ALEXANDRE DUMAS

A KIRÁLYNÉ NYAKÉKE
Regény FORDÍTOTTA FARKAS MÁRTA

TARTALOM ELSŐ KÖTET ELŐSZÓ BEVEZETÉS
1 Egy agg nemesúr és egy agg udvarmester 2 Lapeyrouse 6 A lakatlan ház 7 Jeanne, a pártfogó 8 Jeanne, a pártfogolt 9 A királyné erszénye 10 Louis doktor 11 Aegri Somnia 12 A szív sebét nem gyógyíthatja orvos 13 Delírium 14 Lábadozás 15 Két sebzett szív 16 A pénzügyminiszter 17 Megtalált illúziók - elveszett titok 18 Adós és hitelező 19 Elszámolás házastársak között 20 Mária Antónia, a királyné - Jeanne de La Motte, a nő 21 Boehmer elismervénye és a királyné kötelezvénye 22 A fogoly 23 Magasles 24 A két szomszédnő 25 A találka 26 A királyné keze 27 Nő és királyné 28 Nő és démon 29 Az éjszaka 30 Az elbocsátás 31 A féltékeny bíboros 32 A szökés 33 A levél és a nyugta 34 „Én Rohan herceg vagyok!” 35 Vívás és diplomácia 36 Nemesúr, bíboros, királyné 37 Magyarázkodás 38 A letartóztatás 39 A tanúvallomások 40 Az utolsó vád 41 Leánykérés 42 Saint-Denis 43 Egy halott szív 44 Amelyben kiderül, miért hízik a báró 45 Az apa és a menyasszony 46 Sárkány után vipera 47 Hogyan esett, hogy Beausire, abban a hitben, hogy nyúlvadászaton van, maga lett a nyúl, akire Crosne úr rendőrei vadásznak 48 Kalitkában a gerlepár 49 A királyné könyvtárszobája 50 A rendőrfőnök dolgozószobája 51 Kihallgatás 52 Az utolsó szalmaszál 53 A kis Beausire keresztelője 54 A szégyenpad 55 Egy vasrács és egy pap 56 Az ítélet 57 Az ítélet végrehajtása 58 A házasság

A KIRÁLYNÉ NYAKÉKE
1 Két ismeretlen nő 2 Egy párizsi lakás 3 Jeanne de La Motte de Valois 4 A Bélus 5 Út Versailles-ba 6 A parancs 7 A királyné hálószobája 8 Kora reggel a királynénál 9 A svájciak tava 10 A kísértő 11 Suffren 12 Charny 13 A királyné száz Lajos-aranya 14 Fingret úr 15 Rohan bíboros 16 Mesmer és Saint-Martin 17 A dézsa 18 Oliva kisasszony 19 Beausire 20 Az arany 21 A házikó 22 Néhány szó az Operáról 23 A bál 24 Szapphó 25 Beausire akadémiája 26 A követ 27 Boehmer és Bossange 28 A követségen 29 Az üzlet 30 A hírlapírónál 31 Hogyan lesz a barátból ellenség? 32 A Neuve-Saint-Gilles utcai ház 33 A Taverney család feje 34 Provence úr négysorosa 35 Lamballe hercegnő 36 A királynénál 37 Az alibi 38 Crosne rendőrfőnök 39 A kísértő

MÁSODIK KÖTET
1 Szerelemnek színlelt nagyravágyás 2 Kilóg a lóláb 3 Ducorneau végképp nem érti 4 Álom és valóság 5 Oliva kisasszony nem érti, mit akarnak tőle

2

ELSŐ KÖTET

3

ELŐSZÓ
Engedje meg az olvasó, hogy mindenekelőtt - már csak az imént leírt cím okából is - kisebb magyarázatba bocsátkozzam. Immár húsz esztendeje társalkodunk egymással, s remélem, hogy az itt következő néhány sor inkább szorosabbra fűzi barátságunkat, semmint meglazítja annak szálait. Az utoljára váltott szavak óta bizony egy forradalom férkőzött közénk: én már 1832-ben1 megjósoltam ezt a forradalmat, feltártam okait, végigkísértem fejlődésének állomásait, még a végkifejletét is leírtam, sőt mi több: tizenhat esztendeje megmondtam, mit teszek ezelőtt nyolc hónappal. Hadd idézzem a Gallia és Franciaország című könyvem profetikus utószavának végsorait: „Ebbe az örvénybe fog tehát beleveszni a jelenlegi kormány. Hiába gyújtjuk meg a világítótorony fényét, másra nem lesz jó, csak hogy hajótörését lássuk: mert már késő, a hajó kormányozhatatlan, sodorja az ár, űzi a vihar. Ám a szerencsétlenség pillanatában emberi mivoltunk felülkerekedik állampolgári sztoicizmusunkon, s egy hang ezt kiáltja majd messzehangzón: HALÁL A KIRÁLYSÁGRA - MENTSD MEG, ISTEN, A KIRÁLYT! Ez a hang az én hangom lesz!” Hűtlen lettem-e ígéretemhez, s az egyetlen hang, amely Franciaországban búcsút mondott egy magasztos barátságnak, egy uralkodóház bukása közepette elég hangosan szárnyalt-e, hogy meg is hallják? Az általam megjósolt és beharangozott forradalom nem ért tehát váratlanul bennünket. Úgy üdvözöltük, mint valami végzetesen közelgő, rég várt jelenést; nem reméltük, hogy jobb lesz, sőt tartottunk tőle, hogy rosszabb. Húsz esztendeje, amióta a népek múltjában vájkálok, tudom, mit jelent a forradalom. Nem beszélek most sem azokról, akik a forradalmat csinálták, sem azokról, akik hasznot húztak belőle. Minden vihar felkavarja a vizet. Minden földrengés a felszínre löki azt, amit a mélység rejtegetett. Aztán az egyensúly természeti törvénye hatására minden molekula a helyére kerül. A föld ismét megmerevedik, a víz leülepszik, s az átmenetileg zavarossá vált égbolt arany csillagai ismét ott tündökölnek az örök tó tükrén. Olvasóim ugyanolyannak találnak majd engem is, most február 24. után, amilyen azelőtt voltam: csupán egy ránccal több a homlokomon, egy sebhellyel több a szívemen. Az elmúlt iszonyatos nyolc hónap alatt csak ennyi változáson mentem át. Akiket szerettem, most is szeretem; akiktől féltem, azoktól már nem félek; akiket megvetettem, jobban megvetem őket, mint valaha. Nos tehát, a műben és bennem mi sem változott; talán a munkám is egy ránccal meg egy sebhellyel gazdagodott, mint jómagam. Ennyi az egész. Ez idáig körülbelül négyszáz kötetnyit írtam. Sok-sok évszázadot végigkutattam, sok-sok alakot felidéztem, akik a felidézés nyomán kábán ácsorogtak a nyilvánosság vakító fényében.

1

A Gallia és Franciaország epilógusában 4

Nos, most ünnepélyesen felszólítom a kísérteteknek eme gyülekezetét, mondják meg, feláldoztam-e valaha is bűneiket, hibáikat vagy erényeiket annak a kornak, amelyben éppen éltem: mindig megmondtam az igazságot vagy azt, amit igazságnak véltem, királyokról, nagyurakról, népről: s ha a holtak is tudnának tiltakozni, mint az élők, egyetlen kijelentésemet sem kellene visszavonnom a holtakról, mint ahogy egyetlen kijelentésemet sem vontam vissza soha az élőkről. Vannak, akiknek minden szerencsétlenség szent, minden bukás tiszteletre méltó; ha élet vagy trón semmisül meg, én kegyelettel hajtok fejet a nyitott sír, a lehullott korona előtt. Amikor könyvem első lapjára felírtam a címet, őszintén szólva nem szabad akaratomból választottam, hanem mert elérkezett az ideje, reá került a sor; a kronológia hajthatatlan; 1774 után el kellett jönnie 1789-nek; a Joseph Balsamo után A királyné nyakékének. Ám ne legyenek aggályaik: éppen azért, mert manapság ki lehet mondani, a történész cenzúrázza majd a költőt. A királynéról mint asszonyról semmi légből kapott kijelentést nem teszek, mint ahogy a királynéról mint mártírról semmi kétségbe vonhatót. Igaz, mindent lefestek: az emberi gyengeséget, a királyi gőgöt, de mint az idealista festők, a hasonlatosság szép vonásait emelem majd ki; mint a nevében az Angelus szót viselő művész, aki imádott szeretőjében szent madonnavonásokra lelt; az aljas gúnyolódás és a túlzott dicshimnusz között részrehajlás nélkül, szomorúan, ünnepélyesen járom a költészet ábrándos útját. Az, akinek sápadt fejét a hóhér felmutatta a népnek, drágán megfizetett azért a jogáért, hogy ne kelljen pirulnia az utókor előtt. Alexandre Dumas 1848. november 29.

5

BEVEZETÉS

6

1 Egy agg nemesúr és egy agg udvarmester 1784 áprilisának első napjaiban, körülbelül délután negyed négykor, régi ismerősünk, az öreg Richelieu marsall, miután illatos festékkel saját kezűleg kipingálta a szemöldökét, félretolta a tükröt, melyet szobainasa, a hűséges Fafté utódja tartott elé, aki ugyan követte, de nem helyettesíthette elődjét, és sajátos arckifejezéssel bólintott: - Úgy ni - mondta -, meg is volnánk. Aztán felállt a karosszékből, s fürge, fiatalos mozdulattal lepöckölte égszínkék bársonynadrágjáról a parókájából ráhullott fehér rizsporszemeket. Majd miután öltözőszobájában kétszer-háromszor körbemasírozott, lábfejét lefeszítve, térdét kimerevítve, az udvarmesterét hívatta. Öt perc múlva megjelent az udvarmester, tetőtől talpig szertartásos alkalmi öltözékében. A marsall a helyzethez illő, komor arckifejezést öltött. - Remélem, uram - mondta -, jó estebédet készített. - Természetesen, nagyuram. - Megkapta a vendégek névsorát? - Meg, és meg is jegyeztem: kilenc teríték, ugyebár? - Teríték és teríték között nagy különbség van! - Persze, nagyuram, de... A marsall kissé türelmetlenül kapta fel a fejét, bár mozdulatát méltóság fékezte. - A de nem válasz, kérem: valahányszor a de szót hallom, és nyolcvannégy esztendő alatt jó néhányszor hallottam, szóval ahányszor csak hallottam, mindig valami butaság következett utána, bármennyire is kínos ezt tudtára adnom. - Nagyuram!... - Először is, hány órakor lesz az ebéd? - A polgárság kettőkor, a hivatali nemesség háromkor, a nemesség négykor ebédel. - És én hánykor? - Nagyuram ma öt órakor ül asztalhoz. - Nocsak! Ötkor? - Igen, nagyuram, mint a király. - És miért mint a király? - Mert a listán, amelyet méltóztatott eljuttatni hozzám, egy király neve is szerepel. - Téved, uram, semmiféle király neve nem szerepel rajta. Mai vendégeim mind egyszerű nemesurak. - Nyilván tréfálni méltóztatik alázatos szolgájával, és én köszönettel veszem a megtiszteltetést. De Hága grófja, nagyuram egyik vendége...

7

- Nos? - Nos, Hága grófja király. - Nem ismerek ilyen nevű királyt. - Akkor elnézést kérek - mondta az udvarmester és meghajolt -, de azt hittem, illetve feltételeztem... - A maga feladata nem az, hogy higgyen! Meg hogy feltételezzen! Magának, uram, el kell olvasnia a parancsaimat, de semmiféle megjegyzést nem kell hozzájuk fűznie. Ha azt akarom, hogy valaki tudjon valamit, azt megmondom, de ha nem mondok valamit, akkor azt akarom, hogy azt ne tudják. Az udvarmester ismét meghajolt, talán még annál is mélyebb tisztelettel, mint ha uralkodóval beszélne. - Így hát legyen szíves - folytatta a marsall - a szokásos időben, azaz négy órakor tálaltatni, lévén a vendégeim csak nemesurak. A parancs hallatán elborult az udvarmester homloka, mintha a halálos ítéletét olvasták volna fel. Elsápadt, és meggörnyedt a csapás súlya alatt. Aztán a végső kétségbeesés bátorságával kihúzta magát: - Isten kezében vagyunk - mondta -, de nagyuram bizony csak öt órakor ülhet asztalhoz. - Miért? Hogyhogy? - kapta fel a fejét a marsall. - Mert lehetetlen előbb tálalni. - Uram - mondta a marsall, és büszkén megrázta még mindig életerőről árulkodó, fiatalos fejét -, ha nem tévedek, húsz esztendeje áll a szolgálatomban? - Huszonegy esztendeje, egy hónapja és két hete, nagyuram. - Nos, ehhez a huszonegy esztendőhöz, egy hónaphoz és két héthez egyetlen napot, egyetlen órát sem teszünk hozzá. Érti? - mondta keskeny ajkát összeszorítva, festett szemöldökét ráncolva az öregúr. - Már ma este új gazdát kereshet. Nem tűröm, hogy az én házamban a lehetetlen szót kiejtsék. És az én koromban eszem ágában sincs gyakorolni ezt a szót. Nincs vesztegetni való időm. Az udvarmester harmadszor is meghajolt. - Ma este búcsút veszek hát nagyuramtól - mondta -, de az utolsó pillanatig úgy fogom ellátni a dolgomat, ahogyan kell. És két lépést hátrált az ajtó felé. - Mit ért azon, hogy ahogyan kell? kiáltotta a marsall. - Tudhatná, hogy itt a dolgok úgy történnek, ahogyan nekem kell, ez az íratlan szabály. Nos, én négy órakor akarok enni, és ha nekem négykor van ehetnékem, maga ne ötkor tálaljon. - Marsall úr - mondta szárazon az udvarmester -, én pincemester voltam Soubise hercegnél, intendáns Louis de Rohan herceg bíboros úrnál. Az elsőnél évente egyszer őfelsége, Franciaország megboldogult királya vacsorázott; a másodiknál havonta egyszer őfelsége, Ausztria császára. Tudom tehát, mi jár az uralkodóknak. Soubise hercegnél hiába hívták XV. Lajos királyt Gonesse bárónak, akkor is király volt; a másodiknál, azaz Rohan bíborosnál hiába hívták József császárt Packenstein grófnak, azért mégiscsak császár volt. A marsall úr

8

vendégét hiába hívják Hága grófjának, attól Hága grófja mégis Svédország királya. Ma este vagy távozom marsall úr házából, vagy úgy fogadják Hága grófját, mint királyt. - Öszvér uram! Ha belegebedek, akkor sem érti meg, hogy éppen ezt nem akarom? Hága grófja ragaszkodik a legszigorúbb, a legteljesebb inkognitóhoz. A kutyafáját, azt hiszik, nem látok át a buta hiúságukon, szalvétás uraim? Nem a koronának, hanem saját maguknak akarják leróni tiszteletüket a mi pénzünkön. - Feltételezem, nagyuram - mondta savanyú ábrázattal az udvarmester -, nem gondolja komolyan, amikor pénzről beszél nekem. - Na nem, nem - mondta a marsall, majdhogynem restelkedve. - Pénz! Ki a fene beszél magának pénzről? Nagyon kérem, ne forgassa ki a szavaimat, és ismétlem, nem akarom, hogy itt királyról szó essék. - De hát marsall uram, minek néz engem? Nagyuram nem feltételezi, ugyebár, hogy ilyen vak vagyok? Királyról nem lesz szó. - Akkor viszont ne makacskodjék, adjon enni négy órakor. - Nem lehet, kérem, mert négykor még nem lesz itt az, amit várok. - Mit vár? Halat, mint Vatel úr? - Vatel, Vatel - motyogta az inas. - No, tán meglepte a párhuzam? - Nem, de az a tragikus döfés, amely Vatel úr testét önkezétől átjárta, Vatel urat halhatatlanná tette! - És maga úgy gondolja, hogy a kollégája túl olcsón vásárolta meg a dicsőséget? - Nem, nagyuram. De hányan szenvednek többet a mi pályánkon, hányunkat emésztenek tőrdöfésnél százszorta égetőbb fájdalmak és megaláztatások, és mégsem nyerjük el a halhatatlanságot! - Ejnye, uram, talán nem tudja, hogy a halhatatlansághoz akadémai tagnak kell lenni, vagy meg kell halni? - Ha így van, nagyuram, akkor még inkább élek és szolgálok. Nem fogok meghalni, és úgy teljesítem a feladatomat, ahogy Vatel teljesítette volna, ha Condé herceg kissé türelmesebb, és vár a halra egy félórát. - Nini, hiszen maga csodákat ígér! Igazán ügyes. - Nem, semmi csodát nem ígérek. - Akkor mit vár? - Óhajtja, hogy megmondjam? - Hát persze! Kíváncsi vagyok. - Nos, nagyuram, egy üveg bort várok. - Egy üveg bort! Magyarázza meg, kezd a dolog érdekelni. - Elmondom, miről van szó, nagyuram. Őfelsége Svédország királya, bocsánat, akarom mondani, őexellenciája Hága grófja kizárólag tokaji bort iszik.

9

- Na és? Annyira szegény volnék, hogy nincs a pincémben tokaji? Ha így van, ki kell dobni a pincemesteremet. - Dehogyis, nagyuram. Körülbelül hatvan üveg tokaji bor van a pincében. - Akkor hát azt hiszi, hogy Hága grófja hatvanegy üveg bort iszik meg az estebédhez? - Türelem, nagyuram. Amikor Hága grófja először járt Franciaországban, még csak királyi herceg volt; akkor a megboldogult királynál vacsorált, aki az osztrák császártól tizenkét üveg tokajit kapott. Méltóztatik tudni, hogy a tokaji színe-javát a császár pincéjébe viszik, és ebből a különleges termésből a többi uralkodó is csak akkor ihat, ha őfelségétől a császártól ajándékba kap? - Tudom. - Nos, nagyuram, ebből a tizenkét üvegből, amelyből annak idején a királyi herceg is ivott, mostanra mindössze két üveg maradt. - Ó! - Az egyik XVI. Lajos pincéjében van. - És a másik? - Nos, nagyuram - mondta az udvarmester diadalittas mosollyal, mert érezte, hogy hosszú küzdelem után közel a győzelem -, szóval a másikat ellopták. - Kicsoda? - Egyik barátom, a megboldogult király pincemestere, aki igencsak lekötelezettem. - Ó! és aki magának adta az üveget. - Úgy van - mondta gőgösen az udvarmester. - És maga mit csinált vele? - Gondosan elhelyeztem a gazdám pincéjében. - A gazdája pincéjében? És ki volt akkoriban a gazdája? - A bíboros, Louis de Rohan herceg. - Uramisten! Strasbourg-ban? - Saverne-ben. - És maga a kedvemért elküldött a borért! - kiáltotta az öreg marsall. - Nagyuram kedvéért - felelte az udvarmester olyan hangsúllyal, mintha azt mondta volna: te hálátlan kutya! Richelieu herceg megfogta az öreg cseléd kezét. - Bocsánatot kérek, maga az udvarmesterek királya. - És ki akart dobni! - felelte az udvarmester leírhatatlan fej- és vállmozdulat kíséretében. - Száz aranyat fizetek magának azért az üvegért. - Plusz száz aranyba kerül marsall uramnak az útiköltség, az már kétszáz. De még így is ingyen van, valljuk be. - Azt vallok be, amit csak akar. Addig is, a mai naptól számítva megkétszerezem a fizetését.

10

- De nagyuram, igazán semmi különöset nem tettem, csak a kötelességemet teljesítettem. - És mikor ér ide a százaranyas futárja? - Ítélje meg, nagyuram, vajon elvesztegettem-e a drága időt: mikor is rendelte meg a mai estebédet? - Ha jól emlékszem, három napja. - Ha egy futár megállás nélkül rohan, huszonnégy óra alatt teszi meg oda és huszonnégy óra alatt vissza az utat. - Még mindig marad huszonnégy órája: udvarmesterek fejedelme, mit csinált a maradék huszonnégy órájával? - Sajnos, nagyuram, elvesztegettem. Csak másnap jutott eszembe az ötlet, miután megkaptam a vendégek névsorát. Ha már most hozzáadjuk a tárgyalásokra fordított időt, láthatja, nagyuram, hogy szigorúan a legszükségesebb időt kértem csak, amikor azt mondtam, hogy ötkor tálaljunk. - Hogyhogy! Az üveg még nincs itt? - Nincs, nagyuram. - Te jó ég! És ha a maga saverne-i kollégája ugyanolyan hűséges cselédje Rohan hercegnek, mint maga nekem? - Nos, akkor, nagyuram? - Ha nem hajlandó odaadni az üveget, mint ahogy maga sem adná oda másnak? - Én? - Maga! Gondolom, ha az én pincémben lenne egy ilyen üveg, maga sem adná oda. - Alázatosan elnézést kérek, nagyuram, de ha egy kollégának királyt kellene az ura asztalánál vendégül látnia és nagyuram legjobb borát kérné tőlem, én bizony azonnal odaadnám neki. - Nocsak! - mondta a marsall enyhe fintorral. - Segíts, hogy segíttessél, nagyuram. - Hát akkor nagyjából megnyugodtam - mondta sóhajtva a marsall -, de még mindig történhet valami balszerencse. - Micsoda? - Például eltörik az üveg. - Á, nagyuram, arra még nem volt példa, hogy valaki eltörjön egy üveg bort, amely kétezer frankot ér. - Akkor hagyjuk, tévedtem. Lássuk csak, hánykor érkezik a futárja? - Pontosan négykor. - Akkor miért nem ehetünk négykor? - csapott le ismét a marsall makacsul, mint az öszvér. - Mert a boromnak egy órai pihenőre van szüksége, s ez is csak azért elég, mert feltaláltam egy különleges eljárást. Enélkül három napig kellene pihentetni. A marsall elismerte, hogy ez alkalommal is alulmaradt, így hát megadása jeléül tisztelgett az udvarmester előtt.
11

Szépen felsorolta az összes vendégemet . már csak ez hiányzott! . . tehát délben. így rá is várni kell majd. hogy maga milyen művelt! .A Figaro házasságá-ról? . mivel nagyuram vendégei nagyon jól tudják. .. mert ma este elutazik. . máris félórát késett. . ha végigvesszük őket: Launay úr a Bastille-ból jön.Szabad időmben olvasgatok. Dubarry grófné. de azóta.Nagyuram.Különben. azért ő még pontosan ideér.Valóban.Itt van még Condorcet úr. én ezt jobban tudom. igazán pontosságával kérkedhetne. .. nagyuram. . a mostani jeges utakon Párizsból három óra alatt érhet ide.Biztos. . 12 . hogy Hága grófjával költhetik el estebédjüket. így nem fog egyhamar szabadulni. Cagliostro és Taverney urak lesznek? .Az meglehet. Köszönöm. Favras. De értsen meg már maga is valamit: Lapeyrouse úr miatt akartam korán asztalhoz ülni. Condorcet. és őfelségével földrajzról és kozmográfiáról cseveg. Amióta egy egyszerű herceg kedvese. mivel külföldi.Pedig így van. megváltozott az ebédidő: a Bastille most egy órakor ebédel. alkalmazkodni fog a többiekhez. akinek az ereiben nem folyik királyi vér. mint régi barát.Ó. . . aki Provence grófjával nyilván Caron de Beaumarchais darabjáról társalog. s csak nemrég lakik Párizsban. . a ma esti nyolc terítékkel meg is volnánk. csak fél ötre jönnek.Igaz.mondta a marsall -. de ha belemélyed valami számításba. Nagyuram vendégei ugyebár Launay gróf. ahogy a rabok megebédelnek. aki úgy is mint a mértan tudósa.Arról. Lapeyrouse.Ők. Azt hiszem. de rögtön indul.Jó pap holtig tanul. .mondta -.Elnézést. Lapeyrouse úr a királynál van. Hol fogunk enni? . hogy abban a megtiszteltetésben részesülnek. és szeretne idejében indulni. mert ő. . Folytassa. nagyuram.A nagy ebédlőben.Taverney úrról azért nem beszéltem ..Igen. Homéroszhoz meg az én szegény Raftémhoz méltó elősorolás volt. .Ott megvesz bennünket az Isten hidege. valószínűleg nem ismeri eléggé a Versailles-ba vezető utat.Nos. mire kikászálódik belőle. egyedül Taverney maradt ki. Ami pedig Cagliostro grófot illeti. csak a bárókkal szemben játssza a királynét.Nahát. nagyuram. végig lefelé a jeges úton. . . Ugyanaz a helyzet Favras úrral. Az udvarmester meghajolt. . . hogy nagyuram a Bastille-ban volt. .Dubarryné asszony Luciennes-ből jön.Nahát.

. és íme.súgta vissza Dubarryné.. nagyuram. .Jöjjön be. Uramisten.Három napja fűtjük. most fordul be az udvarba egy lovas. az udvarmester pedig szaladt tenni a dolgát. majd ismét a tükréhez fordult.mondta az öreg marsall. Itt a tokajim. .Annyi. nagyuram. a kisszalonba. hogy tizennyolc fok legyen.. 13 . . hogy kettecskén legyünk? .súgta oda a grófnénak.mondta a marsall.mondta nevetve valaki. és úgy intéztem.kiáltotta a marsall.Húsz esztendeig! .Bárcsak még húsz esztendeig így szolgálnának ki! .Maga az. Drága tábornagyom. és nagyot nevetett.Maga az első.Fél öt van. most ütötte a felet.szólt egy rekedt hang.Maga meg elbizakodott .Remek! Na.Ó. . Aztán mind a hárman átmentek a szomszéd szobába. .Átkozott ünneprontó . .Hármacskán . . . amikor a herceg éppen a tükrébe pillantott.Taverney! . .Talán inkább a fagy csípte pirosra az arcom. szívből kívánok magának még húsz esztendőt. . bár akkor én már hatvan leszek és nagyon öreg. A marsall az ingaórára pillantott. . kérem. grófné! . hogy maga most is milyen szép és üde! . .

hogy megérkeztek a vendégei. Hága grófja a szeme elé emelte a poharát. éljen őfelsége. akinek többnyire mélabús világoskék szeme néha élénken fel-felcsillant. . marsall. ügyes. előzékeny.Gróf úr . hogy teljesen egyedül van a teremben. s hála az udvarmester pontosságának. mint az árnyék.kiáltották. az ezüstnemű pendülés nélkül került a tálalókról az asztalra. s a király olyan végtelenül jó volt hozzám. gróf úr? Szavait egy harmincnyolc esztendős. marsall .mondta a herceg.Így van. akik hozzá vannak szokva a koronás főkkel való társalgáshoz -. s akkor bort ivott. nyílt. a borok bukéját s a leves után meginduló csevegés zsongását. hogy a többiek lelkesen felpattantak: . hogy egyszer is akár csak a karjukhoz ért volna. s a gyertyák fényében nézte az italt. ahogy azok beszélnek.2 Lapeyrouse A hópárnás kockaköveken egyszerre több kocsi tompa robaja figyelmeztette a marsallt. szögletes vállú férfihoz intézte.Volt szerencsém a gróf úrral nála vacsorálni. csak a vendégek hangját: a tányérok koccanás nélkül cserélődtek. mint amit most az udvarmesterem tölt.Csak vizet iszom.Ugyanazt a bort. melyekbe egészen térdhajlatig süppedt a vendégek combja. egy órával ezelőtt jöttem el a királytól. Lapeyrouse úr? . kilenc lakáj . S a gróf olyan nemes. Kintről semmi nesz nem hallatszott (a zsalugátereken hangfogó volt).Igen . marsall. Lajosnál . igen. hajolt a vendégek közé. .Éljen őfelsége! . köszönöm.Nagyon kellemes emléket idéz fel. . gróf úr .Kivéve XV. .mind csendes.suhant a szőnyegeken.felelte. a húsok illatát. anélkül. alacsony termetű.válaszolta meghajolva Richelieu. meglökte volna a prémmel dúsan kibélelt karosszékeket. a kilenctagú társaság hamarosan helyet foglalt az ebédlő ovális asztalánál. .Nem iszik. A pohárban mintha folyékony rubin csillámlott volna. s akkor a császár terméséből való tokajit ittam.felelte a kapitány olyan simogató és egyben tiszteletteljes hangon. A marsall vendégei élvezték a kályhák lágy melegét. de nem tolakodó . ezek a néma szolgák nyilvánvalóan süketek is. hogy senki nálam hango14 . szőke. 1771-ben. nemes homlokáról cáfolhatatlanul lerítt magas származása. Így hát tíz perc elteltével a társaság úgy érezte. Franciaország királya! Ugye egyetért velem. . Richelieu jobb oldali szomszédjához fordult: . de nem kapkodó. odabent sem lehetett hallani mást. a szemével parancsolt. az udvarmester ajkáról suttogás sem rebbent.mondta Hága grófja -. olyan kedves hangsúllyal ejtette ki a köszönöm szót. .

.Annyi bizony.szólt a Richelieu marsallal szemben ülő férfi.mondta a marsall. hogy a korelnök az a bor.Kétségbe vonja a tokaji korelnökségét? . amilyen van.Ugyan.Csakugyan nyolcvannyolc éves.Mit nem hisz.Hát nem kibeszéli. okos. ha nem lenne ilyen jó uram. mint maga. A múlt században születtem. a nagy században.Ez rád vonatkozik. uraim . akkor hát te vagy.Ha itt volna az édesapja.Mindnyájan boldogan iszunk őfelsége egészségére . De. amikor 1664-ben Montecuccoli legyőzte a törököket.Ezt a tokajit éri hát a megtiszteltetés. mégpedig aznap. Taverney. tiltakozom.kérdezte Hága grófja. s átható pillantással nézett a közbeszólóra. hogy éljen a király! Mivel azonban engem egy óra múlva már a tenger felé röpít a postakocsi. hogy amikor kilépek innen.Nem hiszem . hogy a király egészségét köszöntse. herceg? . gróf úr . .mondta Cagliostro és élénk vonású. Lapeyrouse felemelte a poharát.mondta Dubarryné -. hadd éltessek egy másik királyt. úgy százharminc éves lehet.Én.mondta Favras. hiszen 1714-ben a kosztosa voltam. hogy abba a hasas palackba beletölthesse ezt a finom bort. . Könnyű kiszámolni. busa fejét magasra emelte az asztal fölött -. .Lehetetlen . . márki.Kijelentem. hogy lehetetlen. .mondta a gróf. pedig Cagliostro rendületlen komorsággal ejtette ki e szavakat. 15 . . ahogy a parlamentben mondanák.Micsoda udvariatlanság . akit szíves örömest szolgálnék. a marsall balján. nyolc évvel fiatalabb vagyok nálad. . és alázatosan meghajolt Hága grófja előtt. mivel ezt az üveget magam zártam le viaszpecséttel.Nem hiszem.mondta nyugodtan a gróf -. igaza van. .mondta Launay. .Százhúsz éves tokaji.kérdezték kórusban a vendégek. így nem is méltó olyan jó matematikushoz.mondta Dubarryné. 1704-es . Bastille-igazgató uram. Cagliostro úr? . hogy Richelieu úr a korelnök közöttünk.Maga? . . . uram. amit Hága grófja éppen most önt a poharába .Ha jól számolok . Jó régen volt! . Favras úr . engedélyt kérek. a korelnöké a felköszöntés joga.mondta meghajolva Cagliostro.mondta a marsall -.sabban nem kiáltaná. ahogy mondani szokás: 1696-ban. vagy rám? . Taverney.kérdezte nevetve a marsall. .Bizony . mert legalább tízesztendősnek kellett lennie.tiltakozott az öregúr. ő nem mondaná. ugyan. . hogy nyolcvannyolc éves vagyok? .Remek! . s öreg barátjára nézett. . ahol a király által rendelkezésemre bocsátott két gyönyörű háromárbocos vár rám. Nevetés harsant.kérdezte Condorcet. . . .Egy pillanat. .

. gróf úr. . hogy a saját szememmel láttam azt a négy üteget. s erre én voltam a legalkalmasabb.kiáltotta Dubarryné. asszonyom. Fülöpöt? . a szépség relatív.Ezek szerint az úr akkoriban tényleg több volt. . Kleopátra királynő megbízott. . hogy a crécyi csatában vett részt és nem az actiumiban . lévén hogy személyesen részt vett abban a nevezetes csatában.Valóban olyan szép volt? . ne mondja! . gróf úr . istenem.Jócskán elmúltam tízéves. vagy inkább nem akarta elhinni. hogy rendezzem át az alexandriai könyvtárat.Mégsem volt olyan iszonyatos.Ó.A szerencsétlen. amikor jelentették neki. Ámbár meg kell adni. hogy az angolok részéről sem volt egészen becsületes győzelem. az egyik főúr én voltam. Cagliostro úr? .felelte Cagliostro meghajolva.Milyen részletekre gondol? Örülnék.Kleopátra tehát. Kleopátra Egyiptomban elragadó királynő volt.Mint tudja. amikor is a hitetlenek kegyetlenül elpáholták császári barátaimat és fegyvertársaimat. .Hát mert olyan hajózásra vonatkozó részletekről mesélhetne. uram . hogy szerencsekívánatait tolmácsoljam Montecuccolinak. . pedig én figyelmeztettem rá. mivel személyesen ismertem az ókor legkiválóbb szerzőit. ha segíthetnék valamiben.. uram. melyeket Edward a velenceiektől vásárolt. . .Ne szólja le a varrólányokat.Úgy van. . asszonyom felelte Cagliostro.. akkoriban Egyiptomban jártam. aki éppen akkor esett el. amiről Valois Fülöpnek fogalma sem volt.Eszerint ott volt? . öreg. . mint a crécyi futás . . mondtam neki.A király öt főúr kíséretében hagyta el a csatateret. . 16 . mennyire sajnálom.Eszeveszett menekülés volt. aki a szentgotthárdi győzelemmel megbosszulta Especk 1536-ban bekövetkezett szlavóniai vereségét.Jaj. .És látta Kleopátra királynőt. amiket sosem értettem egészen. asszonyom. nem is hinné.mondta mosolyogva Condorcet. hogy minden elveszett.mondta Cagliostro szintén mosolyogva -.Nem. .Mint ahogy magát látom. mivel harmadnap őfelsége Ausztria császára azzal bízott meg. hanem egész Franciaországot.. hogy ágyúi vannak. ahogy Cagliostro beszélt -.szólt Dubarryné.mondta Lapeyrouse. a crécyi menekülés borzalma abban rejlett.Isten őrizz! .mondta Hága ugyanolyan komolyan. uram. . mint tízesztendős . amikor ezt a műveletet lebonyolítottam. .Ismerte VI. Edward királynak ágyúi voltak. de Párizsban csak aranyos kis varrólány lehetett volna. bár Plutarkhosz igazán szépen ír ezekről a dolgokról. hogy akkor nemcsak egy hadsereget győztek le. vak cseh királlyal érkeztem Franciaországba. grófné.Miért? .

közelebbről. görögös orra. .. Egyvalamit azonban bizton állíthatok. Nagy mandulaszeme volt. . grófné. egyiptomi divat szerint. amikor azt tanácsoltam. hogy nem hisznek nekem: egész életemben a hitetlenkedés ellen kell küzdenem. Annyira fél a haláltól. mint maga. olyan tiszta vizű. Favras. asszonyom: jogar való bele. gróf. . S amint látja. Kleopátrát is. a gróf hallgatói közül a legkíváncsibb. Valois Fülöp nem hitt nekem.Én? . ha tovább folytatja .A hüvelykujján! .Látom én. . micsoda elragadó bajtárs! Olyannyira. .Ott. élénk. mint a magáé. . A gyémánt kézről kézre járt.Ismerte Valois Fülöpöt? . hogy kővé dermedve bámulja magát.Komolyan mondom. hogy Antoniust legyőzik. hallgassatok Kasszandrára. és majdnem olyan szép keble. végül visszajutott Cagliostróhoz. én éppen Csehországba indultam. a foga. láttam és ismertem. Kleopátra nem hitt nekem. hogy amikor a filiszteusok megölték. hogy megért vagy harmincnegyvenezer frankot. . nekem alig megy fel a kisujjamra. Ó. Ptolemaiosztól. amikor azt mondtam a falóról: „Kasszandrát megszállta az ihlet.Mit? . ezt a gyémántot tőle kaptam.De hiszen ez csodálatos! .mondta Cagliostro s meghajolt -. szellemes asszony. . és megmutatta Dubarrynénak.Nézze.kiáltotta Dubarryné.Alacsony.Igen.Hogy mindazokat a dolgokat és személyeket.Biztosíthatom . ő pedig nyugodtan visszahúzta az ujjára. Lehúzta a gyűrűt. mert magát csak másodszor vagy harmadszor látom. olyan szépen csiszolt. ő meg az öccsétől.mondta Richelieu -. igaz. . Mint mondtam. . hogy Jonathán nálam is sokkal mulatságosabb volt. Kleopátra a hüvelykujján viselte. 17 . Csodálatos gyémánt volt. olyan fekete szeme volt. amikor figyelmeztettem. amikor ő visszatért Párizsba. A trójaiak nem hittek nekem. s majd rosszul lett a nevetéstől. vékonyka.mondta Dubarryné.Amint már mondtam is. a szóban forgó kiváló stratégával viszont majdnem egy esztendeig éltem egy sátorban. .Fogalmam sincs róla. sőt. És most mondja meg őszintén.Ahogyan magát. Nézzék csak. Condorcet.Ismerte Montecuccolit? .És Kleopátrát? . életemben nem láttam még ilyen komoly és egyszersmind ennyire mulatságos embert.Maga.kérdezte Taverney. majdnem belebolondultam. mint az igazgyöngy és a keze. . hogy vonuljon vissza Edward elől. amelyekről és akikről az imént beszéltem. mert halhatatlannak képzeli. ez a szegény Taverney fog belebolondulni.” . halhatatlan vagy nem? . mint magának.

adtam neki három vagy négy üveggel.Magyarázza meg. vagy magának csakúgy. hogy minden reggel három cseppet vegyen be belőle? Emlékszik. amennyinek látszik. maga kész boszorkánymester! .Komolyan mondom. és maga maximum harmincéves. . maga olyan dolgokat mond itt nekem..Te jó ég.. az családi titok. akkor fiatalítson meg! .Hogyhogy? . asszonyom.mondta -. . . én mondtam meg neki. . asszonyom.Olyan.És van még neki? 18 . ismerem a fiatalság titkát.Bizony maga.Nem. neki csakúgy. milyen a keblem! . .Hát ..Ó.Amiket egyedül maga ismer. . . ha vastagon bekeni az arcát pirosítóval. . . tudom én azt nagyon jól. Az ember annyi idős. .Ó. . a baloldalon.Igen. mert ahhoz képest. ha még a felebarátja titkait sem ismerné? . Cagliostro úr. mint neki. maga nem is tudja. hogy Sartines úrral kapcsolatban valami elintéznivalója akadt abban a házban? Emlékszik. s hogy teljes legyen a hasonlóság. . .Én? .És maga honnét tudja? A marsall elhúzta a száját. hanem hálátlanság.mondta nevetve Richelieu -.Ivott az elixíremből. .Magát felesleges.Így hát Joseph Balsamo is ismerte annak a csodálatos elixírnek a receptjét? . meghagyva.mondta Dubarryné. . asszonyom. . jól teszi. de mivel egyik legjobb barátom volt.Szép dolog.Na de ilyet! . a hatodik borda magasságában kis fekete anyajegye van. asszonyom.De gróf úr. ha magához jön az ember. grófné.Eszerint maga ismeri a fiatalság titkát. mint magának.. az már nem feledékenység.Igazán könnyű.. ez tény.Dehogyis.Bókol.Ismét Cagliostróhoz fordult: . hogy bizonyos Joseph Balsamo nevű barátomnak segített valamiben? Emlékszik. grófné . hogy Joseph Balsamo egy üvegcsét adott magának ajándékba. asszonyom. hogy két-háromezer éves. a csoda már meg is történt. hogy egészen tavalyig szedte a cseppeket. mint Kasszandráé. grófné. amikor is kiürült az üveg? Ha minderre nem emlékszik. . Maga saját magára alkalmazta az én eljárásomat. grófné? Emlékszik.Nem. alig látszik negyvennek. . De mitől lenne boszorkánymester az ember. Csak nem felejtette el? .Emlékszik arra a házra a Saint-Claude utcában.

a Sziklás-hegységbe indult egy expedícióval. és az erős balzsamos illat meg a szép rózsaszínű árnyalat.Az ördögbe is! . aki tréfára próbálta venni a dolgot -. a tévedést szándékosan követte el. Két ujját a zsebébe csúsztatta. azt nem tudom.Én még a többieknél is inkább. bocsánat. Mindenki bólintott.mondta a báró. . és a poharat a bárónak nyújtotta.kérdezte szinte reszketve a báró.Akkor itt egy másik kísérleti alany. szintén? .Ó.Meg kell innom? . A többiek észrevették. hogy megfiatalítsa? .Komolyan beszél? . hirtelen elhatározásra bírta: felhajtotta a csodatévő italt. .mondta Richelieu herceg.kiáltotta Richelieu. . s azt hallottam.mondta.mondta Cagliostro.kérdezte Hága gróf. hogy maga Médea tanítványa. hogy Cagliostro elvesztette a türelmét. drága grófom! . ám amikor a szájához emelte. és olyan viharos nevetésben törtek ki. Utoljára Amerikában láttam. .Óhajtja. amit a pezsgő a néhány csepp elixírtől kapott. a titkot! . elbizonytalanodott. . felség.Ó.kérdezte a marsall.Pontosan így van.Nos. báró . hogy megtegyem? . mint Matuzsálem kortársa? Vagy talán ez a fordított eset. .A titkot.És maga. .Így hát a grófné nem elég öreg.mondta Richelieu. hogy ott meg is halt.kiáltotta a marsall.Vagy oda kell adnia valakinek.Ide vele! . gróf úr . nyolcszögletű üveget. A báró megfogta a poharat. az Ohio partján. . szavaival a házigazdához. Mit szól hozzá? Nem úgy fest. tekintetével az egész hallgatósághoz fordulva. s elővett egy apró. .Nagyon komolyan.Ha megfiatalítja a barátomat. . . ez igazán könnyű .Nagyon kérem. hagyja már abba az udvarlást! . Aztán fogott egy még tiszta kristálypoharat. Taverney barátom. könyörgök.mondta -. A vendégkoszorú szájtátva követte pillantásával a legapróbb mozdulatát is. . .Nem . . 19 .és Cagliostro úgy hajolt meg. s az üvegből pár csepp folyadékot öntött bele. ő meg túl öreg? Cagliostro a báróra nézett. s nyúlt a pohárért. gróf úr. . Utána felhígította az elixírt félpohárnyi jegelt pezsgővel..kérdezte Cagliostro.Igyekezzék. kidoboltatom. ez nem tokaji. Három esztendeje eltűnt az én szegény Balsamo barátom. A báró beleszagolt a pohárba. a nemjóját! . pedig minden cseppje száz aranyat ér. Taverney úr. különben kárba megy ez a folyadék. . hogy legalább az élvezhesse a hatását. . hogy habozik. hogy jelezze.

egész folyót kellene kiinnia. élénken csillogott. amint húszéves kori fogai ismét kinőnek. s a dereka kiegyenesedett. a második próbatétel meg is ölhetné . egyszerű kiszámítani: ha harmincöt perchez harmincöt cseppet kellett bevenni. a grófné a szemével itta az ifjúság és az élet fejlődését. mint ifjúkora legszebb napjaiban. hangja erőteljes lett. amint lefelé haladt.. amikor kifogy az olaj. s könnycsepp csillant a pilláján. a háta meggörbült. mint a lámpa fénye. Étvágyát vesztette. . . hogy öreg.Nem. Dubarryné ismerte az elixír hatását. A társaság ösztönösen követte Taverneyt: az imént megfiatalodott s most még inkább megöregedett aggastyán láttán mély sóhaj szakadt fel a többiek kebléből.Érthető . Félórán keresztül evett.szólalt meg Hága gróf -.nyögte. melyre petyhüdten borult a szemhéj. . aki az ínyével csócsálta csak az ennivalót. azt mondta. hogy a folyadék. és mindezt szemmel láthatóan az idézte elő. . . Sebtében tányér és kés után kapott. a grófné majdnem Cagliostróra vetette magát.. még egy kicsit.suttogta az öregember mohó vágyakozással. 20 . s úgy érezte. .mondta a grófné szomorúan -. ha egy esztendeig akarunk fiatalok maradni. most farkaséhséget érzett.felelte Cagliostro. minden csak ábránd. lomha. a térde újból remegett. a csodálatos titok mindössze harmincöt percig tartott. aztán lassan-lassan lelohadt. Amikor a folyadék hatása a csúcspontra ért. Szembogara kitágult. szunnyadó vére a lába ujjától a feje búbjáig megindul az ereiben. gróf! .. s ez alatt a félóra alatt az asztaltársaság többi tagja szájtátva bámulta.kérdezték a többiek. Taverney.Mi baj? . akaratától függetlenül nagyra nyílt. . Előbb a homlokára vésődtek új ráncok.Így hát .Jaj! . szeme. hahotázott. Kacagott. Ám abban a pillanatban Taverney öregedni kezdett. Ahogy az öreg Taverney erei duzzadni kezdtek az ifjúságtól és élettől. keze remegése helyébe az idegek játéka lépett. de talán leginkább a csodálat kiáltása harsant. mert magának a balján levő raguból. hogy minden hiábavaló.Ó. tetőtől talpig újjáélesztette a testét. ahonnét az imént elsimultak a régiek.Hogy mi baj? Vége a fiatalságnak. akkor. a döbbenet.. mégpedig sebesebben. jaj . ha az ember két évig szeretne fiatal lenni. nyavalyás kis hárommillió-százötvenháromezer cseppet kell inni.Nem . . . uram. tapsolt. a bárónak mindössze harmincöt csepp életelixírt csöppentettem a poharába.Jaj. most már látom. mint ahogy a fiatalság visszaköltözött belé.mondta Condorcet -. a térde rugalmasan kifeszült. Ráncos bőre kifeszült. így hát a vendégek közül őt érdekelte a leginkább e jelenet minden részlete.Abban a szempillantásban egész testét borzongás járta át. s miközben a fogoly csontjait ropogtatta. a látvány őt is megfiatalította. A teremben a meglepetés. hogy érzi. így csak harmincöt percre fiatalodott meg. hogy kitépje a kezéből az élet vizét tartalmazó üvegcsét.mondta Cagliostro -. Mindenki nevetett. ivott és kurjongatott örömében. Keserveset sóhajtott.

kérdezte Hága gróf. ha már maga választhatta meg a korát. ki tudja számítani a támadás idejét. . amilyen maga.szólt a grófné. hogy megőrizze a fiatalságot és az életerőt. . vagy legalábbis elég fiatal. legalábbis maga szerint . mint ez itt. amilyen én voltam. gróf úr. . aztán negyvenéves koráig nem változik. Természetes állapotában az ember ereje harmincöt éves koráig nő. Annak. a gond és a betegség.És akkor már nem is lehet elhinni. 21 . .Bizony. . amikor az élet vizét inni kezdtük. Végül is mindegy. miért nem húszesztendős. istenem.Nos.. nagyon megöregedett. most azonban bíborszínű lett az arca.szólt Lapeyrouse naiv tengerészőszinteséggel -. mindig is rebesgették. még tele ifjúsággal. .mondta Lapeyrouse. hogy a kor ne gátolhassa a cselekvésben.Kíváncsiak rá. de ötvenig ez szinte észrevehetetlen. Aki. . aki megöregedett. asszonyom.folytatta Cagliostro. Az erő harmincöt éves korban kezd csökkenni. tehát életünk delén. vagy egy negyvenéves férfinak. amelyet a maga Joseph Balsamo barátja adott nekem. . Negyven fölött csökkenni kezd. . . Ám egy harmincéves asszonynak.kérdezte Dubarryné..mondta a grófné.Ó. . csak négyszer akkora. miért negyven? . hogy a marsallnak van valami receptje.kiáltotta a grófné -. asszonyom . így aztán mindig fiatal marad. pontosan akkor.Egész árvíz ..nevetett Hága gróf.Pontosan. hogy a természet vagy a nagyváros emberéről van szó. Ezután a halál pillanatáig egyre gyorsul a ritmus. tehát ha az emberi testet elnyűvi a kicsapongás. ismeri ennek az elixírnek a titkát. kíméltem magam. így van. hogy tíz éven keresztül megállítsa az idő múlását. nagy mennyiségre van szüksége az azonnali hathatós eredményhez. mielőtt rombolni kezdene. mindössze tíz csöppet kell bevennie a hanyatlási korszakokban.Én pedig felhagyhatok minden reménnyel .Az a kis üveg.Ezt a hírt a nők terjesztették .Nahát! . mi volt az én receptem? .mondta a grófné.mondta mosolyogva Cagliostro -. Az idős marsall nemigen szokott elpirulni. . amikor mozgásba akar lendülni.Nocsak! . . uraim. . kész negyvenéves férfi lenni. a fejlődés harmincéves korban megáll. és egyedül maga tapintott rá a titokzatos igazságra. mert jobb szeretek egészséges. herceg? . s mégis elegendő volt hozzá. mint jómagam.Először is van a természetes ritmus. mint félkész húszéves.Húszévesen az ember tetszik a harmincéves asszonyoknak. . Tíz csepp elég hozzá. .mondta szánalomra méltóan Taverney. .Azért.Mit ért hanyatlási korszakon? .Különben sem lehet élő bizonyítékkal vitatkozni.Richelieu úr ügyesebb volt . grófné .Velem más volt a helyzet. negyvenévesen viszont a húszéves nőket és a hatvanéves férfiakat is irányíthatja.mondta a vendégsereg. és épp a legmegfelelőbb pillanatban üt rajta a természeten. a természetet azelőtt kell elkapnunk. Civilizált életvitel esetén. Cagliostro! .Későn kezdtem.Hogyne lennénk kíváncsiak! .Feladom . .

. ez azt jelenti. hiszen Parisz a sarkába lőtt nyíllal megölte. Jó lesz. . . .A helyes táplálkozás . . Ha óhajtja. mert még van egypár kérdésem..Ki tudja? . .Rendben van. nem? . márki.mondta a grófné -. Szóval azóta negyvenéves. akkor többet bizonyít nekünk. asszonyom. . .ismételték a többiek is.mondta Hága gróf.Igen. aki persze maga se volt sebezhetetlen. töredelmesen bevallom. ha nem láttam volna az imént Cagliostro úr elixírjének a hatását..Sajnos meg. elmagyarázom. . s elegáns.. . hogy soha nem halt meg. gróf. mint a sarkcsillag. az ..És az egészség feltétele. . márki? .És hogy azóta.Ha így van. Ha ugyanis maga a trójai háború idején negyvenéves volt.Valamivel előbb.Tehát megölhetik? Erőszakos halállal meghalhat? . miért ne éppen az én elixírcseppjeim tartalmaznák a lehető legmegfelelőbb tápanyagokat? . . asszonyom. uram .Igaza van.. .Nemcsak a fiatalság meghosszabbítását.mondta Cagliostro. . . Nos.Szerencse dolga.Halljuk! . gróf úr.És hogyan tudott háromezer-ötszáz esztendőn át minden balesetet elkerülni? . Ujján a gyűrűk között úgy ragyogott fel a Kleopátráé.Nyilván az egészség.Mi az élet alapfeltétele? ..szólt Condorcet -. halljuk! . tehát Trója elfoglalása óta. ha vigyáz.Halljuk.Igen. mint Akhilleusz.törte meg a csendet Cagliostro.Kérdezzen csak. hogy negyvenéves korában ivott először az életelixírből. .válaszoltak a többiek.Láthatja. . a helyes táplálkozásnak köszönhető az egészség. varázsló uram.Maga.Pedig így van. hanem az élet megőrzését is.Pedig nem is sebezhetetlen.Mit bizonyítok.Kétségbe vonnám a receptet .Szóval azt mondta. gróf úr.Igen. . hogy egyszer sem haltam meg. könnyed mozdulattal széttárta szép fehér kezét. mint amennyi a tételében foglaltatik. Az érdeklődés félreérthetetlen jeleként mind az asztalra könyököltek és figyeltek. ..Legnagyobb sajnálatomra nem vagyok sebezhetetlen . . . 22 .

Vörös? Piha! . Igazán szép fiú volt. . amikor meg akartam inni. Én mindenféle helyzet hátrányait előre látom.mondták a vendégek. Rendben van.Maga nyilván ismerte Pariszt. amit Opimusszal agyagamforákba öntöttünk és lepecsételtünk. csupán sűrű iszap volt. még a legszebb is elkopik egyszer. de meginni semmiképpen. hogy első pillantásra meg tudom állapítani. veszélyeit előre érzem. . amelyek a közönséges ember egész testét észrevétlenül elárasztják: kényszerítettem ezeket a katonákat. a csontomban egy elhasználódott. friss atom helyettesített a véremben. aki kiszúrta a trónörökös szemét. a lelkem soha nem felejtették el..Erre még visszatérünk. asszonyom. vagy semmittevésre ítélve bénaságra kárhoztat. hogy minden elkopik. aki megölte Prokriszt. sőt megkövetelte. melyik a jó. Először is vörös volt. minden újratermelődik. . Ez megkönnyítette.. melyeket Isten a romlás elleni védekezésül adott az emberi természetnek. amit a régiek az ifjúság vizétől vártak. ahogy tetszik. asszonyom. maga azt állította az imént. mert sikerült mérhetetlen tapasztalatra szert tennem. . meg tudtam őrizni a fiatalságomat. pedig évente új termést öntenek az óriási hordóba. hogyan kell jól működniök.Nagyon jól ismertem. asszonyom. az életelixírtől reméltek. Cagliostro úr. az a bor viszont. a húsomban. Így például nem tudnak rábeszélni. minek eredményeképpen a gondolkodásom. mohón tanulmányoztam az életet. következésképpen az életemet. amit Homérosz mesél. azt. száz év múlva. mi a heidelbergi barátok módszere. mégpedig azért. mint Vulcanusé .Igen. Nos. igen . Szent Hubert híres kése a legjobb példa: számtalanszor kicserélték mind a pengéjét. de azért változatlanul Szent Hubert kése. amit megenni talán meg lehetett volna.De senki más . . a feleségét. persze. .mondta a grófné. egészen a Régensig. Minden áldott reggel egy fiatal. hogy az elöregedett alkotóelemeket regenerálják. mint magának. De azt is tudja.mondta a grófné.Sajnos. melyik a roskatag. Sok-sok kétbalkezest ismertem. De nem ám! Olyan sok házat láttam már. A heidelbergi szerzetesek pincéjében érlelt bor mindig ugyanaz a bor. az idegeim. én nem Opimus példáját követtem. . amely esetleg összedőlhet. s mivel ezen a világon egyik dologból következik a másik. hogy belépjek egy olyan házba.Igen. de.Taverney uram. természetes. Szóval én mindig szedtem a cseppjeimet.Na de minden test. Úgy kezeltem a testemet. Helénának más volt a véleménye.. . Én új életre keltettem azokat a szövettörmelékeket. hogy minden évben új elemeket juttattam bele azzal a céllal. szóval én ezeket a katonákat feszített munkatempóra kényszerítettem. hogy minden alkalmazkodik. életképtelen atomot. . Nem tudnak rábeszélni. Ez világos. hanem kitaláltam. Nem tudnak rábeszélni. a szívem. hogy háromezer éves életem során mindig ügyesen el tudtam kerülni a veszélyt. a mozgásom. mind a nyelét. No de térjünk vissza az elixíremre! . akik mindig azt a bizonyos dolgot csinálják. és a nők gondolnak róla. és melyeket az átlagember szolgálatra alkalmatlannak nyilvánít. vagy minden helyett jön valami más.mondta Dubarryné. Kephalosztól. és mivel ezek a cseppek megvalósítják az örök emberi álmot. aki rosszul kezeli a puskáját. friss és zamatos. hogy olyan ügyetlen alakkal menjek vadászni. hogy 23 . mivel mindig azok csinálnak a legjobban egy bizonyos dolgot. következésképpen az egészségemet. A heidelbergi barátok bora mindig tiszta. hogy mindig új izgatószer jusson a szervezetembe. gróf úr. de nem egészen érdemli meg.Parisz teste csakúgy.

hogy kitaláltam. hogy 24 . hogy egyenes vagy parabola-röppályán becsapódhat-e lövedék arra a helyre.mondta nyugodtan Cagliostro -. hagyom a csudába a lovakat és a hajót. kitalálom. ha hagyná. márpedig abban a gyűrűben méreg van.No látják . no látják. elnézést. igaza van. arra gondolt-e.Bátran bevallhatja. hogy ha megkóstolná. . a századikra meg vigyázok. . miközben a többiek lelkesen vagy csalódottan könyvelték el Cagliostro szavait -. hogy tudom. de hét óra van. azt mondom csupán. amelyekkel világ körüli útra indulok. Az asztal körül az ámulat kiáltása röppent.Akkor hát .. ő ugyanis éppen azt gondolja. Az életben való jártasságom az első pillantásra fellebbenti előttem azoknak a múltját és jövőjét. Nos. aki egymillió puskalövést kikerült. aki most azt gondolja. mivel Cagliostro grófnak nem akaródzik ilyen remek társaságot itt hagyni. mint Launay . akikkel találkozom. amit mondtam! És maga. Igazán nagy szívességet tenne. amit senki más nem tud. hogy én megtegyem.a csatában erre vagy amarra a helyre álljak. vagy nem akarja elvégezni a szükséges manővereket. ahelyett. Cagliostro nem felelt. akkor hát. és még csak nem is gonosz szándék vezérelné a tettét. el kellene jönnie velem azokhoz a kis bárkákhoz. Ez esetben elkerülöm a kocsist és a kapitányt. a kocsis képéből. hogy megbokrosodnak-e. amikor megvádolt vele. Ez a vallomás nem a gróf halhatatlanságáról. hogy felborul-e velem. éhséggyakorlatokkal tenné próbára a halhatatlanságomat. asszonyom. Condorcet úrral sem maradnék. Mondhatják. megbocsáthatatlan ballépést követne el. egy lyukas garast nem adnék a halhatatlanságáért.Tényleg arra gondoltam. hogy a kapitány buta vagy makacs.Marsall uram . engedje meg. ami be fog következni.mondta Condorcet.. ugyebár szívesen megkóstoltatná velem a gyűrűjében levő mérget imádott kedvese. Így például a világ minden kincséért sem maradnék itt egyedül egy negyedórára Launay úrral. kedves próféta uram. hogy jó-jó.Én is olyan őszinte leszek. . hogy jó lenne a poharamba üríteni a bal keze mutatóujján levő gyűrű tartalmát. hogy száz esélyt adnék neki. . Ó. és ezt meg is értem. Elnézését kérem. hogy háromezer éve élek. ahová bárki jöttment odaállna. . ha hajóra szállok. Erre én azt válaszolom. mint mindenki más. Ezen a téren annyira tévedhetetlen vagyok. ami a gyűrűmben van. a tudomány nevében? . Condorcet úr. elveszek tőle kilencvenkilencet. mivel egyetlen másodperc alatt kiszámítom. de jöhet egy eltévedt golyó. bevallom. A két férfiú tiltakozva felemelte a kezét. . a lovak külsejéből meg tudom állapítani. hogy ez a képességem még az állatokra és az élettelen anyagra is kiterjed. csupán csökkentem a véletlen esélyeit. sose ingassák a fejüket. Ha beülök egy kocsiba. hogy egy eltévedt golyó éppen őt találja el. hogy ha bezárhatna a Bastille egyik zárkájába. vallja be. és a szándék különben sem büntetendő. erre jó. hiszen nem vagyunk mi bíróság. gróf úr. hanem gondolatolvasó képességéről tett tanúbizonyságot.folytatta a hajós nevetve -. Nem tagadom.Hitemre! . hogy halhatatlan vagyok. hogy valaki. őrült gondolat volt. De éppen abban a pillanatban futott át a fejemen. És ugyanígy kitalálok mindent. hogy nem fogja tudni. Launay úr. No. hiszen végül is élő tanúbizonyságként itt vagyok! Nem mondom. Hága gróf. hogy vajon belehalok-e.mondta nevetve Lapeyrouse. nekimegy-e valaminek.mondta Launay nevetve és pirulva -. következésképpen előre tudom. tehát ki tudok térni az erőszakos halál elől. és én megígértem a királynak. csupán tudományos kíváncsiság: megtudni.

Néhány másodpercig különös csend honolt. Aztán a lovak megrázták csengettyűkkel teleaggatott fejüket.nevetett Lapeyrouse. majd az idős marsallnak nyújtotta a kezét.Csak világ körüli útra indulok. uraim. Az elmélyülten töprengő Cagliostro összerezzent a kérdés hallatára.Nem.. Elbúcsúzott a vendégkoszorútól. örökvidám hangja az udvarról. . Cagliostro? Jaj. utolsó üdvözlő szavai a búcsúztatására összegyűltekhez. és Dubarryné a zsebébe csúsztatott néhány kis üveg finom szíverősítőt. Mindenki fülelt. A viszontlátásra! És elment. ami olyan jólesik az utasnak.Négy-öt év! . Hogy mi lesz Bresttől az Északi-sarkig. jeges éjszakáin. .felelte. A férfinak olyan átszellemült volt az arca. hogy mi vár rám Versailles és Brest között. De Versailles-tól Brestig tartozik nekem egy kis eligazítással. az inasai vastag. de behajóztam volna belőle egy tonnányit az Astrolabe-ra.mondta Richelieu herceg. nem is kérdem. és az nem tart tovább négy-öt évnél. azt mondom: isten vele.Ugyan. . amikor nagy tisztelettel búcsút vett Hága grófjától. A hajós azonban semmit sem vett észre. s a távollevő barátokra emlékezteti az utazás hosszú. asszonyom. Ugye. úgyhogy bizony. földig érő bundába bújtatták.. becsapódott a kocsi ajtaja. amelyről soha nem tért vissza.negyed nyolckor kocsiba szállok. drága barátom . ha már az én két háromárbocosomat nem akarja megnézni.Miért nem válaszolt neki. Lapeyrouse változatlanul mosolygott. Elébb azonban Cagliostro grófnak meg kellene mondania. uram? Ez a kérdés mindnyájuk szorongását tolmácsolta. minden bizonnyal a legszebbet. ami osztályrészemül juthat mostantól a visszatértemig. nem.Mert hazugságot vagy kegyetlen dolgot kellett volna mondanom .Isten vele. ugyan! . miért is nem beszélt előbb azokról az isteni cseppekről? Bármi áron. amilyen hajdan a Püthiáé lehetett. herceg! A viszontlátásra . de olyan bánatos tekintettel. 25 .kiáltotta a marsall. . de magától szinte soha nem jutna az eszébe.Kérdezze csak meg a jóst: legalább húsz esztendőt ad még magának. Amikor már semmit sem hallottak. és a kerekek végigdübörögtek az utca kövén. . az az én dolgom. Lapeyrouse elindult ama titokzatos útjára. . Hága grófja szólalt meg először: . . Hadd csókolom meg még egyszer azt a szépséges kezét. Cagliostro változatlanul baljós némaságba burkolódzott. a tekinteteket valami felsőbb erő mind Cagliostróra vonta.felelte Lapeyrouse. gróf úr. Ez az én hajóm neve.Ezzel az erővel négy-öt évszázadot is mondhatna! Az én koromban egy-egy nap felér egy-egy esztendővel. Még behallatszottak a kapitány léptei a kongó lépcsőfokokon. hogy a legtöbb vendéget különös előérzet kerítette hatalmába. olyan gyengéd és egyszersmind szomorú arccal. Cagliostro még egyszer szemügyre vette Lapeyrouse-t. a vendégek megborzongtak. .

Jó kis lecke.Ó. a szegény Cook utazásait! Tudják..mondta -. és leült. a jelenlevők olyan komoly. aki marcona képpel védte az ebédlő környékét a desszert ünnepélyes perceiben.mondták a férfiak. . hogy gyorsan visszatérítse a beszélgetést az eredeti medrébe. közben intett a többieknek.És most mesélje el.A francia király nagyon jól ért a földrajzhoz.szólt közbe Dubarryné. nem hallgatózik-e valamelyik inas. . akit a Sandwich-szigeteken megöltek. hogy útnak indul .Hogyhogy? . az ördögbe is! .kiáltotta Dubarryné -.Soha többé nem csókol kezet magának. . . egyszerű eszmefuttatás. márki .Mert azt kellett volna mondanom: „Lapeyrouse úr.mondta Richelieu sápadtan. . Cagliostro úr! . ez a derék Lapeyrouse. akkor talán hagynák.mondta Dubarryné. Richelieu marsall házát jól vezették. akikkel ma este együtt volt . . tudjuk . hogy senki sem hallgatózik. . miközben figyelmesen vizsgálta vízzel teli poharát.Igen . Döbbent kiáltás hagyta el a vendégek ajkát. mi vár arra a szegény Lapeyrouse-ra! .Igen. Igaz. asszonyom. . gróf úr .Ott tartottunk. Favras visszatért a helyére. . Cagliostro csak a fejét rázta. filozófiai általánosítás. persze.Hogyhogy! . nyugodjék meg.Minden jel arra vall. a jóslat nem magára nézve szomorú. dehogy is.Ez Lapeyrouse-ra vonatkozik? . ünnepélyes. hogy a vállalkozás szerencsével fog járni. hogy körülhajózza a világot.szólt közbe Hága grófja. hogy a legjobb szakértők irányítsák őket.mondta hevesen Cagliostro -. A társalgás percről percre érdekfeszítőbb lett.mondta Cagliostro. Lapeyrouse jó tengerész. a hercegnek igaza van. csendet intett.” . amint mondta is. De mint már mondottuk. Condorcet elpirult.bólintottak a vendégek.Ó. Favras e komor gondolatok közepette felállt. és hogy folytassa Cook utazásait. s lábujjhegyen kisettenkedett az előszobába. így Favras csupán egy öreg intendánsra lelt az előszobában.Ám legyen! Lapeyrouse azért indul útnak. 26 .. ne kéresse magát. . A királyoknak mindent felületesen kellene ismerniük.Ejnye.Jobban ért hozzá. . és XVI. hogy örökre búcsúzik magától. Lajos ügyesen jelölte ki az útvonalát. mint amennyire egy királynak illenék.. és soha nem látja viszont azokat.mondta mosolyogva Hága grófja. Condorcet úr? .Hé. majdhogynem aggodalmas arccal lesték Cagliostro szavait. marsall . . melyben az opálos fényrétegeket a környező tárgyak árnyéka haránt kettévágta. . mintha ókori orákulum csalhatatlan jövendőmondását hallgatnák.

Nem.Nos. még fiatal.. kettőig. . . Lapeyrouse csak nevetne. aztán baljós tüzek. .. Úgy látom. de óvakodj az ismeretlen szigetektől!” Elhallgatott. egy évvel később hiába keresem ezt a barátot. itt is. a partnál vendégszeretőbb vihar.Nos. . hogy csöngessen.De miért nem figyelmeztette? . Condorcet.mondta Cagliostro. .Sajnos.mondta nyugtalanul Cagliostro a poharát vizsgálva. .Nem is ismerik? . bármilyen sietősnek láttuk is az imént. egy világ felfedezésére indulsz. Híreket kapunk felőle.folytatta Cagliostro. sajnos.A második hajón egy kiváló tiszt a parancsnok. ott is undorító alakok. A marsall megértette a célzást. az ég sötét. . Lapeyrouse? .hallik több akadozó hang is.És ő. ne sajnálja tőle azt a két-három hónapot. igazán megéri egy futár útját. Ó. . de Cagliostro kinyújtotta felé a karját. Lapeyrouse! Lapeyrouse! Ha hallanál. Hága gróf. . nem. jobb lett volna februárban vagy márciusban.Igen. őt éri utol először a halál. úgy van! .És végül? . .mondta Condorcet. A marsall visszazöttyent a karosszékébe.Ó. Sőt. Lesik a hajót. ismét hajóra száll. A hallgatók melléből az iszonyodás sóhaja szakadt föl. legalább addig él. már felemelkedett. azt mondanám: „Mint Kolumbusz Kristóf. akit. kedves marsall. útnak indul . De hiszen maga is nevet..mondta Dubarryné.Kár . . . mint macska az egérrel. s 27 .Jó társaságot kapott legalább? . Aztán. .Hajózik. Már nem látom. hatalmába kerített ennek a rendkívüli embernek a befolyása. mint ahogy Priamosz fiai is nevettek Kasszandra jóslatán. .Nem. nem látom sehol .. mint a többieket. hiszen az úgy játszott a szívükkel.. Szerencsés hajózás egy esztendeig.kiáltott föl Hága grófja. nem változtatja meg.Ez a megfelelő idő vitorlát bontani. . . kiköt. Lapeyrouse. .folytatta Cagliostro. úgy látom Brestben sok időt elveszteget.Miért nem fut utána valaki és mondja meg neki? Egy olyan ember élete. él és remél.Hogyhogy sajnos? . . végül a vihar. mint Lapeyrouse.Múlnak az évek.Igen. Itt is.Langle úr egyikőjüknek sem rokona vagy barátja? .Igen . kalandra éhes..De nem rögtön. mint a görög szigetvilág szörnyei. derék ember. minden figyelmeztetés felesleges lenne . amint a szirtek között bujkál a ködben. ha hallotta volna a szavaimat. ő.Ha valaki előre látja is a sorsát.Aztán? .kérdezte Richelieu. az áramlat sodrásában.. . már egy kicsit késő is. Jeges borzongás futott át a vendégeken. ott is felfedezetlen földek bukkannak elő. .Végül az óceán parttalan.

amihez még akkor is ragaszkodik a szerencsétlen emberfia. . Cagliostro . figyelmeztessen a veszélyre. . amit Isten az emberrel cselekedett. éppen magának. .Könyörgök.vette át a szót Cagliostro -. de ezret halna. sose erőlködjék.motyogta Taverney. Ha hitt volna nekem (és éppen ezért lenne iszonyatos felvilágosítani őt).kiáltotta Dubarryné és az öreg Richelieu.Soha! . . mintha beszélni akarna. Cagliostro elnézően. amikor már a bőrén a penge.suttogta néhány vendég.Azt szeretné. 28 .Bevallom.Jobb hitetlenkedni. azt szeretném.Akkor óvakodna tőlük.Vigyázzon . szomorú mosollyal az arcán csóválta a fejét.Igen . . . mert Lapeyrouse-ról van szó. .mondta mosolyogva a gróf -. .Én is . ám ha magukról lenne szó.De mi hiszünk! .Igen. .Egészen biztos.Igen. Nem egy halált. és ő képtelen elfutni előle. ha megfosztanám a reménytől. azt már nem. mint félni. azt. hogy az életünk végét eltitkolja előlünk.Akárhogy is . aki a sötétben reménytelenséggel a szívében közeledik az ismeretlen felé. nem. hogy belevág az acél. . amit Lapeyrouse-nak nem akartam megmondani? . amely hitt volna nekem.mondta Hága gróf. . . én még nem találkoztam olyan hallgatósággal.Csakugyan. Mindenesetre meg kellett volna próbálni. gróf úr. hogy nem így van. hisznek . az az egyetlen valóságos jó. ha Cagliostro úr azt mondta volna Lapeyrouse-nak: „Óvakodjék az ismeretlen szigetektől” . az ismeretlen szigetek láttán. én akkor hinnék. megint nem fogok hinni magának. fenyegető halál egyre közeledik hozzá. de aztán csak annyit mondott: . . Cagliostro nagy lélegzetet vett. Ó. Cagliostro elfordult.mondta udvariasan Hága gróf.Ó.vette át a szót Condorcet -. nem hinnének.mondta Hága grófja -. az én próféciám ismeretében átérezné. . Gondolja csak meg. . és én megköszönöm magának.Ó! . hogy folyik a vére: az élet már kihunyt. Favras úr.Ez így van . melyek számára végzetesek kell legyenek. ha megmondanám magának. .folytatta a gróf -. amikor már érzi. gróf úr.Biztosíthatom. mert ezer halált hal az.Én is hiszek . . amint a titokzatos. hisznek. mint Cagliostro úr: „Óvakodjék ettől vagy attól az embertől vagy dologtól”.mindjárt átterjed nevetése a társaira. ha azt mondaná nekem valaki olyan.suttogta. az utolsó vigasztól fosztanám meg. de az ember még mindig remél. a veszély pillanatában. megköszönném és megfogadnám a tanácsot.

.mondta halkan Cagliostro. . Cagliostro.Ugyan.Mit akar ezzel mondani? . mégis udvarias hangon.Mondja meg.Köszönöm. sire. . hogy vannak.Tudni szeretném. . Ettől a pillanattól fogva az csakis felségedet illetheti meg. hogy Svédország királya meglátogatta a házamat. . amennyiben parancsot adott valamire. mint a pezsgőben. sire. mivel az nemcsak nekik fontos. . sire. Richelieu felállt. csatában. és figyeljünk Cagliostro úr minden szavára. Gusztáv Adolf meg XII.Bálban. Károly megmutatta. buborékok szálltak a fenekéről a felszín felé. akiknek ismerniök kellene a jövőjüket. ám vannak. csak lehajtotta a fejét. .kérdezte tisztelettel a próféta.Ó. . és én válaszolok . úgy. mit óhajt tudni. sire. hogy királynak tekintsék.mondta -. A király elmerengett.Parancs nélkül egy szót sem szólok.mondta. mégsem csatában száll felém az a golyó? . maga megfeledkezik valamiről. akik minden további nélkül tudatlanságban maradhatnak a sorsuk felől. nagyon-nagyon köszönöm. . ahogy vagyunk.Lázadás.Nem lázadás. már látom is lelki szemeimmel a csatát. Amikor Hága grófja megengedte. Cagliostro nem felelt. . . igen.mondta Cagliostro. sire. Cagliostro.Nocsak! . szíveskedjék felséged az asztalfőre ülni. 29 . és levetette inkognitóját. . .De hát akkor hol lőnek le? . mintha tekintetének mágneses vonzásával az akarata mozgatta volna a vizet. ez is lehetséges.Hogy felséged rendelkezzék.A királynak nem mondják meg az igazat.Golyó általi halállal.. . felség.mondta Cagliostro. herceg.Köszönöm. .Miről? . . .mondta komoran a gróf -. alázatosan köszöntötte az uralkodót. . Üljön csak vissza. marsall. maga pedig beszéljen.. hogyan hal meg Svédország királya. hősi halált halok! . a megtiszteltetést.. milyen halállal halok meg. az isten szerelmére! Cagliostro a poharába nézett. és azt mondta: . Ó.Nem.Maradjunk csak. Cagliostro. Hága grófja összevonta a szemöldökét. hogy fedje fel előttem a jövőmet .Megparancsolom. most nem vagyok a magam királyságában..Arról.Cagliostro úr . és én teljesítem a parancsát . de milliók sorsa függhet tőle.. Gusztáv király homloka felragyogott.Akkor adjon parancsot .mondta a király méltósággal teli.

hogy ez a méreg fog végezni magával. hogy egy ember halálát hordja az ujján. ha megsarkantyúzzák.mondta Hága gróf -. A tudós valóban a víz mélyét.Akkor hát. . maga nagy hatalmú úr az értelem birodalmában.Igenis. és középszerű életemtől nem függ milliók élete.vágott szavába Condorcet. ajjaj! 30 . .. fejét a kezébe temette. márki . mindenképpen meghazudtoljuk őt. fürkész tekintet mintha azt várta volna a szilárd és a folyékony kristálytól. maga a tudomány nevében parancsol . mert most. márki. Hiszen ha kidobja. hogy mi lehet az oka és magyarázata annak a nagy hatásnak. parancsot nem adhatok. . amit valaha isteni befolyásnak tulajdonítottak volna. ha másért nem. ha mondom. grófné! . márki! . Úgy fog meghalni. de most ismét leült. mert abbahagyta a pohár vizsgálatát. hát hogy meghazudtoljuk egy kicsit ezt a kellemetlen jóst. . dobja már ki azt a mérget. márki .. Mindenki sápadtan nézett a prófétára és arra a férfira. gróf . nézzen a szemembe! Komolyan azt kívánja. Azon gondolkodott . hanem az egész emberiségnek fontos. de Cagliostro úr véleménye esetleg egyáltalán nem egyezik a magáéval. hogy mindennek oka van -.Nos.mondta olyan ideges feszültséggel. s merev tekintetét elfödte leereszkedő szemhéja -. hogy tudom. hogy választ ad egy tisztán fizikai problémára. . dobja ki ezt a nyavalyás mérget. . . amit ez a tagadhatatlanul rendkívüli képességű férfi gyakorol a sarlatánsággal az asztal körül ülő értelmes és művelt emberekre. Az értelmes. és a maga élete nemcsak egy népnek. és mivel Cagliostro út azt állítja. fénytöréseit és mikroszkopikus játékait számítgatta.Bravó.Na és ha kidobom? . én nem vagyok hatalmas nagyúr.Cagliostro az imént felállt.De igen.mivel meg volt győződve róla.. . . Cagliostro úgy kapta föl a fejét. Sajnos . és a Cagliostro jövendölését követő döbbent csendben így szólt: .szólt Richelieu.mondta Hága grófja. Condorcet odahajolt a vizespohárhoz. valahányszor koccintunk. aki agyongyötör bennünket a próféciáival.Könyörgök. attól a méregtől fog meghalni. .Dobja! . annál is inkább. amit az ujján lévő gyűrűben hord. dobja ki.Dobja hát el.Igen. Kérem. visszatette az asztalra. ki fog rázni a hideg. .tette hozzá -. . amelyből a jós kiolvasta a szerencsétlenséget. akire a jövendölés vonatkozott.mondta tompán Cagliostro. mint a paripa. hogy megmondjam a jövőjét? . hogy jósoljon nekem a varázstükréből. A gyűrű magától is kinyílhat. a talpánál fogva szemmagasságig emelte.A grófnénak igaza van .Uram.Igen.Ugye belátja. én is szeretném megkérni tisztelt prófétánkat. becsületemre mondom! Nem is kívánhatnám komolyabban. bizonyosan nem mérgezheti meg magát vele.Rajta. és gondosan vizsgálni kezdte a metszett kristálykelyhet és a benne levő titokzatos folyadékot. gróf úr..Köszönöm.kiáltotta Dubarryné. Nyilván nem kapott választ a kérdésre. hogy ezt könnyen megtehetném? .bizonygatta Condorcet -.

dobja ki! . . hogy nemes vagyok . hogy annyira azért adok magamra.Arról. s így megbocsátom magának. hogy ne nyúljak kötélhez. A vendégek hallgattak egy ideig. uram. de nem azért. márki. hogy semmi jó nem származhat belőle. . . igazán kár lenne ezekre az urakra irigykednie.Maga külföldi.Őszintén szólva reszketek .Úgy. .Így hát méregtől halok meg .mondta a márki.Kötél. . . uram .Ó. Ezt meg hogy értsem? . . Franciaországban a nemeseket lefejezik. ahogy az algebrában mondanánk. .mondta a márki -. 31 . legalábbis Condorcet-nak nem.kiáltotta nevetve Favras.felelte Cagliostro bizonyos prófétai dühvel. a véletlen szilárd testté alakította. hogy segítsek a sorsnak.felelte emez . a nyelvem hegyén. .A tudatlanságát. uram.. az előttem szólók olyan balul választottak.mondta Taverney. hanem az élet kivonása. egy csöpp méreg. .Hajótörés. akit az irónia kezdett kihozni a sodrából -.Valóban nem válok meg tőle . golyóbis. . Lenne olyan kedves nekem is jósolni valami hasonlóan kellemes kimúlást? .Sajnálnám. hát ezért nem dobom el a mérget..Dobja ki. .Kötél.Vigyázzon.És két összekoccanó pohár bizony közel van egymáshoz .Ám legyen! Nem mindenkinek jut osztályrészül ilyen halál. márki .A pokolba is.Az úr megfeledkezik róla.mondta könnyedén Cagliostro.mondta Cagliostro.mondta nyugodtan Cagliostro. . mert úri becsületszavamra mondom. méreg: igazán ínycsiklandó halálnemek. Tessék. s ezzel a kegyetlen válasszal a földre teperte vitapartnerét.mondta hidegen Cagliostro. .ismételte a kórus.. .mondta Favras hűvösen.Akkor kivégzésről.Majd intézze el ezt az ügyet a hóhérral. . hogy rendeletei végrehajtásában segítsék őt..Condorcet úr nem fogja kidobni.Uram! . . a golyónál és a méregnél jobbat találni.Jobbat! . .Nem öngyilkosságról beszélek.mondta Launay -.mindig hű ügynökökre talál. hogy nem kíván többet mondani.szólt Favras márki egész törzsével az asztalra dőlve. . hogy felakasztják . s intett. közölhetem. márki úr .. . magának jobbat tartogatok. s már nem is élek. diadalmaskodhat. melynek már nem tudott parancsolni. Cagliostro úr.A sors . ez vakmerő ígéret: nehéz a tengernél.Kár a szóért . ha én is az ő útjukra lépek. . s Cabanis talán soha többé nem bukkan ismét arra a véletlenre. Ez nem is halál.S ha netalán öngyilkosságra gondol. Csodálatos halált jósol nekem. ha szenvednie kellene . mintegy jelezve.Felakasztják! .Mit? .mondta Cagliostro. hanem mert ez a méreg egyedülálló a maga nemében: Cabanis keverte nekem. . . ha van kardom. . s mintha meg akarná előzni Cagliostrót.

. Ugye. Ugye.kérdezte. Cagliostro azonban hallgatott. . asszonyom! Mi magunk is nevetünk rajta . A félelmet legyőzte a kíváncsiság: . és nem érhet az a megtiszteltetés.. és restellném.Persze hogy nevetünk .sürgette Cagliostro -..mondta. az kell.Ugye tréfál. szóval valami bűntényt kövessen el. ha gyávasággal szégyent hoznék a társaságra. Cagliostro úr . csak nem veszi komolyan. .mondta Cagliostro. hogy az ember a vérpadra kerüljön.A maga szavai alapján. .mondta Dubarryné -.. . Richelieu és Taverney könyörgött Cagliostrónak. amit jósoltam . én is szeretnék jót nevetni . Ám Cagliostrót már a végsőkig ingerelték.mondta Dubarryné -. de ötünket már ilyen halálra ítélt! .kiáltotta -. . elfelejtett öregasszony halála.Nagyon szépen kérem. az egész mindenség erőszakos halállal hal meg. asszonyom. mint minden. . megkockáztatom: mondja meg. . asszonyom . Egy asszony az ágyában hal meg. Isten útjai kifürkészhetetlenek.mondta Dubarryné -. ne próbáljuk hát kifürkészni őket. s vége. 32 .Én is remélem.Hát istenem. Szörnyülködve sikoltott fel a társaság. . hogy öljön.Feleljen hát. persze hogy az. hogyan hal meg Jeanne de Vaubernier.Ó. hogy nyugtassa meg.mondta Hága gróf -. én csak nő vagyok.Na jó! . az én halálom lesz az összes közül a legrémesebb: egy szomorú. gyilkoljon. tegyen boldoggá a horoszkópommal. Launay úr . hogy osztozzam az urak szomorú végzetében. . magában is van annyi bátorság.Miért tréfálnék? . de az arcával is kérte a jóst.De hát.dadogta könyörgő pillantással a grófné. ha nem kérdez? A grófné bizonytalankodott.kérte Dubarryné. De sajnos. mint ők.felelte a vészjósló próféta. és megpróbált nevetni. asszonyom . Bizony.Lesújt a bárd a fejére. kérdez vagy nem? A grófné bátorságot merített a társaság mosolyából: . majd ismét Cagliostro felé fordult: .mondta Favras. Igaza van. .Igazán könnyen megtehetem . .Nos .A vérpadon. s meg sem látta ezt a tekintetet. .Mert ahhoz. uram. . mint a többiekben. Cagliostro? Az asszony habozott ezeknél a szavaknál: nemcsak a szavaival. remélem. de a női kíváncsiság győzött.. gróf . és minden valószínűség szerint én soha nem fogok semmiféle bűntényt elkövetni. .Akkor hát okosabb. és nem akarja megismerni a jövőt. csak tréfa volt? . akár igaz. Dubarry grófné! .mondta a börtönigazgató meghajolva. Itt csak nyolcan vagyunk.. uram?. hogy hagyja abba.Mire feleljek. akár nem.Ó.Ó.mondta Cagliostro.

E mozdulata közben Taverneyre siklott a pillantása. . különben nem jövök el többet magához. marsall .kérdezte Condorcet.mondta Richelieu. nehogy megmondja. mi lesz a sorsom. ám alig érintette meg az ajkával. kierőszakolták tőlem. marsall. -.mondta Cagliostro -.mondta Cagliostro. sire . . megrendelhetjük a gyászkocsinkat . .Jó. grófné .Jaj! . . .Jaj. . mint a többiek. akit gyóntató kísér a vérpadra.Franciaország királya.. Néhány percig néma csend volt. semhogy természetes legyen. .Egy karmantyútól. mitől kell óvakodnom? .kiáltotta az öregúr boldogan -.Mert kordén fogják a vérpadra vinni. hogy magam válasszam meg a gyóntatómat? . És csatlakozott a grófhoz.Magának nem lesz rá szüksége.Nyugodjék meg. de árulja el. . és csaknem megállt a szívverésük.felelte Cagliostro.kiáltotta Dubarryné. .És nekem? . asszonyom . .mondta -. mint a többiek. . ahonnét ezeket a véres próféciákat kiolvasta. undorító! .A grófné olyan kacajra fakadt.Hogyhogy? . mielőtt átment volna a szalonba. grófné . .Én viszont igen . mert azt hitte.Én csakúgy. hogy megérinti őket a halál szelleme. aki az ágyában fog meghalni. odalépett Cagliostróhoz.mondta. olyan komoran ejtette ki ezeket az utolsó szavakat. nem eszem több tojást.Egy rántottától..És miért? .Az utolsó.Fuj. Hága grófja elfordult.Bocsásson meg.. Cagliostro beszélni akar. de gonosz ember maga! Máskor jobb kedélyű vendégeket hívjon. 33 .A kávé! . én nem kérdeztem! . ugye. hogy a jelenlévők úgy érezték.Eszembe sem jut elfutni a sorsom elöl .kiáltott fel amaz. .mondta Cagliostro. Hága grófja. legyőzhetetlen undorral letette.. mert maga itt az egyetlen.Na. uraim! Mindenki felállt.. .mondta Cagliostro. mintha keserű folyadék volna benne. . De legalább annyi időm lesz.kérdezték egyszerre.Ki lesz? . . Cagliostro olyan tompán.Felesleges fáradozás lenne. a kávé. mely túl hangos és metsző volt. .De maga csakúgy. Favras. E csöndben Cagliostro a szájához emelte a poharat. ..

egyszer már odatévedtem.Sajnos. ó.Nono. . Dubarryné felsikoltott.Jaj. Taverney . Ám ott egy lélek sem volt.Most én jövök . .felelte a grófné. azt.. most már csak Taverneynek és nekem nem mondott semmit. öreg bajtárs . ..kiáltotta Taverney összekulcsolt kézzel. vagy ami sokkal rosszabb.Akkor el is vesztettem a fejem.dörmögte Taverney. hazudok-e.Mit? . most is csak arra kérem! .Ma az úr a fiát. És nevetve odébbment.Mi sem egyszerűbb ennél . .Tíz esztendeje az úr a királynak. . . varázsló uram.Nekem mitől kell tartanom? . hogy semmit se mondjak. Lajos tértől! . . Kérdezze csak meg. És besietett a szalonba.. . Philippe de Taverneyt Mária Antóniának. .Félelmetes. de nem sikerült a dolog. melyet a király három évvel ezelőtt visszavásárolt neki? .mondta Taverney.Egy levéltől. marsall. ez az ember varázsló . de végleg.. kihűl a kávé. és bemenekült a szalonba a többiekhez. 34 . de az eltűnt.Ó.kérdezte Launay. . akkor nyugodtan alhatom.kérdezte Cagliostro mosolyogva.mondta a grófné zavartan. ha nem így van. igazán félelmetes. egyetlen vendégnek sem volt mersze ismét szemtől szemben állni az iszonyatos jóslatok szerzőjével.Nos.Jó. semmit sem kérdezett. különben nélkülünk isszák meg a kávét.mondta a marsall -. maga óvakodjék a XV. . Maison-Rouge-ban. . XV. és reszketett. amit csak mi ketten tudunk? .Egy pillanat . menjünk át a szalonba. a királynénak akarja adni.Na. mint a kocsonya. hogy mit csinál itt Versailles-ban ez a derék Taverney. csak ne beszéljen ilyen lovagiasan az ördögről. . köszönöm.Na. hogy még utoljára hallgatást könyörögjön Cagliostrótól.mondta a marsall. s megfordult. . ahelyett hogy otthon élne szép birtokán. . nem mondhatna nekünk valamit.Szépséges grófné.felelte Cagliostro.Vigyen el az ördög. és sokat szenvedtem miatta . .. . . . Cagliostro is a társaság után indult.mondta Richelieu -.Hitemre. Lajosnak akarta adni Andrée nevezetű leányát.De hogy bebizonyítsa természetfölötti tudását.Taverney úr megkért.A Bastille bevételétől.És nekem? .Legközelebb szintén elveszti. .motyogta Taverney. . . . maga pedig.

és gyűrűkkel teli száraz. inas.mondta a marsall kuncogva. . Hé. fehér kezét szaporán összedörzsölte.Úgy is jó . mint a többiek. öreg bajtárs. a töpörödött öregúr is elillant. 35 .. S mindez hiába. . s átkísérte a marsallt a hálószobába. és a lehető legkésőbb? Hé. a tűz sistergett a kandallóban.Hitemre. édes kettesben isszuk meg a kávénkat.Az egész társaságból egyedül én halok meg ágyban. én hiszek neked! A saját ágyamban. hol vannak a cseppjeim? A szobainas kis üveggel a kezében már meg is jelent. Hóha. a saját ágyamban! Cagliostro gróf. a kávé ott füstölgött a karcsú füles kancsóban. hová a pokolba tűntél? És Richelieu hiába tekergette a nyakát.A gyertyák ott lobogtak a gyertyatartókban. mint Voltaire szokott. ..

A KIRÁLYNÉ NYAKÉKE 36 .

előrelátás és rátermettség híján. melyben több gazdag ember lakna. Kifogásai a következők voltak: Ha éppen fagyott. tehát április közepe felé. amely Franciaország egyhatodát felfalta. hidegtől és éhségtől haldokló nyomorult tengődött. Aki éhes. képtelen volt a város körül tíz mérföld körzetben rendelkezésre álló kétszázezer öl tűzifát behozatni a reá bízott fővárosba. pedig az fehér bundájában ugyanolyan gazdag. Párizsban. Nos. és akit Voltaire dicsőít .1 Két ismeretlen nő Az 1784-és tél. mert a lovak elcsúsznak rajta. a nép fizikai nyomorát átérző XVI. a rossz idő csak díszlet. ahogy a tél a farkasokat az erdőből a falvakba hajtja. ott morgott ugyan a kapu előtt. csillámait és ezüsthímzését a gazdag ember előtt. hogy nincs még egy város. akkoriban. Az ablakokon egy kis jégvirág: íme az emberi pompát kiegészítő természeti pompa. Először egy személy maximum két köbméter fát szállíthatott el a központi fatelepről. mint a zöldben. Egyre hosszabb lett tehát a sor a fatelepek kapujánál. amint később egyre hosszabb lett a pékségek ajtajánál. A mindig jóságos és emberséges.méltán mondhatja. akiről Lucretius beszél. csupáncsak Párizsban háromszázezer. Aki érzi.azzal kezdte. Négy hónap óta üldözte az érckemény égbolt a nyomorultakat a falvakból a városokba. amelyen honfitársainak milliói szenvedtek. illatos ebédlőből. örökkévaló gépmester éppen átrendezi. semmit sem tettek. Ám aki fázik. aki egy kellemes nap után. mit sem lát a természet szépségéből. Így van: aki melegben él. elnyúlik a jó meleg ágyban. Párizs egyetlen hónap leforgása alatt felélte összes tartalékát. 37 . amit a gazdag ember az ablaküvegen át néz. Nincs kenyér. Adót kellett kivetni a felvásárlókra. mosolytalan égtől. mint árad feléje vacsorájának édes illata. a polgármester. Ezalatt a fogyasztás továbbra is meghaladta a beérkező áruk mennyiségét.aki a nép társadalmi nyomorát könnyebben szem elől tévesztette . kocsijába búvik vagy fűtött lakásának párnái. A dér csak cicoma. és felfedezheti a szépséget a tél balzsamozta síkságok borongós látványában. hogy minden a legjobban van ezen a legeslegjobb világon. a jég. az az ember . a földön keresgél. ha éppen olvadt. Lajos . selyempaplan alatt.mint az egoista. nem hatolhatott be Richelieu herceghez. odabentről időnként beszippanthatja a hideg északi szél éles leheletét és a hó jeges páráját. ahol azzal az ürüggyel. a naptalan. hogy a szegények ne pusztuljanak el a hidegtől és a nyomortól. hogy kétszázezer frankot utalt ki kordék és lovak bérlésére. aztán a kordékat és lovakat egyszerűen elrekviráltatta. megcsodálhatja a kopasz fákat. azután csak egyet. Végül az. ez a szörnyeteg. aki prémjeibe süpped. bársonyai közé van bugyolálva. s menekül az égtől. gondolatait felfrissítendő. de ki volt rekesztve a meleg. amint az istennek nevezett nagy. kevés a szekér és a ló. nincs tűzifa. A tél felfedi gyémántjait.

korcsolyáztak. s utána még áthatolhatatlanabbul. február és március. hogy így kihúzhatják. melyek éhen halnak. Sokan elzarándokoltak a nagyvásárcsarnokba. kettős gát torlaszolta el. hogy költözzenek vidéki körzetükbe . mint a ravatali lámpa. akik eddig fütyültek rá. s hagyta. hogy a törvény szerint kötelesek a székhelyükön tartózkodni. Nappal csákánnyal meg lapáttal munkások ezrei tornyozták a havat meg a jeget a házak mellé. Esténként rézvörös fátyol borult a firmamentumra. a csillagok szárazon. sem szekér nem volt elegendő. el-elbukó lovak szorították a jégfalakhoz az esés.óceánná alakult. viháncolva. Ám tiszavirág-életű volt minden olvadás.a püspököket. apátokat. és a tükörsima útburkolaton korcsolyázók tolták. nehogy ráfagyjon a tagjaikra az izzadság. eltorlaszoltak minden utat. holott a legtöbb utca már eleve túl keskeny volt. szerzeteseket. vagy szögesre patkolt lovak húzták őket. középületeket menedékhellyé alakították. hogy kitelepítik Párizsból . mint azok a hatalmas cetfélék. A hó. amíg fel nem enged a fagy. Párizs nem hazudtolta meg önmagát: most az olvadás általi halálról énekelt. hogy a boltok ki sem látszottak mögülük. január. A királyné ötszáz Lajos-aranyat utalt ki megtakarított pénzéből. hogy a paloták udvarára behúzódhassanak. Abban bíztak.tehát megkérik. A Szajna több láb mélységig be volt fagyva. még makacsabbul jött vissza a fagy. az előző napi tavak másnap síkos üveglappá váltak. a legközelebbi tűzhöz rohantak. csak hogy lássák. és nagy tűz köré kuporodhassanak a szegények. mert sem emberi erő. amikor sem a vízen. mert nem tudnak kicsúszni a réseken és melegebb égtájakra. és az éjszakai fagy ismét gyémánttóvá dermesztette a déli naptól egy picinykét felolvadt.és jéghalmok hamarosan akkorára nőttek. súlyos hintók. s mindenféle játékot kitaláltak. gazdagabb vizekre úszni. s a naplopók találkahelyévé vált. Amikor a testmozgástól jól áthevültek. a hintókat szánok helyettesítették. hogy feltörjék és elszállítsák a jeget. sápadt havat. hogyan akarnak vevőt fogni hatalmas bőrcsizmájukban: a hosszú bugyogójukat a csizmájukba tűrve. akik futóversenyeket rendeztek rajta. De az égbolt hajthatatlan maradt. Ilyenkor bizonyos utcákon csak úszva lehetett átkelni. amikor nem érkezik több élelmiszer. s a fáradtság pihenésre kényszerítette őket. az összeütközés és az összerogyás hármas veszélyének kitett gyalogost. kijelentvén. s le kellett mondani róla. milyen lesz.csatornák és lefolyók híján . Ide-oda csúszkáló. hidegen fénylettek. az odatévedő lovak bele is fulladtak. hadonászva lökdösték egymást a mocsárban. A hintók még lépésben sem merészkedtek arrafelé: hajóvá kellett volna alakulniuk. Az emberek már elképzelték. ekkor Párizs . amikor a sarki jég bezárul körülöttük. Párizs tehetetlenül legyőzöttnek nyilvánította magát. összerogy az éhségtől. reszkető inú. A vámbevételekből elvett hárommilliót a szegények megsegítésére. mint ahogy nemrég az éhhalálról dalolt. Úgy döntött. kórházakat. mint a kis halak. ez a gigászi test. sinkóztak. sem a szárazföldön nem lehet többé közlekedni. a megyék kormányzóit és intendánsait. hadd dolgozzék a tél. hogyan adnak túl az árujukon a halasasszonyok. Így telt el a december. nedves. úgyhogy az utcák felét vastag. a szoknyájukat a csípőjükig felrántva. és minden nagykapu kinyílt (kivéve a királyi palotáét). néha két-három napig olvadt.A király egész magánpénztárát szétosztotta alamizsna gyanánt. akik Párizsba telepítették a 38 . amikor Párizs. A király ebben a rendkívüli helyzetben összehívta az államtanácsot. hogy a hideg és az éhezés sürgető szava minden más szót elhallgattat. A kolostorokat.

amikor a fiatalúr elsodort vagy fellökött egy szerencsétlent. mint a Bourbonliliomos székükben. a herceg.olyan lassan fognak kivonulni a városból.és jégobeliszket emeltek a királynak meg a királynénak. Lajos és a királyné jótékonyságának. télálló oszlopok. ahol a tél ellen küzdöttek. hó. szeles éjszakákat. mivel az arisztokrácia uralkodott. Április első napjaiban az imént említett fagyhullámok egyike ismét beköszöntött. mert a fagy visszavisszatért Párizsba. bár az emlékművek ugyanolyan tiszavirág-életűek voltak. de egyszersmind megőrizte a hó-emlékművet is. Aztán ott volt a sok vidéki földesúr. most a párizsiak ott. akiket a hideg. És aztán csak-csak feltápászkodott. összetöpörödött formában. a művész a tehetségével. hogy hattyúnyakú szép szánokat láthat végigsiklani a körúton.hivatalaikat. hogy megmentse a kerekektől azokat. a fájdalmat és az éhezést. Büntetést fizettek hát a gazdagok. A király kincstár-kiürítő együttérzése és a királyné magánpénztár-adományozó jósága kivívta a nép őszinte háláját. a körutakat és a rakpartokat szép hótakaró födte be. Március végén olvadni kezdett. pedig az obeliszkeken már az elmúlást jelző verejtékpatakok csörgedeztek. a ficsúr maga hajtotta a homokfutóját.vagy hermelinbundás szép udvarhölgyeket. inkább a szívéből. s gyakran megesett. s a szegény irodalmár. Ám Lenoir rendőrfőnök felhívta a király figyelmét. a nemesúr és az operacsillag sebes ügetéssel. a már langyos napsugár miatt még kegyetlenebbnek érezték az emberek a fagyos. megcsodálhatja a nyuszt. Sebesültek és haldoklók hevertek az utcákon.annak örömére. s a rendelkezésből semmi előny. a harc mezején. akik nem hallották. s minden nagyobb utcasarkon ott emelkedtek az elegáns. akik jobb szerettek az Operában ülni.részben a kelletlenség. semmint a szelleméből fakadt feliratot ajánlotta fel hozzájárulásként. még a lovakat is lehetett arisztokratikusan vezetni: a királyi herceg figyelmeztető kiáltások nélkül. mert felöklelte egy száguldó bricska rúdja. Az emberek emlékműveket állítottak XVI. de most már torz. s végül menekülés közben általában a kerekek alá kerültek. hogy mivel ezek az emberek nem követtek el semmi bűnt. nem kényszeríthetők rá. Mindenki közreműködött: a kétkezi ember a karjával. merész. az meg mindenütt kilépett a medréből. következésképpen . végül a bírósági urakat. akit az uralkodó jósága a padlásszobájában is utolért. mint maga a rossz és a jó cselekedet. mert elcsúszott a jégen. Akkortájt ugyanis. vadul száguldozott. amint meteorként elsuhannak előtte a csillogó jégbaráz39 . amannak beszakadt a mellkasa. A rendőrség azzal kezdett foglalkozni. az éhínség és az áradások életben hagytak. A rakpartokon és a körutakon mindenki odavolt a gyönyörűségtől. aki bírt. Annak idején a katonák a győztes hadvezérnek a legyőzött ellenfél fegyvereiből emeltek diadaloszlopot. mintha vadászni indulna. meghosszabbította a nyomorgást. akiket mind vidéki kastélyukba kellene száműzni. A szűk utcákon azonban a gyors kocsik meg hintók halálos rémületben tartották a gyalogosokat. ám annál több kellemetlenség származik majd. részben a rossz utak miatt . Ezek az emberek töméntelen fát eltüzeltek tágas palotáikban. Így a félig elolvadt oszlopok ismét megdermedtek. hogy egyik napról a másikra elhagyják Párizst. s a párizsi polgár . s újra megjelentek a kényesen lépkedő lovak húzta szánok. ha eltaposták a szegényeket. tengernyi élelmet feléltek hatalmas konyháikban. hogy az olvadás itt éri őket. amikor emezek közeledtek. Ebben az utolsó időszakban a nyomor soha nem látott méreteket öltött. a vastag jégrétegek megolvadtak és belecsorogtak a Szajnába. a munkás a mesterségével. de nem egyenletesen és nem is teljesen. hogy a jégfalak miatt nem tudtak kitérni előlük. az intézményi elnök és a bankár csendes ügetéssel. a zsoké meg ott állt a háta mögött és vigyázzt ordított. Emennek eltörött a lába.

legalább egy percre megfeledkezett élete minden nyomorúságáról. mereven tartotta. a Cours-la-Reine és a körutak külső szakasza táján. s végigsuhant a megkeményedett havon. finom. aki zsebkendőt tartott a szája elé. hogy az arcukból semmi sem látszott. A két kocsis megértette a jelet. A Saint-Croix-d’Antin-templom órája ötöt ütött. amióta a tél úgy kiéheztetett három-négyezer gyanús koldust.megfeledkezett a rendőrség hanyagságáról és a kocsisok rémtetteiről. Az első szánban két férfi ült. Nos. növelték a távolságot a két szán között. ebben a kieső városnegyedben a polgárok nemigen kockáztatták meg a sétát lámpa és kíséret nélkül. átmeneti. Aztán a hölgy hátrafordult az utóvéd két szánja felé. mint télen. ügyet sem vetve a szépszámú közönségre. A szánok a Saint-Denis kapuhoz értek. bár a nagy sebesség miatt éles szél csapott be a szánba. A napsugár ugyanis megenyhítette a levegőt. mintegy ellenőrzésképpen. a magasabb és méltóságteljesebb. és egyre hidegebb lett. ahol a Champs Elysées fut. de hideg napon. egy héttel a Richelieu versailles-i vacsorája után. és a tetején nem billegette volna a tollait egy kis kalap. Abban a második szánban két nő ült. s engedelmesen eltűnt a Saint-Denis utcában. uszályos. bíborszínű gyeplője és tollforgói látványában . a két öltözet között csupán az volt a különbség. ami áprilisban leperzseli a levelek zsengéjét meg az első virágokat. mely vonulásukat bámulta a körúton. Vidéken hosszú ideig megmarad a hó szűzi fehérsége. és hamarosan eltűntek a Bastille hatalmas építménye körül egyre sűrűbbé váló homályban. a másikon meg selyempaszományok és selyemgombok. hogy a gazdagok (vagy akik gazdagnak mutatják magukat) a szegények jótevői. aki akkoriban még abban a tudatban élt. hogy az út mentén felsorakozó gyerekek gyönyörűségüket lelik a lovak aranyos csörgői. barna posztókabát dupla gallérral. s elkezdődött az átmeneti olvadás. hogy az egyiken arany gombok meg paszományok ékeskedtek. A hölgyek szánja a Ménilmontant körútra ért és megállt.dákon. Ilyenkor estefelé már alig jártak erre. egy napsütéses. a fejét egyenesen. orrából vastag párafelhő gomolygott elő. ha a frizurájuk nem lett volna olyan magasra tornyozva. A hölgy. 40 . ahol sár váltotta fel a havat. melyeket egy-egy egyenruha nélküli kocsis vezetett. annak örömére. Ebből a szalagfonadékokkal és apró ékszerekkel agyonaggatott kolosszális hajépítményből fehér porfelhő szállt. Az országúton ropogva suhanó szánok egy pillanatra megálltak a körúton. A két hölgy szorosan egymás mellett ült és egyfolytában csevegett. annyira bebugyolálva prémjeikbe. Az egyik nő. feketíti be rövid idő alatt a tél káprázatos köpenyét. hogy milyen nemű a két személy. Párizsban viszont óránként százezer lépés tiporja össze. mert a tiszta levegő olyan jeges szellőt ígért éjszakára. hogy szép csendesen átvedlettek rablóvá. ha a szélrázta ágakról zúzmarafelhő zúdul le. A szánt fekete ló húzta. rajtuk bő. a nincstelen pedig. csipkés batiszt zsebkendőt tartott a szája elé. A két férfi időnként hátrapislantott a mögöttük jövő szánra. Tulajdonképpen azt is nehéz lett volna megállapítani. akik erre hajszolni kezdték a fekete paripát. az imént vázolt körülmények között siklott be Párizsba négy elegáns szán. mivel ritka a járókelő. Párizsban sötétedett. intett a két előfutárnak.

a törzse és a lábszára .mondta az idősebb nő.Magának jó a szeme. . micsoda fakmerősék! A két nő nevetni kezdett. .a jeges hideg ellenére . A fiatalabb hölgy kotorászni kezdett a bundájában. nemigen lehet szánnal menni. aki maga se lehetett több harmincharminckét esztendősnél -.Negyed hét. .felelte a másik -. . A szán megállt.mondta nevetve a fiatal nő. hiszen egy pékség előtt vagyunk.Igen.kérdezte a kocsis hamisítatlan német kiejtéssel.Mennyi idő alatt ér oda? . a kocsis pedig tisztelettudó kétségbeeséssel hadonászott.mondta ijedten a fiatalabbik nő .Jól van. . Ezután a hölgy könnyedén kiugrott a szánból. . Weber. . Ugye maga is.Igazán nem csoda .Akkor hát háromnegyed hétkor. asszonyom. azon a helyen. . Weber. . hol a Saint-Claude utca . és elindult vele.Ety fél óra. a hintóval.Akkor hát kérdezzük meg a péktől. közben azzal szórakoztak. és elbújt a társnője mögé.Akkor hát ahogy mondtam.fedetlen volt. .kiáltotta a fiatalabbik nő.Várjon. kicsim? .Jaj. . A mellékutcákon akarok visszajönni. kicsim. összehúzták magukon a bundájukat. eltévedtünk! Kápostáshíd utca! Azt mondták. lesegítette a barátnőjét. Andrée.Mondja. asszonyom! .mondta. .Csak nem Óceániába keveredtünk? Hátralépett. s átmentek a körút oldalfasorán. próbálja hát elolvasni ennek az utcának a nevét itt a sarkon. Hm.Rentpen fan. az mein Gott.szólalt meg egy derűs hang. egy meztelen férfi! . A mellékutcák pedig még a körutaknál is sárosabbak. asszonyom . Andrée . s a sűrű homályban nagy nehezen megnézte.Azzal.Asszonyom a hintóval mety? . . Weber . hogy lássam a tüzeket. hogy bundabélésű cipőbe bújtatott apró lábukkal jó hangosan ropogtatták a havat. .A Saint-Claude utcát keressük. Nézze meg az óráját. asszonyom . Meg át is fagytam. istenem.szólt a hölgy -. szép hölgyeim? . hogy úrnője is meghallja: .Káposztáshíd utca. érzi. Egy péklegény támasztotta az ajtófélfát egy szál rövidkabátban.kérdezte a hölgy a társnőjéhez fordulva. mennyi idő alatt ér a hintóval arra a bizonyos helyre? . A két nő egyszerre pördült hátra a hang felé. a második utca jobbra.Micsoda utca ez a Káposztáshíd utca? Jaj. . hány óra. milyen finom friss kenyérillat van? .felelte emez. melynek gallérja a fülükig ért. és elég hangosan suttogta. 41 .majd én bemegyek. . . s már lépett volna be a pékhez.Fakmerősék.A parancsokat osztogató hölgy ujja hegyével megérintette a kocsisa vállát.

42 .Igen. s alig tudta elnyomni a nevethetnékjét. s nevetésüket a muffjukba fojtva futni kezdtek a megjelölt irányba. és tapintatosan visszahúzódott. aki nyilván nem volt elragadtatva egy ilyen idegenvezetőtől. . .Az első utca jobbra. Tudják mit? Elkísérem magukat . .folytatta a péksegéd. .Köszönjük . aki nem tudta mire vélni a fiatalabbik hölgy ijedezését. bizony meg sem fordult a fejében. hol az az utca. barátom. . a Saint-Claude utcát .Szó sem lehet róla! .Hát azt igazán nem nehéz megtalálni.felelte az idősebbik hölgy.mondta egyszerre a két nő. .mondta a fiú. mivel hozzászokott a saját öltözékéhez.A Saint-Claude utcát keresik? . s szavait tett követte: máris lépésre lendítette ormótlan papucsba bújtatott pipaszár lábát. asszonyom .Csak mondja meg.mondta a víg kedélyű lisztes fiatalember. hogy ilyen taszítóan hathat valakire.szólt az idősebb hölgy. s akinek.. igazán nem kell fáradnia.

általában elég hosszú ideig leselkedtek. . ahol a macskák sem zavarhatták. Althotasszal. Lorenzával meg a tanítómesterével. E három-négy házon kívül állt még egy előkelő külsejű palota a körút sarkán. engedjen csak oda. Néha óriási patkány . . sok minden maradhatott a házban. mindenesetre ennek a történetnek több szereplője is megfordult ebben az utcában akkoriban. Joseph Balsamo lakott itt a szibillájával.mondta. ami ugyan felesleges szerénység volt tőle. hasonlóan élénk kíváncsiságtól hajtva. mint 1770-ben.Látom .Sok minden. ablakait bőrpárnákkal tömték ki. . De nem látott mást. amit a fiziológiások vagy geológusok legalább tízesztendősre taksáltak volna. aki nem lesett. minden ablakszárnyon zsalugáter. amely tulajdonképpen az utcát alkotta. amikor a nagy fizikus. és a súlyos zár kulcslyukán át belesett a palota belső udvarába. annak.e birodalom egyeduralkodója .Végtére is. s ilyenkor jobbára efféle társalgás alakult ki köztük: . hogy végül egy másik szomszéd is csatlakozzék hozzájuk. az egész negyed legsötétebb. amellyel méltán hivalkodhatott volna a Saint-Claude utca. és a Marais negyedben volt.És bárki bármit mond. kedves szomszéd . . hogy már ismeri a Saint-Claude utcát. Kapuja sosem nyílt meg. . látom bizony! Hűha! Jól meghízott. 1784-ben csakúgy. elhagyatott. foghíjas és ismeretlen. mert rendelkezésére álltak a kényelmes szalonok és hálószobák. amely kelet felől a körútba torkollik. sok szegény kereskedő és sok szegény szegény húzta meg magát. kedves szomszéd? .érdekeltebbek lévén . annak. látván.felelte emez -.Ó.. aki lesett. vastag porréteg. nyugat felől pedig a Saint-Louis utcába.Mit lát Balsamo gróf házában. ám ez az épület.. penészt és mohát a kőlapokon. sok szegény magánzó. .mondta. szabadon garázdálkodhat.A patkányt látom. egykettőre odébbállt. . melynek magas ablakai az udvar kerítésfala fölött ünnepnapon az egész utcát bevilágíthatták volna a kandeláberek és csillárok puszta visszfényével is.kérdezte az elűzött szomszéd az elűzőtől.cammogott át az udvaron. Néha egy-egy tétlen bámészkodó vagy szomszéd odasomfordált a nagykapuhoz. bár kissé sötét és koszos. Ha járókelő vagy kíváncsiskodó lesett be a házba. aki lesett. aki nem lesett.Csakugyan? .Látja? . s abban a három-négy házban. akiket ottfelejtettek az egyházközség lajstromain. csak fűcsomókat a kövezet résein. de a szomszédok .De még mennyire! . minden nyíláson spaletta. És most a második kíváncsi kémlelt be a kulcslyukon. s levonult a pincébe. a Saint-Claude utca tisztességes utca volt. legnémább és legzártabb épülete volt. de reméljük. amikor először vezettük ide az olvasót. azt mondja? 43 . De szentnek a nevét viselte.2 Egy párizsi lakás Talán túlságosan az olvasó emlékezetére bízzuk magunkat. hogy milyen elhagyatottan néz rá vissza a palota.

A szoba előszoba gyanánt szolgál. menjünk fel a sötét lépcsőn a legfelső emeletre. Egy gyertya meg egy lámpa fénye . A többi emelet komor. Balsamo eltűnt. az ötödik viszont nemcsak hogy él. sápadt arc. a palota lakatlan. ez az. Mellette vaskos fallal körülvett aprócska kert. keskeny ház elé. Aztán átmegyünk az utca jobb oldalára egy magas.az egyik egy háromlábú asztalkán. a ház úgy mered fölfelé.Még jó! Balsamo olyan hamar tűnt el. finom. kopár szobába jutunk. előtte gyékény lábtörlő. Franciaország és Lengyelország királyára. mint egy vakondtúrás a piramis mellett. hiszen az idén olyan nehéz fát kapni? Bárhogy van is. komoly ajkú fiatalasszonyt ábrázol. selyme csábítóan fénylett. Talán már alusznak a lakók? Talán a takaró alá bújtak. s ne kelljen fűteni. amelyiknek nem ég világ az ablakában. csak rogyadozik és nyöszörög. hogy tán túl sokat beszéltek egy ilyen titokzatos és kényes témáról.pontosabban a ház egy része . Parketta helyett kőburkolat. kihalt. három sárga bársonnyal bevont. mellette fa ruhafogas.. A háztetőn. mint valami hosszú. A kép alatt. puhafából készült fotel. a keret kopott aranyozásán fekete betűkkel ez olvasható: VALOIS HENRIK A másik képet később aranyozták. tűzrágta tetejével. Ami igaz.Ejnye. és pontosan a kémény csúcsánál vibrál és csillámlik egy vakító fényű csillag. Az ajtón csengőfogantyú.a két arcképet kiemeli.Hát lehet. ha egy ház félig leég. Az első arckép közismert: kis kalap. kiugró arccsontú. sötét. nyúlik az ég felé a kémény. mint valami villámhárító. nyirkosan. fehér torony a szürkéskék égen. csak két ablakában vöröslik fény. melynek bútorzatára igazán érdemes odafigyelnünk. egy árva szófa. Egy elaggott. melynek kárpitozását alaposan kikezdte az idő. Henrik sipkája olyan. nagy ijedelemben váltak el. . mintha maguk is fényforrássá válnának. ha ráülnek. Innét már csak egy falhoz támasztott létra vezet a padlásra. szomszéd. onnét nyílik a második. hosszúkás. Ott áll az éjszakában sötéten. vénségére. hogy igaza van. Majd miután újból jól szemügyre vették a patkányt. fodros gallér: a megszólalásig hasonlít III. a harmadik sötét. és senki sem gondoskodik a helyreállításról. hogy bizonyosan ottfelejtett egyet s mást. s mellette III. Először két arckép vonja magára a tekintetünket. A ház legfelső emelete a homályba vész. hogy ne fogyjon a drága gyertya. Ez alá az arckép alá is fekete betűkkel írták a nevet: JEANNE DE VALOIS 44 . Fekete szemű. egyenes orrú. mi a csudát felejtenének benne? . hófödte teraszaival. roggyant fotel gyűrődései mintha aszott öregasszony ráncai lennének: fiatalon duzzadt az erőtől. szomszéd. Ha kinyitjuk az első ajtót. tompa tekintet.leégett. Henrikre. hegyes szakáll. a négy emelet semmi életjelt nem ad. A frizurája vagy inkább a fejét agyonlapító építmény hajból és selyemfonatokból készült. az igaz: a ház . a másik a kandallón . de szinte kihívóan világít. mint valami régi ismerős előtt. hevenyészve mázolt ajtók. Kopogjunk be. a festék is friss rajta. s mi most tisztelegtünk előtte.

Hát az előszobában. . Apró. amúgy is csengetnek . . félig tiszteletteljes tartásban várakozik és figyel.Asszonyom téved . miért tűri III. kihallgatásra invitálás. nézze meg. két arany. kecses. és a társalkodónő vacogva bámulta a hideg kandallót. kedvesem . A fiatalasszonyt szemmel láthatóan fárasztotta ez a kitartó ellenőrzésféle. Ám az utóbbi portré eredetije. hogy egy fajtájabéli. . holott nemcsak arról van szó. .Nem maradt. Clotilde. az ágyon fakózöld damasztterítő. Az öregasszony teljesítette a kívánságot. nem maradt-e valahol egy kis viaszgyertyacsonk. és olvasta a címeket. Innen csak hat aranyat várhatunk. fiatal nő egy aprócska tölgyfa asztalnál éppen pecsétviasszal lezárt levelek címzését ellenőrzi.mondta -. Henrik. Finom vonalú fehér keze volt. és hozza ide. koppantsa már el azt a faggyúgyertyát. Tőle háromlépésnyire hatvanesztendős kis öregasszony.mondta -. s azt is igyekezett felmelegíteni: szaporán topogott vele a Párizst borító jégréteghez hasonlóan fényes. közönséges gyapjúszövetből készült.mondta mosolyogva a fiatalasszony. 45 . .folytatta ugyanolyan zsolozsmázó hangon. .Patrixné asszony. hanem egyenest olyan valaki tengődik itt.Hol? .Így hát egy hétre nyolc aranyunk van .Azért csak nézze meg.suttogta -. aki a nevét viseli? Egyébként az ötödik emeleti hölgy külseje egyáltalán nem hazudtolta meg a származását.És sóhajtott. rövid számítást végzett.Clotilde . Őfelsége szobalánya.mondta a fiatalasszony. a függöny szegényes.Mi közük lehet ezeknek az arcképeknek az ötödik emeleti lakókhoz? Hiszen itt hideg a tűzhely. A fagyos szél besüvített az ajtók alatt meg az ablakréseken. De Calonne úr.Miseryné asszony . És majd megpróbáljuk rávenni. Őfelsége első komornája. Aztán valahányszor elolvasott egy címet.Menjen csak. Greuze dueñáira emlékeztető ruhában. egy egyszerű öltözékű. .Ott nagyon hideg van. hogy viszonozza . hosszúkás lábfejét kacér bársonypapucsba bújtatta. A képaláírás így szól: „Jeanne de Valois. mert már kaptunk. Utálom a faggyúgyertyát.” De ha az a hölgy egy Valois. . figyelmes képpel ismét visszaült a helyére.Pedig úgy hallottam.ilyen nyomor látványát. hideg kőburkolaton.mondta a csökönyös vénség. majd komoly. . a szibarita király. A lakás úrnője pedig tovább számolta a leveleket. D’Ormesson úr. Felemelte a fejét. .Na. . . a kibodorított kéjenc bárha csak festett kép . . hogy felmelegedjék. meghívás. a fiatal nő cselédje. melyet időnként összefont karja alá kellett dugnia. jó tanács. De Rohan úr. félig kíváncsiskodó.

Szegény ördög! A házasságunktól ugyan meg nem gazdagodott. hogy csöngetnek. úrnője villámgyorsan összekapkodta az asztalon szétszórt leveleket meg papírokat.folytatta -. és az egészet behajította egy fiókba. és írt: . hogy vajon minden rendben van-e.felelte a hidegtől elgémberedett öregasszony -. Ötöt ígértem de La Motte-nak. Ezt is felírta.Nem.Aztán megélhetés egy hétre. Aztán hirtelen dühösen felkiáltott: . .. bérkocsi. hogy a legkisebb zajt is felfoghassa.Nyolc Lajos-arany. hat.. a negyediken.ismételte orrhangon Clotilde. de immár sorsába beletörődő ember alázatos és szomorú tartásával helyezkedett el a szófán. A szeme élénken. Ekkor friss. nyugtalanul. De összeadás helyett felkapta a fejét. hogy az öregasszony továbbra is megtagadja az engedelmességet. melyben a bejárati ajtó látszott éppen.Négy. asszonyom . kedves. tizenegy. 46 . amint az előszobában néhány szót motyog. nem itt csengettek.De hiszen mondom. fürkészőn csüggött a tükrön. hogy alárendeltjeik olyan jogokat szerezzenek fölöttük. Ám csak a teste volt tétlen.Három arany. . tizennégy: hattal kevesebb aranyam van. adjuk össze. egy arany. s behallatszott. ebből hárommal tartozom a környéken. mint általában azok. hanem alattunk. A dueña kinyitotta az ajtót. és az egész ruhatáramat fel kellene újítanom.Aztán . Felírta ezt az összeget is a „kiadások” rovatba. hogy elküldhessem. Utazásokra tehát egy arany. mert a vadul cibált csengettyű akkorát lendült a kuckójában és olyan hosszan vibrált. de türelem! Megint elmosolyodott. amelyek nem illetik meg őket. Gyorsan körülnézett a szobában.De La Motte Valois grófné? . Van még valami? Na. Aztán folytatta számításait. Felvette a tollat. .És mivel látta. mégis határozott hang szólalt meg: . aztán egy szenvedő. borravaló a portásoknak: négy arany. meg ezt a vén boszorkányt kifizetnem. . s belenézett a két arckép közé helyezett tükörbe. hogy a nyelv vagy egy tucatszor a csengő oldalfalának csapódott.Mondom. hogy csengetnek! S ezt már a legmakacsabb fül sem tagadhatta le. . ő adta be a derekát. . akik valami oknál fogva hagyják. hogy kibírja a bar-sur-aube-i szolgálatot. .. s a fülét is hegyezte. bár közben halkan zsörtölődött. Míg a nagy nehezen felocsúdó öregasszony az előszoba felé iparkodott..Öltözködés.Itt lakik de La Motte grófné? . több oda-vissza út Párizs és Versailles között.

Kit jelenthetek be a grófnénak? .Jelentse. jó helyen járunk. aki nemrég a Saint-Claude utca felől érdeklődött. hogy a látogató kiment a lépcsőpihenőre. és kiszámított lassúsággal vonult vissza az előszobába.Párizsból? . és a háttérben maradt másik személynek ezt mondta: . Jeanne de Valois kínlódva felemelkedett a karosszékéből. 47 . hogy ő majd az ajtó mögül kíséri figyelemmel a beszélgetést.Igen. és a karosszékbe ült. Az ajtó becsukódott. igen. Az állítólagos beteg e beszélgetés alatt.Nem. Ahogy beléptek a gyertyavilágos szobába. Felpattant hát a szófáról. . bár tisztelettel sétáltatta le-föl a gyertyáját a két nő arca előtt. melyből egyetlen szótagot sem veszített. . most belépett de La Motte Valois grófnéhoz.. amiből könnyen ki lehetett találni. Versailles-ból. Ezalatt persze nem láthatta. jóasszony. hogy a látogatók választhassanak. hogy a díszhelyet a vendégnek hagyja. Clotilde bement az úrnőjéhez. a betegsége itthon marasztalja. a tükörben egy minden bizonnyal előkelő származású nőt látott. asszonyom. miközben kíváncsian. Clotilde előretolta a másik két karosszéket. a látogatók a nyomában.Itthon.Jöjjön be. hogy két jótékonysági hölgy van itt . .kérdezte Clotilde. hogy illendően üdvözölhesse vendégeit. Itthon van? . és a két nő.mondta az idősebb. amint Clotilde-ot kérdezgeti. asszonyom.

s végül a keze párnás. az idősebbik úgy harminc-harminckét éves lehetett. lágy vonalú száj. így szeretnénk pontos részleteket tudni. így a lámpától messze. nagy. nemde? . s megfigyelte. hogy az árnyékot vessen az arcára. a hajviselet szabadon hagyja a halántékot. a mellkasa szélesebb és általában szebbek a vonalai. .mondta az előbbi hölgy. bár a vonásain elömlő fensőbbséges gőg jócskán csökkentette arcának báját. feltűnően szép volt.3 Jeanne de La Motte de Valois Mihelyt az illendőség megengedte. egy kiváló nemesúr felesége vagyok.Asszonyom . igaz. Most újabb kérdésre várt.Hölgyeim . .szólalt meg most az idősebb komoly. míg a másiké ideges.Így van. mert én valóban Valois-vér vagyok. az édesanyám egy Fontette nevű házban házvezetőnő volt. A maga életkörülményeiről olyan dolgokat hallottunk. hogy az édesanyja Bar-sur-Seine mellett egy Fontette nevű házban házvezetőnő volt? Jeanne elvörösödött. Jeanne legalábbis így ítélt annak a kevésnek az alapján. Jeanne várt egy pillanatot a válasszal. . A két hölgy egymásra nézett. grófné. bár négy-öt évvel fiatalabb volt.mondta. az egész mégis arról árulkodott. majd halkan megkérdezte. Csodálatos. finom. s még a köpenye vattával bélelt taftcsuklyáját is a homloka fölé húzta.Valóban: de La Motte gróf. s az idősebb jelt adott a másiknak. az orra olyan.Asszonyom . a szoba egyik sarkában telepedett le. Tehát mi. Jeanne de Valois mindezt a megfigyelést néhány másodperc alatt végezte. hogy a látogató nemes vérből való. eszébe sem jutott titkolni valódi szépségét. hogy a részleteket nyugodtan el lehetett leplezni. De a fejét olyan büszkén hordta.Igen. hogy a másik látogató továbbra is tartózkodóan hallgat -. melyet a természet nyíltsággal. szinte derűsen nyugodt. Mint már mondtuk. egy jótékonysági alapítvány főnöknői vagyunk. hogy a fiatalabbik nő termete kecsesebb és rugalmasabb. Aztán a többi részletre is elkalandozott a grófné tekintete. s közben valami gőgös alázattal nézte a vendégeit. . és kiemeli az arc tökéletes oválját. mint a társnőjéé. az én ősöm testvérbátyjának az arcképét. hamvas arc. talán a szív mélyébe látó. Jeanne de La Motte igyekezett megállapítani. . ott láthatják III. Társnője nem látszott ennyire visszahúzódó természetnek. hogy milyen a látogatók arca. de habozás nélkül válaszolt: . A látogató ugyanis inkább a fotelt választotta. amit a látogató arcából megpillanthatott. minek köszönheti a szerencsét. hogy nem kell irigyelnie a Medici Vénuszt. amint nyilván mondták is maguknak. nem a szófát. lágy hangon -. amelyek felkeltették az érdeklődésünket. a tekintete olyan élénk és olyan nyílt volt. 48 . mert azt hiszem. okos kék szem. Henriknek. a nevelés és az etikett tapintattal ruházott fel. asszonyom. így kell szólítanom. hogy a szemét felvesse.Ó! . miközben megfigyelte.kezdte a fiatalabbik -.

nem is ezen a nyomortanyán. asszonyom . . . Marie Jossel. hogy ezentúl nem kell megfosztania magát ettől az illusztris névtől. asszonyom. akiknek bizonyítható a származása. . a legszenvedőbbek között halt meg.És mivel az anyám.bár kétségkívül satnya .Az édesapja meghalt? . . bizonyítékom van épp elég . . a nagyapámig. s mélyen a magát Valois-utódnak valló asszony szemébe nézett.Nyilván megcáfolhatatlan bizonyítékai vannak erre. . egyszerű a dolog.Nem. 49 . rendkívül szép volt .folytatta Jeanne -. De mire jók egy hasznavehetetlen igazságnak vagy egy olyan igazságnak a bizonyítékai. asszonyom? . Az apám ugyanis Saint-Remy de Valois volt. és a régi uralkodóházat elfelejtették.kiáltotta egyszerre a két nő. a látogatói erre fel is figyeltek. . amelyet senki sem akar elismerni? . amikor a Valois-háziak fejéről a Bourbonok fejére került a korona. Lajostól kezdve ezen a néven szerepelnek a családfán egészen az utolsó előtti Valois-ig. .Sajnos. az apám szerelmes lett belé. . árnyékot vethetnek az új királyi családra. III. XIII. mivel látta. hogy IV. .Nos . úgy gondolta. A két hölgy bólintott.Nem. s halála előtt más örökség híján átadta nekem a papírokat. Henrik utóda.felelte emez keserű mosollyal.mondta kedvesen az idősebbik vendég. hogy bár satnya kis hajtások. és feleségül vette. a nyomorba halt bele.Sajnos igen. a kegyvesztett családnak még volt néhány .Iszonyú! .Vidéken? . a Valois-sarjak attól féltek. egyetlen örökségétől. az isten háta mögé. .Apám mindent összegyűjtött.De hogyan süllyedhetett ilyen nyomorba.És még csak nem is itt .Itt. Egyszerűen és mértéklettel beszélt.folytatta Jeanne -. hogy a trón fénykörén túl a régi francia királyok egy leszármazottja tengeti az életét.Ebben a lakásban? .Hallgatom. Apám a legnyomorultabbak. . A párizsi Hôtel-Dieu ispotályban. s magával vitte a szegénységbe. akik ha nem is a legdicsőségesebb. Henrik trónra lépése után. A francia királyi udvarban senki sem gyanította. azoknak a királyoknak az utóda. .folytatta Jeanne -. a végzetszerűen elpusztult négy fivér törzséből fakadtak. asszonyom. . mindenesetre a legszerencsétlenebb uralkodói voltak a monarchiának.. hogy a monarchia szilárd. Itt Jeanne szünetet tartott. az uralkodó Valois-k egyenes ági leszármazottja.Akkor hát Párizsban. még ha priccs lenne is az az ágy! Nem. Apám. aki. nem a saját ágyában. Valois báró. Éhen halt.Bizonyára tudják.Ó.sarja.kérdezte a fiatalabb hölgy. így a Valois nevet egyik birtokukról Remyre változtatták. Ismét felvette hát a Valois nevet.

hogy részletesebben is elmesélje balsorsát? kérdezte az idősebbik. kiderül. amiért magához szólította az apámat. megszólalt: . az imént őszintén elmondtam. A fájdalomba. ha elmesélném az életemet. megtudná. hogy apám meghalt. ami a sarlatánokra vagy a közönséges csalókra jellemző.A két nő melléből az iszonyodás sikolya szakadt fel. A két hölgy közül az idősebbik figyelmesen vizsgálgatta.Kolduljon! . amiért anyámat életben hagyta. Nekem meg már egy hete elfogyott a fám. nővér. amit az elvesztése miatt érzek. amikor meghalt. Jeanne meg volt elégedve a hatással. és elmondaná a történetét.mondta de La Motte grófné -. hogy hálát adok Istennek. maga érzékenyebb a hidegre. nem szégyellem. s most meghökkenve nézett a hölgyre. asszonyom. asszonyom. ha arra kérném.mondta parancsolóan az idősebbik. s megborzongott e különös szavak hallatán. Most ugyanolyan őszintén megmondom. . lesütött szemmel hallgatott. asszonyom! . mivel a szerencsétlenségünket nem apám.. asszonyom . és a királyok leszármazottjának nem kell ezentúl oda süllyednie. akire ekkor jelentőségteljesen rápillantott a társnője.Ha lenne olyan kedves.Beszéljen.Ó.Én lennék tapintatlan.Nos.kérdezte a vendég hölgy szigorúan összehúzott szemöldökkel. mire most a másik pillantott rá megrovóan. . hogy átfagy itt nálam.Tapintatlan lennék. hogy szörnyű sorscsapásokat kellett átélnie. asszonyom. A két nő egymásra nézett. És amikor ezt mondom.. megszabadult minden rossztól. s főleg az édesapja halála. s nem is én okoztam.. . asszonyom.Igen. amit elmond. úgyhogy most már hetven frankba kerül egy öl. mert de La Motte-nét is meglepte az ellentmondást nem tűrő hang. de mivel a fájdalomnak ebben az egyszerű és természetes kifejezésében semmi olyat nem talált. . most mozdulatlanul.mondta most már lágyabb hangsúllyal amaz. s a hideg miatt akaratlanul is összerázkódott. hogy figyelmeztesse: jobban uralkodjék magán. szívből fájlalom. .Bocsásson meg. Ekkor a fiatalabb odacsúsztatta az ő karosszéke alatt levő kis szőnyeget. melyet szónoki művészetével elért. . .Ó. és ami továbbra is gúzsba köti nyomorult családját.. .Hogyhogy? Maga egy apa elvesztését a kisebb szerencsétlenségek közé sorolja? . és topogni kezdett a nyirkos kövön jéggé dermedt lábával. bizonyára öröm is vegyül.Tartsa csak meg a szőnyeget. Mert ő. . 50 .És az édesanyja? . hogy panaszt teszek Istennél. kegyeletteljes lánya vagyok az apámnak. hogy kenyérért kolduljon! . de a fa megint hat frankkal drágább lett.Abból. . ha arra gondolok. . ami ezen a földön gúzsba kötötte. hogy az apám halála nem is tartozik a legnagyobb csapások közé. És joggal. ha a nyomorúságom történetével fárasztanám magukat.

. Apám igyekezett megvédeni az anyámmal szemben.Már említettem. . ismét anyám keze közé kerültem. Mohón. nyomort hozott.vette fel ismét a beszélgetés fonalát az idősebbik látogató. meggyőzte. mivel ez a kívánsága. hogy távollétében milyen rosszul bánt velem. Megtanított nekem egy mondatot. hogy közben ütött-vert.És milyen hatása volt ennek a mondatnak a járókelőkre? . még gyerek. de nem vette észre. hogy Párizsba kell jönnie. amikor a szemem már vörös volt a könnyektől. Eleinte a szememre vetette. aki figyelmeztetett. először csak szobafogságra volt ítélve. és vissza kell követelnie a jogait. az anyám. Marie Jossel.Igen. s a kapuból kilökött az első jobb külsejű járókelőhöz azzal a paranccsal. mert olyan izgő-mozgó vagyok. A lányt. hogy agyonverjen. Én azonban csak egy veszélyt 51 . .Nos. Feljött hát. amelyek esetleg illetéktelen fülekbe juthatnak. ez iszonyatos. A fiú ugyanolyan szerencsétlen. mert neki mindig kellett egy áldozat. Sajnos. mint régen. mint én. És végül volt olyan irgalmas lelkű.Azt mondta az imént. Apámnak rajtam kívül volt egy fia és egy lánya. hogy szerencsétlenségére még él az édesanyja . ugye? . ami különben nem volt nehéz. Kiküldtek az apám szobájából azzal az ürüggyel. hogy ezekkel a szavakkal. s a hadsereg ranglétrájának legalján tengeti az életét. Nemsokára hazajött.Akkor hát megmagyarázom. . melyet a lelkem. ösztönösen elutasított. Amint kitettem a lábam a szobából. Csak szenvedtem. .Ez volt: Uram. akihez a grófné a szavait intézte.Volt.suttogta a fiatalabb hölgy. . .kérdezte a fiatalabb. csak ültem a szegényes asztalunknál. hogy sokat eszem. magam sem tudtam a saját érdekemben hasznos tanáccsal szolgálni. minden kívánságát teljesítette abból a kevésből. asszonyom.Ó. nagy veszélynek teszem ki magam. Amíg oda volt. iszonyatos! . a keresztapja háza előtt. . Apámat könnyű volt megszédíteni. . Elszenvedtem az okozatot. nyomort talált. anyám ellenem fordult. hogy apám rangon alul házasodott. csak kenyeret ettem.mondta Jeanne. s nem próbáltam kideríteni az okot. bólintott. eredménytelen kérelmekkel kilincselt. amikor tudtam azt a megalázó mondatot. s talán maga is bízott a király igazságérzetében. aki Valois Henrik egyenes ági leszármazottja. tönkretette az apámat.kiáltotta undorodva az idősebb látogató. . hogy fárasztom őt. és megfenyegetett. letuszkolt a kapuhoz. Apám megbetegedett. Aztán amikor eladatta vele az utolsó darab földjét is. de úgy. közvetlenül apám párizsi útja előtt kitették egy parasztgazda.És mi volt az a mondat? . ami még a férjének maradt. Az utazás felemésztette az utolsó fillérünket is. aztán. az én szegény húgocskámat. hogy ha nem akarom. amelyek a neve alapján megilletik. . hogy a védelme pillanatnyi ellenségemet örök mostohává változtatta. aki feldühödött. aztán már az ágyat sem hagyhatta el. hiszen olyan fiatal voltam. hogy örökre büszke és hálás lett volna a megtiszteltetésért. vagy azt sem. aki megszánt .Szörnyű! . asszonyom.Egy ilyen káromló kijelentést meg kell magyarázni. amiért büntessen: a legkisebb hibáért amin más anya esetleg csak mosolygott volna .az én anyám megvert. szánja meg a szegény kis árvát. Lassan-lassan leszoktam az evésről. miután pénzzé tette azt a keveset.kérdezte az idősebb. ami még maradt neki. Apám hiábavaló. a házvezetőnőjét vette el.Volt. mondjam el azt a mondatot. A szomszédok puszta jó szándékból elmondták apámnak..mondta Jeanne. ahelyett. ám anyám mindig talált okot. A hölgy. .

Mindketten megmenekültünk az éhségtől. . Egy szép napon azután szerencsénkre. semmi megélhetési forrása nem lévén. amíg anyánk volt. Megnőttem. csak a legszükségesebbet koldultuk össze.ismertem. De mivel visszataszító volt számunkra. és hogy hol adnak felvilágosítást rólam. amit anyám várt. hogy éljenek.Amikor az apja meghalt. megláttam egy hintót. nem szabad boldog embereket untatni vele. minket meg. ő ezt észrevette. mi történhetett volna. meg akarta fizettetni a jótéteményeit: én nem voltam hajlandó. hogy nem hazudtam.Istenem. a bátyámat és engem.Isten megkönyörült rajtam. nem üldöztem őket a szokásos mondatommal. kénytelen volt az Hôtel-Dieu-be menni. mivel a szenvedés mindig fárasztó. hogy másnapra megbetegedtem. a válaszom meg a nevem meghökkentette. Az emberek irgalmassága megmentett bennünket. . egy kis pénzt hoztam a házhoz. . micsoda borzalmas történet! . azt.kérdezte a fiatalabb. hanem leültem egy útjelző kő tövébe. amely lassan döcögött felfelé a Saint-Marcel negyed dombján. Másnap már tudta. Ezután apám. amit gyermekként kellett elviselnem. szinte önkívületben. mint ahogy az anyámnak. és az apám néhány nappal elodázhatta az iszonyú jövőt: az ispotályt. ahol aztán meg is halt. bár valamelyest megkönnyítettem vele az apám életét.mivel a férjem távol van .Árván maradtak! .. . mi csak addig voltunk árvák. Isten azt parancsolja a teremtményeinek.Végül is fellázadtam ez ellen a megalázó mesterség ellen. hölgyeim. Ez hát az én történetem. és én. Az idősebbik nő arca összerándult. mint ahogy maguk annak látszanak. . becsületes katonához. Röviden mondtam el.Ó. . majdnem egész nap. mit csinált? . mint apám halála után. . most .Igen. És a halála engem visszataszított a mélységbe.Ez a hölgy Boulainvilliers-né volt. Egy hónappal szegény apám halála után az anyám elment a szeretőjével. ő kérdezősködni kezdett. a bátyámat meg engem.Ha jól tudom. . . 52 . asszonyom! Az.Meg. s ott maradtam.De hiszen a férje él és gazdag. . én. Este üres kézzel tértem haza. Anyám annyira megvert.. négy lakáj állt hátul.És mi történt? . szép. .még elhagyatottabb lettem. még fiatal asszony ült a hintóban.Ó. otthagyott. talán meg is szépültem. Csak egy dologtól féltem: a veréstől. asszonyom. a bátyámat elhelyezte az egyik ezrednél. de La Motte-hoz. nyújtottam a kezem. ha nem tévedek. hogy kolduljunk. asszonyom. ha nem fogadtam szót anyámnak. ami serdülő lány koromban rám szakadt. egy katonával.A férjének köszönhetem mindazt a nyomorúságot. Megadtam a címem. a pártfogásába vett bennünket. aztán hitetlenkedni kezdett. a fiatalabbiknak könny gyűlt a szemébe. Egy szép nap nem futottam a járókelők után. meghalt. . amely akkor fenyegetett. engem meg egy varróműhelyben.suttogta a két hölgy. Ez idő tájt halt meg Boulainvilliers-né. akit hozzáadott egy derék. még ha azok jóságosak is.

De hiszen ezek itt mind másolatok.Ez igazán rendkívüli alkalom. . asszonyom. . milyen érzelmeket ébresztett a nevem. . . ugye? .kiáltotta a grófné.De hát nem koldulhat! .És a férje mit csinál? . a királynénál? . Így olvasta el figyelmesen az összes iratot..felelte de La Motte-né.De.felelte Jeanne -. . hogy eljöttek hozzám: de a szóban forgó dokumentumok annyira értékesek számomra.. kutatott az egyik fiókban. amikor a hölgy megvizsgálja a papírokat.Ha rendkívüli alkalom adódna. .. .Nem. hogyne! . asszonyom! . a királynál.De La Motte-né történetét hosszú csend követte. elővett néhány papírt. ha elesik a király szolgálatában. már leszoktam róla.Ó. asszonyom. . s odaadta a hölgynek.Nem tudom.Senkinél.Az eredeti példányok biztos helyen vannak .. következésképpen de La Motte-nénak. Valois-címerrel díszített irattárcában gondosan elzárt eredeti okiratokat. egyetlen eredeti okiratot sem látok közöttük. hátát fordított a lámpának.Értem.Ó. hogy ismét visszatérek erre a kérdésre. . a csendőrség kötelékében.A férjem Bar-sur-Aube-ban van.De ugyanúgy éhen halhatok. . Nem adhatja ki őket az első jöttmentnek. 53 . asszonyom. aki végre megpillantotta pártfogójának méltósággal teli vonásait. mintha bántaná a szemét a fény. Jeanne ki akarta használni a pillanatot. . De. de ez a szándéka hamar lelepleződött. ..kérdezte mosolyogva a hölgy. mint az apám. ..Ne haragudjon.Maga igazán nem az első jöttment.Nincs. és akkor mutatnám be őket. mivel egyetlen kérelmemre sem kaptam választ. legalább dicső véget ér a sok nyomor után. és így láthatóvá válnak az arcvonásai.Nyújtott be kérelmet az udvarnál? . és elővette a régi. Az idősebb hölgy szólalt meg elsőnek: . odamegy a lámpához.. És gyorsan kinyitott egy titkos fiókot.Nincs gyereke? . .De hát csak volt a minisztereknél. A jótékonysági hölgy. Mindenütt eredménytelenül próbálkoztam . amint a lámpa belét feljebb csavarta. . s ő is jobb időkre vár. hogy. És a férjem. de vannak hitelt érdemlő bizonyítékai a származásáról? Jeanne felállt. asszonyom.Az okiratokkal bizonyított Valois név nyilván rokonszenvet ébresztett..

. benne néhány illatos csokoládépasztilla. ami az ajtó és a kövezet között szigetelésként használt szőnyegre gurult. megszólalt: . Gyorsan a zsebébe nyúlt. grófné! . amíg megtalálta a titkos rugót. százhoz képest rövid.Viszontlátásra. legalább ötven. ahogy a zsebébe nyúl. Jeanne de Valois visszament a lakásba. mint valami fáklyát.mondta a hölgy. émelyítő szagtól összeszorult a jótékonysági hölgy torka.Hol köszönhetem meg a jóságukat. De La Motte grófné ösztönösen lehajolt. ötvenhez képest hosszú a tekercs.A férjem a becsületesség mintaképe. .Majd értesítjük . De La Motte-né aggodalommal figyelte minden mozdulatát. amíg többet tehetünk magáért.A hölgy átvette a papírokat.És maga szerint. s már sietett is lefelé a lépcsőn. vajon helyesek voltak-e a megfigyelései a tekerccsel kapcsolatban. . s majd megfojtotta őket a füsttel. Százötven.” Míg ezen töprengett. látszott.gondolta -. majd miután hozzáértően és figyelmesen átvizsgálta őket.Ez elég is. . és teljesen az arca elé húzta a csuklyáját. ha az úriember érdemes rá. a két hölgy kiment az első szobába. amellyel idejövet eltakarta az arcát.kiáltották. ám bármilyen lapos volt is a doboz. belebotlott valamibe.kérdezte Jeanne de Valois. A fanyar. és azt mondta: . sőt talán háromszáz frank pottyan az ölünkbe. de lehet. Jeanne hangos szóval felébresztette Clotilde-ot. és először azt a csipkés zsebkendőt húzza elő. és elővett egy üvegcsét. Látta. felvette a tárgyat. mit fogok elérni vele? . mert megvilágította az arcukat. s úgy emelte a sötét lépcső felé. hogy száz darab. s alig várta. hölgyeim? . és a lámpához szaladt vele. bár a két idegen élénken tiltakozott. hogy dupla fenekű. . s a grófnénak jó idejébe került. és soha semmi kifogás nem merült fel ellene a katonaságnál. asszonyom. Bár ami azt illeti. .A Jótékonysági Hivatal felhatalmazása alapján átnyújtom ezt a kis segélyt addig is. az iratok teljesen szabályszerűek. hogy okvetlenül juttassa el őket az illetékeseknek. De La Motte-né a tekercsre pillantott. füstölgő bele faggyútócsában ázott. „Háromfrankos tallérok . S lépteik zaja elveszett az alsóbb emeleteken. Kerek. és gyorsan a lépcsőházba menekültek.mondta az idősebb hölgy. asszonyom .Minden bizonnyal kegydíjat a maga számára és előléptetést de La Motte úr számára. ahol Clotilde asszonyság szundikált egy széken egy gyertya mellett. A zsebkendőt egyhüvelyknyi átmérőjű és három-négy hüvelyk hosszúságú kis tekercs követte. kérem. 54 . Ám ahogy átment az első szobán. melynek vörös. lapos és meglehetősen egyszerű rovátkolt aranydoboz. A hölgy letette a tekercset a fiókos szekrénykére. Az asszonyság felkapta a gyertyacsonkot. hogy ellenőrizhesse.Igaza van.

ahol a Saint-Claude utca a Saint-Louis utcába torkollik. De La Motte-né úgy gondolta . A doboz alján egy M és egy T betűből összeállított monogram tekergett babérkoszorúban.Ötven dupla Lajos-arany! Kétezernégyszáz frank! És mohó öröm költözött a szemébe. . így még egyszer alaposan megnézte a dobozt.. míg Clotilde tátott szájjal. parancsoló vonású szép nő arcképe nézett vissza rá. amely mintha valamely rend aranylánca lenne.Igazam volt . nyilván ötven tallér van benne. 55 .Végre aztán rábukkant és megnyomta. hogy visszahívja a hölgyeket.ismételgette de La Motte-né.sikoltott fel a grófné. .mondta -. . hogy utánuk kiabáljon. Szigorú. Az ablakhoz szaladt hát. aztán felkapta a fiókos szekrényen hagyott tekercset. . .Akkor ezek a hölgyek ugyancsak gazdagok. erélyes. Ám odalent éppen akkor csapódott be a bejárati ajtó. meghökkentően idegenné tette az arcot. és ösztönösen a lépcső felé futott. csak egy kétkerekű hintót látott távolodni. és megesküdött. hogy visszahívhassa két pártfogóját. meg fogom őket találni!.. összekulcsolt kézzel csak bámulta a töméntelen aranyat. De ott. Immár kilátástalan volt.Száz Lajos-arany! . hiszen ehhez foghatót még soha nem látott..mivel a portré hasonlított jótevője arcára -. A németes hajviselet és egy csodálatos nyaklánc.. hogy visszaviszi Versailles-ba. hogy az anyja vagy nagyanyja képe lehet. És a földre dobta a tekercsről lefejtett papírt.Aranyak! Dupla Lajos-aranyak! . Ó.

Ó. . asszonyom . Én a gőgjével és alázatosságával mégis egyszerűnek találom ezt a kis grófnét. magasra húzott kocsibőr. asszonyom? . hogy nekem mindegy . Weber. aztán ő maga is felpattant hátulra. a Pélus mek ety nehéz állat. Rajta. hogy megnyerte a tetszését őfel. Weber. . 56 . maga igazán gyanakvó természet.Úgy gondolom. Andrée? Közben megrántotta a gyeplőt. te asz utak iken rosszak. Weber. kissé ellenszenves magának.Tutom. én Scipiót renteltem ite.Asszonyom.. nem. és kurjantott. mert ő natyon szelíd.Szerencsés teremtés. .Nos. mint a villám. amíg a hölgyek meg nem érkeztek.Őszintén szólva van valami alattomos az ábrázatában. ugye? .Akkor hát a körutakon? . és gyakorlott hajtó vagyok. Az idősebbik hölgy a társnőjéhez fordult: . hogy visszahívja a két hölgyet. aki a szánt is hajtotta. mert a sok ezer járókelő fellazította a havat.Ó.. Weber erősen tartotta a gyeplőt. hogy valaki tessék magának. mire a paripa kiugrott. hátul kényelmes lábtartóval. . mert az idegesen kapálta az est leszállta óta egyre keményedő havat. hiszen tudja. és bekanyarodott a SaintLouis utcába. minden jó tulajdonságot egyesítenie kell.Versailles-ba. a kocsikísérő lakáj számára . hogy de La Motte-né szegény és nagyon boldogtalan. Magas kerék. s akit a jótékony hölgy Webernek szólított. .Jól nevelt. Hová mety. szaporán! Amíg a hölgyek fürgén felugrottak a kocsiba.mondta Andrée -.Nem. Weber visszafogta a lovat. A kétkerekűt csodaszép. és könnyű hajtani. Weber magyarázkodni kezdett: . Andrée.akkortájt általában ilyen kétkerekű hintókat készítettek. mi a véleménye a grófnőről. A kocsis ugyanaz volt. induljunk. rövid farkú. és ahhoz. hoty asszonyom natyon jól hajt.mondta az idősebbik hölgy -. . . Amikor a két hölgy felbukkant.Kétségtelenül. Andrée. . türelmetlen állatot. te Scipio teknap este eltévette magát és csak a Pélus maratta. domború farú ír pej paripa húzta. könnyű kocsiszekrény. hogy felszállt.4 A Bélus Az utca végén eltűnőfélben levő kétkerekű valóban a két jótékonysági hölgyet vitte el éppen.Úgy látom. most a körutakon nyilván csupa jég az úttest. erős a kezem. A kis utcákon talán könnyebb lesz. . megpróbálta csillapítani a tüzes. Ebben a pillanatban nyitotta ki de La Motte-né az ablakot.

Csodálatosképpen egyetlen kocsival sem ütköztek össze. a zúgolódás. észrevette. fénylő lámpás világította meg előttük az utat. és mivel az ellenséges hangulatot valami közönséges oknak tulajdonította (nehéz idők járják. mert majdnem elgázolt egy hordárt a Saint-Antoine utca sarkán. A téren kettéágazik az út. Az ügyes kocsihajtó befordult a csöppet sem előkelő Tixéranderie utcába.Utat! . melyek patakokat és tavakat alkottak az úttesten. . Szerencsére nem történt baleset. bár ezt az óvintézkedést a rendőrség akkoriban még egyáltalán nem tette kötelezővé a kocsik számára. egyetlen járókelőhöz sem értek hozzá. 57 . hogy megrövidíti a próbatétel idejét. aki megmenekült a kerekek alól. aki ott hátul a leginkább hallotta a csőcselék ordítozását. Egyfolytában harsogott az „Utat! Utat!” A kocsi már majdnem a Királyi Palotánál járt. milyen ügyesen siklik át az akadályok között. hiába ordított Weber. a Saint-Martin utcán és az Aubry-le-Boucher utcán.süvöltötte Weber sztentori hangon. erre a hangra a Bélus megremegett. Azt hinné az ember. gyorsan és főleg ügyesen hajtotta a hóléingoványokon meg a veszélyes gleccsereken át. a járókelők dühödt kiabálása zúgott körülöttük: .Utat! . a hintó pedig már a Baudoyer téren járt. hogy egyetlenegyszer sem csúszott meg. Weber. alighogy a Bélus bevágtatott a Ferronnerie utcába. amelyek a párizsi kocsis rémei. de épp az ellenkezője történt. amely igen népes és keskeny utcácska. az olvadás olyan tűhegyesre vékonyította a csúcsát. mennyi hidegvérrel. kikerüli őket. Érthető hát. a járókelők az út szélére vetették magukat. a nyavalyás bricska! Le a bricskával! A Bélus rendületlenül folytatta az útját. Csettintett a nyelvével. úgy döntött. Weber azonban nem akarta idegesíteni úrnőjét. és lassú ügetésből vágtába csapott át. Az utcai árusok menekültek. s a gyeplőt tartó kéz olyan előrelátóan tudta kikerültetni vele a lejtőket és a talaj egyenetlenségeit. Megfigyelte. egyetlen útjelző követ sem súroltak. és hirtelen félrerántotta a lovát. hogy a polgáribb negyedek közelében a főúri jármű iránti gyűlölet nem lesz olyan tajtékzó. A kocsi körül a csőcselék zúgolódása ordítozásba csapott át: a gyeplőt tartó hölgy ezt észre is vette. mint egy gyermeké. hogy „Utat! Utat!”. hogy megállítsák. A bricska gyorsan és szerencsésen röpült végig a Saint-Médéric utcán. ahogy a gyerekek az árpacukor-nyalókát szokták. amelynek az elején a legszebb hóobeliszk meredt büszkén az ég felé. Csakhogy az az ember.. rossz a közhangulat). hogy hiába ismételgette a hölgy. hogy a kocsi mögött csoportosulás támad. és kocsisa.Ó. És a kocsi folytatta útját. sőt többen mintha utána akarnának futni. vad szitkozódásban tört ki. A Bélus szilárdan állt a lábán. és sokan csatlakoztak hozzá. bár a keze finom. éppen elhagyta a Coq-Saint-Honoré utcát. Ám a Bélus néhány másodperc alatt messzire repítette úrnőjét: az ellenséges kórus még ott átkozódott a Sainte-Catherine utcában. mégis folytatódott a fenyegetőzés.kiáltotta a hölgy.

sok kíváncsiskodót odavonzott. mint a villám. A feliraton a negyed nyilvános írnokának nagy betűvel felrótt négysoros költeménye volt olvasható: Királyné. A Bélust tehát vissza kellett fogni.Le a bricskával! Le a gázolókkal! . amely eddig csak mint bizonytalan. és Bélus.A rendbiztoshoz! A rendbiztoshoz! 2 Mészöly Dezső fordítása. hogy ilyen durva kezek érjenek hozzák. Foglalj helyet a jó királynak oldalán! E romlandó szobor merő hó s jég csupán. Az építmény. A két nő döbbenten nézett egymásra. teljesen világosan eljutott a két nő fülébe: . miután sikeresen vette az első akadályt. De még itt is szétvált előttük a tömeg.. 58 . akik nézték őket. Kitört a vihar: a lovat a kantárjánál fogva elkapták. Ebben a pillanatban az ordítozás. kénytelen volt megállni a másodiknál. Az Orléans-i herceg lakájai cseréptálkákban levest osztogattak. mint azok. ahogy esznek és melegednek. tündököl szépséged. zavaros lárma kavargott körülöttük.. s a kíváncsiskodók tömbjén nem lehetett ügetésben áthatolni. Az obeliszket elhagyva újabb csődületbe botlottak. az udvaron hatalmas tüzek körül egész koldussereg melegedett. és kiverte a tajték. kellemed. akik ettek és melegedtek. hallották a mögötte felcsapó visítozást. Rögtön utána ezer hang ismételte: . még mindig kevesebben voltak.Le a bricskával! Le a gázolókkal! . akinek nemigen volt ínyére. Párizsban ez már csak így szokás: minden látványosságnak akad nézőközönsége. és bár a ló az akadály láttán azon nyomban megállt. .bömbölte tajtékozva a tömeg.A rendbiztoshoz! A rendbiztoshoz! . . A tömeg azonban messziről úgy látta. Tehát a kétkerekű. asszonyom .sikoltotta egy hang. a szalagon egy felirat himbálózott.Félek. hogy a Bélus jön. a kétkerekű a lehető legkedvezőtlenebb fogadtatásra lelt.kérdezte a gyeplőt tartó hölgy. vadul toporzékolt. hogy igen.válaszolt Andrée. .Hát elgázoltunk valakit? . A Királyi Palota kapui tárva-nyitva voltak. mint a hajó a szirtzátonyok között. Szívünk hozzád nem ily hideg!2 A Bélus itt került először igazán veszélyes helyzetbe. amelyet két oldalról egy-egy lámpás világított meg. amelyet éppen akkor világítottak ki.Az obeliszket kissé kókadt szalagokból font bóbita koronázta. Ám azok.Ez nekünk szól? .Dehogy! .

Ezt a sértő megjegyzést dühödt éljenzés fogadta. s így sikerült kinyitnia a kocsiköpenyt. kicsodák! . és nem lehet a kerekek elől elmenekülni. . sápadtan bújt a kocsi belsejébe.suttogta a fiatalabbik. asszonyom.kiáltotta a társnője.. a másik határozott mozdulattal kidugta a fejét.Nézzen csak hátra a kisablakon.Jaj. A hölgy hátrafordult. . mit tesz. hogy lássa. Ám amikor fagy. s húzta befelé -. aki a német nyelvben sokkal otthonosabb volt.És mondják meg. az istenért? . amely ma reggel jelent meg Párizsban.felelte a másik. . Eközben tovább osztogatta a rúgásokat.felelte a cseléd. A tömeg kommentálta az eseményeket. hogy az úrnőjétől távol tartsa a csőcseléket. Na. Weber? . akik azt hiszik. Andrée. de míg az egyik reszketve.Nyugalom.Mivel vádolnak? Egy udvarias hang. halálos veszélyt jelentenek a gyalogosokra. mert nekik havi tízezer frankjuk van a kórházi költségekre. hogy megszegte azt a rendőrségi parancsot. nyugalom! . mit akarnak? . elvesztünk . A két nő könnyedén a földre ugrott. ezek nők! . honnét jön ez az udvarias hang a fenyegető hangzavar közepette. hogy a szegény embert agyontaposhatják. . .Ezalatt kíváncsi fejek tolakodtak a kocsiernyő alá.Azzal vádolják.mondta németül az idősebbik nő. talán fel is ismerik! .Operacsillagok. ha jó az út. . 59 . vajon Weber ott van-e még. asszonyom . és amely kimondja. asszonyom. hibátlan németséggel válaszolt a kérdésre: . Ezek akkor is nagyon veszélyesek. mint a franciában. és összehúzott szemöldökkel.Ni csak.De meglátják. .mondta a hölgy németül. . .Maga érti ezt. amely szöges ellentétben volt a két nőre záporozó fenyegetések és káromkodások durvaságával. védekezik. összeszorított ajakkal nézett a tömegre.Weber! Weber! Segítsen le bennünket . két váll-lökéssel odébb taszította az ostromlókat. . de megrohanják. ez utóbbinak éppen a szekrényét próbálták összetörni.Jaj.Le akar szállni. .Azok bizony.Hiszen ezek nem is emberek. hogy tavaszig tilos könnyű kocsival közlekedni a városban..kiabálták a leginkább acsarkodók. Ezalatt a tömeg a lovon meg a kocsin kezdte kitölteni a dühét. A két nő megijedt. A lakáj engedelmeskedett. hanem vadállatok! .folytatta németül a hölgy. itt is van.Nem én.mondta egy hang.A rendbiztoshoz! A rendbiztoshoz! . . méghozzá főurak babái.Mi ez. . asszonyom .

A hölgynek megtetszett a fiatalember kellemes.Hagyja. és gyorsan válaszolt neki. hogy megugrassam a lovát. a kocsisok az ülésen aludtak.Nocsak. azt már nem! . nyilván hallotta a nép megjegyzéseit a főúri babákról. magas termete.Akkor hát . hogy a két hölgy visszautasítsa ezt a hangot. azt már nem! . . és kísérjen bennünket egy bérkocsihoz . mit törődsz vele.mondta az idősebbik hölgy parancsoló hangon.Fiatal katonatisztet pillantott meg. És már meg is csippentette az ideges ír lovat. hogy közelebb kerüljön. hogy a tömeg megrémüljön és széthúzódjon! .Adja a karját. uram . . mit tegyünk. akik már a gyeplőbe meg a kocsirúdba kapaszkodtak.Hadd törjék. katonás fellépése.A nép már unni kezdi. és tűnjenek el! Ez utóbbi szavakat a tiszt meglehetősen könnyed hangon ejtette ki. ugyancsak németül: . .suttogta alig hallhatóan a tiszt.mondta nevetve a tiszt . . uram.Ugrasd meg a Bélust. . asszonyom.kiáltotta hangosan a hölgy. asszonyom ..kérdezte a fiatal tiszt. De mondja már. hogy a helyén maradjon. jöjjön.Maga külföldi. akinek minden vágya az volt.És ha összetörik a kocsit? . s igazi csodálattal nyújtotta a karját a hölgynek. hogy lerázza magáról egy kétes kimenetelű pártfogás felelősségét. amit nem ért. utat vágok maguknak a tömegben.használják ki a lehetőséget. lovaik pedig félig lehunyt szemmel.. hogy olyan nyelven beszélünk.Hűha! Fogalmam sem volt erről a rendelkezésről.A karját. Nagy volt az iszonyodás meg a zűrzavar. .Éppen abban mesterkedem. hogy ha lehet. az kirúgott.mondta ekkor a hölgy a tisztnek -.És aztán maradj itt. Néhány perc alatt a legközelebbi térre vezette a két nőt. . fogalmam sem volt róla.felelte Weber. akinek nyilván ugyanúgy meg kellett küzdenie azért. A zűrzavarban aztán maguk elmenekülhetnének . hogy össze ne törjék a kocsimat? .kiáltotta a fiatalabb hölgy -. . amíg el nem megyünk. A párizsi nép dühös a hivalkodó gazdagokra. s halomba döntötte a legszenvedélyesebb kocsirongálókat.Igen.mondta a fiatalember. és tűnjenek el innét. . hadd törjék össze.Weber! . mint Webernek azért.És aztán. mentsd meg a Bélust és főleg magadat. és a ma reggeli rendelet értelmében a rendbiztoshoz fogják vinni magukat. . Ám a pillanat nem volt megfelelő. én csak azt kérem. uram. kicsim . . asszonyom. ahol utasra várva ácsorogtak a fiákerek.Rendben van. finom arca.Ó. . lógó fejjel várták a sovány esti abrakot.tette hozzá Andrée-hez fordulva. nocsak. 60 . . micsoda bátor nőszemély! . asszonyom? .

nyisd ki az ajtót. asszonyom . .Ó. hogy valamelyik kíváncsiskodó esetleg felismeri őket. hogy a kocsisok az utasokat egymás orra elől elkapkodják.kérdezte a fiatalabbik hölgy a tiszttől megint csak németül. . csak induljon most rögtön. lefelé. hogy az végre életjelt ad. amikor látta. .Jogom van hozzá. ne alkudozzék már . A tiszt elkapta a kocsis ócska köpenyének a gallérját. .Akarod?! . s megismétli az előbbi jelenetet.mondta a kocsis még félálomban. hölgyeim? . A fiatal katonatiszt tisztában volt ezzel az eshetőséggel.Egy arany? Na jó . nem érdekel. . az meg fele úton van. tizenkét frank illet meg. hogy az ember elmegy Versailles-ba: onnét vissza is kell jönni.kérdezte a tiszt megint csak németül. 61 . . . persze.felelte az idősebbik. .Megfizetjük .Á.mondta a tiszt. s feléjük hajolt a magas ülésről. most egyetlen. .Azt mondta.Azt akarom. hogy sikerült kirángatnia a tompultságából.Versailles-ba . .Egy arany elég. Mert látja. három vagy húsz frank. uram. . és te tizenkettő helyett huszonnégyet kapsz.mondta az idősebbik német nő. . Versailles-ba! Négy és fél mérföld ilyen jeges úton! Csak az hiányzik.horkant fel a kocsis.kérdezte bizalmatlanul a kocsis. Számold ki: ha az oda-vissza utat fizetjük. kettő. de változatlanul tartani lehetett tőle.Na. . még az sem. merthogy még a lovaim lába is kitörhet.Egy aranyat ígérnek . .Megfizetjük . akihez szóltak. hogy ellentétben azzal a szokással.mondta az idősebb hölgy -. ami abbeli buzgalmából is kiderült. Versaillesba? . bóbiskoló kocsist.Hová mennek.mondta a kocsis.ismételte a fiatalember. majd ismét a kocsishoz fordult: . . az még nem minden. .bömbölte a fiatalember a kocsis fülébe.5 Út Versailles-ba A két hölgy kívül került a tömeg hatókörén. te csirkefogó. hogy előbb fizessenek . Olyan borzalmasan hideg volt.ismételte franciául a tiszt. mint egy részeg. .És mennyit fizetnek?. jól van . s közben úgy imbolygott az ülésen.Hé! Hé! . és olyan keményen megrázta.dörmögte a kocsis -.Egy arany elég lesz? . tiszt uram. óránként huszonnégy souért hajtó fiákeres sem moccant. . és meg se álljon. ez alkalommal megnehezítve a szökést.Oda hát. hiszen a Muette kastélyig csak három frank jár neked. hogy felrázza a jéggé dermedt.Te kópé.Versailles-ba! .Jól van.

Parancsára.Most pedig. 62 . Az elvette a pénzt. .. hiszen tudjuk a számát. egyik sem talált egyetlen fillért sem. de Uramisten. megvizsgálta. amikor az utak is rosszak. hogy egy láncot vagy valami más ékszert adnak zálogul. mert látta. A tiszt látta. A hölgyek már éppen úgy döntöttek.mondta súgva a társnőjének. holnap visszaküldjük neki az aranyat. Magánál van pénz. Ilyen időben.Uram .mondta a fiatalember a kocsisnak -. de változatlanul a legtökéletesebb udvariassággal az arcán. Közben a tiszt már meg is hajolt. és a két hölgy beszállt.Kutassa át minden zsebét! . amiért ilyen bölcsen előrelátó volt.felelte a tiszt kelletlenül.kiáltotta bosszúsan. . ha kitalál valamit útközben. ezt igazán nem kell külön a lelkemre kötni.A tiszt előrelódult. uram .Á. könyörgök. Ez alatt a rövid párbeszéd alatt a hölgyek tanakodni kezdtek. és sietve a zsebébe túrt. méghozzá sebesen és főleg tisztességesen. kivett egy aranyat a pénztárcájából. .Nincs nálam a pénztárcám. mit fognak szólni.Uramisten! .mondta. mint vesztik el a türelmüket.De hát miért? Megkérdezzük... . nálam sincs. amikor a tiszt. a helyzet egyre kínosabb lett. asszonyom. a hangjában. asszonyom. Iszonyodva látták.Asszonyom . asszonyom . tiszt uram. . hogy elmenjen. kihez fordulhatnánk segítségért? . ne hagyjuk.Ez igaz . . fizessünk! . kérem! . hogy a tiszt az egész jelenet során őket nézi. pirulnak és sápadoznak. . és a kocsisnak adta. csak még egy szóra.Nem.Uram. nem is tagadom. tegyen meg még egy szívességet ráadásként.Felesleges! .mondta az idősebbik német nő. hogy elbúcsúzzék. Andrée? A fiatal nő ugyanolyan szorongással kutatta át a zsebeit. sőt még a hanglejtésében is. méricskélte. hallod-e! .Ó.. te csirkefogó . ha nem érünk vissza ma éjjel Versailles-ba? Az idősebbik hölgy elgondolkodott. . hogy hívják és hol lakik. ezalatt az egyik hölgy köszönetet mondott a tisztnek. hogy később csúnyán megtáncoltathatja. . nagyon kérem.Persze.mondta Andrée -. nem.Nálam. a pártfogójuk hamarosan magukra hagyja őket. hogy a kísérőjük. . aztán a kocsis kinyitotta a fiáker ajtaját. . és a kocsis csúfondáros képpel már önelégült vigyorra tatja a száját. jöjjön velünk ő is! Ha a kocsis gazember.mondta németül Andrée -. . . hogy megkímélje őket a további kellemetlenségektől.mondta egész halkan a fiatalabb a társnőjének -. A két hölgy hiába kutatott-keresett. vidd ezeket a hölgyeket. csak egy szóra. mint a másik.Fizessünk előre. maga pedig ír neki egypár köszönő szót.

és főleg egy fiákerben. a fiáker végigment a Saint-Thomas-du-Louvre utcán. de Párizsban. . Ha valami kellemetlenséget okozna maguknak. Maga nagyvilági férfi.Láthatja. rendelkezzék velem! . asszonyom. bevalljuk. mint amilyen eddig volt. és kikiáltott a kocsisnak: .Hogy a csodába forduljunk magához. majd a rakparton folytatta útját. hogy rendkívül kellemetlen helyzetben vagyunk. aki rögtön az elején olyan kelletlenül viselkedett. ha viszont nem. ha még a nevét sem tudjuk? A fiatalember hátrahőkölt. .csúszott ki Andrée száján franciául. uram .mondta most a másik hölgy is franciául.mondta a férfi -. s igazságosan elosztották a köpenyeket és szőrméket. Finom illat dúsította a levegőt és gerjesztett a fiatalemberben olyan gondolatokat. . csak forduljanak hozzám.ámuldozott -.A fiákerbe? . uram. . leült az elülső ülésre. amelyek útitársnőit percről percre kedvezőbb színben tüntették fel előtte.Versailles-ba? . Ha nem lenne olyan megértő.Csapj a lovak közé! Miután becsukták az ajtókat. . Ha csak félig kötelez le bennünket. és más támasz után nézünk. és ha szolgálatot tehet nekünk. . akkor tegye meg gondolkodás nélkül. mintha egyáltalán le sem kötelezne. minket se ítéljen meg tévesen. 63 . egészen elveszettnek érezzük magunkat. A tiszt behúzódott az egyik sarokba. kérjük hát. az olyan.Oda.Asszonyom .És kísérjen el bennünket. . hogy félünk ettől a kocsistól. hogy bár nem vagyunk éppen külföldiek. . tudom a számát: Z-107. Mi helyesen ítéljük meg magát. ez nem volt szép magától. akkor köszönetet mondunk magának.sovány pejkóit egyenletes ütemben futtatta a rakpart meg a Conférence út síkos kövein. hogy németül dadogjak! Ó.Magához? .Bocsásson meg. Odabent mélységes csend honolt. aki hirtelen nem tudott mit válaszolni. akit lenyűgözött az ismeretlen nő nemes. szemben az idősebbik nővel. A kocsis .. becsületes munkára serkentette . uram.Nos. . hősiesen a társnője segítségére sietve. A három utas lélegzete lassan bemelegítette a fiákért. .Akkor hát legyen szíves beszállni velünk. át a Carrousel téren. és gondosan eligazgatta a térdén a redingotját.mondta erre a tiszt. az felérne az udvariatlansággal.Felesleges megijedniök .Tessék. akár mert a katonatiszt jelenléte tiszteletteljes félelmet ébresztvén benne.akár mert meg akarta tartani az üzlet feltételeit.Maga beszél franciául . elbájoló hangja -. és engem már egy fél órája arra ítél. megértheti hát. A tiszt ellenvetés nélkül beszállt a fiákerbe.

jobb. ha megmondom. és van kedvük úgy beszélni.felelte mosolyogva a fiatalabbik. kicsit szégyenkezve igyekeznek vissza Versailles-ba. Egyébként ezekben a nőkben van valami velük született finomság. hogy idegen nyelven beszélnek.mondta kitűnő angolsággal -. de nem tudok spanyolul.Az.Észrevette. várják. hogy egy kalandornő úgy beszéljen németül. és ha maguk tudnak spanyolul. Az idősebbik kérése nemesen parancsoló. hát az legalább százötven aranyat ér. Az pedig. . elegáns darab volt. .Nem mondhatnám. azt hiszem. biztosak lehetnek benne. asszonyom.” A két nő nyilván szintén a tisztre gondolt. hogy jó nevelést kaptak. hogyan utazhatnak kétkerekű bricskán. miközben a kardját úgy helyezte el a fiákerben.. ezen érdemes elgondolkodni. különben jól illik az egyenruha neki. Fogadni merek.. Meg aztán . Nemigen fordul elő.. ugyanis abban a pillanatban. hölgyeim .Nemigen ismerem az egyenruhákat. hogy a férfi befejezte ezt a gondolatsort. és igazán szép lovag. mert nem beszélnek.mióta veszedelmes egy katonának két órát egy fiákerben tölteni két szép asszonnyal? Szép és tapintatos nők . De.Kedves barátném.Bocsánat. hogy tengerésztiszti egyenruhát visel.Akkor most tudja meg. A bricska.„Nyilván elhúzódott a találkájuk .. Igen. amely most bizonyosan romokban hever. holott franciák? Ez talán éppen azt bizonyítja. .Maga szerint is tökéletes úriember. mint egy párizsi. mint ahogy a tiszt őrájuk.tette hozzá -. hogy én kezdjem a társalgást. és minden tengerésztiszt jó házból való fiatalember. és főleg hogyan hajthatják a kocsijukat ők maguk? Ó. siránkozás nélkül sorsára hagyni egy ilyen kocsit és egy ilyen lovat. erre megvan a válasz. az egyik hölgy angolul megszólította a társnőjét: . Csak gazdag nők tudnak így. hogy soha nem érünk Versailles-ba. nemde? A fiatalabbik már éppen válaszolni akart. ha valamelyest is értek a lovakhoz.. De ha ezek a hölgyek . A bricska túl kicsi hármójuknak. hogy tengerész-egyenruhát visel? . hogy nagyon szórakoztatók vagyunk . és a ló. hogy elég jól beszélek és értek angolul. az égvilágon semmit sem jelent. amikor a tiszt egy mozdulattal belefojtotta a szót. Nyilván a lakájnál volt a pénztárca.. A fiatalabbik könyörgése egészen megható volt. hogy ne zavarja a szomszédnőit .gondolta -. mint egy született német és franciául. hogy nem értem a szavukat. és ők nyilván nem ültetik maguk mellé a lakájt. de micsoda rögeszme ez. hogy nincs pénzük. . hogy a mi szegény útitársunk holtra unja magát. hogy egyiknél sem volt pénz! ez kínos. 64 . . olyan lassan cammog ez a kocsis. mégpedig valószínűleg beleegyezően. és most kicsit rémülten. ugye? .folytatta gondolatmenetét a fiatalember.folytatta a gondolatmenetet valamelyest is előkelő asszonyok.

aki az imént első ijedtségében cselekedett. erről van szó. mivel már semmi sem tartotta vissza. hogy megfogja.. vígan csattogtatta az ostorát. borzalmasan útban vagyok. de mi ez? A fiáker megállt.Az úr csapdának tartott minket. ismét rájuk telepedett a csend. .szólt bele a fiatalabbik hölgy.Igazán nem akartunk rosszat mondani magáról. asszonyom..Köszönöm. uram . Egyszer meg éppen az idősebbik lábát súrolta. .Hogy gondolja. rebbenő kéznek az érintése. ugye? Párizs tele van csapdával. és ott találta a kocsist. A tiszt segített a kocsisnak. ha a lábuk is összeérne. asszonyom.válaszolta nevetve a hölgy -. hogy semmi ilyesmi nem jutott eszembe.. felborulunk.Ne hozzon zavarba. uram! És a fiatalabbik keze hirtelen előrelendült. már a fiáker mélyén lapult. Valamivel a Sèvres híd előtt jártak. és bocsássa meg. . hogy a hölgy lába menekül előle. . A két nő csupán annyit kérdezett. számára érthetetlen okból. de akkorra Andrée. . és az vérfagyasztó nyugalommal így szólt: . . hogy ilyen szeretetreméltó utasai vannak. de ismeri Párizst. hogy mi volt odakint. És ezzel vége is volt. miután elégedetten nyugtázta. . ő meg elmesélte. követeltük . de ha ezentúl mondanivalónk van egymásnak. aki éppen nagy igyekezettel próbálta kiszabadítani a kocsirúd meg az istrángok közé keveredett lovát. nyilván azon kettős célból. .Azt hiszem. De bárhogy ügyeskedett.Így hát minket. Odabent viszont a nyitott ajtón beáramló hideg mintha jéggé dermesztette volna a már születő bizalmas hangulatot. amely a fiatalembert.. mi történt. bocsánat! 65 .Megnézem. Így hát nem is kellemetlen a dolog. esküszöm. A kéz szorításától a férfi megborzongott.Ugye. .Ó. uram. A fiatalember visszaszállt a fiákerbe. magamagát meg felmelegítse egy kicsit. hölgyeim. hogy jöjjön velünk.. kezdte egészen elhajolni.Bocsánat. szomorúan kellett tapasztalnia. ám ha a jelenlétem feszélyezné magukat. csakis franciául fogunk beszélni.. uram? Hiszen mi kértük. hogy most szerette volna. s így a szegény pára hamarosan a saját lábán állt. kiszállt. ezt maga is észrevehette.mondta a fiatalember szégyenkezve -. minek tartott? Mondja csak meg őszintén. A tiszt. nem érte el a célját. . kellemetlenséggel és csalódással. és a fiatalember vállán állt meg. A tisztet annyira felajzotta az imént annak a langyos.. ha egy pillanatig képtelen voltam dönteni. hölgyeim .Mi történt? .Sőt. vigyázzon. Magától értetődő mozdulattal odakapott. hogy felrázza a pejkóit. A kocsis meg.

Ezzel aztán befejeződött mind a társalgás. A hölgyek halkan suttogtak. ő. látás nélkül látta a két bájos asszonyt. mivel az életben minden rokonszenv a megfelelő pillanatban egymással kapcsolatba lépő fluidumokkal magyarázható.nagy megtiszteltetés.. melyeken csak néhány zúzmarától fehér lámpás vörös fénye derengett. hogy a világ egyik legegyszerűbb szavát kimondja. . hölgyeim? .A fiatalember fülig pirult. ahogy megszokta. mind az ő kísérletezése. Ismét néma. mert félt a közhelyektől. hogy elég sötét van. hogy létük egy részecskéje beleolvad az ő létébe. A férfi azonban. a kapuk. .kérdezte a tiszt.És lesz egy kis borravaló? . és kicsire összehúzta magát.egy órával ezelőtt még így gondolta: .A Fegyverek terére? . . . Ezt hallotta: .Oda. élnek és szűnnek meg néha pár pillanat alatt a legigazibb. fekete ruhás szellemek körmenete. Ám lassan-lassan. akarata ellenére különös érzés kerítette hatalmába. hogy mulyának vagy éppen szemtelennek találják ezek a nők. mintha templomban volna. lélegezni is alig mert. ha mondom. nagy erő feszül bennük. aki az induláskor még arra sem volt hajlandó. melyeket aztán a képzelete igyekezett kiegészíteni. így nem láthatják a pirulását. s mert visszafojtjuk. sötét. most meg már nem mert beszélgetni. Félt. A fiáker ismét megállt. mozdulatlan és tisztelettudó lett. hogy megérkeztek. ez ajzotta fel a gondolatait. azaz úgy hajszolta a lovakat. amivel eljöttünk.A Fegyverek terére! . Háromórányi kitartó erőfeszítés után a derék kocsisnak sikerült felmelegítenie a karját. akiknek . s tágította nagyra a szívét. hogy ismét beszédbe elegyedjenek.. legforróbb szenvedélyek. mivel a fülét végig nyitva tartotta. Milyen varázslat folytán tetszett olyan rövidnek az idő? A kocsis az elülső ablakhoz hajolt: .. ha odadob egy aranyat és egy udvarias gesztust alamizsnaként.. mint hórihorgas.kiáltotta a fiatalember a kocsisnak. Érintés nélkül érezte. Az előbb még a világ minden kincsét odaadta volna. olyanok voltak. A város hosszú. s közben hálát adott az Istennek. úgy érezte.Hol álljunk meg. A fiatalember tudta.Versailles-ban vagyunk. jó uram. . hogy azok verejtékben úszva odaértek Versailles-ba. legédesebb. Tiszavirág-életük elbűvöli az embert. 66 . a fiatalembert a három test illatából és ifjú melegéből képződő delejes erő tartotta hatalmában. el-elkapott néhány szót. lassacskán. hogy egy levegőt szív velük.Késő éjszaka.. az ürügy. mint egy gyerek. Egyszóval. Így születnek.kérdezte vigyorogva a pénzéhes kocsis.A Fegyverek terén. kihalt fasorai. A tiszt egyetlen szót sem szólt..

éjszaka.nevetett az idősebbik. már el is felejtettem. szívből köszönöm.Maradjon! . mint amennyire szükségünk van . Köszönöm.De legalább fogadják el. nem akar megajándékozni bennünket egy arannyal! .mondta egyszerre a két nő.Először pimasznak hittek. . asszonyom.mondta a tiszt egy kissé sértődötten -. .. hogy maradjon a fiákerben! .tette hozzá a tiszt. Legyen az utolsó pillanatig gáláns.Georges.mondta a fiatalabbik. a Richelieu utcában.Hála a maga nagylelkű segítségének. s amint asszonyom megfigyelte.Ejnye! az előbb majdnem visszautasította a segítséget.Hát jó . még csak azt sem kérjük. . nem fogom elfelejteni. ilyen időben nem mehetnek egyedül! . . kérem.Mi viszont nem fogjuk elfelejteni. s ügyesen a földre ugrott.Ó..” . a királyi tengerészet tisztje. és mivel maga gáláns és megértő lovag.Már másodszor kérdezzük. .Mennyi fáradságot okoztunk magának! .És remélem. . most meg mindenáron többet akar segíteni..mondta még most is habozva. mintha ezt mondta volna: „Rendben van. . .” . hölgyeim . A fiáker megállt.Hogyhogy maradjak? . .Úgy.gondolta magában a tiszt.De mégis! .Az Hôtel des Princes-ben. . Georges de Charny .ismételte az idősebbik hölgy olyan hangon. Legyen szíves megmondani a nevét. hogy a szavát adja.A nevemet? Ó! . A kocsis újra a lovak közé csapott.Georges.Majd meglátjuk. .Charny! .Nincs mégis. Az idősebbik hölgy a bal keze felől maga nyitotta ki a kocsi ajtaját.Mire adnám a szavamat? 67 . megértő lovag. . a karomat! . vigyázzon! . Charny gróf vagyok.suttogta a fiatalabbik hölgy. Nem értek még haza.kiáltotta a fiatalember utánuk igyekezve. most meg hülyének fognak hinni. hiszen a Fegyverek terén senki sem lakik. .És hol lakik? . hölgyeim.Na de hölgyeim. majd a kezét nyújtotta a társnőjének.Hát itthon vannak. Charny úr. „Mégiscsak meg kell szólalnom . . .

s még csak felénk sem pillant. Ugye. barátom. s csak akkor indultak el a palota felé. . A hölgyek pedig ott álltak a téren. hölgyeim.Azt a fikomját . és azt mondja a kocsisnak. . a szibarita lefeküdt a két szép ismeretlen melegét őrző párnákra. hogy térjen vissza Párizsba.Igazuk van. s kerekeinek robaja elnyomta a fiatalember kéjes sóhaját.morogta a tiszt. amikor a fiáker eltűnt. felesleges lenne a szavamat adnom. kocsis! Forduljunk vissza.Meg vannak fizetve . Hé..Hogy becsukja az ajtót. megteszi. legfeljebb beledöglenek a lovak! . 68 .mondta -. A fiáker elindult. És a fiatalember egy újabb aranyat csúsztatott a kocsis lapáttenyerébe. A derék auvergne-i megreszketett az örömtől.

Ki az? .felelte durván a hang. hölgyeim.Hogy én? .Jaj. hogy Laurent mindig kinyitja nekünk a kaput. ha nyitva volna.Fütyülök Laurent-ra. mert akkor sem a díszbejáraton mennénk be. és haza szeretnénk menni. .Itt nincs Laurent . s az erős széllökések a két nő fülébe sodorták a hangot.kérdezte egy hang belülről. Én parancsot kaptam.makacskodott Andrée. A palotában lakunk. drága Andrée-m.kérdezte a hang. és kopogott. .Édes istenem! Már háromnegyed tizenkettő! . . . barátom. . meg sem várva.Maga.6 A parancs A Szent Lajos-templom órája háromnegyedet ütött. Most a másik asszony is odament.Akkor hát szólok neki.Nem bizony. . de nem lehetett alkudozni.És maguk? .mondta rémülten a fiatal nő. ez igazán nem izgat. Kerüljünk a medencék felé! A palota jobb szárnya felé igyekeztek. . mint Laurent: kint hagyom magukat. . Semmi válasz.Laurent! .Mi őfelsége udvarhölgyei vagyunk. Andrée .mondta nyugtalanul az idősebbik nő. ez nem a Laurent hangja .A kiskapu zárva van. Laurent-nak várnia kell. . és éppen az ellenkezőjét fogom tenni.Nem nyitom ki.kiáltották. Andrée a kapuhoz ment. 69 . én pedig az első Salischamade század svájci gárdistája vagyok. . .Maga nyilván nem tudja. . hogy szólítsák.Nem.De hát ki maga? .Zörögjünk be.Akkor is nyissa ki.Laurent! . mert itt egy kis kapu nyílik a kertek felé. .ismételte a hölgy. . . .Nos. A kérdés kissé durva volt. . hiszen megmondtam neki. . asszonyom. válaszolni kellett. bekiabálunk. . akár nem .Ó.tette hozzá a fiatalabbik. hogy esetleg későn érek haza.Minden kapu zárva . akár Laurent.suttogta a kapun át. . .

és akitől a parancsot kaptam. A fiatalabbik majdnem eszét vesztette ijedtében. ha megtudják! . hogy megszegje.És vajon hol lehet Laurent.El vagyunk veszve. és talán az utóda megértőbb lesz. aki nyilván itt van a közelben. . hogy szóljon Laurent-nak. . kétoldalt egy-egy kőpad volt benne. .Ó.Igazad van.Előléptettetem magát őrmesternek.Egy órakor leváltják.ismételte holtra váltan a két nő.Hát majd megmondja az igazat.suttogta az idősebbik hölgy. aki viszont egyre jobban elcsüggedt. lássuk csak. s dühükben egymás kezét szorongatták.. . . .Ó. asszonyom. akkor bezárták a többit is. Csak arra a szívességre kérném. s hol felemeli.Ezt valaki jól kieszelte. gárdista uram . . Andrée. . a vékony tölgyfa akadály mögött ott a menekvés. .mondta a lelkierejét egyre jobban összeszedő fiatal nő az idősebbiknek.Egymagam vagyok.Ó! . kívül a szégyen és a botrány.Lássuk csak. asszonyom. .Bizonyítékai vannak. A kapu alatt fénycsíkot lehetett látni. . . . köszönöm! . asszonyom.De elhiszik-e? . hogy mint jó katona. köszönöm! Évi negyvennyolc frank nem valami sok. .mondta határozott hangon az idősebb hölgy.Nem hagyhatom el az őrhelyemet. . bizony isten.Könyörgök! . nincs itt más kapu? . Hallatszott.kérdezte az idősebbik..A király. Aztán egyikük erőt vett magán: . asszonyom. A katona nem fog egész éjjel itt virrasztani . hiszen mindig ennél a kapunál szokott őrt állni? .Küldjön érte valakit. Szörnyű tréfát űz velünk a király .Barátom .Igen. .mondta -. teljesíteni akarja a parancsot.. agyonlövet. Az öblös kapualj afféle váróhelyiségként szolgált. ha az én orrom előtt zárnák be a kaszárnya kapuját. és én nem akarom. mi lesz holnap.De hát ki adta a parancsot? .Idefigyeljen. ha kinyitja. hol meg leteszi a puskáját.És tíz esztendőre vasra vernek.Teringettét. Bent. . . A két nő most kétségbeesve leroskadt az egyik padra.A király! . ha ezt bezárták.Húsz aranyat kap. megértem. jaj.mondta fenyegető megvetéssel a hölgy. találnék magamnak szállást! . Várjunk! 70 . hát aludjanak a városban! Micsoda dolog ez! Hej.suttogta a két nő. ahogy a svájci le-fel járkál a kapu mögött.

Nahát!. . reszketek .súgta Andrée fülébe a hölgy.kiáltotta. maga általában olyan erős. Jó estét. Ekkor a kihalt Versailles jeges kövezetén léptek közeledtek. meg fog minket menteni. Andrée. fivérem. . És felcsendült egy dal: fiatalember énekelte könnyed. asszonyom. . . én meg az imént még olyan gyenge voltam.Összeesküvés áldozatai vagyunk.Nem. vidám hangon. .Ismerem ezt a hangot . . néném. hölgyeim? 3 Mészöly Dezső fordítása.3 . és meghajolt.suttogta Andrée. nincs egyedül? . Az istenség szép...Á.Ez ő! . Nagy prémes köpenybe burkolózó fiatalember lépett a kapualjba.mondta az idősebbik... hátrált egy lépést. . magadhoz vontad testemet! .súgta az idősebbik hölgy.Ó.Készülnek valahová. remek. Andrée.Fivérem! .folytatta a hang.Ó! .való-e hát? Az éj homályában mi ketten Megértünk együtt ily csodát? Pilláim álom zárta lágyan s acéllá bűvölt engemet.kiáltotta egyszerre a két nő. bujkálok. ne csüggedjen. s mégis nekem kell erőt öntenem magába! . Andrée de Taverney kisasszonnyal vagyok. . Te.Laurent! .. harci csellel a szirtből ekhót csalt elő. amint várok. Micsoda megaláztatás! Nézze.Csitt! Jó estét. . aki az imént még oly nyugtalan volt. és megzörgette a kaput: .A királyné! . Akkoriban az ilyen mesterkélt dalocskák örvendtek népszerűségnek: Mért nem tudom elhinni ezt sem? Ó.. és lekapta a kalapját. . 71 . jó estét. és engem itt fognak találni..Ő az. Andrée. . Belehalok.. . nem kapok levegőt. kisasszony. belehalok! Hátravetette magát..Jó estét.rikkantotta a fiatalember. mágnes-szirt az éjszakában. mintha valóban fuldokolna. és megérintette a fiatalember vállát.Nagyuram. arcomba szökik a vér. de éjfél után jön az őrjárat. asszonyom. . A kaput eddig soha nem zárták be.Jó.

Kínáljunk neki rangot. .Akkor csak egy lehetőség van. .A király.Hogyne. .Dehogyis.Zajt csapok. hogy ha tovább zaklatnak. Artois grófja. de visszautasította.Figyelmeztetem magukat. próbálja meg maga is. könyörgök. majd meglátja. bizony.Na és.És parancsot kapott.Mégpedig? .Már akartam. ismét kiáltott és kopogott: .kérdezte döbbenten a fiatalember a királynétól.Ó! 72 .Legalábbis szeretnénk..A legkevésbé sem fogom kompromittálni magukat.Adjunk pénzt ennek a semmirekellőnek. ne tegye! . és majd meglátja. . . . .De ki állította oda? .Mi ez? .Hívták már Laurent-t? .A pokolba is! Adjuk meg magunkat.Nagyon is határozott parancsot.Na és? . . most odalépett a kapuhoz. . hívja csak. .Egy svájcit állítottak Laurent helyére. nagyuram.Úgy bizony! A svájci mondta az előbb. .. . .. .Már kínáltam.mondta a svájci hangja. . .Akkor hát hazajönnek? . ... drága Charles. . . .Laurent! . .Bizony. A fiatalember.Hallani sem akar róla.Kompromittálni fog bennünket. hívom a felettesemet. .És?.Hogyan? .Nahát megint kezdik a szórakozást .A király! .

. főhadnagy. . Őfelségét a királynét látnám jéggé dermedve. ahogy állítja. . hogy személy szerint nekem parancsolta meg. üvöltök. és én királyi herceg vagyok. uram. nagyuram. ha tizenegy óra után akarna bejönni. de a király nyilván nem akarja. ismétlem: azt a parancsot kaptam. hogy még neki. hát csak hívd. de tilos . maga egy ezred parancsnokával beszél. hogy a svájci megdühödött és ráordított: .Királyi fenség . Kisvártatva léptek hangzottak a kapu másik oldalán. hogy a véremet ontanám önért. hogy legalább ne a deszkán keresztül társalogjunk. . hogy a király szándékát firtassam. Így hát. aztán a kaput verte.mondta a főhadnagy -. uram. mint az őrült. miért ez a nagy zenebona. mi az. végül csak kinyitják.A király. . nekem csak az a feladatom. de ez a király parancsa. . .Főhadnagy úr . . a kutyafáját! . aki az előbb gazfickónak titulált.vágott vissza a tiszt. de határozott parancsot kaptam. .A parancs nem vonatkozik egy királyi hercegre. . Negyedórája erre várok.Természetes óhaj. hogy be szeretnénk jutni.Ezredes úr.Uram. A királyné meg Andrée Artois grófja mögé húzódott. mi csodálkoznivaló van azon. Hallották.Uram. nekem nem feladatom.Ejnye. . hogy a palota egyik tisztje idekint aludjék. hogy kergesse el az ő fivérét. Őfelségének is azt válaszolnám.Tilos! Ugyan ki tiltotta meg. . . maguk meg mögöttem beosonnak.A király azt parancsolta. ha hagyja. mint a süket. bocsánatot kérek.Egészen elkeserít herceg úr. hogy megfagyjak itt a kapu előtt. mert a grófnak valószínűleg kinyitják majd a kaput. te gazfickó. eltökélve. hölgyek vannak kint egy férfival. .Próbálja meg! A fiatal gróf ismét Laurent után kurjongatott. Ejnye. tudnia kell. . mint valami koldust vagy tolvajt? Én Artois grófja vagyok. de a király azzal tüntetett ki. 73 . és ha a maga helyén. Ha maga valóban katonatiszt. lévén hogy a palotában lakunk? . uram! A teringettét! sokat kockáztat. amint a svájci elmagyarázza. amit legnagyobb fájdalmamra magának kellett válaszolnom. egy herceg nem alhat az utcán. alázatosan bocsánatot kérek.Főhadnagy. aztán a kardja markolatával olyan lármát csapott. hogy tartsam zárva a kaput. hogy a parancsait teljesítsem. Erőnek erejével be akarnak jönni.Á! Szóval így! Akkor hívom a felettesemet. de katona vagyok. ott a kapun kívül.Már megbocsásson. a nemjódat.Húzódjanak félre! Én zörgök. nyissa már ki egy kicsit. Isten a tanúm. a királynak se nyissak kaput.mondta -. hogy belopakodnak mögötte.Igenis.. hogy parancs.Ej.

aki vállhoz tett fegyverrel a kapuhoz tapadt. A férfi nem válaszolt. hogy ellensége van a király környezetében. hogy ilyen finoman igyekszik megnyugtatni. hát Provence grófja. . és megszorította a kezét.Olyan ötlet.Hát igen.. miután a király megvacsorázott. mindennek amit.kérdezte a királyné...Talán. Provence uram. hogy ő az ellenségem? .Ki. Elindultak.. Artois grófné nyilván megtudott valamit. és néha későn jövök haza. drága. hogy kijöttek a palotából? .Sajnos.Tudja valaki. Jobbra megyünk. mindennek. mint én. hogy ellenségem van nekem a király környezetében. Taverney kisasszony. . bejött a nagy dolgozószobába. panaszkodott őfelségének. . jobban mondva ellenem hozták ezt a rendelkezést! . . A baka pedig. és holnapra szörnyű botrány támad egy ártatlan ügyből.. a király túlságosan is tiszteli.Ezután a tiszt mélységes tisztelettel elköszönt. nem vagyok én butább. én semmi mást nem kívánok. aki a másik oldalon szintén a kapuhoz támaszkodott. Ah. ahol legalább meleg van. szóval maga is rájött. kedves fivérem. .Ó. Ó. Ma este.Remélem. nem.Lehetséges. Tudom jól. és útközben elmondom. . köszönöm. aminek köszönhetően túljárhatunk az ellensége eszén. . Jöjjenek velem. kedves néném.. . ami fiatal.Majd meglátják. és a szíve olyan erősen dobogott.Miért? Talán nem ellensége mindennek. fogalmam sincs róla . hiszen farkasordító hideg van. dehogy. méltatlan fivérem! Adja a karját. néném. valahová. 74 . .Ötlete? Mondja gyorsan! . amit ő nem csinálhat! . bár ő tudósabb.. Nekem viszont egy ötletem van. ami szép. kedves néném. hogy Artois grófja. sikerülni fog.Lehetetlen. De bizony értem.Ki az az ő? . hogy én éjszaka el szoktam kóborolni. néném.Szóval maga tud valamit erről a parancsról. A király tudja. . és ezért született meg ez a zsarnoki parancs. ki.El vagyunk veszve! . . hogysem. Jöjjenek csak. karoljon belém maga is. csak hogy mentsen ki minket ebből a nevetséges helyzetből. .. de ne ácsorogjunk itt a kapuban.mondta a királyné a sógorának. és magát nem is láttuk. mint ő.Most mindenesetre itt topogok a kapu előtt. mit akart mondani Provence úrról? . a király napközben rengeteget beszélgetett Hága grófjával. .mondta a királyné. és visszaballagott az őrhelyére.Nos. mit gondolok a kapu bezárásáról.Ó. érezte a szívverését. fivérem? . már lélegezni sem mert.Á.Hová? .Talán csak ellenem adta ki ezt a parancsot a király. .

amely miatt most kint rekedtünk. . Dzsafarra.. a lakosztályában van . .mondta Provence úr.Két órakor Párizsba indultam. de nem fogadtak.Nahát.Nem tetszik magának. ..Ez az.Onnét jövök. micsoda iszonyú tréfa! . Taverney kisasszony.mondta nevetve Artois grófja. És a személyzet?. kiadta ezt a szigorú parancsot. Elbocsátott bennünket. néném? . mint Harun al Rasidra és az ő nagyvezírjére. és most alkalmasint az történt. Maga is tudja. No.Ez a ház!. én meg azt hittem. mert nekem is el kellett mennem. de nem engedték be. Szóval. hogy látni akarta magát. hogy megbizonyosodjék a távollétéről. .Lehetetlen! . amikor Provence úr azt mondta: . ha meglátnak? . de már itt is vagyunk. . itt hókupac van..Csak húszlépésnyire. hogy nem köszönthetem a királynét. Figyelmeztetem.. dehogyisnem tetszik! Valósággal elbűvöl. . .Tévedett. de kevesebbet gondolt magára ma. bocsánat.kérdezte a királyné. mire gyanakodni kezdett. . . és az ajtó felé nyúlt. . mert földrajzról beszélgetett. hogy senki sem fogja meglátni.Hová vezet bennünket? .Nagyon fájlalom. ha. folytassa! . hogy elesik. 75 . micsoda iszonyú tréfa.Ó.ismételte nyugodtan a király. .A királyné megfogta a karját. .. biztosíthatom.Mi van vele? .A királyné a lakosztályában vacsorál .. a fivéremet meg engem. ne haragudjon. A király. . őfelsége csakis a hosszúsági meg a szélességi körökre gondolt. ha elengedi a karomat.Én azt nagyon jól tudtam. . Párizsban van . úgyhogy nyilván tévedek. A király összevonta a szemöldökét. valószínűleg nem ugyanazon okból mentünk el. .Hűha! . Én elég türelmetlenül hallgattam. És a király. .Lépjen csak be. Ó. és aztán nyilván felvilágosítást kért magáról.. néném. gróf.Hát igen.Az sem. hogy Lajosnak olykor féltékenységi rohamai vannak.És aki kaput nyit? .Miseryné azt a parancsot kapta tőlem.Azért csak próbáljuk meg! . .mondta Mária Antónia.Folytassa csak. hogy senkit se engedjen be. hogy ezt mondom. maga és én.Jaj.felelte a király.Most forduljunk balra. . Vigyázzanak.Mi lesz. visszatérve a királyra.

. . márványfalu előcsarnokban találta magát. fivérem.Ó. . aztán a lépcsőház mélységeiben titokzatosan zengett tovább. A herceg az emeleten ismét meghúzott egy csengőt.Amíg felséged előttem jár.folytatta a herceg -. De mondja csak. amikor azt látták. fivérem? . hogy a csengővel idehívja őket. az előcsarnok nem volt nagy. . sőt. Hát még hogy elámultak. A két hölgyet elbűvölte az andalító meleg s a még andalítóbb illat. a márványkonzolokon pedig japán vázákban .kérdezte a királyné. A lépcsőt takaró aubussoni szőnyeg elnyelte a lépteiket. én teljes bizalommal követem.. igen kellemes helyen. virágcsokrokat ábrázoló mozaik volt a padozat. hogy nemcsak félelmükről. És felment a lépcsőn a herceg után. eddig még senkivel sem találkozott. csakugyan jönne valaki. az az érzésem. . legyen nyugodt.mondta a herceg.Amint látja.szólt a királyné. És kinyílt az ajtó.Maga nem fél.Én valósággal remegek. s hullajtottak illatos szirmaikat.Nahát.Miről? . . maga igazán óvatos ember.Lépjen be. . itt védett helyen vagyunk . Andrée? . és megszólaltatta: a csengő előbb csak egyet csendült. . de mivel csak egyet csengettem. A két nő felsikoltott.Most pedig. A királyné elnevette magát.mondta a királyné -. néném. néném .Hát így távolítja el a személyzetet. Stukkódíszes. . A királyné segélykérően Taverney kisasszonyra nézett. mi sem könnyebb ennél. senki sem fog idejönni. hanem aggályaikról is csaknem megfeledkeztek. . hogy ijedtükben ismét összerezzentek. Hogy eltávolítsa őket. olyannyira. . egy pillanatra fohászkodni látszott.Fogadjunk szót . A herceg az egyik oszlop vájatában elhelyezett csengőhöz nyúlt. .mondta a királyné -.Könyörgök. A királyné visszahőkölt.Azt hinné az ember. nem feledkezett meg valamiről? . fáradjon az emeletre.ritka látvány ebben az évszakban -: rózsák pompáztak.Remek. hogy a ház szelleme nem rosszindulatú. 76 . vigyázzon! A herceg a szabad kezével megnyomott egy míves reliefet az ajtón.Ha másodszor is csengetnék. hogy magától kinyílik az emelet összes ajtaja.A cselédjeiről. de tökéletes ízlésről árulkodott. aztán kecsesen átlépett a küszöbön. Az ajtó nesztelenül becsukódott mögötte. melynek a hangja ismét olyan váratlanul érte a királynét és Taverney kisasszonyt. drága asszonyom . . igazán nem lakhat az előcsarnokban.

Ugye. de lássa be. és sehol az oka ennek a rengeteg kellemes okozatnak. s ez sokkal többet fejezett ki annál.mondta a fiatal herceg. mint amit szavakkal elmondhatott volna..mint látja. nem mondom. és leült egy fotelbe. vagy inkább feküdjön le .mondta a királyné.Ó! . Charles? . .folytatta a herceg . néném. A királyné. . hogy ugyanolyan jót aludtam. clodioni gyertyatartókban tizenkét illatosított gyertyával.Ma éjszaka. .Nem.csodálkozott a királyné.Borzalmasan fáradt vagyok. a hálószoba küszöbén egy pillanatra mozdulatlanná dermedt. . két polcos szekrénnyel..Még egy pillanat. A királyné félmosollyal válaszolt.mondta a királyné.mondta Artois grófja -. ahogy akkoriban a gobelint művészi képekké tudták varázsolni. . egyedül én járok ide.Sőt . Nézze csak! És egy tündéri kis fészket mutatott a királynénak: pici.Jaj.Nem vitatkozom .Üljön le. bizony nincs rá oka.Akinek egyszer nincs rá oka. A herceg rendkívül udvariasan bocsánatot kért. barátném.Rendkívül egyszerű az egész. és mindig egyedül. csak egy szóra! 77 . . ha későig tartott a vadászat. annak máskor sincs. van ebben a kis szalonban egy szófa és egy öblös karosszék.mondta Artois grófja.mondta a királyné -: Artois grófja bizonyára átadja nekünk ezt a lakást. . . és sokszor megesett. és ha felséged megengedi. melynek fehér kasmír kárpitját a hímzés valódi mesterei szórták tele virággal. kisasszony . és mondhatom. tours-i csipke és selyemfüggönyökkel. És maga. egy sötét alkóvban pompázatos ággyal. . fény. . fehér márvány kandallóban káprázatos tűzzel.. asszonyom. hogy ha a grófné ma éjszaka nyugtalankodik miattam.Itt szemben a maga lakosztályának az ajtaja nyílt ki. . rózsafa mennyezettel és parkettával. . mint az ágyamban. . felséges néném .Rendelkezzenek vele. én már esem össze a fáradtságtól. gróf. aki már a kis szalonba is csak vonakodva lépett be. . Mindig. hogy Artois grófné miért olyan nyugtalan néha . de máskor.Most már értem. kedves Andrée-m? ..Nagyon sápadt.Majdnem mindig . A szalon bútorának huzatát a legfinomabb selyem gobelinhímzéssel varrták ki olyan mesterien.Néném . A kis szalon után szép kék hálószoba következett. Egyetlen lelket sem lehetett látni: mindenütt meleg. .mondta a királyné. amiért királyi nénjét kénytelen hozzá méltatlan titokba beavatni. hogy itt töltöttem az éjszakát. rózsafa bútorzatú előszoba. aranyszínű kínai rajzokkal díszített kék lakkozott fa spanyolfallal. Innen nyílt egy kis szalon.Hát igen. ez a lakás az én legénylakásom..

felséges néném.Behódolunk. . A szekrényekben mindenféle színű és szabású bő köpenyt találnak.Elmegyek. Megalázó helyzet.Aztán? . amit annyira szeret.. nagy szüksége van egy erőlevesre. néném. . azt hiszem. .Hogyhogy én? . hogy senkivel se találkozzunk. hogyan megyünk vissza a palotába? . szóval menjenek be a palotába. hogy az éjszaka folyamán visszamenjünk. Először is van egy ebédlő.Hogyan? Elűzzük innét magát.Nem lenne illendő. Aztán? . hogyan tudjuk hívni? . Ám az éjszakára kiadott parancs nappal érvényét veszti..Arra gondolni sem lehet.Még csak az árnyékuk sincs a közelben. Érezzék otthon magukat! . a szobájukba.Természetesen. rengetegféle befőtt várja. innen tehát háromnegyed hatkor kell elindulniuk. A királyné elnevette magát. néném.mondta a királyné Andrée-nak. szegény fivérem? .Szóval van itt több szoba is? .Hát persze. .Nyilván terített asztallal? . . És ahhoz.Igen. de mit lehet tenni? . ki vagyunk szolgáltatva neki .Egyszer kell meghúzni a csengőt a lenti oszlopnál.Még három ilyen házam van. .Tökéletesen.Ha maga most elmegy. .Igaza van. Magát pedig.De akkor is meg kell szállnia valahol! . rögtön megmutatom.Igen? . Taverney kisasszonynak.Majd meglátjuk. . ha azt akarják. hogy egy tető alatt töltsem magával az éjszakát. . hogy ne ismerjék föl magukat. hogy holnap reggel úgy menjünk ki innét. . . .És mindezt inasok nélkül? .. mindezt ott találja az asztalon.Akkor én is mindent elmondok a királynak . és a többivel ne törődjenek. hogy Artois grófné feleslegesen nyugtalankodik! Megmondom neki mondta bájosan fenyegető mozdulattal.És maga? .És még azt mondja.évődött a herceg.Melyiknél? A jobb vagy a bal oldalinál? 78 . csirkeszárnyra és egy ujjnyi portóira.Nem lesz rám szükségük.Maga mit fog csinálni? . mivel a parancs az parancs. feküdjenek le. hat órakor kinyílnak a kapuk.

.Jó éjszakát.Kinyílik a bejárati ajtó? .És be is csukódik. 79 .Magától. fivérem.Mindegy.. . A herceg bókolt. . s Andrée becsukta mögötte az ajtókat.Köszönöm. Jó éjszakát.Magától? . . néném.

hogy ágyban van. felpattant.vetette oda gúnyosan a király. mintha el akarná tolni az útjából az asszonyt.7 A királyné hálószobája Másnap. és zajos sietséggel elfordította az aranyozott ajtógombot.kiáltotta a királyné.Nocsak . hogy be akarok menni.motyogta.mondta halkan. most felébresztett! .. .Azt mondtam. . maga az. Egy szobalány résnyire nyitotta az ajtót.Biztos benne? . . a királyné első komornája az imádságoskönyvét olvasta. A lakosztály legtávolabbi sarkában egylábú. A király döbbenten megállt. asszonyom . azzal félretolta az asszonyt. felség. ám az meg sem moccant. Az arany liliomokkal díszített hatalmas fehér selyemfüggönyök hullámzó redőkben omlottak alá.Felség. A király gyors léptekkel odament az ágyhoz. A király olyan mozdulatot tett. hogy engedjen be .Jó reggelt.Nem Miseryné ébresztette fel . asszonyom még nem szólított. ahogy meglátta a királyt. hogy alszik? . megmozdulna végre? .. . de a pisla fény nem világította meg a királyné baldachinos ágyát.mondta Mária Antónia. felség .Ó. . kerek asztalkán éjjeli lámpa égett. .Még csak negyed hét van. . .jegyezte meg félénken a szobalány. felség.Na.mondta. hogy a királyné az ágyában van? Biztos benne. behúzott függönyök sűrű homályban tartották a szobát. . A hálószoba ajtajában Miseryné. pontosabban aznap reggel. és megismerte a királyt: . 80 . miért ilyen nagy garral jön. felség? . . hogy őfelsége alszik-e. mély bók kíséretében -.Ni csak. Egyenest az ajtóhoz csörtetett. . . . . de abban biztos vagyok. és bement. A király nem bírta türtőztetni magát. lila reggeli köntösben bekopogott a királyné előszobájának az ajtaján. Lajos király rendjelek és púder nélkül. mintha éjszaka volna: a bezárt spaletták. Lajos.felelte a király. látja.kérdezte parancsolóan XVI.Hiszen láthatja. és Őfelsége soha nem csenget hét óra előtt. . .nyögte a király keserű-édes hangon.A királyné? .Nem tudom. XVI. Miseryné.Felség .A királyné pihen. A hölgy.Még alszik. A királyné szobájában sötét volt.Igen. és felült.És maga biztos benne.mondta a király.

.Hívatott. Aztán a királyné továbbra is nemtörődöm arccal kibontott vagy fél tucat üdvözlő kártyát. felség. Provence urat? . vagy ne fogadjam Provence urat? 81 . .kérdezte nemtörődöm hangon a királyné. kezében aranytálca.mondta az az első komornának.mondta a király.mondta Miseryné. .kérdezte a királyné. hogy őfelsége nem fogad. felség . Laurent látta magát.Köszönöm. és én azt mondtam neki. Tegnap azt mondták Provence úrnak. hogy eleve eloszlatta a király gyanúját.Miseryné! Miseryné! nyissa ki az ablakokat. Üdvözölni akarta magát. . .Kit nem fogadtam? Felséged fivérét. ha válaszolna valamire. rajta egy csomó levél. . asszonyom . . Az ujját az egyik levélen tartotta: a királyné nyomban megismerte a kézírást.Feleljen a királynak.Igen. mögötte ment a királynéhoz. A királyné ezenközben felbontotta a levelet. hogy tiszteletét tegye őfelségénél. hogy Mária Antónia a beáramló levegőt élvezettel beszívhassa. de szeretném. sokáig olvastam.Úgy van. Provence grófja tegnap megjelent itt. azon nyomban ajtót-ablakot nyitottak. este nyolckor jött vissza a palotába.Bocsásson meg. hogy én nem vagyok a palotában? Miseryné.Nos? .Azt mondták neki. . . .mondta a király. . Miseryné . . levelet és folyamodványt. asszonyom . hogy fogadjam.Jó mélyen aludt. . mit válaszoltak tegnap Provence úrnak. amikor felébred.Felséges úr .kérdezte Miseryné.Mire.Kinek a parancsára mondta ezt? . és miután kutató tekintetét végighordozta a szobán. melyeket aztán szanaszét hagyott a dunyhán. felség? .Na és? . asszonyom? .. Bejöttek a szobalányok. és odanyújtotta neki a leveleket.Miért nem fogadta tegnap a látogatóit. .folytatta Mária Antónia ugyanolyan könnyed hangon. de nem nyert bebocsátást. a fivéremet.kérdezte a királytól felvetett fejjel. felség? .Ó! . Mondja meg őfelségének.kérdezte a királyné olyan lélekjelenléttel.A királyné parancsára.mondta a királyné -. és ezt a két sort olvasta benne: Tegnap Párizsban volt.Igen. . és amint a királyné szoktatta őket.Miseryné! Miseryné! Az első komorna már ott is állt az ajtóban. leült az ágy mellé. . ezért hát ha felséged fel nem ébreszt. asszonyom? .Mi szél hozta. amikor idejött. még most is aludnék. hogy ne kelljen a király előtt elmennie. hogy maga nincs itt! . . hogy eldönthetem-e én magam. Miseryné kiment. Én már nem emlékszem.Azt mondták? .Arra. miközben a királyné kinyitotta a levelet -.

Valószínűleg téved. . így hát nyolc órakor lefeküdtem. .Laurent! .Jó.Hány órakor jöttem haza tegnap Párizsból? . .Ó.. .Hány órakor jött haza tegnap őfelsége a királyné? . asszonyom .Tehát azt akarja tudni. A komorna ismét bejött. Miseryné elbocsátotta Duvalnét. felség. A király lehajtotta a fejét.Tessék.Duvalné! . Tartottam a kellemetlen látogatásától. Mi lelte.felelte a második komorna. hogy kételkedik. . felség? . közönyös arccal fordult az ajtó felé. .válaszolta az őr a teraszról.De hát.Ki az a Laurent? ..Nem hiszem . és lekiáltott: . 82 . asszonyom. Különben sem szeret engem. Kérdezze meg valakitől. hogy én sem szívelhetem őt. .Nyolc óra lehetett.mondta Miseryné. felség.mondta a király. Duvalné elbocsátotta Laurent-t.kérdezte a királyné. jó! Csakhogy az a kérdés. asszonyom. . . .Laurent! .Hány órakor? . ... De Párizsból is haza szokott jönni az ember. .Persze hogy voltam Párizsban.Nyilván téved. . . de.Amikor állítása szerint lefeküdt.. semmi..Úgy van.Nyolc óra tájban.Nyolc óra felé .De hát én azt hittem. hány órakor jön haza az ember.Tegnap este hány órakor jött haza őfelsége Párizsból? . . ahol tegnap őfelsége bejött a palotába . A komorna feszes tartásban.De hát? .Mi sem könnyebb ennél. hogy pontosan hány órakor értem haza Párizsból? . .. hogy ne kelljen fogadnom. Duvalné . Duvalné kihajolt az előszoba ablakán.szólt.Semmi.mondta Miseryné.. az is igaz..kiáltotta ismét Duvalné. .Az őr annál a kapunál. .Az az érzésem.kérdezte a király. Miseryné.Az az ember a terhemre van. hogy maga tegnap Párizsban volt. .felelte egy hang. A királyné szólította Miserynét. hogyne dönthetné el. . .

semmit! . A király a csipkegallérját porolgatta. asszonyom. hogy a maga eljárása szégyenletes egy királyra nézve. ezért nem óhajtom megfosztani magam attól az élvezettől. menedéket adott és elszállásolt az egyik házában. Bánom. . felség.kérdezte döbbenten a király. hogy megbizonyosodjék róla. hogy 83 . Mondja. lássuk.Eloszlattam a gyanúját és a kételyeit.Ó. mikor jöttem haza.Eszerint igazam volt? . . .Ne büntessen. hidegen csak ennyit mondott: . a kapu előtt maradtam volna. mert tegnap este nem nyolc órakor jöttem haza. mert ahhoz.folytatta hidegvérrel a királyné -.. ne mondjon semmit.Azért. és ezt tüstént maga is belátja .De miért. mit óhajt még tudni? . s azt is bebizonyítottam.Semmit! . hogy szégyelli magát. mint valami koldus. hogy a kémeit megtévesztették vagy megvásárolták. amit tettem. és a felesége kezét szorongatta.Téved. uram . de maga számtantudóshoz illő és nem úriemberhez méltó következtetést von le a szavaimból.A házaspár egyedül maradt. amiért erőszakot alkalmazott egy asszonnyal szemben. XVI.mondta a királyné a fejét rázva -. hanem el kellett volna jönnie hozzám. asszonyom? . Lajos szégyellte magát.A palotában ugyebár egyetlen lélek sem feltételezte. Franciaország királynéja nem hazudik.mondta a király elkomorodva. úgy sincs mentség a viselkedésére. . asszonyom! .felelte Mária Antónia -. nem is értem. a kaput betörték vagy kinyitották.Bocsásson meg.Pedig.nyögte a király. hogy már nem haragszik. és szemlátomást visszavágáson törte a fejét.mondta Lajos.És Artois grófja nélkül. mert becsületszavamra elemésztene a lelkifurdalás! A királyné kivonta a kezét a királyéból. . . nem kellett volna bezárni vagy bezáratni a kaput. aki megsajnált.Nos. hogy ezt meg is mondjam magának.Azért .Ó! .Ó. és nem méltó egy úriemberhez. hogy ujjongott volna az imént aratott győzelmén. és ezt igyekezett eltitkolni. . . . . hogy maga nem jött haza? Nos.Asszonyom! .Felség .felelt a király. . felség. és megkérdezni: „Hány órakor jött haza. A király visszahőkölt. hogy juthatott ilyesmi az eszembe.Ezt miért mondja? . uram.Azért.kiáltotta király. de úgy vélem. asszonyom. . mert csak ma reggel hat órakor jöttem haza.Tehát nem jött haza az éjjel . . asszonyom?” . Láttam. . Ám a királyné ahelyett.. ha mindenki úgy tudta. Még élvezhettem volna a győzelmemet.Bocsásson meg. de nagyon-nagyon örülök. .

. akit Artois grófja meg én lefizettünk? Ej. a trón fenségéről és a maga anyai mivoltáról. nagyon elcsodálkozunk. Artois gróf kilengéseivel vagy valami mással. hogy azt hitték a cselédeim. Nos. hogy megvásárolom a maga kémeit meg svájci gárdistáit. én meg azt. amit maga csinált? . mint álarcosok a bálon. amikor szánon útra kelt Versailles-ból a saját kíséretével? Ezzel a bolond társasággal. mivel az ő tékozlása volt a köpeny.Remek! . amelyik a mai nehéz időkben csak bajt hoz magára? Azt akarja bebizonyítani nekem. botrányosan késői időpontban. Mellesleg szólva Artois grófjának jutott a hálás szerep ebben a kis komédiában: igazán nagy szolgálatot tett nekem. hogy nem fogom fékezni magam -. de kívülem mindenki más aludt? A házasság szentségéről beszélt. Talán illő egy hitveshez. . felség! De gondolt-e arra. hogy titokban meg akartam leckéztetni magát. és semmit sem kell megbánnom. a királynak mindig igaza van. hogy itt vagyok. egy királynéhoz. hogy helyesen cselekedett.Így hát nem kér bocsánatot azért. s közben lassacskán megnyugodott. hogy őszinte vagyok. hogy azt hitte Laurent. főleg ha az a király filozófus király.Röviden válaszolok magának. igen. maga viszont kellemetlen helyzetbe hozott engem. és állítom.Tudja . az ő bűnei mentették meg az én becsületemet. gyermekeinek anyja a saját lakása kapujában fagyoskodott. A királyné végighallgatta hitvese válaszát. senki sem hihette. És maga aztán filozófus. hogy maga tanult a leckéből. mert őszintén szólva úgy látom. hogy Provence úr. ahol Artois grófja az operacsillagokat meg az udvar könnyűvérű nőit fogadja? Ó. hogy abban a házban töltse az éjszakát. de a nagy csatára tartalékolta az erejét.Ó! . egy király átsiklik az ilyen apróságok fölött. Azért hagytam el Versailles-t szánon. mindez semmi. De csak nem azt akarja bebizonyítani nekem. uram. hogy ezek a szavak nem maradnak hatástalanok. mibe kerül nekünk a trón fensége és a házasság szentsége. És hogy maga is azt hitte. senki sem tudta. felség. a haragos viselkedése láttán meg vagyok győződve róla.maga itthon van. mint ahogy idáig beszéltem. amely a szégyenemet betakarta. amikor úgy eltűnt velük Párizsban. . Továbbá: tegyük fel. amit rosszul tett. amely véleménye szerint nem hogy nem fejeződött be. hogy a sógorom tékozló fiú.mondta a királyné keserű kacajjal -. hogy maga erkölcsös uralkodó. De merné-e állítani. . A király elvörösödött. 84 . szóval egy hónap sem telik belé. amit jól tettem. ha tévedek. hogy mivel magyarázták a parancsomat. nem mintha kevésbé bosszantotta volna a dolog. hogy helyesen cselekedett. mint valami ágrólszakadt. Nyilvánvaló volt. Maga szerint ez szellemes királyi szórakozás. és előre megmondom. a maga felesége. jó. hogy Artois grófja is azt hitte? Vagy merné-e állítani. azt hiszem. Az aztán engem egyáltalán nem érdekel. Következésképpen: nem hoztam kellemetlen helyzetbe magát. de még csak most kezdődik. és csak éjjel került újra elő. a maga felbujtója is azt hitte? Vagy merné-e állítani. hogy vádaskodásának egyes részei csak megvetést érdemelnek. Vezessünk be egy új szokást. hogy maga miatt zárattam be a kapukat. egy anyához. tudja. felség? Maga azt. A maga szemében természetes dolog arra kényszeríteni Franciaország királynéját. hogy nem jöttem haza. amikor én még dolgoztam ugyan. és tudja. tudom én azt nagyon jól.mondta. amelynek magasabb rendű erkölcsi célzata csak megkettőzi az értékét. akik ma reggel az én parancsomra hazudtak magának? Vagy merné-e állítani. hogy még nagyobb megvetéssel fogok válaszolni. hogy kémeket meg svájci gárdistákat küld a nyakamra. Ez alkalommal hálát adhat az égnek. s ha egy szép napon kiszámítjuk. hogy egy hónap sem telik belé . hogy a maga parancsa miatt Mária Terézia lánya. és hogy mindig belátom. tehát ez esetben is igazam volt.mert hiszen ismer engem. és kínosan fészkelődött a székén.mondta a király remegő hangon -. de néha a királynénak is igaza lehet. hogy hová vezet az erkölcsössége? Azt mondja.

ez csak azt bizonyítja. de La Motte.De La Motte..Igen. Azoknak a királyoknak a leszármazottjáról beszélek. és lóbálni kezdte a jobb lábán átvetett bal lábát. felség. főleg a fiákerlovak.válaszolta a királyné gúnyosan. ugye? . hogy is hívják. . Most helyre kell hoznom valamit. akinek a hírnevét hál’ istennek még az udvar sem kezdte ki. mint mindig. felség . és én azonnal intézkedem. akik egykor Franciaországot kormányozták.mondta meglepve a király. És mivel későn végeztem. és mivel keményen fagyott. felség.robbant ki XVI. .motyogta a király. hogy tényleg az. Hát ezt vetem a szemére. felség.Felkapaszkodtam egy padlásféle lakásba . ne sértődjék meg. A kis Valois. ő. hogy éhen haljon. .Haha! .Igen felség. . folyamodványokkal és származási bizonyítványokkal áraszt el. . a filozófus király.folytatta a királyné -.Az hát.Igen.Köszönöm.. hogy magam győződjem meg róla.. nekem csak a módszer. a bűn és a nyomor minden támadásának ki legyen téve valaki a saját családjából.Nahát ilyet! . és még örülhettem.hogy hamarább érjek Párizsba.Én semmi olyat nem tételeztem föl magáról. de míg másokkal jót tett. Taverney kisasszonnyal mentem. világítóeszköz és pénz nélkül. . ami ne lenne tökéletesen egyenes és becsületes folytatta a király -. Készen állok: avasson be ezeknek a nyomorultaknak a balsorsába. nyúzza a nagynénéimet. azt hiszem. hogy kaptam fiákért .Valois az az asszony vagy sem? . és az emberi nagyság múlandóságán gondolkodtam. engem is kérelmekkel. . . elég rangos hozzá. de csak a nagylelkűségét okolhatjuk. feledésbe merüljön. amit feledékenységből elmulasztottam: egy királyi család sorsáról kell gondoskodnom. és azért mentem Párizsba.A fiákerlovak! . maga most is. miről van szó.Asszonyom . az a nő eget-földet megmozgat. Csendőr a férje. . a nagy család atyja. .Ezt én hagyom? . hogy emlékezzék rá. .Fiákeren! . jót cselekedett. mert néha én is filozofálgatok. szóval meg akartam győződni arról. most már tudom. . s ott találtam egy nagy király utódját tüzelő. magának mindig nemes elképzelései vannak..Azt hiszem. amelyeket talán túl gyorsan akar megvalósítani.. hogy a király tényleg hagyja-e.És a feleség nagy cselszövő? Ó.A Valois név. . lerohanja a minisztereket. .Ej. grófné. meleget a koldusoknak és jótékonyságával kiérdemelte népe szeretetét. az erkölcsi támasz. a. a kalandornőre emlékeztető viselkedés nem tetszett. hogy Franciaország királya. helyesen cselekedett.Maga fiákeren jött haza? .Nem is állítom az ellenkezőjét. . a 107-es fiákeren. ugye. ártott saját magának.vágott vissza a királyné. aki enni adott a szegény idegeneknek. Lajosból a hangos nevetés -.kiáltott fel a király. . ami nála az erős türelmetlenség jele volt.. 85 . száz aranyat adtam a királyi feledékenység és nemtörődömség áldozatának.mondta a király -. és a lovak lassan cammogtak a jeges úton. . hogy eddig eredménytelenül kilincselt.

86 .Ó. azt igazán nem nehéz .mondta. hogy megint csak ígérget. hogy nem lehet olyan könnyen megkopasztani. és felült az ágyban. persze.. a rágcsálók családjából valók. tudom.. Saint-Germain úr megreformálta a katonai kabinetirodámat. A király elnevette magát. s reggel fél hétkor vérben forgó szemmel betör a lakosztályomba. akik megfizetik vagy megérdemlik. . ha bebizonyítom..Úgy van .. Királyi sarjhoz illő körülményeket ezeknek a koldusoknak? Na hiszen! Hát nem látja. asszonyom. Én felszámoltattam a farkasvadász-személyzetemet.. egyetlenegyszer. ha most rögtön leteszi ide a bizonyítékot. .Ó. hogy biztosítsunk neki királyi sarjhoz illő körülményeket: kapjon tisztességes kegydíjat az asszony. . megtépázza a tollamat. akkor maga tényleg nagyon szeretetreméltó férfiú.kiáltotta a királyné kíváncsian. hogy nekünk.Ajándék? Ó..Eszemben sincs. . . de csak ha sok-sok pénzem lesz. . én. drágám. felség. mert végre észhez tért.De királyi alamizsna! . de hirtelen eltaszította magától. drága Antóniám. Mindnyájunknak sok mindenről le kell mondanunk. . . én is adok nekik valamit. felség. ami kell nekik. . hogy ez a tél milyen szörnyű érvágás volt a magánpénztáramnak? Egy ezredet annak a kis csendőrnek.Maga? Nos. én nem féltem magát. én nem haragszom.Alamizsna! . .Haragszom.. hogy sokat. hogy száz Lajos-aranyat adott neki? .Akkor sem engedhetjük meg.Ó.Hűha! . És nekem nincs több odaajándékozni való ezredem.Hohó. Majd egyszer. asszonyom! A kis Valois-lánynak nincs szüksége a maga segítségére: jó kemény csőre van neki. nagyoknak és kicsiknek egyaránt.Akkor maga is adjon ugyanennyit! . nehogy valami kibúvót találjon! Fogadjunk. . itt van a bizonyíték a zsebemben.. maga nem haragszik rám. királyoknak hovatovább nincsenek gazdag magánemberhez méltó körülményeink? Az orléans-i herceg eladatta a lovait meg az öszvéreit Angliában. hogy egy Valois éhen haljon. Csak éppen bezáratja előttem Versailles kapuit..Na ugye! Csak azt kérem. s egy ezredet a férj. Ó.Most már nem haragszik. amikor idejöttem? . . hogy megérintse ajkával.. .Tisztességes kegydíjat! még csak ez hiányzik! Tudja egyáltalán. .mondta a király. és felszámolta az udvara kétharmad részét.Mit ad. ne olyan hevesen.Nem azt mondta az előbb. Egyébiránt higgye el. én. Azzal Lajos a kezét nyújtotta a királynénak.Előbb bizonyítsa be! .mondta -. aki ösztönösen lehajolt. asszonyom.. Amit maga adott. . Kegydíjról pedig szó se essék! Ezek a népek úgyis kiszedik magából. még azoknak se tudok adni.válaszolta a király -.Maga rossz hozzám! . aki számításból feleségül vett egy Valois-lányt. kettőnk nevében is elég. hogy akkor sem haragudtam. De csak akkor hiszek magának. A maga szívét csapdába ejtették.Haragszik? . tudom. nagyon sokat tudok arról a kis Valois-ról.

ismételte. mert az ilyen lassúságtól még jobban felcsigázva várja gyerek a játékot.Igen. mint egy kígyó gyűrűi. asszony az ajándékot. mert tükröződtek benne a csillogó gyémántok. .kérdezte. Végtelenül boldoggá tett.Csodálatos! . csak ők mernek ilyen vállalkozásba fogni.Ó.Mit? 87 . milyen szép! .kérdezte a király.És ahogy összeválogatták őket! Ahogy nagyság szerint követik egymást! Milyen mesteri az arány az első és a második meg a második és a harmadik sor mérete között! Művész az az ékszerész.Ketten vannak. . felség. Végre kihúzott a zsebéből egy művészi aranyozással díszített vörös szattyánbőr dobozt. felség! És ragyogó orcája hirtelen elborult. melynek minden egyes pikkelye egy-egy villám. mint egy-egy mogyoró. .Erre a király jóságos mosollyal kutatni kezdett a zsebében.Ó. Egy nyakéket vett elő az ékszeres dobozból. . .Ó. olyan tiszta. vagy mert arra gondolt. . lassan. asszonyom.szólalt meg végre a királyné.Ékszerdoboz! . Alighogy kinyitotta. s a szeme felragyogott: vagy azért.kiáltotta a királyné.Igen. megrészegülve. Olyan gyors volt ez a változás. lássuk.Tetszik? . foszforeszkáló tűzfolyam csorog az ujjai között. Milyen szép. . . hogy a világon egyetlen más asszonynak sem lehet ilyen nyaklánca. mi van benne! A király az ágyra tette a dobozt. mint amennyit ér. tetszik? . . . elkápráztatva kiáltott fel: . állat a csemegét. elakadt a lélegzete.kérte a király. de gyönyörű! Istenem.Felség! .Csodálatos . olyan nagy. ó. felség. . .mondta a királyné -. .Engedjen meg nekem valamit! . hogy megkettőzze az élvezetet.Nézze az első sort: akkorák benne a gyémántok. olyan fénylő és olyan ügyesen összeillesztett gyémántokból. máris többet adott ezért a nyakékért. hogy úgy érezte.El vagyok ragadtatva.Eltalálta. A királyné gyorsan felkapta.Boehmer és Bossange? . . de gyönyörű! A király szívét édes öröm járta át. és a nyakéket készítette. . aki ezeket a gyémántokat összeszedte.Nos. és magához szorította. hogy a király észre se vette. A nyakék úgy hullámzott.Csakugyan? . A királyné válaszolni sem tudott. .

Sartines úr egyszer azt mondta. hogy többet fizetett érte.Isten a megmondhatója.kiáltotta -. felség.. . asszonyom ..Mi tagadás . majd az Isten megsegít benneteket!” . micsoda magasztos gondolkodás! Köszönöm.Nem akarok másfél milliót hordani a nyakamon. hogy másfél millió frankba kerül egy sorhajó. hogy elsőként én lássam a nyakán? . Mert annyit ér ez a nyakék. ha megtudják. felség.Nagyon drága. hogy a nyakamba akasszak egymilliót vagy talán másfél milliót.De sem maga. könnyes szemmel -. majd összefogja. és Franciaország királyának nagyobb szüksége van egy sorhajóra. tehát a maga nyakán nyeri el valódi értékét. . felség. mert fáj érte a szíve.kérdezte szomorúan.Ne gyerekeskedjünk.. igaz? .Azt utasítom vissza.Azért sóhajtott. felség! És a fejét rázta.Ó. köszönöm. maga nagyszerű asszony.mondta a királyné. ne! . asszonyom? .De megmondtam.Még meggondolhatja magát . mit mondott az imént! A királyné felsóhajtott. . . ez a megkönnyebbülés sóhaja volt. polgári érzelemkitörését. mint amennyit ér.Nem engedi. felség. .. két kezében a csodálatos nyakék két végét tartotta.Maga mondta . köszönöm!.Hadd tegyem a nyakába ezt az ékszert.. és azt kell mondania a szegényeknek: „Nincs több pénzem. .Nem fogja hordani? . melyet szintén egy nagy gyémánt takart. . . a jóságos király átölelte Mária Antónia nyakát és megcsókolta. Lajos odament a királynéhoz. Tegye vissza a nyakéket a dobozába. mint Franciaország királynéjának egy nyakékre.felelte a király nevetve. mennyit ad segélyezésre.Nem. és csak a helyén. és adja vissza az ékszerészeknek! 88 .Visszautasít? . de..Nézze. Antónia. sem senki más nem fog ilyen drága nyakláncot az én nyakamban látni.mondta hevesen a király. És hogy méltóképpen megkoronázza szívélyes.felelte a király.. . hogy a kapoccsal. ugye? .Ezt komolyan gondolja. hogy fogják áldani magát Franciaországban. . . hogy nem venném el magától ezt az örömet. hiszen a királynak hatszor is meg kell gondolnia.Ne. A királyné felemelte a kezét. .Soha! . . . .kiáltotta a király örömtől repesve. ha elfogadnám a nyakláncot. . Zárja be az ékszeres dobozt.kérdezte csodálkozva a király.Ó! .De?.

Az lesz a neve.Hogy engedje meg. . pedig már összeszedtem rá az egymillió-hatszázezer frankot! . a Vendôme térre. de most én kötök ki egy feltételt. várjon! . . . úgyhogy ezt igazán megengedhetem magának. hogy még egyszer bemenjek Párizsba.Már rendelkeztem a fizetési határidőről.Várjon csak. . mit csináljak vele? Ne legyen annyira önzetlen. asszonyom.Jól meggondoltam a dolgot.Köszönöm. a pénz pedig megvan. . A király kezet csókolt a feleségének. Lássuk csak. hogy A KIRÁLYNÉ NYAKÉKE. . az kevesebbe fog kerülni.Bizony.Mesmer úrhoz.Mit? .Nos. .Mit kér? .Egymillió-hatszázezret? Ilyen drága? . és igen jókedvűen elhagyta a lakosztályt. 89 . A királyné eltöprengett. Aztán majd elküldöm Lapeyrouse-nak.Lamballe-né jó lesz? . . ha már kiszaladt a számon. amit kérek. . asszonyom. A király a fülét vakarta.Meg.Lamballe-né? Jó. . viszont szeretnék valami mást. . .Nocsak! .Párizsba. . .Az ördögbe! . .Akkor megegyeztünk.Hogy egy királyi hercegnő kísérje oda.Én meg most rögtön megrendelem a sorhajómat..Végül is visszautasított egy egymillió-hatszázezer frankos szeszélyt. Menjen hát Mesmer úrhoz.Ej. nem vonom vissza.kérdezte. Végleges az elhatározásom: nem kérem ezt a nyakláncot. hát ez igazán könnyű és főleg nem drága.Ó.

Menjen. Az ibolya erőteljes.8 Kora reggel a királynénál Mihelyt a király kihúzta a lábát a szobából. ahogy megfordult. ez a borzalmas 1784-es tél. nevetett. Mindjárt itt a tavasz. . mert holnap talán már késő lesz. 90 .Hány órakor óhajt felöltözni felséged? . . aki pontosan tudta. . . az ablakhoz ment. .A király elragadó volt. milyen későn feküdt le Andrée. mondják meg neki. .Most rögtön. megszólalt: . tele kora tavaszi bájjal: az éjszakai fagyot érezhető langymeleg napsütés váltotta fel.felelte a komorna.tette hozzá. aztán megyek is. és beszippantotta az éles.felelte a királyné -. hogy az ajtó becsukódik Miseryné mögött. . s ettől Andrée megnyugodott.Máris? . amikor a Márványudvar órája a kilencet kezdte ütni. széles levelei alatt a titokzatos virág hosszúkás bimbója már kipattintotta két pici. ellipszis alakú alsó levélkéjét. még ma kimegyünk . asszonyom. A rózsaszínű láthatáron szürkés pára sejlett fel: a napsugár elől menekülő nedvesség.Más parancsa nincs.Taverney kisasszony felséged kis szalonjában várakozik . a királyné felkelt. A királyné is elmosolyodott. felkelt-e már Taverney kisasszony.felelte az első komorna. még nem víz. Miseryné? . mintha a levegőt akarná megkérdezni -. Minden a tavasz néma harcát s a tél közeli bukását hirdette.kiáltott fel a királyné. A fagy tépázta áprilisi virág. de már nem is jég. . Mosolygott. kemény. Csillogónak ígérkezett a nap.Vezesse be! Andrée éppen akkor lépett be a királynéhoz.mondta a királyné. a repcsénretek kidugta már sötét fejecskéjét az olvadó hó alól. akkor véget ér a tél. Amikor látta. . kedves Miseryné. akinek nincs joga uralkodójánál hanyag öltözékben megjelenni. Szépen fel volt öltözve. A növényekkel teleültetett teraszokon a zúzmara apránként lepotyogott az ágakról. küldje ide Léonard-t meg a szabómat .Tudják meg. . hogy látni szeretném. de egy kicsit nyugtalan volt. jeges reggeli levegőt. mint az udvar bármely hölgye. Ha ilyen marad az idő.Felséged már régóta ki akar menni korcsolyázni a svájciak tavára . a szobrokról. igyekeznünk kell! Ugye. tegnap óta északiról keletire fordult a szél. Csak könnyű reggelit eszem. A fákról.Ha ki akarjuk használni a hideget .kérdezte a királyné. azt hiszem. lefegyvereztem.Nos. és kis madarak finom kis karmaikkal a már kifakadt rügyeken hintáztak. már több mint húsz perce vár. felséges asszony? . a virágzás és az illat előhírnökét. s ha igen.Ó. a kerítések tetejéről mint megannyi pergő gyémántcsepp olvadt le a jég.

. szépnek látta magát. nem hazudik. A királyné leült aranyozott ezüst fésülködőasztalához. hogy az.kérdezte Andrée. a kedves bátyja. Őfelsége túl jószemű bíró. .. hogy nekem mégis tetszett. . szép Vesta-szűz? . Philippe.mondta a visszatérő Miseryné. asszonyom.Hogy bár nem ment férjhez. istenem. Andrée elpirult. és Philippe is.Megérkezett? . mert olyan okos. asszonyom. semhogy elutasítsuk az ítéletét. a király nem szereti.Az lehet.Remélem. . .. Andrée. sőt boldog volt.hebegte Andrée.Igen.mondta. . milyen szeretettel néz rá. és gyámoltalanul mosolyogni próbált. hiszen szabad és büszke. mindenki fél is egy kicsit magától. asszonyom . . s észrevette. . Bevallom. ha az embernek igaza van. tegnap óta ura van. . hogy gyorsan dolgozott volna. Tükrében Andrée-ra pillantott.De megtudta? . hogy baklövést követtünk el. ugye? .Igen. tegnap elraboltam magát tőle. Igazán megbocsáthatatlan önzés. és a híres fodrász munkához látott. .mondta. . . Philippe. .Erről jut eszembe!.Bizony.Magát bezzeg nem szidták meg . hogy Párizsba hurcoljam. .Mégis azt hiszem.kiáltott fel a királyné.Itt van Léonard . .Andrée. asszonyom? . és hiúságának hízelgett.Igen. felség? . milyen boldog is lehet. . mint ahogy bárki másnál tette.mondta Andrée. tiszta szívből megbocsátok. kedves barátném.Én.Uram? . .. .Magát nem. maga! Ó. .Biztos? 91 .S nem is egyet. hagyta.Ó. hadd élvezze a királyné a saját szépségét.És még nem találkozott vele? Milyen önző is vagyok. mint Minerva istennő. és főleg mert boldog. és kivált ha Franciaország királynéja. Szóval az első: hogy megsajnáltuk de La Motte-nét. . tegnap. hogy is hívják.Ó.kérdezte a királyné. .Micsoda.mondta Andrée elpirulva. de mindegy. és ahelyett. A királynénak tüneményesen szép haja volt. asszonyom .Igaz. . ha csodálták érte.Léonard tudta ezt.És meg is tartja.Fogadalmat tettem . . Ezen a napon Mária Antónia elégedett. hogy még lány.

- Felelek érte. - A saját nevében? - Az enyémben és az övében. - Milyen ő? - Most is szép és jó, asszonyom. - Hány éves is most? - Harminckettő. - Szegény Philippe! Tudja-e, hogy immár tizennégy esztendeje ismerem, s ebből kilenc-tíz évig nem láttam? - Ha felséged fogadni óhajtja, boldog lesz, hogy biztosíthatja róla felségedet: a távollét nem halványította el benne a királyné iránti tiszteletteljes hűséget. - Találkozhatnék vele most rögtön? - Ó, negyedóra múlva felséged lába előtt fog térdelni, ha felséged megengedi. - Jó, jó... megengedem... sőt akarom. Ekkor egy élénk, gyors mozgású férfi lépett vagy inkább robbant be az öltözőszoba szőnyegére, s nevető, csúfondáros arcát a tükörhöz tolta, a Mária Antónia mosolygós arca mellé. - Artois sógorom, jaj, de megijesztett! - mondta a királyné. - Jó reggelt őfelségének - mondta a fiatal herceg. - Hogy töltötte felséged az éjszakát? - Köszönöm, fivérem, nagyon rosszul. - És a reggelt? - Nagyon jól. - Ez a lényeg... Az imént már gyanítani kezdtem, hogy szerencsésen átvészeltük a próbatételt, találkoztam ugyanis a királlyal, és ő nyájasan rám mosolygott. Milyen nagy dolog a bizalom! A királyné elnevette magát. Artois grófja, aki még nem tudott a reggeli fejleményekről, szintén nevetett, de egészen más okból. - Most jut eszembe - mondta a herceg -, amilyen kába vagyok, meg sem kérdeztem Taverney kisasszonytól, hogy töltötte az éjszakát. A királyné a tükörbe nézett, s így semmi sem kerülhette el a figyelmét, ami a szobában zajlott. Léonard éppen befejezte művét, és a királyné, megszabadulván indiai muszlin fésülködőköpenyétől, felvette reggeli ruháját. Nyílt az ajtó. - Tessék - mondta Artois grófjának -, ha meg akar tudni valamit Andrée-ról, itt van. Andrée kezét fogva egy napbarnított, jóképű, fekete szemű férfi lépett be: tekintete nemes és szomorkás; homloka értelemről, egész lénye komolyságról árulkodik; életerős katona, olyan, amilyet Gainsborough festett szép családi képein.

92

Philippe de Taverney sötétszürke, finom ezüsthímzéssel díszített ruhát viselt, de rajta a szürke mintha fekete lett volna, az ezüst mintha vas; a fehér nyakkendő, a tompa fehér csipkegallér élesen elütött a sötét ruhától, és a rizspor a haján csak kiemelte arcszínének és vonásainak férfiasságát. - Felség - mondta Andrée, és tisztelettel meghajolt -, itt a bátyám. Philippe is meghajolt; lassan, méltóságteljesen. Amikor felemelte a fejét, a királyné még mindig a tükörbe nézett. Igaz viszont, hogy onnét is ugyanolyan jól látta Philippe-et, mintha szemtől szembe állt volna vele. - Jó reggelt, Taverney úr - mondta a királyné, és megfordult. Tündöklően szép volt: fejedelmi szépsége méltán babonázta meg mind a királyság barátait, mind a női nem csodálóit; megvolt benne a szépség hatalma, s megvolt benne a hatalom szépsége is. Philippe, amint látta, hogy a királyné mosolyog, s érezte, hogy ez a tiszta, büszke és mégis édes tekintet megnyugszik rajta, elsápadt, és egész lényén szörnyű zaklatottság lett úrrá. - Ha nem tévedek, Taverney úr - folytatta a királyné -, nekünk szól első látogatása. Köszönöm. - Én tartozom köszönettel - válaszolta Philippe. - Mily sok esztendő telt el azóta, hogy utoljára láttuk egymást! - mondta a királyné. - Sajnos, életünk legszebb évei múltak el! - Számomra valóban azok, asszonyom, de nem felséged számára, akinek minden nap élete legszebb napja. - Úgy tetszik, maga igen jól érezte magát Amerikában, Taverney úr, hiszen akkor is ott maradt, amikor már mindenki visszajött. - La Fayette úrnak szüksége volt egy bizalmi emberre, akire a segédszolgálatosok parancsnokságának egy részét bízhatta, amikor elhagyta az Újvilágot. La Fayette úr engem javasolt Washington tábornoknak, aki el is fogadta a jelölésemet. - Ugye abból a maga Újvilágából tömegével térnek meg a hősök? - kérdezte a királyné. - Nem rám értette felséged - felelte Philippe mosolyogva. - Miért ne? - kérdezett vissza a királyné, aztán Artois grófjához fordult: - Nézze csak, kedves rokon, milyen jó színe és milyen hadfiúi külleme van Taverney úrnak. Philippe, aki így hirtelen kapcsolatba került Artois grófjával, akit nem ismert, egy lépést tett feléje, s várta, hogy a herceg engedélyt adjon neki az üdvözlésére. A herceg intett, és Philippe meghajolt. - Micsoda szép katonatiszt! - kiáltott fel a fiatal herceg. - Nemes úr, boldog vagyok, hogy megismerhetem. Mik a szándékai most, hogy visszatért Franciaországba? Philippe a húgára nézett. - Nagyuram - mondta -, én a húgom érdekének vetem alá az enyémet, azt fogom tenni, amit a húgom szeretne. - De hiszen él az édesapjuk, nemde Taverney úr? - mondta Artois grófja. - Igen, nagyuram, hála istennek, él - felelte Philippe.

93

- Akárhogy is - szólt bele élénken a királyné -, jobb szeretem, ha Andrée-ra a bátyja vigyáz, a bátyjára meg maga, gróf úr. Ugye, a vállára veszi Taverney úr gondját? Artois grófja bólintott. - Tudja-e, hogy nagyon szoros szálak fűznek minket egymáshoz? - folytatta a királyné. - Magát, néném, nagyon erős szálak? Hűha, mesélje csak el, kérem. - Bizony, Taverney úr volt az első francia, akit megpillantottam, amikor Franciaországba érkeztem, és én még előzőleg nagyon komolyan megfogadtam, hogy boldoggá teszem az első franciát, akivel találkozom. Philippe érezte, hogy még a homloka is elvörösödik. Az ajkait harapdálta, hogy közönyös tudjon maradni. Andrée ránézett, aztán lehajtotta a fejét. Mária Antónia észrevette a két testvér váltotta tekintetet; de hogyan is találhatta volna ki mindazt a fájdalmasan eltemetett titkot, amit egy ilyen pillantás magában rejt! A királyné más oknak tulajdonította a tekintetükben bujkáló szomorúságot. Amikor 1774-ben annyian szerelmesek lettek a trónörökös feleségébe, miért ne szenvedett volna egy kicsit Taverney is a franciák járványszerű szerelmétől, melyet Mária Terézia lánya iránt tápláltak? Ez a feltételezés egészen hihető volt, s még az asszonnyá, királynévá lett lány szépsége fölött a tükörben folytatott ellenőrzés sem döntötte meg. Mária Antónia ilyen vallomásnak értette tehát Philippe sóhaját. A királyné rámosolygott a bátyra, és szeretettel teli pillantással simogatta meg a húgot; nem találta ki egészen, de nem is tévedett egészen ártatlan kacérkodásában, melyben senki sem találhat bűnt. A királyné, asszonyi hiúságában büszke volt rá, hogy szeretik. Némelyek mindig arra vágynak, hogy a környezetük rokonszenvét kivívják, s ezek az emberek nem tartoznak a kicsinyes lelkek közé. Bizony, eljön a pillanat, te szegény királyné, amikor ezt a mosolyt, melyet most azokra pazarolsz, akik szeretnek - s ezért szemrehányással illetnek -, hiába küldöd majd azok felé, akik már nem szeretnek. Artois grófja odament Philippe-hez; közben a királyné megkérdezte Andrée véleményét egy vadászruháról. - Igazán olyan nagy tábornok az a Washington? - kérdezte Artois grófja. - Igen, nagyuram, nagy ember. - És a franciákról mi a véleménye az amerikaiaknak? - Pont az ellenkezője, mint az angolokról. - Értem. Maga, kedves Philippe de Taverney, az új gondolatok híve, de kíváncsi vagyok, elgondolkozott-e már egy bizonyos dolgon. - Min, nagyuram? Bevallom, hogy ott, messze, a nagy tavak partján, a füves pusztákon táborozva gyakran jutott időm töprengésre. - Elgondolkozott-e rajta, hogy amikor ott háborút viselt, nem az indiánok, de nem is az angolok ellen viselt háborút. - Hát ki ellen, nagyuram? - Maga ellen.
94

- Bizony, az meglehet, nagyuram. - Belátja... - Belátom, hogy egy olyan eseménynek is lehetnek szerencsétlen következményei, amely eredetileg megmentette a monarchiát. - Sőt lehet, hogy e szerencsétlen következmények veszélyesebbek, mint az eredeti fenyegetés. - Sajnos, így van, nagyuram. - Hát ezért nem találom olyan hasznosnak Washington és La Fayette márki győzelmeit, mint a többiek. Tudom, hogy ez önzés, de nemcsak saját magam miatt vagyok önző. És tudja, miért fogom magát minden erőből segíteni? - Bármi oka van is rá, őszinte hálával tartozom érte királyi fenségednek. - Azért, kedves Taverney, mert maga nem tartozik azok közé, akiket az utcán avattak hőssé; derekasan szolgált, de kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy ezt világgá kürtölje. Magát nem ismerik Párizsban, ezért szeretem magát, s ha nem így volna... hát Taverney úr, hitemre!... ha nem így volna... tudja, én önző vagyok. Ezután a herceg kezet csókolt a királynénak, üdvözölte Andrée-t, mégpedig nyájasabban, tisztelettudóbban, mint ahogy a nőket szokta, aztán távozott. A királyné nyomban abbahagyta az Andrée-val való beszélgetést, Philippe-hez fordult, és azt mondta: - Találkozott már az apjával, uram? - Igen, asszonyom, mielőtt idejöttem volna, találkoztam vele az előszobákban; a húgom értesítette. - Miért nem az apjához vezetett az első útja? - Elküldtem hozzá a komornyikomat, asszonyom, meg a kis csomagomat, de Taverney úr visszaküldte a fiút azzal a paranccsal, hogy először a királynál vagy felségednél tegyem tiszteletemet. - És maga szót fogadott? - Igen, asszonyom; örültem, hogy megölelhetem a húgomat. - Csodálatos idő van! - kiáltotta a királyné, s boldogan hátravetette a fejét. - Miseryné, holnapra megolvad a jég, most rögtön intézkedjen a szán felől. Az első komorna már indult is, hogy teljesítse a parancsot. - És ide kérem a kakaómat - tette hozzá a királyné. - Nem reggelizik felséged? - kérdezte Miseryné. - Ó, hiszen tegnap este nem is vacsorázott! - Téved, kedves Miseryné, tegnap este vacsoráztunk, kérdezze csak meg Taverney kisasszonyt. - Méghozzá kiadósan - mondta Andrée. - Egykettő, kedves Miseryné, hívogat a napsugár: sokan lesznek a svájciak taván. - Felséged korcsolyázni indul? - kérdezte Philippe. - Ó, maga most biztosan kinevet minket, amerikai úr - kiáltotta a királyné -, hiszen maga hatalmas tavakon korcsolyázott, ahol mérföldben többet tesznek meg, mint mi itt lépésben.
95

- Itt felségedet szórakoztatja a hideg és a suhanás a jégen; odaát meghalnak belé. - Lám, már itt is a kakaó. Andrée, maga is igyon egy csészével! Andrée elpirult az örömtől, és meghajolt. - Látja, Taverney úr, én semmit sem változtam, ugyanúgy iszonyodom az etikettől, mint annak idején. Emlékszik, Philippe? És maga, maga változott-e? Ezek a szavak szíven ütötték a fiatalembert; ha egy nő visszavágyja a múltat, az gyakran tőrdöfés a férfi szívében. - Nem, asszonyom - felelte kimérten. - Én nem változtam, legalábbis a szívem nem. - Akkor hát, ha ugyanolyan a szíve - mondta a királyné derűsen -, és mivel a szíve jó volt, a magunk módján köszönjük meg: egy csészét Taverney úrnak, Miseryné! - Ó, asszonyom - kiáltotta szörnyű zavarban Philippe -, ezt nem gondolhatja komolyan felséged, ez túl nagy megtiszteltetés egy szegény, jelentéktelen katonának... - Egy régi barátnak - mondta a királyné. - Ez a mai nap felém sodorja a fiatalság illatát; ezen a mai napon boldog, szabad, büszke, bolond vagyok!... Ez a nap az én imádott Trianonomban tett első sétáimat, meg az Andrée-val tett kiruccanásaimat juttatja eszembe. A rózsákat, a szamócát, a verbénát, a madarakat, amelyeket megpróbáltam felismerni a teraszon, mindent, még az én kedves kertészeimet is, akiknek derék ábrázata mindig valami új virágot, zamatos gyümölcsöt ígért; és Jussieu urat meg azt az eredeti embert, Rousseau-t, aki meghalt... Ez a nap... állítom, hogy ez a nap... megbolondít! De mi van magával, Andrée? oly piros az arca; mi van magával, Philippe? oly sápadt az arca? A két fiatalnak csakugyan kegyetlen próba volt az emlék felidézése, s arcuk híven tükrözte érzelmeiket. A királyné szavaira azonban mind a ketten felocsúdtak. - Megégettem a szájpadlásomat - mondta Andrée. - Bocsásson meg, asszonyom. - Én pedig még most sem tudok megbarátkozni azzal a gondolattal - mondta Philippe -, hogy felséged úgy megtisztelt, mintha rangjabéli volnék. - Ugyan már - nevetett Mária Antónia, s maga öntött kakaót Philippe csészéjébe -, maga katona, legalábbis azt állítja, és a katona hozzá van szokva a tűzhöz: égesse meg a száját dicső módon a kakaóval, mert nincs időm várni. Philippe azonban komolyan vette a dolgot, mint valami falusi, csakhogy amit a falusi ember zavarában tett volna, azt Philippe hősiességből tette. A királyné ezt észrevette, s csak még nagyobbat kacagott. - Tökéletes jellem - mondta, és felállt. A komornái kacér kis kalapot, hermelinköpenyt és kesztyűt adtak rá. Andrée is pillanatok alatt elkészült. Philippe ismét a hóna alá csapta a kalapját, és követte a hölgyeket. - Taverney úr - szólt a királyné -, nem akarom, hogy ismét, elhagyjon; ma politikai okokból el akarok kobozni egy amerikait. Nyújtsa a bal karját, kérem. Taverney szót fogadott. Andrée a királyné bal oldalára ment.

96

A királyné levonult a főlépcsőn, s tiszteletére díszfutamok peregtek a dobokon. A testőrök kürtszavától és a felkapott fegyverek súrlódásától visszhangzott a palota. Ez a királyi pompa, a mindenhonnét feléjük áradó hódolat, a királynét övező csodálat Taverneyt is megérintette, s a fiatalember amúgy is megzavart feje szédülni kezdett. Homlokán forró izzadságcseppek gyöngyöztek, a léptei elbizonytalanodtak. Ha nem suhintja meg ajkát és szemét egy hideg légörvény, bizonyosan elájul. Oly sok időt töltött komor gondok között, száműzetésben, hogy most nem tudott ilyen hirtelen visszatalálni a büszke pompa és az érzelmek boldog világába. Amerre csak elhaladt a tündöklő szépségű királyné, mindenki fejet hajtott, minden fegyver a levegőbe lendült, csak egy sovány kis öregember feledkezett meg az etikettről. Ő nem hajolt meg, nem sütötte le a szemét, ellenkezőleg: ott állt egyenes gerinccel, tekintetét a királynéra és Taverneyre szegezve. Amikor a királyné elvonult, az öregember kilépett a felbomló sorfalból, és futni kezdett, ahogy csak hetvenesztendős, pipaszárlába bírta.

97

9 A svájciak tava Van Versailles-ban egy téglalap alakú, tavasztól őszig kékeszöld, selymes vizű, télen pedig fehér, kérgesre fagyott jegű medence, amelyet mind a mai napig a svájciak tavának neveznek. A tavacskát körben hársfasor szegélyezi, melynek fái boldogan nyújtóztatják a nap felé vörhenyes ágaikat; ezt a fasort mindenféle rendű és rangú sétálók népesítik be, akik a szánkózókat és a korcsolyázókat jöttek megbámulni. A nők ruháiban keveredik a régi udvar kissé nyomasztó, harsogóan zagyva pompája, meg az új divat kissé szeszélyes könnyedsége. A magasra tornyozott hajkoronák, a fiatal homlokokra árnyékot vető csuklyás köpenyek, a jobbára szövetből készült kalapok, a bundák, és a selyemruhák széles pliszéfodrai meglehetősen furcsa egyveleget alkotnak a meggypiros papi ruhákkal, az égszínkék redingotokkal, a sárga lakájruhákkal és a bő, fehér felöltőkkel. Cselédek kék és piros ruhája villan fel itt is, ott is a tömegben, mint a búzavirág meg a pipacs, amint a gabonatáblában vagy a lóherében hajladozik. Időnként a csodálat sikolya rebben fel a tömegből: Saint-Georges, a vakmerő korcsolyázó, olyan tökéletes kört írt le, hogy ha egy mérnökember megmérné, ő sem találhatna benne kivetnivalót. A medence partján olyan sok néző gyűlik össze, hogy messziről úgy fest, mint egy nagy, tarkabarka szőnyeg, amely fölött ott gomolyog a leheletekből összeverődő pára, maga a mesterséges tó pedig, amely most vastag jégtükörré dermedt, rendkívül változatos, örökké mozgásban lévő képet mutat. Amott egy szánt három hatalmas szelindek húz, mint valami orosz trojkát. Ezek a címeres bársonytakarókba öltöztetett kutyák, fejükön libegő tollakkal, Callot ördögjeleneteinek vagy Goya démonképeinek rémálomszerű állataira hasonlítanak. Gazdájuk, Lauzun úr nyeglén elterpeszkedik tigrisbőrökkel bélelt szánjában, s kihajol, hogy beszippantsa a friss levegőt, de máris visszahúzódik, mert arcul csapja a metsző szél. Itt-ott szerényebb külsejű szánkók keresnek szabad helyet. Egy hölgy, aki nyilván a hideg miatt fátyolozta el az arcát, éppen beszáll egy ilyen szánkóba, s egy aranysujtásos, bő bársonyköpenyt viselő daliás fiatalember, korcsolyával a lábán, kívülről az üléstámlának feszülve, igyekszik mozgásba lendíteni a szánkót, melyet ő hajt és kormányoz. Az álarcos hölgy és a bársonyköpenyes korcsolyázó egész közel hajolva egymáshoz vált egynéhány szót, de senki sem találhat kivetnivalót a szabad ég alatt, az egész Versailles orra előtt folyó titkos légyottban. Mindegy, hogy mit mondanak, hiszen a többiek látják őket, s teljesen mindegy, hogy a többiek látják őket, hiszen nem hallják, mit mondanak: nyilvánvaló, hogy ügyet sem vetnek a sokaságra, repülnek, mint két vándormadár; hová? abba az ismeretlen világba, amelyet mindenki hajszol, s amelynek boldogság a neve. Hirtelen nagy mozgolódás, nyüzsgés támad ezek között a légies alakok között, akik inkább siklanak, mintsem járnak.

98

A svájciak tavának partján ugyanis megjelent a királyné, mindenki megismeri és iparkodik helyet adni neki, de ő mindenkinek odaint, hogy csak maradjanak. Felharsan a kiáltás: „Éljen a királyné!”; aztán repülő korcsolyázók és korcsolyázók lökte szánkók mintegy áramütésre nagy kört alakítanak a hely körül, ahol a felséges látogató megállt. Ő került a figyelem középpontjába. A férfiak ügyes manőverezéssel közelednek hozzá, s a nők tisztelettel s illemtudóan igazgatják az öltözéküket, végül is mindenki módját leli, hogy a nagyurak és magas rangú tisztek közé keveredjék, akik a királynéhoz siettek, hogy hódoljanak neki. A nézőközönség azonban a többi illusztris személyiség között felfigyelt egy nagyon is feltűnő alakra, aki ahelyett, hogy az általános menetirányt követve a királyné elé járult volna, amikor felismerte a ruháját és kíséretét, leugrott a szánjáról és a kíséretében lévő személyekkel együtt eltűnt az egyik fasorban. Artois grófját a közönség az egyik legelegánsabb és legkönnyedebb mozgású korcsolyázónak tartotta, s most az elsők között suhant át az őt a királynétól elválasztó térségen, hogy kezet csókoljon neki. - Látja, hogyan kerüli magát testvérünk, Provence grófja? - kérdezte halkan, s ujjával a királyi fenségre mutatott, aki öles léptekkel távolodott a zúzmarás sarjerdőben, hogy kerülő úton jusson el a kocsijáig. - Nem akarja, hogy szemrehányást tegyek neki - mondta a királyné. - Ó, ami a rá váró szemrehányásokat illeti, az az én dolgom. Egyáltalán nem emiatt tart magától. - Akkor hát a rossz lelkiismerete miatt - mondta vidáman a királyné. - Más miatt, felséges néném. Most tudta meg, hogy Suffren úr, a dicsőséges győző, valószínűleg ma este érkezik, s mivel ez a hír fontos, azt akarja, hogy maga ne tudjon róla. A királyné körülnézett, s látta, hogy néhány kíváncsi fület a tisztelet nem tart annyira távol tőle, hogy meg ne hallják sógora szavait. - Taverney úr - mondta -, legyen olyan kedves, foglalkozzék a szánkómmal, kérem, és ha találkozik az édesapjával, csókolja meg, negyed órára kimenőt adok magának. A fiatalember meghajolt, és átfurakodott a tömegen, hogy teljesítse a királyné parancsát. A tömeg is értett a szóból: néha csodálatosak az ösztönei; kitágult hát a kör, és a királyné meg Artois grófja mindjárt jobban érezte magát. - Kedves fivérem - mondta ekkor a királyné -, magyarázza meg, mi haszna van abból a bátyánknak, ha én nem tudok Suffren úr érkezéséről. - Ó, néném, hát lehetséges, hogy nő és királyné, királyné és ellenség létére nem találta ki ennek a ravasz politikusnak a szándékát? Suffren úr megérkezik, az udvarnál senki sem tudja. Suffren úr az indiai tengerek hőse, következésképpen csodálatos fogadtatás illeti Versaillesban. Megérkezik; a királynak fogalma sincs az érkezéséről, a király fütyül rá, bár erről mit sem tud, következésképpen esze ágában sincs fütyülni rá. Maga ugyancsak, felséges néném. Ezalatt Provence úr, aki tud Suffren érkezéséről, fogadja a tengerészt, mosolyog rá, hízeleg neki, négysoros versikét szaval neki, s az indiai hősnek hízelegve Franciaország hőse lesz. - Ez világos - mondta a királyné.
99

- Az ördög vigye el! - mondta a gróf. - Kedves hírlapíróm, maga csak egyetlen dologról feledkezik meg. - Miről? - Hogy maga honnét tudja a mi drága bátyánk és sógorunk eme nemes tervét? - Honnét tudom? Onnét, hogy tudok minden dolgáról. Amikor észrevettem, hogy Provence úr lelkiismereti ügyet csinál abból, hogy mindent tudjon rólam, én is felfogadtam embereket, akik mindent elmesélnek nekem, amit ő csinál. Ó, ez még hasznos lehet, s nemcsak nekem, magának is. - Köszönöm, hogy szövetségesévé tett, de a király? - Nos, a királyt mégis figyelmeztették. - Maga? - Ó, dehogy. A tengerészeti minisztere, akit én küldtem hozzá. Mindehhez nekem semmi közöm, tudja, én léha, szétszórt, bolondos vagyok hozzá, hogy ilyen fontos dolgokkal foglalkozzam. - És a tengerészeti miniszter sem tudta, hogy Suffren úr Franciaországba érkezik? - Uramisten, drága néném, maga épp elég minisztert ismert tizennégy év alatt, amíg a francia trónörökös felesége volt, majd a király felesége lett, hogy tudja: ezek az urak mindig a fontos dolgokról nem tudnak. Nos, én felvilágosítottam ezt a miniszterünket, és ő el van ragadtatva. - Azt elhiszem. - Végre valaki, aki egész életében hálás lesz nekem, s nekem éppen hálára van szükségem. - Mihez? - Hogy egy kölcsönről tárgyaljak. - Ó - nevette el magát a királyné -, most kibújt a szög a zsákból. - Királyi néném - mondta Artois grófja gondterhelt arccal -, magának minden bizonnyal pénzre van szüksége; ne legyek az elhunyt francia király fia, ha nem adom oda magának a felét annak az összegnek, amit kapok. - Ó, kedves rokon! - kiáltotta Mária Antónia -, csak tartsa meg, csak tartsa meg! Hála istennek, pillanatnyilag nincs szükségem semmire. - Teringettét, ne várjon sokáig, hogy behajtsa rajtam az ígéretemet, kedves néném. - Ugyan miért? - Mert ha túl sokáig vár, előfordulhat, hogy már nem tudom tartani. - Akkor majd én is teszek róla, hogy felfedezzek valami államtitkot. - Még megfázik, kedves néném - mondta a herceg -, egészen kékre fagy az arca. - Már itt is van Taverney úr a szánommal. - Akkor nincs szükség rám, néném? - Nincs. - Kergessen el hát, kérem. - Miért? Csak nem képzeli, hogy terhemre van?
100

- Dehogy képzelem. Ellenkezőleg: én szeretném visszanyerni a szabadságomat. - Akkor isten vele. - A viszontlátásra, kedves néném. - Mikor találkozunk? - Ma este. - Miért, mi van ma este? - Még nincs, majd lesz. - Akkor hát mi lesz? - Nagy csődület a királynál. - És miért? - Mert a miniszter odakíséri Suffren urat. - Remek. Akkor a ma esti viszontlátásra. A fiatal herceg a rá jellemző bájos udvariassággal búcsút vett a királynétól, s eltűnt tömegben. Az idős Taverney tekintetével követte a fiát, míg az eltávolodott a királynétól, hogy a szánért menjen. De éber pillantása hamarosan visszatért a királynéra. Mária Antónia élénk beszélgetése sógorával kissé idegesítette, mert ez a beszélgetés egyelőre véget vetett a királyné és a fia közti bizalmas együttlétnek. Így aztán, amikor Philippe befejezte a szán indulásához szükséges előkészületeket, és a királyné parancsához híven át akarta ölelni az apját, akit tíz esztendeje nem látott, az eltolta magától és azt mondta: - Majd később, majd később. Ha véget ért a szolgálatod, gyere vissza, és akkor beszélgetünk. Philippe otthagyta hát az apját, s az öreg báró örömmel látta, hogy Artois grófja elköszön a királynétól. A királyné beült a szánba, s Andrée-t is maga mellé ültette. Ám amikor két nagydarab hajdú ott termett, hogy tolja a szánt, azt mondta: - Nem, nem, eszemben sincs így szánkózni. Taverney úr, maga nem korcsolyázik? - Bocsásson meg, asszonyom - mondta Philippe. - Adjanak korcsolyát a lovag úrnak - parancsolta a királyné, majd a fiatalemberhez fordult: Nem is tudom, honnan veszem, hogy maga legalább olyan jól korcsolyázik, mint SaintGeorges. - Philippe már régen is nagyon szépen korcsolyázott - mondta Andrée. - Most meg már nincs is igazi ellenfele, ugye, Taverney úr? - Asszonyom - mondta Philippe -, mivel felséged ennyire bízik bennem, iparkodni fogok. Már fel is csatolta a pengeélesre köszörült korcsolyát, a szán mögé siklott, egyik kezével meglökte, és futni kezdett. Különös jelenet tanúi lehettek ezután a nézők.

101

Saint-Georges, a tornászkirály, Saint-Georges, az elegáns mulatt, a divatos férfi, minden testgyakorlatok kiválósága, Saint-Georges vetélytársat fedez fel ebben a fiatalemberben, aki merészelt őmellé siklani a pályán. Íziben kerengeni kezdett hát a királyné szánja körül, de oly tiszteletteljes hajlongásokkal, oly kecsesen, hogy Versailles parkettjén soha száraz talajon álló udvaronc hódítóbb bókokat nem kerekített; körzővel rajzolható szélsebes köröket írt le a szán körül, csodálatosan egymásba ívelő gyűrűkkel fonta körül, úgy, hogy az új kör mindig éppen oda került, ahová a szán érkezett, majd kifutott a körből, s a korcsolyázó egyetlen erős lökéssel, egyetlen ellipszissel mindazt az előnyt visszanyerte, amit vesztett. Követni sem lehetett azt az ügyességet, mert elkábult a fej, káprázott a szem. Philippe-et viszont ingerelte ez a játék, s vakmerő lépésre szánta magát: olyan félelmetes sebességgel kezdte lökni a szánt, hogy Saint-Georges kétszer is a szán mögött fejezte be a körét, ahelyett, hogy elé rajzolta volna, s mivel a szán sebessége rémült visítozást váltott ki a nézők soraiban, ami megijeszthette volna a királynét, Philippe azt mondta: - Ha felséged óhajtja, megállok, vagy legalábbis lelassítok. - Ó, ne, ne! - kiáltotta a királyné olyan lelkesedéssel, amely a munkában is, az élvezetben is jellemző volt rá -, nem félek. Még gyorsabban, lovag, még gyorsabban! - Köszönöm az engedélyt, asszonyom, csak bízza rám magát, jó kezekben van. És ahogy erős keze ismét összecsukódott az ülés háromszögletű támláján, olyan lendületet adott a szánnak, hogy annak minden eresztéke ropogott. Az volt az ember érzése, hogy mindjárt felröpülnek a levegőbe. Ekkor a másik kezével is elkapta a szánt - ezt az erőfeszítést eddig nem tartotta magához méltónak -, s acélkezével úgy röpítette magával, mint valami játékszert. Ettől kezdve Saint-Georges minden körét még nagyobb körökkel keresztezte; a szán úgy suhant ide-oda, mint egy rendkívül rugalmas emberi test, teljes hosszában meg-megpördült, mintha nem is talpakon, hanem korcsolyán siklott volna; a tömege, a súlya, a kiterjedése ellenére korcsolyává vált, élt, repült, forgott, mint egy jégtáncos. Saint-Georges, aki kecsesebb, finomabb, pontosabb kacskaringókat vésett a jégre, hamarosan nyugtalankodni kezdett. Már egy órája korcsolyázott; és Philippe, látva, hogy izzad, s észrevéve reszkető inának erőfeszítését, úgy döntött, hogy a fáradtság révén győzi le. Lépést váltott, és abbahagyta a körözést (mert ilyenkor minden alkalommal fel kellett emelnie a szánt), s egyenesen maga előtt lökte a járművet. A szán nyílsebesen száguldott. Saint-Georges egyetlen lábmozdulattal rögtön utolérhette volna, Philippe azonban éppen abban a pillanatban, amikor a második lökés megsokszorozza az első lendületét, még érintetlen jégfelületre taszította a szánt, maga pedig mereven lefékezett. Saint-Georges hatalmas lendületet vett, hogy utolérje a szánt, ám ekkor Philippe összeszedte minden erejét és olyan könnyedén siklott tova a korcsolya külső szélén, hogy Saint-Georges-ot megelőzve elkapta a szánt; aztán herkulesi erővel teljesen megfordította, és ellenkező irányba lökte. Saint-Georges-ot előbbi őrületes lendülete továbbröpítette, s immár behozhatatlan messziségbe, teljesen eltávolodott a szántól.

102

aki maga is tapsolt. hogy győzött. S mennyire meglepődött.Ó.Olyan üdvrivalgás töltötte be a levegőt.. amikor a királyné. most. és kéjesen elszoruló lélegzettel azt mondta: . hogy Philippe szégyenében elvörösödött. most megfordult. 103 . Taverney uram. kegyelmezzen nekem! Megöl ez a vad iram..

s a királyné ebből rögtön tudta. s elhagyta a csatateret. tekintetükkel Philippe-et falták. hogy majd beszakadt tőle a melle. Taverney úr! . hogy valami baráti bókkal megvigasztalja a vereségért. lába. s egy széket kért.Istenem! Milyen rémes. . Ám az már üzenetet kapott az orléans-i hercegtől. uraim. csak ennyit mondott: .Lassan. Szemét lesütötte.Bocsásson meg. hogy a sebességtől így meg lehet részegedni.mondta a királyné. visszahúzódott.a korcsolyája lecsatolásával kezdett foglalatoskodni. . hogy átadja helyét az udvaroncoknak. Saint-Georges-ot kereste a pillantásával. homlokáról letörölte a verejtéket.hogy elrejtse pirulását . lassan. .Nem. A királyné néhány pillanatig elgondolkodott. úgy reszketett keze. mint az arabs mén. féltékeny tömeg.mondta a királyné. 104 . És behunyta a szemét. és álmodozni kezdett. Erre vagy húsz udvaronc tolakodott oda. aki . A királyné is furcsán felajzottnak érezte magát. amely a síkság homokján reszkető inakkal lefékez. . s a térdét behajlítva egy pillanat alatt megállította a szánt. s e vétkek óriásiak a féltékenység és a szolgalelkűség szemében. de hiába. ha továbbra is mozdulatlanul ülök itt. Philippe elbódult e túlzott megtiszteltetéstől. a pártfogójától. aztán felemelte fejét: . Döbbenet sistergett át a bíbor-bársony tömegen. de most kikapta a karját a férfi karja alól. Majd amikor a lakájok elfoglalták a helyüket. Amint elkészült. amint kiszállt a szánból. buta népség veszi körül! Az állandóan szolgálatot teljesítő udvaroncok és udvarhölgyek máris ott nyüzsögtek körülötte. hogy meg fogok fázni. ahogy a királyné parancsolta. hogy az embert örökké kíváncsiskodó.Érzem. Taverney kisasszonynak nyújtotta. Philippe parancsra várt. forduljunk még egyet. A szán lassan távolodott. Hoztak neki egy összehajtható széket. a hajdúimat kérem . s szíve úgy dongott. mögötte mohó.Most pedig pihenjen . kíváncsi. köszönöm. s jobban reszketett és szégyenkezett.Nem hittem volna.10 A kísértő A királynénak erre a parancsára vagy inkább könyörgésére Philippe megfeszítette acélizmait. majdnem megőrjített. mint ha úrnője nyilvánosan megsértette volna. hogy ismét vétett az etikett ellen. nyilván az iménti rohanástól. Philippe egyedül maradt.mondta Philippe-nek. És Philippe karjára támaszkodott. És ismét beszállt a szánjába. Lehalkította a hangját: .

.kérdezte olyan hangon. hogy Amerika nagyon messze van Franciaországtól. . hogy a királyné után menjen. .Hogyhogy lehetetlen? Lehetetlen. vagy.De még mennyire! Igenis. . a királyné vágyakozik maga után.mondta az öregúr. attól félek. ami történt. a királyné mellé! . megtenné nekem azt a szívességet. . . amikor az győzött a stadionban. apám. dehogynem. mozdulatlanul állt.Drága apám. hová menjek? . megdöbbentő . ahogy a görög atléta apja mondhatta fiának a köszönő szavakat. nem. köszönöm. kihúzta magát. . aki várja magát? . prémekbe burkolva. uram. A szavak hangsúlya és jelentése között azonban nem volt összhang.felelte Philippe. Philippe úr! .. Az öregúr olyan erővel szorította meg a fia karját. honnét került ide? . apám.Vagy. hogy vagy a bolondját járatja velem. .Igen.mondta az aggastyán. ne is gondoljon rá.Utánam? És Taverney mereven a báró szemébe nézett.Bizony nem. hogy a fiatalember összeráncolta a szemöldökét a fájdalomtól. . rajta gyorsan! És előrelökdöste.Hogyhogy nem? Hogyhogy köszönöm? Megőrült? Nem akar a királyné után menni? . nem..Tudom én azt. kicsit fáradtan.Philippe kicsit szomorúan.Nem csókol meg. Megfordult.. a mindenit! .Oda hát. s tekintetével a királyné távolodó szánját követte. hogy ne kelljen előhúznia a kezét a nyakában lógó muffból.. töpörödötten. a könyökével lökte meg a fiát. .Az az érzésem. apám. .. mint egy Hoffmann-mesefigura. mert lehetetlen. hogy megcsókolt. Jaj. 105 .Uram . . s Philippe úgy érezte.. hogy megmondja.ismételte Philippe.Idefigyeljen.kérdezte Philippe. . vagy megbolondult. .Engem? . mit akar. édesapám. amikor valami hozzáért az oldalához.Megdöbbentő! Szavamra. A kis öregúr. s megpillantotta az apját. hová akar kilyukadni.Jól van! És most. szinte lángokat vet rá. apám.Bocsásson meg. .Hát oda.mondta szomorúan a lovag -. A szemét a hideg vagy az öröm tágította nagyra. szívből .Oda? .mondta hidegen. utólag elszörnyedve attól..Ó.. . fiam? . nagyon messze . és toppantott. Philippe. mint egy szamojéd. hogy megfeledkezik magáról .De nem értem.Ejnye.

a muffjával megsimogatta vörös orra hegyét.Talán hálát kell érte adnom az égnek? . hacsak nem tekintjük annak a Dubarrynét. hanem harmadszor.. amit biztosra veszek.nyögött toporzékolva az öregúr -. és azt mondod magadban: illőn tiszteljük a királynét! . 106 . Elfojtotta a bánatát. fiam. Mégpedig az. barátom. megaláz. uram . férfi vagy. lássuk csak. s igyekezett fékezni a türelmetlenségét -. kit keres. nem vettél észre valamit? . hogy a királyné magát keresi! . miért éppen engem keres a királyné? . jól van . és nem először. mint Orpheusz.” Fennhangon pedig ezt mondta: . és félelemmel tölt el. ahol a legjobban fáj. uram. se királyné.Egy negyedórája mást sem csinálok. Az öregúr. a királyné háromszor fordult hátra. majd lelöklek én a méltóságod magaslatáról. a királyné hátrafordul. apám . neked is van gyenge pontod.mondta az öregúr -. hogy miért éppen magát? De hiszen ez az ember nem is az én vérem. ahol nincs se király. na. aki nem túl tiszteletre méltó felség. milyen áthatolhatatlan tartózkodás. De nézze csak! Nézzen csak oda! . te kolosszus! Majd meglátjuk. mondom. hogy hiába vár választ.mondta szárazon Philippe. hogy viseled el. Neked is megvan a magad véleménye. ezt mondta: . .Nos. amikor a thesszaliai sziklákhoz szólt. Philippe. apám . Most jöttél vissza Amerikából.mondta kedvesebben az öregúr.gondolta az öregúr -. hallgass rám! .Se alattvalók. mondom.Uram . igen.suttogta Philippe. jól van. filozófus uram. és ami igencsak aggaszt.Amerika olyan ország. .Mit? .Jó szeme van. „Jó..Látom.mondta a fiatalember -. és ez egyáltalán nem illik egy ilyen szép szál fickóhoz. Aztán halkan. nem volt itt királyné.Nyilván így van.Nem vagyok a maga vére. megvetően szemügyre vette a fiát. ez az ember nem Taverney! . hogy a királyné hívja. hazajössz. és tessék.Figyelj ide. . találsz itt egy királynét. látva. milyen méltóság. de nekem nagyobb a tapasztalatom. nekem ugyan mindegy.Ugye. és keserűen látta. se alattvalók.Jaj! . . na. vagy nem! Philippe enyhén megvonta a vállát. Amikor elutaztál.. s olyan édes hangon. . és nem válaszolt. azt kérdi. amerikai uram.Na. puritán uram. ha vénséges karmaimmal beléd marok ott. kit? És az öregember megszorította Philippe szürke szarvasbőr kesztyűs kezét. hadd magyarázzam meg.Valamit. mulya uram.felelte a fiatalember. szemét az égre emelve kérdezte: .Rendben. ritka mulya ember. most ismét hátrafordul. van viszont valami. . hogy maga. jó . milyen megingathatatlan akarat vértezi fel ezt az arcot a rossz ellen. ami a naivságodat bizonyítja. Amerikából jött uram. kedves jó Philippe-em. uram.Nos.

egy Taverney-Maison-Rouge. és nem szoktam hazudni. hitelt adjon ezeknek a rágalmaknak. majdnem vad hangsúllyal és cinikus mosollyal -. de Philippe nem nevetett.Olyan őszintén beszélt előttem. hanem a királynéról! . éppen maga veti a szememre. és a muffját rázva átkozódni kezdett: . . .Ugye.kérdezte.Meg mások is. egyetlen királyné sem. Ezt csak az nem tudja. Ez a „néha” elég tréfásan hangzott. ahhoz hozzányúl az ember. én nem a királyságról beszélek. Ó. nemcsak a királynéról.Az tehát a véleménye.Hogyhogy . . ahogy Isten előtt beszélt volna? . a ló csak szamár. buta az állat.mondta az öregúr. mit tudom én.És különbséget tesz a kettő között? .Ó. .Igen.. A fiatalember ismét felvette a beszélgetés fonalát..hördült fel Philippe -. nem mondta komolyan. . .És ki híreszteli ezeket a rágalmakat. Philippe arca elsötétült. hogy a királynénak szeretői voltak? . .kérdezte Philippe -. uram? Gúnyiratfirkászok? 107 . félrefordultában elkapta az öregurat. kérdezd csak meg Coigny urat. ismét előrependerült.Nem hiszed. különben a kardomba dőlök.Azok. hallgasson! . uram. ugye? Nos. .folytatta az apró termetű öregúr alattomos.kiáltotta Taverney.kiáltotta Philippe. majd mint a harmincéves Richelieu tette volna. s megpróbálta a muffjába rejteni a köhögését meg a nevetését. apám. kérdezd csak meg Lauzun urat.És ha nem tévedek. elvörösödött a dühtől meg a megvetéstől. hogy ilyen előkelő vérből való főúr. kérdezd csak meg . . úriemberféle is vagyok. csak néha. És ismét pördült egyet a sarkán. fiam..Mert lehetetlen.Isten előtt.Hozzányúl! .És még kételkedik benne ez a tulok! . aki most jött Amerikából. akihez napról napra közelebb kerül. melyeket az ellenség terjeszt.Micsoda gyerek vagy! .A kutyafáját! Mi a királyság. hiába. Franciaország egyik főura! .Micsoda újság! . hogy ne imádja. apám. ahhoz nem nyúl az ember! Mi a királyné? Egy nő. kérdezd csak meg Vaudreuil urat! .Hallgasson.. s szavait olyan csodálatos mozdulat kísérte. akiket felsorolt? . hogy bele ne szeressen. .. kérdezd meg a várost meg az udvart. ha már nem sújthatok le magára háromszor ezért a háromszoros gyalázkodásért! Taverney egy lépést hátrált. s nemcsak a nőről. mint maga. amit mondott? . kedvesem? Egy korona.Hohó. ez a báró győzelmét jelentette. egy nő egészen más. hanem a királyságról is. melyet pedig éppen ő ejtett el az imént mélységes megvetéssel. a kakas kappan. hogy egyetlen nő sem állhatta volna meg. . hogy tisztelem a királyságot? Maga. a sas liba.

de te filozófus vagy. hogy nem tévedtem. amerikai. kérem. Philippe . szeret. elmenekült. amikor azt mondtam: „Philippe.kérdezte a fiatalember. mint a kísértő. uraim. Maga és a magához hasonló előkelők kölcsönöznek valóságszínezetet ezeknek az iszonyatos pletykáknak. a királyné keres.Jól kipihente magát. még csak meg sem fordult a fejében. és dobbantott.mondta az öregember. nocsak. mint maga. s ördögi mosollyal nézett rá -. a királyné megfordul. részegen rohant oda hozzá. hadd nézzen csak. te aztán nem.Talán bűn szeretni? Az csak azt bizonyítja. senki olyan királyian nem tud királynét szánkóztatni. Philippe. mert megőrjít! . vesd meg. lángra lobban.felelte az öregúr. Philippe egyedül maradt. milyen hatást ért el vad gúnnyal kiejtett szavaival. hogy a magafajta is szajkózza az ilyen aljasságokat. engem is közéjük sorol netán? . Úgy érezte. a királyné vár!” . uram. Ó. Philippe. és az udvaroncok közül menet közben odakiált neki: .Jaj. hogy ne mondjon máskor ilyesmiket. ahogy a kezét a szán ülésének hátlapjára tette. a hangjában. Adják át a helyet. Hallgasson. miután először bujtott fel a bűnre. .. te nem szeretsz. az agya majd felforrt. hadd várjon. s arcát a kezébe temette. kvéker vagy.Igazán nem értelek. apám. Taverney úr? Jöjjön hát.Nem. De az a legnagyobb baj. hadd forogjon. a királyné befejezte a szánkózást. ha mondom. és talán nem érzi az ember a szívet ennek a nőnek a szemében. amelyek különben szertefoszlanának. Philippe. a királyné hanyagul hátradőlt. mint a mérges gőzök. 108 . kábán. . a járásában? Szeret. az égre kérem. Philippe vakon. a férfi ujjai hozzáértek Mária Antónia hajához. sértsd meg. hallgasson! . ami szent. . .Ej! . a fia karjába kapaszkodott. mindenre. melyek néha a legtündöklőbb napot is elhomályosítják. nézi őt. szaladj. azért. hogy bebizonyítsam neked. azaz Joseph de Taverney! S az öregember. hogy szíve van az embernek. puritán vagy. a királyné vágyakozik. a szíve majd megrepedt. már visszafelé jön. utasítsd vissza.Nocsak.De miért? . Philippe. hogy már egy fél órája egy helyben áll.kiáltotta a fiatalember. fuss. látva.Pedig mondok.

. ahol mi várjuk. közöttük Andrée-t és a bátyját. a királyi hercegnők. a mi emberünk azonban a villejuifi fogatváltónál várja őt.nevetett a fiatal herceg -. Artois grófja elnevette magát.Nem érti. . Penthiévre. rendkívül jelentőségteljes pillantást küldött feléjük.Még nincs itt . Népes. hanem azt.Nos? mit kell hogy lássak? . . Provence grófja hasztalan várakozik. hogy megvárja Suffren tengernagyot a városkapuban. testvérem. .Ejnye. hogy a tengernagyot üdvözölje. ki nincs. kedves néném. .kiáltotta a királyné. . ki van itt. ez tény.Ha Provence grófja Suffren tengernagyot a városkapuban várja. Lajoson és Artois grófján kívül senki sem tudott róla. miért nevet. .Hát igen.mondta -. .11 Suffren Az udvari gyakorlattal ellentétben hűségesen őrizték a titkot.kérdezte ő. . 109 . elsőként ő üdvözölheti majd.Nagyon kellemes arcokat látok . Trémouille. köztük Condé herceg.Nézzen csak jól körül. hogy este játszani kíván. miért nevetek? . leginkább baráti arcokat.Ne azt nézze. hogy Artois grófja megnevetteti a királynét. néném. . s hogy egy kicsit ő is részese legyen az összeesküvésnek.Ha ez így van.Nahát! Igaza van! . s mivel elsőként ő találkozik a győzővel. A király közölte. fényes gyülekezet! Az összejövetel kezdetén.folytatta a királyné. Senki sem tudta. belefúrta tekintetét az üres és a kitöltött terekbe. hánykor és hogyan érkezik Suffren. . néném. vajon mindig így menekül majd tőlem? . nem értem. A király öccse a fontainebleau-i kapuhoz ment.Hóha.mondta Artois grófja.Csodálatos ötlet. Ekkor már legalább száz magas rangú személy volt a játékteremben. mert a király parancsára Suffren úr megkerüli Párizst. drága néném . Hét órakor megérkezett a királyi hercegekkel meg hercegnőkkel. s mindenütt barátokat. .Most azonban kissé hosszúra nyúlik a tréfa. maga aztán nincs valami nagy véleménnyel a diplomáciánkról. A király öccse elment. . A királyné kézen fogva vezette be mindössze hétesztendős leányát. meglehetősen elégedett is vagyok magammal.Mit lát? A királyné körbejártatta a pillantását.Nem . mindenütt alattvalókat látott. Artois grófja csendesen odaosont a királynéhoz. Maga következik. tegyen. XVI. és azt mondta: . amikor mindenki éppen elhelyezkedett. és azon az úton jön Versailles-ba. nyilván ravaszabb volt nálunk. Egyedül a király vette észre.

a játék iránt megnyilvánuló. aki már három-négy kegyencnő uralkodását megélte. ha őt szeretné. hogy vallásos imádatból származó puritanizmusa vajon nem eggyel több nevetséges vonás-e. ha azzal jár. rágalom mindaz a kósza hír. valami rejtegetett titok fog kipattanni. Philippe-et is bevonták a játékba. Vaudreuil . döbbenetes érzést. hiszen soha nem esett a pillantása senkire anélkül. hogy ki ne számította volna a jelentőségét. hogy a zsebében lévő összes aranyat a játékasztalra tette. s mégis. hogy végül is elképzelhető. hogy sikerül-e eggyel több alattvalójából kicsikarni a szenvedélyt. s amelynek csak az udvar érdekei.Mint már mondtuk.. aki arra kíváncsi. Suffrennek. hogy ilyen önfeledten. ha elfeledné. jaj. könnyűvérű nő-e. kellemes izgalom lett úrrá ezeken az embereken. ha egykor szeretett. „Coigny. tényleg tisztában van az idők és erkölcsök valódi történetével. lebegett valami izgalom az emberek feje fölött. valami újságra derül fény. . gondtalanul. ha egykor szerették. meghalna a kétségbeeséstől. melyet női léleknek hívnak. a szemük még csak közel sem járt a királynéhoz. mely a váratlanul kapott kegy nyomán lángolt fel benne.mondogatta magában Philippe . mondhatni. ahol a sors különös szeszélye folytán egymás mellett ült Coigny és Vaudreuil. hozzá oly testvérien jó királyné vajon nem csupán kegyetlen. Úgy érezték. A király általában hatfrankos tallérral szokott kezdeni.. vagy éppen mosolyra húzza a száját. magukról megfeledkezve ültek ott. a parancsoló ajkat. És Philippe most Mária Antónia arcát kezdte fürkészni. szépséges. a húgával szemben ült. a fenséges tekintetet. rágalom. Apja szavai akaratlanul is vissza-visszatértek. hogy nem lehet. tettetett odaadásával okosan elterelte a figyelmet. gyűlölete vagy cselszövése adott táptalajt. hogy az úr elégedetlensége jeléül összevonja a szemöldökét. amelynek a szívébe tűt döfött. mint ahogy a rovartan tudósa eggyel több rovart vagy lepkét tűz fel a gyűjteményébe. de most észre sem vette. s amely még mélyebb. A királyné teljesen átadta magát a szerepének. ilyen nyugodtan terpeszkedjék itt ez a két férfi. Azon gondolkodott. mint legyűrhetetlen előérzet. Minden pillantása jelent valamit. ha a királyné szeretné. nem. és minden érzékszervével mohón itta a csodálatos. A királyné. S álmodozva faggatta a tiszta homlokot. Azon töprengett. nem mindennapi jellem. Jaj. miért.Ó. ha egy királyné szívéről van szó?” És amikor Philippe már eléggé meghányta-vetette magában ezt a két nevet. miért ilyen kilátástalanul sötét ez a rágalom? miért nem surran le egy fénysugár abba a mélységes szakadékba. és ő szerette őket. amit a távoli országokból hazahozott. hogy mérsékelje a hercegek meg az udvari urak tétjeit. ez a költői. miután szerette. amely a nép között elterjedt.” 110 . És Philippe azt gondolta. az asztal végére pillantott. a nő minden szép vonásától a királyné titkát tudakolta. a Máltai Lovagrend kommendátorának az érkezéséről jószerivel senki sem tudott. beleőrülne a boldogságba. mit szenved az a nyomorult állat. s közben nem érdekli.szerette a királynét. „Ó. akiknek a legkisebb esemény is fontos. hogy az öregúr. Pedig a királyné nem közönséges nő.

a tengerészeti miniszternek az egyik szárnysegédje odament a királyhoz. . amikor az Őrség termében háromnegyed nyolcat ütött az óra.Igen. Két hőstett között. s egyet sem veszített. és valamit súgott a fülébe. biztosította a francia gyarmatokat. melyek során a legutolsó matróz könnyelműségével tette kockára az életét. fáradhatatlan és kevély. amelyet JeanBart és Duguay-Trouin óta kicsit elfelejtettek.Felség! Óhajtja fogadni Suffren kommendátort. Hirtelen Castries marsall toppant a terembe. bevette Trincomalee-t és Gondelurt. ha a francia lobogó becsületéről volt szó. és lesték. s mind a szárazföldön. A királyné megértette a jelet. Az Angliával vívott háború óta. megtisztította a tengert a kalózoktól. diadalittasan ejtettek ki. Tengerészmesterségét a ravasz üzletember diplomáciai érzékével. A félig nyitott ajtón nagy hangzavar hömpölygött be s vonta magára a király figyelmét. és Hajder Ali4 nábobnak világosan értésére adta. hogy mit csinál a királyné. s amelyet Franciaország Suffren tengernagyban talált fel újra. a katona vitézségével és taktikai tudásával. A királyné átment a nagy fogadóterembe. Vakmerő volt. ha Suffren. hogy miért iparkodott oly nagyon a király és a királyné. Aztán a királynéhoz fordult: . És ekkor. mint a Turenne. aki most hátravetette a fejét.felelte a király szemmel látható élvezettel. A tömeg odanyomakodott az ajtóhoz. . hogy jobban halljon. 111 . aztán odaintett a királynénak. Castries kiment. vicsorította a fogát. abból a fajtából. derűsen. melyet ilyen hangosan. emberséges. ami előttük volt. pontosan ekkor sietős. ízig-vérig tengerész. az okos vezető ügyességével gazdagította. kemény léptek hangzottak a szomszédos teremből.Rendben van . hogy a máskülönben vitéz tengerésznemzet katonái még túlerőben is visszavonultak. leírhatatlan nyüzsgés támadt. hogy Suffren úr elsőként őket pillantsa meg. az oroszlán. 4 Hajder Ali Kan Bohadur (1717-1782) a Maiszur iszlám dinasztia alapítója Dél-Indiában.Itt tartott Philippe a gondolatmenetében. Castries-nak. menjen csak. Mindenki a szomszédját vallatta a tekintetével. A játékosok mind összekapkodták. Suffren tősgyökeres francia név. hogy Franciaország Európa első nagyhatalma. pontosabban a békét megelőző utolsó csataidőszak óta Suffren kommendátor hét nagy tengeri csatát vívott. s azt. Néhány szóval megmagyarázhatjuk Franciaország ily nagy rokonszenvét Suffren iránt. A kőlapokon puskatus koccant. mivelhogy a „minden a legnagyobb rendben” igen felizgatta a kedélyeket. uram . és azonnal felállt. véget vetve a játéknak. ahol Castries az imént eltűnt. mind a tengeren annyira megfélemlítette az angolokat.Minden a legnagyobb rendben. és fennhangon így szólt: . a királyi hercegekkel egyetemben.felelte a király -. a Catinat vagy a Jean-Bart. aki most érkezett Toulonból? E név hallatán. ahová a király már előtte odaért. nagylelkű és bajtársias volt.

a trincomalee-i és gondeluri győző. hosszú remegés futott át. és olyan barátsággal csókolta meg. Az aranyhímzéses kék díszegyenruháját viselte. Csak a király iránti tiszteletük tartotta vissza a jelenlévőket attól. Ekkor a király karon fogta Suffrent. hogy éljenzésben törjenek ki. . 112 . és meg akarta csókolni az arcát. aki hozzászokott.Asszonyom. hogy az én szívem ne kísérte volna csodálattal és hálával. hozzá vörös mellényt és kék nadrágot. de a tengerészeti miniszter kedvesen eltolta magától. Suffren ötvenhat esztendős. A tengernagy megszorította Castries kezét. s mivel olyan ember.mondta -. mindazt. mint busa fejének egy ottfelejtett nyúlványa. az üdvrivalgás Versailles-ban.Nagyuram . A gyerek szavaira olyan sustorgás támadt. ami szállóige lesz. . tömzsi. büszkén viseli a frizuráját.Nem. A dicsőséget hozza. lángoló tekintetű. nem. díszkíséretül szép rendben. Angoulême hercegével. nemrég olvastam Plutarkhosz nagy embereiről. méltóságteljes. tengernagy úr. hogy olyasmit mondott. könnyed mozgású férfi volt. de nem láttam őket. és be akarta vonszolni magával a dolgozószobájába.Tengernagy úr! . még a postakocsiban is sikerült díszruhába vágnia és megfésültetnie magát. s amikor a vezér elhaladt. nem akarok megfosztani egy nálam méltóbbat attól az örömtől. amiből megértette. diadalittas. ruganyos.Isten hozta Versailles-ban.Suffren úr! Az őrök erre felkapták a karabélyukat. ritka dolog. íme Suffren úr. fiam . Magas állógallérját eltakarta nagy kerek álla és tokája. a király magához emelte. hogy megmutatta Suffren urat. hogy maga Franciaország dicsőségére egyetlen ágyúlövést sem sütött el anélkül. . . hogy mint földrajztudóst kifaggassa az utazásairól. amit a hősök kortársaiknak hoznak ezen a földön.mondta -. uram . én nem tudok dicshimnuszokat zengeni. Csak annyit mondok. A király a királynéhoz fordult. mely olyan volt. mintha Franciaország királyáról lenne szó. aki tüstént elkiáltotta magát: .Leírhatatlan volt a ricsaj. hogy mindenféle nehézséget leküzdjön. .felelte a fiatal herceg az apjának -. amikor a tengernagy megérkezett. az összejövetelre meghívott udvari méltóságok körében. de mozgékony. Jól nézze meg magának.Nézze csak. és elismerő hurrázással kísérjék a jelenetet. négyesével felzárkóztak mögötte. Kövér. itt egy igazi hős. Lajoshoz. a mi angol szomszédaink ostora. az én Jean-Bart-om.fordult Suffrenhez a királyné -. hogy elsőként csókolja meg magát. . És odavezette Suffrent XVI. Most megköszönöm. A királyné alig fejezte be. az a magáé. pontosabban a sörényét. Amikor belépett az Őrök termébe. valaki odasúgott valamit a türelmetlenül fel s alá járkáló Castries-nak. és sorba rendeződtek. Csókoljon meg. hogy az egész társaságon örömteli. .kiáltotta ragyogó arccal a király. s már odafurakodott Artois grófja a fiával. a jövőről nem is beszélek.Uram . Suffren beroggyantotta a térdét.

. kérjen. majd megpillantotta őt magát. annyira el volt ragadtatva a hőstettétől.Suffren hátrafordult. Be kellett volna nekem mutatnia ezt a tisztet.Az unokaöccse! . hogy addig ne említse őfelségének.Megadtuk. . tengernagy úr. aki így meg tudja bosszulni Franciaország lobogójának és királyának a becsületén esett sérelmet. azzal a kéréssel. .Jöjjön közelebb. Taverney kisasszony is elsápadt. egyedül felséged lehet bíró az ügyében. Charny úr . . . 113 . amint Suffren a királynak bemutatja.Felség . Elsápadt és halkan felnyögött. és Sir Hughes. észrevéve.. hogy arra gondoltam. .kiáltotta a király.mondta. . nem büntetést. Kegyelmet kérek hát ennek a hadnagynak. .felelte Suffren meghajolva -. közben pedig megparancsolta. hogy kihasználjam a jóságát..mondta a királyné. amint megadásra készül. ám a csatahajó hadnagya.Derék cselekedet volt! . amit csak akar. ahol megpillantotta a bevont zászlót és a kapitányt.Dicséretre méltó! . amíg én ki nem eszközöltem a bűnösnek a bocsánatot.. .. s nagy hirtelen felszögezte az árbocszalag alá. és szorongva nézett a királynéra. az angol admirális már csónakot küldött. én azt mondtam annak a tisztnek.Igen.Itt van . és összevonta a szemöldökét. . Felkapta a lobogót. . Suffren úr! . megadtuk . felség . A királyné megremegett. aki a fedélköz ágyúira felügyelt.Felség! Egy tisztem olyan súlyos fegyelmi vétséget követett el.De Suffren tiszteletteljes ellenállást tanúsított. ám ahogy meghallotta a nevét. igen. hogy már nem lőnek. reméltem. amelyik megadta magát? . Ez a név igen eleven emléket idézett fel benne. . de egyszersmind súlyos lázadás is a fegyelem ellen. és a király előtt termett.mondta a király. hogy felséged ítéletére bízom a sorsát.mondta a király. asszonyom. megállt. s jómaga azt a parancsot kapva. Bocsánatot kérek felségedtől. Egy fiatalember vált ki a Suffrent körülvevő csoportból. engedje meg. A hadnagynak teljesítenie kellett volna a kapitány parancsát. . s annál nagyobb odaadással teszem ezt. de ettől a látványtól a francia vér a hadnagy agyára tódult. . hogy kegyet fog kérni.Az utolsó csatában ez a tiszt a Sévère-en szolgált. hogy a fiatalember elé menjen. Az imént a királyné is megindult. . . és ha felséged megengedi.kérdezte a király.Azon a hajón. Ez az esemény mentette meg felségednek a Sévère-t. hogy megszállják az elfoglalt hajót.kiáltott a király -.felelte Suffren -.mondta -. .A Sévère kapitánya valóban megadta magát.Mondja hát! .Felség. de volt szerencsém jelentést tenni róla a tengerészeti miniszternek.Ó. mert ez a hadnagy az unokaöcsém. felség. Suffren úr.Ó! .A királynak valóban nem. hogy szüntesse be a tüzet.És előre támogatásomról biztosítok minden fegyelemszegőt. hogy ismét tüzeljenek. felment a kapitányi hídra.Soha nem beszélt róla. .

harsogta hát a sokaság nagy lelkesen. úgy döntöttem. akik zajosan ünnepelték. mire gondol a király. meghajolt a király előtt.És éljen a Suffren! . az pedig csókra nyújtotta a kezét. és én leszek a keresztanya.tette hozzá a király hallatlan finomsággal. ..Persze. „Éljen a királyi Éljen a királyné!” .. hogy köszöni. Ugye. asszonyom. Amint tudja. és bebizonyítsam.. Suffrennek hívjuk majd. . majd meglátja. a tengernagy úr meg a keresztapa. Charny lesütött szemmel. tengernagy úr. Suffren úr. jöjjön! Aztán néhány lépésnyire magával vonszolta Suffrent. irigy tekintetek kereszttüzében visszahúzódott a tisztek körébe. építtetek egy százágyús hadihajót. de hirtelen a királynéhoz fordult: . hogy „Éljen Suffren úr!”. de az etikett legszigorúbb őre is éljenezhetett így: „Éljen őfelsége hadihajója!” . az arca csak tiszteletről árulkodott. hogy halljam a beszámolóját. Aztán a fiatalember szerényen és reszketve.Most jut eszembe.Felséged igazán jóságos.. alig várom. . .szólalt meg a király . Egy kis ideig meghatott csend uralkodott a teremben: a király boldogan. olyan erővel szorongatták a karját. jöjjön. s elvonult a tengernagy kíséretében. hogy expedíciójának minden állomását előre láttam vagy kitaláltam. amiért olyan jól megértették a gondolatát. Philippe pedig. Jöjjön csak.Charny pedig az egészből semmit sem vett észre... A király intett. a királyné mosolyogva és határozatlanul.Ó. hogy majd eltörték. 114 . s azonnal tudta. mert a király jelenlétében senki sem kiabálhatta.Na hát akkor . Erre aztán kitört az addig visszatartott viharos éljenzés. Mária Antónia egy kissé már összeszedte magát.jöjjön. hogy mégsem úgy fogjuk hívni. ahogy megállapodtunk. nyugtalanul és kérdésektől feszülő arccal állt. mennyit gondoltam magára.Éljen a Suffren! . aki nagyon is jól látta a királyné izgatottságát. beszélgessünk. majd meglátja a térképeimet.

hanem egyenest a királynéhoz igyekezett. még mindig Coigny és Vaudreuil úr fizimiskáját fürkészte. de inkább világfi s nem alattvaló módjára. csak kéthárom jegesen szertartásos szót lökött oda neki. ami végképp semmi kétséget nem hagyott a királynéban. Philippe észrevette a királyné szorongását. s miután az tisztelgéssel tudatta. ez ő. akik csak a teremben voltak. ezt gondolta: „Ez bizony ő. bizony ez ő!” Mint már mondtuk. menedéket keresett a legyőzője mögött. az összes hercegek és hercegnők. sejtette. mire az alig fordította feléje a fejét. A fiatalember még mindig azon töprengett. milyen kurtán-furcsán fogadta a királyné. s a tökéletes udvaronc elbűvölő modorával. hogy igencsak közönyösen társalognak Hága grófjával. semmi kétség.12 Charny Mihelyt a király kiment. fesztelenül a király nagynénjeihez fordult. s elfordította a fejét. Mélyen meghajolt.” Erre aztán Taverney kisasszony olyan arcjátékkal felelt. 115 . s az udvarnál szokásos hintajáték szabályai szerint olyan meleg fogadtatásban részesült. mivel azt jelentette: „Jaj. hogy megértette a parancsot. meghajolt előtte. aki Versailles-ba jött tiszteletét tenni). Valahányszor ránézett. Kitalálta hát. ott maradt a tisztek csoportjában. mind a királyné köré gyülekeztek. hogy várjon rá. asszonyom. A királyné elvesztette magabiztosságát. A királyné a terem túlsó végéből is nyomban megismerte Louis de Rohant. nem az ő kezükben van-e a titok nyitja (s látta. még a szemöldöke ráncolását sem leplezte. hogy megbizonyosodjék. de senkit sem üdvözölt. istenem. és most szinte egyetlen másodpercre sem tévesztette szem elől a fiatalembert. aztán folytatta a társalgást Lamballe-néval meg Polignacnéval. amelyet csak ő és Andrée ismer. Suffren tengernagy jelt adott az unokaöccsének. hogy a királynét valami különös és titokzatos esemény rázta meg. méltóságteljes bíborosi öltözékben. A szerelmes soha nem érti félre a szeretett lény arckifejezését. vajon miért ilyen gondterhelt őfelsége. A királyné már előzőleg jelentőségteljes pillantásokat váltott Andrée-val. Velük aztán jó sokáig társalgott. miről van szó. mintha észre sem vette volna. amilyen jeges a királyné fogadtatása volt. s ha pontos okát nem is tudta. Louis herceg úgy tett. Aztán igen szép bókot mondott őfelségének. midőn egy férfi lépett a fogadóterembe tisztek és főpapok kíséretében. A főpap átvágott a díszes gyülekezeten. holott általában előtte sütötte le mindenki a szemét.

már kissé magas homloka az örömöknek vagy a tanulmányoknak áldozó férfié. Kapkodtak utána azok a nők. Louis de Rohan herceg volt a királyi főalamizsnás. A király szerette. Soha nem panaszkodott. igencsak megnehezítette a bíboros helyzetét. A bíboros úgy vonult át a királyné képzeletén. Taverney kisasszony? . . akár mert ellenállhatatlan érzés kényszerítette. s azt Mária Antónia soha nem tudta megbocsátani.Louis de Rohan bíboros nemes tartású. el kellett viselnie a fentebb vázolt jeges fogadtatást. aki meghitt bizalmasa volt.válaszolta Andrée. de állítólag megesküdött rá. méltóságteljes ember volt a legszebb férfikorban. Ez a gyűlölet. Ám Louis de Rohan felülemelkedett a feléje sütő megvetésen. hogy közeledjék Mária Antóniához. mert tudós ember volt. mely tompán ott lappangott az udvarban. Breteuil gyenge volt hozzá. hogy mindent megbocsásson ellenségének. Az egyik szerint Louis herceg bécsi követ korában gúnyiratnak beillő leveleket írogatott XV. Valahányszor találkozott a királynéval. Planta báró. Mária Antónia nyilvánosan nem ismerhette el. És mindig akadt mód a közeledésre. Megszerezte a követté kinevezett főpap leveleinek másolatát (sőt talán az eredetijét). Charnynak. Természetesen politikai cselszövés húzódott meg a dolog mögött. de lemondatták Rohan javára. így hívják. vigasztalta őt az elutasító királyi magatartás miatt. hogy előbb-utóbb bosszút áll az őt becsmérlő követen. egyetlen alkalmat el nem szalasztott volna. a tengernagy unokaöccsének a hőstette a háború egyik kiemelkedő eseménye. s a diplomata valóságos szolgálatait azzal a kis ellenséges érzelemmel ellensúlyozva. Hogy is hívják? . ha nem tévedek .a követ a királykisasszonynak a francia trónörökössel kötendő házassága ügyében írt különös dolgokat XV.Ugye. a királynénak. arcvonásai értelmet és szelídséget sugároztak: finom vonalú. óvatosságról árulkodó szája s csodálatosan szép keze volt. hogy nyíltan küzdjön a herceg ellen. Szűk baráti kör. soha senkinek semmit el nem árult az egészről. sikerült olyan szövetségest szereznie a trónörökös feleségének személyében. akár mert valóban erős volt. ha az udvar hölgyei.Igen. hogy e sértések áldozata. aki szintén el akarta veszejteni Rohan herceget. hogy ennek a fiatal tisztnek.Azt hiszem . a királyné gyűlölte. 116 . így hát cselhez folyamodott. A másik magyarázat szerint . akik nem szerették az ízetlen vagy zajos udvarlást. és Rohan hercegben valóban mindkettő megfért. Annak idején Breteuil volt a bécsi követ. és soha. köztük különösen egy német tiszt. nem tudták vele feledtetni a szigort. Híres volt bőkezűségéről: egymillió-hatszázezer frank évi jövedelmének módszeresen a nyakára hágott. mint egy árnyék a napsütéses tájon. Lajosnak (a király állítólag fel is olvasta a levelet Dubarrynénál egy vacsorán). majd a biztonság kedvéért Andrée-hoz fordult: .s ez emberibb és hihetőbb .Charnynak. mellyel az osztrák császári családdal szemben viseltetett. A gyűlölet okait senki sem tudta pontosan. s a levél egynémely megjegyzése igencsak sértette a leendő királyné hiúságát. akik a bíboros iránti szigorúság terén nem mind követték a királyné példáját.mondta Mária Antónia felderülve Lamballe hercegnőnek -.felelte a hercegnő. mindenesetre kétféle magyarázatot találtak rá. Lajosnak Mária Teréziáról. felség .

mesélje el nekünk. hogy egyetlen percre megfeledkezett magáról. hogy nem adjuk meg magunkat. semmi jelét nem adta. mintha most látná először.Asszonyom . kérem. s úgy tetszett. ez lehetetlen. hiszen ezzel tönkretenné azt a szegény tisztet. asszonyom.amennyire lehetséges . csodálatosan szép vonalú izmos nyakát hófehér nyakkendő övezte. s ez egészen természetes. keresse meg. mint előző nap. hogy ismerné akár Taverney kisasszonyt. lehetővé tette számára ezt a haladékot. mivel én is ugyanúgy érzek. kék szemét. velem egy időben szintén meg akarták tenni: csupán az az érdemem. megpillantotta Philippe-et. széles vállú. jó ízlésről árulkodó félénkség bujkált benne. Vezessék ide! Itt van még? Egy tiszt vált ki a körből. megfeledkezett róla. Tisztek vették körül. attól a pillanattól kezdve ő viselkedett a legderekabban. erőteljes kifejezést vett fel. karcsú fiatalember. a bajtársaim. akit bemutatása óta egyetlen percre sem veszített szem elől. pedig háborút viselt Indiában.Taverney úr! Kérem. Amikor a királynét körülvevő csoporthoz közeledett. asszonyom. A Sévère volt parancsnoka derék tiszt. Charnynak nemcsak a többiek előtt kellett eltitkolnia meglepetését. s türelmetlenül odaszólt neki: .Charny úr . Charny tekintete természetes maradt. hogy előre ki kellett volna találnia uralkodónője óhaját.Mi is kíváncsiak vagyunk a történetre . s addig fel sem pillantott. aki azóta minden áldott nap azon kesereg. kérdezősködtek tőle. hogy helyrebillenjen. A tisztesség úgy kívánta. s egy királyné tekintete tapadt rá. és az ön nemes és főleg királyi szíve ezt meg fogja érteni. Tíz perc kellett volna neki. Elindult hát a szerencsés tiszt keresésére.folytatta a királyné -. hogy elsőnek vittem véghez a dolgot. mint amilyen barna Philippe-é. és ő udvariasan felelgetett. Valahányszor tágra nyitotta mély tekintetű. s így könnyű volt megtalálnia. nem.. akár a királynét. szelíd arca különös. egyenes tartású. a királyné most figyelmesebben megvizsgálhatta. . Huszonhét-huszonnyolc esztendős volt. . amikor a fiákeres hölgyet ilyen váratlanul megpillantotta. udvariassága és tartózkodása miatt még inkább felfigyelt rá. ezért könyörgök felségednek. Ami pedig azt illeti. ezek a hölgyek nagyon szeretnék. A királyné is körülnézett.a hölgy iránt is úgy viselkedjen. amit a Sévère hadnagyaként tettem. A kör kinyílt előtte. hogy nemrég még egy királlyal beszélgetett. hogy teljesítse a királyné parancsát.mondta a királyné -. s körülötte mély csend támadt -. Philippe elpirult. Charny már ott is termett a királyné két küldönce között. és iparkodott kifelé. döntésünk. 117 . hogy őfelsége szórakoztatására elbeszélést kerekítsünk belőle. amíg a királyné meg nem szólította. mentsen fel e kötelesség alól. hogy a történteknek olyan fontosságot tulajdonítsunk. hogy ne túlozza el az én érdemeimet. aki aznap elvesztette a fejét. nagy. hogy . tíz másik tiszt. talán arra gondolt. Mivel a királyné adott a helyes viselkedésre. szóval ezek a hölgyek nagyon szeretnék a legapróbb részletig megismerni a hadihajó történetét. Bizonyára a legbátrabbak is bevallották már. Charny úrnak egyetlen részlettől sem szabad megfosztania minket. könyörgök felségednek. s ezt egyáltalán nem szerénységből. hogy az ember nem tud örökké helytállni. finom. Az arca furcsamód olyan fehér volt. hanem emberségből kérem. s visszanyerte a lelkierejét.felelt a fiatal tengerész.

És még nem volt túl a nehezén. jó. nos. még mielőtt ma este bemutatták volna. E szavakra a tiszt felkapta a fejét.Ám legyen. egyszerre húsz nő gratulált neki. Nem nehéz kitalálni. milyen fordulatot vesz az elbeszélés. Charny úr véletlenül vagy inkább szerencsére éppen arra járt. ha még Indiában lehetne. 118 .folytatta rendíthetetlenül a királyné . hogy a királyné szavai meg az. Egy évet adott volna az életéből. amiért. . Megijedt ettől a nagylelkű asszonytól. akiket jól ismerek. maga igazi úriember. védelmébe vette s bizony jó messzire el is kísérte őket.A kerekasztal lovagjai sem tettek volna másként.fejezte be a királyné. A királyné odanyújtotta a kezét.. mint amilyen kérlelhetetlen az angolokkal. csak megkettőzte a kíváncsiságot. ezt előre bocsátom. hogy a királyné most egy olyan történetet fog elmesélni.. amelyből ki-ki kihámozhat magának egy kis botrányt vagy titkot. felséged túloz . .. .vette fel ismét a fonalat a királyné -. . hogy Charny úr meg sem kísérelte kideríteni a hölgyek nevét. Elmeséltek nekem róla egy történetkét. . Charny homlokát kiverte a veríték. a pillantása szinte páni félelemmel vándorolt a királynéról Andrée-ra. ezt a fiatal tisztet. hogy az ismeretlen Charny urat. akiknek ezt a szolgálatot tette. s megérdemli.kiabált a kórus.Remek! .folytatta a királyné -. hanem csak oda kísérte őket.Szóval ez történt . s elment. . hogy ott volt az. a nagybátyját.Ugye.. .Charny úr . Érezték. mikor látta.folytatta a királyné -: két hölgy.Ó. Amolyan igazi.Jó. ahová azok mondták. hogy minden nő megismerje és csodálja. szép történet? .Ugyanis . A hölgyek úgy rebbentek ki e pártfogó keze közül.szólt közbe váratlanul Artois grófja.Jó.Ó.mondta a királyné -.nem árt. asszonyom. . . amikor a fiatal tiszt szavai nyomán meghallotta a helyeslő zúgást maga körül -.hebegte a fiatal tiszt. kedves rokon . hallgatták. a rangjukat is nehéz volt felismerni. csodálták Charnyt. rendkívül nagyra becsülöm őt.mondta a királyné meghatottan és örömtől ragyogó arccal. A hallgatóság kéjesen megborzongott. aki nagylelkűségében olyan vakmerő. jó . Sikongtak. akiről szóltak. hogy az a kéz egyetlen másodpercre sem kellemetlenkedett nekik. . s nem tudott továbbjutni. így is ismertem meg magát. de az a legszebb az egészben.mondta nevetve Charny. szorongtak egymás mellett. . ha mindnyájan megtudják. ha nem tévedek legalább tíz mérföldre Párizstól. legyen öt mérföld . késő este nagy tömeg közepébe keveredett.Képzeljék csak . aki csak tegnap szállt le a hajóról. nagyon is jól ismertük. én pedig szeretnék valamit tenni a nagy ember unokaöccséért. hogy megjutalmazza Suffren urat. . nagy veszélyben forogtak. a király nyilván gondoskodott róla. Charny úr ugyanolyan elnéző a nőkkel. Charny úr. s bár nem ismerte a hölgyeket. még csak hátra sem fordult.. egészen fiatalos pír borította lángba az arcát. Kört alakítottak hát. helyet csinált a tömegben. rendben van.

Jöjjön. . Philippe fájdalomtól sápadtan temetkezett a terem dús függönyredői közé.mondta a gróf jó hangosan. Aztán egészen halkan azt kérdezte Favras-tól. Komolyan mondom. 119 . arról azonban fogalma sem volt. soha nem fogják elfelejteni a franciák azt a pillanatot! Hogy a pokolba tudott éppen erről lekésni. akinek vérében van a pontosság? A király öccse összeszorította az ajkát. de nem tudok rájönni . Andrée is elsápadt.Hogy került Versailles-ba a tengernagy? . mennyire szenved a bátyja. . testőreinek parancsnokától: . bátyám.S míg Charny az örömtől sápadtan a királyné kezére tapasztotta az ajkát. szórakozottan üdvözölte a királynét. Artois gróf hangja törte meg a jelenet varázsát. Provence bátyám! . maga. egy egész órája ezen töröm a fejem. és valami közhellyel válaszolt.Hát.Á. jöjjön. olyan szép jelenetet szalasztott el: Suffren úr fogadtatását.felelte Favras. nagyuram.

Jézusom! Ha ez mind az enyém lenne. akiknek emlékezniök kellene rá. bizonyára vacsorákat is fog adni.kiáltott fel az öregasszony.Clotilde! . amit birtokol. s a lámpa fényét ügyesen az asztalon lévő aranyakra irányította. Én csak azt kérdeztem. hogy kopogtak. elfelejtik. ahová Franciaország királynéja rangrejtve lépett be. de ez az öröm csak akkor vált teljessé. mert azok.Félt. asszonyom.. egész életemben gazdag lennék. . . hogy a cselédje minden nyomorúságának ismerője.Mondom.. melynek viselője vagyok. íziben beavatta hát a szerencséjébe is. és előremeresztette a nyakát. merthogy már három hónapja nem kaptam egyetlen fillért sem.mondta.Maga szerint ebből kitelik a maga fizetése? . elkísérjük őket abba a Saint-Claude utcai házba. . . mely csodával határos módon hullott az ölébe. Amikor a királyné távozott a Saint-Claude utcából. mert most.mondta -. 120 . s azok a lámpa fényében csak úgy csillogtak-villogtak. La Motte-né leírhatatlan megvetéssel vállat vont.. hogy feltöltsük a konyhát. vagy felújíttattuk velük az ismeretséget. hogy megismertettük olvasóinkat e történet főszereplőivel. negyvennyolc frankos dupla Lajos-aranyat tornyozott fel a szegényes asztalkára. asszonyom .kérdezte Clotilde.Szerencse .kérdezte a grófné. . La Motte-né számára a birtoklás volt a legnagyobb öröm. asszonyom. mikor tud asszonyom fizetni.. és ez igazán természetes. és nézzen ide .Kopognak. aki mindig takarékoskodott a lépteivel. . La Motte-né boldogan számolgatta a száz Lajos-aranyat. hogy már van pénze. azt tartanám a legfontosabbnak. összecsapta a kezét.Mindenre! . .Ó.tette hozzá La Motte-né. Egy ideje bizony nagyon utálta. ha másokban irigységet kelthetett.mondta La Motte-né.mondta az öregasszony. ha megmutathatta. és mintha főúri jelenlétük mindent megalázott volna.Téved.13 A királyné száz Lajos-aranya Most. én soha életemben nem mondtam ilyesmit. aki még mindig kint sertepertélt az előszobában. hogy bevezettük őket egyrészt Artois gróf versailles-i palotájába.Jöjjön. Lajos kastélyába. . Hívta Clotilde-ot. A cseléd beljebb lépett. s Andrée Taverneyvel felment a negyedik emeletre. másrészt XIV. most. ami ebben a nyomorúságos padláslakásban volt. hogy nem kapja meg a járandóságát? . . . asszonyom. . . . Ötven szépséges.Én. asszonyom. .És mire fogja költeni ezt a rengeteg pénzt? .Ó.Csitt! . hogy egyesek emlékeznek arra a névre.

. holnap este meglátogatja Önt..Semmit sem hallottam. igaz.Inas hozta? .Nézze meg. ha megnyitja előtte ajtaját.mondta. hiába fülelt. Kinek a címere lehet ez? Egy pillanatig kutatott az emlékezetében.Igen. igazi titkárírás. Óvatosan kinyitotta.mondta az öregasszony.. ki az! . és az öregasszony belépett egy levéllel a kezében. igaz .Milyen libériában? .Rajta.mondta.Annyi mindenkinek írtam . majd onnét egy fiókba söpörte az ötven dupla aranyat..Akkor hát szürke ruhás volt? . s odaadta a levelet az úrnőjének. elindult hát az ajtó felé. . Ezalatt kinyílt az előszobaajtó. aztán felkapta a fejét: . .Á...Most már hallja? .Higgye el. A stílus? Pártfogó-stílus.suttogta. megyek. Vajon férfi vagy nő ez. a borítékot és a pecsétet. adj még vagy száz aranyat! S e szavakat olyan szkeptikus sóvárgással ejtette ki. . mint az imént: akkor se hallott semmit. Gondviselés. Aztán a lámpához vitte a levelet. . . Mindenkinek.kiáltotta La Motte-né.Lássuk csak. lapos és idejétmúlt. . asszonyom. . .. és ha a két hölgy elment volna? Ezt az érvet már Clotilde is meggyőzőnek találta.Az. Aztán az ajtó ismét becsukódott. mit mondanak.. . de hiába. . ezt suttogta: . a léptek elhalkultak a lépcsőn.Megyek már.Semmilyenben. asszonyom. . . nehogy megrongálja a pecsétet..kérdezte. kiknek is!. La Motte-né nagy sebesen a kezébe.Kilenc áttört aranyrutával díszített vörös mező. . A férfi néhány szót váltott Clotilde-dal.. Ez minden? A grófné lázasan kutatott az emlékezetében.Akkor hát lássuk a levelet! . aki itt válaszol?.. Mialatt visszatolta a fiókot. s ismét a pecsétre pillantott. hogy Voltaire is megmosolyogta volna..Pont.. jelentéktelen. s az első szobában férfiléptek hangzottak fel. A grófné figyelmesen megvizsgálta a kézírást. Az írásból nem derül ki.Tessék ....folytatta La Motte-né. de a grófné nem hallotta...Ismerem ezt a címert . 121 . s olvasni kezdte: Asszonyom! Akivel sürgősen találkozni óhajtott.

ha La Motte-né megnyitja előtte az ajtaját!. s elküldött egy gyaloghintóra emlékeztető kétkerekűért a Pont-aux-Choux utcába. és kiment a kamrájába aludni. hát nekem teljesen elment az eszem? Hát a Rohanoknak. Aztán a cselédjéhez fordult. Jeanne de Valois egész éjjel terveket szőtt. egyszerűen ez történt.” .. hogy a lakás még nyomorúságosabban fessen. .. azt a mindenit! Így van. De az Egyház egyik nagysága. Folytatta: „. több fényűzéssel kell felcifrázni. az ajtó nyitva lesz.. kivéve. hogy itt tűzről szó sem volt. el ne felejtsen felkölteni kora reggel! Ezzel intett az öregasszonynak. nem.. nyilván. aki jutányos áron adott el és adott bérbe alkalmi bútorokat meg minden mást. Á. a bal orcájára szépségflastromot ragasztott. írtam Guéménée úrnak meg Rohan úrnak! Egyikük válaszolt. aki most azt a parancsot kapta. s ámultan méregette a szemét ebben a rablótanyára emlékeztető összevisszaságban. Az auvergne-i gyorsan elkocogott a járgányával a Saint-Claude utcától a Royale térig.. Rohan bíboros. ahol egy elhagyatott magánpalota egykori földszintjét foglalta el Fingret mester lakásdíszítő kárpitos. ha megnyitja előtte ajtaját.holnap este meglátogatja Önt... kilenc áttört aranyrutával? Ó . elegáns selyemruhát vett föl. mint amennyi jó néhány gazdag házában van.. Rendben van.kiáltott fel -. ez a szoknyavadász piperkőc.Egy nő így mondta volna: „Várja holnap este. Tíz perccel azután. amelyet ilyen alamizsnaosztogató látogat meg... A grófné nyolc órára kész lett az öltözessél..A mondat igyekszik megalázó lenni. Mikor is? Holnap este.. de napkeltekor hűségesen felrázta asszonyát kábult álmából. hajnali három óra tájt álomba merült. amit az imént a hamu alá kapartak.. Az éjjeli mécses világánál ceruzával jegyzeteket készített. nyugodt lehet. aki száz Lajos-aranyat ad. hogy hagyja magára. Nincs is aláírva.. De a címerpajzs nincs négyfelé osztva. 122 . Ki a csudának van a címerében vörös mező. a tegnapi hölgyek mégiscsak eljöttek. fogadhat az ember padláslakásban. mint Szent Lőrinc a tüzes roston.Jó éjszakát.. aki éppen megágyazott neki: .” Férfi írta. Clotilde . nem aludt. Clotilde felpiszkálta a tüzet. pedig nagyúri hölgyek.Egy jótékonysági hölgyet. a nyomort. Bizonyosan nő írta. Álmodozni kezdett.” . ő szenvedhet kemény székemen. hogy kedvére gondolkodhasson. majd becsukta maga mögött az ajtót. tehát a bíboros írta a levelet. Szívesebben vett volna egy igazi gyaloghintót. nagyravágyó úriember. hogy a grófnét a Royale téren tegye le. hogy kilépett a kapun. hálószobák ismerője. eljön La Motte-néhoz. megfagyaszthatja a hideg kövön a lábát.. Nagyúri s egyben szépasszonyos lábbelit húzott. A kétkerekűt egy jól megtermett auvergne-i húzta. szívek ura! Nem. Clotilde sem aludt többet nála. de azért túl messzire kellett volna menni. És lám. azután a másnap felől megnyugodva.Aztán elismételte: „Akivel sürgősen találkozni óhajtott.mondta -. a grófné már ott állt Fingret mester raktárában. s a haját remek ízléssel fésülte meg.

A földön szőnyegek és gyékények. domborműves ajtószárnyú. zeneszerszámokat vagy virágokat ábrázoló berakásokkal ékes fiókos szekrények. egymásba bonyolódva a raktár félhomályában. triktrakok. szürke színekben festett képek. és Vernet utánzói tömegesen: Vernet akkoriban nagyon divatos festő volt. Gyertyatartók. 123 . századbeli girlandos csillárokat. bekeretezett metszetek. mindenféle függönyök. öblös bőrfotelok. ősök arcképei. hárfák. a királyné neki mondta olyan kedvesen és finoman: . Vernet úr. minden elképzelhető mintával és anyagból. Rózsafa és tölgyfa ágyak. a falakon IV.Képzeljünk el egy körülbelül ötven láb hosszú. heverők. tekergőoszlopos vagy szögletes lábú bútorok. Lajos korának összes falikárpitja megtalálható. aranyozott karmokkal díszített XV. faragott tölgyfa ebédlőszekrények. hogy Franciaországban egyedül maga képes esőt vagy szép időt csinálni. a mennyezeten mindenféle felfüggesztett tárgyak erdejében. Henrik és XIII. Csembalók. zagyván egymásra szórva. ezüst és gyöngyház kilincsek. acél. Aztán mindenféle minőségű ruhanemű: bársonyöltönyök mellett lógó női ruhák. rózsaszín damaszttal vagy utrechti bársonnyal bevont szófák. teljesen felszerelt öltözőasztalok.El kell ismernem. harminc láb széles és tizenhét láb magas kocsiszínt. amilyeneket Sully szeretett. zománcberakásos vagy porcelán lapú Boulle-féle asztalok. összegabalyodva. kitömött gyíkok. rácsosak és baldachinosak. spinétek. rézfogantyús ébenfa szekrények. Malborough kitömött kutyája zománcszemmel. Lajos-konzolok. templomi lámpák és repülőhalak társaságában alig lehet észrevenni a XVII. sistrumok egy kerek asztalon.

Miután a grófné döntött. 124 . pontosabban antik szófákat. akik utálnak olyanoknak adni. ahol a legcsillogóbb pompa kínálkozott a szemnek. ami a leginkább hiányzott neki. hogy megvehesse a bútorokat abba a bizonyos új lakásba. akiknek semmi szükségük rá. és együttvéve igencsak tekintélyes összegre rúgott volna. karosszékeket tehetne.meg gyapjúgöncökben. Sipkáját a kezében tartó.14 Fingret úr Ezek a dolgok kápráztatták el tehát a kispénzű emberek szemét és képzeletét Fingret úrnál. La Motte-né csak akkor ébredt tudatára. foteleket. akik kétkedésből jótékonykodnak. Ezek a segédek éppen kint foglalatoskodtak az udvaron rövid daróc. lábikrájuk csupaszon világított a némileg vidámabb színű térdnadrágjuk alatt. bérbe veszi. azaz fényűzés közepette azoknak a könyöradományait. La Motte-né kiszemelt magának egy boglárkasárga selyemmel bevont garnitúrát. ha kibérelné a harmadik emeletet. legyen bár szó szalonról. ahová szófákat. vagyis oda. Nem volt szalonja. Nem volt ebédlője. Akkor a harmadik emeleten fogadná a bíborosok alamizsnáit. mármint hogy használt cikkekről van szó . a Royale téren. akinek kereskedősegédei jelentették. hogy kapjanak. ha valaki az egészet meg akarta volna vásárolni. ahol perzsafüggönyei. amikor ez a rengeteg gazdagság elé tárult. faliszekrények és tálalók állnának. A használt cikkek eme tisztes őre maga Fingret úr volt. abban a reményben. aranyozott tárgyak és tükrök felé. Párizsban azt. ebédlőből. a „Nézd meg és a tiéd” jelszót a bútorokat bérbe adó kereskedők vetették be a köztudatba. mert az ajtó nem nyílt meg előtte. ahol pohárszékek. amint mutatóujján egy kulcsot pörget. Ám a párizsi használtbútor-kereskedőkkel mindig könnyű volt üzletet kötni. a kristályok. s olyan még nem fordult elő. A használt áruk eme tömege . egylábú asztalkái és paravánjai lehetnének. És végül. Az egyetlen megoldás az lenne. Csakhogy ez a tíz darabból álló garnitúra nem férne be a SaintClaude utcai lakásába. a raktár sötét sarka felé nézelődött. amit az ember nem tud megvenni. hogy bérbe veheti. hogy mi mindene nincs a Saint-Claude utcában. Kis társalgója. s méretet vett róla. ebédlőről vagy társalgóról. hogy azzal majd a bútorok utódait tömjék ki. hogy egy szép fiatal nő ott halt volna meg a küszöbükön. a negyediken a jótékonysági intézményekét.s ezt a cégtábla is becsületesen bevallotta.így együtt egymás értékét növelte. kis szalonból és hálószobából áll. türelmetlen képű és enyhén csúfondáros mosolyú párizsi polgár alakját pillantotta meg. amely előszobából. az a pénz volt. nyomor közepette pedig azoknak az előítélettel terhes személyeknek az ajándékait. hogy egy szép hölgy érkezett hozzá gyaloghintón. foteleket és szögletes párnákat beleztek ki. kicibálták belőlük a lószőrt meg a tollat. amely az első pillantásra megtetszett neki. Régi bútorokkal javítgatták a kevésbé régieket.

hogy túlbecsüli a lehetőségeit. Válasszon. ami asszonyomnak megfelelhet. .felelte Fingret. hogy az ember egy ilyen lakást. hogy álmában sem remélte.Nos tehát.Tökéletesen..vágta rá a grófné..Új..... . . nyolcszáz frank. mint a király bútorkereskedőjének.Így.. hogy inkább újat adjon el. és jöjjön át velem a másik üzlethelyiségbe! Jeanne elpirult. uram. . hogy az övé lehet. eszem ágában sincs újat venni . uram. 125 . ám nagyon is tartott tőle.. becsukta hát az udvarra nyíló üveges ajtót. csodálatos árum. Egy másik a még jó karosszékeket tisztította. nincs ugyanolyan szép bútora. ha ez utóbbin ugyanannyit nyer. hogy nagy gőgösen nem mint egyszerű polgárasszony mutatkozott be. . .Nem. . . hogy a vevője megláthatja a segédei ügyködését.felelte könnyedén Jeanne.mondta. . . hiszen párizsi kereskedő lévén ravasz ember volt.. Hagyja ezeket. s a keverékkel egy új bútort tömött feszesre. Egy harmadik illatos szappanokkal kitisztított szöveteket vasalt. kedves.Teljesen új. Van nekem új. Nos. Máris megbánta.Ó. Erre a jól hangzó címre Fingret úr íziben zsebre vágta a kulcsát.kezdte a grófné. Mindazt. Fingret úr észrevette. nagyon kérem. asszonyom.Úgy bizony . hogy mivel a Fingret cég a Royale téren van. amit itt látott. csupán tíz darabból áll.Például az a kis boglárkaszínű bútor ott.Ó.Asszonyom nyilván valami kis szerelmi fészket kíván bebútorozni. szerelmi fészket.De la Motte Valois grófné . ahogy van. bőkezűen keverte belé a kenderkócot. aki nem csinál hiúsági kérdést abból. De az ügyes ember a legkínosabb helyzetet is a maga javára tudja fordítani.Kicsi a szoba is . hogy Fingret úr oly kedvező képet alakított ki róla. itt igazán semmi olyasmi nincs. akkor már érti is. és odament az asszonyhoz. . . . . de hiszen ez igazán jelentéktelen garnitúra. olyan gyönyörűnek találta..Az egyik a lószőrt kártolta.mondta Fingret nevetve. hogy használt. mint ócskát. Elhallgatott. mondván.Ahogy mondja. szép. mint az előbbin. Nyilván hízelgett neki. . És ezekkel az ócska kellékekkel olyan szép használt bútorokat fabrikáltak. és az alkalmi vételt esetleg nem az ő érdekeinek megfelelően fogja majd fel. amilyeneket most La Motte-né csodált éppen. hogy még a hölgy szemébe megy a por. Nehogy azt higgye a grófné. asszonyom . ahhoz képest. amint asszonyom is láthatja.

. . enyhén gótikus.Igen. ezek ugyanis mind költséges dolgok.Nos. La Motte-né eltöprengett. Nem volt itt már szó sem új bútorról. „Havi száz frank igazán sok . uram? . Fingret elfintorodott.Honnét veszi. asszonyom.Az ár hallatán a grófné összerándult.szólt. . Finom berakásokkal díszített komód. Egy vidéki lakást kell bebútoroznom. támla nélküli.Kérem ezt a boglárkaszínű szalongarnitúrát a hozzávaló függönyökkel . szekrényt. És egy másik hálószobához? . ezt a tölgyfa. venni ezeket az ócskaságokat? Bérelni akarom őket. hanem csak bérletről. a kárpitosnak meg meglesz rólam a véleménye. asszonyom. de gazdag. felfrissítsem.Gondolom. hasonló ruhásszekrényke.Öltözőszoba? . uram. . nem lenne az enyém. hogyan vallhatná be. Nézze csak meg. ezt a görbe lábú asztalt.Négyszáz frank. aranyozott kandallókészletet.. hogy új bútort rendelhetek magamnak.Ezeket a zöld.. játsszunk nagyban. tréfál.Mit ajánlana egy másik szobába? . rózsaszínnel és ezüsttel hímzett bársony ágytakaróval.mondta Fingret. mert az üzlet lépésről lépésre soványodott. sem használt bútor eladásáról. .Szép.gondolta -.Egy hónapra? .Száz frank egy hónapra . . amely Pompadourné choisyi hálószobájából származik. egy hónapra.Erre tessék! . de nem tud érte nyolcszáz frankot fizetni.Nem. hogy helyrehozassam. .Jó. asszonyom. . kék függönyöket.Tehát ezt a boglárkaszínű garnitúrát parancsolja? . .És mindezt mennyiért? . ha a magáé lenne. . és még így is. költsünk el száz tallért!” . kárpitozott szófa ugyanolyan székekkel. 126 . meg hozzá a zöld damasztfüggönyöket.Igen.A hozzávaló csipkék Mechelenből valók. .Úgy van. .Nahát! És? . párnázott padokat.Egy évre? . . mert ezen az alapon nyolc hónap alatt az enyém a bútor. vagy egy hónap múlva olyan helyzetben leszek. . hogy öt-hatszáz frankot költök erre. de gondoljuk csak végig a dolgot! Vagy túl drága lesz egy hónapra. következésképpen nem kellene azzal foglalkoznom.kiáltotta.És a szőnyegek? . grófné.kérdezte. széles kényelmes ágyat. Úgy számoltam. elegáns kandallóval. hogy a Valois-k leszármazottja megelégedne egy használt bútorral.De hát ki beszélt magának vételről. hogy én meg akarom. és akkor visszaadom a bútorokat.

kérem. hogy havi négyszáz frank évi négyezer-nyolcszázra rúg. tíz óra van. asszonyom! . ne tévesszen össze valami varrólánykával. amelyet majd megjelölök. . meg hogy megnézzék maguknak a szép hölgyet. az előszobát és a hálószobát. 127 . amiért ürügyük akadt. .Akkor tegyen ellene! Az egészért nem adok többet száz tallérnál. .Elment a kedvem a Royale tértől . nagyon kérem. . Fingret úr.Hogy ma délután háromig minden a helyén lesz. asszonyom. Jeanne ezeket az utolsó szavakat olyan felsőbbségesen ejtette ki. éppen most üt tízet az óra! . A magamfajtát nem lehet díszes rongyokkal elkápráztatni. Landry. .Hová kell szállítani.Ahogy mondja. és már bútorozták a szalont. Fingret úr. az előszobát a kézikocsiba.Nézze csak.Az egyiket ezeknek az uraknak fogom adni. . meg egy sima.Igen vagy nem? .mondta a grófné -. A bútorkereskedő kinyitotta az udvari ajtót..A targoncákat. A hatfrankos tallért megkapta Landry. Aztán megadta a címét. és hogy ezért az árért teljesen bebútorozott villát bérelhetek. és visszaült a gyaloghintóba.Igen? . hat dupla Lajos-arany . s aggatták fel a függönyöket.folytatta a grófné. .Intézzük el a számlát. Sylvain.De asszonyom. hogy abbahagyják a munkát. két hatfrankos tallér.Ne ejtsen kétségbe. uraim. ha rendesen elvégzik a munkájukat . Egy óra múlva már ki is bérelte a harmadik emeleti lakást. két óra sem telt el. és nagy hangon elrikkantotta magát: „Sylvain! Landry! Rémy!” Három kereskedősegéd futott oda igen boldogan. Fingret a füle tövét vakarta. Adjon vissza belőle. asszonyom. el lesz rendezve abban a lakásban. asszonyom? . mivel gondosabb ember.Parancsoljon. a kézikocsikat! Rémy. Gondolja csak el.Tessék. ha nincs ellenére. maga. a Marais negyedbe.Rendben van. .mondta.folytatta a grófné. .Ide egy ugrásra? . asszonyom . . maga felrakodja a boglárkaszínű bútort. a hálószobát pakolja fel.A Saint-Claude utcába. aláírom az elismervényt. hogy a kereskedőnek ismét a jövő jutott az eszébe. .Mégpedig egy feltétellel. . Rémy és Sylvain úr.

gyertyák: Jeanne igyekezett őexcellenciája tiszteletére minél gyönyörűbbé varázsolni ezt a kis illatos édent. távollévő férjét. virág. egy eminenciás úrhoz méltó ízlésről árulkodott. hogy megőrizze szelleme frissességét és halvány arcszínét. melynek szörnyfejein nyugodott egykor a márkiné csinos lába. egyedül. A két szobában trópusi hőség uralkodott. begyújtottak a kandallókba. a remek ágyban. sem gyalog. s félrenyaklott feje túlságosan közel került a gyertyához. melyen maradandó nyomokat hagyott az olvadt viasz meg a korom. A kiöltözött öreg cseléd zsémbelt. A tűzből csak parázs s végül hamu maradt. a szép függönyök alatt. Se pap. az ágy fája és Pompadourné tűzkutyája. Jeanne kacérsága azonban nem csak idáig terjedt. jóságosak és irgalmasak . Lobogó lángok világították meg a sejtelmes hálószobát. a gyertyák fénye sápadozni kezdett. hogy olyan emberségesek. Jeanne olyan kényes ízléssel öltözködött fel. bizonyosan gyanakvással töltötte volna el. zsörtölődött. Még arra is ügyelt. Jeanne levetkőztette magát. a nő megjelenése pedig előkelő fajtáról. szellemről. akik jótékony hajlamaikat egy körúti vacsorán már kiélvezték. vörös tűz látványa csalogasson. mint a világ teremtése előtt.Átalakították a lakást. Az óra kilencet. majd tizenegyet ütött. kinyitotta az ablakot. járkált a kellemes melegben a puha szőnyegen. sajnálta a pöffeszkedő szalagokkal felcicomázott bóbitáját. mert előző éjszaka boldogabb volt az álma: az a reményből született. senki sem jött. és Jeanne nekilátott az öltözködésnek. Várt. a tűz mellett a hálószobában. hogy a kacéran félig nyitva hagyott hálószobaajtón át meleg fényű. éppen most örvendeznek magukban. Kezében könyvvel. kihajolt s végigpásztázta az utcát a tekintetével. szépségről. Fingret nem feledkezett meg az aranyozott gyertyatartó karokról s a tükrök mellett kétoldalt üvegfüzérek bontották fel a viaszgyertyák fényét. A negyed olyan nyugodt volt. Vészjóslóan éjfélt ütött a Filles-du-Calvaire templom órája. És a selyemkárpitjai között. s mivel alig kőhajításnyira vannak a Saint-Claude utcától. nagy karosszékben. akinek a kérdezősködése már nagyon a terhére volt. megtisztították az ablakokat. 128 . s elküldte a cselédasszonyt. némelyik áttetsző réteggel vonta be aranyozott sárgaréz tartóját. Könnyű vacsorát evett. melynek fényében meg-megcsillan a karosszékek lába. a szivárvány minden színében csillámlottak. lábát egy puffon nyugtatva hallgatta az ingaóra ingájának pengését meg a Marais negyed sivatagi nyugalmát csak hébe-hóba zavaró kocsik távoli robogását. aztán elnyúlt egy kényelmes. tízet. sem kocsin. Tizenegy óra! Pedig ez a széptevő papok órája. hogy az La Motte-ot. lengedező illatok árulkodtak a nőről. Az asszonyság ugyanis el-elbóbiskolt az előszobában. Az asszony méltó volt a lakáshoz és a Fingret-től bérelt bútorokhoz. mint előző éjszaka. se kocsi. Fél egykor Jeanne tajtékozva felpattant a fotelból. Tűz.ráadásul olcsón. és kéjjel lélegezte be a japán vázákban pompázó violacsokrok bódító illatát. Két óra hosszát élvezte a boldogságot. bizony nem aludt jobban.

A vizsgálódás után elmosolyodott. melyek mind fontosabbak. meggyújtotta az éjjeli mécsest. Először azt. és visszafeküdt.De Jeanne nem hagyta. 129 . s hosszasan nézte magát a tükörben. Aztán azt. s ez őrá. elfújta a gyertyát. hogy a bíboros bíboros. mint a Saint-Claude utcai látogatás. ha Rohan úr már járt volna nála! Ezt a botcsinálta indokolást azonban bizonyítani kellett. ezer és ezer halasztást nem tűrő ügyet kell elintéznie. hogy a bíboros nem is ismeri Valois grófnét. Őrajta semmi se múlik. és mentséget bőven talált a bíborosnak. Ó. Jeanne kiugrott az ágyból. hogy leteperje a csüggedés. egészen más lenne a helyzet. királyi főalamizsnás. Jeanne-ra nézve nagyon is vigasztaló.

. Jeanne-t kellemetlen meglepetésként érte. mintha mi sem történt volna.Bocsánat. hogy ő maga székre ült volna.A férjemet La Motte grófnak hívják.. ugye? . nagyuram. . Hamarosan megszólalt a csengő. és bement a házba. sebtiben megigazította a hímzett terítőt az asztalon. hogy Rohan úr el fog jönni. büszke tartású.Kihez van szerencsém? . . hogy kiment-e az öregasszony. A tükör az éjjel elárulta neki.válaszolta. a királynak vagy a királynénak a testőre. . csendet parancsolt a szívének.. és alázatos zavarában olyan bókot vágott ki. asszonyom?. de ahelyett. Amikor a bíboros látta. Jeanne újrakezdte a lakás meg a maga csinosítását. hogy a személy megőrizte inkognitóját. könnyű léptű.. hogy kényelembe helyezkedhet. hanem ahogy egy pártfogóhoz illik.Az a személy van itt. amilyen a királyoknak jár. szálfatermetű szép férfi lépett be.Rohan bíboros vagyok . . ahogy egy pártfogolthoz.Igaz tehát. a nagy öblös fotelba ereszkedett. A hintó visszahúzódott a szomszédos kis utcába. aki tegnapelőtt írt. asszonyom. egy új dal kottáját a csembalón és egy újságot a kandalló sarkán.15 Rohan bíboros Másnap. A hintóból hosszú köpenybe burkolózó férfi szállt ki.És maga. amint az etikett előírja. és Jeanne szemébe nézett. hogyne. De okos nő lévén úgy döntött.. kisasszony. elfelejtettem. Aztán rámutatott egy karosszékre.Férjnél vagyok . Éppen hetet ütött az óra (a szalonban már nagyban lobogott a tűz). . amiért ilyen oktalanul reménykedik. nagyuram.kérdezte. De Jeanne elszégyellte magát.vágott a szavába Jeanne. hogy tán kívül is hallani lehetett. . és La Motte-né szíve akkorát dobbant. .Igen. Szóval igaz... mintha elpirulna.Vezesse be! Selyembe-bársonyba öltözött. .Igen. A herceg a szalonajtóra nézett. Jeanne-nak még nem volt ideje az ablakhoz szaladgálni és türelmetlenkedni. Erre aztán La Motte-né úgy csinált. s nem úgy bókolt.. ha már hallott róla. csakugyan született Valois? 130 . aki szintén egyenesen őt nézte. amikor a Saint-Claude utcán egy hintó gördült lefelé. hogy ebből is előnyt kovácsol. Néhány másodperc múlva Clotilde jelentette a grófnénak: . . kalapját az asztalra tette.

Az.mondta az asszony -. hogy titkolja érzéseit. mint maga Rohannak. melyet csak a rendkívül kifinomult elmék vagy a legelőkelőbb családok tagjai tudnak úgy a beszédükbe keverni.Maga ezt a bútort egy varrólány lakásába illőnek tartja? . és kitalálta jövőbeli pártfogójának aljas gondolatát.Maga pedig hercegnő . .Én is úgy látom. fogadnom kellett Suffren urat. A bíboros felfigyelt a férj szóra. mivel ez a száműzetés megfosztja egy ilyen magas rangú látogatóval való találkozástól. kihalt név. annak a nőnek a méltóságával. mesélje el a történetét. valóban szerencsétlen sorsa volt. nagyuram. nagyuram.Igen. . A bíboros hallgatta és nézte. hogy ma rám gondolt.mondta a bíboros egyik lábát a másikon átvetve -. hogy túlontúl sanyarúnak festették le a helyzetét. mivel engem is így hívnak.Kényelmes. Érdekel a sorsa. nagyuram. Jeanne egyszerűen.Nagy név . hogy nagyuram hercegnőhöz méltónak ítéli . . hogy láthassam magát. . Valois-vér vagyok. Valois báró. igen . .Kérem. hogy a lényegre térjenek.felelte Jeanne. . hogy nem sértették ugyan a bíboros hercegi méltóságát. félreismerik.szólt Jeanne. . hogy ne lehessen a szemtelenség vádjával illetni őket.Asszonyom . aki már alig várta. aki úgy érzi. . Le kellett tehát mondanom róla. akinek született. . A bíboros felkapta a fejét. akár gazdag. . Csak ennyit mondhatok .Hogyan? . .mondta a férfi árnyalatnyi gúnnyal. Nem vette a fáradságot. hogy bocsánatkéréssel kellett volna kezdenem.mondta Rohan bíboros fesztelenül -. hogy elismerjék.Nincs rá szükség.kérdezte. . ahová a nyomor kényszeríti. . az marad.Nagyuram még így is túlságosan megtisztel. és ez elég volt. .Egy varrólánynak az . nézte őt. Minek is: nem hitt sem Jeanne érdemeiben. a bátyám. nagyuram. Azt írtam. szépnek és szegénynek látta. de Versailles-ban volt dolgom. kellemesen berendezett lakás. Valois bárónak. És ezeket a szavakat a lázadó szerencsétlenség finom méltóságával ejtette ki. éppúgy.Elismerték? . ezek a szavak olyan derűsek és egyúttal olyan fensőbbségesek voltak. nagyuram. 131 . amit az olvasó már tud.felelte keményen Jeanne. . hogy ott kell lennie száműzetésben. a férjem.Nos. még sokkal inkább el lesz keseredve. hogy tegnap idejövök.Kihaltnak nem kihalt. ritka.mondta -.Én Valois-nak születtem. megfeledkeztem róla.Nem hiszem. akár szegény. . sem kiválóságában.Nem panaszkodom. és van egy bátyám.Körülnézett. . nagyuram .. könnyedén elmesélte. de mint férfinak a szívéig hatoltak. Jeanne mindent észrevett. és La Motte gróf.

.mondta a bíboros fensőbbséggel.Nem is mást. elfeledkezett rólam. nagyuram. mintha nem ismerne. hogy eminenciád alamizsnát akar adni. . A bíboros hallgatott egy darabig. csak abban nem. rizsporos huncutkákat.Egyszerű dolog. A bíboros közelebb húzta a karosszékét.Egyedül. egyszersmind zavartan. asszonyom! A bajban az ember nem veszti el a becsületét. hogy megtudjam..Én csak kétféle koldulást ismerek. semmiben. kibodorított.mondta. miben segíthetek . nemrég még nem hittem volna.Ó.Tetszik nekem a büszkesége . 132 .Mivel nem tisztelt meg vele.Beszéljünk őszintén! . Eddig alamizsnát kaptam. asszonyom? . figyelmesen nézegette Jeanne élénken csillogó szemét.Ez mit jelent? . . úgy látom.Az imént még panaszkodott .. egy olyan asszonytól. De.mondta felvillanyozva a bíboros.Hogyhogy semmiben? . ...Egyedül él..Még akkor se. mint én? Maga talán képes volna koldulni. . .Hát tudta. hogy én írtam magának? .Természetesen láttam a levél pecsétjén a címerét. miközben bájos mozdulattal megigazította a halántékán a pici. vagy a templom kapujában.És nekem mi hasznom ebből? . . és kedvtelve.kérdezte a bíboros. mintha csak a tűzhöz akarta volna odatartani a lábát.Ennél már nem lehetek őszintébb.Eminenciád már így is túlságosan kitüntet. ha olyan nevet visel. . . .mondta a bíboros és körülnézett.. amelyiktől a szegénysége eltávolítja. .Ó.Azért jöttem.Ha nem tévedek. asszonyom. ..kérdezte megvetően Jeanne. vagy bíborban-bársonyban vagy condrákban. hogy mit mondott a varrólányokhoz illő bútorzatról. uram.Én nem magamról beszélek . . büszke arcvonásait. aki minden más társaságban kívülálló lenne. a családfakutatók nem vonják kétségbe a származását? .kérdezte.Valóban panaszkodtam. bájos asszonytól.Derék dolog egy fiatal.S mégis úgy tett. . hogy ezt tovább nem tűrhetem. nagyuram. nagyuram. . .Ne forgassa ki a szavakat. hogy meglátogat. . én annyira meg vagyok alázva. hogy bejelentse magát. . .Nagyuram. azt hittem. . de ezentúl nem fogok. Rohan úr? . nagyuram: vagy hintóban. talán hogy emlékeztesse Jeanne-t. asszonyom! . Nos.

két hölgy volt.Magánál? .És hogy hívják azt a hölgyet? Ugye. .kiáltotta meglepődve.Nálam. . és figyelmesen a grófnéra nézett.Egy hölgy? És a bíboros ismét élénk érdeklődéssel nézegette a dobozt. nagyuram .kiáltotta Jeanne.Mária Terézia? .kérdezte. Ha ismerném azt a hölgyet.Itt felejtette. megbocsát. mint egy vizsgálóbíró.kérdezte a férfi gyanakodva. .Ismeri ennek a képnek az eredetijét? .kérdezte Jeanne.kérdezte. és mint minden rendes keresztyén koldusasszony. hogy levetem a nyomoromat leplező. . hogy az már nyugtalanítani kezdte és óvatosságra intette Valois grófnőt.Remélem. aki a dobozt itt felejtette.Mária Terézia. . nem adta nekem. . egy arckép! .. .És az egyik hölgy adta magának ezt a dobozt? . még ha jelzáloggal terhelt is. . nincsenek igazi nehézségei? Jeanne nem válaszolt.Komolyan ő az? A bíboros még alaposabban megnézte a dobozt.Nicsak.Valóban különös kérdés . . . higgye el. amellyel a fiatalasszony finom vonalú fehér ujjai játszadoztak.Szóval. de annyira. különös. Megengedi? .mondta a grófné -. . . családi ékszerek: mint ez itt például? Arra a kis dobozra mutatott. .Honnét való? .Rosszul mondom. rongyokban koldulom össze a kenyeremet. az osztrák császárnő. a nevem meztelenségét eltakaró. nyomorúságos köpönyeget. mégpedig nem a járókelők gőgjére. eredeti darab. de különösnek nem nevezném. . . Aztán a bíboros felemelte a fejét. hanem könyörületes szívére apellálva. . .Egy hölgy hagyta itt tegnapelőtt. úgy döntöttem. asszonyom.Talán tapintatlan..Nem. mielőtt meglátogatott volna . . és úgy érzem magam. . .Csak van valami földje.Ismétlem. .Ne mondja! . . 133 .Szavamra.Akkor hát hogy került magához? . A bíboros elgondolkodott.mondta La Motte-né. hogy ezt megkérdezem magától .Az. hogy szégyenkezem is miatta..mondta -.Ez? .folytatta Jeanne -.kérdezte Jeanne. és kézbe vette.

A hölgy valószínűleg nem akarta. . vékony. .Mit látott? . . nagyuram.Nagyuram. és nem szeretnék kétnapi idegeskedéssel fizetni a kedves látogatásáért. hogy segítsenek.Magas volt vagy közepes termetű? . grófnő? . . akit jólelkű emberek felvilágosítottak a helyzetemről.Így hát nem ismeri.. . nemes. a könyörületes embereknek igenis törődniük kell magával.. amikor meglátogatott.... hogy felismerjék. és ez a hölgy. Le tudná írni nekem ezt a hölgyet.. . De nem merem bizton állítani.Versailles-ból.Tökéletes.Nos.Nos? . hogy még inkább felajzza a másik kíváncsiságát. mintha kutatna az emlékezetében.Közepes. nagyuram .És a szája? . A grófné úgy tett. De azért. .Hogyhogy nehezen? Hiszen itt volt. hogy magának ilyen összeget adott valaki. ..De azért?.Versailles-ból?.. .Hogy kék szeme volt.A nyaka? . a jótékonysági hölgyek általában kisebb alamizsnát szoktak adni. . és a maga származása szinte kötelezővé teszi.Szigorú.felelte Jeanne.. akkor már visszaküldtem volna neki. száz Lajos-aranyat tett a kandallóm párkányára. főleg az alsó. így az arcát bő csuklyába rejtette.. . hogy megsértette Jeanne érzékenységét (az asszony szinte hátrahőkölt). . asszonyom. Nyilván ragaszkodik a dobozhoz. hogy egy jótékonysági intézmény főnökasszonya.. ... én nőktől elfogadom a segítséget. Egy jótékonysági intézmény főnökasszonya?.A keze? . .Párizsból? . különben pedig tetőtől talpig bundában volt. 134 . .Nehezen. egy nő nem aláz meg egy másik szegény asszonyt.mondta döbbenten a bíboros. ha segít rajta. . Ellenkezőleg.Nem.Bocsánat. Aztán látva.Persze hogy itt volt.Hosszú.Kicsi. bár az ajkai duzzadtak.Az arckifejezése? .ismételte a bíboros. hozzátette: ..Száz aranyat! .. Csupán a „jótékonysági hölgy” elnevezés lep meg. Csupán annyit tudok. nem az döbbentett meg.Mintha láttam volna.. ..

De ha mégis gyanítaná.Nem. . .. nem talált magyarázatot a herceg gondolatainak valódi hátterére. A bíboros elhallgatott. most nem egy szegény asszonyról van szó...vágta rá gyorsan a bíboros. és hogy ez a doboz a grófné házában a királyné iránt érzett összes régi gyanakvását felkeltette. .. kiszivárgott. hogy. hogy szítsák az ellenségeskedést a királyné és a főalamizsnás között. akinek a királyné személyesen hozza el a kézzelfogható jótékonyságot. ..Igen. Azt mindenki tudhatta.Azt gondolom. hogy ő csapdát akar állítani neki. . persze. hogy még mindig kételkedik. nagyuram? . hogy ez a gondolat egyértelműen hátrányos rá nézve. nagyuram. . csak annyit érzett. Már előző nap is gyanakodott. s amelyet a bíboros százszor is látott a kezében? A királyné valóban eljött ide. s a legjobb esetben is arra utal.Nos. .Csak a sok kérdése miatt gondoltam. hanem egy hercegnőről.Például ebből az arcképből. ugyebár? . hiszen ez az udvari pletyka már rég túl volt az „állítólag” állapotán. és tessék..Hogy Mária Terézia császárnő képe. Nem ismerem. . asszonyom. hogy óvakodjék.Így hát azt gondolja?.. asszonyom..felelt indulatosan a főpap. meg aztán a jótékonyságot gyakorló emberek egymás iránti rokonszenve is kihallatszik a szavaiból. A Valois név már megtanította.. hogy milyen kitüntetés érte? A főpap nemigen hitte. a kép. .Azt hiszem. akik ezeket a segélyegyleteket alapították. . hogy a bíboros milyen élénk érdeklődést tanúsít a királyné dolgai iránt. igen. aki félt. hogy máris túl sok gyanakvásra adott okot. most is azt hiszem. azok egyike.Mintha kicsit zavarban lett volna. Jeanne viszont hiába igyekezett.Versailles-ban? . Hogyan kerülhetett az alamizsnakolduló Jeanne kezébe Mária Terézia arcképe. uram?. . Versailles-ban.Miből gyanítanám? .A beszéde? . a doboz.Honnan ismerném? . uram? . s a királyné bizonyos ellenségei mindent megtettek.. hogy Jeanne valóban nem ismerte meg? Vagy valami okból titkolja.Nos. 135 . de látszott rajta. Ismeri ezt a hölgyet.Ó.. amelyet a királyné mindig magánál hordott. hogy egy osztrák hölgy látogatta meg. ebbe a szegényes kis lakásba? Lehetséges. téved. a kép.

. akiket a tiszta igazságról akarnak meggyőzni. A bíboros most már tudta. vagy húsz folyamodványt nyújtottam be. de mindhiába. mihez tartsa magát. . hogy a maga nevével és címeivel nem a királyhoz fordult.Micsoda. az Andrée név minden kétségét eloszlatta. hogy későn ért haza. .mondta -.És mi a keresztneve? .De ha a király nem is.Andrée! . amit a király nem. uram.Magas.Mária Antónia ennyire könyörületes szívű volna? Míg a bíboros imigyen töprengett. a kapukat zárva találta.mondta a grófné. bevallom. valóságos mártíromságot kell kiállniok. aki a jótevőjét idekísérte? . A bíboros fellélegzett. Valóban: két nappal ezelőtt híre kelt.Ó. hogy a királyné Párizsba jött Taverney kisasszonnyal.De bizony. . meg aztán gyakran szereti azt tenni. Jeanne egy pillanatra sem vette le róla a szemét. . határozott arcvonásai.Hozzá.kiáltotta a bíboros. 136 .De nagyuram. a folyamodványai már a hercegek előszobájában elkallódnak. . és megremegett. hogy egyvalami rendkívül megdöbbent. .Andrée. nagyuram? . La Motte grófné erre a mozdulatra is felfigyelt. őt igazán jól láttam .És azt a hölgyet meg tudta figyelni.Többször is folyamodtam őfenségéhez.Eredménytelenül. a királyi ház összes vérbeli hercege válaszolt volna a fellebbezéseire. ennek ellenére egy utolsó próbát akart tenni. . ha azok gyanakvását látják. akik tele vannak hátsó gondolatokkal. én a királynak vagy húsz kérvényt. egyetlen érzelemmegnyilvánulása sem maradt titok előtte. . sem összeesküvéstől nem kell tartania.Mindhiába! Ez megdöbbentő. . Az orléans-i herceg például könyörületes szívű férfiú. szép nő. . Versailles-ban olyasmit is fecsegtek. Mert hiszen így van ez: azoknak. Mindkettejüknek kínos volt a csend. és a király meg a királyné között házastársi veszekedés zajlott le.Tudja. A herceg diplomata volt. az orléans-i herceghez. és nincsenek pártfogói. egyszer. mint a földre szállt angyal. La Motte-né olyan szépnek és tisztának tűnt most a szemében.És a másik hölgy nem szólította a nevén? . ha az ember nem gazdag.Grófné .A királyhoz? .Az. végül a bíboros újabb kérdéssel törte meg: . de akkor is csak a keresztnevén. bár közben a kínok kínját állta ki. . uram. csodaszép bőre és szoborszerű alakja van. . A Saint-Claude utcában sem csapdától.Eredménytelenül? .

Ez hihetetlen. mivelhogy a szegény rokonnak senki sem örül.Artois grófjával is úgy jártam.És ki légyen az? .Nem juttatott el folyamodványt a királynéhoz? .Soha nem használtam ki.Mit mondott magának Taverney úr? Ő igazán egyengethette volna az útját a királyné felé. hogy az útjába kerüljön. hogy őfelsége fogadja magát? . . .Jó ég! Pont őt felejtettük el! .Pedig ők se voltak kegyesek hozzám. mintha csak abban a pillanatban jutott volna eszébe. . . hiába folyamodtam hozzá. asszonyom. . a király nővére. akihez beajánlottak. és mindössze két személlyel találkoztam.Akkor legalább igyekeznie kellett volna. Találkozott már vele? . de miután beszélt a férjemmel.mondta a bíboros. akihez legelőször kellett volna fordulnia. grófné. érzéketlen szívű volna. Ez is egy lehetőség lett volna.A királyné? . ami természetszerűen ellenérzést kelt őfelségében. Franciaország királyával. valami miatt soha többé nem méltatott válaszra. . . hogy Erzsébet. a másik meg Taverney báró.Ott vannak a király nénjei. .mondta a herceg. .Soha . .Megpróbáltam. hogy ügyetlen vagyok. mint őfenségével. mint a jótékonykodó. az orléans-i herceggel vagy őfelségével.Na és Artois gróf? A tékozló ember gyakran nagylelkűbb. .Igen. durva lelkű báróra vall .Azt válaszolta.Nem próbálta meg elérni. A királyné! . hogy fogad.Nem is az.Roppant különös . aki szerencsétlen édesapámat ápolta az Hôtel-Dieu-ben. őfensége a kérvényem láttán megígérte. Ha ők se adtak magának kedvező választ.. akkor nagyon rossz emberismerő vagyok.Nem. . nagyuram.Mert a király jóindulatától olyan rokonság elismerését követelem. Aztán eltöprengett Andrée látogatásán a grófnénál. nagyuram. . 137 . hogy felfigyeljen magára.Egyszerűen nem tudom elképzelni.Kit? .Azt a személyt.Ez valóban az önző. . felkiáltott: . . őhozzá kellett volna fordulnia. Aztán hirtelen. az udvarba hívassa.A kegyek osztogatója. Az egyik Louis doktor volt. . .Én csak kétszer voltam Versailles-ban.felelte Jeanne.Hogyhogy? . de nem sikerült. aki még soha nem tagadott meg megérdemelt segítséget.

hiszen az imént. immár meggyőződve a grófné jóhiszeműségéről és őszinteségéről -. bárcsak úgy lenne! . hogy megrémít.Mégpedig? . akit egy cseppet se becsül. csak kétféle nő társaságában tekint el az udvariasságtól. . . s megnyittatom maga előtt a kapukat.felelte Jeanne. a bíboros még hercegi fölényének magasából beszélt vele. nagyuram! . hogy azt kell hallanom egy kérelmezőtől.Attól. A bíboros odament hozzá. Ambíció vagy vágy tüze égett a pillantásban. és mereven a szemébe nézett.Jézusom. .Majd meglátja . mit akar mondani? Megrémít! Megfogta a grófné kezét.mondta -.Hacsak nem festményen .kiáltott a bíboros. .Mitől rémül meg? .Komolyan gondolja? . igazán rendkívüli eset vagy rendkívüli szerencse volna.mondta aztán hangosan -.gondolta a diplomáciai pályára szánt udvaronc módjára -.Igen. az apa elzavarja a kérelmezőt. . mint nyílhegy az íjból. s most a bíborosnak mind a szívét. mint maga.mondta Jeanne bűbájos sóhajjal. Valami rejtély búvik meg ebben az ellentmondásban.„Különös . ez a hirtelen változás joggal lepte meg a grófnét. most mégis el kellett ismernie. sem a királynét. „Nahát .szólalt meg a szirén -.Jaj.Azzal.Nos . ha kell. .Félek. .Nemesi becsületszavamra! . Bocsásson meg. kétféle nővel nem udvarias.De mennyire! .Pirulok a szégyentől.kiáltott fel örömmel a grófné. Rohan értett a nőkhöz.” . grófné. nagyuram . akit szeret. mindenesetre tűz volt benne.Bizonyos vagyok benne. És valóban.mondta Jeanne mosolyogva. hogy rövid időn belül maga lesz a társaság középpontja! . hogy soha nem látta sem a királyt. mind az érzékiségét eltalálta. a királyné meg egyenest a kérelmezőhöz viszi annak az apának a lányát. . nagyuram. . hogy az olyan férfi. . hogy csak hízeleg.Ó. és azzal. szavamra.kérdezte a bíboros. és nagy tapasztalatai voltak. néha úgy elnémul.Ó. ha ez a találkozás egy agyafúrt kis bestia álarcában tetszelgő tisztességes asszonnyal egyúttal ugyanennek a nyomorgó asszonynak a teljhatalmú pártfogójával is összehozna. az borzasztó volna! 138 . ne mondja. grófné. Jeanne pillantása úgy röppent felé. . alig tíz perce.gondolta -.” . csodálkozom. hogy szóvá teszem. a legmagasabb rangú nemesség egyik hölgyétől. . magam viszem magát Versailles-ba. Talán udvariatlan voltam magához? . hogy kevés ilyen hódító asszonnyal volt dolga.Nagyuram .

hiszen most.Esküszöm magának. nagyuram.Így már igen. Majd Jeanne kezét az ajkához vonta.Igazán csodálatos lenne! .Egyezzünk meg abban.. és elég hosszan ott is tartotta. bízzék bennem! . bíboros úr .Ó. .Egy esztendőre! ez igazán nem sok. nem csapott be a tükröm!” . grófné. . Pusztán csak udvariassági látogatást. A bíboros meghajolt.Pedig úgy van.Nos. hogy kurtán csak bíboros úrnak szólítsa a herceget. . hanem egyenest jólesett neki.mondta a bíboros kifinomult. bíboros úr. mintha megsértődött volna valamiért.Nem. grófné. Szeretni nem szerethet.Máris megegyeztünk.Isten óvjon. . . tessék! . grófné. . úgy beszél. ami rendkívüli módon legyezné a hiúságomat. . nagyuram. A bíboros megfogta Jeanne kezét. hogy nemcsak hogy nem ütközött meg rajta. A grófné visszahúzta a kezét. nagyuram. mint udvariassági látogatást . hiszen meglehetősen gőgös természet volt. A főpap megütközhetett volna rajta.mondta a grófné. igazán mondom. aki még nem húzta ki kezét a bíboros kezéből. . mert még nem érdemelte ki a haragom.Akkor hát.Tessék? .kiáltotta s ismét közeledett. könnyed komolysággal. Nem magát. hogy lebecsüljön.Ó. „Lám.felelte az asszony mosolyogva. hogy több lesz. s most a főpap igazán tiszteletteljes csókot nyomott rá. hogy egy esztendőre elég vigasz azt tudnom . egyezzünk meg valamiben. hogy kivel van dolgom. nagyuram.. Bízzunk benne.És soha nem is fogom kiérdemelni. .Akkor viszont nem is kevesebbet.Na. . . hogy láthattam.Az imént bíboros úrnak szólított. .gondolta Jeanne. hogy maga udvariassági látogatást tett La Motte Valois asszonynál. udvariasság! . Jeanne visszaadta a kezét. . Immár másodszor engedte meg magának. de immár úgy álltak a dolgok. . hogy egy mákszemnyi rész nekem is jut egy ilyen kiváló és ilyen közkedvelt férfi szívéből.. . 139 . mintha kegyben részesült volna.Bízom. arra pedig ez idáig nem adtam okot.A mai naptól kezdve gondoskodom magáról. mert érzem eminenciádban.Ó. hanem engem alázna meg. nagyuram. ami egészen családias megszólításszámba ment. hogy kiejtsem a számon ezt a szót.folytatta a grófné -. igen.. .Ne beszéljen pártfogásról. . megismerhettem. . . tudom. nem mondok nemet..felelte a gáláns bíboros.

Bocsásson meg. ha már maga hallgat róla.. egy száműzött. grófné? Azt mondtam. A szegénység megpróbáltatásai és aljas ellenségeim szította küzdelmeim dacára van bennem annyi jó.Szívből kívánom. ötször. . .Nem az . nincs talán valahol a világban egy szegény testőr. A bíboros észrevette.Mert majd ő beszél saját magáról. .Talán meg fogja akadályozni. .Hogyhogy? . négyszer vagy ötször látogatta meg La Motte-nét a Saint-Claude utcában. . a férjek soha nem feledkeznek meg magukról. s ez ismét kellemesen érintette. higgye el nekem. hogy bízom magában.mondta utánozhatatlan gúny és ártatlanság keverékével a hangjában. rólunk fognak beszélni. bíboros úr! Háromszor.Mindhárman barátok vagyunk! . nagyuram. ami méltó eminenciádhoz. kristálytiszta szívemet. Azt kell mondanom. grófné. .Hiszen tudja.kérdezte a bíboros.Akkor hát barátok vagyunk.Ó.Hogyhogy hárman? .Jaj. mert maga megérti az én kalandozó. Aláírtuk.Egészen egyszerű a dolog. megesküdtünk rá? . A bíboros felállt. nagyuram. hogy miért nem beszélek róla? . maga túloz.Például azt mondják majd. nem ismerem az udvari szokásokat. ám mivel a karja nagyon is tárva volt egy egyszerű eskütételhez képest.Mondja csak.Tudja. pontosabban a beszédemből azt. hogy beszéljenek? .És ha ő beszél magáról? . .Hol van különben a barátság. akár mert utál. hogy La Motte gróf jól járt. .Kénytelen vagyok én szóba hozni. asszonyom. . .Mégpedig? . . . 140 . négyszer vagy ötször egy héten? . nos.. akit La Motte grófnak hívnak? . és közelebb ment La Motte-néhoz. a grófné könnyed..Akkor az emberek magáról.Mert szeretik magát. hogy eminenciád ki tudja majd válogatni belőlem. de jóságos lelkemet. . . a párizsi nép ismer engem.Hát már hogyne lennénk hárman. hogy lehetetlen. hogy az asszony most először értékelte az élcelődését. Szóval azért mondom. akár mert szeret. hogy Rohan bíboros a héten háromszor. tévedtem. grófné.vágott vissza a bíboros.kérdezte a grófné. hogy magának micsoda szörnyű emlékezőtehetsége van! . hogy hatszor vagy hétszer. Jeanne elnevette magát. rugalmas mozdulattal kisiklott a karok alkotta körből. vagy rosszul járt.

. egy ház.. hogysem a királynét ugyanúgy le ne venné a lábáról.mondta a grófné -..gondolta Jeanne.” 141 ..Ha maga menne.Egy miniszter nem férfi! . .” „Ez már igen! . nem a palotámról van szó. . . . ami már a közeli bizalmas viszony előjele volt.. . van nekem egy házam. .Egy miniszterhez elmenne. .Fejezze be! .gondolta a bíboros. . . hatalmas lépést tettem előre.Ahogy parancsolja.No és? .Két legyet ütöttem egy csapásra. . A bíboros közben leült.Mondjuk ki kereken: találkahely.. a bíboros gálánsan megfogta a kezét. Ha például. És ez alkalommal a csók tiszteletteljes.Hogy én nagyuram palotájába menjek.Világítson őeminenciájának! . de most ismét felállt. az enyém? Mégis hol? Eddig sose láttam.Ha nem tévedek. gyengéd és merész volt egyszerre. mint engem. „Hűha! .Fordítsa meg. ami a magáé.Hűha! . .. A főpap kiment.kiáltott ki a grófné.Fordítsuk meg a kérdést. miközben beült a hintójába.Maga imádatra méltó. és nem én? . A grófné elpirult.Viszont szerencsétlenségükre nem ismerik magát.. nem? .Holnap délelőtt tízkor megkapja a címet. Ennek a nőnek túl sok esze van. Nos.. azaz. .Szó sincs róla. Aztán olyan mosolygós ceremóniával köszöntek el egymástól.

Mesmer doktor Párizsban volt. amelyet megkísérlünk lefesteni. De tényleg. Ám ez az első elmélete ugyancsak elvont volt. amikor még alig volt üzleti élet Párizsban. mivel úgy tartották. hogy felesleges egy találmányt a születése pillanatától a nép szintjére leszállítani. s a delejelméletbe mélyedt. kilencszáz éven át a királyság idejét mutatta. El is vetette hát Mesmer ezt az első elméletét. Sokféle csillagászati elmélet keveréke volt ez. melynek segítségével a modern tudósok szemérmetes szerénysége manapság minden tudományos dolgot közkinccsé tesz. de még az előkelők tudományává sem lehetett tenni. görögből előráncigált tudományos nevet kapta volna. az Úr hatalmas jobbja most megfordította. valamelyest is fent hordott fejben megtelepedett. hogy a szokásos. hagyták hát. a mesmerizmus volt. pillantásunk a tegnapra essen! Az örökkévalósághoz viszonyítva mi ez a fél évszázadnyi távolság? Még csak annyi sem. Engedtessék meg. amikor engedélyt kért a királytól. ez a titokzatos tudomány. 1784-ben a divatos kérdés. mely magasan a többi fölött lebegett. Mesmer doktor 1777 táján a ködös álmokkal terhes Németországból egy felhőktől és villámoktól pukkadozó tudományt hozott be Franciaországba. számított-e hát valamit is a nép a kormányzói szemében? Nem: a nép a bőven termő föld. az a név bizony közszájon forgott. a tudatlan meg csak a villámokat. a tudomány titkaiba beavatott személy ismeri. s az aratás haszonélvezője a nemesség. mégpedig egy gyorsan ható fluidum közvetítésével. nemhogy népszerűsíteni. akiket resteknek. pedig abban az időben. a levegőben úszkált. tehát arisztokratikus cím birtokába lépjen. amennyi a tegnapelőtt és a holnapután között van. Ma minden más: Franciaország évszázados homokórára hasonlít. 1784-ben tehát egy személynév ajánlólevél volt. Azt igyekezett bizonyítani. hogy egy férfi nevét vegye fel. mivelhogy ehhez a nemesi testületet tudós társadalommá kellett volna alakítani. 142 .16 Mesmer és Saint-Martin Valaha. mint a ködök a magasabb hegyeken. sikert csak köznévtől lehetne várni. akinek a nevét ma csak néhány. következésképpen rengeteg szabad ideje volt az embereknek. melyet feltalálói nem valami pontosan határoztak meg. hogy meglátogassa. és minden. Ma éppen ellenkezőleg. amely az egész világegyetemet betölti. mire jó 1784-ben közkinccsé tenni egy tant? A népet több mint másfél évszázada nem kérdezték meg a véleménye felől. mindenki szívvel-lélekkel foglalkozott olyan kérdésekkel. a gazdagoké. melyek napjainkban a gazdagok és tudósok kiváltságává lettek. A villámok fényénél a tudós csak a feje fölött nyomasztóan sűrűsödő felhőket látta. Mesmer Németországban kezdte pályafutását az égitestek hatásáról írt értekezésével. De most hagyjuk a mát. Hogy megértse az ember. asztrológiai álmokkal vegyítve. a gazdag termés. akiket heréknek minősítünk és a tudósoké. hogy az égitestek a kölcsönös vonzást előidéző erő révén hatást gyakorolnak a lelkes állatokra is. amint magától Mária Antóniától megtudtuk. ahelyett. és különösképpen az idegrendszerre. hogy egy-két szót szóljunk Mesmer doktorról. ám a föld ura a király. s századokon át a nép idejét fogja mutatni. ismernie kellett a Galileik és Newtonok tudományát.

felvette a tőkét. Ez a vetélytárs. 143 . Ez a szó. magánpraxist kezdett a mesmeri módszer alkalmazásával. meg hogy ezentúl nem ásványi magnetizmus segítségével fog gyógyítani. Mesmer megtudta ezt a fájdalmas újságot. az ókorban is ismerték (például az egyiptomiak beavatási szertartásokban. Deslon. ott talált egy már befutott vetélytársat. tolvajt. a tanítványa. aki ismerte a híres titkot. mint amikor az ember éjszaka a lápok fölött libegő lidérc után fut. mivel az emberi lét két nagy szenvedélyét kölcsönözték neki: a szeretetet és a gyűlöletet. Mesmer gondolt egy merészet. Mesmer elkötelezte magát. azzal a feltétellel. a berlini akadémiával. száz személyből bizottságot alakítottak háromszáznegyvenezer frank tőkével. az akadémia a feltaláló ellen foglalt állást. hogy a mágnesességnek rendkívüli hatást tulajdonítottak a betegek gyógyításában. melyet Mesmer nem volt hajlandó évi harmincezer frankért eladni. hogy ezt meg fogja tenni. a kormány által kijelölt szentéllyel együtt alkalmazza az általa feltalált gyógymódot. azt állította. egész kis elméletet. A doktor nagy árat kért a jótéteményért. hogy a tudós felfedi titkát a részvényeseknek. hol ott felbukkanó tudománynak a csodáiról. hogy Mesmer ellopta tőle az eljárását. s ők a lángok között bevallották a különös vallást. a mágnes vonzó és taszító tulajdonságait. De nem volt szerencséje. Ez a kúra sok hívet szerzett Mesmernek. s igyekezett valami hasznot húzni ebből a kapcsolatból. Deslon. nem volt új találmány. majd néhány betegével a gyógyvizeiről híres Spába utazott. melyek alapján az ásványokat körülbelül olyan élettel ruházták fel. aki a tan apostola lett. hanem állati magnetizmus segítségével. tizennegyedik és tizenötödik század boszorkányainak tudományát. A lány három hónap alatt meggyógyult. hogy bolond. egységes rendszert fabrikált belőle. A doktort azonban katasztrófa fenyegette. s a nyomába eredt. s vállalta egy tizenkét éves májbeteg. a minisztérium tárgyalásokba bocsátkozott Mesmerrel. akit különben Hallnak hívtak. Breteuil a király nevében egész életre szóló húszezer frankos évjáradékot ajánlott fel neki meg tízezer frankos fizetést. Sokakat megégettek közülük. Alkudoztak. a harmadik meg azt mondta. melyet úgy ejtettek ki. ennek a tudománynak néhány összekapirgált foszlánya alkotta a tizenharmadik. melynek áldozatul estek. Franciaországba sietett. Mesmer nagy képzelőerővel megáldott ember volt. mint az embert. az első kettő válaszra sem méltatta. ha három. majdnem megőrült. Nos. mint valami felfedezést. hogy tegye közzé tanát az emberiség javára. a londoni királyi társasággal. az udvar mellette. és nem foglalkozik velük többé. Ebből következett.Az idő tájt buzgón tanulmányozták a mágneses jelenséget. kijelentette hát. és a mesmerizmus nevet adta neki. hogy a delejek haszontalan dolgok. többek közt egy Deslon nevű orvost. Ettől kezdve Mesmer hírneve nőttön-nőtt. Mesmer a delejességet összekapcsolta első elméletével. Mesmer hallott ennek a hol itt. csalót kiáltott. hogy a tiszteletre méltó professzor tudományát tegyék betéti társaságba. a görögök a delphoi jósdában alkalmazták). s a középkorban mint hagyományt őrizték. fekete hályogos lány kezelését. Ekkor egyik betegének az a kiváló ötlete támadt. Amikor idáig eljutott. ugyanis ahogy Bécsbe érkezett. közölte az elméletét a párizsi tudományos akadémiával. és visszatért Párizsba. Mesmer azonban felháborodott ezen a királyi garasoskodáson és visszautasította az ajánlatot.

És végül. ki elegendő erőt. vonszolta magával a mesmeri fluidum különös titka. inkább zenei kérdéseken civakodtak. nemesség hatalom nélkül. minden lelkek e nagy kérdőjele.a beavatottak szerint . merész lépéssel megpróbálta áthágni a való világ határait. az Enciklopédiá-ért rajongtak. amely fluidum . valóság nélküli nyugalom. azaz a kijózanodás felé terelnek. mindenütt szenvedélyt hajhásztak. hogy szakadék szélére érkezett. kivéve a Beaumarchaisét. minden baj orvossága. Nyugtalan. s mindenütt nyomor. s érzi. de a lelke fel volt ajzva. különös. társadalom bizalom nélkül. melynek egy csücskéről Mesmer fellebbentette a fátylat? Voltaire meghalt. Bizony így van ez: való igaz. aki még keserűbben nevetett. melyet a filozófusok az igazság. amelyek egyébként a nagy átalakulásokat előzik meg. kívülről nyugodt társadalomnak látszott. Egy új opera bemutatása jobban foglalkoztatta az emberek képzeletét. mintha ismeretlen akadállyal találná szemben magát. valami többet kicsikarni a fukar égtől . Gluck-pártiak vagy Piccini-pártiak voltak. Mindenütt Mesmerrel foglalkoztak. olyan időszak volt ez. egyértelmű igazságok gyorsan népszerűvé válnak.visszaadta a beteg egészségét. vagy Beaumarchais emlékirataiért lelkesedtek. Elfeledni a többieket. ország kereskedelem nélkül. hogy a kormányzás vagy a szabad akarat komoly kérdéseivel foglalkozzanak. tudást. mint az Angliával kötött béke és az Egyesült Államok köztársaságának elismerése. hogy Isten létét merészelje tanítani. s mindenféle újdonságot örömmel fogadtak. játékba belefáradt hölgynek frissítette fel az idegeit? Melyik fiatal lány pillanthatott a jövőbe delejes önkívületében? A jövő! Minden idők e nagy szava. belefáradt a lehetőségek határait s minden dolgok lényegét megmutató tanokba.olyan nehéz megérteni. mintha a társadalom belekábult volna valami mesterkélt jólétbe. a józan eszűeknek viszont őrültséget adott. Franciaország népét tehát feltartóztathatatlanul vonzotta. hogy a titokzatos dolgok is ellenállhatatlan vonzerővel hatnak minden népre. Fárasztó volt ez az állandóság nélküli. az őrülteknek józan észt. bátorságot érzett volna magában. Az emberek felületesek lettek hozzá. hogy az emberek mindezek reményében az ismeretlen felé fordultak. Rousseau meghalt. de nem kevésbé igaz. hogy vége lesz. mint mestere. melynek azonban már látszott. amikor az emberi szellem.Az időpont kedvező volt. hogy csak magunkra gondolhassunk. érzi. Végül is mi volt a jelen? Királyság csillogás nélkül. elszigetelt királyi család. s vele a vallásos filozófia: nem volt olyan gondolkodó. szégyen. Mit csinált? Kin alkalmazta isteni csodatetteit? Melyik nagyúrnak adta vissza látását vagy erejét? Melyik éjszakázásba. A népek életében vannak olyan pillanatok. hogy belépjen az álmok és a képzelet birodalmába. hogy a világos. Franciaország ekkor ilyen pillanatát élte. mint amikor az erdő széléhez közeledve megsejti az ember a pusztaságot a ritkuló fák mögött. bár nem látja a meredélyt. habozik. új. és Franciaországban egyszer sem harsant nevetés. 144 . ismeretlen forrásokból meríteni a hosszabb élet biztosítékát: makkegészséges szervezetet. félelem. putrikban éhező pórcsaládok. amikor az egész nemzet megáll.

mondván: hasonlóan büntet különböző bűnöket. se másikat. milyen következményekkel jár egy ilyen erkölcsi lecke. s ahelyett. hogy az embereket a különböző felfogások alkotta kör valamelyik pontjára elhelyezze. úgy beszél róluk. akikben nem hisz. minden testnek azt. szatén térdnadrágban. hogy azt mondaná: az emberek egyenlők. aki később elárulta. És mintha ez a század azt a megbízást kapta volna. melyeket őrültségnek bélyegez azon egyszerű oknál fogva. akiről már nem beszéltek. mint a király. amit szeret. érinthette. vezető nélküli társadalomra. Mesmer viszont itt volt: mindenki láthatta. Igen: ott azért az ismeretlen dologért harcoltak. amely szinte akaratlanul annak a száján is kiröppen. selyemharisnyában és piros sarkú cipőben. amire szüksége van. vagy La Fayette. de a kormányokat is megrendíti. akit a tetejében vaslogikával vértezett fel. s a királynak abban se volt semmi része. kitalálja a következő formulát. hogy isteniek! Képzeljük el végül Epikuroszt fehérre rizsporozva. képzeljük el a köztársaságpártit. a spiritualizmus hirdetője. ez a férfiú a különböző kultuszok ellen beszél. aki Deslon doktor nélkül. aki tagadja: Minden értelmes lény király! Nos. aki szereti. Csakhogy ez a távoli háború. mint maga a vallás. hogy leráncigálja a trónjukról az isteneket. amely nemcsak egy másik nép. hanem egy másik világ háborúja is volt. aki ez alkalommal nem éri be vele. képzelhetjük. mivel soha nem tudnak egymással megegyezni. aki rendkívül udvarias és megértő a királyok iránt. és majdnem mindig előidézői az emberiség nagy sorscsapásainak. akiről még nem beszéltek. és minden szívnek azt adja. verejtékén tartották fent a nemzeti hősiesség intézményét. mi több. a szabadság szóval fordítanak. Most pedig tételezzük fel. akit Párizsba érkeztekor senki sem támogatott (még a királyné sem. abból a célból. hímzett frakkban. s elbűvölő szónoki tehetséggel áldott meg a teremtő.Régen a háború minden franciát közelről érintett. a kiváltságos osztályból való úriembert. A királyok a nép vérén. amit a képzelet mint vonzót egy erkölcsi paradicsom vágyálmához csak hozzátehet. egy eszmékkel. örökké az ismeretlenség homályában maradt volna. képzeljük el ennek a férfinak háromirányú támadását. Mindent összevéve talán okosabb volt Mesmerrel. hogy valószínűleg soha senki sem fogja látni se egyiket. akiről soha nem beszéltek. amit az amerikaiak függetlenségnek hívnak. az okozatot bünteti anélkül. amely egy reményét vesztett. s ami a párizsiak nagy többségének a szemében a vágyak netovábbja volt: Mesmer is érinthette őket. hogy ez a kísértő. véget ért. de amit a franciák egy elvont eszme nevével. pedig ő ugyancsak pártfogolta honfitársait). a német orvossal foglalkozni. vagy Necker. gyengéden magához akarja ölelni a népet. Mesmerrel. a materializmus hirdetőjével szemben ott állt Saint-Martin. hogy figyelembe venné az okot. akinek a tana gyógyír volt azon lelkeknek. aki hat év alatt immár másodszor hozta lázba Franciaországot. Saint-Martin rövid úton hatályon kívül helyezi a társadalmi törvényt. Így hát az a férfi. aki az „ismeretlen filozófus” kitüntető címet viseli. hogy mindenkinek szellemi képességei szerint juttasson. Epikuroszt. azaz sziklazátonyokkal telehintett 145 . mint megannyi kultuszról. nos az a férfi jobban foglalkoztatta a közvéleményt. mint Lord Cornwallisszal vagy Washingtonnal. akiket sértett a német orvos pozitivizmusa. szerelmes belé. mindent összegyűjt. Képzeljük el az ateistát szívmelengetőbb vallással. az a férfi. most az egyetlen francia háború az amerikai háború volt. flitteres mellényben. akik olyan messzi voltak. ami képtelenség.

mint ami Caesar halála után. 146 . melyre most először meredt egy kíváncsi. amikor ez a lélek ember alakban megmutatkozik előttetek. akinek az a megbízatása. könyörületes. minden kiváltságosát két ellentétes vágyálom megvalósulását kívánó táborra osztotta: az egyik a lélek. aki Franciaország minden gondolkodó szellemét. figyeljetek rám. hű lelkek. De hát mi mást is láthatott ennek a különös XVIII. ha érdeketek és kíváncsiságotok hajt benneteket.Figyeljetek rám .” Tegyük hozzá. hivő szívek. kiemeljen a képességek és a teljesítmények egyenlőtlenségéből. a másik az anyag dicsőségre jutását várta. hogy megértsetek. könnyed materializmusa fröcskölt szanaszét. Augustus hatalomra jutása előtt történt. a királyok pedig hagyták. s türelmetlenségében és kisemmizettségében égett a vágytól. tehát a polgárság és a nép. A gondolkodó előtt. hogy az ismeretlen filozófus rejtelmekkel vette körül magát. miként Napóleon a feudális és a polgári világ között. amely majdan az övé lesz. hogy boldogítsa a többieket. hogy oly nagyon vágytak ábrándjaik megvalósítására. És Saint-Martinnak igaza volt. Így dolgozott hát e két férfi. vallásosan misztikus lényegéig lehatolni. aki nem akarja róluk letépni a fátylat. vagy inkább csak akkor figyeljetek rám. semmisüljetek meg mind. és amelyben ő maga intézi az ügyeit. Nem csoda. a legönzetlenebb könyörületességre képes. Olyan dolgokat mondok. hacsak nem egy világ szétesését. életműve körül tényleg ott álltak annak néma védelmezői. aki a leghőbb szeretetre. sűrű sötétben. ha nem érintenénk e komoly kérdéseket.távol a kémektől és élősködőktől . mert nem lesz könnyű. felsejlett a polgárháború és az anarchia réme. aki még nem ismerte ennek a társadalomnak a másik életét. hogy harmadik rend. mint amit mondok. e fölött a rejtelmes elmélet fölött.mondta -. ti alacsonyabb rendű lelkek. szerető lelkek tömörültek. és igyekezzetek megérteni engem. melynek senki sem tudott sötét. amiket mintha egyáltalán nem akarnék mondani. . századnak a végén. komoran és féltékenyen őrködve tanai fölött. aztán. hogy igen zavaros lelkiállapotba kerültek az alantas társadalmi rétegek. hogy ellophassa a szent tüzet. akiknek elvette a józan eszét. hogy megsemmisíti Istent és megsemmisíti Krisztus vallását. ezért gyakran úgy tűnik majd. egyszersmind fenyegető pillantású alak tekintete. s amely éppen csak megsejtette. hogy azzal melegítse azt a világot. ahonnét ennek az elfajult nemzetnek a testi jóléte. a férfiak hatalomra. hajoljatok meg. hogy benneteket lényegetekben. az innét kiszivárgó zajok mennydörgéssé öblösödtek. Augustus volt a mezsgye a pogány és a keresztény világ között. Talán kicsit hosszúnak tűnt az olvasónak ez a kitérő. alázkodjatok meg. hogy a tan odaadó hívekre lel. E kivételezett szférák alatti légrétegekben az eszmék eltorzultak és összegabalyodtak. dicsőségre és örömökre vágytak. a tévelygések és az igazság könyve köré pedig a kegyes.szigettenger-társadalomra hull. Így csoportosult az egyik tábor a Mesmer dézsája körül. hogy félrecsússzon a koronájuk. hogy mást mondok. hogy foglalkoznak vele. mondván: „Válasszátok ki magatok közül a legmagasabb rendű lelket. amelynek az egész világ politikájává kellett volna válnia. azt. mint Prométheusz. valami ahhoz hasonlót. Közben mindkét férfiú arról álmodozott.arról a nagy társadalmi elméletről. érzéki élete. aki mindeneknél jobban áhítozik rá. de bajos volna megérteni e kort. tehát a szenvedésben való egyenlőségben jogaitokba visszahelyezzen. a titkaimat nem fogom felfedni az előtt. a kivillanó fények villámlássá erősödtek s így érthető. Akkoriban a nők gyengédek és bolondosak voltak. nyugodt körülmények között szeretett vitatkozni . hogy teret adjatok ama lélek egyeduralmának. amely rétegeket később úgy nevezik.

a nézők között nagy sustorgás támadt. A tiszta. amikor La Motte-né elegánsan. s akit. akiket thesszáliai rabszolgáik vittek el a nagy dáridók után. szóval. megbizonyosodhattak felőle. az a fénytelen tekintetű hölgy is. Az idő megenyhült. akit az imént láttak a hajdúi karjaiban. talán most már érthető. hogy végre leszámolnak a téllel. hogy a bámész sokadalom. sem más életerős angyalok nem tudtak meggyógyítani vagy ismét életre kelteni.17 A dézsa Miután ez előző fejezetben sebtében felvázoltuk a kor képét és amaz emberek portréját. Két nap telt el azóta. hogy egy királyi hercegnő kíséretében megnézze. az a hölgy. Utcaseprők hada tuszkolta az utolsó sáros. mint ama római hölgyeknek. hanem mert túlontúl sokat álldigált az operacsillagok vagy az olasz színház primadonnái előtt. Lám. fekete patakokká szétolvadt hókupacokat a csatornába. mint a katonák. amit már mindenki látott. avagy azt a tábornokot. de legalább a hajlam. Ez utóbbiak elvették a nagyvilági hölgyektől a szeretőiket és a férjüket. s a járműveken és hordszékeken kívül két-háromszáz kíváncsiskodó is ott toporgott a sárban arra várva. miért iparkodtak oly eszeveszetten a párizsiak. hogy a tömeget nemcsak a férfiak kiléte érdekelte. Lajos tehát . akinek idegfájdalmai vannak. akik. kék égbolton éppen felragyogtak az első csillagok. hogy Isten az egészséget és a betegséget a családfa tanulmányozása nélkül osztogatja. fel ne ismerte volna a béna kezű vagy lábú herceget. s olyan odaadással. no nem a sok menetelés miatt. most Mesmer dézsájától várja azt. a lakájuk segítette ki őket a kocsiból. lám. hogy a meggyógyult betegek kilépjenek a házból. címeres kocsijukon érkeztek. és ezek a szőrmebundába vagy szaténköpenybe bugyolált csomagok kiváló vigaszt nyújtottak a rosszul öltözött. cipelte be őket a házba. boldogan és büszkén serénykedtek. akinek a lába felmondta a szolgálatot. 147 .megengedte a királynénak. És ez nem túlzás: akkoriban vetélkedés folyt az udvari hölgyek és a színházi kisasszonyok között. melyek az ő derék Párizsában nagy port vernek fel . Ez a ház volt Mesmer doktor háza. sem a divatos színészek. ha nem is a kíváncsiság. olvadt. elesett beteg eltűnt a nagy kapuboltozat alatt. az előbbiek ellopták a színházi kisasszonyoktól a kollégáikat meg a távoli rokonaikat. hogy értékelje az újdonságokat. amikor rohamra indulnak. vagy a meggyógyítandó betegek belépjenek a házba. La Motte-né fiákerén kívül jócskán ácsorogtak a ház előtt mindenféle járművek meg hordszékek. a gazdagság minden külső jelével felékesítve fiákerbe ült. Ahányszor egy-egy ilyen sápadt képű. majd megállt a Vendôme téren egy méltóságteljes küllemű ház előtt. hogy jelen legyenek Mesmer nyilvános kezeléseinél. hogy Rohan bíboros La Motte-nénál járt.akiben megvolt. akikről a legtöbb szó esett azidőtt. amit másutt hiába keresett. kiéhezett bámészkodóknak. melynek magas ablakai fényesen ki voltak világítva. amely a báltermek meg a színházak bejáratánál épp elégszer látta már az élvezetre éhes arisztokratákat. vagy a kicsapongásoktól és éjszakázástól a végkimerülésig elgyengült. s akinek úgy kókadozott a feje. s bizony ritka volt. XVI. Mondanunk sem kell. A betegek majdnem mind gazdagok és nemesek voltak.

Erről az oldalról tehát teljesen eredménytelen maradt a kutatás. amellyel a bíboros az arcképes dobozka iránt viseltetett. Ettől kezdve ő irányította minden ténykedését. a tökéletes felejtés állapotába ringatta. hogy szerinte ki a doboz tulajdonosa. hanem kiszedi a betegből a lélek fájdalmas titkait is. hogy Párizsban egy ideje felbukkant egy férfi. ő tartotta kezében az összes szálakat. s az Operában maszkabál volt. a titokzatosság segítségével kell megtudni a sok titok varázsszavát. ámuldozó és főleg morgolódó tömegen át ment be a házba az álarcot viselő La Motte-né. hogy a Vendôme térről egyenest a királyi palotába mennek. Ez a sok német hölgy mind igen jótékony volt. Jeanne tehát mindhiába kérdezősködött a két hölgy után. A tudós doktor a legfelajzottabb szervezetet is lecsillapította. amit a királyné honfitársnői iránt tanúsított. Versailles-ban legalább százötven-kétszáz német hölgy lakott. ez biztos nem halálos beteg. Jeanne jelleméből fakadt. Látták. akkor először is a bíboros rájön. amelynek megvolt az az előnye (vagy hátránya). s ezek a hölgyek úgy tervezték. 148 . Aznap ugyanis éppen a nagyböjt félidejénél tartottak. hogy érdeklődjék a német hölgyek jótékonysági intézménye felől. s főleg azon a rendkívüli érdeklődésen. aztán meg nem lett volna meg az élvezete és érdeme. de ma este éppen a legismertebb nevek viselői közül sok beteg arcát szatén álarc fedte. s a felüdült lélek tökéletesen alávetette magát új urának. hogy a jótékonysági irodájára cégtáblát tegyen. egy isteni sugallattól megáldott csodatevő. hála annak a nyílt rokonszenvnek. s a nevük ugyanolyan nagy zúgást váltott ki a tömegben. mit gondol róla Jeanne. Elment Versailles-ba. Egyenes derékkal. hogy minden akadály ellenére egyedül derítse ki a dolgot. aki rájött. Előbb az egyszerűbbet alkalmazta.Némely udvari hölgyeket ugyanúgy ismert a tömeg. mivel a Jeanne-t meglátogató hölgyek eljárásában volt valami titokzatos. hogy sohasem hazudott. ám egynek sem jutott eszébe.Na. Nos. a hálás lélek minden gondolata olyan nyelven jutott el hozzá. Ott természetesen semmi felvilágosítást nem kapott. s így legalább a tömeg zsivajgását megúszták. s nyomában szájról szájra járt ez a mondat: . hogy kedvére volt az ismeretlennel való harc. Versailles-ban egyetlen Andrée nevű német hölgyet sem ismertek. És mivel a bíboros hirtelen támadt kedvességének a kulcsa a doboz tulajdonosának a nevében rejlett. És ha a hölgynek kutya baja. Ha egyenest Rohan bíborostól kérdezi meg. hogy ez az ember nemcsak a fizikai bajokat gyógyítja. E csúfolkodó. hogyan lehet kiűzni az emberi testből a betegségeket meg fájdalmakat. hiába ismételgette. lévén az Andrée egyáltalán nem német név. vajon mit keres Mesmernél? La Motte-né sokat töprengett a Rohan bíborossal folytatott beszélgetésen. mint ahogy volt valami titokzatos Rohan bíboros megdöbbenésében meg elhallgatásaiban is. hogy az egyiket Andrée-nek hívják. mint a férfiakat. Hallott róla. határozott léptekkel ment. amint mindenható ördögűző szavai hatására betegeinek szívós ellenállása megtört és rabszolga-engedelmességgé szelídült. Tudta. La Motte-né két módszert agyalt ki a név kiderítésére.

egy csillár alatt. utolérte. Egy inas megfogta a dézsa fedőjébe akasztott hosszú kötél egyik végét. 149 . A fedőre vasgyűrű volt erősíve. és Vaudreuil úr egy hajtincset. könyörtelenül vájkált a titkaikban. hogy az egyes testeknek átadott és általuk átalakított életfluidumok hatása meg ne szakadjon. hogy ki-ki azon gyakorolja természetfölötti megsejtő képességét. hogy mindnyájukat egy láncban. az éjszaka zajait és hidegét. fáradhatatlanul kutatott bennük. amelyért fele vagyonát feláldozta volna. s ezek hatására a betegek meggyógyultak. s így az életmentő dézsa minden testbe eljuttatta hatalmas melegét és újjáteremtő erejét. melybe sápadt fényű. komolyan vagy nyugtalanul várták a kezelés eredményét. Aztán a betegek az orvos utasítására egymáshoz érintették a könyöküket. megleli különös kutatásainak főnixét. s bemehetett egy szalonba. amely kikergeti a vadat a bozótból. s a segítségével leleplezheti a doboz tulajdonosnőjét. Ily módon garmadával lehet csodálatos titkok birtokába jutni. melynek rendeltetését mindjárt megértjük. Közönyösen. Ezt a kádat hívták Mesmer dézsájának. hogyha részt vesz egy ilyen szeánszon. egyszerre járta át a dézsában összegyűlt elektromos hatás. Az ember áthaladt az előszobákon. s visszahurcolta a gazdája lábához. nagy fedővel letakart kád állt. Fura jelenet volt ez az orvosi szertartás. nyomába eredt. a többi lelkek közé vegyült. hogy aztán ezekkel annak rendje és módja szerint megteljenek a dézsa alján fordított helyzetben leállított üvegek. ahol a betegek gyülekeztek. s ez a víz a fedő alatt összesűrítette gyilkos páráit. A szalon közepén. amelyért a világ összes gyerekét odaadta volna.Sőt mi több. s ahol már biztonságban érezte magát . melynek hermetikusan zárt ablakai kirekesztették a nappal világosságát és levegőjét. ha egy pillantást vetünk a betegekre: férfiak és nők vegyesen. Így a titokzatos áramlatok keresztezték egymást.a végén kibányászta a szív mélyére temetett titkot. Így hát a tiszteletre méltó doktor házánál ki lehetett választani a legmegfelelőbb titkot. Mi erénye volt hát ennek a dézsának? Majdnem egészen tele volt kénes elemekkel dúsított vízzel. miután a varázsló első parancsszavára a lélek kiröppent a test börtönéből és bejárta a világot. sápadtan és összetörve ücsörögnek a kád köré helyezett karosszékekben. s oly jól végezte a dolgát. majdnem elhaló világot nyújtó gyertyák égtek. Ezért iparkodott hát olyan nagyon abba a terembe. hogy ennyire felcsigázta a párizsiak érdeklődését.mint a vadászkutya. felmutatta a szolgálattévő kapusoknak a szükséges papírokat. semmiféle lepel nem titkolta fémoldalainak mezítelenségét. Duras-né ekképpen talált meg egy dajkaságban ellopott gyereket. körbegyűrűzte vele a beteg testrészeket úgy. Ezeket a vallomásokat látók vagy látóasszonyok tették Mesmer doktor delejkúrái után. amely doboz pillanatnyilag gyötrő kíváncsiságának tárgya volt. s így nem meglepő. Chantoné grófné egy picurka angol ölebet. és La Motte-né arra számított. Sehol egy dísz rajta. hogy . s rajta hosszú kötél. ahová elbújt. a vállukat vagy a lábukat.

s ekkor láthatatlan zenészek megszólaltatta láthatatlan zeneszerszámokból édes. 150 . meg azokat. hogy milyen érzés. hogy felismerhetik. s nyilván valami különös dolgot közöltek egymással. mint ahogy az ember színházba megy. s a jelenlevők kedvükre kigyönyörködhették magukat a sápadt homlokban. a vonagló ajakban meg a vér gyorsabb áramlásától lassan márványos színűvé váló szép nyakban. s úgy jöttek Mesmer házába. A lélek is megadta magát. a melegbe. Az üvegharmonika hangjaihoz hamarosan más hangok is csatlakoztak szép harmóniában. amely a dézsa lyukaiba illett. Az imént még a meglepetés élénkítette fel az arcokat. a szíve vagy a feje felé irányította. melyeknek gőzeiben a leglázongóbb agy is elnehezedett.a kezében tartotta szatén álarcát. bár remekül érzik magukat. amikor átvágott a tömegen. ismeretlen neszezése volna. ha a test bajai ostromolják. akár pedig mint egyszerű nézők. s megtelt bódító illatokkal. előjött arról a rejtekhelyről.Húsz-harminc beteg ül a dézsa körül. akár mert tudni akarták. egy néma inas kötéllel összekötözi őket. A kezelés elején lágy. mert ezután még felajzottabb figyelemmel bámulták a fiatal nőt. szívszorító zene kúszott az illatokba. s most úgy festenek. megzabolázta és átalakította az anyagot. átható meleg kezdett gomolyogni a teremben: lecsillapítandó a betegek idegfeszültségét. lelküket borzongató gyönyör járta át. melyeket a dézsa lyukaiba dugva. Mesmer jelenlevő rajongó hívei közt volt egy kicsit különc öltözetű. A fluidum hatására elkezdte szörnyen forgatni a szép szemét. szép. ahol megbúvik. akik részt vesznek a kezelésben. Ekkor minden beteg a kezébe vett egy-egy vasrudat. A feje hátrahanyatlott a karszék támlájára. aki . A másik osztály képviselői a kételkedők vagy a kíváncsiak. amikor az elvarázsolt dézsa köré gyűlnek az emberek. vagy nemigen törődött vele . mint valami puha tűznyelv. Mintha csak a természet valamely rejtelmes. hanem üdvözült boldogság: testüket. jelezve. Ez a kristálytiszta muzsika ellenállhatatlan erővel hatott az idegekre. Az egyikbe a betegek. fokozatosan a padlótól a mennyezet felé emelkedett. közvetlenebbül magukba vezethetik a gyógyító mesmeri fluidumot. A kíváncsiak közt volt La Motte-né is. Ekkor ketten-hárman összehajoltak. mint Laokoón és fiai a kígyók tekervényeiben. S most néhány szót a szereplőkről! A szereplők két osztályba sorolandók. most lassan-lassan a minden érzékeny ponton simogatott testi kielégülés rajzolódott ki rajtuk.mivel eszébe sem jutott. és a rudat a mellkasa. és szívük teljes hevével igyekeznek célt érni. Már nem szenvedés vagy szorongás tükröződött a csendben ülő vagy halkan sóhajtozó kezeltek arcán. akiknek kutya bajuk. A betegek átadták magukat e levegő kéjes hatásának. s csak a betegeket bámulták. csupán tanulmányozni akarták ezt az új fizikai elméletet. fiatal nő. hogy meggyógyuljanak. a keze meg rángott. s most szabadon és ujjongva áradt szét az egész testben. hogy a mágneses fluidum elárasztotta a testét. az inas is sietős léptekkel eltűnik. akik azért jöttek ebbe a terembe. melyet akkor tett föl. mely még az állatokat is megdöbbenti és elkápráztatja: a sziklák visszhangspiráljaiban nyargaló szél siráma. de előbb megmutatta a betegeknek a vasrudakat. az igazi szereplők tartoznak. ahol a betegség fészkelt.

akiről könnyű volt kitalálni. egy függöny mögött: ő mindent látott. A legtöbb betegnél hirtelen állt be a krízis. egyik a másikra támaszkodva. Erre az a férfi. összeszorította a száját. fojtott. mire mindenki odakapta a fejét. amit az ő nyomozása egymagában nem tudott elérni. Bizonyos távolságra lemaradva tőlük egy férfi kísérte őket.ami főleg azért volt érdekes. aki a többi kíváncsiskodóval együtt betolult a másik terembe. Ebben a pillanatban nagy sikoltás röppent föl a rángatózó nő ajkáról.Ó! .suttogta -. Hamarosan férfiak és nők követték fiatal társnőjük példáját. karcsú. hallotta. mert a fiatal rángatózó nő éppen a tajtékzó boldogság tetőfokára hágott -. mely megtette érte azt. hogy belső inas. Ám ebben a pillanatban a rángatózó nő behunyta a szemét. s aki miatt Rohan bíboros érdeklődik irántam. mondom. ez bizony az a jótékonysági hölgy. Az egész idegrendszer izgalmi állapotba került. 151 . lábukat. ahová a betegeket szállították. uraim. a királyné! Erre a szóra Jeanne összerándult. amelyet La Motte-né néhány nappal korábban megcsodálhatott. Ebben a pillanatban egy férfi jelent meg a teremben: senki se látta belépni. nyögések. hogy már jó pár perce nem tudta levenni róla a szemét. és sóhajok. viaszfehér kéz volt. amint egy férfi felkiált: .De hiszen ez ő. és szép. sikoltozások közepette a karjukat. Hosszú botot tartott a kezében. s aki éppen La Motte-né mellett állt. Ez az arc annyira lenyűgözte. . S mélységes meggyőződéssel.Az ajtó mellett egy lépcsőoszlopnak támaszkodva állt. okos és derűs arca nem hazudtolta meg a jelenés kissé isteni jellegét. La Motte-né figyelmét is a mesmeri fluidum delejezte fiatal nő arca vonta magára. Amikor ez a művelet befejeződött . majd egy szempillantás alatt átvitték őket a szomszéd terembe. mert már ide-oda dülöngéltek a karosszékükben). aki már az előbb azt mondta: „Ez ő!”. az agy telítődött zajokkal és illatokkal. hogy nem téved. ki az az ő. mely rohamnak a mester a krízis nevet adta. hogy ő! La Motte-né éppen meg akarta kérdezni. titokzatoskodó hangon kiáltotta: . s a híres dézsába mélyesztette. s a kezével tétován kapálózott a levegőben. s hálásan a véletlennek. La Motte-né. sápadt. senki sem tudta volna megmondani. közelebb lopakodott. de őt nemigen láthatták. S ez a kéz nem éppen az a finom.Nézzék. Csak nem a dézsából lépett elő? A vizek Apollójaként talán a terem illatos. Jelt adott: az ajtók kinyíltak. és mindegyik gyors mozdulattal felkapott egy-egy beteget (éppen jókor. A két nő viselkedése annyira magára vonta La Motte-né figyelmét. hogy került oda. amikor két hölgy lépett be az első terembe. fejükét rángatták: rohamot kaptak. bár nem viselt egyenruhát. aki a múltkor este nálam járt. muzsikás gőzéből sűrűsödött emberi alakká? Mindenesetre ott termett. hogy egy lépést tett feléjük. húsz megtermett inas szaladt be.

asszonyom.suttogta a legtöbb jelenlévő -. hogy a többi csoportban is elhintse és terjessze az újságot.Ó. Erre a kihívásra a két hölgy rémülten szorította meg egymás kezét. Az a királyné.Tényleg .Nem. asszonyom . és be is bizonyítom. a lila párnákon. mert felséged itt veszélyben forog.Uram .fordult a kiabálós emberhez. ki meglepődve. ez lehetetlen. . hogy ez a királyné? . amíg felséged fel nem teszi ezt az álarcot.Mi baj van? . . uram. csak nem azt akarja mondani. hogy odajussanak a rángatózóhoz.A királyné Mesmernél! .kérdezte az idősebb -. nem? .Hát az a fiatalasszony ott ni. álarca volt.mondta valaki -.Ó .Megismer? .mondogatták megint. semmi kétség nem fér hozzá . hogy sikoltson egyet. . hogy a királyné itt van? . melyet a rángatózó nő nyújtott. Jeanne egyetlen mozdulattal letépte az arcáról a maszkot. aki Mesmertől egyenest az Opera báljára készült. s most rajta volt a sor. élénk érdeklődéssel nézegették a dézsát. S már ott is hagyta beszélgetőtársát. asszonyom. . . szinte hihetetlen a hasonlóság.Azért. Jeanne elővette a zsebéből a képes dobozkát.De hol? .Ismeri a királynét. 152 ..felelte rendíthetetlen nyugalommal a vádló férfiú.mondta zavartan.A királyné! . .kérdezte.De mikor. szembe találta magát azzal a két hölggyel. . asszonyom . különösen éles pillantású férfi volt -. de máris uralkodott magán. asszonyom.kérdezte a hölgy. akik arra várva. aki egyébként igen erős testalkatú. hogy nem tud uralkodni a rángatózásán. telt. ki rémülten. mint a többi nőnek. La Motte-nénak is. .Egész egyszerűen arra.Ezt nálam felejtette .Nézzen oda! .A királyné delejes rohamban! .Hogyhogy? . piros képű. . .Én viszont megismerem. Jeanne ekkor megpillantotta az idősebbik arcát.mondta az ismeretlen nagy nyugalommal. Ám alig tett néhány lépést az ajtó felé. csillogó szemű. kockázat nélkül kérdezősködhetett hát. .felelte a férfi. és miért van így felindulva? . A hölgy hátrahőkölt.mondta. a botokat meg a fedőt.kiáltotta egyszerre több hang is. .Egy szót se szólok. . hogy ez az asszony a királyné .De mire alapozza. Jeanne elfordult a majdhogynem felháborító látványtól. akinek olyan heves rohama van. .

higgyen leghűségesebb szolgálólányának. . hogy?.És odaadta az álarcát a királynénak. . menjünk . senki.folytatta Jeanne. asszonyom . amit tettem . hogy őfelsége távozzék innék. . aki még most is habozott. amit mond. na.mondta a királyné nagyot sóhajtva. hogy azt tettem.Ó. Lamballe hercegnőhöz fordult: . A királyné gépiesen feltette az álarcot.Hála Istennek. ha méltóztatik egy órácskára fogadni. 153 .. hozza vissza nekem ezt a dobozkát. hogy felségedet megismerik. hogy azok csak az utcára nyíló kapunál tudtak megállni néhány másodperc múlva. . mert úgy vélte. asszonyom.Nagy megtiszteltetés lesz számomra. nincs vesztegetni való időnk . jöjjenek . jól tettem. amíg csak el nem tűntek a szeme elől. A hercegnő könyörgően nézett a királynéra.Jól van. ő tudni fog a dologról. És olyan hévvel vonszolta maga után a két nőt.suttogta. La Motte-né a kapuban maradt.mondta a királyné. Kéresse Laurent kapuőrt.Tegye. hogy felséged szörnyű veszélyben forog. aki azt állítja. könyörgök.A továbbiakat pedig majd meglátom. Weber! Sebesen odagördült egy hintó. hogy fogadjam? . felfigyelnek a jelenlétére.Nincs hőbb vágyam.Senki sem látta felségedet? .Kérem felségedet. .Nos. .Most pedig jöjjenek. támogasson.súgta a másik nő a királynénak...Azt hiszem. . hogy a királyné kezdi türelmét veszteni.Megmagyarázná végre. .Ó. s félő.Ejnye. . mégpedig tüstént. S mivel Jeanne látta. ha egyszer majd mindent elmondhatok felségednek. .Miféle veszélyről beszél? .mondta Jeanne.. eléggé eltakarja a köpenye csuklyája.Kommen Sie da.Könyörgök. Hosszú történet. Kiáltott: . a két hercegnő egy pillanat alatt beszállt. majd La Motte-néhoz fordulva hozzátette: . . . . mint hogy megmagyarázzam felségednek a viselkedésemet. .Azt kérte.

. íme: „Milyen veszedelmek érhetik annak az országnak az alattvalóját. irigylésre méltó sikert aratna a szalonokban. .Megtenne nekem egy szívességet? . . higgye el. . aki az imént felhívta a jelenlévők figyelmét az állítólagos királynéra. hadd tudjam.kérdezte a hírlapíró. óriási siker lesz. darabját két frankért. Van-e cenzor. amelynek a királyát egy rohamokat kedvelő királyné kormányozza?” A hírlapíró elnevette magát. hogy az a fejezet. . megkocogtatta egy kopott ruhás. kivéve egyvalakit. és nyomassa ki a művét hatezer példányban! . melynek.Éjt nappallá téve dolgozni fogok.Megfeledkezik a Bastille-ról . . .Kétezerben.Remek ötlet! . ..Örömmel. .Mit szól ehhez a remek cikktémához. ugyan! Egypár anagrammával minden királyi cenzort ki lehet játszani.Ugyan.Magam is meg vagyok győződve róla.Kíváncsivá tett.18 Oliva kisasszony Ezenközben az a férfi. és ha maga írja meg.Ó. hogy elmesélje Solaj herceg és Nótaina hercegnő. Megfelel? .És kérem. . Cafrinaország uralkodónője történetét? Na? Mit szól hozzá? .Fő.Igazán örömmel tenném.Ha óhajtja.. aki megtiltaná magának.Akkor hát szíveskedjék a lehető legjobban megírni a dolgot! A hírlapíró megszorította az ismeretlen kezét. . ha szíveskedne megmondani a nevét. .Küldjék magának néhány példányt? . Általában hány példányban nyomják ki a gúnyiratait? . hogy mulatságos legyen. sóvár tekintetű néző vállát.Egész Párizsnak csorogni fog a könnye a kacagástól.Nos. .kérdezte. 154 . .Fogja ezt az ötven Lajos-aranyat.mondta. .Miféle témához? . ez lesz a címe: „Nótaina fejedelemasszony rohamai Remsem fakírnál”. ki ez a nagylelkű irodalompártoló. uram. . röviden összefoglalhatom. újságíró uram? ..Már hogyne! El vagyok ragadtatva az ötlettől. amikor ezer példányt elhozatok. . uram! Micsoda bőkezűség!.kiáltotta lángra gyúlva a hírlapíró. mondjuk. Mondja meg a nevét.Meg fogom mondani egy hét múlva..

majd ismét visszafelé indult a másik terembe. igaz? . „Hajmeresztő a hasonlatosság . hajoljunk meg mélyen. szép lábát.Onnét.. majd cicásan kinyújtóztatva gömbölyű karját. asszonyom. akire emez annyira hasonlít. akár csúfondáros.. . átment a három termen. Ezt a csoportot a fáradhatatlan ismeretlen terelte össze nagy sietve. amikor észrevette. a fiatal nő lassan felemelkedett a párnákról. aki az eksztázis után most kimerülten hevert. suttogó csoporthoz ért.. s az eksztázisból már előbb felébredt szomszédja karjára támaszkodva egy kicsit rendbe szedte az öltözékét meg a frizuráját. de egy percnyi habozás után. uram! És a testes ismeretlen útjára bocsátotta a pamfletírót. kacér udvariassággal válaszolt Mesmer komoly s mégis nyájas kérdéseire. .A hölgy kocsiját! . üdvözöljük..Hát akkor. Ám amikor a szalon egyik sarkában tömörülő. Ott fáradt tekintete fiákért vagy hordszéket keresett. akit olyan tisztelettel búcsúztattak.Igazán kedves. ez akkor is Franciaország királynéja.A Dauphine utcából? . sem azt nem talált. hogy gyalogszerrel térjen meg otthonába.gondolta. uraim . . Isten áldja. akár sóvárgó. Elpirult.De hiszen nekem nincs kocsim . Az ismeretlen egyedül. amilyeneket a francia udvaroncok szoktak bemutatni a királyné üdvözlésére. . a magáról nem tudó nő nemes báját.Hazaviszem.Fiákerben jött. asszonyom? . kissé nyugtalanul ment át az utolsó előszobán. amikor már épp kilépett az utcára. A kis hölgy.Igen. . kétértelmű pillantások és bókok helyett olyan mélységes meghajlások kísérték. aki zsebében az ötven arannyal szinte repült kifelé.A Teremtőnek megvolt vele a maga terve.” Alighogy megfogalmazta magában ezt a fenyegető gondolatot. magas termetű lakáj lépett oda hozzá. mennyire figyelik a többiek. s ítélete inkább azt a másikat sújtja. . mint valami baljós madár. 155 .Akárhogy is van. pontosabban beszélgetőtárs nélkül maradva tovább nézte a fiatal nőt.Aki viszont krokodilkönnyeket fog hullajtani. sem ezt. hogy maga milyen szellemes! . akár döbbent pillantás volt is. .Mint mindig. uram..súgta -.Ó. s így kiáltott: . Jut eszembe: a cikket Londonból küldi. s útközben egyetlen rászegeződő tekintet se kerülte el a figyelmét. s végre kiért az udvarra.felelte a fiatal nő. s akinek felcsúszott szoknyáit a roham prédájaként vergődő hölgyek szolgálatára kirendelt szobalány szűzies mozdulatokkal lehuzigálta. A férfi megfigyelte a buja vonásokat a törékenyen szép arcon.

A kocsi megállt. A lakáj felhajtotta a hintó lépcsőjét.Bizony. . köztük egy óra.mondta a kis hölgy könnyed hangon. melyeknek anyagát az idő helyenként megcsíkozta. . ám olvasóink annál inkább: ő csődítette a kíváncsiskodókat az állítólagos királyné köré. amely minden más nőt elfogott volna a helyében e váratlan ajánlkozásra. rögvest fel is tűnt egy kellemes külsejű hintó.Remek. amely elválasztotta a lépcsőpihenőt az utcára néző nagyszobától. de az úr itt van.Hát akivel ma este beszélnie kell. szemmel láthatóan repedt kék japán váza állt. Kinyitotta a kaput. ő adott a gúnyiratra ötven Lajos-aranyat. az jóval messzebb van. A lakáj jelt adott. már el is hűlt. 156 . hogy kímélje a kis hölgy ujjacskáit. Tényleg nagy orvos. amellyel Párizs harmincezer olyan házának a kapuja nyílik. akinek igencsak tetszett ez a rohanás. s odakiáltott a kocsisnak: . melynek nincs házmestere vagy kapusa. s egy öregasszony máris ajtót nyitott neki. Régi sárga selyemfüggönyök. s a jól betanított lakáj máris nyújtotta a kezét a tolvajkulcsért. . nagy ruhásszekrény meg egy ócska sárga szófa . Ez a beszélgetés egy aprócska.És ő.Dauphine utca! A lovak vágtatva elindultak. Bekopogott. ez igazán kellemes kaland volt! . a Pont-Neufre érve a kis hölgy. tisztelgett és bezárta a kaput. a lépcsőt leeresztették.Még nincs. másutt kifehérítette.Nekem? . Az üvegen át látni lehetett odabent a lámpát. magának.Nahát. amely az úgy-ahogy berendezett szobát megvilágította. A kandallópárkány két szélén két. s már el is tűnt. ahonnét két ajtó nyílt. . s bár meghökkent. .Jó estét. A hintó elindult.íme a lakás csodálatos bútordarabjai.Miféle úr? .kiáltotta a fiatal nő. Már fel is ért a második emelet lépcsőpihenőjére.Kész. ő itt van? . Jaj. majd amikor ez belépett a sötét. hogy nem a Jardin-des-Plantes-nál lakik. árnyéka sem volt benne a nyugtalanságnak. sajnálni kezdte. .Igazán nagylelkű ez a Mesmer doktor. egy intarziás. vigyen haza . utrechti zöld kordbársony huzatú székek. A fiatal nő nem ismerte azt a férfit. üveges előszobában folyt. anyám! Kész a vacsora? .. de fáradt vagyok! Ezt ő nyilván előre tudta. szűk kapualjba.

ahol mélységes nyugalommal ücsörgött egy jó megjelenésű. ha állva maradna. hogy ő kezdje el a beszélgetést..Tudom . .Úgy van.Akkor ne kerülgessük a forró kását.Igen. Nem szerelemről.Milyen üzletről? . ne ijedjen meg.Tudom . mert ugye most leginkább ezt szeretné tudni? . .Ugyancsak különös a modora.Mit csinál maga egész nap? . hanem társuláshoz. hogy bájosnak találtam.. és a szófához ment. miért talál engem a szófáján. kisasszony.... hogy mit akar kérdezni: ám a válaszom teljesebb lesz. nem azt mondom. foglaljon helyet.Éppen tőle jövök. uram . majd jóindulattal teli. . . hogy kapcsolathoz.folytatta az ismeretlen -.Uram. . ez még mindig nem magyarázza meg.Nem bújt el senki.Már megint tévúton jár. mert még azt hinné. csillogó pillantást vetett vendéglátójára. A fiatal nőnek nem nyílt alkalma rá. hogy szerelmi vallomást akarok tenni.Ó.Parancsoljon. . testes férfi.Uram! . vagy legalábbis a lehető legkevesebbet.Társulás.Sose féljen.Ne rémüldözzön.Semmit se csinálok. hanem üzletről beszélek. Maga Oliva kisasszony? . és igen szép fehér kezével a csodálatosan gazdag csipkéjű mellfodrával játszadozott. nem azért kérdezem.jegyezte meg Oliva kisasszony. különben én is úgy gondolom. . .. amilyennek kívántam. .. de nekem most más ajánlatom van. nagyon ideges hölgy. nekem is fel kellene állnom. kérem. maga olyan hangon beszél velem.. A különös úriember üdvözlésképpen félig meghajolt.. . hogy hozzá van szokva..A fiatal nő hirtelen kivágta az ajtót. hogy mindenki szépnek mondja. Nem bújt itt el valaki? .Láttam magát az este Mesmer doktornál.Remek! Amint szép szeme a tudomásomra hozza. .kérdezte ártatlan képpel Oliva.Hát.. uram. . . 157 .. hogy zavarba hozzam. Na ugye.Akkor hát mit akar? . de hát. ha én kérdezem magát. uram. aki rajong Mesmer módszeréért. . Mit szólna egy kis társuláshoz maga és énközöttem? . hiszen végig sem hallgatott.. és akkor nem tudnánk kényelmesen csevegni. és olyannak találtam. uram. . Nem azt mondom. .megdöbbenve és leplezetlen kíváncsisággal kérdezte Oliva. pedig eszem ágában sincs. .mondta -. .Szóval lusta.. .Bájos. hogy őszintén szólva.

törődöm én vele.Akkor hát mit kell csinálnom azért az ötven aranyért? .Na jó. ha kérem. Beausire-t nem lehet olyan könnyen kidobni! . bálba járni? .Ó! . mint huszonötöt. .A kutyafáját! Hányszor mondjam még. a lehető legnyájasabb hozzám.Mást se csinálnék.Ezt miért mondja? . .Ó! . pontosan eljön a megbeszélt találkozóra. hogy nem akarok a szeretője lenni! Ne hajtogassa ezt a butaságot! . hogy maga lusta? Szeret sétálni? . uram! .Ötvenet mondtunk? .Hohó.Akkor hát Beausire marad. .Uram! . Pedig megegyeztünk.Ne! Szeretem Beausire-t.Na és? . .Egy kicsit. .Jól élni? .Nagyon helyes. már megint kételkedik. .Miért ne mondanám? Azt hiszi. Huszonötöt mondtam.Nagyon.Segítsek? .Az sok. .Annyit.Szívesebben vennék ötvenet.Főleg azt. uram. ..Mit szólna. hogy nem kezd el rémüldözni. .Hogyhogy na és? .Megfelelnek a feltételek? 158 . .Színházba.Dobja ki a fickót! . ha havi huszonöt Lajos-aranyat kapna tőlem? . .Kedves Oliva kisasszonykám. de mondhattam volna ötvenet is.Magával könnyű szót érteni. . legyen ötven! Fogad engem. . belém karol. ám még ötvennél is szívesebben választanám meg magam a szeretőmet. .Csakhogy nekem szeretőm van.Pedig így van.

Ugyan. és halkan azt mondta: . Oliva az ablakhoz ugrott..Mit? . de közben egy ujjal se ért a kerek.Megnézem magamnak ezt a fickót. mit mondtam... uram. A pokolba is.De hogy azt higgyék... ..Akkor hát megegyeztünk.. Oliva reszketve hallgatózott a lépcsőfordulón. . .. a szeretőm. erre a férfi belecsúsztatta a ruhája zsebébe a pénzt. . .Azt.Egyelőre nincs több kívánságom.Azzal nyújtotta az ötven aranyat tartalmazó tekercset. két rövid koppantás hallatszott a kapun.Tessék. kedvesem. hogy ha véletlenül szükségem lenne rá.Meneküljön. nyissa ki! . menjen. előlegnek az első havi bér.Jézus Mária! . Ilyenre soha nincs szüksége az embernek.Én bizony . .Hogyhogy annyi baj legyen? Hiszen miszlikbe aprítja magát! . hogy dörömböl? Mindjárt betöri az ajtót. hogy nyissák ki. uram. uram! .Ami meg magát illeti. . Mozduljon már.Szóljon. .Becsületszavamra! De meg kell értenie valamit.. . . ringó csípőhöz.Az még elmegy.Itt a kezem.Nem hallja.Annyi baj legyen! ... s nem moccant a szófáról. ugyan! .felelt rendíthetetlen nyugalommal az ismeretlen.Menjen már.Na. maga kereste a bajt! .Kicsoda? .Megfelelnek. anyám. . de csak ha nincs több kívánsága. Beausire kitartóan dörömbölt. és egyre hangosabban szitkozódott. . 159 .Becsületszavára? . amelynek láttára a legínyencebb spanyol is csettintett volna. miért nem ad neki kulcsot? És az ismeretlen végigheveredett a szófán. . .. hogy maga tényleg a szeretőm legyen.sikoltotta. A lény habozott. . Alighogy az arany a zsebbe került.Beausire..mondta Oliva dühtől tajtékozva. ez ő! .

19 Beausire Zilált ruhájú. hallgasson már . dühödten hadonászó férfi rontott a lakásba.Ez nagyon is érthető. tűnjön el innét. . s Beausire nyilván határozatlanságnak. és ha éppen rossz kedve van.mondta félhangon Oliva.Keljen fel.Miért nem mondta. .felelte az ismeretlen. kisasszony. . . szóval ezért nem nyitottak ajtót.Türelem..mondta a férfi karddal a kezében.hörögte Beausire.. feljön az éjjeli őrjárat.szólt rá az ismeretlen.kiáltotta a férfi. aki teljesen ártatlan. . 160 .Ejnye.Á. .Ne beszéljen ilyen durván a hölggyel. . . amelyet előzőleg a háta mögé csúsztatott a szófán. . . hallgasson. és a bal kezével szép csendesen előhúzta azt a rövid kis kardot.Beausire! Beausire! . akire maga szörnyű szemeket mereszt. türelem! . Fogát csikorgatva odaállt elé. mert férfi van itt! Az ismeretlen változatlanul a szófán hevert. kedves Beausire uram! . Beausire úr.Magyarázatot követelek. . és beleszalad a kardomba. . mert összetöröm a szófát magával együtt. Micsoda szilajság! Beausire nem tudta elviselni.vetette elé magát Oliva. megveri. és egyenest a Saint-Lazare börtönbe viszi magukat. ahhoz azért nekünk is lesz egy-két szavunk .mondta nevetve az ismeretlen.rivallt a vetélytársra. . s legalább tíz láb kerületű kört írt le vele. hogy Beausire úr ilyen heves természetű? Teringettét. mégpedig a lehető legillendőbb módon.Én egy nagyon nyugodt ember vagyok. kedves Beausire uram? . a teremtésit! .Biztos veszített . .Ördög és pokol! Tisztuljon. hallja-e! És legyen szíves.Úgy van. . . uram! .Na.ordította Beausire. Amúgy pedig a hölggyel társalogtam.És nem bánná. mert Beausire úr elkábul a visítozástól.Mit keres maga itt? És egyáltalán kicsoda maga? .Ugyan. de a hangjában nem volt rémület.mondta Oliva.szólt.Velem maga ne élcelődjön. sőt félelemnek vélte a mozdulatlanságát. rekedten átkozódó. . hogy csúfolódnak vele: színpadias mozdulattal előrántotta a kardját. . Oliva sikoltozott. kisasszony.Maga hallgasson! . és durván lelökte magáról Oliva ráfonódó karját. de továbbra is a szófán heverészve -.Kifosztottak. a legillendőbb módon . vagy odaszögezem a háttámlához! .Félre az utamból! . ejnye! . ha maga is kifosztana valakit . vagy ami még rosszabb.No és mit magyarázzak meg magának.

és a lépcsőn nem olyan kényelmes kivédeni a vagdalkozást.Hogyhogy ma éjszaka? Megbolondult? . amíg ő vissza nem jön a lakásba. szóval maradok. fél kezét a térdén nyugtatva. de. Ráadásul sose lehet biztos a dolgában az ember. és én szoktam felülkerekedni. s dühét rettegés váltotta fel: ha az az elnéző kard akarná. azt temethetik! Beausire összerezzent. mint a pihe. hogy én kétszer elfordítom a kulcsot a zárban. Előfordulhat. ne.Jól megleckéztette Beausire-t. a kulcsot zsebre dugom. elegánsan védte a támadásokat. és valaki pont ott ment el. A kard átszállt a szobán. . és azt mondta: . hogy itt találja magát. amíg én hősiesen harcolok. uram. Oliva megragadta a győző kezét. maga hallani fogja. és uzsgyi.. s úgy kacagott.Na és aztán? 161 . amire nem gondolt. hogy megölöm Beausire-t. mert rossz fényben tüntet fel engem.Jaj. maga meg szépen leoson. hogy eltereljem Beausire figyelmét. nagyon kérem! . de csak mert nincs féltenivalóm. .Viszontlátásra.Ma éjszaka. ha megver. odakint nem keresi. vagy hogy ő megöl engem. elkerülendő a rendőrséggel való esetleges nézeteltérést. Becsukom ide az emberemet.Azt pedig el kell kerülni. hogy bál van az Operában? . ha a kardja netán éppen a hegyivel esett le.Miért? Hát nem tudja. igaz. de az álnok ember ám! Menjen most gyorsan. szuszogott. És mivel azt fogja hinni. kirepült az ablakon. újból egymásnak esünk. vagy a lépcsőn leselkedik rám.Ne.Na. pityókos. és már csak tessék-lássék ütögette az ellenfél pengéjét. . . én is megverem őt.Könyörgök. . könyörgök! Ne féljen. . De mikor? . és csodálatosan kifejező némajátékkal kísérte a jelenetet. Beausire fáradni kezdett.Maga igazán aranyos kislány! Viszontlátásra! . Az ismeretlen úr lendületes tercvágással kicsapta a kezéből a kardot. Úrrá lett rajta a bizonytalanság. . hogy attól a rettenthetetlen Szent György is pánikba esett volna.mondta az ismeretlen -.Van ám valami. Ha beteszi a lábát a lakásba. kedvesem: ha én most elmegyek. Beausire-t vagy odalent találom. Beausire biztosan meg fog verni. Istenem! Szép kis botrány lenne. lerohant a fegyveréért. Beausire uram . bizony könnyűszerrel utat találna a szívébe. . mely úgy röpült el. ellenfele pedig rendíthetetlen nyugalommal ült a szófán. dühtől remegő Beausire vadul döfködött és vagdalkozott. takarodót fújt. Furcsa jelenet volt: a zilált ruházatú. . menjen el! Menjen fel a fölöttünk levő emeletre.. mint a kanapén.Csakhogy már éjfél van. Menjen hát.Akkor maradok. ügyesen.Oliva tüstént abbahagyta a sikoltozást. Beausire ott állt szégyenkezve és leforrázva.

amíg egy kis levélke nem pottyan a fejére! . s az árnyékok mozgásából megítélhette mindazt. A végén pedig már csak egy árnyék látszott. .” Arra már nem vesztegette az idejét. aztán kissé lecsillapodtak.Tessék. „Nem gondoltam volna . ahol a hintaja várt rá. ugye? . .Épp most zárja be a kaput . hogy megvárja az összecsapás végét. . még csúfot is űz belőle! Végre felért arra az emeletre. „Olyan hévvel kezdték. maga tajtékzó őrült! Beausire töprengve kaptatott fel a lépcsőn: nem elég. de ráadásul testi és szellemi fölényével visszaélve. amikor a kedvese dörömbölni kezdett a kapun. hogy hamarosan eljutnak a végkifejletig” . hogy ez az arcátlan ismeretlen betolakodik az ő felségterületére.mondta Oliva nevetve. Lépteinek zaját elnyomta Oliva kiáltozása. mire az odaállt Oliva ablakaival szembe.mondta az ismeretlen szintén nevetve. . hallhatta a kibontakozó csata zajait: csattanós pofonok.mondta az ismeretlen. . s ígéretének megfelelően kulcsra zárta az ajtót. ha már maga jól elverte. Menjen gyorsan.Beausire! Beausire! Jöjjön már. ami odabenn történik.elmélkedett az ismeretlen távoztában -. ahogy lefelé settenkedett. s most egy szónoklatot fogalmazott magában. ilyen merészen szembe fog szállni vele.Csak retesz van belülről. tíz arany jelmezre . A kardját már visszadugta a hüvelyébe.gondolta.kérdezte.Majd Beausire elmegy és szerez. bependerítette az előszobába. Az ismeretlen felment a felső emeletre. Itt fog állni az ablaka alatt. hogyan értesít? A lány gondolkozott. egy ősrégi ház kapubejárata fölé hajló kis árkád sűrű árnyékába húzódva. Így láthatta a kivilágított ablakokat. éles sikolyok. hogy ez a nő.Várni fog. jön! . . Oliva vállon ragadta. Befordult a kis Anjou-Dauphine utcába. Viszontlátásra. aki valósággal megdermedt a félelemtől.Isten áldja! És köszönöm! Kituszkolta a férfit a lépcsőházba. . .Remek! Várjon. Az ismeretlen.Van lakája. .Jelmezt kell szerezni. dörgő szemrehányások. Odaszólt az egyik emberének.Van.Igaza van .. . Az árnyékok eleinte nagyon nyüzsögtek.És ha véletlenül maga húzza a rövidebbet. 162 . ahol Oliva várta.

ha meg fél. szólongatás. hogy kellőképpen drámai legyen. És végül még jobban meghökkent. . hogy olyan ellenfélre akadt. A beszélgetésnek ezt a részét még hallotta az ismeretlen is.Majd mindjárt maga bánja meg az összes bűnét! 163 . hogy az ajtót kulcsra zárják mögötte.Gonosz teremtés! .20 Az arany A függönyök mögött pedig a következő történt: Először is Beausire meghökkent. fenyegetőzés. pontosabban csak akarta tapasztani. Több se kellett az amazonnak. Mert maga mindenemet eladta. hogy Oliva kisasszony oly igen hangosan kiabál vele. az azt jelenti. egyszóval Oliva olyan hangosan rikácsolt. elitta. Amaz szabadulni igyekezett szorult helyzetéből. Kutatás. jónak látta. Imigyen kivédve a feltételezett támadást.szólt. .Maga tönkretesz engem. . s olyan hevesen kaszált vele. hogy Beausire a szájára tapasztotta a tenyerét. Beausire tajtékozva feltápászkodott. Oliva dühöngve Beausire-ra vetette magát. Oliva parancsára aztán abbahagyta a keresését és hajlandónak mutatkozott. veszedelmes lövedékkel válaszolt: egy cserépkancsóval. hogy magas lóról kell beszélnie. levert egy gyertyát. De Oliva félreértette Beausire csitító és békéltető mozdulatát. lépéskitöréssel képen vágta Beausire-t. s ez azt jelenti.Maga tesz tönkre engem . akkorát lódított kedvesén. mivel az imént kicsit durván bántak vele. Beausire. hogy összetört egynéhány csészét. A férfi nem maradt adósa: a csattanós válasz nyomán élénk pír öntötte el Oliva bal orcáját. akivel nem tud egykönnyen elbánni. ha a szó fegyveréhez folyamodik.hamarosan elvezet a végkifejlethez. de felmérve. s a végén vállon találta a nőt. Az arca felé közeledő gyors kéz elé olyan ügyesen és olyan könnyedén kapta a kezét. hogy feleljen a lány kérdéseire. mint az imént az ismeretlen a kardot.mondta Oliva. . Oliva Beausire pofonjára súlyos. vagy eljátszotta. s a bősz tusában eltépte Oliva ruháját. .mint mondtuk .Még hogy én teszem tönkre! De hisz semmije sincs.No és miért szegény? Szegénynek lenni bűn. Aztán meghökkent.Nem átallja a szememre vetni. mivel a bűntárgy eltűnt (Quia corpus delicti aberrat ahogy a törvény mondja). Az ily módon elkezdett magyarázkodás . hogy már nem bűnös. most úgy érezte. . Oliva tudta. és fojtogatni kezdte. amikor a szobába lépvén nem találta ott ellenségét. a férfi elbújt.Már nincs. . Beausire győzött. . a kedvező végkifejletnek azonban egész sor előkészületre van szüksége. hogy fél. hogy az elvágódott. Beausire erre sétapálcát ragadott. hogy szegény vagyok. hogy ő.

ahol éjjel-nappal tanyázik! .Még mindig messzebbre. aztán fáradtan lehasalt. Mondhatom. A Lajos-aranyak szerteszaladtak. .Maga se dicsekedhet a sikereivel! Tessék! zokog.mondta gúnyosan a nő. .Igazán szép sikerrel. maga kuporgatta a pénzt.Nahát . messzire jutott.visított Oliva. hogy Beausire meg se hallotta a becsmérlő szavakat. amióta a sorsomat a magáéhoz kötöttem.Azért játszom. cafrangos béléssel járjak. kisasszony.. amelyik meg se állt az ajtóig. Beausire hallva.morogta Oliva. itt a bizonyíték! Kirántott a zsebéből egy marék aranyat. huszonnégy. de az rá se hederített. hogy szeretőket tartson. hogy összeszedje a pénzt. . . tőlem meg a betevő falatot is megvonta! Oliva nem tudott mit felelni. .Az előbb még meg akart ölni! 164 . no nem a fösvénységét. .Nyomorult . .Megbocsátom magának . melyeket azóta adogatok el.Huszonhárom. valósággal elszédült. . szép kis üzlet! . hogy megéljek. tizennyolc .Csak nem akar megverni? Oliva felkapott egy súlyos csípővasat. hogy komolysága ellenállhatatlanul nevetésre ingerelt -. tizenhét. . . de volt olyan is.Tessék. melynek láttán Beausire hátrálni kezdett. amiért elszakadt a ruhája.Arany! Mennyi arany! . . volt. . huszonhat. Oliva újra a zsebébe markolt. s odavágta. némelyek begurultak a bútorok alá. mert nem tud újat venni. ahogy az aranyeső a bútorok fáján meg a szoba kövezetén kopog.Már csak az hiányzott.kiáltotta megsemmisülve. . . Honnét van ez az arany? Az én rongyaimnak az árából. s közben a Lajos-aranyain kotlik.mondta -. aki lehajolt. mindenesetre elpirult. akik maga mellett ücsörögnek a játékbarlangokban. kirojtosodott. s ezúttal Beausire képébe vágta a Lajos-aranyakat.Nekem így gyümölcsözik az üzletem . nahát. huszonegy. Lehet.mondta olyan komolyan.motyogta Beausire örömtől reszketve. Beausire folytatta: .Tizenkilenc. hanem a takarékosságát.Aljas. .Ne feledkezzen meg azokról a kis nőcskékről.Gazember! . s egyetlen nagy rúgással odébb lökte a padlót beborító aranyat meg Beausire-t.Gyáva. . amelyik megperdült. felszikráztatta csillogó ábrázatát.Elnézi. hogy én kifakult harisnyában.suttogta Oliva. huszonkettő. . mint maga . Megvetéssel teli pillantást vetett a férfira. az éhhalál küszöbén vagyunk: mondhatom.Tizenhat. s valamiféle lelkiismeretfurdalás kerítette hatalmába.

három hímzett zsebkendőt.Rendben van .Ez nem is kevés egy katonától.Oliva.Majd kap helyette újat. . .Elfogadom mint ajándékot.Oliva! .Pedig megteszem.Igen vagy nem? . mindig is megvetettem őket. ha szabad kérdeznem? . hogy én is adtam magának.Hallgasson! A fülbevalót lopta valakitől. mind. ha megmoccan. vagy ledöföm! . A lány elkapta a nagyon is kopottas kabátja szárnyát. . hanem az ötszörösét hozom vissza neked.mondta komoran Beausire -.Ezt jól megcsinálta! . maga aljas! Koldulni. drágaságom! . aki adhat. Oliva. . Beausire dühbe gurult. most tévednék.Aki ad . a selyemruhákat.Nem tűröm.Ó. Nicole.Édes kicsi Olivám! . .. Oliva! . .. . aki ad.Az hat aranyba kerül.. maga gyáva. . . Oliva nyugodtan megfogta a kabát másik szárnyát.Elmegyek játszani a Bussy utcába. és azt is letépte. . egytől egyig! Azt még inkább. hat Lajos-aranyat. Én is adtam magának.Hát adja a dupláját! .Bocsánat.Igazán nagylelkű volt! Ezüst fülbevalót.Eltépte a ruhámat.Nem. Csak azt akartam mondani. nem a dupláját.Ó. . . az boldog. ha ledöfnél.mondta a férfi.Adja vissza. hogy Nicole-nak szólítsanak. két selyemruhát. .Adja vissza a pénzemet! .Mert most igazi háziasszony lett magából. az aranyat kölcsönkapta. hat aranyba! Még szerencse.Nyomorult alak! . 165 . És két lépést tett az ajtó felé.Miért.mondta komolyan a semmirekellő. azt tud! Nem átallna hasznot húzni a ballépésemből! De hát ilyenek a férfiak. .Az előbb igazam lett volna. Ide a pénzt! .Inkább valami mást adnék. Oliva. hozzájárul a háztartáshoz. . az nekem nagyon rosszul esne. hogy a Bussy utcában sem a bankárok. . Oliva. . amikor tehettem. mint aki kap. sem a játékosok nem nagyon kényesek a megjelenésre.És most adja vissza az aranyamat! .

És elviszel vacsorázni a körútra? . .Oliva. az biztos! . .De hát a költségek.Dehogynem tud! Mégpedig azonnal.Hiszen maga számolta meg! . .Maga nekem adta ezt a pénzt. parancsolj velem! .Magadra vess. hogy rohanna. . ha megfojtalak! Nézze meg az ember: ki se tudok menni innét e miatt a tökéletlen némber miatt! . 166 . a magáé fekete.Hogyhogy huszonöt aranyam! Ezt meg honnét veszi? . . . milyen serény! .Vegyen nekem is meg magának is egy-egy dominót. úgy! .Ha nem tetszik.Parancsolj .Úgy lesz. .Bálba megyünk? .Szaladjon el a Seine utcába a Bűvösboltba.Bálba.Kabát nélkül? .Mégpedig? .És aztán? .El hát. nem lesz ez így jó! . hozzáillő álarcot meg harisnyát.. és letérdelt. .Jó. .Ezt hogy értsem? .kiabálta.. de elmenni elmegy.Vegye föl a télikabátját! . Oliva. ..Az csupa lyuk meg folt. . nem veszi fel. ott árulják az álarcosbálhoz a dominókat. s két marokkal csörgetni kezdte.Nem látom. Beausire a fejéhez kapott. .Már rohanok is. Oliva. .mondta -.Akkor hát hadd lám.Ha minden szavamnak engedelmeskedik. de csak egy feltétellel.Ördög és pokol! .Igen.Nem én! Oliva elővette a maradék aranyat a zsebéből. . . . .Húsz percet adok magának.Az enyém fehér legyen.Huszonöt aranya van.

” . aki őfelségének a királynénak és udvarhölgyeinek is varr. és elszaladt. Oliva gyorsan egy papírra firkantotta az alábbi szavakat: „Béke aláírva. hogy eltalálta! . de ha a többit is odaadnám. s hozta a két ízléses dominót.” Oliva az összetört cserépkancsó egy darabkája köré csavarta a papírt. és kidobta a levélkét az utcára. És Beausire máris kilépett az utcára: letépett szárnyú kabátja mögött kihívóan billegett a kardja. Két órára az Operában leszünk. osztozkodás megtörtént. ahogy XIII. de megérte. Beausire fél óra múlva ért vissza. mögötte két szabóinas loholt. és jöjjön vissza minél előbb. a bal vállamon kék selyemszalag.Engedelmeskedem. Míg a csirkefogó a Seine utca felé vette útját. mert méltó volt a Bűvösbolthoz s ahhoz a kiváló szabóhoz. az inge pedig úgy duzzadozott a kabátja alatt. . . kidugta a fejét az ablakon. Lajos korában volt divat. Fehér dominóm lesz. felkapta. bálozásnak nincs akadálya.A magáé is lesz. Tizennyolc kemény aranypénzbe került a jelmez. Az inas a zsákmányra vetette magát. sose jönne vissza.gondolta a gazfickó zavartan.Csakugyan nem akartam visszajönni. „A szentségit.. Ekkor tűnt el az egyik árnyalak az utca túlfelén posztoló lakáj vigyázó szeme elől. 167 .kiáltotta Oliva.Huszonöt perc múlva itt legyen! . Menjen hát.

Lajos idején építettek. belseje a tizennyolcadik század csodálatos kényelméről tanúskodott. meg hogy megnézze.Szálljon fel a kocsisom mellé .. de ugyancsak megalázó egy Valois-ra nézve. s elhalt a kerékzörgés.mondta az inasnak -. külseje a tizenhatodik század ízléséről. Még át sem lépte a küszöböt. . Úgy döntött. ám egy pillanatig gondolkodott. hogy közös elintéznivalóink vannak.. a házikó . La Motte-né arra gondolt. . ha éppen Anglia vagy Hollandia felől fújt a szél. mely beletörődő sóhajjá lágyult. micsoda marcangoló nagyravágyás. . e levél átadója majd elvezeti hozzám.suttogta a grófné. a röpiratok akkortájt ezrével hullottak az égből. s a következő szövegű levélkét hozta őeminenciájától: Grófné! Nyilván nem felejtette el. hogy igazán megérdemel egy kis éjszakai felüdülést a nap megrázkódtatásai után. de mindenképp híven kifejezte.mondta. már döntött. . Tisztelettel várom. amelyet hosszú ideig féken tartott. egészen egy rendkívül finom ízléssel berendezett aprócska ebédlőig. Őeminenciája egy pamfletgyűjteményt lapozgatott. hogy eljött . Tíz perc sem telt belé. grófné. vagy mondja meg neki a címet! Az inas felült a bakra. melyet XV. nincs-e valami újság a lakásán. jobban mondva egyik meglepetésből a másikba. ami egyszer megtetszett. s a grófné már a Saint-Antoine út elején. élénk képzeletével valósággal varázsosnak érzett. Ám már az első lépésnél késleltette valami amaz úton.Nicsak. ahol évszázados hatalmas fák rejtették el a kíváncsi szemek elől azt a szép házat. Lehet. Az aláírás mellett ott volt a pásztorkereszt. 168 . nicsak. Jeanne is beszállt bérelt kocsijába és hazatért. s egyedül vág neki a váratlan élvezetekkel kecsegtető éjszakának. Mikor aztán eltűnt a hintó.21 A házikó La Motte-né ott áll tehát a palota kapujában. máskor türelmetlen felkiáltásként hangzott volna. A házmesternél egy szürke egyenruhás inas várta. La Motte-né pedig beült a kocsiba. A bíboros felállt. hogy kezet csókoljon. s a királyné gyorsan távolodó kocsija után néz. Na. őrült sóvárgás lakozik e nő lelkében. s elébe ment. én azonban soha nem felejtem el azt. Az inas Rohan herceg házához tartozott.Köszönöm. hogy dominót és álarcot öltsön. La Motte-nét először felbosszantotta ez a késleltetés. hogy maga kissé feledékeny. Ott várt rá egyedül a bíboros. és máris meghozta a rá oly jellemző villámgyors döntést. egy nemrég simára egyengetett kocsibeállón találta magát. Szobáról szobára vezették. hogy ez egyszer erős asszony lévén férfi módjára fog viselkedni.Egészen természetes egy nagy hatalmú hercegtől. mindegy! Ez a mondat.

még a saját megbecstelenítésén is. grófné. aki mindenen nevet. nem így van: én azt a nőt nevezem okosnak. . hogy eminenciád méltóztatik emlékezni. ezeket az asszonyokat. már elnézést kérek eminenciádtól. .Komoly dolgokról akartam beszélni magával.Semmi másról. ha megsértődnék? Ó. milyen körülmények között születtem. nagyuram? . hogy nagyurammal vacsorázzam? .És remélem. amikor nevet! Minden vágyam.És ezért hívatott ide egy ebédlőbe? . . hogy olyan fontosságot tulajdonítok ennek a kitüntetésnek. hogy eminenciád méltóztatik emlékezni.Én is úgy hiszem. nagyuram. Örülök. nagyuram. Reméltem. ilyen képet vágjon? . elég nehéz a kedvére tenni.Így hát csak arról van szó. hogy egy olyan asszony.Nevet? . .Hogyhogy? És magának? 169 .Eminenciád meg lehet győződve róla. asszonyom? . a szép ajka mögött dühösen villan a foga.Ha nem tévedek.. .Reméltem.De asszonyom. csak nevetek. de bájos. aki meghallgatja. . Csakhogy maga most nem nevet.Igen.A grófné megvető. hogy Isten szegénynek teremtett ugyan. . . . . grófné! . ugyan.Csak nincs valami baj? .Ó. hogy itt ülünk az ebédlőben. Nem bizony. sértett arccal hátrált. .mondta a bíboros. és egyáltalán szóhoz engedi jutni az embert.kérdezte a grófné. dehogy. amint látom. .kérdezte a bíboros. . hogy mindig nevetni lássam.Végre! .Ugyan. de meghagyta a rangom büszkeségét. Vagy jobb szeretné. hallgatom. amit mondanak neki. hogy maga okos asszony . grófné. hogy maga idehívja. .Nem.. maga azt nevezi okos asszonynak. akit az a kitüntetés ér.Ugyebár nincs hozzászokva. . nagyuram. . .Igen. amilyen jár neki. ezért: jobb szerette volna. aki közömbös.Finom megkülönböztetés. grófné? . . ugye. ha hálószobában várom? .Ugyan.Téved. .A találkahelyén vagyunk. grófné! Azt hittem.Kinevet.Jaj. hogy ínyére lesz a vacsora.Tessék. én egészen más névvel illetem.Mi lelte. s körbehordozta megvető pillantását.

hogy magának semmi ne legyen lehetetlen. .Nagyuram! 170 . azt mondanám. hogy megvacsorázzam? . hogy nem találkahelyet mondtam. A bíboros mereven nézte a grófnét.Tessék? . . a múltkor nagyon nagy zavarban volt.Na és. hogy ha a megfelelő környezetbe.kiáltott fel a grófné. Emiatt rövidre kellett fognom a látogatásomat.Mert lehetetlen. . . . hogy magamat vagy magát kompromittáló helyzetbe hoznám. de egy hangot se értek az egészből. ha haragszik. hogy maga fölöttébb bájos. hogy nem fogadhatok el ilyen ajándékot. grófné! . kissé hidegen viselkedett velem.Pedig a napnál világosabb.Elzavar? . de nem merek bókolni. kedves grófné! . mivel kezdte érteni a dolgot.Figyelek. mert félek.Ó. grófné. amikor fogadott. .Igazán nem nagy dolog.Nem? És miért nem? . . se kevesebbet.. . az olyan. grófné. ezt a szót ne ejtse ki.Hogy én elzavarom?! Ne haragudjon eminenciád.Ha nem volna ilyen dühös. ahhoz. Akkor úgy gondoltam. . s a szíve hevesen dobogott a büszkeségtől vagy a sóvár vágyakozástól.Miért? . hogy méltóztatik elfogadni ezt a szerény kis házat. . asszonyom? . szépséges grófné. Felhívom a figyelmét. hogy elzavar. hogy a rangjához és nevéhez méltatlan környezetben lakik.Úgy.mondta a grófné. se többet. minden bizonnyal visszautasítaná.Akkor engem elvakított a nap. . . úgy érezte. nagyuram. . hogy nyíltan fogadhasson engem anélkül.Nos? . . reméltem. de ha többet adnék.Na és? .. mintha a partra vetett halat visszadobjuk a vízbe. nagyuram? . . különben is. éppen a környezet miatt.Megakadályozná.. .Ide figyeljen. nagyuram! .Ezt hogy értsem.kérdezte a grófné aggodalmasan.kérdezte az asszony.Nos. .Mert azt akarom.Én nem vagyok éhes. a megfelelő életkörülmények közé helyezem magát. nagyon is kevés. .Nem értem.Ó.Maga nekem akarja adni ezt a házat.Nos.

kihívó vonása miatt kívánatosnak tartott. magát a saját személyzete szolgálja ki. Jeanne félálarcot tett az arcára. Amíg a lakájok az előszobába értek. hogy elragadják az érzelmei. de gyakran meg is oldották a politikai kérdéseket. Jeanne elnevette magát. aki oly sokáig visszatartotta az érzelmeit. grófné .Ó. Ebben is talál valami megalázót? . amelyet szinte vérében hordozott s személyes tapasztalatai révén megsokszorozott.Látja. mert maga otthon van. Aztán hirtelen rádöbbent. hogy vannak. itt én vagyok az idegen. jóízűen evett. .A ház a magáé.Aki kap. nagyuram.. . hogy ezentúl azt mondhatja: „a házam”.. én a maga ebédlőjében vártam. És bár valósággal a gyönyörűség fojtogatta.Kérem. . nagyuram. a szelleme miatt.mondta a bíboros -. Könnyű prédának ígérkezett ez a nagyravágyástól fűtött vidéki nőcske.. nagyuram. Jólneveltsége és hihetetlen udvariassága olyan páncélt vont köré. egyszóval ezek a már akkor is elég ritka erények azt eredményezték. sem a hálókat. mindenesetre tény. s akit a szépsége. A bíboros levette a köpenyét. Úgy bánok magával. hogy nincs a világon magánál finomabb lelkű férfi. . kénytelen vagyok bevallani. óriási társasági tapasztalata. szolgáltassa fel a vacsorát. melyet semmi sem tudott behorpasztani.Kérem. asszonyom. akibe nehezebb volt belelátni. bocsánatot kérek. el kell hogy fogadja. 171 . . fogadja el. mint ahogy ő másokba belelátott. ahogy arra gondolt. ott vannak a kulcsok egy aranyozott ezüsttálcán. most elpirult a gyönyörűségtől. s városi ruhában (amely remekül illett hozzá). hogy ezúttal tévedett a bíboros. sem a fogadószobákat. Hosszú éveket töltött Európa királyi udvaraiban. hogy valami járadékot sürgessen.Nem. elkezdte udvarmesteri teendőit. hiszen ez utóbbi tulajdonság sokkal inkább meghódítja a nőktől megcsömörlött férfiakat. A vacsorát egy pillanat alatt felszolgálták.mondta nemesen a herceg. A bíboros nagylelkű s igen eszes ember volt. meg a kellemes meglepetés. Ezért a bíboros jócskán fölényben érezte magát Jeanne-nal szemben. . És a grófné.. amit kap. mint egy győztes hadvezérrel. elfogad két ismeretlen nőtől száz Lajos-aranyat. de azért fenn hagyta az álarcot.. hogy a szépséges Jeanne nem keltette fel a gyanakvását. semmint az ártatlanabbját. Aki kap. olyan koronás asszonyok társaságában.Ejnye. mind a szeretői rendkívül nehezen tudtak átlátni a hercegen.. meg ama titokzatos. az egészen más. . . még csak nem is láttam sem a kis társalgót. Lehet. de. nagyuram.Nekem kellene álarcot feltennem .. aki titkolni sem tudta előtte a mohóságát. csak feltételezem. széket hozott a grófnénak.Ó. Főúri mozdulattal hátralépett: .De már megmondtam. hogy mind diplomata ellenfelei. asszonyom! Maga képes írni a miniszternek. akik az idő tájt bonyolultabbá tették.

. most én figyelmeztetem! . Különben az asszony mámorát máris a régi vágyak helyébe lépő új vágyak oszlatták el. hogy ne mondjon ellent! .Újabb feltételeket szabok magának.És ha teljesíthetetlennek tartom a feltételeit. hogy ellenfele továbbra is erősnek higgye magát.Miért. . tovább alakította a kacér vidéki nőt. .Hogy én duzzognék? Ugyan. .Mire? .Mindenre.mondta a bíboros..Csak mondja. A bíboros észrevette Jeanne minden olyan mozdulatát. hogy ő maga nem ér fel egy Jeanne-féle asszony vágyálmaiig és gőgös elképzeléseiig. .. Mária Terézia és Jeanne de la Motte között túl nagy volt a különbség.Nono. hanem egyszerűen törpévé alacsonyult.Itthon? Badarság! . jól van .Semmit sem látok .Jól van. A bíborosban fel sem merült. hogy maga itthon van e házban. ha már egyszer aláírta velem a szerződést.Azt csak látja. A bíboros elnevette magát.Figyelmeztetem. dehogy! .. . hogy amint megindult a harc. mint amilyen volt. hogy elfelejtsem. Így történt. vegye a fáradságot és küzdjön érte. és nem is fog utálni olyankor? . grófné..Hogyhogy? . ne duzzogjon. úgy vélte hát. hogy a bolondját járatja velem! . . . következésképpen lanyhán támadjon. . Nemcsak gyengébbnek bizonyult. az asszony megrészegült tőle. mi történik? .És. mert az ajándék nemcsak a reményeit. semhogy egy ilyen kivételes férfi.mondta az asszony. . és ciprusi bort töltött a grófnénak aranycsillagos kristálypohárba -.De bizony itthon! . nagyuram.Szóval fogad majd néha.Nevet!. óvakodott kimutatni valódi felsőbbrendűségét. 172 . de nagyravágyó elképzeléseit is magasan fölülmúlta. . és Jeanne túlságosan nyilvánvalónak találta alacsonyabbrendűségét. egy Rohan.Ez volt ennek a felsőbbrendű férfinak a veszte.Na látja! . jól van. a buta libát.felelte a bíboros.Hogy én itthon vagyok.Soha nem lennék olyan hálátlan. hívom a személyzetet. amelyet nem tudott hirtelen elfojtani.

mint én.Akik nálam hagyták az arcképet? .Tettesse csak a tudatlant. soha jobbkor. „Méghozzá micsoda remek férfi!” ..Ejnye. nyilván sejti. .Nem én! . hanem férfi.Nahát! Csakugyan Mária Terézia portréja lett volna! . . .Itt nem bíboros vagyok.. mihez tartsa magát.mondta La Motte-né és a bíboros szemébe nézett.Igen.Hogyan.kérdezte kissé nyugtalanul a bíboros. És ebből mi következik? . Találkozván a királynéval.kérdezte Jeanne. nem szokás más kezében látni...Én.Nagykövet a bécsi udvarnál! Mária Terézia nagy barátja! Igazán illett volna felismernie a barátnője arcképét.. akié a kép.Most jut eszembe .Honnan sejteném? . ha én tudnám. . ki az a hölgy.Az. ha így van! . .Igen. hogy megismertem Mária Teréziát. . .Vigyen el az ördög. nagyon jól tudta. . én pedig megtorlom a sértést. . mert nagyon jól tudja.Ó..Ha még egyszer azt mondja. soha jobbkor. . mert az a kép egy anya képe. és nem egy uralkodóé. . . grófné. hogy egy anya portréját.. . hogy az ember meg akarja ismerni a jótevőit? . mintha tőle nagyon is távol eső gondolat pattant volna ki hirtelen az agyából -.Azt hiszem. eminenciás uram. . hogy ha a képről Mária Teréziára ismert. hogy maga ugyanolyan jól. nem jönne senki. nagyuram! . 173 . mit is mondott a múltkor arról a két jótékonysági hölgyről? Tudja. És ismét nevetni kezdett.A fejemet teszem rá. .Nagyuram! .Káromkodott. maga ismeri azokat a hölgyeket. hogy nem ismeri őket.Onnan. tételezzük fel. igen. ha szabad érdeklődnöm? . mostanra maga is tudná.Nem természetes. .Rendben van. hogy kihez volt szerencséje. hogy ha hívnám a személyzetet.Mi rosszat csináltam? .szólt a bíboros. . hogy kicsodák. sőt jobban ismeri őket.Ismétlem. diplomata uram! . . hazugnak fogom nevezni.mondta magában a grófné.Nos.Fejezze be.Megcsókolom magát. grófné? De hiszen maga akarta megtudni. azokról a németekről? .

aki se fia. ha jól emlékszem. .folytatta Louis herceg -.Akkor hát minden rendben van .Lamballe-né? .Nem adta tanújelét. Így például nekem. s megmutatta a meghökkent Jeanne-nak.Tessék . pedig őfelsége nem gazdag. hogy Jeanne-t is megtévesztette. biztos lehet a pártfogásában.Talán Taverney kisasszony? . . . nagyuram. Előhúzott a zsebéből egy burnótos szelencét. Nagy lépés a felemelkedés útján. Jeanne hallgatott. nagyon is. van róla képem.Bocsássa meg a kérdésemet. . . én nem ismerem. mostanában pedig egyenesen pénzszűkében van.Be kell jutnia Versailles-ba.mondta hűvösen a bíboros.Szép.Pedig ez az igazság .Dehogynem. .A királyné! . komoly fiatal nő volt.Ha nekem van ilyen képem. de őfelsége nagylelkű volt magával? . hogy az uralkodó fejedelmek arcképe minden családnál megtalálható.Ne próbálja elhitetni velem. méghozzá itt nálam. hogy az olyan egyszerű lesz. . .Polignacné volt az a hölgy? . mert a pártfogó foglalta le minden gondolatát. grófné. 174 . de egyelőre nem volt diplomáciai gyakorlata. s megfeledkezett a pártfogoltról. hogy nem találta ki! . nagyuram? .Lehetséges.Igen.Nem tudom.Magyarországon az a szokás. egy hölgy kíséretében.Ha őfelsége meglátogatta magát. annak sem kell törvényszerűen a felséges osztrák uralkodóházból valónak lennie..Magánál.Vagy száz aranyat adott. A grófné elmosolyodott. Csodálatos diplomáciai érzéke volt..mondta a bíboros.. se borja nem vagyok Mária Teréziának.Mit? . hogy a császári családból származzam.mondta a főpap elgondolkodva.Én is így gondolom.Akkor még inkább hálás lehetek neki. . . .Maga szerint tehát . a királyné. aki magánál felejtette a dobozt. . hogy érdeklődne maga iránt? .Magának egyetlenegy dolgot kell tennie. akit nem ért az a megtiszteltetés.Ne higgye.Ó.kiáltotta Louis de Rohan olyan őszinte csodálkozással. . nekem. . . . .A királyné! Őfelsége járt volna magánál? . Mária Antónia látogatta meg magát? . .Mint a leánya kezében. .

. vidéki hölgyek. gorgók. Nem is: ha az én titkom volna.Maga eleven rejtély számomra. akinek önbizalma. látta. nos.. nagyuram. ha azok a szörnyek utamat állnak. .. hogy képes lenne utánam küldeni valakit? . .Milyen kulccsal.Nagyon szépen kérem.Természetesen. látta. kénytelen vagyok hát megőrizni.Láttam. márvány. és minden okom megvan rá. grófné . hogy az emberek felmennek a lépcsőn.Százával vannak ott szárnyas lovak. . Csakhogy nem az én titkom. az az én titkom. . . de nem lenne könnyű dolgom. Látta a versailles-i parkot és teraszokat szegélyező érc-. . jó ízlésű férfinak tart.Látta Versailles-t. mint ahány szörnyet maga a kertben látott.. sem kóristalány. . olyan egyszerűnek tartják a dolgokat . . . amilyenek Versailles parkjában vannak? .Vigyázzon.Remélem. nagyuram.Márpedig be fogok jutni.Megpróbálnám. hogy az ajkammal egy griffet illetek. grófné? . hogy bejusson Versailles-ba. így nem hiheti többé. Elégedjék meg azzal. . . ha kiejtené a nevem.Hogy?. hogy. nagyuram. bíboros uram.és ólomszörnyeket? .. grófné.Nem vonom vissza. hogy tízszer annyi vérszopó szívja a jótevő hercegek vérét. . holnaptól becsületbeli ügyének tekintem. vámpírok meg más vérszopók.Majd meglátjuk. a vacsora elején ivott kortyok közvetlen következménye. ..mondta hidegen Jeanne -. . Először is. mert semmit sem akarok titkolni legkedvesebb pártfogóm előtt.mondta nevetve. vagy a kezemet egy pikkelyes halfarokra teszem. jusson eszébe . kimérák. hogy azt higgyem.mondta a grófné -. azaz amikor éppen nem a férjem rendelkezik fölöttem. s máris azt képzeli. . A bíboros is elmosolyodott. bejut-e. amit mondtam.Annyira kíváncsi rá. megmondanám.Szerencsére ezen a téren a királyné közvetlen védelme alatt állok . a belső lakosztályokba.A grófné sokat sejtetően mosolygott.Maguk.Igen. . a legmegfelelőbb kulccsal fogok ajtót nyitni. ha felfedné a talizmánját. nagyuram.Hogy holnap Versailles-ba megyek. két látogatás után én már feleslegessé is válnék. grófné. én rendelkezem magam fölött. . képzelje el.. hogy mindenki kinyithatja azokat a kapukat. . A bíboros hosszan elnézte a fiatalasszonyt. hogy fogadnak. megfogom és megcsókolom a kezét.mondta. szívesen fogadnak. úgy vélte. hogy megnyílnak a kapuk.Eminenciád bizonyára a segítségemre sietne. és felmehet azokon a lépcsőkön.Hja. és mivel egyenlőnek érzem magam ennek a királyságnak 175 . hogy nem vagyok sem varrólányka.Most én itt letérdelek maga elé. s ha bejutok Versailles-ba.Csak nem olyan kis szörnynek lát.

én akarom szeretni magát. Ha esetleg mégsem venné észre.Megakadályozza. egy harmadikat is hozzá akartam tenni.Hogyhogy? . grófné! Mit kegyeskedik megengedni nekem? . nagyuram.A herceg nagyot sóhajtott. És ha ez bekövetkezik. elég tűrhető külsejűnek érzem magam. amelyhez mindketten tartozunk. s ezzel az előtt a nemesség előtt rója le a tiszteletét.. Én. .Ne méricskéljük az utat. .Ezt nem mondtam. hogy komolyan szeressem. . aki a kedvesem lehet.Mindent.Úgy látom .Ha megengedné . . hanem menjünk rajta.Visszakozik? 176 . hogy udvaroljak magának. biztosíthatom.Valóban? Akkor hát félúton volnánk. maga azt akarja.mondta az asszony döbbenten .mondta a bíboros -. maga olyan nő. szabadon és önként. hogy ha csak rajtam múlik.Imádnék. mert elég fiatalnak.mondta a bíboros. bíboros úr. .Miért? Csak térdre hullásokkal és szemfényvesztéssel lehet udvarolni egy nőnek? . .Hogyhogy? .. . ha ugyan bekövetkezik.. amikor nekem tetszik. nagyuram. te jóságos ég! .Többet. nagyuram. Egy úriember nem fog eldobni magától. . . hogy érdekből várom a látogatásait. akkor nemesebb érzelmekkel fog viseltetni irántam.sietett a válasszal a bíboros. Így hát. hogy ne féljek a visszautasítástól. maga pedig semmit sem veszít.Mit.De ugye máris érez irántam némi barátságot? . akit imádnék. nem fogja feltételezni rólam. . A bíboros felállt.Kár volt félbeszakítania. . .A szeszélyeimet.Grófné. hogy amikor nem függök többé a jótéteményeitől. .Grófné . .. hogy maga ne essék olyan hirtelen térdre előttem. az a világ két legbizonytalanabb ingoványa! .Úgy. ami az ízlésemmel és a kötelezettségeimmel összeegyeztethető..ha?.Kezdjük el gyorsan. .Hohó. .Talán megengedem majd. szeretni fog. . .összes többi állampolgárával. nem fogom elrejteni érzéseimet. ha a szerencse már elég hosszú ideig mosolyog rám. és ne csókolgassa a kezemet idő előtt.mondta -. választom majd ki azt a férfit. s ezzel én csak nyerek. s akkor.. . egy kis tiszteletet kérek. .Majd elválik. .Elvesztem. majd tudomására hozom.Eszerint teljesen megköti a kezemet .

.Nem .. Pedig nem is kellene félnie. . ugye? . Jeanne pedig akár mert megszánta zavarában.A maga kedvéért mindent megteszek. grófné.Ausztriai Anna előtt.Köszönöm. . igazi jó barát.Mit kíván? . És ha eljönne velem a bálba. bűvös-bájos asszonynak.Én? Az Operába!.. mintha azt javasolnám magának.Ó..szaladt ki a herceg száján. A herceg . és nem értem. A bíboros boldog volt. grófné. no de grófné! És a bíboros olyan mozdulatot tett. aki meghozza értem ezt az áldozatot.Szó sem lehet róla.kérdezte a grófné. A grófné kezére hajolt hát. nem. s olyan hatalmas lépést tennénk előre a mi közös utunkon. szeretném. ami egy közönséges halandótól egészen egyszerű mozdulat lett volna. .A bizonyíték? . de csak dominóban.Nos. hogy beleegyezett. egy királyné kedvéért talán maga is megteszi.. . hogy velem tart. a bíboros kerüljön ki győztesen. . de egy Rohantól szertelenségszámba ment.Nagyon bánt. aki elvégezte a munkát. ez olyan.mondta -. hogy elmenjen az Opera báljára. és mereven a férfi szemébe nézett... s főképpen azért volt boldog. úgy lekötelezne engem.. . nyilvános dohányzóba. hogy ilyen olcsón megúszta.ez ugyancsak ritkán fordult elő vele .Egy királyné előtt .Egy bíboros nem megy az Opera báljára. látom. szabad.. felmentem e kötelezettség alól. 177 .zavarában elvörösödött. hogy a kedvemben akar járni? .Márpedig én olvastam.Még az ízlése és a szeszélyei előtt sem.ismételte Jeanne. . hiszen arra való a jelmez meg az álarc. mi akadályozná meg.El akarok menni ma este az Opera báljára. hiszen csak az követelheti a bérét. hogy kevesebbre becsül a királynénál. nem visszakozom. . most.. mint a madár.A bíboros sokkal inkább befolyása alatt volt ennek a kihívó. hogy bár nem győzi bizonyítani a szerelmét. hogy megismerik. Követem magát. . s megszorította. ha maga is eljönne az Operába. hogy a meggondolatlan kijelentését követő csatározásból is ő.A maga dolga. hogy menjen be egy.Szóval csak ennyit ér. így folytatta: . hogy azt nem is képzeli. . még a lehetetlent is .Még a kötelezettségeim előtt sem? .mondta. hogy Richelieu bíboros egyszer szarabandot táncolt.. . . . akár mert nem akarta tovább nyújtani a kínos pillanatokat. .Csak a vágyam felét értette meg. semmint gondolta volna. uram.És egy bíboros nem is táncol. . mert Jeanne úgy ügyeskedett. . nagyuram! Az a férfi. grófné. hogy elrejtőzzön az ember.

178 . grófné. zavarba hoz a jóságával. ha nem válaszol.Tudja-e. és mihelyt a két szökevény beszállt. Jeanne érezte.. az nincs messze az Operától. nagy vágtatva elindult a körút felé. s majd a hintóban átöltözik. veszek magának dominót és álarcot... . egy dolgot azért higgyen el. hogy legalább annyira szokatlan lesz a számomra a bálozás. . mint az üzletben. Ha elmegyek is az Opera báljára. nagyuram.Ó. nagyuram? .Elmegyünk a Saint-Denis utcába. .. hanem egy másik férfival vacsorázna.Mégpedig. De jobban meggondolva a dolgot: talán a Rohan palotában inkább ízlése szerint való dominót találna excellenciád. mint amilyen szokatlan lenne magának. hogy kellemes mulatságnak ígérkezik? . én álarcban bemegyek az egyik üzletbe.Azt. ha nem a férjével.. hogy jobb. Címertelen hintó gördült a ház hátsó kapuja elé. grófné.Ez aztán megbocsáthatatlan gonoszság.

az erkély fölött három. a királyi palota közelsége szerencsétlenséget hoz a vigalomra vágyókra. az előtáncostól a primadonnáig. Az új hely a Szent Márton-kapu volt. vagy ha a négyfontos kenyér ára hét sou fölé ment. de a király összedugta a fejét Lenoirral. mindig izgatja 179 . nem beszélve az első emelet öt széles ablakáról. a fiatal hivatalnokgárdát. Ennek az úriembernek egészen új elképzelései voltak. Látni kellett volna az elaggott nemességet. ha késtek a gabonaszállítmányok. a homlokzatot a pilléreknek támaszkodó nyolc kariatida díszítené. Amikor viszont az Opera lobbant lángra. amint vacsora után tétován ődöng ide-oda. látni kellett volna a sétányokon a hontalanul ténfergő istenségeket. Mindennek a tetejébe az építész csak hetvenöt napot és hetvenöt éjszakát kért. egyszerű. és mivel tizennyolc esztendő alatt immár másodszor fordult elő szerencsétlenség. ha az ő kedves Párizsa hosszú időn keresztül kénytelen nélkülözni az Operát. Lenoir munkához látott. keménypapírból meg pingált falakból álló épületegyüttes. ezeket a francia királyi testőrség húsz tagja kezelné. a mélysége hetvenkét láb. szélessége nyolcvannégy láb. az egész városnegyedet. Hogy megvigasztalják a királyt. rangok és vagyonok cseréltek miatta gazdát. Erre a közönség. A színpad magassága harminchat láb lenne. és minden ígéretét megtartotta. nyolc oszlop támasztja majd az alapfalat. aki csodákat ígért. Lenoir tervei szerint az új épület kilencvenhat láb hosszú homlokzattal nézne a körútra.22 Néhány szó az Operáról Az Opera. az oszlopfő fölött domborműves díszítés. hogy a termet átadja a közönségnek. a pénzemberek meg a jobb körök szívét lobbantotta lángra. Ez utolsó pont hencegésnek tűnt. amely soha semmivel sem elégszik meg. az emberek úgy érezték. és mindent jóváhagyott. Amikor az Opera éppen nem volt leégve. melyek olyan alacsonyan lennének. A szomszédoknak mindig nagy aggodalom forrása volt ez a vászonból meg puhafából. A terem teljes szélességében. a zenekar alatt. mint olyankor szokott. egy órával sem többet vagy kevesebbet. az egész várost romba dönthette. A királynak fájt volna. A király aztán áthelyeztette egy kevésbé központi negyedbe a szórakozóhelyet. Lenoir úr tizenkét lábnyi teret biztosítana egy óriási víztartály meg két szivattyútest részére. eleinte sokat nevettek is rajta. hogy a leggyávábbak is nyugodtan kiugorhatnának az utcára. na meg egy kicsit a királynét is. de nemes ékítményekkel dús termek is lennének a színházban. Csak egy széllökés kellett volna hozzá. ez a pogány párizsi kéjtemplom 1781 júniusában leégett. ezekből három bejárati ajtó alakulna ki. hogy az Opera régi helye. hogy még tűzvész esetén sem rekedt volna senki a folyosókon. az egész tisztikart és pénzvilágot. Nyolc ajtóval biztosította a menekülők útját. legfeljebb kificamodna a lábuk. Tükrökkel. s olyan tökéletes közlekedési rendszert dolgozott ki. bemutattak a felséges párnak egy Lenoir nevezetű építészt. így hát elszomorodott. boltdíszekkel ékes boltív lesz. Húszan ott vesztek a romok alatt. A termet a megállapodás szerinti időre fejezték be.

a terem ezeken nyugszik. mert a nemesi rangú gyáva nyulak ellepték a terem minden zugát. Lenoir.Köszönöm. . ha megtáncoltatja őket.felelte a király -. következésképpen az új Opera nem áll szilárdan a lábán. A nép fiai és lányai örömest táncra perdültek az előadás után. hogy mivel ilyen gyorsan csakis gerendaszerkezettel lehet építkezni. én is ott leszek a bálban. s már jó előre lefoglalta benne mindenki a helyét. a város örömmámorban úszik. és az adott is neki egy jó ötletet. hogy a súly ötszörösére nő. de egyúttal a végrendeletüket is megírták. felség . az őrültek megvették jegyüket Piccini zenés darabjának. ebbe a hatalmas építménybe. . amely után annyit áhítoztak. . de a gyorsaság a minőség rovására ment. hogy bebizonyítsa az építménye szilárdságát.Biztos vagyok a dolgomban felség. és meglehetősen jól szórakoztak. azaz nagyjából háromszázezer fontnyi súly. Tegye közhírré. A terem meg se rezdült belé. de tízszer annyi lett a súlyuk. melynek növekedését minden este egész Párizs követte. Ha egyáltalán félni lehetett valami szerencsétlenségtől. mint a királyok. amelynek születését a kíváncsiskodók gerendáról gerendára figyelemmel kísérték. csak a következő előadásokon kellett.Ezek hajlandók tízezer frankos járadékot fizetni. Az építész követte a király tanácsát. s közben hagynák. maga pedig hívja meg azokat. A maga kétezer-ötszáz derék fickója másfél millió fontot fog nyomni. . szóval amikor ez a színház kész lett. . törni kezdte a fejét. A nyitás után három évvel ebbe a terembe készülődött Rohan bíboros és La Motte-né. akik hevesebben tapsoltak. hogy mocorogjon egy kicsit. hogy a sajtó maga alá gyűrje őket.Franciaországban a gyávák azok. hiszen tudja. kérje meg a bandát. Az Adèle de Ponthieu-t háromezer népi származék előtt játszották. hogy ott leszek a második előadáson. ha négy hüvelyk magasságból esik le. akik nem fizetnek. 180 .valami. A legvakmerőbbek.mondta őfelsége. . az Adèle de Ponthieu-nek a bemutató előadására. A királyné trónörökössel ajándékozott meg. adjon hát bált az előadás után. hogy mindenféle rozoga mennyezet gyűrje őket maga alá.Én pedig megígérem . hogy fiam születésének örömére az Operát ingyenes előadással nyitjuk meg. Ezeket bízza rám. és ha magának nem elég kétezer-ötszáz ember egy kupacban.mondta az építész.De jól gondolja meg: nehezek lesznek. Ebbe a színházba. A kétségbeesett építész a királyhoz fordult segítségért. akik fizetnek . de azt nem akarják kockáztatni. senki sem volt hajlandó belépni. Nemhogy ötször.

ha megbékél a gondolattal.Mégpedig? .. uram . nem mindennap van böjti mulatság. hogy egy kis udvariasság sohasem árt. az egyik hadonászik a karjával. A kék dominó elég testes.23 A bál A bál már tetőfokára hágott. . ahol a tömeg nem volt olyan sűrű. A fekete dominó dühösen legyintett. a másik ide-oda forgatja a fejét. itt vagyok. hogy ízetlenségre és modortalanságra vall nevén szólítani az embert az operabálon. hagyja a hölgyet kedvére szórakozni! Az ördögbe is.szólt -. a másik nő.Mondom.Na és aztán! . meglehetősen magas.Ne üsse bele az orrát a más dolgába! . s közös erőfeszítéssel egymás mellett maradni. jobb. Hamarosan úgy eltűntek a tömegben. .Na és! Végül is miért jön az ember az Operába? . De ne merjen a nevemen szólítani. . a másik középtermetű. az egyik magas. A két dominó rendkívül élénk tárgyalást folytat. hogy maga vár valakit . . s ahol a falnak vethették a hátukat.felelte a fekete dominó -. Csakhogy ha a másokét is elcsavarja. de a nők egyetlenegy okból. . a férfiak.Oliva kisasszony! .Maga mondta az imént: azért.De igen. . és nem minden böjti mulatságkor jön az ember az Opera báljára. Hallgassuk hát! .feleselt durván a fekete dominó. már amennyire ez ilyen gomolygásban elképzelhető. s a keze megállt a levegőben.Én magát nem ismerem . akkor meg mi az ördögnek udvariaskodnék? 181 . hanem egy szélkakas tartórúdja. ne üvöltözzön! Tudja. ám amikor belátták.Ejnye.Ezerféle okból. Oliva. amennyit csak tudnak. hogy forog a fejem? Nem azért vagyok itt? . jó megjelenésű alakot takart. hogy nem ijedek meg.Persze.Ejnye. Tudhatná.Jaj. a „feltűnés nélkül” főleg a bíborosra vonatkozik.fújta a magáét a magasabbik -. Egy fekete és egy fehér dominó. . hogy annyi fejet csavarjanak el. a maga nyaka már nem is nyak. a királyné páholya alatti beugróba menekültek. ha kiereszti a hangját.mondta a kék dominó -.Hogyhogy na és aztán? . maga elfelejti. . de hirtelen meglátott egy kék dominót. .. hogy nem sikerül. ahogy a nagy örvényben eltűnnek az apró örvénytölcsérek.Mit csudálkozik. amikor Louis de Rohan bíboros és La Motte-né feltűnés nélkül elvegyült a dominók és mindenféle álarcok ezre között. és ez a szélkakas folyton ireg-forog. uram . az egyik férfi. Két dominó igyekezett a tömeg sodrásának ellenállni. Elhozott engem az operabálra.

. .Igen. és ezt nagyon jól tette.. Lehet.Jó. mit gondoltam! Én beérem ennyivel.Ne legyen olyan kíváncsi. .Na tessék! most megmakacsolja magát. mondjuk. ez nem olyan nehéz feladat. Beausire úr . én nem az vagyok. .Nem. a kardját otthon hagyta. . ..Ó. ez így szokás az operabálon. kedves Beausire! Csak nem akar kardot rántani! Micsoda harcias természet! De csillapodjék. .. ha a lovag is úgy akarja. . .Nem. a rendőrkapitányt! .Akkor találja ki.De én ismerem magát. maga. azt gondolta.Én? .A nemjóját! Nem elég.Néha az is elég. lehet. mit gondolok! Örvendek.Válaszoljon: igen vagy nem? Hajlandó a hölgy karját átengedni vagy nem? .Rajta. aki oly könnyen ejtette ki a más nevét. pedig milyen kezes bárány volt! . A Dauphine utcában. hogy a neveket ki tudja találni. hogy egy órára.. A fekete dominó.De csak. ha a hölgy akarja.Hosszú időre akarja elrabolni a hölgyet? ..Ejha. szemlátomást megremegett a saját neve hallatára. hogy a hölgy nekem nyújtsa a karját? .Crosne úr rendőre? . sose féljen. hogy tíz percre. De. hogy kiérdemeljem a varázsló címet.folytatta az álarcos -. . még gondolatolvasóvá is elő akarja léptetni magát? .Kérjen valami nehezebbet! .. hogy egy egész éjszakára.Hogy képzeli! . akinek gondol. . hogy nem ismeri Crosne urat.Miért ne? . hogy végre szemtől szembe állok egy varázslóval. 182 .Ó.De?.Úgy bizony! Ne próbálja elhitetni velem.. hogy Crosne úr rendőre vagyok. .Uram.. .Tudja.Nos. Beszéljünk másról! Megengedi. . nem akar nehezebb próba elé állítani? . Beausire uram. találja ki. uram. .Azért csak mondja! . kedves Beausire.. . lehet. nem ismer.Szóval.Maga a bolondját járatja velem. Beausire úr.

. nem igaz. kedves Beausire.Engem is ismer? .. Semmit sem értek az egészből.. maga kellemetlenkedő alak! 183 .. mint amennyire hasznos lenne a távolléte.Az imént a nevén szólította magát az úr. .Ó.kiáltott fel döbbenten Beausire. hogy. lent a pinceszinten.Fogja be a száját! . uram. .Szívesen. hogy egy órája még meg akarta ölni ezt a szegény hölgyet. . .Ha elég. nemdebár. Ha meg akar sérteni..Az az igazság.Hallgasson.Igenis fogja be a száját. .. ha szabad kérdeznem? . látom én.. ..Ó meg ne sértődjön.Az az igazság . . De ha úgy volna is.Nincs sértőbb az igazságnál. ... . hölgyem! .. ..Magának bizony..A Pot-de-Fer utcában.Ebből elég! . Oliva kisasszony? . .. Oliva nagyot kacagott.Bizony. . majd ismét a kék dominó felé fordult. .mondta Oliva. hogy a hölgy meg maga. Beausire? . hát engedje át nekem a hölgy karját..Én az akadémia tagja? .Akadémia. de húsz arany pengése megállította a kezét. ismét felvéve az előbbi beszélgetés fonalát -.Bizonyítsa be! .Egy bizonyos akadémia tagjai vagyunk.Mi van a hölggyel meg velem? .A Dauphine utcában! .Miért.. helyben vagyunk.Nekem? . akadémia.mondta Beausire. az csak a maga javát szolgálná. nem a tudományos akadémiáról beszélek.Nagyon egy húron pendülnek. .motyogta Oliva lovagja.morgott Beausire.folytatta a kék dominó -.Igazán kíváncsi vagyok. ..sziszegte a fekete dominó... hogy a jelenléte annyira káros saját magára nézve. .Ejnye! . Ugye.Nocsak! .Az én javamat? .Téved. az az igazság. . sértsen meg istenigazából! .Be fogom tehát bizonyítani . ..

s ellejtett.Különben mindegy . mégpedig kevésbé tisztes ügyletek miatt. amit pár perc múlva vitára bocsátanak az akadémián.Na. csak semmi erőszak: ez a jelmondatom.. hogy maga tökkelütött. érdekes dolgokat mondjon nekem. ... egy kis tervet fognak megvitatni. . .Maga is tagja annak az akadémiának. mert én ismerem magát. hé! .kiáltott fel Beausire.Ha ugyan?. melynek az a célja. . azon mulatott. uram.A pokolba is! Igaza van . hogy börtönbe kerüljön. hogy odaküldöm. . hogy a pernahajder milyen nagyvonalúan kitünteti magát az „úriember” minősítéssel.Már megint nem gondolkozik.mondta -.folytatta Beausire -. mert ha nem.Nyugodtan alhat .. briliánsokkal díszített óráját.Hagytam. maga engem a Pot-de-Fer utcába küld! . . Beausire elgondolkozott.A kék dominó elővette szép. nem kérnék engedélyt magától. . szokás szerint kimaradna az osztozkodásból. hogy a hölggyel beszélgethessek. hogy kedvére játszadozzon azzal a szegény Beausire-ral. én csak szelíden meggyőzni próbálom magát.mondta.Hohó. Ha azt akarnám.Hogy nyakon csípjenek. .Oda. Ha tehát folytatni akarja a játékot. A kék dominó birtokba vette Oliva kisasszony karját. ha becsapott egy úriembert! A kék dominó nevetve vállon veregette Beausire-t. de figyelmeztetem. A Pot-de-Fer utcába. s még Oliva karját is elengedte. .Micsoda szófán? .Mit akar? . kedves Beausire.Hé.mormolta Beausire. hanem most rögtön letartóztatnám. sőt nagyon is meggyőzők. De látja. ha a rendőrségnek dolgoznék. negyedóra múlva a maga Pot-de-Fer utcai akadémiáján. . legalább százezer frankos ajándékot adok magának avval. 184 . Beausire. igaz? Ha ugyan. hogy a tizenkét tényleges tag zsebre vágjon kétmilliót. kedves Beausire. már rég elfogtam volna magát..Ha ugyan nem spicli. Beausire rámeredt.Nyugalom. . amely Beausire távozásával immár szabad lett. miért? .Akkor hát szerencse fel! . és szégyellje magát. akinek Oliva megcsippentette a kisujja hegyét.Azt is jól tudom. .Azt hittem.kérdezte. . az érvei elfogadhatók.Nem maga ült a hölgy szófáján ezelőtt két órával? Na. Fogja hát a hölgy karját. . . s a hölgy meg én máris megszabadulnánk magától.Most pedig rajtunk a sor . feleljen csak! .kérdezte a kék dominó.. hogy miért.mondta a lány. hogy maga eszes ember. de fájdalommal tapasztalom. . mert ha ma este nem menne el az akadémiára. Bolond lennék odamenni.. mint ez a kétmilliós spekuláció. majd hirtelen visszakozott: . nyugalom! Térjünk csak vissza az akadémiához! .Nos. hogy velem nehezebb dolga lesz. .

aki veri magát. kacagó vagy civódó csoportokat.Nem is vagyok az! . Szegény Oliva! Boldog Nicole! Álarcosok hulláma csapódott a kart karba öltve sétáló párnak. .Megbánná? . A Nicole olyan vidékiesen hangzott.Nicole! . Majd beszélünk Oliváról is. Ezeknek az embereknek talán ugyanannyi nevük van.Nem. és Nicole vagy Oliva akaratlanul magához szorította lovagját. . majd szétváló. hogy nem érti majd meg. Oliva sóhajtott.De miért? . .Ha nem szereti. Ó. amit mondok. . hogy nem vagyok boldog? . .Hiányozna a lárma. hogy magában két nő rejtezik: Oliva és Nicole. . .Mert megbánnám.Szóval úgy gondolja.Nézze ezt a tarkabarka tömeget . nézze ezeket az egymáshoz simuló jelmezes embereket. hozzászokott. uram.Mondja csak! . melyet zsenge ifjú korában viselt. de egyelőre beszéljünk Nicoleról! Vagy elfelejtette már azt az időt. még ha kényszerűségből új nevet vesz is fel.Tudom.Nem ismerek érdekesebb dolgot a világon.Tartok tőle. nézze az összeverődő. mint a maga története. .mondta. A név hallatán. s kedveskedve megszorította a nő gömbölyű karját. Tudom én.. hogy feledtesse az igazit. drága gyermekem. . . amit körülöttem csap. az ember nem felejti el azt a nevet. hagyja ott! . ha elhagynám. hogy mások már elfelejtették. melyet az álarcos ember a fülébe susogott. Engem nem Nicole-nak hívnak. de azt hiszik. . amelyre ők jól emlékeznek ugyan. amint mohón isszák az udvarló vagy szerelmes szavakat.mondta.Miért ragaszkodik ehhez a részeges szerencsejátékoshoz.Az túlzás. . tudom. hogy leplezze érzéseit. amikor erre a névre hallgatott? Nem hiszem.mondta a férfi -. mi köti ehhez a szélhámoshoz.Lehet. mint Beausire. De meglepődése csak egy pillanatig tartott. ha azon a néven szólítanám őket.Azt mondta az előbb: szegény Oliva! . mint magának. 185 .De azért szereti? . csakis hajótörést szenvedett. drága Nicole kisasszony mondta a kék dominó. Oliva elfojtott kiáltást hallatott. és jó páran meglepődnének.Engem illetett ezzel a névvel? Ha így van.Azt. most Olivának hívják. akit előbb-utóbb kerékbe fognak törni a Grève téren? .Nehéz volna boldognak lennie egy olyan férfival. .

Hát igen.Uramisten. .Mert Gilbert maga után jött Taverneyből Párizsba.. és hogy ő eltűnt. uram.Jóképű volt. vagyis hát. hogy szeressen.. honnét tudja? . s tíz év alatt annyi minden történik.Még az a hölgy sem.Ismerem.Ó. Oliva. nincs is rá szükségem. A kék dominó hallgatott. .. jobban mondva Nicole. miért fordítja el a fejét? Talán elszomorítja az emlék? 186 .Én? Szent egek! Ezt miért mondja? .Tudom bizony. Csinos fiú. nem mondhatom. uram. . Mondja meg.Rajta. Nincs nő.. Szellemes volt. különben nem beszélnék róla. Gilbert-nek kevés volt a szegény kis Nicole szerelme..kérdezte borzongva.. hogy milyen volt a lánykorom? . s a kék dominóra meredt. uram .Reszketve fürkészte az ismeretlen álarcát.Ó. hogy maga igazán jól értesült..Beszélgessünk! De figyelmeztetem. hogy Ta.? . A kék dominó nem szólt. hogy az Isten szívet plántált magába.mondta feladva a harcot -.vágott a férfi szavába Nicole. beszéljen! . Nem.. az az időszak nem számít. mondja meg.Ez igaz. s a szív arra való. hogy én megszöktem. tudom.Kitalálhattam volna. a bakfiskorával kezdem. akit úgy hívnak.. Miért hallgat. de már tíz esztendő telt el azóta. amikor észrevette.A gyermekkoráról nem beszélek. maga pedig követte őt Párizsból Trianonba. . .. . Nem voltunk egyenlőek. .Kicsodát? . ezt. Megtorpant. ha valaki csöndes emberek között töltötte a fiatalságát.De még mennyire! .csóválta a fejét nevetve Oliva. hogy egy kukkot se fog kiszedni belőlem.. mi van Gilbert-rel.. . születésünknél fogva egyenlőek voltunk. Szerette? . . . .makacskodott Nicole -.Akkor hát beszélgessünk a fiatalságáról.Maga tudja.Nagyon szépen kérem . Így van ez. Erre a névre meghűlt a vér a nő ereiben. Nicole kisasszony! .Ugyan! . .Maga iszonyú titkokat tud.. . kire gondol .Gilbert-t. .Azt maga mindenkinél jobban tudja. nekem nagyon tetszett. amely sok-sok emléket ébreszt bennem. mi van vele! . olyan nevet ejtett ki. nagyot sóhajtott. aki felérne Gilbert-hez..Kételkedik? .Most már látom... Így hát ismeri Gilbert-t? .Ó. ....

Nicole. Inkább a bakó pallosa alá tenném a fejem.De igen.. . . és ha megmondja. mi van Gilbert-rel! .Magának helyén van a szíve. Olyan az ember élete.Mi lelte? Nicole elűzte a gondolatot. . . én ki sem ejtem őket. . . . maga volt nálam az este? .Amikor olyan nagyon szerelmes volt . Szép vagyok. . hogy mindent tudok. .De hát miért nem árulja el? . Mondja meg őszintén.Nem. amit nem tud..Akkor mondja meg. jobban.Ó .szólt közbe a kék dominó.A kék dominó lehajtotta a fejét.. és ha úgy fordul kedvem. akkor maga már nem szerette? . Gilbert-ről meg egy harmadik személyről.mondta a kék dominó csendesen mosolyogva az álarca alatt -. és ügyet se vessen rá. tízet. . szemtelen vagyok. én mindent tudok magáról.Igen. mintsem fejet hajtsak bárki előtt.. és maga mégis el fogja hinni.Látja. Folytassa csak. Istenem! . hanem mert meg akar tudni valamit. de. kedves Nicole. a legzavarosabb folyónak is tiszta a forrása. ellenkezőleg. . ha nem tudom megállni sóhajtozás nélkül..Helyén volt.Ugye..Amikor Gilbert szerelmes volt Taverney kisasszonyba. hogy igazat beszélek. .hitetlenkedett Nicole. .Mert maga nem azért kérdi.Nem kérdezni akart valamit? .Én. mint a folyó. uram. amely úgy elragadta. . . .mondta. . Gilbert meghalt. amit csak tudni lehet.Így van.Dehogynem.mondta.mondta Oliva..Igaz.Meghalt? .Biztos maga is hallotta.Nos.Hirtelen görcsösen belekapaszkodott a férfi kezébe: . és ez a szerelem okozta a vesztemet.. . 187 .folytatta sóhajtva Oliva -.Kettőt.mondta a lány mélyet sóhajtva. amennyit csak akar. akkoriban .Nem mondom meg. büszke vagyok. hogy meggyőződjön felőle.. . tegyen meg nekem egy szívességet. s egész testén borzongás futott végig. hogy Gilbert miért menekült el Trianonból. hogy Trianon minden fája az ő szerelméről susogott. hogy Gilbert miért ment el Trianonból. . . hogy meghalt.Halkabban mondja a neveket! . .Semmi . . jólesik felidézni az ifjúságomat.Istenem! .. mintha keserű emlékek ébredtek volna benne.Elszomorítja ez a beszélgetés? .Könyörgök. mint valaha.

Gilbert! . .Ó. akkor!. ..kiáltott a lány szenvedélyesen.Ó. emlékezz Taverney-Maison-Rouge-ra.” Ó..sóhajtott Oliva.Ha azt mondta volna: „Nicole.Elfogadom. hogy jól szemügyre vegyen.Hát talán jobb is ..Két órája még nem akarta elrejteni előlem az arcát.Maga is hajlandó lesz levenni az álarcát.És ha Gilbert lettem volna? .Engem? . hogy megismerik.Eszembe sem volt. jól van! Ki ne tépje már azt a szép haját! .Nem értem. bolond! Buta nő. . de nem láttam magát. ..Jól van.Mit érdekel engem.Meg akarom büntetni magam. ott senki sem látja meg.Fél. 188 . .Megmondtam.Egy feltétellel. Ha nem venném le. amiért csak néztem. . .Akkor? . . Nicole. nem! Maga nem Gilbert. . ha megkérem rá. . . . én kötözni való bolond! Mennyit néztem magát! Bolond vagyok.Ki vagyok? . s a körmével véresre vágta a tenyerét. . ahogy Gilbert szokta mondani. azt akartam. bolond! . . . letépheti. hogy Gilbert meghalt. .kérdezte az ismeretlen. jöjjön az oszlop mögé. .Akkor? . hogy vegye le az álarcát.Azt.Á. ha Gilbert lett volna. és visszatette az álarcot. drága gyermekem.Itt? Az lehetetlen! . . ha egyszer nem ő! . aztán toporzékolni kezdett.Nem.Akkor Beausire megszűnne létezni nekem. A kék dominó nem kérette magát tovább. ellenkezőleg. Oliva vagy egy percig meredten nézte.Ha nem az én tekintetemtől fél.Tudja.Miért félnék én a maga tekintetétől? .Nem.Le fogom venni. . jól mondta: bolond. és levette az álarcát. mit kérek magától? . hogy megismerem.Vegye le az álarcát! . hanem attól. . ha kéri..És hogy felsikoltok: maga az. bement Olivával az oszlop mögé.

Nem.Az lehet. hogy Nicole. a hősiesség és a hűség örök vetőmagja. hogy meghalt? . azzal vádolja magát. ami a testi hűséget illeti. a Gilbert-ek nem öregszenek meg. drágán fizetett a hiúságáért! Oliva elnevette magát.Gilbert ma sem öregebb. Látja. . hogy csak nyűg vagyok Gilbert számára.. Miért jobb.. A fiatalság a paradicsom. hogy tíz évig hű volt.Mert el akartam menni Trianonból.Miért ismétli a szavaimat? A maga szájából bántóak. . Ma viszont. mert boldog. akármilyen szép is.Na de hagyjuk ezt.Tudom. aki azt állítja magáról. mivel Gilbert meghalt. . . hogy meghalt.kiáltott fel az ismeretlen. Igen.Miért szökött meg Beausire-ral? .. Gilbert nem szeretné magát. hogy mihez tartsam magam.Akkor hát. hogy onnét Indiába ment. fiatalság! Bátorság! Szépség! A szerelem. amellyel a fiatalság árasztja el az embert. puszta gőgből .. annál többet ad neki Isten. hogy 189 .Na ugye. a fiatalság minden! Ha az ember egyszer elveszíti fiatalságát.Ó. maga mondta: jobb.Maga szerint Gilbert megvetett engem? ... hogy félt tőlem.Igen. . aki a kabinjában bújtatta.Azért. megvoltak benne a fiatalság hibái és erényei. hogy Portugáliában járt Beausireral. . gazdag. . szegény leányom. .Ó. . a Gangesz partján. nem sóhajtozom. miért nevet . mert valaki. csillogó jövő várja magát. Tudom. s két évet töltöttek ott. . és ő olyan jól ismerte saját magát. sokért kell kárpótolnia az embert. Nem bírtam tovább elviselni. és mivel Gilbert nincs többé. Ó. aki téged elveszít. de már Beausire nélkül.Inkább félt magától. ő meg szépen visszahajózott Európába. tudom én. . ők meghalnak.mondta komolyan az ismeretlen. . a mennyország. az életet veszíti el.mondta Oliva.Rendben van. .Gilbert is így gondolkozott volna .Gondolja? .mondta a kék dominó. kedves Olivám. semmi sem helyettesíti! . De azt a kincset.Beszélhetünk. csak épp hét lakat alatt tartotta magát a házában. akivel elszökhetem. hogy célt ér-e. hogy ilyen nevetség tárgya lehet. rajtam nem fog múlni! .Jó.Először is hagyja abba a sóhajtozást! . nem mondom többé. .Igen. Gilbert miatt sóhajtoztam. egy fregattkapitánnyal. Tudom.Gilbert fiatal volt. . nyilván nem. majd ott felejtette magát Csandernagorban. tudom.Ó! . hogy mindent tud. hogy egy nábob kétmillió rúpia költőpénzzel ajándékozta meg. Csak magán múlik.. . Sok mindenben hasonlítottunk egymásra. . . hogy meghalt. mint tíz évvel ezelőtt. . minél inkább úgy hiszi.Ó. és kellett valaki.Tíz esztendei hűség. a múlt megvetett maradványa. beszéljünk magáról! ..Azért nevet.. holott magában fel sem merült.

. hogy mindent tud? .Adja a karját. de Brestben. .Ó.Ó. .Csendben maradjak? . hogy egy rabszolga segítségével jutott át a kerítés fölött.És ezt a büszke. Ujjai közt két könnycsepp gördült le az arcán. nyilván maga a legboldogabb nő a világon. mintha nagyon el volnánk merülve a társalgásban.Miről? . két folyékony gyöngyszem.Vagy tudja mit? Beszéljen. hallja-e? . büszke tartású nőt.Hallgasson! . sudár termetű.Kicsoda maga. hogy gazdagon tért vissza Franciaországba. vagy legalábbis azt mondja. hiszen nem is érti. beszéljen akár a legutolsó kurtizánnal is. . változtassa el a hangját. csakhogy ezeket sajnos. . de az ismeretlen belefojtotta a szót: . lesoványodott száműzöttben.kérdezte Nicole. de engem ne kényszerítsen válaszra. és mivel a szerelem a forrása minden jónak. a kikötőben.Különös ember maga. nagyon is sok. hogy szereti őt. talán értékesebb a karkötők gyöngyeinél. És sétálni kezdtek a csoportok között. . annyit. Oliva kérdezni akart valamit. meg aztán. sőt azt is. Minden nőbolond sóvárogva bámulta a ruganyos léptű. miről fecseg. . Oliva lehajtotta a fejét. ezt a boldog nőt maga ma este ötven aranyért megvásárolta .Meg aztán? .mondta az ismeretlen tökéletes udvariassággal. hogy ez kevés. miről van szó. akik szemmel látható tisztelettel hallgatták. Oliva engedelmeskedett. hogy egy magamfajta nő még megér valakinek ötven aranyat. A derék férfiú majdnem elájult. tartsa egyenesen a fejét. senki sem akarta volna megvenni Beausire-tól. . csak az a fontos. Végül azt is tudom. A sétálgató pár egy előkelő társaság mellett haladt el. ha akar. Tudom.. és vakargassa a nyakát a legyezőjével. milyen csinos a gyöngyszürke dominója! 190 .megszökött. amiről akar! Nekem ugyan mindegy. melynek középpontjában arisztokratikus megjelenésű. ugyanolyan kíváncsian nézegették. hogy úgy lássék.mondta Oliva.Maga sokkal többet ér. És amikor beszél. .Ó. nagyon megdöbbentett.kérdezte Oliva.Ki ez a fiatalember? . Ó. ne válaszoljon. s elfordult. . két gyémántot és három nagy rubint. ami soha nem hagyja el a jól nevelt embert. . s bebizonyította. és nyomorba taszította magát.. s ezt be is bizonyítom. tudom. . mivel elemelt két igazgyöngy karkötőt. tenyerébe fektette a homlokát.mondta.Beausire aztán magával vitte.mondta az ismeretlen.Épp ellenkezőleg.. asszonyom . és esküszöm. amennyit csak akar. amikor magára ismert a partra szálló napbarnított. nyúlánk férfi beszélgetett három társával. hogy szereti: eladta a drágaköveit.Ellenkezőleg. ismét összeakadt Beausire-ral. mint manapság egyes lókedvelők egy-egy szép paripát.. ahova a balsorsa irányította. beszéljen csak! . és sétáljunk.Meg aztán pillanatnyilag másra kell figyelnem .

. s a körben futó padsorok közelébe menekült. aki annyiszor megríkatott. és suttogjon a fülembe.Így? .Igen. hogy született párizsi.válaszolt Oliva lovagja. hogy akkor maga sem megy. remek. ahol már nem voltak támlás ülések.Nővel van? .Mit kíván? .Helyes .sóhajtott Oliva. mintha maga német volna. .Nocsak! . hogy elkapjon valamit a társalgásból.Ki az a nő? . . .Az a fekete dominó ott egy német barátom. . most szórakozni fogunk egy kicsit. 191 .. . amikor Gilbert-ről beszélt. hogy elbűvölte a társát. hogy időnként elfogadja a szeszélyeimet. hallgasson! A nagy név hallatára Oliva még jobban kihúzta magát.Ó! . grófné ..Mire maga azt mondta neki. s már el is fordult a sárga dominótól. . .mondta komolyan a kék dominó. semmint kellemes udvaroncról árulkodtak. . másodszor.Így. mondván. amikor elküldte tőlem Beausire-t.Pótolni fogom mind Gilbert-t. . Ugyanekkor két másik dominó elvált egy nagy hangon beszélgető csoporttól. . kedves barátném . hogy fejgörcse van. mert rögtön rájön a kiejtéséről.Pontosan. mert nem fogadta el a meghívásomat a bálra. mert már úgyis kétszer elszomorított: először. kinek merész mozdulatai inkább gyakorlati szellemről.Nos. ahová csak ritkán vetődtek a középponttól a szélek felé sodródó sétálók csoportjai. aki mindig megnevettet. és megpróbált közelebb férkőzni a grófhoz.De könyörgök. Máris a segítségét kérném.mondta egész halkan egy narancssárga dominóba öltözött magas alak. .De fel ám! Kezdjük a mókát: mutogasson felé a legyezőjével! . Kis oázis volt ez.. mind Beausire-t .Fel akarja bosszantani valamivel? .Nem kívánom magától.Támaszkodjék ennek az oszlopnak. de ki ne nyissa a száját.Artois gróf . .felelte az ismeretlen.Az jó lesz. Oliva olyan engedelmesen és olyan okosan hajtotta végre az utasításokat. A magas férfi utat törve a tömegben odament a kék dominóhoz. Menjünk közelebb. hogy engedje meg. és azt mondta neki: . oda.Ő az. . hogy valóra váltsam minden rejtett vágyát.súgta Oliva fülébe -. jó? Úgy teszünk. . S ezért csak annyit kell cserébe tennie. csak azt kérem.Nem ismerem.Galád fickó. hogy szeressen.

. Olivához hajolt.Változtassa el a hangját. grófné. .Ki ez a hölgy? 192 . sose nevessen... ha beszél velük! . nagyuram .kérdezte. aki erre bólintott. lehetetlen.Nem. Valahányszor megszorítom a karját. . hogy idejönnek.kiáltotta álmélkodva a bíboros. grófné. kis kíváncsi . Aztán Oliva súgott neki valamit.Meg vagyok döbbenve . akinek gondol.. . megbízott. Inkább hadd mondjam el. aki a társaságomban van .Kémek! .Ki ne mondja. és egészen halkan ezt mondta: . Úgy döntöttek. és ismét Oliva füléhez hajolt. én nem vagyok az. . Emez . . megbízott.mondta egész halkan -. a fekete dominó a teremnek háttal állt.Azt mondta. . a kémek is meghallanák. Oliva bólintott. aki a kíséretében van? A bíboros összerezzent. Erre az ismeretlen tökéletes németséggel a következő kérdést intézte a bíboroshoz: . hogy bárki rám ismerjen. bólintson. még ha én nem ismerném is meg.. a hölgy. hadd mondjam el. .Annyira csiklandósak. .kérdezte a bíboros elváltoztatva a hangját. már dehogyisnem. felesleges. . .. s a társaságában levő hölggyel beszélgetett..Mit akarsz? .Akkor hát téved.Bizony.Csak szaporán .Nagyuram.az álarc alatt csak úgy villogott a szeme .A mutogatás tárgya.amit a bálban szokás mondani. hogy ő igenis megismerte önt. hogy sohasem láttam csábítóbb termetet.És csiklandós kérdések legyenek . nagyuram. nagyuram! Oliva meg a kék dominó már oda is ért.tette hozzá fuvolázó hangon La Motte-né.felelte a kék dominó -.Bólintson. parancsolóbb tekintetet. . akinek a lovagja vagyok éppen.Ó.. amit. mindazt. ha már úgyis a kárhozat útjára léptünk.Nézze csak. .Szép maszk! . nagyuram? .feleselt a kék dominó.felelte a bíboros elbizonytalanodva. hogy kérdezzek tőled egyet s mást. ..észrevette Oliva mozdulatát. amott az a két álarcos mirólunk beszélget. . szerelmes ön ebbe a hölgybe. bíboros úr. .szólította meg a kék dominó a bíborost. sose féljen. . mint a magáé. .mondta Rohan.Azt. hogy te meg sem hallhatod őket. aztán Oliva füléhez hajolt. hogy közöljem. mert elkárhozik. .Ez a hölgy.Maga is. grófné.Ó. S ami még nagyobb veszély. . .

. .Ó.Asszonyom . semmi. arany árral? Oliva bólintott. támasz után tapogatózott. .mondta az idegen nőnek. Ő bezzeg kitalálta. A bíboros elhallgatott.Egyetlen német szó igazán nem hozná rossz hírbe. .Könyörgök.Megalázó szerepre kárhoztat. akinek a gondolata nem forog örökké szeretetének tárgya körül. kicsoda.kérdezte La Motte-né idegesen.kiáltotta La Motte-né.A hölgy féltékeny rám! .Semmi. annyira el volt foglalva a német hölggyel. asszonyom. asszonyom. amelyet megértett. melyeket a maga nevében a lovagja kiejtett. amelyből egy szót sem értett. csak egyetlen szót ejtsen ki. La Motte-né türelmetlenül toppantott. Rohan bíboros németül beszélt.Azt a házat nem Schönbrunn-nak hívják? .Mi lehetetlen? .Miről beszélnek? .kérdezte habozva. amikor a hölgy távol van tőle.. . . Oliva egyetlen szót sem értett. egy maga által is ismert háznál? Az idegen megszorította Oliva karját. aki szatén védőpajzsa mögött rendíthetetlenül mereven és mozdulatlanul állt -.mondta ekkor a bíboros Olivának -. . kérem. A bíboros nem karolt újra bele. . A bíboros összeborzadt. A bíboros kíváncsiságát felcsigázta a titok. az olyan férfi nem szeret igazán. aki mohón kapta föl a beszélgetés egyetlen szavát. Egész viselkedése óriási meglepetésről.Ezt nem mondtuk .Bíboros úr. Oliva bólintott.suttogta franciául.válaszolta a kék dominó bizonyos fensőbbséggel. odahajolt hát lovagjához.Asszonyom . sőt mintha észre sem vette volna a mozdulatot.kiáltotta a kék dominó.” A bíborost megdöbbentették ezek a szavak. .Ugyan! .Vadcseresznyefa asztalkára rótta egy felséges kéz. már rég tudja. ne szóljon.Semmi..mondta. akinek a képzelete nem jeleníti meg olyankor is szíve hölgyét. az.. A kék dominó úgy csinált. a hölgy ezt mondta: „Az olyan férfi. Forogni kezdett körülötte a világ. . mire ő bólintott. asszonyom! . s kihúzta a karját a bíboros karja alól. .mondta dühösen La Motte-né. . s én megígérem. .kiáltotta a bíboros. mert bőszítette ez a német beszéd. hogy ki van az álarc mögött! Igaz. . . hogy abból az egy szóból kitalálom. . tiszteletről és hódolatteljes elragadtatástól árulkodott. hogy a féltékenység. azt hittem.Lehetetlen . nagyuram! . 193 . semmi. Megingott. nagyuram. olvashattam ezeket a szavakat. mintha Oliva szavait tolmácsolná.

fenség. .felelte a herceg. A kék dominó tettetett aggodalommal felkiáltott. s a parkett pora meg a parókák rizspora szivárványos fellegekben gomolygott egészen az égő csillárokig. maga. biztosan térdre hullott volna. hogy mi lesz ennek a különös jelenetnek a vége. egy illatból kitalálja a jelenlétét. . várta.csattant hirtelen egy fiatal.mondta a kék dominó Olivának.Azt képzeli.” 194 . a vonásai láthatóvá váltak a félhomályban. . Oliva sikolyában rémület volt. . nagyuram.Lássuk hát. meghajolt. Ha La Motte-né nem fogja olyan erősen. menjünk.mondta halkan La Motte-né. s most odament a bíboroshoz. uram . bíboros úr! .mondta parancsolóan.Vigyázzanak.Én igen. .Menjünk innét.Ó. ..motyogta Louis herceg. A bíboros majdnem elájult.Uram . és odasimult a kék dominóhoz. uram! . amely a bíboros közelébe ért. . mert a négy álarcos túlságosan is közel nyomult hozzá. még mindig álarcban -. s megtörölte izzadságtól gyöngyöző homlokát. megkötötte az álarcot. ért németül? . az hallgathat. A kék dominó visszarántotta a csuklyát Olivára. marsall uram. majd reszkető kézzel elővette zsebkendőjét. micsoda hatással van rá ez a hasonlatosság! Na jó. E kettős kiáltásra három-négy meglepett kiáltás felelt. Az emberáramlat újabb álarcoshullámot sodort oda. friss hang az egyik csoportból. hogy minket is löknek. Ebben a pillanatban rázendített a zenekar. Bocsássanak meg.mondta -: „Ám az. látja. Charny? . hogy egy másik szív meghallja. a hölgy becsülete a maga kezében van. Ebben a pillanatban egy láthatatlan kéz hátrarántotta Oliva csuklyáját. s lehullt. aki mindenütt a szeretett lényt látja. hölgyeim! . megjegyezni.La Motte-né két lépésre állt. .mondta Oliva. sűrű fátyol mögött.Amint látja.Nem.. megérzi az áthatolhatatlan.A folytatása pedig ez . . hogy meglökik. mire mondta a bíboros. s már bele is olvadtak a tömegbe.Katasztrófa történt.gondolta La Motte-né. uram.Artois grófja! .Hohó.Tűnjünk el innét! . „Most már tudom. Az álarc kioldódott. mert a hangja a szívében van. ezt is érdemes. és Artois grófját elválasztotta a bíborostól és La Motte-nétól. hogy lehetetlen . uram. .” . melyek bearanyozták a borostyánés rózsaszínű ködöt.mondta és megszorította a kezét. itt németül beszélnek! . A bíboros rátette a kezét a kék dominó karjára. a boldogságához elég.És maga. hogy ez a nő a királyné. . aki egy virágból. . s tessék. Az álarcosok nyüzsgésében a kék dominó érezte.

195 . igaz? . A hintó már vagy öt perce haladt velük. A bíboros magas termetű volt. De most már összezavarodtak a szeme előtt a csillámló párában a kék. zöld és szürke dominók.Nem valami érdekes ez a bál.Igaz. grófné.Akarja. .kérdezte elhaló hangon a bíboros.Ahogy óhajtja. s ő még mindig nem szólt egy szót se Jeanne-hoz. s árnyalataik. nem pillantja-e meg az eltűnt látomást. s most mindenfelé nyújtogatta a nyakát. .. Nagy kínnal utat törtek maguknak a beszélgető csoportok között. nagyuram . egymásba olvadtak.felelte nyugodtan Jeanne. Messziről mindent kéknek látott. mint a csiszolt üveg színei. hogy elmenjünk? . vörös. közelről meg semmit se látott. Ilyen állapotban jutott el társnőjével a rájuk váró hintóhoz. nagyuram. sárga.

még nem alakultak ki a szokások . akit annyira felajzott ez az incselkedés. hogy egy pillanatra elfelejtkezett a báli jelenetről. hogy ennyi báj többet érdemelne.felelte az idősebbik. A hintó megállt az „aprócska” ház előtt.Én nem alhatom ott? .mondta.suttogta a démon. Pár perc múlva két nő lépett be. . grófné.Arra. ..Hívja ide őket! Az inas engedelmeskedett. 196 . s most haza is viszi a kocsi. mint az az aprócska ház. .kérdezte. Tudom. . ő aztán nem! .. . nagyuram. nagyuram . olyan kötekedő arccal. s most mind a hat ott sorakozott az előszobában. igen. otthonról jött el. .mondta Jeanne olyan bájos.Két szobalány várja asszonyomat a hálóban .Ha jól tudom.Ott fogunk aludni..Hová visz ez a kocsi? .Hogyhogy. Jeanne olyan nyugodt. .Általában hol alusznak? .Ne tartson semmitől. Hat lakájt ébresztett fel a kocsis a kopogtatóval.kérdezte Jeanne.A szobalányok? .mondta a bíboros -. . A körútra? . nagyuram .mondta a bíboros elmentében. . hogy én ott aludjam. . felrázva a bíborost álmodozásából.Akkor a viszontlátásra .Végül is jobb így .mondta Jeanne. .Haza?. ahol asszonyom kívánja. a bíboros indult volna utána.. grófné.Oda.Még.24 Szapphó La Motte-né azonban nem feledkezett meg magáról.. Jeanne könnyedén kiugrott a kocsiból. több hálószoba is van magánál.kérdezte. .Nem érdemes. és hódolatteljes csókot lehelt rá.. . hogy a visszautasítás fölért egy ígérettel.No meg hálni.felelte a bíboros. ..A herceg megfogta Jeanne kezét.Viszontlátásra. grófné . . . fölényes arccal nézett végig rajtuk. Az egyik inas tiszteletteljesen előlépett.. Jeanne egyedül lépte át új háza küszöbét. amilyenre nem minden gazdag ember képes. . nem érdemes magával tölteni néhány órát? .Most még nem . de hogy maga.

És. De lehetetlen asszonyomat így egyedül hagyni. három szalon és két fogadószoba. az előszobában vagy a cselédszobában. .. hogy a sors hóbortos úrnővel áldotta meg őket.. hogy hol. az ajtó felé indultak. Ma éjszaka nem alszanak a házban. aztán. szobánként végigcsodálta az egész épületet. de nagyúri pompa légköre lengte be őket.Az urak majd elkísérik magukat . mivel Jeanne parancsoló tekintete sakkban tartotta őket. amióta kíváncsi látogatóból büszke tulajdonossá lépett elő.kérdezte félénken az egyik. jó modorú cselédek köszönetnyilvánítása volt a válasz. asszonyom rosszul lehet. majd mielőtt becsukta volna a kaput. . s eltűntek az éjszakában. szinte kituszkolta őket. s az előszoba tömör faajtajára is ráhúzta a reteszt. és a hat lakájra mutatott. A hat inas meg a két szobalány egy pillanatig egymásra bámult. Ezeknek a tágas helyiségeknek a bútorzata nem volt kirívóan díszes. Jeanne bejárta a házát.mondta a grófné. Jeanne behúzta a reteszeket. mindegy. és diadalmas képpel elkiáltotta magát: . csak vigyázzon asszonyomra! .Holnap délben. Amikor a léptek meg a hangok távolba vesztek.Parancsoljon. . megkérdezte: . a kiszolgálóhelyiségek. .. hogy ezentúl engem szolgálnak . asszonyom. 197 . legalább az egyik nő maradna itt.Egyedül! Egyedül vagyok itthon! Felkapott egy háromágú gyertyatartót. Senki sem marad idebenn.Tessék. mikor jöjjünk vissza? . asszonyom. De ha asszonyom egyedül óhajt maradni. csakhogy már egy kicsit késő van. menjenek csak! Elővette a kézitáskáját: . Ekkor különös némajáték következett.. melynek legkisebb részlete is óriási értékké nőtt a szemében.A lakosztályok kulcsai? ..Senkire sincs szükségem. Jeanne ott áll a kapu túlsó oldalán és fülelt: éppen azt bizonygatták egymásnak. asszonyom.. . .Nem.mondta. senki.. Jeanne kikísérte. az ebédlők.Jól van. Az inasok földig hajoltak.Maradt még valaki a házban? . A szobalányok szájtátva bámultak úrnőjükre. A mindenütt faburkolattal díszített földszinten volt a fürdőszoba. ünnepeljék meg.Tűz üthet ki. Örömteli sustorgás. .Van valami szállásuk odakint? .Természetesen.Jó éjszakát.

az óriási. a festett falbetétek mögött lakó láthatatlan szellemek bizonyára megörültek. aztán megállt a szobor előtt. rézvörös fénysugár aranyozott be. a kínai alakokkal ékes paravánok. melynek során az atyák öröklött kincseikre halmozták a gyermekeknek szánt kincseket. És amikor ki akarván nyitni egy szekrényt. hogy ilyen bájos úrnő került a birtokukba. 198 . ahol minden eleven volt. álomszép kék szaténnal volt kárpitozva. a festett ajtók. akit az istennő. hogy egyetlen inas tekintetétől sem kell tartania. fehér válla. ügyet se vetett rá. a hátán parfümökkel és üvegcsékkel teli torony. A kandalló vörös parazsa meleget árasztott a szobában. aranyozott fából készült konzolon hatalmas. Jeanne először megnézte együtt az egészet. mindent megszámlált. lihegve visszament a hálószobába. Nőknek szánt festett borítójú. aranyozott könyvek csillogtak-villogtak az arany arabeszksarokkal díszített rózsafa könyvespolcokon. A hálószoba nagy virágokkal hímzett. halványzöld elefánt trónol. a szép pásztor finom vonalú figurája szerelemtől részegen hevert egy vörösesbarna porfírtalapzaton. a halcsontos fűzője meg szorította. ahogy a kelme simogatóan hozzáért csupasz melléhez és csípőjéhez. felemelte a karját. Az egész berendezés hosszú. ritka virágoktól duzzadó japán vázák. melyeknek ágaira a korabeli ötvösművészet gazdag képzeletének minden gyümölcsét felaggatták. bement a hálószobájába. aztán apránként kiélvezte a részleteket. és szétnyíló köpenyéből egészen a kar hajlatáig előbukkant gömbölyű. hogy az ajtók alatt besüvítő szél kedvére fel-fellebbenti fésülködőköpenyét csinos térdecskéjéről. Odébb egy fehér márványlapos. melyet mostanában lenéznek a divatos hölgyek. Az egyik csupa szürke és arany szalonban vagyont érő. már csak egy kis csonk maradt a gyertyákból. A gyertyatartóval a kezében megindult felfelé a lépcsőn. Mindent megnézett. most már csak saját magát kellett megcsodálnia. melyeknek aranyozott karjai szikrázó fehér fényt árasztanak rózsaszínű gyertyáikból. mindent megsimogatott a szemével meg a kezével. s a pillantása megakadt egy márvány Endümión-szobron. megszámolta a szobákat. Jeanne megborzongott. s az újgazdag igyekezetéről. türelmes gyűjtőmunkáról tanúskodott. Kecses. elkápráztatták a kristálycsüllöngős csillárok. még egy utolsó csókkal illetett. Jeanne bezárta a szobája ajtaját.Kimondhatatlan örömmámorba ringatta az új tulajdonosnőt a patinás gazdagság. a gótikus órák (megannyi ötvös és zománc remekmű). melyet Rubens ecsetjére illő. Tekintetével szinte felfalta Szeléné szép szeretőjét. fülén zafír fülönfüggő. a kárpitok alatt megbúvó. Aranyszegélyes. izmos lába minden grádicsnál kivillant a rövid köpeny alól. összehúzta az ajtófüggönyöket meg a vastag ablakfüggönyöket. s puha selyem fésülködőköpenyt vett magára. finom gobelinkárpitú bútorok álltak. aki a saját vagy a kedvese képzeletének szeszélyeit igyekszik kielégíteni. Mivel bizonyos volt benne. mielőtt visszaszállt az égbe. És mivel a dominója kényelmetlen volt. Emitt az egyik kandallón két aranyozott gőte korallnyalábokat tart. kerek sèvres-i porcelán asztalkára tette a gyertyatartót. csak a gyönyör nem. Mire Jeanne a sok futkosástól kimerülve. gyorsan levetkőzött. a hímzések mind a türelem remekművei.

Jeanne kinyitotta a szemét. mint ő. hogy szerelem. Gyengeségtől ellágyult. A gyertya utolsót lobbant a megolvadt viasz közepén. bár nem volt sem fáradt. Jeanne álomittasan. vágytól csillogó fekete szeme a szíve legmélyéig megrendítette Jeanne-t. lángolónak látta magát. szépnek. úgy érezte. hogy élvezet.Jeanne hirtelen megingott. aléltan az ágyra omlott. s a halandóért nem hagyja-e ott az istennőt. kábulat telepedett a mellére meg a szemére. s fellobbantotta ereiben az eleven villamosságot. hirtelen elpárásodott a szeme. forróság kúszott a lábából a testébe. 199 . hogy lássa. s mivel végig saját hívogató tekintetébe fúrta a pillantását. és megpillantotta magát az Endümión-szobor mögött levő tükörben. Odament a márványszoborhoz. Ez az elragadtatott állapot megrészegítette. s ahogy ott hevert szétnyílt fésülködőköpenyben a szőnyegen. s a feje a mellére bukott. az embernél úgy. feje fölött összehajoltak az ágy függönyei. utolsó lobbanásával maradék illatát is széthintette a szobában. sem álmos. ajkát remegő testére tapasztotta. és a süppedős puha szőnyegre omlott. Elalélt. vajon Endümión életre kel-e. hogy senki. eddig ismeretlen borzongások közepette a vállára hajtotta a fejét. melyet az állatnál úgy hívnak. fiatalnak. még maga Szeléné sem méltó annyira a szerelemre.

Teringettét. Bizonyos szenzációt keltett. beugrott egy fiákerbe. Az első teremben (szép szürke terem volt. és egy frank borravalót ígért a kocsisnak a fáradozásáért. lovag uram . nem értesítvén őt erről az előnyös üzleti lehetőségről. hogy szedje a lábát. általában sikere volt a nőknél. Tudta. csak odacsörtetett az asztalhoz.Nem a dominótól fáj a fejem . s még rosszabbul. amikor betoppant az akadémiára. Oliva tiszteletre méltó barátját roppantul csábította a kétmillió frank. A lovak nekiiramodtak. vén bankárféle adta Beausire-nak az első lökést.így a hölgyek. némelyik nő csúfondárosan. hogy az akadémiai tagok nem mindig dicsekedhetnek aggályosan becsületes természettel. Beausire úgy tervezte tehát. Beausire ügyet se vetett rájuk. ijesztően kikent-kifent nő kibicelt nekik. de Beausire most gazdag volt. hogy semmibe vették. .mondta a derék úriember -. ráijeszt egy kicsit a Pot-de-Fer utcai játékbarlang törzstagjaira. ha szemtől szembe találják magukat vele. hogy bár dominót viselvén nem volt kalapja meg kardja. Beausire rettenetes férfiú hírében állt az akadémia tagjai között. de feldúlt képpel jön kelmed a bálból! . egy csillárból meg jó pár játékasztalból állt a bútorzat) vagy húsz férfi játszott szaporán emelgetve a söröskancsót. hogy rossz hangulata valami ürüggyel kirobbanhasson. Amint a dominó a csuklyáját libegtetve. . s várta. Hét-nyolc. a hangulat. A központi asztalnál fáraóztak.25 Beausire akadémiája Beausire megfogadta a kék dominó tanácsát: elment az akadémiájára. a tétek alacsonyak voltak. Egy kedélyeskedő. és az volt a szokása. Beausire jóképű fickó volt. 200 . Ez nem volt meglepő. másikat a kardja markolatára tudta tenni. ez az óriási összeg. mivelhogy a távollévők mindig rosszul teszik. a késői járókelők ugyancsak megriadtak volna tőle. Beausire egykor strázsamester volt. csak nem fáj a feje a dominótól? . főleg ha ezek az emberek joggal tartottak egy párbaj következményeitől és az igazságszolgáltatás kíváncsiskodásától. a köpenye redőibe bele-belegabalyodva belépett. melynek kollégái kitették.kérdezte egy másik játékos -. ezért alapos oka volt. ennek megfelelően.Drága lovagom . nem hágott valami magasra. ha véletlenül távol vannak. Mindezek a tulajdonságok a módjával finom emberek szemében meglehetősen ijesztően hatottak.Bizony! . s így még inkább rettegett a kizáratás rémétől.válaszolt keményen Beausire. ha a többiek ki is használják a távollétüket. kihívóan felnevetett. hogy a legcsekélyebb sértő szóra a szemébe rántotta a kalapját. egyenruhát viselt. hogy megbosszulja. egyik kezét a csípőjére. A Szent Márton kaputól a Szent Sulpicius templomig hosszú az út. gyanús. Beausir olyan ádáz képet vágott. s nem is volt nehéz kivívnia ezt a hírnevet.

de nevetséges lett az ábrázata. ki-ki a természete szerint.Én csak milliókban játszom .mondta. Újabb figyelmeztetés a bankár részéről. . Pot-de-Fer utcai urak.jegyezte meg a jó kedélyű öregúr.. . . ..Hogy értsük a szavait. miért játszanak itt ilyen hitvány tétekben? Rajta.Beausire lovag hűtlen lett hozzánk. .Ez meg mi az ördögöt jelent? .Így is van.kiáltott fel két hölgy. A bankár rendkívül kifejező pillantása figyelmeztette Beausire-t. és a hűtlensége ellenére visszafogadhatjuk.Majd megmagyarázom.mondta Beausire. Sajnos azonban csak egy selyemdarabot lapított a fejére. és sokat sejtető hangot adott.Játszik vagy nem játszik? . na .Beausire úrnak sok pénze van ma este. de a többiek példáját követve én is megtartom. .kérlelte az egyik nő.kérdezte a bankár. amim van. hogy a lehető legközelebb kerüljön a zsebéhez.kérdezte két-három játékostárs.mondta Beausire -.felelte Beausire.kérdezte az egyik játékos. kedves lovag. megtette és vesztett? Ki nevetett.felelte Beausire. hogy az operabálon volt. Rajta.Ó. .pirított rá Beausire.Hát tévedtem! . . aki éppen besöpört egy tucatnyi Lajos-aranyat.Én nem vagyok hűtlen természet! Néhány ismerősöm viszont nagyon is elárulja a barátait. hogy ha veszített is. amely tele volt arannyal. . s ettől nemhogy ijesztő. . és megsimogatta Beausire vállát. nem látjátok. .Mert egy csomó dolgot nélkülem intéznek. S hogy nagyobb súlyt adjon a szavainak. A kardja markolata után tapogatózott. . . . aztán az Opera környékén valami jó fogadás adódott. .Azt hittem.mondta alattomosan a bankár. semmi köze az egészhez .mondta a bankár.Köszönöm . . . ó! . a jelenlevő társak újabb tiltakozása. és nem is értem.Jól van. .Valótlant állít. a szájhősök nehezebben fékezik magukat.mondta vakmerően Beausire -. kedves lovag? . barátokkal vagyok itt körülvéve . aki szerint én hűtlen lettem a barátaimhoz . de csak a zsebét találta. milliomosok! 201 . nem veszített el mindent.De nekünk nem elég . . ha én értem . tegyen. ki sajnálkozott.Az az érzésem. mint a kipróbált harcosok. bankár úr. . hogy elvetette a sulykot. a nők együtt éreztek Beausire-ral. De Beausire-t nem lehetett megállítani.Miért? . a hamis barátok elnyerik büntetésüket .mondták többen is.Magának. szokásos mozdulatával a szemére akarta rántani a kalapját.Na! Legalább egyetlen aranyat tegyen! ..Ha biztosat fogok tudni. . ne garasoskodjanak! Milliókat.Úgy bizony .Elég. .

kardját. a portugál cinkosai megkopasztották a törzstagokat. ám amikor bezárult a lenti kapu. beburkolózott a dominója köpenyébe. . Sötétség borult a játékteremre. és mindig vesztett. amit esetleg mégis sikerült a zsebébe csúsztatnia. megvizsgálták. Beausire kiitta a sörét. mert a társulat szabályzatát oly mértékben átitatta a tagok iránti bizalom. de senki sem figyelt oda. örökösen nyalánkságokkal kedveskedett nekik. Két lakáj lépett be.mondta Beausire meghökkenve a különös személyiség láttára. A férfiú szertartásosan meghajolt. ő is az akadémia egyik tagja volt.A portugál! . a bankár az asztal dupla fenekébe ejtette a pénzt. hogy a zsalugáterek. s a hat nyertes játékos egy pillanatra megfeledkezett róla.Most végre tisztázhatjuk a dolgokat . és az idegen köré sereglettek. Így megakadályozták. a törzstagok kellemes emberként tartották őt számon. Beausire elhallgatott. melyeket néha ötvenfrankos bankjegyekbe csomagolt. hogy egyszeriben kijózanodott. a szerencsétlenebbje gyaloghintóba ült. hogy megmotozzák. és nem hordhat magával pénzt. kabátját. és beszéljen halkabban! . hogy a társaság tőkéjének teljes jogú kezelését soha nem bízták egyetlen emberre. . fekete szeme fenyegetően villogott.mondta hibátlan franciasággal a portugál. ahová közben tizenkét tagtársa is visszaszivárgott. ami akkoriban még divatozott ezekben a békés negyedekben. és nem bízott benne. Olajbarna bőrű. mert azzal az ürüggyel. A lakájok behozták az egylet tagjainak köpenyét. otthagyták Beausire-t. Így hát a cimborái hasznos emberként. a portugál leült a bankár helyére. ragyás képű. . A portugál húsz Lajos-aranyat dobott az asztalra. hogy nem tud franciául. hogy ennek a többszörösét nyerte el tőle a bankár és a többi cinkosa. Beausire is úgy tett. Hirtelen azonban hátulról olyan rúgást kapott a lábába.Beausire izgatottságában átlépte a józan ész határait. körülbelül heti száz aranyat tett föl.A portugál! . szegényebb lett húsz arannyal. a jelenlévők pedig fenntartották maguknak a jogot. A bor okozta részegségnél veszedelmesebb részegség kerítette hatalmába.Gyújtsa meg a lámpát. Ő volt a társulat csalétke.mondta Beausire. gyaloghintók és gyalogosok. Negyed órába se telt. visszament a terembe. s eltűntek a fiákerek. magas férfi állt a háta mögött. Beausire ismerte a portugált. Az óra hajnali hármat ütött. . a posztóra könyököltek. amúgy a szabályzat függeléke előírta. mintha végképp távozna. A portugál volt a lányok kedvence. és azt a törzstagok következetesen elnyerték tőle. halkan ültek le. sütött belőlük a kíváncsiság. hogy a mandzsettájába suvasszon egypár aranyat. merev vonású. A játék végeztével tehát a pénz egy kis nyíláson az asztal dupla fenekébe hullott. A portugál tehát figyelmeztetően belerúgott Beausire vádlijába. A játékbarlang törzstagjaival szokott játszani.ismételték a lányok. Beausire néma tisztelettel viseltetett iránta: tartott tőle. s elvegyék tőle a pénzt. hogy a bankár nem viselhet hosszú ujjú ruhát. Amíg a portugált megkopasztották a törzstagok. néhány szerencsés játékos karját nyújtotta a hölgyeknek. a függönyök és az ajtók gondosan be vannak-e húzva és csukva. Beausire néhány szót mormogott. 202 . majd leült.

Most már végképp nem értjük .Szerencsére idejében érkeztem.Csönd! Olyan szavakat ejtett ki.mondta a portugál -: Boehmer és Bossange megvételre ajánlott a királynénak egy másfél millió frankot érő gyémánt nyakéket. követ. . . . de ha nem tévedek. mert csak egy királyi pénztárca tud ennyit kifizetni egy nyakékért. tehát nyakékről van szó . Okos ember. . Úgy viselkedik.szólt egy másik férfi. .mondta Beausire. Nos. hogy sürget az idő. mert Beausire úr ma este nagyon elvetette a sulykot.mondta Beausire. Beausire azt akarta bizonyítani.Röviden ez a helyzet . Az ékszerészek nem tudnak mit csinálni az ékszerrel. Portugália királynője. .Hadd magyarázza meg .Nem értjük .Ó. .mondta a portugál. „Egyre bonyolultabb az ügy .Nem értem .nyögte a társaság.. mint kakas a szemétdombon.Megengedné végre.Sajnálattal tapasztalom. de a portugál ráförmedt. mi ez az egész?” . . Mindjárt be is bizonyítom.Azt se tudjuk.Nocsak. a hiúság soha nem előzheti meg az érdeket. A királyné elutasította az ajánlatot.Dehogynem.gondolta kíváncsiságtól reszketve a gyülekezet.Talán erről.mondta a portugál.Rajta! .Nyakék. . hogy nem kedvemre való hangon kezd beszélni . És a portugál kidüllesztette a mellét. amelyek több mint oktalanok.mondta Beausire.Először is túloz .mondta Beausire.kiáltott Beausire.kérdezték az érdekeltek. tudomására jutott az ötletem.Először is a nyakék nem ér többet másfél millió franknál.kérdezték a társak..Közölnöm kell valamit . Beausire szóra nyitotta a száját. a követ legkésőbb egy hét múlva ideér. .. . . . hogy végigmondjam a mondandómat? Nyilván maga is tudja.Ki az? . az előbb meg mindent kibeszélt . Rendben van.Az én bájos uralkodóm. .sietett a válasszal a portugál.mondták a társaság tagjai. .Nem lehet kétmilliót kihozni az üzletből. uram. én megtaláltam a királyi személyt.mondta a tiszteletre méltó gyülekezet. 203 .Szívesen . aki megveszi és elővarázsolja a nyakéket Boehmer és Bossange páncélszekrényéből. .. . .A kétmilliós üzletet! . miről beszél! . másfél millió frank. kitalálta a tervet. .mondta a portugál.Most csupa titokzatosság. talán nem erről az üzletről beszélt? . .Miféle üzletet? .Kétmilliós! . .. hogy az üzletet ő találta ki. Nagy bajban vannak.kiáltotta a bankár. . . és vállat vont. .

csak beszéljen világosan! . 204 .gúnyolódott a portugál. .Magyarázza meg világosan.. aki igen rosszul beszél portugálul. mint az új követ és munkatársai. uraim. . . hogy egy héttel korábban megérkezzék. aki annyira szeretné már látni Párizst. .Úgy van . ha a portugálok franciául szólnak hozzá. leghamarabb egy hét múlva érkezik.Halljuk! . mert akkor csilloghat a tudásával. hogy jöhet egy igazi. hogy őfelsége a portugál királynő veszi meg a nyakéket. hogy csakugyan a követ érkezett meg. úgy fogunk neki bemutatkozni. készséggel elismerem. .gondolta Beausire.Lesznek irataink .Csakhogy ha az ember üzletet köt.Úgy van. ha a franciák portugálul beszélnek vele.„Én se” . kedves Manoel úr! Maga az ötlet atyja. ha a követ valódi Souza. .mondta izgatottan Beausire.Boehmer és Bossange nem fogja átadni a nyakéket fizetési garancia nélkül. Hát ennyi az egész.A külsőségek hasznos dolgok . hogy dom Manoel aranyat ér . és átvegye a hivatalát? A jelenlévők tátott szájjal bámultak egymásra. .intette le a leendő követ. Na de ki tilthatja meg a követ úrnak.kérdezte Beausire.Pedig van. . . . és még jobban el van ragadtatva.Azt mondtuk. A követség élén senki sem áll. . . beköltözünk a követségre.mondta a portugál. és aki el van ragadtatva.mondta Beausire.Dom Manoel azt akarja mondani.mondta Beausire -.mondta Beausire. . hogy van egy másfél milliót érő nyakék . . hogy tárgyalásokba kezd Boehmer és Bossange úrral. az új követ. Ez a másik lényeges pont . . .. nincs senki a követségen.Ez lényeges pont. . mi.Na és.Értsék már meg! .Ne féljen.Miután a külsőségek és az iratok meggyőzik az irodavezetőt.Tagadhatatlan. Souza.Na ne mondja! .felelte sokat sejtetően dom Manoel. de az iratok még hasznosabbak.És ez a nyakék Boehmer és Bossange urak páncélszekrényében van. aki a bankos volt a kártyaasztalnál.Na és? .mondta a bankár. Egy irodavezető.Csak oda kell figyelni a szavaimra.Pedig mi sem világosabb . egy derék francia. fizetni is kell . nyilvánvaló. . erre is gondoltam . mert akkor nem kell szenvednie. a portugál királynőnek? Ha pedig meg akarja venni. .Annyit már tudunk. . Ez viszont zavaró tényező.Ha az ideérkező követnek megtetszene. .jegyezte meg az a kedélyes férfi. . fennhangon pedig azt mondta: . miért ne vehetné meg a nyakéket őfelségének.De dom Manoel azt mondta. Lemondok minden apai jogomról. még akkor sem.bólintott a portugál. de jöhet egy álkövet is.

. mi a megoldás.mondta zavartan a portugál. gyanakvóak.Túl messzire ragadja a képzelete. megmutatjuk a megbízólevelünket Bossange úrnak. Mindenki közelebb hajolt.És ha az irodavezető nem megy lépre? .Ezen fog megbukni az üzlet . s az első utunk Boehmer és Bossange úrhoz vezet. .kiáltott a gyülekezet. márpedig a mi udvariassági látogatásunk ugyancsak kockázatos vállalkozás lenne. . . a Napkirálynak harminc frank értékű türkizkövet adni ajándékba. . ne kerüljünk kapcsolatba a minisztériummal! . elfoglaljuk tehát a követséget. kedves barátom .És ha Boehmer és Bossange előleget kérne? . . . . mert a miniszterek kíváncsiak. . Lajos a perzsa sah követeként fogadott.Igaz .Bolondok lennénk belemenni egy efféle veszélyes játékba: mi szépen a követ palotájában maradunk. . hogy mi azzal a rendkívül egyszerű küldetéssel jöttünk Franciaországba. 205 . Minket azonban azonnal lelepleznének. hogy helyettesítsük. Szóval vigyázzunk! . . nem? . hogy megvásároljuk a nyakéket. hogy a követek nemcsak megbízólevéllel szerelkeznek föl. ha kell. és akinek volt képe őfelségének. . hogy sikerre vigye! . Még abban a pillanatban ránk bizonyítanák. és rengeteg apró részlet felől faggatnának bennünket. ha volt Franciaországban olyan tudós.Nem.Maga mindig azt nézi. Csak joga van a követnek. .kérdezte Beausire.Minden követség irodájában van páncélszekrény. teljes bizonyossággal tudok.Merész lépés . mivel azalatt menesztették az előző követet.Boehmer úr azt fogja hinni.Csak akkor vihetjük sikerre az ügyünket. mialatt mi úton voltunk. .aggályoskodott Beausire. ha már a követség irodavezetőjének is megmutattuk. és a bemutatkozási ajándékért cserébe a Bastille-ba küldenének.Az kellemetlen lenne .Dehogyisnem. hogy nem a perzsa birodalomból jött.Akkor viszont Boehmer nem fogja elhinni. aki eleget forgolódtam királyi udvarokban.Döntő lépés a siker felé . hogy a mindenkori követ mindenekelőtt ünnepélyesen be szokott mutatkozni az udvarnál.Ha netán gyanakodna. nem hagyunk neki időt. Nos. hanem szép nagy summával is.És igenis tudom.szólt izgatottan Beausire. hogy megválassza az irodavezetőjét.Inkább azon töprengene..mondta jeges keserűséggel Manoel.magyarázta Beausire -.Nos. Mégpedig azzal. hogy a kártyáinkba lásson. hanem gyorsan elbocsátjuk.mondta a portugál. hogy a portugál udvar követei vagyunk. . . hogy tiszta gall kiejtéssel beszéljük a portugált. amit én.Az az érzésem.jegyezte meg Beausire.felelte Beausire. szó sem lehet róla .Úgy van. ha szembenézünk a nehézségekkel . hogy min fog megbukni a vállalkozás .mondták a társak. . egyedül a király minisztereit kell lehetőleg elkerülnünk. akit XIV. hogy egy lényeges dologgal nincs tisztában. . Nekünk csak azt a parancsot adták. aki bebizonyíthatta volna. .vágta rá a portugál. szóval Riza bej remekül beszélt perzsául. és megeszem a fejem.Mert az a szokás . A hírhedt Riza bej.folytatta Beausire.

mondták a társak. mint kiváló uralkodóra. ez remek! . és fekete pillantását Beausire-ra függesztette . . Most a pénztárról beszéljünk.Annyira el voltam foglalva az ötlet lényegével. a legkegyesebb felségre. Beausire bólintott.mondta a portugál -. .Egyszerűen . ki az ő lisszaboni megbízottjuk.Egyetlen szót sem szabad franciául kiejtenem. mert mi.Majd meglátjuk.szólt a bankár.azok az ügynökök húzzák a legnagyobb hasznot.Így van .mondta Beausire.Most pedig osszuk ki a szerepeket! .tette hozzá dom Manoel. .. ha én vagyok Souza.. . azt csakis az anyanyelvén. mert én ismerem azt az urat... lovak.Tizenketten vagyunk..Hogyhogy? . . és aláírjuk. . Mi az elképzelése a követség pénztáráról? . nagy gyakorlata van a párizsi üzletkötések terén. lakájok.mondta a fáraóbankár.mondta dom Manoel. sokat utazott.mondta kórusban a gyülekezet.mondta Beausire. őfelsége követei.mondta dom Manoel -.Ez igaz. hogy hitelt kapjon az ember. hogyan lesz az osztozkodás . .Meg aztán . . hogy néhányunknak másfél rész jár.Akkor sincs semmi baj. . Addig is tételezzük fel. . .Beszéljük meg.Ó. bútorok kellenek. hogy a részletekre nem terjedt ki a figyelmem.Rosszul . De. persze azzal a kikötéssel. meg Beausire-nak.kérdezte Beausire kissé nyugtalanul.Úgy van. aki szintén kiszagolta a dolgot. . . .És minden követségnek korlátlan hitele van.A hitelt most hagyjuk . s ha nagy ritkán megszólal. aki az ötlet atyja és nagykövet vagyok. annyian .És végül . mert ahhoz. . hogy ne higgyék párizsinak.folytatta Beausire -. hogy üres a kassza.Amely részletek igazán tökéletesek . másfél rész annak.tette hozzá dom Manoel. .. ugye? . Maga viszont.Akkor hát tizenkétfelé osztjuk . . lepecsételjük.Én mindig úgy tekintettem királynőmre.Az meglehet . s megnyalta a szája szélét.Szerintem dom Manoel legyen a nagykövet. . aki eladja a gyémántokat. titkár és tolmács vagyok.. mint például nekem. 206 .Igen. Beausire úr.mondta dom Manoel.És Beausire legyen a titkárom és tolmácsom . . megkérdezzük Boehmer és Bossange urat. lezárjuk a kért összegre szóló váltót az ottani megbízott nevére. . portugálul teszi.mondták mosolyogva a társak. akik a legnagyobb hasznot hajtják. a pompa minden lehetséges hitel alapja.Megegyeztünk. úgy van! . hintók. .mondták a társak. . . Biztosan mindent jól elintézett.Ahhoz elég jól. . és tűrhetően beszél portugálul.

Remek. ha olyan könnyen osztogatta a Lajos-aranyakat. . .mondta a bankár. jutalékot is.Van más lehetőség! . . .Kell egy útihintó. hanem belső inasa is van .Ó.Nekem egy fityingem sincs.Túl hosszú időt venne igénybe.A tartalékalapon kívül százkilencvennyolc arany .Igen . . amíg megfestjük.Amennyit csak akarok. . .Annak csak egy fél rész jár! .Hagyjuk holnapra a részleteket. .Nem. késő van . részesedést is. de a szeretőmé.Szerintem nagyon is sokat kockáztat. ez leegyszerűsíti a dolgunkat.szólt a bankár az egyik szélhámoshoz -.kérdezte meglepetten dom Manoel.kérdezte a bankár. nem! Lássuk csak a részleteket .A kulcsokat.horkant fel egyhangúlag a gyülekezet.kérdezte a portugál. és főleg amíg megszárad . s ő kénytelen volt a titkára kocsiját igénybe venni. Mindenki nevetett: a derék úriemberek remekül értették egymást. ahol a címer van. .A követeknek nemcsak titkára. és az irodavezető csak port meg sarat fog látni. . . .És a követség többi tagja? . amelyen Souza címere van .A nagykövet úr kocsija útközben összetört. akinek minden mozdulatát hiúzként lesték a többiek.Pénz van a beszerzésekre? . Megszámolták a pénzt. még akkor sem. .Mi este érkezünk majd.Az is. . Jól besározzuk a hintót. . . . . s aki iránt nem viseltetett vak bizalommal. .És ez kényes megbízatás! .mondta dom Manoel.kiáltott fel Beausire.mondták a társak.mondta Beausire. . Oliván járt az esze.mondta a bankár -.Nálam van pénz . 207 . . . nem! . .És címere? . maguk pedig másnap.mondta dom Manoel.mondta Beausire -.mondta Beausire.Komtur uram . kivált hátul.kérdezték a társak. . mert sápot is kap.. Mindegyik tag előhúzott egy-egy aprócska kulcsot. uraim! .Mi van a kasszában? . maga eljátszhatná a belső inas szerepét.Miért. amikorra mi már előkészítettük a terepet.Na de miért? .mondta a bankár. magának van útihintója? . aki a kék dominóval ott maradt a bálon.kérdezte dom Manoel. de őneki úgyis sokkal nagyobb konc jut.Ó. amely egyet-egyet nyitott a különleges asztal dupla fenekének tizenkét zárjából: ebben a makulátlan gyülekezetben senki sem dughatta a kasszába az orrát a másik tizenegy tag engedélye nélkül. A komtur meghajolt.

Dom Manoel és Beausire százharminckét Lajos-aranyat kapott. hogy Oliva kisasszonyt régi erényei és új aranyai fényében találja. 208 .mondta Beausire nagylelkűen. úgyse valami sok. és loholt a Dauphine utcába. aztán szétváltak. Beausire a hóna alá csapta dominójának köpenyét. a harmadik harmadot kapja a követség többi tagja .Adják ide a kétharmadát. abban a reményben. s ez mindenki tetszését megnyerte. Másnapra találkozót beszéltek meg. .Adják Beausire-nak meg nekem . a többiek hatvanhaton osztozhattak..kérte Manoel -.

itt találtam excellenciád levelét.fojtotta bele a szót ékes portugál nyelven egy erős hang.ahogy mondani szokás .hebegett a derék hivatalnok -.Csitt! Senkinek se szabad tudni róla.26 A követ Másnap estefelé utazóhintó gördült be Párizsba a Pokol-sorompónál. hogy itt vagyok. . .vágta rá Beausire. hogy a kiejtésem. az kevésbé fog feszélyezni. hogy jelentse érkezését. a hajtók .Szomorú fogadtatás .Szó.Maga kicsoda? .sóhajtott dom Manoel uraság. nagyuram. Kérem. .Megragadom az alkalmat. . a követség dolgaiban jártam a városban. A kocsi a Jussienne utcában állt meg egy szép palota előtt. . amilyet a párizsi közhivatalnokok hordanak. parancsoljon! . amint a belső inasára meg a titkárára támaszkodva szigorúan végignézte az irodavezetőt.Vagy úgy! Hogy maga milyen rosszul beszéli a nyelvünket. A titkárommal mindent megbeszélhet. excellenciás uram. A palota kapujában két férfi várakozott.. . vezessen a hálószobába. A szertartásos öltözetű úr mély tisztelettel odasietett a hintó ajtajához.. az magát is kevésbé fogja feszélyezni. titkár úr. . hogy nem lehetett látni a címert rajta. Ahogy visszaértem.Méltóztassék megbocsátani. hogy látszott.Igen.Parancsoljon. de ma két órakor ért ide a követségre excellenciád futára. excellenciás uram . Az egyiknek olyan ünnepélyes volt a külleme. . aki tagadhatatlanul méltóságteljes jelenség volt. . az melegen üdvözölte az irodavezetőt. titkár úr. jó. olyan poros és sáros volt. mivel olyan mérhetetlenül bizalomgerjesztőnek találom hadarta erre ömlengve az irodavezető -. hogy kinyittassam a lakosztályokat. amiért ennyire töröm a portugált? 209 . ne mentegetőzzön! .Kimondhatatlan öröm számomra.Jó. a másikon olyan egyenruhaféle volt. . és kissé reszkető hangon portugál szónoklatba kezdett. hogy üdvözölhetem őfelsége új követének nagybecsű személyét. hogy megkérdezzem. ő majd tudatja magával az utasításaimat. Souza úr nem fog haragudni rám. valami ceremóniára készül. most gyújtanak világot. A hintó begördült az udvarra. összeesem a fáradtságtól. Az irodavezető tisztelettel meghajolt Beausire előtt. Én itt se voltam. nem tökéletes . ami szó. amíg újabb utasítás nem érkezik Lisszabonból. igen . meg engem is. s udvariasan s egyszersmind gunyorosan azt mondta: . mert be kell vallanom. A négy lovat kiverte a hab.E követség méltatlan irodavezetője. s a palota kapuját rögtön becsapták az odasereglő kíváncsiskodók orra előtt. Éppen csak annyi időm volt. szóval megragadom az alkalmat.„főúri tempót” diktáltak. kedves uram! Segítsen kiszállni. kedves uram.suttogta az irodavezető -.Beszéljen franciául.

Igen.Ha jól hallom. . igazgató úr . .Ó.gondolta az irodavezető örömmámorban úszva. Egy ugrásra van innét a Palais-Royal.Micsoda megtiszteltetés! 210 . ha szép tisztán beszél franciául. titkár úr.kérdezte halkan az irodavezető Beausire-tól. tudta a nevemet. .Remek .Nem.Mintha csak magának hozatná.Magára bízom. titkár úr. Nahát. . irodavezető úr .Természetesen. lehetne-e vacsorázni? .Ó..Igenis. jöjjön. feltéve. hogy spanyolosan végződik.. párnás karosszékben terpeszkedve a kandalló előtt. az igazgató úrnak jó borai vannak? . magáról jó véleménnyel vannak Lisszabonban. Az asztalokon és konzolokon néhány.Ó.Hozzon a borából és vacsorázzék velünk. az kitűnő vacsorát hoz majd excellenciádnak. nem fog haragudni magára. . nagyuram.mondta Beausire. Ducorneau franciául rebegte el üdvözlő szavait.Akkor hát. Csodás köpenyt viselt. én pedig. hogy a jó hírneve miatt nem is hoztunk másik irodavezetőt..Szaladjunk! A követ urat már le is vetkőztette a buzgó szobainas. . . du Corno úr.Dehogyis. „Portugálnak hisz” . A kandallóban lobogott a tűz. mert egy kis jóindulattal azt lehet mondani.mondta a nagykövet. eléggé szerencsés név. .Igen. .mondta a követ egy hatalmas.Hogy is hívják magát?.. micsoda elismerés.Zokon veszi a követ úr.Jöjjön csak. ha excellenciád megengedi. a Saint-Honoré utcából! . hogy Souza urat nevezték ki követté! . . kerek képére és borvirágos orrára csak most figyelt fel a gyertyafényben Beausire és dom Manoel. ahol ismerek egy remek vendéglőst. Hiszen párizsi vagyok.. kövér. csak nyugodtan. amilyet csak Portóban találna excellenciád. Ducorneau-nak ugye? . bátorkodom néhány üveg különleges bort ajánlani. titkár úr! És micsoda szerencse számomra. ez igazán hízelgő rám nézve! . és egy nagy sietve odarendelt borbély a haját csinosította. küllemre meglehetősen elegáns úti doboz és neszesszer hevert.Ez az én egyetlen fényűzésem .kérdezte nagy vidáman Beausire. a franciaságommal bizonyára meg lesz elégedve. csönget a követ úr. Ducorneau-nak. . .válaszolt alázatosan a jóember. excellenciás uram. és megszorította Beausire kezét.Nicsak. akinek csillogó szemére. . . du Corno úr. olyannyira. de hiszen ez remek: maga csodálatosan beszél franciául. . ha franciául szólok hozzá? . .

ahogy az egyik üveget a gyertyafény felé emelte.. nem.Üres. holnaptól leszek követ.mondta Beausire. mielőtt excellenciád elődje elutazott.Itt alszik a házban az irodavezető? . 211 . . máris kebelbéli jó barátok vagyunk. mely a napérlelte boroknak..Azt én vállalom . amíg az inasom megterít. Ducorneau teljesen el volt ragadtatva. . és loholt.Hát a kassza? . hogy puszta külcsín.Dehogy.mondta Beausire.mondta Ducorneau. Azalatt pedig a három jómadár a hálószobában felbecsülte a bútorokat.Hát a konyha? Hát az éléskamra? . . hogy tíz perccel hamarébb kielégíthesse. nem estélyi ruha .Ez csak a fogadásra volt jó. nagyuram..Csönd. . .Holnap elbocsátjuk őket. És aztán megbeszéljük az üzleti ügyeinket. és biztos várja egy csinos nőcske vagy varrólányka. .Ó.Csak semmi etikett. üres! Az előző követ sosem jött ide. itt van! S valóban Ducorneau érkezett meg nagy lihegve. . s elégedett képére már előre kiült a nyájas ragyogás. előszedett a dolgozószobájában hat tekintélyes butéliát. saját háza volt a városban. amit a cinikusok úgy hívnak. azt az időt pedig.Mielőtt a. . Van a fickónak egy jó kis borospincéje. . hogy egy kissé rendbe hozzam magam? . baráti körben.Topáz! .kérdezte a követ. Agglegény.bearanyozta azt.A kassza ügyében az irodavezetővel kell tárgyalni: kényes ügy. .Nem.kérdezte. kedélyes természetének és a diplomáciának hála . uram.Boldoggá tesz. . .mondta Beausire -. .Maradjon így.És a svájci gárdista? .És a ház többi cselédje? . ma még csak egyszerű utas vagyok.Mikor érkeztek az utolsó levelek? . szánja a vacsora előkészületeire.Excellenciád nem megy le az ebédlőbe? .Majd én elintézem. .Foglaljon helyet. itt eszünk majd a tűz mellett. ahogy van. elköszönt a követtől. és áttekintette a helyzetet. Szólt a Bons-Enfants utcabeli vendéglősnek. . irodavezető úr. . . őexcellenciája étvágyát. Íme a bor. de azt ugye megengedi. s a mieink lépnek a helyükbe. .Így is remekül fest . amit az átöltözéssel töltene. Ducorneau leült. .Attól meg kell szabadulnunk valahogy.kérdezte dom Manoel.

megmondtam. hogy Párizsban szükséget szenvedünk..De szerencsére őfelsége más forrásokat is rendelkezésünkre bocsátott. mint tíz spanyol grand. s a portugál urak lelkesedését csak fokozta a remek vacsora: lazac. Az elődöm talpig becsületes úriember.. aki jobb szereti a francia nyelvet a portugálnál és a portugál bort a franciánál. marha. Ugye. akiért mindenben kezességet vállalok. hogy menjen aludni. Az irodavezető iménti fontos közlése jókedvre hangolta a társaságot. mintha azok könnyű asztali borocskák volnának.Aranyban . és annyit evett.Istennek hála. hogy rögtön leteperje őket az álom.mondta Beausire türtőztetve magát . Souza úr rázta fel. felderítésre indult a házban. Egyébként a szobainasnak is meg kellett vacsoráznia az urak után. Ducorneau is kényelembe helyezte magát.Jól van. A három szövetséges. miután meggyőződött róla.Így hát . hálás gyomor ringatja az agyat. hogy egy Saint-Honoré utcabeli..Nem tudok ilyesmiről. És egyre áldotta magában az eget.Százezer frank! . . Ó. .felelte tisztelettel Beausire. melybe a jóllakott. és nagy hajlongások közepette. 212 . Beausire és dom Manoel nem adta át magát annyira a követségi bor élvezetének. Megmutatta feletteseinek. minden bútornak nekiütközve távozott... . nagyuram. Közben kidolgozták a másnapi tervet.Nem sok . Ducorneau felállt.Százezer-háromszázhuszonnyolc frank van.Ám excellenciád megtette az óvintézkedéseket . igen. titkár úr.ismételte a nagykövet. nem lesz rá szükség. édes szendergéséből.robbant ki egyszerre az öröm Beausire-ból és dom Manoelból. A követség ügyei jól állnak? .Semmi adósság?. párizsi fickó úgy elbánik a portói és jérezi borokkal.és vadhúsok. . kérve.Kellemetlen pénzügy? . hogy olyan követet küldött neki. . .Ó. A hiteleket három héttel ezelőtt visszafizettük. válogatott rákok. . s a volt követ elutazása utáni napon százezer frank érkezett. azzal kezdenénk.. csak mondja meg nyugodtan.tette hozzá Beausire-hoz fordulva -. hogy a svájci őr alszik. de még a szobainas is. pástétom. .mondta hidegen dom Manoel. .mondta az irodavezető. . hogy kifizetjük. barátom . s ezt a műveletet a komtur a követ úr és titkára példája nyomán aprólékos pontossággal hajtotta végre. nagyuram. Ha volna. a titkár.a kasszában.Aranyban . ..

minden akciójuk pénzügyi alapja. s árgus szemmel vigyáz Portugália diplomatáira. A kerületben gyorsan elterjedt a híre. alias Souza. Az irodák. mint valami börtönajtó. hogy élet költözött oda. Az inas serényen bekopogott az ékszerész kapuján. A követ úrral tudatták. hat nap letelte előtt meg kell oldania a feladatát. A szögeket mesteri elrendezésben úgy verték be. hogy soha fúró. fűrész vagy reszelő egyetlen darab fájába bele nem haraphat anélkül. hogy fogát ne törné. hogy leapadjon a százezer frank. következésképpen tíz nap letelte előtt. hogy egy kis vakmerőséggel meg lehet akadályozni. és egy ragyogóan kisuvickolt kocsiba szállt. az ünnepélyes légkör. az udvaron toporzékoló lovak mind arról árulkodtak. Dom Manoel viszont azt a megjegyzést tette Beausire-nak. titkára és belső inasa társaságában. mondván. s felrázta a követséget álmos tunyaságából. hogy mint máskor is. hogy nem tud portugálul. 213 . halott volt. Egyet a pénztárba. ahol tegnap még minden pangott. ők fogják a követség személyzetét alkotni. hogy a korona ékszerészei az École rakparton laknak. akik politikai vagy más titkot rejtegetnek. Dom Manoel a Boehmer és Bossange ház felé vette az irányt. hogy egy hét letelte előtt a rendőrség szimatolása gyanúba csapjon át. egy vasdarabban. amikor két bérelt utazókocsival megérkezett a követségre a kilenc csirkefogóból álló rakomány. s egy hang megkérdezte az inastól. melyet Beausire bérelt ki egy hónapra ötszáz frankért. hogy többé-kevésbé kellemes rajzolatot alkossanak. a maga felelősségére intézze el az útlevelekkel. hogy mit kíván. Az épületet tehát a cinkosok helyőrsége népesítette be. a társaság mozgását mi sem akadályozhatja. Az viszont egyértelmű volt. akit maga Ducorneau bocsátott el.27 Boehmer és Bossange Másnap Ducorneau. egy másikat az irattárba tett. Beausire nagy sebesen elhelyezte. valójában a meg-megújuló rémület forrása volt a számukra. Éppen pirkadt a hajnal. működésbe lépett. amikor a nagykövet távol van. azzal a feladattal. amely sűrűn tele volt hintve erős zárakkal és nagy fejű szögekkel. Az irodavezető azt az utasítást kapta. Az urak nem akarták. a harmadik a svájci helyébe lépett. hogy két hét letelte előtt a gyanú bizonyosságba csapjon át. mert készpénzt és számlákat csak a titkár úr beleegyezésével adhat. hogy az éjjel nagy ember érkezett Portugáliából a követségre. segélyekkel és költségtérítésekkel kapcsolatos ügyeket. Kinyílt egy rácsos kukucskáló. hogy távol tartsák az idegeneket a követségtől. de vigyázzon. A társaságnak tehát. ha kedves az élete. Tudták. Ez a szóbeszéd. pontosabban szétszórta őket. dél felé csinosan kiöltözött. amely a mi három csibészünk számára a köztisztelet forrása kellett volna hogy legyen. hogy Crosne és Breteuil rendőri apparátusa nyitva tartja a fülét. amit középidőnek nevezhetünk. az irodákban a papírok meg az írókészletek. A rendőrség pedig minden idegenek között a legidegenebb azoknak. s ebből két hetet előre kifizetett. még éhgyomorral. Déli egy óra felé érkeztek. Dom Manoel.

A magántitkára vagyok. a legkegyesebb felség nagykövete. nem. a rakpartra néző szép szoba falfestményeit nézegette. A kapu kinyílt. . Az ékszerész sűrű bocsánatkérésekbe bonyolódott. hogy egy idősebb. az ékszerész így válaszolt: . s a nyárfák kecsesen ingatták halványzöld ágaikat az áradás miatt sárgásan hömpölygő folyó fölött. hacsak nem beszél maga is portugálul. mint aki ki tudja találni.Akkor hát maga helyett is én fogok beszélni. volt olyan kegyes. Beausire már előbb kiugrott. Dom Manoel a festményekről áttért a táj vizsgálatára. a követnek viszont ezúttal se rebbent meg a szeme.válaszolta az inas. Beausire nem mulasztotta el kérdőre vonni Boehmert.mondta Beausire -.tette hozzá Beausire. hogy karját nyújtsa őexcellenciájának. Dom Manoel közömbös maradt. neki is elismételte az előbbi mondatot. Dom Manoel igazi nagyúr módjára ült le. És Beausire elmakogott néhány portugál szót dom Manoelnak.Az. melyekkel az utcai kapu oly bőségesen el volt látva.Bocsásson meg. és olyan átható pillantással mérte végig Beausire-t. . nagykövet úr . való igaz-e. s megbízott. nehogy megvárakoztassa őexcellenciáját. uram. Boehmer ezt látva.Őexcellenciája nem beszél franciául .. s amikor elkapta a követ szót. Beausire ügyes diplomataként állta a próbát.Az úr a követ úr beosztottja? . uram. A Szajnát bearanyozta a nap. majd sietős lépteket lehetett hallani a lépcsőn.mondta erre Boehmer elbizonytalanodva. hogy birtokában van egy szép gyémánt nyakék. Boehmer felkapta a fejét.kérdezte Boehmer.Egy szép gyémánt nyakék? . uram. Maga Boehmer úr iparkodott a két portugál fogadására. .Nem. de átadom a bocsánatkérését.Bocsásson meg nekünk. amelyet Franciaország királynéjának ajánlott megvételre . amit mond. 214 . aki ugyancsak portugálul válaszolt.Portugália követe óhajt találkozni Boehmer és Bossange úrral . Kisvártatva feltűnt egy arc az első emelet egyik ablakában. uram.A legkegyesebb felség is hallott róla.. szerencsétlen foglalkozásunk miatt annyira a közfigyelem középpontjában vagyunk. .Őexcellenciája Souza grófja. . hacsak. már rohant is. mert a kocsizörgés az ablakhoz csalogatta.. . . hogy valamennyi szokásunkban ott rejlik egy-egy óvintézkedés. és elfogadta a bocsánatkéréseit. zárakat. Beausire eközben felfigyelt rá. de izmos cselédasszony bezárja mögöttük a lakatokat. uram. . . kivel áll szemben. Beausire derűsen mosolygott. nem érti. . míg dom Manoel felment a lépcsőn. hogy kérdezzem meg.Egy gyémánt nyakék? . Dom Manoel nemes lassúsággal szállt ki a kocsiból.kérdezte lassan Boehmer.

hogy a társammal. Boehmer röviden tájékoztatta. Beausire világosan kivette két pisztoly domborulatát. uram. Strassz ékszert mutatnak. és hogy őt még a királynál sem szokták megvárakoztatni. . hogy már tíz perce vár.Őexcellenciája azt mondta. Mondja meg nekik. Bossange volt az.Akkor hát hívassa ide a társát! Dom Manoel felállt. Ezután dom Manoel hátat fordított. és a kereskedők szorongó tekintetétől kísérve az ajtó felé indult.mondta elvörösödve Boehmer -.. hogy Franciaországban csak a gyémántok modelljét. hogy a csillogásától káprázott a szem. hogy panaszt emelek a francia nagykövetnél.Merthogy látom. a mozdulatból és arcjátékból mindent értettek. az ékszer másolatát szokták megmutatni. amit mondtam. 215 . mint a tolvajok” . akik be akarnak csapni egy portugál nagykövetet. Souza úr türelmetlenül legyintett. „Lám.Bocsánat. a társ. Az ékszeres ládikót bizalommal dom Manoel kezébe helyezték.Akármilyen jól festünk is . és hogy a királynőm nevében a Bastille-ba csukatom azokat az arcátlan alakokat. .mondta Beausire -. megragadta a csengő zsinórját és megrántotta.mondta a titkárának -. bal kezében ékszeres ládikát tartott. de nem mutathatom meg a nyakéket anélkül. És míg ezeket a szavakat kiejtette. . . és jeges arckifejezéssel egy kis beszédet tartott portugálul.kérdezte Boehmer kissé elképedve a másik felcsattanó hangjától. .gondolta Beausire. semmit. uram . csak egy olyan csodálatosan szép gyémánt nyakéket. és tovább bámulta az ablaküveget. jobb kezét a kabátja alá rejtette. de nem kísérti meg a tolvajokat.Uram . őexcellenciája kezd türelmetlen lenni. Beausire-nak le sem kellett fordítania a szavakat. Boehmer meghajolt. mondja meg ezeknek az alakoknak. ékszerész uram. E szavak után egyetlen visszakézből mért ütéssel a pultra repítette az ékszeres dobozt. ezek a kereskedők alighanem szélhámosnak tartanak bennünket.mondta komoran dom Manoel portugálul -. De semmit sem látott. hogy arcukról a leghalványabb rezdülést is leolvassa. alaposan a két ékszerész szemébe nézett. . ha netalántán értenének portugálul.Az az érzésem. hogy túllépik a kereskedőknek engedélyezett butaság határát. Bossange is felmérte pillantásával a két portugált. holott én gyémántot kérek. Beausire több alkalommal is tisztelettel fejet hajtott. Bossange tíz perc múlva visszajött. s ez elég a becsületes embereknek. hogy maga egyetlen szót sem hallott abból. Boehmer és Bossange nem győzött bocsánatot kérni. és azzal védekezett. aki hirtelen haragra gerjedt: . a becsületes emberek is legalább úgy bebiztosítják magukat egymás ellen. majd elkérte Boehmertől a páncélszekrény kulcsát. Bossange úrral ne beszélnék. uram . s nem követnek.Hogyan? . Egy perc múlva újabb személy lépett a szobába.

Boehmer a kukucskálón keresztül hallotta mindezt.folytatta Beausire -. .Sikerült az üzlet . ne tudjanak megkülönböztetni egy nagykövetet egy gazembertől.kurjantotta Beausire a szobainasnak. hogy sajnálatosnak tartja.dörmögte az inas. s ezek a nyomorultak ott lesznek nálunk. Őexcellenciája hazatér. hogy olyan emberek. .Kútba esett az üzlet! . Boehmer és Bossange szeme összevillant.A követségre. a Jussienne utcába! .Őexcellenciája tudatja önökkel .Egy órát sem adok.. . Souza úr majdnem a lábukra taposott. mintha nyolc ló száguldott volna vele. és ismét mélységes tiszteletükről biztosították a követet és titkárát. és kiment. . Beausire büszkén az ura után ügetett.A követségre. a Jussienne utcába! . Az öregasszony kinyitotta a kaput. 216 . meghajoltak.mondta Beausire. . akik a Franciaország királyi ékszerésze címet viselik. A két kereskedő szemmel láthatóan nyugtalanul a földig hajolt.kurjantotta a szobainas a kocsisnak. A hintó úgy röpült.

uram. ha több időnk lesz. .mondta Beausire. . s Beausire csodálattal vette szemügyre az ügyes vésezetet és a bonyolult hármas karéjokat. a követ úr lakosztályában. .Máris. uram. hogy ebben a koszos kis házban lakjék a Jussienne utcában.mondta megvetően Beausire.mondta Ducorneau. Ellenőrizték a kincstárt: megvolt a százezer frank hiánytalanul. hogy Souza követ úr nem mindennapi ember. Beausire megkérte. Szemmel láthatóan nagyon belemélyedt egy titkosírással teleírt papírlap tanulmányozásába. hogy menjen fel a követhez. amint békésen eddegélt az irodájában. majd részletesen megbeszéljük a dolgot. a gazdag és művelt emberek társaságában. ahogy meglátta az irodavezetőt.Eh. hogy Souza úr nagyon gazdag.Jobb. ha ellenőriznénk .mondta az irodavezető -.Biztonsági intézkedés.Nyilván észrevette. könnyebb a tolvajoknak bejutni a földszintre. .Olyan messze magától? .Egy követségi irodavezetőnek.Igen.De hiszen százezer frank van a kasszában .folytatta Beausire. Őexcellenciája hintót bocsát majd a rendelkezésére. egy ilyen kis összeg nem vonzza a tolvajokat . Dom Manoelt édes kettesben találták a nemzeti itallal.mondta az irodavezető. . találnunk kellene hát Souza úrnak egy magánrezidenciát. . hogyne .mondta Ducorneau.Ez megnehezíti majd a diplomáciai kapcsolatokat . . Most pedig menjünk a követ úrhoz.Elég szomorú.Csak hát sok a dolgom. kedves Ducorneau úr felelte Beausire. mint az első emeletre. máris .kiáltotta. nagyon sietek. Ducorneau majdnem elájult örömében. fele ezüst.kérdezte.Odafönt.Ez nem gond.28 A követségen Az uraságok a követségre visszatérve ott találták Ducorneau-t. hogy nincs hozzászokva .Ismeri az előző követ levelezésének rejtjelét? . rengeteget kell majd ide-oda futkosnunk az aláírásokért. Úgyhogy nem tudja elviselni. s hozzátette: . 217 . Ügyesen viaszlenyomatot vett róla.Jó lenne. s azt mondta: . . De most be kell számolnunk a követ úrnak a külügyek állásáról. . a kakaóval. uram. ha magánál marad a kulcs. No. . aki valamit is ad magára. Hol a kassza? . . kedves irodavezető úr. .Látszik. és elindult a lépcsőn. . hintót kell tartania. fele aranypénz. Nem minden követségen van ekkora summa. Ducorneau átadta a kassza kulcsát. . .Egy hintót? Nekem? .Őexcellenciája előkelő helyet óhajt elfoglalni Párizsban. Ducorneau úr.

. . . de látni sem akarom őket többé. szeretném.Igazi kupecek.Nos.Államügyről van szó. hogy ezek az emberek.válaszolta Beausire. de mivel így állnak a dolgok. Üljön le.. mindent tud.Rendben van. ha ismerné azt a két embert.mondta az irodavezető.A százezer frank? . . Ducorneau úr. . . és bejelentette Boehmer és Bossange urat. excellenciás uram . .Csak nem követték el azt a ballépést.Vegye! . nem veszem meg. Csend támadt. megvettem volna az ékszert. . .Corno úr! . .kiáltotta mohón Ducoraeau.Parancsoljon.Éppen őket nem akarom semmiképpen sem igénybe venni . a kassza? . tudom. igen diplomatikusokat.Boehmer és Bossange. arról a híres nyakékről van szó.Bossange távoli unokatestvérem. ha ezentúl ismerné. . .Teljesen rendben. a legkegyesebb királynő megbízott. és szükségem van a maga felvilágosításaira. Ismer Párizsban valamelyest is becsületes ékszerészt? .Ó! . . amelyet az elhunyt király Dubarrynénak rendelt. Hirtelen egy inas kitárta az ajtót.Komoly ügy.Nem. . .Őfelsége.mondta dom Manoel. uram. és a butaságuk miatt most vesztettek egy-két milliót. a királyi ház ékszerészei . mint minden. igen. szükségem lenne egy felvilágosításra. 218 .Jaj.. ha egy kicsit szabadabban kérdezhetnék. Nos..Jó lenne. pontosan. . hogy tárgyaljak egy gyémánt nyakékről. nagyuram .És ha én megtenném a szükséges lépéseket? . akiknek oly jó a hírnevük a szakmájukban.Megkérdezném.Értékes ember.Csupa fül vagyok.Most jövök tőlük. excellenciás uram. s közelebb húzta a székét..kérdezte Beausire-tól. . A két portugál feszülten gondolkodott.. . Corno úr. Igaz is. . ami Ducorneau úr hatáskörébe tartozik .Igen. .Készpénzben. hogy nem elégítették ki excellenciád igényeit? . mert így egy sor unalmas részletkérdéstől mentesítene engem. Dom Manoel és Beausire egymásra nézett.mondta ragyogó ábrázattal az irodavezető. uram. tudom. nagyuram. . Corno úr.Pontosan ez történt.mondta a tiszteletre méltó irodavezető.Diplomatikus lépéseket. Ducorneau úr. ha vehetném a bátorságot.

219 . . . csodálatos! A követtel szeretnénk beszélni.Az égre kérem .Hogy legyenek szívesek elhagyni a házát. Ducorneau már javában tárgyalt Boehmerrel és Bossange-zsal. ha így eltávolodtunk egymástól. engedje meg. maga szerencsétlen! Csak az ékszerésznél beszéltünk portugálul.Csak egy felvilágosítást kérnék. s mostanra a két ékszerész tartózkodása felengedett.Bocsássa meg. . legalább hadd vegyem el az élét.Én vagyok az irodavezetője. hogy semmi se lesz az ügyből! . . s merev tartással járkáltak le s föl a külső irodákban.Majd meglátja. hogy engedelmeskedjék. . . és bosszúsan így kiáltott: .Nem bánom . Csak bízza rám! Beausire kiment.Miről? . ahogy megpillantotta Ducorneau-t. méghozzá szélsebesen. . maga mondta nekik. Bossange.Talán veszélyes mutogatni magát. ó. sőt a bizalom is kezdett ébredezni bennük. .szólt ismét a nagykövet.Ó.Hát maga hogy kerül ide? S odament hozzá.Ó. köszönöm. ha már megmásítani nem tudom. hogy ismerős arccal fognak találkozni. de kedves . örömteli meglepetéssel kiáltott fel: .mondta könyörögve Ducorneau -.Hitemre.mondta hanyagul dom Manoel. . hogy én hajtsam végre a követ úr parancsát. Beausire.Dehogyis. .Ő? Mit üzen? . . uram. most már biztos. . hogy egy árva szót sem értek franciául. .Azért vagyok itt. gazdag rokon? Csak mert követségen vagyok? . .Már megyek is. zavarja el őket személyesen . . hogy megölelje.Ó.Átok ül rajtunk. .Magáról a követségről. Ducorneau most minden elront. dom Manoel felcsattant: .Dom Manoel azonnal felpattant. . hogy nem. igaza van! . hát itt megismer. Ahogy Ducorneau kihúzta a lábát.Csak össze fogja zavarni.Várjon! Titkár úr.Igen.mondta Bossange.Ő küldött.mondta Ducorneau -. és segítsen nekem. Ducorneau majd rendbe hozza.Küldje el ezeket az embereket! Az inas már lépett is. nemigen számítottak rá. Amikor beléptek a követségre. Szóval maga követségi ember? .

hogy a telérben találjon egy akkora gyémántot. . de mit neki húszmillió. .vágott vissza a makacs német.Hogy micsoda sértődékeny népek ezek a külföldiek. Az egyik királynő kedvenc követe. ha valaki portugál? . s minden vágya.mondta Ducorneau fontoskodva -. Ez húszesztendei jövedelmébe fog kerülni. Nos.Jaj. . hiszen nincs gyereke. ügyetlenek és tisztességtelenek voltak az imént. . . hogy mi nem kapjuk meg a pénzét. BOEHMER ÉS BOSSANGE 220 .suttogta Boehmer. hogy olyan legyen. .Engedelmeskedjék! . hogy küldje el az urakat. s becsapta a kaput. és elment. meggondolva magát. hogy felhívta magára nagyuram figyelmét. hideg tartással jelent most meg a szoba küszöbén..mondta -. Souza meg fogja venni a brazil bányákat. Nos. és évi kilencszázezer frank a jövedelme. hogy nagyuram alázatos szolgáinak tiszteletteljes bocsánatkéréseit tolmácsolja. minden joga megvan rá. amilyen akar. . amely oly szerencsés lehetett. kedves rokon mondta az irodavezető -.Hát igen . Boehmer . . Ducorneau hirtelen elnevette magát.Ne feledje.Ajánljon be minket. ez az üzlet nem sikerült.Tudják mi az. .. és kap. én megmondom. Excellenciádnak csak jelt kell adnia. hányszor mondtam magának.Ducorneau úr! Őexcellenciája azzal bízta meg magát.Nem úgy van az! . a társa bal vállát.Felesleges .mondta Beausire megvetően.Merthogy . ha valaki követ. .. Tegye hát! . azt mondta: . mi az. Már az utcai kapu közelében jártak. . hogy túl merev az üzleti ügyekben.Ha az embert Souzának hívják. S már csukta volna rájuk a kaput. mint a maguk összes gyémántja együtt. A nagykövet még aznap este a következő levelet kapta: Nagyuram! A palotája kapujában áll egy ember. Az irodavezető megmarkolta a rokona jobb vállát. mélységes tiszteletünk kifejezését stb.Tudják maguk egyáltalán. s egyik alkalmazottja kezébe átadja a nyakéket.sóhajtotta Bossange -.A két ékszerész szörnyű zavarban bámult egymásra.csattant fel hirtelen Beausire hangja. Méltóztassék fogadni. várja parancsait. . és csendesen kifelé tuszkolta őket. százezer tallérért a kosarat. aki büszke. amikor Bossange. stb. . Potyomkin.válaszolta Ducorneau. húszmillióba. úgy látszik.Itt megvesztegethetetlen emberek dolgoznak . maguk polgárok? Nem.Titkár úr. nagyuram. jó ég! . ő nem kapja meg a nyakékünket. aki egyébként német volt.Hallgasson meg bennünket! . ezer frankért a cseresznyét.kérdezte fölényesen. minden újévkor vett a királynőjének egy kosár cseresznyét..

Boehmer volt az személyesen. Az embert bevezették. Üljön le. . . Mindenekelőtt szabaduljunk meg az irodavezetőtől.Nos hát . ő lesz itt a kauciónk. . .Még nem. A követ úr megbocsát magának.Maga bizalmatlan kereskedő.A lehető legegyszerűbben: fontos diplomáciai megbízatást adunk neki. . . Küldje be a gyémántos embert.mondta dom Manoel. de keserves dolog ellopni valamit!” .mondta Beausire.Nem fogja elárulni.Csak akkor lesz a miénk. „Hű.Hű. akkor maradjon. és Boehmer mélységes meghajlások és alázatos bocsánatkérések közepette jött be.Hogyan? . következésképp nyilván becsületes is. én vállalom. mintha ott akarná hagyni őket. Dom Manoel intett.El fogja árulni. .Jól van.Excellenciád nem tud franciául. ha megvesszük. s úgy tett. és beszéljük meg a dolgokat.Hogyan? .Ez már elég bizonyíték . mint Bossange vagy én. 221 . Ezután felajánlotta a gyémántjait. .sóhajtotta Boehmer. . ahogy elolvasta ezt az episztolát -.mondta Beausire. miénk a nyakék. majd megkérem rá..Téved . . ebben megállapodtunk.mondta Manoel -. hogy megvizsgálhassák.gondolta Beausire. még nem . Vegyük meg! . de keserves dolog eladni valamit! . hogy maga úgy beszél franciául.

foltosnak talál. .mondta Boehmer. ahogy van. melyeket talán még egy szakértő sem fedezett volna fel. akihez dom Manoel portugálul intézte szavait -.felelte dom Manoel.mondta az ékszerész -. Mennyiért akarja eladni a nyakéket? .29 Az üzlet Ekkor a követ úr kegyeskedett alaposan megvizsgálni a nyakéket. majd felállt. olyan kutatásokat és utazásokat kellett lebonyolítanunk.mondta aztán egy pillanatnyi habozás után -.Ez igaz . amit mond . mint én. hogy egy ilyen nagyúr ennyire kifinomult ékszerszakértőnek bizonyul -. Beausire becsukta az ékszeres ládikót. s csodálatra méltó éleslátással hívta fel a figyelmet az alig észrevehető hibákra. Dom Manoel meghallgatta a fordítást. mint itt a gyerekek az üveggolyóval. . . őexcellenciája tíz követ kissé sérültnek.mondta Boehmer. az egészet együtt kielégítőnek találja. és kezdjen róluk tárgyalásokat. mint amennyit ér . így. Brazíliában a portugál nemesek úgy játszanak a gyémántokkal. mint az alkudozó vevő.Százezer frankkal több. ahogy van . pillanatnyilag a legszebb gyémántsor Európában. mire az hozzátette: . 222 . Boehmer szemlátomást megnyugodott. megbízta őexcellenciáját.Nos. Boehmer részletesen megmutogatott neki minden egyes gyémántot. Beausire elismételte a nagykövetnek az összeget. .mondta rá dom Manoel. melyek elborzasztanák magukat.mondta Boehmer kissé meglepődve.A kövekről semmi különöset nem mond a nagykövet úr . hogy nézze meg a gyémántokat.Nagyuram . amely a társam hasznának csökkenését vagy veszteségének növekedését is jelenti. . egy ilyen értékes tárgy esetében az ember nem is tudhatja pontosan. A gyémántok megfelelnek őexcellenciájának. S valóban: dom Manoel egyik követ a másik után mutatta meg az ujjával. hogy ezt a remek ékszert összeállítsuk.Nem írhatok alá olyan engedményt . így. .ismételte a portugál. ha úgy ismernék a történetüket. a tények a következők: őfelsége a portugál királynő hallott a nyakékről.Százezer frankkal több. A gyanakvó kereskedőt mi sem nyugtatja meg jobban.Ó! .szólt közbe Beausire -. mert Őexcellenciája soha nem alkuszik. és visszaadta Boehmernek. Boehmer úr.mondta Beausire. mennyi a haszna. mint maga.Őexcellenciája valószínűleg mélységes meggyőződésből mondja azt.Egymillió-hatszázezer frankért . .Pedig ez a nyakék. mint amennyit ér . . . s jelt adott Beausire-nak.Őexcellenciája jobban ért a gyémántokhoz. ahhoz. . kiemelve jellegzetes szépségüket. itt már más a helyzet. Ami viszont az egyes gyémántokat illeti.

Rendben van.mondta az ékszerész.Csak amennyi idő alatt Őexcellenciája váltója eljut Párizsból Lisszabonba. .Annyit.hebegte zavartan Boehmer. .Megbeszélem Bossange úrral a dolgot . . . .Ezt hogy érti? .kérdezte Beausire.mondta Boehmer. amikor Beausire lefordította neki Boehmer mondatát -.Ó. természetesen .Egyébként maga lenne a legnagyobb zavarban. titkár úr. . .Nos.felelte portugálul dom Manoel. hogy senkinek sincs készpénzben másfél milliója! .Mit ért azon. . hogy fizessünk? . csak írjon neki.Akkor mostantól kezdve másfél millió az ár. . ha készpénzben kapná. . .Excellenciád kitart az ajánlata mellett? .kérdezte Boehmer..mondta Beausire. ha ugyan nem akarja megvárni. nagyuram.Természetesen.Tökéletesen igaza van ..Ha nem tévedek.. tudom én azt nagyon jól.mondta Beausire Boehmernek. nekünk van megbízottunk Lisszabonban . . nekem viszont azonnali válaszra van szükségem.. titkár úr.Természetesen.Százezer frankot .Ugye megérti. Boehmer úr! .mondta Beausire.Százezer frankot . ha tudnak ennyit folyósítani.Mennyit óhajt excellenciád Boehmer úrnak készpénzben kifizetni? . kérdezze meg.Igen..mondta Beausire. . ha a társam beleegyezik. .mondta nevetve Boehmer -.. . . csak ha Bossange úr is jóváhagyja .És a többi? . hogy Souza úr hitelképes-e. amíg Lisszabonból Párizsba ér az átutalás.Hogyne. és dom Manoelhoz fordult: .mondta gúnyosan nevetve Beausire -. hogy meg kell beszélnem a dolgot a társammal? . .Már csak a fizetési módban kell megállapodnunk. .Hát .Ó. ha írok neki.Őexcellenciája soha nem vonja vissza. hogy folyósítani? .Én soha nem mondanék le a készpénzről. . . 223 . .mondta Boehmer -. . Boehmer úr. a nagykövet úr másfél milliót ajánlott a nyakékért.Uram..kérdezte hidegen Beausire..Hogyne.mondta a portugál. .Őexcellenciája tartja az árat? ..Persze . amit egyszer kimondott .Hogyan kívánják.sóhajtotta Boehmer. . és hogy őfelsége a királynő megbízható-e másfél millió frank erejéig. . csökkenteni fogjuk az árat.E tekintetben minden a legnagyobb rendben lesz . s ezzel megkötötte az üzletet. .

és hogy. vagy más feltételeket kíván szabni? . .... ha közbe nem jön valami. Hacsak nem úgy dönt. .Én viszem a gyémántot? . .mondta Beausire.. .Azok. hogy előzőleg ne értesítsük a királynét. amelyeket titkár úr a megbeszélés kezdetén jónak ítélt. ezt már mondta. melyet ráadásul kap. ha. Boehmer úr. Franciaország királynéjának ajánlottuk megvételre.Ó. Ki a lisszaboni megbízottjuk? . hasznos lesz. .Nocsak! . és a tisztesség.Íme a lényeg.kérdezte nyugtalanul Beausire.mondta mosolyogva.Feltéve..mondta Beausire is mosolyogva.Uram.Lisszabonba? .Nem is tudom.Az én bankáraim . mindegyik ötszázezer frankra. maga megkapja a százezer frank készpénzét.Nyilván.Szavukat adják? . hogy az ember kimozduljon otthonról? . hogyne. nem beszélve az érdekes utazásról. . Dom Manoel felkapta a fejét: . számomra is elfogadhatóak.. . hogy a váltó is meg a nyakék is egyedül utazzék Portugáliába. köszönés. . sőt az uralkodó iránti hűség is azt kívánja. a francia királynénak adjuk az elsőbbséget..De ő nem vette meg.Három fizetési határidő lesz.Miért ne? Másfél millió csak megéri. hogy őfelségének.. . az utazás.és üdvözlésképpen meghajolt..Mi baj? .Nem tehetjük meg.Itt aláírjuk.Különben pedig a követség költségére fog utazni.. 224 . velem vagy az irodavezetővel. Aztán hirtelen eszébe jutott valami. .Őexcellenciája bankárai . hogy úgy engedjük ki Franciaországból ezt a nyakéket. ha Bossange úr beleegyezik. hogyne.Én is így gondolom .A Nunes Balboa fivérek.Térjen a lényegre! . és elviszi a gyémántjait őfelségének. ... de őexcellenciája minden bizonnyal meg fog érteni. . azt hiszem. . . Fizetési határidők lesznek-e? . ez rendkívül kényes dolog. ..Feltéve.. A nyakéket őfelségének. aláírja az adásvételi szerződést.Feltéve. hogy.Igen. csak. . uram.kérdezte Boehmer. . Boehmer arca ragyogott.Elfogadja így.. viselkedéséből a kételynek még az árnyéka is eltűnt.

Irkafirkának irkafirka.Ajándékképpen . hogy Souzának képzeli magát! .Lehetséges. . komtur uram . . hogy Boehmer soha nem adta volna oda a gyémántjait mindenféle irkafirka ellenében. ha gyanakszik? .Mondja csak . .Én ugyan nem! .Tudom.Kijelentem. és három darab. ékszerész úr. . aki elkíséri magát. hogy tárgyalt volna. tudni akarja. akinek másfél millió frankja van. nagyuram.Részünkről pedig százezer frank készpénzben. hogy excellenciád méltóztatik egyetérteni velem.. .Remélem.Jól beszél .Maga még nem egészen Souza a Boehmer szemében. Minderre három napot kérek.Méltányos kívánság.Igenis. egy portugál kereskedő is ugyanezt mondaná. a Nunes Balboa fivérekhez. az ördög sugallta magának azt az ötletet. és összecsapta a tenyerét.Ugye tudja.Túl komolyan veszi követi szerepét .kiáltotta dom Manoel.Ó! . véglegesen nemet mondjon. . azt hiszi. Az utazási költségek minket terhelnek. hogy azok a papírfecnik érnek-e valamit. uram . és hogy őfelsége. 225 . A teljes összeget három hónapon belül megkapja. . eltoltuk az ügyet . . Mindenki. hogy ne menjek vissza Portugáliába.Valljuk be.vágott vissza Beausire. hogy megőrült. aki két papírfecnire cserél másfél millió frankot. A gyémántos dobozt vagy a követség irodavezetőjének. Így tehát két feltételnek kell megvalósulnia: hogy Bossange jóváhagyja a kikötéseiket.Szó sincs róla. egyenként ötszázezer frankról szóló váltó.kérdezte Boehmer nyugtalanul. . aszerint.fordult eléggé felajzva dom Manoel Beausirehoz -. persze portugálul. vagy nekem adja át. hogy nem tárgyalt volna. Franciaország királynéja másodszor is. .mondta a nagykövet .mondta Boehmer sűrű hajlongás közepette. és vettük cserébe a gyémántjukat? . .Mondom. nagyuram . hogy ne vegyük át a gyémántokat? Utazás Portugáliába! Megőrült? Miért nem adtuk oda ezeknek a bizsuárusoknak a pénzüket. .Ugyan már! Gondolja.Dehogyis.mondta dom Manoel méltósággal. ám mindenki.Boldogsággal és büszkeséggel tölt el. miről van szó? . Jöjjön csak ide. hogy a világ összes királya és nagykövete fölött áll. . s visszajött. A két cinkostárs egyedül maradt. .mondta Beausire a belső inasnak. gondolatban már magam is elkönyveltem ezt a kiadást. .ismételte dom Manoel. hogy ki kíséri Lisszabonba. Dom Manoel nagyúri mozdulattal bocsátotta útjára az ékszerészt.kiáltotta Beausire.Baj van? .motyogta Boehmer -. Nem! Nem! . . . Maga megy. de Souza aláírással! . aki most lépte át a küszöböt.Nekem túl sok és nyomós okom van rá.mondta dom Manoel. .Akkor hát Portugáliába utazik? De hiszen nem is tud portugálul! Mondom. kettőjük közül annak.egy ezer aranyat érő gyűrűt kérek a titkáromnak vagy az irodavezetőmnek. . igenis.

Egy szép nap. . . Várjuk ki a három napot. hogy nem voltak valódi követek. . amikor nagyon hánykódik a hajó. de annak festettek. Boehmer urat elagyabugyálja..mondta a portugál.Jobb későn.Mondja meg. . 226 .Boehmer. egy pillanatig sem gyanúsíthatnak. A követségnek úgy kell működnie.Majd meglátjuk.mondta Oliva szeretője. . nemde.kérdezte dom Manoel. . hogy a tenger fenekére küldte az ékszerész urat. minden gyanúja szertefoszlik.Ha ellopjuk a gyémántot. És az ékszeres dobozka.Remek! . ha olyan jól meg tudta őrizni az Indiából jövő aranyszállító hajókat? . s elrabolja tőlünk a váltóinkat. .mondta a komtur.folytatta dom Manoel . kihajol és beleesik a tengerbe. hogy százezerszer is igaza van.Remek. és a hajóhídon sétafikál. mint minden német.Párizstól ötvenmérföldnyire ez a nagyeszű fickó álarcosan meglóbál a kocsisunk orra előtt egy-két pisztolyt.Úgy vélem. . . . ha viszont kitudódik.mondta Beausire.Na és? . hogy majd egyszer azt mondhassák rólunk az emberek: „Igaz.Na és: ha Boehmer részben a markában tartja a pénzét.Ha azonban belefojtjuk azt az embert a vízbe. mintha mintaportugálok vezetnék.Csakhogy .Hallgatózott? . szintén vele pottyan. értem már .mondta a belső inas -. . követ úr .dörmögte Beausire. felkötik. . .mondta Beausire.gyémántlopásért a Bastille-ba kerül az ember. .Én nem így értettem . szereti a tengert.De nem ám! Magának aztán van sütnivalója! . és már helyben is vagyunk. hogy Beausire és Boehmer tényleg hajóra száll Bayonne-ban Portugália felé. mi lesz a legjobb . mert Boehmer úr éjjel-nappal a követségen és a követen tartotta volna a szemét. Beausire lovag? . s nyugodtan elindul Portugália felé .mondta az inas. elkapnak .Persze.Odáig azért nem megyünk el. amilyen megátalkodott.Én úgy gondoltam. miért! .Azért. . Miért ne őrizné meg a tenger a másfél milliót érő gyémántokat. hogy ostobaságot csináltam? . Maga is úgy véli. a gyémántjainkat.” És ez mindig hízelgő. mint soha .Aha. részben a hóna alatt.Most lássunk dologhoz.

jó . Felfedezte a nevetséges.ahogy sokan emlegették . tereken és körutakon.feleselt Aldegonde -. vagy ha a balszerencse úgy hozta. mit mondanak a nyomdában? . összetapostak. még nem főtt meg a leves. hogy amikor az ostromlók senkit sem találtak. Az újság különben hetenként jelent meg. feljegyezte.Nem . . járt egyet a rakparton. a bejáratát két-három poshadt vízzel teli gödrön átgázolva lehetett nagy nehezen megközelíteni. s a környéken valahol tüzet találtak. az ostromlók ott álltak egyedül. A firkász .mondta aztán az öregasszonynak -. szemtől szembe négy francia gárdista puskással. majd becsukódott egy titkos ajtó. Olyan odaadással olvasta a lapot. a fenyegetett férfiú eltűnt. mely még nedves volt. s így idejében megjelenhetett a következő szám. Kinyílt. A két felső emeletet nyugodt népek lakták. és szürkésvörös borítólapja festékszagot árasztott. Négy napon át Reteau úr téma után vadászott.Meg vagyok vele elégedve . mint ahogy a gyengéd apa veszi számba kedvenc fia erényeit vagy hibáit. akin a dühük kitölthették volna. Bizony az is megesett.bezárták az utca felőli ablakaikat. aki általában a VieuxAugustins utca felé próbált menekülni üldözői elől (a szobájából közvetlenül ki lehetett jutni ebbe a felső utcába). de azt tudja-e. Egy meglehetősen ismert (vagyis inkább hírhedt) újságíró háza volt ez. hogy jobban hallhassák a hírlapíró nyüszítését. s széttéptek. melynek ablakait vidéket idéző ablakdeszka védte az utca zajától.Na mit? 227 .felelte az öregasszony -. Reteau úr reggel elment. A földszinten az összegyűjtött hírlapokat tárolták. a lárma elült.Aldegonde . E jelenetektől eltekintve a Rácsos ház-ban nyugalom honolt. A szóban forgó lap hetvenkét órával az operai bál után jelent meg. A földszinten félig nyitott raktárhelyiségféle volt. akik olcsó pénzért évente többször is tanúi lehettek azoknak a viharos jeleneteknek. ahol Oliva kisasszony oly remekül érezte magát a kék dominó karjába öltve karját.így hívták ugyanis a negyedbeliek a házat . ama bál után. a maradék három napon kinyomtatta a cikkeket. elégettek egy csomó bűnös papirost. . Ilyen alkalmakkor a Rácsos ház bérlői . vérig sértett magánemberek vagy színészek rendeztek a hírlapírónak. Reteau úr nyolckor kelt. melyeket rendőrök.Jó. ez aztán a szép szám! Olvastad? . akiket egy öreg cselédasszony nagy hirtelen előkerített a vásárcsarnoknál lévő állomáshelyükről. s öreg cselédasszonyától rögtön meg is kapta az aznapi számot.mondta a hírlapíró.30 A hírlapírónál A Montorgueil utcában. éles vonásokkal lefestette és a következő számban szép jellemzésként ki is nyomtatta őket.az első emeleten lakott. a bűnös dolgokat. a földszinten felhalmozott nyirkos firkálmányokon álltak bosszút. . rácsos kerítéssel körülvett udvar közepén hosszúkás. keskeny házikó húzódott meg.

.mondta Reteau -. és a fülönfüggőm nem lesz valami fényes.Ó. s elégedetten följebb rángatta kétes tisztaságú takaróját -. Aldegonde? .Akkor hát ne féljen semmitől. hogy kiszámoljanak. A küldönc azt válaszolta. de nem is kell annyit rohangásznom miatta. . maga nem változik . és sok lapot eladunk.Csengetnek . . diadalittasan tért vissza.Nem én. Emlékszik. Inas egyáltalán? . Egy perc múlva ragyogó ábrázattal. s már vagy száz példányban elkelt. és nyugodtan csak ennyit mondott: . hogy most aztán biztos nem kerüli el a Bastille-t. . Reteau felült az ágyon. sok szám elkelt már? . és nyugodtan megehetem a levesemet.Még nem. . hogy fogadja a látogatót.suttogta az öregasszony.mondta Reteau.Én viszont azt a következtetést vonom le . .Mert nem egy embert. a Broglie úr elleni szám milyen jól fogyott. hanem egy testületet támadok.mondta -. hogy a mai szám nem ér fel a Broglie-féle számmal. .Ezer példány .folytatta konokul Aldegonde -..Szedd a lábad.Aldegonde. hogy a cseléd odalent tolmácsolja a kérdését. ha így folytatódik.mondta Reteau. Az öregasszony már szaladt is az üzletbe.Küldönc. s Reteau kisvártatva hallotta.Én meg háromszor ugrottam át a Vieux-Augustins utcába . Még tíz óra sem volt. ugyanolyan vakmerő és szemtelen.Milyen névre? . és a gúnyájáról ítélve auvergne-i. ahogy a kövér lába bírta. főzz nekem finom leveskét. .Tudnunk kell..Lehet . hogy a Marais negyedbe viszi az újságot. hanem a királynét.Azt mondják. . és kérdezd meg azt az inast. . és ne ártsd magad az irodalomba! . diadalmenetben viszik érte körbe. ezer egy csapásra! Ez aztán a rendelés! . miért. ha a királynét támadja. nem egy katonát. csomagba kössenek és kihordjanak ezer példányt. 228 . uram. Szedd a lábad! .szájalt az öregasszony -. hová viszi a lapot! Aldegonde szaladt.A mai szám bevételéből veszek neked fülönfüggőt .kérdezte izgatottan Reteau.Minden neszre szívbajt kaptam: ezek a katonák nagyon durva fickók. és én megkapom a fülbevalót.Nem tudom. . és visszabújt az ágyába.Kérdezd meg tőle. idő kell hozzá. Aldegonde.mondta a hírlapíró. .. mint rég.A királynét! Isten neve legyen áldott! .Ó. . Tudod. . Cagliostro grófhoz. ha mondom. a Neuve-Saint-Gilles utcába. ráérünk.

A hírlapíró örömében akkorát ugrott. ám még be sem csukta maga mögött.Jaj. Az auvergne-i hevederekkel összefogta az ezer példányt.rikkantotta Aldegonde az első sikeren felbuzdulva. Felkelt. . aki az iránt érdeklődött. ez várható volt: mihelyt arról az osztrák nőszemélyről van szó. hogy itthon van-e a lapszerkesztő. hogy a következő szám részére feljegyezze a nagy sikert. minden rendben.Na.Fogadjuk őt illendőképpen . ha erről van szó.Menj. fölpakolta a hátára. E fémes hang egyszeriben tágra nyitotta az öregasszony szívét. s csak résnyire nyitotta ki a kaput. mindenki egyetért. és egy eléggé szép köntösbe bújt. uram! És engedélykérés nélkül becsusszant a kapun a Cagliostro gróf által küldött férfi mögött. . csönd! Ne kiabálj! Ha azt mondod. tessék bejönni! A férfi bement a kertkapun. A férfi ezüstpénzt csörgetett meg zsebében. hogy alkalomadtán becsapja az idegen orra előtt. látja .kérdezte kissé bizalmatlanul Aldegonde. hogy osztrák nőszemély. Reteau úr éppen arra készült.Azért jöttem . pontosabban félelmének köszönhetett. melyet ma reggel Cagliostro gróf megbízásából elszállítottak. fiatal. uram.Miért gondolja. a hölgytől az istállómesterével történt kalandja óta szép számmal kapott mindenféle ajándékokat. Aldegonde egyszerű ruházatú férfinak nyitott kaput. és a súly alatt kétrét görnyedve eltűnt a kerítés mögött.Újabb ezer példány! . pedig azt egyedül szokta intézni egy nála is csenevészebb éhenkórász. .Mit kíván tőle? . itt van az ezerpéldányos úr ötszáz frankja.Ezt a szót mi. hogy kifizessem az ezer példány Hírlap-ot. Aldegonde! Nem hiszem. nézd meg. magas látogató megragadta mögötte a kilincset. de osztrák vagy nem osztrák az a nőszemély? .Nem is tudom. .mondta keserűen az öregasszony -.kérdezte az asszony lefelé mentében. hogy gyorsabban menjen a szállítás.Bocsánat. hogy vevő jött volna. ami engem a Bastille-ba juttathat.Csönd. . . ahogy megjósoltad. . 229 .. amikor egy szép arcvonású. hogy majdnem összerogyott alatta az ágy. . amelyet egy hölgy bőkezűségének. . s a pénz csengésétől felajzva szaladt a gazdájához. Aldegonde teljesen átadta magát a nyereség mámorának.mondta a férfi -. mintha vészjósló küllemű férfiút látnék a kapunál. maga is munkához látott. de nem kell világgá kürtölni. s a következő számban röviden megemlékezzék arról a nagylelkű úriemberről.Á. .. ki az. amikor újra megrángatta valaki a csengőt a kapunál. újságírók kaptuk fel. Aldegonde ment kaput nyitni. .mondta Reteau. aki ezer példányt vásárolt egy politikai pamfletből. .Már megbocsásson a világ . az olyan káromlás.mondta -. Ismét csöngettek. . hogy nem vevő? . Reteau pedig feszült figyelemmel bámult kifelé. Aldegonde.

akinek az arca egészen mást ígért.kérdezte Reteau. a szemét fenyegetőnek. a kettő pontosan ugyanaz. S mivel sűrűn adódott nehéz helyzet. és kellemdús mosollyal útjára bocsátotta a küldöncöt. hogy megválogassam a kifejezéseimet. mint az első férfiúé. A férfiú bal keze egy kard markolatán.suttogta egy hang a küszöbön -.Cagliostro gróf megbízottja bemutatkozott. . Az. majd egy hatfrankos ezüstpénzekkel teli kis zacskót vett elő.Reteau úr? . elmarad a mögött.Mondja meg a gróf úrnak. Majd amikor úgy találta. hogy Mesmer nevetség tárgya legyen. . . hogy minden rendben van.kérdezte hidegen az idegen. nyomorult féreg. a viselkedését még fenyegetőbbnek látta. aljas gazember.Uram! . mintha egészen természetes bók lenne. ha kissé nehéz helyzetben találta magát. hogy bármi óhaja van.mondta Reteau. és a dézsaügyet saját kedvtelésére veri nagydobra.Felesleges . . Reteau azonban egyáltalán nem találta szépnek az arcvonásait. Cagliostro gróf független szellemű úr.válaszolta a küldönc -. számlát adott. uram? . . amit mondok.Miben lehetek szolgálatára. . De nem kell szó szerint venni. kiszámolt belőle százat s a pénzt tizenkét kupacba rakta. életerős férfi volt. jobb keze egy bot markolatán nyugodott. mert amit mondok. megköszönte. . 230 .kérdezte az ismeretlen. És Reteau tekintete olyan személyre esett. tudok titkot őrizni. kérem. Reteau úr gyakran remegett.Ennek a cikknek a szerzője? . forduljon hozzám .Remek. kérem. mint mindig. nincsenek-e megnyirbálva. . Azt mondtam. ellenkezőleg. . s előrántotta zsebéből az aznapi hírlap még nedves számát. mert ha nem volt annyi bátorsága. nem hisz a delejesség hatalmában. amit gondolok. hogy kinyomtatta. nem a szerzője. bár elébb még csípősen megkérdezte.Én vagyok az.mondta a hírlapíró -.mondta Reteau. hogy megírja a cikket. s tegye hozzá: nyugodt lehet. gyáva . aki a cikket írta. . aki kiadta.Az. és adok rá. majd megkíséreljük Cagliostro gróf urat is nevetség tárgyává tenni. még ezen a bűntanyán is. azt mondanám: Az. legalább volt annyira gyáva. s távozni készült. s remegés fogta el. Reteau gondosan megszámolta s megnézte az érméket. .Hírlapíró? . hanem a kiadója vagyok a cikknek . mert nemesember vagyok.Jól van . aki most a szobába lépett. Fiatal. Ha a gondolatomat akarnám kifejezni. ő azt akarja.ismételte megint csak hidegen az idegen -. hogy s mint van Cagliostro gróf úr. A fizető ember megköszönte az érdeklődést. és halálsápadt lett.Én.

akit izgalmában és félelmében herkulesi méretűnek látott.Fogja meg a nyomorultat! . zughírlapíró uram. aki ugyanannak a belső indíttatásnak engedelmeskedik. legfeljebb csak tanúja leszek.Mit látunk meg? .Nyugodjék meg. Ám az nem először keveredett ilyen kalandba. katonásan a fiatalember. ám az előző botos fiatalember ekkorra berúgta az ajtót. követte őt. mindegy. most botütéseket fog kapni. Reteau szívesen visszafordult volna. és a lábát a nyakába szedve elinalt. jól elverni. . uram . aki átdugta a karját a kerítés rácsán.a menekvésre. . sötét.felelte Philippe ugyanolyan hangszínnel. rossz üzlet ez így . csak ki kellett rajta lépnie. csak hátra kellett fordulnia.Mit akarnak tőlem? Csak nem akarnak megölni? 231 . és most. ha nem tévedek. amely a Vieux-Augustins utcára nyílt. s az ajtószárnyat védőpajzsként használva egy szomszédos szobába juthatott. . akinél ugyancsak kard és sétabot volt.kérdezte kurtán. Charny úr.Kérem. ahogy észrevették egymást.mondta a kapun túli fiatalember. .kinyitott. itt ugyan nem jut ki .mondta Reteau a kaput őrző fiatalembernek. Na.ha szabad lett volna az út . mindketten vetélytársat sejtettek a másikban.Én lennék .. engedjen ki.De hallgasson rám. .folytatta a fiatalember. hogy elkapja Reteau frakkját. Taverney úr?” . amint maga móresra tanítja ezt a fickót. aki az imént a küldönc mögött befurakodott Reteau-hoz. Reteau két tűz között. csak ki kellett nyújtania a kezét. . s természetesen eszük ágában sem volt.kiáltotta a Reteau-t üldöző fiatalember. Odakint már biztonságban volt: egy másik. aztán becsapni maga mögött. hogy kézbe kapta a kulcsot. elhagyatott belsőudvarfélében. mert hiszen ő volt az..Maga az. egy pillanat alatt elkedvetlenedtek. egy aprócska. hogy „Maga az.Uram! .A pokolba is. Most. mert abban a pillanatban. .Ó. hogy egymást értesítsék. ahonnét a Vieux-Augustins utcára nyíló ajtón távozhatott a házból.Móresra tanít? . a kerítés rácsán keresztül megpillantott egy másik embert.kiáltotta Charny. elégtételt kérni tőle. . mindkettejüknek ugyanaz az ötlete támadt. s egyre inkább belelovalta magát a méregbe. hogy ő lefékezett a másik őrszem láttán. Taverney úr? . amikor elolvasták a hírlapot. Reggel. Így hát Charny meglehetősen mogorván ejtette ki.. azt majd meglátjuk! . s ha nem hajlandó elégtételt adni. . Ám ez a nap csúfosnak ígérkezett a szerencsétlen hírlapíró számára. azaz .suttogta rémülten a hírlapíró. . mindennek megvan a maga ideje: az imént pénzt kapott. a szabadságra. ott volt egy ajtó. ismerte házának minden zegét-zugát.Későn érkeztem. kisebb rácsos kertkaput egyetlen kulcsfordítással s a kulcs mindig nála volt . a lakás szélső szobái és a vágyva vágyott rácsos kapu között. hanem külön-külön hozzáláttak az ötlet megvalósításához: felkeresni a hírlapírót. s ő is mozdult egyet a könyörgő testhelyzetbe görbedt hírlapíró felé. igaza van.kiáltotta Reteau. pontosabban két bot között találta magát. Hacsak nem kegyeskedik kinyitni nekem a kaput. mert szívükben ugyanolyan érzelem lakozott. aki eközben egyre közeledett az ellenfeléhez. s aki mozdulatlanul és fenyegetően várakozott.

aztán majd meglátjuk. . Charny leeresztette a botot..Á. már csak ez hiányzott! . adja kölcsön a kardját ennek a jómadárnak . . nem adok kölcsön tisztességes kardot gazembernek. Philippe úr.morogta Philippe -. csakhogy közben az én türelmemet is próbára teszi. mégpedig az az ember. ahogy az imént maga mondta.mondta Charny -. maga túlságosan türelmes . arról szó sem lehet. Philippe csak sápadozott a dühtől a rácsos kerítés túlsó oldalán. kihúzta hüvelyéből a kardját.Ez nem igazság . . vagy egyszerűen megölöm. hanem ismét a szerencsétlen Reteau felé fordult: . uram. hogy nemesember vagy! 232 . . Válaszoljon. mégpedig világosan. Ugye.felelte Philippe -. ha soha többé nem nyúlhatok a kardomhoz.Uram.üvöltötte a hírlapíró. mert tartott tőle. és kihúzta magát.mondta Charny. hanem elevenen megnyúzom.Én soha senkit nem adok fel . csak kézmozdulattal intve köszönetet Taverneynek.Remek! Ez azt jelenti.Már hogyne. ahogy maguk mondják. és Franciaország királynéjáról ilyen aljasságokat hordasz össze!. de előbb magával számolok. nem nyúzzuk meg .Nemesember vagy. itt a botom. .Nekem nincs kardom. Azt kérdeztem: egyedül maga ennek a gúnyiratnak a szerzője? . Taverney úr. Philippe erre nem tudott mit válaszolni.mondta a rács túlsó oldalán dühöngő Philippe. hogy maga írta és adta nyomtatásba a királyné ellen azt a pajkos kis mesét. Charny meghajolt.Jó.Kérem. türelem rózsát terem.mondta. uram. uram. jó .mondta Reteau-hoz fordulva. mivel elsőként érkezett. Jó! A gróf megfizet a bűnéért. .Szóval nemesember vagy! . Charny felemelte a botját.. ha Cagliostro haragja is ellene fordul. én nemhogy megverem. .Nem. aki ezer példányt megvásároltatott a gúnyiratból: Cagliostro gróf. kikérdezzük. még nagyobb bajba kerül. . . legalábbis Taverneynek nem. és átvette a kardot. . Akkor vedd fel szépen ezt a kardot.Én azt nem a királyné ellen írtam. bánom is én.Ne hazudjon! Mert ha ezzel az aljassággal is tetézi bűnét.hörögte a hírlapíró. átengedi nekem ezt az urat? . hogy cinkosa is van.mondta Charny. sem magáért.Ej. uram . . Charny nem válaszolt.Vegye tudomásul. uram. . és a sápadozó hírlapíró lába elé hajította a sajátját -.Akkor hát álljon a falhoz.mondta Reteau végtelen keserűséggel. amely ma reggel jelent meg a hírlapjában? . és ne moccanjon! .felelte Charny -. ha már nem elég a magáé.Ó.Bevallja. . és átdugta a rácson.. én nem vádolom a grófot .Nyugodjék meg . .felelte Reteau. hogy én nemesember vagyok! . Nem tehetek többet sem érte. .Akkor hát adja nekem kölcsön a kardját . és bizonyítsd be. magáé az elsőbbség.

ahogy belépett -. de szerencsére én útját álltam. Reteau pedig elunta. Charny végre elunta a verést. és ez rendben van.Befejezte.Igaza van .Bocsánat. . mint annak..mondta Reteau. aki adja. úgy látszott. ha már nagyon szorongatják.mondta Charny -. .Be . ott jött be. hogyan tud megszökni. hogy verik. . Elpüfölték. s úgy rótta a járdát. Megtudtam. csakhogy sietősebb volt a dolga.Na végre! . de az előbb megegyeztünk.visította Reteau. mert nekem meg sietős elkezdenem. hogy a fickó meg is lógott volna maga elől.mondta Philippe elkeseredve. Csakhogy maradt egy csomó példány. a feje fölé lendülő bottól. de legyen vége! . . . . Ezalatt Philippe a körmét rágta idegességében. mint a gazda üvöltözése. aki kapja. s mindegyik az okozott fájdalomnak megfelelő erősségű üvöltést csalt ki az áldozatból.A fenébe is! .Uram! Uram! . máris felharsant Reteau visítása. ám Charnyt az öregasszony visongása legalább annyira hidegen hagyta. mint a ketrece elé dobott friss hús szagát érző medve. ki kellett aknáznom az összes többit . és abbahagyta.mondta Charny. hogy előbb én számolok a fickóval.Ez gyilkosság! . . . és lehet.mondta Charny -. és nyissa ki a kaput! . Megtudakoltam. Az ordítozás odavonzotta a vén Aldegonde-ot.Nyissa már ki a kaput! . hogy ha lesben állok a titkos kapunál. Taverney úr.De Reteau meg sem moccant. hogy mindig megszökik. . a bűnös nem ítélhető el kétszer ugyanazért a tettért.Hál’ istennek! Jöjjön. Taverney úr? Hogy került ehhez a kapuhoz? . adja vissza a kardomat. jelezvén. uram? . s így kevesebb értesülést gyűjtött. de amint a jog tartja. hogy nem hagyhatom az urat a kapu előtt ácsorogni? . és a földre omlott. uram . ahol mindenki más.mondta felsőbbséges megvetéssel Philippe. és azokat feltétlenül meg kell semmisítenünk.könyörgött Reteau Charnynak.Mielőtt e végső eszközhöz folyamodom. . Alig hangzott el az utolsó szó.Nyugodjék meg . s úgy gondoltam. távol áll tőlem.Érdeklődtem a környéken ennek a csibésznek a szokásai felől. ám legyen.mondta Charny -. Magát is a bosszúvágy hozta ide.Nem itt van a nyomdám . Az első ütést öt-hat további tetőzte gyors egymásutánban. mint az imént. a lyukjában tudom elkapni a rókát. Ez az alak most elvezet bennünket a nyomdájába. . a védelmezőjét látta. azt hiszem. de mivel az úr szemmel láthatóan még mindig inkább az összeveretés mellett dönt s nem az összevagdaltatás mellett.Ugye megérti.Igaza van . .. 233 . legalább annyira fél a lábánál heverő kardtól. ez az úr egy ujjal sem fog magához nyúlni. mert szerintem a botozás legalább olyan kellemetlen annak. mégis jobb ketten. .Akkor iparkodjék. kedve szerint kiszolgáljuk. hogy Charny szavait tett követte. fejezze be.Inkább öljenek meg egyetlen szúrással.mondta Charny. akiben most.mondta Philippe. De végül is mi szél hozta ide. melyet nem is használt.Akkor hát kérem. mint egyedül: én meg is feledkeztem volna róluk. hogy az kitöltötte rajta a haragját. .Látja.

Elégeti. 234 . hogy igazat mond: a betűket már szétszedték. előttünk összetépi őket. .. Azok pedig a Cagliostrónak eladott ezer példány híján mind itt kell hogy legyenek.rivallt rá Charny.Ne hazudjon! . . és tuszkolni kezdte Reteau-t a raktára felé. az biztosabb. . csak a kinyomtatott példányok vannak meg.Láthatja. .Nem hazudik az! .Akkor itt.mondta Philippe. Philippe nagy megelégedéssel hagyta jóvá ezt az eljárást.

bezárták maguk mögött az ajtót. Ezalatt az immár szabadlábon lévő Reteau segítségért kezdett ordibálni. amikor Aldegonde mögött az udvar túlsó végén megjelent az őrség. az irodalom pártfogóját. bár ő más útvonalon jutott ide. Philippe-nek és Charnynak volt annyi ideje. s aki ugyancsak ismerős volt neki. Az őrség. olyan meghajtással üdvözölte egymást. uram.Nekem is. mivel a két fiatalember már eltűnt. Aldegonde kétségbeesésében Mária Antóniát káromolta. van egy-két elintéznivalóm itt Párizsban. hátha a reggelihez hasonló jelenetben lehet része. . a tűz meg kihunyt. amiért idejött. amiért idejöttünk. reménykedve. megtettük. . . és kívánom. s áldotta Cagliostrót. hiszen maga Reteau mutatta meg nagy óvatlanul. Már az előszoba kövén csattogtak a puskaagyak. Amikor Taverney és Charny már a Vieux-Augustins utcában járt. hogy találkoztunk. amikor az égő papírhalom fényét megpillantotta az ablaküvegen át.Én is éppen ezt akartam kérdezni magától.Köszönöm. amikor az utolsó hírlapba is belekapott a tűz. míg a másikat szem elől nem veszítették. A két ítéletvégrehajtó már éppen az utolsó példányoknál tartott. hogy a hírlap néhány számából lobogó máglyát gyújtson. máris bent jártak a titkos folyosón.Akkor hát engedje meg. És a két férfi olyan mosollyal. hogy tűz van. .Nos. Charny megszólalt: . amiből nem volt nehéz kitalálni. valószínűleg a nap jó részét itt kell töltenem. kimentek a Vieux-Augustins utcai rácsos kapun.31 Hogyan lesz a barátból ellenség? Aldegonde ezalatt az őrségért szaladt. mint az őrség. hogy folytassa a nyomozást. aki ugyanebbe az utcába igyekezett. semmi oka rá. majd szép sorjában ráhajigálja az összekötött újságcsomagokat.Én is szívből örülök. azt is bezárták. s visszatértek az őrhelyükre. s az őrséggel egyidejűleg vagy száz utcagyerek és ugyanennyi környékbeli némber. Ekkor Charny kacskaringós úton a Neuve-Saint-Gilles utca felé vette az irányt. hogy elbúcsúzzam. Elváltak: Philippe a körút felé vette az útját. és Aldegonde is visítani kezdett. 235 . s a kulcsot az első útjukba kerülő csatornanyílásba dobták. hogy az imént váltott szavak nem voltak őszinték. Mindketten kétszer-háromszor is megfordultak. így a nézőközönség majdnem délig ott ténfergett Reteau udvarán. úgy ítélte. Kétszer-háromszor kételkedve megállt. amelyek egymás után lobbantak lángra. Igazán örülök. Charny a folyópart felé indult. hagyták. A szolgálatára lehetek-e még valamiben? . a pillantása egy másik fiatalemberre esett. ám kétségei hamarosan eloszlottak: Philippe jött felfelé az utcán. kedves uram. A tömeg azonban mindig kíváncsibb. hogy kedve szerint oldódjék meg az ügy. osztrák nőszemélynek titulálta. Philippe és Charny szerencsére ismerte az utat. ám még mielőtt visszaélt volna. Ám ahogy közeledett. hadd ápolja Reteau a hátát kámforos pálinkával.

Ha nem tartja elviselhetetlennek a társaságomat. kizárólag azért volt velem olyan nagylelkű. hogy kerülő.Charny úr .Csak egy szóra még .Jó. .mondta Taverney -. csakhogy általában nincs szerencsém. senkinek sem tartozik számadással. uram. aki visszajön. ha a boulogne-i erdőn át mennénk Cagliostro úrtól elégtételt venni? Tudom. hogy mi annak a szándéka.Igazán nagyon sajnálom. .Ugyan! . és előrelépett. ami ez alkalommal bizony nem titkolta a hátsó gondolatokat. . .Akkor maradjunk együtt. s az egy ugrásra van innét. . Charny hangjában olyan fenyegető indulat volt. megegyezünk. hogy a Royale téren várjon.mondta.. hogy a Montorgueil utcában elsőként nekem támadt az az ötletem. akivel újból ilyen szépen szembe találta magát. s előfordulhat.Uram . ez mindent megold. az megy be elsőnek. amit attól a nyomorulttól vásárolt. .Mi lenne. A kocsisomnak meghagytam.Ugye még emlékszik.Rendben van .Köszönöm. De a jogaimhoz ragaszkodom. én a Neuve-Saint-Gilles utcában széttépetem őket. maga engedje át nekem a vevőt.mondta Philippe.válaszolta Charny -. másodszor is ugyanez volt a gondolatmenetük: számon kérni Cagliostro gróftól. . hogy engedékeny legyen..Nem kérem én. hogy veszítek . . hogy égessük el az újságokat? . Egyikünk talán elmaradna útközben. én átengedtem magának az eladót. . . amit tett.Többet nem tehetek magáért. igen. azt hiszem. Hol találkozzunk tehát? . aki nyer. és most rögtön megmondhatom: itt nem leszek olyan engedékeny. . de azt hiszem.mondta Philippe -.Igen .mondta -. 236 . s az.És maga szerint mik a jogai.mondta Philippe -. de ragaszkodom hozzá. maga a Montorgueil utcában elégette. egyiknek sem volt kétsége felőle. megoldaná a nézeteltérést közöttünk. Mindkettő megállt. . . mert oda elsőként én érkeztem.Elégettetni Cagliostróval az ezer példányát. mint hogy a sorsra bízom a döntést: feldobok egy aranyat. kedves Charny? . hogy elsőként én számoljak Cagliostro gróffal. uram. Charny útját állta. de ide egyszerre érkeztünk. s olyan tekintettel bámult a másikra. ami határozottan tetszett neki. Íme.A számból vette ki a szót . Philippe megtorpant. és azt hiszem. . Ahogy ott álltak.A két fiatalember ott állt tehát szemtől szembe a Neuve-Saint-Gilles utca sarkán.

az aranyos repcsénretek pedig már el is hullajtotta illatos bóbitáját a régi falak mentén. bizonyosan tudja már. Charny. hogy álljon meg. Ezek a népek túl jól ismerik az úriemberek közötti szokásokat. A Pas-dela-Mule utca sarkánál megpillantották Charny kocsiját. Amikor megfelelőnek találta a helyet. . nem a puszta séta kedvéért teszik. Ezalatt Philippe és Charny lassanként egyre beljebb hatolt az erdőbe. Taverney úr? . 237 .Az. már ott ügettek a boulogne-i erdőben. s ha most egy lakájra bízzuk a titkot. Szép idő volt.mondta Charny -. .Elmehet. Kiszálltak a hintóból. mielőtt beült volna. akik az első szempillantásra vetélytársnak érezték egymást. öt perc elteltével jószerivel el is tűntek a látóhatár körvonalait elmosó kékes derengésben. .kérdezte Charny. talán holtan. ha itt tartanánk.kérdezte Philippe.Talán nem kellene elküldeni a kocsiját .mondta Taverney -. és a kocsis után kiáltott: . Charny intett a kísérő inasnak. . hogy nem tudja. most nagy léptekkel sietett a Royale tér felé. s az első adandó alkalommal ellenséggé lettek.Az ügyet mindenekelőtt titokban kell tartanunk . aki idehozott bennünket. . nem is nagyon hajtotta a lovait. így hát nem került hallótávolságon kívül. s most száraz. A tavalyi avar alól büszkén tört elő a fű. hogy vissza fogják hívni. semhogy kétségeik lennének afelől. a maga kocsisa máris tudja. ha kissé későn is. ugye. Philippe ment elöl. s akkor. két szót firkantott egy papírra. Így hát.Kellemes sétaidő van. .felelte Charny. miről van szó. de a napsugár már erőteljesen szippantgatta az útfélen meg az erdőszélen nyíló ibolya virágának meg a bodza hajtásának friss illatát. kemény talajú tisztásra ért. Charny betessékelte Philippe-et. melynek egyik szereplője minden bizonnyal a gazdája lesz. Megállt. szép idő. hogy ha az úriemberek ilyen sebességgel vitetik magukat a boulogne-i.Itt várjon. aki már nem tud a maga lábán hazamenni. Nem lenne jobb. Dauphin! Dauphin sejtette. Na most tegyük fel. de ez a fickó. ismétlem. s mivel sejtette. hogy a még lombtalan fák koronáján át jól lássa a jelenetet. Dauphin .És a két fiatalember. Charny úr? .Ahogy gondolja. hogy mi készül. Remek lovai voltak. a levegő kissé csípős.Igaza van . . szólt a kocsisnak. Aztán megpillant engem vagy magát sebesülten. hogy mihez tartsa magát. úgy helyezkedett el az ülésen. s kísérő inasával a párizsi lakására küldte. hogy hazavigye kettőnk közül azt. a vincennes-i vagy a satoryi erdőbe. a két fiatalember céljainak kiválóan megfelelt a tisztás hosszúkás téglalap alakja.mondta Charny a kocsisának. s a hintó elindult a Champs-Élysées irányába. uram.Megfelelőnek tartja ezt a helyet. fél óra sem telt belé. de megérti. holnap mindenki erről fog beszélni. s a kocsi már indult is feléjük. mintsem hogy valamelyikünk itt maradjon a magány csendjében? . egyikünknek szüksége lesz rá visszafelé.

használja másra is. inkább lehűtötte. bárki másnak azt mondanám: „Lovag. . de tisztességes küzdelemben! Philippe a fejét rázta.. Gyorsan felpattant. talán nincs igazam”.mondta Charny. .Megérdemlem a szemrehányást . mintha fegyverteremben volna. amikor azt mondta. 238 . De Philippe könnyedén védte a támadást. és rosszul tettem. .mondta Charny. .Megkérdezhetem. .” ám maga. s a két vas egymásnak feszült. mert féltékeny. hogy egyikünk sem érintette a párbaj valódi okát.Hogyne tudná! S mivel olyan országból jön. a kiváló kardforgató. magának.Az az érzésem . . mint hogy gróf úr. mi a valódi ok: azért akarta. Már jó ideje küzdöttek.Magam is bárki másnak azt mondanám . uram.Most már nem erről van szó: ott a kezében a kardja. hogy párbajozzunk. Taverney úr? Az a szándéka. . de ő még egyetlen vágást sem irányított ellenfelére: csak védekezett. ahol olyan jól harcolnak.Uram . s hamarosan olyan higgadtan vívott. . . ne csak védekezésre. hogy forr a vére. eltérítette ellenfele kardját.Nem tudom. sajnálom. Philippe nem válaszolt. Amerikából jött. hogy nem tudja. a földre dobta a kalapját. és levette a felöltőjét. hogy elfárassza a kezemet? Magához méltatlan számítás lenne.Maga kímél engem. Charnynak azonban annyira lobogott a vére. s kard helyett könnyű tőrt tartana a kezében.felelte Charny. és ismét jó barátok vagyunk. . . hogy sértésnek vette ellenfele nagylelkűségét. miről beszél. akit a múltkor este az egész udvar megcsodált egy dicső fegyverténye miatt. hogy sokkal jobb vívó ellenfelénél. hogy miért? Gyors szúrócsel után fejvágással próbálkozott.mondta Philippe -. nem mondhatok mást. micsoda játékot játszik... Charny ismét támadott. gróf úr . uram . és kihúzta hüvelyéből a kardját. aki egyre paprikásabb hangulatba került Philippe rendíthetetlen nyugalmától -. de legalább kedves szó. ha nem is bocsánatkérő. és kihúzta a kardját. el is pirult. tüntessen ki azzal. immár másodszor mondom: nem cselekedtem helyesen. ha tud. akinek még a hüvelyében pihent a kardja -.válaszolta Philippe.Rajta! . Philippe ismét védett. A gróf tisztelgett.Hát én megmondom. hogy párbajozzunk. de egy ilyen derék tengerésznek.mondta aztán -.mondta -. . . s szerette volna kizökkenteni nyugalmából hidegvérű ellenfelét..Természetesen . . egyikünk sem érintette a párbaj valódi okát. ahol az emberek nem tudnak hazudni. A pokolba is! Öljön meg. szégyellte. Philippe rögtön látta. csak egyetlen szó. Philippe most sem szólt. Philippe is levette a magáét. és Charny a lendülettől a földre huppant.felelte Philippe -: „Uram. ám most se használta ki a kínálkozó alkalmat.Uram .mondta Charny. Ám ez a bizonyosság nemhogy új lendületet adott neki. én akartam. hogy vívóállásba helyezkedik. Charny úr. így nem mondhatom.Amint mondtam.Lássuk csak .mondta Philippe.. Charny fiatalabb s főleg hevesebb volt.

mondta Charny.Gróf úr .mondta. hamar meggyógyulok. megingott. ugye? És hogy még bizonyosabban tessék a királynénak. és a sarkával széttörte a kardot.mondta Philippe -.Annál jobb.Köszönöm . nem kellett bizonyítania előttem. és éppen abban a pillanatban hagyta fedetlenül a mellét. . . és itt megkímélte az életemet. hogy maga megőrült. hogy nevetségessé tesz. engem is meg akar ölni. erről van szó.Maga teljesen bolond.Meg akarta ölni Cagliostrót. őszintén szólva attól tartok. nem karddal. Nyilván nagyon utál. hanem úgy..mondta végül -. .Ó.Legalább a zsebkendőmet fogadja el. . . ezt úgyis tudtam.És remélem. . uram . Philippe odaugrott. hogy elkapja. és az esés felesleges fájdalmat okoz majd. a legkisebb rögben elesik. miért párbajoztunk. . és értelmetlenül sebesült meg. de a gróf ellökte magától. . értem már: a nagylelkűt akarja játszani velem! Ugye. figyelmeztetem. . és elvette a zsebkendőt.kiáltotta Charny boldogan. hogy ilyen ádázul küzdött ellenem? Charny nem válaszolt. elmesélheti ennek vagy annak a szép hölgynek. és összevonta a szemöldökét. nem jött ki szó az ajkán.kiáltotta Philippe.Köszönöm . . gróf úr . amikor Philippe gyors lépést. elsápadt. kitörést tett. . hogy egyedül is eljutok a kocsimig. a kocka el van vetve. Charny megingott. Philippe néhány másodpercig csak mereven nézte. hiszen senki sem tudja. de akkor aztán olyan hatásosan. és szúrt. hogy a kard vagy tízlépésnyire repült ellenfele kezéből. engem nem fog megölni. amilyen bizonytalanul áll a lábán. . hogy Philippe csak az utolsó pillanatban tudta kivédeni. lovag? Ma este vagy holnap. mint gondoltam. hogy a szíve korántsem olyan nemes. és Philippe épp hogy el tudta kapni. hogy bátor ember. és a finom vászoning alatt vérző barázdát nyitott. egyenes szúrással válaszolt. Charny válaszolni akart.Most már teljes joggal ölhetem meg magát. úgy gondolja.Végre megsebesültem! .mondta Philippe -. Charny olyan gyors. Philippe máris ott termett.mondta -. hogy újra kezdje a párbajt. .És ez bizonyítja.A mellemben nem érzek fájdalmat. hogy tessék a királynénak. .mondta -. vegye el a szívemet! .Csak húst ért a vágás . én nem állok ki magával.Annál jobb. ellenségek vagyunk. .Akkor hát tessék. .Charny úr . hogy felitassa a vért. . .A karomat is.Ezt nem kellett volna mondania! .mondta Charny. hogy elhozott ide a párbaj színterére.. A kard végigcsúszott a bordákon. remélem. uram. Ám ha azért akar minél előbb meggyógyulni.. 239 .Ám legyen. hogy most ő csikarjon ki beismerést vagy tagadást. .

Betették Charnyt a hintóba. Tisztelgett.Hogy fogja sajnálni a királyné! 240 . Eltűnődött. Ekkor ő is elindult a Párizsba vezető legrövidebb úton. mert gazdája elé sietett. hanem Versailles felé kanyarodik. hogy a hintó nem Párizs felé megy. mint ő. Aztán még egyszer. Charny köszönetképpen odabiccentett Philippe-nek.mondta Philippe.A karjába vette. és látta. mint egy gyereket. kocsis! . jócskán lerövidítette Philippe útját. majd eltűnik a fasor kanyarulatában. utoljára hátranézett. Philippe elnézte. hogy Dauphin.És maga. és becsukta a kocsi ajtaját. .suttogta a sebesült. mi történik. . és a kocsihoz vitte a félájult fiatalembert. elboldogulok.Ne féljen. amint a hintó lassan távolodik. s ezek a szavak szakadtak fel a kebeléből: . . aki a fák koronáján át látta. uram? . Az is igaz.Lassan hajtson.

A gróf úr távozni készül . mert még mielőtt elmegy. a lépcső előtt két lakáj járkált le s föl. A palota kívülről rendkívül egyszerű volt.32 A Neuve-Saint-Gilles utcai ház A városkapunál Philippe talált egy szabad bérkocsit.Bocsásson meg.Egy okkal több. hogy iparkodjon . . Philippe összevonta a szemöldökét. 241 . uram . ha később jött volna.Cagliostro gróf úr? . Cagliostro gróf palotája elé.kérdezte a férfi. ahogy egy magas. . hogy hajtson be az udvarra. de szaporán! . cirkalmas paloták: Tágas díszudvaron nagy hintó himbálózott puha rugóin. nem úgy. s egyszerre mindkét lakájhoz intézte a kérdést: . Mivel Philippe fiákerese azt a parancsot kapta.mondta Philippe -.mondta a kocsisnak. s a fogat az izgalomtól reszkető Philippe-et a Neuve-Saint-Gilles utcába repítette.. . akinek termete nemességről árulkodik. . lovag. a reneszánsz után épített. A lovak közé csapott.ismételte a lakáj után egy erélyes. A kocsis békésen szunyókált a bakon. Valaki. . Lajos uralkodása idején. nem mindennapi életerőről és frissességről árulkodó férfival találta szemben magát. fiákeres létére odakurjantotta a svájci gárdistát. majd Mesmer dézsájánál.. Jelentse be Philippe de Taverney lovagot! És olyan szaporán követte a lakájt. Lajos korában emelt épületekre jellemzően komoly és méltóságteljes. uram? . . mégis selymes hang. aki az imént párbajozott. akivel Richelieu marsall asztalánál. márványból vagy vörös téglából összehordott. aki polgári ruhában van. hogy vele egyidőben ért a szalonba. s arcán még ott ragyog a diadal. .Akkor kellene bocsánatot kérnie. mint a XIII.Hogyhogy? . Amúgy a palota semmi életjelről nem árulkodott.Bocsássak meg? De miért. a XIV.felelte az egyik lakáj. s belépett. Engedje be! Philippe-ben mély benyomást keltett ez a rendkívül nyugodt hang.mondta a lovag. beszélnem kell vele.Mert már vártam. bő malaclopójában. valaki. Philippe leugrott.A Neuve-Saint-Gilles utcába. . rókaprémmel bélelt. de mozgása katonás: mindez éppen elég volt ösztönzésképpen a derék kocsisnak. egyiküknél vadászkés volt.Philippe de Taverney lovag!. Oliva kisasszony szobájában és végül az Opera bálján találkoztunk. aki rögvest nyikorgatni kezdte a tömör kapu sarokvasait. azzal a férfival. mert megakadályozom a távozásban. . már ott is termett a lépcsőfeljárónál. két jóvérű ló volt elébe fogva.Azért. egy életerős férfi.

. hogy vele már foglalkozott. Jelentették. uram.Remek. és idejében elbújhat.Így van. . mert akkor már tudja.Jó. Szóval van egy bizonyos gúnyirat.Igen. hallgatom! És ez utolsó szavakat már nem a házigazda udvarias hangsúlyával ejtette ki. . . a hírlapíróval majd később foglalkozunk. hanem így folytatta: .Nem azért jöttem. . mit akarok mondani. . hogy el kelljen mesélnie.kiáltotta Philippe. ez a férfi különös hatással volt rá.Elbújhatok..Olvastam. .Kérem. . Hogy örömet szerezzek magának. hogy elhalássza e terve végrehajtását.. Taverney úr! . . hideg. de nem sikerült uralkodnia hangjának enyhe remegésén..szólt közbe mosolyogva Cagliostro -. . Mondom.Hát ezt is tudja? . .Természetesen.. hogy vártam magát. üljön le. Ám az észre sem vette Philippe indulatos mozdulatát. . uram. uram..Találja ki. már vagy két órája. miért látogatott meg: párbajra akar hívni.. 242 .Akkor azt is tudja. .Várt? .Igen.Sok gúnyirat van. hogy felhívjam a figyelmét . Folytassa. amelyet a királyné ellen írtak. . annál jobb.Hagyjuk a tréfát. mint vendéglátója.Várjon.Engedje meg.Igaza van .Olvasta? ..Van egy bizonyos gúnyirat. hogy a varázstudományát próbára tegyem.Amit egy bizonyos hírlapíró írt. ez a gúnyirat. . hanem száraz..ismételte a gróf különös mosollyal. . hogy én meg fogom látogatni? .A kandalló előtti karosszékre mutatott: . Igaz? Philippe ökölbe szorította a kezét.Jelentették. hogy meg fog látogatni. . ha maga jós.Mi elől kellene elbújnom? . hiszen gondolatolvasó! . Vagy két órája elindult hozzám.Ezt a széket magának készíttettem ide. gróf úr! .A királyné miatt. Most magán a sor. hogy miért? . . ellenséges hangon. én is jobb szeretem az egyenes beszédet.Cagliostro bólintott.vágott vissza Philippe. . .Sőt vásárolt belőle ezer példányt..Sok hírlapíró van. s igyekezett olyan nyugodt hangon beszélni. .Nem tréfálok. megkímélem tőle.mondta Philippe -. . de bizonyos körülmények arra kényszerítették. ..

hogy egy gondolatolvasó intendánsa gondolatot olvas: olvasott hát a maga gondolataiban. Philippe fenyegető mozdulatot tett. és elküldtem a lakásomra.Mit akar ezzel mondani? . én azzal voltam elfoglalva. azt hiszem. hogy így kijátsszon valaki? Azt hiszi. hogy találkoztam a küldöncével. .Téved. jó ötlet volt magától.Miért? .kérdezte Cagliostro.Így hát biztos benne. és neki is támadt egy jó ötlete.Hogyhogy? . hogy jó ötletei támadjanak. hogy maga elmegy a hírlapíróhoz. megvesztegeti a küldöncöt.Csak nem képzeli . . . már nyilván megkapta a rakományt. megfenyegette. . . ha ennek a szennylapnak csak egyetlen példányát is őrizné.Nem tagadom. ahol az inasom. Nem hiszi? . amely hozzám indult. hogy elveszi tőle az aranyat.Nem intézhettem egyedül ezt a dolgomat. akit előre értesítettem. csak nem képzeli.Miért nem intézi egyedül a dolgait? .. Philippe fenyegetően odalépett a grófhoz. és összeszorult a szíve.Ezt miből gondolja? .mondta -.Mert itt van . van nekem egy intendánsom. A küldönc nyomába eredt hát. . hogy az az ezer példány. hogy megvesztegette a küldöncömet? Hát képzelje. hogy a maga háza felé vette volna az útját. magánál kötött ki. természetes. mely még a nedves papír dohos szagát árasztotta magából. . hogy karddal a kezében adjon elégtételt. s megmutatta a sápadozó lovagnak a hírlap ezer példányát. Azért fizetem. . . lefizettem azt az embert.Nem. hogy megsemmisítsem a többi példányt. aki. . találkozik a küldönccel.mondta nyugodtan a gróf. hogy akkor rendesen el lennének végezve. uram. amíg a szolgám kivonta azt a bizonyos ezer példányt a maga furcsa könyvgyűjtő mániájának hatása alól. s amiben maga már akkor is cinkos volna. aki a csomagot hozta.mondta Jézus az apostoloknak. és tapogassa meg az újságot!” Ezután kinyitott egy csodálatos faragásokkal díszített szekrényt. hogy én. Én viszont azt mondom magának. 243 . és a kandallóra támaszkodott. .Miért ne érkezett volna meg hozzám? . . és tudta. .Abból. Felszólítom. amit magától kapott.Azért a sértésért.szólt hidegvérrel a gróf -.kérdezte Taverney.Biztos vagyok benne. mivel azalatt. mint maga mondja. ami a királynét érte. az az ember megijedt. hagynám.Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat . idejött az intendánsommal.Szerencsére azonban ez az ezer példány nem jutott el ide? .Uram .kérdezte Cagliostro háborítatlan nyugalommal. maga bátor ember.Azt. s ahelyett. . gondolatolvasó vagyok. Taverney úr: „Nézzen be a szekrényembe.

s ezt igazán sajnálom.Nem csak akarom mondani. mit mondok? . uram.Még mielőtt Isten nemesúrrá teremtett volna. . mondom is.Nem. pedig maga nemesúr. de nem értek egyet magával a kiadvány minősítését illetően: gúnyirat. amelyek segítségével később ezer olyan dologra is emlékezni tudok. engem.Nem hallja.Mert még nem éreztem. a királyné igenis ott volt Mesmer dézsájánál. mintha pofon ütötték volna.mondta Cagliostro. .Nem igaz.Akkor viszont meg vagyok döbbenve.Azt legalább elismeri. .Látta? . . hogy hazudtam? .Mondtam már: a gyűjtőszenvedélyem. .Azt akarja mondani. Philippe farkasszemet nézett Cagliostróval. becsületemre mondom. kit sértettem meg vele. ha valakit hazugnak neveznek? .Dehogynem tudom . hogy ezer példányt vegyen ebből az undorító szennyiratból? . s egy hajszálnyit sem változtatott a tartásán -.Nos. mint aki nem veszi fel egy őrült sértegetéseit. hogy szeressem felebarátomat. és megtanított volna a francia közmondásra. engem. egyetlen szó sem kerülte el a figyelmemet. de nem aljasság. és még a francia közmondást is ismeri.Hazudik! Igenis hazudik! .Már megbocsásson. .Ismét téved.Miért? .mondta Cagliostro. nem értem. egyetlen szóval válaszolok: láttam. szép tekintetét. Szeretem az újdonságot. .És nem tudja. mert őfelsége. Gyűjtöm azokat az emlékeket.kiáltotta. az olyan. . uram. . . mit jelent. uram! Érti? . Megvettem a hírlapot. .Igenis. ám ez a harc végül úgy kimerítette.Becsületes ember nem gyűjt aljasságokat..Van is egy francia közmondás. maga félreértés áldozata.Magát? . . hogy a keze az arcomon csattant volna.kérdezte tompán Philippe. a divat múló szeszélyeit.Engem! . ha így van. 244 . a botrány szelét. A gróf csillogó szemébe fúrta nemes. hogy megvettem? . és azt parancsolta. hogy elfordította a fejét. melyeket e nélkül az óvintézkedés nélkül elfelednék. mely szerint ha valakit hazugnak neveznek.Mi késztette rá. hogy hazugság? . .Ellenkezőleg. emberré teremtett. . .Mint ahogy magát látom. . Cagliostro vállat vont.Uram .

Nem hiszi? Esküszöm.Akkor adjon másképpen elégtételt! .. majd baljós hangon megszólalt: .Gondolja meg! .Így hát nem hajlandó karddal a kezében elégtételt adni? . hogy megsebesítsen.Nocsak. elkapom a nyakánál meg az övénél fogva. Úgyhogy inkább maga gondolja meg! Ha közelebb lép a botjával. . akkor legyőzve. és megtántorodott.Maga tényleg olyan erős. hogy ugyanúgy elbánjak magával.Fogjon kardot.Az imént olyan nevet ejtett ki. igaz? 245 . hogy négy férfival is elbánna. . s a szalon sarkában lévő szófára felhalmozott. hogy magával is úgy bánjak. mint a keze. amint hideg fővel gondolkodni kezdett. hogy azt mondjam: „Ragadjon kardot. mint a hírlapíróval tettem. . és én nem teszem ki magam annak. . Elfelejtette. . .Gilbert-t! ..Meg én! És remélem.Meggondoltam. mintha mi sem történt volna.kérdezte nevetve Cagliostro. mi a csudának hívnám az embereimet? Semmi közük az egészhez. újra nekitámaszkodott a kandallónak.. Erősebb vagyok magánál. ha maga Herkules. Jól jegyezze meg. állok elébe.szólt a gróf -. . ami a szekrényben van! . . Kihúzta magát.Angol lordok..Még nem jött elég közel. . ezt annyiszor játszom el. és tízlépésnyire hajítom. azaz rakodómunkások szórakoznak így. zihálva tápászkodott föl.. megigazította a ruháját.kiáltotta Philippe.Én? Ugyan. . . vagy megölöm!” Cagliostro meg sem moccant.folytatta Philippe. vastag párnakupacra lódította. aki hirtelen acélrúddá merevítette a karját. meg akar botozni? . hogy ha így bánik velem. nem fogja segítségül hívni az embereit. ahányszor maga támadni próbál. . hogy ez alkalommal csak kard van magánál és nem puska.Iszonyatos emlékeket ébresztett. elkapta a lovag nyakát meg az övét.Hogy merészeli. sőt meg is öljön.kiáltotta Philippe.Arra kényszerít.Erre nem vagyok hajlandó. Philippe sápadtan.Hogyan? . És Philippe dühtől tajtékozva Cagliostróra vetette magát. de az esze nem olyan gyors.Égesse el a jelenlétemben az összes újságot.Még szerencse. . örök ellenségeként megszereztem a jogot rá. megalázva. gróf. Na mindegy. magam is el tudom intézni az ügyeimet. .Én csak azt fizetem vissza. vagy hívhatja a halottaskocsit! . mint azt a szegény Gilbert-t. Ez után a csodálatos erőmutatvány után.Uram! . amivel tartozom. mint először . . ha mondom. ám rögtön visszanyerte erkölcsi erejét.

mit nevez nemesemberhez méltó fegyvernek? Talán a kardját. . hogy meggyőzöm: hallgasson végig. 246 . Biztosabb módszerem van. Philippe szót fogadott.Megsemmisített . kiegyenesedett.Védje magát. védje magát! . milyen könnyen ki lehetne ütni a kezéből a kardot . s bíztam benne. melyet egy bronz Aszklépiosz tartott a kezében a kandallón. kirántotta a dugóját. és ezt suttogta: . mikor nincs is más lehetőségem? Ekkor Cagliostro felvett egy aranyozott üvegcsét. amikor fenyegetőzve berontott a házamba. hát ezt hívja maga nemesemberhez méltó fegyvernek? Cagliostro vállat vont.mondta. Térjen észhez. és Philippe-re szegezte a pillantását.Azt hitte.Nem.De lássuk csak. A lovag megingott.mondta Cagliostro.No csak. .mondta nyájasan. lássuk hát! ..Uram! . lovag. amely ellenem olyan gyengécskén szolgálta magát? Vagy a puskáját. és hallgasson meg! Philippe megrázta magát.mondta Philippe -. Megtisztelne vele.Avval. .kiáltotta Philippe. lovag? Azt hiszi. megpördült. vagy halál fia! . és térdre esett.Ó! . uram. már nem szokás bolondozni.kiáltotta ismét Philippe. attól a zengzetes szótól. Néhány másodpercre teljesen elvesztette az uralmát az érzékszervei fölött. megvárta. Először is az eszétől. . elhessegette az agyát elárasztó iszonyodást. hogy figyeljek.Ó. utoljára mondom. meg sem tudok moccanni. . a kardját visszatette a hüvelyébe. Ám Cagliostro. hogy a földre omoljon. Leigázta az izmaimat. és most azt kéri tőlem. Cagliostro nem engedte. Nos. hogy figyel rám? .Maga örökké ugyanazt a mondatot ismételgeti . hanem elkapta. és tartalmát Philippe arcába löttyintette.Lélegezze be ezt az anyagot.A maga korában. nem. már csak azt kell bebizonyítanom. . én magával szemben mindezeket felsorakoztattam.. hogy teljesen visszatérjen az öntudata. és a grófra rontott. végül a tudományától. az erőmmel kivédtem az erejét. az agyát elsötétítő köd máris szertefoszlott.A kardjával? . elejtette a kardját. én nem kockáztatok. hogy két hibát is elkövetett. lovag . mintha a lába nem bírta volna tovább a súlyát. a gondolataimat. ha akarnám. előkapott a zsebéből egy apró üvegcsét.Ha tudná. amely viszont olyan jól szolgálta Gilbert ellen? Mitől lesz felsőbbrendű az ember. akinek a mellétől már alig háromhüvelyknyire meredezett a kard hegye. . soha többé nem hallja ezt a nevet.Rántsa ki a kardját. a fiatalembert egy karosszékbe ültette.. majd így szólt: . hogy nemesember? Nem. az eszemmel kivédtem a rágalmait. amikor megölte? . mert ugye egyedül volt azzal a szegény gyermekkel az Azori-szigeteknek abban a barlangjában. először is a kardommal. aztán az erejétől. a tudományommal kioltottam a fizikai és erkölcsi erejét.

uram. .Nem. Amerikából jött! A Cincinnatus-rend lovagja. és majdnem szétpattant a szíve. igaz? . mert én szent elvért küzdöttem. Taverney úr. hogy a királynék kezét csókolhassa. aki elment Amerikába. nekem meg jogom van az ellenkezőjét hinni.A múlt emlékeinek terhével? . akik megvetik .Rágalmazzák őt. Maga népeken tapos.Maga? Maga védte a királyságot? .Ó. szeresse csak azokat. az immár visszaeső emlékezete nekem ad igazat a köztünk lezajlott küzdelemben.Nos. ha már nem lesz ártatlan. vagy itt nem a királyságot védi. .Nocsak. hogy a köztársaságot védje? Ugyan már. akik elfelejtik. .Szeresse csak azokat. s csak úgy lángolt a tekintete. a nagy lelkeket a többiek elárulják nagy érzéseikben. aki még akkor is tiszteletre méltó lesz. mit csinált? . a királynét igen. én.A királyságot védtem.Uram! . és én tévedek? Milyen jogon tartja magasabb rendűeknek az elveit az én elveimnél? Maga a királyságot védi. mert isteni törvény parancsolja.Természetesen.A rossz oldalon áll.Igen. . ne mondja! . hogy védd a gyengét. . Az emberek szeretetére. . hogy ha megdobnak kővel. ..kiáltotta Philippe halálra rémülten. . legyen őszinte: vagy odaát nem a köztársaságot védte.Maga.mondta. aki előtt huszonnyolcmillió élő. én pedig azt mondom: add meg az Istennek. . . hogy joga van hozzá? . dobd vissza kenyérrel! Maga hivő. . ártatlan asszony. Philippe lesütötte a szemét. az egyenlőség szeretetére emlékeztetem hát.Hogy merészeli azt gondolni.Gondolja. akik becsapják. igen.Na. ami a császáré. hogy Cagliostro így olvas a jelenében és a múltjában.És jól érzi magát.Újjászülettem! . . szeresse csak azokat.Biztos benne? . én eltaposom a királynékat. hogy egy fokkal feljebb 247 . s ő tiszteletre méltó.Szeretném hinni. ugye? És ha én az emberiséget védem? Maga azt mondja: add meg a császárnak. hogy magának van igaza. .kiáltotta Cagliostro.folytatta Cagliostro -.Egy szót se többet! Mert ha nem is a királyságot védtem. . Jézus törvénye mondja. . ami az Istené! Maga köztársaságpárti. szabadnak és erősnek? .S mivel melegszívű és okos férfival van dolgom. .Igen.A gyengét! Egy királynét hív maga gyengének? Azt. gondolkodó lény hajt térdet-fejet? Ugyan! .

.mondta Cagliostro. hogy előre láttam ennek a szegény királynénak a vesztét. kirángatta a hírlapokat. meg fogom győzni.A fivérnek tartoztam ezzel az elégtétellel azért. . hagyja meg nekem az árnyékos oldalt. ha egyszer látta a meredélyt! . ahogy Cagliostro beszélt vele -.Számolja meg. amely megríkatna egy asszonyt. odarohant a szekrényhez. én figyelmeztettem magát.A lovaimat! 248 . remegő hangon. s túláradó hálával szorongatta Cagliostro kezét. meg fogom hatni. erre a végzetes szerelemre. hogy megsemmisítse azt a gúnyiratot. és égesse el őket. mert annyira erősnek érzem magam az elveimben. magamért. . de nem vagyok képes ellenséget látni magában. Philippe-nek majd kiugrott a szíve örömében. akiket védelmezek. hogy a többiek nem ilyenek! A hívük volnék.Nos. csak ne zavarjon a munkámban! Átengedem magának a fényes napot: az égbolt és az udvarok csillogását. lepillanthattam a szakadék mélyére. egyetlen pillanatnyi késedelmet sem okozhat az utamon. én viszont azt mondom: élj. milyen erő van a szavaimban. . és nem vesznének mind oda! . Aztán elkiáltotta magát: . hogy legalább most az egyszer kegyelmezzen meg azoknak. bármilyen erővel támadjon is. hogy megvan-e mind az ezer példány . fájdalommal teli pillantását Philippe-re emelte -. megértette. kérem. s a tűzbe hajigálta őket. hogy előbb vetem magam a mélybe. és nem hárítottam el a feje felől. akiket üldöz. És elment.Én pedig . hallja. hogy azok beleessenek. s beszédes. sem bárki a köreiből. mintsem megvárjam. hogy sem maga.Iszonyatos titkokat fedett fel előttem . melyet maga is jól ismer. Taverney úr. mert imádatom tárgya ellen küzdesz.suttogta Cagliostro. de kár. . magamért fogom kérni. vagy becsületemre mondom.Ezer köszönet azért. hogy itt a maga lába előtt szúrom át kardommal a szívemet.kiáltotta Philippe. elérem.mondta Philippe. . s végül elérem. aki hála a szavainak. .válaszolta Philippe megrendülve az atyai hangtól. És azért mondom ezt. én pedig.könyörgött Philippe. uram! . mert megsértetted imádatom tárgyát. ha maga imádja a királynét.emeljem a népet. kérve kérem. amely felé ez a királyság rohan. . Magamért. ó. mert nagyon jól tudja. uram.mondta.Ó . S végül elérem. ahogy a távozó Philippe után nézett. amit a húg elszenvedett . de még most sem tudott nagylelkű lenni.Megrémít.Ebben az országban talán én vagyok az első. bár csak gyenge. aki nem is tudom. a gyenge fegyvereit használom majd magával szemben. könnyes szemmel. és lázas lelkesedéssel rohant oda Cagliostróhoz -.Isten áldja meg! . . összekulcsolt kézzel könyörgök. a magányt! Remélem.Akkor hát legyen óvatos.Uram. amit értem tett.szólalt meg kis csend után Cagliostro -. ahogy az imént megértette. válaszoljon a kérdésemre! . milyen erő van az egyéniségemben. miért. magánál alacsonyabb rendű férfi vagyok. hogy ne engedje a nyomomba szegődni a lelkiismeret-furdalást. Én nem bánom. . Azt mondta: halj meg.

. Volt akkoriban Versailles-ban .Kedves lovagom! . az apa. s okkal! 249 . . a gonosz kis öregember rögtön észrevette. piros porzószálak meredeztek a hársfákon. Miután őfelsége XV. . amikor a házból előszaladt az egyik kapus.Gyere csak. és már messziről kiabálta: .Milyen ügy? Az öregúr hátrafordult. gyere. mint a rossz tengerész: mihelyt jó szél fúj. hogy ő a gyaloglás után megpihenjen benne. Apró léptekkel sétált. az egykori diplomata szolgálhatott példaképül azoknak az udvaroncoknak.mondta gőgös örömmel az öregúr. mögötte két inas egy kerekes karosszéket tolt. s a két inas ötpercenként odatolta a karosszéket. . Philippe elpirult.A bálról beszélek. Ni csak. milyen képet vágsz. gyümölcsösei és teraszai. Na. Már tudod. és megpillantotta a kapus mögött közeledő Philippe-et. Taverney úrnak is van kovácsműhelye és asztalosműhelye. ülj ide a padra. Lajos lakatos.mondta neki.A fiam! . Volt díszudvar és voltak Trianon-paloták.Most még kevésbé értem. melynek franciakertje a nagy mesterek ízlésének és elgondolásainak szolgai utánzása révén. mesterséges patakokat. a kertjében sétálgatott. hunyorgott a napfénytől.mondta a lovag. apám.talán még ma is van . Philippe. kicsinyített svájciak tavát és Apolló-fürdőt építettek a kertjükbe. éppen jókor jössz. kicsinyített melegházban narancsot termesztettek.mondta -. tele van a fejem vidám ötletekkel. senki sem hallgatózik .. úgy csinálsz. . .A lovag úr! . idősebb Taverney. s egy kézmozdulattal elbocsátotta az inast. hogyan végződött az ügy. Most azonban a Napkirály évszázadából fennmaradt egyetlen fasorban ízlelgette a napsugarat: hosszú. Mióta Mária Antónia angolparkot.33 A Taverney család feje Mialatt mindez lejátszódott a Neuve-Saint-Gilles utcában. keze a muffjában.Nyugodtan beszélhet. Taverney is berendezett a kertje sarkában egy kis babaTrianont és egy kacsaúsztatót. .és esztergaműhelyeket nyittatott. hogy körülnézzen. réteket és nyári lakokat álmodott meg. Élvezte a pihenést. La Feuillade. nem hallgatóznak-e. az összes vitorlát felvonja.. mindezt Taverney úr is megcsináltatta. huszadakkorák. akik félig földbe süllyesztett. Mióta őfelsége XVI.jó néhány olyan régi palota. Aztán megfordult. gyere. és figyelj rám. mint az eredeti: minden medencét egy lavórnyi víz jelképezett.Vigyázatlan alak vagy . mint megannyi tűzben izzított vasszál. mert megdorgállak.Hát ami az Opera bálján történt. Lajos beköltözött a Trianon-palotákba. kicsiben Le Nôtre és Mansard Versailles-ára emlékeztetett. versailles-i házában megvoltak a maga Trianonjai. .

lovag. mivelhogy a többieket mind látta. Ó. látod. kék dominó volt rajtad vagy nem? Taverney már éppen fel akart kiáltani. hogy a marsallt nem lehet megtéveszteni. akitől okosabb. hogy én voltam . kikérem magamnak.Uram.mondta ridegen Philippe -. aki nagyon szeret téged. 250 . sőt az olyan féltékeny. hogy kényes helyzetben védekezzenek. Nem vagy óvatos. hogy véletlen is lehetett. ha fél az ember. Philippe elvörösödött. és tudod.Ugyan már. . És Taverney nagyot szippantott a tubákjából.Kiről beszél.Á. s védekezésükkel annak a barátnak tesznek szívességet.Ugye nem haragszol. biztos voltam benne.Megismertek. Irigyelt állapot a királyné kegyencének lenni.. hogy azt se tudja.” Lehajtotta a fejét. mert tagadhatatlan. olyan tapintatos.Végül is visszaélsz a helyzeteddel. és szeretném megakadályozni. mondhatom. felégeted magad mögött a hidakat. csak azok védekeznek odaadással. ne sértődj meg. Most már képtelen volt tovább folytatni a beszélgetést. .gondolta Philippe. Ilyen vakmerőséget! Nyilván teljesen beléd bolondult az a nő. uram? . „Mi a csudának magyarázkodjam az apám előtt? . olyan tartózkodó voltál! Philippe felállt. sok a féltékeny. . de azt hihetetlennek tartom. .. végül is.Láttak? . legközelebb másutt látnak majd. akkor igazán szerencsétlen véletlen kellett hogy legyen. ki az a kék dominós férfi. azért szólok.Nem lehetett nehéz megismerni. és hírbe hozod őt. akik tudják.mondta diadalmasan az öregúr.Látod? . lovag? Bocsásd meg nekem. aki megvádolta őket.. ez minden képzeletet fölülmúl. hogy szeretik őket.Ha pedig nem vakmerőség volt . szóval azt hiszed. egyedül téged gyanúsíthat. mint a bűnét bevalló bűnös. . .Tegyük fel. és meg akarta tudni. a nyolcvannégy esztendeje dacára elment a bálba. Így van: Richelieu úr. az ördögbe is! Most a bálban láttak vele. hogy tévedtek. mivel levette az álarcát.A pokolba. éppen te. akik iszonyodnak attól. milyen bálról beszél az apja.. és úgy gondolta. hogy megdorgáltalak.De uram. hogy egyáltalán nem is volt a bálon. a kettőtök kiruccanásáról az Opera báljára: szép dolog.Különben is mindent tudni akarok. . a javadat akarom. hogy a véletlen szele lerombolja az ügyesen felépített állványzatot. . akibe a királyné karol. . . aki egykor olyan félénk. . ám vannak. valójában a királyné a király. kedvesem! Hálás vagyok neked. elkapnak. Vigyázz.Ugyan ki a fenéről! Hát róla! . hogy nem volt rajta semmiféle kék dominó.. nem tudok a kiruccanásodról.folytatta Taverney -. hogy megismerte a királynét.Beszéljen már világosan! . .

megdönthetetlenné tette a saját uralmát.. ahogy az ember egy kígyó fejét széttapossa. . De légy óvatos. Nem mutatod. hogy véget vessen az öregúr előadásának. szerénykedj. akkor kijárod..hörögte Philippe.. pair és birodalmi kormányzó is lehetsz. . öklét összeszorítva állt föl. Előtted az élet. Az öregúr azonban nem zavartatta magát. mint Potyomkin úr. A te érdemed. Két év múlva még én is élek. ha lehet.Egy idő után valami megbízatást kérsz . talán meg is rémült volna tőle. hogy.Elég! Elég! .Philippe izzadságban fürödve.Csak sose.. középszerű múltért. Isten két gyermekkel áldott meg. Különben nincs okom panaszra. hogy megtudja a rosszat. ez már valami. ám valami visszatartotta: a szerelmes szíveket kínzó.folytatta az idős ember. soha nem láttam ilyen ügyes viselkedést. Azzal. nehogy a vele. Te magad herceg. . . .Szóval az emberek irigykednek ránk . Meg kell adni. . te majd helyrebillented a mérleget. Potyomkinnal töltött pásztorórákba fásuljon bele. hogy ez a kígyó dicséri. fiam! Olyan vagy. Látszólag mindenki számára szabad teret hagysz.. ugyanakkor ügyesen megjegyezte sebezhető pontjaikat is. azután visszatér a legtermékenyebb. különben nem érjük el a célt. megvetését. ha szabad mozgást hagynak neki. hogy csodálatra méltóan viselkedsz az udvarban. ha valakinek nincs vagyona. hogy Potyomkin a Tizenkét Cézár gúnynevet viselő kegyenccsapat tiszavirág-életű uralmát előkészítette. virágról virágra száll.suttogta a szerencsétlen Philippe. s ezt olyan kéjes örömmel tette volna. aztán pairi birtokká nevezteted ki Taverney-Maison-Rouge-t.mondta az aggastyán egyre nagyobb hévvel. Döntött hát. mint az orosz. hogy féltékeny vagy. Ő maga tette kellemesebbé a cárnő együttléteit az új meg új kegyencekkel. .Érthetetlen gyalázkodások . Tiszteletet ébresztesz bennem.. de nekem csak néhány hónapom van hátra. 251 .. akinek a szerencséje az egész világot megdöbbentette.. hogy a francia politika nem ugyanaz. elképzelésed hamvába hal. Ez sok. ha neked ez is elég. a fájdalmas kíváncsiság. ő maga emelte ki kedvező tulajdonságaikat. Pedig kár lenne. elérhetetlen messzeségbe röppenne tőle. jó.. . a dühödt vágy.mondta Philippe egyre bosszúsabban. . te viszont nem vagy elég éber. ő maga fárasztotta ki a cárnőt a futó kalandokkal. Már indulni akart. a hőst látom benned. akit idegesített. Látta. Ő nemigen engedte ki kezéből a felügyeletet. könyörtelen sarkalló erő. olyan jól megvagyunk! Philippe elfordult.Nem értem .Potyomkin módszeréhez képest azonban elkövetsz egy kis hibát. hogy a Taverney nevet magasan szerény eredetünk fölé emelted. hogy az öregúr alighanem visszahőkölt. hogy Katalin cárnő szerelmeiben nagy szerepe van a hiúságnak is.kérdezte a fiatalember. mely ebben a pillanatban olyan kifejezést rajzolt az arcára. A nagy Taverneyt. Ó. . a legszebb virághoz.Ó. örökkévalóvá. Nekem is kijársz egy királyi kormányzóságot. nem túl messze Párizstól.Ezt hogy érti? . Te vagy a templomépítő.De még korántsem vagyunk a csúcson. hogy elrejtse mélységes undorát. Tudom persze. . ha mozgásában akadályozná.. és mégis te maradsz a helyzet ura. engem is bevetetsz a jelöltek közé a pairi méltóságra. és látod. s döbbenten bámulta az apját. De nekem nem. viszont.Pompásan kitervelted az egészet. fiam. Ezeknek a hónapoknak kárpótolniok kell a szomorú. de ha a lányom nem hozott is hasznot a háznak.

vészjósló hangon felvihogott.szólt. hogy párbajoztam! És felnyársaltam.Jaj! .Azt ugye nem állítod . hogy Messalina.Ez nekem kínaiul van. . . . uram. az rágalmazó gazember. hogy Philippe összeborzadt. ha nála valami változás következnék be? A királynéval ugyanis mindig így alakul a dolog.. .Akkor lássuk. jó . csodálom a logikáját . nem jöttem rá a módszeredre? Na majd meglátod. hogy az utódodat nem kényezteted el? . .Elég! Elég! Szégyellem magam. így csak tiszteletlenül vállat vont.De bizony. aki ha uralomra kerül. kitaláltam. hetet-havat összehord. a vesédbe láttam? Bármilyen ügyes tervet kovácsoltál is.Charnyt? . hogy kíméled Charnyt? . . Taverney összevonta a karját. látod. Philippe dühödten megragadta idősb Taverney kézelőjét. ugye.Igazad van.Charnyt. száműzetésbe küldhet téged. uram. az utódodat.mondta.Az utódomat? . Különben szeretem Charnyt. és megmutatta apjának a kardját. a Taverneyknek vérükben van. . édesgesd. hogy ilyen hosszú ideig hallgattam. Folytasd csak. és elviselje a múltat. dédelgetett madárkámat olyannyira kedvelem. . .mondta Taverney riadtan.Igen.Helyes. hogy ez az úriember viszonozni fogja saját érdekében azt. . . és nagyon kedvemre való. Philippe. ahogy a lángoló szemekbe nézett. Azt a férfit. az én kis virágszálamat. . . Aki Franciaország királynéjáról azt híreszteli.mondta az öregúr -. hogy egy árva lélek sincs hallótávolságban. észrevétlenül. Philippe azonban úgy érezte. folytasd! Hízelegj.Hűha! . hogy a rügy kipattanjon és virágba boruljon. hogy mit sem tudsz a királyné rögeszmés szerelmi képzelgéseiről? Te ugye akkor sem akarsz kisemmizett áldozat lenni. de biztosíthatlak. és ezért haragszol rám? Sebaj. . hogy nem az a taktikád. ezt a szerepet kell játszanod.kiáltotta.Ami pedig Charnyt illeti. hogy a legedzettebb diplomataelmét is megzavarta volna. segítsd szép csendesen. azt hiszed.Olyan ravasz finomsággal ejtette ki ezeket a szavakat. és elsápadt. Philippe halántékába vér tódult.kérdezte Philippe. hogy leleplezzék a titkokat. báró úr.Jó. s biztos lehetsz benne. mint ahogy te száműzheted Coignyt vagy Vandreuil-t vagy másokat. nagyon helyes! . majd megbékülsz. hogy így bánsz vele.Csak nem párbajoztál vele? .Azt ugye nem állítod.Elég! . Az öregúr ismét olyan éles.kiáltott fel az öregúr. amit te teszel érte. hogy éppen az imént döftem a bordái közé ezt a pengét .Ugye. .Azt akarod velem elhitetni.kérdezte -. . hogy szeresse a jelent. mivel képtelen rá. hogy az apja félrebeszél. vigasztald Charnyt.Jóságos ég! 252 .Nos.. .

Nevezze tréfának.Most. 253 . megváltozott! Ó. . . .Gyorsan.tette hozzá Philippe. hogy tréfáltál! . . édesgetem.kiabálta.mondta.Így ápolom. nekem. próbálja összeegyeztetni az elméletét a gyakorlatommal! Az öregember a karjába kapaszkodott.. néhány értelmetlen szót motyogott. mint a húga! Én meg még azt hittem.. hogy én küldtem. de így történt.Valaki pattanjon lóra. mert megsebesült! Tudakolja meg az állapotát. a családomban egyetlen embernek van csak esze. s faképnél hagyva a fiát. miért is nem olyan.. gyorsan! . és ne felejtse el megmondani neki. dédelgetem az utódaimat . . s tudja meg. ha tetszik. hogy a módszeremet már ismeri. beszaladt a házba. ahogy bement a házba -.Philippe! Philippe! Mondd.Ez az álnok Philippe . Az öregúr az égre emelte a szemét. hogy van Charny úr.

Képzelje.Akkor hát a királynét.. bátyám? . . . felség. hogy a minap nem aludt itthon a királyné. amikor maga. s ez kizökkentette álmodozásából.mondta. s odébb lökött egy nyitott asztronómiakönyvet. Élénk tekintetű.Furcsa ügy. kövér férfiú lépett be. hogy a kapuban várta.Az sem igaz. világatlaszai és kisléptékű makettjei között éppen azon merengett a dolgozószobájában.mondta Provence grófja. azt mondják.. . Haha! Hát nem különös? . mióta megtudta.Bemehetek.Jöjjön be! . . . . igaz? .. hogy a flottái diadalt arattak.Eltalálta. Az a hír járja.Őszintén szólva nem.Kedves öcsém! Tudhatja. azt terjesztik. hogy nem találja ki.Nem. valakiről valami rosszat terjesztenek! . Az ajtaján halk kopogás hallatszott. parancsot adott.Provence grófja.Nem tudok róla. akit kissé lehűtött ez az elutasító fogadtatás -.Ugyancsak szomorú volna. . hogy tizenegykor zárják be a kapukat. mint mindig. hogy ez esetben nem mulatnék rajta. .dörmögte a király.És ez a hír mulattatja magát. bátyám? . hogy beeresszék? . hogy Lapeyrouse hajói számára hová húzza az új barázdákat a tengereken. bátyám? .De ugye. . térképei. és Franciaország a telet is legyőzte. Valami érdekeset akar mondani? . .mondta komolyan a király.hangzott kívülről. . Akármibe fogadok.Ó.Zavarom? . ha igaz volna .Állítólag aznap történt.Isten a tanúm. . á.kérdezte. csak mert olyan különös. . . 254 . veres képű. bátyám. . hogy nem kedvelem ezt az óvatoskodó köntörfalazást..Á.34 Provence úr négysorosa A király nagy nyugodtan. . nem igaz.. ugye.Engem gyaláznak? .Nos. alacsony. felség.Nem várt. az ördög hozta! ..Nem. . bátyám .Nem.

érthetetlen lények. felség? .Hogy megírjon egy versikét.. hanem esetleg valami szép madrigált. Felséged nem hallott erről a szörnyűségről? . bátyám. sic dulcis amicis occurram. mint egy grafológus. . .. Nemigen értek a versekhez. amint Artois úr egyik háza felé mentek.. öcsém.Talán kegyelmed is tett valamit avégből.. a maga írása. . hogy rossz nyelvek? Hol vannak? Kik azok? . hogy rossz a latin kiejtésem: Rectius hoc est: Hoc faciens vivam melius. de azt hiszem. én viszont szívesebben olvasok egy rossz episztolát. következésképpen ellenem. bizony. (Ez jobb. . Akkor nem gúnyverset írt volna ellene. .Ez valóban nagyon mélyreható megközelítés.Provence úr.Úgy hírlik. ami így végződik: „Heléna szót se szólt a jó Menelaosznak.Ki más? .. . ha megteszem. felséged túl szigorú hozzám.Hol? . kegyelmed a múzsák kegyeltje. felség? . amit a Merkur ki is nyomtatott. mint a rák. és vörös lett.A bűne szerint büntetem.. igazán mélyreható.. melyeket rossz nyelveknek hívunk. hallottam. felség. mint egy jó szatírát. 255 . . hogy látták a királynét kart karba öltve Artois grófjával azon az éjszakán.Az egyik bolondság vonzza a másikat. . Horatius is ezt mondja. a maga Horatiusa! Ugye.Én? . biztosíthatom. elegánsabban fordítaná.Az istállók mögött.Én.” . felség.. ez az értelme. a barátaim jónak fognak tartani.Nem annyira. mit csinált a királyné.mondta a gróf. . öcsém.Négysoros versikét! . hogy ez a téma nem ad ihletet. hogy halljak róla. .Ne tagadja. képzelje. becsületesebb leszek.. ő írta ezeket a szép szavakat? . . éjfél után vagy fél órával.Mi az. íme a négysoros kézirata. s megdöbbent. hogy kizárólag maga követett el bolondságot. nem? .) Maga. a rossz nyelvek szerint.Nézze el. kedves öcsém. kedves bátyám.De hallottam. Mik is azok a rossz nyelvek? Szóval ezek a megfoghatatlan. hogy ezt feltételezi rólam? . hogy egy filozófus képes volt erre. én azt tettem.Mit követtem el. Maga erre azt mondhatja. de a kézíráshoz annál inkább. azt állítják.Az hogy lehet. Versfaragás helyett megtudakolhatta volna.Nos. hogy. ha megteszem.Például egy négysoros versikét követett el.Sire.

ez nem olyan..Na és! Igenis. .mondta. mint aki zavarban van.Ó.Hogy is ne tévedtem volna a sok pletyka hallatán? Mi.Még hogy nem tudja! Ilyen esetben nem szabad érzelmeskedni! Magánál van az a gúnyirat? . csak azt. .Gúnyirat? . . de nem úgy.Mondja hát. s remény a bocsánatra.mondta. hogy elhittem. A gróf jól megrágta a választ. azt is elfogadja. végre! Csakhogy ide is eljutottunk. azt a végzetes példányt. . de van magyarázat a bűnömre.Gyalázat! . mint a szavait fontolgató szónok. hogy nem határozott cél érdekében tévedtem? . aki tudja. de azzal nem. A király felpattant. meg aztán mégiscsak jobb elnéző kritikával válaszolni.Lássuk! . Philippe kardja. . hogy azt állítják. magasan szárnyaló szellemét..Ha így van.Ugye. 256 .. akkor felséged. .. hogy gonosz szándék vezetett volna? .. kedves öcsém! . . mint a gúnyirat.Látja..Nem tudom.Igen. hogy a bűnös védje magát.Gyalázat! . Nem azt mondom.Ott járt? . . megmutassam-e. ami figyelmeztetésnek is felfogható. felség.A négysoros? Ó. magam mutatom meg felségednek. . Tessék. mint összehúzott szemöldökkel. .Az én engedélyemmel. hogy az én kedves sógornőm ott járt Mesmer dézsájánál? . hogy mondták. mely Charny sétapálcája.mondta -. . hogy a Bastille-ba zárathassam ennek az ocsmányságnak a nyomorult szerzőjét. felség. azzal vádol. A versbe szedett fenyegetés nem sértő. mint testvéri dorgálás után várt szépen. És szükségem volna felséged parancsára. felség. . .És a jó király ez után az inkább atyai.Nálam. hercegek. Cagliostro tüze ellenére közkézen forgott. kedves öcsém. hogy tévedni emberi dolog. a költőember fura fajzat. a bőrünk is át van itatva vele. ott járt! .Adja ide! És Provence gróf előhúzta a zsebéből a Nótaina története egy példányát. A király tekintete gyorsan szaladt ide-oda a sorokon.Szigorú felséged ítélete . . felség. de. felség. a rágalom gőzében élünk.kiáltott fel Provence grófja. hanem. mellyel kapcsolatban felséged közbelépésére lenne szükség. hogy megtévedtem.Tovább! .Soha nem vádolnám ezzel a maga felsőbbrendű.Na.

.Először is magyarázza meg. Lajos. . beszéljen nyíltan. . Lajos -. ami Oliva Mesmernél tett látogatását emlékezetessé tette. ruházata kéjes rendetlenségének.Ne. amikor XVI. A gróf meghajolt.mondta. hogy odamenjen a dézsához. miután kiadta a koholmányát! . .Kész a jelentés. A nevét tudja. 257 . ne hallgasson el semmit. . . mivel magam engedtem meg neki.És nem fogok olyan következtetést levonni a Mesmernél tett látogatásából.mondta XVI.Azt viszont nyilván nem engedte meg felséged. .Maradjon csak! .. amikor látta. mint letartóztatni. azt is meg kell tudnia.Engedelmével. . Lajos pillantása a Mária Antóniára legsértőbb bekezdésen futott végig.Az.Engedje meg.Jöjjön be! .. felség.Ma a szokásos heti jelentés napja van.felelte a király. szóval mindannak a leírásán.mondta vontatottan a gróf. ne! . majd a királyhoz fordult: . Crosne. görcsös rángásainak. itt van a levéltárcámban. kedves bátyám.kérdezte Crosne. . . . hogy maradjon. maga családtag. .Egy Reteau nevű hírlapíró írta.Ha a királyné bűnös. gyorsan és világosan beszéljen. a rendőrség majd tudja a dolgát! Csengetett. hogy Provence úr is a királynál van. hogy a Vendôme térre menjen.mondta Provence grófja álszenteskedve.... állítólagos rohamának a történetén. Crosne belépett. s úgy tett.Crosne urat! . felség .Akkor hát miért nem hajtották végre? Crosne Provence gróf felé fordult.A Nótaina? . meg is mutathatom felségednek a letartóztatási parancsot. .Ha azt mondtam. ha ártatlan. de nem akadályozta meg..Igen. és saját magán próbálja ki. A gróf pontosan abban a pillanatban ejtette ki ezeket a szavakat. megtudhatja. felség .Beszéljen. hogy vét az illemtudó viselkedés ellen.mondta XVI. A király toppantott. hogy kiadja. lehetetlen . távoznék. uram . . .mondta. először hódolatteljes tiszteletét tette a királyság két legnagyobb embere előtt. és elsápadt. hogy jelenhetett meg Párizsban egy ilyen alávaló gúnyirat a királyné ellen? .Mi sem lett volna könnyebb. . A magas rangú rendőrtiszt.Azonnal kerítsék elő Crosne urat.Lehetetlen. . mintha kifelé indulna. és Crosne úr felséged hálószobájának előszobájában vár. vagy nem tartóztatta le.mondta a király.Ó. .. . hát maradjon. hiszen maga gyanúsította őt.

. Hogy a királyné így áruba bocsátotta volna királyi becsületemet. ..Sok olyasmit.Téves jelentéseket kapott. az olvasóközönség. hogy megegyezik? . Ám ha szerencsétlenségünkre rátapintanak az igazságra. . és hogy egyedül menjen.. . ha láthatja.Igen. mint akasztják fel. megegyezik a gúnyirat néhány állításával. mint vágják le a fülét. a következő a helyzet . ugyancsak örül. sőt. .Egyedül. hogy leírhatom őfelsége ruházatának legapróbb részletét. ahogy mondja. Crosne úr. A királyné tényleg volt Mesmer dézsájánál.Annyira pontosakat. mint amikor a féltékeny rokon szájából hallotta a vádat.Azért nem tartóztattam le Reteau hírlapírót.kiáltott fel a király. és elküldeni valahová jó messzire a pokolba..Csak nincs veszélyben a királyné? . . ..Téved. . és összegyűrte a hírlapot. szerencsétlenségünkre. felség. asszonyi tisztességét! 258 . .A sikolyait! A király elsápadt. . ..Miért? . a lépteit. ami. tisztesség ne essék szólván. mint húzzák deresre az alávalót.Lássuk.suttogta Crosne.Nos. felség. .Még a sóhajait is felírták a nyomozóim . a sikolyait. . felség. de.. mert mielőtt ezt a lépést megtenném.. . ..A sóhajait! Hogy a királyné ennyire megfeledkezett volna magáról!. feltétlenül beszélnem kell felségeddel. mert ha ezek a nyomorultak hazudnak. a mozdulatait. Ott volt. amikor bebizonyítjuk neki a hazugságot.Egyedül! . .. de én engedtem meg neki. felség.Nem hiszem. felség.Azt mondja..tette hozzá félénken Crosne.Az igazságra? Crosne meghajolt. Felséged ismeri hódolatteljes csodálatomat a királyné iránt.. egész megjelenését.. felség. Crosne úr. .hogy Franciaország királynéja közönséges polgári ruhában elmenjen Mesmer mágneses hóbortjait megcsodálni mindenféle kétes népség közé.Talán jobb lenne egy zsák pénzt adni ennek a hírlapírócskának. .Ó.Csak a jó híre.. Tudom. ...kérdezte. . felség.Rajta! Itt az alkalom.Azért. mit mondott a rendőrsége a dologról! . A tisztelettudó alattvaló rémült hangja jobban megrázta a királyt. . . felség.válaszolt a rendőrfőnök.

. minden fellázadt benne.Pontosan Lamballe hercegnőt javasoltam a királynénak.Testvérem .kérdezte a rendőrfőnöktől. az utolsó szóig.mondta Crosne. A királyné becsületével egész házam becsülete forog kockán. felség.Ez leírhatatlan botrány lenne. a barátja annak.. sőt. ha megtagadták a parancsomat.. Lamballe úrasszony a királynéval meg egy másik hölggyel sétál a kis kertben. . . Szívet tépő sóhaj szakadt fel a melléből. és ki is fogom róni. méltó büntetést kell kirónom. ám azt is megparancsoltam neki.Nézzék meg.tette hozzá halkabban .Felség.Sajnos.. Könnyű selyemsuhogás jelezte Lamballe hercegnő érkezését. A király ezt megérezte. hogy egy megbízható. felség.Fenntartja. Megengedtem a királynénak. és őfelsége ilyet nem tesz. 259 . És én azt soha nem kockáztatom. És XVI. feddhetetlen.Akkor hát .mondta Provence gróf. A két tanú némán várakozott.mondta a király.Kérje meg a hercegnőt. ha így lett volna. hogy íziben jöjjön fel hozzám. Lajos.Bizony. szent asszony kísérje el. uram? .Még tíz percet kérek. Lajos szokásától eltérően összevonta a szemöldökét. s majdnem fenyegető pillantást lövellt mélységes bánata két tanújára. A tiszt kiment.Csakhogy . . . a szolgálattévő tiszt jelentkezett.. hogy elmenjen Mesmer dézsájához. . semmint enyhítette. . amit mondott. . és összeborzadt -. uram. . addig nem dönthetek. .Ó. .mondta XVI. . mint például Lamballe úrasszony mondta Provence grófja. akit maguk vádolnak.Sajnos. tartozom magának azzal. .Lehetetlen . én vagyok a királya. Crosne valóban szomorú volt. . Lamballe hercegnő nincs-e a királynénál vagy a saját lakosztályában. és verejtékes homlokán végigsimított a zsebkendőjével -. amit állítottam. Ki akarom deríteni ezt a kétes pontot. Csöngetett.még mindig van egy kétes pont: ezt a kételyt maguk nem osztják és ez természetes is. a hercegnő nem volt a királynéval. a férje. .. testvérem. Ez a mondat inkább súlyosbította a vádat. ha olyasvalaki. hogy bebizonyítsam. Provence viszont csak tettette a szomorúságot.

„Ó. nemes vonalú. felség . a Vendôme térre. elöntötte a bánat. és kezet csókolt a hercegnőnek. A két tanú összerezzent. ahogy egy kételkedő ember teszi fel. megfellebbezhetetlen ítélet fog ebből a szájból elhangzani” .. mert Lamballe hercegnő soha nem hazudik. csak kérdezzen . .Miért ment Párizsba. hercegnő . nagy kő esett le a szívemről.kérdezte a hercegnő angyalhangon a gondolataiba mélyedő királytól.mondta egyszerűen Lamballe hercegnő.kérdezte. kedves rokon..kiáltotta XVI.mondta csendesen a hercegnő. ajka szűzies.mondta a király. . látva.folytatta XVI. . A hercegnőből sugárzott a báj s az erény. .Mesmerhez mentem. . jaj. Szép volt. . én még igen. megbocsát. .Üljön le.Ugye.35 Lamballe hercegnő Lamballe hercegnő belépett.mondta. fekete. nyugodt. hogy a királynéval?! . 260 . szerényen belép. felség. felség.felelte a hercegnő. . értik.Meg fogja tudni. .. feltornyozott hajának egy-egy göndör fürtje büszkén kisimítva a halántékából. Provence odament. kedves rokonom . tekintete gyöngyház csillámú. mint két szépiavonás. . . alakja tökéletes: mindez a szépség elbűvölt és tiszteletet parancsolt. vékony szemöldöke.Nem.Felséged elengedte a királynét . Hej.Soha. felség. húgom. . urak? . a király belepirult az örömbe. a királynéval. az anyagtalanság illata.Egyedül? .Maguk már nem kételkednek. s mélyen meghajolt előtte. Lajos.Kérdezzen.A királynéval? Azt mondja. orra egyenes.Melyik napon volt a királynéval Párizsban? Gondolkodjék.Ugye. de én az igazságot szeretném tudni. .Vele. egyszersmind igéző. egy pontos felvilágosítást.És őfelsége igazat mondott. felség . Lajos -.Mit óhajt felséged? . és megragadta az asszony kezét. felség.Csak egy felvilágosítást. .gondolta. Crosne és Provence grófja meghökkenve nézett egymásra..Legalábbis őfelsége így mondta. húgom? . asszonyom. A királyt. következésképpen úgy teszem fel a kérdéseimet.mondta a hercegnő. ahogy mosolyogva. . tágra nyílt szeme átlátszóan kék. . . . Provence és Crosne tátott szájjal lépett közelebb. felség! .Szerdán.

Crosne meg volt döbbenve. és mondja el a királynak. . engedje meg. . .Hihetetlen.Asszonyom . mint hogyha kételkedő képet vágott volna. mit szól hozzá? .Hogyne. A király a kezét dörzsölte. őfelsége karja végig az enyémre támaszkodott. amit a jelentés szerint Oliva viselt. de a kínvallatást már eltörölték. megengedem. . . de magamra nézve nem.. . Először is: hogyan volt öltözve őfelsége? .Az.Készen állok..kiáltott a király.Igen. s ismét ideges reszketés kerítette hatalmába.Hát maga.kérdezte. Crosne uram? .iparkodott a válasszal Crosne. amikor beléptek? . mert alighogy beléptünk. együtt. nagyuram.Nos. rózsaszín bársonykalapján széles fekete szalagokkal.kérdezte Provence.mondta a király öccse. annak az akasztófáravalónak is meg kell róla győződnie: elrendelem. ahol senki sem vehetett észre bennünket.Igen. . hogy tüstént csukják le. . .Együtt? . hogy a detektívjeim tévedtek.És asszonyom el sem engedte a királyné karját? . 261 . . keresse az igazságot. a királynéval. felség. amit a hercegnő mond s nem mást. Provence a száját harapdálta.Akkor viszont.És maguk nem mentek beljebb? . . a detektívjeim tévedtek: őfelsége azt tette.Nincs benne semmi természetfölötti . hermelin muffal.A hercegnő csakis az igazságot mondhatta.kezdte a rendőrfőnök -. . . . akiben a király érthető öröme bizonyos lelkiismeret-furdalást támasztott. . s erőltetett jókedve sokkal inkább leplezte az ellentmondás miatt érzett dühét. testvérem. faggassa ki alaposan! Lamballe hercegnő elmosolyodott. nagyuram. eltöröltem a többiekre nézve .Egyetlen másodpercre sem. olyan feszülten figyelték a titokzatos delejességet.S ebből mi következik?. mit csináltak Mesmernél őfelségével. szóval alig léptünk be az első terembe.kérdezte Provence grófja. hogy ne menjen beljebb.. átadom magának az én drága hercegnőmet.mondta mosolyogva a király -..Igen. . azt hiszem. amikor beléptünk.kérdezte a király még mindig szorongással a hangjában. hímzett muszlinköpenyben. Ez az öltözék még csak nem is emlékeztetett arra. felség. legyen olyan jó.Igaza van.. egy nő jött oda őfelségéhez. és könyörgött. .kiáltotta Crosne mélységes tisztelettel és meggyőződéssel. hogyne. Ami pedig a hírlapírót illeti.Őfelsége gyöngyszürke taftruhában volt.kérdezte hevesen Provence gróf.Ó. természetfölötti . mivel jómagam meg vagyok győződve a hercegnő szavainak igazáról. uram. . .Komolyan beszél? . felajánlott neki egy álarcot. Crosne! Kérdezzen csak. felség. hogy azt mondja.Nem.És mit csinált a királyné.. soha! .. . mi a véleménye. .

mondta Crosne.s végül saját lelkiismerete.Nem.Az a kéregető! . mint a róka. nem arról van szó. . akiből vádlóim éleselméjűsége. hogy kihallgassák azt a nőt.és bíráim egyenessége visszafordult a király és Crosne felé: .suttogta Provence grófja. uram . .Én is így gondolom .A pokolba is! Nehéz lesz kihallgatni. hogy azzal az ürüggyel. akkor sem akarom. mivel sohasem hazudok.Nekem feltétlenül beszélnem kell azzal a nővel. igen. ravasz. a vádlott.kiáltotta dühtől sápadtan a királyné. mondja hát meg. és ki is fogják hallgatni.mondta a király -. Nem teszem a mérleg egyik serpenyőjébe a maga becsületét. aki a terembe lépve megállította a királynét.A fivérem csupán azt akarja mondani .szólt gyorsan a király -. . kitépi az igazság sikolyát.. mintsem szemtől szemben találkozzam azzal a nőszeméllyel. ..folytatta a királyné -. hogy tudom.De La Motte Valois asszony. . ha nem küldünk La Motte-néért. . A királyné annyira jószívű. .Asszonyom .Az az intrikus nőszemély! . hogy abban a kegyben legyen része. akkor maga tudja a nevét. méltatlankodástól megszépült arccal betoppant Provence grófjának káprázó szemei elé.Már belefáradtam. . hogy nagy a nyomor. hogy ismeri azt a nőt? . hogy a királyné körül mindig ezt a rossz társaságot lássam nyüzsögni..Pletykák. mint amikor különösebb kíváncsiság vagy félelem nélkül éppen csak megtudakolunk valamit.. Úgyhogy a király első szavára.Pedig fog! . megérti. nem kell sietni.szólt közbe a király -. . . Inkább lemondok arról a mérhetetlenül nagy örömről. bocsásson meg! . olyan nyugodtan. ki volt az! . 262 . őfelsége a királyné ismeri őt. .mondta Crosne.Azt hiszem.Persze.Mi is ravaszok leszünk.Kedves húgom . kedves húgom. hogy ismeri. . követelem. mint a minden bonyodalmat megoldó isteni közbenjárás. Én.Bizony.mondta XVI.mondta hangosan -. húgom. aki idétlenül bókolt a rácsapódó ajtószárny mögül.. persze.sógorára nézett: . ahogy kinyitotta a dolgozószoba ajtaját. nagyuram. hogy ha a királyné ismeri azt a nőt.Ez az asszony teljesen olyan. . Lajos elbátortalanodva. .. Asszonyom! Valami nőről beszelt.mondta Lamballe hercegnő. bármily romlott legyen is. gondolom. melyet a királyné teljes félmentése jelentett volna. nem . hogy betegye ide a lábát. . . egy pillanat! A hírlapírót megvárja a kötél. . csak akkor lesz a kezünkben a titok kulcsa. kijelenthetem. . akárcsak ő .mondta a gróf.kiáltott fel dühösen a király.Őfelsége nem vallotta be. szívesebben lemondok róla. és nemes haragtól. . vagy viszolyog látni azt a nőt. a másikba pedig annak az asszonynak a szavahihetőségét. sőt. a királyság alja nemességének minden kétes alakja körülötte sündörködik. . az a nő tanú.Lamballe hercegnő az ártatlanság közönyével forgatta ide-oda a fejét. mivel a király feléje fordult. . Csak elmondta.Tőlem akármilyen ivadék lehet.La Motte-né valóban Valois-ivadék . hogy maga mellett vagy maga ellen tegyen vallomást. . a királyné vallotta be magának. hogy szeretné-e látni. Akkor fog kiderülni a teljes igazság.Különben sincs mit ravaszkodni Lamballe hercegnő kijelentései után.Egy pillanat .

mind ruházatában nagyon finoman.. . aki legszívesebben a föld alá süllyedt volna. íróasztalára könyökölt.. .valahogy rossz előérzetem van. nem. a király igazán elfogadhatja tanúnak. sem mély hódolattal nem hatott volna sem király. .fordult a királyné Lamballe hercegnőhöz. Az a hölgy szegény.Nos? . . Hívd ide.Uram. ahogyan emlékszik a dolgokra.mondta XVI. amikor én Mesmer házában jártam. Lajos. sem pápa a tiarájával.Én viszont nem hagyom annyiban .Asszonyom . felség. hogy az az asszony valami szerencsétlenséget. és semmit se szépítgessen. s úgy viselkedett.. .Itt? . maga mindent tud. de széles. s úgy pördült meg.Behívatom. és talán egy kissé nagyravágyó.kiáltotta a király.Itt? . . és ez elég magyarázat. amint tudja. . lassú léptekkel bevonult a király dolgozószobájába. de mind viselkedésében. Provence gróf Jeanne-ra lövellt pillantása annyira zavarba ejtő volt a benne rejlő kérdések miatt. . Ma hozta vissza. mivel itt van. hogy ne befolyásolja a tanút a tekintetével.Semmit? .Nos. s úgy. . . Lajos . mit csinált aznap... Az ösztönöm azt súgja. Különben miért iszonyodik tőle ennyire? Mit tett az az asszony? Kiféle.Csak nem babonás. a lényeget. Lajos csökönyös ellenszenvvel már előbb hátat fordított az ajtónak. aznap La Motte-nénál felejtettem egy arcképet. jobb szeretem így. Ha csak ezt tudja felhozni ellene.. valami kellemetlenséget hoz az életembe. mint egy idegen. Aznap. nagyon szégyellősen. . fejét a kezébe temette. mondja el. .Semmit se hallgasson el. Jeanne hallgatott... megbénult volna a gróf tekintetétől. . hamisan sugárzó képére jóindulatú kifejezést erőltetett.mondta a király -. mondja hát. .A nagyravágyás a vér szava benne. nagy nevet viselő asszonyt. XVI. s egyetlen szó sem hagyta volna el az ajkát. ami rossz színben tüntetné föl azt a hölgyet ... Csak az igazat mondja. uram. sem mennybéli hatalom.Nem küldünk La Motte-néért. Erre az acélos idegzetre sem megfélemlítéssel.. És a királyné a válla fölött mereven Provence grófját nézte.szólította meg a királyné. legyen szíves.Nem. Akkor hát így is meggyőzőnek találom a dolgot .Semmit. mintha kígyóra lépett volna. egy kis dobozt. már itt is van. gyorsan . Öt perccel később Jeanne nagyon szerényen.mondta a királyné. s a király mögé vezette -. A királyné leült.felelte a rendőrfőnök.kérdezte XVI. uram?. amikor annyi mindent beszéltek.Semmi olyat nem tudok. 263 .. Crosne úr.Nem is tudom. meglátogattam egy szerencsétlen. miféle? Világosítsanak fel! Halljuk.. . Ám Jeanne agyát nem volt könnyű megzavarni. sem császár a jogarával. ez minden. sem a sötétség erői. hogy ha Jeanne félénksége valóságos lett volna.

nem is szólt hozzá. . hogy őfelsége. vagy inkább alattomban elkapta ezt a pillantást. akik igazolják. Ha a királynénak igazságot szolgáltatok. A királyné nem szalasztotta el az alkalmat. felség. és én igazságot szolgáltattam neki. és felállt. hogy a bizonyítékok felnagyításával napfényre hozza a királyné ártatlanságát. mire Jeanne sietség nélkül mély bókkal válaszolt. Lajos. hallotta? .Ha a királyné valamit kijelent. átadja magát annak a gyönyörűségnek. a királyné maradt utolsónak. hogy az igazságtól eltávolodnának. A királyné egy pillantással köszönetet mondott Jeanne-nak. . . ha átléptem az őfelsége legcsekélyebb lépése iránt is érzett kötelező tisztelet határát. bár nem tudtam. megcsókolta Mária Antónia és Lamballe hercegnő kezét.mondta. ha jelenlétében udvariatlan egy olyan nő iránt. akit két nappal azelőtt volt szerencsém már látni. ha erre a meggyőződésre jut.Azt mondták.Nos. szellemes és jó. amit mondott. Amikor tehát megláttam felséges arcvonásait. hogy ő az. amit láttam. a királyné jelenléte ezen a helyen talán nem egészen helyénvaló. nincs szükség tanúkra. Alázatosan bocsánatot kérek őfelségétől. La Motte-nére rá sem nézett.kérdezte a királyné. hogy Mária Antóniát igaztalanul vádolták. úgy éreztem. hogy visszajusson a karosszékéhez. neki senkihez semmiért nem kell folyamodnia. Meghatódást színlelve. A király hátat fordított fivérének. ilyen a női ösztön. Már éppen sarkon fordultam. aztán La Motte-né. majd elbocsátotta a hercegnőt. s csak a nagylelkűsége leplezte le kilétét. amikor a bejárati ajtóban hirtelen megpillantottam őfelségét. de mit tehetek. fejét lehajtva elhallgatott. amiért gondolatban bírálni merészeltem a viselkedését. félénk. aki mintha egyszerre lenne törékeny.Elég! . olyan talpraesett volt. Aztán hallani lehetett a folyosón távolodó három asszony sugdolózását.mondta -. térden állva könyörgök bocsánatért. Jeanne a tekintetével szinte kicsikarta. kíváncsiságból mentem el Mesmerhez. és most tisztára lehet mosni anélkül.Nem volt szükségem a hölgy tanúskodására . ám mivel kénytelen volt elmenni előtte.mondta durván XVI. Azt. Crosne-t meghódította. valami vonzza ennek az asszonynak a szívéhez. melyek soha el nem mosódnak az emlékezetemben. Lamballe hercegnő úgy érezte.mondta félénken Jeanne -. akit ő fogad. Bárki más. beszéljek . hogy megelégedett a tények puszta ismertetésével. . érezte. kissé közönségesnek találtam. hogy uralkodónőjének szüksége van rá. mivel Párizsban mindenki odajár. . Lamballe hercegnő lépett ki elsőként a dolgozószobából. engedelmeskednem kellett. hihetetlen művészettel eljutott egészen a könnyeket megelőző lélegzetkihagyásig.Felség . hogy megbántja a királynét. s mivel félt. Provence-szal forgott a világ. és simogatással felérő pillantást váltott a királlyal. A király nem moccant. olyan fortélyos. hogy idefárasztotta. 264 . Jeanne olyan éles eszű. hogy megvető mosolyt ne küldjön a megsemmisülve hunyorgó Provence gróf felé. kénytelen-kelletlen biccentett.Micsoda szerep Jeanne számára! Éles elméjével már kitalálta. . bocsánatot kérve tőle.

mint jómagam. kiment a dolgozószobából. Köszönöm. s úgy ítélte.mondta ekkor XVI. 265 . Jöjjön közelebb. nem tartom fel tovább. fényes igazolását. hogy figyelemmel kísérte sógornője ártatlanságának teljes. kívül esik a gúnyos tekintetek vagy csípős szavak hatósugarán.. Crosne úr! Foglaljon helyet.Kedves testvérem .. Provence grófja még mindig mosolyogva meghajolt. mindenre kiterjedő. hogy túlzás nélkül legalább annyira örül ennek. majd amikor már nem hallotta a hölgyek hangját. A rendőrfőnök úrral be kell fejeznünk a heti jelentést. Jólesik látnom.. Lajos Provence grófjának -.

Lajos dolgozószobájából. micsoda veszélyben forgott. Először is az az aljas röpirat úgy mutat be.. hogy állnak az ügyei. Íme a titok.. ugyebár? . hogy felséged hajlandó-e fogadni őt . s immár biztos lehetett benne. hogy a királyné bent volt a rohamok termében. mert látja. amelynek ő. hogy volt ott aznap egy nő. semmi érdeke nem fűződik ehhez. asszonyom.nyílt választ adjon a kérdésre..mondta -. Bár Jeanne hallatlan szerencse révén rögtön az első pillanatban részese lett olyan bizalmas titkoknak. . aki. Jeanne. aki nagy feltűnést keltett a görcsös rángásaival és delíriumával. aki becsületes ember és szeret engem. maga remekül válaszolt a királynak.mondta -. milyen rosszindulatúak az emberek: láttak a bejáratnál.Crosne úrnak.kérdezte Lamballe hercegnő. Nagyra értékelte Jeanne finom érzékét és tartózkodását a pillanatnyi szükség szülte vallomásában. De azt hiszem.. sőt nélkülözhetetlen legyen őfelségének.. s nem Franciaország királynéja. .. .Minden bizonnyal. hogy szót emeljek magáért. az arcán-árnyéka sem volt annak a fölényes önelégültségnek. Úgy hallom. . őrizkedett hát tőle. nem kevésbé figyelemre méltó ügyességét. .Hogy lehet. amilyenekre a legügyesebb udvaroncok is akár tíz esztendeig hasztalan vadásznak.szólt bele élénken a királyné -. mint aki annyira megrészegedett. a királyné sorsára gyakorolt gyászos befolyását köszönheti. Így Jeanne tisztelettel távozni készült. kedves Lamballe. de a királyné szeretetre méltó mosollyal visszatartotta..szólt. hogy részese volt a királyné élete egy fontos pillanatának. Lássuk csak. .? Jeanne elpirult. hogy bemenjek Mesmerhez Lamballe hercegnővel. hogy hasznos. ellenségeim vannak.Grófné.. Ennek az álhírnek különben nyilván van valami alapja.Valóban volt ott egy nagyon felajzott nő. hogy a rendőrfőnök detektívjei miért állítják.veszélyeztetve a jövőjét . . s már felhatalmazva érezték magukat. hogy megakadályozta. . Ha fellebbentené a fátylat erről a titokról.Igazán nagy szerencse. grófné. Lehet. gondolatban felmérte. Mondja hát el a részleteket. Miseryné lépett be. kicsúszna a kezéből a lehetőség.. jön valaki. melyet a nagyok gőgös érzékenysége csalhatatlanul leleplez. ahogy a siker után is árnyékban tudott maradni. Látja. asszonyom .mondta elgondolkodva a királyné. . hogy elismertetheti a jogait?. hogy valami színésznő vagy úgynevezett félvilági nő volt.Taverney kisasszony kérdezteti. hogy . az viszont előfordulhat. hogy a detektíveket megvesztegették. hogy azt mondják: ott voltam az úgynevezett rohamok termében. grófné .. hogy állítólag teljesen elvesztette női méltóságát. 266 .Rejtélyes számomra. aztán az előszobában.36 A királynénál Amikor a királyné kilépett XVI. Mikor gondolja. hogy Crosne titkosrendőrei tévedtek? . most rajtam a sor.Igaz .Azt hiszi . annyira kába és delejezett állapotba került.

. egy hercegről. .Először Boulainvilliers-né pártfogolt.Biztos kígyót-békát ..felelte Andrée -.folytatta Jeanne -. . és szerény arckifejezést öltött.fordult Mária Antónia Andrée-hoz. de hagyjuk! A grófné helyzetéről beszélgetünk. Lamballe hercegnő élve az alkalommal. Ha boldog lett volna.. . . Jeanne. Ki a pártfogója. Andrée-ban ugyanúgy élt a szenvedély. . kutató pillantását La Mottenén nyugtatta. és leült -. akit felséged kitüntetett a pillantásával. kevesen mertek pártfogolni.Ó. . mert annyi jót úgysem mondhatnak. Andrée nem felelt.Mit szól. éppen azért.Egy barátnőm hallotta az imént.Megismertem a hölgyet . senki! . Penthièvre hercegéhez. mit mondtak rólam a királynak? . mint most. mint a királynéban. hogy szép.. amikor közönyét az egész udvar a szűzi Diána büszke szemérmetességének vélte.Maga. amit valaha hallottam .Hogyne fogadnám! Nahát. .. azután Boulainvilliers úr. . de most. nagylelkűség tekintetében magasan a többi nő fölött állt. hogy Versailles-ban jártam. aki nagyon derék asszony volt .Nagy dobra veri a hazugságot. visszaindult Sceaux-ba. felség .Asszonyom . Jeanne-ba ismét visszatért a gőg. ő aztán soha nem hágná át az etikett szabályait. . hogy tessék a királynénak. mindenki magának követeli majd a jogot.válaszolta Jeanne -. nő volt. senki. amennyi megfelel a valóságnak. miket beszél Provence grófja . és meghajolt. és kezet csókoljak felségednek. Andrée! Andrée! Jöjjön már! . és mert én a gyenge képességeimmel soha nem tudtam volna ezt így megfogalmazni. .Tudja.A legszebb mondat. 267 . milyen szenvedélyes a grófné . szertartásosan elpirult.mondta Andrée. aki. Na. ugyanúgy bezárkózott volna az áthatolhatatlan közöny falai mögé. mert hiánytalanul visszaadja egész életem alapvető érzelmét.mondta a királyné -. apósához. hogy jelenléte már nem nélkülözhetetlen a királyné mellett. bocsánat! megfeledkeztem egy nagylelkű úrról. . De csak közönyt látott.Felséged igazán kegyes hozzám . felismervén a jótékonysági intézmény másik német hölgyét. akit az utolsó fagyos napon meglátogattunk.kérdezte tőle a királyné. s iparkodott Andrée arcán a féltékenység valami jelét felfedezni.Ez rá vall! . s rendkívül ügyesen elcsuklott a hangja.mondta a királyné. a romlott pártfogók fajtájából. hiszen megengedte. amikor az árnyékos oldalon voltam. szellem. ha megtudják.mondta egyszerűen. azaz annak. amikor szükséget szenvedtem.mondta. ó. .mondta vakmerően Jeanne -. és jóság. . Andrée leült Mária Antónia mellé.Nos. grófné? . hogy csak magáért vegye magát pártfogásba? . hogy eljöjjek.hajolt meg Andrée. hát eddig senki sem volt elég jó vagy elég romlott.Ejnye .csattant fel a királyné. Észrevette Jeanne-t. itt az a hölgy . De amióta férjhez mentem. miután fejet hajtott az igazság előtt. Andrée.Azért mondom.mondta Andrée.

buta és léha is vagyok. grófné. éppen ezért az ellenségem.folytatta a királyné lágyan mosolyogva. . szenvedélyes hangon -. grófné . . hogy fiatal vagyok.. jól van .mondta Mária Antónia. . mint mindenki. mint egy ámuldozó falusi kislány. amelyet egy bizonyos fodrásszal lopatott el. . Nem gondolja. boldogan kacagott.Ó.Egy hercegről? Ki az.Rohan bíboros.mondta komor arccal. egy szép napon észrevette. Erre.Meséljen. és a királynéja vagyok. Igen. Miután Bécsben utált.Mintha meglepné. asszonyom. és ha nem tévedek. .Az ellenségem! . . . . hogy Rohan úr. ugye. hogy ő.mondta Andrée-nak őszintén kacagva. Andrée? 268 .folytatta a királyné. hogy nő vagyok.Ó. az imádat.De asszonyom. Tagadhatatlan. ha már a barátnője. a bíboros bálványozza felségedet. .Remek.mondta mosolyogva. akitől a legjobban félt. mindent megpróbált.Jól van. hogy a bíboros úr a szépséges grófné iránt is érezhet valami imádatfélét? Rajta. így van. Látszik. hogy egy királynénak ellenségei lehetnek.mondta Jeanne bűbájosan szemérmes és tiszteletteljes képpel. a bíboros imád .Jól van.Ha már annyira lelkesedik érte.. . jókedvre derülve. a legtapintatosabb. eljátszotta a nevetséges udvarló szerepét.. grófné? .kiáltotta Jeanne. akinek viszont sokba került ez a móka.Felséged ellensége?! Ő? A bíboros? . mit csinált a hajammal. hogy ez a zajos vidámság mesterkélt. a bíboros imád. amit mond. A sóhajtozás. . durva baklövést követett el. hogy velem mindig meg fog gyűlni a baja. miután minden eszközt megragadott.Szóval maga Louis de Rohan hercegérsek pártfogoltja! .. .Rohan úr ilyesmire vetemedett volna? . hogy a király és köztem tervbe vett házasságot zátonyra futtassa. ő is azt kezdte legjobban simogatni. hogy nem élt az udvarban! . mert kidobtam. jól van .. .ámuldozott Jeanne.. „Egészen biztos . grófné. a nagy diplomata.gondolta Jeanne -. ahogy maga is mondta. .. s mivel azt hitte. meséljen! És Mária Antónia ismét szívből. asszonyom! .Ugyan kérdezze meg tőle. A királyné összerezzent. hogy Louis herceg bőkezű.. Őexcellenciája a legnagylelkűbb.Hát igen. mindig csak imádat... asszonyom. Andrée.vágott a szavába a királyné. a legönzetlenebb bőkezűséggel sietett a segítségemre. s mivel tudta. A mindig komoly Andrée most sem volt társa a vígságban. csak részben hiszem. ismét ki kell jelentenem felségednek.. az ábrándos szemmeregetés után áttért az imádatra.” .Nos. . grófné! . Annak a kedves hercegnek akkoriban bizony nem sokat ígért a jövő. aki hasonló foglalkozást űz.Asszonyom . kicsim.Egyszerű történet ez.. grófné.Ó. Jeanne de La Motte eltátotta a száját. Imád engem.. . a király felséges felesége iránti tisztelete fölér a személynek szóló hódolatával.

megpillantva a szépasszonyt.Igen. Lajos. botrányízű hírek. és elvágta a grófné visszavonulási útját. védelmezni kezdte hát Rohant. . Ismertek XV.Artois grófja! . hogy soha senki nem mond jót arról. hogy a bíboros bálványoz.La Motte grófné . .mutatta be a királyné Jeanne-t. hogyan mehetne el. a ritka angyalok soha nem védelmezik jó hírüket.Á. akiről a gazda rosszat gondol. megtorpant. .. de a herceg hipp-hopp. A herceg. hogy a királyné nagylelkűségből hallgatja. szellemét.. nem előlem menekül. A királyné figyelmesen hallgatta. akárcsak XV. Mondja meg neki. majdhogynem boldoggá tette. és maga is tudja. mindenáron tetszenie és győznie kell. pedig az imént még az a kellemes szerep jutott neki. bent termett a szobában.. legalább ennyi hasznom legyen belőle. amíg el nem bocsátják. hogy az ütközés szikrát csihol.Asszonyom. hogy királyuk vagyok. Ám most fiatal. A bíboros női mivoltuk miatt szerette a nőket. . E keserű gúnnyal kiejtett szavak Jeanne de La Motte romlott szívébe markoltak. milyen hírek keringenek az udvarban. Andrée sem akarja beleártani magát az ügybe. derűs. nemes lelkű és tiszta ember. hogy mint előkelő idegen. hogy a trónörökös felesége nem teljes értékű nő. ezért nem érthette meg. Az ilyen nők. és meghajolt.a királynét elégedetté. . ha a földön kelepcét állítanak nekik. És a grófnét megtévesztette saját aljas természete: észre sem vette.. a hagyományok semmibevevése. Jeanne viszont közönséges. Mária Antónia szívet látott ott. melyek a király hálószobájának előszobájától a párizsi külvárosokig nagy visszhangot keltve bejártak minden zugot. egyre zavartabban viselkedett. Eszébe jutott. Ha Jeanne uralkodójához hű. Andrée felpattant. romlott természet volt. beleadta minden tehetségét. S mivel az udvarnál az a szokás. melyeket egy bizonyos jóhiszemű nagykövetnek feltett.mondta Andrée.Remélem. felfuvalkodott. hogy nem haragszom rá. „Őfelségében harag dúl . nem tudta. erős hang harsant a szomszédos dolgozószobában. a mélyen lent gomolygó. alantas cselszövések fölött álló lélek lesújtó véleményét hallja ki e szavakból. csupán vad dühöt látott a királyné Rohan bíboros elleni kirohanásában. . Jeanne tetőtől talpig nő volt. oly bőkezűen felruházta. á! . de én vállalom a kockázatot. hiú teremtés. „teljes értékű nő”.. Jeanne a kijárat felé sündörgött.mondta a királyné. mellyel a természet mint jóságos anya. ha harag dúl.Nos. Grófné. korhadt szivacsot ültetett.” Ekkor arra gondolt. grófné? A királyné intett Andrée-nak. akkor csak a nemes szívű nő felsőbbrendű megvetését. meghajolt. a kastélybeli szokások megcsorbítása . A beszélgetés hangulatát továbbra is a királyné jóindulatú. bensőséges bizalma határozta meg. dúlhat ott más is. ahová Isten kiszáradt. . aki maradásra bírta Jeanne-t.mondta Artois grófja. nem kevésbé azok a kérdései. Jeanne már tűkön ült. Lajos különös kijelentései is unokája esküvőjén.gondolta. én tudom. 269 . hogy egy nő másképpen is gondolkodhat.ami valóban újdonságszámba ment . Úgy érezte. akinek egyszer azt mondta. ő kérje elbocsátását.

maga tudja. néném? . de nevetésével Jeanne válaszolt: . micsoda borzalmas szójáték. 270 . Andrée? Jeanne elnevette magát. .Úgy. ha látják. akkor kötik csokorba.Bizony szerencsés .Úgy veszem. Hadd halljam. Andrée-hoz szóltak.Talán egyedül mentem volna? .Ne bánjon rosszul a lovaggal. A gróf állandóan őt nézte.Ó.mondta Mária Antónia.Provence úr rettenthetetlen. . ami óriási teljesítmény felelte a herceg. és szerencsés vadászat volt: hét ordast ejtettem el. hogyan mesélte? .A királyné kézmozdulata ezt jelentette: „Adni akartam valamit La Motte-nénak. . és eldobják. de én könnyű szívvel fizetnék kétszázat is egy-egy hírlapíróért. hogy a grófné ott volt? . hogy La Motte-né éppen nincs Versailles-ban. fáradhatatlan mesélő. és így bátorságot öntött belé.Á. nekem is úgy mondták. Ha szójátékot akarnék gyártani.Igen.Hűha! És hogyan? . hogy tanúskodjék. mi történt? . húgom. . hogy először: Lamballe hercegnő nincs magával. mert könnyen előfordulhatott volna. és nem akadályozza meg. hogy maga hónál. maga aztán szerencsés teremtés! .kérdezte a királyné. de nem jutott rá időm.nevetett a herceg -. néném.Visszajött hát a farkasvadászatról? . . drága néném. ha megszagolták. hogy szerencséje volt.Harmadszor is . Ó. Most nyilván azt feleli erre.Igazán szép! .Hát. hogy hétszáz frankot kerestem? . . de az ibolyát.Ezt nevezi szerencsének? Hallja ezt. ahogy lelem. De felségedet nagyon jó színben tüntette föl.Á.folytatta Artois grófja -.Másodszor: hogy La Motte-né nem találkozik magukkal. az mondhatnám: a dézsaügyet tisztára mosták.A hírlapíróét? El bizony. királyi néném. és az egyre kedveltebb angol divat szerint kezet nyújtott a sógorának. az én elméletem. akkor mindent elmesél. . szóval már hallotta. Hát maga. az nem biztos . Hál’ istennek. Ez sok pénz. hogy bemenjenek. hogy az erény és az ártatlanság olyan. húgom. . Íme. aki épp az imént ajánlotta fel lándzsáját és karját.Ha Provence grófja egyszer mesélni kezd. magának senkire sincs szüksége.Provence úr elmesélte. hattyúnál fehérebben került ki az egészből.Mind a hetet maga ölte meg? .Képzelje. száz frankot fizetnek egy-egy dúvadért.” . Végül az is előfordulhatott volna. mint az ibolya: nem kell látni ahhoz. . .És mégis elmesélte magának a kalandot? . kedves néném. és bebizonyítottam. Hanem tudja-e. hogy felismerjük.

Még feszültebben figyelt.. nem tréfálok. miről van szó? . Nos. néném. . .felelte a királyné. hogy beszéljek? . kedves testvér. tehát magyarázatot követelek. itt! Ha kimagyarázkodásról van szó.Azt akarja. .. Jeanne fülét megütötte ez a két szó: Opera és bál.Én pedig könyörületet kérek.. és feltartotta a hüvelykujját.Mégpedig íziben.Jó.De hiszen az égvilágon semmit sem mondott.A dézsából.És megmenekült a bálból .Ez egy . gróf úr. A gróf elnevette magát. . néném! 271 .Mert végül is kilábalt a híres fiákeres kiruccanásból.Becsületszavamra. de most már kezdek magam is nagyon kíváncsi lenni. ..mondta a herceg.Miből? . ha szemrehányást tesz a szerencsének . .. soha nincsenek elegen.mondta a herceg. . most már maga tesz kíváncsivá engem. az Opera-bálból. .Csitt! . hogy az Opera-bálról beszél.Milyen tökkelütött is vagyok.mondta a királyné.Itt nem . .Mondom.Tudnom kell. amit mondtam.Micsoda bálból? .De itt. Feltételezem. számoljuk.Az Opera-bálból. ... hogy titokról kezdek magának beszélni. . . .Nem értem. és Jeanne-ra meg Andrée-ra mutatott.Titokról? Egyelőre csak annyit hallottam. . kedves sógorasszonyom.Eszem ágában sincs.Gondolja meg.Valami operabeli kalandról beszélt..súgta a fülébe a gróf.De rosszul bizonyította be. .Kell-e jobban? ..Ó.Nem lenne haszontalan dolog.mondta a gróf. .Nos: igazságtalan. . .Könyörüljön rajtam. . Kettő.. néném. s a királyné mellé huppant a szófára. .Nem engedelmeskedik nekem? .Eszemben sincs ennyiben hagyni a dolgot! Magyarázatot kérek . hogy mindent megértett abból. Aztán? . hogy hallgathassak. . Lássuk csak. .. őszintén beszél? . . és pördült egyet.

. éppen meg akartam szólítani.Én? . kürtöljük csak világgá!. . Igazán boldoggá tenne. maga agyalta ki ezt a mesét? A herceg a két nő felé kacsintott. Jeanne a tenyerébe mélyesztette a körmét.Nem volt ott a legutolsó Opera-bálon? . . hogy szórakozni akart egy kicsit a rovásomra. majd azt mondta: . nem kellett volna kihívnom magam ellen a sorsot.Könyörgök...Igen. Szóval azt mondja. . . hogy mint látja. bevallom.Itt a hölgyek előtt hajlandó visszavonni. . .Hát ez minden képzeletet felülmúl. hogy kifelé megőrizze a nyugalmát.kiáltott fel a királyné. . . hogy én ott voltam az Opera-bálon? .Könyörgök.Igen. én agyaltam ki.Bizonyos voltam. de még mindig élcelődve. . . azt. hagyjuk a tréfát! Olyan rossz a természetem. Andrée és Jeanne eltűnt a gobelinkárpit mögött.mondta a hercegnek -.Ó.Ne komolytalankodjon! .kérdezte a királyné gúnyosan.Megkockáztatom. A királyné felpattant. .Komoly vagyok. vallja be hamar. amit az imént mondott vagy nem? Ne hazudjon és ne kíméljen. Andrée-t félelem.Miért nem mondja egyenest. 272 .Talán látott is engem? . amikor egy egész álarcoshullám tört be közénk.Magát.Láttam.. .Ha akarja.Méltóságod megőrült! . . De az én hibám.Nem ért engem. hogy beszélt velem? Úgy még mókásabb lenne. s választott el bennünket egymástól.Barátom .Magam is ezt gondoltam. s izgatottan járkálni kezdett.ismételte izgatottan a királyné. nyugtalanság borzongatta. már kezdem türelmemet veszíteni. hogy ezt fogja mondani. mondja már: ugye.Hitemre mondom. nem. A gróf elképedve nézte. és bocsásson meg érte. A királyné megállt. néném. . magát! .Én? Az Opera-bálon! . csöndesen! .Engem? Engem? . kedves rokon .

Az én álarcom? . Magam építettem ki ezt a védelmi állást. . de.Miseryné majd megmondja magának .. de az a személy németül beszélt.Bizonyítsa be.Istenem.Szombaton. . a svájci strázsát a Víztárolótól. maga még aludt. szóval egy csomó emberrel voltam. követelem. kedves sógor! Szombaton tizenegy órakor feküdtem le.Kék dominóban ..Most már nem visszakozhat .mondta.Látott engem az Opera-bálon? . hogy látott engem az Operában.Németül.. különben mindent elmondtam volna..Úgy kettő és három között. hitetlen képpel hajolt meg.mondta a herceg. . . .folytatta a királyné. istenem! És hány órakor látott? . de magát a karjánál fogva elvonszolta a lovagja. senki sem tudta meg a dolgot.. de miért nem értesített hamarabb? . amikor a két nő már nem volt a szobában -. .. én az igazat mondtam. A királyné csöngetett. .kiáltotta tajtékozva a királyné.Ismétlem.Ám legyen . bizonyítékom van.Ó! . .Richelieu marsallal. megőrjít! .. másnap indultam vadászni.De. kedves néném”. nénémasszony..Miért nem hívja Laurent-t is. Ó..mondta -. Artois grófja azt állítja.. és maga is látott engem. . én vagyok őrült.. A maga álarca leesett.kérdezte. Erre a gróf elnevette magát.Meg akartam szólítani: „Ez már vakmerőség..Csak nehogy modortalanságra ragadtassam magam! 273 . . nyilván tévedtem.Melyik napon volt ez? .Ó. . A gróf mosolyogva. . egy német.A lovagom! Ó. . . Uramisten. A királyné felsikoltott. ő is tanúskodna. és eltűntek. .Vagy én vagyok őrült. .Nos.. Calonne úrral meg.. amikor útra keltem. hogy a királlyal van. most ne akarja ellenem bevetni. Reggel.suttogta Andrée. ... a király pedig csak angolul tud. .Ne kínozza már magát.tette hozzá a herceg.Hölgyeim . s a kezüknél fogva vonszolta vissza őket a szobába. maga szaladt értük. A királyné végigsimított a homlokán. vagy maga. sógorasszony . más lehetőség nincs.. .. Az első pillanatban azt hittem... .. .Mint ahogy most látom. hívta Jeanne-t és Andrée-t.mondta halkan a herceg.

még az apjánál is. 274 . .kiáltotta Mária Antónia -.Igen. maga hol látott? .. asszonyom .Lássuk. .Én is az Opera-bálon láttam felségedet. mivel nem voltam ott.Ez lehetetlen . Philippe hallgatott. aztán mint a sebzett párduc.Ó. akkor vannak ellenségeim. látott-e engem valamilyen nyilvános helyen a múlt héten? . Onnét azonban már elment.kérdezte Andrée..Méghozzá haladéktalanul! . .Kívánja.válaszolt a herceg. Lenne szíves megmondani. . .Ejnye. Szinte hallani lehetett. a többiekkel nem lenne ilyen könnyű dolga. mondja meg őszintén. maga is ellenem fordul? Más sem hiányzik. Egy tanú nem tanú. akik a sírba visznek. . szóval mások is láttak. hogy megkérdezzük. és megállt vele szemben.A bátyám? .Maga is . akárcsak Artois gróf.Igen.Ő is ott volt. . őt.. uraim.mondta -..A többiekkel? Ki nem hinne nekem? .kérdezte hátborzongató hangon a királyné. ha vannak barátaim. kisasszony .A bátyámat hívják tanúskodni.kérdezte a királyné.. kik? . Philippe de Taverney itt van? . akkor csakugyan látta. Taverney úr. . Istenemre mondom.. ne viselkedjen úgy..Akkor hát mondja meg. csak hazudni nem tudok . Amerikában megtehette La Fayette-tel. képes-e az igazat mondani? . de itt Versailles-ban mindnyájan franciák.Hinnék magának.felelte Philippe. Mária Antónia elébe futott.mondta -. felpattant. mint hogy maga is azt mondja: látott engem. uram ..Én. akik megvédenék. uram. asszonyom.suttogta Andrée. hát akik ugyanúgy látták. A királyné lerogyott a szófára. néném? .. .. . ha nem lovalná ennyire dühbe magát. Útközben akadtak rá. hogy látott valamit vagy valakit. s most boldogan ügetett a versailles-i kastély felé a Charnyval vívott csata győzteseként a királynénak tett szolgálat után.Hol látott? . Vigyázzon. Nos.Á.Azonnal.. mint egy puritán.mondta a férfi. Rohant a kastélyba. És a királyné hívatta: mindenki loholt és kereste. . jól neveltek és egyszerű gondolkodásúak vagyunk. .Felséged kétségbe ejti a bátyámat . a sógorom itt azt mondja.Mi az? .Istenem! . . Akarom. hogy ő az Opera-bálon látott engem. de ha én hinnék is magának. Ha ő azt mondja. Közölték vele a királyné parancsát.. olyan hangosan dobogott a jelenlevők szíve.. sose kíméljen. . mint én.mondta dühtől és méltatlankodástól sápadtan Andrée.

s az ablakhoz rohant. de akár mezítláb is elmennék a világ végére. Lekiáltott: . .Charny? . . hogy Charny úr Versailles-ban volna ...Ó. mivel Charny úr személyesen is felbukkant. . hogy bebizonyítsam.mondta fuldokolva Philippe. . Taverney. .felelte a herceg.Ha nem vak . és rájöttem.kiáltotta óvatlanul a királyné.Én persze rögvest észrevettem. el kell hát jönnie.suttogta. Philippe hamuszürke arccal állt. a dolog igazán komolyra fordult.És ő is látott? . azt mondták.Ez az. semmi. néném.mondta Philippe elfúló hangon.. nem érzi jól magát. nagyuram .. éppen abban a pillanatban. .folytatta Artois grófja -.Úgy hallottam. magával szemben.... fenékig akarom üríteni a méregpoharat. . ő az! A királyné magáról megfeledkezve. azt hiszem. ő a tiszteletbeli lovag. hogy a kék dominó nem a király. . Andrée halálsápadt lett. aki a zászlóval azt a hőstettet véghezvitte? A múltkor olyan szívélyesen fogadta őt. és futni kezdett a kastély felé.Mi az? . Suffren úr unokaöccse.kiáltotta Philippe. Én sem érzem jól magam. néném. A királyné elpirult. 275 . és a látványtól végigfutott a hátukon a hideg. saját kezével tárta ki az ablakot. amikor leesett az álarca. A királyné megrázta a csengőt. . és ő is odament. ..mondta Artois grófja -. maga szerint is hasonlított a kék dominó testtartása a Charnyéra? . Charny! . hogy.Charny úr! A fiatalember megrökönyödve felnézett. Egymásra néztek. .Mit akar tenni? .kérdezte a herceg.Nem hiszem.Ugye. Charny úr beteg.Meg akarom kérdezni Charny urat. Ott volt Richelieu úr mellett. Andrée a teraszokra néző ablakhoz ment. s kinézett. azt hittem. . hogy tévedtem . .Most jut eszembe . . hogy azt hittem..Itt jön? .folytatta Artois grófja.Miért? . de itt jön ni. hogy amikor megpillantottam magát.Igen. uram.kérdezte a királyné.Semmi. Hogy is hívják azt a derék tisztet. .Nem figyeltem meg.

minél többet kérdezősködik. Közben Charny észrevette Philippe-et.Mindent el kell mondanom. Mária Antónia idegesen gyűrögette a vállkendője csipkéjét. Charny úr. . Charny úr.Vigyázzon. amikor úgy hozta a balszerencse. . Féltékenységük most szövetséggé egyesült a közös fájdalomban. viaszfehér lett. és odalépett Charny elé -.Igaza van. hódolatteljes. hogy mit láttam. Andrée farkasszemet nézett vele.Sebesülten járkálni! Úgy látom. . ha a boulogne-i erdő bozótja megkarcolja .Akár az egész világot megkérdezem. mint a délelőtt folyamán már vagy egy tucatszor. .37 Az alibi Charny kissé sápadtan lépett be. . A királyné közeledése vetett véget a szópárbajnak. de nem látszott rajta.Jó. mit látott! . Aki egyszer látta felségedet. és udvariasan üdvözölte. uram! . .Nézzen meg jól. hogy fájdalmai volnának..Nem hal bele az ember. örökké látja. mindenáron meg akar halni. annál többen értesülnek az ügyről. és meghajolt. én nem voltam ott az Opera bálján. merev álarcát.Először is. jó. hogy alig tudja visszatartani a zokogást.szólt ismét a királyné. Látott engem? .. felöltötte világfira és katonára jellemző. . aki azt mondja.Láttam felségedet éppen abban a pillanatban. . hogy a kardvágásnál fájdalmasabb sértéssel válaszolhatott ellensége szavaira. néném .Azt kérdezi felséged. a rangsor alapján meg a bennem élő tisztelet törvénye alapján..Uram .súgta Artois grófja a királynénak -. amely elárulta. . Philippe Andrée-ra nézett.Biztos benne? .Tönkreteszi az egészségét . 276 . asszonyom? A királyné arcáról eltűnt a pír. felség . még szívességből se! . hogy maga tévedett. kit látott. ne hallgasson el semmit. hogy leesett az álarca. hogy maga ott volt az Opera-bálon.Felséged arcvonásai bele vannak vésve minden alattvalója szívébe.válaszolta Charny. Ahogy megpillantotta a magas rangú társaságot. és csak semmi tapintatoskodás.mondta Charny. .Ezek az urak azt mondják.súgta Philippe ellenfelének. .mondta olyan hangon. . hogy kit láttam? .felelte Charny.Ott voltam. .Mondja el. . vagy azt. és igencsak örült.. de találok valakit.

hanem a barátaim vádolnak.kiáltotta a királyné.Ott.mondta gyöngéden Artois grófja. .kiáltott fel a fiatalember. Aztán hirtelen felpattant. segítsen rajtam. érdekei az ellenkező irányba sodorták.Miről van szó? . ha úgy hinné. . és ha megmásítja a szavát. ziláltságától. . hogy láttak engem az Opera-bálon. . . Ó. .válaszolta Charny. .Valaki jön. melyet a sebzett büszkeség égetett oda. mert most nem az ellenségeim. Lajos.Az Opera-bálon! . én nem akarok titkokat! Bizonyítékot akarok! . A titkunkat csak az életünkkel együtt téphetik ki a szívünkből. felség! .kiáltotta a király. a király az én egyetlen barátom. Taverney úr és Charny úr azt állítja.mondta az előszobában az ajtónálló. . hogy mentséget találjon a viselkedésemre . s elcsüggedve hullott az egyik karosszékbe. és összevonta a szemöldökét.A király! Annál jobb. higgye el.A király . . az ujja hegyével. ha kiderül. . kedves fivérem! Artois grófja. . amely előbb-utóbb szárnyra kél. asszonyom .kiáltotta a királyné.mondta vontatottan Philippe. Ámde a szíve nem ösztönözte e szó kimondására. higgye el. Baljós csend támadt. amely különben indokolatlanul ejti ilyen nagy rémületbe. felség.A király . egyetlen szóval romba dönthette volna a múlt minden vádját. felség. ahová csak óhajt! És ha a pokolba lépne be felséged.súgta Mária Antónia fülébe Artois grófja. . hogy a dézsával kapcsolatban már hazudott. úgy eltemetjük. bocsásson meg. hogy az első vád 277 . látott. Tekintete élesen elütött a királynét körülvevő arcok zavarától. asszonyom . s a szemembe is mondják. amit ki kell védenünk. ismét egy sérelem. a szeme sarkából kitörölt egy könnycseppet.Pletyka.A barátai? .Túl messzire megy.A titkot! A titkot! . Ez a jelenet megdermesztette a jelenlévőket.mondta Andrée.Ó.sikoltotta a haragtól szinte önkívületben a királyné. hogy egyszer hazudott. felségednek joga van oda menni. akit szíve mélyéig megrendített a királyné makacs kérése. ő még akkor sem találna bűnösnek. s a királynét megmenthette volna a jövőnek. Segítsen rajtam. s majdnem a földig hajolt -.kérdezte XVI.Arra kérem.Mindent elhiszek.mondta a királyné. . .. La Motte-né jól látta a király komor nyugtalanságát. Egyedül mi ismerjük ezt a titkot. Látta a királyné halálos sápadtságát. amikor a bűnt elkövettem: isten hozta a királyt! A király belépett. uram! . uram. ha a királyné rájön. titokban. hogy nem voltam ott. . Az mondta magában. .Nem azt kértem.Ezek az urak. ott voltam! Mind azt hiszik! .Ismét egy rágalom. aljas szóbeszéd. egyetlen szóval eloszlathatta volna ezt a kínos gyötrelmet.Ó. hogy már késő. királyi néném . egy szóval. ennek a büszke asszonynak megható alázata.Kedves néném. bocsásson meg nekem! .Hűséges barátai vagyunk. jelenlététől megtisztulna a pokol. . . amit felséged parancsol .De jókor jött.Azt hiszik. és beljebb lépett.

ha valóban ott lettem volna. uralkodott magán. .. Taverney úr is téved.Felség.Ó! . hogy házon kívül töltötte az éjszakát.Mindenki meghajolt. hadd csókoljam meg a kezét! . ha akarják. Hívják ide a cselédeimet.Igen. szombaton? . .tette hozzá Artois grófja -. miután egy utolsó csókot adott a királynénak. hogy ott voltam azon a förtelmes Opera-bálon. .alól nem tisztázta.mondta Artois grófja a meglepetéstől és örömtől kábultan. hogy a királynénak elég.Provence grófja pedig gondoljon. megmondanám. 278 .. magam is elhiszem. amit akar . iszonyú pillantást vetett Charnyra. uraim.folytatta egyre nyugodtabban. ahogy magán érezte a többiek pillantását. csak a szobalányát. .mondta a király. hogy eszelős bánata ne lássék rajta. Ha ez így folytatódik. .Nem igaz! Artois grófja téved. aztán hirtelen elpirult.Hát persze! A király karjába vetette magát. Talán emlékezni fog rá. . közömbösen ácsorgott. Minden erejét összeszedve meghajolt.Akkor. Charny.szólt szigorúan a királyné -. .. Hallgatott. Kiment. Philippe halálsápadtan támaszkodott a falnak. s csírájában kiirtja a jövőbeni pártfogás gyümölcseit. s derűs arccal odalépett hozzá. aki gyengéden megcsókolta asszonya gyönyörű haját.mondta a király. asszonyom. A vér a halántékában. de én fogadni merek. . én úgy emlékszem. Higgyék. kedves rokon! . hogy az ő felesége nem tudna ilyen alibit bizonyítani. az új kegyelt az első akadálynál kiesik a versenyből. uraim. Maga is téved. a király mellére rejtette hát az arcát.Ejnye. ő. Ájulás kerülgette. hogy pápaszemet vegyek . szombaton volt? . felség. mert most már csakugyan megőrülök.Az Opera-bálon? Ki mondta ezt? Provence grófja is tudja? .nem is kell mást megkérdeznünk. Charny hidegen.kiáltotta a királyné. hány órakor mentem be magához aznap. maga nem kíséri el Artois grófját? Philippe kiegyenesedett. Higgyék el. Philippe nem mozdult. hogy a királyné azon az éjszakán az Opera bálján lett légyen. .De nem igaz! . ha én hiszek neki.Azt mondták.Nos . és zavarba jött. holott megtehette volna. királyi néném. de az imént törölte le izzadságban úszó homlokát. én biztos vagyok benne.Ugye. . ezért lehetetlen.kiáltotta a királyné a kétségbeesett ártatlanság hangsúlyával. . . tizenegy óra felé.Én is megyek .Hát ezért lehetetlen . ..Taverney úr . egyre vígabban . kihasználva az imént keltett hatást -. Andrée-ra nézett. mindenkit. ha egyszer netán azzal vádolnák. A király szorongva ismételte: .Ideje.Lássuk csak. mit is csináltam szombaton? Mondják meg. kérdezzék meg őket! .kiáltott fel örömmámorban a királyné. A király hirtelen a királyné felé nyújtotta a karját. a szemében dobolt.

többször szólongatta magában azt. amikor látta. hogy soha semmit nem szeret többé ezen a világon. nem növekszik ilyen gyorsan a hideg udvari érzelmek levegőjében. aki e szerelem ihletője. más nőkre mosolygott). mert a lány fagyos viselkedése nem bölcseleti alapokon nyugodott. a másik. ez a ritka növény. egyszersmind bizalmas arckifejezése arra vallott. a lelkek bizalmatlanokká válnak. a nagy hidegben. az teljesítette a kötelességét. hogy megpróbálja megvigasztalni. hogy ő semmiben sem zavarná a bizalmas társalgást. Az ő szíve bánatot bőven ismert. miután tiszteletüket tették nála. Nem mélyeszti gyökereit egy emlékekkel terhelt szívbe. azon az estén. a féltékenység gyötörte. Mit is érzett voltaképpen Andrée? Szerelmet? Ó. mint vonulnak el az esztendők sápadt unalom és sötét emlékek kíséretében. aki Taverney kisasszonynak odaköszönt (de más nők előtt bókolt. amit egy férfi egy másik nő iránt érezhet. mintha nem érezte volna benne azt a különös tartózkodást. féltékenység volt. mert ez a fagyos viselkedés különös ellentétben állt azzal a régebbi könnyűvérű életmóddal. A szerelem. aki ezt a szerelmet elfogadhatja. mint azt. és elbeszélgessen vele. akár mert szerelemről álmodoznak .akár mert csak a gyönyört hajhásszák. vagy megtagadják az ő lelkét. mert egykor megesküdött. az egyik azért. jéggé dermedten. gazdag nő fagyos viselkedését. amelybe Andrée is beleszületett. hogy az ember megszólítsa Taverney kisasszonyt. a nagylelkű. aki büntet. amikor lelki szemei előtt megjelentek a boldog versailles-i szerelmesekre váró gyönyörök.gyanúsnak találják egy huszonöt esztendős. s otthagyták. hideg víz nyaldosta Diana-szobrot Versaillesban. és lassan-lassan mint burkolja be őt rokonszenve delejes levegőjével.mondta talán magában . érintetlen szívekben virágzik szívesen. a királyné kegyeit élvező szép. ahol csakis az öröm. mint az. Mélabúsan nézte maga körül az új udvar szép szerelmeseit. hogy Andrée és Charny vele maradjon. aki megbocsát.nem csírázik ki. mint állapodik meg rajta kíváncsian a fiatalember pillantása. s gyötrelmes álmatlan éjszakáin. mert akkor csak Charny és La Motte-né maradt volna a királynéval. amint a szemek lassan-lassan elfordulnak a szépségétől. hogy megszólítsa a megfeketedett. Igen. az újak ösztönösen tették. tiszta. aki egyedül. hogy Philippe az életét adta volna. hogy megakadályozza. körülbelül annyira volt szokásban. Vadul elutasította ezt a gondolatot. örömet egyet sem. hanem arra a nőre. halálos keserűséggel szakadt fel benne a sóhajtás: . ha Charny néhány tisztelettel és hódolattal teljes szót szólt a királynéhoz? Bizony. a földöntúli boldogság zsivaját hallani. Andrée érezte. s ezt Andrée-nak bőven volt alkalma tapasztalni: látta. Nem. Nem valami vonzó állapot két lábon járó talánynak lenni. heves vérű férfiak nem értették meg őt. engedélyezheti. sápadtan rója azt az utat. Ezek az apróságok természetesen nem kerülték el a fiatal nő éber figyelmét. a szerelem . Ezek a vakmerő. márpedig Jeanne szerény. Uram? Velem mi lesz? Amikor rábukkant Charnyra.És én.A királyné azt akarta. amely minden 279 . de nem a szerelemre. Akkor hát miért szenvedett annyira. érezte. Meg aztán a férfiak . Taverney kisasszony nem szerelmet érzett Charny iránt. az évek óta hulló könnyektől jéggé dermedt talajba. némán. mégsem sietett a bátyja után. hogy a királyné kettesben maradjon Charnyval. Még többet is látott: a régieknél megszokássá vált ez az elfordulás.

aki csak halállal fenyeget! . akik a földön csúsznak-másznak. mint ahogy a sasnak nem ellensége a kígyó. asszonyom. uram? Ki hinné? Charny nem felelt. erős fiatalember. . amikor az kiment a királyné szobájából. áldott legyen az az ellenség. és elvarázsolta a halált. nézzen végig magán. . Mária Antónia végül mégis megtörte a csendet. szinte szerelmes volt belé. Charny mintha rosszul érezte volna magát. a király gratulált magának. . a nép megtanulta és szereti a nevét. talán gyakran is. visszatér belé az élet. s nemcsak a saját gondolatára. miután a bátyját elküldték. a maguk hajóin! folytatta a királyné.Asszonyom! . aki szorongva figyelte. Ennek a férfinak a szemében ő nő volt. ugye? De mit számít az magának? Ép. . ha elnézhette ezt a fiatalembert.Hát ide: áldott legyen az az ellenség.Igen. uram.nem szórták magára láng. elrabolhatja álmát. esze ágában sem volt részt venni a beszélgetésben. hanem a többiekére is válaszolt -. akinek hála. pedig ezek a haragok életveszélyesek. bár szenvedett a bátyját ért sértés miatt. rendkívül kényes magyarázkodás után. hogy a francia udvarban ilyen alávaló dolgok történnek. asszonyom! . a nyílt tengeren. aki az ablakmélyedésbe támaszkodott. akinek ő nem jelentett talányt. egészséges. Boldog volt. tekintetétől elpirult Diana márványarca. a hajóhídon? Nos.? . Most.. hogy egy másik nő megnyirbálhatja égszínkék képzelgései szárnyát. a hullámok tajtékzó dühéről. istenként tisztelte őt.Talán az angolok .Nekünk. hogyan kezdjen új beszélgetést ez után az iménti. . városlakóknak. A királyné néhány percig csendben ült. ott keresett menedéket álszerénységének és kedvező kilátóhelyet valódi kíváncsiságának.Ez azt bizonyítja . mint feszíti meg egyre inkább Mária Antónia idegeit a lázas izgalom.. fiatal.folytatta a királyné. hogy bővelkedünk ellenségekben. . 280 . és. Taverney kisasszony azonnal szívvel-lélekkel vonzódott ehhez az újjáteremtő férfihoz. uram. vasat. nem zavarhatják azokat. megsimogatta.hódolóját jellemezte.kérdezte a királyné. A kandalló mellé ült. tajtékzó habot zúdít ránk. . ismét úgy érezte. Hát ezért nem követte Andrée Philippe-et. Felébresztette benne a fiatalságot. s fokozatosan belelovalta magát a beszédbe .mondta Charny.Hogy hová akarok kilyukadni? .Felségednek nincs ellensége. Ó. Ki hinné. csak nézzen végig magán! Az óceán hullámai. majdnem háttal a királynénak és La Mottenénak. Azok... És boldogtalan volt. aki tüzet. a királynénak mindenesetre tetszett a viselkedése. legyőzte az ellenség haragját. vad erejéről beszélnek. akik a fellegekben szárnyalnak. köztiszteletben álló ember. ha arra gondolt. .és kartácsharagjukat. a legbőszebb hullámok talán nem köpték magára tajtékjukat? A hullámok támadásai nem lökték föl néha.suttogta Charny. bár bálványozva szerette.mondta hirtelen. nem tudta.Micsoda boldogság lehet ott élni isten szabad ege alatt. mely éppen csak kiröppent az aranykapun.Úristen.

asszonyom! . Most felemelte a kárpitot. hiszen a királyné mintha ezt sürgette volna. Meg aztán. La Motte-né a nyakát nyújtogatta. mintha erős férfikéz tette volna.Nem erről van szó. és hacsak felséged nem parancsolja. ha gyűlölik az embert! Andrée aggódva leste. . és sápadtan nekitámaszkodott az egyik karosszék háttámlájának. akinek hirtelen távozását különösnek találta. Andrée? Majd ismét Charnyhoz fordult. attól való félelmükben. uram. de Andrée. . Charny mámorosan itta a friss levegőt.felelte Charny -. La Motte-né aprócska kezével ablakot nyitott: úgy fordította el az ablakkilincset.kérdezte. A királyné ránézett. majd szapora lépteket. hogy a tengeri szélhez szokott. a viharos megrázkódtatások után fellépő borús. és már rohant volna kifelé. elgondolkodva tért vissza a karosszékéhez. A királyné és Andrée között kis rés volt. talán mert Charny után akart nézni. mi a szolgálat.mondta. akiknek a jó hírét az ellenség a rágalom mérges nyálával mocskolja be. . s becsapta az ajtót.. reszketett. .Látszik. asszonyom .Ó.Távozhat. .Uram . de későn: La Motte-né látta.barátok és ellenségek kettős támadásával találják szembe magukat. akinek szolgák és testőrök igyekeztek elsősegélyt nyújtani. A királyné Andrée-ra meredt. és eltűnt a kárpit mögött. ugye. nyilván légszomja van a versailles-i fülledt szalonokban.Mi tudjuk. hogy maga egyetlen karcolás nélkül jött haza a csatából. ott termett a királyné és az ajtó között.amint ma velem történt . Néhány másodperc múlva az előszobából mintha nyöszörgést hallottak volna. élnek-e. ezen a résen át megpillantotta az ájultan fekvő Charnyt. körülrajongva tért meg.Dehogy parancsolom. uram . . de minden vihar után tíz évet öregszenek. amit látni akart. nem kockáztatják ugyan az életüket.mondta a királyné. hanem két órakor szolgálatba kell lépnem. ha tudná. tudom. győztesként. halkan felsikoltott. 281 . mit válaszol a fiatalember.. uram. szorongó lelkiállapot lett úrrá rajta. A királyné észrevette La Motte-né mozdulatát. A királyné az ajtó mellett állt. egyetlen karcolás nélkül került ki a viharból. Charny nagy sietve meghajolt.. míg azok. hogy lesunyt fejjel járjanak. Mária Antónia összevont szemöldökkel. halnak-e körülötte. megszokják. milyen kegyetlen dolog. aki egy pillanatra sem tévesztette szem elől. talán véletlenül. de ő szilárdan állta a tekintetét.sietett a válasszal a királyné -. Mintha azt sem tudná.Nincs itt nagyon meleg? . és sértődött árnyalattal a hangjában mondta: . Charny azonban megtörölte a homlokát. hogy itt maradjak. nehogy szeretetteljes vigasszal feleljen. hogy .

Kérem Crosne urat .De végső soron miért is hinne nekem.mondotta Andrée -. ha egyszer látott? .Ugye így van. hogy felségednek addig kell keresnie.Mert végül is .. nem hisz nekem! Nem.hebegte a grófné.kérdezte Andrée.Artois grófja is látott. . asszonyom .Felséged volt is Mesmernél . . majd hirtelen felcsattanó hangon kiáltotta: . igazam van? . ..folytatta a királyné. s ugyanolyan szórakozottnak látszott. ha már senkinek sem jut eszébe megtenni. Csend támadt.Andrée állva maradt. mintha Charny úr még most is kételkednék. Ó.Hát abban.szólt közbe gyorsan La Motte-né mosolyogva. s szavától két meglepett társnője összerezzent -. asszonyom? La Motte-nét váratlanul érte a kérdés.mondta Andrée.Charny úr még most is kételkedik. Ugyebár. ha ugyan elhitték. mindenki látott. amiről a gúnyirat beszél. ezt látni lehet rajta. Meg az Operában is láttak. . . . mert akkor nyilván nem olyan tiszta szívű. amíg ki nem deríti az okot.Hála istennek! . . láttak engem Mesmernél. .Ó.mondta Andrée. az lehetetlen. asszonyom? . 282 .. nem hisz.Ez aztán furcsa . . . mint gondoltam. amit ki kell derítenem.Azt is gondolhatja.mondta hirtelen jó hangosan a királyné. hogy a bál éjszakáján itt voltam a kastélyban. és csak a király szavára hitték el. csakhogy nem csináltam semmi olyat.Hogyne . ott viszont egyáltalán nem voltam. . . valami van e mögött az ügy mögött.Miben. egyenes lelkű fiatalember.Ó. Philippe is látott. . legalábbis azt mondja. hogy nem voltam ott. ki kell kutatnom és fel kell fedeznem ezeknek a dolgoknak a valódi okát? .A király szava ellenére? Ó. .mondta. Ugye. Elgondolkodott. valami. aki meg sem hallotta Andrée válaszát -. . . Ó.kiáltotta. .Az igazságra? .mondta örvendezve a királyné a belépő Miserynének. és bizonyára La Motte-né asszony is úgy gondolja. hogy a király hiúságból sietett a segítségemre.válaszolta a királyné -. asszonyom. ugye.Felségednek igaza van . Aztán dühösen összecsapta a kezét: . rájöttem az igazságra! . mint a királyné. de nem felelt.folytatta a királyné .A bátyám nem olyan hitetlenkedő.azt mondják.Sajnálnám . Andrée az ajkát harapdálta. a falnak támaszkodott. összerezzent.Ő teljesen meg van győződve felséged igazáról. Andrée. mint Charny .kérdezte a királyné. grófné..

.Amikor Taverney-Maison-Rouge-ban laktunk apámmal.Most rajtunk a sor. akit bosszantott a rendőrfőnök nyugalma. hangosan elmondani. volt egy szolgálólányunk. aki különös véletlen folytán.. hogy teljesíti kötelességét.Én is tudnék rá példát.38 Crosne rendőrfőnök A rendkívül jó modorú Crosne a király és a királyné között történt kimagyarázkodás óta nagy zavarban volt. hogy van valaki. 283 . .Így hát nekem jut az a hálátlan feladat. és aki mindenütt mutogatja magát.Természetesen suttogva vagy suttyomban is elmondhatnám a titkomat. Csakhogy bármennyire hasonlítson is valaki felségedhez. hogy védje az uralkodó pár érdekeit és jó hírét. . Nem mindennapi nehézség elé állítja az embert.mondta Andrée. mosolyogva lépett be.Ne zavartassa magát . .Talán lehetetlennek tartja ezt a feltételezést. s remélte. . aki hasonlít rám.mondta a királyné. hogy kivédje a királyné támadását. rendőrfőnök úr? Talán szívesebben hinné.főleg ha az az asszony a királyné -. . ahogyan általában a titkokat el szokták mondani. hogy a női harag és a királynéi méltatlankodás összes súlya rázúdul majd. . Crosne tanácstalanul nézett körül. és akit maga meg a nyomozói összetévesztenek velem.Egy hasonmás! .Mégis van. . amelyek felől felséged érdeklődni méltóztat. mivel megtörtént.folytatta a királyné -. Crosne meghajolt. ismerem a következményeket. hogy kimagyarázkodjunk . Nyugodtan. de én mindent igyekszem nyílt színen. ennek ellenére eltökélte.Rendelkezzék velem. hogy tájékoztassam magát . de nem ismerem azokat az okokat. s mivel túlságosan elfoglalta. Nos. Hiszen kegyelmed mindenkit ismer. és méltatlanul viselkedik. hogy tévedek. A királyné viszont nem mosolygott. s ha ráadásul az a hivatása. Crosne úr. Crosne sejtette. felség . hogy nincs tapasztalt ember. . asszonyom. hogy közismerten csiszolt modora pajzsként fogja védelmezni az első szúrások ellen..mondta.kiáltott fel Crosne. . . nem vette észre Jeanne pillanatnyi zavarát. olyan lényeges a különbség.Nocsak!. vagy éppen megtévesztem magát meg a rendőreit? . felség! . a kellemetlenségeim okát abban látom. akit megtéveszthetne.Maga nyilván ismeri az okát a vesszőfutásomnak. nagyon jól ismeri ezt a két hölgyet... ha ismeri egy asszony minden titkát .Dehogyis. .Ismerem a személyeket. rendőrfőnök uram.

aki mindössze három frankot keres naponta.Hasonlított rám! . hogy a király tisztviselői is csak emberek. . igencsak rosszul működik ez a maga rendőrsége! ..Nem. 284 .Biztosíthatom. .kiáltott fel egyszerre Andrée és a királyné. komoly zavarokat okoz. milyen mozdulatokat teszek a tükröm előtt. a Marais negyedbe. s amikor Trianonba jöttünk. A királyné felkapta a fejét. . fennkölt lélek. asszonyom. akinek ez az esemény a tudomására jut! Vallja be. aki jóval fölöttem áll. . a rendőrségem jól működött.Lehet. . hogy nem így van . kedves Andrée! .Ó.. asszonyom. .. tudtam róla. . és kegyelmed erről mit sem tud! Ilyen fontos esemény történik a királyságunkban.Nagyon is. A nyomozó azt mondta. Amikor Lamballe hercegnővel belépett Mesmer házának ajtaján. de felséged. ez az én alteregóm el is csent valamit magától? .. hogyne téveszthetné össze egy nyomozó. asszonyom. ha a kémeivel még azt is kilesheti. asszonyom.És mi lett azzal a lánnyal? .Van egy nő. asszonyom! Ha egy hölgy sógora összetévesztheti a sógornője vonásait valaki máséval. Jól működött a rendőrségem? Jól. Jeanne érthető figyelemmel követte ezt a beszélgetést.. hogy úgy hiszi.Mivel ez a lány nyughatatlan. a lányt elrejtettük az udvar szeme elől. emelkedett. felséged mennyire nagylelkű. vannak olyan különös események. Amikor felséged az Operába ment. .Engedje meg. . mert egy este. a hírlapíróét. amikor felséged házon kívül töltötte az éjszakát. hogy a nyomozóim a Reteau-ügyet sem kísérték elég figyelemmel. nyilván megismerkedett valami rosszféle alakkal. hogy ez a hasonlóság nem fog tetszeni a királynénak.Ha egy embernek minden lehetséges hatalom megadatott. Aznap felséged ehhez a hölgyhöz látogatott el a Saint-Claude utcába. hogy a közönséges ember valóságos istenségnek látja a rendőrfőnököt. hogy elmondjam. . aki megdöbbentően hasonlít rám. de hiába.Gondolom. nem volt nekem semmim se. felség. Reteau-ét. ugyebár. amikor lefekvéshez készülődtem volna. s nem maga az első. hogy nincs ott. .Folytassa. Eltűnt. Apám attól tartott. Mindenütt kerestük. Talán azt gondolja. akinek Charny úr olyan alaposan ellátta a baját? . Crosne? . mindezt nem tudta. hogy az emberi értelem alig-alig fogja fel őket.Charny úr! . felségedet látta. megtévesztő volt a hasonlóság. hogy felebarátainak még a gondolataiba is belelásson..kérdezte a királyné. nagyravágyó lélek volt. mivel a detektívjeim látták felségedet. szóval ha ez az ember nem tartja a kezében az eseményeket. Én nem parancsolok az eseményeknek. csodálkozva vettem észre.Szóval.Na. nagyon jól tudja. uram. ha a nyomozóival kémeket bérel.Nem.Asszonyom. .. unalmasnak találta a szobafogságot. asszonyom. uram. Crosne úr? Kezdi érdekelni a dolog?.válaszolta a rendőrfőnök.Akkoriban még nem tudtuk.

Nekem is feltűnt ..Ez megengedhetetlen..Ó. . . Ismét a királyné szólalt meg: . aki. Közben Crosne.Ó.kérdezte hevesen Andrée. amikor szellemesen előadta őket a megboldogult királynak vagy a kegyencnőjének. Crosne! ... nem.Ó. hogy beszélgetett vele. .kérdezte.A hírlapíróval? . . .Előttem? Itt? .A bátyám! . az alaposan helybenhagyott firkász nemigen szúrhatta volna meg úgy a kardjával Charny urat. s a szeme dühödt villámokat szórt.sikoltotta a királyné. . Immár teljes az egyetértés az ellenfelek között. és nem szólt? Andrée nem válaszolt. asszonyom. ezt nem tűröm. hölgyem. hogy valami kis esze mégiscsak van ennek a rendőrségnek. amelyet annyira gyaláznak.. hogy a királyné megérezte az ellenséges indulatot. asszonyom.hajtogatta . s hevesen odafordult.. .Charny párbajozott! Charny megverekedett valakivel! . hogy itt az előszobában elájuljon. Jeanne a királyné kedvenc barátnője segítségére akart sietni. Charny úr Philippe de Taverney úrral párbajozott ..Kivel és miért párbajozott Charny úr? . akikben . hogy Charny úr alig áll a lábán. Sartines úr.. ..Mit mond? . Alig húsz perce távozott a győztes. Ó.Azt hiszem.. 285 .Megsebesült! Megsebesült! . én láttam.Egy nemesúrral.mondta Andrée olyan hangsúllyal..mondta a büszke Andrée. Áthozná Versailles-ba az amerikai szokásokat. miközben felséged abban a kitüntetésben részesítette.suttogta Andrée. s pillantásával majdnem átdöfte Andrée-t. .fel sem merült. alig állt a lábán .Friss esemény. ha ki tudta deríteni a botozást követő párbajt. most az egyszer engedje meg. . hogy Charny úr szenved.Charny úr leereszkedett ahhoz a nyomorult páriához? .Nahát!. .Taverney! .Jeanne kivételével . Ilyen kalandokkal aratta babérait elődöm. A királyné összecsapta a kezét: ez a viharos harag jele volt nála. a botütések nyoma még meleg a hírlapíró hátán. nem. .A rendőrségemtől értesültem róla.. .. de egyetlen pillantásra sem méltatta a grófnét. remélem. asszonyom. . felséged épp elég gyakran leplezi le a tévedéseimet.kiáltotta a királyné. .Tudom. hogy szenved .mondta Crosne. asszonyom. megengedhetetlen. kedvére megfigyelhette a hölgyeket.. mert szüksége volt a barátságára. bizony.Megsebesült! De mikor? Hogyan? Téved.De hiszen az imént még itt volt.. hogy egy rendőrfőnök tanulmányozásának tárgyai. De hát ez most már közömbös. aki azért volt itt. .kiáltotta a királyné. azt pedig felséged is elismeri. . hogy azt mondjam: nem tévedek.. hiszen az imént itt társalkodtak felséged színe előtt. .... hogy kifaggassák.Igen.mondta -. .Itt.Észrevette.

mintha megnézné magát a tükörben. a szeme sem rebbent. . kisasszony. Mi újság.Ezt talán Charny úrtól kellett volna megkérdeznünk. úgy tett. La Motte-né. . ezek a Taverneyk acélból vannak. a tükörből leste Andrée arcát. Jöjjenek be! Maga még maradjon. hogy Charny úr nem az én szolgálatomban párbajozott? . hogy én csak a bátyámról beszélek.Miért párbajozott? . Jeanne úgy hajolt meg. hogy mit csinált Taverney. belepillantott. de nagyon kérem. szeretném. azt nyilván felséged szolgálatában tette. maga biztosan tudta.torkolta le a királyné -.Ó. visszatette. úgy mondta neki is. hát persze.Most tudtam meg. hogy felhívjam a figyelmét. Crosne úr . mi újság? Tudják. . Felállt. .szólt. nem és nem! Andrée. . nem látszott rajta. Crosne is lehajtotta a fejét.felelte Andrée. aki lassan lépegetett a tágas terem ajtaja felé. amelyről az imént beszéltem! Viszontlátásra.Köszönöm. hogy haragudna. asszonyom . ünnepélyesen bókolt.. s minden egyes szavát külön hangsúlyozta -. . hanem azt.Ha a bátyám párbajozott .Engedje meg felséged. ékszerész uraim. de aranyból is. . gondolkodjék el azon a hasonlóságon. végtére is ő párbajozott a bátyámmal mondta Andrée sápadtan. jó napot. Ni csak.Ez azt jelenti. ha a király egészen kibékülne magával.. mintha szentséges oltár előtt tenné. Talán féltékennyé akarta tenni vele. hogy viszontlátásra. . Andrée érezte. pusztán azért. körbejárt a szobában. villogó szemmel. a pillája sem rezdült.sóhajtotta a királyné. ő is távozni készült.mondta a rendőrfőnöknek -. Andrée eltűnt a kárpit szárnyai mögött. s a rendőrfőnök kétszer olyan boldogan és tízszer olyan tájékozottan távozott.. hogy az újonnan érkezettre szórta kegyeit. A királyné oda sem figyelt.Felségednél mostanra volt bejelentve Boehmer és Bossange úr . hogy Charny mit csinált . mert valaki La Fayette-tel meg Washingtonnal kóborolt odaát (a királyné ez utóbbi nevet erőszakoltan franciás kiejtéssel mondta). Miközben a királyné ezeket a szavakat kiejtette. a rendőrség remekül működik.Ó.Nem azt kérdeztem. hogy a „viszontlátásra” neki is szólt: hosszan. . kedves Miseryné.Acélból vannak! Acélból vannak! . csakugyan. . Miseryné lépett be. az egyik lakkozott könyvespolcról leemelt egy könyvet. . 286 . uram. mint ahogy jött.. hogy nincs pénzem. meggyőzött. hogy a bátyja párbajozott.felelte a lány. Kecsesen kezet nyújtott.Andrée is. Kicsit megzavart ez a mindenféle jelentés meg gyanúsítgatás.Így hát az én udvaromat tizenhatodik századi lovagi tornák színterévé alakítják. Mária Antónia alig tudta türtőztetni magát. Igen.

mondta Boehmer -. Díszes ünneplőben belépett Boehmer és Bossange: az uralkodó hitvese fogadja őket. . . hogy. ugye.Nem azért jöttünk. hogy megvételre kínáljuk az árunkat felségednek: igazán nem szeretnénk tapintatlanok lenni. a nyakék. szerénységét hangsúlyozandó.Ékszerész csak akkor jön hozzám .Úgyhogy. 287 . hogy szép darab volt. . . . Boehmer úr? .ismételte hűséges visszhang gyanánt La Motte-né.mondta szemlesütve Boehmer -. hogy egy kötelességünket teljesítsük.Kötelességüket teljesítsék. hogy meg is vesszük! . onnét figyelt. eléggé távol állt meg. senkié sem lesz.folytatta a királyné -. Boehmer komoly maradt. az még nem jelenti azt. asszonyom .kiáltotta nevetve Mária Antónia. amit nekem nem volt szabad megvennem. persze. Hát megint előbukkant! .. felség. amely felséged színe elé szólított minket: a nyakéket eladtuk.folytatta Boehmer. és hallgassa. hogy viselje. Boehmer. ha ékszerről akar beszélni. ha megnézzük az ékszereket. amikor a népek szíve kihűlt. ..El kell ismernem.Másfél millió frank! . . nincs olyan uralkodó.Ó! .Téved felséged .És hogy ezekben a mai szeretetre méltó szép időkben .Így van.Olyan szép .. aki megengedhetne magának egy másfél millió frankos gyémánt nyakéket. hogy egyedül felséged lett volna méltó rá. A királyné szinte elégedetten dörzsölte össze a kezét: örült. de mi most azért jöttünk. amit én nem tudtam megvenni. és röpke sóhaj lebbent az ajkáról (amit La Mottené rögtön észrevett) -. hogy olyan elutasító volt -.Annyiba.. amit mondanak. csak az vigasztal.. . Most rosszkor jöttek. lévén hogy pontosan ilyen természetű a kötelesség. hatvanat már igen. de én senkitől sem irigyelnék két-három gyémántot.szólalt meg hirtelen a királyné -. mennyibe is került? Másfél millióba..Á. Igaz. és igyekezett megtalálni szónoklatának elejtett fonalát -.. .folytatta a királyné. hogy az egyes darabok is értékesíthetők. hát díszes ünneplő dukál. Boehmer úr .Csak az vigasztal . aki már meg is bánta. mint Isten meleg napja.. uraim. .mondta csodálkozva a királyné.39 A kísértő La Motte-né visszatért előző helyére. uraim. amelyet felséged nem méltóztatott megtartani magának. .Ismét arról a szép gyémánt nyakékről van szó. Mondhatják erre. .mondta Mária Antónia. hiszen megengedték neki. hogy egy kicsit packázhat Boehmer és Bossange urakkal. a társulás szóvivője válaszolt: .mondta a királyné. . hogy maradjon.

288 ..Boehmerben az a csodálatos . asszonyom.Látta már azokat a gyémántokat. Csak azt mondja meg! És egyre rázta a nevetés.Souza úr. . amit kérek. asszonyom. hogy a nyakéket eladtuk.. hogy Jeanne se maradjon ki a társalgásból. . És szívből kacagott leplezetlenül kinyilvánítva. . mit jelent ez a szó. .Azért jöttünk. ki veszi meg a nyakéket.. asszonyom.kiáltott fel vidáman Mária Antónia.. ahogy meghallotta az egyértelmű. csak az országot árulja el. egy rangrejtve érkezett követ közvetítésével.Ellenkezőleg. Csak a neve kezdőbetűjét.kérdezte a királyné. ..De kicsoda? . . amit mond. megszólalt: .. asszonyom.Igen.Portugália követéről van szó .Hiszen itt nincs is portugál követ.kiáltott fel a királyné. ez igazán nagyszerű! . mi a véleménye arról az állítólagos titokról. Beszéljünk róla tette hozzá Boehmer.Portugál követ! . . . hogy az urak nem hozták magukkal. .mondta -. Bossange meghajolt. .mondta suttogva Boehmer.Külön ezért jött. hogy megmondjuk felségednek. Igazán csekélység. . .mondta.Államtitok! Ó.Mi aztán igazán tudjuk. mint a többi ügyfelünkkel . hogy képes el is hinni.Magukhoz? Inkognitóban? . ahogy a társára nézett.Eladták! . Na. igazán szépek..Nem. amely Boehmert és Bossange-ot megakadályozza benne. aztán.Ó.. .. Ne is beszéljünk többet a nyakékről! . asszonyom. Egy pillanatig a fejét ingatta.mondta ünnepélyesen Boehmer. . A követ szó hallatán a királyné még jobban kacagni kezdett. La Motte-néhoz fordult.visszhangozta La Motte-né. és megpördült. . mivel az adásvétel titokban történt.. hogy legalább La Motte-né elől mentse a titkot. Boehmer.Akkor hát sok szerencsét őfelségének. . Portugália királynőjének a gyémántokhoz. grófné? .kérdezte a királyné. hogy megmondja. ahonnét az a követ jött. A királyné abbahagyta a nevetést. engedje meg felséged. A királyné nem válaszolt.Felségeddel nem viselkedhetünk úgy. mint aki döntött.Gyönyörű gyémántok!. ellopatom a titkát Crosne úr egyik nyomozójával. az államtitok.. Boehmer. hogy beszéljek róla. és hogy a vevő nevét el kell hallgatnunk.Eladták! . tiszta választ. ha nem mondja meg jószántából.Kinek? . . Kár. Boehmer. Vigyázzon.

hogy ez vagy az az uralkodónő felékesítse magát vele. változatlanul másfél millió frankba kerülnek. mint valami tűznyelv: hol zöld és vörös. miután vásárolt egy hajót.. grófné.Másfél millió frank csak úgy.Csodálatos. . asszonyom . őszinte sajnálkozásunkat kell kifejeznünk felséged lába elé borulva. tehát még most is szeretné. . .Nem tudom . hadd csodálja ez a kis kíváncsi. Jeanne sóhajtott. A királyné sajnálja. amelyre Boehmer mesterien eligazgatta a nyakéket.Ó. . s egy kissé eltávolodott a sèvres-i intarziás asztalkától.és a nemesség is francia . hogy meggyőzze a királynét. A grófné úgy vélte. . Hosszas vizsgálódás után megszólalt: . Túl sok dicshimnuszt hallottam magamról emiatt. s a hóna alatt tartott kalapjából elővette az ékszert tartalmazó lapos dobozkát. ha Franciaország királynéja. magát is érdekelni fogja.Csakhogy felségem nem fogja viselni .kérdezte sietve a királyné. . El sem lehetett volna szebbet képzelni. vásárolna egy nyakéket is. ha a nép nemes cselekedetnek tartotta. aki méltó rá.felelte Mária Antónia. . Most már egész Európa ismeri a nyakéket. úgy. s a szeme káprázott a látványtól.mondta a királyné. ahogyan hasonló körülmények között Rousseau viselkedett volna. .Miért ez a nagy sóhaj. visszavonhatatlanul elutasítja a vételt.mondta Mária Antónia. .Jól megnézte? . . . tehát szerette volna a nyakéket. .Ne beszéljünk többé róla! . . A mi nemzeti büszkeségünk csak akkor engedheti meg. grófné? Ha a helyemben volna.Már elutasítottam . és versengenek érte. mert még nem vesztette el a reményt. csodálatos! .mondta a királyné olyan bölcs hidegvérrel. mint maga a fény. mivel a vágyát nem elégítették ki. uraim.nem lepődne meg. semhogy visszavonnám a szavam.Életem végéig elnézném. hogy a királyné is könnyebben sóhajtson.Nyilvánosan. véglegesen. Jeanne felsikoltott ámulatában. s még egy utolsó pillantást vetett az ékszerre. a „sajnos” szó kiváló alkalom a közbelépésre. egy marékban .kiáltotta Jeanne.suttogta Jeanne. Ettől a gyémántok nem veszítenek az értékükből. mint minden nőt . hol fehér.Az ékszerész úrnak igaza volt. . sajnos. olyan volt.Nézze csak meg.igyekezett buzgón Bossange.felelte a királyné. hogy felséged egy hajót részesített előnyben s nem a nyakláncot. asszonyom. ugyanígy cselekedne.Mielőtt kivinnék Franciaországból ezt az ékszert.mondta Boehmer -. Egyetlen királyné van a világon. hogy viselje ezt a nyakéket: felséged. a nemesség . Szerette volna. hogy a kövekre hulló fény a lehető legtöbb csiszolt lapról szikrázzon vissza.Hagyják. Jeanne azonban mást látott e megvető szavak mögött. ha Franciaország királynéja még egyszer. 289 .Itt vannak .

mondta Jeanne. A királynét egy szempillantás alatt villódzó színek káprázatos fényözöne árasztotta el.Felséged talán megfeledkezik róla. Mária Antónia odasietett egy tükörhöz: elbűvölve hőkölt hátra. Hiába nyomkodták.ejtette el ügyesen Boehmer -. mint egy bűvész. Most is. hogy egy ilyen ékszer pénz. .. Jeanne vakmerően lejjebb húzta a királyné válláról a ruhát: a nyakék alsó gyémántsorai Mária Antónia gyöngyházfényű mellére simultak. 290 .. . kinyújtotta a kezét. és hogy ez a nyaklánc száz év múlva is ugyanennyit fog érni. de nem olvasott. most bájosan emelkedett ki aranyos. de hiba lenne. ha volna annyi pénzem.kiáltotta királyné.Másfél millió frank .Ó. elővett egy könyvet. .mondta Jeanne -.mondta. milyen keserves volt a harc. belepusztulna az irigységbe a föld összes asszonya.Ó.Adjon már másfél millió frankot. Aztán megijedt. Mária Antónia belefeledkezett a maga csodálatába.kiáltotta Boehmer -. .. . ez a szépséges hattyúnyak. .Elég! .Igen. Az ékszerészek távozni készültek. mint mindig. Nyilván kedvezőbb fizetési feltételeket ajánlottak.Tehát visszautasítja felséged? . felséged így valóban tüneményesen szép . aztán majd meglátjuk. készpénzt . mint egy ügyes elhallgatás. göndör fürtjeivel a fényáradat közepéből.. hallgatásán le lehetett mérni. néhány oldalt lapozott benne. kecses nyak. . .Előbb-utóbb úgyis fizetni kell. de ha a felséged nyakán lenne. . uraim. A hosszú mondatok sokszor nem érnek annyit. Ez a finom vonalú. ha elnyújtanánk a játékot. s ügyesen.válaszolta eltökélten a királyné.Elég! .Lehetetlen . grófné .Felségednek bőven van ideje. milyen érzékenyen érintette a dolog. holnap visszajövünk. Aztán elhallgatott. hirtelen rákapcsolta Mária Antónia selymes nyakára. hogy megszokja a gondolatot .Vissza a nyakéket a tokjába! Egykettő! . . s le akarta tépni a nyakáról az ékszert. ó!. melyet a sors arra szánt. zárogatták vagy negyedóra hosszat az ékszerészek a gyémántjaikat a tokjába. a királyné nem moccant. . .sóhajtott a királyné.mondta erőltetett mosollyal a királyné -.Egy kicsit eljátszottam a gyémántokkal.Igen. . Meg aztán miért kapják később a pénzt? Maguknak sürgős. Felkapta a dobozról a királyi nyakéket.Vigyék innét! . ha bosszankodott. most már senki másé nem akar lenni! .válaszolt a kereskedővé visszavedlett kereskedő.. hogy egykor vas messe el. Erőltetetten nyugodt arcán. vissza . felség. s most mindenki helyett sóhajtott.Hozzáért felségedhez .kiáltotta Jeanne.

csak nő!” A grófné eltávozott. mert tehetetlen. bánat és szédület prédájául. .Azt hiszem. mocorog a bársonypárna fölött. A királyné hirtelen felpattant. Jeanne látta. .gondolta Jeanne. és kiment. 291 .És ő a királyné! Ó. a király már nem jön vissza . mert vágyakozik . és az ajtó felé hátrált. . körbejárt a szobában.Nem feledkezem meg magáról . nem.Boehmer és Bossange kiment. mintha a szívét lehelné a királyné kezére. Jeanne kezet csókolt.tette hozzá jóságosan a királyné. Jeanne tiszteletteljesen bókolt. majd megállt Jeanne előtt. szédül. „Bánkódik. „Szenved” . mely őrizte a lába nyomát. . akinek a tekintete szinte megigézte. Mária Antónia egyedül maradt.Majd legközelebb elébe állunk a mi kis folyamodványunkkal. hogy Mária Antónia lába ide-oda.mondta.gondolta a grófné.

MÁSODIK KÖTET 292 .

negyedik emeleti lakásával. fogta a levélkét. vagy arra. Így hát Jeanne derűsen mosolyogva tért haza. elegáns. várja. . Elvette a grófné levelét. Mondtam a bíboros úrnak. mondván.Tessék . a levélkét finom. és csengetett.mondta. a bíboros úr inasa kopogott a kapun. papírt. és Jeanne már a Saint-Antoine körúti. tollat és tintát vett elő. . kiugrott a kocsijából. hogy asszonyom fogadja. hogy mégsem hajtották végre a parancsát. . és megjelent az egyik inas. Máris nyílt az ajtó. A grófné elábrándozott. és bejött. amelyek mihelyt szertefoszlanak. de ugyanolyan tisztelettudóak és engedelmesek. .Aztán? .Vezesse be! .Nagyuram itt van. hogy jelentsem be. amikor látta. A grófné alig láthatóan elmosolyodott. illatos borítékba tette. az előkelő lakájokat az ő vén cselédasszonyával. . Ez a ház. mintha ő tartaná a kezében a jogart.Igazam volt .mondta két másodperc múlva. kényelmes kis házát látta. hogy éppen hozzá indultam.legalább olyan jól és olyan gyorsan teljesítették. hogy befejezze terve kovácsolását? 293 . a gazdag. csak éppen nem volt királyné. Ám a szerény kis mandzárdlakás meg a vén cselédasszony rögtön el is tűnt a múlt árnyai között.feltéve. s az ő óhajait .kérdezte kissé ingerülten La Motte-né. írt néhány sort. hogy a méltóságos grófné parancsát végrehajtsam mondta az inas -.Abban a pillanatban. ezek az inasok alkották az ő kis Versailles-át. elolvasta. Még elég korán volt. amikor elindultam. pompás bútorzatot az ő Saint-Claude utcai. megcímezte. hogy az előszobájában várakoztasson egy egyházi főméltóságot.Nos? . ahol az úton abbahagyta. mint a versailles-iak.A királynét sem szolgálják ki jobban. . bűbájos. Az inas előlépett. Ugyanaz az inas jött be. ha az ésszerűség határain belül maradnak . mint azok a látomások. mintha soha nem is léteztek volna. ő ott legalább annyira királyné volt.mondta La Motte-né.suttogta Jeanne. cselédekre jellemző néma engedelmességgel távozott. az ő lakájai talán nem olyan bidres-bodrosak. .1 Szerelemnek színlelt nagyravágyás Jeanne is nő volt. Így hát mihelyt elhelyezkedett a kocsijában. összehasonlította a szép versailles-i kastélyt. mint Versailles-ban Mária Antónia. és szó nélkül. Vajon arra kellett ez a két másodperc La Motte-nénak.Vigye el Rohan bíboros úrnak ezt a levelet . . Álmodozása nem forgott új tárgy körül: ott folytatta. Öt perc múlva halkan kopogtattak az ajtón.

És meg van elégedve a látogatásával? . bevezettek hozzá. nagyuram. drága Jeanne. megigézte Jeanne-t.Mondja.Maga.Körülbelül három órát töltöttem őfelsége szobájában. . melyeket udvarlás álcája alá rejtett. Másfél millió frank! Hercegi vagyon. ha a királyné le tudott mondani róla. . ez a királyi. . de főképpen női szeszély felfedte az intrikus grófné előtt egy lélek minden titkos rejtekét. meg repülőgyík alakot Versailles-tól Párizsig. és ha a királyné vágyott rá. . mindmegannyi elmosódó körvonalú. aki egy hónapja még alamizsnáért nyújtogatta a kezét a nagyok felé! Tény.Ó. igazán mindenkit levesz a lábáról . a költő. ezer hírvágyból eredő düh öltött farkas-. furcsa agyrém (melyekről Arisztophanész. hogy beszélgetett is magával a királyné. La Motte-né nagyravágyásában igazán felkapaszkodhatott hozzá. Nem. s majdnem Jeanne után mondta: „három órát”! . hogy az egész napomat sötét felhőként árnyékolta be a távolléte. mint a sötét hepehupákkal teli völgyet megvilágító lidércfény. Jeanne nem olyan elvont vagyon után sóvárgott. . róka-. hogy vakmerő terveket susogjon a fülébe. Most azonban a bíboros félbeszakította La Motte-né ábrándozásait. hogy különösebben óvatoskodjék. a nyakék egészen más: a nyakék maga a látható vagyon. bizony bőven van ideje. kedvesem. hogy beszéljen vele. főleg annak a szegény kis koldusnak a szemében. Jeanne de Valois igazán ábrándozhatott róla. A bíborosnak kell majd ezeket az ábrándokat megvalósítania. mert váratlanul teljesítette azt az óhaját. hogy a szenvedély pillanataiban az emberhez hasonulnak). végre láthatom! . Jó egészségben tért haza Versailles-ból? . azt mondta. s ha az ember mellett a kapzsiság ördöge az útitárs. amely túl emelkedett hozzá. A bíboros meghökkent. ezer irigység.El vagyok ragadtatva.Amint látja. s rejtegesse titkos zegzugait. . Jeanne megrészegült a másfél millió frank hallatán s a Boehmer és Bossange ékszertokjának fehér szaténbélésén elé terülő gyémántok láttán. amilyen egy szerződés vagy egy földbirtok.Alighogy megérkeztem. 294 . Jeanne képzeletében ezer zagyva ötlet. hogy a Saint-Claude utcai Jeanne de Valois nagyobb utat tett meg a Saint-Antoine körúti Jeanne de Valois-ig. .Fogadta a királyné? .szólt fennhangon. Neki is megvoltak a maga ábrándjai.Nagyszerű! És rá van írva az arcára.Annyira sóvárogtam maga után. elbűvölte. csakugyan három óra hosszát maradt a királynénál? Jeanne bólintott.A királyné szeszélye. egy olyan lélekét.mondta. a maga nagyra törő tervei. Hosszú az út Versailles-ból Párizsba. mint amekkora utat a Saint-Antoine körúti Jeanne de Valois-nak a nyaklánctulajdonos Jeanne de Valois-ig kell megtennie.

mi az.Meséljen. Amikor befejezték a vacsorát. Most Jeanne úgy viselkedett. akinek keresik a társaságát. nagyuram. mint egy előkelő úrhölgy. hogy ne nézzen a hercegre. lassan kezdte. nagy művészettel megállta. s szolgálatkészen arról beszél.Mit tett? . ami igazából érdekli a bíborost. nemcsak hogy gondoltam magára. Jeanne a szemével intett a bíborosnak. ha a bíboros nem kéri.ismételte mosolyogva a bíboros. szinte úgy kellett kihúzni belőle a szavakat. nagyon jól tudta. ahogy kiejtette ezeket a bíboros számára oly sokat jelentő szavakat.Hálátlan! Többet is tettem. és aki saját érdemeit emeli ki. nem: Jeanne elébe vág beszélgetőtársa óhajainak. hogy ez alatt a három óra alatt egyetlen pillanatra sem jutottam az eszébe kockáztatta meg a bíboros. nem vesztegettem az időt. . rémülettel határos csodálkozással vette észre. mintha igazán nem érdekelné.Hát a királynénak! Ki másnak? És Jeanne. hogy meghívja vacsorára. és akkor is elmondta volna. elmesélte az egész találkozást. drága grófném.Fogadni mernék.Három órát! . . az egész beszélgetést. . s hevesen dobogott a szíve. .mondta. mint a többi nő.Hát. és jelentette. mit mondjak. ami őt. A bíboros bólintott.Annyira érdekel mindaz. ami magával történik. Jeanne elmosolyodott. . Rohan bíboros remegett az örömtől.kérdezte a főpap izgatottan. . Jeanne az elbeszélésben csak azt hangsúlyozta. mint egy nőstény oroszlán. hogy a vacsora tálalva van. ugyanebben a házban együtt vacsoráztak. mint maga! . amikor belépett az inas.Mennyi mindenről beszélhet három óra alatt egy olyan szellemdús asszony. Karját nyújtotta a ház úrnőjének. hogy az udvaroncok pályafutását alakító szerencsés véletlen folytán éppen olyan különleges körülmények közé toppant be Versailles-ba. amelyek egyetlen nap alatt szinte nélkülözhetetlen barátnővé léptetnek elő egy addig ismeretlen hölgyet. . s átmentek az ebédlőbe. Rohan bíboros úgy tett. mintha az elbeszélésből csak azt jegyezte volna meg. hogy a legapróbb részlethez is ragaszkodom. S valóban: Jeanne de la Motte-ot egyetlen nap alatt beavatták a királynét ért összes balszerencse és a királyság minden tehetetlensége titkába. Pedig legutóbb. amit a királyné Jeanne-nal kapcsolatban mondott. Jeanne alig fejezte be a mondókáját. amit a királyné Rohan bíborossal kapcsolatban mondott. aki nemcsak 295 . . melyet a bűvös-bájos Jeanne hússzor is félbeszakított. meséljen! . aki igen hamar beletanult ebbe a szerepbe.Rólam? És kinek? . s a főpap már kellőképpen teleitta magát reménnyel és szerelemmel az elbeszélésből. De minthogy az elbeszélést már előre aprólékosan kitervelte magában. milyen hatást keltenek a szavai. hogy Jeanne nem olyan. a bíborost érdekli.Beszéltem magáról. Jeanne olyan gőgös volt. amikor ugyanezen a helyen. minden szó egy-egy bizonyíték volt arra..

hogy a mai énje ellenállhatatlan. mivel már révbe ért.Ma a bőkezűség napja van .Alamizsnát kér? . .felelte Jeanne. Az biztos. aztán fürkészően a grófné derűs szemébe nézett.Nem is tudom. hogy ellenálljon Jeanne kivívott felsőbbrendűségének. Szemében árnyéka sem volt a zavarnak. makacs kézre.kérdezte Jeanne. hogy az egész napot a francia nemesség színe-virágával töltötte. 296 . Kiváló lecke lehetett neki. Kinyithatja hát a kezét. akinek kedve tartja. A bíboros.mondta a bíboros. .Valois grófné visszanyerte a méltóságát. Két perc múlva már csak a távolodó kocsi robaja hallatszott. . nem is kísérel meg ellenállni neki. és annak nyújthatja. A bíboros hosszú.kérdezte Rohan. odasúgott valamint a fullajtárjának.A tegnapi és a mai. . .Remélem. . forró csókot nyomott erre a szép. mivel maga is felsőbbrendű ember volt.Hát most felégettem a hajóimat. A herceg La Motte-né térde elé borult. akinek nincs vetélytársa széles e világon.Várom. grófné .Hogyhogy? . hanem másokon is uralkodik. belépett az udvari dámák közé. .felelte a grófné -. hogy kapjak. A grófné felnézett.Akár egy hercegnek is? . meg sem kísérelte.Nem nagy hőstett . Sőt „kedves grófné”-nak szólította az a királyné.Akár egy bíborosnak is . hangjában árnyéka sem a tartózkodásnak.válaszolta Jeanne.kérdezte a grófné. .Grófné .És eminenciád a kettő közül melyiket kedveli? . . magában két nő lakozik. nemsokára Versailles legbüszkébb asszonyai közé fog tartozni. . .magán. és felállt. . Kiment az előszobába.mondta és kezébe fogta az asszony kezét -. .

Nos. de szívesen venném.Képes egyetlen szóval. A grófné beadta a derekát.Ó.Kínszenvedést? . egyetlen mosollyal pénzt teremteni magának. sem többet. . Olyan miniszter még nem termett. éppen ebbe a stádiumba jutott. drága kicsi Jeanne? . hosszú fecsegés azoknak a kiváltsága.mondta -. A férfiak a kézfogásukkal csapják be egymást. . grófné. . . sem kevesebbet.kérdezte La Motte-né. amelyek ott a királyné új kegyeltjét várják. hogy visszautasítsa a királyné kérését.Nem. hogy sokaknak keveset adjon. akiknek már semmi mondanivalójuk egymásnak.2 Kilóg a lóláb A kellemes. Egy férfi és egy nő csókkal csapja be a másikat.Tudja-e.Gazdag-e az ember. mi az. hogy türelmetlenségét leplezze. Mindkettő elérte tehát a célját. a grófné a győztes hadvezér. hogy gazdag? . . s mégis a bíboros lett a rabszolga. akiket szeret.Azt hiszi hát. ha kénytelen lemondani bizonyos dolgokról? .Lemondani? Miről beszél. hogy becsapják. mint amilyen gazdagnak maga hiszi azt a szegény királynét vagy inkább szegény asszonyt! .Mondja csak! . a barátainak.mondta La Motte-né. kedves hercegem.A királyné nagylelkű . Megvan benne az a ritka tehetség. . a királyné nem elégítheti ki a vágyát. amit láttam. A bíboros nem is vette a fáradságot.Képzelje: kétszeresen is borzalmas kínszenvedést kellett elviselnie a boldogtalan királynénak. Mindkettőnek határozott célja volt. mert mindkettő akarta. egyetlen mozdulattal. ha azokról van szó. kis kerülővel visszatérítette a beszélgetést Versailles-ra meg azokra az előnyökre. ha az ember sokat beszélhet. és sokat adjon keveseknek. a bíboros győzött. én csak azt mondhatom el. . . talán Turgot-t kivéve. Az indulatszavakkal kifejezett vágy vagy a hallgatásba burkolt boldogság után kétségtelenül az a legnagyobb öröm.Hogyhogy? . . A bíboros meg a grófné két órával azután.De kire vágyik? 297 . és semmi sem drága neki. aki vette volna a bátorságot. istenkém. ha egy nő vágyakozik? .Én nem találom őt olyan gazdagnak. E cél érdekében közeli kapcsolatot kellett teremteniök egymással. Itt viszont a két fél mindegyike csak azért csapta be a másikat. ha elárulná. hogy a bíboros elküldte a kocsiját.

sem a drágakövek. hogy éppen ő nem akarta a gyémántokat. s ő a királytól sem fogadta el. . semmint értékre méri. s csak később támadt benne őrült vágy utána.Régi vagy nem.Ez mit bizonyít? . ismeri a királyokat.Hogyhogy aztán? . drága grófné: a gyémántok már vagy ötször-hatszor a királyné nyakát ékesíthették volna.Na és aztán? . maga aztán nem hisz semmiben! Tamás maga volt a megtestesült hiszékenység magához képest! . hogy nem így van.Mi sem könnyebb. grófné.Azt. .Nem mondom. akár nem. erről tudok. .Méltóságod ismeri a nőket. az ő szemében annyi egy virág a ruhakivágásán. s ezt meg is tette.Akár hiszek. Nem érdekli sem az arany. . ugyebár? Ha XV.Ó.Mégpedig? .Jó . ha egy csomó gyémántot akaszthatna a nyakába. . . ez réges-régi történet. . . ami most nem lehet Mária Antóniáé. . s mégis elhiszi ezt a mesét? . Jeanne vállat vont. valami népszerűt. A Boehmer és Bossange-féle gyémántokról van szó. hogy nem lehet az övé valami.Bizonyítsa be. 298 . hiszen láttam a nyakéket. . Jeanne Vaubernier-é lett volna az. de szerintem egy királynét a kétségbeesésbe kergethet az a tudat. ismeri az udvart. Az ásványokat inkább súlyra. az.Egy gyémánt nyakékre. hogy a királynénak éppen valami szellemeset kellett mondania. azt.Jó. hogy a királyné előbb utasította vissza a nyakéket.Szóval maga így hisz a királyi erényekben? Ó.. . . sem az ezüst.Higgye el! A király felajánlotta neki a nyakéket.Ezt csak maga gondolja. . Először is higgye el nekem: a királynénak minden hibája ellenére van egy hihetetlen nagy erénye. de ő mindig visszautasította őket. hogy nem anyagias.mondta a bíboros. Csak azt állítom továbbra is. Jeanne csak úgy itta a bíboros szavait. drágám. akkor mire? . hanem mire. én pedig azt tudom.Nem kire. grófné! . igen. igaz? .Téved. .kérdezte.De hisz tudom. hogy jelen pillanatban azt szeretné. Lajos még két hetet él.Igen.Úgy van. mint egy gyémánt fülbevaló. egyvalamit nyugodtan állíthatok.Ó! . És a bíboros elmesélte a hajó történetét.Drága hercegem. ami majdnem egy egyszerű kegyencnőé lett. hogy visszautasította az ékszert! .Ha nem tévedek. .

Jeanne bosszúsan legyintett. . . s majd meglátja. ha valaki nehezen veri ki a fejéből azt a nyakéket. Az ékszerészek kivitték a nyakéket. bizony erőszakkal is rávenném.kérdezte. .Nekem az a nyakék nem kellene.Ó.Igen. és maga a királyné.Én meg azt mondom.Sajnos. .Mindegy. mit érdekli magát az a nyakék.Mondja! . ha én lennék a király.Annál jobb. mert úgysem adhatnám magának. . sem maga.Versailles-ban? . ha úgysem lehet a miénk? .Tényleg annyira biztos benne. . hogy fogadja el.Tréfál? . hogy a királynak adhatnám! . . hogy nem téved? . vajon tényleg annyira megsértődik-e. . .Természetesen Versailles-ban. A bíboros ismét jól megnézte Jeanne-t. . amiért erőszakot tesz rajta. bár nem király. A bíboros figyelmesen nézte Jeanne-t. megkaphatnám érte a nyakéket. És nemcsak láttam. sem más.Nemigen értem . . . .Akkor hát ízig-vérig nő létére megérti. hogy nincs egy hajóm. ha se éjjele. hogy fogadja el. . . és ha az enyém volna.De ha mondom. . mondok én méltóságodnak valamit. hogy még egyszer.Ott.Akkor hát.Csodás.Én. aki erősködik.De kár. ezért sóvárog annyira utána.Azt is megértem. beszéljünk másról! Különben is. vegye rá erőszakkal a királynét.. grófné. se nappala nincs miatta. hogy nem.mondta. hogy a nők főképpen azokat az ajándékokat szeretik. A királyné is ezt érzi.Maga? . utoljára megkíséreljék megkísérteni a királynét. amelyeket nem olyan valakitől kapnak. még ha nagyon meglepő is.Esküszöm. hogy a király felajánlotta neki. hogy fogadják el tőle. meg is fogtam. .Egy hajója? .És szép? .Hol? .A királyné szeretné azt az ékszert? 299 . . magának nyugodt éjjelei és nappalai lennének.Nos.

. .Hogy?. bekapta a horgot. azért hittem. Bossange-zsal együtt . hogy sóvárog utánuk. grófné.. mivel megérdemli. hogy nem sértődne meg. mint a papagáj: elkábított a napfény. A bíboros elábrándozott. . és most egyre csak azt hajtogatom. Vagy jobb szeretné. dehogy! .Igen. kedves hercegem.. sóhajtott.Szóval Boehmer elment Versailles-ba. Bocsássa meg a gyengeségemet! . amelyet ingyen is meg fog kapni.mondta.. ha miniszter lehetne... . nyomorult teremtésnek tarthat engem.mondta a bíboros. ugye? . . Bossange a társa.Hogy mondhat ilyet! . s magában hozzátette: „Azt hiszem. milyen keveset nyomok a latban.. mintha az emlékezetében kutatna -.Magamból ítéltem meg a királynét.Hogy a királyné minisztert csinál abból. Ó. a helyében én is sóvárognék utánuk.. hogy meleg van. ha megtartanám magamnak.bár ő maga javasolta. Amikor meglátta a gyémántokat. hogy újra próbálkozzék? . hogy ne káprázzék a szemünk a vakító napfénytől.Nahát . hogy most már szóra sem méltat! . amit mondok.Egyébként magára nem is vonatkozik. hogy mondtam ilyesmit. hogy beszéljenek másról . hogy csak hallottam valahol.” A bíboros . hogy az félelmetes.ismét visszatért a tárgyra: .Ó.Ó. amit mondtam. de lehet.kérdezte. . grófné. 300 . micsoda kemény próbatétel egy szegény kis vidéki asszonynak egy ilyen királyi kegyekben bővelkedő nap! Sasnak kell ahhoz lenni.Grófné! . . túl nagy árat fizetne egy miniszteri tárcáért.Tudom.Bizony így van. akinek sikerül egy héten belül felséges nyakára csatolni azt a nyakéket. nagyuram.suttogta Jeanne.Beszéljünk másról . Kedves hercegem.Akkor hát fogadjunk. milyen közönséges. Magas.. Más helyzetekben viszont annyira csodálatosan az.mondta Jeanne -. . És az udvarias bíboros egy csókkal hitelesítette a bókot. . . Olyan vagyok.Imádandó nő maga. Úgyhogy tekintse üres fecsegésnek mindazt.Majd meghal utána. maga egyszer azt mondta nekem. . Hiszen maga nem fog másfél milliót kidobni az ablakon egy királyi szeszély kedvéért.Igen.Igaza van . hogy áldom érte az eget és magát.felelte ártatlanul La Motte-né. . . amit tudok! . komolyan mondom. grófné. Csodálatos társulásra lépett magában a szív gyengesége a szellem erejével: bizonyos helyzetekben annyira nem nő.Az az.Könnyen lehet. Várjon csak .Bossange-zsal. sovány ember.. amit tudok.

.folytatta a bíboros -.Jó. csak tegye.Azt hittem .” Jeanne-nak igaza volt: a horog mélyen a zsákmány torkába akadt.Lehetetlen.Nagyuram mindent tud! . .. . Boehmer úr.Megengedi méltóságod.. a halacska egyre jobban ráharap a horogra.És mikor tudtam volna meg? . amikor a bíboros kilépett a Saint-Antoine körúti kis palotából. mihelyt kinyitotta a száját. . A bíboros felállt.Nyugodt lehet méltóságod.Hogyhogy? . egyenest Boehmerhez vitette magát. de kérem.De nagyuram. úgyhogy életbe lépett az előzőleg megkötött szerződés. ha szabad érdeklődnöm? . hiszen tegnap ismét felajánlották őfelségének. . . Várjuk parancsait. . hogy egészen őszinte legyek? .. . Másnap. . . amelyet a királynénak mutattak. s nem utasította vissza a feltételezést. .Hol is lakik?.Aki ismét visszautasította. legyen nagyuram . kérem! . arrafelé láttam egy kapu fölött kiírva a nevüket.Túl sok a titok.Azért jöttem.De ha már rám ismertek.mondta a bíboros. hogy megvegyem azt a gyémánt nyakéket.Mi ebben a meglepő? . rögtön nagyuramnak kezdték szólítani. .Kivel. nem tudom pontosan. ha a szép ékköveket Franciaországban adhatja el. „Remek .mondta magában Jeanne -.Beszéljen. ám Boehmer és Bossange nemhiába udvari ékszerészek. hogy a francia korona ékszerésze boldog.Ha nagyuram mindent tud.. .. Portugáliát részesíti előnyben.A Pont-Neufnél. . nagyuram. nagyuram. . . . nagyuram: későn érkezett méltóságod. ha maga. igaza van.Kétségbeejtő helyzetben vagyunk. kérem.Titok.Már eladtuk.kérdezte Rohan herceg. . nagyuram.Magyarázza meg. .kérdezte a bíboros. amikor egyszer arra kocsiztam.Valahol a Ferraille vagy az École rakparton. . 301 . csakis a királynétól tudhatja. tartsák titokban a látogatásomat. Szerette volna megőrizni az inkognitóját. ez egészen más megvilágításba helyezné a dolgot.Ó. hiszen az nagyon is hízelgett a hiúságának.kiáltott fel az ékszerész. mindenesetre valahol a Pont-Neuf közelében. Boehmer úr.

Nos. amit mondanak. a kereskedők diplomáciája mindig fölébük kerekedik.Előteremtjük. amikor visszautasította. ha az övé lenne a nyakékünk.Eminenciád jótállásával bármi megoldható.Mert a királytól nem fogadta el.mondta a bíboros -. mindenki azt mondaná. . A bíboros eltöprengett. hogy egy ilyen nagy üzlet esetében az összegek maguktól. uram .Másfél millió frankért. hogy a királynéé legyen az elsőbbség.Akkor hát miért nem veszi meg? . És a többi? . .Az mindjárt más. ha a nép vagy az udvar mondja. amely miatt elállhattunk volna a portugál követnek adott szavunktól. . . azt mondta: . amely felkelti a mások érdeklődését: ha megveszik tőle.Portugália előleget adott. . ötszázalékos kamatláb esetén hetvenötezer frankra rúgnak.A fizetési feltételek? .. mintha kifosztanák.Akkor tételezze fel. Bármilyen üzletet felrúghatok. amely miatt annyit magasztalták őfelségét.Igen. .. téved.. .A királyné fölötte áll annak. Bármily ügyes diplomaták legyenek is a diplomaták. . amelyek nincsenek birtokában. Boehmer úr. minden ok nélkül is nőnek.. a királyné szeretné.A mi esetünkben ez a fizetési mód nem jó. egyáltalán nem erről van szó.Százezer frank. Először is a diplomata majdnem mindig olyan értékekkel kereskedik.Persze. bármily sok pénzt kap is érte. ugyanis ez lehetett volna az egyetlen érv. hogy a király meg akarta vele ajándékozni a királynét. hogy a királyné szeretné ezt a maga nyakékét. nemde? . Másfél millió frank kamatai.kérdezte Boehmer. de íziben megköszönte a királynénak. . .Tudja jól. mi a végeredmény? .. az szinte olyan. nagyuram. .Hogy a királyné boldogan birtokolná a nyakéket. Boehmer. . és az 302 . Az első részletet mi is azonnal fizetjük. hogy szeszélyes. de csak ha nem őneki kell megvennie.Lássuk csak. de ha a király.Eminenciádnak időre van szüksége. mert felhívom méltóságod figyelmét.Mennyiért adja az ékszert? . hogy ki van szolgáltatva ennek az embernek. ha arról van szó.Kár.Bizonyosak vagyunk benne. .Nos. . nagyuram. s magam vinném Lisszabonba az ékszert. a kereskedő olyan tárgyat szorongat a markában. Rohan bíboros. . persze csak az ésszerűség határain belül. Csakhogy a késedelem veszteséggel jár. . ahol átvételkor fizetnék a hátralévő összeget.Úgy gondolja? . belátva. és ha megváltoztatná a döntését.

hogy felbontsam a szerződést.Parancsoljon. és szerelmes tapintással ért a csatokhoz. . ossza háromfelé az első részlet után fennmaradó másfél milliót. Jobban jön majd mindkettejüknek negyedévenként ötszázezer frank. Így rendben van? .Azt hittem.Nem hiszem. . .Hogy megkösse az üzletet .Nagyuram megfeledkezik róla. Egyedül a haszon a miénk. Boehmer úr. . nagyuram. a harmadikéval Buenos Airesbe. a társam és én.Ketten vagyunk. Boehmer úgy érezte. A három részletet egy éven belül megkapja.öt százalék a kereskedőnek maga a tönkremenés. nagyuram.A számításai szerint az százötvenezer frank? . Legalább tíz százalék a már elfogadható kamat. A hitelezőink arra várnak. Rohan bíboros félbeszakította Boehmer szóáradatát. Ó.Megegyeztünk.Bizony annyi. ezek után mennyi a hasznunk.Ötvenezer frankot veszítünk ezen az üzleten. amióta ezt a szerencsétlen nyakéket áruljuk. nagyuram. és ők megkapják a pénzüket. . azaz fejenként kétszázötvenezer.Souza úr nemrég érkezett. de én még nem is láttam azt az ékszert. amelyek valószínűleg a királyné nyakára kapcsolódtak.mondta -. És Boehmer a szokásos óvintézkedések megtételével bemutatta az értékes ékszert. ha a mieink volnának.kiáltotta a bíboros. .Akkor hát kié a nyakék? . tehát két esztendeje. nagyuram. . hogy eladjuk a nyakéket. kötelessége ügyfele jókedvéhez csatlakozni.Vagy tíz hitelezőé: részletekben vásároltuk meg a köveket. . hogy nincs portugál követ Párizsban. 303 . .Ez mind szép és jó .. szegény Souza! Jól ismerem.mondta nevetve a bíboros. nagyuram. a két másikéval Moszkvába. nagy zavarban lenne: egy ékszerész nem vásárol ennyi pénzért földbirtokot. megyek is nyomban a követségre.Káprázatos! . Szegény Souza! És még nagyobbat kacagott. Jócskán derültek hát Portugália rovására.. se a tőke befektetése. hogy ezek a gyémántok nem a mieink. .Az se változtat a lényegen. Az egyik árával Hamburgba. a másikéval Nápolyba tartozunk. ítélje meg méltóságod. hogy ne érdekeljen se a fizetés módja. . . már kétszázezer frank kamatot veszítettünk rajta. mégpedig inkognitóban. .Nos? Megegyeztünk? . .Igen.Tegyük fel.Ó. nagyuram. . . Ha holnap az ölébe pottyanna az a másfél millió frank. akkor elég gazdagok volnánk hozzá. nagyuram. hogy egymillió-hatszázezer frankért adja a nyakéket. de sajnos.

. . .A százezer frank? . a Souzák utazgató főurak. nagyuram. A társaknak.Megmondaná. Amikor be akart kopogni. milliomosok.Igenis. nagyuram. a Souzák nem tartoznak azok közé a begyepesedett portugálok közé.A lehető legegyszerűbben. az első titkár éppen elszámoltatta Ducorneau-t. ha éppen arra támadna kedvük. hogy a követ oly kevéssé törődik a nemzetiségi előítéletekkel. ne feledje. nagyuram. . .És mivel kegyelmed. mint egy király? 304 .Holnap aláírom.Rohan bíboros már indult volna. új haditervét magyarázta társának. akik szenvedélyük csúcsán anyagi romlásba döntik magukat. sok titok tudója. és ki fogom érdemelni mind nagyuram bizalmát. . Nem. melyeket csodálatos tehetséggel töltöttek be. ilyenek mindmáig számosan akadnak vidéken. két postakocsival cihelődött ide a társulat. de boldogan távozott. . Amint láttuk. Boehmer uram.kérdezte. és dom Manoel y Souza. mint az olyan férfiak. .Holnaptól.szellemeskedett Ducorneau. alkalmuk nyílt rá.És mikor? . kizárólag velem. amikor kiosztották egymás között a szerepeket. hogy most az egyik legnagyobb titok birtokába jutott. s ez még a legkínosabb szükséghelyzetekben is bátorságot önt az emberbe. Boehmer úr utolsó Jussienne utcai látogatása óta az épület jelentős átalakításokon esett át.De nem támad rá kedvük . egyedül velem lesz dolga.Tudja.Érzem én ezt. Ducorneau el volt bűvölve a sok inas magas szellemi színvonalától.Mi a csudának. . Ennek tudható be az is. de Boehmer megállította. . és csodálattal töltötte el az is. Másnap Boehmer méltóságteljes ábrázattal vonult a portugál nagykövetségre. az irodavezető egész dicshimnuszt zengett a követség fejéről. s a tagok a szükség meg az új nagykövet házában betöltendő különböző beosztásuk szerint rendezkedtek be.Tökéletes. Beausire.mondta Beausire -. a követ. igazgató úr? Talán egypár millióval meg vérbeli hercegi névvel nem ér annyit az ember.Holnap elhozom. akik ma is ragaszkodnak a tizennegyedik századi életvitelhez . . mind pedig őfelsége a királyné bizalmát. akik.Nagyuram kincstartójával? . hogy maguk ügyeljenek érdekeikre. hogy a házát az első titkártól a harmadik szobainasig csupa franciával népesíti be. hogyan bonyolítjuk le az üzletet? . . a szobainasnak.Dehogyis. És a szerződés? . és zavartan. hogy amikor Beausire-ral elszámolásuk végére jutottak. az irodavezetőt. Rohan bíboros elpirult. még királyok is lehetnének valahol.

mondta Beausire kissé bosszankodva a saját anakronizmusa miatt. nem? . még ismerheti a filozófiát. ő már tízszer is kitalált volna magukról mindent. titkár úr.Mert ilyen emberekkel az élen hamar nagyhatalom lenne.Látom hát. . Most pedig maradjunk ennyiben.Igencsak idebámul.Ó. vagy nem követi Rousseau-t az ősemberi életvitelben. micsoda filozófia. .Nocsak! És miért? .Adósság semmi? .Magam is így gondoltam .Nézze csak.Nem hittem volna. Ismerte Sartines-t? .No! .Példaszerű. Crosne nem olyan erőskezű rendőrfőnök.Egyetlen fillér sem..Ó. hogy egy diplomata szájából ilyen egyenlőségelveket fogok hallani.. Azért. Körmönfont.Nézze csak.kérdezte Beausire.Nem. hogy Portugália kis ország? . Gondolhatja. hogy a negyedben kíváncsian. a ház körül kószálók olykor-olykor nem bánnák.. .Az lehet.. 305 . még ismerheti a létfeltételek és az erőviszonyok által meghatározott egyenlőtlenség természetes elveit.Magunk között szólva.Mi kivételek vagyunk . de ritkán alkalmazható politika ez. titkár úr! . titkár úr . .Bizony ide..mondta meglepetten Ducorneau. titkár úr.Tudja-e. Mit gondol. a rendőrség hamar érdeklődni fog a küldetés okai iránt.Idevalósiak? . Nem. .Ó. és mindenfélét beszélnek.Mit tudom én. . . .kiáltotta lelkendezve az irodavezető -.. uram. titkár úr? Meg kell hogy mondjam.Igen.mondta Beausire nehezen leplezve nyugtalanságát.mondta Ducorneau. Legyen szíves. . . . szinte nyugtalanul figyelik a dolgot.Igen. ki lehet ez az ember? .Kik ezek a járókelők? . Az is igaz. ahonnét a ház egyik szárnyának sarokfalára lehetett látni.Meg idegenek is. hogy mivel a nagykövet úr küldetése titkos. ha üvegből volna az ajtó. .Parancsoljon! Mikorra várható a megbízólevél átadása. . dehogy! . Szóval száznyolcezer frank van a kasszában? . titkár úr. milyen szerencse . száznyolcezer. hogy olyan óvintézkedéseket tettek. mi filozofikus politikát gyakorolunk. kedves igazgató úr. mint Sartines volt. . . mert az ember nem Voltaire híve. . és Beausire-t az egyik rácsos ablakhoz vezette. látja azt a piszkosbarna köpenyes férfit az utcán? . Talán Crosne úr egyik kéme.. maga hízeleg. adja ide a kimutatást. titkár úr.

Felment a követhez. akit kezdett idegesíteni a beszélgetés. s megfogadta magában.A követ úr hív . de előbb kezet szorított két barátjával és szövetségesével a félhomályban. Beausire ebből azt a következtetést vonta le. a másiknak söprű a kezében (mint inasnak). egyiknek lúdtoll a füle mögött (mint negyedosztályú irodai alkalmazottnak). ha másképp nem. 306 . hogy gyanakodnak rá. .mondta sietve Beausire. hogy ő is résen lesz. hát a hallószervükkel. fellökte azt a két társát.Megszólalt a csengő. és szerettek volna részt venni benne. És ahogy lendületből kivágta az ajtót. akik túl hosszúnak találták a társalgást.

hogy Boehmernek ma kell idejönnie. aki kételkedik ebben? . .kérdezte Beausire.mondta a portugál. maga igazán nem viselkedik úgy.Rendben van . . és bírói képet öltött. hogy mindenki sorban eljátssza a követi szerepet. hogy megkössük vele a nyakéküzletet . miután sokatmondó pillantást váltott természetes szövetségesével.És hogy le kell gombolnunk neki a százezer frankot. . A komturinas úrral volt éppen egy eléggé kínos magyarázkodása. ugye? . Ez minden. hogy a százezer frank a társaság pénze. dom Manoelnek elvitathatatlan elsőbbsége van.Tudom.mondta az inas. a két kakas éppen egymás utolsó tollait cibálta ki.mondta Beausire -. hogy meg akar lopni engem. ugyebár? .Tudja. de a társak megnyugodtak volna. Amikor Beausire belépett.Ez a százezer frank a társaság tulajdona. Egyik kutya. .Várjuk csak ki a végét! . én miért bízzam meg másban? Ha engem azzal vádolhatnak.Csak abban adok igazat magának .Már miért ne lehetne? . . drága uram.kérdezte a titkár. .Á! Beausire nekem ad igazat . hogy meglopom a társaságot. mint általában: most vörös volt.intett türelemre a portugál. tegyen köztünk igazságot! . És a magyarázkodásnak még nem volt vége. .mondta a szobainas -. ahol a pénz van. s friss szakállát simogatta -.mondta a komtur dom Manoel felé fordulva. mint jó bajtárshoz illik.Ha más nem bízik bennem .Azt is tudom. ha maguk itten egyenlősdit akarnak játszani. komtur uram . .Miért? .Csakugyan. a követ úrral. .Jöjjön.Szó sem lehet róla .Akkor hát.Nem is kérek mást.Milyen ügyben? . úgy kellett volna dönteniök. A nagyközönség szemében talán kevésbé lett volna hiteles. . .szólt bele Beausire -.Van. . amely a követ úr szobájával szomszédos.mondta a komtur -.mondta a portugál. 307 . . én is meggyanúsíthatom a társaságot. . de éppen ezért élvezünk egyenlő jogokat.3 Ducorneau végképp nem érti Dom Manoel y Souza most nem volt olyan sárga.Először is. miért? . mint az akció szellemi atyjának.Adjon a követ úr mindnyájunknak egy-egy kulcsot a páncélszekrényhez! . nem lehet a követség egyetlen olyan irodájában.kérdezte Beausire is. Beausire . . Akkor viszont a páncélszekrény. másik eb.

. A komtur felemelte a fejét. 308 . . Erre maga vérig sért engem.És engem is vérig sértett . komtur uram. . . .és ebben Beausire osztozik velem.Ezért felelnie kell. .Segítség! . . .. . akinek levágnám a fülét.Tegye a dolgát! . hogy igazságot szolgáltasson. tessék mosolyogni. hogy Beausire segítségére legyen.Hogyan? .felelte a portugál.fenyegetőzött a komtur.kiáltott odalent az ajtónálló. hogy a korona ékszerészét illendőképpen bekísérje.Nincs igazuk . komtur! .. Ám abban a pillanatban.Ugyan már! . mi tudjuk. ez majd mindent megold .Ó.Itt vagyunk ugyebár a legnagyobb nyugalomban a követ úr irodájában.Nem egyedül én protestálok . szobainas úr! A komtur morogva kiment.Bizony. hogy összebeszéltem dom Manoellel. . következésképpen jól eltángáljuk. mondván. ahogy én. . amikor a követség két vezetője nekilátott. . .Íme. .Komtur uram . maga egy csirkefogó.kiáltotta az inas.Ha egyszer jól mennek a dolgok..Ezt meg fogom mondani a cimboráknak .morogta a komtur kicsit szégyenkezve -. és családi körben tudnánk megbeszélni a dolgainkat.Én nem vagyok olyan hősködő fajta! .mondta Beausire. A titkár mindenképpen a követhez húz. a lenti csengő jelezte. ha még lenne füle. minden társam úgy gondolkodik. ki törődik a kiváltságokkal! .Látom . és kihúzta magát. miközben rendbe szedte magát.visította az inas.mondta hidegen a portugál.Engedjük el .mondta Beausire. .mondta a követ . s ismét alázatos képet vágott. hogy kikértem Beausire véleményét. . mivel Boehmer úrral együtt a százezer frank is eltűnik. .legyintett a komtur. . a portugál pedig majdnem megfojtott.kérdezte a komtur. mondjon nekik.És nincs igazuk . de már túl sokszor megnyirbálták.Boehmer úr! . akit Oliva szeretője már meg is ragadott.mondta Beausire az inasnak.felelte Beausire -. Na. a legkisebb részlettel is törődni kell . .Nem vitatkozhatunk többé a százezer frankról. amit akar. hogy jól menjenek a dolgok. .Ahhoz.mondta haraggal -. s tarkón legyintette ellenfelét. mit fogunk válaszolni. .mondta Beausire.Nekem nem volt igazam .mondta Beausire zavarba ejtő hidegvérrel -. hogy látogató érkezett.mondta dom Manoel. drága komturom.

Beausire egyetlen szóval betapasztotta a száját: . s mivel igen fontos volt neki. Nos. s hogy ha felrúgják az egyezséget. aki eltökélte. hogy nyélbe üsse az üzletet. Manoel felkiáltott. A kezdeményező Boehmer szólalt meg elsőként. hogy az tönkretegye a becsületes üzletembereket. hogy kormánya tud. mi sem természetesebb. hogy a gyémántok kelendőek. Boehmer egyre inkább zavarba jött. Boehmer kitartott álláspontja mellett. mint ha a portugál uralkodót megsértenék. hogy birtokába jusson a másfél millióból neki járó résznek. hivatalos magatartásba merevedett. Beausire csak felmordult.Az inas távozása után Beausire és a portugál legalább olyan jelentőségteljes pillantást váltott egymással. és akiknek általában a diplomáciáról és ezen belül a portugál diplomatákról túlságosan is magasztos elképzeléseik voltak. hogy rendkívül fontos politikai okok miatt nem folytathatja a megkezdett tárgyalásokat. Boehmer megjegyezte. mint hogy nagyobb hasznot ígértek maguknak. hogy nem fogadja el az üzlet felmondását. elvörösödtek. úgy tett. hogy megvédje a személyében és társa személyében vérig sértett kereskedővilágot. hogy visszakozásának összes következményeit mérlegelte. Mindkettő alázatos és csüggedt képet vágott. szavahihetetlen ember rúgja fel a már megkötött üzletet.. ez csak azt bizonyítja.Százezerrel.Ráígértek? Az ékszerészek. és az első részlet fizetésére készen áll a pénz. . őfelsége a portugál királynő nem akar úgy jó üzletet kötni. 309 . Beausire érezte. Beausire úgy döntött. százötvenezerrel . Beausire továbbra is dom Manoel tekintetét leste. de immár lehetetlen megváltoztatni eredeti elképzeléseit. Manoel méltóságteljes.azt felelte. egyértelműen kijelentette. . De nem nyílt lehetősége az ékesszólásra. Elmagyarázta. hogy az üzletet megkötötték. akiknek nem volt erős oldaluk a politika. vagy minden valószínűség szerint tud az üzlet létrejöttéről. Beausire hellyel kínálta őket.mondta aztán az ékszerészeknek -. Dom Manoel felhívta a figyelmét. Boehmer belépett. Megtetézzük a másfél milliót ötvenezerrel. melyben egész vagyont sejtett. Ekkor Bossange vette át a szót. leültek.Uraim . mert azt hitték. A követ . hogy csak rossz kereskedő. mögötte Bossange.. mintha portugálul tanácskozna a nagykövetével. az olyan. hogy egymilliót is ráígér. mint néhány perccel korábban. a veséjükbe látnak. amire a követség éles szemű megfigyelői rögtön felfigyeltek. hogy jó helyre tapintott.folytatta Beausire.változatlanul Beausire tolmácsolása segítségével . Boehmer tagadóan rázta a fejét.

. és elküldte a komturt.Mit csinálsz itt. rémült alakra. . hogy a komtur tudja.Hát ez füstbe ment . Gyenge zsákmány. Bizonyosan megértik. távozzék . ne is fárassza magát azzal. . .mondta Beausire.mondta dom Manoel. hogy észre sem vették az előszobában a komturinas urat.Az ékszerészeket mintha fejbe vágták volna. Portugáliából vagy Spanyolországból jöttek.Oda a másfél millió . hogyan .Megegyeztünk .. uram . mielőtt az irodába jutottak volna.mondta Beausire. egy pillanatig zavartan álltak.Jól van. átvette a leveleket. . Olyan buzgón végezték ezt a tevékenységet. mint amikor kínos kihallgatás után az embert végre útjára engedik. amely után a komtur oly nagyon sóvárgott. .Itt a páncélszekrényben száznyolcezer frank van. bocsássanak meg. és rárivallt a szerencsétlen. . a szobainas parancsot kapott.Hogyan? 310 . ahogy az ajtóhoz hajolt.Persze itt a páncélszekrényben. a miénknél hatalmasabb akarat arra kényszerít bennünket. nem köthetünk üzletet.Osszuk el! . . . s megkönnyebbülve felálltak. te nyomorult? . s a két főnöknek már eddig is hasznos felvilágosításokkal szolgáltak a követség ügyeit illetően. dom Manoel és Beausire máris összedugta a fejét. Hagyták.Rámutatott a kasszára. melyeket rendesen Ducorneau intézett.felelte a komtur.mondta dom Manoel. Az ékszerészek meghallották a posta szót.Fejenként ötvennégyezer.Osszuk! De most. de amelyek Beausire vagy dom Manoel kezén mentek át. hogy egészen az udvarig kísérje ki őket. Az inas alig érhetett le a lépcsőn. és igyekeztek közömbösnek látszani. . nem mi mondjuk vissza..Csak a reggeli postát hoztam. Gratuláltak hát az ékszerészeknek.tódította Beausire. és nekiesett az ajtónak. . majd összedugták a fejüket.A százezer frankból fejenként nyolcezer-négyszáz jut. .mondta Beausire. A követség hivatalos levelei voltak.Aprópénz . titkár úr . Ám a derék szövetséges. megcsúszott. hadd menjenek. Beausire odaperdült.Majd elintézem a dolgot . nagyobb maguknál is.Nem. aki nagyobb nálunk. egy pillanatra sem hagy majd magunkra bennünket. . többnyire jelentéktelen ügyekben. Beausire és Manoel nem tudott mit válaszolni. aki azzal volt elfoglalva. olyan személy akadályoz meg bennünket az eladásban. hogy kihallgassa. hogy az üzlet füstbe ment. .mondták Beausire-nak -. . hogy a nyakéket itt az országban adjuk el. milyen kimenetele lesz az üzletnek. így hát ne haragudjanak ránk érte. amelyből őt ki akarták rekeszteni.mondta dom Manoel.Én tudom is. . hogy kísértésbe visz minket.

Az ő szemében maga nem követ . Beausire le is kurjantott az ablakból a komturnak. Beausire vigyorogva így szólt hozzá: .Nem.Esküszöm. hogy oda a Boehmer-féle üzlet. hogy Boehmer és Bossange magával vitte a pénzt. hogy nem! . hívja ide! . mit mondott a svájcinak. igaz? . hogy tudom. hova gondol! .Igen. .Hazudik..Én? .Igen.. mert mindenki azt hiszi. hogy hívja ide maga.Következésképpen a miénk a száznyolcezer frank. a bizalom ritka ékszer. igaz? . .kiáltott fel boldogan a komtur. .. .Fogadok. .Ez így van! . .Még van nyolcezer frank.Épp azt akartam mondani. . mintha valami titkot akarnánk elmondani neki.A komtur mindjárt visszajön.mondta Manoel.Lemegy érte? .Hívjuk ide a komturt. .Több! Több! . .Ki más? Elmondta neki. .Sejtem. hogy elcsevegjen a svájci őrrel. és szép összeget veszített volna.És követelni fogja a maga meg a társai részét. mindegy. . . 311 . aki éppen arra készülődött. . .Menjen. Dom Manoel azt mondta.Az egész ház itt fog nyüzsögni.Ugyan. A két főnököt abban a szobában találta..Úgy van. jó nagy marhaságot követett volna el.kiáltotta a komtur. Hiába. a többi az én dolgom. Ahogy meghallotta. Egyikőjük sem akarta egyedül hagyni a barátját a kasszával..mondta dom Manoel. mit akar csinálni . hogy hívják.Harmincháromezer-háromszázharminchárom frank fejenként .Úgy van. hogy követ létére ő igazán nem futkoshat az inasa után. .Na. . . .Szerencséjére. amely a páncélszekrényt rejtő szobába nyílik. mert ha beszélt volna.mondta Beausire.Csak mi hárman tudjuk a titkot.Az ördögbe is! . . felment.Hogyhogy? . Kikiabálok neki az ablakon.

Jöjjön.Vigyázzon . egyedül volt. tízlépésnyire tőle a páncélszekrény. kivegye belőle a száznyolcezer frankot. dóm Manoel. .mondta a komtur -. Azzal vádolták. de Beausire nem jött vissza. igaza is volt.csak tréfáltam! . .mondta dühösen dom Manoel. közben dom Manoel bezárta a komturt. vigyázzon. . Már ott is termett annak a szobának az ajtajánál. mivel egyedül nekem van kulcsom a kasszához. . . hogy kinyissa. nehogy Ducorneau meghallja! . amikor kiszabadította a komturt. kiugorjon az ablakon. és elemelte a pénzt. aki most várja valahol a pénzzel. hogy összeszűrte a levet Beausire-ral. hogy egy tanú vallomása támassza alá az elmondottakat.súgta Beausire fülébe.Rajta! . és illa berek.zárjuk be a szomszédos fülkébe.rimánkodott a szerencsétlen . bejött a másik ajtón.Kegyelem! Kegyelem . Dom Manoelnek különös gondolata támadt. hitetlenkedő. s ekkor iszonyút üvöltött. dühöngő népséggel találta magát szemben. .Küldje el Ducorneau-t! .kiáltott a szobainas a kezét dörzsölve. de egy gazember beszéde! .Még hogy elfogadom-e? . „Beausire nem bízott bennem .Elfogadja? .Ez már beszéd.Ha nem engednek el .Én meg megfojtalak! . gyorsan bement a követével szomszédos szobába.Meghiszem azt! Ez már beszéd! . . 312 . mint az őrült.. hogy utolsó csaló vagy. amíg Beausire elküldi Ducorneau-t.mondta Beausire.mondta Beausire dom Manoelnek. fogja meg ezt a csirkefogót. s benne semmi. és a szomszédos mosdófülke felé tuszkolta a szobainast. Dom Manoel úgy számított. Dom Manoel erős.folytatta Beausire . ügyes ember volt. és adjuk át a társainknak. A páncélszekrénynél termett. ahol a páncélszekrény állt. eltűnjön a zsákmánnyal. lakatot tett az ajtóra. egy óra kulcsával egy városkaput is ki tudott volna nyitni. semmi! Beausire-nak is volt kulcsa hozzá.Igaza van . aki vasmarokkal tartotta az áruló komturt -. a vígan dudorászó svájci őr kuckójához.mondta dörgő hangon Beausire. Beausire-nak sem kellett kétszer mondani. hogy legalább öt percbe telik. Eltelt egy perc.Mindig is tudtam. és visszaér a szobába. Beausire-nak öt perc előnye volt.” A kardjával leverte a lakatot. Dom Manoel vágtatott.könyörgött a komtur. aztán majd ítélkezünk fölötte. mindnyájukat feljelentem! . Amikor a portugál jajveszékeléséből az egész ház megtudta az esetet.Kegyelem! .gondolta -. egy jó tolvajnak mindössze két percre van szüksége. A páncélszekrény kitárva. Ez az ajtó lakatra volt zárva.

Aztán mindent átkutattak. akik az érdekesnek ígérkező jelenetre összecsődült hatalmas tömeg jelenlétében törték be a kaput. 313 . amikor látta. Csend támadt. milyen népséggel hozta össze a sors. Így ért véget az álportugál követség kalandja.Lehullottak az álarcok. bedobják az egyik pincébe. Ebben a pillanatban három ünnepélyes koppantás hallatszott a kapu felől: a szövetségesek rémülten meredtek egymásra. hogy a diplomata urak arra készülődnek. Aztán éles hang kiabált be portugálul: . s szétszóródtak a házban. Az igazi követ csak a rendőrség poroszlóinak segítségével tudott bejutni a házba. Majdnem elájult. . szétszaladtak kerteken.suttogták a gazfickók. és letartóztatták Ducorneau-t: a Châtelet-be vitték. kerítéseken át.A követ . hogy mivel dom Manoel túl hangosan ordibál. hogy dom Manoelt felakasszák a kocsiszínben.Portugália követe nevében kinyitni! . Majd rendetlen összevisszaságban mentették az irhájukat. ki merre látott. Ismét három kopogtatás.Fel akarják akasztani Souza urat! .De hiszen ez felségsértés! Vigyázzanak magukra! Azután úgy döntöttek. kiderültek a titkok: a becsületes Ducorneau végképp nem értette.kiabálta az irodavezető. .

s ha már tudják. hogy a százezer frank még mindig ott lapul a zsebében. hogy követik. nehéz dolga lett volna. de keresni fogják.gondolta Beausire. amilyen tisztességes úriember leszek magam is folytatta néma monológját. felfuvalkodottsága nőttön-nőtt. néhány perc múltán majdnem bizonyos volt benne. Ezek a gazemberek még azt is tudhatják.Oliva szép és szerény. egy kisváros közelében. távol a világ zajától. Mivel félt. Beausire. éspedig abban. megbizonyosodott. „Tökéletes úriember leszek . mire sikerült annyi levegőt összeszednie s a gégéjén lepréselnie.” (Csak! Szegény Beausire! Két halálos bűn!) „És ha kielégítem ezt a két szeszélyét. hogy Oliva kisasszonyt Beausire szenvedélyesen szereti. Leült hát egy zsák búzára a Viarmes utcában . Nicole jó lány. futásnak eredt.” (Szerencsétlen Beausire!) „Szívesen él majd vidéken. Több bandába fognak tehát tömörülni. még bántalmazzák is. 314 . és hogy egy telivér ló sem tehetett volna túl rajta. hogy született urak vagyunk. hogy őt is meggyanúsítják. a kétes Beausirenak. alighogy kilépett a tett színhelyéről. építhetnek erre a szenvedélyre. ahol könnyen elhiszik rólunk.ez az utca körbefutja a piacot -. máris úgy érzem. egészen a Saint-Honoré utcáig. . mint valami lankadt kovácsfújtató. s először is a tolvaj lakóhelyét derítik fel. ki tudja? Sőt. talán túszul ejtik. hogy a Viarmes utca lakói mind meghallották volna. A követségi urak nem fognak könnyű szívvel lemondani a prédájukról. s megkönnyebbülésében akkorát sóhajtott. Ha a Viarmes utcában nem is.fűzte tovább a gondolatot -. s úgy tett. egy szép majorban. összezavarta a nyomokat. hogy kimerült. hogy megfullad a légszomjtól. a mi kis birtokunkon. Valójában azonban Beausire uram csak ült és zihált. a Coquillière utcában érve pedig már rohant.” Megtörölte a homlokát.4 Álom és valóság Ha a követség svájci gárdistája Beausire után fut. hogy hízom. Abban a lakásban lakik Oliva. ha nem lettek volna éppen gabonaeladással vagy -méréssel elfoglalva. Még valamiben bizonyos volt. „Olivából tisztességes úriasszonyt csinálok. Itt van a bökkenő. ahogy azt dom Manoel parancsolta. hogy már nem kellett tartania tőle. nekem. csak két hibája van: lusta és gőgös. hogy senki sem követhette. És ismét nagyot sóhajtott. „Végre teljesült az álmom. mintha irtózatosan érdekelné ott szemben a Medici-oszlop. s erősen gondolkozni kezdett. gazdag vagyok!” .” S valóban: ha súlya nem is. tökéletes kis feleségem lesz. Lehet. Végre sikerült szabályosan lélegeznie. amennyiben a gabonapiacot környező utcákon összevissza rohangászott. Jó pár percbe telt.

annak semmi nyomát nem látta. és ki tudja. Nos. Újból kiverte a veríték. a kocsisnak odamutatott egy hatfrankos ezüstpénzt. s azt mondta: . a fehér lovak. Aztán beugrott egy fiákerbe. zavarta a dolog. az ő napsugara. A Pont-Neufön nem ritkák a nyomozók. Ezek nyomozók.Beausire úgy érezte. és megnézte. s a tömegen átvágva bement a Dauphine utcába. de most nem a futástól. mintha a szemben lévő fasorban egy pandúr zubbonya villant volna meg. Henrik szobra mögé. és erősen sántítani kezdett. A szerelem győzött. közöttük egy fekete ruhás rendbiztos a Châtelet börtönből. hogy bárki is hozzáérjen szerelme tárgyához. nem előzhették meg. milyen érdekességet bámultak. hogyan ismerje meg őket. megőrül. Ebben a korban még kocsival is oda lehetett jutni. Amitől félt. A híd feljárójánál észrevett két. Nyílsebesen nyargalt a Dauphine utcai ház felé. Aztán megkockáztatta. akik nagyban nyújtogatták a nyakukat a Dauphine utca felé. ellenségei. hogy az egyik kocsiablakon kidugja a fejét. melynek ablakaiba gyakran kikönyökölt a szép Oliva. Beausire a híd töltésére vitette magát. utcalányt vagy fehér lovat akarsz látni. 315 .A Pont-Neufhöz. És mit látott! A párizsi városi őrség gyalogosai csak úgy hemzsegtek a fasorban. nyilván a szófán pihen vagy valami ócska könyvet olvas. a papi palástok és az utcalányok mindig is a rendőrségi emberek célpontjai voltak. hogy mind időben. Sőt mi több: a kis szalon ablakában felbukkant egy másik katona. Már meg is pillantotta a házat. Az ablakok zárva voltak. ahogy e két halálos veszedelem mezsgyéjén egyensúlyoz. hogy megtegye: elment a ház előtt. hogy félrevezesse esetleges követőit. de népes találkahely volt. mind térben elkerülje a veszedelmet. Immár nem visszakozhatott: el kellett mennie a ház előtt. Különben határtalanul bízott sebes futásában. IV. esetleg valami nyalánkságot rágcsál. és tekintetével végigpásztázza a Dauphine utcát. Beausire-nak hirtelen úgy tetszett. Beausire-nak már voltak bizonyos tapasztalatai a rendőrség embereivel kapcsolatban: immár tíz esztendeje igyekezett megtanulni. Beausire-t csak bosszantotta. Beausire-nak volt annyi bátorsága. egymástól távol álló férfit. hanem az ijedségtől. meggörnyedt. röpültek. Sötétedett. A lovak nem futottak. hiszen még a közmondás is így szólt akkoriban: ha papot. elég közönséges. csak át kell menned a PontNeufön. bármily gyorsak legyenek is. Nem akarta.

Beausire. Olivának semmi haszna belőlem. inkább meg kellett volna mentenie. nem azt. 316 . erre a lovak még inkább nekilódultak. Megérdemelném. vagy nem. Beausire tehát félreugrott. Ám a gondviselés vagy az ördög úgy döntött. akik legalább annyira ismerik a tolvajok szokásait. de az éppen a Dauphine utcába igyekezett. Beausire hajtott végre. hogy Crosne ez alkalommal békén hagyja Nicole szerelmét. Beausire-nak épp csak annyi ideje maradt. mire ő el akarta csípni Beausire-t. s Párizsnak ez volt az egyetlen utcája... a boldogságé. Én tönkremegyek. hogy azt mondja: »Maga tökkelütött! Nem kellett volna annyira szeretnie.. Egy ilyen vaslogikájú ember részéről gyengécske okoskodás volt ez.. Szívesen követte volna a kocsit. melyet ő.. mert már vagy egy órája csak az ösztöne irányította.. Vagy tud az ember a rendőrség alkalmazottainak arcáról olvasni. s mivel Olivát százszor is a Luxembourg-kertben találta. hogy ez a népség kitapintja a zsebében a százezer frankját. ha az ember tud úgy. hogy a merész és szemfényvesztő fogásból. hogy Oliva ül bent a hintóban . akit. a bölcsességé. az nem áll le ilyen nyavalyás becsületbeli kérdésen vitatkozni. rendes körülmények között. Beausire rikkantott egyet. ijedt. Beausire egy szempillantás alatt megállapította.. tétova minden mozdulatuk. Beausire azt gondolta. ám akinek százezer frank van a zsebében. Így gondolkodott: „Elkapnak. A kocsis szidalmait és ostorát viszont nem tudta elkerülni. ezt kiabálva: „Itt vagyok! Itt vagyok! Én vagyok a bűnös!” Ám ahogy elképzelte. mint Beausire a poroszlók szokásait. mint Beausire. majdnem fellökött egy szép hintó.. nem kell kétszer nekirugaszkodnia. hogy szeretem. hogy zavart. minden bizonnyal a rend éber őrei közé vetette volna magát. szedjük a lábunkat.Ezek az emberek. ám ekkor a hintóban megpillantotta Olivát élénk beszélgetésben egy nagyon jóképű férfival. hogy Oliva többek között azért nem ülhet ebben a hintóban. Ezért olyan tanácstalanok. Megszerzik a százezer frankot.” E szónoklat végeztével Beausire megtapogatta a szíve fölött a bankjegyeket. csak a rendőrfőnök detektívjei húznak hasznot. látomás. Csak azt bizonyítom be neki. Meg aztán micsoda agyrém. minden aggálya eloszlott. hogy a többi európai számára utánozhatatlan párizsi fürgeséggel elkerülje a kocsirudat. hogy kitalálja: ezeknek az uraknak kicsúszott a halacska a hálójukból. ha éppen nincs százezer frank a zsebében. ahogy elképzelte.. egyenest a Luxembourg-kertben keresték volna Beausire-t. képtelenség! És ha mégis őt látta? Úgy is lehetett okoskodni. hogy egy csepp eszem sincs. hogy Crosne rendőrfőnököt nyilván valaki értesítette. még szerelmi bánata is nyomtalanul eltűnt. amely büszkén vágtatott a Dauphine utca felé.« Így van. helyezzük biztonságba a pénzünket. s futásnak eredt a Luxembourg-kert felé. mely mindennek az alapja: a szabadságé. főleg ha a nyakán vannak a követségbeli társak meg a párizsi rendőrség. ahová Beausire pillanatnyilag nem óhajtotta betenni a lábát. a lába magától odavitte.álomkép. alighogy befordult a Saint-Germain-des-Près utcába. de csak Olivát találta. A poroszlók ugyanis.. mert a poroszlók letartóztatták a Dauphine utcában.

lázas szédülését pedig fahéjas forralt borral orvosolta. mihelyt Oliva kisasszony visszanyeri a szabadságát..Szegény Beausire! Elcsigázva. amit Beausire a forralt bort kortyolgatva végiggondolt. Mindabból. Beausire azonban kitalálta. a pénz arra is jó lesz. hogy senki nem foszthatja meg a pénzétől. hogy a rendőrség itt nem találja meg. hogy ha Olivát. elmegy Svájcba. hogyan kerüli el a zaklatásukat: itt hagyja őket. káromkodásaiba azonban Merkurhoz intézett köszöneteket kevert. a pénzt elrejtette a szoba egyik kőlapja alá.. máskor meg úgy képzeli. s a városkapun kívül végül menedéket talált egy kis szobácskában. Az ember gyakorta abban a tévhitben él. holott nem látja őket. Végül arról is meg volt győződve. elszakíthatatlan társát. hogy nem tud valamit. Arról is meg volt győződve. a kőlapra rátette az ágy lábát. még ha letartóztatták is. átment ezen az immár kihalt városrészen. A követségbeli szövetségesekkel nehezebb lesz az elszámolás. semmi sem történt úgy. hogy Nicole semmilyen bűnt nem követett el. a kétségbeesés határán bevette magát a Fossés-Monsieur-lePrince utcába. Meg volt győződve róla. ahogy elképzelte: másként volt megírva a sors könyvében. 317 . hogy látja a dolgokat. szitkozódva lefeküdt. onnét eljutott a Luxembourg-kertbe. erkölcsös országba. és hogy manapság nem lehet senkit sem ok nélkül életfogytiglanra ítélni. holott nagyon is tudja. és verejtékezve. hogy kiszabadítsa ártatlan szerelmét. Meg volt győződve róla. ebbe a szabad. börtönbe dugnák. Betelepedett hát ebbe az odúba. amely ital a leginkább alkalmas a bőr izzadásának és a szív bizakodásának felélénkítésére. melynek szállásadónője különösen kedvelte őt.

de két órakor nem ment haza ebédelni. Valamivel alaposabb lelkiismeret-vizsgálat után azonban dacosan felvágta a fejét: . azt nem mondom. Már éppen ki akarta fizetni a kerti székét. Oliva összeborzadt: bizonyos emberek mindig félnek bizonyos dolgoktól.Ez aztán kapóra jön majd azoknak. .Egy tucat látogatóm! . búcsúzóul rámosolygott a parki kávéház tulajdonosára. . . sületlenségek miatt. aki magát várja.. bizony sok bánatot és csalódást megtakarít magának. hogy csak azért nincs egy egész regiment. . menjünk el mégis a Dauphine utcába? 318 . .Hát haza.mondta a férfi.Még hogy senki! Körülbelül egy tucat látogatója van.kiáltotta nevetve Oliva.Meg vagyok döbbenve. akit Beausire nem ismert meg.Nem is voltak? . A lány felkiáltott meglepetésében. mert annyian nem férnek be a Dauphine utcába. akinek állandó vendége volt. mivel csak egyszer pillantott rá. .Egyszóval nyilván ok nélkül akarják letartóztatni.Miért? .Miért nem egyenest egy regiment? . drágám. ha hagynám. . .mondta. Ugyanis csakugyan Oliva kisasszony ült abban a hintóban egy férfi mellett.Miért tartóztatnak le egy nőt? Szerelmi ügyek.Nincsenek szerelmi ügyeim.kérdezte a férfi. de ha még egyszer ránéz.Úgy bizony. s indult volna hazafelé. hogy le akarják tartóztatni. bizonyosan megismeri.5 Oliva kisasszony nem érti. hogy hazamenjen! .Becsületemre mondom. mert találkozott azzal a különös férfiúval. . melyet sok minden elkábított. Azt a tizenkét úriembert. s nem az agyát gyötri.Engem? . .Miért tartóztatnának le? . . . Hogyhogy? De hiszen senki sem vár. mit akarnak tőle Ha Beausire úr a kiváló szemének hisz.Hát még hogy megdöbbenne.Ó.Mert letartóztatnák.Hová megy? . . de tény. a Dauphine utcába.Énrám?.Nem csináltam semmit . . Crosne úr küldte oda. Oliva szokása szerint délelőtt kiment a Luxembourg-kertbe sétálni. hozzárohant és karon fogta.. Nos. akik éppen magára várnak . akivel az Opera-bál napján kötött barátságot. amikor Cagliostro előbukkant az egyik fasorból.

s minden perc drága. s hogy elterelje Oliva figyelmét. ami remélem.Megígérem . hogy foglalkozzék velem? Nézze mondta nagy merészen -.Talán elfelejtette. egyszer s mindenkorra meggyőzi magát. . . ott. Ha abban a pillanatban Beausire kiabálni kezd. hogy egy olyan férfi. . mert Crosne rendőrei még képesek idejönni.. Cagliostro azonban meglátta a szerencsétlent. ahol lakik.. megmentse. mondja meg.Akkor szánjuk rá magunkat egy meglehetősen vakmerő lépésre. valódi értéke szerint ítélheti meg jóindulatomat. Feltételezem. senki sem bukkan magára.Idejönnek? Tudják.Ne bolondozzon. és a Dauphine utcába vitette magát. hogy el ne fogják.De ha egyszer mindent tud a rendőrség. mint maga. hozzám nem fognak eljönni.Sajnálja csak. mint a magáé. s elrejtette őt a kintiek szeme elől: lehúzta az ablak görfüggönyét. dehogyis. A hintómmal elhaladunk az előtt a ház előtt. Nem Beausire-ral van bajuk? Könyörgő tekintettel nézett Cagliostróra. . még most is kételyei vannak? . vagy követi a kocsit. olyan kétségbeesetten vetette magát pártfogója karjába. a pár beszállt. ahol lesz.Igen. . .mondta ijedten a lány. Amint a lány megpillantotta a poroszlókat.Szegény fiú! . . nem is természetes. és a javát akarom. Ő azonban megelégedett annyival. én csak tudom! De hadd folytassam! Érdekel a személye.Dehogyis. Á.Ha tud valamit. . 319 .. Oliva mindent megtett volna. ahol aztán Beausire észrevette őket. miben egyeztünk meg? Én nem vagyok a szeretője. kedvesem .mondta a férfi. mint macska az egérrel .. a megszállt házat. a többi pedig nem a maga dolga.Talán vele. hogy megszorította a fiatal nő kezét. hogyha üldözik. Magához megyünk?.felelte a férfi. de ne utánozza: ne sétáljon be maga is a csapdába! .mondta. akkor úgyis meg fognak találni. butaságot mondana. az őrszem köré gyülekező kíváncsi tömegre mutatott. Eközben a hintó odagördült. . . hogy itt vagyok? .ismételgette egyre a szerencsétlen lány. s amikor majd elég messziről. ..Miért pártfogol maga engem? Mi érdeke fűződik hozzá. ha hiába várják odahaza. hogy az ő lelkiismerete nem olyan tiszta. megpillantja a rendőrségi urakat. . de elég közelről. széplány. zavartan álldogált.Oliva sápadtan.Ó! . Siessünk az Enfer utcába. ..Nem nehéz kitalálni.Magához?. . és nem is akarok az lenni. Ott várja a hintóm. ha meg szabad.Mentsen meg! Mentsen meg! . hogy e kőszívű ember kivételével bárki más szívét meglágyította volna. .Úgy játszik velem. hogy meggyőződjék a szándékaikról. mert ha ide eljönnek is magáért.Ne fejezze be. vele szökjék.

. az a valaki éppen abban a Saint-Claude utcai házban fogja észrevenni. mi van Beausire-ral! . az én embereim csak azt adják el. gyalog ment el a Saint-Claude utcába.Jó. bár itt is az lehet. és ellágyultan nézte őket. csak tessék. . A Neuve-Saint-Gilles utcába vitte hát a férfi.Ha jobb szereti a városi női börtönt. Bele fogok halni. abba a házba. kényelmesnek találta.Első dolgom lesz . menjünk .Boldog. jelentkezem.felelte rémülten a lány -. magára bízom magam. 320 . Kezet csókolt. ha itthon vagyok. . néhányat kiválasztott közülük. elábrándozott: „Megszentségteleníteném a helyet. Olivát mintha valamelyest megvigasztalta volna ez az ígéret. drága gyermekem. és abban a házban senki sem fogja meglátni. . később majd boldogabb lesz.Vagy feladnának .Azt szeretném. Ha viszont arra lesz szüksége.tette hozzá a lány. . Bizonytalan. . és kiment. Rajta. mindenekelőtt tudassa velem. .Jaj.Akkor hát börtönbe dug? . s én. csak csöngessen.” A gróf bő köpenybe bújt. amit jónak lát. ahol Philippe de Taverneyt is fogadta. . az embereim előbb-utóbb meglátnák.Remélem. .Nem akarom. csüggedt tekintettel nézett ki az ablakon. Itt nem érezné jól magát. és szórakoztató könyvekre bukkant a könyvespolcon.kiáltott utána Oliva. tegyen velem. .mondta Cagliostro. Oltsuk el a valaha nagy lánggal lobogó fáklya utolsó szikráját is. azonnal jövök. ha semmiben sem szenvedne hiányt. Egyébként új lakásának nappali szobája tetszett is neki. kulcsokat vett elő az íróasztalából. de rab? Még sétálni sem mehetek! Olyan szomorú itt. De nem szabad. és zaklatni kezdenék.Attól ugyan ne féljen.. egy második emeleti apró lakosztályban. szerzek magának valami más lakást.Boldog? Hogyan? . hozzuk meg még ezt az áldozatot. kedves gyermekem . különben is.Igaza van . ha abba a Saint-Claude utcai házba szállásolnám el. Aztán ahogy lefelé ballagott a lépcsőn. Kert sincs. hogy egyvalaki észrevegye.kérdezte a lány nehéz szívvel. . ha meg elmennék. hogy valaki is meglássa.felelte a gróf. Egyedül. A cselédektől és mindenféle tekintettől távol helyezte el. . hogy éhen haljon. de hogy minden elképzelhető kényelme és nyugalma meglegyen. mihelyt hazaérek.Ha látni akar.mondta a pártfogója. amit én veszek meg tőlük. s rázárta az ajtót a lányra.

börtönét lelte ebben a homályos mélyedésben. már beesteledett. elhagyott. hogy a kapu nem enged. egy kis magot. Semmi nem mozdult a környéken. A többit az esővíz. és a kocsibejáró súlyos kapuján megnyikordult a keresztpánt. ám bármilyen óvatosan gyújtotta is meg benne a gyertyát. a fű felkapaszkodott a romokra. Csakhogy az idő megtette a magáét. a lába nyoma belerajzolódott az udvar köveit is belepő makacs. Háromnegyed kilenc volt. melyeket tíz esztendeje ebbe a vaskórházba szállított a szél. s a szárazföldi korallok egymás hegyébe-hátába emelvén boltíveiket. Csak odabent gyújtotta meg a lámpást. majd vállal veselkedett neki. hogy ott repcsénretek vagy mályva váljék belőle. A zárda aprócska udvarán egy kutya ugatott. kőanyaguk összetört. melyet magával hozott. a szomszéd házba hazaérkezett a gazda. s lassan-lassan visszatérhetett a múltjába. ahogy becsukták. csak egy ló dobogása visszhangzott a Saint-Louis utcában. s egy második kulcs segítségével belépett egy hatalmas előtérbe. üres volt. s előbb csak meglazultak. s egy szép napon. szikleveleik élettől duzzadó húsával teljesen beborították a kapu fáját. mert a szél az évek során mindenfélét odahordott: egy száraz szalmaszálat. mindez ott recsegettropogott s őrlődött porrá a kulcs nyomása alatt. senki sem látta e magas falak között sem. Ahogy belépett. Fű nőtt a kövek között. A halál lélegzete viharosan tiltakozott az élet ellen. s hogy bedughassa a kulcslyukba. amikor bejött. a sötétség megölte a fényt. Amikor a kulcs elvégezte a zárban a mozdulatait. ahogy visszatért a régi házába. A fa bedagadt az illesztéseknél. A gróf jókora kulcsot halászott elő a malaclopója alól. s csikorogtak az ócska sarokvasak. mely dél felé száguldott. a rozsda szétrágta a sarokvasakat. szeme elé tárult a kihalt. már csak ki kellett volna nyitni a kaput. olyasmi. s csak elvétve sietett végig egy-egy járókelő a körúton. A tizenkét lépcsőfokos feljáratból mindössze három fok volt ép. sűrű gyomszőnyegbe.6 A lakatlan ház Amikor Cagliostro megállt a Saint-Claude utcai ház kapujánál. Elálldogálhatott egy kicsit. egy csomó törmeléket kellett kipiszkálnia. s langyos szél görgött be a Saint-Claude utcába. A múltja kihalt. a háza romos. Amikor kinyitotta a kaput. legyeket. aztán könyökkel. s a nyirkos kipárolgástól kizöldült a kapu lábazata is. íme. 321 . Cagliostro érezte. a szomszéd épületről lepattant kőszilánkot. Cagliostro felment a lába alatt meg-megremegő tornácra. majd leomlottak. pontosabban vonított. valahol becsuktak egy ablakot. ököllel. minden hézagot gyantaszerű anyag bélelt ki. s ledöntötte az összes akadályt: rosszkedvű recsegéssel engedett egyik a másik után. temetőmohos udvar. s holttestük lassan eltorlaszolta annak vájatait. a mindent elárasztó falgyom és vadmák széttördelte. amikor a Szent Pál templomban mélabúsan háromnegyedet ütött az óra. a ház baljós lehelete az első pillanatban elfújta. mint a fecskefészkek anyaga. Senki sem látta.

A gróf folytatta útját. meg-megcsillant benne egy-egy arany. hosszasan belélegezte az illatát. a nagy tűzben megolvadt fémperemeket és más bútordíszeket. a falaknak csupán hét-nyolc fogazata maradt épen. hideg szoba még most is őrizte ezeket az illatokat. melyeket a tűz csak végignyalogatott emésztő. A nyitva hagyott kandallóban hatalmas hamuhalom. és vad szenvedéllyel. a selyembrokát függönyöket és szőnyegeket. és beillatosította Párizsnak azokat a negyedeit. hogy kiderítse a zaj okát: egy nagy siklót pillantott meg. ahol egykor a lépcső indult felfelé. mert a szalon túlsó végéből. amely Balsamo fegyverterméből Lorenza Feliciani illatos menedékéhez vezetett. aztán eltűnt egy résben. a nagyvásárcsarnok negyedbeli boltossegéd meg a SaintHonoré negyedbeli varrólányka megrészegedett ezektől az erős illatparányoktól. a szobor mellett volt az a rugó. ez a titokzatos. amelyet megnyomva kinyílt az egykori összekötő ajtó. Ez a zaj. Cagliostro lehajolt.és ezüstdarabka. ez a zaj a ház gazdájának minden érzékszervében az életet. Így ballagott. A hüllő nyugodtan Cagliostróra függesztette sötét szemét. egy csipetnyi hamut a tenyerébe vett. felderíthetetlen kapocs az ismert és a titkos ház között. hogy az egy másik lényé. hogy elkísérje őt a titokzatos lakosztályba. A rugó könnyedén működésbe lépett. s a gondolat szabadon száguldozhatott végig a tekintettel együtt e halál járta termeken. bár körülötte recsegett-ropogott a korhadt faburkolat. A kopár. amely a farkával minden lépcsőfokra rácsapva lassan ereszkedett lefelé. melyek fölött átvonult a nagy tűz füstje. Csupasz volt minden fal. úgyhogy a járókelők két napig felemelt orral jártak. Ez a zaj egykor egy drága lény jelenlétét jelezte. és folytatta útját. az áloé. a gyöngyház berakásos szekrényeket. a rózsafa kosárkát. fehér. valami zaj hallatszott. így ért oda a kandalló fedőlapjához. pontosabban egy árnyék kísérte: amikor hirtelen egy mozgó árnyképet pillantott meg a falon. A grófnak hirtelen égnek meredt a haja. melyeknek átható illata kiszökött a kéményeken. Aztán ismét megpillantotta a szomszéd udvar szomorú képét. Minden bizonnyal a magány szelleme volt. a reményt. Balsamo mindet elégette. ismét meghallotta azt a különös zajt. hogy belélegezzék a mi párizsi levegőnkbe keveredő különös illatokat. melynek csillámos hamuja olyan volt mint a márványpor. melyeket Libanon lejtőiről és Szíria síkságairól sodor tova a szellő. Ez a finom. 322 . így álmodozott. Cagliostro összevont szemöldökkel indult a Harpokratész-szobor felé. aki azért támadt föl. Az ebédlőben a megpenészedett tálalóasztalok majdnem teljesen elvesztették eredeti alakjukat. Félelmetes és gyönyörű látvány! Althotas szobája eltűnt. a boldogságot ébresztette fel. mert azt hitte a saját árnyékáról. üres minden szoba.és szantálfa dobozokat. Ám alig lépett a gróf a titkos lépcsőre. amely most semmit sem jelentett. a sèvres-i porcelánképekkel díszített gyönyörű ágyat. Előrenyújtotta a lámpást. onnan. illatos hamutömeg Lorenza bútoraitól származott. Minden belső ajtó tárva-nyitva volt.Cagliostro ismét meggyújtotta a lámpását. a vasrácsot s a magasra futó repedéseket a falon. a csembalót. összerezzent. amikor a felső emeletét elemésztette. mindent felidézett a múltból. melyeket a tűzvész okozott ezen a belső házon. mindent befeketítő nyelvével. Felfelé menet egy emlék.

a Sátán csak nyerhet. És máris uralkodott magán. a kocsiszíneket és istállókat.Isten veled. az a cél pedig az én ügyemet szolgálja. a tornácokat. a munkálatokra egy hetet adok. megpillantott egy kis nyíl alakú ezüstcsatot. az ajkához emelte. . ám ekkor megakadt a szeme valamin. Ám legyen! Csakhogy egy bizonyos cél érdekében szentségtelenítik meg a házat. melyet azért küldtek hozzám. fényt vittem a falak közé. a faágak közé. a porba. Ha Isten veszít is rajta. egy másik nő teszi a lábát a lépcsőfokra. s mivel bizonyos volt benne. hogy milyen cél érdekében! Egy másik nő megy át majd ezen az udvaron. vajon odalátni-e a kis grófné ablakára. nyilván. ami ott csillogott a pusztulás. s úgy vélte.Most pedig . . amivel az emberi gyengeségnek tartozott.mondta . ezt a házat meg fogják szentségteleníteni. Leszállt filozófiája magaslatáról.mondta az érzéketlen tárgynak. a ház csak kétemeletes legyen. Olasz csat volt. a palota búvóhely marad. Mit is beszélek? Máris meg van szentségtelenítve! Kinyitottam az ajtókat. . Elszáll a titok. talán még énekelni is fog ez alatt a boltív alatt. az istentagadó. kinyitotta az ablakot. és annyi szívet véresre sebzett. a nyomorúság közepette. hogy maga az ég is tartson tőle. mely talán örökre elveszett. . A filozófus. hogy megmártózzék a szívbéli érzelmeknek nevezett kevéske gyengéd emberségben. félig a portakaró alatt. s a rácson át a szomszédos zárda udvarára hajította az apró kis fémdarabot. rövid számadásra hívta az eget. És már tudta is. 323 .Isten veled! . Ezentúl egyedül a földi dolgokra lesz gondom. Így büntette magát. engedte. aki azt akarta. Legyen hát teljesen megszentségtelenítve. Lehajolt. Kereste a harcot. milyen utasításokat fog adni Lenoirnak. Cagliostro. egy cél érdekében. a szemfényvesztő.Ebben a házban minden az összeroppant nagyság.lássuk.Leromboltatom az egész titkos rejtekhelyet. letudta azt. Rendbe hozni az udvart. Miután előszólította a magány édes szellemeit.mondta. belekotortam a halál hamujába. ki tudja. de már nem lesz szentély. a mindenen fölényesen kacagó férfi. s a parkett barázdájában. . amely mintha az imént hullott volna ki egy asszony hajából. amilyennel a korabeli nők szívesen tűzték fel rizsportól elnehezült bodor hajfürtjeiket. ahol még ott reszket Lorenza utolsó sóhaja.suttogta. ő. hogy senki sem láthatja. az emberiséget mélyen megvető férfi. aki annyi bánatot magába fojtott. te emlék. ahonnét a Saint-Claude utca egész szemben levő házsorát látni lehetett a kocsibejárat fölött. a kihunyt csillogás. amiért szóhoz engedte jutni a szívét. Igen. hogy kisebb legyek ezáltal.Lorenza! . az volt az éltető eleme. mindegy. ő. Cagliostro átitatódott álmai levegőjével. . hiszen ezek az érzelmek kívül esnek az okoskodás birodalmán. a tudós. hogy ellágyuljon a szívem. Letette a lámpást a lépcsőre. felvette a csatot.Leromboltatom a lépcsőházat . hadd gyűljön könny a szemébe. hová. az építésznek. láttam a sírbolt belsejét. Odament az egyik második emeleti ablakhoz. Miután forrón megcsókolta a szent ereklyét. az elveszett boldogság levegőjét árasztotta. lerombolni a belső szárnyat. Démon lakozott ebben a férfiban. a próféta.

hogy az udvarban egy abroncson egy nagy patkány lóg az egyik lábánál felakasztva. Aztán egy daru felemelte a kőlapot. azt látta.Íme. s félholtan.Remek. Már másnap ötven munkás nyüzsgött a palotában. vagy megfulladt. nem tudni. és este. és lement a lépcsőn.Szemben. amikor a járókelő hazatértében végrehajtotta szokásos ellenőrző szemléjét. fűrész és csákány zaja visszhangzott mindenütt.A két nő óhatatlanul meglátja egymást . A házat. 324 . egy hét alatt felújították. ráesett ugyanis egy kőlap. az udvar egyik sarkában füst szállt fel az összehordott nagy fűhalomból. hogy a palota e néma lakóját befalazták a lyukába. A járókelő ezt a gyászbeszédet mondta el a tiszteletére: . és elküldte a megrendelőlevelet az építésznek. Fogta a lámpását. Szégyenében lehelte ki páráját. Az történt. kőművesek csúfolódnak őszülő bajuszán. amint Cagliostro megparancsolta. megpillantotta a Jeanne de la Motte által bérelt lakást. Egy órával később hazaért. úgy hatvanlábnyira. . tisztes pocakján. ez lett tízesztendei boldogság vége! Sic transit gloria mundi. és feláldozták az ifjú auvergne-i malterkeverő munkások szórakozásának oltárán. .mondta Cagliostro. kalapács. és segédmunkások. a farkánál fogva őt is elkapták.

hogy azt tapasztalom. 325 . Előreküldött egy kosarat. . Rohan bíboros este meg is érkezett.7 Jeanne. . gyengéd hangnemben kezdett vele társalogni. nekem tökéletesen mindegy. nem alkudozik. hogy mondhat ilyet? . s az arca olyan volt. .Sose mentegetőzzék. Jeanne összeráncolta a homlokát. lebiggyesztette finom vonalú ajkát. grófné.Mert én nem szeretem magát. Olyan ügyes kereskedők. amit a bíboros küldött. időpocsékolás lenne! És ne is sajnálkozzék. tele tokaji borral és más finom csemegékkel.Hogy én szeretem-e magát vagy sem? . mintha le volna sújtva. Jeanne ezt az árnyalatot is észrevette. Boehmer adta el. . hogy valóban le van sújtva az ember. mintha valamelyik operacsillaghoz készülne vacsorára. és beszámolt róla.Valami igen elszomorít.És miért mindegy? . bár ez nem mindig jelenti azt. Rohan vette meg! És egyetlen szóval sem említette a bizalmasának. úgy döntött. . hol vacsorázik ma este. La Motte-né a következő miatt kérte a bíborostól a találkozót. Ez az ember követte a bíborost. hogy kizárólag azt szolgáltatja fel.Nos.Micsoda. hogy Őeminenciája két nap leforgása alatt kétszer járt Boehmer és Bossange uraknál.. az én bánatomnak az az oka. mint Boehmerék. Az asszony felfigyelt az Őeminenciája által rendelkezésére bocsátott öt lakáj közül az egyikre. mint már annyi mást. egyszersmind értelmes.Ó. Amikor egyedül maradtak. Hívatta őt. barna szemű fiúra. de soha nem is szeretett engem. .” .A kis grófné küldte . állhatatos természetre vallott. a pártfogó Rohan bíboros két nappal a Boehmernél tett látogatása után a következő levélkét kapta: „Őeminenciája Rohan bíboros úr valószínűleg már kitalálta. nem hagyják kicsúszni a kezük közül a vevőt. mint Rohan. grófné? .Ott leszek. Jeanne csak ezt akarta tudni.mondta. a szeretőjének! Súlyos tünet. nagyuram . amit csak akart a fiú engedelmes természetéről és éles eszéről.kérdezte Rohan. Egy olyan férfi.. megszagolva a levélkét. s negyed óra múltán mindent megtudott. A nyakéket tehát eladták. nagyuram. egy fekete hajú.Az.mondta. és megírta a bíborosnak a levélkét. nagyuram nemcsak most nem szeret. akinek arca és arcszíne vérmes. .

Ugyan.Grófné! . de az érdek mégiscsak nagy úr.Jó.Mi a tény? . .Hogy én sem szerettem soha jobban magát.És mi az igazság? .Mikor? Letagadná.Nem volt velem bizalmas. Ne tulajdonítsa hát nekem a saját érzéseit! .Miről. . legfeljebb azt állíthatja. a királyné vágyának a kielégítése pedig az.Az érdek. de nem vettem észre az oroszlánkarmokat. grófné! . mint a szerelem. Ó. hogy miután ügyesen kiszedett belőlem részleteket.Csapjon. maga pedig fogta magát. hogy maga nem szeret! .Azt mondhatnám. Miben szolgálhatom én a maga érdekeit és maga az enyémeket? . de úgy.suttogta tétován. hogy piha. . tegyük fel. ha szabad kérdeznem? . de legalább másokkal ne utáltasd meg!” Könnyű mondani. a hölgy vágyakozása a királyné vágyakozása. Egyszerűen csak megmondom a rejtély megoldását: a részletek azok az események. Ha nem tévedek. nagyuram.. . kielégítettem ezt a vágyat! Grófné. . .. amelyek Versailles-ban történtek.kiáltott fel a herceg. amit az egyszeri paraszt mondott a fiának az akasztásról: „Ha te rühelled is. Jeanne átható pillantással nézte.Nem jellemző ránk a gyengéd udvariasság. sápadtan a bíboros. tehát lebecsült. annyira csak becsüljük egymást. .Mégpedig? . . grófné? . hogy nekem nem is szólt róla.Ó. . hogy megmondjuk az igazat? . és majdnem őszintén csengett a hangja. megtudtam bizonyos hölgy vágyódását bizonyos tárgy iránt.Én magát mindig nagyon kedveltem. .Bizonyos magas rangú hölgy vágyódásáról bizonyos tárgy iránt.Az érdek? Piha! . . hogy az érdek köt össze bennünket.Ez nem valami kedves magától.Először is nagy kedvem lenne patáliát csapni.Az. őszintén szólva maga egy talány. egy szfinx. mint ahogy maga szeretett engem.. . és kielégítette ezt a vágyódást. melyeket amúgy is szíves örömest elmondtam volna magának.Kiszedtem a részleteket.Ugyan. grófné. jó. nem mutatok én magának semmit az égadta világon. . hogy minket legalább olyan erős szál fűz össze.Én? És mikor nem voltam bizalmas. 326 . annak idején csak a női fejet és nyakat láttam magában. mivelhogy semmire sem kíváncsi többé. nagyuram. hogy tegnap méltóságod megvette Boehmer és Bossange-tól a híres nyakéket. most azokat is kimutatja. viszont állapítsuk meg a tényt.

és szerintem maga bőven felér Mazarin bíborossal. hercegem. . maga bűbájos. Minden erre ösztönöz: a születésem. nagyuram..Maga a kedvesem lett. Butának és gonosznak hitt? .Ó.Ugyan már. amellyel a francia nép viseltetik irányomban.Egy dolgot kivéve. bár nem szeret.és belügyekben való jártasságom.. Ó. . én most nem bókolok. . De maga több. herceg.Egy szót se többet. tudom anélkül is. kezét a kezében hagyta. még egy nőnek se.Bocsásson meg. grófné? . ugyebár. . . Erről van szó. magával elfecsérelt idő gondolkodni. kellemes utam volt. . szellemes asszonyt. A bíboros hallgatott. hogy reménykedjem! .Ugyan már . Tudja..vágott vissza Jeanne hidegvérrel.mondta Jeanne. s ezt a kínos dolgot egy férfi soha nem bocsátja meg annak a nőnek. Úgy képzeltem.Ő is nagyon szép férfi volt . erről van szó. .mondta aztán -. kivel állok szemben. Jeanne gyorsan megfogta a kezét. Az imént maga mondta . . a külföldi királyi udvarok irántam való jóindulata és az a nagy rokonszenv.Láttam az Opera-bálon. talán nem kötött tegnap üzletet az École rakparti ékszerészekkel? Egy Rohan nem hazudik. Bizonyos. rögtön meg is mondom. . hogy a magáéról is gondoskodom.Grófné. miben tévedett velem kapcsolatban.Grófné. és csupa élvezet magával üzleti ügyekről tárgyalni. hogy ezt a célt egyáltalán nem ellenszenves vagy undorító körülmények és emberek között kellett követnem.. De azt is higgye el.Eszerint valami célja volt? . a kül.És kiváló miniszterelnök . csak szép nőt. hogy én beszéljek! Tálán meggyőzöm magát.Meg is ismételhetem . azt akarta mondani? 327 ..Végül is..mondta nevetve Rohan. miniszterelnök akarok lenni. bájos szeretőt találok magában. . Isten óvjon tőle.S mi volt az a cél. hogy ha nekem sikerül megcsinálnom a szerencsémet. hússzor is inkább az beszélni.folytatta Rohan herceg. . Szóval jól gondolta.Nyilván.. . Maga az én szerencsém kovácsa akar lenni. a barátnőm. grófné. Igen. hogy valakihez tiszteletteljes vonzalom fűz? .Nem tévedett. aki okozza.mondta La Motte-né. vagy tévedtem? . Maga a barátai helyett is gondolkodik és beszél. . Jeanne közelebb húzódott a bíboroshoz.Egy ellenszenvet. miért néz rám ilyen rémülten. most engedje. most már világosan látom ugyanis. .Egyszóval minden .Ezt a vonzalmat soha nem fogják viszonozni. első dolgom lesz. egy nő nem mindig királyné.Nem. . És mivel kezdett elpirulni.El kell magyaráznom? .

. azt előbbutóbb a királynak is szeretnie kell.De nekem már nincs mondanivalóm.Akkor el vagyok veszve! Nincs olyan nyakék a világon. hogy félúton meg szabad állnunk.De én már nem vagyok éhes.Köszönöm. grófné? . azt a király is utálja. ha megint tévedtem magával kapcsolatban. . herceg.Igaza van.Biztos vagyok benne.. grófné! .Legalább látni fogja a királyné. A bíboros megfogta Jeanne kezét. amely megváltoztatná az érzelmeit. . nagyuram. ahogy Jeanne pár nappal azelőtt annyira szerette volna. most pedig üljünk asztalhoz. amit a királyné gyűlöl. . . .Ezt nevezi maga szövetségnek? Elküld? . Amit a királyné szeret. és olyan tisztelettel csókolta meg. . .Ó.És mik a maga vágyálmai. grófné? 328 . esküszöm. legyünk tökéletesen hűek önmagunkhoz.Igen. grófné? .. . . a királyné nem szereti magát.mondta Jeanne -. hogy ha ő nem szereti is magát. grófné. hogy nem vette észre a grófné alattomos.Majd akkor mondom meg.Akkor beszélgessünk.Hogy valóban egymáséi lehessünk . Jeanne kihúzta a kezét a férfi szorításából.Azt. Ó.Ó.Legyünk őszinték! Nem hiszem. megállapodtunk. .Mi a baj. a királynéét. maga szereti őt. grófné.Már megvettem a nyakéket. és ez az ellenszenv az igazi akadály. az előszobáig kísérte a herceget. hogy üljünk asztalhoz. ez volt az utolsó tévedésem! Ismét megfogta Jeanne kezét. ha módjában lesz megvalósítani őket. nagyuram. . .Mondtam. nagyuram. . bocsássa meg.Ugye. De azok az idők elmúltak.Ez már beszéd! Várom magát azon a napon.Nos. és úgy szorította meg.És engem gyűlöl? . Szóval maga szerint van rá remény. . herceg. . Jeanne felállt. .. ördögi mosolyát.Ebben talán téved.És a folytatás. . . hogy nevükön nevezzük a dolgokat? .Akkor menjen el. hogy egy szép nap miniszterelnök legyek? .

amint Dianát várja. . Várjon rám. 329 . . s szórakozottan bámulta a szép márvány Endümiónt. .Bízza rám.Rögtön utána.Akkor hát a kezébe tettem le a sorsom. .Holnap..Egyszerű. lefeküdt.Semmit. kis pártfogóm. .Hová megy? .A szabadság többet ér .Versailles-ba.suttogta.Mit kell tennem? . .Mikor? .És én mikor kapok választ? . . Azzal visszament a hálószobájába.

Ki mondta? . a királyné közelébe sündörgött. Az ajtónálló igazán ügyesen. aki minden alkalmat kihasznál. elérkezett a pillanat. felség . asszonyom.mondta. nem mint a Boulainvilliers asszony által felkarolt szegény koldus. hercegi rangú. s két ilyen jelentős támaszra talált. amelyet a szerencse a feje fölé függesztett. Nem volt audienciára jogosító levele. hamarosan kedvezőbb kamattal fizetheti majd vissza. A királyi pár óhajait leső udvari talpnyalók már észrevették. s elment. . hogy egy értelmes ajtónálló. . ott termett Versailles-ban. barátom.8 Jeanne.Itt van La Motte Valois asszony? . . köszönöm. s ezekben a cselszövésektől és viharoktól dúlt időkben a Mária Antónia irányította király révén ő fogja kormányozni az államot. hogy aztán tele szájjal habzsolhassa az ízletes szőlőfürtöt. évi százezer frank jövedelemmel rendelkező gazdag nő fog eljárni. hanem mint a Valois-k leszármazottja. de olyan erősen hitt a szerencséjében. Ez elég is volt hozzá. Amikor a teremőr beszámolt Jeanne-nak a fejleményekről. hogy előbbre léphessen. úgy érezte. La Motte-né kimeríthetetlenül gazdag képzeletében a következő egyszerű távlatok szerepeltek: az udvarba már nem mint kérvények írója. hogy nem is kételkedett. ilyen kaland részesévé lett. a grófné rögtön a pénztárcájához kapott.Jól hallottam? . Amikor. abbahagyta a beszélgetést.Uram! Mit tehetnénk La Motte Valois grófnéért? Nincs audiencia-levele.Fogadom La Motte Valois asszonyt . hogy kimozdíthatja a világot a sarkaiból. A királyné hátrafordult. 330 . gyűjtse össze az adósságait .A fürdőházba vezessék . hogy akarata előtt az udvari etikett is meghajol. olyan erős. igen. de a férfi egy mosollyal megállította: . a pártfogolt Amikor Jeanne ennek a titoknak a birtokába jutott. . hogy Mária Antónia milyen szívesen tartózkodik a szép grófné társaságában.Ez a teremőr. Jeanne visszatette a pénzt a zsebébe. A királyné halkan beszélgetett Lamballe hercegnővel. Kétheti határidőt szabott magának. mihelyt Jeanne megérkezett. s ott mintegy véletlenül a következőket mondta a szolgálatos nemesúrnak: . pairi méltóságot viselő férje lesz. Az ajtónálló szerényen meghajolt.mondta -. a királyné kegyencnőjének fogják hívni. a megfelelő pillanatban ejtette el ezt a mondatot. .Azt hiszem.kérdezte.Igaza van. grófné.felelte a nemesúr.Kérem. de ahogy Jeanne neve megütötte a fülét. aki éppen hazafelé tartott a kápolnából. .mondta a királyné.

ahol már várták a komornái.Miért jött? .. asszonyom.Ugyanezt megteszem egy bíborosnak is. elküldte a komornáit.Azt hiszem. de nem. bárhonnét jönnek is. de nem az ő kedvéért. grófné.„Miért ne pártfogolnék egy ajtónállót. aki nekem is pártomat fogta? . talán éppen mert túlságosan kitüntette a grófnét a nem remélt fogadással.. A bíboros úr szokása szerint a királyné jóságáról.És nem kérte.... . .. melynek én vagyok a kezdeményezője.mondta a királyné -. még nem volt alkalmam a királlyal beszélni. felséged eddig is túl jó volt hozzám.gondolta..Nos.gondolta Rohan bíboros barátnője -. .Azt hittem.Nem tudom. amikor már a fürdőben ült.Ó. .. Én is hozzájárulok a. hogy ezek a nők mind ott szorgoskodnak a királyné körül. nekem. . amiről az elébb szóltam felségednek. „A királyné nyilván azt hiszi . nagyon helyes. magának? . A királyné. . nem kezdte el a mondókáját. asszonyom. 331 . A királyné összevonta a szemöldökét.Asszonyom . hogy pártfogoljam a pártfogoltjait? .Félreért felséged. A grófné.Sajnos..mondta. . milyen kedvesen s lekötelezően viselkedik velem Rohan bíboros. . Vagy sikerül jobb kedvre derítenem. ezt én is mondtam neki. És a királyné bevezette Jeanne-t a fürdőtermébe.Akkor hát nekem. . kegyeinek kimeríthetetlen forrásáról beszélt. Az imént bátorkodtam azt mondani. Beszéljen. amikor látta. felség. említettem felségednek. őeminenciája tegnapelőtt meglátogatott. hogy megint koldulni jöttem. .Egy jótékonysági akció miatt jött. maga jótékonysági akciójához. kedvetlen. . . . asszonyom. Talán sürgős... és én nem is várok ennél többet. . hogy nem kérni jöttem. hogy most már nagyon pénzszűkében vagyok.Nocsak! Mondtam. aki rögtön érzékelte a gondolatváltásokat.Asszonyom .mondta Jeanne -. grófné. .Ó! . mondja csak! . és éppen innét ered a zavarom oka.Megteszem.” . hogy.Mindegy.Igen.Legelőször is ezt kérte. Mária Antónia komoly volt.Nagyon helyes. .. hanem azoknak a szerencsétleneknek a kedvéért. . vagy szedhetem a sátorfámat... .kérdezte a királyné. Azt viszont mondja meg őeminenciájának... nagyon nagy zavarban vagyok.” Jeanne hamarosan uralkodónője előtt állt. akikkel mindig jót teszek..Nem kért kihallgatást. sürgős. Azért jöttem..

kiáltotta Jeanne. . asszonyom: felséged néhány napja nagy összeget adott nekem.Nos. hogy ezt ki is mutassa neki. . akkor bizony veszélyes lehet egy királynéra nézve.Elmeséltem a bíboros úrnak. . és tovább nézte Jeanne-t. Nem tudom. hogy álnok. asszonyom: olyan oktalanul visszautasított. nem ellenzem. s ezen a ponton magamat vádoltam. ha érdeklődünk azok iránt. asszonyom. két esztendő alatt legalább ezerszer előfordult ugyanaz. hanem a sajátjára is tereli a báránykákat. mármint hogy Rohan bíboros szép férfi és kifogástalan úr. és azt mondta: . a megfelelő pillanatban a királyné szavába vágva -. hogy kimondjam. mondtam neki.. asszonyom. de mit is beszélek? magasztos áldozata csalt elő. vagy csak talpnyalás? Ha így tesszük fel a kérdést.Elsápad! . A királyné egy pillanatra abbahagyta. aki nemcsak az Úr kebelére. . Őfelsége saját jóságának rabszolgája. de azt tudom. Mária Antónia sóhajtott egyet. Vagyis szép volt. szép az a nyakék.Igen. akár mert Mária Antónia kifinomult érzékkel megsejtette e hosszú bevezető alatt az őt élénken foglalkoztató témát. jól van. akiket szeretnek! .Ó. asszonyom! 332 . s mivel a nagylelkűségben mindig erő van.A következőről van szó. ahogy itt elmondja. melyet olyan nemesen. hogy soha nem fogom elfelejteni az arcát. ártatlan jóindulatot.. Csapda. De Jeanne arca csak gyengédséget. asszonyom . mellyel visszautasította a nyakéket. És mivel a királyné szíve tele volt valódi nagylelkűséggel. nem csurgatta a márvány fürdőkád szélére állított aranyozott hattyú csőréből a vizet. hogy elsápad. ahogy megvilágította a lélek tüze. s hogy ennek következtében a királyné amúgy is mindig sovány pénztárcája állandóan kiürül. s ha a királyné nem olyan mélyen érző. . ha bármi szerencsétlenség hírét veszi. most kétmillió frankja lenne a kasszájában. . A királyné elpirult. .kérdezte a királyné. milyen nagylelkű. melyeket felséged nagylelkű lemondása.Nézze.Ha tudná. és a könnyek barázdát húztak rajta. hogy egy jó ízlésű asszony dicsér. Feláldozza magát a szegényeiért. olyan bátran. ha már Rohan bíborost oly igen szépnek és kiválónak találta. amiért visszautasítottam. az erőben mindig szilárd igazság. nagyuram. de engedje meg. Jótett helyébe rosszat kap. láttam. amit addig csinált. s jólesik.Mit akar ezzel mondani? . s ennek az összegnek a birtokában semmiféle meggondolás nem akadályozná meg.Hogyhogy? . őszinteséget tükrözött. mennyire ki lehet ismerni az emberek érzelmeit.Jól van. Világi pap ő. olyan pásztor.Azt akarom mondani. grófné? .Sőt a szeme megtelt könnyel. akár mert sikerült rátapintania a gyengéjére. aljas hízelgő. a könnyek. Mária Antónia nem feltételezhette róla.. hogy megvegye azt a szép gyémánt nyakéket. . vegyünk egy példát. igaz-e vagy sem.mondta -. hogy amikor Rohan bíboros megtudta felséged hősies áldozatát. aki érdeklődve hallgatta Jeanne-t. milyen buzgó könyörülettel telik meg felséged szíve minden alkalommal.Hogyhogy. grófné . amit sokan állítanak. nem olyan nagylelkű.

mit tett ellenem Louis herceg. grófné.A bíborosnak rengeteg trófeája van . mint hittük volna? Csak nem szegődik szövetségesünkké a sértődöttség? Ó. hogy felségednél kegyvesztett lett. asszonyom? . .Mi az? Talán rágalmazom? Nem ilyen a híre? Ő maga nem tekinti ezt dicsőségnek? A szertartásnapokon talán nem lengeti a levegőben a szép kezét .Némelyik botrányba is fulladt.Felséged megbénít. rosszallását kockáztatnám. s nem a levegőben. A királyné csak a fejét rázta. Aki akarja. . . szerénysége. Jeanne hallgatott.Nos. azt viszont tudom. én ugyan nem teszem. szép a keze -. akkor igazán könnyű lesz a dolgunk!” A királyné újra közönyt erőltetett magára.Mert gyanús nekem az ő dicsérete. asszonyom. .Felséged gyanúsnak találna. 333 .Mindjárt nem így gondolkodna. . hogy mit tett felséged szolgálatára.Én Rohan bíborost nem taszítottam el. hogy bűnös.Nem feladatom .Maga az ellenkezőjét gondolja a bíborosról.Udvarolt? Jeanne meghajolt.A bíborosét? Azt igen! .folytatta a királyné. és erőltetetten nevetett. hogy védjem azt. jókívánságokat. „Csak nem? . mellyel még a dicséretet is visszautasítja. fenséges jóság hangján ejtette ki. akinek ez a közvetlen hangnem meg a királyné testi közelsége is a malmára hajtotta a vizet -. ha megtudná. én nem tudom. egyetlen pillanatra sem szabad kételkednünk benne. . .Én csak azt tudom.gondolta Jeanne.mondta. ő sértett meg engem.válaszolta Jeanne mélységes tisztelettel -. .. amit a saját szememmel láttam. az igaz. De királyné és keresztény vagyok.Folytassa! .mondta Jeanne.Udvariasságokat. . hogy a szép keze a szívén volt.Csak nem állunk jobban. hogy még fehérebb legyen. aki oly szerencsétlen. ha ellentmondanék felségednek. mint én? .. hogy elfelejtsem a sérelmeket.Asszonyom . csak dicsőítse ezért. vége? .De miért.. vajon közben a hivő némberekre gondolt-e. kétszeresen is arra kényszerülök. hogy a bíboros úr. . hiszen a királyné eltaszítja őt. . Jeanne hallgatott. .mert ami igaz. bókokat mondott? . . És a királyné ezeket a szavakat az egyedül rá jellemző. kegyének elvesztését. és a hivő némberek nem függesztik a bíboros gyémántjánál csillogóbb szemüket a pásztorgyűrűvel ékesített kezére? Jeanne meghajolt. .Igen. .folytatta szenvedélyesen a királyné. amikor felséged erényeiről olyan forró lelkesedéssel beszélt.

felségednek.válaszolt Jeanne.Vallja be. hogy a portugál követ alkudott a nyakékre. .Nem? . hogy ha látná..Asszonyom! . hogy belehalna. s úgy örült. szép. tőlem -.. itt már a királyi méltóság forog kockán..Igen. A királyné összerezzent.De felséged megtisztelt azzal. hogy egy szép napon Neckernét lássa ezekkel a gyémántokkal páváskodni?” Rohan bíboros akkor még nem tudta. grófné . hogy sokat gondolt rájuk! . amit tesz.Nem.Á! . hogy még nagyobb lendülettel vessék magukat áldozatukra. . hogy Jeanne. A királyné azt hitte. de Mária Antónia alaposan tévedett.Nekem? . beletörődött a vereségbe. akinek arra sincs pénze. . Mihelyt Rohan bíboros megtudta . . feltétlenül rokonszenvvel kell viseltetnie minden iránt. grófné.Maga. asszonyom. hogy felséged pillanatnyi pénzzavarban van.kérdezte örömmel a királyné. akit így elhallgattatott.. Az ilyen tigris. hogy a múltkor elmondta: Rohan bíboros már tíz évvel ezelőtt is szenvedélyesen.De hiszen eladták a nyakéket! . mint a tábornok.mondta szigorúan a királyné. tele hévvel és lelkesedéssel -. de csak annyit mondott: . . hogy kedveskedünk a királynénak.Éjjel-nappal.mondta Jeanne.Igen. hogy a királyné kineveti őt. asszonyom .Tréfáltam. 334 .Ó.bevallom.mondta -.mondta Jeanne. többé nem bántom őt a maga jelenlétében. asszonyom. . nagylelkű és jószívű a cselekedete. hogy az ellenség végzetes ballépést követett el a csatatéren.Nézze.Olyan szépek. . Tudom. . amikor észreveszi. .Akkor hát kinek? . feladta a harcot.A portugál követnek? Jeanne finoman megrázta a fejét.. hogy erőt gyűjtsenek a támadáshoz. Megmondtam neki. asszonyom . ó. felkiáltott: „Hogyan? Franciaország királynéjának le kell mondania valamiről. . A királyné nagyot nevetett. őszinte barátja Rohan bíborosnak. Rohan bíboros úr csodálatos dolgot mivel. Erre még hevesebb lett a méltatlankodása: „Itt már nem arról van szó .és kígyótermészetű nők csak azért húzódnak vissza. mint felséged.A bíboros úr felséged iránt olyan mély tisztelettel teli érzelmekkel viseltetik. egy olyan léleknek. amit egy főadóbérlő felesége is megkaphatna? Hogyan? A királyné kitegye magát annak. olyan jól fognak állni felségednek. milyen szellem uralkodik a külföldi udvaroknál: hiúság. el. ki fogják kacagni a francia királynét. .Rohan bíboros úr vette meg őket. akkor nagyon megváltozhatott. ami jó és szívből jön.A gyémántokról beszélt . biztos vagyok benne. . kérkedés.mondta óvatlanul a királyné. . .

hogy megvette a gyémántokat. hogy Rohan úr bebizonyította irántam való barátságát. hogy örömet szerezzen nekem. de csak ha viszonozhatom. nyissa ki azt a fiókot! . azok előbb finom. hogyne.Rohan bíboros szép dolgot cselekedett . A királyné gyorsan becsöngette a komornáit. ami a lelkében lejátszódott.Nemes vonás. .Kérem. .Ez egy negyedévi járandóságom a királytól. persze nem Rohan úr ajándékát.mondta. nemes arcvonásain ott tükröződött. vagy hitelt adott. . . grófné.. Rohan úrnak . Vissza fogom fizetni neki. asszonyom. és én szenvednék.Hanem mit? . ha a francia királynén gúnyolódnának! Nem.Itt van. kétszázezer frankot? .Nem.Kétszázötvenezret.Ó. . és hogy én mint tisztességes ember . kérem.Biztos vagyok benne. megkaptam. egy baráttól mindent elfogadok.Másfél millió frankért? . . hogy valamelyik kedvesének ajándékozza? .Hogy ha már a felségedé nem lehet.Köszönje meg.Igen. soha!” És hirtelen elment. Talál ott egy erszényt.Az elsőt? . asszonyom. Így hát elfogadom.Egymillió-hatszázezer frankért. Számolja meg! Jeanne engedelmeskedett. hogy inkább megsemmisítené. .Tegye hozzá. s letelepedett a szobájába.. a tisztelet tapintatos kifejezése.És mi a szándéka a nyakékkel? .Mennyit. Jeanne szomjasan itta a szavakat. Egy óra múlva megtudtam. előmelegített batiszt törölközőkbe csavarták. Gondolom.És biztos benne. . a másodikat. 335 . . Ma reggel. Boehmer készpénzt is kért? . még az esedékesség előtt.Hát a kölcsönt. azt mondta a grófnénak: . Rohan úr előlegezte a pénzét. Amikor egyedül maradt Jeanne-nal.. . hogy nem azért vette meg Rohan úr a nyakéket.. . legalább ne legyen más nőé sem.hogy egy jogos vágyát kielégítse.folytatta a királyné. .Kétszázötvenezer frank van benne. asszonyom. semhogy a királyné nyakán kívül bármely más asszony nyakán lássa.hogy Katalin cárnő szavaival éljek -. Mária Antónia elgondolkodott. . majd felöltöztették.

.Ismét elhallgatott. és hogy személyesen akarok köszönetet mondani neki. hogy szívesen látott vendég lesz Versailles-ban. hogy havonta igyekszem majd törleszteni. 336 . tájékoztassa Rohan urat. aki olvasott a gondolataimban.. mivel a grófné kifelé indult. Mondja meg neki. s ha nekem gondot okoz is. hogy megtudtam: van egy finom lelkű barátom. Odanyújtotta Jeanne-nak a kezét. s köszönje meg. Így enyém lesz a nyakék. aki szívességet tett nekem. mintha félne attól.. hogy kifizessem. mint keselyű a prédát. Úgy szorította magához a pénzt. megszólalt: .Grófné. .. a királyné még mindig habozva.folytatta -. legalább a királynak nem okozok gondot vele. Jeanne az örömtől és a felfuvalkodott gőgtől nem is részegen. amit mondani készül. egész halkan.Vigye el a bíborosnak. Aztán. amely annyira tetszett nekem. aki gyorsan megcsókolta.Egy percre eltöprengett. A kamatokat majd megbeszéljük.És egy barátnőm. .És tiszta nyereség . hanem egyenest eszét vesztve rohant ki a lakosztályból. .

Mármint az ajándékot. amelyet Jeanne de Valois magával vitt Versailles-ból. mint a királynénál.Igen. .. és haragudott. A bíboros még otthon volt.9 A királyné erszénye Annak a vagyonnak a súlyát. de a kölcsönt. hogy hiába vágytam erre. ha csak a nevét is kiejtették előtte? . igaz? . grófné.Erre nem lehet csak úgy egyszerűen válaszolni. .Nem.Egy szót se szóljon.És? . hogy a bíboros elkomorodik. megborzong.mondta rezzenetlen arccal a grófné. . . .Versailles-ból jön? .Igaz. . amikor La Motte-né megérkezett a palotájába.És. grófné.Szigorúan visszautasította őket.Onnét.. Szerette volna. .Látom az arcán. aki többször is bizonyította.Hogy megveszi neki.Persze. ha a királyné megengedi. nagyuram . a királyné beszélt magáról. hogy őfelsége milyen ellenszenvvel hallgatta. hogy azt gondoltam. hogy beszéljek magáról. . Mit is válaszolhatnék erre a kérdésre? .És őfelsége meghallgatta? . .kérdezte a férfi. és beszélt rólam neki. ez csodálatos! És végighallgatta? . hogy szeretném nekiadni a gyémántokat? . gyötrődik.Meg merte mondani neki. .Téved.Ó. ő. hogy távol kívánja tartani magát méltóságodtól. a bérkocsi elébe fogott lovak a saját bőrükön érezhették: a két szegény párát ugyancsak meghajszolta a kocsis a száguldásért ígért két arany fejében. . Jeanne szertartásosabban jelentette be magát itt.. .Talán inkább maga volt olyan jó. .Ó.. Jeanne látta. ha találkozom a királynéval? ...Szerette volna. .Elvesztem. igen. Beszéltem a nyakékről is.kérdezte a férfi. .Megmondta. 337 .... nem annyira.Találkoztam vele. de semmi sem indította irgalomra. grófné.. . kétségbeesésbe kerget! . látom.

hogy nincs pénze? . mert Rohan úr nem nagyravágyásból.Buckinghamnek más volt a vágya. mint méltóságod.gondolta Jeanne. mintha adna. mint hittem volna. majd ismét leült. . de meg se állok a főhercegségig. . . . nem csap be. Aztán mégis odament Jeanne-hoz. amikor Ausztriai Anna gyöngysora szétszóródott a királyi hálószoba padlóján. . nagyuram.Ó. hanem szerelemből!” A bíboros hamar összeszedte magát. . hercegi címről. 338 . soha.Mondom.Olyan tapintatosan. Lerogyott egy karosszékbe. . megparancsolta ugyanis.Arra.Ezerszer több. hasznosabb lesz Jeanne-nal üzletről beszélni.Akkor hát.. százezer frankos járadékról álmodoztam. én!. Lehetséges ez? Grófné! . legfeljebb ha nevetséges. én még álmomban sem akarok vágyakozni. s mivel józan gondolkodású volt.szólt.. .Egy boldog férfi fog kezet az őrangyalával . elfehéredett. „Nahát! . a félmilliós jövedelemig. dehogy túlzok. hogy el is fogadta.Ezt azért kérdezi. amelyet felajánlott neki? .A bíboros sóhajtott.Pontosan.. megfogta a kezét. . barátném . a bíboros megtántorodott.Az. amit Buckingham megkapott. Az öröm gyorsan gyógyuló betegség. mert a királyné mindig az állítja. . hogy túloz. mit szándékozik tenni a királyné a kölcsönnel. amit mond. hogy másfél milliót kölcsönözzön a királynénak? .. . de az olyan magas rangú és érdemdús férfiú. nagyuram.A kölcsönt?.. mint egy kamasz az első szerelmes csóktól. Méltóságod minden vágya az volt. . nemde? .. Alig ejtette ki nagy óvatlanul ezeket a szavakat..Ugye. A bíboros gyengéden megszorította Jeanne kezét. hogy elfeledtesse vele.. nagyuram.. hogy szerelemről beszéltek. A bíboros felállt. . nem is pénzsóvárságból teszi..Maga a színtiszta igazság.szólt. a hálám.Ne túlozzon.Hogy én kölcsönadjak a királynénak. Az a lényeg. Ilyen tapintatosan sikerült elfogadtatnia az ajánlatot? . az örömöm. hogy őfelsége elfogadta.. grófné. soha nem válhat nevetségessé. Halálos titok. úgy ítélte. semmit se titkol? .Komolyabb a dolog. .Ezt majd magyarázza el a királynénak.. hogy átadjam az üzenetét: szívesen látná méltóságodat Versailles-ban.A szenvedéllyel nem játszik az ember. és a karjába szorította Jeanne-t -..Én is így gondoltam.Ez több. .Közös titkom van a királynéval? . pairségről.Mondja. amit tesz.

Fizet.Abban a pillanatban lehetetlenné tette a számára az ügyet. hogy ha Boehmertől vette volna meg az ékszert. . elégedjék meg ennyivel! . ha netalán pénzzavarba kerülne a királyné. majd előhúzta őfelsége erszényét. . 339 .Tetszik? Pedig nem is szép. és részletekben fizet.. megbízható hitelező. Maga alkalmat ad neki erre. benne kétszázötvenezer frank bankjegyekben. hogy magának ilyen erszénye van.Ám ha örömet szerez magának. nem olyan barátnő. meg aztán büszke asszony is.Miért ne? .Hozzásegítettem.A királyné azt is tudja. .kérdezte Rohan. úgy akarja törleszteni az adósságát. .Istenem! Jeanne nagy nyugalommal kotorászott a zsebében. aki ajándékokat fogad el. . . .mondta.Csúfolódik? Mire érti. nagyuram.Éppen erről van szó.Erszény. mintha Boehmernek fizetne. . . hogy megtalálja a módot. Rohan sóhajtott... . A királyné küldi őket méltóságodnak. miért. . hogy jó ízlésem van? .Nem tudom. hogy nagyuramnak adósságai vannak. . . nem is díszes.Ez az erszény.Ó. Nem tudtam. de az egész ország megharagudna rá. maga az ő szemében csupán titoktartó. amely egy szentet is bűnbe vinne.Megvan. Boldog és fizet.Megmondta? .. ez pedig a hajóval kapcsolatos híres kijelentése után kínos helyzetet teremtene: a király csak duzzogna miatta.mondta a grófné olyan mosollyal.Jó ízlése van.. az okot. Amikor megmondtam neki.Mit néz olyan merően? .Nos.Ragaszkodik hozzá? .A királynéé volt.. hogy méltóságod első részletként kétszázötvenezer frankot fizetett.Ezt az erszényt. . hogy egyezik az ízlése a királyné ízlésével.. De hogyan? ..Ó! . .Ez érthető . megszámoltam. de tetszik. hogy elfogadhassa az ajánlatot. A királyné tehát részletekben akarja a gyémántokat.Mi ez? .. . azzal a különbséggel. mindenki tudná Párizsban. .Arra. . köszönetnyilvánítása kíséretében... nagyon.

nagyuram. . drága grófné. .Tessék. . .. addsza-nesze. elfogadtam az ajánlatát.mondta a férfi. .. maga mindig az első helyet foglalja el a gondolataimban. a legokosabb barátnő.Nagyuram! A mielőbbi viszontlátására Versailles-ban. hogy majdnem felérek magával. . . 340 ... valami mocsárlecsapolási vagy kitermelési részvényeket ajánlott.. nagyuram. melyek közül az első (ötszázezer frank) egy hónap múlva esedékes. száz százalékkal emelte az árfolyamukat. semmiség .Biztos haszon.Ha csak ennyi szerencséje volna.A másodikat.Persze.Rendben van. Számomra az egészben az a leghízelgőbb. Tudja.kiáltotta a bíboros örömmámorban.Ó. .válaszolta a bíboros.Hogy elég szerencsésen és nagy odaadással intéztem az ügyeit. és még azt sem érdemlem meg. nagyuram..Ó. És aztán mi volt? .Jótett helyébe jót várj.Mégpedig? .A bankárom volt itt.Jól tette. Két óra múltán az emberem visszajött.Grófné! . aztán távozott. hogy aznap eladta ezeket a részvényeket. .Nocsak! . .Hadd mondjam tovább.Mindig így lesz .Amelyből tessék. . .mondta Jeanne. nem akarom megfosztani tőle. a magáé. persze.Hogy örömet-e? Mindegy.Maga a legdrágább. . . és megcsókolta a kezét. .. grófné. . drágám. . .. vagyis drága barátném. Átadta a bíborosnak a királyné által összeállított listát a fizetési határnapokról. És a királynétól kapott kétszázötvenezer frankos paksamétából huszonötezret Jeanne kezében csúsztatott. a leg.És köztünk marad. én a maga érdekében dolgoztam. A puszta tény. a negyedét magának vettem meg. . nekem egyetlen érdemem van. hogy gondolt rám.A bankárom átadott kétszáz részvényt.Mint látni fogja. azt mondanám. . . itt a maga része. barátném.Szép kis üzlet. . ugyanis mialatt maga Versaillesban járt. Át is adott nekem százezer frankot.Életre-halálra! Mindig ezt mondja az ember. Jeanne meglepve nézett a bíborosra.. .

hogy még rosszul talál lenni három nő: a királyné. rádöbbent. .Az.kiáltotta hirtelen a király. és az egyik karosszékbe fektették.kérdezték a jelenlévők. ha Andrée meg nem állítja. s így talán hálásak lesznek. hogy a tisztek csak úgy elájulgassanak. nem viselik eléggé gondját a kutyáinak. mert az utóbbi időben úgy érezte. hogy súlyos az eset. ahogy megismerte a fiatal tisztet. közben a fülébe harsogták: . hogy még a tanácsülés előtt körülnézzen a vadászai és kutyafalkái között. Charnyt elengedték. A jelenlevők észrevették. Amikor Charny a királyné előszobájának a közepe felé járt.A király! A király a lakosztályából a park felé igyekezett. uraim. A király látván. igen. A király (kíséretében néhány tisztjével) az előszobába érve megállt. a királyné lakosztályának előszobájába. és visszatért a szobájába.De hiszen ez Charny! . hogy innét aztán nem tud tovább menni. maga is odasietett. Charnyt a karjukban tartották.Igen.mondta. Ekkor elájult. mintsem az illendőség hideg megfontolásától indíttatva.Charny úr? .Jaj. de néhány pillanat múltán már vissza is nyerte az eszméletét. aki ereje utolsó maradékával még tartotta magát. A két testőr a király hangjára megfordult. ahová ez a derék tengerész menekült . elvesztette az eszméletét .ő. s nem is sejtette. hogy hallgatott Andrée-ra. egy férfit látott az egyik ablakkönyöklőre rogyva. milyen nehéz helyzetben hagytuk Charnyt. sőt: aggodalmában talán ösztönösen oda is rohant volna hozzá.attól való féltében. hogy fogytán az ereje.Uram. sokkal inkább égő féltékenységtől. olyan testhelyzetben.mondta a király. uram! Mi lelte? A betegnek azonban nem jött ki hang a torkán. és a segítségére siettek. 341 . Óvatosan felemelték Charnyt. hogy a két testőr joggal sietett a segítségére. Egyébként a királyné jól tette. aki közben teljesen eszméletét vesztette. annak vastag lapján keresztül is meghallotta az ajtónálló kurjantását: . akit sem az emberek. Suffren úr unokaöccse. mert nem voltak hozzászokva. kapaszkodót keresett. ha most visszatérünk Versailles-ba. . nem felelt. Támolygott. . vagy inkább nyögve leomlott a kőpadlóra. . mit csinálnak? . .10 Louis doktor Olvasóink bizonyára emlékeznek még. Mindenki odarohant. de aztán elesett. mert alig csukódott be mögötte az ajtó. hogy a királyné látta őt. sem az elemek soha meg nem rettentettek . s gépies mozdulattal haptákba vágták magukat. Andrée és La Motte-né előtt.

Régi sebesülés. hogy a mellkasa szabaddá váljon. Keressék meg az udvari sebészt. aki olyan udvariasan felkínálta... . . egy derék nemesúr drága vérét. én vagyok.mondta a király. csak kiújult.Bizony az . és minden nyavalya megindított. Hirtelen észrevette a királyt. . és rendben leszek . . azt mondtam. . és egy kis segítséget hívathattam magának. amit egyáltalán nem keresett. . mindent meg is kell értenie.mondta az orvos ravasz.Csak egy karcolás. Charny megpróbált felülni. s már lelki szemeivel látta az előléptetési kérvényét. Charnyt egy szempillantás alatt annyi szagos vízzel árasztották el.. maga tréfál. régi. Szerepelni akart hát. . hogy a sebesülésem régi.Régi vagy új .Sebesülés! . És alig észlelhetően megszorította az orvos ujjait.Régi sérülés. a vér élénkvörös: ez a sebesülés legfeljebb huszonnégy órás. de túlbecsülte az erejét. Igazán semmiség. de XVI.mondta. felállt. . Orvost is szereztek. Lajos szívesebben hagyta meg a titkot a titok birtokosának. a sebesülés miatt megláttam a vérét. akit mindenféle tudomány érdekelt. uram. reszketett a térde: alighogy felállt. Suffren urat! Megköszönjük az úr szolgálatait (a szolgálatkész orvosra mutatott). A király rájött.. az buzgón vizsgálta a beteget.E szavaknak mágikus hatása volt. semmiség .. Charnynak a bosszúságtól visszatért az ereje. . ám e művelet végrehajtása közben olyan dolgot talált.Igen. Zavaros volt a feje. hogy Charny úr kockáztassa a hazautat . s elismétlem. mint aki szégyelli.Nem akarom. A király. Begombolta a kabátját.mondta Charny. hogy Charny takargat valamit.mondta a király felcsigázott érdeklődéssel.. mintha tíz nő csődült volna köréje.. hogy tudtomra adja. Charny úr.. fátyolos szemmel nézett körül.Versailles-ban fogják ápolni. Egy orvos mindent megért.Á. . diplomatikus képpel.A király! . .hebegte Charny. felség.Két óra pihenés. és azt mondta: . Louis doktort! 342 . Bárki más örömmel vette volna a titkot az orvos szájából. hogy gyengeségének ilyen illusztris tanúja volt. és ismét fel akart állni.Súlyos beteg . már vissza is rogyott a karosszékbe. s úgy helyezkedett. . s áldom az eget. hanem a versailles-i köznép sebésze. uram. A titok szent volt neki. igen.suttogta. hogy mindent lásson. .De azért meg lehet menteni. Az orvos először is levette a fiatalember kabátját és ingét. nem akart eltávozni. a sebajkak frissek.Nem kértem. Hívják ide a nagybátyját. nem veszélyes. . végignézte a vizsgálatot. .mondta XVI. mikor kaptam a sebemet.mondta. hogy éppen erre jártam. Lajos -. A mi doktorunk nem udvari orvos volt.

doktor? .Ó. Olivier csak a szemét forgatta meg az ujjával intett. az emberi nem eme csodálatos. Elhatalmasodott rajta a sebláz. mint a másik. . . hogy az unokaöcsém még soha nem volt beteg? . . mint ha az állát vágta volna meg borotvával.. boldog volt. amely Isten akaratának. . tapintatos emberre bízhatta magát. csak nem állunk neki azon vitatkozni. ejnye . hogy békén hagyja. . A tengernagy szerette az ellentmondást nem tűrő kijelentéseket.mondta a doktor. az ember vérében virágzó örök életerő. miért lett rosszul..Olivier soha nem sebesült meg. hogy teljesítse a király parancsait. A derék tengerész nem értette. Suffren megpillantotta a vért. . hogy ágyban fekszik. Köszönjék meg a királynak a jóságát. ahol nagyobb a jutalma annak.mondta barátságosan morgolódva a doktor. a hajóorvosokat ahhoz szoktatta. uraim. a testőrtisztek szobájába. mindig tele életerővel. újjávarázsoló láza. aki a barázdát szántja. Amikor kezébe vette Charny kezét. mintha elaludna: boldog volt. azt mondta: . akinek futár vitte meg a hírt..Körülbelül annyira. ám előbb hálát adott az égnek mindazért.Különös! Tudja-e.. szálfaegyenesen. hogy mondják meg nyíltan a véleményüket. Olivier pedig tényleg elaludt. doktor. Aztán úgy tett. s ha lehet.szólalt meg az egyik jelenlévő tiszt.Jól van.Egy tiszt már szaladt is. A doktor mindenkit kiküldött. vagy az egészségesben felhevíti az életerőt. . Olivier tíz éven át szolgált mellettem a tengeren.de azt hittem.felelte a tiszt. Ismerjük ezt a becsületes. azaz az emberiség javának szolgálatára a betegben az egészség csíráját kelti ki.kiáltott fel a tengernagy. illetve ami nem történt meg vele ilyen veszélyes helyzetben.Ez semmit se bizonyít. a királyné és Crosne között.kérdezte több aggodalommal a hangjában. és az orvosnak. gyógyítsuk meg.Veszélyes. .Akkor a versailles-i levegőben van valami ártalmas. hogy a baj itt van. Két másik felkarolta Charnyt. Küldték Suffren urat. mintegy hogy megköszönje a nagybátyjának. és rámutatott a vörös foltos patyolat ingre . belenézett tompa fényű szemébe. A betege fölé hajló sebész mögött ott topogott Suffren tengernagy. majd meglátogatlak. tengernagy úr . és átszállította a galéria másik végébe. . . okos és szerény embertípust. mint amennyit mutatni akart. hogy elmegy. aki betakarítja a termést. a tudomány ez óriási területének bátor művelőjét. hívták Louis doktort. mert ismétlem.Miféle sebesülés miatt? . Olivier.A sebesülés miatt van . hogy honnét támadt a betegség? Elégedjünk meg azzal. Ez a jelenet gyorsabban lejátszódott. miért ájult el az unokaöccse. akinek a gondolkodása inkább gyakorlati. bocsánat. hogy a feleslegessé vált másik helyébe lépjen. semmint sziporkázó. de nem kisebb az érdeme annak sem.Ejnye. ami vele történt. aki az imént tapintotta ki a beteg pulzusát -. 343 . hogy egy okos.

az auvergne-i inas is odabent maradt a beteggel. Olivier egyetlen kiáltását sem hallani vagy érteni odakintről.És mit csináljak vele? . . üvöltöző. . biztosíthatom.Tekerd a takaróját a fejére. . . félrebeszélő. mert maga korántsem olyan erős. ahol néhány testőr sétált. Lakatra zárta az ablaktáblákat. hogy túlharsogja Charny üvöltözését -. kétszer ráfordította a kulcsot a szoba ajtajára. hogy meglátogassam ezt a beteget. A maguk szállása a világ végén van. akiknek nincs vesztegetni való idejük. remekül kigondoltam.. amikor Olivier hangja már nem is hallatszott. én már csak ilyen lusta vagyok. Hideg vizet öntött a sebesült képébe. Az auvergne-i úgy kapta fel a sikoltozó.Úgy biza! .Amikor Olivier a lázas emberre jellemző felajzott képzelettel újra meg újra átélte a Philippepel. persze. Megkérem az egyik testőr urat. s a kulccsal a zsebében elment a királynéhoz. mintha iszonyú hurokba gabalyodott volna. remélem. akit a királyné küldött. a királynéval.. Olivier nyögdécselni kezdett. A fenyegetés megtette a magáét. és holnapután.. az csak azért van. ismerem én az ilyen bajtársi betegápolást! A beteg szomjas. és nagyon kapálózik. Éppen az ajtó előtt találkozott az orvos Miserynével. .. Az óvintézkedéseket fokozandó. mint hittem. . hogy megbizonyosodjék. .folytatta a derék orvos. hogy a király látni akarja majd a beteget.És ha túl nehéznek találja. majd ő tanácsol valami okosat. hozzám. és.Haza. hadonászó Charnyt. a testőrök csak bámultak.. ahogy általában azok döntenek. elszámolok maguknak vele..Uram. . Amint tudják. ha forgolódik vagy leesik..Hova viszi. A kutyafáját! Habozásnak nincs helye. lefektetem az egyikbe. hogy vegye Olivier-t a karjába. A pokolba a testőr urak betegápolásával! Tíz betegemet ölték meg így.mondta az idős orvos. a királlyal lejátszódott jelenetet. és megparancsolta. melyet a dühöngve áramló vér hajít az értelem nyakára.. . Félrebeszélt. 344 .. mint a pelyhet. hogy segítsen. adunk neki inni. ha senki sem üti bele az orrát. doktor? . Visszaküldöm magát Auvergne-be. hogy meg ne ölje magát. Az asszony mindenáron be akart menni. akit a király a gondjaimra bízott.Túl nehéz.Maga anyámasszony katonája! Még egy betegtől is fél? . mi mindnyájan szeretjük Suffren urat. két szobám van a palotában.. s úgy helyezte el az ágyon. S ha látja. hogy itt nagyon jó helye lenne. jók vagyunk hozzá.. a doktor erre odahívta az inasát. Értesítem a királynét.kiabált az orvos.Persze.Nagyon jól van ez így. és kérdezgetni kezdték Louis doktort. . Körülvették. A jó doktor olyan gyorsan döntött.. hogy érdeklődjék a beteg felől. Három óra múltán még a galérián is meghallották a hangját.Uraim . . A doktor még javában beszélt. megértik. Csak az a baj. és meghal.De doktor.kérdezte az inas. . hallja is. de előtte még hallgatózott egy kicsit. hogy nem fogok óránként egy mérföldet utazni.

Éppen a királynéhoz megyek.De a királyné választ vár. hogy le ne maradjon.Jöjjön csak. Na. 345 . doktor! . hogy Mária Antónia udvarhölgye kénytelen volt futni. ...mondta az orvos. asszonyom.A királyné mindent tudni fog. gyerünk! S olyan fürgén szedte a lábát.. én mondom. .A királyné azt kívánja. jöjjön velem! . . amit csak kíván.

Ez a mi sebesültünk igazán komolytalan sebesült.És e miatt a titok miatt jött el hozzám? . . A doktor egy pillanatig elnézte a királynét.Nos. aki iránt a király és felséged is érdeklődik.Rajta. .Na látja! A lázzal kapcsolatos a titok? .Ó. a beteg.. hogy nem. . jobbra-balra figyel. drága Louis doktor.. .Persze.Nem mondom. .. hogy ilyen hamar. ne mondja! Forgolódik. . mennyire iszonyodik azoktól.Na. . akár sebesülés. olyan jól van. . A királyné ismerte a doktort. doktor! . de íziben! Tudja. .mondta rémülten a királyné. . akik .Nono! . mint általában azok. Azt hitte. kezdje el.felelte.Akkor mondja el. .mondta a doktor. .11 Aegri Somnia A királyné Miserynétől várt választ..Semmi különös. sebláz.az ő szavaival torkuk szakadtából üvöltenek. igazán nem tudom. . ha valami fájdalomfélét éreznek. vagyis hát akár karcolás. milyen kíváncsi természetű vagyok.Asszonyom . .Kezdje maga. asszonyom.. nem személyesen a doktortól. felség! 346 . .Persze. .Jaj.. halálra rémit! Maga általában olyan megnyugtató.Charny úr lázával. mindenesetre lázas. . tudta. akiken kitör a sebláz. Az erős nők hajlamosak rá. jaj! .Dehogyis.Persze. .. asszonyom.Láz és láz között különbség van . mint aki nagy titkot akar bevallani. . hogy gyengének higgyék az erős férfiakat.harsogta az orvos szokásos közvetlenségével belépve a lakosztályba -..Csak egy karcolás. úgy viselkedik. . hogy Charny kissé eltúlozta a baját.Igen heves sebláz.Igazán nem gondoltam. mi van magával ma este.Szegény fiú! És magas a láza? . Kezdjük hát az elején.

sem arra az ügyetlen alakra.mondta. mert Charny úr nem közönséges seblázas.Félrebeszél az a szegény fiatalember . s olyan felsőbbséges hidegvérrel állt ott. . ha nem akarta.Nagyra becsülöm a barátságát .mondta a derék orvos. Szívességeket tett nekem. Így.Mondja csak.A kutyafáját. ez a helyes kifejezés. asszonyom. s melegen a kezébe fogta a királyné reszkető kezét. .Charny úr félrebeszél. mint a nővére. Előbb azt kérdezze meg. és delíriumában összevissza átkozódik? .De hát én nem tudom megmondani .Én? Mit kezdjek én? . igen mélyen vallásos. és olyasmiket mond.mondta a királyné. de ha kérdéseket tesznek fel. . s most már magam is meg vagyok győződve róla. Mondja meg hát az igazat. hogy válaszoljak. A királyné felvonta a szemöldökét. a királyné nem haragudhat sem arra a tapintatlan alakra.Talán istentagadó ez a fiatalember. . Ellenkezőleg. .Rosszul kezdi. . a barátnéja.Olyan dolgokat. aki hagyta.. .Dehogy. dehogy. az én egyik szobácskámban. . . doktor! . . A királyné uralkodott magán. asszonyom. nem akartam Charny urat otthagyni a galériában vagy őrszobában. . aki esetleg nem hagyta bepillantani. melyeket felségednek sürgősen hallania kell.Talán nagyon fel van ajzva.folytatta Louis. a föld nagyjainak feltétlenül szükségük van erre az önuralomra. megkérdezem. hogy bepillantson a titokba. . és közelebb ment a királynéhoz -. 347 . tudnom kell. és összekulcsolta a kezét. a mi hősünknek az unokaöccse. és ha felséged annyira ragaszkodik hozzá.kiáltotta a királyné -. nem kellett volna kérdeznie. hogy felséged maga hallgassa meg. úgy akarok viselkedni vele. ha uralkodni akarnak.Nos. ha a király testőreinek vagy bárki másnak a fülébe jutnának a szavai. Tényleg meglepő. ahogy csak a mások hódolatához és önmaguk becsüléséhez szokott főrangú emberek tudnak viselkedni.Doktor! . miért van nálam Charny úr.Suffren úrnak. hogy a testőrök galériájában lenne vagy a testőrparancsnok szobájában.Kérdezni. .Ezt hogy értsem? .Jól van.Na jó. hogy Charny úr furcsa dolgokat mesél lázálmában.felelte Louis -.. . ha a fiatalember valamit nem jól mondana. én csak egy módját tudom.A királyné megfogta a derék tudós kezét. asszonyom.. asszonyom. hogy magas-e Charny úr láza. Rossz előadó vagyok. és tudni is akarom. mégpedig azt. mindenre megfelelek. ahelyett. s nem akarják magukat elárulni. hogy rendkívül kínos lenne.Charny urat beajánlották nálam . Már kérdeztem. hogy felmérhesse a jelentőségüket .Ó! . . .

nem.kiáltott fel hirtelen. . és hátrahőkölt. . . .mondta a doktor. . már a folyosó végéről meghallottuk volna. rátapasztotta a fülét. .Rábízom magam az én drága doktoromra . ideges.kiáltotta a királyné.Ugyan. A doktor bezárta a folyosó első ajtaját.kérdezte a királyné. Át kell mennünk a lakásomba vezető folyosón.Ki más lenne. tudjuk .Itt a betege? . doktor. csodával határos módon s a körvonalakat meglágyítva világított meg bizonyos részleteket. Mit szól hozzá..Ma este be kell érnie velem. mint a hulláé. ha ebben a szobában volna. hogy találkozott a német hölggyel. összefüggéstelen beszéd hallatszott. ezért élt. izmos lábszárán tejfehér alapon gyöngyházszín spirálmintás selyemharisnya.mondta Louis. asszonyom? 348 . Most éppen azt mesélte magának. . kinyitom az ajtót. Ó. Várjon csak.mondta a királyné -. Azon igyekezett.Az hát . melyeket az emlékezet egyedül hosszú költeményben énekelhetett volna meg.Nem. A láng. Belekarolt Louis doktorba.mondta a doktor.Német. egyetlen érzéssé.. s zilált hajfürtjei a halántékára tapadtak.Meg sem fordult a fejemben . A fiatalemberen egyenruhanadrág volt. . . az agyában lobogott s magamagát is gerjesztette ez a láng.A francia királyné! . és a királyné szobája felé pillantott.. Homlokán forró verejték gyöngyözött. hogy ólomnehéz fejét felemelje a párnáról.De én nem akarok bemenni hozzá! . szenved. egyetlen dolog visszfényévé csökkent egész lénye. és senki sem lesz velünk.De vigyázzon . A doktor megtartotta az ígéretét.felelte a doktor. asszonyom. a teste csak ebből a tűzből táplálkozott. Bezárom azt. . odaért a másodikhoz. . miket mond! . . Mereven szétvetett karja. gyűrött batiszting.suttogta a királyné.Az. s bement Charnyhoz. asszonyom. Charny egyetlen lételeme. .Csak az első szobába jöjjön be. s a kíváncsiságtól reszketve kiosont a lakosztályából. amelyen bemegyünk. hogy fiákerezett vele Párizstól Versailles-ig. . dehogy nyög. élettelen állapotában egyetlen gondolattá. német! . német. ezektől az óvintézkedésektől . .ismételgette egyre.mondta a királyné. . . onnét mindent hall. letépett. anélkül. S valóban jajongás. melynek mindkét végén ajtó van. ami a sebesültnél történik. finom vonalú. én innét egyetlen lépést sem tehetek úgy.Nyög. Hallgassa csak. hogy asszonyomat látnák vagy hallanák. hogy egy jólelkű kém ne lenne a sarkamban. Nyomorult. Annak rendje és módja szerint beszél. Soha még csatába vagy ellenséges város felderítésére induló király előtt.A versailles-i úton. sem szerelmi kalandra surranó királyné előtt ilyen gyéren nem világította meg az utat testőrkapitány vagy palotaőr. mint az alabástrom éjjelilámpában a gyertyabél.Félek ezektől a titokzatos dolgoktól.Hát még ha meghallja. a belső szobában van.

Charny. milyen nyugodt? Ez már. ... ha úgy kapod fel őt. a doktor megfogta a kezét.. hogy súly helyett csak a szerelem borzongását érzed. azokat. nem szólok róla egy szót sem. az asszonyt is rázta a hideg. hogy semmi más nem számít. .Nem is rossz gondolatmenet ahhoz képest.Mondjuk. . ez már nem is láz . csodálkozó. hogy félrebeszél .folytatta a minden iránt érzéketlen fiatalember .kérdezte idegesen a királyné. akik a szerelmen kívül várnak ránk. nagy szemeket meresztett a távoli. akkor Mária gyerekeit talán itthagynád?. És ezt mondom annak az asszonynak: néhány szép nap vár ránk ezen a földön.Ez már?. Utána meg? Utána jöhet a halál. . . feláldozzuk ezekért a napokért! Jöjj..Ez itt a baj. Mária.mondta Louis.Látja.Lecsillapodott. egyetlen szót se! . reszkető tagokkal. . Ne féljen hát. és amikor közel megy hozzá. Mária. őrülten szereti. de ha az én titkomból el is csent valamit. .A király gyerekei olyan nehezek. úgy... de a titok nem osonhat ki vele. én szerelmem! Amíg szeretsz. Nézze.Ó! .Mária . nem szólok róla.Nem.mondta. hogy szeret engem. . s elviszed.Ez nem egyszerű delírium. csalóka végtelenbe. az anyjukat a karodba veszed.Ó! .Nem fog lemondani a két gyerekéről! . amelyik most is az osztályrészünk.Hallgassa csak. Iszonyút kiáltott. már imádkozik. ..vagy szövetkirálynét talál.Hogy az ember egy angyalt. úgy.mormolta a doktor -.suttogta Charny. a paradicsomban élünk.mondta a doktor.. .mondta reszkető. és erőltetetten nevetett. egy nőt szeret. . a magáéból semmit. Ó. Az ellenségem a vérembe mártotta a kardját. selymes hangon -. halálos veszélybe kerülne ez a fiatalember. ez az én életem nagy titka. mindent tudok.. csak egy bíborbársony királynét vagy arany. hogy szeret: felesleges. elpirult. hallgassa! . Olyan vad szerelemmel szeretem.. ..Éppen ez az iszonyatos az egészben . A sebemből ömölhet a vér.mondta a doktor. A fiákerben a lába a lábamhoz ért. ne is mondja.. Ó!.kiáltott fel hirtelen dühösen Charny. tehát ez az élet. az életét adná érte. . és összekulcsolta a kezét.. . ha már a pillekönnyű nőt. hogy meghalok. A keze a kezemre röppent. A királyné ott állt hidegen. 349 .Nocsak. Charny tudomást sem vett a közbeszólásról. . s amíg szeretlek. és a királynéhoz ment.vagy vas.. Csak nyerünk az egészen: a szerelem örömeit élvezzük. és csúfolódó-irgalmas mozdulattal letörölgette Charny homlokáról az izzadságot.a gyerekek! Egy útiköpeny szárnyában a hónom alá csapom őket!. én megéreztem. Nézd csak. hogy férjes asszonyt szeretek. . és én úgy éreztem. hogy a fél világ érezné utánuk az űrt! Louis otthagyta a betegét.mondta a doktor. Ha meghallanák. akinek nincs szíve! ..Igaza volt .. bár nem éppen szigorú erkölcsi nézetet képvisel.. Mária.De a gyerekei! . hic nodus . Charny felült.

Legalább százas az érverése. semmit.suttogta a királyné. .. nekem nincs egyetlen épkézláb gondolatom sem.Ó. kitépte a kezét. . igen. 350 . . az szörnyű lenne! . mit akar tenni? .Jaj.suttogta a doktor. doktor.Ez már eksztázis. egyetlen szó sem jut eszembe. . amikor visszagondol a mennyországra.Mit mondjak neki? .Megkapta a lázat ettől a rajongótól . és elrohant. hogy el akart menekülni.És ha a király látni kívánja a pártfogoltját? . ez az iszonyú jelenet teljesen megbénított. A doktor hirtelen elkapta a kezét.kérdezte.Semmit. Jaj. asszonyom.Asszonyom.Eleget hallottam . . . Az eksztázis lényegében a lélek emlékezete. A királyné nem válaszolt. asszonyom: az eksztázis hasonlít az emlékezésre. doktor. és annyira meg volt zavarodva.

12 A szív sebét nem gyógyíthatja orvos A doktor töprengve nézett a királyné után. - Ebben a kastélyban olyan titkok vannak - suttogta fejcsóválva -, amelyek nem tartoznak a tudomány hatáskörébe. Egyesek ellen oltótűvel fegyverkezem fel, és az erükbe döfök, hogy meggyógyítsam őket; mások ellen szemrehányással fegyverkezem fel, és átdöföm a szívüket: meggyógyítom-e őket? Aztán, mivel a roham elmúlt, lecsukta Charny nyitott, zavaros tekintetű szemét, a halántékát vízzel és ecettel frissítette fel, és elvégezte körülötte mindazt az ápolói tevékenységet, ami a beteg körüli forró levegőt a gyönyörök kertjévé varázsolja. És ekkor, mivel látta, hogy a sebesült arcvonásain ismét béke honol, hogy már nem sír, hanem szép lassan sóhajtozik, hogy az ajkáról tajtékzó szavak helyett elmosódó szótagok röppennek fel, így szólt: - Bizony, bizony, nemcsak szimpatikus idegrendszeri működésről van itt szó, más hatóerő is fellépett; az önkívületi állapot úgy állt be, mintha elébe akart volna menni ennek az iménti látogatásnak; igen, az emberi atomok úgy változtatják a helyüket, mint a növényvilágban a virágpor; a gondolatnak láthatatlan közvetítő útjai, a szívnek titkos értesülései vannak. Hirtelen összerezzent, megfordult, s mind a fülével, mind a szemével kutatta a zajok forrását. - Nocsak, ez meg ki lehet? - morogta. A folyosóról mintha ruhasuhogást hallott volna. - A királyné nem lehet - suttogta -, nyilván nem másította meg az elhatározását. Egy másik ajtóhoz osont, amely szintén a folyosóra nyílt, kinyitotta, s kidugta a fejét. Tízlépésnyire tőle egy nő állt, hosszú, mozdulatlan redőkbe omló ruhát viselt, olyan volt, mint a kétségbeesés hideg, élettelen szobra. Sötét volt, a folyosót nem tudta bevilágítani a pislákoló mécses, de az egyik ablakon át egyenest a nőalakra tűzött egy holdsugár, s amíg a hold és a nő között el nem haladt egy felhő, ráhullt a fény. A doktor csendben visszahúzódott, majd zajtalanul, de gyorsan kinyitotta azt az ajtót, amelyik mögött a nő megbújt. Az felsikoltott, kinyújtotta a kezét, és Louis doktor kezéhez ért. - Ki az? - kérdezte a doktor, s hangjában inkább sajnálat, mint fenyegetés bujkált, mert az árny mozdulatlan tartásából kitalálta, hogy nem annyira a fülével, mint inkább a szívével hallgatózott. - Én vagyok, doktor, én vagyok - felelte lágy, szomorú hangon. Bár a doktor ismerte ezt a hangot, csak bizonytalan, távoli emléket ébresztett benne. - Én vagyok, Andrée de Taverney. - Jaj, istenem, mi a baj? - kiáltotta a doktor. - Csak nem ő lett rosszul? - Ő?! - kiáltotta Andrée. - Ő? Ki az az ő? A doktor érezte, hogy óvatlan volt.
351

- Bocsánat, de az imént láttam, hogy egy nő távolodik innét. Talán maga volt? - Ó, értem már - mondta Andrée. - Szóval járt itt egy nő, ugye? Andrée olyan kétségbeesett kíváncsisággal ejtette ki ezeket a szavakat, hogy a doktornak semmi kétsége nem volt felőle, milyen érzelem diktálta őket. - Doktor - folytatta Andrée szívbe markoló szomorúsággal -, drága jó doktor, ne is próbáljon meg becsapni, éppen maga, aki mindig megmondta nekem az igazat; vallja be, hogy az előbb egy nő járt itt, vallja be, úgyis láttam! - Mondtam én, hogy senki sem járt itt? - Jó, jó, de egy nő, doktor, egy nő. - Persze hogy egy nő; hacsak nem vallja maga is azt az elvet, hogy egy nő csak negyvenéves koráig nő... - Az, aki itt járt, negyvenéves volt? - kérdezte Andrée, s most először sóhajtott fel. - Ó! - Ha azt mondom, hogy negyvenéves, még mindig jó öt-hat esztendőt elengedek neki, de az embernek udvariasnak kell lennie a barátnőivel, és Miseryné a barátném, mégpedig nagyon jó barátném. - Miseryné? - Ő hát. - Tényleg ő volt itt? - És mi a csudáért ne mondanám meg, ha más volt? - Ó, mert... - Őszintén szólva a nők mind egyformák: érthetetlenek. Pedig azt hittem, ismerem magukat, magát különösképpen. Nos, nem így van, magát sem ismerem jobban, mint a többit. - Drága jó doktor! - Térjünk a tárgyra! Andrée nyugtalan pillantást vetett rá. - Rosszul van? - kérdezte a doktor. - Kicsoda? - Hát a királyné. - A királyné? - Ő hát, a királyné. Miseryné miatta volt itt az imént; szokás szerint fullad, és erős szívdobogása van. Szomorú betegség ez, kedves kisasszony, gyógyíthatatlan. Mondja meg végre, hogy van, ha ő küldte magát, és menjünk vissza hozzá. És Louis doktor úgy csinált, mintha indulni akarna. Andrée azonban szelíden útját állta. - Nem, kedves doktor - mondta fellélegezve -, engem nem a királyné küldött. Nem is tudtam, hogy rosszul van. Szegény királyné! Ha tudtam volna... Bocsásson meg, doktor, már nem is tudom, mit beszélek... - Azt látom.
352

- Nemcsak azt nem tudom, hogy mit beszélek, de azt sem, hogy mit csinálok. - Ó, én tudom, mit csinál! Rosszul van, kedvesem. Andrée csakugyan rosszul lett: elengedte a doktor karját; hideg keze lehullott; halottsápadtan a földre rogyott. A doktor felemelte, életre keltette, bátorította. Andrée ekkor minden erejét összeszedte. Ez az erős lélek, aki soha nem engedte, hogy bármi is legyőzze, akár fizikai fájdalom, akár lelki bánat, most ismét mozgósította acélos akaraterőtartalékait. - Doktor - mondta -, tudja, ugye, hogy ideges vagyok, és iszonyatosan félek a sötétben? Eltévedtem itt a sötétben, ezért vagyok ilyen különös állapotban. - És mi az ördögnek mászkál a sötétben? Ki kényszeríti rá? Ha senki sem küldte ide, ha semmi sem indította, hogy erre járjon? - Én nem azt mondtam, hogy semmi, doktor, azt mondtam, hogy senki. - Ugyan már, árnyalatnyi különbség, kedves kis betegem. De ez nem is megfelelő hely a társalgásra. Menjünk máshová, főleg, ha hosszú a mesélnivalója. - Csak tíz percet kérek, doktor. - Jó, tíz percet, de nem állva; az én lábam visszautasítja a párbeszéd ilyetén lebonyolítását; üljünk le. - Hol? - A folyosón, a padra, ha megfelel. - És gondolja, doktor, hogy ott senki sem hall minket? - kérdezte ijedten Andrée. - Senki. - A sebesült se? - folytatta a lány ugyanolyan hangon, s arra a szobára mutatott, melyet szelíd, kékes fény világított meg, s amelybe most belefúrta a tekintetét. - Nem- - mondta a doktor -, még ez a szegény fiú se, sőt állíthatom, hogy ha valaki meghallja a beszélgetésünket, az biztos nem ő lesz. Andrée összekulcsolta a kezét. - Ó, Uramisten, annyira rosszul van? - kérdezte. - Hát nincs valami jól. De beszéljünk arról, ami miatt idejött; szaporán, gyermekem, szaporán; tudja, hogy a királyné vár. - Nos, doktor - mondta Andrée, és nagyot sóhajtott. - Éppen arról beszélünk. - Szóval Charnyról, igaz? - Róla van szó, doktor, azért jöttem, hogy megtudjam, mi van vele. Louis doktor jeges csenddel válaszolt ezekre a szavakra, amelyeket pedig bizonyosan előre sejtett. Gondolatban összehasonlította Andrée viselkedését a királyné viselkedésével; látta, hogy ezt a két nőt ugyanaz az érzés mozgatja, és a tünetekből arra következtetett, hogy ez az érzés forró szerelem.

353

Andrée nem tudott a királyné látogatásáról, nem láthatta a doktor szívében a szomorú jóindulatot, az együttérző sajnálatot, így a doktor hallgatását talán rosszallásnak vette, s szokása szerint csak kihúzta magát a lelki nyomás alatt, bár ez a nyomás itt néma volt, mint a sír. - Azt hiszem, megbocsátható az eljárásom, doktor - mondta -, mert Charny úr párbajban sebesült meg, és a testvérem volt, aki megsebezte. - A testvére! - kiáltott fel Louis doktor. - Philippe de Taverney sebezte meg Charnyt? - Ehhez nem fér kétség. - Ó, én erről nem is tudtam. - De most, hogy tud róla, ugye megérti, hogy érdeklődnöm kell az állapota felől? - Ó, már hogyne érteném, gyermekem - mondta a jó doktor, s el volt ragadtatva, hogy alkalma nyílt, hogy elnéző legyen. - Én nem tudtam, igazán, el sem tudtam képzelni, mi az igazi ok. Ezeket az utolsó szavakat úgy hangsúlyozta, hogy Andrée megértse: csak fenntartásokkal fogadja el a magyarázatát. - Doktor úr - mondta Andrée; mindkét kezét a férfi karjára tette, s jól a szemébe nézett -, mondja ki, amit gondol! - De hiszen már kimondtam. Miért is lennének fenntartásaim? - Mindennapi dolog, hogy két nemesúr párbajozik, igazán nem rendkívüli eset. - Ezt a párbajt egyedül az ruházhatja fel különleges fontossággal, ha a két fiatalember egy nőért verekedett. - Egy nőért, doktor? - Igen, például magáért. - Énértem! (Andrée nagyot sóhajtott.) Nem, doktor, Charny úr nem értem párbajozott. A doktor úgy tett, mintha kielégítené a válasz, de így vagy úgy tudni akarta, mi a sóhaj magyarázata. - Akkor hát értem - mondta -, a bátyja küldte, hogy pontosan beszámolhasson neki a sebesült egészségi állapotáról. - Igen, a bátyám! Igen, doktor, ő! - kiáltotta Andrée. Most a doktor nézett jól a lány szemébe. - Ó, megtudom én, mi van a szívedben, te hajlíthatatlan, erős lélek - suttogta, majd hangosan így szólt: - Akkor hát megmondom az igazat, hiszen azt mindenkinek meg kell mondani, aki tudni akarja. Mondja el a bátyjának, ő pedig tegye meg a szükséges előkészületeket... Érti, ugye? - Nem, doktor, nem tudom, mit akar ezekkel a szavakkal mondani, hogy „tegye meg a szükséges előkészületeket”. - Nos... A párbajt még manapság se kedveli a király. Igaz, hogy már nem tartatja be a párbajra vonatkozó rendeleteket; ám ha egy párbaj botrányt kavar, őfelsége száműzi vagy bebörtönözteti a bűnöst. - Ez igaz, doktor.

354

- S ha a balsors úgy hozza, hogy emberhalál is van, ó, akkor a király kérlelhetetlen. Nos, tanácsolja a bátyjának, hogy bizonyos időre vonuljon el a szeme elől. - Doktor! - kiáltott fel Andrée. - Olyan rossz állapotban van Charny úr? - Idefigyeljen, kedves kisasszony, megígértem, hogy megmondom az igazat. Tessék: látja ezt a szegény fiút, aki odabent a szobában alszik? - Látom, doktor - nyögte Andrée. - És?... - Nos, ha holnap ilyenkor nincs túl a veszélyen, ha a nemrég feltámadt sebláz nem múlik el, holnap ilyenkorra Charny úr meghal. Andrée alig állta meg, hogy fel ne sikoltson, megszorította a torkát, a körmét a húsába mélyesztette, hogy a szívét tépő aggodalmat testi fájdalommal nyomja el. Louis nem láthatta, milyen iszonyúan dúltak a lány vonásai. Andrée úgy viselkedett, mint egy spártai nő. - A bátyám nem fog elmenekülni - mondta. - A szíve diktálta, hogy megverekedjék Charny úrral; ha olyan balszerencsés volt, hogy megszúrta, önvédelemből tette; ha megölte, Isten majd ítél fölötte. „Nem magától jött - gondolta a doktor. - Akkor hát a királyné küldte. Lássuk, vajon őfelsége idáig ment-e könnyelműségében.” - A királyné hogyan fogadta a párbaj hírét? - kérdezte. - A királyné? Nem tudom - felelte Andrée. - Miért érdekelné ez a királynét? - Hát mert azt hiszem, Taverney úr kedves volt neki, nem? - Ha így van, Taverney úr meg van mentve; bízzunk benne, hogy őfelsége személyesen kel majd a védelmére, ha megvádolnák. Louis, miután mindkét feltételezése hibásnak bizonyult, feladta a küzdelmet. „Nem vagyok fiziológus - gondolta -, csak egyszerű sebész. Mi az ördögnek avatkozzam bele a nők szeszélyeinek meg szenvedélyeinek a játékába, hiszen én az izmok és idegek játékában vagyok otthonos!” - Kisasszony, most már tudja, amit kívánt. A maga dolga, hogy rábeszéli-e vagy sem Taverney urat a menekülésre. Nekem viszont az a dolgom, hogy igyekezzem megmenteni a sebesültet... még ma éjjel, különben a kérlelhetetlen halál huszonnégy órán belül kiragadja őt a kezemből. Isten vele! Andrée görcsös kézzel végigsimított a homlokán, s rádöbbent, hogy egyedül, teljesen egyedül áll szemben a félelmetes valósággal. Úgy érezte, hogy a halál, melyről olyan hidegvérrel beszélt a doktor, fehér lepelben átsuhan a sötét folyosón, és Charny szobája felé lopakodik. A gyászos jelenség szele megdermesztette tagjait, rohant egyenest a saját lakosztályába, magára zárta az ajtót, s az ágya előtti szőnyegen térdre omlott: - Istenem! - sikoltotta, s égő könnyei csak úgy patakzottak az arcán. - Istenem, te nem vagy igazságtalan, nem vagy őrült, nem vagy kegyetlen, én Istenem! Te mindent megtehetsz, nem hagyhatod, hogy meghaljon ez a fiú, aki nem tett semmi rosszat, és akit szeretnek itt ebben a földi világban. Istenem, mi szegény halandók csak a te jóságod hatalmában hiszünk, akkor is, ha haragod hatalma előtt mindig reszket a szívünk. De én!... én... aki most hozzád könyörgök, én annyit szenvedtem ezen a világon, annyi megpróbáltatás ért, pedig nem követtem el semmi
355

bűnt. Soha nem panaszkodtam, Uram, még neked sem; soha nem kételkedtem benned. De ha ma, amikor kérem, amikor akarom, hogy egy fiatalember életben maradjon... ha ma elutasítanád a kérésemet, ó, én Istenem! Azt mondanám, hogy visszaéltél az erőddel, hogy a harag, az ismeretlen bosszúállás istene vagy; azt mondanám... ó, káromollak, Uram, bocsáss meg! Káromollak!... És te nem sújtasz le rám! Bocsáss meg, bocsáss meg! Irgalom istene, ne hagyj el! Andrée érezte, hogy elhomályosul a látása, az izmai elernyednek; élettelenül, szétomló hajjal rogyott le a padlóra, s ott maradt, mint egy halott. Amikor ebből a jeges álomból felébredt, s minden az eszébe jutott, a rémlátomások, a bánat, gyászos hangon suttogta: - Istenem! Nem voltál hozzám irgalmas; megbüntettél, szeretem őt!... Ó, igen, szeretem! Ez elég neked, ugye?... És most megölöd-e őt?

356

13 Delírium Isten meghallgatta Andrée fohászát: Charnyval nem bírt a lázroham. Másnap Andrée sóváran leste a sebesültről érkező híreket; a sebesült pedig, hála a jóságos Louis doktor ápolásának, visszatért az életbe. A gyulladás nem bírt az életerővel és az ápolással. Kezdődött a gyógyulás. Louis doktor, látva, hogy Charny megmenekült, feleannyit sem törődött vele: az orvos számára a halálból visszajött ember nem sokat jelent, ha már lábadozik. Csakhogy egy hét múltán (közben Andrée tökéletesen megnyugodott) Louis úgy ítélte helyesnek, ha Charnyt, akinek a krízis alatt elhangzott kijelentései nagyon nyomták a szívét, valami távoli helyre szállíttatja. Ki akarta tépni a delírium gyökereit. Charny azonban fellázadt. Dühtől villámló szemmel nézett a doktorra, azt mondta, hogy a király vendége, és senkinek sincs joga kiüldözni valakit, akinek őfelsége menedéket adott. A doktor nem volt valami türelmes a csökönyös lábadozók iránt, úgyhogy egyszerűen beküldött négy lakájt, s megparancsolta nekik, hogy vigyék el a beteget. Charny azonban belekapaszkodott az ágy lábába, az egyik inast durván megütötte, a többieket pedig megfenyegette. Louis doktor megpróbálta jobb belátásra bírni a beteget. Charny először elég világosan válaszolgatott, ám mivel a lakájok mindegyre el akarták vinni, olyan erőfeszítéssel állt ellen, hogy ismét kinyílt a sebe, s a vérével együtt az esze is elment. Az elsőnél is hevesebb önkívületi roham jött rá. Kiabálni kezdett, hogy azért akarják eltávolítani, hogy megfosszák a látomásaitól, melyek álmában támadnak, de hiábavaló a fáradozásuk, mert a látomásait nem lehet elvenni tőle; valaki szereti őt, és akkor is meglátogatja, ha a doktor nem akarja, mert olyan magas rangú hölgy a szerelme, hogy senki ellenkezésétől nem kell félnie. E szavak hallatán a doktort elfogta a reszketés, tüstént kiküldte az inasokat, ismét gondozásba vette a sebet, s mivel elhatározta, hogy a test után az elmét is meg fogja gyógyítani, magát a sebet kielégítő állapotba hozta, de a delíriumot nem tudta orvosolni; ettől aztán pánikba esett, mert tudta, hogy a betege lelki zavarodottsága könnyen őrületbe csaphat át. Egyetlen nap alatt annyira rosszabbodott a helyzet, hogy Louis doktor már valami radikális beavatkozáson törte a fejét. A beteg nemcsak saját magát, de a királynét is végveszélynek tette ki; beszéde üvöltözéssé, emlékezése képzelgéssé fajult; az volt a legrosszabb, hogy világos pillanataiban - s épp elég világos pillanata volt - őrültebb dolgokat mondott, mint őrületében. Louis már olyan irtózatosan kínos helyzetben volt, hogy - mivel a király tekintélyére nem hivatkozhatott, mert a beteg is arra hivatkozott - elhatározta, hogy mindent elmond a királynénak. Kihasználta az alkalmat, hogy Charny, belefáradva az álmaiba meg a látomásaiba, elaludt. Mária Antónia töprengő s mégis ragyogó arccal fogadta, mert úgy gondolta, a doktor jó híreket hoz a betegéről. De nagy volt a meglepetése; rögtön az első kérdésére Louis kertelés nélkül megmondta, hogy a beteg nagyon beteg.
357

- Hogyhogy! - kiáltotta a királyné. - Hiszen tegnap egészen jól volt! - Nem, asszonyom, egészen rosszul volt. - De hát odaküldtem Miserynét, és maga jó hírekről számolt be neki. - Hitegettem magamat, és felségedet is hitegetni akartam. - Mit jelentsen ez? - kérdezte a királyné sápadtan. - Miért kellene eltitkolnia előttem, ha rosszul van? Mi félnivalóm van nekem, doktor, hacsak nem az, hogy utoléri a végzet? - Asszonyom... - Miért titkolnám aggodalmamat, mely igazán természetes érzés, lévén hogy a király hű alattvalójáról van szó?... Válaszoljon őszintén! Mi a helyzet?... Mi van a beteggel?... Veszélyben van? - Ő nem is annyira, asszonyom, mint inkább mások. - Már megint a talányok, doktor - mondta türelmét vesztve a királyné. - Magyarázza meg! - Kínos lenne, asszonyom - felelte a doktor. - Elégedjék meg annyival, hogy Charny gróf betegsége lelki eredetű. A sebesülés csak ráadás a szenvedéseire, ürügy a delíriumra. - Charny betegsége lelki eredetű? - Az, asszonyom; én mindazt, amit nem lehet szikével felderíteni, lelki eredetű bajnak nevezem. Kíméljen meg, hogy többet is el kelljen mondanom, felség! - Azt akarja mondani, hogy a gróf... - folytatta makacsul a királyné. - Óhajtja, hogy megmondjam, asszonyom? - kérdezte a doktor. - Persze hogy akarom. - Nos, a gróf szerelmes... Ha felséged magyarázatot kér, én megmagyarázom... És ne higgye, asszonyom, hogy ilyen állapotban meggyógyul a seb - folytatta a doktor. - Nem, csak rosszabbodik az állapota, és Charny úr az átmeneti delírium után halálos kényszerképzet rabja lesz. Akkor viszont... - Akkor, doktor? - Elveszíti ezt a fiatalembert, asszonyom. - Őszintén szólva kissé különösen fejezi ki magát, doktor. Elveszítem ezt a fiatalembert! Én tehetek róla, hogy megőrült? - Nyilván. - Ne bosszantson, doktor! - Lehet, hogy most még nem tehet róla, asszonyom - folytatta rendíthetetlenül a doktor -, de később csak magát okolhatja majd. - Akkor adjon tanácsot! - mondta a királyné kissé megenyhülten. - Szóval írjam elő a gyógymódot? - Így is mondhatjuk. - Nos, a fiatalembert vagy gyógyírral, vagy vassal, de meg kell gyógyítani: ölje meg vagy gyógyítsa meg az a nő, akinek szüntelenül a nevét kiabálja.

358

- Már megint túloz - szólt újból türelmét vesztve a királyné. - Megölni... meggyógyítani... nagy szavak! Keménységgel megöl az ember valakit? Mosollyal meggyógyít az ember egy szegény bolondot? - Ha felséged is hitetlenkedik - mondta a doktor -, akkor nincs mást mit tennem, csak hogy legalázatosabb tiszteletemet fejezzem ki felségednek, s távozzam. - Először is, rólam van-e szó egyáltalán? - Nem tudom, nem is akarom tudni; csak azt ismételhetem el, hogy Charny úr okos bolond; az ész megbolondíthat és megölhet; az őrület megvilágosíthat és meggyógyíthat. Így hát ha felséged meg akarja szabadítani ezt a kastélyt az üvöltözéstől, az álmodozástól és a botránytól, foglaljon állást így vagy úgy! - Hogyan? - Hogy hogyan? Én csak recepteket mondok, nem tanácsokat. Abban sem lehetek biztos, hogy hallottam, amit hallottam, láttam, amit láttam. - Jól van, tegyük fel, hogy értem, amit mond. Mi következik ebből? - Két jó dolog: az egyik, ami felségednek is meg nekünk mindnyájunknak is a jobbik, az, hogy a beteget szíven szúrja az a tévedhetetlen tőr, amit józan észnek hívnak, s kezdődő haldoklása véget ér, a másik, nos!... a másik... jaj, asszonyom, bocsásson meg, ha két kiutat láttam ebből az útvesztőből, tévedtem. Mária Antónia, Franciaország királynéja számára csak egyetlen kiút lehet. - Értem; őszintén beszélt, doktor. Annak a nőnek, aki miatt Charny úr az eszét vesztette, jószántából vagy erőszakkal, de vissza kell adnia ezt az elvesztett észt. - Erről van szó. - Annak a nőnek össze kell szednie a bátorságát, és meg kell fosztania a fiatalembert az álmaitól. - Igen, felség. - Szóljon valakinek; talán Taverney kisasszonynak. - Taverney kisasszonynak? - kérdezte a doktor. - Igen, és készítsen elő mindent, hogy a sebesült illendően fogadhasson bennünket. - Már megtörtént, asszonyom. - Kíméletlenül? - Másképp nem lehet. - Tudja - suttogta a királyné -, szomorúbb feladat, mint gondolná, odamenni, és egy embernek az életet vagy a halált vinni. - Én is ezt teszem mindennap, ha ismeretlen betegséggel állok szemben. Vajon azt a gyógymódot alkalmazom-e, amelyik a betegséget öli meg, vagy azt, amelyik a beteget? - Maga most bizonyos benne, hogy a beteget öljük meg, igaz? - kérdezte összeborzadva a királyné. - Ejnye - komorult el a doktor -, most csak az történne, hogy egy férfi meghal egy királyné jó híréért. Hányan halnak meg naponta egy király szeszélyéért? Sokan, asszonyom, nagyon sokan.
359

A királyné sóhajtott, és követte a doktort. Andrée-t sehol sem találták. Délelőtt tizenegy óra volt; Charny felöltözve aludt egy karosszékben a szörnyű éjszaka izgalmai után. A szoba ablaktábláit gondosan bezárták, s csak sápadt fénycsíkok jutottak át a réseken. Minden a beteg szenvedéseinek alapvető okát, az ideges érzékenységet volt hivatva csillapítani. Semmi zaj, semmi külső inger, semmi látnivaló. Louis doktor ügyes támadást intézett az esetleges visszaesést elősegítő körülmények ellen, noha egy újabb roham elől, amely meg is ölhette a betegét, nem hátrált meg, mert úgy döntött, hogy gyökerestül irtja ki a bajt. Az is igaz, hogy a roham meg is menthette a betegét. A királyné délelőtti ruhában, hanyag eleganciával fésült hajjal, nagy lendülettel toppant be a Charny szobájába vezető folyosóra. A doktor a lelkére kötötte, hogy ne habozzon, ne kísérletezgessen, hanem hirtelen, elszántan jelenjék meg, hogy a hatás viharos legyen. Olyan erővel fordította hát el az előszoba első ajtajának cizellált kilincsét, hogy egy bő köpenybe burkolózó nőalaknak, aki Charny szobájának az ajtajához tapadt, csak arra maradt ideje, hogy kiegyenesedjék, és úgy tegyen, mintha mi sem történt volna, bár zaklatott arca, reszkető keze meghazudtolta ezt a nyugalmat. - Andrée! - kiáltott fel a királyné. - Mit csinál itt? - Én? - kérdezte zavartan Andrée, és elsápadt. - Hogy én? Felséged mit csinál itt? - Ó, ó, egy kis bonyodalom - motyogta az orvos. - Mindenütt kerestem magát - mondta rosszallóan a királyné. - Hol volt? Andrée megijedt, főleg attól félt, hogy meggondolatlan lépésével elárulja valódi érzelmeit, melyek még neki magának is oly ijesztőek voltak. Így hát, bár igen büszke volt, úgy döntött, hogy másodszor is hazudik: - Itt, hiszen látja felséged. - Persze, de hogy került ide? - Asszonyom - válaszolta a lány -, szóltak, hogy felséged keres, idejöttem hát. A királynénak még nem oszlottak el a kétségei, folytatta a kérdezősködést: - Hogyan találta ki, hogy hová készülök? - Könnyű volt, asszonyom; Louis doktorral indult útnak, át a kis lakosztályokon; onnét máshová nem mehetett, mint ebbe a szárnyba. - Jól kitalálta - mondta a királyné, aki még mindig habozott, de már megenyhült. - Jól kitalálta. Andrée még egy erőfeszítést tett: - Asszonyom - mondta mosolyogva -, ha felségednek az lett volna a szándéka, hogy titokban jöjjön ide, nem kellett volna mindenki szeme láttára végigmennie a galériákon. Amikor a királyné átvág a teraszon, Taverney kisasszony látja őt a lakosztályából, és igazán nem nehéz követni vagy megelőzni valakit, akit messziről láttunk. - Igaza van, százszor is igaza van - mondta a királyné. - Szerencsétlen szokásom, hogy soha nem találok ki semmit; mivel keveset gondolkodom, másokról is ugyanezt feltételezem. A királyné érezte, hogy nem árt elnézőnek lennie, mivel bizalmasra van szüksége.

360

Egyébként a lelke a mindennapi teremtések lelkétől eltérően nem tetszeni vágyásból és bizalmatlanságból épült fel, így hitt a barátságban, mert tudta, hogy képes szeretni. Azok a nők, akik magukban sem bíznak, még kevésbé bíznak másokban. A kacér nők nagy büntetése az, hogy sosem hiszik el, hogy a kedvesük szereti őket. Mária Antónia hamar elfelejtette hát a kellemetlen érzést, amely elfogta, amikor Taverney kisasszonyt megpillantotta Charny ajtaja előtt. Megfogta Andrée kezét, elfordította vele az ajtó kulcsát, s egy szempillantás alatt, elsőként bent termett a beteg szobájában. A doktor kint maradt Andrée-val. Amikor Andrée látta, hogy a királyné eltűnik odabent, harag és fájdalom lobbant a tekintetében. A jó doktor karon fogta, és le s föl sétált vele a folyosón. - Gondolja, hogy sikerül neki? - kérdezte. - Mi, jóságos ég? - kérdezte Andrée. - Rábeszélni ezt a szerencsétlen őrültet, hogy máshová vigyék, mert itt belehal a lázba. - Máshol meggyógyulna? - kiáltott fel Andrée. A doktor döbbenten, nyugtalanul nézett rá. - Azt hiszem, meg - felelte. - Ó, akkor bárcsak sikerülne neki! - mondta a boldogtalan teremtés.

361

s megpróbált felemelkedni.suttogta Charny. amikor ráemelik a szemüket.kérdezte a királyné elváltozott hangon. akit maga álmodozásaiban vérig sért.14 Lábadozás A királyné egyenest Charny karosszékéhez ment. és nem így kellene őt fogadnia. hogy találkozásunk első pillanatától kezdve maga nem a királynét látta bennem. .. Ha királyné. akinek maguk mindnyájan a becsületébe gázolnak. hogy ártson.Istenem! . ha a maga árulása a fülükbe jut? . szinte eszét vesztve felállt. mit vétett ellenem. a király ellen? . és akkor megbüntetem. maguk nemes urak. Sóhaja a királyné szívéig hatolt. hogy elveszítse az eszét és az életét. s a királyné kiolvasta belőle. és nem is akart. Vagy őrült.Lehetséges-e . asszonyom. . 362 . a némaság -. majd az utolsó szavak hallatán térdre rogyott. a fejvesztést előzi meg ez a vád. hogy el ne dőljön. uram. a király az apja a maguk eljövendő urának. . kegyelmezzen. a becsületvesztést.. és ezt soha nem lett volna szabad elfelejtenie.Mit tesznek majd az ellenségeim. a királyné.. ..Tisztában van a tette súlyával.Mert igen könnyen megfeledkeznek róla. uram. hogy bűntudatosan lehajtotta a fejét. hogy egy úriember. aki tudja.A királyné! . a királyné. . . s a testi és lelki fájdalom annyira leteperte. . öljön meg. . asszonyom.suttogta a boldogtalan.kérdezte. .folytatta a királyné. akit megindított a mély tisztelet. . egyik kezével kénytelen volt a padlóra támaszkodni.Igen. a királyné. ha nő. A király nagyobb és jobb ember maguknál mindnyájuknál.suttogta. hanem a nőt. . a királyné . és én nem a királynét mutattam magamból. hogy ha azonnal ki nem rántja a sebből a dárdát. hogy áruló vagyok. Charnyt ezek a szívből jövő szavak lelke mélyéig felkavarták. akit egykor a leglojálisabb férfiak közé soroltak. .Árulás. Charny remegve. uram. mi bűnt követett el. hogy a király annak a nőnek hitvese. hogy maga mindent megtesz azért. Charny úr.Választhat. Charnyval végez a döfés. A fiatalember szemében kihunyt a fény.Igen. vagy áruló. ha nő.Tisztában van vele. aki felelősnek érzi magát önnön jó híréért és a maga biztonságáért! Ezért jött el ide. melyet beledöfött. s szeretett volna védekezni. A parkettán megnyikorduló házicipellő zajára a fiatalember felkapta a fejét. és akkor megvonom magától annak a lehetőségét. Ha király mondja. az én méhemben fogant trónörökösnek. és tompán felnyögött.dadogta Charny. és én tisztelem és szeretem őt. de Mária Antónia nem hagyott rá időt.Ne mondja. ma ellenségként támad egy nő jó hírére? Mert jegyezze meg. . lehetségese.sietett a válasszal Mária Antónia -. Charny úr? .Ó! . nem is tudott felállni.

S olyan hirtelen lendülettel akart indulni. a sebe eredetileg jelentéktelen volt. asszonyom! . szétnyílt az ajka. . s most megpillantotta a fiatalembert. Mikor gyógyul meg ez a seb? Mikor hagyja már abba. nekikoccant a karosszék fájának. a maradék józan esze is elszállt. .mondta a királyné a megrendüléstől és haragtól reszketve -.. én mint királyné. hogy meggyógyítsa. s egy pillanatig majdnem segítségért kiáltott.Asszonyom.Louis doktor mindent megtett.Irgalmas lelkű és melegszívű asszony volt. ahová csak utolsó istenhozzádot jött mondani. és felemelte. A királyné már kinyitotta az ajtót. . ha maga nem utolsó gazember. A szerelem csodát tett. a maga kezétől halok meg. Kinyitotta a szemét. és a királyné karjába szédült. hogy ennek az áldott doktornak az őrület botrányos jeleneteit játssza. összekulcsolt kézzel. Charny feltámadt. fejét a keblére vonta. gyengeségétől. hogy a doktor meg Andrée félremagyarázná a beteg alélt állapotát. látta.. 363 .Megbocsátok. és Charny feje hátracsuklott. bocsásson meg! . így van ez jól . megingatta gyengesége. hogy minél gyorsabban menekülhessen a veszély elől.mondta a királyné. elengedte hát a férfit. hogy elvesztette az egyensúlyát. de Charny megragadta a ruhája szegélyét. Aztán végiggondolta. mert emléket hagyott ott. és perzselő sóhajtás röppent belőle a királyné felé. hogy hozzáér ehhez a forró mellhez.. A királynét is megperzselte a férfi közelsége.Isten vele. máris megyek. .Beszélgessünk.. Kezét nyújtotta neki. . A fiatalember homlokáról langyos. . Felemelte Charnyt.kiáltotta. így van ez jól.suttogta -. mint a maga iránt érzett tiszteletem.hebegte Charny .Az Isten iránt érzett tiszteletemre.. amint megalázkodva térdepel. Charny úr.ha felséged elküld. látta a királyné dúlt vonásait. A királyné mindenről megfeledkezett. De menekülni akart. maga mint férfi .. hogy a remény és a gőg új fényt lop a férfi tekintetébe. melyek ugyancsak nyugtalanítják őt? Mikor megy el a kastélyból? . . . Amikor a férfi megérezte. isten vele! .Asszonyom! Ó.Asszonyom! . én máris megyek. Mária Antónia lábához vonszolta magát. az asszony tekintete csillogását veszítve mered a földre.Charny úr .Csak egy utolsó pillantást. . ám az agya rakoncátlankodása miatt egyre rosszabb állapotba kerül.Ó. amely korántsem olyan nagy. szónál több.mondta. s képtelen volt rá. Andrée szeme a találkozás első pillanatától mohón tapadt erre az ajtóra. hogy az élettelen testet a karosszékbe lökje. Az ajtó felé iramodott. csóknál kevesebb. rózsaszínű csepp hullott Mária Antónia kezére. ma este vagy holnap menjen el a kastélyból! Charny tébolyultan. amikor az őt tartó kar akaratlan szorításában odahajolt hozzá. Az asszony elszörnyedt. megrémült a bűnös halálsápadt arcától. jéggé dermedt kezével a fiatalember szívét kereste.

. hogy megszégyenített.Az önbecsülés olyan. olyan élettől duzzadó kérdéseket tett fel a derék doktornak közeli felgyógyulásáról. annyira akarta. hogy megégesse. merev tekintettel visszatért a szobájába. mint a vörösre izzított vas. melynek színe szemmel láthatóan halványul. ahogy a hőfok csökken. azt mondta nekem. ami hozzáér. de még mindig elég forró. Az olyan jellemnek.kérdezte a doktor. amikor a Charnyval töltött fél órán kívül trónt és szépséget adott neki.mondanám. remek . úgy érezte. Eszébe se jutott. . s olyan sürgető.Andrée úgy érezte. a követendő orvosi előírásokról meg arról. Olyan volt. És ügyet se vetve rá. . jobb gyógymódot talált. hogy Andrée-nak ráncba szalad a homloka.csak ennyit kérdezett. amelyet most egy másfajta rögeszme idéz elő. láz. asszonyom? . hogy egy párbaj során. gyűlölet és megvetés töltötte el. Louis ismét kezelésbe vette Charnyt. kedves doktor. . Andrée megszorította a doktor kezét. hogy a vér ne buggyanjon ki a sebéből. a doktor visszament a betegéhez. mint Andrée. hogy Isten túl sok mindennel elhalmozta ezt az asszonyt. 364 . Louis látta.Igen. pedig magam is olyan vagyok. Herkulesi erőt és hetvenkedést súroló vakmerőséget érzett magában. megszakad a szíve. hogy hogyan fogják elszállítani. a királyné semmi. elszállt minden reménye. még veszedelmesebb visszaesés van kilátásban. a szemnek mit sem mond. és a látvány ne okozzon örömet az ellenfelének. hogy bármit is külön megjegyezzen.Nos. nem jöhetsz vissza!” . ha a láz. hogy megkérdezze a királynétól. aki előző nap volt. hogy Louis doktor a kezét dörzsöli. . Amikor látta. hogy Louis attól félt. hogy meg tudott szólalni. miért változtatta meg egyik pillanatról a másikra az elhatározását. A doktor viszont túl sokat látott ahhoz. .mormolta a doktor. mint lónak a zabla. mintha nem is ugyanaz az ember lett volna. amikor megsebesült. de nem hajtotta meg a fejét. emlékszem. és a szívverése annyira lecsöndesült.mondta. A lány pedig lehorgasztott fejjel. hogy tényleg nem indult el a vére folyása. . elűzném: „Delírium.suttogta a királyné. hogy úgy érezte. mintha a legjobb gyógyszereket adta volna .Elutazik . mint ő.Remek. Charny tényleg annyira józanul gondolkodott. meg lehet vele szelídíteni. Egyedül és kizárólag a királyné által vezetett hadjárat sikere érdekelte.A királyné azzal. Egy perc is eltelt. gyors léptekkel végigsietett a galéria folyosóján. a delírium ismét vissza akarna térni. parancsol-e valamit. hogy egyszer egy spanyol (és ők meglehetősen dicsekvő fajta). A vas immár fekete. kötelessége megmagyarázni az orvosnak. Charny azonban hamarosan meghazudtolta ezeket az elképzeléseket. a vetélytárs minden. hogy a királyné kijön. Kinevettem azt a spanyolt. hogy a fiatalember visszanyeri a nyugalmát meg a józan eszét. mire a királyné összeszedte magát. és visszatért a lakosztályába. akaraterejét bizonyítandó. gépiesen összehúzta magán csipkefodros köntösét.Mi az eredmény? .

.mondta a doktor változatlan hidegvérrel. hogy az utolsó pillanatig a királyné ablakait nézze. legyen Versailles! . doktor.Először elégedjünk meg Versailles-jal. . nem indokolja a száműzetést .De doktor.Igaz is. megadta magának azt a fájdalmas elégtételt. . nyert ügyünk van: ma este odavitetem magát. kedves doktor! . . hogy sürgős környezetváltozásra volt szüksége. Lelkileg gyógyultnak tekinthető.Várjuk meg az estét! Nem kell túlzásba esni. . mivel a lelke már meggyógyult. hogy az elutazásnak ne legyen menekülés jellege. 365 . Az egyik lakáj fáklyát vitt.Na. Este ugyanaz a négy lakáj.Akkor hát elutazik? . így a hálószobájában fogadta a hölgyeket.Jó. ha lenne időm. Szép elmélet ez. talán félreértett: én be akarom járni a birtokaimat! .Messzire megy? . Egy hét múlva kutya baja lesz a testének. még mit nem! A birtokait. hogy el se köszön a királytól. .Ha kell.Mindenesetre engedje meg..mondta a doktor. az arcokat nem. doktor. és most aludt. s közben ő le nem vette a szemét a királyné fényárban úszó ablakairól. . aztán megvacsorált. elvitte Charnyt a gazdasági épületek kapujánál várakozó hintajáig.Nahát. de a doktor megnyugtatta: majd ő kimenti: azzal fogja indokolni az elutazását.Az. mi az ördög! Persze a birtokai sincsenek a világ végén. hogy felgyógyult a sebesüléséből.Picardia határán vannak. A doktor nyugalma végképp meggyőzte Charnyt. Charnyt egy kissé aggasztotta. . mintegy köszönetképpen a sok tapintatért. van egy házam Versailles-ban. Őfelsége kissé rosszul érezte magát. milyen szoros a kapcsolat az ember lelke és teste között. csak néhány tiszt barátjával. úgy tizenöt-tizennyolc mérföldnyire innét.Az messze van egy lábadozónak . Víg cimborái egészen a hintóig kísérték. várjunk estig. hogy úgy távozik. akivel az első kísérlet során olyan kegyetlenül elbánt. hogy résen kell lennie. nemsokára tapasztalni fogja. ugyebár? . jó? . hogy gratuláljak. . .mondta komoran a doktor.Ó.Jó. a világ végére. A lépcsőn nem találkoztak mással. de csak az utat világította meg. Charny. könyvet írnék róla. .Na látja! Charny megszorította a doktor kezét. akiket még idejében értesítettek.Akár most rögtön.Köszönöm. mielőtt beszállt volna a hintóba. Senki sem láthatta.Nos. A király egész nap vadászott. igen. .Van példa erre a jelenségre . .

Ha már nem az enyém . Másnap meglátogatta a nagybátyja. de olyan lassan.mondta a doktor. Este még meglátogatta a doktor. megkérte a nagybátyja orvosát meg Louis doktort. s nem fogadott. hogy Charny úrnak jó úti hintója van. aki aznap este gyengélkedett. hogy iparkodott kijelenteni: ez az utolsó látogatása. és a picardiai út olyan sima. hogy a helyváltoztatás a gyógyulás utolsó állomása. s olyan jó állapotban találta. Aztán éppen a királyi palota kapujában ült be úti hintójába.Andrée komor. A beteg egy csirkemellet és egy kanál lekvárt fogyasztott el vacsorára. hogy továbbítsa tiszteletét a királynénak. Végre elindult a hintó. aki észrevétlen követte a beteg és kísérete legapróbb mozdulatát is. engedjék meg. Louis bizalmasan kijelentette. ahogy hazaért -. visszatért az ereje. ahonnét az egy mérföldnyire lévő Boursonnes-kastély felé veszi majd útját. most már legalább senkié. Felkelt. reszkető nőalakot rejtegettek. Hasonlóan telt a harmadik nap is. sötét ablakai a damasztfüggönyök redői mögött egy szorongó. megkérte Suffrent. Ördög vigye a lelki betegeket! Charny épen és egészségesen érkezett haza. Egy hét múlva felülhetett egy jámbor természetű lóra. aztán nem foglalkoztak vele többé. legalább nem nálam. aki jóságának számtalan jelével halmozta el. Suffren. 366 .Ha ismét rájön a meghalhatnék . aztán a király egyik megbízottja. s indult el Villers-Cotterets-be. nem a kezem között hal meg. és sétálgatott a kertjében. aztán La Fayette. elköszönt a királytól.suttogta Andrée -. . és hogyha az ember ilyen kényelmesen utazgathat. Charny telerakatott a poggyászaival egy nagy málháskocsit. mint a tükör. . bolondság lenne Versailles-ban maradnia. hogy elutazzon a birtokaira. Mivel a háza nem bizonyult elég nyugalmasnak. hogy a visszhangos kövezeten egyenként meg lehetett különböztetni a lovak patáinak csattogását.

amint a lába előtt térdeplő Charny elől menekül.. és elpirult. kivörösödött szemét.. A királyné felkapta a fejét. súlyos lépteit. Andrée öltözéke egyszerű. rideg tartózkodás ömlött el. . 367 . Az ilyen viselkedésre fel kell figyelni. Andrée ma még sápadtabb volt. és tekintetük olyan szikrázva csapott össze. s egész lényén mélységes komolyság. amikor az öltözködött.mondta.A családi életemben . ha jelentéktelen részletekkel fárasztanám felségedet.Elhagysz? Elutazol? .El.Elhagyom felségedet. nagy baj . és egészen bizonyos volt benne.Igen. asszonyom. Várt. A családom semmi örömet nem szerez. A királyné szórakozott volt. mint két kard. .15 Két sebzett szív Annak a napnak a másnapján. .Boldogtalan vagyok.tette hozzá Andrée. hogy néma mozdulatlansága végül magára vonja Mária Antónia pillantását. ha nem tévedek. hogy a királyné alkalmat adjon rá.. . asszonyom .. nem is vette észre Andrée lassú. hogy számolniok kell a kisebbekkel. s jókedvre derült tőle.Valami baj van? . megfordult. amikor Andrée meglepte a királynét. Taverney kisasszony szokás szerint még a mise előtt megjelent királynéja szobájában. A királyné csak annyira fordította feléje a fejét.Nem egészen értem magát . és egészen odafordult.Ó!. szinte komor volt. és elábrándozott.De micsoda? . kicsim.kérdezte. Így is történt. .felelte a fiatal nő. bocsásson el.Andrée! Mi történt? .Nem.mondta a királyné. . . és oldalról megpillantotta a fájdalomtól és merev feszültségtől meggyötört arcot. hogy hallani lehessen barátságos köszönését: . felesleges a földi boldogságra várnom. aztán hozzátette: . A királyné is elpirult. arca és keze halványságát. A királyné aznap még senkit sem fogadott. . azt olvasta éppen.Jó reggelt. .Tegnap még boldog volt. megjelenése vészjósló. .Megmagyarázná? .Nem bocsátanám meg magamnak.De hát hová mész? Mi az oka ennek a hirtelen távozásnak? . hogy az üdvösségemmel törődhessem. mint előző nap. Mivel a királyné köszönésére válaszul csak mély meghajlást kapott.felelte eltökélten Andrée. . hogy beszéljen. kérem hát felségedet. . La Motte-nétól érkezett egy levélke. asszonyom. Andrée várta.A tegnapi nap életem egyik legszerencsétlenebb napja volt. s még a legnagyobbak is úgy érzik ilyenkor.

. A fivér álmodozott. anélkül. Philippe döbbenten összecsapta a tenyerét. bár én elég bizalmas voltam magával. és maga nekem mindig a barátnőm lesz. A királyné visszahívta az ajtóból.Micsoda?! Maga is.mondta -. aki az összes nők között a legkevésbé világias. . és megfogta Andrée kezét. De bolond.A saint-denis-i apátságba. elképedt. Taverney kisasszony.A királyné felállt. lelki alkatánál fogva vallásos? Magának. a húg cselekedett. . Főleg a komor arc rémítette meg. . apja.kezdte. Ő is úgy kezdte hát. ne kényszerítsen rá. asszonyom . amire pedig úgy áhítozott a királyné meleg szíve. odament. szabad.Szíveskedjék felmenteni az alól. hogy tiszta a lelkiismerete. de vegye tudomásul. hogy bővebb magyarázatot adott volna. remek. szükségem van a magányra.Micsoda?! Hogy én is? Mit akar ezzel mondani? . Andrée. legyen boldogabb ott a távolban. és meghajolt a királyné előtt. hogy erről beszélnem kelljen. s szinte rémülten ment elébe. aki csak egyetlen szót is ki akar csikarni attól. akiknek nincsen? Andrée reszketni kezdett. mint amilyen itt volt. Most pedig menjen. hogy Taverney kisasszony azon nyomban távozott a kastélyból. hiszen a húga őt mindig a gyengéd barátság mosolyával üdvözölte.Ezt is tegnap óta? . Andrée az udvari etikett szerint meghajolt.Kolostorba vonul! Ó. nem vagyok alkalmas ellátni az udvarhölgyi tisztet felséged mellett. Andrée megmondta neki. mint tegnap? Vagy tegnap talán még nem voltak olyan nyomasztóak. kisasszony! Nyilván úgy érzi. Elhatároztam. . hogy képes vagyok magára hagyni a bajban? Talán már nem vagyok alattvalóim anyja. hogy az imént kilépett a királyné szolgálatából.Átok ül hát a Bourbonokkal való kapcsolatunkon? .Asszonyom. Apjához ment.mondta keserűen a királyné -. kisasszony. akinek ez idő szerint szolgálatban kellett volna lennie a kastélyban. felség.válaszolta Andrée. meghat a jósága . . menjen csak! Andrée szó szerint vette a királyné szavait. húgom? . Andrée? . Menjen. s bár ez a kérés gőgjében sértette. hogy cserébe magától is elvárhassam a bizalmat. és hogy kolostorba vonul. Philippe-et is ott találta a kertben. ahogyan a királyné: kérdésekkel.kiáltotta Philippe. és már el is tűnt. és a legkevésbé alkalmas rá. hogy igenis hálátlan irántam. . aki családot ad azoknak. .Micsoda buta elhatározás ez? . hogy itt hagyom az udvart. aki nem akar beszélni. és kiment. hogy a királyné elfogadta a felmondását.Hová megy. Egyetlen dolgot ne feledjen: az én barátságom akkor is kíséri az embereket. . Amikor Philippe meglátta Andrée-t. de nem ment fel a döntésem alól. ha a szeszélyük elszakítja őket tőlem. mint ma? Csak nem hiszi. Mária Antónia megtudta. hogy kötelességszegő legyek. mert úgy érzem.Felmentem . Őrizze meg a titkait. mint valami bűnös. hogy 368 .Ma már talán nincs bátyja.Úgy érzi. erőszakkal fogadalmat kell tennie? Magának? Aki természeténél. s amint remélte.

. Philippe. Maga a megmondhatója.Mit tett? . a maga szépségével nem mond le az ember a világi életről. . maga viszont már meg is tette! . nem akarom szolgálni őt. a becsület és érzelem szobra. akit a hírnév vagy a vagyon annyira nem érdekelt. Ó. hogy fogadalmat teszek. ha szeszélyes.felelte hidegen a lány. a világra való neheztelésnek. amit magával tett. hogy Taverney úrra bízza a titkát? És képesnek hiszi arra. de a szíve jó.folytatta keserűen Andrée -. hogy túl nagy teret hagyott a szívében a dühnek. vajon miért nem tudott ott maradni? Miért nem maradt legalább három napig? Én három évig maradtam! . bár maga nem vallásos. akiktől ez az őrült döntés elválasztja. S mit tesz a mi apánk? Eszébe jutott valaha is. .Meg kell bocsátanunk neki. . de itt a földön mindenki. mivel vádolja a királynét? .Nem így okoskodott. ott vannak a cselédei! . maga. Philippe. csalárd az az asszony. amikor azt mondta: szeszélyes.Elismerem. ahol mások címeket és aranyat harácsoltak. A maga korában. Az elmélet gyakorlati bizonyításaképp otthagyta az udvart. túl drágán fizet. a világi életet. egy apának talán nem kell a gyermekei támaszának lennie. nem veszik majd jó néven. húgom . hogy egyedül éljen ezen a földön. és kettőnk közül maga áll közelebb a visszavonhatatlan fogadalomhoz. Andrée. húgom. ki akarta azt ölni belőlem. én nem biztos. fiatalon hagyja el ezt a világot. a keserűségnek.Az az érzésem. mint minden teremtményének. ha szívtelen lánynak tartana. nem így okoskodott. vajon gyengéd testvér vagyok-e. nekem nő létemre nem kell elszenvednem. Én most egyetlen napon. már elfelejtette? Nekem jobb az emlékezetem. hogy a titkát magára bízza? Nem . egyetlen döntéssel kifizetem a maga adósságát és az enyémet. kacér.Ezt bizonyítja az is. a katonatiszt. hálátlan az a nő! . de öregen bánni fogja.Nem szeretném . nem. . Philippe . maga csak adósságot tudott gyűjteni. lelket és testet adott. A talpnyalók egy kicsit elrontották.Ebből még nem tudtam meg. vagy elfogadni a karjukat. Philippe.Néha szeszélyes a királyné. Philippe. .Igaza van. férfi létére igazán elszenvedhette volna.Ha így van. én. s majd amikor nem lesz itt az ideje. hogy egyedül haljon meg.A királynét semmivel sem vádolhatjuk. Philippe. Philippe. maga. . ne beszéljen így . esküszöm. visszatér. nem is akarom. maga talán összezördült vele? Mégis elhagyta.mondta tartózkodóan a fiatalember -. a lelkével és a testével minden emberi teremtés szabadon 369 . Andrée.. bátyám. de nem arra született. Vigyázzon. ha apánk nem volna. .Sehogyan.folytatta gondterhelt arccal Andrée -.Ó.Apánk! Ó.Maga annyira számított és méltán. Amikor megszülettem. . hogyan zördült össze a királynéval. Isten nekem is. Andrée. s arra támaszkodnia? Csak ilyen feltételekkel apa egy apa. Andrée. a barátai.örök engedelmességet fogadjon az önmegtartóztatás törvényeinek? Lássuk csak. hogy ott. Andrée. aki iránt ösztönös rokonszenvet éreztem. kedves barátnőm.válaszolta -. hogy azért hívassa magát. Ezek a szelíd szigorral kiejtett szavak ráébresztették Andrée-t. az udvar kegyeire. . . Taverney úr arra született.

a magány. . . Úgy érzem. ha úgy alakul. nem akarok fogadalmat tenni.Ez az állapot nem tarthat soká. Azért jöttem. ezen a földön a szerető szív soha nem találkozik a szeretett szívvel? Azok. amely erre az elhatározásra juttatta? 370 . ha szerzetes lenne.Szomorú vagyok. aki azért keres ilyen menedéket. Philippe. Ő az egyetlen király. hogy megkérjem: vigyen el egy kolostorba.. nagyon is elfelejtettem az Urat. Nincs bennem harag. Ha a harag gyújt tüzet valaki szemében.. hogy boldog legyen ezen a világon és a másvilágon. erős.Csak nem képzeli. azt a szemet hamarosan könnyek áztatják. hogy a testvéri bizalom bizalmaskodássá alacsonyodik. elvette a testemet. legyen nyugodt. mint ahogy ő az egyetlen igazi szenvedő is. hogy nem árulta el nekem a kétségbeesése okát. tudom.Hagyjuk ezt. nem úgy. Ma. higgyen nekem! Feleljen őszintén. hogy már értem őt. .. Isten azt parancsolta.rendelkezhet. Philippe. akiket mi választunk. hogy szeressük egymást. Philippe lehajtotta a fejét. az egyetlen vigasz. bánkódjam? Nem.Ó. Philippe. akit nem ismertem: Balsamo. Saint-Denis-t választottam. .mondta a lány -. ami gazdag. . bátyám. . hatalmas és szeretetre méltó van ezen a világon. mint ha minden. Philippe felemelte a kezét. vizsgáljuk meg.A földi nagyságokat magamhoz hasonló teremtéseknek hittem.Én ellenzem ezt a kétségbeesett lépést. hogy felejtést találjon.Kétségbeesés! . Philippe . hogy egy dühroham miatt átadja a helyét? A harag a kacér vagy buta nők gyengéje. hanem büszkén mosolygott. Majd később.Harag! . hála Istennek.Eh. nem. arcán döbbenet ült.felelte a fiatal nő. és aki nem a nekem teremtett férfi volt: Gilbert.mondta. csak apára volna szükségem. elvette a lelkemet.Ne kínozzon . akit alig ismertem. az egyetlen úr. mit eredményezett magának a földi nagyságok szolgálata. ne törődjön velem . Andrée megfogta Philippe kezét: . a tüzet eloltja a víz. azt mondja.mondta a lány fensőbbséges megvetéssel -. . a magányban az ember beszél az Isten szívéhez. Én az emlékezésért fogok ott imádkozni. szerettem őket. fogadja el a harag szót.Miért mondja ezt nekem? . . Philippe: ha holnap belépne a trappista rendbe. . és hosszasan elnézte a húgát. Egy másik.. A magányban Isten beszél az emberi szívhez. nem lehet ilyen szélsőséges megvetéssel viseltetni a világ iránt . szeretett bátyám. kétségbeesés? Ó. én nem kétségbeesve megyek el innét! Hogy én kétségbeessem. Philippe felemelte sápadt arcát.kérdezte. hogy hozzá közeledve többet tettem volna a boldogságomért. . ezerszer nem! És vad. mint a legtöbb nő. A magány kell nekünk. kimerültek az idegeim. hogy boldoggá tegye az életemet. Ismétlem. s ne feledje. Azt hiszem. . hogy jó és jámbor leány legyek. másokat választanak helyettünk. . és most már nem gunyorosan.Ha nem tetszik a kétségbeesés szó.Na de.mondta nagylelkűen Andrée. akit elriasztott a gondolat. büszke mozdulattal a vállára vetette a közeli karosszéken heverő selyemköpenyt. aki szerette őket. magának. De most beszéljünk magáról. ez az örök boldogság előszobája!. bátyám. . Andrée.vette át a szót Philippe. azon igyekezett volna. ahhoz. hogy Taverney kisasszony olyan gyenge nő. Egy férfi. bátyám. hogy hívná az okot.

Andrée azt hitte. Andrée megtette a szükséges előkészületeket. még ma elutaznék.válaszolta Philippe -.. Nekem ajándékozza az estéjét? Válaszul Philippe csak átkiabált az ablakon Andrée-hoz.Mikor kíván elutazni? . sétáljunk egyet még utolszor a parkban! .mondta a lány. . húgom .Jöjjön. akinek a lakosztálya elég közel volt. aztán hazament. Ilyen egy jó család.Rendben van . Andrée. Philippe a választ követő kézszorításból megértette. és kezet csókolt Andrée-nak. . hogy újabb kérdést tesz fel neki. Feltétlenül el kell köszönnie. hogy a lány meghallja: . hogy elhagyta. Levélke jött Philippe-től: Ma délután ötkor találkozhat apánkkal.Gyógyíthatatlan bánatnak hívnám. .Öt órakor befogatok! 371 . nehogy előtörjön szívük keserűsége.Készen állok.mondta Philippe szomorú. különben Taverney úr szétkürtöli. hogy hajlíthatatlan szíve összetörik a testvérbarátság szorításában. hogy Philippe-et annyira magával ragadja az érzelem. . ez a szó nekem is megfelel. útiruhában.Na végre. Andrée ezt válaszolta: Öt órakor Taverney úrnál leszek. Gyógyíthatatlan bánat miatt vonulok magányba. hogy a nagy lelkek megelégszenek önmagukkal: nem akarta bolygatni Andrée lelkét.Ha lenne idő. Hét órakor már Saint-Denis-ben lehetünk. Philippe. Aztán nem szólt egyetlen szót sem. Philippe azonban tapasztalatból tudta. a báty és a húg élete egymás mellett fut ezután.mondta Philippe.Nem . s félt. csak szólnia kell . Egyenlőképp lesznek boldogok. édesbús méltósággal. hogy a lány csak újabb elérzékenyülési alkalmat utasít vissza. . el is fogadom. ha már önkéntesen sáncok mögé vonult. és háládatlanul viselkedett. mint ahogy egyenlőképp voltak mindig boldogtalanok. .kérdezte.

hogy a végén nevetségessé tette még azok szemében is. Calonne úr szellemdús férfiú.. hogy le akart sújtani a nemesség földbirtokaira és a papság jövedelmeire. és most is csak reszketve tudtak hozzászokni. Megosztotta a nemzetet. hogy utolsó napjait felcicomázza velük. hogy kitűzte. kiteszi magát annak. hogy egy elegáns. Calonne úgy vette át a tárcát. Necker kitűzte ezt a célt. ez volt a szavajárása: „Utánunk az özönvíz”.tiszteletteljes szóvirágok mellett . Amikor Taverney kisasszony társaságában kissé elkomorult. s noha gondolkodó nemzedék volt ez: kivette részét a Franciaország fölé tornyosuló csapásokból.csupán ennyi volt. . Annak idején hét-nyolc férfi és tíz-tizenkét nő volt a társaságban. ám nyugodtan kijelenthetjük. Minden okos. jó kedélyű államférfi . Necker valóban csak egyetlen dolgot bizonyított be: hogy nem irányíthatja tovább a pénzügyeket. mint XV. levelet kapott La Motte-nétól. hogy igazságos adóterheket akart bevezetni. Necker azzal. A királyné tehát mosolygott. akiket e név hallatán elfogott a remegés. és mosolygott rajta. a királyné és a király szemében. hogy fittyet hányjon Necker népszerűségének. és elégette Jeanne levélkéjét. hogy Calonne úr kéri a kegyet.aki a sok szép számra válaszképpen mindössze ennyit mondott: „Mire való bebizonyítani. hogy rögtön az első pillanatban össze is roskadt alatta.. a saját érdekét összekeverte a közösség érdekével. ha elbeszélgetett az ember. Calonne úr d’Alembert-rel számolhatott. akinek pénzügyi beszámolója . éppen amikor minden erejét összpontosítani kellett volna. s egyben udvaronc volt. Voltaire-rel gúnyolódhatott és Rousseau-val álmodozhatott. az összes tudományokat áttekinthette. mielőtt Andrée-t fogadta volna. Calonne minden oldalról olyan alaposan megvizsgálta a beszámolót. Miseryné jelentette. Calonne értett az üzleti ügyekhez. Ha az ember a visszaélések megszüntetéséről beszél azoknak. hogy átfogó gazdasági megújulás következzék be. Végül pedig elég erős volt. akik a legjobban féltek Neckertől. Kevesen nyertek rajtuk. Hát 372 . és mindenhonnét virágokat szakajtott. sőt dús szellemű férfiú volt. A levélkében . aki a század második felének nemzedékére jellemzően nemigen szokott hozzá a könnyekhez. Ezek a részleges reformok mindenkit halálra rémítettek.úgy tetszett egész Franciaország agyát megvilágosítja. és még jobban meggyengítette. hogy semmit sem lehet bebizonyítani?” . Mit akart Necker? Reformokat. azok sokat veszítettek. gazdag és szép nőt tiszteletének megannyi jelével halmozott el: körülzsongta őket. akikkel. és lehetetlenné tette a megvalósítását pusztán azzal. és az árut bizalmasan kezelve juttatják rendeltetési helyére. Lajosnak. Diderot-val okoskodhatott. A bölcs és elmélyült Necker népszerűségének. mint pihekönnyű terhet.16 A pénzügyminiszter Láttuk. hogy beléphessen. hogy a hitel folyósítva lesz. kíméletlenül egy képtelen forradalom felé mutatott. hogy a visszaélések megszűnjenek.És felséged biztos lehet benne. hogy az érdekeltek ellenszegüljenek. mint a méh az illatos virágokat. s akik veszítettek.gúnyt űz ebből az emberből. hogy a királyné. akik egyáltalán nem akarják.

nemes tartású férfi volt. hogy az immár meggyökeresedett bajt kiirtsa. illetve a regény néhány fontos részlettel szolgál majd. amellyel mindenki szembeszegül. .” Hogy lehet. s ezért hívatta. mint bankár. s ez annyira igaz. kedves Calonne uram? . leültette a minisztert. asszonyom. . amikor belelátott a minisztere kártyáiba? Hogy lehet. magyarázza meg. mert ahelyett. asszonyom. ami Calonne nélkül csak tíz év alatt következett volna be. Ez volt az a híres elv.. . . hogy Mária Antóniának sürgősen pénzre van szüksége. és felfalják azokat.folytatta a királyné. hogy ő.Milyen összegre van szüksége felségednek? . A királyné is bájosan viselkedett.Neckernek igaza volt.Hát ez csodálatos .Pénzünk? . a kész tények tekintetében volt nagyobb jótevője. ha pénzt kért az ember. aki így felelt volna. miért bizonyult ugyanolyan vaknak a miniszter viselkedését illetően. . . de hát.Előbb kérem. Ám hogy a király hogyan lehetett ilyen elvakult. hogy aznap. aki a Necker-féle beszámoló olvastán reszketett a dühtől.. mert éhesek. A terve vakmerő. egyenként ezerkétszáz frankot tartalmazó zacskót találtam. Lajosnak mint politikusnak ez az egyetlen igazi elszámolnivalója az utókorral. tehát 1783. arról a történelem. hogy nem választott a két módszer között. nagyszabású és biztos terv volt.előre kell értesíteni az ellenséget. ahol Necker szerint egyetlen frank se volt.Aztán? .Magán kívül senkit sem ismertem.Hát hogyne volna.rikkantott Calonne. meg tudta nevettetni a királynékat. magas. és meg tudta ríkatni a szeretőit. Szép. mint a férje. akik nem táplálják őket. ajkán mosollyal lépett be. 373 . hogy a királyné. inkább kiszolgáltatta magát a véletlen kénye-kedvének? XVI. és először mindenféle semmiségről csevegett vele. A királyné elnevette magát. amiért teljesítették a kérést. Calonne bement a királynéhoz. Calonne meggyorsította a vész közeledtét. azt mondani: „Most pedig fizessetek a szegényeknek. a királyt és a nemességet két esztendő alatt a tönk szélére kell taszítani. amikor miniszterré neveztek ki. még csak meg sem borzongott. hogy egy elkerülhetetlen csapásnak ellene szegült volna. Mások morcos képpel érkeztek volna. hogy ott is talált pénzt. aztán amikor minden összeomlott. hogy csinálta. hogy hány órakor indítunk támadást egy bizonyos hely ellen? Calonne ezt megértette. maga egyenest pótolhatatlan.kérdezte aztán. ti gazdagok. a kincstárban nem volt több pénz. hogy később kétszeres legyen az érdemük. s ebben tényleg nagyobb jótevője volt a nemzetnek. aki olyan világos fejű és éleslátó volt.kérdezte.Van-e pénzünk. mindig van. . Mivel bizonyos volt benne. Nem mondom. akinek nincs elég hatalma hozzá. . november 5-én (ezeket a dolgokat sosem felejti el az ember). az se kevés.kérdezte Calonne. persze hogy van. az államkincstár után kutatva mindössze két. . mint a genfi Necker. hogy a király nem értette meg az első pillanattól ennek a tervnek a következményeit vagy akár magát a tervet? Hogy lehet.

Öt-hat év óta Spanyolországban márkánként5 tizennyolc uncia ezüsttel kerül többe az arany. ahelyett. Felséged megérti. hogy azt szajkózta volna.Van egy ötletem. melynek mély. ha megtudják.Ó. amit kíván.Aztán? Nos.mondta a miniszter -. De hogyan fogunk fizetni? Ez itt a kérdés. . asszonyom . azt mindenki mondhatja. mint Franciaországban. 30 gramm) 374 . ami húszmilliót hozna a franciáknak és hét-nyolcmilliót felségeteknek. ha biztos lett volna benne. . . asszonyom . asszonyom..mondta a királyné. mint én. . hogy fizetni fogunk. .És maga megakadályozza ezt? . hogy minden adósságunkat kifizeti. mint én.Kitűnő ötlet. azt viszont nem mindenki mondhatja. .folytatta a miniszter -. eget verő sikere lesz.Ezt magára bízom .kiáltott fel a királyné.Felséged biztosan tudja. nagyon kérem. hogy egyetlen Lajos-arany sem marad a pénzesládákban. . ha Necker úr. az első évben százmilliót. . akik Franciaországból Spanyolországba viszik az aranyat. egytizenötöd haszonnal. és egy márka aranyban. hogy felséged ennyire helyesli. hogy azok. . ha van. .Van-e valami új ötlete? . aranyat lel! .Ha a tőketulajdonosok tudnák. őfelsége kasszájába. elkezdett volna. 5 Régi súlymérték: 8 uncia. . .Én is azt hiszem. . hogy visszatérjünk arra.No és honnét jönnek azok a milliók? . rendkívül érdekes tudománynak látszik.Nem csekélység! .kérdezte a királyné. kölcsönöket felvenni. uram. amely ma harminc Lajos-aranyat tartalmaz. másoknál tüskebokor.Késedelem nélkül.Tudom.mondta a királyné.Engedje meg. . hogy „nincs pénz a kasszában”. . harminckettőt fogunk találni.De térjünk vissza a pénzügyekre. felemelem az arany árát tizenöt márka négy unciára. és akkor meg vagyok győződve. . bocsánat. hátborzongató jelentését emberi ész föl sem foghatta -. magánál gyümölcsfa. amit én tudok . (1 uncia kb. ugye. felségeddel valódi élvezet pénzügyekről beszélgetni. asszonyom.Csak máskor is legyenek ilyen ötletei. mint Franciaországban. hogy „nincs több pénz”. fejemet teszem rá. és boldoggá tesz. asszonyom.Ki korán kel.Felségednek teljesen igaza van. Újraöntik tehát a pénzt. Spanyolországban drágább az arany. . asszonyom.Először nekem mondja el. egy év múlva egyetlen Lajos-arany sem lenne az országunkban. ha magával beszélget az ember.Éppen ezt mondtam én is. körülbelül tizennégy uncia ezüstöt nyernek egy márkán. hogy a harmadik évben újabb nyolcvanmilliót kapunk. a másodikban százhuszonötmilliót. Calonne meghajolt. ezért gratuláltam magának. Ebből következik.felelte Calonne olyan mosollyal. hogy az aranypénznek nem minden európai államban egyenlő az értéke. Necker úr igazi pénzügyi szakember lett volna. hogy a pénzverdében ilyen nyereséggel adhatják el az aranyat. hogy „van”. .

ha a szegény néppel fizettetném meg a szeszélyeim árát.mondta. Calonne úr.Istennek hála! Bárcsak ne lenne soha nagyobb lelkiismeret-furdalásra okunk. ami nagy megtiszteltetés számomra.suttogta a királyné -.Mikor kaphatnám meg ezt az összeget? . Calonne úr.Másodikán utalják ki a számlákat. de arra még nem volt példa.Akkor hát . Akkor hát az összegnek legalább a fele valóságos nyereséget jelent az iparunk. túl sokról. .. a király minden hónapban megkapja az elszámolásaimat. annál jobb. . . túlságosan kegyetlen lennék. Egy szeszélyemet akarom kielégíteni vele.Azt.. . . A pénzügyek főellenőrének önző örömet okoz vele. 375 .Ötszázezer frankról . azt hiszem.Ó. ha felséged tetszését kivívhatom. nagy összegről van szó.. asszonyom. félre a lelkiismerettel. hogy a király. maga mindig megtalálja a módját. . .Anélkül.. .Köszönöm. .Annál jobb.Ó. .. . mert esküszöm.Parancsoljon.Már azt hittem. a kereskedelmünk vagy a gyönyöreink számára. soha ne habozzon.Lehetséges-e most rögtön. . hogy a végén nem a szegény nép fog fizetni.Tényleg így van . Könyörgök felségednek.Ez a pénz lelkiismeret-furdalást okoz nekem.Ez bizony lehetetlen.kiáltotta Calonne. asszonyom. asszonyom.Számomra az a legnagyobb boldogság.Mennyiről lenne szó? . Calonne bátorítóan mosolygott a királynéra. felséged harmadikán megkapja a pénzt.. hogy el is olvasta volna őket. ha pénzre van szüksége.mondta ő. a királyné csókra nyújtotta a kezét. . . mint felségednek. hogy kedvesen megvigasztaljon.Csak jövő hónap ötödikén.. . .Még valamit .Lelkiismeret-furdalást..Hát hogyne. . ..Tudja. . asszonyom. .Mikor van rá szüksége felségednek? .ismételte a miniszter.Szóval tud adni? . akkor egyenest a paradicsomba jutnánk! . hogy megijesztett! . kecsesen meghajolt.mondta a miniszter baljós mosollyal -. Felállt. .

és kiment. .Miért? .kérdezte meghökkenve a királyné. Meghajolt. 376 . ahol nincs semmi. a király hiába próbálja érvényesíteni jogait.felelte rendíthetetlen nyugalommal a miniszter -.Mert a szegény népnek már nincs semmije . s ott..

igazán nagyon szép. .Ez a maga dolga.a fösvényeket sem szereti. és valódi érzelemtől remegett -. . Azért mint jó barátnéja. . bíboros úr. .Ha felséged óhajtja. ne foglalkozzék hát ezzel az üggyel. lehet.Engedje meg. de én eleget tudok tenni a kötelezettségeimnek. s ez a fény szolgálatkésznek. . ne piszkáljuk fel ezt a félig kihunyt tüzet. asszonyom .Asszonyom. hogy igazolja a cselekedeteit . . ha megmagyarázhatnám őket. amely az első részlet kifizetésétől kezdve csak rám tartozik. Azt javaslom.17 Megtalált illúziók . türelmetlen kaparászás hallatszott a királyné kis szalonjának az ajtaján. . hogy miattam nem megy csődbe. melyekről felséged beszél. köszönöm. s kissé meglepődött az ő szótól.válaszolta méltósággal a királyné -. annyi mindent jelenthet... és nem is jut csődbe. De egyelőre csak a tönkremenésig kell hűnek lennie . amit mondana. hűnek mutatja. . s mély tisztelettel hajlongott.A király .A csődig hű lesz hozzám.mondta mosolyogva Mária Antónia. a király jobban fogja szeretni.mondta a királyné -. . itt van ő .mondta a herceg.A sírig . amely nyomtalanul eltörli régi vétkeit.. majd elköszönt. hacsak.Én egyáltalán nem tiltom meg. Csak úgy tudja bebizonyítani az ártatlanságát. sokkal kisebbnek látszanának. engedje meg. . aki eddig rá sem emelte a tekintetét.Asszonyom. 377 . amint beszélik. . fösvény leszek. Szerencsére azonban én is itt vagyok. de az. amely.Uram . ha takarékos. kezét nyújtotta a bíborosnak.folytatta finom megkülönböztetéssel a királyné . A herceg ott állt egyedül. ez papi erény. ha már jó barátok vagyunk. háromlépésnyire a királynétól. Jeanne bevezette Rohan bíborost.Éppen ideje.mondta. Jeanne lépett be.kérdezte a királyné. most más fényben látom magát.szólt a bíboros. bíboros úr? Ez gyönyörű. A királynét meghatotta ez a tiszteletteljes tartózkodás. hogy még megégetné a maga ujját vagy az enyémet.Olyan leszek. árnyékot vetne a hazám és családom iránt érzett szeretetemre és tiszteletemre. ha egy nő ejti ki. amilyennek felséged kíván .A bíboros? . Arról beszéltem . hadd adjak egy tanácsot: legyen takarékos. . olyan jellemvonásának vettem hírét. .intette le a királyné -. Maga kezességet vállalt értem. ha megbánt engem.mondta alig palástolt szenvedéllyel a bíboros. de futtában még megszorította pártfogolt pártfogója kezét. mint ha tékozló. tisztelettudónak.elveszett titok Alighogy Calonne távozott. Maga élni fog.. saját maga nem teszi tönkre magát. hogy azt mondjam: azok a vétkek.

hogy szívesen fizettem volna ötszázezer frankot ezért a kibékülésért. Felkészült-e rá? . Pedig egy egyszerű barát sohasem feszélyez egy nőt. csak szórakozottan hallgatta a férfit. az első kötelezvények két hét múlva járnak le. A királyné meg sem nézte (vagyis igen-igen szerette volna látni).Ha kifizeti .Meg. Mivel azonban a királyné megfogadta magában. amely gyógyír volt a bíboros összes sebére. ezeket nagyon kegyesen fogadta a királyné. és odaadta a királynénak. . . túl kevés! Isten a tanúm. minden számadását rendbe hozhatja. Ez túl kevés. készen arra. s most már tűkön ült.Akkor hát megvan az ötszázezer frankja? . ha a királyné a lekötelezettem lehetne. szentséges Isten! .Richelieu vagy Mazarin lesz magából? Az osztrák ajkak az ambícióit vagy a gyengéd érzelmeit bátorították? Politikai vagy szerelmi pályafutását egyengetik? . asszonyom .Nos? . Lelkesen. Jeanne a hintójában várta. .. örömtől reszketve letette egy kis fiókos szekrényre. Szórakozottságból adta oda a kezét is: a herceg átszellemült arccal csókolta meg. mi lesz velem. mert úgy érezte. a sorompótól százlépésnyire.mondta a herceg -.Legyen nyugodt . . valami azt súgja. A bíboros ezután megpróbálkozott néhány udvarias szólammal. aztán visszatért arra.Ha két hónapot a minisztérium élén tölt. ez az érdem bőven kijuthat még magának.A mindenit! Három hét múlva! Milyen hosszú idő. 378 . őrülten boldog vagyok. a kastélyon kívül. amit a királyné a kibékülésükről mondott. reményektől megrészegülve távozott a királynétól.. és három hét múlva miniszteri székben ülök. hogy a keze ügyében legyen. hogy La Motte-nénak lerója határtalan háláját. hogy feszélyezi a királynét. .hajolt meg a bíboros -.Az igaz. fizetni fog. a közömbös személy még kevésbé! Így zajlott hát le ez a találkozás.. . drága grófné . S mi minden történhet három hónap alatt. Nagyon szeretné? .Bevallom. nekem csak a szándék érdeme marad. . csakhogy ha kifizetem.Segítsen nekem. hogy ne csináljak több adósságot. hogy igen: szívesebben venném. Csakhogy a király azt üzeni.szólt mosolyogva a grófné -. negyedévig nyugtunk lesz.Ne nevessen ki. becsületemre. hogy végre megnézhesse őket. és a jövő évre lekötöttem a jövedelmeimet. Ezután a bíboros elköszönt. .Nagyuram.Máris? .Pénzzé tettem minden vagyonomat.Az ügy akkor van lezárva. minden öröm egyszerre zúdul rám: a királynénak van pénze. most végighallgathatta barátságának forró bizonygatását.Ó. amiért ilyen rendkívül szerencsésen lebonyolította az ügyet. hogy még része lehet ebben az élvezetben.kérdezte az első hálálkodásáradat után. . grófné.kiáltotta Jeanne -. . hogy nem nézi meg a bíboros jelenlétében a gyémántokat. ha átadhatom felségednek a nyakéket. Elővette a zsebéből az ékszeres dobozt. nem tudom.

de mintha ismerném ezt az írást. . .. És a másik? . majd megteszik az unokafivérei. találunk valamit! Kincset! . . A jó taktika azt kívánná. Ha csak szerelmes lett volna. hogy ne hagyja el a terepet. találkozóm van. .Ha véletlenül netalán nagyobb összeghez jutna. Az a személy ma este felkeresi Párizsban.Értem.Akkor. még több reményre jogosította.. hogy felezzünk? . miért is ne tartanám ezt becsben? Vegye úgy.. grófné.. grófné? . különben az ember sosem kockáztat túl sokat olyanokkal. A legrosszabb esetben nem fizetnek. grófné.. nagyuram. sose féljen! Elköszöntek egymástól. .mondta a grófné. . akik pénzt ígérnek. Én visszamegyek Párizsba. . milyen hatást tett rá méltóságod jelenléte. . Két órája másnak látta a világot.Miért? Ma este úgyis vissza kellene jönnie a játékhoz.. grófné..Elég komoly. . 379 . Most hová megy? . A bíboros boldogságban úszva hajtatott vissza Párizsba.. amiért tréfálkozott velem.Ejnye.Gondolja? . maga kis huncut. Ha maga nem teszi meg. .Akkor hát menjen. ma reggel. nagyuram.Férfi írása! ..Veszítünk valamit. de mivel nagyra törő is volt..Ó.Remek. Isten vele. . mihamarabb találkozunk.Maga szerencsét hoz nekem. mint amennyit legvérmesebb reményeiben álmodott. .Nem. . többet kapott a királynétól.Találkozója? . jókedvéből annak a veszélynek. nagyuram. legalábbis a levél tartalmából ítélve.Névtelen. Valaki beszélni kíván Nagyurammal egy nagy összeg behajtásáról. Olvassa csak..Mindig igaza van. indulás előtt értesítettek. .Remélem.Nehogy hozzányúljon az ötszázezer frankhoz! .A királynéhoz.Azt bizony.Sose háborogjon. .Éspedig? . Koldus.Sajnos. hogy megtörtént.Erről jut eszembe két dolog. meg akarom tudni. miért. .Nem tudom. azt akarja mondani. az ember nem teszi ki magát csak úgy. hogy az embereim megbotozzák.

hogy csengetnek: fontos látogatója megérkezett. egyszerre egész ládányi szerelmes levelet elégetett. . nagyuram? ..Kit látok? . Az ajtónálló egykettőre visszatért. amely hosszú ideig képes uralkodni. mely a királyné iránt megnyilvánul. nagyuram. mint valaha. az egyik titkárával tollakat hegyeztetett. hogy memoárokat írjon Anglia politikájáról. de másokat is túl sok szomorú vagy kínos dologra emlékeztet. Kérdezze csak meg. az ajtók bezárultak mögötte.kérdezte a főpap.Névtelenül? . Most már semmi és senki sem állíthatja meg. A herceg összerándult. nem változtam. nagyuram. ..suttogta Rohan . Belépett egy ajtónálló.kiáltott fel a bíboros. . buzognak benne az ötletek. nagyuram. egyetlen vetélytársa sem volt olyan politikai tehetség. bebocsátást nyert volna itt Joseph Balsamo? . Louis herceg úgy érezte.Az a személy. ennek a reformmozgalomnak az élére állítja.Lehetséges. akit imádott. kezdte visszanyerni önuralmát. . s így az egyre nagyobb elhidegülést. hogy a királynét. Kérdem. . páratlan népszerűség váltaná fel. Joseph Balsamo. Ám ekkor a dolgozószobájában meghallotta. mert régi. a lusta fáradhatatlan munkássá. és mert elsősorban engem. munkához is látott.Főnix grófja él. . hogy a dőzsölés okozta sápadtságot a tanulmányok okozta fáradtsággal váltsák fel. a világi ember filozófussá válnék. élőbb. . .De uram. amit most visel. aki ma reggel írt nagyuramnak. Rohan herceg fényes pályát futott volna be... hogy reformokat rendeljen el. . . ha sikerül a szerelmet és az ambíciót a szekere elé fognia.mondta.kérdezte mosolyogva Cagliostro.Ugye. micsoda név ez. .A felesége által ügyesen irányított király fogja egyengetni az útját. melyet csodálatosan értett.Igen.Ki az? .Jöjjön be! A gróf belépett.. ezt az álmot Mária Antónia egyetlen gyengéd szava valóra válthatta volna.Éppen azért.hogy Joseph Balsamo él? Hiszen azt mondták. az erő és a jog alapján. és miután egy órája buzgólkodott. nagyuram. hívatta a tiszttartóját.Cagliostro gróf . ismerte a gazdasági fellendülés kérdésének megoldását. és miért nem őrizte meg a régit? . A nagy jellemek szívesen tűzik célul. mint ő. Ahogy visszatért Párizsba..Nálam? Hát persze! De a még mindig döbbenten bámuló bíboros hellyel sem kínálta Cagliostrót. hogy olyan tartós többséget alkossanak. szövetségre akarta léptetni a papságot a néppel.De ennek a személynek is van neve. .Magasságos Isten! . Az volt az álma. Akkor a csapongó férfi lemondana könnyű győzelmeiről. 380 . benn égett a tűzben.

Mégis itt maradt. a szenvedélyek. amelyben maga is eltűnt. hiszen olyan bőkezűen osztogatja fűnekfának az aranyat meg az egészséget. melyet a bölcs Althotas.Mert olyan kort választottam életkoromul.Bevallom. fontos. a gyönyörök eltántorították volna az örök szemlélődéstől. .. hogy az ember mindig józan és hűvös legyen. És a forróvérű ifjúság.Ugye. és az általam gyártott életvíz pompás kísérleti alanya vagyok? .Akkor viszont eminenciádnak kiváló az emlékezőtehetsége. de maga az emberiség fölött áll.És Althotas szemét egy baleset zárta le! . . . hogy jól gondolkodjék az ember. e világ összes dolgai közül egyedül a tudomány érdekelte.Mert ki tudom védeni a betegséget és a sebesülést. . a mesterem adott. nagyuram . .Arról a Saint-Claude utcai tűzről.. .. Az aggastyán 381 . ahogy tetszik. megőrizte. amely váratlanul öl.Nem.. ahhoz.szakította félbe Balsamo -.Elvesztettem őt.Mert elvesztettem az egyik elengedhetetlen alkotóelem egy részecskéjét. .Hogyhogy nem hosszabbította meg annak az embernek az életét. természetes. de tehetetlen vagyok a balesettel szemben. . .Nem. és becsületesebb. ami nem volt meg nekem. . kiváló ember volt. nem.Althotasnak is követnie kellett volna a maga példáját. mint az emberiség összes többi tagja együttvéve.Már nem csinál aranyat? . amikor eljött Egyiptomból. a test örömei még jelentenek némi szórakozást.A mester megőrizte magának. Az én fejemben is vagy százszor megfordult. Ő mélyen gondolkodó. legalábbis maga szerint? . . Althotas viszont az öregkort választotta. így van. azt nem! . azt nem tagadom.. . nagyuram. vagy inkább az életbe belefáradt bölcs maga akart meghalni. holott maga évszázadok óta él és fiatal. .Ó.És amely egyedül Althotast ölte meg. nem öregedtem egy percet sem. . ha az én halálhíremről tudott. . . amikor a jó egészség. dehogy. a szenvedélyek. aki nélkülözhetetlen titoknoka volt a nélkülözhetetlen titoknak. illetve igen. . Ez volt az egyetlen recept.Nyilván erről is hallott. vagy magával vitte a sírba. nagyuram.Uram.. nagyuram.Miért nem? . zavartalan szendergésbe kell merülnie. hogy befejezem földi pályafutásomat.Az egészséget. de az aranyat.Nem..Meghalt? . maga nekem egykor olyan szolgálatot tett.Különös.

szólt mosolyogva Cagliostro -. Althotas a tudomány iránti hűségének lett az áldozata. Emlékszik-e arra a napra. akinek szőke haját a jósnőm pillantotta meg? A bíboros elsápadt. . az imént jött el tőle. Kérem. . nem élek.Lássuk csak .mondta -. A bíboros reszkető szívére nyomta dermedt kezét.kérdezte a gróf udvariasan. nincs rá gyógyír. hiszen ma találkozott vele.minden régi csodálkozásom újjászületik a feltámadt ember láttára.Uram . A jelenlétében. hanem szép herceg. hogy felbukkant az életemben? . lássuk csak. habár a bíboros emez érdekes beszélgetés eleje óta elfelejtette hellyel kínálni. csak tudós. rendelkezzék velem. hogy másról beszéljünk? . már látom is. és bizony mindketten romlottunk azóta. de elég homályosan. és felnagyították a szememben az ember értékét. hogy immár tíz esztendeje. . Eltöprengett.suttogta a bíboros .mondta kis csönd után .jobban tud töprengeni. vajon elmehetek-e még ma is varázslónak? Várjon. . És fesztelenül leheveredett egy szófára.. uram.mondta olyan halkan. . majd hirtelen elvörösödött. hadd mélyedjek el ebben a gondolatban. Én már nem vagyok bölcs. Tudja-e. csak az időmet vesztegetem. . ha az öreget meglepi a szomorúság. megígértem magának egy asszony szerelmét.Ó! . könyörgök. amikor a maga szavainak varázsa. hogy virág. ugyanezért. Ifjúságom két nagy álmát juttatja eszembe.. visszatérek abba az időbe. Maga pedig már nem szép fiatalember. a maga csodálatos cselekedetei megkétszerezték a képességeimet.Tudom. és egyáltalán semmit se csinálok. nagyuram. igen. amikor a dolgozószobámban.hol van most? Mit csinál? Ejnye. parancsoljon velem..Emlékszem . mint az ifjú. hogy Cagliostro alig-alig hallotta -. A szívverését hol az iszonyat. melynek falait ma új kárpitok teszik üdévé. hol az öröm állította meg. .. nem merem azt mondani.Óhajtja.Szerelmes álmainak szőke szépsége .. csak lélegzem. Én a világi örömöknek élek. Sőt mi több. Növény vagyok. 382 ..Ó.

ám amint mondtam.Nem értem ...Amelyet a levelemben említettem. . . ugye. elcseveghetünk.Valóban a tűzbe dobtam .Most. valóság volt. mint méltóságod. csak ürügy volt.Nem.18 Adós és hitelező A bíboros ámulva nézte. hogy véresen komoly valóság.Igen.mondta méltóságteljesen a bíboros. elhiheti. és kissé elsápadt. . nagyuram. bár egyelőre a félmosolyt is hideg tisztelet kendőzte.Uram . s mosolyogni próbált -. legalábbis én így okoskodom. így aztán az elégett szénrakás tetején ott találtam az elismervényt.mondta. . amelyet. a bíboros homlokáról hideg veríték szivárgott a halántékára. .Az. . mivel ötszázezer frankról van szó. . amelyet.kiáltotta a bíboros. . hogy felélesztettük az ismeretséget . Joseph Balsamo élete elpusztíthatatlan. nagyuram . bár még ki sem nyitotta: . . ahogy az adóslevelemet is a tűzbe hajította. 383 . így hát nem jól tette. és a szeme előtt csillagok táncoltak.Hogyhogy? .Bizonyosan meg fogja érteni.. és örömömre szolgál.mondta Cagliostro. A szúrás talált. hogy egy ilyen nagy hercegnek. Igazán megéri a fáradságot.Nagyuram . És egy összehajtogatott papírlapot nyújtott át a hercegnek.mondta a vendég -. Joseph Balsamo. úgy hozta a véletlen.Ó.felelte a főpap -. hogy azbesztpapírra írjon. beszéljünk arról a behajtandó követelésről. kölcsönadtam .. amit maga nagylelkűen kölcsönadott nekem! .Úgy. ha óhajtja. hogy a gróf bizalmatlanságában mutatja neki az adóslevelet -. nagyuram.mondta Balsamo -. .Pedig elégette.És olyan pénz.mondta a bíboros. hogy felismeri a saját aláírását. hogy megtévesztett vele.Mostanáig azt hittem . láttam a lángját! . elégett. ha nincs meg a papír.mondta a gróf -. . ugyebár? Eminenciád szeretné minél előbb megtudni. biztosíthatom. hogy a természetfölötti ember. és ötszázezer frank már pénz. . nagyuram . aki felkiáltott. mit csinál a vendége.Igen .Az elismervényem! ..felelte komoran a gróf -. magával vitte a sírba az adósságomat. . . s nem közönséges papírra. a tűz tehetetlen az azbesztpapírral szemben. A halál tehetetlen az életvízzel szemben.. uram. mert úgy érezte. amelyről azt hitte. ilyen kiváló az emlékezőtehetsége.felelte félmosollyal Cagliostro. hogy akkor sem tagadtam volna le az adósságomat. hogy ezt a követelést behajtsuk. mint ahogy elpusztíthatatlan ez a papírdarab is. egyáltalán nem.

nagyuram.Sajnos. a játék. . pedig megvolt a papírom.Tudtam. Aztán elváltozott hangon szólalt meg: . .De én. .Így hát sem a türelme.Visszakéri a pénzét? . . Így hát azt hiszem. türelmesen vártam hát az utolsó pillanatig.. mi áldozatot kellett hoznia.Gróf úr. nagyuram.Ó. és azt is tudom. tízezer ezüstben. ha nem tudnám. egyetlen pillanatra sem fordult meg a fejemben. hogy nagylelkűen kölcsönadott nekem egy ekkora összeget? Ó. hiszen magának megvan az az előnye velem szemben.kiáltott a boldogtalan herceg. hogy megsemmisítette a záloglevelet. uram . higgye el. a többi értékpapírokban. sem a várakozási ideje nem hosszabbítható? . .vont vállat Balsamo. hogy van ennyi pénze méltóságodnak. hogy egymilliós értéket adott a félmillióért. a föld nyomorult hercegei képtelenek egyik pillanatról a másikra vagyonokat elővarázsolni. ez bizony igaz. nagyuram . A bíboros némaságában kétségbeesés lüktetett. nagyuram.kiáltotta a herceg. Sőt olyasmit is hallottam. a tolvajok lassan-lassan mindenemből kiforgattak.Igen. . De tudtam. most. mint maguk.De hát végül is hogyan hagyhatott haszon nélkül heverni ötszázezer frankot tíz esztendeig? folytatta a bíboros.Egyik sem . de vártam.Egyformán. mágusok. . nagyuram. .. amely félmilliót ért.Elhitette velem. nagyuram.Harmincezer aranyban. ..De?. . vagy majdnem összecsaptak a fejem fölött a hullámok.mondta a bíboros -. boldogan élvezhesse az ötszázezer frankját .És most van az utolsó pillanat? .Vissza. Az események.Hogy nyugodtan. hogy megtévesszem eminenciádat.Ó.. hogy egyformán állunk. .De. .Tudom. nagyuram. nem kértem volna vissza ezt az összeget. . uram?! .Nekem? Ötszázezer frankom?! . hogy ne okozzak kellemetlenséget. hogy jó helyen van.. akik az éjszaka és a nappal szellemeinek parancsolnak. hogy megszerezze ezt az összeget. hogy ez a pénz biztonságban van. .kiáltotta a bíboros.Már ma? .folytatta Cagliostro -.Esküszöm. tíz év alatt hússzor is majdnem éhen haltam. . .felelte Cagliostro.Hogy mondhatja. . körülbelül egyformán állunk. hát ezt is tudja? . . . dehogyis állunk egyformán! Én a lekötelezettje vagyok.Ó. és örökre az is 384 .

talán annyira komolynak és tiszteletre méltónak találnám. mire szánta. ismétlem. mivel pénzt kellett visszakérnem magától. Csak annyit kérdeznék.és vállmozdulata ezt jelentette: „Ez már csak így van. miért olyan fontos nekem az a pénz. uram . Egy ilyen nagyúri gesztust Rohan úr is utánozhatna a visszafizetéskor.. tudom. Ám maga másképp döntött. Egyébként. gróf úr. . aki minden szempontból olyan nagy úr.. Aláírás: Louis de Rohan A bíboros tagjain borzongás futott át.. . és megint halasztást adnék. mert ugye visszaköveteli?. nagyuram. ne is beszéljünk róla többet. . akit marcangolt a bánat. szent célra szánom? .Nem titkolom . nagyuram. így nem nekem kell a tudomására hoznom. engem hozna rendkívül kellemetlen helyzetbe. . Azt viszont sajnálom. Megkapja az ötszázezer frankját. Isten vele. ezt a levelet saját kezűleg írtam alá. hogy személyes kellemetlenségeimmel akarom meghatni. nem is lehet másképp. De amikor megtudtam. hogy Joseph Balsamo úrtól ötszázezer frankot kaptam. hacsak nem érdekelnek különösebben. uram! . nagyuram.. vagy nincs. hogy ez a papír csak az adósságot ismeri el. hogy meghatódnék. hogy a visszakövetelt pénz ma. én nem kérek lehetetlent. iszonyatos helyzetbe hoz! Cagliostro leheletnyi fej. hogy egyetlen pillanat alatt elveszíti a kínkeservesen összeszedett pénzt -.Legalább azt ne higgye. Cagliostro meghajolt. hogy miért nem jelentkezett tíz esztendeig. .És ma?.Szóval. tud a szívekben és a szekrényekben olvasni.Sajnos.Amint látja. nagyuram . . hanem azokról a szavakról is.válaszolt a gróf -. visszaveszem az elismervényt. hogy van ennyi pénze. . Nem tud fizetni.. de a kötelezvény szó szerint így szól: Elismerem. magának megvannak a maga érdekei.maradok. melyeket ez az elismervény képvisel és garantál. és ez utóbbi néha kínosabb.kérdezte Cagliostro. hogy eminenciád mintha elfelejtette volna. amint kéri. ami a jelenlegi körülmények között. . 385 .Jól tudom .folytatta Balsamo -.Téved. Az valóban érdekelt. hogy eszem ágában se legyen a mások titkaival foglalkozni.Ó. holott bármikor visszakérhette volna tőlem ezt a pénzt? Tíz év alatt hússzor is lett volna alkalmam különösebb megrázkódtatás nélkül visszafizetni az adósságomat. és nem írja elő a kölcsön visszatérítésének időpontját. miért hozom kínos helyzetbe.” . az már nem érdekelt. amelyet azonnal visszafizetek neki.kiáltotta a herceg -. nem is sejtem.mondta a herceg -. . nemcsak az adósságáról feledkezett meg. amelyekkel elismerte. jó.mondta jeges hangon Cagliostro -. csalódást és nyomorúságot hoztak rám ahhoz. azonnal odaadta az összeget. mégpedig kinek? Rohan úrnak.De hiszen maga mindent kitalál . Így szívesebben veszem.folytatta a bíboros. s az én titkaim épp elég bánatot. hogy van-e pénze. vissza.kiáltott fel a bíboros. s milyen titokzatos. . ő. hogy Joseph Balsamo döntő pillanatban. akinek a büszkeségét és érzékenységét sértették a gróf utolsó szavai.Eminenciád talán megbocsát . ha nem ismerem ezt az okot. uram. s ez elég is.. akit nem is ismert. ha megtudnám.

amely a kötelezvényben szerepel. Kérem. ahogy parancsolja. nagyuram. hogy kifizessem az adósságomat. mert Joseph Balsamo annak rendje és módja szerint meghalt. Átveszem a bankókat. kikötöttem volna az elismervényben. és megköszönöm. én csak azt az összeget fogadhatom el. hogy a jó érzést jó eredmény követi. . amely még nagyobb összegre rúgna.felelte Cagliostro -. Rohan vérző szívvel. otthagyta az elismervényt. . és elővett egy köteg bankjegyet.mondta -.Itt az ötszázezer frankja. majd kihúzott egy arannyal teli fiókot. Az intendánsom majd elvégzi a szükséges számításokat. két összevont szemöldöke között árnyék suhant át. s kérem. . és nála legalább nem jelennek meg váratlanul holmi Joseph Balsamók. maga kifizeti nekem. adja ide a cédulát. Cagliostro e szavak után. hogy Cagliostróban a nemeslelkűség kerekedett fölül. Ám a gróf tekintete hirtelen megkeményedett. én ötszázezer frankot kölcsönöztem Rohan úrnak. Joseph Balsamo megbízottjaként vagy örököseként.Cagliostro higgadtan összehajtogatta a papirost. Egyébként az én esetemben az oktatás csak a becsületbeli kötelezettséget érintené. . Kérem viszont. egy fillérrel se többel. tisztelettel meghajolt a herceg előtt. Egy pillanatig reménykedett is. gondolom. észrevette. de késedelem nélkül odament a szekrényhez.Nagyuram .és erdőügyi hivatal pénztáránál lehet beváltani. és kiment. gróf úr . hogy adjon időt.mondta. Rohan úr ötszázezer frankkal tartozik nekem. A bíboros megállította.sóhajtotta Rohan Cagliostro távozása után -. elküldök valakit az ezüstért meg az aranyért. Fizetési biztosítékokat is nyújtok majd a kamatra. Most mintha Cagliostro habozott volna. hogy a bíboros arcának sápadtsága.Persze tartozom még kétszázötvenezer frankkal a kamatok fejében. és zsebre akarta tenni. fogadja őszinte tiszteletemet. de azt. hogy ötszázezer frank elmaradt adósságot követeljenek rajta. . zsebre vágta a bankjegyköteget. egy Rohant senki se oktasson ki nagylelkűségből. s odanyújtotta a bíborosnak a kezét és a kezében a papírt. A bíboros pedig bármily büszke volt is. mozdulatainak tétovasága együttérzést keltett benne.Gróf úr . visszautasítja. amíg a pénzt előteremtem. melyekre a bíboros nem tudott mit válaszolni. Lehetséges. melyeket a víz. én megkapom. uram. mivel a királyné tud fizetni. a kamatos kamatról nem beszélve.Egyedül engem sújt a csapás . aztán egy halom ezüsttel teli zacskóra mutatott. és mivel még a mai napon szükségem van az egész összegre. 386 . Ha kamatokat akartam volna.

akik később csatlakoztak hozzá. ahogy szokta. talán hogy elhatárolja a gondolatait minden anyagi. vagy éppen belelovalhatta magát a szónoklásba. a király olykor-olykor lopva felemelte a tekintetét. s a papírra húzott cirkalmak a szóvirágokat is helyettesítették. hogy a gondolatok megítélése mellett meg ne feledkezzék az emberről. A királyné viszont méltóságán alulinak tartotta volna. a rajzolgatás eltompította beszédében a követelőző élt. A király eddig nem írta alá az elszámolásait. melyet maga a király lakkozott és suvickolt fényesre. Mária Antónia ajkára visszatért a mosoly. félénk volt. éppen csak annyira. Sétái során a legrejtettebb fasorokat kereste. s kissé megfeledkezett a királynéról. Mert a királynak megrögzött szokása volt. vacsorája végeztével. A miniszternek rengeteg dolga volt. kedvére megszakíthatta a beszéd fonalát. Fogta tehát a király a tollat. Ám ezután a havi elszámolásokra került sor. Calonne éppen a jövő évre tervezett kölcsönfelvételről kezdett felolvasni egy jegyzéket. Még akkor is Lamballe hercegnővel és Artois grófjával sétált. hadd érjenek a külföldi levelezés végére. s el-elkapta az előadó szemének ragyogását.19 Elszámolás házastársak között A királynénak két nap múlva kell a következő részletet kifizetnie. még a következő nehéz nappal sem. amellyel Felséged kegyeskedett megbízni. mogorván egy fehér papírdarabra kezdett firkálni. Calonne még nem állta a szavát. Ha ő maga beszélt . nem kellett mozdulatokkal kísérnie a szavakat. Nem gondolt immár semmivel. még Calonne-ra is. illatos rajztömbjét. Őfelsége mindenkire neheztelt. de ekkor levelet kapott a minisztertől. méghozzá satírozott. ha tollat tartott a kezében. Oroszországból lehangoló hírek érkeztek. XVI. A király egy szót sem szólt. hagyta. felkapta a fejét. biztonságérzete és önbizalma támadt. a minisztertanácsba ment. hogy a királynéi méltósága csorbítása nélkül beszéljen Calonne-nal. Mivel a miniszter ígéretet tett. megrepedt a melegben. amikor a király. Az Oroszlán-öbölben odaveszett egy hadihajó. Egy szép földgömb. A király rosszkedvű volt. a szónok nyugodtan kifejthette érveit. holnap reggel az összeg Felségednél lesz. ami nála azt jelentette: vihar. a miniszterek pedig nekiláttak a tervek vagy a diplomáciai feljegyzések felolvasásának.s ügyes szónok volt -. Míg ő ily módon elfoglalta magát. Idő múltával azonban nyugtalankodni kezdett. hogy rajzolt a tanácsülések alatt. világias érintkezéstől. mint ahogy az emberkék és lovak azt jelentették: szép idő. Ma este a tanácsban aláíratik a dolog. ő várt. A király némán. mintha fogalma se volna az effajta munkáról. Néhány tartomány megtagadta az adófizetést. hogy a pénzügyek legfőbb intézőjének ő maga frissítse föl az emlékezetét. Calonne hiába ajánlotta fel nevető arccal a maga szép. 387 . és kereste a módját. Lajos nem szeretett az emberek szemébe nézni. és Európa két részre szakadt a harmincadik szélességi és az ötvenötödik hosszúsági fok találkozásánál.

aki úgy érezte.Pedig nem ártana elgondolkodni ezen a kérdésen. pénzjutalmakból. . ha vár rá. Lajos.Ötszázezer frank a királynénak! . . kölcsön kell adnunk Franciaországnak. . és a végösszegre siklott a tekintete..Az az előleg. . kifizettettem őfelségének a negyedévi járandóságát. hanem azt. . hogy egy hadihajó többet ér. és tudjuk. a kölcsön olyan.mondta. Calonne úr. felség. A múlt héten.. hogy az egymillió-egyszázezerből csupán az egyik tétel ötszázezer frankot tesz ki. amikor esetleg elmegy az Operába -. a talajban levő erek még meg is kettőzik a hozamát. . hogyan és mire vesszük fel a kölcsönt.Melyik tétel. . . nekünk.mondta a király. költsük is el! . és szerette volna. hogy ha Franciaország kölcsönkér. egyáltalán nem olyan rendkívüli.Felség. Calonne úr! 388 .Maga jobban aggódik miattunk.Nyugodjék meg. hogy táplálhassa a szegényeit. pénzügyminiszter úr? .. hogy várni fog.Most pedig. .A király dühödten satírozott.Csak azt nem tudjuk. mint egy nyakék.Felség. amelyet őfelségének a királynénak folyósítunk.Bocsánat.Egymillió-egyszázezer frank ilyen semmiségekre! Hogy lehet ez? És nem vette kézbe a tollat. és szíveskedjék megfigyelni. De Calonne nem hagyta annyiban a dolgot. az lehetetlen. Rövid. . és én kezeskedem. . . Calonne tehát előadta a tervét. ha már van pénzünk. Calonne átadott neki egy járadékokból. . A miniszterek lelkesen megtapsolták a király hazafias hevületét. A királyné nekem azt mondta.Ötszázezer frankot a királynénak? Ugyan már. s a satírozásból hatalmas tintapacát kent szét. két hete. A királyné úgy gondolja. olvassa csak.. milyen takarékos ő. Először is nem azt kell kérdeznünk: hogyan fizetünk. . hogy őfelsége könnyen bánik a pénzzel. ha a királynénak pénzre volt szüksége.. mint a forrás: itt eltűnik a víz. felség. ha tapssal fogadják a királynét. Calonne úr. de nem szólt: az arckifejezése magáért beszélt. .kiáltotta a király. még nagyobb lesz az érdeme. mindenkinek tudnia kell.Olvassa felséged. a kollégái jóváhagyták. A király lapozott. A király fintorogva nézte a miniszterét. adományokból és követelésekből álló listát. Ha tehát a királynénak szüksége van erre a pénzre.. gazdagoknak. a királyné nem kéri ezt az összeget.Nem. a király fogta a papírt és aláírta. amott még bővebben buzog föl.Biztosan valami tévedés van a dologban. támogatásokból. mint mi magunk .mondta nevetve Calonne. nem is. milyen nagy szüksége van a pénzre a királynénak. nem . . de pontosan ennyiről van szó. mert tudta. hogyan fogjuk visszafizetni azt a sok kölcsönt .ismételte megint a király. Mert a kérdés nem az: miből fizetünk? Hanem ez: találunk-e hitelezőt? A király már feketére satírozta a papírt. . noha közben sóhajtozott.kiáltotta XVI.A királynénak?. jól megszerkesztett munka volt. Sőt.

Ki-ki jutalmaztassék érdemei szerint. s közben ezt ismételgette: . aki Artois gróf karjára támaszkodva dalolászott az előcsarnokban. . Calonne összeharapta az ajkát.A királyné azzal fog vádolni. ha eloroznám felséged elől a vallomás örömét. kerestem magának ötszázezer frankot. hogy olyan jól megértettem a szíve gondolatát. .Bármilyen szükség kényszeríti is.Ó! . . felség. Íme. hogy ilyen személyes.És mintha hallanám a királyné hálatelt hangját. asszonyom. És a király jól dolgozott? . köréje sok kis nullát. boldogan.Képzelje csak .Kihúzom .motyogta a miniszter .mondta mosolyogva Mária Antónia. kihúztam. . Lajos -. .tette hozzá XVI. . . . . egyetlen tollvonással nyertünk ötszázezer frankot. dehogy felség! . Munka után édes a pihenés.Ítélje meg maga.Felség. mennyire örülni fog.gondolta a királyné. A király sugárzó arccal sietett Mária Antónia elé.felelte fenségesen XVI. és ő lesz az első. .Hogyan? Kihúzott? . .felelte a király. Á. de nekem még dolgoznom kell. .Zárjuk be az ülést.Rendben van . . És Calonne szélsebesen eltűnt a folyosó végén. maga fogja megvinni a jó hírt a királynénak. Calonne! . királyi nap ez.Kellemes volt a séta. mint a szegényeké. hogy milyen jót tettem magával. majd meglátja.kérdezte a királyné. . Jó estét. Lajos. Lajos pedig vak jóhiszeműséggel írta alá az összes többi tételt.Kihúzza az előleget.Egyetlen tollvonással..A kérdést lezártuk ..mondta eltökélten a király. jó estét.Majd én megvédem. hogy nem tettem meg minden tőlem telhetőt az érdekében. felség. felség? . ha a szükség rákényszeríti...Ó. menjünk elébe..Ma este ötszázezer frankot kerestem: szép. . Calonne egy félmillióval az adósok listájára írta magát. aki ezzel egyetért. Szinte hihetetlen.A királyné kizárólag akkor kér.Bocsánatot kérek felségedtől. felség.Felség! 389 .Rendkívül kellemes. „Calonne állta a szavát” .kérdezte. . . amint megköszöni nekem. hősies áldozatot hozott. . asszonyom? . az nem lehet olyan parancsoló. éppen hazafelé tart a királyné. És felkapta a satírozó tollát.kétségbe lennék esve. . kedvesem. Calonne.kérdezte döbbenten Calonne. és elsápadt.Én viszont. Aztán egy szép zebrát rajzolt.

belebetegedtem. . .Isten vele. kővé vált királynét. öcsém. kedves öcsém . és most nyomban! 390 . akik azt mondják.S még vannak. De legalább tudom mihez tartani magam: épp holnap akartam pénzt kérni.Ez az eljárás.mondta a királyné. . . s otthagyta a megrökönyödött.Hallgasson meg végre! De XVI. és odaadta a levelet Artois grófjának. és már menekült is ragyogó ábrázattal. ..suttogta a királyné. hogy tékozoljuk a pénzt. néném! .. megdolgoztam a vacsorámért? . visszamegyek a lakosztályomba.Kerestesse elő Calonne-t. s mély bánatban hagytam el a tanácsülést. Ám épp ebben a pillanatban hoztak egy levélkét a minisztertől a királynénak: Felséged bizonnyal tudja már.Egy férjre vall .Valaki a bolondját járatja itt velem.kiáltotta a herceg. Érthetetlen a dolog.nyögte végül Artois grófjának. hogy a király megtagadta a hitelt. kedves néném. .. Ugye. .mondta a királyné Miserynének hosszú töprengés után. . . Lajos csak szökdécselt. amiért ilyen jó tréfát csinált.Őszinte részvétem.Kerítsék elő La Motte-nét .Borzasztóan éhes vagyok.Bárhol legyen is. asszonyom. .Olvassa .

Az eszes svájci kapuőr azt felelte. mintha megsebesítették vagy megsértették volna.Calonne úrnak? . amikor a futár a palotához érve megkérdezte. . áthúzta a már előkészített fizetési meghagyást.Jó? ..És mondja meg a bíborosnak. hogy őeminenciája nincs otthon. ezen már nem lehet változtatni. csak Miseryné olvasott a kis társalgóban.mondta a futár. A bíboros úrnak nincs több pénze. hogy ha már olyan buzgón igyekezett a kedvemben járni.suttogta a grófné. A grófné megértette az üzenetből.Hát. . A királyné felpattant. a királyné . . a grófné olyan sebesen száguldott. Mária Antónia a hímzésén dolgozott.. és La Motte-né asszony sincs a palotában. De alig ment el a küldönc.. mint átadni neki a királyné üzenetét.Csakhogy itt van! . nincs-e véletlenül a grófné Rohan úrnál. a lakosztályban egyetlen asszony sem sürgölődött. s már indult is vissza.Igen. Most gyorsan menjen vissza Párizsba! . de közben nyugtalanul fülelt minden kinti zajra.Újságom van. mégpedig a helyszínen: felküldte a feleségét.Ítélje meg maga. grófné. a svájci már teljesítette is a megbízatást. grófné? Megtagadta. de kénytelen vagyok élni vele. illetve nem találta a grófnét. zárt hintóba. de hogy mi sem könnyebb. hogy azonnal indulnia kell. Valaki már várta.. a nő A La Motte-néhoz Párizsba szalajtott futár Rohan bíborosnál találta. mivel valószínűleg még az este idejön. mintha hímezne. hogy értesítse La Motte-nét Rohan bíborosnál. a maga számára.Jeanne de La Motte. . hogy egy óra alatt a kastélyhoz ért. nekünk végünk. .Jöjjön Versailles-ba. A király megtagadta az ötszázezer frank folyósítását. hogy magyarázatot találjon az üzenetre. s míg a bíboros majd megfeszült.Mindenkinek. A király nem akar több pénzt adni nekem. . Ilyen is csak velem történhet meg. . asszonyom .suttogta Jeanne -. Jeanne végre betoppant hozzá.20 Mária Antónia. a következő negyedévig elfogadom tőle az ötszázezer frankot. később együtt vacsoráztak. Két jó lovat kért a bíborostól. amilyen gyorsan csak tud . . Önző dolog tőlem. Jeanne már előzőleg meglátogatta őeminenciáját. és késedelem nélkül Mária Antóniához vezette. Az éjszakai előkészületek mind megtörténtek.kiáltotta a királyné. ahol a két szövetséges éppen hosszasan taglalta a nagy pénzösszegek állhatatlan természetét. . s éppen ezt a rosszkor jött kölcsönvisszaadást tárgyalták.Uramisten! . 391 . A királyné már visszavonult a hálószobájába. legalábbis úgy tett. együtt fogyasztották el az estebédjüket. Visszaélek a helyzetemmel. miután a kóbor hajlamú grófné összes feltételezett lakóhelyén elhintette ugyanezt a felhívást. asszonyom. Na mindegy.Ugye hihetetlen. aki saját kezűleg segítette be a grófnét egy címertelen.

..Asszonyom. suttogva tette hozzá: . ha tovább megyek az úton. szabadon.gondolta Jeanne. Honnét tudja.Annyit. drága grófné. Aztán sóhajtva.. „Vajon mit tesz most a királyné?” .. asszonyom.. amiért lényegtelen. amire ő már nem számított. És ez a katasztrófa teljesen helyrehozhatatlan. hogy belássam. .Újabb kétszázötvenezer frank nyereség.De hát.Látja. micsoda kellemetlenségeknek tettem volna ki magam. . Rohan úrtól visszakértek egy adósságot... .mondta.Nincs több. Kiapadtak a pénzforrásai! A királynét szinte elkábította ez az újabb csapás. grófné. asszonyom..Hogy érti ezt.Döntenem kell . . . semmi szükségem nem volt arra a nyakékre? . grófné.. grófné.Visszaadjam? . mivel az ötszázezer frank volt az ő úgynevezett végső aranytartaléka. .Első lépésként áldozzuk fel a hiúságunkat a kötelesség oltárán... egyszerűen a dolgot. Amikor az ember eleget játszott a kövekkel. kicsinyesen hiú indítékból a király háta mögött tettem valamit. hogy Rohan úrnak nincs több pénze? .Pontosan. végre semmi adósságom a királynak. és visszaviszi Boehmer és Bossange ékszerész uraknak. asszonyom. a családom boldogságát akarom figyelembe venni.Ettől a pillanattól kezdve csak egy halom kő a számomra. Kellett ez a csapás.Ó. . Intézzük el őszintén. . pedig milyen gyönyörű volt az a nyakék! . azt kell tenni velük.Igaz. el kell felejteni őket. . pénze. Ez a büntetésem.De felséged kétszázötvenezer frank foglalót adott nekik. amit a gyerekek a malomjáték után: el kell dobni.. és az a nyakék maga a pénz.Velem történik ez a sorozatos balszerencse? Nem rossz álom ez?.dadogta.Úgy. fizetett.. Rohan úr által idehozott dobozkát.Másfél órája mesélte el a katasztrófát. felség? . 392 .Az utolsó fillérét is. .. Ugye. hogy maga most fogja a. . .Asszonyom! . . Becsületbeli adósság volt. borzalmas lecke ez nekem.... . amelyet választottam. kisszerű.Én mindenekelőtt a lelki nyugalmamat. asszonyom..Most is az. de ha a királynék csak a szükséget és a hajlamaikat vennék figyelembe.Ötszázezer frankot? . A királyné a tenyerébe szorította a homlokát.

. és kérjen tőlük átvételi elismervényt.Minél kevesebbet nyugtalankodnak az ékszerészek. kedvesem. A királyné odanyújtotta Jeanne-nak a lezárt ékszerdobozt. . ezt soha semmilyen tanácsadó nem tudná velem elhitetni. ha látja. a gyanakvás. megalázkodjunk. grófné. és köszönje meg szépen Rohan úrnak a kedvességét és jóindulatát! Parancsoló mozdulattal visszaadta Jeanne-nak a dobozt. . Ha kierőszakol valamit. grófné! Az ékszerészek jó üzletet csinálnak. Én ezeknek az ékszerészeknek nem tartozom semmivel. grófné. az. könnyebbnek érzem magam. nem fognak panaszkodni. nem! . mert valószínűleg figyelik. Azt el tudom képzelni. asszonyom. s hogyha van szíve. hanem azt. . megalázkodik. így lesz. vigye.Miért ne kísérelnénk meg. A nyakékkel beköltözött hozzánk a gond. ha így kívánja. világgá kürtölik a dolgot. és senki semmit nem tud meg a dologról. Mindenki tudni fogja. amit megtehetnek a kétszázötvenezer frankomért. . mint a lángoló szén. a félelem. a bánat. az ellenségeim pedig nem azt fogják rólam terjeszteni. A bíboros csak a kedvemben akart járni. grófné. ó. amennyi felszáríthatná a fellegekben fölém gyülekező könnyeket. hogy felbontjuk az üzletet. Mióta elérhetőnek látom ezt a célt.Erre is számítok. asszonyom. vigye vissza! . .Azt mondtam. de így még a nyakék is az övék. csak nem olyan fényesen és nem olyan sokáig. induljon az ékszerészekhez. hogy valakiért. . de hogy jogunk legyen ezekhez a kövekhez. Soha! Vigye vissza. hogy megmentsünk egy lelkes állatot. A visszautasítás csak bajt hozhat a fejünkre. hogy most ez van a kedvemre. Gondolom. nem fogadom őket többé. hogy mi történik nálam. asszonyom! .Így elveszíteni negyedmillió frankot! Mert előfordulhat. hogy a gyémántok már a királyné tulajdonában voltak. ha jó pap. hogy az ékszerészek nehézségeket támasztanak az összeg visszafizetésekor. hogy az ékszerészek már csak udvariasságból is. aki bizonyos megilletődéssel érezte a súlyát a tenyerén. amelyek égnek. Ezekben a gyémántokban soha nem lesz annyi tűz. 393 .kiáltotta a grófné. megalázzák. Azonnal vigye vissza az ékszerdobozt. hogy kicsikarjunk. Annyi baj legyen! Vigye.folytatta a királyné.Senki nem fog tudni semmit. hogy gyémántokat vásárolok másfél millióért. annál bizonyosabbak lehetünk a titoktartásukban.De gondoljon arra. Jeanne gyengéden eltolta.Igen. akár ha kutya is az. akit szeretünk. . és megerősít benne. Előbb menjen szépen haza. hogy hazamegy. és átengedem nekik a foglalót azzal a feltétellel. hogy ilyen késői időpontban tőlem egyenest Boehmerhez vezet az útja.Nincs veszteni való ideje .. siessen vissza Párizsba. ha már befektették a pénzt. hogy ne legyen többé az enyém a nyakék. vagy azért. . és senkinek se mutassa meg a dobozt.Ha kér az ember. hogy hallgatnak.Hogy én kérjek. hogy még egy halasztást kicsikarjunk? . hogy a rendőrség gyanút fog. grófné. aztán majd ha a titkosrendőröket megtéveszti vele. hogy a kereskedők híznak a pénzemen. Mondja meg neki. a legkevesebb. félek ugyanis. megért engem. meg hogy a felséged iránti sajnálatukat kifejezzék.Asszonyom. velem is ennyi haszonra tettek volna szert. méltányolja az áldozatvállalásomat. az ékszerdobozt. Kétszázötvenezer frank igazán szép haszon. asszonyom..

hogy ennek az ékszerdobozkának az ellenértékét aranyban elszállítsam. és minden boldogságot. hogy úrnője elmélázó és szórakozott. vajon a bankjegyeket mindig beváltják fémpénzre? Nem kell aláírni. amilyen cinkosa magas rangjának kijárt. csodálja és vásárolja. s olyan ügybuzgalommal vetette magát a hintóba. Rose! .Menjen ki. végiggörgette az ujjai között a köveket. a víz is megsemmisítheti. mindennek ellenáll. mind a bemutatójának a nevét. hogy kezével egy királyné kezét érintse.mondta. ahhoz meg. hogy ne lehessen kitalálni. amely pedig sosem jár egyedül. hogy megengedi a kis koldus. minden csillogást. ellenőrizni? Meg aztán a bankó csak papír: a tűz. becsüli. hogy csökkennek a Rohan által megálmodott fényes pályafutás esélyei. A gyémánt viszont kemény anyag. A szobalány kiment. a fényes pályafutás karnyújtásnyira van csak tőle.. elárulja az eredetét. „Egymillió-négyszázezer frank van itt.Köpenye alatt magához szorította a dobozt. és szinte kiégette a szemét a lángzuhatag. ha hagyja. gondosan ügyelve. „Feltétlenül beszélnem kell a bíborossal . A bankó nem érvényes az egész világra. akik Franciaországban nem alábbvalók egy bíborosnál vagy egy királynénál. hogy bankjegyekben vigyem el. Vajon nem a szövetség legelemibb kötelezettségeit sérti-e meg. aztán visszaküldte Rohannak az útihintót. És mindez itt van a kezemben!. amit egy ilyen összeg biztosít. Engedelmeskedett a parancsnak.Egymillió-négyszázezer frank! A bíborosnak soha nem lesz ennyi pénze!” Aztán hirtelen a szobalányához fordult: .. fegyveres őrség vagy olyan emberek kezessége kíséri. olyan nagy összeget. és az ékszerészek még a mai nap megfizetnék érte ezt az árat. inkább saját magát bocsátaná áruba. mit visz. s aprócska kezébe szorította az ékszert. míg ha a királyné apró titkainak részese marad. itt hordoz ebben a dobozban egy kis lángoló kőkígyó!” Kinyitotta az ékszerdobozt. teljesen elértéktelenedhet. de ugyancsak a kezében tartson egymillió-négyszázezer frankot. Különös a sors.. amely után sóvárogva vágyakozik. ha úgy hajtja végre Mária Antónia parancsát. Jeanne esze valóban nem a ruháján járt. Azon töprengett. és szerényebb ruhát öltött. s előbb hazavitette magát. s vajon ez a hiba nem jár-e azzal. Milyen nehéz és milyen könnyű! Két lóra lenne szükségem. amely jobban illett ehhez az éjszakai kiránduláshoz. hanem egy alkalom szülte furcsa ötletre összpontosította a gondolatait. Kiemelte a nyakéket a szaténpárnácskáról. hogy a titokról fel ne lebbentse a fátylat a kocsis előtt. 394 . és ha csak egyetlen órára is. hogy a királyné visszaadja az ékszert. de nem hagyja. .. sőt. aki idáig fuvarozta. de közben megfigyelte. hogy meg sem beszéli Rohannál a dolgot? A bíboros. a világ legelső királynéjának a kezét. mert ez a nyaklánc egymillió-négyszázezer frank készpénzt ér. felfedi mind a kibocsátójának. Az ilyen papírpénz bizonyos idő után veszít az értékéből. hogy a királyné megváljon egy olyan tárgytól. még ha minden forrása kimerült is. A szobalány gyorsan felöltöztette. holott egy udvari dáma általában minden figyelmét az öltözködésnek szenteli. a levegő.gondolta Jeanne. Ezután levetkőztette magát a szobalányával. La Motte-né pedig folytatta belső monológját. mindenki ismeri. „Mennyi pénz! Micsoda vagyon! Micsoda ragyogó élet. senkiházi Jeanne de Valois-nak. vajon a bíboros nem követ-e el nagy hibát.

Hajnali két óra volt. Boehmer először tiltakozni fog. mint így együtt. s vagy egy óra hosszat töprengésbe merült. a komornáját visszaküldte. Á. Tanácsra van szükségem. Ha a bíboros jobban szeretne.” Leült a szófára.Keressen fiákert . Én egyedül soha nem tudnék megfogalmazni egy ilyen iratot. persze arányítva. nem.. vagy gazdagabb lenne. aki méricskéli és kefével fényesítgeti majd őket. . főleg ilyen méretű és tisztaságú gyémántot. vagy vigyük vissza Boehmernek a nyakéket... se rám nézve nem lehet elkötelező az iromány. Se Boehmerre. melyek néha megrémítették. mint ezek itt.Londonban. Tíz perc múlva a fiáker Reteau de Villette pamfletíró kapujánál állt meg. halványan. meg az áru is. s becsöngette a szobalányát. ahogy a királyné meghagyta?” Felállt. mindenki elismer! Milyen gyönyörűek! Milyen csodálatosak! Milyen tökéletesek együtt és külön-külön! Talán egyenként minden egyes darabja többet ér. mert arra gondol. s ilyenkor lázasan űzte el őket. Madridban.. gyaloghintót. La Motte-né egyedül szállt be a kocsiba. A cselédlány talált egy fiákerest..mondta -. Azután lassan felállt. döntsük el. se a bíborosra. se a királynéra. Lassan lehiggadt (észre sem vette a percek múlását). majdnem elfelejtettem! Milyen elismervényt írassak az ékszerésszel? Bizony. 395 . tele volt zavaros gondolatokkal. ott szunyókált a régi Temple utcában. mit csináljunk: menjünk a bíboroshoz. aztán megnyugszik. a feje majd szétpattant. és nekem adná a gyémántokat. Ő. holott Mária Antónia keblén csilloghattak volna. vagy ha már nincs kocsi. de még mindig a kezében tartotta az egyre melegebb. ez komoly dolog. hogy a haszon is az övé. sőt még Brazíliában is. egyre fénylőbb gyémántokat.. Egy gyémántot. nagyon diplomatikusan kell fogalmaznunk. mint a transzból ébredő papnő. De miken jár az eszem! Szaporán. Berlinben. „Visszakerülnek hát a kőszívű ékszerészhez. A bíboros. a gyémántokat a kezére tekerte.

Boehmer úr. benne az ékszerészek elismervényével. hogy a lakájok ábrázata szívélyes.Őfelsége nem tudott pénzt küldeni.Nagyuram. és ez nagyon hízelgő ránk nézve. .Egészen királyi módon.Nem. Ám a levélkével különös ellentétben Boehmer és Bossange ékszerészeket két nap múlva meglátogatta Rohan bíboros. mindenki erről beszél. Aznap reggel járt le a határidő. mi erre írtunk La Motte-né asszonynak.Őfelsége a királyné csodálatos. Boehmer házában azonban minden békességet árasztott... Mindenki erről beszél. az ékszerészek táborhelyén már szólnia kellett a riadónak.Mikor? 396 . remek! . . Boehmer szinte túláradóan elégedett arccal fogadta magas rangú vendégét. . vagy megtagadták a fizetést.Kezességet vállalt. és mi ezzel megelégszünk. hogy a király nem egyezett bele az ötszázezer frank kiutalásába.. jószívű teremtés..21 Boehmer elismervénye és a királyné kötelezvénye A Reteau de Villette pamfletírónál tett éjszakai látogatásnak az eredménye csak másnap derült ki.kiáltotta a bíboros. A jó ötletek mind a grófnétól származnak. . mármint Bossange-ra meg rám. s a kutya szaporán csóválja a farkát. mégpedig a következőképpen: La Motte-né reggel hétkor levelet küldött a királynénak. . nekem elhiheti. . . hogy nem kérte vissza a kétszázötvenezer frank előleget. hogy letelt a kereskedők és a királyné között létrejött megállapodás szerinti első fizetési határnap. az elismervényt a szekrényébe zárta. Persze nem akarom kisebbíteni őfelsége érdemeit.Á. ma volt a fizetési határnap? . Pedig nem kis része volt a dologban. amelyet eredetileg a királynénak adtunk el egymillió-négyszázezer frankért. . Ez a fontos irat így volt megfogalmazva: Alulírottak elismerjük. kezességet vállalt az adósságért. és rá se gondolt többé.Talán annak a szellemes grófnénak a közvetítésével? . .A lehető legegyszerűbb és legtapintatosabb módon .válaszolta Boehmer. A gyémántok nem voltak Őfelsége kedvére valók.felelte az ékszerész. Boehmer és Bossange A királyné erre megnyugodott az ügy felől. Tudja. a király megtagadta Calonne úrnak az aláírást. hogy ismét tulajdonunkat képezi az a gyémánt nyakék. aki viszont nyugtalankodott.Igen.Ugye. vajon tapintatos és jóságos volt-e velünk őfelsége.Nem. így ha késedelem történt. azt mondja? Nagyon jó. Őfelsége fáradozásunkért és előlegezett kiadásainkért úgy kártalanított bennünket. ítélje meg maga. nem.Nem volt itt? A grófné nem volt itt?. de. nagyuram . . nagyuram. Boehmer. Rohan az École rakparti házban kereste fel Boehmert. . amely oly sokáig izgalomban tartotta. és éppen e miatt a visszautasítás miatt jöttem. hogyan? . Mivel nem tudott fizetni.A királyné fizetett? . .kérdezte a bíboros. La Motte-né asszony nem is volt itt. Az a hír kelt szárnyra. és Rohan boldog volt.

de a társam és én megesküdtünk. őfelsége a lelkünkre köti. nagyuram. .Á. Boehmer? .Felhívom azonban a figyelmét. . . hogy senkinek sem mutatjuk meg.Ó.teszi hozzá jóságosan őfelsége. már három napja nem volt szerencsém a grófnéhoz . .Eminenciád nem tud róla? . . .mondta boldogan a bíboros.Mert maga a királyné parancsolta így.Nem. nagyuram.. La Motte-né asszony egyetlen szóval válaszolt: Várjanak! .szólt ismét a bíboros. .csodálkozott Boehmer. nagyuram. szívesen megmutatnám.mondta kuncogva az ékszerész. .Ó.felelte szigorúan a bíboros.Ezt írta? . .. ettől a pillanattól kezdve becsületbeli ügyünk lett ez az üzlet. „egymás között”.És.felelte hercegien. és hogy a királynét emlékeztesse a közelgő határidőre.Bizonyos dolgokat nem lehet megfizetni. Mi a levelünkben arra kértük La Motte-né asszonyt.. sem százmillió frankkal . .mondta a bíboros.Szóval minden biztosítékuk megvan? .Amennyi csak lehetséges. . hogy fogadjon bennünket. hogy a királyné levelet ír maguknak. nagyuram. És aláírta! Amint látja.Levelet? Magának. 397 .Egymillió-háromszázezer frankért már írhat. .. így már más. hogy kérje meg nagyuramat.Három hónapon belül ötszázezret. . hogy ebben is annak a bűbájos grófnénak a keze van.Nem. nagyuram.A királyné elismeri az adósságot? . . hogy fizet? . ezt mondta. igazán boldog emberek. mire utal. sem tíz-. . .És ő mit válaszolt? . Hamarosan újabb üzletről lehet szó közöttünk. Boehmer úr .Pontosabban egy szépen megfogalmazott kötelezvényt. Maguk.nem fogják megbánni. excellenciád nyilván érti. ékszerész uraim.A várjanak szó egészen természetes válasz volt .Annak rendje és módja szerint.Tegnap. . .Amint excellenciád megtisztel minket a bizalmával. . nagyuram. mármint a társamnak és nekem.Nos. a többit a következő félév során.. nagyuram. a kamatok? . ..És mikorra ígéri.Mi tehát vártunk..S miért? .Lássuk! . őfelsége egyetlen szóval kezességet vállalt a kamatokért is. hogy őrizzük a titkot.Akkor hát én nem tartozom semmivel. Intézzük el egymás között ezt az ügyet . és tegnap este egy nagyon titokzatos futár levelet hozott a királynétól. .

És a ház tiszteletétől övezve beült a hintajába. mármint Bossange és én. e három hónap alatt eléggé megérnek az átkos gyümölcsök. és megkérdezte.Ejnye. ő is elveszett. előnyös áron eladogatni a többi gyémántot. hiszen akkor már nem lesz félnivalója. hogy igaza van. hogy a bíboros lelkesedése nem ismert határt. a másik elragadtatva bámulta a köveket. semmint az uralkodója iránti hűségének hízelgett ez a hála. A gyémántokat a legtitkosabb rejtekhelyére dugta. Jeanne azzal nyugtatta magát. ezek szabad országok. amikor igénybe vette a pamfletíró. Két szakértőnek is megmutatott néhány gyémántot. és minden kiderül. se hall. sokkal inkább a gőgjének. hogy a bíboros. De nem úgy történtek a dolgok. Három hónap áll La Motte-né rendelkezésére.. aki örökké dicsekedni fog. Ám a csapdát ügyes kézzel úgy kell felállítani. Az egyik jószerivel filléreket akart fizetni. és lelepleződik. a királyné ellen. s elhatározta. aki megkérdezte. elad ötszázezer frank értékű gyémántot. Iszonyatos veszélyt jelentettek a mindig kíváncsi bíboros vágyai meg a királyné fecsegése. hogy a vég a pellengér és az életfogytiglani börtön. Jeanne olyan csodálatos képet festett a királyné hálájáról. és megállapodtunk. hogyan sikerült a királynénak kielégíteni az ékszerészek követeléseit. La Motte-né azt válaszolta. s ha a bíboros felfedezné a csalást. mit tett Jeanne de La Motte. s azt mondta. majd elkezdi apránként. és hogy ha egy királyné fizet. vajon emlékeznek-e még az ő jó szándékú kezdeményezésére. és Angliába vagy Oroszországba szökik. hogy abba mindkét érdekelt beleessék. Az ékszerészek megnyugodtak. hogy a vigyázatlanság maga lenne a vég. . hogy szép nyugodtan hazatér. hogy háború esetén rögtön az elején legyőzhesse azokat. hogy visszautasította a nyakéket. Még egy lépés. azt is titokban kell tennie. hogy mihelyt a nyakék ára készpénzben a kezünkben lesz. a királynénak nincs lelkiismeret-furdalása. Megértette. hogy ha a királyné felfedezné a lopást. 398 . hogy a gonosztevő keze leszakítsa őket. Csak egyetlen szót váltson a királyné meg a bíboros. nem jól értette. hogy a bűntettet elkövesse. s a tetejébe már előre nekik szurkol az egész nézőközönség. se lát. s így minden csapdába beleesik. amit a szerelem örve alatt a ravaszság állít neki. hogy olyan éles karddal övezi fel magát. jótevője. ahol öt-hat évig bőségben élhet ebből a pénzből.mondta a bíboros -. melyet nem szabad elárulni. Most már világos. Jeanne a beszélgetés végeztével úgy döntött. Reteau de Villette tollát. de azok annyira megdöbbentek. Jeanne elment Rohan bíboroshoz. úgy érezze. mint minden szerelmes. érintkezésbe lép egy drágakő-kereskedővel. hát még ha halasztást kér! A bíboros elismerte. El kellene érni. bár sokkal inkább mint széptevő s nem mint alattvaló lelkesedett. Mesteri fegyvertényt kell végrehajtania két ellenféllel szemben. ejnye . hogy a királyné titkot közölt az ékszerészekkel. a bíboros nem izgatja magát. ki is fejezzük neki a hálánkat. amit mondtam. akik netán harcba keverednének vele. hogy ilyeneket csak a Boehmer nyakékében látott eddig. hogy az eladó megrémült.Nagyon hálásak vagyunk La Motte-né asszonynak. ne merjen panaszt emelni. és olyan fenntartásaik voltak. Jeanne gondolkodóba esett. ahogy szerette volna.

Nem találkoznak többé . Az nem meri lopással vádolni az inasát a bíróság előtt. de hogyan menekülhet e szorongás elől? Úgy. a kegyvesztés. Tíz óra alatt szerezhet egy jó útihintót. ahhoz. hogy a gazdája legalább olyan aljas bűnt követett el.mondta. állandó rémületben. hogy ne legyen lehetősége beszélni. kérje. megmenekül. hogy megszökik! Úgy. hogy a királyné ne vádolhasson. igaz. Nem. Jeanne eltöprengett. De micsoda botrány! Micsoda szégyen! Igaz. Abból a megátalkodott fajtából való volt. hanem tolvaj. hogy biztonságban van. Aki az egyiket látja.Soha! „A bíboros viszont szeretné majd látni a királynét . Akarja csak látni. Ha Rohan bajba keveredik a királynéval kapcsolatban. de el kellett tűnnie. amennyi a bíboros barátaival elköltött vacsorája és másnap reggeli ébredése között eltelik.Ne várjuk meg. kerüljön lehetetlen helyzetbe. és a királyné olyan nagy hangon beszél. a királyné még mindig cselekvőképes. de a törvény üldözi. hogy ne nyithassa ki a száját. a közcsodálat vezekléseképpen jön a csömör. az elhagyatottság. de ha egyedül ő kerül lehetetlen helyzetbe?” Ez a gondolat fájdalmas tanácstalanságra kárhoztatta. hogy kéri. a népszerűség. ha viszont a háta mögött csak egy szót váltanak is. azzal. . melyek mintha a föld ikrei lennének. verje a lovak tüzes patája a végtelen utakat! És tíz óra alatt megszabadul. de a közvélemény elevenen elemészt és porrá zúz. az. mint a lopás. annyi idő alatt. az egyik felér a másikkal. s nehogy kiderítsék a titkot! Jeanne először visszahőkölt a feje fölött tornyosuló szikla óriási tömbjétől. Az egyik a másikhoz vezet. akit az igazságszolgáltatás nem ér ugyan utol. Jeanne. Megszökni! Nem is lenne nehéz. szökevény. akit a hóhér tüzes vasa nem éget meg ugyan. olyan ügyesen lerántja az álarcot a csalókról! Mit tegyen? Ahhoz. de megbélyegez. A vakmerőség és az ügyesség két olyan hegycsúcs. ahhoz messze van. hogy ez a nemes és bátor száj csukva maradjon. hogy kísérletet tegyen. hogy megakadályozza a bíboros és a királyné találkozását. e két szerencseforrásból eredő jövedelmet öt-hatszázezer frankra becsülte.Jeanne nem hátrált meg. majdnem biztos. 399 . az a szó romba döntené Jeanne jövőjének épületét. bebizonyíthatja.gondolta. Jeanne úgy döntött. mint az Atlasz két csúcsa. hogy láthassa. annyi idő alatt. amennyit Mária Antónia vígan átalszik egyhuzamban. Igen. Ettől a pillanattól kezdve egyetlen gondolat foglalkoztatta. hogy a királyné is bajba kerül a bíborossal kapcsolatban. vajon két esztendő alatt mennyit jövedelmez a királyné kegye és a bíboros szerelme. már nem nagyúri nő. Azután persze a királyi kegy. sugalmazzuk mi az ötletet. Ha csak a bíboros járatja le magát. egy ilyen zuhanás veszélyének az árnyékában! Igen. az kell. látja a másikat is. Hogy így éljen. hogy szabad. őt magát kell vád alá helyezni. Csak táruljon fel előtte az országút. ott áll közöttük. Csak a véletlen nehogy összehozza az érdekelt feleket. hogy vakmerő lesz: marad. hogy a királyné nyakékének gyémántjaival külföldre megy. . Nem szökik meg. Amíg ő. aki a hősiességig viszi a gonosztettet. . levegő után kapkodva. akire rá vallhat az inasa. semmi sincs veszve. melyet ártalmatlan múltjának kövein emelt.

„Párizsban kell maradnom . Puha párnái közé süppedt. szeretik. majd az ablakhoz ment. a többieket a kétségbeesésbe vitte. Meg kell akadályoznom. s közben magát a hüvelyt is széthasítja. és mivel a kacér és bókra éhes királyné. amelytől elsápad a királyné. mintha a királyné parancsára tenném. az sérteni fogja a finom lelkű. amit azonnal kihasználok. nem fog elbújni.” Így gondolkodott az álnok grófné. Olyan vádat kell találni. ne tegyetek tönkre. Bizonyítékot kell találni mind a bíboros. a két fővádlott bizalmas barátnéjáról lemos minden mocskos gyanút. amely mögül ő. és elpirul a bíboros. hogy a bíboros valaha is kapcsolatba kerüljön a királynéval. ellenszenvet fog kelteni. s változatlanul kezében a hatalom. ha hitelt adnak neki. de félnek a támadástól. mind a királyné ellen. és ezt mondhatja: ». és én meg is keresem. csak olyan játékot szabad engednem nekik. Mi lehetne jobb. Igen. lehetőleg úgy kell távoznom. mivel herceg. Mindenesetre megadjuk a kellő lökést a körülményeknek.„A tervem alapján hét-nyolcszázezer frankot zsebelek be” . Az olyan jellemek. Ha azt tanácsolom Rohannak. mivel évente többször is joga van bemenni őfelségéhez. Isten jelenlétében. akinek a nagy csata napján minden hadmozdulatát megbénítjuk. ha futnak utána. Ez a legnehezebb. A körülmények tálcán kínálják majd az eszközt. De nézzük csak még egyszer: ha a királyné szemében ellenszenvessé tesszük a bíborost. Sem mozgásában. 400 . amellyel ezt a két előkelő embert el lehet választani egymástól. amikor megszökhetem. mivel Rohan szerelmes. könnyen vádat emelhet hát. amely. mert én is bevádollak benneteket. és a meleg napsugár tüzével az arcán. ha tiszteletteljes hódolat övezi őket. és én meghagyom nektek a becsületet!« Megéri a fáradságot. a megfelelő pillanatban és a megfelelő helyen előugorhat. figyelemmel kísérnem a két szereplő játékát. sem szólásszabadságában nem gátoljuk az uralkodó hitvesét. hogy megkeressem a megfelelő vádat. ügyesebb fogás. az Mária Antóniában undort. mint a királyné.gondolta a grófné. Majd meglátjuk. hogy tegyen nyíltan vallomást. szilárdan kitartanom. sebez. Jeanne. mely szűzies tisztaságát koronázza? Semmi kétség: ha a bíboros kissé erőszakosabban közeledik. ami az én érdekeimet szolgálja. amely jobbrabalra osztogatja a csapásokat.Ne vádoljatok. érzékeny asszonyt. Jeanne-ról. kétélű kard ez. nem a herceget a hercegnőtől. és nyomban visszaverik. amely őt a gyalázatra. és egyszer s mindenkorra eltávolítja. mert én is tönkreteszlek benneteket! Hagyjátok meg nekem a gazdagságot. Olyan matematikai képletet kell találni. hanem a férfit a nőtől. a megfelelő pillanatok közül ki kell választanom a legmegfelelőbbet. Isten fáklyájával keresni kezdett. a hímet a nősténytől. csak a bíborosra mérünk csapást: a királyné erényei továbbra is messzire világítanak. aki különben hálás is a bíborosnak. ez biztos eszköz. mint taposta ki maga előtt ez a kútmély lélek a göröngyös utat. valóságos kegyvesztés legyen. Éppen ezért fegyvert fogunk a bíboros ellen. Ez rendben is van. mint hogy felhergeljük a királyné gőgjét. mihelyt kirántják a hüvelyéből.döntött a grófné -. sebez.

akit Crosne rendőrsége üldözött. leste a kívánságait: a fiatal nő boldogan élvezte e nagyúr védelmét.22 A fogoly Míg a grófné izgatottan töprengett és álmodozott. aki ráncba szedte Beausire-t. Amikor reggelente teleaggatta magát az összes cifrasággal. az a szegény Beausire bizony ritkán fordult elő. akkor pillanatok alatt elolvasta őket. a szökevényt. s hogy nem az erény a boldogság útja. ahol Jeanne lakott. Tudjuk. Csakhogy mit remélt? Ezen töprengett a fogoly. A képek mindig ugyanolyanok. a férfi. ízléssel összeválogatott. A könyvek nem voltak elég szívderítőek. melyekben. s gyakran visszasírta azokat a kellemes kis délelőttöket. de hiába. aki semmit sem kért. s csak az a pillanat éltette. Oliva szemében Cagliostro. hanem a boldogság vezet az erényhez. Oliva légvárakat építgetett a Saint-Claude utcai palotában. fényűző bútorai között. vagy ha azok voltak. hogy Cagliostro Balsamo egykori palotájában szállásolta el Olivát. mivel tiszteli őt. Oliva boldog volt. Oliva tehát igen hamar kegyetlenül unni kezdte a boldogságát. nagyúri hölgyet alakított. hanem ricsaj tör elő. amely elengedhetetlenül szükséges. maga volt a szabadító isten. és azok mind felnéztek rá. Sajnos azonban ennek a boldogságnak hiányzott egy eleme. halott szív. hogy a boldogság tartós legyen. mint hogy egy szép nap a szeretőjévé tegye. de unta magát. amikor hipnotizálta a járókelőket. amikor el tudják hinni. és érdeklődött. vajon elviselhető-e számára az élet. hogy Cagliostrónak más terve is lehet vele. akik már elvesztették az erényeiket. hogy tisztelettel szeretheti őket valaki. új erény születik. amit Cagliostro összehordott az öltözőszobáiba. ott éldegélt hát visszavonultan. reszketve a titokzatos házban. hogy eddigi élete során minden csupa csalódás és tévedés volt. sem a zeneszerszámok nem kötötték le eléggé. valljuk be. hogy szerelmes belé. amely már nem számít szerelemre és a szerelmet övező tiszteletre. csalóka ködvárakat. A hiú Olivának meg se fordult a fejében. bujkálva. s most örömmel kapott az alkalmon. bizony kiégett. sivár. Oliva rendkívül nyugtalan volt. Ilyenkor ez a megrészegedett kis teremtés magamagának is bevallotta szép fogadószobájában. amikor hetente kétszer Cagliostro megjelent nála. de mintha sokat remélt volna. sem a képek. Cagliostro elhalmozta gondoskodásával. a zeneszerszámokból pedig nem muzsika. melyeket a Dauphine utcai ablakban töltött: milyen kellemes is volt. azzal a házzal szemben. ha avatatlan próbálja megszólaltatni őket. Azokban a nőkben. 401 . egészen másféle jelenet játszódott le a Saint-Claude utcában. Sem a könyvek. Az a szív. Arról is meg volt győződve. hogy egyszerre menekül meg a rendőrség és Beausire üldözésétől. és diadalmaskodott a rendőrök fölött.

Uram. hogy a rendőrfőnök úr emberei félelmetes népség. s az unalomkór legszomorúbb szakaszába lépett. ha az ember egészségesen kiadja a mérgét. és jó messzire leült. átvágott az udvarban nemrégiben kialakított aprócska kerten. Igaz.Unatkozik? . hogy kulccsal se lehessen bemenni hozzá.Jól van. legalábbis képzeletben. azután Beausire-t. hogy a börtönnél. hogy unatkozom! Cagliostro bezárta az ajtót. ha nem érzi jól magát nálam. a rendőrfőnökre. s vágyakozva csettintettek. hogy megnyugtasson.Sajnos. Belehalok. a képzeletének egyre nőtt az étvágya. . Minden haragját zúdítsa az ellenségére. hogy szeszélyes. . Ilyesmik jártak a raboskodó Nicole fejében. hogy az erény megőrzésére irányuló óvintézkedések feleslegesek. Szokásához híven a palota kis kapuján jött be. mint egy spánielt -. ha kecses lábikrája elővillant. . arcán a tisztelet vagy a közöny kifejezésével. ne rám haragudjon.mondta Oliva. ami Olivánál mindig nagy sikert aratott. Éppen ebben az erkölcsi feszültség dúlta pillanatban toppant be váratlanul Cagliostro.Kétségbe ejt a hidegvérével .Igen. kezdte étvágyát veszíteni. hogy igazságtalan . tudja meg. ahol Oliva lakott. Egy könnyűvérű varrólányka szilajságával megragadta előkelő börtönőre kezét. ideges napra virradt tehát Oliva. mi sem változott a nők világában.Nem szeretek itt lenni. kedves gyermekem. De hát attól nő a nő. ahol a nők rút rabságban hervadnak el. Oliva fejében meg sem fordult. százszor többet ér a Saint-Claude utcai ideiglenes és pompázatos rabság. kisasszony.szólt. és mindenféle megfordul a fejemben. s ő abban a pillanatban már húzta is el a reteszt. . . aki már két hete nem látott élő lelket.És micsoda pompás sétákat tett a Saint-Germain negyedben kacéran billegetve magát két hüvelyk magas cipősarkain! Minden lépése felért egy győzelemmel: csodálói felhördültek ijedtükben. a házból nem mert kimenni. mint ha ilyen csöndes. . se semmi újat. Cagliostro kopogott hát. ha megbicsaklott a bokája. ha időnként még a jó ellen is fellázad. s csitítgatta. az is igaz.mondta Cagliostro. Hiába: mióta Júdás lányai szerelmi házasságuk előestéjén kimentek a hegyre a szüzességüket siratni. az unalom kutya egy betegség. maga megtalálja a módját. hogy Cagliostro négyet kopog: erre a jelre a fiatal nő elhúzza a reteszt. és izgatott. rekedt hangon azt hadarta: . Jó előre megállapodtak. . amelyet biztonsága végett felszereltetett. az ablakon nem mert kinézni. hiszen bizonyos esetekben éppen ő találta nyomasztónak ezt az erényes életet. ám ahogy a gyomrának csökkent.mondta a gróf.Vallja be. Nicole először a szabadságát sírta vissza. Amikor már végképp semmi elfoglaltságot nem talált. Meg aztán az unalom feketére festi a világot. . s bezörgetett annak a lakosztálynak a zsalugáterén. Gyászos.Nohát! .Jobb szeretem. 402 . és emiatt a falnak tudnék menni a dühtől. jól van .

. ne gúnyolódjon! .Egy hónapja még nem gondolt rá . hogy elfelejtem az én drága Beausire-omat? . Figyelmeztetem.Ó! . tudja.Nem bizony! Az a híres szövetség.Igen. mi van vele. hogy fölösleges a segítsége. tisztességesen udvarolni. hogy mennyire szereti Beausire-t. én ezt éreztem.Ez igaz . és mivel a világ minden szerelme érdekel . igyekszik tetszeni neki. . . őt. maga mindig is Beausire-t részesítette volna előnyben.mondta kényszeredett mosollyal Oliva. . legalább olyan okos. ha maga annyira ellenállt.Amikor láttam.mondta mosolyogva a gróf.Nem gúnyolódom én.Legfeljebb negyedóráig. én levegőt se veszek. .folytatta Cagliostro.mondta ismét kényszeredett hangon Oliva. meglátogatni. . ..Maga könnyen beszél .Ó.. aki szeret. és ennek alapján döntöttem. én meg itt tengődök ezen a szűk helyen. ha találkozna Beausire-ral.Hogy maga belehal? . Csak nem képzelte. fájdalmat is okoz.Ó. akit elbűvölt. . . az élete tele van élvezettel. mint amilyen szép: én tudom ezt.mondta a lány. . az talán nem jelentette a remény árnyékát legalább? 403 .mondta egykedvűen Cagliostro.mondta Oliva. .Tele képzelőerővel. arra gondoltam. hogy ellenálláson kapták.. El kell ismernie. ha nincs elkötelezve. Nekem kicsit túl vad. hogy joga van a karját nyújtani. nem vagyok sem elég öreg. kisasszony. .Ugyan már! . . Szeretem. mit tehettem.mondta a kacér teremtés. ez nem így van! . sem elég csúnya.Ahhoz. nagyon rosszul viselkedik velem.mondta Oliva. hogy kezem-lábam törtem. Maga legalább olyan melegszívű. lélegzik.Hévvel. ha belehalok.ez a rögeszmém -. hogy a visszautasítást vagy a bukást elviseljem. és az sem tartott sokáig. ismerje el.Figyeljen rám. szenvedélyesen szeretek. Különben ezt sosem titkoltam maga előtt.A maga szerelme viszont nem volt valami állhatatos . De. . .Annyira nem.. sem elég buta. . mint amilyen okos.Igen. . ha mondom. .Meghiszem azt! .Ismétlem. . hogy épp csak egy picit udvaroltam magának..Beausire aranyos fiú . s íme most elmondom. aki csinos nővel találkozik.kiáltotta Oliva. aki most már végképp nem tudta mire vélni a dolgot. mint ahogy én sem vagyok. kicsikém! Minden úriember. . amelyet kiszabott a számomra. elfelejti. hogy valakit mélységesen. amelyet felajánlott nekem.Fiatal és szép. csak reszketek. hogy megtudjam. hogy ellenálltam! . . természetesen visszavonultam. .A szerelme erre kényszerítette .feleselt Oliva.Ugye? .Beausire-t? . sem elég szegény.Szabadon jár-kel. . jó lenne. az.Aranyigazság.Ugye? .

és akkor Beausire nem fogja szeretni. ha magát elkapná Beausire révén.Azért . .. el kell bújnia! Szegény fiú! Én is elbújok. nincs veszélyben? . Folytassa! Miért nem hozta rögtön ide? Látja. amilyen például Crosne. máris sápadt. . hogy az ember bizony veszélyben van. letartóztatták? . kidugná az orrát az utcára.kiáltott rémülten Oliva.Most haragszik rám. mint maga.Jaj. végtelenül szellemes csínyt. vegyük úgy. Beláthatja. .. de ha most ez mondja. meglát valaki. itt bezárva nem kapok levegőt. akinek igazán jellegzetes fizimiskája.Nem.És a galád kis nő hosszú ideig tétlenségre ítélt szemével lángot szórt a gyanútlanul csapdába került látogatóra. igen.kiáltott Oliva. milyen jó fogás lenne Crosne úrnak... a második kérdésére nem adhatom a szavamat.Hát. nehogy eleméssze az Oliva tekintetéből feléje lövellő lángnyelv. . .mondta Cagliostro -. ha körözik. hol van az én drága barátom? Cagliostro még mindig kissé félénken pillantott fel. mert most megérezte a szavak mögött a valóságot. .Na tessék! . És lesütötte a szemét. a rendőrkopók abban a pillanatban a nyomába erednének. Istenem! . akit bosszantott a gróf mozdulatlansága -. aki olyan. vagy legalábbis keresik.Szintén? . és maga is elhagy.Térjünk vissza Beausire-ra . én ezt egyenest jó mókának nevezném. vagyis rengeteg sok esze van. . uram. . mert Beausire úr. kedves kisasszony? . de körözést adtak ki ellene.Arra esküszöm. .Gyönyörű kis rablás. Szöktessen ki Franciaországból. mit csinál.mondta Cagliostro. Talán a terhére vagyok? 404 .mondta. . . . amely éppen azt bizonyítja. .. követik.Nem. . és előbb-utóbb valami szamárságot csinálok. . kedves barátnőm. hogy ez a szegény Beausire lelkesedik a szép dolgokért. az kegyes cselekedet lett volna.mondta a lány.Bájos kis kópéságot. menjen emberek közé. Ha Beausire. hogy nem tartóztatták le. kedves gyermekem. Rajta.Esküszik. amennyit csak akar. fellépése és jól ismert kiváló tulajdonságai vannak.Szintén . kimegyek a levegőre.Uram.Vigyázzon. rablásnak nevezik a dolgot! . uram! Próbálja meg. Képzelje csak el. hogy maga elől semmit sem lehet eltitkolni. Beausire-t meg a maga révén. mert látja. igen..mondta megvetően Oliva -.Mit nevez szamárságnak. menjen levegőre. hogy találkozzanak .dadogta a lány. szerettem volna szerét ejteni.Mit csinált? .. nem ezt mondta . Ő szabad. de az olyan mogorva alakok.Mint mondtam.Rablásnak! .Jaj. . és elsápadt. hogy mondta. hogy nem tartóztatták le. a végén még megbetegszik. szintén összezördült egy kissé a rendőrséggel. .Bevallom .ismételte udvariasan Cagliostro. s még csak meg sem lepődött a gúnyos hangtól -.kiáltott fel Oliva..

. „Minden nő megjavul . . Olyan bájosan.. Hagyja. ám a férfi . ne hagyjon el.. érdek nélküli érzelmeket szeretek ébreszteni.kérdezte Cagliostro. Ebben a maga óhaját teljesítem. mint én. én azt hinném. nem tartozunk egymásnak semmivel.mondta a gróf -. hova gondol? Miért volna a terhemre? . onnan belátni a nagykörutat meg a Saint-Claude utcát. most tőlem függ a sorsa.kérdezte jeges komolysággal a férfi. Ó. ha a szívéhez vezető húrt pendíti meg az ember. megalázva fordított hátat. . .Felkísérjem? . Ott fönn legalább éri majd a nap. . Oliva boldogan tapsolt.Mennyire fél! Ne legyen rólam ilyen rossz véleménnyel. hogy vannak ezen a világon egészen felsőbbrendű emberek.gondolta -. és atyai csókot lehelt Oliva homlokára. használja a házamat.Mert.kérdezte a lány bíborpiros arccal. Azt hiszi. de lemondtam róluk. egy olyan szép uraság. hogy kérdezősködjenek maga után. amint voltunk. jogosan bosszankodna. ha most felajánlaná a szerelmét. . és a hálájára sem tartok igényt. . ne féljen tőlük. és. mint maga. a félelem. váratlanul érte Cagliostro nagylelkűsége. Három szobából álló lakosztály van ott. érdekből cselekszem. Oliva szégyenkezve.Akkor hát.Ha felajánlaná egész imádni való lényét. én visszautasítanám. hogy belekarcolta őket abba a kőkemény lélekbe. de csak ártalmatlan szomszédok. uram! És a lány. Oliva . hogy maga milyen jó.mondta a gróf. hadd lássák.. . az elkötelezettem. egy olyan komoly férfi.. tiszta. milyen nagylelkű! És Oliva most már a másik karját is Cagliostro vállára fektette. aki visszautasítja. voltak bizonyos elképzeléseim magával kapcsolatban.szokás szerint szenvtelenül nézett rá. magasabb ismeretségek nélkül. leányom! Maga veszélyben volt. nem a szív. Az ablakok Ménilmontant-ra meg Belleville-re néznek.És azt mondogatom majd magamban . bennem lesz minden bizalma. mert én csak igazi. ne akarja a vesztemet..Ugyan. nem a szerelem: maradjunk hát úgy. olyan méltósággal ejtette ki ezeket a szavakat. Tekintettel vagyok az érzékenységére.Látja. szemlátomást reszketett félelmében. A nő szép karja lehullt a férfi válláról. megegyeztünk? A barátja maradok. hogy meglátják magát. melynek porhüvelyét valaha Balsamónak hívták. ennyi az egész.Szegény kicsikém! .. . én megsegítettem. maga is a maga érdekében. de soha ne mutatkozzék idegen járókelők előtt. Én is a magam érdekében cselekedtem. kijátszotta. ..Ó. mint maga.mondta -. a pénztárcámat és a hitelemet. én. Derék népség. aki az imént még kacérkodott. az a férfi.” Aztán odament Nicole-hoz: .. .Ma estétől a palota legfelső emeletén fog lakni.Ma este? 405 . ne gyűlöljön meg. a hála beszél magából. kedves Oliva . Egyik karjával átkarolta Cagliostro nyakát. .Maga?. Nem gyűlölöm én magát. . meg se fordul a fejükben. uram. mert a Saint-Claude utcában is járnak Crosne úr rendőrei. akinek kedvére van egy nő. Előfordulhat. jogosan utálná meg azt a bolond nőszemélyt.vágott a szavába Oliva -. Azt képzelte.

maga nyitotta ki az ajtókat. Vagy nincs kedve hozzá? Oliva átható pillantást vetett Cagliostróra. kisasszony! És kedvesen mosolyogva meghajolt. Jó estét.suttogta a titokzatos férfi után bámulva. 406 . Halvány kis reménysugár költözött vissza a szívébe. majd távozott. megsemmisülten huppant a megvetett ágyra. ma este.Menjünk . . és gyakran itt is alszom. de Cagliostro belefojtotta: . . engem . A szegény fogoly pedig döbbenten. mi történik velem .Nem magát. A szobalány negyedóra múlva a rendelkezésére áll. majd Olivával a nyomában felment a harmadik emeletre.Itt mindene meglesz.kiáltotta Oliva. A gróf lámpást hozott az előszobából.Végképp nem értem. A lakosztály be volt bútorozva. Oliva tekintetében vad színek villództak.. tele volt virággal. vagy inkább üres. .Mintha csak vártak volna! . mint a macskák szivárványos szembogarában. romlott kis fejébe. .Persze.mondta. . Az ajkán majdnem kibuggyant egy szó.Szeretek innét nézelődni. amely egy finom ízléssel bútorozott hálófülkében várta.mondta a gróf.

23 Magasles Oliva elküldte a szobalányt. s nagy örömére számtalan kincset fedezett föl benne. melyet a szobalány felszolgált neki. éber álmok kínozták. görbedten gyomláló gyerekek. a szőlejükben dolgozó szőlősgazdánék. melyek kisebb facsoportokkal tarkítva vagy a szirtfalak hangás-bogáncsos gipszrétegeibe kapaszkodva Charonne-tól egészen a Chaumont-dombokig kúsztak a lankán. Keveset aludt. ízlelgetve a kéjes érzést. nem gondolta róla. a gróffal való beszélgetése nyomán zavaros gondolatok. És akkor megpillantotta a ménilmontant-i diófákat. s mivel kényelmesen és biztonságosan elhelyezkedett a virágok között. a temető faóriásait. Oliva sajnálta Beausire-t. bármily kellemes volt is. hogy a felkelő nap virággal felékesített szobájába árasztja bíbor sugarait. ezek az emberszabású kutyák. de nem értette a grófot. Veszedelmes élvezet volt ez. Feltámaszkodott az egyik könyökére. Még a kakaót is megitta. ahogy ráömlött a nap melege. a fehér kocsiutakon apró élőlények nyüzsögtek: parasztok szamárháton. A gyalogutakon. és elolvasott egy hírlapot. mint a regénybeli hősnőket. hogy véget vessen a lustálkodásnak. És későn. két-háromórányi édes álom után. de őt nem láthatták. de megvolt itt minden. amióta csak elhagyta azt a vidéket a hőn áhított Párizsért. és lefeküdt. A női lakosztályt a közelmúltban férfihoz illő berendezési tárgyakkal is ellátták. és elég erősnek érezte magát. hogy kinézzen az utcára. amikor az utcai zaj és a pihenés bársonyos zsibbadtsága már eleget ringatta. ahogy hegyezte a fülét a körúton robogó hintók zajára. Igen-igen boldog volt itt vagy két óra hosszat. 407 . lefeküdt a kőre a virágok és a moha közé. mosolygott arra gondolva. a tengernyi tarka házsort. a távoli látóhatárról a szemben lévő házakra siklott. Oliva gyerekes örömmel szaladgált a teraszon. amely a börtöncellát is kertté varázsolná. Megláthatták Crosne úr kopói. hogy az ablak előtti aprócska erkélyen madarak ugrálnak. akik orrukat a levegőbe tartva szimatolnak. és mivel jól látott. a tekintete a hegyről a völgybe. mint a kuckójából előbúvó vízisikló: kilesett az erkélyről a nagykörút fáinak csúcsára. Bekukkantott az új lakás minden zugába. ami csak kellemessé teheti az életet. s szárnyuk kedves suhogással érinti a rózsabokrok leveleit és a jázmin virágait. csodálta. a parketta legkisebb reccsenése is olyan nyugtalansággal töltötte el. Nicole-t elbűvölte a falusi táj. hogy félénk. a Popincourt negyed házaira meg a jobb felől egyenetlen hullámokban hömpölygő ködös óceánra: a kémények tengerére. Aztán jóllakott a vidék látványával. szép szülőföldjére. e dombocskák nyakán hullámzó vékonyka szalagokon. csak ezután jutott az eszébe. Napfelkelte után aztán elaludt. a szőlők ösvényein. akik kísértetkastélyokban térnek nyugovóra. Félt a szellemektől. Micsoda félelmetes ébredés az édes álom után! De nem hasalhatott ott a végtelenségig. hogy érzéketlen. hiszen mindig visszavágyott Taverneybe. nagyon későn kelt fel. legfőképpen a napfény és a levegő. ha ugyan a levegő és a napfény valaha is bejutna a börtönökbe. már nem hitte róla.

408 . távoli cél felé feszültek. Elküldte a titoktartó cselédet. fehér csipkébe öltözött nő visszaült a karosszékbe. kivéve azét az árnyalakét. odabent meg a macskáikat etetik. Aztán ez a kibodorított. Olyan volt ez a mozdulatlan nő. hogy megfigyelje mozgásukat. Másfél óráig volt nála a fodrász. átöltöztek. Nő volt. puha karosszék. hogy a magány örömeit egy gondolkodó és főképp beszélő lény társaságára cserélje. Oliva megállapította. Az alkalom nem is késett soká. amely mereven ül a trónusán. Mindegyiknek alaposan tanulmányozta az arcát. és olyan babiloni építményt emelt a fejére. s beszélgetésbe bocsátkozott vele. elgyönyörködött a karja vonalában meg a fésülködőköpenyét kidomborító keblében. hogy tanúk nélkül adhassa át magát a kutatómunkának. Oliva semmit sem tudott meg a sárga selyemfüggönyös lakásról. mintha a sötét szobában. hogy ő maga köt ismeretséget szomszédasszonyával. De leginkább az ragadta meg. A szomszédok kezdték kinyitni az ajtajaikat. mint valami indián istenség. főleg ha egy korabeli nő beleegyezett volna. Megcsodálta kecses lábát.meg a Szent Lóránt-templom nevét. amely mintha ábrándozni hívogatná a gazdáját az ablak mellé. sem a bolygó árnyról. s egész testét mozdulatlanságra kárhoztatták: az akarata megsemmisítette a testét. valahová vidékre utazhatott. hogy a hölgy a csodálatos frizurájával nagyon szép. Türelmetlen kíváncsisággal tapadt a látványra. auvergne-i lakosát lehet látni. a gondolatai valami láthatatlan. Charonne-ról és a Père Lachaise temetőről. s nyakát kemény párnának támasztotta. odahívta a szobalányát. Hatan voltak. akik a Saint-Claude utcát választják lakóhelyül. melyet az alacsony ablakpárkányon nyugtatott. hogy a hajtorony érintetlen maradjon. Oliva megszámlálta őket. Oliva a nap egy részét azzal töltötte. amott négy emelet. Végül kissé balra. aki belesüppedt az ablak melletti karosszékbe. s kényelmes. virágok. kiakasztják a kalitkáikat. ejtőztek ebéd után. hogy Noé-bárkát művészkedjenek a fejére a bárka összes lakóival egyetemben. és tartózkodó természetűnek bizonyult. Megfogadta hát magában. a többi bérlő valószínűleg nincs otthon. a harmadik házban sárga selyemfüggönyök. Ám a szobalány fittyet hányt a hagyományoknak. melyben helyet kaptak mindenféle ásványok és növények. Megmondta a Szent Ambrus. sem a karosszékről. szokásaikat. melynek árnyait a kinti napfény még inkább elmélyítette. különbözőségükben is összeillettek. megmutatta a körút félkörívét meg ahogy a Szajna jobb partja felé kanyarodik. Szívesen beszélt úrnőjének Belleville-ről. bepúderozott. egy árnyalak imbolyogna szabályosan ismétlődő mozdulatokkal. hogy sétára induljanak. mint az úrnője. Emitt vagyonkájukból éldegélő idős emberek laknak három emeleten. és ha Leonardo is beleavatkozott volna. még az állatok is befészkelték volna magukat. fehér ruhába. melynek csak az utolsó emeleti. de amikor a szomszédokról került szó. Oliva úgy látta. a szobalány megnémult: ő sem ismerte jobban őket. hogy olyan mélységesen töprengett. ahogy természetes is olyan emberek esetében. és mozdulatlan álmodozásba merült: őneki nem látta a vonásait.Oliva mindenütt csukott vagy legalábbis barátságtalan ablakokat látott. a tekintete is kifejezéstelen.

Rokon lelkek. mert unatkoznak . Az épület felújítását végző festőkön kívül soha még élőlény nem jelent meg az ablakban. s türelmetlenségében szerette volna. Nyilván felfuvalkodott főnemesi rangú hölgy. mert szépek. aki lenézi a polgárivadékokat. ha a másiknak is szárnyai nőnek. s nagy ártatlanul azt gondolta. hogy a gyönyörű hölgy elmúlt szerelmeiről ábrándozik olyan elmélyülten. hogy ha az ember szép és elegáns. ezeket a megértő társakat. szárnyai nőttek. és ne követelje többé a valóságos találkozást. ki az a nő. következésképpen elégedjék meg egy látomással. Balga! Akinek ilyen éles. hogy társnője felé röpüljön a légben. fürkész tekintete. Nicole meg sem álmodta. Két óra hosszat ült moccanatlanul. keze van? Lehetetlen. gyengédsége gyűlöletre váltott. A hajtornyos szép hölgy gondolataiba mélyedt tehát. hogy látják. bár az erkélyen virágok nyíltak. de engedik. és itt él elhagyottan a Saint-Claude utcában. most már a lenyugvó nap sugarainál élvezte virágait. nem tudta róla levenni a szemét. az csak azért lehet. amelyek bár nemesek. hadd ragadja magával a saját tündérmeséje. hímporosak. mint a magas rangú hölgyek. hogy az az állítólagos gőgös asszony Jeanne de Valois. hogy a szép fürtű hölgy nagyon jól látta minden mozdulatát. de Oliva nem tudhatta. Adonis vagy Beausire kedvéért negyedannyi közeledési kísérletet sem tett volna. s ismét kiment a napra. hagyta. melyek talán a sors titokzatos. s tízszer is kinyitotta. mert magányosak. hogy találkozik vele. frisseségükkel és bársonyos tapintásukkal viszonozzák a barát vagy a szerelmes csókját. Oliva elcsüggedt. vagy felfuvalkodott. elegánsak. Végül arra a meggyőződésre jutott. Úgy érezte. hogy összekössön két lelket. érzelmekre képtelen perszónával áll szemben. kacérak. 409 .mindmegannyi szál. rokon lelkek. belélegezzük az illatukat. Ám a hölgy a toronnyal a fején mintha elszenderedett volna a székben. mert valami nagy szívbéli bánata van. hogy Mária Antónia és Rohan bíboros találkozzon! Pontosabban: a bíboros ne találkozzon a királynéval. és izgalomba jött volna tőlük. Az ablakaival szemben még soha nem nyílt ki ablak. értette összes jeladásait. csakúgy. s olyan jelentőségteljes távirati jeleket küldött. Amióta Oliva megpillantotta a magányos merengőt. hogy megérintsük őket. lelki nővérére talált benne. hogy Crosne legbambább ügynöke is észrevette volna őket. Oliva úgy képzelte. Lemondott hát a további harcról. s arra a következtetésre jutott. Oliva az arisztokráciára jellemző összes tulajdonságot felismerni vélte a fiatal nő arcvonásain. tízszer is szétrebbentette a madarakat a lombok között. madarak daloltak. mint a sajátja. és illatukkal. La Motte grófné. Cagliostro palotája soha nem fedte fel a titkát senkinek. Elképzelt egy olyan regényt. de fütyült rájuk. Bájosan duzzogva hátat fordított. hogy gőgös. Az a nő pedig nem gyanította. becsukta az ablakát. Amikor ércből és gyémántból összeötvözte romantikus meséjét. vagy éppen balga teremtés. ellenállhatatlan és kifürkészhetetlen akaratából keresték is egymást.Mi tudjuk. de szilárdan higgye. ilyen mozgékony lábfeje. De a végén elunta a küzdelmet. aki már egy egész napja egyetlen dolgon rágódik: hogyan akadályozza meg. mert egykorúak. mint amennyit az ismeretlen nő kedvéért tett.

hogy eltűnik előle a különös jelenség. milyen kárt okozott. Rémülten dugta ki a fejét. hogy lássa. az iszonyat sikoltása. Jeanne először felsikoltott: . „Látták egymást!” . A töprengő hölgy a zajra felocsúdott.gondolta. megpördült. Oliva hirtelen beszaladt az erkélyről.suttogta -. És amikor visszatelepedett. Oliva szeme és a hölgy szeme végre találkozott. itt van hát az eszköz. Ahogy meglátta. amit kerestem! Oliva ebben a pillanatban zajt hallott a háta mögött. Ha Nicole mindezt tudta volna. És megpillantotta Olivát. a két tekintet kérdőn. . annyira töprengésbe merül. amely félelmetes csörömpöléssel zuhant le az utcára. s merev. az okozatról felemelte a szemét az okra.Ezek a komoly gondolatok igazán érthetővé teszik. látta Jeanne szemében a felismerés fényét. jéggé dermedt teste hevesen összerándult.A királyné! Aztán hirtelen összekulcsolta a kezét. kutatva mélyedt egymásba. vad sikoltás tört fel belőle. A gróf a szobában volt. meglátta a virágcserepet az utca kövén. nem menekült volna vissza dühében a virágai közé. ha egy fiatal nő két halálos órán át meg se moccantja a fejét. 410 . összevonta a szemöldökét.Ó . nem lökött volna le az erkélyről egy ezerjófüves virágcserepet. az utca kövéről a palota teraszára. bár moccanni még most sem mert attól való félelmében.

búcsút intsen.Miért félnék? Ha láttak. hogy csak úgy kitalálta. s kissé elpirult. Mert Oliva képzelete olyan sebesen száguldott. a hölgy megkérdezte.. .Nehogy szomszédoljon! . Az a nő nyilvánvalóan maga felől érdeklődött. hogy nem fogja megszegni a parancsát. hogy az épületnek ebben a szárnyában egy nő lakik. A „ne szomszédoljon” azt jelentette. .Nem fél? . Vigyázzon. pedig Cagliostro a lehető legnagyobb körültekintésre intette.Igen. aki a harmadik emeleti lakosztályban lakik. hogy fordítson hátat ennek az elbűvölő asszonynak.Ejnye. s miután makacsul csöngetett. Vigyázzon. és mosollyal felelt a feléje küldött mosolyra. igaz? 411 . azt jelentette. hogy Jeanne-t már izgalmas. kedves tulajdonának érezte. Találkozni akart magával. és esze ágában sincs kapcsolatot teremteni a szomszédokkal. hogy abba kell hagynia a távirati beszélgetést a szép időről meg az esőről. Az alattomos kis Oliva azt válaszolta pártfogójának. tehát ismeri. a lány úgy helyezkedett el az erkélyen. hogy ha teheti.Akkor hát nem magával akart találkozni az az illető? . hogy a palotába állítólag ismeretlen személy jött látogatóba. csak messziről láthattak. hogy ha elmegy otthonról. akinek minden mozdulata maga a báj. de ha láttak is.Nem hinném. és figyelmeztetem. ki az a fiatal nő. .. rögtön rájött. idejött egy gyönyörű. s szentül eltökélte.mondta Oliva. ezentúl majd nem látnak.mondta.felelte Nicole. ha meg hazajön. s panaszkodott. hogy ha Crosne úr a kiadatását kérné.válaszolta a gróf -. drágám. gróf úr! . s alighogy észrevette az első közeledési kísérleteket. hogy a szomszédnőjéről van szó. fiatal hölgy. Oliva. a rendőrségnek női ügynökei is vannak. . . . Jeanne csak erre várt. tehát látta. nem utasíthatnám vissza a kívánságát! Oliva azonban nem ijedt meg. tehát felfedezték a búvóhelyét. hogy az ismeretlen nem is távolodik el többé az ablakból. azt jelentette. válaszolt ezekre a szeretetre méltó jeladásokra.Senki sem látott .Pedig nem valószínű. Cagliostro két nap múlva ismét meglátogatta Olivát. igen .kérdezte Oliva.24 A két szomszédnő Oliva kiosont az erkélyre. vigyázzon! .kérdezte Cagliostro. üdvözölje. A gróf előtt pedig adta az ártatlant. És ide senki nem törhet be. . visszaintegetett. megfigyelte. . elegáns. hogy szakítania kell a barátnőjével. és hogy mindig ügyel rá. amennyire tőle telt. akinek olyan csillogó és meleg a tekintete. hogy magára vonja a szomszédnője figyelmét. végtelenül hálás volt neki az előzékenységéért. mintha érzelmei kizárólag Oliva erkélyére összpontosulnának. és csókot dobált Olivának. az egyik inas kiment.Hogyhogy? . megköszöni neki a közeledését. Ám alighogy a gróf távozott. amit nem hiszek.

mivel nincs szándékomban magát elveszejteni. a nap teljes erejéből tűzött. aztán becsukta az ablakát. amellyel a kiskaput nyitotta. és átlőtt egy apró ólomgolyót.intett Oliva. majd Jeanne kihajolt az ablakon. . rémülten hátrahőkölt. Oliva csalódottan felsikoltott. mégis messzebbre visz. de az sajnos nekicsapódott az erkélyrácsnak. mint a tengerpart homokja. majd. jó? . mivel magának sem hozna semmi hasznot. A szájához emelte hát a kezét. és szófogadóan a zsalugáter mögé menekült. hogy a barátnőjének valami új ötlete támadt. de majdnem mindjárt elő is bújt. Oliva úgy gondolta. Oliva látta. . hogy mutatkozhassék. . ha egyenest Crosne úr karjaiba futna. Senki sem volt a közelben. Jeanne kétszeresen viszonozta a csókot. Oliva is kacagott. Oliva bájosan csókot intett. beszippantotta a közeli lankák tiszta levegőjét. nem . én a kulcsot senkinek oda nem adom. Én mindenesetre figyelmeztettem magát. S valóban. és elment otthonról. s az ujját a szájára tette.Jaj.mondta Oliva. ami szintén nem könnyű. . nincs-e valaki hallótávolságban. Jeanne kacagva mutogatott Olivának.Felmutatta a kulcsot. mint az enyém.folytatta -.Sajnos. Mihelyt Oliva felbukkant. a barátnő már meg is jelent. Jeanne néhány pillanatig gondolkozott. Mintha ő is a függönyök mögül leste volna az alkalmat. . és az utcára pottyant. és olyan éles suttogással. Oliva igyekezett minél előbb távozásra bírni a grófot. hogy bemásszanak a kerítés kőfalán. és körülnézett.Hacsak meg nem másszák a kőfalat. s Cagliostro nem is erőltette rá a társaságát.Meg akartam látogatni. asszonyom. mert azt hitte. úgy köszönte meg gyengéd érdeklődését. Jeanne gondosan célzott. Jeanne a függönyök mögé osont. hogy a szomszédnője íjas puskával a kezében bukkan fel az ablakban. kedves gyermekem. hogy menjen arrébb. most már úgy intézze a dolgait. ahogy a kedve tartja.Nos . azt mondta Olivának: .Nem találkozhatunk? . és néhány percre eltűnt. Jeanne dühösen vállat vont. Másnap Oliva már reggel hatkor ott őrködött az erkélyen. Nicole mosolya megnyugtatta.folytatta.mondta Jeanne. 412 . vagy ki nem nyitják a bejárati kiskaput egy olyan kulccsal. ami nem kiáltás. ami nem lenne könnyű. . A két nő üdvözölte egymást.Akkor levelet írok. valaki kihallgatja őket. a képzelete ezt olvasta ki utolsó pillantásából. Jeanne két óra múltán hazaért. ne! .. mint valami szócsövet. s kíváncsi szemét előzékeny barátnője zárt ablakaira függesztette. mivel soha meg nem válok tőle.Csitt! . az utca macskakövei úgy perzseltek.kiáltotta rémülten Oliva. . maga pedig nem engedi. mint a jól kieresztett hang. tekintetével megkereste az utcán a lövedéket. bár általában tizenegy óra tájban ébredt.

valami rongyszedő ténfergett odalent. Ó. hiába próbálkoztam. nem látogathattam meg. aki itt tart.ha ugyan a szeme nem hazudik . Jeanne az erkély alatt állt. Vajon az a varázsló. hogy beszélgessünk! A részleteket nem lehet leírni. aki épp erre járt. az írását is elváltoztatta. Fogoly? Tudja meg. mert elbújt. elkapta a fonal végét. keresgélt. aztán hazament. Oliva remegett az örömtől. én szintén ezt teszem. ha ugyan valaha is részem lesz abban az örömben. levette róla a levelet (miközben levelezőtársa minden mozdulatát észlelte a fonal rángásain). míg besötétedik. alkalmazzunk könnyebb levelezési módszert. ha senki se látja. nem mehetek ki az utcára: lakat alatt tartanak. hogy fonalat gombolyít. de írnia nyilván lehet. Ha a számszeríj-játék veszélyesre fordulna. Rögtön válaszolt. mennyi mindent mesélek majd magának. vajon megpillantja-e a lefolyóban azt a golyót? Oliva nem tudhatta. a képzelőerőmet a barátság szolgálatába állítom. és lepörgette a gombolyagról a fonalat az utcára. hacsak az a ronda rongyszedő nem. Tudja meg. Igaza van: a férfiak gonoszságának vagyok az áldozata. jobbra-balra nézelődött. ahogy aláírta a nevét. és dobja le a válaszát. Majd később mindent elmagyarázok. De az. Mozdulatokkal mutatta a grófnénak.Oliva kihajolt. engedjen le az erkélyről egy gombolyag fonalat. ha madzagon húzhatom fel a levélkét. amikor megkapta a levélkét. kösse a végére a levélkéjét. ahová akarok. hogy találkozzunk. Naponta egyszer titokban meglátogat. és maga szépen felhúzza. egyenest Nicole szobájába. Az első levelét nem szedte föl senki. sőt. hogy az erkélye alá érjek. s mi ketten legyőzzük a világot. nekik az ólom csak ólom. aki még a látásától is eltilt. ő a pártfogóm. s felfedezik. Szürkületkor. Sajnos.egy icipicit számítok a barátságára. Jeanne második kísérlete már jobban sikerült. Számszeríja most átrepítette az erkélyen a második golyót. lenézett az erkélyről. nem zsarnok. Én is szeretem magát. hogy elolvassa az üzenetet. megengedi-e valaha. Akar a barátnőm lenni? Ha nem tévedek. és a puszta látása is szeretettel tölt el maga iránt. hogy . A golyó köré a következő levélke volt göngyölve: Szépnek és érdekesnek tartom magát. milyen mély rokonszenvvel viseltetem a férfiúi zsarnokság szegény áldozata iránt? Amint látja. Bájosnak látom. s elmondhassam. de az én érdekemben. Barátnője Utóirat: Nem látta. s mivel én akkor és oda megyek. nehogy meglássa a rongyszedő. mint ha számszeríjjal lövi át. de az ilyenek nem tudnak olvasni. maga nem mehet ki az utcára. Szívesebben veszem. 413 . ahogy maga engem. majd megvárta. Barátnője Oliva Legay Oliva jól megnyomta a tollat. várja meg. felszedte-e valaki az első levelemet? Jeanne nem írta alá a levelet.

hogy ilyen csalétkekkel elcsábítsák. beültette egy hintóba. aki mindig meglátogatja? Nem tudná tőle megszerezni azt a kulcsot? Próbáljon lenyomatot venni róla! Hiszen nem akarunk mi rosszat. amikor féltékeny őre elmegy. Ettől a naptól kezdve nem volt szükségük sem a számszeríjra. nehogy a távollét gyanút ébresszen pártfogójában. Jeanne-nak volt kulcsa. s amikor Cagliostro legközelebb meglátogatta. ilyen volt a két nő között az esküvel megpecsételt barátság. mint valaha is Gilbert leggyöngédebb levele olvastán. arról van szó. Aztán maga Jeanne javasolta Olivának. a kulcsot pedig a lámpásra. húzza el a reteszt. hogy a pártfogó Cagliostro. lenyomatot vett a kulcsról.Fél óra múlva a következő levelet kötözte a fonalra: Mindent megtehetünk. aki családja tudta nélkül a szerelmével él. Oliva kábultan. Oliva falta ezeket a sorokat. amely a körúton állt készenlétben. ha találkozunk.Oliva mindig hagyta. Az egyik mindent tudott hát. Amikor a gróf elment. Akkor hívta ki Olivát. a következő levelet röpítette át: Drágám! Ma este tizenegy órakor. a teljes szabadságról is szó lehet. Oliva tehát szép nyugodtan megvalósíthatta a tervét. hogy menjenek haza. Tizenegy órakor lement. az első találkák tavaszán. 414 . Nem tartják állandóan szemmel magát. ez a csodálatos. egy kis levél kíséretében. A részleteket majd akkor beszéljük meg. kellemes kis sétákat tegyen egy barátnője karján. másszor titkos séta . és máris annak a karjában találja magát. hogy néhány órányi szabadságot szerezzünk magának. Oliva előre összenyomkodott egy darab viaszt. az első szerelem. mivel mindig egyedül látom. És másnap déltájban a számszeríj. Oliva egy dobozban leeresztette Jeannenak a kulcs lenyomatát. s többet ad magának. Egyszer finom vacsora. sem a madzagra. gyengéden megölelte. reszketve. gyors szállítóeszköz. a másik semmit. Oliva jobban megborzongott az örömtől. s könyvet vagy csecsebecsét hoz neki. aki gyengéd barátnője szeretne lenni. amikor akarta. Félt a férfi lángeszétől. jövendő tervek röpködtek a két barátnő között. Megfigyelte. eloltott lámpását egy fiókos szekrényre teszi. csókok. jöjjön le. Milyen a ház kapuján a zár? Kulccsal nyílik? Kinél van a kulcs? Ugye. megrészegülve kocsizott vele két óra hosszat. amint a függetlenség láza az arcába tolul. mint a távjelző a lovas futárhoz képest. ezalatt szünet nélkül titkok. s tervei sikerét csak a legszigorúbb titoktartással tartotta elképzelhetőnek. Beausire-t és a rendőrséget is. s a szívét melegség öntötte el a tiltott gyümölcs ígéretére. míg a lány végrehajtotta ezt a műveletet. fogadhat látogatót. Jeanne már várta. A grófon a gyanú árnyékát sem fedezte föl. annál a férfinál. amely a madzaggal való levelezéshez képest olyan. hogy valahányszor a gróf eljön hozzá. aki minden bánatára vigaszt nyújt. A gróf egyszer sem nézett feléje. Ha nagyon akarja. amit csak akarunk. Ha akar. Érezte. ő az újonnan kinyílt virágokat csodálta az erkélyen. Oliva tartózkodás nélkül kiöntötte a szívét: mindent bevallott. vagy el is mehet otthonról. mint amennyi veszteség érte. Jeanne előkelő leányként mutatkozott be. Most tudta meg.

. a kalandból szokás. . se hinné el . 415 . Egy hete szökdöstek már ki éjjelente.Cagliostro semmit se fedezett föl? .felelte Oliva.kérdezte olykor-olykor nyugtalanul Jeanne.Ugyan! Még ha mondanám. szükséglet. sőt több: élvezet lett. Egy hét elteltével Jeanne neve sokkal gyakrabban ott izzott Oliva ajkán. mint valaha is Gilbert vagy Beausire neve.

hogy a környék egyetlen lakója sem foglalkozott többé annak a tengeri ütközetnek a hősével. mint hervasztják el minden álmát a legyőzhetetlennek tűnő akadályok. mely irtózattal töltene el mindenkit. szívet tépő lelkifurdalás fájdalma. mert a vadszőlővel és borostyánnal körülfuttatott zsalugáteres ablakok elég alacsonyan voltak. Már akkoriban is ritkaságszámba ment. akik őrült szerelme szentélyében. Trianonban éltek. s a szobainasa segítségével kibérelt a kastély parkja mögött egy kis házat. észrevétlenebbül. mint mossa szét őket a távolság. A haragoszöld. mert rajongott a szép tájakért? Amikor Charny berendezkedett. A szerelem honvágy: a távollévő siratja az elképzelt mennyországot. egyszóval együtt élt azokkal. de aztán az orvos ráparancsolt. és ne mozduljon ki otthonról. Charnynak mindenekelőtt a magány tetszett itt. amely üresen állt egy tragikus véget ért farkasvadász halála óta . A ház rendesen be volt bútorozva. és a tetejében szép is. égető emlék. elhíresztelte hát az orvos imént említett rendeletét. sűrű borostyánnal keretezett ablakok felidézik a mélabús farkasvadászt. mint az angyaloké. Csak a szíve meg a feje volt beteg: könyörtelen fájdalom gyötörte. tudta. bezárkózott a házba. hogy a földi haza után vágyakozna. mivel temetni jött: olyan életet kezdett. hogy kényelmesebben felügyelhessen őfelsége dámvadaira meg fácánjaira. mikor jár inni a kismadár meg a riadozó dámvad. Vajon csak azért. a királyné vagy udvarhölgyei sétájának idejét. Nyolc óra múltán már Versaillesban volt. két kij