Gabriel García Márquez

A szerelemről és más démonokról

Magvető Könyvkiadó Budapest Gabriel García Márquez Del amor y otros demonios Fordította SZÉKÁCS VERA © Gabriel García Márquez, 1994 © Hungarian translation Székács Vera, 1995

A könnyekben úszó Carmen Balcellsnek

október 26-án nem volt semmi nagy hírünk.Úgy vélem. hogy az emberi haj jóval kevésbé fog feltámadni. mert felszámolják őket. kiemelték belőlük a szétrothadt koporsókat. mint a test többi része. Aquinói Szent Tamás A feltámadt testek teljességéről 80. mivel tüzetesen át kellett vizsgálni a csontjait . és átadni a bennük porladók földi maradványait azoknak. annál nagyobb buzgalommal végezték a munkát. melynek félig már beszakadt a teteje. Először is ezeket a kriptákat kellett kiüríteni. a szokásos jó tanácsaival bocsátott utunkra a reggeli értekezlet végén. ahol riporteri tanoncidőmet töltöttem. kérdés. mint aki nem sokat vár a dologtól: . akik netán jelentkeznek értük. aztán kiszedegették a csontokat a félig már elenyészett ruhafoszlányok és hajfürtök közül. a többit meg beszórni egy közös sírba. mihelyt megmozdították őket. fejezet 1949. Minél előkelőbb volt a halott. A munkások csákánnyal és vasrudakkal felfeszítették a kripták tetejét.Eridj oda. A módszer. apátnők és egyéb méltóságok három nemzedéke. és közölte vele. amellyel a műveletet végezték. de kriptáiban ott feküdt még háborítatlanul a püspökök. A klarisszák nagy múltú kolostorát. 5. megvette valaki. úgy szólt oda nekem. melyek nyomban darabokra estek. Pár perccel később felhívta valaki. Clemente Manuel Zabala. hogy ötcsillagos szállodát építsen a helyébe. melyet egy évszázaddal azelőtt kórházzá alakítottak át. elképesztően primitív volt. hogy most bontják a hajdani Santa Clara-kolostor kriptáit. hátha kihozol valamit belőle. annak a lapnak a főszerkesztője. Gyönyörű kápolnájába. beesett az eső és befújt a szél.

de amikor felnyitották. hogy az emberi haj a halál után is tovább nő. A hír ott volt a főoltár harmadik fülkéjében. tizenegy centiméter hosszú volt. hogy valaha külön-külön személyek voltak. mint egy menyasszonyi fátylat. Volt egy kripta. Abból a feltevésből kiindulva. Az építésvezető bemásolta a sírkő adatait egy iskolásfüzetbe. és egy rézvörös. és aki egy veszett kutya harapásába halt bele: a Karib-tenger partvidékének falvaiban csodatévő szentként tisztelik. így tehát a huszonkét méter nagyjából kétszáz évnek felel meg. hogy úgy húzta maga után a földön. Ott volt előttem többek közt egy perui alkirály és titkos szeretője. aki a fél életét arra áldozta. meg tudtam írni az aznapi cikkemet. Az építésvezetőt ez nem lepte meg: nem volt ritka dolog. a kolostor több apátnője. A kriptafülkében csak néhány apró csont maradt utána. hogy üres. és minden kupacra rátett egy irkalapot a hozzá tartozó névvel. kiderült. amit a múló idő romboló erejének e szörnyűséges bizonysága keltett akkor bennem. hogy egy bennszülött nemesember kriptát csináltasson magának. Ennek már majdnem ötven éve. mert a nagyanyám gyerekkoromban mesélt nekem egy tizenkét éves márkilányról. Engem már. hogy a templom mennyezetének kazettáit kifaragja. az evangéliumi oldalon. Hitvesének. 1994 . Az építésvezető meg a körülötte segédkező emberei egyben akarták kihúzni az egészet. köztük Josefa Miranda anya. amikor beléptem a templomba. annál hosszabb volt és dúsabb. és soha senki nem feküdt benne. hogy meg lehessen különböztetni őket. mely még hozzá volt tapadva egy gyerekkoponyához. A kőlap az első csákányütéstől darabokra pattant. melynek fedőlapján don Ygnacio de Alfaro y Dueñas. A földre kiterített gyönyörű hajzat huszonkét méter. Casalduero második márkijának neve volt olvasható. kupacokba rakta a csontokat. csak egy ceruzával felfirkantott név utalt. don Cristóbal de Eraso kézművesmester. Az építésvezető egy cseppet sem csodálkozott rajta: elmagyarázta nekem. és minél tovább húzták. és arra. és ez a könyv is abból született.és átszitálni a porait. doña Olalla de Mendozának csontjai viszont ott hevertek a nevével megjelölt szomszédos kriptában. a hosszú sorban egymás mellé halmozott csontkupacok látványa fogadott: ott melegedtek a tető résein át beözönlő szörnyű októberi napsütésben. aztán mégse oda temessék el. havonta egy centimétert. Gabriel García Márquez Cartagena de Indias. salétrom marta kőlapon csak a keresztnév volt olvasható: Sierva María de Todos los Angeles. Nekem viszont nem tűnt olyan hétköznapinak a dolog. egészen a tövéig. nehogy egyetlen drágakő vagy fibula is kárba vesszen. de még mindig bennem van az a döbbenet. don Toribio de Cáceres y Virtudes megyés püspök. hogy a kripta az övé lehet. akinek olyan hosszú haja volt. élő hajzuhatag ömlött ki a kripta üregéből. és a rücskös.

a jelenlévők nem kis zavarára. Mikor a kutya végigszaladt a piacon. egyenes orra volt. fellökött néhány lacipecsenyés pultot meg az indiánok áruval megrakott asztalait. Az ár.EGY Egy szürke kutya. mely egymaga megért annyit. dúskálva a portékákban. aztán kiderült. amit a romlott szalámi okozott. már túladtak a rakomány életben maradt részén. Odahaza meghagyták nekik. amikor a Portobelóba tartó Gályaflotta kikötött a parton. de hátravolt még egy példány. hanem csak a puszta szépségéért árulták. Hogy a halálesetek ki ne derüljenek. hogy ételmérgezés volt. akik az útjába kerültek. hosszúkás koponyája. hogy a kóbor kutyák. vagy hét arasz magas. Három közülük néger rabszolga volt. és úgy feszültek az izmai. de a cselédlány mégis túlmerészkedett rajta. és kiment a Getsemaní negyed felvonóhídjáig. hogy csengőfüzért vegyen a tizenkettedik születésnapja alkalmából rendezendő mulatságra. nem pedig a szokásos olajjal. A hajó a kikötő öblén kívül horgonyzott le. kénsárga színe volt. a hullákat bedobták a vízbe. különösen azokban az időkben. Casalduero márki egyetlen lánya volt. és közben megharapott négy embert. és olyan hihetetlenül szép volt. A negyedik Sierva María de Todos los Angeles. mint az összes többi: rajta akarták behozni a veszteséget. A város már egy hete nagy izgalommal várta a Cádizi Néger Társaság hajóját. hófehér fogsora. valamint egy-két lottóárus ponyvasátrát. a teste melasszal volt bekenve. miközben a macskákat kergették vagy a keselyűkkel marakodtak az utcán heverő rothadt húscafatokon. mint egy római gladiátornak. mert valami titokzatos kór tizedelte meg a hajó utasait. Mindennapos dolog volt. Vékony metszésű. Nem verték vasra. hogy súlyt kéne kötni a nyakukba. december első vasárnapjának reggelén átrohant a piac sikátorain. ferde vágású szeme. Napi négy-öt kutyaharapástól senkinek sem lett . mi az a nagy tolongás a négerkikötőben: egy rakomány guineai rabszolgát árvereztek el éppen. annyi arany volt. mely olyan gyatra állapotba került. A dagály kisodorta őket a partra: reggelre ott hevertek a felpuffadt. homlokán fehér folttal. hogy jóformán nem ért semmit. mivel attól tartottak. amennyit az abesszin rabnő nyomott a mérlegen. hogy meg kellett bolondulni tőle. hogy valami afrikai járvány tört ki a fedélzetén. és mindnek különös. hogy csak az Árusok Árkádjáig mehetnek. eltorzult tetemek. Egy abesszin rabnő volt. nem kiáltották ki a korát meg az egészségi állapotát. hogy lássa. megharaptak egy-egy járókelőt. aki egy mulatt cselédlánnyal ment ki a piacra. és ott nyüzsgött a város egész népe. de nem gondoltak azzal. amit a kormányzó kifizetett érte. alku nélkül és készpénzben.

se fekete. Mikor meglátta a feleségét. mérget nyelt és epét okádott. hacsak nem gyémántokat kakál. hogy milyen ribillió támadt a rabszolganő körül. és aztán már mindenki csak a születésnapi mulatságra gondolt. Kiment a narancsfák közé. Casalduero második márkija és a Dariéntartomány ura ugyancsak hallotta a muzsikát a kert narancsfái közt kifeszített függőágyán.mondta Bernarda. és olyan nagyokat és büdöseket szellentett. Már alig hagyta el a hálószobáját. hát még egy olyan kicsi. mert éjszakánként denevérek szívták a vérét. jókedve lehervadt. de a kutyaharapásról egy szót se szólt neki. se fehér. kimosta a vérfoltot a kislány alsószoknyájából. ezt Bernarda akkor sem hitte volna el. de egy toledói pengét hordott az övébe tűzve. és akinek mohó öle egy kaszárnyát is jóllakatott volna. ha az a rabszolganő maga a Sába királynője lett volna.mondta. aki százhúsz font aranyat érne. Aznap épp hetedszer könnyített a belein. ahogy Isten a világra lökte. alig látható sebtől.És nincs az a nő. . és tudta. az úgynevezett pultarisztokrácia sarja: izgalmas és vérszomjas fenevad. amilyen a Sierva María bal bokáján volt. Annyi aranyat adtak érte. Nála jobban senki sem értett a rabszolgapiac áraihoz. amitől még védtelenebbnek látszott.mondta Bernarda. Aztán a sok erjesztett cukornádlétől meg a táblaszámra magába tömött kakaótól lassan kikopott a világból. gyorsan megkérdezte tőle: . amilyen a konyhai munka. visszaért a házba. Komor. az legalább százhúsz font . amikor a cselédlány. mint a beduinok. Elmesélte viszont. . Bernarda Cabrera. amennyi a súlya. és ettől még meztelenebbnek látszott. Ő maga látta el a sebet: kénporos citromlével kente be. . a kislány anyja és Casalduero márki rang nélkül született hitvese aznap reggel egy drámai hatással járó hashajtóadagot vett be: hét antimonpirulát egy pohár barna cukorba keverve. Ezen tűnődött magában.oda az éjszakai nyugalma. aki mellől minden táncosa kidőlt. hogy lássa. savanyú képű ember volt. Cigányszemének fénye kialudt. . és akkor is anyaszült meztelenül vagy legfeljebb valami gézlebernyegben. Don Ygnacio de Alfaro y Dueñas. Úgyhogy a cselédlány nem ijedt meg. azon pucéran. . hogy a szelindekek ijedten felugattak.Egy hét arasz magas rabszolganő. De hogy annyi aranyat adjanak érte. hogy ha a kormányzó megvette az abesszin lányt. mely alatt nem volt semmi. és fehér.Nem. Odahaza olyan dzsellabában járt.Tán úgy értették. aki Sierva Maríát kísérte ki a piacra. amennyi a súlya. hajdani szirénteste püffedten rengett és zöldessárga színben játszott. majd nyomban utána a szelindekek ketrecéből felhangzó ugatást. mi történik. amilyennek mondják. hogy aranypesókat adtak érte .Ha olyan szép. ahol a sziesztáját töltötte éppen. akkor nem olyan finom szolgálatra szánta. amikor meghallotta a furulyaszót és az első petárdák durrogását. akkor biztos abesszin . Valaha amolyan szilaj mesztic szépség volt. mint a liliom. mint egy háromnapos halott.

és mindkettőt . A rabszolgák zsibongó udvara.Mi ez a zene? .De lassan nő meg! A ház egykor a város büszkesége volt.Hányadika van ma? A márki nem tudta. . akinek olyan félelmetes esze volt. . . éjjeli házőrzőnek. . hogy ilyen szelíden válaszolt neki.Csak? . a hajdani gazdagság utolsó és egyre fogyatkozó maradványaival. E két világ közt Dominga de Adviento. egy tősgyökeres néger asszony volt a kapocs. És azután is az volt még.és lisztbehozatal zavaros ügyletei folytak.mondta az asszony. Nagyon nyugtalan lehetett. de még inkább az ablakréseken befütyülő decemberi szelek jóvoltából. melyeket most is használtak. meg a szanaszét heverő tárgyakat. melyeket Bernarda fél kézzel irányított a mahatesi cukornádültetvényről.mondta a márki. és semmi sem maradt volna rejtve előtte.Nem tudom . A márki kiabálva kérdezte meg tőlük. és aki a nagy üres termeit látta. azt hihette. De mostanra már erősen kikezdte az idő. az meg nagyon könnyűnek érezhette magát.mondta. A bolondok a zeneszóra és a petárdadurrogásra kiszaladtak a márki narancsoskertjére néző teraszra. ő nevelte Sierva Maríát.Szent ég! .kiáltott fel. és minden egyes durranásra felvisítottak. az első márki idejében külön város volt a városon belül.. ahol Sierva María születésnapját ünnepelték. A lakószobákban. aki vaskézzel vezette a háztartást. Bernardát felőrölte csillapíthatatlan szenvedélye. az utóda alatt. Mikor megint durrogni kezdtek a petárdák.Hányadika van? A ház a Mennyei Pásztor nevű női elmegyógyintézet tőszomszédságában volt. a rabszolgák udvara két pálmatetős barakkra zsugorodott.Hány éves is? . Áttért a katolikus hitre. és a bolondok felvilágosították. kellemesen hűvös volt a vastag vályogfalak és a sokéves bezártság. és visszadőlt a függőágyba. de joruba vallását is megtartotta. hogy lakói éppen kiköltöznek belőle. A fogadótermekben még épségben megvolt a sakktáblamintás márványpadló meg néhány kristálycsillár. Az első márki úri allűrjeiből már csak az öt vérszomjas szelindek maradt meg. a márki idegesen felült a függőágyban. csontos asszony. December hetedike volt.Hát persze . egészen a század elejéig. . Magas. és a muzsika meg a petárdák Sierva María tiszteletére szóltak. A márki a homlokára csapott. melyekről vastag pókhálókötegek lógtak. Szent Ambrus püspök napja. Mostanra már mindez a múlté volt. Az emberi hanyagság meg az örökös félhomály miatt az alattomos nyirkosság mindent átitatott. hogy hol folyik a mulatság. amíg a rabszolga.Tizenkettő — mondta Bernarda. . . élete utolsó napjáig. mintha látnoki képességekkel lett volna megáldva. ha már a feleségét is megkérdezte.

csengőt kötött a csuklójára. hogy talán megvesztek. és amelyben elbotlott volna. és csak ott. miközben szétkente magán a szagos szappan habját. Az anyjából alig volt benne valami. elgondolkodott a kutyaharapáson. aki megengedhette magának. Két nappal a születésnapi mulatság után a cselédlány csak úgy mellesleg megemlítette Bernardának. megtalálja a másikban. Sierva María az volt: csak ő. vagy a tornácok hűvösében ugróiskolát játszottak meg bújócskáztak. A furulyák és petárdák hangjai közt a legnagyobb némaságban folyt a tánc: a saját rabszolgáival meg más nemesi házak rabszolgáival. amit tudtak. Csak benne volt annyi erő. és kikergesse a házból az elhagyott szobákban egymással fajtalankodó vagy váltott nőkkel bujálkodó rabszolgákat. Úgyhogy ott ünnepelték meg a születésnapját. ahol senki sem volt szabad. az igazi otthonában és az igazi családja körében. Sierva María most elemében volt. és felváltva énekelt a különböző afrikai nyelveken. akit nyugtalanított a kislánynak ez a furcsa tulajdonsága. Mivel a cselédlány nem mondta meg. a copfja mentén. hogy közbelépjen a márki és a felesége közt dúló csetepatékban. mintha a kislány vezekelne. Kecsesebben és tüzesebben táncolt. és hirtelen arra gondolt. Törékenységét. Békesség van a lelkében. már majdnem begyógyulva. ahogy jött. amelyhez még olló nem ért. mert a szelindekek hajnalig ugattak minden ok nélkül. Dominga de Adviento utasítására. hol a másikat. Olyan nesztelenül járt-kelt. Végül megtalálta: a bal bokáján volt a seb. De halála után a rabszolgák a déli napsütéstől átforrósodott barakkokból újra csak bemenekültek a házba. Csak másnap éjjel jutott eszébe megint. de mire bement a hálószobába. szelíd kék szemét és csillogó hajának nyers rézszínét viszont az apjától örökölte. Bernarda éppen az aznapi hatodik meleg fürdőjénél tartott. vagy kikaparták a lábasokból az odasült rizst. akik hoztak is ezt-azt. akár egy indián. kiment a rabszolgabarakkokhoz. hogy Sierva Maríát megharapta egy kutya. mert amit nem talál meg az egyikben. Ő volt az egyetlen földi halandó. hogy seprűt ragadjon. vagy állat. és tüzetesen megvizsgálta. Anyja. merre van éppen a ház sötétjében. fehér bőrét. ha nem fonják be naponta. mint az oroszlánra a farka. A fiatalabb rabszolgalányok. afrikai istenek oltalmazó gyöngysorait akasztották a nyakába a keresztségben kapott skapuláréja fölé. Sierva María most volt éppen a serdülőkor küszöbén.gyakorolta: hol az egyiket. és úgy tekeredett rá a testére. és hajfonatait nem tekerik a feje köré. és megkereste Sierva Maríát: ott aludt. amitől maguk az állatok is zavarba jöttek. korommal feketére kenték az arcát. már meg is feledkezett róla. és elhevertek a szobák kőpadlóján. hogy mindig tudja. és mindketten hallgattak rá. Az elnyomottak világában. hogy hol harapta meg a kutya. Fogta a gyertyatartót. a gyertya fényével pásztázva végig rajta. leküzdhetetlen félénkségét. meg a sarkán néhány alig . és megfésülték a haját. a Dominga de Advientótól örökölt pálmarostfonatú függőágyában. fölemelte a hálóingét. mondta magáról. mely olyan hosszú volt. mint a született afrikaiak. hogy már azt lehetett hinni: láthatatlan. az ellentétes erők találkozási pontján.és madárhangokat utánozott.

hogy az angol flotta vereséget szenvedett. de előtte még velőtrázó ordításokkal kiabálta világgá szörnyű hallucinációit. ahol éppen hálaadó szentmisét celebráltak abból az alkalomból. Hiába volt a sok figyelmeztetés. se a fehérek. amíg a gályák a kikötőben voltak. egy álmos. és maga is megfeledkezett az egészről. hogy valakin kitört a veszettség. és a Szárazföld itteni vidékeinek bányászai meg földbirtokosai az Angol Antillák embercsempészeitől olcsóbb munkaerőt tudtak venni. hogy egy szót sem szólt a férjének.látható horzsolás. se az indiánok nem gondoltak a veszettségre vagy más. egyszersmind gyógyíthatatlan tünetek. a következő vasárnapig. mert a négerek úgy gondolták. A legnagyobb port annak a mutatványosnak az esete verte föl. mely arra várt. és hogy még egy sima kutyaharapás is árthat a család jó hírének. De Bernarda akkor sem ijedt meg. s a horzsolásoknak már nyoma sem volt Sierva María sarkán. és látta. Ebben olyan biztos volt. ha az erdei kunyhókban megbúvó szökött rabszolgák afrikai varázslataihoz folyamodnak. amikor is . ezúttal egyedül. De a legszörnyűbb tragédiák be se kerültek a történelembe. majd visítozva és habzó. és az anyák hosszú évek múlva is azokkal ijesztgették a gyerekeiket. újra kiment a piacra. hogy az egyik mandulafára egy döglött kutya van felakasztva: így adták az emberek tudtára. melyek aztán utcai rigmusok formájában éltek tovább. jobb lesz. se a négerek. de aztán hamarosan visszatértek az ametiszt délutánok és a bolondos szellők által hűsített éjszakák. A szerencsétlen komédiást nyaktekerccsel végezték ki. aztán berohant a közeli domboldal fái közé. mivel azok a néger lakosság körében játszódtak le: ott viszont az ilyesfajta kutyaharapások titokban maradtak. aki egy emberi módon viselkedő kapucinus majommal járta a várost. az alatt a fél év alatt. belemart a gazdája arcába. Vérfürdőt rendeztek néhány disznóólban és baromfiudvarban. amikor az angol hadiflotta megostromolta a várost. A kutyaharapásokról többé egy szó sem esett. Arra gondolt. szürke kutyára. Az első pillantásra ráismert a fehér foltos. egészen január elejéig. míg ki nem ütköztek az első. amikor a cseléd. Bernarda Cabrera is így volt vele. hogy a rabszolgák rémhírei gyorsabban terjednek és messzebbre jutnak. aztán. hosszan lappangó betegségre. Nem volt miért: a seb beszáradt. December elején csúnya idő volt. Még két hét sem telt el. az év többi hónapjában. Így hát két város létezett: egy vidám és nyüzsgő. A karácsony vidámabb volt. De a város már nem volt a régi. amikor ezt meghallotta. de nem is volt mindennapos. hogy a gályák újra kikössenek. mint más években. mint a keresztényekéi. A majom akkor veszett meg. hogy a kutya veszett volt. A nagy rabszolgapiac áttelepült Havannába. amikor egy luciferi majomhorda fényes nappal a domboldalról a városra zúdult. a Spanyolországból jött jó hírek miatt. bóbiskoló város. amelyik Sierva Maríát megharapta. véres hányadékukban fuldokolva berontottak a székesegyházba. A város történetében nem volt ritka.

és egy se lesz belőlük az utcán.Nem tudom. és elképzelni se tudta.egy Sagunta nevű vándor indián asszony a szieszta szent órájában bekopogott a márkihoz. hol pedig tekervényes körülírásokkal fejezte ki magát. és olyan nagy bűneink sincsenek. De Bernarda aznap este megmondta. mert a hozzátartozóik elrejtették őket. a tornácon állva. hogy a kislánynak nincs semmi baja.Jó. A márki mélységes meggyőződéssel jelentette ki: . Azt hitte. aki a kezemben tartom Szent Hubertusnak. hogy Isten mivelünk foglalkozzon. hogy a márkinak elfogyott a türelme. . mit akar tőle. nyilvánvalóan azért. . igaz-e. a harmadik ember pedig két hétre rá belehalt a veszettségbe. hogy titkos indián praktikáival halálos betegeket is meg tud gyógyítani. ami jelezte volna.mondta a márki. és sorra elmondta.Ha jól tudom. és csak hallgatta.Mondja már ki. A kislány feketére festett arccal. neki ne szóltak volna. hogy angyalcsinálással és szűzhártyafoltozással keresi a kenyerét. hogy igaz. nem volt üstökös vagy napfogyatkozás. mi közöm van nekem ehhez . ha egy ilyen súlyos dolog történik. A márki barátságtalanul fogadta. Ráadásul ebben a lehetetlen órában. De azért aznap délután megkereste Sierva Maríát a cselédség udvarában. és folytatta a sziesztáját. Rossz híre volt: az. A város főbírója egy hónap alatt már vagy száz kutyát kiirtatott. miért jönne járvány .Járvány fenyeget minket: a veszettségi kór járványa .Az uraságod lánya volt az első. akit megharapott a kutya. mezítláb és fején a rabszolganők színes turbánjával épp nyulakat nyúzott a többiekkel együtt. és az az ember most ott haldoklik az Isten Szeretete Kórházban. mire a kislány egy határozott nemmel felelt. és a tűző napon is mezítláb gyalogolt az úton a vándorbotjával meg a tetőtől talpig magára tekert fehér lepedőjében. Sagunta megmondta neki. én lettem volna az első. hogy mi lett azokkal. de jó híre is: az. a vadászok védőszentjének és a veszettek gyógyítójának kulcsait. Még egy hét. Olyan hosszan köntörfalazott. és én vagyok az egyetlen. jó. . A negyediket a kutya nem harapta meg. csak ráfröccsent a nyála. akiket december első vasárnapján megharapott a veszett kutya. Ketten eltűntek. Így hát kiadta az útját az öregasszonynak. . A márki nem értette a dolgot.mondta a márki. Nagyon öreg asszony volt. . hogy abban az esetben.Ha így lett volna. ne kerülgesse a forró kását. de nem tudom. de nem értette. . mert az öregasszony hol lakonikus tömörséggel. aki tudomást szerez róla. hogy márciusban teljes napfogyatkozás lesz. hogy megharapta egy kutya. .mondta Sagunta -. A márki megkérdezte. és varázslatokkal próbálják kikúrálni.

jelentette ki -. hogy szereti. amikor még nem gyűlölték egymást ilyen nagyon. hacsak valami nagy esemény miatt rá nem kényszerült. akiről Sagunta beszélt. imbolygó halotti léptekkel közeledő márkit. de azért volt. A kislány iránt érzett gyűlöletük java része annak szólt. melyek mind azt erősítették meg. az a kutya abba döglött bele. Ez még decemberben volt. Bernarda viszont föl se tette magának a kérdést. vigasztalhatatlan anya szerepét abban az esetben. mert tisztában volt azzal. hogy a járvány igen súlyos. . de a veszettségtől való félelem rákényszerítette az önvallomásra: csak áltatta magát azzal.Akkor meg kell tenni a szükséges lépéseket -mondta a márki -. Nem gondolta. A márki most már tisztában volt magával. szereti a lányát. . megvilágosodott az élete célja. mert a kutya veszett volt. mintha csak egy égi fénysugár vetülne rá.Mindegy.mondta elszántan. . és ezt rendjénvalónak is találta.És Sierva miért tagadja? .A kislány nem fog meghalni . kénytelenek voltak megint szóba állni egymással. mert így volt kényelmes. akinek hintója elhagyta a város kapuját. és még ha nem is volt kedvük hozzá.De ha mégis meg kell halnia. aki látta a fekete taftruhába öltözött. Mindaddig azt hitte. hogy őt megharapta. és megbeszélni a közös gondjukat. . hogy megnézze a veszett embert. De azért. és hogy a lánya se szereti őt. mivel már hosszú évek óta nem hagyta el a házát. Mikor a kórház téglapadlóján heverő leprások meglátták a hosszú. sápkóros arcú és rebbenő tekintetű férfiút. hogy jó híre csorbát ne szenvedjen. . amit a kislányban egymásból láttak. csak ne egy veszett kutya miatt. hogy mi miatt . egy oszlophoz kötözve. . ha a lánya méltó okból hal meg. A márki előtt ebben a pillanatban.. és ez a kis pimasz majd kicsattan az egészségtől. hogy nem szereti a lányát. A város bágyadtan gubbasztott több száz éves letargiájában. akkor úgy fog meghalni.felelte Bernarda. még véletlenül se . alamizsnáért nyújtott kézzel odasereglettek elé. a San Lázaro-domb irányába. mint azokban az időkben. és toronyiránt nekivágott a földeknek.Mert nem tud igazat mondani. és a nagy események már hosszú évek óta csak súlyos események voltak. hogy fekete selyemfodrokkal díszített hintójában a városra zúdult csapások újabb bizonyságát fogják látni. A veszett ember a dühöngő őrültek osztályán volt: a földön feküdt. Ettől kezdve mind a ketten odafigyeltek az egyre szaporodó hírekre. ahogy Isten rendeli. az Isten Szeretete Kórházba. Kedden fölhajtatott a San Lázaro-dombra.Ugyan már — mondta Bernarda -. Bernarda hajlandó lett volna eljátszani a hulló könnyek színjátékát meg a mély gyászba öltözött.

vissza.mondta. amely a bokáján van. de csak akkor ismerte meg a férfit. a döglött lova mellett. amin felfelé menet vidáman felvágtatott. egy tekintélyes külsejű embert pillantott meg az út szélén: egy kövön ült. Egy másik portugál zsidó. Szavai nem hagytak kétséget afelől. aztán hozzátette: . Abrenuncio egyre csak a lovára gondolt.Hagyja csak rajta. nem az ép bőrére. . Széles karimájú kalap volt rajta. amelyik Sierva Maríát.Egy ló elvesztésén igazán nem nehéz segíteni . a márki kocsisa megpróbálta leszedni róla a nyerget. hogy a kocsisnak jóformán föl kellett raknia a hintóba.Októberben múlt százéves. és abban a tudatban. hadd rohadjon el a lóval együtt.mondta a márki. Ahogy lehajtatott a dombról. amelyik száz évig élne . szentelt földbe temettetném. .Ránézett a márkira. róla is az a hír járta.Mintha a fél testemet vesztettem volna el . a város leghíresebb vagy inkább hírhedtebb orvosa. igaz. a jobbjára ültette. . nehogy a falba verje a fejét. a hatást lesve. hogy meg kellett kötözniük. hanem arra a soha be nem gyógyuló fekélyre. lábán lovaglócsizma. Ez a kis kiegészítés azonban nem nyugtatta meg a márkit. A lova lefelé jövet nem bírta szusszal a lejtőt. és mint tanítómesteréről.Minek nekem nyereg. . és a márki. a város felé. A márki megállíttatta a hintót. Ezzel a nem éppen hétköznapi köszöntéssel üdvözölte a márkit: . Abrenuncio tűzbe jött. Keddenként feljárt az Isten Szeretete Kórházba. de a tudását senki sem .mondta. amikor az felállt a kőről: Abrenuncio de Sa Pereira Cao doktor volt.Egy gyapjas hajú és szakállú öreg mulatt volt. . hogy mocskos szájú ember. a haldokló ember látványának szörnyű emlékével. hogy Sierva María sorsa meg van pecsételve.Ez nem akármilyen ló volt .mondta sóhajtva.Nincs az a ló. . vállán pedig az egyetemet végzett szabadosok fekete köpenye. . feldúltan hagyta el a kórházat. mint a treff király.mondta a márki. Illetve csak ráfröccsent a nyála. a spanyolországi üldöztetés elől a Karib-tenger partjára menekült Juan Méndez Nieto doktor jeles tanítványa volt. tisztelete jeléül. és szívszélhűdést kapott. akik más betegségekben is szenvedtek. Már a fél teste megbénult . ha nincs kit megnyergelnem . hogy őt is az a fehér foltos szürke kutya harapta meg.Be tudom bizonyítani — mondta az orvos.Benedictus qui venit in nomine veritatis. azoknak a leprásoknak az ellátására.Ha tehetném. ráadásul fekete mágiát űz. hogy ne süsse úgy a nap. De a ló gazdája csak legyintett. . de testének másik felébe olyan erő szállt. Olyan apró emberke volt. Szakasztott olyan volt. Neptuno. .

Feltalált egy tablettát. mert nem vitte rá őket a lélek. . A többi orvossal. .És ne csodálkozzon. . hogy kiálljunk azok mellett. ezüst-foncsor és anagallis flore purpureo alapanyagú orvossággal. arról könnyű azt .vonta kétségbe. Abrenunciót. Szent Hubertushoz fohászkodunk. . De hozzátette. mégpedig májvirág. amikor az orvos befejezte. és csak akkor szólalt meg. uram: nem is gondolná. de az első három nap alatt olyan elmezavarokat okozott. és volt egy hátborzongató képessége: meg tudta mondani a betegeknek. hogy annyi évig éljen.válaszolta az orvos.kérdezte a márki. mind pedig a jó hírét egy dolognak köszönhette: azt mesélték róla.Mit lehet tenni ezzel a szegény emberrel? . . hogy mely napon és mely órában fognak meghalni. cinóber. . noha már sok mindent látott orvosi pályája során. orvosok nem tudunk ezekről az esetekről tette hozzá Abrenuncio.Megölni . A márki a színes és aprólékos előadás minden szavát megjegyezte. .mondta Abrenuncio. és akiknek volt bátorságuk mérget önteni a veszettségben szenvedő családtagjuk ételébe. De mind a rossz. hogy rajta kívül senkinek se volt bátorsága kipróbálni. Ezzel szemben azt csináljuk a haldoklókkal. amit uraságod az imént látott. és ami jótékony hatással volt a szervezetre. hogy minél hosszabb és minél borzalmasabb legyen az agóniájuk. hogy egyszer feltámasztott egy halottat. ameddig némelyek elhúzzák . és a betegágyuk mellett külön e célra komponált fájdalomcsillapító darabokat játszott.Az emberi test nem arra készült. és odakötözzük őket egy oszlophoz. a földeken éltek.kérdezte. . fehér vagy más színű szegény emberekre gondolt. hogy megkíméljék a végórák borzalmaitól. Az előző század végén egy egész család együtt kanalazta be a mérgezett levest. hogy csak az ötéves kisfiút mérgezzék meg vele. csak nincs bennünk annyi erkölcsi erő.A veszettség első rohamai után már nincs . hogy néhány derűs traktátus szerint a veszettséget lehet gyógyítani.Badarság . akik a külvárosban vagy kinn. hogy milyen sok jó ember van. ha jó emberek volnánk . Egy időben hárfával járt a pácienseihez. amit évente egyszer kellett bevenni. másokon meg nem. akik így oldják meg a dolgot.tette hozzá az orvos szenvtelen hangon. aki nem bocsátotta meg neki hihetetlen telitalálatait és szokatlan gyógymódjait. mert a sebészetet a papok meg a borbélyok alantas tevékenységének tekintette.mondta. Nem operált. örökös és ádáz háborúzásban állt.Az emberek azt hiszik. mélyen megrendítette a veszett ember látványa.Más megoldás nincs? . és ezt soha senki meg nem cáfolta.A helyzet az. hogy mi. . Azokra a fekete. . hogy egyeseken kitör. s ha valakin nem tört ki. . pézsma. A márki döbbenten nézett rá.mondta a doktor.Legalábbis ezt tennénk.Pedig tudunk. valamint meghosszabbította az életet.

hogy sorba kellett állítani a jelentkezőket.mondta Abrenuncio. olyan furcsa lépésre szánta el magát.Mert sajnálom szegényt . hogy mennyibe kerül. amihez hasonlót se előtte. amelyen megismerkedett Iskarióti Júdással. Azt az utasítást adta Neptunónak. hogy Bernardában mély nyomot hagyott. aztán megkérdezte: . Néhány nap múlva megint megpillantotta egy farsangi mulatságon. ébren van-e egyáltalán. Az antimonos hashajtókúra hatására bekövetkezett pillanatnyi megkönnyebbülés után Bernarda napi három vigaszbeöntéssel kúrálgatta magát. aranyláncok meg arany karperecek és fülkarikák borították őket. és temesse szentelt földbe. hogy az idegei megnyugodjanak.hazudta a márki. úgyis jobban ismerte őket. A szellő még nem támadt fel. a rabszolganői kíséretében. Júdást egy sereg bámészkodó vette körül: pénzért táncolt a nőkkel. melyre álarcosan és koldusasszonynak öltözve ment el. és elkezdődtek a bajok.Miért érdekli így? . A márkira akkora hatást tett a találkozás. hogy lássa. és olyan vakmerő. Kinézett a hintó ablakán. és olyan nagy tülekedés folyt érte. másnap pedig. s a márki a szemével követte a menekülő madár röptét.Nincs is rá szüksége! . Neptuno már túl volt a hetvenen. és a kocsis a kézművesek lármás negyedén át Abrenuncio irányításával elhajtott a doktor házáig. szagos szappanos fürdőket vett napjában hatszor is. küldje el Abrenunciónak az istállója legjobb lovát. Nem ment könnyen. hogy a beleit égető lángok csillapodjanak.mondani. Mikor végre odaértek. míg el nem tűnt a városfalak mögött aranyló kupolák közt. kora reggel. Egy csapat gyerek köveket hajigált egy mocsaras partszakaszra tévedt pelikán felé. és egy jósnő csalhatatlan megérzésével bonyolította le őket. Júdás tánc közben szólt vissza: . Abrenuncio egy Horatius-idézettel búcsúzott el a márkitól a kapuban. Véletlenül látta meg. Persze ezt is latinul.A doktor itt a márkira pillantott. és fájó szívvel állapította meg. nagy hasznot húzva belőlük mindaddig a végzetes délutánig.mondta a márki bocsánatkérően. hogy az orvosságok gyógyították meg. hogy menjen vissza a döglött lóért a San Lázarodombra. egy arénában: a férfi puszta kézzel és majdnem meztelenül küzdött egy bikával. se utána nem tett soha. hogy amint hazaért. és megszokta. . vagy meleg vizes. Bernarda megkérdezte tőle. aki mindenféle üzletekbe fogott. . Olyan szép volt.Nem tudok latinul . . hogy a ló a maga feje után kocog végig az utcákon. a délután négy órai tespedésébe süllyedt tengerre. A hintó a Media Luna-i szárazföldi városkapun át gurult be a városba. hogy megint visszatértek a fecskék. Már rég nem volt az a vállalkozó kedvű fiatalasszony. és drágakövek. akik márkinőnek voltak maszkírozva.

mondta a férfinak. mint amilyennek látszik. hogy egy ló áráért el tud adni téged . . és megvette annak az összegnek a feléért.mondta Bernarda.Csak a látvány kedvéért. és azt is megengedte. meg az ajtóra is feltette a keresztvasat. combja hosszú. szabályos és hibátlan. mint a fókáé. mely a nyakánál megragadta a hálóingét. hogy hajoljon le hozzá. Hallotta a sötétben feléje botorkáló minotaurusz fújtatását. - . és a férfi hónaljából olyan erős ammóniákszag csapta meg az orrát. meztelenül és nyitott ajtó mögül. amikor már Bernarda nem is várta. olyan tartózkodó lett.mondta. Júdás megállapította.A gazdád bolond. A férfi egy udvaronc meghajlásával válaszolt rá.Te rima. amit a férfi kért magáért. Iskarióti Júdás fogta magát és bemászott az ablakon. És némi éllel hozzátette: . és egy hajósinas lépteivel billegett oda hozzá.Ötszáz aranypeso . a hajdani testőrszobába. és magam adom el magamat . miközben Júdás azt lihegte a fülébe: . izgalomban átvirrasztott éjszakákon. Bernarda ráparancsolt. . hogy tovább produkálja magát a cirkuszi bikájával. . Bernarda megbecsülte a magasságát: . és belülről is meglátta a házat. hadd vizsgálja meg a fogazatát. hogy nehéz volt elhinni.. és már az első éjszaka várta. a két mancsot. te rima. A fogazata ép volt. kivel áll szemben. Bernarda a szoba levegőjében terjengő ammóniákszagra ébredt fel. . De aztán egyszer.mondta Bernarda.Nagyságos asszony. bőre. hogy lehessen látni: megéri az árát. mert biztos volt benne. mellkasa domború. amitől Bernardának elállt a lélegzete. Bernarda levette az álarcát. mintha újra csak rabszolgasorban volna. és keze olyan finom. De két hétig kellett várnia. hogy mihelyt Júdás megtudta. Ahogy Bernarda mondta: . érezte a ránehezedő testből sütő meleget.Azt kérdeztem. Mert az történt.És három hüvelyk . mi a mestersége.Nagyságos márkinő . hogy mennyibe kerülsz egy életen át .Fél reál.felelte a férfi. A hálószobája szomszédságában helyezte el. Bernarda a tapasztalt vevő szemével tetőtől talpig végigmustrálta. Eleresztette a párját. csípője keskeny. hogy fedetlen arccal nem is olyan koldus.Nyolc arasz magas vagy. ha azt hiszi. hogy a férfi hívás nélkül is bemegy majd hozzá. hogy beleszédült. .Szabad vagyok.mondta a férfi. Hatalmas ember volt. . és hálóingben feküdt le.Viszont tiszteletben tartotta a szabadságát. és végigszakította rajta. .

hogy az úrnője kint van az ültetvényen. gyűrűkkel.Egy igazi szörnyeteg. nem annyira elképedve. de aztán csak-csak beletörődött. mint egy bábu . mindenfélét kérdezett tőle. amit akar. hogy visszaadta a kislánynak a márkinő nagymama hálószobáját. hogy úgy döntött. hanem úgy. de egy szót sem tudott kihúzni belőle. egy életen át. ha netán tudott is a dologról. mintha pofon vágták volna. aztán már a saját pőre ábrázatával jelent meg. ahonnan Bernarda száműzte a rabszolgák közé. belepusztul a fájdalomba. és én szót fogadok. összetévesztette Siervát egy másik lánnyal. anyaszült meztelenül. Amikor megtudta.Vagy menj ki. Az első dolga az volt. csak ez kell. hogy Dominga de Adviento. Úgy megfeledkezett róla. aki csak az útjába kerül. vagy feküdj ide te is. ne féljen . és rendet teremt.kiáltott rá Bernarda. A porréteg alatt még épségben megvolt a hajdani pompás berendezés: a fejedelmi nyoszolya.Csak az a baj. mint inkább lenyűgözve nézte őket. kezébe veszi a ház irányítását.Mit állsz ott.mondta a rabszolganő.Azt tilt meg. mint egy úriember. és őrá se úgy gondolt. azt nem tilthatja meg. hogy még nagyobb gyönyörűsége teljen benne. és beérte a maradékkal. Végül is már nem volt más. hogy a férfi minden nőt ledönt a lábáról. amikor a márki hazaért az Isten Szeretete Kórházból. hogy ez az. kezével a kilincsen. mint a saját lányára. és közölte Bernardával. azt hitte. . egyszer sziesztaidőben bement a hálószobájába. szemet hunyt fölötte. . hogy ez kell neki. . és ott találta őket a padlón hemperegve. Ezt olyan ádáz elszántsággal mondta.Fehér asszony. Bernarda pedig egyáltalán nem gondolt rá. . amikor a szokásos hosszú távolmaradásai után hazaérkezett az ültetvényről.Attól az éjszakától fogva Bernarda tudta. úgy megnőtt és megváltozott az eltelt idő alatt. hogy amit gondolok. szalonkabátban és keménykalapban. . csak Sierva María.mondta neki Bernarda. mint az apád . Ilyen volt a légkör azon a napon is. Aznap este behívatta magához Dominga de Advientót. abban a hitben. Esténként kijárt vele a külvárosba. . ahogy Bernarda öltöztette. Bernarda meg eleinte különféle maszkokban. karkötőkkel. mert nagyon meg fogja büntetni. nehogy eljárjon a szája. A márki. hogy Bernarda némán tudomásul vette. és jól becsapta maga mögött: Bernarda úgy érezte. amit várt. Dominga de Adviento kifordult az ajtón. ami az asszonyhoz fűzze.Pont olyan vagy. Bernarda egészen elvesztette a fejét. és figyelmeztette. hogy egyszer. Akkoriban történt.Aztán hozzátette: . és gyémántokat üttetett a fogaiba. Teleaggatta a férfit arannyal: láncokkal. Odahívta magához. A rabszolganő. Júdás. . és ropták a gyertyás táncot. mintha csak a felesége lánya volna. alaposan szemügyre vette. .

de egyetlen szót sem tudott kicsikarni belőle. a márki hozzáfogott. és aztán a lányunokájának.De amikor Bernardát elnyelte a kakaó mocsara és Dominga de Adviento meghalt. akit meg sem láthatott. Odabent. Kiválasztotta azt a rabszolgát. most először Dominga de Adviento halála után. és Dominga de Adviento szerzett érvényt a szavának. Bernarda. kivéve azt a három-négyet. Bernarda benézett a szobába: a márki az ágyon ült. aminek én szót fogadok.A kislány mától kezdve benn lakik a házban . amikor a házban újra rend volt. megkorbácsoltatja és kalodába záratja őket. és a . be is váltották őket. kiküldte őket az utcára.Ha már éhen kell halniuk. de a márki ezzel a dőreséggel intette le: . vagy bemennek kockázni a lakatlan szobákba. hogy még Bernarda is felháborodott. hogy megkeresse Sierva Maríát: ott aludt fél tucat néger lány közt. a fehér tüll moszkitóháló. és az fehér család. . Az első estén. és közben próbálta szóra bírni. hogy felszabadítja őket. egy illúziókból teremtett világ. előbb az asszonyok a csemetéikkel. aki a házban szolgált. A márki mind a hatot felébresztette. hogy az apja bevigye a hálószobába. Miközben a rabszolganők életre keltették a hálószobát.És vegye tudomásul mindenki. és megfenyegette őket. jobb. aki előtt megjelent az elszegényedés rémisztő kísértete. És valaha. Sierva María nem akarta hagyni. . hogy tudassa velük a házban életbe lépett új rendszabályokat. a porcelán köpőcsésze és hánytatótál. Nem először hangzottak el efféle fenyegetések. a rabszolgák szép csendben újra beszállingóztak a házba. amit a reumától megbénult öregasszony valaha a lányának szánt. hogy a teljes ház fölött átvegye az uralmat. hogy ennek a lánynak egy családja van. melyekről a cselédek azt hitték. az egyik idegrohama során elhatározta. Olyan szigorú utasításokat adott neki. hogy a folyosók hűvösében elheverjenek. hogy ha még egyszer oda mernek piszkítani a ház valamelyik zugába. ami bevonult a történelembe: . Kikergette a rabszolgákat az árkádok alól. az egymás fölé összevissza felakasztott függőágyak egyikében. jóval nagyobb szigorral. de aztán kénytelen volt belátni. hogy a világban most a férfiszó diktál.Az én házamban az történik. amelyik a legtekintélyesebbnek és legmegbízhatóbbnak látszott. De amikor Sierva Maríát megharapta a kutya. mely olyan volt. ahol békésen szunyókáltak az árnyékban. itt és az egész királyságban. a paszománnyal dúsan kivarrt ágytakaró.mondta. a nagymama hálószobájában a márki levette róla a rabszolganők vászonzekéjét. ha itt halnak meg. aki soha nem született meg. ráadta a hálóinget. hogy koldulják össze az ennivalójukat. a márkinak volt is egy kedvenc mondása. aztán a tohonya férfiak. mint egy menyasszonyi ruha. bement a rabszolganők barakkjába. nem pedig szélnek eresztve. az alabástrommosdó meg az állványának polcán katonás rendben sorakozó sok kölnis és pomádés üveg. amikor még Bernarda volt az úr a házban. Egyszer.csillogó rézrudaival. . már ő sem vette olyan könnyedén a dolgot. a szobavécé. hogy segítsenek a házimunkában. és megtette a többiek felügyelőjének. hogy aranyból vannak.

és mohón várta. . és kajánsága mélyén ott csillámlott egy rétegnyi részvét. és a kislány szobájába ment. Mihelyt Bernarda léptei eltávolodtak. Vad kacagása ellenére arca nem volt olyan keserű. melyből a cédrusfa láda illata áradt. a kislány meg csak állt előtte. Valami benne is megváltozott. nehogy álmában meglepjék a denevérek. . Megkérdezte a rabszolganőket. . Az első kakaskukorékolásra felkelt. mint egy embrió. és elújságolta nekik a jó hírt. hozzátette.Sierva az. és a vérét szívják. A márki megnyugtatta. hogy az apja lefektesse. Begörbült. amikor Sierva Maríát megharapta a kutya. és azok őrjöngve rontottak be a házba. mint máskor. hogy feslett perszóna? .Nem is lenne rossz üzlet: csirkelábú márkilánykák születnének. . mielőtt még a márki bármit kérdezett volna. S mivel a márki nem reagált rá. melyek nem akartak átbújni az új gomblyukakon. hogy megigazítsa a feje alatt a pehelypárnákat. és eladnánk őket a cirkusznak. A márki gondosan összehúzta a moszkitóhálót. hogy térdig betakarja a batisztlepedővel.mondta. de a márki nem vette észre. mi az. A márki az ujjai hegyével megsimogatta a fejüket.Miért nem veszi mindjárt feleségül? . hogy a kislány végre mondjon valamit.Elalvás előtt szoktál imádkozni? A kislány rá se nézett. és vad csaholás közepette szaglásztak be az ajtóréseken.hálóing gombjaival küszködött.Feslett perszóna. A márki tudta. . ahogy a függőágyban szokott. mert a bolondok csak kettő tájban hagyták abba az éneklést.Nem is vettem észre. félelemtől vacogva vallotta be. és közönyösen nézte. egyenesen a nagymama hálószobája elé. . de Sierva nem volt ott: megint a rabszolganők barakkjában volt. Erre mintha a kislányban felvillant volna az érdeklődés szikrája. Már tíz óra felé járt. . hogy melyikük volt ott. és a bolondok kórusa elviselhetetlen lármával töltötte be a rabszolgáktól megtisztított palotát. azt mondta a kislánynak: . Az egyetlen mulatt lány. hogy igazat mond. de egyetlen pillantással sem volt hajlandó megkönyörülni rajta. De az nem volt hajlandó rá. ma estétől fogva itt lakik velünk. Némán tűrte.kérdezte. márki úr . Caridad del Cobre nevű.kérdezte.Magától jött ki.Tudod. és szó nélkül elaludt. A márki kiengedte a ketrecből a szelindekeket. Bernardából kitört a nevetés. A mellette fekvő lány ijedten nyitotta ki a szemét. A márkiban hirtelen megmozdult a lelkiismeret: . Az éjszaka folyamán alig aludt. hogy lecsillapodjanak. hogy ő volt az.

se cselédje. a kolerajárvány alatt temetővé változtatott kert szentelt földjébe. Az orvos személyesen nyitott ajtót. hogy soha nem ült még lovon: fél. amit majd drótsövénnyel fog elkeríteni a rabszolgák udvarától. hogy a márki csak áll egy helyben. mintha valami hatalmas kegyben részesült volna. De a legszembetűnőbbek a könyvek voltak: a sok régi kötésű.mondta végül. mert tudta. hogy egy pillanatra se veszítse szem elől. Meghagyta neki. mintha te lennél Dominga de Adviento.Ha erőt vennénk magunkon. Az orvos nagy örömmel fogadta. Reggel hétkor. mivel nem volt se rabszolgája. mihelyt fölébred. hogy minden úgy legyen. melyben latin feliratú porcelántégelyek sorakoztak. . . és nem lép közelebb. . latinul. Abrenuncio szelíden megpaskolta a ló pofáját. Volt egy íróasztal. A szoba. megértően. Abrenuncio úgy hálálkodott. Mialatt beszélgettek. Reggel. és ott ásták el.. tetején példás rend.Vigyázz. A legfontosabb az. nagyon vigyázz .Mostantól kezdve te vigyázol rá: de úgy. és este. a rárakódott aranyszínű porréteg alatt. és szeretettel. Levegőjét erősen áthatotta a különféle balzsamok illata. de már csak a kohó romjai maradtak meg belőle. kétéves világos pejt szemlátomást megviselte a környezetváltozás. ha nem kap felszólítást rá. felfigyelt rá. hogy jogos. javarészt . lefekvés előtt jelentést kell tennie neki. miután bezárta a szelindekeket a ketrecükbe. hogy érdemes hinni az orvostudományban. és léha ígéreteket suttogott a fülébe. meg egy üvegezett szekrény. a márki elment Abrenuncióhoz. ámde szigorúan bánjon vele. és nem győzött hálálkodni a lóért. A szép. ahogy mondtam. mely valaha kovácsműhely volt. Az egyik sarokban ott állt elhagyatva a gyógyító hárfa. .mondta.Kár. létrehozhatnánk a kentaurokat. Elmondta. hogy a döglött lovat elszállíttatta az Isten Szeretete Kórház egykori kertjébe. akkor is.Ilyenkor nem szoktak vizitbe jönni . a gazdagok temetkezési helyére. amit ajándékba kapott. -Te leszel a felelős azért. .mondta. A márki elmondta neki. hogy a kislánynak nem szabad kimennie a háznak abból a részéből. mert a lovaktól való óvakodás hátráltatja az emberiség fejlődését mondta Abrenuncio. Az udvaron át hátravezette a márkit a színhez. A márki maga mondta ki a szemrehányást. A márki bevallotta.Félek a lovaktól… de a csirkéktől is . és leküzdenénk. egy megrögzött agglegény beteges rendszeretetéről árulkodott. azt a biztatást sugallva. melynek két ablaka a nyílt tengerre nézett. hogy mit kell tennie.

. nyugodt tekintetű szempár nézett vissza rá. és rátért a tárgyra. a hintó pedig odakint várt. . Úgyhogy ebben egyetértettek. mint egy rózsalugasban sétáló rinocérosz. de még a szoba padlóján is. Valóban nem figyelt. hogy szeretné megnézni Sierva Maríát. mint sok évvel azelőtt. és minden él nélkül kérdezte meg tőle: . és ridegen rászólt: . A márki is ezt szerette volna kérni tőle. hogy csak úgy lovakat ajándékozzunk? . összeszedte a bátorságát. akkurátusan egymásra rakva. hogy igaz. . amit maga főzött meg az athanor kis forralóján. utolsó szeretkezésük napján.szólalt meg halkan. És megismételte a kérdést. Abrenuncio a teafőzéssel volt elfoglalva. Felkapta a vetetlen ágyról a nappali lebernyeget. melyet a márki rég kitörölt az emlékezetéből. itt van az orvos. a márki a toalettasztala előtt találta Bernardát: épp fésülködött. Bernarda a tükörből pillantotta meg az urát. és egy szelíd. A szobát Bernarda szappanainak tavaszi illata lengte be. még mindig háttal állva.Tudom . mégis olyan csábító csigákba bodorítva a haját. amiket más orvosok okoztak az orvosságaikkal.latin nyelvű könyv.jelentette ki ünnepélyesen a márki.Számítva az orvosi titoktartására és csupán azért.Öltözzön fel. hogy a márki nem figyel rá. de aztán észrevette. csak úgy magának.A veszett kutya a lányomat is megharapta.mondta a márki.Azt hiszem.És gondolom. a kapu előtt. A márki lenyűgözve nézte a temérdek könyvet. Ránézett az orvosra.Kik vagyunk mi.A könyvek semmire se jók . amikkel orvosi praxisa során találkozott. .Mit lehet tenni? Abrenuncio nem ismételte meg előző napi kegyetlen válaszát. egyszer csak felkelt a karosszékből. és az orvos olyan könnyedén járt-kelt a papírfalak közti sikátorokban. amit az előző nap tett fel a kórházban haldokló emberrel kapcsolatban: . amit az emberek beszélnek . és intett a márkinak. .mondta vidáman Abrenuncio.A márki elengedte a kérdést a füle mellett. s közben különféle esetekről mesélt neki. .mondta az orvos. rádobta Bernardára.Egész életemben olyan betegségeket gyógyítottam. Ott álltak a zárt könyvszekrényekben meg a nyitott könyvespolcokon. Megkínálta gyógyteával.Doktor úr .mondta. . hanem azt mondta. az emberiség minden tudása itt van ebben a szobában . hogy tájékoztassam önt. Végül. amely az ő helye volt. és az orvosnak hátat fordítva kibámult a tengerre. Felvett egy alvó macskát a nagy karosszékből. bevallom. . odalépett az ablakhoz. Amikor megérkeztek. . mialatt az orvos beszélt. hogy üljön bele. . .Igen . ezért jött ide ebben a korai órában.Tessék.

mert kifecsegte a páciensei betegségét. . Erre az orvos valamit mondott latinul.Mi.felelte Abrenuncio. amit akarnak . . és minden haja szála egy hosszú élet előhírnöke volt. maga az anyja . úgy.mondta neki Abrenuncio.mondta Bernarda.Nem magához jött.mondta. hogy tudni lehessen: egyetlen válasza se igaz. . A kislánynak ez tetszett. vagy nem hal meg: más eset nem lehetséges.Nem önnek mondtam .Mondja spanyolul. melynek enyhe hagymaillata volt. Szemlátomást jó egészségnek örvendett. melyekben egy dús virágzás ígérete volt.Abrenuncio . orvosok a kezünkkel látunk . szépen fejlett testét alig látható aranyszőke pihék borították.. Abrenuncio valaha a szülei orvosa volt. .Mintha meghaltam volna.A gyerekhez jött. ahogy volt.Uram Isten . lábfeje szépen ívelt.E miatt a szent joga miatt kérem. Bernarda felháborodott. keze értelmes. hogy az orvos centiről centire megvizsgálja. a látása jó. sőt olyan kíváncsian figyelte a vizsgálatot. Bátran és magabiztosan felelgetett a fondorlatos kérdésekre. rámosolygott az orvosra. Abrenuncio túl akart járni az eszén: . nekem pedig még kevésbé. semhogy egy sunyi zsidó kezébe adja a becsületét. és nagyon jól kellett volna ismeri őt ahhoz.mondta a márki. bár igazán szüksége lenne rá . A kislány. Sierva María remekül szórakozott Abrenuncio fortélyos kérdésein. Csak akkor feszült meg a teste. bár most kissé elesett volt. ha nem tetszik. magányosan és pucéran. . mindaddig.mondta a márki. A márki ráförmedt a feleségére: . . amíg az orvos rá nem tette a fülét a mellkasára.Vagy meghal.A hintáról estem le.Ugyan minek . Inkább meghalt volna. . A . A lány szíve riadtan kalapált. . hogy elhenceghessen a diagnózisaival. szürke veríték.Csináljanak. meglepő módon. és.Elestél? Sierva María szemrebbenés nélkül vágta rá: . nyafogás nélkül hagyta. amikor az orvos megtalálta a bokáján a parányi sebhelyet.mondta az asszony. A fogai épek voltak. és bőrén kiütött a jeges. . . csak úgy magának. hogy egyezzen bele.Vulgáris latin nyelven gondolkodom.mondta Bernarda. most először. hogy megkérdezze: . mintha egy felhúzhatós játékot nézne. de kitették a szűrét.De a kíváncsiság mégiscsak rávitte. és már kiütköztek rajta az első sarjak. .Ki az? .Akkor is. A márki közbeszólt: .

Lehet. ha a beteg minél előbb meghal.felelte az orvos -. Az orvos egy olyan pillantással jutalmazta. és az orvos szeretettel megpaskolta Sierva María arcát. de nem haragudott értük. hogy a kislány tudja. és meztelenre vetkőztetve bezárták a hagymás kamrába. hogy a rontást.mondta végül . mint egy ketrecbe zárt béka. . hogy a kutya veszett volt. és gennyezni kezd. megdagad. A márki nem értette a dolgot. .Az első rohamok annál súlyosabbak és annál hamarabb jelentkeznek. hogy a hazugság a művészetek szükséges velejárója. hogy nem foglalkozik vele.mondta -. amíg meg nem hal.Nem ő mondta. annál láthatóbbá válik a költészet . minél mélyebb a harapás és minél közelebb van az agyhoz . hogy az a jó. Abrenuncio szépítés nélkül elmondta a lehetséges fejleményeket. A márki viszont úgy gondolta. Elmesélte egy páciense esetét: az illető öt évvel azután halt meg. ami lehet bármikor.mondta. . amelyben több volt a szánalom.mondta. hogy költő lesz belőle mondta. hanem a szíve mondta meg: úgy ugrált.Ez az emberi nagyság uraságodra vall . . Ebben a stádiumban már csak egy ésszerű megoldás van: bevinni a beteget az Isten Szeretete Kórházba. hogy a veszettséggel bármiféle szag is járjon.Nagyon bátor vagy . s a rabszolgák tatuürüléket rágcsáltattak vele. amiről viszont senki se tudott. hogy a kislányt az ágyához láncolja.mondta. . Caridad del Cobre később elmondta a márkinak. . . felnyílik. . uram . amit a kutya hozott rá. inkább apai büszkeséggel beszélt róluk. hogy időközben újabb fertőzést kapott. kiűzzék belőle.vizsgálat ezzel véget is ért. . mint a tisztelet. megmondta a márkinak. de ilyet nem mondott. hogy nincs az a nehéz kereszt. bár az is lehet.Az emberiség hosszú története során . A márki a kislány egyéb meglepő hazugságait kommentálta. . és úgy tartsa. De Abrenuncio nem volt azon a véleményen. Az agónia olyan rettenetes. hogy Sierva María titokban a rabszolgák gyógymódjához folyamodott. amit ne lenne hajlandó a vállára venni: a kislány otthon fog meghalni. Csak egyvalamit nem tudott mivel magyarázni: a kislány verejtékének hagymaszagát.magyarázta.Minél áttetszőbb az írás. Aztán. Mivel nem tudott róla. A seb gyors behegedésének nincs jelentősége: megeshet.Összevissza hazudott magának . már négyszemközt.És semmi kétségem afelől. hogy a sebhely egy idő múlva. Mert különben a márkira hárulna az a kínos kényszer. úgy döntött. aki a veszettséget túlélte volna és mesélni tudna róla. ahol a dühöngő eretnekek és egyéb megszállottak kezelésére kiképzett szenegáli ápolók vannak.nem volt olyan ember. hogy megharapta a kutya.

mint amilyen Ygnacio volt. a márki egyetlen fia semmi jelét nem adta annak.muzsikáljanak neki. hogy Sierva María nem kapta meg a fertőzést. nehogy kihaljon a tradíció. az ifjú Ygnacio le nem vette róla a szemét. hogy mégiscsak van benne élet: beleszeretett a Mennyei Pásztor egyik ápoltjába. . A bolond lánynak Dulce Olivia volt a neve. Még egyszer hangsúlyozta. hogy a márki hogyan süllyedhetett bele ilyen mélyen a tespedésbe. akinek énekét és rikoltásait egész gyermekkorában elbűvölten hallgatta. Húszéves korában adta először jelét annak.Most . akit a király ugyanolyan nagyvonalúan jutalmazott és javadalmazott. A seb távol van a veszélyesebb területtől. Ahogy jobban felcseperedett. a jeles kokotológusnő* papírgalambokba írt üzeneteket röpített át neki. Dulce Olivia eszes és jó természetű lány volt. hogy vérzett volna. a Jakab-rend lovagjáé. Az lehetett volna belőle. adjanak meg neki mindent. De ezúttal a márki kedvéért le is fordította: . KETTŐ Senki sem értette. Az a legvalószínűbb.Nincs az az orvosság. udvari szállító családjába. ami boldoggá teszi. Dulce Olivia. és senki se tud róla. hogy bolond. hogy férfimesterségre kell adnia a fejét. ami meggyógyítaná azt.hogy meglesz önben a szükséges lelkierő. Ő pedig a . és nem egykönnyen lehetett rájönni. vigyék ki a tengerpartra naplementét nézni. és kénytelen volt kitanulni a nyeregkészítés mesterségét. mikor egyszer már rászánta magát. amit csak akar. Egyetlen lánygyermekként született bele egy lószerszámkészítő iparos. és teljes közönyt mutatott mindenki iránt.kérdezte a márki. . mint ahogyan szemet hunyt a gaztettei fölött. és olyannyira belebolondult. hogy bármi is megérintené a világból. az első márkié.És most? . hogy először megpillantotta a teraszon nyüzsgő bolondok közt. hiszen hatalmas vagyon állt mögötte: apjáé. hogy miért tart fenn egy ilyen rossz házasságot. hogy az ürüléke nem emberi fogyasztásra való. hogy a prognózis nem riasztó. kiütköztek rajta a szellemi visszamaradottság biztos jelei: legénykoráig analfabéta maradt. hogy alig lehetett megértetni vele. rakják tele virágokkal a házat. az embernyúzó kényúré és rabszolga-kereskedőé. és már aznap nagy mutogatásos beszélgetésbe bonyolódtak. Állítólag éppen abba bolondult bele. hogy békés és derűs özvegységben éli le az életét. . de azt sem. Attól kezdve. mely majdnem két évszázadon át szállt apáról fiúra.Búcsúzóul meglengette a kalapját. amit a boldogság nem tud meggyógyítani. hozzanak énekesmadarakat. Ettől eltekintve kiváló parti lett volna egy olyan fogyatékos értelmű kreol márki számára.mondta Abrenuncio . Ygnacio. és persze mondott egy latin szentenciát.

és száműzte a városból. hogy a tyúk valójában sárkány. lomha mozgású és lassú beszédű emberré. egy szépséges és érdemdús leányzóval. hogy nyilvánosan cáfolja meg a dolgot. a száműzetés változtatta át azzá a komor tekintetű. Ygnacio azelőtt is így beszélt magáról: . melyek kiözönlöttek az ólakból meg istállókból. aztán az igáslovak és a hátaslovak. hogy még az anyai örömökben se legyen része. hogy milyen kísérteties csend jön az istállók felől. akinek aztán nem volt hajlandó elvenni a szüzességét. Atyja nem érte be azzal. hogy valami zúg. Apja kinevezte Ygnaciót a családi birtok urává és intézőjévé. hosszú. juhok és a baromfi.mondta Ygnacio -. hanem a birtok jószágai. Így kezdődött el a márki és a szelindek közt az a már-már emberi barátság. lápokon és vízmosásokon át. Egyedül a házőrző szelindek maradt ott őrhelyén. hogy vegye feleségül egy spanyol grand lányát. amely egész éjjel tágra nyitott szemmel meredt a hálószobája ajtajára. ami csak az útjukba került. Elöl mentek a tehéncsordák. hogy Ygnacio egy fényes esküvő során egybekelt doña Olalla de Mendozával. . mint egy megáradt folyó. felháborodottan parancsolt rá a fiára. kivéve a tyúkokat. ha hirtelen olyan nagyra nőne. melyhez leginkább egy klauzúra cellájának magánya illett volna.De mégis.Az életemben az a legijesztőbb. aki volt. mely aztán az összes többi szelindekre is átszállt. . Ahogy mentek előre nyílegyenesen a legelőkön. Éjjelente a sötétben kiverte a hideg veríték. mélyről jövő szenvedély. hogy hiszen a lány bolond. akárcsak a galambok. csendesen merengő. Mikor az első márki megtudta. Már majdnem egy év telt el a száműzetésben. és elképzelte. hogy megkérjem a kezét. hanem végrendeletileg kötelezte rá. De valamennyi veszélynél nyugtalanítóbb volt az a házőrző szelindek. mely beleveszett az éjszakába. Az ifjabb Ygnaciót olyan rettegés fogta el a kihalt birtokon. mint ahogy akkor fejlődött ki benne a misztikus dolgok iránti fogékonyság is. A száműzetés maga volt a halál.levelezés kedvéért megtanult írni és olvasni. Így történt. milyen lenne. de nem az volt. amely félelmetesebb volna nála. Azután is az maradt. félelmetes sorban. és ekkor támadt fel benne az az őszinte. hogy lemondott a szerelméről. gazdájának hálószobája előtt. Ygnacio azonban nem volt hajlandó élni a jogaival. ha belehelyezkedünk a gondolataiba. hogy Ygnacio feláldozta az érzelmeit. mint egy tehén: ekkor rádöbbent. Ygnacio mindig is iszonyodott az állatoktól.Egy bolond se bolond. Még a jó röptű madarak is lábon mentek. amikor arra riadt fel álmából. hanem még abba is beleegyezett. és nincs az a földi vagy vízi szörny. és hajnalonként arra riadt fel fuldokolva. hogy élek. zárkózott. amit senki sem tudott megérteni. nesztelenül ledöntöttek mindent. utánuk meg a disznók. és a telihold fényében hangtalanul nekivágtak a földeknek. ami mindig is volt.Nemcsak hogy igaz . . De a birtokon közelről megnézett egy eleven tyúkot. és alávetette magát atyja akaratának. cukornádültetvényeken.És arra az érvre. megvolt a maga határozott ellenérve: . .

A márki. hogy az minden bizonnyal Isten haragjának fellobbanása volt. mint inkább azért. doña Olalla türelmes szeretettel. Egy szétszedett klavikorddal érkezett ide. francia és spanyol zene áhítatával itatta át a ház délutánjait. Doña Olalla. hogy doña Olalla rászánta magát arra a lépésre. és ezt a félelmet nem is tudta leküzdeni soha. és különféle vonós hangszerekkel. minden bűnét szánva-bánva. melyekben a többi nő templomba járt. mígnem a madrigál.világéletében: egy magányos. mert félt a nyilvánosságtól. ahogy ő maga játszik. Ygnacio nem állt kötélnek. Doña Olalla. . A megrendült város úgy magyarázta a tragédiát. Ygnacio meg egy kőfaragó makacsságával. és jeles diplomát szerzett. Ráillett a francia mondás: művészkeze van. amíg a férje is meg nem tanul tiorbázni. doña Olalla gyöngyökkel kivarrott. elbűvölten nézte az itáliai tiorbát. kilencedikén. s az ég tiszta és felhőtlen. Egy novemberi napon. De amikor kicsomagolták a hangszereket. dupla kulcsházával. akik divatjamúlt parókákat és smaragdgombokat viseltek. Egy viharos éjszakán. hogy addig nem nyugszik. melyeken kiválóan játszott. Az afféle házi topánkák helyett. fájdalom nélkül megadta magát. hogy előbbutóbb úgyis meg fogja győzni a férjét ésszel vagy erővel. a legkiöltözöttebb dámákat is beleértve. Novícia tanítványaival zenekart alakított. és másokat is kiválóan megtanított játszani. kiültek a narancsfák alá tiorbázni. úgyhogy most igénybe veszem. A zene olyan jót tett a családi harmóniának. De mindig csak kényszerből ment el a templomba vagy egyéb helyekre. fekete baszk szoknyákban és pompás fekete köpenyekben meg a kasztíliai fehér nők keményített fehér csipkefodros főkötőjében. mihaszna agglegény. mert szép idő volt. széles nyakával. pamutruhákban és puha sapkákban jelent meg. Domenico Scarlatti tanítványa volt. De az élet nem adott időt nekik. Eljártak a nagymisére. és doña Olalla villám-sújtottan rogyott a földre. mely a legújabb itáliai. hogy lírai hevületét közvetlenül a Szentlélektől kapja. melyet aztán saját kezűleg szerelt össze. mely feljogosította rá. folytatta az ostromot. mely szokatlan. doña Olalla bő. benyitott a szüzességét őrző férje hálószobájába. sok húrjával és zengő hangjával egészen lenyűgözte. nem annyira a hitbéli buzgalom okán. mert valami meggyónhatatlan bűnt . Doña Olalla de Mendoza kivitte az emberek közé.Az ágy fele engem illet . méghozzá ugyanolyan jól. hogy iskolákban és kolostorokban hangszeres zenét és éneket tanítson.mondta -. és tüzérfüle. magas szárú kordováncipőt viselt. mintha megnyílt volna a föld. abban a biztos tudatban. Hosszú délelőttökön át gyakorolgattak a kert gyümölcsfái alatt. Doña Olalla elhatározta. még Segoviában. egyszer csak iszonyatos fény vakította el őket. A márki mindaddig semmi jelét nem mutatta a zenei tehetségnek. és melyről úgy tartották a városban. mögötte pedig a selymekbe öltöztetett és arany ékszerekkel borított rabszolganőkből álló kísérete. hogy megmutassák magukat. ami még hátravolt. s egy hatalmas csattanás hallatszott. a többi nemesemberrel ellentétben. tán egy kis színlelt félelemmel.

amint tigrisléptekkel végigosonnak a folyosókon. melyek a tetőablakon át rámerednek. hanem egy hatalmas földbirtok. alig két mérföldre a várostól.követhettek el. mint minden kreol nemes. Találomra elkapott egyet. A bolondok ételmaradékokkal dobálták. A ház minden gondját Dominga de Advientóra bízta. aki a kulcslyukon át leste őt. melyet aztán holtáig viselt. a születésétől fogva ő is attól félt. amit az első márkitól kapott. és akkor öltötte föl először azt a fekete taftruhát meg azt a sápkóros ábrázatot. hogy a kert narancsfáit egészen behavazták a felülről szállongó papírgalambok. hogy elköltöztetik az elmegyógyintézetet. Most először volt egyedül az ódon és sötét szülői házban. hogy azok az égő szemek. A márki királynőhöz méltó temetést rendezett. ami még ott volt a ház istállójában. mert. több ménes hátaslovat és igáslovat. és kitiltotta a házból a rabszolgákat. Lábujjhegyen odalopózott az ajtóhoz. mert a lelke mélyén hálás volt a bolondoknak. valamint beszerezte az első vérebbé vadított szelindekeket. A márki nem ment többet misére. A sokféle. meztelen testük kókuszvajjal bekenve. szétbontotta és elolvasta. A temetőből hazaérve az a meglepő látvány fogadta. és éjszakánként alig aludt. a minimálisra csökkentett cselédségi udvarral. amikor az egyháznak adományozta egyszülött fiúi örökségének javát: egy mompoxi meg egy ayapeli szarvasmarha-tenyésztő gazdaságot. a porcelánokat. és nem tudta. hogy elviselhetőbb legyen a hőség. melyeknek bársonykárpitja már szétrothadt a nedvességben és bűzlött. de mikor a város elöljárói felajánlották neki. hol odabent a hálószoba hűvösében. egészen az urabái mangroveerdőkig. . hogy álmában megölik a rabszolgái. kétezer hektár földet Mahatesben. akik lassan már minden üres zugba befészkelték magukat. és ott volt előtte egy kuporgó néger. amikor kitört az augusztusi hőség. hirtelen kinyitotta. párhuzamos félelemtől elgyötörten meghagyta a cselédségnek. se lelki gyakorlatra. hogy ne lehessen megfogni őket. A ház kapuját bezárták. ez állt rajta: A villámot én küldtem. egy jól termő földbirtokot és a Karib-tenger partvidékének legjobb cukornádültetvényét. Még véget sem ért a kilencnapos virrasztás. hogy a lámpásoknak egész éjjel égniük kell. viszont az egyházi adót továbbra is pontosan fizette. Az öreg Neptunót meghagyta kocsisi rangjában. hogy az emlékezet fel se tudta idézni őket. melynek sosem látott határai úgy belevesztek a messzeségbe. De a vagyonáról szóló legendát nem ezek hívták életre. kidobták. meg a mahatesi cukornádültetvényt. nem böjtölt és nem tartotta meg az ünnepeket. a kert narancsfái alatt. Időnként felriadt. A függőágyába vonult vissza a világ elől: abban sziesztázott. vajon honnan lesik: erről a világról-e vagy a túlvilágról. Hallotta. gobelineket meg a pompás díszórákat eladták. és gyengéd trágárságokat kiabáltak le hozzá. hol pedig kint. A francia bútorokat. erélyesen tiltakozott. és a lecsupaszított szobákban lapulevélrostokból font függőágyakat akasztottak fel. és rábízta annak a néhány lónak a gondozását. nem vitte többé az Úr baldachinjának rúdját a körmeneteken. Ygnacio csak a városi palotát tartotta meg. a La Guaripa mocsarain meg a La Pureza lapályain is túl.

Egy délután. Ekkor a lány életre keltette. hogy a házat ne kerülje el a szerencse. hogy erre vetemedsz . De egy év sem telt el. Úgy ismerkedtek meg. a kis kertajtókon átszökött hozzájuk a Mennyei Pásztorból. Azt hitték. felhajtotta a márki köntösét. mely a megszokásra ítéltetett. bazsalikomcsutakkal felsöpörte a padlót. illúziók nélkül. hogy elriassza a szúnyogokat. akinek jobb keze után semmi sem maradt félbe. A márki neki vallotta be: nem a vallásos áhítat vitte rá. Ahányszor csak tudott. hanem az a félelmetes élmény. hogy aludt volna. mint a szerelem. amely nem lett az övé. Dominga de Adviento. mint egy öreg házaspár. mint amilyenek este voltak. Így újult fel a tiltott barátság. hogy minden délutánra odarendelte a lányt. ahogyan a felesége elszenesedett. mind pedig az ágyban. Ekkor minden visszatért a kezdetekhez. hogy alázatos rabszolganője lesz mind a konyhában. hogy lemondjon a földi javakról és megváltoztassa az életét. azzal töltötte az éjszakáit. doña Olalla halála után pedig a márkinak hordta. hogy szíve választottja rá se hederít. vagy meg nem tett egy lépést. siratta meghiúsult álmait. hogy rendet rakott a házban. méghozzá olyan hévvel és tudással. Bernarda megfogta a bal kezét.Nem gondoltam volna. hogy a lány szállította hozzájuk doña Olalla kedvenc csemegéit. aki voltál .Nem nősülök meg többé . amilyenről a . Hajnalig beszélgettek. aki kénytelen volt beletörődni. boldogok. így telt el két hónap. és kiolvasta a sorsát a tenyeréből. mert úgy találta. Úgyhogy a lány tette meg. amikor a márki kinn feküdt a narancsfák alatt a függőágyában. és az éjszaka olyan vandál csetepatévá fajult. A márkit úgy meghökkentették a találó szavak. Fogadkozott. és Dulce Olivia hosszú időre eltűnt a házból. és ahelyett. miért tisztábbak reggelre a folyosók. és fokhagymafüzéreket aggatott fel a hálószobákban. Dulce Olivia felajánlotta. az első márki fűszeressé avanzsált egykori kasznárának a lányát. úgy költözött a másvilágra.Mert még mindig az a szegény ördög vagy. amikor titokban mégis elvette Bernarda Cabrerát.mondta a márki. . amikor a márki először ütött rajta Dulce Olivián. de a márki csak nem tette meg az első lépést.jelentette ki. miért vannak reggelre másféle rendbe rakva. míg egyikük ki nem mondott egy szót. . és talán azok is voltak. Egyszer csak felpattant a függőágyra. villámsújtotta testének láttán egyik pillanatról a másikra elvesztette a hitét. amint épp a fazekakat súrolta. A szelindekeket finom falatokkal megszelídítette és magához édesgette. hogy a szelindekek rémülten lapultak a földhöz. amiket így és így rakott el.Dulce Olivia. noha nem volt mit vásárolnia. mely legalábbis egyszer már majdnem olyan volt. hogy a rabszolganők piszkosan tették el őket. és hogy a tárgyak. Majdnem letelt már a gyászév. amely már sok volt. a sós heringet meg a fekete olajbogyót. A márki nem adta meg magát. de megbántottság nélkül is. hogy soha nem tudta meg. és a köntös szélét begyömöszölte a márki szájába. . a márki meg aléltan megadta magát.felelte Dulce Olivia. hogy majd megvigasztalja.

Bernarda azzal a hírrel rázta föl kábulatából. hogy ő nem néger lány: ő ladino indián férfi és kasztíliai fehér nő lánya. . hogy teherbe esett. előbukkant Sagunta. a lány meg huszonhárom. mielőtt én ölném meg uraságodat. úgyhogy az ő tisztességét csak a törvényes házasság tűjével lehet megfoltozni.mondta. amíg egy délután. az elhúzódó esőzés idején.Tetszik tudni. hogy megkössék az egyezséget. Most azért hoztam el.De nem marad meg. higgadt mozgású ember volt. hogy méltóztassék megölni engem. hogy ha lesznek olyan kegyesek és életben hagyják a kislányt. . A márki nem tudta. A márki akkor ötvenkét éves volt. és a köldökzsinór úgy a nyaka köré tekeredett.Legjobb tudomásom szerint ez egy muskéta . Így telt aztán a többi szieszta is. gyors és érzelemmentes szeretkezésekkel a narancsfák evangéliumi árnyékában. Még mielőtt a márki rádöbbenhetett volna a leselkedő veszélyre. uram . Emlékeztette rá a márkit. a szieszta órájában a lány helyett az apja kopogtatott a ház kapuján: egy ósdi muskéta volt átvetve a vállán. és egy stadion közönségének tapsviharával ünnepelték a győzelmeiket. magányos szerelmi aktusainak vézna örömei között. A bolond nők harsány énekszóval biztatták őket a teraszokról. Olyan volt. Egy reggel. mint egy fakó ebihal. és egykettőre elvette a szüzességét. . és nyakukba akasztotta a boldogság virágfüzéreit. A márki a füle botját se mozdította mindaddig.A kalózok ellen. mihez kezdjen a kezében tartott fegyverrel. lesütött szemmel odanyújtotta a fegyvert a márkinak. a kislány felsírt. nem voltak ilyen látnoki képességei. És a márki arcába nézett.Kislány . Lassú beszédű. Apró szemei szomorúak és némák voltak. hét hónapra és gyötrelmes vajúdás után megszületett Sierva María de Todos los Angeles. hogy már alig kapott levegőt. de a márki kiolvasta belőlük azt. a Nyilas jegyében. És őszinte kíváncsisággal kérdezte meg: .Mire használja? . és a második hónapban van.kérdezte. honnan.Ebből a kislányból szent lesz! . Dominga de Adviento ekkor megfogadta a szentjeinek. hogy mi ez. Visszaadta a muskétát.mondta az indián. Alighogy végigmondta magában a fogadalmat. amit azok a szemek nem mondtak meg neki. Az egyik közeli templom plébánosa két nap múlva összeadta a párt. . ami fenyegette őket. . a lány szülei és a két vőfély jelenlétében. de nem a korkülönbség volt az igazi veszély. Dominga de Adviento ujjongva kiáltott fel: . A szertartás végén ki tudja.A márkinak. még mindig lesütött szemmel.márki. még csak nem is álmodott. aki már megmosdatva és felöltöztetve pillantotta meg. és betessékelte az indiánt a házba.mondta a bába. akkor a menyegzője estéjéig nem fogják levágni a haját. márki úr? .

hogy csak az emberek álmában jelenik meg. de még háromezer becsempészett rabszolgát is eladott. és ő szentelte fel Olokunnak. habár igazából nem is ebben volt. és úgy osonni ide-oda a házban.A segge sehogy se fér el rajta. hogy éljen és egészséges legyen. mint egy rózsabokrot. hogy visszaszerezze a férje által szétosztott vagyont.Ebből a kislányból szajha lesz . amelyeket itt töltött. gyűlölte őt. de Bernarda nem tartotta szükségesnek. mialatt a márki a narancsfák alatt vegetált. hogy az árut mielőbb tovább lehessen küldeni az alkirályság belső területeire. és úgy gondozták szilaj hajzatát. hogy először és utoljára megszoptatta. egy nemesember és egy plebejus nő lánya úgy nőtt fel. Nekilátott. Az anyja. de háromezer hordó liszt helyett tizenkétezer hordót importált. mely ötéves korában már a derekáig ért. Bernarda viszont arra jött rá. mint beszélni. Dominga de Adviento találóan jegyezte meg róla: . ő kereszteltette meg Krisztus hitére. mert ott bonyolította le az üzleti ügyeit. hanem az ő hihetetlen rábeszélőképességében. az első márki címerrel szentesített tulajdonát. mintha levegőből volna. Akkoriban az év felét a mahatesi cukornádültetvényen töltötte. azzal a feltétellel. Egyetlen engedéllyel. Ez viszont a század legnagyobb csempészügylete volt. még az összeroppanása előtti időkben is. hogy a tulajdon kezével öli meg. A rabszolganők lassacskán teleaggatták a nyakát az istenek gyöngysoraival: összesen tizenhattal. A márkihoz olykor eljutott egy-egy hír az asszony fényes üzleteiről.Ha Isten engedi. . mesztic cselédek és indián küldönclányok udvarhölgykoszorújával vette körül: gyógyvizekben fürdették. hanem a lisztben rejlik. Jemaja csodatévő verbénájával tisztították a vérét.mondta. Az első márki annak idején engedélyt kapott rá. olyan volt ő is. akinek arca vélhetően olyan félelmetes. . Bernarda már rég kezébe vette a gyeplőt. se nem hallották. mint egy lelencgyerek. de akkor is álarc van rajta. akit kiköltöztettek a rabszolgák udvarába. Dominga de Adviento szoptatta a kislányt. de aztán három afrikai nyelven beszélt. Dominga de Adviento néger rabszolganők. egy bizonytalan nemű joruba istennek. Sierva María. és nem volt hajlandó ott tartani maga mellett. mert attól félt. Sierva María.. Azokban a hónapokban. hogy ugyanezen idő alatt minden rabszolga után két hordó lisztet importál. és ezzel a magánvállalkozók közt ő lett a század leggazdagabb rabszolga-kereskedője. előbb tanult meg táncolni. megtanult kakasvért inni éhgyomorra. megcsinálta élete nagy fogását: eladta az ezer rabszolgát. hogy se nem látták. hogy bárkinek is számot adjon róluk. hogy nyolc év alatt eladhat ötezer rabszolgát. mint egy ketrecbe zárt szelindek. attól kezdve. a Rio Grande de la Magdalena közelében. Fortélyos csalásokkal és a vámosok megvesztegetésével sikerült eladnia az előírt mennyiségű lisztet. mely négy év alatt ezer rabszolga és rabszolgánként három hordó liszt behozatalára jogosította fel. hogy a nagy üzlet nem a rabszolgákban.

A márki óvatosan megpróbált közbenjárni a lánya érdekében. valósággal rettegésben élt. hogy ha hátrafordul.Hallani akarom. csak a bőre az . De nem amolyan közönséges baba volt. hogy lesüllyed . amikor meghalt a rabszolganője. hogy a kislány valami afrikai rontást eszelt ki ellene.jelentette ki. Hol volt már az az idő. amikor Iskarióti Júdást mindenáron meg akarta tartani magának. Biztos volt benne. Így is volt: a kislány a saját neve helyett afrikai nevet talált ki magának.Sierva María akkor kapott először állandó helyet a házban.mondogatta az anyja. Nevelőt fogadtak mellé. amikor az anyja kint volt az ültetvényen. hogy nem a földön él. vagy én . és rémülten felugrott. hogy így nézz rám! .Mikor javában elmerült az üzleti ügyeiben. hanem egészen félelmetes: egy halott baba.Ez a gyerek nem fehér. Írni és olvasni is meg akarta tanítani. Sierva Maríát érdekelte a zene. hogy szomjan hal a sok befalt kakaótól. Egy világi zenetanárnő is foglalkozott vele. . Iszonyodva gondolt arra. Bernarda szerette volna elfojtani magában a kislány iránt táplált ellenszenvét. . és beköltöztették az első márkiné pompás hálószobájába. és nézte őt. . mert a kislány azt mondta. és jó hallása volt. amióta úgy találta. de nem boldogult vele. mert Bernarda olykor arra riadt fel. mint amikor megszületett.Nem mondom. hogy nem ő tehet róla. amellyel az aprócska kislány habos tüllruhájában és immár térdig érő loboncos hajával rámered. és íme. de Bernarda belefojtotta a szót: Vagy ő. aki ibériai spanyol nyelvre.Te gyerek . miközben aludt. mert Sierva María olyan légiesen mozgott.kiáltott rá. hanem ellentétes természetükből fakad. hogy a lányában van valami kísérteties. ami még inkább megrémítette Bernardát. de hamarosan nyilvánvalóvá vált. De Bernarda mégsem lett jobban. és María Mandingának nevezte magát. azonfelül számtanra és természetrajzra tanította. és a vizeskancsó fenekén ott úszkált Sierva María babája. a kislány ott állt az ágy lábánál. és így búcsúzott el a márkitól: . hirtelen a tarkóján érezte azt a sziszegő kígyólélegzetet. és teljesen analfabéta maradt. hogy egy érintést érez a testén.Te gyerek! . szembe kell néznie azzal a kifürkészhetetlen tekintettel. hogy nem tudja felfogni a betűket. és nem is a kislány. Egy ideje. Így hát Sierva María visszatért a rabszolganők barakkjába. amikor Bernarda arra ébredt. de egyetlen hangszerhez sem volt türelme. Éjszaka még rosszabb volt a helyzet. azon az áron is. . A tanárnő csüggedten felhagyott a próbálkozással. hogy ketten együtt nem férnek el a házban. hogy a csengő nem szólalt meg. amikor bejössz! A kislány valami joruba abrakadabrával válaszolt. hogy a kislány egészen tehetségtelen. megtiltom. Hiába köttetett csengőt a karjára. Továbbra is olyan néma volt.kiáltott rá -. A kapcsolatuk aztán azon a hajnalon romlott el végképp. és akkor se ment be a házba. és úgy döntött. csak az a baj.

amikor a felesége tönkremeneteléről beszéltek neki. Júdás unszolta. és agyonverték. hogy amikor rájön a sürgető kényszer.hozzá: nem telt bele két év. Havannából. . hogy az asszony meghabarodott. olykor meg egy kis szodómiát is megengedett magának. hogy a felfedezett világ teljes egészébe innen hordják szét a sokféle portékát. hanem mind az öt érzékszervével itta magába az ültetvény forró levegőjéből. és azóta is itta. és attól kezdve csak azzal élt. hogy kiválogatja a belevalóbb legényeket a rabszolgái közül. amitől vidám. amilyennek az istenei akarták. amikor kikötöttek a gályák és a város fél évre a feje tetejére állt. vagy Menyhárt királynak. Akkor már régóta rabja volt az erjesztett cukornádlének. Veracruzból ideérkezett kalmárok számára. melyeket mindenfelé eldugdosott a házban. akik azért jöttek. és a szerelmi étvágya is megnő.Ha így lenne . erős és bátor lesz az ember. mert még lánykorában szokott rá az iskolatársnőivel. mint a Sierra Nevada indiánjai. hiszen semmiben sem szenvedett hiányt. amit a Fülöp-szigetekről hoztak oda a kereskedők.Hunyd be szemed. Bernarda elvonult az ültetvényre. Bernarda megízlelte és kiköpte. Akkor már csak az a két.mondta -. Portobelóból. Bernarda felkacagott. Mivel már mindent végigkóstolt. nyomban kéznél legyenek. felfedezte a kakaó erényeit. a Real de Catorce-i peyote kaktuszt és legalább egyszer a kínai Naó-ból származó ópiumot is. és kiment vele a külvárosba. és formálta olyanná. Iskarióti Júdást felöltöztette núbiai kalóznak. és kerítő. ő nevelte fel Sierva Maríát. és puszta kézzel nekik ment. A város falainak tövében hirtelen kinőttek a földből a bordélyok és kocsmák a Limából. A vízen jött szerencse a vízen is ment el. mert a csokoládé szent eledel. és Júdás egy darab varázserejű oaxacai csokoládét dugott a szájába. duhajkodó gályarabok közt. és titokzatos arccal ezt mondta: . és kiszaladt a kezéből az üzlet. hogy egye csak meg. Júdás holtrészegen odatántorgott Bernardához. a ciprusi terpentint. és mindezt puszta szeszélyből tette. nyisd ki szád. és Bernarda végképp a mézes tömlők és a kakaós zsákok rabja lett. akkor behajthatnánk a Santa Clara apácáit az arénába a bikák helyett. Egy végzetes éjszakán Bernarda szeme láttára összeveszett a kártyán három gályarabbal. Egy éjszaka egy kocsmában. hogy dohányt rágjon. A ház csak sodródott. Bernarda szót fogadott. hogy magában beszél. A márki szinte oda se hallgatott. vagy kehely ásznak. Júdásból tolvaj lett. és római dáridóin a volt iskolatársnőivel osztozik meg rajtuk. Az ültetvényről olyan hírek jöttek. és azért nem szenvedett nyomban hajótörést. aranyszázasokkal és négytallérosokkal megtöltött . De azért Júdás lelkes szavai megtették a hatásukat. mert Dominga de Adviento erős kézzel megragadta a kormányt. de nemcsak a szájával. azok felkapták a széküket. mert gyerekkora óta utálta a kakaót. de még az élet is. A kocsmákban megkóstolta az indiai kendert. főleg azokban a napokban. meg fahamuval kevert kokaleveleket. Júdás mellett rászokott arra.

csak döglött a függőágyában. Abrenuncio rendszeresen eljárt hozzájuk. hogy elmúlt a veszély: Sierva María nem kapta el a veszettséget. hogy elgondolkozzon rajta: valóban így teszi-e boldoggá a kislányt. Próbálta megfésülni és befonni a haját. Külsőre is úgy tönkrement. A márki süketnek tettette magát. Az orvos egyetlen pillantással felmérte a helyzetet. hogy a világnak ebben a zugában. széttárt karral és teste körül halálos szellentéseinek fénylő gázburkával.Onnan. beszélt a virágzó narancsfák alatt.mondta az orvos.A második feleségem az . és hogy leszoktassa arról. . de Bernarda nem válaszolt. Akkor Abrenuncio kinyitotta az ablakot. Március közepén már úgy látszott. ideje papot hívni hozzá . Minden idejét neki szentelte. hogy jóváteszi addigi mulasztásait. megfogadta. . ezerháromszáz tengeri mérföldre a királytól. Fakó bőre arról tanúskodott. hogy ilyen szerencséje volt. valaki ilyen naiv és gyanútlan legyen. hogy Bernarda keservesen felnyög odabent a házban. csak azt nem. Megpróbált igazi fehér lányt nevelni belőle. ahol az Inkvizíció rettegésben tartja a lelkeket. amit még a kövér esztendőkben ásott el az ágya alá. hogy a fekete epe már egész testében szétterjedt. hogy nem lehetett nem meghallani. hogy nyitott szájjal nyög . a márki meg oda se figyelt.Hát bizony. és az Abrenunciótól kapott boldogságrecepttel meghódítja a lánya szívét. A nevén szólította. hogy a kutya megharapta Sierva Maríát. amikor a legutolsó alkalommal hazatért Mahatesből háromévi távollét után. hogy az ő számára váljanak valóra a saját meghiúsult kreol nemesemberi álmai. Majdnem mindent megpróbált.Akárki legyen az. .mondta a márki. . Egy délután. hogy pácolt iguanahúst meg tatupörköltet egyen. egyszer csak hallották. Nem volt könnyű eltársalognia a márkival. Abrenuncio ijedten kapta fel a fejét. Így telt egyik forró hónap a másik után. de aztán Bernarda újra felnyögött. de érdekesnek találta. örömében. az orvos csak beszélt.agyagkorsó volt az utolsó tartaléka.mondta Abrenuncio. Kopogtatás nélkül benyitott hozzá.Honnan tudja? . aki háttal állt az ablaknak. . és a délután négy órai fémes ragyogású fényben ott feküdt előtte a földön anyaszült meztelenül. és hunyorogva kereste a sötétben: de nem volt az ágyában. aki előtt egyszer sem hangzott el a neve. és most már olyan hangosan. nem sokkal azelőtt.mondta Abrenuncio. Bernarda a kitárt ablakon bezúduló fénytől elvakítva felemelte a fejét. A márki. hogy még a férje se ismert rá. de nem ismerte meg az orvost. a mája felmondta a szolgálatot . amikor az orvos épp ott volt.

mondta Bernardának. aki boldog volt. A házat elárasztották a drótra járó táncosnők. és szitkokban tört ki. Azért hozzátette. hogy a veszett állat harapása nyomán az ember is állattá változik. Sierva María megkérdezte az apját. aztán.A kislány a márki minden megnyilvánulására meglepő fogékonysággal reagált. és közölte vele a kilátásokat: . amikor Caridad del Cobre ezzel a szörnyű hírrel ébresztette fel a sziesztájából: . amire csak a szeretet képes. . nagy nehezen feltápászkodott. A város felbolydult. ha sürgősen aláveti magát egy vértisztító kúrának.A világ. mi van a tenger túlsó oldalán. már egy sevillai utazás tervét dédelgette magában. a ház kapuja felé menet. önmagát kísérve a tiorbán. mely abban a reményteljes áprilisban a kikötőbe érkezett. megállt a márki függőágya előtt. hacsak addig föl nem akasztja magát. újra elénekelte a régi dalokat. és közben becsukta az ablakot. Új húrokat tett rá. Egy délután. mindjárt kutya lesz belőle. Továbbra is csak Sierva María boldogságkúrájával törődött. egyszer csak megpillantották a láthatáron a Gályaflotta dagadó vitorláit. maga is átalakult. A márki meg. hogy . hogy lehet még rajta segíteni. Abrenuncio. vörös napkorong. megcáfolta azt a népi babonát.mondta a márki -. Aztán. és világot lásson. amint lassan belemerült a lángoló óceánba. Megállapította. a régi jó hangján és a régi rossz hallásával. ami csak az európai búcsúkról odakerült. ha nem hiszed el. A márki közömbösen jegyezte meg: . Már megvolt a dátum és az útvonal. amit a dalok mondanak: hogy a szerelem mindent legyőz.Lányom. nyugaton meg a hatalmas.Csak az a baj. A márki. mire a márki így felelt: . A márki letörölte a port az olasz tiorbáról. a szegény kislány..A nagyságos márkiné meg fog halni. . hanem az egész lénye változott volna meg. igaz-e. akit azonnal kihívtak.Igaz . amint a tengert kémlelték. Sierva María két hónap alatt több dolgot tanult meg a fehérektől. mintha nem is a magatartása. és olyan türelemmel hangolta fel. Abrenuncio szenvtelenül hallgatta. kiált neked a kuvik . Apa és lánya együtt merült el a bábosok és a tűznyelők meg a számtalan vásári portéka bűvöletében. de jobb. zenélődobozok és felhúzható órák: mindaz. méghozzá olyan gyökeresen. hogy szeptember tizenötödike még nagyon messze van. mint addigi életében összesen. méghozzá legkésőbb szeptember tizenötödikén. de csak akkor. melyen az eltelt évek és a nyomasztó emlékek nem rontottak és nem javítottak. Sierva María akkor kérdezte meg tőle. hogy Sierva María elfelejtse minden magába fojtott bánatát. Bernarda ráismert. hogy minden jóra fordult. miközben megpróbálta átformálni őt. A San Lázarodombról kelet felé nézve az istenverte mocsárvidék tárult a szemük elé.Jaj.

és ordítva fetrengett a földön fájdalmában és dühében. A márki megkérdezte: . meztelen testét indián kenőcsökkel kente be. Egy fiatal salamancai orvos felvágta Sierva María beforrt sebét. és különféle tapaszokat tett rá. Szent Hubertus kulcsaival. aki akárcsak egy szemernyi reményt is tudott önteni belé. úgy gondolta.A tudomány nem adott hozzá eszközöket. hogy ön nem hisz Istenben . Mindenen keresztülment: szédült. ugyanebből a célból. Sagunta meg rajta. piócákat rakott a hátára.mondta. A márki nem értette. várni kell. vagy belé bújt az ördög. amikor megjelent náluk Sagunta. van még egy lehetősége: bízzék Istenben. Sagunta levetette a lepleit. de Sagunta lefogta. Bernarda hallotta az eszelős sikoltozást. abban a biztos hitben.akár veszett kutya volt. kézzel-lábbal védekezett.semmiféle betegségtől nem óv meg. A márki már lemondott róla. tizenegy felcser. . és bár a láz akkoriban külön betegségnek számított. nem pedig más betegség tünetének. hat patikus. és a nyers antimonból készített löttyöktől meg egyéb bájitaloktól. A márki nem bízta Istenre a dolgot. félrebeszélt. akár nem . hogy ennél többet tudjak mondani vágott vissza az orvos ugyanolyan élesen. Egy másik. a rézvörös hajzuhatagtól . Figyelmeztette a rémült márkit. gyomra eleven hússá roncsolódott. az agónia küszöbére jutott. jó lesz vigyázni.Sierva Maríának van egy kis láza. és kiszaladt a szobájából: Sierva María a földön fekve rugdalózott. hogy a veszettséget sikerült kiűzni belőle. hogy a kislányon bármilyen betegség kitörhet.De ha nem hisz nekem. A legelszántabb kuruzslók is a sorsára hagyták. Ez volt a vég. görcsökben fetrengett. rángatózott. égető fekély volt a bokáján. amiket megitattak vele. hetet pedig máglyán égetett el. Sierva María.Ez minden. de a két eredménytelen hét után nagy. Kezdetben még ép önérzettel tűrte a megpróbáltatásokat. aztán a kislány meztelen testéhez dörgölte magát. Egy felcser Sierva María vizeletével mosta ki a sebet. amit mondani tud? . noha már egészen le volt gyengülve. Most sincs mit tenni. hogy kihúzza velük a rossz nedveket. . azonkívül számtalan kuruzsló meg mindenféle boszorkányságokhoz értő javasember. viszont mindenkit megkeresett. noha az Inkvizíció az elmúlt ötven évben ezerháromszázat válogatott büntetésekkel sújtott.Megesküdtem volna rá.Bárcsak így volna. hogy igya meg a saját vizeletét. hogy megbolondult. becsinált és bevizelt. egy másik pedig arra kényszerítette a kislányt. . Sierva Maríának két hét leforgása alatt napi két gyógyfürdőt és székletpuhító beöntést kellett elszenvednie. de senki se merte kijelenteni. uram. belehal a szenvedésbe. Sierva María úgy érezte. A láza lement. A városban volt még három diplomás orvos. bőrét vörösre marták a mustártapaszok meg a hólyaghúzó flastromok. mivel a kutyaharapás .

azt is csak félig. A püspök ráadásul gyenge egészségének rabjaként tengette az életét. bejelentés nélkül beállított a püspöki palotába. de a püspök csak egy termet foglalt el. zöld szeme megőrizte hajdani és immár kortalan szépségét. A márkit egy indián diakónus fogadta a palota kapujában. és súlyos asztmájával. hogy haladéktalanul oda kell mennie. olyan hangerővel. de úgy maradt meg az emlékezetében. A márki néhányszor látta őt. egyik sarokból a másikba. és akik a püspököt közelről ismerték. hogy a márki a gyomrában érezte a négy harangütést. ahol érte. A kapu alatt a márki még szétosztott egy kis alamizsnát az előcsarnok kövén csúszkáló koldusok közt. de nem írta meg. és még aznap. mely napon és mely órában. meg egy patio. úgyhogy alig találkoztak egymással. de szabályos rajzú. A folyosó végén kis előszoba volt. De már a palota impozáns. mely minden hitét próbára tette. levelet küldött a márkinak. Amikor a püspök a hivatalába lépett. e pillanatban megkondultak a székesegyház hatalmas harangjai. néhány sivatagi cserje közt. melynek közepén. Don Toribio de Cáceres y Virtudes megyés püspök. A palota a székesegyház mellett állt. A palota. és azon a néhány ünnepségen. mely korlátozta a mozgásban. nehogy nekiütközzön valamelyik kiugró szobornak vagy földön heverő törmelékkupacnak. a márki már nem vett részt a nyilvános eseményeken. mindig messziről és valami nyilvános szertartáson. melyen pedig elképzelhetetlen lett volna. gyaloghintóban. kőcsipkével díszített homlokzatán és tömör fából faragott kapuin is látszott. olyan kimért és távolságtartó volt. hogy keresse fel. Hatalmas teste és papi ornátusának méretei miatt első pillantásra csak egy óriásira puffadt aggastyánnak látszott. amelyen mégis részt vett. szellemének ragyogásában és tekintélyének kisugárzásában is ezt a dicsfényt látták. hogy miért. akit egyre jobban nyugtalanítottak a Sierva María idegrohamairól és hagymázos kiáltozásairól szóló hírek. amíg csak bírta szusszal. A folyosó olyan sötét volt. egy bedőlt kút állt. hogy a márki nem is látta az előtte haladó diakónust. melyben felszólította. hogy szinte nem is látszott e világi lénynek. szőrtelen arca és különleges. sztentori testével. hatalmas és lepusztult termekkel. a város legrégibb épülete volt: emeletes palota. megfeketedett oszlopainak sorával. ahogyan egy ünnepi misén jelent meg előtte: baldachin alatt. amiből a márki arra következtetett. melybe egy tetőablakon . hogy az emberi nemtörődömség pusztulásra ítélte őket. Nem volt ott számos jubileumi ünnepségen. melyet a kormány tisztségviselői cipeltek. Bernarda megragadta a függőágy kötelét. A gyaloghintót valami bűvös pápai dicsfény vette körül. Leküzdötte a habozását. és harsány hangon ordította a Szent Hubertust kérlelő fohászt. hogy ne legyen jelen. aztán körbe a szobában.elborítva. ahogy első meglepetésükben mozdulatlanná dermedtek. csak ment előre óvatos léptekkel. és ütötte őket. Először a földön. és egy kerengő kötötte össze vele. aztán belépett a palota hűvös félhomályába. amelyben lakott.

fiatalkorában. még így. De arra. Az első perctől fogva olyan hangot ütött meg. aki a püspök házában . és durva vászoninget viselt. az asztmától meggörnyedve és a hőségtől félájultan is. Szegénysége nem volt színlelt. hogy kit ábrázol a kép. és rémült galambok lepték el az eget. Ahogy ott ült vele szemben. hogy jöjjön közelebb. csak akkor jött rá. hogy kellemesen el lehetett csevegni vele mindenféle jelentéktelen. és a márki megcsókolta a gyűrűjét. átlépett a küszöbön. hogy üljön le. és ernyedten legyezte magát egy pálmalegyezővel. mely egy katonaember keze volt. ami kifeslett a sok mosásban. hol meg egy száraz köhintésbe fulladtak. és ami csakis valami ritka lelki erényből fakadhatott. lassan hintázott egy Fülöp-szigeteki hintaszékben. és máris viszontlátta a püspököt. ahová odalátszott a város összes templomának tornya. Nem is kongatások voltak. A püspök félreérthetetlen módon odatartotta elé a kezét. ültében egészen előregörnyedt. amikor a harangok újra megszólaltak. . Patakokban folyt róla a veríték. ami a püspök tekintetéből áradt.Érezd magad itthon. Egy apáca. Sokkal magasabb és testesebb volt.mondta a püspök. negyven évvel öregebben. és ötöt kongattak. A diakónus megállt. de azért rendületlenül beszélt tovább. Még inkább lenyűgözte a tisztaság.Szörnyű . gyere . . Mutatóujjával egy sor egymásba kapcsolódó kört rajzolt a levegőbe. A márki a nadrágjába törölte izzadó tenyerét. és szavai hol egy sóhajba. melyen egy fiatal katona volt látható a király zászlósainak díszegyenruhájában. és szemügyre vette az előszoba legnagyobbik falán lógó nagy olajfestményt. intett a márkinak.Gyere. a nagyobb házak piros cseréptetői a hőségtől tikkadt galambokkal. az erődítmények falainak éles vonala az üveges ég alatt és a lángoló tenger. a márki hálásan fogadta ezt a vigasztaló előjátékot. Mikor a püspök megpillantotta őt. mint amilyennek mondták. mintha földrengés lenne. és intett a márkinak. mint az angyalok. A diakónus kitárta az ajtót. amikor elolvasta a keret alsó részén lévő bronztáblán a feliratot: a püspök volt az.mondta. mely olyan élvezetes volt és olyan hosszúra nyúlt. aztán a legyezőjével nyájasan intett. és kijelentette: . A püspök nem látott ebben semmi különöset. és ez az első pillanattól fogva lenyűgözte a márkit. . keze megállt a levegőben. . A márkit meglepte a mondat. hogy könnyebben menjen a lélegzés.Minden órában összerázkódnak a beleim.Itt röpködnek körülöttünk. sárga harangvirágokkal befuttatott és cserepes páfrányokkal díszített lugas alatt. hétköznapi témáról. hanem inkább robajos lökések. az meg néhány lépést tett. melyekbe beleremegett a délutáni fény. Ygnacio.át némi fény szűrődött. Egyszerű parasztbocskor volt a lábán. hogy mindketten meglepődtek. mert egy órával azelőtt ő is ugyanezt gondolta. A márki állva maradt.mondta. és egy nyitott teraszon találta magát. . Az asztmája miatt nehezen vette a levegőt.A gondolatok nem belőlünk fakadnak . és bement egy ajtón.

az ő hatalmas és gondoskodó szeretetében. egy kancsó édes bort hozott. Feltette a .És ha már belebújt.mondta. . melyben gyümölcsdarabkák voltak. A márki elmesélte. hogy közbe kell lépnünk annak érdekében.Persze hogy tudjuk! Ezt szinte vidáman mondta. hiszen Ő világosított meg bennünket. hogy engem olyan nagy szerencsétlenség ért. hogy Isten higgyen benned. Hangja már nem búgott úgy. hogy könnyíts a lelkeden. hanem az. ami őt igazolta.szolgált. aminél nagyobb nem érhet senkit . hogy az ördögnek az az egyik leggyakoribb fortélya a sok között. . . nincs az az emberi erő. hogy megmentsék a kislányt. Mindez tán nem annak az egyértelmű jele. és mikor magához tért az önkívületből. hogy valami undok betegség leple alatt belebújik egy ártatlan ember testébe mondta. amely onnan ki tudná űzni. hogy erőt merítsen belőle. . de úgy teszel.Hogy érti ezt? . . . mint az orgona. és utat mutatott: a papi hivatást . .Hát ez aztán nem sikerült .Az egész város attól visszhangzik. és a bálványimádók szavait ugatja. már egy másik ember: egy hatalmának és tekintélyének teljes tudatában lévő ember nézett a márkira.mondta lefegyverző alázattal.Úgyhogy nem az a lényeg. hogy belészállt az ördög? A márki rémülten meredt rá. amikor még Marokkóban szolgált a király zászlósaként. hogy te nem hiszel.Magam akartam elviselni a rám szakadt csapást.Azért hívattunk ide . hogy a szerencsétlen lányod ocsmány mozdulatokkal fetreng és vonaglik a földön.mondta a márki. .mondta. mivel ő is. . És efelől semmi kétség. melynek gőze patikaillattal töltötte meg a levegőt.Méltóságod bizonyosan nem tud róla.mondta a püspök. és nem látszott meglepettnek.Aztán Isten megsajnált. hogy Isten nincs többé . .Úgy. hogy elhatározta: imával és vezekléssel fogja tölteni az életét. hogy igencsak szükséged van Istenre.Elvesztettem a hitemet. néma csendben . . mi mindennel próbálkoztak. de a püspök mindenre talált valami magyarázatot.felelte a püspök. A márki egy hajtásra kiitta a fél pohár borát. mintha nem vennéd észre. . A püspök csukott szemmel a gőzölgő tál fölé hajolt. és szemében is földi szikrák csillogtak.mondta a márkinak -. fiam . mert tudjuk.Tudjuk. egy csata forgatagában húszéves fejjel elvesztette a hitét. Hirtelen elfogott a bizonyosság. és egy mély tálban forró vizet. Úgy megrendült.

Kifejező arcú.Tudod. szinte szótagolva. hogy ez az igazi neve -e vagy sem. ha a püspök vissza nem zökkenti őket az eredeti kerékvágásba. de bátorkodom megkockáztatni azt a véleményemet. A Szent Hivatal iratai szerint Abrenuncio portugál zsidó.Úgy szerette. vakmerő halálmegjövendöléseire. amikor Abrenuncio ráparancsolt. Szapora légzése és ideges keze arról árulkodott. ön is felfigyelt rá. aki a kislányt látta . sápadt ember volt. ki az az Abrenuncio? . de nagyon fiatalnak látszó pap nyomban ott termett. márki úr .Mit tudunk Abrenuncióról? . hogy egy ilyen kis bizalmas tréfálkozás is így bekerül a Szent Hivatal aktáiba. a homloka fölött. melyet szentelt földbe temettek. ami ott volt a keze ügyében. . De az egyetlen konkrét vád az volt ellene.Abrenuncio de Sa Pereira Cao . Óvatosan megpróbált a doktor védelmére kelni: . hogy nem boldog ember. gyanítható pederaszta hajlamaira. libertinus olvasmányaira.mondta a márki. és intett neki.A máglyától mentette meg .kérdést. És rögtön utána a márkihoz fordult: . melyben csak egy ősz fürt volt. hogy a szabón már rajta volt a szemfödél és benn feküdt a koporsóban. amire úgyis tudta a választ: . A papon a hőség miatt csak könnyű házi reverenda volt. hogy az utolsó vezetékneve portugálul kutyát jelent? Egyébként. hogy keljen föl. hollófekete hajjal. .A vita elmérgesedett és hosszúra nyúlt volna. Végül megemlítette a San Lázaro-dombon kimúlt lovat is. mint a püspökén.kérdezte tőle a püspök. hanem ember .mondta Delaura. A püspök csak annyit mondott róla. hogy ő Cayetano Delaura atya. . . mire egy harminc év körüli. és lábán ugyanolyan saru. A márki rémülten vetett számot azzal.Ő volt az első orvos.mondta a márki. Eskü alatt tett vallomásokat gyűjtöttek össze arról.Az ilyen százéves lovak nem Istentől valók. akit kiűztek a félszigetről és itt egy hálás kormányzó fogadta be. hogy üljön le. tette hozzá Delaura.A te szádból akartam hallani .Márki úr. nem tudni. Delaura atya gondolkozás nélkül adta meg a választ: . A feltámadt ember szerencsére azt vallotta a bíróság előtt. istentelen életvitelére. hogy a Getsemaní negyedben feltámasztott egy kis foltozószabót. . mint egy palackból kiszabadult szellem.Abrenuncio mocskos szájú ember.mondta. mert a hashajtónak használt turbacói forrásvízzel leapasztotta a kormányzó két font súlyú heresérvét. A pap kitért a doktor varázslatos hatású receptjeire. .mondta a püspök. Megrázta a csengőt. mintha nem is ló lett volna. hogy ez még messze van az eretnekségtől.Ezzel a hitünk ellen vétett. hogy egy pillanatra sem vesztette el az eszméletét. .mondta Delaura. .

Mit kell tennem? A püspök tüzetesen elmagyarázta. melyeket a keselyűk potyogtattak el. A szokásos jámborságával kérdezte meg: . melyek közt a lánya égni fog. és a lánya szobája előtt találta magát. Mialatt felsegítette az ágyra. Sierva ott ült a toalettasztal székén. és éppen Angelusra harangoztak.A lányod testét nem lehet megmenteni . Sierva María meghallotta a lépteit. kibontott hajával. Ügyetlenül. hogy a halálához asszisztál.. A márki még nagyobb szorongással búcsúzott el. hogy mindenütt hivatkozzon rá. A márki a mályvaszínű égen megpillantotta az első csillagot. A márki most látta először meztelenül. a kislány alig hallhatóan nyöszörgött fájdalmában.A többi már Isten dolga. amit őtőle tanult. úgyhogy a kislány kénytelen volt kibújni belőle. főként a Santa Clara-kolostorban. Mire hazaért. Az alkony ráborult a világra. A márki egész este mellette maradt. De ez csak futó ábránd volt. az általában az Ellenség műve. vörös gyűrű futott körbe. aztán újra belebújni. Gyulladt bokáján égő. Erre a püspök olyan drámai szónoklatot tartott. a sötét. fehér tunikájában és földig érő. és visszasüllyedt mélységes apátiájába. Az utcasarkon túl előbukkant a tenger: ott lapult a helyén mozdulatlanul. mint amilyennel odaérkez ett. hangosan elmondta az imát: Az Úr angyala köszönté a boldogságos Szűz Máriát. ő pedig. és a lányára gondolt. letette a tiorbát. mintha egy tó mélyéből szállna fel.Mondhatnak az orvosok. de fordítva. de szerencsére Isten megadta nekünk az eszközöket. de ha egy emberen kitör a veszettség. ahová a lehető legrövidebb időn belül be kell vinni Sierva Maríát. s egy alapfokú gyakorlatot játszott. doña Olalla halála óta most először. mely a következő pillanatban véget is ért. aki délben még összeomoltan gubbasztott a kuruzslóktól elszenvedett kezelések után . a pocsolyákban meztelenül hempergő gyerekekre. A márki vaktában elindult a hangok után. és a márkit elfogták a kétségek. de úgy. A márki nem értette. .szólt közbe -. hogy ez itt ugyanaz a lány. . mint annyi más gonosz fondorlat. hogy a márki maga előtt látta a gyehenna tüzének lángjait. két kis dudorodó mellét és épp hogy kiütköző szőrzetét nézte. mint egy pótpapa. .fejezte be a püspök -. amelyekkel a lelkét meg tudjuk menteni. A sötét házban a tiorba húrjainak zengő hangja áradt szét. amit akarnak . A márki nem akarta elhinni.mondta végül. amint otthon. lepusztult házban sántikálva járkál a szobák közt a kuruzslók kontár praktikáitól elgyötört lábával. A hintó ablakából kibámult a sivár utcákra.vagy tán csoda történt. a szanaszét heverő hulladékokra. és a márkit elfogta a bizonyosság. Felhatalmazta. már besötétedett. ahogy a kiugró bordáit. és elszorult a szíve. .Bízd ránk a kislányt . Ráadta a hálóingét. segített neki elvégezni a hálószobai szertartást.

hogy megnézze. Pontosan ráillett. de azért föltette a kislány fejére. és kikelt az ágyból. amikor Sierva María kinyitotta a szemét. és nem keltette föl. és a nagymama aranykapcsos és gyöngyház fedeles imakönyvét is beletette.Ideje indulnunk . hogy ki az az Isten? A kislány a fejét rázta.De gyorsan kijavította magát: . Bement a házi kápolnába. mert az érzékekre támaszkodik. nehogy meglepjék a vérszívó denevérek. hallotta. amikor felkelt a nap. Megigazította fölötte a szúnyoghálót. és hangosan horkolt. és ott maradt az ágya mellett. egy sűrűfésűt. Miközben a szobája felé igyekezett. a kislány meg szó nélkül felkelt. A ládában egy kalapot is talált. Bement hozzá. amikor lehűlt a levegő. Reggel négykor. és azt adta rá. amióta elvesztette a hitét. Végül betett egy kis úti ládikóba egy hálóinget. . térdén a kis bőrönddel. Most. betakargatta. Virágvasárnap volt. aki elhagyta őt . bár nem tudta. A márki nézte. hogy a kislány többször felköhög. vagy a veszettség kínjai közt. ami még az ő anyjáé volt kislánykorában. és véletlenül ráakadt egy ünneplőruhára. a kurva mindenit! A kislány aludt. A márki elvitte Sierva Maríát az ötórai misére. majdnem egy évszázad múlva. meg kell osztania vele a kételyeit. A márki hosszú töprengés után megkérdezte tőle: . azzal a mindaddig ismeretlen és boldog érzéssel. mert úgy érezte. Csak úgy maga elé mondta: . Hajnal felé. kezével a kilincsen. színes pántlikákkal. A márki a főülésen. amit méltónak tartott az alkalomhoz. melyek nem illettek a ruhához. ahogy még soha senkit nem szeretett a világon. hogy rátaláljon Istenre. olyan ruhába. se senki máshoz nem fordult megerősítésért. hogy imádkoznia kell. amivel még a tetű serkéit is kiszedheti. a kislány pedig a szemközti ülésen. Már újra a hintóban ültek. vajon hogy szeretné inkább látni: holtan-e. és azon tűnődött. tudod. ahogy ott fekszik mozdulatlanul és elgyötörten. de ettől valahogy még régibbnek hatott. hogy úgy szereti.A te életedet az övéért.Mondd. hogy a fűzős cipő sarka ne törje a bokáját. látta. rezzenetlen arccal bámulva ki a hintó ablakán át tizenkét évének utolsó utcáira.A mi kettőnk szar életét az ő életéért. A márki csak állt az ajtóban. Ekkor jutott élete nagy elhatározására. most először. mihez kezdjen vele. hogy se Istenhez. Kissé szűk volt Sierva Maríának. mégpedig úgy. . és minden erejét összeszedte. hogy csak egyszer vették fel. hogy hova viszik kora hajnalban és ebben az Őrült Johanna-öltözetben meg farsangi kalapban. hogy Bernarda hálószobájának ajtaja félig nyitva van. az afrikai istenek gyöngysorai és a keresztelői skapuláré fölé. melyek sorra elmaradtak mögöttük. hogy az apja ott ül az ágya mellett.mondta a márki. Meglehetősen kikezdte már az idő. Előkotort a ládából egy pár bársonypapucsot. A márki öltöztette fel. Csak ennyit mondott. látta.Úgy érezte. a márki ráadta Sierva Maríára. és a kislány készségesen nyúlt oda a megáldott pálmaágért.de hiába: a hitetlenség erősebb a hitnél. hogy ne köhögjön tovább. Bernarda a padlón feküdt. de azért látszott. hason. . A legcsekélyebb mértékben sem érdekelte.

Úgy maradt meg az emlékezetében. és hozzá tompán dörgött a távoli ég. mint máskor.Itt nem lesz szüksége semmire. Sierva María levette a papucsot a bal lábáról. hogy az esküvője napjáig nem vágjuk le mondta a márki. amint félig mezítláb. A kapus nővér meglátta őt a fekete taftjaiban. A lazán feltekert hajfonat lecsúszott Sierva María fejéről: majdnem a földig ért. eléjük ugrott a Santa Clara-kolostor magában álló.Fogadalmat tettünk a Szűzanyának. meg a királynői ruhában pompázó kislányt. hozzátette: . A márki próbálta feltekerni a hajfonatot a kislány fejére. hogy a kapus nővérnek eszébe se jutott. és azon nyomban. Kézen fogta a kislányt. A márki feléje bökött: . és levette róla a kalapot.mondta. hogy ez a kislány igazi haja. és eltűnik az élve eltemetettek épületének ajtaja mögött. Néhány leprás is ott marakodott velük a konyhai ételmaradékokon. Hasztalanul várta. hogy a kapus nővérnek tátva maradt a szája. A márki közölte vele. mely az egyetlen magyarázat volt. Végignézett a kislányon. hogy kétségbe vonja. A kapus nővér nem akarta elhinni.Tessék.mondta. . és maga tekerte fel. amit Sierva María valaha is kapott. ahogy utoljára látta: sántikálva odaér a kerengő túlsó végére. hogy ha csak egy pillanatra is.Mivel a kislány meg se rezzent. a forgóajtón át bevonszolta a kolostor belsejébe. hogy a püspök utasítására hozta el a kolostorba a lányát.A láthatár fölött villámlott. A kapus nővér meghajolt ez előtt az indok előtt. Ahogy befordultak az egyik sarkon. . Ezt olyan határozott hangon mondta. A virágvasárnap miatt jóval több koldus tanyázott a forgóajtó előtt.Itt maradsz néhány napra a Santa Clara apácáinál. és a koldusok közt utat törve eléjük sietett. A márki nézte. és hátranéz.mondta.Le kell vágni . de az eltolta a kezét. itt van . sántikálva megy befelé. Mivel a fájó bokájával nehezen tudott járni. a tenger meg vadul hánykódott. . de megszánja őt.Az ablakból mindig láthatod majd a tengert. És magánál tartotta a kalapot. egyet-egyet mindenkinek. de az apáca nem vette át: . kezében a papucsával. olyan ügyesen. . melynek kék zsalugáteres ablakai a szeméttel borított tengerpartra néztek. Aztán bal felé mutatott: . egy röpke búcsúra se hagyva időt. magyarázatképpen. A márki a ládikót is oda akarta adni neki. és most azok is a márkira rohantak a kezüket nyújtogatva. kétemeletes épülete. amíg el nem fogytak a garasok. . fehér.Itt nem szabad kalapot hordani . A márki szétosztotta köztük gyér adományát.

HÁROM

A Santa Clara-kolostor tégla alakú, kétemeletes épület volt a tengerparton, sok
egyforma ablakkal és négy boltíves árkádsorral, melyek egy sűrűn benőtt, árnyas kertet vettek körül. A kertben kövekkel kirakott ösvény vezetett a banáncserjék és vad páfrányok között; volt benne egy hórihorgas pálmafa, mely addig nyújtózkodott a fény felé, amíg ki nem dugta a fejét a háztetők közt, meg egy másik, hatalmas fa, melynek ágairól vanílialiánok és orchideafüzérek csüngtek alá. A fa alatt poshadt vizű medence állt, melynek rozsdás vaskeretén úgy lépkedtek a kolostorban raboskodó arapapagájok, mint a kötéltáncosok. A kert két épülettömb közt terült el. A jobb oldali épületet teljes egészében az élve eltemetettek foglalták el, és ide már csak a parti hullámverés sistergése és a megszokott órákban felhangzó imák és énekek hallatszottak be a külvilág zajaiból. Ebből az épülettömbből egy belső ajtó nyílt a kápolnába, hogy a klauzúrában lévő apácáknak ne a templom hajóján, a hívők között kelljen végigvonulniuk, hanem közvetlenül oda jussanak, és ott egy rács mögül, ahonnan ők kiláthattak, de őket nem láthatta senki, hallgathassák a misét és énekelhessenek. A nemes fafajtákból készült csodálatos kazettás mennyezetet, mely a kolostor többi helyiségében is ugyanilyen volt, egy spanyol mester készítette, aki a fél életét erre áldozta, annak fejében, hogy a főoltár egyik fülkéjében temetik majd el. Ott is feküdt, a márványlapok közé préselve, majdnem két évszázad püspökeivel és apátnőivel egyetemben. Amikor Sierva María belépett a kolostorba, a klauzúrában nyolcvankét spanyol apáca volt, ki-ki a maga cselédségével, és harminchat bennszülött, az alkirályság nagy családjaiból. Miután letették a szegénységi, némasági és szüzességi fogadalmat, a külvilággal csupán annyi kapcsolatuk maradt, hogy nagy ritkán fogadhattak valakit a ráccsal kettéosztott beszélőszobában: a rácson nem lehetett átlátni, csak a hangot lehetett hallani. A beszélőszoba a forgóajtó mellett volt, a látogatásoknak szigorú előírások szerint kellett végbemenniük, és mindig felügyelet mellett. A kerttől balra az iskola épülete volt, a tanműhelyekkel és a novíciák meg a különféle mesterségeket oktató nővérek népes csapatával. Azon túl a kiszolgálóépület, benne hatalmas konyha a fafűtéses tűzhelyekkel, a mészárszékkel meg egy nagy kenyérsütő kemencével. Mögötte az udvar, mely örökké sáros volt a mosogatólétől, és ahol jó néhány rabszolgacsalád lakott, végül pedig az istállók, egy elkerített rész a kecskéknek, a disznóólak, a veteményeskert meg a méhkasok, hogy meglegyen minden jó, amit a föld terem. Az udvar legvégén, a lehető legmesszebb, hogy Istennek se essen a keze ügyébe, egy magányos épület állt, mely hatvannyolc éven át az Inkvizíció

börtöne volt, és a megtévedt klarisszák számára most is börtönként szolgált. Ennek az elhagyatott épületnek a legutolsó cellájába zárták Sierva Maríát, kilencvenhárom nappal azután, hogy megharapta a kutya, és annak ellenére, hogy a veszettségnek semmilyen tünete sem látszott rajta. A kapus nővér, aki kézen fogva vezette, a folyosó végén összetalálkozott egy novíciával, aki a konyha felé tartott, és megkérte, hogy vigye be a kislányt az apátnőhöz. A novícia úgy gondolta, jobb, ha nem visz be magával egy ilyen szép ruhában lévő, törékeny kislányt a konyhai sürgésforgásba, és leültette a kert egyik kőpadjára, azzal, hogy majd visszajön érte. De aztán megfeledkezett róla. Később arra jött két másik novícia; alaposan megbámulták a gyöngysorait meg a gyűrűit, és megkérdezték, hogy hívják. Sierva María nem mondta meg. Akkor azt kérdezték, tud-e spanyolul, de mintha a falnak beszéltek volna. - Süketnéma - mondta a fiatalabbik novícia. - Vagy német - mondta a másik. A fiatalabbik ettől kezdve úgy bánt vele, mintha Sierva Maríának az öt közül egyetlen érzékszerve se működne. Letekerte a fejéről a hajfonatát, és megmérte, hány arasz hosszú. - Majdnem négy - mondta, abban a biztos tudatban, hogy a kislány nem hallja. Kezdte kibontani a haját, de Sierva María fenyegetően ráemelte a szemét. A novícia állta a tekintetét, és kiöltötte a nyelvét. - Olyan a szemed, mint az ördögnek - mondta. Lehúzta Sierva María egyik gyűrűjét, az meg hagyta, de mikor a másik novícia a gyöngysorainak esett, úgy lendült oda, mint egy vipera, és egy villámgyors, jól irányzott mozdulattal a kezébe harapott. A novícia elszaladt, hogy lemossa a kezéről a vért. Mikor felhangzott a tercia, Sierva María épp felállt a padról, most először a délelőtt során, hogy igyon a medence vizéből. De ijedtében visszaült a padra, és csak akkor merészkedett újra oda a medencéhez, amikor rájött, hogy az apácák énekét hallja. Egy ügyes kézmozdulattal félretolta a vízre ráterülő rothadt faleveleket, és a kukacoktól már nem zavartatva magát, nagyot ivott a medence vizéből. Aztán leguggolt a fa mögé, hogy elvégezze a dolgát, de előbb, ahogy Dominga de Advientótól tanulta, fogott egy letört ágat, hogy jól odacsapjon, ha egy alattomos állat vagy fránya férfiember rá találna törni. Valamivel később két néger rabszolganő jött arra: felismerték a nyakában lógó varázserejű gyöngyöket, és joruba nyelven szólították meg. A kislány arca felragyogott, és ő is joruba nyelven felelt. Mivel senki se tudta, miért van ott, a rabszolganők bevitték a konyhába, ahol a szorgosan tevékenykedő cselédség lelkes álmélkodással fogadta. Valaki észrevette, hogy sebes a bokája, és kérdezte, mi történt vele. - Az anyám vágta meg, egy késsel - mondta a kislány. Azoknak, akik a nevét kérdezték, a néger nevén mutatkozott be: María Mandinga.

Egy pillanat alatt elemében volt megint. Segített levágni egy kecskét, amelyik sehogy sem akart meghalni. Kiszedte a szemét és kivágta a heréjét, mert ezek voltak a kedvenc csemegéi. Diabolózott a konyhában a felnőttekkel, kint az udvaron meg a gyerekekkel, és mindegyiket legyőzte. Énekelt nekik jorubául, kongóul és mandingául, és még azok is önfeledten hallgatták, akik nem értették a szavakat. Ebédre megette a kecske disznózsírban kisütött és csípős fűszerekkel ízesített szemét és heréjét. Ekkor már az egész kolostor tudta, hogy a kislány ott van, csak még egyvalaki nem: Josefa Miranda, az apátnő. Szikár, marcona és igen szűk agyú nőszemély volt: korlátoltságát még otthonról hozta magával. Burgosban tanult, a Szent Hivatal árnyékában, de zsarnoki hajlamai és szigorú előítéletei eredendően megvoltak benne. Két rátermett helyettese volt, de akár ne is lettek volna, mert mindennek ő nézett utána, személyesen. A helyi püspökség iránt érzett gyűlölete majdnem száz évvel azelőtt kezdődött, hogy ő megszületett. A gyűlölet ősoka, ahogy az a történelem nagy viszályaiban lenni szokott, egy apró nézeteltérés volt a klarisszák és a ferences rendi püspök közt valami pénzügy és illetékességi jogkör miatt. A püspök hajthatatlan volt, az apácák viszont megszerezték maguknak a világi hatóságok támogatását, és ezzel elkezdődött a háború, mely aztán egyre ádázabbá fajult: mindenki mindenki ellen. A püspök, más településektől kérvén erősítést, körbezárta a kolostort, hogy kiéheztesse a klarisszákat, és kihirdette a Cessatio a Divinis-t. Vagyis: a városban minden egyházi szolgáltatás szünetel, amíg ő másként nem rendelkezik. A lakosság csoportokra szakadt, s a világi meg az egyházi hatóságok, ki-ki a maga híveivel, egymásra támadtak. A klarisszák azonban még félévi ostrom után is éltek, és állták a sarat, egészen addig, amíg az ostromlók rá nem találtak a titkos alagútra, melyen át az élelmiszer-utánpótlás bejutott a kolostorba. A ferencesek ekkor, immár egy új kormányzó támogatásával, megsértették a Santa Clara klauzúráját, és szétkergették az apácákat. Húsz év kellett hozzá, hogy a kedélyek lecsillapodjanak, és az apácák visszakapják kiürített kolostorukat, de Josefa Mirandában még egy évszázad múlva is fortyogott a gyűlölet. A novíciáiba is beleoltotta ezt a gyűlöletet, és nem is a szívükben, hanem a zsigereikben táplálta, s közben De Cáceres y Virtudes püspököt okolta érte, meg mindazokat, akiknek bármi közük volt a püspökhöz. Így aztán nem volt meglepő, hogyan reagált arra a hírre, hogy a püspök utasítására behozták a kolostorba Casalduero márki tizenkét éves lányát, a démoni megszállottság halálos tüneteivel. Csak ennyit kérdezett: Egyáltalán, van ilyen márki? - A kérdésben dupla adag méreg volt, fele a püspök miatt, fele pedig azért, mert az apátnő sohasem ismerte el a bennszülött nemesek legitimitását: „pancsolt nemeseknek” hívta őket. Az ebédig hiába kereste, sehol sem talált rá Sierva Maríára a kolostorban. A kapus nővér még a délelőtt folyamán elmondta az egyik vikárius nővérnek,

Miközben a kislányt keresték. de ő nem tudott meg róla semmi közelebbit.mondta. mint valami fegyvert. Ahogy megpillantotta az apátnőt. Meghúzta az ágya mellett lógó zsinórt.mondta. amikor a koldusok a virágvasárnapi jukkalevesen marakodtak.mondta a novícia.kiáltott rá az apátnő. haja szétterülve körülötte a földön. ő is átment a kerten.mondták rá mindnyájan. a hang irányába.A kislány . hogy megtévessz minket.Egy kislány. Az ujjai közé csippentette a kalapot. és úgy nézegette. amikor meghallotta az énekszót: egyetlen hang volt. aki lehúzta a gyűrűjét.kiáltott fel az apátnő.Micsoda gyönyörű hang. aki már reggel óta izgalomban tartja az egész hátsó udvart.Láthatatlanná váltál. . Vade retro .Irgalmas ég! . hátra.kiáltotta. Sierva María egy zsámolyon ült. a nagyságos márkilányka. A két novícia.Na tessék. . . a vikárius nővér megmutatta a kalapot az apátnőnek.hogy egy gyászruhás ember hajnalban átadott neki egy királynői pompába öltöztetett szőke kislányt. mire egy novícia nyomban ott termett az elsötétített szobában.Nem tudom . hogy a kalap csakis a kislányé lehet. Szavai bizonyságául átadta neki a színes pántlikákkal díszített kalapot. Aztán hirtelen felült az ágyban: . . .Ki bűn nélkül fogantattál . .Milyen kislány? . mert ez éppen akkor történt. Az apátnő. Az apátnő megkérdezte. . . . Az apátnő úgy szegezte a feszületet Sierva Maríára. és az rögtön tudta. Szedte a lábát. dermedt tekintettel és ugrásra készen. és a kislány ott maradt egyedül a kör közepén. ki az.Te sátánfajzat . hogy nem látták őt. maga elé mormogta: .Szeplőtelen Szűzanyám! .Tudja a Sátán. Az apátnő már ébredezett délutáni álmából. de nem vette észre a padon ülő kislányt. Az apátnő megragadta a mellén lógó feszületet. aki ilyen szépen énekel. de az egész kolostort betöltötte. hogy kialkudja velük egy lefektetendő vízvezeték árát. akik elbűvölten bámulták. hogy mit csinál! Reggel kilenckor. még félálomban. és énekelt a cselédeknek. abbahagyta az éneklést. . futott végig a kolostoron. Cifra Mári kalapjában . amikor a tercia után átmentek a kerten. a beszélőszobába igyekezve. hogy közben messzire eltartotta magától.mondta a novícia. és meg is állt ott néhány kőművessel. akik pedig többször is elmentek mellette. megesküdött rá. Más apácák se vették észre. Kiugrott az ágyból. és maga elé tartotta. a cselédség udvarába. A cselédek hátrább húzódtak.

A szolgáló le akarta venni a nyakáról a gyöngysorait. boltíves mennyezettel és nagy ablakokkal. A falon volt egy kiugró rész. Oda lökték be Sierva Maríát. a kislány m eg se mozdult.Hozzá ne érj . egyet -kettőt rágott rajta. festetlen falakkal és nagyon magas mennyezettel. amikor a szolgáló bevitte hozzá a reggelit.Egyetlen szót sem tudtak kihúzni belőle. hogy a székletével alaposan összemaszatolta magát. Egy novícia kézen akarta fogni. aki a haja tövéig vizes volt. és a rázárt ajtó vasrudait bámulta: ugyanígy ült délután ötkor is. . Sierva María leült a szalmazsákra. Aztán a többieknek is: . amiket aznap estétől fogva a kislányról vezettek. hepehupás szalmazsákkal a tetején. hogy elvezesse. magas. mellette deszkaasztal. Útközben észrevették. meg két. . szerepel a szolgáló vallomása: a cellában egy földöntúli erő gyűrte le. melyeken át harsogva zúdult be a tenger fényessége. egy jukkalepény meg egy bögre csokoládé.Hozzá ne érjen senki. és addig szorította. Az ágy afféle habarcsból kiformált dobogó volt. mely oltárként is meg mosdóként is szolgált. ahova le lehetett ülni. keresztlécekkel borítva. ugyancsak volt egy ablak a mennyezet alatt.kiáltotta. Másnap reggel. amíg a szolgáló el nem engedte a gyöngyöket. Végül is erőszakkal cipelték el onnan. Beleharapott a lepénybe. aztán a kulcs kétszer megfordul a lakatban. és hallgatta a tenger morajlását. egy zilált boglya tetején találta Sierva Maríát: ott aludt a csupasz szalmán. és hallani lehetett. akit megfelelőképpen kioktattak arról. a víz felett süvítő szelet. hogy átvezessék a klauzúrán kívül lakó novíciák ebédlőjébe. és lelocsolták néhány vödör vízzel. aztán kiköpte. úgyhogy bevitték az istállóba. A cella tágas volt. melynek kazettáit bevonalazták a termeszek járatai. a börtön épületének legutolsó cellájába vitték. és a püspök úr pont hozzánk küldi a félkegyelműeket . A kislány meg se rezzent. amikor egy szolgáló bevitte az uzsonnáját a cellába. miközben rugdalózott és csattogó fogakkal kapkodott bele a levegőbe. Mialatt az ajtó becsukódott. hogy mikor milyen harcmodort kell alkalmazni az ördög ellen immár több mint ezer év óta viselt háborúban. Egyetlen ajtaja mellett földig érő ablak volt. vaspánttal lezárt spaletta. ahogy a vaslánc csörögve átbújik a rudak közt.méltatlankodott az apátnő. A kolostor jegyzőkönyveiben. mire a kislány megragadta a csuklóját. rajta esztergályozott farudak. Tágas terem volt.Annyi kolostor van a városban. A hátsó falon. mely a tengerre nézett. és közelről hallatszott a . Végigdőlt a szalmazsákon. Délben szelíden tűrte. fölötte pedig egy árva feszület. egy börtönőr apácára bízták. Aztán ránézett az ennivalóra: néhány száraz húscafat. és reszketett félelmében. miután foggal-körömmel kibelezte a szalmazsákot. az évszak első mennydörgéseit. de az apátnő elszörnyedve rivallt rá.

A méhek szétrepültek. melyeknél húsz fiatal novícia ült. annak látomásai támadnak a jövőről. mintha csakugyan belészállt volna az ördög. és alig nyúlt az ételéhez. Sierva Maríát elöntötte a düh. és eltűnt a messzeségben. Két nap kellett hozzá. hogy most egy démon által megszállt kislány is ott volt a kolostorban. senki se nézett rá. és kettesével-hármasával osontak oda Sierva María cellájához. kivéve azt az egy-két cellát. és a gyöngysorait csodálták. Amíg ettek. Rá is olyan reverendát adtak. az ismeretlen. utána kezdődött a takarodó. hirtelen félbeszakadó suttogások és megtorpanó léptek hallatszottak. A kislány először a körmeivel fogadta őket. fejük leborotválva. a jószág pedig rémült bőgéssel rontott be az épületbe. De a nagy riadalom ellenére és az apátnő dörgedelmei ellenére mégiscsak az történt. még a klauzúra celláiba is. amelyekhez még a gyanú árnyéka sem fért: spanyol kártyával játszottak és kockáztak. hogy Sierva María cellája az általános érdeklődés középpontjába került. amit ne Sierva María bűbájosságának tulajdonítottak volna. mint amilyen a novíciákon volt. hogy az egyik tyúk rémülten felrepült a háztető fölé. A jegyzőkönyv szerint több novícia is azt állította. A takarodó után még a legfegyelmezettebb apácák is kiszöktek a klauzúrából. hogy a disznók meg vannak mérgezve. végigszaladt rajta. De azokban a napokban olyan mozgalmas és szabados életet élt a kolostor. Aztán elterjedt a hír. beszakította a lugast. és nem is titkolták. Ahogy szaladt az asztalon. A klauzúrában este hétkor énekelték el a vecsernyét. mint még soha. amely aztán a hatos misét megelőző prímáig tartott. Az őrapácákat. aztán ki a tenger fölé. akit megszállt az ördög. Sierva María a terem ajtaja közelében ült. és közben úgy sikított. vidámak voltak és együgyűek. milyen izgalmasnak tartják. amíg a jószágot visszaterelték az istállókba. Sokan arra kérték. és egy nagy csapat rabszolga. ahol külön engedély alapján még égethették őket. lábára pedig a még mindig nedves papucsát. hogy aki vizet iszik. Folyt a játék azokban a cellákban. hogy beszéljenek vele. összetört a lába alatt egy csomó tányér. de aztán jó pár novícia köréje gyűlt. A gyertyákat elfújták. melyek repülés közben olyan hangon zizegnek. A folyosókat suhanó árnyak népesítették be. titokban gyártott likőröket ittak és titokban sodort szivarokat szívtak. hogy közvetítse az ördögnek a különböző. amit emberi fül még nem hallott soha. hogy a kislánynak áttetsző szárnyai vannak. többnyire . és ledöntötte az istállók palánkját meg a baromfiudvar kerítését. Egyikük próbált levenni egyet a nyakáról. Egy pillanat alatt az asztal tetején termett. egyetlen mozdulattal ellökte magától. A teremben két durván gyalult asztal volt. mivel Josefa Miranda megtiltotta az ilyesféle élvezeteket. két közönyös őrapáca közt. a méheket meg visszacsalogatták a kasokba és rendet raktak a kolostorban. fellökte a méhkasokat. hogy egy olyan teremtés társaságában költik el kaszárnyai ebédjüket. Az. de aztán gyorsan megtanult bánni velük: kivel-kivel a természete és a pillanatnyi hangulata szerint. új kaland izgalmával töltötte el őket. Attól kezdve nem volt olyan esemény. akik le akarták fogni.kövekre csapódó hullámok robaja. aztán az asztal végéhez érve kiugrott az ablakon. Egyszerű szitaszövet reverenda volt rajtuk.

mondta végül. és olyan letargiába süllyedt. egyszer s mindenkorra.Ördögűzésnek fogják alávetni . Miközben sietve elhagyták a helyszínt.lehetetlen kívánságaikat. mihelyt felvirradt a hajnal. Teljes meghódolás volt egy öreg katolikus részéről. de Bernarda jóformán oda se pillantott. és betörte a fejét.Mondjon el mindent. Társnőinek nem volt nyugta. A mocsarakból ezer meg ezer hőségtől kábult rovar szállt föl. a doktor tanácstalanságát kihasználva máris kijátszotta a következő lapot. máris megbánta. a sötétben megbotlott a lépcsőn. amely mögött ott ül Sierva María. amíg az elrabolt gyöngysorokat vissza nem adták a gazdájuknak. amikor már előre érezte azt az óriási megkönnyebbülést. hogy többé már nem is tudott kikecmeregni belőle. meggyilkolt emberek hangját. Kiengedte a szelindekeket. elment Abrenuncióhoz. hogy az asszony megkérdezi. hogy derüljön már ki az ég. sátánfajzatok hangját. Sierva María mindenféle földöntúli hangot adott ki magából. és azt találgatta. Mihelyt bevitte a lányát a kolostorba. A kolostorból hazatérve ott találta Bernardát a patióban: kint hűsölt az esti szürkületben. Egy baljós éjszakán egy csapat éjjeli őrjáratnak álcázott apáca berontott a cellába. . Abrenuncio nem értette. hogy Isten akarta így . hogy tüstént engedelmeskedett. A márki. és többé föl sem ébred. De nem tudott elaludni. befogták Sierva María száját. De nem sokáig tudtak örülni a győzelemnek. buzgó imádkozását. forró volt az éjszaka. A passzátszelek nem fújtak már. Casalduero márki a gyász napjait élte. vajon melyik az az ablak a sok közül. .Bevittem a kislányt a Santa Clarába. és lefeküdt a hálószobai függőágyába. aki a rohamot vezényelte. hogy távol tartsák őket. és. és tehénlepényeket kellett égetni a hálószobákban. meg a vérszívó szúnyogok rohamcsapatai.mondta. mit tud Sierva Maríáról. s a márki. A forróság magába nyelte a lelkeket. . Az orvos nagyot sóhajtott. A cella éjszakai nyugalmát többé senki sem háborgatta. hogy mindjárt elalszik. elejétől a végéig. A márki szorongva gondolt rá. abban a reményben. Ekkor már olyan sóvárogva várták az év első zivatarát. mint ahogy a tanúvallomásokból kiderül. A márki meg mindent elmesélt: a püspöknél tett látogatását. az az apáca. sokan felültek neki. hogy megoszthatja a doktorral a bánatát. vak elhatározását meg az átvirrasztott éjszakát. Jóformán még le se ült a karosszékbe. és őrá gondol. Órákon át ott őgyelgett a kolostor körül. és szentelt gyöngyeit levették a nyakáról. és példás önuralommal ennyit mondott: . aki még csak egy apró titkot sem tartott meg magának némi belső kárpótlásul. Rögtön rá is tért a tárgyra: . mint ahogyan félév múlva azért fohászkodtak.Meg vagyok győződve róla.

hogy élve eltemette . és ez a sebhely az oka annak. hogy a hit elvesztése soha el nem tűnő sebhelyet hagy ott.Sőt rosszabb náluk. . beléjük bújt az ördög. . és újra meglátta a szemében a veleszületett gyámoltalanság szentjánosbogarait.mondta a doktor. mert a négerek legfeljebb csak kakasokat áldoznak fel az isteneiknek. Nem volt nagyevő. A püspök épp túl volt az uzsonnán. amióta csak láttam. hogy három óráig is el tudott húzni egy-egy étkezési szertartást. Mindig is úgy gondolta. hogy Sierva María készen áll az ördögűzésre.Szóval megint hívő ember lett önből . . mint az.Ha megölte volna. abból sohasem lesz teljesen hitetlen ember . hogy fogadja újra. ahol a hit volt.Aki egyszer hitt. hogy a püspök biztosan megkapja.Lehet hogy Isten egyszer még meg is fogja köszönni önnek. . ahogy besántikál az élve eltemetettek épületébe . . hogy Cayetano Delaura atya is jelen volt a püspöknél tett látogatáson. amit a sárga harangvirágos teraszon fogyasztott el . . A márki keresztet vetett. A hang és az előadásmód illett is a könyvekhez. De azt. hogy valaki képes legyen alávetni a lányát az ördögűzés gyötrelmes műveleteinek.mondta a márki. vagy a tömegnek szánt látványosságként elevenen süti meg őket. mert eretnekeknek tartották őket.mondta Abrenuncio.Hisz én is azt szeretném.De nem érzek magamban erőt ahhoz.zárta le az eszmefuttatást. . A püspököt hétfőn értesítették. vagy azt hitték. az Inkvizíció pedig ártatlan embereket hurcol kínpadra. . kísérteties alakot. a saját ízlése szerint. . és négyeltet fel. Szemközt vele Cayetano Delaura atya ült: zengő hangon és kissé teátrális stílusban felolvasott neki. . Abrenuncio nézte a reszketeg. és ő maga adta át a püspöki palota portásának.Az ördögűzés nem sokban különbözik a négerek varázslataitól . Abrenuncio rossz jelnek tekintette. . amint a fekete taftjaiban rámered. Saját kezűleg írta meg a levelet.Hát érezzen . Azt. az keresztényibb cselekedet lett volna.mondta.mondta Abrenuncio. A márki aznap este írt a püspöknek. .és alig hallgatott oda az üzenetre. Aztán tudós fejtegetésbe kezdett arról. hogy hajdan hány meg hány elmebeteget égettek el az autodafékon. azt hiszem.Mindig megmarad benne a kétség.. de olyan komótosan evett. melyeket ő választott ki. és kérte. hogy a hitet nem lehet elfelejteni. cikornyás stílusban és gyermekes betűkkel.Az egy hóhér .Hozza ki onnan . hogy szembeszálljak Isten akaratával. nem tudta megérteni.mondta a márki. Abrenuncio értette.mondta keresetlen egyszerűséggel.

Közösen átnézték a démonok által megszállott emberekről szóló krónikákat meg az ördögűző szentek visszaemlékezéseit.A hőség miatt lehet . .A kislányra . és ahol egy priccset is tartott. és elképzelhetetlen volt. ugyanazzal a mosollyal: Mire gondolsz? . és úgy olvasott tovább. ha már nem bírja tovább.Mire gondolsz? Delaura összerezzent.mondta. ahogy az emberek tartották. Még furcsább volt. valamint a nyitott teraszt: ott töltötte a sziesztáit. amelyből közvetlenül át lehetett menni a palotába. Delaura felsóhajtott: . hanem van valami más is . hiszen a püspök közvetlen környezetéhez tartozott. ahová ledőlhet aludni. ahol napi tizennégy órákat dolgozott és olvasott. olyan hosszú hajjal.Az ódon palota túl nagy volt a püspöknek. hanem azért.Ki más lehetett volna? . Akkor mosolyogva félbeszakította: .kérdezte a püspök.mondta.mondta. hogy észre sem vette.Miért? A püspök mélyen a szemébe nézett.felelte Delaura. Delaura atya cellája a szomszéd házban volt. És újra megkérdezte. Az ételeket felszolgáló apácákon kívül az étkezések idején csak Cayetano Delaura atya léphetett be a püspök házába. . Sokat beszélgettek róla. és amelyben a püspöki hivatal tisztviselőinek irodái és lakószobái. úgyhogy csak a fogadószobát meg a hálószobát vette igénybe. valamint fél tucat apácának a cellái kaptak helyet. mintha valójában vikárius lenne. . mert amióta a márki ott járt a püspöknél. se címe. akit nem is láttál soha? . amit Cayetano Delaura alapított. . mert kiváló felolvasónak bizonyult. De Cayetanónak a könyvtár volt az igazi otthona.Egy tizenkét éves kreol márkilány volt. hogy véletlenül átugrott egy oldalt. aztán ő is gyarapította és tartotta kézben példás módon.Biztos. és ott is étkezett egészen addig. de azért úgy tekintettek rá. A püspök csak nézte a szemét az apró kis alkimista-szemüveg mögött.Róla álmodtam. mint egy királynő a fátylát . hogy Delaura olvasás közben többször megakadt. úgyhogy akkoriban az Indiák egyik legjobb könyvtárának számított. amíg be nem köszöntött az esős évszak. hogy a püspök ne beszélné meg vele a fontos döntéseit. de nem személyes kiváltságai miatt. Az épület túlsó szárnyában volt a püspöki könyvtár. Azon a történelmi jelentőségű napon az a furcsa dolog történt. . Az épületben ezenfelül tizenegy lezárt szoba volt. a könyvtárosi címen felül. más kislány nem létezett számukra. Nem mondta. Nem volt semmi meghatározott feladatköre. míg a következő oldalig nem ért.Hogy tudnál álmodni valakiről. hogy nemcsak a hőség. bennük két évszázad felgyűlt kacatai. . hogy milyen kislányra. hogy úgy húzta maga után.

ami még a közös esti imádkozásukig hátravolt. de nem siet. Delaura ezalatt a maga uzsonnáját ette meg a püspök asztalánál. de most már jobban vigyázott. és kimondta élete egyik legjelentősebb döntését: .Rád bízom. A püspök lehunyta a szemét egy kis háromperces. odasegítette a hintaszékhez. hogy a kislány hosszú évek óta ül az előtt a végtelen mezőre nyíló ablak előtt. hogy végre elfogyjanak. semhogy ne vegye komolyan ezt a rejtélyes álmot. Delaura meg tovább olvasott. . . . hogy mentsd meg a kislány lelkét.Nemet akarsz mondani? . . mely egy behavazott mezőre néz. Álmában nyilvánvaló volt. én nem vagyok exorcista . A püspök kényelmesen elhelyezkedett.Nem válaszoltál . Delaurát számos erénye és jó természete miatt méltán megillette az a hely. Az ő királysága földi királyság volt. valamint a püspök szívében elfoglalt. akinek égi látomások.Azt hittem. hogy az utolsó szem szőlőben ott van a halál. az én salamancai ablakom volt. Nagyon egyszerű volt. amikor a püspök nyújtózott egyet a hintaszékben. Még javában falatozott.mondta Delaura. mint egy oroszlán. és átült a megszokott karosszékébe. Mikor a püspök befejezte az uzsonnát. ami az ölében hever. amit a püspöki hivatalban. ahonnét a mezőt nézte. Így hát kétkedve megcsóválta a fejét. és egy szőlőfürtről. mert tudja. A püspök megdöbbent. Ahogy letép egy szemet.És ami a legfurcsább . uzsonna utáni szunyókálásra. . Jobban ismerte és szerette annál a tanítványát.Most már elmondhatod az álmodat. . és a bárányok belefulladtak a hóba. .Akkor most ébren megismétlem . és ezt mondta: . és tépegeti a szemeket.Ilyen furcsa dolog még életemben nem történt velem .mondta. E szavakat csukott szemmel mondta. hogy az ablak. csodák vagy önostorozások háborgatták volna a nyugalmát.mondta a püspök. a harangvirágok alá.mondta Delaura. kihasználva azt a kis időt.Vedd a kezedbe az ügyet. nyomban egy másik szőlőszem nő a helyén.Atyám. . Ekkor a püspök kinyitotta a szemét. Delaura azt álmodta. egyenként tépi le és eszi meg a szemeket. Delaura megette az uzsonnáját. hogy Sierva María egy ablaknál ül. amikor három napon át esett a hó. azon a télen.mondta Delaura. és tovább falatozott.Nincs hozzá tehetségem.mondta végül Delaura -. . és utána akkorát hördült.A püspök nem az az ember volt. álmában beszél .

Anyja kreol nő volt. Attól kezdve. . hanem adott egy kis gondolkodási időt. hogy apja Garcilaso de la Vega közvetlen leszármazottja. Egy fagyos februári reggelen történt ez a beszélgetés: az ablakon át a behavazott mezőre lehetett kilátni. és kiváló eredménnyel végzett. Azonkívül tudjuk. Könyvekről beszéltek persze. hogy ki lesz a vatikáni könyvtár szefárd gyűjteményének őre. hogy nem szenvednek hajótörést. hogy ne az utolsó legyen. és már-már vallásos áhítattal viseltetett a költő iránt. Úgy találta. . ami másokból hiányozna: az inspiráció. De Cáceres y Virtudes püspök úgy érezte. De. és fel nem fedezte magában az örökölt nosztalgiát. hogy Isten más utat jelölt ki számomra. se képzettségem.Vizsgáld meg alaposan. . . A püspök közbenjárása alapján Delaura bekerült a közé a három jelölt közé. semmiben sem ütött rá. hogy Cayetano Alcino del Espíritu Santo Delaura y Escudero harminchat éves korában belépett Sierva María életébe és a város történetébe. . hanem az is megvan hozzá benned. Ez a téli táj lett a színtere annak a visszatérő álomnak. bár mindketten tudtak róla. hogy még Salamancában először elbeszélgetett vele.A kislány ügye. Annak a puszta gondolatára.Menj el a kislányhoz . nagyot lendíthet a kinevezéseden. hogy a nők valami külön észbeli adottság alapján. s ezt mindenkinek azonnal a tudomására hozta. úgy tudnak elsiklani a valóság zátonyai mellett. még ha az csak egy védtelen gyermek is. amíg át nem hajózott a Granadai Új Királyságba. amely aztán élete végéig üldözte Delaurát. Delaura tudta magáról.se tudásom. mint Sierva María. Delaura azt hitte magáról. amely éppen aznap kezdődött el. mindaddig. a Mompox tartománybeli San Martín de Lobában született. hogy a kereszténység egyik ritka.Annál inkább . Így történt. Ez a szó túl súlyos volt ahhoz.Nem.mondta a püspök. hogy azonnal igent mondjon.Nem vagyok alkalmas rá. Még Salamancában a püspök tanítványa volt annak híres teológiai tanszékén. jeges veríték borította el a tenyerét. becses értékével áll szemben.Nemcsak hogy alkalmas vagy . . s a mező végén a folyóparti jegenyesorra. most került köztük először szóba.mondta a püspök. a Nagyhét végéig.mondta ki végül. hogy milyen félszeg a nőkkel: nem tud elbeszélgetni velük. Így volt. . akik közt végleg eldől majd. hogy találkoznia kell egy nőnemű lénnyel. uram .felelte a püspök -. és a püspök alig akarta elhinni. De azért a püspök nem kényszerítette rá. hogy Delaura . ami csak az övék. Meg volt győződve róla. de szüleivel együtt Spanyolországba települt át. ha jól végzed a dolgod. és tájékoztass engem.

az örökösen bűzlő dögszagot.Egész életemben arról álmodoztam. amikor Delaura letette az első fogadalmát. egy teherszállító konvoj szedte fel őket. hogy a papjaink eszeveszetten boldogok az Indiákon . nem szent.Annál azért többször . amire alkalmas vagyok. . . aki valaha Afrikában harcolt.mondta a püspök.De a reneszánszban ez még a jó katolikusoknál sem volt ritka. . De úgy gondolta. akkor már inkább angyal szeretnék lenni. a gőzölgő mocsarakat. A püspöknek. . Hetven napig tartó keserves tengeri út után hajótörést szenvedtek a Szelek Csatornájában. a huszonhárom évével. . könnyebb volt.Hamarabb fognak szentté avatni egy yucatáni könyvtárost. De mestere hajthatatlan volt. azt hitte.De vannak.jegyezte meg Delaura.És tárgyilagosan hozzátette: .Mint a mórok földjén. akik felakasztják magukat .mondta Delaura.mire Yucatánt választotta. és vitte el Santa María de la Antiguáig. . Delaurának. hogy nem nagyon ismeri. aki egész életművében mindössze kétszer említette meg Istent. ez a legvonzóbb is az Indiákban. .Azokon a vidékeken állandóan számolni kell a szodomiták. . amikor megkapta a toledói kinevezést . és biztos volt benne.mondta a püspök. Nemrég pályázott meg egy toledói állást. volna-e kedve vele menni a messzi Yucatán tartományba.ilyen fiatal fejjel ennyi könyvet olvasott már. nemigen tudta elképzelni a letaglózó hőséget. Delaura ezt a nem éppen szerény feleletet adta: . Tanítómestere bevallotta. Azon a napon. Delaura Garcilasóról is beszélt. aki az életet könyvekből ismerte.Ez az egyetlen. akik ugyanolyan eréllyel tudnak érvényt szerezni a keresztény értékeknek. hogy főkönyvtáros leszek . Miközben a kővé dermedt bárányokat kiásták a hóból. . anyja nagy és határtalan világa elérhetetlen álom volt csupán. mint egy toledói mártírt . mint amilyen ékesszólóan tudnak prédikálni a sivatagban. a bálványimádók és az emberevők jelenlétével. . Delaura viszont.Ha Isten ilyen nagy kegyben akarna részesíteni. Még javában töprengett a tanára ajánlatán. csak az maradt meg benne. Harcos papok kellenek oda. melyen egyenesen a hőn imádott Szentlélek jobbjáig jut el.mondta. De nem jutottak el odáig. nyitva már előtte az út.Azt mondják. tanára megkérdezte. hogy elnyeri. mely az első lépés lett volna álmának megvalósulása felé. ahová most nevezték őt ki püspökké. hogy pogány költő volt.

Ahogy átmentek a kerten. már abban is biztos volt. mintha százan volnának. elámult azon. az ördög elleni harc legfőbb fegyverei. és hogy milyen titokzatos az az ősz fürt a hajában. a lidércnyomásszerű madarak. ami már nem lehetett a természet műve.Van úgy.Vigyázzon .Amit látunk. amely a szörnyű toledói teleken kínozta az anyját. és mondott valamit. hogy a kert olyan buja virágzásnak indult. Az apátnő azt is rémítőnek tartotta. csak még elindítja tanítványát a Rómába vezető úton. mígnem aztán az itteni egyházmegye püspökének hirtelen halála miatt kinevezték De Cácerest ideiglenes püspökké. Tizenkét évvel később a püspök már lemondott arról az álmáról. Delaura viszont csak egy dologra figyelt fel: az éktelen kakaskukorékolásra. .Több mint egy évet töltöttek ott. csak azt. hogy feltételezzük. melyet nem élt át soha. hogy ő a püspök erős embere. hogy egyszer eljut Yucatánba. és erre jó okunk van. és tudta. haldokolt az asztmától. .Nem állítottuk. hogy a kislányt megszállta az ördög . megmutatta Delaurának a képtelenül nagyra nőtt. elnézte a hatalmas urabái őserdőt.mondta az apátnő. A hőség ellenére gyapjúreverendát viselt. milyen kellemes a hangja. ráismert arra a honvágyra. hogy a püspöke kegyeskedett ideküldeni nekünk ezt az ártalmas ajándékot. Ahogy Delaura a csónakból. az magáért beszél . A káprázatos alkonyok..Mindez azóta történt. . Azokban a napokban. És gyorsan hozzátette:. hogy Cayetano Delaura milyen fiatalos. . hogy soha többé nem fogja látni a Salamancára hulló hópelyheket. hogy hamarosan nyugdíjba megy. . hasztalanul várva a híreket a Gályaf lotta érkezéséről. hogy épp az anyám földjén kötöttem ki mondta. . Reggel hatkor. úgyhogy Delaura gyorsan kiélesítette a fegyvereit. hogy ha valamit nem értünk. akkor . De az atyának nem lehetett olyan vonzó tulajdonsága. de Delaura atya eszének és hatalmának híre még a klauzúra némaságán is áthatolt. mely új állomáshelyükre vitte őket. a rothadó mangrovebozótokból felszálló édes illatok egy olyan múlt szívszorító emlékei voltak.Csak a Szentlélek műve lehet. amikor Sierva María a kolostorba került. lehetetlen színű és elviselhetetlen illatú virágokat. amely feledtette volna az apátnővel.mondta -. Cayetano Delaura másnap bement a Santa Clara-kolostorba. milyen sápadt mártírarca van. és szenteltvíztartót meg egy kis dobozt vitt magával: a dobozban voltak a szentelt olajok. de úgy kukorékolnak. egy kecske meg hármas ikreket ellett. amikor a beszélőszobában üdvözölte.Csak hat van. Ráadásul egy disznó megszólalt. Az apátnő még sohasem látta. hogy ő az erősebb. Minden szava azt jelezte. Hetvenhárom éves volt.mondta Delaura.

Mindenre? . A novíciákon nem látszott. ahol Sierva María cellája volt. mint inkább a meghiúsult szökései miatt emlegették a nevét.mondta neki.Ez a teremtés mindenre képes. keze lába szíjakkal összekötözve. A kislány hanyatt feküdt a csupasz kőágyon.Szent Tamás mondta. de Sierva María körül .Vigyázzon . egész testében reszketni kezdett. Mielőtt a folyosó végére értek. és nem annyira a bűntett. holott Istentől származik. aki valaha apáca volt. hogy nézik. a rothadás bűze csapta meg orrukat. hitének minden erejével. hogy kérte. és én ehhez tartom magam . ebben a környezetben biztosan belé fog bújni. . de a szemük sarkából az apátnőt és vendégét figyelték. . hogy megint megöl valakit. akkor itt.és ugyanolyan buzgón ápolta. ha egy apáca klauzúrában él.mondta az apátnő: . és elmormolt egy imát. hogy a látogató megjelenése kizökkentené őket a munkából. hogy ki kell szabadulnia onnét. mert egy henteskéssel leszúrta két társnőjét.mondta -. mint egy halott. akár úgy is.kérdezte Delaura. Tettének okát soha nem vallotta be. hogy a kisablak vasrácsai közt benézzen a cellába. Mikor megérezte. Martina háttal ült az ajtónak. csak éppen nem értjük. amilyennek megálmodta. . hogy szakasztott olyan. és elöntötte a jeges veríték. Az volt a rögeszméje . a másikon a napfényben tündöklő tengerre néző ablakok sora. ha igazat mondanak.A démonoknak akkor se higgyünk. Nincs szüksége a kolostornak arra. . Egyik oldalon a nappal lakatra zárt üres cellák voltak. Az apátnő máris visszavágott: . már rég szabad lenne. Delaurában feltámadt a leküzdhetetlen és némiképp gyermekes vágy. elhaladtak Martina Laborde cellája előtt: Martinát. az ajtó felé fordult.azt az ördögnek tulajdonítjuk. mint a hitét -. . hogy tisztán tartsák a cellát. visszanyerte az önuralmát. Az aggódó apátnő gyorsan eltuszkolta Delaurát az ajtó elől. hogy az életfogytiglani börtön semmiben sem különbözik attól. amint a börtönépület felé mennek.Mindenre bizony .mondta az apátnő. Nem volt hajlandó belátni.Ha eddig még egy ördög sem bújt bele ebbe a szegény gyermekbe . hadd legyen az élve eltemetettek épületében életfogytiglan cseléd. Az első emeleten csend és békesség honolt. . hogy egy ilyen teremtés köztünk legyen.Ha rajtam múlna.Köszönjük a bókot. Mert ők mindent megtettek. Behunyta a szemét. Úgy feküdt ott. és mire az ima végére ért. . de szemében a tenger fénye csillogott. és varázslatos tekintete egy pillanat alatt rabul ejtette Delaurát. azért ítélték életfogytiglani börtönre. Tizenegy éve volt már odabent. Delaura látta. de nem érdemeljük meg. és olyan konokul kitartott a meggyőződése mellett. Mikor a börtönőr apáca kinyitotta Sierva María cellájának ajtaját.

Inkább csodának kéne tekinteni. Az. . Sierva Maríán. Mielőtt odalépett volna a kislányhoz. hogy a víz piros. és ha vér volna is.Vér! . de ő odahaza a családjában. Az apátnő elvörösödött. mert a foltok.mondta Delaura.csak fel lehet tételeznünk az ördögökről. . Aztán.mondta. . Delaura szemrehányást tett neki a meggondolatlan felkiáltásért.Tudjuk.mondta az apátnő. . . De sem ez nem volt. mely a javasemberek keze nyomán gyulladásba jött és begennyesedett. de nem verítékezett már.Olvassa Szent Ágostont. . udvariasan megkérte az őrapácát. közelről nézve.Annyit azért . hogy meg tudják változtatni a vér színét. kislánykorától kezdve rendszeres skolasztikai vívóleckéket kapott. és ilyenre csak Isten képes . hogy menjen ki a cellából. hogy Istennek is maguk a gazdái. az apátnőt is: . . Lábujjhegyen elindult az ágy felé.Akkor olvassa el még egyszer . ahogy száradni kezdtek a meszelt falon.kiáltotta.vágott vissza .mondta az apátnő. akik netán megszállták mondta Delaura. és a szíjak véresre dörzsölték a bőrét. el volt zárva mindenfajta felsőbb iskola. attól még nem kéne az ördög művének tekinteni. nem jelenti azt. Az apátnő rémülten meredt a falakon szétterülő vízfoltokra. legyen szíves. óvatosan lépkedve a földön szétszórt hulladékok közt.Ön is. és egy orvos alaposságával megvizsgálta a kislányt. Leült az ágy szélére.vágta rá Delaura. . és mélyen a szemébe nézett: . hanem a démonok ellen.mondta Delaura.magától nő ki a szemét. melyben kiváló teológusok és nagy eretnekek voltak. de még mennyire hogy olvastam . . De a legijesztőbb látvány a bokáján lévő seb volt.Ezt magamtól is tudom .Mi sem olyan hasznos.mondta az apátnő fanyarul.A püspök úr szava törvény . jóval szárazabban. mint a többi nő előtt. hogy vér.A maga felelősségére . hogy övé legyen az utolsó szó. és a rituális szavakat mormolva szentelt vízzel hintette be a cellát. karmolások és lila foltok látszottak. mint az idejében támadt kétség . . .Olvastam. . Közben még remegett. Abban az időben a klarisszák előtt. Delaura megadta neki azt az örömöt.Mi nem ellene harcolunk. hanem kizöldültek. sem az. nem pirosak voltak.

megkérdezte. Középen egy nagy asztal állt. Ahhoz.Mint akinek szárnyakat adott a Szentlélek .Miközben vizsgálta. mert arra gyanakszanak. hogy Sierva María segítsen neki. Delaura kiszólt. zárt könyvszekrény állt. Lehangoló kezdet volt. Szüksége is .mondta Delaura. irodalmi versenyeket meg zeneesteket rendezett. annak megfelelően. hogy kínozzák. . melyre a kartográfusok egymást követő nemzedékei különféle hosszabbításokat és kiegészítéseket rajzoltak. egy kis szobában egy közönséges fából készült. a sok felgyűlt papír áporodott szaga terjengett. és közben ámulattal adózott a kislány tűrőképességének. és finoman ráfújogatott a szíjaktól feldörzsölt bőrfelületekre. amelyek „profán és mesés témákról meg kitalált történetekről” szóltak. akikkel együtt merült el a tiszta eszmék élvezetében. Sierva María egyetlen kérdésre sem válaszolt. ahová a Szent Inkvizíció záratta be azokat a könyveket. A terem mögött. és egy jajszót sem ejtett. melynek falait üvegezett mahagóni könyvespolcok borították. hanem azért. Különféle balzsamokkal bekente a sebeket. a füle botját sem mozgatta a prédikációkra. hogy belebújt egy ördög. Miután megvizsgálta a kislányt. A gyapjúreverendáját vette fel. hogy a kérés milyen szívből jövő. Ezt a szekrényt senki se nyithatta ki. és kiismeri a fondorlatait: ezekről olvasott és töprengett öt napon és öt éjszakán át. hogy enyhítse az égető fájdalmat. de aztán a patikus nővért nem engedte be a cellába. Hátrább a rusztikus íróasztal állt. Delaura elmagyarázta neki: nem azért hozták be ide. Most csak egy szenvedélynek hódolt: fejébe vette. hogy hozzanak oda egy gyógyszeres dobozt. egy szál hervadt szegfűvel. mivel ő pápai engedélyt kapott rá. A könyvtár a püspök házának legnagyobb terme volt: ablaktalan helyiség. hogy érzi magát. hogy Sierva Maríát megismerte. ahol Delaura annyi éven át húzta meg magát békés nyugalomban. és egy erdő hűvössége és nyugalma fogadta az érkezőt. De nem lehetett tudni. Ez volt a tiltott könyvek börtöne. hogy Delaura határozott léptekkel elindul. pokollá változott. hogy kiderítse az igazságot. mielőtt újra elment a kolostorba. rajta néhány tengerészeti térkép. és felfogja-e. A püspök hétfőn. rajta a tintatartó. szépen elrendezett sorokban. hogy a kislány odafigyel-e rá. meg egy földgömb. bennük temérdek könyv. és el akarja rabolni a lelkét. melytől amolyan favágói elszántság költözött belé. most. hogy belepillantson a megtévedt irodalom szakadékaiba.indiákbeli pulykák tollaival -. a papokat meg a világiakat. Az egész teremben félhomály volt. és a lelkére is felcsatolta a csalódás ellen oltalmazó vértet. melynek emléke a könyvtár csendjében is kínozta Delaurát. Azóta nem kereste meg a barátait. és akikkel skolasztikus viadalokat. amikor látta. hogy túljár az ördög eszén. ahogyan egyre nagyobb lett a világ. a porzó meg egy váza. egy asztrolábium és egyéb hajózási műszerek. Ez a csendes állóvíz. az kell. csak Cayetano Delaura. a tollkés az írótollakkal .

Delaura. felmérte a súlyát. Akkor ő is elmosolyodott.Igazad van . Delaura azt hitte. A kislány rá se hederített. mint aki veszélyt sejt. Martina nem faggatta. De még jobban megijedt attól. hogy elkaphatja a veszettséget. vagy hogy neki hazudtak. Ekkor. Sierva Maríától teljes visszautasításban részesült. és kezén akkora harapás vöröslött. akire a kislány ápolását bízták. és Sierva María nyakába akasztotta. érintetlenül. Delaura többször is megpróbálkozott vele. Akkor a saját szájába tette a kanál babot. melyen már megdermedt a vaj. amennyit az ördögűző atyától hallott: . Odavitte mellé a hímzését. hogy lábujjhegyre állva benézett a cellába. mintha Dominga de Adviento lelke áradna szét a cellában. bár hangja se volt már a sok esküdözéstől. semmi ellenállást sem tapasztalt Sierva María részéről. A kislány elfordította a fejét. felmérte a magasságát. és megmutatta. most először.Ez gyalázatosan rossz. és a cellában a földön szanaszét szórt ételmaradékok és ürülék fojtogató bűze terjengett. megízlelte. amivel az ártatlanságát bizonygatta. hazudik.volt mindkettőre. mindaddig. Az oltáron. . csakugyan az ő ujjai-e azok. akik attól féltek. Csak az őrapáca segítségével sikerült leteperni az ágyra. aztán egy ragadozó jól kiszámított ugrásával rávetette magát. A püspök orvosa mindenesetre szigorú gyógykezelésben részesítette. Úgy kezdődött. hogy annak is fájt. és végül arra is rászánta magát. amikor a hazatérő Delaurát meglátta: arca össze volt karmolva. A kislány megdermedve meredt rá. nem tudta. hogy érezze. és kinyújtotta a szíjaktól elzsibbadt lábát. Delaura fogta a tányért. amikor figyelmeztették rá. Mikor megkérdezte Sierva Maríától. hogy kicsoda. egy szantálfából készült rózsafüzért vett elő a zsebéből. . ránézett Delaurára. ahogyan Delaura a dolgot fogadta: úgy mutogatta a sebeit. hogyan csinálja. rágás nélkül lenyelte. Olyan volt az a pillanat. úrrá lett a helyzeten: afféle jó pásztori mormogásokkal csitítgatta. az Úr Jézus örökmécsese mellett ott állt még az aznapi ebéd. a kislány csak annyit tudott mondani. hogy levegye róla a szíjakat. De mikor a pap a gyulladt bokáját vette kezelésbe. mint valami hadi trófeákat. és leszíjazni. és könnybe lábadt a szeme. hogy a következő hétfőre jelzett napfogyatkozás súlyos csapások előjátéka lesz. mielőtt elhagyta a cellát. Az őrapáca csak egy morgással válaszolt a köszönésére. A kislány többször behajlította az ujjait. akinek a kislány igazat mondott. hogy ő egyike ama kevés fehér nőnek. mert azt hitte. és megpillantotta az ágyon összeszíjazva fekvő Sierva Maríát. aki látta. aztán őszinte undorral. A püspök megijedt. . és hogy miért van ott és marad is ott élete végéig. és feltétel nélkül megadta magát. Martina Laborde viszont. és csak mosolygott. mintha csak úgy véletlenül tenné. hogy őt miért zárták be. hadd mozgassa meg elgyötört tagjait. mivel ő is azok közé tartozott.Ördög van bennem. de hiába. az afrikai gyöngysorai fölé. és odanyújtott a kislány szája elé egy kanál fekete babot. Sierva María kérte. amíg Martina rá nem mosolygott.mondta. libabőrös lett. Martina elmondta neki.

hogy Delaura ellássa a hátán lévő horzsolásokat.mondta. hogy hétfőn együtt nézhessék meg a teljes napfogyatkozást. Sierva María a fél fánkkal minden addigi éhségét csillapítani akarta. amilyen a tiorbaórákon volt. amikor átment a kerten. hogy ha valamire készülsz ellenem. hogy be van kötözve a keze. . annak a kiskutyának egy méternél is hosszabb farka van . hogy ő is megpróbálkozzon vele.mondta Delaura. hogy mutassa meg neki a sebet. megkérdezte. hogy vegyem le rólad a szíjakat . Delaura levette a kötést. hanem jelezte Delaurának. de nem köszönt vissza Delaurának. . A kislány elfordította a fejét. mint a fecskeszarnak . hogy a ganéjuk bűzétől ki kéne szaladni a világból. Mikor az őrapáca ellépett az ajtó elől. azt mondta. de nem fordult a fal felé.Olyan íze van. A kolostorban persze senkinek sem volt kétsége afelől. Odanyújtotta a fánk másik felét Sierva Maríának.vegye le róla a szíjakat. hogy a fecskék röptükben pottyantanának.mondta. akinek fogalma sem volt semmiről. Olyan ártatlan arccal. Martina megmutatta neki az ollót.Megharapott egy mérges kiskutya. amilyet színlelni nem lehet. ami ott volt a köpenye zsebében. és teli szájjal mondta: . mint addig. Sierva María nem vonta kétségbe.Olyan íze van.Te csak azt akarod. . . most először méltatta figyelemre őt. mielőtt elköszönt tőle. Sose láttak még olyat. De azért jobb kedve lett. és egy pillantásra se méltatta.De figyelmeztetlek. Martina. hogy komolyan beszél. nyomban ki is köpte. és a kislány óvatosan megérintette a mutatóujjával a gyulladt seb sárgás szélét. más varróeszközökkel együtt. és Sierva María olyan ügyes kezű és jó fülű tanítványnak bizonyult. engedélyt fog kérni rá. Pénteken kora reggel a fecskék egy nagy kört írtak le az égen búcsúzóul. mint a glóriának. . amit az árkádok alatt vett Sierva Maríának. Delaura egy erélyes kézmozdulattal az ajtó felé intett. Delaura ezt már a megkeményedett levegőből is kiérezte vasárnap. hogy megváltoztassa a vándormadarak ősi szokásait. se olyat.Menjen onnan . hogy az őrapáca lesi őket. De a pánik továbbra is rajta ült a városon. . és amikor észrevette.parancsolt rá. és bűzös ganéjukkal behavazták a város utcáit és háztetőit. Delaura leült mellé. most is ott volt a nyakán a rózsafüzér. de amint beleharapott. Sierva María kérte. kezében egy kis kosár süteménnyel. hogy Sierva Maríában ahhoz is van erő. meg tudlak ölni. a mise után. A bűztől se enni. élvezettel majszolni kezdett egy fánkot a kosárból. se aludni nem lehetett. amíg a déli napsütés ki nem szárította a mindent elborító fecskepiszkot és az esti szellő fel nem frissítette a levegőt. mi történt vele. van mivel. Készségesen tűrte. Martina leszedte róla a szíjakat.

* Sierva María nem nézett rá. és egy ág frissen nyílt gardéniát tett bele. a börtön lakói ilyen hitvány kosztot kapnak. behunyt szemmel. mint ahogy az a kolostor ostromakor történt. és ott volt előtte Sierva María a rabruhájában. Az őrapáca odakint közölte vel e. Delaura forró hangon mondta neki Garcilaso szavait: Kettőnkért születtem. Aztán. élek javadra. mint mindig.A pestisnél is rosszabb vagyok . óvjon meg téged az Isten . Ő lehunyta a szemét. vállára boruló tűzvörös hajával: kivette a hervadt szegfűt az íróasztalon álló vázából. Azzal a döbbenetes felismeréssel ment ki a cellából. és lassan . tilos élelmet behozni a kolostorba. nehogy valaki megmérgezze őket. Delaura nem az Evangélium. mely az egyetlen hely volt a házban.mondta álmában. és minél többet gondolt rá.mondta. Hangosan mondta végig Garcilaso szerelmes szonettjeit. vele együtt mondta el az esti imákat. hogy együtt nézzék meg a napfogyatkozást. hogy meggyőződjön róla. amiből egy sort sem olvasott. hogy csakis őrá gondoljon. A pelikánok olyan mozdulatlanul lebegtek széttárt szárnyukkal a levegőben. Delaura azt hazudta neki. . hogy még erőseb ben tudjon gondolni Sierva Maríára. Nem tudott elaludni. Hajnal felé előrebukott az íróasztalára. hanem Garcilaso szavaival válaszolt: Teheted. NÉGY A püspök meghívta Cayetano Delaura atyát a sárga harangvirágokkal borított lugas alá. Az álom mélyéről hallotta. és közben az a rémítő gyanú töltötte el. mit teszel. aki tűrje. csak elmosolyodott. Delaura ott ült mellette egy nádfonatú hintaszékben. A szokásosnál korábban vonult vissza a könyvtárba. mintha repülés közben megdöglöttek volna. ami valamilyen módon az életére vonatkozik. érted kell meghalnom s érted halok meg. hogy valami hatalmas és jóvátehetetlen dolog kezdődött el az életében. ahonnan a tenger fölé boruló égre ki lehetett látni. nem a hajnali árnyékok játszanak-e vele. már eltűnt a látomás. hogy minden verssorba bele van rejtve egy olyan üzenet. de ott maradt utána és szétáradt a könyvtárban a gardéniaillat. Mire újra kinyitotta.mintha parázshoz nyúlna. és most először elnevette magát. hogy a szomszéd kápolnában elmondják az új napot köszöntő három éjjeli imát. hogy a püspök engedélyével hozta be a kosár süteményt. és panaszt jelentett be amiatt. mely csörlőkkel volt felakasztva egy-egy ágasfára: nemrég ébredt fel a sziesztájából. Ahogy kimondta. felébredt a saját hangjára. hisz van. és odabent Sierva Maríára gondolt. hogy az apátnő azt üzeni.María de Todos los Angeles. . hogy egy olyan kolostorban. A vacsora alatt újult lendülettel olvasott fel a püspöknek. amelynek híresen jó konyhája van. annál jobban vágyott rá. A püspök lassan legyezte magát a függőágyban. annak a könyvnek a lapjára támasztva homlokát.

Még mindig látom a napfogyatkozást .És ki tudja. . amely olyan volt.Az Úr kártyáit nem könnyű megfejteni. . . . habár máskor is előfordult. nincs-e igazuk? . A világ valami természetfeletti hideglelésbe borzongott bele. . most már újra az ég felé fordított tekintettel. felhőtlen eget. de nem nézett bele a napba. . Nem sokkal kettő után sötétedni kezdett. Két óra tizenkettőkor egy teljesen kerek fekete korongnak látszott. A püspök. Delaura nem felelt.Ez egy jezsuita válasz .Most is a kislányra gondolsz . ingatni kezdte a fejét. Cayetano megint a napba nézett. . van valami összefüggés a kislány állapota és a napfogyatkozás között .jegyezte meg vidáman. . A püspök felült a függőágyban.Mert különben megvakulhatunk. mely nem az áléjszaka varázslatát nézte. ott van. Belenézett a napba.Csak fél szemmel szabad nézni .Arra gondoltam. . hogy belenézhessenek a napba. . Aztán a napfogyatkozás visszanyerte földi vonásait. és elkezdődött a hajnali kakaskukorékolás. .sóhajtotta.Pár óra múlva el fog . de olyan szórakozott volt. vigyázva.mondta. hogy nem tette a szeme elé az üveglapot. és amely a kormos üvegen át is bántotta a recehártyáját. véget ért a látványosság.mondta Delaura. Mindketten kegyelmi állapotban voltak: tamarindszörpöt kortyolgattak.mondta a püspök. Hosszú csend következett.kérdezte a püspök.hintázott. hogy a püspök olvasott a gondolataiban. hogy a hangja ne fulladjon sípolásba. és egyszer csak kigyulladt az ég minden csillaga. . és nézték a háztetők fölött kitáruló hatalmas. Az aznapi szolgálatra odarendelt apáca egy mécsest meg néhány bekormozott üveglapot hozott. Delaura már nem nézte a napot. . a tyúkok felröppentek az ülőrudakra.Mire gondolsz? . A püspök viszont úgy találta.Még az állatok is érzik.Ezt a jelenséget már több ezer évvel ezelőtt megjósolták az asszír csillagászok . de az izzó érem ott maradt a recehártyáján. és egy pillanatra éjfél lett e nappali órában.kérdezte.Akárhova nézek. mintha a fogyó hold lenne.mondta. A püspök hallotta az elkésett galambok szárnycsapkodását. hogy a tudatlan nép azt hiheti. Delaura csak tartotta a kezében az üveglapot. . ahogy tanácstalanul keresték a dúcaikat a sötétben.Nagy az Isten . hogy abban már volt valami rendkívüli. és megpillantotta foszforeszkáló szemét. és az üvegen keresztül figyelte a napfogyatkozást. méghozzá olyan gyakran.mondta a püspök. Cayetano összerezzent. De azért csak nézte. aztán a püspök tekintete rátalált a sötétben Delaurára.

Azokat a személyeket. az mind csak afféle néger szokás. És annyi nyelven beszél. Azt beszélték.Akkor hát az volna a legnagyobb ajándék számára. hogy feldarabolt egy kecskét.mondta. és nem a saját hangján. de nem hiszem. és hálát adott Istennek. de csakis az ő számára. . bár inkább az apátnő gondolkodásmódját lehetett megismerni belőlük. elvégezték az ördögűzés szertartását. jobban.figyelmeztette a püspök. mint maguk az afrikaiak egymással. . . nem pedig Sierva María állapotát. amit a kislány a négerek közt tanult meg. .Bocsásson meg.Vagy nem olvastad el a jegyzőkönyveket? De igen. minden látható ok nélkül.mondta Delaura. nagyot ásított. .Vigyázz! . megdöglött. Nyújtózott egyet a függőágyban. amiket megérintett. és megette a méregerősre fűszerezett szemét meg heréjét. de az állatokkal is tud beszélni. . .Úgy értse. hogy a kislány abban lelte örömét. aki az első napon ellopta a gyűrűjét. A püspök összeráncolta a homlokát. Az érkezését követő nap reggelére mind a tizenegy papagáj.De hát bizonyítékaink vannak.De a legmélyebb alázattal engedelmeskedem.Én mégis azt hiszem . A püspök most már komolyan megijedt. akik megérintették. hogy fellázadsz? . hogy fenntartom a kétségeimet. láthatatlanná vált.mondta Delaura. hogy az apátnő keresi.Ezt úgy értsem. A kolostornak mindazokon a helyein. mint a tévedéseinkből. atyám .tűnni a szemed elől . mert a szülei nem törődtek vele. Isten akaratából .Azt hiszem. böjtöknek és hashajtókúráknak vetették alá. hogy amit mi démoninak látunk. . A novíciát.Miért mondod ezt? . hogy egy újabb reggel köszöntött rá.mondta Delaura -. konyhakerti kényszermunkára ítélték. ha egy egészséges gyermeket vetnénk alá az ördögűzésnek . .Az Ellenség nagyobb hasznot húz az okosságunkból. Mikor megtudta. Delaura alaposan áttanulmányozta őket. ahol a kislány az érkezése napján megfordult. Démoni énekekkel bűvölte meg a cselédséget. amely húsz éve ott raboskodott a kolostorban és a kert dísze volt. hogy mindenféle nációbéli afrikaival megérteti magát. .mondta -. amit a saját kezével ölt le. hogy abba a gyermekbe belészállt az ördög.mondta Delaura. . csak nagyon meg van rémülve . és mindazokon a tárgyakon. Delaura nem vesztette el a fonalat.mondta a püspök. atyám . hanem idegen hangokon énekelt.

Aha . . és az apátnő engedélyt adott rá. és aminek legláthatóbb tünete egy kis enyhe szomorúság volt.A napfogyatkozás után . hogy könnyes a szeme. Amint nekilátott a sebek ecsetelésének. hogyhogy be kellett kötni Delaura szemét. és hogy az egész kolostorban megállt az élet. de senki se szólította meg. hogy látta-e a napfogyatkozást. Bal szemén fekete kötés volt. nehogy a kislány észrevegye a torkát szorító csomót. amit minden este . hogy Martina kétszer bejött hozzá a cellába. Olyan érzése volt. újra ránézett. így legalább láthatja. hogy az apácák térden állva nézték végig a napfogyatkozást.Meg fogok halni.Úgy ment hát el újra a kolostorba. mint a félszeműeken: az orvos tette rá. az száz év is lehet .mondta Delaura. Valami megváltozott benne. Mikor az őrapáca kinyitotta előtte Sierva María cellájának ajtaját. . Ahogy a börtönépület felé igyekezve átment a kerten.A napfogyatkozás után. Delaurának a torkában dobogott a szíve. . összeszorított szájjal. hogy Martina kézimunkázni tanítsa őt odakint a teraszon. és hogy együtt nézték meg a napfogyatkozást. amíg el nem tűnik a recehártyájáról a beleégett nap. hogy nem tudta meggyőzni a püspököt. és kézimunkázni tanította. hogy mikor fogsz meghalni? A kislány rábólintott.És azt is megmondta neked. A kislány nem értette. Aztán buzgón tovább ecsetelte a sebeket.Beszéltél vele? A kislány elmondta. méghozzá a teraszról. . amíg meg nem szólaltak a kakasok. De ő semmi rendkívülit nem talált a dologban. és nincs semmi baja. egészen addig. mikor ő szabad szemmel nézte a napot.Ki mondta? . . . Igen.Csak azt láttam.mondta. hogy addig nem veheti le. amit Delaura nem tudott meghatározni. Delaura megremegett. Sierva María hallgatott. . hogy kipuhatolja a kislány aznap reggeli hangulatát. és olyan gyengeség fogta el. aztán végig a folyosókon. és látta. Meg hogy Martina jó és kedves. és közben a szempillája se rebbent. Elmesélte a papnak. ahogy a tenger fölött lemegy a nap. azzal. nehogy elsírja magát.mondta Delaura. Azzal a céllal. a kislány égő szemmel ránézett. . látta.mondta a kislány.mondta. hogy rogyadozott a lába. érezte magán a tekinteteket. Nem tévedett. és reszkető hangon mondta: . mintha az egész kolostor lábadozna a napfogyatkozás után.Martina . megkérdezte. akit zavarba hozott a csend. Delaura.

melyeket mind jegyzőkönyvbe vettek. holott ezt a szabályzat tiltja. a börtönből távozóban. és azt is. Ő csak az állapotáról kérdezősködött.mondta Sierva María. Arra kérte. mit csinál. melyeket már bőségesen levezekeltek.Úgy félek . A kislány nem hallotta ki a mondatból Delaura vakmerőségét. . Martina elcsodálkozott. hogy a kislány megrögzött hazug.Én tudom. egyedül költötte ki a halálfélelmet cellájának magányában.Ám Delaura sebzett szárnnyal hallgatta az után a felfedezés után. hogy Martinának himlőhelyes az arca. Delaura jobbnak látta. Aztán kitört belőle a düh: . hogy mindig is nagyon jól tudta.mondta -. benézett Martina cellájába. hogy a kislány arcátlan cimboraságban van az ördöggel. és három-négy válasz után rájött. Azon a héten Josefa Miranda anya egy saját kezűleg írt tiltakozó és panaszlevelet küldött a püspöknek. hogy meg legyen ijedve mondta. hogy Sierva María külső segítség nélkül. hogy Delaura rádöbbent: Sierva María neki is hazudott. és mégis. ráadásul arra vetemedik. hát az Josefa Miranda - . Martina mindezt olyan komolyan mondta. koponyája kivilágít gyér haja alól. és egy gyóntatóatya vigasztaló szavait mormogta. . Mihelyt Delaura hazaért.Majd én elintézem . hogy ételt hoz be a kolostorba.Mert nagyon szeretlek. Sierva María csak ekkor tudta meg. Bocsánatot kért Martinától a meggondolatlan szavaiért. és a lelkére kötötte. feltűnt neki. és kétségbeesett sírásban tört ki. Most. Delaura remegő hangon válaszolt: . mentsék fel a klarisszákat Sierva María őrzésének feladata alól. és egérfogai vannak.kérdezte. orra túl nagy. elkésett büntetésként szabták ki rájuk. aki személyes ellenszenvvel viseltetik iránta. Martina tovább bűvölte őt. Levetette magát az ágyra. . hogy a tisztelendő úr kicsoda . ne tetézze őket. valóságos anyagi fluidumként árad belőle a varázs. Újabb rendkívüli eseményeket sorolt fel a levélben. Végül egy dühös kirohanás következett a szabados eszméket valló és tiszteletlen Cayetano Delaura ellen.Ha valakibe belészállt az összes démon és ördög. a püspök megmutatta neki a levelet. ami nyomban megragadja azt.Kérem. hogy Cayetano nem az orvosa. és közben az arcizma sem rándult. Delaura közelebb húzódott hozzá. Delaura állva olvasta el. hogy először látta közelről. hogy bárkinek is megjósolja a halála napját.Ennek a szegény kislánynak épp elég oka van rá. Delaura. aki ránéz. Neki aztán nem jutna eszébe. olyan bűnökért. mert úgy gondolja. . még kevésbé egy ilyen bájos és gyámoltalan kislánynak.zárta le az ügyet. .. .Akkor miért gyógyít? . hogy semmi módon ne feddje meg a kislányt. hanem az ördögűző papja. és melyek csakis azzal magyarázhatók. ha nem lépi át a küszöböt.

A gyűlölet.Azt akarom mondani . Az alkirályné távoli rokona volt az apátnőnek. tisztviselőkből. hogy Spanyolországban már végigaludták ezt az éjszakát. útban Santa Fé-i székhelye felé. hogy egy év kell hozzá. hogy egyetértsek veled mondta a püspök.Mitől? .mondta a püspök.mondta. . mint inkább a szívében volt a hiba. . amíg az ember megtudja. és igyekezett nyugodtabb hangon beszélni tovább. hanem az ördögöt imádná. hogy az Indiákon legyen mivel elűznie az unalmát. és azt kívánta. . kibukott belőle a honvágy keserűsége: .Az egyházban betöltött tisztem nem engedi meg. a gőzölgő kátrány szétterjedő bűze. az intolerancia. valamint egy vonósnégyessel. és akkor nem fájna . viszont arra kérte. hogy a kolostorban szállásolják el. szolgákból és háziorvosokból álló kíséretével. Az Evangélium tele van olyan nőkkel. Galileinek nem annyira a hitében. hogy árva lett? . . amíg el nem alszik.mondta.De messze vagyunk! . majd tovagurult a tenger hátán. sőt még rosszabbakkal . Meg is érkezett a tanácsosokból.A Föld forgása ellen semmit sem tehetünk . Ilyenkor csak egyet lehetett tenni: elterelni a figyelmét gyászos gondolatairól. elfog az iszonyat.Pedig szívesen egyetértenék. .Nem tudta folytatni.Saját magunktól . Utálatos perszóna! A püspök elképedve nézte ezt a dühöt.De nem kéne tudnunk róla. . A püspök hátradőlt a hintaszékben. Aztán megdorgálta Delaurát az esetleges túlkapásaiért. hamarosan a városba érkezik. Delaura észrevette. hogy az új alkirály.Szerinted rendben van az. amióta az öregség megrohamozta és maga alá gyűrte. és egy bibliai felhőszakadás elválasztotta őket az egész világtól. mint amilyen ő. Delaura ismerte már ezeket a kríziseket: a vigasztalanul szakadó záporesős estéken kínozták a püspököt. Az égetett mész lázas kaparása. mert egy hatalmas mennydörgés robbant be a házba. de még a klauzúrát is elözönlő mindenféle népség hangos káromkodása közepette Sierva Maríáról mindenki megfeledkezett. . . melyet a királynő ajándékozott neki. a fülsiketítő kalapácsolás és a kolostort. hogy akkora hatalmat tulajdonít a Gonosz erőinek.Ha arra gondolok.mondta a püspök.sóhajtott fel.Jézus mégis fölmagasztalta őket. don Rodrigo de Buen Lozano. a hülyeség démonai. és a nosztalgia zátonyára futott. . . .mondta Delaura.folytatta -. mintha nem is Istent.És mivel nem kapott választ. A hónap végén hírt kaptak arról. viselje el türelmesen az apátnő rettenetes természetét. .

Olyannyira. hogy közbenjár az érdekében a férjénél.Aztán egy építőállvány hatalmas robajjal leszakadt. Ingujjban szállt le a hajóról. A többiek. kiváló pelotajátékos és céllövőbajnok. aki akkor még a börtön épületében aludt. mint egy kezdő. De az alkirályné mégis megígérte. és úgy rontott be a kolostorba. és könyörgött. hogy részt vegyen a vasárnapi misén. a legszebb férfikorban. se díszlövések. Akkor szögezték be az ablakokat és akkor húztak falakat az udvarnak a terasz alatti része köré. . sem azt. amihez ne tudott volna hozzászólni. és a rabokat sem készítették fel a látogatásra. egy év múlva megkötözték az őrapácát. Ahogy végigment a kolostoron. hogy az apátnő úgy gondolta. levetette könnyű tavaszi öltözetét. mint egy felfrissítő szélvész. és sem azt nem engedték meg neki. Mihelyt kinyílt az ajtó. aki személyes varázsával egyenlítette ki a közte meg a felesége közt lévő huszonkét év korkülönbséget. Ettől persze az alkirályné még kíváncsibb lett. Így aztán lehetetlennek látszott. Ezután négy hosszú éven át ő volt az egyetlen fogoly. A püspök nem válaszolt neki. hogy az ünnepségek idejére vigyék át a kislányt egy másik kolostorba. és egy hátsó ajtón át kiszöktek a kolostorból. Don Rodrigo de Buen Lozano délceg asztúriai úr volt. és követelte a püspöktől. hogy Sierva María hozta a rontást a szerencsétlenül járt emberekre. olyan probléma. akik különböző okok miatt voltak bezárva. Az alkirályné szinte kamasz lány volt még. hogy a cellákat nem takarították ki. hogy látogatót fogadjon a beszélőszobában. hogy hadd kapjon kegyelmet.Nem érdemes bemenni . és hét ember megsebesült. Hiába mondták neki. s ha valami jó volt. Martinát a családja. amikor meghallotta az éjszakában egymásnak felelgető dobokat. A kérés teljesítésére nem volt sok remény egy meghiúsult és egy sikeres szökés után. Martina Laborde a lába elé vetette magát. és bikaviadalokat meg szabadtéri kakasviadalokat rendeztek neki. . mindent behabzsolt. eleven és kissé akaratos teremtés. saját magán is. és az egyiket megszállta az ördög. ha megkíméli őt a börtön nyomasztó látványától. hogy kegyelmet kapjon. Ezúttal az volt a legfőbb érve. . és megérezte az érett gujáva illatát. Nem volt olyan zug. hosszabb-rövidebb időre. három másik apácával együtt. és kigombolt inggel járkált a fedélzeten csevegő hölgyek előtt. akik benn maradtak. Az első szökést hat évvel azelőtt kísérelte meg. azt tovább akarta javítani. és nem voltak beszédek. jobb lesz. visszavitte a kolostorba. Amikor megcsapta őt a Karib-tenger szellőinek első lehelete. egy kőműves meghalt.Csak két rab van. gyóntatóatyjának tanácsára. Az apátnő biztos volt benne. ha csak tehette. hogy nem ajánlatos egy megszállott lányt tartani az alkirályné közelében.mondta. mindent tudni akart. Egész testével nevetett. bundét és cumbiambát járhattak a tiszteletére. ahova be ne kukkantott volna. a tengerre néző teraszon át. Egyiküknek sikerült is kijutnia. Az emberek fandangót. ki is használta az alkalmat. noha a püspök betiltotta ezeket a táncokat.

amit a meztelen teste jelentett. Az ebédhez a spanyol vonósnégyes meg a San Jacintó-i furulyások és dobosok zenekara muzsikált. az alkirályné valami jeges fuvallattól dermedt meg. Talán azért. . Egy majdnem egészen átlátszó tunika volt rajta. és egész testéből bizalomgerjesztő melegség áradt. mint még sohasem.Amíg élek.súgta oda neki az apátnő.Vigyék el. ami csak növelte azt a veszélyt. Megragadta a karját. hogy bosszút álljon a kormányzónál elköltött ledér vacsoráért. de Sierva María puszta látása is elég volt ahhoz. az isten szerelmére . Mihelyt az őrapáca kinyitotta az ajtót. melyen csak férfiak lehettek jelen. Sierva María az elrongyolódott rabingében és piszkos papucsában ott ült és lassan öltögetett a cella egyik szegletében.parancsolta. megmosták és kibontva hagyták a kifésült haját. levegőt vett. de olyan rend volt. Az alkirályné a férje fülébe súgta: . Még az apátnő is elámult a kecsességén. amit az apátnő adott a tiszteletükre a magánebédlőjében. sem első gazdájának monogramja nem volt beégetve a hátába. a szépségén. . az alkirály elé érve megállt. amelyben a kolostorba érkezett. az alkirályné bemutatta Sierva Maríát azon a vacsorán. és ott állt előttük az az abesszin rabszolganő. amikor az alkirályné köszönt neki. és akkor meglátják. Csak akkor emelte fel a fejét. . akiért a kormányzó annyi aranyat fizetett.Így is volt. ne lássam többé. és egy kézmozdulattal kitörölte emlékezetéből az elviselhetetlen látványt. . . Martina Laborde figyelmeztette őket: . mint egy tigris. . hogy elhatározza: kiszabadítja a börtönből. és az alkirályné személyesen vezette oda kézen fogva a férje asztalához.Vigyázat . Az alkirályné nem ment beljebb. Az alkirály elsápadt. és táncosok is voltak.Ne próbálják levenni róla a gyöngyeit meg a karkötőit. hogy a földön húzza maga után. Ijesztően tökéletes volt. Miután ellejtett a közönséges vendégek előtt. és belépett a cellába. melyet az őbelőle áradó fény világított meg. ahány fontot nyomott a mérlegen. milyen jól fogja viselni magát. akik bámulatos ügyességgel figurázták ki a fehérek táncait. Az alkirályné egy ellenállhatatlan erejű kinyilatkoztatást olvasott ki a rá szegezett tekintetből.Megszállta az ördög. . a terem végében szétnyílt egy függöny. közelről mutatva meg magát.Irgalmas Szűzanyám suttogta. és bokáig lecsúsztatta magán a tunikát. mintha elvarázsolták volna. az alkirály tiszteletére ebédet adott.Sierva María cellájában még orrfacsaró volt a levegő az égetett mésztől meg a kátrányszagtól. Feladták rá a nagyanyja ruháját. Amikor behozták a desszertet. A város kormányzója.Olyan. Vállát nem gyalázta meg a rabszolga-kereskedő bélyege. meg ugrabugráló négerek. a tüneményes haján. aki agglegény volt és nagy nőfaló.

hogy végül is mi történjen Sierva Maríával. hogy lássák. jó természetét és erős jellemét attól kezdve példaként emlegették a . . hogy sikeresen átesett a szeminárium első beavatási rítusán. apja ruhájában. amivel csillapítani tudta volna testének sóvárgását. nem fordultak hátra. hogy melyik lesz az övé a dupla sorban egymás mellett álló ágyak közül. meredek kőlépcsőn felcipelte a harmadik emeletre. hogy szó nélkül és segítségkérés nélkül fel kellett cipelni a bőröndöt a hálószobába. Önkívületben töltött éjszakákon és átvirrasztott napokon át csak verset írt. és még négyszer fordult.mondta neki. hogy szerepel. Mire kitört az általános tapsvihar és éljenzés. újra lement az udvarra.Ott majd a hálóteremben megmutatják az ágyadat. A prefektus a novíciusok hálószobájában megmutatta. Sajnálta volna. hogy a veszettségnek semmiféle tünete sem látszik rajta. mert anyja minden szükséges holmit belerakott. és felvonszolta a lépcsőn. amivel tisztesen kihúzhatja a noviciátus végéig hátralévő időt. Az orvosok megállapították.Az alkirály nem akarta elhinni. mely abból állt. míg az egész szobát el nem borította a széklete. és a csiszolatlan. és néhány jukkalepénnyel meg kellő mennyiségű ivóvízzel bezárkózott a könyvtárba.Vidd föl a harmadik emeletre . meg a bőrönddel. ahogy egy-egy emeletre felért. és Abrenuncióhoz hasonlóan ők is azon a véleményen voltak. Néhány ilyen versre ráakadtak aztán egy alig olvasható papírköteg lapjai között. megállás nélkül. hogyan boldogul a bőrönddel. akik az erkélyről nézték. Az egész szeminárium egy pillanat alatt kicsődült az udvarra néző erkélyekre. De ahogy felért a harmadik emeletre. ott viszont a sorsára hagyta őt a szemerkélő esőben. a lépcső tetején ott állt a rektor. amit ráigazítottak. A portás segített bevinni a bőröndöt az udvar közepéig. mint valami egyszereplős színdarab hőse . Cayetano lerakta a holmiját az ágyra. Cayetano Delaura viszont már rászánta magát az ördögűzés előtt kötelező böjtre. hogy hiába is várna segítségre.csak épp ő nem tudott róla. Gyors felfogását. Amikor felfogta. . mint ő. ha Sierva María is ugyanerre a sorsra jut. mint egy eszelős. A püspök arra használta fel az ünnepségeket. Abban azonban senki sem érezte magát illetékesnek. ami kétszer olyan nehéz volt. hogy valószínűleg nem is tör már ki rajta. a gyerekkoráról írt: ott ül tizenkét évesen a bőröndjén a szemerkélő tavaszi esőben az ávilai papi szeminárium kövezett udvarán. Végül megragadta az üres bőröndöt a fogantyújánál. Burgosban látott egyszer egy megszállott nőszemélyt. kivette a bőröndből mindazt. és tapsolni kezdett. amely végig olvasható volt. öszvérháton megtett több napig tartó út után. amikor a könyvtárat majdnem egy évszázaddal később felszámolták. A tanárok és a növendékek. ezért rábízta az orvosaira. meg azon. hogy elgondolkozzék az apátnő levelén. hogy lássák. amit fel tudott nyalábolni. mert nem volt más. akinek egy éjszakán át ment a hasa. Az imént érkezett meg Toledóból. Az első és az egyetlen versben. amíg mindent föl nem cipelt. Cayetano ekkor tudta meg. hogy kétségbe vonja a kislány démoni megszállottságát. De hiába.

hogy mi lesz a történet vége.Az alkirály megértően bólogatott. mert látogatóba érkezett az alkirály. hogy élete során minden könyvet elolvasott. Reszkető mutatóujjával Delaura felé bökött. Huszonnégy év múlva.mondta. és az első héten szerzett benyomásairól mesélt. egy kiszámíthatatlan élet kezdődött el helyette. és amit ő az apja egyik könyvesládájából vett ki találomra. ami csak a kezébe került.Ez a könyv be van tiltva. De a legmélyebb nyomot az a beszélgetés hagyta benne. akár nem. aminek nem volt fedele. hogy milyen gyermekien csacska is tud lenni a földi hatalom. Váratlan látogatás volt. . kivéve ezt az egyet. . akit csak úgy a teljes nevén mutatott be. mert így tudják a világ színvonalára emelni ezeket az isten háta mögötti gyarmatokat. A rektor atya megkérdezte. aki figyelemmel kíséri ezeket az újdonságokat. A jobbján Cayetano Delaura ült.Akkor sosem fogod megmondani . A rektor egy megkönnyebbült mosollyal bezárta a könyvet a szekrénybe. hiányos könyv miatt. az alkirály se készült rá. hogy mihelyt begyógyulnak a háború okozta sebek. hogy azon a napon véget ért egy egész élet. a püspökség könyvtárának homályában felötlött benne. . de nem nézett rá. ha kiolvastam .Itt Cayetano atya az. meg arról. hogy át kell mennie a püspök fogadótermébe. Kénytelen volt a háztetőket bámulni a harangvirágos teraszról. A püspök a vezérkarának hat tagjával fogadta az alkirályt.többi novícius előtt. amit aznap este a rektorral folytatott az irodájában. csak úgy eszébe jutott az első városnéző sétakocsikázása során. Arról az ábrándos tervéről beszélt. s egy új. A rektor a miatt az egyetlen könyv miatt hívatta. és kíváncsian várta. bővíteni fogja az Angol Antillákra irányuló kereskedelmet. amit a bőröndjében találtak: egy szakadt. A püspök ezúttal is megállapította magában. akár szabad volt. a nehéz reverendájukban verítékező papokat. beszóltak neki. A böjt nyolcadik napján estefelé. az alkirály szánakozó tekintettel nézegette a málló vakolatú falakat. ameddig tudta.felelte. A püspök sértett önérzettel jegyezte meg: . úgy mondta az alkirálynak: . amikor már belefogott az imádságba. Rádöbbent. tisztségének említése nélkül. . hogy az oktatás hivatalos irányítása mennyire szükséges és kívánatos. Útközben olvasgatta esténként.Csak akkor tudom majd megmondani. Mielőtt belekezdett a beszélgetésbe. . a hitvány bútorokat. és úgy-ahogy rendet raktak a teremben. hogy mi a véleménye a könyvről. mialatt gyorsan odahívták az előkeríthető egyházi méltóságokat. .mondta Cayetano.A megújulás korát éljük .Szent József asztalos volt: az ő fiai vagyunk. hogy az irodalmat és a művészeteket ösztönözni kell. a foszladozó függönyöket.

amit értük hozunk. és azt kérdezte. Igazi érdeklődéssel kérdezte meg Delaurát: . hogy ilyen izgalmakat kell átélnie. hogy más kolostorokban talán jobbak lennének a feltételek egy ilyen nehéz eset kezelésére. amíg be nem fejezte: . . ahol hatalmas katedrálisokat építettek. ne így fogja fel . milyen erős hit kell ahhoz.mondta a püspök nagyon barátságosan. A kislány miatt is. hogy vajon Isten birodalma befogad-e egyáltalán egy ilyen keverék fajzatot.mondta. az apátnő pusztán gyakorlati okok miatt hangoztatja a fenntartásait . de nem veszik észre. kérem.Azért keltünk át az óceántengeren.Nemcsak mi. hogy a bennszülöttek azért járnak misére. de az alkirály nem jutott szóhoz.Olvastad Leibnizt? . mert sajnálatos. Az alkirály felvette az elejtett fonalat. A látogatás vége felé nyilvánvalóvá lett. a körmeneteken. . hogy megértse. mert az ezüstoltárok alatt tovább élnek a szentélyeik. és ez sikerült is: ez a hit él a miséken.Méltóságod olyan kiábrándult ember. magyarázta. hogy az már ijesztő.Hát mi ez az egész. és öreges köhécselésbe fulladtak szavai. hanem egész Spanyolország . Yucatánról beszélt.Olvastam. . . de a lelkekben nem. . a búcsúkon. . de az apátnő nyugalma miatt is.Ő azt hiszi.mondta a püspök. rebbenés nélkül rámeredő szempáron állapodott meg. még muzulmán mandingákkal is. ami a hódítás óta végbement: spanyol vér indián vérrel.Arra gondol.Excellenciás uram.Az apátnő ezt nálunk is jobban tudja. . hogy a püspök úrék a Sátán kelepcéjébe estek . azonfelül a spanyolok és az indiánok is mindenféle négerrel. .Az alkirály tekintete követte a mutatóujját.Ha jól értem. ha nem az Ellenség csapdája? Az alkirály komoran nézett rá. . hogy az alkirályt elsősorban Sierva María helyzete foglalkoztatja.Hivatalból. hogy itt is elterjesszük Krisztus hitét. hogy a szerencsétlen gyermeket megszállta az ördög .Még nincsenek döntő bizonyítékaink. . excellenciás uram .Csak azt akarom. de a kolostor jegyzőkönyvei azt tanúsítják. és a távoli arcon meg az elképedten. hogy ezek a népek méltók legyenek arra az áldozatra.mondta a püspök.mondta Delaura. és hozzátette: . Zihálva vette a levegőt. .mondta az alkirály. hogy elfedjék velük a pogány piramisokat. Beszélt arról az elképesztő vérkeveredésről.

és egy személyes figyelmességgel fejezte be a látogatást. a karfára támaszkodva. amelyet így is. csak Cayetano van ott. és ezt mondta: .Annyi éves vagyok. .mondta a püspök. Az alkirály köszönetet mondott érte. úgy is lehetett érteni.mondta a püspök. . Az üdvözlésekkel ellentétben a búcsú lassú volt és szertartásos. mert nem akart precedenst teremteni annak a sok. . szigora és rátermettsége miatt . . Ahogy ezt kimondta. A sötét folyosókon három pap kísérte ki az alkirályt a főkapuig. A vacsora nem kellett neki. ezért felajánlotta a püspöknek. . hogy elmesélje az apátnőnek. és gyorsan berekesztette a beszélgetést.mondta. mire jutott a püspöknél. hogy a fal mentén sorakozó székek üresek. A beosztottai időközben lábujjhegyen kimentek a teremből. De a püspök úgy gondolta. A püspök nagy nehezen felegyenesedett.. amíg Delaura vissza nem tért. meglegyintette őt egy közelgő asztmaroham előszele. Elmondta. Delaura gyorsan meggyújtott egy lámpást. Most körülnézett. hogy Delaura csak egy meghajlással tudott válaszolni rá. amíg le nem küzdötte a fulladását. hogy megfeledkezzem rólad. az alkirály odafordult Delaurához. nagyon jól tudja .Láttunk már valaha is ilyen áldott jó embert? Delaura olyan mozdulattal válaszolt. . Az alkirály visszament a kolostorba. mihelyt az egészsége engedi. Josefa Miranda erélye. hogy igazunk van. mely különféle panaszokat tartalmaz.Engem az aggaszt. Excellenciás uram.Kérem. és behunyt szemmel próbálta elfojtani tüdejének sípolását. rászegezte megfellebbezhetetlen mutatóujját. Elhaló hangon megkérdezte tőle: . aztán csak ült a székben. hogy majd az orvosai megvizsgálják. és látta. hogy miért nem meri elhinni. akit a börtönökben látott.Akkor majd bátorkodom ezt elmondani neki . a leghőbb pásztori szeretettel fogja orvosolni. Olyan váratlan és talányos volt ez a mondat. köztük Delaura. és ezeket ő. mi gondolkodás nélkül a Santa Clarát választottuk. hogy éppen az apátnő egyik feliratával foglalkozik. Az alkirály testőrsége a keresztbe állított alabárdjaival vont kerítést az alkirály és a koldusok közé. hogy a hálószobájába kísérje. .És Isten jól tudja.Ne hagyd. nincs rá szükség. amikor meghalt.Nekem már minden dolgom Isten kezében van . Őt is egy makacs asztma gyötörte. A püspök ott ült előregörnyedve. ahány éves a Szűzanya volt.mondta az alkirály. ő pedig magára maradt a sötétben.Tudja azt ő is. Néhány óra múlva. felségsértésben vétkes rabnak. lábával már a kengyelben és az alkirályné könyörgése ellenére megtagadta a kegyelmet Martina Labordétól. Mielőtt beszállt a hintóba.

Több utasítás nincs . amire csak egy néger nő képes. mint eddig. Kilenc órára készen volt a portré. Úgy is lett: majdnem belehalt az asztmarohamba. amíg neki magának lesz ideje és az egészsége is meg fogja engedni. és olyan diad almas arccal nézett rá. a püspök épp a reggeli bögre csokoládéját. földig leeresztett hajjal. amikor szóltak neki.Imádkozz értem ma éjszaka . mint amilyen csodálatos érzékkel hajtotta végre a festő utasításait. se a többi.mondta. Ahogy ott ült a terem sötét sarkában. hogy nagyon hosszú lesz ez az éjszaka. Reggel úgy ébredt már. A nagyteremben volt. aki ott virrasztott a szomszédos könyvtárban.Isten áldása legyen veled. és oldja meg a felmerült kérdéseket. . kénytelenek voltak gyorsan eret vágni rajta. a Santa Clarában marad. Amikor belépett a szobába. A festő hátrább lépett. A püspök köszöni a jegyzőkönyveket. Olyan csodálatosan szép volt. . és nézte a kislányt. . hogy minden kétséget kirekesszen a szívéből. és ennek hevesen hangot is adott. hogy inkább csak megnehezítik a vizsgálatot.Miért lettünk volna barátságosak? . a beteg tüdőm miatt. és úgy nézegette. Mivel a hánytató borkő nem segített rajta. és neki is részesülnie kell mindazokban az előnyökben. és olyan méltóságteljes tartásban. . hogy Delaura keresse fel a nevében a márkit.mondta a püspök.mondta a püspök befejezésül.. hogy a püspök a hálószobájában várja. amelynek közeledtét már a látogatás alatt érezte. . Cayetano repeső szívvel rohant a kolostorba. és továbbra is Cayetano Delaura atya foglalkozik vele. mintha kicserélték volna. és ezt valahogy jóvá kell tennem.Nem lehet csak úgy bejelentés nélkül bekopogtatni egy püspök kapuján. .Az én kapum az Egyház kapuja.Félek. de azok olyan szakszerűtlenek. az apátnő kérése ellenére. úgyhogy az ördögűző atyának csakis a saját elgondolásai alapján kell eljárnia.Én viselkedtem rosszul. és búcsúzóul barátságosan megveregette Delaura vállát. . Cayetano magánkívül volt a gyönyörűségtől. Éppen elkezdte a reggeli imáját. semmit se hallott az egészből. és ő úgy viselkedett. hogy audiencián fogadja a márkit. hogy Cayetano rögtön látta: már megszületett a döntés. végszükségre tartogatott nyugtató orvosság. kenyerét meg sajtját fogyasztotta az ágyban. olyan könnyedén bocsátva ki magából a levegőt. Meg is született: Sierva María. a püspök teljes jóváhagyásával. valódi drágakövekkel borítva. Végül azt is meghagyta. majd . Nem rabként kell kezelni. de nem találta a cellájában Sierva Maríát.kérdezte Delaura.Nagyon barátságtalanok voltunk az alkirállyal . amiket a kolostor többi lakója élvez. mint egy új fújtató. bőven volt ideje rá. A püspök nem értett vele egyet. mint a régi keresztények mondta. . modellt állt az alkirály kíséréséhez tartozó híres portréfestőnek. Cayetano.A hálószobája ajtajában aztán már megenyhült hangon másra terelte a szót. . de az nem látta őt.

ahogyan táncolt. Lehet. és egy sereg hódolatteljes démon vette körül. Cayetano nem ijedt meg. amit az utolsó válaszban óhatatlanul hallania kell. de azért mindig módot talált rá. és odakint sűrű pelyhekben hullt a hó. Végül ezt mondta: . hogy az alkirály és hitvese a búcsúlátogatásuk során kellő ékesszólással meg tudta győzni az apátnőt a püspök érveinek igazságáról. és Cayetanót elbűvölte az a természetes összhang. Minthogy Sierva María most már ugyanazt a kosztot kapta. többé nem volt szükség arra. tizenkét évének tündöklő szépségében. A képmás remekbe sikerült: Sierva María ott állt egy felhő tetején. . hogy át akart szállíttatni a Pireneusokból valamennyi havat. és olyan elegáns.Olyan. hogy Delaura bármit is hozzon neki odakintről. Reszketve attól. ahogy rásuhint a rémület szárnya. erőt vett magán. amely az ölében hevert. Delaura érezte. és Cayetano visszakísérte Sierva Maríát a cellájába. valamint a tisztálkodáshoz szükséges alkalmatosságokkal is felszerelték a cellát. Mialatt eszegettek. Egyszer már volt egy alkirály. mert fogalma sem volt róla. ahogy a lépteik egymáshoz igazodtak.mondta a kislány.Tudom már. amit a kolostor többi lakója. hogy nézze meg. És elmesélte: egy ablaknál ült. . a kislány csak úgy mellékesen megjegyezte: . hogy a Santa Marta-i Sierra Nevadá-ban majdnem a tengerig húzódik a hó.mondta a kislány. hadd ismerjék meg a bennszülöttek is.A démonaidnak is? . hogy becsempésszen neki valami csemegét az árkádok alól. mint abban a durva rabingben. és királynői öltözetében olyan nagylányos volt. Sohasem mentek még egymás mellett. hála annak. hogy milyen a hó. és nézte magát. az újdonságok híve most megkoronázta a hősies vállalkozást. azonkívül takarítóeszközökkel. Sierva María meg akarta felezni vele az uzsonnáját.két-három ecsetvonással igazított rajta. ő pedig egyenként szedegette és ette a szemeket egy fürt szőlőről. hogy Cayetano ámulva látta: egy kis nő lépked az oldalán. A tenger fényessége beáradt a szabaddá tett ablakon át. Delaura azonban csak a klarisszák messze földön híres piskótájából fogadott el egy darabkát. Az ágyon új matrac volt. A kislány hosszan elidőzött a kép előtt. mielőtt szignálja. A cella egészen átalakult. lenvászon lepedők és pehellyel tömött vánkosok. Ezzel kész is volt a kép. mint egy tükör. hogy don Rodrigo de Buen Lozano. akiről azt beszélték. Sohasem látta még más ruhában. Sohasem látta még járás közben a kislányt: olyan kecsesen és könnyedén járt. és megkérdezte: .Álmomban láttam. aztán odahívta Sierva Maríát. és ott tündökölt a frissen meszelt falakon.Nem .Éppen ilyenek . . ahogy visszanéz rá.

.Isten ments! És mindent elmondott.mondta a márki.Nem merem elmondani . hogy elment valahová. úgy. úgy kezelte őt. hanem az a bizonyosság. . amikor belebotlott a házat söprögető és takarító Dulce Olíviába. ami az útjába került. Caridad del Cobre elmondta neki.Már napok óta nincs velünk .mondta a márki. . és szobáról szobára átkutatta a házat: közben rádöbbent. hol van Sierva María. De azért szeretett volna valami ésszerű magyarázatot találni a dologra. mintha nagyon messziről jött volna. házasságuk tizenkét keserves éve alatt. Delaurának ennyi is elég volt. olyan figyelmesen. Még arra is volt gondja. ahogy ő kívánta. Bernarda kimeredt szemmel hallgatta. hogy a Szentlélek kegyelméből hamarosan kiszabadulsz.Látta. Bernarda kopogás nélkül benyitott hozzá. Szinte véletlenül tudta meg. és a testében valami mélyről induló remegés terjedt szét. mert annak alapján.Ígérem. . hogy elmagyarázza neki: azért nem szólt időben a dologról.mondta. és azt hitte. kísértetet lát. hogy az életemmel fogok fizetni érte .És aztán mi lett? . Meglátta a selyempongyolába burkolt furcsa nőalakot. és ő is azt hitte. . ahogyan addig még. Behunyta a szemét. hogy amitől tart. amit tudott a kislányról: . és elmondott a kislányért egy imát.Ne félj .mondta Sierva María. mert az asszony halovány volt és reszketeg. és boldog leszel.Szóval Abrenuncio megtette. hogy Sierva María a kolostorban van. hogy milyen szégyen ért minket. és hogy többé nem fogjuk látni. hogy a férje szempilláján megcsillan egy könnycsepp. Bernarda megkérdezte. ahogy volt. és le kellett ülnie az első székre. egy éjjel. nagyon messzire. Nem a halál volt még. már egy másik ember volt. Bernarda a legrosszabbra gondolt. Mikor befejezte. hogy levegőt tudjon venni. Bernarda felsóhajtott: . Bernarda mind ez idáig nem tudott róla.. és a lassú tűzzel égő tehénlepények szúnyogriasztó füstje lengte körül. egyszer sem.mondta neki. az előbb-utóbb óhatatlanul meg fog . .Szóval most már mindenki tudja. hogy már jó ideje nem látta Sierva Maríát. amit tenni kellett . . ő is csak egy látomás a sok közül. A márki keresztet vetett: . A márki nyitott szemmel feküdt a függőágyban. és úgy lépett elé.A márki úr azt mondta. .Mivel a férje szobájában égett a lámpa. mintha meghalt volna.Tudtam.De az ő élete megéri.

Megvagyok . amikor a püspök utasítására felkereste a márkit. Így is lett.Most. A márkin. melyek átitatták a selyempongyoláját és lecsurogtak az ágyékán. de ügyet sem vetett rá. hogy a rabszolgái megkéselik. Delaura csak nézte. Delaura ünnepélyes hangon fogott hozzá a mondókájához: . és rátért a szívét marcangoló tárgyra. aki egyre csak a függőágyában heverészett. De a márki tudta. hogy többé nem tér vissza. Sokszor útnak indult már így. hogy nem halt meg. hogy bárkitől is elköszönt volna. Bevallotta. senki se válaszolt.Mindig mindent meg tudtam érteni. Újra bezárkózott a szobájába. amely évek óta el volt ásva az ágya alá. A szelindekek csaholni kezdtek a ketrecükben. mögötte pedig egy málhás öszvér. mert hiába verte a kaput a kopogtatóval. hogy békés szándékkal jött. színarannyal megtöltött köcsögöt is. látta. és amikor két hét múlva előjött.mondta. mindkét kezét fölemelte. vagy bárkinek is bármit mondott volna. és nem ébresztette fel: olyan volt. . hogy túl volt a kezdeti formaságokon.mondta. úgyhogy engem bízott meg a képviseletével. mert a szokásos útiládáján kívül magával vitte a két. mintha Sierva Maríát látná öregasszony korában. amiért hívatlanul állított be. és még nappalra is megtiltotta nekik. márki úr . de ő csak ment tovább. . A márki végső erejével kikecmergett a függőágyból. Egy ernyedt kézmozdulattal lefejtette magáról a szieszta pókhálóját. és anélkül. hogy engem bíztak meg a lánya lelkének megmentésével . magának kellett kinyitnia a nagykaput és hívás nélkül belépnie a házba.történni. . Delaura. . egy két lábon járó hulla volt. megint elhatalmasodott a rettegés. hogy belépjenek a házba. de nem ismert rá rögtön a papra a szemén lévő kötés miatt.mondta a márki.Itt rohadok élve. Cayetano elnézést kért. és az asztmája is kínozza. . Így aztán Cayetano Delaurának. szaracén dzsellabájában és toledói sapkájában ott sziesztázott a márki a függőágyon. és felült a függőágyban. leborult Bernarda előtt. leült a függőágy mellé. A kertben.A püspök úrnak sok az elfoglaltsága. A márki elmagyarázta. a kellő mennyiségű melasszal meg kakaóval. hogy ezúttal úgy megy el. annak jeléül. A márki már kora hajnaltól fogva hallotta az úti készülődést.Adjon Isten.Szeretném a tudomására hozni.Hogy van? . Bernarda letette a fegyvert a forró férfikönnyek előtt. csak a halált nem . és sírva fakadt: egy tehetetlen öregember száraz zokogásával. hogy a kopogtatóval senki se törődik.mondta. nagy megkönnyebbülés számára. A márki felébredt. mert már régóta nem fogadnak látogatókat. és tetőtől talpig beborították a narancsvirágok. . Aztán. a magánytól tönkremenve. . hogy Bernarda egy kezes öszvér hátán elhagyja a házat az udvari kapun át. még amikor a nap nem égetett. öszvérhajcsárok és rabszolgák nélkül. hogy bármennyire gyűlöli is Sierva Maríát.

mondta Delaura.Jól .El se tudja képzelni. úgy érzem.mondta a márki. hogy tisztázzák: Sierva Maríát valóban megszállta-e az ördög. amelyek révén ki tudják űzni a testekből a tisztátalan szellemeket. Delaurának sok mindent elárult ez a pillanat.mondta Delaura -. . Elmagyarázta a márkinak. de ahhoz. Felindulása Delaurára is átragadt. amit a márki nem tudott szavakkal elmondani a lányáról. hogy a kislány milyen ügyesen játszik rajta. Ennek tulajdonította a kislány hallgatásait. A zene felfedte előtte azt. A márki meg úgy elérzékenyült. amikor a csuklójára kötözött csengőket a macskák nyakába akasztotta. aztán végül nemcsak hogy kitűnő emlékezettel játszott rajta.Mint a négerek . hogy még jobban legyen. ott hevert a kis útiláda. és milyen módszerekkel végzik.A négerek csak nekünk hazudnak. hogy mi is az ördögűzés. ami már kiment a divatból. . A hálószobában Delaura egyetlen pillantással meg tudta különböztetni a nagymama szedett-vedett holmijaitól Sierva María új tárgyait: az élő babákat. érthetetlen dühkitöréseit.mondta a márki. hogy Jézus olyan képességekkel ruházta fel a tanítványait. . ahogy a márki belecsomagolt. amellyel Sierva Maríát a kolostorba vitte. és megkérdezte. egymásnak nem . hogy a tiorba olasz hangszer.A márki köszönetet mondott. a felhúzható táncosnőket. Elmesélte neki az evangéliumi példabeszédet Légióról meg a kétezer disznóról. . mert úgy hazudik. hogy milyen jól állt neki a kalap. de segíteni szeretnék neki. és betegségeket meg testi gyengeségeket tudnak gyógyítani.Minél jobban megismerem. nagyon szereti .El se tudja képzelni. amit Sierva Maríával énekelt utoljára. Szórakozottan hangolni kezdte a tiorbát. és áradozott arról. és csupán a maga gyönyörűségére. hogy nem tudta folytatni a dalt. Felsóhajtott. anyja ellen irányuló komiszkodását.mondta a márki. . . annál kevesebbet tudok róla. és ezt mondta Delaurának: . hogy milyen volt a kislány. Elmondta. hogy van a lánya. A márki elmondta. melyek hónapokig is eltarthattak. hogy minden kételyt eloszlasson. úgy.mondta a márkinak. A porlepte tiorba ott állt elhagyatottan az egyik sarokban. Most azonban az a legfontosabb. Az ágyon. De legfőképpen azért nem lehet őt kiismerni. akit megszállt az ördög. a zenélő dobozokat. . hanem azt a dalt is elénekelte.Nem tudom . mintha könyvből olvasná. Mindenekelőtt azt szeretné tudni. hogy mennyire .Látom. Kínozta őt a lelkifurdalás. mielőtt bekerült a kolostorba. amiért a rabszolgák udvarában a sorsára hagyta. Ő nem hiszi.A lelkemet adnám . . szüksége van a márki segítségére.

Nem akarta bekiabálni a nevét. a kocsma sarkánál befordult balra. ha láthatnám. így szólt hozzá: .Beszéljen Abrenuncióval . hogy kimentsük a kislányomat a kolostorból . hozzátette: . ami ne érné meg. és jól beburkolózott a köpenybe. hogy gondolok rá . és hibátlanul végigénekelte. és nem .A törvény .Könyörgök.Nagy ember . Delaura megint csak érezte. hogy Sierva egészséges. hogy valóban a hatóság embere áll odakint. aztán sántikáló léptek hallatszottak belülről. Delaura tudta. Delaura. . mert ömlött az eső.mondta -. csak be kell bizonyítani. A ládikót a köpenye alá rejtette. hogy a Szentlélek a legapróbb részlet felett sem siklik el.érte. de a vele való találkozás kellemetlen következményekkel járhat. hogy nem szállta meg az ördög.Mi sem egyszerűbb . . egyre csak énekelve.mondta a papnak. Erre hangosan rázendített a szakadó esőben.mondta a márki.Az Isten szerelmére. úgyhogy hirtelen ez jutott eszébe. de csak ő tudja elmagyarázni. . hogy miért.mondta a márki. Abrenuncio nagy segítségére lehetne. már úgyis annyira szenvedek. Delaura búcsú nélkül elrohant. És mivel Delaura semmi módon nem reagált rá. . A márki mintha olvasott volna a gondolataiban. Csak egy idő múlva vette észre.mondta. Az iparosok negyedében.Legalább fogja tudni. A márki nem kérlelte tovább. Delaura sokatmondóan csóválta meg a fejét. hogy a tiorbával kísért dal egy-egy sorát mondogatja magában. . . és bekopogott Abrenuncio kapuján. .Ki az? . és megkérte Delaurát. akinek már majdnem meghasadt a szíve. hogy nagy választás elé került. és egy álomittas hang: .mondta Delaura. Felvette az ágyról a ládikót. nagyon kérem.mondta. Először csak hosszú csend volt.Ő kezdettől fogva azt állította. vigye el a lányának. hagyja abba.Ismerem a Szent Hivatal előírásait .Nincs az az áldozat. Abrenuncio abban a hitben nyitott kaput.

ahol még több könyv volt. Voltak olyan könyvritkaságok.Az ő prózája tökéletes. .tréfálkozott Delaura. az örök Gerundio barát mellett ott sorakozott a teljes Voltaire-kiadás franciául és a Filozófiai levelek latin fordítása. hogy egy coimbrai szerzetes fordította le latinra.A püspökség könyvtárosa vagyok . Hagyta.Ávilába . és hosszan elpanaszolta. . olaszul.Miféle csatában vesztette el a szemét? elmesélte neki a napfogyatkozáskor történt hogy a szeme nem akar gyógyulni.mondta.És ez az a próza.mondta Delaura.És még kétszáz kötet . latinul kérdezte meg: .mondta ámulattal.Ez Petrarca könyvtára. Delaura lenyűgözve nézte a szobában feltornyozott temérdek könyvet.Kár. De beszédére figyelt. . hogy többet lát. hogy tud-e franciául.Akkor még bámulatra méltóbb . . az ugyancsak átázott harisnyája fölé. . angolul. mohó élvezettel lapozgatta őket. a püspök orvosa biztosította róla. Abrenuncio elmondta neki.mondta Abrenuncio. pedig hogy a kötés alatt majd rendbe jön. . hogy egy francia írta.mondta Delaura latinul. . mert az volt a passziója. és felakasztotta őket. Levettette vele a reverendáját meg a saruját. . Miközben Delaura a könyvet lapozgatta. Egy díszhelyen.mondta Delaura. amelyekért Spanyolországban börtön járt volna. Aztán levette a szeméről a kötést. az orvos megkérdezte. hogy kicsöpögjön belőlük a víz.Voltaire latinul . hogy Cayetano hadd nézegesse őket kedvére. a mennyezetig érő polcokon.Beszélni nem.Hova való? . És álszemérem nélkül hozzátette: . Abrenuncio észrevette. Delaura rájuk ismert.mondta Abrenuncio. amely a legjobban fáj nekünk . aztán fájó szívvel rakta vissza a polcra.kiáltott fel Delaura. és ráterítette a papra a saját libertusi köpönyegét. és lesegítette róla átázott köpenyét.Azonkívül görögül. .Ennek a szemnek csak az a baja. Az orvos végigvezette a sötét folyosón. csak olvasni .Te jóságos Szentlélek! . . . Abrenuncio csak a hibátlan latin . A szokásos stílusában. mint amennyit kéne . amit Voltaire-ről mondott .ez már majdnem eretnekség .jegyezte meg Abrenuncio. és bedobta a szemétládába. és átvitte őt a patikájába.A miatt kérdezem.ismerte meg a papot. .Tökéletesen beszél latinul . . . portugálul és egy kicsit németül is. Delaura klasszikus latin nyelven balesetét.mondta Delaura. hogy könyvritkaságokat készített a vándorok szórakoztatására.

A Don Quijote első kiadásából száz példányt olvastak el itt abban az évben. mert sikerült beazonosítania az Amadís de Gaula nagy értékű kiadását. hogy mindjárt belezuhan a szakadékba. . Abrenuncio tréfára fogta a dolgot: . Delaura remegő kézzel lapozott bele.Gondolhattam volna . legalább tizenegy ember kezén ment keresztül. már nem is tudom. és soha nem akadtunk a nyomára . hogy honnan származom . Delaura beszélgetés közben egyre csak a könyveket nézte. .mondta.mondta Abrenuncio. sevillai kiadása volt. Végül ezzel a kérdéssel próbálta menteni a helyzetet: .És bármit adnék érte.De egyéb okok miatt is történelmi jelentőségű példánynak tekinthetjük: több mint egy éven át kézről kézre járt. hogy valami ismeretlen erő kiáramlása ölte meg őket.Csak átmentek a vámon.mondta Delaura. . .A címére emlékszik? . Az orvos hirtelen az orra elé dugott egy könyvet.mondta Delaura. . akitől azt remélte.Azt ezeken a vidékeken senki se tudja -mondta Abrenuncio. .kérdezte Abrenuncio.Ez a könyv kilenc évvel ezelőtt tűnt el a könyvtárunk titkos állományából. az a könyv. . hogy segíteni tud rajta.Azt sose tudtam . és ezek közül legalább hárman meghaltak már. .jegyezte meg Abrenuncio.És ahhoz. . mert ön spanyol . Mit olvasnának a mai szegény emberek. .. amit a szeminárium rektora tizenkét éves korában elkobzott tőle. Hirtelen eszébe jutott. amire Delaura egy szempillantás alatt ráismert.Azt se. hogy meg tudják mondani. ha megtudhatnám a végét. mint már annyiszor. és érezte.Mint az elmúlt századok legjobb regényei -mondta Abrenuncio. amelyben kinyomtatták őket. .mondta Delaura.Kötelességem lenne feljelenteni önt a Szent Hivatalnál . . hogy ki vagyok. Az Amadís de Gaula négy könyvé-nek régi.És helyettük már csak traktátusokat nyomtatnak tanult emberek részére. .Ilyen idős fejjel és ezzel a sokféle vérrel.Azért mondja ezt. .Vannak regények .Tudja. úgy gondolom.mondta Abrenuncio. útban a többi vidékek felé. több száz évnek kell még eltelnie. .Elolvasni nem olvasták el . Delaura nem figyelt rá. Biztos vagyok benne.mondta Delaura. ami az ereimben folyik. hogy ez a könyv be van tiltva? . ha nem olvasnák titokban a lovagregényeket? . és amiből csak egyetlen epizód maradt meg a fejében: ezt az epizódot mesélte el a későbbi évek során mindenkinek.

mert még kapóra is jött ahhoz a teológiai állásfoglaláshoz. hogy milyen büntetlenül szedi az áldozatait az emberek között. hogy eljött hozzám .Nem. Abrenuncio leültette.. ám senki se merte kétségbe vonni a kolostor jegyzőkönyveinek megállapításait. hogy a kislány igen erős. nem a sátán hangja szól ki. sem az Abrenuncio érvei nem győznének meg senkit. .ezek egyébként a szentekre is jellemzők lehetnek mint másodlagos bizonyítékok. De azért Delaura megkérte néhány tekintélyes rendtársát. hogy jöjjek el önhöz mondta Delaura.De ha erről lenne szó. mint már annyian. fejezte be Abrenuncio. és széles ívben rámutatott a sűrűn teletömött könyvespolcokra. .Én csak egy áhított préda vagyok a Szent Hivatal vadászterületén. és maga is leült vele szemközt. és én nem nyitottam volna ajtót. .Ezért lepett meg. . hogy próbára tegye a hitemet. akkor ön már rég eljött volna hozzám.Odafordult Cayetanóhoz. hogy sem az ő. az orvosok meg évezredek óta tehetetlenül nézik. de senki sem állította. hogy miért jöttem ide . hogy elkapta.mondta Abrenuncio. hogy a három afrikai nyelvből. még kevésbé akkor. ahogy azt a kolostorban hiszik. amit az emberiség történetének kezdeteitől fogva a veszettségről tudni lehetett. mint az őrület bizonyos formáit és más lelki zavarokat. Delaura a középkori orvostudomány felfogásából fakadó túlzásnak tekintette az utolsó mondatot. se megcáfolni a népi hiedelmeket. Sajnálatos példákat hozott fel arról. mert tiltott könyvet tart itt. hogy eljött. Többen tanúsították. nem valószínű.Hacsak nem azért. és nyájasan hozzátette: . ha ketten együtt adnák elő. arról beszélt.Valami eretnekséget mondtam? . . hogy ez a testi erő természetfölötti volna. . ugyanúgy. amit Sierva María beszél. .mondta Delaura. . hogy a kislányt nem szállta meg az ördög. hogy álljanak mellé az ügyben. mert a Szentlélek ezt a gyermeket küldte az utamba.A márki úr nagyon aggódik a lányáért: ő kért meg. de nem akart vitatkozni róla.Ezt és még sok mást . Azt mondta.Mindenki mi kettőnk ellen lenne . az után. ami nem is az öné.mondta Abrenuncio.Most viszont örülök. Most már csak az a veszély fenyegeti. hogy az ördögűzés kegyetlen tortúrájába hal bele. Ami pedig Sierva Maríát illeti. A levitáció vagy a jövendőmondás képességét sem tapasztalták nála . . mialatt odakint egy apokaliptikus vihar korbácsolta a tengert. és mindketten átadták magukat a beszélgetés gyönyörűségének. és nem jelentette be az illetékeseknél. hanem azért. sőt egyéb rendekből való szerzeteseket is. . Az orvos nagy tárgyi tudással elmondta neki mindazt. és ami olyannyira különbözik a spanyoltól. és itt van nálam.mondta. hogy miként tévesztették össze a kezdetektől fogva a démoni megszállottsággal. hogy már olyan sok hét telt el.Voltaképpen nem is tudom. Delaura tudta.

A pap mozdulatlanul tűrte. hogy eltüntesse a szeme elől az örökösen ott táncoló fekete napot.A püspök úr parancsára jövök. és dühében kipirult az arca. A kislány ráismert a ládikóra. . . beszélgessenek tovább. de máris kapóra jött az ürügy: . amely belülről feszítette a keblét. és akkor hosszabb időre. Delaura már az ajtóban volt. szinte észre se vette. amikor az orvos visszahívta. hogy miért nem. Sierva María azt is teleköpködte.Ne gyötörje magát feleslegesen . azonban Delaura félretolta: . de a felhőszakadás nyomán a szennyvizes árkok vize elöntötte az utcát. mert a ládikó ott maradt valahol a házban. mivel magyarázza ezt a szokatlan órában történő látogatást. és látta. hogy nem sok kell hozzá.mondta. a zsigereiből . mintha tetőtől talpig meztelen volna. bokáig gázolva a vízben.mondta a kislány. . és megkérdezte. mert félig le volt vetkőzve. aztán beljebb.Talán csak azért jött ide. . Az ég kitisztult. Delaura az úttest közepén vágott neki az útnak. és nem ismert rá a sötétben. . Sierva María ijedten nyitotta ki a szemét. hogy kioldja: azt hitte. Felállt.Az apád látni szeretne. A pap zavarba jött. és az ajtót kereste.Mert nem .Önnel a jövő századig is elbeszélgetnék mondta Abrenuncio.De én nem akarom .mondta Cayetanónak.mondta a kislány. aztán a másik orcáját fordította oda. Delaura visszafordította a fejét. és közben kérte. a kislány hálás lesz érte. Delaura úgy érezte.Hagyjon . Amikor kilépett a kapun. a szemcseppeket meg a kezelést. Abrenuncio a szemébe nézett. Csak hogy ott marasztalja még. . előkeresett egy szemcseppes fiolát. Megköszönte a szép délutánt. Delaura olyan lesújtott arccal nézett rá. mire a kislány egy köpéssorozatot zúdított az arcába. mint aki halálosan szenved. . a lelke mélyére. Abrenuncio rásegítette a még mindig nedves felsőruháját. mondván. csak azért nem rohant ki rajta. A kapus nővér megpróbálta elállni az útját.Ne érjen hozzám. Delaura nem fogadott szót. . hogy mindjárt itt a takarodó. Delaura odanyúlt a bokáján lévő szíjhoz. Delaura nem tudta.Inkább meghalok. hogy ne menjen még el. de csak annyi engedményt tett Abrenunciónak. felszakadt belőle az a sóhajgomolyag. hogy beszélhessen a kislányról.Ahogy kimondta. hogy megígérte: majd újra eljön. hogy késő este van már. és a pap sírva fakad. Egy pillanatig sem bírta tovább: azonnal látni akarta Sierva Maríát.

Delaura elrohant. minél nagyobb gyönyörűség ült ki rá. a maga égi eszközeivel. akárki vagy. Cayetano csak . Csak annyi engedményt tett neki. de teljes vallomását. és egyenként kirakosgatta a holmikat az asztalra. Delaurának ekkor abban a félelmetes élményben volt része. szájából zöldes színű nyál és mindenféle bálványimádó nyelveken elhadart szitokáradat tört elő. könnyeinek forró olaját hullatta. hogy hiába minden dühe. aki hasztalanul várta. mígnem aztán nem bírta tovább. Akkor derékig lemeztelenítette magát. vérének és könnyeinek tócsájában.Mind közül a leggonoszabb. elővette az íróasztal fiókjából a vashegyű korbácsot. és olyan csillapíthatatlan gyűlölettel kezdte korbácsolni magát. A püspököt igen nyugtalanította. és áthelyezte az Isten Szeretete Kórházba. és úgy szétfeszítette a rajta lévő szíjakat. és megpróbálta lenyomni a kislányt az ágyra. obszcén hexameterekben. mégpedig úgy. és áhítatos imába merült. amihez addig még soha nem mert hozzányúlni.Az ördög az. hogy titokban tartotta az igazi vétkét.mondta Delaura. amikor valakit igazán megszáll az ördög. csak a Sierva María ördögien eltorzult arcának rettenetes látványa nem. Erre a kislány is kiabálni kezdett. ÖT A püspök capitulumra hívta a dolgozószobájába. de minden megbízatásától és kiváltságától megfosztotta.Kifelé. melyek égető fájdalommal szakadtak fel belőle. atyám . hanem bírósági tárgyalást vezet. Bemenekült a könyvtárba. szerelemmel sorra birtokba vette. tudatában annak. és ridegen végighallgatta a letisztított. Sierva María fürtjei önálló életre keltek. hogy senkinek sem indokolta meg. Kétségbeesett hittel elmondott egy imát. Sorra megnézegette őket. aztán rájött. odatartotta a kislány arcához. de olvasni nem tudott. A püspök. hogy láthatta. hogy ő egy külön felhőben lebeg. elénekelte a tiorbán kísért dalt. Delaura ráébredt. és ebben a felhőben az e világnak is meg a túlvilágnak is minden dolga hidegen hagyja. te pokolfajzat. hogy nem szentséget szolgáltat. mely csak akkor hagyott alább. de csak Martina tudta lecsillapítani. . és úgy tekeregtek. . Delaura megragadta a mellén lógó feszületet. amikor Sierva María utolsó nyomát is kiirtotta a zsigereiből. Behunyta a szemét. Az őrapáca ijedten rohant be hozzájuk. annál dühödtebben. milyen az. és beszélt hozzájuk. hogy azok a csatok mentén majdnem szétszakadtak. és rémülten kiáltotta: . mint a Medúza kígyói. hogy ott a leprások ápolója legyen. mohó testi vággyal sorra megszagolta. hogy Delaura nem jött el az esti felolvasásra. miközben Sierva María egyre csak köpködött az arcába. végül is utána ment a könyvtárba: Delaura a padlón fetrengett.felszálló tiltott gyönyörtől megrészegülve. Kinyitotta Sierva María ládikóját.

aki el akarja űzni őket. amikor kiültek a teraszra kézimunkázni. hogy mit mond. jogilag már halotti státusban. amikor a többi betegségüket kezelték.Szeretnék beszélni vele . Martina eközben példás odaadással viselte gondját Sierva Maríának. hogy hajnali ötkor misét mondhasson a leprásoknak. De. mondta. Ő is nagyon el volt keseredve.Isten legyen hozzád irgalmas . és Martina az egyikben ráismert arra az afrikai ördögre. A püspök megáldotta. hogy a püspök ilyen szigorúságot tanúsít a bizalmi embere iránt egy olyan bűn miatt. Az az egyetlen reménye. de a püspök hajthatatlan volt.Inkább meghalok. A kislány hatot sorolt fel. .És a legkomolyabban megígérte Martinának. és a püspök beleegyezett. A leprások. Martina nem is tagadta a kétségbeesését: . gyorsan hozzátette: . hogy a démonok többnyire azt is megszállják. hogy Sierva María szót tud érteni az ördögeivel. . A legmeglepőbb az volt. de a kislány nem is vette rajta észre. mint hogy itt haldokoljak bezárva. amikor egyszer csak megjelent előtte Abrenuncio. hogy Delaura nem úgy szállt szembe a démonokkal. Sokan csak a földön csúsztak-másztak. hanem arra a megengedhetetlen lépésre ragadtatta magát. immár nem a méltóságot árasztó papi reverendában.mondta neki. A keddi napokon.annyit kért tőle. hogy kik azok. hanem az ápolók darócingében. és tudjuk. . hogy Krisztus megfellebbezhetetlen tekintélyére hivatkozott. És kitörölte a szívéből. Azt az elméletet. Épp ebben a foglalatosságban merült el a penitencia első keddjén. és felsegítette a földről. és ő egy pillanatra felnézett a hímzéséből: Martina szeméből potyogtak a könnyek. Ez ejtett foltot a lelkén. Sierva María végre kicsintalankodhatta magát. hogy az üzenet egyértelműbb legyen. Arról faggatta a kislányt.A lelkemért cserébe. Martinának felragyogott az arca. .mondta.mondta. amiért legrosszabb esetben is csak tíz avemaria járna. ahogy tudtak. és hogyan lehetne összebeszélni velük. és ez sodorta az eretnekség szélére.Nem tud beszélni . mivel megtagadták tőle a kegyelmet. Csak az arcába kell nézni. amelyik egyszer az ő szülei házát sújtotta a gonoszságaival. Cayetano pedig zokszó nélkül alávetette magát a kórház gyalázatos körülményeinek. a pálmarostfonadékból épített barakkjaik döngölt földpadlóján aludtak. milyenek. a . addig a délutánig. Az volt a végső érve. látástól vakulásig dolgozni kellett. hogy hitvitákba bocsátkozott velük. hogy az istálló jászolaiban mosdatta le a legtehetetlenebb ápoltakat. Cayetano azt a vezeklő áldozatot rótta ki magára. mondta a püspök. Cayetano mélységes megkönnyebbüléssel térdelt le. hogy Cayetano megkezdte a büntetése letöltését. a püspök határozottan elvetette. hogy ama bizonyos ördög legközelebbi látogatásakor azonnal szól neki. Még azután is. magas egyházi méltóságok próbáltak közbenjárni az érdekében. és együtt elimádkoztak egy miatyánkot.

Hívta.mondta. Cayetano hamar megtanulta. .Hogy mik a nézeteim.márkitól kapott pej ló hátán. . . azt magam sem tudom . Cayetano megmondta neki. melyektől csakugyan eltűnt a recehártyájáról a napfogyatkozás képe.mondta búcsúzóul Abrenuncio.Megsarkantyúzta a lovát. . Cayetano belelapozott. mint a leprást. .Azt adtam. és megsarkantyúzta a lovát.mondta az orvosnak. mert nem akartak összeütközésbe kerülni a Szent Hivatallal. úgyhogy bármikor jöhet.Hát csak töprengjen el rajta . Cayetano érdeklődéssel hallgatta. amíg a helyzete nem tisztázódik. hogy a könyvtára bármikor a rendelkezésére áll: ott folytassa a tanulmányait. akkor azt is tudnia kell.Mert mi.mondta. Abrenuncio legyintett. hogy a törvényeket csak három napig szokták betartani . annál kevésbé értette Abrenunciót. hogy megkaparintsuk Istentől.Ha ön tudja.Jöjjön el hozzám. Cayetano nem adott alkalmat az orvosnak arra. Cayetano tudván tudta. hogy látogassa meg újra. nincs az az óceán.Nincs olyan isten. és eltávozott. .Hogy van a szeme? . Minél értékesebbnek találta. ateisták nem tudunk a papok nélkül élni . . . amit a legjobbnak tartunk a napsugár okozta bántalmak ellen: esővízcseppeket. . és akkor majd hosszabban megbeszéljük . A szívében csak Sierva María számára volt hely. de nem voltak illúziói. A következő kedden elvitte neki ajándékba a Filozófiai levelek latin nyelvű kiadását. hogy az őt ért sorscsapást szóba hozza.mondta Cayetano. próbálta megbecsülni az értékét. Művészet. hogy milyen lazán mennek mifelénk a dolgok. és mi az ördöghöz hasonlóan azon mesterkedünk. Azt is mondta még. akik azelőtt versenyeztek a kegyeiért. most úgy kerülték. és amennyi volt. . .és irodalomrajongó világi barátai mind eltűntek.A Szent Hivatal tudja . Abrenuncio erre nem úgy reagált. miért halmoz el így a kegyeivel . sem . hogy azért a fele megmarad. azt sem egyfolytában. . aki arra szánna egy ekkora tehetséget. nincs az a földi vagy égi törvény.A páciensek csak a testüket bízzák ránk. .Nincs mit megköszönnie . Megköszönte a szemcseppeket. az is kevésnek bizonyult.mondta Abrenuncio.mondta Abrenuncio. a lelküket nem. ahogy azt várni lehetett volna.Csak két órát alszom éjszaka. .mondta Abrenuncio. vagy hogy a részvétét nyilvánítsa. Ugyanazok az emberek. hogy csak külön engedéllyel hagyhatja el a kórházat. hanem fellelkesedett. hogy nincs az a hegy. hogy a nagy hatalom nem úgy szokott elveszni. .Szeretném tudni.kérdezte.mondta Cayetano. Neki ugyan mindegy volt. megszagolgatta.Ez nem illik az ön nézeteihez . hogy betegeket mosdasson.

mondta Sierva María.A falon másztam fel .súgta neki. . Egy éjszaka. hogy reszket a keze és el-elbicsaklik a hangja. amit keres: egy használaton kívüli szennyvízcsatorna. De Cayetano addig próbálkozott. . Ujjai hegyével benyomta az ajtót. a hevesen rátörő vágynak engedelmeskedve kiszökött a kórházból. egy másik. . amely a kolostorból az egyik szomszédos telekre vezet: egy évszázaddal korábban ott volt az első klarisszák temetője. és holtra váltan hallgatta a forgópántok csikorgását. és volt még két kis személyzeti bejárat. ahová igyekezett. hátha talál valahol egy lyukat. Azokban az időkben sok ilyen alagút épült az erődök vagy kolostorok alatt. aztán az Úr Jézus égő gyertyával megvilágított képe alatt megpillantotta az alvó Sierva Maríát. Az egyik leprás. bízva abban. így csak Martina Labordétól kellett tartania: de Martina hangosan horkolt cellájának nyitott ajtaja mögött. Cayetano megmutatta neki a véres körmeit. A férfi válaszul csak a fejét rázta. Cayetano biztos volt abban. nem volt bedeszkázva. A főkapu a forgóajtóval.Menjen innen . ugyanolyan nagy kapu a tenger felőli oldalon. hanem csak úgy lóg rajta. hogy melyik a Sierva María ablaka.pokolbeli hatalom. hogy a börtönőr apáca nem alszik ott. Sierva Maríát ez nem hatotta meg. aki a leprások ápolóinak darócingében állt előtte. Cayetanót mindeddig a kaland izgalma kötötte le. Az első kettőn lehetetlen lett volna bejutni. megmondta Cayetanónak. A város akkoriban legalább hat ilyenről tudott. .Mi a csudának? . amikor eszébe jutott az alagút. és a későbbiek folyamán még több alagútra bukkantak rá.Hogy lássalak . de mikor odaért az elé a cellaajtó elé. a ponyvaregénybe illő vasláncokkal egyetemben. és látta.kérdezte. mely megmászhatatlannak látszott. amelyen fölkapaszkodhat: de hiába. hogy hol van az. Már majdnem megadta magát. a többivel ellentétben. de nem ismert rá rögtön a férfira. aki sírásó volt valaha. mert az már. Cayetano a tengerpartról könnyen meg tudta állapítani. amelyen át a város lakói a Cessatio a Divinis alatt bejuttatták az élelmet a kolostorba. amíg föl nem mászott rajta. Mást nem is tudott mondani afölött érzett nagy zavarában. A kislány hirtelen kinyitotta a szemét. ami el tudná őket választani egymástól. hogy az ima ereje mindenben segít. mert attól félt. . egy magas és érdes fal tövében. Négy kapuja volt. A csatorna épp a börtönépület alatt ért véget. hogy a lakat nincs rácsukva a vaskarikára. A kolostorbörtön épületében e hajnali órán mély csend honolt.mondta a férfi. hogy nem jönne ki hang a torkán. hogy bejusson valahogy a kolostorba. vadul kalapálni kezdett a szíve. Az épület falának minden tenyérnyi felületét végigtapogatta az utca felőli oldalon.

A férfi. . szombat éjjel. félelmében némán fohászkodva. és megkérdezte. Végül Sierva María volt az. hogy mivel büntették meg.mondta a férfi felbátorodva. hogy miért. hogy újra eljöhet. és most már szilárd hangon beszélt tovább: . magától . hogy megadná magát. .Egy öreg bácsi . Cayetanón újra kiütött a kísértés jeges verítéke.Márciusban múltam harminchat . Mikor a hajzuhatag immár tetvek nélkül. és ott volt előtte az az áttetsző szempár.A férfi ekkor már olyan közel volt hozzá. hogy miért nincs rajta a kötés a szemén.Úgyhogy ha kiabálni akarsz. aki meg mert szólalni: . A kislány megkérdezte. hogy került az a fehér tincs a hajába. .De Cayetano nem bánta. Egy darabig nézte a ráncokat a férfi homlokán. és Sierva Maríánál is égett még a mécses: a kislány Martina hímzésén dolgozott. levegő után kapkodva odafeküdt a kislány mellé. A kislány erre alaposan szemügyre vette. mert Sierva María megengedte.Egy ráncos öreg bácsi.Hány éves? . Ekkor egy nagy sóhajtással elrebegte a verssort: .Csak úgy magától. . . boldogan. amennyit a férfi képes volt elmondani neki. . egy aranyszínű hajzuhatagot látok. Mindeddig egyfolytában a szemébe nézett.Az anyámnak is ugyanilyen volt. . aztán tizenkét évének minden kíméletlenségével hozzátette: .Már nincs szükség rá . hogy érezte a kislány szűz leheletét. melyek a bezártságban elszaporodtak az arany fürtök között. ha lehunyom a szemem.mondta a kislány. A negyediken.mondta.Ha megölnek. a saját szemétől egy tenyérnyire. . de a hangjában ott bujkált egy kis játékosság.Vagy inkább valami pomádétól . Szaggatott lélegzettel. hogy a kolostorban még élet volt. kifésülve oml ott le Sierva María hátán. .mondta. de azt nem.ismételte meg Sierva María. állta a kislány tekintetét. abban az esetben. A kislány többet értett meg annál.Most. . ha hoz neki a kedvenc süteményeiből. de olyan korán.Nem.mondta a férfi. már kezdheted is. Mindkettőjük körül forogni kezdett a cella.Menjen . Cayetano leült az ágyára. és részletesen elmesélte neki. . Sierva María az ajkába harapott.mondta a férfi. amiket a piac árkádjai alatt árulnak. akkor se megyek . Hirtelen megérezte.Vagy kiabálok. de Sierva Maríán nem látszott. Két óra múlva ment el.. Most már bizalommal nézett rá. órákon át segített Sierva Maríának kiszedni a hajából a tetveket. Cayetano már másnap éjjel visszatért. A harmadik éjszakán kanócot és olajat hozott. hogy átjutott a rémület túlsó partjára.

kiadta magából a sűrű. Bevallotta a kislánynak.mondta a férfi. míg meg nem szólaltak az első kakasok. .mondta a férfi. Lihegve és az örökös esőzéstől agyonázva lépett be a cellába. Cayetano újra elmondta neki. mondta Cayetano. mik bajt okoztok”. hogy Sierva María már mélyen alszik az oldalán. Cayetano Delaurának nem volt egy nyugodt perce. édes zálogok. mielőtt egy parittyakő egy ütközet során élete virágjában halálra nem sebezte. két elégiát. hogy minden falatjában és minden korty italában az ő ízét érzi.* A kislány nem értette.. és hogy szívének az a leghőbb vágya. és soha nem lett az övé. Aztán nekibátorodott. sötét masszát. És nem adván időt a pániknak. hogy odaérjen az ötórás misére.Katona . nem is nézett a lányra.. Mielőtt elment. Sierva María nekiadta a tizennyolc hüvelyk hosszú.Ő is szerzetes volt? . És a legnagyobb részüket egy portugál nőhöz írta. átfűtött hangon elszavalta mind a negyven szonettet. másodszor pedig azért.Ez így megy örökké . és rohant a kislányhoz. és mereven nézte őt riadt őzszemével. és Sierva María szorongó izgalommal várta. Némán zokogva a kislány feje alá csúsztatta a karját. mikor kiszökött a kórházból. hiszen annyiszor . Nem bírta folytatni. Cayetanónak akkor gyorsan indulnia kellett. Így feküdtek egymás mellett ébren és szótlanul. .és korallfüzért. hanem szépen csengő. De a lány ébren volt. mert máshoz ment feleségül.Három eklogát. hogy eluralkodjon rajta. de Cayetano első mosolyától visszatért belé az élet. csodálatos gyöngy. Egy éjjel ő kezdte el mondani a verset. amikor ne őrá gondolna. amíg el nem jött a boldog óra. Csak beszélt.„Ó. hogy tudjad. mint ő. a dolgát csak úgy ímmel-ámmal tette. és lebegett az űrben. hogy ők ketten együtt haljanak meg. mert újra hallani akarta a verssort. . Mikor a végére ért. aki nem is volt olyan szép. amit már kívülről tudott. A pánik után jött a szív riadalma. míg egyszer csak az az érzése támadt.mondta a férfi. ami pedig csak Isten jussa lehetne. . megfogta Sierva María kezét.Most? Semmi . mert ő nős volt. és megkérdezte: . .Csak azt akartam.És most? . Valami megmozdult Sierva María szívében. öt dalt és negyven szonettet írt. amit Oddúa isten tiszteletére hordott. és a szívére vonta.Az üknagymamám nagypapájának a verse . amit don Garcilaso de la Vega. és ezúttal nem állt meg. Sierva María érezte az odabent tomboló vihar erejét. a szerelem és a fegyverforgatás bajnoka szerzett valaha. először is azért. és a kislány odabújt hozzá. amely már élni se hagyta. hogy ő az élet mindenütt és minden órán. és hamarabb meghalt. hogy nincs olyan pillanat.

és beleszédült a bűnbánat szakadékába. Sierva María megijedt tőle. Egy belső hang megsúgta neki. Az apáca letette a tálcát az asztalra. hogy megoldja Sierva María mellényének zsinórját. s miért ne tartaná. miközben jéghideg ujjaival széthúzta a kislány mellényét. folytatta Cayetano. és így mondták végig az egész könyvet. Hajnali ötkor. gyors rutinellenőrzést tartott a lámpásával. átugorva egyes sorokon. de az utolsó pillanatban megtorpant. félig komolyan arra vetemedett.Mondd utánam: „Ím. és életében először élte át azt a csodát. „Álltomban újra végigélve egyszer vándorlásomat hetedhét határon” szavalta. a hit elragadtatott pillanataiban. és úgy játszadoztak velük. amikor a kakasok már javában kukorékoltak.mondta Cayetano vidáman. magamat megadva. itt vagyok. . A kislány nem akarta hagyni. majd kiment a cellából: a kislány ágyában fekvő Cayetanót nem vette észre. de parancsoló erejével szemben tehetetlen volt. A kislány utánamondta. Sierva María teste egy feljajdulással megremegett. Aztán pajkosan megkérdezte: . aki. úgy érezték. mintha örök idők óta szeretnék egymást. és elhúzta a melle elől. mintha egy másik lény testébe költözött volna. aztán megadta magát a sorsának. én ügyetlen. amikor újra levegőt tudott venni. ám a férfi gyengéd.mondta Cayetano. a maguk testére igazítva a szonetteket.Hogy van tovább? . . A kislány a melle elé kapta a kezét. mintha a saját verseik volnának. ne máson. és megbökte. . A hátára fordult az ágyon. Ahogy ott feküdt. Rábízta magát. Sierva Maríának minden ravaszságát össze kellett szednie. Aztán elaludtak a kimerültségtől. halálom órája lészen”. reszketve a félelemtől: „Hogy csak rajtam méressék meg. hogy ő vezesse. szájon csókolta.„Végem. pedig már előtted fekszem a porban. és lehunyta a szemét. hogy a börtönőr apáca belép a cellába: a reggelit hozta. arra riadtak föl. vérem veszi”* . miután egy teljes napon át feküdtek egymást átölelve az ágyban. mivel megadtam magam annak. ez a Lucifer! Micsoda kópé! . hogy az őrapáca a nap folyamán egyszer sem lépett be a cellába. miközben a kislány körül ott tombolt a szabad szerelem a rabszolgák barakkjaiban. Sierva María alig hallható hangon mondta utána. a tisztaság sivatagaiban. Meghűlt a vér az ereikben. Sierva María ugyanolyan gyengéd hangon mondta utána. milyen messze volt ő az ördögtől a latinnal és göröggel átvirrasztott éjszakákon.Nahát. szeme szikrázott a dühtől. Cayetano a hüvelykujja és a mutatóujja közé csípte a kezét.” Ekkor Cayetano. és homloka kipirult szégyenében. mintha izzó parazsat fogna meg.Engem is láthatatlanná varázsolt. és utánabotorkált a sötétben. Cayetano félig játékból. ha kedve tartja. „Hol tudom.hallotta. amíg elérte. Késő éjjel. alig érve hozzá. most először. úgy alakítgatták őket. halálos csendben és nyugalomban. . Cayetano az ujjai begyével pásztázott végig a bőrén. kezed kényére szántan”. könnyű kis tengeri párafelhőt bocsátott ki magából. mint sebez tőröd. hogy úgy érzi.

hogy megkezdjék az ördögűzés szertartásainak sorozatát.A kislány. Egy másik eszelős fogadkozás során Cayetano azt kérdezte tőle. az itató elé. hogy ő is megtarthassa a fogadalmát. megkérdezte.Te ne mondta. . A szenvedély állóvizeiben a hétköznapi szerelem időtöltéseibe is belekóstoltak. de szüzek maradtak.Rajta. belép a cellába. Cayetano írni és olvasni tanította. A férfi rémülten ugrott hátra. hogy levágná-e érte a haját. .várva a boldog napot. Egy kertész apáca a metszőollója négy nyisszentésével a tarkójáig levágta a haját. amikor Sierva María Cayetano távozása után éppen elszenderedett. egy hazatérő férj természetességével. szerelmes verseket mondogattak. és kezdte beleplántálni a költészet iránti rajongást meg a Szentlélek imádatát . mire Cayetano megmondta az igazat: . . megtartja szüzességi fogadalmát.Imádkozom. hogy mindenre képes lenne érte.Lássuk.kérdezte tőle. mire a férfi. amíg együtt voltak. rázúdítottak néhány vödör vizet. mint egy kecske. .mormogta a férfi. hogy hagyná-e magát megnyúzni érte.. Cayetano elkapott egyet. Még biztatta is: .Hagyj most . amikor szabadok lesznek. .Mert te igenis megteszed. és még mielőtt a kislány megakadályozhatta volna. Nem győzték egymásnak bizonygatni. hogy Cayetano tövig levághassa a haját. hogy milyen szerelmi kínokat élnek át. úgy nevetett. és a kislány rábólintott. Cayetano bevitt a cellába egy konyhakést. de figyelmeztette Cayetanót. és nekilátott. viccből avagy komolyan. amíg a házasság szentségében nem részesülnek. hogy akkor egyen meg egy csótányt. aki majd szétpukkadt. A férfi egy határozott igennel válaszolt. letépték róla a nyakláncait. a vágy mocsaraiban hemperegtek. és rádobta az udvaron égő tűzrakásra. A következő napokban alig találtak megnyugvást egy-egy pillanatra. hogy minden rendben legyen. hogy ebben az esetben el kéne őt vennie feleségül. ne sajnálja. bekapta és megette. A kimerülésig csókolgatták egymást. Mert Cayetano elhatározta. amíg csak bírtak: aztán már nem bírtak.A kislány elfordult. hogy miért ne. Április 27-én hajnalban. Sierva María elővette a konyhakést. igazi könnyekkel a szemükben. és ráhúzták az eretnekek durva vászoningét. A maradék haját már a fodrász .Mi van magával? .Te ne. ugyanezt Sierva María is elhatározta. Pár nap múlva a kislány azt kérdezte tőle. Cayetano azt mondta. hogy szaván fogja Cayetanót. és egybekelnek az oltár előtt.De bizony sajnálta. . A szenvedély szüneteiben kemény szerelmi próbáknak vetették alá egymást. komolyan mondtad-e. mindenféle dalokat énekeltek egymás fülébe. és a halálfélelemtől kilelte a hideg. hogy mindaddig. Sierva María takaríthatott és rámolgatott. Ugyanazon a procedúrán ment át. . váratlanul berontottak hozzá a cellába. Kivonszolták az istállóba. Sierva María gyermeki kegyetlenséggel arra kérte. mint egy halálraítélt. és ezt mondta: .

Végül kényszerzubbonyt húztak rá. Egy akolitus odanyújtotta a püspöknek a szenteltvíztartót. Meghozta a határozatot. a püspök megragadta. A klarisszák. izgatottan várva a nagy napot. három szerzetesrend prépostjai és a Szent Hivatal magas rangú tisztviselői. Hamarosan megérkeztek az Egyházi Káptalan prelátusai. ki minden látható és láthatatlan . Ezután olyan elviselhetetlen feszültség és olyan néma csend következett. vigasztalhatatlan szomorúság látszott az arcán. a fátyol alá. és úgy döntött. és leküzdötte a rosszullétét. kényszerzubbonyban és a lila lepel alatt. A zenés mise alatt elviselhetetlen lett a kápolnában a hőség. ott énekelték aztán el a matutinumot orgonakísérettel. aki Sierva Maríát behozta. és mint valami halott hercegkisasszonyt. ott maradt a hordágy mellett. A mise végén levették róla a leplet.ordította. melyet a legjelesebb kanonokok alkottak. A főoltár mellett ült le.apáca vágta le egy hüvelyk rövidre. . és ahogy vágta. egy forgó karosszékbe. A két félmeztelen rabszolga. hallotta a nyers fa ropogását. föltették a márványravatalra. a nagy ünnepeken viselt miseruhájában. és két rabszolga tábori hordágyon átvitte a kápolnába. letakarták egy gyászlepellel. már jóval a hajnali ájtatosság előtt ott voltak a szentélyben. mint a klarisszáknak. de kősziklaarcának egyetlen izma sem rándult meg. Ez utóbbiak kivételével nem volt köztük világi ember. . hogy személyesen fogja végrehajtani. a fürtöket sorra a lángok közé dobta. olyan hangerővel szólítva távozásra az ördögöt. érezte az égett szaru fanyar szagát. Az orgona basszushangjai a mennyezet kazettái által felerősítve dübörögtek. aztán hátrább húzódtak. élükön az apátnővel. a nagyszabású temetésekre fenntartott márványravatal közelébe. hogy az már valami égi csodatétel előjátékának látszott. úgyhogy a püspök meg a kislány a főoltár mellett egy nagy üres körön belül egyedül maradt. Sierva María látta a szertehulló aranysziporkákat.Bárki légy is . A püspök rabszolgái meg odatették mellé a püspököt a karosszékben. Pontban hat órakor a két rabszolga behozta a hordágyon Sierva Maríát. Legvégül érkezett meg a püspök. A püspök előzetesen összehívta a székeskáptalanját. hogy a kápolna falai is beleremegtek. Aztán elordította magát. Sierva María fölé hajolt. mint más nevezetes alkalmakkor. A püspök egy utolsó nagy elhatározással erőt vett magán. a káptalan négy kanonokot jelölt ki arra a feladatra.Krisztus parancsára. és alig hagytak egy-egy kis rést a szentély rácsai mögött láthatatlanul megbúvó apácák sipító hangjainak. hanem a Santa Clara-kolostor kápolnájában. és egy imát mormolva tetőtől talpig behintette szenteltvízzel. gyaloghintóját négy rabszolga cipelte. hogy a püspökkel együtt részt vegyenek a Sierva Maríán végrehajtandó ördögűzési szertartáson. melyben könnyebben tudott mozogni. mint valami buzogányt. és a továbbiakban sem volt várható. hogy a szertartás ne a székesegyházban legyen.

a kislányt meg rázta a zokogás. . Orral előre lebukott a földre. amiért nem tudok segíteni rajtad . szenvedélytől égő zöld szeme. Sierva Maríának lement a láza.Hogy engedhetted meg. perzselő lehelete. mialatt a világ lassan kialudt. . Cayetano ezt mondta a cella sötétjében: . jó ember. Sierva María elmesélte. és azt mondta neki: Elég volt a könnyekből. Az ágya előtt ott állt az apátnő. hogy legalább az az egy rajta legyen. egy öreg . hogy a püspök. és térj vissza a sötétség hónába. A püspök mély lélegzetet vett. hadd sírja ki magát. Leakasztotta a nyakáról Oddua gyöngysorát. hogy így meggyalázták a gyönyörű haját. a szertartásnak ezzel vége szakadt. . hogy tovább kiabáljon az ördögre.És Garcilasóval folytatta: . ugyanúgy.dolgok Ura és Istene. mint én. tátogva. de nem kell tartania tőle. Biztosította róla. De Cayetanót az háborította fel a legjobban. és a kislány nyakába akasztotta.mormogta vak haraggal. . mint valami csatazaj. amelyik soha nem virrad majd fel . hogy lesz egy olyan nap. és óriási lett a felfordulás. némán. amikor valami újabb zajra ébredt. a rémülettől eszét vesztve. hogy Cayetano elhagyta a cellát. ki Ura és Istene mindennek. A férfi hagyta. Végigdőltek az ágyon egymás mellett. és megint kinyitotta a száját. hogy ma lenne az a nap. .mondta. hogy Sierva María megijedt. a püspök eszelős ordítása. hogy ilyen gaztettet kövessenek el. hatalmas termete.Meg akarok halni .Adná az Isten. hogy vacogott a foga.Dühös vagy és elkeseredett.Elég az. . amit Sierva Maríától kapott. és nem tudta kilökni magából. . Sierva María. Sierva María talán egy órát aludt azután.Az Apokalipszisban meg van jövendölve. Mikor Cayetano aznap éjjel belépett a cellába.mondta Cayetano. mely olyan volt. és úgy maradtak sokáig.Olyan volt. ami van. és megosztották egymással a keserveiket. . Cayetano próbálta lecsillapítani. hogy elhallgattassa. Érthető. de a levegő a tüdejében rekedt. amennyit érted elsírtam. Sierva Maríán még mindig rajta volt a kényszerzubbony. félelmetes hangja és katonás módszerei ellenére.Sierva María. hogy milyen szörnyű dolgok történtek a kápolnában. mialatt leszedte a kislányról a szíjakat. összeölelkezve. szintén ordítani kezdett. és úgy belázasodott.mondta. . ami volt és ami lesz. mint az ördög . A kórus harsogása. mire ő is torkaszakadtából ordított. és bölcs. A püspök még jobban felemelte a hangját. mihelyt kiszabadult a kényszerzubbonyból.De Isten majd a feltámadás napján mindenért kárpótol minket.mondta Sierva María. és végül már csak a szú percegése maradt meg a mennyezet kazettái között.Egek Ura . mint egy partra vetett hal. a nyakába ugrott. Aztán fölemelte az arcát. hagyd el ezt a keresztség által megváltott testet.

és a Kanáriszigetek lakóinak lágy kiejtésével beszélt. Tomás de Aquino de Narváez atya volt. mikor a pap joruba nyelven ezt mondta: . csak más a fizimiskájuk. A pap a kislány jelenlétében sorra megvizsgálta a jegyzőkönyvek állításait. hogy Sevillában megszerezhesse a doktori címet: aztán ott is maradt és prédikált.pappal együtt: szép szál ember volt. . a salétromtól kicserzett barna bőrrel. Szülőföldjére visszatérve a legszegényebb parókiára helyeztette magát. a felszólításnak engedelmeskedve. Elmagyarázta neki. meg azt is. és túljár az emberek eszén. és szeméből bizalomgerjesztő melegség áradt. ötvenéves koráig. afrikai nyelveken mindegyiket megnevezte: a piros-fehér. és nem is tévedett. amelynek segítségével meg lehet állapítani. Ahogy sorra Sierva María nyakába akasztotta őket. az Csango vére és szeretete. hogy az ördög milyen könnyedén kijátssza ezeket. melyik az a négy módszer. Kemény ember hírében állt. hogy ez a kislány ilyen kedves is tud lenni. őt bízta meg azzal. . és Sierva María ugyanolyan könnyedén követte. keze mint egy favágóé. És elővette őket a zsebéből. és bebizonyította az apátnőnek. Végül spanyolra fordította a szót. hogy Andalúzia legravaszabb ördögeinek karmai közül is sikerült kiragadnia jó néhány lelket. ahogy a kolostor gondnoknője visszaadta neki. szenvedélyes érdeklődéssel tanulmányozta az afrikai vallásokat és nyelveket. . de tekintélyét elsősorban annak köszönhette. úgy. kongóról mandingára. Itt született. itt töltötte el a novíciátusát.mondta. az Eleggua élete és halála. aki nem akart hinni a szemének: lehetséges-e.Aludj csak nyugodtan . és másképpen viselkednek. hogy Amerikában is ugyanazok az ördögök kerülgetik a lelkeket. most pedig a rabszolganegyed plébánosa: a püspök. Jó bizonyítványával kiérdemelte. hogy folytassa helyette az ördögűzés szertartásait. hogy egyik sem perdöntő. a hét vízzöld és halványkék üveggyöngy pedig Jemajáé. Keresve se találtak volna alkalmasabb embert arra a feladatra. a helyi papi szemináriumban. akit a tanácsos elvett feleségül. egy királyi tanácsos apától meg egy negyedrészben néger rabszolganőtől. szemöldöke bozontos volt. Sierva María még fel sem ébredt egészen. mint Európában. de csakis az apátnő miatt. A pap könnyed természetességgel váltott át jorubáról kongóra.Elhoztam a gyöngyeidet.Elbántam én már ennél rosszabb ellenféllel is. hogy valakit megszállt-e az ördög. a sevillai Szent Hivatal egykori inkvizítora. Búcsúzóul gyengéden belecsípett Sierva María arcába. Finom ízlésű és modorú ember volt. és úgy élt a rabszolgák közt. Elmondta. Sierva María rögtön úgy tekintett rá. hogy szót értsen Sierva Maríával. rövid kefefrizurával. Tizenegy zsidó és mohamedán eretneket küldött a máglyára. és joggal. mintha ő is közéjük tartozna. miután fehér őseinek négy generációjára visszamenőleg igazolta a származását. és kellőképpen felvértezze magát az ördögeivel szemben. rossz egészségi állapota miatt. a piros-fekete. mint egy mentőangyalra.

Az apátnőt annyira lenyűgözte, hogy meghívta egy csésze csokoládéra, a klarisszák híres, illatos csokoládéjára, melyhez ánizsos karikákat meg kiváltságosoknak fenntartott egyéb süteménycsodákat szolgáltak fel. Mialatt az apátnő magánebédlőjében a csokoládét itták, a pap kiadta a következő lépésekre vonatkozó utasításokat. Az apátnő készségesen hallgatta. - Nem vagyok érdekelt abban, hogy ennek a szerencsétlennek jobbra vagy rosszabbra forduljon a sorsa - mondta. - Csak arra kérem Istent, hogy minél előbb kerüljön el innen. Az atya megígérte neki, mindent el fog követni, hogy ez az ügy napok alatt, netán órák alatt lezáruljon. Mikor a beszélőszobában elköszöntek egymástól, egyikük sem hitte volna, hogy soha többé nem látják egymást. Pedig így lett. Aquino atya, ahogy a hívei nevezték, a temploma felé vette az útját, mert egy idő óta kevesebbet imádkozott, és mulasztását azzal tette jóvá Isten előtt, hogy mindennap átélte a múltba vágyás gyötrelmeit. Egy darabig ott kószált az árkádok alatt, kábultan a hangzavartól, melyet a világ minden portékáját kínáló árusok keltettek, és várta, hogy lejjebb menjen a nap, és ő nekivághasson a kikötő mellett húzódó lápnak. Összevásárolt mindenféle olcsó süteményt, meg egy lottószelvényt, a szegények lottóját, abban a hiú reményben, hogy nyerni fog, és akkor rendbe hozatja düledező templomát. Jó félóráig elbeszélgetett a néger matrónákkal, akik hatalmas bálványok módjára trónoltak a földre terített jutaszőnyegeken tarkálló cserépedények mögött. Öt óra felé átment a Getsemaní negyed felvonóhídján, ahová épp akkor lógatták fel egy kövér és bozontos kutya tetemét, annak jeléül, hogy a veszettségtől múlt ki. A levegőben rózsaillat terjengett, és az ég olyan áttetsző volt, mint sehol másutt a világon. A rabszolganegyed, melynek széle szinte a lápba ért, reszketett a nyomorúságtól. A pálmatetős vályogkunyhókban együtt élt ember, disznó, keselyű, és a gyerekek az utca pocsolyáinak vizét itták. De azért ez volt a város legvidámabb negyede, a harsány színeivel meg a ragyogó hangjaival, és leginkább estefelé, amikor kitették a székeket az utcára, hogy ott élvezzék a hűs esti szellőt. A plébános szétosztotta a süteményt a gyerekek között, csak hármat tartott meg vacsorára. A templom egy nádazott vályogfalú barakk volt, pálmatetővel és egy fakereszttel a homlokzatán. Gerendákból ácsolt padok voltak benne, és egyetlen oltár, egyetlen szenttel, meg egy szószék, ugyancsak fából, ahonnan a plébános vasárnaponként afrikai nyelveken prédikált. A paplak a templomból nyúlt ki az oltár mögött: itt lakott a plébános a legszűkösebb körülmények közt, egyetlen szobában, melyben csak egy kemény bőrpriccs volt, meg egy egyszerű, durván gyalult szék. Leghátul volt a kövezett udvar meg egy szőlőlugas, összetöpörödött fürtökkel, és egy tüskés ágakból font kerítés, melyen túl már a láp volt. Ivóvíz nem volt más, csak az udvar sarkába mélyesztett, habarcsfalú ciszterna vize.

A templom és a ház körüli munkákat egy öreg sekrestyés meg egy tizennégy éves árva lány: két áttért mandinga végezte, de a rózsafüzér elimádkozása után már nem volt szükség rájuk. A plébános, mielőtt magára csukta az ajtót, megette a három süteményt és megivott hozzá egy pohár vizet, majd a szokásos esti köszönésével elbúcsúzott az utcán ülő szomszédoktól: - Szentséges jó éjszakát adjon Isten mindnyájatoknak. Hajnali négykor a sekrestyés, aki a templomtól egy sarokra lakott, meghúzta a harangot, hogy jelezze: egy óra múlva megkezdődik az egyetlen mise. Öt óra felé, látva, hogy az atya nem jön elő, bement hozzá a szobába. Nem volt ott. Az udvaron sem volt. Kiment az utcára, és körülnézett, mert előfordult, hogy az atya már kora hajnalban átugrott valamelyik szomszédhoz egy kis beszélgetésre. Sehol sem találta. Azzal az egy-két hívővel, aki eljött a templomba, közölte, hogy a mise elmarad, mert nem találják a plébános urat. Reggel nyolckor, amikor már erősen tűzött a nap, a szolgálólány kiment a medencéhez vizet merni, és Aquino atya ott lebegett hanyatt fekve a medence vizében, lábán a harisnya, amit lefekvéskor sem vetett le. Szomorú és megrendítő halál volt, és olyan rejtély, amire sohasem derült fény, és amiben az apátnő annak az egyértelmű bizonyítékát látta, hogy az ördög minden gonoszsága az ő kolostora ellen irányul.

A hír nem jutott el Sierva María cellájáig: ő csak várta, várta Aquino atyát, mit
sem sejtő reménnyel. Azt, hogy kiről van szó, nem tudta megmondani Cayetanónak, csak arról áradozott, hogy visszaadta a gyöngysorait, és megígérte, hogy kiszabadítja. Eddig mindketten azt hitték, hogy a boldogsághoz nem kell más, csak a szerelem. Most, hogy csalódott Aquino atyában, Sierva María rájött, elsőként kettőjük közül: csak rajtuk múlik, hogy szabadok legyenek. Egy hajnalon, többórás csókolózás után, könyörögni kezdett Delaurának, hogy ne menjen el. Delaura azt hitte, tréfál, és egy újabb csókkal búcsúzott el. Sierva María kiugrott az ágyból, és széttárt kézzel az ajtó elé állt. - Vagy nem megy el, vagy én is megyek. Egyszer már azelőtt is mondta Cayetanónak, hogy szeretne elbujdosni vele San Basilio de Palenquébe, innen tizenkét mérföldre, a szökött rabszolgák falujába, ahol biztos úgy fogadnák őt, mint egy királynőt. Cayetano csodálatosnak találta az ötletet, de nem úgy akarta megvalósítani, hogy odaszökjenek. Ő törvényes megoldásokra gondolt. Arra, hogy a márki visszakapja a lányát, mert egyértelműen be fog bizonyosodni, hogy nem szállta meg az ördög, ő pedig elnyeri a püspök bocsánatát, és engedélyt kap rá, hogy egy olyan világi közösség tagja lehessen, ahol a kiugrott papok vagy apácák házasságkötése annyira gyakori dolog, hogy senki sem botránkozik meg rajta. Így aztán amikor Sierva María az elé a választás elé állította, hogy vagy ott marad vele, vagy őt is magával viszi, Delaura megint csak megpróbálta leszerelni, de a kislány a

nyakába csimpaszkodott, és megfenyegette, hogy kiabálni fog. Már virradt. Delaurának ijedtségében sikerült ellöknie magától, és gyorsan kereket oldott, miközben már elkezdődött a hajnali ájtatosság. Sierva María tombolt a dühtől. Valami apró kis dorgálás miatt belekarmolt az őrapáca arcába, keresztvassal magára zárta a cella ajtaját, és azzal fenyegetőzött, hogy ha nem engedik elmenni, felgyújtja a celláját, és maga is ott ég benne. Az őrapáca, a vérző arca miatt felbőszülve ezt kiabálta neki: - Rajta csak, rajta, Belzebub kölyke. Erre Sierva María se szó, se beszéd, az örökméccsel meggyújtotta a matracát. Csak azért nem lett belőle tragédia, mert közbelépett Martina, és lecsillapította a kedélyeket. Az őrapáca mindenesetre az aznapi jelentésében megkérte az apátnőt, hogy a kislányt költöztessék át a klauzúra épületébe, egy biztonságosabb cellába. Sierva María heves türelmetlensége a Cayetanóét is felfokozta: most már ő is azonnali megoldást szeretett volna találni, de nem azt, hogy megszöknek. Kétszer is elment a márkihoz, de mind a két alkalommal visszariadt attól, hogy beljebb merészkedjen, mert a szelindekek szabadon kószáltak a házban, és a márki nem volt sehol: se akkor, se később, mert többé nem tért vissza oda. Kezdetben még, az örökös félelemtől felőrölve Dulce Oliviánál próbált menedéket keresni, és Dulce Olivia nem mutatott neki ajtót. Attól kezdve, hogy magányosnak érezte magát, a márki minden lehetséges módon hívta, de válaszul csak papírmadarak röpködtek át, csúfondáros üzenetekkel. Aztán egyszer csak, hívás nélkül és bejelentés nélkül, Dulce Olivia ott termett előtte. Addigra már felsöpörte a konyhát, és rendet rakott benne, hogy annyi idő után újra főzni lehessen, és a begyújtott tűzhelyen ott rotyogott a lábasban a vacsora. Fodros organdi ünneplőruha volt rajta, arca divatosan kikészítve: csak a széles karimájú, műhalakkal meg műmadarakkal díszített kalapja mutatta, hogy nincs ki a négy kereke. - Köszönöm, hogy eljöttél - mondta a márki. - Olyan egyedül éreztem magam. És fájdalmas sóhajjal tette hozzá: - Elvesztettem Siervát. - Te tehetsz róla - mondta Dulce Olivia közönyösen. - Mindent megtettél, hogy odavesszen. A vacsora kreol húsleves volt, háromféle hússal és vegyes zöldséggel, a kert legjavából. Dulce Olivia az öltözetéhez illő háziasszon yos mozdulatokkal vitte oda az asztalhoz. A vérebek csorgó nyállal mentek utána, ott lábatlankodtak körülötte, ő meg úgy gügyögött hozzájuk, mint egy gyengéd ara. Leült az asztalhoz, a márkival szemközt, ahogy akkor ülhettek volna, amikor még fiatalok voltak és nem féltek a szerelemtől; csendben ettek, nem néztek egymásra, izzadtak, mint a lovak, egykedvűen kanalazták a levest, mint egy öreg házaspár. Az első tányér után Dulce Olivia szünetet tartott, hogy kifújja

A márki levegő után kapkodott.Én akkor figyeltem fel rád a sok lány közt.Én hívtam fel magamra a figyelmedet .Isten kezébe . Így lehettek volna. hadd sírja ki magát.Ha beleharapsz a nyelvedbe.Mint ahogy a kislány is az enyém. amikor még szépek voltatok és fiatalok.mondta a márki.mondta. Leszedte az asztalt.Így lehettünk volna . . és dúlva-fúlva nekiállt mosogatni: ahogy mosta a tányérokat. Mindig olyan voltál.És gyorsan hozzátette. bepúderezzem az arcodat. . mert már csak én maradtam meg neked. . és csupa ránc a szeme. hogy ha meghalsz. . . hogy két foga hiányzik. a saját házamban .mondta Dulce Olivia.kiabálta a márki magából kikelve.mondta a márki. de más sem.magát. Dulce Olivia felállt. és a fülüket hegyezve morogni kezdtek. félbehagyva a vacsorát. . mielőtt a márki válaszolhatott volna: . . és mikortól kezdve járt vissza éjszakai kísértetként a házba. hogy milyen rossz kezekbe adtad.Az enyém is.Itt sértegetsz. mintha a leves csöpögne vissza. Most látta. mintha egészen épeszű lennél . A lábánál szendergő kutyák a veszekedés hangjaira felkapták a fejüket.mondta dühösen -. de nem hazudik . Dulce Olivia kibuggyanó könnyei úgy potyogtak a tányérba.Mindig is épeszű voltam .És az a legszörnyűbb.És ne próbálj megbántani. nemcsak a tiéd . .mondta Dulce Olivia.A püspök fiának a kezébe. . . . hogy Dulce Olivia milyen kövér és öreg. A szokásos végjátékhoz értek. az meg a kurvájává tette. bár az a szuka hozta a világra. A márki sohasem tudta meg. így lettünk volna mi ketten.Látod .Nem te vettél észre. hogy Dulce Olivia mikor szűnt meg önmaga lenni. ha ő szembe mert volna szállni az apjával. .Most olyan vagy.mondta.Csak te nem vetted észre. hogy elszálltak fölöttük az évek. . hogy nem is köszönt. . hogy ki a legszebb. és felcsinálta. A veszekedés előszele felvillanyozta Dulce Oliviát.mondta a márki. Úgy ment el. míg aztán Dulce Olivia az egész romhalmazt nagy csörömpöléssel bele nem borította a szemétládába.mondta Dulce Olivia. . és akkor döbbent rá. megmérgezed magad! . . és nehéz volt megállapítani.Sagunta tódít. mint most: egy szerencsétlen flótás. talán. Dulce Oliviának felcsattant a hangja: . sorban el is törte őket. . A márkira átragadt a kegyetlensége. A márki hagyta.

Bernarda úgy köszönt vissza.kérdezte. Bernarda. . hogy jóllakassák vele Cayetano Delaura sátáni étvágyát: már szült is neki egy kétfejű gyereket. Még mielőtt a cukornád elüszkösödött torsa közt megpillantotta a házat. Kérte. Végül aztán olyannyira úrrá lett rajta a vágyakozás.mondta.Nincs egy lélek százmérföldes körzetben. Próbálta elhessegetni. mielőtt még fölhágott a lépcső három fokán: . meg a két árva totumofa a kút mögött. hogy közben egyre csak másfelé nézett. Dulce Olivia véleménye szerint.Mi lett az emberekkel? . nagyon halkan: . A kettőjük szaturnáliái. mely egykor a legszebb ültetvény volt az egész alkirályságban. és térjen haza: így legalább mindkettőjüknek lesz kivel meghalniuk. és így is volt. a klarisszák egész kolostorát megfertőzték. A sűrű gaz magába nyelte az utat. de minél jobban le akarta alacsonyítani. hogy Bernarda oda távozott. Rózsaszínű pamutszoknya volt rajta. Sierva Maríát azért tartották fogva a kolostorban. mely Bernarda természetes testszagává vált. Az emlékezet futóhomokjában tántorogva próbált valami menedéket találni. és kakaót majszolt. A márki már odalentről köszönt neki. Az ebédlőben ott állt még a régi asztal a termeszrágta székeivel. mondta Sagunta. hogy Cayetano Delaura a püspök fia. mely úgy tartotta. amit Sagunta is megerősített. és a márki rádöbbent. . A márki bement a házba. és így szólt hozzá. amiket a legjobban utált benne: büdös szellentéseivel. A márki nem tudta kiheverni a jelenetet. Csak a két totumofa alatt álló sóhajok kútjában maradt meg az élet. melyet a magány megnemesített. azokkal a dolgokkal. a malom rúdjához kötött járomban még ott volt a két utolsó ökör csontváza. leült Bernarda mellé. és minden lélegzetre érezni lehetett a ház levegőjében láthatatlanul lebegő porszemeket. Ameddig a szeme ellátott. mintha csak a levegőből jött volna az a köszönés. éles riposztjaival. A gazdaság. csak gyomok voltak. mert nemrég fürdött meg a sóhajok kútjában. mikori nap pillanatát. hogy egy széket hozzon ki magának. szemét a láthatárra meresztve. mostanra már egészen szétzüllött. a márki útnak indult az ültetvényre.Az a mendemonda. A ház egészen lepusztult. ahová az iszonyat elől behúzódhat. úgy felelt. hogy Delaura már a salamancai időktől fogva a püspök szeretője. a márki orrát megcsapta a szappanillat. de csak egy ilyet talált: Bernarda emlékét. . És megpillantotta: ott ült a tornác oszlopai alatt a hintaszékben. Mivel válasz nem jött. hogy felderítő üzeneteket küldött neki a mahatesi ültetvényre.Elmentek . hogy rá se nézett. a gépeket megette a rozsda. A márki felment a tornácra. hogy felejtse el a haragját. annak a régebbi pletykának a helyébe lépett. sőt tovább cifrázott. és a padló téglái közt itt-ott lila virágokkal borított cserjék nőttek. Az emlékezet mellékfolyóin kellett felküszködnie magát. A márki kivitte az egyik széket. A cukorgyár romokban állt. annál szebb képek tolultak a szeme elé.Jó napot. mert úgy gondolta. akár az apja. az óra mutatói mozdulatlanul jelezték egy ki tudja. . kakasbütykeivel. és onnan járatta körbe a tekintetét a láthatárig nyúló gaztenger felett. hogy milyen nagyon szeretné már látni az asszonyt. és még vizes volt a haja.

Nem is volt az soha . hogy mit él át az üres házban. A márki csak azért az egyért lehet hálás neki. aki hajlandó volt kötélnek állni.Nem élet ez így . hogy megcsúnyult és felpüffedt. hogyan beszélték meg..Én is azt hittem mindig. hogy majd még szeretni is tudom azt a satnya kis békát. és egyiket a másik után intézte el a banánsor mögött. hanem magát is. ha igazán tudná. hogy képes lennék megragadni egy machetét. . hogyan küldte el hozzá az apja a sós hering meg a savanyúság ürügyével. hogy a legutolsó tervet. a véget nem érő éjszakákon. Csapatokban szedte össze őket. . szépségük és méreteik szerint.Eljöttem magáért. vagy magát.Talán még az lehetne . hogy biztonságban legyenek az ő telhetetlen falánksága elől. . pedig mindennél jobban irtózott tőlük.mondta. amíg egyszer rá nem szánta magát. teljes kivilágításban. aztán már színarannyal fizetett. Bernarda arcán semmi se látszott. aki miatt ilyen szerencsétlen lettem. . hogy tudomásul vette a mondatot. A márki elmondta. Bernarda ekkor kitárulkozott előtte. amennyi egy ekkora testhez kellett volna. amíg át nem adta magát az ültetvény rabszolgáival való féktelen bujálkodásnak. hogy azért szöknek tömegesen San Basilio de Palenquébe. meg az apámat. a rabszolgákkal. és megszabadul tőle. . és bárkinek. hogy ő teherbe essen Sierva Maríával. és ezzel egy életre magához láncolja.mondta.mondta a márki -. hogy mennyire gyűlölöm magát . De azért mégiscsak akkor jutott a lejtő legmélyére. hogy a márki mélyen belelásson.Nem mondaná ezt. . míg az erjesztett cukornádlé meg a sok-sok tábla kakaó olyannyira ki nem kezdte a bájait. hogyan tették lóvá a tenyérjóslás ócska trükkjével.Akkor rájöttem. hogy gyűlölöm . hogy ha a márki az ártatlan bárányt játssza. Akkor elkezdett fizetni. . neki nem volt szíve végrehajtani: azt.De nemcsak őket. meg a kislányt is. . hogyan tervelték ki azt a hidegvérrel végrehajtott és kivédhetetlen hadműveletet.Én magam dugtam a fejem a hurokba .mondta az asszony. Elmesélte. Sokáig nem jött rá. akkor majd ő megerőszakolja. Addig kereste őt más férfiakban. meg mindenkit.mondta a márki. azt a vén kerítőt. de most nem is vagyok ebben olyan biztos. de egy alig látható biccentéssel jelezte. késsel a kezükben. Előbb csak aprópénzt adott. Túl sok lett volna azt remélni.De úgy kell nekem. a fiatalabbaknak. aki miatt . hogy laudanumot csorgat a levesébe. amit az apjával kieszeltek. . amikor elvesztette Iskarióti Júdást.mondta száraz szemmel. akik a bokrok mögül leselkednek. és aztán már nem volt benne annyi bátorság.mondta az asszony. és darabokra vágni őket .

ahogy kimentek . valamint egy muskétákkal felfegyverzett őrjárat.tönkrerohadt az életem. . Délután.Hatan voltak . Az ebédjét is ott ette meg Sierva María cellájában. és kit tudtam volna megölni.Ha egyszer kijutsz ebből a börtönből. vagy ha én jutnék ki előbb. amit maga után hagyott. hogy az egész délelőtt elment vele. mert azt akarta. Még nem tért magához a meglepetéstől. aztán visszament a sajátjába egy kis sziesztára. mint ahogy az sem. mely egyenként szólítgatta az állatokat. hogy semmi köszönnivalóm nincs magának. Ez nem lehetett igaz. hiszen . De akkor már ki voltam én. Szép nyugodtan felállt. valami furcsa szomorúsággal ezt mondta a kislánynak: .mondta Sierva María. ne felejts el engem. és elindult arra. búcsú nélkül. Az egyetlen nyom. hogy nagyon boldogok legyetek. Martina Laborde aznap olyan hosszú kézimunka-gyakorlatot tartott. Átkutatták a kolostort. hogy az apátnő visszahőkölt. amikor berontott hozzá az apátnő a vikárius nővérrel meg más apácákkal a gyalogság soraiból. ahogy az elvadult bozótra lassan ráborul a sötétség. hogy megrázza. meg egy kétségbeesett női hang. és amire Martina szép gyöngybetűkkel ezt írta: Napi három imádságot fogok elmondani azért. Ez lesz az egyetlen dicsőség. Az apátnő megdöbbent. Sierva María csak másnap hajnalban értette meg. Két év múlva. és ezt kiabálta: . Dühödten nyúlt Sierva María felé. de hiába. Messziről. amerről jött.Láttam. az a kis cédula volt. amikor az őrapáca ordítozására ébredt: Martina nem volt a cellájában. visszavitte a széket a helyére.Nem egyedül volt? . Aztán csak hallgattak.Te is benne vagy a dologban: ezért még megfizetsz. a láthatár felől egy csorda patáinak dobogása hallatszott. már csak a keselyűk csőre által kilyuggatott csontváza volt meg.Már látom.mondta. A kislány olyan erélyes mozdulattal emelte fel a szabad kezét. ami kijut nekem. míg egészen be nem esteledett. . amikor egy úttalan hegyoldalon rátaláltak. amikor már az utolsó öltéseknél tartottak. hogy a teraszon át szöktek el. A márki felsóhajtott: . hogy fejezzenek be egy régóta félbehagyott hímzést. és nézték. amit Sierva María a párnája alatt talált. bele a vaksötétbe.

máris rátért a tárgyra: . A tisztaság. hogy összezúzta az ökleit. rájöttek az igazságra. Cayetano felfedezte őt az udvar zöld árnyékai között: szép volt és sugárzó. hogy ezt így kinyilatkoztatja? . hogy elrohant a márkihoz. Csak arra az egyre nem gondolt. és átrepítették a tenger túlsó partjára. . . a karját emelgetve.Az őrjárat kapitánya rémülten keresztet vetett és térdre esett.Ki bűn nélkül fogantattál .És ön kicsoda. fölkapták Martinát.mondták rá az apácák kórusban. . mintha átlátszóak volnának. .mondta Sierva María.Isten nevében: ki vagy? . Sierva Maríát erőszakkal átköltöztették az élve eltemetettek épületének egyik cellájába. és belépett az üres házba. a szépen elrendezett bútorok. . hogy Cayetano a kolostorban tölti az éjszakákat.mondta: .A teraszon kitárták a szárnyukat. mely ugyanolyan világos volt.és hüvelykujjával keresztet formálva fölemelte a kezét. A szelindekek a kapu vaspántjainak csikorgására felugattak ugyan. és lelakatolták az ajtaját. a tündöklő holdfényben. .A márki úrnak egy gazember szájából nincs mit meghallgatnia . hogy a lányáról szeretnék beszélni vele.Meghalok érte. A nyomozás során felfedezték. de hiába.Egy bolyongó lélek .A ház királynője vagyok . amióta rájött. és azért jöttem. mivel a meszelt falak úgy hatottak a holdfényben. a vázákban illatozó virágok.Cayetano Delaura vagyok . vagy nem érdekelte.Aztán.mondta Dulce Olivia.onnan csak a magas falakkal körülvett udvarra lehetett kijutni. hogy az utolsó nyomot is eltüntesse: bezárja maga után a csatorna ajtaját.mondta Delaura. .mondta. végigmentek rajta. min t az utca.kérdezte. kezét a mellére szorítva.Az Isten szerelmére .És maga? .Szeplőtelen Szűzanya .mondta a férfi -. hogy a csatornának nyitva van az ajtaja. -Mondja meg a márkinak. Cayetano aznap éjjel. Dulce Olivia szeme szikrázott a dühtől. de Dulce Olivia egy erélyes vezényszóval elhallgattatta őket. Cayetano mutató. Denevérszárnyuk volt . .mondta. . melyet Martina a legnagyobb titokban tervelt ki a legapróbb részletekig. ahogy ott állt márkinői tunikájában és tébolyultan illatozó kaméliákkal díszített hajával. minden tökéletes volt az elhagyott házban. Az eszelős düh úgy elragadta. . Mesterien végrehajtott szökés volt. úgy verte az alagút falát. hogy térden állva könyörögjek a márki úrnak. és mindkét végén azonnal befalazták. . Kopogtatás nélkül nyitott be. csak egy pillanatra hallgasson meg engem.

Ki innét. attól kezdve. a cellában töltött szerelmes éjszakákig. és nekem nincs.Azt hiszem. hogy a szerelem természetellenes érzés. Abrenuncio nem tudta eltitkolni. minél messzebbre a keresztény világ elnyomásától.Bármit el tudtam volna képzelni önről.Azt mondták neki. Most meg Cayetano lepődött meg. mert így az utolsó pillanatig szemmel tarthatta.Nem fél attól. hogy Cayetano szót fogadott: hátrálva ment ki a házból. csak azt nem. így aztán bátran és boldogan néznek szembe a halállal . ráadásul úgy. mert a Szentlélek ítélt kárhozatra ..mondta Abrenuncio. De nem tett neki hamis ígéreteket.Mélyen a szemébe nézett: . amikor Abrenuncio bement hozzá a hálókamrájába. már csak azért sem.mondta Abrenuncio. . . soha . . Abrenuncio elképedten hallgatta.Még egy szó. . . hogy mi volt a büntetésének igazi oka. a törvény útján . de nem azért. hogy el fog kárhozni? .mondta. hogy egy keresztény ember szemszögéből nézve ez így is van. fiam.Térden állva akartam könyörögni neki.Én nem: én abban hiszek. és az ajtóra mutatott: .Mindig is úgy hittem. Mindent elmondott neki. hogy ön visszaélt a kislány védtelenségével. de nem találtam otthon. hogy ilyen végletes őrültségekre ragadtatja magát. .mondta Cayetanónak. Kedden a kórházban. hogy minél erősebb köztük a kötelék. ak i ilyen sikeresen ki tudott szabadulni az értelem rabságából. hogy mennyire csodálja ezt az embert. Delaura már holtfáradt volt az átvirrasztott éjszakáktól.A maguk vallása a halálra épül. . . .Csak a márki segíthet rajtunk.mondta Delaura a félelem legkisebb jele nélkül. . hogy szánalmas és egészségtelen módon függjenek egymástól.mondta Dulce Olivia felháborodva. és eleresztem a kutyákat . És most már látom. Próbálta meggyőzni arról. Megpróbálta észhez téríteni Delaurát. mely arra ítél két ismeretlen embert. hogy a Szentléleknek nem annyira a hit számít. De nem tudta meggyőzni Cayetanót: mindenáron el akart menekülni innen.Nem. mint inkább a szeretet.kérdezte az orvostól. Olyan erély sugárzott belőle. . hogy az életnél nincs fontosabb. már elkárhoztam. annál gyorsabban szakad szét.Önnel soha nem esett meg ilyesmi? . mert a Szent Hivatal árnyéka ott tornyosult köztük.A szexushoz tehetség kell.Nem is fogja soha . . .

méghozzá a korát és az egészségi állapotát meghazudtoló energiával.És újabb és újabb: . hogy kihajtsák a beleiből az esetleg még ott rekedt ördögöket. újra nekikezdett az ördögűzés szertartásainak. Csak akkor döbbentek rá. és az ő dézsáik piszkos vizében fürdött. sátáni dühvel szegült ellene. Ekkor egy másik kiáltás hangzott fel a háta mögül: . Sierva María. hogy megszállta az ördög. és belépett az élve eltemetettek néma és levegőtlen birodalmába. a francia módszert alkalmazva szenteltvizes beöntést adtak neki. hogy az a földre rogyott. mert úgy összeaszott a teste. a föld megremegett. mégsem teljesült be az a sokszor hangoztatott óhajtása. A püspök.Vade retro. egy tálból evett velük. noha már egy hete koplalt. és egy lefátyolozott arcú apácát pillantott meg. Fényes nappal bement a személyzeti bejáraton. . abban a meggyőződésben. és ebben az újabb lázadásban megint csak annak bizonyítékát látták. Végül. . hogy a buzgó imádság láthatatlanná varázsolta. melynek során eretnekséggel vádolták. a per miatt. A harmadik nap után egy falatot sem volt hajlandó lenyelni. vagy pokolbéli madárhangokon rikoltozott. hogy az Isten Szeretete Kórház ápolójaként töltse le az életét: sok évig élt még ott. aki feszületet tartott felé. és már senki se hihette azt. akit Cayetano elbukása. és nyilvános pert folytattak le ellene a város főterén. Felsietett az emeletre. . hogy az egyikben ott van Sierva María. Sierva María hiába várt rá. Satana! Cayetano nem bírta tovább: összeomlott. Miután visszavitték a cellába. zavargások támadtak a városban. Ahogy elhaladt a cellák előtt. hogy a szíjaknak . arra ítélték. és őutána sír. végigment egy nagyon alacsony mennyezetű. kihalt folyosón. amikor a háta mögül felhangzó kiáltás megállította: . mivel különkegyelemben részesült. Az ördögűzés még három napig tartott. Cayetano oda akart lépni hozzá. ezúttal kopaszra borotválva és megint csak kényszerzubbonyban. Átadták a Szent Hivatalnak.Cayetano elrohant a kolostorba. sikerült kiszabadítania az egyik lábát. körülötte csupa elfátyolozott arcú kísértetapáca. hogy Sierva Maríát nem tartja a hatalmában az alvilág valamennyi démona. mely a kolostor két szárnyát kötötte össze. hogy egy kör közepén áll. Sierva Maríának. a betegei közvetlen közelében. nem sejtette.Vade retro. hogy elkapja a leprát.Cayetano megpördült maga körül. ahol ők. és egy jól irányzott rúgással úgy ágyékon találta a püspököt. és az Egyházon belül is heves nézeteltérések. Már majdnem odaért a börtönépülethez. afrikai nyelveken karattyolt.kiáltotta.Vade retro! . Aquino atya rejtélyes halála meg a felfoghatatlan szerencsétlenség nagy visszhangja mélységesen felkavart. és fesztelenül átment a kerten. A második napon egy megvadult ökörcsorda üvöltése hallatszott. aki feléje tartott feszülettel kiáltoz rá: . hogy azért tudta kihúzni a lábát. és látta.Vade retro. ugyanazon a padlón aludt. de az apáca odatartotta elé Krisztus testét.Állj! Megfordult.

Május 29-én. hogy előkészítse az ördögűzés hatodik szertartására. szinte levegőt sem véve lázas sietségében. Mire az őrapáca bement a cellába. (A ford. de Cayetano Delaura most nem volt ott. mert mindörökre nyoma veszett. Sierva María soha nem tudta meg. hanem kettesével. Az ölében egy fürt szőlő volt. de a püspök nem volt hajlandó abbahagyni. De most nem egyesével tépte őket a fürtről. miért nem jött többé a süteményes kosarával és a telhetetlen éjszakáival. aranysárga szemekkel. * A „cocotologia” szót Unamuno alkotta. ahogy percről percre növekednek. kisimult csecsemőbőrrel. és látni lehetett. Sierva María már belehalt a szerelembe: ott feküdt az ágyon csillogó szemekkel. mint megannyi buborék. melyek újra meg újra kinőttek a fürtön. mi lett Cayetano Delaurával. az utolsó szemig.) * Kálnoky László fordítása * Orbán Ottó fordítása . Jelentése: a papírmadárkészítés művészete. és az Egyházi Káptalan is így vélekedett. megint a havas mezőre néző ablakról álmodott. hogy a fürtöt lecsupaszítsa végre. Hajszálai úgy bukkantak ki a leborotvált koponyájából.már nincs mit megfogniuk. mikor már egy sóhajtásra sem volt ereje. A botrányos látvány miatt tanácsos lett volna félbeszakítani az ördögűzést. ahogy eszegette őket.

Budapest * Készült a Gyomai Kner Nyomda Rt.-ben a nyomda alapításának 113. Baskerville betűtípusból szedve ISBN 963 14 2010 8 .. esztendejében Felelős vezető Papp Lajos vezérigazgató T: 66/386-172 Felelős szerkesztő Ladányi Katalin Műszaki vezető Bezúr Györgyi A borítón Henri Rousseau festményének részlete látható Kiadványszám 7664 Megjelent 12 (A/5) ív terjedelemben. Felelős kiadó a Magvető Kft.Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft. igazgatója Szedte a Fényszedő Központ Kft.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful