A katolikus teológián, Gyulafehérvárt, az első éven, a próba predikáció az volt, hogy vasárnapi mise perikópáit fel kellett olvasni

és egy verset el kellett szavalni. Én versként Reményik Sándornak a Rádióba mondom versét választottam. Mikor odaértem, azt hiszem az első versszak végére, mely azzal ér véget a mikrofontól aztán elmegyek, belesültem. Trebits, a rektor, erre ő azt mondta: "el Attila, el"! Természetesen ez visszatapsolással járt. Mondanom sem kell, hogy ez az évfolyam előtt volt, és nagyon mulatságosnak bizonyult a társaság számára. Amikor másodjára kimentem a katedrára próba prédikálni, szavalni, ahogy közeledtem ahhoz a mulatságosan tragikus helyhez, főleg az első sorokban, egyre inkább fogták a hasukat, görnyedtek, felfúvódtak az arcok, halk kuncogások hallatszottak, és ennek egyéb eredménye nem lett, csak az, hogy én meg hangosan röhögtem el magam. A szigorú Trebits, kitől még a kollégái is féltek, az ő vastag hangján, a következő szöveggel küldött helyre: "Attila, ha kiröhögte magát, menjen helyre"! Mondanom sem kell, hogy harmadjára is vissza voltam tapsolva. Tanulván az előző esetből, mereven elnéztem a fejek fölött, igaz, ők is, komolyak maradtak, megfeszítettem minden képességemet, izmot, szellemet, végül elmondtam. Azt szokták mondani, hogy, ami rosszul indult, az jól folytatódik. Az unitereknél, meg egy előre kiválasztott prédikációt kellet elmondani, egy más szerzőtől. Hát én Gellérd Imrétől választottam, mert nagyon tetszettek beszédei. Kollégám, Kríza János kísérte közben szemmel, a szöveget, hogy hogyan mondom. Nem azért, hogy súgjon. Már én sem tudom miért. Amikor lejöttem a szószékről, János mondja, hogy te nem a Gellérd beszédet mondtad. Mondom, én azt! Hát akkor,a mit te mondtál, az sokkal jobb volt. Itt kezdődött az, hogy jó rögtönző voltam. Ezen nem azt értem, hogy jó prédikáló lelkész is. Mert az igazsághoz, az is hozzá tartozott, amit Ilyés Jancsi, ahogy én hívtam János úr, kökösi hívem, keblitanácsosom és lelkészségem idején nagy támogatóm mondta, hogy te tudsz prédikálni, ha akarsz, de ritkán akarsz. Ennek volt köszönhető, ennek a rögtönzési képességnek, hogy Segesvárt, Nagy Feri bácsinál, az első légációm alkalmával, amire 3 beszéddel készültem, mert eleve annyiról volt szó, elő tudtam állni, egy negyedikkel is, rögtönözve. Amikor Sárdról jöttünk vissza, egy órával az esti istentisztelet előtt, Feri bácsi azt mondja nekem, hogy az estit is én kéne végezzem. Egyet nyeltem, nem mondtam nincsen több beszédem, elvállaltam szó nélkül. A lányai szerint az volt a legjobb beszédem. János úr igazságához az is hozza tartozik, hogy ritkán volt kedvem prédikálni, hogy a kökösiek, nagyon nem is hozták meg a kedvemet. Értük nem is nagyon volt kedvem, hogy megerőltessem magamat. A kökösieknek, a beszéd minőségét, a hosszúsága jelentette, én meg a rövid, lényegbevágót szerettem. Ezért szerettem, a hozzám tartozó, Szentivánlaborfalván prédikálni, mert a rövid lényegi beszédnek ott volt keletje. Kökösben is, egyszer a rögtönzési képesség tudománya húzott a bajból. Vasárnap reggelig ittam, és pénzben kártyáztam, a lelkészi lak közeli bárban, Endrénél. Hát, őt,

azóta elvitte a vagyonosodás mohósága, ami úrrá lett a népen 89 után. Pedig egy keresztelőn, a beszédben figyelmeztettem, ez az életmód nem jó, nem vezet jóra. Vissza is jelezte, a bárban, megértette, és igazam van. Végül is nem volt időm felkészülni. Amikor beléptem az imaterembe, még nem tudtam mit fogok prédikálni. Végül, ment minden, mint a karikacsapás, lélekjelenlét, rögtönzési bravúr, kihúzott a bajból. A lényegi gondolataimhoz, hozzá tettem ez mondta, az mondta, Heidegger mondta. Tudtam, olyan kobak ott nincsen, hogy kifogjon rajtam, észrevegye a csalást. Ijedtembe csináltam, nehogy észrevegyék, üres fejjel létem be az imaterembe. Végül csodálatosan sült el. Keblitanácsosom, jegyzőm, Sztojka Lajos, aki a falu polgármestere volt, úgy gratulált a beszédhez, hogy még soha, és hozzá tette: „Tiszteletes úr, látszik, készültél”! Igen, mert neki a készülést nem a saját gondolat jelentette, hanem a kölcsön. Az ilyennek nincsen saját gondolata, azért nem értékeli másnál a saját gondolatot. A tanárnő felesége, iskolai ünnepi beszédeiben, nyakra – főre idézett, hogy mutassa mennyire készült a beszédre. Ez az én szememben, az önálló gondolkodás hiányára utalt. Az ember akaratát megtöri, hogy akarjon beszélni, ha látja nincsen szükség, épp arra, amit személyesen gondol, hanem személytelen idézgetést várnak tőle. Igaz, ez korbetegség, egy eszében is illik, egy néhány nagy gondolkodóra utalni, mert másként has szövegnek tekintik. Végül a tudás gőgje, az idézet, a felkészülés gőgje, formalizmusa, nagyon lekezelőnek bizonyult, amikor elmentem Sztojkához, hogy bejelentsem, megkaptam a felmentésemet a papságból, amit. Gőgösen, lekezelően azt mondta: nem te kérted, téged kiraktak, mert nem jártál ellenőrzésekre, meg nem adtad le a lelkészképesítő dolgozatot. Hiába mondtam, hogy emlékszel Lajos bácsi, tavasszal, az esperesi vizsgálószéken, maga az esperes mondta, hogy kértem a felmentésemet, és meddig maradhatok még lelkész. Az meg jóval a vizsga előtt volt. Tehát, nem is volt értelme, ahogy, Erdővel akkor főjegyző, vagy püspök, már nem tudom, megegyeztük, letenni a nagypapit és ellenőrzésekre járni. De, ő ezen érveimre is csak gúnyosan vigyorgott. Igen, mert valószínű az ő agyában fordult meg, vagy lehet a titkosszolgálatéban, mert nem kizárt, hogy nekik dolgozott ellenem, hogy a felmentést hamarabb kapjam meg, mint szeptembe r 31, ahogy, tavasszal, az esperesi vizsgálószéken mondta Máthé Sándor esperes. A titkosszolgálatnak érdeke volt, engem a nyilvánosságból eltávolítani, meg aki 89 előtt üldözve volt, annak 89 után is, keresztbe tettek. Lehet, hogy a hírtelen való felmentésem is, Sztojka révén, az volt. Mert egy uzoni telefonista mondta, a felmentésem előtt, jóval, hogy Sztojka beszélt az esperessel, Máthéval. Tehát indulhatott tőle, vagyis rajta keresztül a SRI-től. Bizonyítja, hogy ketten mesterkedtek ellenem, hogy Kovács István tanár szerint, azon az EK Tanácsi gyűlésen, ahol a felmentésem megszületett, Máthé Sándor szorította sarokba Erdőt, hogy „na, mi lesz Nagy Attilával”. Szóval, Máthé egy aljas volt. Egyet egyeztünk, tavasszal, és alattomban, Sztojkával, más időponttal leptek meg, egy olyannal, hogy arra nem számítottam. Csütörtök nap, megkaptam a levelet, hogy szombattól nem vagyok lelkész. És az ők művük volt a megbélyegzési szándék, hogy kirúgásnak beállítani. Gondolom Sztojka, ezzel akarta magát kárpótolni, hogy ő is ki

volt rúgva. A felesége rakta ki, két bőrönddel a kapu elé, amikor gyanúba keverte magát Rózsikával, a fodrásznővel. Ő kezelt le, lehet az is kárpótlás volt, az, az előtt nem sokkal történt büntetőjogi vizsgálat, ami nagyon megalapozottan folyt ellene. A személye megbélyegzéséért megbélyegzéssel akarta kárpótolni magát. Csak az ismeretséggel szabadult meg. Lehet, többek között, azok is törték ki, törik ki, büntetőjogi feljelentéseimnek a nyakát. Máthé Sándor esperes buzgónak bizonyult, hogy korábban kapjam meg a felmentésemet, buzgónak bizonyult, abban, hogy eljőjön, Kökösbe a húsos fazekakból enni, amikor Józsa Lajos hivatalos beköszöntője volt és az én kiköszönésem, de a hivatalos átadása nem érdekelte a két egyházközségnek. Igen unitárius körökben, püspökségen, is az után szívesen emlegetik, egy más változatban a megbélyegző változatot, kirúgás. Valaki érdeklődött utánam, a püspökségi előjáróktól, a kolozsvári unitárius püspökségen, hogy mi van Nagy Attilával. Az illető azt mondta: ivott, kirúgtuk. Na de, legyünk igazságosak, ha az ivászat lett volna az ok, mit nem tagadok, nem is bánok, akkor hány lelkészt kellett volna kirúgni, mint a néhai Nagy Zoltán, szentivánlaborfalvi lelkész, aki a sánc szélén ivott a cigányokkal, a volt gondnokom Márkos Gyuszi bácsi elmondása szerint. Ez csak egy példa. Na, de Kovács Lajos volt unitárius püspök felesége, viszonylag fiatalon, hatvan és valahány évesen, nem az alkoholizmus áldozata lett?! A vodka és a bagó áldozata! Na, de ahogy furán kezdődött, az első próba prédikációm, úgy is végződött. Szombattól, már nem voltam lelkész, de be volt programálva egy esküvő. Kérdeztem Máthé esperes atyánkfiát, hogy mi lesz. Ő mondta, hogy végezzem el. Abban az évben, mind csak temettem. Ezért reflexből, esküvői beszédem alapgondolata írva van, helyett, azt mondtam a jegyespár előtt, hogy temetési beszédem, de gyorsan ki is javítottam, normális a beszéd esküvői volt. Ezt használta fel, Sántha Gyula elvtárs, kökös udemerájos polgármestere ellenem, egy róla szóló írásom, melyben az igazat írtam meg, mi fájt, kommentjében, hogy az ő személyiségének megfelelően, aljas módon mocskoljon, rágalmazzon, hogy nem voltam felkészülve, keresztelői beszéd helyett, ő keresztelőt írt, temetésit mondtam. Akiket eskettem vissza lehet nézni, hogy kinek van igaza. A Toók asztalos lányát eskettem. Na, de nincsen mit várni egy olyan, udemerájos polgármestertől, mint Sántha Gyula elvtárs, aki Magyarországon, Kökös testvérfalújában, egy hivatalos fogadáson úgy leitta magát, hogy nem tudta mit csinál már, és ilyen állapotban, egy ottani, az elithez tartozó hölgyet, elkezdett sértegetni. Először is jóindulatból eskettem, nem lettem volna köteles, mint, ahogy puszta jóindulatból fogtam, lelkészi lakást javítatni, a kilépési szándék bejelentése után is. Meg azok után, hogy eszem ágában sem volt lelkész lenni, egy életre ezt is köszönjék meg, amit tettem, mert nem úgy hagytam semmit, ahogy kaptam. Gyuszika szerint nem készültem a beszédekre. Ez részben igaz, mert a keresztelői, esküvői, temetési beszédekre igen. Fejben, mert nekem az is elég volt, főleg, hogy a módom a rögtönzés volt. Na, de milyen kedvem legyen, egy olyan közösségnek prédikálni, akikkel kapcsolatban, a kezdő lelkész lelkesedését reagálva, Szász Feri

kollégám azt mondta nekem, hogy „azokat az embereket nem fogod kibírni, ki fogsz lépni”! Nem értük léptem ki, nem is volt életcélom lelkésznek lenni. Orbók Sándor, a gondnok, amikor megérkeztem, és újságoltam nagy terveimet, csak annyit mondott, „Tiszteletes úr majd meglátja, hogy ezekkel az emberekkel, majd mire megy”! Szóval a hallgatóság is olyan volt, hogy nem lelkesített a beszédre. Jézus is elfordult azoktól, akik süketeknek bizonyultak irányába. Mivel Kozma Szilárd, pénzcsaló, megélhetési asztrológus is szereti hangoztatni, úton – útfélen a netten, hogy úgymond elhajtottak, álljon itt a felmentésem, melyen először is az áll, hogy én kértem a felmentésemet.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful