A felsőbbrendű Én

Paul Brunton

* * *

Paul Brunton: The Quest of the Overself Published by Rider of Vauxhall Bridge Road London SW1V 2SA Copyright ©Paul Brunton 1970. Minden jog fenntartva, beleértve az egész vagy részletek reprodukálásának jogát. All rights reserved! Fordította GÁL ANDOR ISBN 963 8199 20 2 ISSN 1217 – 6532 Hungarian edition by © Szukits Könyvkiadó, 1994 Felelős kiadó: Szukits László Felelős szerkesztő: Hunyadi Csaba Lektor: Lázár István Dávid Tördelőszerkesztő: Pipicz Mihály Készült 5000 példányban

T a u — B en ső ú T -ika lau z kön yt á ráb ó l

h t tp : // ww w. T au .h u

Paul Brunton: A felsőbbrendű Én

2

“Megtaláltuk a kulcsot. A gondolatból származó csöndből emelkedik ki az első szellemi képzet – az Én. Most egész figyelmünket latba kell vetnünk és erre az Énérzékre, erre az Én-tudatra kell összpontosítanunk, határozottan visszautasítva minden más gondolatot és emlék közeledési kísérletét. Ha ezt helyesen valósítjuk meg, a kísérlet végül visszavezet az időtlen csöndbe, és ott felfedezzük a bujkáló, titokzatos emberfeletti Én-t.” Mindenki, aki elemzését összpontosítással és kitartással eddig a pontig folytatta, és hajlandó a könyvnek azokat a különleges gyakorlatait vállalni, amelyek ezen a ponton túlvisznek, a maga egész valóságában élheti át az Én értelmét, amely a hangulat ingadozásaitól, az érzelmektől és az értelemtől teljességgel különáll. Így juthat át az ember a Styxen, amely az idő világa és az örökkévalóság világa között hömpölyög. Ez az örök élet pedig a földön is megtalálható, mert az emberi szellem éppúgy hajléka az időnek, mint az idő ellentétének. E módszer bámulatos eredményei elő fogják idézni a gondolkodás forradalmát, amely nem kevésbé lesz korszakalkotó, mint Einstein relativitáselmélete.

Paul Brunton: A felsőbbrendű Én

3

Tartalom

hogy Kemmangandi szent hely. ha olyan szerencsések. hanem más tudományok is foglalkoztatják és Fenséged még azt is megkísérelte. csak testemet védi a természeti erőkkel szemben – de semmit sem tesz lelkemért. tartósan megőrzik emlékezetükben zöldellő és barna erdős dombjait. hogy ennek a könyvnek nagyobb részét megírjam. a Brit Birodalmi Rend nagykeresztesének. Fenséged szeretetreméltó módon rendelkezésemre bocsátotta ezt a magányos nyaralóhelyet a kemmangandi hegy csúcsán. Szívesen emlékszem rá. Aki hajlékot ad nekem. Itt. hogy a tudománynak azokat a technikai alkalmazásait. A természet gyönyörű varázsa és dús nagyszerűsége is bőkezűen hozzájárult ennek a munkának sugalmazásához. a Baba-Budan-dombok között. az Indiai Csillagrend parancsnokának. Fenséged azonban mindkettőt megtette.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 4 AJÁNLÁS Őfensége Sir Krishnaraja Wadiyar Bahadur IV. amelyek következményeképp Mysore állam. . hogy akadálytalanul szenteljem magam a nehéz feladatnak. amelyek a világ képét megváltoztatták. Éppoly kevéssé felejthetik el a naplementéit. Fenséged szellemét nemcsak a bölcselet. Magányos kriptájában bizonyára hátrahagyta szeráfi lenyomatát – mert csaknem abban a pillanatban. hogy az emberiség segítségére siessen. majd leírhatatlan békességbe merült. halványlila és tűzarany. a misztikus végezte utolsó elmélkedéseit és azután örökre eltűnt a földről. hogy – mint megjósolta – csak akkor térjen vissza. hogy hidat építsek a lélek irányításának Fenséged országában divatozó régi módszerei és nyugati népem modern szellemi követelményei között. amelyben évszázadokkal ezelőtt. egész India egyik legjobban kormányzott és leghaladottabb állama. ebben a nyugalmas és magányos környezetben azután osztályrészemül jutott. zuhanó vízeséseit és elragadó völgyeit. sűrűn benőtt dzsungeljét. Dattaireya. vagy varázslatosan foszforeszkáló szürke felhőivel. Ugyanakkor pedig Fenséged saját személyében testesítette meg azt az átfogó bölcsességet és azt a gyakorlati vállalkozószellemet. miután átélte Istent. hogy feladatomnak hűvösebb légkörben és erősebb testtel felelhessek meg. népe javára hozzáférhetővé tegye. amikor a kopár kőpadlóra leereszkedtem. mikor a világ nyomorúsága és materializmusa egy isteni megtestesülés után eseng. és ezzel lehetővé tette. hogy Mysoret felkereshették. Fenség! Amikor a trópusi hőségtől eltikkadva és Dél-India egyre emelkedő hőmérsékletétől elgyengülve az a feladat várt rám. Fenséged közvetett közbenjárására avattak be ugyanis India magasabb ismereteibe. szellemem révületbe. egyhangú síkságok nyomán alkottak maguknak képet Indiáról. mert ott van a közelében a Baba-Budan-barlang. Mysore maharadzsájának. Akik az unalmas..

igazolja ezeknek a szavaknak igazságát. Plátó tiszta hellén szelleme előre látta: a világot csak akkor lehet megmenteni. Ha a világ uralkodói versenyezni óhajtanának Fenségeddel és idejüknek csak kis töredékét igyekeznének is a tiszta bölcseletnek áldozni. Fenséged minden ember számára példát ad. ami jelenleg. mint akár a leganyagelvűbb ember. magasabbrendű munka sugallójává alakította át.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 5 Nem láttam-e vajon Bhadravatiban Mysore hatalmas vasműveit. amikor megmutatja. akik csak a csalódottak számára szolgáló menedéket akartak belőle formálni és erős. Paul Brunton . Amikor ezeket a lapokat őszinte tisztelettel Fenségednek ajánlom. mások érdekeit szolgáló. Az a szeretet. amely az államban mindenki részéről megnyilatkozik Fenséged iránt. hogy az ember magas szellemiséget érhet el és mégis olyan eredményesen – vagy még sokkal hatásosabban – megfelelhet legközvetlenebb kötelezettségeinek. csak általános és mélyen gyökeredző érzelmeket szólaltatok meg. ha a királyok bölcsészekké. az ily módon keletkező megvilágosodás kimondhatatlanul elősegítene egy bölcsebb politikát és nagy mértékben javára válnék népeik boldogságának: a béke megvalósulna és nem maradna az az álomkép. a bölcsészek pedig királyokká válnak. amelyek nagyságra az egész brit-indai császárságban a második helyet foglalják el? Fenséged megmentette a filozófiát azoktól.

amiatt sem leszek boldogtalan. amely pontos utasításokat adjon a szellemi elmélyedés művészetéhez. hogy tollat vegyek a kezembe és megírjam az említett könyvet. mialatt keleti vándorlásaim során ideiglenesen mint tanuló tartózkodtam különböző bölcseknél. Ha akad valaki. amelyet már nem tudtam és nem is akartam elhárítani. levelezést és látogatásokat . akik a tudás e területének ismert beavatottjai. a tapasztalás olyan formáiba és a tudat bizonyos állapotaiba. és minél inkább szorongattak. részben pedig. amely rajtam segített – felajánlom másoknak is. hogy mélyebb gondolatait az olvasókkal közölje és mindenekelőtt bevezesse őket a tudás egyes olyan területeire.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 6 ELSŐ RÉSZ AZ ANALÍZISEK I. Amikor végül mégis engedtem és rá hagytam venni magamat. Tudták ugyanis. személyes idegenkedésemet. FEJEZET BEVEZETÉS A szerző írásairól Az az ember. Miután pedig már munkához láttam. aki ezeket a módszereket értékelni tudja. ez – mint mondtam – olyan hatalom parancsára történt. próféták vagy hitvallók osztályába sorozzanak. Különböző személyek írásban és szóban felkértek olyan könyv megírására. Újra és újra vonakodtam ezt a kérést teljesíteni. meg leszek elégedve – ha azonban senki sem akad. hátha nekik is segít – de nem óhajtom semmiféle módon terjeszteni. hogy a tanítók. annál keményebben és önfejűbben húzódtam vissza magamválasztotta elutasító magatartásomba. amely eddig visszatartott. Egy szellemi kinyilatkoztatás sikeres védelmezésének babérjai – amennyiben nyilvánosságot és követőket. Miután erről a szembeszökő igazságról már esztendők óta tökéletesen meg voltam győződve. ha valóban a szívekhez akar elérni és nem csupán fehér lapokat óhajt szavakkal telefirkálni. aki azt a feladatot vállalta magára. míg olyan belső kényszer nem lépett fel. “A titkos ösvény”-nek megírásától. “A titkos ösvény” megírása előtt álláspontom egyszerűen ez volt: “Itt van egy egzotikus technika. amelyek a mindennapiságon felülemelkednek – ezt csak a feladata iránt való teljes odaadással teheti meg. Ennek a vonakodásnak okai tisztán személyesek voltak – a leglényegesebb közöttük valami – olykor csaknem irtózattá erősödő – attól a lehetőségtől való cinikus idegenkedés volt. akinek nem tagadhattam meg az engedelmességet és akivel szemben személyes kívánságaimnak háttérbe kellett szorulniuk. hogy tanultam egyet-mást ebből a művészetből. mindaddig visszariadtam első könyvemnek. elszántan félretoltam és megpróbáltam erős akarattal a magam elé tűzött feladatot a szolgálat szellemében megoldani. részben sokéves gyakorlatok segítségével.

Ráeszméltem továbbá. vagy jelzik. A gyakorlat számos pontját tudatosan mellőztem. elkezdték sürgetni a benne foglalt tanítás továbbfejlesztését – olyan könyvet kértek. hogy kezdetben csak körvonalakat adtam. amelyekben könyveim egyes kijelentéseinek további megvilágítását kérték. akiket ez a tárgy érdekelt és tanulmányozták. Azok az emberek. akik ezt az ösvényt eredményesen akarják járni. hogy különböző olvasók látszólag újra meg újra ugyanazokat a kérdéseket teszik fel és ugyanazokkal a problémákkal találkoznak. Végül pedig “A titkos ösvény” megírásánál mindössze az volt a szándékom. amely “A titkos ösvény” csontvázszerű szerkezetét úgyszólván hússal-vérrel töltse meg és az út minden lépését kimerítő elemzéssel kísérje azok javára. “A titkos ösvény” – mint előszavában hangoztattam – nyíl volt. aki az egész világot hazájának tekinti. hogy jelezzem az utat. amely ugyanezt a tárgyat pontosabb részletességgel dolgozná fel. hogy még a magam idejében és a nyilvánossággal szemben érzett velemszületett ellenszenvem mellett is. hogy senki sem próféta a maga hazájában és ehhez hozzá kellene fűzni: “a maga idejében” – miután azonban olyasvalaki vagyok. Mennyivel inkább lesz ez majd így azoknál. amely ezzel a tárggyal kimerítőbben foglalkozik. mind mostanáig nem panaszkodhatom ilyen bánásmód miatt. De ha a vallásalapítónak ezekre a babérjaira nem áhítozom. éppoly kevéssé vágyom a töviskoronára. hogy vázlatszerűen fogalmazott bevezetést adjak az elmélyedésnek ehhez a homályos és nem könnyen érthető lényegéhez. Nem akarok a világtól egyebet. “A titkos ösvény” megírásakor fennállott helyzetet azért említem itt. hogy az emberek egyenesen a tárgy középpontja felé fordulhassanak. hogy az elmélkedés gyakorlásánál különböző nehézségekkel találkoztak és hogy problémáikat szerették volna megoldani. írásaimnak és szemlélődéseimnek adhassam át magam. mert tapasztalataim azt mutatták. mely az eretnek úttörő osztályrésze. amelyeknek az volt a fő céljuk. csak hogy vándorlásaimnak. Az ilyennemű könyv szükségességét állandóan hangoztatta egyéb könyveim olvasóitól kapott leveleknek egész áradata. némi megbecsülésre tehessek szert. mégpedig olyan mértékben. hogy magának az elmélyedésnek lényegét tisztázzák. hogyan dolgozik anyagszerű Énünk isteni belső magja. mint a vértanúság tövisei. Újra és újra felvetettek bizonyos kérdéseket. nagy tévedésekben és félreértésekben leledzenek. hogy még azok az emberek is.” Ócska igazság. amelynek segítségével a tudat lappangó és az emberiség számára legértékesebb formái kifejleszthetők. hogy csakhamar be kellett látnom: nyilván valóságos szükséglet egy nagyobb munka. mert különösen hasonlít a jelenlegi könyvem megírása előttihez.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 7 jelentenek – éppoly kevéssé kívánatosak számomra. Ekkor azonban megmutatkozott a szükségessége egy tökéletesebb műnek. akik elolvasták azt a kis könyvet és látszólag hasznukra is volt. . egyben pedig megmutassa. akik első ízben és mint tökéletes újdonsággal kerülnek vele szembe! Ez volt az oka annak. nehogy a kezdőt megzavarjam – ugyanígy elhagytam azonban az elmélet számos pontját is. mert elég szerencsés voltam ahhoz. amelyek “A titkos ösvény” gyakorlatai és tanának elsajátítását célzó erőfeszítései közben merültek fel az olvasóban. Fontosnak tartottam az effajta leegyszerűsítést.

ami valószínűleg örökre hozzám tapadna és aminek viselésétől annyira borzadtam. hanem a saját szívükben lakozó igazi magasabb szellem tanítványaivá tegyem. amely megjelölésről biztosan tudtam. Ennek a kis könyvnek eszméi azután megjárták az egész világot és a társadalom legkülönbözőbb osztályaihoz is eljutottak. Nem óhajtottam tanítványokat – ellenkezőleg. hogy szívük szerint való lesz. hogy nagyobb bátorsággal és tisztább megértéssel álljanak szembe a léttel. hogy annak tartsanak. Valahányszor ezt a kitételt rám alkalmazták. teológiai homályból és szükségtelen bonyodalmakból. hogy tárgyát még jobban kiaknázza. hogy a könyv segítségére lesz az embereknek. * Vonakodtam attól. Azt akartam. miközben egyidejűleg a külső világ vásárterein és közlekedési útjain is folytathatják normális tevékenységüket. Sokan kijelentették. hogyan fordíthatják befelé gondolkodásukat s hogyan építhetnek fel ily módon olyan belső életet. hogy ennek alapján mindenki azonnal egy bizonyos típussal hoz majd kapcsolatba. amit már másutt is kifejtettem. hogy állandó kapcsolatban álljanak a szellem birodalmával. Hangsúlyozni kívántam. mindannyiszor cáfolni igyekeztem. hogy már magára a gondolatra is hideg futott végig a hátamon. aki azonban normális életet él és nem tart számot semmiféle fensőbbségre. hogy egy újabb ilyen munka a közvéleményben még biztosabban “szellemi tanítóvá” bélyegezne – olyan jelzéssel látna tehát el. Mindazonáltal hadd valljam be. A címét (The Secret Path) hatásvadászónak és pontatlannak ítélték. hanem ezúttal határozottan tudtam is. Válaszom erre az. hogy végül valóságos örömet éreztem. noha alapvető elgondolása tulajdonképpen az önmaguk vizsgálatára irányuló felszólítás volt. Előre láttam. amely a mai . ami vagyok: semmi másnak. mint normális embernek. Ezért továbbra is ellenálltam olvasóim kívánságainak és barátaim buzdításainak s csökönyösen megmaradtam a magam előzetesen elfoglalt álláspontján. hogy az embereket belső irányítójuk felfedezéséhez. mert tisztán láttam. a mindenható Emberfeletti Énhez kalauzoljam és ezzel nem valami személy. és sikere talán bármilyen más írót arra késztetett volna. hogy elolvasása fordulópontot jelentett életükben és képessé tette őket arra. hogy én a szellemi fejlődésnek egy meghatározott útját írtam le. azt akartam.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 8 amelyet találomra lőttem ki a levegőbe – a nyíl azonban a középpontba talált. hogy a megjelölés elfogadása egyszer s mindenkorra a vallásalapítók lenézett osztályába sorolna. Én azonban ismét vonakodtam. Úgy. mert nemcsak tartottam tőle. amely módot nyújt nekik arra. akinek van ugyan valamiféle abnormális érdeklődési köre. amiért mégis engedelmeskedtem a könyv megírására irányuló ösztönzésnek. hogy “A titkos ösvény” megírása örömmel töltött el. hogy holmi piedesztálra állítsanak és “szellemi tanítónak” kiáltsanak ki. ha e nyugtalan világban belső békét és önuralmat találnak. hogy az embereket nem tanítani óhajtom. csak meg akarom mutatni nekik. mert reméltem. Megkíséreltem az elmélyedés és annak indiai megfelelője: a jóga egész tárgykörét kihámozni az őt körülvevő titokzatosságból. vagy önmagukon kívül lévő bálvány.

Mi napnyugatiak joggal hivalkodunk világunk külső eredményeivel – de kissé nyugtalanná válunk. titkon és személyesen tanítottak. Örültem. Ezeket a jógi-kat. akik ugyanezen az ösvényen. amely a “Jecsun Kahlbum”-ban. és szerzője. Az elektronikus változat letölthető a MEK-ről. A másik egy még lefordítatlan tamil-nyelvű könyvből. akik elkanyarodtak az emberiség szokott útjairól. hogy különleges búvóhelyeik. Ebben a könyvben. mint amilyen általában időszerű beszélgetésekben és írásokban osztályrészül jut – még vannak olyan értékei. Ez így hangzik: “Azok. vagy annak valamelyik elágazásán haladtak. A pillanat tehát kedvező arra. hogy az a legrövidebb” – mondja a jógi-szabályok himnusza. * A sorozatot “India titkai”1 nyitja meg.” A fentiekben megkíséreltem megvilágítani “A titkos ösvény” közrebocsátásának bizonyos körülményeit és azokkal szemben elfoglalt személyes magatartásomat. vagyis Milarepának. és mert természetükre vonatkozó nagy félreértésekre és szerzőjüket illető bírálatokra adtak alkalmat. sem megérteni nem tudunk. mindegyikük külön osztályt alkot. Az ilyesmi még mindig elég gyakran megesik ahhoz.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 9 világ számára legnagyobb részben elveszett és amelyet a régi világban is csak kimondott szó útján és csak felavatott tanítványok előtt.mek. ráeszmélnek. kopár 1 Magyarul is megjelent.” A harmadik idézet Dél-Indiából ered és már a mi korunkból való. hogy visszapillantást vessek többi könyveimre is és mintegy szemlét tartsak fölöttük.iif. aki olyan dolgot visz végbe. amikor ebben a könyvben alkalmam nyílt megmutatni. mint álmodozó rajongókat írják le. hogy emlékeztessen bennünket arra. Ez az utazás azért is szükséges. a középkori jógik leghíresebbikének életrajzában maradt fenn. Az első idézet Tibetből származik és több mint hétszáz esztendős: “Ha ráléptek a titkos ösvényre. Mit kell erről még többet mondani? Az embernek ezt közvetlen szemlélet útján kell átélnie. “A szent tamil iratok”ból való. ha valami félmeztelen fakírról hallunk. melyet mi sem utánozni. mint amilyeneknek közülünk néhányan még mindig tartják őket. mint a szív titkos útja ismeretes. hogy Indiának – ennek az országnak. amelynek címe “A kutatás katekizmusa” és amelynek angol fordítása még nem jelent meg. amely sokkal jobb bánásmódot érdemelne. Tirumoolar egy sok száz esztendővel ezelőtt élt látnok. azt találjátok. a: http://www. mert mindegyikük teljesen független a másiktól. kik ezt a titkos utat tanulmányozzák. az Arunacsala-dombok híres Maharichije írja: “Az abszolút megismerésnek ez a módszere. . amelyek meghaladják jó néhány Indiával foglalkozó újabb író látókörét. hogy a Szuezcsatornától keletre fekvő országokban vannak még ősrégi titkok és van egy tiszteletreméltó tudomány s hogy ezeknek a tarka országoknak lakói egyáltalán nem olyan szellemi sötétségben élő pogányok.hu címről. Ennek bizonyítékául néhány idézetet sorolok fel azoknak az írásaiból. tárgyukról és eredményeikről. hogy az egyéni lélek az isteni Én és semmi más. miközben megemlékezem keletkezésükről.

Talán helyes lesz itt felelnem egy gyakran feltett kérdésre és elismernem. hogy helyet foglaljon a kormányban és egy nevelési rendszer tervét dolgozza ki. magányos hegyeik és áthatolhatatlan erdőik mélyén húzzák meg magukat. mint éretlen gyerekeskedés és babonás képzelődések siralmas gyűjteménye. hogy horoszkópom uralkodó planétája az igazság. sem ezek legkitűnőbb képviselőinek igaz voltát. akik mintegy “transzban” szemlélték önmagukat. a másik héten koldusszegény és hazátlan szent emberekhez csatlakoztam. az emberi társadalom kóborló élősdiei és álszent csavargói. nőt és bort kerülő szentek is. Egyetlen másodpercet sem vesztegettem az Indiában élő európaiak társadalmi életének sivár és merev szabályaira és szokásaira. Ennek a célnak elérésére hagyományaikban lefektetett kemény és igényes fegyelmet gyakorolnak. csakugyan normálisan élő bölcs. mert ennek parancsára hajóztam át távoli tengereken és ennek felszólítására hajítottam el magamtól sokesztendős becsvágyó munkám csábító gyümölcseit. hogy nyílt . aki olyan bizalmat mutatott irányomban. Hogy azonban ez valamikor (és még nem sokkal ezelőtt is) megtörtént. szélhámosokkal és munkakerülő csavargókkal találkozik. Remélem. és olyan végső igazságokat közölt velem. De ezek előtt tiszta cél lebeg és nem kisebb feladatot tűztek maguk elé. aki összefont kezekkel és jóságos szavakkal üdvözölt. amilyen a Keleten az idegennek nem egykönnyen jut osztályrészéül. Minden nap el voltam készülve. Ha manapság a nagyközönség főleg csalókkal. akik őszintén szentelték magukat a Nagy Szellem kutatásának – a legtarkabarkábban keveredett embertömeg. Utamat ebben az idegen országban látszólag a sors különös kegye egyengette. Feszült lelkiállapotban utaztam. hogy jógi-k – ez nem erőtleníti meg sem hagyományaik igazságát. hogy az nem más. aki képes vagy hajlandó lett volna ezt az állítólagos csodát véghezvinni. mint galvanizált múmiák: eszmék hajtotta bölcsészek. és mindenféle fajta furcsa emberrel és érdekes kalanddal kerültem kapcsolatba. egyik héten egy maharadzsa államminiszterével ebédeltem. kutatásomat értékes jógi-kra összpontosítottam és alapos vizsgálat alá vettem magatartásukat. de voltak világot megvető. mint azt. nem láttam egyetlen fakírt sem. amelyek túlságosan magasrendűek egy közönséges könyv lapjai számára. melyet valaha csak láttam – és végül itt-ott egy-egy ritka. Az a mohó vágy. Váltakozva hullámzó életet éltem. hogy az indiai élet felszíne alatt mélyebb titkok után kutassak. démonként üldözött.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 10 barlangjaik. Itt voltak a jóga vándorapostolai: fakírok. hogy tökéletes és hihetetlen erővel tudjanak uralkodni testük törékeny földi hüvelyén. a papírkosárba dobta ezt az egész tudományt és idegenkedve jegyezte meg. Bár széltében-hosszában bebarangoltam egész Indiát. hogy a híres “kötéltrükköt” sohasem láttam. Amikor Macaulay Indiába érkezett. Teljesen igaza lett volna? Mindenesetre kételkedtem ítéletében és hozzáláttam. hogy valami váratlanban lesz részem. akik másokkal is. önmagukkal is azt szeretnék elhitetni. Nem szándékoztam tánccal és ivással tölteni az időt. hosszú. akik hátborzongatóan meredtek rám. torzonborz hajú és hamuval bekent testű félőrültek. vagy hogy a falu utcájának legközelebbi sarkán valami új bonyodalomba keveredem. hogy a dolgokat magam vizsgáljam meg. arra annyi meggyőző és oly hiteles bizonyíték van. akik úgy hatottak.

álmodozva jósolta meg. ahogy keresztberakott lábakkal és összefont karokkal ült a gyékényén: “Hosszú iratokat fogsz szerkeszteni osztályom emberei közt átélt élményeidről és azokat nyomtatott könyvekbe foglalod. amit addig csak magánügyemnek tekintettem. Ha azonban magáról a mutatványról nem is szolgálhatok tudósítással. hogy a lázadozó izmok nem voltak rávehetők rendes tevékenységük teljesítésére. akivel véletlenül akadtam össze. a bölcsességet az ostobaságtól és a valóságot a költészettől. Misztikus tapasztalataim elvégezték a műtétet lelkem szürke hályogán és sok betegségtől gyógyították meg szememet. sem kedvem nem volt. Elmondod majd a Sahiboknak életedet azok között. sem bármiféle más “izmusnak” vagy kultusznak – csak fel szeretném kelteni a figyelmet a Keleten található néhány értékes gondolat iránt. Határozottan állította. Most aztán megértem. hogy a nyugati népek elolvashassák. akikről írni sem helyem. hogy másokkal is közöljem. akik megvetik őket és szavaidnak az lesz a következménye. hogy Ázsia és Afrika magas koruk és nyugodt életmódjuk folytán időt találtak arra. aki ifjú korában maga látott hasonló csodatételt. A szentség önmagunkban van. hogy amennyiben nem puszta bűvészmutatványról volt szó. továbbra is azon voltam. hogy szellemük csodálkozni fog.” – Ő volt az “India titkai” című könyvem tulajdonképpeni sugalmazója. mert ő adta azt az ötletet. Azok közé sem tartozom. Ne értsenek félre. India egyik legnagyobb élő szellemének magyarázatát. Egy mohamedán fakír. mint amely a napnyugati tudományokkal és vallásokkal ellentétes. Új szemlélettel tértem vissza a Keletről. Ettől kezdve gondosabb jegyzeteket készítettem. Nem akarok hírverője lenni sem a jógának. amelyet a hatalmasabb szellem a gyöngébb tömegre gyakorol. elég meggyőző bizonyítéka ennek a megállapításnak. Ennek a megfeszített vizsgálódásnak során sok mindent tanultam. kétségtelen. tehát olyan hatásnak volt tanúja. hogy mély szellemi. Mégis. hogy ötszáz gyöngébb szellem mindig is engedelmeskedni fog egyetlen erősebbnek. akik és amelyek ezzel a vizsgálódással összefüggésben voltak. hogy ezzel a nyugati materializmust becsméreljék. Azt az ellenvetést viszont. hogy ilyen fényképfelvételen sehol sem látható a kötélen felkúszó ifjú. hanem alvó lelkek szomorú katakombájának. hogy ha India tudáskincsét nem úgy fognánk fel. vagy mennyiségtanilag kifejezve: ötszázszor 0 változatlanul 0 marad. és noha a hőmérő egyes napokon olyan könyörtelenül emelkedett. nem pedig bolygónknak valamely pontján. hogy ötszáz ember egy tömegben nem válhatik a tömegszuggeszció áldozatává. Az ilyen összehasonlítások botorak és pontatlanok. Az. mint amely mind a kettőt szolgálja. visszaadhatom egyik tanítómesteremnek. lelki és anyagi jellegű titkokat fedezzenek fel és . hogy elválasszam a tudományt a babonától. Ebben a könyvben csak egy kutatás történetét igyekeztem adni és csak azokra a személyekre és mellékeseményekre akartam kiterjeszkedni.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 11 eszű ember kénytelen elfogadni. És itt hozzáfűzhetem azt is. akik a Kelet úgynevezett “szellemiségét” dicsőítik. A modern társadalmat nem láttam többé dicsőséges civilizációnak. tanítómesterem annak az elvnek az alapján utasította el. hogy sok olyan emberrel találkoztam. bizonyára hipnotikus műveletnek. hanem olyannak. az így nyert többlet csak jobbakká és bölcsebbekké tehetne bennünket.

“India titkai”-t sokan olvasták. De egyéb híjával is bőséges bizonyítékokat kaphatott . A fiatal indiaiaknak számot kellene tartaniuk erre az örökségre és ki kellene belőle bányászniuk. ami benne értékes s a mai időkre és szükségleteire alkalmazható. Valóban az ő alakja könyvem legkiemelkedőbb figurája. az író a német kiadás előszavában nagyvonalúan megjegyzi: “Ez a könyv hidat vert”. Ezeknek a titkoknak és ennek a bölcseletnek nyomára jönni ma már a legnagyobb nehézségekbe ütközik. amely véleményem szerint bizonyos tekintetben mégis értékes számunkra. hanem legjobb gondolkodóikat kellene vezetőikül választaniuk. akinek kormánykörökben is összeköttetései voltak. sem a modern materializmusban megromlaniuk. amelyek vagy a könyvben foglaltak lehetőségét vonták kétségbe. vagy az én igazmondásomon gúnyolódtak. hogy mesét vagy regényes történetet tálaltam föl. amely mélységben utolérhetetlen és terjedelmében egészen egyedülálló. Most pedig olyan témát kell érintenem. Környezete hét esztendővel ezelőtt történt első látogatásom óta sokban megváltozott és már nem vonz többé. védekezhessem. hogy Indiának olyan szaktekintélye. ha az lett volna a meggyőződése. és hozzáfűzte: szilárd meggyőződése. levelet írt a kiadómnak és azzal vádolt. mert ismerőik száma az idők folyamán néhány Rejtve Élőre zsugorodott össze – de ezek élnek és megtalálhatók. mint Sir Francis Younghusband semmi esetre sem adta volna írói nevét ahhoz. mert előző könyveim ezúttal alapját teszik jelenlegi megszólalásomnak. Talán kissé önző módon jobban érdekelt az igazság keresése. Ha az alap elfogadhatatlan. Nem szabadna sem a nyugati kételkedéstől visszariadniuk. India megőrizte múltjából a szellemi gondolkodásnak egy ősi örökségét. sem vallási villongásban elbutulniuk. és így méltányos. Mikor egy magas állású indiai. amelyről sokáig hallgattam. Európaiak és amerikaiak ezután többre becsülhetnék Indiát és nagyobb tisztelettel fordulhatnának feléje. hogy könyvemhez előszót írjon. aki volt: tisztelt és szeretett mesterem. hogy a Maharishi kizárólag az én képzeletemben él – s mikor kiadóm a levelet elküldte azzal. Ezért tehát önelégülten rá se hederítettem bírálóimra. hogy ezt a kedvező alkalmat felhasználva. Európa középkori vallásos misztikusaitól elütően az ő miszticizmusa nagyon is racionális irányba fordult. Ha most mégis néhány szót ejtek erről az ügyről. Kénytelen vagyok tehát itt néhány közbevetéssel élni. büszke hallgatással félrelöktem és sértődöttségemben még csak válaszra sem méltattam. * Mindenekelőtt nyilván szükségtelen felemlítenem. Indiában a miszticizmus is képviselve van és a Maharishi titokzatos személyében nyert legmagasabb megtestesülést. hogy kiagyalt történeteket írtam. Mint John Knittel. Könyvem rendkívüli volta több olyan kritikát eredményezett. még kevésbé lesz elfogadható a felépítmény.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 12 olyan bölcsességet. mint ez a róla folytatott nyilvános vitatkozás. az azért történik. A Maharishi azonban maradt. hogy magyarázatot adjak. hogy személyének és környezetének jellemzése olyan nagy helyet foglalt el benne.

hogy könyvem irodalmi mű. hogy az önmagában való anyagot költői módon kiszíneztem. Azután: a könyv képekben gazdag. hogy tapasztalataimat miért ne eleveníthettem volna meg az olvasó előtt ugyanúgy. hogy közben unalmassá válnék. Ebben az értelemben könyvem csak megnemesedett újságírás. ez a “fantasztikus irodalmi alak” rövid idővel ezelőtt Madras kormányzójától egészen szokatlanul és kivételesen engedélyt kapott. Teljes jogom van hozzá. hogy “romantikus alkotásom”. amely azért íródott. hogy professzor módjára okadatoljam és szillogisztikusan adjam elő. hogy a dolgok gyökeréig hatoljak. és a nála tett látogatásom előtt hiábavaló volt minden igyekezetem. senki sem tudott erről a bölcsről semmit sem. amelyen ashram-ja (kolostorszerű épülete) állt. Számot tartok tehát minden riporternek arra a jogára. Mikor az elmúlt évben barátom. hogy a legjobbat hozhassa ki anyagából és azt újságíróilag hatásossá tehesse. hogy valamit megtudjak róla. Nem látom be. amennyire csak lehet. az azóta elhunyt Sir Sahabji maharadzsa volt szíves megjegyezni. hozzáfűzhetem. miért kellett volna ezeket a beszámolókat a lehető legunalmasabb és legvértelenebb stílusban visszaadnom. Ez egy pörben történt. hogy az igazságról értesítsen. Rám. szokatlan embereket kikérdezni és saját szokatlan tapasztalataimat elmondani. akkor is megilletne minden művésznek az a joga. anélkül. impresszionista iránya más bírálókban azt a benyomást keltette. ahogy jómagam átéltem. eddig nyilvánosságra nem került fényképfelvételben. Tökéletesen tévedtek. . hogy anyagát tudatosan megválogathassam és alakíthassam ahelyett. ha számot tartanék is rá amit nem teszek –. Francis Yeats-Brown társaságában ismét meglátogattam az Agra melletti Dayalbaght. ha mindezt a közönség értelméhez közelebb igyekszem hozni. S ugyanígy emlékeztetnem kell arra. hogy bizalmát más oldalról kapott értesülések is megerősítették és elmélyítették. érdekesen adjam elő. és rögtön kimerítő felvilágosítást kap az ember. nem foszt meg riporteri jellegemtől akkor sem. amelyet egy délután folyamán a londoni Travellers’ Clubban vizsgált át. hogy a vele folytatott beszélgetésekről megjelent nyilvános beszámolóm csodálatosan pontos emlékezőtehetségről tesz tanúságot. mit jelentettek ezek az emberek számomra és hogy ezeket a beszélgetéseket még töményebb formába pároltam le azután az olvasó számára. a hitetlen idegenre várt az a feladat. hogy megkíséreltem szokatlan eseményekről és jelenségekről tudósítani. Nem látom be. őszentsége. hogy ne kelljen tanúképpen megjelennie a törvényszék előtt. Ma már a városnak csaknem minden lakóját nyugodtan meg lehet kérdezni az arunacsalai misztikus felől. hogy mikor hét esztendővel ezelőtt Madras városában kísérletképpen értesüléseket igyekeztem szerezni a Maharishiról. És még. ha éppen kedvem tartja. mikor hármasban reggelinél ültünk. hogy ezekben a jógik-kal folytatott beszélgetéseimben arra törekedtem. amely annak a földnek a tulajdonjoga körül forgott. A könyv tehát hűséges és őszinte leírás.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 13 abban az egész halomnyi. hogy eltérjek a közkézen forgó útikönyvek stílusától és anyagomat. Ha még mindig fennmaradna valami kétség. Végül jólesik visszagondolnom arra. Az. hogy a Maharishit saját országában híressé tegyem. De megelégedéssel érzem. hogy megértessem végső értelmezésben.

hogy itt olyasmi íródott a Nílus napsütötte országáról.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 14 Azt hiszem. hogy Egyiptomba nemcsak a bölcsesség. Kezdettől fogva teljesen nyíltszívű akarok lenni és bevallom. Mégis tudom. az egyetlen. legfontosabb emlékművüknek. a Napnak ajánlottak fel. Most eljött a pillanat. Könyvemnek 25. Az első igazolás a Szfinx gigantikus alakjára vonatkozik. erre az emberfejű és oroszlántestű óriási kőalakra. és ha az új világdiplomácia történetét is ideszámítjuk. amely a Világosságot tartotta Istenhez legközelebb esőnek ebben a sötét. azok a jelenések. úgyhogy néhányan még abban is kételkedtek. amit soha ezelőtt még meg sem kíséreltek. Ra.” Egy évvel azután. az önmagábólszületett. Könyvemnek hat rendkívüli állítása azonban a könyv megjelenése óta időközben beigazolódott. a Reuter-ügynökség a következő kairói táviratot tette közzé és jelentette meg a világ valamennyi vezető lapjában: ÚJ MAGYARÁZAT A SZFINXRŐL RA NAPISTEN EMLÉKMŰVE “Legutóbb tett fontos felfedezések új fényt vetnek a gizehi Nagy Szfinx titkára. a dolgok alkotója. hogy csak olcsó hírességet hajhászok. amelyet Világosság-istenüknek. amelynek eredetén és célján a világ egészen napjainkig hasztalanul törte a fejét. 1 Magyarul is megjelent . amely a Nílus-völgye fölött végigtekint. anyagias világban. amelyeknek ott részesévé váltam – mint arra számítottam is – túlságosan nagy próbára tették bizonyos emberek hitét. de a csodák keresésére is indultam. Sajnálom. A Nagy Piramisban eltöltött éjszakám élményeinek leírása. hogy ebben a hitetlen korban kénytelen vagyok megállapítani: meg is találtam őket. vagyis 1936 októberében. illetőleg hitetlenségét. hogy bírálóimat bírálhatom. hogy a kormányzó ilyen kivételt tett volna a valóságban nem is élő személlyel! * Meteorszerű sikere volt az “Egyiptom titkai”1 című könyvnek. A Szfinx kőben megörökített jelképe annak a fajnak. minden más istenek apja és teremtője. nagyon valószínűtlen. Az. hogy valakinek ilyen szokatlan vállalkozással csakugyan becsületes és komoly szándékai lehetnének. sokuknak egyáltalán nem is jutott eszébe. a Napisten volt az első. A közönség rögtön méltatta. minthogy Ra-Mak-Hotep adeptus jóslata a nemzetközi árulásokról azóta szomorúan beteljesedett. vajon csakugyan ott töltöttem-e a kérdéses éjszakát. akkor ez a hetedik. hogy az olvasók körében sok ellentmondásra és sok bírálatra adott okot. míg mások úgy vélték. oldalán a következő pontos megfejtést közöltem: “A Szfinx célja most már megvilágosodott kissé: az Egyiptomba kivándorolt atlantiszbeliek építették leghatalmasabb szobruknak. hogy ezeket a szavakat leírtam.

biztosított. a Szfinxet. amelyek materialista és spiritiszta körökben közkeletűek – elég csak annyit megállapítanom. aki közölte velem a piramisban lévő és rettentő régi. ami számomra a Szfinx lábánál mély elmélkedésben eltöltött éjszaka folyamán bensőleg megvilágosodott. szent emlékeket tartalmazó szoba hollétét és aki felszabadított szellememet az odavezető lejtős folyosón lekísérte. várakozásomnak megfelelően még azokból is gúnyos és szigorú bírálatokat váltott ki. a kairói egyetem tanára mélyreható ásatási munkák során egy nagy gránit-stela-t hozott napvilágra – egy táblát. Ebben a könyvben nem helyénvaló azt az egyébként igen szükséges feladatot elvégezni. A szerző hátborzongató tapasztalatait illetőleg. amelyeket a nagy piramisban töltött éjszakán szerzett. amelynek egyes részei letöredeztek. hogy az álomvilág nem túlságosan különbözik a szellemvilágtól. Egyben megerősíti és valószínűleg kiegészíti egy előbb talált tábla feliratát. Harmadszor: ama öreg egyiptomi papi szellemnek megjelenése.” Ilyen módon az. hogy a túlvilágról és annak lakóiról megmondják a való igazságot. Ezt mondta egy tiszt. hogy a Kairóban megjelenő “Sphinx” című újságban könyvemről a következő bírálatot olvastam: “Nem kis fáradságomba került a könyv néhány figyelemreméltó állításával kapcsolatban személyes nyomozást és vizsgálatot végeznem. mint Ra napistennek szentelt emlékművet jelöli meg. * Másodszor: örülök. a véletlen folytán utólag egy régészeti felfedezés segítségével igazolódott be. hogy Egyiptom minden kincséért sem cserélt volna a szerzővel. amely egészen más. akinek bátorsága több ízben kétségtelenül beigazolódott. amit ábrázol. aki mészkősziklából kifaragta és mi az. amelyek előttünk. amelyet most felfedezett. amely láthatólag a 18. Brunton könyve figyelmet fog kelteni olyan bizonyított tények közlésével. Brunton bízva volt. papírral vagy nyelvvel. Hassan professzor esztendők óta foglalkozik a Szfinx problémájának megoldásával. azoknak hasonló éjszakát kellene tökéletes sötétségben. Míg az álomvilág legmélyebb és ennélfogva leggyakrabban érintett határterületein a közönséges anyagszerű élettapasztalatoknak és testi folyamatoknak csak lehalványított tudatát adja vissza. legmagasabb határvonalain a testetlen szellemek világával való kinyilatkoztatásszerű . dinasztia korából származik. akik egyéb leleplezéseimet elfogadhatónak találták. és amelynek felirata további láncszem ennek a nagy emlékműnek a történetében. akinek gondjaira Mr. legrégibb bennszülöttek előtt is tökéletesen ismeretlenek voltak. Mr. ennek az elátkozott piramisnak a belsejében eltölteniük s ha még akkor is megőrizték ép eszüket és kételkedésüket. A táblán lévő felirat. mint azok a szánalmas illúziók és durva képzelődések.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 15 Selim Hassan professzor. akik olyan vitézül vádaskodnak tollal. A helyi rendőrtiszt. hogy tisztázza: ki volt az. akkor talán érdekes dolgokat közölhetnének a világgal.” Azoknak a bírálóknak.

hogy kibetűzzek két kis agáttöredéket. de nem olyan ritka. ahol megtalálták és a rajtuk fellelhető ékírású jelek különleges formáját – a babiloni történet cassita-korszakából (Kr. Belépett velem egy ablak nélküli kis. összetartoznak. mielőtt tehát még a tökéletes igazolást megkapta volna: “Egy szombat este. Minthogy ezenfelül az első töredék harmadik sorának első betűje látszólag KU volt. oldalon különválasztva tett közzé. aki két agát-töredék feliratainak helyes megfejtéséről közölt vele pontos részleteket. csak azt. De még akkor sem zártam le magamban az ügyet. mielőtt a könyv végső korrektúrájára a nyomást engedélyező kézjegyet ráírtam volna. Hilprechtnek. hogy a töredékek – tekintetbe véve a helyet. Romaine Newbold. amely az enyémtől – a piramisban – nem túlságosan különbözik. hanem csak sebtében odavetett vázlatok. Itt a következő szavakkal fordult hozzám: “Azok a töredékek. amelyben egy fából készült nagy szekrény állott. míg a földön szétszórva agát és lapislazuli darabok hevertek. e. a Pennsylvania-egyetem tanára jegyezte fel a “Subconscious Reasoning” című lapban. Nem mondhattam mást. 1893 márciusának közepe táján. Az élményt megtörténte után rövid idővel mondotta el. e. Krisztus-előtti Nippur egy körülbelül negyven éves. és 26. a “Pszichikai Kutató Társaság értekezései” között. egyszerű abba-ba öltözött.és . Tiszta véletlen folytán legutóbb egy olyan élményről szóló beszámolóra bukkantam. A magyarázat azután később tökéletesen helytállónak bizonyult. Ebben egy egyetemi tanárt álmában egy babiloni pap keresett fel. oldal. Nem gyűrűk.) Közlöm belőle a következő kivonatokat: “Ezt az esetet egy másik barátomnak és kartársamnak. A korrektúra-ívek már előttem feküdtek. Az ilyen egyesülés szokatlan. Hermann V. ezenkívül pedig nem is maguk az eredeti darabok feküdtek előttem. Dr. mindig távolról sem éreztem magam nyugodtnak. hogy a töredék-darabok az írásjeleknek és vonalaknak csak maradványait mutatták. 1300) egyszer más agát. Ekkor a következő figyelemreméltó álmom volt: Az ősi. míg a másik darabról könyvemnek azon a lapján emlékeztem meg. A munkát különösen nehézzé tette. A kíváncsiak számára és élményemmel való összehasonlítás céljából itt adom az összefoglaló jelentést. amelyekkel mit sem lehetett kezdeni. hasztalanul fáradoztam azon. kötet.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 16 egyesülésig emelkedik. Az esetet W. amelyek valószínűleg valamelyik babiloni ember gyűrűjéről származtak. hogy csaknem mindenki legalább egyszer életében ne találkozott volna vele. 11-20. alacsony szobába. mint már az előző hetek során is több ízben. augusztus 8-ról. (XII. a Pennsylvania-egyetem asszírológusának köszönhetem. Ezen a márciusi estén. 1700-1440) származnak. amelyen az osztályozhatatlan töredékeket soroltam fel. Történetük a következő: Kurigalzu király (Kr. de még. hogy a nippuri Baat-templom romjai között tucatszámra találtak hasonló töredékeket. Éjfélkor fáradtan és kimerülten lefeküdtem és csakhamar mély álomba merültem. a leletet – megkérdőjelezve – Kurigalzu királynak tulajdonítottam. magas. amelyeket a Pennsylvania-egyetem Babiloniába küldött expedíciójának egyik tagja készített. amelyeket ön a 22. és fordításban itt közlöm Hilprecht professzor német nyelvű jelentését 1893. újra és újra foglalkoztatott az egész probléma. sovány papja bevezetett a templom délkeleti oldalán a kincseskamrába.

hogy Ninib isten szobra számára egy pár agátfülbevalót készítsünk. november 10. mindegyik nyomat alá a másikra vonatkozó rövid utalást helyeztem. akinek álmomat elmeséltem és akitől engedélyt kértem a tárgyak megtekintésére. Baál főpapja. Rögtön felébredtem és azonnal elmeséltem álmomat a feleségemnek.” Ezzel a pap eltűnt. Az eredetiek Konstantinápolyban voltak. papok. amelyek mindegyike az eredeti felirat egy részét tartalmazta. mert a nyomatok már elkészültek. Baál fiának. hogy kutassak bennük.) H. W.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 17 lapislazuli tárgyakkal egyetemben egy vésett agát fogadalmi-rudacskát küldött Baal templomába. Az előszóban leszögeztem. ezeknek egy része. Később mi. hirtelen azt a parancsot kaptuk. és bizonyosságot szerezhettem arról. A babiloni expedíció bizottsága augusztusban Konstantinápolyba küldött. Most ismét lefordítom ottani megállapításairól tett saját jelentését: “1898. Hilprecht. hogy a Nippurból származó és a császári múzeumban őrzött tárgyakat katalogizáljam és tanulmányozzam. Sokat jelentett számomra. első rész: Régi babiloniai. A fogadalmi rudacska eredeti felírása a következőképpen hangzott: Ninib istennek. az a két töredék pedig. Schell . hogy személyesen is láthattam ezeket a tárgyakat. sorozat. amelyet 1898 nyarán oda tett. főleg Nippurból származó feliratok. Másnap reggel e leleplezések fényénél ismét megvizsgáltam a töredék-darabokat és meglepetésemre az álom valamennyi részletét – minthogy a bizonyítékok kezeim között voltak – pontosan igazolva láttam. uralkodójának ajándékozta Kurigalzu. Halil bey. amelyek álmom szerint összetartoztak. nem maradt más hátra.” (Lásd: Hilprecht: “A Pennsylvania-egyetem babyloni expedíciója”. A birtokunkban lévő feljegyzések szerint a töredékek különböző színűek voltak és így alig származhattak ugyanabból a tárgyból. hogy eredetileg ugyanannak az áldozati rúdnak a részei voltak. hogy azonnal felnyittatta a babiloni osztály valamennyi szekrényét és felszólított. igazolva látja szavaimat. amely önnek oly sok munkát adott. hogy sajnálatos módon csak túlságosan későn fedeztem fel a két töredék összetartozását. megtettem a megfelelő változtatásokat a tartalomjegyzékben is (50. Ékírásos szövegek. A két első karika azután fülbevaló gyanánt az isten szobrára került. Ha a kettőt összeilleszti. A harmadik karikát azonban ásatásaik során még nem találták meg és nem is fogják soha megtalálni. és 52. amikor Hilprecht professzor ezt a különös álmot elmesélte nekem – néhány héttel megtörténte után – volt még egy komoly nehézség. oldal) és minthogy a töredékeket már nem lehetett áthelyezni. és ezért nagy érdeklődéssel vártam Hilprecht professzor visszatérését arról az útjáról. * Abban az időben. a múzeum igazgatója. mint hogy a fogadalmi rudat három részre vágjuk és így három karikát készítsünk. annyira érdeklődött a dolog iránt. Első kötet. mert nem volt kéznél semmiféle agát-anyagunk. nehogy elfelejtsem. Hogy a parancsot teljesítsük. A. melyet nem tudott megmagyarázni. Nagy zavarban voltunk. A probléma végre megoldódott.

Akinek azonban hosszabb személyes tapasztalata van a lélektani kutatás terén. Ezzel kapcsolatban szembe kellett néznem egy buzgón terjesztett. amely az övékénél modernebb. melyeket kiástunk. hogy erre magyarázatot tudnék adni – a dolog kétségtelenül nem logikus. Az a körülmény. Amit mások álomban tapasztalnak. amely majd csak a jövőben fog testet ölteni. túlságosan . hogy ezek a töredékek összetartoznak. Kevéssé ismert tény ugyanis. hogy mindkét állapot egyidejűleg megvan és hogy az álom éber állapotban is mindig jelen van. Egykor valóban egy és ugyanazon hengerhez tartoztak. hogy ezért leüsse. Azok. amely a Szfinx és a Piramis egy ősi atlantiszi emlékeket őrző helyiségébe nyílik. hogy szellemekben higgyenek. idővel felfedezi. Londoni kiadóim szerencsés véletlen folytán ismernek bizonyos tényeket. hogy mind a két szellem olyan nyelven szólított meg bennünket.és szellemvilágok köznapi világunkon túl fekszenek és gyakran gúnyt űznek háromdimenziós logikánkból. azzal én elég gyakran éber állapotban találkozom – akár valamely személy.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 18 atya. hogy a babiloni szellem Hilprecht professzornak álmában. Szinte hallom nehéz lábait dübörögni a Fleet Streeten. akár a távoli múlt valamely történése jelenik meg. Ez csak kölcsönösen fennálló ideges és pszichikus hajlamaink különböző fokát bizonyítja. Nem akarom állítani. hogy nem asszír nyelv volt. hogy az öreg pap milyen nyelven szólította meg. amelyet egy másik pap ugyancsak egy ablaktalan folyosón kalauzol. Értéke amúgy is személyes. hogy a kő fehéres ere csak az egyik darabon látható. a másikat tőle teljesen elkülönítve egy másikban találtam meg. hogy saját kiegészítő bizonyítékaimat is hozzáfűzzem. a tiszteletreméltó doktor mondatának második fele. a nagyobb. mindenkinek megvan a joga saját véleményéhez” – mondta az öreg Dr. míg nekem az én egyiptomi szellemem teljes éber állapotomban jelent meg. szürke folt pedig a másik részen. Érdekes pont. nem ismerte fel. Az ilyen valótlanság sokkal megvetendőbb és terjesztője sokkal gonoszabb. Aztán feltűnő az egyezés Hilprecht professzor áloménje között. nyugodtan kihagyhatják ezt a beszámolót. de könnyen megcáfolható rágalommal is. miközben ezt az egyszerű megjegyzést intézi a hűséges Boswellhez. amelyeket a kifürkészhetetlen Szfinx és a megszállott Szibilla ajkairól hallottam. nem nagy jelentőségű. mégis kérdéses! Az egyiptomiak rendkívül gyakorlatiasak és tárgyilagosak voltak – ez azonban nem akadályozta őket abban. amelyek segítségével ezeknek a rágalmaknak hamissága kimutatható. megvizsgálta és rendezte. aki azokat a tárgyakat. semhogy nyilvános választ érdemelne. azonnal nyilvánvalóvá vált előttem az álom igazsága. egy párizsi asszírológus. Bizonyos benne. Ha egyetértünk is kijelentésével. Mi azonban már bölcsebbek lettünk. Azokat a szavakat. ennélfogva az egyik töredéket az egyik szekrényben. én pedig nem tartom érdemesnek. hogy az álom. amely szerint viszont mindenkinek joga van ahhoz is. Johnson. A kőfaragó fűrésze véletlenül olyan módon darabolta fel a tárgyat. “Uram. akár olyan esemény látomása. Amint a töredék-darabokra ráakadtam és összeillesztettem. akik nem hisznek a szellemekben.” Hilprecht professzor nem tudja megmondani. amelyet egy pap a templomnak egyik ablaktalan kincseskamrájába vezet és az én szellem-énem között.

mert naiv és tapasztalatlan voltukban azokkal a finomabb erőkkel szemben. amelyek a bennünket körülvevő világban működnek. függetlenítettek ettől a váltakozó barométertől. akinek kíváncsiságát izgatta a dolog. aki egyedül tud mindent. A kísérleteket. ha dicséretét el is hárítom és ítéletét le is kicsinylem. és akkor nektek is megbocsáttatik. akik benneteket átkoznak. asszisztensei végezték. hogy tudományos eszközei segítségével állapítsa meg egy kis festett fa-figura valódiságát. hogy a kis szobrocska valódiságát kétségtelenül megállapították. Hál’ Istennek nincs szükségünk bizonyítványra jellemünkről az egyetlen bíró jelenlétében. a festés valódiságának és korának meghatározását. akik benneteket megsértenek. hogy a régi Egyiptom a maira láthatatlan örökséget hagyott. amelynek pontos jelentését csak kevesen értik. semhogy ellenségeim szavai nyugtalanítanának. amelyek bár többezer év óta kandi szemektől elrejtett lepecsételt sírokban nyugszanak. amely olyan valakitől ered. ha hozzá közelítünk. De most vissza kell térnem “Egyiptom titkai” című könyvemhez – és rávonatkozó negyedik megállapításomként. Monsieur Cellerier a párizsi művészeti és iparművészeti múzeum laboratóriumának vezetője. könyörögjetek azokért. hogy megfeledkezzem arról az intelemről. ha közelükbe kerülünk. hogy a múlt a jelenben él tovább. de még mindig megőrizték nagy és rontó hatalmukat. hogy egy magamfaragta kereszten kínoztassam magamat. Szerencsémre. Egyes kétkedők gúnyolódtak ezen a feltevésen. és az előzetes vizsgálat eredménye az lett. Megtörtem a misztériumok ősi némaságát. a tökéletlenebb szellemekkel ellentétben. amint az osztályrészemül adatott – de nem tartozom ezt a munkát tovább folytatni. nem tudták felfogni azt a gondolatot. De nincs szándékomban. amelyet a Ra-Mak-Hotep álnéven megbúvó egyik adeptus bízott rám és amelynek tartalma az volt. Kutatásaim az isteni szellem magasabb birodalmában. Monsieur Cellerier eleget tett a felszólításnak és fizikai kísérletek egész sorával elkezdte a fa minőségének. felügyelete alatt. tehát egyedül van joga mindeneket megítélni és amilyen mértékben megmutatkozik az embereknek. higgyen. olyan mértékben nyilvánítja a Legmagasabb kimondhatatlan nagyságát. amelyet a Louvre vezetősége nyolcvanezer frankos áron akart az osztály számára megszerezni. . Bocsássatok meg. nincs szükségem jó véleményükre. amelyet egyik barátja rövid idővel ezelőtt ismertetett meg velem. Ha azonban nincs is szükségem a világ jó véleményére. akit régóta tanítómestereim közé számítok.” És ezért harag nélkül bízom ezeket a tudatlan rágalmazókat az Égi Atya gondjaira. Ennek feltűnő igazolása a következő tudósítás Monsieur Celleriernek arról a különös tapasztalatáról. Az alak eredetét és történetét azonban még homály fedte és a tudós.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 19 mélyen szívtam magamba. noha teste már réges-rég eltűnt a földgolyóról: “Áldjátok azokat. Aki hinni akar nekik. hogy látszólag “holt” dolgok közvetlen jelenünkre élő befolyással lehetnek és vannak is. hihetetlen kicsinysége. mégsem vagyok annyira közömbös. Okkult és lelki szempontból azonban igaz való. 1932 októberében a Louvre egyiptomi osztályának konzervátora arra kérte. emlékeztetem olvasóit arra a borzongató üzenetre. Ez az örökség szellemi lényeket és lelki erőket foglal magában.

A háztartás különböző tagjai és vendégei panaszkodtak. hogy közvetítőkként szolgáljanak az elhunytak szelleme és múmiái között. Ez meg is történt. de annak a kívánságomnak megfelelően. de semmi rendkívüli nem került napvilágra. Alig érintették a sugarak az alakot. A titokra mind a mai napig nem derült világosság. A kis alak ez idő szerint a Louvre legfrissebb szerzeményei között áll. Kideríthetetlen okból két tűz tört ki. Ki mondhatná meg. hogy kiteszi azt az X-sugarak könyörtelen átvilágításának. mint azok. majd úgy látszott. – Ezt a csontot. Ennek a foszforeszkálásnak okát és pontos természetét nem lehetett megállapítani. amikor ez Monsieur Cellerier nagy meglepetésére hirtelen fényleni kezdett. hogy ez a Louvre-figura nem a Ra-Mak-Hotep említette egyik ilyen természeti szellem átmeneti állomáshelye-e? Talán azoknak a mágusoknak egyike idézte maga elé. akik Egyiptom távoli fénykorában olyan számosan voltak és összekötötte ezzel a kis figurával. A fa és a festés nem lehetett valószínű oka ennek a különös villódzásnak. mintha valósággal maga a szobor volna. amelyeket orvosok gyógyító célra használnak. de keveseknek. Azóta az edinburghi Seton-házban a balesetek egész sora követte egymást. Ezután a szobrocskát ultraibolya AL-sugarak játékának vetette alá. szekrényekben őrzött üveg és porcelán egy éjszaka atomjaira rombolódott. ismét egy újságkivágást idézek: “Egy kis csontdarabot tesznek felelőssé azokért a sorozatos balesetekért. amelyről azt állítják.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 20 elhatározta. hogy egy fáraó csontvázából származik. úgy. hiszen a szobrot körülvevő mágikus varázsnak nagy a vonzó ereje. ami ebben a hatalmas sugárzásban öntudatlanul megnyilatkozott – hiszen tudjuk. vissza fogjuk . amikor azután ismét kiszabadul az emberek világába? Ötödször: az adeptus állítására vonatkozólag különböző nyilvánosságra nem került bizonyítékok ismeretesek előttem. Meg kell jegyezni. Ki tudja. hogy úgy tetszett. hogy az. amit mi elektromosságnak nevezünk. hogy megnézzék. amilyen gyorsan csak lehet. Sir Alexandert és Lady Setont érték – hangzik egy edinburghi Reuter-jelentés. amely legmagasabb koncentrált alakjában – mint amilyen ez a sugár is – a szó legszorosabb értelmében okkult erővé válhatik. továbbá tudjuk. – A kis csontdarabot. A csontot tartalmazó doboz közelében. hogy benne éljen egy meghatározott óráig. az elmúlt évben Lady Seton mint érdekességet hozta magával a gizehi sírokból. mintha eltűnne és egy fényből alkotott új emberi alakzatnak adna helyet. amelyek birtokosait. mint az egyik legtitokzatosabb természeti erő. mi volt az. hogy az ilyen sugarak be tudnak hatolni a durvaszövetű anyagba és finomabbakat át is tudnak fúrni. Mindenekelőtt a család és a személyzet megbetegedett. Sokan mehetnek oda. Ilyen figurákat helyeztek rendszerint a sírokba. hogy a párizsi laboratóriumban alkalmazott sugarak rendkívüli erejűek és intenzitásúak és legalább tízszer olyan erősek. hogy csak elfogadható és hiteles tanúbizonyságra hivatkozom. amely egyenesen a szobor szívéből áradt. vagy talán éppen senkinek sem fogja értékes titkát elmondani. még legegyszerűbb megjelenési formáiban is nem más. hogy éjszakánként egy rejtélyesen öltözött jelenség kóborol a házban.

ha kigúnyolják és nem veszik figyelembe. hogy tudtak volna róla – olyanoknak a sírjait is felnyitották.. olyan erőket szabadítottak a világra. a piramisok közelében.. ahogy az “Egyiptom titkai”-ban nyilvánosságra hoztam: “Azok. hogy tisztában legyen cselekedete esetleges komoly következményeivel. Hagyja abba a világ ezeknek a síroknak a feltárását addig. Ott éltek a lezárt sírboltok mélyén évezredek óta. az ismert regényíró a következőket írja: A minap hallottam. de Vere Stackpoole. hogy az adeptus figyelmeztetése megszívlelésre talált – idézem a következő hírt. H. arra irányul. És minthogy nem láthatók az önök számára. akár nem. vagy Heliopolisban.” Minden további kommentár nélkül – csak azzal a megjegyzéssel. hogy rombolóan hatnak egész nemzetek sorsára is. Sugározza szét ön tolla révén ezt a figyelmeztetést. még akkor is. AKIKET NEMRÉG “KIÁLLÍTOTTAK” “A kiadóhoz intézett levelében Mr. Mind az őskor sírrablói. akik fekete mágiával foglalkoztak. csak annál nagyobb mértékben veszedelmesek. közölje a világgal ezt az üzenetemet: Ne nyúljanak sírokhoz. hogy visszahelyezése felől biztos legyen. kivétel nélkül. nem is tudnak védekezni ellenük. Minden ilyen feltárt sírból áradatszerűen robbannak ki az eddig bezárt ártalmas. Ezek az erők sokszor rendkívül gonosz. A Sunday Express értesülése szerint a javaslat. nyugatiak. Azokat a sírokat. úgy. amelyeknek szellemi kapcsolatait emberek nem ismerhetik. – Lady Seton maga fog odautazni. ahonnan vettük – mondta Sir Alexander egy interjúban. Ezek a szellemek mind. akik feltörték az ősi Egyiptom sírjait. hogy a fáraókat ismét eltemesse. amelyek veszélyekbe sodorják.. hogy a kormány most valóban azt mérlegeli.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 21 helyezni abba a sírba. félelmetes és romboló erők voltak. amely a londoni Sunday Express-ben látott napvilágot. Akár meghallgatják tehát. hogy az egyiptomi kormány a fáraókat ismét el fogja temetni. A londoni egyiptomi követségen közölték a Sunday Express-szel. amellyel az egyiptomi kormány jelenleg foglalkozik. Kötelességünket meg kell tennünk. Botrány volt a sírokat megszentségteleníteni és úgy hiszem: ez szerencsétlenséget zúdított a világra. Önök. Ra-Mak-Hotep adeptus eredeti kijelentéseinek egy része.” Ezzel szemben álljon informátorom. szellemerők védték és meg is büntették a háborítókat. vagy olyan ember bebalzsamozott teste feküdt. aki hasonló tudással felruházott személy védelme alatt állott. . A természet törvénye nem bocsátja meg a tudatlanságot – de ezek után erre nem is lehet hivatkozni többé. pontosan 13 hónappal könyvem megjelenése után: EGYIPTOM ISMÉT EL AKARJA TEMETNI FÁRAÓIT. mind pedig a mai archeológusok – anélkül.. hogy a fáraók részére különleges mauzóleumot építsenek vagy Gizehben. különböző bajokat zúdítanak a világra annyira. gonosz szellemlények és rávetik magukat fizikai világunkra. amíg elegendő tudást szerez ahhoz. HATALMAS KIRÁLYOKAT. melyekben valamely mágikus tudományban jártas személy.

akik a szibériai jégterületeken kutattak. hogy a sivatag homokja alatt olyan emberi testek lehetnek. jómagamnak is szöget ütött a fejembe. Tudományos eljárással felmelegítették és ismét életre ébresztették őket. Ennek a kutatásnak az eredménye elképesztő példáját adja a természet konzerváló erőinek. már tíz új nemzedéket tenyésztett. Kapterew. amelyek szinte végtelen léttel dicsekedhetnek és az emberi test pusztulásának természeti törvényeivel és az idő romboló munkájával dacolhatnak. hogy az élet legendás varázsitala még mindig vonzza az emberek képzeletét. Ily módon a lappangó életnek bizonyos állapotát lehet felidézni. föld alatti lenne. anélkül. Ha módunkban állna. mint a régi egyiptomiaké. a degenerált sejtek elpusztítására irányuló hadjárata során egy megbetegedett majmot megfagyasztott. hogy akár többszáz évig is eléljenek. mint például a kis emberszabású majmok és a lajhár. “Egyiptom titkai” nem csekélyszámú olvasónak ütöttek szöget a fejébe. Az a gondolat. Alexis Carrel. hogy egyes egyének halálát hosszabb időre kitolhassuk. és a befagyott cápafajtából P. Maga az. amely a mi saját világunkat tökéletesen áthatja és amelynek a láthatatlan lakói emberi és nem-emberi . Feltámadásuk után azonnal ismét serényen nekiláttak normális tevékenységüknek – még a mellettük fekvő tojásokat is kiköltötték.” Borzadunk a halál gondolatától – nem csoda. Ilyen módon lehetségessé válik számukra. Előre látják. hogy bizonyos állatok. Tudományos körök azonban még sokkal nagyobb jelentőségűnek tartják. Tudjuk. egy időre jégszekrényben helyezte el. ugyanúgy. életünk határait egészen valószínűtlen távolságba tolnánk ki.” Hatodszor: további bírálók szembefordultak az adeptusnak azzal a csodálatba ejtő állításával. hogy ha rovarok háromezer esztendőt túlélhetnek. Bizonyos egyedek tehát hosszabb időszakokra elraktározhatók és további időszakok számára ismét normális életre ébreszthetők. szárított állapotban nem változnak. Kiszámították. N. akkor ez megeshetik az emberrel is. 1000 óta fekszenek ott. az expedíció vezetője. hogy a kis állaton bármily káros hatás mutatkozott volna. Őszintén szólva eleinte magamnak is nehezemre esett ezt az állítást elhinni. És bizonyosságom egy feltűnő tudományos felfedezésen nyugszik. Ha az ember több hét leforgása után ezeket a kiszárított állatokat ismét felnedvesíti. Igen. hogy emberi szem soha többé ne láthassa. hogy különböző sírokban a testek évezredek óta transz-állapotban fekszenek. alvó állapotban. e. Willard. hogy ezek a teremtmények Kr.” Ezzel a jelentéssel szeretném még szembeállítani dr. Bizonyos adeptusokon kívül azonban senki sem ismeri és senki sem őrzi ezt a titkot. Azóta azonban tökéletesen meggyőződtem ennek lehetőségéről.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 22 Ez a mauzóleum. Amerikában dr. Ralph S. a Rockefeller Intézet ismert orvos-kutatójának kijelentését: “Van egy távoli lehetőség arra. hogy az ember egy láthatatlan világban éljen és mozogjon. amelyet rövid idővel ezelőtt az alábbi sajtójelentés ismertetett: “A szovjet tudományos akadémiájának tagjai. majd ismét életre hevítette. újra életjeleket adnak és folytatni tudják életüket. a közelmúltban mintegy tizenöt láb mélységben számos kezdetleges rovart és kisebb tengeri állatot fedeztek fel. és a királyok koporsóit ismét a föld alá rejtenék.

Kiválik a testből – mint ahogy az ember elhagyja börtönét – és nem pusztul el vele együtt. Hogy azonban ez a világ még ma is meglévő valóság – ugyanolyan valóság New-Yorkban a Broadwayn. és ahol rendíthetetlen tanítványok még mindig őrködnek a magasrendű szentségek mécsesei fölött. hogy élete tovább tart még azután is. * Talán nem volt egyéb. De akkor is meg kell gondolnia. amelyet legrégibb hagyományaik megszenteltek és amely szemükben egész Indiából örökre a legszebbnek és benyomásokban a leggazdagabbnak tűnik fel. mert ott a világ legnagyszerűbb hegyvidékének közepén megtalálhattam azt a minden civilizációtól való tökéletes elkülönültséget. mert a felnőttek bibliái éppúgy. amelyen legendás istenei és híres szellemi tanítói. Végül: a művelt és műveletlen mohamedán egyiptomiakkal való érintkezésből azt szűrtem le és azt szeretném olvasóimnak is lelkére kötni. Magam is megjártam a zarándokutat. amit Palesztina jelent a zsidók és keresztények számára. Mert az ember: szellem és nem anyag. mint Párizsban a Place de la Madeleinen – az olyan újdonság volt. amelyek érintetlen nagysága – saját méltatlan parányiságom éreztetésével – könnyekre fakasztott. Ha az ember majd ismét megérti. A Himalája azt jelenti a hinduk számára. mint a dolgok logikus következetessége. amely bombaként robbant egyesek agyában. mint a legtöbb zarándoké. A könyv magja azonban az a tanítás. hogy módosítsuk azokat a hamis. csakhogy olyan vidékre jussanak. hogy a szellemi igazság felé irányuló kutatásomat egy szakasszal tovább is kifejlesztettem magának a hatalmas Himalájának vad tájai és tágas horizontja felé. amelyeket – mint én is és mint a legtöbb európai – vallásukról alkottunk. kanyargós ösvényeken Badrinath Gangotri és Jumotri nagy templomaihoz. vállalják a baleseteket és betegségeket. az a megszentelt vidék. Az iszlám magasrendű hit. Egy időre tehát magam is letelepedtem a magányos hegyek tövében. ezt a Tibettel határos államot választottam. mint hogy a modern világot az őskornak arra ez eltűnt misztérium-kultuszára emlékeztette. amelyre akkori szándékaim megvalósítására annyira szükségem volt. csodálatosan hozzáidomul. csak a hatalmas erdőségekben. Mert ez az ezerötszáz mérföld hosszú. már ezzel is igazolta volna létjogosultságát. bölcsei és jógi-jai éltek és – mint a nép tartja – ma is élnek. habár ez másfajta volt. talán fékezni fogja zaklatott életmódját és igyekezni fog egy magasabb felelősségérzetre szert tenni. hogy az ember túléli a halált. amely örök őrséget áll India fölött. viselik a fáradalmakat. hogy a puszta továbbélés nem azonos az állandó halhatatlansággal. mint a gyermekek meséi már beszélnek ilyen világról. amelyben először elterjedt. Még mindig türelmesen kapaszkodnak fel a zarándokok a keskeny. vad hegyláncolat. mikor a sír elnyelte testét. amely ahhoz az országhoz. a magas hegyicédrusok és a fejem fölött . Szellemi erőfeszítéseim keretéül a kis Tehri-Garwal királyságot. Tökéletes magányba vonultan. ostoba és igazságtalan képzeteinket. Ha a könyv nem tett volna egyebet.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 23 szellemek – nem volt egészen új gondolat számukra. népeinek szent földje. amelyben ezeket az igazságokat élőkként tanították és mélyrehatóan beigazolták.

mint a tökéletes csend jógája. Testemet és szellememet az egyáltalán elérhető legmélyebb nyugalom állapotába engedtem siklani. * Mégis lehet. holmi formátlan naplót vezettem. mielőtt végül a magasrendű végső igazság ritkás légkörébe emelkedem. az bizonyos fajtájú jóga volt. amelyek mindig megértésünktől függnek. amelyek tollamból eredtek. Mindegyikben van egy meghatározott üzenet azok számára. hogy meg is találjam és valamelyik jövendőbeli művemben meg is szólaltassam. akik azt hitték. hogy a legmagasabb igazság után kutasson – remélem. akik hajlandók maguknak fáradságot venni ahhoz. nem értik. ahogy rábukkantam. amely a szent Indiában és a misztikus Egyiptomban rejtőzik. hogy még halálosabb harcba rohanjon. csak kevesen fognak követni. amely csak általános öngyilkossághoz vezethet. A gyönyörű csúcsok és mély szakadékok között vándorolva és magányukban élve. amelyet gránit-fennsíkjain. ha hatásos mezben jelenik meg és zajos harsonázás jelenti be. Emberek. hogy nem teljesen hiába írtam. hogy ezek a művek. Ha már szemtanúja vagyok egy olyan világ színjátékának. az enyém az lesz. Mindenesetre remélem. ahelyett. hogy leróttam alázatom adóját a Himalája nagyságának és annak az isteni légkörnek. hogy írásaim . mert a tömegek csak akkor kívánják és értik az igazságot. hogy mindig ugyanazon módon és mindig ugyanarról a tárgyról fogok ír ni. Legalább kettő közülük kinyilvánította a világ számára azt a csodálatos tudást. Az embernek az a hivatása. joggal kísért az a gondolat. Ezzel azonban nem azt akarom mondani. A csönd e kalandjának szellemi tapasztalatairól is készítettem néhány jegyzetet. hogy csak felületesen átfussák a lapokat. hogy egy vagyok Istennel”. továbbá gondolataimat különböző tárgyakról.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 24 magasló hóborította óriások között élő vadállatok voltak társaságom. Ezért nem annyira magát az igazságot. Amit ennek a tartózkodásomnak során művelni szándékoztam. de nem egyéb. A Zsoltáros szavaival élve. ezek a meghitt gondolatok és közzétett tudósítások nem lesznek teljesen haszontalanok. Tudom. Ez az igazság azonban létünk egyetlen oka és megvalósulása embervoltunk egyetlen értelme. olyanba. amelyek éppen megfordultak fejemben. és kétségtelenül igazuk is volt. ahová. Kiadóim “irodalmi koktélnek” nevezték el – annyira kevert volt a tartalma –. Ennek a naplónak kivonatos részei nyomtatásban is megjelentek és “A Himalája remetéje” címen köszöntötték a közönséget. hogy ezek az írások csak ugyanannak a kristálynak különböző lapjai – valamennyi az igazságot fejezi ki úgy. a vasutak világától távol megtaláltam! Ezek tehát azok az írások. mint tudom. hogy tartalmáról tovább gondolkozzanak. amely röviddel ezelőtt halálos harcba keveredett és most – ha az ellenséges elemek győznek és a sors megengedi – arra készül. azt akartam. Ezért akartam én ezekben a könyvekben is ezeknek a különböző nézőpontoknak egynémelyikét lerögzíteni. amelybe időről-időre feljegyeztem a környező nagyszerű táj leírását. Ezt azonban megint csak kevesek fogják azonnal megérteni. hogy valamennyinek ugyanaz az értéke is – mert vannak az igazságnak különböző fokozatai. hogy “csendes legyek és tudjam. mint inkább csak különböző külsőségeit ismerik fel.

félig-meddig akadémikus stílust használjak. kerültem . ha szent forrásunkat érintjük – egyébként csak létezünk. némi sugallatot. Mostantól kezdve személyesen tehetek tanúságot az itt tárgyalt szellemi módszerek értékéről. tudományosabban és analitikusabban akartam kidolgozni. hogy – mint remélem – a józan ész nyelvétől. mert csak akkor élünk. amelyet valaha az emberiség szelleme elé tártak és amely földöntúli szépségű – alkalmas folytatása előző írásaimnak. Legmagasabbnak nevezem azért. amely a “A titkos ösvény” megírása óta eltelt. amelyet ennek a kornak balítéletei sohasem rombolhatnak össze. Minthogy ennek a könyvnek tételét valamivel filozofikusabban. további tapasztalatok időszaka volt ezeknek a mélyebb igazságoknak megismerésében és elmélyült egyéni átélésükben. hogy a tárggyal behatóbban foglalkozzam: pontosabban és tisztábban ábrázolva ezeknek az igazságoknak gyakorlati és mindennapi életünkkel való tulajdonképpeni összefüggését. Ismét megkaptam a belső felszólítást. a belső gondolkodás és a belső élet tökéletes módszerét kiformáljam és isteni Énünk megértésének ezt a nehéz témáját pontosan és szabatosan adjam elő. a sugalmazott gondolat és cselekvés eme evangéliumának. személyes tapasztalattal szereztem. hogy a soron következő munkát elvégezzem és szolgálatnak tekintsem – s ezzel a parancsoló rendelkezéssel szemben saját egyéni akaratom tehetetlenül omlik össze. nyugodt elemzéssel helyettesítettem és volt bátorságom hozzá. csak befejezetlen vázlat. akkor örülök. amelyet egy kegyetlen materializmus gazdagra és szegényre gyakorol. ebben a könyvben szándékosan más stílust használtam. anélkül azonban. Remélem. és most inkább képesnek érzem magam arra. Ezek írásaimban majd találnak némi világosságot utukra. megértésem ebben a tekintetben még mélyebb lett. hogy az emberi létre vonatkozó igazságot bölcsészeti és racionális úton is fel lehet ismerni. “A titkos ösvény” csak bevezetés volt. amely a magasabb élet felé irányuló igyekezetükben támogatja őket és némi vigasztalást. ha felismerem a vallások helytelen és türelmetlen magatartását és azt a könyörtelen nyomást. amely egyben az élet nyelve. amely megkönnyíti földi terheik súlyát. bárhol is eltávolodtam volna. a szenvedélyes meggyőződést józanul és komolyan a hideg. hogy feladatomat a tőlem megkívánt alázatos szolgálatnak szellemében teljesítsem. Ugyanebből az okból.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 25 révén néhányezer ember eljut ahhoz a hithez. Ezeknek a lapoknak tartalma. még ha sokáig várat is magára és hogy az ember valódi Énje elpusztíthatatlan és ennélfogva halhatatlan. Engedelmeskedtem tehát és engedelmeskedve megkíséreltem. a magasabb rendű Énünkhöz vezető útnak ez a megjelölése – ami számomra egyike a legmagasabb és legfontosabb gondolatoknak. hogy ugyanazt a technikát behatóbban alkalmazzam. hogy bizonyságot tehettem néhány örök igazságról. hanem első kézből származó tudás révén. mint az előző köteteket és még az előzőknél is pontosabban igyekeztem kimutatni. hogy egyszer mégis el kell jönnie az igazságnak. hogy száraz. És ha hallom és olvasom a manapság bölcsészetnek számító nyakatekert tanításokat. melyet hosszú. A személytelent a személyessel. Mostani könyvemben csak azon fáradozom. amely egyébként nem az én megszokott stílusom. Ezenfelül pedig az a három év. amennyire lehetséges volt. Nem elméletből vagy hallomásból ismerem őket.

amit vezető tudósaink még mindig hasztalan keresnek és amiről elfelejtett filozófusok reménytelenül lemondtak. de amelyet a tudomány nagyrészt nem ismer el. amely létét az emberi természet titokzatos szerkezetének köszönheti. a gondolatok és kívánságok fegyelmezése és az a képesség. azóta a ködös őskor óta. de mégis határozott törvényt. minthogy olyan fajta emberek számára íródott. akiknek szemében a test és a személyes Én a fontosabb. Minden nevelés – akár előkészítő iskolai. Az előbbi szerint a személyes Én tovább él. amelynek mértéke kizárólag a fizikai testre vonatkozik. Ebben a könyvben tehát – minthogy egy ritkább szellemi típus számára készült – magasabb álláspontra helyezkedünk és ezért is hangsúlyozzuk annak szükségességét. Ezeknek a törvényeknek engedelmeskedve viszont az élet legnagyobbjaival kerülhetünk összhangba. Nem tanított tehát semmiféle szellemi halhatatlanságot. gondosan őrzött kincse maradt egy kis csoport ritka embernek Indiában. Minden író vagy tanító kénytelen felfogását annak a szellemi fejlettségi foknak megfelelően változtatni. hogy az abszolút igazság felbecsülhetetlen drágakövét birtokába vehesse. hogy X az igaz és most “A felsőbbrendű Én”-ben azt írom. Az a rendeltetésük. ami a halhatatlanság egyedüli igaz tanítása. hogy Y az igaz. hogy az Ént magasabb rendű Énnel helyettesítsük. amelyek az ember belső szellemének. amely előkészíti az embert arra. Ha tehát “Egyiptom titkai”-ban azt állítom. ami egészen más valami. mint az isteni és szent terület. Krisna vagy Mohamed ajkáról egy nyomatékos szó felér az okkultisták valamennyi csodájával. amellyel dolga van. csak akkor lehetünk képesek és alkalmasak arra. lelki és egyéb olyan homályos határtudományok szükségtelen említését. A közönséges jógi számára ez a tudás elérhetetlen – a jóga gyakorlása azonban szükséges szellemi és erkölcsi gyakorlat. hogy megvilágítsak – amennyire megvilágíthatók voltak – néhány olyan titkos. olyant. Ez a terület mindenesetre sokkal kevésbé fontos. Jézus. Megkíséreltem ezeken az oldalakon. akár egyetemi – csak elemi lehet. és ennek árnyékában eredete teljesen homályba merült. De még így sem szabad félreérteni ezeknek a lapoknak célját. Röviden: megmutatják. és erre különösen is figyelmeztetnem kell az olvasót. tehát lelkének működését szabályozzák. Különösen fontos ez a pont. amikor ez a tudás csak szájról szájra szálló szó útján terjedt. hogy járható jóga-utat mutassanak a napnyugatiaknak. hogyan érhető el bizonyos kielégülés. míg az utóbbi feloldását jelenti. amelynek gyümölcse a lélek egyensúlya. hogy a lét magasabb rendű erőit hasznosíthassuk. hogy a végső igazságot illető kérdéseket megközelítsük. olyan utat. de nem kísérlik meg ezen a fokon az egész világmindenség titkát megoldani. ködös. . ha magasabb nézőpontból vizsgáljuk. Az. amelyek az igazságon belül felismerhetők. “Egyiptom titkai” a lélek továbbélésének tanítását hirdette. az egyik állítás nem zárja ki a másikat – csak annyit jelent. hogy fényt derítsünk egy ködfinomságú és meglepő tudásra. hogy most a fejlődés egy más vagy magasabb fokáról írok az olvasó számára.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 26 minden okkult. mert rámutat a különbözőségekre. Egyelőre csak arra törekszünk. Ha elérjük a lélek békéjét és a gondolatok koncentrációját. amennyiben a magasabb rendű Én-nel és fejlődésével nem törődik.

Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 27 amelyet eddig milliók közül talán egy ember sem tudott felfogni s hogy közeledjünk egy rendezett tanítórendszer felé. amelynek megdönthetetlen bizonyosságait minden időkre még csak ezután kell kidolgozni. A kijelentések között van egy különösen súlyos.” Ez a könyv ennek az önmegismerésnek egyik segítőeszköze. Az ember azonban nincs tudatában önmagát illető tudatlanságának. amely csak egyetlen napja a világtörténelemnek. és kevesebbet tud önmagáról. Aki pedig felteszi. hogy ezek a tapasztalatok pusztán szellemi délibábok. amely az elmúláskor a szellemmel együtt az agy földi székhelyét elhagyja. Az anyagelvűség. hogy folytonosan kérdéseket intézzen az élethez. a személyes Én élménye. hogy ezek az állítások csupán fantasztikus spekulációk. mint az őt környező világon bármiről. Csak ha ráeszmél az Én érzetére és elkezd magamagán gondolkodni. Egyiptomban ásatásokat végző archeológusok felfedezték egy papirusz-könyv – az Oxyrhynchus – egy lapját. egy ideig még megőrizheti uralmát – de nemsokára roggyant lábakkal fog összeomlani. a teljes igazságot. 200-ra teszik. A felfedezők a papirusz hozzávetőleges korát Kr. hogy ezeknek a gondolatoknak néhánya barátságos fogadtatásra ne találhatna nála! II. de aki megfelelő mértékben nekiszenteli magát. És a születés és halál közé eső évek folyamán – azokban az években. Bárcsak ez a kor ne állana olyan idegenül szemben a valódi élettel. csak akkor támad fel benne ez a tudat. rövid napsütésből és hosszabb árnyékból összetett képét mutatják – a legtöbb ember főleg szintén ugyanezzel az Énnel foglalkozik. akaratlan komédiákból. amely Jézus nyolc kijelentését tartalmazza. ugyanennek az Én-nek szól. Azt a képet. amazt is meg fogja találni. Az utolsó gondolat. hogy emberi tapasztalatait balítélet nélkül boncolja. a Szfinx talányával versenyző rejtéllyé válik és legfőbb problémája ugyancsak önmaga lesz. annak a csalódásnak az áldozata. legtöbbünk talán szokatlannak fogja találni. amelynek még sohasem sikerült valóban meggyőző magyarázatot adni a létről. amely feltűnően hasonlít az őskor filozófusainak újra és újra megismételt tanításaihoz. amely a gyermek tudatát hosszabb időszakra leköti. mennyire képtelen megérteni az igazságot. amelyek az életnek hétköznapi eseményekből. amelyet az Én-ről mutat. Jézus ezt mondotta: “És tiétek a mennyek országa és aki közületek önmagát megismeri. u. Ha van benne elég bátorság és elhatározottság. hogy a lélek nem megismerhetetlen. amely ahhoz a nagy . Ezt az Ént különösképpen titokzatos homály veszi körül. Akkor önmaga számára a legeslegnagyobb. végül ráeszmél majd. csodálkozni fog. alkalmi tragédiákból. FEJEZET AZ EMBER: TITOK Az első gondolat.

hogy nem az ember feladata a világ titkainak megoldása. amelyek fizikai síkon megfelelő cselekvésre késztetik. amelynek bonyolult tekervényei között megy végbe a gondolkodás folyamata és amely a benyomásokat. húsból. Azonban e történelmi erőfeszítések mellett is rendkívül csekély azoknak a száma. mennyire zavarba jön mindig az emberi szellem. Elfogadjuk érthetetlenségét és beleszokunk abba a gondolatba. hogy ebben a testben időről-időre különböző érzések – mint vágy. Inge dékán mondja valahol: “Csillagászati nézőpontból tekintve csak egynapos lények vagyunk. hogy legtöbben közülünk csak menekülünk önmagunk elől és berzenkedve fogadjuk azt a hitelét vesztett hitet. meg kell gondolnunk. hogy szellemi tudatlanságunk és emberi gyöngeségünk korlátait sohasem léphetjük át teljesen. vérből és csontokból összerakott szervezetnek közönséges élményére korlátozódik. – keletkeznek. gyűlölet. Ezenkívül azt is tudja. félelem. hogy mélységesen tudatossá válik számunkra mindannak a számtalan formának a mulandósága. amelyek az őskor misztérium-templomaihoz vezettek. Egyebet alig tud önmagáról és . hogy a léttől kicsikarjuk rejtegetett titkát. aszerint. amíg a tapasztalat jelenlegi határait át nem léptük. hallgatag kozmikus fejlődésben. A normális ember tudása saját Énje felől többé-kevésbé testének. amelyből a világegyetem összetevődik. gondolatokat és bizonyítékokat termeli. mint tökéletes. hogy az éles elméjű tudós előbb-utóbb kénytelen belátni: a tudományos kutatás határai nem léphetők át. Ez magyarázza minden vallás létét. ami néha az élet szellemi oldalával szemben lustaságig és közömbösségig fajul. méltatlan az emberhez. akik csak gyönge tévelygők vagyunk a hatalmas. hogy eléggé hatalmukban tartják ezt az életet – olyan csekély. Az embernek valódi Énje megismerésére irányuló törekvéséből keletkezett valamennyi vallás – nagyok és kicsinyek egyaránt –.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 28 életerőhöz fűződő viszonyára vonatkozik. A relativitás törvénye az anyagot és az időt ilyenképpen levezetett fogalmakként mutatja be. amelyben minden dolog mozog és létezik és amelynek ő maga is csak egyik kifejezési formája. hogy ez a világmindenség legmagasabbrendű látható kifejezését az emberben érte el. amely az anyagot mint “tömeget” fogja fel. akik önmagukról azt állíthatják. stb. Nekünk. szerelem. hogy az érzések közül véletlenül éppen melyik az uralkodó. Ennek a szervezetnek a fejében valahol található egy agynak nevezett szürkésfehér massza. féltékenység. Kénytelenek vagyunk az elmúlás tényén elmélkedni és időnként megborzadunk minden emberi erőfeszítés hiábavalóságának gondolatától. A mai tudomány általános világfelfogásában a tárgyi Universum mindinkább néhány szimbólumra korlátozódik. akinek bonyolult természete megtestesíti az egyszerűbb jelenségekben található legtöbb elemet és elvet. Ez az alázatos magatartás. hogy az ember sikeres elemzésének során megtalálhatjuk magát az első kulcsát is a Világmindenségnek. számos bölcsészeti rendszer és néhány tudomány. melyet a természet az emberi tudat számára nyújt. valamint azok a homályos és ma már letűnt titkos tanítások és szertartások.” A tudományos kutatás egyik szomorú eredménye. a kvantum-elmélet pedig annyira eltérített már bennünket attól a régimódi meghatározástól. Az átlagember számára ezekből a dolgokból szövődik össze Én-je. ha önmaga felől gondolkodik. ez a félszeg félelem. nemi ösztön. Különös. aki ma látszólag a legértelmesebb és leghatalmasabb teremtmény. Ezért remélhetjük.

Tudásban minden nemzedék a másik vállán áll. hogy nem kezd el gondolkozni a dolog felől. hogy számunkra az embert megmagyarázza. Azt valóban érezhetjük. feltéve. mozgott. de mindabban. amit vitán felül állónak tudunk: saját létünk tényét. mielőtt még az önmaga fölötti uralom birtokában lett volna. csak akkor – de nem előbb – bizonyította be elméletét. még mindig nagyon keveset tud az emberben megnyilatkozó láthatatlan életerőről. Az ember ezzel az elképzeléssel valóban egészen jól leélheti az életét és elég kielégítőnek is találhatja. aki képes lett volna ezeket a lényeges vegyi alkatelemeket egy olyan önmaga-alkotta hasonnemű lényben összeállítani. Sir James Jeans.” Kemény tények ezek. De az igazság felé halad. mint az ember. ezekben a kapcsolatukban mégis bizonyos élő elvet. de nem változtathatunk rajtuk. Másfelől sok tudós fejtette ki véleményét és főleg anyagelvűségi alapon okos és ügyes rendszereket és elveket épített fel. A tudomány. amely egyéb dolgokról annyi mindent állapított meg. hogy ez a lény intelligensen és okszerűen gondolkodjék és céltudatosan cselekedjék. hogy van egy általános szellem. Ha majd e tudósok egyike a kémia művészetének segítségével embert tud alkotni. akik ebben a tárgykörben mély kutatásokat végeztek. Hála a tudományos irányvonalakon nyugvó nevelésnek. nitrogén és foszfor. állapította meg egyik évi összejövetelük alkalmával: “A tudomány megadta az embernek a természet fölött való uralmat.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 29 köznapi élete legtöbb eseményével kapcsolatban megelégszik ezzel a korlátolt elképzeléssel. mint az első nyugati tudós egyáltalán gondolkodni kezdett. Ilyen módon lett . mindenki ugyanazon a talajon. az nem a kevesebb. csak képzelődésnek minősíthetjük. hogy az emberi szellemben önmagában rejlik az a kinyilatkoztatás. amely a világot és a benne élő teremtményeket egyidejűleg hatja át és tölti el. Nem rendkívüli titok-e ez? Megoldotta-e vajon valaha egyetlen tudós is? A felelet: senki. aki különböző fajtájú fizikai anyagokból és vegyi elemekből tevődött össze. Minden elmélet próbája azonban végső eredményben vagy a laboratóriumi kísérlet. különleges életerőt mutatnak fel és azt a képességet. * A hinduk. Miért? Mert az egész világon nem akadt még tudós. sok ezer évvel előbb. melyet keres. Ezek az élettelen és látszólag értelem híjával lévő alkotóelemek. hanem a több tudás irányába vezet. mi az ilyen állítást nem fogadhatjuk el. amelyeket egy bőrzsák foglal magában. De tegyük fel egy pillanatra. amely azután úgy élt. mint amilyen a szénsav. hogy az ember hosszú történelme során először fog engedelmeskedni az “Ismerd meg önmagadat!” parancsának. hogy az ember valóban nem más. mint a tudomány fejlesztésére alakult brit társaság elnöke. beszélt és cselekedett volna. ami önmagát illeti. Ha van kivezető út. hogy az anyagszerűnél magasabb rendű élet vesz körül bennünket – de minthogy ezt nem értékelhetjük. és ezért reménykedhetünk. Adva van egy teremtmény. tanaikat általában arra a hallgatólagos feltevésre építették. A lélektan reményt nyújt arra. Mi csak azt ismerhetjük el. amelyek az emberben találhatók. vagy az élet tapasztalata lehet. Ezért azt állítják. amely semmit sem ismer el magától értetődőnek. mint ez a testi alak – és aztán próbáljuk meg felismerni az ilyen feltevés teljes jelentőségét.

mintsem hogy azt a fáradságot venné. Ám a képzett szellem csak a geológia-kutatás keretében foglalkozik a földdel. sokkal ritkább kincset kutassa fel. a parapszichológia – röviden: a nem érzékelhető tudáshoz vezető valamennyi út – csak megzavarja és kibillenti egyensúlyából. hogy a külső események árján fölülemelkedő biztos talajt találjanak. Mindaddig. hogy ott találjanak vigasztalásra és megértésre és – ha ez a kettő nem elegendő – idegenszerű szakadár-kultuszokban keresnek valami eretnek világítópontot. Az ember nem kételkedik szelleme létezésében – a modern élet ebben a tekintetben túlságosan sokat követel tőle –. vagy más megrázkódtatás hatása alatt teszik. hogy a napi események sodró áradatából a partra ússzék ki. Nem látja be. * . amely – bár hallgatólag – állandóan mélyebb kutatást követel. Ez a pillanat az. mert csakis ennek az állandó hatásnak köszönheti. hogy élettapasztalatának mélyítésére figyelmét befelé fordítsa és saját lényének forrásai után kutasson. hogy szellemének – és ennélfogva önmagának – nagyobb része tudatosság nélkül funkcionál és hogy ez a rejtett rész őt sokkal nagyobb mértékben befolyásolja. hogy az emberek csak akkor kezdenek valóban érdeklődni az élet lelki szemlélete iránt. semmisnek és értelmetlennek láttat velünk. amely az istenség emlőin nevelkedik. hogy gyanakodva szemléli a pszichológusoknak gyakran elismételt. de megmarad amellett. mint hogy saját életfolyamának forrását és irányát kutassa fel. ahol úgy tűnik fel nekik. Bár egész nap folyamán és sokszor késő éjszakáig lázas tevékenységnek szenteli magát. a vallás. Ezért sürgősen fontos. amely saját Énjükön. hogy a saját énje legmélyebb zugaiban rejtőző. hogy folytatni tudja azokat a külső. amelyek néha hatalmas méretekben megváltoztatják ennek a planétának a felületét. Ezek arra törekszenek. vagy mind a kettő. ahonnan az élet és a szellem titkát szemlélhetik. hogy az életet “már nem érdemes tovább élni”. világi tevékenységeket. amelyek annyira lekötik. aki mégis megkísérli. Különös. mégsem támad soha az a gondolata. amikor olyan ponthoz érkeztek. hogy semminek nincs olyan nagy jelentősége számára. Az önismeret tehát a legmagasabbrendű tudomány. úgy látszik mégis hiányzik belőle az akarat vagy a kívánság. de arról még sincs sejtelme! Ez a körben mozgó földgolyó nem keringhetne tengelye körül. amely saját élete okának és céljának felfedezésére irányul. Bár óriási materiális vállalkozásokba bocsátkozik.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 30 a modern ember az a különös lény. Szívesebben fúr gondosan kitervelt tárnákat a földbe. ami azután befelé sodorja őket és ami egy időre minden olyan tevékenységet. míg ezt nem teszi. hogy abba az ugyanilyen szükséges vállalkozásba bocsátkozzék. ha a magjában lakozó magasabb rendű energia nem hajtaná előre. mint amennyire észrevenné vagy bevallani hajlandó volna. hogy mélyén aranyat fedezzen fel. hogy az ember ezt belássa végül és Énje megértését élete főmotívumává tegye. De bárhová fordulnak is belső megvilágosodásért és irányításért: végül mindig az Én titkával kerülnek szembe. valami érzelmi krízis. a személyes Énen kívül forog. ma is van és mindig is lesz azonban egynéhány ember. Mindig volt. Ezt általában valami nagy fájdalom. amikor a vallás és a bölcselet felé fordulnak. és bőséges bizonyítékokkal alátámasztott állítását. a bölcselet.

század széles keretek között fogja megélni az élet rejtélyének értelmes és a tudomány elismerte módon végbemenő leleplezését. mint ezek a feledésbe merült régiek. ha olyan jelentős tudós. amelyekre ez a könyv rámutat és amelyeket a szerző egy jövendő munkája majd még tisztábban megvilágít. Az anyag egyszerűen csak tömör és változhatatlan képződmény. A fizika akkor majd barátságosan kezet nyújt a metafizikának.” Még nem is oly régen történt. mint Millikan is kénytelen elismerni: “Életünk folyamán több új kapcsolatot találtunk a természettudományok között. Mert csak akkor kezd majd az emberiség értelmes módon együttműködni a természettel. A XIX. mint amennyit valamennyi megelőző kor együttvéve napvilágra hozott. A tudomány most a matematikai fizika kifejezéseit használja megállapításaiban. Halmozódnak a bizonyítékok. amely megingatta a szilárd talajt a magabízó materialista lába alatt. Nem meglepő tehát. Az Universum nem lesz se gépies. amikor majd minden mai kutató kinyilvánította már véleményét. Ne habozzunk azonban szembenézni vele. Egyben összerombolták . zavarodottan pillantott öreg tagjaira és ezzel a kiáltással: “Az ördögbe is. Nem véletlen. Carlyle szavaira a szerző ezt felelné: “A kérdés a kinyilatkoztatás kapuja. A haladottabb gondolkodók máris közelednek azokhoz a következtetésekhez. hogy a tudomány nemsokára – ha más fogalmazásban is – ugyanazokat a dolgokat fogja mondani. hogy a XX. Raleigh és Helmholtz a feltűnést keltő és váratlan felfedezések láttán indíttatva érezték magukat a világegyetemet illető régebbi nézeteik megváltoztatására. amikor fürdő után éppen szárítkozott.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 31 Az élet megteremtette ugyan az embert. Carlyle. hogy a tudomány a világot a géptervező művészet fogalmaival fejezte ki. Így tettük meg az utat az anyagszerűtől a szellemiig. Poincaré. ha a természet legmélyebb és legkínzóbb titka egyben a legfontosabb is. az elektron és a kvantumelmélet volt az a három felfedezés. nyolcvanadik évében. A Röntgen-sugár. Babylonia. míg a relativitás elmélete. A mindenség egy sor matematikai vonatkozású jelképpé vált. század tudósai. se tisztán jelképi. Ez a jövendölés nem alapos ok nélkül hangzott el. század naiv anyagelvűsége nem látszik többé hihetőnek és szomorúan avulttá vált. szilárd atomok gyűjteménye volt és semmi több. A szerző könyveiben és cikkeiben ismételten megjósolta. Nem volt tisztára véletlen. mint Kelvin. és úgy látszik. ki vagyok hát én tulajdonképpen?” – elkezdte ráncigálni hervadt bőrét. a zord skót. Egyiptom és India tanításaival foglalkozni – de ezt most már a modern tudomány fényénél végezzük. amelyben nincs semmi rejtélyes. ha a XIX. ám ezzel a megteremtéssel kapcsolatos misztériumok mindeddig egyáltalán nem lepleződtek le előtte. Amint a szilárd atomot elektronokká rombolták szét és ez az ősi éterben feloldódott. Akkor fogja majd a tudomány a világot bölcseleti kifejezésekkel magyarázni. A következő lépést akkor tesszük meg.” A nagy háború óta néma forradalom ment végbe a természettudományokban. a kvantumelmélet és a hullámelmélet megváltoztatta a világegyetemről vallott nézeteinket. A világmindenség – gép. hogy világegyetemünk rejtett tervét megvalósítsa. a materialista elveszítette matériáját! Elkezdünk a régiek elméleteivel. hogy a felfedezések áramlása mind mostanáig sem apadt el.

Hogyan kezdjen most hát hozzá az ember. az ősi Britannia eltűnt druidái és Amerika előkelő Inka-papjai voltak többek között a pszichológiai tudomány őrei. látszólag távol esik világi tevékenységünktől. hogy az egyeseknek hasznára válik. amely ezeket a kérdéseket szóban és írásban vitatta és oldotta meg. Egyiptom hatalmas beavatott papjai. Ezek a módszerek valóban hatásosak voltak. Ezek a problémák már az őskor és különösen a Kelet bölcseit foglalkoztatták. Egy ilyen áttekintés kritikailag mérlegelő ítéletre kényszerítené. Ők mélyre nyúltak. megtalálták a megoldásokat és felfedezéseiknek olyan nyelven és olyan stílusban adtak kifejezést. amelyek a mai fizikust már teljesen eltérítik saját területéről. mindenki iránt a jóakarat szellemében dolgozzék és örüljön. Ezek a bölcsek ezenfelül mások számára is lehetővé tették. modern kifejezésmódba öltöztetnénk és szabályos gyakorlások révén elsajátítanánk. mi európaiak . amilyen éppen országukhoz illett. napnyugatiak számára a megmentést jelentené.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 32 gépszerű világépületét is és a kutatások olyan sorát indították el. hogy a régi indiai módszer. ha ezt a homályos őskor árnyékában már csaknem feledésbe merült módszert ismét megtanulnánk. Ismertek bizonyos utat – némelyik közülük járt is rajta –. Ezek az ősrégi bizonyítékok és primitív kultúrák tartalmazzák a valódi és korrekt választ a létnek a modern szellemet is nyugtalanító rejtélyeire. de aligha felelnek még mai ízlésünknek. Kizárólag ebben a szellemben ajánlja fel munkálkodását és reméli. amelyek kulcsként szolgálnak a lényeges személyes tapasztalatokhoz a szellem területén. hogy belebocsátkozzék egyrészt a szellemi kutatás mai állásának általános felvázolásába. másrészt a különböző hitvallások és bölcseletek pozitív értékeibe és korlátainak ismertetésébe. kedélyállapotunknak és életkörülményeinknek. De minthogy tekintettel kell lenni a külső formára. mert enélkül is már túlságosan sok fölösleges bírálat és túlságosan kevés hasznos építőmunka mutatkozik a világon. semhogy hasznot vagy vonzerőt jelentene nekik. amely a lét veszedelmei között megmutatja az embernek a biztos utat. India magányos jógi-jai. és csak kevesen vették gyakorlati hasznát. ha hasonló segítséget kaphat. Hadd törődjön tehát csak a maga dolgával. Számunkra. mint ahogy élete sötét napjaiban maga is örült volna. ne zavarjon senkit. amelyek ennek a kutatásnak a szempontjából az emberiség feleletét jelentik. Kína szelíd bölcsei. * Mi a lélek? Van-e halhatatlanság? Mit jelent az “örökkévalóság” szó? És hol az Ég? Ezekre a kérdésekre nincs rövid és meggyőző felelet. amit elutasít magától. Erre az újkori revízióra feltétlenül szükség van. Egyes emberekkel tett tapasztalatok arra mutatnak. Mai jelentéktelenebb utódaik nagyrészt megfeledkeztek erről az útról vagy nem méltatták figyelemre. A valóságban azonban nem így van. hogy az Én titkába behatoljon? A szerző nem tartja érdemesnek. hogy ugyanezeket a felfedezéseket maguk is megtehessék. Kidolgozták a vallási megközelítés és lélektani technika módszereit. amely csodálatos szellemi változást idézett elő bennük. Az európaiak hagyományai és kedélye számára túl idegenszerű és szokatlan. Perzsia Istentől elszakadt sufi-jai. saját körülményeinkhez alkalmaznánk. hogy van még más olyan fény is.

a Himalája sziklabarlangjaiban pedig tiszteletben álló rishi-k tanítottak. mint például a történelem előtti Egyiptomban. hogy a nap már lemegy.” Sokrates később utánajött. Könyvét sohasem szánta nyilvános közreadásra. “Hagyjátok békén – mondta Aristodemus. amely a legmélyebb gondolatokat szülte az emberről. amelyeket Patanjalinak a közvetlen elmélyülésről szóló tanítása fejt ki világosan. bizonyára Patanjali előtt is akadtak olyanok. Ehhez járul az is. semhogy olyan modern nagyvárosoknak. hogy Yukatan groteszk építészete a mienkéhez hasonló szellemi vágy kifejezése volna. amely Európában megjelent. Minden bölcseletnek és vallásnak. ismerd meg önmagadat! Sokrates például a legmélyebb elmélkedés módszereit használta. megtalálható az ellendarabja India hosszú történetében. hanem természetes valóság. amikor időnként látható transzba merült. megfelelne. Amit ily módon a magányban tanítottak. nem különbözött teljesen attól. amelyet Sokrates saját testén demonstrált. Sokrates hirtelen támadt mély szórakozottságában lelkileg teljesen önmagába merülve hátramaradt. Nem érzünk többé rokonságot azzal a titokzatos néppel. még nem szükséges időnket új terminológiára is pocsékolni. Más országokban. amelyet az erdőkben vándorló és sziklaszakadékok között élő jógi-k tápláltak. csak kiválasztott tanítványok adták elő és magyarázták élőszóval – senki más nem férkőzhetett hozzá. ahol éppen véletlenül van. de . Görögország pedig a szépség után való legmagasabbrendű törekvést testesítette meg. A jóga lényegében az emberi szellem megtérése a maga isteni Énjébe. Nem mesterséges rendszer tehát. Szolgát szalajtottak a bölcs keresésére. és Aristodemus nélküle érkezett meg. amit egyes görög bölcsészek a nyilvánosság előtt adtak elő – mert a világ szellemének ugyanaz a mély réteg alkotja alapját kelettől-nyugatig és ugyanazt az ősi utat tanítja: Ember. A régi tanítások közül a legkiemelkedőbb Indiáé. akik ezt a belső megtérést gyakorolták. Mindkettő a transz-állapotban csúcsosodik ki. hogy Sokrates az egyik ház kapubejárata alatt áll és ha megszólítják. mint London. aki azonban visszatért és jelentette. Egy másik esettel kapcsolatban Alcibiades megemlíti. hogy ennek az országnak a szellemi iskolázás tekintetében volt egy titkos rendszere. mert az még ma is él. Párizs és New-York. Egyesek benne tisztelik a rendszer megalapítóját – ez a nézet azonban kétségtelenül helytelen. Ha valamilyen új technikát tanulunk. aki az első könyvet írta a jóga-módszerekről. mint ahogy Egyiptom a legcsodálatosabb mágia apja volt. nem felel. Ezeknek a remetéknek feje Patanjali volt. míg a többiek elpusztultak és mert India az a föld. Dél felé figyelmesek lettek rá és a sokaság csodálattal nézte. A régifajta megjelenítés nagyon is valószerűtlen jellegű és túlságosan híjával van a gyakorlatiasságnak. hogy Sokratest egy hadjárat alkalmával az egyik katona ugyanazon a helyen találta. és abban sem tudunk hinni.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 33 modernebb és gyakorlatibb módszereket használunk ugyanazoknak az igazságoknak a megvilágítására. amelyeket időtlen-időkkel ezelőtt a Gangesz partjánál szakállas jógi-k. ugyanazokat. – Szokásai közé tartozik. Aristodemusszal egy lakomára igyekezett. hogy időnként visszavonuljon és ott maradjon. amelyet más emberek is akaratlanul felfedeztek. Egyszer barátjával. amely szellemi problémáit Egyiptom magas templomfalain és pylon-kapuin belül oldotta meg. ahol már kora hajnal óta mély elmélkedésbe merülve állott.

Kíséreljük meg tehát a következőkben – amennyire csak képesek vagyunk rá – egybeolvasztani a legjobbat. Ellenkezőleg: amit mi kiterjedésben nyertünk. hogy ismeretlen indiai. A szerző különböző példáit látta hasonló transz-állapotoknak a ma élő jógi-k között. az mélységben az övék és kérdés. Pontosan ugyanaz az állapot ez. ha a XX. az átfogó vallások. a régi és az új idő számunkra adhat. az életnek erre a színterére terjesztették ki. Néhányan közülük átlátták annak szükségességét. akár nem. az őskortól és annak a mai Keleten élő örököseitől csak azt a táplálékot vagyunk kénytelenek átvenni. A legjobb keleti módszerek magva tehát. sem a Keletnek. vagy más nehezen érthető kifejezési módokkal megbarátkozzék. és a szerző nem is tartaná magát hivatottnak rá. mi európaiak mégis kénytelenek vagyunk meggondolni. Míg a primitívek az emberi élet forrásaihoz hatoltak. Az olvasótól azonban nem lehet elvárni. mi kijelentjük. Ezt a látszólag olyan távoleső tudományt gyakorlati hasznot hajtó cikké kell változtatnunk. ugyanezt tapasztalták. amelyben tartózkodunk. nem pedig a mi korunknak. Bármilyen érdekesek is azonban ezek a primitív elgondolások és eljárások a mai olvasó számára. hogy az igazi tudás belülről jön. a modernek kutatásaikat az egész földgolyóra. Ellenkezőleg. század felfrissíti. A feladat nem könnyű. ha ma is élő keleti adeptusok és bölcsek nem ígérték volna meg neki közvetlen irányításukat és segítő tanácsukat. amit a Kelet és Nyugat. hogy azok csak saját régebbi koruknak felelnek meg. Akár akarjuk. század tudatához alkalmazzák anélkül. Nem szükséges azzal a puszta ténnyel hivalkodnunk. akik Patanjali módszerét szakadatlan hagyományok révén már a Sokrates előtti idők óta gyakorolják. .Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 34 Sokrates még mindig ugyanabban a transz-állapotban van. nem pedig a modern ember bonyolult hátteréhez. nagyszerű bölcseleti tanítások és jelentős jóga-rendszerek anyaföldjének a legalázatosabb hódolattal tartozunk. amelyek örök időkre jellemzői minden valódi szellemi önfegyelemnek. Az élet könyörtelen folyamatát azonban abban a környezetben kell folytatnunk. hogy a nyugati féltekén és a huszadik században élünk. Míg atyáink a korai középkorban azt állították. nagy nehézségekkel jár. Hajnalhasadáskor aztán imát mondott a Nap felé és visszatért foglalatosságához. Így állt egész éjszakán keresztül. hogy a két dimenzió közül melyik a kívánatosabb. való igaz. hogy egyetlen jottáját feladnák azoknak az alapvető feltételeknek. Ez nem lekicsinylése sem az őskornak. A bölcsesség pedig nem lesz kisebb. amely számunkra megemészthető. Bár az őskor bölcseit a legnagyobb tiszteletben tartjuk és Indiának. olyan nyelven található itt. hogy kívülről kell jönnie. Valóban szükséges tehát revíziójuk és a mai tudományhoz való alkalmazásuk. A hinduk. hogy a szellemi megközelítésnek ezek a régi formái életkörülményeink és szükségleteink között nehezen alkalmazhatók. A szerző a különböző jóga-rendszerek és gnosztikus bölcseletek hosszas tanulmányozása után ezeknek legértékesebb elemeit leszűrte és ebben a könyvben foglalta össze. mint a hinduk “Nirvikalpa Samadhi”-ja. amely a napnyugati szellem számára is ismeretes és érthető. hogy ezt a tiszteletreméltó tudást modern nyelven fejezzék ki és követelményeit a XX. csak egyszerű környezetükhöz illenek.

annyira. ha kitartóan és bizakodva csinálják. akiket a túlzott vágyak varázsa. valami abból az egyetlen vonalon hosszasabban keresztülvitt szellemi erőfeszítésből. Mégis sokunkat nem kevésbé nyugtalanítanak a szellem sürgető követelményei. Ebben az eljárásban van valami az ima természetéből. mint ezeket a régi népeket. * Igyekeznünk kell. nem pedig rajta kívül kell megtalálnunk. Meg volt győződve azonban. tudatában volt. a zabolátlan szenvedélyek forró gőzölgése és a szűnni nem akaró tevékenység sodra túlságosan elfoglal.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 35 * A régebbi időkben a haladottabb szellemi módszerek általában csak azokat kötelezték. Amikor a szerző ilyen meggyőződésen alapuló eljárást készített elő. Az ilyen menekülés a modern emberek többsége számára nemcsak keresztülvihetetlen. mint a fúró – lassan és állandóan mélyed bele lényének alapjába. nyugodt és szabályozott életet élhetnek – teljesen elegendő az itt adott eljárás. hanem megelégszenek azzal. ami teljességgel lehetőségeik területén belül fekszik. hogy ezt az egészet mint zavaros és jelentéktelen dolgot lekicsinylik. Ezzel egyidejűleg – legelőrehaladottabb szakaszában – különösképpen megszűnik minden erőfeszítés. éppúgy fog a szellemi élet és minden. akik a világról és kísértéseiről lemondva kolostorokba húzódtak vissza. Egy belső folyamat útján – amely úgy hat. Olyasvalami. hogy hasztalan erőfeszítések után elveszíthetnék kedvüket. míg végül a valódi isteni Én sziklájára bukkan. A szellemi önuralmat tényleg nem lehet egy sor határozott szabály és elv határain belül megvalósítani. Az előírt gyakorlatok nagyon is . végső eredményben – de nyíltan – a jelenlegi lélektelen anyagelvűségen diadalmaskodni. mint egynémely más művészetet. hogy az nem lehet tökéletes. hanem – mint azt nyugodtan állíthatjuk – nem is ajánlatos. A tőlük megkövetelt fegyelem nem olyan magas fokú. az abszolút igazságot keresik. az ember végül felfedezi saját halhatatlan szellemét még akkor. Az emberiség legmélyebb kérdéseire végül az a felelet. hogy bizonyos erőfeszítést és bizonyos szellemi és személyes eljárást várnak el tőle. vagy a sivatagba. Tegyék! De amint az élet – ha titkon is – végül győzedelmeskedik a halálon. hogy a normális emberek többsége számára – akik nem az ember számára elérhető célok végsőjét. Ilyen gyakorlat útján. amely látszólag mélyen fekszik a felület alatt. hogy akadnak olyan emberek. ha bölcs. Különböző országokból származó tanúk szakadatlan sora. amelyet általában elmélyedésnek. A magasabbrendű élethez vezető utat a világban és a világon keresztül. Mégis meglehet. amikor a halandó testben tartózkodik. hogy megvilágítsuk ezt a rendkívül kényes kérdést. ami fejlődéséhez és gazdagodásához hozzájárul. a történelem előtti időktől kezdve a legmagasabb civilizáció mai koráig igazolja ennek valóságát. ezeken az oldalakon “szellemi csöndnek” és “koncentrációnak” is nevezünk. hogy türelmetlenül elfordulnának tőle. a dzsungelbe vagy hegyi barlangokba menekültek. sem olyan nehéz.

hogy . hogy azután a tudat mélyebb rétegeibe ereszkedhessünk. A legtöbb jelölt már a kezdetnél csődöt mond. a Harvard-egyetem ismert pszichológusa a “tudatalatti”-nak felfedezését a legnagyobbnak tartotta mindazok között. a tudat alatt zajlik le. hogy annak. Agytevékenységünk kilencven százaléka tökéletesen tudatunk nélkül. a másik azt az embert juttatja gyorsabban sikerhez. A végső cél szempontjából egyik módszer ugyanolyan jó lehet. Rendszerint azonban továbbsodródik az ember anélkül. szellemi és érzelmi műfogással kikapcsoljuk. Mindenkinek tökéletes szabadságot ad. hogy személyes adottságainknak. mint a másik. miképpen lássunk hozzá ezekhez a gyakorlatokhoz. amelynek legnagyobb része a víz alatt rejtőzik. milyen mélységek rejlenek lényének felülete alatt. hasonlóan az úszó jéghegyhez. azon. amilyen kétezer esztendővel ezelőtt volt és amilyen a következő kétezer esztendő múlva lesz. Ennek a könyvnek célja éppen az. amely neki a legmegfelelőbb – mert pontosan tudja. nyomtatott lapokon taníthatók lennének. alávetik őket – vagyis nem érettek ösztönös adottságaik. amelyek hatása alatt dolgozik. mint Augustinus. hogy lélektelen. Ilyen tanítót azonban nehéz lenne találni az elmélyedést kevésre becsülő korunkban. Az elmélyülésnek a nyugati népek között legismertebb formája: a vallási miszticizmus. Az emberek végtelen különbözősége folytán ennek az eljárásnak nincs mindenki számára egységes módszere. hogy még nem tudják megállani azokat a hallgatag próbákat. ha a szerencse kedvezése egy időre látókörükbe is hoz ilyen mestert. Teréz. Justinus. szellemi érettségük. hogy fennkölt vezérük. Csak egy magasabb hatalom van a világegyetemben. Jézus Krisztus szellemi képét. életét és tanítását újra meg újra maguk elé idézték. ugyanolyannak fogja találni. A bölcs ember tehát nem fog az “út”-on vitatkozni. hogy tisztán látná. Nagyon is lehetséges azonban az elmélyülés kezdeti okait és közbenső fokozatait tanító segítsége nélkül is elsajátítani és uralmunk alá hajtani és ezt a tanítást már könnyen írásban is lehet adni. pártatlan és gyakorlati magyarázatát adja. arról. Felesleges hangsúlyoznom. melyeket az ember valaha is tett. A kereszténység nagy szentjei. amelyeknek azok a törvények. amit a sokesztendős kutatás erről a minden tárgyak legfontosabbjáról felfedezett. buzgóságuk és a hűség próbáira. William James professzor. Számos útja van annak. Az isteni lényeg nem változik – csak az embernek Istenre vonatkozó elgondolásai módosulnak. kedélyállapotunknak és hajlamainknak megfelel. mindegyik útnak megvannak a maga követői és egyik ezt.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 36 törékenyek és bizonytalanok ahhoz. hogy azt az utat válassza. hogy miképpen emelkedtek a vallási extázis és belső szemlélet csodálatos magasságaiba azzal. és aki azzal ma kerül érintkezésbe. csak egészen kis részében vagyunk tudatában. Keresztelő János. Az elmélyülés valamennyi módszere tehát egy határozott elven alapul. miközben gyakran szigorú aszkézisnek vetették alá magukat és az önmegtartóztatást gyakorolták. bevált módon: személyi adottságokkal rendelkező tanítótól kellene megtanulni őket. hogy a végső tökéletességnek mindenki számára ugyanannak kell lennie. hogy ennek a művészetnek egyszerű. Mert ez a felfedezés azt jelenti. hogy a tudatos gondolkodást néhány lelki. A régi. feltéve. Kempis Tamás beszámoltak misztikus élményeikről. ami értelmünkben végbemegy. bár lehetetlen néhány oldalra összeszorítani mindent. Ennek oka az.

részben attól a bensőséges odaadástól függ. vagy újra megfogalmaznák. vagy testet öltött küldötteinek bensőséges imádata révén és megtisztult érzületének segítségével a vallási tapasztalatnak valóban ugyanabba a magasságába emelkedhetik. hogy az igazságból szofizma keletkezett. hogy egyénisége a lélek távolabbi létébe olvad bele. mindent átkutató és meglehetősen kétkedő korban azonban sok ember akad. A vallási dogmáknak és üres formáknak értékelése oda vezetett. hanem inkább köszönetet mond érte az égnek. Miért? Mert az ember nem veszítette el és nem veszíthette el az abszolútból való eredetét. hogy követné. hogy Mózes. bár őszinte becsülésüket meg tudja nyerni. Ezzel nem azt mondjuk. örökölt dogmáinak rozzant építményéért és egy olyan hit kényelmes nyugalmáért. Az ember Istennek. míg a tudomány hideg szobra megkülönböztetett helyet foglal el szentélyükben. minden templomot és minden zsinagógát lerombolnánk. minden mosét. És ezt a hatalmas élményt ismét át kell élnie. Nem szabad ócsárolni őket. amelyet az ember tisztelhet anélkül. ami kémiai anyagokból van összetéve. ha előkotornánk minden vallás történetének legszégyenletesebb fejezeteit és megcáfolhatatlan érveléssel bebizonyítanánk. még mindig maradna az emberi lélekben valami éhség. Semmiféle vallásos személyiség nem kelt már mély tiszteletet vagy örvendező bámulatot bennük.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 37 ennek a formának hatásos volta részben az illető vallásos érzületének mélységétől. * Ki cserélne fel egy valóságos helyet a tőzsdén egy kétessel az égben? A kételkedés korában élünk és ezt nyugodtan elismerhetjük. ha a régi vallásokat visszaállítanák. hogy manapság csakis az elemző út lehet a számunkra megfelelő. hogy a vallásoknak nincs valóságos értékük. Ebben az okos. A vallás és törvényei elvesztették meggyőző erejüket és az ilyen emberek gyakran valami félig kritikus. Jézus. félig közömbös légkörben élnek. minden dogma eredetét kétségbe vonnánk. Ideje most . amelyben aztán ő is érzi. És ez a teológiai tanok akrobatáit az emberiség uraivá tette. ha az ember nem válik túlságosan sötéten látóvá korunk kétkedő hajlama miatt. Mindent elemzünk. Ez a feltűnő jellegzetesség késztette a szerzőt arra a következtetésre. Krisna és Buddha sohasem éltek. Mohamed. amely az ilyen néma imádat során felbuzog. akit az ilyen út nem vonz. Jobb tehát. amely csak akkor csillapulna. mert így talán közelebb kerülhetünk a dolgok igazságához. Ha az egész világ valamennyi egyházának kapuját bezárnánk. A nyugat népei elemző szelleműek. amelyen ezek a kétkedők eljuthatnának az elmélyülés ígérte titokzatos igazsághoz és békéhez? Bizonyára van. Legjobban az értelmet tisztelik. az a valóságban félig megmaradt meggyőződéseiért remeg. De a vallások emlékeztetik erre a veszteségére. Többé már nem tudatosan tapasztalja. De nincs-e út. Akit a kételkedés fagyos levegője megremegtet.

hogy így a Nyugatnak megfelelőbb és elfogadhatóbb formában adhassa át. Kevesen vannak ma. Ezért a szerző kénytelen volt a kapott utasításokon számos javítást. A szerző belátja. akik . amely éppen a mai időkhöz illik. ahol most ezeket a sorokat írja. Az önvizsgálat módszere önmagában külön kategóriát alkot. Ez az út nem csupán gondolatbeli elvonatkoztatás. A nyugati vérmérséklet azonban nem szívesen adja fel a tevékenységet az elmélyülés kedvéért.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 38 már. amelyet itt ajánlunk. hogy már gyermekkorukban kifejlesztették bennük ezt az adottságot. változást és simítást végezni. vagy széles körre kiterjedő. úgy hántja le ez a módszer az emberi személyiség alkatrészeit. rövidebb eljárások is – azok azonban nem a vezető nélkül dolgozó tanuló számára valók. Igaz. Keleten az emberek egész sokaságában megvan az elmélyülés képessége. Ehhez. amely az elemzés értelemszerűségét az elmélyülés hatásosságával egyesíti. amely az emberek többségét szakadatlan tevékenységre kényszeríti. ortodox módszereit utánozza. kevesen vannak. hogy az átlag-európainak sem ideje. értelmes és mentes minden kultusszal vagy vallással való összefüggéstől. képzelt eredményekkel – megvalósítható tényeket mutat fel és nem agyrémeket. hogy összhangot teremtsen a modern világ tudományos felfogásával. nemcsak beszélni hall róla. a kizárólag elmélyülésnek szentelt élet úgyszólván lehetetlenség. hogy mindenki és minden időben gyakorolhatja. Az ember megismerkedik a lélekkel. Ez járható út. Ahogyan az ember egy hagyma külső rétegeit lehántja. mint a társaságbeli ember. amelyet a szerző több év óta általános használat céljaira kifejtett. amely ésszerű megalapozottsága és minden egyoldalúságtól mentes volta miatt az egyetlen. akik az elmélyülést idejüket betöltő főtevékenységükké tehetik. mint a keresztény és nem kevésbé eredményesen. Azokba csak hivatott tanító avathatja be kevésszámú tanítványait. amíg valódi vonásai napfényre nem kerülnek. (ugyanott. a modern emberben mélyen gyökerező hajlamhoz idomuló módszernek tehát az ész használatán kell alapulnia. akik minden kultusztól és “izmus”-tól távol akarják tartani magukat. Akik súlyt helyeznek rá. A megközelítés itt bemutatott módszere lélektani és bölcseleti s egyenesen arra irányul. Ezeknek az volt a szerencséjük. hogy önmagunkat is elemezzük. mint a buddhista. hogy valódi értékű gyakorlatok is vannak bennük – épp ezért kivonatolja őket. közvetlen. Az önvizsgálat művészete azonban egyszerű. hogy vannak más. élethosszig tartó fáradságra. A szerző maga is gyakorolta és alapelemeit a misztikus Keleten tanulta meg. akiknek rátermettségét és hűségét az idő már kipróbálta. Ez a módszer a befelé néző önvizsgálat útja. Korunkban. erőfeszítésekre tart számot. Csaknem minden más eljárásnak van valami jellegzetes címkéje. sem türelme nincs a keleti keresők hosszú gyakorlatai számára. minden teológiai sallangtól tökéletesen mentes út. Van azután még egy járható. a munkás éppúgy. amelyet a szerző azoknak ajánlana. mindegyik megkíván valami tiltó aszkézist vagy a gyakorló részéről mély hitre. Ezért az önvizsgálat művészete az egyetlen eljárás. hanem egyszerűsített és rövidített eljárás. foglalkozhatnak tehát a szellemi önvizsgálattal. de azt is felismeri. Ez nem a miszticizmus és a jóga régi. Egyedülálló annyiban. A mohamedán ugyanúgy gyakorolhatja. Az ilyen tanító kegyét rendkívüli odaadással kell megnyernie az illetőnek. amely az ember legbensejéhez vezet és ezért mindenki számára nyitva áll. mielőtt a beavatást elvárhatná.

Mielőtt ez megtörténnék. közvetlen és vitathatatlan belátás. . A tudomány tényei kevésbé bizonyosak. akik készek a világról lemondani. akik felolvasásait leggyakrabban látogatták. Ám legrosszabb esetben is át fogja élni a lélek nagy megújhodását. hogy vagyunk. amelyek a “szellemi csend” alatt és a transzállapotba való belépésnél és kilépésnél benne magában végbementek és tanulmányozta. amit nem értek – egy dolgot mindenesetre mond nekem. hogy vagyunk. hogy azok között a hallgatók között. hogy megértsük az “Én” szó pontos jelentését. A szerzőnek ezt az utat. hogy az ember ezt a “belső csendet” elveszítené. a fény zuhatagát és élete új tavaszban fog kivirágozni. III. amit tulajdonképpen keresünk: Tudjuk. hivatalnokok és gyári munkások. ennek az útnak minden lépését analitikusan kellett végiggondolnia. ezt felelte: “Bármi legyen is. szellemét megszabadítja a nyugtalanságtól. hogy ehhez a mosónőhöz hasonlóan nem kell pillanatnyi bűnös voltuk tanúival törődniük. amennyiben benyomásait saját gyakorlatainak minden lépésével kapcsolatban analizálta. bensőségesebbé teszi és megerősíti összpontosító erejét. mint ahogy mondják. békességet ad neki. FEJEZET A FIZIKAI ÉN ELEMZÉSE Az első fontos pont. volt egy egyszerű. hogy még én is érek valamit Isten szemében és nem vagyok megvetendő teremtmény. műveletlen mosónő is. hanem a gyakorlati üzletemberek. Emersonról beszélik. nemcsak álmodozók és megszállottak.” Ha ezek a lapok az illető mai embereket meggyőzhetik arról. hogyan folytatható újra a megszokott tevékenység anélkül. mégpedig azt. vagy más hivatásrendbeliek és az olyan kolostori lelkületűek számára is. hogy mennyit értett meg a filozófus magasrendű fejtegetéseiből. Megmutatta nekem. az. és megjósolhatnák nekik egy isteni állapotba való felemelkedésüket. Igyekezett ezt a könyvet tudományosan megírni. Megfigyelte azokat a változásokat. mint az az ősi bizonyosság. Így felszerelve készen fog állni arra – mint már az előző fejezetben jeleztük – hogy egy magasabb fokú utat járhasson: a végső valóság. a megdönthetetlen igazság útját. Az itt ismertetett út az ilyen emberek számára való. amelyet meg kell fontolnunk. Aki ezeket az igazságokat elfogadja és ezekkel a módszerekkel gyakorlatilag is él.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 39 naponta félóránál többet szentelhetnek neki. Amikor ettől megkérdezték. hogy nem vagyok Istentől elhagyott bűnös és hogy valóban jó asszony lehetek. Ez a fogalom természetes. mielőtt hasznosan továbbhaladhatnánk. csak egyetlen határozott képzetünk lehet arról. akkor a szerző boldognak érezné magát. valamint éber létünk minden pillanatának közvetlen tapasztalata folytán megvan mindannyiunkban. az ember normális hétköznapi állapotától egészen a belső szellemi végeredményig és ezt a mindennapi életbe való fokozatos visszatérésig meg is kellett ismételnie.

amikor Y. M. hogy szinte egyetlen dühös érzelemcsomónak tűnünk fel önmagunk előtt. az “Én” üzletembert jelent. Önmagunk tapasztalásának alapvető ténye elől nem térhetünk ki. szemlélődő bölcsésztől kezdve a szerény. vagy bizonyítás. Egy órával később a tapasztalat áramlata megint megváltoztatta ezt a fogalmat és ellenfelünkkel szemben oly haragosakká válunk és valakire. mint felelni arra a kérdésre. egyszerű állítás és igen könnyű dolog. Elég a név. hogy valaki él. Két órával később helyet foglalunk egy kényelmes székben és teljes figyelmünket valami komoly tudományos könyvre fordítjuk úgy. azt a jelentést. Reggel. vagy német kartársával. hogy az illető: önmaga. annyira haragszunk. azt is jelenti. Immanuel Kanttal elfogadja. ha megkülönböztetnénk. Ám nincs nehezebb. meglátogatja – testvért. Azt mondani: “Én vagyok”. ami az egyéniség változásait észleli. Például: S. mert saját létét mindenki magától. Két órával később. Meg aztán: tökéletesen testünkkel érezzük magunkat azonosnak. M. A tudós. M. Így tehát önmagunk szemlélésére a lehetőségek végtelen sora kínálkozik. Így normális állapotunkba való visszalépésünk után tanúi lehetünk ennek az új fázisnak. “Én”jének nem mindannyiszor ugyanaz a jelentése. ha egy ideig tartó éhség után eszünk valamit. Ebben az irányban szükségtelen minden magyarázat. amikor iskolába induló gyermekének búcsút mond. Mert a tudatnak megoldatlan rejtélyével születtünk. neki kell látnunk. hogy elemezzük magát az emberi személyiséget. hanem maga a Tudó. a személyes azonosság. tulajdonképpeni önmagunknak minősíteni? Hogyan állapítsuk meg azonban az “Én” szó pontos értelmét. az egyetlen. Még létünk kétségbevonása is feltételezne egy kételkedőt. De ha az Én léte minden állítások legbizonyosabbja is. Három órával később. tehát vagyok”. Egy órával később. Melyiket lehet jogosan kiemelni és a valódi Én-nek. amely minden időre és minden alkalomra érvényes? A legkövetkezetesebb út az lenne.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 40 Énünktől nem szabadulhatunk és nem képzelhetjük magunkat létünkön kívülállónak. lényünk minden változásának ősoka. nagyon változó lény. mondaná az ember. Még ha tudatunkat teljesen üressé tudnánk is tenni. de maga az. Nem kell bölcsésznek lenni ahhoz. vagyok. De vajon csakugyan elegendő-e ez? Mert S. valódi természetéről viszont a legkevesebbet tudjuk. ami nem a tudatok tömege. lényeges körülmény. Hogy ezt a célt elérjük. aki megtámadott bennünket. hogy Descartes-tal. mint megdönthetetlen tényt fogadja el. a francia metafizikussal kijelenthesse: “Gondolkodom. ami minden emberben változatlan. akik ezt az ürességet látjuk és tapasztaljuk. ugráló békáig az a tény. valahányszor ezt a szót használja. amely bennünk mindent megvizsgál és semmitől sem retten vissza. az “Én” atyát jelent. hogy pillanatnyilag értelmünkkel azonosulunk. hogy az Én a gondolkodás szükségessége. amikor titkárjának üzleti levelet diktál. ami minden egyes emberi lényre vonatkozóan általános. hogy “Ki vagyok Én”? Vizsgáljuk csak meg egy pillanatra kissé behatóbban ezt a rövid kérdést: “Ki vagyok Én?” A felelet. megmaradnánk mi. igen egyszerű. amikor bevásárolni induló feleségétől búcsúzik – férjet. .

vér és velő. mert sohasem lehet más személyre. Ha Én-t mondunk. vagy más valamire alkalmazni. senki sem nevezhet mást Én-nek. azt. Ilyen szörnyű körülmények között sem érzi senki kevésbé azt. Vizsgálatunkat azzal kezdjük. mert a természet munkálkodása életünk első negyedében legelőször és szükségszerűen egy rendkívül fejlett fizikai eszköz kiépítésének szól. hanem csorbítatlanul megmarad. ami rögtön agyunkba villan. mintha valami idegené volna és gondolatban boncold fel a műtőasztalon. * Keress. nem változik és bizonyos értelemben középpontunk. Csaknem valamennyi gondolatunk – bármily különbözőek legyenek azok a tárgyak. legteljesebb jelentése tekintetében megvizsgálni. amelyen keresztül minden ember többé-kevésbé hatásos érintkezésbe kerül azzal a planetáris játszótérrel. amely a múltat illető minden emléket eltöröl – ilyen okból sokan hónapokra is elveszítették emlékezőtehetségüket –. meg kell gondolnunk. olyan felelet. Még ha az Én-t az aggyal azonosítjuk is. Egyedülálló ez a szótárban. amelyekkel foglalkoznak – rendszerint gyöngyszemekként ennek a képzetnek a zsinórjára vannak felfűzve. Az emberi tudat elve a születés és a halál közé eső évek során még akkor sem csorbul meg. ami nem mulandó. húzódjunk vissza az elemző gondolkodás területére és kezdjük el “Én”-ünket tervszerűen. ez a szó csak saját tulajdonosára vonatkozhatik.és belsőszervek szövedéke. legmélyebb. Egy pillanatra hunyjunk le a szemünket. ezen fizikai testünket értjük? Én a test vagyok? “Igen” – nyilván ez az a felelet. amelyet az általános logika és a köznapi tapasztalás diktál. hogy az “Én” lényünk legmélyén gyökerezik. De jelenítsd meg a testet. amelyet a természet teremtett gyermekei számára és ahol azok önmagukról szóló tapasztalatokat szerezhetnek. hogy az nemcsak csontok és hús. legszembeszökőbb és legismertebb: saját szerves testünkkel. valóban van valamilyen megfoghatatlan belső lényeg. . Ezt már az önmagunkra alkalmazott tulajdonképpeni megjelölés. érzék. mert különben tudatunk nyilván arra az egy részre korlátozódnék.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 41 Van-e vajon bennünk valami. ha csontok széttörnek. amely gondolkodik és érez. vizsgáld meg darabról-darabra – és kiderül. amely beszél és amelyhez beszélnek. ami számunkra legmegszokottabb. Mert legbensőbb. amely környezetét látja. hogy ha a fejet olyan ütés éri. hogy “Én vagyok”. az Én-érzet akkor sem törlődik el. ahol akarsz: látszólag testednek egyetlen különálló részében sem lakik az Én. Valamennyien tudattalan materialistáknak születünk. ami számunkra legmagasabb értékű? Mert valahogy érezzük. Felfedezhetjük talán valami különleges alkímia segítségével a testen belül. vagy ha az egész test megbénul is. kezeket vagy lábakat levágnak. hogy az Én-ben. ami minden különböző életjelenség közepette is ugyanaz marad? Van-e olyan lényeges feltétel mindezekben az élményekben. hogy “Én a test vagyok”. de tudattalan valóságunkat fejezi ki. a rövid “Én” szó is kifejezi. Ezeknek a részeknek egyike sem az “Én”.

” Ez mutatja. Prabhu. Ha az “Én” csak az egész test volna. szórakozott voltam. a test mögött. valamit. hallás. tagok és részek összességében. hogy testünk van. amint ezt most is tesszük. ami ennek a testnek tanúja és amire világosan ráeszmélünk. aki nem tart számot titokzatos erőkre és egész normális életet él. amely tudatában van annak. vagy mi az “Én”. amint magát ismét testével azonosította. A végkövetkeztetés tehát az. szaglás. Ugyanez a bizonyítás alkalmazható a másik három érzékszervre is. nem pedig az észleleteink vagyunk. Én-ünk ésszerű tudata attól az érzéstől. abban a mértékben. ízlelés és tapintás összessége volna-e? Vedd az olyan ember esetét. az a valami végzi. amikor az orvos a kés után nyúlt. Nemrégen egyik karján hatalmas. csak akkor vette észre a szivárgó vért és kezdte a fájdalmakat érezni. hogy a hallószerv. a mester azonban éppen korára és ingatag szívműködésére hivatkozva ezt elhárította. ha az “Én” más irányban volt elfoglalva. Esetleg ott áll valami tárgy. ha az Én figyelmét más köti le. olyan. hogy testi Én-ünk van. Hasonló módon megszólíthatunk olyan embert. rút daganat keletkezett. vagy személy előtt és mégis. hogy minthogy a testnek sem egyes részei. nem működött.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 42 mint tökéletes szervezetet. valódi Én. márpedig semleges szempontból tekintve: a test csak tárgy. bár mint fizikai szerv kifogástalan. és a legcsekélyebb fájdalmat sem érezte. Ezután pillantását erősen karjára szegezte és többször egymás után nyomatékosan mondta magában: “Ez a test nem az én Énem. hogy eltávolítsa. Nyugodtan arra kérte az orvost. nem feltételez-e egy második vagy magasabb Én-t. amely a testnek minden tekintetben felette áll? Mert az ember valódi Én-je kell. hogy teste van? Annak elismerése.” Ez a példa bizonyítja. Az illető idősebb férfi. amelyek vizsgálat szempontjából egyenértékűek? Vajon az öt érzék: a látás. akit látszólag teljesen leköt valami. Ha a fizikai testen gondolkodunk. amelyet egy orvos barátja tanácsára műtét útján kellett volna eltávolítani. teste belsejében. várjon öt percet és csak aztán kezdje a daganatot kivágni. hogy ezt a vizsgálatot. amit mondtam?” – nyíltan beismeri: “Nem. a nagy hindu bölcs mondotta: “Ismerd meg . Csak mikor már a műtét tökéletesen befejeződött. csak éppen rendkívül fejlett értelmű. nem működik. vagy a szervek. nem látta. Ennek a pontnak további bizonyítékául szeretnék egy érdekes példát felhozni. hogy a szem. ami történt. tökéletesen különböző és másnemű.” A gondolat olyan mélyen belevésődött. hogy bár mereven nézte a daganatot. hogy valamennyi tapasztalatának végleges alanya legyen. amely mestereim egyikével szerzett tapasztalataimon alapul. Mi az észlelők. amit “Én”-jének nevez. az érzékszerveknek. sem egyes érzékszervei nem azonosak az Én-nel. öntudatlanul felteszünk a háttérben. bár tudott volna. ezeknek összessége – az egész test. számára érdekes dolog – nem felel! Ha megkérdezzük: “Hallottad. amely ezt felismeri? És ez a második Én nem tisztán szellemi-e. amelyet tapasztalunk és szemlélünk. A fájdalmakra és a páciens előrehaladott korára való tekintettel az orvos kloroformot akart alkalmazni. nem vettem észre. tagoknak és egyéb szerveknek ez az összessége – sem lehet a tudatos. ébredt tudatára annak. akit mélyen foglalkoztat valami probléma. ha megkérdezzük: “Láttad ezt a tárgyat?” talán azt feleli: “Nem. akkor még a következő probléma is megoldásra várna: Ki. gondolataim máshol jártak. Ennek az analízisnek egész tartama alatt tudatában van az ember annak.

Mondd meg nekem. Ha te magad vagy a test. megpróbálhatjuk megsebezni. amelyen napi munkája folyamán a tudatos értelem és életerő valamennyi tulajdonsága észlelhető. A test tehát nem lehet az örökkévaló. vagy kemény szalma-ágyán. sőt meg is ölni: alvó értelme nem tudja megvédelmezni a fenyegető veszedelemtől. Mélyebben kell az “Én” után kutatnunk az álom és az álomtalanság területén belül. az emésztés és a tüdő ösztönös funkciói vannak működésben. csak akkor ismerhetjük fel tapasztalati úton önmagunk tudatáról az igazságot. hogy a test minden és az analízis kedvéért tegyük fel. az álomnak és a mély alvásnak – adott tényeit összefoglaljuk. Adva van egy lény. stb.. valódi Én. . akik azt állítják.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 43 önmagad anélkül. A szem szorosan lezáródik. nem ismeri fel a látogatót. melyről az ember kisebb-nagyobb mértékben tanúbizonyságot tett? A szemlélő látszólag azt is tétlennek találja. Az Én. “Én gondolkodom” vagy “Az én testem” csak kapcsolatot jelent a gondolkodás képességével vagy pusztán a testtel. a szív. a tudatos Lét. és már csak a test. mert a szív dobog és a tüdő lélegzik.” Az “Én” tehát fizikai szempontból nézve valóságos valami – de szigorúan véve nem azonosítható sem az egész testtel. Csak ha ennek a három állapotnak – az alvásnak. míg a második jelentése maga az Én. Ez a lény azonban a materialisták nézete szerint semmi másból nem tevődik össze. mert nem szorítkozhatunk arra. míg alvó állapotában nem tudja ezeket a tulajdonságokat tudatos és természetes módon kifejezésre juttatni. nem érti kérdésünket. A tudatos Én valóban meghal a világ számára. amely az éjszaka beálltával egy teljesen megváltozott létformába merül – az álom állapotába. minden éjszaka. Az élet elveszíthet egy másik életet? Az élet szónak első jelentése: “Életlehellet”. Közeledhetünk hozzá veszedelmes fegyverrel. Egy feltevést összetévesztesz egy ténnyel. miért mondod: “Az én testem”. aki azt mondja: “Elveszítem életemet”. amelyeket a test alvó állapotban szolgáltat nekünk. az alvásban. és a test maga mozdulatlanul elnyúlva fekszik puha pehely-. Adva van egy teremtmény. * Tegyünk azonban engedményt azoknak. Így adódik valami látszólag különös ellentmondás egy teremtményben. Mérlegeld annak az embernek az esetét. a tagok teljesen mozdulatlanok. Az ember kérdéseket intézhet az alvóhoz és nem kap választ: az alvó nem tud senkiről. vajon mondja-e valaha valaki magáról: “Én vagyok a ruháim” vagy “Én vagyok az arany” stb. hogy az embert csak éber állapotában vegyük szemügyre. vagy “Az én aranyam” stb. hogy Én-ed tudatát elveszítenéd. Akkor azonban mérlegelnünk kell azokat a jelenségeket. az életerő látszólag a legmélyebb pontra süllyedt. míg a fizikai test folytatja életét.? Az ember csak a tulajdonáról beszél így: “Az én ruháim”. A test tőled idegen valami. amely éber állapotában elég magas fokú életet és értelmet mutat. amelyek az agyban specializálódva idézik elő a tudatot. mintha aranytartalmú földben aranyat ásnánk. Mi lett az értelemmel. hogy valóban így van. sem annak egyik részével.. mint kémiai elemekből. Az életelv. amelyben az éber érzékek elködösülnek.

Mozog. amelyek vegyületeikben az emberi testet alkotják. Megállapítottuk. hogy fizikai területen. az éber tevékenység állapotán kívül minden más állapot személyes képzelődés. Bár a fizikai Én látszólag halott. a fizikai testben való egybekapcsolódása az. mert ugyanazok a gondolati. melyek a fajnak mint egésznek tulajdonai és nemcsak az egyes egyéneknél . Mind az öt érzékszerv tevékeny: az ember lát. tehát fizikai gyújtópontja. a tudatos Én önmaga létezéséről ismét más módon. hogy az ítélő értelem elhagyta a testet. Ugyanúgy gondolatok vezetik és vágyak hajtják. Hogyan van az. joggal kételkedhetnék ebben az állításban. eltűnik is. Ha az egyéniség megnyilatkozása a fizikai világban eltűnik. bármilyen fantasztikusak is maguk az álmok. mint az éber állapot. mint éber állapotban. utazik és repül is álmában. nevezetesen. Az álmok valódi tudatot tükröznek. mert az alvás és az álom jelenségei teljesen természetesek. Ennek a válasznak a bizonyítéka maga az álom-állapot valósága. amelyből az éber egyéniség összetevődik. mert az álom-világban való tevékenysége nem kevésbé valóságos számára. szeret és ítél ezeknek az élő éjszakai látomásoknak során. mint a mi éber tevékenységünk a fizikai testben és mert maga a természet felelős a tevékenység és az alvás. mint álom-lényről szerez tudomást. tudjuk. A hidrogén. mint álom-személyiség kétségtelenül továbbél. amelyek elég ésszerűek ahhoz. a nitrogén. amit a személyes Én-nek vagy egyéniségnek nevezünk. Az értelemnek. hogy a fizikai világ az egyetlen valóságos – az alvó azonban. mint azelőtt. míg most már nincsen meg ez a képessége? Az egyetlen kielégítő válasz az. noha a tudatos értelem és szabad tevékenység megnyilvánulásai. mint az éber tapasztalatok tudata. hall. hogy kevésbé valóságos. Enenmagunk tapasztalása tehát csakis ebben az összefüggésben a valóság próbája. Menekül képzelt veszélyek elől és teljes kielégülést talál ezekben az álom-eseményekben. mégis vannak olyanok is. hogy meggyőzzenek: a tudatos. amely nem kevésbé valóságos. úgyszólván teljesen eltűntek. mind megvannak. álom-alkotásán olyan erősen dolgozik. Álomvilágunk olykor az egyetlen valódi világként tűnik fel és az ember sohasem hinné. vágyaknak. Az ember ismeretlenekkel és idegenekkel találkozik. érint és ízlel álmában. érzésnek és életnek egyetlen gyújtópontban. hogy az álomállapotban ez a kapcsolat továbbra is fennáll.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 44 De azt kell kérdeznünk: milyen tekintetben különbözik ez az alvó test kémiailag ugyanattól a testtől. aki összefüggő és értelmes álmot álmodik. mikor az teljes munkaüzemben van? Még mindig pontosan ugyanazok az alkatrészek alkotják az emberi alakot. mintha külön álom-teste is volna. érzékelési és emlékezési csoportok vannak meg benne. hogy ez a test éber állapotban meg tudta saját természetét és létét vizsgálni és ítélni. Sőt. az ébrenlét és az álmodás ritmikus folyamatáért. Ha azonban a mély álom folyamán a test tudata. a szénsav és egyebek. Változatlanul fennmarad a benyomásoknak. Beszél. félelmeknek és reményeknek az a keveréke. Bármilyen fantasztikusak legyenek is egyes álmok. legfeljebb mennyiségileg csekély eltéréssel. emlékeknek. gondolkodásnak. értelmes Ego megváltozott formájában. gondolatoknak. még mindig megvannak benne ugyanazok az elemek. szagol. az álmok finomabb világában gyakran visszatér. érzéseknek. Ennélfogva nem állíthatjuk jogosan.

mint szerencsétlen és talán akaratlan munkatársnak. Ez a következtetés oly nagy jelentőségű. Ebből is felismerheti az ember a természet csodálatos bölcsességét és jóságos könyörületességét. Az “Én” tehát valódi mivoltában a szellemhez és nem a testhez tartozik. akkor az olyan állapot. Az alvás és a tudat sohasem állhatna harcban egymással. megnyilvánulásában pedig független fizikai eszközétől. mert ez a nézőpont az újabb felfedezések világában kezd már amúgy is divatjamúltnak és nem helyénvalónak bizonyulni. amely a testtel eggyé válik. Ennek az állításnak a tartalma tehát az. Miért? Mert az “Én” fizika-fölötti. ha abba teljesen belemerült – ez lenne az a fogalom. vagyis szellemi. hogy az ember nemcsak test. mint azoknak az atomoknak a gyűjteménye. hogy álom-élményeire visszaemlékezhessék. Röviden: a személyes Én olyan valami. amellyel a természet oly felbonthatatlanul összefűzte. Az ember fizikai testének tudatát nem veszíthetné el és arra lenne ítélve hogy a nap és az éjszaka huszonnégy óráján keresztül állandóan tudatában maradjon testének. nem volna lehetséges. Az ilyen állag pedig csak szellemi természetű lehet. mert a szellemi Én elhagyta. hogy az egyéniség az álom állapotában a fizikai testtől teljesen különválasztva él és működik tovább. hogy a testnek elhasznált szövedékeit pótolják és az újra való helyreállításuknak folyamatát tudatosan kellene átélnie – mert a pihenés jótéteménye meg lenne tagadva a szellemétől. ha a tudat nem szabadítható ki testi gyújtópontjából. melyek arra irányulnak. ha értelmét átmenetileg a planetáris történelem jelenlegi időszakában ideiglenes elméletek el nem homályosítanák. hogy mivel az álom-egyéniség vándorlásaiban nem használhat fizikai testet és a fizikai Éntől különbözik. amely az éber Én számára lehetővé teszi. talán a természetnek azoknál az éjszakai fáradozásainál is ott kellene lennie. hanem valami tudatos lényegesség. ami természetét illetően elválasztható. mindkettőben kell lenni valami állandó és változhatatlan elemnek. Az érzéketlen test az alvás folyamán sohasem állítja. hogy az olvasónak alaposan meg kell értenie és annál kevésbé szabad hipnotizáltatnia magát egy orthodox-materialista nézőpont naiv és fantasztikus véleményeitől. ha az ember nem volna egyéb. A két állapot egyszerű összehasonlítása elegendő annak kimutatására. Amennyiben ez utóbbi megállapítást tagadnánk. Ennek a legmélyen fekvő rétegnek. Ez a harc azonban éppen abból keletkezik. Az embernek. a testből egy szellemi világba távozott. Az “Én” nem a test. Az ilyen bátor és független gondolkodás révén szabadulhat meg végül az ember a szellemi tudatlanság bilincseitől. hanem erő is – sokkal finomabb valami.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 45 mutatkoznak. a fizikai testtel összehasonlítva – és mert nem-fizikai “állag” – a valódi Én-nek kell lennie. amelyet a gondolkodó ember megformulázhatna. mint a fizikai anyag. Mert ha az értelem nem választható el a testtől. A test az alvó ember számára csupán azért nincsen. ha a lélek mint egy rögzített léggömb nem lebeghetne porhüvelye fölött. mint az alvás. amelyekből fizikai teste összetevődik. . akkor a tagadásban foglalt fontos következtetéseket is el kell fogadnunk. hogy ő az “Én”.

a francia ideggyógyász.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 46 Az alapvető személyes Én finomabb a fizikai testnél és a tudat világosságát viszi bele – ha másként lenne. a legtöbbje olyan kísérletekből származik. hogy ilyen kísérleteket végezzenek – ki is tartottak mellette. Modern tudósok. viszont igen tiszta és feltűnő rendellenes állapotokban. Lebeault és Bernheim professzor. amikor a halálsújtotta test nincs már meg. Hogy ez az állapot lehetséges. hogy az ilyen megosztott tudat akkor is fennmaradhat. Akinek elég türelme és ideje van ezeknek a köteteknek átböngészésére. amelyet az általános “transz” fogalommal jelölünk meg. a nancy-i dr. Azután nyilvánosságra is hozták az elért eredményeket. az ma már vitathatatlan – és éppen így nem tagadható az sem. akik különösen a hipnotikus transz jelenségébe igyekeztek behatolni és – tekintet nélkül azoknak a szenvedélyes hitetlenségére. elegendő bizonyítékot fog találni. Az esetek egész soráról szólnak tudósítások és leírások pszichológiai folyóiratokban és könyvekben. Azok. nem keletkezhetne szétválasztódás a kettő között abban az állapotban. hogy meggyőződjék róla: az ember tudatának élő állapotában is elválasztható testétől. hogy a transz egy mélyebb szakaszában elérhető a tudatnak a testtől való csaknem tökéletes. amelyeket legszigorúbb tudományos ellenőrzés mellett végeztek. csodálkozni fognak a bizonyítási anyag tömegén. Képzettségükről és részrehajlatlanságukról ismert emberek – mint amilyen az elhunyt F. Ha ez az elválasztás az álom-állapotban legtöbbször csak szakaszosan és bizonytalanul érhető is el. akik a hipnózis és a lélektani kutatás jelenségeit tanulmányozták. amelyet különösképpen “anormis pszichológiának” neveznek – felhalmoztak. Van az anormális állapotoknak egy csoportja. vajon akkor is megállja-e a próbát. W. aki a párizsi Salpétričre-kórház kísérleteit vezette. Futólag vegyük szemügyre ezt a lehetőséget is. Faria abbé. se ki nem zárja azt a lehetőséget. sőt még a testnek a halál utáni fennmaradását sem. a német dr. Myers is. * Nézzük az előbbi választ más nézőszögből és lássuk. a tanítványai. jól ismerik ezeknek az állapotoknak különböző fázisait. James Braid manchesteri sebész. Ez a felfogás csak az élő testre vonatkozik és se el nem fogadja. mint például az ájulásnál. időnként szándékolt. amelyet az utóbbi száz esztendő folyamán a tudósok és orvosok – akikben volt bátorság ennek a területnek a kikutatására. Így nézné egy szellemi szemlélő ezt a tárgyat. aki szép értekezést írt erről a . H. akik ebben az irányban nem folytattak tanulmányokat és az erről a tárgyról szóló irodalmat elfogulatlanul akarják megvizsgálni. Azok a kutatók. Moll. Charcot. legtöbbször azonban szándéktalan elválasztása. aki ezt a művészetet Indiában ismerte meg. amelyet alvásnak nevezünk. a következők: Dr. a francia lelkész. amelyet a heves érzelmi hullámzás idéz elő. Az ilyen felfogás azonban nem szükségszerűen foglalja magában a halhatatlanságot. aki a maga idején Cambridge-ben minden más kutatónál több dicsőséget szerzett – óriási tömegű kísérletet végeztek tökéletesen tudományos módon. akik maguk sohasem vették azt a fáradságot.

fakírok és az afrikai négerek “orvosságos emberei” gyakorolnak. A tudósítás és a leírás tökéletesen helyesnek bizonyult! A telepátia nem magyarázza meg az ilyesmit. különösen a transz könnyebb szakaszaiban gyakran bekövetkezik az egyéniség középpontjának áthelyeződése. Nincs valóban semmi új a hipnotikus kísérletekben. akiket mély transz-állapotba hipnotizáltak. néhai Alexander Erskine Londonban. Az őskor kísérleteinek azonban kevés bizonyító erejük van a modern kor számára. egyszerűen azért nem. utazásairól. mint bármilyen más a hipnózis kutatásában és ez manapság a Nyugaton kevésbé gyakori. Szemének pupillái felfelé fordulnak. Ennek a könnyebb fajtájú transznak egyik szemléltető esetét írja le Erskine. század folyamán volt. de testfölötti tudatuk tökéletes birtokában voltak. vagy személyekről. Keleten még ma is előidézik az önhipnózis bizonyos fajtája révén. a portugál követség egyik tisztviselőjének tevékenységeiről. amelyet jógi-k. személyes. Azok a személyek. amely az öntudatot tartalmazza. cselekményeiről és beszélgetéseiről. a kalkuttai állami kórház főorvosa. hogy éppen most látta. A harmadfokú. testüket tökéletesen elfelejtették. a Lady Doyle London-Westminster-i lakásáig elnyúló teret és beszámolt arról. Ha visszatér éber tudatára. aki háromszáz nagyobb és több ezer kisebb műtétet végzett mindenféle érzéstelenítőszer alkalmazása nélkül és pácienseinek mégsem okozott fájdalmat. megerősíti. akikkel pontosan tudja.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 47 tárgyról. valóságos transz sokkal ritkább jelenség. akkor az ilyen kutatás mutatja. Hogy a Sir Arthur Conan Doyle kívánta próbával szolgáljon. hogy a transz-állapot tartama alatt tökéletes fizikai öntudatlanságban volt. vagy megfigyeltek embereket. amelyet azután teljes részletességgel leírt. mert Erskine még egy másik esetet is elmond. dr. Esdaile. amennyire az az ő idejében ismeretes volt. De sem a . hogy az asszony ott ül egy szobában. akikhez ebben az állapotukban elküldték őket. mint a sír. ily módon autonómmá vált. amelynél a hipnotizált személy háromórás leírást tudott adni apjának. mint a XIX. És bár testük visszamaradt. * Ha valami. hogy együtt volt. egyik páciensét hipnotikus transzba helyezte. A szellemnek az az egész része. A páciens szelleme bejárta az egész. Az ily módon hipnotizált (régebbi kutatók a “mezmerizált” vagy “magnetizált” kifejezéseket használták) olyan megmerevedett állapotba kerül. mert a hipnotikus transz legmélyebb és ennélfogva legritkább fokán a kettő szétválasztható és mint két elkülönített egység ábrázolható. amelyekről azt állítja. múlt eseményeknek voltak szemlélői. mert ezeket már a régi egyiptomi papok és a korai káldeus jósok idején is gyakorolták. Nem hall meg semmilyen zajt és néma. mert testüket magnetizmussal tette érzéketlenné. tanúskodtak távolról történt dolgokról. hogy a tudatos Én nem a test. amelynél az illető még valamennyire ura a beszédnek és részletes leírást tud adni távoli jelenetekről és eseményekről. Az apa azután később megerősítette a leírt tudósítás pontos voltát. hogy szinte halottnak látszik. Másrészt.

hogy a szellemet a testtől el lehet választani. Mr. hogy a test halálát okozná. mégpedig a hipnotikus transzban éppen olyan tökéletesen. sűrű hajú. akinek szolgálataihoz Sir Oliver Lodge gyakran folyamodott. akikhez – mint egyszer tréfásan megjegyezte – Európa valamennyi koronás fejének legalább a fele tartozott. A lélektani kutatásokra alakult társaság több mint félszázadon keresztül számos jelentést gyűjtött össze szellem-jelenségekről. ott életnek is kell lennie. Életének nagy részét egész Európára kiterjedő utazásokkal töltötte el és a továbbélés valóságáról próbákat és bizonyítékokat szolgáltatott számos híres személyiségnek. Ez a bizonyság világosan megmutatja. Elegendő lesz képességeinek egyetlen példája. hogy az Én mint tud mindenféleképpen hatni és működni. amely talán könnyebben visszautasítható – szolgáltatnak a lélektani kutatás és a spiritizmus eredményei. Hans Driesch professzor és Sir William Barret – csupa tekintélyes tudós – a médiumok felhasználásával folytatott kiterjedt kutatások után kénytelenek voltak amellett a spiritiszta alaptétel mellett állást foglalni. véletlenül a szerző egyik barátja volt. az elhunyt Alfred Vout Peters. Sir Oliver Lodge. Ahol tudatos értelem van. amely szintén arra mutat. médiumok üléseiről. Sir William Crookes. finom vonású. hogy a halottak tovább élnek. hogy az Én nem azonos a testtel. Vout Peters 1922ben a következőt közölte Mr. anélkül. hogy a másiktól függetlenül is funkcionálhat. Peters rendkívül ritka és nevezetes adottságokkal született: a “halottakat” nemcsak tisztán látta. mint például a halottégetésnél. Ezekből a kísérletekből is látjuk. Wallis Mansford tett nyilvános tanúbizonyságot. amely foglalkoztatja. hogy az egyéniség fennmarad még a test totális elpusztítása után is. vagy nyilván magán viseli a szélhámosság bélyegét. amelyről a londoni intézet titkára. mert ezzel a tárggyal kapcsolatban a nagy tömeg bizonyíték minőségileg rendkívül különböző és míg az egyik szembeszökően világos. hogy a szellem és az élet a test útján nyilvánul meg. sem a fiúnak előzőleg semmiféle tudomása nem volt a tisztviselő tartózkodási helyéről. mint ahogy például az elektromos áram a villanykörtén keresztül válik láthatóvá.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 48 hipnotizálónak. amint ezt az alvás és a hipnotikus transz anormális állapota is megvilágítja. Eléggé nyilvánvaló tehát. felfedezhetjük bennük a valódi tényeknek olyan kis maradványát. stb. Ha azonban részrehajlatlanul vesszük szemügyre az ilyen jelenségekről szóló beszámolókat. Ezek talán kevésbé lesznek megfelelők. hogy az élet a szellemet a fizikai test-tudattól való különválásánál is elkíséri. mert ez a különválasztás csak átmeneti. Az volt a . Mansforddal: “Egy rendkívüli fizikai szépségű. vagy szándékairól! Annak bebizonyítása. mint a köznapi létben – csak éppen fizikai eszközét. Szép kertben látom őt – flanell ruhát visel. a másik felháborítóan sületlen. a hipnózis előidézte élettelen állapota miatt nem tudja használni. elegendő annak az állításnak alátámasztására. a testet. élénk szellemű és erős magnetikus egyéniségű fiatal ember szelleme van most önnel. A kettő valóban mindenképpen abban a helyzetben van. bár saját léte mégsem tőle függ egészen. és hogy bizonyos körülmények között érintkezni lehet velük. További bizonyítékot – olyat. hanem velük beszélgetve a hátramaradottak számára üzeneteket is át tudott tőlük venni. Mr. A médiumok egyike.

B. Röviden. Az ilyen emberek azonban azt a kérdést: “Ki vagyok én?”. A férfi anyja ajándékozta neki a képet. tudják. hogy a hipnotikus és lelki kutatás a maga egészében már akadémiai körökben is kezd bizonyos tekintélyre szert tenni. Rhine munkája az élettani materializmusra a legsúlyosabb csapást mérte. akik szellemüket nem engedik elposványosodni. Ezeket részben igazolják azok a nyilvánvaló visszaélések. Ezek a kutatások mind azt mutatják.” Mr. hogy Brooke a Földközitengeren egy kórházhajón halt meg. William Mc. az amerikai Dukeegyetemen az extra-szenzorikus benyomások laboratóriumi vizsgálatát addig a pontig vitte. Más hiteles esetek százairól számol még be a jelentések egész sokasága azoknak. a testre vonatkozóan a spiritiszta irodalom segítsége nélkül is megvizsgálhatják. Halála napjának évfordulója öt nappal azután volt. hanem másokat is elbolondítanak – azokra a primitív adottságokra emlékeztetnek. amely ebben a helyzetben ábrázolja? A szellem még elég fiatal emberé. ahol a telepátia és távolbalátás valóságát oly kétségtelenül igazolni lehetett. amelyben az ember tudatos énje vagy szelleme értelmesen és a testtől – még ha az a sírban fekszik is – teljesen függetlenül tud működni. Mansfordot érdekelte Brooke.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 49 szokása. míg a legutolsó szavak helyességére vonatkozólag meg kell említeni. arccal a támla felé fordulva. melyet a médium említett. Sokan vannak. A szerző különböző . Olyan emberek. pontosan abban a helyzetben. elkezdett keresgélni a papírjai között és felfedezte Rupert Brooke. hogy nincs ilyen fényképe – mikor azonban hazament. amelyek ezen a területen a valódi és igaz jelenségekkel felbonthatatlanul össze vannak kötve. J. akkor az egész dolgot puszta szélhámosságnak tekintik. nem habozott kijelenteni. sőt erősen vonzotta is. mindenki tudja. akik mélyen gyökerező ellenszenvvel viseltetnek a lélektani kutatás. amelyek a szellemi és fizikai emberi képességek jogos és szükségszerű fejlődése következtében elsatnyultak és örökre elvesztek. akik állítólagos médiumi képességeikkel nemcsak magukat tévesztik meg. lovagolva ült a székén. illetőleg a spiritizmus tárgyköre iránt. Az éghajlat. hogy van egy nem-materiális világ. hogy azok az elismert kísérleti tudományok sorába léptek. aki a háború folyamán külföldön halt meg. Rhine. A kép kertben ülve ábrázolta Brooket. akinek a rendellenes lélektant illető kutatásai közismertek. amelyeknek bizonyságai kétségtelenek és amelyek következményei világosak. mint Peters – bár számuk kevés azok sokaságában. hogy az pontosan megfelel a költő külsejének. Mr. Azok. Különböző országok egyetemi tanfolyamokat nyitottak a lelki kutatás előmozdítására. az ismert katonaköltő fényképét. mivel magát a témát nem tartják elfogadhatónak. az utolsó óráiban nagyon szenvedett a szomjúságtól. amikor Peters beszélt róla. mely alatt látom. akik nem sajnálják a fáradságot. hogy átvizsgálják ezt az irodalmat. Ha az említett hitetlenek vallásosak. Dougall professzor. Van ugyanis a tanúbizonyságoknak egy figyelemreméltó sora. míg Dr. ez a kiváló amerikai. hogy Dr. meleg. hogy összefont karokkal. Mansford azt válaszolta. valamennyi bizonyítékát sem tartják annak. akkor az ördög fekete alakját sejtik az ilyen kísérletek mögött – ha tudományos beállítottságúak. Ami a közlés leíró részét illeti. Nincs róla fényképe a lakásában. Igen közel van egy vele összefüggő évforduló.

000 TANÚ ELŐTT Masulipatam. Tanítványai eltemetik. amely angol tulajdonban van és szerkesztője angol. hogy cselekedetét saját felelősségére viszi végbe.” A második bizonyíték barátomtól. amely tisztálkodásból.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 50 alkalmakkor és Ázsia meg Afrika különböző részein találkozott jógik-kal és fakírokkal. életre is tudtak újra ébredni. A szerző. De vannak független és kevésbé megtámadható bizonyítékok. “Említésre méltó jóga-teljesítményt mutatott be Sankara Narayana-swami mysorei jógi vasárnap este a Srí Ramalingeswarasvami templom előtt. Magam is kétszer láttam. a beavatott oxigénkábulatban van. kerületi egészségügyi tiszt. 1936. az adeptus. amelynél magam is ott voltam. bár ezeknek a jógik-nak egyike legutóbb egy lepecsételt és kicementezett kősírban nem kevesebb mint negyven napot töltött bezárva. Aztán összeszorítja ütőereit és öntudatlanná válik. aki húsz esztendőn keresztül a Bengal Lancers indiai lovasezrednél szolgált. Az adeptus huszonnégy órai titkos előkészületet végez. akiknek megvolt az a rendkívüli képességük. az adeptus egy óra hosszat. az említett teljesítményeket gondosan megvizsgálta és így szilárd meggyőződése. majd leeresztették egy gödörbe. Újabb félóra múlva visszanyerte öntudatát. F. hogy meg tudja különböztetni a csalókat a rendkívüli erők valódi birtokosaitól. miután néhány órán vagy napon keresztül légüres koporsóban vagy a föld alá “eltemették” őket. A jógi-t egyenesen erre a célra készült ládába helyezték. sőt. Yeats-Brown őrnagytól származik. amelyben kijelenti. mintegy 15. amelyek mind 1936 óta merültek fel. szívtevékenységüket és vérkeringésüket megállítsák. Ramana Rao alezredes. hogy ilyen erők valóban vannak. a kísérlet előtt átvette a jógi levelét. amelyet azután földdel fedték be. akinek egy egész életre visszanyúló alapos újságírói tapasztalatai vannak: HARMINC PERCIG ELEVENEN ELTEMETVE JÓGI-MUTATVÁNY 15. a másiknál csak tizenöt percet töltött halálos transzban. Az első egy kivágás az egyik megbízható indiai újságból.000 emberből álló gyülekezet jelenlétében. Ő tette közzé az alábbi jelentést a londoni Sunday Express-ben: “A “halálból” való feltámadás meglehetősen elterjedt gyakorlat az indiai mágiában. hogy lélegzésüket kikapcsolják. Miután körülbelül félórával utóbb a ládát felhúzták. A tömeg tapsolt. W. Körülbelül félóra hosszat elevenen volt eltemetve. Mielőtt a transz-állapot bekövetkeznék. Egyik alkalommal. . aki mint megfigyelő működött. a jógi-t transz-állapotban találták benne. a “The Madras Mail”-ből. Személyes tapasztalataival azonban ebben az összefüggésben nem akar előhozakodni. december 15. böjtölésből és a levegő “nyeléséből” áll. K.

hogy huszonöt órán keresztül sírban feküdt. hogy a test betű szerinti értelemben igazi holttestté válhatik anélkül. továbbá különböző más orvosok jelenlétében Swami Vidyalankar jógi azzal a különös mutatvánnyal lepte meg közönségét. A vizsgálat azt mutatta. Ahmedabad hatósági főorvosa.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 51 Orvosok. Miután a jelzett idő letelt. hogy az Én-tapasztalat az egész életen keresztül fennmarad. Ugyanakkor szívét megvizsgálták és elektrokardiogrammot is csináltak róla. hogy bár a fizikai élettevékenység szünetel és a lélegzés megállt. köztük azt. aki hallotta. soha el nem felejthet. hogy különböző rendkívüli erőkkel rendelkező jógi-k elzárkóznak minden nyilvánosság elől. aki a hadsereg tagja és egyben képesített orvos is. hogy meglehetős hosszú ideig irányította szíve és érverése tevékenységét. bár a szerző tudja. Nem tartalmazzák-e ezek az esetek azt is. megállapították minden életmegnyilvánulás hiányát. ott szükségképpen hő is kapcsolódik hozzá. Ennélfogva bizonyos.” Ennek az utóbbi esetnek bizonyító ereje különösen abban rejlik. melyet senki. Hideg tűzhöz hasonló . hogy szigorú ellenőrzésre került a sor. Akinek van ideje alaposabb vizsgálatokra és nem sokallja a fáradságot. hogy az egyéni személyiség fennmaradása korlátozódnék? Nem azt bizonyítják-e. hogy mindkét szervét tökéletesen hatalmában tartotta. hogy néhány esztendőn keresztül hasonló esetekről szóló jelentésekben kutasson. az Én. mert kerülik a nagyvárosokat. Mit mondanak nekünk az ilyen esetek? Vajon nem azt állapítják-e meg. A következőképp hangzik: AKI URALKODIK A SZÍVÉN ÉS ÉRVERÉSÉN “Harry ezredes. hogy egy képzett angol jelenlétében történt. hogy a testi életlehellet nem azonos a valódi Énnel? Nem azt a kétségtelen bizonyítékot nyújtják-e. míg a test-tapasztalat csupán ennek a mélyebb tudatnak a tartalma volt? Ha ez az utóbbi a testtel.” A harmadik bizonyság a madrasi Sunday Times 1936 februári számából való. mint az elektromos áramnak a lámpával való előbb említett viszonya. a személyes valóság. akkor sohasem lehetne tőle elválasztani. a szorosan összezárt ajkak szétválnak és olyan sóhajt hallatnak. amelyek a testnek egész napon át a mozgás és tevékenység lehetőségét adják meg. a földön guggolva. Például: a hő a tűznek egyik tulajdonsága. Lehunyt szemmel. mint állandó birtokosával lenne összekötve. nem szükségképpen testi szövetek és izmok eredményei? A testtel való kapcsolatuk egyszerűen olyan lehet. A kísérlet nem a nyilvánosság számára való – a merev test hajlékonnyá válik. Több más csodatételt is bemutatott. bizonyos idő múlva mégis újból csökkentetlen és sértetlen létben jelentkezhetik? Nem azt mutatják-e. gazdag eredményre számíthat. az adeptus visszatért az életbe. akik a “holttestet” megvizsgálták. Ahol tüzet találunk. hirtelen elállította szívét és érverését. hogy azok az életerők.

hogy abban a pillanatban. legalábbis érdemesek a megvizsgálásra. hogy – a pusztán elméletiektől eltekintve – egyetlen materialista. mint akármelyik más. akik azt állítják. Más szavakkal: a személyes Énnek a fizikai testtől való elkülönítésével. Más szavakkal: a valóságos ember. sem környezetéről. a lélek – ha szabad így nevezni – nem azonos a testével. amíg valamely tudós emberi lényt nem tud teremteni és ezzel be tudja bizonyítani a materialista elméletek igazságát. önálló létben nyilatkoznak meg. egyetlen tudós sem tud a jelzettekkel ellentétes bizonyítékkal szolgálni. Ez az elmélet ezenfelül egész határozottan állítja azt is. Az Én jelenléte nélkül egyetlen gondolatot sem termelhet. az nem egyéb többé. az emberfeletti. Bizonyítékaik szerint ezt már évszázadok óta gyakorolják. de nem terméke annak. aki az előzetes feltételeket hajlandó teljesíteni és belsejében türelmesen és őszintén akar érte dolgozni. anyagtalan Énnek itt nyújtott magyarázata éppen olyan joggal tarthat számot az értelmes emberek értékelésére. mint egy darab élettelen anyag. Hasonlóképpen: ha az Én a testi szervezet egyik funkciója lenne. amelyen az ilyen valóban megtalálható: mégpedig ennek a két mineműségnek valóságos elválasztásával. hogy bizonyítéka közvetlenül kéznél van. de nem a teljessége az embernek? Akiben van bátorság és türelem ahhoz. amelyekkel mind a természet. Ennélfogva az olyan elméletek. mint a bölcseké. hogy az értelem és az élet áramlata a testben lakozik. mint a hús a hentesüzletben. ott van minden ember szellemében és szívében és hogy az itt kifejtett módszerek hűséges gyakorlata révén feltétlen igazságáról meg is lehet győződni. Sőt. joguk van ehhez a nézetükhöz. hogy kijelentéseik bizonyítékát is megtalálták azon az egyetlen úton. melynek a test alá van rendelve. A materialistáknak. vagy fakírok eltemetésénél történik. Nem valószerűsíthetjük a magunk számára bizonyossággá. akik ennek ellenkezőjét tartják igaznak: mégpedig azt. hogy értelmét a . amelyek egy szellemi és minden kémiai elem fölött álló nem fizikai elem feltevését tartalmazzák. Ennél a megállapításnál az emberfeletti Én-t olyannak fogjuk fel. olyan. amint Én-tudatunkat az agytól elvonatkoztatjuk. mint ahogyan az a mély alvásnál. még többet érnek meg. melynek hátterében a test élettartama alatt – de nem tovább – a fizikai benyomások független. hogy a hús csak a lakása. mert a megkívánt bizonyítékot nyújtják mindenkinek. semmi ok nincs annak feltevésére. eddig kifejtett és elfogadhatónak tartott elmélet. egyetlen eszmét sem valósíthat meg sem önmagáról. hipnotikus transzban. A fenti magyarázat magától értetődően felteszi az állandó öntudatot. Mindaddig az időpontig.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 52 jelenséget nem tudunk elképzelni. mert mindenkinek olyan bizonyítékkal szolgálnak. hogy az ő elméletük megalapozottabb. Sőt ennél még értékesebbek. Ezek a látnokok és bölcsek ezenfelül azt is állítják. sem elvont tulajdonságokról. amely az ember egyéniségét kizárólag az ismert fizikai világra igyekszik alapozni? Miért utasítanánk vissza azokat a látható jeleket és intéseket. Mert az Én semmiféle anyagi nagyítóüvegen keresztül nem látható. hogy az értelem és az élet fizikai szervek eredményei. de minthogy életet és értelmet laboratóriumaikban nem tudnak előállítani. sem anyagi dolgokról. Miért féljünk tehát hűtlenné válni az általános anyagelvű szemlélethez. mind pedig a kísérletek világosan rámutatnak arra. sohasem lehetne elválasztani tőle.

Az utóbbiban a fizikai test minden része sértetlen marad. a személyes lét érzése hiányzik és minden élmény megszűnt. hogy a tudatos értelem. Ez az utolsó bizonyíték – amely szükségszerűen metafizikai. ahol egyetlen valódi fogalom elegendő arra. felhalmozott tudásával. Megelégedni közkeletű tudományos és filozófiai elméletekkel. mert itt már átléptük a fizikai határát. az végül az emberre vonatkozó örök igazság felfedezését kapja jutalmul.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 53 szokványos ideológiától függetlenül ilyen irányban működtesse. ha ismét magához tér. Ilyen állapotban az érzéketlen fizikai test minden ember számára teljesen eltörlődik és elfelejtődik. Az Én a maga jellegzetes. azt a mély. újra felfedezze. mielőtt még az ember “Én”-t tudna mondani. az álom és az álomnélküli szunnyadás három állapotát. amely az “Én” révén jelentkezett. abban rejlik. álomtalan alvás. Minden eddigi érvet és feleletet valóban elfelejthetünk. Érezzük. Sem a testben. önző tudatával távol van a mély alvásban. amelyek néhány évtizeden belül tökéletesen megváltozhatnak és meg is változnak. Az egész személyiség minden öröm. hogy az Én-tudat biztosan ismét napvilágra kerül és eltűnése csak átmeneti. amely szerint az Én csak a testben és sehol másutt nem tartózkodik. de az “Én” eltűnt. a fizikából a metafizikába. Az embrió szellemi állapota pontosan megfelel a felnőtt személy mély-álombeli állapotának. vagy az öntudatlanság (ájulás. bár ennek a vizsgálatnak az eredményei még erősen vitásak. sőt elhagytuk a szellemek és az álom-én határterületeit is – . sértetlenül és változatlanul vissza fog térni. sem az értelemben nem marad az én-tudatnak legcsekélyebb nyoma sem. mert felemelkedhetünk a tiszta gondolat birodalmába. titokzatos módján elvált a testtől. vágy amelyeket a következő nemzedék már tökéletleneknek vagy téveseknek fog minősíteni – annyit jelent. Ez a lényeges pont. mint a szellemi élet lustaságáról és gyávaságáról tenni bizonyságot. * “Én” vagyok-e a test? Végső és legmagasabbrendű megfontolássál kell most már ezt a kérdést megvizsgálnunk. Az “Ego” olyan tökéletesen eltűnt a fizikai testből. Az a hiba. Még csak álomteste sincsen. Hogy ez az utóbbi elmélet nem lehet helyes. hogy aztán. üres transz) állapota csodálatosan megmagyarázza. hogy azt az illúziót. amelyet most szem előtt kell tartanunk. Az élet embrionális állapotában megvan. Elkülönített tények azonban csak elkülönített eredményeket adhatnak. hogy nem tekintik egyenértékűnek az ébrenlét. mint amikor beáll a halál. hogy a test nem is olyan feltétlen szükséges alapja az ember személyi Én-jének. Kizárólag a tények összessége nyújthatja a teljes igazságot. amelyet a nyugati filozófusok az öntudat igazságának kutatásánál elkövetnek. A mély alvás tehát azt mutatja.és fájdalomemlékével. megdöntsük. Az igazság nem a lusták és a félénkek számára való. A pszichoanalízis azonban az álmok eredetének és jelentésének vizsgálatával a helyes úton indult végre meg. mert ezeknél az Én tökéletesen eltűnik a testből. felébred és emlékezik. még ha tudjuk is.

Az érzelmek. ha az önanalízisnek ezzel a szokatlan formájával foglalkozunk. hogy ez a külső világ tőlünk egészen különálló valami. hogy az “Én” önmagában létező és a testtől különböző valami. hogy csaknem mindenki szokásszerűen. Miért fogadjuk el tehát az ezzel ellenkező értelmezést és mi az oka. Hasonló természetű más gondolatok is eszünkbe jutnak. aminek valódi léte kétségtelen. amelyek értelmünkben jelentkeznek.” A filozofikus tudós könnyen lemond valamely tárgy élénk piros színéről. a ködszerűségek legködszerűbbike. A haladó gondolat befelé vonzza az Én érzetét és bebizonyítja. A test nem azonos az Én-nel? – De hát mi akkor a test? Szemmel láthatólag olyan eszköz. hogy a testtel vagyunk azonosak. a testtől elkülönült lényeg és hogy az “önmaga” szó valamivel többet jelent. Mert egyikünk sem szeretne arra ítélve lenni. amelynek segítségével az ember felismeri a tárgyi világot. Nincs más hely. Éppen így értelemszerűen elkülöníthetjük a külső testet énségünk érzésétől. hogy ezt az igazságot megerősítsék. összetéveszti magát testével? A felelet most már világos. azt. az önvizsgálat bizonysága szerint ez nem felel meg a valóságnak. Modern felfedezések és ősi tanítások hatnak együvé. minthogy tudja. egy nem-materiális létvilágba tér vissza. amely tökéletesen elütő az Én-nek amellyel egyek vagyunk – belső világától. A valódi “Én” megengedte. hogy az emberek többsége másképp gondolkozik és ezt az igazságot visszautasítja? Mi az oka. hogy bár azzal szoktuk áltatni magunkat. hogy még a testünkre terített ideghálózaton is keresztülszivárog. vagy puszta porrá váljék – és nem is kell. nem pedig a vizsgált agyban van. Vagy mint Bertrand Russel kénytelen beismerni: “Amit a pszichológus lát. az “Én” titokzatos esszenciája. Érezzük. hogy a szín a valóságban csak saját képzetében van meg. mikor egy agyat vizsgál. Kérdésünkre a felelet tehát úgy szól. Ezért – de nemcsak ezért – feszíti magát neki lelkünk a hús börtönrácsának és idéz fel bennünk kimondhatatlan vágyakozást és megmagyarázhatatlan kívánkozást. egyetlen összekötő kapcsaink a tárgyi világgal. ahol kereshetnők. de hamisan. egy világba. hogy csúszómászó férgeket tápláljon. mely olyan finom. hogy az utóbbit valójában a szellem és a szív mélységeiben kell keresnünk. hogy önmagának egy része a testtel összekapcsolódjék és élettel hassa át. mert nem vagyunk csupán mulandó test! . mert tudjuk. És ez az énség körülbelül az egyetlen valami a világon. az a pszichológusban. a mély alvásban elkülönül a testtől és magasrendű hazájába. Az igazság mindig elérhető az elmélkedés csodálatos erejének segítségével – csak ezt az utóbbit bizonyos módon kell működtetnünk. És ha ezeket a gondolatokat mind a logikus végkövetkeztetésig követjük. hogy a lélek. hogy az “Én” valóságos. hogy így legyen.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 54 a legmeggyőzőbb bizonyítéka annak. ezért tart az Én-érzet egészen természetesen tovább a testben. mint a külső megjelenést. a maga teljes hamisítatlanságában foghatjuk fel a valódi tényt: nevezetesen azt.

Egy különleges lélektani kutatás céljából azonban külön-külön is elemezhetjük őket. A kettő között a különbség a köznapi életben a közöttük állandóan változó egyensúlyi helyzetből keletkezik. Ezt a tudatos eljárást most az Én-re kell visszairányítanunk és megnéznünk. melyet a testi tapasztalatok és szellemi tevékenységek előidézte vonzások és taszítások ide-oda hajtanak. hanem inkább meghamisítói. Szükséges tehát. az érzelmekben – található-e meg? Szükséges. . Mindkét összehasonlítás éppen olyan igaz. hogy maga valami lényegileg testtelen legyen. A hirtelen bosszúság kitörései. úgy találtuk. A test külső megjelenési formáját csak lassan. míg ez ember érzelmi hullámzásai gyakran óráról-órára változnak. míg testének szilárdságát a föld elemével vetik egybe. kívánás. ha Ego-jának titkos zugaiba akar behatolni és működését megfigyelni szándékozik. Mindkettő közös gyökérből ered: a szó tágabb értelmében vett – lélekből. hogy egyéniségünk húsz év előtt talán szégyenkezve hökkent volna vissza olyan sugallatoktól. mint találó. Az ember mindig áldozata az érzelmek ilyetén áramlásának. a hangulatoknak ez a gyors hullámzása megbízható jellemzője az ember érzelmi természetének. személyisége gyökerének tekintetéből átvizsgáltuk. míg indulatai. amelyeket később megbánhatunk. Érzelmek. Ez az állhatatlanság. öröm. A régi látnokok érzéseinek apályát és dagályát a víz elemével hasonlítják össze. hogy ismét feltegyük magunknak a kérdést: miből állunk? Pontosan fogalmazva: vajon indulataink. Az égi jellegűektől a démoniakig – más-más időben – a legkülönféle indulatok és érzelmek kerítenek bennünket hatalmukba. FEJEZET AZ ÉRZELMEK ELEMZÉSE Miután keresztkérdéseknek vetettük alá magunkat és az ember földi porhüvelyét “Ego”-jának. de azért mindkettő állandóan együtt van. hogy az ilyen cselekedetek nem valódi énünknek képviselői. amelyek most csábítóknak tűnnek fel számára. Az ember ma vidám és bizakodó. kívánságai és szenvedélyei az állandó mozgás állapotában vannak. Érzelmek. holnap szerencsétlen és félénk. vagy a szexuális vágy fellángolása olyan cselekedetekre bírhat rá bennünket. félelem.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 55 IV. hogy nagyobb időközökben megváltozzék úgy. Még személyes természetünk túlnyomó nagy részének is megvan az a hajlamossága. indulatok nem képzelhetők el gondolati megfogalmazásuk nélkül. bosszúság. innen az az érzésünk. hogy ez a láthatatlan vendég az emberi természetnek nem abban a másik tágas alkatrészcsoportjában – az indulatokban. indulat vagyok-e? A szeretet. Az ember testének és érzelmi állapotainak összehasonlítása nagyon feltűnő eredményeket mutat. melyek oly gyakran elfognak – ezek lennének az Én-em? Ezt kell magától kérdeznie az embernek. évről-évre változtatja. Végül is teste aránylag stabil és szilárd marad. érzelmeink nem választhatók-e el teljesen a gondolatainktól. hogy az “Én” a testet csak mint átmeneti tartózkodási helyet használja. szenvedély. Az indulatok egész sora váltakozva uralkodik fölöttünk.

lelkesedésen – egyetlenegy érzelem sem akad. Érzelmi hullámzások. ahelyett. féltékenységet. kifejezésmódja is ennek megfelelően változnék. vagy ilyen érzelmek gyűjteménye lenne és nem több. félszegségen. hogy az “Én” érzése nem tűnik el. az ember talán kételkednék olykor abban. gyászon. Szerencsés vagyok. aki az ilyen érzelmek tapasztalatán végigmegy. egy-két nap vagy hónap folyamán eltűnhetnek. Az utóbbinak állandónak és folyton jelenlévőnek kell lennie. amelyeket véletlenül pillanatnyilag érez. amelyek jönnek és mennek. aki azt elnyomja? Az elnyomó. a papagájt vagy a majmot. öntudatlanul azt az igazságot mondja ki. látok. hogy ezek teszik ki “Én”-emet. ez az enyém – ilyen és ehhez hasonló eszmék foglaltatnak az Én-ben.” Az ember különböző időkben felismerheti magában a tigrist. stb. de egyikről sem mondhatjuk: “Ez a változhatatlan Én. Ha nem lenne állandóan jelen. Ő az egyetlen állandó valósága életünknek. Ez nem is lehet másként. Az “Én” fogalma mindezekben fennáll. hogy ő az. Mert ha az ember valamely meghatározott érzelem. hogy az “Én” egész természetesen mint más érzelmektől elkülönített valami jellemződik – és magában foglalja. hogy az ember ezt mondja: “ettől félek” vagy a “bosszúságom”. hogy talán soha vissza ne térjenek többé – az ember azonban tudja. Ez a különbség nagy jelentőségű és pontos kifejezésre tart számot. hogy saját létünket illető kétely sohasem merül fel bennünk. csupán azoknak hátterében húzódik meg. tudatlan. vagyis az alapvető Én-nel. Másrészt az a puszta tény. magammal. aki érez és egész más annak öntapasztalata. amelyről joggal állíthatnánk: “ Ez vagyok Énmagam!” Mert a valóságban érzelmileg ugyanolyan összetett lény az ember. Ha az ember elnyom egy szenvedélyt: ki az. nem lehetnek azonosak az állandó “Én”-nel. mert egyetlen ilyen eszme sem gondolható el az “Én”-fogalom nélkül. bátorságon. gyűlöleten. és önmagát nem birtokosi értelemben említené. Az a bizonyosság.. más alkalmakkor megint az angyalt és a szentet – amíg azonban ezek a változások csak érzelmiek. mint fizikailag. hogy érzelmeimről tudok. ha alaptermészetét ezek a hullámzó érzelmek alkotnák. de nem azonosak velem.” Amit azonban mégis mondhatunk. nem lehetnek azonosak az Énséggel. amelybe megkapaszkodhatnánk és amelyről elmondhatnánk: “Ez vagyok Én?” Az ember végighaladhat az emberi érzelmek egész hangsorán: a szereteten. Valahányszor az imént említettekhez hasonló szófordulattal él az ember. hogy van benne ilyen állandó “Én”. mélyebb “Én”-t tehát már magában foglalja. hogy az “Én” a valóságban az érzelmektől független. Tapasztaljuk ezeket az átmeneti érzelmeket és indulatokat. nem azt jelenti.. szerencsétlen. Van-e ezek között a változó és sokszor zavarba ejtő érzelmi hullámzások között egyetlenegy szilárd. amit az is mutat. vagy nemtelen ösztönökből vezetné le. szeretetet. rögtön arra mutat. Az érzelmek tehát az enyéim. hogy “érzelmeim ettől félnek” vagy “érzéseim bosszúsak”. amelyek ma gyötörnek bennünket. ha Énségének fogalmát azokból a különböző nemes.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 56 Azok az aggodalmak. kimerült vagyok. . az a következő: “Az “Én” tapasztalja a gyűlöletet. Más dolog valakinek létezése. félelmen. féltékenységen.

ami benne. sokkal mélyebb “Én”. A bennem keletkező érzelmek tehát nélkülem. amelynek tárgyai. még akkor is fennállhat. Ezt az eredményt még más módon is megvilágíthatjuk. még egyszer részletesen elismételni – elég. oly mélyen rejlik lénye tulajdonképpeni középpontjában. haragomnak. mintha csak sohasem lett volna meg. félelmemnek és reményemnek ez a láthatatlan tanúja. állandóak lennének. Azonossága tökéletes maradna minden érzelem hiánya mellett is. sem összességükben nem alkotják az ember valódi lényét. ha ebbe az állapotba kerülünk. “Én”-em léte azért tovább tartana. A személyes azonosság meggyőződése. A legmélyebb alvásban sem haragot. mint a gyöngyök a zsinóron. hogy az anyag valódi gyökeréig eljussunk és kimutassuk. Erre más területen is lehet bizonyságot találni. szívében és értelmében . tudjuk. az alany nélkül. sem örömet nem érzünk. amellyel minden ember rendelkezik. hogy a fehér mozivászonra vetített képeket a különböző érzelmi hullámzásokkal hasonlítjuk össze. az ájulásban. Minden érzelmi hangulatot lényegében magában foglal az alapját alkotó “Én” eszméje. az érző nélkül. nem gyűlöl semmit. sem vágyat. Ha valódi Énünk érzelmeinkből tevődnének össze. A remény és a gyűlölet az érzelmek egyéb tömegével együtt eltűnik. hogy természetét illetően mindkettő különálló valami. Az Énségnek ez az érzése olyan mélyen gyökerezik az emberben. mégpedig úgy. hanem a titokzatos. Az érzelmeknek és az énségnek a mély alvásban való elválása bizonyítja. Az ilyen metafizikai elmefuttatások lehetővé teszik számunkra. Az érzelmek úgy sorakoznak az “Én”-en. ha csak röviden megint megemlítjük őket. Mindaddig. Minden személyi érzés megszűnik. nem vágyik semmire. Mindezekhez még további megfigyeléseket is hozzá lehet fűzni – de felesleges a fizikai “Én”-re alkalmazott elemzéseket. hogy az “Én”-nek ugyanolyan szakadatlanul kell meglennie. Szükségképpen a mély alvásban is éreznénk őket és sohasem lehetne őket eltörölni a tudatból. hogy az olvasó szellemét a pontos elemzés felé irányítsa. de Énségének érzése éber állapotban általában sohasem távozik tőle. Valamennyi érzelem végső eredményben csak hullámverés az “Én vagyok” óceánjának felületén. Ez bizonyíték – de még sokkal több is: kísérlet abban az irányban. Hangulatai jönnek és mennek. Az ember nem szeret semmit. Erőfeszítés ez abban az irányban. amelyek az érzelmi “Én”-re is érvényesek. vagy a mély alvásban.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 57 Mindezek mögött a váltakozó hangulatok mögött megmarad tehát az “Én” változhatatlan érzése. ami bensejében egy önmagával szemben megváltozott magatartást fog előidézni. megfoghatatlan. hogy pontosabban tudatosítsa számára azt. ha nincs olyan érzelem. Van bizonyos érzésem – de ha száműzném is. míg az élet megszakítás nélkül fennáll. hogy az érzelmi állapotok önmagukban – bármi legyen is a tapasztalat váltakozó szakasza az “Én”-en belül – sem egyenként. Valamennyi között ez az egyetlen statikus. amelyre támaszkodhatna. Ezért tehát nem az érzés az életem valódi kezdete. egyáltalán el nem képzelhetők. mint a transzban. mert realitása nem enged meg fokozatokat és részletekre sem osztható. hogy kénytelen elismerni: valamennyi érzés közül ez az egyetlen állandó.

Ha az ilyen meggondolások gyakrabban áthatják szellemét bizonyos következetes gondolatok sora révén. hogy lassan. Az introspektív ön-analízis itt ismertetett módszerének csak az a célja. lépésről-lépésre belső természetünkben az Énünk után kutassunk. ha a tanuló azt érzi. hogy mi nem az “Én”. Ennélfogva nem szükséges ugyanazokat a régi bizonyítékokat mindig újra megismételni. . hogy már elkopottak. Sőt annyira feloldódunk ezekben az érzelmekben. Érzelmi hullámzásainkat tartjuk valódi Énünknek és engedjük. * Kényelmesen ülve. amelyeket az értelem magasrendű képessége irányít és a komoly kutatás szelleme tölt el. hanem ami még többet jelent: hamis nézőpontjait helyesekké alakíthatja. vagy hamis képzeteket. majd hogy azok váltakozó apálya és dagálya ide-oda sodorjon bennünket. A valótlanságok kizárása után végül fennmarad: a való. ezekben a rokonszenvekben és ellenszenvekben.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 58 végbemegy. mert kiküszöböli az elkopott. Az olvasónak emellett arra kell törekednie. hogy az ember – analitikusan tekintve – a valóságban olyan lény. Most felmerül a kérdés: “Ezt az értelmi ön-analízist napról napra ugyanilyen módon kell-e megismételni?” A felelet: “Semmi esetre!” A tanuló a naponta soronkövetkező analízist ne az előzőek puszta ismétléseként végezze. zárjuk ki közvetlen környezetünkből eredő érzelmeinket és benyomásainkat. Ez a legjobb jóga-út. A mély elmélkedés ereje oly jelentős. majd a testi szervek és azok funkciói és végül maga a test éppúgy. óvatosan a saját lábán haladjon tovább. hogy az olvasó személyes gondolkodása számára szélesebb alapot nyújtson. hogy ezt az alapot vérmérsékletének. tudásának és nevelésének megfelelően kiszélesítse és hogy azután lassan. de mindenekelőtt arra törekedjék. hogy végül – legalább ami mindennapi életünket illeti – “Én”-ünknek tekintjük őket és megfontolás nélkül mélyebb életérték kritériumainak fogadjuk el őket. mintha az ellenkezője volna az igaz. akkor értelmi eszközökké válnak a valódi ön-megértés elérésére. amely végső fokon nem az érzelmi életben. mégis a gyakorlati életben általában úgy viselkedünk. Másrészt viszont a haladásra irányuló elhamarkodott kísérlet – mielőtt annak mélyebb értelmébe behatolt volna – hiábavaló lesz és végül kudarccal kell végződnie. hanem valami mélyebben gyökerezik. amelyek naponta kísértenek. hogy egy kizárási folyamat során előbb az öt érzék. És ha az eredmények eddig csak negatívak voltak annyiban. amelyek napközben rendesen szellemünket foglalkoztatják. mint az érzelmi tapasztalatok egész sora vált pszichológiailag elhanyagolhatóvá. már ez is rendkívül nagy értékű előkészület. Itt csak az irányt mutattuk meg neki – most már gondolkodásának teljes függetlenségével haladjon előre és maga is váljék teremtővé. és lássunk hozzá. A föntebb megkísérelt gondolkodási folyamat azonban az igazság tőrét döfi tetszetős illúzióinkba. hogy bizonyításában teremtő és eredeti legyen és új nézőpontokat találjon. hogy helyesen alkalmazva és szabályosan végrehajtva nemcsak új vágányokra irányíthatja az ember nézeteit. hogy ezek előbb kizökkentsenek az egyensúlyunkból. és az ember csak azt találta. Bár látjuk.

vagy hogy később felfedezhesse. amelyet azután önmaga megismerésére irányuló célja érdekében felhasználhat. Vissza kell tekintenie napi tapasztalataira és azon igyekeznie. Amit itt adunk. Ezeket nem kell vakon utánozni. miközben ügyelnie kell. hogy a test csak az “Én” lakóhelye. Ekkor nem kell megismételnie az “Én” lakhelyére vonatkozó teljes . Ezeket a gondolatokat azután szigorúan logikus bizonyítékok láncává kell egymással összekötnie. Kell. az csak arra való. lényegileg szellemellenes alapjától? Hogyan remélheti. De ettől függetlenül. Mert mindezeknek a gondolatoknak célja az. hogy olvasása és gondolkodása során önmagát kikérdezze és személyi alkatát tisztán formulázott gondolatok útján analizálja. hogy maga teremtse meg és dolgozza ki analitikus gondolatainak külön. hogy az “Én” problémáján keresztülvágja magát. akár a gyárban vagy odahaza. Meg kell kísérelnie új és egyéni érveket találni és a témát saját kezdeményező hozzájárulásával kiszélesíteni és gazdagítani. erősen átgondolnia mindent és saját lénye valódi középpontjába éles értelemmel behatolnia – mások bizonyítékait és tényeit csak mint fáklyákat használhatja az úton. hogy ezeket a gondolatokat lassan fejlessze ki. hogy pontos jelentést és elegendő súlyt kapjanak. sőt az igazság utáni vágynak olyan érzelmi állapotát keltse fel. ennélfogva óvatosan kell haladnia. hogy a kereső fáradozásainak irányt szabjanak és számára új gondolati területeket nyissanak meg. hogy az “Én” csak egy csöpp az “emberfeletti Én” óceánjában? A tanulónak szellemi kutatását nem kell azokra a percekre korlátoznia. csak ilyen ösztökélésnek tekinthető. De ő maga az utas. egyéni vonalát. hogy a tanulóban olyan lelki hangulatot. Hogyan lehetséges ez. ha önmagát helyesen akarja értékelni. hogy valóban meggyőződést szerezhet független gondolkodás nélkül arról az igazságról. akár irodában. hogy felszabaduljon a mindennapi élet szilárdan gyökerező meggyőződéseitől és filozófiátlan. Igyekezete tehát arra irányul. amely előkészíti az alkalmas színteret a megvilágosodás számára. olyan szellemi légkört. míg e szellemi boncolás révén annak alkata tisztán és közel áll előtte. akár úton. az “Én” problémáját mindig újra alaposan átdolgoznia. hanem arra valók. A tanulónak komoly erőfeszítéseket kell tennie. Hasznot húzhat alkalomszülte gyakori pillanatokból. hogy egyéni gondolkodását ösztökélje és hogy egy különleges légkört teremtsen körülötte. hogy lényének rejtett alapjához érhessen. nem pedig pusztán a tárgyra szorítkozni. amikor a nap folyamán tétlen. ha a tanuló az ön-analízis értelmi formuláit vakon követné. A szempontokat önmagának kell kigondolnia. amelyet itt és “A titkos ösvény” című korábbi könyvünkben nyújtottunk. saját egyéniségét csaknem mint idegen valamit kell tekintenie. Ennélfogva az olvasottak vagy hallottak puszta papagájszerű elismétlése teljesen haszontalan. Az a módszer és az a bizonyítás. ha nem kísérli meg. Ilyen időpontokban is visszaidézheti emlékezetébe belső kutatásának egyes pontjait. hogy ezekből tanulságot és magyarázatot merítsen.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 59 Ha a tanuló ezeket az elővigyázati rendszabályokat emlékezetében tartja. azon kellene lennie. hogy élete belső tapasztalat tárgyává váljék az ezt kísérő magas feszültséggel és felszabadító megoldással együtt. Teljesen hibás eljárás lenne. most már áttérhet arra. amíg csendes szobájában üldögél. Kell hogy saját természetének pártatlan szemlélője legyen.

hogy ezt a tényezőt. Ennélfogva tovább kell az “Én”-t nyomozni. amikor az ember értelmére hivatkozik. Ha bölcseleti úton megfigyeljük. Nem használjuk itt arra. Az értelem és tartalma között kapcsolat áll fenn. Minden egyébről azután a tudatalatti lélek maga gondoskodik a kellő időben.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 60 bizonyítási eljárást. Ezt kell most megvizsgálnunk. Mindenekelőtt azt kell világosan megállapítanunk. hogy létét megállapítsa. Mennél inkább fordítja a tanuló figyelmét a saját egyéni eljárásmódjára és mennél inkább hozzászoktatja magát. mintha hirtelen így fordulna önmagához: “Ki ez a lény. V. ezt az ismeretlen. hogy válaszra várna. automatikus és ösztönös használatára utal. benyomásoknak és szellemi behatásoknak összegét jelöljük meg vele. hanem csak kérdező magatartást kell felvennie. eszméknek. de rendkívül hasznos. Hatályossága abban áll. Ki vagyok én? Én vagyok a gondolkodó értelem? Ezt a helyesen alkalmazott kérdést az ember az elmélkedésnek önmaga felé fordításával oldhatja meg – mert így jutunk el idővel megmentésünk jelszavához. fogalmaknak. Ez az alkalomszülte “villámgyakorlat” igen egyszerű. titokzatos “felsőbbrendű Én”-t keresse és minél inkább azon van. FEJEZET AZ ÉRTELMI ÉN ELEMZÉSE A test és az érzelmi adottságok boncolása nem járt “Én”-ünk nyomának végleges kimutatásával. aki ebben a testben jár vagy ezzel az értelemmel gondolkodik?” Akkor nem kell tovább törődnie a felelettel és a kérdést lassanként ki kell ejtenie emlékezetéből. hogy a megkülönböztető és válogató értelemnek azt a magasabb rendű képességét jelöljük meg vele. anélkül. hogy a gondolatok és igazságuk fölött ítéljen. amennyiben gondolkodás révén az igazsághoz közelebb kerülünk. itt ugyanúgy felhasználható. Ezzel az emberi természet utolsó főalkatrészéhez: az értelemhez fordulunk. hogy az “értelem” szót a következőkben arra használjuk. az őt beborító fátyoloktól. Igen fontos az a megfontolás. hogy így szóljunk: (én) “ezt vagy azt gondolom” vagy (én) elutazom Los Angelesbe”. amely a gondolatokat mérlegeli és döntőbíróként lép fel. . Csaknem valamennyi bizonyíték. annál előbb fog érintkezésbe kerülni vele. amelyek a tudaton mennek keresztül. tovább kell arra törekednünk. amelyet a testre alkalmaztunk. hogy azoknak a gondolatoknak. hogy megkülönböztessük a valódi Én-tudatot. Az ember testétől felszabadítva: lélek lesz. A kérdezés módja különböző lehet – alapja azonban mindig ugyanaz: a befelé irányuló önvizsgálat. Sohasem mondja az ember: “agyam ezt vagy azt gondolja” vagy “agyam Los Angelesbe utazik” – hanem a természetes ösztön arra kényszerít. hogy saját természetünk ismeretlen tényezőjével van kapcsolatban. hogy az észt megismertessük önmagával és hogy a vizsgálat céljára megjelenítsük. hogy miért használja az ember ezeket a kifejezési formákat. amely a birtokos jelentés természetes.

ami ezt a megállapítást az élet egyik kétségbevonhatatlan tényévé teszi. Ez a tapasztalat nem lehet csalóka. A gondolatok még szélesebbre tárják szárnyukat. ezzel erősíti meg. képzetek. együttműködésünket és erőfeszítésünket követeli. éppolyan szembeötlő az értelemnél is. hogy az értelem pusztán eszköz vagy műszer a mögötte lappangó gondolkodó használatában. amely a gondolat rugója és . ami ettől a folyamattól különállóan is megvan és a gondolatfolyamatot irányítja. Ezenfelül pedig értelmi képességünk időről-időre változik a nap folyamán a külső környezet váltakozó befolyása alatt és az embernek az idén vallott véleményével egészen ellentétesek lehetnek azok. az ember kezd hozzáidomulni ahhoz a mélyebb elemhez. Aztán az ember azt is mondja magáról: “Én gondolkodom!” És ezzel öntudatlanul bevallja. amely a gondolatok. amely az érzelmeket is irányítja. állandó és minden ilyen változó gondolattal mindenütt ugyanazt a kapcsolatot tartja fenn. Van valami bizonyosság Descartes híres mondatában: “Gondolkodom. amivel szemben az “Én”. majd megállapodik. A gondolati folyamatok mozgása azonban rendszerint megfigyelhetetlen – de mégsem történhetnék meg. hogy önmagán elgondolkozzék és a gondolati mozgást ugyanolyan módon állandósítja. Az állandó változásnak az a tulajdonsága. Az ember homályosan felismer egy tudatot. És az értelemnek ezt az át. mint forgó kerekek keringenek az agy kamrájában. élő “Én” – amely lényegében az agytól független és ezért anyagszerűtlen – tudata az. Ennek a pontnak alapos felismerése mutatja az úgynevezett “tudatalatti” valóságát és segít hozzá. ami ezt mint logikus szükségszerűséget kiszabja. Eszmék. akár az alanyi és végső tudatos forrásokból fakadnak: mindig a mulandóságnak ugyanazon törvénye alá esnek. A külső tárgyak világa olyan valami.és átszövődése egészen gépiesen történik. Akár tárgyi forrásból származnak a gondolatok és érzékek közvetítette tényeken alapulnak. hogy van valami. felismerések. Gondolataink tehát csak egymás után következnek és nincs szakadatlan létük. és így semmiféle állandó Énséget nem mutatnak fel. A belénk ágyazott valóság. nyilvánvaló. amelyhez tartoznak. hogy az embert semmiféle határozott gondolatsor nem fejezheti ki.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 61 ráeszmélünk. hogy a tudatba emeljük fel. Egyetlen gondolatot sem lehet tehát állandónak minősíteni: Csak az “Én” gondolata marad mindig ugyanaz. Amikor az ember a szükséges belső erőfeszítést megteszi. képzelődések és emlékek állandóan. képzetek és emlékek végtelen sorát teremti és ismét elejti. amely koponyánk csúcsát elfoglalja. mint ahogy a testet állandósította. hogy egy belső. tehát vagyok”. még gyakrabban hullámzanak. hogy a test is a közvetlen szemlélhető dolgok címszava alá tartozik. ha az ember nem venne benne részt. hogy kell lenni valakinek. A gondolatok világa azonban cselekvő jelenlétünket. a természet. amelyet az érzelmeknél találtunk. Ennek a változásnak higanyszerű mozgékonysága olyan gyors és szakadatlan. ebben a csodálatos anyagban. És minthogy a fizikai testet ezek közé a tárgyak közé kell számítanunk. A “gondolat” magában foglalja. mint az érzelmek és változásukban semmiféle állandó “Én”-t nem mutatnak. melyek a következő évben jelzik felfogását. aki a “gondolkodó”. elfogadja és ismét visszautasítja. ami tudatunk számára részünkről történő bármilyen erőfeszítés nélkül kínálkozik – valami adottság.

Említettük már. Az értelem megszűnik dolgozni és a puszta nemlét állapotába megy át. amely a látást közvetíti. A szem nem láthatna. Kérdésünkre helyes válasz így hangzik: “Én” nem a gondolat vagyok. önmagába mélyedő használatával. hogy az “Én”-t nem tudjuk megkülönböztetni a gondolat folyamatától és hogy nem tudunk valójában bepillantani a magunk lényébe. Az ilyen megfontolások és kutatások azonban kivételesek életünk túlságosan tele van személyes és külső szórakozásokkal. amelyek eddig zárva voltak előtte? Segíthet-e nekünk a végső. mind a fakír önmaga-felidézte transzállapotánál: a gondolati tevékenység tökéletesen megszűnik. alapvető tudatba belépni? Van-e valami ismeretlen felismerőképessége? Egyetlen probléma sem olyan homályos.) Ahhoz a végkövetkeztetéshez jutunk tehát. maga a legmagasabb “Én”. amelynek segítségével a szerves világgal érintkezik. Ennélfogva a tulajdonképpeni tudat. A gondolat anyaga valóságos médium. mint az “Én”-tudat állandósított megnyilvánulása. semhogy megengedné “Én”-ünk valódi átélését – innen van. az ész a magasabb foka ugyanannak a gondolkozási képességnek. elméletileg az “Én” elkülönített létét is igazoljuk. Éppígy nem dolgozhatna az értelem. hanem valóban utat mutatnak. vagy valamilyen más módot ne találna teljes megoldására. befelé fordított kereséssel kezdődik. De nem merjük azt állítani. hogy az “Én” sohasem tűnik el valóságosan. Honnan vette újra a szellem ezt az “Én”-érzetet. hogy annak egész idő alatt lappangva jelen kellett lennie. az értelemnek éles. Ha az ember a gondolatok tömegével volna azonos. hogy a kitartó koncentráció fénye meg ne világítaná. amely gondolkodik. amely az “Én”-t az anyagszerű . Ezután kellően kell értékelnünk azt a rangot. összekötő szerv. Az emberi “Én” problémája ugyanígy megoldható – és meg is oldódik tartós koncentráció segítségével. Következik az a már alkalmazott. amely a vizsgálódó értelmet rejtett valóságának felismeréséhez vezeti. még akkor sem ha valamennyi gondolat tökéletesen eltűnik. amelyet az értelem természetünkben elfoglal – ő az “Én” műszere. ha nem állna mögötte a gondolkodás. Az előbbiekhez hasonló elemző szemlélődések nemcsak szemmel látható bizonyosságot teremtenek az “Én” szellemi természetéről. mély ájulásnál vagy öntudatlanságnál. amely működését élettel tölti meg. így hát mind a test.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 62 amely az utóbbinak másneműségét hirdeti. amely tökéletesen független és maga kormányoz. álom és mély alvás három állapotának teljes értelmezése. Az értelem az alacsonyabb. álom nélküli alvásnál. amely az éj folyamán meghalt? Nyilvánvaló. És annak elismerésével. Mert minden gondolat az “Én”-tudaton belül keletkezik és ezért előtte nem merülhet fel. hogy maga az “Én” is megsemmisül – mert az élet áramlata tovább dolgozik a fizikai testben. (Ez a tapasztalatnak csupán az éber tudat szempontjából való értékelése és nem az ébrenlét. Vajon az értelem csakugyan behatolhat-e olyan területekre. hogy mind a mély. hogy ez az út értelmi. A valóságban ez alatt az idő alatt valóban feltétlenül szünetel. ami gondolkodik. hogy az “Én” értelmét is örökre ki ne oltaná – a felébredésnél azonban az “Én” mint első gondolat ismét megjelenik. az az eszköz. akkor lehetetlenné válnék az ilyen tökéletes kialvás anélkül. mind az értelem az “Én”-en belül van. de megcáfolhatatlan bizonyíték. hogy az értelem valami önmagában meglevő. ha nem állna mögötte az élő elv. A gondolat nem más. hanem fölötte állok! “Én” olyan valami vagyok.

vagy a gyalupadon elkészítsünk valamit. amilyennek általában ismerjük. ez az értelem többé-kevésbé jól megbirkózik ezekkel a napi tevékenységekkel – kizökken azonban a kerékvágásból. hanem szellemi és lelki problémákról is ítéleteket mond. Ha tehát a szellemi jellegű értelem hatalmát dicsérjük. Egyik a másik nélkül tökéletlen.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 63 testhez és ezen keresztül az anyagszerű világhoz kapcsolja. Az értelmet élesítő és megnyugtató módszerekkel kapcsolatban kifejlődnek az igazság felismerésére valóban alkalmas tulajdonságok. öntudatlan holttest lenne. egészen a szokatlan végkövetkeztetésig. ha tökéletesen uralkodunk rajta. ami nem a végső valóság. mint ahogy a kút peremének kötéllel való tartós dörzsölése végül is kivájja a követ. ezen azt értjük. hogy bánni tudjon a leglégiesebb elvont fogalmakkal. leírjunk valamit. amíg önmaga határához el nem érkezik. hogy ezt a kettőt egymással összeegyeztesse. megálljunk és határozottságot. hogy minden lényegtelen eszmét. elrendeljünk. hogy számoljunk. Iskolázott. amely a mindennapi élet gyakorlatával foglalkozik. A test élettelen. hogy bármely pontnál. nézeteinket kifejtsük. Ebben a tekintetben a legnagyobb értékű a tudományos. Az itt nyújtott rendszer arra irányul. A közönséges jóga-technika értéke abban áll. ha látókörét messze túlhaladó problémákkal kell foglalkoznia. hogy a szemlélt tárgy igazsága megvilágosodhassék. hogy hozzásegíti az embert e tulajdonságok egy részének kifejlesztéséhez: a személytelenséget. ami már önmagában is szokatlan. hogy a szokatlan gondolatok vonalán haladjunk. hanem a tanulót valóban hozzásegíti az “emberfeletti Én” határáig való eljutáshoz. matematikai vagy bölcseleti iskolázottság. amely képessé tesz bennünket arra. Ezenfelül megköveteli a személyes balhitektől és a világi kapcsolatoktól való mentességet. amelyben az öt érzékszerv egyike sem működik többé. És végül magában foglal bizonyos koncentrálóképességet. mielőtt ilyen ítéleteket merne megkockáztatni. hogy a szellemi erőnek egészen különleges fokára volna szüksége. az értelemnek borotvapenge finomságú élességét. vagyis az az értelem. Ez – a két szféra között elfoglalt központi helyzete – az. Az ilyen technika azonban nem fejleszt ki élesebb és áthatóbb értelmet. Az értelem. A szellemileg kiskorúak képtelenek rá – ezek számára azonban vannak könnyebb. a vonakodást attól. továbbá azt a képességet. erős értelemre van szükség az ilyen igazságok felismerésére. A gondolat-anyag nélkül az ember sohasem tudatosíthatná külső környezetét. hogy újságot olvassunk. Ha szerényebb volna. vallásos utak. belátná. Az effajta gondolkodás nem hamis körben mozog. nem adja meg a tartós elemző szemlélés képességét. Veleszületett hiúsága és fennhéjázása következtében azonban ezt a korlátozottságát nem hajlandó elismerni. hogy milyen értéket jelent. amelyek azután teljesen alaptalanok és értéktelenek. vagy akár kémiai vegyületeket elemezzünk. hogy az ilyen problémák mérlegelésére alkalmassá váljék és mindenekelőtt igyekezne ezeket a képességeket megszerezni vagy kifejleszteni. ami a valóságát alkotja és mutatja. a szellemi derűt. a gondolatok tartós koncentrációját fejleszti. hogy megmutatja számára az igazsághoz vezető irányt. szervezzünk. érzelmi hullámzást vagy szórakozottságot távol tart. . amely az embert az igazsághoz vezeti. Ez a képesség az értelemnek merész használatát kívánja meg. hogy irodában dolgozzunk.

hogy az Én-gondolat az Én-érzéstől nem különböztethető meg. Minden érzelem. mégis tudjuk. .Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 64 A leszűkítés és feloldás eljárásával az “Én” elemzése a felismerésnek ahhoz a pontjához ért. akik megpróbálják ezt a lehetőséget mérlegelni. a megszokott tapasztalat vonalán túlra és hozzá kell látnunk. ami változatlanul és változhatatlanul fennmarad tapasztalataink dagálya és apálya közben is és ami valóban mindkettőnek alapja. akkor itt van az értelem és az élet középpontja: itt van a személyiség. érezzük. mielőtt az alvást vagy a halált megelőző öntudatlanságba merül és minden gondolata közül. hogy van. hogy megteremtettük az értelem forradalmi ébredését. Ha minden más gondolata és emléke elapad – mint az közvetlenül az elalvás vagy a halál előtt történik –. hogy szemügyre vegyük az “Én” lehetőségét abban a formájában. észre fogja venni. Ez az első tudatos gondolat a gyermek szellemében. de ez az út az. hogy létünk valóságos. a valóságban mindkettő egy és ugyanaz. ennek az Én-gondolatérzésnek a keretében keletkezik. Egy átfogóbb élet lehetőségei – amelyek megnyílni látszanak immár számunkra – olyan érzést szólaltatnak meg bennünk. ugyanúgy a felnőtt végül minden gondolatát elejti. Az ilyen elemző megfontolások hatása – ha eddig a pontig jutottak és kellő idő után elegendően megértettük – annyit jelent. amilyen a valóságban – gondolatoktól és érzelmektől szabadon. Mert a szellem rendszerint a testhez van kötve és csak ha fogságából kiszabadul. de ugyanúgy az utolsó is a felnőtt éber tudatában. mielőtt az “Én”-re vonatkozó első gondolat feltámad benne. amely felmerül benne. a test húsanyagától korlátozatlanul. Ha a vizsgálat ezt kiemelte feltételezett lakóhelyéről. az érzelmektől és az értelemtől. A személyes Én végső érzése joggal “gondolat-érzésnek” is minősíthető. az utolsó: az Én gondolata. Ha valaki megkísérli ezt a lélektani helyzetet önmagában tudatosan felidézni. melyet az ember átél. ha az utóbbiakat a minden tartalomtól és kifejezéstől mentes “Én” szempontjából szemléljük. amely élni. amelyben megkapaszkodik. mozogni tud és amelynek meglehet a maga külön mivolta – függetlenül a fizikai testtől. Mindig is kevesen vannak – ha ugyan egyáltalán vannak –. minden gondolat és minden emlék. mint egyetlen különálló gondolat – az “Én”-gondolat. amelyen az emberre vonatkozó tulajdonképpeni igazságot megtalálhatjuk éppúgy. mint ahogy felszabadulhatunk attól a sok tehertől. sarjadzhat ki egy magasabbrendű élet reménye. Ha valahol. még saját anyjára sem gondolhat. utolsóként csak ezt az Éngondolatot élheti meg. amely a tisztelet és a várakozás borzongásával rokon. sokkal valóságosabb minden más meghatározhatónál. ahol az “Én”-t mint egységet ismertük el amelynek megnyilvánulásai titokzatos változatosságot mutatnak: egységet. az éjszakából kijutottunk a kora hajnali derengésbe. amely valódi belső természetünkre vonatkozó tudatlanságunk következtében lelkünkre súlyosul. mégse más. Amint a gyerek semmi külső tárgyra vagy személyre. Ez az Én-gondolatérzés az. túl az érzelmeken és gondolatokon. Mennyire közeledhetünk most már ehhez a valódi “Én”-hez? Túl van a testen. Mert az “Én” titka most már határtalan távlatokban kezd kibontakozni. Most gondolkodásunkat szabadjára kell engednünk. de a keresett “Én” még mindig kisiklik a kezünkből.

kisebbíthetetlen minimum. hogy az Én-gondolatot áttekintsük. mely minden egymásra következő változásunknak alapja. amelyről számtalan más gondolat elágazik. továbbá az időben széttagolt gondolatok. Az “Én” a valóságban emlékek és képzetek óriási magja – ha elemezzük. mint az emlékezőképesség. hogy kizárólag az Én-gondolatérzelemre szorítkozzék. akkor valamennyi emlék e képzet gyökerére vezethető vissza. minden személyes gondolatnak megvan a maga élete. Ha az ember megkísérli az értelem legbensőbb magjának elemzését. mint futó észrevételek és tovasuhanó fogalmak végtelen menete. A feladat csak akkor végezhető el. meglátni. Mégis. valamennyi léte tőle függ. hogy a valódi Én. Az eszmék egész seregét saját eszménknek tudjuk és az alapjául szolgáló személyes elemre támaszkodik. mintha az ember saját árnyékát akarná elfogni. mint az anyagszerű világ egyéb jelenségei. az önmaga fényében megjelenő Én egy villanását elkaphassa. képek és emlékek sorozatának közös névvel való megjelölése. Minthogy minden más gondolat ebben az első Én-gondolatban gyökerezik. ami láthatatlan és érinthetetlen – egyetlen gondolatra. Még ha az ember valóságos életében lehetetlennek találná is. amelyet az ember “Én”-jére támaszkodva bensőjében kikutathat. Vizsgálódásunk megköveteli tehát. hogyha az ember az Én-gondolatot minden más gondolattól el tudja különíteni. Innen van az Én-gondolatnak – mint az értelem és minden gondolatsor alapjának – fontossága. Az ember nem tudja. Az értelemnek meg kell keresnie mozgatóját. akkor olyasmit tesz. hogy valamely különös érzelem meddig lesz jellemének része – de benne gyökerező Én-gondolat addig áll fenn. hogy annak az Én-gondolatérzelemnek saját független léte van. Az az erőfeszítés. amely “arcát” alkotja. A valóságban nincs más személyes értelmi képesség. A gondolatok nem bukkannak fel szemünk előtt és nem öltenek formát. A figyelmet most vissza kell vonnunk a külső környezettől és az öneszmélet valóban csodálatos képességét önmagunkra kell beállítanunk. A természet a kísérletet talán csak egy pillanatra engedi sikerülni – ez a pillanat azonban elegendő lehet arra. Az Én-gondolat jellege csak úgy határozható meg. hogy az értelem maga nem más. Az úgynevezett intellektuális képességek.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 65 A személyi gondolat az a törzs. Ebből az következik. Az Én-gondolat az a végső. ami hasonlít a kígyó eljárásához. az észrevevőképesség. amíg az öntudat fennáll. Ha az ember gondosan összpontosított figyelemmel megvizsgálja életének folyamatát és egy gondolat keletkezését – mint ahogy azt a szellemi nyugalom . a gondolatkapcsolódások – egyszerűen: gondolatok. noha sokkal futólagosabb és mulandóbb. látszólag éppolyan lehetetlen. de sohasem lesz képes testének azt a részét. még ha az ember állandóan érzésekkel és gondolatokkal is kénytelen táplálni magát – a bölcseleti szemléletben be kell vallani. hogy ezt az Én-gondolatot a pontos vizsgálat és megfigyelés érdekében a legélesebben megvilágított gyújtópontba helyezzük. ha az ember azokat a leleplezéseket figyeli meg. mint az eredendő Én-gondolat. minthogy lényünk egyetlen valódi és állandó vonása. amelyeket ez öntermészetéről tehet. illetőleg bensőnkben valamire. amely összecsavarodva szemléli saját testét. mint a legtöbb anyagszerű tárgy élete.

vagy megoldhassuk az élet. az álom és a halál titkait. Ha ezt a figyelmet odáig lehetne fejleszteni. hogy minduntalan ezeknél a szellemi képzeteknél időzzék. ezzel automatikusan megszabadulna az értelem korlátozásaitól és észre tudna venni magasabb horizontokat. amelyek vagy közvetlenül. azé a léleké. A logika itt zsákutcába került . Gondolataink egyre vándorolnak. sem az értelmi. hogy saját lényegét tudatosítsa. Az embernek tanulmányoznia kell az értelem működését. A következő lépés most már az. mint az értelem. fel kell ismernie a figyelemtől való végső függőségét és aztán a lehető legjobban fel kell használnia így nyert tudását. az érzés és a test. amely az embert az anyagelvű világszemléletre készteti. sem a fizikai. De mi jobbra használhatná fel. amely magasabb rendű. A megszokás. Ha az ember ezt a felfedezést meg akarja tenni. Ha ezzel a megszokással szakíthatnánk – amint szakíthatunk – akkor a szellemi világegyetemnek módjában lenne befelé fordított figyelmünk számára megnyilatkoznia. amit mi magunk jelentünk. A figyelem befelé fordítása nélkül pedig sohasem remélhetjük. hogy arra a nehéz kérdésre feleljen: “Ki vagyok Én?” A logika ugyanis nem adhat számunkra továbbmenő megoldást. mint hogy úgyszólván csak az éber tapasztalatokra alkalmazható. hogy tetszésünk szerint irányíthassuk. hogy a figyelmes tudat az. A megszokás figyelmünket teljesen a külső dolgok területére és a vele kapcsolatos. mint hogy áthidalja a gondolat és a lélek közti szakadékot és hogy hozzájusson ahhoz a csodálatos megértéshez. illetőleg belőle eredő szellemi világra rögzíti. amíg a gondolatok tömkelegében evickélünk. amelynek tárgyait megvilágítja. oly feltarthatatlanul hatnak ránk. ami a gondolatok mögött rejtőzik. A figyelem valamire irányuló rögzítésének képessége nélkül az ember semmiféle világban. Kifelé irányítva lehetővé teszi számunkra. hogy felfedezhessük a legmagasabb rendű lelki és szellemi igazságokat. hogy az Én-gondolatot figyelmünk teljes erejével elszigeteljük és egy időre fogva tartsuk. Be kell hatolnunk titkaiba és kényszerítenünk kell. megszabadítva magát az értelemmel való kapcsolataitól – azt fogja találni. hogy tudatára ébredjünk a külső világnak. sem a transzcendentális világban nem élhetne tudatos életet.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 66 pillanataiban teszi. mert ez az egyetlen módja annak. Ha azonban az ember nem engedné meg a figyelemnek. vagy rendkívül nehéz megállapítanunk azt. A valóságban a figyelem a gondolkodás lelke és a megismerés gyökere. vagy közvetve ebből a területből fakadnak. A figyelem valóban az ember lényegének megnyilatkozása. Azok a képzetek. hogy vizsgálódó “Én”-ünket akadályozzák abban. a szemléleti sík megváltoztatására van szükség. Addig azonban. bennünk él megfigyelő minőségünkben is. melyet az ilyen hódítás ígér? A gondolkodást lehetővé tevő figyelem képességét a külső világról szükségszerűen befelé kell fordítani. hogy azt. más segítségre már nem is lenne szükség. életet és értéket ad. Ennek fontosságát nem lehet túlbecsülni. lehetetlen. ami a gondolatoknak valóságot. a valódi Én birodalmát. hogy alapvető “Én”-ünkbe behatolhassunk. és így Én-jének vizsgálata céljából felszabadítaná. A lét középpontjára irányítva viszont lehetővé teszi. hogy felfedezhessük a gondolaton túl fekvő rejtett birodalmat – a szellemi lét. az “Én”-ből fakadó fény világosságánál szemlélhessük.

Mielőtt az Én-jelentéséhez közeledhetnénk és a szellemi hullámok tömegén keresztül leplezetlenül felismerhetnénk. amely kizárólag az “Én”-re korlátozódik. . Az Én-gondolat feloldása és a vele szemben való állásfoglalás azonban nem azt jelenti. tehát állandó észrevevésre. hogy gondolkodjunk rajta. vagy bizonyító végkövetkeztetéseket tesz róla. Az olvasó tehát ezen a halvány vezérfonalon. előbb meg kell szereznünk azt az erőt. mint a gondolat. hogy az ember gondolati megállapításokat. hogy a Én minden bizonyításon felül áll. Bár a bíráló önmegfigyelés és ésszerű bizonyítás sora lényegileg hozzásegített ahhoz. ahol az Én-gondolattal áll szemben és az Én-t határozottan lerögzíti ugyan. alaptermészete megváltozna és tiszta figyelemmé alakulna át. amely az embert a legkülönfélébb benyomásokkal önti el és megakadályozza “Én”-je elérésében. kivéve. hogy az Én-gondolatba behatolhassunk és rögzíthessük az. Ez nem is érhető el azzal. mely a gondolatok áradatának kormányzásához szükséges. hogy eddig a pontig eljussunk. a lélek belső világát viszont a lényegileg idegen gondolatok. mint a gondolatban rejtőző lélek és ezért egy síkkal magasabb rendű. Amint azonban ez sikerülne.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 67 és képtelen előrejutni. mely legbensőbb magvában tündöklik. ha valami magasabb nézőpontról teszi. éber figyelem szemlélheti. Az Én-gondolatot tehát kizárólag összpontosított. hogy a figyelem nem más. mely nem egyik eszmétől a másikig mozog. Mi az értelme mindezeknek a megállapításoknak? Miféle fontos következtetés rejlik a gondolatfolyamat megfigyelései mögött. Megmutattuk neki – amit eddig talán nem is sejtett – hogy éppen úgy. ha itt megállapodik és arra a belátásra jut. de ésszerű. Az egyetlen út ahhoz. meghiúsítaná a továbbhaladást. A gondolat tulajdonképpeni sorsa betelt. A valóságos gyakorlatban a gondolat nem szemlélheti saját arcát. A szellemi tevékenységet most a szellemi nyugalomnak kell felváltania. ha azt az eljárást folytatnánk. ha ebben a stádiumban most már minden rávonatkozó bizonyító gondolkodást elejtünk. állhatatlan érzések és külső benyomások zsarnokságától felszabadított figyelmes tudatosítás képességével kell érzékelnünk. logikus mozgásának megszokott útját nem folytatja többé. ahogy a külső világot fizikai testünk érzékszervei segítségével kell érintenünk. hanem ellenállhatatlanul az ember eredeti gondolatához tapad. A bizonyítás csupán arról győzött meg bennünket. ha elérkezik oda. minthogy az értelmen kívül esik. Csak az egyszerű Én-érzékelés területére korlátozódó folyamatos figyelemre van szükség. amikor az ember ezt a folyamatot megkezdi. hogy önmagát el kell nyomnia és a tiszta figyelem finomabb képességének kell helyet adnia. amelyek a régi látnokok és bölcsek figyelmes vizsgálódásainak eredményei? Íme a felelet: a gondolat-tevékenység a legmagasabb mértékben akkor éri el legmagasabb fokát. ismét mellékvágányra csúszik és újra belezuhan a gondolatok és eszmék állandóan készenlétben lévő áradatába. az értelem világán keresztül jutott el annak a ragyogó nagyszerűségnek a határához. Ennélfogva vizsgálódásunk csak közvetlen észlelettel végződhet. De abban a pillanatban. Mert kimutattuk.

érzékelhessük – segít előidézni azt az állapotot. amelyeket a Koránban leír: “Az. Nem fenyeget az a veszély. hogy felszabaduljon a testtől és hogy testi Én-jét mint rajta kívül fekvő valamit szemlélje. Más dolog ezt a gondolatot unott helyesléssel elfogadni és megint más azt. mint saját “Én”-ünk. mint isteni erőt átérezni. Csak ha már minden gondolat elhallgatott és az értelem lecsendesült. véletlenül igaz – ez a képmás azonban saját bensejében van.” Mert az a bibliai állítás. nem elpocsékolt idő. Azután érzelmi adottságai felé kellett fordulnia. akkor egy magasabb hatalom. mint tárgyi jelenséget szemlélje. ugyanúgy. Ugyanannyi isteni tűz van bennünk. amely gondolkodásunkban. amely a tudat számára megtiltja. hogy megnyugtassuk. hogy ezeket is mint önmagától elkülönítetteket ismerje fel. hogy a gondolatok tömegét. Isten mindig az emberben van. Ellenkezőleg: minthogy ez a legbelsőbb központ. amíg ezen a helyes úton járunk – mert semmi sem állhat közelebb hozzánk. Ha azonban hozzálátunk saját lelkünk vizsgálatához. Olyan serényen foglalatoskodunk egész sereg probléma megoldásával. amely számtalan külső tevékenységünkből ered. hogy időmet hiába ne vesztegessem?” – az arab próféta így válaszolt: “Tanuld meg önmagadat megismerni!” Ez a tanács felmérhetetlen értékű volt. aki önmagát megértette. hogy akár csak egyetlen pillanatra is visszatérjen megszokott gondolattevékenységéhez. Nem kell azt gondolnunk. Ez nem misztikus képtelenség. ennek érdekében pedig szükséges. amelyet lényünk alkatának tanulmányozására fordítunk. Miért? Erre maga Mohamed felelhetne azokkal a szavakkal. Pontosabban kifejezve: az Én nem élhet hátterünkben. amelyből a gondolat ered. hogy az ember Isten képmására teremtődött. Előbb az kellett. ami egyúttal a legjobb kezessége a végső eredménynek. Vizsgálódásunk kezdetén még nem tudta volna ezt megtenni. Agytevékenységünket a koncentráció tűhegyes pontjáig kell megszűkítenünk. érzésünkben és cselekvésünkben s hátterükben lüktet. egyszersmind személyi életünk legnagyobb erejének is kell lennie. semmi sem lehet számunkra meghittebb és valóságosabb. hogy a tiszta fantázia területére tévedünk.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 68 Ezért kell minden lényegtelen gondolatnak eltűnnie. megértette Istenét. hogy a rejtett Én önként megnyilatkozik előttünk. akik a történelemben fényeskedtek – ők azonban ennek tudatában voltak. amelyben ez az érzékelés egyedül lehetséges – azt a feszült belső figyelmet. . Amikor Mohamedet rokona. hogy a legnagyobb probléma: “Ki vagyok Én?” – Válasz nélkül marad. A mélyebb “Én”-be való behatolás titka tehát a figyelemnek a külső világtól a belső felé fordulását foglalja magában. mint azokban a bölcsekben és szentekben. hanem csak bennünk. Ezután már joggal várhatjuk. Végül önmagával állott szemben és megtanulta. mint az ember mindig Istenben. mint élő valóságot. hogy azt a titokzatos forrást. Ez a tulajdonképpeni küzdelem – azért. a bennünk lakozó istenség sugallatára cselekszünk. Az az idő. mielőtt az ember valamiképpen mélyebben belehatolhatna az Én természetébe. Ali megkérdezte: “Mitévő legyek. hogy ez az “Én” valami metafizikai képzelődés. csak akkor szemlélheti “Én”-jét az ember teljes tudattal – előbb nem. Gondolatunk tehát befelé fordult és önmagára koncentrálódott.

Ez az introspektív befelé irányuló módszer olyan szembeszökően személyes. Az ilyen emelkedett álláspont ebben a művemben nem foglalható el és sokkal szélesebb teret kíván. mint azt az egyetlen fejezetet. amelyet ehelyütt neki szentelhetünk. hogy ezek a bevezető szellemi analízisek a rendszernek ugyanolyan lényeges részei. H. az idő problémájának megoldása egyre fokozódó . a relativitás valóságára vonatkozó híres bizonyításáig. a különleges emberi tapasztalatból származik és azt a következő fejezetben beszéljük meg. hogy az Én elkülönített állapotban. ha az ember haladásának minden szakaszát valóban át nem élte. Az elmúlt évszázad második fele lassanként ébredt tudatára annak. ahol a végső isteni lényegről hull le a fátyol. hogy valósága szükségszerűen észrevétlen marad. A jógá-nak először fel kell szabadítania tanítványait. célzásaitól és Bergson professzor körülbelül ötven év előtti éles elméjű. mielőtt a belső szentélybe vezetné őket. ha az olvasó felismeri. amint az a legújabb bölcseleti igazságokból ismeretes. ha nem is úgy. nem egészen világos utalásaitól. mint az utánuk következő gyakorlatok. hogy meglássuk. Ennek a leleplezésnek gyakorlati módszereit a második részben pontosan megmagyarázzuk – addig is elég. olyan könyörtelenül megköveteli. Az előbbi címszó alatt az idő kérdését kell mérlegelnünk. vagyis a fizikai testtől az érzelmektől. vallásos és félig filozófiai és ezt most fejtjük ki – a másik. vajon akkor is korrekt marad-e? Két ilyen nézőpont áll rendelkezésünkre: az első tudományos. ha az értelmet arra lehet bírni. hogy a következő gondolatokat konkrét élő mivoltukban rögzítsük papírra. hogy az Én meghaladja az értelmet és önmagáról csak akkor tudhat meg igazán valamit. C. de meddő. hogy figyelmének fenntartása mellett önként tartózkodjék megszokott tevékenységétől. hogy ez csak egy pillanatra sikerül. milyen fontos szerepet tölt be az idő az embernek a környező világegyetemmel fennálló kapcsolatában. sőt még a gondolatoktól is elkülönítve is megvan. Minthogy pedig ez megdönthetetlen valóság és nem metafizikai költészet – tapasztalati úton megállapítható. Az effajta eredmény azonban olyan meglepő. Mégis ajánlatos ugyanahhoz a végkövetkeztetéshez még egy másik nézőszögből is közeledni. hogy egy villanásra megláthassuk a gondolatképek mögött rejtőző valóságot. Ez a könyv mégis előkészület erre. Már az is óriási feladat. alkotó módon a maga számára gondolja végig. hogy azt a gyanút kelti: a hozzá vezető gondolatsorba valami hibának kellett belecsúsznia. VI. FEJEZET TÚL AZ IDŐN – AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG FELÉ Az embernek az előzőkben elvégzett lélektani elemzése után arra az eredményre jutottunk.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 69 míg mi szunnyadunk. Einstein Albertnak. de ez a rövid időszakasz is elegendő lenne arra. de nem tökéletes elemzéseitől kezdve dr. hogy minden gyakorlatozó a maga eszmeláncolatát kora kultúrájától teljesen független szellemben. Lehetséges. Hinton érdekes.

nem más.” A szerzőnek arra az ellenvetésére. ami arra késztet bennünket.” Ha a keletiek kevésbé hisznek az idő értékében. hogy ez nem tehet jót az üzletének. e mellé a gondolat mellé kell állítani Sir Francis Bacon maximáját. mint sötét ajándék. ha az ember ennek a befolyásolásnak a természetét meg nem vizsgálná és az időt a maga valóságában le nem leplezné. amely szerint az idő az ember barátja. méltó barátai annak a vén boszorkánynak. Különösnek tűnhetik fel. állatok. Ha az idő gondolatainkat és megfigyeléseinket valamilyen módon befolyásolja. nevetve felelte: “Ha tíz órakor jelennék meg. akivel a szerző néhány esztendővel ezelőtt az észak-indai Lahoreben találkozott. Sohasem ér véget működése? Mi az a titokzatos elem. Azok a dolgok. növények. Az átlagember magatartása az idővel szemben nem megy oly messzire. Sok minden van a Kelet szokásaiban. hogy a kezünket tördeljük és minden. akkor ezeknek a gondolatoknak és benyomásoknak. ahol egynémely hajszolt üzletember irodájának falán szent szövegként függ: “Az idő pénz. hogy pontos analízisével törődnék – a valóságban túlságosan mély és nehéz rejtély ez számára – és legfeljebb iramló lábának feltarthatatlan léptei. amelyek az idő megjelenésével létünkbe belépnek. a két utóbbi mérlegelése elesik. de ha arra gondolunk. a tértől és az okozatosságtól – minthogy azonban itt az emberbe és nem a világegyetembe akarunk behatolni. akinek szomorú arca és fáradt.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 70 tudományos szükségességgé vált. ha önmagát meg akarja érteni. amelyet a boszorkány szolgaságunk béréül arcunkba dob. hogy a nyugat legjelentékenyebb szellemei foglalkozzanak vele. sőt végül mindkettő mélyén fekvő “Én”-ünknek tulajdonképpeni valósága is nehezen lenne felismerhető. Ezért kell megértenie az embernek az időt. hogy az évek meggyógyítják a test és a lélek sérüléseit. Sir Isaac Newton idejéből származó és vele foglalkozó elméletek természetesen az idő olvasztó tégelyébe kerültek. üzletfelem jönne két órakor!” Kronos. hogy minden megfigyelés az időn belül történik és értelmünk minden elmélkedése hasonló módon az időtől függ. csoszogó léptei olyanok. Emberek. Ez azzal dicsekedett: “Ha reggel tíz órára van megbeszélésem valamelyik üzletfelemmel. ami sohasem fog a Nyugatra átszivárogni. olyanná. ami az életet kellemességeitől megfosztja. mint ők. mint az emberi nem felett lebegő átok. A régebbi. az idő ura. rendszeresen két órakor érkezem. Mi például sohasem érjük el annak a barátságos kövér hindu pénzkölcsönzőnek az álláspontját. Pontosabban szólva. hogy az Én keresése ezzel a problémával valamilyen összefüggésben lehet. akkor már kevésbé találjuk különösnek a dolgot. késztetik panaszra. mi Nyugatiak valószínűleg sohasem fogjuk oly mélyen elsajátítani ezeket a nézeteket. míg az örökkévalóság realitását magasabbra becsülik és ha tropikus éghajlatuk ezt az értékelést az élettel szemben elfoglalt egész általános magatartásban még különösen hangsúlyozza. amely megérdemelte. valamennyiünket eltalál láthatatlan kaszájával. amelyek sajnálatos gyorsasággal követik egymást. amelynek folyamata világok és lakóinak végleges sorsát meghatározza? . az idő nem választható el rokonaitól. Ám abban az értelemben. Minden. sőt még a bolygók is elhullanak suhintása alatt. Mi túlságosan erősen átérezzük a pillanat futó állhatatlanságát.

Ez az egész kérdés csomópontja. mint jelenlegi esemény fog tapasztalódni. mint létünk magjához. hogy felfogja a felfoghatatlant.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 71 A radioaktív anyagok átalakulása alapján a geológusok kénytelenek voltak feltenni. Mégis. amelyek a föld forgása és a nap. Ez az összehasonlítás is gyönge és részben hamis – mert a téren belül tulajdonképpen nincsen valódi mozgás –. Értelmünk véges és korlátolt és csak másodperceit. mert az ilyen határtalan változások és váltakozások látványában van valami rémítő az emberi fantázia számára és megborzongatja a szívet. amely mulandó formák miriádjain keresztül könyörtelenül örökké folyik. Ezek a csillagászati tünemények bizonyos állandó szünetközöket szolgáltatnak. mihelyt az ember hátrafelé vagy előre pillant. jövőbeli várakozások csak valóság híjával levő és testetlen szellemek. Mihelyt megkíséreljük. A jelen pillanat ezenfelül felező pont a múlt és a jövő két végpontja között. Az igazságnak megfelelően nem választható szét . nyüzsgő világok folytonos megjelenésén és folytonos eltűnésén. A jelen egyre és visszafordulás nélkül áramlik és mozog. amikor valójában megtörtént. A múlt csak emlék és a jövő csak sejtés – kizárólag a jelen pillanat emelkedik ki valósága révén. Ennyi elég lesz elemzésünk céljaira és nincs rá szükség. A csillagászok idő-ciklusokat számítottak ki. mely szakadatlanul átlüktet testi szerveinken. Ilyen különös módon vagyunk örökre elválaszthatatlanul hozzákötve a jelen birodalmához. teljességgel rajta alapulnak és nincs saját független létük. saját földünk kora egészen alacsony más csillagok és napok korához képest. Éppígy minden jövőbeli történés idővel. hogy közelebbi kapcsolatba lépjünk az idővel. de még ezek is szegényesek a kozmikus kalendárium végtelensége mellett. egyetlen irányban a jövő felé. amely mint végtelen vonal nyúlik ki. amelyek szédítő terjedelmű “múltakat” és “jövőket” tartalmaznak.000 millió évesek. Elmúlt emlékek. mint az egyetemes pusztulás és felbomlás gondolatától. belátjuk. Más szavakkal: az idő szakadatlan lánc. amely a jelenbeli események egymásra következő láncszemeiből képződik. hogy a földkéregben vannak sziklák. Mert minden elmúlt esemény jelenbeli volt. az ember csak azt mondhatja. mint ahogy a mellékfolyó beleolvad a folyamba. amelyek rendszeresen ugyanolyan módon ismétlődnek és megszabadítják az embert attól az erőlködéstől. hogy belevesszünk ebbe a messze és nagyszerűen kitáruló távlatba. perceit és napjait tudja mérni. hogy az ember – ha eltöpreng rajta – végül ugyanúgy megdöbben az egyetemes élet kilátásától. az időtudatot. amelyek 1. amelyek ismét belehullanak a sötét semmibe – mert a jelen elmúlhatatlan és minden pillanatot magába nyel. hold és csillagok visszatérő változásai révén lehetségessé teszik számára. hogy az idő mozgása a maga nemében egészen páratlan. valami borzalmas titok rejlik minden dolgok ilyetén végtelen folyamata mögött úgy. A múltat és a jövőt tehát az elemzés útján a jelen idő megnyilvánulásának fogjuk fel. hogy örökre a jelenben élünk. Az ilyen elmélkedések elállítják az ember lélegzetét és arra késztetik. amelyet táplál. amelybe éppúgy beleolvad. hogy a maga rövid céljait áttekinthesse. hogy megkönnyebbülten kapaszkodjék azokba a különbségekbe. Az ember nem merészel nekiülni és elgondolkozni az idő áramló folyamának végtelen tartamán. Úgy látszik.

amely csak értelmünkben van meg. azokba beletekinthessünk vagy azokat felderíthessük. Semmi sem jelenik meg valójában egyetlen másodpercben. Minthogy a jelen mind a múltban. mind pedig a jövőben valóságos alkatként mindig jelen van. hogy alanyi legyen: vagyis a szemlélő tudatában kell meglennie. hogy először is a jelen pillanat valódi jellegét állapítsuk meg. Bizonyára különös igazság. amely mindig a jelen pillanatban mutat bennünket. ez helyes és előkészítő módszere annak. A kapcsolatot. de nem az időben van meg. Nincs tartama. végső elemzésében.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 72 abszolút múlttá és abszolút jelenné. A jelen pillanatot nem szabad összetéveszteni valami matematikai ponttal egy vonalon. minden törekvés arra. minden más számban is benne van. hogy a kettőt megérthessük. A jelen pillanat nincs a térben sehol. A valóság érzése. hanem mindig bizonyos időfolyamatban. a szem kénytelen egyik szélétől a másikig vándorolni és a pillantás meghasad. amit az eljövő esztendőkben még tenni fog. pontos elgondolást a jelenről. az alapját alkotó örök élet rejtett valóságából ered. mint vezető egységgel kezdenénk. hogy végül a múlt és jövő. ennek következtében megismerhetetlen. amely a végtelenben kezdődik és a végtelenbe nyúlik. valójában elvont eszme. ezért tehát csak bejárat valami időtlen Abszolúthoz. Ennélfogva nem is alkothatunk abszolút. anélkül. Röviden: elszigetelve. Tudományosan szólva: a jelen nem figyelhető meg. mintha megkísértenők. ami viszont azt jelenti: “az időtlenben. Olyasvalami. vagyis a totális idő megértéséhez juthassunk el. hogy számokat soroljunk fel. Minden. hogy “az időben meglenni” annyit jelent: “a jelenben lenni”. mert amikor valamelyik pontot meghatározzuk. Csak ilyen térbeli elkülönülés révén nyer formát a tárgy a szemlélő számára. pontosabban szólva. Kizárólag a jelen a valódi idő. Az idő. hanem mint alap. szükségképpen kell. Így jutunk abba a különös helyzetbe. vagyis az Örökkévalóságban lenni”. amit az ember a korábbi évek során tett és minden. hogy az “egyes” számmal. mielőtt még a jelen valódi alkatát ismernők. Mindennapi életünk legmegszokottabb jelensége tehát mély titkot tartalmaz. minthogy önmaga oszthatatlan – örökkétartó Most. Ha tehát megkíséreljük. az örök jelenben van lefektetve. amely a múlt és jövő között fennáll. mert elválaszthatatlan az embernek a világot szemlélő módjától. Időre van szükség ahhoz. ugyanaz a pillanat már múlthoz tartozik. tudatos figyelmében lakozik. Ki mérheti meg azonban azt az időt. hogy valamely tárgyra egy pillantást vessünk – bármily rövid legyen is ez a futó pillantás: van kiterjedési viszonya –. az emberi emlékezés egységesítő ereje teremtette – és az emberben. Miután pedig a jelen nem tekinthető tárgyi valaminek. amelyre az ilyen folyamatnál a jelen pillanaton belül szükség van? Hol kezdődik és hol végződik a jelen pillanat? Lehetetlen ezek között a pontok között különbséget tenni. mindig valamilyen tárgyra vagy tárgyakból összekapcsolódó eseményekre vonatkozik. éppolyan botor és értelmetlen. Az “egy” nemcsak az első és legfontosabb szám. Ennélfogva itt és most a valóságos örök élet teljességében élünk – csak nincs róla . ami az emberben. hogy az ember változhatatlanul hozzá van kötve a jelen pillanathoz és hogy az idő titka csak benne magában él.

Ha a Föld valamelyik lakójának sikerülne azonnal a Holdba jutnia. mint ahogy az ember minden mást a természetben – a legkisebb atomtól a leghatalmasabb naprendszerig – jelképesen ábrázolhatna. Ha továbbá Földünk forgásának mértéke megváltoznék. hanem mi. Ez ugyanis az idő egész fogalmát az anyagszerű világból egy anyagszerűtlen vagy szellemi területre emelné. Az idő újabb tudományos felfogása is kénytelen elismerni. A valóságban nincs abszolút időmérték. hogy a normális tudományos kutatás már eleve hamissá válik. hogy az időt csak mint az öntudat egyik formáját ismerhetjük. Minden külső dolog a jelen pillanatból nézve válik szemlélet tárgyává – minthogy azonban az utóbbi nem külső valami. Ez az értelem nem tehet egyebet. csak róla való egyéni benyomásunk: az idő olyan. jelen és jövő eszméire szorítkozik minden fogalma változhatatlanul ezeken a kereteken belül mozog. mert folyása annyira lassúnak látszana.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 73 tudomásunk. ahogy a tudomány a természet más jelenségeit megvizsgálja. Ezenfelül ráirányította a figyelmet arra. a szemlélés művelete és a meghúzott vonal egyaránt annyira az időhöz kapcsolódik. Az optika tudományának egyes rendellenességei juttatták dr. A Hold példának okáért huszonhét és fél nap alatt végzi el keringését. ebből az következik. Nem ábrázolható egy krétavonallal a fekete táblán. hogy az időnek nincs abszolút léte. Ez a téma tudományos szempontból is megvilágítható. hogy két különböző egyénnek különböző eszméi lehetnek az időről – mint azt az órák is mutatják – és mégis mindkét nézet egyidejűleg helyes lehet. ennek megfelelően megváltozna időérzékelésünk is. hogy vannak csillagok. Az időegységek mérése tehát a megfigyelő álláspontjától és a mértékegységtől függ. mint hogy a múlt. mi haladunk!” – írja egy francia költő. mint az. “Ó. hanem ugyanígy az őket szemlélő értelemre is alkalmazható. A relativitás törvénye nemcsak a természet jelenségeire. ami a relativitás elvének egyik formáját mutatja. hogy bolygónk közben néhány évszázaddal öregebb lett. hogy mi magunk a megfelelő óriási sebességgel utazunk. egy más égitestről tekintve jelenleginek tűnnek fel. Minthogy továbbá minden tapasztalatunkat mindig csak a jelenben éljük át. ha el tudnók képzelni. Einsteint arra a felfedezésre. Nem lehet megjeleníteni és ezért nem is lehet megvizsgálni úgy. tehát a gondolkodás tárgyaként maga sem szemlélhető. amelyhez hozzászokott. amelyeknek fénye a Földet még nem érte el. A csillagoknak Földünktől való hatalmas távolságára való tekintettel olyan események. nem az idő. Végül. hogy hold-napja huszonhét és félszer hosszabb lenne. Hatalmas és döntő fontosságú pont ez. Mert a szemlélő. Ennek a hiányzó tudatnak a helyreállítása szükségképpen teljes változást idézne elő életünkben. . néhány perc múlva visszatérnénk és csodálkozva fedeznénk fel. amilyennek magunkban elgondoljuk. Ez a négy példa mutatja. amelyek e Földön évszázadokkal ezelőtt játszódtak le. ott rendkívül hosszúnak tűnne fel számára az idő. Csak önmagából lehet megérteni. hogy az időről ábrázolás nem adható. Ennélfogva minden embernek saját személyes nézete van az időről.

a külső benyomások és belső eszmék feltartóztathatatlan folyamatának. Az. Minthogy ilyen módon állandó jellegű szellemi tevékenységbe bonyolódunk. hogy az Én-gondolatot ettől a folyamattól elkülönítve figyeljük. Így keletkezik tehát az értelmen belül képzetek és eszméletek bizonyos mozgása. mint amilyennek látszik. az időt tiszta lélektani tényezőnek kell tekintenünk. miért nem vagyunk normális körülmények között tudatában annak. amely – ha türelmesen végigcsináljuk – kétségtelenül fel fog szabadítani attól a felületességtől. mint a kinematográfiai film pillanatfelvételei – olyan folyamat ez. természetszerűen soha sincsen alkalmunk. hogy ettől az állandó mozgástól nem tudunk szabadulni. Az egymásrakövetkezés kérdése ez. fizikai érzéseknek és a tudatunkon keresztül áramló eseményeknek ehhez a sorozatához való tapadás az. ami idő-érzetünket és személyi emlékezésünket életre kelti. magyarázza meg. mint amelyet az a felületes fogalom adhat. Ha két tökéletesen egyenlő pillanatot tudnánk átélni. Ebből következik. de igen nagy jelentőségű. addig az idő múlékonysága érzetének is foglya marad. A figyelemnek az Én-gondolaton kívül eső más gondolatba való örök elmerülése akadályoz bennünket abban.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 74 Hogy tehát a tudomány végső parancsát teljesíteni tudjuk és a jelenbe mélyebb pillantást vethessünk. Az idő eszméje elválaszthatatlanul kapcsolódik a mozgás eszméjéhez. ha ugyan nem percről-percre végbemegy a fizikai test mozgása is. Az ily elemzés talán szokatlannak és távolesőnek látszik. A szellemi benyomásoknak. amely ezt a vizsgálatot rövidesen meglepő magasságba tudja emelni. Most pedig olyan útra mutatunk rá. amelyek közül egyik a másikat úgy követi. ami egyáltalán nem oly különös és rendkívüli teljesítmény. amely láthatólag soha sincs összekapcsolva azokkal a végtelen gondolatsorokkal. nem pedig olyasvalaminek. amely az emberben általában mint faji örökség maradt fenn. * Az előző fejezetben arra a megállapításra jutottunk. hogy felteszünk egy abszolút Jelent. hogy e között a két tényező között kell valami összefüggésnek lennie és hogy addig. hogy az Én egyetlen állandó alapgondolatra vezethető vissza. mert nincsen mozgás idő nélkül. amíg az ember képtelen figyelmét ezektől a gondolatoktól és emlékektől felszabadítani. mint ahogy ezt már kimutattuk. ami csillagászati mérésektől függ. az első és a második pillanat között nem lenne az . amely az egész napon keresztül tart. Az ember tulajdonképpen rabszolgája ennek az állandó szellemi mozgásnak. Az embernek át kell lépnie belső lényének küszöbét. hogy a jelen pillanatok az időtlen Abszolútban egymást áthatják és nem egymás mellett terjeszkednek ki. Eljutottunk oda is. Ugyanakkor óráról órára. Olyan tanulmány ez. jóllehet nem tudjuk elképzelni. hogy ezzel a valóságos Én-ünkkel bizonyos mértékben szemtől-szembe kerülhessünk. amely az idő titkát alá akarná értékelni. amelyeket összességükben értelemnek nevezünk.

Paul Brunton: A felsőbbrendű Én

75

emlékezésnek semmiféle átvitele szükségképpen az Abszolútba való elmerülés következnék be. Ennek megértését egy egyszerű analógia fogja megkönnyíteni. Képzeljük, hogy az ember egy vasúti fülkében ül; a vonat az állomáson vesztegel és az utasok felszállására vár. Ha az ember kinéz az ablakon, egy másik, ugyancsak veszteglő vonatot lát. Akkor a vonatvezető jelt ad és az embernek az az érzése, hogy vonatja elindult. Minden percben fokozódik a sebesség és a mellettünk lévő vonat ablakai egyre gyorsabban villannak el szemünk előtt. De ha az ember a másik oldal felé fordul, ahol az állomásnak rövidesen el kellene tűnnie a szem elől, csodálkozva fedezi fel, hogy az teljes terjedelmében még ott van és vonatunk még mindig előtte áll. Egy újabb pillantás a másik oldal felé meggyőz bennünket, hogy a másik vonat volt az, amely az állomást elhagyta, minthogy az a vonat most már nincsen sehol! Az egész idő alatt a másik vonat mozgott – nem mi magunk és nem a mi vonatunk! Az ilyesmit optikai csalódásnak nevezzük, de emlékeznünk kellene rá, hogy ezt az egyszerű “illúzió”-t bizonyos szellemi tapasztalat idézte elő. A szemünk előtt mozgó tárgy helyes érzékelése helyett azt az érzetet keltette, hogy mi magunk mozgunk. Pontosabban ez felel meg az átlagember helyzetének. Egész egyszerűen azt hiszi, hogy élete nem más, mint mozgás az időben, meghatározott pillanatokon, napokon, heteken és éveken keresztül. A valóság azonban az, hogy ő, valódi “Én”-je, az, ami értelme mögött fekszik, egyáltalán nem mozog – ellenkezőleg: mozdulatlanul az örökkévalóságban gyökerezik. Így kerül azután az ember szembe egy lélektani csalódással. Csak egy mód van ennek eloszlatására, mégpedig az, hogy fejét ellenkező irányba fordítsa, éppúgy, mint a vonatban tette. Ezt a “hátrafordulást” lélektanilag úgy érjük el, hogy figyelmünket kívülről befelé fordítjuk és a szellemet saját forrásához vezetjük vissza. Az idő relatív volta kimondatlan felszólítás arra, hogy a mélyén fekvő örökkévalóság abszolút értékeit kutassuk. Ez az örökkévalóság most van, a jelenben, nem mindig valahol a távoli jövőben. Az “elevenen eltemetett” fakírok, akiknek esetét az egyik korábbi fejezetben tárgyaltuk, arról tudósítanak, hogy merész kísérletük tartama alatt tökéletesen híjával vannak minden gondolatsorozatnak és ugyanígy minden időérzetnek is. A valóságban, ha a gondolat megszűnik számukra, megszűnik az idő-érzet is. E miatt a hézag miatt – amelyben az időérzet kihagy és ő maga boldog, mély, álomtalan alvásba merül – adja rendszerint a fakír szellemének már előre azt a parancsot, hogy bizonyos idő múlva ismét normális tevékenységre ébredjen és csaknem mindig az következik be, hogy maga is pontosan ugyanabban a pillanatban felébred. Itt következik egy Észak-Indiában jól ismert újabb esetről szóló hírlapi tudósítás: EGY JÓGI NEGYVEN NAP UTÁN FELÉBRED

Paul Brunton: A felsőbbrendű Én

76

A SAMADHI (TRANSZ)-BÓL “Érdekes esete játszódott le a samadhi-nak, vagyis a gondolat tökéletes elmerülésének – a jóga nyolcadik és utolsó fokának – Rishikesben, a Hardwar közelében fekvő szent zarándokhelyen. Dehra-Dun kerületben, ahol egy fiatal hindu jógi lesoványodott testét nézők ezreinek jelenlétében a minap emelték ki erre a célra előkészített sírjából. A jógi 1935. október tizedikén transz-állapotba merült egy alig 16 láb hosszú és körülbelül 4 vagy 5 láb magas befalazott üregben. A bejáratot kő zárta el, amelyet rögtön a jógi belépte után becementeztek. Őrséget állítottak fel megfigyelésére. Az élő sírját azután fallal vették körül és a falon kívül hat héten keresztül óriási hindu tömeg várakozott ájtatosan, miközben a jógi a bűnbánatnak ezt a legmagasabb formáját végezte. Az egész idő alatt se nem evett, se nem ivott. A sírba való belépése előtt a jógi, aki akkor már több napja böjtölt, rendelkezést hagyott hátra, hogy a belépése utáni negyvenötödik napon, reggel hét és tíz óra között, ha hallják, hogy kimondja a szent “Om” szót, emeljék ki és testét olajjal dörzsöljék be. Ez a jógi ezúttal már harmadszor került ilyen transz-állapotba. Első transzállapotában kezét részben elrágták a fehér hangyák.” Az utolsó mondat igen jelentős és önkénytelenül is sokatmondó választ ad azoknak a bírálóknak, akik a fakírok minden cselekedetében kizárólag csak bűvészmutatványt látnak. Ez az eset mutatja, hogy a gondolat szünetelése együtt jár az időérzés szünetelésével is. De ugyanígy helyes az a hozzátoldás is, hogy mialatt az emberi tapasztalatok egymásutánja lassul vagy gyorsul, ugyanolyan mértékben változik az idő mértékegysége is. Ezt rövid meggondolás igazolhatja. Csak kevesen tudják személyes tapasztalatból, hogy a fuldokló ember a teljes öntudatlanságot megelőző villanásszerű eszméletben egész elmúlt életét elvonulni látja lelki szeme előtt. Megjelennek gyermekkorától egészen érettségéig minden esztendő főbb eseményei és, ezeket nemcsak látja, hanem ismét átéli, összefoglalja és megérti. Ilyen módon esetleg egy ötvenesztendős időköz néhány pillanat alatt zajlik le. De még éber állapotban is gyakran tapasztalja az ember, hogy a szenvedések meghosszabbítják, míg az örömök túlságosan rövidre szabják óráinkat. A fájdalmas betegség lustán, lassú, kínzó léptekkel vonszolódik át életünkön, míg extatikus napok forgószél módjára viharoznak el. Lángoló szerelmeseknek, akik csak néhány hétre szakadnak el egymástól, az az érzésük, hogy legalább egy hónap múlt el fölöttük. Ez világosan mutatja, hogy megvan bennünk az idő gyorsaságának vagy lassúságának érzése, de nincs semmiféle matematikai időmértékünk, mert az időt mint valami teljesen szubjektívet éljük át: mégpedig a felismerő értelmen belül és rája vonatkoztatva. Ilyen tréfákat űz a váltakozó tudat az ember időérzékével! Ugyanígy alvás közben néhány pillanat alatt egész sor álom-eseményt érhet meg az ember, amik éber állapotban több órát töltenének be. Vannak bizonyos álmok, amelyeknél időérzékünk gyorsul, mert ilyenkor az értelmet nem akadályozza a fizikai agy lassúbb munkája, ugyanúgy, mint ahogy egy fizikai atomban az elektromos erők gyorsabban és

Paul Brunton: A felsőbbrendű Én

77

intenzívebben rezegnének, ha felszabadulnának korlátozó materiális kereteik közül. Ugyanígy gyorsul az idő-eszmélet, ha az eszmélő szelleme felszabadul a testtől. Bombaytól San Franciscóig három hétig tart a tengeri út, ha éber állapotban teszi meg az ember – álomban csak öt percig tart. Ebből azt a következtetést kell levonnunk, hogy maga az idő is kizárólag szellemi függvényállapot. Ebben a különleges összefüggésben az álombizonyítékok ugyanolyan értékűek, mint az éber bizonyítékok, mert a valóságos tapasztalat érzése mindkettőben csökkentetlenül megvan. Az alvó külön szellemi világot alkot magának és ebben a világban él, míg ha ébren van, ugyancsak szellemi világban él, mert minden, amit a külvilágról megtudhat, a saját szellemi felismerésének műve. Amíg az érzéki benyomások az agyhoz el nem jutnak és szellemi benyomások nem változnak, sem ő, sem más nem alkothat tudatot az anyagi világról. Hogy az ideges érzékelések összetételében beállott változás és az ezekből adódó szellemi benyomások megváltoztatják az emberi időérzetet, annak egészen különös bizonyítékát szolgáltatta a Morning Post című tekintélyes londoni lap nemrégiben megjelent tudósítása, amely így hangzik: “Egy elektromos áramütés áldozata beszámolt érdekes emlékeiről az idő meghosszabbodásával kapcsolatban. Ez az ember, aki egy meglehetős sebességgel haladó kerékpárost figyelt, az elektromos áramütés után azt állította, hogy a kerék minden küllőjét fel tudta ismerni és ezek úgy hatottak rá, mintha egyáltalán alig forogtak volna. Ugyanez az ember azt állította, hogy a váltóáram minden ütését másodpercenként hatvan teljes-ciklusos ütemben tudja érezni.” Tudatunk mezején egymásra következő érzéklések vonulnak keresztül. Ha ez a keresztülvonulás normális gyorsasággal történik, akkor normális időköz áll elő. Ha azonban – mint ebben a különleges esetben is – valami feltartóztatja az idő tevékenységét, nem a külső fizikai világegyetemben, hanem az ember belső tudatában, azzal, hogy az agy rendellenes befolyás alá kerül, akkor ezek az érzéklések meglassúbbodhatnak és lassított filmfelvételhez hasonlóan, elkésve haladnak keresztül a tudaton. Ismeretes, hogy olyan személyeknél, akik műtét közben narkózisban vannak, vagy kábító ital befolyása alatt állnak, az időérzés fantasztikus határokig emelkedhetik vagy eshetik. Ezek az esetek azt tanítják, hogy az időérzék magában a szellemben van, azokban az eszméletekben és képzetekben, amelyeket a szellem kelt életre. Az idő tehát nem az emberi szervezeten kívül, hanem rajta belül van. Ennélfogva eszme, nem pedig szemlélhető tárgy – a gondolkodás képzete és az öntudat mellékterméke. Nincs független és sajátos léte, elkülönítve attól az értelemtől, amely kigondolja és elképzeli. Mozgása a közönséges tudat lényeges feltételeinek egyike. Minden külső tapasztalat, amely bizonyos pillanatban kezdődik, egy ideig tart, majd végül bizonyos pillanatban ismét befejeződik, önmagát méri tudatunk finom műszerével. A tudatunkon belül végbemenő lényeges változás szükségszerűen befolyásolja az ilyen mérést és rendellenes gyorsaságúvá fokozhatja, vagy rendellenes lassúságúvá csökkentheti.

Paul Brunton: A felsőbbrendű Én

78

Az idő alapvető valami, amiben a rendes gondolkodás gyökerezik. Kant, a német filozófus, a nyugati gondolkodók egyik legnagyobbika, rendkívül széleskörű, de csodálatosan pontos bizonyítási eljárással kimutatta, hogy a gondolatoknak és az érzéseknek a tudaton átmenő, képszerű folyamata idézi elő az idő érzéklését. Ebből azt következtette, hogy az idő – más szavakkal kifejezve – egyszerűen a tudatnak egyik formája. Nem ismerte fel azonban gyakorlati lehetőségként azt a kiegészítő tényt, hogy az ember egy gondolatoktól, benyomásoktól és emlékektől mentes tudathoz érhet el – mégpedig nem távoli reménység, hanem jelenbeli valóság formájában. Végül kimutatta, miért hiszi, hogy a modern tudományos módszerek sohasem hozhatnak bennünket közelebb a valóságnak a dolgokon túleső, az örökkévalóságnak pedig az időn túleső megértéséhez. Ehhez valami más, ettől elütő módszer lenne szükséges, de nem látja a lehetőséget, hogy ezt az eszközt megszerezhessük. Ha az ő XVIII. századbeli értelme ezt nem látta, a mostani XX. század néhány embere mégis felismerheti. A magasabb felismerés elérésének egyik módszerét itt és a következő lapokon adjuk, úgy, amint azt valamikor India látnokai, a régi kor igazságkeresői számára kifejtették. A közönséges értelemben vett idő valóságába vetett hitünk alapjait bizonyos mértékben megrendítették az újabb gondolkodók, akik az időt megvetően illúziónak minősítették. Pontosabbak volnának, ha az időt eszmének jelölnék meg. Időérzékünk nem annyira illuzórikus, mint relatív – igazinak és valódinak tűnik fel számunkra, érezzük, hogy az időben haladunk, de azért sohasem valóban abszolút. Természet-szemléletünkben minden csak a nézőpont kérdése, mert minden mindig a szemlélővel van kapcsolatban. Az utas, aki a hegyre felkapaszkodik, észrevehet valamit, ami feje fölött fekszik, ami azonban a síkság lakója számára tökéletesen láthatatlan. Ugyanez az utas azonban láthatja a síkságot is, amelyet elhagyott, ha tekintetét lefelé fordítja. A nem gondolkodó ember szempontjából az idő olyan tény, melyet nem lehet letagadni. Magasabb síkról tekintve azonban tiszta eszmének lehetne mondani, mely az értelmen belül van meg és eltűnhet, vagy nem tűnhet el, anélkül azonban, hogy örök létünket érintené. A moziképpel hasonlítható össze, amely egy pillanatra az örökkévalóság fehér vetítővásznán remeg, aztán eltűnik. Mindenesetre jellegzetes, hogy a külső világra való vetítődése olyan feltételeknek, amelyek bennünk önmagunkban vannak meg és ennélfogva csak relatívek, mert saját belső adottságainknak megfelelően megjelennek, eltűnnek és ismét felbukkannak. Az idő tehát az emberi agy teremtményének fogható fel, olyasvalaminek, ami a lelki rend részese. Nevezhető szellemi képzetnek, a tudat egyik formájának, szubjektív mozgásnak, vagy a gondolkodás melléktermékének is – amely azonban a tudatos lét együttműködésének híjával nyilvánvalóan nem lehetne meg. Amíg az ember önmagát a gondolatokkal azonosítja, az idő is befolyásolni fogja életét. Az időt csak az lépheti túl, ami az értelmet is túllépi. Ennélfogva az Énnek az időt is túl kell lépnie. Hogyan létezhetnék a véges idő az olyan birodalomban, mint amilyen az “emberfeletti Én” birodalma, amely a gondolkodás működésén túl fekszik?

Paul Brunton: A felsőbbrendű Én

79

Most már a legmagasabb fokra emelhetjük az elemzést: ha ezek a szellemi működések a valódi “Én”-ben nincsenek meg és – mint előbb kimutattuk – a zavartalan figyelem eltűnésük után is megmarad, akkor a jelen pillanat tudatosítása fennáll majd ezen a magasabb síkon is, cselekményektől és gondolatoktól befolyásolatlanul, mert ez az Én: a töretlen tudatossá válás. A “most” értelme valami abszolúttá, változhatatlanná és végtelenné – röviden: örökkévalóvá – válik, mert semmiféle egymásra következés, semmiféle mozgás és semmiféle emlék nem marad az “emberfeletti Én” tudatában. A gondolatoktól mentes, időtlen Én szükségképpen örökkévaló. Ugyanúgy, mint a jelen pillanatnak, minden időn kívül és túl kell élnie és ugyanakkor – paradox módon – időtlennek kell maradnia. Hogy az Abszolútból leereszkedő tudat mint gondolat-működés nyilvánulhasson az emberi agyban, a közönséges testi Én-ben verődik vissza és véges időbe burkolódzik. Ettől a gondolatmozgástól felszabadulva felülemelkedik a Véges korlátai fölé és visszanyeri örök lényegének értelmét. Amíg az ember önmagát – tévesen – fizikai énjével azonosítja, amíg az ember – még mindig tévesen – önmagát az értelemmel és az Én-re való emlékezésekkel azonosítja, szükségszerűen időhöz kötött teremtményként él, aki foglya az elmúlt emlékeknek, pillanatnyi eseményeknek, jövőbeli reményeknek és aggályoknak. Amint azonban helyes önszemlélet és pontos elemzés révén felismerte az igazságot az időről és ezt az igazságot az idő forrására korlátozott figyelmével lerögzíti, arra a maradandó belátásra jut, hogy legbensőbb Én-jének ismeretlen tartalma túllépi az időt és így ő maga örökkévalóvá és gondtalanná válik. Eredete az angyaloknál van, mert isteni. Ezt az Én-t semmi időleges nem érintheti, bár az Ego az időn belül folytatja tovább is működését. Ez az Én az, amit ezeken a lapokon keresünk és melyet a szerző korábbi munkáiban ismételten az “Overself”1 névvel jelölt meg. A szó maga eddig még semmiféle angol szótárban nem fordul elő és maga a szerző alkotta, hogy kifejezzen valamit, ami a kimondhatatlannal határos, mert az általában használatos szavak egyike sem volt egészen kielégítő ennek az útnak végcélját jelentő isteni állapot megjelölésére. Az olyan szavakhoz, mint Isten, Szellem, Lélek stb., amelyek a legrégibb eredetűek, túlságosan sok teológiai mellékjelentés fűződött, amelyek mind nem azt jelentetik, amit a szerző megértetni kívánt. Szükséges volt ennélfogva új szót találni, amely pontosabban és kevésbé zavaróan adja vissza azt a jelentést, melyet közölni óhajt. És bár végül az “Overself” szó mellett döntött, ez sem volt olyan teljesen kielégítő, mint ahogy kívánta. Ez ugyanis súrolja azt az eszmét, hogy ez az isteni állapot olyasvalami, ami felhőként lebeg fejünk fölött. De bár ez a szép valóság bizonyára teljesen meghaladja az ember személyi állapotát és az egyetemesség tudatát adja meg neki, különösképpen titokzatosan és egyidejűleg valamilyen pontként van meg lényének legbelső rejtekében. A szerző mégis remélte, hogy az “over” és “self” szavak szembeállítása vissza fogja tükrözni az embernek önmagán túllépő és mégis legbelül maradó istenségének paradoxonát. Pontosan szólva, szükséges volt két szót gyártani, amelyek közül az egyik az “Overmind”, “az emberfeletti lélek” lett volna, de akkor még nem szándékozott ilyen messzire menni. Az emberi természet lelki részének titokzatos, okkult erői azonban megkövetelik ezt
1 Németül: Überselbst

Paul Brunton: A felsőbbrendű Én

80

az emberfeletti Lelket valódi eredetének minden pontos kifejtésében. Mert a lélek nem az emberben van, hanem ellenkezőleg: az ember van egy lélekfeletti lélek belsejében. Mindenesetre kisebb nehézséggel járt egy új szó kialakítása, mint az, ha az ember a régi megjelölések egyikét használná, melyekkel gyakran olyan jelentések rokonok, amelyek különböző személyek és gondolatrendszerek szerint változnak. Az “emberfeletti Én” tehát az örökkévalóság elemében lakozik. Ezzel nem azt mondjuk, hogy egész figyelmének szükségképpen egyidejűleg a múltra, jelenre és jövőre kell kiterjednie. Ez hamis gondolat, bár a “lélekfeletti Lélekre” vonatkoztatva helyes. Az örökkévalóság nem lehet egy egyidejűleg lefolyó egymásra következés, amely az idő két pontja között terjed el, bármilyen távol legyen is a végtelenben ez a két pont egymástól. Nem is összege az átmeneteknek a múltból a jelenbe és ebből megint a jövőbe – az ilyen eltorzított elképzelés is hamis következtetés, mely az örök életet inkább borzadállyá, mint áldássá tenné. Ennek szerencsétlen részese ugyanis szomorú emlékek, szörnyű sejtelmek és gondolatképek tömegének rabja lenne, amelyek belsejében halmozódnának fel és soha békéhez jutni nem engednék! Az örökkévalóság csak független létforma lehet, amely teljesen túlhaladja az “akkor”ról, “most”-ról és “azután”-ról alkotott minden képzetünket. Szakadatlan egész, végtelenbe terjedő, emlékezet nélküli tudat, nem pedig az időformák számtani összege. Az a forrás, amelyből a múlt, a jelen és a jövő fakad és amelybe ismét beletorkollanak. Ez a forrás azonban – tekintet nélkül a múlt, jelen és jövő keletkezésére vagy be nem következésére – önállóan tovább tart, amiért is az idő teljességének kérdése a valóságban fel sem vetődik. Az örökkévalóság az ég háttere, amelyen az idő mint villámcsapás tükröződik. De semmiféle villámcsapások összege nem alkothatná soha az eget. Töröld el az Időt és még mindig megmarad az Örökkévalóság! Az emberiség a kozmikus idő egy részét gyakorlati célokból napok, hónapok és évek időszakaszaira osztotta, mert a gondolatfolyamatok minthogy egymásra következnek – oszthatók. Az Örökkévalóság azonban, amely a gondolatnál mélyebb dimenzióhoz tartozik és ennélfogva meghaladja az Időt – oszthatatlan. Nincs egymásutánja, sohasem új és soha sincsen átmenete az “akkor”-tól a “most”-hoz és az “azután”-hoz. Az Örökkévalóság mindig jelen van, még a jelenlegi pillanatban is itt van velünk és valójában benne foglaltatik. Statikus lét – míg az idő csak a létezés vetítővászna. Mélyen minden csillag belsejében van egy terület, ahol az energia elveszíti irányát és ahol az uralkodik, amit a fizikusok “termodinamikus egyensúly”-nak neveznek. Ez azonban nem akadályozza a csillagot abban, hogy a téren keresztül keringjen. Míg a folyamatos élet, mint amilyen a gondolat élete, időérzést tesz föl, ez az érzés az “emberfeletti Én” mozdulatlan, statikus létében megszűnik. De azért nem kell halott létnek lennie. Ellenkezőleg, valódi életnek kell lennie, mert ez az Énség valóságos magja. Az Én és az Élet rokon jelentésű fogalmak, mert egy holttestben nem volna lehetséges az Én megélése. Ezenfelül pedig ez az Élet nem mulandó és szellemi, mert nincs alávetve az anyagszerű véges formák változásainak.

A következő új kérdés most már az. Az események életünkben egy kettős ok következményeiként jelentkeznek. amely önmagában olyan mély nyugalomban marad meg. magára az értelemre irányítaná és saját kiinduló pontjáig. ezt pedig szellemi csöndbe oldhatná fel. mind sorsa végső fokon az “emberfeletti Én”-nek ugyanabból a világából származik. mert mind az ember akarata. mint a feneketlen. Tudat. Ha az ember az értelem körforgását feltarthatná és valamennyi gondolatot az eredendő Én-gondolatra vezethetné vissza. Most egész figyelmünket latba kell vetnünk és erre az Én-érzékre. olyan életé. titokzatos “emberfeletti Ént”-t. Ezeknek a gyakorlatoknak fő jellegzetessége a szellemi csönd helyes használata lesz. mind a fizikainak – ezt az állapotát elősegítsük. Ha az ember a keresést és az értelem megfigyelését befelé. Rámutattunk. ha le akarjuk gyűrni az időt. . hullámok nem szántotta tenger-örökkévalóság. az Én-gondolatig nyomon követné. beleolvadna az ebből következő csöndbe és így érné el a célját. Íme tehát az “emberfeletti Én” örökké tartó életében való tudatos részvételnek dicsőséges lehetősége nyílik meg számunkra. mint amilyenekre e helyütt fogunk rámutatni és amelyeknek híjával a köznapi gondolkodás a gondolkodót rendszerint nem vezetheti el a rejtett igazsághoz. Egész lényéhez a halhatatlanság egy lehelete tapadna. hogy a nyugalomnak – mind a lelkinek. A képzett európai nem tudja majd túllépni az Idő határait – nem tudja majd a halandó homály birodalmát a szellemi fény birodalmáért elhagyni –. Az Idő ellentéte az örökkévalóság. ha nincs előkészítve arra. hogy megértsen olyan eszméket és vállalkozzék olyan gyakorlatokra. amely már önmagában is kulcs az Örökkévalóság kapujához. a szabad akarat tanának és a sors változhatatlanságáról szóló tanítás védelmezőinek végtelen vitája tárgytalan és sohasem dönthető el. mint ahogy a kutya távollévő urát szimatával követi és csalhatatlanul meg is találja. amely kettős ok végül maga is egy egységben olvad fel. erre az Én-tudatra kell összpontosítanunk és határozottan vissza kell utasítanunk minden más gondolat és emlék közeledési kísérletét. Ezt a fonalat kell követnünk. az előkészületekben és gyakorlatokban és végül az “emberfeletti Én” iránti önkéntes odaadás legmagasabb kiteljesítésében fogjuk megmutatni. Arra kell tehát törekednünk.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 81 Mellékesen említve. Eszerint tehát ennek a működésnek a leküzdésével az idő zsarnoksága is leküzdhető. A működés ellentéte a nyugalom. amely a fájdalmat forrásában megsemmisíti és a tévedés gyökereit kigyomlálja. akkor rögtön felszabadulna az Időhöz való kötöttségétől. A dilemma teljesen önkényes és a természetben nincsen meg. A gondolatból származó csöndből emelkedik ki az első szellemi képzet – az “Én”. hogyan realizálható ez az élet? Milyen úton juthat az ember a lét magasabb dimenziójába? Ezt az utat a következő lapokon az elemzésekben. hogy az értelem szakadatlan működése mint idézi elő az időérzetet és hátráltatja belépésünket az időtlen Abszolútba. a kísérlet végül visszavezet a csöndbe és ott felfedezzük a bujkáló. Megtaláltuk a kulcsot. mint szellemített mozgás-Idő – tudat. Ha ezt helyesen valósítjuk meg.

vagyis az örök lét a gondolat belső szabályozása révén érhető el. a maga egész valóságában élheti át az “Én” értelmét. amely a hangulat ingadozásaitól. hogy van valaki. A gondolkodás betöltötte hivatását és folytatása ezen a ponton túl is nemcsak tisztán negatív eljárás lenne. hogy ezt az utat követhessük. míg mások nem vették észre. az embert pedig Isten titkos kisugárzásának fogja feltüntetni. amely igazságok a világegyetemet Isten különös paradoxonának. Így juthat át az ember a Styxen. mint az idő ellentétének. Elismerjük. Ez az örök élet pedig a lakott földön is megtalálható. A lehetőség így azután valósággá válik hacsak egyetlen pillanatra is. mint a gondolat. A szárnyaló angyalok és éneklő megdicsőültek mennyországa nem más. ha ezt a témát megértjük és belátjuk. amelyek ezen a ponton túlvisznek. De aki egyszer elérte. Az emberi gondolkozás folyama igen távoli forrásáig visszavezethető. A gondolat alkalmazása csak egy lépés ezen az úton. jól felfogjuk és megértjük. hogy rendkívül nehéz a kibékülés az időtlen abszolút és az óra jelzette . amely a tudás messze elterülő földjének utasát valamilyen ismeretlen faluból a legközelebbi vasúti állomásra viszi. Mert az idő mozgást feltételez – vagy a tudat. mert az emberi szellem éppúgy hajléka az időnek. vagy a fizikai tevékenység mozgását –. vagy a gondolat. amelyeket a XX. Ha ennek a módszernek hallgatólagos következményeit és még inkább azokat a bámulatos eredményeket. aki elnyomja és aki ennélfogva nem lehet azonos magával az értelemmel. Ugyanígy. század fizikájában előidézett. míg az örökkévalóság legfontosabb jellegzetessége a tökéletes csönd. Mindnyájunkban megvan az erő. hogy az értelem Achillesének sebezhető sarka van. relativitási elmélete a XX. mint az idő kombinációja. Új látóhatár tárul föl előttünk. mint az. nincs többé szüksége a postakocsira. Ennek az állapotnak minden egyéb elképzelése hamis. hogy az időtlen lét. Korábbi korok számos filozófusa szükségtelenül és önkényesen zárta be a szellemet szűk határok közé. ha az embert agymunkája szemléletének és az élettel szemben elfoglalt magatartásának bizonyos pontjáig eljuttatta. hanem a további előrehaladást is meglassítaná. aki elemzését összpontosítással és kitartással eddig a pontig folytatta és hajlandó azokat a különleges gyakorlatokat vállalni. készen áll a további lépésre: arra. amely nem kevésbé lesz korszakalkotó. Ugyanúgy van ez. Az “Én” ennélfogva kétségtelenül mélyebb rétegben fekszik. És ez a csodálatos új állapot le fogja leplezni. az ezt a tapasztalatot mindig újra megismételheti. milyen hamis az a teológiai felfogás. amely a mennybeli örökkévaló életet a véges idő végtelen és határtalan kiterjedésévé torzítja. század lélektanában elő fog idézni. amely az idő világa és az örökkévalóság világa között hömpölyög. hogy teljesen és tökéletesen feladja a gondolatot és a tudat más formájához meneküljön. Úgyszólván már a materiális tudás határán állunk – ebbe az új módszerbe való beilleszkedés azonban az elhanyagolt igazságok egész világát fogja feltárni előttünk. meg fogjuk élni a gondolkozás forradalmát. míg végül életének belső harmóniája új szemléletet teremt számára. Mindenki. mint a postakocsinál. Ha az utas már kényelmesen elhelyezkedett a vasúti fülkében. amelyet Einstein dr. az érzelmektől és az értelemtől teljességgel különáll.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 82 A gondolat elnyomására irányuló tulajdonképpeni erőfeszítés felteszi.

egyúttal a normális fölötti. amikor az időhöz kötöttség láncait levetjük és az “emberfeletti Én” imádatába merülünk. X-dimenzionális rétégbe is felszárnyalunk. Fontos megérteni. nem pedig valami rajtunk kívül fekvő tényezőnek terméke. hogy az örökkévalóságban vagyunk. hogy ezek az elkülönített részek a valóságos Én-ben benne foglaltatnak és az “emberfeletti Én” tudata a jelen minden pillanatában tudatosítja és áthatja őket és hogy ha ez másként lenne. ha kezében van a kulcs. melyet az emberiségnek legnagyobb tanítói megmutattak és titkuk annak a megértésében rejlik. Abban a pillanatban. Sokan azt fogják ellenvetni. de nem ez az utolsó álláspont. azután a szellem abszolút elcsendesítésén keresztül vezet. Ennek a magasabb Én-nek a gyökere bennünk van. amely az embernek rendelkezésére áll. amelyek saját koruktól már előre függetlenítették magukat. hogy a mozgó értelem mögött mindig a nagy nyugalom rejtőzik. amelyben az az elképzelésünk. Amit felfog. amely megnyitja a szellem kapuját és bebocsátja őt a szabadság tágas térségeibe? Az ember ne hagyja hipnotizáltatni magát közkeletű elméletektől. hónapok és napok aránylag kis szakaszaira osztja és így az idő foglyaivá tesz bennünket. Ennek a lemondásnak eszköze pedig a szellemi nyugalom. Létünk belső jelentését évek. holott a valóságban az örökkévalóság gyermekei vagyunk. de miért fogadna el az ember ilyen korlátozásokat? Miért maradjon az ember börtönben. amely a másodperceket és hónapokat számlálja és önmagát tökéletesen a testtel azonosítja. amelyet megtalálásáért fizetnünk kell. továbbá annak a ténynek a felfogásában. az a kulcs. amelyek ma divatban vannak. hogy az efféle gondolatellenőrzés lehetetlen és hogy az ember isteni életének ezek a fogalmai tisztára illuzórikusak.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 83 idő világa között és hogy erre gyakorlatilag csak a jóga valamelyik mestere képes. holnap gyakran a visszautasítottak közé kerülnek és csak azok segíthetnek hozzá másokat a felszabaduláshoz. a korlátozásainak megbénításához vezető út először az értelem megbénításán. Az Örökkévalóság csak a magasabbrendű Én számára áll nyitva. A megszokott egocentrikus magatartás természetes. Az ember szellemének önmaga ellen kell fellázadnia. hogy a jelenlegi pillanat az örökkévalóságot állandó alapmotívumként foglalja magában. hogy az idő foglyai vagyunk. Ez a titokzatos terület az. ha a dolgok természetébe tökéletesen és nem csupán részlegesen akar belelátni. Az ár. Állításuk elég helytálló saját korlátozott álláspontjukból nézve. Ha azt az érzésünket. hogy lemondunk alacsonyabbrendű Én-ünkről. az. De ez a lehetőség az. Azok a magasztos néma pillanatok tehát. Az értelem úgy dolgozik. jelent és a jövőt elnyeli! Csak itt található a hindu bölcsek “Örök Jelen”-je. amely a múltat. hogy az időben vagyunk. azt ezzel a korlátozással és az idő közvetítésével fogja fel. az emberiség sohasem ébredhetne tudatára a gondolatok és benyomások különbözőségének. így a végtelenségig kiterjeszthetők. eltűnik. arról az Én-ről. mint valami gép. amikor a gondolkodás tevékenysége fölé emelkedünk. de ugyanott . minden nehézség nélkül ráébredhetnénk arra az érzésre. Eszmék. Minthogy az idő az értelemnek. megbéníthatnók. amely tudatunkat állandóan különálló gondolatok és érzetek végtelen sorára bontja fel.

sem jelenlegi átmeneti jellegű valóságok meg nem rendíthetnek állandóságot. mint a víz a kacsa tollazatáról. A fáradozás azonban mégsem hiábavaló. az. Mert jobb közömbösnek lenni a jövő iránt. Az ár azonban. Meg kell tanulnunk.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 84 van a belső akadály is. vagy előrenézhet anélkül. belső nyugalmat. amelyek az Abszolút belső hangjának megérzései. Éppen a kezdetben hiúknak és hiábavalóknak látszó erőfeszítéseknek a megértése szüli a derengő megsejtést. valahányszor az értelmet elnyeli. szükségképpen ő a normális ember. vagyis olyan ember. adott időben megállapíthatja. mialatt mindkettő egyidejűleg van meg bennünk. Az értelem teremti az időt – az “emberfeletti Én” pedig elnyeli. akinek az idő határain kívül eső semmiféle eszméje. hogy mivel túlnyomó többségben vannak. közvetve mégis megértheti. Bár az ember az Örökkévalóság eszméjét nem tudja közvetlenül értelmével felfogni és kénytelen képes kifejezéshez folyamodni. amelyek segítségével szabadulhatunk tőlük. holott ugyanő különösképpen. akik figyelemre méltatják. abban a belső nyugalomban. hogy belsőleg úrrá legyünk az egyre hullámzó gondolatáramlatok fölött. de egész természetesen felteszi. hogy a kettő közül bármelyiknek is áldozatául esnék. Az ilyen világ az átlagember számára valóban egészen elképzelhetetlen. Ez nem egyértelmű azzal. vagy pedig azzal. A szellemet meg kell szabadítani az elporosodott múltba való visszatekintéstől. El kell sajátítani a dolgok szemléletének új módját és egy új szokást: mégpedig az időtlen. amilyennek a természet szeretné. hogy benne egy új értéket ébresszenek életre. És hogy visszatérjünk rá: az Örökkévalóság megvan. az Örökkévalóság rendíthetetlenül gyökeret ver a szívben. “Nem tudsz beszélgetni az Óceánról a kúti békával – egy szűkebb szférához tartozó teremtménnyel. szellemük szunnyadó régióiba vezeti. ha az értelmet használja ugródeszkául. Meg kell tanulni a valóban ösztönző gondolatok megértését. ha már elmúltak. vagy tapasztalata nincsen. de azokat az eszközöket is. mert az ember eggyé vált vele. És nem tudsz a gondolattól mentes állapotról beszélni egy pedagógussal – látóhatára túlságosan szűkös hozzá” – sajnálkozik Csuang-Cse. hogy éppen ezeknek az erőfeszítéseknek van mágikus értékük – hozzájárulnak ahhoz. Ezt a magasabb szemléletet kell elérni és az Örökkévalóságban élni. Aki komolyan fáradságot vesz hozzá. hogy a gondolatoktól mentes. időtlen lét lehetőségét megértessük valakivel. hogy figyelmetlenül haladjunk át a jelenen. vagy a lepecsételt jövőbe való kandikálástól és nem szabad a futó pillanattól elsodortatnunk magunkat. hogy megkülönböztessük az egynapos érzékléseket az állandó élettől. Saját természetünk tartalmazza azokat a kötelékeket. A legnagyobb nehézségekbe ütközik az a kísérlet. amely visszatekinthet. ma és holnap ugyanaz marad és amelyet semmiféle változás nem érint. ha az örök élet a díj – előnyösebb a múltat . amely tegnap. mert azokat. amelyek bennünket a tökéletlen és hamis véleményekhez láncolnak. hogy ezeknek a kijelentéseknek egész tartalmát felfogja. Jelenti a tudatos “Én”-ünk középpontjában folyamatosan meglévő állandóságot. hogy vonakodjunk a múlt tanulságaiból hasznot húzni. amelyet sem a múlt emlékei. még akkor is. amelyet tudatáért fizetnünk kell. Ha az ugrás sikerül. a bölcs kínai. Az események okozta szellemi benyomások leperegnek róla. Az ilyen ember azonban legtöbbször nem fog töprengeni az eseményeken.

a múlt és a jövő változást. Amikor Mózes Istenének. Később ugyanebben a könyvben azt mondta a Zsoltáros: “Légy csöndben és tudd.” Még mélyebbre is behatolhatunk ebbe a titokzatos mondatba. hogy nem kell a halálig várakozni az Örök Létre. míg az “Én vagyok” az örök jelent jelöli. Erre céloz a további magyarázat: “. aki vagyok” és később: “Mondd meg Izrael fiainak: “Én vagyok” küldött engem hozzátok. ahol a hatalmas angyal az égből leszállva kijelenti. a ti atyátok örült. akik gőgösen büszkélkedtek vele. mondom . hogy Én vagyok az Isten. De tekintsünk bele az Újtestamentumba. Ezért használja Jehova ebben az értékes kijelentésben a jelenidőt. mit mondjon Izrael népének. Vajon ez megerősíti-e ezeket az eszméket? Nézzük először az Ótestamentumot. Kijelentette a zsidóknak. aki volt és aki lesz. amikor majd vezetőjükként visszatér hozzájuk. És így haladhat tovább az ember. Jehovának színe előtt állt. ha nem az örökké tartó lét tudata? “Most van az üdvösség napja” – hangoztatja Pál apostol.. könyve a legmagasabbra szárnyal. oda. hogy ők Ábrahám utódai: “Ábrahám. ez pedig ismét a tudat tanulmányozásában oldódik fel. amely bennünket az időn túl emel. Mert “Én vagyok. Isten számára nincs idő. Tudta. megkérdezte. * Végül még az idő vallási szemlélete marad hátra. Az egyéniség tanulmányozása tehát végül az értelem tanulmányozásában. ha ugyanerre a jutalomra számíthatunk..” Nos. önvádaktól befolyásolatlanul és töprengő reménykedésektől mentesen. az időtől mentes életben. Elolvashatjuk magának Jézusnak szavait is. valóban. a korintusiakhoz intézett levelében.aki van. mert – alaposan értelmezve – csak a jelen mutat az Örökkévalóságra. hogy napomat megláthatta – és meglátta és örvendezett. hogy az ember “Én”-je a benne lakozó isteni elem és ennélfogva örök. míg a tudat a maga részéről végül a jelen örök szeráfi és titkos kihasználásában. ha elmegyek Izrael fiaihoz és így szólok hozzájuk: – A ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok – és ők azt kérdik: – mi a neve? – mit feleljek nekik?” – Ez volt az első kérdése és Isten valamiből – ami lángoló bokornak látszott – így felelt: “Én vagyok. aki vagyok” a mondatban egyszerűen annyit jelent: “Én”. hogy “idő többé nem lészen!” Mi más lehet az ebben a mondatban jelzett állapot.” Isten mindörökre a változhatatlan csöndes Örökkévalóságban lakozik. minden pillanatnak az Örökkévalósággal való összeolvadásában jelentkezik. ahol a Mennyei Jelenéseknek X. Ezért az önmagunk fölötti uralom a csöndön át az Istennel az örökkévalóság birodalmába vezeti az embert: ott azután része lesz az örök.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 85 elfelejteni. Csak egyik módja ez annak a kijelentésnek. időt jelent.” Ekkor a zsidók így szóltak hozzá: “Te még nem vagy ötven esztendős sem és láttad Ábrahámot?” Jézus ezt mondta nekik: “Valóban. a Mindenható. Ez az az isteni élet. “Lásd.

hanem “az idő ura” is.” A jövő gondjait magunk mögött hagyni. mert a másnap fog gondoskodni az övéiről. bal kezében pedig egy négyszögletes vitorlával. Ha továbbá a korai Egyiptomban utazott volna az ember. És ha az utas magába az istenség szentélyébe is behatolhatott volna. koronázza. az öröklétben trónolva. hogy a keresőnek mindenekelőtt azt kell legyőznie. meneküljünk. A hinduizmusban is megtaláljuk ugyanazt az értékelését “az idő rejtegette” titoknak.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 86 néktek: mielőtt még Ábrahám lett. Én vagyok az isteni rejtett lélek!” Az ilyen elnyerte az örök lét tudatát. Isis óriás templomának legbelsőbb szentélyében egy feliratot talált volna. ha gondolatait legyőzi. élt már a régi Egyiptomban az a nevezetes vallás. nemcsak “maga a jóság”. egy trón. és annak. van és eljövendő. én már vagyok. Ennek a tárgykörnek helyes megértése adja meg nekünk a kulcsot a bibliai teremtéstörténet egyik rejtélyes kinyilatkoztatásához. hogy Isten az Első Ok. aki volt. annyit jelent: belépni egy új élet időtlen valóságába és érezni az igazi halhatatlanság ízét. a Véda ezt mondja: “Ez a legmagasabb szellem volt. vagyis mulandó személyes Én-jét. Így szentírásuk.” De vizsgáljuk át tovább a Védák-nak ezeket az évezredes pálmalevélszövegeit: “Örök és változhatatlan a legmagasabb szellem” – jelentik ki. És ugyanilyen jelentős az a hieroglifamondat. van és lesz. amely olyan vegyes és misztikus jellegű formulákat tartalmaz. a lélekzet jelképével. Soha halandó még nem lebbentette fel fátyolomat. hanem “vagyok”. . a gondolattól. A “voltam” az időre vonatkozik.” Nem mondta: “voltam”. azt mondja az “elhunyt” beavatottról. tehát az éter szimbólumával. amely bennünket foglyul tart. Legszentebb írása a “Halottak könyve”. mély értelme ugyancsak annak a hangsúlyozása. nem nézni sem előre. amely ezeket a jelentős szavakat tartalmazza: “Én vagyok az. De évezredekkel ezelőtt. vagyis szellemileg újjászületett. de a “vagyok” a változhatatlan valóságot ábrázolja. az örökös élet jelképével és a misztériumok kulcsával. mielőtt a kereszténység ujja a történelem könyvét megérintette. hogy a következő tanúbizonyságot teszi: “Én vagyok a tegnap. hogy legfontosabb helyei tulajdonképpen csak a misztériumok tanával és gyakorlásával vonatkozásban érthetők meg. jobb kezében a horogkereszttel. hogy az idő már a teremtés előtt is megvolt. mint másik parancsa: “Ezért ne gondoljatok a másnapra. ami őt a halandósághoz köti. Kizárólag így kapja meg valódi értékét a világfolyamat. mint azt egykor az ifjú Plato tette. amelyet Krisztus adott tanítványainak: “Elegendő. Ez az eltűnt kultusz sem hallgatott erről a témáról.” Az utolsó mondat értelme nem az. ma és holnap. amely elődje volt. Ezt pedig csak úgy viheti végbe. sem hátra. aki Osirisszel egyesült. hogy az Örök Lét meg nem található. hogy az időn kívül éljünk. hogy minden napnak meglegyen a maga nehézsége” . Erre célzás található Szent Ágoston “Vallomásai”-ban is. hanem az idővel kezdődött – ami annyit jelent. ott találta volna Isis ábrázolatát. “aki az Örökkévalóságot vezeti”. amely papiruszra írva a Földközi-tengeren keresztül a párizsi Louvre-múzeumba jutott és amely kijelenti. hogy a teremtés nem az időben. ahol kifejti. hanem. És annak a tanácsnak. Isis fejét magát hieroglifája. Éppúgy. Így találná ábrázolva Isist.

a Mester Énekére (Bhagavad Ghita) is. megtaláljuk Lao Cse próféta intelmét: “Nyugalomnak nevezik a visszatérés törvényét. rohanását és szárnyalását kiszámíthassa. Az időtlen “felsőbbrendű Én” a bennünk lakozó örökké élő Istenség. A hinduk írásai és más ősrégi írások az Örökkévalóságot az önmaga farkába harapó és így tökéletes kört alkotó kígyó szimbólumával ábrázolják. amelyet tetszőleges pontból kiindulva bejárhatunk anélkül. jelen és jövő tökéletes kört alkot. Az erény kánonját (Tao Teh King). a XIX. hogy az ég királysága zárva legyen számára. Valóban halhatatlanok lehetnénk. eldobhatnánk az éveket és dacolhatnánk az idővel. töltsenek csak néhány hónapot társaságban ha olyan rendkívül szerencsések. Az Örökkévalóság ismeretét megvilágosodásnak nevezik.” A végtelenség matematikai ábrázolása két egymással összekötött kör: ∞.” Így erősíti meg bölcs szavakkal a kínai próféta. akinek szeme az örökkévalóság felé irányul. ha . hogy annak a bölcsnek. amely – maga is végtelenül – a végtelen időnek egy részét zárja magába? A múlt. egyszerűen ezt mondják: “Ami a tért és időt meghaladja. Igen szellemes volt Mahatma Ramalingamnak. hogy ez azért volt lehetséges. hogy az ember nincs arra ítélve. Megvetni az Örökkévalóságot annyi. klasszikus könyvét. örökkévalósággá lesz. mint szerencsétlenséget zúdítani magunkra. hogyan tanította a hosszú évszázadokkal ezelőtt élt bölcseknek a szellemi tudásnak ugyanezeket az igazságait. élete végtelen unalmat jelent.” Még egy pillantást vethetünk a hinduk egy másik szent könyvére: a jógi-k híres kézikönyvére. de most már leromlott taoista kultusz vékony. Ismerni az Örökkévalóságot: a lélek nagysága. A visszatérés törvényét Örökkévalóságnak nevezik. amelynek nincs kezdete és vége sem. hogy ennek az időleges életnek a foglya maradjon és szellemileg sem olyan szegény. a lélek.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 87 aki még mindig kételkedne. Ebben Krisna.” Ha most végül még tovább vándorlunk Kelet felé és átlapozzuk az egykor híres. Királyi vérből származunk és ma mégis koldusok rongyaiba burkolódzunk. mert “Én vagyok a meg nem született. század egy délindiai adeptusának a megjegyzése: “Az idő az értelem egyik találmánya – mondta –. az a legmagasabb szellem. Akik az Örökkévalóság tiszta tudatát kelletlen érzéssel szemlélik és úgy vélik. A tapasztalás azután bebizonyítja majd tévedésüket és jóváteszi tudatlanságukat. Valóban. hogy az Örökkévalóság ismerete lehetséges – céloz rá. Ha az idő – mint a kígyó – önmagába tér vissza. hogy szerény külseje alatt felismerhetik. Ardjunaval és elmondja. amely nem hal meg. a hindu-Krisztus beszél áhítattól remegő tanítványával. hogy valóságos kezdetét vagy végét megállapíthatnók. amely visszatér kiindulási pontjára. hogy saját működését. ezt a vonalat. mint ezt a vonalat. ki lehet-e találni az idő számára jobb jelképet. aztán kifejti.

FEJEZET A LÁNGÉSZ KELETKEZÉSE Van egy szellemi jelenség. * Szorosan véve miben áll ez a ritka és csodálatos állapot. egy állapot. minden újabb materiális találmány. általános “lélekfeletti Lélek” – látszólag határozottabban szól az emberhez és közvetlen. amely eddig bujkált előle. Ezt az állapotot joggal “ihletettségnek” lehet nevezni – ez megmaradhat titkosnak és statikusnak. nagy teljesítményekre késztetheti vagy alkotó művésszé teheti. amely lehetővé tesz minden tárggyal való foglalkozást: a szellem legmagasabb fokra emelkedését éppúgy. Nem mondhatjuk. Ebből a felsorolásból látjuk. Itt van hát az ideje és a helye e tudás megszerzésének. de dinamikusan láthatólag is megnyilatkozhatik valamilyen határozott formában. minden valóban teremtő munka. melyet ez a folyamat magában foglal. annak az ösztönös állapotnak az eredménye. VII. Más szavakkal: a feltaláló a kísérletek és erőfeszítések révén az egyre fokozódó figyelemmel és egyre élesebb érdeklődéssel járó időleges önkoncentrációjának állapotába kerül. így például valami ragyogó műalkotásban. általában ihletett személynek. Minden nagy művészet. amelyben az a magasabb értelem – amely titokzatosan kihat az “emberfeletti Én”-ben lakozó tudatos értelmünkre és ami tulajdonképpen az egyetlen. minden hagyományos szellemi megnyilatkozás. mint földünk materiális lehetőségeinek legpontosabb vizsgálatát. hogy semmi sem esik kívül az ihletettség tág keretein. amely felé olyan sokan törekednek és amelyet olyan kevesen érnek el? Először is vizsgáljuk meg. . hogy ez vagy az a dolog túlságosan anyagszerű ahhoz. Az ihletettség: a megvilágosodás állapota. míg elmélyültsége olyan méllyé válik. amelyben az ihletettség angyala kézen fogja az embert. míg a helyes megoldás.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 88 eljutnánk ennek az igazságnak a felismeréséhez. Ha valaki a középszerűség határait bármilyen területen sikeresen átlépi. végül villanásszerűen megvilágosodik értelmében és aztán a kiteljesedés egész folyamata alatt tökéletesen hatalmában tartja lelkét. bár csak időleges parancsokat ad ki számára. hogy aztán később megkeressük azt a filozófiát. hogy valóban azt mondhatjuk: problémája mellett teljesen megfeledkezett önmagáról és környezetéről. Ha lélektanilag megvizsgáljuk egy nagy feltaláló életét. Az ihletettség az embert a vallásos extázisba emelheti. zseninek tekintik. miképpen keletkezik az emberben. hogy újra és újra gondba merülten és elkínzottan töpreng és gondolkozik feladatán. aki egy technikai kérdés megoldását keresi. hogy ihletett kinyilatkoztatás tárgya lehessen. amely a zseni bélyegét viseli magán. azt fogjuk találni.

Ennek igazságára hasonló bizonyítékokat találhatunk a képzőművészetek lángelméinél is. tehát a magányt keresik éppen úgy. aki azon fáradozik. noha különösképpen úgy látszik. hogy a visszhangot felfoghassa. ha azt mondjuk. amikor az ihlet közeledtét érzi. Ellenkezőleg. amelybe ezek az emberek egész természetesen merülnek alá.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 89 A szokásos észleletek megszűnnek és az időt mutató óra sincsen többé számára. hogy már csak puszta hangszerré vált. A zeneszerző. mint Beethoven Kreutzer-szonátájának utolsó negyedhangjai. Nem ritkán még élelmet és minden egyebet is visszautasít ebben a koncentrált figyelmi állapotban. mintha jobban magába vonult volna. hogy életet adjon kölykének. Figyelemre méltó bizonysága ez az elmélyülés fokának. amikor problémájának megoldásához közeledik: jól ismerik az életrajzok olvasói. Itt a valóságos zenéről van szó. szobája csöndjében. semmi más dologgal foglalkozni. Így azt mondhatjuk. Ellenkezőleg: minél inkább halad szellemében a cél felé és minél többet töpreng rajta. éppen a magáról való tökéletes megfeledkezés. amelyen valami más hatalom játszik? Túlzunk-e. esetleg kifejezett ellenkezést érez minden világi tevékenységgel szemben és egy ideig olyan szigorúan és lemondóan él. hogy megfeledkezett saját személyiségéről. Találmányuk megszületőben van. hogy az embernek önmagáról való megfeledkezése az ihlet egyik legnagyobb fontosságú feltétele. hogy annyira feszülten igyekszik minden leghalkabb hangot hiánytalanul magába szívni. akit nem lehet étkezéshez csalogatni. amely túlhaladja az értelem rendes határát. De mihelyt megtörtént és befejeződött a feltalálás. amely feléje áramlik és amelyben teljesen elveszett? Mi ez az egész. szelleme annál nagyobb erővel ugrik vissza a régi vágányra és megszűnik az ihletett személytelenség előbbi állapota. vagy kötelességéről. aki komolyan veszi feladatát. hogy a feltaláló csak kis személyes ügyeiben veszíti el kapcsolatát minden mással. feltennünk. egész természetesen ilyenkor a magányt keresi. ha nem a gátló “Én” feladása? . A legcsodálatosabb anyagszerű találmányok is ilyen különös módon keletkeztek. A bogaras feltalálót. Az ilyen elmerülést nem szabad az önmagával való rendkívüli elteltség állapotának tekintenünk. ami szinte magasabb hatalomnak tűnik fel. aki hűséges hivatásához. családjáról. gondolatai annál kevésbé foglalkoznak személyes énjével. Az ár. hogy a földre felséges szimfóniaként leáradó végtelen szépségnek visszhangját magába szívja. ha olyan megnyilatkozásért harcolnak. Eggyé válik problémájával – annyira tökéletes a koncentrálódása – és ezalatt a folyamat alatt felszabadul saját énjétől. Mi megy benne végbe. amelyet problémájának megoldásáért fizetnie kell. amikor az ihlet megjutalmazza munkáját? Nem azt mondaná-e az ember. A zeneszerzőt. mint akármelyik régi remete. mint ahogy a nőstény állat magányos helyet keres. Tökéletesen úrrá lesz fölöttük valami. teljes odaadásában a zene iránt. azokban az isteni pillanatokban. amely az ember szíve legmélyéről fakad és ott még sokáig megmarad. Ismeretes. amely szükséges ahhoz. sohasem fogják elcsábítani a világ szórakozásai. barátairól. miután az utolsó hang is elhangzott. hogy a feltalálók az ilyen terhességi periódusokban gyakran bezárkóznak laboratóriumaikba vagy műhelyeikbe és nem akarnak senkit látni.

amely túlnéz az időn. amit a technikán való uralkodás fejleszt ki az emberben. A technika szükséges minden művészet materiális táplálására. mint egy tucat teológiai prédikáció. A zseniális festő. ami lehetővé teszi. de mély elragadtatással. szellemes táncosnő azzal az elragadtatott elmélyüléssel végzi kecses. Minden festő. aminek folytán bizonyos mértékig a magaválasztotta kifejezési formák beavatottja lesz – ez azonban csak az előkészítés. hogy írását erősen vörösre mázolja be. egyszer-másszor gyors ecsetvonásokat vetve a vászonra. nem tud jó művet alkotni – másfelől azonban a tehetséges ember sem teremthet az ihlet belső forrása nélkül kimagasló művészi alkotást. A lángész. Egyedül a lángész ihletett és teremt diadalmas természetességgel – a tehetség olyasvalami. Ki tudja. mert ezek ajándékozzák meg azzal a szelíd. hogy a művész teljesen belemerüljön témájába és az magával sodorja. mint a folyó árja. mint maga a láthatóvá vált isteniség” . magától értetődően. amely felé öntudatlanul törekszik. aki jelképesen rámutat arra a végső szépségre. Abban a mértékben. Az istenek azonban megvetik a hamis adományt és visszadobják az emberek világába. ahonnan minden művészet kibuggyan és ez az. hogy az éhes világnak lakomát rendezhessenek. A lángésznek és a tehetségnek frigyre kell lépniük. nincs tudatában sem az időnek. Egy Madonna mosolya – mint Raffael ismeretes képén látható – meggyőzőbben hathat. mint a szépség közvetítője. A nagy művésznek éppúgy szükséges. El kell hallgattatnia az emberi élet más területeiről fakadó minden idő-követelményt és gondolatot és bele kell merülnie a szellemi csönd állapotába. minél elmélyültebb. hogy nagy remekművet alkosson. Szükséges. aki művészetének természetén elgondolkozott és ítélkezett róla. Az ilyen órák a művész tulajdonképpeni jutalmai. mesterségének technikáját már fiatalabb éveiben meg kellett tanulnia. sem a műtermén kívül felmerülő zajoknak vagy eseményeknek. Ha a festő vagy szobrász munkája felé fordulunk. ösztönös mozdulatait. A művésznek. hány kételkedőt nyugtalanított a vallás értékére vonatkozó új eszmékkel? Különbséget kell itt tennünk a tehetség és a lángész között. el fogja ismerni. ha egy pillanatra az irodalom szemlélete felé fordulunk – a gyakorlott író számára nem nehéz. mint az utánzójának. A műalkotás tulajdonképpeni öröme öntudatlanul is az egyéniség ideiglenes elfeledéséből fakad. ugyanezt a szembeszökő jelenséget tapasztaljuk. minden mást el kell felejtenie. amelynek csak gyönge pótléka a nyilvános siker vagy a magas protekció. ahol ha lelkesen fogadják és hangok . amely zsenijének ismertető jele. hogy aztán könyvét az Olympos oltárán a Géniusznak áldozatul mutassa be. Személyes énjének ez a nyugalma. Ugyanígy.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 90 A valóban tehetséges. éppúgy a kisujjában kell lennie. aki művészetének technikáját sohasem tanulmányozta. hogy az ilyen sugárzó pillanatokban mélyen és boldogan él – annál mélyebben és boldogabban. amint a csodáló nézőről megfeledkezik. amelyet képzeletének és megfigyelésének színes megtestesítésével fedett be. Hogy ezt valóban elérhesse. Ezért díszíthette Carlyle kemény mondatait a következő kis stílusvirággal: “A művészet minden valódi alkotásában megtalálhatod az Örökkévalóságot. ismeri fel igazi küldetését. ez a némasága vezeti őt ahhoz a forráshoz. aki félig kész munkáját nézegetve óraszámra áll ecsettel a kezében a festőállvány előtt.

A hinduknál vannak hagyományos írások. Ma sajnos eltűnt ez a magatartás – kevésbé kritikusokká váltak és sokkal hajlamosabbak rá. mert az csakis isteni kegyelem útján kapható. hogy az ilyen művészi ihletet sem más emberre átruházni. amely szó szerint “szél-ihlet”-et jelent. Az első művészek és iparművészek. élete végül – mint az olvadó gyertya – fellobban és kialszik. ami szó szerint “szívtartalmat” jelent. Ha valakinek mindig a technika szabályaihoz kell fordulnia. a technikai művészetek és iparművészetek gyakorlásában. Ha egy művészi munka ennek az ihletnek a befolyása alatt sikeresen befejeződött. amelynek meg kell jelennie és át kell világítania a formaszerű technikán. amelyek gyakorlati szabályokat foglalnak magukban a szellemi szépségideál megvalósítására. * Egy ismert francia festő ezt mondja párizsi műterme növendékeinek: “Tanuljanak meg technikájukon uralkodni. de csendes extázis állapotába.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 91 ezrei üdvözlik is. Ez viszi bele a művészt a teremtő. Ha az ember nem feledkezik meg mestersége szabályairól és mindig újra és újra aggodalmasan gondol rájuk. amit a teremtő közölt a művésszel. mielőtt munkáikat ezekben az épületekben elvégezték.” Tudta. legszebb festményeikben. melyet legmagasabbra értékelt műalkotásaikban kerestek. mint a művészeti iskolák stereotip alkotásai és magának a műnek is feltűnő felsőbbsége lesz fölöttük. * . sem szorgalommal vagy erőfeszítéssel megszerezni nem lehet. először uralkodnia kell a rávonatkozó szabályokon és részleteken. Az ihletett művész maga formál önálló elképzelést tárgyáról és ez valóságosabb lesz. a “Silpa Shastra”-k. Ezeken a kifejezéseken bizonyos emelkedettséget értettek. de nem lángész. ami ezzel összefügg. Ha ez megtörtént. amelyre ezek a teremtő művészek kimagaslóan gyönyörű műveik gyöngyeit felfűzték. Ez az a tulajdonság. volt szabad hozzákezdeniük a festéshez vagy a kőfaragáshoz. Az ügyesség egyedül nem elegendő szükséges még a teremtő megvilágosodás is. jógaeljárást gyakoroltak. akik a korábbi időkben a templomok alkalmazottjai voltak. azt mondták. hogy csillogó cifraságot fogadjanak el “szél-ihlet” gyanánt. hogy “kokoromochi” van benne. A japánok nyelvében – egy a mainál kevésbé kereskedelmi korban – volt egy jellegzetes kifejezés a művészi emelkedettség eszméjére: a “fu-in” szó. hogy műalkotást teremtsen – Isten legyen neki irgalmas! Az ihlet a lényeg. Ez szabadítja fel az idegek és az agy szűk korlátaitól. amelyek szépsége mintha szivárványfonalakból fonódott volna. hogy bármilyen művészi munkát kezd is az ember. valami. akkor csak tehetséges ember lesz. Az ihlet volt az a fonál. Csak miután szellemüket az átható koncentráció alkalmas állapotába hozták. ami az isteni megnyilatkozás eredménye. akkor befelé kell fordulnia és ihletet keresnie. míg azok mélyen a tudatalattiba nem merülnek. aztán felejtsenek el mindent. Azt állították.

amíg a gondolatok feléje áramlanak. Mikor felébredt. Az ilyen alkotások látszólag nem az ember közönséges értelméből. . a “Vén tengerész dalá”-t. hogy ez a magasabb értelem. A tökéletes személytelen felszabadulás pillanataiban bensőjéből egy szellemi elemet választ ki. A Keleten rendelkezésre állnak címek százai. mint hogy leírja őket. a túlvilági életnek ez a hosszú diadaléneke olyan igazság kifejezése. az izmos Sikh Bhavir Singh lírai dalai. hogy egy írót nem lehet mindig könyveiből megítélni. Mindegyike csordulásig tele van magasztos költői képekkel márpedig a képes beszéd a lélek világának tulajdonképpeni nyelvezete. Arnold-tól származó zenei. ami rajta tökéletesen uralkodik. Kis egyéniségét ki kell szolgáltatnia és engednie kell. amelyet munkájába helyez és amely őt megihletetté varázsolja. amelyek a szóbeli kifejezést szinte automatikusan és azonnal az ő közreműködése nélkül szólaltatták meg. Jami Lawaih-jának extatikus prózája. Minden ország hozzájárulhat egy ihletett költészet megteremtéséhez és ezzel megmutatja. az a “lélekmindenség” tökéletesen birtokába vegye. mint művei néha viszont ezek bölcsebbek és jobbak nálánál. ennivalóját az ajtó elé tétette. Egy alkalommal valami könyv olvasása közben elszunnyadt. hogy az “In memoriam”. akkor a világ egy kimagasló lángész művével lesz gazdagabb. Innen van az. mint a technikai feltalálónál és a zeneszerzőnél. mint írásai. valamint a “Mennyei dal”-nak (Bhagavad Ghita) Sir E. mint például Coleridge mesterművét. mintha tárgyak lennének. nem is az okos újkor terméke. Szellemének és jellemének rendes állapota nem ritkán alacsonyabb színvonalon áll. Máskor meg bölcsebb és jobb. amelyek mindegyike valóban ihletett mű címlapján olvasható. hogy a lelki befelé fordulásnak bizonyos folyamata megy végbe és a zseniális író. feltétlenül rossznéven venné magányosságának minden zavarását az alatt a teremtő időszak alatt. miközben ritmusát rögzíti. hanem valami magasabbrendűből származnak. Balzac az ilyen időszakokban szobájába zárkózott. ritmikus fordítása – meggyőző példái az ihletett költészetnek. aki időtlen tollal akar írni. milyen könnyen keletkezhetik műalkotás a tudatos értelem lebegési állapotában. hogy érezzük. a Mathnavi misztikus elbeszélése és Omar Kayyam értékes Rubaiyát-ja. Tennysson utólag beismerte. melyet – mielőtt leírta – maga sem érzett át teljesen. hogy alvás közben 2-300 sört költött és nincs más tennivalója. Ha ez valóban megtörtént és a szellemi folyamat tökéletes technikával kapcsolódik. hogy később kinyithassa az ajtót és táplálékát idegen jelenlététől meg nem zavarva fogyaszthassa el. Sadi bölcs és tréfás költeményei. hogy ez a sajátosság általános. azt érezte. az emberi faj tulajdona és nem a nyugati civilizáció. Ez bizonyítja.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 92 Most a költészet és irodalom terén fordulhatunk az ihletettség feltételei felé. Ez azt jelenti. milyen nagy mértékben lehetett telítve maga a költő ettől a titokzatos ihlettől az alatt az idő alatt. éjjel-nappal dolgozott. Itt is tapasztalható az elzárkózásnak ugyanaz a vágya. mert a képek olyan tisztán rajzolódtak eléje. amint lassan-lassan valami misztikus befolyás lopakodik szellemi légkörébe és megértsük. míg költeményét megírta. Csak valami rendkívüli költeményt kell elolvasni. valamiből. mint én vagyok” – mondta egyik barátjának. “A mű optimisztikusabb. Fogta a tollát és megírta a “Kubla Khan” című különös költeménytöredéket.

Paul Brunton: A felsőbbrendű Én

93

Mert mialatt az ihlet uralkodik, az alkotót átmenetileg megszokott síkja fölé emeli – amint azonban az utolsó szó leíródott, egy időre ismét visszaesik szokásos állapotába. Ezért lehetnek egyes művei ragyogó csillagok és ihletett bizonyságtételek, míg mások ihletnélküli hangulatainak termékei – egyesek lehetnek legmagasabb minőségű örökéletű mesterművek, mások meg egyenesen rosszak. Ha ezt lelki adottságnak ismerjük fel, megértjük azt is, hagy egy nagy lángelme miért teremt néha kevésbé értékeset is és hogy hattyúinak egynémelyike néha miért – lúd. Nem várhatjuk, hogy egy költő minden strófájában poétikus ihletet találjunk, sem azt, hogy tollából állandóan drágakövekhez hasonló szikrázó igazságok peregjenek a papírra. Gyakran hallja az ember, hogy az ihlet állhatatlan és minden költő elpanaszolja, hogy belső zsenijét nem tartja hatalmában és nem is tudja felidézni. Váltakozva dolgozik, de mindig kufárkodik hangulataival. Teljesítményei legtöbbször különbözőek, egyes gondolatai csodát mondanak, művét nem tudja előbbre vinni, a szavak élettelenül folynak tollából. Könnyű szárnyú múzsája a saját és nem a költő tetszése szerint jön és megy s nem idézheti kedve szerint, amikor akarja, maga elé. Milyen gyakran ül leverten egy fehér papírlap előtt! A teremtő hangulatok kikapcsolódnak. Az ihlet nem állandó – az ember számára lehetséges a folyamatos gondolkodás, de nem a folyamatos ihlet. A zseni virágai hirtelen bimbóznak ki, de gyorsan elhervadnak. Nem szükséges elméleteket kitalálni ennek a váltakozó ritmusnak a megmagyarázására: ami történik, az ennenmagát magyarázza. Ez a feltétel – mint láttuk – az intenzív szellemi elmélyülés, minthogy az ember hozzá van szokva, hogy külső tevékenységekben és személyes emlékezésekben éljen. Ezekről a faji szokásokról nem könnyű lemondani. A nagy dolgok alkotásáért küzdő zseni tehát egyenetlenül él és alkalomadtán saját “Én”-jével is harcba keveredik. Néha vakon és tudatlanul maga zavarja meg az ihletet, amely őt körüllebegi és így néha maga támaszt akadályokat önmagának. Szellemét a testi erőfeszítések a tevékenység területén tartják foglyul, élettelen szavak zárják körül – nem tudja elzavarni őket, mint világosabb pillanataiban. Közönséges értelme állít eléje korlátokat, amelyek közül nem a legkisebb a saját teremtő erejéről való indokolatlan képzelődése. A tudás – bármily ragyogó legyen is – nem helyettesítője a lángoló felsőbbségnek. Ha az ember azonban értelmét koncentráció révén önmagába mélyeszti, visszatér az ihlet és a teremtő folyam akadálytalanul újra hömpölyögni kezd. Meg kell tanulnia, hogy egy időre elernyedjen, hogy testét és lélegzetvételét nyugodtabbá tegye, hogy értelmét erős koncentráció útján befelé fordítsa – és akkor ismét leszáll az isteni ihlet. Személyes énje saját képességeire szorítkozik, hogy minden nehézséggel megbirkózzék és minden problémát megoldjon – de a bölcsesség, szépség vagy hatalom legmagasabb lehetősége csak akkor jelenik meg valóban horoszkópja tetőpontján, ha személyiségéről megfeledkezik és teljesen belevész a személytelenségbe. Ez az önmegfeledkezés, a személyes “Én”-nek ez a pillanatnyi elvesztése a valódi oka annak a boldogságnak, mely a teremtő állapotot kíséri. Mert a halhatatlan művészet finom szövevényét csak az isteni öröm fénylő narancssárga

Paul Brunton: A felsőbbrendű Én

94

fonalaiból szőhetjük. Hol az az ember, aki állt és figyelte, amíg keze és szelleme a művészi alkotás örök csodáján munkálkodott, anélkül, hogy minden homály, amely a szürke világgal való mindennapi érintkezés során benne felgyülemlett, vállairól le ne hullott volna az isteni ösztönzés első rezzenésére? A valóságban a személyiség csak edény vagy levezető csatorna és ha ez tudatunkat teljesen felszívta magába, akkor egyrészt akadályozza az isteni “Én” érzését bennünk és másrészt akadályozza azt a teremtő elemet is, amely oly világosan nyilvánul a lángelmében. “A költő néha visszhangja szavaknak, melyeknek hatalmát nem ismeri – csatára szólító trombita, amely azonban azt, amire buzdít, nem érzi” – írta Shelley angol költő. Különös körülmény, hogy egyes írók és művészek nem tudják előre, mit fognak alkotni és néha művük fejlődése egészen más irányba halad, mint ahogy várták. Sibelius, a híres finn zeneszerző mondta utolsó két szimfóniájáról abban az időben, amikor még nem készültek el, hogy “a terveket esetleg még megváltoztatom a zenei eszme fejlődésének megfelelően. Mint általában, a téma rabszolgája vagyok és alávetem magam követelményeinek”. Ez szembeszökően mutatja, hogy az ihletet a személyiségről való lemondással lehet elérni. Ha a személyes akarattól függne, minden zeneszerző munkájának valamennyi fázisát előre kitervelhetné. Hogy az ihlet természeténél fogva ösztönös valami és ennélfogva minden ihletett műalkotás tökéletes és egész, mielőtt még a fej vagy a kéz első mozdulata megtörténik, azt jó néhány példa igazolja. Mozart, a zenei csodagyermek egyszer ezt mondotta zeneszerzésének folyamatáról: “Feltéve, hogy nem zavarnak, témám kiszélesül, határozottá válik és az egész csaknem készen és tökéletesen jelenik meg szellememben úgy, hogy egyetlen pillantással áttekinthetem, mint valami szép szobrot. Ennélfogva papírra vetése már elég könnyű, mert hiszen, mint mondottam, az egész már készen megvan.” Arnold Bennett, a regényíró elmondja, hogyan jut át rendesen az elvesztett ihlet holtpontjain. Ahelyett, hogy egész nap a fejét törné, egészen mást szokott csinálni. Londonban elmegy a South Kensington múzeumba, szőnyegeket és bronzokat nézeget; Párizsban pedig a Szajna mentén sétál és régi könyves bódék körül őgyeleg. Mialatt így szellemét szórakoztatja és problémájáról megfeledkezik – azzal, hogy eltéríti attól a tárgytól, amely körül hiábavalóan tapogatózik –, hirtelen megszállja a keresett ihlet. A gondolatfolyamatok megtették a magukét és elérték határaikat. Hogy mellékvágányra juthasson, a tudatos, személyes “Én”-t fel kellett szabadítani a készülő műtől, ami azután a szellem mélyebb, tudatalatti részének, vagyis a “lélekmindenségnek” alkalmat adott arra, hogy működésbe léphessen. Fontos itt megjegyezni, hogy ha Bennett nem egy könyvet forgatott volna fejében és így értelmét nem ez az egy téma foglalkoztatta volna, nem használt volna ez a módszer sem. A dolgozó értelemnek is meg kell tennie a magáét, utána azonban vissza kell vonulnia és engedni, hogy a mélyebb szellem emberi műszerével dolgozhassék. Csak ha ez megtörtént, akkor térhet vissza tevékenységéhez, hogy az elvégzett munkát átnézze és kisimítsa. Ha az első szikra belehullott az értelembe, az önfeledkezés révén kell lángra lobbannia. Ha azonban – mint a legtöbb intellektuális

Paul Brunton: A felsőbbrendű Én

95

embernél – az “Én” makacsul ragaszkodik uralmához, ezzel a saját célját hiúsítja meg és megakadályozza az ihlet beszivárgását. Az író értelmének az a kötelessége, hogy először az intenzív összpontosítás hosszabb erőfeszítése segítségével a kidolgozandó témát tudata területén rögzítse. Ha ez megfelelően megtörtént és a tudat érzi az izzó ihlet beáramlását – ami az egyéni “Én” elfeledése révén történik –, akkor teljes passzivitás állapotába kell felolvadnia, de mégis ugyanolyan ébernek és tudatosnak kell maradnia, mint egyébként. A leheletfinom sugallatot azután gondolatokba kell foglalnia és megfelelő szavakkal kifejeznie. Az ihlet eredetű szónoklatnál az előadó gyakran maga sincs tudatában küszöbönálló beszéde tartalmának, sőt sokszor témájának sem. A technika minden kiválóságán és a beszédorgánum tökéletességén felül még marad valami, ami a hallgatóságot megfogja és megborzongatja, valami, ami éppúgy, mint a légkör, nem fogható meg és nem fejezhető ki. Így tartott az elhunyt Sir Sahabji Maharay, az indiai Agra melletti Dayalbaghban lévő Radhasoami jógakolónia vezetője, több éven keresztül 2-3.000 hallgató előtt nevezetes éjszakai vallási szónoklatokat úgy, hogy minden éjszaka más beszédtárgyat választott. Nemcsak hogy jegyzeteket nem készített, de közölte a szerzővel azt is, hogy sohasem tudta előre, miről fog este beszélni. Sokrates beismerte, hogy ha a dolgok legmélyebb igazságához jutna, már nem ő volna az, aki beszélne, hanem a bensőjében lakozó “daimon” hangja. Mi más lenne ez a hang, mint az ihletett szellem hangja? Ha a vallásos és szellemi ihlet felé fordulunk, a művészi alkotásnak itt is ugyanazokat a törvényeit és jellegzetes ismertető jeleit találjuk, csak rendkívül felfokozott formában. A kereszténység ókori, középkori és modern szentjei, az iszlám fakírjai és az indiai jógi-k valamennyien szert tettek vallási természetű érzelmi tapasztalatokra olyan folyamatok révén, amelyekben a művészi ihlet jelensége tisztán felismerhető. A művészeknek, íróknak és feltalálóknak szükségképpen valami materiális eszköz közvetítésével kell megnyilatkozniok, az ihletett szent azonban nem esik ilyen korlátozás alá és önmagában nyújtja az átélt lelki változásokat. Mert a vallási misztikus – ha valamit ér – az Isten felé irányuló teljes odaadás vágyakozása példájával magyarázza az ihlet alapelveinek működését. Ha sikerül ezt buzgó imádság és mélyen átérzett vágy segítségével megvalósítania, személyes énje mély hallgatásba merül, míg látszólag teljesen birtokába keríti az a magasabb hatalom, amelyhez fohászkodott. Szent tapasztalatait valószínűleg különleges vallási hitéhez fűződő képek, szimbólumok és tanok segítségével fogja magyarázni, tulajdonképpeni tapasztalata azonban valami befelé áramlásnak, egy olyan állapotba való átolvadásnak tapasztalata, amelyben a közönséges “Én” látszólag megszűnt működni és egész lényét derűs, extatikus, szent harmónia önti el. Ha ez az átélés tetőpontjára ért, valószínűleg transzba fog merülni – olyan állapotba, amelyben minden Istenben látszik feloldódni. A hindu jógi, aki gondolatait könyörtelen koncentrációval szorítja sarokba és aztán egy végső erőfeszítéssel teljesen száműzi szelleméből, ugyancsak az ihletett lét olyan állapotába kerül, amelyben a gondolkodó értelem nem akadályozza többé az áhított béke és megnyugvás beáramlását. Keresése

mely ugyanabból a szent forrásból táplálja őket és így öntudatlanul is igazolja. amikor az összpontosított. * De még olyan embereknek. Mert a művészt nem kevésbé szenvedélyesen ragadják meg és tartják fogva a közvetített képek. Megelégedetten élvezik az ezzel a hatalommal való érintkezés boldogságát és nem próbálják meg. amit valamennyi gondolatának elcsitulásakor él meg. melyet Isten keresői transz-állapotukban tapasztalnak. találmány vagy ékesszólás – segítségével közvetítsék és ábrázolják. Bár útja a gondolatokon való uralkodásé volt. A zene. költészet és építészet már az ókor szemében is szent volt és a régi Egyiptomban. A lelki elmélyülés foka mindkét esetben ugyanakkora lehet. melyet a misztikusok Istennek neveznek –. amely misztikus vágyódását megjutalmazza. van néha hasonló fajtájú tapasztalatuk. A lényeges különbség az. feltalálók. hogy önmagukról és környezetükről megfeledkeznek miatta. hasonmása az ihletnek. Fontos megfigyelni. amelyben utat nyitnak a “lélekmindenség” számára és amely nem nagyon különbözik attól. mindkettőjük mélyén ott nyugszik az a magasabb elem. ugyanaz. a zsúfolt . amely köpenyét rájuk borítja. mert míg a művész erős ösztönzést érez víziója vagy eszméi közlésére és a külső világ felé fordul. amely a művész erőfeszítésének jutalma. hogy az összpontosító tevékenység és a rákövetkező beáramlás sajátosságára nézve ugyanaz. csak éppen a művész a maga istenségét Szépségnek nevezi. Mindkettő ugyanabból a gyökérből ered. míg a művész aktívan foglalkoztatja testét. hogy a jógi belsőleg önmagára. mint az ihletett festőknél és költőknél – csak megnyilvánulásában különböző. Egyiknek sincs tudata az eltelő időről. míg a szent a legmagasabb érzelmek útján jár. Indiában és Kínában csak a templomok egyes papjai vagy a nagy misztériumok tehetséges beavatottjai művelhették. hogy azt a nemes virágot valami materiális eszköz – amilyen a művészet. is akik nem művészek. mikor eléri a legmagasabb ihletet. Azok. legbelsőbb szellemére van beállítva és teste mozdulatlan marad. Ez az elem fajtára és minőségre nézve ugyanaz. jóságos kegyelem száll le a misztikusra vagy jógi-ra és teremtő ihlet a művészre. mint amely a lángelmét tartja hatalmában. elmélyült szellem kísértéseinek hatalmát érzik. amely mindkettőjüket felemeli az extatikus állapotba és kiemeli kis személyiségükből és korlátozott értelmükből. a szobrászat. akik bármilyen rendű művészi alkotásban annyira elmerülnek. ha kisebb mértékben is. valóban olyan belső állapotba jutnak.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 96 tetőpontján – a szentekhez hasonlóan – talán ő is mély transzba merül. A művészet a meditáció egyik formája – út ahhoz a kielégült állapothoz. mint a jógi-t az osztatlan tudat fénye. az a hatalom. Ha az intenzív összpontosítás a személyes “Én”-t a személytelen “lélekmindenségben” oldja fel. szentek vagy jógi-k. a misztikus megelégszik azzal. mert eszközre – legyen az papír. Görögországban. Az isten kegyelem. vászon vagy kő – viszi át a szellemét elvarázsoló ragyogó képeket vagy gondolatokat. Miért ne nyilatkozhatnék meg a zseni az íróasztalokkal megtöltött irodában. hogy tapasztalatát kifejezze. hogy elmélkedésbe merül. hogy az idő a valóságban csak – eszme.

annak az is az oka. a siker pozitív biztonságát. Senki sem érintheti saját legbelső “Én”-jét anélkül. Az önmagába-mélyedés első kábító pillanataiban bizonyos törekvést vagy célt tart szem előtt. hogy aztán figyelje. hogy az eredmények mindig igazolják az útmutatást. mert megérti egyéni álláspontjukat. belsőleg feléje törekszik. Ezzel nem azt mondjuk. Ez a lehetőség azt jelenti. jobban megérti a tanulók lelkét és jobban tud majd velük bánni.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 97 áruházban. hogy a munkát kezdettől fogva helyesen végezze. hogy valamennyien meglehetős kevert és egyenlőtlen lények vagyunk. ha birtokukban van is a technika. Gondolataiknak nagy állhatatossággal egyetlen pontra való koncentrálása révén kerültek végül – ha csak egy pillanatra is valami különös visszahatás segítségével az önmagukról való megfeledkezés és a környezetüktől való szellemi elzárkózás ihletett állapotába. Mélyen bennünk csodálatos és végtelen készlete rejtőzik a tudásnak. hanem erőt is a cél elérésére. Az a megvilágosodás. nincs meg bennük mindig az ihlet. hanem visszamarad majd egy tartósabb. hogy ki ne fejlődnék benne a másokkal való harmónia és együttérzés. Az ihlet. A tökéletes technika és az ihlet együttműködése tudja csak megteremteni a valóságos lángelmét. nem fogja szükségszerűen végleg elhagyni. Az embernek csak az a reménye lehet. a vallásostól a világiig terjedő különböző megnyilatkozásai között nyilvánvaló a párhuzam. azok között. hanem több bizalmat fog ébreszteni. A lángelme felidézheti és felhasználhatja ezeket a tulajdonságokat. Az ihletett szellem ilyen. bölcsességnek. majd megkezdtük érteni megnyilvánulása feltételeit. De ez az egy pillanat elegendő volt arra. amely segítségére lesz abban. hatalomnak. hogyan . vagy a tőzsde tülekedésében is? Annyira szorosan körülhatárolt volna. mialatt a mély álmodozás lelkiállapotában üzleteikre és azok problémáira összpontosították gondolataikat. szépségnek és harmóniának. Az ihlet nemcsak víziót ad. amely meglepte őket és talán megmutatta a siker útját. vagy a hozzá vezető út helyességének tudatát. akkor talán módunkban lesz felfedezni. emelkedett befolyás. ha ihletett. Hogy ez utóbbi jelenség oly rendkívül ritka közöttünk. hogy ha az ihlet forrását nyomonkövettük és tanulmányoztuk. akkor még jobb ügyvéd lesz és nem kevesebb. egyre meggyőzőbben és meggyőzőbben világosodik meg és magában hordja az ihlető érzelmet. hogyan huny ki. Aki ezt a belső befolyást felismeri és enged neki. Még elismert lángelméink sem képesek mindig legmagasabb színvonalukon mozogni. ugyanaz a forrás van mindezeknek a különböző jelenségeknek a mélyén. hogy egy napon nem lehet megvalósítani az ihlettel való tartós kapcsolatot. akik az emberiség leglényegesebb tevékenységeinek némelyikét végzik? Hatalmas terjedelmű szervezeteket irányító nagy üzletemberek gyakran bukkantak rá nagyértékű új eljárásokra. Ha az ember ügyvéd. Ugyanaz az elv. A tanító és tanuló közti válaszfal leomlik és a tanulónak nagyobb kilátása lesz a sikerre. Ha tanító. amely az üzletembert az elérni kívánt irányban prófétai pillantással ajándékozta meg. azt fogja találni. hogy le kellene mondania megjelenéséről a nagyvárosban. hogy művét. hogy az izzó ihlet varázslatát rövid időre fogva tartsa. hogy az új gyártási terv vagy eladási eljárás keresett problémáját megvilágítsa. mély koncentráció nyomán következett be. gondolatait és lényét megihlessék.

Csak ennek a falnak a lerombolásával tud az ember a transzcendentális tudáshoz. hogy birtokába vegye ezt a csodálatos nagy örökséget. Elvezettük oda. hogy felismerje egy ismeretlen “Én” létét. az “emberfeletti Én” erőihez és lehetőségeihez eljutni. Az ilyen ember mindig és kivétel nélkül ihletett műveket tud alkotni. amelyet mint börtönudvart épített ki maga köré és amelyből kilépni makacsul vonakodik. Míg elismert lángelméink csak életük egyes óráiban tökéletes zsenik.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 98 lehet gyakrabban előidézni fennkölt felvillanását és kidolgozni olyan módszert. hogy tudatát korlátozza és hogy megkísérelje önmaga elfelejtését. És mégis. Tovább vezetjük ezen a második úton. ez a fontosnak tartott “Én” végül csupán a létnek egy parányi töredéke. A köznapi tevékenység során az embert túlságosan lefoglalják a személyes “Én” érdekei. * Így hát minden az önmagunkról való megfeledkezésnek attól a fokától függ. mint zabolátlan gondolatok keveréke – kizárja a legfőbb valóság. hogy ez megtörténhetik és hogy az emberben. . segítségével minden lehetséges és minden tudás összecsavarodott kígyóként pihen karjai között. Megtanulta az olvasó. amelynek az ember megengedi. Megadtuk neki az értelmi elemzés anyagát és ha a maga részét komolyan és lelkiismeretesen feldolgozta. amely a valóságban az övé – az kizárólag ez a szűk “Én”. mint a választófalé. ha művészetének. Ami az embert megakadályozza abban. az emberiség és a világ végtelenül sok egyéb létformáján belül. amelynek segítségével ezt az ihletet tartósabban birtokunkban tarthatjuk. a legértékesebb ihletettségek forrását buzgásnak indítani. más órákban pedig csupán technikusok – kizárólag az imént említett kapcsolat vezethet a valódi “felsőbbrendű ember” még távoli lehetőségeinek állandó megnyilatkozására és életretámadására. az életünket tápláló “emberfeletti Én” felismerését. amelyek arra valók. A szerző úgy véli. vagy üzletének technikáját a lehető legtökéletesebben bírja és ugyanakkor szellemét az önmagába való elmélyedésben gyakorolja – ez a kapcsolat csalhatatlanul életre kelti a zsenit a maga legteljesebb kivirágzásában. Minden dolog ebből a valóságból ered. amely mint villódzó gyöngy a kagylóhéjban – lelke legmélyén rejtőzik. Hatása olyan. amely – minthogy nem egyéb. Az olvasót eddig előkészítő úton vezettük. Ez az út szellemi gyakorlatok csoportjaiból áll. Megtanítottuk az Idő valódi jelentésére és lelepleztük az örök élet titkos lakóhelyét. hogy áthidalják a földi tapasztalatok és a misztikus valóság közt tátongó szakadékot. az analitikus rendszer tanát tartalmazó része is. a tudatos létnek ez a parányi töredéke. hogy saját életében megvalósíthassa az eddig talán csak halvány körvonalaiban felismert szellemi igazságokat. eléggé elkészült az előtte álló útra. hogyan kell az emberi faj áldását. amelyet a tökéletes koncentrációval elérhetünk. * Ennek a fejezetnek a végével zárul egyben a mű első.

hogy az a fal amely az “emberfeletti Én” felismerését elzárja előle. Ehhez az isteni “Én”-hez lehetetlen közeledni addig. bizalommal. továbbá képtelensége arra. nem más. hogy gondolatait kormányozza.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 99 Végül a magasabb emberi tapasztalat különböző pontjairól megláthatta. ami a valóságban – mint kimutattuk – egyidejű művelet. a gondolatokat pedig irányítani nem tudja. amíg a saját személyes “Én”-t elnyomni. mint az emberi faj kiszámíthatatlan értékű. Most gyakorlati módszert kell találnunk. mikor mind a kettőt elemeztük és egy gyökérre vezettük vissza. a modern szellem számára élvezhető formában adjuk a következő oldalakon. mint saját személyes “Én”-je. . átidomítva és kiegészítve. melynek segítségével mindez elérhető. Ilyen módszer van és ennek egy részét a Kelet bölcsei és a Nyugat illuminátusai már a korai évszázadoktól kezdve ismerték. Az európai és amerikai igényeknek megfelelően megváltoztatva. amint az kiderült. kipróbált örökségét.

életének. elválasztott . mint fizikai környezetük. míg tulajdonképpeni lényének. Az áhítat akkor nyer magasabb értéket. hogy közönséges törékeny állapotából egy isteni és szent állapotba emelkedjék. Ez annyit jelent. hogy azok saját személyiségéről egy magasabb szellemi rendhez tartozó másik felé forduljanak. Csak kevés temperamentumnak fog jobban megfelelni egy tisztán értelmi módszer. élénk részletekkel és élő színekkel – az értelem akkor szeretettel tartózkodik majd az inspiráló személyi életének eseményeinél. akkor Ő már nem különálló. amely az érzelmeket is figyelembe veszi. Az emberek különbözők és leginkább az a fajtájú tevékenység vonzza őket. vagy pedig kiemelhető ennek a szemlélődésnek folyamán valamelyik mondásának belső tartalma. a KrisztusÉnségként kell a hívő előtt megnyilvánulnia. ha Krisztus – amennyiben ő a kiválasztott vezető – már nem a gyakorlón kívül. amely csúcspontját a vallási miszticizmusban éri el. az emberi lény legfontosabb részén kifejtett munkálkodást tartalmazza. vagy tanításának valamelyik pontjánál. aki misztikussá vált – minden egyéb csak az imádás szegélyét súrolja. és mint eszményi léten elmélkedjenek rajta. Különösen hatályossá akkor válik. ha személyiségét túlhaladva jelenné lesz. olyan erősen. legmagasabb fokát pedig akkor éri el. hogy minden más gondolat kizárassék. mint az olyan. Ezért mondhatjuk. hogy testi alakként jelenjék meg. amelyet Istennek nevezünk. ha életre kelti az áhítozást. Ha megvalósul a szellemi újjászületésnek ez a magasrendű állapota. de az érzelmi elem szintén rászorul bizonyos nevelésre. amely valódi kedélyállapotuknak megfelel. Oly pontosan kell Őt “látniok”. ha afelé a végtelen hatalom felé irányul. ha az ájtatoskodó oly módon állítja át gondolatait. Ennek a gyakorlatnak misztikus eleme tulajdonképpen akkor kezdődik. amely nem kevésbé valóságos. Meg kell jeleníteniük a helyzeteket és eseményeket. hogy csak az valóban vallásos. Vallási fogékonyságú személyek haszonnal követhetik ezt az utat. hogy az áhítat tetőpontján képének háttérbe kell vonulnia. Általános szempontból nézve a múltban az emberiség nagy többségénél a vallási elem volt az uralkodó. Az érzelmeket elsősorban a vallás foglalkoztatja. amely értekezésünk második részének első fejezetével kezdődik. Vágyódásuk egész erejét affelé irányítsák. A képet a lehető legpontosabbra formálják. míg azok “élőkké válnak”. FEJEZET MAGASABB ÉRZELMEK KULTÚRÁJA A gyakorlati szellemi iskolázás. hanem benne látszik lenni. Az ilyen vágy – ha legmagasabb pontját eléri – a közkeletű vallást valóban miszticizmussá alakítja. azt a forró vágyat.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 100 MÁSODIK RÉSZ A GYAKORLATOK VIII. Vegyék példának Urunk alakját és életét.

Ilyen magas rangú. hogy az önkívületi boldogság nem az a végcél. amikor a misztikus önkívület felejthetetlen élményében lesz részünk. amely a szívhez szól és egyidejűleg a további erőfeszítések utáni vágyat kelti fel. Azok. akik nem tartoznak a nyugati kontinenshez és a keresztény valláshoz sem. Mohammed. tiszteletben álló vallási személyiség vonzóereje pozitív segítséget jelent a szellem összpontosításánál és képessé teszi gyöngeségek és hibák leküzdésére. egyéniségünket feláldozzuk az isteninek és örömmel fogjuk felismerni. Az ilyen boldogság nem az igazság legfelsőbb ismertető jele. hogy valóban el is nyerjük. vagy valamely régi szellemi mester lelki ábrázolatát elmélkedésük gyújtópontjába. vagy Buddha nevének puszta említése a szív legmélyebb áhítatát váltja ki és aki komoly törekvés és tartós elmélkedés révén elnyerte az isteni léttel való boldog. Az isteni személyiség felé irányuló valódi vágyódás és a hozzávaló magával ragadó szeretet szükséges ahhoz. Ha Krisztusra ezen a kizárólagos módon. ne tartsa őket vissza. Azokat. Kegyelméért kell könyörögnünk. nem sírnak hiába. Szükséges azonban rámutatnunk arra is. megnyugtathatjuk. Ezért helyezik Indiában és Perzsiában a vallási misztikusok még ma is – mint évszázadok óta tették – élő tanítójuk képét. hogy ugyanezt az eredményt lehetett és lehet elérni Jézus követőinek nyáján kívül is és ugyanilyen gyakorlati irányelvek segítségével. noha közeli szomszédja az igazságnak. hogy a világegyetem fejlődésében minden teremtő dolog ugyanazon csodálatos. Való igaz. Akkor fogjuk megérteni a sokszor helytelenül alkalmazott “szeretet” szó valódi jelentését és barátságot akarunk kötni az egész világgal. elpusztíthatatlan örökségünk. amellyel az elmélkedő élet megajándékozhat bennünket. akiben Krisna. őszinte vágyódással vágyunk. Van egész sor misztikus. akik szellemi számkivetettségükben sírnak. A különböző nehézségek. önkívületi egyesülést. ha az elmélkedés folyamán az Ő szellemi jelenlétében időzünk és ezt a jelenlétet egyéb tevékenységeink alatt is megőrizzük magunkban: eljön bizonyára az idő. hathatós segítséget tulajdonítanak a csapongó gondolatok megfékezésére. hogy az Ő akaratát teljesítsük. illetőleg a szellemi homálynak súlyos büntetését zúdította magára. . Akkor személyisége helyébe megszületett a Krisztus-Én: egy mindent átható jelenlét. hanem tekintse őket az elkerülhetetlen jutalom egy részének. amely a mi valódi. hogy az ilyen elmélkedés végül sikeres eredményre vezessen. megpróbáltatásai és szenvedései akkor átmenetileg feloldódnak az embert eltöltő kimondhatatlan örömben. még a saját vértanúságunk árán is. Ha az odaadó elmélkedések közben könnyek öntik el a gyakorló szemét. de a kiáltásnak a szív mélyéről kell jönnie. ha Őt őrizzük szívünk néma szentélyében és az áhítat ideje alatt minden más gondolatot távol tartunk magunktól. amiért a lélek sötét éjszakájának. Ennek a gyakorlatnak. hanem a gyakorló egész személyisége feloldódott Benne s tökéletesen és feltétel nélkül engedelmeskedett hívó szavának. dicsőséges cél felé halad. hogy néhány misztikus így gondolkodott és ennek az igazságnak elérése után felhagyott erőfeszítéseivel. Ezek járulnak hozzá ahhoz. Ettől kezdve arra fogunk törekedni. hogy a köztünk és az isteni eszmény közt emelkedő láthatatlan akadályok leomoljanak.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 101 lénynek tűnik fel. a személyes élet elmaradhatatlan gondjai. A szemlélődő misztikusnak meg kell tanulnia.

Ezt részben a természet és a művészet keltette esztétikai benyomások iránti fogékonyság. hogy ezt a vágyódást valami vallásos személy. Jönnek. amelyekhez csak a költészet magas szárnyalású szava méltó! Ki ne találkozott volna életében olyan emelkedett pillanatokkal. vagy hangos kiáltást küldeni a világegyetembe. intelligens lények hierarchiája visel. mint sejtenők. vagy amikor azt figyeli. hanem mint buzgó szerető és barát. hogy a reggeli nap első rózsaszín derengése lassan emelkedik a hegyhátak fölé. vágyódni az igazság. hogy szemléletében tökéletesen elmerüljünk! Ebben a földi szemléletű nyugati világban egyszer vagy időközönként sokkal több embernek. részben a nemtelen indulatok kerülése jellemzi. akár nem: van még egy harmadik fajta érzelmi fejlődés. amelyet tudatos. Jönnek ha egy tájat a költő szemével szemlélünk és ha ráeszmélünk. amely felé törekedni kellene. amelyek végül a vágy erősségi fokának pontosan megfelelően fognak válaszolni. akár nem. Akár vallásos hajlandóságú azonban az ember. Még az olyanok számára is kívánatos a vágyódásnak bizonyos gyakorlása. És ha előbb nem tanultuk meg. mély béke országa a mérhetetlen csend és a felmagasztosult nyugalom birodalma. amikor az ember szívébe fogadja a természetet. aki egy virágot széttépdes és levélszirmait könyörtelenül lefejti. amelyek a materiális mindenség burkolatában rejtőző szép. szellemi erőket. hanem sokkal inkább haladjon túl rajta. irányíthatják bármely eszmére. Ennek a tényezőnek értékét nem lehet eléggé megbecsülni. részben a magasabb etikai érzelem. mint mozgásba hozni a Világmindenségben lévő bizonyos. amikor beleveszünk a környék nagyszerű szépségébe. akár vágyódik az intellektuális igazságra.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 102 hogy ne sokáig tartózkodjék a derűs szellemi hangulatok területén. amely nem más. de hirtelen visszássággal és mégis kényszerítő erővel felbukkanhatnak egy vásártér lármás zűrzavarában is. nem mint a botanikus. A természet szépségében olyan élvezetet találunk. támadnak olyan érzelmi élményei. mégis szüksége van egy belső erőre. hogy egy magasabb birodalomba érjen. Váratlanul szállnak alá és egy örömmel teli vagy békés felemelkedés hangulata marad meg utánuk. mint a minden értelmet meghaladó. legalább akkor kell feléje törekednünk. Mert arról van szó. derűs valósággal való érintkezésből keletkeznek. akik természetüktől fogva nem vallásos hajlandóságúak és így közömbösen hagyja őket az előbb említett út rövid leírása. amely a siker felé hajtja. amely arra kényszerít. Ezt a hajtóerőt a vágyódásnak kell szolgáltatnia. főleg az igazság eszméjére és eszményére. Bár ennél a műveletnél az értelem a tökéletesedés főeszköze. amilyent a városok utcái nem adhatnak meg. hogy szerkezetét tanulmányozza. Ismételten néma. béke és útmutatás iránt annyit jelent. amikor az ember éjszaka a széles óceántól körülvéve egyedül áll egy hajó fedélzetén. De . Ez a célzás azokra a villámszerű. extatikus megvilágosodásokra vonatkozik. Ilyen pillanatok bekövetkezhetnek. hogy a mennybolt házunk közelében egy gyepfolton is kezdődhetik. amelyek életüknek egy időre egészen más képet adnak. amely őket vonzza. A Világegyetem nem vakon dolgozó gép. amikor a kemény sorscsapásokat követő mély kétségbeesés a földi lét mulandóságának és ürességének mélabús érzését kelti bennünk életre. vagy elv felé irányítsák. hanem öltözet. Kit ne indítanának meg a szép tájak. De nekik nem szükséges.

hogy odaadjuk magunkat azoknak a benyomásoknak. hogy a dolgok személytelen szemléletéig emelkedett. Egy sohasem érzett éteri béke száll fel a szívben és olyan átható kielégüléssel jár. a fizikai környezet elveszíti kézzelfoghatóságát és valósága valami álomszerű anyaggá foszlik. Mit jelent ezeknek a ritka pillanatoknak az újjáébredése? Újra összegyűjtheti magának az ember. az élet megmagyarázottnak tűnik fel és az ember inkább érzi. mintsem látja minden dolgok szívében az ésszerű célt.. Úgy látszik. de általában csak egész rövid időre és minthogy senki sem törődik velük. a harc és az ellenségeskedés. melyet szellemnek vagy léleknek nevezünk. Újra és újra kísért ez a felemelő emlékezés és az ember vágyódik az ilyen isteni pillanatok megismétlődése után. amelyből csipetnyi részecskéket kapunk. Ihletettségeink tehát csak morzsák. az ember elfelejti egyéni gondjait és aggodalmait és úgy érzi. amelyek az örök lakoma asztaláról lehullanak. Ez az “emberfeletti Én” az emberi természet legtitokzatosabb – és mégis a legfontosabb – része. még ha akarná is az ember – lényege állandó és nem kopik. gondolkodásunkba benyomul az élet örökkévalóságának érzése. egy időre eltűnnek a tudatból. ihletett költemények olvasása vagy az. Sohasem lehet elfelejteni. a felfoghatatlanul kimondhatatlan igazság érintette meg a szívet. amelyről az embernek általában nincs tudata és ez az a titokzatos bujkáló lényeg. amelyet az olyasvalakivel való személyes . A szép. Az élmény maga azonban sajnos elmúlik.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 103 amikor jönnek. elvarázsolt pillanatokat tetszés szerint ismét el lehet fogni és meg lehet hosszabbítani. amelyeket felejthetetlenül nagyszerű természeti színjátékok tesznek érzékeinkre és szellemünkre. A másik kérdésre a felelet: igen. ennek a másik “Én”-nek az alkatához tartozik. ha az ember az öniskolázásnak ebben a könyvben leírt egész módszerét megértette és kellőképpen begyakorolta előbb. Az ember tud. mert durva emlékezetük nem élhet meg ebben az isteni légkörben. hanem félretolja őket. mert magasabb értelmeink valódi kultúrája egy része ennek az iskolázásnak. habár emlékezete örökre meg is marad. van egy másik.. A borzadály és a káosz. mintha az idő megállt volna. amelyek látszólag elválaszthatatlanul össze vannak kötve az emberi és állati léttel a világban. mint a földi lét közönséges tapasztalatai. sokat veszítenek értékükből. gyakran véletlenül és váratlanul. illatos virágokat gyűjt a bőkezű földről? Az első kérdésre az a felelet. amilyent semmiféle földi kívánság teljesülése sohasem adhat meg. * A szív bizonyos gyöngéd hangulatainak megfigyelésével és ápolásával kell kezdeni. melyet mindenki ismer. Ilyen hangulatok a legtöbb embert életének különböző időszakaiban megszállják. Az a személytelen boldogság. mint ahogy naponta friss. A megértés világossága dereng fel bennünk. ahová azelőtt sohasem tudott eljutni és melyet még kevésbé tudott megrögzíteni. Ezeket a magasrendű érzelmi állapotokat. Az ilyen hangulatokat gyakran öntudatlanul az esztétikai élvezet kelti életre: extatikusan szép muzsika hallása. hogy a mögött az “Én” mögött. ezeket a sugárzó. Sokkal ritkább a mély áhítatnak az az értékes hangulata.

Ezeket azután olyan fokra kellene emelnie. hogy benne magában éljen. amelyekből a mindennapi élet rutinja összetevődik – el kell fogadnunk és ápolnunk. amelyekkel az emberi művészet tölti el. A természet. mindig egész figyelmünket rá kell fordítanunk. mert ezek a pillanatok valóban nagyon hasznosak lehetnek számunkra és azok a tapasztalatok. Hassa át egész lényünket ez az üzenet és ne próbáljuk ésszerűen vizsgálgatni. Legtöbbje csak pillanatnyi tartamú. mindent. behatol lüktető csendjébe és egyedül van mérhetetlenségével. mint azok. Mindent. hogy szeme és a füle egy magasabbrendű hangulat közvetítőivé váljanak. Ilyenkor az embernek ki kellene nyílnia. amit a természet közölni kíván. az átható borzongás vagy mélységes békesség ilyen hangulatát éljük át. mert ezzel fokozódik belső fogékonyságunk azok iránt a finomabb erők iránt. ez a nagy művész. mint amellyel a változásoknak az a pusztán materiális sorozata szolgál. A hullámok ritmikus csapkodása és a tenger végtelensége üzeneteket hoz az emberhez. hogy kritikus képességeinkkel ne . Az ember mindig odamenekülhet jóságos karjai közé. ami arra szolgál. kialakulhat a lassanként mindjobban elmélyülő koncentráció állapota. aki bizonyos fokig maga is egy szintre jutott az “emberfeletti Én”-nel. Sokáig és mélyen kell gondolkozni róla. Ezeket a benyomásokat szent jeleknek kell tekintenie. hajlamosak vagyunk értéküket alábecsülni. hogy szellemi értékekké váljanak. hogy felismerjük benne a fontos hírhozót és hallgassunk üzenetére. hogy mélyebb eredetére vezessük vissza és hogy hatásait beleiktassuk saját jellemünk szerkezetébe. hogy bennünket nemesebb magatartásra befolyásoljon – az életnek egy mélyebb tudatosítására. Valahányszor a hatalmas varázslat. anélkül azonban. akkor az ember engedje át neki teljesen magát. Ha az ember például az erdő hallgatag mélyén barangol. Minthogy ezek a hangulatok – ha meglepnek bennünket – nincsenek ellátva annak a titokzatos országnak a jegyével. hogy a földi nyomorúságban enyhülést és segítséget találjon. meg kell kísérelnünk. mégis fel kellene ismernünk valódi értékét és tudatosan magunkévá tenni belső tartalmát. Éppígy járhat az ember a tengerpart egy magányos része mentén és figyelheti a hullámok megtörését. melyekkel járnak. Ő a földdé és kővé változott szépség és derű. melyeket ez az út megkövetel. Letelepedhet egy időre egy sziklatömbre vagy egy száraz foltra a fövenyen és onnan tekintheti át a kék tenger távoli ívelését az ametiszt-színű láthatár felé. ami a lelkesítő szépség szeretetét előmozdítja. Ilyenformán. amelyek éppoly felemelők vagy mélyek. és passzív felfogóképes lélekkel. hogy azt valamilyen értelmi elemzésnek vetné alá. fogékony kedélyeket olyan hangulatokkal tud eltölteni. hogy mindent befogadhasson. engedje meg. amelyből származnak. engedje. mialatt az ember a levelek borította talajon jár. nem bizonyulnak hiábavalóknak. hosszasan el kell rajtuk töprengenie és álmodoznia és egyre növekvő elragadtatással kell őket élveznie. Ha ez az új hangulat valóban és erősen megteremtődött. Mialatt az ember – amilyen csöndesen csak lehet – ott üldögél. Az ilyen magasabbrendű hangulat felkeltésénél és ápolásánál igen fontos. figyelmét rögtön – mihelyt érezhetőkké válnak – a titokzatos varázs és derűs nyugalom első benyomásaira kellene összpontosítania.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 104 találkozás kelt életre. koncentrált pillantással és szívvel. míg végül – ha az embernek szerencséje van – előtör és felejthetetlen élménnyel ajándékozza meg a minden esetleges hangulatunk mélyén rejtőző örök derű.

annak az lehet az eredménye. miközben magasan. Alig akad ország vagy nép. utána azonban ismét visszatér megszokott állapotába. amikor éppen egy hegy csúcsához közeledünk. mialatt eredeti tapadási pontját éppen elhagyni készül. Ez a misztikus időhézag azonban elég arra. nyomorúság és durvaság megnyilvánulásait. hogy az “emberfeletti Én” állapotát megteremtse. Van annak bizonyos finom lélektani oka. Az ember önkénytelenül. a szellem – amely a látási folyamat valódi tudatos okozója és amely a látószervet csak eszköznek használja – önmagát a térbe vetíti bele mindaddig. Az eredmény az. tágas pusztaságoknak. amíg teljesen el nem tűnt. Ha az ember ezeket az isteni pillanatokat gondosan és figyelmesen elfoghatná. hanem hathatósan táplálná őket. A tágas égbolt fölöttük olyan. hogy alantas természetét mindörökre megtörje. mert a szellem elképesztő gyorsasággal száguld. miközben szellemi aromájukat ízlelné. amelyben először rögzítette pillantását a távolba. a tudatot részben kiemeli a testből és a szellemet megszabadítja szokott egocentrikus magatartásából. távoli hegyláncoknak és messzi tengeri látóhatároknak különös erejük van egy szellemi állapot felkeltésére. Az egész folyamat villámszerűen zajlik le. Mert ha az ember közbelép. hanem inkább hagyjuk. Ha a szem először szemléli az ilyén színteret és legtávolibb pontjára tapad pillantása. hogy a királlyal és a Baál-t imádó Isebel királynéval szembeszálljon. aztán szigorú és félelmet nem ismerő vádakkal tért vissza Ahab bűnei és a zsidó nép bálványimádása ellen. Meredek csúcsaikban a tökéletes életre irányuló törekvés felemelő eszméjét testesítik meg. mint a síkságoknak és völgyeknek. ne próbáljuk meg ésszerűen boncolgatni. a fizikai agyban. amíg határát el nem éri. Ez a nap – az extázis emelkedettsége következtében – felejthetetlen lenne. a Hira sziklahegység lejtőjén. csendet ébreszthet szellemünkben. Ez a tevékenység hasonlít a hernyó különös eljárásához. – Mohammed Arábia pusztáiban találta meg Istenét és hitét.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 105 terheljük. egy áldott napon tudata egészen az “emberfeletti Én”-be csúszhatna át és egy pillanatra benne időzhetne. hogy elszakítja önmagát a hangulattól és azt. kevésbé ismerik az emberi mohóság. mondája vagy története. mialatt még megkapaszkodik alapjában. amelynek ne volna hozzájuk fűződő meséje. hogy bennünk lágyan feloldódjék. amely másik hely felé igyekezve valósággal meghosszabbítja önmagát. egy barlangban imádkozott. elpocsékolja. Az emberben magában az a lelki eredmény áll elő. ami értékes szellemi tapasztalatává válhatnék. mint Isten mindannyiunkat körülölelő végtelensége. hogy a messze elterülő síkságoknak. villámszerű gyorsasággal felcseréli a tisztán személyi álláspontot a személytelennel – nem merül többé állandó mérlegelésbe. Hegyek és dombok minden időkben kapcsolatban voltak az istentisztelet és a szentség eszméjével. miután egész figyelmét a szemlélés művelete köti le –. hogy a távoli tárgyhoz rögzítődik. Azon a kopár magaslaton kapta meg azt a hajlíthatatlan erőt. Éliás próféta negyven napig böjtölt a Hóréb-hegyen. ha nem engedné őket figyelmetlenül feloldódni. hogy az a pillanat. némaságot ajkunkon és nyugalmat szívünkben. mert a hegykoronáknak és hegycsúcsoknak magasabbrendű atmoszférájuk van. Kevésbé szennyezettek az embertömegek kigőzölgéseitől. Az a pillanat. A régi .

megérthessék és átérezzék ugyanazokat a benyomásokat. amelyek eredetüket illetően a “lélekhez” tartoznak. megvilágosodás szépségében sugárzott! A természetnek ez a szeretete és tisztelete lényünk legmélyéből fakad. szigorú aszkétikus életet éljenek. hogy azok is részesedhessenek. biztosítja olvasóit. A művészet nemcsak díszítő toldaléka az életnek. hogy a fent jelzett módon reagáljunk a természettől kapott benyomásokra. egy magas csúcson imádkozott. Ahelyett. Hasonlóképpen a Dicta-hegyén történt. A költészet. a szabad levegőn imádták Istent és ezeket a tűzkoronázta dombokat templomaikként tisztelték. Melanthes. ahol az ember megkísérli a természet szépségét. amelyekhez hasonló szentség nincsen országaikban. Mély szellemi módon is befolyásolni tudja az emberi lényt. Mexikó papjai magas hegycsúcsokat választottak ki minden más hely közül. akik a kopár Athos hegyén zárkóznak el a szépnem elől – vidámabb olasz testvéreik. mikor az Atyával való érintkezés közben arca a szellem. * Ha elhagyjuk a természet birodalmát és a művészethez fordulunk. hogy leghatalmasabb istenségeiket az elérhető legmagasabb hegyeken tiszteljék. amelyeket szüntelenül tápláltak.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 106 perzsák a legmagasabb hegyeken gyújtották meg szent lángjaikat. Felhasználható olyan módon. aki negyven napot töltött a Sinai-hegyen. további alkalmat találunk az érzelmek kifejlesztésére azon az úton. amelyekkel azután Krétán uralkodott. rendjét és példáját utánozni. a festészet. Ezért az olyan kedélyhullámzásokra irányuló koncentráció. legszentebb rítusaik számára. Ott. A tibetiek és a hinduk számára a Himalája hatalmas hóóriásai azok a szent örökségek. a zeneművészet és a plasztika elragadó ösvényt nyit az isteni birodalom felé és mindmegannyi erő a szellemi fejlődés szolgálatában. akik Kairó fölött a sziklás dombokba vájják barlangformájú lakásukat – a görög szerzetesek. Zoroaszter. hogy a régiek általános szokása volt. bár felületes szellemek gyakran csupán annak tartják. hogy népe törvényeinek isteni kinyilatkoztatását megkapja. mint Mózes. vagy Jézus a Karmel-hegy visszavonultságában. amely azután népének isteni törvénykönyve lett. hogy Minos királynak az egyik istenség átadta a törvényeket. akik a világi életről le akarnak mondani. akik Firenze mellett csinos kertekkel borított dombon építettek nagy kolostort – vajon mindezek nem éppen úgy a magányos hegycsúcsokon található megvilágosodásról és erőről tesznek tanúságot. Prófétájuk. A sikeres művész éterikus szépségű benyomásit és extatikus emelkedettségét átviszi a nézőre vagy hallgatóra. aki nálunknál sokkal közelebb állt az ókorhoz. A Nakshabendi-dervisek. amikor megjelent előtte Ahura-Mazda isten és kihirdette a “Törvények Könyvét”. Még a mi korunkban is hegyeket választanak még mindig menedékül azok. mint az Istenség örök természetének jelképét. A régi Britannia druidái nagy tiszteletben tartották dombjaikat és az istenség felszentelt lakhelyének tekintették őket. hogy felesleges . hogy értékes lélektani tapasztalatokat szolgáltasson. igen értékes gyakorlat. hogy minden kísértéstől és tevékenységtől távol. Fontos az. amely önmagunk szellemi feltárulásához vezet.

hogy ezt a felemelő érzést ne tékozoljuk el azzal. hogy távol tartsuk az idegen gondolatokat és érzéseket úgy. vagy Chopin G-moll balladájának magasztos félelme például annak. fonalakként kell őket értékelni. éppen annyi szellemi nyereséget jelent. Ezért általánosságban azt lehet mondani. de egymás után kell őket folytatnia. Az ember nem lehet igazi művész. Ezzel önmagában is létrehozza a szellemi elmélyülésnek azt az állapotát. hogy bennünket az extázisnak vagy a . Ha az embert szerencséje kiegyenlített művészi és intellektuális természettel áldotta meg – ha megvan benne az igazi hajlam és felvevőképesség a szépség iránt és ugyanakkor elég értelmi önuralom is. Ha az ember a tehetséget nem tévesztette össze a lángelmével. Az élet szokott tevékenységeit egy időre elhanyagolni és a valódi művészi teremtés világába belépni annyit jelent. hogy szellemünket a tudatnak a megszokottól teljesen különböző fokára emeljük. mint az. hogy az nem csupán a fokozott élvezet puszta eszköze lesz. amely arra irányul. akiből az ilyen adottságok hiányzanak.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 107 fényűzési cikke volna azoknak. mint a tisztán személyes látóhatárt kiszélesíteni és átélni az érzelmeknek a puszta anyagszerűségen túlhaladó lendületét. Ilyen módon húzhat legnagyobb hasznot a művészet révén úgy. látási és szív-gyakorlatokat és egy pillanatnyi rövidséggel. amellyel a zene hangjai. Fontos. amelyeket követve az ember a méltatott állapothoz juthat. akik megengedhetik maguknak élvezését. mint amennyi művészi értéket. vagy a legközelebbi testi szenzációhoz sietünk. A zene különösen értékes a lélek rejtett képességeinek felkeltésére – az ihletett hangok ritmikus ütemei ismeretlen világba emelik a szívet. a művészi alkotás nézését csodálattal kezdi. a valódi művészet lappangó ereje a valódi istenség küszöbéig emelhet bennünket. Megfelelő tapasztalattal a művész alkotását nemcsak élvezhetjük. hanem emelőnek is használhatjuk. a dallam és az ének bizonyos isteni elemet rejt magában. vagy bármilyen más műfaj eredményei táplálják. ha az átlagon felül eső finomabb emóciók iránti felfogóképességét nem fokozza. Szükség van bizonyos akaratmegfeszítésre. imádattal folytatja és ihlettel végzi. hogy a talajt ne veszítse el lába alól – gyorsabb előrehaladást tesz majd ezen az úton. hogy rögtön a következő szellemi benyomáshoz. hanem ellenkezőleg. aki helyesen tudja hallgatni. amelyet a művész érintett. vagy műértő. amelyek normális felfogóképességét meghaladják. a leggondosabb és legösszpontosítottabb figyelmet kell neki szentelnie. Amikor az ember ihletett művész alkotásával kerül szembe. szimfóniájának szép akkordjai. amely a művészt munkája legszebb részén magával sodorta és csak akkor tudjuk talán azt a mély forrást megérinteni. Beethoven nemes V. hogy a lélek az egyéni rutintól felszabadultan valami magasabb légkörbe juthasson és ott azzal a szellemi vitalitásra koncentrálva maradhasson. hogy a művészi kultúra legigazibb és legmélyebb értelmében – rendkívüli értéket jelent az ember számára. Meg kell keresni és meg kell ragadni az elektrizáló érintkezés pillanatát. A nagy művész felfogásának magasrendű szépségével tulajdonképpen öntudatlan leadója olyan értékeknek. hanem a szó szoros értelmében a különleges szellemi lét aranykapujává válik. Az ilyen reagálás csúcspontján kell elkezdenie az embernek a későbbi fejezetekben leírt különleges lélegzési. A szimfonikus zene. nem szabad figyelmetlenséggel elpocsékolni a felemelkedés és varázslat első érzéseit.

hanem főleg abban a tekintetben. mint amelyben megfogantak – ezért fontos. hogy a szellemileg legjobb ihletett művészetet válasszuk ki. féltékenység és félelem. Ezért gondosan őrizkednünk kell az ilyen nemkívánatos érzésektől – első érzéklésük talán nem akadályozható meg. mint az áramvezetőjétől elvágott villamoskörte. Amint az ember nem tartana . amelyben ezek a nagy művészek műveiket megalkották. hogy erre az útra tökéletesen alkalmatlan az olyan típusú művész. aki felidézte. hanem ellenkezőleg. A zene ugyanazokat az érzéseket. vagy hallgatót az életre vonatkozó magasabb látókörhöz segítenék. hogy az igazság eltorzításával. amely ma zene néven ismeretes. amelyeket az őrültekházának légköre tölt el – minthogy alkotásai ahelyett. jellemünkre és viszonyainkra.” De ha elég sokáig élt volna. de a keserű. amely segíthetne rajtunk. Ha ilyen emberek műveivel találkozunk. sőt hódolatot keltő zsenik. Az aszkéta. Talán nem látjuk ezt tisztán. vagy olyan templomokban ájtatoskodik. az irodalom ugyanazt a lelkiállapotot. de be kell látnunk. amelyben a szellem telepatikusan működik. hogy kerüli ezeket a veszélyeket – nem mindenki hivatott rá. hogy kikapcsolja azt a szellemi világosságot. A nagy művésznek a szellemi élet tolmácsának kell lennie a kisebbrendű halandók számára. megteheti. illetőleg olyan láthatatlan romboló erők kifejezésével. nyugodtan elismerhetjük zsenialitásukat – de ugyanakkor jusson eszünkbe. hogy a nézőt. ziláltságuk következtében valósággal elvonják tőle.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 108 fájdalomnak abba a szellemi állapotába helyezzen bele. Inkább olyan alkotásokat kell keresnünk. De ezenfelül tudatosan kell ápolnunk az olyan érzelmeket és tulajdonságokat is. mint amilyen az érzés. Könnyen megtéveszthet a művész látszatvilága. aki ezekben az alkotásokban csak csábító kísértéseket lát. tehát hamisítással állunk szemben. a képek a nézőben ugyanazt a hangulatot keltik életre. hanem tisztább és egészségesebb levegőt keresünk. hogy hallhasson olyasfajta zenebonát. aki túlzott és kiegyenlítetlen fellángolásokba vész bele. amelyek az embert nem ráncigálják le nemkívánatos érzelmek közé. amelyek alacsonyabbrendű világokból származnak. Különösen nem kívánatosak tehát az olyan érzelmi megnyilvánulások. Figyelembe kell venni. mint a bosszúság. gyűlölet. ha nem mélyedünk bele az ilyen alkotások légkörébe. talán közelebbről is meghatározta volna mondatának első főnevét. hiszen oly láthatatlan valamiről van szó. amelyek a magasabbrendű élet felé irányuló törekvésünket szolgálják. vagy médiumi tehetetlenségükben csodálatos képességeiket és tehetségüket a pokol hatalmainak engedték át zsákmányul. míg láthatatlanul eltalálja azt a személyt. ezek a dolgok határozott valóságoknak számítanak. A művész szellemi ihlet nélkül olyan. aki erőit vad szórakozásokban pocsékolja el. felemelik. mert némán és telepatikusan lebeg a téren keresztül. De károsan hat másokra is. Beethoven maga mondta: “A zene közvetítő a szellemi és az érzéki élet között. akik vagy ihletük lelkileg zilált hordozóivá lettek. Ezért bölcsebb dolog. hogy a belső világban. Vannak általánosan elismert. ellenséges és gyanakvó hangulat nagy mértékben rombolóan hathat nemcsak saját magunkra. amelyek elfeledtetik vele Istent és elveszik a vallásos célokra felhasználható időt. megnemesítik és a szellemi öröm emelkedettségével ajándékozzák meg a lelket. hogy az ő rendkívül aggályos útját járja.

Paul Brunton: A felsőbbrendű Én

109

tudatosan saját házában egy sereg vadállatot, éppúgy igyekezzék szívétől távol tartani a vadság tigrisét, a mohóság párducát és az árulás kígyóját. Sok panaszolnivaló akad a mai idők történetében, de mindennek nem gyűlöletet, félelmet és romboló erőt, hanem egy magasabb megvilágosodás megértését kell kiváltania – nem a viszály és a zűrzavar szaporítását az enélkül is már túlságosan ellenséges világban, hanem az építő tevékenység, jóság és igazság gyarapodását. Az érzelmi életnek ez az ápolása teremti meg a szellemi kinyilatkoztatás elérésének igazi feltételeit és mozdítja őket elő a mindennapi élet keretében. Valahányszor az ember olyan érzelmeket szólaltat meg, mint amilyen a tisztelet, áhítat, odaadás, csodálat vagy hódolat az emberben és a természetben lakozó nagyság és magasabbrendűség iránt, elősegíti annak a napnak elérkezését, amelyen ez a kinyilatkoztatás megtörténik. Gyakran felmerül az a kérdés: nincs-e szükség bizonyos aszkétikus jellegű, radikális változtatásokra a mindennapi életben, ha az ember elhatározta magát, hogy erre a szellemi útra lép. A legtöbb ember valóban azt hiszi, hogy ilyen újításokat várnak tőle és sokan már előre félnek az ebből támadható nehézségektől. Ami az itt ajánlott utat illeti, ezek az aggodalmak teljességgel feleslegesek. Semmiféle fajta aszkétikus változást nem követelünk, sem aszkétikus szabályokat nem adunk. Az alapvető munkának belsőleg kell lefolynia és az esetleg szükséges külső változásoknak lassanként és saját belső irányítás folytán kell megtörténniük, nem pedig külső tekintélyparancsra, vagy e tárgyat illető előzetes útmutatás következtében. A fizikai szokások feláldozásánál sokkal fontosabb a szellemi szokások felhagyása. Így hát egészen észrevétlenül léphetünk erre az útra úgy, hogy azok, akikkel egy házban, vagy egy családban él az ember, sokszor semmit sem vesznek észre abból, hogy az illető egy magasabbrendű életbe lépett át. Mindamellett igaz való, hogy ahol fölösleges súrlódás nélkül megtehető – és anélkül, hogy ezzel az emberre magára vagy környezetére fölösleges teher hárulna – ajánlatosak lehetnek a fizikai élet bizonyos egyszerű módosításai. Felesleges a világ szükségszerű, tevékeny életéből remeteségbe, ashram-okba, vagy hasonló magányos helyekre visszavonulni. Gyötrő gondolatai és személyes “Én”-je úgyis elkíséri az embert, akárhová is megy. A megváltás tisztán személyes ügy – az a hit, hogy ezt csak szellemi csoportokban, társaságokban vagy kolostori rendekben lehetne megtalálni, nem egyéb, mint furcsa illúzió. “Lelkeket nem kötegekben mentenek meg” – mondta Emerson és a tapasztalat megerősíti szavait. Másrészt azonban mindig hasznos a rövid időre szóló átmeneti visszavonultság. Ezekre az időszakokra azonban a természet jobb és harmonikusabb kolostort nyújt számunkra, mint az emberek. További nehézséget jelent a fizikai önmegtartóztatás kérdése. E tekintetben is akadnak emberek, akik azt hiszik, hogy minden nemi kapcsolatról, mint valami szégyenletesről, le kell mondaniok és a tökéletes cölibátus életformáját kell felvenniük. Ha erős belső ösztönzést éreznek az ilyen életre, akkor nyilván kötelességük, hogy ezt a vágyukat megvalósítsák. Az emberi lét azonban elég széleskörű ahhoz, hogy más utak is vezessenek az “emberfeletti Én”-hez. A szerző ennek az alkalomnak kapcsán szeretne eloszlatni egy félreértést, amely azokban

Paul Brunton: A felsőbbrendű Én

110

támadhatott, akik “A Himalaya remetéjé”-ben az erre a pontra vonatkozó utalását olvasták. Erre a tárgyra vonatkozó megjegyzése csupán tökéletlen jegyzet volt a naplójából, tehát magyarázatra szorul. Azt akarta vele mondani, hogy a házasság nem akadálya a szellemi tökéletesedésnek és, hogy az ember élhet normális házaséletet és mégis tudatára juthat az “emberfeletti Én”-nek. Semmi esetre sem úgy értette, hogy az ember szenvedélyeit csak a vágy intésére engedhetné szabadjukra. Ellenkezőleg, az a meggyőződése, hogy a nemi erő okos megőrzése és irányítása révén az ember dinamikus hatalommá válhat az anyag és a szellem világában. Egy magasabb civilizáció a házasságban fel fogja ismerni azt, amit ma még csak a fiatal párok kis töredéke lát benne: alkalmat két lélek számára, hogy egy szellemi-materiális cél érdekében együttesen érjenek meg. A fizikai érintkezés akkor csak kísérő jelensége és nem célja lesz a házasságnak. Lelkész jelenléte és a templomi énekkar dala még nem teszi szükségképpen szentté az esketés szertartását. Csak ha a férfi és a nő megérti, hogy végső egységüket a magasabbrendű világosság közös imádatában találhatja meg, válik a házasság a közönséges polgári szerződésnél magasabbrendűvé. De ezzel nem azt mondjuk, hogy a tökéletes cölibátus és a házasság emberi vonatkozásainak tagadása lenne az egyetlen útja az átszellemülésnek, mint azt némelyek türelmetlenségükben és tudatlanságukban állítják.

IX. FEJEZET
AZ ÖNURALOM GYAKORLÁSA Az átlagember felelőtlenül csapong egyik gondolattól a másikig és szellemét gondatlanul engedi saját tetszése szerint működni. Gondolatai azonban olyasvalamik, amikért felelős és ezek a maguk részéről rá és egész materiális életére visszahatnak. Hogy a nemkívánatos gondolatokat kikapcsolni, a nemes gondolatokat pedig elsőbbségben részesíteni tanácsos – olyasmi, amit nem ismer fel pontosan. Fantasztikusnak és távolinak tűnhetik fel az az állítás, hogy bizonyos kapcsolat van aközött, amit az ember gondol és amivel a külvilágban találkozik, tehát szellemi állapota és anyagi boldogulása között, de azok, akik az itt ajánlott módszert elég hosszú ideig gyakorolták és gyakorlataik eredményét saját életükön megfigyelték, tudják, hogy ez nem képzelődés, hanem valóságos igazság és hogy az ember külső élete a legtágabb értelemben visszatükröződése szellemi világának. Korunk azonban, szerencsétlenségre, annyira átitatódott az életre vonatkozó materiális nézetekkel, hogy nemcsak az ember finomabb szellemi erőit, hanem beléjük vetett hitét is nagymértékben elfelejtette. Ez a veszteség azonban nem változtathat és nem is változtat azon az alaptételen, hogy valójában megvannak. Mindaddig, amíg a szellemi tudatlanságot részesítjük elsőbbségben, kénytelenek leszünk a materializmus szürke hályogával a szemünkön keresni az utunkat. Ennek eredménye a sok haszontalan szenvedés és a tökéletes képtelenség arra, hogy a természet mélyebb céljait felismerhessük és fajunk sorsába behatolhassunk.

Paul Brunton: A felsőbbrendű Én

111

Csapongó gondolatainkon és érzelmeinken uralkodni annyit jelent, mint ismét megalapítani elveszített hatalmunkat. Az embernek korlátlan úrnak kell lennie szelleme birodalmában, hogy tökéletesen véghez vihesse azt a fejlődési folyamatot, amelyet a természet számára megszabott. Tekintheti ezt a feladatot olyannak, amely nem éri meg a fáradságot, de csak ő lesz a vesztes, mert a gondolatok irányításának képtelensége titokzatos elágazásokon keresztül mindenféle fajta szenvedéshez vezet. Köztudomású ugyanis, hogy életünk számos döntését, eseményét és véletlenét szokásos gondolkozásunk erősen befolyásolja. Ennélfogva a gondolkodás módjának megváltoztatása annyit jelent, hogy bizonyos mértékig életünk körülményeit és kereteit is megváltoztatjuk és így önbizalomra és belső jóérzésre teszünk szert. Továbbá véghez kell vinnünk a lélek meghódításának belső csodáját, mielőtt valami külső csodát valaha is véghez vihetnénk. Azok számára tehát, akik az élettel bizonyos tekintetben elégedetlenek, egyetlen gyakorlat sem lehet fontosabb, mint a gondolatok ellenőrzése. És ebben a gyakorlati korszakban, amikor az emberek inkább kézzelfogható eredményeket, mint megfoghatatlan elméleteket keresnek, bizonyára hatalmas indító oknak számít, ha így szólhatunk a világhoz: “Tedd ezt! Gyakorold ezt! És idővel látni fogod, hogy életed folyama egyenletesebb mederben, naposabb úton és barátságosabb környezetben hömpölyög.” Már ebből az okból is a legnagyobb figyelmet kell szentelni a gondolatok életének. De vannak még más és magasabbrendű okai is annak, miért szükséges a szellemet újra átdolgozni: mert az ember csak így hatolhat be a mennyei királyság titkaiba és önmaga számára felfedezheti, vajon van-e valóban lélek és tulajdonképpen micsoda. Alapvető elv, hogy a szellemi lét bizonyossága sohasem alapulhat tárgyilagos bizonyítékokon, hanem mindig csak valami intellektuális és érzelmi kísérleten. A helyesen irányított szellemen keresztül nyilatkozik meg a legbelső “Én” és ennek fátyolburkolta szentélyén keresztül juthatunk az isteni állapotba. Ez az irányítás – amelyet váltakozva “szellemi csend”-nek, “meditáció”nak, “jógá”-nak és “miszticizmus”-nak neveznek – alakítja át a szellemet és kényszeríti a gondolatot, hogy zsarnokoskodás helyett szolgálja az embert. A szellemi csönd gyakorlatainak olyan rendkívül nagy az értékük, hogy a jezsuita rend megalapítója, Loyola Ignác egyszer bevallotta Laynez páternek, hogy Manrézában egyetlen órai elmélkedés több megvilágosodást nyújtott a mennyei dolgokról, mint amennyit a teológusok valamennyi tanából együttvéve valaha tanult. Ha az olvasó most készen áll arra, hogy a léleknek ezt a nagy kalandját megkezdje, előbb teljesítenie kell az előzetes feltételt, amely így hangzik: A nap huszonnégy órájából ki kell választani egy körülbelül félórás, határozott időközt, amikor az ember abban a helyzetben van, hogy a szokásos napi tevékenységekből visszahúzódhassék, hogy csendben és nyugalomban magára maradhasson gondolataival. Akinek életkörülményei olyan könyörtelenek, hogy erre a magasrendű célra még félóra ideje sem jut, naponta húsz vagy akárcsak tizenöt percet azért mégis kihasználhat. Nem annyira a neki szentelt idő fontos, mint inkább a gondolkodás mikéntje és az a komoly koncentrált tudat, melyet ez alatt a néhány perc alatt fenn kell tartani. A legtöbb ember azonban, aki azon panaszkodik, hogy nem futja az ideje

Ha úgy kívánja. Egy félóra körülbelül jó átlagidő a legtöbb ember számára és ilyen félórát mindig lehet találni a napi munkarend keretében. A szellemi csöndnek áldozott pillanatok nem vesznek kárba. határozottaknak és ködöseknek tűnnek fel számukra. Holott. hogy egyáltalán időt szakítsunk rá. erőfeszítés és könnyű áldozat nem éri meg a fáradságot. Ilyen órák körülbelül a korareggeli órák. akkor valódi kapcsolatot teremt a világegyetem végtelenségével és harmóniájával. A szellemi csönd kitűnő kiindulópontja a munkanapnak. ha megértenék. hogy napi munkájukat ismét megkezdhessék. aki jelentéktelen tevékenységének vagy szükségtelen szórakozásának kis feláldozásával ne tudna időt szakítani a gyakorlatokra. tea. ez azonban – bár ott. miről van szó. Az ilyen belső összhang külső harmóniával is kecsegtet minden tevékenység számára. hogy a szellem olyankor friss. napfelkelte után és a koraesti órák. A korareggeli órák termékeny volta abban rejlik. melyet a küszöbönálló nap folyamán kifejtünk. Vannak azonban a napnak bizonyos órái. hogy azt hangoztassuk: túlságosan elfoglaltak vagyunk ahhoz. Az istenség. A napi gyakorlatokra szentelt idő hosszát előre kell eldönteni és természetesen csak az egyes ember különös életkörülményeinek és helyzetének figyelembevételével lehet meghatározni. ahol megvalósítható. amely a legkevésbé zavarja napi kötelezettségeinket és azoknak az embereknek. hogy a napnak ezek az elmélkedésnek szentelt kis töredékei az élet legértékesebb pillanatai és végtelenül fontosak. Hát ezek sohasem fognak egy kis megbeszélésre együvé kerülni isteni “Én”-jükkel? Valójában azt hiszik. A napi izgalmak még nem kezdték el csendes felületének fodrozását. Ihlet és eszmék a további gyümölcsei. amelyeket szinte maga a természet jelöl ki ezekre a gyakorlatokra és amikor ezek könnyebbek és gyümölcsözőbbek. Olyan időt kell választanunk. belátnák. naplemente előtt. amelyet ilyen módon imádunk. de olyan botornak sem szabad lennünk. a legújabb filmdarabokra. ha a tanuló valóban elhatározta. Nem kell és nem is szabad a szellemi gyakorlatok kedvéért a hivatás és az otthon rendes napi kötelességeit elhanyagolni. hogy a nap kellemesen teljék el és minden problémával szemben a nyugalom és bölcsesség készletét teremti meg. fölösleges fecsegésre. Az ilyen időben való gyakorlásnak az a jó oldala. az ígért jótétemények pedig némileg távoliaknak. dúsan megjutalmazza hűséges híveit. hogy az eredmények a nap további részére is átvivődnek s az élet és a munka ennek következtében e gyakorlatok utóhatásának légkörében zajlik le. Ha sikeres. a legkevesebb kényelmetlenséget okozza. hogy az elmélkedés megkívánta kényelmetlenség.és ebédmeghívásokra és más összejövetelekre. Csökkenti a kellemetlen súrlódások valószínűségét. rendszerint talál időt színházra. akikkel véletlenül együtt élünk. ajánlható is – nem fontos. mert a türelmesen kitartó számára örök értékeket és határozott nyereségeket jelentenek. A nyugatiak ezt az időt illetőleg két okból vannak hátrányban. nyugodt és zavartalan. hogy ezt a keresést megkezdje. De éppen ez a kívánság és . naponta két ilyen időszakot is felhasználhat reggel és este. A hajnali derengés különösen a keleti országokban élők számára alkalmas. hozzájárul ahhoz. Nincs emberi lény. Élénken dolgozik bennük a kívánság a világi tevékenység újrafelvételére. a legfrissebb újsághírek elolvasására.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 112 az elmélkedésre. kivágyódnak önmagukból és az a legfőbb gondjuk.

Másrészt vannak emberek. ugyanabban az időben áldozunk néhány percet gyakorlatainkra. Ezeknek a nap vagy est olyan félóráját kell kiválasztaniok. amely hónapok vagy évek folyamán ezt a szellemi pihenőórát a napi munkarend határozott részévé teszi. . Az ilyen pillanatokban lehetséges – sőt valahogyan könnyebb is – hogy az ember legmélyebb lelkével érintkezésbe kerüljön. mert olyankor a napi munkától elfáradva. ha naponta szabályszerűen. Ilyenkor szellemi erők sugároznak a Földre és a keresőnek ki kell használnia ezeket az erőket. Való igaz. hogy a napi munka után túlságosan fáradtak ahhoz. A második ok az. hogy az embert hajszolnák és nyugtalanítanák a külvilági teendőire vonatkozó gondolatok. hogy a szellem lustábbá és kevésbé éberré váljék és így nem lesz alkalmas a szükséges koncentráció szép és finom gyakorlatára. hogy a korareggeli órák Európában és Amerikában gyakran rendkívül hűvösek. ezek az erők pedig bizonyos “kegyelmet” jelentenek a készenálló és elmélkedő lelkek számára. De bármilyen időt válasszon is: van két napja a hónapnak. Nem tanácsos olyan időpontot választani. mely a fogékony természetűek szellemére olyan mélyen hat. az ember érzi. Ily módon pontos időmegszokás keletkezik. éppúgy. ahogyan érzi az éhséget. vagy általában evésen és szórakozáson kívül bármivel foglalkozzanak. illetőleg ellentétbe kerül egymással: vagyis az újhold és a telihold éjszakáján. amelynek különös jelentősége van ebben a rendszerben. amelyeken a nap és az éjszakai nyugalom tevékeny erői találkoznak és egyesülésük teremti meg azt a finom. mintha ötletszerű. Ezeken a napokon bizonyos erőfeszítést kell tennie: nemcsak. Miután a szellem ebbe az újonnan megszokott elmélkedésbe beleilleszkedett. termékeny csendet. anélkül. annyira. kellemes várakozással tekintenek a nyugalom és a kikapcsolódás elé. ha egy étkezési időpontot elmulasztott. amelyeken bolygónk légkörének szellemi erői különösképpen tevékenyek. Miután meghatároztuk az órát. mert akkor a test energia-elnyelése az emésztés tevékenysége folytán hozzájárul. Ezek azok a napok.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 113 gond a komoly akadály ezeknél a gyakorlatoknál és szépségüket és méltóságukat is befolyásolja. hogy elmélkedéssel. amely közvetlenül étkezésre következik. Egyes emberek számára megfelelőbb az alkonyat. ha elvégzésükre minden napra határozott időpontot szabott meg magának. hogy ha kimarad. A napfelkelte és az alkonyat azonban a jógi-k hagyománya szerint olyan érintkezési pontok. hogy el kell végeznie a rendes gyakorlatot. Az ilyen elmélkedéshez csak magasfokú türelemmel szabad hozzákezdeni. márpedig a test hidegérzése eltereli a figyelmet a gyakorlatokról. természetesen könnyebben fog a gyakorlatokhoz visszatérni. vagy üres gyomorral elmélkedik az ember. de még hosszabb időt is kell neki szentelnie. hogy valami hiányzik neki. szabálytalan időben hosszabb időszakot szentelünk nekik. hogy a legjobb eredményt úgy lehet elérni. mert minden rendelkezésére álló segítségre szüksége van. ha könnyű. akik azt állítják. amikor nem fáradtak. A napfelkeltére közvetlenül következő és naplementét közvetlenül megelőző időszakok a természetes idő nagy egyesülési pontjai. komolyan be is kell tartanunk. Ezért jobban tesszük. amikor a Nap és a Hold kapcsolatba.

mert ez a szokásos alvási testtartás és így könnyen eltompítja a szellem élét és éberségét. Ehhez a gyakorlathoz semmiféle fizikai kicsavarodásra. vagy oldalt feküdni – bár sokkal jobb – még mindig nem egészen alkalmas. mert a cél elérése ilyenkor sokkal könnyebb. az emelkedettség. Köztük a legszigorúbban hithűek a bájt. A gyakorlatok végzése közben mindig egy és ugyanazt a helyzetet foglaljuk el. azok a fizikai feltételek. amikor a combokra nehezedve. ha háttal a falnak támaszkodnak. Hozzáfűzhetjük még. a legjobb ülőalkalmatosság e gyakorlatok eredményének elérésére egy körülbelül tizenöt hüvelyk1 méretű alacsony szék. nem fogunk csodálkozni. a nyugalom. Ezt a magnetikus tisztaság korrekt felfogása indokolja. vagy legalábbis mossuk meg arcunkat és könyökig kezünket. További fontos pont az ellentétesen ható környezetek elkerülése. hogy bizonyos szellemi bajoknál a betegség legrosszabb. akik ebben a guggolásban gyakorolni óhajtják magukat. mert magára a talponmaradásra irányuló erőfeszítés igen gyorsan elfáraszt. Aztán még a testtartás kérdéseit is figyelemre kell méltatnunk. ilyenkor a kezeket legalkalmasabb a térdre fektetni. Akár szőnyegen. Kezdők számára. a hallgatás és a munkaszünet napjává avatták. hogy az égitestek időszakaszaival kapcsolatban ilyen befolyások érvényesülnek. hogy a Hold a víz tonnáinak millióit befolyásolja a tenger ár-apályának folyamán éppúgy. ha emlékezetünkbe idézzük. hogy az emberi érzelmek ilyen behatás alatt vannak – mert tudjuk. A buddhista szerzetesek legfontosabb szertartásaikat ma is újhold napján tartják. illetve legkönnyebb szakaszai éppen a hónapnak ezen a két napján jelentkeznek. Akkor hát a Nappal együtt miért ne befolyásolhatná az ember belső életét is? Lélekbúvárok már régen megállapították. illetve telihold estéjén vagy éjszakáján. 45 cm . A környezetnek nagy hatása van a szellemre – itt tehát a főkövetelmény: a magány. vagy lehet a lábat egyenesen a földön nyugtatni. Az első szabály az. míg a magasabb kaszthoz tartozó hinduk a hónap legszentebb napjának tekintik. az ihlet és a szélsőséges hőmérsékletek kerülése. akik nem szeretnek a földön guggolni. Megéri a fáradságot a félóra megduplázása. vagy jóga-helyzetre nincs szükség. hogy újhold. amely kényelmes és a legkevésbé téríti el a szellemet választott tárgyától a fizikai test felé. akár széken. hogy középtermetű személyek részére. hogy fürödjünk meg. De bármelyik helyzetet válassza is az ember. mielőtt az elmélkedésbe kezdünk. 1 kg. mint ahogy befolyásolja a növényék gyöngéd növekedését is. Ennélfogva ügyelni kell arra. hasznosnak fog bizonyulni. az a legjobb ülőhelyzet. Hanyatt feküdni. A lábakat keresztbe lehet vetni – ilyenkor a kezet felfelé fordított tenyérrel egymásra kell helyezni.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 114 Azon. ez olyan legyen. ezek után. akár pedig pamlagon. Amikre. gyakorlati szempontból kell elsősorban figyelemmel lennünk. A legjobb testtartás tehát az. vagy a rákövetkező napfelkeltekor hosszabb ideig gyakoroljunk. amelyre azután egy ébren töltött. melyben a legjobban érzi magát és amely egy félórán keresztül ne juttassa eszébe testét. A Nap és Hold két szakaszának ezt a szellemi hatalmát csaknem minden régi bölcs és látnok elismerte. szemlélődésnek és imának szentelt éjszaka következik. egyenes és mozdulatlan hátgerinccel ülünk. Az állás például láthatólag alkalmatlan testtartás. vagy zsámoly.

hogy a szobát túlságosan felhevítjük. tökéletesen magányos. mint azok a csendes tájak. ezért az ablakot és a lámpákat el kell homályosítani. amelyek azután a fizikai világot túlságosan rárögzítik a figyelem mezejére. ha szobát használunk erre a célra. folyópartot. nem szabad. Vajon nincs-e megerőltetve? Kemények-e az izmok. ha tarka virágokkal. amelynek illata egyénileg kellemes számunkra. * A rendellenes hideg éppúgy. Ha az ember vidéken. ahol a természet szépsége és némasága támogatja a szellemi törekvést. feszültek-e az idegek? Állandóan ilyen módon kell magunkat ellenőrizni. ihletet adó képekkel és a faldíszek és bútorok ízléses összhangjával derítjük fel. . Ennélfogva amennyire csak lehetséges. némi tömjént is égethetnek. legyen zárva. melyet esetleg gramofonon a koncentráció előtt lejátszunk. De valamely szoba szellemi légkörét is nagymértékben meg lehet javítani azzal. ezeket a fizikai érzékszerveket is rá kell kényszeríteni. akik fontosnak tartják követését. a testi érzékek változatlanul folytatják rendes tevékenységüket és az érzéki benyomásokat az agyba továbbítják. A gyakorlatok korábbi szakaszaiban ajánlatos a meditációt hirtelen megszakítani és pontosan megállapítani a test állapotát. hogy nyugton maradjanak. amelyek a természet rejtett kincsei és amelyek híjával a városlakóra csak rákényszerített pótlék lehet valami szoba egy házban. még helyesebb ha egy erdei tisztást. mint a rendellenes meleg kényelmetlenül hat a testre és így megnehezíti az elmélkedést. Az elmélkedés tartama alatt jól teszi a gyakorló. A jó zene. Ha a szem nyitva van. elősegíti a szellem felemelését és befelé fordulását. vagy annak közelében él. amelynek falaihoz gyakran rossz emocionális légkör tapad. vagy domboldalt választunk. Akkor azután elkezd az ember elernyedni és minden feszültsége felenged. mind az erős elektromos fénynek zavaró hatása van. Akik súlyt helyeznek rá. A meleget azonban nem szabad olyan módon biztosítani. ha a leggondosabban tisztán tartjuk. Jó ennélfogva emlékezni arra. Nincs kitűnőbb hely az elmélkedésre. hogy a magatartás helyes megszokását kifejlesszük. Amikor az embernek szelleme mélyébe kell behatolnia. hogy ha az ember kényelmes helyzetben el is helyezkedett. hogy a koncentrációt megkönnyítse és a figyelmet elvonó külső benyomásokat kizárja. de csak legjobb minőségűt használjanak. A fejlődés különböző fokain lévő. nehogy valaki hirtelen beléphessen. vagy teljesen csendes helyen kell gyakorolnunk. mert a rossz levegő tompítja a szellemet. a test zavarása és kényelmetlensége a szellemre is visszahat és akadályozza a valóságos szellemi nyugalmat. akkor fényérzeteket közvetít az agyba.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 115 Miközben az ember “Én”-jének legbelső zugába igyekszik behatolni. Mind az erős napfénynek. A szerző az előző fejezetben már röviden körülírta a vallási miszticizmus útját azok számára. ha szemét zárva tartja. A nyugati országokban a hideg gyakran igen nagy és ha nincs az embernek megfelelő fűtési berendezése vagy elég meleg ruhája. hogy ettől a kísérletétől fizikai teste eltérítse. és olyat.

hanem éppoly észrevétlenül tűnik el.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 116 különböző ízlésű és vérmérsékletű emberek számára van néhány más út is. A veszedelmes jóga-módszerekről. vagy szellemi képet a gyakorlat tetőpontján elejtse. hogy végül az az egész napra szakadatlanul és megszakíthatatlanul kihasson. hogy az elért. ezeket mind legtalálóbban a koncentráció útjának címszavával lehet egybefoglalni. Ez megköveteli a gyakorlótól. Ha ezt helyesen véghezviszi és nem könnyű dolog – az elcsendesedett szellem egy futó pillanatra az üresség állapotában marad. Bekövetkezhetik az emlékezés átmeneti kihagyása. hogy ezt a kísérletet annyiszor ismételje meg. szellemi tulajdonságot. bujkálnak és elfoszlanak. Ezt a fokozatot nevezzük kontemplációnak. Mennél inkább közelednek ehhez a síkhoz. amelyekből ez a központosító erő hiányzik. Az elmélkedőre végül az a feladat vár. sorra kerülhet a következő fokozat. amely közvetlenül a végső tökéletesség alattin fekszik. eszmét. majdnem valamennyi csak változata a sokat emlegetett. több esztendős gyakorlat után és kemény akaraterő alkalmazásával megszűnik a szellemi benyomások seregének az agyban való nyüzsgése és elérjük a szellemnek egy pontra való beállítását. rögzített és rendületlen figyelem hangulatából kiesnék. Olyan gondolatok. Ugyanígy helyes. annál jobb. különböző útjai. akinek még nincsen kellő ereje a szellemi koncentrációra. vagy személyiséget és az ezzel kapcsolatos gondolatok sorozata révén a figyelem egész erejét rákoncentráljuk mindaddig. vagy értelmi fogalmat. annál inkább hasonlítanak egymáshoz. amelyek a tudatlant csodálatos okkult erők csalétkével próbálják magukhoz édesgetni. hogy a szóban forgó tárgyat. összeolvadnak és egyesülnek az elmélkedés valamennyi. hogy figyelmét szakadatlanul egyetlen pontra. úgy. Ezen a síkon. hogy a lelki médiumizmus ne kerítse hatalmába és mélyen az “emberfeletti Én” alatt álló lények eszközévé ne válnék. akik ezt gyakorolják vagy terjesztik. ahányszor csak lehetséges. az önfeledkezés egy rövid kábulata – aztán azt találja az ember. és hogy ezt az emelkedett hangulatot addig nyújtsa ki. szabadság és vágytalanság tölti el. mint hogy kiválasztunk valamilyen materiális tárgyat. amíg csak tudja. Ezen a síkon a szellemet sugárzó békesség. szokásszerű kóborlásának feltartóztatásában és egy határozott gondolatba való mély belemerülése révén egyetlen útvonalra való lerögzítésében áll. A koncentráció az értelem folytonosan változó. egyetlen képzetre. Ennek elérésére szükséges. Azok. Ha hosszú. megértés. minél kevesebbet beszélünk. ezt azonban nem érheti el az. mint ahogy jött. A gondolatok láncolatának szigorúan logikusnak kell lennie az elmélkedés esetleges tárgya kevésbé fontos. Valóban fontos a neki szentelt koncentrált figyelem minősége és az az erő. mint azt a legtöbb újonc képzeli. hogy lényének középpontja a rendestől teljesen elütő mélyebb síkra helyeződött. vagy eszmére tudja rögzíteni anélkül. A legbiztosabb és legjobb jóga-rendszer nem más. amellyel a csapongó gondolatokat meghatározott időre feléje rögzítjük. hogy bizonyos gyakorlati feltételek egy és más fokozatban valamennyi út számára meg vannak szabva így mindenekelőtt a gondolatok összpontosításának szükségessége. azt saját veszélyükre és felelősségükre teszik. hogy a . amíg a szellem a szó szoros értelmében eggyé nem válik vele. megvilágosodás. Ez a csodálatos állapot azonban nem tart sokáig. anélkül azonban. de kevéssé megértett keleti jógá-nak.

bátran neki kell látni a nehéz feladatnak. de teljesen megoldható és megéri a fáradságot s ha így bátran. egy napon megkapja jutalmát. hogy értelmünket minden elmúló hónappal egy fokozattal megszilárdítsuk. hogy ezt a helyzetet megfordítsuk és a szellemet ez alól a zsarnoki uralom alól felszabadítsuk úgy. hogy gondolatainak csak kis része a sajátja. tárgytalan gondolatok seregét távol tartsuk magunktól. hogy jogszerű urával. hogy a terméketlennek és ihletettség nélkülinek látszó gyakorlatot abbahagynók. Ha azonban számba veszi azt a való igazságot. A gondolat koncentrációja hasonlít a lovagláshoz egy nyakas öszvéren. vagy a tárgyról való megfeledkezés nyűgözik le figyelmünket. Ezt a felfedezést minden kezdeti kísérlet megerősíti és ez bizonyos elkedvetlenedéshez vezet. hogy külső szenzációk. lázongó tömeg. Gyakorlatának első felében az ember szinte leküzdhetetlen vágyat érez. Ezeket nem lehet azonnal megsemmisíteni vagy elfojtani. hogy természetellenes módon befelé kell fordulnia. amikor nekifog nyugtalansága lecsillapításának. kényszeríteni kell. amely minduntalan saját kénye-kedve szerint igyekszik haladni. hogy csapongását ismét megszüntessük. hogy az állat letért az ösvényről. Az ember belátja. szándékosan ellent kell állania a kívülről jövő észleletek rajzásának és a belülről jövő idegen gondolatok feltámadásának. holott jómaga örült eddig annak a sokkal nagyobb zsarnokságnak. Ha az ember átadja magát ezeknek a negatív érzéseknek. Valahányszor a lovagló azt látja. lankadatlanul folytatja a gyakorlatokat. hogy fejét helyes irányba . ám abban a pillanatban. Mert a szellem a test foglya és kénytelen őt szolgálni. Ha azután az elmélkedés közben kicsúszik a markunkból és azt idézi elő. Ennélfogva bele kell törődnünk. természetesen erős ellenállás is keletkezik. hogy szokásos vágányáról kimozdították. a világi élet lármáját elhallgattassuk és a zavaró. az “emberfeletti Én”-nel ismét egyesülhessen. Röviden: miközben az ember alaposan átgondolja a kiválasztott tárgyát.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 117 környezetünk előidézte benyomásokra és lelki érzésekre ne figyeljünk. hogy abbahagyja. felálljon és másvalamivel foglalkozzék. édes nyugalom árad szét az értelem zűrzavarában és kifelé irányuló sóvárgása megszűnik. mégsem tudják szilárd helyzetéből kimozdítani. hogy a vállalt feladat komoly és nehéz ugyan. hogy ez elkerülhetetlenül így van és ahelyett. aki az elmélkedés gyakorlatához hozzákezd. szellemünket újra befelé fordítsuk és hogy figyelmünket türelmesen visszairányítsuk tulajdonképpeni gyújtópontjára. Eddig ellenállás nélkül engedelmeskedett az ember az értelem állandó mozgásának. amelyen hiába csapkodnak át a tenger hullámai. amely egész napi tevékenységére kényszerítette. mint a szikla. de az ember kitűzhet valami határozott célt. a többi viszont fegyelmezetlen. az elmélkedés célja. meg a zsarnokság miatt. Ez várható. türelmesen és bizakodva folytatnunk kell. bármilyen unalmas legyen is ez és bármilyen gyakran történjék is meg. valami eszményt és rendületlenül megmaradhat mellette. kudarcra van ítélve. A türelem és a kudarcokkal szemben tanúsított közömbösség elengedhetetlen a végső eredmény eléréséhez. mialatt az elmélkedés félórájának során a szellem tudatos ellenőrzését gyakoroljuk. Az első ügyetlen erőfeszítések után visszamarad a kudarcnak és a fáradságnak érzése. Az értelem keservesen fog panaszkodni. A szellem nyugtalansága általános felfedezése mindenkinek.

Csodálkozhatunk-e. vagy szemével láthat. ha nem érnek el azonnal eredményt. amelynek gyakran áldozatul esnek azok. az örökkévalóságba bocsátja be az embert és a gondolkodót kiszabadítja azoknak a gondolatoknak gubójából. őrült majomhoz hasonlították? Legtöbbünk egész napon keresztül a zajló gondolatok és kívánságok folyóján . vagy hogy elmélkedésének tulajdonképpeni tárgyát egyáltalán elfelejtette. Ezeknek nincs áruk. Meg kell tanulnunk. de ez még nem maga a végleges koncentráció. hogy a visszatérés tekintélyes időbe telik. Ez az utóbbi csak átmeneti állomást jelent. amely a jelen pillanatot feloldva. vagyis a szemlélődésbe való teljes elmerülés abban áll. de elegendők arra. A valódi koncentráció csak egyetlen tárgyat vagy egyetlen gondolatot foglal magában. hogy az ember figyelmét egyetlen gondolatra. tekintet nélkül arra. hogy vagy egy tucat különböző gondolata támadt egyetlen egy helyett. Akadályok és nehézségek vannak – természetesek is és csaknem minden kezdőnél ugyanazok.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 118 fordítsa vissza. hogy az értelmet olyan gondolat-gépezetnek tekintsük. mert itt nem valami kézzelfoghatóval van dolga. anélkül. akik a koncentráció jógá-jának akarják szentelni magukat. tárgyra vagy személyre tapasztja. fűtőanyagaként azonban vándorló gondolatainknak kell szolgálniok. hogy az indiai jógi-k az értelmet egy céltalanul ide-oda ugráló. hogy kiszakítsák fizikai világából és arra bírják. rajta megrögzíti. és sokan közülünk mégis azt várják. nem olyasmivel. A fegyelmezett szellemi tevékenységre ellenőrzött szellemi nyugalomnak kell következnie – annak a nyugalomnak. Rázza le a szellemi tunyaságot. amely a koncentrációhoz vezet. mert az átmeneti gondolatok egész sorát is tartalmazza. tapinthat. szellemi és érzelmi kielégülés és mindenekelőtt mint szellemi tudás. hogy a legjobbat az életben néhány próbálkozással megkapják és levertnek érzik magukat. melyet ő maga sző szakadatlanul. vagy elejti a választott képet. mert ez a jutalom mindenféle fajtában és formában jelentkezik – mint materiális harmónia. hogy a feladat milyen hosszadalmasnak vagy fáradságosnak bizonyul. hogy eloszlassunk egy tévedést. hogy az embert rácsábítsák az önfelfedezésnek erre a napi munkájára. Oly sokáig voltunk elveszett fiúk. Jöhetnek és kell is hogy jöjjenek ilyen gondolatok. gondoljon az ezen az úton rá váró fennkölt jutalomra: a jutalomra. Az előrehaladott koncentráció. Az ilyen kisiklás egy ideig olykor észrevétlen marad. elkerülhetetlenül és konokul eltér a választott témától. hogy további rávonatkozó gondolatoknak adná át magát. a szemlélődő azonban hirtelen tudatára ébred. Az értelem mint az öszvér. amelyet időnként – ha munkáját elvégezte – félre kell állítanunk és amelyet nem kell folytonosan kezelnünk. de ne engedje magát gyönge módon befolyásoltatni tőlük. Az ilyen gyakorlatok az átlagembernek kezdetben rendkívül unalmasnak tűnhetnek fel. Talán természetes ellenkezéssel fogja fogadni azt a törekvést. ha szükséges. amely nem tisztán materiális irányban értékelhető. Három hónap alatt senki sem válhat tökéletes zenésszé. Ezért szükséges a türelem ezeknél az erőfeszítéseknél. A bensőnkben lakozó “emberfeletti Én” mindig hozzáférhető számunkra. amit kezével megérinthet. Ennélfogva az állandó mély gondolkodás az első erőfeszítés. Még egy utolsó megjegyzést kell ideiktatni. hogy ebben a látszólag árnyszerű szellemi világban tapogatóddzék – a valóságban azonban ez a világ rendkívül fontos saját boldogulása tekintetéből.

hogy az erőfeszítések helyes módja előbb vagy utóbb szükségképpen meghozza az igazi eredményt. amikor érezni fogja a haladás bizonytalan érzését és amikor elkezd majd kikecmeregni abból a ködös állapotból. hogy egyes embereknél a koncentráció különösen könnyen fejlődik ki bizonyos hangok hallatára. Mindaz. Ugyanilyen eredmény érhető el akkor is. a munka és a türelem még mindig nem kerül semmibe sem.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 119 sodródik. akinek a végső eredményben vetett hite mégis helytáll. mert a kudarcok – amelyek aközben érik az embert. vagy őrült és botor sietségnek adja át magát – az elmélkedés igyekszik kikötni egy szigeten. amelyen szellemi újjászületésének drámája lejátszódik. ezalatt az egész idő alatt lassanként egy háttért és egy színpadot épített fel. a haladás gyorsabbá válik és az ember gyakrabban és kevesebb erőfeszítéssel kerül a koncentráció állapotába. Végül még hozzáfűzhetjük. ami az embert ezen az útján leginkább segítheti. Ha az erős vágyakozás felszította a gondolatokat és nagyon kívánjuk a harmóniát. hogy figyelmét minden más hang és gondolat kizárásával csak ennek zenei csobogására rögzítse. aki nyugodtan folytatja az elmélkedést a szobája magányában vagy egy békés erdőben és aki talán hosszú hónapokon esetleg éveken át küzdött azért. hogyan vonuljon vissza tisztán materiális környezetéből. hogy önmaga intellektuális megértéséhez eljusson. Az értelem e naponkénti elcsöndesedésének hatása azonban lassanként mégis különböző és különös módon fog mutatkozni. ez megerősíti a reményt és a bizalmat. legjobbra gondolva pedig maga az isteni “emberfeletti Én”. egy napon csodálkozva fogja felfedezni. mint egyébként. a bátorság. hogyan felejtse el a fizikai világot és hogyan hatoljon be az eszmék . A remény különösen fontos. A bizalom és a türelem fontos – nem a vak bizalom és a tunya tűrés. A tanuló számára – aki ezt az iskolázást hűségesen és szabályszerűen elvégzi és komolyan nekilát. ingyenes – az irányítás. hogy türelméért és bizakodásáért hirtelen gazdag belső jutalmat kapott. amelyek mindketteje rendkívül hasznos ezen az úton. észszerű hit és a nyugodt bizakodás abban. ez lesz később az a színtér. Végül már csak rövid ideig kell naponta gyakorolnia. aki mindamellett kész gyakorlatait folytatni. A nap többi részét a szokásos módon töltheti és értelmét ugyanolyan serényen foglalkoztathatja. ahol az ember ismét megtalálhatja a nyugalomban önmagát – ezért elkerülhetetlen az áramlás ellenállása ezzel a törekvéssel szemben. a hűség. a gyakorlóra váró jutalom viszont nem csekélyebb. De az az ember. hogy gondolatai fölött uralkodjék – előbb-utóbb eljön az idő. hanem az értelmes. amíg valami határozott és szembeszökő előrehaladást tesz – szükségszerűen számosak és sokszor évekre kiterjednek és ezalatt a szellem újra meg újra elkóborol kitűzött feladatától. Az az ember. Ennek a sejtésének hihet az ember. mint – még a legrosszabbat téve is fel – a szellemi nyugalom. amely kezdeti kísérleteit szükségképpen kíséri. A fokozódó elvont gondolkodás erejének révén megtanulja. ha az ember hallását a villamos ventillátor búgó keringésére összpontosítja. Ennek a művészetnek keleti tanítói az illetőt valami kis vízeséshez vezetnék és arra kérnék. Ily módon az értelem egyesül a hanggal és elhárul a csapongásra irányuló kezdeti hajlandóság.

A kötelék. mint minden a természetben. Legfeltűnőbb közöttük a telepatikus képesség. hogy az ember valóban előrejutott az útján. amely az embert hús-vér testéhez köti. tehát magasabb értékű. következetes és értelmes állapottá alakul át. hogy már szinte köznapi dolognak tekintjük.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 120 világába. csodálkozva fogja felfedezni az összekötő vonalat kitartó vagy koncentrált gondolatai és külső életének eseményei között és ezt a vonalat meglepő tisztasággal követheti. Ha ezek alatt a tisztán előkészítő gyakorlatok alatt semmi meglepő és feltűnő sem történt is. aki az “emberfeletti Én” felé közeledik. mint eddig. aki ezeket a képességeket magukért igyekszik megszerezni. ez jó jel és azt bizonyítja. Ha elérjük ezt az állapotot. Ha valaki az itt leírt utat követi és tudatosan igyekszik úgy rendezni gondolatait. ilyenkor lazulni kezd és a felszabadult lélek elszárnyalhat a világból és másoknak látomásokban vagy álmokban megjelenhet. a valóságban – anélkül. lassú növekedés dolga. vagy félénk és általában romboló és fölösleges gondolatokat. amellyel más szellemekhez gondolatokat küldünk vagy azoktól gondolatokat kapunk. ahol már új irányítás és a haladásnak újabb módszerei fognak rendelkezésére várni. ami a mindennapi “Én”-en túl fekszik. amely meglepő és feltűnő dolgokat tesz majd lehetségessé. A gondolatok. féltékenykedő. Eljövendő események prófétikus megérzésének képessége szintén egészen természetes és ösztönös módon támadhat életre az emberben és az ilyen megérzés a legfeltűnőbb módon valóban meg is valósulhat. Gondolatai alkotóerőkké válnak. . De nagyon oktalanul cselekszik. Mialatt belső absztrakciójának és szellemi koncentrációjának ereje növekszik. ésszerű létté lesz. Ily módon ez az állapot elveszíti fantasztikus bizonytalanságát és valóságos folytatásává lesz a személyes napi életnek. amikor a gondolatok életében mélyebb jelentőségre tesznek szert. már ezért is sok türelemre van szükség. hogy ezek az utat készítik elő olyan állapot számára. hogy az átélt álomállapot tökéletesen tudatossá válik. hogy egyre kevésbé gondoljon el gyűlölködő. hogy sejtené – elvezetik az értelem világának határához. Ez is. Az álomélet elveszíti gyakran tapasztalt kaotikus. fukarkodó. Ez a felismerés arra fogja figyelmeztetni. Ezeknek a koncentrációs gyakorlatoknak egyik különös eredménye rendkívüli szellemi képességek kifejlődése. amelynek az a rendkívüli tulajdonsága van. hogy olyasmihez érjen. Eljön az az idő is. Érezni fogja önmagában – de a külső megfigyelő számára is észrevehető lesz – hogy gyakorlatai eredményre vezettek. amelyek látszólag bizonytalan absztrakciókban végződnek. amely a közbenső terület az anyag és a szellem között. mindjobban megerősödik a gondolati élet fontossága iránt való érzéke és ennek most már az eddiginél nagyobb figyelmet fog szentelni. Saját álom-élete egészen megváltozik és összefüggő. gyáva. Inkább ezeknek ellenkezőjét lássa szívesen. nem kevésbé kell tisztán átlátnia. Ez a folyamat idővel oly megszokottá válhat. És ebből a keresésből származik azután a szellemi nyugalom fölényes nagysága – amely annyira szükséges a szenvedések világában és olyan pontosan felismerhető mindenkiben. zűrzavaros és értelmetlen jellegét és hasznos. Ha semmi más okból.

mint amilyenekhez akkor jut az ember. Pedig jóval többek ennél. amelyet az olvasó szelleme táplálkozhat. nem felületesen vannak megfogalmazva. hanem megfigyelt valóságokon alapuló állítások. Ha a szerző maga nem jutott volna el a lét e rejtett szellemi világának felfedezéséhez. az elfogulatlan önvizsgálat – ahogy itt megformuláztuk – talán más eredményekre vezethet. akik a feleletet már ismerték. Ez nem áll egyébből. Az ilyen véleményhez való ragaszkodás annyit jelent. mint az olvasó gúzsbakötése és kísérlet arra. mint e könyv egyes részeinek és szakaszainak olvasásából és tanulmányozásából. akik szánakozva néztek le a homályban tapogatódzó emberiségre és tervszerűen helyezték az emberek agyába ezeket a kérdéseket. Alapanyagának a szavakból kell összetevődnie. Szándékosan így fogalmazták őket azok. akik az évezredes szellemi fejlődés csúcspontját jelképezik. újra meg újra át kell őket gondolni. Ha mármost a feleleteket itt lerögzítettük. hogy fizikai határok korlátozzák. Ez azonban végül is csak puszta feltevés. hogy az emberi egyéniségre vonatkozó igazságok legnagyobb része már ismeretes. hanem abból a szükségességből fakadt. hogy egy csomó eszmét lenyelessünk vele. amely – ha helyesen követik szellemüket a világ útvesztőin és összevisszaságain keresztül a bennük rejtőző szellemi világ felfedezésére vezeti. míg végül egyéni eszmékkel fűszerezve és alaposan megrágva. A szerző erre azt válaszolja. Ezeket a megfigyeléseket megfelelő képességű emberek tették: látnokok és bölcsek. melyeket koncentráció tárgyává kell tenni. aminek oly sokan tartják: vagyis pusztán intellektuális véleményeknek. amelyek ennek a rendszernek egy részét teszik. . hogy ez olyasvalami. akiknek azt követniük kell. hogy követőket toborozzunk. míg végül az egész első rész – a lényegtelen bevezető fejezet kivételével – kimerül. mint eleve feltenni. az nem azért történt. Régi látnokok szellemétől származnak. A kérdések. szükségképpen ő is annak tartaná ezeket a feleleteket. Nemcsak korrekt értelmes válaszok. hogy a tekintetnek az igazság előre meghatározott kritériumától való elfordításával – igazságon e helyütt a fizikai éber tapasztalatot értve – sohasem lehet valódi képzetet alkotni az ember belső konstrukciójáról és ezen az úton előrehaladni sem lehet. megkezdődhetik az alapvető periódus munkája. A bíráló rögtön megjegyzi majd.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 121 X. mint ahogy egy folytatásokban megírt regény véget ér. lenyelhetők és megemészthetők – röviden: míg minden eszme elfogadhatónak nem tűnik fel. Így válik azután minden napi szöveg azzá az étellé. A helyes kutatás. ha nem hajlandó elejteni azt az előre megformált véleményét. hogy járatlan területen utat törjünk azok számára. FEJEZET AZ ÖNVIZSGÁLAT ÚTJA Miután a rendszer első meditációinak színterét kellőképp meghatároztuk. mint valami Ariadne-fonalat.

mint belső felismerés révén kezd a szellembe beleszivárogni – végül az emberi természet legbelsőbb mélyén bizonyos visszahatásokra vezet. amilyennel csak . amelynek azok a szavak hordozói. néhány kritikus azt vetheti ellene. hogy “maga a puszta gondolkodás” nem teremthet ilyen mély változásokat az ember tudatában és nem adhat neki ilyen magasrendű tapasztalatot. Az első rész tartalmazta minden lap azt célozza. hogy saját tapasztalataikat bizonyos rendszerbe foglalják. hogy az olvasó lényének egész erejét a figyelem tárgyára összpontosítsa. maga is beléjük tudjon hatolni. Ezeknek a lapoknak felületes áttekintése valóban ilyen következtetéshez vezethet – de az mégis hamis lenne. olyant. hogy bizonyos részeket többször is átolvasson. mert még nem ismerjük teljesen az értelem igazi mivoltát. Nemcsak olvasni kell tehát. az “Én”-t illető tudásukat tisztázzák és fontos adatokkal gazdagítsák. Ilyen elfogulatlan szemlélet révén és már előre megbízva a különleges tapasztalatokon alapuló megfigyelésekben és elképzelésekben – kapcsolatban a többi előírt feltétel teljesítésével – az olvasó váratlan egyéni szellemi tapasztalatokra tehet szert. és a szavakban és mondatokban fel kell ismernie saját személyes irányítására vonatkozó esetleges fontos jeladásokat. aminthogy előbb valóban nem is haladhat tovább ezen az úton. Hiszen ha csak annyit tudna mindenki. mint ahogy az ember valami újságcikket vagy ahhoz hasonlót olvas – az ilyesmi csaknem teljesen hiábavaló lenne – hanem úgy kell megtörténnie. hogy ezeknek a lapoknak megértő átolvasása és tartalmuk alapos átgondolása – egészen addig. Azzal az érzéssel kell a gyakorlathoz hozzáfogni: “most megfeledkezem önmagamról és személyes feladataimról és figyelmem egész erejét erre a belső keresésre irányítom”. mely belső tudását elmélyíti. legéberebbnek és legkoncentráltabbnak kell lennie. hanem olvasás közben elmélkednie is. Az olvasásnak nem szabad lusta vagy felületes módon történnie. ha csak az illető belső elfogultsággal maga nem akadályozza ezt a befolyást és ha a szavakat a szellemi csönd napi időközeiben fogadja magába és oly figyelmesen gondolkodik el rajtuk. ha azt állítjuk. mert felszabadítja azokat a rejtett erőket. amíg a bennük tartalmazott igazság nem annyira vakhit. hogy az értelmet magát is isteni szellem öleli körül és hogy működése – amellyel önmagát rejtett forrása felé kiterjeszti – maga is csalhatatlanul ehhez a szellemhez vezet! A tudatnak a lehető legmegfeszítettebbnek. mert lehetővé fogja tenni egyesek számára. Még akik nem kezdők szellemi területeken és már van bizonyos fokú szellemi elképzelésük az életről. amelyek saját egyéniségének küszöbe alatt lappangnak. míg teljes tartalmukat fel nem fogta. Ennek a módszernek a lényege tehát igen egyszerű. hogy a szellem. Az itt leírt irányelvek alapján végbevitt önelemzés adja majd meg neki azt a valóképpen előkészítő értelmi iskolázást. Mi egyszerűen csak azért becsüljük alá a gondolkodás hatalmát. bár a megvalósítására irányuló törekvés bizonyos fokú elvont figyelmet követel. Minthogy ez a munka pontos gondolkodást követel.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 122 Még nyíltabban ki lehet fejezni a dolgot azzal. még ezek sem fogják az átolvasással idejüket elpocsékolni. hogy közvetlenül vagy közvetve hasson az olvasó szellemére. A tanuló ennélfogva kétségtelenül szükségesnek fogja találni.

hogy mielőtt tovább haladna. amelyek alaposan megfontolva gondolkodását valóban fejlesztik és lehetővé teszik számára a finom gondolkodás és megértés titokzatos területeinek felfedezését. hogy megragadja és új nyomra vezesse az értelmet. A legrövidebb mondatban a legmélyebb igazság rejtőzhetik. Ennek a könyvnek fejezetei egy másrendű tapasztalt eredményei és ezért felszabadító és kinyilatkoztató vezetők. gondolatai. A mű funkciója abban áll. Éppígy az isteni lényeg megközelítésének ezt a lélektani és bölcseleti módszerét gyakoroló tanuló is azzal fogja kezdeni. míg végül már meghallja azokat a törékeny harmóniákat is. A hasonlóság ebben a tekintetben valóban igen nagy. a szerző minden egyes gondolatot elszigetelt és széles. Ha ennek a tulajdonságnak egyelőre még híjával is van a tanuló. Az előző lapokon sok fontos. hogy egy újfajta tárgyat elsajátítson. ha akarja egy óra. úgy lehet tovább vezetni is abban az irányban. minden ábrázolt eszme gondolatcsírává válik. melyet az olvasó a maga szellemével kidolgozhat és amely őt idővel egy darabon tovább vezetheti az úton. szavakat. majd a beléjük való behatolást. sűrített gondolatot szűk területre zsúfoltunk össze. melyet a természet kitervelt számára. Ha a terjedelem megengedné. amely szükséges ahhoz. A zenénél lassan kell nevelni a tanuló fülét. ha az ember azzal az elhatározott lassúsággal dolgozza magát keresztül rajta. amely maga egyik része ennek a rendszernek. célja: a tudás és . majd később ezeknek a különbségeknek finomabb árnyalatai között. majd később a finomabb fokozatok közt észlelhető különbségeket is felismerje. mint ahogy állandó gyakorlás hatása alatt bizonyos készségre tehetünk szert valamely hangszer kezelésében. Ezeken a lapokon az olvasó eszméket. hogy felfedezze a még szemmel látható különbségeket önmaga és érzései. hogy áttanulmányozza és talán hónapokra vagy még hosszabb időre. ezért csak úgy hajthat valóban hasznot. mondatokat. hogy előbb a hangok és hangzatok. hogy felszívja és tökéletesen magáévá tegye. A gondolat tehát az önfelszabadítás hatalmas eszközévé válhat azok kezében. Bárki elolvashat egy fejezetet. mint ahogy a zenét tanuló is zenei képességeit addig fejleszti. gondos szellemi munkára van szüksége minden új gondolat meghódítására. fehér folttal választott volna el a következőtől és így véste volna az olvasó tudatába. akik helyes használatát megtanulták. de amelyet sokan megszerezhetnek. vagy még rövidebb idő alatt is. állhatatos gyakorlással megszerezheti ugyanúgy. Ha ez az átgondolás helyes módon és megfelelő figyelemmel történik.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 123 kevés ember rendelkezik. Amint a hamis útra tévedt embert vissza lehet téríteni a helyes ösvényre. amelyek pillanatnyilag még szellemi tudásán kívül fekszenek. de egy hétre. szakaszokat és kérdéseket talál. hogy felfedezze az isteni lényeget – amely személyes énjének alsó áramlása – mint ahogy a zenét tanuló megtanulja felfedezni a zenei kompozíció “alapmotívumát”. vagy még többre is lesz szüksége. Éppen az “emberfeletti Én” négy-dimenzionális tudatához vezető út tanulmányozása segíti hozzá az embert annak a szükséges új intellektuális látókörnek az elnyeréséhez. Végül megtanul “befelé hallgatódzni”. amelyek korábban érzékelésének körén kívül estek.

akik kezdettől fogva valóban személytelen. ahogy az anatómus a fizikai testet szétszabdalja. Minden mondat azzal a határozott szándékkal íródott. hogy a tanuló néhány mondatot. komolyan. El kell kezdenünk ennek a kérdésnek a tudatosítását és legalább minden nap egy körülhatárolt időszakában annak kell betöltenie gondolatvilágunkat. Némán kell megfogalmazni és áhítattal. hogy sorban egymásután megvizsgáljuk a test minden egyes alkotórészét. hogy saját egyéni lényüket alkotja – és alapelve ennek a módszernek még az is. hogy komoly és alapos szellemben elemezzük ennek a kérdésnek belső mivoltát. amelyből a szellemi “Én” felfedezése adódik. Pedig egyes modern lélekbúvárok ezt már elegendőnek tartják. hogy az olvasó szellemében bizonyos erősebb hatást és bizonyos hangulatot keltsen. A titkos út tehát közvetlenül efelé a cél felé tart: a személyes “Én” értelemszerű elemzése felé. melynek az első helyet kell elfoglalnia mind az elméleti bölcseletben. Ezeken a lapokon tehát bizonyos kötött energiák rejtőznek és arra várnak. vagy olvasmányának néhány szakaszát agyának csendes kamrájába zárjon bele. Az erőfeszítésnek arra kell irányulnia. a legsűrűbbtől a legfinomabb rétegekig feltúrjuk. hogy helyes felfogóképesség és ésszerű méltánylás révén felszabadulhassanak.és micsoda. hogy tulajdonképpen ki. amíg az ember tudatára jut. Az ilyen felfedezést sohasem lehet boncoló asztalon megtenni. sőt később szinte imádkozó szellemben kell majd feltenni. A gyakorlati út tehát azt követeli. Mert ezek az igazságok mélyebb rétegben gyökereznek és csak lassan nőnek ki a tudat felszíne fölé. amit az előző fejezetben a gondolat összpontosításának és minden. “Ki vagyok én?” Ennek a kérdésnek mélyen kell lemerülnie a tudatba. az “Én”-re vonatkozó tudáshoz. hogy felvessük ezt a kérdést és megkíséreljük az Én-fogalom belső mivoltának és eredetének nyomon követését – nagy összességükben elemezzük azokat a részeket. hogy kérdések és keresztkérdések segítségével az emberi tapasztalatokat a maguk egészében. különösképpen az érzelmeket és gondolatokat – és hogy mindezeken keresztül . mélyen és alaposan átgondolja és elvontan elmélkedjék rajtuk. Lényeges tehát a mély elmélkedés arról a témáról: “Ki vagyok Én?” Ennek a módszernek tehát az az alapelve. Gondolkodásának és képzeletének aktív részvételére van szükség. mint puszta vájkálásnak az emberi szenvedélyekben. ott szellemében lerögzítse. mert csak úgy juthat el a torzítatlan megértéshez. pártatlan és helyes álláspontra helyezkedtek és csak azok fogják úgy találni. boncolnunk kell az “Én” fogalmát úgy. amelyekről az ember általában felteszi. a tárgyhoz nem tartozó téma kizárásának művészetéről mondottunk. hogy gondolkodásuk jelentőséget nyert szellemi életük tekintetében. Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell mindarra. mind pedig a gyakorlati életben – a magunkra. mindaddig.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 124 az “emberfeletti Én” felé. Az ilyen elemzésnek többnek kell lennie. Az ember mindig újra visszatér ahhoz az egyetlen tényezőhöz. A szellemnek nyugodtan és határozottan kell hozzálátnia minden gondolat alapos átvizsgálásához. De valószínűleg csak azok fogják ezt a mély hatást átélni. Meg kell kísérelnünk.

hogy mi az. a megfigyelést is – és azt találjuk. De mielőtt ezt a csendet megvalósíthatnánk. szerveit és érzékszerveit gondosan megvizsgáljuk. kell csitítani és egy áhítatos. amit valóban “Én”-nek nevezhetünk – és hogy minden egyebet egyelőre a feledés fátyolával borítsunk be. Az első intellektuális és különböző olyan gyakorlatokat tartalmaz. nem marad más vissza. osztatlan állapotáig. mi az ember a valóságban és hogy nyomon kövessük azt az élő lényeget. A testet és részeit. és a tudatot egészen első. A szellemi elemzés végén tehát az értelmet a lehetőség szerint el. Az elmélkedés időszaka alatt az egyéniség alkatrészei szigorú elemzés alá kerülnek. A második misztikus és ez a megértetteket fejleszti tovább. Az első fokon az önmagunkhoz intézett ésszerű kérdések sorozatát vetjük fel. * A magunk-iskolázásának ez az útja két fokozatra oszlik. azzal a szándékkal. amelyből ered. ahol egy valódi adeptus elektrizáló irányítása – ha az ember olyan szerencsés. vajon az “Én” bennünk lakozik-e? Különböző elemzések során kiderül azután. Az egész figyelemnek a mögötte tátongó titokzatos ürességre kell irányulnia. zaboláznunk kell a gondolat csapongási hajlamát és el kell jutnunk a figyelemnek annyira fontos rögzített . mint gondolatok sorozata. Az értelem hátterében nehezedő nagy csöndből és űrből eredő Én-gondolat az első. aztán kapcsolatba igyekezzük hozni azzal a misztikus csönddel. mint a személytelen élet. Végül a tudatos “Én”-t egyetlen gondolatra vezetjük vissza.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 125 azután azt kutassuk. Itt azután ezek mulandósága és az ösztönösen fogalmazott “Én gondolkodom” mondat hallgatólagos tartalma arra mutat. az “Én”-t egészen hazájáig. hogy az “Én” fogalma nem található meg bennünk. hogy megtudjuk. amelyből az “Én” ered. Ez az a pont. hogy nem más. Az egész személyiség ebből a gondolatgyökérből hajtott ki. csaknem imádkozó hangulatba kell elmerülni. Kritikusan felboncoljuk magát az értelmet és megállapítjuk. amely az egyéni Ego tudatában felmerül. A csöndet. amelyek a megértést szolgálják. A második fokon kikapcsoljuk a gondolkodó értelmet és működésen kívül helyezzük az úgynevezett tudatos “Én”-t. hogy az “Én” valami önmagában létező. Ugyanígy megvizsgáljuk és elemezzük az értelem képességeit – a fantáziát. Ha az ember gyakran elmélkedik erről. Maga az “Én” rögzítődött és mozdulatlanná vált. hogy kinyomozzuk. hogy így a tévesen annak nevezett “tudatalatti” megkezdhesse működését. áhítattal kell érzékelnünk. a következtetést. az erőfeszítés a logikát legmagasabb fokú teremtő használatáig emeli és az ember végül nyomon követheti ezt a gondolatot egészen eredetéig. Megfigyeljük a gondolkodás folyamatát. A test azután az elemzés folytán elkülönül és akkor az érzelmek kerülnek ugyanilyen analízis alá. hogy találkozhatik vele – hatalmas segítséget jelent. Ha ez az első gondolat gyökértelenné válik. amely testünk belsejében gondolkodik és érez. hogy az “Én” ezekben a működésekben sem foglaltatik. melyek a függetlenül önmagában létező személyes “Én” fogalmát megteremtették. Ebből ered egész sokasága azoknak a gondolatoknak is.

amely a maga részéről később a tudatunk mezejére belépő. ami felülmúlhatatlan. vagyis olyan emóciókat teremteni. hogy szellemi magaslatra emelkedjünk. amelyek alatt a lélek lángra kap a szellemi erőfeszítés szikrájától. érzéketlen értelmi tevékenység – ez az út azt követeli. a valóságos. Mert felfedeztük. Aztán látási gyakorlat kívánatos. Ennél a pontnál azt is fontos megérteni. amelyben a gondolatot az érzés tüzeli. hogy az elemzés folyamán nem elegendő kizárólag a hideg. amelyben a szív mindig elmerülhet. Mi következik. értelemszerű boncolása csak negatív eredményekhez vezetne. Mihelyt ez az áthelyeződés sikeresen megtörtént. Ennek következtében az átmeneti elzárkózás feladatából kifejlődik a belső nyugalom megszokása. A száműzött gondolatokat az általános “lélekmindenség” (Overmind) helyettesíti. amely irtózik az űrtől. mint ahogy azt Pál apostol kifejezte (még jobb fordítás volna: “a minden értelmet meghaladó békesség”). . amely a figyelmet rögzíti és koncentrált állapotot idéz elő. szívből átérzett és megnyilvánult kívánása annak. A magunk vizsgálatainak ideje alatt minden más kívánságot félre kell tolnunk. hogy nem elegendő az elmélkedés elemzésénél megválasztott gondolat puszta ismétlése. Tudni fogunk és tudva elfogadni. amely a szellemet megnyugtatja. Ekkor hirtelen elnémulunk a lelki csöndben. ide még valami másra is szükség van. a tudatban átmeneti űr képződik – a természet azonban. Ez a valami az igazság után belső vágyódás. hogy most valami isteni jelenséggel állunk szemben.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 126 koncentrációjához. mert tudatára ébredünk. gyorsan rendbe hozza a dolgot. ami végül szilárd és uralkodó hangulattá válik. a csodálkozó szellem előtt kinyilatkozik a valódi “Én”. ezzel együtt jár az érzelmek szükségszerű felemelkedése is. amelyhez – akárhol tartózkodjék is akár annyiszor menekül az ember a nap folyamán. Olyan élmény ez. Ha magának a hideg kritikai elemzésnek segítségével sikeresen be lehetne hatolni a szellem finom területére. Ez hozza magával “a minden fogalmat meghaladó békességet”. Ilyen módon a kiegyensúlyozott fejlődés előkészíti az embert az úton való továbbhaladásra és bár az alapvető iskolázás értelmi jellegű. még ha a fej és a kéz a maga külön feladataival van is elfoglalva. Szükséges tehát szándékosan előidéznünk olyan hangulatot. hogy értelmünkön kívül szívünket is beléfektessük. ahányszor szükségesnek tartja. Gondolnunk kell arra is. Mindenekelőtt lélegzési gyakorlatot kell végezni. isteni jellegű “emberfeletti Én”-nek ad helyet. a világ oly sok gondolkodója nem lett volna materialista. Ezért szükség van bizonyos kisegítő eszközökre és ezeket röviden felsoroljuk. Az éjszakával eltűnik a zavar és ellentmondás és a szellem homályos foltjait a megvilágosodás fénye önti el. Szétrombol minden balga illúziót és elfoszlat minden téves álmot. A külső területekre irányuló figyelem megszűnése felszabadítja azt belső területen. Ehhez vezet az utasítások gondos követése. Ez a vágy hajtóerőként hat – nélküle az “Én” száraz. mint ahogy az lett – nem. A most bevégződött értelemszerű kutatásra egy belső kinyilatkoztatás következik. hogy lényünk szíve a világegyetem szíve is – és hogy ez jó. ha ezt az állapotot elértük? Amennyiben az erőkifejtés helyesen történt.

Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 127 Így idővel olyan légkör teremtődik. amely éles és átható. amelynél ezeknek a lapoknak átolvasása már fölösleges és csak az alapvető gondolatokat vagy mondatokat kell szellemi emlékezetünkben ismét felébresztenünk és rajtuk elmélkednünk. Ennél a keresésnél nem lényegtelen a belső magatartás kérdése sem – sőt ugyanolyan fontos. Addig van rá szükség. természetesnek. amíg azt az ember olyan könnyűnek. Sem sietségnek. mindig újra meg kell ismételni mindaddig. hogy a mélyebb lelki világba – amely felé igyekszik – behatolhasson. hogy a gátló körülmények ellenállása csak alkalom legyőzésükre és hogy a lélek fénye felé irányzott tartós törekvés végül is meghozza a Kegyelmet. jele annak. Ezért készen kell lennünk arra. míg mélyebb rétegeihez érünk. hogy ebben a sugárzó fényben minden igaz eszme meglepően tiszta. hogy az igazság elérhető. mert már maga az a körülmény. A gyakorlatot addig kell folytatni. Amennyiben a tanuló ebben a szellemi világban nyugodt bizalommal és sietség nélküli határozottsággal mozog. Reménykedő és optimista hangulatban kell hozzálátni az elmélkedéshez és ebben nem szabad meginogni – de közben sohasem szabad elfelejteni az alázat nagy fontosságát sem. amíg szokássá nem válik – csak akkor lehet azután abbahagyni a gyakorlást. Félórás elmélkedésének azzal a tudattal fogjon neki az ember. a sietség. hogy ennyi meg ennyi idő szükséges az értelem előkészítő lecsiszolásához. hogy az ember ilyen gyakorlatba kezdett. azzal a hittel kell utunkat megkezdenünk. sem türelmetlenségnek nincs helye. hogy munka közben nyugodtan várjuk be a kívánt eredményt. csalhatatlan kép vagy ihletett bizonyság formájában jelentkezik. Ha az ember elég hosszú ideig gyakorolt. hogy az . amely az isteni lényeg magasrendű belső megnyilatkozására – amely után az ember vágyódik – alkalmas. de látszólag semmi megerőltetést nem okoz. Szükséges addig. De akármelyiken indulunk is el. Az alázat az első lépés a végtelenhez vezető utakon – bármilyen különbözők legyenek is – és az utolsó lépés is az alázat rajtuk. Felületes gondolatok. Szükséges addig. amíg az ember minden bizonyító gondolatsort el tud ejteni és agyában egyre terjedő világosságot érez úgy. amelyek hátrányosan hatnak a belső haladásra. Szükséges addig. jólesőnek és kellemesnek találja. Azt a kérdést. Az állapotot. hogy meddig kell ezt az elmélkedési tanfolyamot folytatni. amely így előáll. el fogja érni célját. míg az ember a külső benyomások. amíg az ezeken a lapokon tanított igazságok tökéletes intellektuális meggyőződéssé válnak. hogy már vágyódik a napi félóra után és siet gyakorlatozni. Az ilyen sietség nem igazi gyorsaság és a valóságban a tanulót csak feltartja és megakadályozza abban. amelyek ki nem elégítő tényekről egyszerre általános végkövetkeztetésekre akarnak átugrani. testi érzések és nyugtalan gondolatok állandó zűrzavarában olyan belső figyelemig nem tud elérni. Vonakodás nélkül kell elfoglalni ezt a belső magatartást. mindenkinek egyénileg kell eldöntenie. ugyancsak ennyi meg ennyi idő szükséges az emberfeletti lélekbe való behatoláshoz. amíg azt érzi az ember. lassanként lelepleződik a második fokozat. hogy előbbre juttatja. hogy az elmélkedés idejét minél hamarabb a hátunk mögött tudjuk: mindezek olyan körülmények. mint a test magatartása. hogy a szellem meghódítható.

vagy – létezését feltéve – teljes közömbösséget tanúsítana az ember igazság-kívánása és a kielégülésnek valami magasabbrendű vágya iránt. Ha azt állítanók. Ahelyett. Ez az oka annak is. akik azt helyesen és türelmesen követik.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 128 “emberfeletti Én” már megérintett bennünket és felszólított a felébredésre. hogy pozitív. ha az isteni elem csak képzelődés lenne és az ember csak test. A szellemi életnek az önvizsgálat terén tett ez a lépése. bizalommal adhatjuk az emberiségnek ezt a módszert. felteszi a kérdést: “Van-e lelkem?” vagy “. egy napon kimutatható – mármint belső tapasztalatukban kimutatható – eredményre jutnak. hogy autoszuggesztív látomások áldozatai vagyunk. de nem tartalmazzák ezt az “Én”-t. hogy felfogjuk ennek a különös módszernek lényegét. Arra kell törekednünk. A gondolatok továbbsegítenek a szellemi “Én”-hez vezető úton. Szellemi keresés csak akkor végződhetik sikeresen. hogy azok. hogy válaszoljon. az “Én” keresése – ha az itt előírt módon történik elegendő ok erre az együttműködésre. mely a szellemet finomabbá és az absztrakciókra hajlamosabbá teszi. hogy a személyi erőfeszítést tenné a haladás egyetlen tényezőjévé. amely minden mástól megkülönbözteti.Lélek vagyok-e én?” és lényének lelki részére bízza. És valóban. Nem: ez ugyanúgy a helyes vizsgálat magatartásának megteremtése is. Ez annyit jelent. mint amelyet a puszta materiális élet nyújthat neki. hogy életre keljen bennünk a vágy felemelő ereje. az “emberfeletti Én” mivoltunk legalapvetőbb tényezője és mindig hajlandó megnyilatkozni és megadni az élet legnagyobb vigaszát mindenkinek. Ámde ellenkezőleg. ha lényének szellemi és nem csupán értelmi területén elégül ki. elhallgattatja folytonos fecsegését és a választ lényünknek attól az egyetlen részétől várja. Ahelyett. az út bizonyos előrehaladottabb fokozatánál. akkor ez a módszer valóban haszontalan és eredménytelen lenne. az utóbbi alázatossá teszi az értelmet. hogy előbbre juthassunk. Ezért nyugszik ez a módszer az emberben lakozó isteni “Én” valóságán. Mert az “Én” állandó kikérdezése. minthogy előzetes kellő előkészítés után felszólítja az “emberfeletti Én”-t. abban a tudatban. Míg az előbbi módszer csak értelmi jellegű dogmatizálás. sohasem kaphatnánk kérdésünkre valóban szellemi feleletet és meg kellene elégednünk a puszta teoretizálással. mert részben olyan folyamat is. aki a szükséges előkészítő feltételeknek megfelelni hajlandó. Az önkikérdezés elvének fontosságát nem lehet eléggé értékelni. hogy nem becsüljük túl többé az értelmet. hanem inkább megillető helyére utasítjuk. És az “emberfeletti Én” érdeklődése már önmagában is az eljövendő Kegyelem hírnöke. hogy az . amely a belső keresésénél előrehajtja az embert. Minthogy pedig az “emberfeletti Én” csakugyan valóság. egyik leglényegesebb jellegzetessége ennek a módszernek. hogy nagyobb részt vállaljon a munkából és maga is tegyen valamit azért. Ha az “emberfeletti Én” nem volna. de haszontalan megállapításokat tenne. amelynek csakugyan módjában van. hogy tartalmazza. mint: “Lelkem van”. vagy “Én vagyok a lélek”. megfordítva. lényünk bizonyos magasabbrendű részét is a munkában való együttműködésre szorítja. hogy a feleletről gondoskodjék. jogos lenne a kritikusoknak az a vádja. De nem is csak a lelket felszító bizonyos gyöngéd hangulatok időleges ápolása – mert az is csak azért történik. ha a lélek nem volna. Ez a törekvés nemcsak az érzékfölötti igazságokon való napi töprengésben merül ki.

akik olyanok.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 129 ilyen önvizsgálat nem észrevétlenül megy végbe. hogy a szellem tökéletesen elfordul a pozitív igenlés magatartásától az alázatos kérdezés felé. de megnyilatkozik azoknak. miután az ember minden értelmi erejét kimerítette. amikor legalább értelmileg felfogja. amikor az ember ennek a képességének legvégső határáig jutott. FEJEZET A LÉLEGZÉS MISZTÉRIUMA Annak. a tekintet rögzítése és a képzelőerő iskolázása révén tovább tud haladni ezen a mélyebb területen. amely csak azok számára áll nyitva. annyit jelent. és ennek a módszernek az alkalmazása az embert csalhatatlanul elvezeti a szellemnek ehhez az alázatához. hogy a megfelelő fokozaton egy kisded szellemében “érdeklődjünk” az igazság iránt. ha gyakorlataink során elérkeztünk ahhoz a ponthoz. Bár mindenekelőtt arra kell igyekeznünk. aki az önvizsgálatnak ezt a műveletét elég hosszú ideig gyakorolta és már felismerhető haladást tett benne. hogy gondolatait a napi elmélkedés folyamán más módon is foglalkoztassa. Most azután beléphet a munka egy új. hogy hol keresi hiába. Mi lesz a következő lépés? Bár értelmi felismeréssel tudomásul veheti a gyakorló az “emberfeletti Én”-t. Ez a jóga valódi beteljesedése: a gondolatot mesterien uralni és azután elejteni. Idővel azonban el kell jutnia arra fejlődési pontra. jelképes utalás a szellemi alázatnak ugyanerre a feltételére. hogy a szellemileg fennhéjázó előtt megnyilatkozzék. részletes ismételgetését és erre valószínűleg nem is lesz már hajlandósága. nem a gyöngeség – bárcsak megértené ezt gőgös korunk! – hanem inkább a szellemi erő jele. nem kell többé folytatnia az elemzés száraz. mint a kisdedek. bár már látja. Nem hiába beszélt Jézus a mennyei királyságról. amely napjainkban még szükségesebb. mert megelőzi az “emberfeletti Én” nagyszerű megvalósulását. . hogy a lélek vagy az “Én” nem kizárólag a testre szorítkozik. Ez a készség. ahol a lélegzet szabályozása. Ehelyett az elmélkedés új fordulatot vehet és most már gyors általánosítással haladhat át az eredetileg tekintélyes időt lefoglaló szakaszokon. meg kell azután tanulnia. Az iskolázott. Az értelem korlátait önként elismerni. összpontosított gondolkodás segítségével önmagát szellemileg feldarabolta. Ez az elv tehát magában foglalja. ahol látjuk. hogy hol nem található. A legalsóbb fokon újra meg újra elvégezte belső alkatának elemzését. XI. hogy ez a feltörés már megtörtént. de nem szabad haboznunk ezt az eszközt félretenni. akik intellektuális alázattal térdre borulnak. Az igazság nem tartja fontosnak. mint lehetővé tenni belépését valami magasabbrendű területre. illetőleg. Ez valóban kritikus szakasz. Amikor ezt a pontot elérte. még mindig nem fedezte fel. hanem a keresésében hűségesen kitartó kutató kellő időben tudatára is ébred az isteni “Én”-nek. haladottabb szakaszába. hogy megélesített értelemmel feltörjük az Ego héját. Amit mondott.

bárhová is vezet. rögtön egy másik hatol be az agyba és elfoglalja az előbbi helyét.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 130 Elérkezett az idő. hogy a nyugodt absztrakció területére emelkedjenek fel. Míg egyrészt semmit sem szabad kierőszakolnunk. Az átlag-európainak vagy átlag-amerikainak ebben a tekintetben legalább részben. ahhoz. hogy valóban megértünk rá. amely azt súgja. hogy a figyelmet a nemkívánatos gondolatok szakadatlan áramlásától felszabadítsuk. Az embernek itt bizonyos belső érzéktől kell vezettetnie magát – ilyen hatodik érzék azonban csakugyan kifejlődik és idővel fokozatosan érezhetőbbé válik. hogy az egyikről a másikra áttérjen. amikor az “Én” pontos felboncolásánál oly hasznos szolgálatokat végző gondolkodás tulajdonképpeni működését ki kell kapcsolni. a legnagyobb gondossággal kell meghatározni. mikor értük el valóban ezt a pontot. Az értelmi kutatást ennél a pontnál egy ösztönös keresésnek kell felváltania – azt a pontot azonban. mert ez az embert az idő foglyává teszi. közvetett módszerre. be fogja látni. míg csak az alvás közbe nem lép és működését időlegesen meg nem szakítja. értékes időt vesztegetünk el és a szomorúság érzése lesz úrrá rajtunk. ha az ember a szellemi csöndre irányuló gyakorlatokat egy ideig kitartóan folytatja. mint mi nyugatiak. amíg nincs az a belső érzésünk. másrészt semmit sem szabad elmulasztanunk. Ha az ember ezt megkísérli. amely létünk partjait szakadatlanul ostromolja: Elcsendesítésük eleinte a világ legnehezebb feladatának látszik. mennyire képtelen távol tartani a gondolatoknak azt az áramlását. hogy kifejlődik. ha meg nagyon későn hagyunk fel vele. fizikai segítségre van szüksége – szüksége van valamilyen testi tevékenységet tartalmazó. Különösen akiket nagyon lefoglal üzleti tevékenységük. látni fogja. Ha a gyors eredmények türelmetlen kívánása késztet rá. mint nekik. semmit sem fogunk elérni és csalódásban lesz részünk. Az agy kerekei sohasem szűnnek meg forogni. hogy keressék szellemi vezetők társaságát. Ha nagyon korán kísérletezünk vele. mert ez a segítség: a lélegzési tevékenység szabályozása. akiknek személyi légköre önmagától hozzásegíti őket a gondolataikon való uralomhoz. feltétlenül bíznunk kell benne és követnünk kell. Nem könnyű megállapítani. A keleti népek nem tartják olyan rettentő nehéznek a gondolat megállítását. Ha az ember naponta bizonyos ideig félrevonul és gondolatait megfigyeli. amikor az ember kész arra. végtelen ismétlődésben. Amikor azonban megmutatkozik. Így megy ez tovább. mennyire nem szabad. Ezt azonban nem tehetjük meg előbb. Önmaga nem keltheti életre – csak annyit mondhatunk. hogy a nyugatiaknak miért kell sokkal nagyobb erőfeszítést tenniük. de lassú és kitartó fáradozás segítségével el lehet és el is kell érni. vagy akiket becsvágyuk erősen az anyagi világhoz köt le – és . hogy az emberi személyiséget megfosztjuk az őt megillető teljes gazdagságától. míg a nyugatiak ritkán találhatnak ilyen vezetőre saját országaikban. A segítség azonban magától kínálkozik. és nem is értik mindig. hogy mihelyt egy gondolat elhal. A gondolkodásnak az út nagyon korai szakaszán való kikapcsolása annyit jelent. A keletiek ezenkívül már megszokták. amely a szellemi önfegyelmezés feladatában támogassa. erőfeszítéseink csődöt mondanak. Ennél az eljárásnál most azután a legnagyobb nehézség az.

Gondoljunk azután olyan emberre. amelyek egyike a gondolkodó értelem. hogy legerősebb erőfeszítéseinket visszafojtott lélegzettel. Ez a kellőképp beigazolt valóság legalábbis arra inthet. Mialatt a szerző az előző szakaszt írta. hogy lélegzése éppen ellenkezőleg. hogy az ugyanolyan nyugtalan és zavaros. amely minden szellemet szükségszerűen befolyásol. annál hevesebb a lélegzése is. ami kutató tekintetüket elkerülte: dolgok. egy fiatal jógi Mysore államból. ha a lélegzési tevékenység felfüggesztődött. hogy a régiek tanait nem kell elhamarkodottan megmosolyognunk. hogy az egyik működésében beállott változás a másik megváltozását is előidézi. aki sikeresen műveli az élve eltemetkezés éppen az imént említett művészetét! A fiatal Sinha saját személyében . Aztán képzeljünk magunk elé egy félig befejezett versszak fölött álmodozva gondolkodó költőt és észrevesszük. hogy a gondolkodás működése – amennyiben az a fizikai életben tekintetbe jön – összeköttetésben van a lélegzés működésével ugyanúgy. A látogató Sinha volt. majd a tevékeny létbe ismét visszatérő keleti fakír szélsőséges és rendellenes vállalkozására. csendes. kapkodó lihegés – s minél hevesebb a viselkedése. hogy az értelmet uralmuk alá hajtsák. különösen az olyan emberek élhetnek eredményesen ezzel a gyakorlattal. Már maga ez az utóbbi eset is mutatja. akik légüres helyiségben még ma is akár negyven napra is eltemettetik magukat. amelyek azonban már nem ilyen könnyen ismerhetők fel. Gondoljunk azután a lélegzetét erőszakosan visszafojtó és ideiglenesen elevenen eltemetkező. Így például különös jelentősége van a lélegzésnek. Napnyugati tudósaink az ismereteknek igen nagy készletét halmozták fel. amelyek mégis rendkívüli fontosságúak. A keleti látnokok nem maradnak adósak tanaik bizonyításával. mégis van egynéhány dolog. Így nem mindenki figyelte meg. hogy a lélegzés és gondolkodás összefüggését egyszerűbb módon igazoljuk. A fakírok. a legkülönösebb fizikai és szellemi eredményeket sikerült elérniük. hogy szelleme a boldog öntudatlanság állapotában volt és a lélegzés megszűntével valamennyi gondolata is eltűnt. hogy lélegzésüket a legkülönbözőbb módon iskolázták és szabályozták. nyugodt és lassú. másika a lélegzés. Ösztönszerűen lassabban és halkabban fog lélegzeni. Az ember életfolyama a fához hasonlóan két ágat hajt. Közvetlen hatása tisztán látható és fizikailag felismerhető a keleti látnokok azonban azt állítják. Lélegzése rövid. Ez a fakír utólag azt állítja. Képzeljünk magunk elé egy heves bosszúságtól módfelett felindult embert. hogy vannak távolabbi hatásai is.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 131 akik hajlanak arra. mint amilyenek a gondolatai és a szenvedélyei. aki látni kívánta őt. lakatlan erdőkre és dzsungelekre nézett – küszöbén váratlanul megjelent egy férfi. mutatják be ezeknek a feltűnő hatásoknak egyikét és bizonyítják be. aki egy nehezen érthető matematikai problémán töpreng. hogy az élet folytatódhatik a testben még akkor is. bungalowjának – amelyben abban az időben tartózkodott és amely magasan egy hegyláncon. Itt ismét valami különös rokonság van a lélegzés és a gondolkozás között. Azzal. Mindkettőnek közösek az ősei és rokon az eredete. hanem igazságukat saját személyükön is gyakran kimutatják. míg a könnyebbeket gyors lélegzetvétellel végezzük. mint ahogy a másik két eset azt mutatja. Most áttérhetünk arra. figyeljük meg nehéz lélegzetvételét s észre fogjuk venni.

Ez a forrás az az életáramlat. amelyben a valódi elmélkedés a folytonosan működő nyugati értelem számára is végtelenül könnyebbé válik. de úgyszólván vértelen sebekkel szaggatják fel. Ennek a szoros kapcsolatnak eredményeként a lélegzésben beállott változások módosulásokat okoznak a szellemben is. kényelmes és természetes módon egyenesen nyugodjon. Gondoljunk végül az egyiptomi fakírokra. mialatt a testi lét tovább folytatódik. akik meztelenül ülnek a Himalaya havában és mégsem éreznek semmi hideget. Három rövid előkészületre kell azonban figyelemmel lenni. akik izzó. tüzes köveken lépkednek és erős salétromsavat isznak. hogy a testük fölötti uralmat titkos és nehéz lélegzési gyakorlatok kemény és hosszú alkalmazásával szerezték meg és ezek eredményeként változott meg a testük törékenysége és emelkedett csodálatos mértékben ellenálló ereje. amely a világegyetemet áthatja és minden emberi lényben isteni “Én”-jévé. hogy gerincoszlopunk. “A lélegzési gyakorlat hét esztendős alkalmazásával jutottam erre a tapasztalatra” – fűzte hozzá. és megfordítva. Ez azért szükséges. mialatt ülünk. “felsőbbrendű Én”-jévé válik.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 132 illusztrálja a lélegzet-visszafojtás tökéletes jelenségét. élő skorpiókat és tekergőző kígyókat esznek. Ő maga igazolta. de más és szerencsére sokkal könnyebb gyakorlatok révén lehetséges elnyerni a szellem fölötti uralmat is. vagy az indiai jógikra. hogy a megfelelő gondolati hatást előidézze. az embernek akarata segítségével csak tudatosan figyelnie és szabályoznia kell lélegzetvételének számát és módját. Minthogy a gondolat és a lélegzés ilyen szorosan kapcsolódik egymáshoz. Mert a lélegzés elcsendesedése gondolatok elcsendesedéséhez is vezet. míg a nyugodt szemlélődés automatikusan szabályos és könnyű lélegzéssel jár. hogy a lélegzésben bizonyos . amelyeknek fő célja az. Mindezek az emberek – ha megkérdezzük őket és főleg ha bizalmukat megnyerjük – rendszerint elmondják. Hasonló módon. Az első azt követeli. általában sejtenék. A lélegzés ritmusa összhangban működik szellemi állapotunk ritmusával – az izgalom rendetlen és szakadozott lélegzést vált ki. mert a testtartás befolyásolja a lélegzést és a helyes testtartás segítségünkre van a lélegzet irányításában. belső állandó nyugalom állapota keletkezik. Meg kell tehát kezdeni a következő négy pontban felsorolt gyakorlatot. vagy a tibeti remetékre. a tudat és a gondolkodás teljes kialvását. hogy hasznot húzzunk ezekből az érdekes megállapításokból és a tervbevett keresésnél gyakorlatilag értékesítsük őket. * Most megkísérelhetjük. A “testi irányítás iskolájá”-hoz tartozó indiai jógi-k nem kevesebb mint nyolcvannégy különböző helyzetét ismernek. Ha – mint a következő gyakorlatban – a gondolatot és a lélegzést egy magas cél érdekében összeolvasztjuk. mint ahogy azok. “A lélegzés az élet jele” – ennek a mondatnak mélyebb jelentősége van. közös forrásból fakad. akik élnek vele. hogy tapasztalatai szerint a lélegzés és a gondolat egyidejűleg szűnik meg. akik testüket szörnyű. melyet az agy hozott működésbe. A lélegzésben rejtőző életerő és az a szellemi erő. melyet közvetlenül az értelmi analízis után – nem előbb – kell végrehajtani.

ahol már feszültséget. mint arra a képességre. akiknek természetüknél fogva lassúbb a lélegzésük. mint azoknak. hogy az első hét folyamán a lélegzés gyakoriságát percenként tizenkettőre. melyet a Kelet türelmes fakírjainak kell elvégezniük és mert a szerző úgy véli. és naponta egyszer-kétszer körülbelül öt percen keresztül. kényelmesen és megerőltetéstől mentesen történjék. Ezt a gyakorlatot közöljük itt. hogy egy hatalmas korty kénsavat tudjon lenyelni anélkül.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 133 változásokat idézzenek elő – módszerünknél azonban nincs szükség ilyen nehéz és bonyolult gyakorlatokra. Ez annyit jelent tehát. A kilélegzés és belélegzés együttesen számít egy teljes lélegzetnek. fájdalmat. Minden belélegzés végén az egész lélegzési tevékenységet gyöngéden korlátozni kell. feszültség nélkül. Ezek a számok csak hozzávetőleges. a levegőt 2-3 másodpercig visszatartani. mint bármely más ódon és hagyományos gyakorlat. hogy a gyakorlatot minden egyszerűsége mellett is helyesen végezzük. hogy a lélegzés menete nyugodtan. Így. ha minden feltételt pontosan teljesítünk. A lélegzet gyorsaságát fokozatosan csökkenteni kell – fokról-fokra egy kevéssel minden héten. Végül négyszer megismételt erőteljes kilélegzés útján ki kell lökni a tüdőből az elhasznált levegőt. rá kell térni a lélegzetvétel megszokott számának megváltoztatására. Csak akkor válik hatásossá. hogy átlagember minden hatvan másodpercben ennyi teljes lélegzetet vesz. A lélegzési tevékenységet gondosan meg kell figyelni és az egész figyelmet erre irányítani. akiknek gyors a lélegzésük. 2. mert sokkal egyszerűbb. de mindenkinek magának kell megtalálnia a . 3. fuldoklást vagy elviselhetetlen nyomást éreznek. A kívánt mértékre való leszállításnál minden gyakorlatozót testi ösztönének kell vezetnie. Miután ez megtörtént. hogy azonnal holtan össze ne essen! Ezenfelül pedig ez a gyakorlat éppolyan biztos. hogy a modern embernek a szellemi hatásokat eszközökben és időben a legnagyobb takarékossággal kell elérnie. 4. Az egyén fizikai típusának megfelelően 1-6 hónapi időtartam alatt le kell szállítani körülbelül percenként hét teljes lélegzés mértékére. de hát a modern embernek nagyobb szüksége van a szellemi nyugalom enyhítő eszközére. A lélegzetvétel száma normális körülmények között percenként tizennégy és húsz között mozog és különböző egyénenként változik. Azoknak. míg az előző mértékének körülbelül a felére csökken. általános tájékoztatók. Mindez bizonyára nem idéz elő meglepő és drámai hatásokat. A tüdőben jelentkező kellemes vagy kellemetlen érzés figyelmeztesse őket. Lassan kell haladniok és sohasem szabad átlépniük azt a pontot. 1. ha az ember normálisan percenként tizenötször lélegzik. Ezt a normális szakaszt kell csökkenteni. Ezeket tehát tüzetesebben ki kell fejteni. mennyire csökkenthetik vagy lassíthatják lélegzésüket. mint amilyen veszedelmesek a többiek. Azután le kell hunyni a szemet és a lélegzési gyakorlat ideje alatt zárva is kell maradnia. majd a hónap végén már percenként csak hét lélegzetvételre korlátozza. Ugyanakkor gondosan ügyelni kell arra. a gyakorlatot azzal kezdheti. a második hét folyamán tízre csökkenti. Fontos most már. nem kell lélegzetvételük számát ennyire csökkenteni. majd a tisztátlan levegőt ismét kilélegzeni.

Ha azután az ember ilyen módon minden kényelmetlen érzés nélkül tud már lélegzeni és miután heteken és hónapokon keresztül elég hosszú ideig gyakorlatozott ahhoz. csak a messzire előrehaladottak vállalkozzanak erre és akkor is olyasvalakinek a személyes irányításával. vajon azt valóban helyesen alkalmazta-e mert ezek a tünetek csak a módszer félreértése vagy a szív. azonnal szakítsuk félbe a gyakorlatot. A tanuló ilyenkor gondosan nézze át ismét az itt részletezett módszert. határozottan kínzó vagy fojtogató érzést. vagyis mihelyt csak megközelítő pontossággal is hozzászoktunk a kívánt ritmus felbecsüléséhez. hogy semmi hirtelen rendellenes rosszullétet ne érezzünk. este esetleg meg lehet ismételni. akiknek régi orvosi gyakorlatuk volt. Nem helyes azonban megszokni. . amíg az átlagember a gyakorlat rövid ideje alatt percenként a hét teljes lélegzetvétel legkisebb számához ragaszkodik. A gyakorlat teljesen biztonságos. Mégis. Mindaddig. Nem szabad megpróbálni.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 134 saját útját. A lélegzések számát ezeknek a gyakorlatoknak során a fent jelzett – legkisebb számú – hét lélegzésnél is alacsonyabbra lehet szállítani és ez a további csökkentés megfelelő hatalmas hatással járhat a szellemre. hogy a gyakorlat első hete folyamán a lélegzési időszakokat beosszuk. Az ilyen betegségben szenvedő embereknek sohasem szabad lélegzési gyakorlatot végezniük. Kezdetben természetesen elmaradhatatlan bizonyos könnyű szédülési érzet vagy kellemetlen nyomás. Mielőtt a szerző először a “Titkos ösvény” című könyvében nyilvánosságra hozta. hogy ebből a célból külső segítségre támaszkodjunk és ezzel a módszerrel szakítanunk is kell. hogy semmi módon nem válhatnak ártalmassá. ha pontosan végzik őket. emelnie kell a lélegzetellenőrzés ötperces közeit. feltéve. A gyakorlatot körülbelül öt percig – ne tovább! – folytassuk. A lélegzetvétel csökkentésének mindenesetre úgy kell megtörténnie. hogy gyorsan haladjunk – ezen a különleges területen lassan és természetesen kell előbbre jutni. mert amikor az ember szokatlan módon kezdi használni testének valamely szervét. amilyen gyorsan csak lehet. semmiféle veszélytől nem kell félnie. Nem kell ahhoz a kínosan pontos időbeosztáshoz ragaszkodni. Az előrehaladás során fokozatosan tíz. sőt tizenöt percre lehet őket szaporítani. esetleg a tüdő szervi megbetegedése következtében mutatkozhatnak. aki ebben a tárgykörben tapasztalatokat szerzett – különben átlépik a veszélyes zónát. Ennél hosszabb ideig azonban egyetlen európainak vagy amerikainak sem szabad gyakorolnia különleges vezetés nélkül. megszűnik a gyakorlat biztonsága – de meg szükség sincs rá. hogy már bizalmat és biztonságot érezzen. Ha reggel végezzük. kérte meg. amellyel például tojást főzünk. két orvos barátját. Ha valóságos fájdalmat. hogy ráeszméljen. hogy a megszabott lélegzési gyakorlatot minden tekintetben vizsgálják fölül és nyugtassák meg afelől – amiről egyébként meg volt győződve –. amely körülbelül a normális felének felel meg. mert ha megteszi. vagy más félreismerhetetlen rendellenes jelenséget észlelünk. ez a rész természetesen egy ideig ellenállást fejt ki a rákényszerített idegenszerű tevékenységgel szemben. Egy órát lehet arra fordítani. Ezt a megnyugtatást meg is kapta.

amely a belélegzés után és a levegő kilélegzése előtt áll be. A szerző sohasem ajánlana válogatás nélkül a gyanútlan közönségnek ilyen veszedelmes eljárásokat. Ennek a gyakorlatnak következtében a lélegzés olyan gyengévé válhat. A lélegzési szünet. rögzíteni tudják a gondolatot is. Az elernyesztés művészetének a testen keresztül egészen a tüdőig kell behatolnia. az saját veszélyére jár el. hogy a lélegzetet vissza kell tartani. Ha nyugalommal folytatjuk a gyakorlatot és meglehetősen megbarátkozunk menetével. Az a szünet. amit tanultak. Ez tökéletesen így is van. hogy a lélegzési folyamatot lággyá és nyugalmassá tegyük. gyors mozdulatokat a belélegzésnél és inkább rendszeres. Kerülni kell a hirtelen. akiket rendkívüli fizikai vagy okkult erők elnyerésének ígérete csábított ilyen gyakorlatokra. Bizonyos osztályú indiai jógi-knak van egy különleges gyakorlatuk. három másodpercre terjed és a rendes lélegzés ilyen megszakítása a legcsekélyebb veszéllyel sem jár. vagyis azt. hogy – mint azt kínai írók találóan megfogalmazták – az orr elé tartott tollpehely se rezzenjen. fizikai vonatkozásban különleges fontosságú. esetleg egészen két percig is visszatartja. ahol semmiféle megszakítás vagy zavarás nem eshetik meg. tartós hatásra kell törekedni. Régi tanításokból megtanulták. rendszerint keservesen megbánták. A lélegzést szándékosan lassú és egyenletes folyamattá kell tenni. akkor lehet csak ezt az időközt kinyújtani és a lélegzést öt másodpercre visszatartani. hogy az ember semmi másra ne gondoljon. ahol a lélegzés a szellemmel találkozik. láthatatlan fonálhoz hasonló. ha a gyakorlatozó tökéletes nemi megtartóztatásban él és mindenekelőtt. amely ezt az időközt több percre terjeszti ki – ők ugyanis tudják. vékony légáramlat mozog. mert az erőfeszítés teljesen haszontalan és az illetőt még ismeretlen veszélyekbe is sodorhatja. hogy az orrlyukakban csupán egy finom. A harmadik feltétel könnyű. A levegőnek olyan finoman kell áramlania. amelyet rendszerünk az átlagember számára előír. Mint ahogy az elmélkedés alatt tökéletesen elernyesztettük fizikai tartásunkat. hogy ezt a számot túllépje. A rendellenes lélegzési gyakorlat általában káros eredményekkel jár. A jóga-gyakorlatokat biztonságosan csak magányban lehet végezni.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 135 Ennek a négyirányú gyakorlatnak második feltétele azt követeli. Arra kell törekednünk. amelyek között számukra ez a gyakorlat megengedhető. ugyanolyan tökéletesen kell elernyeszteni a lélegzést is. miután gyakran kóros jelenségek és szellemi zavarok a következményei. Aki tehát utánozni próbálja őket és lélegzetét rendkívül hosszú időre. illetőleg összekötő pont. hogy ez az a bizonyos semleges. Azok a körülmények azonban. Ezt azonban nem szabad három másodpercnél tovább megpróbálni. a ki. Annyival is nyomatékosabban figyelmeztet erre. A folyamat negyedik és utolsó feltétele állandó és rögzített figyelmet követel. ha egy guru (tapasztalt tanító) éber felügyelete alatt áll azok az európaiak és amerikaiak azonban. mint amilyenek között az átlagos nyugati ember él. mert gyakran látott szerencsétlen következményeket olyanoknál.és beáramló lélegzés feszült lelki figyelésére van . akik erre nem ügyeltek. Kerülni kell a hallható lihegést. egészen mások. Ez azonban a netovábbja a visszatartás idejének! Senki se legyen olyan botor. könnyű. Amint a lélegző szerv működése elcsendesedik. hogy ha a lélegzetvételt rögzíteni tudják. ugyanúgy elcsendesül a tudat is. A gyakorlat néhány perce alatt állandó éberségre.

Ugyanígy. Most készen kell állni arra. de esetleg csak idővel következik be – a gyakorlat azonban nem nehéz. A gyakorlatot semmi esetre sem szabad közömbösen végeznünk. ha arra készül az ember. A hullámzó és nyugtalan szenvedélyek megnyugszanak és elülnek. Ahogy a lélegzetvétel csökken. amikor erőfeszítésével fel kell hagynia. hanem felejtsen el minden mást. ne engedje át magát erre vonatkozó további elmélkedéseknek. A lélegzési gyakorlat során esetleg tisztán hallja majd az ember a szívverését is. hanem könnyű lüktetés formájában. akik értelmi elemző gyakorlatokkal kapcsolatban lelkiismeretesen elvégezték azt. minthogy a test. a szellem és a tüdő képességei különbözők. míg . a gondolatok is önmaguktól egyre jobban fogynak. belső lényegét illetően mélyebbre hatoljunk. Az értelem fogva marad. mellyel meg tudja változtatni a szellem állapotát. hogy az ember a szellemi fejlődés útján a következő fokozathoz eljuthasson. Az elemzésnek ezen a ponton túl való folytatása már nem hajtana hasznot és csak akadály volna. hogy a kettő egyesülhessen. Minden más gondolatot el kell törölnünk és el kell felejtenünk és az “Én”-nek teljesen fel kell oldódnia a lélegzés ritmusában. A hosszú pillanatok alatt. mint másoknál. hanem a lélegzési folyamatra fordított tudatos koncentrációval – ez különösen fontos. Egyeseknél persze tovább tart. A szellemnek minden más tevékenységtől el kell különülnie és kizárólag a lélegzési folyamatra kell rögzítődnie. Az értelem elérte határát és eljött a pillanat. veszít abból az erejéből. A módszer hatályossága arányban fog állni a ráfordított koncentráció fokával. Egész lelkünkkel részt kell vennünk a folyamatban. nem azzal fogja kezdeni. Mi lesz végül ezeknek a gyakorlatoknak eredménye? A szellem a lélegzéssel való tökéletes összhang állapotába jut. az értelem ennek visszahatása alá kerül és a valóságot elfátyolozó ereje csökken. hogy előbb a tengeren töpreng. hanem minden mást elfeledve visszatartja majd lélegzetét és fejest ugrik.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 136 szükség. hogy éber figyelmünk egész képességét latba vessük és felfokozzuk s az “emberfeletti Én” kutatásában. aki le akar merülni a tengerbe. Ennek a lélegzési gyakorlatnak egyszerűsége senkit se tévesszen meg és ne képzelje lényegtelennek. nem izgatott dobogás. nem kell tehát nyugtalankodni miatta. időlegesen tartsa vissza lélegzetét és aztán azonnal merüljön le egyre mélyebb “Én”-jébe. várat az eredmény magára. A békés lélegzés tökéletes derűje tükröződik vissza a megnyugodott szellemből. A gondolkodás egész folyamata lelassul. Ha a figyelem megszakad vagy a gyakorlat folyamán szükségtelen szünetek támadnak. amíg a lélegzetet visszatartjuk. Ellenkezőleg. jelentős hatásáról meggyőző beszámolókat kapott olyanoktól. mint madár a hálóban – amint az ember hatalmába keríti a lélegzést. Ez a lélegzés ellenőrzésére fordított fokozott figyelem természetes következménye. ugyanúgy kerül hatalmába a gondolati tevékenység is. Az az ember. Lassanként érezhetővé válik a belső nyugalom és derűs elernyedés általános benyomása. Egyesek kezdettől fogva jó eredményt értek el. Éppen ez a hatás szükséges ahhoz. hogy az “emberfeletti Én”-t határoló területre behatoljon. Az eredmény gyakran azonnal beáll. a szerző. ha gyorsan akarunk előrehaladni. Ez a szándékos éberség végül hatalmába keríti a lélegzést és könnyen fogja az apály és dagály alacsonyabb szintjére leszállítani ami a cél.

hogy azután újra visszatérjen. Azóta a hét esztendő előtti csöndes decemberi éjszaka óta. Az ilyen emberek el is hagyhatják. sok más keresővel is közölte. járva vagy ülve. ahol a lélegzésnek ilyen szabályozása nem kapcsolódott egybe szellemi vizsgálódással. mert az egyének hajlamaik szerint rendkívül különbözők. ellenőrizhetetlen idegesség vagy szorongató félelem hangulatai nyugtalanítják. hogy milyen hamar lehet majd figyelemreméltó hatást elérni. csak a legnagyobb nehézséggel – az ő érdekükben történt tehát ennek az egyszerű fizikai gyakorlatnak a megszerkesztése. míg ha az embert személyes egoizmusa hajtja. hogy a be. melyet az előzőhöz hozzá lehet csatolni (vagy éppen bele lehet illeszteni). hogy az értelmi elemzés lépcsőfokáról minden különösebb nehézség nélkül a fölötte emelkedő sugallatos fokra lépjenek. feltéve. akik azután azt csakugyan hasznosnak és segítőnek találták. mint vágyaink és tevékenységeink szokásos kiélésének tunya elkülönülése. de abban biztosak lehetünk. Ha a nap folyamán bármikor túlzott szomorúság vagy mértéktelen bosszúság. a mély szellemi absztrakciók területére hatolni. hogy pontosan és meggyőzően el kell képzelnünk. akinek számára az ilyen lélegzési gyakorlat nem megfelelő. a nyüzsgő utcán vagy a csöndes otthonban. Ez abban áll. Van azután még egy kis gyakorlat. . ami nem más.és kilélegzett levegővel az isteni lét egy része árad egyre belénk és árad egyre ki belőlünk. Nem lehet tehát előre megjósolni. amikor a szerző ezt a Ganges közelében lévő otthonában először hallotta egy tudós jógi-tól – miközben a jógi arcát egy kis lámpás remegő sárga fénye világította meg –. sőt. hogy senkinek sem kell tudnia róla és ez megtörténhetik állva. hogy elegendő belső erejük van ahhoz. hogy nincs szüksége rá. a külvilág képzeteivel állandóan telített értelmükkel nem tudnak a világi dolgoktól elszakadva. csak ezt a lassú. Másrészt azonban ott. Elgondolható. A napnyugatiak túlnyomó többsége azonban nem tudja majd ezt az ugrást megtenni és ha igen. hogy van néhány nagymértékben bölcseleti vagy szellemi hajlandóságú ember. bárhol legyen is az ember. A lélegzetvételt a percenkénti hét lélegzés lassú ciklusára lehet leszállítani. a kísérlet – szélsőséges esetben – üres és haszontalan transszal vagy puszta önhipnózissal végződik. Ezeknek a gyakorlatoknak a napi visszavonultság percein kívül is jó hasznát veheti az ember. rendkívüli ingerlékenység vagy fékezhetetlen szenvedély. aki azt érzi. hogy az ezirányú kitartó koncentráció kétségtelenül engedékenységre bírja majd a berzenkedő szellemet. Mert általában kifelé irányuló.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 137 másoknak hónapokig kellett rá várakozniuk. ily módon a szellem halhatatlanná válik. Ezen a sokatmondó módon az isteni lényeg a lélegzéssel azonosul számunkra. olyan csöndben és feltűnés nélkül. A jógi megmagyarázta továbbá. a szellem láthatatlan esszenciája semmivé foszlik az űrben. minden lélegzetvétel szellemi esszenciája a fej csúcsa felé húzódik és ott meg is marad. hogy amint az ember elérte az isteni tudatot. bár az eljárásnak nem lényeges része. ritmizált lélegzést kell gyakorolnia – és ez a gyakorlat rögtön megnyugtatóan hat az idegekre és visszaállítja az egyensúlyt.

Segítségével nyilatkozik meg számunkra a világ. úgy hogy tüzét.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 138 XII. A szem minden más szervnél szorosabban tartozik a lélekhez. Már magában ez is megértetheti velünk. Minthogy valószínű volt. De nemcsak jelentős rangja adja meg neki azt a fontosságot. A szem fénylő felülete mögül a hozzáértő kiolvashatja tulajdonosa gondolatainak és érzelmeinek általános irányát. teljes terjedelmében. hanem különös alkata is. a szerző mindeddig nem hozta nyilvánosságra. olyan nemes anyagú és olyan érzékeny működésében. eszköze pedig a test legérzékenyebb érzékszerve: a szem. az éles megfigyelésű és gondolkodású francia természetbúvár már a XVIII. Egyetlen érzékcsatorna sem olyan finom felépítésű. hogy a természet finomabb és kevésbé materiális szerepet szánt testi életünkben a szemnek. hogy szinte gépiesen és megerőltetés nélkül tudjuk végezni. Ez is testi előmozdítója a szellemi munkának. mely nemcsak hogy nem éri el célját. A következő fokozat a szellem még mélyebb alámerülését kívánja. hogy figyelmünket belsőleg megszilárdítsuk. áttérhetünk a hozzáfűzhető további és vele egyidejűleg végezhető gyakorlatra. században ezt írta: “Titkos mozdulataink képei elsősorban a szemen rajzolódnak ki. mint a többi érzékszervnek. finomabb világ érzékeltetéséhez is. Megfelelő kézben és megfelelő időben alkalmazva azonban igen értékes és ezért nem lehet tovább hallgatni róla a tökéletességre – hacsak kis mértékben is számot tartó különleges módszer leírásánál. mellyel a természet látószervünket felruházta. egész tisztaságában megjelenteti a lelket. Egész erejével. Emberi létünkben a látás funkciója a legfontosabb helyet foglalja el. Ami az agy vagy a szív felfoghatatlan némaságában rejtőzik. A megfelelő fok elérése előtt azonban nem szabad ezt az új gyakorlatot megkezdeni. Mert a szem nemcsak a durva külvilágot érzékelteti velünk. mert a költő (Edgar Allan Poe) szavai szerint “a szem a lélek ablaka”. hogy gyakran hasznát vesszük bármilyen külső megfogható tárgynak. mégpedig olyan. különösképpen pedig. mint a többi érzékszervnek. de a külvilágnak olyan nagy hatalma van fölöttünk. Kitaláltunk tehát egy látási gyakorlatot. azt a szem akaratlanul leleplezheti. Ilyen visszasugárzó fényének mivolta. FEJEZET A SZEM TITKA Ha a lélegzési gyakorlattal már annyira haladtunk. hanem hozzásegíthet a belső. És valóban így is van. Ez a való igazság olyan feltűnő. mint a szem. hogy ezzel a gyakorlattal ostoba vagy éretlen egyének visszaélnének vagy túlságosan korán alkalmaznák. hogy gondolatainkat beállíthassuk rá és az értelemszerű elmélkedésből az elvont szemlélődésbe való alámerülésünket előkészítsük. A természet nem ok nélkül utalt ki magasabb rangot a szemnek. de veszélyessé is válhat. mert az előkészületlen kezében más lesz az eredménye. tevékenységét és valóképpeni . amely kiválóan alkalmas ennek a hatásnak az elérésére. Látszólag a lélek minden rezdülése befolyásolja és valamennyiből kiveszi a részét. hogy Buffon. mint saját szemén keresztül. Semmiféle más érzékcsatornán keresztül nem lehet az ember jellemét és értelmét olyan pontosan megérteni és megítélni.

amelyeket külső tárgyak bocsátanak ki. a gazdag iparmágnás. valahányszor kifelé. mint a materiális atomban rejtőző és valódi mivoltát alkotó elektromos energia láthatatlan hulláma. melyet látóidegnek nevez. hanem miért tudja különleges tulajdonságait is megszólaltatni. hozzáférhetetlenebb erejének. a lényünk legmélyén rejtőző valódi “Én” sokkal több. más lélekbe is át tudja árasztani. Az anatómus nyomon követi annak a szem és az agy közötti fontos összekötő közegnek menetét. akkor talán kezdjük majd megérteni. Ezeknek a rezgéseknek részt kell venniük az őket előidéző szellem természetében. amely ezeket a fényképezett lenyomatokat a tudatra átviszi és így a látást egyáltalán lehetővé teszi. mint hogy a finom energia egy hullámát az optikai ideg útján mindannyiszor a szembe vetíti. Ez a fény működésén alapul. fizikai környezetünkre nézünk.” Az elhunyt Lord Leverhulme. jellemében és intenzitásában. A külsőleg kapott benyomásokat azok a fényhullámok okozzák. Az elemzés következtében tudjuk. valami külső tárgyat pillantunk meg vagy személyre tekintünk. mint maga a lét és a maga módján éppúgy regisztrálható. mozgó szemhéjával és forgó pupillájával – különleges rokonságot tart az ember belsejével. Ezeket a sugarakat a szemhártya gyújtópontja gyűjti össze és ott kémiai változások segítségével lefotografálja. Már megállapítottuk. Ő a lélek értelme és az értelem kifejező eszköze. Vizsgáljuk most már meg ennek a rokonságnak természetét. Maga a tudomány határozott bizonyosságot tett ezekről a sugarakról. minthogy ő maga is csak csatornája. Ha ezt tudatosítjuk. egyszer beismerte: “Állást kereső jelentkezőknél figyelmemet legelőször is a szemre fordítom. amely a testi gépezetet hajtja. miért tud az emberi szem nemcsak annyi mindent feljegyezni az emberi személyiségről. mint amit a külszín mutat. A szem azonban nem végleges lakóhelye annak az erőnek. A szellem tehát nem tehet egyebet. aki a maga idejében a világ legjelentősebb ipari vállalkozását teremtette meg. Ezek a változások az idegenergia áramlásával kapcsolatosak és az optikai idegek révén kerülnek az agyba. A szem befogadja és ugyanakkor visszasugározza a gondolat értelmét és az érzelem melegét.” Nyilvánvaló tehát. amely ugyanolyan valóságos. hogy a szem – az emberi testnek ez a legcsodálatosabb és legszebb szerve. hogy a gondolkodás a materiális agymolekulák működésén kívül is folytatódik és hogy az “emberfeletti Én”. Röviden és tudományosan kifejezve: az emberi szemnek határozott kisugárzása van.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 139 mását annak. amely az agyból kiindulva a testi szemet ugyanazzal a villámszerű gyorsasággal éri el. mind pedig magában a szemben. hogy a szellem (“Mind”) – olyan erő. Nemcsak passzív. melyeket az emberi szem észrevétlenül küld ki normális érzékeink útján és ennek példája . Ez az erő a szemet csak kapunak használja és aztán tovább sugárzik a külvilágba. A látás egyszerű művelete sokkal többet tartalmaz. amely a légkör közvetítésével ott rezeg mind a látott tárgyon. Csupán csak ez a belső erő az. anyagszerű részecskék átmeneti kapcsolata. hogy az agy – bármennyire befolyásolja is gondolkodásunkat és korlátozza tudatunkat – nem a valódi teremtője egyiknek sem. hanem aktív szerv is. mint amellyel a fotográfiai benyomások az agycentrumok környékét elérik. Jusson eszünkbe. mint anatómiai. ami megihleti. illetőleg szerve az “emberfeletti Én” finomabb.

amely minden érintkezés nélkül vivődött át annak a közvetítő jelenségnek segítségével. hogy tekintetét egy selyemfonálra felfüggesztett érzékeny gyűrűre rögzíti (meg kell jegyeznünk. hogy ha egy nem-brahmin pillantása egy brahmin valamilyen eszközére vagy élelmére esik. hogy valóban van a magnetikus rezgéseknek ilyen területe. Miért volna a szemgolyó egyetlen pontra való irányulásának ilyen különös ereje? A . évi oxfordi szemorvosi kongresszuson. mint az akaratot. Ugyanezt az eredményt kétségtelenül bármely más elég mozgékony berendezésnél is el lehetne érni. a vizet a nyelvvel. hogy bizonyos emberek számára lehetséges szellemi tevékenység révén mozgásba hozni egy zárt és szilárd agyagtartályban felfüggesztett réztűt. az 1921. hogy kezemet leengedtem és csak szememet szegeztem a tűre – melyet valóban sikerült is a kívánt irányban kilengetnem. Charles Russ. Különböző kísérletek igazolták a szem kisugárzásának mechanikus tevékenységét. amelynek fő jellegzetessége egy ércszekrényben selyemfonálon függő finom rézdróthuzal volt.” Ebből az következtette. Így a földet a karokkal. További érdekes kísérletet végzett dr. hogy van bizonyos erő. Russ ebből azt a következtette. azonban a szemmel hozták összefüggésbe. A régi hinduk felfedeztek bizonyos egyezéseket az emberi test különböző részei és a természet különböző elemei között. Dr. nehogy a másik kifejtette alantas magnetizmus tisztátlanná tegye. platinából stb. Jounet lengésbe hozta egy zoomagnetometer tűjét anélkül. határozottan a látóvonal irányában nyilvánult meg. Ezért azt tartották. mégpedig általában a megfigyelő szemtől távolodó irányban. az utóbbinak a hinduk vallási törvényei értelmében kötelessége az edényt rögtön megmosni. Ha a tekintet a túlsó véget érte. vagy vállára irányuló pillantás önkéntelen viszonzásaképpen hátrafordul. amely a kísérletet végző egyének szerint változik. amikor az ember egy hátulról a nyakára. A kísérletező azzal. hogy a gyűrűnek valódi fémből. a tüzet. Ha a megfigyelésére szolgáló ablakrésen keresztül emberi szem nézett be és a tekintete huzamosabb ideig érte a huzalt. kell lennie). a természet legmagasabb rendű energiáját. A tekintet hatása mind ennél. mind más kísérleteknél. amiből tehát joggal következtethető. Érzékeny személyek érzik is néha a láthatatlan magnetikus áram kisugárzását. melyet “magnetikus tekintetnek” nevezhetünk. mint például annál a mindennapos jelenségnél. Bemutatott egy elektromagnetikus szerkezetet. hogy más hatóerőt alkalmazott volna. mely az emberi látás aktusának kísérő jelensége. lengést idézhet elő. a huzal az előbb előidézett mozgással ellentétes irányba lendült. az élelmiszert pedig érintetlenül eldobni. a Királyi Sebésztársaság tagja. hogy az ember szellemi tudata szemében nyilatkozik meg. ez mozgásnak indult. amely természetes módon a magnetikus délkörben feküdt. “Megpróbáltam – mondja – a tű lengését határozott irányba terelni úgy. Indiában a szem hatalmának olyan fontosságot tulajdonítanak. amelynek segítségével lehetséges az emberi tekintetből kisugárzó energiát mérni. A huzalt egy mágnes rögzítette.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 140 megtalálható Raoul Montandon “Les Radiations Humaines” (Az emberi kisugárzások) című művében. aranyból – ami a legjobb – vagy ezüstből. Ismeretes bizonyos fajtájú elektroszkóp is. Mr.

felhasználták tekintetüket. Maga Napóleon ezt mondta: “Ritkán húztam ki kardomat – csatáimat szememmel. meggyőzőbben bizonyítják azok az érzelmek. vajon nem tudna-e egy asszonyt megfélemlíteni” – írta Josephine Beauharnais a fiatal Bonaparte tábornokról.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 141 kérdés nem hatol elég mélyre. lelki vagy érzelmi világuk van. amikor a minden modern császárok legnagyobbikát diadalmasan bevonulni látta Düsseldorfba). Magasabb síkon. tehát a szellem az. céljuk elérésére legeredményesebbnek látszó eszköznek. Aki egyszer részt vett ilyen bemutatáson. Mindenütt. mindenkinek voltak már ilyen tapasztalatai. A tekintet erejének megdönthetetlen bizonyítéka és legmagasabb apoteózisa azonban a hipnózis példája. nem pedig fegyvereimmel nyertem meg. Napóleon szeme is ilyen volt (ezt Heinrich Heine is észrevette. hogy az “remegett. Itt pontosan látjuk a szem hatását és hatalmát mint olyan eszközét. Az igazi jógi szeme felismerhetetlen. akik látogatóban jártak udvaránál. Napóleont kortársai nagyon félreértették: lelki rejtély volt és öntudatlan jógi. Mindennapi életünk – akár üzleti. A legszegényebb munkástól az ország legmagasabb uráig. akik fegyvertáruk egyik leghatékonyabb fegyverével. Nők ösztönösen megértik ezt az igazságot. mint ahogy a modern korban a népszerű mozielőadásokon Greta Garbo hódít meg milliókat. tekintetükkel. Mindenkinek csak keresgélnie kell emlékei között. akár hivatásbeli. mint a tenger a napfényben”. hogy a szem mögött rejtőző erő. zseniknél. mert nem ismeri fel. A régi időkben Salome hódította meg így Herodes királyt és igázta le Kleopatra Marcus Antoniust ugyanolyan módon. A jezsuita misszionáriusok. hogy az istenek tekintete szilárd és mozdulatlan. hódították meg a férfiakat. úgy írják le szemét. A hinduk szent legendái elmondják. meggyőzőbbnek fogja találni száz bizonyságnál. Hogy ilyen erő valóban van. ami még a direktóriumra is hatással volt – ítéld meg. aki legalább annyira hatalmas egyénisége. ahol kimagasló egyéniségű nők uralomra vágytak a másik nem fölött. illetőleg szemükkel. aki gondolatait huzamosabb ideig hatalmában tartotta és szellemét állandó szemlélődés révén befelé fordította. amely koncentrálódik. mint katonai eszközök segítségével építette fel és fogta össze óriási császárságát. amely valamely személy akaratát és gondolatait egy másikra kényszeríti. Akbarnak is rendkívül figyelemreméltó szempárja volt. aki őt feleségül akarta venni. akiknek erős belső gondolati.” Ilyen volt Goethe hosszú élete végéig állandó gondolatokba merült tekintete is. A történelem számos nőről emlékezik meg. “Kutató tekintetében van valami különleges és megmagyarázhatatlan. eszköz a magasabb hatalmak kezében. * . szenteknél. hogy eszébe jusson. misztikusoknál és jógik-nál a tekintetben lakozó hatalom még feltűnőbb példáit találjuk. akár társadalmi vagy házi tevékenységünkben – időről időre pozitív megnyilvánulásokkal bizonyítja az említett megállapítás igaz voltát. vagy pusztán csak kokettériát űztek. amelyeket azoknak az embereknek tekintetében felfedezünk. mint ahogy az volt Akbar indiai császár is. szemével leplezi le magát. hányszor bukkant fel ilyesmi személyes élményei körében. Az olyan ember.

mert előtérbe hozza az “emberfeletti Én”-t vagy a “lélekfeletti Lelket”. hogy egy negyedóra alatt többet láttam és tudtam. Úgy látszott. hogy a transznak vannak különböző formái és fázisai és hogy ezek közül egyesek olyan értékesek és vonzók. Nem tudják. bár tulajdonképpen csak az a szándékom. hogy a természet minden jelensége belülről megvilágosodott. mintha több esztendőt töltöttem volna valami egyetemen. úgy találtuk. hogy emlékezésül a magam számára írjam meg őket” – miután megtette az első lépést ebbe a magasabb birodalomba. miközben ugyanakkor valami megfogható tárgyra bámulnak. Ekkor és ilyen módon ébredt az isteni dolgok tudomására. a teremtés mögötti szent erők láthatóvá váltak és az anyagi világ rejtett alapjainak titka feltárult előtte. századbeli susztermisztikusa. csak csendben dicsőítette Istent és mondott hálát neki. Szemét véletlenül egy csillogó bádogtálra irányította. A benne lejátszódott csodálatos változásról valahol egyik könyvében azt mondja. hogy amikor az ihletet elemeztük. Jakob Böhme. részben a szellemi világok műve és külső születési formája). mint a halálból való feltámadás! Ezt a tanulatlan susztert – aki olyan alázatos volt. aki teremtő pillanataiban . hogy az ember a mély absztrakció vagy a szem előidézte önhipnózis folyamán nemcsak másokat. hogy tekintete önkéntelenül rátapadt – olyan szép és fenséges volt a tál tükrözése. mint amilyen károsak és visszataszítók lehetnek mások. Felismertem és láttam önmagamban a három világot: vagyis az isteni (angyali és paradicsomi). hogy olyan volt. amin rendkívül csodálkoztam és ezután Istennek köszönetet mondtam érte. Extatikus transzba esett és szelleme valami belső világba vonult vissza. melyet minden áron el kell kerülni. mint a legalacsonyabb mindenki között. míg megszállta a végső megvilágosodás és ezt írhatta: “Megnyílt előttem a kapu úgy. hogy amikor valami szellemüket erősen foglalkoztató eszmét meghánynak s vetnek magukban. élete során számos nevezetes megvilágosodásnak volt részese. akik fejüket csóválják arra a gondolatra. hogy transzba essenek egy magasabbrendű állapot elérése érdekében és ezt olyan rendkívül kellemetlen feltételnek tekintik. hogy csodáiról írnom kell. de önmagát is befolyásolhatja. Ezután mély békességben élt. amelyen a napfény oly sugárzóan tükröződött. Különösen Amerikában és Európában lesz ez így. amelyekben Isten és a természet legbelsőbb titkai tárultak fel előtte.” Lesznek. de Isten csodáinak látomása kitanított úgy. de hallgatag maradt és emlékezésül könyvben írta le látomásait. ahol az effajta megfigyelt jelenségeket rendszerint vagy hipnózissal vagy betegséggel hozzák kapcsolatba. Később sem beszélt róluk senkivel. álmodozásba merülnek.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 142 Végül kétségtelen az a különös valóság. Görlitz kis német vidéki város XVII. a homályos. Mert a zseni vagy az ihletett ember. az átható tekintet hatalma egyik szellemi megnyilatkozástól a másikig vezette. Első megvilágosodását huszonöt éves korában élte meg – ez váratlanul kezdődött. Különösen írók szokása. hogy az álmodás állapota különösen kedvező a zsenialitás tökéletesedésére. Ebben a vonatkozásban emlékeznünk kell arra. amikor egy napon tétlenül üldögélt szobájában. majd a külső és látható világot (amely részben a belső. hogy írásait ezzel a kijelentéssel kezdte: “Olyan keveset tudtam a rejtett titkokról. A Kelet jobban ért ezekhez a dolgokhoz.

Shrapnell-Smith. Azzal kezdjük. asztaira vagy más bútordarabra kényelmesen. Az idő hosszát nem tudjuk előírni. A szem az az érzékcsatorna. S. a következőket mondotta: “Az élet. A kép felülete. legyen fényes. indiai jógi-k és kínai jósok már régen ismerik és végzik. mert az az egyéniségnek megfelelően változó: tarthat néhány hétig. Elég annyit mondani. amely fényképlemez alapján meg tudja állapítani. hogy azt a pontot. A gyakorlat nem új – tibeti lámák. Nem csupán fényképező eszköz. és ezt Perzsia és Afrika mohamedán misztikusai. hogy valamely valóban tisztelt személy fényképét falra. évi március 31-i számban talált egy tudósítást valami újonnan feltalált műszerről. Ha egy időre meg tudna feledkezni munkájáról és mégis megmaradna ebben az absztrakt állapotban s ha megkísérelne benne elmélyülni. ismert angol tudós ma az élethullámok vagy “Zhullámok” mozgásának fényképlemezen való kimutatásáról és ezeknek a hullámoknak az egyén halála után való elsimulásáról számolt be. meg az indiai jógi-k is tanítják – a nyugati ember azonban nemigen hiszi el az ilyen állításokat. a gondolatok határozott. hogy hatását megállapíthattuk és – ami különösen fontos – míg gépiesen és öntudatlanul nem tudjuk végezni. A szerző még többet is mondhatna ennek a különös módszernek más fontos alkalmazásairól – az általános etika érdekében azonban kénytelen erről lemondani. mint valami rádióállomás. A szem. a transz-állapot határszegélye felé. Szerencsére a szerző a “New-York American” című újság olvasása közben állításának váratlan bizonyítékára bukkant. amikor ezt a szemgyakorlatot. mint ahogy a régi Egyiptomban minden főpaptól elvárták. főleg nyugati emberek szellemi uralmának elérésére szolgáló fizikai segédeszköz. míg elég hosszú időn keresztül nem végeztük a lélegzési gyakorlatokat úgy. hogy ennek a gyakorlatnak adeptusa. vagy bölcs képe. hogy a jelzett eredményt elérjük: tovább is vezet. ha lehet. aki szaktekintély a vegytan területén. Ezt a gyakorlatot nem szabad addig megkezdeni. beavatottja legyen.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 143 egy álomképbe mélyed. passzív felvevő készülék. mégpedig az álmodozás állapota. hogy az itt következő látási gyakorlat értékét megbecsüljük. A lap ehhez a következőket fűzi: “E. ugyanilyen típusú a következő gyakorlat is. Lehet valami élő szellemi tanító. De nemcsak ahhoz fog hozzásegíteni. a napi lélegzési gyakorlat eredményeként meg lehet kezdeni. az Ego és az “emberfeletti Én” között lévő meghitt viszony ismeretében most már jobban előkészültünk rá. bár csak részleges elnyugvása jelzi. ezzel egyszerűen csak a transzállapot legelemibb formájába lépett. Mint ahogy a légzési gyakorlat elsősorban az aktív temperamentumú és tevékeny életű. az ismeretes. valószínűleg tökéletes transzba – mégpedig rendkívül örvendetesbe – menne át. de tarthat több hónapig is. hanem az emberi személyiségnek erősen aktív. táblára. Amíg a . amely a legközelebbi kapcsolatban van a szellemmel. szellemi és lelki eszköze is. hogy az ábrázolt személy a felvétel óta meghalt-e. szemmagasságban rögzítjük. a megnyilvánuló segítséget pedig kényelmesen az “önszuggesztió” számlájára írja. Hogy ilyen erő csakugyan van és hogy a fénykép valóban képes hatását közvetíteni. mert az ilyennek az a különös hatalma van. Shrapnell-Smith. szent. különleges fajtájú hullámokat bocsát ki. Ezek az emberi élethullámok átvihetők és fényképlemezen rögzíthetők. hogy hozzájárul a szellemi nyugalom eléréséhez. Az 1933.

inkább ábrázoljon magányos hegycsúcsot. topáz és különösen a fekete kövek. a kisugárzás. akik a . Azonkívül úgy feküdjék. a hullámok mozgása élénk. lelki légkörével. a közönséges elektromosság. Az ember azután üljön le a tárgytól mintegy 120 cm távolságnyira és kezdje el nézni. hogy az ablakon át betűző világosság vagy a napfény egyenesen ráessen. Egyszerűen a tudomány törvényei új alkalmazásának eredménye. a kövek kiválasztását a következőkre kell korlátozni: gyémánt. mint egész erdőt. se alacsonyabban. kisebb terjedelmű legyen és mindig egyvonalban álljon a szemmel. de egyeseknek megfelelhet. se szentet. – Pillanatnyilag nincs módomban. mint hegyláncot. ez azonban lehetőleg csak egyetlen és egyszerű körvonalú legyen. – Semmi lelki vagy titokzatos eleme nincsen. zafír. a statikus elektromosság. helyettesítsük valami festménnyel vagy akár plasztikus ábrázolással. mint amilyen az onix. a magnetizmus. Abban a pillanatban amikor meghal – közömbös. inkább egyes fát. bölcs vagy szellemi tanító iránt bemutatni. Van még egy másik módszer is. az a fényképet szintén az említett ábrázolásokkal pótolhatja. vagy nem tudjuk ilyennek fényképét megszerezni. Bármilyen tárgyat válasszon is azonban az ember. gyöngy. hogy a fényképtől milyen távolságban – a lemez nem sugározza többé az élethullámokat. 2. Minthogy azonban bizonyos nemes kövek magnetikus kisugárzása hátrányos az elmélkedésre. kristály. etikailag megihlető értékétől függetlenül is határozottan hasznos magas céljaink elérésére. sőt még az illető felidézte személyi benyomással is. Az olyan ember légköre pedig. értékes követ. aki maga már szellemi nyugalomhoz jutott.” Ehhez még hozzáfűzhetjük. egyszerű vázában álló.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 144 fénykép ábrázolta egyén életben van. a következők: 1. olyanok számára. tekintetünket szemöldökei közé irányítsuk. ennek helyébe a következő tárgyakat állíthatja maga elé: 1. fekete agát és zsett. Az ember mutatóujjának hegyét tartsa mintegy 15 cm-nyire szemétől és addig nézze mereven. 3. sohasem magasabban. amelyeken alapszik és amelyektől függ. se szellemi irányítót. Bármely szép. miben áll ez a készülék. amelynek fényét a támasztékul szolgáló háttér ellentéte növeli. de azok a jelenségek. a fényképezés feltalálása előtt élt szent. 2. akiknek nincs kedvük mindezekkel a dolgokkal bíbelődni. Azok. Nem a legjobb módszer. míg szeme belefárad – ennél a módszernél ugyanis egy kis bandzsítás is beáll. 3. hangulatos táj fényképét vagy képét. A háttérként szolgáló kendő vagy selyem színét tehát gondosan kell megválasztani. hogy megmondhassam. lehetőleg illatos virágszálat. Ezt a Himalaya-hegység egyes jógi-jai gyakorolják. amit a feltaláló nem tudott: hogy ezek az élethullámok együtt járnak a személy szellemi jellegzetességeivel. Ha valamely bölcs fényképét választottuk. sem a múlt egyetlen szellemi személyiségét sem akarja tiszteletben részesíteni. Ha pedig végül valaki sem a jelen. Ha nem ismerünk se bölcset. mint például a japán képek. Aki továbbá jobban szeretné tiszteletét egy korábbi évszázadokban. 4.

Ez abban áll. azzal kezdik. Addig folytassuk a gyakorlatot. hogy kezdetben öt percig. vagy túlfeszített állapotba kerülnénk. csak akkor szabad elkezdeni. Valami féltransz-szerű állapot fog bekövetkezni. hogy a gyakorlatot természetesen és magunkat elengedve végezzük. hogy vele kapcsolatban valami csapongó gondolat támadjon fel bennünk. Ez nem kezdőknek. melyről szó van. hanem csak szakadatlan figyelemmel kell azt tudatosítanunk. de le is mondhatnak róluk és tekintetüket a környező táj akármelyik pontjára koncentrálhatják. mint a tekintetnek. hanem előrehaladottaknak való módszer. Miután leültünk és gondolatainkat rendeztük. vagy egyszerűen csak időnket pocsékoljuk. amíg bírjuk. végül sikerülni fog. Viszont azt sem szabad megengednünk. Ha a megszabott fokozaton elvégezzük ezt a rövid gyakorlatot. hogy transz-állapotot akarnak előidézni. átmenetileg eltörlődnek a személyes élet világos és sötét emlékezései és egész lénye szilárddá. hatása belsőleg az átható nyugalom keletkezése és minden külsőleges elfeledése lesz. Ha előkészítés nélkül kezdünk hozzá.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 145 szabadban gyakorolnak. Tekintetünket szilárdan a gyújtópontra kell koncentrálni – a gyakorlat alatt a szemnek lehetőleg nem szabad pislognia. ha ahhoz a fokozathoz értek. melyet valamely külső tárgy szab meg számára. vagy médiumi függőségbe esünk. ha az előkészítő fokozatot már elvégeztük. Itt utalni kell arra. A szellemnek éppoly kevéssé szabad elcsatangolni a választott tárgytól. addig lappangó belső lehetőségei is jelentkezni kezdenek. anélkül azonban. mialatt tekintetünket még mindig szilárdan és minden más kizárásával a tárgyra irányítjuk. vagy valamely távoli tárgyra függesztik. majd ha a gyakorlatban már előrehaladtunk. semmi szellemi hasznot sem húzunk belőle és vagy álomba. anélkül hogy szemhéjaink megrezdülnének. hogy megerőltetett. * A tekintet rögzítése a szellem rögzítéséhez vezet. felhasználhatják ugyan az előbb említettek egynémelyikét. hogy mind az elmélkedés. hogy szemüket vagy egy játékcsiga nagyságú kis fénylő fémgolyóra. Ez teremti meg az állandó figyelmet. mert ez a sajátosság azt az utat követi. Tibeti remeték. mind pedig a lélegzési gyakorlat leghelyesebben csukott szemmel végezhető. még ha közben könnyezne is. Ilyen valamely közeli fa egyik levele. a gyakorlatot tehát. Mialatt az ember szellemét befelé fordítja. Nem szabad a tárgyról gondolkodnunk. vagy a folyó szemközti partján egy virág szirma. A merev nézést ezen a végső időhatáron túl meghosszabbítani nem ajánlatos. úgyszólván egyértelművé válik. Bizonyos gyakorlás után az ember megszokja a látás rögzítését és állandó. amelynek során az embernek igyekeznie . de ha kitartóan akarjuk. mert így csökkennek a figyelmet elvonó külső körülmények. Ha tehát az ember tudatos lénye tökéletesen egy pontra helyeződik. hogy a tudatot szellemileg a külső tárgyról benső “Én”-ünkbe vonjuk vissza. egy domb csúcsa. Arra kell törekednünk. tekintetünket kizárólag a választott tárgyra kell irányítanunk és megkísérelnünk. Ez eleinte nem lesz könnyű. szilárd tekintetre tesz szert – akkor azután megkezdődhetik a gyakorlat második és magasabbrendű része. hét-tíz percig látókörünkben tartsuk.

a mély álmodozásnak ebben az állapotában éli meg az ember tudata belső megváltozását. ennek a mélyen átérzett biztonságnak a légkörében önmagától kicsúszik szellemi karmai közül. minden megtett mozdulatban intenzíven benne él. álmosságot és az elalvásra való hajlandóságot kelti fel. mialatt a tekintet rögzítve marad. mialatt a számára ismerős külső környezet érzékelhetetlenné vált. Csak felhasználjuk. mint egy darab fa. Az ülő testet abszolút nyugalomnak kell körülburkolnia és ha ez a nyugalom a szellembe is behatolt. Ez utóbbi funkcionálásának megszűnésével kezd kibontakozni valódi “Én”-jének első halk megnyilvánulása a tudatosodás körén belül. elérkezik az az idő. A valóságban az történt. hogy figyelmünk gyújtópontját a tárgyról visszavonjuk – ez ugyanis a szellemi területről automatikusan eltűnik. Az ember beszüntetett minden erőkifejtést és rendkívüli nyugalmi állapotban várakozik. teljesen közömbösen szemléljük. amelyre beállítódott. Nem tökéletes eltűnés tehát csak olyan. Ilyen módon lehet például egy fényképet néznünk. mint mikor egy zseniális színész tökéletesen játssza Hamlet szerepét és minden kimondott szóban. tudatunkat a központ felé fordítjuk és az egyesült “Én” boldogságát megtaláljuk. Ennek az állapotnak tüzetesebb megértetésére a szerző kénytelen az előbbi mondatban használt “eltűnik” szót közelebbről meghatározni azzal. lélegzetünk szabályozásában és végül tekintetünk rögzítésében eléggé előrehaladtunk. amelyben a szellem mélyen elmerül és a személyiség megszokott körvonalai is elmosódnak. A rögzített és mégis elvont tekintetnek ezt az erejét a hindu jógik “trataka”-nak nevezik. hogy látna valamit. hogy csak bizonytalanul. nem kell valami rendkívüli élmény után kutatnunk. hogy tökéletesen átadjuk magunkat ezeknek az első megnyilvánulásoknak és ne álljunk nekik ellen. Ilyen módon hosszabbítjuk meg lassanként azt a szeráfikus időközt. mint az építőmester az állványzatot – amint a ház felépült.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 146 kell tökéletesen ébernek és figyelőnek maradnia. Ezt minden esetben el kell . amire törekedett – legyen az akár énjének tudata. az állványzatra sincs többé szüksége. amikor nem kell – de nem is tudjuk – magunkat megerőltetni. Ha azután ismételt kísérlet és tapasztalat révén “Én”-ünk szellemi analízisében. amelyben a dolgok külső területét elhagyva. hanem türelmesen meg kell elégednünk az egyszerű önmagunkba-merüléssel. Csak ennek a gyakorlatnak sikeres elvégzése után. elmosódottan. anélkül azonban. ezt az erőt könnyen megszerezhetik. érzelmi. amelyre tekintetét beállította. anélkül azonban. akik a többi megszabott feltétel betartásával gyakorolnak. vagy külső megmozdulás hatalma alá kerülne. Miután tehát figyelmünket visszavontuk arról a tárgyról. Ha azonban a gyakorlás helytelenül történik. Ez a kibontakozás eleinte rendkívül ködszerű és alig lehet néhány másodpercnél tovább rögzíteni – hetekre. valahol lelke hátterében mégis érzi saját személyiségét. Minden dolog. hogy a tudat erősen szokatlan középpontjának szférájában koncentrálódott. Azok az emberek. a test oly mozdulatlanná válik. A külső tárgy. miközben a mély koncentráció olyan álomszerű állapotot idéz fel. akár szellemi vagy érzelmi hatalom – elfoszlik a háttérben. hogy valamelyes szellemi. hogy kijelenti: ez az eltűnés a figyelem előteréből a háttérbe való eltűnést jelenti. de úgy. esetleg hónapokra terjedő ismételt gyakorlatozás útján kell tehát megtanulnunk.

A személyes “Én”-t köti össze szent forrásával. akik nem alkalmazkodtak sem ehhez a könyvhöz. elvégzése után ellenhatást kell kifejtenünk azzal. mert ez a tulajdonképpeni életerő és ez lakozik az anyag minden atomjában. melyet csak “szellemi szem”-nek nevezhetünk. a Napot imádta. abbahagyjuk. Hogy tudatunkat gyorsabban térítsük vissza a külvilághoz. Így van egy mondat (Ephezusiakhoz V. Hogy erre rátalálhassunk. mert megkönnyíti a kisebbik “Én”-nek az “emberfeletti Én”ben való feloldódását. vajon nem a fényhullámok alkotják-e minden anyag végső esszenciáját. amint ennek a hibának tudatára ébredtünk. akkor a te egész tested világos lesz. Ha azért a te szemed egyszerű. akikben nincs meg az értelem és az érzelem bizonyos fokú egyensúlya. a gyakorlatot saját veszélyükre végzik. médiummá vált emberekhez vagy hipnotizált személyekhez tapadnak. Nem hiába mondotta Jézus. melyet a fizikailag megtestesült ember érzékelhet. Azok az emberek.” (Máté VI. Ebből az okból csaknem kivétel nélkül valamennyi régi nép. hogy rögtön felállunk és a gyakorlatot. hogy abbahagyjuk a merev nézést. Ezt az igazságot a keresztény apostolok is megértették. vagy olyanok. Misztikusok. maguk körül mindenütt észlelik valami belső érzékükkel. Minthogy ez a gyakorlat megerőlteti és összehúzza a szemizmokat. A fény az Istenhez legközelebb álló elem. 22. akik Istent színről-színre látták. anyagi világunk legmagasabb teremtőjének első és legnemesebb megnyilatkozása. A teremtő első parancsa ez volt: “Legyen világosság!” Ebből az első világosságból keletkezett minden teremtett alakzat. a Mester. egy kis tudással kell magunkat felszerelnünk. de csak kevesen hatoltak be mélyebb értelmébe. Azok számára azonban. amelyek a szellemvilág határsávján tartózkodnak és a védtelen. meg fogja tudni belőlük. Itt újra óvást kell emelnem a gyakorlattal való visszaélés ellen. mindent elöntő. ez könnyen puszta önhipnózisra vagy médiumszerű transzra vezethet és ekkor nem érjük el a magasabbrendű szellemi eredményt – amit viszont elérünk. egyszerű kijelentései során: “A test lámpása a szem. különösen szívleljék meg ezt az óvást. ujjunk hegyével könnyedén nyomkodjuk meg lezárt szemhéjunkat. aztán egy időre lágyan és lassan lehunyjuk szemhéjunkat. A lelki médiummá válásnak bizonyos állapotát idézhetik fel és nemkívánatos szellemi lények figyelmét vonhatják magukra. az valóban kevéssé kívánatos. amely kiegészíti Jézus előbb idézett kijelentését. ez a szemgyakorlat meghozza vágyaik beteljesülését. A mondat . vallását a fény imádására alapította és legmagasabbrendű kifejezését. Ha az önelemzés és a szellemi aspiráció kellő előkészülete nélkül kezdünk a gyakorlatokhoz. érzéken felüli fényt pillantják meg Őt. Ilyen módon az izmok elernyednek. először mint félelmetes ragyogású. Ha az olvasó a szerzőnek egyéb fejtegetéseit korábbi könyveiben ( “Egyiptom titkai”-ban és “A Himalaya remetéjé”-ben) akarja megkeresni.). Ezt a szent fényt a fennkölt átszellemültségük közben. Vezető tudósok ma komolyan mérlegelik. Szellemileg éretlenek. Afrika éles eszű egyiptomijától kezdve a távoli Amerika egyszerű inkájáig. 9.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 147 kerülni azzal. sem az előző fejezetekben követelt feltételekhez. többször pislogunk szemünkkel. hogy a fény valóban Istennek.) Emberek milliói olvasták ezt a kijelentést. akik érettek és képzettek.

Ezeket a könyveket – amelyeket “Upanishad”-oknak neveznek – a brahminok évezredeken keresztül. meg “A titkos egyezések könyve”. szó szerint “egyszeri”-t jelent. Azok a glóriák és sugárkoronák. ha tehát a szemet a világ bonyolult sokféleségétől elfordítjuk és a szellemet miközben a szemet felhasználja – önnön természetes valójába vonjuk vissza. ma pedig ugyancsak a perzsa sufim-misztikusok körében. Aki ezt tudja. nem marad többé az anyag korlátai között. Akiknek alkalmuk volt valamely teljesen Istenben feloldódott szenttel vagy olyan bölccsel találkozni. Ennek gyakorlata megváltást ad”. meg India néhány magasabb jógiiskolájában használatos egy különleges rítus. egészen a kíváncsi angol tudósok megérkézéséig titokban tartották. Indiában van az ősrégi szanszkrit-könyveknek egy 108 kötetes csoportja. hogy az illető testét megfeszített erővel folytatott elmélkedés vagy ima tartama alatt valami különös fény vette körül és itatta át. a szónak abban az értelmében. Vannak erre a tárgyra vonatkozó keleti írások is. Ha ezt a két jelentést összekapcsoljuk. Tehát: “A test szellemi fénye a szemen keresztül hatol be.” Ennek a mondatnak utolsó része jelentős: “egész testünk megtelik fénnyel” – ami nem költői kép.” A szerző tudja. aki belső látomásait egységesítette és szellemét gondolatoktól és benyomásoktól szabadon ebbe a természetes és egyszerű állapotba vonta vissza. amelyet Jézus kijelentéseiben “egyszerű”-nek fordítottunk. amelyet a legrégibb bölcsek írtak és amelyet a hinduk ma is vallásuk misztikus tudománygyűjteményének tekintenek. nem pedig “pneumatos” (szellem) olvasható. Végül megemlíthetjük még. Nem túlzás tehát Jézus részéről az a kijelentés. megvalósul a valamennyi tantra-ban (a hatalom titkos könyveiben) rejtőző nagy tudomány. részben tanúságot tettek róla. hogy az újabb fordítás “fény” helyett “szellem”-et mond. hogy a mondatot teljes tartalmúra kibővíthessük. hogy az ókorban a perzsa mágusok közt. de való igaz. míg a fizikai szem rebbenés nélkül kifelé tekint. töredékes visszaemlékezések erre a pszichikai igazságra.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 148 így szól: “A világosság gyermekeiként járjatok – a szellem gyümölcse mindenféle igazság és valóság. a “Madala Brahmana Upanishad”ban a következő jellegzetes mondatot olvashatjuk: “Ha a szellemi szemlélet befelé fordult. hogy kifelé is sugárzóvá válik. amelyek a Bezan-kézirattal eredeti formájában megegyeznek – “photos” (világosság). A görög “haplous” szó. amely lehetővé teszi. némi belátás révén olyan magyarázathoz jutunk. “A felszabadulás a szemben van” – hirdeti a kínai Yin Fu King. hanem szó szerinti valóság. amelyben a beavatott. egész testünk megtelik a szellemi fénnyel. alexandriai és vatikáni kódexekben. szellemileg és lelkileg teljesen megvilágosodik. Az egyikben. mint “természetes”. Ez a gyakorlat vezeti tehát be a fizikai testbe a szellemi fényt és a test ettől annyira átitatódik. hogy ennek az írásnak legkorábbi és legmértékadóbb kézirataiban – különösen a szinaji. aki teljes tudatában volt “emberfeletti Én”-jének. az adeptus vagy . hogy az olyan ember. amelyeket középkori európai művészek festettek szentképeiken.

koncentrálásával és lecsöndesítésével igazoljuk. Az isteni természet és a nagyszerű emberi lehetőségek együttese olyan örökségünk. hogy azt az ember tudatos szelleme számára öntudatlan “Én”-je diktálta. Figyelmünket szokatlan mértékben bensőségessé kell tennünk. Olyan . XIII. hogy néhány percig mélyen. Ez a gyakorlat hatalmas segítség ahhoz hogy a szellem paripáját megzabolázzuk. Emlékezhetünk arra. hogy szellemi erejük átvitelének és közlésének médiuma lehessen. amely elég finom és érzékeny ahhoz. ehhez az örökséghez való jogunkat pedig szellemünk egybefogásával. ha uralkodni tudunk lélegzésünkön és vele kapcsolatosan szemünkön. A kereső ezután úgy érzi. hogy nem – tőle különböző – másról. ugyanezt a célt érjük el. amely felelet a sokszor feltett kérdésre: hol az az “emberfeletti Én”. hogy tökéletesen újszerű úton-módon feloldódhassunk “Én”-ünkben. hogy az ellenkező értelmet engedelmességre szorítsuk. Ezeknek a közönséges észjárás diktálta kifejezéseknek és gondolatoknak a használata ugyanerre az igazságra mutat. Az ember gyakran szívére teszi kezét. a szívvel való kapcsolatára. megérett a következő megvilágosodásra. Figyeljünk meg természetes automatikus cselekvésben egy embert – különösen valamilyen primitív fajhoz tartozót – aki testi mozdulat segítségével azt akarja megértetni. mikor azt mondja: “érzem” vagy “gondolom”. mint amilyen például “a tárgy szíve” vagy “hogy az anyag szívéhez jussunk”. hanem őróla magáról van szó. amelyről ilyen dicshimnuszokat zengsz? Mérlegeljünk mindenekelőtt bizonyos egyezéseket. Valóban ki kell lépnünk gondolatainkból. ahol a szív lakozik. amikor valaminek lényeges magját akarják megjelölni. A kifelé törekvő “Én”-t rávezeti önmagának és hajlamának megfékezésére – ezt azonban barátságos. Ez az ember felemeli majd jobb kezét és mutatóujjával a mellére mutat. feszülten és áthatóan a szemébe néz. FEJEZET A SZÍV MISZTÉRIUMA Aki ezt a szokatlan belső utat egészen idáig követte. A kutató megfigyelő számára ennek a cselekménynek a fontossága abban rejlik. Az itt közölt látási gyakorlat az ember pszichológiai alkatán alapul. amelyek az isteni jellegű “emberfeletti Én” és földi burka közötti titokzatos rokonságra utalnak. mert azzal. hogy bizonyos emberek ösztönszerűen ilyen kifejezési formákkal élnek. hogy a beavatottak. Vizsgáljuk még meg a szív anatómiai helyzetét a test többi részéhez való viszonylatban. arra a helyre. Nincs semmiféle erőszakos erőfeszítésre szükségünk. Ez azt bizonyítja. melynek értéke felbecsülhetetlen. Néma tanúbizonysága ez a teremtményei legmélyebb ösztönein keresztül ható természetnek és rendkívül jellemző az “Én”-nek a test legfontosabb fizikai szervével. hogy elfoszlott valami fátyol és könnyebbé vált a haladás. De meg kell mozdulnunk és érvényesítenünk kell.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 149 tanító az arra hivatott keresőt egyszerűen azzal avatja be a szellem belső életébe. amire számot tartunk. gyöngéd eszközökkel végzi. az adeptusok a szemet tekintik annak az egyetlen fizikai szervnek.

Az a közvetítő. Az anatómus boncolókése sohasem találta meg és sohasem is találhatja meg ezt a parányi pontot. a szív a testnek legnehezebb munkát végző szerve. Ez az atom a legparányibb a fizikai testben. amelynek helye a mell. amely köré minden más rész épül. vagy alaprajznak legfontosabb pontja a középpont. amely felületesen szólva a középpontot alkotja a fej csúcsa és a törzs vége között úgy. mint valami királyé. Tudjuk. akinek szíve használhatatlanná vált. amelyben az istenség hússá vált és az Isten az emberben manifesztálódott. a hivatalnokokat a vér képviseli. körülbelül egy hüvelyknyire jobbra a test középvonalától. Ember nem élhet szív nélkül ebben a fizikai világban. Valóban milyen érzelem lehet mélyebb. De nem tudtak életben tartani embert. összeroncsolt emberi maradványainak összefoltozásával és itt-ott valóban új szervrészeket plántáltak be. a fizikai szív egy része – körülbelül egynyolcada – jobb felé túlnyúlik ezen a vonalon. A szív első dobbanása életet jelent. A király viszont a valódi. amelyet az ember akkor él át. Helyzete olyan. az emberben lakozó Istenség és a fizikai szív között. Ebben a részben van a szellemi “Én” székhelye az emberi testben – amelyet paradox módon mégis túllép! Tudományosan kifejezve. mert a világegyetem mögött meghúzódó teremtő erő ebben összpontosul és tükröződik vissza. ennek a körnek a középpontja körülbelül a szív lenne. hogy még testet nem öltött erők lakoznak ebben a szervben? A legmagasabb Teremtő makrokozmikus tervében és mikrokozmikus előrajzában a minden egyes emberi testben rejtőző érzéken túli “Én” titokzatos módon abban a gyújtópontban áll. de különösképpen a leghatalmasabb is. amely a lélegzettel együtt az életelvet megtestesíti és állandó keringésével felépíti és karbantartja a testet. vagy testrészeket műtagokkal helyettesítettek. Élettanilag tekintve. az “emberfeletti Én” isteni atomja a jobb szívkamrában fekszik. utolsó dobbanása halált. továbbá az az általános feltevés. hogy egyúttal a legfontosabb is. lényeges “Én” – az “emberfeletti Én”! Az emberiség ősrégi jelképes utalása a “szív”-re. hogy a legmélyebb emberi érzelmek a “szívben” keletkeznek. amikor a saját lényére akar rámutatni. az uralkodás középpontja. ez a titokzatos vörös folyadék. amikor lelkéről vagy szelleméről kíván szólni. a királyság pedig maga a test. A szív a főváros. szervezetnek. amikor ráeszmél erre az isteni jelenlétre? A szív mélyére behatoló és az “emberfeletti Én”-t felfedező szellemi kutató élménye tehát ilyenképpen távoli visszhangra talál az általános emberiség szokásos szóhasználatában és cselekvésében. hogy valamely épületnek. mint az. Ha a test közepén vonalat húzunk. Orvosok csodákat műveltek az utolsó háború szánalmas. mert ez alkotja azt az élő magot.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 150 helyen fekszik. hogy az atomok végül protonokra és . Általános igazság. öntudatlan bizonyságai valamelyes titokzatos kapcsolatnak. Ha tehát a szívben felismerjük a test központi szervét. Napjában több mint százezerszer dobog és 7-8 tonna vért hajt a fejtől a lábig a verőereken keresztül. joggal tehetjük fel. hogy ha a törzs legkülső határán kört vonnánk. akinek székhelye a fővárosban van és onnan uralkodik és kormányoz hivatalnokai segítségével birodalmában. Nem hihetünk-e abban a lehetőségben. amelynek segítségével a testre hat: a vér.

hogy anyagi testünkön belül van “valami”. nagyobb a földnél.” (Az “értelem” szó ebben a kissé elavult angol szövegben azt jelenti. De függetlenül annak megállapításától. mert értelmileg csak valami pórusnak képzelhető el és mért a keleti látnokok a testi szív belsejében lévő parányi üres térséggel hasonlítják össze. A XIX. hogy az értelem egész gépezetét túlhaladja és hogy a szellemi életét alkotó gondolatok egész sorozata végeredményben ebben az elsődleges Én-gondolatban gyökerezik. hanem a szívben van! Gondolatok nem keletkezhetnek.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 151 elektronokra bomlanak és hogy az elektronok további még finomabb részekre oszlanak röviden: hogy az anyag csak bizonyos titokzatos erő összesűrűsödése. amely hátterüket alkotja. Olyan kiváló szaktekintély. amit ma “tudat” szón értünk. Ez a meghatározás különösen erre az isteni atomra alkalmazható. bár a legelső valamennyi gondolat közül – tehát nem lehet más végső forrása. melyet költői nyelven “az űr urának” neveznek. nagyobb az égnél. az “emberfeletti Én” és az értelem között. hogy a modern fizika kimutatta az atomon belül is az üres teret. elméletileg mégis elképzelhetjük. ismerte be egyik előadásában: “Az. mint egy pontot az értelmemben. a szívem legmélyén.) Az analízis már napvilágra hozta azt az igazságot. aminek alkata olyan finom és érinthetetlen.” Ezért nem kell nevetségesnek feltűnnie a XX. mint az. nagyobb valamennyi világoknál” – így szól a különös leírás a “Chandogya Upanishad”-ban. kisebb egy rizsszemnél. De voltak nyugati misztikusok is. nagyobb a légi térnél. hogy a csillagászat kimutatta a csillagok közötti megmérhetetlen üres teret. nyugtalanítóbb. hogy az ember tulajdonképpeni “Én”-je tiszta tudat. mint az életáramlat és a tudat . századbeli szellem előtt annak. Ezeket az eredményeket most már összekapcsolhatjuk az előbbi megállapításokkal. Épp annyira függnek az öntudat hátterétől. ítélkező képesség nem állhat fenn a mindkettőt megvilágító tudat fénye nélkül. mint ahogy az itt leírt szavak függnek a fehér papírtól. Ebből. Ez a láthatatlan atom a tulajdonképpeni “szellemi szív”. század durva materializmusából tapogatózva utat kereső tudósok az anyagot néha mint “lyukat a térben” határozták meg. vagy lenmagnál vagy a lenmag magjánál – ez az én lelkem a szívem legmélyén. Ha az “emberfeletti Én” valóban egyszerű tudat és minden szellemi tevékenység mögött meghúzódó élő hajtóerő. Az Én-fogalomnak amely tudatos gondolat. akik ugyanerre a felfedezésre jutottak. mint a valóban transzcendentális “Én”. mint Sir Arthur Eddington. amelyet megtölt a valódi Én szellemi jelenléte. a régebben titokban tartott ősrégi misztikus értekezésben. hogy ez a valami ilyen érinthetetlen. láthatatlan és érzékelhetetlen. vagy daraszemnél. hogy a tudomány feltalálta semmiféle eszközzel nem férkőzhetünk hozzá. vagy mustármagnál. Állandó finom és titkos mozgás van tehát folyamatban a szív és a fej. Ily módon kap támogatást és jóváhagyást egész gondolati tevékenységünk az “emberfeletti Én” teremtő erejétől. az “emberfeletti Én”. Így Norwichi Juliana aki a középkori angol szentek csoportjába tartozik – ezt írja saját szellemi élményéről szóló tudósításában: “Ezután láttam Istent. akkor az emberi tudat valódi székhelye nem az agyban. hogy létezése tudományosan nem lehetetlen. “Ez az Én lelkem.

hogy az ezzel az anatómiai építménnyel összhangba. valahányszor a külső dolgok érzéki benyomása. sikeresebben és értelmesebben mozoghat tovább ezen az ösvényen. ha az ember tisztában van az iránnyal és a hellyel. akkor ez a felfelé törekvő háromszoros folyam: az életfolyam. életre kelti a figyelmet. Nagy segítséget jelent. Ilyen módon az Ego teljesen belevész a szellemi fizikai életbe. Mint lángoló ősmasszájából kivált Nap. amellyel kapcsolatba léphet. Az őket tápláló “emberfeletti Én” nélkül mindkettő elpusztulna és elfoszlana. hogy ez a tulajdonképpeni hazája és hogy a fizikai világ az első környezete. Felfoghatók a szív kiáramlásainak is. talál ilyen közvetítőre. amely a szellem és az értelem rokonságára is rámutat. Ennek a mozgásnak első következménye az érzékfölötti élő erő és erősebb tudat egy parányi részecskéjének elszabadulása. az értelem és az egyéniség. hogy a durva materiális világegyetemmel olyan közvetítő nélkül léphessen érintkezésbe. hogy száműzött létére már azt kezdi hinni. ne pedig ellentétbe kerüljön. átszármaztatott emberi megszokásból. az a lakóhely. Itt azután a tiszta. amely ezeréves belső és külső fejlődés után az embert azzá a szellemileg vak teremtménnyé tette. Ez a mozgás a szívben kezdődik mindannyiszor. mert a legfinomabb és legérzékenyebb szerv. amelyben mindkettőjük alkatából van valami. Az agyban. amilyennek ma mutatkozik. Ha az “emberfeletti Én”-atomot bugyogó forrásnak képzeljük. amellyel az idők folyamán annyira megbarátkozik. Az agy lesz a hazája. Ha az ember gondolati életét úgy kezdi rendezni. a gondolkodó értelemben.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 152 elágazódásainak végső forrásából meríti a táplálékot létéhez az Ego és az értelem. Ego kialakulása. amelyek felfelé törekednek és kifelé nyomulnak a fizikai tárgyakkal és teremtményekkel kapcsolatot teremtő öt érzékszerv útján. Alaposan tanulmányozni kell e fejezet fejtegetéseit. Ez a három jelentkezik a személyes “Én”-ben és elemként feltalálható a világegyetem nagy épületében éppen úgy. helyes értelmezésben világot vet a lélektan és vallás számos homályos problémájára. mint kapukon keresztül kiáramlik. bármilyen távolinak tűnjék is fel a cél. hogy a személyes “Én” – amelynek . Ennek a folyamatnak révén kerültek azután fogságba az emberi történelem olyan sok századán keresztül. személytelen öntudatnak ez a töredéke személyes. Mert így könnyebben foghatjuk fel azt a folyamatot. aminek következménye a személyes. Jómaga túlságosan gyenge és eredeténél fogva túlságosan szellemi ahhoz. a fejben van. amelybe végül belekerül és semmit sem tud többé isteni eredetéről és szívbeli szülőhelyéről. A szív és az agy között fennálló rokonság. mert ezek a lélek láthatatlan anatómiáján alapulnak. kezdi ez a kis töredék ettől a pillanattól kezdve a maga külön életét. Addig azonban eredetének helyét – a szívbéli “emberfeletti Én”-atomot – menthetetlenül elfelejti. Ez az aránylag igen korlátozott Egoérzet azután a szívből felfelé halad. ahová el akar jutni. amelynek vizeit a legmagasabb teremtő táplálja. mint mikrokozmikus utánzatában – az emberben. hogy a külső világgal összekapcsolódjék és végül a külső érdekek tengerében elmerüljön. Ezért emelkedik az agy felé. gondolkodó tudattá zsugorodik és a különböző testi érzékszerveken.

hogy a szívtudatunkon kizárólag csak érzelmeket értünk. Eszerint tehát nem úgy tűnik-e fel. Ez az emberi fajban annyira gyökeret vert balhit tetőpontját a XIX. Ez egészen távol esik a valóságos igazságtól. amely visszaverődés a valódi középpontból. Így tehát a személyes Ego olyan jelenség. E nélkül a napjában sok százszor előforduló hézag nélkül az értelem képtelen volna munkára. mint a Holdé. Az értelmi tudat csak másodlagos. hogy az értelem végső eredményben a szívből ered. amelyet a korlátok nélküli “emberfeletti Én” teremt. Az értelem fénye csak kölcsönfény. amikor a tudomány büszkén hirdette. Őrizkednünk kell azonban attól az általános tévedéstől. Mert ebben a pillanatban fogja fel az értelem villanásszerűen. ha az előrehaladott állapotot elértük. az “emberfeletti Én”-nel . hogy egy időre az “emberfeletti Én” állapotába kerüljünk és megmaradjunk benne. amelynek ezen az úton kell végbemennie. Fiziológiailag mégis elismerjük. Az értelem csak korlátozott módosulás. Ha a két gondolat közé eső szünet meghosszabbodik. hogy nincs szükség arra. amelyben az “Én” öntudatlanul érintkezésbe kerül az “emberfeletti Én”-nel. mert csak így dolgozhat. Ezenfelül pedig – a szerző tudomása szerint – a közönséges emberben még matematikailag is megmérhető. században érte el. mint titkos forrása. lehetőség nyílik rá. úgy az értelem valósága sem egyéb. a lélekről megfeledkeztek. hogy a tudat valóság. nem pedig a fejen keresztül specializálódik az emberben. megvetették. A végtelen lét minden nem-mulandó élet és minden értelem forrása – a szíven. végső alapja: a szív. mert az agy megmerevednék. Ez a hézag lehet végtelenül kicsi. amely nélkül nem folytathatja tevékenységét. amely fényét az értelem Holdjára sugározza át. mint gondolataink végösszege? Két gondolat közötti időhézag – bármilyen kicsiny és szükségszerűen észrevehetetlen is – az a pillanat. szerencsétlenségre ma már nincs többé tudatában isteni származásának. értelmi és tevékenységi képességét kizárólag a személytelen “emberfeletti Én”-től származtatja. hogy a tudat az agyban székel. Az az általános felfogás. Saját meggyőződése szerint olyan valóság. mint róla való szellemi képzetünk. amely önerejéből él és mozog – ebben azonban téved. az élet forrását. Így hát még tisztán materiális úton is kimutatható. A szellemi nyugalomban végzett napi gyakorlatok során egyre kevesebb gondolat jelentkezik – ezt a lélegzet meglassulása és a tekintet rögzítése idézi elő. Az agy csak a visszaverődött tudat székhelye. csak feltételes igazság. hogy a szív a legalkalmasabb és jelképileg is a legmegfelelőbb lakóhelye az “emberfeletti Én”nek? A fej szüntelen gondolatáramlása a szív tudatára támaszkodik. amely azonban. A szívet. Ez a kulcsa annak a belső munkának. Mi más az értelem. Ezért még a fizikai agy is függ a fizikai szívtől. de megvan. Halhatatlan lényegével.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 153 totalitását alkotják – most már tévesen azt képzeli. hogy maga is független és tökéletes valóság. a fejet dicsőítették. a szívből ered. Az elsődleges a szívbeli tudat: ez a Nap. Mint ahogy a materiális világ valósága végső filozófiai analízisében nem egyéb. amely életerejét. hogy az agy az őt tápláló vér nélkül nem funkcionálhatna. hogy higgyünk az ember szellemi lelkének létében.

hogy valóban tudatára ébredjen: kicsoda is tulajdonképpen. ott még sincs teljesen elszigetelve. de csak akkor. Akkor. Az időtlen “emberfeletti Én”-ből keletkezett és annak tudattalan zsoldosa maradt. anyagtalan tudat síkján él és hogy az értelmes tevékenység. szükségszerűen “emberfeletti Én”-je felé fog elmozdulni. csak akkor teheti képessé az embert arra. a tudatos tevékenység középpontját át kell helyeznünk az értelem székhelyéről az “emberfeletti Én” székhelyére és így túlléphetünk a határokon és kitágíthatjuk látókörünket. a gyermek egyszerűségére. mereven kifelé bámul az öt érzékszerv ablakán. a tökéletesen kimerült ember öntudatlanságára és a mély alvás még öntudatlanabb állapotára van szükségünk” – jegyzi meg Sri Vidyaranya. Az elemzés segítségével megállapítottuk. Ez az utóbbi önmagával semmit sem kezdhet. hogy befelé és hátra forduljon és a szülőhelye felé vezető útra térjen. hogy ez a valódi “Én” gondolatoktól és érzelmektől tökéletesen mentes. ha fennhéjázásával felhagyott. az agyvelőn belül gondolkodik és a testen belül működik – csak kölcsönfény. Ha egyszer rátalálna. csak meg kell fordítanunk a fejlődés folyamatát. erejének mérhetetlen csökkenése és tudat-mezejének hatalmas korlátozása mellett is az embernek egyetlen összekötő kapcsa az “emberfeletti Én”-nel. a Nyugaton még ismeretlen bölcs. amíg az Ego figyelmét tartósan kifelé irányítja és folytonosan az érzékszervek ablakain keresztül tekintget ki az anyagszerű világegyetembe. szövetségre lépett az otthonául szolgáló fizikai testtel. szürcsölhetné az istenek nektárját és boldoggá válhatnék. állandó kapcsolatban kellene maradnia ezzel a szent forrással. Ha az Én-gondolat az agyban lakozik is. hogy nem mehetünk tovább. amelynek értelme elhomályosult. mint egy automobil ernyőzött fénye. hogy befelé forduljon el a materiális világtól és elkülönültségében ima és meditáció révén lassan ereszkedjék le a szív felé. . ha az őt megillető helyre vonult vissza és kötelességtudóan és engedelmesen megadta magát a kötetlen “emberfeletti Én”nek. Van egy összekötő vonala a szívvel. amelyet a fizikai testben időlegesen fenntart. Mindaddig. amelyen az emberfeletti Én” küld életet és világosságot az Ego támogatására. De azért még mindig megvan a visszafelé vezető útja. Minden valódi szellemi gyakorlat fő célja tehát a személyes értelem ösztökélése. Ez az a szellemi cél. Ha felrázható a külvilághoz való tapadásából és rá lehet bírni. csak morzsája az “emberfeletti Én” végtelen és nem-mulandó erejének. Az élet. az “Én” –. megmarad abban a tévhitében. Ha tehát elérjük az értelem határát és látjuk. hogy a tiszta. mert eredete isteni és családfája – ha titokban is – még mindig kimutatható. A tudat fénye – amelynek segítségével a materiális világot felfogja. összeköttetésbe került a fizikai világgal és mint valami hipnotizált személy.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 154 fennálló titkos kapcsolata nélkül egy másodpercig sem folytathatná létét. “a tehén némaságára. testetlen. hogy ez az anyagszerű világegyetem a test és ő maga jelenti az élet totalitását. És mégis. mert ettől a támogatástól függ. amelyet az örök “emberfeletti Én”-tól kapott. Ez a kicsinyített töredék – az Én-gondolat. az a vonal. amelyet Isten és az élet eléje tűzött – valóságban nincs is más! Hogy ezt a felszabadulást megvalósíthassuk. a kapcsolata születési helyével. az összefüggő gondolkodás tulajdonképpen isteni mivoltának korlátozásai.

Most. A búvárnak azután megacélozott és koncentrált erővel mélyen le kell szállnia a vízbe. hogy ezen az úton tulajdonképpen megérett volna rá. kezdődik meg a tulajdonképpeni gyöngykeresés. aki értékes gyöngyöket keres az óceán fenekén. míg szelleme egyetlen dologra irányul: a tenger mélyén fekvő gyöngy megszerzésére.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 155 Ez – más szavakkal – annyit jelent. Aki ezt a harmadik módszert alkalmazza anélkül. néma és süket. alig észlelhető érzés keletkezik. valaminek csendes. mikor a tulajdonképpeni szellemi vizsgálódás terére léptünk. a szívnek kissé jobb felé eső oldalán. Befelé kell törekednünk. amely a gyöngyhalász orrlukába és szájába hatol be – keresésétől eltéríti és végeredményben romlását okozza. A szellemi kutatónak. ezen a ponton az eddigiekhez a következő gyakorlatot lehet hozzáfűzni: A személyes akaratot fel kell áldozni az isteni akaratnak. nem ér el jó eredményt és fáradozása szükségképpen hiábavaló marad. nem szabad észrevétlenül maradnia és fel kell ismerni jelentőségét. Minden mással szemben vak. Ekkor a szív mélyén először halk. a szívbe kell áthelyezni! Szigorúan koncentrált és befelé fordított szellemmel. Ha ez a valami jelentkezik. Csak ha az ember már a víz felszíne alá ereszkedett. csónakján megtett útja a parttól a tengerszín leereszkedésre alkalmas pontjáig csak előkészület volt és megfelel az “emberfeletti Én” kutatója végezte értelmi analízisnek. az elernyedő kinyilatkoztatás várakozásában. Az ember csendben és lassan vonja vissza fejéből a tudatosan elkülönített figyelmet és fordítsa még inkább befelé. hogy a tudatot az agyból le. amely gyöngyként rejtőzik lénye mélységében. A szellemi energiát le kell tehát hozni és a mellkasba kell betemetni. az “emberfeletti Én”-re vonatkozó gondolat. A gondolkodáson keresztül kell átmenni az Elgondolhatatlanba. hogy teljesen megtanultuk és már könnyedén tudjuk őket végezni. bár néma üzenetét. hogy lélegzet-ritmusát szabályozza. Elegendő kísérlet és . A búvárnak teljesen vissza kell fojtania lélegzetét. Újoncok talán lebecsülik magasrendű. amin állandóan uralkodnia kell. ezt egy mélytengeri búvár állapotával hasonlíthatjuk össze. leheletszerű jelenléte fogja az embert fokozatosan eltölteni. de aggodalom nélkül induljunk meg tehát a tulajdonképpeni úton. mint a gyöngyhalásznál. Nem szabad addig hozzáfognunk. buzgósággal. Minden idegen gondolat. A hasonlat még más tekintetben is találó. sós víz alatt tartózkodik – és ezen a fokon a szellemi kutató megtanulta. eredeti székhelyére. olyan. amíg az “emberfeletti Én”-atom tájára nem jut és ott el nem helyezkedik. mint a tengervíz. de függőlegesen lefelé vezető irányban. amíg a lélegzési és látási gyakorlatokat olyan sokáig nem végeztük. Az egyetlen gondolat. gyakorlata ilyen előrehaladott stádiumában ugyanilyen elmélyültnek kell lennie és ugyanígy egyetlen tárgyra: az “emberfeletti Én” lélegzetállító felismerésére kell rögzítődnie. Készen állunk tehát a tanfolyam következő és egyben utolsó gyakorlatára. miközben a mély. Ha az előző fejezetben tárgyalt látási gyakorlat sikeresen befejeződött. amely ezen a fokon a szellembe behatol. bár a szükséges lélegzet-visszafojtásnak nem kell olyan drasztikus formában történnie. a tudat a szemen keresztül a külvilágról a fejbe vonult vissza.

hogy a tudat lassanként önmagától erre az egy pontra ereszkedik le és ott meg is marad. hogy az Ego előkészítette azokat a feltételeket. bár azt csak kevés ember éri el valaha. Középkori római katolikus festők Szűz Máriát és Krisztust alkalomadtán lángoló szívvel ábrázolták. hogy valóban kapcsolatba lépett önmagával. ezen a tájon valami hőérzetet is tapasztalhatunk – bizonyos különös befelé nézési folyamat révén. A gyakorlat legvégső fokán és néha. amelyet kitárt szívvel mondunk” – hangoztatta Mohammed próféta. amely az elképzelhető legkellemesebb. Ez a pont lágy fogással fogja “befogadni” a figyelmet. Vallási ihletettségű művészek gyakran olyasmit alkotnak. valóban megvan a fizikai testet átható. Több évi gyakorlat után ezzel a boldogító érzéssel egyidejűleg fennmaradhat még valami gondolatfoszlány is – a fejlődés legvégső szakaszában azonban. mint valami kívülről jövő behatás jelentkezik. hogy ne azonosítsa magát a durva anyagi testtel és hogy visszatérjen eredeti . melyek lehetővé teszik. Az embert az a megkönnyebbült érzés fogja el. De hogyan lehetne ezt a paradox pontot leírni? A tollnak zavarodottan vissza kell vonulnia. az adeptusoknál van nyitva. Bár a valóságban csak fizikai elágazódásról van szó. Az ember meglepetésére azt fogja tapasztalni. Van ilyen – ez azonban az anyagi világon kívül esik! Egész határozott érzéssel jár az “emberfeletti Én” pórusaiba való behatolás. Ebben a fennkölt állapotban ismerhető fel az emberi szellem izzó középpontjának szegélye és látható be. mert a belső “Én” számára objektívvé válik. hogy a megfordításnak jelzett folyamata a tudatot valóban elmélyíti és még tökéletesebben visszavonja az anyagszerű világtól. egész szellemi életének és minden fizikai cselekményének valódi. minden gondolat megszűnik. ami fölötte áll a közönséges ismeretnek és tudásnak. Ilyen módon. “Az igazi ima az. Ez a legtöbb embernél zárva van. láthatatlan “szellemi” testben. Az történt. csatornaszerű nyílás. még ugyanezen a helyen finom tűzarany-fényt is láthatunk izzani.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 156 hosszabb tapasztalat után azonban azt találja az ember. az agyból a szívbe való leszállása révén jut el az ember az “emberfeletti Én” boldogító élményéhez. Az ilyen pszichikai érzet azonban nem lényeges része a folyamatnak és csak mint lényegtelen mellékjelenség értékelhető. hogy ezt az élményt semmiféle fizikai érzés nem kíséri. bár rejtett középpontja. hogy valóban behatolt lényének eddig érthetetlen hátterébe. Ebben az elpusztíthatatlan isteni atomban van egy mikroszkopikus. amit itt leírtunk. Ebben az új állapotban még a gondolkodás is. hogy a szív az ember egész tevékenységének. mindaz. ami ezelőtt szubjektív volt – mint például valami szellemi kép – teljesen megváltoztatja viszonylatát. Egyidejűleg fennáll bizonyos kapcsolat a zavartalan belső Én” világával is. a tudatnak szokott tartózkodási helyéről. Az értelem foglyul esik és börtöne a szív lesz. Ezek a sugarak néha fényes villanásként világítanak. Így hatolhat be belső lényegébe és jutalmul megtalálhatja a boldog összhang és az örök élet gyöngyszemeit. A külvilág utolsó reflexei is eltűnnek. csak a bölcseknél vagy a beavatottaknál. Az. Mégis helytelen volna azt mondani. a fogságba jutásnak olyan érzése ez. ha a szívre rátalálunk.

és valóban nehéz is lesz az effélét elkerülni. Most már minden készen áll végső és tökéletes meghódítására. amely reám vár”. bár már annyira megváltozott Ego. amit tőle követeltek és ezt addig folytatta. Az emberi szívben született. hogy a megszokottal összevetve felismerhetetlen. hogy finomságukban és megfoghatatlanságukban fittyet hánynak a korlátozott definícióknak. A visszavont tudatnak most már a külső dolgokra vonatkozó tudatoktól és emlékektől távol. nem szabad többé a tudatban visszatükröződnie. melyek most már egyre rohamosabban bensőségesekké válnak. s minél inkább közeledik az ember ehhez a síkhoz. Mélyen befelé kell hatolnia és minden gondolatot el kell ejtenie. Elméleti értelemben könnyű lépés ez – a valóságos gyakorlatban azonban nehéznek bizonyul. annak most már saját ösztönzéséből kell jönnie. Ez nem szükségképpen az utolsó lépcső. amelyen a vallási kinyilatkoztatás és az értelemszerű gondolkodás. amelyre most kerül sor. hogy a most elért pontot tulajdonképpen vallási kifejezésekkel kellene érzékeltetni. Csak várakozó. Egyéni életem és akaratom egy magasabb hatalom rendelkezésére vár. Már ez a fokozat is igen magas és a szellemi élet lángja most már erősen lobog. a lélegzetet vissza kell fojtani. Bármilyen élményre van szüksége a léleknek. mert a szívbe való behatolás művelete lesz most már ennek a gyakran feltett kérdésnek a végső formulázása. A most megkísérelt. Még azt mondhatjuk. melyet meg kell járnia – lehetetlen azonban olyan szellemi állapotok külső leírását továbbfolytatni.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 157 lakóhelyére. kizárólag önmagával kell foglalkoznia. A gondolatok megakadtak kifelé irányuló tevékenységükben – a szívben szükségképpen fel kell tehát ébrednie a szellemnek. az első Én-gondolat körül font széles szövedékének. Meg kell változtatnunk belső magatartásunkat és meg kell békülnünk ezzel az ismeretlen “emberfeletti Én”-nel. A zsoltáros szavait: “Légy csöndben és tudd. Még mindig az Ego az. szellemített befelé és önmaga felé való fordulásban az értelemnek tökéletesen el kell némulnia. A gondolatoknak és érzelmeknek. mert van egy sík. Mert most már nem azt kell önmagunknak mondanunk: “ez a következő feladat. hanem inkább azt: “másra nem törekszem többé. Aki eddig hűségesen megtette. hogy Én vagyok az Isten” a maguk teljes értelmében kell felfogni. a művészi alkotás és a tudományos kutatás találkozik és egyesül. oda kell visszatérnie. passzív és érzékeny műszer leszek. az egész idő alatt előkészítette azt a lépést. szembe kell néznünk a legkritikusabb élménnyel. hogy ott önként meghaljon.” Az Ego-nak most el kell tűnnie. amely ezt az erőfeszítést végzi. Ettől kezdve nem szabad bennünk semmiféle szándéknak. a határozott tekintetet le kell sütni és a figyelem teljes erejét a szív tűhegyére kell koncentrálni. Ha idáig értünk. Nem puszta szavakkal kell többé kérdeznie: “Ki vagyok ÉN?”. semmiféle szellemi tökéletesedésre irányuló . amíg erőfeszítései bizonyos mértékben sikerre vezettek. semmiféle kívánságnak. annál jobban kezd valamennyi összefutni és végül összekeveredni. Most értünk az itt leírt gyakorlatok legmélyebb jelentőségű pontjához. annyira.

Semmiféle irányban a legcsekélyebb fenntartással sem szabad élnünk. félelem. hanem a Te akaratod” – fejezi ki pontosan a szükségelt magatartást. vezet a meditáció csodálatos ereje ebből a fennkölt csöndből ahhoz az isteni forráshoz. Ezek ketten birkóznak egymással lelkünk birtokáért és küzdelmük teremti meg a lényünk középpontjában lejátszódó isteni drámát. Gyakorlat révén elérkezik az a nap. mint az alkonyodó táj. Ahelyett. Először azon fáradoztunk. Ez egyben azt is magában foglalja. A valódi tudat csak abban a mértékben léphet fel. Türelmesen. de hatalmas halálfélelmet a szabadulás érzésével. mintha lezuhannának egy végtelen szakadékba. Olyan ez. hogy ezt vagy azt a fokot bensőleg elérjük – most kiürült edénnyé kell átváltoznunk. Amennyire csak lehet. hogy ezt a folyamatot akaratunkkal siettessük. bármikor és bárhogyan jöjjön is az. Lecsöndesített lélegzettel pihenjünk. hogy ez a nagyszerű átváltozás teljes felemelkedéssé szárnyal fel hangulatunk horoszkópjában. A legtökéletesebb önfeladás magatartásával kell vele szembenéznünk. meghiúsítja az eredeti célt és az “átmenetet” lehetetlenné teszi. hogy az “Én” keressen meg bennünket! Csak ha ezt a pontot túlhaladtuk. tökéletesen türelmesen kell várakoznunk a csöndből érkező feleletre. Mert ezzel az ember a szó szoros értelmében “újjászületett” és isteni lényegének felejthetetlen bizonyítékára tett . Ez a különös állapot összekapcsolja az átmeneti. Szükség van annak megismétlésére. amikor a terhes anya kilenc hónapos gond. “Ne az én akaratom történjék. hogy mihelyt a lét folyosóin át felhangzik a hívás. Elég várni. Ezt önként fogja tenni. amit eddig “Én”jének tekintett.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 158 törekvésnek feltámadnia. Ez az átmenet annak a stádiumnak felel meg. Minden menjen a maga útján. ki kell tárulnunk. Abszolút félelem-nélküliségre. hogy szellemi úton jár vagy szellemi cél felé igyekszik. A tudat most már tökéletesen fel tud szabadulni attól az “Én”-től. A siker első gyümölcse az az érzésünk lesz. megállunk és abbahagyjuk azt az erőfeszítést. amikor a gyermek valóban előbukkan öléből – a gyermek. várva. A szülésnél szükséges nagy elővigyázat nem nagyobb. amilyen mértékben elejt az ember mindent. vagy akár anyja halálának ártatlan okozója is lehet. mint az. mert döntő fontosságú ez az átmenet a személyiségből a személytelenségbe. ha megengedjük neki – minden arra irányuló kísérlet azonban. hogy valamilyen értelmi erőfeszítés segítségével tovább keresnénk “Én”-ünket. a láthatatlan “emberfeletti Én” feleletet adjon. hogy az ember felad minden gondolatot arról. amelyben létünk valója visszavonhatatlanul eltűnik. amelyre az emberi lénynek az “emberfeletti Én”-ben való újjászületésénél van szüksége. amellyel eddig azonosította magát. amely az isteni beáramlásra vár. kívánni és figyelni. mintha elszabadultunk volna az élet horgonyláncáról: egy pillanatra elveszítjük a világ valóságának érzését. a halálra való felkészültségre van szükségünk – ez az izzó elszántság idővel minden ellenállást porrá és hamuvá változtat. hogy az Ego tudatát még legfinomabb és legkevésbé szembeszökő formáiban – még a szándék formájában is – el kell nyomnunk. szenvedés és anormális lét után elérkezik ahhoz a ponthoz. amelyből az fakad. amely elnémul a lenyugvó napban. amely élve vagy halva születhetik. amikor ez a küzdelem lezajlik és feltámad bennünk az az ős-emlékezés.

Mert a földi élet futó gyönyörei nyújtotta boldogság csak elszórt morzsája a . Kutatása hirtelen befejeződik és lelke. mert a boldogságot keressük. semmi más halandót nem szeretett annyira. megtalálandja azt. aztán mikor végre az Egot szülőföldjén felkutattuk és birtokunkba vettük. hogy az “emberfeletti Én” a bennünk foglaltatott rejtett mélységből és misztikus szakadékból felemelkedhessék és így ő maga mozoghasson belülről-kifelé. de még nehezebb. A valóságban az a földi boldogság. ha a keresett tárgyak vagy személyek birtokába jutunk. amely az egoisztikus felfogást az élet egyetlen lehetséges felfogásának vallja. amely eddig csak ködös absztrakciónak tűnt fel. melyet a szellemi gyakorlatokkal kell végeznünk. amikor azt a parancsot kapta. Nekünk is azt kell önként feláldoznunk az “emberfeletti Én”-nek. hanem maradjunk csendben és engedjük. * Azt mondhatnánk. Mert az “emberfeletti Én” “kívül”-je a mi “belül”-ünk. csak pislákolása. mert azt célozzák. Ha azonban ehhez a középponthoz közelítünk. ne tegyünk további erőfeszítéseket. hogy elmélkedéseink kívülről-befelé irányuló mozgások. mert semmisem volt olyan drága a patriárka szívének. hogy Izsák fiát az Úr oltárán feláldozza. csak szikrája az eredendő szellemi boldogság tüzének. mint a bibliai történetben Ábrahám patriarkának. de ezeknek a kívánságoknak a kielégítése csak árnyszerű tükröződése annak az alapvető kielégülésnek. elhatároztuk.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 159 szert. de talán intenzív kielégülésből becsülhetjük meg. míg az “Én” gyökerét felfedezzük. A kívánságaink teljesülésénél érzett múló. hogy figyelmünket a külvilágról lényünk Én-központja felé vonzzák. milyen nagynak kell lennie annak a magasabb kielégülésnek. Az Énkereséssel kezdjük. Ennek az elvnek szellemi felfogása fontos. hogy helyesen megérthessük azt a munkát. hogy önkéntes áldozatul vessük oda az “emberfeletti Én” oltárán. abban az értelmében. amelyet az “emberfeletti Én” adhat híveinek. Hiszen végül is csak azért csüggünk kívánságainkon és egyéni “Én”-ünkön. ami számunkra a legdrágább: az “Én”-t. Megpróbáltuk nyomon követni a látszólag “Én”-ünket alkotó és tudomásunk szerint valóban életünket jelentő Ego-t. hogy megtaláljuk az örökké sugárzó “emberfeletti Én”-t – belehajítjuk az istenség tengerébe. hogy a legellentmondóbb módon ismét feláldozzuk és tökéletesen szabadjára bocsátjuk. amelyet akkor érünk el.” Valóban nehéz néha fény nélkül vándorolni lényünk útvesztőjén keresztül. Szakítanunk kell azzal az alapjában véve hamis szemlélettel. De csak azért akarjuk elveszíteni. Az Úr Izsákot követelte. amelyet az “emberfeletti Én” állapotába való belépés adhat. hogy teljesen magába szívja és lénye valódi forrásának tökéletes tudatára ébressze – vagy Jézus szavaival: “Aki életét elveszíti. új létében élő valósággá válik. Ugyanazt a szerepet kell játszanunk. majd az Én-megadással folytatjuk és végül az Én újjászületésénél kötünk ki: Ez tehát a végső célja a napi tevékenységünktől nagyrészt olyan távol eső minden szellemi gyakorlatnak és törekvésnek. ahogyan általában ismerjük.

melyet újra ki akar elégíteni. minden más gyönyörűségünk sem nyújthatna semmit. az “Én” tökéletes felszabadulásának egy kis időbeli szünete keletkezik. mint inkább a személytelen “Én” mélyebb elvonatkoztatásában. A természet mindenkor teremtő. melyet itt meg kell értenünk. hanem utalás egy magasabbrendű pszichológiai valóságra. érjük el a boldogság csúcspontját és fürdetjük meg benne lelkünket. ennek a vágynak a gyökerét és akaratlanul is villanásszerűen átéli az “emberfeletti Én”-t. amelyet az élvezeteket hajszóló kívánságai tökéletes teljesülésének pillanatában a legmagasabb fokon élvez. örök osztályrészévé lesz annak. amely után vágyakozik – talán sokesztendős kívánsága után – a cél elérésével természetesen eltűnik a vágy is. hogy éppen a vágynélküliség hirtelen előtörésében. Ha eléri azt a tárgyat vagy személyt. Abban a pillanatban. vagy beteljesült kívánságunk után egy pillanatra csendben felmerül. vele egyidejűleg eltűnik azonban gyökere. A legfontosabb pont. mindig újabb vágyakozást kelt benne. amelyet valamely kívánság teljesülése adhat. mikor valamely vágy teljesült.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 160 lakomának. hogy kívánságának kielégüléséből fakad gyönyöre. aki magasztos ős-Énjével nem átmenetileg. azonos azzal. Ez csak egy pillanatig tarthat. Ezek a gyönyörök az “emberfeletti Én” kimeríthetetlen készletének úgyszólván csak parányi boldogság-töredékei. hónapokon és éveken keresztül újabb sóvárgást kelt benne. amely még beteljesülésre vár és amely még talán heteken. az “Én” is. Ezért a legjobb. amelyek valójában csak lekicsinyítenek. aki ezt a magasrendű állapotot tartósan elérte és nem kínozzák többé vágyak és nem törődik kielégülésre váró kívánságokkal? A felelet az. Az ember egy pillanatra csodálatosan átmegy az “emberfeletti Én” állapotába. Milyen boldogság lehet azonban osztályrésze annak. lefokoznak és lebilincselnek bennünket. Ez nem pusztán költői állítás. hogy egy pillanatra elengedi a vágyat és az ebből származó kielégülés bensőséges békéjét érzi. amely valamely érzéki gyönyörünk. amelyben a gyönyör tetőpontját éri el. Holott nem így van. amelyben a szellem visszavonul titkos forrásához és átéli az “emberfeletti Én” boldogságát. hogy nem veszi és nem is veheti észre a tökéletes átmenetet a beteljesült vágytól ahhoz. Olyan gyors ennek az isteni befelé-fordulásnak a pszichológiai hatása. ha a valódi kielégülést nem annyira a felületes személyes kívánságok teljesülésében keressük. Ha a személyes “Én” szeszélyes vágyai eltűnnek. . Ha az “emberfeletti Én” nem a lehetséges legnagyobb formája volna számunkra a boldogságnak. amelyben hirtelen már el is ejti a vágyat – éppen azért. Közben azonban abba a sarkalatos tévedésbe esik. hogy az a boldogság. hanem tartósan egyesül. de nincs tudatában a tulajdonképpeni igazságnak: annak. Ezalatt a pillanat alatt érzékeli a legnagyobb gyönyört. mert amíg az Ego uralkodik az emberen. felismeri földöntúli és nemmulandó szépségét. mert teljesült – éppúgy. ő adja meg isteni ellenértékként az “emberfeletti Én” tartós békéjét. mint ahogy elejti az Ego-t. A személyes “Én” eltűnésének érzése idézi elő ezt a rendkívüli és önmagában álló kielégülést. hanem az történik. hiszen az a pillanat. az “Én”-telenség villanásszerű állapotában. hogy személyisége háttérbe szorult.

hogy valójában az égből lehullott angyalok vagyunk. vagy az “emberfeletti Én” Jézus személyén keresztül mondott szavaival: “Jertek hozzám valamennyien. bár az embert minden elgondolható módon újra meg újra átelemezték. értelme reagál a helyzetre és utat keres. hanem más váratlan pillanatokban is. hogy a tökéletes önfeláldozásnak ehhez a . mielőtt forradalmi igazságát átérthetnénk. az eseményben csak személytelen néző módjára vesz részt. hanem az egész fonálét. hogy az “emberfeletti Én” állapota nemcsak a villanásszerű vágytalanságban vagy a kielégített gyönyörből származó Éntelenségben következhetik el. hogy szellemünket befelé fordítjuk és mind mélyebbre. mint például hirtelen ijedtségnél. Nem a legnagyobb paradoxona-e az életnek. * A világról való lemondásnak semmiféle külső gesztusára – amilyet a sors néha ránk erőszakol – nincs szükségünk. Akkor fedezzük fel. de sokkal rosszabb. hogy tudott volna róla.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 161 Azt is kijelenthetjük. mint valami fonál. vágyaink. Hasonló történik az ébrenlét és alvás közti parányi szünetben. lényének isteni csöndjét élte át. rendkívül leheletszerű és a múlt tapasztalatainak alapos vizsgálatára és sok öntanulmányozásra van szükségünk. az alvás teljes öntudatlansága azonban még nem lett úrrá a szellemen. mint az első volt. mint az Ego-hoz tartozó gondolatok állandó folyamának megszakadásai? Ha ezeket az időhézagokat gondosan meg tudnánk figyelni és szellemi tartalmukat tudatosan lerögzíthetnénk vagy meghosszabbíthatnánk. Ezt csak oly módon vihetjük végbe. az önfenntartás ösztöne a félelem és ijedtség hirtelen nekilendülésében felszabadul. És ha az ember az “Én” feláldozásáról beszél. hogy kijusson belőle és – ez az utóbbi helyzet sokkal. fel foglak frissíteni benneteket!”? Az Én-gondolat olyan. amikor a nap személyes gondjai és vágyai már tökéletesen elapadtak. aggodalmaink. csak éppen gondatlanul elengedte siklani. amikor – mondjuk – a békés utcai járókelő hirtelen és váratlanul valami rendkívül veszélyes helyzetben találja magát. gondolataink és érzelmeink vannak felfűzve. vagy amikor valaki a dzsungel valamely vadállatával vagy egy repülőtámadással kerül szembe és valamennyi képességének rendkívüli megbénulását érzi: a szó szoros értelmében úgy hat az illető. anélkül. Csaknem minden modern lélekbúvárunknak elkerülte a figyelmét. Amiről itt szó van. Mert abban a pillanatban. De villámgyorsan megváltozik minden: összeszedi erejét. Mi mások ezek a titokzatos pillanatok. amelyek nélküle mind szétgurulnának. amely egybetartja a különböző gyöngyszemeket. egészen a szívünkbe koncentráljuk. amíg nem a gondolatok és érzelmek különálló gyöngyszemei foglalkoztatják többé tudatunkat. talán részünk lenne valami érzékfölötti kinyilatkoztatásban és elérnénk az ember számára hozzáférhető legmagasabbrendű állapotot. akik fáradtak és elgyötörtek vagytok. hogy az ember önfejlődésének csúcspontját csak önmaga elfelejtésével érheti el. érdekeink. mintha teste és szelleme megmerevedett volna. akkor nem egyetlen külön gyöngyszem feláldozását érti rajta. amelyre érzéki benyomásaink. hanem kizárólag az “Én” létezésének egyedüli gondolata.

hogy nemcsak az ellenállás hasztalanságát fogja érezni. Ez a hatalom pedig az “emberfeletti Én” és ennélfogva mi csak annyit tehetünk. Ez az élmény esetleg gyakrabban is megismétlődhetik. hogy őt birtokába vegye és még mélyebbre vonja magába – ezt a megmozdulást mindig a szív belső világában történő megnyilatkozásként fogjuk átélni. hogy a legcsekélyebb kedve sincs az ellenállásra. amely végül eltörli az Ego-hoz kapcsolódó függőségünket és megadja nekünk a szellemi felszabadulás elképzelhetetlen békességét. ahol. mint ahogy az ember a cipőzsinórjánál fogva nem emelheti fel saját magát. még akkor sem. Végződik pedig azzal. az “emberfeletti Én”atom lakozik. amely bennünket rabszolgáivá tesz. mert nem tudhatjuk előre azt a pontos pillanatot. a kereső valóban szerencsés és rendkívül gyorsan elérkezik a . hogy az Ego-t többé-kevésbé tökéletesen feláldozzuk annak az isteni uralkodónak. amelynek során a büszkeség. mint valami varázs nyűgözi le tudatát. a magunkénál magasabbrendű hatalomnak ez a megnyilatkozása az. De még ha nem érjük is el ezt a magas fokot. ha valami magasabb hatalom fáradozik velük. mint az “emberfeletti Én” adta kegyelem. Mi csak az utat készíthetjük elő és az akadályokat tolhatjuk félre ez előtt a magasabb hatalom előtt. ha a feltételeket megteremtettük. Ha az előbbi következik be. majd engedjük. Ezt az Én-érzetet nem lehet saját erőnkkel száműzni. A gondolatok csak akkor szűnnek meg. mind egyetlen olvasztótégelybe kerülnek és egy időre eltűnnek benne. hanem azt is. ugyanúgy.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 162 pontjához érhessünk. de csak kevesen a kiválasztottak” – hangzik a keresztény tanító szava. mert ez az erő. Kétségtelenül bizonyos fokú békességgel. de esetleg hosszabb ideig nem tér vissza. de már a jelzett út iránt való puszta érdeklődés is jele lehet annak. előítéletek és eszmék. amikor ez a kinyilatkoztatás megtörténik. amely nem más. az erőfeszítések akkor sem vesznek kárba. mintha észrevétlenül valami feloldódnék szívében. bizonyos mértékű belső megvilágosodással jutalmaznak meg bennünket. hogy szellemünkből száműzzük a gondolatokat és az “emberfeletti Én”-től várjuk érzéseinkre a feleleteket ne képzeljük. Azután minden eddigi életszemléletének felforgatását idézi elő. A kegyelemnek. kérjük az “emberfeletti Én”-t. A kegyelem a szentély kapuőre. hogy előkészítsük a megfelelő feltételeket. A kereső belső lényének határozott megmozdulásában fogja érezni ezt a kegyelmet: olyan megmozdulásban. Ennek a pontnak az elérése a legtöbb ember számára talán a jövő zenéje – ez azonban ne tartson bennünket vissza a kísérletezéstől. A kegyelem erejének hatásai titokzatosak. vágyak meg ellenszenvek. gőg. aki íme megjelent. “Sokan vannak a hivatottak. Olyasféle érzéssel kezdődik. Ez a kegyelem most már annyira hatalmába keríti gondolatait és érzéseit. A mi kötelességünk az. Mert nem valami tárgyról vagy személyről kell lemondanunk. mint tudjuk. hogy az ember ezekhez a szerencsés kevesekhez tartozik. hogy gondolkodásunkat saját erőfeszítésünkkel némíthatjuk el. hogy szólítjuk. hanem a bennünk lévő személyes érzékről. hogy a viharzó értelmet elhallgattassa és elnyugtassa. megteremtsük a legalkalmasabb légkört az “emberfeletti Én” kinyilatkoztatására. amely arra törekszik. melyekhez görcsösen ragaszkodott. Bár az előrehaladottabb szakaszokban törekvésünknek minden célja az.

amelyet az “emberfeletti Én” létének emléke kelt fel bennünk. Továbbá világi viszonylataiban is beállhat valami változás. sőt külső tevékenységében valami válságra is kerülhet sor. amely a szívet mindjobban elfogja és az embert gyakran szinte úgy kínozza. Ilyen és más módokon. számíthat rá. És minél erősebb a vágyakozás. Titokzatos befolyásuk van. Vannak jelek. Az ilyen sírás nem lesz mindig látható és külsőleges – végbemehet némán. Ha azonban a könnyek jelentkeznek. Ha az utóbbi történik. A napi tevékenység álomszerűvé és céltalanná válik. amikor új környezetbe és ennek megfelelően új behatások alá is kerül. hogy semmi egyebet nem lát fontosnak. gépiesnek és nyomasztónak érzi. amely arra hajlik. A megszokott életet hol unalmasnak. * De mutatkozhatnak más jelek is. hol tompának. Csak aki a Legmagasabbrendűért tud sírni és a világi csalódásokért nem ejt könnyet. ha magányban lehetünk. csak az tudja majd az igazságot megismerni. eseményen. A nagylelkűen adott kegyelem ilyen megnyilatkozásai révén mentek végbe Keleten és Nyugaton a vallástörténelemben feljegyzett kimagasló megtérések. . némán és senkitől sem látva sírjunk. amennyire csak külső körülményei megengedik. A kereső talán egyetlen tiszta prófétikus álmot fog látni. a szív titkos kamrájában is. mint amennyit az elmélkedés megszokott erőfeszítéseivel el lehet érni. sőt olyan gyakran és sokáig hullassa könnyeit. hogy a beteljesülés sincs már messze. de hatalmas segítségükkel sok minden elérhető – sokszor ugyanannyi. de fölötte lebeghet akár öt óráig is. Szelíd. A kegyelem prófétikus hírüladásainak elseje a sírás. amelyből ösztönszerűen ki tudja majd olvasni “emberfeletti Én”-jének üzenetét. annál hatalmasabb lesz a lángoló kegyelem megnyilatkozása. Mégpedig vagy azon sírunk. csodálatosan boldog lesz és nagymértékben megváltozik. hogy a szellemi világosság időpontja közeledőben van. A keresőnek ez a vágyakozása és sírása – hogy hatályos legyen – fel kell. Az ilyen álom rendkívül élénk lesz és örökre felejthetetlen marad. Amikor ez a mélységes vágy az ember érzelmi életében erős folyammá dagad. Ezek a könnyek értékes szövetségesei a kereső szívének. hogy elérkezett vagy nincs már messze az idő. amely a kegyelem elérkezésének kapuját borítja. hanem engedjen ennek a heves érzelmi megnyilatkozásnak. ahol szükségesnek érezzük és így adjunk nekik módot arra. hogy még híjával vagyunk a szellemi világosságnak. ne küzdjön ellenük az ember. személyen vagy képen. Valóban. amikor jelentkeznek és engedjük gáttalanul szabadjukra könnyeinket. Fogadjuk tehát szívesen ezeket a látogatókat. ezeknek a könnyeknek belső kényszerből kell fakadniok. Ezek között a legfontosabb a szellemi világosság után való erős vágy. hogy feloldja azt a kemény kérget. ami mind azt jelzi. hogy forgassa lelkének legmélyét. továbbá saját belső megérzése révén is megtudhatja az ember. A kegyelem talán csak öt percre száll le rá. ugyanakkor pedig fennkölt megnyilatkozásban lesz része. hogy magunk-építette korlátozásainkat elmossák. vagy valami szón. míg végül biztos.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 163 megvilágosodás állapotába életében feltűnő változások történnek. amelyek a kegyelem közeledését már előre hirdetik. üresnek. pontos és határozott.

szeretné megértetni. előbb-utóbb elérkezik az olyan nyugalmi állapothoz. kivéve azok számára. a kereső élete tökéletes átváltozáson mehet keresztül. amely valóban kifejezhetetlen. hogy a kegyelem szükségképpen mindig úgy működik. amelyet tőle követeltek. Itt azonban olyan területről van . Minden szó csak egy-egy jegye a gondolatoknak. Előbb azonban át kell esnie vesztesége fölött érzett fájdalmának minden fokozatán és ha majd végül a kegyelem közeledtét érzi. Mielőtt azonban felelne a kérdésre. Ne képzeljük azonban. FEJEZET AZ EMBERFELETTI ÉN Mi az “emberfeletti Én”? Vajon valami árnyszerű lény-e. bár magukkal betelt. a küszöbönálló kiegyenlítő nyugodt derű előhírnöke lehet. Ennélfogva belátja. ő tehát szükségét érzi a további magyarázatnak. hogy itt olyan anyaggal dolgozik. amely végül a belső béke kárpótlását hozza meg. Az ilyen nagy és gyötrő szenvedés tehát. Ilyen vezetőt kell keresni és találni és kegyét megnyerni. lassanként be fogja látni. amelyben a kegyelem az elvesztettért kapott kárpótlásként nyilvánulhat meg. amikor a bölcs vagy beavatott. Ennek azonban sok szokatlan körülmény a feltétele és ilyen emberek a XX. hogy éppen ott ér bennünket. Nem nyomasztó teher lesz többé. akiket az élet a tapasztalás tulajdonképpeni megérlelése útján előkészített rá. amely sziámi ikerként tapad az egyén szellemi csípőjéhez? Vagy valami pszichológiai daganat. Az áldozat. mert ráeszmél. amely valamely külső segítséggel köti össze.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 164 Az elnyert kegyelemnek fontos csatornavezetéke végül az. vagy valamelyikük tanítványa – mint kényelmes eszköze – révén jut hozzá. században ritkán keresztezik útjainkat. Ez ilyen szomorú hírnök nélkül is megérkezhetik. XIV. őt magát pedig ezirányban nagy mértékben megszabadítja a további szenvedéstől. Az önfeláldozásnak ez a művelete tehát a terhet Istenre hárítja. ahol a legérzékenyebben érinthet. hogy az itt következő szavak mások számára talán ki nem elégítőnek fognak bizonyulni. az adeptus. Ezen nem lehet változtatni. az értelem termékeinek kifejezésére. majd az Istennek való önfeláldozás akaratát szüli. végső magvában. amelyen keresztül a kereső kezdetben a kegyelmet elérheti az. A másik emberi forma. Arannyal nem vásárolható meg értelmes alázattal és kitartó hűséggel azonban esetleg egy esztendő alatt megszerezhető. Aki bármely úton egyedül elég messzire előrehaladt. lelkében először a megadás érzését. elbizakodott adeptusok önmagukat és másokat is sokszor megcsalnak ebben a tekintetben. hogy az illető személynek életéből való eltűnése valami szellemi jelentőséget foglal magában. hogy a megpróbáltatást türelemmel bírja elviselni. ahol már szüksége lesz vezető segítségére. Az ilyesmit nem ritkán valami nagyon szeretett személytől való elszakadás vagy az illetőnek halála idézi elő. amely hozzánőtt az agyhoz? Ilyen kérdéseket valóban feltettek a szerzőnek. Az ebből természetesen folyó mély fájdalom következtében.

A végső igazság a monizmus. amely a személyes Ego-t szüli. hogy mi az eszme. Legelőször azt mondhatjuk. rajta kívül is. Azt azonban. hogy az “emberfeletti Én”-atom a szívben lakozik. ugyanolyan elkülöníthetetlen a testben lakozó “emberfeletti Én”-atom teremtőjétől. Nem lényünk különböző rétegeiből vagy részeiből van összetéve – hanem valóban ez a középpont. Támogatása nélkül egyetlen gondolatnak sem adhatnánk életet. ami az emberi lényben mint “emberfeletti Én”-atom él.” Ő a láthatatlan. mert az olvasót lassan és fokozatosan kellett előkészíteni a most következő végleges kinyilatkoztatásra. amely teremtményei létét fenntartja. Ez a magyarázata Szent Pál merész pantheista mondatának: “Benne élünk és mozgunk. az embernek magának legbenső élő magja. Az “emberfeletti Én” az utolsó cseppjéig desztillált élet. Hogy ezt a területet érzékeltessük. Tudósok. a tüdő. alárendelt eszköze a közlésnek – mégis megvan a magas értéke. hogy a világegyetem a valóságban eszme – minthogy azonban a test a világegyetem egy része. Ez a kerék agya. mégis értelmileg különböző pontokról vehető szemügyre és így azt találhatjuk. Valóban. hogy egységes alkatának eszméjét felfogjuk. jogunk van azt is eszmének tekinteni. mint Jeans és Eddington mondják. amely szavak gyűjteménye. ehhez az állításhoz még többet is hozzá lehetett volna fűzni. Nincs különálló “emberfeletti Én”. De bárhogyan áll is a dolog: mindenekelőtt az a fontos. amelyben gyökereznek. hogy különböző szemléletei vannak. Az. értelem és érzelem – végül összefut. amely túlnyúlik az értelmen. és benne van létünk. A legközelebbi lépés a felismerés felé tehát ez lesz. érinthetetlen életadó. az csak viszonylagosan igaz és csak egyoldalú elgondolás alapján hangzott el. egyetlen lélegzetvételt sem tehetnénk. hogy ebben a mondatban külön súlyt vetettünk a “gondolat” szóra. én pedig bennetek vagyok” – hirdette az . “Én atyámban vagyok és ti bennem vagytok. ha sikerül a fizikai testtel és az értelemmel való azonosságának gondolatát száműznie. amit eddig magyaráztunk. majd ismét önmagába vonja vissza. az arc legkisebb molekulája is. Ezen a Láthatatlanon alapul végső eredményben még a gyomor. A helyzet paradox. mert a kitartó kutatással és elemzéssel egy napon fel lehet majd oldani az eszméket az “emberfeletti Én”-ben.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 165 szó. Az “emberfeletti Én” az a teremtő erő. hogy az “emberfeletti Én” az ember lényeges valóképpeni léte. a világegyetem istenségétől. amelyben minden küllő – test. nem tudják megmondani nekünk. isteni “Én”. Amint egyetlen napsugarat sem lehet tulajdonképpen magától a Naptól elkülöníteni. Amikor az előző fejezetben azt mondottuk. Bár az “emberfeletti Én” valójában egység. mert hiszen csak egy “emberfeletti Én” van: a minden emberben rejtőző univerzális. ami – hogy úgy mondjuk – az egyes lényekhez tapadna. ha nem használnánk szavakat – vagyis mély telepatikus hallgatással próbálnánk megértetni. ha hangulatot. az egyetlen megfelelő módszer az volna. a mindenekfölött álló fennmaradó rész. mint univerzális szellem van meg. Figyelemre méltó. egy kozmikus időszakon belül fenntartja. Egy könyv. légkört teremt és szellemi előfeltételeket készít elő a valódi megvilágosodás lehetővé tételére.

minden szenvedély és minden gyöngeség rányomásától. hogy Istent láthassa és életben maradhasson” – mondja az Ó-testamentum. de mindez csak külső mez.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 166 “emberfeletti Én” Jézuson keresztül: Csak egy “emberfeletti Én” van valamennyi test számára. Ez jelenti az ember számára minden valódi erkölcs csúcspontját. fénylő sugárból font öltözékét mutatják. el is tűnik – vele cselekszünk. túlságosan ritka ahhoz. ha az értelem a maga legszélső határáig jut el és azután. az “emberfeletti Én” etikája azonban örök és abszolút: megváltozhatatlan. Látomások csak finom hüvelyét. De végül minden erkölcs az ő magasztos forrásából ered és minden erényt végeredményben szeretet-áthatotta érintése közvetít. hogy korábbi korlátozott létét is folytathassa. Mint ahogy a különálló napsugár lényegében és minőségében nem különbözik magától a Naptól. túlságosan elmosódó. Nincsenek millió számra örök “emberfeletti Én”-ek. úgy az isteni sugár. Ami az emberben. jellemileg annyival magasabban áll a jó embernél. Ő Isten sugara az emberben. A szavak hálójával nem lehet befogni éteri és bujkáló értelmét. festők. . csak mulandó egyéniségek milliói vannak. hogy a személyes Ego nem léphet be az “emberfeletti Én” állapotába úgy. Nem látjuk szépségét – lényünk föloldódik lélegzetében és azzá válunk. amely szent ölében tartja a világegyetemet. mint amennyivel ez magasabban áll a gonosztevőnél. sohasem áll távol tőlünk. Az “emberfeletti Én” a legmagasabb valóság – valósága azonban túlságosan finom. hogy felfogható legyen. Az “emberfeletti Én” tehát ilyenformán matematikai üres pont. isteninek tűnik fel. a megérthetetlen Végtelen. akár az állati fajhoz tartozzék is – és ezért az általános részvét legmagasabb kötelességét vési tudatába. amikor ezzel a magasrendű jelenséggel kerül szembe. Az “emberfeletti Én” ezektől független – mi időről-időre megteremtjük a magunk erkölcsét. ha személyes Ego-ját alárendelte. “Senkinek sem adatott. Aki az ő világosságában él. Nem fejez ki erkölcsöt vagy erényt – ezek ember-kitalálta fogalmak. mint amely minden más emberben jelentkezik. amely az ember véges lényét átitatja: a valódi szellem az emberi teremtmény hátterében. minden valódi erkölcsi tanítás tökéletességét. egyidejűleg azonban tér is. mert minden élő egységéről beszél – akár az emberi. hogy ő volna a cselekvő. De légkörében élünk mindörökké. az “emberfeletti Én”-atom sem különbözik az Isten-Naptól. ahelyett. Az. amelyből kisugárzik. Csak nem vettük figyelembe. Egyetlen pillanatban sem. amit költők. Az értelem tulajdonképpen fel sem foghatja. Csak úgy érthetjük meg. ami tökéletesen mentes minden vágy. szobrászok és zenészek keresnek. Az “emberfeletti Én” csak önmagát fejezi ki. Leginkább a hosszas hallgatásban érzékelhető. kikapcsolódik. Ez a paradox kijelentés ellentétben áll az általános értelemmel. az ugyanaz. Az “emberfeletti Én” örök. Amint ebben a további “Én”-ben nyugvópontra jut. nem pedig külön-külön minden egyes lény számára. Ezeknek a szavaknak valódi értelme az. de csaknem sohasem találnak meg. teljesen elpihen és egységében feloldva. Az “emberfeletti Én”-t nem látjuk – csak felfogjuk.

amely egyetemes. részben azon túl a külső tornácra (H) vetíti. amelyben a lámpa áll. az Örökkévalóság. vagy mint ahogy a Biblia poétikusan ábrázolja: “Isten szelleme lebegett a mélység vizei fölött. Ha elképzeljük. az ember sugárzó ős-tudatát. Ilyen hasonlóság – amely különösen azoknak lesz hasznos. hogy a mély álomtalan alvás állapotában valóban a legközelebb járunk az “emberfeletti Én”-hez – mindenki. visszaveri és ilyen módon részben a külső szobába (F). amely végül az ebből az érzelemből származó transzcendentális elemmé változik. Ha az ember valami természetfölötti dolog igazi mivoltát meg akarja ismerni. belülről megvilágosodik a természetfölötti igazság értelme. ez a szél ábrázolja a magasztos összhangot megzavaró első tényező – az idő – belépését. hogy a szél ereje (E) felkerekedik és kicsapja az ajtót. E között a szoba és a következő között van egy összekötő ajtó (C). akkor nincs más. hogy a személyiség érzése ilyenkor még nem támadt fel. aki ilyen álomból felébred. hogy milyen viszonyban áll az “emberfeletti Én” az értelemmel és a testtel és milyen a kölcsönös hatás hármuk között – egy lámpa.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 167 Az “emberfeletti Én” az az elmélyült és istenült Én-érzet. ez sem tökéletes és ezért nem szabad rá túlságosan nagy súlyt vetni. akik meg akarják érteni. személytelen és önmagában tökéletesen távol esik világunk mozgalmasságától – az abszolút fény és a tökéletes csönd területe. Mialatt ezen gondolkodik. a valódi lét birodalma. Ennek a rajznak jelképisége a következő: A lámpa jelzi az “emberfeletti Én”-t. amelyet bizonyos módon helyezünk el egy házban. hogy az a belső szoba lámpájának fénysugarát felfogja. amelyben a lámpa (A) áll. amelyben az “emberfeletti Én” központi világossága a legkevésbé van megzavarva. emlékezni fog az ébredést kísérő gyönyörködtető és békés érzésre. melyet esetleg nem fogna fel olyan könnyen. a legmagasabb természetfölötti állapot. célravezető az értelmet egy találó hasonlósággal kisegíteni. hogy az ajtó zárva van. Az oka ennek az. Az elrendezést a kísérő vázlat világítja meg: Itt a szoba (B). amely néhány pillanatig a titokzatos és szép állapot visszhangjaként lebeg fölötte. Ez annyit jelent. És ha most elképzeljük. ha csak a puszta állítást olvasná. . A belső szoba. Mint a legtöbb hasonlóság. mint az önmagába merült “emberfeletti Én”. Az egyik falon egy tükör (D) van felfüggesztve olyan módon.” Így jelképezi a zárt ajtó a mély alvás állapotát.

Az “emberfeletti Én” minden tartós boldogság forrása. Ez utóbbit a tükör jelképezi. A mély alvás állapotának boldog öntudatlansága eltűnt és ennek a változásnak a hatása szembeszökővé válik a felébredésnél. a mély alvási állapot megszűntével egyidejűleg megjelenik az Idő és megjeleníti elválaszthatatlan szövetségét. előre meghatározott terv szerint. Nem a valódi alakjában. Ebben kezdünk azután tudatosan gondolkodó egyénekként. hanem csak árnyszerű visszaverődő fénye az egykori világosságnak – első megjelenési formája tehát ebben az átváltozott és lecsökkentett formájában: az álomállapot. A lámpa fénysugarai kiáradnak a belső szobából. a korlátozott emberi szellemet. Az ajtó kinyíltával működésbe lép a tükör visszaverő felülete. hanem az Ego . a személyes Egot. Az “emberfeletti Én” isteni tudata érintkezésbe került az emberi Ego-val. Ez a békés tudat eredeti valójának halvány másává zsugorodott. Az eredetileg szellemi tudat ilyen módon mélységes változáson megy át. az ősi Én-gondolatot. amely az álomtalan alvásból való eszmélést jellemzi. az értelemmel. Ekkor már nem érezzük a felettünk lebegő derűnek és zavartalan örömnek azt az érzetét. Kis elferdült fénysugár hatol kifelé.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 168 A kozmikus életfolyam. amely az így felfogott óriási erőt jelentékenyen lecsökkenti. Nem tiszta őseredeti jelenség többé. a második szobába. átjutnak az ajtónyíláson és így érik a tükröt. elkezdi működésbe hozni erőit és miután a legkisebb mozgás is következménnyel jár. határozott személyekként működni. Ez az utóbbi az álmodva-alvás állapotát jelzi.

a szűk kis személyes “Én” pedig – amelynek kedvéért annyit fáradoztunk és amelynek változó hangulatai oly nagymértékben befolyásolnak bennünket – feloldódott az egyetlen egyetemes lényegben. Vetítő ez. Ellenkezőleg: ebben az állapotban éli meg az ember önmagát és gondolatait. a hőnek és az energiának – éppen így az “emberfeletti Én” is fényforrása a tudatos megértésnek. hogy a naponkénti belső megtérés megszokása az embert végül képessé teszi arra. Ez azonban csak az első lépcsőfok. amelyek a testi érzékszerveket ábrázolják. hogy ez a szobánkívüli végső tükröződés az eredeti világosság háromszori csökkentésének végső stádiuma. Minden változásnál veszít valamit a világító erejéből úgy. A haladás útjának következő lépcsőfoka a gyakorlatok során olyan boldog állapotba vezet. Ha ez a befelé-fordulás elég mély. hogy az az emberi tudat legmagasabb fokát jelzi. álomtalan szunnyadással. a bölcsnél azonban tökéletesen átengedi a fényt. A mély absztrakcióba merült elmélkedőnek állapotát csak azok értékelhetik. hogy a rendkívül tudatos köznapi állapot. amelyről szeretjük feltenni. Ez annyit jelent. amely rokon a mély. noha már magában is olyan eredmény. Ez a különbség életbevágó fontosságú – az ember átérzi a mély. legalább annyira valóságosan. amelyekben minden a legteljesebb valóság képében jelenik meg. mégis megvan az a fontos különbség. tökéletesen utánozza az álomállapotot. hogy az ember holmi képzeleti területre lépett. hogy a szellemi nyugalom pillanataiban olyan állapotot tartson fenn. hogy az Éntudat belépett a fizikai testbe és összekapcsolódott vele. mert azt mondhatjuk. hőforrása az . A hasonlóság találó. hogy az “emberfeletti Én” jelenlétét valami tőle elkülönítettnek érezné. mint amilyennek ezek az éber külső létben tűnnek fel. a valóságban legmélyebb foka. melyet csak többévi erőfeszítéssel lehet elérni. de ezt teljes tudattal éli át a gyakorlat egész tartama alatt. hogy az ember ennek az állapotának tökéletesen tudatában van. Látjuk. Ezzel nem azt mondjuk. Ezen a fokon az ember túlhaladja azt az állapotot. Kövessük most már ezeknek a szimbolikus fénysugaraknak további pályafutását. Keresztül haladnak a külső szobán és elérik végül ennek a szobának az öt ablakát. A lámpa a forrása a fénynek. amely a köznapi tevékenység éber állapotának felel meg. álomtalan alvásból való felébredés egész gyönyörét és lebegő békességét. Ezen a nyitott ablakon keresztül kerülnek a tornác szabad levegőjére. Ez az állapot folyamatos gyakorlás révén olyan tisztává és összefüggővé válik. amely közeli rokona az álomnak. mert a célt elértük: a fénysugár visszatér forrásához. amely a mély alvásnak felel meg és ahelyett. amely a közönséges embernél az isteni tudat fényének legnagyobb részét elvesztette. akik olyan rendkívül élénk álmokat álmodnak. önmaga is eggyé válik a fénnyel. Az út harmadik fokozatát maga a lámpa ábrázolja. Ez természetesen már igen előrehaladott állapot és esetleg csak évek múltán érhető el. hogy össze sem hasonlíthatók vele az átlagember alvása közben fellépő határozatlan és változékony álmok. Ezután már nem szükséges a gyakorlatot folytatnunk. Ezek után talán jobban megbecsüljük az előírt szellemi gyakorlatok értékét.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 169 tevékenysége következtében inkább elferdítve jelenik meg. A Ego pusztán csak az Én-gondolat – az értelem gyökere.

hogy máris érezhesse különböző jótéteményeit. a fényvetítő és a külső szoba – pontosan ábrázolja a mély alvás közelségét a szellemhez. míg az “emberfeletti Én” teljes világossága felfénylik lelkében.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 170 egyetemes szeretetnek és energiaforrása az isteni teremtő erőnek. hogy nyelvem most sem tudna beszélni ennek az egyetemes hatalomnak közvetlen működése. Venkata Ratnam. az már meghaladja közvetlen emberi céljainkat. Csak azért választottuk ezt a címet. feléje hajlik és benne végződik. a tulajdonképpeni és állandó valóság annak a mindig új díszletezéssel jelentkező színpadnak a hátterében. FEJEZET AZ EMBERFELETTI ÉN MŰKÖDÉSE Ennek a fejezetnek a címe inkább jelző jellegű. amely az ajtót kicsapta? A felelet úgy szól. tehát elmúlhatatlan. Ő mondta egyik beszédében: “Az emberek-alkotta emlékek között elfelejtjük. hol összehúzódva. hol kiterjedve. mert ez a tevékenység olyan régi. mikor és miért kezdődött. mint maga a világegyetem. sőt személyes jelenléte nélkül. hogy a kozmikus lét nagy mélységeiben mozognak ezek az erők és mozogtak örökkévalóságok óta. amelyek az “emberfeletti Én”-t körülvevő mély alvási állapotban foglaltatnak. Ezt az örök jelent igen beszédesen fejezte ki Sir R. melyet teremtésnek nevezünk. Az “emberfeletti Én” Isten fénysugara az emberben. Nemcsak valami távoli ösztökélő hatalom. az értelem hatalmának kölcsönvett mivoltát és egész mindennapi tudatunk korlátozó hatását. hogy a külső és belső fejlődés erői. tevékeny. amely az egész világegyetemben ritmikusan dolgozik. istentelítette lelkeinek egyike. Csak annyit mondhatunk. a pithapursmi maharadzsa ismertetett meg a szerzővel. akit tanítványa. legbelső életerő. Isten a terv és a cél. közvetlen. hogy . Önmagunkat csaljuk. Az utolsó fokozat: a visszatérés az anyagi világ rendes. Ezek az erők természetesen lappangó állapotban foglaltatnak benne és először a személyes lélekben nyilatkoznak meg. mialatt az ember még megőrzi az elnyert belső megvilágosodást. ami jelzi neki. mint a szívkamrák összehúzódása és kitágulása. Felmerül az a kérdés: mi felel meg annak az impulzusnak az idő szele mögött. hanem a mindig jelenlévő. Az Úr a maga szent énjében jelen van a lélek legmélyén – ott lakozik minden teremtett lény valóképpeni szívében. mert az “emberfeletti Én” mindig működik. Hogy ez a tevékenység hogyan. állandóan támogat és fenntart bennünket és tulajdonképpen sohasem szunnyad. hogy Isten maga a központi életerő. a brahmin vallás egyik feje és India ritka. Valamennyi a legmagasabb Istenből ered. Mindenféle dolog történik majd. amelyen a lámpa sugarai keresztülhaladnak – a belső szoba. mert néhány lapon nagy területet kell bejárnunk és erre a célra ez a legmegfelelőbb. nem kell megvárnia. XV. ha a tudomány törvényeiről és kényszerítő hatalmukról beszélünk. mint pontos. Gondoljunk csak arra a szószerinti valóságra. Az a három szakasz. Annak az embernek. aki ezt az utat elég hosszú ideig járta és szellemi gyakorlatait megfelelő buzgalommal végezte. teremtik meg azt a mozgást. éber állapotába.

hogy valóban javára válnak. hogy visszanyeresse vele egyensúlyát. változékony. hogy Én-je fokozatosan felszabadul a környezet – személyek. hogy az embert éppen a legalkalmasabb pillanatban állítsák szembe saját énjével. hanem elkezd érdeklődni valódi jelentésük és valóságos értékük iránt. amennyiben érzi. Az első hatalmas hatás talán az lesz. Mindenki. amely akkor jelentkezik majd. hanem majd önmaga kezd el igen pontosan gondolkodni. Nem elégszik meg többé azzal. ami megengedi az embernek. boldogság. Egyre kevésbé lesz hajlandó az ember puszta látszattól félrevezettetni magát és mindjobban kételkedni kezd az igazság. És hiába akarja majd elhallgattatni. Új és magasabbrendű eszmék tűnnek fel szellemének látóhatárán. hallhatóvá válik majd az a hang és megpróbálja. már jóval előbb megvilágosodik előtte ez a belső változás. Röviden: az ember meg tudja majd válogatni. hogy az abszolút isteni fény birodalmába beléphessen. Valahányszor érzelmi életében híjával lesz a valódi önuralomnak. hogy bármilyen tárgyról készen kapott gondolatokat fogadjon el. Az ember többé nem fogadja el vakon őket. aggódó.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 171 helyes úton jár és így egyre növekvő bizalmat önt beléje a végső kimenetelt illetőleg. Ily módon kifejlődik a belső függetlenség érzete. erkölcs és magatartás közkeletű mértékegységeiben. de miért is ragaszkodjunk az emberi természet valódi lehetőségeinek ilyen alacsony értékeléséhez? Második hatása az lesz. akkor ez a békés derű valóban kiemeli az egyént az emberek sorából. amelyek képessé teszik arra. a belső mélységben feltámad ez a gyönge hang és szemére hányja érzéseit. lassanként önmagától – könnyű hullámzásként – az egész belső életünkre átterjed. Az elszakadásnak ez a folyamata a mindennapi szellemi nyugalom rövid időszakaszaiban. Mielőtt még olyan szerencsés volna. Az ember belsőleg elszakad az őt körülvevő eseményektől és többé nem függ tőlük nagymértékben. Ha nemkívánatos érzelmek – mint harag. Ha emberinek lenni annyit jelent: állandóan izgatott. aki ezeket a gyakorlatokat elég hosszú ideig végezte. vágyaktól szétszaggatott állapotban lenni. hogy megváltoztatja felfogásunkat az élet értékéről. hogy boldogságot és örömet találjon ott. nem fogja tudni elkerülni. féltékenység vagy félelem – hatalmába kerül. események és dolgok – zsarnokságától. Valóban szükségképpeni eredménye ezeknek a gyakorlatoknak. gyűlölet. ahol a világ nem tudja őket felfedezni. hogy meghallja valami különös halk figyelmeztetés. Az Én általános fogalmával szemben kezdetben elfoglalt kérdő magatartásunk a nap folyamán újra megismétlődik és most már eseményekre és környezetekre irányul. hogy csak annyiban befolyásoltassa magát külső dolgoktól. amikor önuralmában a legnagyobb hiány támad. milyen benyomásokat és érzelmeket bocsásson be szellemébe és szívébe. nem tudja. Szívének és szellemének mélyén felfedez majd váratlan segélyforrásokat. helyek. Létének egész területén jelentkeznek ennek az egyenlőre még csak részleges megvilágosodásnak az üdvös következményei. Ez az elszakadás – mint valamivel később kimutatjuk – nem teszi az embert alkalmatlanná a megszokott köznapi tevékenységekre és nem teszi embertelenné sem. . valami benső hang suttogását. Az ember érdeklődését egyre inkább és inkább áthelyezi a felületesről az alapvető mértékűre.

sőt később ez az állapot szokássá válik. Időnként kétség fogja el. Gyakorlat és megszokás segítségével mindez elérhető. mint a kerékpározást. hogy ezt a vágyakozását környezetének durva anyagiasságának közepette kielégíthesse. amíg a feltételek meg nem változnak. de miután átéltük. annál erősebben járul hozzá ő maga eltűnéséhez. Ha a meditáló elmélkedései végére érkezett. melyet meg kell tanulni. ahová visszavonult és megint cselekvő érdeklődéssel fordul a külvilág felé. Mennél inkább próbálja az osztályrészéül jutott szent élményt elemezni. amelyek álomszerű visszfénye mindig az igazi vigasz és derűs boldogság forrása lesz számára. hogy a szellemi gyakorlatokat annál nagyobb határozottsággal kezdje meg. ha mások hiábavalóan vitatkoznak és sohasem fog disputálni olyanokkal. akiket nem lehet meggyőzni. mert az embernek nem szabad teljesen belevesznie környezetébe. szellemi megnyilatkozásainak frissessége gyorsan elhalványodik és a belső világ élénk tudata megszűnik. hogy megmaradjunk személytelen középpontunkban és mégis cselekvő részt vegyünk a világi tevékenységekben és a társadalmi életben. nyugtalanul és szerencsétlenül él. ha részben visszaemlékezik ezekre a szent élményekre. hogy meggyőzzön olyanokat. Ennélfogva rendkívül fontos a belső középpontból való visszatérés gyakorlása úgy. amelynél az embernek miközben előre néz. mialatt az ember lassanként visszatér a külső életbe. biztos lehet benne. évekre is kiterjedhet – eleinte talán terméketlennek látszik. akik a vitát magáért a vita kedvéért folytatják. hogy ilyen körülmények között valóban előrehaladhat-e. ismét mozgatja kezét-lábát. hivatásának vagy ügyeinek olyan kényszerítő hatásait érzi. feladatának. hogy akkora erőfeszítéseket tegyen. amelyekkel legyőzheti. éber tudat visszanyerése a misztikus állapot megőrzésére. Paradox módon az elemzés hozzásegít ennek az élménynek a keletkezéséhez. Milyen utat kövessen az ilyen ember? A szerző azt tanácsolja neki. Esetleg állásának. Még ha a kötelezettségek hosszú sorává vált napnak csak húsz percét szánja is magányos szellemi visszavonultságára. hogy jó talajon szórja el az igazság magját. Helyes lesz. Minden nagyvárosban számos ilyen eset akad. a további elemzés nyomán eltűnik! Újoncok részére nem kedvező a rendes. hogy idővel megkapja érte a jutalmát. Ugyanígy kell megtanulnunk. Ez a naponkénti rendszeres erőfeszítés – amely ha szükséges. részben amiatt a tehetetlensége miatt. minél több ellenállással találkozik. mint valami erejét vesztett varázslat. aki a modern kor lázas tevékenységében oldódik fel és részben a minduntalan elnyomott mély szellemi vágyakozás miatt. bár a tapasztaltak lassanként hosszabb ideig meg tudnak benne maradni. hogy azért el ne veszítsük. A legtöbb embernek elegendő. elhagyja szobáját vagy azt a helyet. amelyek semmiféle kapcsolatban nem állnak szellemi törekvéseivel. hanem rögzíteni is kell. Nem fogja azonban elmulasztani. ha itt visszatérünk az átlag-nyugati ember körülményeire. De lényének földalatti járatain már elhangzott a kiáltás és a mindig éber és várakozó “emberfeletti Én” előbb-utóbb . Éppen ez az ellenállás serkentse arra. mégis a nyeregben kell maradnia. Ugyanígy sohasem fogja megkísérelni.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 172 A társadalmi életben hallgatni fog. Olyan egyensúly-gyakorlat ez. Nem elég elérni a csöndet.

az “emberfeletti Én” a sorssal együttműködve bizonyára úgy fogja rendezni a dolgokat. Minden az ő javára fog közrehatni. hogy az ezen az úton elég messzire haladt ember előbb-utóbb maga teremti majd meg a saját környezetét és világító tevékenységek olyan területére lép. hogy ez bekövetkezhessék. És az akadályok leomlása talán új és magasabb feladatokat tár majd eléje. Az ember valóban felfedezheti.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 173 felelni fog. semmiféle kézenfogható jutalomra. amelyeket talán egész életén keresztül hasztalanul keresett. Ezek az emberek bizonyos értelemben valóban vértanúk – önakaratuknak az isteninek való feláldozása azonban megszabadítja őket vértanúságukban a legrosszabbtól. hogy a neki megfelelő munka vagy megfelelő üzleti lehetőségek. Akkor aztán azt. Ha azonban a szellemi életben való további haladás érdekében parancsoló szükséggé válik valamilyen változás. Akadnak ennél az általános elvnél kivételek is. sőt kell is hogy legyen valamely külső tökéletesedés útjának –. a maga részéről kifejtett minden erőfeszítés nélkül. mint azelőtt. amely magasabb felfogásának megfelel. figyelmének központosítása pedig mély és kitartó! Egész lénye naponta merüljön bele ebbe a határozott erőfeszítésbe. hogy az embert kolostori tétlenségre kárhoztassa. Az ilyen embernek az jusson eszébe. hanem. mert ihletből származik. hogy nem az elmélkedésekre fordított idő hossza a fontos. illetőleg a belső keresésre. vagy szavakkal kifejezhető hálára nem tartanak számot. Nem az a célja. hogy segítsen neki saját hasznossági szféráiban bölcsebben és hatályosabban tevékenykedni. hogy a körülmények nyomása fel fog engedni a szellemi erők ellenhatásával szemben. amelyek további lehetőségeket nyújtanak és szívének áthatóbb megnyugvást hoznak. mások iránt való önkéntes szolgálatból vagy magasabb parancsra. rövid visszavonultsága ideje alatt felejtse el környezetét.” A titkos út nem kizárólag szellemi út – előhírnöke lehet. később a gyakorlott szellem könnyedségével végzi majd. Külsőleg ugyanúgy folytathatja rendes életét. és ha belátja. hogy emberek önfeláldozással. hanem sokkal inkább minősége! A gyakorlatok alatt gondolkodása legyen tiszta és egyértelmű. törölje el napi személyes tevékenységéhez fűződő minden gondolatát és emlékét s figyelmét rendíthetetlenül rögzítse a szellemi elemzésre. Ez lesz belső szellemi átrétegződésének külső visszahatása. Az ilyen eset világítja meg ezeknek a szavaknak az igazságát: “Mindenekelőtt Isten országát keressétek és minden egyéb megadatik majd néktek. egyszerre csak önként kínálkoznak. amely annál is inkább dinamikus jellegű. Ha a helyzetéből adódó akadályok mellett is vissza nem riasztható buzgalommal és bizalommal adja át magát napi gyakorlatainak. most az “emberfeletti Én” titokzatos munkája segítségével. akkor fölöttébb valószínű. Az ilyen szolgálatért semmiféle viszonzást nem várnak. Mi nyugatiak lenézzük és gyanakvó szemmel méregetjük azokat a filozófiai elképzeléseket. félelem nélkül vetik magukat nekik meg nem felelő. hogy a kudarc is mindig hasznos tapasztalat. sőt ellenséges körülmények közé. Általában azt lehet mondani. amelyek bennünket látszólag a tevékeny világból valami “valótlan” . amit eleinte küszködve és nagy erőfeszítéssel tudott csak megvalósítani. Amikor az történik.

hanem mint munkatársa a természetnek. Tud róluk. Nyugtalan korunkban az ilyen kiegyenlített élet felbecsülhetetlen értékű. hogy a legmagasabb fokú inspiráció és a pozitív tevékenység kapcsolata teljességgel lehetséges. Annak az embernek. Gyorsan felismeri majd az ember valamely tárgy vagy helyzet legbensőbb valóságát. aki ezekben a gyakorlatokban már akkora haladást tett. mialatt a többiek még csak a részleteket tanulmányozzák. Röviden: bizonyos új elem. Sőt. század megrázkódtatásai között. Másokkal való érintkezése például közvetlenebbé és mindkét fél számára gyümölcsözőbbé fog válni és a beszélgetésben gyorsabban fog rátérni a fődologra. Ha az “emberfeletti Én” ilyen módon részt vesz tevékenységünkben. A helyes elmélkedő gyakorlatok hatása lélektanilag helyesebb gondolkodásban. Mialatt belső élete csendesen és boldogan kanyarog. mégpedig nem úgy. Mialatt legbelsőbb lénye idegenszerű szellemiségben él. egyre odaadóbb hűséggel és becsületességgel fog teljesíteni minden olyan kötelezettséget. de már nem mint rabszolgája. bizonyos magasabb célszerűség fog megnyilatkozni mind apróbb. Egyre nagyobb gondossággal. Az ilyen ember – ha tökéletlen is – bizonyságát adja annak. Mi csak olyan meggyőződésekben hiszünk és tudunk csak hinni. melyet a sors és az “emberfeletti Én” közös ereje ráró. Az isteninek illata a nap legapróbb eseményeire is ráárad és átszellemíti őket. keze és lába serényen végezheti mindennapi dolgait. hogy nem vesz tudomást róluk és problémáikról. nem kell túlságosan félnie a tartós tevékenység anyagosító hatásától. mind pedig fontosabb ügyeiben. külső életét heves viharok rázhatják meg. Lehetőleg az isteni középpont közelében élve mindig el fogja tudni foglalni a számára kiszabott helyet a világban. Kétségtelenül igazunk van – járható azonban olyan út is. amelyek a tevékeny életet szentesítik. foglalkozik velük. Ezen a fokon minden nap szent nappá válik. a tolongás és zűrzavar közepette is járni fog tudni. Ez lesz majd kikötőhelye válságos időkben. amely olyan feltűnő ismertetőjele a sikereket arató japánoknak. cselekvését célirányosabb figyelem fogja jellemezni. Annak a nyugodt sietségnélküliségnek és jól átérzett rátermettségnek szellemében fog dolgozni. agya. annál inkább szembe tud majd nézni a . mialatt mások ide-oda hányódnak a XX. Rendkívüli és leírhatatlan belső békesség lakozik majd benne. Ő azonban nyugodtan halad majd útján és minden lépésnél keményen teszi a lábát a földre. elmélyültebb központosító erőben és az értelem általános tisztulásában nyilatkozik meg. Az ember a napi gyakorlatai közben kifejtett központosító erejének a tevékeny élet területén is éppen úgy hasznát veheti. mint a békés folyó az angol réteken keresztül.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 174 ködös területre kalauzolnak. A tevékenység közben is a nyugalmat képviseli majd. amikor semmi sem látszik többé biztosnak és szilárdnak. Mialatt lelke többé-kevésbé tartós csendbe merül. a legalacsonyabbrendű élet is megszentelődik. amely a két világ közül a jobbikba vezet. hogy elérkezett a szellemi önuralom és az “emberfeletti Én” létezésének bizonyos fokú tudatához. a Champs-Elysées örökké berregő autóforgalmát és a londoni Strand nyüzsgő sokaságát – és mégis. Az “emberfeletti Én” magasztos derűje látszólag elkerüli a New-York-i magasvasút durva robaját. de belsőleg egyensúlyban és nyugodtan. az embernek még ilyen körülmények között is része lehet benne. Bármihez fog is.

akár tudatosan keresi őket az ember. mert állandó tevékenységbe merült. Ha hajlandó volna valamilyen szellemi eljárást illeszteni napirendjébe. amelyet az “emberfeletti Én” nyújt számunkra. legyenek azok akár vértelen csaták az életfenntartás biztosításáért. hogy Isten tulajdonságai ne jelentkezhetnének benne. Minden gondosan kisöpört padló: ösvény az Úr számára. zavaros viszonyok – mindez és még sok más gyönyörűen és istenien rendbe jöhet a szerző ismerte különböző személyek . Valóban semmi sincs. nemcsak önmagát védené a kor idegbajai ellen. szervi zavarok. lakás. akár valamilyen valóságos háború véres ütközetei. Az Ő bölcsessége az értelmes munka. akár nem. aki segítség és boldogság tekintetében másoktól függ. akit Isten szelleme tölt be. ami ennek a segítségnek a mértékét meghaladná. gyáváknak és gyöngéknek van szüksége arra. Felismerte. hogy nem tudunk segíteni magunkon. magaválasztotta döntőbíró tekintete kíséri. Mérlegeljük röviden azt a materiális segítséget. hogy az Ő tökéletességét tökéletesen végzett munkával hirdesse. élelem. Egyetlen munkánk sem olyan világi. az Ő hatalma az energikus munka. szellemi célt és tartós jelentőséget ad az egyébként gyorsan múló köznapi életnek.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 175 problémákkal. üzleti nehézségek. munka. A nyugati világ valóban nem kiegyensúlyozott. mert most már minden vállalkozását új. Minden dolog a láthatatlan Isten jelképe. Az a kevésszámú ember. odahaza. A szellemi gyakorlatok tartós művelése elkerülhetetlenül megadja az embernek a helyes magatartást és a helyes szemléletet – nem kell többé félve belépnie abba az arénába. technikai problémák. vagy a gyárban – elmondhatja magáról. a piacon. ahol a világ csatái lezajlanak. * Az az ember. gyönge nádszálba kapaszkodik – aki azonban az “emberfeletti Én”-re bízza magát. arra törekszik. amikor úgy látszik. Ilyen módon lepleződhetnek le legmagasabbrendű képességeink – az idő nagy értékű javunkká változhatik és a mennyben megnyilatkozó igazságok lehozhatók a földre. akár a világegyetemnek középpontja – valódi biztonság és egészséges értelem lakozik. Mi viszont munkánkban nyilatkozunk meg. Így haladhat az ember a maga láthatatlan és titkos célja felé. a kolostori élet védett elvonultságába meneküljenek. barát vagy eszközök hiánya. Rossz egészség. A világi életből így lesz szentség. A mindennapi élet tehermentesítésének titkára úgy eszmélhetünk rá. Mert a szellemen való uralkodással minden lehetségessé válik – híjával azonban meglehetősen céltalanul él az ember. Az ilyen ihletett élet jelenti az igazi szellemi egészséget. A szellemen való uralkodás ihletetté teszi az ember tevékenységét. nemcsak békésebben. Mialatt így napi tevékenységét űzi – akár az utcán. helyesebben és megértőbben bonyolíthatná le ügyeit. sohasem fog csalódni. hanem tevékenységei mellett még valami magasabbrendű életet is megvalósíthatna. A munka pedig éppenséggel imádsággá válhatik. hogy atyáinak művét folytatja. Csak újoncoknak. ha isteni elemet vegyítünk belé. hogy a középpontban – legyen az akár énjének. hogy az élet harcaitól megriadva. belső kiegyenlítődés nélkül. Mindezek a hatások megteremtődnek.

hogy saját korlátozott képességeinkkel harcolnánk az élet csatáiban ellenünk felsorakozó zavaros körülmények ellen. Vannak órák. Most belátom. nem kell tehát félelemnek és kétségbeesésnek átengednie magát – ezzel azonban nem azt mondjuk. hogy megnyilvánulását teljesen lehetővé tegyük. Kellő értelmességgel ezt kell mondanunk önmagunknak: “Nem avatkozom többé bele a dologba. továbbra is a mai világ második legnagyobb hatalmaként foghatja fel a pénz értékét és szükségességét. mégpedig nálunknál jobban és nekünk csak annyi a dolgunk. amikor az okosság csak a téves ítélet egyik megjelölése és amikor valami magasabb fajtájú okosságra van szükség: nevezetesen a Gondviselésbe vetett bizalomra. hogy az Atya ismeri szükségét. ott ő csodálatos módon keresztüljut. sokkal jobban irányítja ügyeimet és sokkal jobban viseli terheimet. mint tévedés. ezt a központi hatalmat küldjük harcba magunk helyett. amely az “emberfeletti Én”-ből csalhatatlanul keletkezik és amely emberek és körülmények félrevezető álarcaival .” Vannak idők. aki ezen az úton jár. lustaságnak. mint azelőtt. reménytelenségnek vagy rövidlátó fatalizmusnak – hanem. lenyűgöző mohóságot a gazdagság után. Ahelyett. munkáját és üzletét még alaposabban és gondosabban fogja folytatni. eltompultságnak. Voltak emberek. hanem csak dolgoztatnunk kell magunkat. Ő dolgozik majd helyettünk. először meg kell találnia ennek az isteni hatalomnak a lakóhelyét. Puszta szavakkal ezt nem lehet elérni. Az itt leírt út azonban az embert egyenesen ennek a lakóhelynek középpontjába vezeti. Véget vetek az utak és eszközök végtelen mérlegelésének. Manapság például az embereket látszólag minden másnál jobban gyötri a gazdasági probléma. amit vakságomban eddig nem akartam látni: hogy az engem segítő és támogató “emberfeletti Én” sokkal jobban végzi a számításokat. Bár az. hogy degenerálódjék. akik megtanulták. közömbössé vagy tunyává váljék. Belsőleg keményen kell dolgoznunk. hogy az “emberfeletti Én”nel – habár csak kis mértékben is – összhangot teremtsenek és terheiket széles vállára tolják. ott ő sikert ér el – ahol az ember csak nehézségek áthághatatlan falába ütközik. az “emberfeletti Én” mindenható ereje azonban végül megszabadította őket tőlük. amint ezek a gyakorlatok célozta szellemi csönd és érzelmi egyensúly egyre erősebben szivárog be napközi állapotába. hogy ezt a pontot elérjük. ha azonban egyszer elértük.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 176 tapasztalatai szerint. abban a mértékben egyre kisebb gondja lesz anyagi boldogulására. egyszerűen azért. Mert ahogy az “emberfeletti Én” fokozatosan egyre tudatosabbá válik. Mielőtt azonban az ember kiszolgáltatná magát neki. mint jómagam tudnám. hogy a számítás nem más. El fogja hinni Jézus szavainak igazságát. mert mint mondottuk. Minden személy fölötti segítség titka önmagunk átadása – nem a gyöngeségnek. terjedelmében pedig parányi amellett a határtalan intuíció mellett. mert bölcsessége és hatalma végtelen. Ahol mi csődöt mondunk. mégis egyre kevésbé fogja érezni a mai kort annyira átitató. A sors hatalmas ereje okozta ezeket a zavarokat és nehézségeket. Kötelességeit még serényebben fogja teljesíteni. a kötelességet valami szent dolognak fogja majd fel. Mert az egyéni értelem szemléletében korlátozott. Leteszem magam mellé a földre a gondok és kötelességek terhét. hogy átadjuk személyes hatalmunkat a bennünk lakozó központi hatalomnak. amikor az ember belátja. nem kell többé dolgoznunk.

védhet és vezethet. hogy azt mondjuk: “Most felkerekedem és elindulok Atyámhoz. hogy a fájdalom borzalmait. mert a dologhoz más erőknek is van hozzászólásuk: a sors erőinek. sem a nyugtalanító lidércnyomásos álmoknak nem szabadna tartósan lekötniük az ember életét. ugyanúgy szereti az isteni “emberfeletti Én” lázongó leszármazottját. hogy Atyánk. mialatt rajtunk vagy másokon keresztül megnyilvánul. Ettől kezdve személyes erőkifejtés. mert tudjuk. Az istenség. gyógyíthat. Ha akarjuk. amely mindig és bármely pillanatban. A test és az értelem erői csak bizonyos pontig terjednek és nem tovább az “emberfeletti Én” erői azonban határtalanok. felidézhetjük az “emberfeletti Én”-t és így végbevihetjük a látszólag lehetetlent. Minden ember számára nyitva áll az út. éppen úgy támogathat. amelytől lelkünket kaptuk. Az “emberfeletti Én” számára semmiféle feladat nem túlságosan nehéz ahhoz. feszültség és aggódó gondoskodás nélkül élünk. Ez nem adja meg mindenkinek azt. hogy szeretettel ragyogják be napjait. ha a megbánás és visszatérés ösvényén vezeti. nincs szüksége semmiféle idegen vezetésre vagy módszerre. mihelyt segítségül hívja őket. ha gyönge lenne hozzá. ami a személyes “Én” mögött húzódik meg. Sem a sötét pesszimizmusnak. minden elképzelhető ellentétes feltétel mellett is alkalmazható. Ha ez megtörtént. a személyes “Én”-t.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 177 nem törődve. hasznos eszközök a kezében és személytelen szolgái isteni akaratának. mohó vágyak és kapzsi sóvárságok eredményei. még akkor is. táplálhat. amit kíván. megtesz majd mindent érdekünkben és gondoskodik rólunk. Isten prófétáit küldte hozzánk és továbbra is fogja küldeni mindaddig. hanem tudományos állítás. Gondjaink és félelmeink a személyes “Én”-nel. Hogy ezt az igazságot elzárkózott szellemünkkel megértesse. a kudarc megpróbáltatását és a félelem mardosását legyőzze – ha saját szellemét legyőzi. Az azonban. haszonnal gyakorolhatja a szellemi és anyagi önsegélynek azt az egyszerű módszerét.” Annak az embernek. mint anyánktól a testünket. Ahogy minden igazi anya szereti a gyerekét és mindig a boldogulása felé igyekszik vezetni. cselekedeteink nem lesznek többé csupán csak egyéni szeszélyek. az “emberfeletti Én”. Ez nem költői hasonlat. a szegénység nyomorúságát. Az “emberfeletti Én” áldott sugarai mindig készek arra. A személyes “Én” fölényes ereje valójában csak a gyöngesége – az igazi erő abban van. aki még úton van és már bizonyos mértékben előrehaladt a szellemi nyugalom felé. Tiszta csatornái leszünk az “emberfeletti Én”-nek. és mindig javát akarja. aki mindkettőt teremtette: Istennek! . míg elveszett fiuk maradunk és nem térünk arra a belátásra. aki már mindörökre eljutott az “emberfeletti Én” felismeréséhez. mert a Magasabbrendű Halatom mindkettőt megadja majd neki. egyenesen a helyes útra mutat. bár ez utalás itt az élet tudományára történik. Ennek a zsarnoki állapotnak a megszüntetése a személytelen “emberfeletti Én”-hez való visszatérésünktől függ. hogy megbirkózhassék vele – nem volna a mindenható Isten lelkünkben rejtőző atomja. nem pedig az “emberfeletti Én”-nel kapcsolatosak. mint az anya a saját gyerekeit. Ez a gyakorlati vallás egész tartalma. az általános fejlődésnek és annak.

amelynek segítségével a tökéletlen ember megszabhatná Istennek. de lehet. szegénységet. a rossz egészséget. akik a szellemi út és a lelki nyugalom gyakorlatai révén már bizonyos fokú szellemi erőre tettek szert. Mielőtt a tulajdonképpeni gyakorlat tanítására térnénk át. Egy órán belül is felcsillanhat a meglepő eredmény. amíg olyan mélyre nem hatolt belső énünkbe. amiért nem engedik magukat gombnyomásra irányítani. helyes megismételni. hogy a szerencsétlenséget. mi szolgál javára. csodálkozni fog bámulatos egyszerűségükön és hatásosságukon. amelynek segítségével a körülményeket javára fordíthatja és elnyerheti az isteni segítséget nem ugyan önző követelései. olyan jó. mint a szellemi csendre irányuló gyakorlatainknál: Az egész gyakorlatnak csak néhány percig kell tartania és egyszerűen. mialatt jómaga . Van azonban olyan módszer. megpróbáltatás. A türelmetlenség megtöri varázsukat és mindig káros hatással jár. amelynek terjedelmét előre nem lehet megjósolni. hanem valódi szükségletei kielégítésére. Ennek módszere a következő: Két vagy három percre le kell szállítanunk a lélegzés ritmusát és ugyanakkor ezt kell kérdeznünk: “Kit nyugtalanít ez – kinek fáj ez – kit zavar ez?” stb. nem szabad azt a hibát elkövetnünk.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 178 A személyes “Én”-nek szükségképpen bele kell simulnia az őt körülvevő kozmikus keretekbe és nem szabad azt várnia. hogy mindig azonnali megoldást várjunk. Az élet árnyoldalát nevelésnek kell felfognunk és minden szerencsétlenségből le kell vonnunk a bölcsesség tanulságát. amikor nyugtalanság. félelem. A magasabb hatalmaknak is szükségük van időre. nyomorúság. hogy a türelmes várakozás leckéjét kell megtanulnunk. természetesen és nyugodtan kell végeznünk. aki az “emberfeletti Én” segítségéhez akar folyamodni. kísértés.. lehangoltság. boldogulását. sérelem. Aki hosszú tapasztalatok révén hozzászokott ezekhez a gyakorlatokhoz. hogy csak azok húzhatnak hasznot belőle. Mindenkinek. A szenvedés elől nem kell mindig kitérni. Meg aztán valójában nem is tudja. koncentráltan erre a kérdésre rögzíteni. Ezek a hatalmak még korántsem mondtak csődöt. hogy ezek a keretek majd hozzá alkalmazkodjanak. Ez a módszer minden olyan problémára alkalmazható. Bár ez az utóbbi minden felmerült problémát meg tud oldani. a tragédiákat és elnyomást mindig elhárítsa és valamennyi kívánságát teljesítse. mi jelenti valódi boldogságát és igazi jólétét. amilyet a legkitűnőbb egyetemen sem lehet találni. határozatlanság vagy bosszúság éri – röviden: amikor bármilyen módon szenved vagy vétkezik – meg kell tanulnia ezt a további gyakorlatot. Nem építhetünk falat vakolat nélkül és nem idézhetünk fel szellemi erőket anélkül. Azután szellemi szünetet kell tartanunk és gondolatainkat nyugodtan. melyet az “emberfeletti Én” magasztos színe elé akarunk terjeszteni. hogy azokkal valamilyen előzetes kapcsolatot ne teremtettünk volna. Jó tanító ez néha. a probléma minőségének megfelelően. Minden mást – legyen az akár külső megnyilvánulás vagy tárgytalan – könyörtelenül száműzni kell a tudatunkból és a szellemünket befelé kell fordítanunk mindaddig. Bizonyos iskolák fantasztikus állításai mellett sincs tehát olyan módszer.

miközben minden zavaros benyomás és minden nemkívánatos jelenség semlegesítődik azzal. minden keletkező problémát rögtön az isteni centrumba kell helyeznünk és ebből az új nézőpontból kell szemlélnünk. Bár a tudatos szándék és a személyes erőfeszítés határán túleső más tényezők is meghatározzák sorsunkat. Ez a célravezető útja annak. hogy bizonyos mértékben még mások megsegítésére is felhasználható. hogy helyesen lássunk. ha az ember szilárdan bízik abban. Az éber szemtanú álláspontjára helyezkedünk. ennek a gyakorlatnak elvégzése után lelkünkben magunk elé képzelhetjük személyiségét. legtöbben mégis szükségtelenül cipeljük gondjaink terhét. Mindenesetre ott.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 179 kikapcsolódva és csendben. hogy az “emberfeletti Én” sugárzó világosságának és misztikus hatalmának nyit utat számára. aki negatív gondolatoknak szolgáltatja ki magát. A kozmikus fejlődési célok időnként szükségszerűen összeütköznek a személyes boldogsággal és ha nem lehet őket másfelé irányítani. ha kétségbeesett kudarcok. Minden fenyegető sérelmet. rögtön meg lehet kezdeni ezt a gyakorlatot. minthogy a problémát teljesen ki lehet irtani a szellemből.. szellemileg biztosnak és materiálisan reménykedőnek fogjuk érezni magunkat. A közönséges ember. És akkor e felé a másik személy felé a téren keresztül valamilyen megvilágosodás vagy védelem szárnyalhat titokzatosan. éppen ezzel kedvez azoknak a gondoknak. a szellemi öneszmélésnek ez a gyakorlata fogja a szellemet terhétől megszabadítani azzal. hogy belső léte része az Örökkévalóságnak. Ha egészen az ösztönösségig megszokjuk. Ha nagy nehézségekbe ütközik. aztán őt és problémáját néma imával az “emberfeletti Én” fehér fényébe emelhetjük. nemsokára a szellemi és érzelmi megkönnyebbülés érzése fog jelentkezni. személyes énjének néma alárendelésével lénye mélyére merül. . Valahányszor kellemetlenség vagy szerencsétlenség fenyegeti az embert. hogy az ilyen kérdésekkel: “Ki szenved. ha eltökélten visszautasítja azokat a gondolatokat és hangulatokat. Az ilyen módszer azonban csak akkor lehet hatásos. megsemmisítő vereségek érik vagy nyomasztó szükség lesz úrrá rajta. vagy anyagi terhet megfelelő módon terjesztünk az “emberfeletti Én” elé. sebző vagy lealacsonyító érzéseket azonnal azzal a hallgatag. amelyeket elkerülni szeretne és egyúttal meg is erősíti őket. még mindig meg lehet oldani szellemileg. Ennek a gyakorlatnak ható ereje odáig terjed. ahol valamilyen problémát. amelyek az embert az “emberfeletti Én” jótékony szeretetétől és titokzatos segélyforrásaitól elhurcolni igyekeznek. Ezúton a szellemi benyomás korlátozódik és az ember nem azonosítja magát vele. hogy az “emberfeletti Én” mindig elérhető és jelenléte nem választható el tőlünk. És ha a sors könyörtelen marad és nem engedi a probléma anyagi megoldását. A hipnózis okozta károk fele küszöbölődik ki ilyen módon. továbbá. Ha valamely szeretett barátunk vagy rokonunk kerül nehéz helyzetbe. az ember akkor is felszabadulhat. mint valami láncravert rabszolgát és ha az ember a kínzó. ki bosszankodik?” stb. hogy meggyógyuljunk és megvilágosodjunk. hogy az “emberfeletti Én”-hez folyamodunk és megjelenítjük. de megrendíthetetlen hittel helyettesíti. rögtön az “emberfeletti Én”-hez fordulunk. ha nem engedi félrevezetni magát útszéli gondolatoktól és hagyományos magatartásoktól.

Az ókorban a remegő neofitának. tapogatózva kellett útját megkeresnie ezeknek a folyosóknak tökéletes sötétjében. Különös. Ráeszmélt arra. Az események csak húzások lesznek a mennyei sakktáblán. erőt és bölcsességet tartalmazó tanulsággá válik számára. amelyek az emberiséget a durva tudatlanság állapotából valódi alkata isteni voltának teljes felismeréséhez vezetik. igazság és hatalom felé törekszik. amikor megpróbálta ezeknek a hideg. hogy támogatására mindig számíthatunk. Még az ellenséges gonoszság sem fog haragot kelteni benne. hogy javára dolgozzék – a keserves szenvedés éppúgy. Ez a folyosó különböző nehézségek és veszélyek miatt zárva van modern utazók előtt. Mindenki. Ez az élmény ismét életre ébredt és különös jelentőséget kapott. FEJEZET A KERESÉS A szerző keleti kutatásai során idejének egy részét Egyiptomban a Nagy Piramis büszke kolosszusának megvizsgálására fordította. mégpedig a szó legfennköltebb értelmében azzal a szándékkal. Éjszakának idején négykézláb csúszott le azon a szűk. Kutatásaiban végighaladt az úgynevezett “Király szobája” és “Királynő szobája” felé vezető aknán és bizonyos megszerzett “kulcs” segítségével gondosan tanulmányozta építési módjukat. hogy az élet különböző helyzeteit derűs közönnyel fogadjuk. Minden összefog. Így majd használható eszközzé válik az isteni kézben. hogy titokzatos módon az övénél magasabb akarat avatkozott be ügyeibe.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 180 Holott ezeket a terheket sokkal könnyebben viselheti az “emberfeletti Én”. mert végül is megérti az élet legvégső és legnagyobb titkát: hogy minden élőlény keblében viseli az istenség rejtett jeleit és legsötétebb eltévelyedéseiben is öntudatlanul az “emberfeletti Én”-ben lakozó halhatatlan kielégülés. személyes és természetfeletti élményben volt része. architektonikus óriásoknak néhány titkát kicsikarni. míg maga az egész épület az emberi lét ünnepélyes jelképe. hiszen tudjuk. XVI. halott és eltűnt évszázadok mélyből jövő néma üzenete. lefelé lejtősödő folyosón. aki ezt az utat hűségesen követi. amelyen az egész piramis áll. miközben a falakba kapaszkodott és minden lépést csak a legnagyobb óvatossággal . hogy a Nagy Piramis belseje kőben ábrázolja minden emberi lény sorsszerű fejlődését. amikor a szerző később megtudta. hogy Memphis rég elporladt papjai egy régi hagyományt ápoltak amely szerint a piramisok Egyiptom legmélyebb és legnagyobb szellemi misztériumaiba való beavatás megszentelt helyei voltak. miután átlépte a piramis sziklás bejáratát. Engedjük át neki – fogadjuk el hívását és gyöngéd vezetését s tanuljuk meg. mikor felfedezi. mint a jóleső öröm. időnként majd visszafojtott lélegzettel áll meg. amely többszáz lábnyira utat vág abba a sziklás fennsíkba. Ezek a bejárati nyílástól a belső szobákba vezető anyagszerű utak pontosan megegyeznek azokkal a szellemi utakkal. Általában folytonosan feltűnt neki ezeknek a sivár folyosóknak célszerű szimbolizmusa. hogy ez a beavatkozás a javára váljék.

békességét és szellemi épségét fenyegető veszélyekkel kellett szembenéznie. akinek gondokat okozna az afféle megfoghatatlan jutalom. Ő is úgy találja. A nagy titok megoldása születésünk pillanatától kezdve amulettként függ a nyakunkban. amely titokzatosan szólt hozzá és amelyet személyes érzelmeitől gyakran nem is lehetett megkülönböztetni. ezért tapodta meztelen lába az ősrégi köveket. Tudja – amennyiben egyáltalán gondolkodik – hogy ha mindössze ez ami az ember világát jelenti. ellenállásának vagy legalábbis félreértésének típusai. ideges feszültsége hirtelen összeomláshoz vezethetett és annak következményei még esztendőkön át kísérhették. mert őrzőkként éltek ezen a félelmetes határvidéken. alagútszerű folyosókon. embereknek is tapogatódzva kell megkeresni utunkat a jövő homályában. ugyanúgy nekünk. amelyek életünket meredek kapaszkodókká. Amint az egyiptomi misztériumok beavatandójának sivár. akkor a halhatatlanság reménye nyilvánvalóan csak káprázat. aki megpróbálja megérteni azt a célt. Az életet nem lehet egyszerűen megmagyarázni. Az igazság pihenést nem ismerő keresése hozta ide. hogy a beavatandó nem nyugodott bele tudatlanságába. Azt látja. mint ösztöne: valami belső. A szerző meggondolásai szerint minden ilyen kalandos keresőnek a küzdelme jelképezi minden olyan ember küzdelmét. Miközben tovább nyomult előre ezeken a fekete. mint az újjászületés? A neofitát üldöző rosszindulatú lények a világ gonoszságának. mindenkor tanulnia kell. akik materialisztikus szabványokkal szakítják el magukat az egyformaságtól. vagy feneketlen szakadékokká változtatják. Nem volt más vezetője. melyeket azoknak kell megismerniük és melyektől azoknak kell szenvedniük rendkívüliségük büntetéseképpen. akkor az talán annyi. amely ott lüktet az egész természetben. kimerülten azoktól a megpróbáltatásoktól és szorongatva azoktól a kísértésektől. Ellenséges érzésük mérhetetlen volt. a vallás és a filozófia pedig nem egyéb cifra komédiánál. hogy csak néhány évtizedre terjedő bizonytalan és határozatlan létre születtünk és hogy azután mint a gyertya világát oltja ki a halál fagyos keze legizzóbb reményeinket. a lélek csak a fantázia szüleménye. Bármit tanult is a beavatandó a piramisban szerzett élményből – az emberi fajnak a fejlődés eonjain keresztül. születésétől a sírig. amely kevésbé kalandos . mint ahogy mi belenyugszunk. de ki akad köztünk. amelyek azonban a valóságban nem voltak meg. Bátorság nélkül egyáltalán nem haladhatott tovább és okosság híjával talán a legnagyobb veszélybe került volna. Ha a kereső áldozatul esett félelmének vagy e szellemek természettől fogva ellenséges hatásának. A kereső néhány órára vagy napra sűrítette össze azt a leckét. Mert ellenséges pszichikai lények kísértettek ezen a helyen – éjszakánként rosszindulatú szellemek kóvályogtak benne. amely a másik világot a botorul behatoló embertől elválasztja. hogy az életet áthatolhatatlan homály veszi kerül és a titok sűrű felhői lebegnek körülötte. Izgatott szelleme láthatatlan vermeket idézett elébe. amelyet hivatásszerűen érdekelt személyek hoznak színre.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 181 tehetett meg. állandóan leselkedő becsvágyunkat és legerősebb szeretetünket. Túlfeszített érzékszervei bármikor maguk elé idézhették őket. Ha mégis fel lehet ismerni valami különbséget. lejtős és meredékes utakon kellett tapogatódznia. személytelen hang.

hogy ezt a tudatot újra megszerezzük. A mai világ az ilyen általános szellemi újjáéledést kétkedő módon lehetetlennek tekinti. Az “emberfeletti Én” papokat nem ismerő szentélye ugyanis sohasem nyitja meg kicsiny. melyet ez a bolygó sok ezredév óta a hátán hord. fizikai és szellemi alázatot követeltek. Még a piramis belsejében uralkodó síri csönd is megfelel annak a mély hallgatásnak. A természet pedig türelmes. akik láthatatlanul ott vártak és vigyáztak. amely a szív titokzatos mélyére hatol és vagy nyugtalanítja. akik készen állnak arra. Az “emberfeletti Én” láthatatlan a puszta emberi szem számára. melyet – művészi ügyeskedéssel – a külső felület részeként. Az eredmény arra tanította. század tűz ki a gondolkodó ember elé. melyet a XX. hogy semmiféle jelről sem lehetett ráismerni. amit majd az egész emberi fajnak kell végül véghez vinnie. amelynek megfejtése az ember számára a legtöbb nehézséget jelenti éppúgy. amely a kereső szellemét még ma is eltölti. mint ahogy a “Király-terme” csak kis zuga a legnagyobb épülettömbnek. hogy minden emberben rejtőzik bizonyos. Hogy tovább fűzzük a hasonlatot: az “emberfeletti Én”-atom rejtve nyugszik az emberi testben. a szív titkos kamrájába hatolt.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 182 embereknél egész életet követel. amikor telítve lehetnénk. míg egy napon az erdőben először hallja meg az öreg oroszlán mély bömbölését. hogy megszűnt önmagát előbb fizikai testével. Így tehát az a végső keresés. mint ahogyan a királyi termekhez vezető folyosókat egy olyan bejárati kapu őrizte. úgy. amely a gondolkodó egyiptomi számára az élet célját jelentette. amely kiterjedésében kisebb egy tűhegynél éppúgy. Üresek vagyunk. hogy az “emberfeletti Én” küszöbén átlépjenek. mint ahogy az emberiség szellemi hagyománya ma is vezetőkről gondoskodik azok számára. Egyiptom régi hagyományainak megfelelően a felkészült keresők mellé. vagy elragadja őt. amelyet kölyökkorától kezdve juhok között neveltek és amely felnőtt korában még mindig juhnak hiszi magát. hogy a keresőtől. Kiáltás ez. akiket ehhez a titkos ajtóhoz vezettek. mint az. Ott él a nyájban és nem tesz kárt benne. És mikor a legszentebb beavatás alatt tudata az “emberfeletti Én” lakhelyére. mint ahogy nekünk is arra kell törekednünk. Továbbá fennáll most is az a szimbolikus valóság. tulajdonképpen rövidített és idő előtti módon vitte végbe azt. nem volt más. Az “emberfeletti Én” az a titok. mint a fiatal oroszlán. Az egyiptomi keresőnek valódi természete teljes tudatát azzal kellett újra megszereznie. később személyes énjével azonosítani. Az állat rejtett természete hirtelen felébred – teli torokkal bömböli vissza a választ és ettől a pillanattól kezdve ő is tudja. de a beavatott bölcsek bizakodóan elkerülhetetlennek tartják. olyan területen. mint ama oroszlán első bömbölésének. mint ahogy a piramis belsejének homályában is láthatatlanul húzódik meg az óriási építmény legfontosabb helyisége. egyúttal azok színe elé vezette. Olyanok vagyunk. de pontosan záródó kapuját fennhéjázó számára. . hogy oroszlán. kőből faragtak. a személyesnél magasabbrendű és rajta túlmenő cél. mialatt meghajtott vállal és térddel bekúszott a lengő bejárati kapun. A személytelen lét isteni területére elérkezett emberektől származó üzenetnek úgy kell hatnia az ihletes hallgatóra. Amikor ez a “Király-termébe” irányította. mint ahogy az istenek ma az emberiség felett őrködnek és vigyáznak. vezetőket adtak. ha erre a szent küszöbre lép. mert ezt az alázatot a mi korunk is megköveteli.

míg nem jutott a szellemi szív központjába. Ennélfogva a keresés nem annyira valami elérendőre. Ha kikutatta a lélek mélységeit. hogy a tudatot a fejből lefelé irányítsák.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 183 Mert az emberi lét korlátozásai. továbbá. Azok. Az emberi természetben rejtőző isteni szépség meglévő valami és nem kell előbb megteremteni. amely mindennek alapja és halandó emberek és materiális világok születésén és halálán túl örökké fennmarad. személytelennek is kell lennie. mert félnek személyiségük elvesztésétől. hogy az abszolút tudat. akik az Ego korlátozásaival megelégszenek. A Bibliában van egy mondat. mely mind a kettőt teremtette. mint hívőiben. Ennek a kijelentésnek fontosságát az is jelzi. Potenciális lehetőségeiknek csak egy ezredrészével élnek és félnek . hogy az emberi személyiség törékeny. Tudatos és élő az “emberfeletti Én” is. az ember létének tulajdonképpeni értelme éppen ez a minden egyéni lét mögött rejtőző: “Én vagyok”. az élet hosszú útvonalát egyetlen csalódássá változtatják. Tulajdonképpeni mivoltunk nem egyéb. Ez az elem nem más. az egyetlen “emberfeletti Én”. minden igazi keresztény “mennyei királyságába. félelmekkel teli életében tiszta boldogságot talál. hogy a személyes Ego alárendelt jellegű és egy magasabb hatalom szövetségesévé válik. Ez a mondat azt jelenti. amelyet ha széttörünk. mint a sugár. A diót nem a széttörhetetlen héjáért. mint tudat. melyet eltemettek – és az ő tennivalójuk az volt. Az isteni atom ugyanaz minden emberben – ugyanaz Krisztusban. aki vagyok”. elérkezik egy ponthoz. mint az abszolút lét. Amikor Jézus a világból eltűnt. ha kutatásának értelemszerű folyamata lassanként kifinomodott lelki mozgássá fejlődik – előbb-utóbb bizonyos megszakításokkal eléri a személytelen szabadság és tökéletes béke állapotát. már keresése kezdetén. hogy az egész nagybetűkkel van írva. balsorsa és kérészéletű jelenségei sohasem elégíthetik ki teljesen. de még ha megkockáztatná is ezt az állítást. ő sem szűnik meg. korai követői közül a felvilágosodottabbak ettől kezdve nevét már csak ebben az egyetemes értelemben használták és értelmezték. ahol a gondolkodó értelmet éppúgy mint a személyes “Én”-t ismét felszívja ugyanaz a rejtett elem. hanem a magjáért gyűjtjük. ott sötétlik mögötte a halál borzalmas alakja és kigúnyolja a jövőre vonatkozó reménységeit. A valóságban Krisztus énje van mindannyiunkban. mint inkább valami visszaszerzendőre irányul. Az igazi valóság az. az első tapogatódzó lépéseknél. de minthogy örökkévaló. amelyben az Úr azt mondja Mózesnek: “Én vagyok. Ha az “Én vagyok”-ot önmagában egészen titkos gyökeréig nyomon követi. Krisztus számukra saját belső isteniségük volt – nem pedig valami hús-vér test. Ez a magasztos kinyilatkoztatás vár rá. Az emberek azonban félnek ettől az úttól. amely visszatér fényforrásához. amely számukra magát az élet jelenti. Mitől kell tehát félni? Az egyéni lét csak dióhéj. előkerül belsejéből az értékes mag. hogy amíg a fizikai test fennmarad.” * A jelzett irányban kereső ember olyan. a legtökéletesebb Valóság. Senki sem állíthatja őszintén.

Az “Én”-nek az “emberfeletti Én”-be való beolvadását pontosan leírta Pál apostol. Az ember azonban mindig fél ettől.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 184 ennél továbbmenni. Krisztusa a rejtett valóság. mind a mi számunkra az Ego keresztrefeszítését. míg emberek és csak akkor szánják rá magukat. Ábrahám elsőszülöttje feláldozásának bibliai történetében a szakállas pátriárka annyira vitte engedelmességét. hanem Krisztus él bennem. aki valójában nem Izsák életét. hanem inkább Ábrahám szeretetét kívánta. Ez a kijelentés világossá válik. mint a legújabb nyugati tudósok legújabb felfedezése. amikor ezt mondotta: “Krisztussal keresztre feszítettek engem. amely minden “Én” alapja. amikor az Úr visszatartotta kezét és megmondta neki. ha megértjük. Senkit sem lehet azonban ezért megítélni. mert az ilyen önfeláldozás rendkívül nehéz az emberi lények számára mindaddig. az élet vége sem válhat halálszerű öntudatlansággá. olyan frissen hat rá. hogy azután mi történik. Nem tud egykönnyen megbízni a felsőbb hatalmakban. Kiélheti személyes életét ebben a világban. amint azt Francis Thompson csodálatos költeményében. Az ilyenek összetévesztik a személyiséget a tudattal és nem gondolják meg. hogy ettől kezdve óráról-órára és évről-évre egyre inkább alárendeljük magunkat az “emberfeletti Én” magasabbrendű ösztönzésének. hogy az isteni Ént a személyes fölé helyezze. nem tudván. mint maga a mi bolygónk – minthogy azonban minden ember saját lenyűgöző szellemi megvilágosodása eredményeként önmaga fedezi fel. Ábrahám hűsége a legkeményebb próbatételt állta meg – ennyi elegendő volt az Úr számára. amelyből keletkezett – annak ugyanígy azt mondja az Úr. Ez a tan sokkal régibb. a “The Hound of Heaven”-ben leírta. hogy egyénisége nem egyéb közvetítőnél. hogy fia életben maradhat. Aki a keresés során eléri azt a fokozatot. Ábrahám bebizonyította készségét. A szentség tehát egyszerűen harmónia. mind az ő számára. mert ettől kezdve már életének úgyis csak alárendelt része volt. . Azzal. személytelen területeken. hiszen ez a csalódás elterjedt az egész világon. A keresztrefeszítés. mire megengedtetett neki. hanem hajszolja előre úttalan. személyi körének középpontja egybeesett az egyetemes kör középpontjával. Akkor megértik. hogy megtarthatja Ego-ját és nem kell megölnie. amelyet említ. hogy mivel önmagától senki el nem menekülhet. hogy a személyes Én-t megtarthassa. mert ezentúl értékeléseiben már csak az őt megillető helyet foglalja el és tudni fogja. mégis élek. Van még tanulnivalója. hogy felfogásában Krisztust nem Jézus fizikai személyiségével azonosította. amikor az elmélkedések valamennyi gondolata az egyetlen Én-gondolattá zsugorodik össze és azután ezt a gondolatot bátran visszalöki a látszólagos Semmibe.” . hogy az a magasabb hatalom. de többé már nem én élek. nem engedi meg a megállást. az elkülönített egyéniség feláldozását jelenti. amellyel sohasem találkozott. Ez egyértelmű az “Én” felé tartó szakadatlan törekvés feltartóztatásával és azzal. ha kénytelenek vele. amely eddig vonzotta őket. Szenvedés nélkül azonban nem érjük el ezt az áldásos állapotot. mert fél feladni személyes Ego-ját. hanem a minden emberben meglévő Krisztus-szellemmel. hogy fiának reszkető testét éppen késsel akarta átdöfni. hogy isteni azonosságát megállapította.

amikor erőfeszítései valódi megvilágosodásig érlelődnek. Éppen gyámoltalanságát és függőségét tudatosíthatta. Minden személyes fájdalom csökken. Mindenekelőtt belső eseménynek kell lennie. Az “emberfeletti Én” kihatásai titokzatosak. Akik ebben a titokzatos tanításban kételkednek. úgy szűnik meg az önmegtagadás okozta szenvedés. nem vesszük figyelembe. a maga tökéletes pillanata. hogy az áldozat igazi volt és hogy az “emberfeletti Én” balzsamot öntött a sebre. hogy az “emberfeletti Én” valóban megvan és nem pusztán valaki képzeletének szüleménye. észrevehető változás áll be. Amikor azonban elértek bennünket. Lehet külső cselekedet vagy művelet is. És boldogító megnyilvánulása a végső bizonyítéka annak. de nem ez a lényeges része. Ez félreértés. akitől létének tulajdonképpeni lehetőségét származtatja. ha új hűbéri kötelezettséget vállalnak az istenség iránt. Bármilyen lázadó és nyakas legyen is az Ego: mégis csak az “emberfeletti Én” ágyékából származott.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 185 Nem érthető meg helyesen az olyan áldozat. hogy a keresést abbahagyja. még ha az Ég kapui csak öt perce nyílnak is meg. amikor arra a nagy Lényegre gondolt. Különösen áll ez a szellemi megvilágosodásra vagy lelki változásokra. Amint Ábrahám szenvedése megszűnt. Az ember akkor már tudja. ha túl későn érkeznek. Ha az ember minden tőle telhetőt megtett. Ezek az események nem ítélhetők meg külső látszatokból. A tékozló fiúról szóló újtestamentumi történet az elveszett Ego története is. ha az Abszolút fényébe kerül. amikor a haláltól megmenekült gyermekét elvezette az áldozati oltártól. azt is szokták mondani. kitartással végezze a gyakorlatokat. hogy önmagunkból kell fakadniok. nem marad végül titokban előtte. Személyes “Én”-jét istenítése helyett tökéletesen megalázta. A belső megkönnyebbülésnek ez az érzése mindig annak a jele. mások királyságokat kaphatnak a kezükbe. annál nagyobb lesz a helyébe lépő békesség érzése. Egyben biztos lehet: ami osztályrészéül jut. Félelmetes átható ereje. Ha túl korán történnek. meg kell tanulnia türelemmel bevárni azt a pillanatot is. Erőt vehet majd rajta a levertség hangulata. visszautasítjuk őket. vagy a kudarc érzése – mert nehéz valami említésre méltót elérni visszahatások nélkül – ez azonban nem ok arra. hogy Istent egy vonalba helyezzük az emberi személyiséggel. hogy az “Én” istenítése kísérlet arra. amely csak külső gesztusokra szorítkozik. A bűnbánó. ha a belső élet kiegyenlítő alkalmazkodása megtörtént. mint az “emberfeletti Én”. A helyes időben kell érkezniük. tékozló fiú a történetben . Minden ember sorsa más. minden belső történésnek megvan a maga alkalmas órája. Minden eseménynek. ami azt jelenti. Az elhagyott apa nem más. onnan csak Isten legmélyebb imádatával lelkében térhetett vissza. mikor a személyiséggel kapcsolatos régi hűbéri kötelezettségüket megszüntetik. minden valóságok legmagasabb valósága. hogy Isten belénk szálljon. Minél hevesebb volt a harc. hogy magányos elmélkedéseinek munkája nem veszett kárba és hogy az isteni hatalmak nem teljesen közömbösek az ember iránt. hogy legbelsőbb lényének mélyére ereszkedhetett. Akinek része lehetett abban az élményben. hogy megértse ezeket az elemzéseket és hűségesen. Míg egyesek minden láthatót és értékest elveszítenek. meg hogy Istent letesszük trónjáról és helyette alkotásának egy részét imádjuk. Mert a közönséges értelemben vett “Én”-től valósággal meg kell szabadítanunk magunkat.

amelyből létük ered. Meglepő. de általános érvényű paradoxon. az “emberfeletti Én” szeretete megszólal és olyanná válik. Mindig a pszichológiailag szükséges pillanatban és anélkül. hogy bizonyos mértékben félreálljon és megengedje a magasabb erők érvényesülését. csak a felismerés könnyei és a szeretet melegsége jelzik megbékülésüket. hogy a szellemnek enélkül a mélyebb. mielőtt valóban behatolna a dolgok rejtett valóságába. mint a valódi apa. az előző fejezetekben taglalt módszer állandó alkalmazásával egybekötve. * A kereső ember jóval azelőtt. amelyet a sorsszerű fizikai vég meghatároz – még ők is megbízhatnak azokban a magasabbrendű emberekben.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 186 meglepődött. amelyet egyes látnokok szólaltattak meg és amely azt mondja. Csak ilyen bűnbánó visszatérés és önfeláldozás révén silabizálhatja ki az ember lénye üzenetének utolsó betűit. Még akik nem értik is meg az “emberfeletti Én” nagy és mély hallgatását. hogy a kisujját megmozdítaná. s nem tudják követni életük folyását azon a titokzatos pillanaton túl. Nem kell várakoznia a cél eléréséig. Amit az adeptus. hanem éppen ellenkezőleg. Rejtett tevékenysége az egész materiális világegyetemet a megtermékenyítés állandó állapotában tartja – ez az oka annak. aki összeköttetésbe kerül a felsőbbrendű Én-nel. tűnnek majd el az olyan ember bajai. A gondviselés segítsége és a rendkívüli vezetés talán majd önként nyilvánul meg. sokkal magasabbrendű létnek csak zavaros torzképe. hogy a dolgok hátterében az élő istenség lakozik. érezni fog bizonyos halk belső vonzást. Ez valójában mélyebb énjének vonzása és az “emberfeletti Én” centripetális erejének megszólalása. hogy valóságos halál sehol sincsen. akik tanítókként küldettek fajunkhoz és elhihetik. A naponkénti rövid időre való visszavonulás. aki az elveszett fiút hazafelé hívja. Így érkezünk el ahhoz a hagyományszentelte igazsághoz. Ha az Ego befelé fordul és visszatér az “emberfeletti Én”-hez. ha húsának minden molekulájában nem lenne ott az “emberfeletti Én”. a beavatott és a bölcs megtalál. folyam. amely végtelen és amely minden dolgon és élőn átáramlik. itt sincsenek többé kemény szavak. amely a számára nyitva álló. hogy a sehol sem látható “emberfeletti Én” mindenütt . hogy ezeknek a gyakorlatoknak feltűnő és érezhető eredményei megmutatkozzanak. lassanként arra bírja a személyes Ego-t. Túlságosan próbára teszi hiszékenységünket ez a fogalom? A világegyetemet fenntartó hatalom miért ne lenne képes egyetlen ember fenntartására? Titokzatos folyama szakadatlanul ott áramlik minden élő teremtmény személyi létének mélyén. mint szervezet nem működhetnék. Mert az “emberfeletti Én” mint szellem. ihletett élete nélkül az embernek belsőleg tönkre kell mennie. És amikor ez a kettő a felmagasztosulás pillanatában találkozik. A fizikai test. azt keresésének korábbi szakaszán – kisebb mértékben – minden más ember is megtalálhatja. forrása az életnek. amely szellemét olykor-olykor másfelé tereli. keblére ölelte és megcsókolta. s nem tudják meglátni azt a titkos forrást. vagy a legjobbra gondolva is – olyan életet kell élnie. És ez egyként vonatkozik szellemi és fizikai bajokra. hogy apja nem kemény szavakkal fogadta visszatérését.

amelynek felsőbb kegyelemből ugyancsak láttam egyes előjeleit. Több évvel később. ezt a hitvallást tette: “Testi és szellemi életemet túlságosan őrizte a gondviselés. amely életünkben munkálkodik. Bizonytalanságom. átéli mind a hármat. amelyek totalitása maga az élő állapot és amelyek közül kettő a “halott” állapotot is magában foglalja. a XVIII. különösen a forradalom alatt. Az “emberfeletti Én” tanúja mind a háromnak. ha azonban a körülmények olyan bonyolultak lennének. Egy évszázaddal ezelőtt még őrültségnek tűnt volna fel az effélék hangoztatása – ma már csaknem ésszerűvé vált. Mint a női kalapok.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 187 jelen van. Ez a módszer minden emberi problémára alkalmazható. hogy elviselje őket és szellemileg föléjük kerekedjék. A nevezetes augusztus 10-én.. A már leírt módszer alkalmazása megszünteti a bénító félelmet és megvilágítja azt a magasabb elemet. az álomban és a mély alvásban is. Egyszóval: számomra mindig békesség van és ez vesz körül akárhol vagyok is. Röviden: az “emberfeletti Én” magában foglal mindent és csak mi vagyunk felelősek hiányos tudásunkért. sohasem ismerhetnénk fel ezeket az állapotokat és létünk egyikben sem volna lehetséges.” Ezek a szavak sokatmondók. szükséges jelenlétének és hatalmának elismerése..” Érdemes megismételni. az egész test olyan parányi folttá zsugorodna össze. Louis Claude de St. Annyira alapvető és mindent átfogó az “emberfeletti Én”. az ember erőt kap ahhoz. a belső bölcsesség csalhatatlanul rávezet a helyes gyakorlati intézkedések megválasztására. “Számos bizonyítékát kaptam az isteni védelemnek. melyet csak nagyító lencsével lehetne látni. csak az élő energiának. mint hálával viszonozhattam volna. A mechanikus anyagelvűség régi tanítását is elérte végzete. Martin. szűkölködéseim. hogy egészen a porig megalázva éreztem magam. nem elmélet. Az “emberfeletti Én” tekintetéből nem jelent tudatveszteséget ez a három állapot. század francia bölcse írta őket egy magánlevelében.. amíg el nem múlnak. Az “emberfeletti Én” továbbá jelen van az emberi élet három állapotában – az éber állapotban. A tudomány ma már tudja. hogy ha az emberi test egész kitöltetlen területét elkülönítenék és a test protonjait és elektronjait egybehalmoznák. De mindezeknek a sötét aggodalmaknak közepette. Tudományosan kifejezve: anyag tulajdonképpen nincsen és a tér a valóság. Az idő és az igazság összefogott megdöntésére. hanem megállapított ismeret. mert ha egyáltalán van gyakorlati megoldásuk. Ez nem feltevés. amit most elmondok önnek. hogy az atom likacsossága olyan szerkezetű. hogy nincs üres tér. de azok sohasem lehetnek úrrá fölötte. de nem izgatnak fel. hogy ennek a módszernek a jótéteményei még jóval .. olyan pontos bizonyítékait kaptam annak. semhogy mással. Egy tekintélyes tudós nemrégiben utalt arra. hogy pillanatnyilag semmiféle látható kivezető út nem mutatkozik. szenvedéseim bár zavarnak. tudatában vagyok annak. hanem tapasztalat. amikor Párizsban rekedtem és nagy zűrzavarban egész nap az utcákon kóboroltam. Mielőtt azonban működésében részt vehetnénk. hogy minden tért birtokába vesz. a filozófiák is divatjukat múlják. amely céljául az önmegismerést tűzte ki. Ő a szellemi nyugalomnak olyan módszerét gyakorolta. mikor már élete végéhez közeledett. Ha nem így lenne. az anyag titkos gyökerének megmérhetetlen rejtett világegyeteme. hogy megmentésemre egy titkos fonál van hozzám erősítve.

ahogy azt az előző fejezetekben kifejtettük. hogy helyettük a helyzet isteni szemlélete felé fordulunk. gyárak. Leküzdhetjük a csalódást és megtanulhatjuk a módját annak. a magától való szellemi lét állapotában fog végződni. vagyis a velük való azonosításnak szétrombolásával jár. A némán dolgozó szellem az összekötő kapocs köztünk és az “emberfeletti Én”. A Nirvanát nem könnyű elérni. amely valóképpeni alapjuknak. Azonnal úrrá lesz az egész lét fölött. minél jobban kiterjed. helyesen követve. nem azonosítjuk magunkat velük. valószínűleg még jóval előbb. Ha azonban a körülményekkel szembefordulva dacosan azt gondolja: “kit ért ez a szerencsétlenség?” – máris tárgyilagosan áll szemben a sötét hangulattal. de elfogadhatjuk és lakat alá helyezhetjük őket. Szembenézhetünk minden bénító gonddal és gyors győzelmet arathatunk a leverő hangulatokon. hogy mi valójában az igazi “Én”. Ilyen módon a legsúlyosabb bánatot is pszichológiai távolságban tarthatjuk magunktól. Minden ember a tükörben láthatja annak ábrázatát. aki legjobb barátja vagy leggonoszabb ellensége lehet. Ezzel a módszerrel felfegyverkezve minden gyöngítő és ártalmas gondolatot száműzhetünk a tudatunkból. önmagába vonuljon vissza és várja meg a néma feleletet. a bölcsesség és a hatalom olyan fokára. valami magasabbra irányul. hogy a testi és lelki hangulatok ennek az igazi “Én”-nek hangulatai. A gondok elkerülhetetlenek. amely magasan fölötte áll az átlagnak. Ha az ember azt mondja magában: “boldogtalan vagyok” – akkor láncot rak szellemére. Mint ahogy az utcán függő lámpa a sötét éjszakában széles térséget megvilágít és ez a fény annál halványabb lesz. a külső emberi élet megteremtője között. megszünteti azt a hamis felfogást. amint valami nehéz helyzetbe kerülünk vagy valami kellemetlenség ér bennünket. ha csak rövid időre is. mintsem teljes fényébe belejutott volna. mihelyt a gondolkodás. a tisztán személyi nézőponttól elfordulva. vagy Krisztusok szeretnének lenni. A valódi “Én”-t még a legborzalmasabb körülmények sem ejtik kétségbe. hanem a modern városi életbe összezsúfolt és az irodák. Úgy szabadulhatunk meg az ilyen helyzetektől. hogy miközben lelkileg nem vetjük többé alájuk magunkat.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 188 a cél megpillantása előtt jelentkeznek. A módszer követelményeit teljesíteni annyi. mert olyan folyamatot indítanak el. Az ilyen pontosan megfogalmazott kérdések megsemmisítik ezeket a hangulatokat. hogy magasabbrendű erők forrásaiból merítsünk és hogy az emberi életet kísérő félelemérzetek legnagyobb részétől megszabaduljunk. Bár a keresés értelmi jellegű folyamatként kezdődik. Lényeges az a követelmény. A szokásos behatásokat utasítsuk vissza és szellemileg egyenlítsük ki azzal. Ezért rögtön gyakorolni kell a módszert. Nem azok számára írok. mint páratlan jótéteményeit élvezni. akik Krisnák. de sokan közeledhetnek hozzá és az ezeken a lapokon tárgyalt megközelítése több mint elegendő. Sokan emelkedhetnének az ebben a könyvben kifejtett módszer segítségével a derű. és átmenetileg – ha csak néhány pillanatra is – elűzzük őket a tudat mezejéről. üzletek és utcák materiális életébe bezárt milliók számára. ugyanúgy az “emberfeletti Én”-hez közeledő ember is visszatükröz valamit tulajdonságaiból és erőiből. Mert . hogy az ember. mert annak felismerése. Ez a szemlélet csak a szellem bensősítésével és kérdezéssel érhető el úgy.

Óvakodnunk kell azonban az önámítástól. Hogy ez a megfeledkezés bekövetkezzék. hogy érzékeinknek minden ellenbizonyítékát elvessük. Ez a feledés mindig bekövetkezik. minden róla való beszéd csak szellemi bűvészkedés lesz. Ennek oka egyszerű. Két másodpercnyi ilyen megfeledkezés is elegendő arra. hogy ügyeit az “emberfeletti Én” elé terjessze. befelé fordítja és ehhez a bensősítéshez minden ellenállás mellett is ragaszkodik. gond és kísértés. míg eléri a nyugalomnak azt a belső magját. A lélekről majd önmagától lepereg a megpróbáltatás. üresen kongó szavak tömege. Ezek az eszmék semmit sem érnek. de a teljes eltűnésük időpontja a sors jóváhagyásától függ. ha a személyes Ego-t az “emberfeletti Én” hatalmába keríti és fogva tartja. Ha ez a belső közösség nem teremtődött meg. hogy jelentős eredménye legyen. amennyire csak lehet. mint amilyet az értelem vagy más külső eszköz nyújthat. Ha szívének kapuján feltarthatatlanul kopogtat a kétségbeesés. De mindig vissza kell húzódnunk a szellemi hallgatásba. ha szellemünket összhangba hozzuk az “emberfeletti Én”-nel. Minden szenvedélyt. amelyek csak csalódáshoz vezetnek. vagy zavaró vágyat már csírájában leküzdhetünk és megfékezhetünk a szellem tökéletes lecsendesítésével. amelyen ezek az igazságok gyakorlatilag nem alkalmazhatók. amelyeket teremt. Egyébként fékezhetetlen szenvedélyeket is megfékezhetünk. néhány percre vagy még hosszabb időre is elfeledhesse. azonnal befelé kell fordítania gondolatait és el kell őket halkítania.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 189 minden embernek megvan a tulajdonjoga az értelmére és egyedül ez felelős azokért a gondolatokért. nem ritkán az is szükséges. sohasem értéktelenedik el és nem is mehet veszendőbe. mert bölcsebb az embernél. Nincs az emberi életnek olyan területe. amely a befeléfordulásra késztette. Vándorolhatunk Közép-Ázsia kopár fennsíkjain. Amint érzi az ember. hogy szellemét amilyen gyorsan csak lehet. ha megvalósíthatatlanok vagy nem tudnak hathatós eredményeket előidézni. vagy az amerikai nagyvárosok sokadalmában – az erkölcsi támogatásnak és az anyagi támogatásnak soha el nem apadó forrása lesz ez számunkra. állások elvesznek. hogy önuralmát elveszítette. mert a belső istenséghez alázatos reménykedéssel és bizalommal kell közelednünk. betegségek kimerítik a testet – az “emberfeletti Én”nel való közösségből származó belső védelem azonban sohasem hagyja cserben az embert. ahol titokzatos segítség vár már rá. kivéve. ha az ember önmaga megtagadja. mint ahogy a legtöbb embert balga szokások juttatják el negatív állapotukba is. Annyira át kell engedni magát ennek a nyugalomnak. részvények elértéktelenednek. Az igenlő szellemi állapotba a szokás is eljuttathat bennünket. valahányszor hatásosabb segítségre van szükségünk. bár kevéssé ismeretes. amely csodálatos módon eseményeket és személyeket mozgat meg segítségünkre. hanem . Minden vágy és szenvedély valódi gyökere nem – mint általában feltesszük – a fizikai testben. sokszor azonnal hat. Üzletek meghiúsulnak. Ezt megteheti úgy. Ez a folyamat egyidejűleg le fogja csendesíteni a szenvedélyt is. Az emberben lakozó isteni értelem megoldhat minden problémát. A folyamat gyors. hogy a fájdalmas problémát. elérkezett az idő.

lesz! Minden Allah kezében van. később azonban rendkívül kiszélesül. amely egy személyes vággyal egyidejűleg merül fel tudatában. hogy kellemetlenül ható és fantasztikus tanulmányokkal. mint akár a villamosság. akkor személyes létének már magasabb támogatásban lesz része. elég könnyűnek fogja találni a szellem önkéntes lecsendesítését és mindig tudatában lesz bizonyos magasabb elemnek. A legtöbb kezdő abba a hibába esik. “Lássunk neki a kezdetnek és akkor minden többin keresztül már gyorsan megtehetjük az utat” – így hangzott a régi Egyiptomban Amon-Ra főpapjának komoly tanácsa. sőt ő tudja legjobban – miért ne bíznánk tehát rá a megoldást? Amíg az ember az osztályrészéül jutott megvilágosodásnak megfelelően teljesíti kötelességét. Mindezekbe a dolgokba a Sorsnak is van beleszólása. Ezeket tehát a szellemben kell legyőzni. mert a vágy gyümölcsei csalókák lehetnek. Ezt a módot csak az “emberfeletti Én” tudja. aki tudja. európaiak és amerikaiak azonban lázongók vagyunk. Nem mindig okos dolog előre meghatározni. mert mindkettőnek célja ugyanaz. Az embert meg kell és meg is fogják váltani. Utoljára még csak azt kell mondanunk erről a módszerről. kísérteties és . Jézus szava valótlan és az egész élet fölösleges bohózat lenne. hogy amikor az ember összhangba hozza magát az “emberfeletti Én”-nel. amely végül a legjobbnak bizonyul. oly nagyszerű és oly egyszerű. sőt hogy néha – ha az akaraterő kormánya nem működik többé – érzéki visszahatásokhoz is vezet. mert ösztönösen felfogjuk ugyanazt az igazságot. Ez az oka annak. E módszer gyakorlásának semmi köze a mágiához. azonban kevésbé készségesen fogjuk fel azt a másik. amelyet Jézus olyan pontosan fogalmazott meg. hogy az “emberfeletti Én” kutatását összetéveszti az okkult erők kutatásával. hogy valamely nehézséget milyen módon oldjunk meg. hogy az okkultizmus különös és bonyolult útvesztőjében tévelyegnénk. aki önmagát rendbe hozza. hogy mikor engedjen neki. Az a nagyszerű és mégis egyszerű igazság. mint egy görög templom dór oszlopsora és megismerhető anélkül. Azt az igazságot. hogy az ember lényegében isteni. vagy mikor szálljon szembe vele. hogy mindenki. Egyedül ő tudja összhangba hozni bajainkat a Sors parancsaival és ő tudja megtalálni azt a megoldást. Valóban elítélendő az a felfogás. mert sehol másutt le nem győzhetők. Aki ezt a módszert hűségesen gyakorolja. hogy miért bizonyul a fizikai aszkézis oly gyakran hiábavalónak. kiegészítő igazságot. amit itt megírtunk: azt. az útra és az eszközökre vonatkozó minden kérdést nyugodtan átengedhet neki. Ám mindamellett összehangzón munkálkodik az “emberfeletti Én”-nel. amelyeket a testi tevékenységek teremtettek meg. Ugyanazt értette ezen.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 190 azokban a szellemi szokásokban van. amit vetettünk. hogy Allah keze valójában a magunk keze. ne panaszkodjunk tehát” – mormolja a fatalista mohamedán szorongatásai idején. amely minden dolog alapja. “Ami lesz. A valódi legyőzője a Sorsnak az. miközben szemét a csillagokra emeli. Az ismételt újjászületés elve nélkül azonban a Sors értelmetlen. hogy azt fogjuk aratni. automatikusan egész életét is rendbe hozza. mert az ugyanolyan valóságos hajtóerő. Mi. A kettő között tátongó szakadék a korai fokozaton még nem oly szembeszökő.

mint az “emberfeletti Én” magasabbrendű gyümölcseiért. könnyedén. Jézus a teljes igazságot hangoztatta. Bár a pszichikai és okkult tanulmányokat ilyen módon aláértékeltük. a jóról. nem azt akarjuk mondani. Hozzájárulnak a tudományos kíváncsiság és a közkeletű érdeklődés kielégítéséhez – talán még a durva anyagelvűség gerincét is meg tudják törni. Ebből ered minden más kisebbrendű erő. Hatalmas és rendkívüli. vagy kísértetekkel és koboldokkal kelljen érintkeznünk azért. Biztonságosabb és észszerűbb tehát magához a forráshoz fordulni. amiért megvásárolható lenne. ha előbb megtaláljuk a mennyek királyságát. És ezekért a normálison túleső erőkért ugyanolyan árat kell fizetni. hogy minden dolgok megadatnak nékünk. Ennek általánossá válásával a kórházak kiürülhetnének. és nincs arany. hogy felfedezhessük azt. hogy rendkívüli dolgok kezdenek történni és váratlan csodák jegyződnek fel életének kalendáriumába. De akkor azonban felkérés nélkül. Az igazságot sohasem igazolja varázslat vagy csoda. akár másnak kárt okoznának. szent és szép. anélkül. Akik ezt teszik. aki az isteni királyságot felfedezte. Ez a beavatás olyan belső és kifejezhetetlen élmény. amelyet művel. Mint ahogy a nemes virág sincs tudatában annak a szépségnek. amelyet megtestesít vagy az illatnak. legelőször is elveszítik szellemi útjukat és sokszor azzal végzik. A gyakorlott kutatótól azonban csak vizsgálódást kívánnak – semmi esetre sem érdemlik meg egész életünket. ami az emberben eredendően nemes és szép. Az igazságnak a maga munkájával. mint felszínes képességek és veszélyes adományok eredményeit keresni. Az “emberfeletti Én”-be való beavatást gyakran összetévesztik feltűnő lelki élményekkel is. közvetlenül az “emberfeletti Én” titokzatos néma tevékenységéből erednek. amilyet semmiféle szóbeli hatásvadászat. amikor azt mondta. hogy akár önmagának. azt is fel fogja fedezni. hogy elveszítik eszüket is. amelyet nyújt. hogy teljesen értéktelenek. Az okkultizmus homályos birodalmában az ember könnyen eltéveszti az utat és csak szenvedések árán tud ismét visszafordulni. a menhelyek kevésbé lennének zsúfolva és számtalan otthon sokkal boldogabb lenne. hogy a minden okkult erőt támogató legmagasabb erő az “emberfeletti Én” ereje.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 191 hátborzongató kísértetekkel kelljen bíbelődnünk. a maga emelkedett értelmével és magasrendű működésével kell állnia vagy elbuknia. semmiféle színpadias szertartás és semmiféle okkult titokzatosság meg nem adhat. önmaguktól. Állítólagos okkultisták elfelejtik vagy nem tudják. ugyanúgy az igazi szellemi ember is egyénileg csak ritkán tud arról a mágiáról. Mindenki. vagy a segítségről. A kereső nem törekszik utánuk és mégis jönnek. . * Nem lehet eléggé értékelni a szellemi nyugalomból származó egyensúlyt. amit tesz. amely belőle árad. Egyedül ez az élmény teszi az embert valódi apostollá és pappá.

Azoknak a hibái. aki alázatosan vágyakozik rá. a cselekedetei majd önmaguktól rendeződnek és hogy minden. A világtörténelem jelenlegi kritikus órájában sok ilyen szellemileg megvilágosodott emberre lenne szükség. Sem önmagát. Önmaga-választotta napi munkáján vagy tevékenységének sorsszerű szféráján kívül mindig felkeresik majd azok. Meggyőződése szerint él és elveit a gyakorlatban megvalósítja. hogy belső világosságuk láthatóvá váljon. Így válik azután az “emberfeletti Én” titkos küldötté mindenki számára. akik a világi és szent elemeket összhangba tudják hozni és akiknek bonyolult modern alkata a magasabb szellemiségre is fel tud emelkedni: olyan emberekre. Nagy a hiány olyanokban. Azok. de ez természetesen csak ahhoz jut el. erényeinek köszörűkövévé válnak.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 192 A zűrzavar. bíráló gondolatokkal foglalkozik. mint a saját sikerükre. Az isteni és a gyakorlati nem szükségképpen összeegyeztethetetlenek. akik áttörik a közvélemény külső héját. Kevéssé ismeretesek az ihletett cselekvés és súrlódásmentes tevékenység lehetőségei. Az izgalom. A bölcs minden ellenállást hasznára fordít. Ingerlékenységüket magasztos türelemmel fogadja. “Teremtsetek nagy személyiségeket – minden egyéb önmagától adódik” – hangoztatta Walt Whitman. a lüktető fizikai és szellemi energia földjének még nagyobb szüksége volna a belső csöndnek erre a sajátosságaira. hanem éppen fokozza teljesítőképességét. mihelyt figyelmét a belső “Én”-re fordítja. hogy szerzetesi aszkézist gyakorol. akivel találkozik. Amerikának. akikkel a sors változhatatlan kapcsolatba hozta. a belső nyugalom. vagy az élet sötétségében . akinek lelkében a gyakorlati érzék összetalálkozik a transzcendentális szellemmel. Tudja. az oktalan sietség és a túlzott aggodalom eltűnik a lét szótárából. hogy folytonosan negatív. Mert ez bátorító filozófiai szemlélettel ajándékozza meg az embert és ez a szemlélet nem csökkenti. vakok és nem veszik észre. A modern misztikus. akik éppen annyira törekszenek az emberiség szolgálatára. de mint résztvevő is szemlélheti. sem másokat nem kell megtévesztenie azzal. Nemcsak barátait és szeretteit. Az említett szolgálatra elegendő alkalmat talál mindenki. amit szellemileg meghódított. Tudja. hanem ellenségeit is rábízza az “emberfeletti Én” jóságos gondoskodására. ami korábbi korok szükségleteihez tartozik. Az ő kolostora a világ. Ezek az ügyek összevisszaságában is megőrzik belső nyugalmukat. Nem is vagyunk tudatában. konfliktus és rémület mai napjaiban nagy hasznára volna az emberiségnek a kiegyensúlyozott szellem. akik a kétségbeesésben botorkálnak. Nem fél a tevékenységtől. szellemi tanítója az élet és a belőle nyert tapasztalatokból tevődik össze tanulmányainak tananyaga. az érett bölcsesség és a helyes értékelés érzéke. hogy ha gondolatait rendben tartja. Nem nehezíti meg a dolgokat azzal. hogy a központosított ember milyen óriási tökéletességre tehet szert. mint veszítünk. A világ dolgaiba nyakig belemerült emberek is megtalálták már az “emberfeletti Én”-hez vezető utat. mint Európának. az életet nemcsak mint felismerő. akiket gyűlölködő érzelmek töltenek el. hogy a régi rosszhoz való ragaszkodásukért fizetniük kell. ha az ember a szellemi csöndhöz menekül. valóságosan is birtokába kerül és megfelelő gyümölcsöket hoz. amely azonnal felmerül. Szellemében ott az isteni üzenet mindenki részére. hogy a megbocsátással többet nyerünk.

messzire szétterülő csendre. akiknek valószínűleg javára válhatnak. Nem mintha végül gondolatok nélkül tudnánk élni – gondolkodni fogunk. Az itt ismertetett eljárás. A végpontja is ugyanez. a tudomány és filozófia mind megannyi közvetett út. titokzatosan magasztos kifejezés mély jelentőségét. aki csak hánykódik az érzelmek tengerén és sem a maga. Ez azért lehetséges. ihletnélküli gondolkodástól teljesen eltérő értelmezést kapjanak. bejárja az öt világrészt és eléri mindazokat. Menedékhellyé és az állandó segítség középpontjává válik. minden lelki vízió eltűnik – örökre csak az “emberfeletti Én” csöndje marad meg. mert az örökkévaló. Aki megvalósítja ezt a kiegyensúlyozott életet. másokra ösztönző hatással lesznek. És meg fogja érteni. hogy gondolati megnyilvánulásaink rendkívüli erőre és hatalomra tegyenek szert és a megszokott. Minden vallási extázis szükségképpen elmúlik. de nem is tétlen órák elhessegetésére való hóbort. . Valóban nincs még egy ilyen fenséges kaland. A munkának végül sikerülnie kell. mert az értelem élete és munkája végeredményben az “emberfeletti értelemből” származik. Minden szó élő teremtő erővé. a misztika. a művészet. A vallás. míg rá nem eszmélünk a közülük szétáradó. hogy hol vagyunk és mik vagyunk. meg fogja érteni az egyiptomi Szfinx szétszabdalt ábrázatán ma is felismerhető. a fény és a hatalom mágikus eszközévé válik. amennyire az élet üzeme ezt megköveteli.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 193 fénysugarat keresnek. nem válik szentimentális fecsegővé. Az érzelmi extázis árja és pályája. Naponkénti gyakorlásra van szükség. A gondolkodás megszokott képességét végül lényünknek valamely mélyebb része veszi át. * Aki az ilyen földöntúli megvilágosodásnak csak egyetlen óráját is átélte. Épp ezért nem foghatunk elég jókor ehhez a feladathoz. mert a Végtelen bennünk van éppúgy. Szavai sohasem hangzanak el hiábavalóan a pusztaságba. hogy úrrá legyünk felettük. az értelem szokásos funkcióit magasabb cél felé fordítja és így változtatja átjáróvá az “emberfeletti Én” számára. az egyéni elragadtatás fellángolása és kialvása mind megannyi nyomorúságos dolog az “emberfeletti Én” változhatatlan békéjének magasztossága mellett. mert végül is elkerülhetetlen a végeredmény: hogy önmagunkkal kerüljünk szembe. nyugalomban tartja. Ennek a keresésnek kiinduló pontja az. Behatol majd a gigantikus japán Buddha-szobor néma ajkai körül játszó boldog mosoly titkába. Erre az eredményre azért van szükségünk. Az Én-azonosítás munkája nem szükségképpen unalmas. de e gondolkodás közben is tökéletesen életben tudjuk tartani a valóság belső megélését. sem az emberiség számára nem teremt alkotó értékeket. hogy Firenze bizonyos palotájában bizonyos kép miért kelt néma áhítatot Itália érzékeny látogatóiban. mint a só a tengervízben. Leírt és kimondott szavai egyesekre megnyugtató. Ennek ellenére azonban agyunk makacs és a gondolatok nem akarnak kívánságunknak megfelelően nyugalomra térni. de éppen úgy szakállas nyílként fúródhatnak egyesek lelkébe. Ilyen módon tarthatjuk fenn a szellemi élet és világi élet közötti gyönyörű összhangot és így nem támad majd ellentét a kettő között.

az nem valami dolog. aki magas piedesztálon ül a hangos tömeg fölött. a beavatott végtelenül türelmes és senkire sem erőszakolja rá akaratát. testi porhüvelye mögé rejti szellemi királyságát. Megtanulják. hogy az igazság: istennő. hogy keresésünknek biztos és isteni célja van. És szinte áttetszővé lesz a bölcs arcán. akik azt a gúnyos megvetés ellenállásával vagy alantas hálátlansággal fogadják. Mégis. amellyel a Sors megajándékozta és ahol valamilyen nyilvános feladatot kell elvégezni. aki ezt mindörökre felismerte. Az adeptus. Még ha haladásunk kétséges és görcsösen vonagló volna is. mert ő nem fog leszállni. hogy minden léleknek fel kell kapaszkodnia a megértés hosszú létráján és az elmaradhatatlan tapasztalat nálánál sokkal jobban meg fogja majd tanítani az igazságra. szükségszerűen alázatos közvetítőkként működnek közte és a tömeg között. Ezért küzdött a parányi amőba megszámlálhatatlan esztendőkön keresztül. Balgák semmit sem tanulnak a bölcsektől – bölcsek azonban sokat tanulnak az együgyűektől. A fény egy futó pillanatra felvillanhat és aztán ismét kihunyhat. nem élő mozgás. Szívében nem ismer majd különbséget ember és ember között. Talán megérti azt is. hogy a világ kegyeit keresse. ettől kezdve nincs és nem is lehet más célja. hogy az emberiség a szó tiszteletét általában összetéveszti a tisztelettel. hanem élő nyugalom. mert most már megérti. Azok. vagy a Szahara sivatagjában válik a legékesebben szólóvá. aki megértette. Ezért némán és nyugodtan mozog a világban. hanem szellem. inkább új gondolatok és tisztultabb tapasztalatok felé vezeti majd őket. A némaság sokkal inkább javunkra válik. Nem igyekszik kételkedőket megtéríteni vagy kishitűeket meggyőzni. szolgálatait azokra kell korlátoznia. Talán a Himalaya hegyei között. akiket színe elé bocsátott és bizalmába fogadott. hogy gyakran jobb a középpont felé. higgyünk benne. hogy végül kétlábú emberré legyen – ezért folytatta a csillagok világegyeteme megmérhetetlen időkön át munkáját – ezért kering szegény Földünk a tér megmérhetetlen távolságain keresztül. A szavak ennek csak a felületét barázdálják és tulajdonképpen elfátyolozzák igazságát. a töredékes “Én”-nek ez a vágyakozása a tökéletesebb “emberfeletti Én” után. Az “emberfeletti Én” némasága nagyon is élő némaság. amely mélyebb a legmélyebb értelmű szónál is. Ilyen természetű az emberiségnél fellépő ősrégi keresés. Pedig a világnak meg kell alázkodnia és úgy kell esdenie kegyeiért. hogy ami ilyenképpen belekerült életébe. Egy rövid másodpercre meglepő világossággal láthatunk. de annak szükségessége folytán. miután megvalósította az “emberfeletti Én” egységét. hogy célját az eszközökben való legnagyobb takarékossággal és legcsekélyebb erőfeszítéssel érje el. mint kifelé törekedni. . nem pedig azokra. tanítványait tolja majd a közfigyelem előterébe. akik megértették és érdemesek segítségére. akik részeseivé váltak nyájas kegyelmének és azok. A természet hihetetlen türelemre ad példát.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 194 Talán meg fogja érteni azt is. Egy ideig tehát utánozhatjuk. Az az ember. nem bocsátkozik majd terméketlen vitákba és másokat sem igyekszik majd puszta szócsatára bírni. csak nem minden ember áll készen az igazság befogadására. mint a legmeggyőzőbb beszéd. Készen áll minden ember fogadására. mint minden lény boldogulása.

Az igazság magányosan és elhanyagoltan szunnyadhat – végezetül azonban ellenállhatatlan. Aki még alaposabban meg akarja őket érteni. hogy van Valaki. A beszéd a maga fogyatékosságában sohasem fejezheti ki a bennünket körülvevő közvetlen és kimondhatatlan transzcendentálist. tanuljuk meg lelkünket átérezni azzal. mint ahogy tette. Tanuljunk meg elcsendesedni. Nem azért írtuk ezeket a sorokat. ami a szavak között és a szavak mélyén rejtőzik. mint ahogy tagadni sem lehet majd őket sohasem. annak meg kell kísérelnie. Értelmünk elidegenedett szellemi forrásától. és az emberiség egy napon kénytelen lesz némán alávetni magát kényszerítő erejének. sem pedig. hogy mikké lehetünk. hanem azt is megértse. hogy alávessük magunkat annak a magasabb hatalomnak. hogy megtanítsuk elkopott babonák litániáinak papolására.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 195 aztán ismét vakokká válhatunk. Valaki. Az emberiség anyagi és lelki szenvedései elválaszthatatlanok szellemi szemléletétől. hogy ismerjük meg a fáradság nélküli erőfeszítés értékét. amely minden ember életén korlátlanul uralkodik. Időről-időre meg lehet feledkezni róluk. aki gyermekbetegségeink és felserdülésünk fájdalmai fölött őrködik. mert valamennyien a légdicsőbb Anya méhéből születtünk. Ezek a gondolatok vagy igazak. A szellemi nyugalomnak áldozott naponkénti rövid idő megvalósítja majd ezt a gondolat-megváltoztatást. hogy kimagasló helyet biztosított a bűnbánat eszméjének. A szerző nem tudja pontosabban megfogalmazni ezeket az igazságokat. hogy milyen sokára hatolnak be életünkbe ezek az igazságok – sohasem érkeznek későn. amely ezeket a kezdeti szavait tartalmazza. Így “válik hússá az ige” és feltámadnak azok. Nem számít. hogy a szellemi problémák elhanyagolása mellett is megtalálhatja problémáinak megoldását. Az Újtestamentum. Mindezek közben azonban ne felejtsük el. mint saját szeretetünk önmagunkhoz. a görög “metanoe” szót használja ennek az eszmének az érzékeltetésére. akik arra emlékeztetnek bennünket. De sohasem válhatnak üresekké. aki jóságos és ismeri dicsőséges célunkat. amikor már ennek a bolygónak az utolsó napjai közelednek. Ezek igézték meg a világ legelőkelőbb szellemeit az idők kezdete óta – ezek fogják őket megigézni akkor is. de még azért sem. A fejlődési folyamat diadala nem lesz más. Sohase féljünk attól. vagy értéktelenek. Halhatatlanok és egy napon az egész emberiséget át fogják itatni. akinek hozzánk való szeretete nem kisebb. hogy eggyé válunk vele és így megkapjuk osztályrészünket szépségéből. de új meg új megtestesülésben jelentkeznek. Mindenki a maga szerény eszközeivel segítsen a mennyei királyság megvalósításában! . nem fog csalatkozni. A szó valódi jelentése azonban: “a gondolatot megváltoztatni”. hogy megerősítsük abban a hiábavaló reménykedésében. hogy ne csak a szavakat. hogy a világnak újabb vallási illúziókat adjunk. Kezdjük azzal. Erre van legsürgősebben szükségünk. Jézus a maga rövid küldetését azzal kezdte. mint a szeretet diadala. jóságából és bölcsességéből. Aki ezeknek az igazságoknak a legnagyobb értéket tulajdonítja. Az isteni csend egy időre majd felhagy szent tartózkodásával és meghatározott időben meg-megküldi majd az embernek testi alakjában a remény örök üzenetét. Az Abszolút újra meg újra megnyilvánul minden korban és minden éghajlat alatt.

hogy szellemileg száműzöttek vagyunk. Az “emberfeletti Én” belső világa a valódi hazánk és kizárólag elhagyott szentélyeiben találhatjuk meg szívünk néma és örök vigaszát. .Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 196 A végső igazság az.

árva gyerekek. amely megtervezte az emberi anatómiát és fehérre festette a hattyú tollazatát. hanem jobb tagja lesz a társadalomnak. Pedig ellenkezőleg: éppen az örök igaz eszmékből meríthet az ember erős. ha szellemét időnként úgy elcsendesíti. valódi ihletet tevékenysége számára. amelynek-enyhe áramlata minden nehézségen átviszi. mert csak megvadult fanatikus követeli meg. hogy folytonosan a közjó érdekében dolgozzunk. amely átjárja. Az elernyedt emberi szívnek reményt hozott – nem kardot. de az “emberfeletti Én” mégis a mi valódi megváltónk és titkos akaratát önmagunk ellenére is megvalósítja. kapitány. amit el kell viselnünk. rendíthetetlen bátorságot a nehéz problémák megoldására. megújuló reményt a továbbhaladásra. Elvakult emberek mondhatnak. és derűs önuralommal jár-kel a világban. ajtók önként feltárulnak a házakban. amit akarnak. ha önként feltárjuk magunkat isteni behatása számára és így elkerüljük a felesleges szenvedéseket. Nem rosszabb. hogy végül a világnak és az anyagi élet kényelmének feláldozására kényszerítik. sőt erőt ahhoz is. Közben egy új kor . Nem okosabb-e tehát.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 197 VÉGSZÓ Sötét korszakunk legsötétebb tragédiája az a botor hit. hogy beengedjék azt az embert. Az emberiség ma szerencsétlen hajó módjára hányódik. amelyeket tudatlanságunk zúdít reánk? Sokan félnek ezektől a meggondolásoktól. ha az igazságot életté változtatja. hogy az ilyen gondolatoknak semmi hasznuk a gyakorlati világ számára. hogy a szellemi igazságot saját veszélyünkre hanyagoltuk el. hogy esztelen lemondások nehéz rabláncait vegyék magukra. Csődöt mondott volna? Csak azok felelhetnek erre a kérdésre. aki az “emberfeletti Én” jóságos áldását hozza magával. amely akármelyik láthatatlan sziklán pozdorjává zúzódhat. Fegyverzete mindössze a magasabb etika és a szellemi gyógyítás küldetése volt. még mindig körülöleli a világot és nem hagyja cserben teremtését. térkép és horgony nélkül – sodródó hajóroncs. hogy türelmesen elviseljük. Az a csodálatos értelem azonban. mert nem tudjuk. De mi félnivalója van a világtól annak. hogy szellemünkkel helyesen kell bánnunk! Előbb a gondolataink mondanak csődöt. Ezek az aggályok nem állanak fenn. Állandó sarkantyúzásként működnek. hogy magasabb régiók erőinek segítségéhez folyamodhasson. Nem vagyunk elveszett. A békesség azonban távolabb van szánandó csillagzatunktól. aki ura a maga szellemének? Az élet helyes irányításának ügyessége egyszerűen abban áll. pusztán azért. megtanulhat ebben a nyugtalan világban úgy élni. csak azután a cselekedeteink! Világfelfordulás szakadt ránk és általános tanácstalanság szánt barázdát a homlokunkra. mint valaha. aki ezeket az élő eszméket megvizsgálja és megérti. Krisztus messziről jött nyugtalan bolygónkra. mert attól tartanak. akik a drámát mint egészet nézik és következő felvonásait is áttekinthetik. Mindenki. mint egy tengerszemet. Zárak gyorsan kinyílnak.

küldi ezt az írást szerzője az öreg Keletről a fiatalabb Nyugatnak. Ebben a tekintetben nem ér. valahányszor annak szüksége mutatkozik. . hogy befelé forduljon. Ami az egész világegyetemet fenntartja. hogy alávesse magát a magasabbrendű “Én”nek. előbb-utóbb mindenkinek el kell sajátítania. akik ezt az igazságot meg is szívlelik. mint valaha. de nem is érhet senkit sem veszteség. hogy nemzeteket vezessen és népeken uralkodjék. hanem szolgává tegye. Az igazi gyógyulás és a csalhatatlan bölcsesség csakis az “Én” isteni mélységeiben lakozik. Azt a szokást. hogy “Én”-jét így ne úrrá. hogy a kezdődő érettség értelmi és szellemi felelősségét magára vállalja. A felnövekvő emberiségnek készen kell állnia arra. amit az állam soha meg nem adhat neki. E föld ifjúkora visszavonhatatlanul eltűnt. hogy a maga személyes életét irányítsa és hogy uralkodjék nyugtalan szellemén. Ennek a sugárzó igazságnak dicsőítésére és azoknak a keveseknek épülésére.Paul Brunton: A felsőbbrendű Én 198 drótszöges kerítésénél állunk. És erre ma nagyobb szükség van. Mindenkinek kötelessége azonban. hogy magamaga szerezze meg önmagának azt. Nem mindenkinek kötelessége. Ha az emberek készséggel és örömmel adják át magukat az isteni emberfeletti Én”-nek – az isteni “emberfeletti Én” is örömmel adja majd magát át nekik. az majd őt is fenn fogja tartani. Senkinek sem kell félnie attól.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful