VOLTAIRE

CANDIDE
VAGY AZ OPTIMISTA VILÁGNÉZET
FORDITOTTA

KEMÉNY GÁBOR

TARTALOM
Néhány szó... ELSŐ FEJEZET. Hogyan nevelték Candide-ot egy gyönyörü kastélyban és hogyan kergették ki onnan. MÁSODIK FEJEZET. Mi történt Candide-dal a bolgárok között? HARMADIK FEJEZET. Hogyan szabadult meg Candide a bolgároktól és mily sorsra jutott? NEGYEDIK FEJEZET. Hogyan találkozott Candide hajdani filozófia-tanitójával, Pangloss doktorral s mi lett az utóbbi sorsa? ÖTÖDIK FEJEZET. Vihar, hajótörés, földrengés; mi történt Pangloss doktorral, Candide-dal és az anabaptista Jacques-kal? HATODIK FEJEZET. Ünnepélyesen máglyát raknak, hogy eretnek-égetéssel akadályozzák meg a földrengést; Candide-ot megbotozzák. HETEDIK FEJEZET. Hogyan gondoskodik Candide-ról egy öreg asszony; hogyan találja fel kedvesét. NYOLCADIK FEJEZET. Kunigunda története. KILENCEDIK FEJEZET. Mi történt Kunigundával, Candide-dal, a nagy inkvizitorral és a zsidóval? TIZEDIK FEJEZET. Mily nyomoruságos helyzetbe jutnak Candide, Kunigunda és az öreg asszony Cadixban; hogyan szállnak hajóra. TIZENEGYEDIK FEJEZET. Az öreg asszony története. TIZENKETTEDIK FEJEZET. Az öreg asszony tovább meséli viszontagságait. TIZENHARMADIK FEJEZET. Hogyan kellett Candide-nak elválnia a szép Kunigundától és az öreg asszonytól? TIZENNEGYEDIK FEJEZET. Hogyan fogadták Candide-ot és Cacambot Paraguayban a jezsuiták? TIZENÖTÖDIK FEJEZET. Hogyan ölte meg Candide a kedves Kunigunda bátyját? TIZENHATODIK FEJEZET. Milyen kalandjuk volt utasainknak két leánnyal, két majommal és az Oreillons-nevezetű vademberekkel? TIZENHETEDIK FEJEZET. Candide és lakája Eldorádóba érkeznek; mit látnak ott? TIZENNYOLCADIK FEJEZET. Mit láttak Eldorádóban? TIZENKILENCEDIK FEJEZET. Mi történt velök Surinamban s hogyan kötött Candide ismeretséget Martinnal? HUSZADIK FEJEZET. Mi történt Candide-dal és Martinnal a tengeren?

2

HUSZONEGYEDIK FEJEZET. Candide és Martin Franciaország partjai felé közelednek és folytatják az eszmecserét. HUSZONKETTEDIK FEJEZET. Mi történt Candide-dal és Martinnal Franciaországban? HUSZONHARMADIK FEJEZET. Candide és Martin angol partokhoz érkeznek; mit látnak ott? HUSZONNEGYEDIK FEJEZET. Raquette és Giroflée barát története. HUSZONÖTÖDIK FEJEZET. Látogatás Pococuranté őnagyméltóságánál, a velencei nemesnél. HUSZONHATODIK FEJEZET. Candide és Martin együtt vacsorálnak hat idegennel; kik ezek az idegenek? HUSZONHETEDIK FEJEZET. Candide Konstantinápolyba utazik. HUSZONNYOLCADIK FEJEZET. Mi történt Candide-dal, Kunigundával, Panglossal, Martinnal és a többivel? HUSZONKILENCEDIK FEJEZET. Hogyan talált a meg Candide Kunigundát és az öreg asszonyt? HARMINCADIK FEJEZET. Befejezés.

3

hogy e világban tökéletes rend uralkodik. Leibniz.kijelentette. az optimista világnézetnek egyik pregnáns hirdetője. ami által persze Leibniznak annyiszor ismételt sántikáló kifogása a világ bajai ellen. hogy csupán őszinteségre van szükség az optimizmus ellenkezőjének a felismeréséhez. ránézve váratlan bizonyitásra talált. hogy tudniillik némelykor a rossz a jót előidézi.az optimizmus e módszeres és bő kifejtésének nem tulajdonithatok ezen minőségében más érdemet. amit tudnunk kell. azt állitja a mi világunkról. »Leibniz Theodiceájának .« 4 . Már hősének nevével is rámutatott Voltaire arra.irja Schopenhauer . . hogy később a nagy Voltaire halhatatlan Candide-jára adott alkalmat. mint azt. hogy az összes lehető világok között a legjobb.Néhány szó arról. Hogy maga a világ mit szól ehez a kijelentéshez: azt mutatta meg Voltaire »Candide«-jában. mielőtt a »Candide« olvasásához fogunk. Ezt az állitását néhány ellenmondást nem türő apriori tétellel meg is alapozta s metafizikájára támaszkodva.mely szerint a világot alkotó alapegységek (monaszok) istentől előre meghatározott összhangban (harmonia praestabilita) vannak egymással .

mert kastélyának egy kapuja és néhány ablaka volt. hogy megegyük és esszük is egész éven át. már ennek révén is nagy tekintélynek örvendett és még tiszteletre-méltóbbá tette őt az a méltóságos magatartás. tizenhét éves. Pangloss. Thunder-ten-tronckh báró ur kastélyában élt egy fiatal ember. habár sohasem volt bátorsága ezt néki bevallani. Elég józan itélőképessége a legegyszerübb szellemmel párosult. A báró fia pedig minden tekintetben méltónak látszott atyjához. telt idomu. mert Kunigunda kisasszonyt elragadóan szépnek találta. Bámulatra méltóan be tudta bizonyitani. kit a természet a legszelidebb erkölcsökkel áldott meg. Pangloss a metafizikai-theologiai-kozmolo-nigologiát tanitotta. a vidék legelső báróját a legszebb lakás illeti meg. mondogatta. hogy csizmát huzzunk rájuk. hogy minden jól van a világon. mivel a ház ügyeit igazgatta. bőbeszédü. A báróné asszony. mert a szerencsétlen férfi csak hetvenegy családfát tudott felmutatni s családfájának többi ágazatát elpusztitották az idő viharai. hogy valaki Thunder-ten-tronckh bárónak születik. sőt a nagy termet még szőnyeg is ékesitette. szőrszálhasogató. hogy megfaragván kastélyokat épitsünk belőlük. akihez a kisasszony semmikép sem akart feleségül menni. és viselünk is csizmát. valamint hogy az összes bárónők között is legjobb a méltóságos asszony. Leánya. A ház régi cselédei ugy sejtették. ki a környéknek s ebből kifolyólag az egész világnak legnagyobb filozófusa. a boldogság következő foka Kunigunda kisasszonynak lenni. azt kellett volna mondania.2 a házi tanitó valóságos orákuluma volt a családnak és a kis Candide korához és jelleméhez illő lelkesedéssel hallgatta tanitásait. a harmadik: őt mindennap láthatni.« Candide figyelmesen hallgatta őt és ártatlanul hitt e tanitásoknak. a disznó arra való. üde arcu. élénk. Arcvonásai hiven tükrözték vissza jóságos lelkét. Házőrző komondorai szükség esetén kopófalkául szolgáltak. lovászai egyben vadászai is voltak. Meggyőződése szerint azon boldogság után. 5 . a falu vikáriusa volt egyszersmind a nagy alamizsna-osztogató. hogy Candide a báró ur nővérének és egy környékbeli derék és tisztességes nemesnek a fia. hogy a dolgok nem lehetnek másformák.van is pápaszemünk. a negyedik: Pangloss mestert hallgatni. hogy például az orr a pápaszem hordására való és hát ime . Westphaliában. és lám a méltóságos báró urnak valóban gyönyörü kastélya van. mindezeknek következéseképen: aki azt állitotta. mindnyájan nagyméltóságodnak szólitották és nevettek az elmésségein. Hogyan nevelték Candide-ot egy gyönyörü kastélyban és hogyan kergették ki onnan. mert minden bizonyos célra lévén alkotva. 1 2 Candide = nyiltszivü Pangloss = »csupa nyelv«.ELSŐ FEJEZET. ostobaságot beszélt. kivánatos leány volt. »Nyilvánvaló. a kövek azért vannak. és ugy hiszem ezért nevezték Candide1-nak. Kunigunda. szükségképen a legjobb célra is alkottatott minden. ki körülbelül háromszázötven fontot nyomott. a lábak szemmel láthatólag arra teremttettek. hogy minden a legjobban van. Ne feledjük el. hogy semmiféle hatás nincs ok nélkül és hogy ebben az elképzelhető legjobb világban a báró ur őméltóságának kastélya minden kastélyok közt a legszebb. A báró ur Westphalia leghatalmasabb urai közé számitott.

érzéssel és kimondhatlan bájjal kezet csókolt a fiatal lánynak. Mivelhogy Kunigunda kisasszony különösen érdeklődött a tudományok iránt. Másnap vacsora után.Midőn Kunigunda egy napon a kastély előtt sétált. ajkaik találkoztak. Kunigunda egészen ártatlanul megfogta az ifjú kezét. a hatásokat meg az okokat. mikor pedig magához tért. Candide szintén piros lett. világosan látta a doktor részéről az elegendő indokot. Thunder-ten-tronckh báró ur történetesen a spanyol-fal mellett haladt el s látván ezt az okot és okozatot. Candide-ot szapora farba-rugások közepette kikergette a kastélyából. és eszébe ötlött. és igy minden fejtetőre állott ebben a lehető legszebb és legkellemesebb kastélyban. szemükben tüz villant meg. A kastélyba visszatérve találkozott Candide-dal és elpirult. amint asztalt bontottak. a fiatal ember szintén ártatlanul. amint épen kisérleti fizikából adott órát az édes anyja szobaleányának. melyet parknak neveztek. melyeknek véletlenül tanuja lett. Kunigunda elájult. Candide felemelte. Kunigunda elfogódott hangon köszöntötte őt és Candide beszélt hozzá anélkül. a lombok között Pangloss doktort pillantotta meg. a leány leejtette zsebkendőjét. és nagy izgatottsággal. egy szép és fogékony kis barna teremtésnek. térdeik megremegtek és kezük el-el tévelygett. a báróné-asszony alaposan felpofozta. Kunigunda és Candide találkoztak egy spanyol-fal mögött. azon a kis befásitott helyen. 6 . tudni vágyással telten tért vissza. de mégis különös izgatottsággal. hogy ő is szolgálhatna elegendő indokul Candide-nak vagy Candide őneki. lélegzetét visszafojtva figyelte a többször megismételt kisérleteket. mit mond. hogy tudná.

felelte.mondá a kékruhások egyike. »Uraim..Kész örömmel. sokáig mendegélt Candide anélkül.Ülj le komám az asztalhoz. hogy minden a legjobban van berendezve ezen a világon. e pillanattól fogva támasza. Mi történt Candide-dal a bolgárok között? Kiüzve a földi paradicsomból. Pangloss ur is mindég ezt mondta s én magam is belátom. mint az állati nemnek. ez négyezer ütést jelentett számára. sötétkék ruhába öltözött ember vette őt szemügyre: »Pajtás. hogy öt láb öt hüvelyk magas vagy? .Csakugyan uraim. másnap már jobban végzi a gyakorlatot és csak huszat kap. hiszen sohasem láttam. igyunk az egészségére.Oh. azt kérdezzük. mondá az egyik kékruhás. . letérdepeltetik. pedig ő a legszeretetreméltóbb király. kétszer ki is állotta a próbát.Igazatok van. elhurcolta és tömlöcbevetette. mint valami csodát. hogy jobbra-át. de azok leintik. E pillanatban megjelenik a bolgár király és érdeklődik az elitélt büne felől. szemeit bekötözik.« Közel mentek Candide-hoz és nagyon barátságosan meghivták őt vacsorára. mondták neki.« Nyomban bilincsbe is verik lábait és igy hurcolják a hadseregbe. Egy szép tavaszi napon sétára határozta magát s mindég egyenesen előre ment.MÁSODIK FEJEZET. de nincs miből fizessem a költséget. ki nagyon tájékozatlan az igazi élet dolgaiban és szelid jóindulattal megkegyelmezett neki s irgalmas 7 . Mivel pedig a hadsereg kétezer emberből állott. »Mostmár rendben vagyunk. midőn négy másik. vállhoz a puskát. uram! . mindabból amit Candide-ról hallott. hiszen az embereknek mindenkor segiteniök kell egymást. nagyon szeretem Kunigunda kisasszonyt. Szomoruan állt meg egy kocsma ajtajában. hogy lábaiknak kedvök szerint való használata ép oly kiváltsága az emberi. nem volt egy garasa sem s majd eldőlt az éhségtől meg fáradtságtól. Mikor a harmadik futásra került volna a sor. célozz. lőjj. hogy kiteszi magát harminchatszor a vesszőfutásnak. megalapoztad szerencsédet és biztositva van dicsőséged. »Nagyon szereted. . mondá az egyik. vagy hogy egyszerre tizenkét ólomgolyót röpitsenek a koponyájába. ilyen szép külsejű és ily érdemes egyének nálunk sohase szoktak fizetni. . hogy fogadjon el néhány tallért. Mivel pedig a királynak éles elméje volt. Sokat sirt.Nem róla van szó. hogy itt egy fiatal metafizikussal áll szemben. hogy ezt már nem birja ki s azt a kegyet kérte..s végül harmincat kap a fenekére. mert meg volt róla győződve. hogy nagyon szereted-é a bolgár királyt? Dehogy szeretem. lépést szaporázz . Ám alig tett meg két mértföldet. s asztalhoz ülnek.Ugyan ne mondd.? . megértette. tekintetét az égre emelve és gyakran visszanézett az elképzelhető legszebb kastély felé. lábhoz a puskát. a következő napon már csak tizet adnak neki és pajtásai ugy nézik. mit szeretne jobban: hogy harminchatszor megvesszőzze az egész hadsereg. Hajlandók voltak ezt a kegyet megadni.Oh igen. védője és hőse lettél a bolgár népnek. mondá nekik Candide bájos szerénységgel. Candide nagyon elcsodálkozott a történteken és még nem igen értette. amik nyakszirtjétől faráig záporként hullottak rá. Uraim!« És ivott. de azt sem fogjuk tűrni. Candide elfogadja s nyugtát akar róla adni. ez a magasságom. mondá meghajolva. Két. Candide ugy érezte. mely a báróleányok legbájosabbikát rejtette magába. A törvény előirásához hiven megkérdezték.« Kérik. végül a szabad akaratnak nevezett isteni adomány dicsőségére elhatározta. felelé Candide. . Ott rászoktatják. hogyan lett hőssé. Nagy pelyhekben hullt a hó és Candide másnap teljesen átázva vonszolta magát a közeli városba. balra-át. vacsora nélkül a szabad ég alatt feküdt le. hogy tudná hova. nem csak a fizetéstől mentünk fel. megkötözte. fenntartója. Hiába hangoztatta Candide az akarat szabadságát és hogy sem az egyikből sem a másikból nem kér: választania kellett. mert nem elég-e. . igazán nagyon megtiszteltek. hat láb magas hős utolérte. hogy ilyen fickó pénz szűkében legyen. a szántóföld két barázdája közé. melyet Valdberghoff-trarbh-dik-dorffnak hivnak. nézd milyen szép szál legény ez. . legyenek oly irgalmasak s zuzzák szét a fejét.

Már egy kissé behegedtek sebei és már járni is tudott. midőn a bolgár király háborut inditott az arab király ellen.szivét minden ujságban s még a késő századokban is dicsérettel fogják emlegetni. Egy derék felcser három hét alatt meggyógyitá Candide-ot a Dioszkoridesz ajánlotta orvosszerekkel. 8 .

harci trombiták. annyi bizonyos. ezt kérdé tőle: »Minek jöttél? valami jó ügy hozott ide? . aki ugy reszketett. tollatlan lénnyel. javitó intézetbe zárják s ott majd megtanulja. ragyogó és jól fegyelmezett hadsereg. Candide. végre kijutott Candide a háboru szinteréről. keservesen jajgatva kérték. de akár az. melyet a bolgárok a nemzetközi jog törvényeihez hiven felégettek.. Hogyan szabadult meg Candide a bolgároktól és mily sorsra jutott? Sehol a világon nem volt oly pompás.HARMADIK FEJEZET. Candide arra határozta magát. . eredj. hogy vesszőfutásban legyen részem és kellett. hogyan keresse meg a kenyerét: Végül egy olyan emberhez fordult Candide. kik gyermekeiket vérző emlőikhez szoriták. Mire Hollandiába érkezett. hogy ha nem hagy fel a koldulás mesterségével. nem kételkedett abban. hirtelen rázuditotta egy edény tartalmát. mint a báró ur kastélyában. amig nem tudom a kenyeremet megkeresni. átható pillantást vetve rá. itt ütésektől elsanyargatott aggastyánok látták haldokolni a legyilkolt asszonyokat. a Te Deum-ot énekeltette. hogy olyan ember áll előtte. megfürdette. akik rontották itt a levegőt. elfogyott az ennivalója. Haldokló roncsok közt járva és romok közt bukdácsolva. mondá a prédikátor. amily gyorsan csak tudott. amott felkoncolt hajadonok hallatták utolsó sóhajtásaikat. mint ez a kettő: a sípok. Végül. hogy ép oly jól fognak vele bánni. mily kegyetlen és csufondáros módon bántak el egyik testvérével. kidugván fejét az ablakon és elgondolván. hogy adják meg nekik a kegyelemdöfést. ki egy nagy gyülekezetben teljes óra hosszat beszélt a kegyességről: ez a szónok. hogy a pápa az Antikrisztus? . egy másik faluba menekült: ez a bolgároké volt s az arab hősök hasonlóképen bántak el vele. pusztulj innen. porrá volt hamvasztva a helység: arab falu volt ez. sőt munkát is akart neki adni gyárában. mielőtt Kunigunda kisasszony szép szemei miatt kiüzték onnan. hogy elüzzenek Kunigunda kisasszony mellől.Barátom. Keresztülvergődött a halottak és haldoklók tömegén és igy jutott el egy szomszédos faluba. elkerülhetetlen volt. de mivel hallotta. a szurony is elegendő oka volt néhány ezer ember halálának. akár nem.Nincsen okozat ok nélkül. mint egy filozófushoz illik. Ó egek! Milyen tulzásba ragadja a nőket a vallásos buzgalom! Egy ember. levágott karok és lábak között kiloccsant agyvelők hevertek szerte a földön. felelé Candide. de valamennyien figyelmeztették arra. hazavezette otthonába. kik félig megégtek. a dolgok mindég szükségszerüen kapcsolódnak egybe és minden a lehető legjobb célra teremtetett. hogy jóllakjál. azon a nézeten vagy. . Az áldozatok száma jóval tulhaladhatta a harmincezret. Candide.Még nem hallottam erről beszélni. kenyeret és sört tett elébe s még két pengő forinttal is megajándékozta. felelt szerényen Candide. Alamizsnát kért több előkelő személytől. fürge. Először az ágyuk söpörtek el körülbelül hatezer embert mindkét részről. ki nem volt megkeresztelve. mások.« A prédikátor felesége. miután néhány hős kielégitette rajtuk természetes vágyát. azután a muskétások szabaditották meg ezt a legjobb világot vagy kilenc-tizezer bitangtól. dobok. hol perzsa szőnyegeket 9 . hogy nincs betevő falatom. te gazfickó. mialatt a két ellenséges király. kérdé a hitszónok. hogy összekolduljam az ennivalómat. mindez nem történhetett máskép. tarisznyájában volt még egy kevés élelmiszer és Kunigunda kisasszonyt még egy pillanatra sem feledte el. te nyomorult. végig nézte. egy Jacques nevü jámbor anabaptista. egy lelkes. amilyen még a pokolban sincs soha. kiki a maga táborában. ki kételkedett a pápa antikrisztusi mivoltában.Nem is érdemled meg. ágyuk oly harmóniában voltak. hogy ebben a boldog országban mindenki gazdag és keresztény. a legjobb képessége szerint elrejtőzködött a hősi mészárlás alatt. ne kerülj soha többet a szemem elé. hogy máshova megy elmélkedni az okok és okozatok felől.. kétlábu.

Candide földre vetvén magát előtte. mert mondhatom hogy sokkal jobban el vagyok ragadtatva a te határtalan nemeslelküségedtől. heves köhögés kinozta és minden rohamnál kiköpte egy fogát. az orra vége lerohadt. szemei fénytelenek voltak. mi Hollandiában szokásos volt. foga fekete. mint amennyire elkeserit annak a fekete palástos urnak és feleségének kegyetlensége. szája lefittyedt.készitettek. hogy minden a legjobb e világon. ki mérges kelevényekkel volt boritva. 10 . hangja rekedt volt. lelkesedéssel kiáltott fel: »Bölcsen mondá Pangloss mester.« Másnap sétaközben egy koldussal találkozott.

a mi felséges bárónénk csinos komornájára. elképzelhető legjobb világ? De vajjon mily betegség ölte meg? nem az-e. én már senkire sem származtatom. kitekerték a nyakát. emez egy jezsuita noviciustól. megkérdezte tőle: »Nos mi van Kunigundával? . válaszolt a másik. mert őrá meg egy vén grófnőtől ragadt. A törökök. az emberi nem vigasztalója.Egyáltalában nem. ahányszor csak lehetséges volt. ki viszont egy lovassági kapitánynak köszönhette.« Erre Candide ismét elájult. és ami a kastélyt illeti. »Kunigunda meghalt! Ó. kedves Candide-om. a jámbor Jacques anabaptistától kapott két pengő forintját odaadta a borzalmas állapotban lévő koldusnak. talán bele is halt. hogy szapora rugások közepette látott engem kikergetni atyja-urának gyönyörü kastélyából? . melyek jól fegyelmezett. 11 . japánok még nem is ismerik.. a természet remekmüvével? . minden lányok gyöngyével.Meghalt. sőt amely gyakran magát a nemzést is lehetetlenné teszi. mert én belehalok. az érzékeny lények lelkesitője. a gyöngéd szerelem. mi világos ellentétben áll a természet nagy céljával. válaszolá a nagy férfiu. mert az arabok ugyanezt tették a szomszéd báróságban. »Nagy ég! mondá a nyomorult a másik nyomorultnak. bolgár katonák ölték meg. ami a nővérének. mely egy bolgár birtokos tulajdona volt. az utóbbi egy márkinőtől kapta. te jutottál ily borzalmas állapotba? Mily szerencsétlenség ért? miért nem maradtál a világ legszebb kastélyában? mi történt Kunigunda kisasszonnyal.Nem.Nem birom tovább. egyetlen fát. A fantom mereven nézte őt és a nyakába borult.« Candide rögtön elvitte őt az anabaptista istállójába és egy kis kenyeret adott neki. kő kövön nem maradt. mondá Pangloss. .« Ennek hallatára Candide elájult. a lelkek lelkét. mondá Pangloss.Ó Pangloss! kiáltott fel Candide. mert ha Kolumbusz nem kapta volna meg Amerika egy szigetén ezt a nyavalyát. Hogyan találkozott Candide hajdani filozófia-tanitójával.. bizonyára emlékszel Paquette-re. mely megmérgezi a nemzés forrását. . . akkor nem lenne se csokoládénk se biborfestékünk. ki védelmére akart kelni. Pangloss doktorral s mi lett az utóbbi sorsa? Candide. kinaiak. hogy Pangloss ily szánalmas állapotba jutott. barátja magához téritette csöppnyi romlott ecettel. sohasem volt belőle több hasznom. hogy a mai napig csakis a mi földrészünkön terjedt el ez a betegség oly nagyon. ki egyenesen Kolumbusz Kristóf egyik bajtársától szerezte.NEGYEDIK FEJEZET. ki a forrásig ment vissza. Ami engem illet. melyet az istállóban talált. mint egy csók és húsz farbarugás.Jaj! mondá amaz. a báróné őméltóságát darabokra vágták. perzsák. milyen különös családfa! Biztosan maga az ördög ennek az őse! . hol talállak meg téged. egyetlen csürt. Minálunk azonban bámulatosan felvirágzott. az én szegény növendékemnek is az lett a sorsa. És ez a szép ok hogyan szülhetett benned ily rettentő okozatot? Pangloss igy felelt: »Ó. a szerelem juttatott ide.Mit kell hallanom? te vagy az. nélkülözhetetlen kelléke és szükséges alkotórésze ez a lehető legjobb világnak. Paquette egy tudós ferencrendi baráttól kapta a nyavalyát. melyeknek martaléka lettem: a lány meg volt fertőzve. karjaiban a paradicsom gyönyöreit élveztem és e gyönyöröknek köszönhetem most a pokoli kínokat. én is ismertem a szerelmet. a szerelem. Candide kinyitá szemeit. de megvan rá az elegendő ok. ez egy apródtól. mikor Pangloss kissé erőhöz jutott. miután oly sokszor megbecstelenitették. a világmindenség fenntartója. hát nem ismered fel a te kedves Panglossodat? . drága mesterem. indusok. azonkivül figyelembe kell venni. a szivek kormányzóját.Jaj! mondá Candide. Candide ijedten tántorodott vissza. juhot vagy rucát sem kiméltek: de alaposan meg is fizettek ezért. inkább a részvéttől mint a borzalomtól indittatva. a báró urnak. különösen a nagy hadseregekben. hogy néhány évszázad alatt ők is alaposan megismerjék. ami a szivét nyomta. az okról és okozatról kezdett kérdezősködni s elegendő okát kereste annak. de amint magához tért és mindent elmondott.

megfosztja tőle a hitelezőket. és az egész földkerekségen még eret vágatni vagy beöntést kapni sem lehet. Isten se huszonnégy fontos ágyukat se szuronyokat nem adott az embereknek. válaszolá a félszemü doktor. de téged meg kellene gyógyittatni. a kegyes anabaptista Jacques-nak lábai elé vetette magát és oly meghatóan festette le előtte barátja szánalmas állapotát. »Valahogy ugy kell legyen. Pangloss az uton megmagyarázta neki. a szélrózsa minden irányából hatalmas szél kerekedett és a hajót Lisszabon kikötője előtt rettenetes vihar támadta meg. . amely lefoglalván a bukott kereskedők vagyonát.derék zsoldosokból állnak. ha nincs pénzünk vagy ha valaki más meg nem fizet érte. hogy ezen a világon minden a lehető legjobban van elrendezve. kérdé Pangloss. hogy ezekkel pusztitsák egymást. annál nagyobb az általános jólét. és ők mégis szuronyokat és ágyukat gyártottak. Jacques nem volt ezen a nézeten. igy hát az anabaptista Jacques könyvelőnek alkalmazta.« Mialatt filozófusunk igy elmélkedett. és az egyesek szerencsétlensége az általános jólét forrása.Mily csodálatos ez. . barátom.Mindez elkerülhetetlenül szükséges. mondá. 12 . magával vitte hajóján a két filozófust. biztosak lehetünk benne. hogy a jámbor férfiu habozás nélkül házába fogadta Pangloss doktort és kigyógyittatta a saját költségén. akkor huszezren vannak megfertőzve mindkét részről. Két hónap mulva kénytelen lévén ügyeinek elintézése céljából Lisszabonba utazni. kik kezükben tartják az államok sorsát. igy aztán minél több bajuk van egyeseknek.Hogyan tegyem ezt.« Ezek a szavak elhatározásra birták Candide-ot. . mondá Candide. Pangloss a kezelés alatt csupán egyik szemét és fülét vesztette el. az ég elsötétült. hogy az emberek elhagyták eredeti természetöket. nincs egy árva garasom se. mert hiszen nem születtek farkasoknak és mégis farkasokká lettek. hogy ha harmincezer ember szép csatarendben ugyanilyen erővel szemben áll. Megemlithetném még a csődbejutottakat és az igazság-szolgáltatást is. A filozófus szépen tudott irni és kitünően értett a számtanhoz.

melyet az anabaptistára mért. hogy fejjel lefelé kibukott a hajóból: megakadt és függve maradt egy törött árboc roncsán. Kissé magukhoz térve Lisszabon felé vették utjukat: volt még néhány garasuk s remélték.« A matróz telhetetlenül jár-kel a romok között. a házak összeomlanak. Pangloss megrántotta a kabátját: »Barátom. az árbocok összetörtek. 13 . De az erős ütéstől. Ez veszni hagyja őt anélkül. A jámbor Jacques segitségére siet. . mondá neki. kiáltott fel Candide. majd örökre elmerül a hullámokban: utána akar ugrani a tengerbe.Mit? valószinü?! Azt állitom. midőn egyszerre megrendült lábuk alatt a talaj. felkutatja a halottakat. mert különben meghalok. senki sem parancsolt. egyszerre csak egy őrjöngő matróz durván meglökte s ő elterült a padozaton. bebizonyitván. észre veszi jóltevőjét.Ördög és pokol. Mig Pangloss ezt apriori bizonyitgatta. igy szólt Panglosshoz: »Ó jaj! adj egy kis bort és olajat. a mult évben ugyanilyen lökéseket tapasztaltak. azon megfoghatatlan izgalom hatalmába kerülve. miután a vihart már kiállották. ki miatt a jámbor anabaptista a vizbe fullt: a gazfickó szerencsésen partra uszott.A földrengés nem uj dolog. mi történt Pangloss doktorral. A matróz fütyürészve és káromkodva mondta: »Itt nyerhetünk valamit. kimenti őt. hogy ezzel megmenekülnek az éhségtől.Ez a világ vége. összetöri a partnál horgonyzó hajókat. bennem ugyan emberedre akadtál és jó helyen hangoztatod az emberiség érdekét!« Nehány leomló kő megsebesitette Candide-ot. a tetők a fundamentumokra fordulnak és a fundamentumok a földdel egyenlővé lesznek: harmincezer mindennemü és koru ember lelte halálát a romok között. . siratva jóltevőjük halálát. már nyugtalankodni sem tudott a veszély miatt. mondá Candide. hova egy hajóroncson Pangloss és Candide is kijutottak.Ez nagyon valószinü. ha pénzre bukkan.Vajjon mi lehet az elégséges oka ennek a tüneménynek? kérdé Pangloss. hajótörés. maga a matróz is annyira előre lendült. magához veszi. földrengés. Candide közeledik. . japáni utazásom alatt négyszer tagadtam meg a keresztet. a tenger tajtékozva önti el a kikötőt. megvásárolja az első uccai lány kegyeit. Lima városában. és miután lerészegedett. elterült a földön és majd eltemették a romok. de az Istenre kérlek. én matróz vagyok és Batáviában születtem. Amerikában. de a filozófus Pangloss megakadályozza őt. csak Pangloss és Candide menekültek meg és az a durva matróz. Vihar. elissza. a vitorlák elszakadtak. mire Pangloss egy kis vizet hozott neki a közeli forrásból.« Candide elvesztette az eszméletét. hogy ott ez az anabaptista megfulladjon. ámde a nagy iparkodás közben tengerbe pottyan a matróz szeme láttára. Az anabaptista segiteni óhajtott valamit s a fedélzeten tartózkodott. hamu és lángfolyamok öntik el az uccákat és nyilvános tereket. Candide-dal és az anabaptista Jacques-kal? Az elgyengült utasoknak egy része. Alig hogy a városba értek. hogy egy tekintetre is méltatná. adj egy kis olajat és bort. kiabált a másik. nem helyesen cselekszel. hogy a dologhoz semmi kétség se fér. a hajó teljesen elmerült és minden utas odaveszett. amint egy pillanatra kibukkan a vizből.ÖTÖDIK FEJEZET. melyet a hajó hánykolódása okoz az idegekben és a test minden részecskéjében. a haldoklók és holtak között találkozott. hogy a lisszaboni kikötő egyenesen azért alakult. akivel a leomlott házak. rosszul használod fel az idődet. ugyanazon okoknak ugyanazon okozatai voltak. nem veszed figyelembe az emberiség érdekét. . . a hajó léket kapott. hogy pénzt találjon. dolgozott aki birt. az utasok másik része jajveszékelt és imádkozott. egyik a másik szavát nem hallotta. . Valószinüleg egy kén-réteg húzódik el a föld alatt Limától Lisszabonig. jegyezte meg Pangloss.

hogy a dolgok ne ott legyenek. mert lehetetlen.A legalázatosabban bocsánatot kérek méltóságodtól. ez semmiképen sem lehet másutt. se bűnhődés. mert ha egyszer Lisszabonban vulkán van.« Egy kis fekete ember. mondá. ki épen mellette volt.Uraságod tehát nem hisz a szabad akaratban? kérdé az inkvizició bizalmas embere.« Pangloss még be sem fejezte beszédét. némi kis ennivalóhoz jutottak és erejök visszatért valamennyire. aztán ők is. hogy szomoru ebéd volt. ebédet adott nekik. udvariasan átvette a szót és ezt mondá: »Uraságod valószinüleg nem hisz az eredendő bűnben. . Néhány polgár hálából. az inkvizició megbizottja. mert ha minden a legjobban van. ámde Pangloss vigasztalta őket. 14 . ki a portoi és oportoi borokat töltögette. hogy szabadok legyünk. akkor nincs se bűnbeesés.Méltóságod meg fog nekem bocsátani. mondá Pangloss még udvariasabban. mint mások megpróbáltak segiteni azokon. mert végül az akarat meg lévén határozva. hogy a dolgok folyása nem lehet másforma. mert elkerülhetetlenül szükséges volt. meggyőzően bizonyitva be. ahol vannak. amiért kimentették őket. mert hiszen minden jól van. »mert. . a vendégek könnyeikkel öntözték kenyeröket.Másnap. a romokon átbotorkálva. mindez a lehető legjobb. mert hát az ember bűnbeesése és kiátkozása szükségkép hozzátartoznak e lehető legjobb világhoz. midőn az inkvizició embere jelt adott szolgájának. . mondá Pangloss: szabad akarat létezhetik a feltétlen szabadság mellett is.. akik a halál torkából kimenekültek.. amilyet ebben a helyzetben adni lehetett: meg kell adni.

Megfogtak tehát egy biscayai embert. A Coimbre-i tudományegyetem megállapitotta. Candide ijedten. hogyan fulladtál meg a kikötőben! Ó... melyet szép egyházi ének követett. ki szentül megvolt arról győződve. leányok gyöngye. de szegény drága Panglossom.. melyekbe sohasem tévedt be napsugár: nyolc nappal később mind a kettőt san-benitoba öltöztették és papirsüvegeket tettek fejökre: Candide süvegére és san-benitojára lefelé lobogó lángok voltak festve és olyan ördögök. hogy feleségül vette tulajdon keresztanyját és két portugált. mért kellett téged felakasztva látnom a nélkül.« 15 . lassu tűzön való elégetése csalhatatlan titka annak. Panglosst pedig felakasztották. a filozofusok legnagyobbika. hogy a földrengést megakadályozzák. feloldották kötelékeit és megáldották. Az éneklés alatt Candide-ot ütemre megbotozták. És csodálatos: ugyan e napon ujból félelmetes dübörgéssel rendült meg a föld. A földrengés után. hogy engem megbotoztak.HATODIK FEJEZET. mert helyeslő arckifejezéssel hallgatta az előbbit: mindkettőjüket külön-külön jéghideg cellákba zárták.« Visszatántorodott: alig tudott a lábán megállni. megégették. agyonprédikálták. a másikat. melyeknek se karmaik se farkaik nem voltak. kik nem akarták megizlelni a szalonnát. Ily öltözetbe bujtatva vettek részt a szent körmenetben s hallgattak végig egy nagyon szenvedélyes prédikációt. hogy néhány személynek fényes szertartások között. bár ez ellenkezett az itteni szokásokkal. hogy tudnám az okát! Drága anabaptistám.. az ország bölcsei nem tudtak hathatósabb módot kitalálni a teljes pusztulás elkerülésére. minthogy egy szép eretnek-égetést rendeznek a nép megnyugtatására. légy bátor és kövess. ki tyukevés közben kitépte a tyuk szalonnáját: ama ebéd után pedig megkötözték Pangloss doktort és tanitványát Candide-ot. Kunigunda. mely Lisszabon városát háromnegyed részben eltemette. remegő szívvel mondá magában: »Ha ez az elgondolható legjobb világ. emberek legjobbika. miért kellett látnom. miért lettél te kéjgyilkosság áldozata. az egyiket mert beszélni merészelt. a biscayait s azt a két embert. vérbe boritottan. megbotozták. megtették ezt már a bulgárok is. Ünnepélyesen máglyát raknak. hogy eretnek-égetéssel akadályozzák meg a földrengést. midőn egyszerre egy öreg asszony surrant hozzá s ezt sugta fülébe: »Fiam. milyen lehet a többi? Az még csak hagyján. Candide-ot megbotozzák. a félelemtől csaknem eszét vesztve.

feleleteket suttognak. »Hogyan? Hát csakugyan te vagy itt!? mondá Candide. majd sóhajok. nagy fáradsággal támogatva egy remegő. mint a filozófus Pangloss állitotta? . leülteti egy selyempamlagra. páduai Szent Antal atyánk és a mi urunk. egy eléggé tiszta kis ágyat mutatott neki. de mégis követte az öreg asszonyt egy rozzant kunyhóba. 16 . drágakövekkel feldiszitett és lefátyolozott nőt. megtapogatta a vállát és sajátkezüleg bedörzsölte egy másfajta kenőcscsel: azután ebédet hoz neki s végül este is visszajön. mondá Kunigunda zokogva. mint gonosz álmot s a jelent. mondá az öreg asszony.Őt is megölték. kérdéseket. »Ki vagy te. hogy csendesebben legyenek és magukra hagyja őket. holnap majd vissza jövök. egyél és aludjál. Harmadnapra megismételte ugyanezt az eljárást.« Karonfogja. A fiatal ember közelebb lép. de először neked kell elmesélned mindent. . igyál és aludjál. anyádat igazán megölték? Meg bizony.És a bátyád? . rázárja az ajtót és elmegy. felkiáltások olvadnak össze. »Huzd félre a fátyolt. Az öreg asszony csakhamar ujra megjelent. hangja pedig zavart és remegő s ámbár gerincébe még éles fájdalom nyilalt. »Nem az én kezemet kell megcsókolnod. azután ő beszélt Candide-nak és az ifju áhitattal figyelt minden szavára s majd elnyelte a leányt tekintetével.De igen. remegő kézzel felemeli a fátyolt. mely előtt teljes öltözet ruha volt: »Egyél. hogy dörzsölje be testét. gondoskodott enni-innivalóról. kinyitják. Az öreg asszony azt tanácsolja nekik. Kunigunda az égre emelte tekintetét: megkönnyezte a jó anabaptistának és Panglossnak halálát. holnap vissza fogok jönni.És hogyan kerülsz Portugáliába? Honnan tudtad. Az öreg asszony erre pálinkával élesztgette őket. »Jöjj velem. hogyan találja fel kedvesét. ami amaz ártatlan csók és az elszenvedett rugások óta történt veled. ez adott neki egy tégely kenőcsöt. hogy vacsorával lássa el.És atyádat. Candide nem érzett bátorságot. Ereje elhagyja és némán a lábai elé roskad. kezet akart neki csókolni. válaszolt a nő. Kunigunda pedig a pamlagra hanyatlik. komposztellai Szent Jakab viseljenek gondot reád. amit elválásuk pillanata óta tapasztalt.« Candide a legmélyebb megilletődéssel engedelmeskedett. Hogyan gondoskodik Candide-ról egy öreg asszony. te élsz és itt vagy Portugáliában? Hát nem becstelenitettek meg s nem metszették fel a hasadat. . Csak dörzsöld magadat a kenőccsel.« mondá az öregasszony Candide-nak. elvezeti Candide-ot egy arannyal diszitett terembe. valóban őt látta. mint kellemes káprázatot. amit szenvedett és még inkább elcsodálkozva az öreg asszony kegyességén.« Candide elcsodálkozva mindazon amit látott és mindazon. kertektől és öntöző csatornáktól körülvett házhoz. Mily tüneményes pillanat! Mily meglepetés! Kunigundát vélte látni. mitől visszanyerték eszméletöket és beszélni kezdtek egymáshoz: először csak félig kimondott szavakat. Másnap az öreg asszony reggelit hozott neki.HETEDIK FEJEZET. s ámbár elfogódott volt. felelte a bájos Kunigunda. mondá és ne szólj egy szót sem. átvezeti a mezőségen körülbelül negyed mértföldnyire. de e két baleset nem okvetlenül halálos. egy magányosan álló. könnyek. a legnaivabb módon elmesélt mindent. Candide azt hitte. Az öreg asszony kopogtat a kis kapun. .Mindent el fogok mesélni. hogy én itt vagyok? Mily különös varázslattal juttattál ebbe a házba? . kérdé folyton Candide: ki oltott szivedbe ennyi jóságot? Hogyan hálálhatom meg mindezt?« A jóságos asszony sohasem felelt semmit: egy este ismét visszajött és ezuttal nem hozott vacsorát. hogy álmodik s ugy tekintette eddigi életét. mondá neki és a mi atochai szent szüzünk. mert ő volt az. fenséges termetü.« Candide szerencsétlensége dacára is evett és aludt.

nagyon megszokott dolog: s az istentelen bulgár olyat döfött tőrével a bal combomba. és azt sem tagadom. mint Thunder-ten-tronckh báró kastélya. ebbe a falusi villába hozatott. hogy változatlanul szeretnek. A kapitány haragra lobbant a gazfickó tiszteletlensége miatt és testemen ölte őt meg. látta. mindkettőnek ellenálltam s azt hiszem. mondá Kunigunda. hogy mindaz. mert sejtelmem sem volt arról. mondá Candide. Egy hatalmas termetü bulgár. Hat hónapja van érvényben ez az egyezség. szerdán és szombaton a zsidóé leszek. hogy titkos beszélni valója van velem. hogy nincs szebb a világon. hogy neki is nagyon szép termete és finom fehér bőre volt. ekkor már a borzalomnak. hogy a te bőröd még fehérebb és egy árnyalattal 17 . bevallom: csalódtam. elhatározta az inkvizitor ur. haraptam. hogy egy zsidónak legyek a szeretője. Istenem! Remélem. amint felakasztották. semmi filozófia: könnyen észre lehetett venni. hogy most is ott vannak a nyomai.NYOLCADIK FEJEZET. midőn téged láttalak meg teljesen meztelenül. Don Issacar. ami atyám kastélyában történt. Végre zsidóm megfélemlitve belement az alkuba olyan formán. Engem is megtisztelt azzal. . miután eljátszotta mind a pénzét és rám is unt. ekkor ájultan estem össze. Egyszer a nagy inkvizitor észrevett a misén. Alig tértem magamhoz. Eddig abban a hitben voltam. majd figyelmesen néztem őt és láttam. de a katonát ez egy cseppet sem feszélyezte. Igaz. Mondhatom. de nem tudott rajtam diadalmaskodni. kétségbeesésnek tetőpontjára jutottam. nagy tekintélyü ember. Kunigunda története. ki udvari bankár s mint ilyen. a hölgyeknek frissitőket szolgáltak fel a mise és a kivégzés között. A zsidó nagyon ragaszkodott hozzám. hogy nagyon is méltóságomon aluli. Végül. mindkettőjüknek közös tulajdonai leszünk. Három hónap mulva. hogy engedjen át neki. látva hogy e szörnyüség láttára elvesztettem eszméletemet. hogy eretnek égetést rendez. ki Hollandiában és Portugáliában kereskedett és aki szenvedélyesen szerette a nőket. Ami engem illet. ijedtségem. erre aztán magamhoz tértem. de hadd folytassam. mikor az Ég akarata folytán a bulgárok gyönyörü thunder-ten-tronckhi kastélyunkba betörtek. mint a bulgár katonának. erőszakot akart rajtam elkövetni. mikor kivégezni láttam azt a két zsidót és a derék biscayait.mondá naivul Candide. önkivületem. borzalom fogott el. Az inkvizitor máglyával fenyegetődzött. hogy nem Pangloss doktor iskolájában nevelkedett. karmoltam. egyébként semmi szellemesség. hogy tulajdon keresztanyját vette feleségül.« Kunigunda ujból felvette az elbeszélés fonalát: »Aztán egy fiatal ember lépett be. atyámat és bátyámat megfojtották és anyámat darabokra tépték. a fájdalomnak. eladott egy don Issacar nevü zsidónak. Palotájába vittek. hogy megláthatom . mert gyakran nem tudták eldönteni. Én mostam rá és én főztem neki: mondhatom. A zsidó. meglepetésnek. »Még ágyamban feküdtem s mély álomba voltam merülve. Őszintén mondhatom neked. aztán bekötöztette sebeimet és hadifogolyként vitetett szállására. hallani sem akart a dologról. ki szentül meg volt róla győződve. feltártam neki születésemet. hogy megpuhitson. neki jobban ellentálltam. ajánlatot tett don Issacarnak. hogy a nyári lak is meg én is. sokáig kacsintgatott rám s megizente. de mily nagy volt meglepetésem. hogy hétfőn. a hét többi napján pedig az inkvizitoré. visszanyertem eszméletemet. de erénye annál jobban megszilárdul. hogy meghivott az ünnepélyre: nagyon jó helyre kerültem. hogyan fekszem ott vérbe boritva. vajjon a szombatról vasárnapra virradó éjjel a régi vagy uj birtokost illeti-e. hogy nagyon szépnek talált. hogy voltak civakodások is. a szemeit akartam kikaparni a nagy bulgárnak. Meg fogod látni.Folytasd. ő meg azt bizonyitgatta. egyszer meg lehet becsteleniteni egy nőt. midőn a san-benitoban és papirsüveg alatt egy Panglosshoz hasonló alakot láttam meg! Megdörzsöltem szemeimet. ennek tulajdonithatom. hogy a földrengést elháritsa és Don Issacart megfélemlitse.

a hitvány Issacar. hogy a főinkvizitor méltóságának. elkábulva. majd az eszemet vesztve. az én bulgár katonám szemtelensége.. 18 . a szent mise a megbotoztatásod alatt és eszembejutott az a csók. vacsora után helyet foglaltak azon a szép pamlagon. Megparancsoltam az öreg asszonynak. a bulgár kapitány. De te bizonyára nagyon éhes lehetsz. Felizgatva. azt kérdezgettem magamtól: hogyan lehetséges az. ez a látványosság megkétszerezte azokat a kinos érzéseket. melyek hatalmukba ejtettek. meghallottam a szavadat és beszéltem veled. szakácsnői mesterségem. eljött. majd a gyengeségtől csaknem elájulva elvonult lelkem előtt: atyám és anyám meggyilkolása. Pangloss doktor felakasztása. az utálatos inkvizitor. hogy jogait élvezze és gyöngéd szerelmét tolmácsolja. az egyik.tökéletesebb. melyen utoljára láttalak. én is megéheztem. azt szerettem volna mondani: »Megálljatok. a másik. ameddig ez lehetséges. Rendelkezésemet pontosan végrehajtotta: megértem azt a kifejezhetetlen örömöt. hogy a szeretetreméltó Candide és a bölcs Pangloss Lisszabonba kerülnek.« És mindketten asztalhoz ültek. Hálát adtam Istennek. hogy viselje gondodat és vezessen ide. Miközben téged alaposan megbotoztak. barbárok!« De a szó torkomon akadt. Pangloss tehát kegyetlenül megcsalt engem. szolgálósorsom. Itt lelte őket don Issacar. a nyári lak egyik tulajdonosa. ki annyi megpróbáltatás után visszavezérelt téged. hogy száz korbácsütést kapjon. Kiáltani szerettem volna. fogjunk a vacsorához. mint az én bulgár kapitányomé. midőn azt állitotta. hogy minden legjobb a világon.. melyről már beszéltünk. Szombat volt. hogy viszontláttalak. a tőle kapott tőrdöfés. az én szeretőmnek parancsára felakasztassék. melyet egy spanyolfal mögött adtam neked azon a napon. és hiába is kiáltottam volna.

és időt sem engedve az inkvizítornak arra. Ebben a pillanatban ily gondolatok cikáztak át Candide agyában: »Ha ez a szent ember most segitségért kiált. szólt Candide. még ez a fickó is osztozik velem!« Igy szólván hosszú tőrt húzott ki.« Ez igen okos nő volt és már el is kezdte véleményét nyilvánitani. melyet mindég magánál hordott s nem gondolva arra.Ha Panglosst nem akasztották volna fel.« Candide tüstént felkantározta a három lovat és Kunigunda. meg vagyunk átkozva. mi lesz velünk? Egy embert öltél meg nálam! Ha a rendőrség belép. hogy magához térjen meglepetéséből. gyönyörü idő van és nagy élvezet a hüvös éjszakában utazni. Kunigundát halálra rémülve és az öreg asszonyt. az öreg asszony meg ő harminc mérföldet tesznek meg egy huzamban. a nagy inkvizitorral és a zsidóval? Ez az Issacar egyike volt a legharagosabb hébereknek. Hogyan voltál rá képes te. hogy ellenfelének is van fegyvere. megölöm őt habozás nélkül.« Ekkor az öreg asszony szólalt meg: »Három andaluziai ló van az istállóban. felelé Candide. a szent Hermandad megérkezik a nyári lakba: őméltóságát egy szép templomban temetik el és Issacart a szemétdombra vetik. hogy két perc alatt megölj egy zsidót és egy főpapot? .Kedvesem. midőn egyszerre egy másik kis ajtó nyilt meg. Éjfél után egy óra volt. tehát az inkvizitor még nem elég. rávetette magát Candide-ra. el vagyunk veszve. mert ő nagy filozófus volt. felnyergelve és kantározva. akik csak éltek eddig Izraelben a babyloni fogság óta. Candide-dal. akkor nem ismer többé magára. biztosan jó tanácsot adna ebben a nehéz helyzetben. Candide. Szivtelenül megkorbácsoltatott. »Mit? te hütlen kutya. Ámde a mi derék westphaliai barátunk a ruházattal együtt egy szép kardot is kapott az öreg asszonytól. elérkezett utolsó óránk. Mialatt ők szöknek. egy halottal a földön elterülve. kétségtelenül máglyára fog hurcoltatni. Kunigundának is ez lenne a sorsa. a SierraMorena hegységei között és igy beszélgettek egy korcsmában: 19 . Urnőmnek arany és gyémánt ékszerei vannak.KILENCEDIK FEJEZET. . Kunigunda és az öreg asszony már a kis Avacena városkában voltak. féltékeny és megvesszőztetésen ment át. De ha ő nincs itt.kiáltott a leány. ezenfelül vetélytársam is.« Ez az okoskodás világos és gyors volt. A derék Candide vezesse elő őket. ámbár én csak az egyik faromon tudok ülni és menjünk Cadixba. ámbár egyébként a legszelidebb természetü volt s a következő pillanatban az izraelita holtan terült el a szép Kunigunda lábainál. üljünk gyorsan lóra. amint tanácsokat osztogat. keresztül szurja és odalöki a zsidó mellé. a vasárnap kezdete: ez a nap már az inkvizítor urat illette. »Szent szüz anyánk! . Kardot rántott. Belép és ott látja a megbotozott Candide-ot karddal kezében. mondá Kunigunda. »Ime itt a másik is. ha az ember szerelmes. ki oly gyöngédnek születtél. Mi történt Kunigundával. kérjünk tanácsot az öreg asszonytól. Nem lehet már szó megkegyelmezésről.

. ki tegnap Badajozban velünk egy korcsmában lakott. hogy egyik bandájokat Spanyolország és Portugália királyai ellen fellázitották Szent-Szakramento városa mellett. mondá az öreg asszony. hogy én bárónőnek születtem. mondá Candide. Candide. ki a bulgárok közt katonáskodott. miből éljünk? mit tegyünk? Hol találok még egy inkvizítort és még egy zsidót. hogy azonnal rábizták egy gyalogos század parancsnokságát. mondá Kunigunda. ebben az uj világban a tenger is jobb. hogy mindenkinek egyenlően van joga hozzájok. de én olyan rettentően szerencsétlen voltam amabban. Ebben az uj világban biztosan minden jól van. és ha megmutatnám neked az ülepemet. ámbár csak az egyik ülepemen tudok ülni s igy majd eljutunk Cadixba. kiket azzal vádoltak.Kisasszonykám. hogyan szállnak hajóra. De ezen elvek értelmében a barátnak meg kellett volna annyit hagynia.Minden jóra fordul. büszkeséggel és szakavatottsággal mutatta be a bulgár fegyvergyakorlatokat. mint Európában. . mint erkölcsi állapota sok panaszra ad okot. . Lebrixán s végre Cadixba érkeztek. ki ismét pénzhez juttat? Istenem! sóhajtott az öreg asszony.Adjuk el az egyik lovat. hacsak nem kétszer rombolták le kastélyaidat. válaszolá Candide. amit láttam és tapasztaltam.« Kunigunda nevetésben tört ki és nagyon tréfásnak találta ezt a jámbor öreg asszonyt. Mily nyomoruságos helyzetbe jutnak Candide.« Ugyane szálláson volt egy benedekrendi rendfőnök. mondá az öreg asszony. erősen gyanakodom egy tisztelendő atyára.TIZEDIK FEJEZET. »Vajjon ki lophatta el aranyaimat és gyémántjaimat? kérdé sirva Kunigunda. válaszolt az öreg asszony. Tehát kapitány lett. . A hajózás alatt sokat gondolkoztak a szegény Pangloss filozófiáján. a kis hadsereg generálisa előtt annyi kellemmel. Tehát semmid sem maradt. ez jó olcsón megvette a lovat. hacsak nem két bulgár követett el rajtad erőszakot és nem kétszer szurt hasba. nem beszélnél igy és nem hamarkodnád el a sorsomról való itéletet. de amaz kétszer is bejött szobánkba és sokáig együtt jött velünk. Candide. hogy legyen miből folytatnunk az utazásunkat. sóhajtott Candide. kedves Kunigundám? . gyorsasággal. hajóra száll Kunigundával. mert azt meg kell adni.Istenem. ha nem két anyádat és két atyádat fojtották meg a szemed előtt és ha nem két szeretődet láttad a máglya előtt megkorbácsolni . hogy becsületre tanitsák Paraguayban a főtisztelendő jezsuita atyákat.Egy árva fillérem se. te nem is sejted az én származásomat.Mihez fogjunk hát? kérdé Candide. Chillason. én a kisasszony mögött fogok guggolni.« 20 . hogy elhamarkodott itéletet mondjak. Ott éppen egy hajót szereltek fel és csapatokat toboroztak. két szolgával s a két andaluziai lóval. mely azelőtt Portugália nagy inkvizitorának a tulajdona volt. »Más világ felé evezünk. de a lelkem még teljesen meg van rendülve mindattól. ügyességgel.Adja Isten. . Kunigunda s az öreg asszony átmentek Lucenan. hogy alig tudok már reménykedni. sokkal szelidebb és a szelek is állandóbbak: biztosan ez a lehető legjobb világ. hogy a mi világunknak ugy fizikai. hogy ugy legyen! mondá Kunigunda. . ki azt állitja. Isten őrizzen meg attól. a jó Pangloss gyakran bizonyitgatta. hogy ő szerencsétlenebb nála: »Ugyan.Szivemből szeretlek. akkor nehezen versenyezhetel velem: gondold el még. az öreg asszonnyal. Kunigunda és az öreg asszony Cadixban. és hetvenkét őssel dicsekedhetem és hogy egészen a szakácsnő mesterségéig sülyedtem. ugyan! jóságos nénikém. hátha még olyan szerencsétlenségeken mentél volna át. . hogy a föld javai közös tulajdonaink. mondá a leány. mint én. oh Istenem.ha mindezen nem mentél keresztül. .Még te is panaszkodol.

midőn egy vén márkinő. olyan mindennapi dolgok ezek. ki hercegemnek szeretője volt. hogy egész Afrikában nem lehetett hozzájok foghatókat találni. ami Marokkóba való érkezésünkig reánk várt! de hagyjuk ezeket. fegyvereiket eldobálva valamennyien térdre vetették magukat és könyörögtek a kalóznak. bálványoztam őt. mily keserves dolog egy fiatal hercegnőre. mily buzgalommal tudták a kalózok az embereket levetkőztetni.igy mondták vidékünk költői. Valóban bámulatos. öröm. »Nem volt mindég ilyen szintelen és kivörösödött szemem. Ez az eljárás nekem nagyon különösnek tünt. mennyire tudatlan az ember. Az öreg asszony története. hogy nem is érdemes 21 . Menyasszonya lettem Massa-Carrara uralkodó hercegének. csupa kedvesség. ragyogó szellemü és szerelemtől izzó. Mondhatom. akár a római Szent Péter templom oltárát. és nem voltam mindég szolgáló. ahova mi asszonyok rendszerint csak apró csövecskéket engedünk betenni. ugy ahogy először lehet szeretni. valahányszor törököket vagy török nőket ejtenek fogságba: oly követelménye ez a nemzetközi jognak. nem jártam mindég ily leeresztett orral. hogy mellette a te német báróidnak kastélyai még istállószámba sem mehettek volna és egyetlen egy ruhámnak több értéke volt. kik öltöztettek és vetkőztettek. Anyám még nagyon szép volt. keblem is kifejlődött s milyen kebel! fehér és telt. Már csaknem boldogságom pillanatához jutottam. hadd vehessék fel a halotti szentségeket utolsó órájokban. meghivta őt egy csésze csokoládéra: két óra alatt iszonyatos görcsök közt szenvedett ki a herceg: de ez még semmi. akár hátul megtekintettek és minden ember szeretett volna az ő helyökben lenni.még érintetlen voltam: nem sokáig maradtam az. de legjobban az lepett meg. mely a massa-carrarai szép hercegnek nyilt. menekülni akart egy időre a szomoruság gyászos szinhelyéről. szindarabokat játszottak a tiszteletemre. mint a majmokat. melyet oly dusan diszitett az arany.akár elől. engem hasonlóképen. sőt egyszerü komornáink is oly bájosak voltak. az ártatlanság e virágát. hogy azt akarták ily módon megvizsgálni. Orbán pápának és Palesztrina hercegnőjének a leánya vagyok. a kalóz kapitány szakitotta le: ez az utálatos néger még abban a szent hitben ringatta magát. szerettem őt. ami engem illet. akkor már szerelmet keltettem. melyet sohasem sértettek meg. Az asszonyok. emberemlékezet óta ez a szokás azoknál a müvelt népeknél. egész Itáliában szonetteket irtak hozzám s mondhatom. bájosságban. Anyám e kétségbeejtő helyzetben. anyámat és az udvarnőket is. Gyönyörü birtoka volt Gaëta vidékén. Tizennégy éves koromig olyan palotában neveltek. tisztelet és remény között. Micsoda herceg volt: oly szép. udvarhölgyeink. Egykettőre meztelenre vetkőztették őket. hogy a hithű maltai lovagok sem mulasztják ezt el. melyek tengerre szoktak szállni. Csakhamar megtudtam. Megtudtam. mint én. fényesen ment volna végbe. lovasjátékokat rendeztek. X. elgondolhatjátok. mint az a pápa katonáihoz illik. hogy egyik jobb volt. bár nem volt annyira lesujtva mint én. hogy Palestrina hercegnőjének és nekem nagyon erőseknek kellett lennünk. hogy nagyon megtisztelve érezhetem magam. mikor anyjával együtt Marokkóba hurcolják rabszolgaságba. vajjon nem rejtettünk-e el ama bizonyos helyre néhány darab gyémántot. mint most. fényes ünnepeket. Egy szalei kalóz üldözni kezd és utolér bennünket. ha még nem forgott a nagyvilágban. tehetségem kifejtésében. Már megvoltak a mennyegzőre való előkészületek: hallatlan pompával. mint Westphalia összes kincseinek. Nem is akarom ecsetelni. hogy elhomályositották a csillagok ragyogását is . egy hazai hajóra szálltunk fel. mint a medici Vénuszé! és a szemeim milyenek voltak s a szempilláim és fekete szemöldökeim! milyen lángok lobogtak szemeimben. lám. ha . hogy ujjaikat olyan helyre is bedugták. mennyi megaláztatást kellett szenvednünk a kalóz hajóján. odavoltam érte. hogy kibirjuk mindazt. Igy növekedtem szépségben.TIZENEGYEDIK FEJEZET. katonáink ugy védekeztek. csupa báj. én elbájoló voltam a szépség és kellemesség teljes ragyogásában és . mint a másik. extázisban voltak.

a foglyok. ott a rémülettől. ki dühével szembe szállt: végül magam előtt kellett látnom összes udvarnőimet. hogy nem vagyok igazi férfi!« 22 . akik elrabolták őket. hogy erről nektek halvány sejtelmetek sem lehet az európai klima alatt. kétségbeeséstől s éhségtől összeestem. kik mind maguknak követelték őket. egy kalóz a másik lábát ragadta meg: csaknem valamennyi udvarhölgyünknek ez lett a sorsa. hogy hasonló jelenetek folytak le több mint háromszáz mértföldnyi távolságban. mint pihenést.. hogy a Mohamed által elrendelt ötszöri imádságot elmulasztották volna. mint Afrikában. feketék. borzalomtól. kiknek jussunk a birtokába.« 3 »Óh. hogy az európaiaknak tej folyik az ereikben. mint sajnálom. mulattok mulattok ellen küzdöttek: szakadatlan mészárlás volt az egész birodalomban. társnőim. elkinozva ama szörnyetegek által.róluk beszélni. ennek eredményekép ötven polgárháboru ütött ki. az Atlasz hegység és a környező országok lakosainak pedig tűz és vitriol. Alighogy partra szálltunk. Közismert dolog. azok. Az oroszlánok. ki fogai között mormogta: »O che sciagura d’essere senza cogl!3. Nagy nehezen elvonszoltam magam a vérző tetemek tömegéből és egy közeli patak mellett álló narancsfa alá menekültem. melyben feketék feketék ellen. kimerültségtől. az én kalózommal ellenséges fekete csapat el akarta ragadni zsákmányát. és nem bolondulnak ugy a nőkért. A gyémántok és aranyok után mi voltunk a legértékesebb holmi: oly ádáz küzdelemnek voltam szemtanuja. amikor mi odaérkeztünk: Muley-Ismaël császárnak ötven fia volt és mindegyiknek külön pártja. ugy látszik. Kapitányom engem maga mögé rejtett. barnabőrüek barnabőrüek ellen. Az érzékenység és kábultság ily állapotában élet és halál közt lebegve egyszer csak érzem. Az északi népeknek nincs elég forró vérök. mindnyájan ott pusztultak el és én a rémülettől félholtan maradtam ott a haldoklók testein. mely inkább ájulást hozott. mulattok s végül az én kapitányom is. matrózok. négy-négy katona huzta őket négy felé. fehérek. anyámmal együtt széttépve. Egy mór ragadta meg anyámat a jobb karjánál fogva. midőn egy. feketék a barnabőrüek ellen. tigrisek és kigyók dühével harcoltak: igy akarták eldönteni. Marokkó vérben uszott. Lassanként kábitó álomba merültem. katonák. hogy valami a testemhez ér. tőr volt kezében és mindenki halálfia lett. kinyitom szememet és egy jóképü. anélkül. egy mór katona egyik. barnabőrüek. fehér embert látok magam előtt. egyik hadnagyunk viszont a balkarjánál fogva tartotta.. szerte szaggatva.

ott eladott egy másik kereskedőnek. mikép küldte őt egy keresztény nagyhatalom Marokkó királyához. Az öreg asszony tovább meséli viszontagságait. de eunuchom. Algirba vitt és eladott a tartományi deynek. ágyba tétetett. Te már láttál földrengést. . Midőn az iszonyu pestis első dühöngése véget ért. ki nagyon lovagias ember volt. alighogy az eladás megtörtént. a végső éhinség folytán. mely végig nyargalt Afrikán. onnan Alexandriába.. Az aga. ami velem történt. hogy Azofot védje az ostromló oroszok ellen.TIZENKETTEDIK FEJEZET.Én vagyok az. rabszolgaságon. mint ami miatt ő panaszkodik. Volt köztünk egy jámbor és résztvevő imám. hogy segitsen tönkretenni a többi keresztény államok kereskedelmét. végül Konstantinápolyba kerültem. akit én hatéves koráig neveltem s ki már akkor is elárulta. kénytelen lennél bevallani. hogy fölülmulja a földrengés borzalmait. mások viszont az állam kormányzói lesznek. hogyan. nehogy az esküjöket kelljen megszegniök: néhány nap mulva elhatározták. eladták a dey rabszolgáit. hogy szerződést kössön vele. ki megható beszédet mondott nekik s azt ajánlotta. hogy sohasem adja meg magát. ágyukat.« »Elérzékenyültem és sirva rebegtem neki köszönetet. hizelgett.. háboru kinozta s végül pestisben halt meg Algirban. nemre való tekintet nélkül mindenkit lekaszaboltak: csak a mi kis várunk volt még épségben. ott évente két-háromezer gyermeket szoktak férfiasságuktól megfosztani: egyesek bele is halnak. azt mondta. ő pedig a helyett. »Megbizatásomnak eleget tettem. . végig kellett néznie. némelyek még az asszonyoknál is szebb hangot nyernek. . azt feleltem neki. Képzeld el. magával vitte egész háremét s elhelyezett valamennyiünket egy erődben az azovi tenger mellett. kit nemsokára azzal biztak meg. ahol egy janicsár aga tulajdonába jutottam. anyám négyszáz lépésnyire van innen. néhány szóval elmeséltem neki a kiállott borzalmakat és ismét elájultam. én is megkaptam. amit senki sem adhat neki többé vissza. Engem egy kereskedő vett meg és elvitt Tuniszba. mesélte. mondá a derék eunuch. mely szerint puskaport.valamennyi nőnek egyik 23 . ő is elmesélte nekem kalandjait. két fekete eunuchot és husz katonát adva őrizetünkre. Afrikában ez nagyon megszokott.. aki tizenötéves korában átment a szegénységen. hát te lennél az a fiatal hercegnő. folytatá elbeszélését az öreg asszony. csaknem mindennap erőszakot követtek el rajta. Rajtam kiváló sikerrel hajtották végre a mütétet és tagja lettem a palestrinai hercegnő templomi zenekarának.. elmondta. innen Smyrnába. a pestis.Ha láttál volna.Az én anyámnál! kiáltottam. de láttál-e valaha pestist? .mondá . kénytelenek voltak két eunuchot megenni. de ezek ugyancsak visszaadták a kölcsönt: Azofot tűzbe. éhhalál fenyegette. egy rakás holttetem fölött.A te anyádnál! kiáltott fel ő zokogva. hogy megeszik az asszonynépet. hogy nem haltam bele. hogy oly gyönyörü lesz? . teljes erővel ütött ki Algirban.Soha. hogy sokkal nagyobb szerencsétlenségek is vannak a világon. vigasztalt. az ellenség ki akart bennünket éheztetni.. izekre szaggatva. kisasszonykám. kiszolgált. hadihajókat adnak neki. »Vágjátok ki .. felelt a bárónő. A husz janicsár megesküdött. a dey s csaknem az egész algiri hárem áldozatává lett. hogy anyját négyfele vágják. »Elcsodálkoztam s egyben el is voltam ragadtatva anyanyelvem hallatára s nem kevésbé lévén meglepődve ezen ember szavai fölött. hogy Olaszországba vitt volna. hogy soha életében nálam szebbet nem látott és soha életében nem sajnálta még ennyire azt. mely fenyegette őket. Elvitt egy szomszédos házba.« »Mindent elmondtam neki. ennivalót hozatott számomra. most Ceutaban szállok hajóra és téged hazaviszlek Olaszországba: »Ma che sciagura d’essere senza cogl!. Nagyszerüen öldösték az oroszokat. »Nápolyban születtem. Ázsián és Európán. milyen helyzetbe jut egy pápának a leánya. hogy ne öljenek meg egyszerre. vérbe boritották és korra. ki ujra eladott Tripoliban. Igaz.

Lipcsében. egyetlen janicsár sem menekült meg és az oroszok egyáltalában nem tekintettek keserves állapotunkra. mint a magaméi. mig végre a szivünkbe eregeti mérgét. mely mardos bennünket. Ez a nevetséges gyengeség talán egyike a leggyászosabb. hogy egy pápa leánya vagyok: százszor is öngyilkos akartam lenni és mégis ragaszkodtam az élethez. azonnal szerelmi ajánlatokkal állott elő: egyébként mindnyájunkat azzal vigasztalt. jól ismerem a világ sorát. Azokban az országokban. melyet szeretnénk földhöz vágni. Casselben. kereket oldottam. hogy mikor sebeim begyógyultak.farát s igy jó lakomára tesztek szert s ha ismét rákerül a sor. minthogy folytonosan viseljünk egy terhet. aki sohasem átkozta még életét. Wismarban. Soha nem emlitettem volna szerencsétlenségemet. Mihelyt társnőim járni tudtak. majd Rostockban. ha nem unszoltál volna rá és ha nem volna szokás. melyet mi szolgáltattunk nekik. Leydenben. Mindenütt akadnak azonban francia sebészek. midőn az oroszok megérkeztek hajóikkal. hosszu ideig szolgáltam egy rigai korcsmában. hogy a hajón unalomüzésből meséljen az ember. négy svájci ember és egy Robeck nevü német professzor. és ha csak egy olyanra is bukkansz. hogy ő a legszerencsétlenebb az összes teremtmények közül. velünk született hajlamoknak. Hágában. néhány nap mulva ismét annyi áll a rendelkezéstekre.« 24 .« Hatalmas ékesszólásával meggyőzte őket: a borzalmas operációt végrehajtották rajtunk: az imám ugyanazt a balzsamot használta sebeinknek behegesztésére. azóta annyira hozzá nőttem a sorsodhoz. ki pedig nagyon ügyetlen volt. melyekbe a sors juttatott s azokban a korcsmákban. melyet körülmetéléseknél a gyermekekre szoktak alkalmazni: valamennyien a halál torkában voltunk. melengetjük a kigyót. ki még sohasem mondta magáról. mert ez háborus szokás. akkor fejemmel előre lökj a tengerbe. Alighogy a janicsárok elfogyasztották a lakomát. aki torkig volt az élettel. gyakran visszaemlékeztem arra. Moszkvába küldte őket. én egy bojár birtokába jutottam. akinek a kertjét kellett gondoznom és aki naponta hússzor megkorbácsolt: ámde gazdámat valami udvari intrika miatt két év mulva más harminc bojárral együtt kerékbe törték s én felhasználva ezen szerencsés véletlent. Nyomorban és megalázásban öregedtem meg és bár csak fél ülepem volt. de csak tizenkét olyan volt köztük. rengeteg oly embert láttam. mert van-e ostobább dolog. nekem bőséges tapasztalataim vannak. bájos kis urnőm. Utrechtben. Rotterdamban. bejártam egész Oroszországot. melyekben szolgáltam. hogy már több században fordultak elő hasonló dolgok. hogy minden utassal elmesélteted a történetét. egyikök. De száz szónak is egy a vége: kedves kisasszonykám. hogy sokkal jobban elfoglaltak a te viszontagságaid. Legutóbb Don Issacarnak lettem szolgája: te melléd rendelt. gondjaiba vett és ki is gyógyitott bennünket: soha életemben nem fogom elfelejteni. ki önként vált meg nyomoruságától: három néger. az ég megáld benneteket ily kegyes cselekedetért és meg lesztek segitve. szerezd meg magadnak azt az örömöt. négy angol.

minden lelkifurdalás nélkül feleségül mennék a kormányzóhoz. y Souzához mentek. szerették volna mindjárt fel is pofozni. Candide engedelmeskedett: a kormányzó egyedül maradt Kunigunda kisasszonnyal. hogy ha a helyedben volnék. hogy fel ne akasszák őt. oly könyörtelenül rikácsolt a hangja. Olyan képpel kérdezte ezt. y Mascarenes. hogy kiktől lopta azokat: megne- 25 . melyek a szárazföldet és tengert beboritják és én most már elég bátornak érezném magam. amint a leány jobban óhajtja. hogy egy csuhás barát lopta el Kunigunda pénzét és ékszereit. miután meghallgatta az öreg asszony történetét. ő is belátta. oly tisztelettel viseltetett vele szemben. y Lampourdos. és ámbár e hivatalos hazugság a régi világban is.még sohasem látott szebb teremtést. A nőket őrülten szerette s Kunigundánál . Ennek az urnak büszkesége méltó volt az általa viselt rengeteg névhez: oly gőgös megvetéssel állt szóba az emberekkel. hogy igy Candide kapitány szerencséjét is megalapitsam. hogy a nővére. hogy azonnal menjen csapatszemlét tartani. az ékszerész felismerte bennök a nagy inkvizitor tulajdonait. Az volt első kérdése. mielőtt határozna. »Kunigunda kisasszony mondá. hogy felesége légy Dél Amerika legnagyobb urának. »Bizony nagy kár. Hogyan kellett Candide-nak elválnia a szép Kunigundától és az öreg asszonytól? A szép Kunigunda.« Miközben valamennyien elmesélték élettörténetöket. az ujban is kapóra jön. Badajoz városában. az ő lelke sokkal ártatlanabb volt. A barát. A barát néhány ékszert el akart adni egy ékszerésznek. Ajánlatát elfogadta.« Don Fernando d’ Ibaraa. hogy Candide-nak arcába szökött a vér: nem merte azt mondani. Candide kapitány és az öreg asszony egyenesen a kormányzóhoz: Don Fernando d’ Ibaraa. Az öreg asszony ezt mondta Kunigundának: »Kisasszonykám. kinek még hozzá szép bajusza is van: vajon az-e a te rendeltetésed. hetvenkét előkelő őst tudsz összeszámolni. Candide is. midőn a lány Candide-dal lóhalálában menekült. y Souza bajuszát végigsimitva kajánul mosolygott s megparancsolta Candide kapitánynak. hogy akik üdvözölték őt. Bevallotta neki szenvedélyes szerelmét és ünnepélyesen igérte.ugy tünt . az utasokkal. mily épületes dolgokat mondana most nekünk a fizikai és erkölcsi bajokról. azt se merte mondani. hogy a hüség minden próbáját kiálljad? Már ugyis megbecstelenitettek a bolgárok. mert az öreg asszonytól akart tanácsot kérni. hogy másnap örök hűséget esküszik neki a templomban vagy a templomon kivül. rajtad mulik. a dolog igy történt: Az öreg asszony nagyon jól sejtette. y Lampourdos. oly magasan hordta az orrát. de nincs egy fabatkád sem. Kunigunda negyedórai gondolkozást időt kért. hogy hozzám jön feleségül s arra kérjük méltóságodat. amilyen egy magasrangu és érdemekben gazdag személyt megillet. a bevett szokások ellenére felakasztották az eretnek-égetési ünnepélyen. megtisztelt azzal. mintsem hogy füllenteni tudott volna. egyikkel a másik után elmeséltette élettörténetöket. a hajó előre haladt és Buenos-Ayreshez ért. hogy nem felesége-e Kunigunda a kapitánynak. y Figueora. hogy az öreg asszonynak igaza volt. oly parancsoló modora volt s oly gőgös magatartása. hogy feltevéseire néhány tiszteletteljes megjegyzést kockáztassak meg. mert nem volt az. egy zsidót és egy inkvizitort boldogitottál kegyeiddel: ennyi balszerencse bizonyos jogokat ad. y Figueora. mert hiszen nem is volt az. y Mascarenes. Kunigunda. mondá Candide. Bevallom.« Mialatt az öregasszony korához és tapasztaltságához méltó bölcseséggel igy beszélt. egyszerre csak egy kis hajó ért a kikötőbe: egy biró ült benne a darabontjaival. hogy a felesége. bevallotta.TIZENHARMADIK FEJEZET. hogy kegyeskedjék bennünket összeadatni. hogy a bölcs Panglosst.

hogy rosszul bánjanak veled: tehát maradj. melyen elmenekültek. mondá Kunigundának. mi a tennivaló: »Te nem menekülhetsz. mert különben egy óra mulva máglyán halsz meg. A hajó már Buenos-Ayres kikötőjébe érkezett: elterjedt a hire. különben is a kormányzó ur.« Ezután gyorsan Candide-hoz megy és: »Menekülj. de nincs mitől félned: hiszen nem te ölted meg ő nagyméltóságát. mondja neki. de hogyan váljék el Kunigundától és hova meneküljön? 26 . nem türné. ki imád téged. hogy egy spanyol biró szándékozik kiszállni és hogy a nagy inkvizitor őméltóságának gyilkosait üldözik.« Nem volt veszteni való idő. Az öreg asszony az első pillanatban belátta. Kunigunda és Candide szökése közismert volt: Cadixig üldözték őket és haladék nélkül hajót küldtek további üldözésükre.vezte a személyeket s az utat.

midőn a kormányzó ur össze akar adni bennünket.Hadi szemlén van a mise után. pedellus voltam az »Assomption« collegiumban és ugy ismerem a los paðres4 kormányát. Egy-kettőre megnyergelte a két andaluziai paripát: »No most. felelé Cacambo. fején háromszögletü süveg. hogy oly kapitányra tettek szert. .Persze. ki velem együtt majd elszédül az éhségtől.Compostellai Szent Jakabra mondom. lakáj. hogy várniok kell. szóba állok vele: vezessétek lugasomba. mig a főtisztelendő főnök ur megérkezik?« Az őr azonnal beszámolt parancsnokának e beszélgetésről. »Legyen áldott Isten neve. Nem falatozhatnánk addig.Azt fogja tenni. .« Candide nem tudta visszatartani könnyeit: »Ó drága Kunigundám. mesztic apától származott Tucumanban. hogy egy kapitány óhajtana beszélni a parancsnok úrral. A magam részéről semmit sem találok oly isteninek. el lesznek ragadtatva. . elmegy a másikra. mint a lelki atyák működését. barát. Cacambo tudtára adta az őrnek. az ő országukba foglak vezetni. Hogyan fogadták Candide-ot és Cacambot Paraguayban a jezsuiták? Candide magával vitt Cadixból egy lakájt.TIZENNEGYEDIK FEJEZET. kik itt háborut viselnek a spanyol és portugál királyok ellen s kik Európában ugyanezen uralkodókat gyóntatják. hogy voltam. mily sorsra fogsz jutni? . . A királyság már több mint háromszáz mértföld kiterjedésü és harminc tartományra oszlik.jegyezte meg Cacambo . és csak három óra leforgása után csókolhatjátok meg a sarkantyuját. matróz. elvezették a két andalúziai lovat. Csodálatra méltó ez a kormányzat. ki merje nyitni a száját és hogy a főtisztelendő ur három óra hosszat távol marad. Mindenféle foglalkozása volt már: minisztráns fiu. de törjünk a cél felé: te leszel a legboldogabb ember. az asszonynép sohasem jön zavarba.Hova vezetsz? Hova megyünk? Mit csinálunk Kunigunda nélkül? sóhajtá Candide. gondol rá a jó Isten. amilyent bőven találhat az ember Spanyolország partjain és a gyarmatokban: negyedrészben spanyol vér folyt ereiben. nagy öröm uj dolgokat látni és cselekedni. de bezzeg Madridban a lelki üdvösségükről gondoskodnak: ez igazán elragadó. hirtelen huszonnégy katona állja körül az érkezetteket. oldalán kard. hanem német. kezében lándzsa. levélhordó. éppen akkor kell téged itt hagynom. szédületesen megalapitod szerencsédet: ha az ember nem nyeri meg a játszmát az egyik oldalon. ki oly messziről kerültél ide.a kapitány ur. nem spanyol.De . a parancsnok a sorfal tulsó végén volt. . Candide-ot és Cacambot először is lefegyverezték. mondá Cacambo. Hogy meg fognak örülni a lelki atyák. mely gyönyörü zöld és arany márványoszlopokkal volt ékesitve és kalit4 Tisztelendő atyák. oldjunk kereket és ne is nézzünk hátra. hogy a főtisztelendő provinciális nem engedi meg. »És hol van most a főtisztelendő tartományi főnök ur? kérdé Cacambo. mint Madrid utcáit. amit tehet. ki érti a bolgár fegyvergyakorlatokat!« Mikor az első sorompóhoz értek. mert ez felette jó volt hozzá. ha német. fogadjuk meg a vén asszony tanácsát. harcolni akartál a jezsuiták ellen: most harcoljunk az ő oldalukon: jól ismerem az utakat.Te már voltál Paraguayban? kérdé Candide.« Candide-ot tüstént egy lugasba vezették. felelé az őr. hogy a parancsnoknak nem szabad velük szóba állni. palástja felhajtva. gazdám. 27 . ott minden a los paðres tulajdona és semmisem a népé: valóságos remeke ez a rendszer a józan észnek és igazságosságnak. Cacambónak hivták. kik itt megölik a spanyolokat. mondá Cacambo. gazdáját nagyon szerette. mint az ő jelenlétében. ki érti a bolgár fegyvergyakorlatokat. hogy oly kapitányra bukkantak. A két idegent a katonák sorfala közt vezették be. mondá a parancsnok. de most már meneküljünk! . ha megtudják. Jelentést tesznek a főőrségen: egy paraguayi tiszt közli a parancsnokkal az ujságot. jelt ad. hogy egy spanyol máskép. sekrestyés. Ó Kunigunda. Egy rendőr tudomásukra adja. katona.

kolibrik. A parancsnok szép fiatal ember volt. Később a főtisztelendő parancsnok atya belépett a lugasba. mindkettőjük arcát könny áztatta. vérpiros ajku. mintha valami meglepetéstől tartott volna. . kiről azt hitted. Miféle varázslat! . miket elvettek volt tőlük s a két andaluziai lovat: Cacambo a lugas közelében zabot adatott nekik.Igenis. telt arcu. a báró ur fiát. Buenos-Ayres kormányzójánál. téged.Westphaliából. de nem vette le róluk szemeit. piros szinü. légymadarak. csodát csodára halmozott: mintha egész lelkök a nyelvök hegyén lett volna. ha elárulom. »Még jobban elcsodálkozol. megölelik egymást és patakként megerednek a könnyeik. mintha lelkök fülelt volna egymás szavaira és csillogott volna szemökben. ha nem akasztottak volna fel?« A parancsnok eltávolitotta a néger és paraguayi szolgákat.a legjobb egészségnek örvend. . tisztelendő atyám? te volnál a szép Kunigunda bátyja? téged öltek meg a bolgárok? téged. mig a benszülöttek szabad ég alatt. elérzékenyülsz és nem tudsz hova lenni a meglepetéstől. fatálakból fogyasztották a kukoricát az izzó nap hevében. »Tehát német vagy? kérdé a jezsuita németül. sem jezsuitára. Lehetetlen! mondá Candide. melyekben papagályok. mondá Candide: a Thunder-ten-tronckh kastélyban születtem. Ezerszer is köszönetet mondott a jó Istennek és szent Ignácnak. hogy fölmetszették a hasát. Pompás ennivaló volt arany edényekben feltálalva. de büszkesége nem vallott sem spanyolra.»És Németországnak mely vidékéről való vagy? kérdé a jezsuita. fehér bőrü. én pedig most azért jöttem. a paraguayi jezsuitát! be kell vallani. ívelt szemöldökü. . hogy megfoghatatlan dolgok történnek e világon. gyöngytyúkok s más ritka madarak pompáztak.Óh egek! lehetséges ez? kiáltott fel a parancsnok.« Ekkor mindketten nagy meglepetéssel és nem palástolható megindulással néztek egymásra. kik kristályserlegekben szolgálták fel az italokat. . »Hogyan? te volnál az.Hol van? .kákkal.« Minden szó.Nem messze innen. főtisztelendő atyám. .kiáltá Candide . Ó Pangloss! Kedves Panglossom! milyen boldog lennél. sokáig ültek az asztal mellett. hogy a jezsuiták oldalán harcoljak. hogy Kunigunda a te édes testvéred. Candide először megcsókolta a parancsnok reverendájának szegélyét. aztán asztalhoz ültek.« Mindketten meghökkennek. várva a főtisztelendő tartományfőnök urat. mondá Candide. Candide-nak és Cacambonak visszaadták fegyvereiket. büszke arckifejezésü. a karjaiba zárta Candide-ot. piros fülü. melyet egymásnak mondtak. 28 . Mivelhogy németek voltak. . és a parancsnok igy beszélt az ő kedves Candidejához.Csakugyan te vagy az? kérdé a parancsnok.

melyet a báró viselt. Pangloss mester mindég azt bizonyitotta. A báró egyre ölelgette Candide-ot. nos. Bátran szembeszállunk a spanyol király csapataival. még a főtisztelendő Croust atya is. mondá gazdája. feladta Candide-ra. néhány csepp a szemembe folyt: a jezsuita észrevette. én vagyok a világ legszelidebb embere és ime.« És ezt mondván. már futott is előre és spanyol nyelven kiáltotta: »Helyet a főtisztelendő ezredes urnak!« 29 .kedves Candide-om. »Vágtassunk el. amit a leányról állitott. de amidőn visszarántja a vértől gőzölgő kardot. három megfojtott kis gyermeket szekérre tettek. a világ minden ősei nem érnek egy fabatkát sem: húgodat én szabaditottam ki egy zsidónak és egy inkvizitornak karjaiból. ki már más alkalommal is jutott ilyen hinárba. jótállok érte.megöltem a régi gazdámat.elég szemérmetlen volnál hozzá.« Alighogy kimondta e szókat. mint győztesek. . ki hetvenkét őssel dicsekedhetik! Nagyon szemtelen vagy. te gazember. nem jött zavarba: levette a jezsuita-reverendát. a ház főnöke. ráadta a megboldogult háromszögletü süvegét is és lóra ültette. hogy karddal a kezünkben haljunk meg. hogy kiátkozzuk és leverjük őket. Meggyógyitott és néhány hét mulva már egészen jól éreztem magam. két szolgálónkat. kedves Candide-om. a jezsuita báró. édes Istenem! . már három embert küldtem a másvilágra. mely két mértföldnyire volt őseim kastélyától. kezét szivemre tette s érezte annak dobogását. »Istenem. és a három közül kettő pap.Szemtelen! felelt a báró . hirtelen ott termett. mondá Thunder-ten-tronckh. hogy mily szép voltam. ha nem átallsz előttem ily vakmerő szándékról beszélni!« Candide csaknem kővé meredt e beszéd hallatára és igy válaszolt: »Tisztelendő atyám. kardlapjával Candide arcába vágott.sóhajtja . Erre ujra megeredtek a könnyei.« Cacambo. mely borzasztóan sós volt. A főtisztelendő rendfőnök úr által alkalmasnak itéltettem arra.Én is csak ezt kivánom. Téged maga a Gondviselés küldött segitségünkre. . kétségkivül bejönnek a lugasba és kell. Hogyan ölte meg Candide a kedves Kunigunda bátyját? »Sohasem felejtem el azt a rettenetes napot. hogy ezekkel könnyebben rendelkezhetnek. mindenki azt fogja gondolni. ki a sorompó ajtajánál őrködött. A paraguai főnökök nem szivesen látják a spanyol jezsuitákat. hogy a jezsuiták kápolnájába temessenek bennünket. hogy szent igaz. . testvérének. Megérkezésem után aldiakonná és hadnaggyá neveztek ki: ma ezredes és pap vagyok. rövid idő mulva Rómába küldött. mindez egy szempillantás alatt történt meg. melyben atyámat és anyámat megölték és húgomat megbecstelenitették. hogy az Urnak e szőlőjében dolgozzam: tehát utra keltünk hárman: egy lengyel. A rendfőnök urnak fiatal német jezsuitákra volt szüksége. túl leszünk a határon. mert az volt a szándékom.« Cacambo. ezután még szebb lettem. sirásra fakad. nem tudtuk többé fellelni drága testvéremet és atyámat. De az én kedves Kunigundám csakugyan a szomszédságban van Buenos-Ayres kormányzójánál?« Candide esküvel bizonyitotta. ő nagyon is hálásnak kell hogy érezze magát és feleségem akar lenni. Candide is egy szempillantás alatt kardot ránt és markolatig mártja azt a jezsuita-báró hasába. Tudod jól. uram. ki rendeleteket megy osztogatni és mielőtt még utolérhetnének. jobban szeretik az idegeneket. bárcsak együtt vonulnánk be. »Most már drágán adjuk el az életünket. Mikor a bulgárok visszavonultak. megmentőjének nevezte. anyámat. egy tyroli és én. engem. hogy szempillám megrezdült. mondá Candide. Egy jezsuita szentelt vizzel öntött le bennünket. »Ó mondá a báró . sógoromat. a leggyöngédebb figyelemmel volt irántam: noviciusi ruhába bujtatott. hogy feleségül vedd az én hugomat. hogy jezsuita pap vagy. hogy feleségül veszem őt és még nem adtam fel a reményt. barátomat. mert azt gondolják. a városba és kiszabaditanánk Kunigunda hugomat.Majd meglátjuk.TIZENÖTÖDIK FEJEZET. hogy az emberek egyenlők és én kétségkivül feleségül fogom venni Kunigundát.

amilyent az ismeretlen vidék kelt fel az emberben: a kiáltozások két anyaszült meztelen leány ajkáról hangzottak el. mint ahogy én negyedrészben spanyol vagyok. s láthatod azt is. ez viszont igy válaszolt: »No kedves gazdám. kik nem részesültek kellő nevelésben: mert már csak attól tartok. miután megátkozták a portugál főinkvizitort. hogy elhagyja a rétet és elbujjék az erdő mélyén.Kedves gazdám. hogy ez tiszta igazság. előrántja kétlövetü spanyol pisztolyát. mily baklövéseket követnek el az emberek. ha bűnt követtem el azáltal. mondá Candide. e vidék őslakói. hol egyetlen úton sem tudtak eligazodni. nem tudom elhinni! . hogy megöltem egy inkvizitort és jezsuitát. te mindenen csodálkozol: miért találod oly különösnek. hogy némely országban a majmok részesülnek a hölgyek kegyeiben? ők negyedrészben emberek épp ugy. Cacambo. körülbelül ötven Oreillon vette körül őket. sonkával. lelkifurdalástól és kétségbeeséstől gyötörve s mit szól a dologról a trevouxi hirlap?« Amig ezeket mondta. Mikor felébredtek. hogy ezek a hölgyek borsot törnek az orrunk alá.TIZENHATODIK FEJEZET. kedves Cacambóm. két majommal és az Oreillons-nevezetű vademberekkel? Candide és lakája már tul voltak a sorompókon. hirtelen felugráltak. hogy az éjszaka folyamán az Oreillonok. a táborban még senki sem vette észre a német jezsuita meggyilkolását. Most meggyőződhettél róla. végre egy gyönyörü mezőség tárult szemök elé. faháncsból készült kötelekkel kötözték össze tagjaikat. hogy meg se tudnak moccanni: a dolog magyarázata az volt. hogy régente is fordultak elő ily különös esetek és hogy az ily keveredések hozták létre a pánokat. a pázsiton elaludtak. szatirokat. Buenos-Ayres kormányzóját és a bárót. céloz és leteriti a két majmot.A szeretőit? Lehetséges volna? tréfát üzöl velem. midőn látta. de én mindezt mesének gondoltam. szakadatlanul evett. A nap lenyugvóban volt. két majom pedig utánuk szaladt és farukat harapdálta. hogy soha életemben ne lássam többet a szép Kunigundát? Mire jó. könnyezve borul holttesteikre és fájdalmasan kezd jajveszékelni: »El se tudtam képzelni ily lelki jóságot« mondá Cacambonak. 30 . és mindketten. vajjon az öröm vagy fájdalom sikoltásai-e. A szemfüles Cacambonak volt rá gondja. kőbaltákkal felfegyverkezve. . . csokoládéval. hogy a két leány gyöngéden átöleli a két majmot. te ugyan gyönyörü dolgot müveltél: megölted a két kisasszony szeretőit. dorongokkal. oly nyugtalansággal és izgatottsággal. Candide-nak megesett a szive a lányokon. hányszor beszélt arról Pangloss mester. utasaink itt meglegeltették lovaikat. hogy a bokrot megsértette volna. most jut eszembe. vette fel a szót Cacambo. hogy meghosszabbitsam nyomorult életemet. könnyedén szökdécseltek a rét szélén. a két eltévedt utas apró sikoltásokat hallott s ugy gondolták. Cacambo biztatja gazdáját. egyesek vizet forraltak egy nagy üstben.Teringettét! mondá Candide. Milyen kalandjuk volt utasainknak két leánnyal. faunokat. kiknek a két hölgy feljelentette őket. hogy egyék s ő maga jó példával jár elől: »Hogyan kivánhatod. ám egyszerre torkán akadt a szó. érezték. a bolgároknál jól megtanult lőni s képes lett volna egy mogyorót lelőni anélkül. mondá Cacambo.« Folytatni akarta a beszédet. hogy megmentettem e két leány életét: ezek biztosan előkelő családból való leányok s ennek a kalandnak még sok hasznát vehetjük ebben az országban. »Áldva legyen az úr neve.« Ezek a bölcs elmélkedések arra birták Candide-ot. Cacamboval együtt megvacsorált. ha egyszer tőle távol kell élnem. hogy kenyérrel. nagy veszélytől szabaditottam meg ezt a két szegény teremtést. hogy az ó-kor több előkelő embere személyesen látta őket. helyre hoztam bűnömet azzal. hogy sonkát egyem. gyümölccsel és egy kis borocskával rakja tele tarisznyáját: az andalúziai paripákon egy ismeretlen országba vágtattak. melyet patakok szeltek át. valamennyien meztelenek voltak nyilakkal. hogy ezek asszonyoktól erednek: de nem lehetett megállapitani. mikor megöltem a báró ur fiát s arra vagyok kárhoztatva.

Ami engem illet. nagyon helyes. Bizonyára helyesebb. hogy mégis csak kegyetlen dolog. nincs igazságosabb. hogy megsütnek vagy megfőznek bennünket. az én gazdám. leányokat bocsátottak rendelkezésökre.Magyarázd meg nekik. és most ilyen emberen akartok ti bosszut állni: ha meg akartok róla győződni. megjósoltam. hogy ma egy jezsuitát esztek meg. értem egy kissé e nép nyelvét. hogy egy jezsuitát tüztök a nyársra. hogy öljük meg felebarátainkat és ennek értelmében járnak el az egész világon. ha látná. ahelyett hogy megettek volna. ti arra számittok. hogy nem vagyok jezsuita.Ugye kedves gazdám. mintha a hollóknak és varjaknak dobjuk oda győzelmünk gyümölcsét: ámde uraim. hogy az a két leány borsot tör az orrunk alá. hogy igazat mondok-e. az emberi természet alapjában véve jó. ó. mit szólna hozzá Pangloss mester. hogy azt megtegyétek: aztán még mindég módotokban lesz bennünket felfalni. azonnal elküldték követségbe két tekintélyes férfiut. sőt ellenkezőleg: ő ölt meg tegnap egy jezsuitát. de bevallom.« Cacambo most sem vesztette el lélekjelenlétét: »Még nem kell kétségbeesni.« Az Oreillonok nagyon okosnak találták e beszédet. de nektek nem áll rendelkezéstekre annyi forrás mint nekünk fehéreknek. ezerféle módon kedveskedtek. mihelyt megtudták. mint igy bánni az ellenséggel: valóban a természetjog arra tanit bennünket. akkor jól ismervén a nemzetközi jogszokásokat. kit megsütni szándékoztok. hogy hazudtam. kérte Candide. majd beszélek a fejökkel. milyen az eredeti emberi természet? Minden jól van!? Ám legyen. ha mi nem élünk azzal a jogunkkal. biztosan nem kivánjátok megenni barátaitokat. az csak azért van. hogy megegyük őket. mondá az elszomorodott Candide-nak. ha arról győződtök meg. . ez az úr. irgalom nélkül megettek volna. ha mi magunk faljuk fel az ellenséget. együnk jezsuitát! . mert ezek az emberek. milyen emberek! milyen szokások! Ha a véletlen szerencse folytán nem szurtam volna keresztül kedves Kunigundám bátyját. panaszosan kiáltott fel: »Nyilvánvaló. mert nekünk más ennivalónk is akad. ti abban a jámbor hitben ringatjátok magatokat. frissitőkkel látták el őket s országuk határáig kisérve őket ujjongva kiáltozták: »Nem jezsuita. nyársra tüznek az Oreillonok.« »Uraim.« Candide amint meglátta az üstöt és a nyársokat. együnk jezsuitát. hogy miután elvesztettem Kunigundát. nem jezsuita!« Candide alig tudott magához jönni a csodálkozástól különös megszabadulások felett: »Milyen különös nép! mondá. ellenségeiteknek ellensége az. vegyétek a reverendáját.mások nyársakat készitettek és valamennyien kiáltozták: »Jezsuita! Jezsuita! bosszut állunk rajta és jó lakománk is lesz. nem sok idő kell hozzá. a követek okosan teljesitették megbizásukat és csakhamar jó hirrel tértek vissza: az Oreillonok azonnal leoldották a köteleket foglyaikról. annak a letépett csuhájában van. minden módon kedveskedtek nekik. biztosan meg fogtok kegyelmezni. és nagyon távol van attól. vigyétek a jezsuita atyák országának első sorompójához s kérdezzétek meg: nem ölt-e meg gazdám csakugyan egy jezsuitát. én ebben az országban születtem. de ha igazat mondtam.« 31 . hogy jezsuita legyen. hogy iszonyu kegyetlenség az embereket megfőzni s hogy ez ellenkezik a keresztényi szellemmel. hogy postakocsin elrobogva szerezzenek információkat. mondá Cacambo. kit itt láttok. De mindeneket összevetve. holott a ti védelmezőtök.

látod azt az üres csónakot a parton. szárazföldre lépett. mint az öreg asszony. lássuk el magunkat kókuszdióval. üljünk a kis csónakba és bizzuk magunkat a viz folyására. kerek. És hogyan is nyugodjam bele. eltépett. ott elégetnek. hogy a földgömbnek ez a része se ér többet. folyók.« Nem volt nagyon könnyü Cayenne felé menni. egy egész hónapon keresztül vad gyümölcsökkel éltek s végül egy kis patakhoz értek. mondá Candide. igy szólt Cacambo Candide-hoz: »Most már láthatod. »No lám. igy tengették napról-napra életöket és élesztgették reményeiket. akik itt golyóznak. hogy nyársra húznak bennünket. ki éppen olyan okos volt. Ekkor Cacambo.Hogyan térjünk vissza. a sziklák miatt összeszorulva. iszonyu gyorsasággal és félelmetes zajjal ragadta őket tova: huszonnégy óra mulva napvilágot láttak.« Néhány mértföldnyire hajókáztak virágos és kopár. a folyó egyre jobban kiszélesedett. legalább ujakat ismerünk meg. tetuani és mequinezi paripákon is tultettek. a hasznos mindenütt a kellemessel társult: az utakat gyönyörü formáju. térjünk vissza Európába a lehető legrövidebb uton. melyen Kunigunda lakik? . mondá Cacambo. a folyó. egetverő sziklák boltozatában veszett el. sárga. különös ragyogásu anyagból voltak: embereinknek kedvök kerekedett néhányat kézbe venni: látták. hallgass rám. arannyal átszőtt selyemruha volt rajtok. a tanitóhoz fut és illedelmesen átadja neki azokat. mondá Candide. rubinból vannak s közülök a legkisebb is nagy ékességére szolgált volna Mogul trónjának. melynek partját kókusz-pálmák szegélyezték. majd félelmetes. Candide felkapja őket. . A kis nebulók rögtön ott hagyták a játékot. sejtelmök sem volt. a föld az emberek gyönyörüségére és szükségleteinek kielégitésére volt megmüvelve. másvilágból ideszakadt utasaink gyönyörködve nézték őket: golyóik nagy. minden pillanatban ki vagyunk téve annak a kockázatnak. mint a másik.Jól van. ragyogó kocsik lepték el. bizzuk magunkat a Gondviselésre. és hova menjünk? Hazámba menjünk? hiszen ott a bulgárok és arabok mindent vérbe fojtanak. ott találhatunk franciákat. golyóikat és minden játékszerüket.« Cacamboval együtt az első faluban. mit látnak ott? Midőn az Oreillonok országának határaihoz értek. nagy vörös kosok huzták a kocsikat és gyorsaságban még az andalúziai. ha itt maradunk. smaragdból. meredélyek. mely utjokba esett.TIZENHETEDIK FEJEZET. »Ezek a gyermekek. hogy a fenséges királyi gyermekek ott felejtet- 32 . a mi. »Biztosan a királyi család nevelője. de csónakuk folyton beleütődött a sziklafalakba: egy teljes mértföldnyi távolságon keresztül alig birták magukat sziklától szikláig vonszolni.« Ekkor ott termett a község tanitója s behivta a gyermekeket az iskolába. végre egy végtelen nagy sikság terült el szemök előtt. . Utasaink elszántan bizták magukat a hullámokra a sziklaboltozatok alatt. hegyek. jelekkel adván tudtára. melyeken feltünő szépségü férfiak és asszonyok ültek. hogy mely irányba menjenek. mondá Candide. sik és meredek partok között. ha Portugáliába megyek. áthághatatlan hegyektől szegélyezve. hogy aranyból. Néhány falubeli gyermek golyózott a várkapu előtt. ők majd segitségünkre lesznek: Isten szánakozni fog rajtunk. egy folyó rendszerint lakott helyre vezet s ha nem is bukkanunk kellemes dolgokra. azt mondá Candide-nak: »Most már nem mehetünk tovább: eleget gyalogoltunk. vademberek mindég legyőzhetetlen akadályokat görditettek eléjök: lovaik felfordultak az éhség miatt. mondá Cacambo. ez tán még Wesztpháliánál is többet ér. kétségkivül az ország királyának a fiai.« gondolta Candide. piros vagy zöld.Menjünk Cayenne felé. utonállók. kik a világ minden tája felé mennek. hogy elhagyom azt a világrészt. élelmiszerök fogytán volt. Candide és lakája Eldorádóba érkeznek.

« Cacambo tolmácsolta Candide-nak a vendéglős beszédét és Candide ugyanoly csodálkozással és meghatottsággal hallgatta azt meg.ték aranyaikat és drága köveiket. igy szólt a vendéglős: »Uraim. majd. hogy eléggé meg lesz fizetve étkezésök. hogy Westpháliában minden rosszul van. hol minden jól van. mert ez szegényes falu. A vendégek jórészt kereskedők és kocsisok voltak. Utasaink természetesen sietve szedték fel az aranyat. hogy Cacambo Tucumanban született. »Majd én tolmácsollak téged. ha az asztalra dobnak két nagy darabot a földről felszedett aranyakból. ez itt egy vendéglő. kellemes zenének ritmusát lehetett hallani és pompás ételek illata terjengett a levegőben. leülteti őket az asztalhoz. mikor lecsillapodtak. Ez volt az ő anyanyelve. hogy itt ebédelhessetek: az összes vendéglőket. mindezeket tiszta kristályból készült tálakon szolgálták fel: a pincérek és pincérleányok cukornádból készült likőröket öntögettek számukra. mert feltétlenül szükséges. kik Cacambohoz néhány igen tapintatos és illedelmes kérdést intéztek s viszont az ő kérdéseire is kielégitő módon válaszoltak. egy tálcán háromszáz kolibrit. hogy idegenek vagytok.« 33 . menjünk be. két pompásizü sült majmot. mert arra tanitják őket. a község tanitója mosolyogva dobta el azokat. hogy legyen egy ilyen ország: és bármit mondott is e tárgyról Pangloss mester. hogy semmire se becsüljék az aranyat és drága köveket. hogy nem vagyunk idegenekhez szokva: ne vegyétek rossz néven. négyféle levest szolgálnak fel. Mikor az ebédnek vége volt. rendkivül udvarias emberek. melyek a kereskedelem kényelmessé tételére vannak felállitva. »Miféle ország lehet ez.« Két pincérfiu és két pincérleány. mikor az utcáinkon bőven heverő kavicsokkal akartok fizetni: nektek biztosan nincs olyan pénzetek. mondá Candide-nak. mégis gyakran észrevettem. meghallotta. rubintot és a smaragdokat. maga a kormányzat fizeti: itt nem a legjobban jártatok. kitünő pecsenyéket és izletes kalácsokat. arannyal átszőtt selyem ruhába öltözve és hajukban szalagokkal. hogy jól vannak nevelve ezek a királyi gyermekek. ahol kizárólag e nyelven beszéltek. mint ahogy Cacambo elmondta. mely kétszáz fontot nyomott. Cacambo és Candide ugy gondolták. igaz. mindegyikben két papagály. de nincs is arra szükségetek azért. olyan községben. egy másikon hatszáz légymadarat. »Hol vagyunk hát? kiáltott fel Candide. jól látjuk. csodálkozva nézett végig Candide-on és tovább ment. mint Candide. egy sült saskeselyü. kérdé egyik a másiktól. melyet itt használunk. a vendéglős és felesége elkezdtek kacagni s az oldalukat fogták nevettükben. Amint Cacambo a kapuhoz közeledett.« Cacambo épp ugy meg volt lepve. ugy látom. hiszen mindenki tudja. Végül a falu első házához közeledtek. de minden más helyen érdemeitekhez méltón fogadnak benneteket. hogy perui nyelven beszélnek. még többen bent a házban. melyről az egész világon nem tudnak semmit s melyben az emberi természet annyira különbözik a mi országunk szokásaitól! Biztosan ez az az ország. rengeteg ember tolongott a kapuban. hogy elnevettük magunkat. európai palotához hasonlóan volt felépitve.

likőröket hozatott számukra gyémánt poharakban. eddig meg tudtunk menekülni Európa népeinek ragadozó hajlamaitól. A család ama fejedelmei. a nyilvános mulatságok. de a mód. ahogyan minden el volt itt rendezve. hogy mint más világból ideszakadt emberek. kormányoznak. mondá az aggastyán. mi valamennyien egy véleményen vagyunk és egyáltalában nem értjük. igy beszélt hozzájok: »Százhetvenkét éves vagyok s megboldogult atyámtól. milyen vallás van Eldorádóban. vajjon van-e vallás ebben az országban? Az aggastyán kissé elpirulva igy szólt: »Hogyan kételkedhettek ebben? Azt hiszitek. hogy nincs két Isten.« Ám Candide fáradhatatlanul tovább kérdezte az öreget. Az aggastyán ujra elpirult és igy szólt: »Hát talán kétféle vallás is lehet? Én azt hiszem. hogy a világ egyrészét hatalmukba keritsék s kiket végül a spanyolok igáztak le. de az udvarunkban lakik egy aggastyán. mit akartok a ti barátaitokkal. mondá az aggastyán. hogy kis országunkat egyetlen egy lakosnak sem szabad elhagynia: igy tudtuk megőrizni ártatlanságunkat és boldogságunkat. Az utóbbi ezt mondta neki: »Én nagyon tudatlan vagyok és ilyen állapotban nagyon jól érzem magam. országunk legtudósabb és legközlékenyebb embere. kik megmaradtak az ősi földön. hogy a mi vallásunk az egész világ vallása. müvészetek. hogy még a legdusabb aranyozások sem igen multák felül. ámde mivel megközelithetlen kőszirtek és meredek sziklák vesznek körül. végül Candide. melyben mi vagyunk. az erkölcsök. kik megfoghatatlan szenvedéllyel ragaszkodnak földünk kavicsaihoz és sarához és akik ezekért mind egy szálig leöldösnének bennünket. vitatkoznak. Candide e pillanattól kezdve csak mellékes szerepet játszott s szolgáját mindenhova kisérte: egy nagyon egyszerü házikóba léptek.« És Cacambot azonnal elvezette az aggastyánhoz. a szobák falai pedig csak aranyból készültek. nektek nincsenek barátaitok. hogy mi hálátlanok vagyunk?« Cacambo tiszteletteljesen megkérdezte. amire szükségünk van. a király lovászától hallottam a csodálatos perui forradalmakról. az előszobát tényleg csak rubint és smaragd diszitették. estétől reggelig imádjuk az Istent. szóba kerültek: a kormányforma.Természetes. okosabbak voltak. hogy bolondok vagyunk. melyeknek ő tanuja volt. sem négy: mondhatom. Mit láttak Eldorádóban? Cacambo nagy kiváncsiságát nem palástolta el a vendéglős előtt.« Hosszura nyult a beszélgetés. megkérdeztette Cacambo által. az asszonyok. ugyancsak ellensulyozta a feltünő egyszerüséget. nagyon különös kérdéseket tesztek. ki Candide kételyeit tolmácsolta. . kik elég balgán itt hagyták ezt. Az az ország. hogy papokat lásson. . nincs mit kérni tőle. a nemzet többségének helyeslése mellett elrendelték. a király és az összes családfők minden reggel ünnepi zsolozsmákat énekelnek. kiváncsi volt rá.Hogyan.« 34 . megkérdezte.Csak egy Istent imádtok? kérdé Cacambo. kinek mindég nagy hajlama volt a metafizikai kérdések iránt. aztán hogy kivánságukat kielégitse.Azt hiszed. ám ez oly izléses volt. büvészkednek és akik megégetik az embereket.TIZENNYOLCADIK FEJEZET. ha más véleményen vannak? . az inkák ősi hazája. . mert a kapu csak ezüstből. öt-hatezer zenész játékától kisérve. mondá a jóságos és tiszteletre méltó bölcs. Az aggastyán egy kolibri pehellyel töltött kereveten fogadta a két utast.« Candide égett a kiváncsiságtól. kik tanitanak. mindennel elárasztott. mi valamennyien papok vagyunk. sem három. A spanyolok homályosan ismerték ezt az országot és Eldorádónak nevezték és egy Raleigh nevü angol lovag körülbelül száz évvel ezelőtt megközelitette. hogyan imádják az Istent Eldorádóban? »Sehogysem imádjuk. hol találhatók? A jó öreg mosolyogva felelte: »Barátaim. folytonosan köszönetet mondunk neki.

A sok csodálatos dolog között ez is mély csodálatba ejtette Candide-ot.« Candide és Cacambo kocsiba ültek. már a királyi palotában voltak. Cacambo tolmácsolta Candide-nak. ha mi itt maradunk. 35 . ha ott marad az ember. hogy nagyon is fölötte állt annak a kavicsnak és homoknak. ki az elképzelhető legnagyobb szivességgel fogadta és barátságosan meghivta őket ebédre. ha utazgat az ember. tiszta viz-forrásokat és a rózsavizet kisugárzó szökőkutakat. de ezek sem voltak. A bejárat kétszázhusz lépés magas és száz lépés széles volt. barátom. hogy az a kastély. ha Pangloss barátunk látta volna Eldoradót. Annál jobban meglepte és megörvendeztette a tudományos akadémia. melyekben folytonosan cukornádból készült édes italok csobogtak a különös kövezettel kirakott piactéren. »Bocsássatok meg. felelte a magasrangu udvarnok. fürdőbe vezették s kolibri-tollból szőtt ruhába öltöztették őket. mert ők sohasem perlekednek: a börtönök iránt is érdeklődött. ezután az udvar első tárnokmesterei és tárnokmesternői őfelsége lakosztályához vezették őket s mindkét oldalon ezer-ezer muzsikus állt nekik sorfalat. amint a kocsiból kiszálltak. de legjobb. tizenkét szolgát rendelt az utasok mellé és az udvarba vitette őket. melyet mi aranynak és drágaköveknek hivunk. hogy megölelik a királyt s mindkét arcát megcsókolják. bezzeg nem mondta volna. nekünk is csak az lesz a sorsunk. hova most kerültünk. mely ibolya. Cacambo megkérdezte egy magasrangu udvarnoktól. lehetetlen leirni.és fahéjillatot árasztott. Egy hónap telt el a vendégeskedésben. Mikor a trónterem felé közeledtek. mondá.« Ez után a hosszu beszélgetés után hat kost fogatott be egy hintóba. mondá a király. Miután a délután folyama alatt a város ezredrészét bejárták. a felhőkbe nyuló nyilvános épületeket. mely a főváros tulsó részén feküdt. jól tudom. hogy engedélyt kér ő felségétől a távozásra. hogy ez ország némely szokása nem nyerte meg tetszéseteket. Candide szerette volna a törvényszéki palotát megnézni és az országházat: de azt mondták neki. Ezután megmutatták nekik a várost. kezöket a fejökre vagy az ülepükre kell-e tenni? fel kell-e nyalni a szoba porát. melyben én születtem. visszavezették utasainkat a királyhoz. hogy térdre kell-e borulni vagy hasra kell-e esni ő felsége előtt. mint a többi itt lakónak. bizony jó. hogy országom nem sokat ér. hogy ezek nem találhatók itt. de Kunigundám nincs itt és biztosan neked is van szeretőd Európában. »Bolondságot miveltek. nem ér fel azzal az országgal. röpült velök a hat kos és négy óra sem pergett le.Candide egészen extázisba jött e beszélgetés alatt és ezt mondogatta magában: »Ez az állapot ugyancsak különbözik a westphaliai és a báró ur kastélyában uralkodó állapotoktól. melyben egy kétezer lépés magas karzat volt. hogy nagyon meg lesztek vele elégedve és biztosan meg fogjátok bocsátani. mint az összes királyok együttvéve. hogy a Thunder-ten-tronckh kastély a legszebb a világon. gazdagabbak leszünk. az ezernyi oszloppal diszitett lépcsőzeteket. hogy milyen anyagból készült. melyek más nyelvre forditva is megtartották eredeti zamatjukat. aztán eldicsekszik övéi között és fitogtatja tapasztalatait.« Candide és Cacambo őfelsége nyakába borultak. ám Candide egyre ezt hajtogatta Cacambonak: »Mondhatom. szóval: milyen a szokásos szertartás? »Az a szokás. két jámbor utasunk megelégelte a boldogságot és elhatározta. és azokat. Candide helyet foglalt az asztalnál őfelsége. és csupán tizenkét kost viszünk magunkkal Eldorado kavicsaival megterhelve. mint őfelségétől lakoma közben. Husz gyönyörü leány a testőrségből fogadta Candide-ot és Cacambot. tele mathematikai és fizikai eszközökkel. Világos. a király szellemességeit. Cacambo és több előkelő nő társaságában: sohasem volt még pompásabb lakoma és sohasem lehetett annyi szellemességet hallani. mig ellenben ha visszatérünk a mi világrészünkbe. hogy elkisérjelek benneteket: a király biztosan oly előzékenységgel fogad benneteket. hogy öreg korom miatt nem szerezhetem meg magamnak azt az örömet. nem kell majd félnünk az inkvizitoroktól és kiszabadithatjuk a drága Kunigundát.« Cacambonak megnyerte tetszését ez az okoskodás: szivesen járja be az ember a világot.

mint a fal és mindegyikök tiz mértföld széles.ahol türhetően megy a dolga. ha netalán eladásra kerülne Kunigunda kisasszony. mely élelmiszerrel s országod kavicsaival és sarával legyen megterhelve. csak néhány kost. Nekem természetesen nincs jogom idegeneket visszatartani. az országomat környező hegységek tizezer méter magasak és oly meredekek. Ha elszállitanak benneteket a hegységek határaihoz. szálljunk hajóra s aztán meglátjuk. hogy sohasem lépnek át a határon és nem bolondok. mert ezt a pénznemet használták az országban. harmincat az ország legértékesebb kincseivel terheltek meg.« Azonnal rendeletet adott mérnökeinek. mondá. mely az erkölcsökkel is. tizenöt nap alatt kész lett és nem került többe. biztos helyre juttatva őket. feltettek két nagy piros juhot felnyergelve és felkantározva. mely kényelmesen átszállit benneteket. A király gyöngéden átölelte a két világjárót. ha ez oly nagy boldogságot szerez nektek. lehetetlen visszatérni. »Nem tudom megérteni. csak hogy mielőbb megmutathassa a kosokat Kunigunda kisasszonynak. vigyetek el belőle annyit. minden ember szabad. de a visszatérés nem lesz könnyü dolog. mely országot vásároljuk meg.« A király mosolygott e kivánságon. De ha mindenáron el akartok menni. amikor kedvetek tartja. Candide-ot és Cacambot feltették a gépre. azonkivül husz kos élelmiszerekkel volt megrakva. Nagyszerü látvány volt elutazásuk és az a szellemes módszer. hogy azokra üljenek. drágakövekkel és gyémántokkal. melyen ezt a két különös utast átsegitsék az országon.Semmi mást nem kérünk felségedtől. parancsot adok mérnökeimnek. azon a rohanó folyón. tovább senki sem megy veletek. ötvenet arannyal. amennyi jól esik. bucsut vettek tőlük. alattvalóim ugyanis megfogadták. hogy készitsenek egy oly gépet. csak teljesen meredek utakon lehetne leszállni. ha majd tul lesznek a hegyeken. hogy megszegjék e fogadalmat. mint husz millió font sterlingbe. . háromezer jó fizikus dolgozott rajta. mondá Cacambo. az irott törvényekkel is ellenkeznék. miért viseltettek oly különös előszeretettel ti európaiak a mi sárga sarunk iránt. »Most már. és Candide-nak semmi más kivánsága nem volt már. ez oly zsarnokság volna. egyébként kérjetek tőlem bármit. melyen csodás módon idejöttetek és amely a hatalmas sziklaboltozatok közt halad el. mondá Candide. elutazhattok. hogy készitsenek egy gépet. a fizikusok.« 36 . van miből kifizetni Buenos-Ayres kormányzóját. mellyel a hegyek magasságába emelkedtek. menjünk Cayenne felé. amit csak megkivántok.

száz napi ut után csak két kosuk maradt. az a szokás nálunk.Ó Pangloss! kiáltott fel Candide. 37 ..Gazdámat várom. Nem vagyok járatos a származástanban. ugy sejtem. Pedig édesanyám. ezt mondta nekem: »Drága gyermekem. majmok és papagályok ezerszerte boldogabbak nálunk. hogy valamennyien. Európa és Afrika együtt felmutathatnak. hogy Surinam. hogy minden jól van. Mi történt velök Surinamban s hogyan kötött Candide ismeretséget Martinnal? Utasaink első napjai elég kellemesen teltek el. Jaj! nem tudom. Fáradságunk véget ér és boldogságunk kezdetéhez jutottunk. Ádám gyermekei vagyunk. levágják a lábunkat. kik a keresztény hitre téritettek. de ha a prédikátorok igazat mondanak. a bal lába és a jobb keze hiányzott e szerencsétlen embernek. . ki fogadkozott. barátom. fehérek és feketék. éppen egy spanyol hajóskapitány volt.« És patakként hulltak a könnyei. amint a négerre tekintett és sirva értek Surinamba. ami a szivén. találkát adott nekik egy korcsmában. de azért még mindég van két kosunk s azon több kincs. a kutyák. válaszolta a néger. Legelsősorban aziránt érdeklődtek. minden vasárnap azt prédikálják. felelé a néger. Felbátoritotta őket az a tudat. Vanderdendur urat. egy négert láttak a földön elterülve. A második napon a juhok közül kettő a mocsárba süppedt és a rárakott kincsekkel együtt belefulladt. azaz egy kék vászon alsónadrágja. ha te megérted volna ezt a szörnyüséget! Annyi bizonyos. »Édes Istenem. Candide. akkor levágják büntetésből az egész karunkat. mondá Cacambo. mondá Candide holland nyelven.Mi az az optimizmus? kérdé Cacambo. a hollandiai fetisek. megalapitottam-e az ő szerencséjöket. Candide és Cacambo bevárták őt a megbeszélt helyen a kosokkal. hogy évenként kétszer egy vászon-alsónadrágot adnak öltözetül. mások egy meredek szikláról fordultak le néhány nap mulva. mint amennyit Ázsia.« Amint a város felé közeledtek. mikor a guineai parton tiz patagon tallérért eladott.Ó jaj! mondá Candide. mely azt mondatja velünk. hogy Kunigunda kisasszonyt szeretné megszöktetni. semmi sem állandó a világon. milyen veszendők a földi kincsek. ime az a megtiszteltetés ért. Az a személy. hollandiai várost. ez a két eset jutott nekem is osztályrészül: ilyen áron eszitek ti a cukrot Európában. távolról egy várost látok. de ők nem teremtették meg az enyémet. kinek csak fél-ruhája volt.. kérdezte Candide. Candide egészen oda volt az örömtől és ezerszer felkarcolta a fákra Kunigunda nevét. végül. hogy vérrokonokkal még nem bántak el kegyetlenebbül. Nekem is ez a nézetem. akihez fordultak. kinek minden a száján is volt. midőn minden rosszul van. boldoggá fognak tenni. vajjon nem időzik a kikötőben egy hajó. hogy hitelét veszti előttem a te nagy optimizmusod. . mit csinálsz itt ebben a nyomoruságos állapotban? . melyet Buenos-Ayresbe lehetne küldeni. hét vagy nyolc az éhségtől pusztult el egy sivatagban. mely Kunigunda viszontlátására fog eltölteni.TIZENKILENCEDIK FEJEZET. el kell ismernetek. ha kereket akarunk oldani. hogy tisztességesen megfelel a kivánságuknak. elmesélte a spanyolnak minden kalandját és bevallotta neki azt is. akkor valamennyien testvérek vagyunk: nos. két nappal ezután két másik kos döglött meg a fáradtságtól. hogy fehér uraink rabszolgájává lehetsz s ez által alapitod meg a magadéval együtt apád és anyád szerencséjét«. hogy több kincs volt birtokukban. és ha a cukorültetvényen dolgozván a malom elkapja egy ujjunkat. imádd őket szünet nélkül. . csak az erény és az a boldogság. mint amennyi a spanyol királynak valaha csak lesz. Vanderdendur ur bánt el veled ily kegyetlenül. a világhirü kereskedőt. Candide igy szólt ekkor Cacambohoz: »Látod-e. Igenis uram. valami olyan őrület. áldd meg fetiseinket.

ha erre sem akarja visszaadni. »Megadom! mondá Candide. mint tizezret!« Ismét visszasompolygott és tudtára adta Candide-nak. sem az inkvizitoroktól. miután 38 . jaj! kiáltott fel.Hm! Hm! mondá magában a kufár. hogy Buenos-Ayresbe hajózzam. Cacambo még e napon utrakelt. hogy harmincezer piaszteren alul nem szállithatja őket Velencébe. szolgáimat. ez szabad ország. a szél is kedvez neki. sokáig zokogott. Először a két kost tették hajóra: Candide is arra csónakázott. jelentkezett nála. derék fickó volt ez a Cacambo. kérdezte meg ezt az embert. de az öröm. végre Vanderdendur ur.« Cacambonak megtetszett a bölcs tanács. kifesziti a vitorlákat. adj neki két milliót: te nem öltél inkvizitort. Candide a lelkére kötötte. Ha a kormányzó habozni fog. felelte Candide. ahol nem kell félni sem a bolgároktól. melyek közül a kisebb is többet ért.. hiszen igaz. biztosan engem is felakasztanának vele együtt: a szép Kunigunda legbecézettebb szeretője a kormányzó urnak. hogy a jóságos öreg asszonyról se feledkezzék meg. sem az araboktól. amiért oly nagy zajt csapott: azután türelmesen végighallgatta. Candide kábultan. sokkal fájdalmasabb szerencsétlenségen is ment már keresztül. Szolgákat fogadott és mindent bevásárolt. megigérte. . felforralta mérgét és a legsötétebb melankóliába meritette: az emberi gonoszság teljes csufságában megjelent lelki szemei előtt. »Legyen tehát harmincezer. sötét gondolatok ejtették őt hatalmába.. hogy húszezren alul nem szállitja át őket.aztán. »Ó. amennyivel husz uralkodó szerencséjét meg lehetne alapitani. »Ó. nagyon gazdag. . ki benső barátjának tekintette őt. mely éppen Bordeauxba volt indulóban. elmondta kalandját és egy kissé hangosabban beszélt. a két megmaradt kossal együtt. felülmulta a fájdalmat. a te életed nincs veszélyben.« Ez a hir villámcsapásként hatott Candide-ra. . Candide nem alkudott. belépett.»Isten őrizzen attól. kedves barátom. »Mennyiért visz el Velencébe. Én egy másik hajót szereltetek fel és Velencében foglak bevárni. eredj és hozd vissza Kunigundát Buenos-Ayresből. felszedi a horgonyt.. hogy tizezer piasztert fizettetett vele. hogy ezer. mint illett volna. biztosan megmérhetetlen kincsekkel van a két kos megrakva. majd félre hivta Cacambot és ezt mondta neki: »Hallgass rám. ez az ember húszezer piasztert épp oly könnyen megad. A hajótulajdonos időt nyer. hogy segithet rajta. mondá a hajóskapitány. mondá magában a ravasz Vanderdendur. te ügyesebb vagy mint én. A biró azzal kezdte. hogy el kell válnia jó gazdájától. hogy a révnél maga is hajóra szálljon. mi lesz a tenni valód: mindegyikünknek zsebében öt-hat milliónyi értékü gyémánt van. Candide még néhány napon Liszabonban maradt és egy másik hajóskapitányra várt.Haj! haj! mormogta a kereskedő holland nyelven. Könnyhullatások között ölelték meg egymást. ez a gazság igazán az ó-koriakhoz méltó.. mint az egész összeg. hogy mihelyt a kereskedő visszatér. de a birónak és annak a hajótulajdonosnak hidegvére.« Egy pillanat mulva visszatért és kijelentette. adj neki egy milliót. ami egy hosszu utazásra szükséges. egy nagy hajó tulajdonosa. melyet a hajótulajdonos követelt: előre ki is fizette. engem. ki megrabolta őt. megvizsgálja ügyét és ekkor még tizezer piasztert fizettet vele a kihallgatásért. Végül egy francia hajóra bukkant. majd meglátjuk.« Fájdalomba merülve evezett vissza a partra. nem csoda: hisz annyi kincset vesztett el. ez az idegen egyszerre megadja a tizezer piasztert?! ugy látom.« Candide eladott két kis darab gyémántot. ámbár nagyon elszomoritotta. Ilyen előzmények nagyon elkeseritették Candide-ot. hevesen kopogott az ajtón. és mivel egy kissé fel volt izgatva. harmincezer piaszter nem is számit előtte. csaknem eszét vesztve néz utána s a hajó lassanként eltünik a szeme elől. most már ne feszitsük tovább a hurt: hadd fizesse meg először a harmincezer piasztert. aki elvinné őt Olaszországba. málháimat és ezt a kost?« A hajótulajdonos tizezer piasztert kért. Elment a holland biróhoz. sem a zsidóktól.

mint emez. hogy szociniánus. ha rendszerét be kellene bizonyitania. hogy a többiek is legalább is ilyen szerencsétlenek lehettek. hogy egy ember sem található a hajón. mert azt hitték róla. A vetélytársak mind ugy érezték. hogy egy hadihajón sem fért volna el. az unitárius vallás megalapitója. hogy azt viszi magával. ha ez az ember a környék legszerencsétlenebb embere. bárcsak itt lehetne. mondta magában. Candide azonban mindegyiknek száz piasztert adott s ezzel megnyugtatta őket. Az biztos. midőn Buenos-Ayres felé hajóztak s eszébe jutott a fogadása. Candide a legőszintébbet szerette volna választani.5 Igaz.« Végül egy szegény tudós javára döntötte el a dolgot. hogy mindegyik megesküszik rá. hogy nincs a világon oly mesterség. ki tiz esztendeig dolgozott az amszterdami könyvkereskedések részére. akit legszánalomraméltóbbnak és legszerencsétlenebbnek talál és hogy a többieknek kárpótlást ad. eszébe jutott mindaz. ki kész volna vele együtt utazni . legujabban egy szerény kis hivataltól is megfosztották. Amint Candide végighallgatta ügyes-bajos dolgaikat. fia elverte. A pályázók oly tömege jelentkezett. megvacsoráztatta őket oly feltétellel. akit nem értek nagy szerencsétlenségek: Panglossra gondolt mindég. hogy hiven beszéli el élettörténetét s megigérte. de Candide azt gondolta magában. Ugy találta. A tanácskozás egészen hajnali négy óráig tartott. ugyancsak zavarba jönne. valahányszor ujabb szerencsétlenséget meséltek el neki. hogy hajlandó volna utiköltségét. felesége meglopta. amit az öreg asszony mondott. 39 . melyből életét tengette és Surinam prédikátorai üldözték őt. hogy a tudós legalább szórakoztatni fogja az utazás alatt. leánya elhagyta és megszökött egy portugállal. kabint bérelt egy hajón tisztességes áron és kidoboltatta a városban.már nem voltak gyémánttal megrakott kosai. 5 Socinus. tehát húsz olyan személyt választott ki. kik valamennyien elég ügyes. Ezt a tudóst. ki egyébként jámbor férfiu volt. melytől jobban meg lehetne undorodni. hogy Candide nagy igazságtalanságot követett el velök szemben. és sehol másutt a világon. élelmezését fizetni s azonkivül még kétezer piasztert adni egy oly tisztességes embernek. társaságbeli emberek voltak s valamennyien versengtek az elsőségért: összegyüjtötte őket a korcsmában. hogy csak Eldorádóban folynak jól a dolgok.de csak oly feltétel alatt. »Pangloss.

nem tudok máskép gondolkozni. A gyöngék mindenütt átkot szórnak a hatalmasokra. melyeknek gyapját és husát áruba bocsátják.« Vitatkozás közben egyszerre ágyudörejt hallottak. Candide és Martin világosan láthatták. mit gondolsz minderről? mi a véleményed az erkölcsi és fizikai rosszról? Uram. valamennyien égre emelték kezeiket és félelmetes kiáltozásban törtek ki: aztán egyszerre minden lángba borult. hogy betevő falatját megkeresse. kinek Martin volt a neve. sőt Candide-nak még aranyai és gyémántjai is voltak.De azért mindenütt lehet találni valami jót. mondá Candide. mintha egy ostromlott városban lennének. . az embereket irigység emészti. . Martin mester. . 40 . kik előtt csusznak-másznak. mi lehet az? Egyike volt a kosoknak. katonailag kiképzett gyilkos.Tréfálsz velem. és azokban a városokban. hogy vagy száz ember van a sülyedő hajó fedélzetén. sem olyan családot. mely ne kivánta volna a szomszéd város pusztulását. Mindenki messzelátójához nyult. mely a világ legnagyobb kincseivel volt megrakva és bár még mindég elkeseritette lelkét a holland hajóskapitány gazsága.. Egy szóval: én annyit láttam és tapasztaltam. hogy ha tekintetemet erre a földre vagy helyesebben: sárgolyóra vetem. Végül az egyik hajó a másiknak oly hatalmas sortüzet adott. Még nem láttam olyan várost. mint a nyájakkal. Mindketten sokat tapasztaltak már és sok szenvedésen mentek keresztül és ha a hajónak Surinamtól Japánig kellett volna vitorlázni a Jóreménység fokán át. Candide-nak azonban nagy előnye volt Martinnal szemben. mert nincs becsületesebb tennivalója. mely körülbelül három mértföldnyi távolságból támadt egymásra: a szél mindkettőt olyan közel sodorta a francia hajóhoz.az egészet valami kártevő lénynek adta át.Lehet. mondá Martin. »No. Egy millió. hogy szociniánus vagyok. egész utazásuk alatt tudtak volna mit beszélni az erkölcsi és fizikai bajokról. Mi történt Candide-dal és Martinnal a tengeren? Az agg tudós tehát. E közben valami vörösen fénylő jószágot vett észre. »És te. és ha el is vesztette azt a száz vörös kost. papjaim azzal vádoltak. mondá Martin. hogy manicheus lettem.Egyedül én vagyok az. jegyezte meg Candide. hogy százat elvesztett. azt kell gondolnom. látod.Eldorádó kivételével . hogy ezt az egy kost megtalálta. hogy az utóbbi léket kapott a fenekén. hogy viszontláthassa Kunigunda kisasszonyt. felelé Martin. holott igazság szerint manicheus vagyok. hogy bánnak az emberek egymással.. Európa egyik szélétől a másikig száguldva gyakorolja teljes fegyelmezettséggel a gyilkolás és rablás mesterségét. hiába. hogy épp ugy rejtőzködhetik az én testemben. . Bordeaux felé hajózott Candide társaságában. mondá a tudósnak. a hatalmasok pedig mindég ugy bánnak velök.HUSZADIK FEJEZET.Annyira beleavatkozik e világ dolgába. melyek a békének látszanak örvendeni. de én kételkedem benne. és percről-percre nagyobb zaj ütötte meg fülüket. mondá Martin. Martin ellenben semmit sem remélt. Candide jobban megörült annak.Biztosan az ördög bujt beléd. Két hajót pillantottak meg. gondok és nyugtalanság gyötrik őket és boldogtalanabbaknak érzik magukat. . mert látni akarták.Bizony valami ördögi van a dologban« mondá Candide. és ahol a müvészetek virágzanak. mégis ha megmaradt kincsére gondolt és midőn különösen a jó ebédek után Kunigundáról beszélt. mondá Martin. mondá Candide. mint máshol. . mint amennyire lesujtotta. mely hajója felé uszott: a tengerre eresztettek egy kis csónakot. azonban mondhatom. A titkos fájdalmak még a nyilvánvaló nyomoruságnál is rettentőbbek. . akkor nagyon is hajlott Pangloss rendszere felé. mely ne akart volna egy másik családot megsemmisiteni. mely Eldorádó drága gyémántjaival volt megrakva. hogy kényelmesen végig lehetett nézni a harc kimenetelét. hogy Isten . még nem adta fel a reményt. hiszen már az egész világon nincsenek manicheusok.

az elmerülté pedig egy holland kalóz: az. vele együtt a tengerbe veszett és csak az az egyetlen kos menekült meg. A végtelen gazdagság.A francia kapitány rögtön észrevette. amelyik megrabolta Candide-ot. mondá Martin. hogy a győztes hajó parancsnoka spanyol nemzetségü volt. »Láthatod. . Candide gyöngéden megcirogatta kosát s azt mondta: »Ha téged megtaláltalak. biztosan megtalálom Kunigundát is. mondá Candide Martinhoz fordulva. amilyenre rászolgált. de miért kellett a hajóján utazó utasoknak is elpusztulniuk? Isten megbüntette ezt a gazfickót. meg a spanyol is folytatták utjokat és Candide is folytatá beszélgetését Martinnal.« A francia hajó is. a többit az ördög fojtotta a tengerbe. eszmecserét folytattak és ezzel vigasztalták egymást. ameddig az első napon: de fődolog. Tizenöt napig szakadatlanul vitatkoztak és a tizenötödik napon is csak odáig jutottak.Igaz. hogy mégis beszélgettek. hogy a bűnnek néha büntetés jár nyomában: ez a gaz holland hajós olyan véget ért.« 41 . melyet ez a gazember megkaparitott.

HUSZONEGYEDIK FEJEZET. ez mind az elsorolt tulajdonságokat magában foglalja: valóságos káosz.Ó. nem kételkedem benne. »Voltál már valaha Franciaországban? kérdé Candide. rablók. dicsvágyók. Candide és Martin Franciaország partjai felé közelednek és folytatják az eszmecserét. valamennyi helyen a szerelem a főfoglalkozás. . felelé Martin.« Ilyen okoskodások közben értek Bordeauxba. azt mondják.Mit gondolsz. a szemfényvesztő és őrjöngő csőcseléket. hogy a föld eredetileg tenger volt. . a harmadik mindenféle ostobaságok fecsegése.De végre is mi célból lett teremtve a világ? kérdé Candide. hogy az emberek természete változott? . mondá Candide. válaszolá Martin. hálátlanok. vérengzők.Kétségkivül. folytatta a kérdezősködést Candide. mint ahogy a hajóskapitány vastag könyvében meg van irva? . másra nem vágyik többé az ember. de azért az idegeneket is szivesen látják. Módom volt megismerni az irócsőcseléket.Nos. hogy Velencében csak az előkelő velenceiek érzik jól magukat. mondá Martin. kérdé Candide. ha rájuk bukkantak? . a kikkel való kalandomat elmeséltem? . csélcsapok.Mit gondolsz. képmutatók és ostobák voltak? . melyben mindenki az örömet hajszolja. mondá Candide. mindentől megfosztottak a gazfickók a saint-germaini vásáron. sőt engem is zsiványnak néztek és nyolc napra elzártak. . hiszen annyi rendkivüli dolgot láttam már! . hogy nagyon finom emberek laknak e városban.Egy cseppet sem csodálkozom rajta. mint manapság? mindig ily hazugok. . ha a sólymoknak mindég egyforma volt a természetök. részegesek. Franciaországon keresztül Olaszországba megyünk. fanatikusok. van olyan. több tartományát bejártam. legalább az én véleményem szerint. Végre meglátták Franciaország partjait. nem látom ezt a szenvedélyt különösnek. . irígyek. velünk tartasz? . vajjon a sólymok mindég megették a galambokat. nem vagyok kiváncsi Franciaországra. mindjárt megérkezésemkor megloptak. mondá Candide. valamint a többi ábrándos föltevésekből sem. mert a szabad akarat.Nagyon szivesen. miért tételezed fel.Hogy megbolonduljunk.Igen. elgondolhatod. rágalmazók. azután korrektor lettem egy nyomdában s igy annyit kerestem.. kapzsik. második a pletykálkodás. . hogy Kunigundát meglássa: Velencében fogom őt bevárni. inyencek. máshol igen ravasz.. mondá Martin. gazemberek. nekem nincs pénzem. csak arra.Igen. olyan mint egy nyüzsgő tömeg. de senki sem találja meg. különben azt mondják.Ami engem illet. ha sok pénzök van. melyben a lakosok fele bolond. némely helyen igen szelid és buta.. hogy miután az ember egy hónapot töltött Eldorádóban.De hogy el ne felejtsem: te is azt hiszed. ama két leánynak a majmok iránt érzett szerelmén az Oreillonok országában. hogy gyalog visszatérhettem Hollandiába. mondá Martin. te gazdag vagy: mindenhova követni foglak.. felelé Martin. tobzódók. . gyávák. vajjon az emberek mindég igy mészárolták egymást. álnokok. amiket egy idő óta terjesztenek.Hát Párist láttad-e már? . egyes helyeken szellemeskednek.Nem csodálkozol-e szerfelett.Semmit sem hiszek el belőle. láttam Párist. Kevés ideig tartózkodtam ott. az egészen más. . mondá Martin. 42 .

Candide azt felelte. A kerület segédlelkésze nyájasan kért tőle egy utalványt. csak az fájt neki. mindég fürge. mert Martint nem tudta többé nélkülözni. ebből nagy botrány lett.Tisztelendő uram. sem orvosok és . Mi történt Candide-dal és Martinnal Franciaországban? Candide csak annyi időre állapodott meg. a szinész. elmesélik nekik a városban történt botrányokat s minden áron élvezetekbe hajszolják őket. volt egy kis termetű perigordi apát. aki mellette ült. Alighogy Candide szállására ért. hogy eltemeti a papot. hogy én is beteg voltam Párisban első ittlétem alkalmával. a lelkész esküdözött. Azonban az utasok. amiért kegyes lesz őt a másvilágra prédikálni. kérdé Candide az apáttól. hogy néhány darab eldorádói kavicsot eladjon és egy kétüléses postakocsit béreljen. alkalmazkodó emberekhez volt hasonló. Candide-nak is kedve kerekedett a fővárosba menni: azért még nem kell nagy kitérőt tenni Velencétől. bebizonyitotta. melyről jegyzőkönyvet is vettek fel. ez azonban nem akadályozta meg őt abban. mivelhogy ujján hatalmas gyémánt gyürü volt és csomagjai között egy súlyos ékszerdobozt vettek észre. hogy soha sem volt disznója.mégis meggyógyultam. Martin az ablakon át akarta kidobni a lelkészt. hizelgő. de mivel szegény voltam. amennyire szüksége volt. de Martin nem csodálkozott ezen. ki ezzel a képlettel: (A+B-C):Z. hogy ez itt a legujabb divat. hogy nem fogja eltemetni Candide-ot. hogy meg kellett válnia a kostól. Candide néhány irodalmár mellett foglalt helyet. valamennyien azt mondták: »Megyünk Párisba« Látva ezt az általános buzgóságot. mely ez évben arra tüzött ki pályadijat. A civakodás elmérgesedett s Martin megragadta a papot vállánál fogva és irgalmatlanul kidobta. Candide elcsodálkozott rajta. Candide végre meggyógyult. ha tovább is alkalmatlankodik. miért volt vörös e kos és a dijat egy északi országbeli tudósnak itélték oda. A Saint-Marceani külvároson keresztül hajtott be a városba és ugy érezte. lábadozása alatt egy előkelő társaság telepedett le nála és nagyban kártyáztak. Azok között. kik a városból nála tisztelegtek. a szerző egy szót sem tud arabul és a darab mégis Arábiában játszik s ami a legjellemzőbb: a szerző nem hisz a velünk született eszmékben: holnap húsz röpiratot is mutathatok. hogy ne könnyezzen a tökéletesen megjátszott jelenetek láttára. ki nem akart mellőle távozni és két apáca. midőn a kimerültség folytán valami könnyü betegségbe esett. szemtelen. szolgálatkész. hogy könnyezzél. Ez az úr első sorban szinházba vitte Candide-ot és Martint: éppen egy uj tragédiát játszottak. ki azokhoz a tulbuzgó. Martin viszont fenyegetőzött. érvágás következtében Candide betegsége egyre komolyabb lett. hogy a kosnak vörösnek kellett lennie és himlőben kell majd elpusztulnia. hogy fejtsék meg.HUSZONKETTEDIK FEJEZET.« Azonban a sok orvosi beavatkozás. . ki levest főzött neki. melyet a bordeauxi tudományos Akadémiának hagyott. kikkel Candide az utszéli korcsmákban találkozott. hogy ő nem hódol a divatnak. se apácák. Candide hallani sem akart erről. nem voltak mellettem se barátok. körülbelül hány szindarabja van Franciaországnak? 43 . a szindarab még a szinészeknél is silányabb. ki vele együtt játszik. kik utaznak az idegenekre. néhány meghitt barát. hivatlanul is rögtön két orvos termett mellette. Ámde egy gáncsoskodó. mely lecsépeli őt. ez egy nagyon hitvány szinésznő. az apácák azt hajtogatták. igy szólt hozzá felvonásközben: »Semmi okod nincs rá. Martin megjegyezte: »Emlékszem. mintha Westphaliának legrutabb falujában lenne. még hitványabb.

nehogy elrémitse a háztól látogatóit. méreggel táplálkozik. hogy a város többi koldusaival együtt porladjon egy temetőben.Igen. de nem mutatott haragot. mondá Martin. amint a társaság játékosai a tétek megsokszorozásakor megjegyezték a kártyákat. mondá az apát. de néha dühükben nevetnek. érdeklődött Candide. mint ahogy az eunuchok gyülölik azokat. kérdé tovább Candide. akik élvezik az életet: olyan mint egy irodalmi kigyó. szinházaiban. »Thunder-ten-tronckh bárónő udvariasabb volt« mondta magában Candide. aki annyi rosszat mondott a szindarabról. ez végtelen fájdalmat okozhatott neki. szigoru figyelemmel de udvariasan távolitotta el a jegyeket. ki abból él. és hány jó van köztük? Tizenöt vagy tizenhat. amit az emberek végtisztességnek neveznek.« Ily eszmecserét folytattak Candide. biróságában. midőn Monime kisasszony. mintha már négy év óta itt lennél. gyülöl mindenkit. a szemétdombra jutnak.A királynők a szemétdombon! kiáltott fel Candide. sápadtság ült ki a játékosok arcára. szerencsétlen végzetöknek kopott jelvényei. . jegyezte meg Candide.Ez sok. valamennyien kártyáikba mélyedtek. hogy Clairon kisasszonnyal találkozzék. Igaz. valóban ugy van. leánya egy tizenötéves teremtés. »Az a vidékektől függ. társaságától elkülönitve temették el. rájok se néztek.Egy könyvgyártó. A hölgy Parolignac márkinőnek szólittatta magát. a Bourgogne-utca végén. egy Fréron. a kérlelhetetlen bankár mögött ülve észrevette hiúz-szemeivel. miközben nézték a szinházból kitóduló közönséget. nyugtalanságot árult el a bankár. senki nem állt fel. . csalódásig hasonlit Kunigunda kisasszonyhoz. templomaiban. . Párisban megbecsülik őket. kezökben egy-egy csomó kártya. . »Ez a szinésznő. . és a legutálatosabb dolgot is kacagva hajtják végre. hogy viszontlássam Kunigunda kisasszonyt. Martin és a perigordi apát a kijárat mellett. »Ma estére eligérkezett valahova. ki szennyel. de elvezetlek egy előkelő nőhöz. mondá Candide. szeretnék vele megismerkedni.Igen. Candide és Martin beléptek. vagyis azt. nagyon tetszik nekem. ilyen emberek ezek: képzeld el a legnagyobb ellenmondásokat.Ámbár égek a vágytól. válaszolt az apát. nem is fogadták a köszöntésüket. melyet gyakran szoktak játszani. hogy milyen itt az etiquette s hogyan viselkednek Franciaországban az angol királynőkkel szemben.Mi az a zug-irodalmár. a ház urnője. . melyekkel a sors kegyetlenségét szerették volna reparálni.Öt vagy hatezer. éppen Párisban voltam. akinél ugy megismerheted Párist. megtagadták tőle azt. az apátnak igaza van. hogy epésen gáncsol minden szindarabot és minden könyvet.Ez igen nagy udvariatlanság. hogy Párisban mindég kacagnak? kérdé Candide. mely ugy megrikatott s a szinészekről. ki Erzsébet királynét játszotta egy meglehetősen silány tragédiában. a játékosok közt ült és egy szempillantással tudtul adta a szegény ördögök ravaszkodásait. a másvilágra költözött. mert mindenért hangos kacagással panaszkodnak. tizenkét szomoru játékos ült az asztalnál. válaszolt az apát. valóságos zug-irodalmár. 44 . mert bámulója lettem! Az apát nem volt abban a helyzetben. feleli az apát. mondá Candide. mondá az apát.Ez sok. ki természeténél fogva kiváncsi volt. mégis nagyon szeretnék Clairon kisasszonnyal együtt vacsorálni. . ki a SaintHonoré külvárosban lakott: ott éppen fáraóztak. mondá Martinnak. mig szépek s ha meghaltak. A perigordi apát. akinek sikere van. elkisértette magát a párisi dámához. . kérdezősködött. . . mondá Martin.« Candide-nak nagyon megnyerte tetszését egy szinésznő. . válaszolt a másik. kik nekem oly sok gyönyörüséget okoztak? . az elgondolható legnagyobb képtelenségeket s meg fogod azt látni ennek a különös népnek kormányzatában.Kicsoda az a disznó. mert igen nemes lélek volt.« Candide. mert az utóbbi csak előkelő társaságokat látott magánál. amint mondani szokás.Mit csodálkozol ezen. mondta az apát. Mély csend volt a szobában. ki Németországban nevelkedett. vidéken a korcsmába viszi őket az ember. hogy bemutatja neki Candide-ot.Egy rosszmáju ember. mondá Martin.« A perigordi apát készséggel vállalkozott rá.

és mivel a márkinőnek gondja volt rá. melyben alig lehetett eligazodni. aztán többnyire izetlen tréfálkozások. ». mint amilyenek a vacsorák szoktak lenni Párisban. szólalt meg Polignac asszony. aztán szavak zürzavara hallatszott. kevés szóval megmagyarázta. teljesen elég. először csendben voltak. de a darabban szereplő személyek egyike se tünjék fel poétának. zavartalan harmóniával. Kevés.. az félig felemelkedett.« Candide nagy figyelemmel hallgatta ezt az okoskodást és nagyon jó véleménnyel volt a fejtegetőről. mondá a hölgy. amit az egész világ tud! milyen fontoskodással mond el olyan dolgot. mint csengőn rimelő és jól megirt idyll párbeszédes formában: némelyek politikai okoskodások. hogy kénytelen voltam ráadni a fejem a fáraó játékra. van olyan. tökéletesen kell ismerni a nyelvet.« Ezután a tudós felé fordulva igy szólt: »Uram. mert telve hamis tételekkel. melyet nekem adott tiszteletpéldányként. igazán jó tragédia van. »Olvastad-e. még az uj könyvekről is beszélgettek. Candide két játszma alatt ötvenezer frankot vesztett. A vacsora olyan volt. a hölgy azt a kérdést vetette fel. ki mindenben megerősitette azt. de amelyeket lehetetlen elolvasni. hogy értékes lenne. hogy minden a legjobb a világon. álokoskodások.Igen. kérdé az apát. de nem voltam képes bevégezni. leültette Candide-ot és kártyát adatott neki. valóságos Pangloss. amit a márkinő állitott. 45 . hogy egy szindarab nagyon érdekes lehet anélkül. melyekről nem is érdemes megemlékezni! és szellemesség hiányában hogy sajátitja ki mások szellemességeit! s hogy elrontja. Aztán a tragédiákról beszéltek. A választékos izlésü ember nagyon világosan kifejtette. tisztán kell beszélni azt. dagályos közhelyekkel. anélkül. melyből a könyvkereskedő kirakatán kivül csak azt az egy példányt látták meg. hogy bizarr lenne az ember. A lakájok a maguk nyelvén mondogatták egymásnak: Ez alighanem valami angol milord. nem képes az emberekhez szólni.És mit szól Trublet esperes ur Vegyes irataihoz. amit más iróktól kiollóz! ó mint utálom!. Gauchat urnak. ugy fizikai. melyek elaltatnak vagy szóhalmozások. elbájoló mosollyal nézett Candide-ra és előkelő fejbiccentéssel Martinra. melyet kifütyültek s könyvet is irt. melyet minden regényben fel lehet találni s melyek mindég elbüvölik a szemlélőt. ki oly okosan beszélt. egyáltalában nem hiszem ezt. melyeket néhányszor eljátszottak. melyek visszataszitanak. nagy költőnek kell lenni. ki volt az az ember. a theologia doktorának arcátlanságát.« Volt az asztalnál egy tudós és választékos izlésü ember. de úgy. mint erkölcsi tekintetben és hogy semmisem lehetne másképen? . De többet már nem fog bosszantani. . hogy miért voltak olyan tragédiák. de sohasem lesz igazán jó iró. az istenekhez intézett szakadozott mondatokban. hogy Candide-ot nem izgatta a veszteség.Mily nagy ember! kiáltott fel Candide. gyakran kell fenségesnek lenni és mindég természetesnek: ismerni kell az emberi szivet és meg kell tudni szólaltatni. . hogy a rím sohase legyen rovására az értelemnek. tökéletesen járatos a tragédiák és könyvek megitélésében és ő maga is irt egy tragédiát.. felelte az egyik vendég. némelyikök nem egyéb. »Ha valaki. nem veszi figyelembe mind e szabályokat. de egyik sem közeliti meg Gauchat urnak. egy kis politizálás és sok pletykaság. azután vidám hangulatban megvacsoráztak és mindenki csodálkozott rajta. Candide a füléhez hajolt és bátorkodott megkérdezni. a theologia doktorának könyvét? . hogy nem elég egy vagy két olyan helyzetet teremteni. kérdé a perigordi apát. annyira megundorodtam ezektől az utálatos könyvektől. melyek valósággal elárasztanak már bennünket. te kétségkivül azt hiszed. ki sohasem játszik és akit az apát úr néha idehoz vacsorára. ha néhány lapot elolvastunk az esperes ur irásaiból.Az apát azonban a márkinőhöz közeledve sugott valamit a fülébe. mely nem más mint barbár stilusban megirt hagymázos álom. irhat ugyan egy-két olyan darabot. hogy maga mellé ültesse. melyet a szinházban megtapsolnak. az az unalmas halandó! milyen naivul elmond mindent. tette hozzá.Ó. Ez egy tudós. de ujnak kell lenni.Én!? válaszolta a tudós. mert bár rengeteg szemérmetlen irodalmi fércmunkánk van.

hogy Kunigunda kisasszony igen szellemes és igen bájos leveleket ir. mert csak csekély részesedése volt abból az ötvenezer lirából.Úgy gondolom. . hogy Candide kezéről csakhamar az övére vándoroltak át. válaszolá Candide.A legszivesebben.« A márkinő gyöngéd mosollyal mondta neki: »Ugy felelsz. okvetlenül meg kell találnom Kunigunda kisasszonyt. ha meg tudnék moccanni. párisi imádóim sokszor két hétig is epednek utánam. olyannyira szivből dicsérte azokat. hogy te is itt vagy. bizonyos önvádat érzett. mivel gyönyörüségére szolgált.« Candide ezt válaszolta neki: »Láttam én már rosszabbat is.« mondá Martin. hütlenségéért bocsánatot kér a szép leánytól. apát úr.Akkor hát nem az ő hibájok. hogy minden ferdén megy. Vacsora után a márkinő bevezette Candide-ot kis szobájába s leültette egy diványra. jegyezte meg Candide.ellenkezőleg úgy találom. jegyezte meg az apát. mikor a perigordi apát társaságában visszatért. mikor felébredt. az ő árnyékai pedig rettentő szennyfoltok. hogy kösd azt a harisnyámra. egy francia igy szólt volna: Igaz. melyek elég kedélyesek s ahol látszólag egyetértés van. mondá az asszony.A te akasztott embered fittyet hányt az egész világnak. a karjaidba repülnék. hogy felemelted a zsebkendőjét. azóta nem irhattam neki.képzelje csak . de ismét elvesztettem s azóta kétezerötszáz mértföldnyire küldtem neki üzenetet. félig kicsikart gyémántok értékéből.És ekkor. sem azzal. irodalmárok egymás ellen. hogy meghalt. »Látod. és nem képesek azt elkerülni. az idő többi része arcátlan veszekedések közt folyik le. hogy amennyire lehet kihasználja a Candide-dal való ismeretség előnyeit. aztán azt hallottam. bebizonyitotta. kit azóta szerencsétlenségre felakasztottak. mondá Candide és felemelte azt.Igen. hogy mindez csodálatra méltó dolog s a baj csak árnyék a szép festményen. asszonyom. én azt akarom. amiért hütlen lett Kunigunda kisasszonyhoz. amit Candide a kártyán elvesztett és a félig adott.Iránta való szerelmed azzal kezdődött. .De azt is akarom. sóhajtott Candide.még mindég őrülten szereted Thunder-ten-tronckh Kunigunda kisasszonyt? . mint egy westphaliai ifjuhoz méltó. hogy szerelme tárgyáról beszélgessen. A játékosok nagy része nem értette ezt az okoskodást és ivott. A buenos46 . hol van a helye. ott hagytam a hűséges Cacambot és az öreget. »Nos . Bordeauxi utadról hallottam. amit tesz. ezután ugy felelek. a politikusok az egyháziak ellen. hogy szerettem Kunigunda kisasszonyt. Candide elmesélte néhány kalandját a ház úrnőjének. »Találkád van Velencében? kérdezte tőle. értesültem róla. .« Az apát figyelmesen hallgatta őt és elgondolkozni látszott. szokása szerint elmesélte kalandjainak egy részét a kiváló westphaliai nővel. hogy senki sincs tisztában azzal. . És Candide rákötötte. mondá Candide. . Sohasem kaptam tőle levelet. de neked már az első éjszaka átengedem magam. A perigordi udvariassága és figyelmessége fokozódott és egyre gyöngédebben kezdett érdeklődni minden iránt. amint te óhajtod. mi a feladata. a pénzemberek a nép ellen. majd ujra feltaláltam. Candide. a következő levelet kapta: »Drága kedvesem. már nyolcadik napja fekszem betegen a városban. amit tennie kellene és eltekintve a vacsoráktól. de mióta önt megláttam. csakhamar bucsut vett az idegenektől. szakadatlan háboruság ez. Martin vitatkozott a tudóssal. feleségek a férjek ellen. . . te idegen vagy.« kacérkodott az asszony. Másnap Candide. hogy ha Velencében meglátja. udvaroncok a többi udvaroncok ellen. Az apát úr is bosszúságot érzett. sem azzal. ki két hatalmas gyémántgyürüt vett észre az idegen ifju ujjain. melyre még a választ várom. rokonok rokonok ellen.E szennyfoltokat maguk az emberek okozzák. ugy érzem. hogy emeld fel a harisnyakötőmet. . gyengéden átölelve őket.Ó asszonyom. mondá Martin.Igenis. hogy már nem szeretem őt. amit Candide tett vagy tenni szándékozott.mióta az iránta érzett szenvedélyes szerelmem miatt kirugtak a kastélyból. a jansenisták a molinisták ellen áskálódnak. .igy szólt hozzá . ámde egy bölcs ember. mint westphaliai ifjunak meg akarom adni a hazádhoz méltó megtiszteltetést. Sokat emlegette előtte Kunigundát és Candide fogadkozott. . mert . mert neked. felelte Candide.« A bájos nő. kiknek nem sokára utánam kell jönniök. az volt szándéka.

váratlanul jött levél kimondhatatlan boldogsággal árasztotta el Candide-ot. mely kedveli a táncot és éneket. amilyeneket más években s más hónapokban gyakran követtek el más semmirekellők. Dieppe városában. uram.Hová vitetsz bennünket? kérdé Candide. mintsem hogy téged tömlöcbe dobjalak. de bizd csak rám a dolgot. Ily ellentétes érzelmek hatása alatt magához veszi aranyait és gyémántjait s Martinnal együtt elvezetteti magát Kunigunda kisasszony szállására. aki Kunigundának adta ki magát. 47 . az arannyal telt zsákja pedig a pamlagon hevert.Most már sokkal határozottabban manicheus vagyok.. kiáltott fel Candide. mondá az apát. Az országomban medvéket láttam. miről van szó.« Ekkor a beteg nő kihuzván kövér kezét az ágyból. melynek mindegyike háromezer frankot ért.« Martin összeszedve hidegvérét.« Ekkor a perigordi apát szólalt meg: »Azért. szive dobog. három gyémánt s mindegyike háromezer frank. »Ó. nyugtatta meg a rendőr.« A rendőrtiszt ekkor megmagyarázta. ki hosszu ideig könnyeivel öntözte azt. hol majmok bosszantják a tigriseket. »Eldorádóban nem igy bánnak az utasokkal.« Azonnal parancsot ad. Egy földalatti tömlöcbe. mégis te volnál a világ legtisztességesebb embere. oda vezetlek téged. Bár mielőbb kiszabadulhatnék ebből az országból. mert egy atrébatiai semmirekellő valami bolondságot hallott beszélni. Az Isten szerelmére kérlek. mint eddig. Lelki háborgásai közepette egyszer csak megérkezik egy rendőr. ennek hatása alatt király-gyilkosságot követett el. mert a világosság megöli őt. itt vannak a gyanus idegenek.. mondá Martin. felajánlott a rendőrtisztnek három kis darab gyémántot. rögtön belátta. közönséges szélhámosnő s a perigordi apát viszont egy szélhámos. hogy megláthassa az igazi Kunigundát.« Ez a bájos. hogy az a hölgy. fivérem Normandiában van. hangja zokogásba fullad. Drága Kunigundám. ha minden elgondolható bünt is követtél volna el. a perigordi apát és néhány porkoláb kiséretében. . vágott közbe a szolgáló. Candide nem akarván kitenni magát a vizsgálati eljárással járó bosszuságoknak s hallgatva lakájának tanácsára s egyébként is égve a vágytól. »Ó. mondá az elefántcsont-botos ember. csak a te szived maradt meg nekem! Jöjj! Jelenléted visszaadja az életemet vagy belehalok a boldogságomba. kik valami bolondságot hallottak mesélni.Nem tud beszélni. hogyan érzed magad? Ha már nem láthatsz. vezess engem Velencébe. meghalnék érted inkább. minden idegent elfognak mostanában. mint én. ő is éppen ugy kegyeibe vesz. legalább szólj hozzám! . szét akarja bontani az ágy függönyeit. uram. ki akarja a szobát világittatni. mely 1594 december havában. akitől könnyü volna megszabadulni.ayresi kormányzó mindent elrabolt tőlem. nem olyant. mondá Candide siránkozva. jegyezte meg Candide. mint 1610 májusában történt. . hanem olyant. hogy ragadják meg őket a pribékek és hurcolják tömlöcbe. »Ime.Csak Alsó-Normandiába vezethetlek.« mondá a rendőrtiszt. aki visszaélt Candide hiszékenységével s a rendőr egy harmadik szélhámos.És miért fogják el az idegeneket? kérdé Candide. csak Eldorádóban láttam embereket. Candide-nak nyujtá. »Óvatosság! kiáltja a szolgáló a függönyöket összehuzva. . a szörnyetegek. olyasfélét. habár kedves Kunigundájának betegsége fájdalommal gyötörte is lelkét. a meghatottságtól remegve lép be. hogy találkozhassam Kunigundával. . majd gyémántokkal rakta tele. és ha van még az ő számára is néhány darab gyémántod. hát ily iszonyatosságok történhetnek egy népnél.

elmondja. hogy az első kinálkozó alkalommal Velencébe hajózik. ki másik három darab gyémánt segitségével fölöttébb szolgálatrakész emberré vált. de Candide ugy érezte. A normandiai. Dieppe városába viteti Candide-ot meg Martint és bátyja oltalmába helyezi őket.És tüstént levéteti kezéről a bilincseket. és arra számitott. Igaz. elküldi a poroszlókat. Éppen egy kis hollandi hajó horgonyozott a kikötőben. hogy félreértette a dolgot. feltette Candide-ot és embereit az angolországi Portsmouth-ba induló hajóra. hogy ez az ut nem Velencébe vitt. 48 . hogy a pokol kinjából szabadul meg.

ezután az egész tömeg a legnagyobb megelégedéssel vonult haza. Ezután elhajóztak Franciaország mellett. Szerény képességemmel nem tudom pontosan megállapitani. én kedves Kunigundám. mondá Martin. . »Egy tábornok. válaszolták neki. milyen is ez a világ?« sóhajtozott Candide a holland hajón. drága Panglossom! Ó. tagbaszakadt emberre. . négy katona állt vele szemben és az elképzelhető legnagyobb nyugalommal irányzott mindegyik három golyót a koponyájába. a Földközi tengerbe értek. hogy azok az emberek. nagyon epések.Ismered Angliát? Ott is olyan bolondok az emberek. Martin! Ó. hogy e két nemzet örökös harcban van egymással Canada nehány holdnyi hóboritotta földjéért s e háborura több pénzt elfecsérelnek. Minden nagyon jól van. »Mi történik itt? mondá Candide. Cacambot is biztosan itt találom. ki volt az a hatalmas termetü ember. hogy időről-időre megölnek egy generálist. mondották. a lehető legjobban folynak a dolgok.« Ily csevegés közben értek Portsmouth kikötőjébe: sürü néptömeg lepte el a partot és nagy izgalommal figyelt egy térdeplő helyzetben levő. végre kikötöttek Velencében. de ebben az országban az a jó szokás kapott lábra. akiket meglátogatunk. »Dicsértessék az ur neve! mondá Candide Martint átölelve.De hiszen. hogy vigye vissza Velencébe. mint az utóbbi az előbbihez. A kapitány hajlandó volt ezt két nap mulva megtenni. hogy egyik vagy másik országban lehet-e több kötözni való bolondra bukkanni. a francia generális ép oly közel volt az angol generálishoz. amit látott és hallott.« 49 .Mert nem öletett meg elég embert. Candide és Martin angol partokhoz érkeznek. tudod.Ez kétségbevonhatatlan. mit látnak ott? »Ó.Ez valami másfajta bolondság. Martin. itt fogom meglátni a szép Kunigundát.S miért ölnek meg egy tábornokot? .HUSZONHARMADIK FEJEZET. háboruskodott egy francia generálissal és azt találták. mondá Martin. jegyezte meg Candide. mint a surinami. »Valami nagyon ostoba és utálatos dolog. hogy nem is akarta lábát a partra tenni és egyezséget kötött a holland hajóskapitánnyal. pompásan folynak a dolgok. kit oly ünnepies szertartással küldtek a másvilágra. Lissabon körvonalai is szemök elé tárultak és Candide remegett az emlékek hatása alatt. mint amennyit egész Canada ér. mert a többieket ezzel bátoritják. . Pangloss. . hogy nem közelitette meg eléggé. szemei be voltak kötve és egy hajó fedélzetére volt elhelyezve. micsoda gonosz szellem érezteti mindenütt hatalmát?« Megkérdezte. még ha meg is rabolja.« Candide ugy elkábult és megrendült attól. mint Franciaországban? . csak annyit tudok.

HUSZONNEGYEDIK FEJEZET. Raquette és Giroflée barát története. Mikor Velencébe ért, azonnal Cacambot kerestette; minden csapszékben, kávéházban; az örömleányok tanyáján is kerestette őt, de nem tudta feltalálni; minden nap kinyomoztatta az érkező hajókat és csónakokat: s mégsem kapott hirt Cacambóról. »Most már mit tegyek, mondá Martinnak, nekem elég időm volt rá, hogy Surinamból Bordeauxba, innen Párisba, Párisból Dieppebe, Dieppeből Portsmouthba hajózzam, hogy elevezzem Portugália és Spanyolország partjai mellett, átkeljek a földközi tengeren és nehány hónapot Velencében töltsek és a szép Kunigunda még mindig nem érkezett ide s helyette egy vén boszorkánnyal és egy perigordi apáttal találkoztam. Kunigunda biztosan meghalt; most már nekem sincs más hátra, mint elpusztulnom. Ó, mennyivel jobb lett volna az eldoradói paradicsomban maradni, ahelyett hogy visszatérjek ebbe az átkozott Európába. Igazad van, kedves Martinom, hogy minden csak illuzió és nyomoruság.« Sötét melankólia vett erőt rajta és se a divatos szinházakba nem járt, sem a farsang egyéb mulatságaiban nem vett részt, még a nők sem tudták őt kisértésbe hozni. Martin igy szólt hozzá: »Valóban igen együgyü vagy, ha azt képzeled, hogy egy metis szolga, kinek öt vagy hat millió nyomja a zsebét, elmegy a világ végéig, hogy szeretődet megkeresse s elhozza neked Velencébe; ha megtalálja, megtartja magának; ha nem bukkan rá, keres magának más szeretőt; azt tanácsolom neked, hogy feledd el Cacambo lakájodat és Kunigunda kedvesedet.« Martin szavai nem nagyon bátoritók voltak. Candide búskomorsága egyre növekedett, Martin pedig fáradhatlanul bizonyitgatta neki, hogy nincs a földön erény és boldogság, kivéve talán Eldorádót, de oda viszont senki sem tud eljutni. Amig e fontos tárgyról beszélgetnek és várják Kunigunda megjelenését, Candide a SzentMárk téren egy fiatal theatinus barátot pillantott meg, ki karonfogva vezetett egy fiatal leányt; a barát üdének és erőteljesnek látszott; szeme csillogott, fejét magasan hordta, arckifejezése önérzetességet árult el, járása büszke volt; a leány szép volt és egyre énekelt; szerelmesen pillantott a barátra s időnként megcsipkedte kövér orcáit. »De azt már csak elismered, mondá Candide Martinnak, hogy ezek boldog emberek. Igaz, hogy e pillanatig, Eldorádót kivéve, az egész emberlakta földön csak szerencsétlen embereket találtam, de fogadni mernék, hogy ez a lány meg ez a szerzetes boldog teremtmények. - És fogadni mernék, hogy nem azok, mondta Martin. - Meghivjuk őket ebédre és meglátod, hogy nem csalatkozom, szólt Candide.« Azonnal hozzájuk lép, meghajlik előttük és barátságosan meghivja őket szállására egy kis makarónira, lombardiai fogolyra, tokhal ikrájára, monte-pulcianoi borra, lacrymae-christi, cyprusi és számoszi borocskára. A leány elpirul, a szerzetes kapva-kap a meghiváson s a leány, szemében a meglepetés és zavar kifejezésével, követi Candide-ot; néhány könnycsepp is csillogott a szemében. Alighogy belépett Candide szobájába, igy szólt hozzá: »Nos, Candide uram, nem ismersz rá Paquette-re?« E szavakra Candide, ki eddig nem méltatta figyelemre a leányt, mert folyton Kunigunda járt az eszében, igy kiáltott fel: »Ó, szegény leánykám, hát te juttattad Pangloss doktort abba a gyönyörü állapotba, melyben rábukkantam? - Fájdalom, én voltam az, mondá Paquette, és ugy látom, hogy már mindenről
50

értesültél; hallottam azt is, mily rettentő csapások zúdultak a báróné ő méltósága házára és a bájos Kunigundára; esküszöm, hogy az én sorsom sem volt rózsásabb. Mikor te engem megismertél, akkor még ártatlan leányka voltam; egy ferencrendi barát, ki gyóntatóm volt, könnyü szerrel elcsábitott; ennek borzasztó következményei lettek és kénytelen voltam otthagyni a kastélyt, nem sokkal azután, hogy a báró ur szapora farbarugásokkal elkergetett téged. Ha egy hires orvos nem vett volna gondjaiba, nem kerülhettem volna el a halált. Egy időre, hálából, szeretőjévé lettem ennek az orvosnak; felesége, ki a bolondulásig féltékeny volt, napról napra kegyetlenül elvert; valóságos fúria volt ez a nő; az orvos a legcsúfabb ember volt, én a legszerencsétlenebb teremtés az egész világon, akinek napról napra ütlegeket kellett elszenvednem egy emberért, akit nem szerettem... Jól tudhatod uram, milyen veszedelmes dolog egy szeszélyes asszonyra nézve, ha egy orvosnak a felesége; az orvos, mivel felesége eljárása felmérgesitette, egy napon, hogy jelentéktelen kis nátháját kigyógyitsa, olyan hathatós orvosságot talált neki adni, hogy két óra mulva iszonyu görcsök közt kiszenvedett; az asszony szülei bünvádi eljárást inditottak gazdám ellen; ő kereket oldott, én fogságba jutottam. Ártatlanságom nem mentett volna meg, ha nem találtak volna szépnek. A biró oly feltétellel szabaditott ki, hogy az orvos után ő lesz a szeretőm; ámde nemsokára vetélytársnőm akadt, minden kárpótlás nélkül kidobott s én kénytelen voltam ezt az utálatos mesterséget folytatni, mely annyira tetszik nektek férfiaknak, és ami reánk nézve nem egyéb, mint a nyomor átkozott forrása. Velencébe mentem ezt a mesterséget gyakorolni. Ó uram, ha el tudnád képzelni, mit jelent az, mikor kénytelenek vagyunk egyformán becézni egy vén kufárt, egy ügyvédet, egy barátot, egy sajkást vagy egy apátot; kitéve lenni mindenfajta bántalomnak és gyalázatnak, gyakran jutni abba a kényszerhelyzetbe, hogy egy szoknyát kérjünk kölcsön, melyet az első jött-ment gazember leszaggat rólunk, hogy az egyik elrabolja azt, amit a másiktól nyertünk, folyton utjában lenni az igazságszolgáltatás embereinek és az egyetlen kilátás, mi előttünk van: rettentő öregség, kórház vagy szemétdomb - elgondolhatod, hogy én vagyok a világ legboldogtalanabb teremtménye.« Igy önté ki Paquette szivének keserüségét a jóságos Candide előtt, egy kis szobácskában, Martin jelenlétében, ki ezek hallatára igy szólt Candide-hoz: »Látod, hogy már félig megnyertem a fogadást?« Giroflée barát az étteremben maradt és iddogált, várva az ebédre. »De hiszen, mondá Candide Paquette-nek, oly vidámnak, megelégedettnek látszottál, amikor megpillantottalak, énekeltél és jókedvüen simogattad a barátodat, épp oly boldognak látszottál, mint amilyen szerencsétlennek mondod magad. - Ó, uram, felelte Paquette, ez is egyike a mi mesterségünkkel járó nyomoruságoknak. Tegnap meglopott és elvert egy katonatiszt s ma már jókedvünek kell látszanom, hogy megnyerjem a tetszését ennek a barátnak.« Candide nem akart többet hallani; be kellett vallania, hogy Martinnak igaza volt; asztalhoz ültek Paquette-tal és a szerzetessel; az ebéd elég kedélyesen folyt és később már kissé bizalmasabban beszélgettek. »Tisztelendő atyám, mondá Candide a szerzetesnek, ugy látszik, te oly helyzetben vagy melyet az egész világ irigyel tőled, arcod duzzad az egészségtől, arcvonásaid boldogságtól sugároznak, szép szeretőd van s ugy látom, hogy szerzetesi sorsoddal is nagyon meg vagy elégedve. - Esküszöm uram, hogy minden theatinust a tenger fenekére kivánnék, százszor is kisértésbe jöttem, hogy lángba boritom a zárdát és a törökökhöz pártolok. Szüleim kényszeritettek 15 éves koromban, hogy ezt az utálatos ruhát felöltsem, hogy idősebb fivéremnek több vagyon jusson, süllyessze el az Isten. Féltékenység, egyenetlenség, őrület uralkodnak a kolostorban. Igaz, hogy elmondtam néhány hitvány beszédet, mely hozott valamit a konyhára s melynek felét a perjel vágja zsebre, ami megmarad, azt a lányokra költöm, de mikor este

51

visszatérek a kolostorba, kedvem volna fejemet a hálóterem falába verni s valamennyi szerzetestársam igy gondolkozik.« Martin a megszokott hidegvérrel fordult Candide-hoz és ezt mondá neki: »Nos, ugye már egészen megnyertem a fogadást?« Candide kétezer piasztert adott Paquette-nek és ezret Giroflée barátnak. »Jót állok érte, hogy ezzel a pénzzel boldogok lesznek. - Én egyáltalában nem vagyok e nézeten, mondá Martin, ezzel a pénzzel talán még szerencsétlenebbekké teszed őket. - Lesz, ami lesz, mondá Candide, de egy dolog mégis vigasztalásomra szolgál; látom, hogy sokszor találkozik az ember olyan személyekkel, akikkel már sohasem remélt találkozni; ha feltaláltam a vörös kost és Paquette-et, lehetséges, hogy még Kunigundát is feltalálom. Kivánom, hogy légy boldog vele, de erősen kételkedem benne. - Nagyon durva vagy, mondá Candide. - Mert vannak már tapasztalataim, felelé Martin. - De nézz csak e gondolásokra, szólt Candide; nem énekelnek-e szünet nélkül? - Még nem láttad őket családi körükben, feleségeikkel és piszkos porontyaikkal, viszonzá Martin; a dogenak is meg van a maga bánata, a gondolásoknak is. Igaz, hogy mindent össze vetve, egy gondolásnak a sorsa különb mint egy dogenak; de ugy hiszem: annyira jelentéktelen a különbség, hogy összehasonlitásra sem érdemes. - Sokat beszélnek, mondá Candide, Pococuranté szenátorról, ki a Brenta mellett abban a szép palotában lakik s akinek házában sok idegen fordul meg; azt erősitgetik, hogy ennek az embernek még sohasem volt bánata. - Szeretném látni ezt a ritka példányt,« mondá Martin. Candide tüstént kérette Pococuranté őnagyméltóságát: engedje meg, hogy másnap tiszteletüket tegyék nála.

52

nem utánozzák hiven a természetet.HUSZONÖTÖDIK FEJEZET. mindenkit elfáraszt. de nem tulságos szivességgel. melyet folyton ostromolnak. Candide nem állta meg. hogy kénytelen-kelletlen két-három nevetséges dalt mutassanak be.« Candide-ot. mint én. a pompás ebéd után könyvházba léptek. ha az az illuzióm van. de ebből a fajtából egy sincs. bájos modorukat és ügyességöket. bármit mondjanak róluk. nekem azonban egyáltalában nem tetszenek. mondá Pococuranté. én csak akkor szeretek egy képet. Candide és Martin gondolára szálltak a Brentán és igy értek a nemes Pococuranté palotájához. mondá hidegen Pococuranté. Trója. ki festette az első kettőt. ez a könyv volt a nagy Panglossnak. az alakok nem elég kerekdedek s nem érvényesülnek eléggé. a velencei nemesnél. Martin teljesen a szenátor véleményét osztotta. . a zenés tragédiákat. Sokkal jobban szeretném a dalmüvet. ruházatuk semmiféle szövethez nem hasonlit. ha nem találták volna fel a titkát annak. de alig játszik szerepet a költeményben. valamikor elhitették velem. Nézze meg. hogy nagy gyönyörüség Homerost olvasni. hogy magát a természetet látom. Helena. én a magam részéről rég lemondtam ezekről a szegényes élvezetekről. hol a jelenetek csak azért vannak.« Candide vitatkozott kissé. szinezésük tulságosan sötét. körülbelül hatvan éves. Candide megpillantván egy pompásan bekötött Homerost. »Raphael. Látogatás Pococuranté őnagyméltóságánál. hogyan trillázza egy herélt a Caesar és Cato szerepét s közben esetlenül sétál a szinpadon. hogy meg ne dicsérje szépségöket. ám ájuljon el az élvezettől. »Lám. ami kissé lehangolta Candide-ot. válaszolá a szenátor. Sok képem van. ezek olvasásakor. ami csupán nehéz. akinek kedve van. ki a háboru okozója. az őszintéb53 . dusgazdag ember. Németország legkiválóbb filozófusának legnagyobb gyönyörüsége. már a leányok is kezdenek untatni. de ha tovább tart. bár senki sem meri azt bevallani. a ház ura. kik mindenbe beleavatkoznak. látván. de semmi határozottat nem tesznek. mulattat egy félóra hosszat. nagyon meglepte a képek szépsége: megkérdezte. jó drágán vettem meg néhány évvel ezelőtt. Először két csinos és szépen öltözött lány szolgált fel csokoládét tejszinhabbal. de száz szónak is egy a vége. panaszkodásába. nehányszor megkérdeztem a tudósokat. hogy ebből is vérlázitó szörnyüségeket alakitsanak. hogy hiuságomat kielégitsem. dicsérte ő nagy méltóságát kiváló izléséért. melyekkel a szinésznő torka meg tud birkózni. állitólag ezek a legszebbek egész Olaszországban. mondá Pococuranté szenátor. gőgjébe és ostobaságába s beleuntam a szonettekbe. a palota pompásan volt megépitve. vajjon ők is ugy unatkoznak-e. aki akar és aki képes rá. melyek ma dicsőségét alkotják Olaszországnak s melyeket a fejedelmek drágán fizetnek meg.mindez halálosan untat. melyeket csinálni vagy rendelni kellett részökre. de sohasem vesznek be . A zene ma nem egyéb. »Ez a lárma. Asztalhoz ültek. szeszélyébe. nagyon udvariasan fogadta a két kiváncsi utast. amint reggeli után egy nagy képtárban sétált. féltékenységébe. de annál jobban inyére volt Martinnak. de már rájok se nézek.« Ebéd előtt Pococuranté hangversenyt rendeztetett. mint a nehézségek elháritásának müvészete és az. »Elég jó teremtések.Nekem nem sok örömet okoz. de csak bizonyos óvatossággal. Candide pompásnak találta a zenét. néha-néha az ágyamba fektetem őket. A kertek gyönyörüen gondozottak voltak és szép márványszobrok ékesitették azokat. az istenek. de az egymáshoz hasonló harcok szakadatlan sorozata. de ami azt illeti. mert már beleuntam a városi hölgyek kacérságába. alacsonyságába. nem tetszhetik sokáig.

ki megcsufolja a teremtést és aki. ki ugy nevelkedett. spanyol és francia szindarabot látok itt. hogyan védte Rabiriust. mondá a szenátor. hogy nagy gyönyörüsége telik-e Horatius olvasásában? . ki 54 . vagy Cluentiust. hogy a könyv az unalom folytán ki szokott esni a kezökből. mivel erőteljes versekben jutnak kifejezésre. én csak a magam kedvéért olvasok. ennek a nagy embernek a müveit biztosan szereted olvasni. a másikéi borecetesek voltak. mily érdem azt mondani Mecaenas barátjának. mondá Pococuranté. Antoniusok hazájában laknak. Undorral tudtam csak olvasni durva verseit az öregasszonyok és boszorkányok ellen. . nem hiszem.kérdé Candide. . kik a Caesarok. ha barátja a lirai költők közé számitja őt. hogy egy köztársasági érzelmü ember nagy gyönyörüségét lelheti ezekben a szabad szellemben megirt könyvekben. mint a rozsdás érmeket. mondá Pococuranté. de csak hiu rendszereket halmoznak fel mind e könyvek és semmi hasznos dolog nincs egyikben sem. a buta Laviniát illeti. kik közül egyiknek a szavai gennyesek. »Ni. arra a következtetésre jutottam. jegyezte meg Candide. melyeknek a társaságban forgolódó ember hasznát veheti s amelyek. »Az a véleményem. melyeknek nem lehet hasznukat venni. hogy valaki ridegebb és kellemetlenebb részleteket olvasott volna. mig Mózes az örökkévaló egyetlen szavával teremtteti meg a világot. nagyon elcsodálkozott a hallottakon. mondá Pococuranté. a hülye Latinust. Messiással egy nagy körzőt ragadtat ki az ég szekrényéből. »Ugyan! Ezt a barbárt. ami a beszédgyüjteményeket illeti. . hogy sohasem nyitom fel őket. hogy magától nem tudott itéletet mondani. Ámde a mi egész Olaszországunkban azt irják meg. könnyen megmaradnak az ember emlékezetében. ez az ember privilégiuma. hogy én éppen annyit tudok mint ő és senkinek a segitségére nincs szükségem. Az ostobák mindent megbámulnak egy hires költőben.Kellene akadniuk. kiáltott fel Martin.Vannak benne szellemes mondások. Martin azonban nagyon okosnak találta Pococuranté gondolkodásmódját. sem én. hogy a csillagokig ér dicsőségtől övezett feje. ki tönkre tette a Tasso által megalkotott poklot és ördögöt. válaszolta Pococuranté. mondá. . a görögöknek ezt az otromba utánzóját. az erős Cloanthest.Ime. mondá a velencei. ami becses e szabadságban. . sem senki. hogyan kell egy gombostüt elkésziteni. ezek közt bizonyára akadnak értékes dolgok. a hüséges Achatest.De Vergiliusról máskép gondolkozik Nagyméltóságod? kérdé Candide.bek mind bevallották.« Martin észrevette. higyjétek el.Sohasem olvastam. a kis Ascaniust.« Candide. s nem tudom felfogni. itt meg egy Cicero. .Szabad megkérdeznem Nagyméltóságodat . egy tudományos akadémiának nyolcvan kötet kiadványa. Én becsüljem valamire azt az irót. Többre becsülöm nála Tassot és Ariosto dajkameséit. mely az én izlésemnek felel meg. negyedik és hatodik könyve kitünő. de mit törődöm én az ő brindisiumi utazásával. Nagyon örvendenék annak a szabadságnak. hogy mindenben kételkedik.Megengedem. hogy az Aeneis második. Ugyis elég perem van. filozófiai müveit még inkább kedveltem volna. .Mennyi olasz. ki hosszu kommentárt tákolt össze tíz döcögős énekben a Genezis első fejezetéhez. de mindég be kell szerezni könyvtáruk számára. . mint az ókornak egyik emlékét. amit nem gondolnak. vajjon ezt az irót nem tekinti-e nagy embernek.Igen. azok az emberek. . mely az angol lángelmék müveiből kiárad. amit az ember gondol. amelyben itélkeznem kell. de ami a jámbor Aeneast. hogy az egyik polc angol könyvekkel van tele. mit érdekel engem. hogy körvonalozza müvét. ha ezen fércmunkák szerzői közül csak egy is feltalálta volna. az ő hitvány lakomájának leirásával és valami Rupiliusnak a kocsisokkal történt civakodásával. hogy megbizonyosodjam tudatlanságom felől. én csak azt szeretem. de alig van három tucat jó. kiáltott fel Candide. az együgyü Arnatát. nagyon szép dolog megirni. ha a pártoskodás szelleme nem rontana meg mindent.Igen. még gondolkozni sem mernek a jakobinusok engedelme nélkül.« Candide észrevette Milton müveit és bátorkodott megkérdezni. mindezek együttvéve nem érnek fel Seneca egyetlen lapjával s ami ezeket a vaskos theologiai müveket illeti. de mikor rájöttem.

Mindég jó. mig reménykedni tud az ember.« Napok. de holnap egész más izlés szerint kezdem átalakittatni.De nem nagy gyönyörüség-e. feltéve. Candide el volt ragadtatva a kert szépségétől. mily felsőrendü ember! mormogta Candide a fogai közt. csupa gizgaz az egész. mindent fölényesen megbirálni s abban is megérezni a hibákat. felelte Martin.« Miután ilyen beszélgetések közt végigszemlélték az egész könyvtárt. . bizarr és izléstelen müvet már megjelenésekor is gáncsolták. sem senki Olaszországban nem tudott gyönyörüséget találni ezekben a szomorkás különlegességekben.Lucifert majd varangyos békává. . az égben az ördögökkel ágyut süttet el! Sem én.Akkor tehát egyedül én vagyok boldog. Egyébként én azt mondom. . folytatta Martin. mert mindenen felül emelkedik. hogy Paquette és Giroflée elfeledtek neki jóságáért köszönetet mondani.Ó. . én is csak annyira becsülöm. A Bünnek és Halálnak házassága. . hogy semmiben sem tudunk gyönyörködni. amivel rendelkezik. majd törpévé változtatja.« Mikor a két kiváncsi elbucsuzott ő nagyméltóságától. veté ellen Martin. hogy ez az ember minden emberek közt a legeslegboldogabb. mondá a házi ur. melyek minden tápláléktól irtóznak. mondá Candide. minden jobb izlésü ember szemében utálatosak. sőt még theologiai vitákba is belekényszeriti.« Candide-ot elszomoritotta ez a beszéd.Nem veszed észre. »El sem tudok képzelni izléstelenebbet. »Istenem! sóhajtotta Candide Martin felé fordulva. mily kiváló szellemü ember ez a Pococuranté. hogy eszébe sem jutott.Nem lenne oly nagy baj. ki százszor is elmondat vele egy beszédet. lementek a kertbe. . ő ugyanis sokra becsülte Homerost és Miltont is kedvelte. ki tudákosan utánozva Ariosto komikus találmányát a lőfegyverekről. hetek multak el és Cacambo még mindég nem jött vissza. Ezt az értelmetlen. hogy mások hogyan gondolkoznak. amit gondolok és nagyon keveset adok rá. Candide igy szólt Martinhoz: »Ugye elhiszed. semmi sem tudja tetszését megnyerni. amije van. hogy nem azok a jó gyomrok. 55 . melyeknek a Bün életet ad. hogy ez a férfiu még a mi német költőink iránt is fenséges megvetéssel viseltetik. Candide annyira elmerült fájdalmában. hogy viszontlátom Kunigundát.Szóval nagy gyönyörüség. attól tartok. amiben mások csak szépségeket látnak? . mondá Candide. amennyire annak idején a kortársak becsülték. a viperák. s egy kórháznak hosszadalmas leirásában legfeljebb a sirásók lelik gyönyörüségöket. hogy mindenbe beleunt. Régen megmondta Platon. sugta vissza Martin.

dobogó szivvel. Felség. kegyesen megengedi. vacsora után gazdája füléhez hajolt és ezt sugta neki: »Felség! a hajó készen áll. bizzék bennem én mindent elintézek. Candide és Martin együtt vacsorálnak hat idegennel. örvendve. Achmet. egy koromfekete arcu ember megbökte hátulról és karonfogva őt. Isten veled!« Miután valamennyi lakáj eltávozott.« Aztán hirtelen távozott. hogy nemsokára viszontlátja szeretőjét.HUSZONHATODIK FEJEZET. egy szót se szólj. megyek a dolgaimat elrendezni. fővezéreimnek kitekerték a nyakát s én a régi szerájban vagyok kénytelen bevégezni életemet. majdnem eszét vesztette a nagy örömtől.Nagy ég! Konstantinápolyban. a jelenlegi nagy Mahomet szultán. De ha mindjárt Chinában lenne is.« Candide az öröm és fájdalom érzései közt lebegve. A negyedik szolga igy szólt a negyedik urhoz: »Felséged akkor utazhat. hogy meghaljak az örömtől vele együtt. átölelte kedves barátját: »Ugy-e Kunigunda is itt van? Hol találhatom? Vezess hozzá. Az ötödik lakáj is ugyanezt mondja az ötödik gazdának.« E szavak után eltávozott. mint a többi. . sietnem kell a felszolgálással. ne késlekedjél. szolga vagyok itt. vacsorálj és tartsd magad készenlétben.« Cacambo gazdája vette át a szót és olasz nyelven igy kezdett beszélni: »Egyáltalán nem tréfálok. hogy rabszolga lett belőle.« Visszafordul és Cacambot látja szeme előtt. .« A gazdája intett s a szolga eltávozott. Végre Candide törte meg a csendet: »Uraim.Vacsora után utazunk. hogy velünk együtt utazzál innen.. elfogódott lélekkel ült asztalhoz Martinnal együtt. sem Martin nem vagyunk királyok. öcsém. akkor indulhat. fivéremet elüztem a trónról. ki bort öntött az egyik idegen poharába. Konstantinápolyban van. az én nevem III. csak Kunigunda látásának tudott volna még ennyire megörülni. . Megint egymásra tekintettek a vendégek s az általános meglepetés fokozódott.. ki Candide mellett foglalt helyet: »Lelkemre mondom. kik ugyanabban a vendégfogadóban laktak. ámde a hatodik lakáj máskép beszélt a hatodik idegenhez. amikor kedve tartja« és ép ugy elsuhant. Candide és Martin biztosra vették. gazdám vár reám. hogy ez egy farsangi álarcos komédia volt. A vendégek csodálkozva néztek egymásra anélkül. Candide és Martin mély hallgatásba merültek. Utazzunk. hogy egészségem helyreállitása céljából néha utazásokat tegyek. mily különös tréfája ez a sorsnak! miért vagytok ti valamennyien királyok? Ami minket illet. bevallom hogy sem én. ma éjjel könnyen lecsukhatnak bennünket. mondá Cacambo. válaszolt Cacambo: most nem mondhatok többet. a hat idegen.« 56 . ezt sugta fülébe: »Légy készen.Kunigunda nincs itt. igy kerültem farsangra Velencébe. Cacambo. engem meg az öcsém üzött el. Egy harmadik lakáj egy harmadik idegenhez közeledve ezt sugta neki: »Felségednek nem kell tovább itt maradnia. ki hidegvérrel nézte a kalandos eseményeket és azzal a hat idegennel. amikor óhajt. hogy viszontlátta hüséges szolgáját s elcsodálkozva azon. nem akarnak többet hitelezni sem Felségednek sem nekem. Egyszerre egy másik szolga is közeledik s urához hajolva ezt sugja neki: »Felséged hintaja Páduában van s a hajó is készen áll. ki Velencébe jött farsangot ünnepelni. hogy egy szó is elkerülte volna figyelmöket. kik ezek az idegenek? Midőn Candide egy este Martin kiséretében asztalhoz ült azokkal az idegenekkel együtt. több éven keresztül én voltam a nagy szultán. eltelve izgalommal. utána repülök.

« Az öt másik uralkodó nemes részvéttel hallgatta a beszédet: mindegyikök husz aranyat adott Tivadar királynak. én nem vagyok oly hatalmas uralkodó. apámat és anyámat elzárták. ezelőtt Felségednek szólitottak. azelőtt két államtitkárom volt. én is Velencébe jöttem a farsangot eltölteni. »Ki lehet az az egyszerü ember. Tivadar vagyok. mint az összes szarmata királyok együttvéve.« A harmadik igy beszélt: »Én Károly-Eduárd vagyok. sokáig volt részem az uralkodásban és sokáig kellett feküdnöm a londoni tömlöcben szalmán. négy más előkelő felség érkezett a vendégfogadóba. kétszer is elvesztettem birodalmamat. mint felségtek. hogy itt töltsék a farsang hátralévő részét.« És a hatodik uralkodó is megszólalt: »Uraim. de a Gondviselés adott helyébe egy másik országot. atyámat ugyanily balsors érte.. 57 . mint mi és aki igazán annyit is ad?« Abban a pillanatban. mostmár én is a Gondviselésre bizom magam. én voltam az összes oroszok cárja.« Azután a negyedik kezdett beszélni: »Én a lengyelek királya vagyok. engem börtönbe dobtak. mikor felkeltek az asztal mellől. hogy elmegy Konstantinápolyba Kunigundát felkeresni. hogy ott meglátogassam királyi atyámat. hogy itt is hasonlóképen járok. igy kerültem farsangra Velencébe. ezek is elvesztették országaikat a háboru esélyei folytán és ezek is azért jöttek Velencébe. hogy százszor annyit adhat. engemet még a bölcsőben detronizáltak.. ki ép ugy meg van fosztva a tróntól. atyám nekem engedte át az uralkodás jogát. hogy őreim kiséretében utazzam. kérdezték egymástól a királyok. melyben több jót teszek. nyolcszáz hivemnek kitépték a szivét és az arcukhoz csapdosták. hogy vegyen magának ruhát és inget. teljesen átadta magát annak a gondolatnak. Korzikának választott királya.« Az ötödik igy beszélt: »Én is lengyel király vagyok. mint ti vagytok. de Candide nem sok ügyet vetett az ujonnan érkező vendégekre. Angolország királya. igy kerültem farsangra Velencébe. most pedig Rómába megyek. most be kell érnem az Uram megszólitással is. én harcoltam jogaim érvényesitéseért. mint Achmet szultán. Iván cár. de azért én is épp ugy király voltam. ezelőtt pénzt verettem s most nincs egy árva dénárom se.Ezután egy fiatalember szólalt meg. holott én is a farsangért jöttem Velencébe. most alig telik egy lakájra. engem a börtönben neveltek fel. a háboru sikertelensége fosztott meg örökös tartományaimtól. Én is a Gondviselésre bizom magam és én is Velencébe jöttem eltölteni a farsangot. a Visztula partján. néha nekem is megengedik. kiket az Isten hosszu élettel áldjon meg. ki Achmet mellett ült: »Engem Ivánnak hivnak. ki oly fényes helyzetben van. és Károly-Eduárd király. mint akárki más. s attól félek. mint én. Candide egy kétezer aranyat érő gyémántot ajándékozott neki.

Mit tudom én. én csak száz kost vesztettem s most Kunigunda karjaiba rohanok. Nicariába. nem akart időt vesztegetni s társaival együtt hamar gályára szállt. . kedves Martinom. a Dardanellákba. Károly Eduárd király. akár szép. hogy oly csunya lett. . ő biztosan tudná és felvilágositana bennünket. szerencsétlenebb fejedelem is van. nem kellett-e kettőt odaadnom don Fernando d’ Ibaraa y Figueora y Mascarenes y Lampourdos y Souzának. ismételten mondom neked. csak ugy tudnám ezt. .Hát nem hihetetlen kaland ez. Volt a hajón két gályarab. hogy hat.« Néhány nap alatt a Fekete tenger egyik csatornájába jutottak. Eltorzult arcuk egyes 58 . hogy örökké szeressem. .Bár ugy lenne. mondá Martin. iszonyuan megcsunyult. de ami a legszomorubb dolog: szépségét elvesztette. mit csinál Kunigunda. Azt minden esetre állitom. a Marmora partjaira és Scutariba? Kunigunda és az öreg asszony annál a fejedelemnél szolgálnak.Persze! mondá Cacambo. Miután szegény ő felsége előtt térdre borultak. De igazán kár. Candide Konstantinápolyba utazik. én tisztességes ember vagyok s az a kötelességem. még mindég oly csodálatosan szép? még mindég szeret? hogyan érzi magát? Ugy-e vettél neki egy palotát Konstantinápolyban? Kedves gazdám. Candide első sorban Cacambot váltotta ki jó drágán. mondá Candide. nagyon rosszul eveztek és a hajóskapitány időnként bikacsökkel vágott meztelen vállukra. . ha a szivetekbe bujnék.Ó. ki látott vagy hallott még olyat. akár csunya. Ezután Martinhoz fordulva ezt kérdezte tőle: . A hüséges Cacambo megkérte török gazdáját. mint Károly Eduárd király. vagy én? . akiről beszéltem. mondá Martin.Ez sem rendkivülibb. . »Nos. rabszolganő lett egy Rákóczi nevü volt fejedelem házában. kérdezte őt. holott te öt-hat milliót hoztál magaddal.« Alighogy a hajóra lépett Candide. Talán még sok más. jegyezte meg Martin. Candide utközben igy szólt Martinhoz: »Milyen különös. akinek a török szultán naponta három aranyat ad menedékhelyén. minden jól van. milyen mértékkel tudta volna a te Panglossod mérlegelni az emberek szerencsétlenségeit és értékelni fájdalmaikat. hogy Candide-ot és Martint is vegye fel a hajóra. Samosba. akinek nagyon kevés edénye van. hogy igaza volt Panglossnak. Ami engem illet. . trónjától megfosztott királlyal együtt vacsoráltunk és még a hat közt is akadt egy olyan. Iván cár és Achmet szultán.HUSZONHETEDIK FEJEZET.Nem tudom elképzelni. ez oly jelentéktelen dolog. Kunigunda az edényeket mossa a Propontis partján egy fejedelemnél. mondá Candide. és ami a nagy megtiszteltetést illeti. mondá Martin. mint a többi utasok és szánalommal eltelve közeledett hozzájuk. hogy a Propontis partjára evezzen. válaszolt Cacambo. ki Achmet szultánt készült Konstantinápolyba szállitani. mindketten hajóra szálltak. Mindennapi dolog. akinek én adtam ajándékot. hogy velük együtt ettünk. hogy hat. hogy millió meg millió ember él a földön. hogy kiválthassam Kunigundát? és egy tengeri rabló nem lopta-e el vakmerően a többit? S ez a rabló nem vitt-e el bennünket a Matapan fokra. ami szóra sem érdemes. Candide természetes részvéttől sarkalva figyelmesebben megnézte őket. . amelyben Velencében volt részünk.Mily rettentő szerencsétlenségek kapcsolódnak egymásba. Buenos-Ayres kormányzójának. én pedig a trónjától megfosztott szultán lakája vagyok. nyakába borult régi szolgájának és kedves barátjának Cacambonak. akármilyen csunya is lett azóta. de mindegy: van még néhány gyémántom. . hogy a királyok elvesztik trónjukat. ki százszor olyan szánalomraméltó. bárcsak itt volna Pangloss. De hogyan juthatott ily utálatos állapotba.Mit gondolsz.Lehetséges. melyben részünk volt.Ó. mint egyéb dolog. Miloba. hol megtalálhatja Kunigundáját. Iván cár. trónjától megfosztott király együtt vacsorázzék egy fogadóban. ki a legszánalomraméltóbb: Achmet szultán. Petrába. ezért könnyen kiválthatom Kunigundát. sóhajtott Candide.

hogy kedves hugom ebben az országban van? kérdé a báró. a báró csak egy fejbiccentéssel mondott neki köszönetet s biztositotta. hogy a hugom Törökországban van? tette hozzá. felugrott a padról és kiejtette kezéből az evezőket. »De hogy is történhetett az. »Szavamra mondom. Németország legalaposabb filozófusának kiváltásáért? .« Ismét két zsidót keritettek elő. holott felakasztva láttalak és hogyan kerültök mindketten erre a török gályára? . hogy ők eveznek e gályán. a szerencsétlen jezsuita bárónak vonásaihoz.« Candide bemutatta nekik Martint és Cacambot. . vezess Kunigunda kisasszonyhoz. »De igazán lehetséges. 59 . hát ez az a hires filozófus? .Álmodom vagy ébren vagyok? csodálkozott Candide. mondá a hajóskapitány. csak hajózzál velünk villámgyorsasággal Konstantinápolyba és ott azonnal kifizetlek. . »Hagyd abba! Hagyd abba! kiáltott Candide. ami még helyesebb lesz. A hajóskapitány nekik rohant és ugyancsak hulltak rájok a bikacsök-ütések. mert hiszen egy erdélyi fejedelemnek mosogatja az edényeit. valamennyinek megeredt a beszédje és mindnyájan egyszerre beszéltek. ha nem láttam volna felakasztva Pangloss mestert s ha szerencsétlenségre nem önkezemmel öltem volna meg a bárót.Teringettét. Candide ujra eladott néhány darab gyémántot s mind az öten utrakeltek egy gályán. ötvenezer aranyat fizetsz értök. drága Panglossom.Igaz.Mi vagyunk. másika filozófus s mivel mindkettő nagy méltóság lehet a ti hazátokban. .« A hajóskapitány Candide első ajánlatára a város felé irányitotta a hajót és gyorsabban evezett. ujjongott Pangloss. hogy nem öltelek meg téged.Keresztény kutya.« A báró és a Pangloss név hallatára a két gályarab hirtelen felkiáltott.kiáltották a gályarabok. Igenis. igy szólt Cacambohoz. . mi vagyunk. ugy azt hinném.Egészen biztos ez. kérdezte Candide. felelték azok.Megkapod uram. vagy. mindnyájan megölelték egymást. . Ez a gondolat meginditotta és elszomoritotta őt s erre még figyelmesebben kezdte nézni őket. amennyit kivánsz.Tehát ismét viszontláthatom az én kedves Candide-omat. kedves báróm? És te.vonásai kis hasonlóságot mutattak Panglossnak és Kunigunda bátyjának. hogy kiszabaditsák Kunigundát. Keritettek egy zsidót. Csakugyan ezen a gályán vagyok? Ez az a báró. hogy az első alkalommal visszafizeti a váltságdijat. . repült a hajó. hogy nem adhat többet érte. Candide százszor is átölelte a bárót és Panglosst.Hogyan?! Ez Candide?! . kérdé Martin. mennyi pénzt akarsz Thunder-ten-tronckh urnak. mivelhogy e keresztény gályarabok egyike báró. kinek Candide ötvenezer aranyért eladott egy százezer arany értékü gyémántot. mint amilyen gyorsasággal egy madár képes a levegőt hasitani. Candide tüstént kifizette a báróért meg Panglossért a váltságdijat. akit függni láttam? . hajóskapitány uram.No. felelte Cacambo. annyi pénzt kapsz. a birodalom első bárójának és Panglossnak. felelte Cacambo. az utóbbi kiszabaditója lábai elé borult és a hála könnyeivel árasztotta el. akit én megöltem? És ez itt igazán Pangloss. már a kikötőben voltak. de aki Ábrahámra esküdözött. hogyan lehetsz életben.

hogy egy eretneket boncolsz fel? nem tudod. mikor hugom elutazott onnan. amint az asszony mondta az urának: Te jó lélek. megtámadott és foglyul ejtett egy spanyol horda.. egy chirurgus megvette »holttestemet«. a szent inkvizício magas rendeleteinek végrehajtója. Egy kádi százat veretett a talpamra és gályarabságra itélt. milyen főbenjáró bűn egy keresztényre nézve. hogy Rómába térhessek vissza a rendfőnök urhoz. felakasztottak. hogy ilyen kalandok napról60 . hogy keresztény vagyok. Kunigundával. ő még a férjénél is jobban megijedt. Volt még e gályán négy marseillei fiatalember. ki imáját morzsolta. mikor meg akartak égetni. Martinnal és a többivel? »Ujra meg ujra bocsánatot kérek tőled.. ki alesperes volt. miután okosabbat nem tudtak velem csinálni. kedves tisztelendő atyám. aki elüzi majd belőle az ördögöt. két korfui barát. utána szaladt és ráesett. de gazdámnak nem volt pénze. hogy állásomat elfoglaltam. hogy kardomat oly mélyen beléd döftem. keble teljesen fedetlen volt. Először egy keresztvágást adott a köldökömtől le a kulcscsontig. A borbély még állást is keresett számomra: lakája lettem egy Velencébe készülő máltai lovagnak. hogy kissé heves voltam. hogy magam is megfürödjem. de talán emlékezel rá. sose követtek még el égbekiáltóbb igazságtalanságot. azt hiszem. a fiatalembernek kedve támadt megfürdeni. Körülbelül nyolc napja volt már. elismerem. hogyan szakadt az eső. Ez oly sokáig tartott. kökörcsinből. hogy is gondolhattál arra. meg a báró urat is. hogy az ilyen emberekben mindég az ördög rejtőzködik? azonnal keresek egy papot. nagyon bájos.HUSZONNYOLCADIK FEJEZET.. boglárkából. hogy került hugom a törökökhöz menekült erdélyi fejedelem konyhájába. mellbimbói közt gyönyörü csokra volt tulipánból. A kadi elé vezettek. valóban csodálatosan értett az égetéshez. hogy magát az ördögöt vágta ketté. Panglossal. ájtatos leányka. hogy miután szerzetünk gyógyszerésze kigyógyitott sebemből. mily véletlen vezérelt a gályára. éppen abban az időben börtönöztek be Buenos Ayresben. jácintból és kankalinból. én felhasználtam az alkalmat. összevarrta a bőrömet. halálos rémülettel szaladt el és a lépcsőn ujra hanyatt esett futtában. kik azzal vigasztaltak bennünket. amint testemen a keresztvágással az asztalon feküdtem. viszontláthatlak? . mondá a báró. Felesége a szomszéd szobából kiszaladt e zajra s ott látott..Igaz. mondá Candide a bárónak. aki százat veretett a talpamra és gályára küldött: véletlenségből ugyanazon a gályán. hogy hiábavalónak tartották tüzet gyujtani. de nem értett az akasztáshoz. . . mondá Candide. De igazán nagyon kiváncsi vagyok rá. ugy tombolt a vihar. A keresztvágásra oly éleset sikoltottam. midőn egy este a követségnek egy szép termetü ifju apródjával találkoztam. mint ahogy engem akasztottak fel. hadd mesélem el. hogy az öreg imám haragra gerjedt s látva. azonban Franciaország követének papjává neveztek ki Konstantinápolyban. szóval: életben maradtam. hogy téged. hogy fizessen s én egy velencei kalmár szolgálatába kerültem s elmentem vele Konstantinápolyba. hallottam. hazavitt és felboncolt. ha meztelenül találják együtt egy fiatal muzulmánnal. ugyanahoz a padhoz kötöttek engem is.Szóra se érdemes. segitségért kiabált. hogy belépek egy mecsetbe. öt nápolyi pap. mire én felemeltem s a legtiszteletteljesebb udvariassággal visszatüztem a helyére. hogy a chirurgus hanyatt esett s félelmében. Mikor egy kissé eszméletre jöttek. E szándék megrémitett. De mivel kiváncsi vagy rá. Mi történt Candide-dal. Egy napon az a szeszélyem támadt. rekkenő hőség volt. Az volt a kérésem. Sejtelmem sem volt arról. felelte Pangloss. csak egy öreg imám volt ott s egy fiatal. Lehetetlen lett volna valakit ügyetlenebbül felakasztani. összeszedtem kevés erőmet és felkiáltottam: »Könyörüljetek rajtam!« Végre a portugál borbély nekibátorodott.Hát az hogyan lehetséges. hogy felakasztva láttál. rózsából. a leányka leejtette a csokrát. kedves Panglossom. a kötél nedves volt és nem csuszott és össze is bogozódott. felesége elgondozott s két hét alatt talpra álltam. természetesen a máglyán kellett volna meghalnom.

Én mindég az első nézetem mellett maradok. .« 61 . végre is én filozófus vagyok. hogy egy csokrot visszatüzzünk egy nőnek a keblére. A báró ur azt állitotta.Mondd meg kedves Panglossom. akár csak a nyers anyagi és a magasabbrendü szellemi lényeg összhangja. mikor keresztvágást kaptál. Leibniz ugyanis nem tévedhetett. felelte Pangloss.napra érhetik az embert. mintsem hogy meztelenül lássák meg az embert egy török apróddal. mindég azt gondoltad. mig a világesemények összekapcsolódása ide nem hozott titeket a gályára és ki nem váltottatok bennünket. kérdé kiváncsian Candide. nem volna méltó hozzám. hogy inkább megengedhető. hogy minden a legjobban van? . az előre megállapitott harmónia a legszebb dolog a világon. mikor fel voltál akasztva. mint velem. a gályán kellett evezned. hogy ellenkezésbe jöjjek önmagammal. hogy vele sokkal nagyobb igazságtalanság történt. ép oly szép. szünet nélkül vitatkoztunk ezen és naponként husz bikacsök-ütés volt a jutalmunk. ütlegekkel halmoztak el. én viszont azt erősitgettem.

azalatt a Propontisz partjához értek és az erdélyi fejedelem házához jutottak. hogy mégis feleségül akarom venni és te még meg akarod hiusitani szándékomat! ha dühömre hallgatnék. amig a világ dolgainak összekapcsolódásáról vagy össze nem kapcsolódásáról beszélgettek. A szomszédságban egy kis majorság volt. ily alacsonyságba az ő részéről és sohase bocsátom meg a te szemtelenségedet. eldurvult kezekkel megpillantotta. hogy a jámbor ifju nem merte visszautasitani. a báró azonban hajthatatlan maradt. Martin és Cacambo a kalandjaikat mesélték. aztán jobb érzésének engedve mégis előbbre lépett. fénytelen szemekkel. a szabadságról és szükségességről. hogy hugát feleségül szándékozik venni. mondá Candide. ilyen gyalázatot sohasem fognak a szememre vetni. ráncos arccal.HUSZONKILENCEDIK FEJEZET. mennyire megcsunyult. amint szép Kunigundáját megbámulva. mig jobb sorsuk lesz. Kunigundának sejtelme sem volt róla. én olyan jó vagyok. midőn török gályára hurcolják. hervadó kebellel. Candide mindkettőjüket kiváltotta.« Kunigunda bátyja lába elé vetette magát és megeredtek a könnyei. Candide-ot oly energikus hangon emlékeztette igéretére. a vigasztaló érzésekről. senki se figyelmeztette rá. még egyszer keresztül döfnélek! . mig az okokról és okozatokról vitatkoztak. mint birodalmi báró nem veheti feleségül a hugomat.Ölj meg még egyszer. nem veszed feleségül a hugomat. vörös. megborzadván három lépésnyire visszatántorodott. hogy vegye meg azt s ott várják be. Pangloss. kifizettem a váltságdijat. az öreg asszonyt is megölelték. az öreg asszony rábirta Candide-ot. A leány megölelte Candide-ot és bátyját. Hogyan talált a meg Candide Kunigundát és az öreg asszonyt? Mialatt Candide. kiváltottam hugodat is. más. mosogató leány volt itt és megcsunyult. Közölte a báróval. mondá a báró. megszabaditottalak a gályától. Candide a gyöngéd szerető. »Sohase fogok belenyugodni. Kunigunda és az öregasszony kerültek legelőször a szemök elé amint a törülközőket a száritó kötélre teregették. hugom gyermekei sohase léphetnének be a német káptalanokba. A báró elsápadt ennek láttára. mondá rendithetetlenül a báró. melyek eltölthetik az embert. »Te balga ember. a báró.« 62 . valamint az erkölcsi és fizikai bajokról. de amig én élek.

HARMINCADIK FEJEZET. Candide lelke mélyén nem nagyon vágyott feleségül venni Kunigundát. hogy nem lehetett a dolog elől kitérni. vagy Mitylénébe küldtek számkivetésbe. hamarosan megették háromezer piaszterüket. Martin arra a gondolatra jutott. olyan unalom vett erőt rajtuk. Ilyen látványosságok hatása alatt még hevesebb vitatkozásba kezdtek és amidőn nem vitatkoztak. Panglossal. Gyakran látták a major ablakaiból. Pangloss egy pompás értekezéssel bizonyitotta be. kádikkal megtöltve. aztán más kádikat. hogy a bárónak semmi joga nincs huga sorsába avatkozni és a birodalom összes törvényei szerint Kunigundának joga van balkézről is feleségül menni Candide-hoz. hogy a majorságán kivül alig maradt egyebe. basákkal. más effendiket és más basákat láttak. hogy az öregasszony egyszer bátorkodott igy szólni: »Szeretném tudni vajjon mi a rosszabb: ha az embert százszor megbecstelenitik a néger kalózok. Lemnoszba. hogy azért is megköti a házasságot és Kunigunda is oly hevesen sürgette. hogy legjobb volna a bárót a tengerbe dobni. Befejezés. megmaradt e felfogása mellett. Pangloss vigasztalhatatlan volt. melyeket a magas portának kellett bemutatni. felesége napról-napra csunyább. ha megkorbácsolják és felakasztják egy halottégetési ünnepen. Martinnal és a hüséges Cacamboval tanácskozott. egyszóval minden nyomoruságon átmenni. ha az embernek levágják az egyik farát. a bölcs Martinnal. megrenditette Candide-ot és még Panglosst is zavarba hozta. de biztos megállapodásra nem tudott jutni. majd ismét kibékültek.vagy pedig ily tétlenségben itt maradni? .« gondolta magában Candide. Candide nem volt ezen a véleményen. kik a száműzöttek helyét elfoglalták és akik aztán ismét számüzetésre jutottak. kiket Erzerumba. Candide. hogy legjobb lenne őt a hajóskapitánynak visszaadni és ujra a gályára juttatni. hogy hajók vonultak el effendikkel. azonkivül szalmába gondosan begöngyölt fejeket is láttak. hogy mindenütt egyformán rossz. Pangloss bevallotta. ha keresztbevágják az embert vagy gályarabságra hurcolják. Egy bekövetkező esemény megszilárditotta Martint utálatos nézeteiben. bár már ő maga sem hitte.Nagy kérdés ez. Cacambo. de a báró arcátlansága folytán elhatározta. azt lehetne hinni. Mikor végre annyi baleset után Candide feleségül vette kedvesét s együtt élt a filozófus Panglossal. egy napon ugyanis Paquette-et és Giroflée barátot látták kikötni majorságuk mellett. hogy kijátszottak egy jezsuitát és megbüntették egy német báró gőgösségét. a hugának nem tettek a dologról emlitést. s miután az Inkák régi hazájából annyi gyémántot hozott magával. hogy vagy kinzó nyugtalanság gyötörje vagy a lélekölő unalom ejtse hatalmába. mikor végzetök ugy rendelte. ő meg volt róla győződve. az öregasszony is helyeselte. hogy az ember arra született. Cacambonak meg az volt a véleménye. amiért nem ragyogtathatta tudományát valamelyik német egyetemen. Ez a beszéd ujabb vitákra adott alkalmat és Martin azt állitotta. faképnél hagyták egymást. nem sok pénzökbe került. hogy a dolgot végrehajtsák és megvolt az örömük. hogy mindég nagyon szenvedett. szeszélyesebb és kiállhatatlanabb lett. ami Martint illeti. Az ötlet nagyon megtetszett. a ravasz Cacamboval és az öregasszonnyal. azután az első hajón Rómába küldhetnék a rendfőnökéhez. az öregasszony gyöngélkedett és még Kunigundánál is házsártosabb lett. aztán 63 . a legégbekiáltóbb nyomorban voltak. hogy nagyon boldogan éltek: ámde a zsidók annyira tuljártak az eszén. ki kertészkedett és Konstantinápolyba hordta a veteményeket eladni. a mennyit mi kiálltunk . Martin és Pangloss néha-néha metafizikai és erkölcsi kérdésekről vitatkoztak. hogy minden csodálatosan jól van. tehát türelmesen viselte sorsát. kimerült a sok munkától és átkozódott sorsa ellen. mivel azonban eddig azt bizonyitgatta. ha megvesszőzik a bulgárok.

az emberi lélek természetéről és az előre megállapitott összhangról. rettentően sok baj van e földön. a munka távoltart tőlünk három nagy szerencsétlenséget: az unalmat. hogy adományodat csakhamar elherdálják s még nagyobb nyomorba jutnak.kérdé a dervis. hogy ez a jámbor aggastyán jobban megkovácsolta a szerencséjét.Azzal a gondolattal hizelegtem magamnak. Pangloss szólitotta meg őt eképen: »Mester. akivel együtt vacsoráltunk. a filozófusok véleménye szerint.megint összevesztek. hogy akik közügyekkel foglalkoznak.De tisztelendő atyám.« E szavak után az idegeneket behivta házába. hogy jóság vagy gonoszság van-e a földön? Mikor a szultán ő magassága egy hajót küld Egyiptomba. az a hir terjedt el a városban.« E szavakra a dervis becsapta orruk előtt az ajtót. . megkérdé tőle: mi volt a neve annak a muftinak. hogy az orrom hegyébe. kit Törökország legnagyobb bölcselőjének tartottak. akit kivégeztek? »Nem tudok róla semmit. a gonoszság eredetéről. Nem is tudom. miféle szerencsétlenségről beszélsz. aki épp oly kiváncsi volt. tette hozzá Candide. az engem nem érdekel. . hozzá mentek. Szegény leánykám. Candide nagyon elgondolkozott a török beszédén és ezt mondta Panglossnak és Martinnak: »Ugy látom. . ananászt. de hogy Konstantinápolyban mi történik. . Paquette régi mesterségét folytatta. Candide. . a bünt és a nélkülözést. ó! . tudod-e. »Hatalmas és pompás földbirtokod lehet.Miért avatkozol ilyesmibe? . hogy többet vitatkozzanak. miket a kertben termesztek. mondá a dervis. Baza ölte meg.Tehát mit kell tennünk. Eglont. a gyermekeimmel müvelem. Jeroboam fiát. nagy veszedelmet rejt magában. limonádét. Pangloss és Martin a majorságba visszatértek. kérdé Pangloss.Mi közöd hozzá. az ég ide vezérelt most benneteket. millió meg millió piaszternek hágtatok a nyakára te meg Cacambo és ti sem vagytok boldogabbak mint Giroflée és Paquette. Absolont a hajánál fogva akaszták fel és három dárdával szurták át. mint valaha.Hallgass! felelé a dervis. egyik szemembe és egyik fülembe került a szerelmed? De te is hogy tönkre mentél. mondá Martin Candide-nak. nyilatkozzál: mi célra teremtődött az a különös állat. mondá Pangloss. ki kapujában egy narancsfa lombozata alatt szivta a friss levegőt. 64 . hogy tanácsot kérjenek tőle. Ochosiast Jehu. de ugy gondolom. mondá Pangloss.a te dolgod ez? . a moabiták királyát. hogy odaküldöm eladni a gyümölcsöket. melyet embernek neveznek? . . Amig az előbbi társalgás lefolyt. Szomszédságukban élt egy nagyon hires dervis. felelt a török.Csak husz holdnyi. Attaliát Joïade küldte a másvilágra. mondá Candide a töröknek. Aod gyilkolta meg. hogy Konstantinápolyban lefejezték a muftit meg két vezírt s barátaik közül többet karóba huztak: ennek a szerencsétlenségnek a hire néhány óra hosszat nagy port vert fel. mint amennyire okoskodni szeretett.Ó. Pangloss és Martin szakállát. és sohase is tudtam a nevét egyetlenegy muftinak vagy vezirnek sem. Ela királyt Zambri. gyakran nyomorultul pusztulnak el és hogy azt meg is érdemlik. Ó. cukros mandulákat s olyan mokkakávét szolgált fel. narancsot citromot. két leánya meg két fia mindenféle magukkészitette sörbetet. Nadab királyt. Amint Candide. megelégszem azzal. ezután a jámbor muzulmán két leánya illatszerekkel öntözte le Candide. törődik-e vele. de már nem ment vele semmire. milyen is ez a világ!« Ez az uj kaland megint okul szolgált rá. mint az a hat király. arra kérünk téged. hogy a hajón tartózkodó egerek jól érzik-e magukat vagy nem? . a lehető legjobb világról. egy aggastyánnal találkoztak.mondá Pangloss Paquettenek.A nagyság. Giroflée barát végre törökké lett. felelte a jámbor férfiu. »Előre tudtam. mely egy cseppet sem volt keverve a hitvány batáviai vagy más szigeti kávéval. tömlöcbe jutottak s onnan megszöktek. hogy eszmecserét folytathatok veled az okokról és okozatokról.« Mikor a majorba visszamentek. befőtt cédrus héjával füszerezett kalácsot. .

Károly.. mondá Candide.Joachim. ez az egyetlen mód. Még Giroflée barátnak is hasznát lehetett venni. . Nero.. ha nem vesztetted volna el Eldorádóból.De azt is tudom. mondá Candide. VI. IV. Hiszen jól tudod. Nagyon jól tudod. hogy mívelje azt (ut operaretur eum) hogy dolgozzék s ez azt bizonyitja. mindenki a maga tehetségét kezdte gyakorolni. kitünő asztalos és tisztességes ember lett belőle. hogyan pusztult el Krőzus. mondá Martin. Otto. I.. ha nem jártad volna be fél Amerikát. Paquette hímezett. Angolország uralkodója.« 65 . Jekonias.. de most fogjunk munkához: műveljük kertünket. a három Henrik Franciaországban. III. Henrik császár. .Dolgozzunk minden okoskodás nélkül. a kis föld sok hasznot hajtott. Pyrrhus. . de kitünő szakácsnő vált belőle.Igazad van.« A kis társaság minden tagjának megtetszett ez a dicséretre méltó inditvány. ebből a kitünő országból hozott összes kosodat. mellyel az életet elfogadhatóvá tehetjük. Perseus. Darius. hogy az ember nem tétlenségre született. Jugurtha. Richard. Eduárd. Kunigunda ugyan valóban nagyon csunya lett. Henrik. mert végre is ha Kunigunda iránt érzett szerelmed miatt nem űztek volna el a kastélyból sürü farbarugások között. mert midőn az ember az Éden kertjébe bocsáttatott. mondá Pangloss. Stuart Mária. . Pangloss ezután is gyakran elmondta Candide-nak: »A lehető legjobb világban az események mindég szorosan kapcsolódnak egymásba.. hogy művelni kell kertünket. Ariovistus. II. Domitianus.. azért bocsáttatott be oda. Syrakusai Dionisos. az öregasszony gondozta a fehérnemüeket. Cézár. Astyages. ha nem döfted volna át a bárót.Igazad van. Hannibal. Pompeius. II. Vitellius. Richard. akkor nem ehetnél itt befőtt cédrust és cukros mandulát. ha nem kerültél volna az inkvizício kezébe. Sedecias királyok rabszolgaságra jutottak.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful