelentette. hogy ne szenvedjen annyit a hőségtől.– Azonkívül pedig a domb más részén egy másik barlangot vájunk a jégbe. amelyben Maksejev és Gromeko ült. hogy Tábornok furcsa külsejével elriassza az elébe kerülő ragadozókat. mikor . és maguk is beszálltak. Megnyírták. másik a kormányhoz. sítalpakkal. elálló füle és a közte ágaskodó csimbók a csónak pereme fölé magaslott. és ha igen. és berakodtak. hogy senki sem állta meg nevetés nélkül. ezeket az ékességeit azért hagyja meg. Tábornok az első csónak orrában helyezkedett el. Fején meghagytak egy csimbókot. amelyre szükségük lesz Plutónia belsejében. és a lekopasztott eb olyan furcsán festett. Amikor a folyóhoz értek – amely mintegy hat méter széles és egykét méter mély volt–. nehogy megvesszenek – fűzte tovább Igolkin. A látóhatár peremén alig-alig látszó jurtára Borovoj fehér zászlót vont fel. és ott tartjuk a kutyákat. lábain egy-egy tincset és farka végén egy kis bojtot. majd valamennyien segítettek Kastanovnak és Gromekónak. Szétválogatták a poggyászt. szánokkal torlaszolták el. Igolkin a folyóig kísérte őket. amíg csak a gyorsan lefelé sikló két csónak el nem tűnt a messzeségben. Az expedíció. amelyben elhelyezhették a mamut ideszállított részeit és az orrszarvú tetemének maradványait.

hogy a tundrán a bokrok már magasabbak. és reggelről. amely mozdulatlanul állt a zeniten. Második nap ötven kilométert tettek meg. Először éjszakáztak könnyű sátorban. A part mentén tett kisebb kirándulások során meggyőződtek róla. hogy nagyobb kirándulást tehessenek a partvidék belsejébe. mintha gúnyt űzne időmeghatározásunkból. amelyről az utasok most már helyesen állapították meg. A két csónak óránkénti nyolc kilométeres sebességgel haladt. estéről beszélünk. A hőmérséklet elérte a +12 fokot. a hideg nyílás jégmezőiről fúj: a bolygó külső felületéről meleg belső ürege felé.és hogyan? 17. A ködöt olykor apró szemű eső ritkította. amely a fűzzel és nyírfával együtt kicsi. A kormányosok térképet rajzoltak. Továbbra is köd ülte meg a tájat. hogy északról. feltüntették a folyócska minden kanyarulatát. délről. és korán letáboroztak. a „Nap” pedig állandóan zeniten áll. Óránkra nézünk. és ez a zöld fal igencsak akadályozta a kilátást. keskeny ösvények kígyóztak: a folyóhoz vezettek. Az éjszaka. A bokrok közt kitaposott. és egyformán tűz. vagyis a pihenés ideje nyugodtan telt el. Huszonöt kilométernyi út után tábort ütöttek éjszakára. amely azonban hamar elállt. – Ez az örökös fény – mondta Maksejev. és itt-ott alacsony vörösfenyő vegyül közéjük. de igen sűrű ligeteket alkot. alacsony cserjéssel. amely könnyű csobbanásokkal sietett dél felé. és hol eltakarta. amikor inni jártak a vízhez. és nyilván különböző állatok használták őket. hol elővillantotta a vöröses égitestet. változatlanul kedvező szél fújt. A folyócska két partját magasabb bokrok és magányos fák borították. amikor lefeküdt – teljesen megzavarja életünket. . Mindkét parton ugyanaz a sík tundra terült el. hálózsák nélkül. LEFELÉ A MAKSEJEV-FOLYÓN A két csónak gyorsan siklott a sötét vízen. Az alacsony partokon apró sarki fűzbokrok friss levelekkel borított ágai csüngtek alá.

amelyet mi ismerünk.Ebéd után Gromeko a sátornál maradt. Néha különböző nagyságú ragadozók puha talpának nyomai bukkantak elébük. orrszarvú. le tudták gyűrni. – Néhol napvilágra kerültek ennek a medvének csontjai. hogy óriási medvéé. hogy növényeket gyűjtsön. Maksejev Tábornokkal nyugatra indult. mint ennek a családnak bármelyik tagja. – Talán barlanglakó emberre vadászik? – kérdezte Papocskin. közte különféle virágok tarkállottak. ha a medve karmai közé került! – Mindenesetre jobb. hogy valahol is megtalálták volna ennek az embernek a csontjait és koponyáját. A vadállatok csapásain haladtak. amelyeket a barlangi ember feldolgozott – válaszolt a geológus. amelyek a már embermagasságú bokrok közt kígyóztak. Kastanov és Papocskin pedig keletre. akiknek fegyvere csak husáng és kőbalta volt. kisebb-nagyobb kétpatások és egyfajta egypatájú nyomaira ismert bennük. Sűrű. – De arról nem tudok. Helyenként különböző állatok nyomai látszottak a földön: a zoológus mamut. modern puskánk van – és féljünk tőle? Szégyen lenne… A folyótól kissé távolabb a két kutató tágas tisztásra ért. a mamut kortársa – jegyezte meg Kastanov. Ezek a nyomok mintegy húsz centiméter hosszúak voltak. ha nem találkozunk vele! – Ilyen érdekes állatot kerüljünk el?! Őseink. karmai és fogai. A nyom alakjáról a zoológus megállapította. – Nagyobb. – Valószínűleg barlangi medve. Némelyik láttán hideg borzongás futott végig a két kutató hátán. . az ujjak végén levő karmok pedig négy centiméternyire mélyedtek a földbe. nekünk pedig robbanógolyóval töltött. de alacsony fű borította.

.

azután pedig szintén rájuk lövök. mert különben esetleg széttipornak. továbbá kicsiny. Most a mamutok következtek. lódarazsak és bögölyök – már szép számmal nyüzsögtek a levegőben. amelyekben találják őket. hogy meghatározható belőlük a földkéreg azon rétegeinek kora. Az erdőszélen hason csúszva lopóztak előbb a bikák csoportjához. púpos. majd hanyatt-homlok futásnak eredtek.Megálltak az erdőszélen. ezek is megriadtak. ahol a szarvasok legeltek. amikor játékosan. a tisztás túlsó végén. a bokrok között. esetlenül egymásra rontottak. Nyilván valamilyen láthatatlan. hogy közelebb mennek hozzájuk. az őslénytan foglalkozik . Egy orrszarvúpár a bokrok közé fúrta a fejét. mint valami óriási kardot. amelyek a tisztás közepe táján álltak. – Amikor a szarvasok száz lépésre érnek. sokágú szarvú. Papocskin megtöltötte puskáját. és lefényképeznek néhány állatot. és ütemesen csóválta farkát és ormányát: nyilván a tolakodó rovarokat hessegette. és a földet túrta. a füvet tiporta oszlopszerű lábával. majd elhatározták. amikor egy pillanatra megtorpannak. hatalmas szarvasokat. és ormányukat felemelve. kurta farkú és rövid sörényű vadlovakat láttak. A szarvasok elrohantak a mamutok mellett. Kastanov és Papocskin kedvükre gyönyörködtek a békésen legelő eleven kövületek* látványában. fekete szőrű ősbikákat. hogy a tisztáson egyedül és nyájastul különböző emlősök legelnek. éppen abban a pillanatban fényképezték le őket. lőjön rá a legelsőre – mondta Kastanov gyorsan. és észrevették. De mielőtt a két vadász elég közel lopózhatott volna. A szarvasok és a mamutok egyenest a rejtőző vadászok felé szaladtak. Köztük nyomban olyan fajtáikra ismertek. Amikor a magasan feltartott fej* Kövületeknek nevezik a földtörténeti múltban élt állatok és növények megkövesedett vagy megszenesedett állapotban. amelyek rég eltűntek a Föld színéről: óriási szarvú. majd a két orrszarvúhoz. lomha ügetésbe fogtak. – Én lefényképezem őket. a kőzetekben fennmaradt maradványait. Igen fontosak abból a szempontból. A kövületek tanulmányozásával a geológia külön ága. de kétségtelenül félelmetes ellenségtől ijedtek meg. bozontos. Ez utóbbiak – nevezetesen szúnyogok. füleltek. A két orrszarvú keresztbe tette szarvát. történt valami: az állatok hirtelen felvetették fejüket. néhány mamut pedig kis csapatban álldogált.

ormányukat lóbálták. Kastanov közben megörökítette az érdekes csoportot.jel. köztük két fiatal állat. – Miért? Elegendő húskészletünk van. Az állatok eközben egy helyben álltak. – Ugyan mi ijesztette meg ezeket a békés állatokat? – kérdezte Kastanov. és nyomában az egész nyáj elindult a tisztás szélén. amely már rég eltűnt a Föld felszínéről. Csak abban az esetben lövünk. az ön paleontológiái állatkertjéből! – Lehet! De azt hiszem. Mellen találta a szarvast. amelyek a szarvasok mögött szaladtak. jobb. majd a földre rogyott. átadta a fényképezőgépét a zoológusnak. hogy még el sem tudjuk sütni a puskánkat. amelynek agyara kisebb volt. játszani kezdtek. Papocskin ezalatt megtöltötte mindkét puskát. akkor lássunk a szarvasokhoz: mérjük meg. Hatan voltak. nyúzzuk le. ahol már csak a két orrszarvú maradt. – Csak nem barlangi medve? – Vagy valamilyen még szörnyűbb őslény. hogy aztán a csónakhoz cipeljük. majd ő is rálőtt az egyik szarvasra. ha nem megyünk a tisztás másik végére. Az állat előreugrott. A mamutok. és megálltak a vadászok két áldozata előtt. ha ránk rontanak. A többi szarvas erre hirtelen jobbra fordult. amely bal oldalát fordította feléje. – Lőjek – vagy ne lőjek? – kérdezte a zoológus izgalomtól reszkető hangon. mert a sűrűből olyan hirtelen ronthat ránk valamilyen vadállat. és mintha tanácskoztak volna. és az öreg állatok körül hancúroztak. Végül az öreg hím jobbra fordult. a mamutot pedig már megvizsgáltuk a tundrán. ahol a mamut. amelyek olykor riadt bőgést hallattak. szőre pedig rövidebb. az ősbika és a barlan- . – Nos. és az térdre roskadt. és előrenyújtották fejüket. riadtan duzzadó orrcimpákkal száguldó vezérszarvas elég közel ért – eldördült a lövés. Kastanov pedig lefényképezte a mamutok csoportját. A két leterített szarvas ahhoz az óriási fajtához tartozott. és eliramodott az erdőszél mentén. eközben szintén közelebb értek. Hamarosan megnyugodtak. Társai egymásra torlódva megtorpantak.

könnyen megállapították.” A cédula hátán Maksejev ceruzával felvázolta útját. Majd nehéz terhükkel a folyóhoz indultak. és feltette főzni vacsorára. de mindenesetre mellékelem az útirányt. aki már türelmetlenül várt rájuk. Lehúzták az állatok bőrét. Tábornok a tisztás szélén megállt. ilyenkor a cédula segített. a két kutató pedig utána sietett. Mellette sárgás tömeget pillantottak meg. 18. Maksejev írta. A kutya nyakán zsineggel odakötött cédula lógott. megkopasztotta a reggel lőtt libát. levágták a kisebb szarvas hátsó lábait. Szemjon Szemjonovics jöjjön el ide. és elviszik a húst. és ha a tisztás közelében kószáló ismeretlen ragadozó meghagy még valamit belőle. lépésben. Tábornok hangos ugatással előrerontott. NAGY VAD NYOMÁBAN Táborhelyükön találkoztak Gromekóval. hogy farkasok.gi medve kortársa volt. A két vadász gyors menetben haladt már fél órája. amely minden kereszteződést feltüntetett. az ösvény elágazásainál azonban elég gyakran tétován meg-megállt. Bejárta a táborhely környékét. és közel járt ahhoz a helyhez. hogy veszély fenyegeti társukat. Ez állt rajta: „Lelőttem egy nagy ragadozót. Elöl pedig tucatnyi vörösesbarna állat rohant a tisztáson. amelynek közepén bokrok és fák csoportja emelkedett. ahol Maksejevnek lennie kellett. mert a far- . növényeket gyűjtött. útitársa nélkül. mi vel attól tartott. Úgy tervezték. és Maksejev feje látszott fölötte. Nem mert támadni. Hamarosan nagy tisztásra értek. A kutya jól vezette őket. és közölte az irányt és az egyes távolságokat. ha társaik kevesebb szerencsével jártak. és a helyszínen vizsgálja meg a zsákmányt. Tábornok ismeri az utat. amikor elölről egymás után két lövés hallatszott. Rövid pihenés után Papocskin Gromekóval elindult Maksejev keresésére. később visszatérnek. de egyedül nem tudom a sátorhoz cipelni. Hirtelen elébe szaladt Tábornok. egyedül.

Elhatároztam. Bal oldalát fordította felém. de amikor jobban szemügyre vettem. mivel először kerülhetett szeme elé kétlábú lény. alig százlépésnyire tőle a bokrokban rejtőztem. A sárga vad egészen belemerült a szarvaslesbe. és útközben szétmarcangolta az egyik farkast. amelyek elválasztották a békésen legelésző. A szarvasok megijedtek a lövéstől. ha kétcsövű puskájuk van. A farkasok észrevették. öreg bika meg néhány tehén és borjú. mert a kutya morgott. Maksejev pedig így kiáltott: – Puffantsanak közéjük kétszer söréttel. Nyomban lerogyott. – A két vadász Maksejevhez sietett. és fenséges tartásban állt. Gromeko sietve megtöltötte söréttel kétcsövű puskáját. és futásnak iramodtak a liget mentén. amely odafönt már valószínűleg kipusztult. hogy . és megállapítottam. és mohón fürkészte áldozatát a bokrokon keresztül. A tisztáson. és hirtelen felém fordultak. megálltam. Pompás állatok voltak: egy óriás szarvú. hogy puskavégre kerítem őket. de amikor a ligetből kijutottam. néhány legelő szarvast vettem észre. mert én sajnálom rájuk a robbanógolyót. hogy nagy tigris. amely szintén a szarvasokra lesett – a liget mögül lopózott feléjük… Azt gondoltam. hogy ez a vad még érdekesebb. és remegni kezdett. mit sem sejtő szarvasoktól. e kis ligeten túl. rájöttem. Én sem voltam rest. Ezért azt gondoltam. és észre som vett engem. és robbanógolyót röpítettem beléje. hogy valamilyen ritka fajtához tartozik. A bokrok között előrelopóztam az erdőszélen. és egymás után kétszer a falka közé lőtt. mert ilyen vadat még nem ejtettünk el. hirtelen nagy. Egészen a ligethez lopózott. Észrevették a még vergődő tigrist. A farkasok a bokrok közé iramodtak. Tábornok üldözőbe vette őket. és félrehúzódtak. mint a szarvasok. Ez a következőket mesélte: – Amikor a tisztás szélére értem. Ekkor sötét csíkokat vettem észre a ragadozó világos oldalán. úgyhogy már ezt figyeltem. amely sebesülten a földre rogyott. hogy a vadászok a tisztásra értek.kasok nagy túlerőben voltak. Előbb magam akartam megnyúzni a tigrist. Alig tudtam félreugrani előlük. vagy pedig nem méltatott figyelemre. sárga vadat vettem észre. majd felegyenesedett.

hogy valami ragadozó megtalálja a tetemet. amelyet mindeddig csak koponyája egyes részeiből ismertünk – magyarázta Papocskin. majd lenyúzták bőrét. a szél kissé alábbhagyott. Magam akartam menni. A vadállatnak. kurta farkát és mancsainak állását – így kiáltott fel: – Ez nem tigris. fehéressárga szőre volt. hogy Tábornokot küldjem. kénytelen volt elismerni. de attól féltem.jobb. de azután annyira elszemtelenedtek. eleinte nem mertek közeledni. a mamut kortársa. és tönkreteszi a bőrét. Ezen a napon kitűnő vacsora volt: lúdleves vadhagymával. és végre meglátjuk Plutónia egének színét. A köd már kevésbé volt sűrű ezen a napon. – Valószínűleg barlangi medve. minden egyéb ismertetőjele medvére vall. Az utóbbi fogás egyébként csípős szaga miatt nem ízlett mindenkinek. hanem medveféle! Maksejev csalódást érzett. mert hamarosan farkasüvöltés hallatszott. amelyet Maksejev leterített. hogy egy-két nap múlva teljesen megszűnik a köd. A sátor . hogy kénytelen voltam kétszer közébük puffantani. Jó is. – Jóval érdekesebb a közönséges tigrisnél. és koponyájával. oldalán több hasonló színű csík szántott végig. a hőmérséklet állandóan +13° volt. ha hívom a zoológust. A pihenést csak távoli farkasüvöltés háborította: a farkasok valószínűleg a két szarvas. valamint egyik hátsó lábával együtt magukkal vitték. Hangjukra azonban még Tábornok sem hederített. Az állatot megmérték. és a kutya kitűnően teljesítette a megbízást. Ezért jutott eszembe. amikor azonban a zoológus szemügyre vette a ragadozó fejének formáját és testalkatát. és lassanként tíz farkas gyűlt össze a tisztáson. és ez tette külsőleg tigrishez hasonlóvá. Amikor megláttak a döglött vad mellett. a medve és saját társaik hulláiból lakmároztak a tisztáson. csak ritkán borult be teljesen. és Plútó vékony párarétegen keresztül sütött. hogy nem hagytam el a tisztást. hogy csak barna csíkjai miatt hasonlít a macskafélék családjának legvadabb tagjára. Amikor azonban figyelmesebben megvizsgálta az állatot. hátán sötétbarna csík húzódott. szarvaspecsenye és medvehússzeletek. – Azt hiszem – jegyezte meg Gromeko –.

így szólt a zoológushoz: – A terep hamarosan megváltozik. A távolban lapos dombok látszanak. kecskefűz. terjedelmes fátlan tisztásokkal. galagonya. kevés növényt gyűjtöt- . Egy óra múlva a két kutató üres kézzel tért vissza. A folyócska szélesebb és mélyebb lett. Egész idő alatt két zöld fal közt kígyózó ösvényen haladtak. – A köd valószínűleg hamarosan megszűnik – mondta Maksejev. javarészt meglehetősen magasan úszott. amelyen keresztül erősen tűzött a vöröses Plútó. Azután továbbindultak.bejárata előtt hevert. Amikor lejött. fagyal. és összehasonlíthatatlanul lassabban haladnánk! – jegyezte meg Gromeko. egyetlen zöld tenger. Papocskin horgászott. A két partot tömör falként borították a különböző bokrok. a súlyosan megrakott csónakok már nem forogtak abban a veszélyben. föléjük pedig néhol fehér nyírfák és vörösfenyők csúcsai emelkedtek. Ebédidőben egy kicsiny tisztáson ütöttek tábort Kastanov és Gromeko rövid kirándulásra indult az erdőbe. aki magára vállalta a meteorológiai megfigyelések végzését. de gyér és alaktalan felhő. a köd pedig csak ritkán borította el az egész égboltot. akit mint botanikust leginkább éppen ez a zöld növényfal érdekelt. vadrózsa szorosan összefonódva. – De vajon mikor ér véget ez a zöld fal. ha mindenütt ilyen rengeteg terül el. A hőmérő +14°-ot mutatott. amelyek már négy méterre is megnőttek: néhány fűzfajta. – Társaink nyilván hamar visszatérnek. – És a közelben mi látszik? – Közelben csak sűrű erdő látszik mindenfelé. sehol egy tisztás. ahol füstölgő máglya védte a tolakodó rovaroktól. és a mi folyónk egyenest feléjük tart. hogy egy-egy éles kanyarban faruk vagy orruk a partot súrolja. aligha látnánk többet. amelyen kívül jóformán semmit sem látunk a csónakból? – Ha súlyos málhával megrakva vánszorognánk az erdőn keresztül. mint valami nagy. amely valamivel magasabb volt a többinél. Maksejev pedig felmászott egy fára.

aki a folyónál maradt. mert így inkább elháríthatjuk a veszélyt – javasolta Kastanov. különféle neszeket hallottak a sűrűből. amint ágról ágra ugrált. juhar. szerencsésebb volt: horgára akadt néhány nagyobb hal. valamint egy harminc centiméter hosszú. – Ez kétségtelen! – mondta a zoológus. farka is kevésbé bozontos. – Legfőbb ideje: kalapácsom már munkára vágyódik. amely a szibériai lazachoz hasonlított.és jegenyefenyők sötétlettek. néhol mintha sziklák látszottak volna. olykor mókust vagy burundukot * vettek észre. a dombok közti völgyekben lúc. Abban különbözik tőle. ma pedig a természet már szülőföldemre: Dél-Oroszországra emlékeztet. kőris. ma önnek is jut valami! – kiáltott fel Maksejev. de tisztásra nem akadtak. a délin pedig tisztások voltak. óriási zöldbéka. tölgy váltakozott. úgyhogy már kisebb hegyeknek is beillettek. szőre pedig világosabb sárga. Madarak csicseregtek és énekeltek a zöld rengetegben. – A növényzet megváltozott. és arról tanúskodik. folyondár fonta át. szilfa. bükk. északi lejtőiket sűrű lombos erdő borította. – Tegnap még Észak-Szibériában éreztem magam. – Ma esti kirándulásunkon már látunk majd valami újat – jegyezte meg Gromeko. amely már mérsékelt égövi fákból állt: hárs. hogy kisebb. hanem együtt haladunk. néhány apró madarat láttak. Hiszen a tundra egyetlen dombja keresztülhúzta számításait! – nevetett Kasta* A burunduk mókusforma állat a rágcsálók rendjéből. komló. hogy ennek a vidéknek melegebb az éghajlata.tek. A szibériai erdőségekben él. amely néhol a víz fölé csüngött. vadszőlő. amelyek óriási érdeklődést keltettek a geológusban. – Hátha ma már valódi tigrisre bukkanunk? – találgatta Maksejev. oldalán fekete csíkok húzódnak hosszában. a fák gyökerei alá vájt lyukakban. A dombok egyre magasabbak lettek. ha nem oszlunk csoportokra. – Talán helyesebb lesz. ezeket azonban még sűrű erdő borította. – No. A fák ágak repkény. Vagy két óra múlva a jobb parton elég magas dombok tűntek fel. ezért földi mókusnak is nevezik . elszórt fákkal és bokrokkal. Rövid pihenő után továbbeveztek. A zoológus.

és csodálkozva kiáltott fel: – Tudják-e. Különös. ezüstfehér fémes anyaggal kiverten. hogy fejsze nélkül egyetlen lépést sem lehetett volna tenni: a különféle bokrok és tekergő indák összefüggő zöld tömeggé fonódtak össze. *Az aerolit vagy meteorit olyan fémvasból vagy kőzetanyagból álló tömeg. lövésre kész puskával kezükben haladtak libasorban. * Ezek túlnyomóan olivinásványból állnak. melyhez nikkelvas ötvözet társul. – Mit jelent ez? – kérdezte Maksejev. és amíg megvizsgálta és leírta. Felszínük megolvad. KALANDOK A DOMBON Táborhelyüket egy magas domb lábánál választották. A zoológus megölt egy nagy kígyót. A sátornál csak Tábornokot hagyták. majd mind a négyen a dombhoz indultak. sárgászöld színű kőzet volt. Felülről csak itt-ott tért át néhány vöröses fénysugár a zöld boltozaton. Kastanov nagy üggyel-bajjal kifejtett egy kőzetdarabkát. amely különböző nagyságú darabokban hullik a világűrből a Földre. De apró madarakon és mókusokon kívül semmit sem láttak. növényeket gyűjtött. hol pedig felfelé. és Gromeko. a fákra. Az erdőben ösvényre bukkantak. A fű csak térdig ért. igen szívós. amelyet keskeny szálerdősáv választott el a folyó jobb partjától. és megindultak fölfelé. A vadászok szótlanul. Hol előrenéztek. Akadálytalanul eljutottak a dombhátig. mert a légkörön keresztül történt gyors zuhanás során részlegesen izzó állapotba kerülnek . Az ösvény mellett mindenfelé olyan sűrű volt az erdő alja.nov. 19. Kastanov megvizsgálta nagyítóüvegén keresztül. ma körülbelül száz kilométert eveztünk. – Ezért csak táborozzunk le éjszakára – ajánlotta Gromeko –. ahol váratlanul érdekes zsákmány vagy veszélyes ellenség bukkanhatott fel. aki hátramaradt. hogy miből vannak ezek a sziklák? Ugyanolyan összetételűek. Megteáztak. mint számos mezoszideritnek nevezett aerolit. amelyet hosszú kötélen egy fához kötöztek. falatoztak. amely falként szegélyezte az ösvény mindkét oldalát.

Feltételezhetjük. sűrű erdősáv sötétlett. amelyet átjártak a nedves szelek. északra a dombok alacsonyodtak és szétváltak. A dombtetőről messzire beláthatták a terepet: délre. Ezek * A geofizikusok által feltételezett olivinövezet jelentős mélységre terjed a földkéreg kön ynyebb kőzeteinek szintje alatt.– Azt jelenti. Rajtuk sok óriásgyík sütkérezett a napon. amelynek hátgerincén magas sörte ágaskodott. és a felszín felé könnyebb kőzettömegek különülnek el belőle . A dombtetőn sziklavonulat húzódott. följebb kapaszkodtak a lejtőn. és összetételükben azonosak a kő-meteoritokkal. Óvatosan lépkedtek a fűben. orra reszketve szívta be a levegőt. nehogy még egyszer tévedjen. Egyszerre csak az északi erdőből – amely néhány méterrel a dombtető alatt végződött – vaddisznócsorda bukkant elő. amelyet itt-ott folyók ezüstös szalagjai szakítottak meg. mert mérges csúszómászókkal találkozhattak. rét zöldellt. ame lyet szintén szemügyre vettek. a síkságon. aki közben egész nyaláb különféle növényt szedett össze. A déli lejtőn. A domb északi lejtőjét. messze pedig. hogy igazolódnak a geológusok feltevései. javarészt olivinből áll. sűrű erdő borította. felemelte fejét: apró szeme dühösen csillogott. Ezek vasban gazdagok. és óriási fehér agyarai voltak. Sárgászöld színűek voltak. a nehéz kőzetek övezetében vagyunk. hogy még tiszta fémmel is találkozunk. és annyira hasonlítottak a kiugró kövekre. Fejsze nélkül nem törhettek utat benne. Mögötte disznók és különböző korú malacok nyüzsögtek. nagy foltokkal. keletre és nyugatra hasonló vagy magasabb dombok húzódtak egészen a látóhatár pereméig. de az utasok egyáltalán nem óhajtották üldözni a menekülőket. A kutatók elmerülve nézegették a messzeséget. Amikor utolérte őket Gromeko. A geológus ezért előbb kalapácsával ütögette meg a hasonló kiálló köveket. megállt. A vezérkan. hogy Kastanov egyiket meg is fogta – de meglakolt érte: a gyík az ujjába harapott. itt-ott fák álltak. és kis bolygók törmelékei. nehezebb ásványokból. a földkéreg mélyebb részeinek összetételére vonatkozóan. Mi természetesen az úgynevezett olivinövezetben*. melyek a bolygók közti űrből hullanak földünkre. Néha valóban távolodó zizegés hallatszott.

megpróbáltak felmászni rá. A vadászok az ostrom közben közelről szemügyre vehették az állatokat. – Tudják-e. – Hol van. – Hiszen napokig itt tarthatnak! Táplálékuk az orruk előtt van. aki az élelmiszerkészleteket kezelte. hiszen a vadászat nem jár mindig sikerrel. Valóban: jobbra barnássárga. – No. az a kérdés merült fel. a felbőszült vadkan félelmetes ellenfél?! – Kapaszkodjunk följebb a sziklákra. így kiáltott fel: – Nagy vad lopózik az erdőszélen felénk vagy a vadkanokhoz: csak a sárga hátát látom. – De nem árt. lassan mozgó tömeg bukkant fel. merre? – Most csak a háta látszik. a nyáj szétszaladt. még kényelmetlen is itt rostokolni – állapította meg Kastanov. és a malacok közé lőtt. – . hogy a vaddisznóvadászat nem veszélytelen – figyelmeztette társait Papocskin –. ahová nem tudnak felmászni. – Puskalövésekkel kell elkergetnünk őket. amott a bokor előtt. – Azt hiszem. amely a tisztásra nyúlik – most a bokortól jobbra figyeljék. ez még fokozta dühüket. de sikertelenül. a vacsora magától jön elénk! – mondta Maksejev. Maksejev sörétre töltötte puskáját. amelyeket a zoológus ismert. amelyen tisztán látszottak a sötétebb keresztcsíkok. Három a fűbe rogyott. – Most talán valóban tigris kerül elénk – mondta Papocskin. és lőjünk le két malacot – javasolta Kastanov. – Nincs különösebb szükségünk húsra – felelte Gromeko. hogy ezután mit tegyenek. a vezérkan és a disznók azonban hamarosan a sziklához futottak. Valamennyien az említett bokorra szegezték tekintetüket. Ekkor Maksejev.csak nagyobb méreteikkel különböztek azoktól a vaddisznóktól. a nyárson sült vaddisznópecsenye pompás falat. Felmásztak a gerincre. nekünk pedig nincs ennivalónk. – Van még szarvashúsunk. és a lábánál keringtek. ha tartalékot szerzünk. – Megint medve? – találgatta Maksejev. aki már régóta figyelte az erdő szélét. Amikor a zoológus kíváncsisága kielégült.

Nézzék: az erdőbe hurcolja zsákmányát. és nem célozhatunk biztosan. – Valószínűleg a kardfogúak fajtájához tartozik. Kettőt mancsa alá gyűrt. – Természetesen – erősítette meg Kastanov. aki a megölt vadkan mérésével foglalkozott. társai pedig megrettentek. – Sebaj! Ma már elég anyagunk van – mondta Papocskin. és az űzőbe veszi őket. a végén azonban valószínűleg kiveszett. mivel felső szemfogai óriásiak. hanem tigris! – kiáltott Papocskin. A közelből lecsapó lövés nyomban leterítette a vadkant. ha alkalom adódik. szedek néhány növényt. és több méteres ugrással rájuk vetette magát. amikor az állat mellső lábával felugrott egy kiszögellésre. egyenest a ragadozóba ütköznek. – Nem medve. – Puffantsunk egyet a vadkanok közé. akkor jó volna magunkkal vinni a háját – jegyezte meg Gromeko. vagy rá is lőhetünk. balra tőlük gyorsan felugrott a barnássárga ragadozó. ideje. Ha meg másfelé indulnak. vagy csak a három malacot? – Ha zsíros. amíg végeznek vele. Ez a fajta nagyon elterjedt volt a harmadidőszakban. – Melyikre: a vadállatra vagy a vadkanokra? – Inkább a vadkanokra. bizonyára érzi. és mi jobban szemügyre vehetjük.Macska módra lopakodik. – Ezt a dögöt is a csónakhoz cipeljük. három puska pedig a ragadozót kövesse. A sziklafokon ülő zoológus célba vette a vezérkant. Ha az erdőbe rohannak. a többi visítva az erdőbe menekült. hogy a mi szomszédságunk veszedelmes! – kiáltotta Maksejev. hogy lőjünk – jelentette ki Kastanov. – Azt hiszem. zsírban süthetnénk pecsenyét. Amikor már majdnem elérték az erdő szélét. – Serpenyőn. a vad megváltoztatja testtartását. No. és igyekezett agyarával elérni Maksejev csizmáját. Most csak a hátát látjuk. aki figyelte a ragadozó ugrását. – Ez sajnos elmenekül előlünk. . és hanyatt-homlok az erdő felé rohantak.

amely a tisztás fölött keringett. Megsebesíthetem Gromekót. aki eszméletlenül. arcra borulva feküdt a domboldalban. lőtt. Sas formájú. a karmok a kabátba kapaszkodtak. bekötözték sebeit. de mivel nem simult feszesen testére. de feje majdnem csupasz. Óriási kondor* volt: kiterjesztett szárnyainak szélessége a négy métert is meghaladta. de nem is akarta kiereszteni zsákmányát. Amikor a ragadozó éppen föléje ért. A madár alábukott. Sashoz hasonló. hogy leterítse a tigrist. sok új növényfajtát talált. tollazata fönt sötétbarna. nyakát pedig tollgallér keretezi. mintha felhő takarta volna el a napot: a zoológus és társa összerezzent. és felemelte fejét. sötét * A kondor ragadozó madár. Hirtelen hatalmas árnyék suhant át a dombon. amely tehetetlenül csüngött karmaiban. Melegebb éghajlatú vidékeken él. és így szólt: – Sörétre van töltve. Az előbbi azonban nyomban leeresztette fegyverét. kötött kabátját darabokra szaggatták a madár karmai. Vastag. és növénygyűjtés közben lassan lejjebb ereszkedett. Maksejev. Papocskin és Maksejev puskát ragadott. Majd Papocskin és Maksejev felmászott a dombhátra a madárért. hanem bő ráncokba gyűrődött. sötét madarat pillantottak meg. óriási. és csupán összekarcolták testét. A madár hirtelen lecsapott.20. és hátánál fogva a ma gasba emelte. amelyet óriási magasságból is észrevesz . célba vette a madarat. elengedte a botanikust. főként döggel táplálkozik. KÉNYTELEN REPÜLÉS Kastanov újra a sziklák vizsgálatához fogott. majd rövid repülés után a sziklákra zuhant. Maksejev és a zoológus a vaddisznót és a malacokat vette gondozásba. és alig négy méter magasan repült. De a teher még ennek az erős madárnak is túlságosan nagy volt: hevesen csapkodott szárnyaival. Társai magához térítették a botanikust. farka végétől csőréig pedig majdnem másfél méter hoszszú volt. Odarohantak Gromekóhoz. aki előbb golyóra töltötte puskáját. Gromeko pedig átment a domb déli lejtőjére. lent pedig világosbarna volt. nem tudott följebb emelkedni. megragadta a földre hajló botanikust.

összetiporhatja felszerelésünket. – Ne térjünk-e vissza táborhelyünkre? – kérdezte Papocskin.csíkokkal. elsüllyesztheti vagy kilyukaszthatja csónakjainkat. esetlenül megfordult. de egy hetven kilogramm súlyú ember meghaladta erejét. Ekkora madár könnyűszerrel elragadhatott bárányt. A sátorhoz közeledve. csak széles. és örömmel indultak vissza. Majdnem csupasz nyaka körül dús. Apró szemével bambán bámult a sohasem látott. barna. hogy a kutya a sátor mögül ugat. Amikor a hatalmas állat észrevette az előszaladó embereket. hogy hazajöttünk – jelentette ki Gromeko. Gromeko is felmászott. nyughatatlan kis állatra. sárga bütyök emelkedett. és hamarosan elveszítette eszméletét. tévedésből nyilván fűben kószáló. négylábú állatnak nézte Gromekót. és úszni kezdett lefelé. és a . hogy szemügyre vegye támadóját. óriási csőre elején pedig nagy. hogy amikor a madár váratlanul hátába vájta karmait. azonnal segítségére siettek. Magukkal vitték a malacokat. Elmondta társainak. és időnként kitátotta félelmetes torkát. miközben eloldozta a kutyát. valamint az összegyűjtött kőzeteket és növényeket is. látták. a parton pedig – félig a vízben. – Ez a szörnyeteg sok kellemetlenséget okozhatott volna nekünk: hiszen széttépheti a sátrat. A szörnyeteg bizonyára legelni vagy heverészni akart a réten. zsíros háta látszott. amelyet apró szemölcsök borítottak. közelről láttunk tigrist – ne hívjuk ki a sorsot magunk ellen! Valamennyien elfáradtak a járástól és az izgalmaktól. lomhán belehuppant a vízbe. hosszú fogak sorakoztak. – Vajon épek-e a csónakok? – ütött a homlokára Maksejev. A víziló torka láttán Tábornok rémült vonításba és szűkölésbe fogott. és egész testével rázuhant. Tábornok bősz ugatása ütötte meg fülüket. és kiterjesztett szárnnyal lefényképezték a sziklán. de a kutya lármája megriasztotta. – Jó. piszkosfehér tollgallér pompázott. az a gondolat villant agyába. Amikor a partmenti tisztásra értek. a vadkan sonkáit és zsíros oldalasát. hogy tigris áldozata lett. félig a szárazon – óriási víziló áll. és óriási nyelv rózsállott. kisebb disznót. kecskét. kondor támadása ért. – Ma már vadkanok. A kondort megmérték. amelyben ritka.

Maksejev újra nekifeküdt az evezőnek. – Ha nem lenne kár a töltényért. végképp kifulladtam volna – jegyezte meg Maksejev az üldözés után. de az váratlanul félresiklott. Nyomban izgatott kiáltása hangzott: – Egyik csónak a helyén van.partra szaladt. – Nem a víziló ragadja magával? Beleakadhatott a lábával. amelynek vége nyomban eltűnt a víz alatt. a másik azonban eltűnt! Nem tépte el ez a szörnyeteg a kötelét? – Most kell utána sietnünk. Mindketten beültek a megmaradt csónakba. és Kastanov már meg is akarta fogni a csáklyával. Kastanov gyorsan elvágta a megfeszült kötelet. . aki szintén a partra szaladt. ön pedig pihenjen. Hamarosan észrevették a szökevényt: egy helyben forgott a folyó közepén. másként nem tudjuk megszabadítani tőle. hogy nyugodtan úszott volna lefelé. amíg nem ért messzire! – kiáltotta Kastanov. golyót röpítenék a szörnyeteg hátába. mint valami élőlény. Megint üldözni kellett. vagy a folyó fenekére húzza a csónakot. mint hogy utolérjük. Kastanov pedig csáklyával állt a csónakban. még gyorsabban nekiiramodik. és az árnál jóval gyorsabban lefelé iramodott. hogy lélegzetet vegyen. Hamarosan sikerült beleakasztaniuk a csáklyát a sebesen sikló csónakba. – Ha belelövünk ebbe a hájtömegbe. az ilyen mókáért. és elindultak lefelé. – Ha így megy még kis ideig. amikor a csónak gyorsan újra távolodni kezdett. Maksejev teljes erejéből evezett. Helyet cseréltek. – Most ár ellen kell eveznünk. és az orrához húzódzkodniuk. vagy esetleg foga közé szorította a kötelet. és megindultak a folyón fölfelé. – Messzire jutottunk a sátortól – állapította meg Kastanov. noha már egészen közel kerültek hozzá. vontatókötélre fogták a visszaszerzett csónakot. – Nincs más hátra. Hadd üljek én az evezőhöz. és elvágjuk a kötelet. minden eshetőségre készen puskát is vittek magukkal. – De hiszen húzza valaki – kiáltott fel. A víziló felbukkant. ahelyett. Gyorsan odaeveztek. – Ott van – kiáltott fel Kastanov: a csónak előtt észrevette az állat széles hátát és fejét.

és alig teszünk egy lépést – máris mérges kígyóra vagy ragadozó vadra bukkanunk. ütemesen csobbantak az evezők. köddel és hóviharral. igen magas szélességi körön. pokoli hideg van. Azt hiszem. ha csónakból nézzük – állapította meg. minden csupa jég. amelynek alja vízben fürdött. amelyet az áthatolhatatlan rengeteget alkotó bokrok és fák emeltek a parton. Ezentúl elővigyázatosságból éjszakára és kirándulásaink idejére ki kell húznunk csónakjainkat a partra. hogy még csak a Beaufort-tenger alatt vagyunk. kígyók élnek. és méhek zümmögtek. és belelógatta ágait.– Mély lett a mi folyócskánk – mondta Maksejev. És e jégmezők közvetlen közelében olyan természetet láthatunk. most földünk belső felületén kanyargó folyón evezünk. ha a jégfaltól kezdve berajzoljuk a térképbe útvonalunkat. amely az afrikai vagy dél-amerikai őserdőkre emlékeztet… Érdekes volna tudni. – Milyen szép ez a természet. Gyorsan felemelte fejét. áthatolhatatlan rengetegbe ütközünk. amelyek fel-felbukkanták. tigrisek. két zöld növényfal közt. – Amikor pedig partra szállunk. majd eltűntek a mélységben. A két csónak lassan haladt fölfelé a folyón: sötét vízen úszott. vízilovak. hogy Észak-Amerika milyen szélességi köre alatt járhatunk? – Nem nehéz megállapítani. hogy miután oly sok napon át küzdöttünk jéggel. – Hát ezért lakják ilyen nagy állatok. a sűrű erdőből madarak éneke hangzott. a folyó fölé hajolt. és így kiáltott: – Nahát: a vörös napocska végre megjelent a tiszta égbolton! Oda nézzen! . aki megpróbálta csáklyával taszítani a csónakot. és a vizet nézte: a halakat figyelte. A csónak orrán csobogott a víz. vagy legjobb esetben Alaszka északi partjának tundrája alatt. Eközben Maksejev a Nap fényes tükörképét pillantotta meg a vízben. Egy ismeretlen kúszónövény élénkpiros virágain szép nagy pillangók ringatóztak. de az nem ért feneket: a folyó mintegy két méter mély lehetett. Maksejev előrehajolt. Alig hihető. Ott. Némelyik bokor. jegesmedvék kószálnak. itt pedig buja növényzet virít.

Látszott a tiszta égbolt. én a „nemsokárá”-t geológiai értelemben mondtam. – Ez a központi égitest vagy Földünk igazi magva már égésének utolsó szakaszában van: kialvófélben levő vörös csillag. és fogalmuk sem volt az ég színéről és e világító földmag valódi külsejéről. sőt gyarmatosíthatják is. Ez a föld alatti vagy „földön belüli” égitest általában olyan volt. Most pedig ez a fátyol szétfoszlott. amikor alkonyatkor vagy kora reggel vastag légrétegen keresztül süt. vadhagymával fűszerezték. gomolyfelhőket alkotott. és így távoli utódainknak még lehetőségük lesz arra. amelyet a botanikus a dombon talált. TRÓPUSI VIHAR Az élénk beszélgetés közben észrevétlenül telt az idő. Földi évekre átszámítva hosszú évezredeknek felelhet meg. amely pusztulásra van ítélve. Nemsokára végleg kihuny! Földünk belső felületére sötétség és hideg borul. és ez az egész pompás élet lassanként elpusztul – mondta Kastanov.Az utazók eddig csak a többé-kevésbé sűrű köd. gyökerekre és füvekre. hogy átkutassák a Föld belső felületét. sütve is igen ízletes volt.vagy felhőfátylon keresztül látták a Plútót. Valamennyien megállapították. A malac húsa főve is. már vissza kellett volna fordulnunk. – Ha egy kicsit késünk. kisebb-nagyobb folt látszott. hanem sötétkék. Korongján meglehetősen sok. – Jó. hogy még idejében értünk ide. ahol Papocskin és Gromeko vacsorával várt rájuk. és átmérője valamivel nagyobbnak látszott a Nap látszólagos átmérőjénél. mint a Föld felszíne fölött. mint a Nap. hogy a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítaniuk az ehető gyümölcsökre. – Köszönöm szépen! Ugyan ki költöznék olyan országba. A két csónak kikötött a táborhely előtt. amely azonban nem világoskék volt. az örökös éjszaka homályában! 21. mert ezáltal változatosab- . A Plútó zeniten állt. mert csak fekete éjszakát láttunk volna… – No. és tanulmányozhatjuk! -kiáltott fel Maksejev.

mert megszűnt az északi szél. babérmeggy. mint valami fantasztikus tornyokkal csipkézett fal. A levegő hőmérséklete ezen a napon árnyékban már elérte a 25 fokot. borsot –. sűrű erdők kipárolgásától terhes. cédrust. kávét. A dombtetőn Kastanov és Gromeko leült. noha a „Nap” fakón tűzött a felhők fátylán keresztül. Észak felé fordultak. amely eddig kísérte az utasokat.és lisztes konzervjeiket mind a jurtában hagyták. a madarak és az állatok az árnyékban rejtőztek. a déli lejtőn bükköt. Déli pihenőjüket a bal parton tartották. A rekkenő hőség miatt az egész természet szinte elhalt. sötétlila viharfelhő emelkedett. a folyó partjait pedig sűrű erdő szegélyezte. és felváltva őrködtek. déli oldaluk sztyeppes. Vadászattal és halászattal szerezték meg élelmük java részét. babér. recsegést a közeli erdőből. Az őrök valóban hallottak is különböző neszeket. A növényvilág sok újjal gyarapodott: már örökzöld növények is akadtak: mirtusz. hogy kifújja magát. örökzöld magnóliák bontogatták nagy. alattuk vakító . északi oldaluk erdős volt. nem maradt el a tölgy. illatos virágaikat. Másnap. és ebéd után Kastanov és Gromeko újabb kirándulásra indultak. a bükk és a szilfa mögött. útjuk első óráiban hasonló jellegű tájat láthattak: folytatódtak a dombok. A kutatók nagy fáradsággal másztak fölfelé a dombháton. A diófa óriásira nőtt. fehér.bá tehetik étrendjüket. Gromeko lépten-nyomon elragadtatásban tört ki. A folyó menti sűrűben bambusz és különféle lián is akadt. cukrot. Ekkor észrevették a tűrhetetlen hőség okát: a látóhatáron óriási. Főzelék. tujafát és tiszafát láttak. Alvás idejére nagy tüzet raktak a sátor mellett. és az élelmiszerkészletből csak teát. mivel a tigrissel történt találkozás óta ragadozók támadásától tartottak. és mozdulatlanságba merevedett. ételkivonatokat hoztak magukkal. verítékben úsztak. Tábornok pedig gyakran felriadt és morgott. hogy szemügyre vegyék a tájat. egy kevés kétszersültet és fűszert – sót. elöl gomolygó felhők kékesbíborszínű hulláma szegélyezte. és a helyi növényi termékek javíthattak rajta. A levegő nehéz lett. madarak ijedt rebbenését és vijjogását.

A kékesbíborszínű hullám már az ég közepére ért. a kutyának és a poggyásznak jutott hely. amely védelmet nyújthat az eső ellen. hanem még a csónakoknak is. Papocskinnak eszébe jutott. Tíz perc múlva lóhalálában a táborhelyre értek. – Szaladjunk a csónakokhoz – kiáltotta a botanikus. Minduntalan vakító villámok cikáztak. néha pedig valóságos sortűz dördült. mintha óriási vászon szakadna darabokra.villámok cikáztak. Néhány perc alatt egész felszerelésüket kirakták. hogy a sziklához evezzenek. mert nem tudták. recsegés hallatszott. úgyhogy a csónakban sem biztonságos. a meredekebb helyeken pedig lecsúsztak. és a bokrok közt keresnek menedéket. Hol fülsiketítő robbanások követték egymást. A két csónakkal körülbástyázták magukat. A sátor esetleg nem bírja el a felhőszakadás vízáradatát és a jégesőt. – Bizonyára trópusi vihar lesz! Lesiettek a lejtőn. amely szintén várható volt. mit tegyenek. fákat sodor magával. ha mindent kiraknak a partra. még a mennydörgés zaját is túlharsogta. Lehet. hol olyan sustorgás. Kikergettek néhány kisebb kígyót. amelyeket olyan fergeteges mennydörgés kísért. . A közeli erdő tompán zúgott az első széllökések alatt. ahol Maksejev és Papocskin már türelmetlenül várt rájuk. így nyugodtan figyelhették a légköri katasztrófa fenséges látványát. ahol nemcsak az embereknek. Miközben ezt tárgyalták. a csónakokat is kihúzzák. és a sziklafok alá hurcolták. hogy lejjebb a folyó mentén – ahová egy nagy vízikígyó üldözése közben jutott – egy domb végében kiugró sziklát látott. Észak felől pedig még borzalmasabb robaj közeledett. De sietniük kellett: a vihar gyorsan közeledett! Valamennyien csónakba ugrottak. botladoztak a magas fűben. amely a sziklák hasadékaiban rejtőzött. hogy a folyó kicsap partjai közül. Célszerűbbnek látszott. a hullám gyorsan közeledett. és eltakarta az alulról most teljesen feketének látszó Plútót. mintha mindent eltipró óriási vonat közeledne a távolból. a szél ellen. Úgy rémlett. amilyent az utasok közül még senki sem hallott.

– Gondoljuk csak meg – mondta Papocskin. gally kavargott a levegőben. körös-körül süvöltés. Eközben a folyó visszatért medrébe. virág. hogy egyenest fölöttünk. diónyi jégdarabokkal vegyesen. és az utasok most először vehették szemügyre a felhőtlen. a zúgás és a robaj dél felé távozott. tajték borította. szintén a forgószél áldozatául esett. zúgás. Kiderült. recsegés hallatszott. és körülnéztek. megtisztult a hordaléktól. Az utasak kimásztak a sziklatető alól. mikor már a csónakban ült –. és aggódva néztek körül. folyókkal. e kék ég fölött innen. ha valaki hangosan fülükbe kiáltott. a Plútó azonban már kibukkant. ágakat. mindenféle vaddal… Milyen érdekes volna. gallyakat. leveleket. Egyre sötétebb lett. piszkos lett. Gyorsan világosodni kezdett. hogy az egész erdő levegőbe emelkedik. A robaj miatt még azt sem hallották. és munkához láttak. cérnát. A két csónak foltozása körülbelül egy óráig tartott. ág. Amikor a fülsiketítő égzengés egy-egy pillanatra alábbhagyott. a széllökések gyengébbek lettek. Az égen még szürke felhőfoszlányok rohantak. A szélvihar már rájuk tört. sőt egész fákat sodort. Néhány hegyes ág olyan erővel vágódott a csónakhoz. Tűt.Az utasok elsápadtak. vörösbarna. A fekete felhő eltűnt délen. Ez a katasztrófa azonban mindössze öt percig tartott.és jégáradattal együtt sodródik tova. tövestül kicsavart bokrok szálltak. erdőkkel. a dombok mögött. amely nem rejtőzött el idejében az erdő mélyén. folytathatták útjukat. kátrányozott vitorlavászon-darabokat vettek elő. mintegy tízezer kilométernyire ugyanilyen föld van. sok madár. Temérdek levél. és a víz. Majd teljes sötétség borult rájuk. és megvilágította a vihar dúlásának nyomait. ha láthatnók. Azonnal ki kellett javítani. és csak a villámok fényében tárult elébük egy-egy pillanatra a szörnyű kép: úgy tetszett. Óriási esőcseppek és nagy jégdarabok hullottak a földre és a kavargó és tajtékzó vízbe. sötétkék égboltot. A folyó viszont nyomban megduzzadt. hogy átlyukasztotta vitorlavászon oldalát. gally és ág halmozódott fel. az eső pedig már csak szemerkélt. mi van a fejünk fölött! . hogy a csónakok előtt egész rakás levél.

Akár a rozmár agyara. mert a felület. a zöld növényzettel borított föld pedig kevés fényt ver vissza. nem elég világos. Nagy távolságban azonban az alsó légrétegekben a tárgyak körvonalai fokozatosan szétfolyókká válnak. amelyen vagyunk. mintha lapos csésze fenekén állnánk. de sodra lassúbb lett. Ezért állandóan evezniük kellett. A két partot szegélyező zöld növényfalban helyenként hasadék látszott. legalább harminc centiméter hosszú szemfog lógott alá felső állkapcsából. – Ilyen vastag légréteg a porszemcsék és a vízpára miatt nem lehet eléggé átlátszó. amely egyre följebb emelkedik az ég felé. amikor egy aránylag nem magas dombról vizsgáltuk a tájat. és nem szándékozott támadni. egymásba olvadnak. Estefelé a folyó jelentősen kiszélesedett. – Elméletileg látókörünknek határtalannak kellene lennie. Amikor egy ilyen sziget mellett haladtak el. hanem homorú. és nem száz. ahová keskeny folyóág fordult. – A látóhatár vonala tehát nem lehet olyan éles és határozott. . amely a zöld bozótba vezetett. hanem ötszáz vagy ezer kilométerre is látnunk kellene a terepet. Valójában itt nincs is látóhatár. és megvizsgálja a szigetet. mint a föld külső felszíne. nem domború. hogy továbbra is elég gyorsan haladhassanak. két vakítóan fehér. mint odafönt. vagy ahol visszatért a víz a főmederbe. hanem azt látjuk.– Túlságosan nagy a távolság – jegyezte meg Kastanov. de mihelyt a csónak orra lágyan az iszapos partba ütközött – kardfogú tigris bukkant elő. vízszintesen sokkal jobban láttunk. sűrű nádasokkal szegélyezett szigetek tagolták. – Észrevették-e – kérdezte Maksejev –. mint fölfelé? Valószínűleg száz kilométerre is láthattuk az erdős síkságot. hogy partra szálljon. A folyót a víz fölé emelkedő. hogy a föld fokozatosan beleolvad az égbe! – Eddig az alacsonyan járó felhők vagy a köd miatt nem figyelhettük meg ezt a jelenséget. A vad nyilván jóllakott volt. mégpedig azért. hogy tegnap. Úgy tetszett. Maksejev az ösvény felé irányította csónakját. az utasok ösvényt vettek észre a nád sűrűjében.

amelyet a botanikus csak nevéről és csenevész melegházi példányairól ismert. majd feje eltűnt a sűrűben. Elindultak rajta. amely főleg a lapályosabb területre terjedt ki. Alacsonyabbak. Maksejev vállalkozott a csónakok őrzésére. több a bokor. dús fű borította. mirtusz-.szélesre tátotta torkát. 22. Itt több volt az élet. Olykor egy-egy nesztelenül sikló kígyó vagy gyík tűnt fel. Következő nap újra keskeny folyószakaszra jutottak. A folyó partja mentén sűrű rengeteg húzódott. A jukkát. A növényzet szubtrópusi jellegű lett: a tölgy. E félelmetes ragadozó jelenléte arra késztette az utasokat. és a víz sodra meggyorsult. mintha ásítana. három társa pedig ebéd után a domb felé indult. bükk és a juhar eltűnt. mint az eddigiek. hogy lemondjanak a partraszállásról. kaucsukpálma és sok más növény. lent azonban teljes csend volt. magános fákkal és facsoportokkal vegyesen: a kép a közép-afrikai galériaerdőkre emlékeztetett.és más fák magas zöld boltozata alatt – ahol állandó félhomály uralkodott – az erdő alja már járható volt. Ebédidőben egy ilyen domb közelében táboroztak le. hogy hoszszabb kirándulást tehessenek a növényzet tanulmányozására.és a szágópálmát különben a csónakból is könnyen fel lehetett ismerni. Lejtőiket derékig érő. babérfa. Teljesen kiszorította a magnólia. és a Plutó vöröses sugarai már a talajig hatoltak. a legyező. az óriási eukaliptusz-. Utána azonban. A vadászok a fák közt kígyózó ösvényre bukkantak. MOZGÓ HALOM Az első métereken fejszével kellett utat vágniuk a liánok és bokrok rengetegében. A domb lába felé az erdő egyre ritkult. fű és virág. ab- . babér. Dombok csak ritkán tűntek fel. A páfrányok és a fatörzsek közt különböző mohafélék és orchideák pompáztak. de szélesebbek voltak. Magasan fönt rovarok zümmögtek.

és éberen figyeltek. orrától farka végéig legalább négy méter hosszú volt. Kastanov bosszúsan nézte az egyhangú lejtőt. bizalmatlanul fürkészte az erdőt. farkát kinyújtotta. ismert fajtái igen békés állatok. amely semmi eredményt sem ígért számára. Gromeko zárta be a menetet. akkor alaposabban szemügyre vehetjük. Az utasok kijutottak az erdőből. A fényképezőgép zárjának kattanására az állat futásnak eredt: dülöngélt vastag lábán. és futólépésben igyekezett a halom felé. Előrántotta kalapácsát. Papocskin eközben újabb gyíkra vadászott. és gyűjtéshez látott. mögötte Papocskin. Majd különös formájú. lompos farka és hosszú. Kastanov álmélkodva torpant meg: a bucka tel- . – Hangyász – suttogta a zoológus. hogy figyelemre intse társait: hangos ropogás és halk morgás hallatszott. noha félelmetes külsejűek. De minden öt-hat lépésnél megállt és körülnézelődött. mint a fém. A halomhoz érve. kupola alakú halmot vett észre a domb lábánál: a halom csupasz oldalai úgy csillogtak. nekem is akadt zsákmányom! – kiáltott fel. de hosszú. akik elálltak útját. de gyakran el-elmaradt. és egy sűrű bokorcsoport mögé rejtőztek.ban a reményben. Lankás lejtő emelkedett előttük. – Dél-Amerikában élő. De jóval kisebbek ennél: hiszen ez több mint két méter magas! A hangyász közben észrevette az embereket. – Menjen el mellettünk. Egy ilyen alkalommal Papocskin oldalról lefényképezte. majd lassan megindult előre. Elöl Kastanov haladt. óriási állat tűnt fel az ösvényen: medvéhez hasonlított. hogy kivezeti őket az erdőből. – No. hogy növényeket gyűjtsön. és a domb lábához értek. és tétován megállt. A vadászok félrevonultak. A hangyász még néhány percig álldogált. míg a botanikus elragadtatással szemlélte a dús fű közt pompázó temérdek ismeretlen virágot. és felemelte kezét. Kastanov hirtelen megállt. mindketten lövésre készen tartották puskájukat. – Térjünk le az ösvényről – suttogta a zoológus. A geológus ekkor hirtelen meglehetősen nagy. amely egy kisebb fán keresett menedéket. keskeny feje volt. és óriási karmaik vannak.

Az állat kitátott szájában megvillantak lemezes fogai. és apró pajzsok borították.jesen csupasz volt. Remélte. Otthagyta vésőjét a teknősbéka páncéljában. és azok észrevették. megdöbbenve hőköltek hátra: a bucka a geológussal együtt lassan mozgott a domboldalban. egyetlen fűszál sem nőtt rajta. hogy az egész talaj mozog. hogy alóla meglehetősen hosszú nyak és undorító fej bújt elő: akkora volt. Alig tudott megkapaszkodni a vésőben. futásnak eredt a dombol- . Egy percig értetlenül bámultak. Úgy rémlett neki. hogy reng a föld?! E kiáltás hallatára Gromeko és Papocskin csodálkozva nézett egymásra. Kastanov tanácstalanul nézett körül. mint az oldalán. Kastanov átlátott helyzetén. és egész felülete hatoldalú. Észrevette. Megpróbált leütni egy darabkát a kőzetből. A véső hegye fokozatosan lejjebb hatolt. A lökést újabb és újabb követte. Mihelyt az állat szabadnak érezte magát. A földrengés semmilyen jelét sem észlelték. majd mindketten nekiiramodtak. – Érzik. A geológus elcsodálkozott. két lemezke közti barázdába illesztette. és ezért felmászott rá. Ez azonban nem ment könnyen: a bucka ugyan mindössze három méter magas lehetett. sötét szegélyű lemezkékből állt. de minden oldala meredek volt. mint a bika feje. Papocskin nevetve kiáltotta: – De hiszen ez egy óriási teknősbéka! Pjotr Ivanovics. amelynek alja nem látszott a sűrű fű miatt. hogy le ne csússzék a buckáról. de a kalapács visszapattant. – Szörnyű földrengés! – kiáltotta társainak. barna. hogy az állat óriási farka gyorsan siklik feléje: olyan volt. mint valami vaskos gerenda. és gyorsan félreugrott. ezért a geológus nagy vésőt húzott elő övéből. és ütése bizony eltörhette volna a lábát. De amikor Kastanovra pillantottak. akik negyvenlépésnyire voltak tőle. Hirtelen erős lökés rázta meg a térdeplő geológust. hogy elvágják e furcsa. mozgó halom útját. a fák pedig ide-oda hajladoznak. ön teknősbékán lovagol! Eközben a bucka üldözői felé fordult. hogy a bucka tetején több sikerrel jár. Amikor közelebb értek. Tetején ugyanolyan hibátlan volt a kőzet. és a kalapáccsal rávágott. lecsúszott az állatról.

a pliocénből * szár* A Föld történetének időrendje (a jelenkortól a Föld kialakulásáig): Idő Időszak 1. hatalmas lajhárokkal. a hosszú szőrű orrszarvú. Az öves állatok családjába tartozik.dalon. ahol ilyen meleg az éghajlat. még régibb korból. Paleozoikum (Óállati idő) Karbon Perm Devon Szilur Kambrium . Ezeknek az állatoknak maradványait sok helyütt megtalálták Dél-Amerikában. A kutatók tréfálkozva tárgyalták a geológus mulatságos kalandját. hanem Glyptodon volt. hogy ez nem teknősbéka. amelyek a harmadidőszak utáni időben éltek a földön? Ezért hát nincs semmi csodálatos abban. az óriási hangyászokkal. Majd Kastanov így szólt társaihoz: – Egyébként azt hiszem. csupasz buckára hasonlított. aki az élő teknősbékát kőhalomnak. hogy az északabbra eső övezetben. mint a mamut. Újra mozgó. óriási szarvas. ősbika. az állat mozgását pedig földrengésnek vélte. barlangi medve. Feje és farka hamarosan eltűnt a fűben. a jégmező határa közelében olyan őslényeket láthattunk élő állapotban. hogy délebbre. Kainozoikum (Újállati idő) Negyed Harmad 2. és a harmadidőszak pliocén korában élt. Ugye. – Éppen ez vezetett erre a gondolatra. Mezozoikum (Középállati idő) Kréta Jura Triász 3. – Hiszen egy óriási hangyászt már láttunk az erdőben – emlékeztette Papocskin. az elefántokra emlékeztető masztodonokkal és a roppant orr-szarvúakkal együtt.

időszak állataival. Papocskin azonban. eogén * A Trilobiták (háromkaréjú ősrákok) a rákfélék kihalt osztálya. a harmadidőszak korai: pliocén. és a perm időszakban haltak ki. jura stb. hogy felfrissítsük húskészletünket – közölte Gromeko. Pl. Gromeko követte. ezek pedig korszakokra oszthatók. A kambriumban jelentek meg. Testük három részre oszlott (innen ered a nevük): a fejpajzsra. hogy nem lőttük le a hangyászt és a Glyptodont! Mivel bizonyíthatjuk létezésüket? A Glyptodont le sem fényképeztem. miocén. még régibb faunával kell találkoznunk: a miocén. békésen legelő állatokat vettek észre. az állatok erősen különböztek mind az Indiában és Afrikában 4. Kastanov abbahagyta a kopácsolást. Pterodactylusokat. és elérték a tetőt. – Talán újra találkozunk velük. Archaikum (ősidő) Mindegyik időszak még korokra. Örömmel üdvözlöm az Iguanodonokat. – Én cseppet sem csodálkozom ezen – jegyezte meg Gromeko. földön belüli világot.mazó formák maradtak meg. és átmászott a bokrokon. Legközelebb egy orrszarvúcsalád legelészett. Proteozoikum (Az állati élet első ideje) 5. oligocén. eocén. megállította: – Csendesebben. az ön elgondolása alapján. aki közben átmászott a bokrokon. nemde? – kérdezte a zoológus kissé bizalmatlanul. A geológus nyomban munkához látott. Plesiosaurusokat. – Akkor kár. bármi történjék is. – Különben holnap vaddisznózsírral kell beérnünk. A Gromeko által említett többi állattal később ismerkedünk meg . még lankásabb lejtőjén különböző fajtájú. – Erről jut eszembe: ideje. zsebébe dugta a letört kőzetmintát. – Amióta felfedeztük ezt a különös. semmin sem csodálkozom. Trilobitákat * és egyéb ősvilági csodalényeket. – Délebbre pedig. Itt elég sűrű bokrok keskeny sávja húzódott. A domb déli. oligocén. alattuk pedig – Kastanov örömére – néhol kilátszott a kőzet. a lejtő túlsó oldalán kérődzők legelnek. E beszélgetés közben a vadászok lassan felkapaszkodtak a dombhátra. a sok ízből álló torra és a farokpajzsra. a kréta.

Az előbbire igen hosszú nyakuk és kicsiny szarvuk miatt hasonlítottak. egyenes agyarukkal. . aki elővigyázatlanul kilépett a bokrok közül. Kettő közülük – amelyekben Kastanov a teve és a zsiráf ősére ismert – az erdőszélen sétált. A vadászok az antilopokat és a teve-zsiráfokat tartották legérdekesebb zsákmánynak. fejük formája azonban és a hím rövid. és hosszú. részben tevére hasonlítottak. A szülők azonban ahelyett. hogy lefényképezze az orr-szarvúakat és a Mastodonokat. Gromekónak pedig az volt a feladata. Kissé távolabb óriási elefántfélék csordája legelt a domboldalban. majd hangos röfögéssel a botanikusra rontottak. Kövér. kiugró homlokukkal és hosszabb. amelyek részben zsiráfra. és oldalával furakodott anyja hasa alá. csupasz bőrű törzsükkel különböztek a mamuttól. mint a leopárdét. Gromeko eleinte óriási nyulaknak nézte őket. kurta lábú állatok voltak. Szökellve jártak. inkább kisebb vízilóra hasonlítottak. hosszú. Gromekót csábította a kis orrszarvú. amely pompás falatnak ígérkezett. hogy valószínűleg Mastodonok. Ezért három csoportra oszlottak: Kastanov kerülőúton a teve-zsiráfok felé indult. Kastanov messzelátón keresztül szemügyre vette őket. és néhány lépésnyire elszaladt.élő. A nőstény szarva helyén csupán bütyökszerű dudor volt. hogy futásnak eredtek volna – mint a vadász várta –. törzsük alakja és kis púpjuk pedig tevére vallott. lefeküdt a földre. Gromeko ismét a bokrok közé rejtőzött. alacsony. Az anyja mellett hancúrozó kölyök óriási májashurkára hasonlított. Papocskin az antilopok felé. mivel hátsó lábuk jóval hosszabb volt a mellsőnél. Mellettük néhány óriási antilop kószált: barnássárga bőrüket fekete foltok tarkították. így hát egyetlen lövéssel leterítette a mit sem sejtő kis állatot. hogy az emlőhöz férkőzzék. megszagolták a tetemet. és könnyűszerrel tépegette a négy méter magasságban levő gallyakat és leveleket. mind pedig a gyapjas orrszarvúaktól. az azonban mozgás közben megnyomogatta kölykét. kardszerű szarvaik voltak. vastag szarva elárulta fajtájukat. és a sértődött kis orrszarvú elégedetlenül röfögött. barna színük. Az erdőszélen még különösebb állatokat láttak. és kijelentette.

tiporták és orrukkal félrehajtották a bokrokat. ahol a bokrok mozgása elárulta a vadászt. ezért megfordultak. ahol előbb állt. majd továbbfutottak a dombtetőre. . heves recsegés-ropogás hallatszott: az orrszarvúak bőszen tördelték az ágakat.akkor azon a helyen. hogy ellenségük eltűnt. és odarohantak. De észrevették.

Eközben az antilopok közelében eldördült Papocskin puskája. és a .

fejét és nyakát pedig meglehetősen hosszú sörény borította. Ezután társaihoz indult. amelyet az orrszarvúak elől menekülve eldobott. Gromeko kifújta magát az őrült futás után. . de körülbelül a dombtető ugyanazon pontja felé rohannak fel. égnek emelték ormányukat. hogy bizonyára a jelenlegi farkas pliocénkori őse. Számítása helyesnek bizonyult. amely miatt ekkora ijedtséget kellett kiállnia. ugyanoda siettek a Mastodonok is. A botanikusnak azonban mentőgondolata támadt.nyáj hanyatt-homlok rohant fölfelé a lejtőn. A felbőszült két orrszarva újra áttört a bokrokon. ahol Maksejev már aggódott hosszú távollétük miatt. és riadtan trombitáltak. koponyákkal és vadhússal megrakodva. hogy az antilopok és Mastodonok különböző irányból. és fel-alá szaladgált előlük a bokrok közt. de igen nagy feje. de mégis akadt zsákmánya. a másik megfutamította az antilopokat. mert a hordócska alakú kerek tetem meszsziről látszott a letiport fűben. és maga is utánuk rohant – Gromeko pedig győztesen maradt a csatamezőn. de ehelyett golyót kapott. farkashoz hasonlított. ezért – ahelyett. és állati bőrökkel. Kastanov megállapította. másik az antilopokkal. megtalálta puskáját. valamennyien visszamentek a táborba. hogy meglelje zsákmányát. Nem volt nehéz megtalálni. hogy ezek vagy amazok feltartóztatják üldözőit. Gromeko helyzete reménytelenné vált: egyrészt az orrszarvúakra kellett ügyelni. Majd újra felment a bokrokhoz. a kis orrszarvút. Arra számított ugyanis. azután pedig nekilátott. Egy ragadozó lopózott a sátorhoz. nyilván a kutyára fájt a foga. macskaszerű testalkata volt. Nagy zűrzavar támadt: az egyik orrszarvút ledöntötték és összetiporták. a másik irányból pedig az antilopok és Mastodonok rohama fenyegette. Ő ugyan egy helyben üldögélt. és összecsapott a többi állattal: egyik a Mastodonokkal. észrevette. hogy a bokrok közt futkosna az orrszarvúak elől – lefelé iramodott az antilopok és a Mastodonok között.

és korongjának egyik felén nagy. ha a Plútó most teljesen kialszik? – kérdezte Gromeko. – Azt hiszem. évezredekig tarthat. Az égitest nem hunyhat ki egyik napról a másikra. hogy kiderítsék e jelenség okát. időnként elsötétednek. A PLÚTÓ KIALSZIK A kondérban antilophús főtt. hogy az ég felhőtlen. majdnem teljesein kihunynak. hogy a fény tovább halványul. – És egyszerre csak szuroksötétség borul ránk. amelyeket a világűrben megfigyeltek. Vacsora közben ugyanis megállapították. – Meleg ruhánk messze északon maradt. A tömegükben levő hőmennyiség még igen nagy. Felemelték fejüket. – Ez igen kétes. és a sarki nyíláson szívja magához. és még vörösebb lett. sötét foltok látszanak. Ez utóbbinak örültek ugyan. utána pedig fokozatosan beáll a sarki hideg? – fűzte hozzá Papocskin. Ebben az esetben ugyanis a Plútó sok millió év alatti égése során atmoszféránk minden oxigénjét elhasználta és a Föld . újra meg újra széthasad és megolvad e hő következtében. – A Plútó vöröses fénye és a korongján látható sok sötét folt arra vall. amely ezen a napon árnyékban már elérte a +28 fokot. a nyárson fiatal orrszarvú sült. de a Plútó halványan süt. és a kemény kéreg. utána azonban újra fellobbannak. hogy az égitest valóban égésének utolsó szakaszában van. A Plútóhoz hasonló vörös fényű csillagok. amely a lehűlés következtében keletkezik felületükön – és az általunk látott sötét foltokat alkotja –. – Mi lesz. A kutatók a mai napon szerzett gazdag anyagot rendezték. – De hátha oxigénhiány miatt szűnt meg a Plútó égése? Hiszen az égéshez szükséges oxigént természetesen bolygónk légköréből veszi. a jurtában! – kiáltott Maksejev. Munkájuk közben észrevették.23. Ez a szakasz azonban évszázadokig. hogy a fény elhalványulása ideiglenes jelenség – mondta Kastanov. de a sötétedés némi aggodalmat keltett. mint máskor. és megállapították. A fény gyengülésével együtt csökkent a hőmérséklet is. az égitesten szaporodnak a sötét foltok. hogy a fény elhalványult.

mint ahogyan a Földön megfigyeljük. hogy a világűrben újra oxigén képződik. Horatio. és vonított. rovarok nem adtak életjelt magukról.lakói megfulladtak volna a nitrogénben. és talán másként mennek végbe. Nem törődtek az erdő neszeivel. akár maga az égbolt. – Akkor is egy helyben rostokoljunk? Hiszen élel* Idézet Shakespeare Hamletjéből (A szerk. * és Plutóniában mindennap meggyőződhetünk Hamlet mondásának igazáról – jelentette ki Gromeko. Amikor felébredtek. Az erdő állatai is érezték. E megvilágításban a lomb és a fű majdnem feketének tetszett. mintsem bölcselmetek álmodni képes!”. mély álomba merültek. és a szokásosnál jóval tovább aludtak. A világmindenség világító égitesteinek égési folyamatait még igen kevéssé ismerjük. és csak az időnként előtörő szellő zúgatta meg a lombot. Azonkívül könnyen zátonyra futhattak. A madarak teljesen elnémultak. miután tüzet raktak a sátor előtt. énekük és csicsergésük helyett csak a különféle állatok riadt üvöltése hallatszott. A legutóbbi években a rádium átalakulásaival kapcsolatban tett felfedezések arra késztetnek. – Egyszóval: „Több dolgok vannak földön és egen. Vészjósló csend volt. vagy fatönkbe ütközhettek. – És mi lesz. Rövid tanácskozás után megállapították. Majd azt ajánlotta: amíg sötét és hűvös van. a Plútó korongját pedig sötét foltok takarták. vadállatok. ha ez a félhomály hetekig vagy hónapokig tart? -kérdezte Gromeko. és az nagy veszéllyel járt volna a vitorlavászon csónakokra. Vöröses félhomály borult a tájra. mint más vegyi elemek bomlási terméke. amelyet azelőtt cáfolhatatlan igazságnak tekintettek. térjenek nyugovóra. ahol temérdek veszedelmes ragadozó tanyázik. úgyhogy a fény ereje egytizedére csökkent. még mindig változatlanul sötét volt. Meglehet. hogy már más szemmel nézzünk ezeknek az elemeknek az állandóságára. Tábornok néha felemelte fejét. Az utasok azonban. hogy kockázatos lenne ilyen homályban az ismeretlen folyón evezni.) . sűrű erdő között. Körös-körül mélységes csend volt: a madarak. hogy valami nincs rendjén a természetben.

hol közeledett. a környező sűrűből különböző neszek hallatszottak. hogy ne kelljen valamennyiüknek virrasztani. mint a csónakok. A nesz hol távolodott. mivel az újdonsült ácsoknak csupán egyetlen kis kézifűrészük volt. továbbmenjünk-e vagy visszaforduljunk. és a zoológus végül is annyira hozzászokott. puskával kezében. Tábornok felfigyelt és morgott. de nem is nőtt. Papocskin f elriadt. és a máglya alig pislákoló üszkös halommá vált. nagy bambuszt. a kutya is megnyugodott. Korán lefeküdtek. hogy bőrökkel letakarva rátehessék a nagyobb holmikat. A tisztás szélén nagy ragadozót pillantott meg: oroszlánhoz hasonlított. de azután újra szöszmötölés hallatszott. Elhatározták: felváltva őrködnek. Az utasok arra számítottak. A munka egész napon át tartott. könnyű és elég mozgékony jármű volt. micsoda képtelenség! – válaszolt Kastanov. A tutajt a két csónak közé szándékoztak illeszteni. – Ön mindjárt a legrosszabbra gondol! Várjunk egy-két napot. – Ráérő időnkben pedig a csónakok javításával. mintha zsákmányt fürkésző vad barangolna a tisztás közelében a bokrok közt. Ily módon másfél méter széles tutajt tákoltak össze. hogy a sötét foltok száma és nagysága nem csökkent. tutaj építésével és egyéb házi teendőkkel foglalkozzunk – mondta Maksejev. Majd megtisztították a fatörzseket az ágaiktól. és a tűz fényénél munkához láttak. ez soká tartott. hogy nyugodtan alhatnak. Elsőnek Papocskin telepedett le a tűzhöz. A tűz lassanként kialudt. Ezek a remények azonban nem váltak be teljesen. Amikor a zaj megszűnt. és megállapították. de nem merne kirontani. A sátor mellett is tűz égett: Tábornok a bejárat előtt hevert. és ugyanolyan hosszú darabokra fűrészelitek. amely szilárd. Ezzel a javaslattal valamennyien egyetértettek. – Csónakjaink már eresztenek. Közben figyelemmel kísérték a Plútó korongját. Kijavították a csónakokat. és csak néha-néha kell a tűzre rakniuk. aztán majd eldöntjük. hogy elnyomta az álom. de söré- . Mihelyt a sátorban csend támadt. majd elfűrészeltek néhány közeli. A kutya hirtelen vad ugatásba fogott.münk alig három-négy napra elegendő! – Ej. A két csónak a tutajjal összekapcsolva kompfélét alkotott.

Gromeko azonban ragadozónak vélte a kutyát. de csak a zsebóráját zúzta szét. és még a sapkát sem találta meg. megperzselte hasát. hogy hatalmas ugrást tegyen: a pislákoló tűzrakásra zuhant. hogy elaludt. a vadállat ezért támadhatott rájuk. A vadállat végül is görcsösen kinyújtóztatta mancsait. Roppant zűrzavar kerekedett. hason csúszva kimásztak és körülnéztek. és mind a hárman. A sátor mellett a félhomályban egy óriási test vergődött és üvöltött.nye kisebb volt. testalkata ugyan medvéhez hasonlított. amely a geológus sapkájában feküdt a földön. Elülső mancsa görcsös rángatózása közben kis híján Kastanov arcába mart. a sapkát pedig darabokra szaggatta. amely a fejénél feküdt. Oroszlánt ejtettem el. a sátor mellé. Kintről Papocskin kiáltása hallatszott: – Másszanak ki gyorsan hátul. A golyó a vad mellébe fúródott. A zoológus gyorsan felocsúdott. Felkapta puskáját. félig nyitott szájából pedig hatalmas szemfogak meredeztek. amely órája mellett feküdt sapkájában. mi történt. a sátor lapjai pedig szanaszét szálltak és szakadtak csapásai alatt. csak fejének és mancsainak alakja árulta el. farkát behúzva hátrált a máglya mögé. amely el akart bújni mögötte. A ragadozó tétován állt. amely mintegy húszlépésnyire lehetett. és elcsendesedett. Harmadik mancsa csapásával alaposan összekarmolta és a sátor belsejébe röpítette a bejáratnál lapuló Tábornokot. a kutya nagy lendülettel Gromekóra zuhant. Papocskin kénytelen volt beismerni. Tábornok pedig bősz ugatás közepette. de nem tudok végezni vele. hátsó mancsával a sátorlapra sújtott. Kastanov hasztalanul kereste gyufáját. és a sátorhoz hempergett. félig meztelenül. mert félek. széthasította tetejétől aljáig. és gyertyát gyújtott. és belekapott Maksejev csizmájába. Maksejev megtalálta a gyufát. és a vadállatra lőtt. Gromeko elengedte Tábornokot. A lelőtt vad kardfogú oroszlán volt. és nem szította a tüzet. akár a kardfogú tigriséi. de annak még volt annyi ereje. A kialudt tábortűz mellett aztán tisztázódott. aki az igazak álmát aludta a sátor hátsó falánál. rémülten. hogy a macs- . A sátor mélyén Gromeko Tábornokkal küzdött. Felcsatolták a sátor hátsó oldalát. hogy önöket találom el.

Gromeko fekhelye alól előhúzta a még mindig reszkető Tábornokot. mivel a hajó nem volt eléggé mozgékony. Nekiláttak a sátor javításának. szarv nélküli zsiráfok és őslovak csordái legeltek. A sztyeppén különféle antilopok. lenyúzták bőrét. akárcsak Maksejev csizmája.kafélék családjához tartozik. hogy még várnak egy ideig. és a Plútó korongján mintha csökkent volna a sötét foltok száma és nagysága. és továbbindultak. aztán nyugodtan lefeküdt. amelyek közt madarak és többfajta nagy majom tanyázott. azután teljesen eltűntek. Felső állkapcsából félelmetes agyarak lógtak. elszórt ligetekkel. és teljes fényben ragyogott. Hamar összecsomagoltak. hogy folytassa megszakított alvását. és ugyanilyen karmok voltak óriási mancsain is. Mastodonok. nem sokkal később pedig a Plútó – mintha összeszedte volna erejét – eltüntette a korongját borító foltok java részét. A sátor alapos javításra szorult. szétszaggatott sapkájával és széttiport gyufásdobozával együtt csak hosszas keresés után találták meg a sátor egyik zugában. amelyek leggyakoribb fája az óriási baobab volt. liánok. Sörénye kicsiny volt. berakodtak a csónakokba és a tutajra. Estefelé változni kezdett a táj: a parti dombok előbb alacsonyabbak lettek. Már nem haladtak olyan gyorsan. és az éjszaka hátralevő része nyu godtan telt el. és alaposan neki kellett feküdni az evezőknek. Úgy határoztak. bambuszpálmák. A sűrű erdőt és bozótot sztyepp váltotta fel. majdnem fekete. . orrszarvúak. Megvizsgálta és megmosta sebeit. Fénye a negyvenórás homály után különösen ragyogónak tetszett. megmérték a leterített oroszlánt. farka nem végződött bojtban. A folyómenti rengeteget tigrisek. Kastanov palacsintává lapult óráját. testét sárgásbarna szőr borította. Maksejev vette át az őrséget. vízilovak és szarvasok népesítették be. Ebédidőre még világosabb lett. Csak a keskeny partmenti sávot borította buja növényzet: pálmák. teve-zsiráfok. mint azelőtt. Majd segített félrevonszolni az oroszlánt. Reggel a homály már oszladozóban volt.

míg teljesen elgyengül. hogy utolérjék és elvágják az egyik állat útját. és csak a part mentén akadtak itt-ott bokorcsoportok és nádasok. széthajlították a bokrokat. amelynek két ága legalább száz-száz lépés széles volt. és ereje nyilván fogytán volt. egy nagy szigeten ütöttek tábort. A lemaradt állatnak is sikerült a ragadozók előtt a szigetre érnie. a meredek partra azonban csak nagy üggyel-bajjal tudott felkapaszkodni. mellső és hátsó lábaival rugdosta. . de az egyenlőtlen harc a tucatnyi ellenséggel nem tarthatott sokáig. de sörényük jóformán nem volt. amikor lárma verte fel a környező természet csendjét. A sátrat a sziget északi végén állították fel. szaggatott ugatás és üvöltés harsogta túl őket. vöröses szőrű négylábú állat tört elő. a többit pedig megfutamította. és nem engedték ki áldozatukat gyűrűjükből: megvárták. Lovakra hasonlítottak. A zöld bozótból egy kicsiny csorda fehér foltos. ÓRIÁSI GYÍKFÉLÉK ÉS KÜLÖNÖS MADARAK Első este. azon igyekeztek. majd a vízbe vetették magukat. és fönt nyomban körülvették csaholó és ugató üldözői. A menekülők néhány perc múlva a szigetre értek. Az elgyengült áldozat azonban már nem örülhetett váratlan szabadulásának. A folyó túlsó partjáról elnyújtott kiáltások hallatszottak.24. amelynek java része szintén sztyeppes jellegű volt. és úszni kezdett. Az állat utolsó erejét összeszedve. amelyek embertömeg hangjaihoz hasonlítottak. A harcba az emberek is beleavatkoztak: a falka közé röpített három puskagolyó két ragadozót leterített. Amikor a vadászok odamentek. Vacsora után voltak. már a végét járta. A ragadozók kitértek a csapások elől. és éktelen üvöltés. és időnként éles. innen kilátás nyílt a folyóra. és a szigetre úsztak. fogaival marta őket. amely elmaradt társaitól. Nyomukban tarka szőrű ragadozók falkája bukkant elő. Utat törtek a nád közt. ugatás közepette szintén a vízbe ugrott. és a sátor közvetlen közelében rohantak el. Nyakán óriási tépett seb tátongott: valószínűleg az egyik ragadozó harapott belé.

külsejére pedig inkább amerikai lámára hasonlít. hanem négy. A ragadozók áldozatát csak nagy fenntartással nevezhették lónak. a bokrok mögött akartak kikötni. De közben még érdekesebb vadra bukkantak: négyszarvú orrszarvúra.és facsoportok szegélyezték. orra tövén. felemelte torz fejét. de kecsesebben mozgott nála. Akkorák voltak. magas fűvel borított szavannák és prérik mellett haladtak. E különös ló tanulmányozása során Kastanov és Papocskin arra a következtetésre jutott. és leterítsenek egyet közülük. A folyó pedig meglassúdott. A vadászok megvizsgálták az elejtett ragadozókat. törzsük azonban inkább macskafajtára vallott. hogy észrevétlenül az állatokhoz lopózzanak. hasuk pedig sárga volt. akárcsak hosszú. Hátukat és oldalukat sötétbarna szőr borította. De csak középső patája fejlődött ki erősebben. Felső állkapcsa két oldalán egy-egy hosszú. a legősibb vastagbőrűek családjának egyik tagjára. bokor. sárga agyar meredezett. és számos szigetet alkotott. tompa szarv díszelgett. Fogaik majdnem egyformák voltak: valamennyi agyarhoz hasonlított. és óvatosan átlopóztak a bokrokon. Amikor a tutaj a közelébe ért. egymás mellett két kisebb. vékony farkuk. kifelé hajló szarv emelkedett. két apró szeme közt. Lábai végén azonban nem egy pata volt. Nem volt nagyobb a jól megtermett szamárnál. Az állat mellső lábaival a vízben állt. ez okozta gyengeségét: futás közben lassan elvérzett. füle mögött pedig még két. hogy őslóval van dolguk: ez az állat a jelenlegi lovak őse. Egy nagy szigeten az utasok Titanotherium-csordát vettek észre: ez az állat a víziló és az orrszarvú keveréke. a többi kezdetleges maradt. hosszanti csíkokkal.amikor először támadtak a csordára. és szélesre tátotta száját. a partot sűrű bozót. mint a szibériai farkas. amely csonkra hasonlított. hogy az ősemlősökhöz tartoznak. hogy le- . Következő napon folytatódott a sztyeppes táj. és megállapították. minthogy törzse vékony lábakon nyugodott. mintha le akarná nyelni vagy legalább leköpné a hívatlan vendégeket. De amíg kikötöttek. mint a lovakén. nyilván inni akart. A kutatók valamivel lejjebb.

a fa magasságát azután meghatározzuk.fényképezzék ezt az érdekes állatot. és lomhán tovaügetett. mozdulatai pedig zsiráféi. – Azt hiszem – jegyezte meg Kastanov –. hogy megáll valahol útközben. – A fával együtt fényképezze le. Az oligocén végén vagy a miocén elején élt. bányásziránytű segítségével meghatározták a fa magasságát. – Valóban óriás! – csodálkozott a zoológus. feje tapíré. hogy a szarv nélküli orrszarvúak alcsaládjának egy ritka tagja került elénk. A megfigyelők megvárták. s megmérték az állat termetéhez képest kicsi lábnyomát. a szomszédos tisztáson azonban óriási állatot vettek észre. és ezért ez az óriási állat – a leghatalmasabb szárazföldi emlős – Baluchitherium nevet kapta. és mintegy öt méter magasan zöldellő leveleit tépegette. feje és hosszú nyaka azonban erősen különbözött az elefántétól: óriási törzséhez képest igen kicsiny feje tapírra emlékeztetett. – Ha pedig felnőtt indiai orrszarvút állítanánk melléje. Maradványait nemrégiben találták meg Beludzsisztánban. és az állat igen gyorsan. felső ajka bosszúra megnyúlt. – Úgy hiszem. a vad már eltávozott a folyó mellől. Ugyanaznap estefelé egy nagy sziget partján Coryphodon-párt vettek észre. abban a reményben. – Noha állítólag ártalmatlan. Ezek a hatalmas vastagbőrűek testalkatukkal a Titanotheriu* 1915-ben a Tudományos Akadémia expedíciója a turgaji területen ugyanebbe az alcsaládba tartozó hasonló hatalmas állat maradványait fedezte fel. Indricotheriumnak nevezték el . átsétálhatnék a hasa alatt. csomószámra tépdeste vele a leveleket. egy véletlen rúgással eltörhetné az ember csontjait. hogy nem állhatunk melléje összehasonlítás kedvéért – mondja Papocskin fényképezés közben. amely egy magas fa mellett állt. Az állat testalkatra és bőrének színére óriási elefánthoz hasonlított. ennek a kolosszusnak csak a hasáig érne. amíg a Baluchitherium * félrevonult. úgyhogy kölykének tekinthetnénk. – Milyen kár. én mégis félnék közeledni hozzá. nyaka lóé. s talán csak a fejemet kellene lehajtanom. – Micsoda szörnyeteg! – suttogta Papocskin. – Teste elefánté. Kastanov és Papocskin űzőbe vette. háta négy méterre volt a földtől.

és sok közös vonásuk volt a gyíkfélékkel. Titanotheriumokat. Ezen a napon tehát egyetlen új állatot sem sikerült elejteniük. Minden más tekintetben egyaránt különbözött az orrszarvútól és a bikától is. akik már-már puskához akartak nyúlni. és megállt a bokrok közt. Feltűnő volt alacsony és elég vékony lábakon nyugvó óriási teste. Ebéd után kikötöttek. Amikor azonban a bokrokon keresztül kiértek a folyó partjára. és zsákmányá ból lakmározott. hogy meg ne ijessze vagy fel ne ingerelje a szörnyeteget. váratlanul egy szörnyeteget pillantottak meg. hogy elejtsenek néhány állatot. mint a többi kérődző. Nagyságra nem maradt el a legnagyobb tigris mögött. Agáréhoz hasonlító pofája hosszúkás volt. és fenyegetően felüvöltött. A tutaj láttára felugrott. de nem sikerült. ezért az utasok nem mertek közeledni hozzá. Kissé lejjebb ugyanis nagy ragadozó ült a parton. Másnap mindkét parton és szigeteken itt-ott legelő lovakat. a homlokán ágaskodó. az orra tövén nőtt kicsiny szarva miatt. koponyájának hátsó része lapos és széles tarajjá szélesült. Az állat azonban csak első pillantásra hasonlított orrszarvúra. előreálló két nagy szarva miatt azonban bikára hasonlított. Partra akartak szállni. négyszarvú orrszarvúakat. amelyet óriási. Még Tábornok is – amely már hozzászokott a különféle és rendkívüli állatokhoz.mokhoz hasonlítottak. Az egyik tó partján különös figyelmet érdemlő állatra bukkantak. és mindjárt meg tudta különböztetni a ragadozókat a növényevőktől – erősen megijedt. Ez megnyugtatta a vadászokat. a nedves fűszálakat harapdálta. és kitátotta óriási száját. antilopokat. és morogva Maksejev lábához simult. amelyben alul-felül két elég hosszú és éles agyar fénylett. Az állatvilág általános képe. a Creodontia csoporthoz tartozó ragadozókat és más állatokat vettek észre. A tutaj láttára a hím felemelte fejét. – Óriási orrszarvú – súgta Maksejev. és megismerjék a folyótól távolabb eső vidéket. Békésen legelészett. Kastanov véleménye szerint a harmadidőszak kezdeti idejére vallott. . majdnem két méter hosszú. Feje törzséhez képest aránytalanul nagy volt. hogy kirándulást tegyenek a sztyepp belsejébe.

– Bezzeg. – Jó. Ezek az állatok óriási méretűek voltak.szétterpesztett fülnek lehetett tekinteni. Amikor feje és lábai eltűntek a magas fűben. – * A kréta időszakot a csúszómászók és kétéltűek különös fejlettsége jellemezte. és a füvet és a bokrokat harapdálta. ha ilyen ártalmatlanok lesznek. valóságos dombhoz hasonlított: hiszen majdnem öt méter magas volt. ha ekkora ragadozóra bukkannánk. Szétmarcangolna. de vastag farokban végződött. úgyhogy járás közben magasra emelte őket. mint valami bucka. – Így hát már a kréta időszakba* cseppentünk! – kiáltott fel Papocskin. Vaskos törzsét kerek lemezekből álló páncél borította. valójában azonban csak ékessége vagy védőpajzsa volt a nyak felső részének: apró pikkely borította. de az időszak végére kihaltak . lassan haladt a part mentén. – Miféle állat ez? – kérdezte Papocskin. amelyre testének hátsó része támaszkodott. annál több ilyen csodalénnyel találkozunk. a Dinosaurusok rendjéből – válaszolt Kastanov. lábán és hasán pedig kisebbek. A szörnyeteg mellső lábai jóval rövidebbek voltak a hátsóknál. micsoda szörnyeteg! – suttogta Gromeko. – Különböző óriási gyíkfélék tartoztak ebbe a rendbe. miközben társaival együtt a rendkívüli állatot nézte. amelyek különböző időszakokban éltek: a triásztól kezdve egészen a kréta időszakig. külső szélén pedig hegyes fogacskák meredeztek. – Micsoda szörnyeteg. keresztcsontján. azt bizony megemlegetnénk. Ez a gallér kétségtelenül növelte az amúgy is óriási fej súlyát. – Bizonyára Triceratops. hátán és oldalán nagyobbak voltak a lemezek. mint ez! – jegyezte meg Gromeko. – A Dinosaurusok rendjéhez igen sokféle kisebb-nagyobb ragadozó és növényevő gyíkféle tartozott. – És minél messzebb evezünk ezen a folyón. Pofájának végétől – amely hegyes csőrhöz hasonlított – farka tövéig mintegy nyolc méter hosszú lehetett. amely. – Tehát csúszómászó! Hát szarvas csúszómászók is voltak? – kiáltotta Maksejev. – A nagy állatok rendszerint lomhák! – ellenkezett Kastanov. Törzse nem hosszú. mielőtt elsüthetnénk a puskánkat.

testük azonban hosszabb. Papocskin. . Tábornok győzelemittasan a partra szaladt. és éles. de egyiken sem látszik a lába. de tisztes távolságban megtorpant. Akkorák voltak. és buktak a víz alá. Egyiküket sikerült eltalálni. A szörnyeteg a tóba rontott: valóságos szökőkutakat lövellt. Ekkora szörnyet talán még a robbanógolyó sem teríti le egyhamar. iszapos örvényben. vagy pedig ránk ront. sem a pofájának az eleje. halra vadászva. majd eltűnt a felkavart. – Uszítsuk rá Tábornokot! Hosszas unszolás és biztatás után sikerült a reszkető és morgó kutyát az állatra uszítani. mint egy igen nagy hattyú. nyakuk rövidebb. – Arra kellene kényszeríteni. – Ne lőjek rá? – kérdezte Maksejev. Vagy megijed és elszalad. aki készenlétben tartotta fényképezőgépét. hogy különös üldözői a parton állnak. Kis idő múlva a tó közepén felbukkant a Triceratops két szarva és gallérja: kidugta fejét. csőrük igen hosszú és hegyes. hogy felemelje a fejét – mondta Papocskin –. hogy levegőt szívjon. Támadása azonban váratlan hatással járt. A madarak pompásan úsztak. és újra a tóba merült. Egy másik tavon Tábornok egész csapat furcsa madarat vert fel a sűrű bozótból. és éktelenül ugatni kezdett a körökben gyűrűző. kénytelen volt beérni az állat fejével: a szörnyeteg ugyanis észrevette. Tábornok hangos ugatással rohant feléje. Már készítettem két felvételt. – Nem.Szerintem a kardfogú tigris jóval veszedelmesebb ezeknél az óriásoknál. apró fogak sorakoztak benne. Valamennyien nevettek e szégyenletes futás láttán. zavaros hullámokra. vagy csaljuk nyíltabb helyre.

.

A hüvelyk. ötödik tűzvörös. és embermagasságig értek. amely testalkata alapján a jelenlegi pingvinhez hasonlít. A szágópálma a forró égövben nő. harmadik smaragdzöld. csörgő hangot hallattak. Szárnyai fejletlenek voltak. 25. A folyó partjait tűlevelű fák. szárny nélküli madár. Papocskin lepkefogó hálót vett elő. de kiterjesztett szárnyuk majdnem negyven centiméter hosszú volt. szágópálmák * és sokfajta páfrányok zöld . és itt egy csapásra megváltozott a növényzet. ez szolgáltatja a szágót. és már a kőszén időszakban megjelent. MOCSARAK ÉS TAVAK VIDÉKE Az utasok három napon át száraz sztyeppvidéken haladtak. magas növények rengetege emelkedett. és tánc közben a zene ütemére csattogtatják. a * A szágópálmák a nyitva termők osztálya Cycadea rendjének egyik családja. a lapos homokzátonyokat pedig másfél méter magas és több mint huszonöt milliméteres átmérőjű zsurlók borították.bozótja borította. és megállapította. Röpdöstek. féldió alakú fadarab. és hosszas próbálkozás után elfogta az egyik szitakötőt. másik acélszürke. egymást kergették. amelybe pálmaszerű fák tartoznak. szőrszerű tollazata.Kastanov megvizsgálta a madarat. A part mentén a vízben nádszerű. hogy bizonyára Hesperornis: a kréta időszakban élt nagy fogú. amely kasztanyetta ** csattogására emlékeztetett. fémesen csillogó testük pedig jó húsz centiméternyi. Az utasokat megigézte a szép kép.és a mutatóujjra erősítik. amikor azonban kihúzta a hálóból. Szitakötőre hasonlítottak. A bozótból szüntelen cirpelés hallatszott. egyik aranyos-sárga volt. és teljesen eltakarta őket puha. a víz fölött pedig furcsa rovarok keringtek. Hazája Spanyolország. majd elérték déli szélét. az evezősök pedig gyönyörködtek a szokatlan látványban.) . és letették evezőiket. többnyire teljesen ismeretlen fajták voltak. és közben dallamos. A jelenlegi pálmák a kréta időszak végén jelentek meg ** Kasztanyetta – két. ott 83 faját ismerik. Erősen fejlett belük keményítőben gazdag. Régebbi földtörténeti korokban fontos szerepet játszott a növényvilágban. A csónak lassan úszott lefelé. Dél-Olaszországban is elterjedt (A szerk. libegtek a napsugarakban. a jura és a kréta időszakban pedig a flóra jellegzetes növénye volt. negyedik sötétkék.

rovar erősein belemart ujjába, és a zoológus zavarában eleresztette. A partokat szegélyező sűrű növényfal lehetetlenné tette a kikötést. A hosszú evezéstől fáradt utasok hiába kerestek szemükkel akár egy kicsiny tisztást, ahol tábort üthetnének éjszakára. Közben már alaposan megéheztek, de a zsurlófélék zöld sövénye egyre sűrűbb lett. – A sztyepp végén kellett volna tábort ütnünk! – mondta Gromeko. – Máskor okosabbak leszünk – nevetett Maksejev. Egyik kilométert a másik követte, de a zöld fal sehol sem szakadt meg. Végre egy kanyarulat mögött, a bal parton alacsony sáv látszott. Hosszú, keskeny földnyelv nyúlt a vízbe, majd homokzátonyban folytatódott, és csak zsurló borította. Jobb híján úgy határoztak, hogy itt letáboroznak, és sátorhelyet készítenek maguknak. A csónakokat a földnyelv és a part közötti kis öbölbe kormányozták, majd előrántották vadászkéseiket, és rohamra indultak a zsurlók ellen. De ez nem volt könnyű feladat: a kemény, vastag szárak ellenálltak a késnek, a levágott szárak helyén pedig szúrós tövek maradtak, amelyekre nem lehetett leülni, sem lefeküdni. – Próbáljuk meg tövestül kitépni – ajánlotta a botanikus. -Valószínűleg nem gyökereznek erősen ebben a lágy folyami hordalékban. Jó tanács volt: a zsurlót könnyűszerrel kitépték a talajból, és fél óra alatt puha helyet tisztítottak a sátor és a tábortűz számára. De nem volt mivel tüzet rakni: a zöld zsurló nem égett. Nemcsak hogy vacsorát nem készíthettek, hanem még teát sem tudtak főzni. Azonkívül a fűből valósággal rajzottak a felriasztott szúnyogok: jó húsz milliméter nagyok lehettek, és csak máglya füstjével űzhették volna el őket. – Várjunk csak – mondta Gromeko. – Útközben, nem messze innen, a sűrűből kiálló fatörzset láttam. El kellene hozni. Gromeko és Maksejev eloldozta az egyik csónakot a tutajtól, és elindult a folyón felfelé. Fejszét, kötelet vittek magukkal. Száz-kétszáz lépésre táborhelyüktől valóban észrevettek egy vastag, kiszáradt fát, amely kiállt a zöld rengetegből; néhány ága is volt, de olyan magasan állt a víz fölött, hogy sem kézzel, sem fejszével nem érhették el.

– Próbáljuk meg átvetni a kötelet az egyik ágon, talán letörik -javasolta Maksejev. Gromeko a zsurlóba kapaszkodva, egy helyben tartotta a csónakot, Maksejev pedig átdobta a kötelet egy vastag ágon, és húzni kezdte. Az ág azonban nem tört le, hanem az egész fa recsegett-ropogott. – Hagyja a csónakot, inkább segítsen húzni! – kiáltotta Maksejev társának. A himbálózó csónakban állva, mindketten megragadták a kötelet, és teljes erejükből megrántották. A fa leroskadt, nagy lendülettel a csónak orrára zuhant, és súlyával a vízbe nyomta. Gromeko épp hogy megkapaszkodott a zsurlóban, és odahúzta a csónak farát – de a csónak máris eltűnt a vízben. – Szörnyű! Hát most mit tegyünk? – kiáltott fel Maksejev. Mindketten a csónak farában ültek, lábuk a vízbe lógott, fél kézzel a zsurlókba kapaszkodtak, másik kezükkel pedig a kötelet fogták, 'hogy a víz el ne sodorja a balszerencséjüket okozó fát. – A partra nem mászhatunk ki, a vizet nincs mivel kimerni, tehát nem tehetünk egyebet, mint hogy segítségül hívjuk a többieket – szólt Gromeko. Mindketten hallózni és kiabálni kezdtek. Eleinte senki sem válaszolt. Nemsokára Kastanov hangja hallatszott: azt kérdezte, mi történt. – Evezzen ide valaki, segítségünkre, vödröt is hozzon: csónakunk elsüllyedt! – Azonnal megyek! – hangzott a válasz. Ekkor az elsüllyedt csónak orra mellett óriási, zöldesbarna fej bukkant fel a vízből: rövid, széles pofa, lapos koponya, apró szempár… Az állat egy ideig a meglepetéstől megdermedt embereket bámulta, azután kitátotta száját, és elővillantotta több sorban meredező, fehér fogait, majd felfelé kapaszkodott a csónak orrára, amely súlya alatt még mélyebbre merült. Előtűnt az állat rövid, vastag nyaka, utána törzsének eleje – széles mellső mancsainak karmaival a csónak szélébe fogózott. A két kutató nem hozott magával puskát, hiszen a fa, amelyért idejöttek, igen közel volt táborhelyükhöz, így most fegyvertelenül álltak

szemben ezzel az ismeretlen fajtájú kétéltűvel, amely kétségtelenül húsevő, erős állat volt. Még a fejszék is a csónak orrában maradtak, és most a vízben voltak, az állat lába alatt. – Kösse hamar a kését az evező nyelére! – kiáltotta Maksejev. – Én megpróbálom a másik evezővel feltartóztatni ezt a szörnyet. Előhúzta kését, és foga közé szorította, majd megragadta az evezőt, és teljes erejéből lapjával az állat félig nyitott szájára sújtott. Az ínyére és nyelvére mért erős csapás meghökkentette az állatot, amely görcsösen összezárta száját. Recsegés hallatszott: az éles fogak szétmorzsolták a fát, és belemélyedtek a lapát vasszegélyébe. Maksejev egyre beljebb taszította az evezőt a ragadozó torkába, de a lapát mind rövidebb lett, mivel az óriási állkapocs szaporán dolgozott, és véres fadarabokat szórt szerteszét. Ekkor azonban Gromeko – aki közben csizmája szíjával a másik evező rúdjához kötötte nagy vadászkését – felemelkedett Maksejev háta mögül, és a szörnyeteg szemébe döfte a rögtönzött kopját. Az állat a fájdalomtól eszét vesztve félreugrott, kitépte az evezőt Maksejev kezéből, és eltűnt a folyóban. Egy pillanatra kibukkant széles, barnászöld háta, a gerince mentén húzódó kettős pikkelysor, valamint rövid, vastag farka, amely olyan erővel sújtott a vízre, hogy mindkét vadász tetőtől talpig csuromvizes lett. A csónak, amelyet a szörnyeteg hirtelen mozdulata elrántott a parttól, elmerült. Kastanov, aki társai segítségére sietett, ékkor már nem volt messze a katasztrófa színhelyétől; a kanyar mögül kievezett, észrevette a nagy vízörvényt, amelyet a szörnyeteg kavart fel, de nem tudta, mi történt. Hirtelen egy fatörzs siklott el mellette a hullámokon bukdácsolva, hol alábukott, hol meg felmerült; Kastanov krokodilnak vélte, és már rá akart sújtani csáklyájával. Ekkor azonban felharsant Gromeko kiáltása, aki nem akarta elszalasztani zsákmányát, amely már annyi fáradságot okozott. – Fogja ki azt a fadarabot! Hisz az a tüzelőnk! Kastanov gyorsan beleakasztotta a csáklyát, és vontatni kezdte a

fát. Végre odaért társaihoz, akik derékig vízben álltak. Némi vesződség után kiemelték a csónakot, kimerték a vizet, és a zsákmányolt fával együtt visszatértek a sátorhoz. Papocskin vadul hessegette a szúnyogokat, Tábornok pedig füléig a vízbe gázolt, hogy meneküljön előlük. Gyorsan partra húzták a fatörzset, széthasogatták, és hamarosan vidáman pattogott a tűz. Zsurlókat vetettek rá, és olyan maró füst csapott fel, hogy a szúnyogok nyomban megfutamodtak, a tűz mellett szárítkozó Maksejevnek és Gromekónak pedig a könnye patakzott tőle. Elmesélték, hogyan támadt rájuk a vízi szörnyeteg. Kastanov végighallgatta, majd megjegyezte: – Azt hiszem, ez a gyíkféle abba a családba tartozott, amelyik bolygónk felszínén a harmadkor kezdetén halt ki. – Ichthyosaurus* talán? – kérdezte Maksejev. Eszébe jutott egy és más, amit az őslénytanból tanult a bányamérnöki karon. – Nem, az önök elbeszélése szerint nem az. Az Ichthyosaurus jóval nagyobb volt, fejének alakja is más, és korábban élt, és jura időszakban. Inkább kréta időszakbeli kisebb krokodilhoz hasonlít. – Bizony, Ichthyosaurusszal nem bántak volna el ilyen könnyen – jegyezte meg Papocskin –, a Plesiosaurusnak pedig hosszabb nyaka volt, mint az ön evezője, és egykettőre bekapta volna mindkettőjüket, be sem mászott volna a csónakba. – Remélhető, hogy idővel ezekkel az óriási gyíkfélékkel is találkozunk – mondta Kastanov. – Hiszen amint lejjebb haladunk a folyón, egyre régibb állatvilág képviselőit láthatjuk. Jelenleg már a kréta időszak közepén, sőt talán kezdetén járunk. – Igen, az állat- és növényvilág egyaránt mind kevésbé hasonlít arra, amit a Föld felszínén szoktunk látni – fűzte hozzá Gromeko. – A változás fokozatosan megy végbe, és mi nem is vesszük
* Az Ichthyosaurus a jura és kréta időszakban élt tengeri gyíkféle. Hal- és gyíkjellegei vannak (neve is innen ered): teste halszerű, nyaka nincs, feje csőrszerű pofává nyúlt meg, mint a delfiné, hosszú farka uszonyban végződik, hátán is uszony van. Mellső és hátsó végtagjai rövidek, és uszonyokká alakultak. Testét csupasz bőr borította. Egyes fajtái 8-9 méter hosszúak is voltak

nyomban észre. Pedig gondoljuk csak meg, hogy körülöttünk minden új: eltűnt a temérdek lombos fa, virág, fűféle és pálmák, sásfélék és. nyitva termők vannak túlsúlyban, és már sok virágtalan növény is akad.* – Ez a föld alatti birodalom még sok meglepetést tartogat. Ezért óvatosabbaknak kell lennünk. Lépést se tegyünk robbanógolyóra töltött puska nélkül! – Azt hiszem, helyesebb, ha csak kis ideig pihenünk, amíg megfő a vacsora. Megesszük, és azután továbbmegyünk, míg alkalmasabb helyre nem érünk. Ahhoz ugyanis nincs elég fánk, hogy olyan nagy tüzet rakhassunk, amely megvéd a ragadozóktól – jelentette ki Gromeko. Valamennyien egyetértettek ebben. Partra húzták a megsérült csónakot, hogy megszárítsák és kijavítsák, majd megvacsoráztak, két órát aludtak a füstölgő máglya körül, azután ismét útnak indultak. A fa maradványait magukkal vitték. Mintegy két órán át még továbbra is áthatolhatatlan rengetegben eveztek, amelyet szintén nád és zsurló szegélyezett. Csendes helyeken halak fickándoztak, olykor ki-kiugrottak a vízből, üldözőjük elől menekülve. Az utasok néha észrevették, hogy a kiugró hal nyomában egy pillanatra tátott szájú gyíkféle ragadozó undok pofája bukkant ki a vízből, majd örvények, forgók és tovasikló gyűrűk jelezték, hogy a nagy test gyorsan alámerült a vízforgatagba. A gondtalanul szálldosó szitakötők időnként szétrebbentek, és a lomb közt vagy a nádasban rejtőztek el egy óriási csőrű, nagy kék madár elől, amely nagy zajjal tört rájuk valahonnan, és röptében elkapott egy-egy vigyázatlan rovart. A zöld falak végre szétváltak, a folyó sodra meglassúdott, és a víz tükre mind szélesebb lett: tóvá terebélyesedett közepén szigetek látszottak. Az egyik sziget felkeltette az utasok figyelmét. Csupán egyik felét borította magas rengeteg, másikon pedig elég terjedelmes rét terült el, amelyen néhány – részben kiszáradt – fa állt. Ide siettek, és hamarosan kikötöttek.
* A virágtalan növényeknek nincs igazi virágjuk, porzószáluk és termőlevelük, hanem spórákkal szaporodnak. A Föld életének régebbi időszakaira voltak jellemzők, a devon időszaktól kezdve. Virágtalanok például a páfrányok, zsurlók, korpafűfélék, mohák és a jelenlegi gombák

A szigetnek ezen a részén alacsony, de kemény szálú fű nőtt. Megvizsgálták, és kiderült, hogy a korpafűfélék egyik különleges faja. A rét a sziget felső részén volt, és könnyű szél fújt a folyón lefelé. Tüzelőben nem volt hiány. Ezért elhatározták, hogy a bozót szélén néhány nagy füstmáglyát raknak, így elűzik a szigetről a ragadozókat, és biztosítják nyugalmukat. Amikor ropogni kezdtek a máglyák, és gomolygó füst szállt a bozót belseje felé, kicsi madarak és különféle rovarok röppentek ki onnan. Némelyik a földre hullott, és így lehetőséget nyújtott a zoológusnak, hogy érdekes gyűjteményt állítson össze ismeretlen fajtákból. Majd egy különös, félelmetes lény rontott a tisztásra: nagyon hasonlított a sündisznóra, de bikánál is nagyobb volt – sörtéi körülbelül egy méter hosszúak lehettek. Az állat felborzolta sortéit, s most valami óriási, szúrós gömbre hasonlított. Elrohant a meghökkent emberek mellett, és eltűnt a nádasban. Nyomában egy másik állat rohant, rövid, magas ugrásokkal iramodott előre, külseje ragadozóra vallott. Sötétsárga színű volt, macskafejű, farka elég hosszú és vastag, lába rövid, tompa pofájából éles fogak vicsorogtak. Általában nagy – majdnem két méter hosszú – vidrára hasonlított, csak nagyobb fülével és rövid sörényével különbözött tőle. Nem szándékozott támadni, és az erdőszél mentén lopózott a víz felé, de külseje annyira érdekelte Kastanovot, hogy sikeres lövéssel leterítette. Az állat valóban figyelmet érdemelt: szájában nem voltak sem lapos metszőfogak, sem hegyes, gumós zápfogak, mint a későbbi korok ragadozóinál. Valamennyi foga többé-kevésbé hegyes, kúp alakú volt, akár a csúszómászóké. Csupán elülső fogai, a metszőfogak voltak valamivel kisebbek a többinél, és kissé lapultak, állkapcsa oldalán sorakozó fogai pedig valamivel nagyobbak, szemfogai viszont mindkét állkapcsában – különösen a felsőben – sokkal hosszabbak voltak a többinél. – Érdekes példája az ősemlősnek: még gyíkfogai vannak, de már látható rajta annak az elkülönülésnek a kezdete, amely későbbi időszakokban azután végleg kialakult – állapította meg a geológus.

mint a csúszómászóké. és már a puszta gondolat is . Nyugodtan alhattak. hosszú farka nem csupán tollakból állt. úgyhogy mellső végtagjaival fára. amelyek bőszen rátámadtak az utasokra. Természetesen felváltva őrködtek: az őr élesztette a füstmáglyát. melyek kócsaghoz hasonlítottak.A sűrűből nem bukkant elő több állat. hanem számos csigolya is volt benne. mint lábain. A madár szárnyain három-három hosszú ujj volt. a víz folyását alig lehetett észlelni. Ez a bozót különféle szúró rovaroknak adott menedéket. Estefelé egészen lapos és jelentős távolságon mocsaras parthoz értek. Néha kisebb-nagyobb. A következő napon hasonló jellegű vidéket láthattak. amelyeket a felső jurakori üledékekben találtak Európában. valahányszor megkísérelték. de lábuk rövidebb volt. és Kastanov bemutatta útitársainak ezt a különös tollas lényt. négy centiméternél nagyobb bögölyök és bagócsok támadtak versengve az emberekre. farkuk pedig hosszú. Huszonöt milliméter hosszú szúnyogok. hogy gyűjtés céljából kikössenek. poszméh nagyságú legyek. amely átmenet volt a gyíkfélék és a madarak között. akkora lepkék röpültek el fölöttük. A víz és az erdő fölött színes szitakötők és óriási szarvasbogarak szálldostak. A folyó végképp tóvá változott. Az egyik madarat sikerült röptében lelőni. A mocsarat zsurlók és páfrányfélék nőtték be. majd egy ideig a víz fölött is üldözték a betolakodókat. a tollak pedig a fark két oldalán nőttek. kékesszürke madarak jelentek meg. amelyeknek fél szárnya elfödhette az ember kezét. de jóval nagyobb azoknál a példányoknál. vagyis ugyanolyan szerkezetű volt. itt-ott különös fák csoportja magaslott föléjük. mint a madaraké. így hát az utazók végre átadhatták magukat a jól megérdemelt pihenésnek. rövid csőrükben apró fogak látszottak. amelyen temérdek sziget volt. akik kénytelenek voltak szégyenszemre visszavonulni. amely megvédte őket a rovarok csípésétől. hogy az Archaeopteryekhez tartozik. és állandóan evezniük kellett. mint előző este. sziklára is felkapaszkodhatott. A daru nagyságú állatot kékesszürke toll borította. Az állat megvizsgálása arra a következtetésre vezette Kastanovot. ugyanolyan karmokkal. amelyeknek hossza elérte a harminc centimétert.

mivel vitorlavászon csónakon természetesen nem indulhattak el egy végtelen tengeren. hogy vajon mekkora ez a medence. Ö hallotta elsőnek a zúgást. és csobbanásokkal. nagy nyitott tó vagy tenger van előttünk – állapította meg Maksejev. Szibériai módra férgeknek nevezte a fullánkos vérszopókat. – És miféle szárazföldi állat bírná ki ezeknek a szörnyű férgeknek a marásait? – kérdezte Gromeko. csak előhírnöke ennek a medencének. Az állatvilág itt nyilván rovarokra. . mint amelyen most haladunk. mély vízben rejtőztek. hogy miként ütnek tábort éjszakára e vérszopók serege közt. nem vet-e véget Plutónia belsejébe való utazásuknak. 26. Dél felől friss levegő tört elő. akkor ezeknek végül is valamilyen állóvizű medencébe kell torkollniuk. Órák hosszat haladtak ezen a mocsaras vidéken. és időnként ütemes zúgást hallottak.aggasztotta őket. hogy minél hamarább kijussanak belőle. vagy nem apadhatnak ki a homoksivatagban? – Tökéletesen igaz! De vízbőség esetén valószínűbb. amelyen eveztünk. Hiszen a folyók nem folyhatnak a végtelenségbe. – Tenger? – csodálkozott Papocskin. – Sima partú. kavargó vízörvényekkel árulták el jelenlétüket. Négylábú szárazföldi állatok bizonyára nem élhettek meg ebben a feneketlen mocsárban. – Hát Plutóniának még tengere is van? – Ha folyói vannak – s ebben nem kételkedhetünk–. valamint halakra és gyíkfélékre korlátozódott. hogy egy nyílt vízmedence van valahol. Valamennyien nekifeküdtek az evezőknek. ősmadarakra. ez utóbbiak a sötét. – Hát a folyók talán nem tűnhetnek el olyan mocsaras tavakban. CSODASZÖRNYEK TENGERE Valamennyiüket érdekelte. és a mocsári növényekkel benőtt tó.

könnyű hátszéllel. lilás tömegek tűntek fel: valószínűleg sziklák. Ezen a friss tengeri széltől átjárt fövenysávon táboroztak le éjszakára. a Balti-tenger vizéhez lehetett hasonlítani. mivel a legutóbbi napokban. tóvá szélesedett folyó végén kék sáv tűnt fel. különösebb kockázat nélkül útra kelhettek. további útjukról kezdtek tárgyalni. hogy a növények közvetlenül a parton verjenek gyökeret. Nem volt lehetetlen vállalkozás: mindössze negyven-ötven kilométernyi út. Gyorsan levetkőztek a puha homokos parton. amely igen lassan mélyült. mióta nagy gyíkféléket vettek észre a folyó vizében. és csendes időben. A folyópartot szegélyező növényzet nem ért a tenger partjáig. csupasz homoksáv választotta el a víztől. Minthogy a legutóbbi napokban a mocsarak közt és a tavakon a . és tüzet raktak. hogy a tenger véges. vagy pedig csupán nagy tó. A terepnek ez a jellege azt a kívánságot ébresztette valamennyiükben. hanem széles. sós vizű. A földfelület homorúsága következtében a mögöttes terület is látszott. hogy átkeljenek a déli partra. A hullámverés nyilván megakadályozta. milyen a vize. de nem annyira. mint a Föld felszínének óceánjai. és csak a parttól ötvenlépésnyire ért derékig. Itt még a tolakodó rovarok támadásától sem kellett tartaniuk.Röpke óra sem telt belé. Tudni akarták. és itt-ott magasabb hegycsoportok barázdálták. szakadékok. Azonkívül mindnyájan fürödni akartak. ugyanolyan lilás színű volt. itt-ott pedig sötét. Jó messzelátón keresztül pedig teljesen világosan látszott a vadon zöldje s néhány magasabb facsoport. amelyen átfolyik a víz. A folyó torkolata közel volt. bár kevésbé tisztán. Erősebben nekifeküdtek az evezőnek. A tenger nem volt hatalmas: a látóhatár déli peremén szabad szemmel is észrevehettek a szemközti partot. Az utasok a fürdéstől felfrissülve. zárt medence. s a szinte észrevétlenül hömpölygő. Miután kirakodtak. és újabb fél óra múlva a tó vagy tenger szélére értek. hogy meggyőződjenek róla. kénytelenek voltak lemondani a fürdésről. valamennyien a tengerhez szaladtak. és belegázoltak a sekély vízbe. Eléggé sós volt.

– Természetesen. teje vagy a hasüreget borító fekete hártyája mérgező. és egy fekete tömeg elragadta a halat a horoggal együtt. hogy azután kézihálóval fogja ki. – Letépte horgomat. testét négyzetcentiméter nagyságú lemezkékből álló durva pikkelyek fedték. farka egyszárnyú volt. hogy halászni fog. mekkora halat fogott. ahol a folyó kiért az erdő közül. noha sokban különbözik tőle. és megmutatta zsákmányát. – Ehető ez a szörny? – kérdezte Maksejev kételkedve. Általában minden friss hal ehető. mindkét szeme teste egy oldalán helyezkedett el. Szemjon Szemjonovics! Legalább nyolc kiló lehet! – Nyolcszázat is nyom! – válaszolt a zoológus döbbent rémülettel. és nagy halat rántott ki a partra. Ezért a zoológus a part felé húzta a horgára akadt halat. hogy rája. és a partnak arra a helyére mentek. hogy zsákmányát levegye a horogról. fürdés közben nagy halat vettek észre. Igen furcsa állat volt: széles és lapos. csak egyes fajták ikrája. Az úszó azonban sokáig nyugodtan lebegett a víz színén. Maksejev meghúzta horgát. a horgászbot erősen megrándult. ha előzőleg kibelezzük – legfeljebb a húsa büdös vagy túlságosan szálkás. és a két halász már-már helyet akart változtatni. amikor hirtelen erősen pedzeni kezdte a hal mindkettőjük horgát. ezért fogták horgászbotjukat. és fogjunk még. Ismeretlen fajtájú halat is megehetünk. – Akkor próbálkozzunk tovább.vadászat nem járt sikerrel. Maksejev. hátán pedig hosszú tüskék sorakoztak. Félszegúszóhalhoz hasonlít. és felkiáltott: – No. Papocskin zsákmánya azonban olyan súlyos volt. és elmenekült. aki azzal foglalatoskodott. és mélyebb volt. a halász csak nagy pikkelyekkel borított hátát és rövid farkát láthatta. hogy elszakíthatta a zsinórt. de hirtelen a víz kavarogni kezdett. amely megszökött ön elől? . meghallotta a hangos csobbanást. Maksejev odaszaladt. húskészletük kifogyott. De milyen volt az a nagyhal. akár a félszegúszóhal. Azt hiszem. Maksejev és Papocskin azonban elhatározta. és vacsorára csak kását főzhettek.

nem volt hal. spirálisan csavart vázuk volt. hogy az Ammonitákhoz* . Képzelje. mintha két óriási fekete hattyú úsznék a vízen. Kastanov egész csomó kagylót gyűjtött. – Cápák akkor még nem voltak? – De voltak. Néhol megtalálták hetven centiméter hosszú fogaikat. hanem nagy gyíkféle: letépte a halat a horogról. amelynek törzse alig emelkedik a víz fölé. majd másik követte. úgy látszik. hogy ezek bizony Plesiosaurusok. Hiszen a jura időszak tengereiben – márpedig ez a tenger nyilván ebből a korból való – óriási Ichthyosaurusok. – Nem kígyók – mondta Kastanov. Ezek a ragadozók jóformán a devon időszak óta ismertek. amely a jelenlegi kecsegéhez hasonlított. Sok-kamrás. a jura és a kréta időszakban. akár a kígyóé.tartoznak. – Meggyőződésem. mekkora tengeri kígyók! Mintegy százméternyire a parttól egy fej emelkedett a víz tükre fölé. Úgy tetszett.– Azt hiszem. A tenger habjai halkan csobogtak a homokos parton. aki messzelátón figyelte a két állatot. és óriásira megnőttek. és pipafüst mellett tárgyalták küszöbönálló tengeri útjukat. Vacsora után valamennyien a sátor mellett üldögéltek. – Á. * ame* Az Ammoniták kihalt puha testű állatok. az Ammonitáknak különösen sok neme és faja élt a triász. és kondérba dobták. Plesiosaurusok és egyéb ragadozó gyíkfélék éltek. vázai borítottak. a lakókamrát foglalta el. és lenyelte a horoggal és a zsinór egy darabjával együtt. Hatalmas testüket csu - . Amíg társai halásztak. Amíg a halászlé főtt. Hamarosan egy-egy nagy halat fogtak. akár csak a ma élő Nautilus. ezek felkeltették a geológus érdeklődését. mekkora torkuk lehetett! A két halász újra vízbe vetette horgát. amelyet különféle puha testű állatok kagylói. a lábasfejűek egyik rendje. amelyek egykettőre kettéharaphattak volna bármelyikünket. ezek a ragadozók itt is tanyáznak! Mi pedig könnyelműen fürödtünk a tengerben. hosszú nyakon nyugodott. még tucatnyi hasonló halat fogtak. A zsákmányt nyomban megtisztították. – Oda nézzenek – szakította félbe a beszélgetést Gromeko kiáltása–. Az állat lágy teste csak az elülső kamrát. a fej lapos volt. és kecsesen hajladozó. A kréta végére teljesen kihaltak * A Plesiosaurusok a jura és a kréta időszakban élt tengeri gyíkok. – Bizony óvatosabbnak kell lennünk. Megállapította.

Mindkét vízi szörny egyszerre ragadta meg ugyanazt a nyilván elég nagy halat. a nyakuk legalább két méter hosszú. – Mekkora szörnyek! – jegyezte meg Papocskin. A Plesiosaurusok halászgatása. Szaporán alábuktak a vízbe. ne pedig visszájáról. amelyet az utasok nagy érdeklődéssel figyeltek. és kitérhetünk előlük. a két szörny rövid farka és úszója vadul csapta a vizet. utolérte. aki szintén meszszelátóval figyelte a két állat mozgását. hosszú hattyúnyakuk. hogy szárazon igen esetlenül mozognak. feldobták a levegőbe. halat vettek űzőbe. A két nyak hol erre. és nyakával átfonta ellenfele nyakát. a sötét testek egymásra rontottak. valóságos szökőkutakat lövellt. kicsiny fejük és két pár úszóvá módosult végtagjuk volt.lyek a felső jura tengereinek lakói voltak. úgy látszik. Amikor lassan úsztak a part mentén. 3-5 méter hosszúra nőttek meg . zúgva hasították a hullámokat. – Azt hiszem.és fejmozdulattal megragadták. ilyenkor a hatalmas állatok üldözés közben majdnem kiugrottak a vízből. Társa üldözőbe vette. A tengeri szörnyek azonban nem vágyódtak a szárazföldre. – Vajon hozzánk nem látogatnak el? – kérdezte Gromeko. és már a fejénél kapták el. – Ki tudja? De azt hiszem. aki nem felejtette el a gyíkféle ragadozóval való kalandját. Az egyiknek sikerült is. majd gyors nyak. és mindegyik azon igyekezett. hogy kitépje a másik torkából. dulakodással ért véget. Mindenesetre azonban töltsük robbanó-golyóra puskáinkat. és messzire előrenyújtották nyakukat. hol arra hajlott. és kereket oldott. A Plesiosaurusok igen fürgén és kecsesen mozogtak. A kiszemelt áldozat olykor eliramodott. kiszemelték zsákmányukat. hogy tüskéi és pikkelyei mentén nyeljék le. pasz bőr borította. hogy a hal elengedésére kényszerítse.

.

Hasát barnászöld színű. és lassan közeledett. mivel valószínűleg homokzátonyra jutott.Végül az egyik Plesiosaurus felbőszülve eleresztette a halat. A Pterodactylusok különböző nagyságúak voltak. a jura és kréta időszakban élt kihalt csúszómászók. akik partra vetett fadarabokat gyűjtöttek az éjszakai tábortűzhöz. csupasz törzse volt. hogy a tetemhez férkőzhessek. * A Pterodactylusok vagy repülőgyíkok. fogakkal teli csőre. Kiderült. Kúp alakú fogakkal teli nagy állkapcsuk. kiterjesztett szárnyainak szélessége pedig elérte a hat métert . Úgy röpdöstek. úgyhogy ezek a gyíkok úgy tudtak repülni. A kisebbik fajtának hosszú farka volt. és magával rántotta a mélybe. úszólábai kiálltak a vízből. és a sötét tömeg felé indultak. a tenger habjain ringó sötét tömeget vettek észre. nyaka pedig hosszabb. mint a jól megnőtt kacsa. mint a denevé rek. fogait vetélytársa nyakába vájta. Majd eloldozták az egyik csónakot. kisebb madarak a levegőben keringtek fölöttük – nyilván sorukra vártak. A víz a part mentén sodorta. hogy az egyik Plesiosaurus volt: tetemén már nagy madarak lakmároztak. Az állat feje és nyakának felső része csak bőrfoszlányokon csüngött: ellenfele teljesen szétmarcangolta. A víz még sokáig kavargott azon a helyen. Mindegyik „madárnak” óriási feje. A fát a sátorhoz vitték. végre megállt. ahol két társuk már aludt. akár a denevérét. Némelyik akkora. a kisebbek pedig akkorák. A lelőtt madarak a repülő gyíkfélék két neméhez tartoztak: a nagyobbak (Pterodactylusok)* a sasnál is hatalmasabbak voltak. Mellső és hátsó végtagjaikat repülőhártya kötötte össze. farka valamivel kisebb volt. mint az egér. ahol a két szörnyeteg alámerült. hosszú nyakuk volt. de akadt olyan is. amely egy méter hosszúra nőtt. némelyiknek hosszú farka is. hátsó úszólábai majdnem másfél méteresek lehettek. A két kutató kénytelen volt néhány puskalövéssel elkergetni a madárcsapatot. hogy ők is kivegyék részüket a lakomából–. Mellső és hátsó végtagjaikra hártya feszült. mint a denevérek. csupasz bőr borította. Egy óra múlva Gromeko és Kastanov. A dög hasával felfelé fordult. Lehetetlen volt a Plesiosaurust a partra vonszolni: törzsének hoszsza meghaladta a két métert. más. és közben békabrekegéshez hasonló hangokat hallattak.

hogy irányt mutasson visszafelé útjukban. Ami kor a tutaj kissé eltávolodott a parttól. Egyenest délnek tartottak. A gúlához palackot erősítettek. A vadon zöld sávja mögött sem hegy. herbáriumokat. de nem vert nagy hullámokat. Csak a vitorla vitte előre a hajót. A piramisra. a távolban alig látszó túlsó part felé. állati koponyákat. a tengerpart vidéke nyilván nagy kiterjedésű. és már gyorsabban haladtak. a jurtától egészen a tenger partjáig. A könnyű szellő alig-alig . a szél kifeszítette a vitorlát. sem domb nem látszott. melyet valószínűleg mindenütt erdők vagy mocsarak borítottak. karót tűztek fehér zászlóval. gyenge északi szél fújt. Az expedíció útjának rövid leírását tartalmazta. A piramis. nehogy a bőrök szagára odagyűlő ragadozók feltúrhassák. ÁTKELÉS A TENGEREN Másnap az idő igen kedvezett a tengeri úthoz. és abba helyezték a gyűjteményeket: kőzeteket. amely lehetővé tette vitorla használatát. A tenger majdnem teljesen csendes volt. csónakba ültek. már helyesebb képet alkothattak maguknak a tenger általános jellegéről. gödröt ástak a homokban. Kissé távolabb a parttól. a Maksejev-folyó torkolatától keletre és nyugatra. és útnak indultak. a bozót szélén. amelyet néhol hasonló folyók torkolata szakított meg. csúcsán a zászlóval. csontokat és bőröket. Miután mindezzel végeztek. élesen kivált a zöld háttérből. hogy ne kelljen felesleges terhet vinniük. a partot magas zöld növényfal szegélyezte. amelyben esetleg kárt tehet a nedvesség. Az ég majdnem felhőtlen volt. A betemetett gödör fölé még egy piramist emeltek hordalékfából. ezek az árbocokat helyettesítették. ahová nemigen érhetett a hullámverés. Amint az utasok elhagyták az északi partot. alacsony fekvésű síkság volt. amelyet Maksejev hordalékfából épített a parton. Vitorlának a sátrat feszítették ki két csáklya közt.27. Indulás előtt gondosan megvizsgálták a csónakokat és a tutajt. Kétoldalt. Kétórányi evezés után pihenőt tartottak.

Olykor tengeri pillangók bukkantak fel: szétterpesztették vitorláikat és vörös tapogatóikat hófehér kagylóik felett. nagy állatnak tartott. Innen már jól látszott a hullámverés fehér csíkja a szirtek lábánál. A robbanógolyóra töltött puskák készenlétben voltak. Óriási. a tenger mindjobban megélénkült. és lassan közeledve nézegette az embereket. amikor pedig abbahagyták az evezést. Már tisztán látszottak a fekete. Közvetlenül a part mentén magasodtak. Amikor a . Mindeddig az áthajózás pompásain sikerült. és zöld erdő emelkedett a parton. hogy az utasoknak izgalmas perceket is ki kellett állniuk. A víz igen mély lehetett. kisebb-nagyobb halak csapatait vehették észre a vízben.fodrozta tükrét. és még egy órát eveztek. vöröses dombok váltották fel. zöld szövevényükben. 100 méter hosszú zsineg nem ért feneket. mert mindkét part egyforma távolinak látszott. jobbra pedig hátrább húzódtak. mivel a súllyal megterhelt. Ledobták rögtönzött mérőónjukat: huszonöt méter mélységet jelzett. halakat és rovarokat is felhoztak a tenger vizéből. és a növények száraival együtt kicsiny kagylókat. Más mérőeszközük pedig nem volt az utasoknak. Helyenként a vízinövények valóságos úszó szigeteket alkottak. Rövid pihenés után ismét megragadták az evezőket. hol pedig keskeny zöld sáv választotta el tőle. amely beljebb teljesen elhagyatott volt. amelyek a hullámok tetején ringatták átlátszó. és vidám csónakkirándulásra hasonlított. még jobbra ezt a falat magas. az evezők minduntalan megakadtak puha. amelyek hol közvetlenül a víz széléig értek. De úgy hozta a sors. kocsonyás testüket. amelyek lépcsőzetesen emelkedtek a vidék belseje felé. Két kilométerre a parttól a tenger lakói még jobban megszaporodtak. ibolyaszínű és vöröses szirtek. egy méter átmérőjű medúzák jelentek meg. Gyorsabban haladtak. akiket csónakjaikkal együtt nyilván valamilyen sosem látott. A szörny feje kecsesen táncolt hosszú nyakán. Ahogyan közeledtek a parthoz. Nemsokára kissé élénkebb lett a szél. Körülbelül egy kilométernyire a parttól Plesiosaurus feje bukkant ki hirtelen a vízből: alig harminc méterre lehetett tőlük. Most körülbelül a tenger közepén jártak.

sátrat vertek. délfelé járt az idő. Ekkor jöttek rá. A part már nem volt messze. aki szemmel tartotta a szörnyű gyíkot. – Bizony. Megfeszített erővel eveztek a part felé. és gya logszerrel vontatták a csónakokat és a tutajt. homokos part látszott. – Ez valószínűleg Ichthyosaurus! – kiáltotta Kastanov. vér zúdult a félig nyitott szájból. az Ichthyosaurus torka különben is nagyon hasonlított a csukáéhoz. nehogy elsüllyedjenek. és a zöld erdővel szegélyezett alacsony part felé eveztek. – Ki tudja.Plesiosaurus közel ért. és hozzáláttak az ebédfőzéshez. és a haldokló Plesiosaurushoz sietett. hogy ki kellett szállniuk. két lövés dördült. Az utasok elkerülték a csupasz sziklák tövénél rejtőző víz alatti szirteket. Az átkelés mintegy hat óráig tartott. A szörny félig kinyitotta hegyes fogakkal teli száját. éppen úgy. hogy a hajósok kénytelenek voltak sietve odábbállni. amint egy fiatal Ichthyosaurus halra vadászik. ez a fenevad rosszabb a másiknál! – jegyezte meg Maksejev. – Igen elővigyázatlanul cselekedtünk – mondta Papocskin. – Ráadásul nehéz észrevenni és eltalálni a vízben – fűzte hozzá Gromeko. Hirtelen sötét tömeg suhant el mellettük. útközben a kutatók még láthatták. A hal menekülés közben ki-kiugrott a vízből. amely krokodil fejéhez hasonlított. és az ebéd és a pihenő után még bebarangolhatták a környéket. hogy édesvízkészletük fogytán van. sík. a szörny feje tehetetlenül alákókadt szétzúzott nyafkán. Az állat hevesen csapkodni kezdett: akkora hullámokat korbácsolt. van-e édesvíz ezen a parton? Néhány napra elegendő ivóvizet kellett volna magunkkal hoznunk. mely könnyű zsákmánynak látszott. akár égy tengeralattjáró. Zöldesbarna hát emelkedett ki a vízből és egy óriási hosszú fej. a piros szárnyú ponty szökik fel. ahol táborozásra alkalmas. A tutajt és a csónakokat partra húzták. a küllő. két hullámsort hasított. . ha falánk csuka üldözi. ahogyan a fenékjáró. A part mentén azonban olyan sekély volt a tenger. – Könnyűszerrel elkaphatja és kettéharaphatja az embert. Mindkét golyó célba talált: a karcsú nyak megremegett.

– Ez a jövő feladata. Ebéd és pihenő után a zoológus és a botanikus az erdőbe indult vízért. Valamennyien robbanógolyóra töltött puskát vittek magukkal: hátha szárazföldi gyíkfélékkel vagy valamilyen más ragadozóval akadnak össze. Tábornokot egy fához kötözték a sátor mellett. 28. – Azt hiszem. de valószínűleg nincs túlságosan messze! . – Bizonyos vagyok benne.– Ha nem találunk vizet. mivel ez a dús növényzet nem táplálkozhat sós vízből. hogy patakot vagy forrást találunk a közelben – mondta Maksejev –. Felületüket vörös és sárga foltok. és csak itt-ott vettek észre más sötét meddő kőzetet. hogy vasérctartalmúak: tiszta mágnesvasércből valók. és óriási jégtörőket kellene beállítani a Beaufort-tengeren. amelynek csak felülete volt kissé oxidált. és mindenütt ércre bukkantak. – Előbb természetesen vasútvonalat kellene építeni Plutónián és a Nansen-földön keresztül. hogy megvizsgálják a táborhelyüktől keletre eső parti szirteket. – Micsoda kincs hever itt parlagon! – kiáltotta Maksejev. vissza kell térnünk a tenger túlsó partjára. amikor megszemléltek több parti szirtet. pedig itt még jóformán semmit sem láttunk – jelentette ki Gromeko. Minden kalapácsütés nyomán előbukkant az érc. – Ha ezen a parton egyáltalán nem volna növényzet. erek tarkították. feleslegesen aggódnak – nyugtatta meg társait Kastanov. természetesen hoztunk volna édesvizet. MAKSEJEV MILLIÓI ÉS MILLIÁRDJAI A legközelebbi szirtek majdnem feketék voltak. a part sivatagos jellege vezetett volna erre a gondolatra. hogy elriasszák a hívatlan vendégeket. közbetelepülésként. – Igen. Kastanov és Maksejev pedig elhatározták. kissé távolabb pedig nagy tüzet raktak. itt olyan bányát lehetne létesíteni. amely a Föld felszínén lakó egész emberiség ércszükségletét kielégítené – jegyezte meg Kastanov. Kiderült.

– Ha aranytelér van az érctömzsben.Amikor odafont kiapadnak a vasérckészletek. csendes időben – jegyezte meg Maksejev. – Természetesen átkutatjuk a szirtet. ahol szabadon járhattak volna. akkor miért nem folytatódhat a mellékkőzetben is. – Fogadok bármibe. – Csak találjuk meg! – Azt hiszem. és végeredményben csupán néhány tucat kilogrammot nyomhat. – Sok aranylelőhelyet láttam Kaliforniában és Alaszkában. sőt nem is hallottam ilyesféléről. és még keskeny ösvényt sem hagytak. „Savanyú a szőlő!” – Nincs olyan szikla. – De hiszen csak az érctömzsön vonul át. élénksárga ércre mutatott. csillogó. hogy színarany! – Teljesen igaza van! – válaszolt Kastanov. mint róka a szőlőre. Visszamentek egy keveset. Körülbelül egy kilométernyire a szirtek kezdetétől kénytelenek voltak abbahagyni a part vizsgálatát. majd bebújtak a legelső hasadékba. mégpedig elég magas finomsági fokú. amely a vasércbe vájódott. még nehezebb vállalkozások is előnyösek és szükségesek lesznek az emberiség számára. de ilyen színarany telért még sehol sem láttam. Száját óriási érctömbök torlaszoltak el. – Termésarany. amelyhez dinamittal vagy csákánnyal ne lehetne hozzáférni! – kiáltott fel Maksejev lelkesen. mi ez?! – kiáltotta. – Micsoda kincs hever itt! – kiáltott fel a volt aranyásó. nem pedig a sziklán. E tornagyakorlat közben Maksejev egyszerre csak megtorpant. és úgy nézhetünk majd rá. és egy öt-hat centiméter vastag. amelyeken csak nagy üggyel-bajjal tudtak átmászni. hogy a lelet csak elméleti szempontból érdekelhet . hogy a telér teljesen hozzáférhetetlen helyen bukkan ki a felszínre. – Addig pedig próbáljunk meg felmászni az egyik hasadékban. de meglehet. mivel a tenger hullámai a függőleges sziklák lábához csapódtak. amely mellett elhaladtunk! – javasolta Kastanov. – Én sem olvastam hasonló telérről a leírásokban – erősítette meg Kastanov. – Csónakból kell megvizsgálnunk a távolabbi partot. – Nézzék csak. amely átszelte az óriási mágnesvasérctömböt.

amely feljebb kissé szélesebb lett. miután vagy ötven lépést ment fölfelé a hasadékban. hátán puskája lógott. – Sebaj! Elviszünk. Puskája a falhoz csattant. Hirtelen érezte. hogy nem látszik bennük arany. Mintegy kétszáz lépésre a nyílástól a hasadék alja emelkedni kezdett.bennünket. hogy egy hatalmas erő húzza magához. aki a lépcső melletti kőzetet vizsgálta. – Milyen erős ennek az ércnek a mágnesessége! – kiáltott fel. azután pedig külön expedíciót indítunk ide az aranyért. és a geológus nem bírt elszakadni a faltól. Ezután felfelé indultak a hasadékban. Miután az első fokokra felhágtak. alját omladék és apró törmelék borította. mi történt. Kalapácsával a függőleges falra sújtott. négy méter magas szikla állta útjukat. – Ez a szikla ahelyett. 'majd lépcsőzetessé változott. háttal fordult a sziklához. – Hát ez meg mi! – mérgelődött Maksejev. hogy aranyat adna nekünk. Eközben Kastanov. -Magához vonzotta az ön kalapácsát és az én puskámat! – De hogyan szabadítjuk ki őket? Csak nem hagyhatunk itt ilyen . A hasadék két oldalában csak mágnesvasérc látszott. A két kutató megvizsgálta a hasadék szájában az érctömzs fölött magasló szirteket. és az aranyásó hiába próbálta letépni. Nyomban rájött. Oldalai függőlegesen emelkedtek. de még száz kilogramm aranyat sem vihetünk magunkkal. Maksejev elkeseredett arcot vágott. amennyit tudunk. és meggyőződött róla. egy teljesen függőleges. Lehetetlen volt rá felkapaszkodni. hogy a kalapács valósággal odatapadt a falhoz. egyetlen kalapácsomat is el akarja venni. Kiáltásának az volt az oka. ez is arany! – mondta Maksejev. füstbe mentek az aranytelérhez fűzött reményeink! – Bizony más hasadékot kell keresnünk. de az omladék közt Kastanov más kőzeteket is észrevett. hiszen tutajunkon nemhogy egy tonna. Egy ércdarabot emelt magasra. és felkiáltott: – Tovább nincs út. – No. amelyben kicsiny aranypikkelyek voltak.

kitaláltam valamit. – Nincs mit tennünk. vasholmijaink miatt. sikertelen kirándulásunk örök emlékezetére? Kastanov kibújt a szíjból. – ön igazi aranyásó. odalent sziklafokok lépcsője. puskája pedig továbbra is szorosan a sziklafalhoz tapadt. amelyen némi kockázattal felmászhattak. amelyeket alulról társa adogatott. Miután még kétszáz lépést másztak fölfelé. Amikor a falon meredezett. aranyásó barátom. a szakadék alján összegyűjtött ércmintákkal teli tarisznyáját.nélkülözhetetlen tárgyakat. A hasadék ugyanolyan volt. a hasadék alján ökörfej nagyságú. én pedig ránehezedtem a nyelére. és tovább rakosgatta a lépcsőt az ércdarabokból. és erősen tartottak. – No és aztán? – Aztán – nézzen csak ide! Maksejev a hasadék alján heverő kavicsból elég nagy szögletes ércdarabokat szedett fel. Öt perc múlva mindketten fönt voltak. – Köszönöm a bókot! Kalapácsom sugallta ezt az ötletet. Elöl Maksejev haladt. és sima lapjukkal a szikla függőleges falára illesztette. akkor támadt a gondolatom: pompás lépcsőfok ez – a többi aztán magától értetődik. és letépte a falról. töltény táskáját. aki minden nehéz helyzetből becsülettel kivágja magát. teljes erejéből megrántotta. Az odatapadt darabkák lépcsőt alkottak. mindenütt tiszta mágnesvasérc. vigye ezt a darabkát táborunkba! – nevetett Kastanov. . élénksárga tömböt pillantottak meg: színarany volt. hogy feljebb kapaszkodhassunk. és mászni kezdett fölfelé. Puskáinkat itt hagyjuk: ebben a csupasz hasadékban úgysem lehet vad. mint lejjebb: függőleges falak. és egyesült erővel leválasztották a szikláról. – Csodálom leleményességét – mondta Kastanov. Eközben Maksejev mindkét kezével megragadta kalapácsát. Majd mindketten megfogták a puskát. és nem tudtam megmozdítani. – Merő kínlódás ez. A két geológus lerakta puskáját. – Várjon csak. nyomban odatapadtak. – Nos. forduljunk vissza! – ajánlotta Kastanov.

amely nélkülözhetetlen a modern technika számára. Az arany sokkal kevésbé fontos az emberiség életében. keresztben haladó sárga aranytelért pillantottak meg a sötét mágnesvasércben. cinkkel. mint a vas. – Azt hiszem. – Ha sok arany lenne. másutt elvékonyodott. – Sok tízezer tonna arany fekszik itt. Olcsó aranyból huzalt és sok mást készíthetnének. jól van. mintegy négy méter magasan. itt vitathatatlanul óriási vaskészletek és aránylag csekély.– Bizony jókora apróság – válaszolt Maksejev. – Érhet ez a telér akár tízmilliókat. problematikus aranykészletek vannak. tartsa meg magának a vasat. a szemünk előtt! – Ön túlságosan lelkesedik az aranyért – jegyezte meg Kastanov. milliók hevernek a lábunk előtt! – sóhajtott Maksejev. és telérszálak ágaztak ki belőle. de az meg sem mozdult. és akkor ezek a telepek szintén mil liárdokat érnek. különösképp rézzel. ónnal ötvözve. nekem pedig engedje át . – Milliók. – Ön túlbecsüli a vas szerepét – ellenkezett Maksejev. Azért ilyen drága. amire jelenleg kényszerűségből rezet és rézötvözeteket használnak. – Csakhogy valószínűleg ez a telér sem egyetlen. akkor sok más fémet helyettesíthetne. sok milliárd tonna. Nyilván közel van az aranytelér! Mindketten felemelték a fejüket. ez az apróság megvan nyolcvan kilogramm. – Mégis. nem oxidálódó férnek és ötvözetek. Ne használjanak aranypénzt meg hiú arany ékszereket – és akkor az arany iránti kereslet igen csekélyre apad. – Ha ekkora aranytömegeket termelnénk ki. és belerúgott az aranytömbbe. mert kevés van belőle a természetben. amely több milliárd rubelt ér. de mégiscsak telér! Körülötte azonban egész vasérchegy tornyosul. néhol fél méter vastagra duzzadt. hogy egész hegyek vannak itt aranyból. fölfelé és lefelé. és végighordozta tekintetét a teléren. A technikában igen keresettek a szilárd. és figyelmesen vizsgálni kezdték a hasadék függőleges oldalait. lehetséges. Csakhamar jobbra. – No. az arany piaci ára gyorsan csökkenne. és mintegy százezer rubel az értéke.

. hogy kitermeljük – nevetett Maksejev. amely olyan kemény volt. akik valamivel korábban tértek vissza. A növényzet erre kissé megváltozott: zsurlókon és páfrányokon kívül szágók és más pálmák is akadtak. Az erdő talaját alacsony fű borította. Egyszóval ember számára jóformán járhatatlan rengeteg volt itt. kiszáradt mederre bukkantak. amelyet az arany adna. Zöld ágaik alacsonyan a föld fölött kezdődtek. és egyre jobban tűzbe jött. amely a szirtek és az erdő határvonalán húzódott. hogy a vasérc sokkal nagyobb kincs. amelyek nyolc-kilenc méter magasra is megnőttek. 29. akár a sörte. A két kutató visszatért a tengerpartra. ZSURLÓK ERDEJE A homokos-kavicsos tengerpartot sűrű növényzet határolta a szárazföld felől. famagasságúra nőtt páfrányok zöldelltek. miközben néhány hasonló repedést megvizsgált. mint az első hasadékban. amelyek több méterrel a zsurlók fölé emelkedtek. hogy ösvényt vagy természetes rést keressen a bozótban. mint az. Gromeko minduntalan növények neveit ismételgette. Végül is egy keskeny. Elmesélték bámulatos kalandjukat társaiknak. a jobb pedig a vadon belsejébe kanyarodott. – A vasércet is átengedhetem önnek. végül a sátorhoz ért. A zsurlók közt különböző fajtájú. A tengertől nem messze a meder kettévált: bal ága a sziklák és az erdő között haladt tovább. így Maksejev kénytelen volt elismerni. óriási zsurlófélék sorakoztak egymás mellett. De akkora arany-telért. úgyhogy csak hason csúszva vagy erősen lehajolva lehetett átbújni alattuk. Mindegyik fala vasérc volt.az aranyat. amikor visszatérünk ide. Papocskin és Gromeko elindult. hadd legyen ez a sok millió vagy milliárd az ön zsákmánya! – válaszolta hasonló tréfával Kastanov. A két geológus a milliókat és milliárdokat érő ércmintáival megrakodva. helyenként aranytartalmú erecskék és meddő rétegek barázdálták. sehol sem láttak.

– Pillantson csak erre a parányi nyomocskára: ez már inkább az ön szakmája. és talán csak valamilyen kemény torkú gyík tudja lenyelni. Papocskin nevetett. De mi ez a csík a jobb és a bal láb nyoma között? Feltehető. – Ez a gyík farkának 'nyoma. hogy mindegyik nyom egyforma nagyságú – mondta Gromeko. hogy az állat óriási gerendát hurcolt maga után. – Különös. A nyomok eltűntek ott. – Természetesen gyíkféle! De érdekes volna tudni: növényevő-e vagy ragadozó? Utóbbi esetben nem lesz kellemes. Megállt a meder közepén. ahol a homokot kavics váltotta fel. – Micsoda szörnyeteg járhatott itt! – kiáltotta a geológus. amennyire én tudom.és Plesiosaurusok? A geológusok már tájékoztattak erről a dologról. és hangja kissé remegett. vagy ezt a sudár gingkofácskát! Ezt a kemény szálú füvet pedig először az irkutszki kormányzóságban. Az apró szemű homokban óriási lábak mély nyomai látszottak. aki egyelőre még nem ejtett zsákmányt az erdőben. aki felfedezte! – Hát ez nagyszerű! De nem érdemelte meg a nevét! Még a. hogy melyik földtörténeti időszakban vagyunk most? – Csak nem a kőszén időszakban? – bökte ki a zoológus. – Ne fessük az ördögöt a falra! – szakította félbe mérgesen útitársát Gromeko. – A mellső lábak mindig kisebbek a hátsóknál. barátom. és Csekanovszkij geológusról nevezték el. amelyek tompa karomban végződtek. az Angara partján levő jura időszaki lerakódásokban találták meg. ha találkozunk vele. csak összevissza szúrta kezét a szúrós fűben. Nem. mi most a jura időszakban vagyunk. Papocskin figyelmesen megvizsgálta a homokban látszó nyomokat. – Ugyan hová gondol! Hát vajon a kőszén időszakban éltek-e Ichthyo. mindegyik nyom harminc centiméternél is hosszabb volt. Ha összehasonlítjuk méreteit lábai- . mi csalánunknál is hitványabb.– Tudja-e – kiáltott fel végül –. és ujjával a földre mutatott. Nézze csak azt a jura időszakra oly jellemző páfrányt. három ujjról tanúskodtak.

hogy milyen növények teremnek sós víz körül! – Először: itt most a jura időszakban vagyunk. a talaj egyre nedvesebb. – Hát ismernek ilyen kétlábú gyíkféléket? – Hogyne. mégpedig éppen a jura időszakból. noha ez az állat a jura időszakban öt-tíz méter hosszúra is megnőtt. Ilyen például az Iguanodon. hogy az állat csak hátsó lábain sétált. – És mivel táplálkozott? – Fogának alakja után ítélve. – Helytelenül fejeztem ki magam. Valóban. hogy egyforma nagyok. – Kóstolja meg! Külsőre édes. – Botanikus létére nem tudja. amely a szirt lába felé tartott.nak nyomaival. Ha a forrás sós volna. a növények levelei alatt – Megmenekültünk! – kiáltott fel Papocskin. Ebből arra következtetek. akkor nincs mitől félnünk. A meder elágazásánál úgy határoztak. amely óriási kenguruhoz hasonlított: hatalmas hátsó és kicsiny mellső lába volt. márpedig ez volt kirándulásuk fő célja. – A forrás közel van táborhelyünkhöz. Ha ez a nyom valóban Iguanodoné. megállapíthatjuk. az egész medret sólerakódá- . azt pedig még nem tudjuk. növényekkel. – Hogyan különbözteti meg külsőre az édes és a sós vizet? Nem értem. ez pompás! – sóhajtott a botanikus. és farkára támaszkodott. – Még mindig emlékszem arra az undorító gyíkra. Másodszor: ön azt mondta. amely lakmározni akart belőlem és Maksejevből a folyón. így kellett volna mondanom: a meder külsejéről. illetve az alsó kréta és a jura határáról. amint felfelé haladtak. – De talán sós a vize? – kötődött Gromeko. a meder környékén pedig az apró növényzet egyre dúsabb és változatosabb lett. Itt ugyanis inkább találhattak forrást. hogy ebben az időszakban milyen növények nőttek sós víz környékén. Hamarosan víz csillant meg a mederben. – No. hogy a jobb ágat követik. hogy a vizet külsejéről különbözteti meg. nem pedig a környező növények alapján.

Felfedeztek egy édesvizű csermelyt. . Kengurura hasonlított. Papocskin figyelemmel kísérte őket. – Kár. A réten keresztül széles. gyíkra pedig csak nem fanyalodunk. jól kitaposott csapás vezetett a tóhoz. óvatosan haladt tovább az ér mentén. Csak néhány szitakötő szálldosott a katlan fölött: még nagyobbak voltak. A katlan alján. barna foltokkal. Feneke a kristálytiszta vízen keresztül is alig-alig látszott.sok borítanák. – Valószínűleg Iguanodon! – suttogta Papocskin. de sötétzöld színű volt. csak nem a szitakötők közé röpíti a robbanógolyót? – kérdezte Gromeko nevetve. – Mi az. majd a völgykatlan bokrai közé rejtőztek. hátha állat jön a vízhez. amely fokozatosan eltűnt a homokban. amelyet majdnem függőleges sötétvörös sziklák szegélyeztek. és hirtelen puskájához kapott. A hasadék hamarosan kiszélesedett. A sziklák szépen árnyékolták a tövükben növő bokrok és fák zöldjét. zöld rét közepén kicsiny tó csillogott. és a katlan szája fölött emelkedő szirtekre mutatott. Az hamarosan keskeny hasadékká szűkült. hogy nem kenguru – jegyezte meg a botanikus. de nem jelent meg élőlény. hogy megvárják. mint azok. hosszú és vastag farkára támaszkodva. – Halkabban! Oda nézzen. az állatok nyilván inni jártak ide. töltött puskával a kézben. a tó fenekén nyilván források fakadtak. s magas szirtek közé vájódott. Egy kicsiny tisztáson kis termetű gyík állt hátsó lábain. A két vadász. Múltak a percek. és völgykatlanná változott. – Milyen sokan lehetnek! – kiáltott Gromeko. mindjárt egy ilyen kétlábú csodalénybe ütközünk. Ez utóbbiban temérdek kisebb-nagyobb gyíkféle nyoma látszott. miután szomját oltotta. ormányszerű felsőajkával tapírfejre emlékeztetett. A kutatók megtöltötték a magukkal hozott bádogedényeket. amelyeket a Maksejev-folyó mentén láttak. Papocskin és Gromeko e beszélgetés közepette gyorsan haladt fölfelé a mederben. – A kengurut elfogyaszthattuk volna vacsorára. a sziklára! – súgta a zoológus. feje pedig lecsüngő. – Meglátja.

amelyet félre kell tenni ebben a föld alatti országban. mint vízszintesben. kénytelenek vagyunk beérni a gyíkfélék húsával. amelyet szeletekre vágva. hoszszú hátsó lábain és vaskos. A gyík húsa. hogy Gromeko is jó étvággyal falatozott . öt-öt ujjal. húsos ajkával és apró szemecskéivel eléggé viszszataszítóan festett. és odament hozzá. A lövés eldördült. Teste teljesen csupasz volt. azután pedig hússal és vízzel megrakodva visszafelé indultak a táborba. Amikor abbahagyta vergődését. amelyek egyenként majdnem tizenhat kilogrammot nyomtak. hogy a jura időszakban nem találhatunk madarakat vagy emlősöket. olyan ízletes és gyenge volt. mert utóbbi esetben fara jóval a mellső része fölé emelkedik. hegyes karmokban végződtek. a két vadász előbújt leshelyéről. majd levágták húsos hátsó lábait. bőre pedig tapintásra éppolyan síkos és hideg.– Kedves barátom. – Olyan. leírták és lefényképezték a gyíkot. végükön nagy. végén hirtelen keskenyedő farkán nyugodott. Csak nem rágcsálhatjuk a zsurlókat vagy ezt az átkozott Csekanovszkij-féle füvet! – Hát a hal? Hiszen a tengerben halak élnek. hogy az állat szívesebben van függőleges helyzetben. Botanikai buzgalma ellenére ön még mindig nem talált ehető gyökereiket. azután majd feldaraboljuk. serpenyőben sütöttek meg. – A halat megeszi. Egész testalkata arra vallott. miközben csizmájával az állat vastag combját bökdöste. Otromba teste vastag. – Szemre nem valami étvágygerjesztő! – kiáltott fel Gromeko. mellső lábai rövidek és vékonyak voltak. amelyek nagy. de tompa karmok. gyümölcsöket vagy füveket. akár a békáé. Nagy feje lecsüngő. A fiatal gyík embernél magasabb volt. mint valami óriási béka! – Ha a franciák kedvenc étele a béka-becsináltleves. hátsó lábain három-három ujj volt. ne feledje. majd esetlenül lerogyott a tisztás füvére. Ha nem akarunk éhen halni. orosz utazók miért ne kóstolnánk meg az Iguanodon-bélszínt? De előbb írjuk le az állatot. Az állat ugrott egyet. Megmérték. akkor mi. a növényevő gyík húsától pedig fél? Ez pusztán előítélet.

rovarokat üldözve. nyilván nem haladhattak tovább. a bal ág mentén. A hullámverés olyan erős volt. Csak egyszer vett észre az élen haladó Gromeko a keskeny csapáson egy kisebb kutya nagyságú. hogy négyesben kirándulást tesznek az ismeretlen vidék belsejébe. A vadon azonban teljesen kihaltnak. Be kellett érniük a rovarokra való vadászással. és a táj jellegétől függően dönthetnek további útirányukról.belőle. sem pedig neszezés. Az utazók ezért úgy határoztak. de olyan gyorsan eltűnt. 30. az erdőt átszelő patakmederben. hacsak délről nem torkollott folyó a tengerbe. Tutajukkal. De nem kötötték meg. ha történetesen sehol sincs folyó. Akkor gyalog kellene folytatni útjukat. amely mind ez ideig kitűnő szolgálatot tett. noha irtózott mindenféle csúszómászótól és kétéltűtől. amelyen a két vadász haladt. A meder kettéágazásán túl. Ilyen időben lehetetlen volt rozoga járműveiken vízre szállniuk. melyen felevezhettek. sötétszőrű állatot. Elsősorban ilyen folyó torkolatát kellett keresniük. amelyet valószínűleg kicsiny állatok tapostak. Vacsoránál további útjuk tervét tárgyalták. és nagy hullámokat korbácsolt a tengeren. mindkét oldalt folytatódott a zsurlók és páfrányok erdeje. Papocskin harmincöt centiméter . lakatlannak látszott: nem hallatszott sem madarak éneke. olykor kisebb Pterodactylusok suhantak el. hogy még a sátorig is felcsapott a vízpermet. hogy a botanikus még célba sem vehette. csak Tábornokot hagyták mellette. A vadonban csak itt-ott kígyózott egy-egy keskeny csapás. Mivel nem számítottak arra. Keresés közben átkutathatják a partvidéket. amely oly gyakori volt a Maksejev-folyó partjai mentén elterülő erdőségekben. és ez természetesen alaposan korlátozná lehetőségeiket. hogy veszély esetén elrejtőzhessen a sűrűben. RAGADOZÓ ÉS NÖVÉNYEVŐ ŐSGYÍKOK Másnap elég erős szél kerekedett. A fák csúcsai fölött óriási szitakötők és hatalmas rovarok szálldostak. hogy a tengeri gyíkok megtámadják az üres sátrat.

A tisztás túlsó végéből. amely ingoványossá tette a tisztást. az erdőszélről több méteres. zsenge hajtásait tépdeste. mozgása pedig összehasonlíthatatlanul gyorsabb. és a nyájhoz lopakodtak. majd éles. és egymást kergették hol négy. Tágas tisztás tárult elébük. valamint néhány öklömnyi bogarat. óriási ugrásokkal hatalmas állat közeledett. Végre az erdő szélére értek. mohák és kicsiny. Ugyanakkora volt. és egy felvételt is csináltak. sötétvörös hegyláncba ütközött. a kiugró erdőszél mögött kis gyíkcsorda legel. és szintén csak hátsó lábain szaladt. közben mulatságosan csóválták fejük fölé emelt vaskos farkukat. a zsurlók és páfrányok fiatal. csupa fiatal állat. kúszó páfránybokrok nőttek rajta. hogy a tisztás északi peremén. Olykor hancúrozni kezdtek. Hamarosan azonban észrevették. A vadászok eleinte szintén Iguanodonnak vélték. felfigyeltek. észre lehetett venni. Az egyik közülük hátsó lábán állt.széles pillangót fogott. amely egy pálmavirágon üldögélt. amelyet szintén kemény szálú fű borított. hogy teste karcsúbb. Gyorsan visszafordultak az erdőszél felé. Sikerült közelébe férkőzniük. A vadászok nem szalaszthatták el a kedvező alkalmat. itt-ott pedig – ahol a talaj nedves volt – korpafűfélék. A kölykök ebkor hátsó lábukra álltak. A második és harmadik fénykép az Iguanodonok riadalmát örökítette meg. és amelyet esőzések idején a meder a tengerbe vezetett. és hátukat fordították kifelé. ami nem volt ok nélküli. amely mintegy kétszáz méter magas volt. és esetlenül szüleikhez szaladtak. ezek marása és karmolása fájdalmas volt. A többi pedig. valószínűleg innen eredt a víz. Ekkor azonban az Iguanodonok hirtelen megriadtak: a felnőtt állatok abbahagyták a legelést. mint a növényevő gyíko- . süvöltő hangot hallattak. és arra indultak. amikor azonban közelebb ért. és vastag ajkával a pálmák leveleit. Délen a tisztás kopár. ezek pedig nyomban gyűrűt fontak körülöttük. A tisztás több mint egy kilométer hosszú és száz-kétszáz méter széles volt. A geológusokat a hegy hasadéka csábította. hogy le ne fényképezzék a legelő és játszó Iguanodonokat. és mély hasadék szelte ketté. a füvet harapdálta. s közben esetlenül ugráltak. hol két lábon.

de mindenütt felemelt faruk és fenyegetően lóbálózó. A ragadozó ekkor rövid ugrásokkal körbefutott a gyíkok körül. és kétségtelenül hatalmas ereje volt. egymáshoz simuló fiatal Iguanodonokra rontott. Ellenfelei elnyújtott. Az állat öt méter hosszú lehetett. – Remélem. a vadászok odamentek. Kastanov megvizsgálta az elejtett gyíkot. tarkójától pedig apró. menekültek az ellenség elől. amely inkább ékesség volt. A hatalmas vad az Iguanodonok gyűrűjéhez vágtatott. A gyáva növényevők szanaszét rebbentek. ez pedig megragadta az egyik kölyköt. amelyre támaszkodott. és megállapította. lapos szarv dudorodott. majd megtorpant. A kutatók a támadás mozzanatait is lefényképezték. a mezozoikum egyéb szárazföldi gyíkféléi is tartoztak. ezt az undorító gyíkot nőm esszük meg! – mondta Gromeko. ráncos bőre szürkészöld színű volt. Majd két lövés dördült. és a Dinosaurusoknak ugyanabból a rendjéből való. panaszos füttyel válaszoltak. – Miért ne? Ha nem volna más hús. amelybe az Iguanodonok és a földtörténeti középkor. A ragadozó mellső lábai igen rövidek voltak. és a ragadozó elterült áldozata mellett. Csupasz. A ragadozó látta. Rövid nyakán kicsiny fej nyugodott. ezzel is be kellene érnünk – . és a kör közepén nyüzsgő. orra tövén pedig rövid. A gyíkfélék farkának vagy vaskos hátsó lábainak csapása bizonyára szörnyű erejű volt. Valóban hasonlított az Iguanodonokhoz: szintén hosszú hátsó lába és vastag farka volt. és szemügyre vették a nagy csúszómászóknak ezt az újabb példányát. mint támadófegyver. hegyes karmú ujjban végződtek. Szeme fölött két kisebb szarv emelkedett. és négy. hogy bizonyára Ceratosaurus. Ezért hirtelen óriási ugrással átlendült a gyíkok feje fölött. ügyességéről és bátorságáról pedig az Iguanodon-csorda elleni támadásából ítélhettek. az Iguanodonkölykök közé. de éles tüskék sora húzódott végig hátán és farkán. amikor befejezték az állat mérését és leírását. és hangosan sziszegett. Amikor már nem mozgott többé. óriási szájában éles fogak sorakoztak.ké. és nyomban átharapta a torkát. súlyos farkuk meredt feléje. hogy nem képes betörni a körbe.

Papocskin pedig óriási pillangókra vadászott. A színarany telér után. Amikor azonban leütött egy darabkát. – De az Iguanodont felhasználhatjuk. és elrejtették a sűrűben. már repülő gyíkok keringtek a tisztás fölött. A meredek lejtőket nem borította növényzet: csupaszok. amely a csata és a lövöldözés után teljesen néptelen lett. amelyet másutt vert le kalapácsával. Az első szikla sötétvörös színű volt. Maksejev kissé lenézte a csodálatos or- . vöröses. ugyanolyan jellegű volt. Majd a szakadék felé vették útjukat a tisztáson keresztül. és nagyítója alatt megvizsgálta. Gromeko új növények keresésével foglalkozott a patakparton. Valóban. Ezért a vadászok levágták a fiatal Iguanodon hátsó lábait. sziklásak voltak. és két részre hullott. hogy vasércet talál benne. A PTERODACTYLUSOK TANYÁJA A hasadék szája széles volt. vijjogó hangjukat hallatták. alján pedig patak kígyózott. Nézzék. Másként a Pterodactylusok egyetlen falatot sem hagynak belőle. belsejében fehér fém erek és fészkek csillogtak. fejét csóválva mondta: – Ez megint valami új! Néhány kőzetdarabka. hiszen a ragadozó csak a torkát harapta át. 31. Ekkor a két geológus egyesült erővel nekilátott. Kastanov lehajolt. és csodálkozva kiáltotta: – Termésezüst! – Újabb milliós kincs! – mosolygott Maksejev. már megszimatolták. amelynek jelentőségét a tudós professzor olyan lesújtó bírálattal illette. brekegő. amelyet páfránycsoportok szegélyeztek. A tömb végre megrepedt. és rekedt. hogy széttörjön egy ugyanolyan kőzetből álló tömböt. A kemény és sima sziklafalból lehetetlen volt nagyobb mintát fejteni. – Csakhogy jól el kell rejteni. amely a szikla lábánál feküdt.felelte Maksejev. Kastanov arra számított. fekete vagy sárga színűek. Kastanov és Maksejev a sziklához sietett.

jóval nagyobb volt azoknál. amíg támadásra indul. Itt ismét tiszta mágnesvasércre bukkantak.szág ásványkincseit. – Amilyen ásványt csak kívánsz. élénksárga és zöldessárga szirtek következtek. és felemelték fejüket. Akkor aztán nem törődik jéggel. Csodálkozva nézte a sosem látott kétlábú lényeket. sötétszínű állat lebegett. kiterjesztett szárnyainak szélessége elérte a hat métert. hóviharral. hogy moha vagy zuzmó borítja. Általános kohászati üzemet lehetne létesíteni itt! – Bizony. – Termésréz. Mélyükben tiszta ólomérc rejtőzhetett. repüléséből könnyen megállapíthatták. az ember kénytelen-kelletlen lebocsátkozik majd ide. törésekkel barázdált. amelyeket a tenger partján láttak. amely sötétzöld színével keltett figyelmet. Ha ugyanis ilyen . messziről úgy tetszett. nagy tömegben. Kastanov oxidált ólomércekre ismert bennük. a szakadék lejtőjén nagy szirt magaslott. hogy legrövidebb úton hozzáférjenek ezekhez az óriási készletekhez! – tréfált Maksejev. hogy a Pterodactylusok fajtájába tartozó repülő gyíkféle. A kalapács csengve lepattant róla. a szükséges fémért. máris itt terem. amikor bolygónk külső felszínén már nem lesz elég érc az emberiség növekvő szükségleteire. A ragadozó lehorgasztotta óriási csőrben végződő fejét. – Vagy pedig alagúttárnát fúrnak a földkérgen keresztül. Ekkor hirtelen nagy árnyék suhant el sebesen az ásványkincsek szemlélésébe merült geológusok fölött. és Gromeko kiáltása harsant: – Vigyázzanak: szárnyas gyíkféle közeledik! Mindketten megragadták puskájukat. felülete oxidált – állapította meg. Még feljebb. A két geológus továbbhaladt a szirt alatt. – Micsoda kincsek rejlenek errefelé! – kiáltott Maksejev. köddel. A lelet még csak fokozta Kastanov álmélkodását. és zsákmányt fürkészett. Kissé távolabb horpadásokkal. és csak nagy üggyel-bajjal sikerült kicsiny darabkákat leütni belőle. Mintegy húsz méterre felettük óriási. sárga és vörös foltokkal és erekkel. A vadászok azonban nem várhatták meg. A sötétvörös színt hamarosan fekete váltotta fel.

és egy sziklafokra ereszkedett le. sötét tárgyat vitt. – Mindketten épek. Kastanov hirtelenében arra gondolt. Gromekóba és Papocskinba ütköztek. A geológusok lóhalálában odarohantak. – Úgy látszik. A batyut a tisztáson hagytam. Ekkor hangos kiáltás. és bukfencezve a fák mögé hanyatlott. de valószínűleg elhibáztam! – fűzte hozzá a zoológus. és ezért rálőtt. De mikor áttörtek a sűrűn. sebzett Pterodactylushoz indult. mivel az állat túlságosan messze volt. kevés volt neki! – jegyezte meg Maksejev. akik feléjük szaladtak. amelybe az összegyűjtött növényeket göngyöltem. egyik szárnyával hevesen csapkodott. – A gyík csak az esőköpenyemet vitte el. miután megnyugodott társai sorsa felől. A patak medrét a sziklák aljáról elválasztó zsurlók és páfrányok közül egy második Pterodactylus repült ki. hogy segítséget nyújtsanak társuknak. Karmaiban nagy. Maksejev tehát gyorsan célba vette és tüzelt. . velük együtt a még mindig vergődő. hevesen csapkodni kezdett szárnyaival. és közben fogaktól fehérlő csőrét tátogatta. A két geológus. odább szállt. a másikat pedig – amely nyilván eltört – a földön vonszolta. hogy a gyík egyik társukat ragadta el. kiejtette terhét. vagy súlyos sebet ejthet rajta. egészségesek? Hát akkor melyikük esett ki az imént a gyík karmai közül? A két kutató felnevetett. Az emberek közeledtére az állat felugrott. A Pterodactylus félrehőkölt.magasból áldozatára csap. és feléjük iramodott. majd puskalövés hallatszott a tisztásról. karmaival vagy fogaival szétmarcangolhatja. Fejét rázogatta. ahol a zoológus és a botanikus visszamaradt. A ragadozó megrebbentette szárnyát. aki bizonyára jó néhány méterről zuhant le. – Én pedig utánalőttem. De nem mert még egyszer lőni. az állat meg bizonyára dögnek nézte – magyarázta a botanikus.

.

óriási fejét előrenyújtotta. Átkutatták a tisztást. Miközben Kastanov és Papocskin a Pterodactylust vizsgálta. – Ördögbe! – kiáltott fel a botanikus – a köpenyem! A földön kerestük – pedig a fa tetején maradt. Hátha azért akarták elrabolni a köpenyét meg a zöldségeit. mint a kacsa. – Talán okosabbak. és mérgesen brekegett. Maksejev leeresztette puskáját. hogyha ehetetlen tárgyakat hurcolnak el – jegyezte meg Gromeko. az állat pedig ijedtében kiejtette zsákmányát karmai közül. Az orra nyergén éktelenkedő húsos bütyök megtelt vérrel. és továbbrepült vele. Eközben a második Pterodactylus. de hasztalanul. és az arcáról patakzó izzadságot törölgette. és a fejlődés igen magas fokán álltak. az egyik tetejéről felkapott egy sötét tárgyat. a sűrűben is keresték. torkát kitátotta. Embermagasságú volt. ezt már nem állítom! – nevetett Maksejev. hogy kiejtette a lövés után – erősítette meg Maksejev. felrepült. és sebe ellenére veszélyes ellenfél lehetett volna. Ezért még egy lövéssel végeztek vele. hogy kényelmesebb fészket építsenek kicsinyeiknek? – tréfált Maksejev. amely mindeddig a sziklafokon ült. A zsurlók fölé lebegett. – Ezek a Pterodactylusok nyilván nem különösen eszes lények. Maksejev már célba vette a tovarepülő gyíkot. hogy felöltöztessék meztelen fiókáikat! – Nem. ugyan hová tűnhetett? – dohogott a botanikus. – Nohát. miközben földre hullott köpenye felé igyekezett. – Hiszen nem nyelhette le a köpenyemet! – Tisztán láttam. egészen a szikla tövéig. De miért gyűjtött ennyi egy- . sötétvörössé vált. Hirtelen azonban a köpeny kibomlott. mint gondolja. egy köteg növény hullott le. – A repülő gyíkok azonban valószínűleg a jura időszak állatvilágának királyai voltak. Maksejev és Gromeko az elrabolt esőköpeny keresésére indult.Dülöngélve szaladt. – Zöldség? Milyen tiszteletlenül nyilatkozik botanikai gyűjteményemről! A gyíkfélék eszének bizonyítására pedig miért nem állítja: azért vették el a köpenyemet.

a levegő nyirkos lett. – Azt hiszem. Talán az Iguanodonok táplálkoznak vele. hogy a botanikus a tisztáson széthullott. de mi sem vetjük meg. A patak partján aztán rábukkantam: temérdek van ott belőle. és elhatározták. hogy visszafelé menet sok nádat szednek. Törje csak szét a szárat. – Hogyan fedezte fel? – A fiatal Iguanodon szájában. A hasadék . sőt cukrot főzhetünk belőle. mi ez! – mosolygott Gromeko. amelynek fenekét teljesen elöntötte a víz. amelyet a ragadozó megfojtott a tisztáson. amikor észrevette. komorra vált. amely jelenleg bolygónk felszínén nő. A táj sötétre. A szoros hamarosan szűk hasadékká változott.forma növényt? – tette hozzá. Továbbindultak a szorosban. mögötte Kastanov. a patak partját alacsony zsurlók és kemény szálú fű keskeny csíkja szegélyezte. Alján patak csordogált. Az tapadós volt és édes. Elöl hirtelen kivilágosodott. de mindenesetre cukortartalmú növény. Látja. hanem teába. Gromeko a többieknek is megmutatta zsákmányát. – Csak nem cukornád? – Ha nem is cukornád. A vadászok libasorban haladtak: elöl Maksejev puskával a kezében. nádféle. ennek a nádnak nedvével most pótolhatjuk. Maksejev kettétörte. – Kóstolja meg ennek a lenézett nádnak a nedvét. nádhoz hasonló szárakat szedegeti. Miután visszatértek a lelőtt Pterodactylushoz. Cukorkészletünk fogytán. zöld növényzet tűnt fel. aki kalapácsával a sziklákat ütögette. Az Iguanodonok élvezettel fogyasztják. és megpróbálnak cukrot főzni belőle. – Eltalálta. Átlátszó lé folyt ki belőle. Keresni kezdtem. amely miatt a kaland történt. Persze megkóstoltam a nedvét. néha közvetlen hasznot hajt az én „zöldségem”. – Csak nem? Talán levesnek is jó lesz? – Nem levesnek. – Találja ki. hogy hol nő. és egy szárat nyújtott útitársa felé. növényszárat láttam: tapintásra tapadós volt. Valamennyien helyeselték tervét. vastag és elég szúrós.

hamarosan kiszélesedett. – Nos. Majd megtanítják kesztyűbe dudálni! – Hej. – No lám. Innét különösen hangos sivítás és sziszegés hangzott. sötét tömeg suhant el a tisztás fölött. – Valóban rossz szagú. Ekkor furcsa. – Talán ásványvizet tartalmaz. zöld fű borította. Ebben a pillanatban nagy. A katlan fenekét dús. hogy elhallgattak a kicsinyek! – Érdekes volna tojásokat és néhány fiókát szerezni a fészekből – mondta a zoológus. közepén pedig tó volt: ebből eredt a patak. és közben szaggatott brekegést hallatott. például kénes források vannak benne? – találgatta Papocskin. – Nyilván itt vannak e szárnyas gyíkok fészkei – állapította meg a zoológus. mintha dög bűzlene! – erősítette meg Maksejev. és leereszkedett az egyik sziklafokra. – No csak próbáljon meg felmászni ezekre a nyaktörő szirtekre. Egy másik Pterodactylusra mutatott. aki szerette vol- . A szirteken nyomban elnémult a sivítás és sziszegés. amely üvegen végighúzott dugó csikorgásához hasonló visítással váltakozott. sziszegő hangra lettek figyelmesek. a magasban azonban – körszínházhoz hasonlóan – lépcsőzetesen tágult. a katlan faláról. innen ered hát a bűz! Ezek az állatok bizonyára igen piszkosak. – Phű! Milyen büdös! – kiáltott Gromeko. A hangok föntről hallatszottak. A vadászok körülnézelődtek. a víz fölé hajolva. amely a kiugró sziklák mögül bukkant elő. és elég tágas katlanná változott. A sziklafal lent függőleges volt. de sokan vannak itt! – kiáltott fel Kastanov. A sziklafokra szállt gyík nemsokára újra felrepült. – Pterodactylus! – kiáltott fel Maksejev. amint a tóhoz értek. de semmit sem lehetett látni. amelyet sziklák vettek körül. Amikor észrevette az embereket. Két másik már a levegőben keringett. és keljen harcra a gyíkszülőkkel. közébük puffantunk? – kérdezte Maksejev. – Nos. körözni kezdett fölöttük.

– Úgy van. hogy nem tudhattuk meg. és milyenek tojásaik meg a kicsinyeik. így a vadászok ésszerűbbnek találták. a tölténnyel pedig takarékoskodni kell – figyelmeztette Kastanov. Nagy volt ott az élénkség. – Azt hiszem. mekkorák lehetnek e fajzat tojásai. – Ne bánkódjék. A tisztás fölött egyre több gyík röpdösött és brekegett. – Figyeljék meg: ezek az állatok csúszómászók ugyan. Szárnyuk lehetővé tette. amelyeket kiköltenek. valósággal ellepték a Ceratosaurus és az Igu- . A hasadék szájához közeledve. A levegőben kisebb-nagyobb repülő gyíkok szálltak fel s alá. – Inkább fújjunk visszakozót: hátra arc! amíg valamennyi fészek fel nem riad – mondta a botanikus. akár a többi csúszómászó. főként azok a tojások. – Ezt a kötelességet a napfényre bízzák. – Mégis kár. Pterodactylus-ürülékkel vegyesen. nem maguk költik ki tojásaikat. egy elég lesz mindnyájunknak! – tréfált Maksejev. ahol nemrég a ragadozó gyíkfélét leterítették. akinek nem volt ínyére a bűzös katlanban való tartózkodás.vagy Plesiosaurus-tojásokat – vigasztalta Gromeko a zoológust. a gyíkok pöcegödrébe cseppentünk! – tréfált Maksejev. – Bizonyára más gyíkféléknek fáj a foguk a tojásaikra meg a kicsinyeikre – magyarázta a zoológus. a sziklafal tövében több halom különböző nagyságú csontot vettek észre. óriási rántottat sütünk. – Ha frissek lesznek. ha megfogadják Gromeko tanácsát. miként rendezték be fészkeiket. mint a madarak – jegyezte meg Kastanov. – Úgy látszik. Útközben sok édes nádat szedtek. Képzelem. hogy megváltoztassák távoli őseiktől örökölt életmódjukat.na jóvátenni előbbi viselkedését. mozgásuk azonban már madárra vall. Majd arrafelé indultak. – Miért? Egyet már leterítettünk és megvizsgáltunk. találunk még valahol Iguanodon. A szoroson át visszamentek a domb lába előtt elterülő tisztásra. – Biztonságos helyen rendezkedtek be: valóságos erőd ez.

mint az Iguanodoné – jegyezte meg a zoológus. Fülsiketítő sivítás. – Ez nem Iguanodon – állapította meg Papocskin. valószínűleg ott volt a tanyájuk. A vadászok a sűrűben magukhoz vették az elrejtett Iguanodonsonkákat. – Tartsuk készen a puskánkat. Papocskinnak sikerült két felvételt készítenie erről a zűrzavarról. Némelyik felrepült. a hegyszakadék felé. növényevő. amelyek mélyen vésődtek a meder nedves homokjába. éberen figyeltek előre. – Itt van a farka nyoma is: rövidebb és vékonyabb. és a lábnyomok közt kígyózó mélyedésre mutatott. az élen haladó Gromeko hirtelen megállt. és a tisztás fölött keringett. – A lábáról pedig meg lehet állapítani. lépésben haladtak fölfelé a meder mentén. – Mindenesetre igen nagy állat. mivel visszafelé nem vezet nyom – mondta Gromeko. Lassan. hanem patafélében. félig kinyitott szárnyukat vonszolva. csak szitakötők meg bogarak röpdös- . Csak különböző hangon nyilvánították elégedetlenségüket. A jóllakott gyíkok nem támadták meg az embereket. lármájuk betöltötte a levegőt. Húsdarabokat téptek ki belőle. az egyik ott nyomban felfalta. másik pedig délre igyekezett zsákmányával. odább szaladtak. mások pedig kurta lábukon dülöngélve. emitt meg a mellsőé öt ujjal! – Ez a lába más alakú. a száraz mederben.anodon hulláját. brekegés és sziszegés hangzott. – Azt hiszem. Nagyobb. – Ez az állat négy lábon ment. Az emberek közeledtére a hullákon lakmározó csoport felrebbent. De nem láttak semmit. Ujjai nem karmokban végződnek. hogy ragadozó-e vagy növényevő. majd visszafelé indultak az erdőn keresztül. és legyünk résen! – figyelmeztette társait Maksejev. ugye? – kérdezte Maksejev. és valószínűleg a tó közelében tartózkodik. akik megzavarták lakomájukat. Nyilván annyira jóllaktak. mint az Iguanodoné. hogy nehezükre esett a repülés. Amikor már a katlanhoz közeledtek. Nézzék: itt van a háromujjú hátsó lába nyoma. és óriási lábnyomokra mutatott. amellyel nem lehet a zsákmányt megragadni.

tanácstalanul megálltak. . – Szép kis jura időszaki Ámor! – nevetett Gromeko. aki közben már néhány felvételt készített. tüskéi. – Szakasztott olyanok. édes nád-. Maksejev odasúgta társainak. akár a szárnyak. három pár kisebb vastag nyakán. vaskos törzse pedig előredőlt. melynek méretei sehogyan sem illettek kicsiny fejéhez. – De hogyan hívják ezt az Ámort? – fordult a geológushoz. Farka kevésbé vaskos és rövidebb volt. Csakhamar intett a többjeiknek. a pajzsok alatt még három pár hosszú tüske ágaskodott. hogy efféle szörnyetegek éltek. A kutatók elrejtőztek a völgykatlan szájánál álló fák mögött. ráncos bőrét itt-ott szemölcsszerű dudor borította. – Félelmetes külseje. mint az Iguanodoné és a Ceratosaurusé. maga pedig előreszaladt a hasadékban. – Sosem képzeltem. Hátán két sorban kicsiny pajzsok vagy lemezkék húzódtak. több apróbb a nyakát és a fejét.tek a zsurlók és páfrányok fölött. és csakhamar érdekes látványban lehetett részük. A négy pár legnagyobb pajzs a törzsén emelkedett. a minták a bőrén – mindez csak arra szolgál. Feje meglepően kicsiny volt. és gyíkéra hasonlított. A szörnyeteg békésen legelt a tó partján. hogy ez a békés és valószínűleg teljesen ártalmatlan állat elijessze ellenségeit – mondta a zoológus. A szörnyeteg csupasz. Amikor a vadászok a keskeny zöld folyosón a sziklához értek. gyérebb és nagyobb a törzsét és a farkát. mint a szárnyak. a kihalt óriások országában. hogy várjanak. amely nagyságával és furcsa külsejével felülmúlta mindazt. Törzse minden mozdulatára a hátán sorakozó pajzsocskák megrebbentek. amelyek fölfelé és kissé oldalt álltak el. amit az utazók eddig láttak Plutóniában. pajzsai. és apró zsurlócsomókat tépegetett óriási szájával. A tisztáson olyan szörnyeteg legelt. kettő pedig farka fölött helyezkedett el. Mellső lábai jóval rövidebbek voltak a hátsóknál. mint Ámor szárnyacskái! – suttogta Maksejev. A piszkoszöld bőrén éktelenkedő sötétbarna foltok és minták csak fokozták az állat visszataszító külsejét. Az állat nyolc méter hosszú és négy méter magas volt. hogy csatlakozzanak hozzá. szemölcsei.

Az állat ijedtében hanyatt-homlok futásnak eredt. rejtekhelyükről puskalövést adtak le. A lövés visszhangja sokszorozódva szállt a sziklák közt. 32. a Ceratosaurus és a Triceratops is tartozik. azután lefelé ballagtak a meder mentén. miközben a hátán levő pajzsok összeverődtek. Előre örültek ízletes ebédjüknek. amelyet tegnap emeltünk a kiszáradt meder torkolatában. és másutt jutottunk ki a partra – feltételezte Kastanov. Csak a kialudt és már kihűlt tűz helye meg a kihúzott sátorcövekek gödröcskéi látszottak. és hangosan csattogtak. – Igaz. ahol sátruk állt. KIFOSZTOTTAN Mennyire elcsodálkoztak. Vizet merítettek a tóból. a fiatal Iguanodon-pecsenyének. még egy papírfoszlány sem. – Bizonyára eltévedtünk. a sátor hűlt helyét találták. De nem volt ott semmi: sem sátor. – Mit jelentsen ez? – kérdezte Gromeko. Amikor a szörnyeteg eltűnt a vadászok szeme elől. – Lehetetlen! – felelte Maksejev. Ez egyik legérdekesebb tagja a Dinosaurusok rendjének. maradványaikat megtalálták Észak-Amerikában. táborhelyükre. – Hisz imént másztunk át a sövényen. amikor mind a négyen tá- . amely a tenger partján várt rájuk. Majd valamennyien éktelen ordítozásba fogtak. Amikor a vadászok megelégelték a szörnyeteg szemlélését. amelybe az előbb látott Iguanodon.– Természetesen Stegosaurus. és a pihenésnek. ezek előjöttek rejtekhelyükről. táborunk közelében. amikor az erdőből a tenger partjára érve. A felső jurai időszakban e szörnyetegek több neme élt. akár a kasztanyetta. sem poggyász. Ide-oda dülöngélt. de hát akkor hol a sátor? – Meg a holmink? – És Tábornok? A megrökönyödött utasok odaszaladtak.

– Nem valószínű! Hiszen a sátor. – És cukros vizet iszunk – tette hozzá. mióta elhagytuk a „Sarkcsillag”-ot. – Hisz az Iguanodonok nem hurcolhatták el a holminkat! – Sem a Stegosaurusok! – Sem a Plesiosaurusok! – Csak nem ezek az átkozott Pterodactylusok cipelték a fészkeikbe? – találgatta Gromeko. A fáradtság és az üres gyomor rossz tanácsadó.bortüzük helye körül szorongtak. ennek az átkozott tengernek a partján. szívogatták a nádszárakat. – Mindenekelőtt pihenjünk és együnk. a húst szeletkékre vágták. Valamennyien az erdőszélre futottak. Húst hoztunk magunkkal. Vízzel teli bádogedénykéjére meg a nagy nyaláb édes nádra mutatott. – Ezt aztán nem értem – dünnyögte Papocskin csüggedten. amelyet magával hozott. – De hát ki? – kiáltotta Kastanov. mint a nap: teljesen kiraboltak! – kiáltott fel Maksejev. és ezzel valamennyiük tanácstalanságát kifejezte. élelem. – Világos. vizet ittak rá – és közben tovább tárgyalták a sátor rejtélyes eltűnését. akinek eszébe jutott köpenyének viszontagságos kalandja. ahol meg akarták sütni az Iguanodon-sonkát. ilyennel pedig egész utunkon nem találkoztunk. és a tűz fölé tették. – Ez is eltűnt. Maguk is a tűz köré telepedtek. – Hát a csónakjaink? – kiáltott fel Maksejev. nyársakra szúrták. – Sátor. ruha és felszerelés nélkül itt pusztulunk. a takarók és minden apró holmi is eltűnt! Ilyen észt és furfangot nem tételezhetek fel róluk – válaszolt Kastanov. ahol útnak indulásuk előtt csónakjaikat és evezőiket elrejtették a sűrűben. tüzet rakunk és megsütjük. Tábortüzet raktak. – Tutajunkat viszont a tengerparton hagytuk. – Hiszen ezt csak értelmes lények tehették. – Tárgyaljuk meg hidegvérrel helyzetünket – javasolta Kastanov. Gromeko. Minden épségben a helyén volt. . a sátor előtt – jelentette ki Gromeko. az edények. – Mitévők legyünk most? – sóhajtott a zoológus.

– Olyan helyzetben vagyunk most. csak a kalapácsaim. Amíg a húst ették. dohányon. és némi lőszerkészletünk is akad – jegyezte meg Kastanov. – Nálam sincs. – Az én tarisznyámban pedig kicsiny teáskanna. puskáink vannak. vagy vízen. hogy mitévők legyenek. Ivás után pipára gyújtottak. – Kulacsomban van kétpohárnyi konyak – közölte Gromeko. hogy azonnal meg kell kezdeniük a rablók üldözését. – Ez jó! Legalább néha-néha örülhetünk egy kis teának – mondta Maksejev. mint Robinson a lakatlan szigeten! – tréfálkozott Maksejev. és ugyanarra távoztak. Mindenki kezébe vette nyársát. – Kész a pecsenye! – közölte a botanikus. sajnos. nyomokat hagytak sátrunk egyik vagy másik oldalán. Ezért mindenekelőtt meg kellett állapítaniuk. -Legalább tengervízbe kellett volna mártani a húst. és nem valami kellemes ízű. összecsukható pohár és néhány főzetre való tea van – fűzte hozzá a zoológus. aztán rendkívül takarékosan kell bánnunk vele. Tehát. – Az én zsebemben. és folytatták beszélgetésüket arról. pipán. – Gondosan vizsgáljuk meg táborhelyünk közvetlen környékét – javasolta Maksejev. hogy mi négyen vagyunk. tutajunk felhasználásával. amint Mihail Ignatyevics feltételezi. – A tengerparton kell sót keresni! – jegyezte meg Maksejev. mennyi van. vagy pedig szárazon. A hús azonban sótlan volt. – Azzal a különbséggel. amelyet a nád nedvével édesítettek. Mint orvos. De a vízig szintén szárazon kellett haladniuk. Valamennyien egyetértettek abban. a zoológus kannájában felforrt a tea. Mindegyikük sorjában ivott egy pohárka teát. . – Meg kell állapítani. iránytűn és noteszon kívül semmi sincs. hacsak nem a levegőből csaptak le. aki a nyársakon sülő húsra ügyelt. végső szükség esetére tartogatta ezt az italt. hogy milyen irányban távoztak a holmival. – A rablók vagy a levegőből jöttek. aki e felszerelés nélkül sohasem indult útnak. és evéshez látott. és amit én valószínűtlennek tartok.

több tucat. száraz ágat szúrt a homokba. ahol a tutaj volt. amíg meg nem vizsgálom a tábor környékét. hogy alaposan megvizsgálja a talajt a sátor helye körül. majd visszatért. és nekilátott. arra kérem önöket. és vízen vitték tovább. maradjanak itt. és esetleg már eltapostuk a rablók nyomait! – A szirtek mentén nem lehet messzire jutni keletre. azonkívül pedig senkivel sem találkoztunk. A rablók nagy rovarok voltak. a tengerparton. vagy közvetlenül a tengerparton. de a rovarok . részben pedig a homokban hurcolták. hogy a tutajhoz cipelték poggyászunkat. Eleinte azt gondoltam. Ennélfogva. és semmi jele sincs annak. Maksejev letérdelt. A rablók hatlábúak. – Akkor hát lássunk munkához. hogy a nyomok nem érnék a vízig. és gyanús nyomokat sem láttunk itt. és szemügyre vette azt a helyet. – De mi történt Tábornokkal? – kérdezte Kastanov. arról tegnap már meggyőződtünk – folytatta Maksejev. vagy a parton nyugat felé kell keresnünk a rablók nyomait. Tutajunk teljesen érthetetlen módon tűnt el. hanem ide-oda futkostunk. sőt nem is gyíkfélék rabolták el. Amikor mintegy kétszáz lépésnyire ért. hogy felfalták? Esetleg a rablóktól megijedve. a nyomukból ítélve. amelyek mindenütt látszanak. és nyugat felé indult. elmenekült? – Tábornok nyoma sok helyen látható a sátor körül. – Megölték. igen sokan lehettek. hogy a tutajt a vízbe taszították volna. erre vallanak lábnyomaik. hogy mindjárt nem gondoltunk erre. – Holminkat nem emberek. – Ez a két irány legvalószínűbb. kiderült azonban. nyugat felé. – Hatalmas dögök! – kiáltott fel Papocskin. Minthogy nyomolvasásban jóval tapasztaltabb vagyok valamennyiüknél – fejezte be Maksejev –. azután a tengerpartra ment. törzsük körülbelül egy méter hosszú lehet.– Kár. – A medren át is aligha távozhattak: hiszen el van torlaszolva. – Nagyon helyes! – állapította meg Kastanov. vagy elevenen elhurcolták. a part mentén. Sátrainkat és holminkat részben vitték. és visszament társaihoz.

sokkal valószínűbb az. aki megvizsgálta a kutyát. – Talán a rablók eltörték a hátgerincét? – találgatta Papocskin. Tábornok. majd meggörnyedve bemászott a rengetegbe. csontjai azonban épek. a kutya által széttépett rovarok darabjai sincsenek… Azt hiszem. – De honnan veszi a nyilakat? – csodálkozott Maksejev. Maksejev vadászkésével levágta a zsurlók alsó ágait. igen. és valahol a sűrűben rejtőzik. Egyébként még át kell kutatnunk -i talajt az erdőszélen is. – Hiszen a rablók rovarok voltak! – Megfeledkeztem róla! Akkor hát mérgező rágóikkal vagy fullánkjukkal szúrták vagy marták meg. A táborhely és az erdőszél közti részt vette szemügyre. Az állat hátán néhány kisebb sebhely látszik. A kutya szörnyű állapotban volt: egész teste megdagadt. Kézigyógyszertárunkat a rablók. Végül gyenge vonítás hallatszott. Tábornok siralmas külseje általános részvétet keltett. amelyet már alvadt vér borít. – Persze hogy nem – folytatta –. sajnos. – De mit tegyünk Tábornokkal? Meg lehet gyógyítani? – Azt hiszem. .nyomai javarészt elborítják. és kisvártatva előkúszott Tábornok a lecsüngő ágak alól. már megdöglött volna. és magához szólította társait. de előzőleg valami történt vele: hátsó lábát a földön vonszolta. Friss vér sehol sem látszik. nyomában pedig a kutya. sosem látott ellenség elől. tehát régibb náluk. Hideg borogatást kell megpróbálnunk. – Itt ment be Tábornok a sűrűbe. és figyelmesen nézte a földet. többi holminkkal együtt elvitték. Tábornok elmenekült a nagyszámú. – Nem hiszem! – ellenezte Gromeko. Ez utóbbi mentén többször végigment. Végül megállt. Maksejev e szavak után újra hozzálátott a nyomok vizsgálatához. hogy mérgezett nyilakkal sebezték meg. A mérnök kimászott a sötét bozótból. és válaszra várva minduntalan megállt. szegény kutyuskám? – simogatta meg az állatot Maksejev. A kutya hálás csaholással nyaldosta kezét. farát erőtlenül vonszolta. – Mi lelt. Közben füttyel állandóan hívogatta a kutyát. Ha a méreg halálos volna.

a rablók nyomán. Maksejev felkiáltott: – A tutaj rejtélye is megoldódott: a rablók hátukon cipelték el. Így haladnak. a kutya testén a daganat jelentősen lelohadt. mihelyt a nyomok a vidék belsejébe kanyarodnak. a másik kettő pedig ezalatt megsütötte az Iguanodon húsát. Szerencsére csendes idő volt. Amíg a botanikus Tábornokkal bajlódott. takaróink meg egyéb . Kastanov és Papocskin pedig a két csónakban. vagy a csónakba vehetik őket. Egy helyen például sok elrabolt holmi nyoma látszott: a rovarok nyilván megpihentek. ezek pedig megállítják a csónakosokat. Elhatározták. Maksejev haladt elöl. de meg sem előzték őket. Egy óra alatt. Tábornok talpra állt. Azután ketten újra a sziklák közti tóhoz mentek. másutt világosan kirajzolódtak a tutaj körvonalai. A RABLÓK NYOMÁBAN Maksejev és Gromeko gyalogszerrel indult el. hogy étel készítése miatt ne kelljen útközben félbehagyniuk a rablók üldözését. nem maradtak el a gyalogosoktól. a másik kettő pedig a rablók nyomán indul el. amíg a készülődés folyt. Akkor farával a vízbe ültették. a tenger habjai halkan csobogtak a fövenyen. ketten a csónakokban eveznek a part mentén a holmival. hogy kiegészítsék édesvízkészletüket. – Mi az ördögnek? – kérdezte Gromeko. vízre bocsátották. és közölte észrevételeit a botanikussal. a többiek mindkét csónakot evezőstül kihúzták a sűrűből. 33. és elcsendesedett. és belerakták megmaradt holmijukat. Gromeko vízzel locsolta testét. amíg a nyom a partot követi. amely balszerencsés kirándulásukon velük volt. Az állat eleinte kapálózott és szűkölt.Maksejev karjára emelte a keservesen vonító kutyát. és a tengerpartra vitte. de a hideg víz hamarosan éreztette hatását. – Hát mi az ördögnek kellett nekik a sátrunk. időnként meg-megállt. hogy magukkal viszik a csónakban. Ilyen módon az evezősök szükség esetén a gyalogosok segítségére siethetnek. és lerakták őket a földre.

Azt gondolom. ha pedig tekintetbe vesszük nagyságukat. és csak mézet meg viaszt gyűjtenek a kasba. Az utazók jó két óra hosszat haladtak így. és a természet királyai szerepét töltötték be? – Hiszen a jelenkorban is vannak eszes rovarok. a darazsak pedig csak ennivalót hurcolnak magukkal. általában helyes úton járunk. – Megfoghatatlan. amelyek marnak vagy szúrnak. amelyek közösségben élnek. amelyeket tegnap gyűjtöttünk Pjotr Ivanoviccsal. – Ezek is. amire semmi szükségük sincs. bizonyos törvények szerint. amazok is olyan rovarok. – Igen. hogy értelmes lények. – Helyes! Ezeknek a rovaroknak a marása daganattal. s közben a rablók ter- .a mi rablóink pedig nyilván szárnyatlanok. a hangyákhoz jobban illik a rablók szerepe. . Hiszen a hangyabolyba hurcolnak minden szemetet. – Minden lehetséges a letűnt földtani korok e csodálatos országában. – Megálljon. noha szárnyas rovarok is hurcolhattak a földön olyan tárgyakat. és nagyságukhoz képest roppant erősek. Azonkívül mindkettőnek szárnya van. azok is. – Én is így vélekedem. ha felvernék a sátrat.és vasércmintákat is elcipelték. Első lehetőség: hangyák. Azon sem csodálkoznék. ők marták meg Tábornokot is. mi jutott eszembe! Hátha hangyák hurcolták el holminkat? – Miért nem méhek vagy darazsak? – A bolygónk külső felszínén élő hangyák szokásai alapján ítélve. – Úgy látszik. erős fájdalommal jár. akkor feltételezhetjük. amikor a sátrat védelmezte. Hátha a jura időszakban egyes rovarok a szellemi fejlettség magas fokát érték el. mint például a méhek vagy a hangyák. a méhek jóval gyengébbek. amelyek túlságosan nehezek ahhoz. harmadik: méhek. hogy mérgük ideiglenes bénulást is okozhat. és edényeinkből ennének.holmink? Hiszen még az arany. miféle állatok lehetnek! Azt lehet gondolni. fekhelyeinken aludnának. hogy levegőben vigyék. és a sebbe mérget fecskendeznek. második: darazsak.

A tengeren olykor Plesiosaurusok jelentek meg. sürgés-forgás és az izgalmak alaposan kifárasztották valamennyiüket. mint óriási fekete hattyúk. és megszakították az erdőt. vöröses homokdomboktól. és elválasztotta az erdőszélt az apró szemű.mészetéről beszélgettek. és gyalogszerrel folytatták az üldözést. mert a tengerpart homokja eléggé porhanyós és nehezen járható volt. Tábornok még elég gyenge volt. tanácskozásba kezdtek. A rablók nyoma felfelé kanyarodott a meder partján. nincs semmi szél. A homokban Iguanodonok sütkéreztek a napon. – Szörnyen fülledt ma az idő. A tengerpart mentén száz-kétszáz lépésnyi széles homokos-kavicsos fövenysáv húzódott. – No. A táj változatlan jellegű volt. – Ne cseréljünk velük? Nekünk a lábunk fáradt el. hogy kössenek ki. mint amilyent előző nap láttak. Miután meggyőződtek róla. és egy ideig velük ment figyelve. Ezért úgy határoz- . hogy a rablók a tengerpartról valóban a szárazföld belsejébe kanyarodtak. és az arcáról patakzó verítéket törölgette. Majd a botanikussal együtt csónakba szállt. Alaposan elfáradtak. – Vajon tudják-e követni a rablók nyomát? De hát próbáljuk meg. amelyet erős viharok idején valószínűleg elöntöttek a hullámok. A gyalogosok lekiáltottak evezős társaiknak. és evezőhöz nyúlt. Itt egy mélyebb és szélesebb száraz mederre bukkantak. Maksejev odakiáltott társainak. nekik a karjuk. hogy Maksejev és Gromeko csónakba szállt. Az erdő fölött gyakran szálltak repülő gyíkok: zsákmányra lestek a tenger partján. A fövenyt zsurlók és páfrányok sűrű fala szegélyezte. A dombok a tengerpartig értek. Hátrahagyták a csónakokat. és kecsesen meghajlított nyakkal úsztak. amely a vidék belsejébe nyúlt. és társaink nem maradnak el tőlünk. Megállt. megmutatta Kastanovnak és Papocskinnak a rovarok nyomait. én nem bírom tovább! – mondta Gromeko végül. Mintegy két órával azután. vöröses dombok tűntek fel. Amikor kikötöttek. amelyben csak itt-ott nyílt keskeny rés: egy-egy kiszáradt folyómeder. – A tenger viszont csendes. A gyaloglás. hogyan igazodnak el rajtuk. az emberek és a csónakok közeledtére az erdőbe menekültek.

hogy északon teljesen elsötétült a látóhatár: trópusi vihar közeledett. ezen a borzasztóan fülledt és forró napon. Kastanov felkeltette társait. és az expedíció további sorsáról töprengett. a negyedik pedig őrködött. majdnem a víz szélén. Ahol a homok akadályba ütközik. ha nem sikerül visszaszerezniük poggyászukat a rablóktól. Utolsónak Kastanov őrködött. és hatalmas. hogy a vonulat mögött mély völgy nyílik. hogy óriási gyík rontott rá. A víz által odahordott homokot kiszáradása után felkapja a szél. Nem volt veszteni való idő: beljebb kellett menniük a parttól. tengerek és folyók lapályos partján. tapadós nyelvével arcát nyaldossa. gyorsan tüzet raktak. megsütötték a húst. A csónakokat magukkal vitték. és teljesen ko* A dűnék futóhomokbuckák. mivel az erdőben éppoly veszélyes volt a tartózkodás. Ez bizony szomorúra fordulhat.tak. amelyek vonulatokban sorakoznak tavak. Tábornok pofáját pillantotta meg arca fölött. hogy a dombok közé menekülnek. hiszen a tenger kicsaphatott. amelyben Kastanov nyomban dűnékre* ismert. és buckákat alkot . hogy aludjanak. A geológus felemelte fejét. Hirtelen lidérces látomásra riadt fel: azt álmodta. Észrevették. Szakadatlan robaj hallatszott. Miután így új erőre kaptak. Úgy határoztak. és panaszosán szűkölt. összegyülemlik. Tábornokra újra hideg borogatásokat tettek. a víztől távolabb ugyanis nem számíthattak enyheségre. hogy a hullámok elmossák és magukkal sodorják őket. mint a tengerparton. hárman lefeküdtek a homokba. Szükséges volt az óvatosság: hátha gyíkfélék vagy ismeretlen rovarok támadnak rájuk. Három óra telt el minden baj nélkül. A tűrhetetlen hőség miatt lassanként elnyomta az álom. amely párhuzamos a tengerparttal. Felkapaszkodtak az első dombvonulat gerincére. ahol a tenger valamennyire hűvössé tette a levegőt. Az utazók már átéltek ilyet a Maksejevfolyó mentén. A homokba feküdt. A csónakokat kihúzták a partra. hogy néhány órát pihennek a parton. A hűséges eb nem ok nélkül keltette fel Kastanovot. és teát főztek. és észrevette. Rémült nyögéssel nyitotta fel szemét. A kutya egyik lábát a mellére tette. mert attól tartottak. és a tornyosuló sötét fellegeket minduntalan vakító villámok hasították keresztül-kasul.

hogy ebben a völgyben vészelik át a vihart. Kastanovnak. amelyet még nem takart el a viharfelhő. Nyomban megtisztította a levegőt a homoktól és a portól. és eleredt a zápor.pár. Kékesvörös felhőoszlopa már az ég felét elborította. Csónakjaikat felfordították. ahol félig fekve kuporogtak a fülledt levegőben. Homokszemek záporoztak a csónakokra. mint megannyi zöld hajfürt. A dűnék valósággal füstölögni látszottak. úgy rémlett. . szárak röpültek a magasba. Egyszerre csak kövér esőcseppek koppantak a csónakokon. A zsurlók karcsú törzse majdnem földig görbült. A vakítóan cikázó villámok után még sűrűbbnek tetszett a félhomály. A Plútó eltűnt. A vihar gyorsan tovaszáguldott. Noha a szél még tombolt. Az eső elállt. Súlyuk alatt begörbedt a csónakok feneke. aki kipillantott a csónak alól. Szünet nélkül mennydörgött. A Plútó ki-kikandikált a felszakadozó felhők mögül. De nem sikerült – a csónakokat lehetetlen volt felemelni. mivel a homok mohón elnyelte a vizet. a levegőben forró homok kavargott. és a völgy felé száguld. és ezek is hamar eltűntek. Mindenütt ugyanaz a vöröses homok látszott. az első szélrohamok tovaszáguldottak a völgy fölött. ágaik úgy tekerőztek a levegőben. gyorsan sötétedett. Az alázúduló hatalmas víztömeg ellenére csupán kicsiny patakocskák csorogtak le a dűnék lejtőin. mivel földre szorította a nedves homok. mivel többi ruhájukkal együtt vízhatlan esőköpenyeiket is ellopták titokzatos rablóik. Ez volt egyetlen védekezésük a felhőszakadás ellen. és még fojtóbb lett. ágak. és csíkokban szaggatták le a homokot a dűnék tarajáról. A széles völgytorkolatban látszó zsurlóerdő úgy hajladozott a vihar dühe alatt. A viharra nem kellett sokáig várni. – A csónak fogva tart minket – kiáltotta Papocskin. az átnedvesedett homok már nem emelkedett a levegőbe. Az utasok úgy döntöttek. – Segítsetek. amelyet a vihar tornyozott rájuk. hogy az egész dűnesor a levegőbe emelkedett. akárcsak a homokvonulat mindkét lejtője. s valósággal lángolt a Plútó sugaraiban. és alájuk bújtak. Ekkor hirtelen lecsapott a szélvihar. mint egy óriási nádas. az utasok ki akartak mászni a csónak alól. letépett koronák. hogy kiszabaduljunk.

– A tenger közelében kell hagynunk őket. aki Kastanovval és Tábornokkal a másik csónak alatt gubbasztott. kilométereken át! – mondta Kastanov. hogy levonszolhassák a völgyben a száraz mederhez. – Sokkal szomorúbb. a csónak oldala alatt. – Ej. – Induljunk! A víz lefolyt! – mondta Maksejev. akár a vakondok. ámultan torpantak meg: megduzzadt patak barna. minek is tartottunk pihenőt! – bosszankodott Papocskin. de rejtsük el valamiképp a titokzatos rablók elől. Fél óra múlva csupán a mélyedésekben maradtak tócsák. nyomában Kastanov és végül Tábornok. A mederben szemlátomást apadt a víz. csak a négy ember zihálása hallatszott. – Pompás ötlet! Mi is ugyanazt tesszük. sárgásvörös habjai tajtékoztak benne. hogy a víz a mederben. nem kell sokáig keresnünk ezt a rejtekhelyet. merre tartottak. – Eső után köpönyeg! Azt hiszem. . Csónakon nem lehetett járni rajta. Azután meg kellett szabadítaniuk mindkét csónakot a lerakódott homoktól. – Mit tegyünk? – Nekilátunk. – Ez még nem volna baj – jegyezte meg Maksejev. és kijáratot ásunk a porhanyós homokban. Majd az egyik csónak orra alól hason csúszva kimászott a piszkos és csapzott Maksejev. Hiszen nem hurcolhatták kilométerszámra a holminkat – vigasztalta Kastanov. de átgázolni is lehetetlen volt. – De mit kezdjünk a csónakokkal! Hiszen nem hurcolhatjuk magunkkal a vidék belsejébe. Folyosót ástak a homokban. a másik csónak alól pedig előbukkant a zoológus és a botanikus. Kis ideig csend volt. amíg lefut a víz. az eső pedig mindenütt elmosta a rablók nyomát. – Lehetetlen folytatnunk az üldözést! – kiáltotta Gromeko elkeseredetten. és talán a rablók rejtekhelyére is eljutunk. De amikor a mederhez értek. – A zápor eleredtéig bizonyára megtettünk volna még tíz kilométert. – Meg kell várnunk.– Mi is foglyok vagyunk! – válaszolt Maksejev. és nem tudjuk.

A mederben feküdt. Amikor észrevette a döglött hangyát. Kissé távolabb egy másik hangya tetemét látták. feje alig kisebb az emberénél. félig homokkal és iszappal borítva. A JURA IDŐSZAK ÁLLATVILÁGÁNAK KIRÁ LYAI Az utazók betemették a homokba csónakjaikat. jobbra pedig csupasz. majd egy harmadikét. Eközben Tábornok. – Ahá. Kiásták. okos és könyörtelen ellenséggel – fűzte hozzá Gromeko. és igyekezett féken tartani a kutyát. és noha puszta kézzel kell ásnunk – más megoldás nincs. bősz haraggal rontott rá. figyelmesen nézelődtek jobbra-balra. páfrány.és pálmarengeteg terült el. közelebb ért. amely hátul kullogott. a vízáradat pedig elsodorta őket. 34. és néha lefeküdt pihenni. és készen tartották puskájukat. pajtás: felismerted egyik ellenségedet – kiáltotta Maksejev. mint a Föld felszínén levő hangyabolyok. A medertől balra változatlanul zsurló-. Óvatosan haladtak. és kiderült. – Igen: mohó. hogy óriási fekete hangya: körülbelül egy méter hosszú volt. a jura időszak állatvilágának királya! – kiáltott Kastanov. hátha váratlanul összeakadnak a rablóikkal. . és dühösen morgott.– Ássuk be a homokba – javasolta Gromeko. a haláltusában begörbült lábai pedig éles karmokban végződtek. – Íme. A nagy tócsák és a nyúlós agyag miatt azonban helyenként ki kellett mászniuk valamelyik partra. A rablók rejtekhelye egyformán lehetett az erdőben vagy a dűnék között. – Ha telepeik vagy közösségeik éppolyan népesek. A felhőszakadás nyilván útközben érte. akkor sokezernyi ellenséggel lesz dolgunk – mondta Papocskin. Kis idő múlva sötét tárgyra bukkantak. majd felfelé indultak a mederben. – Jó gondolat! A homok porhanyós. vöröses dűneláncok magaslottak.

legközelebb eső völgy felé mutatott. és most hajlékukba viszik – mondta Papocskin. – Tábornokot tartsák féken. – Jelen- . – Bizony. A homokban két sötét test mozgott. egy fehér gömböt vonszoltak. és azután szegődjünk nyomukba. – Ne vegyük el tőlük? – Nem. hogy még a zivatar előtt hazajutottak – jelentette ki Maksejev. Inkább rejtőzzünk el. hogy felverjék a sátrat.– Ezek a fekete ördögök bizonyára agyonáztatták és tönkretették minden holminkat! – kiáltott fel Gromeko kétségbeesetten. A völgy torkolatának bokrai közül nemsokára előtűntek a hangyák. a poggyásszal együtt! – erősítette meg Papocskin. Tojás alakú. – Ezeknek a hangyáknak ilyen nagyok a tojásaik? – kérdezte Maksejev. szótlanul. Még vagy két kilométert tettek meg. és a két dombsor közti. Inkább valamilyen repülő gyíkféle tojása ez. – Azt hiszem. főként pedig a köztük húzódó völgyekben már növényzet tűnt fel: bokrok. kicsiny zsurlók. – Hangyák! – Nyilvánvaló! De mit cipelnek? Nekünk nem volt semmilyen kerek és fehér tárgyunk. mi pedig két helyen néhány órás pihenőt tartottunk. hogy jóval előttünk indultak el. A medren túl az erdő ritkulni kezdett. nehogy rájuk rontson. Elvezethetnek a hangyabolyhoz. A homokdombokon. sok ösvény szelte át. Maksejev hirtelen megállt. és ott keressenek menedéket. Az utasok visszamentek egy keveset. A hangyák ellopták. ehetők ezek a gyíktojások? – Miért ne? Ha a teknősbékatojást is megeszik. és elrejtőztek az erdőszéli fák mögött. – Hiszen gondoljuk meg. – És mit gondol. nemigen lehetett annyi eszük. fűcsomók. fehér tárgyat gurítottak maguk előtt. – Más zsákmányt találtak. akkor miért ne lehetne megenni a gyíkét? – Ezt figyelembe kell vennünk – jegyezte meg Gromeko. – Nem.

nagy rögöket hurcolt odébb. a part kanyarulata ugyanis elrejtette társát. és meg-megállt a meredeket vizsgálva. de a túlsó parton ugyanolyan magasra felvonszolni – ez bizony túlságosan nehéz feladat lett volna. – De ilyen óriási tojáshoz megfelelő méretű serpenyő kell. és tétován megálltak. Ugyanis mindkét part igen meredek volt. kis ideig „gondolkozva” állt előtte. – De hiszen serpenyőnk sincs: a hangyák egész konyhánkat elhurcolták. Így hát a tojás körül és a part mentén futkostak. – Erről meg is feledkeztem. sót hintünk beléje – aztán annyit veszünk a serpenyőre. A másik hangya. amely a tojást őrizte. . csápjaikat mozgatták. amely alkalmasnak látszott arra. hogy lecsúsztassák a tojást.legi helyzetünkben – mikor még a töltényekkel is takarékoskodnunk kell – igen jól jönne a tojásrántotta. és abban sütünk. ez pedig nincs. Miközben a kutatók a konyhaművészet fortélyait tárgyalták. Ez a gondolat eleinte valamennyiüknek tetszett. Vagy ötvenlépésnyire lankásabb helyet talált. a puha homokban szét sem törik. – Helyes? – De mivel süssünk? Olajunk sincs. Nem lehetne tojáshéjból serpenyőt csinálni? Óvatosan levágjuk a tojás tetejét. a hangyák a meder partjára gurítottak a tojást. Futásnak eredt a nyomán. és meg-megérintették vele egymást: nyilván tanácskoztak. – Beérjük kisebbel is! Lyukat fúrunk a tojásba egyik oldaláról. amennyi kell. hamarosan elunta a várást. Nyomban munkához látott: első lábaival és állkapcsával egyengette a földet. – Van Iguanodon-hájunk. aztán végigszaladt az alján. szemügyre vette a szemközti partot. és szintén lemászott a mederbe. kis bottal összekeverjük a sárgáját meg a fehérjét. – Ne emeljük el a tojást? – kérdezte Gromeko. Majd egyikük leereszkedett a mederbe. A tojást könnyen ledobhatták volna. de hamarosan meggondolták a dolgot.

a bokrok közé rejtőznénk. a homokdombok között még egy – szintén tojást gurító – hangyapárt vett észre. amelyek a tojás hollétére vezethették a hangyákat – ha elég „okosak”. de sehogyan sem tudták megállapítani. Esés közben az egyik hangya a másik fölébe került. – Most talán mégis hozzányúlhatunk az. Nemsokára felbukkant a két hangya: a mederben futott elhagyott zsákmánya felé. fel-alá szaladgáltak. s idő előtt eláruljuk jelenlétünket. Verekedés támadt: a hangyák négy hátsó lábukra ágaskodtak. amely a másik tojást gurította. melyik hangyapár győzött. hogy rágóikkal elkapják és átharapják ellenfelük nyakát. Láttukra az első hangyák feléjük iramodtak. . és mozgatták csápjaikat: bizonyára nagy zavarban voltak. és lezuhant a mélybe. A rovarokat ugyanis lehetetlen volt megkülönböztetni egymástól. Otthagyta legyőzött ellenfelét. amely már ereje fogytán volt. és erdőszéli rejtekhelyükre vitték. hogy követnénk őket a hangyabolyhoz. Az utazók nagy érdeklődéssel kísérték a harcot. Kettesben hamar legyűrték a másik ellenséget is. másodszor: ha nem találják meg az itt hagyott tojást. mellső két lábukat pedig felemelték. és mivel nem találták a tojást. mi pedig ahelyett. kettesben felemelték a félméteres átmérőjű tojást. egymáshoz futottak. első tojáshoz – mondta. és ezzel időt veszítenénk – érvelt Kastanov a botanikus javaslata ellen. A küzdelem hevében az egyik pár a meder partjára tévedt. – Akkor hát lássunk mielőbb munkához! Maksejev és Gromeko átszaladt a medren. Felkapaszkodtak a partra. Kihasználta az alkalmas pillanatot – és jóformán teljesen leharapta vetélytársa fejét. Azután Maksejev a kezével óvatosan eltörölte a mederben hagyott lábnyomaikat. és (mivel nyilván úgy vélték. keresni kezdik a környéken. Ekkor a völgy végében feltűnt a hangyapár.– Először: észrevehetnek. és azon igyekeztek. és a mederhez gurították a tojást. és társa segítségére sietett. hogy azok rabolták el zsákmányukat) el akarták venni tőlük. Közben azonban Papocskin a völgyben.

megvizsgálták a lejtőt. hogy meglelje a tojás nyomát. A zsurlók ágai a földtől egy méter magasban már annyira összefonódtak. nyilván közel volt az erdő széle. más csapások szelték át. előbb meg akartak szabadulni a tojástól: hordozni ugyanis nehéz. De mivel nem tudták. Ez sikerült is. felhurcolják a tojást. valószínűleg csak a hangyák használták ezt az utat. Ezért gyorsan tüzet raktak a homokba ásott gödörben. amelyet a legyőzött hangya lankásra kiásott. és tanácskoztak. majd legurították a tojást. hogy törzsükkel támogatva. Helyenként. Fél óra múlva az erdő ritkulni kezdett. pedig nem mer közeledni a hangyabolyhoz. majd részekre vágták. milyen messzire kell még menniük. a hangyaösvény sok helyütt kettéágazott. Vacsora után elindultak az erdő belsejébe a jól kitaposott. – Valószínűleg bizonyos órákban pihennek és alszanak. megálltak. a tojás minduntalan visszazuhant. hogy az utasok csak hason csúszva vagy legörnyedve haladhattak. hogy átfúrják a kemény héjat. hogy ez volt a második pár. majd nekiláttak.A győztes hangyák megálltak a meder partján. keményre sütötték a tojást. Kastanov pedig közben szemmérték szerint térképvázlatot készített. és a két hangya továbbhaladt az erdő belsejébe vezető ösvényen. Amikor a partnak arra a helyére értek. A . más állat. – Furcsa. és megindultak. mint hogy a hangyák ösvényén lépjenek. héjából pedig tányérokat és serpenyőket készítettek. Az utazóknak most nem volt más választásuk. az erdőben gurítani pedig kényelmetlen lett volna. Viselkedésükből arra lehetett következtetni. hogy tájékozódni tudjanak ellenségeik lakóhelyén. és Maksejevnek jól ki kellett nyitnia a szemét. megálltak. hogy mindeddig egyetlen hangyát sem láttunk az erdőben – mondta Kastanov. Karmaik azonban még nem voltak elég erősek ahhoz. de keskeny és kényelmetlen ösvényen. ahol a szemközti part alacsonyabbnak látszott. és megpróbálták felemelni a tojást. Hirtelen világosodni kezdett.

Jó tizenkét méter magas és több mint száz méter átmérőjű lehetett. valószínűleg patak folydogált: erre vallott a zöldellő fű. és szemügyre vették a terepet. hogy a törzsek nem összevissza. Kastanov és Maksejev pedig felderítésre indult. Egymásra rakott fatörzsekből állt. A hangyák voltak egyedüli urai. Az erdőszélre érve megálltak az utolsó fák árnyékában. amely élesen elvált a homok sárga hátterétől. a dűnék lábánál. óriási csonka kúp alakú halom emelkedett. A tisztást mindenfelől erdők. A kopár tisztáson alig volt növényzet – csupán itt-ott ágaskodott néhány lerágott szár. A zoológus és a botanikus Tábornokkal maradt. . Nyugati részén. és bonyolult. Messzelátóval megállapíthatták.tisztáson lehetett a hangyaboly.és bokorsáv. Különböző magasságban bejárati nyílások sötétlettek. magaslatok és dűnék zárták körül. Ezért fokozniuk kellett az óvatosságot. hanem bizonyos rendszer szerint vannak elhelyezve. E kopár térségen. noha durván összetákolt építményt alkotnak. az erdőszéltől nem messze. hangyák azonban sehol sem látszottak: bizonyára aludtak.

– Belseje bizonyára sötét. HOGYAN LEHET BEHATOLNI A HANGYA BOLYBA? A terep megvizsgálása után Kastanov és Maksejev visszatért társaihoz. végül mégis agyonharapnak vagy halálra marnak mindnyájunkat. mit tesznek ezután. akkor is erővel kell elvennünk tőlük. – Elsősorban lárváikat és bábjaikat mentenék.35. – Nem mondhatunk le felszerelésünkről. amelyek alkalmasak e célra – jelentette ki Gromeko. kétségtelenül felzavarjuk a rovarokat. Az erdőben gyantás fákat láttam. holmink pedig ezalatt eléghet. és köztük a mi holminkat is kihurcolnák. és akkor ránk támadnak. hogy az óriási építmény melyik részében van a holmink. – De hát mitévők legyünk? – mormogta Kastanov. Hiszen nem tudjuk. hogy megtárgyalják. De még ha ki is tudják cipelni. reménytelen! – Van egy ötletem – mondta Maksejev. – Az alvó hangyákat megtámadni nem nehéz – mondta Kastanov –. és akárhányat is leterítünk puskával vagy késsel. – Bizony. se lámpánk – jegyezte meg Papocskin. – Ne füstöljük-e ki őket? Amikor elhagyják várukat. – A helyzet. De a füsttel teli folyosókba magunk sem tudunk behatolni. célra vezet-e. úgy látszik. Valószínűleg sok százan vagy talán sok ezren vannak. nekünk pedig se gyertyánk. – Lefekszem a hangyaboly . – És ha egyik oldalán felgyújtanánk a bolyt? A hangyák készleteik mentéséhez látnának. elhozzuk a holmit? – Ez a terv már jobb. – Ha világossággal törünk be. – Fáklyákat készíthetünk. és könnyen eltévedhetünk a folyosók útvesztőjében. hiszen szükségünk van rá visszafelé menet. de nem tudom. A füst eloszlása után pedig a hangyák is visszatérhetnek. Ez pedig szomorúan végződhet valamennyiünkre nézve – mondta Maksejev.

De tegyük fel. és újabb terveken törték fejüket. és ott esetleg kifürkészhetem. Lehorgasztott fejjel ültek. De van-e fonala? Az bizony senkinél sem akadt. és így kijuthatok. méghozzá holtnak tettetve magát. Ennélfogva mindenekelőtt anyagot kell találnunk elegendő mennyiségű gáz készítésére. amely a tengerben van. ha ként. Ólomércet már láttunk a Pterodactylusok tanyáján. nem marcangolják szét – akkor is hogyan tájékozódhat sötétben. hogy néhány napra élelmet szerezzünk. feltéve. hogy mérgezzük meg vagy kábítsuk el a hangyákat mérges gázokkal. így ezt a kockázatos tervet is elejtették. hogy épségben viszik be. akárcsak Thészeusz Ariadné * fonala nyomán a labirintusból. fokozatosan letekerem a fonalat. a bróm és a kéndioxid. később pedig ki tudom hozni. De valamennyit kénytelenek voltak elvetni. – De hiszen az anyag kereséséhez és a gáz elkészítéséhez sok idő kell! – mondta Maksejev. s a kockázatos módszereket végső szükség esetére hagyjuk. a folyosók útvesztőjében. Legkönnyebb volna a kéndioxid előállítása. ha a legbiztosabb eszközt választjuk.közelében. hogy azután meglelje a kifelé vezető utat? – Gombolyagot teszek a zsebembe. talán akad itt is a magaslat szirtjei között. piritet vagy más kéntartalmú ércet találnánk. Klórt előállíthatunk konyhasóból. hogy hol van a holmink. – Ez a terv túlságosan kockázatos – ellenkezett Kastanov. Bróm valószínűleg akad a tengerben növő moszatok hamujában. hogy a hangyák nem veszik észre. mint a klóré. Ilyen gáz: a klór. * Görög mondabeli alakok. – A hangyák esetleg darabokra tépve hurcolják be önt. – Jól van. de kivonása nehezebb. – Mit tehetünk?! Arra elég a töltényünk. – Én azt gondolom – jelentette ki Kastanov –.) . hogy egy időre mozdulatlanná dermedjenek. (A s z e r k. Jobb. ezalatt pedig megkeressük holminkat a várban. és nem göngyölítik fel a fonalat. és halottnak tettetem magam. mivel nem lehetett megvalósítani. A hangyák becipelnek a várukba.

hogy siessenek reggelijükkel. hogy ként vagy kéntartalmú ércet találjanak. ha akkor megyünk el. majd elhatározták. Ha zaklatjuk őket. A meder a kietlen térség szélen húzódott. váruk környékén a hangyák nyilván rendszeresen vadásztak mindenféle állatra. s elég mély völgyben haladt. hogy letáboroznak. Úgy határoztak. hogy elejtsenek valamilyen vadat. páfrányok nőttek. Nem láttak semmilyen élőlényt. hogy milyen fejlődési fokot értek el a jura időszak állatvilágának ezek a királyai. őrséget állítanak a bejárathoz. átkutatják a környéket. A patak itt már bővizű volt. nehogy lakói észrevegyék őket. Hiszen még nem tudjuk. Csak nagy ritkán suhant el a kopár táj fölött egy-egy szárnyas gyíkféle. alacsony zsurlók. hangyák esetleges támadá- . és megnehezítik további terveinket. Néhány kilométernyi út után a völgy homokos lejtőjét sziklák váltották fel: a meder táblahegységbe vágódott be. Teát főztek. hogy nem tudtak azonnal leszámolni a rablókkal. visszatérnek a homokos dűnékhez. Az erdőszél mentén igyekeztek a mederhez. amely közelükbe téved. Az utazók még néhány kilométert haladtak fölfelé a völgyben. és elsietett próbálkozásainkkal nem keltünk gyanakvást bennük. és a meder mentén felkapaszkodnak a magaslatra. ez arra késztette őket. még rovarokat sem. ez természetesen meglassította haladásukat. hangyákat vettek észre a közelben. majd nyugodtan kialudtak magukat. följebb pedig a homokdombok közé vágódott. és mielőbb eltávolodjanak a hangyabolytól. másik a bal domboldalban. Valamennyien egyetértettek Kastanovval. Itt mindkét parton bokrok. lövésre készen tartották puskájukat. noha bosszankodtak. óvatosabbak lesznek.– Így hát üres kézzel kell távoznunk innét anélkül. amikor a hangyák még nem vettek észre. édes nád. és alaposan kipihenik a legutóbbi huszonnégy óra izgalmait és fárasztó gyaloglásait. De amikor felébredtek. vagy visszaverjék a gyíkfélék. pálmák és zsurlók árnyéka hívogatta az utasokat. hogy bármit is tennénk a rablókkal! – Jobb. Maksejev és Kastanov kén után kutatva lépésről lépésre vizsgálta a sziklákat: egyikük a jobb. vacsorára elfogyasztották a félretett tojássárgáját. Papocskin és Gromeko a meder közelében maradt.

kivéve néhány óriási szitakötőt. még a patak mentén is gyéren akad fa meg bokor. . és szomjukat olthatták. vagy húsz kilométernyire. a páfrányok és a pálmák teljesen eltűntek. A legutolsó száraz fánál letáboroztak. és csak egy keskeny füves sáv és édes nád szegélyezte partjait. Állatot nem láttak. a repedések óriási. fekete sziklák magaslottak. magaslott néhány csonka kúp alakú hegy. Csak a víz közelsége nyújtott enyhülést az utasoknak. mert bizony semmiféle vad nem akadt. Ebédidőben a patak partján tartottak pihenőt. a zsurlók is ritkultak. Kopár oldala olyan forróvá hevült. Teázás után Maksejev és Kastanov elhatározta. mint valami kályha. melyek ezekre a rovarokra vadásztak. csupán délen. A kéntartalmú érc keresése egyelőre nem járt eredménnyel. Mindkét oldalon komor. Teáztak. 36. miközben összeszedte a kétszersült utolsó morzsáit. az édes nádat szopogatták. amely a víz fölött lebegett. Teát főztek. A patak mentén egyre szegényebb lett a növényzet. hogy felmászik a völgy oldalára. A levegő teljesen nyugodt volt. csak fű és édes nád szegélyezte továbbra is a partot. vagy pedig lelövünk egy Pterodactylust! – mondta Papocskin szomorúan. olykor pedig Pterodactylusokat vettek észre. nagy távolságra síkságot láttak. A fát felhasználták tüzelőnek. Ezek azonban nem mutatkoztak. a Plútó sugarai kegyetlenül tűztek a szűk völgyre. A nádnak az utasok nagyon örültek. és bőven itták a nád nedvével ízesítve.sát. – Este szitakötőre kell fanyalodnunk. a táj egyre kietlenebb lett. és elosztották utolsó kétszersültjüket. hogy elűzzék éhségüket. minden irányban. és szemügyre veszi a környéket. A KŐSIVATAGBAN Pihenő után folytatták útjukat fölfelé a völgyben. ormótlan kockákra vagy karcsú oszlopokra hasogatták őket. mivel egyetlen táplálékuk volt ezen a pusztaságon. és tette lehetővé útjuk folytatását: minduntalan megnedvesíthették fejüket. A terep sík volt.

Az északról érkező utolsó esőfelhők valószínűleg a tenger fölött és a tőle közvetlenül délre eső övezetben csapódnak le. nem messze innét végleg abba kell hagynunk utunkat e titokzatos ország belsejében. legalábbis a Déli-sarknál levő másik nyílás környékéig – feltéve.Amikor a két kutató néhány lépésnyire távolodott a meredek domboldal szélétől. majd így szólt társához: – Azt hiszem. A völgy. és attól tartok. amelyen áteveztünk. Sehol egy bokor vagy fűszál. Kastanov szemügyre vette a terepet. néhány ritka szélviharon kívül. hogy van ilyen nyílás. meszszebb is elviheti ezt a nedvességet. aki mészszebbre merészkedik belsejébe. amelyben haladunk. kisebb-nagyobb kövek. hogy azon túl ugyanilyen zord sivatag terül el. hanem sok fehér. ez a teljesen kopár. fejük fölött pedig a vöröses Plútó. akár az izzó kemence. amely – mint láttuk – errefelé uralkodó. vörös és sárga csík tarkította őket. – Vajon a Föld belső felületének többi része is ugyanilyen izzó pusztaság? – Valószínűleg igen. A Plútó által felhevített kő olyan hőséget árasztott.és tüzelőkészlet nélkül. amelyek az örökké tűző sugarak hevétől pattogzottak le. valószínűleg e nedvesség utolsó tárolómedencéje. A Plútó függőlegesen eső sugarai elől sehol sem lehetett menedéket találni. nagy víz-. – De az északi szél. messzebbre pedig. szörnyű egyhangúságába: ugyanis nem feketék voltak. Csupán a délen emelkedő hegyek hoztak valami változatosságot a sivatag nyomasztó. A tenger. az izzó sivatag fölé csak a . amely teljesen járhatatlan különleges felszerelés. szilánkok borították. és a patak völgye teljesen eltűnt szemük elől -nyomban rájuk nehezedett a környező pusztaság kietlensége A talaj kopár. élelmiszer. fekete szikla volt. – Az utóbbi időben nem tapasztaltunk ilyen szelet. lábuk alatt mindenütt fekete kő. Hiszen a növényzethez és az állati élethez szükséges nedvességet a belső felület ezeken a nyílásokon át kapja. valószínűleg véget ér a hegycsoportnál. járhatatlan sivatag biztos éhhalállal és szomjanhalással fenyegette a vakmerőt. amely zivatart hozott.

valószínűleg kialudt vulkánok. Miután a két geológus betelt a sivatag látványával. – És akkor visszafordulunk? – Azt hiszem. amely alig-alig látszott északon – elindult visszafelé a táborba. és búcsúpillantást vetett a tenger kék tükre és zöld partja felé. – De hátha másutt a tenger délre nyúlik. és futva indultak a táborhelyük felé. – Ha visszaszerezzük felszerelésünket a hangyáktól. amelyre szükségünk van? – Ezek a hegyek. helyesek-e következtetéseim. Aggodalmuk azonban felesleges volt: nem hangyák támadtak társaikra. és ezért eső nem lehetséges. és lelkiismeretünk nyugodt lehet: mindent megtettünk. hogy beljebb hatoljunk Plutóniába. Kettőzött gyorsasággal másztak lefelé.pára maradványai jutnak. Akkor meggyőződhetünk róla. hogy ilyen messzire jutottunk a tengertől. néhány perc múlva a lejtő aljára értek. rögről rögre ugrálva – hirtelen egymás után két puskalövés ütötte meg fülüket. felhasználjuk az alkalmat. és megtámadták társainkat? – jegyezte meg Kastanov. és így lehetőséget ad arra. amire szükségünk van. – Segítségükre kell sietnünk! – válaszolt Maksejev. hogy a sivatag járhatatlan. Elmegyünk odáig. De amikor lefelé ereszkedtek a hasadékban. – Mi ez? Csak nem merészkedtek a hangyák ilyen messzire. amire ember képes. akkor keleti és nyugati irányban továbbmehetünk a tengerparton. – Szóval csak e déli hegyekig megyünk? – Igen. Majdnem bizonyos vagyok benne. hogy a patak partján ülő Papocskin és Gromeko egy- . és meggyőződhetünk erről. Tűzhányók oldalán pedig majdnem mindig akad kén. és kirándulást teszünk dél felé. Úgy történt. ha útközben nem találunk kéntartalmú étcet. az omladékokon csúszkálva. – De mit teszünk. a levegő nem telítődik velük. alakjuk és színük után ítélve. hogy ott megtaláljuk azt. és akkor meglátjuk. hanem a jó sors küldött zsákmányt az éhezőknek.

úgyhogy sok hús akadt rajta. kén után kutatva. attól tartottak ugyanis. ezek a hegyek hosszú útjuk vége felé már egészen közelinek látszottak. sima tükörre hasonlított. páfrányok nőttek csoportosan a lankásabb partszakaszokon. Az állat figyelmét valószínűleg a napon csillogó bádogdoboz keltette fel. alacsony zsurlók. szárított húst. Másnap továbbhaladtak fölfelé a völgyben. és a partra úszott. ki lábát dugta bele. hogy a zoológusnak igaza van: a víz szinte perzselte bőrüket. Megállapították. Elhatározták. A tó alkalmas táborhelynek látszott: itt hagyhatták felesleges poggyászukat. és Kastanov már csak a völgy felső szakaszán emelkedő. sötét vizű tóban. hogy málha nélkül kapaszkodhassanak fel a hegyekbe. felkapták puskájukat. Valamennyiük csodálkozására. Az utasok letelepedtek a páfrányok árnyékában. amelyen át az utasok a hegyek lábánál fekvő völgykatlanba jutottak. Felemelték fejüket. édes nádat és tüzelőanyagot is vittek magukkal. amelyeket alacsony sziklák szakítottak meg. mivel a szárítás céljából a kövekre kirakott húst meg kellett védeni a szárnyas gyíkféléktől. amely smaragdbetétes ébenfa keretbe zárt nagy. Elsőnek Papocskin vetkőzött le. De nyomban felbukkant. és prüszkölve felkiáltott: – Forró a víz. hogy fekete árny suhan át fölöttük. Igen nagy példány volt. és bátran fejest ugrott. Sziklás partjait helyenként zöld növényzet borította: nád. A völgy valóban egyre kietlenebb lett. hogy további útjuk során ilyesmi nem akad. amelyek esetleg észrevehettek a zsákmányt. és szűk szorossá változott. Valamivel előttük a völgy összeszorult. majd lefeküdtek aludni. és amikor a gyík újabb körrel lejjebb ereszkedett – rálőttek. Kiugrott a vízből. Vacsorára jóllaktak gyíkhússal. . és az állat lezuhant. Nem haboztak sokáig. hogy megfürödnek a csendes. Kéntartalmú ércet nem találtak. és egy nagy Pterodactylust vettek észre a magasban. fejétől farka végéig több mint másfél méter hosszú. Az egyik golyó talált. a katlan alján meglehetősen nagy tó volt. a patak partján mindjobban gyérült a növényzet.szerre csak arra figyelt fel. Felváltva őrködtek. tűzhányó alakú hegyekhez fűzött reményeket. majdnem megfulladtam! A többiek is megpróbálták: ki kezét.

akkor nem szabad megfeledkeznünk az állatvilágról sem – kiáltott fel a sütkérező Papocskin. mivel Gromeko állandóan magával hordta. élő mamut. Szappanul vékony. hogy alaposan megmosakodtak. és valóban égette a belésüppedő lábat. ez pedig a forró fürdő hőmérséklete. Az utasok tehát beérték azzal. ez még nem olyan szörnyű! – mondta a botanikus.Gromeko előhúzta zsebhőmérőjét. rendelkezésre álló műszerét. – Engem ez a forró vizű tó érdekel – mondta Gromeko. hogy a patak vize langyos. Még forróbb volt. amelyekkel elárasztanák az újságok és folyóiratok hasábjait – mondta nevetve Gromeko. hogy ellássuk velük bolygónk minden államának állatkertjeit és múzeumait. Bedugta a vízbe: a higanyszál 40° Celsiust mutatott. – Már észrevettem. Pterodactylus azonban nincs. mint a víz. hogy a patak ebből a tóból kapja melegét. – Ha már Plutónia kincseiről beszélünk. mint az ön bányavállalatainak. Plesiosaurus. hogy ebben a fekete oldalú. de annak tulajdonítottam. miközben buzgón dörzsölte testét az iszappal. amely parlagon hever a csodák országában! – mondta Maksejev. fehér iszapot használtak. . most azonban világos. Forró fürdő azonban nem nyújthatott enyhülést a rekkenő hőségben. viszont jól habzott és kitűnően helyettesítette a szappant. Azért maradt meg. amely jól kibírható. – No. A föld mélyéből eredő gyógyszappan biztos szer minden betegség ellen: náthától kezdve a rákig – körülbelül így hangzanának a reklámhirdetések. amelyek felkeltették a volt aranyásó vállalkozó szellemét. kopár völgyben hamar felmelegszik a víz. réz. aki gúnyos bizalmatlanságot táplált mindazon kincsek iránt. – Én bizony részvénytársaságot szerveznék ezeknek az „élő kövületeknek” a kivitelére. nagyobb. – Újabb. -Negyven Celsius-fok harminckét Réaumur-fokkal egyenlő. Ennek a társaságnak óriási sikere volna. – Igen. váratlan kincs. vállalkozó emberek óriási üzletet csinálhatnának belőle. az expedíció egyetlen. vas elegendő mennyiségben akad odafönt is. amely vastag rétegben borította a tó fenekét. mivel arany.

a dombok lábánál. hogy itt okker. amely melegítésnél elpárolog. és a felszínen hol gömbölyded hullámokban. hogy kiderítsük e meleg víz eredetét – jelentette ki a zoológus. – Kerüljük meg. Majdnem szabályos kör alakú * Okker – sárga vagy barnásvörös ásványi festék. vörös vagy fehér. amelyek a vulkán még meleg mélyéből fakadnak. A hegy teteje is megdermedt lávatömbökből állt. és azután átszivárgott az egymásra halmozódott fekete sziklák között. Megmagyarázta társának. Meredek lejtőjén lávafolyamokat vettek észre. ahol lebocsátkozhatunk. ön és Mihail Ignatyevics foglalkozzék ezzel. „Fürdő” után felöltöztek. innét eredt a patak. Kastanov és Maksejev megkerülte a tó nyugati szélét. Északon. és nehéz hozzáférni. szalmiáksó és kén található. Átkeltek rajtuk. – Nos. remélem. – Itt a kráter. többet találunk. mi pedig a vulkán kivizsgálására indulunk – javasolta Kastanov. Vashidroxid agyaggal és mésszel keverten.– Kétségtelenül régi tűzhányók lábánál vagyunk – magyarázta Kastanov –. közepén pedig majdnem függőleges falú fekete szakadék tátongott. Láva és tűzhányók repedéseiben fordul elő. talán akad alkalmas hely. A két geológus felkapaszkodott a fekete kaviccsal borított. hogy a régebbi lávafolyamok felszíne néhol sárga. és a tóba forró vizű források ömlenek. Felfelé kapaszkodtak a lávatömbökön. A szalmiáksó ammóniák és klór vegyülete fehér só alakjában. míg a vacsora fő. amelyek valószínűleg különböző időben ömlöttek ki a kráterből. Meglehetősen nagy. Mindkét irányban messzire lehetett látni róla. mesterségesen is készül orvosi és technikai célra . Lapos volt. kékesfekete növényzettel körülvéve. A kráterben. és az első nagyobb hegy alján találták magukat. amely annyira kell nekünk! Csakhogy kevés van belőle.* – Végre itt a kén. tó terült el. teljesen kopár dombokra. hol pedig összevissza egymásra halmozódott tömbökben dermedtek meg. és egy óra múlva a hegy tetejére értek. – Szerencsétlenségünkre teljesen hozzáférhetetlen. – Át kell kutatnunk a tó környékét. Kastanov észrevette. amelyek a tűzhányó lábánál feküdtek.

ként gyűjtünk – aztán viszszatérünk a hangyabolyhoz. itt nem juthatunk dél felé Plutónia belsejébe! – kiáltott fel Maksejev. és meggyőződött róla.volt. Kelet és nyugat felé óriási lávafolyamok ereszkedtek alá a hegyről. – Vagy száz kilométerre nincs semmi. Ennek csúcsán is mély kráter volt. sziklás nyereg kötötte össze az első heggyel. csak fekete kő. és úgy látszott. hogy visszaszerezzük holminkat. és elzárta a további kilátást. – Kirándulnunk is felesleges ebben az irányban! – fűzte hozzá Kastanov. amelyet mély hasadékok barázdáltak. és az egész kép igen vészjóslóan festett. borzalmasabb. mintha gyakorlatlan mázoló óriási ecsetjéről fröccsentek volna rá. Távolabb. Délen másik. a sivár tájra a Plútó vöröses sugarai tűztek. hogy erről sem lehet lebocsátkozni mélyébe. és talán egy még régebbi vulkán krátere lehetett. minden irányban. fehér és piros foltok virítottak. Ez a mélyedés lehetővé tette. keskeny. beomlott kráterű tűzhányó magaslott. A hegytetőről elébük táruló látvány nyomasztó hatással volt rájuk. mögöttük pedig szintén fekete kősivatag terült el. miközben éles szemével a messzeséget fürkészte. valamivel magasabb hegy emelkedett: nyilván a tűzhányó főkúpja. ahonnét óriási. Lábuk alatt fekete hegycsoport húzódott. és fokozatosan beleolvadtak a sivatag felszínén emelkedő fekete sziklavonulatokba. megmerevedett lávafolyam haladt lefelé a lejtőn: bizonyára a vulkán legutóbbi kitörésének terméke. – Igen. – A halál birodalma ez. egészen a látóhatár pereméig. amelyen az élet semmilyen jele sem látszott. . hogy különösebb kockázat nélkül lebocsátkozzanak a kráter fenekére. délkeleti oldalán azonban hatalmas mélyedés tátongott. néhol pedig sárga. sík. mint megannyi ránc egy öreg ember arcán. Ezután a nyergen átmentek a másik hegyre. A két felderítő nyugatról megkerülte a krátert. – Megvizsgáljuk a vulkánokat. A fő vulkán tőszomszédságában még néhány alacsony. fekete pusztaság terült el. Innen már dél felé is szabad kilátás nyílt. sehol sincs vége. mint a sarkvidéki hó-sivatagok! – kiáltotta Kastanov.

– Jó gondolat. vagy vékony rétegben borította felületét. Csak egy puskát vittek magukkal minden eshetőségre. amelyek óriási lépcsőhöz hasonlítottak. A kráter szemközti fala meredeken emelkedett. – A tűzhányókat pedig Sátán trónusának. KIRÁNDULÁS A SÁTÁN TORKÁBA Másnap mind a négyen a fő vulkánhoz indultak. és nekiláttak. és gyönyörködik birodalmában . 37. Nevezzük el ezt a vidéket Ördög-sivatagnak. Fél óra múlva eljutottak a nyíláshoz. végigsuhan a hegyek és a sivatag fölött. fülsiketítő vijjogása betölti a levegőt. Aztán a legrövidebb úton visszamentek a tóhoz. hogy hol ereszkedhetnek le legkényelmesebben a kráter belsejébe. . repedezett sár borította. aztán a fő vulkán lejtőjén haladtak. Az utazók elővették vadászkésüket. . Útjuk eleinte alacsony fekete halmokon és megdermedt lávafolyamokon keresztül vezetett. megjegyezték. Megszáradt. hogy lekaparják . sárga és vörös lerakódások borították. A sárga foltokban könnyen ráismerhettek a terméskénre. hogy másnap négyesben újra eljöjjenek ide a kénért. és így nem kellett félteniük poggyászukat. Félórai út után a kráter fenekére értek. Többi holmijukat nyugodtan a tóparton hagyhatták. valamint kevés sült húst és édes nádat. majd megfürdik a forró tó habjaiban. megpihen a magas fekete sziklákon. a kráter résénél kezdődő óriási lávafolyam mentén. akkor ennél jobb székhelyet keresve sem találhatna! – erősítette meg Maksejev. Félelmetes kép lebeg előttem: amikor a Plútó elhalványul. A sivatagban semmiféle állat nem akadt. Tábornok őrizete alatt. sok helyütt fehér. ha volna gonosz szellem.– Igen. a kráterből óriási Pterodactylus képében felszáll a gonosz szellem. és vöröses homály borul a tájra. azelőtt valószínűleg kicsiny tó volt itt. és megkezdték a lebocsátkozást a megdermedt lávatömbök közt. amely kisebb-nagyobb kristályokban helyezkedett el a láva üregeiben. Megvizsgálták a terepet.

Azt hiszem. A lökések egyre tisztábban hallatszottak. – Valamit Tábornokra is lehet rakni – javasolta Maksejev –. . ma pedig egész nap pihen. – Ébren vagyok vagy álmodom! – kiáltott és felugrott. pihentek. kiderült. hogy mindegyikben körülbelül tizenhat kilogramm kén fér el. nem tulajdonított jelentőséget a dolognak. Az utasok megreggeliztek. sőt még a sziklák könnyű reszketése is érezhető volt. mielőtt nehéz terhükkel útnak indulnak – Kastanovnak eszébe jutott az előbbi nesz. Amikor a második kénadagot is összeszedték. – Tizenhat kilogramm kénből több mint tizenegyezer liter kéngáz készíthető – jegyezte meg Kastanov –.a rétegeket. hogy elég legyen. és mind a négyen ismét letelepedtek a kráter fenekén. nincs vesztegetni való időnk: morog a vulkán gyomra! Csak nem készül kitörés? Hallgassák csak! Valamennyien a kráter falára tapasztották fülüket. A tóhoz lefelé visz az út. Maksejev az ingéből zsákot csavart. – Többet el sem tudunk vinni – mondta Papocskin –. Mindezt két napig cipelhetjük a hátunkon. ez elegendő a hangyabolynak. hatvannégy kilogrammból pedig majdnem negyvenötezer liter. majd még harminc kiló-grammnyi ként szedtek. hiszen már összeszedte magát. és leválasszák a nagyobb kristályokat. – Úgy hiszem. abba tették. Amikor a zsákok megteltek. és a sziklához tapasztotta fülét. Az egyik repedésben egy maréknyi konyhasót is összekapartak. és meggyőződtek róla. Hiszen még puskáinkat és egy kevés ennivalót is magunkkal kell vinnünk. és ez a harminc kilogramm is jelentős mennyiség. hogy pihenjenek. „Hát ez a vulkán még nem aludt ki?” – gondolta. hogy a geológus igazat mondott. Ezért gyűjtsünk még ként. sőt nem is említette társainak. Hirtelen erős lökéseket érzett a hegy belsejéből. De mivel nem volt gyakorlata a működő tűzhányók tanulmányozásában. Pihenő alatt Kastanov ültében a kráter falához támaszkodott. – Harminc kilogrammot el tud vinni a hátán. végül az egészet hátizsákjukba rakták.

és két óra múlva a tónál voltak. hogy már érezték a lábuk alatt. mivel még hosszú. a hangyabolyban pedig egy negyedik tartalék. – Van még három puskánk. Teherrel azonban már nem haladtak olyan gyorsan fölfelé. Közölte ezt társaival. és csak egy óra múlva értek a tetőre. Nagyon szerette pontosan lövő kétcsövű puskáját. Vállukra vetették nehéz zsákjaikat. amely függőlegesen igen nagy magasságra szállt föl. A kráter falainak remegése annyira fokozódott.– Lehet. sárgás füstoszlop emelkedett. de nem kezeskedem róla. hogy nem ma történik! – jelentette ki a professzor. lehet. mint üres kézzel lefelé. és ott szertefoszlott. a levegőben kén. Felesleges. Papocskinnak eszébe jutott. A tónál nem hallatszottak a föld alatti lökések. amelyen jöttek. hogy újra megkezdje működését. én elszaladok érte. Az utazók nem vesztegették idejüket: megindultak lefelé ugyanazon az úton. barnás füstoszlop látszott. és bosszankodott feledékenysége miatt. és kijelentette. hogy egy hét vagy egy hónap múlva következik be. – Amíg pihennek. minden csendes volt. – Teljesen igaz. mert bármely percben megkezdődhetett a kitörés. Sietniük kellett. úgyhogy megvagyunk anélkül is. láthatták. – A már füstölgő vulkán kráterébe nem lehet leereszkedni: meg- . ahol kétszer is megállt pihenni. hogy visszamegy a fegyveréért. annál kevésbé. nincs miért a kráter fenekén üldögélnünk. hogy újra veszélybe rohanjon. és megindultak az óriások lépcsőjén. Amikor visszapillantottak. Csúcsa fölött csak vékony. amikor egyszer már szerencsésen elkerültük – jegyezte meg Kastanov. hogy kitörés egyáltalán nem lesz. A tűzhányó egyébként nem sietett. nehéz kapaszkodó vár ránk – helyeselt Gromeko. hogy puskáját a kráterben vagy a tetőn felejtette. hogy sietségük bizony teljesen indokolt volt: a kráter fenekéről vékony. Tábornok – amely már búsult utánuk – örömteli csaholással fogadta őket.és klórszag terjengett. amikor felrobban a kráter torkát elzáró lávadugó. – A tűzhányó csak füstöl – erősködött a zoológus. Amikor már valamennyien lerakták kénnel teli zsákjukat többi holmijuk mellé.

mintha valami feldobta volna őket a magasba. A kráter széléig pedig elszaladhatok. – Nem szaladt-e ijedtében lejjebb a völgybe? – De hátha mégis elment a kráterhez a puskájáért? – jegyezte meg . Remélhették. – Nem taszította a rengés a tóba? Hiszen ő feküdt legközelebb a vízhez – találgatta Gromeko. A kitörés megkezdődött. hogy ne cipeljem feleslegesen le meg fel a sziklákon. és a tóparti fák ide-oda hajladoztak. és most a tóba zuhannak. Terve tehát megvalósíthatatlan – próbálta lebeszélni Kastanov. amelyek nehéz test vízbeesésére vallanának – sehol sem látszottak. Mindnyájan talpra ugrottak. Nem tudom. Úgy rémlett. A víz felszíne azonban csak gyengén fodrozódott. – A kitörés bármely percben megkezdődhet. hogy éppen a kráter fenekén hagyta puskáját. emlékezetem szerint a kráter szélén hagytam puskámat. hogy itt töltik az éjszakát. és ijedten néztek körül: lábuk alatt remegett a föld. – Nem. egyáltalán ésszerűen cselekszünk-e. Észrevette. s így legalább kezdetben részük lehet a kitörés lenyűgöző látványában. ha holnapig e tó partján maradunk. Az alvók váratlanul szörnyű robajra és földrengésre riadtak. fekete füstfüggöny borította. nem volna helyes messzebb mennünk a tűzhányótól? De valamennyien nagyon fáradtak voltak a hegymászástól. A csend azonban csak körülbelül négy órán át tartott. amelyet még súlyos terhük is megnehezített. Gyűrűző hullámok. Pedig legvalószínűbb. még mielőtt leereszkedtünk. és nem is veszélyes. Ezért úgy határoztak. vagyis meglehetősen távol. amelyet a kráterből kilövellő izzó kődarabok hasogattak szét. hogy csak hárman vannak. – De hol van Papocskin? – kiáltotta Maksejev. A tűzhányó csúcsát sűrű. mint megannyi villám. A vulkán külseje nem adott különösebb aggodalomra okot. hogy a tó partján nem fenyegeti őket közvetlen veszély.fulladna a mérges gázoktól. amit nyilván a földrengés okozott. a tó pedig légvonalban mintegy két kilométernyire volt a krátertől.

Ha azonban már a tetőn vagy a kráter belsejében volt a robbanáskor. mi történik ott! Kastanov utolsó szavai közben a vulkán kráteréből hirtelen óriási gőzfelhő tört ki. 38. keresték a tó környékén. Nyilván megvárta. fél óra vagy egy óra múlva vissza kell érnie. de csak abban az esetben menthetjük meg.Kastanov. – Szerencséje volt. ha még nem ért a vulkán tetejére. Kiabáltak. vagy a gázoktól feltétlenül elpusztult. amíg társai elaludtak. – Oda-vissza három-négy óra az út. Ha most próbálunk a vulkán tetejére jutni. akkor biztosan elpusztult. – Eközben pedig a kitörés lefolyása megmutatja. – Azt hiszem. félelmetesen növekedett. Nézzék. A felhő lefelé száguldott a lejtőn. mint hogy a zoológus valóban a puskájáért ment. és a levegőbe röpült volna. de hiába. viszont kockára tesszük egész expedíciónk sorsát. hogy rendkívüli kockázat nélkül fel lehet-e kapaszkodni a kráterhez! – De hiszen ez szörnyű! Tétlenül ülni és várni. és a tűzhányóhoz indult. Ha kilenckor indult el. FELÉBRED A TŰZHÁNYÓ Néhány másodperc múlva fülsiketítő robaj hallatszott – mintha a hegy darabokra szakadt. mivel a zoológus makacs természetű volt. segítségére kell sietnünk! – Várjunk egy keveset – javasolta – Gromeko. akkor vagy a kőhullástól. Ez utóbbi feltevés látszott valószínűnek. – De ha igen. és hamarosan lilás-fekete . – Mitévők legyünk? – kiáltott Maksejev. Nem gondolhattak másra. mihelyt elaludtunk. ha még nem jutott a kráterig. társunkat nem menthetjük meg. és csak a lehulló kövek sebesítették meg. amikor a kitörés megkezdődött – jegyezte meg Kastanov. ahelyett hogy társunk segítségére sietnénk! – Bizony szörnyű.

amelyek vakító villámok fényében gomolyogtak. mint az első. hanem más irányba tart. E beszélgetés közben a szétterülő felhő elborította a hegy keleti lejtőjének jó részét. A fal vonat sebességével rohant a lejtőn. és nemcsak kicsiny köveket. felső széle pedig gomolyogva a hegy csúcsa fölé emelkedett. és néhány perc múlva elérte a vulkán lábát. s nézte a borzalmas és fenséges látványt. utána pedig megjelenik a láva. hanem óriási sziklákat is magával sodor. de lefelé már lassabban hömpölygött. – De lehetséges-e. és főként felfelé dagadt. kígyóztak. – Az égető felhők kitörése bizonyos időközönként ismétlődhet: néhány óránként vagy naponként. és itt ideig-óráig biztonságban vagyunk.esőfelhővé vagy inkább felhők falává változott. – Szerencsénk. – Tehát felénk is tarthatnak? – Természetesen. hogy erre nem kerül sor. – Ez az úgynevezett égető vagy perzselő felhő forró hamuval túltelített. különben Saint Pierre lakóinak sorsára jutottunk volna! – jegyezte meg Gromeko. kavarogtak. hogy a következő felhők más irányba tartanak. a felhő valószínűleg a kráter peremének ugyanazon a résén tört ki. Ellenkező esetben más úton haladnak. Egyszerre csak a tűzhányó alján emelkedő. Egyelőre azonban remélhetjük. amely az első felhő kitörését kísérte. – Igen. amelyen mi lebocsátkoztunk. – Ez teljesen a Martinique-szigeti Mont Pelé borzalmas kitöréséhez hasonlít. hogy a felhő nem a tó felé. például felénk? – Ha a kráter peremének alakját nem változtatta meg a szörnyű erejű robbanás. akkor a következők is valószínűleg az első irányát követik. rendkívül összesűrített és túlhevített vízgőzből és gázokból áll. a legutóbbi lávafolyam irányában. s . Lobogó hajjal hanyatt-homlok rohant. huszonhétezer lakosával együtt! – kiáltott Kastanov. amely 1902 májusában néhány perc alatt elpusztította Saint Pierre városát. A három utazó szótlanul állt. – És mi lesz ezután?! – kérdezte Maksejev. legközelebbi dombhát mögül előbukkant Papocskin. Ezért haladt délkelet felé.

hogy látom is a puskámat: százlépésnyire előttem volt. megint kövek hullottak körülöttem. izzó kövek záporát várhattam. Futásnak eredtem. Reméltem. amely nem látszott félelmesnek. szörnyű erejű kitörés teljes erővel a földhöz vágott. mi történt. Csakhogy a második pihenőhelyen sem találtam. és kis híján kificamítottam mindkét karomat. amikor ennyire közel voltam célomhoz. De a rám hulló apró kövek és sárrögök észre térítettek. és ahogyan csak bírtam. csak néhány édes nádszálat vittem magammal. vagy legrosszabb esetben a tetőn hagytam. hogy felkiáltottam. akkor tért magához. amíg önök mélyen elaludtak. Továbbmenni már veszélyes volt. egy lávatömbhöz támasztva – amikor hirtelen erős moraj hallatszott. és egyik belevágott a vállamba. Megvártam tehát. Tanácstalanul megtorpantam. és tíz óra tájban minden felszerelés nélkül elindultam. – Már a kráter peremének rése felé kapaszkodtam. mint a jégeső. majd megivott néhány csésze hideg teát. Bizonyára alapos kék foltot hagyott – nehezen mozgatom a karomat. rohantam lefelé a hepehupás lejtőn. és kérdésekkel árasztották el. Első pihenőnk helyén nem volt a puska. ahol a felkapaszkodás közben megálltunk. tovább kapaszkodtam fölfelé. és mivel a tűzhányó működése nem erősbödött. én pedig nem akartam üres kézzel visszatérni. A heves légroham elsodorta sapkámat.átugrált az útjába kerülő köveken. visszafordulni meg bosszantó. Társai elébe szaladtak. a kráter torkából füstfelhő tört elő. Már igen magasan jártam. Csak miután kipihente magát a tóparti fák árnyékában. alig fél kilométer választott el a csúcstól. Úgy potyogtak körülöttem. Fél kilométernyi út után újabb robbanás hallatszott. Amikor már nem voltam messze a hegy aljától. hogy beszélni sem tudott. hogy puskám két pihenőhelyünk valamelyikén maradt. Az átkozott vulkán változatlanul gyengén füstölt. az utolsó. és mondta el. . Most már minden percben újabb kitörést és nagyobb. – Figyelmeztetésük ellenére elhatároztam. én pedig csak futottam. hogy elmegyek puskámért a tűzhányóhoz. Úgy rémlett. de Papocskin annyira kifulladt a gyors futástól és az izgalomtól. és a tűzhányó teteje eltűnt a füstben.

észrevettem ezt a borzalmas felhőt. és .Amikor feltápászkodtam.

mit tegyünk ezután. és megpróbálta ledobni nehéz terhét. a kráterből pedig csak vékony. zsákmány után. hátukra vették a kénnel és élelmiszerrel teli zsákokat. ahol a szoros völggyé szélesedett. fekete füstoszlop emelkedett. később azonban beletörődött sorsába. és most újabbal tetézte. – Bizony.maradék erőmet összeszedve. hogy megmenekült a szörnyű veszélyből! – mondta Kastanov. A tűzhányó kitörése mintha szünetelt volna: az első tűzfelhő már szertefoszlott. A tó katlanából alacsony teraszokon mentek fel a feketekő sivatag szélére. Kastanov messzelátóján át szemügyre vette a vulkánt. – Makacssága büntetéséül elveszítette sapkáját. Innét figyelemmel kísérhették a kitörés további lefolyását. hogy a felhő utolér és megfulladok. legalább két-három kilométernyire? – javasolta Maksejev. teteje pedig ferdén lehasadt. Elhatározták. a kutya eleinte tiltakozott. és lassan ballagott gazdái után. Maksejev megjegyezte: – Örüljünk. – De nem jobb-e. Gromeko is ezen a véleményen volt. és elfáradt. és megállapította. hogy társunk visszatért. hogy az első kitörések során tetejének alakja bizonyos mértékben megváltozott: a kráter peremének keleti oldala alacsonyabb lett. de képes-e most gyalogolni? Még ki sem pihente a tegnapi járást. a hegy teteje megtisztult a füstfüggönytől. ismét futásnak eredtem: attól féltem. amikor a zoológus befejezte történetét. – Messzebb kell mennünk ettől a rettenetes vulkántól – kiáltott fel Papocskin. – Igen. és beszéljük meg. szerencséje volt. mi pedig éppen a lábánál vagyunk. A bádogkannát megtöltötték vízzel. Feküdjék le. hogy a kietlen sivatagon a szorosig mennek. . ahol a tó katlana a patak völgyében folytatódott. és aludjék valamicskét. ahelyett hogy ide-oda csatangolt volna. mint az igásló! – fűzte hozzá Gromeko. ha valóban messzebb megyünk a vulkántól. Két kénes zsákot málha gyanánt Tábornokra erősítettek. és mintegy két kilométernyi út után megálltak azon a helyen. két órát várhatunk. – Szomszédsága kezd veszélyessé válni.

Eközben az égető felhő átgomolygott a völgykatlan fölött. kietlen vidék. – És mi lett volna. forró áradattá változtatta. Kastanov óráján figyelte a felhő sebességét. vagy pedig a felhőből alázúduló kőzápor ölt volna meg. kisebb-nagyobb kövekkel. és sivatag marad utána: forró hamuval. és lefelé száguldott a lejtőn. forró szélvihar csapott rájuk. ez alkalommal azonban egyenest északkeletnek. Körülbelül három óra múlva azonban újabb. Mindent elpusztít. A kráterből újra vészjósló felhő tört elő. állatot. – Azoknak a megfigyeléseknek alapján. hogy elmentünk onnét! – Bizony. és eltakarta a megfigyelők szeme elől. szörnyű robaj verte fel őket. és a belőle eredő patakot szennyes. és arra kényszerítette őket. és lassanként elnyomta őket az álom. Négy perccel a ki törés után a fal már a tó fölé nyomult. Ez a felhő még négy-hat köbméter nagyságú köveket is több kilométerre magával ragad. amely – akárcsak az első – óriási szürkéslila színű fallá nőtt. megszenesedett fákkal és megfeketedett hullákkal borított. nyilván a kráter peremének szétrobbanása miatt.Az utazók letelepedtek kénes zsákjaik köré a kietlen pusztaságban. – Mi történhetett a tóval? – Forró hamu. valószínűleg csak rövid időre. A nagy távolság ellenére érezték perzselő leheletét: heves. növényt egyaránt. – A felhő gyorsvonat sebességével rohan: óránként mintegy hatvan kilométert tesz meg! – kiáltotta Kastanov. Valamennyiük tekintete a tűzhányóra szegeződött. mintegy két kilométernyire az utazók tartózkodási helyétől. és a kietlen sivatag fölé ért. a felhő iránya nyolcvan fokkal megváltozott az előzőhöz képest. hogy a földre vessék magukat. kicsapott partjai közül. ha a tónál maradunk? – érdeklődött Papocskin. – Micsoda szerencse. hogy megégtünk vagy megfulladtunk volna a felhő zömét alkotó túlhevített gőzben és hamuban. állíthatom. amelyeket a Francia Tudományos Akadémia expedíciója a martinique-i Mont Pelé tanulmányozása során tett. a tó felé. és eltakarják arcukat kezükkel és ruhájukkal. kövek temették be. . ami útjába kerül.

néhol pedig fű is. vadul száguld a völgy mélyén. – Elpusztította a patakot. Csak a csupasz meder látszott. De amikor a völgy szélére értek. az első alkalmas helyen. észrevették. és észak felé indultak a sivatagban. már tapasztaltuk. hogy a felhő szélétől két kilométerre is milyen fullasztó a levegő. szürkén gomolygó hosszú. nem lövelli-e a következő adagot éppen felénk? – Bizony. és nemsokára teljesen elapadt. mit éreztünk volna a kellős közepén! Az utasok felszedelőzködtek. benne a gyökerestül kidöntött fák. mert tele van sárral. Képzelhető. amelyet piszkosfehér iszap borított. víz dolgában most rosszul állunk – jegyezte meg Gromeko –. – A sík pusztaságon könnyebben haladhatunk. amíg új forrást nem . A patakból most úgysem ihatunk. tiszta patak szilaj. mint a homokos völgyfenéken. A fal még tíz kilométerrel távolabb húzódott tartózkodási helyüktől. fehéren. és lepillantottak. és magával sodorja a parti növényeket. – Igyekezzünk odébb állni e rettenetes vulkán közeléből! – míg ép bőrrel tehetjük – kiáltott fel Gromeko. és csak később ereszkednek le a völgybe ott. A meredek szélen haladtak. forró volt. míg végül helyreállt a légköri egyensúly. így feküdtek mintegy fél órán át. amiért elraboltuk gyomrából a ként! – tréfált Maksejev. hogy a csendes. – Ki tudja. – A vulkán bosszút állt rajtunk. ahová le akartak ereszkedni. és jó ezerötszáz méter magasságra emelkedett. Közeledtek a patak völgyéhez. takarékoskodnunk kell a készletünkkel. és időnként letekintettek a mélybe. ahol oldalát lankás árkok barázdálják. kitépett bokrok. hogy a pusztaságon folytatják útjukat. Egy-két órával a második kitörés után a szilaj vízáradat már alábbhagyott. – Érdemes-e leereszkednünk? – kérdezte Kastanov társaitól. hogy szomjan haljunk. – Bizony. kicsapott medréből. A levegő még mindig fojtó. Amikor felemelték fejüket. piszkos színű folyammá változott. Valamennyien beleegyeztek. magas füstfalat pillantottak meg a sivatag fölött.Verítékezve.

ágakat. A kéngáz először ezekbe a mélyebb részekbe hatol. élő és holt rovarokat. A felső emeleteken is nyílások feketéllettek. más hangyák párosával vagy egyenként tértek vissza: fatörzseket. állandóan mozgás volt: hangyaoszlopok vonultak ki. Felkapaszkodtak a pusztaságra. – Hogyha a hangyaboly belsejében túlságosan szabad a légáramlás. . A földszinten voltak a főbejáratok. mint máskor. bábokat. úgyhogy a hangyák csak egyesével jöhettek ki rajtuk. hogy négy-öt hangya is befért egymás mellett. és nem lesz meg a kellő hatása. Kastanov és Maksejev felderítésre indult. ahol a völgy elhagyta a táblahegységet. talán földbe vájt kamrákban. ha látjuk. valószínűleg azt vizsgálták. azután szét-széledtek. E bejáratokban. és eltűntek velük erődjük mélyén. különböző magasságban és különböző helyen. lárvákat. a kéngáz hamar elillan. – Azonkívül a hangyaboly fontos részei – a lárvák. hogy a légvonat túlságosan erős. minden világtáj felé egy-egy: nem voltak magasak. Ezek azonban nyilván csak a levegő bebocsátására szolgáltak. az élelmiszerkészletek – valószínűleg mélyen bent vannak. hogy rendben van-e minden. és a szakadék mentén haladtak kelet felé: innét jól lehetett látni a hangyabolyt. utána pedig átterjed a felső emeletekre. – A kéngáz nehezebb a levegőnél. A nyílások egy részét egyébként betömhetjük. de olyan szélesek. nem messze a hangyabolytól és attól a helytől. Az utasok nehéz terhük és a kietlen pusztaság tűző forrósága ellenére nagyobb utat tettek meg. és csak akkor pihentek meg. zsákmány után. nádszárakat cipeltek. Szűkebbek és alacsonyabbak voltak a fő nyílásoknál. – Így tehát nem láthatunk neki azonnal a hangyaboly ostromának. bábok. és több emeletre oszlott. Ezekből a nyílásokból is időnként hangyák bukkantak elő: a boly lépcsőin futkostak. amikor lebocsátkoztak a völgybe. ellenséges támadás esetén.találunk a hangyaboly környékén. tojások raktárai. Óriási dombra hasonlított. és csak fokozatosan szorítja ki – felelte Kastanov. – Vajon ez a sok nyílás nem akadályozza tervünket? – kérdezte Maksejev. hogy szemügyre vegye az ellenség erődjét. valamint a védők kitörésére. száraz törzsekből és ágakból rakták öszsze.

Napközben lapos kövekkel az egész ként porrá törték. így nem égett túlságosan gyorsan.– Ne dugjunk égő ként a felső nyílásokba? – Ez az egész bolyt lángra lobbanthatja. Mindegyiküknek az volt a feladata. A tervet pontosan végrehajtották. majd a maradék kénnel teli tálkákat a legközelebbi nyílásokban elhelyezniük. hogy fölfelé menekülhessenek. A hangyaboly megtekintése után Maksejev és Kastanov visszatért a táborhelyre. amelyből ideiglenes tányérjainkat és tálunkat készítettük. hogy megmérgezzék a boly egész földszintjének levegőjét. és megakadályozzák a hangyákat abban. A ként kissé megnedvesítették. – Kitűnő ötlet! Estig még sok időnk van: kirándulunk a homokdombokhoz. és a ként közvetlenül a száraz fára kellene tennünk. az utasok hozzáláttak tervük végrehajtásához. serpenyő vagy efféle. A kén meggyújtása után pedig el kellett torlaszolniuk a kijáratot a falakról levett fatörzsekkel. miközben Maksejev és Kastanov a ként apróra zúzzák. Szívesen beleegyeztek. – Még ma kell egy-két tojást szereznünk. A HANGYABOLY PUSZTULÁSA Amikor az utolsó hangyacsapatok is nyugovóra tértek. 39. ahonnét a hangyák ezeket a tojásokat ide hurcolják. Hiszen nincs semmilyen tűzálló alátétünk: parazsastál. Megtöltötték vele hátizsákjaikat. – Fel lehetne használni az Iguanodon-tojás héját. hogy elhelyezze kénadagját valamelyik főbejáratban. hogy a gáz az építmény belsejébe nyomuljon. hogy másnap elmennek tojásokért a homokdombokhoz. és nem gyújthatta meg az építményt. és közölte tervét társaival. és valamennyien a hangyabolyhoz indultak. nyílás meg jóval több. kicsiny kupacot szórjon keresztbe a nyílás előtt. akkor aztán tucatnyi csészét fabrikálhatunk a kén égetéséhez. A délre és nyugatra néző két fő- . – Csupán öt tányérunk van. magukhoz vették a tojáshéjból készült edényeket.

talán néhány napig is. elpusztult. és félrevonultak. és valamennyi nyílásból könnyű. amelyet álmában ért a vész. hogy ezáltal megmentik odabent fulladozó társaikat. kékesszürke füstcsík szállt. amelyeken levegőt fújunk a hangyaboly belsejébe? . amely eddig egyiküknek sem jutott eszébe. hogy kiűzzük a gázt? – De mivel? Tüzet nem gyújthatunk.kijáratban azonban Maksejev és Gromeko váratlanul őrökre bukkant. azután pedig várnunk kell. friss bőréből nagy fújtatót tákolnék össze. ezek nyomban nekiláttak. Papocskin egy teljesen természetes kérdést tett fel. nyilván bábjaikat. még mielőtt felriaszthatták volna társaikat. más eszközünk pedig nincs. hogy fokozzuk a légáramlást. – Pompás ötlet! De miből csináljuk a csöveket. – De hogyan hatolunk be ennek az építménynek a belsejébe? Hiszen levegője számunkra is mérgezett. mert esetleg tűzvész támad. lerogytak: megölte őket az alsó bejáratokban égő kén gáza. – Ha sikerülne Iguanodont vagy nagy Pterodactylust puskavégre keríteni – jelentette ki a mérnök –. hogy elpusztítsák a menekülőket. de még mielőtt a földre értek volna. hogy elhordják az egyik főbejáratot elrekesztő fahasábokat. A hangyák szerencsére félálomban voltak. amely bizonyította. mégpedig hosszú időre! – Szabaddá kell tenni az alsó nyílásokat. Puskával a kezükben álltak őrt. Az utasok meggyújtották a ként. és késszúrásokkal végeztek velük. hogy az egész boly megtelt kéngázzal. Negyedóra múlva a legfelsőbb emelet néhány nyílásából – ahová nem tettek ként – hangyák tűntek elő: nagy fehér tekercseket cipeltek. Lefelé szaladtak velük a boly falán. mivel nyilván úgy vélték. Amikor a kén elégett. Többé senki sem jelent meg: a boly egész népe. amíg a kéngáz fokozatosan elillan – válaszolt Kastanov. – Nagyon unalmas tétlenül várni ilyen sokáig – jegyezte meg Maksejev. Csak néhánynak sikerült lejutnia a földre. – Nem lehetne fokozott szellőztetést alkalmazni. A váratlan mentőket azonban néhány puskalövés leterítette.

munkára! – kiáltott fel Maksejev. kalapácsot helyettesítő nagy kődarabbal hozzáláttak a zsurlótörzsek széthasogatásához és az egyes ízek közti válaszfalak áttöréséhez. ékekkel. Papocskin és Gromeko visszatért a táborhelyre. – Az a meggyőződésem.– Hát a zsurló nem jó? – kérdezte Gromeko. Azután késekkel. De már húszlépésnyire tőle fojtó kéngázszag csapta meg orrukat. hosszú csöveket kapunk. – Akkor hát. mi meg négyen vagyunk. – Sőt. kilábolunk bármily veszedelemből. majd elindult az erdőszél mentén kelet felé. Szégyellhetnénk magunkat. Köhögni kezdtek. és mind különböző szakemberek. – Hiszen törzsük üreges. amelyet a sors tartogat számunkra. Az anyag kéznél van: majdnem az egész hangyaboly száraz zsurlószárakból áll. ha közös tanácskozásunk során nem tudnánk kiutat találni nehéz helyzetünkből. – Még várnunk kell! – Addig is szerezzünk tömítőanyagot a csövekhez – javasolta a mérnök. hogy nem lehet közelebb menni. – A szükség sok mindenre megtanít! – helyeselt Papocskin. mert ő egyedül volt. Fogták kiürült hátizsákjukat. Ezután a törzs két felét tömítőanyaggal újra összetapasztották. hogy mi. a másik kettő pedig a csövek elkészítésével foglalkozik. akárcsak Robinson. eloldotta Tábornokot. és mindketten a mederhez mentek. mint Robinson – állapította meg Kastanov –. hogy megóvják a Plútó perzselő sugaraitól. amely kitűnő tapasztóanyag volt. Csak át kell törnünk az egyes ízek közti válaszfalakat – és kitűnő. amíg meg nem szárad. Ezeket azután összeköthetjük. Maksejev és Kastanov a hangyabolyhoz igyekezett. a tűzhányókitörés okozta áradat elvonulása után igen sok tapadós. – Ketten közülünk Tábornokkal vadászni mennek. . Az így keletkezett csövet több helyütt hajlékony vesszőkkel átkötötték. Ide kell hozni. még jobban. – A patak medrében. Megállapították. A kupacot letakarták a zsákokkal és felesleges ruhadarabjaikkal. Néhány forduló alatt egész kupac sarat hordtak össze. az otthagyott holmit a bolyhoz közelebb hozta. fehéres iszap maradt.

gyantatartalmú. és fokozatosan beljebb tolták a folyosó mélyébe. amelyben a szellőztetőcsöveket elhelyezték. a boly egyik főbejárata előtt állították fel. úgyhogy hárman alhattak. A szellőztetés hamarosan éreztette hatását: valamennyi nyílásból megindult a gáz áramlása. tűlevelű fa száraz törzséből készített. Vacsora után nyomban hozzáláttak a hangyaboly szellőztetéséhez. központi kamrába vezetett. amelyeket Gromeko egy dús. amelyeket igen . Amikor a fújtató elkészült. és kiszorították a gázt a felső emeletekről. Már a bejárat közelében döglött hangyák kerültek útjukba. ebbe torkollt sugarasan a másik három főbejárat is. hogy friss levegőt szívjanak. boltozata azonban zsurlótörzsekből állt. annál több volt a hulla. innét még bőségesen áradt a gáz. Az utolsó cső széles végét beillesztették a fújtatóba. úgyhogy meggörnyedve kellett menniük. A folyosó. lankásan haladt a hangyaboly belsejébe. egymás után bedugták a csöveket a bolyba. Reggel a hangyaboly átkutatásához láttak. amelyeket menekülés közben ölt meg a gáz. és odább szaladni. Minél beljebb értek. A folyosó egy nagy. E célra kicsiny fáklyákat használtak. A szellőztető-csövek végén túl már utat kellett tisztítaniuk maguknak: félrelökték a dugókat. Maksejev a vékonyabb zsurlótörzsekből állványt eszkábált össze a fújtató számára. Váratlan segítséget nyújtott a hirtelen támadt vihar: erős szél kerekedett. A széllökések betörtek a hangyaboly nyílásán. E munka vége felé a vadászok is viszszatértek az Iguanodonbőrrel. de csak másfél méter magas. feszesen átkötötték – és készen volt a rögtönzött szellőzőberendezés. a csöveket nem volt nehéz összekapcsolni: tapasztóanyaggal jól bekenve egymásba illeszthették őket. amíg a negyedik dolgozott. Lassanként mind a tizenkét cső eltűnt a folyosó sötétjében. Több mint két méter széles volt.Néhány óra alatt tucatnyi. úgyhogy az utazók kénytelenek voltak többször abbahagyni munkájukat. Mivel a zsurlótörzsek csúcsuk felé erősen keskenyedtek. Majd keskeny végükkel előre. de eső alig szemerkélt. körülbelül hat méter hosszú csövet készítettek. A kamra már négyméternyire a föld alatt volt. Egymást váltották a fújtatónál.

hogy utat tisztítsanak maguknak. döglött bábok és lárvák. Ez a folyosó körben haladt a boly kerülete mentén. Az utasoknak át kellett mászniuk rajtuk. amely már majdnem két méter magas volt. Ez a földbe mélyedő járat a központi kamrától hetvenlépésnyire keresztfolyosóba torkollt. A kamrában halomszámra hevertek a hangyatetemek. egészben vagy darabokra tépve. és a földbe vájódott. sugaras irányban helyeztek el. és ne kelljen jóformán négykézláb kúszniuk. mint a cirkusz lapos kúp alakú tetejének gerendáit. hernyó. A jövő hangyanemzedékek kamrái a körfolyosó belső oldalán voltak.ügyesen. cserjék és füvek zsenge szárai. vastag fehér férgek. fejestül halottaslepelbe burkolt gyermekholttest. de a középponttól a kerület felé lejtett. és látszólag legfontosabb része volt. úgyhogy az utasok felegyenesedhettek. harmadikban hangyatojások sorakoztak. mint másutt. noha ezen a részen érezhetőbb volt. Találomra befordultak az egyik alsó alagútba. a talaj kavicsrétegekkel váltakozó. a kamra falán négy másik járat nyílt. bogár. egyesekben fehér bábok feküdtek sorban. igen összeálló tengeri homok volt. amelyet mindenütt hullák borítottak. másutt döglött lárvák hevertek halomszámra – szálfacsonkokhoz hasonló. amelyek sárgás cipókra emlékeztettek. végighúzódott alatta. mint a felsők. ezek olyan bűzt árasztottak. . hogy még a kéngáz szaga sem fojtotta el. amely szintén sugaras irányban haladt. a külsőn pedig az élelmiszer-raktárak sorakoztak: bennük édes nád. mint megannyi. A négy főfolyosó torkolata között. féreg. mert jobb és bal oldalán különböző nagyságú és rendeltetésű kamrák sorakoztak. Ez a járat éppolyan alacsony volt. valamint temérdek különféle rovar: szitakötő. és az utazók kénytelenek voltak a falak mentén egymásra rakni a dögöket.

.

Kiásták csónakjaikat. Kiderült. balta. míg végre kitörő örömmel üdvözölhették a tengerpartot. A poggyászt két részletben szállították el: előbb a középső kamrába vitték.Miután az utazók sok kamrát megvizsgáltak a körfolyosó mindkét oldalán. azt . hogy teljes képet alkothassanak róla. innét pedig ki a szabad levegőre. föld fölötti emeleteit is. Ezután meg akarták nézni a hangyavár felső. a ruhával és fehérneművel teli zsákok. de keskenyek és alacsonyak voltak. miután egy órát töltöttek a rothadó rovarok és a maradék kéngáz bűzével átjárt föld alatti odúban. Itt volt a sátor. Az emeleteket rövid és meredek járatok kötötték össze. a dohányosok nagyon megörültek a szívnivalónak. még a vasérc. amelyeket a partmenti repedésekben tett első kirándulásukról hoztak. hogy a hangyaboly föld fölötti építményének fő célja az volt. Minden emeleten kicsiny központi kamrában találkoztak. Ebben az építményben is sugarasan haladtak a járatok. NYUGAT FELÉ A TENGEREN Sokáig barangoltak a kietlen sivatagban és a hangyavár víztelen környékén. puska. miután a tűzhányóhoz tett kirándulás alkalmával körülnézett a vidéken. hiszen egész héten át nélkülözték. alig remélte. egymás mellé rakva. és nyomban megfürödtek a Csodaszörnyek tengerének tiszta hullámaiban. amely csodálatosan kellemesnek tetszett. hogy továbbhaladhatnak dél felé. hogy megvédje a föld alatti részeket az időjárás viszontagságaitól és az ellenséges támadással szemben.és aranyminták sem hiányoztak. Pihenő után szemügyre vették holmijukat. meglehetős rendben. nagy örömükre rábukkantak elrabolt poggyászukra: holmijuk az egyik külső kamrában volt. mellette a fűszeres és élelmiszeres ládák. és folytatták útjukat a tengeren. és még nem helyeztek el a gyűjteményes zsákokban. 40. ahol legutóbb a tűzhányó kitörése után elapadt patak medrében ásott gödörből csak nagy nehezen jutottak piszkos vízhez. Kastanov. edények.

víztelen sivatag terül el. sem Ichthyosaurus. – A vadonban kell éjszakáznunk. és már a deltájába értünk – jegyezte meg Kastanov. azután továbbeveztek. a szigetek egyre szaporodtak. rovarfelhők közepette – panaszkodott Papocskin. A dűnék végül hátrább húzódtak a parttól és zsurlókból. amelyek bő aratást nyújtottak a botanikusnak és a zoológusnak egyaránt. A tengerben egyre több volt a zátony. lapályos szigetek következtek. amelynek belsejébe az expedíció jelenlegi felszerelésével semmiképpen sem indulhatnak. amelyek szinte hemzsegtek a víz alatti bozótban. majd kicsiny. A tengerfeneket néhol sűrű rétegben dús és változatos moszatok borították. Az utóbbit a tengeri sünök. csillagállatok. zsurlóval és náddal sűrűn benőtt. – Igen. Ezért megállás nélkül továbbeveztek. . mivel ezek az állatok a mély vizet kedvelték. ezért sátorverésre alkalmas homokos part sincs – mondta Maksejev. amelyeket már jól ismertek a tűzhányóhoz tett kirándulásukból. amelyek a tenger más részein kíméletlenül irtották társaikat. és a víz alatt sok helyütt terjedelmes zátonyok vöröslöttek. pörgekarúak. A kutatók itt letáboroztak ebédre. itt már nincs hullámverés. Beljebb kellett evezniük. amely több ágra szakadt. A part mentén haladtak. A zátonyok közt viszont temérdek apró halat láttak: itt kerestek menedéket a ragadozók elől. A víz is jóformán édes volt. Errefelé is óriási terméketlen homokdűnék sorakoztak. A tenger ezen a részen sekély volt. hogy a Csodaszörnyek tengerétől délre sok ezer kilométeren keresztül terméketlen. és a tenger hatalmas. hogy elkerüljék őket. – Nyugatról nyilván nagy folyó ömlik a tengerbe. A homokbuckák már majdnem eltűntek a partmenti erdő mögött. csigák és kagylók érdekelték. A part közelében egyáltalán nem akadt sem Plesiosaurus. A tenger nyugati végének vagy nyugati folytatásának átkutatása azonban érdekes és szükséges feladat volt. páfrányokból és pálmákból álló keskeny erdősáv váltotta fel őket.tartotta legvalószínűbbnek. csendes folyammá változott. egészen a mintegy huszonöt kilométer hosszú homokbuckasor végéig.

– Mihail Ignatyevics lasszóval akart gyíkot fogni. nyilván vihar döntötte nagy zsurló törzse. és ott kapálóztak. mint hogy a part mellett a csónakban pihenjenek. A szárakon hatalmas – fekete. A száraz zsurló azonban egyszerre csak kecsesen meghajlott. Az evezősök nekifeküdtek a lapátnak. igyekeztek a lecsüngő levelekbe megkapaszkodni. mintha valami hatalmas test haladna köztük. olykor kicsiny repülőgyíkok üldözték őket. Magával ragadta a kötelet. Nagy sziget bozótja közelében eveztek. piros és bronzszínű – bogarak kúsztak. A szúnyogok ellen újra kezdődött a véget nem érő háborúskodás. A víz és a szigetek bozótja fölött tarka szitakötők keringtek. hangjukat több méterről is hallani lehetett. amikor a két csónak megkerült egy fokot. és a bozót széléhez irányították a csónakokat. néha a vízbe pottyantak. De miért engedte el a kötelet? A csónak- . és az néhányszor körbecsavarodott a fán). – Nohát. hogy a szálfára hurkolja. és nincs is magasan a víz fölött. és behúzza a csónakba. és beérjék hideg étellel. és azt fürkészték. – Hurrá! – kiáltott hirtelen Gromeko. Nem maradt más választásuk. zöldesbarna fa ágaskodott ki. Néhány órán át a járhatatlan vadonnal benőtt lapályos déli part és a szigetek tömkelege közt eveztek. Mintha éppen nekünk tették volna oda. Egy kis kaland azonban csakhamar felvillanyozta őket. mivel tüzelőjük egyáltalán nem volt. ahol szintén nem akadt alkalmas táborhely. Valóban. és új partsáv tűnt fel előttük. ez aztán a szálfa! – kiáltott fel Maksejev nevetve: észrevette az állat kicsiny fejét hosszú nyaka végén. Gromeko pedig kötelet tartott. Ez valamennyiüket lehangolta. nem akad-e valahol száraz fa a zsurlók és apró páfrányok végtelen zöld tömegében. A zsurlók és a nád sűrűjében óriási szúnyogok zümmögtek. amelyet a botanikus meglepetésében kiengedett a kezéből. micsoda pompás szálfa. Ügyesen el is hajította (végére súlyt erősítettek. Maksejev csáklyával a csónak orrába állt. és eltűnt a sűrűben. A zsurlók és páfrányok ropogva hajladoztak. – Nézzék. a sűrűből több mint kétméternyire egy vaskos.Valóban rengeteg rovar tűnt fel.

akkor feküdjünk neki az evezőknek! Ott. Majd valamennyien megragadták az evezőket. – Előbb azonban töltsük meg edényeinket vízzel. amellyel szigetektől és zátonyoktól tarkálló hosszú. Követték a bölcs tanácsot. meg Glyptodonon lovagolt. és vésővel szurkált! Ez a hivatkozás azonban csak fokozta az általános vidámságot. Déli partján ismét széles. – Kár annyira nevetniük! – csattant föl Gromeko. Végül Gromeko is felkacagott. és megtöltötték minden üres edényüket.ba kellett volna húznia zsákmányát! – Szóval a gyík* nyakát fatörzsnek hitte? Ha-ha-ha! – kacagott Papocskin és Kastanov. Valamelyikük a mamutokat bazaltdomboknak vélte. 24 méter hosszúra és 5 méter magasra is megnőtt. testét pedig elrejtette a bozót – mentegetőzött a botanikus zavartan. keskeny szoros kötötte össze. hogy önök is elkövettek hasonló tévedéseket. Ez a második tenger ugyanolyan volt. hosszú farka és ki csiny feje volt . mint az első. és fél óra múlva a szigetek útvesztőjéből nyílt vízre értek. – Ha-ha-ha! – kacagtak a többiek. míg a délin az erdő mö* A Diplodocus nevű csúszómászó. Maksejev hallgatózni kezdett. és nyugat felé a látóhatár pereméig nyúlt a tenger. Elfeledték fáradtságukat. – Teljesen mozdulatlan volt. a tüzelőhiányt. amely a kihalt Dinosaurus-óriásgyíkfélék rendjébe tartozott. alkalmas táborhely és száraz fa is akad a tábortűzhöz. majd így szólt: – Nyílt tenger van előttünk: hullámverés zaját hallom. és füleltek: nyugatról valóban gyenge moraj hallátszott. Az evezősök felemelték lapátjaikat. és egymás szavába vágva emlegették utazásuk különböző furcsa kalandjait. Igen hosszú nyaka. csupasz fövenysáv tűnt fel: itt vertek sátort. mert különben megint patakot kereshetünk – jegyezte meg Gromeko. Amikor a nevetés kis időre elült. a szúnyogokat. A part mindkét oldalt visszahúzódott. Északi partján csak zöld erdősáv látszott. ahol hullámverés van. amelyet sziklának nézett. – Ha így van. amely itt majdnem egészen édes. – Eszükbe idézhetem.

Még jó néhány órán át eveztek. Reggel ugyanis megint halat fogtak. mögötte pedig változatlanul alacsony dombok meredek oldala sötétlett. hogy puskát ragadjanak. – A hasonlóság természetesen nagy. repülőgyíkok keringtek fülsiketítő fütyülés és vartyogás közepette. akkor sokáig haladnánk e dűnék látóvonalában – mondta Kastanov.gött táblahegység sötét. A víztükör fölött szitakötők lebegtek. amelyen továbbhatolhatnánk ebben az irányban – búslakodott Gromeko. – Türelem. meredek lejtője húzódott. varjakra vagy bogarakra. hogy nem fordítottak rájuk több figyelmet. szitakötők olyan megszokott jelenségek lettek. Egyhangú volt a táj. A Plesiosaurusok. időnként pedig egy-egy Plesiosaurus nyaka és feje bukkant föl. amikor a csónak közelében váratlanul feltűnt e félelmetes ragadozó széles. De megfeledkeztek a déli part homokdombjairól. amikor a két tenger rendkívüli hasonlóságára terelődött a szó. – Nem tévedtünk el a szigetek között? Hátha visszajutottunk a Csodaszörnyek tengerébe? – mondta Papocskin. és most meg akarták sütni. 41. repülő gyíkok. Az evezősök már a partot fürkészték. barnászöld háta vagy undorító feje. – A parton egy halom fa látszik – kiáltott fel végre Maksejev. és máris panaszkodik. De valóban türelemre volt szükség. amikor a Föld külső felszínén eveztek valamelyik folyón. a déli part jellege azonban nem változott: ugyanolyan erdő húzódott megszakítás nélkül. kishitű! Csak az imént értünk ki a tengerre. és késztették az evezősöket. ahol tüzelő is akad. mint a hattyúkra. olyan helyet kerestek pihenőre. Csó- . CSODÁK CSODÁI Így telt el a nap fele. Ha tévedésből keletre indultunk volna – hiszen az örökké delelő Plútó után nem lehet tájékozódni. Csupán az Ichthyosaurusok bontották meg nagy ritkán az egyhangú képet. – De nincs délről jövő folyó.

abban nem kételkedem. és hosszában keskeny. mint a Stegosauruson. Amikor azonban még körülbelül százméternyire voltak céljuktól. ahol négy ismeretlen szörnyeteg hevert egymás mellett. kinyújtózva a homokban. olykor megremegett. – A ragadozók sohasem nőttek meg ilyen óriásira. – Néhány robbanógolyót könnyen belé röpíthetnénk ezekbe a hústömegekbe – jegyezte meg Maksejev –. – Hogyan kényszeríthetnők arra. de nem üt ki balul ránk nézve? Ha ezek a szörnyetegek felbőszülnek. farkuk pedig a vízben csapdosott. hogy a halom megmozdul. túlságosan sok állati eledel kellett volna nekik. hogy felálljanak – mondta Papocskin. hanem négy. – Óvatosabban – kiáltott fel Maksejev. de e farakások oldala lélegzéskor kissé felemelkedett. Észrevette. egy szempillantás alatt lenyelhetnek. – Ragadozók-e vagy növényevők? – érdeklődött Gromeko. és az evezősök csodálkozva és rémülettel néztek oda. vagy alszanak. Az állatok oldala homoksárga volt. hanem óriási állatok. A két csónak mintegy kétszáz lépésnyire a parttól megállt. legalább tizenöt-tizenhét méter hosszú csodaszörnyeteg. előre örültek az ízletes reggelinek. – Hiszen alaposan szemügyre kell vennünk és le kell fényképeznünk őket. – Hogy óriási gyíkok. Törzsük négy méter magas dombként tornyosult a föveny fölé. a természet pedig e tekintetben bizonyos mértékben taka- . nem ragadozók – mondta Kastanov. ezért látszott messziről egymásra torlódott fatörzsek halmazának. és alaposan nekigyürkőztek az evezőknek. és fodrokat vert tükörsima felületén. Kastanov figyelmesebben megvizsgálta és kijelentette: – Ezek bizony egyáltalán nem fák. sötét csíkok barázdálták. Hátukon keskeny. de nem voltak rajta pajzsok vagy tüskék.nakjaikat a part felé kormányozták. hanem teljesen simának és csupasznak látszott. Még ilyen közelről is nehéz volt elhinni. lapos taraj húzódott. amelyek vagy döglöttek. hogy ez nem négy fa-rakás. és ránk rontanak. – Úgy vélem.

– De hát ki pusztíthatta ezeket az óriásokat? Hiszen legalább tizenöt-tizennyolc méter hosszúak. de aligha ésszerű felbőszíteni őket: esetleg ránk rontanak. hogy felriadjanak? – kardoskodott Gromeko. Megcsóválták hosszú nyakukat. – A sörét csak simogatás lenne ezeknek az óriásoknak. akkor vadászhatunk rájuk! Nézzék csak. Ezek az állatok esetlen testalkatuk és védekező szerveik hiánya miatt hamar kihaltak – mondta Kastanov. – És e méreteik ellenére. de legalább százméternyire a parttól. – Nos. Pterodactylust. – No. A sörét vagy a közeli lövés zaja – amelyet az erdő fala visszavert – talpra ugrasztotta az állatokat. hogy szembekerüljünk velük. Ichthyo. – Iguanodont. mennyi hús: egész zászlóalj jóllakhat belőle! – mondta a botanikus. Előbb evezzünk tovább. és úgy elsüllyesztik csónakjainkat. Lábuk rövid és gyenge volt hatalmas testükhöz képest. amely óriási testükhöz képest nevetségesen apró – noha hetvenöt centiméter hosszú – fejben végződött. majd lomha ügetéssel. hogy tojásait és kicsinyeit is elpusztíthatja. Ha ugyanis szárazföldi állatok. – Brontosaurus bizonyára még Plutóniában is csak kevés akad! – jegyezte meg Papocskin. hogy a jelenlegi legnagyobb állatok – az elefánt. orrszarvú. a ragadozó – például a Ceratosaurus – könnyűszerrel átharaphatja e szörnyeteg nyakát.rékoskodik.és Plesiosaurust már szép számmal láttunk. Gondoljanak csak arra. ezekkel azonban először találkozunk. futásnak eredtek a part mentén. víziló – nem ragadozók. Brontosaurusok: a felső jura időszak legnagyobb növényevő gyíkféléi. Amikor a két csónak a nyugodtan heverő szörnyetegek elé ért. akkor ilyen messzire nem merészkednek a vízbe. Gromeko kétcsövű puskájából közéjük puffantott. nem is beszélve arról. – Várjon egy keveset – figyelmeztette Kastanov. – Ha nem is ragadozók. Mivel pedig . – És ha a levegőbe lőnénk. jól van. mint valami dióhéjat. vagy söréttel puffantanánk közébük. több mint négy méter magasak – kíváncsiskodott Maksejev. – Azt hiszem. esetlenül dülöngélve.

Eközben Gromeko már felbukott. hogy át ne csapjanak rajta az egymásra torlódó hullámok. mintha igyekeznék alaposan szemügyre venni a furcsa ellenséget. hogy továbbszaladtak volna a part mentén. és a csónak oldalába kapaszkodott. azt javaslom. és a vízpermet az elővigyázatlan csónakosokat sem kímélte. órája. és a csónakhoz úszott. gyógyszerei. és önfeláldozóan fejével védelmezte a hideg zuhanytól. vagy kideríteni a zűrzavar okát. Papocskin két felvételt készített. A gyíkok azonban keresztbe rohantak a vízbe. míg végül társai besegítették.gyáváknak mutatkoznak. az utasok pusztulása elkerülhetetlen – minden holmijukkal együtt maguk alá tiporják a hatalmas testek. Az álló Gromeko tetőtől talpig vizes lett. Természetesen bőrig átázott. Ez alkalommal azonban a közelből a gyíkok közé röpített sörétnek egészen más hatása volt. A szörnyetegek ahelyett. majd megkérte a botanikust. amely ide-oda forgott. mintha észre sem vennék üldözőiket. és megfulladnak a két méter mély vízben. Kastanov és Maksejev. és puskájával együtt a tengerbe pottyant. evezzünk közelebb a parthoz. . Mintegy fél kilométernyi futás után megálltak. A parthoz közeledő két csónak így hamarosan újra melléjük ért. hogy harmadszor esetlen futásuk közben örökítse meg az állatokat. megfeszített erővel igyekezett egyensúlyban tartani a csónakot. Átkozta is kalandja okozóit. Az óriási ősgyíkok nyugat felé szaladtak. és most a feje fölött tartotta. Ha ezek az óriások egyenest feléjük tartottak volna. Óriási hullámokat. vagyis ugyanabba az irányba. A felkavart tenger felszínén csak négy torz fej látszott. elveszítette egyensúlyát. egymást taszigálva a vízbe vetették magukat. hogy a fénykép valamivel nagyobbra sikerüljön. és zsebének tartalma is nedves lett: notesza. valóságos szökőkutakat csaptak. Papocskin alig tudta kabátja alá rejteni fényképezőgépét. amerre utasaink igyekeztek. süsse el a puskáját. dohányzacskója. és amikor a víz elfödte törzsüket és nyakuk java részét – megálltak. aki csónakja farában ült. Esés közben nem ejtette ki puskáját. amelyet a hullámok kissé odább sodortak a katasztrófa színhelyétől. szerencsére nem eresztette ki kezéből az evezőt. pipáját pedig elveszítette.

– Mi lesz ha letelepszünk a parton. Miközben sült a hal. tüzelőt gyűjtöttek az erdőszélen. – A Plútó derekasan süt ugyan. Mivel az öbölbe dél felől esetleg nagyobb folyó torkollhatott. Közben bizalmatlanul méregették a Brontosaurusokat. hacsak nem leszünk olyan elő-vigyázatlanok. és nem mertek kijönni a szárazra. Kikötünk. és közelebbi ismeretséget akarnak kötni velünk? – Hát aztán! Akkor közelből is lefényképezi őket. és figyelték a még mindig mozdulatlan gyíkóriásokat. nem jönnek ki a partra. megreggelizünk. Csupán nagy öböl tárult elébük. és nem szárítom meg noteszemet a tűznél – akkor a műszerek megrozsdásodnak. és csónakon továbbjuthatnak Plutónia belsejébe. és a fákra mászhatunk… – Úgy vélem – jegyezte meg Kastanov –. Nem veszélyesek ránk. ők meg kimásznak a vízből. Amikor megkerülték a fokot. igen félénkek. erdővel bontott fok elzárta a kilátást. – Ezek az állatok nyilván nem tudnak úszni – jegyezte meg Papocskin. akkor az erdőbe inalhatunk. és közben szemmel tartjuk őket. és éppen a mi táborhelyünkön akarnak hancúrozni.– Ki kell kötnünk – jelentette ki végül. hogy a Plútó sugarai megszárítsák. és amíg el nem megyünk. Reggeli után a homokban heverésztek. feljegyzéseim pedig elpusztulnak. és továbbeveztek a part mentén. – A vízben keresnek menedéket szárazföldi ellenségeik elől. úgy . Néhány kilométer után a déli part erősen dél felé kanyarodott. de ha rögtön meg nem törlöm műszereimet. Maga pedig anyaszült meztelenül hozzálátott műszerei tisztításához és notesza szántásához. amikor kifogyott a szitkokból. – Köszönöm szépen! Ha kedvük szottyan. – Hát a Brontosaurusok? – ijedt meg Papocskin. Gromeko kiteregette a homokba ruháját és fehérneműjét. és hozzáláttak a reggeli elkészítéséhez. kiderült: hiába remélték. mint az előbb voltunk. Majd csónakba szálltak. és néhány kilométernyire part látszott. hogy a tenger messzebb nyúlik délre. de az elöl benyúló. és nem is okosak. Partra szálltak tehát. amelyek még mindig a vízben álltak.

másik kettő pedig a sátor mellett marad. és meggyőződtek róla. lágyan zizegtek a zsurlók. Talaját igen gyér. Hangyák a déli partnak ezen a vidékén is lehettek. A keskeny medret mindkét oldalán magas erdőfal szegélyezte. 42. hogy veszélyes dolog holmijukat csupán Tábornok őrizetére bízni. Élelmiszert. Ezért alkalmas táborhelyet szemeltek ki a folyó torkolatában. – Vajon ez a folyócska nem a tűzhányócsoport közelében ered. ezekkel taszították magukat előre.határoztak. . Egy óra múlva elérték a déli partot. tartalék ruhát és töltényeket vittek magukkal. a víz fölé hajló zsurlók. hogy csak ketten vesznek részt a kiránduláson. amelyen csak alig szűrődtek át a fénysugarak. nagy bogarak dongtak tompán. zöld boltozat alatt folyt. hátha a kirándulás több napig is eltart. Komor és hűvös volt itt. mivel a Csodaszörnyek tengerének partján szerzett szomorú tapasztalatukból megtanulták. Úgy tervezték. hogy erre tartanak. hogy valóban van ott folyó. az evezőket karókkal helyettesítették. A csónak csendesen siklott. amelyet a folyócska kettészelt. és csak a víz csobogása meg a homokos fenékre támaszkodó karó csikorgása hallatszott. a folyócska magas. sodra pedig elég sebes. amelyet nemrég kutattunk át? – jegyezte meg Papocskin. A zöld folyosó nyíltabb helyein szitakötők röpdöstek és cirpeltek. Mégis érdemesnek látszott. Mivel a folyó sekély volt. de csak kicsiny. páfrányok és pálmák csúcsa sok helyütt majdnem összeért. hogy egy csónakkirándulást tegyenek a vidék belsejébe. a gyenge széllökésekre pedig halkan susogtak és zúgtak a nagy pálmalevelek és a páfrányágak. bár elég távol volt az elpusztított hangyabolytól. amelyet az erdőfal eltakart a szemük elől. Néhány kilométernyi út után hirtelen nagy tisztás tárult elébük. apró növényzet borította: leginkább többfajta kemény szálú fűcsomók. KASTANOV GYÚJTÓNASZÁDJA Kastanov és Papocskin az egyik csónakkal elindult a folyón fölfelé.

de ebben az esetben sincs mit tennünk – helyeselt Kastanov. Azok a lények. – A folyó vízbősége ugyan arra vall. – De hát gyíkok nem építhettek hidat! – Megfeledkezik a hangyákról. Az utasok egy pillanat alatt a vízbe dobták a száraz. a kietlen sivatagban. amelyeknek annyi eszük van. – Azt hihetnénk. – Bizony. hogy a csónak nem haladhatott el alatta. – De ha híd. nem voltak magasabb rendű emlősök. hogy meghatározott terv szerint. akkor ki építette? Vajon emberek élnek ebben a jurakori országban? Ez roppant érdekes volna! – A jura időszakban. – Lám. – Mindenesetre ki kell kötnünk. mint amilyet az utazók nemrégen elpusztítottak. – Igaza van! Nézze csak. hanem három. hogy nem egy. amely holmijukat tapogatta. Pontosan olyan volt.. puskáink pedig a csónakban vannak! . hogy eltávolítsuk az akadályt. a folyó aligha rakhatta le így ezeket a fatörzseket -helyeselt Papocskin. Nyugati irányban valóban óriási hangyaboly magaslott. amely átmenet volt a gyíkfélékhez. és nyugatra mutatott. amikor az akadályhoz értek: észrevették ugyanis. a tisztás partjai közt. ezek a dögök már itt termettek. Még a madarakat is csupa olyan alak képviselte. ez valóban hídhoz hasonlít! – kiáltott Kastanov. és a csónakhoz siettek. hogy máris hívatlan vendég tolakodott csónakjukba: egy hangya. és félnek a víztől. hogy elöl. Nagy csodálkozásukra azonban észrevették. könnyűszerrel hidat is verhetnek. – Eh. bonyolult szerkezetű várakat építenek maguknak. könnyű zsurlótörzseket. mint tudja. hogy valaki hidat vert a folyón! – nevetett a zoológus. a folyó szűkületében meglehetősen vastag fatörzs köti össze a két partot. a kutatók észrevették. mivel nem tudnak úszni. hogy folytassák útjukat. amott van ezeknek az átkozott rovaroknak a vára! – kiáltott Papocskin. hogy jóval messzebb ered. társa pedig a parton állt. Miután még három kilométert eveztek fölfelé. pontosan egymás mellé rakott szálfa ível át a víz fölött.– Lehetséges. és olyan alacsonyan ívelt át a víz fölött.

nem.– Vegye elő kését. a meredek lejtőn beeresztette a csónakba. Kastanov ezért nem sokat töprengett. Mindketten a hangyához szaladtak. és ezt a hangyát is kettéhasította. A zoológus felkiáltott fájdalmában és meglepetésében. a zoológus lába gyulladásba jött és megmerevedett. és kettéhasította. Azt azonban nem vette észre. Én elölről. és nekigyürkőzött az evezésnek. és minden mozdulat éles fájdalmat okozott. – Nem. majd maga is beugrott. harapásának mérge azonban hamar hatott. és nyögött fájdalmában. előbb a parton állót támadjuk meg. Kastanov késsel közeledett feléje. sebesült lába már megdagadt. egy bokorhoz hátrált. és lekötötte figyelmét. nézzen csak hátra! A tisztáson vagy húsz hangya közeledett feléjük gyors iramban. A rovar a vastag gyapjúharisnyán keresztül csak kicsiny sebet ejtett Papocskinon. . mindjárt hozom a szalmiákszeszt meg a pólyákat a patikaládából – mondta Kastanov. a felriasztott hangyák pedig üldözhették volna az ár ellenében igen lassan haladó csónakot. ön meg kerüljön a hátába. eközben pedig Papocskin áthajolt a bokor mögül. aki nagy nehezen vonszolta fél lábát. Kastanov nem vesztegette idejét: gyorsan megragadta hóna alatt a zoológust. – Üljön le egyelőre a földre. és nem engedték volna kikötni. A kirándulás folytatására nem is gondolhattak: az egyik evezős erőtlenül feküdt a csónak fenekén. hogy elkerülje a rovarok támadását. még néhány perc – és egyenlőtlen harcba kellett volna bocsátkozniuk. Kastanov segítségére sietett. Papocskin nagy nehezen lehúzta csizmáját. igyekezett a folyó közepén maradni. Ez az ellenség láttára védekező állásba helyezkedett. segítsen be a csónakba. vörös lett. előkotorta a szalmiákszeszt és a pólyát. és a csónak az ellenség orra előtt elhagyta a partot. de csak nagy nehezen tudta kiszabadítani társát: darabokra kellett hasogatnia a hangyafejet. hogy a csónakban sürgő hangya gyorsan kiugrott a partra. hanem lefelé fordította a csónakot. mögéje szaladt – és állkapcsát hátulról lábikrájába mélyesztette.

megnedvesítette. olyan kép tárult Kastanov szeme elé. ráfektette Papocskint. mégiscsak a folyó az egyetlen út. hogy megáll.Fél óra múlva a csónak már közeledett az erdőhöz. amelyet sok hangya őrzött. amelyen a csónak nem juthatott át. Gyors evezőcsapással a parthoz irányította a csónakot. „Ha egyetlen marás ér ebben az egyenlőtlen harcban – gondolta Kastanov –. ahol elmenekülhetünk birodalmukból. és csáklyázzak fölfelé a folyón? De hiszen a hangyák ott is előbb-utóbb ránk támadhatnak. mint Papocskin. és elválasztotta a tengertől. elővette a váltás inget. a bokrokba kapaszkodva kezdte felfelé húzni a csónakot. hogy el akarták vágni kétlábú ellenségeik visszavonulási útját a tenger felé.” Ebben a reménytelen helyzetben Kastanovnak hirtelen olyan ötlete támadt. én is ugyanolyan tehetetlen leszek. Nem volt kétséges. A zöld folyosó kezdete előtt a folyócska kis kanyart írt le. amely – úgy látszott – teljes sikert ígér. Amikor a csónak túljutott rajta. közvetlenül a fák előtt jó néhány tucat hangya sürgött-forgott: átharapdálták a víz fölé nyúló zsurlótörzseket. Ellenség már nem volt a látóhatáron. ahol a part teljesen elrejtette a rovarok elől. Mindenáron át kell törnünk. a folyóba döntötték. Kastanov tehát elhatározta. tempós mozdulatokkal. és a beteg elszunnyadt. és így olyan akadályt emeltek. Kastanov pihent egy keveset. Az ellenség ugyanis közel volt. és a sebre tette. A munkájukkal elfoglalt hangyák még nem vették észre a parthoz simuló csónakot. Kastanov ezért lassan. A bal parton.” „Forduljak vissza. . és kényelmesebben helyezi el a sebesültet. hogy elrejtse az ellenség elől. de hátha nem? Valamennyit nem tudom megölni. ha gyorsan megvalósítja. majd továbbevezett. Talán megijednek a puskalövésektől. elbújnak az erdőben. A helyzet kétségbeejtő volt: Kastanov egymaga. Leterítette köpenyüket a csónak fenekére. Vissza akart térni a kanyarulat mögé. hogy önkéntelenül összerezzent. amikor pedig nekilátok az akadály szétrombolásának – az egész horda rám ront. a sebesült zoológussal nem tudott áttörni az akadályon. amely a tisztást északról szegélyezte. a bokrokba fogózva megállította. A hideg borogatás enyhítette a zoológus fájdalmát.

Hajlékony vesszőkkel sebtében öszszekötötte. és teljesen elrejtőzött mögötte az ellenség szeme elől. A kanyarulaton túl a folyó nyílegyenesen tartott arrafelé. Amikor a csónak és a tutaj száz lépésre volt az akadálytól. Kastanov újra csónakba szállt. és megállt előtte. lángba borult a gyúlékony faanyag. és a hangyák közé puffantott. kikötött közvetlenül a tűz közelében. maga pedig megragadta a karót. amelyben a zoológus aludt. majd nekilátott a torlasz elpusztításának: vízbe hajigálta az égő száraz rönköket és a füstölgő zöld fatörzseket. meggyújtotta a rőzsekupacot. pusztító lövöldözés olyan hatással voltak a hangyákra. A rettenetes. ahol a hangyák akadályt építettek. és lassan megindult lefelé a vízen. Miután a tákolmány elkészült. Kastanov ekkor apró sörétre töltötte kétcsövű puskáját. A tutaj a torlaszhoz siklott.Itt. Az égő tutaj lángra lobbantotta a torlaszt. igen sok száraz zsurlótörzs és rőzse akadt. Csípős füstgomolyokkal és lángnyelvekkel árasztotta el a serényen dolgozó hangyákat. a rétegekben rárakott zöld lombból pedig sűrű fekete füst szállt. Kastanov a folyó sodrára bízta a máglyát. Vagy százméternyire tőlük Kastanov közelebb húzta a tutajt. és a szokatlan látványtól megrökönyödve összeverődött. a lángnyelvek. az erdőszélen. Késével leszúrta a sebesült hangyákat. Miután Kastanov meggyőződött róla. a többi pedig a partra szaladt. majd néhány vastag törzset a folyóba vonszolt. amely felerészben száraz törzsekből állt. szárat és rőzsét döntött erre a rögtönzött tutajra. hogy az ellenség elmenekült. füstgomolyok. majd tovább ereszkedett lefelé. azután nagy halom törzset. és amint egyre lejjebb ért. hogy a folyó közepén megállítsa a csónakot. és a tutajt maga előtt taszította. Ezek egy része megégve vagy kábultan a vízbe zuhant. a szüntelen. sosem látott tűz ropogása. Kastanov a parthoz kötözte járművét. . valóságos sörétzáporral árasztotta el őket. hogy az életben maradottak és a könnyű sebesültek futásnak eredtek. A hosszú rúdra erősített tutajt maga előtt taszította. A tűz fokozatosan terjedt. és az egészet zöld zsurlóágakkal és nádszárakkal takarta be. és a puskalövések dörgése közben közepe teljesen a lángok martaléka lett.

Evés közben mindig arra igyekszem gondolni. A gyíkhús pedig – az igazat megvallva – sehogy sincs ínyemre. E munka végeztével a tűz fölé tették a halászlével teli kondért. hogy megszáradjon. és gyűjtsünk nagy készletet magunk és a kutya számára. hogy mit csináljanak ebéd után. és a kialvófélben levő máglya továbbúszott lefelé. – Hű kutya ugyan. A folyó torkolata közelében hirtelen puskaropogás. Nekigyürkőzött az evezőknek. Szágópálmát is talált. Ki tudja. nyomában pedig a csónak haladt az emberrel. okos ellenséget. – Persze hogy nem – helyeselt Maksejev. és horgászott. hogy tok. mert nem bízhatjuk a halat Tábornok gondjaira. majd szárítás végett felaggatta a zsákmányt a kifeszített kötelekre. és melléje telepedtek. hogy torkig lakjon szárított hallal.Negyedóra múlva a torlasz eltűnt. annál kevésbé. de aligha tud ellenállni a kísértésnek. hogy egy óra múlva egyiküknek már hozzá kellett látnia a hal tisztításához. letelepedett a torkolatban. Hamarosan feltűnt a tenger kék tükre. – Nos. amely a hazai vidékre emlékezteti. aki rászedte a túlerőben levő. Tábornok ugatása és társai kiáltozása ütötte meg Kastanov fülét. puskát ragadott. akad-e egyhamar ilyen jó fogás. és kirakosgatták a takarókra. hogy felhasználják. kivették ehető belét. Olyan dús volt a fogás.vagy . akkor fogjunk még halat. Közben arról tárgyaltak. Ebben a zöld folyosóban már gyorsan haladtak lefelé. 43. s a táborhely felé rohant. undorral eszem. ÜTKÖZET A HANGYÁKKAL Miután Maksejev és Gromeko elbúcsúzott kirándulásra induló társaitól. széthasították. Miközben Maksejev tovább halászott. és elhatározta. Kettesben kidöntötték. néhány perc múlva kikötött. – Messzire nem mehetünk – állapította meg Gromeko –. a botanikus az erdőszélen cserkészett: növényeket gyűjtött.

a szágó pedig átázott. ha ide engedjük őket. és a part mentén. kis távolságban elrohantak a táborhely mellett. a sátor mögött. – Tudjuk. hát ezek most gondoskodtak róla. – Tüzelnünk kell – mondta Maksejev –. – Nos. A váratlan dörrenés és a sörétzápor módfelett megrémítette az állatokat. Lassan jöttek.vizahús. és nem támadnak ránk. Időnként meg-megálltak egy-egy fa mellett. nézzen csak nyugat felé! – kiáltott Maksejevnek. a vízbe rontottak. hogy szágót hozzon ízesítőül. egy másik a takaróra zúdult. hogy visszafordultak volna. a szágót pedig megmossuk a folyó- . ha pedig nem használ. Mindketten felemelték puskájukat. Újra meg kell tisztítanunk a halat. hogy el ne sodródjék. aki a tűznél maradt. átkozottak! – szitkozódott Maksejev. a hideg zuhany után. szétzúzzák a halat meg a sátrat. Egy kicsapó hullám elmosta a homokba szúrt karót. a zsenge leveleket tépdesték a pálmák és a páfrányok csúcsairól. nem pedig a béka vagy a gyík rokona. De összetiporják. amelyhez a halszárító kötelet erősítették. Nyugat felől hatalmas szörnyetegek közeledtek a parton. Maksejev kiszaladt a partra. hogy ezek a szörnyek gyávák. és Gromeko a takarókhoz indult. célba vették a falkát. Négy lövés zaja szállt tompán a part fölött. – Ó. mit csináljunk ebéd után. A hal a kötéllel együtt a homokba esett. és rázta magáról a vizet. előbb söréttel. – Úgysem tudtuk. amelynek lombját különösen ízletesnek találták. olyan nagy hullámokat vertek. – Pfuj. Eközben a halászlé felforrt. Csíkos oldalukról könnyűszerrel megismerhették őket: Brontosaurusok voltak. hogy valóságos szökőkutak csaptak fel nyomukban. A pórul járt vadászok néhány pillanat alatt csuromvizesek lettek: ugyanis csónakjukat kellett tartaniuk. ahol a szágó száradt. Az esetlen szörnyetegek azonban ahelyett. mitévők legyünk? – kérdezte Gromeko. mit gondol. – Legalább van már munkánk! – vigasztalta Gromeko. akkor robbanógolyóval.

amikor az első lövések eldördültek. Sem ő. Gromeko és Maksejev kirohant a sátorból. Ebéd után Maksejev és Gromeko leheveredett a sátorban. A sátor előtt vetkőzött. Pihenni akartak. – Puskáink nincsenek megtöltve! – jajdult fel Gromeko. elnyújtózott a homokban. a kötelet tartó karót régi helyére tűzték. és tölténytáskájához ugrott. és pukkadásig jóllakott. körülnéztek. Ekkor azonban Tábornok morogni kezdett. Tábornok szőrét borzolva. miközben sietve megtöltötte kétcsövű puskáját. Tábornok. hogy a tábort hangyák vették körül. és az élen haladók tétován megtorpantak. hogy a halat megtisztítsák a rátapadt homoktól. és lerángatta a kötélről. és a had ismét megindult. A hátulsók azonban a halszagtól serkentve előretolakodtak. A dörgés. hogy inalnak. és elszundított. és megszárítjuk. sem az evéssel elfoglalt két ember nem vette észre.ban. bőszen ugatva a sátorba bújt. mielőtt hozzálátnak. majd félig meztelenül ebédhez láttak. – És előbb magunk is megszárítkozunk! A halászlénk meg bizonyára már elfőtt… A Brontosaurusok félkört írtak le a vízben. megálltak. a másik pedig más irányból a halszárító kötél és a szágóval teli karó felé igyekezett. és bősz ugatásban tört ki. a . és észrevette. a bal pedig már tizenöt lépésre volt a sátortól. a füst és az eltalált hangyák hullása zavarba hozta a rovarokat. és a folyócska torkolatától keletre újra kimásztak a partra. én meg a balra! A jobb oldali oszlop már rárontott a halra. Alaposan a pofájukba cserdített a sörét! – mondta Maksejev kárörömmel. – Sörétre töltse! – kiáltotta Maksejev. hogy megszáradjon. aki reggel óta falta a halfejeket. – Nyilván jól megkapták a magukét. és pipára gyújtott. hogy a táborhely közelében egymás után hat hangya jött elő az erdőből. majd továbbfutottak a fövenyen. Az utazók felakasztották ruhájukat. lám. felugrott. majd ugyanolyan nesztelenül eltűntek a sűrűben. belső részeket. – A jobbszárnyra lőjön. Az egyik oszlop elvágta a folyóhoz vezető utat. miközben Gromeko levette a halászlével teli kondért.

Döglött. Miután végeztek ezzel az ellenséges oszloppal. amikor a csatamező megtekintése után mindhárman letelepedtek a sátor elé. vagy a homokba taposták. majd kirohant Kastanov. – De hol hagyta Papocskint? – kapott észbe Gromeko. Gromeko könnyű szúrást kapott a karján. Ötven hal helyett csak tizenöt maradt a kötélen. néhányat pedig. összetapadt szágódarabokkal szájában elmenekült. Ekkor a bozótból hirtelen egymás után két lövés csapott a hangyák hátsó sorai közé. Két hangya az egész takarót magával akarta hurcolni. rávetette magát a rovarok seregére. vastag csizmája azonban megóvta a hangyaméregtől. – Az ön segítsége és égő rőzséje nélkül nem tudtunk volna megbirkózni ezzel a hordával. A hangyák egy része életével lakolt mohóságáért. A harc azonban az erők egyenlőtlensége miatt reménytelennek látszott. és gazdáival tartott. Ez segített: az első oszlop szétszóródott. majd késsel és puskatussal rontson a minden irányból közeledő ellenségre. mire azok rémülten szétfutottak. – Ó. amelyet a hangyák menekülés közben elejtettek. Maksejev és Gromeko pedig a tábortűzhöz ugrott. hogy még egy sortüzet adjon le. és újra töltötte puskáját. lángoló rőzsenyalábbal a kezében. Amikor az utolsó menekülők is eltűntek az erdőben. Kastanov pedig a lábán. és halálra martak volna. Tábornok a sebesültekkel végzett: leharapta a fejüket. Negyvenöt döglött és súlyosan sebesült hangya hevert a földön. a többi pedig hallal vagy átázott. A rőzsével hadonászva. de utolérték és megölték őket. – Éppen a legjobbkor érkezett! – mondta Maksejev Kastanovnak. és parázsló hasábokat hajigált a hangyákra.két vadász pedig a bejárat előtt állt. az erdőszélen szedtek össze. a csata hevében egészen megfeledkeztem róla: Szemjon . sebesült és megégett társait a csatamezőn hagyta. és szégyenszemre a sűrűbe menekült. mindhárman a halból lakmározó rovarokra vetették magukat. az utasok kifújták magukat. összeszámolták a dögöket és veszteségeiket. A szágónak több mint felét felfalták. Tábornok is nekibátorodott.

Kastanov azonban szerette volna folytatni a hangyák miatt félbeszakított kirándulását a folyón felfelé. mivel lehetőséget nyújtott arra. Papocskinnal együtt otthagyta csónakját. Az utasok lefektették Papocskint. amikor a hangyákra rontott. azonnal folytassák útjukat a tengeren. Segítsenek bevinni a sátorba. Kastanov. – Valóban. Maksejev is támogatta ezt a tervet. amelyek állandóan veszélyeztették volna a kirándulás sikerét. öltözködés közben elmesélte. s minél távolabb kerüljenek a hangyabolytól. miért tért vissza Kastanov ilyen gyorsan. hogy ő is. Ezért úgy határoztak. Papocskin és Gromeko azt tanácsolta. aki csak most eszmélt rá.Szemjonovics még a csónakomban fekszik! – Fekszik? Miért? Mi történt vele? Él? – záporoztak a kérdések. miután két ízben vereséget szenvedtek a hívatlan jövevényektől. A zoológus olyan mélyen aludt. hogyan történt a dolog. hogy valamiképp végezzenek a ravasz hangyákkal. Megvalósításához azonban arra volt szükség. hogy a sátorba vigyék. és Szemjon Szemjonovicsot olyan erős marás érte a lábán. hogy várnak egy ide- . hogy mitévők legyenek. amikor társai karjánál-lábánál fogva felemelték. Csak most értették meg. Maksejev és Gromeko sietve magára szedte ruháit. óriási tömegben térnek vissza. Mivel félő volt. persze hogy él! Mi is összecsaptunk a hangyákkal. még mindig jóformán meztelen. hogy nyomorék lett. hogy nem hallotta sem a puskalövéseket. – Egy pillanat! Előbb hadd öltözzünk fel – mondta Gromeko. hogy behatoljanak a titokzatos sivatag belsejébe. Maksejev is. mindketten meglehetősen különösen festenek – nevetett Kastanov. majd Kastanov nyomában a folyóhoz indult. Csak e kellemetlen munka után mesélte el Kastanov társainak – a maradék halászlé kanalazgatása közben – sikertelen kirándulása történetét. sem a kiáltozást. amikor a hangyák a táborra támadtak? – Nem. hogy bosszút álljanak – az a kérdés merült fel. és csak akkor ébredt fel. megint a Brontosaurusok fürdettek meg – válaszolt Maksejev. a döglött hangyákat pedig a tengerbe lökték. – Él. – Talán fürödtek. majd felaggatták a megmaradt halat. hogy a hangyák.

nyugati nyílásban. Amikor Kastanov meggyújtotta a rőzsét az északi bejáratban. tetejébe pedig száraz. majd a keleti kapunál találkozzanak. fogták puskájukat. ahol még füstölögtek az üszkös fatörzsek. és amíg a rovarok alszanak. E terv sikere esetén szabaddá válik az út fölfelé a folyón. A HANGYAVÁR FELGYÚJTÁSA Alapos pihenő után Kastanov és Maksejev a csónakhoz indult. hogy a hangyák időközben már új hidat építettek. Majd a tisztásra értek. és négyesben. A . szükség esetén pedig a csónakhoz szaladjanak. a tutajt és felesleges holmijukat pedig a tengerparti bozótban hagyják. Papocskin még nem tudott mozogni. Az utazók még följebb igyekeztek a volt hídhoz. hogy azt is lángra lobbantsák. mindkét csónakkal felevezhetnek. A két kutató gyorsan haladt fölfelé az ismerős tájon. nehogy valaki megzavarja tervük végrehajtását. vékony fatörzseket raktak. majd feleveznek a hangyavárhoz. De nem látszott élőlény. Minden csendes volt. hogy őrizze a sátrat. Nem messze tőle lekuporodtak az útmenti bokrok mögé. innét kitaposott ösvény vezetett a hangyavárhoz. illetve a déli bejárathoz rohantak. Puskát. és az utasok munkához láthattak.ig. A két beteg ezért ott maradt. hogy ne ütközzenek váratlanul ellenségbe. a folyosó mélyén egy hangyát vett észre. Majd meggyújtották a rőzsét a legtávolibb. amely a torlasz felé szaladt. Elhaladtak a hangyák emelte torlasz roncsai mellett. Kiderült. és hanyatt-homlok az északi. Vállukra vetették a rőzsenyalábokat. A főbejáratokhoz rőzsenyalábot helyeztek. és ott fejezzék be a gyújtogatást. rajtuk rovarok hullái feketéllettek. és a bokrok mögül szemügyre vették a hangyaboly környékét. 44. amelyet minden eshetőségre készen sörétre töltöttek. Gromekónak pedig sajgott a karja a marástól. felgyújtják. amelyeket a hangyák építményéből húztak ki. és a bolyhoz indultak. A rovarok nyilván erődjük mélyén pihentek. hogy egy ideig figyeljék a hangyabolyt. A csónakot a híd alatti bokrokhoz kötözték. fejszét és rőzsét vittek magukkal.

– Nem vízért szaladnak. hamar! Meneküljünk a csónakhoz! Mindketten futásnak eredtek. és így nem csaphat riadalmat. és társa után iramodott. gyenge volt a tűz. ahol Maksejev a felriadt rovarok láttán elsiette dolgát. mivel azt remélte. felső járataiból sűrű füst tódult. – Nem bírom tovább! A szívem! – kiáltotta Kastanov zihálva. és akkor végez ezzel az őrszemmel. és megpróbálta szétráncigálni a fadarabokat. – De nekünk most is odébb kell állnunk! – kiáltott fel Maksejev. A vár északi oldala is több helyütt lángolt. és az úton a híd felé siető hangyaoszlopra mutatott.geológus a tűzrakás mögé bújt. nyilván segítségért. lemásztak velük. és valamennyi felső nyíláson egymás után rohantak ki a hangyák. és az utazóknak az utolsó kijárathoz kellett sietniük. mások céltalanul sürögtek-forogtak. és üldözőbe vették őket. nem versenyezhetett sokáig Maksejevvel. Útközben azonban meg-megálltak és visszanéztek. hogy a rovar kiszalad. Maksejev már itt volt. – Balul ütött ki a vállalkozásunk! – állapította meg Kastanov. A keleti bejárat nyílásából már óriási lángnyelv tört ki. Korosabb lévén. hogy eloltsák a tüzet? – tréfált Kastanov. és megperzselve kábultan lerogytak. és odább vitték. Holnap odébb kell állnunk. sietve meggyújtotta a máglyát. és rohantak. A hangya azonban. Riadalom támadt. Valamennyire kifújták magukat. és majd ránk támad. A hangyák kétségtelenül észrevették a gyújtogatókat. a hátulsók megtorpantak. menedék híján a környéken kóborol. ahogyan csak bírtak. Egyesek tojásokat vagy bábokat hurcoltak. és akkor elsütötték puskájukat. amíg a rovarok ötvenlépésnyire nem értek. A déli oldalon azonban. és adjunk sortüzet – javasolta ez utóbbi. – A hangyák egy része elmenekül. Gyorsabban futottak az embereknél. – Álljunk meg. visszafutott a vár belsejébe. és a távolság egyre csökkent köztük. a tűzhöz vagy a füstölgő nyílásokhoz szaladtak. miután szemügyre vette a máglyát. Az oszlop élén haladó hangyák lerogytak. és e szavakkal fogadta társát: – Hamar. .

– De hogyan jutunk el a tengerhez? – Arra nem is gondolhatunk. Üldözőik már csak százlépésnyire voltak a folyótól. Mintegy húszan lehettek. hát nincs itt? – Nincs. Az üldözöttek erejük végső megfeszítésével elérték a hidat éppen akkor. A láng magasan szállt. – Úgy fest. már mindkét szálfa az utazók lábánál feküdt. nyomtalanul eltűnt! – Itt kötöttük ki? – Itt. A híd meghajlott súlyuk alatt. amikor a legelső rovarok a partra értek. fekete füstgomolyok kígyóztak. hogy a part mentén haladjunk. hol a csónakunk? – kiáltott fel Maksejev. amikor a tartalék hangyasereg az ütközet színhelyére ért. mögöttük némi távolságra pedig második csapat közeledett. és romboljuk le magunk mögött – ajánlotta Kastanov. Egy perc múlva. a tisztás mélyén. az er- . A mély folyócska elválasztotta őket üldözőiktől. jól megjegyeztem a helyet… És itt a kötél is. és az ár lefelé sodorta! – Vagy esetleg a hangyák lopták el! – Most mitévők legyünk? – Fussunk át a hídon. de az úton újabb erősítések siettek segítségükre. – Húzzuk ki a szálfákat erre az oldalra. aki elsőnek rohant a partra. és mivel szélcsend volt. – Mi az. – így legalább a folyó elválaszt üldözőinktől. amellyel odaerősítettem: ott lóg a bokron! – De hát ki oldotta el? – Talán magától elszabadult. mint valami tűzhányó kitörése! – nevetett Maksejev.Több mint tízen voltak. – Mégiscsak alaposan megfizettünk nekik a garázdálkodásukért. Késedelem nélkül mindketten átsiettek a túlsó partra. különben a hangyák esetleg kifogják a vízből – javasolta Maksejev. – Az ördögbe. a hangyavár lángolt. és azok zavartan megtorpantak a parton. mint valami hatalmas máglya. a füst óriási fekete oszlopként emelkedett a magasba. Mögöttük.

A víz gyorsabban visz. és lassanként elmaradoztak. kóborló. ÚJABB KIRÁNDULÁS A VIDÉK BELSEJÉBE A hangyavár sikertelen felgyújtása arra késztette az utasokat. nehogy valamiképp megzavarják elindulásunkat. az utasok elfogták a szökevényt.dőn keresztül. és minden erejüket és fogytán levő lőszerüket a hadakozásra tékozolnák. E két szálfából könnyen tutajt üthetünk össze. A folyó könyökén túl. A táborhe- . 45. felbőszült hangyákkal. aztán ellökték magukat a parttól. – Megvan! Ha gyalogszerrel nem mehetünk – akkor majd vízen megyünk. amikor a tutaj valamelyik vége túl közel került hozzá. Megtöltötték puskájukat. és nekifeküdtek az evezőnek. átszálltak. ahol Kastanov úszó máglyáját készítette. a bozótban vágott hajlékony vesszőkkel sebtében összekötözték. A víz gyorsan sodorta a tutajt lefelé. hogy azonnal elhagyják öbölparti táborhelyüket. Egy ideig néhány hangya a folyó mentén követte őket. a hangyák pedig megelőzhetnek. Fél óra múlva szerencsésen táborhelyükre értek. majd rögtönzött tutajukra ugrottak. – Kitűnő ötlet! Előbb azonban szét kell kergetnünk a hangyákat. Karó helyett puskájukkal tartották távol magukat a parttól. az erdőszél előtt. Az utasok néhány perc alatt a hidat alkotó két szálfát a vízbe taszították. hogy találkoznak a hajlékukat vesztett. a többi pedig szanaszét szaladt. – Ott bizony egyhamar nem vergődünk át. mint a lábunk. de az ár gyorsabb volt. néhány a vízbe zuhant. és megakadt a bokrok közt. és négy lövést adtak le a szemközti parton összeverődött rovarok tömegébe. és társainkra támadhatnak. A tutajt is arra vitte a víz. örömmel pillantották meg csónakjukat: az ár a partra sodorta. Utolsó pillantást vetettek ellenségeik lángoló erődjére. Tucatnyi hangya felbukott. Minden kirándulásuk a vidék belsejébe ugyanis azzal a veszéllyel járt volna.

Dél felé vezető útjukat azonban a sivatag zárta el. Reggeli közben igen hevesen vitáztak arról. ez pedig bizony szomorúan végződhetne. hogy még egy napig továbbeveznek nyugat felé.és növényvilága közepette. hogy itt még ősibb növény. – Még szerencse. de ugyanolyan volt. A parton több helyütt hangyákat vettek észre. – Másként nem volna nyugtunk tőlük. mivel azt remélték. Sem ezek.lyen is minden percben hangyák támadása fenyegette őket. és kelet felé tartsanak. és új élményeket szereznek. mint a hangyák – helyeselt Maksejev. ez a fajzat rosszabb a kardfogú tigrisnél és a ragadozó ősgyíkoknál. mint előbb. és hamarosan kijutottak az öbölből. vajon továbbevezzenek-e a Csodaszörnyek tengerének déli partja mentén nyugatra. Végül úgy döntöttek. új kalandokon esnek át. Úgy határoztak. sem azok századannyi kellemetlenséget és aggodalmat sem okoztak nekünk. akkor visszafordulnak. – Bizony. Már azt fontolgatták. tetején pedig kietlen kősivatag! – kiáltott fel Kastanov. és utána sziklák kezdődnek. hogy a zöld fal hamarosan véget ér. Az éjszakát a parton töltötték. vagy pedig forduljanak vissza.és állatvilágra bukkannak. hogy még továbbmennek nyugatra. és ha ezen a napon sem sikerül délre hatolniuk. Ez az utolsó nap meghozta a kívánt változást. Ebből arra következtettek. – Megint ugyanolyan táblahegység. Miután az utasok két hetet töltöttek a jura időszak állat. aki messzelátóján keresztül fürkészte az . Most még messzebb akartak hatolni dél felé. hogy meglehetősen egyhangúnak találták. és a hangyák valóban a jura időszak királyai. A déli part tovább is fárasztóan egyhangú volt. hogy idejük egy részét alvással töltik! – jegyezte meg Papocskin. A part mentén eveztek. hogy ez a rovarnem a Csodaszörnyek tengerének egész déli partján honos. ne térjenek-e vissza északra. Néhány órányi evezés után azonban észrevették. A tengerpart hamarosan élesen délnek fordult. a nyugati vagy keleti irányú evezés pedig megint csak a jura időszakbeli természet képeivel kecsegtette őket. annyira hozzászoktak. mint az előbb.

– Minden ellenére! Ha szükség lenne e kincsek kiaknázására. függőleges fal előtt. amelyben temérdek kisebb-nagyobb elszórt fémfészek csillogott fakón a napsugarakban. A völgyben meglehetősen nagy patak folyt. De amikor az erdő végéhez értek. a völgy torkolata felé vették útjukat. amelyet fák.elébe táruló tájat. amelynek átmérője fél és egy méter között volt. a völgy mögött pedig magas. hangyákat azonban nem találtak. A parton sátrat vertek. a Maksejev-folyó mentén találkoztak: olivines kőzetek voltak. Tábornokot magukkal vitték. – Megint tűzhányók! Ez alkalommal azonban egészen közel a tengerparthoz! – kiáltott fel Gromeko. hegyes csúcsú. nikkelvas beágyazásokkal. hogy köztük és a táblahegység lába közt nagy öböl terül el. Útjuk fölfelé vezetett a völgyben. és Iguanodon-csapások szelték át őket. homokos partszakasz látszott. bokrok és tisztások szegélyeztek. és ámultan. – Hiszen ez nagyszerű anyag az acélgyártáshoz! – kiáltott fel a mérnök. Olyan vágyakozással nézett erre a falra. mélyén völgy zöldellt. ahol sík. kiderült. legyeket láttak. szitakötőket. Hangjából erős csalódás érződött.és szárnyasgyík-nyomokat vettek észre. vajon visszariadnának-e az emberek attól. Ezek a beágyazások azonban itt gyakran színfémből álló. hogy teljesen kiirtsák a tola- . A patakmenti tisztásokon bogarakat. sőt néhány holmijukat a fákra akasztották. óvatosságból azonban csónakjaikat. a patak közelében. nagy fészkekké változtak. Iguanodon. – Még a hangyák ellenére is? – kérdezte Kastanov mosolyogva. A partmenti ligetek már nem voltak járhatatlan bozótok. amelyekkel jóval északabbra. mint ahogyan a gyermekek bámulják a mazsolás kalácsot. sátrukat és felesleges poggyászukat elrejtették az erdő sűrűjében. A kétoldalt emelkedő szirtekben Kastanov olyan kőzetfajtákra ismert. A csónakok az öböl déli partja. elragadtatva állt meg egy magas. Ebéd után elindultak a tűzhányókhoz. micsoda hatalmas gyárat lehetne itt alapítani! – mondta bánatosan. – Hej. sötét hegyek csoportja emelkedett.

minden lakójával együtt. – Kunyhót építhetne magának itt. mintegy ötven méter átmérőjű tó feküdt. hogy lecsapjon. mindjárt megjelent fölötte egy szárnyasgyík. Másodízben eltalálta. és ott vergődött. Az embereket nem merték megtámadni. a fekete lávafolyamokat és a táblahegység komor szakadékait. A víz felszíne teljesen sima volt. az örökké ragyogó napot és a . Háromórai kényelmes járás után arra a helyre értek. a busmanokat és a kaffereket. és ahol néhány száraz zsurló is akadt a tűzgyújtáshoz. a fekete fal tövében e békés tó partján. hegy ne kelljen a húst magukkal hordozniuk. Egy Iguanodon-csordát is láttak.kodó rovarokat? Az európaiak az arany utáni hajszájukban kiszorították hazájukból a harcias rézbőrűeket. aki örökre szakítani akar a világ hívságával – kiáltott fel Papocskin. zsákmányt fürkészve. Az út nehezebb lett. a pálmák árnyékában. tanyájuk nyilván közel volt. – Pompás hely egy remete számára. és a levegőben körözött alkalmas pillanatra várva. lerakták a magukkal hozott ennivalót és egyéb felesleges holmijukat. Fekete lávatömbökön botladoztak. és legapróbb részletekig visszatükrözte a zöld növényzetet. A vulkánról leereszkedő két széles. A zöld völgy fölött olykor nagy Pterodactylusok suhantak tova. zsurlók csoportjai és keskeny nádsáv szegélyezett. mint nézné a derűs eget. de amikor Tábornok túlságosan előreszaladt vagy hátramaradt. az emberevő ausztrálokat. és áttört az alsó lávafolyamon. Innét jobbról a tűzhányócsoport lejtői határolták. hogy elpusztítsák e part valamennyi hangyabolyát. A patak ebből a tóból eredt. amely alkalmas táborhely volt. Gromeko kétszer rálőtt a szárnyas ragadozóra. A vadászatot azonban visszafelé útjukra halasztották. egykori lávaár vége közt kicsiny. valahol a járhatatlan szirtek közt. hogy poggyász nélkül induljanak a vidék átkutatására. Egyetlen ágyú és néhány tucat gránát elegendő ahhoz. minduntalan megmerevedett láván kellett átvergődniük. A sebesült állat egy nagy páfrányra ereszkedett. amely a sziklák tövében zöldellő réten pihent. amelyet apró pálmák. Egy kis réten. és mást sem tenne. ahol a völgy hirtelen nyugatra fordult.

a robaj megismétlődött. Itt nem valami biztonságos – javasolta Kastanov. és megint lapillik hulltak. – Vagy még előbb éhen halna. – Milyen szánalmas realisták önök! Még ábrándozni sem engednek! A remete szántóföldet. miközben feljegyezte az új neveket. a kihűlt láván pedig kitűnő szőlő terem és… A zoológus azonban nem fejezhette be mondatát. – A tűzhányó haragszik a hívatlan vendégekre! Fél. a belőle eredő patakot pedig Papocskinról nevezték el. hogy mélysé- . amelyet ez az ármányos tűzhányó vet ki magából – jegyezte meg Kastanov. és Kastanov bejegyezte térképvázlatára. Megkerülték a tavat. – És egy szép napon elpusztulna a kőzáportól vagy a lávafolyamtól. Egy alkalmas helyen nagy örömmel megfürödtek frissítő habjaiban. hogy szőlőt műveljen a régi láván… – mondta Maksejev nevetve. Az elnevezést egyöntetűen elfogadták. a nád pedig nem édes – fűzte hozzá Gromeko. – Nevezzük ezt a vulkánt Morgónak! – ajánlotta Gromeko. – És semmilyen vad sem látható! – mondta Maksejev. Miközben az utazók leereszkedtek a láván a tóhoz. mivel – amennyire én tudom. amelynek fő csúcsát eltakarták a legközelebbi lávahalmazok.fenséges vulkánt. enyhe melegítéskor szénsavbuborékok szálltak fel benne. – Ezt megkapta! Őfelsége figyelmezteti: nem engedi a remetének. veteményeskertet létesíthetne itt. néhány perc múlva pedig apró fekete lapillik (kövecskék) záporoztak az utasok körül. és megállapították. – Na. ezeknek a pálmáknak nincs ehető gyümölcsük. kis virágoskertet. mennydörgésszerű moraj hallatszott. íze ásványvízére emlékeztetett. Víz van. hogy elraboljuk kincseit a kráteréből. – Vizsgáljuk meg a tavat. Alábuktak. A tó vize hideg és édes volt. már meg is örökítettük az ön légvárait! – nevetett Maksejev. még mielőtt felébredt volna. mert a vulkán irányából. A tó a Remete-tó nevet kapta. mint ahogyan elraboltuk a ként a Sátán kráteréből. és menjünk vissza poggyászunkhoz.

pontosan olyan. sem vízinövény. A Morgó sűrű fekete felhőkbe burkolózott. Ez nem volt nehéz.és klórszag terjengett. Ijedten ugrottak talpra. – Csak nem lövell ez a vulkán is perzselő felhőket? Nézzék csak. Fekete füstoszlop szállt belőle. Leereszkedtek a tóhoz. Néhány óra múlva rettenetes robaj verte fel álmukból az utasokat. a tavon túl a Morgó fekete. Mivel még korán volt ahhoz. Csípős kén. amelyek egyre lejjebb ereszkedtek oldalán. hogy visszaérjenek táborhelyükre. összevissza barázdált lejtői emelkedtek. más oldalon pedig a látóhatár pereméig nyúlt. – Morgó jóval magasabb a Sátánnál. és egyúttal minden irányban szétterültek. MORGÓ CSÍNYJEI Morgó azonban nem hagyta.ge nem több mint három méter. mert a felső lávafolyam a magaslat meredek lejtőjének támaszkodott. és bármely pillanatban visszafordulhatunk. hogy kedvükre kialudják magukat. – Holnap meglátjuk. mit művel! – kiáltott fel Gromeko. nyugaton és északon kietlen sivatag terült el. Keleten. és a mozdulatlan levegőben óriási magasságra emelkedett. kúpjának oldalai pedig meredekebbek – jegyezte meg Kastanov. – Kezdődő kitörése pedig megakadályoz abban. Északon a sivatag a tenger kék tükréig ért. 46. Délen. sem rovar nem akadt benne. fölöttük meredek csúcsa magaslott. hogy felmásszunk a csúcsára – fűzte hozzá Maksejev. úgyhogy az utasok tömbről tömbre kapaszkodva. s a lávafolyamokon keresztül ugyanazon az úton egy óra múlva táborhelyükre értek. és a lávatömbök óriási lépcsőfélét alkottak. mint a Sátán-tűzhányó körül. elhatározták. hamarosan fölértek. mély gödörben a tó terült el alattuk. Sem hal. A gomolygó felhőket cikázó villámok vilá- . Kénre most nincs szükségünk. hogy felmásznak a táblahegységre.

úgyhogy az utasok teázás közben kénytelenek voltak kezükkel letakarni bögréjüket. eleinte apró szemcsékben hullott. Ez a kitörés más jellegű: Vezúv-típusú. akkor maradunk. amelyen keresztül a Plútó sugarak nélküli vörös korongnak látszott. később egyre sűrűbben. – Akkor hát mit csináljunk? – Itt üldögélünk még egy keveset. utána pedig valószínűleg megjelenik a láva. Nemsokára megeredt a fekete hamueső. vagy folytatjuk félbeszakadt alvásunkat. – Még jó. Tüzet gyújtottak. akár a tinta. Evés közben szemmel tartották a vulkánt. – És ha láva zúdul ránk? – A láva lassan folyik. hogy közben megreggelizzünk. feltették a teáskannát. De mi ez a zúgás? Mivel a vulkán moraja alábbhagyott. a mennydörgések szünetében jól lehetett hallani a tompa zúgást. Ez azonban nem akadályoz abban. ha nem akartak vulkáni port nyelni. – Másként egész napra víz nélkül maradtunk volna. most nem kell perzselő felhőtől tartanunk. fakó fényt vetett a vulkán zord környékére. – És ha kőbombák hullanak ránk? – Aligha. mit művel Morgó. amely tenger hullámveréséhez ha- . a pálmák levele. még az égbolt tetejét is szürke fátyol borította. akár a púder.gították meg. a nád. a hegy lábánál vagyunk. Lassanként megfeketedett a fű. – Világos! Őrültség lenne ilyenkor felkapaszkodni a tűzhányóra. hogy eszünkbe jutott megtölteni vízzel a kannáinkat – jegyezte meg Maksejev. és ki lehet térni előle. a patak vize olyan lett. A tűzhányó teljesen eltűnt a felhők között. még gyalogszerrel is. – No. Most hamut és köveket hajigál. – Nem – mondta Kastanov –. A vulkán gyomrából kitörő moraj pedig egybeolvadt a mennydörgés robajával. azután pedig visszamegyünk a tengerhez. A hamu finom volt. – Miért nem most mindjárt? – Érdekes ilyen közelről megfigyelni a kitörést. és megnézzük. – A felmászás természetesen kútba esett. ilyen messzire nem repülnek. és vészjósló.

hogy gyors menekülésük teljesen indokolt volt. mintha ott sem lett volna. teljesen ellepte a sár – mondta Kastanov. apró kövecskékkel. – Alapos munka! – kiáltott fel Papocskin. amely azt mutatta. a lávafolyam mentén. Néhány perc múlva a bal oldali csúcs szűk völgyében második sárfolyam zúdult alá. és nagy. – Csak nem perzselő felhő? – kérdezte Papocskin aggódva. Innen látni lehetett mindkét hegycsúcsot. az itteni vulkánok igen nyugtalan szomszédok! – je- . és most valamennyien a bal oldali csúcs felé fordultak. fekete vízáradat száguldott medrében. félelmetes vízhullám elérte azt a helyet. mivel a víz teljesen tele volt hamuval. amelyben gyökerestül kitépett bokrok és pálmatörzsek kavarogtak. Néhány perc múlva a mintegy három méter magas. és híg fekete kásához hasonlított. Az utasok tanácstalanul néztek egymásra. mi történik ott. összeszedték holmijukat és puskáikat. idillikus remetelak! A tó nincs többé. de már lassabban mozgott. azon igyekeztek. ahol imént még gondtalanul teáztak. – Ideje volt odébbállnunk! Menekülésük közben az utasok a lávaár fölé emelkedtek. Erről a lehetőségről megfeledkeztem. hogy lássák. Szedjük össze cókmókunkat – és föl a hegyre! Gyorsan felhajtották teájukat. és valamennyien fölfelé szaladtak. olyan kép tárult szemük elé. A tűzhányó oldalában szilaj. – A patak medrében hatalmas víztömeg vagy sárfolyam hömpölyög. a csendes. – Azonnal szaladjunk följebb! – kiáltott Kastanov.sonlított. A sárfolyam a jobb oldali hegyen hömpölygött végig. megdermedt lávatömböket tépett le partjáról. Lávatömbökön másztak. – A tó partjáról való! – kiáltott fel Papocskin. meginogtak és ledőltek a kitört vagy gyökerestül kitépett pálmák. botladoztak. és hátrapillantottak. hogy kifújják magukat. – Bizony. Amikor táborhelyük fölött mintegy ötven méter magasban végre megálltak. és az egész liget úgy eltűnt. – No lám. és szennyes habjaiban egy szempillantás alatt eltűntek a zöld bokrok. és egyre erősbödött. hogy elég magasra jussanak a patakmeder fölé.

a Morgó még nem tette le a garast – jegyezte meg Maksejev. ott följebb. egy szál ruhában. Kellemes kilátás! – jelentette ki Gromeko. – A Sátán perzselő felhővel kínált meg. – Addig pedig bőrig ázunk! Sehol sem találunk menedéket – zsörtölődött Papocskin. – Mégis mindkét esetben megmenekültünk. mi bizony felmegyünk – jelentette ki Gromeko. – Ha most föntről megint lávát köp. most tehát semmivel sem takarhatták be magukat. – A sárfolyam hamarosan lefut. valóságos ostromállapotba kerültek: nem mehettek le a völgybe a tengerhez. amely még újabb meglepetést tartogathat számunkra.gyezte meg Gromeko. hol találhatnának védett helyet. és vala- . még mielőtt a láva elérné. hogy egyáltalán felénk tart. Az utazók. érdekes természeti jelenségeket láthattunk – mondta Kastanov. A vulkánból áradó felhőkből egy ideje már eső szemerkélt. – Bizony. – És még közelebb kerülünk a tűzhányóhoz! – sóhajtott Papocskin. és valamennyien körülnézelődtek. Most azonban az eső megerősödött. és félelmetes. A zoológus azonban nem akart elmaradni a társaságtól. a nagy lávatömbök között hamarább találunk menedéket – mondta Maksejev. – Azt hiszem. akkor maradjon inkább itt a szakadó esőben. – Nézzék: jobbra-balra szilaj áradat. és visszamegyünk a tengerhez. mivel a sárfolyamra figyeltek. A zoológusnak teljesen igaza volt. a Morgó pedig sárral. – De hiszen el vagyunk vágva a tengertől és csónakjainktól! – kiáltott fel Papocskin teljesen elcsüggedve. aggodalmunk nagyon korai – nyugtatta meg társait Kastanov. feltéve. – Ha úgy tetszik. de az utasok nem törődtek vele. köpeny és sátor nélkül indultak kirándulásukra. akik a tűzhányó szikláin kerestek menedéket. Mögöttük pedig a vulkán egyre fortyogott. Minthogy már több napja jó idő volt. és felfelé mutatott. – Azt hiszem. mögöttünk pedig Morgó. tűz és víz közé kerülünk.

Valamennyien kiugrottak menedékhelyükről. kacagott: ő egy kis lávabarlangban kuporgott Tábornokkal együtt. és síkos. Az odú azonban túl kicsi volt. – Ez nem Morgó! – kiáltotta a zoológus. Az eső szakadatlanul ömlött. ahol egy ember menedéket találhatott. nehéz útjuk volt a köveken. Maksejev. Papocskin ezt már nem hallotta.mennyien elindultak fölfelé a meredek lávafolyam mentén. Hirtelen rémítő robaj reszkettette meg a levegőt. milyen név illeti: Síró. hogy jobb helyet találjon. vizet érzett maga alatt. – Nevezzük Vízöntőnek! – javasolta Maksejev. Az utasoknak úgy rémlett. – Csak nem tör ránk perzselő felhő? – suttogta Kastanov elsápadva. és ránk omlik! – jajveszékelt Papocskin. a megázott Tábornok pedig Maksejevhez bújt be. Papocskin. másiknak a hátára. A tömbök között itt-ott kisebb hasadékok voltak. mihelyt a vulkán moraja valamennyire elült. Mind a négyen elhelyezkedtek egy-egy ilyen odúban. Nemsokára a lávafolyam felszínén is hamuval teli szennyes erecskék és patakok csordogáltak. Kimászott. De elég hamar eljutottak az egymásra tornyozódott lávatömbökből álló nagy torlaszhoz. – A tűzhányó felrobbant. Egy alacsony hasadékra bukkant. miközben a szakadó esőben a tömbök közt mászkált – ördög tudja. és fejjel előre bemászott. . és ide-oda futkosott a lávatömbök között. A csuromvizes utasok kényelmetlen testtartásban kuporogtak a kövek közt. Csizmájuk átnedvesedett. aki hason feküdt az alacsony és hosszú odúban. és a zoológus lába kint rekedt az esőben. aki nem nagyon örült szomszédságának. vidáman átkiabáltak egymásnak. Egyiknek az oldalára zúdult hideg zuhany. – Földrengés! – kiáltotta Gromeko. hogy a szűk egérfogókban agyonnyomják őket a kövek. ahol régi láva fölé ömlött fiatalabb lávafolyam végződött. és újabb kellemetlenségeket szereztek a lapuló utasoknak. és meglehetősen kellemetlenül érezték magukat. Hogy el ne csüggedjenek. Csurgó vagy talán Záporozó. aki látta a jelenetet.

– Ha valóban olyan nagy lenne a veszély. majd vízbe fullasztani. akik meg merték zavarni a hegy évezredes magányát. mint amikor ránk zúdult a sárfolyam. A zápor viszont hamar megszűnt. Sistergett.Az eső. aztán bombákkal árasztott el. Jobbról. Forró szélroham száguldott végig a lejtőn kén. a fekete felhők közül időnként kibukkant a vulkán csúcsa. Némelyik lávatömbhöz csapódott. hogy kipillant barlangocskájából. vagy följebb emelkedtek. balról. ropogott és füstölgött az esőben. Maksejev elhatározta. A gránátok hullása is abbamaradt. és szilánkokra hullott. mindenütt szintén hulló kövek robaja és csattanása hallatszott. amelynek egyik oldalán rövid. és csigavonalban barázdák szántották.és pernyeszagot hozva. – Morgó tüzet nyitott nagy űrméretű lövedékekkel. – Óráról órára cudarabb a helyzet! Előbb sárba akart fojtani. és elhaló szívvel. – Ki-ki a helyére! – rikoltott Maksejev.és felhőfüggöny miatt semmit sem lehetett látni. és mivel mindez nem használt. De nem volt hová menniük. – Bátorság. megjelent a láva! – jelentette ki Kastanov. ön oldana kereket elsőnek. Szemjon Szemjonovics! Most már úgyis befellegzett önnek – nevetett Maksejev. és vörös nyelvét öltögeti! – kiáltotta. Mindkét mederben még mindig sárfo- . – Bizony. mintha ingerkednék az utasokkal. most bevetette utolsó fegyverét: lávát zúdít a nyakunkba! – tréfálkozott Gromeko. akár a gránát. De hirtelen tompa robajjal lávabomba zuhant le közelükben. A többiek is kimásztak és felemelték fejüket. – A láva elől sietség nélkül is ki tudunk térni! – jegyezte meg Kastanov. Mindnyájan sietve visszabújtak odújukba. – Morgó ledobta a sapkáját. de érdeklődéssel figyelték a különböző nagyságú lávabombák esését és sistergését. Jó fej nagyságú volt. Fönt. Az ijedtség első percei után valamennyien kissé megnyugodtak. A felhők szétfoszlottak. tűzvörös lávanyelv csüngött. fönt és lent. – Hagyjon békében! – fortyant föl a zoológus.

kovasavban gazdag. A fekete lávatömbök úgy gőzölögtek. hogy felöltözzünk. amennyire a régi lávafolyamokból látható. mivel Plutóniában mindenütt igen nehéz. Ebben a percben fehér gőzfelhő tört ki a vulkán csúcsából.lyam tajtékzott. ez pedig talán hozzánk is elér. olivinben és fémekben gazdag kőzeteket találtunk. előbukkant a Plútó. és gyorsan siklott lefelé. A láva tulajdonságától függ. és lassabban halad. de olykor el-eltűnt a felszínéről szálló fehér gőz gomolyai alatt. nyúlós. – Mennyi idő múlva? – Talán egy óra múlva. aztán… – Azután újra bőrig ázunk. hogy az itteni vulkánok könnyű. – Az első lávafolyam a tó völgyébe zúdult – állapította meg Kastanov –. – És miféle lávával ajándékoz meg minket Morgó? – Eddig. mintha föld alatti tűz melegítené őket. Társainak azt tanácsolta. amelyen lehetetlen volt átkelni. – Morgó bőrig áztatott. Egyébként. most pedig megszárít minket! Amikor a láva közel ér. még annyi időnk sem lesz. Fönt pedig gyorsan nőtt a vörös lávanyelv. Valószínűleg most is ilyen lesz. – Amikor megjelenik a láva. A levegő megtisztult a hamutól és a felhőktől. nehéz lávát ontott. ha viszont könnyű. akkor hígabb. a kráter pereme fölött pedig lángoló fal jelent meg. a robbanás és a törmelékes anyagok szórása rendszerint megszűnik – magyarázta Kastanov. és gyorsan folyik. és gyorsan megszárította a tűzhányó lejtőit. kicsavarták és felaggatták a kövekre. – De hátha Morgó újabb bombaadaggal örvendeztet meg? Meztelenül az odúkban gubbasztani bizony nem lesz valami kellemes! – jegyezte meg Maksejev. Ha nehéz és könnyen olvadó. akkor nehezen olvad. előbb megszárítjuk magunkon a ruhát. kovasavban . nemigen várható. – De ha a láva elől kell menekülnünk. talán később. Gromeko teljesen meztelenre vetkőzött és sütkérezett. amikor a folyamon átkelünk vagy belefulladunk – fejezte be Papocskin Gromeko tréfáját. Az utasok levették ruhájukat. hogy kövessék példáját.

A kráterből kitörő újabb lávacsomók részben ezen az úton kígyóztak lefelé. A kitörés nyugodtan folyt. és tovább figyelték a vulkánt. A régi lávafolyam taraja fölött már feltűnt az új folyam frontja. valamint a tűzhányó felől fújó forró szél hamarosan megszárította az utazók ruháját. amely itt állapodott meg. részben pedig északabbra fordultak. KILÁTÁSTALAN HELYZETBEN Így telt el egy fél óra. hogy elindulhassanak. a sárfolyam elapad. Elindultak lefelé a lejtőn. mint az utazók képzelték – Kastanov ki- . – Ennélfogva minél hamarább odébb kell állnunk. – Most már talán ideje. Ezen az oldalon óriási lávatömbökből álló gerinc emelkedett: bizonyára egy régi lávafolyam frontja. különösképp a bal oldaliban jelentősen csökkent. Az utasok megfigyelőhelye fölött azonban tompa moraj és zúgás hallatszott. hogy induljunk – mondta Kastanov. és a kráterből csak ritkán hallatszottak gyenge robbanások. amelyen nagyobb veszély nélkül át lehetett gázolni.gazdag lávát ontsanak. hogy mielőtt a láva elér hozzánk. A legközelebbi lávahalmazok miatt azonban nem láthatták. patakparti táborhelyük felé. A szennyes víz tömege mindkét mederben. de egyáltalán nem alkotott lángvörös lávafalat. amely az északi vagy az északnyugati lejtőn siklott alá. – A láva nincs messze. arra várva. Felöltöztek. és felállt. merre igyekszik ez a folyam. Időnként visszanéztek arrafelé. és nyilván a vulkán nyugati lábánál fekvő tó völgyébe ereszkedett. 47. piszkos vizű folyócska. amely nagy folyam heves jégzajlásához hasonlított. De remélem. és már nem szilaj áradat hömpölygőit bennük. – Igen. A Plútó – amelyet többé nem takartak el felhők–. hanem kicsi. és valószínűleg második folyamot alkottak. ahonnan egyre erősbödött a moraj. A hosszú lávanyelv vége már eltűnt a dombhát mögött. ez utóbbi esetben az utazók felé kellett tartania. és akadálytalanul átkelhetünk valamelyik medren.

A meder partjáról gyorsan felkapott néhány lapos követ. sem hátra mozdulni. fekete hullám volt. és valamivel táborhelyük fölött érték el medrét. mint valami óriási csúszó szörnyeteg. A lávafront különböző nagyságú tömbökből álló. A hepehupás talajon piszkos erecskék csordogáltak.vételével. amelyet Gromeko a latyakba fektethetett volna. aki ismerte ezt a jelenséget. Közben a lávafolyam frontja rendületlenül nyomult előre. amely valamilyen láthatatlan. majd egy kemény tömbre állva a meder partjáról nagy nehezen kiráncigálta csizmáját is. helyükön pedig újak jelentek meg. Gromeko azonban nem jött zavarba. aki valamivel társai mögött haladt. Bosszús kiáltások hallatszottak. Már alig kétszáz méternyire volt az utasok fölött a lejtőn. mivel ő volt a legsúlyosabb. Az utazók a legördülő lávatömbök elől a patak jobb ágához szaladtak. A megrekedt emberek helyzete tragikussá vált: közelükben nem volt se fatörzs. – Az ördögbe! Beleragadtunk! Nem tudom kihúzni a lábamat. hogy kisegítse társait. és Papocskin felé hajította. akár a rovarok a légypapírhoz. végül is kihúzta mindkét lábát a csizmájából. Ez a máglya azonban előrehaladt. és közben mérges gőzöket okád. Más tömbök meglehetősen messzire siklottak le a lejtőn. Három társa azonban teljesen tehetetlen volt: nem tudott sem előre. vagy tűzfoltok vöröslőitek. Nem gondolkodtak sokat. kihunyó máglyán. sőt még egy rúd sem. vagy minduntalan fehér gőzgomolyok törtek ki. csikorogva tornyozódtak egymásra. lecsúsztak a gerincről. hanem bátran előreléptek – de már a második lépésnél térdig süppedtek a nyúlós sárba. puskáját és felsőruháját. A tömbök lassan kúsztak. amely fekete pikkelyekből álló. annyira süpped ez a latyak! Akár a kelt tészta! Gromeko. és nem süppedt olyan mélyre. fel- . itt-ott pedig lángnyelvek tekerőztek. recsegve. mint izzó széndarabok a hamu borította. úgy odaragadt a sárba. se deszka. Majd ledobta hátizsákját. és recsegve-ropogva zúdultak szét a régi lávafolyam hepehupás felületén. de hatalmas erő hatására nyomult előre. ingadozó páncél alatt kúszik.

a gőz sistergése egyetlen pillanatra sem csendesedett el. a Remete-tóhoz. hanem minél hamarább menekülniük kellett a láva elől. ahol a mederben valóságos tavacska gyűlt össze. amely nem csúszhatott le lábáról. és óvatosan kihúzta a sárból. és izzó lehelete már megcsapta az utazókat. hogy kiássák a mélyen besüppedt csizmájukat. ahol lávatömbökkel könnyen áthidalhatják a latyakot.tűrte nadrágja szárát térdén felül. milyen vastagon. aki a legnagyobb és a legnehezebb volt valamennyiük közül. a hőség egyre fokozódott… A tónál. Csak egyetlen útjuk maradt: felfelé a patak mentén. hogy itt találnak olyan keskeny helyet. a láván odabotorkált a zoológushoz. az utasok átszaladtak a régi lávafolyam végén a bal ág medréhez. Időközben a lávafolyam frontja egyre közeledett.így elkerülték a második lávafolyamot. hármasban húzták ki – szintén csizma nélkül. biztonságosabb helyet keresve az átkeléshez. De mindenütt ugyanolyan csalóka. Aztán megfogta a hóna alatt. A zúgás. és még egyszer már nem merészkedtek rá. Együttes erővel kőlapokból második utat építettek Maksejevhez. és segített neki levetni terhét. amerre tegnap jártak. és ezért nem maradt a latyakban. és remélhető volt. függőleges sziklák emelkedtek. Nemsokára találtak is ilyen helyet. Hátulról a lávafolyam közeledett lassan. E meddő próbálkozás közben eljutottak táborhelyükre.és klórszag terjengett. a meder másik partján azonban több méter magas. Ez a meder összeszűkült a táblahegység szinte függőleges fala és a vulkán lejtője közt. a gördülő lávarögök ropogása. de esetleg az elsőbe ütközhettek. Kastanovot. nem lehetett tudni. Papocskinon nem csizma volt. Kén. Ezért nem volt idejük arra. vagy átugorhatnak rajta. Lehetetlen volt fel- . a patak két ágának találkozása helyén. hanem fűzős bakancs.. de feltartóztathatatlanul. De ezt is ugyanolyan süppedő latyak borította. és futásnak eredtek a meder mentén lefelé. A szerencsétlen kutatók összeszedték cókmókjukat. szürke latyakot találtak. és kettesben kiemelték őt is – csizmája azonban bent ragadt. Sekély volt. fenekét azonban szintén sár borította.

– Ez az egyetlen eshetőség a menekülésünkre! – erősködött Kastanov. vagy pedig a parton sülnek meg. és tövükben nem mehettek sem fölfelé. amíg a sár felszíne annyira megszá rad. Másodszor: rendkívül valószínű. és újult erővel indultak el dél felé. amikor a lávafolyam utoléri őket. – Nos. sem lefelé a meder mentén. – Igen. hogy elbír bennünket. ezt megúsztuk! – mondta Maksejev megkönnyebbült sóhaj- . Valamennyien felkeltek. Balra száz-kétszáz lépésnyire húzódott a hőséget árasztó lávafront. hogy a hullám széle fölfelé kanyarodik a vulkán lejtőjén. Mindkét halálnem egyformán gyötrelmes volt. ha nincs más megoldás. és így kiáltott: – Siessünk tovább fölfelé e patak partján. olyan helyen. és ott megvárhatjuk. Át tudunk jutni a láva vége mentén. ne kövessen-e el öngyilkosságot. hiszen majdnem megállt! – De ha ezt a lávafolyamot elkerüljük. Hamarosan észrevették. Felugrott. tehát… – Tehát kisebb-nagyobb tér van köztük. akkor besüppednek a sárba. Rövid pihenő után azonban Kastanov észrevette. amely elárasztotta a Remete-tavat. mivel a sűrű sár egészen odáig ért. amely mentes a lávától – kiáltott fel Maksejev.mászni rájuk. és a kétségbeejtő helyzetben mindegyikük már azt fontolgatta. A futkosástól és az izgalmaktól kimerült utazók letelepedtek a lávatömbökre. és lehorgasztották fejüket. Régi lávafolyamok maradványain kapaszkodtak át. és égnek el elevenen. a sárfolyó partján. és onnan természetesen lefelé fordult. akkor beleütközünk a másikba. A lávafronton tehát szerencsésen túljutottak. befejezve a geológus gondolatát. ahol a bal part sziklái járhatók. és megfulladnak. a mederbe! – mondta Papocskin reménytelenül. hogy a láva frontja lassabban közeledik. A láva azonban lassan közeledett. – Először: följebb a meder mentén talán átgázolhatunk a latyakon. és az utasok fokozatosan növelték a távolságot maguk és a halált hozó fekete hullám között. hogy a két lávafolyam nem ömlik össze. a meder mentén. Elkerülhetetlen halál várt rájuk: vagy megpróbálnak átgázolni a medren. – Hurrá! – kiáltotta Gromeko és Papocskin.

Jóllehet az utasok tartózkodást helye öt-hatszáz lépésnyire volt a forró lávafolyamoktól. A tétlenül üldögélő utasok roppantul szenvedtek a hőségtől. mögötte a tó katlana volt. Hamarosan megindultak fölfelé a tűzhányó nyugati lejtőjének legmagasabb. amely olyan elragadtatást keltett Papocskinban. megdermedt lávafolyamának tetejére. akkor látták. Az éhség és a fáradtság is éreztette hatását. Ez a régi lávafolyam két részre osztotta az új lávát. annál inkább. ahol tegnap – mint valami tükör zöld keretben – csendes tó feküdt. azután pedig állandóan futkostak és idegeskedtek. – Kibírhatatlan ez a hőség! – Az igaz. innét jól látták az alattuk elterülő katlant. hogy a menekülés esélye igencsak megnőtt. De a túlsó parton mindenütt függőleges sziklafal állta útjukat. A patak néhány helyen összébb szűkült. Szörnyen . és lapos púpként emelkedett a két ág között. miután szemügyre vette a bádogkanna tartalmát. Tetején az utasok nyugodtan letelepedtek. az izzó lávamezők szomszédsága erősen éreztette hatását. Ledobták minden felesleges ruhadarabjukat. de tűzrevaló sincs! Talán szaladjak a friss lávához. amelyben itt-ott fekete pocsolyák csillogtak. de jó lenne egy kis tea! – panaszkodott Papocskin.jal. – Akkor legalább harapjunk valamit. ha már tea nincs. se pálma. – Hej. Amikor fölértek. – Ott hamar felforr! – És vizünk van? – Víz még maradt jócskán – közölte Gromeko. Nem aludtak ki magukat. Most ezen a helyen nem volt se tó. Itt átugorhattak volna a latyakon. Tovább kellett menniük. mivel a Plútót egyetlen felhő sem takarta. se fű. A vulkán felől közeledett a második lávafront. és tegyem rá a teáskannát? – tréfált Maksejev. hanem szürke sártenger terült el. A forró lávatömbök és a nedves sár érintkezése helyén a lávahullám tövében valóságos ágyútűz ropogott: apró robbanások kíséretében fehér gőzfelhők törtek a magasba. Pokoli hőség volt.

hogy lássuk ezt a kitörést! – Hát meg is láttuk! Ami engem illet. most azért lakolunk – jelentette ki Kastanov. – Igaza van. – Ha olyanok lettek volna helyünkön. és mégis dohog! Nekünk bezzeg mezítláb kell a tengerig botorkálnunk a sivatag izzó kövein. amikor a kezdődő kitörés jelei ellenére a tűzhányó lábánál maradtunk éjszakára. és a jövőben távol tartom magam az efféle nyugtalan hegyektől. jobban megfontolták volna. – És minket is a völgyben ért volna! – De felkapaszkodhattunk volna a kősivatag szélére is. és jó étvággyal megebédeltek. – Bizony. – No. és bizonyára teljesen elborította. nem egészen! Hiszen a völgyben két sárfolyam zúdult végig. arról a partról szabad az út a tengerhez. – Ma reggel nagy baklövést követtünk el. Utána vizet ittak. Most már a tengerparton volnánk. akik jól ismerik a működő vulkánok természetét. – Mire gondol? – Amikor a közeledő sárfolyam elől menekültünk. elővették a szárított halat és a kétszersültet. és arra mehettünk volna a tengerhez. A Sátánnak puskámat áldoztam. – Igen. ha sürgősen feljebb megyünk. mindjárt át kellett volna kelnünk a patak túlsó partjára. Morgónak pedig… – Morgónak én meg Maksejev csizmánkat áldoztuk. hogy milyen irányban meneküljenek! – Én viszont úgy vélem – jegyezte meg Papocskin –. hogy meneküljünk az áradat elől. . Az ön bakancsa a lábán van. hogy már tegnap követtük el a nagy baklövést. nem pedig felfelé másznunk. Én jobb helyzetben vagyok. – De hiszen éppen azért maradtunk ott. és nem szólhatok egy szót sem. és ez jóval fájóbb veszteség. baklövés volt! De hát lóhalálában ugyan ki láthatta előre valamennyi következményt? Akkor az látszott leghelyesebbnek.éhes vagyok! Körbe telepedtek. egész életemre elegem van a látottakból. és nem kellene a láva és a sár elől menekülnünk.

Papocskin arccal a tűzhányó felé fordult. és fél óra múlva felértek a kietlen pusztaságra. Ez utóbbi a lávafolyamokból és a Plútó sugaraiból áradó hőség ellenére. levetette kalapját. mintha forró tűzhelyen . tömbről tömbre. és így szólt: – Ég veled. hogy átlábolhatunk rajta. elbúcsúzott tőle. – És vizünk is alig van – fűzte hozzá Gromeko. egymást támogatták. – Ez a maximum. mi van a vulkánon túl. öreg Morgó! Köszönöm vendégszeretetedet és figyelmedet. mindörökre. Valamennyien mosolyogtak. és a sár csupán hat óra múlva lett járható. és megrázta a bádogedényt. Kastanov felkiáltott: – Hej. szerencsésen átláboltak a sáron. és megkönnyebbülten sóhajtottak fel. Minimum pedig az az időpont. – Próbáljuk meg. Itt már biztonságban voltak. melyet irántunk tanúsítottál. Olyan érzésem van. ha ilyesmi lehetséges ezeken a kemény. a sár száradását figyelte. – Igazuk van! A tengerhez kell sietnünk. De felváltva egyikünk őrködjék. – De meddig aludjunk? – Ameddig a Morgó engedi. De a sivatag fekete kövei rettentően átforrósodtak. Az utasok felszedelőzködtek. fokról fokra kapaszkodtak. Azután fölfelé kezdtek mászni egy sziklahasadékban. és megnézném. és egymás után.– És most mit tegyünk? – Mit tegyünk? Nincs más választásunk. – Ugyanolyan sivatag! Ez innen is látható. csak lassan haladt. – Csizmán kívül még eleségünk sincs – jegyezte meg Maksejev. Mert még kiköphet egyet-mást. hepehupás köveken. hogy szemmel tartsa a tűzhányót. mint hogy lefeküdjünk és aludjunk. a negyedik virrasztott. amikorra a mederben annyira megszárad a sár. bizony nem mennék el innét! – Hát mit csinálnál itt? – Továbbmennék délre a sivatagban. Így is tettek: hárman nagy nehezen elbóbiskoltak a lávatömbökön. a mederhez mentek. ha csizmám volna. sorjában. és a vulkán állapotát.

– Valószínűleg a tengerbe menekültek! – Vagy elpusztultak a sárban. a meredek fal tövében maradt meg néhány zöld folt. és bugyoláljuk be vele a lábunkat -javasolta Maksejev. Most levették ingüket. helyenként kopár. zöldesfekete régi lávatömegekből állt. Az utóbbi feltevés igazolódott. Közelebb érve. Föléje tiszta égbolt borult. Akárcsak a Sátán-tűzhányó körül elterülő sivatagban. itt sem volt nyoma növényzetnek. mint dögkeselyűk a dög fölött. látták. – Mezítláb lehetetlen menni. mivel csak itt találhattak alkalmas helyet. amely gazdagon ontotta sugarait a síkságra. észak felé. hogy ne fárassza ki az erős fény és csillogás. Vastag zoknim pedig jóformán darabokra szakadt.állnék. Könnyen haladtak: a sivatag felszíne teljesen sík volt. A fekete kősivatag a látóhatár pereméig terjedt. Valamivel távolabb az utasok észrevették. – Tépjük szét az ingünket. amelyen lebocsátkozhattak. és miután utolsó pillantást vetettek a fekete felhőkbe burkolt tűzhányóra. hogy kiérjenek a patak alsó szakaszához. Három óra múlva a meredek hegyoldal széléhez értek. Csak itt-ott. másutt pedig apró törmelék borította. Északkelet felé vették útjukat. A völgyet. amely tegnap még zöld oázis volt. amikor a láván futkostunk. hogy a völgy fölött Pterodactylusok köröznek. bebugyolálták lábukat. amelyet a szelek simára csiszoltak. tetőpontján a vöröses Plútó állt. kitépte és elsodorta a bokrokat. hogy a völgy mélyén véres la- . hogy valamennyire lehűljön. Az utasok kénytelenek voltak behunyni vagy összehúzni szemüket. É beszélgetés közben ő és Kastanov állandóan táncolt: hol egyik. és alkalmas hasadékot kerestek. hogy visszafelé jövet vadászni szándékoztak az Iguanodonokra a völgy alsó szakaszán. ahol leereszkedhettek a fennsíkról. átkötötték a puskaszíjjal. hol a másik lábát emelte fel. frissen nekiindultak a sivatag peremén. hogy a sivatagban milliónyi zöldes fénypont csillogott. A pusztulás e szomorú képe láttán az utasoknak eszükbe jutott. a tisztásokat sárral borította el. a sugarak oly erősen verődtek vissza a sima felületen. teljesen elpusztította a sárfolyó: ledöntötte a fákat.

– Van szárított hal a csónakokban. frisset is foghatunk a folyó torkolatában. amely mindent elborított – bár nem vastag rétegben –. úgyhogy a halak vagy megdöglöttek. A sárból nagy buckák emelkedtek ki: Iguanodonok hullái voltak. ebből nem kérek! – Hiszen már megkóstoltuk. amelyeken sok tucatnyi szárnyasgyík tanyázott. felröppentek. vagy legjobb esetben. hogy minden holmink elpusztult. Valamennyien legszívesebben futásnak eredtek volna. akkor mindent a tengerbe sodorhatott. Ha a sárfolyam a völgy torkolatában is olyan pusztító volt. – Igaz. és továbbsiettek. az undorító jelenet láttán. hogy minél hamarább eljussanak a tengerhez. keskeny árokra bukkantak. – Elfelejti. – Ott a mi vadpecsenyénk! – mondta Gromeko. sárral temetett be. elkergették egymást. Papocskin egyébként közben lefényképezte a Pterodactylusok lakmározását. A folyó közelében helyeztük el. amelyben le tudtak ereszkedni. hogy ivóvizünk sem lesz – jegyezte meg Gromeko. vagy elvándoroltak. amelyet az ár sodort magával. Fogakkal teli csőrükkel tépték az állatok húsát és belső részeit. hogy a folyó már nincs – mondta Kastanov. marakodtak. még nem száradt meg eléggé. amelyet a sűrűben rejtettünk el. – De nem tudtuk.koma folyik. civakodtak. hiszen folyó sincs. mint följebb. nem sokkal szintje fölött. – Félek. A sivítás és vartyogás egyetlen percre sem csitult el. Különben is csak azért ettük. A völgytorkolattól nem messze meredek. hogy döggel is táplálkoznak. – Most mitévők legyünk? – Lőhetünk Pterodactylust – javasolta Maksejev. – De most sincs húsunk. – Meg aztán az egész tengeröböl is bizonyára tele van sárral. Maksejev aggodalma erős nyugtalanságot keltett. A sár. mert amikor kifosztottak a hangyák. – Miután torkig laktak döghússal? Köszönöm. De nem lehetett. és újra leszálltak. – Én pedig attól félek. Megfeledkeztek a Pterodactylusokról. más húsunk nem volt. és lábuk lépten-nyomon bele- .

ez utóbbiakat pedig letakarták a sátorral és a tutajjal. Az. gallyak. ahová a csónakokat és a poggyászt s abban tartalék ruháikat rejtették.süppedt. – Minden épségben. mivel mindenütt pusztulás nyomai látszottak. Maksejev és Gromeko a bozóthoz szaladt. végre eljutottak az öböl partjára. akadt egy kis sármentes hely. mivel a csónakokba rakták. azonkívül pedig erősen a fákhoz kötözték. Keleten pedig ismerünk forrást: mellette éjszakáztunk – fejezte be Gromeko a vitát. a kidöntött fákat pedig sár borította. jöjjenek segíteni. Az utasok a sárban gázolva. és nem volt remény arra. Majdnem biztosak voltak benne. és hozzáláttak. A poggyász azért maradt épségben. hogy kiássák a csónakokat. kénytelenek voltak itt hagyni ezt a zugot. hogy tovább evezzenek nyugat felé. hogy édesvizet találjanak. kockázatosnak látszott. amely mindenütt vastag sárréteget hagyott maga után. még a tengerpartot is sárréteg borította a folyótorkolat közelében. világoskék víztükör helyett barnás szennyvíz tajtékzott előttük. amely előző nap annyira elbűvölte valamennyiüket. mert ebben az irányban a déli tengerpartot a táblahegység – a kősivatag – kopár szirtjei szegélyezték. amelyeket az áradat sodort a tengerbe. Valamennyien megkönnyebbülten lélegeztek fel. Már messziről látták. Most pedig széles irtás nyílt a helyén. hogy az áradat mindent elsodort. ágak. és a poggyásszal együtt a tengerpartra vigyék. – Vízkészlet híján nem indulhatunk nyugatra. amit láttak. hogy merre tartsanak. Tiszta. De mivel a folyócska kiapadt. és itt elszörnyedtek attól. A folyócska alsó szakasza eredetileg zsurlók és páfrányok falával szegélyezett keskeny folyosó volt. – Hurrá! – kiáltották. hogy a sárfolyam a torkolatban is alapos munkát végzett. amely arról folyt. felszínén levelek. De ezen a csíkon túl is elvégezte munkáját a sárfolyam: a folyótorkolat környéki erdőt szennyes víz árasztotta el. bokrok és egész fatörzsek úsztak. ahol a torkolattól valamivel távolabb. .

Ez alkalommal az északi part mentén haladtak. Még egy napig eveztek kelet felé a tengerszorosban. amelyek elválasztották a Keleti-tengert a Nyugatitól. amelyet magas erdőfal szegélyezett. hogy mielőbb eljussanak a forráshoz. amelyet felperzseltek. pihenés közben Papocskinnak eszébe jutott valami. a szigetek között. Valamennyien teljes erejükből eveztek. és Iguanodonokra vadásszanak. e folyó mentén volt a hangyavár. és kialhatják magukat. Pihenésüket nem zavarta meg semmilyen kaland. és estére elérték a Hangya-folyó torkolatának jól ismert. egészen míg a Maksejev-folyóhoz érünk. de hasonló jellegűnek látszott. A következő napon ugyanilyen erős iramban folytatták útjukat. első vizsgálatunk helyétől keleti irányban. baljós vidékét. hogy egy helyütt kikössenek. – De hiszen úgy terveztük. ahol végre kipihenhetik a legutolsó két nap izgalmait. Nyomban közölte is társaival. Itt homokos part és édesvíz is volt. – Akkor kövessük tovább. ugye? – kiáltotta örömmel. tovább pedig már nem akadt alkalmas táborhely. amelyeket a parton láttak. – Most a tenger északi partján vagyunk. hideget. Ez a sietség azonban nem akadályozta meg őket abban. alacsony part mentén. VISSZAFELÉ Egy óra múlva az utasok már a szennyes pocsolyává változott öbölben eveztek. Megkerülték a fokot. ezáltal elkerüljük a veszélyes átkelést a tengeren. ahol kiköthettek volna. – Hát persze! – felelt Kastanov. és keletnek tartottak az egyhangú. nemde? – mondta Grome- . amely egészen a vízig ért. hogy meghatározzák a folyótorkolat fekvését. Ez a folyó jóval nagyobb volt a Maksejev-folyónál. hogy alaposan átkutatjuk a déli partot. A csónakban ebédeltek. Alacsony partjait sűrű erdő borította.48. és egyetlen talpalatnyi föld sem volt. Kikötöttek és letáboroztak. Ebéd után.

abban a veszélyben forgunk. Aligha kételkedhetünk abban. hogy ránk köszönt a fagy. Már láttuk. a jégmezőhöz közelebb azonban valószínűleg tél is van. hogy ezek a kártékony rovarok a déli part más részein is megtalálhatók. hogy visszatérjünk a jégmezőhöz? – folytatta a zoológus. mint kietlen kősivatagot. – Még egy érvem van! – kardoskodott Papocskin. aligha találunk valami újat a déli tengerparton. és védekezhessünk a ragadozókkal szemben. hogy tovább evezzünk kelet felé. Ha későn indulunk visszafelé.ko. a Sátántűzhányó tetejéről pedig nem láttunk mást keleten. Állandóan ár ellen kell eveznünk. amelyet arra fordíthatunk. – Nem nagyon sok! Hiszen még augusztus végén vagyunk. amelyeket a hangyák okoztak. Hogy harcba bocsátkozzunk velük. – Egy hét azonban. nekünk pedig már nincs bőven. felső szakaszán pedig újabb vulkáncsoportot. – A déli parton tett minden kirándulásunk során olyan veszélyekkel és akadályokkal találtuk szembe magunkat. Takarékoskodnunk kell. amelyet a déli tengerpart további átkutatására fordítanánk. – Nem kellene már arra gondolnunk. és evezés helyett kénytelenek leszünk gyalog vánszorogni a hóban… – Sítalpak és meleg ruha nélkül! – fűzte hozzá Maksejev. hogy errefelé nagy távolságra a táblahegység függőleges falai húzódnak. – Hát aztán? Sok időnk van. hogy visszafelé menet vadászhassunk. – Máris? – Mert fölfelé a folyón háromszor vagy négyszer annyi ideig tart majd az út. amely megint valami meglepetésben ré- . mint lefelé. – Legjobb esetben felfedezünk még egy folyót. Ennek a tengernek a partjain valószínűleg örökös a nyár. nem csökkenti jelentősen a visszafelé útra maradó időt. ahhoz sok lőszer szükséges. – Ez az érv természetesen igen nyomós. – Végül pedig – támogatta Gromeko – az alatt a három-négy nap alatt. arrafelé északra. a folyó befagy. és figyelmet érdemel – jegyezte meg Kastanov.

– Tehát most az északi part mentén haladunk tovább? – kérdezte Gromeko.szesíthet! – fűzte hozzá Papocskin. amely elborította a látóhatárnak ezt a részét. amelyet Gromekóról neveztek el. amelyet ott emeltek. valóságos zöld folyosók. A szigetek fokozatosan ritkultak. van-e közelebb más folyó. – Akkor most kell ivóvizet vennünk. hogy ne távolodjanak el az északi parttól. az evezők olykor majdnem érintették a feneket. egyedül maradtam! – mondta Kastanov bosszúsan. csakhogy nem szegélyezte homokos part. majd folytatták útjukat deltájának homokzátonyai és szigetei közt. Az út egyhangúságát a víz és a zöld fal fölött röpködő rovarok enyhítették. Engednem kell a józan ész szavának. A következő napon az utasok még ebédidő előtt a Maksejev-folyó torkolatához értek. – Hát persze. Az utasok mindkét kannájukat megtöltötték vízzel egy nagyobb folyócska torkolatában. és a part erősen észak felé kanyarodott. érveik pedig igen nyomósak. távolban látszott a Sátán-tűzhányó: még mindig elég sűrű füstöt árasztott. Könnyűszerrel ráismertek a kőgúláról. Az utóbbi ugyanolyan lapályos volt itt. amelyeken valószínűleg a vadonban tanyázó növényevő és ragadozó gyíkfélék jártak a vízhez. hogy abbahagyjuk a déli part kutatását. Azon igyekeztek. Szemközt a déli parton a homokdűnék birodalma kezdődött. Ésszerű-e. A part közelében igen sekély volt a víz. . – Kétszer jóformán csoda mentett meg. a parttól meglehetősen nagy távolságra. majd eltűntek. ha egyszer úgy határoztunk. időnként szitakötőkre vadászó szárnyasgyíkok tűntek fel. valamint Plesiosaurusok feje bukkant ki a tengerből. azt pedig nem tudjuk. mert ma aligha érünk el a Maksejev-folyó torkolatához. Néhol az erdőt szegélyező nádast kitaposott széles csapások szakították meg. hogy harmadszor is kísértsük a sorsot? – Úgy látom. aki nem felejtette el szerencsétlen kalandjait. mint a Maksejev-folyó torkolatánál. – Hárman a visszafelé indulás mellett vannak. és az erdő és a nád bozótja egészen a vízig ért.

hogy a fák lombja már megsárgult és lehullott. mielőtt megkezdik hosszú útjukat fölfelé a folyón. megint hőség támadt. mind gyakrabban takarták el sűrű esőfelhők. evésre és alvásra. Azon a vidéken. és csak igen kevés időt fordíthattak pihenésre. amikor nagy ritkán derült volt az ég. Szünet nélkül evezniük kellett. hogy elvégezzék utolsó megfigyeléseiket a tengerparton. és gyakran apró szemű őszi eső szemerkélt. Ez az út elég lassú volt. az utasok arra gondoltak.Majdnem huszonnégy órát töltöttek itt. Huszonnégy óra alatt csupán harminc-negyven kilométert tudtak megtenni. szűk medrét pedig kétoldalt már jégkéreg szegélyezte. az átlagos hőmérséklet azonban egyre süllyedt. annál több lombtalan növényt láthattak. és csak akkor emelkedett följebb. A hőmérséklet fagypont körül volt. s most érzékenyebbek voltak a hideg és a nedvesség iránt. amelyből időnként hó hullott. Csak a közepe maradt jégmentes. észrevették. Az időjárás is megváltozott: noha a Plútó továbbra is zeniten állt. óriási szarvasok és mosuszbikák éltek. kijavítsák csónakjaikat és tutajukat. hogy egy-két nap múlva esetleg nem tud- . a folyó sodrának sebessége szerint. hosszú szőrű orrszarvúak. hűvös északi szél fújt. majd meg a ragadozó és növényevő emlősökkel kiállott kalandjaik is késleltették útjukat. ahol erősebb volt a sodra. Hideg északi szél fújt. már kezdődött a tél. Több hónapot töltöttek igen meleg és száraz éghajlatú vidéken. Az égboltot azonban többnyire sűrű felhők függönye borította. amikor az ég kiderült. A folyócska erősen apadt. és minél messzebb jutottak északra. Fegyverüket ugyanis csak friss hús szerzésére vagy támadás esetén használták. Arra a rövid időre. A gyíkokkal. halat fogjanak és szárítsanak. ahol a mérsékeltebb égöv lombos erdői következtek. A nagy esőkkel és hideg széllel járó rossz idő egyre jobban akadályozta. Az első hetek során nem észleltek jelentős változást a természetben. Messzebb azonban. és tűz mellett melegedtek. sőt gyakran meg is szakította útjukat: sátorba kellett bújniuk. ahol mamutok.

– Mi történt? Várjon egy keveset. A REJTÉLYES NYOM Egyszer vacsora után Gromeko és Maksejev horgászni ment a puha homokkal borított parti lejtőre. azt hiszem. Pedig még több mint száz kilométernyire voltak a dombtól. 49. A partmenti erdőkben és tisztásokon vékony hóréteg fehérlett. hogy szemügyre vegye a nyomot: nagyméretű bal lábé volt. nyil ván mindig mezítláb járt. a csizmája által hagyott mélyedésnél is nagyobb. a hüvelykujj pedig messzire elállt a többitől. igen hosszúra nyúlt. Valamivel messzebb Maksejev észrevette a jobb láb nyomát is. ahol a jurta állt. – Különös – gondolta –. már pedzi! – válaszolt a botanikus. aki a nyomot hagyta. ilyen hűvös időben. A talp lapos volt: az ember. én nem vettem le a csizmámat. Legérdekesebbnek azonban azt találta. és könnyített terhén. Az erősen megterhelt csónakok lassan haladtak egymás után fölfelé a sebes folyón. Maksejev már bedobta horgát. amikor hirtelen meztelen emberi láb jól kivehető nyomát vette észre csizmája mellett. már rég elhagyták. hanem óriási kéz. Az ismeretlen nyilván átgázolt a folyócskán. és nézze meg: valami érdekeset találtam! – No. Úgy tetszett. naponta mindössze tizenöt-húsz kilométert jutottak előre. hogy mind az öt ujj. a hajózható út keskenysége miatt. amely összekötötte a két csónakot. jöjjön csak ide egy percre! – kiáltotta Maksejev. igen hosszú tenyér nyoma volna. Lehajolt. ennek jó részét a víz már elmosta. mintha nem is láb. és a doktor is aligha. pedig az ő lába sem volt kicsi. – Mihail Ignatyevics. és az úszót figyelte.nak tovább evezni. mivel visszafelé nem látszott nyom a lejtős parton. – Hagyja a halat! Jöjjön. amely tisztán látszott a homokban. mi az? Rák talán vagy teknősbéka? . A tutajt.

Gromekóval együtt folytatta a halászást. e sarkvidéki tájon. Meztelen emberi láb nyomára bukkantam a homokban. Hívjuk ide a zoológust és a geológust. a folyócskában pedig sekély gázlót fedeztek fel. – Legvalószínűbb. A majom. – Lehetetlen! Gromeko letette horgászbotját. Csodálkozva vizsgálta meg a nyomot. – Itt. – Óriási majom nyoma! – vélekedett a geológus.– Nem. – Nézze: csak lábon jár. a köztük levő távolságból azonban arra következtethettek. hogy a nyom majomemberé. és elhozta társait. – Én meg azt hiszem. és kijelentette. itt az északi erdőkben és tundrákon tanyáznak – akkor miért nem lehetnek itt majmok is. amelyek hozzászoktak ehhez az éghajlathoz? – Talán igaza van. hogy inkább majomemberé – jelentette ki a zoológus. aki jól kitaposott csapáson haladt az általa ismert. Míg azok a nyomokat tanulmányozták. A terep tüzetes megvizsgálása során mindkét parton ösvényre bukkantak. hogy tulajdonosuk legalább száznyolcvan centiméter magas lehetett. nem támaszkodik a kezére. – Mit találtak? – kérdezte Maksejev. amikor ilyen meredek lejtőn ereszkedik le a vízhez. – Nem majom járt errefelé? – találgatta. nem mély gázlóhoz – jelentette ki Kastanov. ők majd eldöntik. bizonyára a kezére is rááll. – Tehát előttünk emberek hatoltak be Plutóniába? – És ráadásul mezítláb járnak. Az ösvényen kevésbé voltak tiszták a nyomok. amikor társai odaértek hozzá. – Horgásszon csak tovább. hogy a láb alakja valóban igen különös. . amelyeknek közeli rokonai odafönt a Föld felszínén csak meleg égövben élnek. Gromeko a táborhelyre evezett. vörösfenyők és nyírfák közt? – Ki tudja! Ha a mamutok és orrszarvúak. noha már havazik! Nyugodtan átgázolnak a jeges folyón! – kiáltott fel a botanikus. én értük megyek. és odaszaladt. kéznyom pedig itt nem létezik.

Hogy ne kelljen elhagyniuk csónakjaikat. A faggyal és a hóval vívott harc közben teljesen megfeledkeztek az ősemberekről. A folyócska befagyott. Három óra múlva már csak egy kilométernyire voltak tőle. Minden élőlény valószínűleg délre vándorolt. Pihenő közben felváltva őrködtek. Egyébként több nyomot nem láttak. csak megzavarták munkánkat. Harmadnap azonban kénytelenek voltak abbahagyni az evezést. A Plútó többé nem tűnt elő a sűrű felhőfüggöny mögül. De nem volt könnyű sítalp nélkül gázolni a porhanyós hóban. Még tíz kilométernyi nehéz út várt rájuk. – Nem volna jó. Pihenő közben felváltva őrködtek. hogy kutyaugatás üti meg fülüket. A háttérben alig látható. így csak tizenkét-tizenöt kilométert tettek meg naponta. és a nehéz szánt hurcolni. A szellős sátorban és vékony ruhájukban nagyon fáztak. nehogy váratlan támadás érje őket. mert itt nem akadályozza őket sem bokor. szántalpakat eszkábáltak össze. ha összeakadnánk velük! Valószínűleg emberevők. sötét pontocska feketéllett: a jurta a domb tetején. Északról tartós szélvihar tört rájuk. sítalpon sietnek elébük. Úgy tervezték. De senki sem mutat- . és minden percben várták. és a fehér lepelbe burkolózó gyér erdők téli csendbe borultak. hogy viszontlássák társaikat. a hangyák sem győztek le. sem fa. és rátették a két csónakot meg a holmit. amely majdnem beleolvadt a sík tundrába.– Talán vademberek? Hiszen lábuk alakja alig különbözik a majom lábától. hogy élesszék a tüzet a sátor bejárata előtt. és a meleg jurtában kipihenjék hosszú vándorútjuk fáradalmait. a jurtából kiszaladnak társaik. Csak szánútjuk nyolcadik napján ért véget a ritka erdő. hogy a folyócska mentén húzzák a szánt. és a látóhatár északi peremén fehér lejtők tűntek fel: a jégmező szegélye. – No. s a következő napon állandóan éberen figyeltek. Most különösen résen kellett lenniük. és szánokon. és poggyászukat hátukon vinniük. a hőmérséklet pedig öt. sőt tíz fokkal fagypont alá süllyedt. és tizenöt centiméternyi vastag hóréteg borította jegét. A vademberekkel is elbánnánk valahogyan.

.kozott. sem hallani a kutyákat? – Csak nem esett valami bajuk? Erejük végső megfeszítésével meggyorsították lépteiket. nehogy véletlenül eltapossuk. megálltak. s alaposan megvizsgálták a hó felszínét. A szánokat a domb lábánál hagyták. és vizsgáljuk meg. A félig hóval borított jurta magánosán feketéllett a dombtetőn. – Előbb azonban kerüljük meg a dombot. nincsenek-e nyomok valahol. hogy a kutyák sincsenek itt. Biztosak lehettek benne. nagy vad után – jelentette ki Maksejev. – Ha meg nem haltak társaink. – Nem indultak-e elénk. és mind a négyen körüljárták a dombot. – Ez nem valószínű. – Amikor beköszöntött a fagy. sem régi – nem akadt. – Azt hiszem. Senkit sem láttak. Elhagyottnak látszott. hogy könnyű nyári ruhában. Most már komolyan aggódtak. mivel ilyen sokáig elmaradtunk? – találgatta Gromeko. de síri csend volt a válasz. senki sem járt erre. – Éppen ezért mentek messzebbre. hallgatásuk csak azzal magyarázható. melyik folyón evezünk. sítalpak nélkül indultunk útnak. Amikor a domb lábához értek. Már egészen közel kerültek a dombhoz. de tetején továbbra is néma csend volt. tehát nem kerülhettük el egymást – állapította meg Kastanov. Borovoj. délnek. bizonyára eszükbe jutott. Lábuk majdnem térdig süppedt a mély hóba. és karban kiáltozták: – Hahó. és havazni kezdett. hogy a szánokkal vadászatra indultak. hogy mióta hó borította el a földet. – De hiszen már egy egész hete nem láttunk semmilyen vadat – vitatkozott Papocskin. – Az is erre vall. Igolkin! Talpra. ugatás se hallatszott. De semmiféle nyom – sem új. Az utasok izgatottan kérdezgették egymást: – Csak nem alszanak naphosszat? – Miért nem látni. hiszen tudták. a jurtában megtaláljuk a rejtély megoldását – mondta Maksejev. megjöttünk! Újra meg újra megismételték a hívást.

sem kirándulásra. E jelek csak fokozták az utazók aggodalmát. általában valamennyi tárgyat porréteg borítja. amelyben műszerek. A sátor belseje lakott külsőt mutatott. mintha társaik csak rövid időre távoztak volna. ruhái a helyükön lógtak. vagy szanaszét szaladtak. Társaik nem mentek sem vadászatra. a teáskanna is ott lógott a háromlábú állványon. Egészen világos volt. amelyet eddig nem vettek észre. hogy a teáskannát. mellette egy halom fa és rőzse. A jurta közepén tűz nyoma feketéllett. például a jégveremnél vagy a tundrán. Hátsó fala mentén az expedíció ládái sorakoztak. és beléptek. gazdáik híján. úgyhogy érintése is undorító volt. és zsírréteg takarta. Az utasok felemelték a nemezlapot. miért nem rabolta ki a jurtát? A berendezés tüzetesebb megvizsgálása során észrevették. Társaik puskái. De ha horda támadt rájuk. hiszen puskáik és hálózsákjaik a jurtában maradtak. – Hát ez meg micsoda? – kérdezte Kastanov. Barnára volt mázolva. gyűjtemények és az értékesebb holmik voltak. Megölt állatok vérével és zsírjával mázolták be. és kívülről be is kötözték: tehát a jurta üres volt. A kutyák pedig. áldozat gyanánt. . hogy ellenség – ragadozó vagy ember – tört rájuk. valahol a sátor közelében. éhen pusztultak. – Csak nem foglalkozott Igolkin unalmában faragással? – találgatta Papocskin. a domb alján. Társaink bizonyára találták valahol. az oldalfalak mentén hálózsákjuk rendben összegöngyölve feküdt. Arra kellett gondolniuk. és az egyik ládán álló furcsa tárgyra mutatott. Valamennyien a láda köré gyűltek. Maksejev felemelte a teáskanna tetejét: a fenekén levő teamaradványt sűrű penész takarta. tölténytáskái. – Nem! – mondta Maksejev. AZ ELHAGYOTT JURTÁBAN A délre néző nemezajtó zárva volt. Minden olyan volt. hogy társaik már régen elhagyták a jurtát. a puskákat. – Ez kétségtelenül bálvány.50. Igen durván faragott mamutfigura állt rajta.

Két héttel ezelőtt rajtunk ütöttek a jégveremben. a raktárban sok ennivaló van. a tüzet nem ismerik. gyufát és dohányt. szabályosan összehajtott cédula fekszik alatta. – De miért nem rabolták el a holmit? Maksejev felvette a szobrocskát. karókból és állati bőrökből összetákolt sátrakban laknak. Elvették csizmánkat. szigorúan őriznek. hogy két. – Megölték vagy elhurcolták társainkat! – kiáltott fel Gromeko. lefelé a folyó mentén. hogy leteszik a jurtában. hogy jobban szemügyre vegye. s majdnem minden ruhánkat. Kastanov gyorsan kibontotta és felolvasta. a férfiak pedig a gyermekeket dajkálják. A hordában több mint száz ember van. A nyarat jól töltöttük. amerre együtt jártunk az elejtett mamutért. A nők nagyobb termetűek és erősek. és ha egybevetjük ezt a leletet a homokban talált nyomokkal. Hozzanak nekünk meleg ruhát. Általában nagy majmokra hasonlítanak (de farkuk nincs). és már megértjük. beszélni tudnak.– Igen. Fegyvereik kizárólag csontból és fából készülnek: kopja. de a nőké a hatalom: ők járnak vadászni. de semmit sem engedtek magunkkal vinnünk. A horda tagjainak testét sűrű szőr borítja. mivel valószínűleg varázslóknak vagy isteneknek tartanak. hogy – istennek szánt áldozat gyanánt – levelet küldjünk az önök számára. Ők maguk teljesen meztelenül járnak. és őrzik a szállást. 50-60 kilométernyire. nyíl és kés. és magukkal vittek az erdőbe. A jurtát és a raktárt nem bántották. de nem engednek el. Az első szeptember 25-én íródott. Nem bántanak. azok is gyengék. és ez állt rajta: Vademberek fogságában vagyunk. Megígérték. hogy hódoljanak nekik. Délkelet felé vittek. Azt hisszük. Csodálkozva vették észre. hogy jurtánkat istenek hajlékának tekintik. . Felhasználtuk ezt a körülményt. nyers húst esznek. ahol a raktárt ellenőriztük – fegyvertelenül –. a kutyák utánunk szaladtak. hogy itt ősemberek élnek – állapította meg Kastanov. és azért járnak oda. amit mondanak. így megtudtuk. Férfi kevés van. nem kételkedhetünk abban. sőt tisztelettel vesznek körül. akik váratlanul tűntek fel a tundrán. enni adnak. ha istenek képében jelennek meg. hogy vérontás nélkül is ki tudnak szabadítani.

akiknek tetszünk. – Igen. Útközben azonban – valószínűleg ugyanazon folyócska mellett tartunk dél felé – cédulákat hagyunk majd minden éjszakai táborhelyen. Nyíltan támadjanak. úgy látszik. – Társaink kiszabadítására kell sietnünk. Beköszöntött a hideg. Ha nem sikerül ravaszsággal. az élelmiszerkészlettel együtt. A férfiak viszont szívesen segítenének kiszabadulásunkban. miért nem térnek már vissza? Szerencsével járt-e útjuk? Borovoj. mert szebbek és erősebbek vagyunk. és a kutyák nem hurcol- . húst sütünk rajta. Igolkin A második lapocska november 2-ról szólt. és még nagyobb hódolattal öveznek. akkor puskalövésekkel értesítsenek közeledtükről. hogy megtaláljanak bennünket. hogy megrémítsék és engedelmességre kényszerítsék a vadakat. a jurtában. ahol melegebb az éghajlat. hogy fogságba estek: ma december ötödike van – mondta Gromeko.Borovoj. – Tehát a szánoknak és sítalpaknak is a jégveremben kell lenniük. Főként nők őriznek. Mi nem csüggedünk. azonnal ássuk ki a raktár bejáratát. csak szenvedünk a hidegtől és az egyhangú hústápláléktól. Legvégső esetben sebesítsenek meg néhányat. hiszen már majdnem három hónapja. Ez az utolsó levelünk. A vadak délebbre készülnek vándorolni. mert a vadak többé nem mennek a jurtához. naplójába pillantva. Aggódunk önök miatt. Mi tüzet használunk. a férfiak segítségével kiszabadulnunk. vagy az út mentén a bokrokra szúrjuk. Igolkin – Élnek! – kiáltott fel Gromeko. bizonyára a raktár is ép. A vadak azonban félnek a tűztől. és készüljünk az indulásra. adjanak sortüzet a levegőbe. hacsak ajtaja nem maradt nyitva. és nem félünk. minden a helyén van. és gyakran havazik. és melegszünk mellette. mint az ő törzsükbe tartozó férfiak. – Azt írják. hogy a vademberek semmihez sem nyúltak – szólt Maksejev.

A jurtában megtalálták a meteorológiai naplót is. Úgy határoztak. sok . a jurta közelében. A jurta körül az egész dombot eléggé mély hó borította. Úgy döntöttek. hálózsákokat is vittek.és kétszersült-táplálék után a meleg jurta és a változatos konzervek sokkal kellemesebbé tették az utazók életét. cérnát. aszerint hogy milyen messzire vándoroltak az ősemberek. hogy néhány napig pihennek. tűt. késeket. hat pár sítalpat készítettek elő az útra és némi élelmiszert. majd útnak indultak. és a szánokat. ezért a ragadozók semmit sem tudtak elvinni. Mindenesetre szeszt és konyakot is vittek. A nagy raktárt igen erős ajtó védte. hogy megvizsgálják és megjavítsák. sítalpakat nyomban kivehették. és ez most nagy hasznukra volt: a vademberek üldözése közben nem kell majd vadászással tölteni idejüket. üveggyöngyöket és gyűrűket is becsomagoltak. hogy a jurtát magukkal viszik. Némi cukrot. A fáradságos gyaloglás. a vékony sátorban töltött éjszakák és az egyhangú hús. hogy milyen volt a nyár végi és ősz eleji éghajlat a tundrán. sem kutyák nem voltak a közelben. ha önként kiadják a foglyokat. kicsiny meteorológiai figyelőhelyet épített. és közben új útjukra készülnek. amelyben adatokat találtak arról.füstölt húst tettek el télire. Elhatározásuk értelmében két szánt. minden felesleges holmijukat a raktárba zárják. A műszerek kitűnő állapotban voltak. noha sem emberek. 51. a gondos remeték. hogy szükség esetén leitassák az őrséget. a bejáratot pedig hóval temetik be. TÁRSAIK NYOMÁBAN Három napig pihentek a dombon. Meleg ruhákat. amely több hétig is tarthat.ták el az eleséget – jegyezte meg Papocskin. Társaik. hogy a vadembereknek ajándékozzák. Előbb dél- . édességet. A raktárakban mindent épségben találtak. s így teljesen elrejtik a hívatlan látogatók szeme elől. Borovoj.

Útközben talán sikerül megszö… A cédula végét nyilván letépték. a folyócska mentén haladunk. amelyet fonallal erősítettek egy ághoz. mivel valószínűleg ennyit tesz meg naponta a horda.keletre tartottak. Ez volt rajta: Naponta mintegy húsz kilométert teszünk meg. és helyenként térden felül ér. A következő napon. Másnap jó negyven kilométert haladtak. hol erdei ösvényeken. hanem a bokrok tövében alszanak. aztán a meder mentén lefelé igyekeztek. Az ázsiai osztjákok és tunguzok nomád sátraira hasonlítottak. amelyen ezt olvasták: Itt éltünk fogságban. A második napon a folyó bal partján tisztásra bukkantak. és az egyik bokron cédulát találtak. . A horda ma indul. amelyen túl Kastanov és Papocskin először mamutra vadászott. amely már nagyon hideg. hol pedig egyenest a vízben gázolunk. A tisztások szélén esetleg megmaradt fogolytársaik egy-egy levélkéje. amelyet állandóan felváltva táplálunk. Az egyik karóra cédula volt tűzve. Ugyanaznap estefelé valóban nagy tisztásra értek. vagy valamilyen vadállat rázta le az ágról. Minket csak a tűz ment meg. a folyócska felé. de éjszakára ismét elveszik. Vándorlás közben már nem vernek sátrat. és alaposan szemügyre veszik a tizenöt-húsz kilométerenként következő tisztásokat. hogy védekezzünk a hideg ellen. ebédpihenő után ismét üzenetre leltek. ahol azelőtt a vadak tanyája volt. de cédulát nem találtak. a horda délre vándorlásáig. Az utasok elhatározták. és állatbőröket adnak. Ruháink egy részét visszaadták. talán letépte a szél. amely a sok ingósággal csak lassan halad. hogy továbbmennek a folyó mentén. vagy húsz sátor váza maradt meg: kúp alakban összerakott karók. amíg egy helyben vagyunk. De ezek az emberek rá se hederítenek.

hogy egynapi járásra nagy tisztás van. nehogy véletlenül a táboruk környékén cserkésző ősemberekbe ütközzenek. amely a téli hideget és a havat hozza Ezért csak kivételes esetben sikerül cédulát hagynunk valahol. és helyenként nagy lékek tátongtak rajta. Borovoj Így mentek még hat napig. és a folyócska sem fagy be. kiáltásokat hallottak. ahol a horda megállapodik télire. hol pedig a part mentén. merre mentünk. Útjuk tizenkettedik napján már csak kis hófoltok maradtak a bokrok tövében és az erdőben. ha észreveszik. Azt hisszük. Gyakrabban pedig üres papírdarabokat a folyómenti bokrokra tűzve. ahol már nincs hó. amely közölte. A következő napon le kellett térniük a folyóról. Vacsora után Maksejev és Kastanov előrement. Óvatosan a nagy tisztás széléhez lopóztak.Az emberek. a folyót borító jég pedig olykor megrepedezett lábuk alatt. leveszik céduláinkat a bokrokról. a tizedik napon a hóréteg igen vékony lett. hogy önök tudják. Azt gondolják. de amikor közvetlenül a folyócska mentén haladunk. A tábor tizenkét. hacsak a hó nem űzi tovább. különösen résen legyenek. Az utazók csapásra bukkantak. a folyócskán pedig csak a part mellett volt jég. Nagy ritkán néhány szavas cédulát találtak. karókon nyugvó. kúp alakú . Estefelé a hóréteg már nem volt vastagabb négy centiméternél. – Elindultak rajta. hogy áldozatul hagyjuk a gonosz szellemnek. Ebéd előtt újabb cédulát találtak. ott hosszabb időre megállapodik a horda. állati bőrökkel fedett. A hőmérséklet csak egy-két fokkal szállt a fagypont alá. Túlsó oldalán megpillantották a vademberek táborát. üres papírdarabokat tűzünk majd az ágakra. Éjszakára a folyó közelében kicsiny tisztáson vertek sátrat. Három kilométernyi út után zajt. felderítésre. Amikor elérik azt a vidéket. úgyhogy a csapást borító avaron kellet vonszolniuk a szánokat. amely hol az erdőben kígyózott. és talizmánként őrzik. Egyikük Tábornokkal együtt a szánok élén haladt mint felderítő. mert a jég már nagyon vékony volt. Az utasoknak most kettőzött figyelemmel kellett ügyelniük.

civakodtak. Messzelátón keresztül látni lehetett. hogy a második vadember magasabb. hogy az illető férfi. Előrehajolva és dülöngélve járt. s közben élesen visítottak. hosszú haja bozontosan vállára omlott. térdével háton taszította az előbbit. hiszen maguk ajánlották ezt a módot értesítésükre. ezt megértik. Testén ritkább volt a szőr. A sátrak körében csak gyermekek voltak: többnyire négykézláb futkároztak. farok nélküli majmokra hasonlítottak. mellette máglya lángolt. A sátrak méreteiből Maksejev megállapította. majd négykézláb bemászott a sátorba.sátorból állt. A nő a középső sátor felé tartott. az első cingár kamasznak látszott hozzá képest. – Vendégségbe ment társainkhoz! – mondta Kastanov. és talpra ugrott. kisebb sátor állt. – Ne használjuk-e fel a tábor néptelenségét arra. főként a mellén. egymástól kis távolságra. térdre hullott a tűz előtt. amelynek alakja elárulta női mivoltát. – De hogyan? Észrevétlenül nem közelíthetjük meg őket. úgyhogy mindketten egymás mellé kerültek. hogy testét sötét szőr borítja. amelyek körben helyezkedtek el. Nemsokára egy másik ember bukkant elő ugyanabból a sátorból. hogy a hordában körülbelül száz felnőtt van. Játszottak. és hogy kiférjen. Kiderült. karján és lábán erősen fejlettek voltak az izmok. és ez arra vallott. Arca akár egy ausztráliai bennszülötté. hogy ebben a sátorban laknak fogoly társaik. – Egy-két lövést adunk le az erdőből. – A vadembereket nem riasztjuk fel? – Hiszen nem ismerik a tűzfegyvert. A kuporgó férfi előrebukott. arcszíne földbarna. és sokkal szélesebb vállú és csípőjű. a kör közepén egy tizenharmadik. állkapcsa azonban még jobban előre ugrott. Az egyik sátor bejáratában egy szintén majomhoz hasonlító felnőtt guggolt. lecsüngő keze majdnem térdéig ért. A foglyok sátrához közeledve. . és fekete. ugráltak. miről van szó. Ennek az embernek az arca kevésbé volt csúf. Nyílásuk befelé nézett. és homloka igen alacsony. és nem tudják. könyörgőn nyújtotta feléje kezét. Nem volt kétséges. hogy közöljük megérkezésünket? – ajánlotta Maksejev. verekedtek. álla alatt kicsiny szakáll feketéllett.

és hangosan rágyújtott egy vidám matrózdalra. és elsütötték puskájukat. A tábor felriadt. Derékig meztelenek voltak. hogy segítsenek a zsákmány elosztásában és hazahozásában. és szabadítsanak ki! Hozzanak fehérneműt és ruhát. ezt kiáltotta: – A horda férfiai reggel majdnem mind elmentek távoli vadászatra. hajuk borzas volt. Akkor Igolkin felállt. A lövés zajára Igolkin ismét felemelte karját. és felemelték karjukat. valamennyien visszatértek? Jelezzék. derékon alul nadrágjuk rongyai födték testüket: bőrük bronzszínűre sült. kezéből szócsövet formált. és szaporán beszéltek. A középső sátor előtt. Ezután visszatértek erdőszéli figyelőhelyükre. próbáljuk meg! Valamicskét visszamentek az erdőbe. arcukat hosszú szakáll borította. Valószínűbb. és arccal a földre borultak. Csend támadt. Rendben van minden. holnap pedig a nők is utánuk mennek. akik közben felkeltek a földről. Egyszerre csak mindketten – nyilván összebeszélve – a lövés irányába fordultak. Az ősemberek . majd felállt. hogy megértették: egy puskalövéssel. Csak az öregek és a gyerekek maradnak itt. ha nem egészen. Igolkin hagyta. hogy megrémülnek. és értetlenül bámultak rá. a vademberek pedig. Ők is az erdőszél felé néztek. Valamennyien az érthetetlen hangok irányába fordultak. A vademberek nyomban térdre hulltak. most újra arcra borultak. és moccanni sem mernek. és az erdő felé fordulva. a tűznél álltak a foglyok. Maksejev azonnal kissé hátrább kúszott. Minden sátor mellett néhány felnőtt – többnyire nő – és különböző korú gyermek állt. és arcukon örömteli csodálkozás tükröződött. és elsütötte puskáját. kettővel. hogy feküdjenek kis ideig. Akkor jöjjenek el.– Nem rohannak-e keresésünkre? – Nem hiszem. – Jól van. ha minden rendben van. a tűz felé fordult. majd néhány perc múlva még egyszer.

Két nő azonban a foglyok sátrához ment.közelebb kúsztak. üvöltöztek. dárdákat. Az utasok ezért az erdőszélhez lopóztak. A FOGLYOK KISZABADÍTÁSA Jól kialudtak magukat. A tisztáshoz közeledve. nagy körben elhelyezkedtek a máglya körül. ajándékcsomagokat a vademberek számára. A felnőttek körén kívül álltak vagy ültek. míg a felnőtteket megdöbbentette. amit láttak és hallottak. ruhát. és csodálkozva kiáltoztak egymásnak. és tréfából meg-megszur- . csak a kialvó tűz pattogott a néptelenné vált kör közepén. Hallgatói szétszéledtek hajlékukba. hogy az egész tábor mozgolódik. szíjkötegeket hordtak ki hajlékukból. és visítottak. A nők kopjákat. többségük nő volt. A tábor hamarosan elcsendesedett. kiáltozás és kutyaugatás ütötte meg fülüket. a kopjákat nézegették. vakarókéseket. Az emberek nyilván még nem mentek el. majd minden holmijukat a szánokra rakták. és felkészültek az azonnali indulásra. A sátrak közti kört megtöltötték a vadászatra készülődök. Mindenütt gyermekek lábatlankodtak. bement a sátorba. és leült bejárata elé: nyilván álmukat őrizték. Kastanov és Maksejev visszatértek társaikhoz. és arcukon látszott. fegyverek után nyúlkáltak. hogy nagy gyönyö rűséget szerez nekik Igolkin éneke. aki az éneklés alatt mozdulatlanul ült a tűznél. Vagy tízpercnyi éneklés után Igolkin ismét felemelte karját. amikor beléjük rúgtak. Majd együttesen megtárgyalták. hegyüket vizsgálták. Maksejev körülbelül ötven felnőttet számolt össze. Észrevették. lábbelit és puskát vittek a foglyoknak. Foglyaik nyilván még nem műveltek ilyesmit. és elmondtak mindent. hogyan szabadítsák ki két társukat. sőt részben meg is ijesztette. 52. Azután az ősemberek táborához tartottak. és a bokrok mögül kikémleltek. Fiatal és különböző korú gyermek jóval több akadt. majd Borovojjal együtt. A serdülőkorúak a dárdákat próbálgatták.

amelyek derékaljul és takaróul szolgáltak. a másik ugyanilyen késsel rudacskákat faragott nyílvesszőknek. a csecsemőket pedig karon hozták ki. csupa nő és serdülőkorú – libasorban vonult az ösvényen. századbeli matróz és a kőkorszak embereinek békés együttműködése láttán a bokrok közt rejtőző megfigyelők nem tudták türtőztetni mosolyukat. Fát dobott a tűzre. A kutyák kissé távolabb követték őket: A tisztás végén a gyerekek elmaradtak és viszszafordultak. Egyikük csontkésével bőröket szabdalt szíjakká. és lassan eltűnt az erdőben. dárdákat. valószínűleg el akarták kísérni a vadászokat. könnyen rá lehetett ismerni közöttük az expedíció kutyáira – a körön kívül. és a kopjával felfegyverzett nők keletre indultak. mint előző nap. Félmeztelen volt. míg a takarítás folyt. Beszélt velük. Csak a foglyok sátra mellett maradt három felnőtt nő: nyilván őrségül. A sátorból nemsokára kilépett Igolkin. A táborban most csak öregeket lehetett látni. apró gyermekek is elősettenkedtek. késeket és szíjakat vittek. Mögöttük serdülő kamaszok haladtak. sivalkodtak és kiabáltak. hogy éles szilánkjaiból kopja-és nyílhegyeket készítsen. a sátraktól távolabb állt. és letették a sátrak mellett fekvő bőrökre. a harmadik pedig vastag csontokat hasogatott szét. nyilván a fegyverhordozók és a zsákmányvivők szerepét töltötték be. és leült a nők mellé. Azután Borovoj is megjelent. ahonnan előző este társai puskalövései hallatszottak. A XX.kálták egymást. Végül valamennyi fegyvert kihordták. Vagy másfél. a vadászok serege pedig – legalább ötven ember. hanem arrafelé nézett. és indulásra várva civakodtak. kirázogatták az állati bőröket. A gyerekek hátul és oldalt futkostak – ki két lábon. majd elővette nagy matrózkését. most már jóval gyorsabban ment a dolog. ő azonban nem látott munkához. és letelepedtek a bejárat elé. és segíteni kezdett a szíjak szabdalásában. Néhány sátorból hajlott hátú vénasszonyok bújtak elő. a sátrakat takarították. tucat kutya – noha elvadultak. Az ottmaradottak csekély száma és kezdetleges . ki négykézláb.

Az önök iránt . de azok csak nevettek és elfordultak. A gyerekek. félelmetes hangokat hallattak. hogy megsüsse a lacipecsenyét. De várniuk kellett még másfél-két órát. és nem hallják sem a segélykiáltásokat. Amikor az utazók a sátrak körébe léptek. és azonmód enni kezdték. Az ülők felugrottak. majd ezeket a tűz mellett a földbe szúrta. hogy már elég hosszú idő telt el. akik elkísérték a vadászokat. Amikor a reggeli véget ért. és jól akartak lakni szökésük előtt. felszeletelte. Előjöttek az erdőből. Amikor a hús megsült. és különböző játékokba fogtak a körben és azon kívül. Miután Igolkin szétszabdalta a bőrt. A tábor a legelső lövésekre nyomban elcsendesedett. hogy már eleget vendégeskedtek náluk. bement sátrába. és átadták ruháikat és fegyverüket. Maksejev így szólt a matrózhoz: – Magyarázza meg nekik. Birkóztak. letelepedtek a tűz mellé. amíg a vadászok eléggé messzire érnek. Felváltva tovább lövöldöztek. verekedtek. akik mennydörgésszerű. Igolkin időnként egy-egy falat húst nyújtott a tűznél dolgozó valamelyik nő felé. sőt még az őrködő nők sem tudják rövid idő alatt utolérni és visszahozni őket.fegyverzete elég biztosíték volt rá. és odasereglő gyermekeiknek is adtak belőle. és most még hatalmasabb varázslók jöttek el önökért. közben magasra emelték puskájukat. vékony csíkokat szeltek le. bukfenceztek. és vaktöltéssel a levegőbe pufogtattak. csak az apró gyerekek bömböltek rémületükben. Majd egyikük nagy darab nyers húst hozott ki sátrából. felsorakoztak. amíg Igolkin és Borovoj öltözködött. és a közeledők felé fordították arcukat. az idősebbek pedig dárdákat hajigáltak a levegőbe vagy a sátrak tetejére. Húsdarabbal tért vissza. a lesben lapuló utasok órájukra pillantva megállapították. az ősemberek némán leborultak eléjük. visszaszállingóztak. az állók mozdulatlanná dermedtek. csontkéseikkel hosszú. A foglyok nyilván még nem reggeliztek. hogy sikerül szép szóval vagy erővel kiszabadítaniuk társaikat. és hozzáláttak a pecsenye elfogyasztásához. és gyors léptekkel a sátrak felé indultak. Az utazók a foglyok sátrához mentek. nyílvesszőknek szánt rudacskákra fűzte. sem a puskalövéseket.

aki közlékeny természete folytán jobban megtanulta a vadak nyelvét. Újra megismétlem a parancsot – ne üldözzetek minket. és arrafelé iramodott. és halkan beszélgetni kezdtek. amelyet ezentúl használhattok. Az utasok az erdőben hagyott szánjaikhoz értek. északra. A matróz. amerre a horda indult. A harmadik a foglyok sátránál maradt. társaik abbahagyták a lövöldözést. mintha abban keresnének magyarázatot az eseményekre. Az erdőszélen egy percre megálltak. és az ajándékcsomagokat sátra bejárata elé tette. Amikor Igolkin és Borovoj felöltözve kilépett a sátorból. valóságos beszédet intézett a földön heverő emberekhez. A szánokat avarral borított keskeny csapáson kellett vonszolniuk. lényegében megismételte. amelyekhez maga sem mert hozzányúlni. Többen a máglya köré sereglettek. és amikor újra meleg lesz. valószínűleg azért. hogy a jég istenei nemcsak mennydörgést. akik az örök jég hónából ereszkedtek le. Ezek. visszajövünk hozzátok. lassanként feltápászkodtak a földről. Mondja meg nekik. amely lesújt az engedetlenekre. Elmegyünk az örök jég hónába. de soha se engedjétek kihunyni: tápláljátok. bizonyára a rendkívüli eseményt tárgyalták.tanúsított vendégszeretetük fejében ajándékokat hoztunk nekik. Ezenkívül itt hagyjuk nektek a tüzet. és elindultak visszafelé. amikor viszszatérnek a vadászatról. hogy ne merészeljenek üldözni bennünket. amit Maksejev mondott. és a gazdátlanul maradt tüzet bámulták. . a lövések megszűntével. moccanni sem merő emberek közt kimentek a táborból. hogy emlékezzenek a szokatlan jövevényekre. mit csinálnak az ősemberek. hogy a gyerekek és a férfiak ne hurcolják szét az ajándékokat. és így szólt: – Ezeket az ajándékokat adjátok oda főnökeiteknek. hogy megnézzék. mint mi tettük. s eltűntek az erdőben. nyilván közölni akarták az eseményeket. mind a hatan – ismét felváltva a levegőbe pufogtatva – a földre boruló. Osszák szét. mert akkor kegyetlen büntetés sújtja őket Mondja meg. hanem villámot is tudnak csinálni. Amikor Igolkin befejezte beszédét. Végül az őrködő három nőhöz fordult. Nemsokára az őrök közül két nő kopját ragadott.

és legalább az egyik szánt húzzák. Kastanov őrködött éppen. hogy már nem érik utol őket. hogy az emberek hozzájuk nyúljanak. akik puskával kezükben kiugrottak a sátorból. és nem engedték sátraikba. 53. hogy a tisztás körül mozognak a bokrok. Igolkin ezért visszatartotta társait . és még Tábornokra is vicsorogtak. amelyek mindig a horda körül settenkedtek. és meg-megreccsennek az ágak. Tábornok még nem engedte őket a jurtához. Csupa asszony volt. és lassan. A kutyák egy része elpusztult a ragadozókkal vívott harcokban. bekerítették az egész tisztást. amely a tábor környékén maradt. de nagyon elvadultak. A jurtát mindenesetre a tisztás közepén verték fel. Az állatok. kopjával felfegyverkezve. foguk közt kést szorongattak. Miután a vadak meggyőződtek róla. Igolkin időnként éleset füttyentett. és közelében lehevertek a hóba. Néhány napon át etetéssel kellett szelídíteni őket. a többi pedig most vadászni ment a hordával. engedelmeskedtek a füttynek. Tizenkét órai gyaloglás után – mintegy tizenöt kilométernyire a vadak táborától – az utasok végre sátrat vertek. ehhez már régen hozzászoktatta kutyáit.Amint a tábortól távolodtak. dárdával. A matróz hívására így csak öt eb rohant elő. hogy visszatérésre kényszerítsék őket táborukba. morogni kezdett. de nem merték elhajítani fegyverüket: nyilván puszta kézzel akarták elfogni a „varázslókat” – mint első alkalommal tették –. hogy váratlan támadásuk nem sikerült. Bizonyosak voltak benne. kijöttek az erdőből. Tábornok hirtelen megriadt. A kutyák nyilván megismerték a jurtát. Kis távolságban követték a szánokat. Mögöttük leányok haladtak. Felváltva őrködtek. hogy magukra vegyék a hámot. hogy az ősemberek ne ronthassanak rájuk váratlanul a bokrok közül. mivel az ősemberek féltek tőlük. AZ ŐSEMBEREK TÁMADÁSA Nagy tisztáson állapodtak meg. majd szüntelenül ugatott. Kastanov észrevette. tétován közeledtek. Igolkin hulladékkal táplálta őket. de nem engedték. Nyomban felköltötte társait.

– Nincs mit tennünk: tüzelnünk kell. az egyik fegyverhordozó pedig fiatalos hévvel elhajította dárdáját. tavasszal pedig visszatérünk. Tüzes nyilaink itt vannak a kezünkben.az azonnali tüzeléstől. végighallgatták a matróz szavait. aki Kastanovra hajította dárdáját. Azután az egyik nő kiáltott valamit. amíg neki nem bátorodnak – kiáltott Borovoj. és mozdulatlanul feküdt. – Ha pedig várakozásunk ellenére nincs hatása. ez a lecke elég volt nekik – jegyezte meg Igolkin. – Sörét a lábukba. és felkiáltott: – Megálljatok. – Várjunk még egy támadásra. a többi pedig helyeslése jeléül hadonászott. A vadak megfordultak. és a jurtába fúródott. Menjetek el azonnal! A nők egy része azonban néhány lépést tett előre. a horda nem élhet nélkülünk. hogy üldözzetek. – Sörétet a lábukba. Télire a nagy jégmezőn álló kunyhóinkba vonulunk. Mindenesetre azt ajánlotta társainak. majd tanácskozni kezdtek. – Visszahívnak kettőnket. Az a fiatal leány pedig. Amikor a nők mintegy harminclépésnyire értek. sokan sántítottak. golyót röpítünk közéjük. ahol összeverődtek! Egy. A többiek pedig menjenek el – fordította Igolkin. oda. ide hallgassatok! Megtiltottam nektek. . hogy puskájuk egyik csövében a golyót apró söréttel cseréljék fel. különböző irányban. majd így kiáltott: – Varázslók nem élhetnek sokáig emberek között. Igolkin meglendítette karját. kettő. ez teljesen elég lesz nekik – mondta. amikor az utolsó menekülők is eltűntek a bokrokban. vagy többé nem mernek közeledni? – Azt hiszem. és hanyatt-homlok az erdőbe menekültek. és vérnyomokat hagytak a hóban. három! Hat lövés dördült el. aki közelebb merészkedik! Forduljatok vissza! A vadak megálltak. és lesújtanak arra. – Na. és tárgyalni akart a hordával. most mit tegyünk? – kérdezte Gromeko. Válaszul a sereg gyűrűjének különböző részeiről a sebesültek kiáltozása és jajveszékelése hallatszott. A dárda Kastanov jobb füle mellett süvített el. néhány lépés után lerogyott.

Kiderült. Alacsony. – Furcsa: apró szemű sörét nem vághatott ekkora sebet – állapította meg Papocskin. mint a felnőtt nőké. de alaposan szétszaggatta az izmokat. E műtét közben a leány felnyitotta szemét. A golyó lábának lágy részét fúrta át. miután megvizsgálta a fekvő leányt –. – Én lőttem rá! – jelentette ki Kastanov.– Mindenesetre menjünk be a jurtába. de eléggé sűrű. – Mit csináljunk vele? Hiszen a többi kereket oldott. és hamarosan csend lett. Arcán. Az ősemberek üvöltve vonultak vissza. Borovoj szemügyre vette a leány arcát. idomai és izmai még nem fejlődtek ki annyira. tenyerén és talpán nem volt szőr. Fejét nem hosszú. rémületében egész testében reszketni kezdett. csontot nem sértett meg. hogy csak a jobb combján kapott sebet. megállította a vérzést. bepólyálta a sebet. Micsoda kincs lesz az antropológusok számára! Gromeko bement a sátorba kötözőanyagért. Ez az óvatosság azonban felesleges volt. nehogy valamelyik heves vérű leányzó dárdája eltaláljon. Lábfejének alakja mintegy átmenet volt az emberé és a majomé között: ujjai erősen kifejlődtek. szabadon engedjük. kissé hullámos haj fedte. – Vigyük magunkkal mint foglyot. Megvizsgálták a sebesültet. A kutyák is abbahagyták az ugatást: a hóban heverő leányhoz rohantak. hogy elkergesse a megvadult kutyákat. Hátát rövid. Amikor pedig felépül. de arányos termetű volt. fekete szőr borította. – Szegényke él – mondta Gromeko. és felkiáltott: . – Valamelyikünk tévedésből a golyóra töltött csőből tüzelt. és mohón nyaldosták a sebéből ömlő meleg vért. de erősen vérzik. majd nyomában a többi utazó is odaszaladt. hogy körülállják „a varázslók”. – Szabadon! – háborodott fel Papocskin – semmi szín alatt! Elvisszük a „Sarkcsillag”-ra: mint a majommal rokon ősember nagyszerű példányát. és hüvelykujja messzire elállt a többitől. Igolkin. csak elveszítette az eszméletét az ijedtségtől és a fájdalomtól. és ami kor látta.

amely korábban csatlakozott az utasokhoz. Ha jobban megfigyeljük őket. és kiabált valamit. – Bizony.– De hiszen ez Katu. – Miért ennők meg? – csodálkozott Gromeko. elegen voltak ahhoz. – Hát ezért merészelt dárdát hajítani kedvese egyik elrablójára! – nevetett Maksejev. észrevehető a különbség. hogy úgy-ahogy elhúzzák mind a három szánt. hogy megegyék. Mi sokukat névről ismertük. de még álmában is szorongatta Borovoj kezét. A matróz nagy nehezen meggyőzte a leányt. . hazaengedjük övéihez. hogy elvigyék. Amikor pedig meggyógyul. hogy megtöltse a teáskannákat hóval. Vadászat közben meghalt vagy súlyosan megsebesült társaikat a legnagyobb nyugalommal felfalják. – Akkor hát megnyugtatásul mondja meg neki: nem esszük meg. A jurtában lefektették az egyik fekhelyre. A matróz füttyére még tizenkét eb sereglett össze. reggelihez láttak. úgyhogy Tábornokkal és az első öt kutyával együtt. különösen a serdülőkorúakat és a gyerekeket. – Amennyire én látom. ezzel fejezte ki vonzalmát. Mivel a pihenésre szánt idő már vége felé járt. Katu erre megnyugodott. – Csak első pillantásra. mind egyforma. amellyel valamikor etették őket. gyökereket és egyéb „ínyencfalatokat”. Kötözés után a jurtába akarták vinni Katut. Igolkin. Igolkin megértette: azt kéri. aki kiment. hagyják itt meghalni. Talán a jurta látása eszükbe juttatta az ízletes jukolát. tüzet gyújtottak. Borovoj pedig megfogta a kezét. ha négy centiméterrel balra talál – kiszúrta volna a fél szememet – jelentette ki Kastanov. és elmaradtak tőlük. hanem lefektetjük a sátorban. és hamarosan elaludt. Katu gyakran hozott nekem húst. és engedte. hogy aludjék. jajveszékelt. De az kitépte magát kezük közül. az utasok felszedelőzködtek. az erdőszélen kóborló kutyákat vett észre: nyilván a vadakkal szaladtak ide. – ők talán emberevők? – Igen. és visszaemlékeztek régi gazdáikra. az én barátnőm! – Hát meg tudja különböztetni őket egymástól? – kérdezte Kastanov. ne vigyék a sátorba.

Reggeli után a maradékot. Ezen a napon ebéd után már a folyó partján folytatták útjukat. A hóban már sítalpon mehettek. és zokogott. Eléggé gyorsan haladtak. a szelek lesimították. Az utazók kénytelenek voltak összekötözni a leány kezét. összetömörítették. Szegény Katu reszketett rémületében. minden ízében remegett. A sonkát tehát odaadhatjuk nekik. és futásnak eredt. hogy most már nem kerüli el sorsát. – Sokat nem kell adnunk! – fűzte hozzá Borovoj. Az utasok körülvették. Néhány lépés után azonban lerogyott. mint előző nap. – Egyhónapi élelmet hoztunk magunkkal – közölte Gromeko. – Hiszen csak etetéssel tudjuk a jurta mellett tartani és magunkhoz szoktatni őket. ahol hordájának tábora van. mert ebédet és vacsorát remélnek tőlünk. ahol a jurta nemezlapjai és karói voltak. leugrott a szánról. Igolkin magyarázatából valószínűleg úgy értette. és ezen a napon megint ötven kilométert tettek meg. és a szánra akarták tenni. hogy megakadályozzák az újabb szökési kísérleteket. mert biztos volt. – Ha üres a hasuk. majd csomagolni kezdtek. Amikor a kis karaván megindult. Éjszaka felváltva őrködtek. – Hét-nyolc nap múlva eljutunk a dombhoz. Itt a hóréteg kevésbé volt vastag. megnövekedett terhük ellenére. A varázslók pedig most a nagy jég felé akarták vinni. és a mindenkori őr vigyázott rá. hogy nem arra viszik. Az egyik szánra. úgyhogy a szánok és a sítalpak nem süppedtek belé olyan mélyen. amelyekkel a fehér varázslók ebéd és vacsora közben a sonkát szelték. és harapni is próbált. ököllel ütötte őket. hogy visszaviszik a táborba. mint az erdei ösvényen. és így. a vadak azonban nem mutatkoztak. Katut fektették. Katu egész nap visszautasította az ételt. gyorsabban haladhattak. a másikon elhelyezték többi holmijukat. utánunk szaladnak. csontokat és egy-egy darab húst dobtak a kutyáknak. de Katu ellenállt. és Katu észrevette. és ott elengedik. Amikor megpillantotta a ragyogó késeket.– De mivel etetjük őket? – kérdezte Igolkin. és rémülettel figyelte kezüket: . és a szánhoz szíjazták. hanem ellenkező irányban – felkiáltott. a sátorban sem vették le kötelékeit.

megszárítsák a kutyák számára. óriás. Vadászat közben mamutokat. A nagy állatok húsát megszárították és megfüstölték. ame- . így lassanként tüzelőt is gyűjtöttek a hideg hónapokra. Kastanov pedig feljegyezte elbeszélésüket. csak ritkán jártak vadászni. lejjebb a lejtőn. mivel megígérte. hogy nem szökik el. orrszarvúakat. hogy a jégmező szélére meneküljenek. bölényeket és mosuszbikákat. Így haladtak észak felé. már nem félt a „varázslóktól”. Igolkin és Borovoj hozzálátott a meteorológiai megfigyelőállomás építéséhez. és arra kényszerítette a kutyákat. hogy megvédjék saját kutyáiktól és egyéb ragadozóktól. Később azonban már naponta vadásztak. A nyolcadik napon kiértek a tundrára. Azután erős ajtót készítettek a jégveremraktárra.és rénszarvasokat ejtettek el. és elfogadta a nyers eledelt. Katu lassanként belenyugodott sorsába. A meleg ugyanis egyre fokozódott. amely egyre messzebb húzódott vissza északra. Valahányszor a szánnal visszatértek az erdőből. milyen volt életük az ősemberek között. Az út harmadik napján levették kezéről a kötelet. A folyók mentén és a tundrán libákat. Temérdek dolguk volt. kacsákat és más madarakat lőttek. mindig hoztak fát is.nyilván azt várta. ebédidőre pedig a dombhoz értek. és a sok tennivaló miatt gyakran alvásra sem jutott elég idő. az ötödik napon pedig lábáról is. Vadászat közben különböző kalandokon estek át. Főként ezekkel táplálkoztak. 54. hogy felállíthassák a műszereket. új folyosót vágtak a domb jegében. HOGYAN ÉLTEK A FOGLYOK? Útközben Igolkin és Borovoj lassanként elmesélte. és leszúrják. Amíg e sürgős munka folyt. hogy elegendő húst tegyenek el télire. hogy menedéket nyújtsanak a kutyáknak a hőség elől. hogy mindjárt rákerül a sor. s megfüstöljék maguknak. Amikor az expedíció elindult dél felé. hogy pótolják élelmiszerkészletüket. A főtt vagy sült ételt azonban undorral elutasította. Miután ezzel a munkával is végeztek.

átvizsgálták a raktárban levő élelmiszerkészletüket. de nem is bántják őket. és a Plútó több órán át egyfolytában sütött. és éppen bezárták a raktárt. és táborukba vitték őket. hogy nem engedik el a foglyokat. sikert hoz nekik a vadászatban. időnként megeredt az eső. Második napja foglalatoskodtak ezzel. hogy Plutóniában emberek élhetnek. hogy negyven kilométerrel dé- . néha heves északi szél fújt. Ez utóbbi nem volt messze: mintegy tíz kilométernyire a jurtától. és egy részüket a jurtába vitték.lyek azonban szerencsésen végződtek. alacsony erdőben (a foglyok később megtudták. eleinte egyre javult az idő. A hőmérséklet fokozatosan csökkent. és néhány napot egy helyben vesztegelt. megbarnult. áldozzák fel őket az isteneknek. A vadak azonban – miután szemügyre vették a fehér embereket. konzerveiket. a támadók pedig kopjával. hogy a szokatlan jövevények jelenléte növeli a horda hatalmát. a jurtát és meteorológiai figyelőállomást – tisztelettel bántak a sosem látott jövevényekkel. A levelek megsárgultak. és késen kívül egyikük sem hordott fegyvert magánál. úgyhogy az ellenállás kilátástalannak látszott. hogy mit kezdjenek a foglyokkal: a férfiak azt ajánlották. a felhőtakaró mind gyakrabban hasadt szét. hogy a horda csak előző nap vándorolt ide keletről). Augusztus közepén azonban ősziesre vált az idő. és szeptember közepére a tundra már levetette zöld nyári köntösét. A horda ezalatt különböző bogyókat és ehető gyökereket gyűjtött a tundrán télire. és ezért elhatározták. Olykor-olykor havazott. hogy megebédeljenek. csupasz lett. és szeptember elejére fagypontig süllyedt. a tábor közepén. utána pedig köd szállt a tundrán. egyéb holmijaikat. hanem külön sátorban helyezik el. A tundrán beköszöntött a nyár. a nők többsége azonban másként döntött. nyilakkal voltak felfegyverkezve. akik a domb túlsó oldaláról lopóztak oda. amikor váratlanul rájuk támadtak a vademberek. más hordák elleni harcban. Az ősemberek sokáig tanácskoztak. Miután az expedíció elindult dél felé. Nyilván azt gondolták. úgyhogy a hőmérséklet árnyékban 20 fokra emelkedett. Borovoj és Igolkin nem is gondolt arra. késsel. A télre készülve. a Plútó mindinkább felhők mögé bújt. Utána azonban a nagy hóesés arra kényszerítette.

a tűz egy csapásra hódolatuk tárgya lett.és kéttagú szavakból állt. hogy kunyhókat tákoljanak össze. A foglyok eleinte cudarul érezték magukat. Csak mutogatással értették meg magukat a vademberekkel. Csak húszig tudtak számolni. A vademberek mindenféle állatra vadásztak. ahol a szálerdő védelmet nyújtott a hideg szél ellen. és amikor a láng megperzselte kezüket. Miután a horda új helyre költözött. Azóta állandóan máglya égett a foglyok kunyhója előtt. Elmenekülniük lehetetlen volt.lebbre vándoroljon. akik a tűz urai voltak. evésre és kezdetleges életkörülményeikre korlátozódott. kezük és lábuk ujjain. Összehordott egy kevés száraz fát. széttört karók hevertek. láttukra Igolkinnak eszébe jutott. száraz fákból karókat hasogattak. dárdák. . sűrű erdő nagy tisztására – az emberek vékony. amelyeket nem ragoztak. amely nagyon egyszerű volt. és kovakőszilánkokat készítettek a kopjak. Fogalmaik köre a vadászatra. Mindenütt fakéreg. Durván kikészített állatbőrökön aludtak. bogyókat és gyökereket kaptak enni. hogy zsebében maradt egy doboz gyufa. amely elébük került. és ők nyársakon sütötték meg a kapott húst. Csak nyers húst. elöljárókat nem ismerték. és tüzet gyújtott. nyelvük pedig egy. Nemsokára megtanulták a vadak nyelvét. és még mindig nem tudták. és részt vettek a nagy vadak ellen szervezett hajtóvadászatokon. kések és kaparó-kések számára. az igéket. mert éberen őrizték őket. Mindegyik kunyhóban több nő és férfi élt – akiket csoportházasság fűzött össze –. milyen sors vár rájuk. A nők bogyókat és gyökereket szedtek. A férfiak vadászni jártak. és oda sereglettek. Még nagyobb tisztelettel bántak a jövevényekkel. kikészítették a bőröket. A szokatlan látvány megdöbbentette őket. amikor a horda minden erejére szükség volt. száraz ágak. valamint e csoportcsaládból származó gyermekek. akiknek egy anyjuk és több apjuk volt. úgyhogy beszédüket arcjátékkal és taglejtésekkel egészítették ki. Láttára a vadak abbahagyták munkájukat. és ugyanilyen bőrökbe burkolóztak a hideg ellen. mivel elfogatásukkor éppen meggyújtotta a lámpát a raktárban. határozószókat.

Lábuk térdben kissé meggörbült. a maradékot. Csak két-három nő maradt otthon.a húst. sőt megették még a férgeket. általában így festett: nagy fejük volt. ősbikával és az utolsó jégkorszak más állataival egy időben. fejük és nyakuk előreállt. és a bőröket pedig hazavitték táborukba. a belső részeket egyformán ették. rövid és széles törzsük. A ragadozók. nagyvadra pedig – amelyet hajtóvadászattal kellett bekeríteni – az egész horda kivonult. a mamuttal. A nagy vadakat – mamutokat és orrszarvúakat – bekerítették. lekuporodva ettek és dolgoztak. az erdei vadcsapásokon ásott farkasvermekbe szorították. Borovoj leírása szerint. Az ősemberek külseje. A tüzet. erős szemöldökükkel és lejtős homlokukkal emberszabású majomhoz hasonlítottak. Az ősemberek előrehajolva jártak. aki a foglyokat őrizte. amikor az északi erdőövezetben beköszöntő tél miatt dél- . amelyeket kovakőszilánkokból készítettek: kaparókések az állatbőrök kikészítéséhez. és ott kövekkel és kopjákkal végeztek velük. A halottakat és súlyos sebesülteket a vadászó nők megették. hogy ennek a törzsnek sok közös vonása volt a neandervölgyi emberrel. hosszú szőrű orrszarvúval. kések. a hernyókat. A vadászó nők jóllaktak az elejtett állatok meleg húsával. vagyis ókőkorszak (csiszolatlan kőkorszak) első részében élt Európában. és hódoltak előtte. a vadak kis Napnak nevezték. Hegyes szilánkokat illesztettek a husángokba vájt lyukakba is. durva és erős végtagjaik. rövid. ha az anyák sokáig nem tértek vissza a vadászatról. valamint a mamutok és orrszarvúak olykor megsebesítették üldözőiket. Ezek táplálták valamennyi kunyhó csecsemőit. Rövid állukkal. A tűz jótékony hatását nagy vándorlásuk alatt tapasztalták. Így azok félelmetes fegyverekké váltak. aki a paleolithikum. amelyet a foglyok gyújtottak. Vadászat közben nemegyszer szerencsétlenség is történt.és dárdahegyek vadászathoz. a csigákat. Széles válluk kissé meghajlott. itták vérüket. Borovoj és Igolkin elbeszélése. kopja. Ezeknek az ősembereknek csak igen durva kőszerszámaik voltak. Vadászni csoportosan. családonként jártak vagy két-három család együtt. fejszék. valamint a vadak fegyvereinek és eszközeinek megvizsgálása alapján Kastanov arra a következtetésre jutott. a bogarakat is.

Nemsokára az egész horda a tábortűz körül töltötte az éjszakát. hogy idővel. Katu szótlanul hallgatta e beszélgetéseket. De egyikük sem mert külön tüzet rakni magának. hogy kiszabadítsák őket. jól ismert dombhoz. hogy rövid pihenőt tartanak: megünneplik az újévet. és felidézték a déli utazás vagy a hordabeli élet különböző epizódjait. Helyet tisztítottak a jurtának. Amikor a foglyok tűz mellé telepedtek. Úgy határoztak. és a közeljövőben újabb vándorút várt rájuk. akiknek ennyi furcsa holmijuk . ahol nagyon érezni lehetett a hideg szelet. Elegendő élelmiszerük és tüzelőjük volt. Előre látták ugyanis. a déli expedíció sikerét és a foglyok kiszabadítását. az erdőben aludtak. Ezután már pihenhettek. majd a több mint egy méter vastag hóban árkot ástak a raktárhoz. és találgatta. A jurtában kicsiny tűz égett. újakat vágni minden szálláshelyen pedig nagyon hosszadalmas – ezért vándorlásuk közben a bokrok tövében. úgyhogy egyelőre nem kellett az erdőbe vagy a tundrára járniuk. a kutyák folyosójához és a meteorológiai állomáshoz.re indultak. hogy a tűz egyedüli urai maradjanak. mikor térhetnek vissza társaik délről. meleg volt és kényelmes. Az étkezés. amikor a horda még messzebbre távolodik a jégmező szélén álló dombtól. felállították. hamarosan meggyőződtek melegéről. ÚJRA A JURTÁBAN Az utasok december utolsó hetében értek a jégmező peremén magasló. és varázserejük ne csökkenjen a horda szemében. Ezért kitörő örömöt keltettek bennük a puskalövések. séta és alvás közti időben mind a hatan elmesélték kalandjaikat. amelyek közeli szabadulásukat jelentették. és egyre nagyobb tiszteletet érzett a fehér varázslók iránt. és buzgón szedte a fát a tűzre. A kunyhóépítéshez szükséges karókat magukkal vinni túlságosan nehéz lett volna. helyzetük egyre súlyosabb lesz. A két fogoly növekvő aggodalommal számolta az ősz múló napjait. és a foglyok sem biztatták erre őket. ha kiszabadulásuk késik. 55. A tél fokozatosan közeledett északról.

ahol temérdek csodát lát. hány felesége van. Katu azonban makacsul rázta fejét. medve. járnak-e vadászatra. A sátor takarításában. és ezt hajtogatta: – Én erdő. hajókról stb. Az ebek a domb tövében vájt jégfolyosóban laktak. mint karókat hegyezett dárdául. a mosogatásban. Januárban már kisebb szánkirándulásokra indultak. Micsoda diadal lenne az expedíció számára. fahordásban egyáltalán nem vett részt. véres hús. ha a majomszabású ősember élő példányával térne haza! Amikor a fagy erősbödött. Nyilván vágyódott a többiek után. Gyakran találták a jurta mellett: ott guggolt. sem madár. mivel már fogytán volt. de ellökte a ruhát. Katu fázni kezdett. és így Katu kívánságát nem tudták teljesíteni. . és bizalmatlanul csóválta fejét. anya kunyhó. hosszabb kirándulásokat is tettek a tundrán. Lába lassanként gyógyult és már kissé járni is tudott. az árok javításában. Igolkin megpróbálta rábeszélni Katut. orrszarvú-. hogy vigyázzon Katura. hogy maradjon itt. A meleg jurtából egy szál takaróba burkolózva ment ki a szabadba. amelyet a jurta mellett hagytak. Egész gyűjteményre való ilyen bálványt készített. és hajlandó lesz velük menni. és azután menjen velük együtt a jégmezőn keresztül a meleg országba.volt. hogy azt őrizze. hogy bemázolja őket. Evés és alvás közt nem csinált egyebet. amikor az európaiak életéről. a városokról. a tundrán nem akadt sem vad. és tekintete délre szegeződött. vadászat. hús. ahol a látóhatár peremén erdőcsík sötétlett. hogy Katu lassanként megszokja őket. amelyhez a fehér varázslók tartoznak. és puha fűzfából igen durva mamut-. meséltek neki. tengerekről. amelyet a fehér emberek teremtettek. és állandóan vért kért Igolkintól. valamelyikük pedig mindig a jurtában maradt. nagy-e a horda. Tábornok kivételével. vidámság! Az utasok mégis remélték. Kérdezgette Igolkintól. Az utasok azonban nem jártak vadászni. E kirándulásokra öten jártak három szánnal. az erdő szélére tűzifáért.és tigrisszobrocskákat faragott. amelyet rá akartak adni. amelyeket etetéssel már ismét magukhoz édesgettek. Amikor a kutyák megszokták a hámot. hogy a hámhoz szoktassák a kutyákat. hódolt nekik.

és esetleg akkor sem érik utol. Szerencsére. az expedíció pedig szánjaival a távolságnak a felét is alig tehette meg. hogy ezt az időt az emberek és kutyák edzésére fordítják: hosszabb szánkirándulásokat tesznek. értesültek Katu szökéséről. Ezért a jurtától egy-két napi járóföldre már . A zoológus kiszaladt. menekülése előtt többször lefényképezték Katut elölről. amelyeken már megtanult járni. A legutóbbi napokban szarvasok – valószínűleg rénszarvasok –. és már csak távolodó fekete pontocskát látott messze délen. sőt. a hóborította síkságon. Katu magával vitte takaróját. A szökevény elvitte Papocskin sítalpait. őrnek. Majdnem két hónap maradt még indulásukig. és unalmában elbóbiskolt. Március vége vagy április eleje előtt nem indulhattak el visszafelé. és friss véres húst hoznak neki. Alaposan megmosták Papocskin fejét mamlaszsága miatt. a jurtában lógó megkezdett sonkát. oldalról és hátulról. Katu mindig figyelemmel kísérte az erdő felé indulókat. Nagyon bosszankodtak miatta. Papocskinra került a sor. Úgy határoztak. Valószínűleg sokáig aludt. és a zoológus sí nélkül nem üldözhette a mély hóban. Papocskin társai távozása után vagy két órát üldögélt a jurtában a tűznél. és alig várta visszatértüket: remélte. hogy vadat ejtenek el. hogy a jurtában maradjon. lábáról. Amikor a többiek este hazatértek. mivel semmilyen vad nem akadt. amellyel már tudott bánni. hogy a leányt akarata ellenére vigyék magukkal. Annak pedig semmi értelme sem volt. Katu poggyász nélkül sebesen haladt. vadászat közben megszokta a napi százkilométeres gyaloglást is. De nem is gondolhattak a szökevény üldözésére: Katu már igen messze járhatott. amely után annyira vágyódott. amikor felébredt. valamint egy nagy kést és egy doboz gyufát. valamint mosuszbikák és pézsmaállatok és farkasok friss nyomait vették észre. január végén. lenyomatot vettek kezéről.Egy ízben. gipszmaszkot készítettek arcáról. az antropológia szabályai szerint rendben megmérték. mert csak akkor voltak már elég hosszúak a nappalok odafönt. De mindig csalódott reményeiben. és így juthattak el még idejében – nyár eleje előtt – a Nansen-föld déli partjára. Katu nem volt a sátorban. és egész expedíciót kellett volna indítani utána.

aki jobban értett a vadak nyelvén. Friss húsra az embereknek és a kutyáknak egyaránt nagy szükségük volt: már torkig voltak a sonkával. élelmiszerrel és az expedíció poggyászával alaposan megterhelt szánok megindultak a hóborította fehér tundrán keresztül a jéghegyek lábához. amelyet az utazók már rég . hogy a jégmezőn keresztül visszafelé indulnak. Ezekre a kirándulásokra felváltva hárman jártak. A meteorológiai figyelőállomást meghagyták a helyén. a szánok túlterheltsége. a másik három kutató és egy kutyafogat pedig a jurtánál maradt. addig pedig az elejtett vadak húsával akartak táplálkozni. 56. Mindez Igolkin ötlete volt. a kutyák csekély száma – mindez késleltette haladásukat. akik felfedezték Plutóniát. A gyakori hóviharok is megakasztották az utasokat. üres konzervdobozokat és egyéb limlomot. két szánnal és sátorral. ami különben is nagyon megfogyatkozott Katu falánksága miatt. Több mint egy hónapig tartott útjuk visszafelé a Nansen-földön át: a jégtorlasz leküzdése. a padlóra pedig – áldozat gyanánt – az összegyűlt csontokat. s el ne pusztítsák a bódét. el ne vigyék a ládákat. valamint a déli utazás legfőbb eredményeiről. A maradék sonkát az útra kellett félretenniük. a hosszú kapaszkodó az Orosz-hegyláncra. megkezdődött a nappalok és éjszakák váltakozása. A JÉGMEZŐK HONÁBAN Március végén elhatározták. akik a nyár beálltakor valószínűleg újra eljönnek a dombokhoz. hogy kipihenje előző portyáját. a leereszkedés a gleccser jégzuhatagai közt. de ilyenkor legalább többet pihenhettek. és minden erejük megfeszítését követelte. A gyűjteményekkel. mint a művelt Borovoj. és a bódéban – akárcsak a domb alatti raktárban – zárt ládában rövid értesítést hagytak az expedíció tagjairól. ennek egyik polcára kirakosgatták a Katu által faragott bálványok egy részét. Amikor túljutottak a hatalmas jégtorlaszok tömkelegén. hogy az ősemberek. kitartó ellenszél.számíthattak vadra.

igen erős hóvihar támadt. amelyek a „Sarkcsillag”-on születtek. és nekiláttam. a Truhanov-fokon azonban új raktárra bukkantak. a hajóút közben. Az útközben létesített élelmiszer-raktárak közül egyeseket nem sikerült megtalálniuk. ez gyakori jelenség e szélességi körök vidékén. Tudni szerettük volna.nem észleltek. Truhanov arca örömtől ragyogott. A szánt fiatal kutyák húzták. – Ha tudni akarja – válaszolt Truhanov –. felkeltette érdeklődésemet. hová jutottunk. hogy a Föld belsejéről való feltevése fényesen igazolódott. amely közölte. elmesélték egymásnak a jégtáblák közti telelés és a plutóniai utazás során szerzett élményeiket. hogy a hajó a foktól tíz kilométernyire keletre állapodott meg téli tartózkodásra. hogy ez az eszme nem az enyém. ezen az úton az expedíció tudvalevőleg különféle érthetetlen jelenségeket tapasztalt. Nyikolaj Innokentyevics – mondta Kastanov –. Ennek során azután meggyőződ- . elmondhatom. A vihar miatt nem lehetett sem sétálni. Az üdvözléseknek és kérdezősködésnek nem volt se vége. Truhanovot különösen az érdekelte. és nem is új. A közös teremben töltötték idejüket. 57. se hossza. amikor mamutokat láttunk a jégmezőt felváltó tundrán. Még Truhanov is elébük jött szánon. – Tudja-e. hogy az expedíció tagjai visszatértek a „Sarkcsillag”-ra. A raktárban egy évre elegendő élelmiszer volt. amelyet azon a napon bontottunk fel. amelyet a „Sarkcsillag” létesített. valamint egy levél. min alapult az a feltevés. megmagyarázta nekünk. és félúton megtörtént az örömteli találkozás. hogy a földgömb üreges. TUDOMÁNYOS FEJTEGETÉS Néhány nappal azután. sem dolgozni a szabadban. hogy az ön levele. A fok tetejéről látni lehetett a hajót. hogy ellenőrizzem helyességét. Én régi folyóiratok lapozgatása közben bukkantam rá. amikor megtudta. Több mint száz év előtt kimondta már néhány nyugat-európai tudós. hogy miként ereszkedtek le a föld alatti világba. Ez a feltevés különben fényesen igazolódott. de nem elégített ki.

tem valószínűségéről. – Nem közölné velünk bizonyítékait? – Szívesen. Ha óhajtják, még ma este részletes beszámolót tartok. Este érdekes tudományos eszmecsere volt a közös teremben. Truhanov röviden végigpillantott a régi népek különböző nézetein, akik úgy hitték, hogy a Föld lapos, és tenger közepén fekszik. Megemlítette Arisztotelésznek a Föld gömbalakjáról szóló tanítását, majd részletesebben foglalkozott az újkori nézetekkel. – A XVIII. század végén egy Leslie nevű tudós azt állította, hogy a Föld belsejét levegő tölti ki, amely a nyomás következtében magától világít. Ebben a levegőben két bolygó mozog: Proserpina és Plútó… – Plútó? – tört ki Borovojból. – Mi tehát még új nevet sem találtunk ki a belső világítótest számára! – Bizony, e név tekintetében megelőzték önöket – folytatta Truhanov. – Egyes tudósok még e bolygók pályáját is kiszámították, és azt állították, hogy a földkéreghez való közeledésük mágneses viharokat és földrengéseket okoz. Leslie véleménye szerint, a Föld belső részét enyhe villamos fény világítja meg, örökös tavasz van ott, és ezért csodálatos növényzet és egészen más, eredeti világ… – Teljesen igaza volt! – kiáltott fel Papocskin álmélkodva. – A Föld belsejének bejárata, Leslie tanítása szerint, az északi szélesség 82°-a táján van… – De hiszen ez bámulatos! – csapta össze a kezét Maksejev. – Hogyan állapíthatta meg ilyen pontosan? Mi valamivel a 81° fölött találtuk meg e nyílás déli peremét. – Leslie megállapítása azon alapszik, hogy az északi fény itt a legerősebb. Úgy vélte ugyanis, hogy az északi fény a Föld belsejéből ered, és nem más, mint a Föld belsejét megvilágító elektromos sugarak. Leslie tanításának sok követője volt, sőt, teljesen komolyan foglalkoztak azzal, hogy expedíciót indítanak a Föld belsejébe. – No lám – mosolygott Gromeko –, ebben a tekintetben is kis híján megelőztek! – Az expedíció azonban nem jött létre, mivel a korabeli tekintélyes tudósok – Buffon, Leibniz, Kircher – kinevették Leslie hipotézi-

sét, képzelet szüleményének csúfolták. Az ő felfogásuk szerint a Földnek tüzes, folyékony magva van, egy közös vagy több másodrendű tűzfészke, amelyeket pirofilianciáknak neveztek. A XVIII. század végén a következetes Kant-Laplace-elmélet, amely megmagyarázta, hogyan alakult ki egész bolygórendszerünk az izzó gáznemű ősködből, majdnem mindenkit meghódított, és háttérbe szorította a többi elméletet. 1816-ban azonban Cormuls azt bizonygatta, hogy a Föld belül üres, és kérge nem vastagabb háromszáz angol mérföldnél. Halley, Franklin, Lichtenberg és Cormuls a feltételezett belső bolygó létezésének szemszögéből igyekezett megmagyarázni a földmágnesesség jelenségeit és a századok során bekövetkezett változásait. Steinhauser német professzor 1817-ben majdnem kétségtelennek tartotta e bolygó létezését, amelyet Minervának nevezett. Ismét terveket készítettek a Föld belsejébe induló expedícióra. Simmes nyugalmazott gyalogsági kapitány, aki Missouri államban Saint-Louisban élt, 1818 áprilisában „Az egész világnak” címzett levelet tett közzé a lapokban, és megküldte sok amerikai és európai intézménynek. A levél jelszava ez volt: „A fény világosságot ad, hogy teljesen feltárhassuk a világot.” Ezt írta: „A föld belül üres és lakott. Egymásba záródó koncentrikus szférák sorozatából áll, és két sarkán 12-16° széles nyílása van. Hajlandó vagyok akár az életemet föltenni arra, hogy ez igaz. Felajánlom, hogy kikutatom ezt a barlangot, feltéve, ha a világ segítségemre lesz e vállalkozásban. Értekezést rendeztem sajtó alá erről, és ebben kifejtem a fent említett tételek bizonyítékait, magyarázatot adok a különböző jelenségekre, és megfejtem Darwin doktor »féltve őrzött titkát«. Feltételem, hogy az újonnan felfedezett világ patrónusa lehessek. E jogomat hitvesemre és tíz gyermekére hagyományozom. Védnökeimül Mitchell doktort, Sir Davyt és Alexander von Humboldt bárót választom. Csupán száz bátor útitársra van szükségem, hogy nyár végén rénszarvas vonta szánokon elinduljunk Szibériából, az Északi-Jeges-tenger jégmezőire.

Ígérem, hogy mihelyt túljutottunk az északi szélesség 82. fokán, meleg és gazdag országokat találunk, amelyek bővelkednek hasznos növényekben és állatokban, sőt talán emberek is élnek ott. Jövő tavasszal visszatérünk.” – No, és létrejött az expedíció? – kérdezte Kastanov. – Sajnos – vagy inkább szerencsénkre – nem lett belőle semmi. Simmes levele figyelmet keltett, és az érdeklődő olvasók kérdésekkel ostromolták az újságok és folyóiratok szerkesztőségeit, valamint a tudósokat. A sajtó sokat foglalkozott a vakmerő kapitány tervével, aki nem félt attól, hogy özvegy és tíz árva marad utána. De sem a száz bátor útitárs, sem pénz az expedícióra nem gyűlt össze. A védnökökül választott tudósok valószínűleg csupán fantasztának vagy őrültnek tartották Simmest. Sokan biztosak voltak ugyan a Föld belső üregének és az ottani bolygónak létezésében, azt azonban nem hitték, hogy van nyílás, amelyen keresztül be lehet oda hatolni. Chladni fizikus például a Föld belsejéről szóló cikkében – mely egy tudományos folyóiratban jelent meg * – Simmes levelére válaszolva megállapította, hogy ilyen nyílás nem lehetséges. Ha ugyanis valaha is volt, okvetlenül megtöltötte volna a víz. A bolygó túlságosan lassú mozgását, amelyet Steinhauser fedezett fel, Chladni azzal magyarázza, hogy e mozgás összepréselődött levegő rendkívül sűrű közegében megy végbe, és esetleg a Nap és a Hold vonzása is érezteti hatását. Chladni ezenkívül érdekes feltevéseket fejt ki, melyeket természetesen nem mond vitathatatlanoknak: mivel a levegő erős összenyomódása során hő keletkezik, az erősen felmelegedett test pedig világít, a földüreg középpontjában tehát, ahol minden irányból legnagyobb a nyomás, a rendkívül összesűrűsödött levegő bizonyára világító, meleget adó tömeget hoz létre, központi napfélét. A Föld belső felületének lakói – ha egyáltalán vannak – mindig a zeniten látják ezt a Napot, és szemük elé tárul az egész belső felület, melyet e Nap fénye világít meg. Ez bizonyára igen szép látvány. A belső bolygóról szóló hipotézisek egy ideig fennmaradtak. A múlt század harmincas éveiben Bertran szintén úgy vélte, hogy a föld* Annalen der Physik, 1819. 62. sz

gömb üreges, és ebben az üregben mágneses mag van, amely az üstökösök hatására a Föld egyik sarkától a másikig vándorol. A XIX. században annak a tudományos feltevésnek volt legtöbb híve, amely szerint a Földnek tüzes, folyékony magva van; ez megfelelt a Kant-Laplace-elméletnek. E feltevés védői csupán arról vitatkoztak, hogy milyen vastag a Föld szilárd kérge; egyesek negyven-ötven kilométerrel is beérték, mások száz kilométeresre tették, de olyanok is akadtak, akik vastagságát 1275-2220 kilométerre becsülték, vagyis a földsugár egyötödére vagy egyharmadára. A szilárd kéreg ekkora vastagsága azonban ellentmond a Föld vulkáni és geometrikus jelenségeinek, mint ahogyan ellentétben van velük az a feltevés is, amely szerint a Föld teljesen kihűlt szilárd test. A szilárd kéreg elméletének védelmezői ezért helyesbítésül elismerik, hogy e kéregben még maradtak olvadt tömeget tartalmazó medencék: ezek a vulkáni tűzfészkek. Ezért a XIX. század második felében több hivőre tett szert egy negyedik hipotézis, amely szerint a Földnek vékony szilárd kérge és szilárd magva van, e kettő között pedig olvadt kőzetek többé-kevésbé vastag rétege terül el: az úgynevezett olivinöv. A szilárd mag feltételezése azon alapul, hogy a Föld középpontjához közelebb – az ottani óriási nyomás következtében – minden testnek kemény halmazállapotúnak kell lennie, noha a hőmérséklet (normális nyomás mellett) sokszorta meghaladja olvadáspontját. A földkéreg könnyebb kőzetekből áll, az olivinövezetben pedig az olivinben és vasban gazdag, nehezebb kőzetek összpontosulnak; a magban vannak általában a legnehezebb anyagok, például a fémek. Feltételezik, hogy bolygók magvának töredékei, a túlnyomórészt nikkelvasat tartalmazó vasmeteoritek, a kőmeteoritek pedig, amelyek olivinből és más, vasban gazdag ásványokból, s nikkelvas beágyazásokból állanak, fogalmat nyújtanak nekünk az olivinövezet anyagának összetételéről. S ennek a hipotézisnek még ma is sok a híve. Mellette azonban egy másik elmélet is küzd az elsőségért, mégpedig Zepritzé, amely Leslie-nek és más, XVIII. század végi és XIX. század eleji tudósok-

nak tanítását támasztotta fel – új formában. Ez a tudományos feltevés abból a fizikai törvényből indul ki, hogy a Föld mélyén feltétlenül uralkodó magas hőmérsékleten minden testnek az óriási nyomás ellenére is gáznemű halmazállapotban kell lennie. Önök tudják, hogy van a gázoknak úgynevezett kritikus hőmérséklete, amelyen semmiféle nyomásra sem szorulnak összébb, és nem válnak folyékony halmazállapotúvá. Kétségtelen, hogy a Föld középpontjában levő hőmérséklet sokszorta meghaladja ezt a kritikus hőmérsékletet. Ezért ennek a magnak úgynevezett egyatomú gázokból kell állnia, amelyek már elveszítették jellegzetes kémiai tulajdonságaikat, mivel a magas hőmérséklet hatására molekuláik már atomokra bomlottak. Ezt a magot a kritikusnál magasabb hőmérsékletű, túlhevült gázok öve veszi körül, emezt pedig normális gázok övezik. Ezután következik a folyadékok, olvadt állapotban levő anyagok öve, majd a sűrű folyadékok – láva – vagy szurokfélék öve, továbbá a folyékony és szilárd halmazállapot közt átmenetet képező – úgynevezett rejtett-plasztikus állapotban levő – anyagok öve; ez halmazállapotát tekintve a csizmadiaszurokhoz hasonlítható. Végül, legfelül a szilárd kérget találjuk. Az elsorolt övek természetesen nem határolódnak el élesen egymástól, hanem fokozatos átmenet van köztük. Ennek következtében a Föld mozgása során e rétegek nem változtathatják helyüket egymáshoz képest, nem lehetnek hatással a dagályra és apályra, a földtengely elmozdulására. A földkéreg vastagsága tekintetében különbözők a nézetek. Arrhenius svéd geofizikus feltevése szerint a gáznemű mag a Föld sugarának 95%-át tölti ki, az izzó-folyékony rétegek 4%-át, a szilárd kéreg pedig csak a földsugár 1%-ára tehető, vagyis körülbelül hatvannégy kilométer vastag. Mások viszont nagyobbnak vélik ezt a kérget: nyolcvan, száz, sőt ezer kilométer vastagnak. A vékonyabb, legföljebb hatvan-száz kilométernyi kéreg azonban jobban megfelel a vulkanizmus, a hegyképződés jelenségeinek, a föld mélységi hő jelenségeinek, stb. Láthatják, hogy ez a hipotézis feltámasztotta Leslie és mások tanítását, noha a belső bolygókat és külső nyílásokat nem fogadja el. Sőt

még Simmes kapitánynak a koncentrikus szférákról szóló véleményét is igazolta. Arról azonban természetesen szó sem lehetett, hogy a Föld mélye lakott, amikor ott olyan magas a hőmérséklet, hogy még a gázatomokat is szétbomlasztja. – Pedig mégis lakott! – kiáltott fel Kastanov. – De hiszen, amikor ön expedíciót indított oda, mégis lakottnak vélte, nem? – Helyes. Most rátérek saját elméletem kifejtésére – válaszolt Truhanov. – Már régóta Zepritz hipotézisének híve vagyok, és megfigyeléseket és számításokat is végeztem továbbfejlesztésére és igazolására. Megfigyeléseim a nehézségi erő meghatározására, a föld-mágnesesség jelenségeire és a földrengések terjedésére vonatkoztak. A földrengéshullámok köztudomásúan nemcsak a szilárd földkéreg felszínén terjednek, hanem a Föld belsején keresztül is. Ezért földrengéskor az érzékeny műszerek két lökéssorozatot észlelnek: előbb a Föld belsejében gyorsabban terjedő rezgéseket, majd azokat, amelyek a földkéreg felszínén lassabban terjednek. A rengések terjedési sebessége a közeg sűrűségétől és összetételétől függ, és így a sebességből következtetni lehet a közeg állapotára. Különböző földrengésvizsgáló állomások, különösképpen pedig a Munku-Szardik-hegyi obszervatóriumom számos megfigyelése azonban – ahol a hegylánc tövében, mély akna fenekén új, rendkívül pontos és érzékeny műszereket helyeztem el – olyan tényeket fedezett fel, amelyek nincsenek összhangban Zepritz hipotézisével. Kiderült, hogy a Föld magva nem a hatalmas nyomás miatt rendkívül összesűrűsödött gázokból áll, hanem ellenkezőleg, ritka, levegőnknél alig sűrűbb gázokból, amelyek átmérőjének mintegy háromnegyedét töltik ki. Más szóval: e gáznemű mag átmérője körülbelül nyolcezer kilométer, úgyhogy a folyékony és a szilárd rétegekre nem jut több, mint kétezernégyszáz kilométernyi vastagság. A gáznemű magban pedig feltételezhető volt egy szilárd vagy majdnem szilárd test, vagyis belső bolygó, amelynek átmérője nem több ötszáz kilométernél. – Hogyan tudta meghatározni e láthatatlan test átmérőjét? – érdeklődött Borovoj. – Igen egyszerűen. Ez a test csak azon földrengések lökéseinek ke-

rült útjába.5.5-3. hogy bebizonyítsa. akkor teljesen másként oszlik meg a földkéreg egyes részeinek sűrűsége. amelyek közt kicsiny bolygó van. mint Zepritzének. nehéz belső része 2300 kilométer. vagyis a Csendes-óceánban. hogy milyen módon keletkezett a földfelületet a belső üreggel öszszekötő nyílás. középpontjukban pedig belső bolygó van. Új-Zélandtól keletre. mivel ez a kéreg gázokkal teli belső üreget vesz körül. hogy a Föld belsejében nagy térséget olyan gázok töltenek be. De ha a Föld belsejében nagy térséget a levegővel egyforma sűrűségű gázok töltenek ki. sőt még kevesebb. ha azonban ÚjZélandban vagy Patagóniában fordult elő földrengés. Egész sereg megfigyelés tette lehetővé. De ha ez így van. Miután változott formában elfogadta Zepritz elméletét. vagyis a földsugár hossza. Ezek a megfigyelések általában jobban megfeleltek régibb tudósok elméleteinek. feltevése szerint miként oszlanak el az egyes tömegek. hogy meghatározzam e test maximális méreteit. Ha a kéreg nehéz részének átlagos sűrűségét 7.5. a kőzetek sűrűsége a felszíni rétegben csupán 2. arra tért ki. hogy a Föld középpontja felé egyre sűrűbb anyagoknak kell lenniük. természetesen csak hozzávetőleges pontossággal. Ezért a tudósok úgy vélik. és a mag közepén ez a sűrűség eléri a 10-11-et.5. akkor nem volt szilárd test egyenes vonalú terjedésének útjában. Truhanov a közös teremben levő táblán bemutatta hallgatóinak a Földet felépítő övek térfogatára és fajsúlyára vonatkozó számításait. Ezek a megfigyelések tehát megmutatták. akkor kétségbe vonható a földkéreg nehéz anyagainak eloszlására vonatkozó számítások helyessége. a gázokkal teli belső üreg pedig 4000 kilométer (a bolygóval együtt): ez összesen 6377 kilométer. amelyen keresztül sűrű s forró gázoknak kellett kilö- . és ez megfelel a geofizikusok számításainak.8-nek vesszük. ha tekintetbe vesszük az óceánok nagy víztömegeit. és ennek átmérője nem több mint 500 kilométer. akkor az egész Föld sűrűsége 5. nehéz fémeket tartalmazó. amelyek sűrűségben alig különböznek a levegőtől. Véleményem szerint a földkéreg könnyű felszíni része körülbelül 77 kilométer vastag. A Föld átlagos sűrűsége köztudomásúlag 5. amelyek pontosan obszervatóriumom antipódusán történtek.

és növényvilága is.vellniük az üregből. amelyeket meteoriteknek neveznek. és belül rekedt. amelynek létezésére nem is gondolhattam. és bensejében rekedt: Plútó bolygóvá változott. Ennek a meteoritnek azonban nem sikerült áttörnie a kérget. Később pedig ugyanezen az úton fokozatosan odaköltözött a kréta. harmad. amely áttörte a 2377 kilométernek számított vastag kérget. a paleontológusok azonban esetleg vitás pontokat találnak feltevéseiben. és nyomult be a titokzatos országba. és rajta keresztül eltávoztak a gázok. hogy valamikor olyan óriási meteorit zuhant a Földre. a nagyobbak pedig részben összeolvadhattak a meteorittal -a Plútó vi- . amelyek a nyílás létrejöttekor keletkeztek? – Úgy vélem. lepattant. – Ön kitűnően vázolta a belső földterület benépesedését – jegyezte meg Kastanov –. Felfedezték ezt az őslénytani múzeumot. amelyet az expedíció elért. Én azonban azt szeretném megkérdezni.és állatvilág képviselői a Föld felszínéről. jura időszakbeli növényeket talált. a belső üregbe semmiképpen nem hatolhatnak be a jelenlegi növény. Hogy bebizonyítsa ekkora meteorit hullásának lehetőségét. és lépésről lépésre az üreg mélyébe szorította az előző időből eredő jövevényeket. amelynek szilánkjai a környéken megtalálhatók. Amíg a Nansen-föld jég bilincsében van. Megállapította. hová tűntek a földkéreg törmelékei. Plútó viszont áttörte a kérget. – És mikor történt az a katasztrófa? – kérdezték hallgatói. század embere győzte le – az önök személyében – vakmerően ezt az akadályt. megemlítette az észak-amerikai Arizona államban látható óriási horpadást. ahol az állandó éghajlat és életkörülmények következtében csodálatos épségben megmaradtak a Földről már rég letűnt flóra és fauna képviselői. hogy a kisebbeket kivetették a belülről kitörő gázok.és negyedidőszak állat. A belső üreg legtávolibb részében ugyanis. hogy a világmindenségből gyakran hullanak a Földre testek. ennek alapján feltehető. miután létrejött a nyílás. amelyek a Föld felszínéről kerültek az üregbe. amelyet meteoritkráternek neveznek: azt a mélyedést valamikor egy óriási meteorit vájta. Csak a XX. – A jura időszaknál nem régebben. és valószínűleg a Csendes-óceánba zuhant. s a belső üreg lehűlt.

amelyek a megolvadt tömegből választódtak ki. azzal a különbséggel. és a lávatengerre lassanként szilárd kéreg borult. amelyek belehullottak. a belső üregben egyre csökkent a hőmérséklet és a nyomás. akárcsak a Föld felszínén. életének első időszakában. nagyon nehéz kőzetek. hogy az itteni vulkáni termékek mind vasban igen gazdag. többi része pedig tajtékzó tűztenger volt. A kéreg azonban fokozatosan megerősödött. részben pedig a belső felületre zuhanhattak. a gázokból álló öv fölött izzón-folyós réteg terül el. e réteg bizonyára gőzökké és gázokká alakult. ez fajsúlyuktól függött. a kitörések egyre ritkábbak lettek. . – Hát a kialudt és működő tűzhányók. – A kicsiny töredékek természetesen elolvadtak. óriási törmelék. A tűzhányók csak azt jelzik. Ha könnyebbek voltak a megolvadt anyagnál – ez pedig egyes töredékeknél lehetséges –. A rés létrejötte után.lágító testében –. akkor a kéreg töredékei. ilyen törmelékek. A gőzök és gázok fokozatosan eltávoztak a nyíláson. Talán azok a vasban gazdag. amelyeket ezen a fennsíkon találtunk – ezek létezését mivel magyarázza? – Azt hiszem. nem nehéz megmagyarázni. ami pedig a tűztenger mélyébe merülésüket illeti. Talán a Csodaszörnyek tengerének déli partján elterülő kősivatag egész fennsíkja is hasonló. akárcsak a Föld felszínén. Mindez további tanulmányozást igényel. amilyeneket a Földön nem ismerünk. Zepritz feltevése szerint. akkor felszínén úsztak. és ez a láva olykor kitör. – De hiszen ha a belső felület eleinte tűztenger volt. a nagyobbak azonban méreteik folytán – hiszen több kilométer átmérőjűek is lehettek – csak részben olvadtak meg. amikor a gázok beleáramlottak. Ez utóbbi eleinte vékony és gyönge volt. fennsíkokat képezhettek. amelyeket a Maksejev-folyó középső szakasza mentén fedeztek fel. – Ez nem feltétlenül biztos – avatkozott közbe Kastanov. és ott dombokat. hogy e kéreg alatt bizonyos mélységben megmaradtak izzón-folyós lávát tartalmazó medencék. bizonyára elsüllyedtek vagy elolvadtak benne. és a Föld belsejében a nyomás erősen csökkent. olivinásványokból álló nagy dombok. gyakran kiszakadt a gázok és gőzök nyomására. mint mondta – jegyezte meg Maksejev –.

hogy a hasadékba – ha rövid időre és keskeny szorosként is – mégis benyomult a tenger. – Hogyan nyomulhatott be a tenger a meteorit nyomán belülre? Hiszen izzó gázokba és tüzes felületbe ütközött volna. az északról. ez volt az első feltevés. egyre messzebb dél felé. Ebből az következik. vagy levegőben. Mint meggyőződhettünk róla. mint az óceáné. olyan mértékben. Sem a halak. Vajon milyen az óriási ország belseje a folyó két oldalán? Messzire terjed-e a kősivatag délre? Mi van e sivatagon túl? Nincsenek-e ott megint oázisok. amely kérdésére eszembe jutott. hogy a jura időszakbeli élet eredetileg csak a nyílástól igen csekély távolságra honosodott meg. és ezért nem olyan sós a vize. – Ha ez a tenger nemrégen keletkezett volna. mint a hangyák. a nyílás felől fújó szelek hozzák. mivel a nyíláson keresztül állandóan gyarapodott.akár a jéghegyek a tengeren. ahol virágzik az élet? – Szerintem nincsenek – jegyezte meg Papocskin –. és csak széleiken és alul olvadtak meg – szintén. ezzel nem érthetek egyet – mondta Kastanov. Talán a Csodaszörnyek tengere is viszonylag nemrégen keletkezett. Mindez további kutatást követel. aránylag kis távolságra a nyílástól. Jelenleg csak keskeny sávot ismerünk Plutóniából: a Maksejev-folyó környékét és a Csodaszörnyek tengerének partvidékét. és meg is mondom az okát. és csupán fokozatosan terjedt tovább. a folyók és tavak alakjában egyre nőtt. Ez a nedvesség főként a Föld felszínéről származik. – Nem ragaszkodom elgondolásomhoz – mondta Truhanov –. a belső felület többi részén pedig víztelen és terméketlen sivatag terül el. mint a jéghegyek. úgy vélem. mint például halak. A csodaszörnyekből és a halakból tengernyi . – No. amely nélkül nincs élet. ahogyan a nedvesség mennyisége. sem az Ichthyosaurusok nem költözhettek a Föld felszínéről belülire szárazföldi úton. A szelek minden csapadékot itt tesznek le. mint a Pterodactylusok. – De engedelmet! – kiáltott fel Papocskin. Sőt. A tengeren túl. A nedvességet. Ichthyosaurusok és Plesiosaurusok. amelynek anyaga megkövesedett láva. akkor nem élhetnének benne a jura időszak állatvilágának példányai. az esők nem terjednek a Csodaszörnyek tengerének déli partján túl.

halászlé főtt volna, utódok nélkül! Valamennyien nevettek. Kastanov tovább vitatkozott: – Ön túlságosan elhamarkodott következtetéseket von le szavaimból, Szemjon Szemjonovics. Hiszen én nem állítottam, hogy a tenger a meteorit nyomán hatolt be. Ez utóbbi, mint Nyikolaj Innokentyevics véli, a triász időszakban hullott le, a tenger állatvilága pedig a jura időszakból való. Tehát elegendő idő volt a gázok eltávozásához és a belső üreg lehűléséhez. Lehetséges, hogy Plutónia más részén a Csodaszörnyek tengere sokkal messzebb húzódik északra, és megmutatja az utat, amelyen keresztül a tengeri fauna egykor ide került, a Föld belsejébe. – Most láthatják, milyen sok, rendkívül érdekes és fontos kérdés merül fel nyomban, mihelyt Plutónia természeti viszonyairól kezdünk tárgyalni – mondta Truhanov. – És mindegyikünk egész sereg, szakmájába vágó kérdést említhet. Végeredmény pedig az, hogy feltétlenül újabb expedíciót kell indítani Plutónia további kutatására. Igaz?

58. EPILÓGUS
Beköszöntött a május, és el is múlt, de nem hozta meg a régóta várt tavaszt. Bár a Nap már nem tűnt el a látóhatárról, csupán északon kissé aláhanyatlott, és délen följebb emelkedett, gyengén sütött, és a hó csak a hajótörzs déli oldalán és a meredek parti sziklákon olvadt el. A verőfényes napokat igen gyakran borús napok váltották fel; szél kerekedett, kavargott a hó, sokszor valóságos hóförgeteg tombolt, és úgy tetszett, mintha visszatért volna a tél. A friss hó állandóan akadályozta a régi hó olvadását, amely már leülepedett, és az első melegebb napokban már vízzé változott volna. A meleg csak június első felében köszöntött be, és végre meghozta az oly régóta várt tavaszt. A sziklákról számtalan patakocska csorgott, a kis hómentes földdarabkákon apró virágok jelentek meg, és szinte szemlátomást bontották ki szirmaikat. A napsütötte tócsákban vízi rovarok nyüzsögtek, amelyek nem tudni, honnét kerültek oda. A tenger azonban még a jég

bilincsében szunnyadt. Csendes időben az árboc tetejéről sötét vízcsíkot lehetett látni messze délen. – Ebben az évben késik a tavasz errefelé! – mondta a kapitány a fedélzeten összegyűlt utasoknak. Napjuk java részét a hajón kellett tölteniük, mivel a jeget mindenütt víz borította. – Bizony, tavaly ilyenkor már e föld partja felé hajóztunk. – Mert az erős szelek felkorbácsolták a tengert, és széttörték a jeget. Most azonban már tizedik napja szélcsend van, vagy legfeljebb enyhe déli szél fúj. – Nem kell még egy telet itt töltenünk, ha a tenger nem szabadul meg a jégpáncéltól? – érdeklődött Papocskin, aki meglehetősen unatkozott. – No, azt már nem! Júliusban, de legkésőbb augusztusban megtisztul a tenger a jégtől, még ha nem is lesz szél. – Júliusban vagy augusztusban! – kiáltott fel Gromeko és Maksejev. – Fél nyáron át itt rostokolunk? – Bizony, sarkvidéki hajózásnál számolni kell ilyesmivel. Rossz esztendőben csak egy vagy másfél hónap alkalmas hajózásra, jó évben – két-három hónap. A „Sarkcsillag” lakóinak türelme valóban hosszú próbát állt ki. Júniusban csendes volt az idő, második felében azonban borús és hideg. Éjszaka fagyott, néha havazott, és ezekben a napokban úgy tetszett, hogy a nyárnak már vége. Július elején keletről szélvihar tört elő, és noha havat hozott, de végre megtörte a jeget, és a hajó, amelyet már régen megszabadítottak a jégtől, és indulásra kész állapotba helyeztek, üdvlövéssel elbúcsúzott a kietlen Nansen-földtől, és megindult dél felé. Az idő azonban még mindig borús és nedves volt, gyakran esett vagy havazott; néha órák hosszat vesztegeltek a köd miatt. A „Sarkcsillag” csak augusztus elején törhetett ki börtönéből, és teljes gőzzel a Bering-szoros felé vette útját. Valamennyien megkönynyebbülten lélegeztek fel. Két-három hét múlva Vlagyivosztokba érkeznek. Augusztus közepén a Kamcsatka-folyó torkolatának magasságá-

ban jártak; a félsziget partjai, a tűzhányókúpok és a füstölgő Kljucsevszkaja-vulkán jól látszott a távolban. Szokatlanul csendes és derült volt az idő, és a máskor viharos Bering-tenger sima tükörként húzódott a látóhatár pereméig. Az átlátszó őszi levegőben, délkeleten halványan látszottak a Bering-szigetnek, a Komandor-szigetcsoport legközelebbi szigetének hegycsúcsai. Ebből az irányból nagy hajó közeledett teljes gőzzel; valószínűleg Nyizsnye-Kamcsatszkba tartott. – Valószínűleg orosz cirkáló, amely őrszolgálatot teljesít ezeken a vizeken – közölte Maksejev a fedélzetre sereglő társai kérdésére. Mindnyájan igen derűs hangulatban voltak, a csendes tenger és a sikeres hajózás miatt. – Ugyan kire vigyáz? – érdeklődött Kastanov. – A rablókra: az amerikaiakra és a japánokra. A Komandor-szigetcsoport köztudomásúlag a medvefóka legnépesebb – ha nem egyetlen tanyája az egész világon. Ezeknek az állatoknak a száma kegyetlen irtásuk következtében gyorsan csökken. Kormányunk ezért csak az év bizonyos időszakában engedélyezi vadászatát, és korlátozásokat szab a nőstények és a fiatal állatok vadászatára vonatkozóan. A mohó prémvadászok azonban igyekeznek kijátszani ezt a tilalmat. Ezért a hadiflotta egységei gyakran ellátogatnak a szigetekre, és joguk van feltartóztatni az ezen a vizeken járó hajókat, ha gyanúsnak látszanak. – Talán bennünket is megvizsgálnak! – kiáltott fel Truhanov. – A cirkáló egyenest felénk tart. A cirkáló, nagy háromárbocos hajó, valóban teljes gőzzel haladt a „Sarkcsillag” felé, hogy elvágja útját. Már látni lehetett ragyogó ágyúcsöveit, a parancsnoki hídon álló kis csoportot. Egyszerre csak füstgomoly tört ki az egyik lövegből, ágyúlövés robaja szállt, és ugyanakkor a következő jel szökött fel az árbocra: „Állj, vagy lövök!” A „Sarkcsillag” engedelmesen megállította gépét. A tengerészeti szabályok értelmében a kapitány, mihelyt észrevette a cirkálót, nyomban parancsot adott, hogy vonják fel az orosz zászlót. A cirkáló azonban nem követte példáját. Az utasok a hajó szélére gyűltek, és a gyorsan közeledő, szép hajót nézték.

– Hát ez meg mi? Nem orosz cirkáló, „Ferdinand” a neve, és latin betűkkel áll rajta! – kiáltott a kapitány, aki távcsövön figyelte a hajót. – Milyen jogon tartóztat fel orosz hajót orosz vizeken? – csodálkozott Kastanov. – Milyen nemzetiségű ez a „Ferdinánd”? Valószínűleg német! – Mindjárt megtudjuk! – válaszolt a kapitány, és tengerészeti zsebkönyvében lapozgatott. – Megvan! „Ferdinand”: az osztrák-magyar hadiflotta cirkálója, 1909-ben épült, ennyi meg ennyi vízkiszorítású, 10 lövege van, űrmértékük stb., legénysége 250 fő, sebessége stb. stb. Eközben a cirkáló egészen közel ért, lassította iramát, és végül a „Sarkcsillag”-tól egy kábelhossznyira megállt. Nyomban csónakot bocsátott le, és látni lehetett, hogy húsz, puskával felfegyverzett matróz és két tiszt siet le kötélhágcsón. A csónak a „Sarkcsillag” felé indult, amelynek utasai, kapitánya és legénysége a fedélzet szélére gyűltek, és tanácstalanul várták az eseményeket. Kénytelen-kelletlen le kellett ereszteni a kötélhágcsót a hívatlan vendégek fogadására. Két tiszt és tíz matróz jött fel a fedélzetre. – Hajó orosz? – kérdezte tört oroszsággal parancsnokuk, és sapkája szegélyéhez emelte jobb kezét. – Orosz. „Sarkcsillag” jacht, magántulajdon – válaszolta Truhanov. – Ön lenni kapitány? – Nem, én a hajó tulajdonosa vagyok. – Hajó kereskedelmi vagy bálnavadász? – Sem egyik, sem másik. A „Sarkcsillag” tudományos expedíciót hoz, amely a Jeges-tengeren járt. De tudni szeretném, milyen jogon tartóztatnak fel önök orosz hajót orosz vizeken, és hallgatnak ki bennünket? – Haditengerészeti jogon és hadiállapot jogon. – Hogyan? Miféle hadiállapotról beszél? Mi történt? – záporoztak a módfelett izgatott utasok kérdései. A tiszt mosolygott. – Önök semmit sem tud? Rég hajóz a Jeges-tengeren?

– Múlt év tavasza óta. – Diese Russen sind wie vom Himmel gefallen! (Ezek az oroszok az égből pottyantak le!) – fordult osztrák társához, aki nyilván rosszul értett oroszul. Az elmosolyodott: – Sie wissen gar nichts vom Kriege (nem is tudnak a háborúról)? Majd a parancsnok folytatta: – Akkor hát én közölni, hogy Osztrák-Magyar Monarchia és Német Birodalom már egy éve viselni háborút Oroszország ellen, és mi, császári flotta „Ferdinand” cirkáló, elkobozzuk önök hajó, mint hadizsákmány. Megért? – De hiszen az én hajóm nem hadihajó, hanem tudományos, békés célt szolgál. Magánhajókat nem szokás elkobozni. – Békés hajó? Hát ez mi? – és az osztrák a „Sarkcsillag” orrában álló kicsiny ágyúra mutatott, amely üdvlövések és jelzések leadására szolgált. – Ez löveg! Truhanov csak mosolygott. – Minden békés hajó – folytatta az osztrák – fel lehet fegyverez, vihet csapatok, katonai szállítmány, katonai posta. Békés hajó kell el koboz, nincs mit tesz! – Nem beszélhetnék a cirkáló parancsnokával? – Ön beszél, ért német nyelv? – Nem. Franciául és angolul beszélek. – Jó. Átmegyünk cirkáló. A tiszt halkan mondott valamit társának, majd Truhanovval együtt lement a csónakba. A csónak a cirkálóhoz indult. A másik tiszt és a fegyveres matrózok a „Sarkcsillag”-on maradtak. Kastanov, aki jól tudott németül, beszélgetésbe elegyedett a tiszttel. Ez szívesen felelt a kérdésekre, és tájékoztatta az utasokat azokról a legfontosabb eseményekről, amelyek 1914 júliusában kirobbantották az európai háborút. Gyorsan telt az idő, és Truhanov visszatért. Két tiszt és néhány fegyvertelen matróz kísérte. – Ki kell szállnunk Kamcsatka partján – közölte. – Menjünk, és csomagoljunk össze, míg a „Sarkcsillag”-ot a parthoz kísérik. A hajót

minden rakományával együtt elkobozzák. Az osztrákok a fedélzeten maradtak, hogy kiadják utasításaikat. A fülkében Truhanov beszámolt az eseményekről: – A cirkáló parancsnoka ugyanazt közölte velem, mint ez a tiszt. Tanácskozott beosztottjaival, és eleinte az volt a szándéka, hogy a hajóján levő norvégokat szállítja partra, bennünket pedig magával visz, foglyok gyanánt. Én ugyanis nagyon jól beszélek és értek németül – magyarázta Truhanov –, de szándékosan titkoltam előttük, hogy megtudjam, mit beszélnek egymás közt szándékaikról, így megtudtam, hogy kevés az élelmük, és a mi készleteinket akarják használni. Ezért nincs szükségük foglyokra, akiket élelmezniük kell. Noha az egyik tiszt azt követelte, hogy legalább a 45 éven aluliakat fogják el mint katonaköteleseket – vagyis mindenkit, rajtam kívül –, a kapitány azonban megnyugtatott, hogy mire Kamcsatkából Moszkvába érünk, bizonyára szétzúzzák Oroszországot és Franciaországot, és a háború véget ér. – Tehát – folytatta Truhanov – úgy döntöttek, hogy valamennyiünket partra szállítanak, de csak szükséges ruháinkat vihetjük magunkkal, kevés élelmet és ki-ki a saját pénzét. Az expedíció pénzkészletét és minden egyéb felszerelését azonban elkobozzák. – Hogyhogy a gyűjteményeket, az expedíció minden szerzeményét is? – kiáltott fel Papocskin felháborodva. – Bizony, kivétel nélkül! Naplóinkat természetesen zsebünkbe rejtjük, de a fényképeket, koponyákat, bőröket, növénygyűjteményeket stb. itt kell hagynunk. Megígérték, hogy mindezt épségben és sértetlenül Bécsbe szállítják, és a háború végén visszaadják nekünk. – Ha útközben nem süllyeszti el őket egy francia vagy orosz tengeralattjáró! – jegyezte meg Borovoj felháborodottan. – Ez nagyon is lehetséges! – folytatta Truhanov – annál inkább, mivel Anglia is beavatkozott a háborúba… – Egyszóval: expedíciónkat teljesen kirabolták, mint amikor a hangyák kopasztottak meg – mondta Maksejev szomorú mosollyal. – Van valami lehetőség arra, hogy visszaszerezzük holminkat – mondta Truhanov. – Célzásaikból kitaláltam, hogy valahol a közelben

A csüggedt utasok bőröndjeikkel és batyuikkal nemsokára a fedélzetre gyűltek. amint a csónako- . és így szólt: – Apám is volt a sarki expedíció. A gyűjteményeket és az expedíció minden poggyászát. leltár szerint átadták az osztrákoknak. Igolkin és a kapitány azonnal a telepre indult. és partra szállították. Az utasokat poggyászukkal együtt gyorsan három csónakban helyezték el. Estefelé mindkét hajó megállt a Kamcsatka-folyó torkolatában levő hosszú földnyelv előtt. A mérnök egész pudnyi aranyat rakott magára. Tegethoff osztrák korvett. – Mikor érünk mi oda! – Mindenesetre ez az egyetlen reményünk. onnét jött a cirkáló. és igen esetlenül mozgott. amely az első lakott hely volt Petropavlovszktól északra. amelyen továbbjuthatnak. ön persze olvasott? – Igen! – mosolygott Truhanov. Azt természetesen nem közölték velük. Az arannyal megtöltött „kolbászt” azonban. amelyet már régebben ládákba csomagoltak. amely mögött kicsiny halásztelep volt. vasúti szállításhoz. amelyet derekára csatolt. hogy valamilyen alkalmatosságot szerezzen. amelyet széles aranyásóövébe szórt.– valószínűleg a Komandor-szigeteken – támaszpontjuk van. keskeny zsák volt. A többiek a parton álltak. ahol az osztrákok futólag megvizsgálták a pogygyászt. – A Csukcs-földön voltunk. a bőröv voltaképpen hosszú. és az osztrákok nem vették észre furcsa külsejét. a tengerparton. Az osztrák együttérzőn bólogatott. és rajtaütnek a támaszponton. Uszty-Kamcsatszk felé tartottak. Mindenki kabinjába ment. de nem turkáltak benne. és szomorúan nézték. Most pedig csomagoljunk. a cirkáló kísérte. és nem nyúltak az utasok zsebébe. hogy valóban hol járt az expedíció. a Vrangel-szigeten teleltünk – mondta Truhanov a holmit átvevő tisztnek. Ferenc József-föld. A „Sarkcsillag”-ot oda viszik. Maksejev így megtarthatta aranyát. Vlagyivosztokba érkeztünk után közöljük ezt haditengerészeti hatóságainkkal. A „Sarkcsillag” már teljes gőzzel haladt Kamcsatka felé. elrejtette szőrmebekecse.

Hakodate a sziget déli végén fekszik. mivel feleségéhez sietett Petropavlovszkba. Vlagyivosztokkal majdnemegy szélességi körön. és bizonyos formaságok elin- . az elgyötört utasok maguk hagyták el a hajót. hogy egy nagy társaságot batokon (fatörzsből vájt csónak) felszállítson a folyón. Az utazók közül egyesek a fedélzeten tanyáztak. Hokkaido. mert megkezdődött a halak őszi vonulása. rizst és teát kaptak. Nagy összegért hajlandó volt Japánba szállítani az utasokat. A Kurili-szigetek táján viharba kerültek. és egy levelet is vitt a kormányzóhoz. Csak Igolkin indult el ezen az úton.kat felvonják a fedélzetre. azzal az ürüggyel. hogy helyet adjon nekik. és kis híján hajótörést szenvedtek a víz alatti szirteken. hogy a Komandor-szigeteken ellenséges támaszpont van. Már alkonyodott. amelyen továbbmehettek volna. Ez a háromhetes utazás egyáltalán nem volt kellemes. mivel vasúton gyorsabban és kényelmesebben utazhattak tovább. csak azért. amikor a két hajó eltűnt a homályban. eső és hóvihar. A Kamcsatka-folyó vidékének gyér lakossága minden idejét halászattal töltötte. hogy Szahalin japán része már Japánnak számít. egy lóval: a falucskában ugyanis csak egyetlen ló akadt. és csak újabb fizetés fejében voltak hajlandók továbbvinni őket. a legészakibb japán sziget északi végén. megemlítette. és teljes gőzzel a nyílt tenger felé indul. Természetesen senki sem akarta abbahagyni az embereknek és kutyáknak egész télre élelmet biztosító fogást. majd a két hajó megfordul. Japán ételeket ettek: halat. mivel nem akadt semmilyen közlekedési eszköz. Hakodate kikötőjébe. és segítséget kért. gyakran volt köd. mások a hajóűrben. Az utasoknak tíz hosszú napot kellett Uszty-Kamcsatszkban tölteniük. Nemsokára értük jöttek a telepről. E levélben Truhanov közölte a „Sarkcsillag” elkobzását. meglehetősen sűrű és rendszeres volt a forgalom a két kikötő között. Rakománya egy részét itt kellett hagynia. Magával vitte Tábornokot. A hajó erősen himbálózott a hullámokon. Vakkanaiban. Itt kikérdezték őket. a Türelem-öbölben a japánok valamennyiüket partra akarták szállítani. Augusztus végén egy japán halász-vitorláshajó betért Uszty-Kamcsatszkba. a halashordók között.

Truhanov. Hiszen puszta elbeszélésükön kívül mivel bizonyíthatnák. A kikötő parancsnoka. Az utasok nagyon elcsodálkoztak. és el lehet jutni oda? Minden józanul gondolkodó ember a képzelet szüleményének tartaná beszámolójukat. Javítás nélkül nem mehet tengerre. és elindultak hazafelé. hogy Plutónia és minden csodája valóság. A háború azonban elhúzódott. a felszerelést. aki elesett a fronton. a révparton horgonyzó hajók közt észrevették a „Sarkcsillag”-ot. aki mindezt elmondta. Az innen küldött gyorsjáratú cirkáló megtalálta a „Sarkcsillag”-ot a Komandor-szigeteken. és úgy döntöttek. A „Sarkcsillag”-ot az osztrákok teljesen kifosztották: a gyűjteményeket. mivel nem állt rendelkezésére elég erős hajó az osztrák cirkáló megtámadására. a készleteket. az osztrák hajó azonban idejében eltűnt. és az expedíció tagjai szerteszéledtek. A gyűjtemények és az okmányok holléte ismeretlen. az antant oldalán – egy postahajó hamarosan Vlagyivosztokba szállította a társaságot. miután megkapta Truhanov levelét. sőt még a fülkék berendezését és a gép értékes alkatrészeit is elszállították. rádiógrammot küldött Vlagyivosztokba. akik már gyűjteményeik visszaszerzésében reménykedtek. Az utasok lehangoltan szálltak be a szibériai expresszbe. úgyhogy a hajót vontatni kellett. hogy a háború idejére engedje át hajóját hírvivő szolgálatra. Gyorsan tudakozódtak az eseményekről. őket pedig hazudozóknak vagy őrülteknek bélyegezné. másik meghalt. Megtárgyalták a helyzetet. . hogy visszakapja őket. volt. kiderült. és Truhanov kénytelen volt elfogadni a tengerészeti hatóság ajánlatát. fedélzetén őrszemet láttak. hogy a háború végéig – amelynek közelségében valamennyien reménykedtek – és a gyűjtemények és fényképek visszaszerzéséig hallgatnak a plutóniai expedícióról. hogy Kamcsatka kormányzója. és remete módra él ott. aki visszatért Munku-Szardik-i obszervatóriumába. forradalom követte és más események… Tíz esztendő telt el.tézése után – ugyanis időközben Japán is belépett a háborúba. amikor a kikötőbe érve. már nem reméli. egyúttal kiábrándító hírt is közölt az utazókkal.

Ennek alapján írta meg könyvét. amelyet fantasztikus regénynek szánt a tudni vágyó ifjúság számára.Az expedíció egyik – időközben elhunyt – tagjának naplója és rajzai véletlenül e könyv szerzőjének kezébe kerültek. .

mert sem a Sarkvidéken. Az expedíció kezdeményezőjének. amely a Föld mélyébe vezet. amelyekben egészen komolyan kérdezik. hogy a plutóniai utazás nem történt meg. Noha a vulkánok kráterei voltaképpen csatornák. Szép számmal kaptam olyan leveleket az „Utazás Plutóniába” olvasóitól. és nem is történhetett meg sohasem. Ez a regény a föld alatti világot is igen tévesen ábrázolja. és egy földközi-tengeri vulkán kráterén át tutajon kerülnek a felszínre. a kialudt tűzhányókét pedig megmerevedett láva zárja el. miért nem indítanak új expedíciókat a föld alatti világ kikutatására. a működő tűzhányók krátereit azonban olvadt láva vagy forró fojtó gázok töltik meg. a hat vakmerő kutató kalandjait és a föld alatti világban végzett megfigyeléseiket. hogy szórakoztató tudományos-fantasztikus regény alakjában lehetőleg he- . sem másutt nincs olyan nyílás. Ezért nem valószerű Jules Verne „Utazás a Föld középpontja felé” című ismert regénye. Ebben a regényben ugyanis a kutatók egy izlandi tűzhányó kráterén keresztül ereszkednek le a Föld mélyébe. arra a következtetésre jutnak. miután elolvasták a Föld mélyében tett rendkívüli utazás történetét. Ezért az új kiadás utószavában kénytelen vagyok megmagyarázni. miért nem találták meg és kutatták ki újra a sarkvidéki jégmezők közti nyílást. hogy mindez valóság. Truhanovnak és többi tagjának sorsáról is érdeklődtek. amelyek többé-kevésbé mélyre nyúlnak a földkéregbe.A SZERZŐ UTÓSZAVA Egyes ifjú olvasóim. amelyen át le lehetne bocsátkozni a Föld mélyébe. Az „Utazás Plutóniába” c. munkámat azzal a céllal írtam.

A Góbi-sivatag . Noha még nem tudjuk pontosan. A „Tudományos fejtegetés” című fejezet részletesen beszámol erről a feltevésről. Amalickij professzor felfedezéseit. milyen a földgömb összetétele. hogy a földgömb belül üres. s ezek a moszkvai Őslénytani Múzeum több termét töltik meg. és lakói is vannak. negyedidőszaki üledékekben. az ott kiásott csontokból teljes csontvázakat állítottak össze. amelyek épségben – bőrrel. amelyet több mint száz évvel ezelőtt teljesen komolyan tárgyalt a külföldi tudományos irodalom. Ez ugyanis elősegíti azt. ragadozók és növényevők gazdag maradványait tárta fel az Észak-Dvina partja mentén található vörös homokkőben. P. hogy behatóbban érdeklődjék a földtan iránt. és számos védelmezője volt. A. hogy új erők kapcsolódjanak be ennek az érdekes tudománynak a tanulmányozásába. Észak-Szibériában orosz tudósok mamuttetemeket fedeztek fel. Az orosz utazók és tudósok a kipusztult állatok és növények számos lelőhelyét fedezték már fel óriási hazánk különböző részein. hogy nincs sem belső világítóteste. E célból felhasználtam egy hipotézist. az „Utazás Plutóniába” újabb kiadása arra ösztönzi a szovjet fiatalságot.lyes képet nyújtsak fiatal olvasóimnak a letűnt geológiai időszakok természeti viszonyairól. aki perm időszakbeli csúszómászók. sem pedig a mélybe vezető nyílása. az ásványkincseknek és a kiveszett állatok és növények maradványainak kutatásába. de azt biztosan állíthatjuk. a Föld mélyének. Remélem. Ennek ellenére az említett feltevést alkalmasabbnak tartottam tudományos-fantasztikus regényemhez. hogy a Szovjetunióban tovább fejlődjék a Földről és történetéről szóló tudomány. A. mint a tűzhányókráteren történő lebocsátkozást. Soriszjak akadémikus a Turgaj-terület harmadidőszaki lerakódásaiban rábukkant a legnagyobb növényevő emlős maradványaira. belső részekkel együtt – maradtak meg az örökké fagyott. Ezt a hipotézist valójában már rég megdöntötte a tudomány. Azt állították. kicsiny égitest világítja meg belsejét. ezt az állatot a mesebeli indri alapján Indricothériumnak nevezték el. a régi korok állatairól és növényeiről. Feltétlenül meg kell említeni V. szőrrel. Remélem: ez a könyv hozzájárul ahhoz. és Truhanov természetesen támogatja. amelyet Verne használt fel.

teknősbékákat. N. ahol változatos állat. növényi levelek. tüskésbőrűek. kéreg. csúszómászókat. emlősöket és madarakat a kréta. A. A Szovjetunió számos egyetemének és földtani intézetének múzeumában megtalálhatók különböző földtörténeti korú alacsonyabb rendű állatok. és ez bebizonyította. mint egyes külföldi tudósok vélték. hogy e hatalmas területet a fiatalabb földtörténeti időkben már nem borította tenger. A legutóbbi harminc év során a Góbi-sivatag és Közép-Ázsia medencéit tanulmányozó expedíciók igen gazdag állatvilág példányait találták az ottani üledékes kőzetekben. törzsek maradványai – amelyeket szovjet tudósok gyűjtöttek. ez jelenleg a leningrádi Földtani Múzeum büszkesége. Mindez azt mutatja. * .és növényvilág élt. korallok. sem félsivatagok.és Mongólia üledékei közt orrszarvú-fogra bukkantam. különféle puhatestűek. hanem sok tó és erdő volt rajtuk. valamint nagy fák törzseit. hogy ezekben az időszakokban a mélyedések nem voltak sivatagok. Kristofovics akadémikus az Amur partján kréta időszakbeli óriási csúszómászó maradványára bukkant.és harmadidőszak különböző koraiból. mint jelenleg. kétéltűeket. rákok.

mint az aranylelőhelyek csalhatatlan felkutatóját. Mindhárom útján jelentős felfedezésekre jutott. 1928-ban pedig az „Aranykeresők a pusztában”. Első expedícióját a Kara-Kum sivatagba vezette. Életében úgy ismerték. kalandos regényt is írt: 1924-ben jelent meg „Plutónia” c. Népszerűsítő munkákon kívül – amelyek közül nem egy magyarul is megjelent – több tudományos-fantasztikus. később pedig a tomszki technológia tanára lett.VLAGYIMIR AFANASZJEVICS OBRUCSEV (1863-1956) Egyike volt a legnagyobb geológusoknak. 1926-ban a „Szannyikov-föld”. Beszámolói és vitairatai megalapozták hírnevét. 1938ban az ő nevéről Obrucsev-díjat alapítottak fiatal tudósok jutalmazására. Mongólia és Észak-Kína hegyeit. Szibéria és Közép-Ázsia híres kutatója. 1945-ben a Szocialista Munka Hőse kitüntetést kapta. A nagyszerű tudósnak az irodalom területén is számottevő sikerei voltak. munkája (magyar címe: „Utazás Plutóniába”). . 1892-94-ig Potanyin expedíciójával beutazta Mongóliát és Észak-Kína nagy részét. A pétervári bányászati egyetem. Tanulmányozta Észak-Szibéria örökké fagyott földjeit. 1863-ban született az oroszországi Klepenyino faluban. Obrucsev akadémikus nagyszerű tudományos felfedezéseiért és fáradhatatlan munkásságáért öt ízben kapta meg a Lenin-rendet. Tanulmányait Pétervárott végezte. 1930-ban a Szovjetunió Tudományos Akadémiája egy bizottság élén az északi jéghatáron túli területek tanulmányozására küldte. egy évvel később pedig Dzsungária hegyeiben indult új kutatásra.

Az „Utazás Plutóniába” réges-régen kihalt élőlények birodalmába vezet. az egyik főhős. az expedíció részvevőinek tanulságos utazását és izgalmas. bátor emberek. rövid áttekintést nyújt a Föld sokmillió éves történetéről. hogy az Én Könyvtáram olvasói is megismerjék a regénybeli Truhanov professzor fantasztikus vállalkozását. akik a tudomány érdekében hallatlan feladatokat vállalnak és sikeresen végre is hajtják azokat. érdekes kalandjait. A regény alapötlete bizonyára az észak-szibériai kutatások során született (arrafelé tavaszszal a megáradt folyók gyakran kimossák a partok omladékaiból egyegy mamut vagy ős orrszarvú tetemét). A kötet magyar kiadásai nagy sikert arattak. kiváló tudósok. . Szereplői edzett. a könyv méltó tehát arra. a derék Maksejev pedig nem véletlenül talál milliárdokat érő aranyhegyeket Plutóniában: a szerző az arany legeredetibb előfordulásáról akart képet adni.A több nyelven is megjelent csodálatos plutóniai utazás Obrucsev gazdag tudományos tapasztalatairól tanúskodik.

................................... Ragadozó és növényevő ősgyíkok...................................... Mocsarak és tavak vidéke... Lefelé a Maksejev-folyón....... ........... 5................... Maksejev milliói és milliárdjai.................................. Óriási gyíkfélék és különös madarak............... 19................ Indulás.. Nagy vad nyomában............. 4............................................................... Hívatlan vendég......................................... A Nap megmagyarázhatatlan helyzete.TARTALOM Előszó........ Az ismeretlen föld keresése közben........................................................................... 16...... Mozgó halom...................................................................... Kénytelen repülés................................ A moszkvai tanácskozás............. Kalandok a dombon.. Végtelen lejtő.......................... 15............................................................................. Váratlan ajánlat............................................................................. 6................................................................................................ Vándorló buckák......... 23.......................... Átkelés a tengeren.......................... Sarkvidéki tundra.............................................. A Plútó kialszik............... 2............... 20................ 27................................................................................................ 30.......... 28........ Trópusi vihar...................... 3...................................................... A füstölgő tüzhányóküpok országa.......... Az örök fény országa............................................ A Bering-szoros.................................. 7.. 21................................... 13......... 9............................... 10..................................... A Fridtjof Nansen-földön.. 14.. Csodaszörnyek tengere..................................................................... 29................................................................................................... 12........................... Önkéntes sírásók.................... 26..................... 24............................................................................................................................................................... Az Orosz-hegyláncon keresztül........................................................................ 11...... 8................................... Zsurlók erdeje............................................................... 22............ 1............................................................................. 25............. Truhanov levele................................. 18...... 17...............................

.............................. 32. Hogyan lehet behatolni a hangyabolyba?..................................................................................................... A jégmezők honában............................ 54........................................................ 37........ 52......................................... Tudományos fejtegetés............... Morgó csínyjei..... 40.........................................................31.... Kilátástalan helyzetben......... 55............................... A hangyaboly pusztulása. Újabb kirándulás a vidék belsejébe........................ Felébred a tűzhányó............................................................................ A kősivatagban... 53....................... 51............. A rejtélyes nyom.............................................................................................................................. Újra a jurtában...................................................... Ütközet a hangyákkal............ Csodák csodái............................. 43....... 36............................................................... A szerző utószava.......... Vlagyimir Afanaszjevics Obrucsev.................. Nyugat felé a tengeren................................ ...... 39..... 58......................................................... Epilógus.................. 45.... A Pterodactylusok tanyája...................................................... 42............................................... 35.................................. Kifosztottan........... 33......................................................................................................................................................... 38....... Visszafelé................................... 50................................................................................... 56............................................................................. 48........................................... Kastanov gyújtónaszádja........................ Az elhagyott jurtában..... 34.. Hogyan éltek a foglyok?.......................................... A rablók nyomában......................................................... Kirándulás a Sátán torkába................... Társaik nyomában.......................... Az ősemberek támadása........................... A foglyok kiszabadítása................................................ 47.... 46.. 49................................. 57..... 41........................................ A jura időszak állatvilágának királyai.............................................

4669 Egyetemi Nyomda. Lukáts Kató rajzolta Az utószót Rónaszegi Miklós írta ez a könyv az MSZ 5601-59 szabvány szerint készült 20 (A/5) ív terjedelemben 64.AZ ÉN KÖNYVTARAM Szerkeszti: Elek István A kiadásért felel a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó igazgatója Felelős szerkesztő: Rónaszegi Miklós A fordítás szöveghűségét ellenőrizte: Honti Rezső Képszerkesztő: Bródy Dóra Műszaki szerkesztő: Gut Ferenc Műszaki vezető: Földes György Kötésterv: Rudas Klára és Szántó Tibor V. Obrucsev arcképét K. A. Budapest IF 222 – c – 6466 .