ANTOINE DE SAINT-EXUPÉRY: AZ EMBER FÖLDJE

Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg világhírû írója a polgári repülés hõskorának úttörõje volt, a szaharai és atlanti-óceáni postarepülõ vonalak pilótája hosszú évekig egy afrikai francia repülõtér parancsnoka. A második világháborúban hadipilótaként harcolt a német megszállók ellen, egy bevetés során 1944. júniusában tûnt el gépével. Íróvá mestersége avatta. Három regényt írt élményeirõl: voltaképpen mindig azt az egyetlen tárgykört járta körül, amely A kis herceg-nek is fõmotívuma - a kötelesség, a feladat, a kaland, a magány szépségét és összefüggés-rendszerét. Az ember földjé-nek központi témája egy repülõgép-szerencsétlenség, színhelye a sivatag. "Ebben a könyvben - írja Saint-Exupéry - megidéztem néhányat azok közül, akik egy szuverén hivatásnak engedelmeskedtek, akik úgy választották a sivatagot, ahogyan mások a kolostort választották volna, de meghazudtoltam célomat, ha elsõsorban emberek iránt keltettem csodálatot. Ami elsõsorban csodálatos: az a talaj, amely összeforrasztotta õket." A regényt Rónay György fordította. ---------------------------------------------------------------

1 AZ EMBER FÖLDJE

A föld mélyebben megtanít önmagunkra, mint az összes könyvek: mert ellenáll nekünk. Az ember akkor fedezi föl magát amikor megmérkõzik az akadállyal. De ahhoz, hogy ezt elérje, eszközre van szüksége: egy gyalura, egy ekére. Szántás közben a paraszt a természet egy-egy titkát ragadja meg, és az igazság, amelyet kibont, egyetemes. A repülõgép, a légi útvonalak eszköze is így hozza kapcsolatba az embert minden õsi problémával. Mindig szemem elõtt van az elsõ argentínai éjszakai repülõutam képe komor éjszaka volt, s mint csillagok, egyedül a síkság ritka szétszórt fényei ragyogtak benne. A homálynak ebben a tengerében mindegyikük egy-egy öntudat csodájáról adott hírt. Az egyik családi tûzhelynél olvastak, tûnõdtek, vallomásokat mondtak. A másikban talán a tér roppant mélységeit kutatták, a fáradó elme az Androméda csillagképein borongott. És amott a szerelem lobogott. A messzeségben mindenütt tüzek villantak, táplálékukat követelték, fénylõk vagy szerények, mint a költõé, tanítóé vagy az ácsé. De mennyi zárt ablak ezek között az élõ csillagok között, mennyi kialudt

csillag mennyi alvó ember... Meg kell kísérelnünk, hogy találkozzunk. Meg kell kísérelnünk, hogy kapcsolatot találjunk e puszták végtelenjén lobbanó tüzek némelyikével. A VONAL

1926-ban volt. A Latécoére Társaság fiatal vonalbeli pilótája voltam ez a társaság biztosította az Aéropostale, a késõbbi AirFrance elõtt a légi összeköttetést Toulouse és Dakar között. Itt tanultam meg a mesterséget. Mint társaim, én is átestem a próbaidõn a fiatalok mind átesnek rajta, mielõtt a postát vihetnék. Próbarepülések, áthelyezések Toulouse és Perpignan között, szomorú meteorológiai leckék egy rideg hangárban. Így éltünk: rettegtünk a spanyol hegyektõl - nem ismertük még õket-, és tiszteltük az öregeket. Az étteremben találkoztunk ezekkel az öregekkel, mogorvák voltak, tartózkodóak, magasból tiszteltek meg tanácsaikkal. S ha némelyikük, Alicantéból, Casablancából jövet, a szokottnál késõbb csatlakozott hozzánk, átázott pilótaruhában, és mi félénken kérdezõsködtünk útja felõl, szûkszavú válaszaiból ezeken a viharos napokon mesebeli világ kelt életre elõttünk, tele csapdákkal, kelepcékkel, hirtelen elõbukkanó sziklákkal és forgószelekkel, melyek akár cédrusokat is kicsavarnak. Fekete boszorkányok tiltottak vissza a völgyek bejáratától, villámok kévéi koronázták a hegyormokat. Az öregek bölcsen ébren tartották tiszteletünket. De idõrõl idõre elõfordult, hogy egyikük nem tért vissza, tiszteletre méltóan immár az örökkévalóságig. Emlékszem, hogyan jött meg egyszer Bury - késõbb elpusztult a Corbiéres hegységben. Közénk ült ez az öreg pilóta, lomhán evett, nem beszélt, vállaiban még az erõfeszítés tompa fáradtsága. 2 Azoknak a rossz napoknak egyikén volt, amikor végig a vonalon gonosz az ég, s a hegyek úgy hömpölyögnek a pilóta felé a piszkos sötétségben, mint azok a láncaikról elszabadult ágyúk, melyek leszakították a hajdani vitorlás hajók hídját. Néztem Buryt, nagyokat nyeltem, végre nekibátorodtam, megkérdeztem, kemény útja volt-e. Nem hallotta, homloka ráncos volt, tányérja fölé hajolt. Rossz idõben a nyitott repülõgépekbõl ki kellett hajolni, túl a szélvédõn, hogy jobban lásson az ember, utána sokáig fülében zúgott a szél robaja. Végre fölemelte fejét, látszott: meghallott, visszaemlékezik, hirtelen tisztán fölnevetett. Bury ritkán nevetett: ez a rövid, fáradságát megvilágító nevetés bámulatba ejtett. Nem adott egyéb fölvilágosítást gyõzelmérõl, lehajtotta fejét, csöndesen rágcsált tovább. De a vendéglõ homályában, ahol a kishivatalnokok pihenték ki szerény napi fáradalmukat, ez a lompos vállú bajtárs különösen nemesnek tûnt kemény kérge alatt megvillant az angyal, aki legyõzte a sárkányt. És végre eljött az este, amikor az igazgató irodájába hívatott.

- Holnap maga megy - mondta egyszerûen. Ott maradtam, elõtte álltam, vártam, hogy elbocsásson. - Ismeri az utasításokat? - kérdezte hosszú szünet után. Az akkori motorok távolról sem voltak olyan biztosak, mint a maiak. Sokszor elõfordult, hogy váratlanul, minden elõzmény nélkül, nagy csörömpöléssel cserbenhagytak. Akkor azután bukdácsoltunk lefelé, Spanyolország sziklás talaja felé, hol nem nyílott semmiféle menedék. "Ha itt összetörik a motor mondottuk-, sajnos, nem jár jobban a repülõgép sem." De egy repülõgépet lehet másikkal helyettesíteni. A legfontosabb mindenekelõtt az volt, hogy ne vakon közelítsük meg a sziklákat. Meg is tiltották, a legszigorúbb büntetés terhe mellett, hogy a hegyes vidékeken a felhõtengerek fölött repüljünk. Ha a pilótának kényszerleszállást kellett végrehajtania, a fehér gomolyagba merülve könnyen nekiütközhetett volna a hegycsúcsoknak, anélkül, hogy látná õket. Ezért hívta föl figyelmemet ezen az estén ez a nyugodt hang még egyszer az utasításokra. - Nagyon szép dolog iránytû után repülni Spanyolországban, a felhõtengerek fölött, nagyon elegáns dolog, de... És még halkabban: ! - ... de ne felejtse el: a felhõtengerek alatt... ez az örökkévalóság... Hirtelen szokatlan értelme lett elõttem annak a nyugodt, tiszta, egyszerû világnak, amely akkor tárul az ember elé, amikor kibukkan a felhõk közül. Szelídségük csapda lett magam elõtt láttam a lábaim alatt elterülõ óriási, fehér kelepcét. Azt hihette volna az ember: alatta nem az emberek izgékonysága, nem a zûrzavar, nem a városok élénk forgataga uralkodik, hanem a végtelen csönd, a tökéletes béke. Ez a fehér kép számomra a valóság és a valószerûtlenség, az ismert és a megismerhetetlen határvonala lett. És megsejtettem: egy-egy látványnak csak egy kultúrán, egy mûveltségen, egy mesterségen át van értelme: A hegylakók is ismerik a felhõgomolyokat, mégsem látják ezt a mesebeli függönyt benne. 3 Amikor az irodából kiléptem, gyerekes gõg fogott el. Hajnaltól fogva utasokért, az afrikai postáért vagyok felelõs. De nagy alázatot is éreztem. Úgy éreztem: nem készültem fel eléggé. Spanyolország kevés oltalmat nyújt a fenyegetõ kényszerleszállásra gondoltam, féltem, hogy nem találok megfelelõ terepre. A sivár térkép fölé hajoltam, de nem leltem rajta az utasításokat, melyekre szükségem volt: szívemben büszkeség és félelem kavargott elindultam, hogy barátomnál, Guillaumet-nál töltsem ezt a vártát. Guillaumet járt elõttem azokon az utakon, ismerte a fortélyokat, amelyek az ember kezébe adják Spanyolország kulcsát. Guillaumet-nak kell beavatnia. Nevetve fogadott. - Tudom, mi újság. Örülsz? A faliszekrényhez ment, portóiért, poharakért. Visszajött, még mindig mosolygott. - Egy kicsit megöntözzük. Meglátod, jól megy majd. Úgy áradt belõle a bizalom, mint lámpából a fény. Ebbõl a

bajtársból, aki késõbb megdöntötte az Andesek Kordillerái meg a déli Atlanti-óceán fölötti átkelés rekordját. Most, pár évvel korábban, ezen az estén ingujjban, karját összefonva, a lámpa alatt állt, és a lehetõ legbiztatóbb mosollyal azt mondta: - A viharok, a köd, a hó, igen, néha majd megtréfálnak. Akkor majd gondolj azokra, akik elõtted végigcsinálták ezt, mondd magadban: ami másnak sikerült, miért ne sikerülne neked is. - Mégis kiteregettem térképeimet, kértem, nézze át egy kicsit az útvonalat. S a lámpa alatt, az öregfiú vállára támaszkodva, újra elfogott a kollégiumi évek békessége. De milyen különös földrajzleckét kaptam! Guillaumet nem 'megtanította' Spanyolországot: barátommá tette. Nem beszélt se vízrajzról, se népességrõl, se állatállományról. Nem Guadixról beszélt, hanem három narancsfáról Guadix mellett, egy rét szélén: "Óvakodj tõlük, jelöld meg õket a térképen..." És a három narancsfa több helyet foglalt el, mint a Sierra Nevada. Nem Lorcáról beszélt, hanem egy egyszerû majorról Lorca közelében. Egy élõ majorról, majorosáról, majorosasszonyáról és ez a végtelen messzeségben elveszõ emberpár, ezerötszáz kilométernyire tõlünk, egyszerre roppant fontosságot nyert: jól megtapadva hegységük lejtõjén, világítótornyok õréhez hasonlóan, csillagaik alatt készen állottak, hogy segítséget vigyenek az embereknek. Elfelejtett életükrõl, fölfoghatatlan messzeségükbõl olyan részleteket fogtunk föl, amilyenekrõl a világ egyetlen földrajztudósa sem tud. A földrajztudósokat csak a nagyvárosokat öntözõ Ebro érdekli, és nem Motriltól nyugatra az a füvek közt megbújó ér, amely vagy harminc virágnak tápláló dajkája. "Vigyázz erre a patakra, megrontja a mezõt... Rajzold csak be ezt is." Ó, jól emlékezetembe fogom vésni a motrili kígyót. Ártatlannak látszott, könnyed sziszegésével alig egykét békát, ha megigézett, de csak fél szemével aludt. A kedvezõnek tetszõ terep paradicsomában, elnyúlva a füvek alatt, kétezer kilométernyire tõlünk, reám leselkedett. És az elsõ adandó alkalommal lángcsóvává változtatna... 4 Nyugodt lélekkel néztem szembe azzal a rohanásra kész harminc báránnyal is a dombhajlatban: "Azt hiszed, üres a mezõ, és hopp!" - kerekeid alá rohan a harminc bárány..." Csodálkozó mosollyal feleltem erre a szemtelen fenyegetésre. A térkép Spanyolországa olyan lett lassan a lámpa fénykörében, mint egy táj egy tündérmesébõl. Kereszttel jelöltem meg a menedékeket és a csapdákat. Megjelöltem a majort, a harminc bárányt, a patakot. Helyére raktam azt a pásztorlánykát is, akirõl a földrajztudósok megfeledkeztek. Amikor elhagytam Guillaumet-t, elfogott a vágy: gyalog menni át ezen a jeges téli éjszakán. Feltûrtem kabátom gallérját, ifjú lelkesedésemet vittem a gyanútlan járókelõk között. Büszke voltam, ha - titkommal a szívemben - meglöktem egy-egy ismeretlent. Ezek a barbárok nem ismernek, de napkeltekor rám bízzák postazsákjaikkal együtt gondjaikat, terveiket. Kezeim közé adják reményeik terhét. Kabátomba burkolózva úgy lépkedtem

Hány bajtársam élte át már elõttem. felügyelõt. Akik már elszundítottak. Az ócska autóbusz eltûnt. És azokról az üzenetekrõl se tudtak. Toulouse komor. elvegyülve a névtelen csoportban. A súlyosan kötelezõ parancsot a kivilágított kirakatok mellett kaptam a karácsonyi ajándékok csillogtak az üveg mögött. a vonal pilótája voltam. Mert valósággal húsomhoz volt köze a hóviharnak. mint egy szürke lárva: újjászületve száll ki belõle az ember. tetszése szerint választhat a tenger felé kerül-e. ezt a szorongó szívû várakozást! Végre föltûnt az utca sarkán rekedt csörömpöléssel az özönvíz elõtti jármû. amely talán már készülõdik valahol. óceánnal. Hajnali három óra volt. De az ívlámpák maradoztak. amikor fölkeltettek. téli ege alatt. a lámpaernyõk. aki három óra múlva a villámtûzben megmérkõzik a sárkánnyal. fölvett egy-egy hivatalnokot.. ridegsége.. aki négy óra múlva. Úgy tûnt.. a könyvek? Én már a felhõkben fürödtem. és aki elbánik viharral. tétova morgással feleltek az újonnan jött köszönésére az helyet szorított valahogyan magának. a repülõtér közeledett. de õk semmit sem tudtak aggodalmamról. Félóra múlva kis kofferomon ülve az esõtõl csillogó járdán az autóbuszt vártam. lassít. Közölték velem a csata elõtt az ellenség állását. Ötszáz méterenként megállt. vagy egyenest nekivág Alcoy hegységeinek. amint a felügyelõ mogorvaságának alávetett sebezhetõ alattvalóból megszületik bennük a spanyolországi és afrikai posta felelõs pilótája. az északi hóval. Megdöbbentõen . és nehézzé teszi majd elsõ utamat. Alicante tündöklõ napsugarában. aki öt óra múlva... néhány tisztviselõ és egy álmos vámhivatalnok mellé. Szomorú fuvar volt ez Toulouse hepehupás kövein s a vonalbeli pilótát semmi nem különböztette meg a tisztviselõktõl. Kurta mozdulattal fölcsaptam a redõnyt láttam: a város fölött esik öltözködni kezdtem. az imbolygó ócska autóbusz olyan volt.. s már megízleltem az éjszakai repülés keserû gyümölcsét. Egyedül én voltam beavatott. kényelmetlensége azonban éberen megmaradt emlékezetemben. és mindjárt el is aludt. miután legyõzte a sárkányt. poros hivatalszagú. háta mögött az esõkkel.. és mint elõttem a bajtársak. Kockáztató harcos voltam: mit érdekeltek az esti ünnepségek csillámló kristályai. s leszáll a téli nyárban. A mesterségünk kemény örömeihez szükséges elõkészület jelképe volt.közöttük. fölavatása napján. heggyel. Hogyan vennék észre a sétálók. amelyeket az éjszaka küldött nekem. Dohos volt ez az autóbusz. amelyben elsüllyed az ember élete. amint nõni kezd benne a teljhatalmú uralkodó. vámtisztet. lekuporodhattam az ülésre. 5 Így érezték egy-egy ilyen hajnalon a bajtársak is.és én megízleltem a lemondás gõgös mámorát. a legyõzött téllel. a föld minden java tárul elém így az éjszakában . mint pártfogójuk. amint a csillagok sorjában kialusznak. érzett benne a kopott iroda.. Így érezte egy hajnalon minden egyes bajtárs.

Öreg hivatalnok. amikor még nem volt késõ. vidéki életed fullasztó szokásaiba: szerény bástyát emeltél így a szelek. aki nem ismeri kavicsról kavicsra a vonalat. "Semmit nem jelent" -.elég rossz kilátás. hogy fölébredjen. megkeményedett. hogy Lécrivain nemcsak hogy Casablancában nem szállt le: de soha és sehol nem fog többé leszállni. Nem akarod nyugtalanítani magad a nagy kérdésekkel. fényes pontok: cigaretták virrasztottak a tûnõdések fölött. És hirtelen fölvillant elõttem a végzet arca. Bizony. most már megszikkadt. Kiöregedõ alkalmazottak szerény tûnõdései.gondoltam . és hóviharral kerül szembe. pénzrõl. Alaposan megépítetted békességedet. mindig ugyanaz a hallgatag sofõr a kormánynál. hogy ezt a "nem"-et nem követi több szó. soha senki nem szöktetett meg. amelyekre nincs felelet: toulouse-i kispolgár vagy.tette hozzá-. erre a "nem"-re nincs válasz. csillagok ellen.Ah? Álmában megzavarva erõlködött. begubózol polgári biztonságodba.Ah! felelt a felügyelõ. elég gondot okozott neked. aki egy ködös napon vagy éjszakán örökre eltûntek. mintha szánnának ártatlanságunkért. A tócsákban a szél nyoma látszott. "Rossz az idõ?" A felügyelõ unottan tekintett az ablakra." Meg kellett óvniuk tekintélyüket. amellyel az öregek riogattak de nekem most eszembe jutottak: "Sajnálom azt.. Körülnéztem: a homályban apró. amibõl vagy. Magamban azon tûnõdtem: mirõl ismerni hát meg a rossz idõt? Guillaumet este egyetlen mosolyával elhalványított minden rossz elõjelet.Ah . csönd nehezedett ránk az igazgató. láthatatlanul a homályban. szomorú családi gondokról. megmutassa buzgalmát. bólogattak.mormolta. S ahogyan a másodpercek múltak. Nem bolyongó planéta lakója vagy. aki útitársam vagy itt." Vártuk a folytatását hiába. hogy ember voltod elfelejtsd.. igazán sajnálom. nyolcvannak? Esõs hajnal. .. "Elsõ utamra . áradatok." A felügyelõre néztem. amelybe ezek az emberek bezárkóztak.Lécrivain ma éjszaka nem szállt le Casablancában. átszólt a felügyelõnek: . igen? Nem tudott átmenni? Visszafordult? Egy hang az autóbusz homályában egyszerûen azt felelte erre: "Nem. senki nem ébresztheti már föl benne az alvó . feszélyezõ részvéttel néztek ránk. Megmutatták annak a fakó börtönnek a falait. és nem is vagy felelõs érte.. .. Az agyag.egyszerûvé változott benne minden. S emlékszem: három évvel késõbb egy ilyen hajnali úton az autóbuszban tudtam meg pár kurta szóból Lécrivain pilóta halálát egyike õ azoknak a vonalbeli pilótáknak. Senki nem rázott föl.. Így vetettem alá magam elsõ utam hajnalán a mesterség megszentelt rítusainak bizalmatlanul néztem az ablakon át a fénylõ kövezetet az ívlámpák tükrözõdtek benne.. egyre nyilvánvalóbb lett.. nem foglalkozol olyan kérdésekkel. Hánynak és hánynak volt közülünk utolsó menedéke ez az autóbusz! Hatvannak. . Hajnali három óra volt akkor is. Hánynak és hánynak volt közülünk utolsó kísérete ez a társaság? 6 Elleshettem egy-egy halk beszélgetést is: betegségrõl.

hogy mozgásban van. A mesterség mágiája egy világot nyit meg elõttem: nem telik bele két óra.zenészt. Mermoz ezek között a lakatlan romok között folytatta útját. S ha eljön az idõ. a vezetõ kipontozza a térképet. a gépész. ha eltért. A pilóta. mintha Indiában lennénk. s az oszlopok között a tenger hideg kõkockáin a telehold ragyogott. Békésen szálltunk birodalmunk mélységeibe. a feszült figyelem pillanatról pillanatra a csodát készítik. és látszólag olyan mozdulatlanul. és titokban. kerülgette az óriási oszlopokat . rádiólámpákban. a pilóta bátran tapaszthatja homlokát az ablakhoz: a semmibõl megszületett az arany . S amikor egy órával késõbb a felhõk alatt siklott: fantasztikus világra bukkant. és inkább a mûszerek játékának engedelmeskedik. bajtársuknak ugyanazt az üzenetét: "Nulla óra negyven perc. Víztölcsérek emelkedtek elõtte. melyeket balról akart elhagyni. s ez megváltoztatja lényegét. de nem hegyek már láthatatlan hatalmak. alacsony boltívét hordozták. Így estünk át mesterségünk keresztségén. ha a csúcsok. villámhajzatú hegyormokkal és ha jön az éjszaka. zsúfoltan. Mint éjszaka a tengeren. és a pilóta helyesbíti útját. A földön pedig az ügyeletes rádiós tisztek higgadtan jegyzik füzetükbe. és ki kell számítani közeledésüket. mint a hadi felvonulások. 7 Látta: elõtte úgy csap föl percrõl percre egy-egy tornádó uszálya. De a számlapokban. ugyanabban a pillanatban. s szembeszállok a fekete sárkányokkal. De a motor különös remegéssel tölti be a villanyfényes szobát. költõt vagy csillagászt. s azután: kezdõdtek útjaink. mutatókban láthatatlan alkímia folyik. alkonytájban elérte a teljes szélcsend övezetét. elfojtott szavak. Nem is érzi. Nem panaszkodom többé a zápor miatt." Ilyen ma egy repülõgép útja. És mégis. Végletekig földuzzadva a vihar komor. ahogyan egy fal épül azután látta. egy sajátos látomásban úgy éreztük: messzebb vagyunk. a rádiós nem kalandba bocsátkozik: laboratóriumba zárkózik. négy órán keresztül haladt a hold . Ma már alaposan kikutatták ezt a birodalmat. kék. mint egy templom fekete oszlopzata. amint az éjszaka ráborul erre a készülõdésre. mint a táj meglepetéseinek. mindegyikünknek volt olyan útja. kanyargott a fénycsatornákban. távol van minden támaszponttól.a tenger dagálya dübörgött bennük -. s visszatérni ebbõl a messzeségbõl: céltalan remény. lámpája alatt. szembekerültek. elrejti. a csillagokból olvasom ki gyõzelmes utamat. de a boltozat résein fénykévék hullottak át. Minden rendben. De az óra halad. Ezek az utak legtöbbször eseménytelenek voltak. higgadtan számokat jegyez. amikor kétórányira a repülõtértõl hirtelen.a repülõtér fényeiben ragyog. Amikor Mermoz elõször kelt át hidroplánján a déli Atlantióceánon. mint a hivatásos búvárok. Kívül a hegyek ködbe merülnek. aki talán benned élt egykor. a csöndben. A titkos mozdulatok. A rádiós.

és sehonnan. éhes voltam. hogy elérjük a partot: lehet. a virradat friss hûsében leszállunk Casablancában. oltsák ki. Néri rádiótávírászt és engem. mindig belekaptunk az aranyos horogba. és súlyosan megtévesztettek minket. kedves házainkat. Néri felém hajolt. nem tudhattuk. mikor már elcsüggedtünk.fagyos lávafolyama mentén. szerelmeinket õrzi. A hold végleg kialudt a hómezõhöz hasonló ködben. mindig azt hittük. mihelyt felvesszük az üzemanyagot. A veszélyben apró emberi gondok foglalkoztatnak: és én szomjas voltam. anyagtalan világban. A szaharai repülõterek rádión közölt helymeghatározásai mind hamisak voltak ezen az éjszakán. elvesztünk ebben a bolygók közötti térben.. hallottam: énekel! Ez csak a repülõtér lehet. Az egyetlent. A repülõterek. azután kihunyt. és gyújtsák meg háromszor egymás után a fároszt. és keresve az egyetlen igazi bolygót: a miénket. Irányunkat egy csillagnak vettük. a repülõtér fárosza mert éjszaka a Szahara kialszik.üzente Néri a cisnerosi repülõtérnek-. a templom kapuja felé. hogy a köd egy hasadékának mélyén víz csillámlik... vak reménykedéssel. menthetetlenül. és hirtelen a part irányába fordultam. Mermoz arra eszmélt: nem félt az úton. Vége a munkának! Néri meg én ." . Áradó öröm fogott el. nem tudva. hogy elfogy az üzemanyag. milyen kép merült föl bennem akkor. mely lebukóban néhány percre láthatóvá vált a felhõk és a ködfal között. Bár üzemanyagunk fogytán volt. Új meg új fények gyulladtak elõttünk. mennyi ideje haladunk az óceán fölött. halott terület. mely õrzi." Cisneros háromszor egymás után kioltotta és meggyújtotta jelzõlámpáit. folytatjuk utunkat. amelyekkel kapcsolatot találtunk.mert hangunkat egyformán hallották mindenhonnan . hogy gyerekesnek tûnik. száz elérhetetlen planéta között. fokról fokra vakká is váltunk. óriási. S amikor a csillogás tartós volt. mégis elmondom. Már süketen... az egyetlent.azután választhattunk másik csillagot. milyen szögben vagyunk. Eszembe jut azoknak az óráknak egyike is. lemondtak róla. A hold lassan lehanyatlott. S hirtelen. mint egy elhamvadó parázs. ez a repülõtér és az élet . A fény villogott egy ideig. Lehet. 8 Ettõl kezdve úgy éreztük. hogy amikor kiért. a felhõk és a köd között úsztunk. Az ég beborult fölöttünk. S ez a látvány olyan lenyûgözõ volt. És ha el is érjük: meg kell találnunk a repülõteret. Nem tudjuk az irányt. egy fénytelen. elõttünk balra fényes pont lobbant a látóhatáron. nem hunyorgott: csillag volt. amely meghitt tájainkat. Ha megtaláljuk Cisnerost. ez az igazi jelzõfény. megkockáztattuk a döntõ kísérletet: "Fény a látóhatáron . amikor az ember átlép a való világ határán. és mi. Amikor megláttam. amelyet figyeltünk. de a rideg fény. sorjában feléjük haladtunk. Nem voltunk biztosak benne. hogy fölvilágosítsanak helyzetünkrõl: "'Nem tudjuk az irányt..

Az élet átnyújtja nekünk ezt a reggeli ajándékát." A többes szám harmadik személy a föld összes népeit jelentette. a posta. s mi más gondunk lehetett ezen a százfokú lépcsõn. s most ért utol kétezer kilométernyire a köd és felhõ között. mint a Hold árulása. amelynek ez a lökés volt a hírnöke. Nérivel együtt hirtelen hatalmas ujjongást éreztünk: idefönt mi voltunk az urak." Szívdobogva vártam. hadseregeikkel és uralkodóikkal. jobban tennék. És az is igaz: ez az ember a mesterségét végzi. parlamentjeikkel. remek hírt kaptam. a ritka csillagok.olvastam . hajórajaikkal. hogy megértsük.. illatos kortyban.és az az ember odalentrõl felénk köpdösi kicsinyes dühét. Az öreg parasztasszony is csak egy festett képen. amelyek kora hajnalban kinyitnak. amely közösséget teremt köztünk és a békés legelõk. egyetlen sürgõs kötelessége volt: pontos számokat nyújtani a csillagok közötti számításainkhoz.. Vannak kis vendéglõk. Hát nem látta egyenruhánkon ez a káplár. hogy hülyeségekkel szórakoznának . 9 Annak a bolygónak. a repülõgép sorsát tartottuk kezünkben. Nérivel asztalhoz ülünk. hogy életünket megmentsük . érett búzamezõk. elég gondot adott." Igaz: túl közel kerültem a hangárokhoz. Az élet minden öröme így sûrûsödött össze számomra ebben az elsõ forró. elveszve a tenger fölött bolyongva. hogy bosszankodtunk volna. elõttünk meleg kifli. lisztnek ebben a keverékében. a tenger fenyegetõ ízének árnyékában. Ami a többit illeti: egyelõre csak hallgatni volt joga róluk.írta Néri -. ahol nem volt semmi értelme. nevetünk az elmúlt éjszakán. hogy átírja az öt-hat szót: talán menekülésünket jelentik. Egy repülõtér irodájában türelmesen fogadtam volna ezt a szemrehányást. De legyõzhetetlen távolság választotta el gépünket ettõl a lakott földtõl: Egy csillagzatok közé tévedt porszem a világ minden gazdagságát magába zárta. kávénak. Végre kezembe kaptam az égnek ezt az ajándékát. rózsafüzéren át lel Istenére: egyszerû nyelven kell beszélni hozzánk. A rengeteg csillag közt készített ilyen illatos tálat. "Ahelyett. De ott ért utol. biztonságban vagyunk. "Saint-Exupéry úr . amelyrõl ez az ember jelentkezett. túlságosan közel került a hangárokhoz. hajnali lakomául. S újra elolvasva annak az ostobának az . köztünk és az egész föld között. tejnek. a ködfal. együgyû érmecskén.bemegyünk a városba. Késett a leadásoknál. S ezek a számok hamisak voltak. Végzetünket.. nyomát kutatva. tejeskávé. egzotikus ültetvények. ezt olvastam: "Minden jól megy.. S az asztrológus Néri. Hirtelen hátba bökött.. szenátusaikkal. A papírlapon.. Itt reccsent ránk. mikor rossz néven veszi. De ahelyett. ha elvezetnének valahová. hogy hozzáférhetõvé váljék számunkra. mert amikor Casablancából elindult. hogy kapitánnyá léptünk elõ? Megzavarta álmunkat: a Nagy Medvétõl a Nyilas felé haladtunk. A casablancai légikikötõ állami biztosa küldte.kénytelen vagyok Párizsban eljárást indíttatni ön ellen. mindig csak a csillagoknak könyörgött. Casablancában adták föl alkonyatkor indultunk el onnét. és erre õ eszméltetett rá.

De nem volt választásom. merõlegesen a part felé haladva. megméri közös nyelv kapcsolja össze õket. elhatároztam: tartom ezt az irányt. Annak a gépnek a tartálya nem a szabványos tartály. hol van: a szirt olyan lesz. nekifordultunk a Mercuriusnak. amelyet vezetnek. és nem tudja pontosan." A repülõterek közben sorra fölriadtak. így gazdagítja a világot mindaz. Dakar hangja. Cisneros jelentkezett. amelybe majd alá kell merülnünk. elintéznivalója van velünk. valahol fönt. de igyekezet mégis. Lemondva a reményrõl. Úgy gyûltek lassan körénk. Meddõ tanácsok. Így még volt valami kilátásom rá. mint egy betegágy köré." Cisneros kibukkant a homályból. Hasztalan igyekezet. csak annak a lehetõsége csökken. kérdéseket tesz föl majd neki. négyezer kilométerre tõlünk. Cisneros jelenti: talán kétszáztizenhat. Casablanca. hogy mélabúsan vállat vontam. A rádióállomások föllármázták a légikikötõket.. A légikikötõk fõnökei föllármázták a bajtársakat. de annyi aggodalommal telve! És hirtelen megszólalt Toulouse. és minden bevezetés nélkül kérdezte: "A gép. hogy a vonal pilótája fölfedezze a régi látványok új értelmét: az egyhangú táj talán fárasztja az utast. hogy valaha is elérjük Cisnerost. 10 De ha a pilóta vakon repül. A helyzet olyan világos volt. elérhetõen. Egyszerre mellénk állott. amit egy mesterség parancsol. a pilóta számára azonban új színeket mutat. hová vezettek. hogy nem veszünk a tengerbe. de milyen messze? Rövid tanakodás Nérivel egy véleményen voltunk: túl késõ." . mint a robbanóanyag. míg ki nem fogy az üzemanyag. és ha Cisneros felé fordulunk. hogy partot találunk. nem az F. Számára a látóhatárt lezáró felhõtömb nem puszta díszlet: izmainak lesz közük hozzá. Irány Cisneros. hogy katasztrófa nélkül földet érhetünk a köd sûrû éjszakájában.. Így változnak az óceánok is. És nincs is ilyen éjszakákra szükség.. áramok kényére hagyott akna megrontja az egész tengert.. A legkülönösebb szerencse mentett meg. nehezen javítja eltéréseit.?" (elfelejtettem a számát). Néri válaszolt: "Egyórai üzemanyagunk van csak tartjuk az irányt: kilencvenhárom. Igen."De igen. Az egyszerû utas észre se veszi a ." Így formálja át. ahogyan egyetlen rejtett.üzenetét. aki azt hitte. balra tõlünk. Csalékony jelzõtüzeim azonban Isten tudja. Arra se lehetett sok reményünk. amely egy órával korábban megmentett volna: "Cisneros meg akar találni. Fölbukkan egy távoli szirt: milyen arcot mutat majd felé? Holdfényben: jóindulatú jel az úton."Akkor még kétórai üzemanyagunk van. . betölti fenyegetéseivel az egész éjszakát. amikor Néri kezembe csúsztatta az üzenetet. a vonal feje. Párbeszédünkbe belevegyült Agadir. Számol vele.

amelyeket a fagy okozott éjszaka. amelyek. a gép hasznavehetetlenné vált: de a hegyrõl megpillantotta az ígéret földjét. ahogyan elõször látszott sõt: csak még szigorúbban alájuk veti. elmélkedik rajtuk. a szél nyomát a tengeren. a chilei síkságot. az esõ közeledését. késhegyig menõ harcra kényszerítik a pilótát. bukdácsoltak az egyenetlen talajon a szakadékig . Mermoz útra kelt. A homok után szembeszállt a heggyel. Négyezer méter magasságban. Mermoz úgy vállalta ezt a küzdelmet. A Kordillerák csúcsai hétezer méter magasak. aki száz és száz jelbõl elõre látja a tavasz jöttét. az alkony aranyveretû felhõit: töpreng. A gép nem zárja el a természet nagy kérdéseitõl. azután váltságdíj fejében kiadták. A BAJTÁRSAK Mermoz és néhány társa megalapította Casablancától Dakarig a leigázatlan Szahara fölött a francia légi útvonalat. A repülõgépnek. A motorok abban az idõben csöppet sem voltak biztonságosak. Nagy forradásos. a tiszta éjszakák jeleit fejti meg. folyt a víz. a fölszín simának. Mint a birtokát járó paraszt. megbízták a Buenos Aires . a köd. aki a vonal egy-egy ágán halad valahol. Nem csodálja a föld és ég színeit. S a pilóta. Vezetõjével együtt két napon át kereste a menekülés útját: hiába. elérte a szemközti hegyet hét percig tartott a repülés a réseken át. . egy meredek falú szirttetõn akadt fönn. Akkor megkockáztatták az utolsó lehetõséget: nekilökték a gépet a mélységnek. 11 Zuhanás közben a gép végre elég sebességre tett szert. És Mermoz tovább folytatta postarepüléseit ugyanazok fölött a vidékek fölött. De a pilóta tudja: itt nem szabad a vízre leszállni. fehér foltok látszanak csupán jégszerû lapok között. amelyekrõl a szél hóförgetegeket sodor le. és postájáért egyszerre három elemi istenséggel száll pörbe: a heggyel. sápadt világossággal. hogy az ellenfélbõl semmit nem ismert nem tudta. ha két sziklafal között érik.belevetették magukat. Mindig az élvonalban volt: amikor az amerikai vonal megnyílt. ismét engedelmeskedett a kormánynak. a jég fenyegetését. Végül egy napon "kísérletképpen" az Andesek fogságába került. ha útja sima és szerencsés. tizenöt napig fogságban tartották. mérgezett virágok. amelyet kapott. Egyedül áll a viharos ég hatalmas ítélõszéke elõtt. Mermoz egy kényszerleszállás alkalmával a mórok kezébe került azok elõször meg akarták ölni. építsen most hidat az Andeseken át. hogy átjárókat keressen.Santiagói ág tanulmányozásával hidat épített a Szahara fölött.vihart: ha ilyen magasból nézi. erezett. Mermoz fölrántotta. Mermoz "kikísérletezte" a többiek útját. a tengerrel és viharral. a hullámok egy-egy tömbje mozdulatlannak tûnik. a vad légörvényekkel. a vihart megelõzõ kísérteties. az ormokkal. a pilóta is a hó. Ezek a foltok az õ számára: hatalmas. ki lehet-e kerülni élve ilyen halálos szorításból. még akkor sem puszta szemlélõje egy egyszerû színjátéknak. ötezer-kétszáz méter volt a legnagyobb magassága.

amelynek egét annyiszor szántották végig. mint egy végzetes betegség? Reménykedtünk teltek az órák. mint ahogyan a kenyér hiányoznék. De az ítéletet még nem közölték azokkal.újrakezdte. Igaz: eltávozott. Tíz perc késés a mindennapi életben nem jelent semmit. hogy a hivatás nagy családjának szétszórt tagjai itt vagy ott összegyûljenek. De ha visszatért. az utolsó repülõtérre. halála a hivatással jár. s az átkelés fortélyait alaposan kitapasztalta. Mermoz barátjára. Amikor az Andeseket eléggé kiismerte. és lefekszik aludni a tarlón. rövid rádióüzenet érkezett tõle: kikapcsolta a jobb hátsó motort. Azután csönd lett. aki derekasan megkötötte kévéit. A repülõterek világítását akkor még nem valósították meg sötét éjszakákon a leszállás helyén három helyen benzint gyújtottak meg: ez a sovány fény fogadta Mermozt.Másnap . mint az arató. akik nem beszélgethetnek egymással. és lassan-lassan késõ lett. A végzet kimondta ítéletét. a hegy. Amikor az éjszakát megszelídítette. csak azért tért vissza. Sokszor majdnem elnyelte a sivatag. hogy sokáig várjunk egy-egy találkozásra. Ez a halott idõ egy még ismeretlen eseményt rejt magában. úgy érezzük. Ha egy bajtárs meghal. mely percrõl percre nyomasztóbb hatalommal nehezedik ránk. Az utazások véletlene kell hozzá. a hegyet. 1931-ben ért a posta elsõ ízben négy nap alatt Toulouse-ból Buenos Aires-be. Így törte meg Mermoz a sivatagot. megpróbálkozott az óceánnal. Meg kellett értenünk. akár az õrszemek. elszigetelten. hogy barátaink nem térnek vissza többé. a gépet is. Tizenkét esztendei munka után. A bajtársak Párizstól Santiagóig szétszórva élnek a világban. Guillaumet-ra bízta a vonalnak ezt az ágát. . az éjszaka és a tenger. kényszerleszállást kellett végeznie a viharos tengeren. az éjszakát és a tengert. és nekivágott az éjszaka meghódításának. föllebbezni ellene nem lehet többé: a sors vaskeze fölrobbantotta vagy elmerítette a tengerben a gépet. a postát is. a csöndet. Jelentéktelen vagy szerencsétlen: már bekövetkezett. a postarepülésben azonban nagyon súlyos értelme van. feltörte az utat. mint egy más halál. s eleinte nem fáj annyira. akik várják. de távolléte még nem hiányzik olyan mélyen. Itt is sikerrel járt. 12 Megszoktuk. A hír egyáltalán nem látszott nyugtalanítónak mégis: tíz percnyi hallgatás után Párizstól Buenos Airesig a vonal valamennyi rádióállomása feszült aggodalommal várakozott. Visszafelé menet a déli Atlantióceán közepén elromlott az olajvezeték. hogy ismét útra keljen. Ki nem ismeri közülünk azt a mindegyre gyöngülõ reményt. hogy abban a déli Atlantióceánban pihennek örökre már. Egy hajó megmentette õt is. Mermoz eltökélten mûve mögé rejtõzött. amikor egy alkalommal újra a déli Atlanti-óceánon kelt át.

A bajtársak árnyéka sorjában elhagy. amelyeket nem a pénznek köszönhettem. Így megy az élet. Bezárjuk magunkat. hogy néhány órára mindentõl fölszabadultunk. a fákat. nõket. Ha tölgyet ültetsz. melyet frissen színez a hajnallal visszakapott élet. melyik hagyott maradandó ízt bennem.. 13 És nem lehet pénzen megvásárolni a világ új látványát egy-egy nehéz útszakasz után. És gyászainkba lassan belevegyül egy furcsa szomorúság: öregszünk. Az eltûnt bajtársat nem pótolhatja soha semmi.Casablancában. Erre az erkölcsre tanított minket Mermoz. talán nem is enged idõt. viták. a kárpótlást nyújtó apró dolgok dallamát. amely semmi olyat nem nyújt. ezernyi csillagával. megbékülések. magányosan. érzelmek kincsével! Ezeket a barátságokat nem lehet újraépíteni. hamunál hitványabb pénzünkkel. akivel az együtt átélt megpróbáltatások örökre összekapcsolnak . És nem lehet pénzen megvásárolni az éjszakai repülés élményét. de a hivatás. s azt hiszed. s azzal a nagyszerû érzéssel. régi emlékeket idézünk. árnyékában pihenhetsz nemsokára: hasztalan reménység. hogy egyesíti az embereket: csak egyetlen igazi fényûzés van: az emberi kapcsolatoké. ma vagy holnap. ha fölállítom azoknak az óráknak a mérlegét. a mosolyt. Gazdaggá teszik ezek az elrejtett. Ha emlékeim között kutatok. Egy Mermoz barátságát. hallgatagon. milyen kitörõ örömmel vernek hátba! Igen. komolyságával. Az Aéropostale három repülõgépe alkonytájban elakadt a Rio de . nagyon hûek! És ha útjaink keresztezik egymást. Eleinte gazdagodunk. Öreg bajtársak nem könnyen teremnek. És nem lehet azt a leigázatlan Afrikában töltött éjszakát sem. nem is igen tudjuk. Akkor kezdõdik igazi gyászunk nem szívet tépõ kicsit keserû. Az élet talán messze sodor a bajtársaktól. amiért érdemes élni. De lassanként ráeszmélünk. Dakarban. Azután újra útra kelünk. A föld így egyszerre puszta és gazdag. Mi érhet föl a közös emlékek. amikor az idõ megsemmisíti ezt a munkát.de hûek. de vannak valahol hogy hol. hogy az a kert örökre bezárult elõttünk. azután jönnek évek. amelyek számítottak: mindig azok voltak az igaziak. Egy hivatás nagysága elsõsorban talán abban van. amelynek emléke most fölbukkan bennem. vetünk esztendõkön át. hogy gondoljunk rájuk. hogy ennek vagy annak a tiszta nevetését nem halljuk többé. Ha csupán anyagi javakért dolgozunk magunk építjük magunk köré börtönünket. elfeledve . egy olyan társunk szeretetét..nem lehet pénzen megvásárolni. virágokat. együtt átélt nehéz órák. Buenos Airesben a vacsoraasztal mellett évekkel elõbb megszakadt beszélgetéseket folytatunk. titokzatos kertek nehéz elérni õket. mindig visszavezet hozzájuk. megszoktuk a várakozást.

és elámul a tenger végtelenségén. Az ács tulajdonsága ez: szembeáll fájával. hogy ugyanegy közösségbe tartozunk. árva gyertyaszálat. Emlékeinket emlegettük. csatlórúd-töréssel. életünkben talán az utolsó. Egy évvel azelõtt két hajótörött bajtársunkat. Bourgat szállt le. A sivatag közepén. Elsõnek barátom. Riguelle hajtott végre kényszerleszállást. megméri. Tudtuk: most is egy háromszáz puskásból álló csapat tanyázik valahol Bojador környékén. 14 2. vagy ha szólnak: a szavak nem mondanak semmit. ezen a homokfolton. aminek nincs neve. de nem foglak azzal bosszantani. mint a fogoly. Pedig végtelenül szegények voltunk. Széles mosollyal összenézünk. Akkor váll a vállhoz simul. Ráeszmélünk. énekeltünk. Az emberek sokáig haladnak egymás mellett csöndjükbe zárva. a föld meztelen kérgén. láthatatlan kincseken osztozott. Berendezkedtünk az éjszakára. s mint egy fabódé szögletében. Ugyanolyan könnyû forróság áramlott bennünk. körberaktuk õket. hogy makacsul hangoztatom bátorságodat. megtapogatja. De ezen a rosszul megvilágított terítõn hat vagy hét férfi. homok és csillagok: trappistáknak való kemény élet. de egy jelentéktelen géphiba õt is földhöz kötötte. minden képességét összeszedi terve megvalósításához. hogy segítséget vigyen neki. A csomagtartóból kiszedtünk öt vagy hat ládát. talán már föl is kerekedtek éber virrasztás kezdõdött.és vártunk. Talán a "komolyság" ez de a szó nem megfelelõ. azután egy másik bajtársam. tréfálkoztunk.Oro partvidékén. . Éjszakára összegyûltünk falunknak ezen a nagy terén. Szél. amikor elmondom legszebb kalandodat. amint mások lelkét fölfedezi. Láthatták messzirõl a három leszállást. Gourpot és Erable-t pontosan ezen a helyen mészárolták le a mórok. akinek emlékein kívül nem volt többé semmije a világon. Végre találkoztunk. mint egy jól megrendezett ünnepen. a világkezdeti magányban így emberi falucskát építettünk. leszállt az éjszaka. Van egy tulajdonság. Vártuk a megváltó hajnalt vagy a mórokat. és megvárjuk a nappalt. mi adott karácsonyi hangulatot ennek az éjszakának. mindegyikben meggyújtottunk egy széltõl alig védett. hogy rendesen elvégezhessük a javítást. melyre ládáink reszketõ fényt vetettek . De eljön a veszély órája. Az ember tágulni kezd. hogy Bourgat gépét megmentjük. Mert ez a tulajdonság a legragyogóbb vidámsággal is együtt járhat. Nem tudom. kiürítettük. nem veszi könnyen. Harmadiknak én kötöttem ki. aki megszabadul. Másra gondolok. Elhatároztuk. rész Guillaumet: rólad is mondok pár szót. Olyanok vagyunk. de mire elértem õket. értékedet.

maguk a chilei katonatisztek is azt tanácsolták: hagyjunk föl kutatásainkkal. Valamivel délebbre megtaláltad ezt a kelepcét: mintegy hatezer-száz méter magasságban a felhõk fölött.mirõl. "Életünket kockáztatnánk . újra meg újra megöleltünk: élsz. már nem is kereslek: tested fölött virrasztok. Patagóniából tértem vissza. csupa idegen. hogy mentõexpedícióra jöjjenek velünk a hegy belsejébe. Argentína irányába fordultál." S amikor újra az Andesek óriási oszlopai. Végre. melyek nem értek túl hatezer méteren. Régi számadásom van ezzel a hûtlen képpel. a halál közelében. mert megismertem .ó. él! Akik ott voltak." Ha Deley vagy én leszálltunk Santiagóban. Tíz perc múlva indultam. Mit ért két repülõgépünk! Úgy tûnt: száz raj száz éven át sem tudná földeríteni ezt a roppant hegytömeget. egy hókatedrálisban.a kocsit. esküszöm. hogy barátjuk túlélte a zuhanást.Egyszer olvastam egy elbeszélést. önnön csodád szerzõje. nem ismert téged. Öt napon át kutattuk repülõgépen azt a hegytömböt nem találtunk semmi nyomot. Guillaumet." Elfogadod és megméred. Aki ezt írta. mi történt veled. "Amit én csináltam. ." Késõbb elmondtad nekünk. kiált .. némán. Nincs szükséged rá. a hetedik napon. mint aki csirkefogótréfákkal szórakozik mintha a bátorság azt jelentené. és melyekbõl csak a csúcsok emelkedtek ki. föltámadtál.mondták -. hogy gimnazistacsínyekhez alacsonyodunk a legsúlyosabb veszedelemben. A csempészek. Guillaumet. Ha az éjszaka odafönt meglepi az embert. jéggé változtatja. "Tél van. Lehet. amelyben e kalandodat dicsõítették. mindnyájan összeölelkeztek. Úgy mutattak be. hogy eltûntél az Andesek között. úgy tûnt. mielõtt szembeszállsz vele. Te mégis útra keltél. és negyven perccel késõbb leszálltam egy út mellett. Íme: átadom neked emlékeim tanúságát. nem tudom hová. télen az Andesek nem adnak embert élve vissza. S az elsõ értelmes mondat.. az éjszakát azonban nem élhette túl. Ha komisz viharral kerülsz szembe. arra. amit kimondtál ekkor. mindnyájan sírtunk. két út között éppen ebédeltem egy mendozai vendéglõben egy ember belöki az ajtót. amely San Raphal felõl hozott téged. eltorlaszolta az egész vidéket az amerikai Pan-Air pilótái sorra visszafordultak. A vihar negyvennyolc óra alatt öt méter magas hóval borította be az Andesek chilei lejtõjét.Guillaumet. banditák odalent öt frankért készek a gaztettre. de arra még õk se voltak hajlandók. hogy nevetségessé tedd ellenfeledet. melynek csúcsai hétezer méterig fölnyúlnak. nem tudom . hogy hasadékot keress az égboltozaton. csodálatos emberi gõg vallomása volt. Tél volt ötven órája... Mendozában csatlakoztam Deley pilótához. Elvesztettünk minden reményt. hegyfalai között siklottam. azt mondod: "Komisz vihar. 15 Szép találkozás volt. csak ennyit: . egyetlen barom nem lett volna soha képes.

A magas hegységben minden olyan különös. És milyen felhõk vannak!. hogy egy tölcsér mélyén nyúlik el. Úgy tûnik. megtaláltunk. Az ember fél.. csonttá fagytál. ziháltál s . abbahagyja. hogy a szíjak fölsebezték vállamat. eltér jobbra vagy balra. hogy megtalálja hát a mögött azt az övezetet. dagadt arcodat. Útnak indultam. Nagyon csúnya voltál. Amikor kikecmeregtem a gépbõl. ahol a levegõ fönntartaná. belekapaszkodtam az ülésbe. fölismertem: a Lagúna Diamante. Postazsákokba burkolózva negyvennyolc órán át várakoztam. fekete tömeget pillantottam meg: ekkor végre be tudtam igazítani a gépet. de újra lemerül. mint halott súly. de még nem törõdtem bele. tömören és biztosan. Belepett a zúzmara. hogy oltalmat találjon a kedvezõ hegycsúcsnál. Kétórai keringés után leszálltam: fölborultam. amelyek biztosaknak tûnnek: ugyanabban a magasságban állandóan újraalakulnak. és ha ágyad szélére ültél pihenni. Egy tó volt elõttem. " 16 De mi maradt belõled. de a hóförgeteg elvakított lehetetlen volt elérnem a tavat úgy. hogy ki ne repüljek a gépbõl. fölnyúl hozzá. elengedtem a kormányt. a havat. hogy tartsa a magasságot. Azután elült a vihar. hatezer méterrõl háromezerötszázra zuhantam. mint egy ugródeszka. a gép veszít sebességébõl. Elgyötört testeddel kínlódva forgolódtál. Még aznap este repülõgépen Mendozába vittelek a fehér takarók úgy borultak ott rád. és nyomorult is: nem tudtad használni többé munkád szép szerszámait: kezed merev volt. És mentem. a tölcsér egyik oldalán a hatezerkilencszáz méter magas Maipu tûzhányó emelkedik. hogy össze ne zúzzam magam a tölcsér valamelyik falán. Körben forogtam a lagúna fölött. az egész ég lejjebb merül. hogy túlságosan fölugrott. A motor szabályosan dolgozik. Minden fölbomlik. mint egy oszlop. De nincs többé semmiféle oszlop. mely puhán emelkedik. Kénytelen voltam a gép alá mászni ott gödröt ástam magamnak a hóban. mint egy balzsam..A lefelé haladó légáramlatok néha kínos meglepetéseket okoznak a pilótának. Háromezerötszáz méter magasságban vízszintes. Figyeltem fekete. nem láttam mûszereimet mint egy zuhanó kõ. mint egy ütõdött.. Tudtam.mondtad -. mint egy öregasszony. Az áram elkapott. az ember az általános szétomlásban siklik a felhõ felé. míg el nem fogyott üzemanyagom. és majdnem kiszakadtak. "Megrekedtem . de hogyan: összetöpörödtél. harminc méter magasságban. petyhüdtté válik: újra és újra lemerül. olyan volt. elfagyott lábad úgy lógott.. de nem tudtál elaludni. mégis lemerül az ember. Tested nem felejtette el a sziklákat. Nincs többé menedék. érett gyümölcs. De meggyógyítani nem tudtak. öt napon és négy éjszakán át. Guillaumet! Igaz. S még mindig úton voltál. Egy kozmikus szerencsétlenség foglyának érzi magát. Kiszabadultam a felhõbõl. mindaddig. a vihar feldöntött. összezsugorodtál. Felhúzza. Találkozni a felhõk fölött olyan lefelé tartó légáramokkal. Hiába próbál visszafordulni. mely úgy kapja a szelet. A lökések olyan hevesek voltak. és elnyeli.

elnyúlva a hóban. mint egy turbina. merõleges hegyfalakon kúszol.. akkor hiszi azt is. Véred elfolyik. A hideg megdermesztett. ami legjobban megdöbbentett. az utolsóig. Akkor megint más emlékekre vetettem magam. ha nem megyek tovább. Sokat szenvedtem. hason feküdtél.legnagyobb gondom az volt. kezed csupa vér. . és te huszadszor is újrakezdted a harcot a hamvaiból föltámadó ellenséggel. S amíg éjszaka róla beszélték. Mindnyájan bíznak bennem. amelyeket nem tudtál elûzni. Miért folytassam ezt a kínszenvedést?" Elég. Azután. úgy dolgozott. eszembe juttatta helyzetemet. hogy legyen erõm tovább menni. Eltûnnek belõle a sziklák.. három-. egy percig sem pihensz: nem tudnál többé fölkelni a hó ágyából. a tizedikig. "A második naptól kezdve . javíthatatlanul. kötél. egy könyvre tereltem. hogy megválogassam a képeit. öregem. Két-. elbuksz.. agyad elborul. én magam elõtt láttam: mégy. látomásoké. fölkapaszkodsz négyezer-ötszáz méter magas szorosokba. hogy fölkelj.Tudod. lábad. s ha egy-egy bukás után csak egy perccel is tovább fekszel: izmaid elhalnak. erõd elhagy. Ellenálltál a kísértésnek.az emberben lassan eltompul az önfenntartás ösztöne. amelyek leselkedtek rád. Hitvány alak vagyok. . "Amit tehettem. Orvosságot adtam neked. hogy ne gondolkozzam. Roncsokban szabadultál ki belõle. élelem nélkül. Nem volt szabad töprengenem rajta. hallja. Kifogyhatatlanul hömpölyögtek. nehogy kõvé fagyj. látomások serege özönlött agyadba. hogy fagytól megdagadt lábad kibírja benne. hogy megyek. hogy megkerüld az akadályt. De azt mondtam magamban: ha a feleségem azt hiszi.amikor visszahanyatlottál párnádra. ha lehunyod a szemed: egyszerre béke borul a világra. amelyek szakadékba torkoltak. Bicskád végével mindennap egy kicsit továbbvágtad a cipõd szárát. És a film. rosszul ellenõriztem agyamat. "Hóban . Elcsúsztál. Nincs semmi remény. Alig csukod le . Nagyon kívántam. mint az ökölvívó. Ha elcsúsztál. akiben egy vad ütés nyomán kialszik minden szenvedély. gyorsan talpra kellett ugranod. hogy nyugtot találj.Idd meg. De ahhoz még volt erõm. újra visszafordulsz. A bajtársak is azt hiszik. Szerencsétlenségemre. sorjában. mire fölállnál. Különös vallomást tettél nekem. és negyven fok hideg van. a könyv lejátszódott bennem.mondtad .." 17 Egyszer aztán mégis lemondtál róla. aki magad is súlyos ütéseket kaptál: újra átélted különös kalandodat.mondtad . a jég. Egy filmre. és ismét föltápászkodsz. újra fölmászol a lejtõkön." És tovább mentél. eltûnik a hó. hogy még élek. bot. térded. amint a másodpercek telnek egy idegen világban. megtettem. Gyõztes ökölvívó. egy hangya makacsságával haladsz elõre. és helyzetem túlságosan reménytelen volt. négynapi menetelés után már csak egyet kívánunk: az álmot.

Pedig nem hitted. megdörzsöljem hóval dagadt lábamat. Milyen vígan siklottál ebben a gyöngéd világban! Fukaron megtagadtad tõlünk. "Eszembe jutott a feleségem. mint hasznos eszköz. Íme az egyik. És ha testemet nekitámasztom a kõnek. Mi más a test..ezeket a csodatévõ szempillákat. Már megízlelted a hideg mérgét. fáradság nélkül nyílik meg elõtted a síkságok öröme. égetõ fagy. esküszöm. Ha jön a nyár. az áradat lesodorja testedet az Andesek valamelyik szakadékába. és amely súlyosabb. hogy teszel egy lépést. nagy könnyû léptekkel. Mi ment meg? . nem ismerek ennél nemesebbet. Utána még egyet. "Számtalan jelbõl láttam. Boldogan feleltél: álombeli meneteléssel. Már régen elindultam. nem fog nélkülözni... ez méltó helyére állítja. mikor egyszerre világosság gyulladt bennem: megint elhagytam valamit. Az iránytûmet. talán elérek odáig. ha fölállok. mint egy megrakott szekér. boldogsággal töltött el. szegényebb lettem valamivel. minden más képet elhomályosított. és nincs több ütés. Életed a szíved mögé húzódott. mint álombeli szó.. Igen. Tudtad jól.. A lelkifurdalás tudatod legaljáról támadt föl benned. hogy messzire jutsz. arra. Körülbelül kétóránként meg kellett állnom. "Azt gondoltam. bukás. Öntudatod lassan elhagyta távoli tested tájait ezt a testet eddig gyötrelmek árasztották el. Kétségeid is elcsöndesültek. Valahányszor megálltam. A biztosítótársaság gondoskodik majd róla. újraszületett. amelyet vonszolsz. vagy egyszerûen azért. . hogy itt a vég." Ez a mondat jutott eszembe. de most már a márvány közönyében osztozott. fölemeli az embert. derék szolga? Te. Azután az órámat. Az utolsó napon elvesztettem emlékezõtehetségemet. a járadékot csak négy év elteltével kezdik folyósítani. föltépett izom. amikor továbbindultam. vagy inkább úgy tûnt neked. ennek a jó szerszámnak a büszkeségére is megtaláltad a szavakat. Mindig az az egy lépés. Guillaumet. helyreállítja az igazi rangsort. és nincs többé az élet súlya sem. Valami kedves és drága lapult meg lényed középpontjában. mint egy barom. mindig elölrõl. de azt is tudtad hogy elõtted ötszáz méternyire egy szikla áll ki a hóból. nyáron meg fogják találni. elnyûtt. hogy széjjelebb hasítsam a cipõmet." 18 "Amit én csináltam. A késemet. de a biztosítás. hogy pihentessem a szívemet. izzó testedet. egyetlen barom nem lett volna soha képes." S ha már egyszer talpra álltál: két éjszakán és három nappalon keresztül meneteltél. és elfelejtettem fölvenni." Ha a biztosított eltûnik. hogy visszatérj. Az álomba hirtelen éles vonások vegyültek. Végre elaludtál: öntudatod kihunyt. ez a részlet nagyon fontosnak tûnt elõtted. Hívásunk nem ért el már.. Guillaumet. mint a morfium. de mikor fölébredtél.az. újra hatalmába kerítette védtelen. Hason feküdtél egy behavazott meredek lejtõn. Elõször a kesztyûmet: súlyos dolog volt abban a hidegben! Magam mellé tettem.

.. milyen büszke voltam rá!. Emlegetik halálmegvetésüket. verj még egy kicsit. Nem tudom. soha nem éreztem repülõgépen. aki öngyilkos lett. Embernek lenni pontosan annyit jelent. újra ver... e mögött az emberi koponya mögött nem volt semmi a világon. Ismertem egy fiatalembert. de emlékszem: ez a szomorú parádé nem a nemesség." De az is árulás lenne. a szívemtõl.. hogy annyira függök a motoromtól.. amikor áshat! És ki fogja megnyesni a fáimat?" Parlagon hagyott egy földet.. már nem ijed meg tõlük. a semmiség fölött függve. Felelõs azért. Gyerünk... .. A kertészére. hogy megkapaszkodhassam. Tudja. Elakad. "Ha bátorságát emlegetnék . bölcsességbõl teszi. õ volt a bátor . Ha vállat von. Soha... ásni! Olyan szépdolog ásni! Az ember olyan szabad. Reumám hasogatta lábamat. Nevetnem kell a halálmegvetésen! Ha nem a felelõsség vállalásából fakad. Nem tudom. táplálék nélkül. Guillaumet vállat vonna. hogy a kõvel. Igazi értéke nem ebben van. És ma. Felelõs egy kicsit az emberek sorsáért is. milyen szerelmi bánat késztette rá. a világot építi tovább. Örömüket és fájdalmukat tartja kezében. hogy golyót röpítsen a szívébe. és amiben részt kell vennie. Büszkének lenni a bajtársak gyõzelmeire. hanem a nyomorúság benyomását keltette bennem. Rendetlenül dobol. a munkája mértékéig. Hacsak egy mindennapi buta kis liba képe nem. amikor fehér kesztyût öltött. Parlagon hagyott egy planétát. Az ilyen embereket szívesen tévesztik össze a torreádorokkal. Magasan e fölött a közepes tulajdonság fölött áll. ha szerénységét dicsérnék. hallgatózom. melyet lehelyez. Mint Guillaumet."Képzelheted. Különösen. milyen irodalmias csábításnak engedett. Egy meredek sziklafalon másztam. pazarló. ha az ember egyszer benne van az események sodrában. háromnapi gyaloglás után.gondoltam . annak már nem ismeretlen. Próbáld meg. csak szegénység. aki azt mondta nekem: "Tudja. érted. látja. s akkor: kihagy a szívem. Azok közé a nagy lények közé tartozik... a postáért és reménykedõ bajtársaiért. bûvészekkel. Szerelem kapcsolta minden földhöz és a föld minden fájához.. Nagysága az. Ha tudnád. ami odalent épül." Végre mély álomba merültél a mendozai szobában. De aki szembeszáll vele. Érezni. Szégyellni az önmagában véve oktalannak látszó nyomorúságot. 19 Szemközt ezzel a hitvány végzettel az igazi férfihalálra gondoltam. De jófajta szív ez! Tétovázott. lezuhanok. ásás közben néha belepett a verejték. mint akkor.mondtam neki . és én virrasztottam fölötted. fiatalos túlzás jele. ebben a pár pillanatban. mint felelõsnek lenni. és én szitkozódtam szolgaságom miatt.. E mögött a kedves arc. Nemes volt. hogy felelõsnek érzi magát... akik tág horizontot födnek be lombjukkal. igazi úr. Felelõsnek önmagáért.. lyukakat vájva a kõbe. ha ezzel az éber komolysággal nézi. Érzem: ha még egy pillanatig áll. bizony akadozott. szeretnék ásni. Nem moccanok többet. Guillaumet bátorsága elsõsorban becsületessége kérdése. azután mindig újra nekiindult. a szívem. Csak az ismeretlentõl fél az ember. egy kicsit.

mely úgy fakad föl keleten a fekete földbõl. mikor már azt hitted: meghalsz. miért futtatjuk õket. nem födi többé a régi tartalmat. hogy Guillaumet. Repülõversenyeink is erre mutatnak. A REPÜLÕGÉP Mit számít. Elõtted hántotta le lassan olykor jegét ez a csodálatos forrás. ha munkás napjaid és éjszakáid azzal telnek. amelynek . Mindig így van ez. amilyeneken átmentünk. a giroszkópot. A távozás. s a nemesség. ebben az új házban. Rohanvást változott meg körülöttünk minden: az emberi kapcsolatok. mint az emigránsok. az örök emberi kérdések. Sõt: lélektanunk is alapjában megrázkódott. Fiatal barbárok vagyunk. hogy mindezt azért csináltuk. Ha azt hisszük. amaz gyorsabban repül. amiért érdemes élni. távolét. s neki veted vállad a tizenöt tonna fémnek? . amelyre egyszeriben fölemelkedsz. hogy hódít. mert jobban megfelel nyelvünknek. Itt az ideje. visszatérés fogalma. A fejlõdés minden egyes mozzanata egy lépéssel távolabbra visz alig megszerzett szokásainktól valóban olyanok vagyunk. ha a szavak nem is változtak. mint az eke. mint az. amirõl tulajdonképpen szó van. S úgy tûnik: a múlt élete jobban megfelel természetünknek. Éppolyan eszköz. mert talán nincs elég távlatunk az olyan gyors átalakulások megítéléséhez. erkölcsünk katonaerkölcs volt. csak azért .a kérdések. Mi a gép kétszáz éves története az ember kétezer éves történelméhez képest! Voltaképpen még be sem rendezkedtünk ebben villamosított tájban. amelyekkel szembenézünk. 20 A katona megveti a gyarmatot de a hódítás értelme nem a gyarmat megalapítása volt? Ugyanígy haladásunk elragadtatásában vasutakat. a hegylakó nemessége. mely még föl sem épült egészen. munkalehetõségek. A birodalmat alapító gyarmatos életének értelme az. akik még nem alapították meg új hazájukat. Mint egy költõ. hogy a gép lealacsonyítja az embert. gyárakat építettünk petróleumkutakat fúrattunk az emberekkel és közben mintha elfeledkeztünk volna róla. a technika haladásától . távolság. Az okos géppel való foglalkozás nem tett száraz technikussá. hogy nyomásmérõt. Teremtett világáért harcba szállt a halállal. a motor lihegését figyeled. Ha valaki csak anyagi javak reményében harcol. a szokások. Ez magasabbra száll. hogy gyarmatosítsunk. hogy az embereket szolgáljuk. Elfelejtjük. a tegnapi világ számára készült nyelvet használjuk. úgy ízleled a hajnal elsõ rezdülését. és meggyógyított. A gép azonban nem cél. A verseny egyelõre fontosabb. még bámulatba ejtenek új játékszereink.azt hiszem -. azért hisszük. A nehéz éjszakák örvényében annyiszor sóvárogtál ez után a sápadt fény után. Amíg hódítottunk. nem szerez semmit. Élõvé kell tennünk ezt az új házat. A repülõgép sem cél: eszköz csupán. mint egy csokornyi virág.férfi. Akik megriadnak. Hogy a mai világot megragadjuk. összetévesztik az eszközt és a célt.

Hajdanában egy egész bonyolult üzemmel volt dolgunk. hogy épít a másiknak az. egy váll hajlásának elemi tisztaságát. ahogy fokról fokra megkapja ezt az adományt.olyan. hogy járjon. A kormányok fémszervei. ha a gép már a tengert hasítja. amikor már nem lesz mit hozzátennünk. amit építettek. vesz át tenyere üregébe ezt a hatalmat. mikor már nem lesz mit elhagynunk. Találékonyságunk tökéletessége így határos találékonyságunk hiányával. annál inkább elhalványul szerepe mellett. s az ember zsigerei rezgésén követheti ezt a munkát. rejtelmesen egymásba fonódó. És ha e hatalom megérett. kísérleti kiszámítók munkája mintha nem is volna egyéb. mint a gong.csupán egy eredménye van: az egyszerûség mintha nemzedékek sorának kísérletei kellenének. és egyáltalán nem figyelünk arra.úgy látszik . Minél jobban tökéletesedik a gép. mûködése közben is elfeledkezhetünk. hogyan születik meg a tizenöt tonna anyagban az az érettség. mit ahogy egy gyümölcsöt leszakítunk. amíg egy oszlopív. mint egy költemény. Az eszközön túl. a költõ természetére. Érzi. mint hogy lecsiszoljanak. és mint egy adományt. nem akkor érkezünk el a tökéletességhez. hogy egy motor jár. hanem akkor. Megfelel föladatának. de milyen remek eszköze az elemzésnek! . 21 A REPÜLÕGÉP ÉS A FÖLD 1. Ha a motor már beindult. az ember minden számításának. pillanatról pillanatra. akár egy tengercsiszolta kavics: ugyanígy csodálatos. s oly természetes dologgal állunk szemben. ahogy a géprõl lassanként már használata. a kemény csobogásra a géptörzs úgy szól. egyszerûvé tegyenek egy kapcsolást. S mint ahogy a gépben a tulajdonképpeni szerkezet lassanként elhalványult elõttünk. hogyan telik meg súlyos erõvel a vízirepülõgép. természetes együttes . Úgy látszik. tervrajzok fölött átvirrasztott éjszakájának mint látható jelnek . egyensúlyba hozzanak egy szárnyat. a hajós. Érzi. annak. Az ipar minden erõfeszítésének. rajzolók. a pilóta elválasztja a repülõgépet a víztõl. a sebesség fokozódásával. Ma nem is gondolunk rá. Figyelmünket most már nem köti le az eszköz. hogy valósággal észrevehetetlenné váljék. A mérnökök. A pilóta fogja a kormányokat. Kétségtelen: a mi házunk lassan mind emberibbé válik. Az igazság az egyiknek az. hogy ver. amely lehetõvé teszi szárnyalását. hanem egy tökéletesen kibontakozott forma. úgy. repülõgéptörzs hajlása eléri egy öl. eltüntessenek. hatalma hírnökeivé válnak. és meghonosítja a levegõben. hajótest. hogy ne a gép törzséhez szerelt szárny legyen. hogy lakik abban.még nincs arca. A pilóta fölszálláskor a levegõvel és a vízzel lép kapcsolatba. simább mozdulattal. az eszközön át az õsi természetre találunk rá ismét: a kertész. ahogyan a szív ver. A repülõgép gép ugyan. Fejlõdése teljén a gép szinte elrejtõzik.

Azt hittük. Le akart szállni alattvalói közé. Ma már béke van itt. hogy egy oázisnak örülhessen. só foltjait. Most?. amikor kiokádták tüzüket. s ettõl fogva a föld minden hajlása. 2. nyílegyenes pályánk magasából fedezzük fel a föld elemi gyûrõdéseit. nem tudhatta meg. Ezen a keskeny útvonalon kívül semmit nem látott országából. A pilóta. mezõk mentén barangoltunk: börtönünk képét sokáig így varázsoltuk széppé. virágot hajtani néhol az élet. A repülõgép megtanított az egyenes útra. Kerülõink megcsaltak. majd egy harmadikkal. ott. távoli célunknak vesszük az irányt. Látásunk azonban megélesedett. És így ragadjuk meg az embert a kozmosz hálózatában úgy figyeljük hajónk ablakából. tudják. aki a Magellán-szoros felé halad. Szabadok vagyunk. biológusokká. Azután egy második folyammal találkozik. De távolabb a még régebbi vulkánok már aranyos fûbõl öltöttek . S ha akad. sziklákat.Ez az eszköz fölfedeztette velünk a föld igazi képét. Ezek kikerülik a terméketlen földeket. átkot szórnak rá.. mint gyarló moha a romok hasadékán. és fizetett színészeket táncoltattak. Rio Gallegostól nem messze délre régi lávaömlést repül át. Csupán ekkor. Az utak megcsaltak évszázadokon át. s a legelõkre ontják az álmos gulyát. mint a mondabeli császárnõ. Majorjából földjére vezetik a szántóvetõt. Nem gõgös Vezúvok: megannyi taracktorok. melyekben úgy próbál gyökeret verni. hogy megtudja. minden kétszáz méter magas domb egy-egy krátert rejt ölében. s várostól városig kígyóznak. úgy bomlanak ki olykor. mire van szüksége az embernek. fekete gleccserekkel barázdált táj fölött repül el. föld alatti orgonahangjukkal. Olyanok voltunk. Így jártunk mi is tekervényes útjainkon. amelyik kalandosan nekivág egy sivatagnak. és forrástól forrásig haladnak. kedves szolgálataink nem köteleznek többé. mint kegyes hazugságok. Összekötnek két szomszédos falut. hogy azok. húsz kanyart is vet egymás után. mert legényeik s lányaik össze szoktak házasodni. melyek a völgyek öbleit díszítik. melyek a kutak. ahol kedvez a klíma. míg a civilizációkat figyeljük. istállók felé visznek. Íme: történelmünket olvassuk. szinte a síkságba veszve. mint egy kísérlet mûszerén át. a sziklák. s mint egy csodában. útjainkon harmatos földek. homok. ahol vulkánok százai felelgettek hajdan egymásnak hatalmas. a fejlõdés kemény lecke volt. szõlõk. nincs szükségünk forrásokra sem. Az ember meglepõdve veszi tudomásul ezen a megszelídült tájon. akik szerte a vidéken haldokolnak az éhségtõl. akár egy kert. bolygónk szelíd és jóakaratú.. néma. homoksivatagokat. Így változunk fizikusokká. hajnalban ölükbe fogadják az istállóból. Alighogy fölszállunk. búcsút veszünk az utaktól. Húsz méter vastag folyam nehezedik a síkságra. Udvaroncai becsapták: útján gazdag díszleteket emeltek. örülnek-e uralmának.

az megtanít erre. Minden repedést elföd ez a puha gyolcs. lávaömlések. Punta Arenas! Egy szökõkútnak támaszkodom. nem tudni. a lejtõk enyhék. egy új tenger. miért. 23 Úgy tûnik. egy homokvihar. melyen a föld áldásos anyaga végre rárakódott a csillag testére.és most még mélyebben érzem az ember misztériumát. s hogy az ember lába alatt soha sehol ne elég vastag a föld. madár rebben: az élet birtokába vett egy új planétát. A világban. hallgatásából egy világot formált magának. és az ember elfeledkezik eredetükrõl. pázsitból vagy a tenger sós tajtékjából. Milyen sovány díszletek közt folyik az emberi gyûlölet. aki lassú léptekkel tér haza. Egy gyerek sír csöndesen a falnak dõlve. Punta Arenas! Egy szökõkútnak támaszkodom. mint egy park. tûzhányókból. Egyenletes pázsit borul a vulkánok hátára: ma már mindez csupa báj. s szíve tele képzelgéssel. ez az átutazó utas meglátogatja az elõre elkészített kerteket. hogy az élet itt is. pedig oly rövid idõre. egy áldott napra a napok közt. Idegen vagyok. Végül. egy maroknyi véletlen földön feltûnik a világ legdélibb városa. Szelíd este volt. alacsony házak szegélyezik. mint tócsa egy tanya udvarán. és hogyan kerülhetnénk közelébe? Mit tudsz a fiatal lányról. feltûnnek az utolsó kráterek. mint mindenütt. Titkai. mely éppoly mélyrehatóan gazdag. mint virág egy régi cserépben. akár a Beauce síkja. gyönyörû hazugsággal! Egy szerelmes gondolataiból. mosolyog magában. s most itt áll elõtted. Nyúl kapar gödröt magának. szép és örökre vigasztalhatatlan. mint egy idegen planéta. félig már megistenülten.honnan veszik hát az emberek az öröklétnek ezt az ízét? Mûveltségeik: törékeny aranyozás. épp csak egy földtani korszakra lakhatók. fölöttük a jövendõ sivatag meg a hó fenyegetése . A pázsit eltûnteti a dombok élérõl a komor jeleket. Öregasszonyok jönnek megmeríteni korsójukat és drámájukból nem ismerhetek meg soha többet ennél a szolgáló mozdulatnál. Punta Arenas elõtt. szokásai. öröm hatalmas játéka! Még ki sem hûlt láván élnek. Az alkonyszívû fényben a síkság fényûzõnek tûnik. fényûzés. hol élethez oly közel az élet. A föld sima. Lélek és lélek közt mekkora távolság! Egy fiatal lányt elválaszt tõlem álma. szeretet. Satnya fák. letörli egy vulkán. emlékezetemben nem marad belõle más: egy szép gyerek. Elfelejtjük. Tegnap született csak. hogyan. hol virág már a szél ölén rálel a virágra. Nem léphetek be birodalmukba. s csak alig vet gyûrût az óriási torkok körül. szerény. A fekete lávafolyamok közvetlen közelében mily jól érezni az ember csodáját! Különös találkozás! Nem tudni. s egy hattyú minden hattyúnak ismerõse egyedül az ember építi egyre magányát. Nem tudok semmit. szeme lesütve. s attól kezdve. És íme. szavaiból. kurta fû nõ rajta. ez a város igazi talajon áll. emlékeinek dallamos visszhangjai jobban elzárják.ruhát. Kétlépésnyire tõlem annyi báj! . amikor leszálltam. délsarki gleccserek között. . a lányokat nézem. ami kívül van rajta: barbárság és barbárok. Néhol fa nõ üregükben. Punta Arenastól tíz kilométerre van egy tó.

vízen korhadó egyetlen ladik alatt a hold hatalma uralkodik. és egészen a Magellán-szorosig.észrevétlenül olvad bele a mocsárba. Ezen a sarki jégmezõre emlékeztetõ tetõn. idõrõl idõre megmutatja eredetét: egy tó kapcsolata a holddal titkos rokonságokat tár föl . a fennsíkok sima fölszínét. amelyen leereszkedhetik. szélességük néhány száz lépés és harminc kilométer között váltakozik. idõztem még egy keveset itt. a virágok alatt különös erjedés folyik ott. Soha európai nem kutatta ki ezt a területet. Mint ha egy szentély oszlopai magányosan merednek ki a homokból. nádak. s még mutatják a szétromlott oltárlap nyomait .ezek a magányos oszlopok is tanúskodnak egy hatalmas fennsíkról. A fekete tömeg mélyén a tenger dagálya dolgozik. néha azonban engednek a kerekek súlyának. ebben a száz méter széles pocsolyában a tenger érverése lüktet. mozdulatlan fölszín. s amely biztosan áll az emberek földjén. Lehetetlen volt lejutni. Ezt a biztonságot a nagy szemû homok: apró kagylók óriási halmaza okozta. Ezért választottuk. játszó gyermekek között nappal és éjszaka szakadatlan lélegzéssel másfajta törvényeknek engedelmeskedik. ezt a kagylókból lett port. mint az aszfalt. utat kerestünk. ezek soha nem rejtegettek csapdákat. A töretlen tükör. amelyet eddig még soha senki. Egyetlen mór se vállalkozhatott volna ennek az erõdnek a megostromlására.egy alkalommal leszálltam az egyik ilyen platón. a tömeg aljában már tiszta mészkövet alkottak. A sófoltok keménynek tûnnek. talajuk anyaga. Mielõtt fölszálltam volna. A város ölén. A casablanca-dakari postavonal elsõ éveiben.ez a két bajtársunk a lázadók keze közé került . A fennsík színén még külön-külön hevertek. Magasságuk meglepõen egyforma: mintegy háromszáz méter. A legrégibb tömbben. látta. A fennsík azonban minden oldalon merõleges sziklafalban végzõdött ezek a hullámos. mint egy-egy csonka kúp. összetapadnak. Az elsõ. drapériaszerû sziklafalak meredeken zuhantak a mélységbe.fogott el. de ahogy leereszkedett az ember egy-egy gerincen. és elmerülsz benne. A homok csalékony: szilárdnak hiszed. hogy másutt alkalmasabb terepet találjak. amelyen soha még egyetlen . aki egyik kezébõl a másikba csorgatja. Én voltam az elsõ. se állat nem illetett. A szaharai parton Cap Juby és Cisneros között az ember fennsíkok fölött repül el. mint drága aranyat. hacsak lehetett. Reine és Serre fogsága idején . szikláik alakja. hogy olyan területen hagyhatom lábam nyomát. olyanok. gyakran kellett kényszerleszállást végeznünk ellenséges területen. se ember. Bolyongó égitest a lakásunk. Annyi nyugodt valóság. amely valaha egyesítette õket. keményen koppan rajtuk a cipõsarok. s alatta: bûzös.de láttam más ilyen jeleket is. 3. egy mór követet vittem. A könnyû fû. Végtelenül szûz homokot tapostam. A só fehér héja megreped. fekete mocsár. s mielõtt ott hagytam volna. Hála a repülõgépnek. ahol otthon érzi magát az ember. aki megtöri a csöndet. S ezen az egyforma szinten kívül egyforma a színük. amint egyre sûrûsödnek.lehet: gyerekes boldogság . Boldogság . amikor a gépek még gyarlók voltak.

Egy almafa alá terített abroszra csak alma hullhat.. amit találtam: kemény. Megnyugodtam. mint döntõ bizonyíték. mint aki alámerül. nem volt egy háztetõ. 4.és a kelepcék csöndje is. De nem hullottam le. mint egy szélhordta mag. e delejes gyolcsterítõ és a csillagok között ott állt egy emberi tudat. S amint fölemeltem egyszerûen a fejemet. hogy a bolygó domború hátán. mint az érc. hogy itt kõ lehessen. És eszembe jut egy álom. hogy ránehezedhetek súlyommal. fekete. Körülbelül hektáronként találtam egy követ. Egy álom egy ásványrétegen: csoda. Bebizonyosodott. s az a tûzesõ úgy szemlélhette magát benne. Amikor fölébredtem. Mind ugyanolyan fagyott lávacsepp. hogy errõl az égi almafáról több gyümölcs hullhatott le. ennek a lassú tûzzápornak. és homályos lankák nyúltak föl egészen odáig. nem láttam mást. mint egy nagy fölfedezés pillanatában. ökölnyi cseppformájú kavics volt. Az elsõ pillanatban föl sem fogtam a roppant távolságot. . Árny és hold e puszta ösvényén a munkaszünetek csöndje honolt . A legcsodálatosabb azonban az volt. egy faág köztem s a nagy mélység között már eloldódtam.. Mert más anyaggal nem vegyülnek el. Kifeszített szeplõtlen abrosz a tiszta ég alatt. Megéreztem: tarkómtól sarkamig a földhöz vagyok kötve. Fejem fölött kigyulladt egy csillag . ahol a fény kezdõdött. egy csillagok alá terített abroszra csak csillagok pora: soha meteor eredete világosabb nem volt. a föld lassan emészti õket. mint egy tükörben. Egy alkalommal vastag homokkal fedett vidéken szenvedtem hajótörést vártam a hajnalt. A föld alatti mélyben kovakövek nyugszanak talán. Háromszáz méter vastag kagylórétegen álltam. tizenöt vagy húsz lépésre tõlem.fûszál sem nõtt. szédültem. akár a szerelem. zuhantam. nehéz. fekete gyémánt. Az aranyszínû dombok villódzó lejtõin ragyogott a hold. mondott ellene annak. szemközt ezzel a csillagokat úsztató tóval. Arra gondoltam: ez a fehér felszín száz-ezer esztendõk óta egyedül a csillagoknak állt nyitva..és én tûnõdtem. mintegy megragadó pillanatfölvételben.. én voltam az élet elsõ tanúsága. de milyen csoda emelhetne föl csak egyet is közülük erre a nagyon is új fölszínre? Szívdobogva vettem föl hát. Elaludtam. A nehézkedés törvénye szuverénnek tûnt. Így váltam tanújává. ugyanaz a kemény. Ez a roppant tömb. S mindjárt kísérletet is végeztem. s ahol százezer esztendõ óta soha semmi nem zavarhatta meg nyugalmukat. arra gondoltam. csak az éjszakai ég medencéjét: egy tetõn feküdtem széttárt karral. s hirtelen megdobbant a szívem. hogy bebizonyítsam föltevésemet. Ott találtam meg õket. melyben megkapaszkodhattam volna. nem volt egy gyökér. csillagesõmérõm magasából. ahová hajdan lehullottak. amikor ezen a terítõn. megpillantottam egy fekete kavicsot.

végtelen csöndnyire távol életem sarkpontjaitól. Helyzetemen tûnõdtem: elvesztem a sivatagban. szobái hûségével. ha észrevett valami foszlást. Azután megértettem hunyt szemmel adtam át magam az emlékezés varázslatának. milyen szerencsétlenség!" . hetek. és betölti jelenlétével ezt az éjszakát. "Istenem. vagy ha másnap nem koncolnak föl a mórok. Az érzés azonban ott bujkált lágyan. Nyugodtan pihentem ott. ami eláraszt. és egy kedves. Tudtam: napok. mint egy hideg üzenetet. Magam elõtt láttam a ház ünnepélyes. veszélyek fenyegettek. a régi ház gyermeke lettem. Nem volt többé semmim a világon. éles sikolyát. a földben. honvágyakból áll ennek a sivatagnak az íze. hogy lélegzik. tovavisz az éjszakai térben. ha meghallom a föld mélyébõl a pattanásig feszült anyag panaszát. Zajtalanul jöttek ezek az álmok. az összeütõdõ vitorlások hosszú. se kép: Csupán egy érzés volt. mint holt gályarabok ólomnehezékes teste a tenger fenekén. örökkévalóan a vállaimban.Éreztem. honnan ered bennem az örökkévalóság íze. Fagyasztott hótömegek tornyosodtak bennük. ami a ház örökkévalóságát fenyegette szaladt a lámpa alá. Valahol van egy park. és hogy értelmet találjak a csöndnek. hangjaival. hogy tovavisznek. és távol. ez a megbízhatóság. Nem volt ebben se hang. De végig csönd volt a földön. a föld támaszt ad csontjaim alá. biztonság testem alatt egyszerre gépem ülésének ívét éreztem. szétterítette meg összehajtotta. hárssal. hogy fölfedezzem: milyen hiányokból. nem nyújthat menedéket. mely száz és száz csöndbõl született. hogy az sem lepett volna meg. fölemel. amely körülvett. Mégis: álom álom után támadt bennem. meztelen voltam homok és csillagok között. Az öreg házvezetõnõ patkányként futkosott egyiktõl a másikhoz. akinek egyetlen öröme van: az. foldozta ezeket az árbocvitorlákat. öreg ház. mely elszállt idáig utánam. fönntart. Nem voltam többé hajótörött test egy homokos parton tájékozódtam. belõle árad. már nem lebegtem homok és csillagok között. Attól a díszlettõl. ha nem talál rám repülõgép. s az elsõ pillanatban meg sem értettem a gyönyörûsége. Nem érdekelt.kiáltott. s szolgált valami önmagánál nagyobbat: egy . Hófehérre mosott fehérnemû tornyosodott bennük. félig már föl is ismert barátság sejtelme. olyan súllyal. hónapok kellenek. mint a forrásvíz. amelyrõl azt hittem. Nem. mint amely forduláskor az üléshez tapasz nagyszerû volt ez a csodálatos támasz. És fölfedeztem azt is. Nem voltam egyéb: csillagok és homok közt eltévedt halandó. Ráeszméltem: hozzátapadok ehhez a csillaghoz. Szükségem volt minderre. hogy most csak álom: elég volt. égõ szemmel javította ezeket az oltárterítõket. már nem kaptam mást. hogy nem melegítheti föl testemet. kitartóan. hogy újra megleljem õket. egy nagyon közeli. Oly erõsen éreztem. a zátonyra futó öreg hajók nyögését. és amelyben még a békák se harsognak. nagy szekrényeit. megteltem illatai emlékével. hogy van. hogy újra fölismerjem magam. egy jelenlét. közel van-e vagy távol. És nádasai békazajával. tele feketefenyõvel. mindig a mosott fehérnemût számolta.

a trópusok izzó holdjait! Igen. hogy egyenesen a titok szívébe merít olykor. ahol az ember úgy alszik a dermesztõ éjszakában. eltörik a csontjukat. útjaik közepén ülõ városokra csillag alakban nyílnak szét ezek az utak. nem a Szahara homoktengerében rejtõzik. hogy mielõtt újra beszélnék. inkább leírok egy oázist. hogy birtokba vehetjük falait. amint fáradhatatlanul készíted a sima lepedõket álmainkhoz. Hogy a szív mélyén megépíti azt a homályos falat. igazságot szolgáltattam neki. a homokviharok örvénylését. milyen szerencsétlenség! fölhorzsoltam a térdemet. takaró nélkül?.. mint sziklából a forrásvíz. a fiúk futkároznak. ami körülvesz. nem! messzebbre láttam ennél a parknál. És szántam silány sorsát. De a repülõgép egyik csodája éppen az. mondtad. Már gyermekkoromban széttéptem ingeimet. kristályos ünnepekhez. S egy másik nehézkedés visszavet önmagamba. Egy házban nem az a csodálatos. Ha tudnád. figyelted az ablak mögül az emberi hangyabolyt.. beszéltem az életemet fenyegetõ veszedelmekrõl. kisasszony. kisasszony. hogy menedéket.Ah! Szörnyû! . ha találkoznak egymással? És tudod-e. szabad ég alatt. az asztalterítõket étkezéseinkhez. hogy meghassalak. a gránitok. Meglátogattalak fehérnemûid között. mi történik bennem. s úgy táplálják a városokat a mezõk nedveivel. Érzem súlyomat annyi dolog felé húz! Álmaim valóságosabbak. puszta földön. megnyissam szemed elõtt a világot... hogy vannak olyan vidékek. De hirtelen megmozdul egy mutató a manométeren. nagyon erõsek. ezekhez a fényes. Nem.Istenem. De ezen az éjszakán.. A pázsit foglya vagy . a Szaharában. száraz szívvel tekintettél a mezõiken. amelyiknek a képe most fölbukkan bennem. kisasszony. meztelenül homok és csillagok között. és azt hiszik. .mondtad. ez a Hold. nem így van már nem a kert mélyébõl tértem haza. térdig beborítva szent fehér ruháiddal. De nem. Szaharám! Szaharám! . s a lenti tömött zöld egész univerzummá változik. évrõl évre ráncosabban. Tartozom neked ezzel a pár sorral Amikor elsõ útjaimból hazatértem. és . ott találtalak tûvel a kezedben. hanem a világ végérõl. Hanem az. elrontsalak.. õserdõk. hogy rendbe hozzanak. mely vakká tette és süketté. mint minden. Fölöttem annyi mágneses csillag. meleget ad. amelybõl úgy lépnek elõ az álmok. mintha egy apácát akartam volna megingatni hitében. Semmit nem változtam. aztán hazamentem. mint ezek a homokdombok. milyen semmiség: egy ilyen kert lombos homálya! Mennyire elvész a homok. hogy vannak sivatagok. mondtad. Mint a biológus. leültem veled szemben. a föld mocsarai mellett! Tudod-e. mint az erek. ahol az emberek tüstént lekapják vállukról puskájukat.Istent vagy egy hajót. hogy lassan lerakja bennünk kedves emlékei táplálékát. mégis a földhöz köt ez a súly. mint ma este is. és magammal hoztam a magányosság metszõ illatát. Az. Nem tudtam jobban megingatni hitét. Nem tudom.hogy elvarázsolt egy fonólány! OÁZIS Annyit emlegettem a sivatagot.

egy alvó kertben. Azt, hogy milyen messze vagy, nem a távolság méri meg. Egy otthoni kert fala több titkot zárhat magába, mint a kínai fal, s a csönd hívebben védi egy fiatal lányka lelkét, mint a szaharai oázisokat a végtelen homok. Elmondom egy rövid leszállás történetét, valahol a világ egy zugában. Concordia mellett volt, Argentínában, de lehetett volna bárhol másutt: csoda mindenütt van. Egy mezõn szálltam le nem is sejtettem, hogy tündérmesét fogok átélni. az ócska Fordon, amely döcögve vitt, a békés családban, amely befogadott, nem volt semmi különös. - Majd nálunk tölti az éjszakát... De az út egy kanyarulatában a holdfényben föltûnt egy facsoport, és a fák mögött a ház. Milyen különös ház volt! Zömök, vaskos, mint egy fellegvár. Legendás kastély mihelyt az elõcsarnokba lépsz, oly nyugodt, biztos, barátságos menedéket nyújt, mint egy monostor. Ekkor megjelent két fiatal lány. Komolyan néztek rám, mint két bíró egy tilos ország kapujában a fiatalabbik ajkát biggyesztette, s egy zöld fából készült pálcával kopogott a padlón azután bemutatkoztam, szótlanul nyújtották felém kezüket, kíváncsi fitymálással - és eltûntek. Mulattak és elbûvöltek. Mindez egyszerû volt, csöndes és rejtelmes, mint egy titok elsõ szava. - Eh! Eh! Kicsit vadak - mondta az apa. Beléptünk a házba. Szerettem Paraguayban a fõváros kövei közt fölbukkanó gunyorkás füveket a láthatatlan, de jelenvaló õserdõ követei: megnézik, tartják- e még az emberek a várost, nem jött-e még el az óra, hogy egy kicsit fölforgassák ezeket a köveket. Szerettem a pusztulásnak ezt a formáját: bõség, gazdagság jele. De itt valósággal ámulatba estem. Mert pusztulásnak indult itt minden elragadóan olyan volt, mint egy mohával borított vén fa, melynek kérgét már megmegrepesztette az idõ, és olyan, mint egy pad, melyre szerelmesek ülnek vagy tíz nemzedék óta. A faburkolat megkopott, szú rágta az ajtókat, a székek roskadoztak. De ha nem is javítottak ki semmit, buzgalommal takarítottak. Minden tiszta volt, fényes, csillogó. A szalon ettõl olyan hatást tett, mint egy ráncos öregasszonyarc. Repedések a falon, hasadások a mennyezeten bámultam mindezt és a padlót: néhol beszakadt, néhol ingadozott, mint egy deszkapalló, de mindenütt tiszta volt, ápolt és fényezett. Különös ház nem keltette a hanyagság, gondozatlanság érzését: tiszteletet keltett. Bizonyára minden év hozzátett valamit bájához, képe bonyolultságához, barátságos légköre melegéhez, és annak az utazásnak a veszélyeihez is, amelyet vállalni kellett, hogy a szalonból az ebédlõbe jusson az ember. - Vigyázat! Egy lyuk volt. Figyelmeztettek, hogy egy ilyen lyukban könnyen kitörhetem a lábam. Senki nem volt felelõs érte: az idõ mûve

volt... Nagyúrinak hatott a mentegetõzésnek ez a megvetése. Nem mondták "Nyugodtan betömethetnénk ezeket a lyukakat, gazdagok vagyunk, csak éppen..." És azt se mondták - ami tulajdonképpen az igazság volt: "A várostól béreljük ezt a házat harminc évre. Az õ dolga, hogy rendbe hozassa. Egyik fél sem enged..." Megvetették a magyarázkodást, és ez a könnyedség elbûvölt. Mindössze ennyit jegyeztek meg: - Eh! Eh! Egy kicsit tönkrement... De ezt is olyan fölényes hangon, hogy gyaníthattam: barátaimat egyáltalán nem aggasztja. El tudják képzelni, hogy megjelenik egy csapat kõmûves, ács, asztalos kirakja szentségtörõ szerszámait ebben a múltban, és egy hét alatt rendbe hozza a házat, készít valami teljességgel ismeretlen épületet, ahol a lakók csupán látogatónak éreznék magukat? Egy házat rejtelmek, titkos zugok, süllyesztõk, buktatók nélkül - olyasmit, mint egy városházi fogadóterem? Természetes volt, hogy a lányok eltûntek ebben a rejtelmes házban. Mi lehet itt a padláson, ha már a szalon is tele van egy padlásra való kinccsel! Ha már ott is sejti az ember: elég kihúzni egy fiókot, és elsárgult levélkötegek ömlenek ki belõle, a dédapa nyugtái, és több kulcs, mint ahány zár van a házban, s amelyek nem illenek bele soha semelyik zárba. Csodálatosan haszontalan kulcsok, megzavarják az értelmet, föld alatti folyosókra kell gondolni róluk, elásott kincsesládákra, aranyakra. - Üljünk asztalhoz, ha tetszik. Átmentünk az ebédlõbe. Magamba szívtam a tömjénként szobáról szobára áradó ódon könyvtárszagot nincs ennél nemesebb illat a világon. És különösképpen tetszett, hogy átvittük a lámpákat. Igazi nehéz lámpák voltak, úgy vitték õket egyik szobából a másikba, mint gyermekkorom legelsüllyedtebb idejében csodálatos árnyakat lengettek a falakon. Fényes csokrokat, fekete pálmalombot emeltek föl velük. Azután, amikor jól a helyükön voltak, megállapodtak a fény mezõi, s köröskörül az éj széles árnyai a recsegõ faburkolat tövén. A két lány megjelent, ugyanolyan titokzatosan és csöndesen, ahogyan eltûnt. Komolyan ültek asztalhoz. Bizonyára kutyáikat, madaraikat etették eddig, kitárták ablakukat a világos éjszakába, és megízlelték az esti szélben a növényzet illatát. Most, amint szalvétáikat kibontották, szemük sarkából engem figyeltek óvatosan, és azt kérdezték magukban: besorolnak-e majd kedves állataik közé, vagy nem. Mert volt egy iguánjuk is, egy mangusztájuk, egy rókájuk egy majmuk és pár kas méhük. Mind egymás hegyén-hátán éltek, csodálatosan megértették egymást: egy új földi paradicsom volt ez. A lányok a teremtés valamennyi állata fölött uralkodtak, kis kezükkel becézték, etették, itatták õket, és történeteket meséltek nekik, melyeket az állatok a mangusztától a méhekig mind meghallgattak. Tudtam: ez a két szép, élénk lány most összeszedi minden ítélõképességét, szelleme minden finomságát, hogy a szemben ülõ férfiról gyors, titkos és végleges ítéletet mondjon. Gyerekkoromban nõvéreim számokat adtak a vendégeknek, akik elõször voltak nálunk. S amikor a beszélgetés elakadt, hirtelen egy hang hallatszott:

- Tizenegy. Nõvéreimen és rajtam kívül senki nem értette meg, mi ez. Megzavart kissé, hogy ismertem ezt a játékot. És még jobban megzavart, hogy éreztem bíráim jártasságát. Bírák, akik meg tudják különböztetni a jámbor állatokat a kártevõ vadaktól, akik lépésérõl tudják, jókedvében van-e a róka, és akik ugyanilyen jól ismerik a lélek rezzenéseit is. Tetszettek ezek a figyelõ szemek, ezek a nyílt lelkek, de szerettem volna, ha más játékot választanak. Lapulva, a "tizenegy"-tõl félve nyújtottam nekik a sót, öntöttem poharukba a bort, de ha tekintetemet fölemeltem, kedves, megvesztegethetetlen bírói komolyságukkal találkoztam. Hiába hízelegtem volna: nem ismerték a hiúságot. A hiúságot nem, de ismerték a szép büszkeséget, s nélkülem is sokkal több jót tartottak magukról, mint amennyit mondani mertem volna. Arra se gondolhattam, hogy mesterségembõl próbálok tekintélyt szerezni, mert nem ugyanolyan bátorság-e egy platánfa legszélsõ ágára kúszni, csak azért, hogy lássák: jól tollasodik-e a fészekaljnyi kismadár, csak azért, hogy jó reggelt mondjanak barátaiknak? A két csöndes tündér olyan kitartóan figyelte étkezésemet, oly gyakran találkoztam gyors pillantásukkal, hogy lassan elhallgattam. Csönd lett és a csöndben valami könnyedén szisszent a padlón, neszezett az asztal alatt, azután elnémult. Cinkosan fölnéztem. akkor - bizonyára elégedetten a próbával, de még kijátszva az utolsó kártyát - a kisebbik vad fiatal fogaival a kenyérbe harapott, és csak annyit mondott, szendén, de remélve, hogy ezzel a szendeséggel elképeszti a barbárt: - A viperák. És elhallgatott, mintha ez a magyarázat éppen elég volna mindenkinek, aki nem túlságosan ostoba. Nõvére villámgyorsan rám pillantott, hogy lássa a hatást s mindketten tányérjuk fölé hajoltak, bájos, ártatlan arccal. - Ó!... A viperák... Kiszaladt a számon ez a pár szó. A lábamon kúsztak át, súrolták a lábikrámat, és viperák voltak... Szerencsémre elmosolyodtam. És nem kényszeredetten. Megérezték. Mosolyogtam, mert jókedvû voltam, mert percrõl percre jobban tetszett ez a ház és mert nagyon szerettem volna többet tudni a viperákról. Az idõsebbik segítségemre jött: - Itt van a fészkük az asztal alatt egy lyukban. - Este tíz óra körül jönnek haza. Nappal vadásznak. Lopva figyeltem a lányokat. Finomságukat, a hangtalan nevetést nyugodt arcuk mögött. Csodáltam királyi méltóságukat. Rájuk gondolok most. Mindez nagyon messze van már. Mi lett ezzel a két tündérrel? Bizonyára férjhez mentek. De vajon akkor meg is változtak? Olyan nehéz lányból asszonnyá lenni. Hogyan élhetnek az új házban? Mi lett mindazzal, ami a gyomokhoz és a kígyókhoz kötötte õket? Úgy éltek, az egyetemességgel, a mindenséggel kapcsolódva. De jön egy nap, amikor a lányban fölébred az asszony. Tizenkilenc év: mennyi súlya van ennek a szívben! És akkor jelentkezik egy

ostoba alak. Az éles szem ekkor csalódik elõször, megtelik színnel, lobog. Ha az ostoba alak verseket mond, azt hiszik, költõ. azt hiszik, megérti a lyukas padlót, azt hiszik, szereti a mangusztákat. Azt hiszik, örül ennek a bizalomnak: egy kígyónak, ha lábához dörgölõzik az asztal alatt. Neki adják szívüket, ezt a vad kertet - neki, aki csak a nyírott parkokat szereti. És az ostoba alak elviszi a hercegnõt - rabszolgaságba. A SIVATAGBAN Az életnek ezek az örömei bezárultak elõttünk, amikor mint a szaharai vonal pilótái, erõdtõl erõdig repülve folyton, hetekig, hónapokig, évekig a homok foglyai voltunk. Ennek a sivatagnak nem voltak ilyen oázisai - kertek és lányok, miféle legendák! Igaz: messze, ott, ahol végre befejezõdik munkánk, s újra befogad az élet, száz és száz fiatal lány várt ránk: mangusztáik és könyveik között vártak, türelemmel, terhes szívvel... És egyre szebbek lettek... De én ismerem a magányt. Három sivatagi esztendõ jól megtanított a magány ízére. Az ember nem retten meg ott attól, hogy ifjúsága sivár tájon telik el úgy tûnik, távol tõle lassan, egyre vénül a világ. A fák meghozták gyümölcsüket, a föld gabonái beértek, s az asszonyok is szépek már. Az évszak nõttön-nõ, sietni kellene hazatérni... az évszak nõ, és az ember nem mehet haza... És a föld javai kiperegnek ujjai között, mint a buckák finom homokja. Az emberek általában nem érzik az idõ folyását ideiglenes békében élnek. Mi azonban éreztük, mihelyt egyszer leszálltunk a repülõtéren, és ránk nehezedett az örökös passzátszél. Olyanok voltunk, mint a gyorsvonat utasa: tele van az éjszakába belekattogó tengelyek zajával, s az ablak mögött elsuhanó fényfoltokból sejti meg a tájak, falvaik, elvarázsolt vidékeik életét, amibõl az utazó nem tarthat meg semmit magának. Könnyû lázban, fülünkben még a repülés fütyülõ zajával, a repülõtér békés nyugalma ellenére, mi is úgy éreztük: úton vagyunk. Ráeszméltünk, hogy szívünk dobogása ismeretlen jövõ felé ragad a szelek áramain keresztül. A sivatagi életet még súlyosabbá tették a felkelõ törzsek. Cap Juby éjszakáiba mint egy toronyóra ütése harsant bele negyedóránként az õrszemek hangja: így figyelmeztették egymást sorjában erõs, szabályos kiáltással. Így védekezett a spanyol erõd a lázadók vidékének kellõs közepén a rejtelmes, kiismerhetetlen fenyegetések ellen. S mi, a vak hajó utasai, hallgattuk a mind közelebb hangzó, egyre öblösebb kiáltásokat, amint köröket vetnek fölöttünk, mint tengeri madarak. Mégis szerettük a sivatagot. A sivatag eleinte: csönd és üresség nem nyílik meg mindjárt az elsõ napon szerelmesének. Hiszen egy otthoni jámbor kis falu is elleplezi magát! Ha nem mondasz le érte az egész világról, ha nem fogadod el hagyományait, szokásait, versengéseit, soha nem fogod megismerni mint hazát, otthont, amelyet mások szeretnek.

s akkor észre veszed annak a nagy kabátnak a hajlásait. amelyet ismertél. kitakarítani pincétõl padlásig az állomást. Minden hatodik hónapban hoznak élelmet nekünk. hogy a kút. amikor egy fegyveres felkelõ csapat közeledésétõl félsz. hogy koccinthassunk. azután eljön egy nap. az kell hozzá.. És néhány nap óta . hogy megkínálhatom magukat borral! Képzeljék. Koccintani! Jót koccintani valakivel. önmagában. semmiféle repülõgép nem vihet el. Ez a kis mauritániai állomáshely abban az idõben úgy el volt zárva a világtól..Legutóbb annyi borom se volt. a kapitányt! Elmondtam ezt már egyszer. ahová soha. A Szahara bennünk mutatkozik meg..Két lépésre tõled a férfi. Sokat jelentett neki: sírt a megindultságtól. Annyira szégyelltem. 2. nem tudtam megkínálni... mint az ég küldötteit.mert érzik az áldott nap közeledését fáradhatatlanul kémlelik a tetõrõl a látóhatárt: nem látják-e . Még kábultak voltunk kétórányira Dakartól. Guillaumet meg én elakadtunk a Noutchott-erõd mellett. Ó. . . aki kolostorába falazta magát.a vallásunk legyen. A sivatag se homokból. beszélni magukkal!. hogy a leváltásomat kértem. A homok eleinte sivár. mit jelent ez nekem. akár a szerelem. berberekbõl és fegyveres mórokból áll. . mint egy apró sziget valahol a tenger közepén. Az ember jelenéssé válik egy síró. és a játék a maga képére formál minket. nem elég meglátogatnunk az oázisokat.. Hiába néznéd meg celláját: üres az! Az ember birodalma bent van. olyan messzeségbe. amelyet a sivatag visel.Ó. ahol vár az ebéd. öreg õrmester elõtt. Egy öreg õrmester élt ott bezárkózva tizenöt szenegáli katonájával. Hogy közelébe jussunk. egy könyvben de nem regény ez: valóban azt mondta: .Hat hónap óta maguk az elsõk. A felkelõk is átváltoztatják a sivatagot. hogy egy forrás . Megszomjazol és egyszerre fölfedezed. Elfogadtuk a játék szabályait. hol a kapitány. és számodra ismeretlen szabályok szerint él . és az ember sorsa megváltozik. aki leugrik a tevérõl. a hajtókar kiugrik. mit jelent ez nekem..valóban tibeti magányba vész. Egy hónappal elõbb már hozzáláttak tisztítani a fegyvereket. És egy kút messzire ér. Egy láthatatlan asszony egy egész házat elvarázsol. Legutóbb a kapitány úr volt. Elsõ utazásomon mindjárt megízleltem a sivatagot. Riguelle.. s arcán csurog a verejték. fölragyog a távolokban. Úgy fogadott. Hol a hadnagy úr.. mikor a kapitány itt járt. Hat hónapon át ezért a pillanatért éltek.Ó! Igyanak! Örülök..

Azt felelte. s a gép lassanként bal oldalára dõl. . S akkor elkezdõdik az a kába menetelés. aki állandóan feléd menetel. álló csillagképeket. . Falu . mint a csillagokra. Mind ott voltak.csillagokból.. az a csillag egyenesen Tuniszba vezet. Az erõd tetejérõl azonban nem látni mást.Azt felelte: a világ tele van unokanõvérekkel. szõke unokanõvér... Csakhogy a sivatagban nincsenek falvak. mozdulatlan homokhullámokat. mint egyenesen a csillag irányában.. Hacsak egy kiszáradt kút mellett utol nem éri a téboly költészete. az õrmester azonban nem mer eltitkolni semmit.. fejünk fölött ragyogtak. ..Jól ismerek minden irányt. S az az éjszaka is valóság volt az erõd tetején.Nem tudni.Hol van? Az õrmester a homokra mutat. És egy kedves.. a kapitány.. .. az unokanõvér ügyében.. Tehát? Az ember mosolyog tévedésén. Nagyon szép éjszakákon az ember elhagyja magát a repülõgépen. Az unokahúgom tuniszi. . És mit jelent neked a Szahara. gyalázat érte õket. . Õ mindenütt van. Nem koccintanak. nincs gondja a vezetéssel. kicsit fitymáló.A tuniszi? Szép. . de most nem mozdult egyikük sem.meg a finom porfelhõt. Hosszú csönd. És úgy érzik. az õrmester róluk beszél. És mert Dakar közelebb van. A dakari. õrmester.Nem.Egyszer engedélyt kértem Tuniszba a kapitány úrtól.Mit felelt? . mint megfagyott sivatagot. Semmi másra nem kellett figyelni. vízszintesen repül. amelyrõl a be nem avatottak azt hiszik: tele van szenvedéssel. amikor a jobb szárny alatt hirtelen egy falut vesz észre.. A falu visszakerül helyére. De nincs bor: nem lehet megtartani az ünnepséget. .Alig várom. az ember visszaakasztja az égbolt táblájára a lesiklott csillagzatot. Szelíden a vízszintes síkba fordítja gépét. valahol messze.Szép volt az unokanõvéred? . Akkor egybekeveredik a csillag s a tuniszi unokanõvér. oda küldött. hogy visszajöjjön. õrmester? Istenség..Tuniszi vagy? . . Bizonyára más úton..Néger volt. Még azt hiszi az ember. amely a közelgõ mozgószakasz nyomán bodrozódik. szomorkás válaszodért: . túl ötezer kilométernyi homoksivatagon. mint amikor repülõgéprõl nézzük õket. Szerettünk volna megölelni. Akkor talán egy halászhajóraj a tengeren? A Szahara végtelenségében halászhajórajok sincsenek. szemközt a csillagokkal.Nem. Falu? Igen.Egy napon majd elmegyek Tuniszba. . Szõke.. .

békésen pihennek ládáikban. fölemésztik víztartalékukat. ha róluk beszél: "Ez az én kertem.egy félig már elveszett nyelven szól hozzám.És mit jelent nekünk a sivatag? Valamit. valahol. a leigázatlan Szahara határán. és mi úgy becézzük õket ujjunkkal." És ha föltámad a mindent kiszárító homokvihar. Mennyire megnemesít ez a távoli fenyegetés!. ágyunk lábánál. a repülõtér fõnöke. hogy bár katonai ereje gyenge. s kiált felénk . amiket a kormányzóság oszt ki este. biztonságban vagyunk. izzó homokpuszták hatalmas övezetén kell átkelni a fölkelõ törzsek kimerülnek.oly távol az élettõl . és tárgytalan mélabút kelt az emberben. 3.. távol. Körülötte oly végtelen a sivatag. ami megszületett bennünk. És az õrszem kiáltása visszaadja pátoszát a világnak. A kormányzó-kapitány. azon az éjszakán mi is szerelmesek voltunk egy unokanõvérbe és egy kapitányba. ahogyan egy gyönyörû hercegnõrõl mondanak legendát. éjjelnappal járatja a gramofont. Az egész Szahara borzong meg árnyunktól. eszünkbe idézi õket. Ezen az estén az erõdben vacsoráztunk. egy fölkelõ csapat menetel. Azt. Egy kilométernyire lakunk az erõdtõl vacsora után holdfényben térünk haza. Ránk nehezedik a kietlen elhagyatottság . Mégis. fölkelõk: mennyi fenyegetés! Rejtelmes vadászok céltáblája az ember. és a kormányzó-kapitány büszkén megmutatta nekünk a kertjét. egy hangár és egy fából épült barakk.. Három zöld levél hajt benne. Port-Étienne. amit magunkról megtanultunk. a kertet leszállítják a pincébe. oly kevéssé veszélyes. Ez a csapat azonban soha nem érkezik meg. A holdsütésben rózsaszínû a homok. aligha mondható városnak.s elhaladunk a fekete angyal elõtt. És mégis! Betegség. Egy erõd áll ott. a homok fölissza. oly biztosan végez vele a homok: de a világ megváltozott. És mi felelünk: "Franciák vagyunk" . Franciaországból három láda igazi földet kapott négyezer kilométert tett meg ez a föld. A sivatag gazdaggá válik. mert ha nem is érkezik soha meg.de a homok rózsaszínû. Ahhoz. Azt hihetnénk.. mint ékszereket. És Lucas. és nincs más ellenségünk. mint a csönd.. hogy megtámadják. mely . Nem üres ház már a sivatag: egy mór karaván delejessé teszi az éjszakát. A kézigránátok és a töltények. Mélyebben lélegzünk. Nyomorúságunk véd. mire elérik. Olyan ez. valahányszor átjön hozzánk egy csésze teára. úgy.mert valahol egy lázadó törzs menetel. Oly távol van. A kapitány azt mondja. mint egy próféta.. Az õr szavában benne zeng a Szahara minden hangja. emberemlékezet óta mindig akad valamerre északon egy Port-Étienne felé vonuló fölkelõ csapat. Gazdaggá és istenivé. véletlen. S a szenegáli õrszem. személyzetünk számára. mint a szomjúság. . Port-Étienne majdnem legyõzhetetlen. mint egy folyót fantomcsapatnak nevezzük. megmutatja a térképen vonulásuk útját.

cukrot. Egyelõre minden megy. egy szitakötõ vágódik a lámpának. arccal kelet felé. Ilyenformán mutatják ezek a rovarok a homokvihar vonulását: keleti homokvihar ez. veszem a magasságmérõt. A postát átrakják majd az én repülõgépemre. Õ is borotválkozik. a sivatag újra fölcsapó lángjaiban. Ha igazam van. 4. És három percen belül megmozdul hangárunk szélkakasa. Odalent állandóan kapcsolatban voltunk a lázadó mórokkal. Húszméternyire mögöttem fátyol se rezdülne. valóban sejtem. Visszamegyek a tükörhöz. és mert vihart zár magába. A nyugodt házak csöndje borul a sivatagra. száz és száz kilométernyire az oázisoktól? A tengeren dúló ciklonról partra vetõdõ roncsok adnak hírt. azután újra elmerültek titokzatos világukban. és egy zöld színû lepke. mint az õsember. se a homok nem ad semmi jelet. Gyönge fuvalma alig ér. A tajtékja már elért hozzám. hogy a dakari gép éjfélre megérkezik. talán félelem tétován.igazam van? Se az ég. ameddig hullámai elhatnak. Eltûnõdöm. de két szitakötõ beszélt hozzám. s ünnepélyesen. De én figyelmeztetést kaptam sejtem. éjfél után tíz perccel útra kelek észak felé. irónjaimat. kenyeret. hogy megszelídítsünk közülük . elpusztította a zöld színû pillék pálmaligeteit. Ösztönöm? Megint kimegyek. Lucas a rádióállomásról jön. Ez a nekikészülõdés a legkönnyebb a repülésben. a szél teljesen elállt. megölelt s lehanyatlott. mert bizonyság. amelyek fölött repülõútjainkon áthaladtunk elmerészkedtek Juby. "Megy?" .kérdem. nyakamon a törülközõvel az ajtóhoz megyek. nézem a meztelen homokot szép idõ van. A repülõtér szélén egy szirt hasít bele az égbe mintha nappal volna. miért: elszorul a szívem. Az tölt el barbár örömmel. A legszélsõ határon állok. "az" már nem késhet sokáig. azokról a területekrõl. Fölmegyek egy homokdombra. Idõrõl idõre fölállok. Mi pedig átvonulásaikkor megkíséreltük. gyakran az egész eget megzavarja. jelenti. A hónapokig tartó szél. figyelek: tiszta minden. De hirtelen sustorgást hallok. Nérihez megyek õ lesz ma éjszaka a navigátorom. Minden rendben van. mi vár rám . Újra kimegyek. Gondosan borotválkozom egy csorba tükör elõtt. teát vettek. Cisneros erõdjéig. hogy nyomban elér a lihegõ Szahara második sóhaja is. Mit kerestek itt ezek a szitakötõk. úgy érzem. Hûvös van. hogy fél szavából megértettem egy titokzatos nyelvet megszimatoltam egy nyomot. egy zöld lepke és két szitakötõ verdes lámpán körül. föltámad a keleti szél. S most ismét elfog a súlyos érzés. de a szél elül. mert súlyos fenyegetés. homályosan árad föl lelkem mélyébõl. Heve egy pillanatra elborított. De lám. A tiltott területek mélyérõl bukkantak elõ. És tíz percen belül az eget betölti a homok. Nagyon távolról valaki szól hozzám. ha hirtelen elül. De jól tudom a következõ percekben. melyben halk neszezéssel megnyilatkozik az egész jövendõ szitakötõk szárnyának rezdülésébõl olvastam ki a közelgõ haragot. Fölszerelem magam: zseblámpáimat övemre kötöm. De nem ez tesz elfogódottá. Nem tudom. leülök. Nemsokára útra kelünk ebben a tûzben. talán öröm.S most este tizenegy óra van.

harminc esztendei nyomorúság után. Hányszor hallottam olyanoktól. amelybõl Port-Étienneben tíz esztendeje egyetlen csöpp se hullott le. A törzsek megindulnak a fû felé. a hitetlenek egy szívbe fúródó puskagolyójával. a franciák istene. Ezért tûnõdnek most az öreg törzsfõk.. Ezt a paradicsomot és szépséges rabszolganõit a homoksivatagon elszenvedett keserû halállal lehet elnyerni.egyet-egyet. se rózsát és csak a Koránból tudják. ott zúgott elõttük. még csak nem is szitkozódtak. Cisnerosban. akik talpra állítottak egy háromszáz fõnyi harcképes sereget: "Szerencséjük ott. a mulatókat dicsérték. Ha esõ volt valahol. Ha az erõdök környékén találkoztunk velük. A víz aranynál többet ér. adj. Franciaországban. Meg akartuk törni gõgjüket.. olyan volt a vízesés... Õk azonban nem mozdultak. hogy több mint száznapi járóföldre vannak. férfiak. S ez a fukar víz. és ha elérte az ember. hogy kicsalja a homokból egy fûcsomó zöld kis szikráját. és sovány örömeit kínálja halálukig. hány órán át kell ásni a homokot. akik egyszer elkísértek Szenegálba. míg fölcsillan a tevék piszkával kevert sár! Víz! Cap Jubyban. mely nemsokára kihajt. nagy népvándorlás indul meg a Szaharában. és egyre mormolt. Édesvíz volt! Víz! Hány napig kell vándorolni itt a legközelebbi kútig. mégsem követeli tõlük a szomjúság. és így történt. Elfordultak. a vonal igazgatóságának engedélyével gépünkre vettük õket olykor. . mintha egy megrepedt ciszternából áradna ki a világ egész készlete. mint egy csavart oszlop. és sírva fakadtak. Azok közül voltak.. ahol meztelen nõk táncolnak virágok között. elég egy csöppje. Gõgjük forrása hatalmuk illúziója volt. mint gyûlöletbõl mészárolták le. ." Mi hát megsétáltattuk õket. mint a mórok istene a mórokhoz! Néhány héttel azelõtt elvitték õket Szavojába..Ha jó vagy...mondta. mely betemette. és köptek. És ezért kockáztatnak meg vallomásokat. a halál váltságdíját. Isten azonban becsapja õket: a franciák birtokolják ezeket a kincseket.mondta a vezetõ. hogy megmutassuk nekik a világot. hogy hárman közülük meglátogatták az ismeretlen Franciaországot. Vezetõjük egy vízeséshez kalauzolta õket. mely pusztán nyúlik el sátraik körül... akik soha nem láttak se fát.Ízleljétek meg . Íme.. se forrást. háromszáz kilométernyire tõlük.Tudod. . Nagylelkûbb a franciákhoz. mert fákat láttak. PortÉtienne-ben a kis mór kölykök nem pénzt koldulnak: üres konzervdobozzal a kezükben vízért könyörögnek. . hogy vannak valahol patakokkal folyó kertek mert a Korán így nevezi a Paradicsomot. .. míg a Szaharát nézik..Adj egy kis vizet. mert a foglyokat inkább gõgbõl.. . Amikor viszontláttam õket sátraik alatt.Gyerünk .. Ha befolyásos törzsfõkrõl volt szó.

helyesen írom-e le a nevét. ahol a homok minden egyes redõje rejtelmes fenyegetéssel volt gazdag. tanácstalanul. az élet.. akár egy rakéta. anélkül. Az élet áradt ki a hegy méhébõl. S az ember megdöbben ezeken az õrült kockázatokon. látható gazdagságában semmi hiánya nincs. bemocskolta kezét a keresztények kezével. Csakhogy én jól ismerem barbár barátaimat.) Ismertem õt. . és csatlakozott a lázadó törzsekhez. . Isten megnyitotta zsilipjeit. Különben az ember nem ért meg többé semmit. amikrõl jobb hallgatni. Mit számított neki a gabona és a béke? Bukott. némán figyelték az ünnepi csodát. Meg akarták várni azt a percet. szolgálataiért megkapott minden hivatalos tiszteletet.. hamar megbánja. a délibábok végtelenségében. akiket a sivatagban kísért. Ami egy perc alatt elfolyt. mikor megpecsételte az alkut. Úgy tûnt. a trarzai emír vérébõl valók. hogy a francia fölügyelõség majd bõségesen ellátja õket gabonával. és föltárta hatalmát: a három mór mozdulatlanul nézte. . egész karavánokat föltámasztott volna. tûnõdni kezd.A végét. a törzsfõ ettõl fogva számûzött a sivatagban.De ez a víz így folyik ezer éve! Ezen az estén nem beszéltek a vízesésrõl. . ahol az éjszakai táborok szélén õrszemek virrasztottak.Mit néztek? Gyerünk. amelyek szomjúságtól részegen örökre eltûntek a sós puszták.. megzavart hittel. Amikor az ember öregszik.Mit kell várni? .A franciák istene. amelyben mindent elveszített. amikor Isten belefárad szeszélyébe. lemészárolta a tiszteket. és szaharai csapataink biztonságot nyújtanak nekik. El Mammun története mégis annyi arab története! Öregedett. az atari mozgóalakulat sorainak falán. Így eszmélt rá egy napon. . és kurta dicsõsége hamarosan kialszik. a törzsek féltek tõle. ezeket a futásokat. De egy éjszakán. komolyan. Isten fösvény.. sokat nyernek anyagi javakban. s az ellenség mozdulatairól kapott . az a Szahara. s most eszébe jutott hajdani otthona. Bizonyos: ha egyszer meghódoltak. tudod... birtokába vette a tevéket és fegyvereket. és kételkedni kezd az Istenben. Vannak csodák. Isten nyilatkozott meg itt. nem fordíthattak hátat neki. Hallgattak. hogy elárulta az iszlám istenét. (Nem tudom. oly készek a meghódolásra! Azon ábrándoznak. pásztorrá kopott harcos volt. Most itt vannak.. a kormányzók ajándékokkal kedveskedtek neki.Várj. De mind hárman El Mammun. Hagyj még. hogy bármibõl elõre sejteni lehetett volna. amikor a mi hûbéresünk volt. Árulásnak nevezik ezeket a váratlan lázadásokat. maga az emberi vér.Várni kell még.

Megérezte a tenger telt ízét. szép tiszteket. El Mammun. mint egy túsz. S már nem tudom. . a délnek haladó törzsek háta mögött bukkant föl. amelyet ha egyszer belekóstolt. Ma is. az atari csapatok tisztjét.hírek megdobogtatták a szívet az éjszaka tüzei körül. A tiszteket.Mit mondott? ." Nem ismerem ezt a Bonnafous kapitányt.. de úgy. Akkor. Mintha egy láthatatlan vitorlást szerelnének föl egy nagy útra.Azt mondja: "Bonnafous a R'Gueibat-k ezer tevéjét ellopta. hogy a tevéket három nap óta egyre a kutakhoz vezetik. hogy megmentsék biztonságban hitt kincseiket. A keresztények nemsokára elalusznak. És megölik az aluvó. Mujan. Mujan. De Allah szerelme elõbbrevaló. . anélkül. az Õ Bölcsessége visszavezeti a semmiségbe. mond néhány szót. most tábort ütött egy mészköves fennsíkon. a lelkesedésbõl. Bonnafous miatt minden dél felé tett lépés csupa dicsõség. tevéim. Csupán Kemal beszél. ma már csak a Szahara sivatag.Jó éjszakát.Mit mond? ." Sejtettem. S már érezni a nyílt tenger szelét. . mint egy tutajon. testvéréhez hajol. és csak a csillagok fénye világít. Háromszáz fegyveres. nem tudni hogyan. majd visszasüllyed hallgatásába. 5. a tárgyalásokból. a kék fátyol ajkára húzva. Még néhány perc. szemközt a csillagokkal... . fényes sugárzás árad belõle. Fölöttük lassan forognak a csillagok. és õ megmentette Atart ezzel az arkangyalszerû megjelenéssel. abból. talán becsülte is. De nagy legendáját ismerem a mórok szavából. hogy útnak induljanak kardja felé. s ott állt nyugodtan. s a jóvátehetetlenbõl megszületik egy világ.. hogy a meggyalázott törzsek fölött újra fölragyogjon a régi dicsõség. soha nem tud elfelejteni az ember. mint egy istenségrõl. egy egész csillagokkal teli ég méri fölöttük az idõt. akit el kell fogni. Mujan hallgatagon. . sátrukban kortyolom a teát. melyektõl sugározni kezd a homok: elég hozzá az álmukba fojtott keresztények gyönge kiáltása. mely elviszi. Ma Jubyban meghívott Kemal és testvére. S most itt bolyong dicstelenül a megbékéltetett. százszámra ragadta el tevéiket és kényszerítette õket. szolgáim a tiéid. vad tartózkodással néz. elnyúlnak a homokon. A hold a sivatag fölé hajlik. hogy tekintete lesiklana rólam. asszonyaim.Óvjon Isten! A tisztek takaróikba burkolóznak. Haraggal beszélnek róla. érdektelen vidéken. hogy szembeforduljanak vele. Jelenléte különös jelentõséget ad a sivatagnak. Mujan még keményebben néz. hogy újrakezdõdjenek az üldözések. A törzsek megváltoztatták irányukat. Még néhány perc.Azt mondja: "Holnap Bonnafous ellen indulunk. kényszeríti a törzseket. ismét beszél. .Sátraim. akiket megölt.

Mint akik kívánnak egy nõt. megítél most engem. . mely éppen olyan. mint a kecskék. mint valaha. Most már tudom titkukat. s mert õ van. Csak szeme csillog. izzó szomjúság. homokviharban való görnyedt várakozás után hajnalban váratlanul lecsapni az atari csapatra. ez a táborozás itt Cap Jubyban már nem tunya pásztorok békés pihenése. a sátor mélyén. sétáló. megtagadhatta volna a szolgálatot. a boldog álomból.Azt mondja. s egyszerre ráeszmélnek. ez a mórnak öltözött keresztény kétszáz mór harcosa élén behatolt a leigázatlan területre. s hol csupán tekintélye tartja vissza. Megkerülve az ellene vonuló csapatokat. . ahol emberei közül a legutolsó is.Azt mondja: salátát eszel.Miért? .vallja be Kemal. A hullámos homok csöndjében Bonnafous úgy vezeti csapatát. s egész éjjel nyugtalanul forgolódnak. . Azt mondja: mire jó neked a repülõgép. hallja õt. mert elindul Bonnafous ellen. és ha Isten engedi. Nagyszerû dolog. engem néz. Kitépik magukat a sátrak békességébõl. közönyös sétája. összeterelik tevéiket.Azt mondja: van repülõgéped és rádiód. sebzi. és büntetlenül áldozhatta volna föl istenének a kõlapokon. Bonnafous vihart kavart. és léptei visszhangot vernek a sivatag szívében. Ahol fölbukkan. rettegve. közönyös lépésein tûnõdnek. lelõ. Mujan. viszi a gyûlölet. mint egy szerelemben. Asszonyaid szégyentelenül megmutatják arcukat: látta õket. és disznót. és Bonnafous is a tiéd.Mit mond? . és mennyi a szerelem. amely már nem játékszer többé. mert a sivatagban mindig szabad az ember. aki nem szabadságát védi. megölni Bonnafous kapitányt. és nem is megfogható kincseket véd. ha az erõdtõl távol találkozik veled. szoborszerûen redõs kék fátylaiba burkolózva. ha valakinek ilyen ellensége van a világon. megvetésével szinte agyonsújt. égeti õket.mennyi egy ilyen útra kelésben a gyûlölet. ha az igazság nem a tiéd? S én csodálom ezt a mórt.Bonnafous erõs . Mennyire megváltozott. fölszabadulva a franciák kényszerei alól. a rádió és Bonnafous. mint kéthónapi kimerítõ vándorlás. De az igazság nem a tiéd. mióta a fölkelõkhöz csatlakozott. mely megzavarja nyugalmukat: mert õ van. a közelben tanyázó törzsek fölszedik sátrukat. mozdulatlanul. mellyel álmaikon áthalad: így nyugtalanítják õket Bonnafous távoli lépései. És Mujan. Milyen sebzõ délen a csönd: Bonnafous csöndje ez. Még egyszer testvéréhez hajol. hogy a világon semmi nem ér többet. mert hajnalban útra kel. mert a sivatag puszta: titokzatos királyságot véd õ. este egymás mellé állítják a sátrakat. mint egy kék gránit dombormû. Mujan tûnõdik. és menekülnek. Azt mondja: soha nem imádkozol. az öreg vadász. mint a disznók. közönyösen vonul át. S ezen az éjszakán. halkan beszél. rekedt álmuk mélyén. . . mint egy öreg kalóz. mint a szerelem. hogy szemtõl szembe találkoznak vele. és ezüst tõre. és gyöngesége is megrémíti õket. de a távoli törzseket olyan szédület fogja el. Jobban érzi nemességét. asszonyok ölelésébõl.

Örökös hajtóvadászatain találkozott az õ szélbõl és csillagokból teremtett bibliai éjszakáikkal. hanem magasabb erõ.. S akkor a csöndben a kutakhoz vezetik majd a tevéket. amit elveszített. hogy játéka nem volt életbevágó. s nem volt egyéb vagyonom. mert rábízta magát az egyetlen orvosra.gondolják a mórok. Azután . a homokon. a szél és a csillagok hazájában.mert életéért mindent megtett. Mert föllobban bennük ez a gyûlölet . Európa játékai már nem elégíthetik ki.Miért megy el a te Bonnafous-d? . ami lényeges. . sem az elõléptetés. . . Játékukban kölcsönösen életük volt a tét. . Amikor aludt. sem a nõk. hogy elmegy. kaland csupán. de utálkozva fog ráeszmélni. s néhány hónapra fõnöke Juby repülõterének. A mórok tudni fogják: valahol alszik a Szaharában kétszáz katonájával. sem a laktanyai kártyázások. Összegyûjtik az árpakészletet. S most. a szerény gazdagságon.leült. esztendõkön át. aki megmenthetné. Mégis hinni akarnak benne. egyszerre megmutatja.vagy ez a szerelem. olyasmi.Nem tudom. vigyél el Marrakechba. méltóságából. . s a mórok.meggyógyíthatja. az éjszakában. mint egy kedvezõ szél. s odaát megtalálja azt. mert föllármázta az egyetlen istent. ellenfelei nem örülnek: megsiratják. s a barakkban egy mosdótál.. A móroknak ez a rabszolgája minden este elismételte rövid könyörgését. Könnyedén otthagyja az asztal. amiért nem felelek.. öreg Bark. Megvizsgálják a puskák závárzatát. a csöndben. a hír az elsõ éjszakán elterjed a leigázatlan földeken. "Visszatér" . amit tehetett . Azt hitte: amit itt átélt. nap. ahol minden lépés .. feje az õ köveiken nyugodott.úgy hitte . rózsaszívû házak emlékén. s egy rövid ágy. egy kanna a sós víznek. hogy itt a sivatagban volt igazán gazdag. Nem haragudott rám. Ha majd Bonnafous visszatér Franciaországba.Bújtass el egy repülõgépbe. amely nem járja át többé csontjáig az embert. amely fölragyog egyszer sorsa fölött. A forraló fölé hajolva élete egyszerû képein rágódott: a marrakechi fekete földek. elvesztett méltósága visszahívja ide. Nekem azonban sokkal szegényesebb illúzióim voltak hatalmamról: egyszerû pilóta voltam.Majd meglátjuk. S ha visszatér egy napon. Visszatér. keresztbe rakott lábbal. aki . elvesztik hitüket az élet egy értelmében. elvenne valamit életük értelmébõl.A te Bonnafous-d vissza fog térni. és azt kérdezik majd: . Törvényeikbõl alkotott törvényt magának. 6. amiért egyre kések visszaadni életét: nem hozzá hasonló ember voltam. mint egy barakk a spanyol erõd tövében. mintha távozása kioltaná a sivatag egyik pólusát. akiket magukra hagy a játékban.amint tovaléptet a szélben. Nyugodt volt egy egész napra.Nem tudom.mintha a szerelem felé megdobogtatja szívét. és teámat fõzte.

Naponta a sátrak alatt fogyasztottam el teámat. vizet tölt az edénybe. csönd nehezedett rá. melyet nem oszthatott meg a juhokkal. az edényt és a poharakat. Bark. keress nekünk barmokat délen. Az . izmai játszanak. Egyedül õ volt felelõs népéért. Mezítláb. meghatottan ennyi tudattan gyöngeségtõl. holdfényben fürödve térdig. Az izzó nap alatt barmok és emberek oly biztosan haladnak e hatalmas fürdõ. állva virrasztva álmuk fölött. megízleltem a nap múlását. elszórva a homokon mindez egy hajótörés hordalékára emlékeztet. engedelmeskedtek neki. s amikor három nap múltán mélyen bent jártak egy szûk hegyi úton. békés. hogy a vemhesek megszülhessék bárányukat. Belépnek a sátorba. az orvos. Négy éve volt rabságban. Sokáig kellett mennie. nagyszerû hivatása volt. kezében uralkodói olajággal. Igen. ismertem ezeket a rabszolgákat. amelyek a tengerhez vezetnek. és Mohammed volt a nevem! A kaidok . õt is Barknak hívták. s mind bíztak benne. Ismertem más rabszolgákat is. keresd meg õket a hegyekben. És egyedül õ tudta. virág nélküli virágvázákkal. tele van ez a kincsesláda lehetetlen tárgyakkal. és melyen otthont rendeznek be néhány órára. Egy napon arabok fogták közre. hol még bizonyára élt felesége és három gyereke. és eladták. ócska fegyverekkel. elnevezték Barknak. Mohammed. Nyugodt. népéért imádkozott. .ezek az izmok egy cédrust is kicsavarnának. a hûs szél felé. vezette vándorlásukat. tereld följebb õket a legelõkre. S éjszaka. Eredj. így vonult velük.Jöjj velünk.a gazdagok. próféta és király. uralkodók . A rabszolga ekkor némán megrakja száraz ággal a tûzhelyet. elnyúlva a vastag gyapjúszõnyegen. És minden egyes nap szépnek tûnik. A sivatagban az ember érzi az idõ folyását. és fölitatja a verejtéket. mely a nomádok fényûzése. mint a halál felé. a lázadó vidékek határán. itatás idejét.Én voltam a nyájak pásztora.Eladni való barmaim vannak. de még nem törõdött bele sorsába. kulcs nélküli lakatokkal. mely megfüröszti a testet. . s õ határozta meg bölcsen az etetés. .Mit csináltál Marrakechban. gondozni a tevéket. hogy azelõtt király volt. nem tudta elfelejteni. egyszerûen vállára tették kezüket. ráfúj a parázsra. És Bark. amint ezt a kislánynak való munkát végzi . Vagy: . a juhokért. a sietõket visszaterelte. milyen ígéretföldek felé haladnak. a csillagokból olvasta ki útját. Megejti a játék: teát készíteni. Az izzó nap alatt úton van az este.maguk elé hívatták odalent. A tunyaság így soha nem hiábavaló. mikor uruk elõveszi kincsesládájából a forralót. . Bark? Marrakechban. pár filléres tükrökkel. mint azok az utak.Minden rabszolgának Bark a neve. enni. a lustákat meg-megbiztatta.Ezer birkám van lent a síkságon.

Attól az órától fogva különös álomba merült. azután ez a jog az álomhoz és a földhöz. hálától elnehezülve. aki ereje fogytán lefekszik a hóra. s egy közepes szerelemben keresik a boldogságot. amikor az úr jóindulatú a rabszolgához. Ezért ad neki egy csésze teát. mi közössége lehet még a múlttal. de ami az egyedüli kín: igazságtalanságot nem érzett. s együtt lépnek be az esti hûsbe." S õ. Ám ha egy ember meghal. beburkolózik álmaiba és a hóba. haldoklott az éhségtõl. Harmincévi munka. s a harmadik nap alkonyán bölcsen elnyúlik a homokon. A mórok haláltusájuk fölé hajoltak. Ha bölcsen megtagadja magában a trónját vesztett fekete királyt: boldog rabszolga. ahol változatlan a forróság.izzó nap alatt haladni az éjszaka felé. A rab soha nem hord láncot. egy ismeretlen világ hal vele. és a föld befogadta magába. amelyek mostani éjszakájába vetették. és a mezítelen csillagok fagyos fénye alatt visszakívánni az izzó napot. Az elsõt. mert enyhül a fáradtság. szolgaságba hajolni. az erõs férfikarokat. aludj. egyre fáradtabb lesz. s én . s mint egy vak.. Lomha fogolytestében nem támad többé emlék. akik halottak immár számára. Ez az óra. de boldog a Szahara is. nem látja többé a lassú szenegáli folyókat.mondja néha az úr a rabnak. meghitt hangokat. Mind jobban s jobban beleveszett a földbe. kanyargós pályájuknak. mint egy süket. A rabszolga ura parazsán melengeti gõgjét. A fekete rabszolga néha az ajtó elé kuporodik. Nem szerencsétlen beteg. Egyszer majd mégis fölszabadítják. nem hallja többé a régi. asszonyával és gyermekeivel. és megízleli az esti szelet. A nap kiszárította. Úgy érzik: jó lemondani. megnézni. a kis mór kölykök a komor test közelében játszadoztak. Boldogok az északi tájak. Ha nagyon megöregszik. akár az igazi halottak. megcsókolná ezért a csésze teáért ura térdét. semmi más. S a fogoly. s már nem éri meg táplálékát. belefáradnak néha magányos nemességükbe. végtelen szabadságot adnak neki. Három napon át hiába kínálgatja magát sátorról sátorra. játékból. elfelejtette az ütéseket. elnyúlva a homokon. s azután elpattant a varázs. egész életére rabja a sivatagot átmeg átszelõ. Már fogságba esése órájára is alig emlékszik. nincs rá szükség. Homályos beleegyezést sejtettem benne. Férfiak. az eltévedt hegylakó beletörõdését. s a tél megteremti a napfény legendáját. szomorúak a trópusok. akit láttam. kegyetlenség nélkül.Tessék. még mindig mozog-e. nem halottam nyögni. nem is volt ki ellen sóhajtoznia. a fehér dél-marokkói városokat.. fogd . az otthonnal. ahol nappal s éjszaka egyik reménybõl a másik reménybe ringatja az embereket. hogy szenved. ruháit. belépni a dolgok békességébe. Láttam ilyeneket Jubyban. de nem nevettek az öreg szolgán. nem hittem. a hõség. Nem szenvedése nyugtalanított. vándorlásuk foglya lett. s minden hajnalban odaszaladtak hozzá. Mintha azt mondanák neki: "Jól végezted dolgodat. akik sokáig éltek egy nagy szerelem igézetében. Egy napon belehullott a nomádok életének körébe. kiáltásokat. a nyár megteremti ott a hó legendáját. jogod van az álomhoz. ami nem egyéb szédületnél. amint meztelenül haldokoltak. Ez a természet rendje. Alázatosan visszakéredzkednek az életbe. .

. Hogy a mórok elrabolták szabadságát. S nem tudtam. Az éjszakák csöndjében olykor minden emléke meglátogatta. mint az. hogy kenyerét megkeresse. És Bark nem mondott le. amikor más foglyok oly könnyen megölték volna magukban a nyomorult pásztort. hogy hazatérjen. hogy ebben a fekete hústömegben egyszerûen nyomorúságos gondok alusznak-e ki: a tea. Ezt az ürességében oly szomorú lakást.azon tûnõdtem. hallotta a források zengõ vizét. mint a megõszült õr.. vagy az emlékek áradatában fölébred. s tiszta nagyságában hal meg . megmondta a cselt is. Bark nem rendezkedett be úgy a szolgaságban. Eltelve ezekkel a csodálatosan megélemedett. öreg Bark! . hogy gazdagon szétossza. Bark lehunyta szemét. Azok közül. s egy napon újszülöttnél pucérabbá tették a földön . Bark mosolygott. amely azonban soha senki másnak nem lesz otthona. Elrejtesz a repülõgépen. és minden gyöngédsége betelt. ahogyan a várakozásban kimerült ember berendezkedik a közepes boldogságban. hogy egy rabszolga lelke lobban-e el. milyen képek támadhatnak föl benne. De sokkal mélyebben. éjszaka Marrakechról beszélt. s a szelek nyomát kergetik. Azt akarta mondani: készen van.mert mindig arra a napra gondolt.. egy fehér házban lakik egy állandó csillag alatt . milyen tarka selymek. amiket a kúthoz kell hajtani.Holnap megy a posta.az ember? A koponya kemény csontja olyan volt számomra. Agadir felé. milyen régi. amikor majd föltámad ez az elfelejtett Mohammed. ha egyetlen jelet kap tõlem." Mindenkivel megesik ez a magányosságban. a barmok. régi kedvességekkel. kinyújtózott tagjaiban. Istennek vannak viharai. ahol az emberek sátrakban laknak. ölére akarta szorítani asszonyát a sivatagban. Bark.nem jelentett semmit. aki egész éven át keményen dolgozott. .Én voltam a nyájak pásztora. hanem ezt: "Mohammednak hívtak" . Nem tudtam. egy gyermekkori dal telt zengésével.Szegény. melyek egyetlen óra alatt elpusztítják így az emberek vetését.. milyen dél-marokkói városok merülnek lassanként feledésbe.. aki ellenállt.ott.. ahol soha forrás nem csörgedezett. a fekete rabszolga volt az elsõ. és Mohammed volt a nevem. ebben a tudatban és ebben a húsban. s puszta föltámadásával elûzi a szolgaságot. mint vagyonában: személyiségében fenyegették a mórok.. "Éjszaka . Nem tudhattam meg. Gyapjas és nehéz volt ez a kincsesláda. aki a fasorok füvében s a csönd unalmában belehal hûségébe. az utolsó napok gigantikus álmában a világ milyen tája bomlott föl ebben az emberben. Szívében fönntartotta a távollevõ Mohammed lakását. Nem azt mondta: "Mohammed ben Husszajn vagyok". Bark olyan volt. és sírt.mesélte mór tolmácsunk -. amire eddig nem is gondoltam. S elég lett volna neki. ahol soha asszony Barkhoz nem közeledett. amely lassanként visszaváltozott gyökérré és éjszakává. Nem akart szolgamód sütkérezni a szolgák urainak jóságában. akiket ismertem. úgy érezte. Váratlanul fölébredt benne az a másik. itt. s e sivatagban oly hiábavaló nyomok menekültek meg a hajótörésbõl. s nem kell más hozzá. mint egy ódon kincsesláda. . mintha sugárzó tûzhelyük itt volna valahol a közelben. Bark hozzám jött. ünnepi képek. Milyen szenegáli ültetvények. amit el kell készíteni.

Ez a három rabló melegen megölelte. írtam Franciaországba barátaimnak. Hat napra barakkunkba zártam. a törvény szerint. aki Bark mellészegõdik. ez az autóbusz. . . Csapatot vezethetsz a franciák ellen. milyen erõs karjai vannak.A lázadók vidékén éltünk.Beteg. aki egy rabszolgát akar kiváltani.Tevéket. A három szerelõ. Kísérletet tettem rá. . a mórok újra elfogják és eladják valahová. Körben ültünk a homokon. A mórok végre engedtek. Szép kis alkudozás volt. mielõtt a repülõgép elindul. ha kiszáll: a három szerelõ ezer frankot adott át részére. Nem fog éhen pusztulni. Zin Uld Rhattari. ahogyan egy gyermek játszik feltalálót. hogy engem bosszantsanak. Ragginak jutalékot ígértem. Add el ezt az öreget. s ott a repülõtéren autóbuszjegyet kap Marrakechba. csak azért. Barakkunkban kellemes fogságban élt az indulás órájáig.Mostantól fogva fiunk vagy. a repülõtér szerelõi is támogattak. úgyis elveszíted . milyen mészárlással bosszulták volna meg a tolvajlást és a sérelmet. puskákat és golyókat vehetsz a pénzen. nem gyakorolt irgalmasságot. és még kevésbé követelt hálát. . most már megvásárolhatom Barkot. hogy ha a hazatérés mámora elmúlt. S az én fiam is. Nem is szánalomból cselekedtek . így majd nyugodtan kereshet munkát. hogyan segíthettük volna elõ menekülését? Másnap a mórok. de már megszállta. Egy másik banditának. . Jött a mohamedán pap. de a mórok nem mindennap akadnak európaira. hogy egy ember visszakapja emberi méltóságát. mert ha kint csavarog.. Egyszerûen hozzájárultak ahhoz. És Bark megcsókolta valamennyi apját. az elsõ hû barát. Ez is szép szertartás volt. Visszaélnek a helyzettel. a jubyi vezér. a tömeg. De sikerült kiszabadítanom szolgaságából. Azokra a jótékony öreg hölgyekre gondoltam. éppúgy. s nem telik bele .. mint azok az öreg hölgyek.az erõd falától húsz méternyire szívesen lefejezték volna.. messzire. Volt egy közös barátom a tulajdonossal. a nyomor lesz. Naponta hússzor el kellett neki mondani. akik irgalmasságot gyakorolnak. odavetnek húsz frankot. Add el gyorsan a franciának. Hónapok teltek el így. és hálát követelnek. s õ csábítgatta a tulajdonost. segítettek õk is: úgy láttam. amikor ezer frankot adott. A bajt eleinte nem venni észre.Bolondját járatod velünk? . õ titokban segített. . Egy szép napon majd fölfúvódik itt neked.Nézd. ha segít megkötni az üzletet.. Ez az út az életbe. a város. A végén eladták nekem Barkot. Úgy játszotta a szabad embert. melyet viszontlát.Add el.mondta neki tanácsomra. akik a boldogságról álmodoznak. hogy kiváltsam. Isten tudja.Húszezer frank az ára. tizenöt mór meg én. milyen lesz ez az egyszerû utazás: Agadirban kiszáll a repülõgépbõl. a régi tulajdonos és Ibrahim. Nyolc álló napig tartott. Így három vagy négy új rabszolgát szerezhetsz Atarból. mint én. Nagyon jól tudták. hivatalosan átadta .

. mint amilyen nálunk volt. Az autóbusz csak este indult. Látták.. azt mondta: "Mohammed ben Husszajn vagyok. és sokan vannak. hogy amikor kitölti a teát. arra gondolt. De úgy kínálták udvariasan a teával.Nem. megdicsõít egy szabad embert.mondta Bark. Teát rendelt magának és Abdallahnak. akinek született. kóborolhat. Ez volt az elsõ úri gesztusa. Bark el akarta mondani feltámadását. hogy leüljön az arab kávéház lugasában. . hogy nyugtalan. újjászületik. De joga van hozzá. Újra a városba vitte Abdallaht. Menj. hogy Bark úgy érezte." De egyáltalán nem lepte meg õket vele. Leült. mintha mozdulata természetes lett volna. milyen egy rabszolga arca az élet kapujában. A pincér azonban meglepõdés nélkül szolgálta föl a teát. Mostantól fogva mégis mint egyenrangú osztozik az emberekkel a napsugárban. hogy örül. megsajnálta. indulásra készen. A gép körül kétszáz mór verõdött össze.Isten veled. öreg Bark. hogy övéi között az legyen. hogy tudták volna. akik nagyon messzirõl jönnek. és valamelyik vasútépítési munkánál fog kínlódni. szabadsága azonban .Mi baj van? . milyen .Menjünk máshová. ezek a táncosnõk fogadják majd vissza az életbe. hogy így rábízzuk a világra. Boldogtalanabb lesz. . Õk bájosan mosolyogtak. A repülõgép reszketett. hogy kísérje Agadirba Barkot. Ha valamivel távolabb le kellene szállnia a gépnek újra elfognák. hogy Bark még nem eszmélt rá igazán feltámadására. . a sivatagban. ahogyan bárki mást kínáltak volna. Igaz. látni akarták. Minden embernek van neve. hogy hatalma egyszerre átváltoztatja.Nem. . Cap Juby végtelen sivársága fölé hajolt.keserû: ráeszméltette. hogy szabad. utoljára. Sokáig céltalanul bolyongott a városkában.három hónap. amerre kedve tartja. szelíd bájjal köszöntötték. nekivághat akármilyen útnak. Oly hirtelen jött a szabadság. örültek hát õk is. Mohammed ben Husszajn vagyok. Utoljára az arab Abdallah révén kaptunk hírt róla. hogy nem? . Bolyongott a zsidók boltjai között. és légy ember. anélkül. Bark még egyszer. de ezen a boldogságon kívül nem volt semmi különbség a tegnapi és a mai Bark között. Búcsút intettünk ötvenesztendõs újszülöttünknek és kicsit zavarban voltunk.Mi az. joga van hozzá.Semmi. Az Agadir felett magasodó Kasbah felé mentek. A kis berber táncosnõk hozzájuk csatlakoztak. várta. Barknak egy egész napja volt Agadirban. Abdallah látta. Hogy elkápráztassa õket. Bark! . tompa boldogság töltötte el. Nem sejtette. .úgy érezte . .Gyerünk. õt kértük meg. bámulta a tengert.

kedvességével örömet szerzett. kapcsolata legyen az emberekkel. azzal. de végtelenül szabad. akinek õ. Az arab kávémérés pincére. és súlyt ad neki. Abdallah azt hitte: megõrült örömében. . Szabad volt. hogy szüksége volna rá. és zajongva siettek a fekete istenséghez. Akkor egy gyerek haladt el mellette. . Az ránevetett. Komolyan intet minden egyes gyereknek. aki megszokta. vadul elfutottak. Bark tönkrement. Kezdett ráeszmélni valamire. az esti hûsben. Nem úri fiú volt..egyetlen enyhülés.kérdezte Abdallah. az agadiri táncosnõk jók voltak az öreg Barkhoz. szemrehányások és örömök. járandóságukat követelték.. amit várhatott . úgy. S aki ránevetett. S Agadir környékének kölykeit is megbolygatta a hír: fölkerekedtek. mindaz. vigyázz a pénzedre! Bark azonban nem hallgatott rá. hogy megszerettesse magát. Ez a gyerek felébresztette õt. hiányzott az az ezernyi szál. megtorpant. hogy a földhöz tartozik. S ekkor. amikor jól megmarkolták kincsüket.Semmit . Agadir többi gyerekei is hozzátódultak: Bark aranyos topánkákat adott nekik. Abdallah rászólt: . hogy hízelegjenek neki: gyönge kis kölyök volt.felelt. szakadozott rabszolgaruhájába csimpaszkodtak. hogy ember legyen az emberek között. Bark. ami oly hosszú idõn át az egyetlen enyhülés volt. Bark esetében nem arról van szó.Mit keresel? . De én úgy hiszem. De mikor az utca kanyarulatában egy csoport játszó gyerekre bukkant. aranyvarratos papucsokért. Bark elindult. S Bark most már valamivel fontosabbnak érezte magát a világban. hogy meg akarta osztani túláradó örömét. S mert közeledett az indulás órája. akinek rá kellett mosolyognia. istenhozzádok. annyira. Megérkezett. A vékony kis karok kinyúltak a játékokért. megosztotta vele testvérien a napfényt. karperecekért. A hír elterjedt. egyetlen pihenõ. amely a többi emberhez köti az embert. elinduljon északnak vagy délnek. de senki nem adta jelét annak. egy gyönge kis kölyök miatt. Mire jó az a pénz?. minden pénzét elvesztette. úgy lábolt a gyermekek tengerében. s ajándékokkal tért vissza. de könnyen elvált tõlük. Azután a zsidók boltjaihoz sietett. az utcák sok járókelõje mind tisztelte benne a szabad embert. hogy már szinte nem is érezte. Hiányzott neki az emberi kapcsolatoknak az a súlya. Mert szabad volt. megkeresse munkájával kenyerét. mint hajdan nyájai .Bolond. S a gyerekek. Szótlanul nézte õket. mint az éhséget. gyors léptekkel haladt tova. ahogyan jött: nem volt szükségük rá. De Barkra már ezernyi remény súlya nehezedett. rendelkezett a legelemibb javakkal. Az õ uralma ott kezdõdött el az Agadir felett lenyugvó nap dicsfényében.kevés szál köti a világhoz. úgy érezte annak szükségét. amit az ember minden egyes mozdulatával ápol vagy széttép. és Bark szelíden megsimogatta a gyerek arcát.

Líbia határán a homoksivatag fogságába estem . amelyek fél hajdan futottunk.azt hittem. mert nem a parkba: a játékba kellene visszatalálnod. nem volt mégsem tévedés áldozata. Mint egy arkangyal. mint egy játék szabályainak gyûjteménye. 7. ami a legértékesebb bennük: egyórányi lelkesedés a kincsük . mely nem más. Éppúgy nem. A sivatag? Egy napon egészen a szívéig hatolhattam. hogy gyönyörû foglyai sorra haltak meg hajnalban karjai között. hogy az emberek életét élje. aki túl könnyû ahhoz. de mélyén titkos színdarab folyik. melyet istenekkel népesítettünk be. egymás után kialudtak. és más törvények szerint él? Ha most visszatérsz hozzá. A SIVATAG 1. mint azok a világító rovarok. Ilyen a sivatag. De ma már nincsenek lázadó vidékek. aki oly finom tüneményt kergetett. Puerto Cansado. s elámulsz. Cap Juby. hogy ilyen szûk helyen elfért az ország. SZIVÉBEN . amivé ez az egy négyzetkilométernyi. Dora. Mi marad ebbõl a gyermekkori árnyakkal népes. és tudod: ebbe a végtelenségbe soha többé nem fogsz visszatalálni. De aki feléjük igyekezett. s ezért inkább ólmot varr bele övébe: Bark botladozott. Smarra ma már nem rejtelem. a határtalan birodalomban. A sivatag igazi élete nem a törzsek vándorlása a legeltetésre alkalmas területek felé: egy állandóan folyó játék ez az élet. 1935-ben egy indokínai út alkalmával Egyiptomban. A látóhatárok. mások talán petróleumkutakat ásnának ott. mint az Ezeregyéjszaka szultánja. alig illette õket. csüggedten haladsz el a szürke kövekbõl rakott alacsony fal mentén. a lépéseknek olyan visszhangjuk volt ott. Saguet-El-Hamra. belepusztulok.között. Nem csaptuk be magunkat. amikor ezeket a fölfedezéseket hajszoltuk. amely végtelenséged volt egykor elámulsz. eszembe jutnak gyerekkori játékaim a homályos. Zárt civilizációt teremtettünk. De túl késõn jönnének.és ez a kincs a miénk volt. fagyos kertbõl. amelyek fényüket vesztik. Mert a tiltott pálmaligetek. Minket a sivatag mágiája éltetett. mint amennyit öreg karjai táplálni tudnak: de már megtalálta súlyát idelent. a földhöz vonta száz és száz gyerek . forró. Cisneros. amit soha senki más meg nem érthet. Elmondom. egészen soha meg nem ismerhetõ. a dolgoknak olyan értelmük.s mindnek olyan nagyon szüksége volt egy aranyos topánkára. nagyszerû. Mekkora a különbség a leigázott és a szabad sivatag között! S nem így van ez minden ember számára? Szemközt ezzel az átlényegült sivataggal. amikor az ember felnõtt lesz. Holnap hazatér övéi nyomorúságába. Homokját birodalommá varázsolja a Korán. ha egy langyos tenyér fogságába esnek. A Szahara üresnek tûnik. több életért lesz felelõs. s lehullott szárnyuk arany hímpora. és meggazdagodnának üzleteik révén. a kagylók szûzi pora már átadta nekünk azt. hogyan történt. föl nem fedezhetõ terület vált számunkra. és így szántotta meg elsõ barázdáját a világban. reményed vesztve. aranyos kertben. s emberi szenvedélyeket korbácsol föl.

egy hõpalackkal tér vissza. amikor Szenegálból jövet.. de már áthat rajtuk a fény.. egy éles elmének. De repülõgéppel megyek.Vége.. Vége egy szép arcnak. mechanikusom. cigarettát gyújt nekem. És nemsokára majd találkozom újra ezzel a zajjal. papírokat írok alá. bosszantana. A repülõtér mellett húzódó út felé fordulok: por füstöl ott.. A táborban a fosztogatás rövid zsivaja. Tunisz. Két embert megölt ez a rekedt zaj. neki ne ütközzek egy hajó árbocának. mint egy forró vízzel teli medence...Telefonáljanak. Abban a pillanatban. hogy ilyen "gödrös". Tekintetem végigsuhan a számlapokon: minden simán engedelmeskedik. Süket. minden egyes mutató a helyén áll. Oldalt kanyarodom. miért. hogy megkerüljek egy felhõgomolyt. amelyek mindig meghatottak. Csodálatos a szép idõnek ez a lassú készülõdése. könnyed öröm csap át szívemen. vagy életnek. Ugyanaz a béke. A felhõk még mindig nagyon alacsonyan szállnak. A kényszerleszállás nem érdekel itt.Amikor a Földközi-tengert elértem.. akár nem: nem szállhatok le rá. André Prévot. hogy már halottam ilyet: egy robbanást egy garázsban. . Elszorul a szívem. senki nem hallotta ruganyos lépésüket a homokon. amely világ már nem az enyém. csillogó mélyzöld oázist. véres homlokról. Mellettem valaki koponyatörést emleget. furcsa puffanást hallok. Leszálltam húszméternyire a víz fölé. mint egy széles mosoly.. Fejem fölött pihés fehérség bontakozik ki. Eltûnik a repülõgép hátsó részében. Amíg betöltik az üzemanyagot. Emberek futnak oda. Amikor a gép óránkénti kétszázhetven kilométeres sebességével végigsúrolja a .. nem is jelent fenyegetést: nem vagyok "fölszerelve" a tengerre. Szívemben azonban fenyegetésforma érzés bujkál. . most már jó. orvost. repülõgépemhez ballagok. mint amikor a vízre csapódik valami. Feszülten figyelek. A mór kalózok vonultak így a sivatagban. azokra az árpaföldekre emlékeztetett. most már jó. És elõbukkan az elsõ hasadék. már nem kell keresztülvágnom rajta. .. háromezer kilométernyi homoksivatag után elértem Dél-Marokkót.. Az este derûs fényében váratlanul lecsapott a végzet. A tenger egy olyan világ része. Aztán minden visszahull az arany csöndbe. Most is az az érzésem: lakott tartományba jutottam. Nem tudom. és felénk. hogy lássak valamit. Elõre sejtettem. Prévot-hoz fordulok: .. mezõszínû csíkot vettem észre. soha még nem láttam . s egyszerre mozdulatlanná dermedt.mert elõttem a tengeren hosszú. A szélvédõn pattog a zápor. hogy megtartsam a kétezer-száz fordulatot. két autó egymásba rohant. Másfél órai repülés után eláll az esõ. Kipillantok a tengerre: gõzölög az esõben. a tenger füstöl. Idõrõl idõre megfricskázom a gázkart. Nem akarok tudni errõl a szétzúzott. visszhang nélküli csattanás. alacsony felhõbe kerültem. ez különös biztonságérzést ad. hátat fordítok az útnak. mint egy tükörben.Kávé.Igen. Hirtelen eszembe jut. Iszom. a feje. Akár gödrös. Ha hidroplánon volnék. amint kilépek az iroda ajtaján. ugyanaz a csönd.

Prévot kipróbálja a lámpákat. hogy sziklának ütõdjek. Én egy szõlõfürtöt csipegetek. fölkattant egy kapcsolót. Még sokáig kell várni rá. Ég és föld fokozatosan egybemosódik. ráteszi. mi a repülés elmondhatatlan szerelme. a találkára váró végzetnek ugyanezt a kiáltását fogom hallani. Belépek az éjszakába. Lemondok az aranyos hátú tágas foltokról.. de valami már elpárolog belõle. Benghazi jelentkezik a fekete éjszakában. irány Benghazi. elfátyolozná a kinti világ sápadt képét. Érzem: közeledik az este. amely vezethetett volna. Útban Benghazi felé. Mennyi szikla. ami ezzel az órával fölérne. Kigyulladnak az elsõ csillagok. ugyanezt a rekedt köhögést. Már rég letettem fekete szemüvegemet. hogy még a fény halvány udvara se jelzi. . Indulunk. egy szendviccsel tér vissza. Magába zár. emberi települések a szerencsés véletlen kegyének köszönhetõk. azok megértenek. Kerestem a repülõteret. árnyas vidékek. Mint a fényképésznél. A fény fekete . Milyen elhagyatott ez a planéta! Mint annyiszor már. én a repülés birodalmában élek. mély elmélkedésre. Benghazi oly sûrû sötétség mélyén pihen. amikor Tripolisz vidékét elérem. A hold sarlója még világít. ha kényszerleszállást kell végrehajtanom. Voltak éjszakák. úgy tûnik. amikor annyi csillagcsóvát láttam.. A hold kialszik. amikor fölé értem. vörös bójái hirtelen kigyulladnak. megint úgy érzem: a folyók. Lassanként lemondok a fényrõl. Akkor vettem csak észre a várost. A profán világ egyre halványodik. A föld fölemelkedik. hogy tanúja lehessek a hullócsillagok játékának. mennyi homok! De mindez idegen nekem. Magamban azt mondom: nem ismerek semmit a világon. Prévot eltûnik a gép mélyén. Nem vagyok éhes. akár tíz esztendeig is elvezetném így a gépet. Lemondok minden támaszpontról. amely éjszakánként olykor megtapad a dolgokon. mint egy templom. A világ lassan hal el. úgy zár magába majd. hogy úgy tûnt. nagy szélvihar jár a csillagok között. Még két óráig tart a nappal. mintha zöld vízben ragyognának. Az éjszaka megjött. Nincs más vezetõm. s eltûnik nemsokára. De ez még nem az igazi éjszaka. Megzavarná azt a könnyû párát. apránkint fogy el a fény.Még egy régeget.. Akik tudják. a lényeges rítusok titkai mellé. hogy keményen szikrázó gyémánttá váljanak. amelyek magukra fogadtak volna. se szomjas. Lemondok a hegyes égre rajzolódó körvonalairól.. A homok aranyszínûvé válik. csak a csillagok. amelyek megóvhattak volna attól. A lámpákat bevonjuk piros papírral. mint a gõz. Se éhes nem vagyok.fekete fennsíkot. A táj még szõke fényben fürdik. s úgy árad szét. Fáradtságot sem érzek. S még sokáig kell várnom. Még mindig nagyon éles a fény.

a fényszóró újra arcomba vág. Irányomat a Kairó és Alexandria közötti körív közepének veszem. üzemanyagot töltenek. Ha gyengül.és amelyek ugyanazt a nyelvet beszélik. sikerült. Nincs többé holdfény. Végre elhagy. megnézek egy-egy számlapot. Tunisz és Benghazi idõjelentései harminc-negyven kilométeres hátszelet jeleznek. hogy elvakít.Repüljön egy kört fölöttünk. mint a csillagok. A fárosz felé gördülök. Körözök a tér fölött. másikban láthatatlanok. és kiszámíthatatlan eltéréseim ellenére is támpontot nyújtanak jobbról vagy balról. Helyi idõszámítás szerint huszonhárom óra. A fényszóró követ. Lefojtom a motort. Mint a csillagászok. A repülõtér éjszakai fölszerelése nagyszerû. zavar. . Szokatlan figyelmességet érezni ebbõl az óvatosságból. mint egy vékony rádiumos vonal lassú mozgása a sötét mûszertáblán. mint egy fekete vízbe. Párizs. az idõ legnagyobb részében azonban bezárkózom a sötétségbe. És most nekikanyarodunk megint a sivatagnak. parányi csillagzataim közé. míg föl nem csillan elõttünk a Nílus fényszalagja. Végiggördülök ezen az aranyozott úton. egyik pillanatban láthatók. lehanyatlik. hogy jól megfigyeljem az akadályokat. Simoun-típusú gépem súlyos terhével is könnyen és hamar a levegõbe emelkedik. és aranyszínû utat hasít a téren. Kísérletet se teszek rá. A .négyszöget vág ki az éjszakából. három és háromnegyed óráig. mint egy tûzijáték. Még egy kört vetek. Nem is érdekel többé más. Prévot is elaludt.e a fölszállás. hogy iránytûmön keresztül egyebet is lássak. mint a csillagokból. egy akadálytalan rés felé. pedig sokáig küzdött az álom ellen. egyik vagy másik város. A motor szelíden zúg. nem tudok fordulni. Húsz perc múlva indulhatok. Fölemelkedem kétezer méterre: a jelentések szerint ott találok kedvezõ szélre. föl egészen a csillagokig. lemerülök. észrevették. én is egy égi mechanika könyvét olvasom. Hozzákezdünk az ezerötven kilométeres sivatagi úthoz. s elõttem az ég peremén nyugodtan ragyognak a csillagok. és nincs rádiónk. melyekbõl ugyanaz az ásványi fény árad. Kívül vagyunk mindenen. Átveszik irataimat. Indulunk. Fényszóró kévéje szökken az ég felé. óránként háromszáz kilométeres sebességre számítok. s óv. fél fordulatot teszek. míg el nem érem a Nílust. ugyanaz a kifogyhatatlan. Néha meggyújtok egy lámpát. ebben a szurokban. Én is tudásnak és tisztának érzem magam. . Egyetlen fényt sem fogok látni. egyetlen támaszpont sem fog segíteni. hogy tudjuk.egy vékonyka szál sem köt a világhoz. Ha Prévot megmozdul. így kikerülöm a tilos parti vidéket. rádió híján egyetlen emberi jelet sem kapok. amikor földet érek. nem köt semmi. három óra húsz percig tart az út.mert nem mind foszforos -. A világ legudvariasabb tisztjei és katonái jönnek felém. csupán a motor tart fönn. Ha a szél nem változik. vagy általában a Nílus völgyének fényei. A külsõ világban kialudt minden.s most még jobban érzem magányom ízért. Mégis elgondolkodom: nem segít a holdfény. de azután mindjárt másfelé csap hosszú aranykévéje. lassan helyesbítem a súlypont-meghatározó ingadozásait. Sûrû szurok nyúlik. titokzatos fény . az árnyékból a fényszóró éles világosságába lépnek.

A fénycsóva hirtelen elhalványul: eltûnése figyelmeztet rá. A fény megállapodik. milyen vastag. Elõttem zöld csillag merül fel. ahogyan gondolom. Nem aggódom. Ha szerencsém van. ez természetes.már amennyire egyáltalán látni lehet . Leereszkedem ezerméterre. bár megvolt a kellõ magasságom. és még mindig nem bukkanok ki belõle. csak attól félek. Elõrenézek. hol kiemelkedik. akkor még magas vidék fölött repülök. ha semmi szél nincs. Egy mulató fénye volt. mint a rádium sápadt. Magamban számolok: "Itt táncolok egy kicsit. óránként több mint háromszáz kilométeres sebességgel kell haladnom. A fénycsokor újra fölvillan. mint egy fárosz. kioltotta a többi ragyogást. majd megpróbálok tájékozódni. és nem tudom. mint számítottam. Megmegszakad. és meglátom . de nagyon ritkán akad hasadék. Majd meglátjuk.az ég egy keskeny csíkját. A szél nem gyöngült. mert ha úgy haladok. ragyogva. Kétezerötszáz méter magasra emelkedem. És különösképpen: elvakított. Amikor egy-egy felhõ rojtos szélébe érek. hol eltûnik: belerepülök egy felhõbe. A villamos kapcsolótábla hasadékán fény szûrõdik ki. És kiérek. hogy kijutottam. Valahol egy felhõgomoly sûrûjén haladok át. mint egy medve. A tévedésre itt nincs bocsánat. ha kiérünk belõle. Nem fogok kiszabadulni ebbõl a kelepcébõl. Odanézek. Annyi baj legyen. elõrejön. a fénycsokor állandóan ott van. Rábízattunk Isten oltalmára. ami csöppet sem valószínû. és egy következõ felhõgomoly falát. ezt a háromkirályok csillagát. A szárny végén hosszú fénybarázda akaszkodik a lámpára. Nem merek mélyebbre ereszkedni: ha véletlenül lassabban haladok. nem csillag fénye. s az ég tiszta volt. melyet eddig észre se vettem. ha célpontjaim közelében tiszta az ég. ragyog. ha kiértem a felhõbõl. Jobban szerettem volna. Elmerülten foglalatoskodik zsebkendõkkel és fekete papírdarabokkal. legföljebb pár másodpercre.tündérmesék. különben egész úton értek léglökések. A világosság udvarában megcsillan a szárny. Három és fél órai repülés után nyugtalanítani kezd. közeledem a Nílushoz. Jobboldalt hirtelen éles világosság villan föl. Mély légáramlatok löknek meg. A fénycsík eltûnik. a megpróbáltatás völgyén kelünk át. Három órája repülünk. és egyre élesebb. Másfajta csillogás volt. Prévot mocorog a homályban. azután egyszerre kialszik. megpillanthatom egy hasadékon át. Ezt a rossz kocsmafényt azonban nem szeretem. Igyekszem másra gondolni. ezt a veszélyes . hogy tömje el a rést. mozdulatlan. Jól van. Fölkeltem Prévot-t. Nem szeretem ezeket a tolvajnyelves érintkezéseket az éjszaka démonjaival. rózsaszínû csokorrá bomlik odalent. Itt nem akad semmi segítség. megrázkódik. De határt szabok nyugalmamnak: négy és negyed óra múltán még akkor is át kell haladnunk a Nílus völgyén. Megtörte nyugodt világomat. a fénycsóva egyre halványabb világosságot vet." De ezek után nem tudok semmi biztosat. hogy idõt veszítek. az veri vissza a lámpa fényét. Csillag vagy fárosz? Ezt a természetfölötti világosságot. távoli villódzása.

Én is azt hiszem. Hatalmas várakozás élt csupán bennem. ott fogok leszállni. . de nem ismerem itt a légnyomást. Bizonyára túlhaladtam rajtuk. jeleket keresek. robaja megremegtette zsigereinket. semmi mást nem mondtam. háromszáz méterre szárnyaink alatt hirtelen. Nem éreztünk semmi izgalmat. elfödi elõlem az egész látóhatárt. sem én. Prévot mellém ült. . szeretném elolvasni: mi van alattam. Prévot felém hajol. amikor Prévot-tal elõrehajoltunk.. . Megbénított minket ez a harag. És nem éreztem semmi mást. Egy másodperc. A következõ századmásodpercben csak a robbanás bíborvörös csillagát vártam.. így tehát bal felõl kell feltûnniük. A felhõ alatt áthatolhatatlan sötétség. rávilágít a számlapokra. vagy jelzõlámpa? Lassítottam kissé.. Négy óra öt percnyi repülés. . Kétszázhetven kilométeres sebességgel nekiütköztünk a földnek. amelyben azonnal megsemmisülünk. Homlokomat az ablakra szorítom... A repülõgép remegett. egy tûzhely mélyén az élet parazsát keresem. . Egyébként semmi látnivaló nincs.Már el kellett volna érnünk Kairót. hogy megtaláljuk. Fényeket. szétszórta százméternyire a bádoglemezeket. északnak fordulok. bal oldalamon gomolyog lefelé. nehogy belekerüljek hálójába. Észak-északkeletnek fordulok. Káprázat! Hol volt ez a kísérteti fárosz.. Még mindig lefelé ereszkedve. fölhasználom az alkalmat. mint rettenetes recsegést. hogy a felhõtömb alá csússzak. Lassan lejjebb ereszkedem.. . az éjszakának ez a képzelgése? Mert ugyanabban a pillanatban. Roppant érzékeny a repülés zajának minden változására. Ablakomon át így majd meglátom a városok fényeit. Nem merek többé veszíteni magasságomból. amely alapjaiban megrázta világunkat. amelyben egybekeverednek széthulló tagjaink. lenézek.. se Prévot.Csillag az ott.Tengeri világítótorony! Egyszerre láttuk meg ezt a kilobbanó kelepcét. Fülébe kiáltok: "Egészen a tengerig megyek. Magasságmérõm négyszázat mutat.fölhívást sem szeretem. hogy nem tévedtem-e máris a tenger felé. Prévot fölébredt." Semmi nem bizonyítja különben. A felhõ kétségkívül mind mélyebbre ereszkedik. Megnézem a térképet: nem lehet semmi kockázat. Furcsa földrengés zúzta szét fülkénket. Most a felhõgomolyok alatt repülök. nehogy nekimenjek valaminek. Hamuban keresgélek. Visszatuszkolom lámpájával együtt: éppen két felhõ között vagyok egy hasadékban. betörte az ablakokat.Ah! Azt hiszem. Prévot újra elalszik. Ekkor azonban egy másik felhõ mellé kerülök. várakozás erre a fölcsapó csillagra. bizonyára ez ébresztette föl... mint egy kemény fatörzsbe hajított kés.

amelyek szabadon gördülnek a homokon.A pumpa. Ha fölkel a nap..Semmi. már találni meggörbült vas alkatrészeket. s én szörnyetegtürelmetlenséggel vártam. öt másodperc. merev tekintettel: . Az összeütközés pontját egy lyuk jelzi. . egy puszta fennsík tetejének szelíd lejtõjébe ütköztünk. hat másodperc. mozogjon. hogy nem tört el semmije. rám nézett. vad lökést: cigarettáin kiröpültek az ablakon. De õ egyre ezt ismételte....A tûz. bádogdarabokat. farkával csapkodva hason tette meg útját.Semmi bajom . amely most már biztosan megmenekült a lángbaborulástól. a pumpa. Rákiáltottam Prévot-ra: . telehintette velük útjában a homokot.Semmi baja? . semmi örömet nem érzek. A repülõgép nem borult fel. csak a pumpa ütötte meg kicsit a térdemet... Kétszázötven méternyire attól a helytõl.felelt. milyen irányt vett. megõrült.. hogy még élünk. Nem értettem semmit ebbõl a láthatatlan munkából. és enyhén nyugtalanít.. a gép még mindig remegett.azután semmi: fagyos mozdulatlanság. Húszméternyire a géptõl megállunk. .Rendkívüli dolog.. 2. azt mondta: ... . A föld alatti lökések folytatódtak. Zseblámpával a kezemben végigkövetem a nyomot.kérdeztem Prévot-t. Valahol egy négyszáz négyzetkilométernyi területen vagyok tehát.. egyszerre összeomlik elõttem. ahol megállt. csak a pumpa.Semmi . és golyós fölszínt alkotnak.mondta -. . fejtõl köldökig fölhasítva. Prévot kikapcsolja az akkumulátort. fekete köveknek köszönhetjük. melyet a repülõgép vágott a földbe.. hogy szinte súrlódva. Megfejthetetlen.. életünket bizonyára azoknak a kerek. Nem felelek neki. Kimásztunk a törött ablakon át. .kiáltott õ ugyanakkor.két másodperc. De térdét dörzsölgette. mint mikor az eke belevág a földbe.. a robbanás azonban elmaradt. esküdjön meg. Azt gondoltam: szegény. . Azt hittem. Egy apróság motoszkál fejemben. hogy fölrobbanjon. olyan. 54 Végre elfordult a repülõgéptõl. Nem értettem sem ezt a remegést.Tapogassa meg magát. akár egy csúszómászó.. sem ezt a végevárhatatlan késlekedést. A magasban négy és negyed órán át ötven kilométer sebességû szél hajthatott. gondolkodom. jobb szárnyunk porrá tört . majd világosan látni fogjuk.mondja. mindjárt táncra kerekedik. . Nekitámaszkodom a motornak. Prévot mellém ül. hogy élünk .. Kétszázhetven kilométeres sebességgel siklott így. sem ezt a dühöt. nehogy egy rövidzárlat esetleg mégis lángba borítsa a gépet.... De ha közben változott: semmit nem tudok arról. mint egy gránát. S hirtelen forgást éreztünk.Ugorjon ki gyorsan! .

Föl-fölébredtem a szõke végtelenségben.. ahol hullámokat vet a szél. Összegömbölyödöm.A víz! Benzintartály. aludni fogok. Nincs egy literre való folyadékunk. Még nem szomjazom. és az élet nem adott semmiféle jelet. félálmom hangokkal. amikor fölkelt a nap! 3. s elindulok egyenesen elõre.mondja Prévot. Lassan megyek. "Körülbelül négyszáz kilométerre.Prévot. mind szétrepedt. negyed liter bort egy másik hõpalackban. Egész nap menni fogunk. nyolc nap kell hozzá. A valóságot legyõzi az álom. . . és nem találtam. Hirtelen talpra ugrom.. elsuttogott vallomásokkal népes. ha fölmegy a függöny: ha fölkel a nap. megyek a sötétségben. a lámpa mozgó fényköre fölé hajolva. mint a tengeren. Boldog vagyok. A repülõgépekre nem számíthatunk: háromezer kilométer szélességben fognak keresni! . A fáradtság benépesíti körülöttem a levegõt. És nem szabad itt vesztegelnünk sem. Számolok: "Ha az ember a hõségben. Nem egy éjszakát töltöttem leigázatlan vidéken. nagy betûkkel a homokra írjuk programunkat. nehogy eltévedje. emlékekkel. mintha egy elveszett gyûrût keresnék. öt óra alatt elfogy ez. Átszûrjük és összekeverjük a két folyadékot.és akkor már késõ. A talajt figyelem. megértette-e. hogy megtaláljanak. Igen. Kinyújtózom. ott várjuk be a nappalt. Mindent fölivott a homok... De azt nem lehetett összehasonlítani mostani helyzetünkkel. a sivatagban menetel. Majd beszélünk róla. olajtartály.Micsoda? .. Ha körülbelül jobboldalt vagyunk. Félálomban felállítom kalandunk mérlegét: semmit nem tudunk róla. és gondolkodom. És mielõtt útra kelünk. vártam a segítséget. Összeszedjük magunkat.Milyen kár! . hat hónap kell a megtalálásunkhoz. ha egy csapásra befejezzük. meg egy narancsot. egy árva fûszálat sem láttam. Leülök a fülke közelében. nem tudom. De nem szabad ilyen gyorsan lemondani. Okot kerestem a reményre. Víztartónk is szétrepedt. gyújtsa meg lámpáját. igen.Olyan jó lett volna. Este visszatérünk a géphez." Elhelyezkedünk a fülkében. És gépem szárnya alatt aludva. a sivatagban" gondolom. zseblámpámmal a kezemben. jól érzem magam. Nem szabad föladni a légi úton való csodálatos megmenekülés reményét. jobban nem remélhetünk . Ha viszont keresztben tértünk el. Nagyon szeretem a Szaharát. . Találunk egy kevés szõlõt is. ahogy az imént a fényt kerestem. hogy elalszom. hátha oázis van valahol a közelben.. Lassan visszatérek a repülõgéphez. Nagyon fáradtnak érzem magam. Prévot hallgat. Nem vagyok egyedül a sivatagban.. Az élet jelét kerestem.Megkérem Prévot-t. aludni fogok hajnali. hol vagyunk. átadom magam az álomnak. széles körben kerülök.. többször irányt változtatok. . Egy törött hõpalack aljában fél liter kávét találunk. Milyen más lett minden. bármilyen halovány is.. Úgy kotrom a homokot. mint egy kalandnak..

De ezek még csak egyszerû káprázatok.Görbe dombok lejtõin menetelünk. mielõtt beesteledik. leszállunk a völgy mélyébe. Nappal szemben megyünk. soha meg nem szabadulunk.Prévot. látni fogjuk.. nagy fekete folt is. ma már úgy látom. és megjönnek vele a délibábok. legalább harminc kilométert megtettünk erõltetett menetben. Ásványi világba zuhantunk. és megyünk egyenesen elõre. Akármilyen képtelennek tûnik is. Nyugatot másnapra hagyjuk. Az elsõ csúcson túljutottunk. A kép . S akkor is: ésszerûtlenül és reménytelenül. Olyanok. És amikor már megmenekültünk. hogy túl vagyunk a Níluson. és megmagyarázhatatlan rossz érzés vett erõt rajtam. Öt órai menetelés után a táj megváltozik. hogy végleg elhagyjuk gépünket. merõleges vonalú mértani gömbök. hogy elhagyjuk a völgyet. illetõleg pontosabban kelet-északkeletnek. Mennyi ideje. Lábunkat húzzuk a földön. hogy megvizsgáljuk a látóhatárt. Ameddig ellátni: üres pusztaság. hogy visszataláljunk a nyomon. izzó fehér fénye égeti a szemet. vissza kell érnünk. még észak felé sem. Hirtelen megállok. amikor félig önkívületben elhatározzuk. mint az ércpikkely. hogy bármilyen más irányba mentünk volna. mint egy fegyverzet. mielõtt elérjük a tengert. Megfordulunk. és ha nem jutunk eredményre. szótlanul leülünk. . Hat órája megyünk. Amikor majd megtaláljuk ezt a fonalat. Úgy tûnik: egy völgy mélyén egy homokfolyam hömpölyög. . megint csak keletnek indulunk majd. Három nap múlva. Erõdök és minaretek. hogy elfelejtettünk barázdát vonni magunk után? Ha nem találunk rá. ahol még nyomokat hagytunk.A nyomok. azért választottam ezt az irányt. És átmenetileg fölhagytam északkal is. Homályosan az élet iránya lett számomra. egy másik hasonló csúcs következik. Elhatároztuk. Lábunk alatt a homokvölgy kõ nélküli homoksivatagba torkollik. és körülöttünk valamennyi dombkúp csillog. Amikor már elég messze leszünk. de jobbra húzódva. amelyek szétzilálódtak a napon. mert végleg kimerültünk volna. visszatérünk.Tessék. végünk. Föltûnik egy növényzetet utánzó.. míg össze nem roskadunk. egy vasból való tájba vagyunk bezárva. minden arra vall. Elérjük a fekete fúl a tetejét. hogy egyéb támpont híján. pedig az irány a tengerhez vezet. A látóhatáron azonban a fény játékából már csalókább délibábok támadnak. és kereszteztük utunkat ott. el kell jutnunk a lehetõ legmesszebbre. mert ez mentette meg az Andeseken Guillaumet barátomat. nagy tavak képzõdnek. A hõség nõ. akit annyit kerestem. amely megerõsíthette volna elhatározásomat. hogy egyenesen keletnek haladunk. Tökéletesen ésszerûtlen. . Erõltetett léptekkel megyünk. és estére újraszületnek. feketén csillog. s eltûnnek. De rövid próbát tettem nyugat felé. amint közeledünk feléjük. merõlegesen eredeti irányunkba kanyarodunk. de egy felhõ hajlik fölé: egyike az utolsóknak. és megmásszuk a legmagasabb kúpot. A homokot csillogó fekete kavicsok takarója fedi.

Csak félig hiszek a bûnhõdésben. járni kezdett egy óra. ezt az igazságot már fölfedeztem. De hol vannak itt emberek? A láng fölcsap.. És õk is kérdeznek. amint lobog a sivatagban. amelyre talán rátalálnak a bajtársak. mégis úgy látom: ez a menekülés egyetlen lehetõsége.Higgye el . De abban a pillanatban. amikor ezt a rettenetes fordulót megtesszük. ez a próba nem vezet sehová.felel -. kérdõ tekintetét. Nézzük. Különben is a gépen hagytuk utolsó pár csöpp folyadékunkat. mint a szemét. amikor kiszívtam az utolsó csöppet. a kínban: erre is rájöttem már. szinte teljesen ital nélkül. mint egy hömpölygõ folyam? Prévot sír. igazán nem magamat siratom. különben elpusztulunk. fölösleges tovább menni. Vissza kell térnünk a repülõgéphez. amint csöndes.. amikor az ónpohárból kihörpintettem az utolsó kortyot. fénylõ híradásunk világít az éjszakában.. amit tehettünk: hatvan kilométert.talán . Tudom. Inni kérünk. rétek. Folyadékunk elfogyott. . Bár egyáltalán nem bízom kutatóútjaikban. vissza kell fordulni. nem vethetek ragyogóbb lángokat az éjszakába! Amit tehettem. de kapcsolatot is keresünk. holnapután alaposan megtanulom. hogy végeredményben semmi nem elviselhetetlen. A tekintetek egész csapata leng körül. abban a pillanatban.. Áhítatosan nézzük jelzõtüzünket. Vártunk. Benzint készítettünk elõ. Vissza kell térnünk. Azt gondolom: ez a fény patetikus hívás is.. Foglyai vagyunk ennek a vasnál erõsebb körnek: szomjúságunk parancsának. ezek éles.hozzám tartoznak. elindultam egy lejtõn.Ha az ember fölfordul. igazam van. Holnap. és egyetlen bajtársunk sem repülte át ezt a területet. Mindent el lehet viselni. amikor talán az élet felé megyünk! A délibábokon túl talán gazdag vidék vár: igazi városok. Úgy van. megtettem. palackjainkat szopogatni. elveszünk. . Semmi egyebet nem látok belõle. De úgy érzem. hogy nem tudunk elég sokáig várni? szívesen itt maradnánk. de szeretet is. akkor meggyújtottuk a tüzet. Egyszer azt . De milyen nehéz visszafordulni. És föltûnik elõttem mindazoknak a tekintete. szemrehányást tesz hallgatásomért. A szétzúzott szárny roncsaiból nagy máglyát raktunk. és most már föltétlenül indulnunk kell. És most már nem is fogunk többé inni. Megtettük. ehhez a vörös és fehér bójához. akik . Megveregetem a vállát. Semmit nem találtunk keleten. és magnéziumos bádogokat. míg az éjszaka elég sötét lesz. ha az idõ magával ragad. vigasztalom. hát fölfordul. édesvizû csatornák. hogy egy másik fény is fölragyogjon az éjszakában: feleljen hát nekünk! Föltûnik elõttem feleségem tekintete. Felelek! Felelni akarok! Felelek minden erõmbõl.nem más: egy gomolyfelhõ árnyéka. A mi hibánk. Lefeküdtünk a repülõgép közelében. erõs fényt adnak. Egyedül az ember gyújthat tüzet.. bölcsen. Hatvan kilométert jártunk be. Mennyi ideig bírjuk? Annyira szomjazunk máris!. Mit tehetek róla.

és nem szenvedtem túlságosan. ez az. Szemem sarkából figyelem Prévot-t.. Semmi nem lenne most. Hirtelen elfog a vágy.. megfulladok. melegszünk. de mindig gondoltam. mint az érzelgõsség. és segítséget vigyek az elmerülõknek? Miért nem sikoltja el kiáltásunkat ez a tûz a világ végéig? türelem!.. Úgy beszélt errõl a dologról. igazán nem magamat. . akiket szeretek. Sugárzó. Könyörgés volt..hittem. Már nem egyéb egy halom parázsnál.. be voltam zárva egy kabinba. Ha alszom: nincs köztük különbség. s egyáltalán nem tûnt fontos eseménynek. de megisszuk. Szomjan halni is egyszerû. Jól van.. Valahányszor föltûnnek elõttem ezek a várakozó tekintetek. hogy így van." Akkor egyetértünk. Õ azonban nyugodtan szól.. Undorító. Éppígy nem fogom itt sem megismerni a gyötrelmes szorongást. egyenesen elõre! Ott messze valahol segítségért kiáltanak. a tûz fénye rõt lesz. ha kell. hogy idejében megérkezzem.. amelyrõl olyan sokat fecsegnek.. csak hogy hallgasson. micsoda béke! De a kiáltások... Aludni fogok. ebben a pillanatban olyan gyûlöletes számomra. amelyek nemsokára fölharsannak odalent. miért akadályozzák ezek a láncok. mintha láng csapna belém. Én már tegnap eltûnõdtem. a kétségbeesésnek ezek a lobogó hangjai. hogy mindent a lehetõ legegyszerûbben lássak. amit nem lehet elviselni. zátonyra futott egy hajó!. akár meg is sérteni. amirõl beszélt. ezeket nem bírom elviselni! Nem nézhetem karba tett kézzel ezt a hajótörést! Minden néma perc megöli egy kissé azokat. Néha már úgy volt. hogy szétroncsolom a fejemet. hogy megbizonyosodjam róla." Igen. kész vagyok. Düh forrósodik bennem. Megszületni: egyszerû.. mintha azt mondaná: "Kezet kellene mosnunk. Mégis Prévot kellett hozzá. Felnõni: egyszerû. Csak higiénia kérdése volt. Virradatkor letöröljük egy darab vászonnal a szárnyakat. A lakoma után Prévot felém fordul.. és nem találhatott meghallgatásra. amikor megpillantottam a .. Holnap minderrõl még sokkal különösebb dolgokat fogok tapasztalni. és amit nem bírok elviselni én sem. olajjal kevert harmatot gyûjtünk így össze. föléje hajlunk. Furcsa szerepcsere. rohanni. Mit indított el a világban? Tudom jól: nem indított el semmit. Hirtelen támadó indulat fog el. 4. "Higgye el. Megyünk. Szívesen elalszom. és Isten a megmondhatója: lobogó tüzem ellenére lemondtam róla. egy pohár fenekén egy ujjnyi festékkel. Rettentõen szükségem van rá. Jobb híján legalább megnedvesítjük vele ajkunkat. amit nem bír elviselni.Szerencsére itt a revolver. fölugrani. De van valami más. nagy üzenetünknek vége. megyünk. és komisz ellenségességgel fordulok felé. egy éjszakára vagy évszázadokra. hogy szót értsek az emberekkel!. és megmentünk benneteket! A magnézium elégett. Igen: Prévot sem fogja azt a görcsös tusát érezni a halál elõtt.

Tizenöt napi kutatásra van szükség. de úgy érzem: könnyû kis csónakkal vágok neki az óceánnak. Mégis. Föl sem tehetjük. És nem a revolver. Keskeny homokpatakhoz vezetnek. Az élet elpárolog itt. Nem tudok ellenállni kíváncsiságomnak: követem egyikük nyomát. töprengeni kezdek: mibõl élnek ezek az állatok a sivatagban? Bizonyára sivatagi rókák. ezer és ezer fekete pont között. Õszintén szólva nem is reméltem. amikor már elhagytuk a miénket. mielõtt elkövetkezik a fényes részegség? Elindulok hát. Szeretem az életnek ezeket a jeleit. egy másik univerzumban keringenek. a három ujj legyezõ formát ad nekik. és most fölébred bennem a vadorzó. nagy fülû húsevõk. Ma azonban még nem szakítok ezzel a silány lehetõséggel. Ez az északkeleti szél azonban. Még mindig nem keresnek. És akkor közönyösen fogadjuk. Eszembe idézem mindazt. vagy pontosabban: bizonyára másutt keresnek. De mennyi haladékot ad. aminek köze van a közösséghez. a díszletet most nem látom annyira gyászosnak. amint vígan üget a hajnalban. nem hõsiesek. Gondolataim ésszerûek voltak. háromezer kilométeres körzetben megtaláljanak egy elveszett repülõgépet: így hát alighanem Tripolisztól Perzsiáig keresnek. hogy a sivatagban. gyarmati tisztek azt állítják. még azt sem tudom. s minden számításunk ellenére erre a fennsíkra vetett. mint a gõz. Nem vagyok csalódott.de nem fog közeledni semmi. hogy részt vehetek így ezen a hajnali sétán. utazók. hogy az ember tizenkilenc óráig bírja ivás nélkül. amely becsapott. Elképzelem barátomat. és meggyújtja. és kezdõdik a vég: a szomjúság gyorsan pusztít. amint elhúz a messzeségben. épp ellenkezõleg. Zgy tûnik: akik meg akarnak menteni. ezé a sivatagé tizennyolc. Nem fogok tehát vért inni. amit a líbiai sivatagról tudok. egymás mellett baktattak tovább. Lehet. bizonyára meghosszabbítja életünket. akikért felelõsek vagyunk. Elindulok hát. Itt a nyomok sûrûbbé válnak: rókám itt futott. lesz-e erõm visszatérni. nyúl nagyságú. amit ezzel a szenvedéssel kapcsolatban nekem tulajdoníthatnának. Csak az a hõsies. A beduinok. hogy észrevesz: fekete pont vagyunk a sivatagban. itt minden lépés tisztán látszik. ez a szokatlan szél. hogy Arábiában. Az. Bizarr öröm fog el. Itt meg egy társa csatlakozott hozzá. Húsz óra múltán a szem megtelik fénnyel. tévedés. ha közelednék valami . És haditervet változtatva elhatározom. És . Mindaz. Repülõgépet különben csak másnap hallunk majd. és fölnyalja a kövekrõl a harmatot. Kezdetben csibész módra zsebre vágott kézzel megyek. Megbámulom a csinos nyomokat. A Szahara évi csapadékmennyisége negyven milliméter. Elõször is megnézem a hurkokat: üresek. Tegnap este pár titokzatos üreg nyílásában hurkot vetettünk ki. mert egyéb nincs. Semmi szenvedést nem érzek majd.bõrtokot. hála a hajnalnak. hogy nem tudjuk megnyugtatni azokat. hogy egyedül indulok útnak. Prévot máglyát készít.

mulandó . én délibábokat találok ki. hallgatózik. amikre jobb nem gondolni. megüvegesedett. . Vannak. acélsima. Játszik. hogy tartósabb örömöt okozzon neki a hajnali séta? Aligha. Most már úton vagyok. De vannak dolgok. az élet görbéit. A róka nem áll meg minden egyes cserjénél. de a karját lengetõ alak nem más: egy szikla. amelyeket kikerül. de nem fosztja ki õket. nem lenne sivatagi róka sem. azután átok érte. száraz cserje áll ki a homokból. Ha a róka jóllakna az elsõ cserjénél: két vagy három étkezéssel teljesen lekopasztaná. aranyszínû csigákkal. pedig alaposan meg vannak rakva csigával. mondom neki --. távlat kérdése. még feketébbek. Még meg tudom különböztetni rajtuk az ágak csomóit. Érzem: ellenséges ez a vidék. Százméterenként egy-egy edény formájú. mint a vasfegyverzetû dombok voltak. És ha nem lenne csiga. amikor nem csillapítja le egyszerre éhségét. A róka minden hajnalban meglátogatja készleteit. föl akarom emelni egyik ágát: kõbõl van. három nap. S itt föltárul elõttem a természet egy csodálatos titka. száruk tele kicsiny. és másik vendéglõt keres. A róka bent rejtõzik. hogy lehetetlenné tegye a szaporodást. Százezer évvel ezelõtt egy teremtéskori orkánban összeomlott. Mintha pontosan tudatában volna a kockázatnak. És vannak. megkövesedett. Õ azonban óvakodik tõle. kiabálok. úgy érzem: az ember mindenhez hozzászokik. Harminc év. Lecsippent róluk két-három csigát. amelyekhez odamegy. amelyeket látható figyelemmel körüljár. léptem zaja bizonyára megdöbbenti.. Nemcsak hogy egy-két étkezéskor vagy száz barna ágacskáról csipeget. élõ ember a ronthatatlan márványtömbök között? Mit tehetek én. tûnõdöm. Egy diluviális erdõ csonka tuskói borítják be a földet. de érdekes: mindez nem akadályozhat meg benne. Ez az erdõ tele volt egykor dallal és madarakkal. hogy harminc év múlva meghal. Fel akartam ébreszteni azt az alvó beduint. nem lenne több csiga. Az a tudat. mint egy katedrális. Ha óvatosság nélkül lakmározna. Mitévõ legyek itt. Játéka pontosan egybevág egy nélkülözhetetlen taktikával.Hahó! Fölemelem karomat. "Kicsi róka..egy kicsit elfelejtem. elém görgették ezeket az óriási." Ott állok. nem zavarja meg örömében. hogy kedvteléseid iránt érdeklõdjem. dögrováson vagyok. Végre elérkezem a rókák éléstárához.. apró. És az évszázadok egészen idáig. Ilyenformán bokorról bokorra megsemmisítené a tenyészetet. megszámolhatom évgyûrûiket. tintaszínû oszloptörzseket. hogy szomjas vagyok. Ha nincsenek is délibábok. körülnézek: körülöttem csupa fekete márvány. A sivatagban minden mozgolódni kezd. s a fáradtság megváltoztat bennem valamit. hanem ráadásul soha nem szed le két szomszédos csigát ugyanarról az ágról. és sóvá változott. Kiegyenesedem.. A nyomok visszavezetnek az üregekhez. Akadnak közöttük. és fekete fatörzzsé változott. Fatörzs? Meglepõdöm: hogyan kerül ide fa? Lehajolok. Az ünnepélyes tetemek még elutasítóbbak.

És össze kell szednem minden önuralmamat. Akkor hát kereszt.Ne hadonássz. . Ezt a szédületet bizonyára a szomjúság okozza.. . vagy az a világítótorony. amely azt hirdette: emberek élnek ott. Semmi.Pedig ha ez nem az. Szép.. Nehéz elutasítanom azt.De Líbiában csak kopt kolostorok vannak. amikor meghúzom a nagy harangot. mit tehetek itt az örökkévalóságban? Tegnap óta vagy nyolcvan kilométert tettem meg. rozsdás szivattyú. A jelmagyarázat szerint: "Idõszaki forrás". hogy idõnként észre térítsem magamat. szükségem van rá.. . látod!. akkor nincs is valóság a világon. . S aztán körös-körül nem volt semmi. ujjongva. Semmi nem valóság...Ostoba. "Isten küldöttje vagy!" . hûvös.. és az udvaron egy nagyszerû. szaladunk az állandó forráshoz.. és én ezen az üllõn menetelek. Ez a delírium. és annak nincs is harangja! . De a tenger nem arra van. hogy csak te találod ki az egészet.... "Ott.Hahó! Hahó! .Õrült! Hiszen egy provence-i házat látsz magad elõtt.. Mégis mohón hajoltam minden jel fölé.. A konyha felé vezetnek. ha nem valóság az a kereszt ott a dombtetõn. Feléje kell mennem. Olyan a vidék. Mindnyájan odasietnek. Ez már nem volt olyan szép. amit látok. amikor becsöngetek a kapun.olvastam. amiért a dombtetõn nincs többé ott a kereszt. egy pilllanat. És valahol fölfedeztem egy kis kört. a rozsdás szivattyú alatt..... mint a megfagyott olaj. Vagy a nap: csillog a rönkökön... mint egy szegény gyermeket.. mint egy óriási kovácsüllõ. a szivattyú alatt a kút. a derék domonkosok felé. húszkilométernyire. hol vagyok. . fiam. Ah! Amott. és összehívja mind a szerzeteseket. Szaladnom kell a domonkos testvérek felé. hogy futásnak ne eredjek a felé a tovahaladó karaván felé..." . tetején kereszttel. Így beszélek magamhoz.. Az a kereszt. Egész éjjel a térképet tanulmányoztam." Mit ér Ali Baba minden kincse egy állandó forrás mellett! Valamivel távolabb két fehér pontra bukkantam. Hiábavaló munka volt. Szívem hevesen megdobbant. nem akarok sírni. csillog ezen a végtelen páncélon. tudod jól.. állandó forrás.Itt van hát az én kolostorom! A szerzetesek óriási keresztet emeltek a dombtetõn.. piros kõpadlós konyhájuk van. útmutatóul a hajótörötteknek... állandó forrás.. És a rozsdás szivattyú.. nincsenek rókák. nincs ott semmi.. fölbomlásra ítélt testemmel..... Körülvesznek. melyek olyanok.." S én reszketek a boldogságtól..Akkor meghúzom a nagy harangot! A kapus testvér az ég felé emeli karját. És fejemben a nap pörölycsapása visszahangzik. Megnéztem a jelmagyarázatot: "Szerzetesek telepe. mert nem tudom. Újra megnéztem a jelmagyarázatot: "Állandó forrás" .kiáltja." A kereszt mellett fekete pontot láttam. tudod. És azt mondják: "Egy pillanat. Nem. . Itt már nincs homok. hangosan ismételgettem: "Állandó forrás.élet. . Ah! Gyönyörû ünnep lesz...

. ..Kik? . visszamegyek. Ez már a sivatag látóhatára. Ha nyugodtan várakoztam volna. nem akarok megfordulni. hiszen. Vígan kiáltok: .. fõpapi ruházatát. hogy délibáb. hogy ilyen messzire kerültem. Engem ugyan be nem csap..Ah! Ámulva megállok. . mert már nem érzek fáradtságot. Még egyórai út. Nevetséges. hogy szeressem ezt a tornyokkal csipkézett. nagyzoló hang.Alaposan elõrejutottál. annyira nem érdekel... Ah.. Az öröm nagy. Északnak fordulok. túljutok egy dombon. Kitárom karomat.Hahó! A két beduin fölrezzen.Amit nyugat ígér. hogy belesüllyedjek egy délibábba? Ha nekem úgy tetszik. Ah. És talán már ráakadt egy karaván. gyors léptekkel.. palotáit. Elõttem a világ legszebb városa. ... . Legalább háromszáz kilométer választ el tõle. És Prévot a gép mellett vár. Nagyon elfoglalja öröme. Mire jó visszafordulni? Nem.Hahó! Istenem. De ha nekem úgy tetszik. Visszafordulok.. . . hogy elvesztem...Végre itt vannak . egyedül jön felém. mert boldog vagyok?.. Jó. melyet Prévot gyújtott. a látóhatár kitágul...Emberek! Fellengzõs. Még nem vett észre. meg kell várnod a nappalt. .Hahó! Emberek! Berekedek. ...Hát akkor annál inkább: egyenesen elõre. Két arab támaszkodik a motornak.Hol láttad a tengert? Soha nem fogod elérni. ha kitárod. rémülten. Még egyszer: . Nincs már hangom. hogy így kiabálok. vakon tévelyegsz. még ötszáz méter... Prévot könyökömnél fogva tart fönn. Meglep az éjszaka. elestem volna? 63 ..mondom. de elõbb kiáltok... még száz méter. Haldoklom a szomjúságtól! Az alkonyat kijózanított. Kétórai menetelés után meglátom a tüzet. erõszakos hullámokban csap át szívemen. már megmenekültem volna. Alkonyatkor kilobban a délibáb. Észak legalább tele van a tenger énekével. hogy ez is délibáb. napban fürdõ várost? Ha kedvem tartja így menetelni. velük beszélget. mind hazugság. talán mégis laknak ezen a planétán. nyomod elvész.. Nagyon jól tudom. már-már abban a hitben. mint õ. embereket hívok.. Megtorpantam. felém néz. A látóhatár leveti pompáját. még ötven. hogy reménykedjek? Ha úgy tetszik. talán már a tenger felé tárod ki karodat!. egyenesen elõre. Prévot és a revolver .ugyan.. Prévot a parázs világában áll. nevetnem kell! Inkább ez a részegség! Részeg vagyok.Az arabok. Prévot otthagyja õket.Jól tudod... .

ez a víz azonban szép sárgászöld színû. de ez a mérgezett bádogíz erõsebb. És: "Halálra vagyunk ítélve. mert mosolyog. A roncsok között Prévot egy csodálatos narancsot talál. számolom a hullócsillagokat. és az egyik benzintartóban összegyûjtjük a harmatot. érzem: olyan rettenetes íze van. megmenekültünk. Az északkeleti szél azonban változatlanul fúj. forgó szemmel mered a földre. A következõ félpercben rajtam a sor. és egy kicsit meglassítja fölszívódásunkat. mégis: édeskevés.. életem egyik legnagyobb boldogságát jelenti. most már igazán kitör belõlem a zokogás. Pedig mennyi öröm van benne! Azt hiszik. hajnalban majd kicsavarjuk õket.Az arabok." Most megértem a halálraítélt utolsó cigarettáját. Megfelezzük. mint a szomjam. köveket teszünk rájuk nehezéknek. 5. súlyos titkot vall be. mintha figyelmesen keresne valamit.. tépjünk szét egy ejtõernyõt. Egy percre végtelenül boldog vagyok. rajta: igyunk! Kimerek a tartóból egy ónpohárravalót.Prévot. mert rumját kortyolja.Milyen arabok? . ha elérnének hozzánk ezek a felhõk. Egészen föllelkesít. ha magunk maradunk vele. mi az: egy narancs" . Most. ha eshetne egy kis esõ! De a sivatagban soha nem esik. Vége a szomjúságnak. Pedig azért mosolyog. S most ezt mondom magamban: "A világot. csak akkor. és hogy ez az pohárka rum emberi életté tette ezt az utolsó órát." Hanyatt fekszem.. úgy érzem. utolsó pohár rumját. Prévot elõkészíti a tartályt. Ez a fél narancs. ott magával. . vonakodva. A háromszögû darabokat leterítjük a földre. de ez a bizonyosság most sem rontja meg örömömet. . nézem a fényes gyümölcsöt.. "Az emberek nem tudják.mondom magamban. . melynek rendjében élünk. hogyan fogadhatja el ezt a nyomorúságos ajándékot. Prévot-ra nézek. Kiterítjük a fehér vásznakat a csillagok alatt.Nincs itt egy szál arab se.. A felhõképzõdésnek is kedvez ez a légáramlás. Óriási mennyiségû vizet gyûjtöttünk: vagy két litert. gyümölcsömet szopogatom. itt a kezemben. amikor húsz liter vízre volna szükségünk. az az ember bátor. és hányni kezd. és ahogy az elsõ kortyot lenyelem. Prévot furcsán rám néz.. Tizenkilenc órát bír ki itt az ember szomjan. mint megvárni a reggelt.. hogy az õ távlatai már egészen mások. hogy ennél az egy kortynál többet kínzó szomjúságom ellenére sem tudok lenyelni. és mit ittunk tegnap este óta? Pár csöpp harmatot hajnalban. körben forogva. Akár sarat is innék. Nincs más hátra. A tûz mellett fekszem. Sose tudtam fölfogni. Akik látják. Hirtelen elõrehajlik. nem lehet megérteni. Ha nem fordul meg a szél. nem tudják.

Napnyugtakor elhatározzuk: tábort ütünk. A szörnyeteg ébredezik! Érzem. Jól tudom. hogy mereven a földet nézve mentem. Néha elnyúltunk a homokon. hogy ne rohanjunk feléjük. És megyünk egyenesen elõre kelet-északkeletnek. Úgysem fognak itt keresni. epét hányunk. kezünket. mi volt a kudarc oka: az ejtõernyõt borító festékréteg-e. mintegy negyedóráig így rángatózunk. hogy térdre roskadok. Emlékeim csak az esti hûssel kezdenek föléledni. Lehetetlen. erõltetett menetben. helyesbítettük az irányt. vagy az edényben lerakódott karbonklorid? Más tartály és más vászon kellett volna. Guillaumet is úgy mesélte nekem. hogy megálljunk. hanem azok. Itt az ideje. Siettünk. Vége. tegnap óta sokat gondolok rá. több mint száznyolcvanat bejártam. lefeküdnék a homokra . ital nélkül. De a szél íze megváltozott. mindegy mi. Nem szólunk. S most újra ráeszmélünk. ujjaimat a homokba fúrom. mint a homok. amint végignyalja arcunkat. Magam is olyan voltam. mikor visszatért az Andesekbõl: a hajótöröttek felé rohant.. hogy nem mi vagyunk a hajótöröttek. és megváltozott iránya is. És újból kifeszítjük harmatot fogó tõreinket a csillagok alatt. éjszakára hoztam magammal. akik várnak minket. és minden elhomályosult bennem. Arra is emlékszem. tíz kilométert se tudok megtenni. Gyerünk! Elhagyjuk ezt az átkozott fennsíkot. nekivágunk. ha a méreg nem a festékrétegbõl származik.Olyan erõsen öklendezem. Erre a napra már nem tudok visszaemlékezni. ez az éjszaka végez velünk. hogy tovább kellene mennünk: ha nem jutunk vízhez. Elõttem a példa: Guillaumet az Andesekben. Utolsó reményünket is elveszítettük. talán az összeomlás felé. Általános igazság ez. . akiknek már a szívébe hasít egy szörnyû tévedés. De ha tovább megyünk. lihegve pihentünk. Az északi égen azonban nem mutatkozik felhõ ezen az estén. Csak arra emlékszem: nagyon siettünk. hogy a gép mellett kell maradni.Ha magam volnék a világban. másnap reggel ihatunk pár kortyot. . Akkor hát: siessünk! Nappal van.mondja Prévot. egyenesen elõre. Idõrõl idõre megnéztük az iránytût.. Nem tudok semmit. Valahol elhagytam gumiköpenyemet. Három nap alatt. Nem érzek mást. Nem tudom. Nem törõdöm az utasítással. De magunkkal hoztuk az ejtõernyõ darabjait. akiket fenyeget a csöndünk. míg össze nem rogyunk. a káprázatok végleg kimerítettek. Elért a sivatag forró lehelete. csak valami homályos undort. Ha túl vagyunk a Níluson: minden lépéssel mélyebbre megyünk az arábiai sivatagba.

akár nem. de õ nem hallja. Tegnap óta nõtt a hold. egyszer régen. Elviselhetetlen lett volna.. . kiabálok. .. Egyetlenegyszer sem hallottam panaszkodni.búcsúlevelet írok -.. hogyan lehetne délibáb? Nem felelek. erre jó ez a béke. ragadós anyag tapasztja össze ajkamat. Megszárad. Mégis sikerül egyet nyelnem. nem tudok. megyek. Megpróbálok nyálat gyûjteni. egy cél. S mindez annyira nem fontos!. Ha elkezdõdik ez a sugárzó tünemény: még két órám van hátra. de most is hajón utazom.Húsz perc az egész . Nem tartom jó elõjelnek ezt a közönyt. megnyugtatom. És ráadásul nem létezik. hány órája már. És ez a szerencsétlen Prévot még mindig hisz! ." Tudom: Prévot nem fog visszatérni. Kétszáz méterrel odébb fölvillan egy másik. Prévot merev tekintettel eltávozik. Azt mondják majd róla: "Íme.... És a szemem se káprázik még. Fölbukkan bennem egy régi élményem.makacskodik -. Prévot nem jön. felelni neki. ötszáz méterre tõlem.. így feküdtem. Õ ott pusztul el. de ha nem az: õrült képzeletünk kitalálása. és nem tud majd visszafordulni. . egy harmadik lámpa. De ha létezik is a maga tava.. egy csodálatos búcsúlevél. Kiabálok.. Nincsen lámpám. Dél-Amerika felé utaztam. Prévot-ra gondolok. Lehet. Itt nincs árboc. hanyatt a legfelsõ fedélzeten. Nagy ég! Mentõcsapat.Esküszöm. hogy nem köptem? Nincs több nyálam. Elolvasom: átfut rajtam a hiúság halvány öröme. Nagyon méltóságteljes. "Vannak alvajárók . Prévot igazi férfi. lámpáját lengeti. hogy meghalt!. Rabszolga-kereskedõk megkötözve egy hajóra vetettek. Hanyatt fekszem. Megõrült. én meg itt. menjen sétálni. És valamivel távolabb lebukik a földre. nagyon jót tesz az egészségének. hogy az ott egy tó .Menjen.. Az árboc csúcsa lassan imbolygott a csillagok között. Nagyon szép a levél. amely már nem függ az én erõmtõl. És akár sós.. Bölcs tanácsokat adok benne. akik a vonat elé vetik magukat. aki nem fog visszatérni többé. és kemény kérget alkot rajta." Szeretném tudni. ha siránkozást kell hallgatnom. Megjön az éjszaka. Ah! Itt van. fölállok. hogy nem délibáb. tûnõdöm.. hogy sós a vize. Rég lemondtam róla. Ha csukva tartom a számat.Ilyenkor alkonyatkor. megnézem. Elvesztette nyomát. ismerem ezeket az ellenállhatatlan kísértéseket. Elragadja a semmi szédülete. hányadán vagyok. mindenképpen az ördögé.. Hason fekszem a kövön . hajón voltam. Jól van így.mondja Prévot.gondolom -. Igen.. amikor félig már megfulladtam.. Ugyanezt a békét éreztem akkor. Milyen kár.. Bosszant ez a csökönyösség. rendeltetés felé. hogy higgyek a szememnek.. engem keresnek!. Hogy is volt? Igen.

És . jeges hideg jár át... Lefekszem. Prévot hallgat. . Fölállok. mint most magát. ahogy felé mentem. .Hahó! Meghallottak. amely elrejtene. és nem tudom. Sehol egy fa.. Soha nem voltam érzékeny a hidegre. mint nyílt terepen egy lovassági roham. .És a tó? . Kitör belõlem a zokogás. s ez nemcsak az éjszaka hidege... szomorú vagyok. ma este igazán nem vagyok õrült. Félóráig mentem felé.mondja késõbb -. mintha álomból ébrednék. másutt keresnek. Végigsimítok homlokomon." Még meg találnak fordulni. "Várjatok!... Visszajöttem.. Megpillantom Prévot-t. Vacog a fogam. és én összeroskadok! Összeroskadok az élet partján. újra fölkelek. Hirtelen pánik fog el . Prévot. nem lehet tévedés.Ah! Mikor megláttam ezeket a lámpákat. nem bírtam cipelni a hõségben. hogy nem tudom többé használni zseblámpámat. zokogva szaladok. Ötszáz méterre tõlem három lámpa mozog. Ezúttal nem kétségbeesés fog el.. De csakhamar elviselhetetlen didergés fog el.. egy ösvény. S most látom csak igazán: a sivatagban nincs semmi menedék. Mondom magának. hogy láttam õket. miért? Mit tett? És miért tette? Sírni tudnék méltatlankodásomban.Hahó! De nem hallanak meg. eltávolodnak. Ó! Haragom elpárolog. . A szél rám tör.Három lámpafényt láttam.. mikor oly közel voltak hozzám a segítõ kezek!. Körben forgok. A hang irányában szaladok. Hiszen még tudok szaladni. Nem ad árnyékot nappal.. A három lámpa hívogatón leng tovább. hanem hirtelen harag. tökéletesen. Nem. A föld kisugárzása nagyon gyors ebben a párátlan légkörben. Feszülten figyelek.... olyan tisztán.Úgy szerettem volna vizet találni. A sivatag sima.Mindig távolodott. elindulok.Õrült.. miért tette ezt velem? . A szél egyre erõsödik.Bizony . . De most már biztos vagyok benne. Vérkeringésem rossz. miért méltatlankodom. hogy meneküljek elõle. és most megfagyok .Hahó! Még mindig nem hallják. Olyan fehér az ajka!.Hahó! Hahó! . Várjatok!. Elzuhanok.milyen különös játéka a szomjúságnak! Gumiköpenyemet elhagytam valahol.egész idõ alatt az egyetlen. akár a márvány. Nyugodt vagyok... kutyául vagyunk...Milyen lámpákat? Igen: egyedül van. Máris nagyon hideg van.. Annyira reszket a kezem. õrült! Mondja. egy kõ. egész testem rángatózik.. . Félóra múlva még mindig nagyon messze volt. hogy tényleg tó. Jól érzem magam. Prévot elcsukló hangon válaszol: . .. Szelíden mondom: . és pucéron kiszolgáltat a szélnek éjszaka.

a lámpákat.túl minden reményen. mégis jobban érzem magam. . Ha egy lépéssel továbbmegy . Elszomorít. Ha visszatérnék. A keresztet a dombon. egész testemben ráz a hideg. száz gramm kilencvenfokos alkoholt és egy kis üveg jódot. Csak az arcom áll ki. és így nem is szenvedek többé. nincs már erõm. de elszorul a torkom... Ezek a patakzó képek ..akár fekszem.mondom magamban. s egy pillám se rezdül többé. "Ez nem a hideg . és most tovahaladok a csillagok alatt.. hogy ennyire a források rabja vagyok. a pallos alá!. hogy függetlenségem ilyen korlátolt. akár állok. és én körbe futva menekültem elõle. s úgy fûzi a föld méhéhez. Isten veletek. A hideget már nem érzem. mint egy riadt állat. Iszom két-három korty étert: mintha kést nyelnék. Nem gyanítottam. a láng hamar kilobban.. föltéve. Nem szeretem. odakötöztek a hajóhídhoz.érzem ." Már nagyon sok víz elpárolgott belõlem.. hogy a hideg végez velem. betakarom magam homokkal. Útnak eredtem.nyugodt álom felé ragadnak: a folyók is elpihennek a tenger végtelen ölében. nem tudok elmenekülni a gyilkosok elõl. mint egy köldökzsinór. behunyom a szeme. mikor egyedül mentem. Rosszul teszi. Prévot pár száraz ágat talál. Akaratom ellenére visz a hajó. Késõbb föleszmélve emlékezni kezdek: fölálltam. Egy térd.. Nem az én hibám. Gödröt kaparok a homokban. mely a kutakhoz köti. az arabokat. ami körülöttem van. A világ olyanná válik. belefekszem. amit így kaptam.. Egyébként: igazában olyan kevéssé szenved az ember. Újra térdre roskadok. . Ez a vég. Jobban szerettem volna a szomjúság káprázatát. hogy az ember nem bírja ki három napig szomjan. S én viaskodtam a súlyos angyallal. mint egy rabszolgát. Az elõbb hajtóvadászatot tartott rám a szél. Hol vagyok? Igen. Azután egy kis alkoholt. mint egy képeskönyv. A fájdalom mögött ott zeng a kimerültség. tüzet gyújt. Azután lélegzésem elnehezült: egy térd nehezült mellemre. s most megyek egyenesen elõre. Nem moccanok többé. Nem látják a láncot. Mindennel számot vetve: a jobbik rész. akiket szerettem. Nem tudok futni. egyformán ér jeges ostora. A ti szenvedésteken kívül nem sajnálok semmit. ez rossz jel. magamba húzódom. Sose hittem. mint egy kicsit kegyetlen tündérmese.Ez más. Soha nem voltam egyedül a sivatagban. Azt hiszik: az ember szabad. Prévot nem akarja beásni magát a homokba. Akárhogyan is: kezdett érdekelni. Nyugalom önt el. fejemet kezembe hajtva. hogy nem hiszek abban. Most már. Annyit mentem.. kiáltásai ébresztettek fel. delírium gazdag hangszerelése. ha egyetlen izmomat se mozdítom. dideregve. hallom Prévot hangját.. ez a rabszolgák hajója. Inkább toporog. Akkor elfeledkezem homokba temetett testemrõl.belepusztul. Visszamegyek hozzá.. térdre esem. ha ostoroznak. Torkom elszûkül. tegnapelõtt meg tegnap.. Mentõszekrényünkbõl magunkkal hoztunk száz gramm tiszta étert. Azt hiszik: az ember mehet egyenesen elõre. S talán nem is vagyok nagyon szerencsétlen. Nyugalom .

Nem haragszom azokra. amelyrõl már nem tudom. reménykedtem a harmatban. az éjszakával. mint a kertész a tavaszt. Megírtam. Úgy érzem: a repülõterek parasztja vagyok. Nem szeretem. Mellettem van az egyik ejtõernyõdarab. sivataggal és a tengerrel.vesztettem. De a repülõgép segítségével az ember otthagyja a városokat és hivatalaikat. tovább kell menni.. mely nem tud könnyezni!. mintha valaki szólna hozzám: "Íme egy száraz szív. Prévot! Torkunk még nem szikkadt ki egészen. Úgy várja a repülõteret. Gondolataim összekuszálódnak kissé. Szükségem van arra.. .. csapásokat követtem a homokban. Én nem a veszélyt szeretem. A lebujok gazdáira haragszom. Ez a mesterségem rendje. Nem fogok panaszkodni. akár a hangyák. Játszottam . de nem nedvesíti meg vásznainkat. A helyiérdekû vonaton egészen másképp érzem agóniámat. Boldog vagyok hivatásomban.micsoda fényûzés!. egy száraz szív. szomjaztam. Várjunk. s egy különös nyomás szorongatja õket. megtapintom: száraz. Nem a repülésrõl van itt szó. Megmérkõzik a természet erõivel. ha lealacsonyítják az embereket. Lassan világosodik az ég. a csillagokkal. S ezek mind élõ gondok. Úgy várja a hajnalt. Vajon mivel töltik be lehetetlen kis vasárnapjaik szabadságát? Oroszországban egy gyárban egyszer Mozartot hallottam játszani. Vissza akartam kerülni fajtámhoz. Nem bánok semmit." . Nem tudom megérteni a kültelki helyiérdekû vonatok tömegét. Az életet. A hajnal azonban itt van. Mégis: én magam szívtam a tengeri szél ízét! Akik megízlelték egyszer. hogy ne tartsam fontosabbnak a választásnál: vajon melyik bárba menjünk ma este. Ez a fogalmazás nagyképû.. A nagyvárosokban azonban már nincsen emberi élet. Nagyon jól tudom.újrakezdeném. mint az ígéret földjét. ezek az emberek azt hiszik. Az ember nem a repülõgépért teszi kockára életét. A repülõgép nem cél. hanem eszköz. úgy élnek. Kapcsolatba kerül a széllel. Kinyújtom egyik karomat a homokból. kik jobban szeretik a lebujokat. és kétszáz szidalmazó levelet kaptam. 6.. hogy éljek. A harmat hajnalban száll le.. És lehetetlen. merre lakik a földön. Utálom a torreádorokat.. Ugye. s újra rátalál egy paraszti igazságra. soha többé nem felejtik el ezt a táplálékot. Nem ismernek más zenét. mit szeretek. Három nap óta: meneteltem. emberek. egy száraz szív. és gondjai emberi gondok. Emberi munkát végez..Gyerünk. mint itt! Itt: akárhogy vesszük is . A paraszt se ekéjéért szánt. és létezésérõl a csillagokból szerez bizonyságot. bajtársak? Nem a veszélyes életrõl van szó.

már várom. a források és gyümölcsök már nem támasztanak bennem olyan gyötrelmes képeket. S ahhoz sincs. mint a gipsz. És most már mintha a szomjúságnál is jobban érezném a következményeit. . Milyen nyállal emésztettük volna meg a táplálékot? De nem érzek semmi éhséget. amely fölidézné bennük ennek az orvosságnak az ízét. Nyolc nappal késõbb.. mint a víz. Három napja pedig: egy fél narancsot és egy fél száraz süteményt.. A szomjúság percrõl percre inkább betegség.. Ez a végsõ határ. hogy mikor a nap erõsen sütni kezd. A víz bizonyára meggyógyítaná õket. de kemény és fáj. Össze fogok esni. Rajtuk tengõdõ. de tovább kell menni. hogy szeretek valakit. Ez a szõke sivatag a Szahara.. Ez a hûvösség: csak tizennyolc százalék hûvösség. Tudjuk.. Tegnap narancsfaligetek paradicsomkertjérõl ábrándoztam. mint egy jó barát. Ötszáz méter után összecsuklunk a fáradtságtól. Gyorsan megyünk. látni fogjuk: nyolcvan kilométer volt ez az utolsó kísérlet. Hogyan bírom tovább? Tegnap reménytelenül meneteltem. Nyelõcsövem még nem zárult teljesen össze. Elõttünk két kilométerre homokdombok. megkeresni a repülõgépet. Talán mindent elfelejtettem már. számban rettenetes íz. Kár. mint nagy szárazság a szívemben. De tovább kell menni. Nincs bennem semmi más. Megyünk. percrõl percre kevésbé kívánság. homokban megyünk. Eddig kétszázat tettem meg. Lemondunk róla. Valami kapar benne. Ma már: nincs számomra többé semmiféle paradicsomkert. Ritkulnak a kövek. Fölhasználjuk a hajnal hûsét. A táj változik. Most már kétszáz méter is kimerít. Leültünk. legalább azokig a cserjékig.. Még csak nem is fáj. Torkom kemény. amelyrõl beszéltek egyszer nekem . csak szomjúságot érzek. Nyelvem. Kínzó kaparás. hogy várjunk. Az acélfegyverzetû vidéknél jobban szeretem a homokot. és úgy sajnálja magát. elfelejtem lassan azt is. a nyomokon. lefekszem. S ez alatt a hazug és gyöngéd simogatás alatt elpárolog a vérünk.. mintha fölismerném. hogy nagy távolságokat tegyünk meg. Nem hiszek többé a narancs létezésében. Úgy tûnik. amikor majd autón jövünk erre. A fájdalom jó lenne. Így mehetnek az ökrök az eke elõtt. és nem ismerem a kétségbeesést. Az ember szánalmat érez maga iránt. Nemsokára elkezdõdik az a köhögés.Az a nyugati szél fúj. Az elsõ napon egy kevés szõlõt ettünk. mert megyünk. hogy izzadjunk. . már nem fogunk menni. Nyelvem nehéz. Már nincs jogunk hozzá. amely tizenkilenc óra alatt kiszárítja az embert.Mégis menni fogunk. S ami a legsúlyosabb: fényfoltokat látok. Végtelen öröm így kinyúlni. vézna növényzet. de nincs már emlékem. Ma már nincs értelmük ezeknek a szavaknak.. A szél a sivatagból jön. De nekem nincs már barátom a földön. Elfelejtem a narancs fényes színét. Amikor majd ezek a foltok lángokká válnak.

mint egy forgalmas tér forgataga. Látom: ugyanolyan ámulat fogta el.ez színpad. Mi ez a jel. Prévot-ra nézek. Ha a köhögés elkezdõdik. itt két ember elvált. melyre fölneszel ösztönöm. Guillaumet mondta: "A vége felé kakasokat halottam az Andesekben.. .... És a torkunk.. amelyekért epekedhetnék.Itt egy teve térdelt le. egyedül voltunk a világban. A nap kiszárította bennem a könnyek forrását. amit érez. Akkor. .Prévot.... és sírnak. És én már tökéletesen szegény fickó vagyok Érintetlen leányok elsõ szerelmes estéjükön bánatosak. és sokat szenvedtem. A sivatag .Akkor.mondom magamban. Ó! Elvesztettük az emberi fajta nyomát.. de nem képzõdnek kívánatos képek sem. Még üres. Mégis: még egyáltalán nem menekültünk meg.." De Prévot megragadja karomat. ez bizonyosan: az élet. De az indulat. Tovább mentünk hát.Hallotta? . de õ sem érti. azt gondolják: sokat kiáltoztam segítségért. Ez a homokszõnyeg.. ez a csönd megragadóbb. mielõtt elérné öntudatomat? Semmi nem változott.én vagyok.. . Nem elég várakozni.s most egyszerre fölfedezzük a homokba írva az ember csodálatos lába nyomát.. ezek a dombok. A bánat az élet rezdüléseihez kapcsolódik.A kakast! . a sajnálat. S ez az üresség..Itt meg. Mégis. kifelejtve az egyetemes vándorlásból . mi ez? A remény egy fuvalma rezdül át rajtam. Nem képzõdik bennem többé nyál. Még volt egy utolsó hallucinációm: három kergetõzõ kutyáról. s látják kiégett szememet. mint tengeren a fodrot verõ. A fülem jobban ellenállt. Esküszöm: valami történni fog. És nekem már semmiféle bánatom nincs. elszakadtunk a törzstõl.Mit? . de már kész színpad. . és egyszerre meghallottam a kakaskukorékolást. amikor a kakas kukorékol: "Elõször a szemem csalt meg . De én hiszek ebben a karavánban. amely valahol a sivatagban imbolyog.. könnyû szél. akkor.Ez is biztosan a szomjúsággal jár. .. ostoba. abban a pillanatban. mi az... Pár óra múlva már hiába segítenének rajtunk. Megmenekültünk: a homokban nyomok vannak. és mégis megváltozott minden.. És vonatokat is hallottam. mint engem. .. a szomjúság gyorsan végez.Ha majd rám találnak." Eszembe jut elbeszélése. Esküszöm: a sivatag megélénkült. a lágy szenvedés még mindig gazdagság... ezek az elszórt zöld foltok: ez már nem tájék .

Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy. Karunkkal hadonászunk. ha ásványi savak vannak benne.. és észre se vettük.. Általad megszületik bennünk a hatalom.. Te vagy az Ember. De a beduin állandóan jobbra néz. Kezét vállunkra nyomta. mint a tehenek. A homokra borulva várakoztunk. Üvöltünk. Hangszálaink kiszáradtak. Az ember elpusztulhat egy magnéziumos forrás fölött... líbiai beduin. Csak az a szegény nomád. aki megmentettél. amelyrõl lemondtunk. és mégis fölismertél. Olyan örömmel töltesz el.. De alighogy elenged. Soha nem láttál még.. te mindörökre elhomályosulsz az emlékezetemben. Törzse puszta mozdulatával. Te pedig. felé igyekezve. mint egy isten a tengeren. tekintete puszta kalandozásával életet teremt. Felén jön a homokon. s olyannak tûnik. és szomjan halhat két liter harmat mellett is. hogy hagyjuk abba. máris kioltja bennünk a szomjúságot. arcunkat újra belemerítjük a vízbe. lassan negyedfordulatot tesz. hogy megismernének. ketten tárjuk karunkat a felé a beduin felé. a halált és a káprázatokat. nem tûrsz változtatást: bizalmatlan istenség vagy. Suttogva beszéltünk egymással. óriási jelekkel hintjük tele az eget. amikor felénk néz. S most hason fekve iszunk. Abban a pillanatban. percenkint kényszerít. odalent a föld méhében. De ketten vagyunk. amikor szembefordul. Soha nem fogok pontosan visszaemlékezni arcodra. nem lehet meghatározni téged. És egyszerre. A beduin megrémül. De hangunk harmincméternyire sem ér el. Egy kegyetlen démon megmutatta.. Az arab egyszerûen végignézett rajtunk. amit az érzékelés nem magyarázhat meg. és a legfinomabb is te vagy: tiszta víz. A beduin és tevéje azonban. se színed. lassan eltávolodik.. tüdõnk lihegéseit. mint egy isten.Prévot nem látott semmit. A te kegyelmedbõl szívünk kiszáradt forrásai újra megnyílnak. Abban a pillanatban. Már ez a negyedfordulat is megváltoztatja a világot. Nincs itt se faj. Te vagy a világ legnagyobb gazdagsága. se zamatod. De végtelenül egyszerû boldogsággal árasztasz el minket. Ketten nevetünk a boldogságtól!. se más különbség. de egészen halkan.. Nem keveredsz. Talán egyedül van. aki arkangyali kezét vállunkra tette.. fejünket az edénybe dugva.. anélkül. szomjan halhat kétlépésnyire egy sós tótól. és most elveszi.. Te vagy . minden beteljesedik. És már szaladni sem tudunk! A dombon megjelenik egy másik arab. megízlelnek. alighogy elõtûnik a domb mögül.. és mi engedelmeskedtünk neki: elnyúltunk a földön. Víz! Se ízed nincs. Ketten használjuk ki. Csoda ez. se nyelv. úgy érezzük. s arcod: minden ember arca.

Mi mást tudunk. Úgy tûnik ezekben az órákban: fölfedezzük önmagunkat. azt hittem. minden ellenségem felém jön benned . ismerte ezt a komolyságot. Elveszettnek hittem magam. hatalmas úr. amikor tarkómig a homokba temetkezve. és mihelyt belenyugodtam: békesség fogott el. Ha ez a vallás. a reménytelenség legmélyére zuhanok. s szabadítja fel benne az addig ismeretlen uralkodót: akkor az értékeknek ez a rendszere. És ha arra kerülne a sor: fölismerlek az emberek között.. Hogyan segíthetjük elõ magunkban ezt a fölszabadulást? Jól tudjuk: az emberben minden paradoxon. s nem egy másik bontja ki az emberben ezt a teljességet. akinek hatalmadban áll. a nemesség és jóakarat fényében. S én hogyan felejthetném el. Azt hiszem. a gyõzelmes hadvezér elpuhul. az értékeknek ez a rendszere. És ismerte Guillaumet is a hóviharban.. és amelyrõl eddig nem is tudtunk. hogy még nyomorúságunkat is visszakívánjuk. amit nem értettem meg egészen. A tevékenységnek ez a formája az ember számára az igazság. mint száz névtelen pocakosnak. akik úgy . Mindnyájan átéltük rossz emlékeinek elvarázsoltatását. hogy inni adj. AZ EMBEREK 1. A logika? A logika vessen számot az élettel! Ebben a könyvben megidéztem néhányat azok közül. s nem egy másikban: ez a föld a narancsfák igazsága. ez a kultúra. amelyek megtermékenyítenek minket? Hol van az ember igazsága? Az igazság nem az.és már egyetlen ellenségem sincs a világon. Bonnafous. Olyan honvágy él bennünk utánuk. Biztosítjuk valakinek a megélhetését. mely ki tudja. ha nem ezt: vannak ismeretlen körülmények. Mindnyájan találkoztunk forró örömökkel ott. és õ elalszik. csillagtakaróm alatt oly különös melegség áradt el szívemen!. hogy alkotni tudjon. ez a kultúra. Soha semmi nem lehet többé erõsebb számomra ennél a teljességnél. A lényegeset nem láthatjuk elõre. amíg nem tudjuk. ha ezek az örömök a nyomorúságban születtek. amelyek föl akarják virágoztatni az embereket. s a nagylelkû. ami megnyilvánul. a másik tevékenységnek ez a formája. amikor rátaláltunk bajtársainkra. Most újra olyan valóságot éltem át. milyen elemi szükségletet elégít ki bennünk. ahol semmi nem ígért örömet. Így tûnsz föl elõttem. s lassan haldokolva a szomjúságtól. ha meggazdagszik. Ha a narancsfák csak ebben a talajban vernek gyökeret és hoznak gyümölcsöt. fukarrá válik. milyen fajta embereket fognak fölvirágoztatni? Mi fog megszületni belõlük? Mégsem vagyunk hizlalásra szánt csorda. Mit számíthatnak politikai elméletek. önmagunk barátjává válunk. s egy szegény Pascal megjelenésének sokkal nagyobb jelentõsége van. Minden barátom.a szeretett testvér. aki a széllel versenyt futva élt.

becsap. Azt hiszem. Amikor elhúztam a nyílást leplezõ posztót. Egy maroknyi magot beleszórunk a barázdába. Mások kitérõk nélkül.. hogy fölszabadítsuk . Ami elsõsorban csodálatos: az a talaj. Mindnyájan ismertünk kereskedõket. Rendjén való ez a támadás.az elhivatást. lehetetlen. Kétségtelen: ezek a katonák nem fognak visszatérni. szétlõtt házak romjaira láttam a fakó holdvilágban. amely ráeszméltetett erre az igazságra. szemérmesen. ritka alkalmak ezek. velem együtt . A hivatásnak kétségtelenül fontos szerepe van. . A madridi fronton volt . ha elmondom egy spanyolországi éjszakám történetét.mondja az õrmesternek. ha elsõsorban emberek iránt keltettem csodálatot.nem hittek tulajdon nagyságukban. és menj aludni! Az õrmester elment aludni. Öt perccel ezelõtt kikukkantottam egy lõrésen át.. Ezt a lendületet majdnem mindenkiben megtaláljuk. Az elhivatás bizonyosan hozzásegíti az embert a fölszabaduláshoz: de ugyanígy szükséges. visszajön hozzánk. amely végzetüket kiformálja. A történelem azonban. Mégis: ha a körülmények lelkesítik õket. A kapitány vállat von.. 2. egy szuverén hivatásnak engedelmeskedtek. ha utólag olvassuk.. És most tengerzöld erõdök képét õrzöm szememben. Hosszú párbeszéd kezdõdik: egy helyi támadásról van szó. ahogyan egy magtárból merítünk.Te fogsz elsõnek kimeni. éjszakák a sivatagban. akik úgy választották a sivatagot és a vonalat. Nyugodtan merítünk az emberek készletébõl.Idd meg." Egy õrmester is van a szobában. kedvezõ talaj. mintha úgy törölném le a hold sugarát. határozottan haladnak valamilyen szükséges irányban: gyermekkoruk történetében csírájában megtaláljuk mindazt a lendületet. mint egy olajfoltot. erre kapnak parancsot. megszólal a telefon. Nincsenek tévedésben e teljesség természete felõl: ez a tûzvész életük nagy éjszakája marad mindig. Beszélgetünk. . akik kimerészkednek innen. Nagyon sokat beszéltem egyesekrõl: hadd beszéljek most névtelen összességrõl. ahonnét semmi fény nem szivárog ki. Egy föld alatti fedezékben együtt vacsoráztam ezen az estén egy fiatal kapitánnyal. akik bezárkóznak üzletükbe. célja néhány betonerõddé változtatott ház elfoglalása. úgy. De új alkalom. a kapitány konyakkal teli pohárkát tesz elé és elém. hogy hunyorgok tõle. parancsoló vallás híján újra elaludtak . reménytelen támadás ez. Mintegy tízen virrasztottunk az asztal körül. de meghazudtoltam célomat. akik egy hajótörés. "Az elsõket. Olyan éles a világosság ebben a jól elrejtett fedezékben. Éjszakák a levegõben.látszik. mely összeforrasztotta õket. Vannak. . egy tûzvész éjszakáján váratlanul nagyobbnak mutatkoznak önmaguknál. mindnyájukban föltámad ugyanez a szükséglet.mint tudósító jártam ott. és nem nyilatkoznak meg minden embernek. mégis hallgatnak. ahogyan mások a kolostort választották volna. És mikor a posztót ismét helyére húztam. nem térek el tárgyamtól.

amikor azok. vasalt sarkú szöges bakancs .vagy: "Hideg van. az ember tekintete kétségbeesést játszik. ahogy alszik. Hol vagyok tulajdonképpen? Egy félig részeg ember lép be. Vaságyán elnyúlva aludt. gyertyát gyújtottak. ismét visszasiklik a konyakra. Az ember is mosolyog. ott voltam az õrmester ébresztésénél. és mennek az enyhe kapaszkodón a holdfény kék háromszöge felé. A kapitány mosolyog. Úgy éreztem. pedig odakint mind sûrûbben harsannak a robbanások.Hé! Õrmester! Lomhán mocorgott. ilyesmit: "A fene ezt a rohamot. amikor Prévot-tal elakadtunk. És újra a fal felé fordult. mint két bakancs.. s amit testén viselt. Nyújtják életüket. olyan sokáig. a fedezék rendetlenségében. bõrszíjak. Így játszunk. a sûrû cigarettafüstben. alkohol. A kapitány leakasztja pisztolyát." Azután elmerülnek az éjszakában. mint egy álom. emberi formájából kivetkõzve. Amikor elkövetkezett az óra. A munka szerszámja volt ennek az embernek a lábbelije. ameddig csak lehet. Egyszerû szavakat mondanak. pisztolyok. összegömbölyödve.. megmutatta még alvó arcát. két óra hosszáig aludni tudtunk. Pillantása a konyakra téved. Könnyû nevetés hullámzik át a nézõkön. úgy éreztem. Eszembe juttatta elsõ líbiai éjszakánkat. Jobboldalt egy sakkjátszmán vitatkoznak. víz nélkül. hogy fejemet karomba fúrtam. a közeli támadás árnyékában olyan ez. kikötõmunkások hordanak ilyet. s a gyertyaszálat egy palack nyakába erõsítették. csodálatos hatalmat gyakorlok: a jelenvaló világ visszautasításának hatalma ez. Érzem: oly közel vannak a megtisztuláshoz! De még táncolnak. Néztem. ameddig csak lehet. gyöngéden tekint felénk. a kurta éjszakai mulatozásban. Kivonulnak a folyosóra. Akkor majd fölállnak. semmi különbség nem volt többé éjszakám és egy boldog éjszaka között. ebbõl a formátlan tömegbõl nem bukkant elõ egyéb. Az igásló hevederét. Két hatalmas." . Testem még békén hagyott.napszámosok. reménykedve. A kapitány lassan visszahúzza az üveget. minden szerszám volt: tölténytáskák. hogy malmát vontassa. némajátékféle. Éles hangja nemsokára fölcsendül. értelmetlenül motyogott. A gyertya reszketõ. és mielõtt gyötörni kezdett a szomjúság. egész szerszámját magán hordta. nem sietnek nagyon. megbúvva e hajófenék melegén. Amikor elszenderültem.Konyakunkat isszuk. Így pihent az õrmester is. kihúzzák magukat. És sakkoznak. akár a tengermoraj. álma nyugodt és boldog. A részeg kijózanodik. . elfordul. esedezve tapad a kapitányra. ameddig csak tudják. járják a részeg és a palack táncjátékát. fölveszik derékszíjukat. hámját. s attól a pillanattól fogva. sárgásvörös fényében itt is egy vak lovat keltettek föl. Bozontos szakállás simogatja. Marokkói pincékben látni malmot vonató vak lovakat. nem akart fölébredni. Ezek az emberek nemsokára kieveznek az izzadság. . egyetlenegyszer. elítélve. gyermeki kötõdés alakul ki így. akik ébreszteni jöttek õt. még egyszer. várakozás posványából a háborús éjszaka felségvizeire. De beállították fejük fölött a polcon az ébresztõórát. bajonettszíj.

és te meglepõdve eszméltél rá. Így ébreszti föl az intézetben a vasárnapi harangszó a megbüntetett gyereket. és amely az ébredés didergésében hamarosan megismerkedik az ízületek szomorú fájdalmával. Olyan volt ez. hogy visszatérjen boldog álmába. azután a lompos futással. amikor a szerelõk kidörgölik szemükbõl az álmot.. Az ég világosodott. egyenesen szemünkbe néz. mint inkább azzal a pocsolyás vérrel. egyre a magam egykori ébredésének kétségbeesett hangulatára gondoltam: ahogyan újra magamra vettem a szomjúságot. Szürke kis számvevõ voltál valahol Barcelonában. úgy vette lassankint tudomásul az õrmester fáradtságtól elkínzott testét. a sok italtól és a haszontalan fáradtságtól. Mint ez a gyerek. az elnehezülõ lélegzéssel. amelyet nem mi választunk. Mások játszották meg kockázataikat. milyen vendégségbe hívtak meg. olyan erõsen.de késõ volt már. bajtárs!" Gyöngédebb jelenetet soha életemben nem láttam. amikor föl akar tápászkodni. a körülötte áradó jeges hideggel. Egyáltalán nem jó barátról volt . Úgy kellett kisimítani egyenkint az ujjait. a homok. A harang szüntelenül zeng. milyen fekete moszatokba kapaszkodva kinyíló. azután a fölszerelés súlyával. . s ismét összezáruló öklével. "Tudod. hogy furcsa változás megy végbe benned: egyre haszontalanabbnak láttad foglalkozásodat. . Hatalmába kerítette valami. elmondtad nekem.Itt az ideje? Itt mutatkozik meg az ember. amikor a pilóta megtudakolja az idõjelentést. Érezted: a lényeges egyáltalán nem itt van. És téged. Végül megjött a hír: egyik ismerõsöd elesett Malagánál. ki tudja. ez az az óra. és egy bárban lepett meg a hajnal. De íme. Örömeid. amikor Dakarban." Ez volt az az óra. És nem is annyira a halállal. Mezei játékokról álmodott hiába. õrmester. mint egy anyai öl békéjébe. Elfelejtette a tanulóasztalt. Ágya szélére ültünk. ami megérte a halált? Már ismertem ekkor sorsodat.ezt az álmot.És itt milyen piszok van! . nem annyira a halállal. mint inkább a haldoklás kényelmetlenségeivel. egyikünk szelíden tarkójára csúsztatta karját. az egész élet terhét. már készülõdtek az ünnepséghez. leszedik a légcsavarról a huzatot. Mermoz megragadta karomat. és könyörtelenül visszavezeti az emberek igazságtalanságába. mint egy mély vízbe. már fölrakták az abroszt a lakomához. elutasítsa dinamitos. "Na.visszasüllyedt az álom mélységeibe. apró kényelmeid: mindez egy más világba valónak tûnt. és a halállal. hogy éreztem a körmeit. egy harmadik is. mint amikor egy istálló jó melegében a lovak kedvesen átvetik fejüket a másik nyakán. milyen évfordulót ünnepeltünk. és mosolyogva emelte föl nehéz fejét. számoszlopokat adtál össze. Itt cáfol rá a logika elõfeltevéseire: az õrmester mosolygott! Mi hát ez a kísértés? Visszaemlékszem egy párizsi éjszakára: Mermozzal és néhány barátunkkal. ami a kinti világból jött. és nem sokat törõdtél hazád hadseregével. a fekete iskolai táblát és a föladatot.fejezte be Mermoz. nem tudom már. Az ég lassan színezõdött. émelyegtünk a sok beszédtõl. de mások ünnepéhez. fagyos éjszakájú világunkat . Az õrmester még egy utolsó erõfeszítést tett. amelyrõl nem akart tudni. S amíg néztem.. gondjaid.. amelybe beleragad az ember keze. ahová minket nem hívnak meg. beállt egy másik . gyötrelmes. s amikor a föld már csak bajtársakkal népes. a nap. De egy barátod beállt. már áll..

amely kioltja csöndesen a gazellák életét.. A házi kacsákat mintegy magával vonja a magasban szálló hatalmas ék: esetlenül szökdécselni kezdenek. S ha nem lépsz közbe.ott maradnak. hogy agya elég tág ennyi csodának: de mégis verdes a szárnyával. a futást. fölsejlenek a földrészek távlatai. mint egy gazella. Mindnyájan neveltünk gazellákat odalent. Gazellák akarnak lenni. De alighogy elfordulsz tõlük. És az udvar kacsái egy percre vándormadarakká változnak. megveti a kukacokat. Te azonban sokkal okosabb vagy náluk. ha fiatalon esnek fogságba. Azt hiszi.. A politika soha nem érdekelt Ez a hír mégis úgy ért. hogy menekülni szoktak elõled. megisszák. a kukacok. míg belepusztulnak. hogy simogassa õket. mint a szél áramló folyóvizére. Mit számítanak a sakálok. Ebben a buta kicsi fejben. hogy kicsiny szarvukat nekifeszítik a rácsnak.Megyünk. Ha tejet viszel nekik.. a sivatag felé. sikerült megóvnia õket attól az ismeretlen bánattól. Még a szemük se nyílt ki. és szívesen esznek az ember kezébõl. Az állat nem is sejti. De leginkább gazelláimra gondoltam: Juby-ban gazellákat neveltem. meg se kísérelve a harcot az akadállyal.. és semmi nem olyan törékeny. Semmit nem ismernek a végtelen homok szabadságából. orrukat még szelídebben nyomják tenyeredbe. leszegett fejjel . Léckerítéses ólban tartottuk õket. fölsejlik a tengeri szél íze. Még mindig hagyják. hogy megízleljék a félelmet. amikor fogságba kerültek. Mégis elélnek így. És "mentetek". de amelynek bizonyossága vezérelt. A vad hívás. hogy simogasd õket. mert a gazellának semmire nincs olyan nagy szüksége. úgy zúdult szûk sorsodra. Amikor a vándorlás idején a vadkacsák elhúznak egy vidék felett. mintha itt is. ha a gazellák . Mintha delej vonzaná õket. láthatod: színlelt boldog vágtázás után újra csak ott állnak a kerítésnél. melyben a pocsolya. A szerelem ideje ez? Vagy csak egy nagy. ki tudja. ott is láng csapna ki a homokból. amelyet hirtelen szökkenések szakítanak meg. melyben . Meg akarják ismerni a nyílegyenes rohanást százharminc kilométeres sebességgel óránként.Megyünk? . szabad ég alatt. De eljön egy nap. egyszerûen csak nekifeszülve. lélegzetük fogytáig tartó vágtázás vágya? Nem tudják. . Elfelejtik.szó. Egy barátod erõsen megnézett ezen a reggelen. amely kielégíti õket.. ha a gazellák igazsága az. te tudod. amelyet nem tudtál szavakkal kifejezni. nedves orrukat tenyerébe nyomják. Bennem fölmerült néhány kép. ott maradnak. különös nyugtalanságot keltenek. és ugyanígy nem ismerik a hím szagát sem.és egyedül ebben fölülmúlják önmagukat. megszelídültek. a ketrec gyarló képei motoszkáltak. megveti a magot. amikor úgy találod õket. Hagyják. mit keresnek: a távlatot. apró szarvukkal. milyen õsi emlékeket támaszt föl bennük. s meghozza számukra a föld leggyöngédebb halálát. hogy megmagyarázzam magamnak ezt az igazságot. és táncolni akarják a gazellák táncát. akit meg akartál volna bosszulni.. mint egy tengeri szélroham. És az ember azt hiszi. és szeretne vadkacsává változni. a tengerek földrajza. és amely kicsikarja belõlük a legmagasabb ugrásokat! Mit számít az oroszlán.

szégyenkezve vette tudomásul.de itt egyszerre úgy érezted. logikusak voltak. hanem részt vett? "Eh! Bajtárs. a páriát. amelynek nincs szüksége szavakra. a szánalom még mindig megosztottság. ilyenkor ráeszmélünk. hogy nyavalyás.igazsága az. ahol a hálának. Soha nem hallottam. mert megfeleltek szükségleteidnek. mely fölemelte alvó fejedet. de szavakkal nem lehet elmondani. Ha hatottak rád. hogy szeretni nem annyit jelent. hogy mi. mit köszöngettünk volna? Neki is joga volt az életünkhöz. ami azt az érzést keltette benned: sorsodat többé nem árulod el? Talán ez a testvéri kar. amelyeket a politikusok talán lelkedbe hintettek. 3. De van a kapcsolatoknak egy olyan magasságuk. Ami után vágyakozunk. mikor a sivatagban megosztjuk egymással utolsó falat élelmünket? Mit érnek ezzel szemben a szociológusok elméletei? Akik átélték közülünk a szaharai kényszerleszállások után a . mint egymás szemébe nézni. miért fog el olyan áradó öröm. "Nyavalyás. aki a halálra készített elõ? Egyformán vállaltátok egymásért ezt a kockázatot. amikor páros gépekkel repültük át a még leigázatlan Rio de Orót. hogy kényszerleszállást kellett végeznem." Ha sajnálkozunk. hogy egy karmos csapástól fölhasítva nyúljanak el a napon! Nézed õket. mint egy kiszabadult rab.. A honvágy: kívánkozás valamiért. életed beteljesül. ami. talán nem akadt menedék sem. létezik. Nem érdekel. mint egy õrült! Ha lejjebb jöttél volna utánam. elfogta õket a honvágy. õrmester. aki életét kockáztatta. még mindig ketten vagyunk. Itt már úgy lélegzik az ember. ölére fogadott a szeretet. Ezekben a pillanatokban a közösségnek olyan érzése fog el benneteket. azért volt. amely nem szánakozott. amirõl nem tudjuk. ha egy rajtunk kívül álló közös cél köt össze testvéreinkkel. visszatalálsz a nagy közösségbe . Csak akkor lélegzünk szabadon. hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba! Bajtársak csak akkor vannak. Ugyanezt a közösséget éreztük akkor. és arra gondolsz: íme. ha ugyanegy közösségben haladnak ugyanegy csúcs felé. A bíró itt egyedül te vagy. még a kényelem századában is. hogy a hajótörött köszönetet mondott volna megmentõjének. Sõt. Különben is. ahol meghúzhattad volna magad . Ha nem így van. És nekünk. Lehet: Barcelonában szegény voltál.e azok a nagy szavak. te vagy az oka. az van. Megértettem.s a másik.ölére fogadott téged. talán ez a gyöngéd mosoly. S a gabonát földje teszi azzá. nekünk vajon mi hiányzik? Mi volt itt. És én büszke voltam rád. mert mindig kétezer méter magasan rohansz. ahol egymásra találnak. többnyire szidtuk egymást. Ugyanegy törzs ágai voltunk.. miért álltál be. õszinték. és munkád elvégzése után magányos is. szánalomnak nincs értelme többé. õrmester. aki megmentettél! Miért sajnálkozott volna fölötted. hogy a postazsákokat raktuk át egyik gépbõl a másikba. ha gyökeret vertek benned az elhintett magvak. már régen Port-Étienne-ben lennénk!" . amíg azzal kínlódtunk.

a cél tekintetében azonban nem: a cél azonos. ellenségtõl megszállott hegység között egy elõretolt állomáshely parancsnoka volt. igazi úr. Gondold meg annak a délvidéki kapitánynak az esetét. és megalázta volna õket -." Katonáihoz csatlakoztak.megszabadulást.Háromszáz golyót ellõttünk érted. a kölcsönös segítség vagy az igazságszolgáltatás komor képének sugalmára. hogy fölébred benne. ami emberré teszi. melyekkel õrá fognak tüzelni. ha ellenvetéseket teszel. azután visszakapaszkodtak sasfészkükbe. A keleti hegység törzsei támadást intéztek az állomás ellen. egy kereskedõ levele nem éri meg élete kockáztatását Mermoz szemébe nevetett volna. A módszereknek. . megmentették az állomást. mielõtt megítéled. . . mikor ott akarta hagyni õket. . az egész életre kötelezõ kölcsönös megbecsülést: összehasonlítja ezt a fölemelkedést. Talán ezért kezd recsegni körülöttünk a mai világ. az áldozat. ki ismeri ezeknek a kapcsolatoknak a méltóságát. hogy elhagyjunk. Isten nem engedi meg. azoknak minden más öröm hiábavalónak tûnik. ahogyan illik.. Ellentétes jelszavak alatt ugyanannak a vágynak a heve dolgozik bennünk. hogy harcolni menjen: "Ma a te vendégeid vagyunk. amelyben részesülhetett. okoskodásaink termékeinek kérdésében megoszlunk. elõzõ este követeket küldtek a kapitányhoz. Mindenki olyan vallás után sóvárog.Tegnap este segítséget adtunk neked. Amikor az. ..Illenék. egy anarchista pincében Barcelonában. Ha a háború borzalmasságáról akarsz meggyõzni valakit. aki nem utasítja el magától a háború gondolatát. amikor leszállott az Andesek chilei lejtõjén... s egyszerre hízelgett volna nekik.Igen. És ha ezt fölismertük. Az igazság az az ember. aki a riffkabil háborúban két.. Akinek sejtelme sem volt a szívében alvó ismeretlenrõl. hogy testvérüknek érzi õket. amikor fegyverropogás harsant. Amikor azonban rájuk került a sor.. Az ellenséges követek azt mondták a kapitánynak.Úgy van. az ettõl kezdve már csak egy igazságot ismer: az anarchisták igazságát. hogy támadást indítsanak. És neki van igaza..ki ugyanezeknek az araboknak barátságos vállveregetéssel hozta volna tudomására. nem húzhat hasznot az õ nemességükbõl. a játéknak ezt a nemességét. Egy este a nyugati hegytömbrõl hadikövetek szállottak le hozzá.. És aki egyszer vállalta a harcot a spanyol kolostorok kicsiny. a demagóg középszerû nagylelkûségével . amikor átkelt az Andeseken. ne nevezd barbárnak: próbáld megérteni. nincs okunk csodálkozni. aki megszületett benne. Ha valaki azt mondta volna Mermoznak. ha irtózol a háborútól. csak kissé fitymáló sajnálkozást érez irántad. Megadja nekik a golyókat. . De neked is igazad van. térdre borult apácáiért: boldogan fog meghalni az Egyházért. de egyszerre megérezte. És a kapitány. az az ember. hogy visszaadd. amely ezt a teljességet ígéri neki. szívében a gyõzelemmel: csalás az egész. Az ember igazsága az... riadt. Teáztak.

a tudós. Az ipar kiragadta õket a paraszti nemzedékek közös nyelvébõl. kielégíteni minden szükségletüket. ami benne lényeges. magukkal hozzák a megrendíthetetlen igazságok egész Koránját mindazzal a fanatizmussal. Megbosszuljuk a púposok bûneit. valamennyi szembekerül egymással. és bezárultak elõttük az úttörõ. hogy már nem mûvelik õket. Ha hadat üzenünk a púposoknak. És a fegyenc csákánycsapása. hogy az embereknek körülöttünk s mindenütt ugyanarra van szükségük. ahogyan egy rejtvényt fejt meg az ember: Newton teremtõ mûvet hajtott végre. hogy jól tanítják. hogy fölemeljék. lényegesen különbözik a mérnök csákánycsapásától. Nem anyagi borzalom. elég fölruházni. hanem egyszerûvé teszi a világot. hamarosan megtanulunk lelkesedni. aki azt hiszi. fasisztákra és demokratákra. És bizonyos: a púposok is követnek el bûnöket. Ahhoz. Európában kétszázmillió ember van. mely megalázza a fegyencet. Igen. értelmet akar látni ebben a csákánycsapásban. Silány fogalma van annak a mûveltségrõl. amely fölemeli a mérnököt.Ahhoz. nem zûrzavart teremt. de bizonyos. jól tudjuk. nem szükséges szembeállítani egymással igazságaikat. mert ha egyszer elfogadjuk õket. és ezek a fölosztások megdönthetetlenek. Mások a különféle foglalkozások gépezetében élnek. Azt hitték. Az embereket föloszthatjuk jobboldaliakra és baloldaliakra. hogy minden rossznak a púposok az okai. és aki meg akar születni. el kell felejtenünk egy pillanatra a pártokat és csoportokat. Egy rossz elõmenetelû reáliskolai tanuló többet tud a természet . ahol nem hozzák kapcsolatba azt. A logika mindent igazol. A fegyház ott van. Az igazság nem kimutatódik: az igazság egyszerûsít. ahol a csákánnyal dolgoznak. hogy megértsük az embert és szükségleteit. amelyen éppúgy ki lehet fejezni egy alma lehullását egy kertben. ami belõlük folyik. Olyan emberi nyelvet alkotott. A munkásnegyedek mélyébõl szeretnének életre ébredni. hogy a lényegeset kibontsuk. a vallás örömei. a belsõ élet iránt süket technikust. És így sikerült lassan megteremteni bennük a kispolgárt. óriási gettókba zárta õket. Mire jó ideológiákon vitatkozni? Ha valamennyit kifejtjük. akinek nincs értelme. Newton nem "fölfedezett" egy sokáig rejtett törvény. hogy a mûveltség lényege a képletekre való emlékezés. tisztességesen táplálni õket. mint a nap emelkedését. amelyek fekete vagonsorokkal zsúfolt rendezõ-pályaudvarokhoz hasonlítanak. Az igazság azonban. púposakra és nem púposokra. s mindazt. Különösen ha látjuk. úgy. aki azt mondja. az emberek közösségével. aki végzi õket. ahol a csákánycsapásoknak nincs értelmük. Még annak is igaza van. Az igazság a világ megismerésének nyelve. Lehet. Aki csákánycsapást végez. és az ilyen viták kétségbeejtenek az ember üdvössége felõl. neked igazad van. És mi meg akarunk szökni a fegyházból. a falusi politikust. Mindnyájatoknak igazatok van. S a fegyencek telepe nem ott van. Föl akarunk szabadulni. ahhoz.

A kenyér azonban. aki utoljára fordul föl. Kétségkívül könnyebb. De vannak csalékony megoldások. Akkor harci énekeket énekelnek. föl lehet támasztani a pángermanizmus vagy a római birodalom misztikáját. és Beethoven honfitársai. A sivataggá vált világban szomjazunk rá. És éppúgy. Ma már nem arról van szó. s egyszerre ragadja meg általuk az atomot és a csillagködöket. hogy vért áldozzanak egy fajta életéért. . Mindegyik fél meghúzódik a betonfal védelmében. És éppúgy. jobb híján mindegyik bombavetõ rajokat küld ki éjszakáról éjszakára. A háború. A gyûlölet semmivel nem emeli a menetelés lelkesedését. mint a fizikus. amit keresnek: az egyetemesség ízére. amikor fölállítja már szinte isteni egyenleteit. hogy a civilizációk szembekerüljenek egymással. és föl lehet támasztani a régi jó-rosszul bevált mítoszokat. És talán szép dolog meghalni egy határ kiterjesztéséért. ha egyenruhába öltöztetik õket.törvényeirõl. hogy ápolni akarja. A sebész az egyetemesség nyelvét beszéli. S ha szükséges is. megöli õket. amióta repülõgépekkel és messzehordó ágyúkkal folyik. De nincs szükségünk háborúra. kit megvizsgál: az embert akarja meggyógyítani benne. S az ellenfelek egyszerre fordulnak föl. De vajon képes-e a szellemnek ugyanolyan szárnyalására is? Mindnyájunkban él. amikor fölállítja már szinte isteni egyenleteit. ha számot vet szerepével. Éppúgy. amely így osztályrészül jut nekik. megbénítják a termelést és a kereskedelmet. Miért gyûlöljük egymást? Összetartozunk. halálával az életet szolgálja. a megszületés vágya. miért ne keresnõk ezt a célt ott. Rátalálnak arra. Mámorossá lehet tenni a németeket azzal. és ezek a rajok bombákat dobnak a másikra. s egyszerre ragadja meg általuk az atomot és a csillagködöket. Az ilyen bálványok azonban húsevõ bálványok. a mai háború azonban éppen azt rombolja le. ugyanegy hajó utasai vagyunk. hogy bajtársakra találunk: a közös tálból fogyasztott étel ízének vágya elfogadtatta velünk a háborút. mint Beethovent teremteni egy raktárnokból. Aki elpusztul a tudomány haladásáért vagy a betegségek gyógyításáért. mint amennyit Descartes vagy Pascal tudott. és közös tálból esznek. többé vagy kevésbé zavarosan. hogy kölcsönösen fölfalják egymást. nem más: véres sebészet. hogy megtaláljuk az összesimuló vállak melegét egy ugyanegy cél felé való menetelésben. Az gyõz. ugyanegy planétán élünk. levegõbe röpítik az életközpontjaikat. Bizonyos: az embereket azzal is lehet lelkesíteni. Mert ez is. hogy németek. hogy több mint szolga: õrszem. Le lehet ásni a régi fabálványokat. És minden õrszem az egész birodalomért felelõs. míg néhány birkáját õrzi a csillagok alatt . mint a legegyszerûbb pásztor. hogy elõmozdítsák ezzel új szintézisek alakulását: borzalmas. amirõl azt állítja. mint a fizikus. A háború becsap minket.fölfedezi. ahol valamennyiünket egyesít? Az orvos nem ügyel a jajgatására annak. Ha fölszabadulásunkhoz elég ráeszmélnünk a mindnyájunkat összekötõ közös célra.

S most itt feküdt szétzúzva. ez a pásztor nem vágyik arra. A parasztok nem halnak meg egészen. ha mindnyájan. A maguk rendjén ezek a fiúk is a szál élére kerülnek. A madridi fronton meglátogattam egyszer egy iskolát. ráeszmélünk szerepünkre. hogy a kis falu lélekharangjának szava nem reménytelenséggel súlyos. Egy tizedes botanikát tanított ott. fiai és lányai gyermekeket fognak nemzeni és szülni. akik az udvarban játszadoztak. de azt mondták nekik: "Olyanok vagytok. hanem tapintatosan és . ahogy útján egymás után hagyja el õsz hajú magházait. Egy pipacs törékeny bibéit bontogatta. tenyerükbe temették állukat. ha az öreg provence-i paraszt uralkodása végén átadja fiainak kecskéi és olajfái örökségét. hogy csatlakozzanak hozzá. Néztem az anyát. Csak akkor leszünk boldogok.Azt hiszitek. nincs többé az a pólus. a legkisebb is közülünk. Ezért tûnt úgy ezen az estén. hogy öntudatra jusson. amelyben mindnyájan egymásra találtak. milyen igazság felé halad metamorfózisain át. csatlakoznotok kell az emberiséghez" . de olyan egyszerû a sarjadzásnak ez a képe. amely az egyik nemzedéket a másikhoz köti. Nagyon fájdalmas volt. alacsony kõfal mögött állt. S ha eljön az ideje. De azt is fölfedeztem ebben a széjjelszakadásban. és mindent meg kell tanulnia: nincs többé az a családi asztal. hogy másodszor is lehet életet adni. Másodszor bomlott föl a csomó. Elhelyezkedtek a tizedes körül. melybõl kibányászták az érc gyümölcsét. összezárt ajkú öreg parasztasszonyt. ezt a kõálarccá változó arcot. hogy a maguk rendjén õk is továbbadják fiaiknak és unokáiknak. egy dombon. hogy egyedül van. A három fiú egyszerre ráeszmélt. Egyszer tanúja voltam egy parasztasszony halálának. ötszáz méterre a lövészároktól. csomóponttá válnak és pátriárkává. feléje zarándokoltak. hogy kiformálja testüket. csak az imént merültek elõ a sárból. Három fia ott állt a betegágynál. ha a dolgok rendjében áll. ezt a nyugodt és merev arcú. hallgatták. és kiszolgáltatja magvait.és õk siettek. borostás zarándokok özönlöttek hozzá. Az anya meghalt. otromba lépteikkel. mindaddig. értelmet ad a halálnak is. mint egy hüvely. fájdalmas. Ez a test arra szolgált. s ki tudja. a földön kuporogtak. összeszorították fogukat. Másodszor szakadt el a köldökzsinór. És fölismertem rajta a fiúk arcát. ahol ünnepnapokra összegyûlhetnek. Minden élet fölpattan. amíg egy napon át nem adják a kormányzást azoknak a kis kölyköknek. s hiába csapkodtak a gránátszilánkok. mint egy kõzet. Ez a maszk arra szolgált. Csak akkor tudunk majd békében élni és békében meghalni. Homlokukat ráncolták. alig kecmeregtetek ki odvatokból. éljen az anya! Igen. mert ami értelmet ad az életnek. hogy megmintázza az õ arcukat. A halál édes. mint a barmok. A tanyán nem hal meg az ember. nem sokat értettek a leckébõl. e szép emberpéldányokat.

asszonyok. a szellemi örökséget. mert kiválasztattunk. s most újra azt jelentette: egy nemzedék átadja helyét az utána következõnek. szétnéztem. amely a spanyol katonákat botanikai leckékre hajtotta a golyózáporban.ez az élet. utolsó lapjain e könyvnek. amely Newton vagy Shakespeare és a barlangok barmai között van. Az elsõ osztályú fülkék üresek voltak. és hogy tudomásul kell vennünk. melyet õ is csak letétbe kapott. mintha egyre nekik támadnának a vonat zajai. Ez a harangszó ugyanazzal a zengéssel ünnepelte a temetéseket és a keresztelõket. A harmadosztályú kocsikban azonban több száz lengyel munkás szorongott. Megálltam. Ami így nemzedékrõl nemzedékre száll. aki kíséretünk voltak elsõ útrakelésünkkor. egy rossz álmaiba merült. amikor készülõdtünk. hogy õk is éheznek. elbocsátották õket. úgy. önmagunkat és a mindenséget. gyerekek. hajnali egy órakor egész hosszában végigmentem a szerelvényen. ahogyan egy fa növekszik . és lassan növünk. a gyorsvonat himbálózása zûrzavaros néptömeget zötyögtetett elõttem. Milyen rejtelmes fölmagasztosulás! Ömlõ lávából. Néhány évvel ezelõtt hosszú körutazást tettem Franciaországban. Ahogy a folyosón mentem. öntudatlanságuk mélyén fenyegették õket. s amely egy harmadikat verséhez hajt: ez az érzés annak a sejtelme. Álmuk nem volt jóságos. Az anya nemcsak az életet adta tovább: megtanított egy nyelvet is fiainak. hagyományoknak. mint egy kaszárnyában vagy egy rendõrõrszobában. újra eszembe jutnak az öreg hivatalnokok. Az érzés. s olyan szag áradt benne. Pedig hasonlók voltak hozzánk. mítoszoknak ezt a hagyatékát. Lengyelországba. lökései. Az éjjelilámpa alatt álltam. akiknek önzõ közöny a bölcsességük. hogy a teremtés még nem fejezõdött be. s mégsem tudták. amely Mermozt a déli Atlanti-óceán felé kergette. amint meghallották a föld és a szegény öregasszony nászának harangszavát. az az éhség. három napra foglya voltam a vonat tompa búgócsiga-zajának. rájuk bízta a századok folyamán lassan fölhalmozott kincset. Pallókat kell átvetnünk az éjszakán! Csak azok nem tudják ezt. amelyben benne él mindaz a különbség. Férfiak. . És most. csillámló pépbõl. míg végül kantátákat írunk. és ez az öntudat. bajtársaim. fogalmaknak. Nagyon sokan vannak.gyöngéden vidám. amelyet az éhség kelt bennünk. Hatalmas borotvált fejek görögtek a fapadokon. A hálókocsik üresek voltak. hogy emberré változzunk. és tejutak pályáit mérjük. és most hazafelé igyekeztek. testeken kellett átlépnem. három napra vonatba zárkóztam. csodálatosan megfogamzó élõ sejtbõl származunk. de minden megcáfolja ezt a bölcsességet! Bajtársak. a termes kocsi zsúfolt tömeglakásra emlékeztetett. S az embereket nagy békesség fogta el. fölkeltem. titeket hívlak tanúságra: mikor voltunk igazán boldogok? 4. nyomorúságába visszatérõ néptömeget. dülöngéltek jobbról balra. akiket végképp aludni hagynak. vendégszeretõ álom.

alszik. Félénken. Egy kényelmetlen. Mozartnak vége. ápolják a rózsát. foglalkoznak vele. és munka után bizonyára virágot vitt neki. egy gyerek-Mozart. Miért kell hát az embernek lezüllenie?" Közöttük maradtam egy ideig. A gyerek-Mozart éppúgy bekerül a fogaskerekek közé. Nem egyeseket ért: az egész emberi nemet érte itt sérelem. s ezt gondoltam: "íme egy muzsikusarc.gondoltam. álmában meggörnyedt. a gerániumot mindezt fel kellett áldozniuk. amiket a lengyel bányászok ablakában láttam egykor. Férfi és nõ közé jól-rosszul befészkelõdött s aludt a gyerek. mivé lehetne! Ha egy kertben sikerül egy új rózsafajtát kitenyészteni. rútságban. tanítják. Milyen gyönyörû arc: mint egy hamvas gyümölcs.púpok és üregek. és a másik oldalára fordult. amit becéztek.S egyszerre úgy tûnt: félig már elvesztették emberi voltukat. Az élet továbbáramlott e lehetetlen. Nem arról van szó. mint a kõ. Semmit nem különbözött a legendabeli hercegfiúcskától: ha óvják. arcára ráhullott a lámpafény. mint konyhaedényeiket. álmuk zavaros volt. Azok.. akik viselik. esetlenül rettegett talán. duzzogó ajka fölé hajoltam. a gazdasági élet áramlásai Európa egyik végébõl a másikba sodorják õket.ez született ettõl a lompos emberpártól. mint a kedvesség és báj összhangja . nem is érzik. Tompa zajjá verõdött a rekedt horkolás. hogy a nõ megveti. Olyan volt. nem ebben a nyomorban. fojtott kísérõzene: a vonat búgócsigazaja.. Mindazt azonban amit szerettek. Nem hiszek a szánalomban. Egy nehéz koponya. Sima homloka. Most az apát néztem. az anya olyan fáradt volt. És engem nem a részvét nyugtalanít. az élet egy szép ígérete". püffedt csomagjaikba nem gyûjtöttek össze egyebet. természetes kacérságával s bája tudatában talán csak incselkedett vele. Visszatértem fülkémbe. hogy úgy látszott. mint egy bordélyház. és nem ez a nyomor. A nõ pedig.vagy kõfejtõ gépnél. A titok az. Leültem egy párral szemben. "Ezek az emberek nem szenvednek sorsuk miatt" . aki ma már nem egyéb csákányozó. kitépik õket az északi kis házból. mint a többiek. Álmában megfordult. kedves. Így hevernek éjszaka a vásárcsarnokok padjain a formátlan koncok. s a férfi bizonyára rámosolygott a nõre. De ugyanez az ember egy napon megismerkedett ugyanezzel az asszonnyal. parányi kertbõl. a kertészeket mind izgalom fogja el. csupasz. Ami nyugtalanít . a három cserép geránium mellõl. meg a bakancsok zuhogása. amelyben végeredményben éppen olyan jól el lehet helyezkedni. Rosszul összekötött. ha valaki már nagyon eltörõdött. a macskát. Elkülönítik. a tétova panasz.a kertész szempontja. zûrzavaros utazásban. ágynemûjüket és függönyeiket. gondozzák. Az embereknek azonban nincsenek kertészeik. boldog szorongást érzett. Milyen szörnyû malmon mentek keresztül? Egy kivénült állat megõrzi báját. Egy gyerek szopott egy anya mellén. . s nem vittek magukkal mást. S mint kifogyhatatlan. "A kérdés lényege .gondoltam nem itt. piszokban van. Legfõbb öröme a nyikorgó muzsika lesz a zenés kávéházak bûzében. hogy ilyen agyagtömbökké váltak. mint egy agyagtömb. amit sikerült magukhoz szelídíteniök négy-ötesztendei franciaországi tartózkodásuk alatt: a kutyát. mint a konyhaedényeket. hogy meghatódjak egy örökké újra fölnyíló seb fölött. S a másik. munkaruháiba börtönzött test .

Keleten egész nemzedékek élnek a mocsokban. ezekben az emberekben itt. ez a rútság. Nem ez bánt. ezek a púpok. Azt. * * * * * * * * * + * * * * * * * * * * . ami engem nyugtalanít. nem gyógyítják meg a népkonyhák ingyenlevesei.mint a tunyaságban. Hanem. a meggyilkolt Mozart. ezek az üregek. egy kicsit. és nagyon jól érzik magukat benne. Csak a Lélek fuvalma teremtheti meg az agyagból az embert.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful