P. 1
Egerek_es_emberek_Lement_a_Hold_John_Steinbeck.pdf

Egerek_es_emberek_Lement_a_Hold_John_Steinbeck.pdf

|Views: 630|Likes:
Published by Júlia Láng
steinbeck regény
steinbeck regény

More info:

Published by: Júlia Láng on Oct 26, 2013
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

07/19/2015

pdf

text

original

John Steinbeck EGEREK ÉS EMBEREK –––––– LEMENT A HOLD
Kötetünk a következő kiadás alapján készült Of Mice and Men W. Heinemann Ltd. London – Toronto The Moon is Down The Continental Book Company AB Stockholm, 1943 Fordította: Benedek Marcell; Vas István

EGEREK ÉS EMBEREK
Néhány mérföldnyire Soledadtól délre a Salina folyó szűk mederbe ereszkedik le a domb lábánál, s mélyen és zölden folyik tovább. Még meleg is a vize, mert napsütötte, sárga fövényen siklott el csobogva, mielőtt a keskeny tavat elérte. A folyó egyik oldalán az aranyszínű hágók felkanyarognak az aljból az erős és sziklás Gabilan hegyekig, de a völgy felé eső oldalon fák szegélyezik a vizet, minden tavasszal frissen kizöldülő füzek, alsó ágaik közt a téli áradás hordalékaival; meg szikomorfák, pöttyös, fehér, visszahajló ágakkal, amelyek átívelik a tavat. A fövényes parton, a fák alatt vastag avarréteg; oly száraz, hogy nagy ropogás támad, ha egy gyík elsiklik rajta. Esténként tengerinyulak jönnek ki a bozótból, hogy elüldögéljenek a fövényen, s a nedves partot elborítják a mosómedvék éjszakai útjainak, a tanyai kutyák széles járásának s az éjszaka inni járó őzek lábának ék alakú nyomai. A füzek és szikomorfák közt ösvény vezet; keményre taposták a béresek, akik a tanyákról úszni járnak a mély tóba; meg a vándorlegények, akik esténkint fáradtan térnek le az országútról, hogy a sűrűben megpihenjenek a víz mellett. Egy óriás szikomorfa vízszintes alsó ágával szemközt nagy hamurakás mutatja, hogy sokan tüzelhettek itt; az ágat simára koptatták a rajta ülő emberek. * Egy forró nap estéjén csöndes szél mozdult meg a levelek között. Az árnyék felkúszott a hegy oldalán a tető felé. A víz partján mozdulatlanul üldögéltek a tengerinyulak, mint megannyi apró, szürke, kifaragott kődarab. Aztán az országút irányából lépések recsegése hallatszott a száraz szikomorleveleken. A tengerinyulak nesztelenül szaladtak szét, menedéket keresve. Egy hosszú lábú gém nehézkesen feldolgozta magát a levegőbe, s lefelé szállt a folyó fölött. Egy pillanatra élettelenné vált az egész hely, aztán két ember bukkant fel az ösvényen, s kilépett a zöld tó mellett levő tisztásra. Egymás nyomában jöttek le az ösvényen, s még a tisztáson is egyik a másik mögött állt. Mind a kettő sárgaréz gombos, durva vászonnadrágot és kabátot viselt. Mind a kettőnek fekete, formátlan kalapja volt, s mind a kettő szorosra göngyölgetett takarót hordott a hátára kötve. Az elül járó ember kicsi volt és gyors mozgású, az arca sötét, a szeme nyugtalan, a vonásai élesek, erősek. Testének minden része határozott volt: keze kicsi, erős, karja vékony, orra keskeny és csontos. A háta mögött eleven ellentéte járt, alaktalan képű, nagy, tohonya ember, akinek halvány, kerek szeme és széles, csapott válla volt, s nehézkesen járt, kissé húzta a lábát, mint a cammogó medve. Karját nem lóbálta járás közben, csak nehéz kézfeje végzett valami ingamozgást. Az első ember hirtelen megállt a tisztáson, s az utána jövő majdhogy el nem gázolta. Levette kalapját, mutatóujjával megtörölte a kalap belső szalagját, s csettintve rázta le a rátapadt verejtéket. Tohonya útitárs a ledobta válláról a takarót, lehasalt, s inni kezdett a zöld tó vizéből; hosszú kortyokat nyelt, belehorkantva a vízbe, mint a ló. A kis ember idegesen lépett oda hozzá. – Lennie! – mondta éles hangon. – Lennie, az isten áldjon meg, ne igyál annyit! – Lennie tovább horkantott a tó vizébe. A kis ember föléje hajolt, megrázta a vállát. – Lennie! Megint olyan beteg leszel, mint az éjjel. Lennie egész fejét kalapostul, mindenestül bemártotta a vízbe, aztán felült a parton, kalapjáról rácsöpögött a víz kék kabátjára, s leszaladt a hátán. – Aunye, de jó – szólalt meg. – Igyál te is, George! Igyál egy nagyot! – És boldogan mosolygott. George leoldozta batyuját, s óvatosan letette a partra. – Nem tudom, jó-e ez a víz – mondotta. – Egy kicsit poshadtnak látszik. Lennie bemártotta hatalmas mancsát a vízbe, s ujjait mozgatva apró hullámokat vert föl; egyre szélesedő gyűrűk szaladtak végig a tavon a másik partig meg vissza. Lennie elnézte.

– Nézd, George! Nézd, mit csináltam! George letérdelt a tó mellé, s tenyeréből gyorsan kortyolgatta a vizet. – Jó íze van – ismerte el. – Pedig nem látszik rajta, hogy folyik. Sohase igyál, Lennie, olyan vízből, amelyik nem folyik – mondta reménytelenül. – De te a csatornából is innál, ha egyszer megszomjazol. – Tenyerével vizet loccsantott az arcába, s szétdörzsölte álla alatt meg a nyakszirtje körül. Aztán újra föltette kalapját, följebb húzódott a parton, fölhúzta térdét, s átfogta a karjával. Lennie figyelte, és pontosan utánozta George-ot. Ő is hátrább húzódott, felhúzta térdét, átfogta karjával, és George-ra nézett, hogy helyesen viselkedett-e. Kalapját is kissé jobban a szemére húzta, olyanformán, ahogy George kalapja volt. George kedvetlenül bámult a vízre. Szemhéja vörös volt a napsütéstől. Haragosan szólalt meg: – Egyenesen eljuthattunk volna a tanyára, ha az az ebadta buszvezető nem beszél marhaságokat. Azt mondja: „Csak egy kis darab még az országúton.” Csak egy kis darab! A fenét, majdnem négy mérföld volt! Nem akart megállni a tanya kapujánál, ezért mondta. Lusta volt megállni az az istenverte. Talán olyan nagy úr, hogy még Soledadban sem áll meg. Kirúg bennünket, és azt mondja: „Csak egy kis darab az országúton.” Fogadok, hogy több is volt négy mérföldnél. S az a veszett meleg! Lennie félénken nézett rá. – George! – No, mit akarsz? – Hová megyünk, George? A kis ember lerántotta kalapja karimáját, s az alól nézett Lennie-re. – Nos, ugye, hogy elfelejtetted már megint? – Újra elmondjam? Jaj, de hülye vagy. Uramisten! – Elfelejtettem – mondta szelíden Lennie. Pedig megpróbáltam, hogy ne felejtsem el. Igazán mondom, megpróbáltam, George. – No jó, jó. Elmondom újra. Hiszen nincs semmi dolgom. Akár egyebet se csináljak örök életemben, csak elmondjak neked ezt, amazt, aztán, ha elfelejted, elmondjam újra. – Próbáltam, próbáltam – mondta Lennie –, de hiába. Hanem a tengerinyulakra emlékszem, George. – Eredj a fenébe azokkal a tengerinyulakkal! Egyébre se emlékszel soha. No jó. Most idehallgass, de aztán el ne felejtsd, nehogy bajba kerüljünk! Emlékszel, amikor a Howard Streeten abban a csatornában ültünk, s azt a táblát néztük? Lennie arca boldog mosolyra derült. – Hogyne, George! Emlékszem… de… mit is csináltunk akkor? Emlékszem, valami lányok jöttek arra, és te azt mondtad… azt mondtad… – Bánja az ördög, hogy mit mondtam. Emlékszel, hogy elmentünk Murray és Readyhez, s ott munkacédulát és autóbuszjegyet kaptunk? – Hogyne, George. Most már emlékszem. – Hirtelen kutatni kezdett kabátja zsebeiben. Szelíden mondta: – George… az enyém nincs meg. Úgy látszik, elvesztettem. – Kétségbeesetten nézett le a földre. – Nem is volt nálad soha, te istenverte hülye. Nálam van mind a kettő. Azt hiszed, engedem, hogy magadnál hordd a munkacéduládat? Lennie megkönnyebbülten vigyorodott el. – Én… azt hittem, hogy a kabátom zsebébe tettem. – Azzal ismét benyúlt a zsebébe. George élesen nézett rá. – Mit vettél ki a zsebedből? – Nincs is semmi a zsebemben – mondta ravaszul Lennie. – Tudom, hogy nincs. A kezedben van. Mi van a kezedben, mit dugdosol? – Nincs semmi, George. Igazán nincs semmi. – Nocsak, ide vele!

Lennie elhúzta George elől összeszorított öklét. – Csak egy egér, George. – Egér? Eleven egér? – Hát… csak egy döglött egér, George. Nem én öltem meg. Igazán nem! Találtam. Döglötten találtam. – Add ide! – mondta George. – Ugyan, hagyd nálam, George. – Add ide! Lennie összecsukott ökle lassan engedelmeskedett. George elvette tőle az egeret, s áthajította a tó másik oldalára, a bokrok közé. – Mit akarsz egy döglött egérrel? – Útközben simogathatnám a hüvelykujjammal – mondta Lennie. – Nohát, amíg velem jársz, nem simogatsz semmiféle egeret. Tudod még, hova megyünk most? Lennie megriadt, aztán zavarában felhúzott térdére rejtette az arcát. – Már megint elfelejtettem. – Uram Jézus – mondta fásultan George. – Hát idehallgass: dolgozni megyünk egy olyan tanyára, mint az volt ott északon, ahonnan jövünk. – Északon? – Weedben. – Igen, igen. Emlékszem már. Weedben. – Az a tanya, ahová megyünk, itt van egy negyed mérföldnyire. Bemegyünk, és beszélünk a gazdával. Most már ide süss. Én odaadom neki a munkacédulákat, te pedig nem szólsz egy árva szót sem. Csak állsz és hallgatsz. Ha észreveszi, hogy milyen istenverte hülye vagy, nem kapunk munkát, de ha dolgozni lát, mielőtt a hangodat meghallaná, nincs semmi baj. Megértetted? – Meg, George. Meg én. – No jó. Hát amikor bemegyünk és beszélünk a gazdával, mit csinálsz? – Én… én – tűnődött Lennie. Arca megfeszült a gondolkodástól. – Én… nem szólok semmit. Csak állok. – Jó gyerek vagy. Okosan feleltél. Most mondd el ezt kétszer-háromszor, hogy el ne felejtsd. Lennie halkan dünnyögte magában: – Nem szólok semmit… Nem szólok semmit… Nem szólok semmit. – Jól van – mondta George. – És nem is csinálsz semmi rosszat, mint ott Weedben. Lennie megdöbbent. – Mint Weedben? ~ Úgy, hát ezt is elfelejtetted? No, nem juttatom eszedbe, nehogy újra megtedd. Lennie arcán felvillant a megértés fénye. – Elkergettek minket Weedből – robbant ki diadalmasan. – Kergettek ám a… – mondta dühösen George. – Szaladtunk. Kerestek mindenütt, de nem tudtak elcsípni. Lennie boldogan kuncogott. – Látod, ezt nem felejtettem el. George visszafeküdt a fövényre, kezét összekulcsolta a feje alatt, Lennie pedig utánozta, fölemelve fejét, hogy lássa: jól csinálta-e. – Haj, mennyi bajom van veled – mondta George. – Milyen könnyen élném világomat, ha nem lógnál a nyakamon. Búmat sem mondanám. Talán még asszonyt is szerezhetnék. Lennie egy percig csöndesen feküdt, aztán reménykedő hangon szólalt meg:

– Dolgozni fogunk egy tanyán, George. – Jól van, ezt megértetted. De itt fogunk aludni, én tudom, hogy miért. Most már gyorsan közelgett az este. A völgyben nem sütött a nap, csak a Gabilan hegyek csúcsain lángolt a fénye. A tavon vízikígyó siklott végig, fejét magasra tartva, mint valami apró periszkópot. A víz csöndes folyása enyhén rezegtette a sást, Messze az országút tájékán valaki kiáltott valamit, s egy másik ember visszakiáltott neki. A szikomorfa ágai megzizzentek egy kis szellőtől, amely el is halt abban a pillanatban. – George, miért nem megyünk be a tanyára vacsorázni? A tanyán vacsorát adnak. George oldalt fordult. – Azzal nem járnál jól. Nekem tetszik ez a hely. Holnap majd munkába állunk. Útközben cséplőgépeket láttam. Ez azt jelenti, hogy emelgethetjük majd a gabonás zsákokat, amíg belé nem szakadunk. Ma éjszaka még itt akarok heverészni, s fölnézni az égre. Így szeretem. Lennie föltérdelt, s lenézett George-ra. – És nem vacsorázunk? – Vacsorázunk bizony, csak szedj össze egy csomó száraz fűzfaágat. Három babkonzerv van a batyumban. Rakd meg a tüzet! Majd ha az ágakat összehordtad, adok gyufát. Aztán fölmelegítjük a babot, s lesz vacsoránk. – Mártással szeretem a babot – mondta Lennie. – Hát mártásunk, az nincs. Eredj fáért. De el ne kószálj! Mindjárt besötétedik. Lennie feltápászkodott, és eltűnt a bokrok között. George fekve maradt, és csöndesen fütyörészett. Abban az irányban, amerre Lennie távozott, loccsanások hallatszottak a vízben. George abbahagyta a fütyörészést, és fülelni kezdett. – Szegény hülye – mondta magában csöndesen, aztán tovább fütyörészett. Egyszerre csak Lennie csörtetve kilépett a bokrok közül. Egy szál vékony fűzfaágat hozott a kezében. George felült. – Jól van – mondta hirtelen. – Add ide azt az egeret! De Lennie gondos arcjátékkal mímelte az ártatlanságot. – Miféle egeret, George? Nincs nálam semmiféle egér. George kinyújtotta kezét. – No, csak ide vele. Az én eszemen nem jársz túl. Lennie habozott, hátrált, vadul nézett a bokrok felé, mintha szökésen járna az esze. George hidegen szólt rá: – Ideadod azt az egeret, vagy elverjelek? – Mit adjak oda, George? – Nagyon jól tudod, hogy mit. Azt az egeret akarom. Lennie húzódozva nyúlt a zsebébe. Hangja megtört kissé. – Nem tudom, miért ne tarthatnám magamnál. Ez az egér senkié. Nem loptam. Találtam. Ott hevert az út mellett. George még mindig parancsolóan nyújtotta felé a kezét. Lennie, akár a kutya, amely nem akarja gazdájának visszavinni a labdát, lassan közeledett, visszahúzódott, aztán közelebb lépett ismét. George hangosan rittyentett az ujjával, s erre a hangra Lennie kezébe tette az egeret. – Nem csináltam vele semmi rosszat, George. Csak simogattam. George felállt, s teljes erejéből behajította az egeret a sötétedő bozótba, Aztán odalépett a tóhoz, és megmosta a kezét. – Istenverte bolondja; te. Azt hiszed, nem láttam, hogy vizes a lábad, mert átmentél érte a másik partra? – Hallotta Lennie nyöszörgő sírását, és sarkon fordult. – Bőg, mint egy kisbaba! Uramisten! Ilyen nagy legény! – Lennie-nek megremegett az ajka, és könny szökött a szemébe. – Ugyan, Lennie! – George rátette kezét Lennie vállára. – Nemcsak úgy gonoszságból veszem el

aztán beleharapta k az ujjamba. nem lenne semmi bajom. és elkeseredetten lógatta fejét. mintha egér lett volna” – hát hogy a fenébe tudhassa. S így lenne ez minden áldott hónapban. s a hónap végén foghatnám az ötven dolláromat. s megengedem. dolgoznám. – Most úgy tett. – Szeded már össze azt a fát? – kérdezte George. s a füzesben és a szikomorfák között félig sötét volt már. egy kicsit megszorítottam a fejüket. akkor aztán . A napnyugta lángolás a eltűnt már a hegycsúcsokról is. vagy beülhetnék egy játékterembe kártyázni vagy biliárdozni. Emlékszem egy asszonyságra. Mulathatnék egész éjszaka. – Neked is mindig az kell. de neked nem kellett. – S ehelyett veled vert meg az isten – folytatta dühösen George. levegőt szívott be. csak meg akartam simogatni. Ez az egér nem friss. – Eredj a fenébe a tengerinyulaiddal! És élőegeret se lehet rád bízni: Clara nénéd adott egyszer neked egy gumiegeret. amíg el nem ültek a tó felszínén. Literszámra ihatnám a whiskyt. Arca megnyúlt a rémülettől. te meg úgy szorongatod. Egy halomba dobta le a régi hamurakásra. – Hát az nincs – robbant ki George. amit akarnék. – Nem tudom. Kiáltozni kezd. Lennie. ha hamarosan megkaphatnók azokat a tengerinyulakat. Clara néni. A tó felszínén egy nagy ponty feje bukkant ki. – Azt nem volt jó simogatni – mondta Lennie. Vándorolhatok világéletemben. De nem is ez a legnagyobb baj. Lennie letérdelt. Ehetném. Lennie leült a földre. hogy még többet hozzon. egyre szélesedő gyűrűket hagyva maga után. Türelmes hangon mondta: – Én mártással szeretem. A láng pattogva terjedt szét az ágak között. amikor affektálva utánozzák egymást. s már meg is döglöttek… mert olyan kicsikék voltak… Szeretném. A víz fölött egy galamb szárnya surrant el. – Sehol sincs maradásod. akár vendégfogadóban is. aztán én húzzalak ki a csávából. s rendelhetnék. Hozd ide! Lennie odament a fa mögé. Belékeveredel valamibe. frisset. Fönt a levelek újra susogni kezdtek. úgy. a völgybe homály ereszkedett. – Találsz bőven ennek a szikomorfának a háta mögött. hogy csak a ruháját akartad megtapogatni? Visszahőköl. ki volt az az asszonyság? Tulajdon nagynénéd volt. – Négy embernek is elég ez a bab – mondta George. George csúfondárosan nézett rá. – Hiszen olyan kicsikék voltak – mondta bocsánatkérő hangon. s visszament. Lennie búsan nézett föl rá.tőled. Odaállította a tűz köré. George kibontotta batyuját. – „Csak meg akartam tapogatni annak a lánynak a ruháját. hogy egy kicsit magadnál tartsd. Majd találsz másik egeret. Szinte kiabálva folytatta: – Istenverte bolondja! Örökösen pácban vagyok miattad. ha egyedül lennék! Munkát kapnék. és előszedett belőle három babkonzervet. s a fűzfagyapot apró pihéi szállongtak. bemehetnék a városba. hogy a forróság érje. Nem keveredném kalamajkába. Uramisten. hol találok másik egeret. aztán titokzatosan visszamerült ismét a sötét vízbe. amit szemem-szám megkíván. s megkaphatnék mindent. George. Aztán ő is abbahagyta. Mindig megölted az egereket. De az az asszonyság nincs itt. és különben is összezúztad a simogatásoddal. s a tűzön át nézte a haragos George-ot. – Asszonyság? Még arra sem emlékszel. s hozott egy öl száraz levelet és ágat. s miattad én is mindig elvesztem a munkámat. Lennie figyelve nézte a tűz másik oldaláról. csúf dolgokat követsz el. aki minden egeret ideadott nekem. Majdnem sötét éjszaka volt már. Vízhordta fa. ahol nekem tetszik. mint a kislányok. ami nincs. de könnyen élhetnék. de a láng ne. mintha egér lenne. – Simogattam őket. Azok nem olyan kicsikék. George odalépett a rakáshoz. s meggyújtotta a száraz leveleket.

George. – George. George megforgatta a babkonzerveket. valaki agyonlőne. mesélj! Kérlek. Akkor aztán senki se lopja el tőlem az egereimet. Ránézett a tűz fölött Lennie ijedt arcára. aztán megvacsorázunk… . Lennie lassan. te velem maradsz. hogy mindig megölöd őket. Ide a hegyek közé. mint egy rétikutyát. örökösen. Senki sem venné el tőlem. hogy veled maradjak. Ráönthetnéd a magadéra.. Lennie. de nem szeretném. hová a fenébe mehetnél? – Elmehetnék. George ráförmedt: – Velem ne járasd a bolondját! Lennie könyörgött: – No igazán. – Miről meséljek? – A tengerinyulakról. és békén hagyjalak? – Ugyan. Találnék valahol egy barlangot. George gyors. – George! – Mit akarsz? – Csak bolondoztam. – Úgy? S mit ennél? Annyi eszed sincs. s nem bántana senki. – Hallgatott egy darabig. – Találnék valamit. hogy veled maradjak. mesélek. mit csinálok. Jobb lesz. ugye? – Ha nem akarod. Még ha itt volna. hallod-e? No. hogy elmenjek. George még mindig kedvetlenül bámult a tűzbe.mintha észre sem venné Lennie közelségét. hogy velem maradj. ha magadban járnád a világot. Neked hagynám az egészet. Nem kell nekem finom étel. George. – Ide süss.bujkálhatunk egész álló nap egy öntözőárokban. És ha találnék egy egeret. – Ha nem akarod. Igaz. Nem. s magamban élek. – George – hallatszott nagyon halkan. hogy velem maradj. Akarom. hadd teljék a kedved! Hirtelen lehűlt a haragja. ide a hegyek közé. csak szólj. – Akarom. Semmi válasz. szerzek neked egy kutyakölyköt. Amint lehet. mint az egér. Erősebben simogathatod. amíg oda nem ért George mellé. hogy ennivalót találj. akarod. – De nekem akkor se kéne. – Ha itt volna. hiszen ha magadra maradnál. s mehetünk tovább. elmegyek ide a hegyek közé. de a tűz megvilágította a fák törzsét s fejük fölött a felfelé görbülő ágakat. Nem kell nekem mártás. – Komisz voltam. Heverésznék a napon. Bárcsak bezárhatnálak egy ketrecbe egy millió egérrel. nem bánom. Lennie. Leguggolt. megtarthatnám. aztán szégyenkezve bámult a lángokba. mártással. – Uramisten. igen. Azt talán nem ölöd meg. Egészen besötétedett már. – Megmondom neked. aztán este kimászhatunk. óvatosan mászta körül a tüzet. Lennie – mondta George. A túlsó part sötétségébe bámult. elmehetek a hegyek közé. – Ebből még verés lesz. Örökösen ilyesvalami történik. George. Lennie meg szólalt nagy ravaszul: – Mesélj nekem. Mint a múltkor. Csak tréfáltam. hogy most neki áll feljebb. találok ott egy barlangot. Lennie nem kapta be a maszlagot. Érezte. Az egerekkel csak az a baj. kaphatnál. Elmehetek akármikor. se kellene. Lennie még mindig térdelt. George. amíg az emberek keresnek. s én hozzá se nyúlnék. kutató pillantást vetett rá. Soha sincs nyugtom miattad. – Megbolondulok. Úgy tett. George. hogy másik oldalukat érje a tűz melege. milyen jól élhetnék nélküled. ha arra gondolok. mint a múltkor. hogy Clara nénéd meghalt.

meg csirkeólunk. George ismét a kanalával gesztikulált. s rágták hatalmasan. – Derék gyerek vagy! Ezt jól mondtad. – No persze. azt akarom. – Így van. Fölfelé. – Mit mondasz holnap. Hát ide figyelj. – Boldogan nevetett. Elmondhatod magad is. Zsebéből két kanalat vett elő. Lennie közbevágott: – Bezzeg. ami a szájában volt. mintha már sokszor elmondta volna. No most mondd el. s lenyelte. Mondd. Arca megfeszült a gondolkozástól. mert nincs. tehenünk. Ugye vissza tudsz emlékezni erre a helyre? A tanya körülbelül negyed mérföldnyire van innét. Aztán ha télen esik az eső. meg a nyúlketrecekről. Ha majd megszerezzük azt a kis földet. – No jó. – Erre emlékezni fogok – mondta Lennie. hogy késsel kell vágni. én törődöm teveled. így van. ha börtönbe dugják. Családja nincs. velünk van. meg nyúlketrecünk. aztán bemegy a városba. Más ember. – Bújjak el a bokrok közt – mondta Lennie lassan. Erről beszélj. Nem kell kocsmában ülnünk. – Nem érek rá tovább beszélni. Bezzeg. hogy van! És miért? Mert… Mert te törődöl énvelem. George! Beszélj arról. és odanyújtotta a dobozt Lennie-nek. hogy egyenest ide gyere. aztán keres egy másik tanyát. Lennie… Ha mégis megesik. – Nem. hogyan lesz később. hát ezért. Lennie! No. – Nem. – A magunkfajta ember. körül vagdosta. azt mondjuk. – Lesz egy nagy zöldségeskertünk. ott rothadhat. mint azelőtt mindig. George hadonászott a kanalával. – Hát jó – mondta George. rakták szájukba a babot. ha a gazda kérdezgetni kezd? Lennie abbahagyta a rágást. s az egyiket Lennie-nek adta oda. keres egy kis pénzt. aki törődjék. Van. folytasd. s a pénzünket kidobálnunk. Ültek a tűz mellett. és bújj el a bokrok közt. Lennie! Szeretném. egynéhány hold földünk. ahová menjünk. Aztán kinyitotta a másodikat. Beáll egy tanyára.George-nak elmélyült a hangja. Ritmikusan ismételte szavait. elveri a pénzét. Különösen ha ilyen jól emlékszel mindenre. az ördög sem törődik vele. – Most folytasd. hogy bajba kerülsz. tüzet rakunk. Egy-két babszem kicsusszant Lennie szája szélén. odaülünk a kályha mellé. Nem tartozik sehova. hogy van mivelünk! George folytatta: – Velünk bizony másképpen áll a dolog. És lesznek tengerinyulaink! Folytasd. – Bicskájával átdöfte az egyik konzervdoboz fedelét. meg hogy a tejen olyan vastag lesz a föl. – Hát… hát… nem szólok egy szót sem. s hallgatjuk. – Ide süss. hogy mi lesz a kertünkben. . a legmagányosabb ember a világon. csak azért. – Emlékszem én – mondotta. George! – Hiszen már könyv nélkül tudod. – Hiszen arra is emlékeztem. aki tanyákon dolgozik. amint az eső kopog a ház tetején… így. meg a téli esőről és a kályháról. akivel beszéljünk. hogy a tengerinyulakat ápold. Lennie odavolt a gyönyörűségtől.disznónk és… – És a föld zsírjából élünk! – kiáltotta Lennie. talán még meg is javulsz. nem remélhet semmit. Nekünk van jövőnk. ha körülnéznél itt. most elég! – Elővette bicskáját. hogy ne szóljak egy szót se. aki törődik velünk. Nem várhat semmit. mondd el csak te! Ha én mondom. az nem egészen olyan. hogy dolgozzék az ördög. George! – Miért nem beszélsz magad? Tudod jól az egészet. igazán megengedem. csak mondd te! Én kifelejtek belőle. George! Hogy én hogy fogom ápolni a tengerinyulakat. a folyó mentén. Lennie majd megfulladt büszkeségében. Na igazán. Egyszer majd – amikor már összeraktuk a pénzt – lesz egy kis házunk.

hogy a tengerinyulakat ápold. de titkon elhisznek mindent. svábbogarat és minden egyéb férget. A folyón túl. ami bennük van. fésűk. padlója festetlen. – Mert én el is mehetek ám. a hegyek között egy rétikutya jajgatott. négyszögletes asztal. Ez a két ágy lehet a tiétek – mondotta. A szikomorfák leveleit zizegtette az enyhe éjjeli szellő. Hagyjuk leszakadni. apró üvegcsék. – Azt mondja: „Biztosan elpusztítja a tetűt. s belépett egy magas. de kéz nem volt rajta. – Lesznek vörös meg kék meg zöld nyulak is. s leemelt róla egy kis sárga dobozt. s nagy seprűt hozott bal kezében. A munkások hálóhelye hosszú. George. Belső falai fehérre meszelve. Felnézett a ládapolcra. – Kinyújtotta jobb karját. s a polcok oldalába vert szögeken néhány nyakkendő is lógott. George. bundás nyulak. négyszögletes épület volt. George? – Nem. Ezer meg ezer. Három falán apró. görnyedt vállú öregember.– Bújj el a bokrok közt. Bújjak el a bokrok közt. Az egyik fal közelében fekete öntöttvas kályha állt. nyitott oldalával kifelé. fakilinccsel. amilyeneket Sacramentóban láttunk a vásáron. George. – Mehetsz hát a fenébe – mondta George. öt takarókkal fölszerelve. a negyediken tömör ajtó. s barlangban lakhatom. s körülötte ládák. s amikor a tűz leszakadt. Hozd ide a batyudat a tűz mellé! Jó alvóhelyünk lesz itt. borotvával. Délelőtt tíz óra tájban a nap porral megrakodott ragyogó fénycsíkot küldött be az egyik oldalablakon. meg afféle nyugati magazinokkal. George. – Nem kerülök bajba. George! – Hát persze – mondta álmosan George. szappannal és talkpúderrel. úgy. – És bundás nyulak is. Kék vászonruhát viselt. hogy kettős polcnak használhatta személyes holmija számára az ágy gazdája. amelyeket a tanyai munkások szeretnek olvasni és kicsúfolni. amíg érted nem jövök. – J ól van. A sötétben megszólalt Lennie: – Alszol. s rádobta takaróit a matracul szolgáló durva vászon szalmazsákra. Kinyílt az ajtó. s rámutatott két hálóhelyre a kályha közelében. – Most fogd be a szádat! A parázs vörös fénye egyre halványodott. – Mondd csak. Lennie. – De azért nehogy bajba kerülj. négyszögletes ablakok. . Nem szólok egy árva szót sem. s a kályhacső egyenesen törte át a mennyezetet. Fölnézhetünk a falevelekre. hogy megteljen a ruhánk. Mindegyik ágy fölé almásládát szögeztek. A tűzre ne rakj már többet. amelyeken a játékosok ülhettek. A helyiség közepén nagy. s a másik partról egy kutya válaszolt neki. a világosság kisebb körre szorult. amikor reggelre se jöttetek meg. s a legyek rohanó csillagok gyanánt cikáztak rajta keresztül-kasul. a felfelé görbülő ágak eltűntek. a másik három leplezetlenül mutatta durva zsákvászon matracait. Ezek a polcok meg voltak rakva apróságokkal. Utána jött George és nyomában Lennie. s kabátja ujjából gömbölyű. – A gazda tegnap estére várt benneteket – mondta az öreg. hogy munkába induljatok. Aztán voltak orvosságok is a polcokon. hogy különböző színű tengerinyulakat tartsunk. botforma csukló bukkant ki. Mit akarsz? – Engedd. kártyával teliszórva.” Miféle ágyat adsz te nekünk? Nem akarjuk. Fejedben tudod ezt tartani? – Hogyne tudnám. mert akkor nem engedem meg. – Hát persze. amíg értem nem jössz. A falak mentén nyolc ágy. – Etetett a fenével. mi az ördög ez? – Nem tudom – felelte az öreg. George odalépett. Ágyat vetettek maguknak a fövényen. A fakilincs fölemelkedett. s csak halvány derengés mutatta a fatörzsek helyét. – Azzal elhajította az üres konzervdobozt a bokrok közé.

A fakilincs újra fölemelkedett. Az öreg megszólalt: – Azt hiszem. – Hát. s leült. Végül is a koszt miatt ment el. – Mit mondtál. s nagy devernyázást csaptak. s az ajtó kinyílt. de igen derék ember. Két hüvelykujját az övébe dugta. s felrakta holmiját a polcra: borotváját. Ha a tojáson vörös pontot látott. Nem bírom már erővel. s azóta görbe a háta. fekete. mi volt a szokása. Nem mondott más okot. s megdörzsölte tüskés fehér pofaszakállát ujjai hegyével. Fenemód tiszta. Sokat olvas. borotvaszappanát. Azt mondta. Egy bizonyos Smitty nevű kis kocsislegény belekötött a négerbe. Elhallgatott. ebben az ágyban legutoljára egy kovács hált. mit csinált karácsonykor? Behozott ide egy vödör whiskyt. a négernek görbe a háta. igen derék ember. amennyi belétek fér. A nyitott ajtóban egy kis zömök ember állt meg. George elsimított egy ráncot az ágyán. Lennie letette batyuját a szomszéd ágyra. – Miféle ember a gazda? – kérdezte George. Még evés után is meg szokta mosni a kezét. fésűjét. – Nem egészen hiszem én ezt – mondta kétkedő hangon George. Hej. Kék vászonnadrágot. Jól verekedett. amikor éppen reggeliztünk. – Ellátta a baját az istállószolgának? – kérdezte. hogy megölte volna a négert. hogy a lábával is dolgozzék. az istállószolga néger. amikor nem voltatok itt ma reggel.” – A fenét! Egy egész vödröt? – Bizony. Én nem mentem velük. – Hát tudjátok – szólalt meg végül –. A gazda mindig ellátja a baját. s azt mondta: „Hol az ördögben vannak azok az új emberek?” Aztán jól ellátta a baját az istállószolgának. Ügyes legény volt. ha megharagszik. Kibontotta batyuját. Aztán takaróival csinosan megvetette az ágyát. Derék gyerek különben. Bejött hozzánk. Egyszer esik esztendőbe karácsony. s hóna alá szorította a nyelét. a koszt miatt. hogy George meg van elégedve. Egy este azt mondta. De a fiúk nem engedték. aztán leült. és ugyanezt cselekedte a maga ágyával. aztán itt üldögélt az ágyán. ha a lábát használhatja. s olyan tiszta. mint akárki más: „Kérem a járandóságomat. Megrúgta a ló. Lennie éppen elkészült az ágyvetéssel. akiben lassan-lassan forrni kezdett a méreg. A fiúk nem engedték. s alája nézett. Végre úgy látszott. s alaposan megvizsgálta a vászonhuzatot. Smitty azt mondja. érted? Elmondom. begombolatlan mellényt s fekete kabátot viselt. az a kovács. a gazda ebben a szempillantásban itt lesz.” George fölemelte a matracát. így aztán legyőzte a néger. Könyvek vannak a szobájában. ahogy el szoktak menni. De az istállószolga nem bánja. Erősen megdühödik néha. olyan ember volt. miért ment el? Az öreg zsebre dugta a sárga dobozt. mielőtt a szájába vette. még akkor is. ha nem ment el sehová. Asztalnál meghámozta a főtt krumplit. flanellinget. egy négyszögletes acélcsat két . Vasárnap kiöltözködött. Tudjátok-e. hogy mulattunk! Akkor este beengedtük magunk közé a négert is.Az öreg söprögető ember áttette a seprűt a másik oldalára. s azt mondta: „Igyatok gyerekek. – Aztán a fiúk bementek Soledadba. amíg a kezét kinyújtotta a doboz után. s gyönyörűséggel kérődzött ezen az emléken. Tátott szájjal bámulta George-ot. Aztán fölébe hajolt. azt meg kell neki adni. – Néger? – Az bizony. s minden apró foltot kivágott belőle. pirulás üvegét. Tovább akart állni. hogy elszórta azt a port akkor is. tudod. csak a biztonság kedvéért. hogy. a bedörzsöléshez való olajat s a bőr csuklóvédőt. csak a kosztot. még nyakkendőt is kötött. párját ritkította. mert hogy azt mondták. levakarta. Gondosan tanulmányozta a felírását. Hát ilyen ember volt. – De el ám! Mert. ha híre sem volt a féregnek az ágyban. Bizony ette a méreg. – Hát tudod – felelte a söprögető öreg –. – Hát… Csak elment. Uram Jézus. egy bizonyos Whitey nevezetű. Lennie tüstént felállt. – Hát akkor hogy férgesedett meg? – kérdezte George.

George jelentős pillantást vetett Lennie-re. nem Murray és Ready a hibás. Megcsinál ez mindent. Hirtelen újra megszólalt a gazda: – Ide hallgass. ma huszadika van. – Ezek az emberek éppen most jöttek – mondotta. Fején piszkos barna kalap volt. – Most már két zsákhordóval kevesebb ment ki a gabonás szekerekkel. amiért megfeledkezett magáról. hogy kimenjetek.oldalán. A gazda tréfásan bökött ujjával Lennie felé. Kivette zsebéből jegyzőkönyvecskéjét. s kilépett az ajtón. – Akkor miért nem engeded. – Látom – mondta a gazda –. A gazda összehunyorította szemét. A gazda beírta a két nevet a könyvbe. mint a bika – ismételte. s magas sarkú sarkantyús csizmát hordott. amit parancsolnak neki mondta George. – Hadd lám csak. A gazda George-hoz fordult. – Tíz mérföldet gyalogoltunk. Az öreg söprögető gyors pillantást vetett rá. – S a tiéd? George azt mondta: – Lennie Small a neve. – Megcsinál akármit. – Hol dolgoztatok? – Odafönt Weed körül – mondta George. Reggel aztán nem tudtunk alkalmatosságot kapni. Azt mondta. és várta a segítségét. Van munkacédulátok? George zsebébe nyúlt. aztán az ajtóhoz csoszogott. A gazda a vastag. elővette a cédulákat. Ebéd utánig nem is érdemes. huszadikán délben kezditek. – Mi a neved? – George Milton. hogy nem afféle napszámosember. – Becsukta a könyvet. hogy ma reggel álltok itt munkába. – A buszvezető bolondját járatta velünk – mondotta. útközben ujjai hegyével dörzsölgetve pofaszakállát. A gazda megnyalta ceruzáját. Erős. George a cipője orrát nézegette. hogy válaszoljon? Mit akarsz eltitkolni? George hangosan közbevágott: . annak jeléül. s kinyitotta ott. – Te is? – fordult a gazda Lennie-hez. hogy megérkeztünk. s Lennie szégyenkezve horgasztotta le fejét. ahol ceruza volt dugva a lapok közé. azzal elcsoszogott a gazda mellett. mint a bika. – Ért a lóápoláshoz. Small! Lennie fölkapta a fejét. hogy ma reggelre két ember kell nekem. George haragosan pillantott rá. A cédulán az van. gazduram. hogy megértette. és Lennie bólintott. szántógépet hajtani. lábú emberek kurta. – Írtam Murray és Readynek. gyors lépéseivel jött be a szobába. – Erős. pedig nem volt igaz. – Ez nem valami bőbeszédű fickó. Lennie elmosolyodott magában. – Ő is – mondta George. Tud gabonás zsákokat hordani. Csak próbálja ki. – Mit tudsz? Lennie vad rémülettel nézett George-ra. de annál jobb munkás. annak jeléül. ugye? – Nem. s odanyújtotta a gazdának.

– Elfelejtettem. Amikor lépéseinek nesze elhalt. Hirtelen megfordult. hogy árpás zsákokat emelgessen. De csalni ne próbálj. – Sok bajtól kímélt volna meg mindenkit. – Az ám. Hála istennek. hogy kimentselek a csávából. Két hüvelykujját beakasztotta az övébe. hogy ne szólj egy szót se? Fogd be azt a nagy lepcses szádat. Egyéb baja nincs. amit parancsolnak neki. A söprögető ember rajta tartotta a szemét. mi a szándékod ezzel a legénnyel? Tán elszeded tőle a bérét? – Dehogyis szedem. A gazda félig elfordult tőlük. hogy gondját viselem. – Hirtelen elhallgatott. Milton. csöndesen morgott magában. csak nincs ki mind a négy kereke. – No. ez hazugság volt. – Ejnye. Ebéd után menjetek ki a gabonás szekerekkel. hogy megint ki nem fürösztöttél a munkából. Megígértem az anyjának. Négyszáz fontos bálát is föl tud emelni. s úgy hunyorított rájuk. sok ész nem kell ahhoz. mi az érdeked ebben? George azt felelte: – Ez az ember… unokatestvérem. – Mondjad már no. de mielőtt kilépett. – No jó. mit ravaszkodol? – Tessék? – Azt kérdeztem. hogy fél szemét szinte behunyta.– Ő. Vigyázni kell. nehogy bajba keveredjünk. Csak azt szeretném tudni. A kutya keservesen elvánszorgott a fal tövébe. – Nem hallgatóztam. – Miféle munka volt az? – Hát… öntözőárkot ástunk. s öregségtől halvány. Miért gondolja gazduram. Legalább ezután fogd be a szádat! – Azzal komor hallgatásba merült. még egyszer visszafordult. Miért jöttetek el Weedből? – Végeztünk a munkával – vágta rá gyorsan George. Éppen most készültem el a söprögetéssel a mosókonyhában. azt mondom. – George! – Mi bajod már megint? – Engem sose rúgott fejbe a ló. s a kutyámat vakargattam. A gazda határozott mozdulattal zsebre vágta jegyzőkönyvecskéjét. hogy valami szándékom van vele? – Mert sohasem láttam. Hanem csalni ne próbálj. elfelejtetted. – Most már figyel bennünket a gazda. odament a nyitott ajtóhoz. Árpát hoznak be a cséplőgéptől. Láttam én már karón varjút. Bizony nem az. Lennie kétségbeesetten bámult a kezére. Az a nagy. – És azt mondtad. – Nohát. – Slim? – Úgy hívják. George. George Lennie-hez fordult. amíg el nem helyezkedett. nem mondom én egy szóval se. Rajtad lesz a szemem. – Ugye megmondtam. George? – Bárcsak fejbe rúgott volna – mondta gonoszul George. és hosszú pillantást vetett a két emberre. Fejbe puffantanám magam. De megcsinál mindent. ha valaki a más . Majd találkoztok ebédnél. George. De azt igenis mondom. kusza bundáját. Kicsi korában fejbe rúgta egy ló. vaksi a szeme. annyi bizonyos. mi az istennyilának hallgatózol? Az öregember bejött a szobába. Seprűje a kezében volt. és kilesett rajta. mert nem viszed el szárazon. Menjetek Slim fogatával. – Ledobta magát az ágyára. Csak megálltam egy percre az árnyékban. aztán az én dolgom. – Nem szeretem. Kis híja. magas kocsis. hogy unokatestvéred vagyok. ha rokonod lennék. – Kihallgattál azzal a nagy szamárfüleddel mondta George. s indult az ajtó felé. Mindig elfelejted. hogy ritka jó munkás. és bízd rám a beszédet. hogy okos legény. s ott leheveredett. s nyalogatta szürke. amelynek szürke volt a képe. nem igaz. Sarkában egy lábát vonszoló juhászkutya. hogy egyik ember ennyit törődjék a másikkal.

– Tetszik. mozdulatlanul állt. és könnyen is jár a keze. jó juhászkutya volt fiatalabb korában! – Seprűjét a falnak támasztotta. s idegesen váltogatta a lábát. magas sarkú csizmát. – Csak hadd beszéljen ez a nagyobbik. – Igenis. lábán pedig. – Hát akármilyen könnyen jár – mondta George –. – De az áldóját. vékony fiatalember. Két karját lassan behajtotta. ha soká akar megmaradni a helyén. Pillantása mérlegelő és harcias volt egyszerre. Hideg pillantást vetett George-ra. – Jól is teszi – mondta kissé enyhébb hangon George –. de könyökét még mindig kifeszítette kissé. amit beszéltek. – S te nem engeded beszélni ezt a nagy legényt. hová legyen zavarában. s ujjai hegyével dörzsölgette tüskés. a konyhába ment át. s nem is kérdezősködik. – Egy perccel ezelőtt volt itt. – Curley-nek könnyen jár a keze. – Azt hiszem. hogyha szólnak hozzá! Mi az istennyilának avatkozol a dolgába? – Együtt vándorlunk – mondta hidegen George. – Megpróbálom elfogni – mondta Curley. Könnyűsúlyú. Most meglátta az új embereket. – Csak most jöttem ide – mondotta –. fehér pofaszakállát. – Fene öreg egy kutya ez. Az öreg bizonytalanul járatta szemét George-ról Lennie-re meg vissza. Lennie összerezzent a tekintetétől. Nem is vagyok kíváncsi arra. ha kérdeznek. s ülj le egy kicsit – mondotta. Lennie nem vétett neki. – Éppen most érkeztünk – mondta halkan Lennie. Bal kezén munkakesztyűt viselt. azért. Derék ember lehet. s kezét ökölbe szorította. George utánanézett. – A gazda fia – mondta csöndesen. éppen mint a gazda. Curley hetykén odalépett hozzá: – Ti vagytok az új emberek. nem hallottam semmit a beszédetekből. Megmerevedett. Tanyai ember sose hallgatózik. George feszülten. Istenem. aztán visszafordult az öreghez. Lennie azt sem tudta. Curley – felelte az öreg. – Öreg bizony. Hanem a söprögető öreg védekezése megnyugtatta. ha van valami mondanivalója – s alig észrevehetően biccentett a fejével Lennie-nek. s leste az utasítását. megállt. – Hát hogy tetszik a gazda? – kérdezte. E pillanatban egy fiatalember lépett be a hálóhelyiségbe. – Csak bánni kell tudni vele. George megszólalt: – Hátha nincs kedve beszélni? Curley erős lendülettel fordult feléje. Az ajtó felé fordult. akinek barna képe. Az öreg óvatosan az ajtó felé nézett. Jól bokszol. – Az is – hagyta rá az öreg söprögető. – Gyere be. azután Lennie-re. és kissé előrehajolt. hát azért. máskor felelj. ~ Mondd. akiket várt az apám? – Éppen most érkeztünk – mondta George. barna szeme és sűrű. amíg el nem tűnt. – Láttad az öreget? – kérdezte. hogy nem hallgatózik-e valaki. semmi baja Lennie-vel. – Beszélhet. göndör haja volt. s kiment. – Úgy. Lennie gyámoltalanul nézett George-ra. Curley egyenesen a szeme közé nézett. mi az ördög bújt ebbe? Lennie nem vétett neki semmit. . – Nohát. Nálam van kölyökkora óta. beszéljen.dolgába üti az orrát.

Vészjósló hangon mondta: – Hát jó lesz. Azt is láttam. csak várjatok. mindenki azt mondja. – Hát mondom. Curley-vel semmiképpen nem járhat jól senki. s egy halomba dobálta. aztán kezdte felforgatni. hiába. – Láttad azt a kesztyűt a bal kezén? – Láttam. Sohasem tetszett nekem. – Láttam én sok kis termetű embert.Mit akar vele? Az öreg elgondolkozott: – Hát… ide hallgass. Igazi derék legény. ha vigyáz Lennie-re! Lennie nem ért a bokszoláshoz. amíg meglátjátok Curley feleségét. ha nem akaszkodnék bele Lennie-be. Slim nagyszerű kocsis. amikor Carlsonra kacsintott. Hanem… George a kártyát gusztálta. őt verik meg. mostanság még rosszabb. George az ajtót figyelte. Az öreg belémelegedett a pletykálásba. akik nagyra nőttek. amiért ő nem nőtt nagyobbra. Mindig nagydarab emberekkel köt ki. George elmerülten tanulmányozta a kártyalapokat. – Csinos? – kérdezte odavetőleg. hogy magas sarkú csizmát húzzon. Most már biztonságban érezte magát. megnézte mindegyiket. – No. teszem azt. Curley nekitámad egy nagydarab embernek. Annak bezzeg nincs arra szüksége. ha kikezd vele. – Azzal odalépett a négyszögletes asztalhoz. láttam. és megveri. George ismét elemelte a kártyát. Curley-nek nagyon könnyen jár a keze – mondta aggodalmas hangon az öreg. Mindig hetvenkedik. Összesöpört egy csomó kártyát. s leült az egyik ládára. Mondom. Curley is olyan. – Vagy két hete megházasodott. Mintha haragudnék rájuk. s még talán össze is állnak ellene. hanem azért ez a szemtelen Curley pórul jár. és pasziánszot rakott ki lassú. Azt mondta: – Sehogy se tetszik nekem ez az ebadta Curley. Nem szeretem a komisz kicsi embereket. – Csinosnak csinos. Nem tetszett ez nekem soha. – Piszok dolog ilyesmit elfecsegni – mondotta. . – Meg ne mondd ám Curley-nek. – Azt hiszem. Az öreg megnyugodott. – Az már igaz – mondta George. hogy az a nagydarab ember magafajtájával verekedhetett volna. hogy a felesége előtt akar hencegni – dörmögte George. mint volt – mondta az öreg. határozott mozdulatokkal. – Nahát. Kihúzott egy sértő szót George-ból. Mindenki azt mondja: micsoda nagy legény ez a Curley. Lennie-nek nem jár könnyen a keze. amióta megházasodott. hiszen a gazda fia. – Lehet. hogy eljárt a szám! Megnyúzna. hogy ezt a kezét puhán tartja a felesége számára. az a kesztyű belül meg van kenve vazelinnel. s bizalmasabban beszélt. és nem ismeri a szabályokat. amikor Slimmel szemezgetett. Curley még jobban hetvenkedik. – Hanem? – Hát… nagyon jár a szeme. s már nagyon jár a szeme? Talán azért szúrja úgy a zab Curley uramat. Nem dobhatják ki. Nem fél az senkitől. – Láttam. – Úgy? Két hete van férjnél. George elemelte a kártyát. Curley nem vette észre. és keverni kezdte. Utálja azokat. de erős és gyors. Hanem ez a Curley jobban tenné. A kicsi ember már ilyen. Az asszony ott lakik a gazda házában. amikor gabonás szekérre ül. amikor Slimmel szemezgetett. aki kemény legény volt. Ha meg. Mert teszem azt. – Vazelinnel? Mi a fenének? – Hát ide hallgass: Curley azt mondja. mint sok más kis termetű ember. Az öreg leült egy másik ládára.

George? . hogy verekedésbe rántson! Hanem aztán. – Elgondolkozott egy pillanatra. aztán nagy keservesen lábra állt. – Tudod. Messziről erős hangon kiáltott valaki: – Crooks. Ahogy az öreg mondta. kiteszik a szűrünket. Hiszen a gazda fia. – Ide süss. élére rakhatunk itt egy kis pénzecskét. a súlyos paták dobbanása a kemény földön. Crooks. ugye? Ne szólj hozzá soha. ha Curley törik-szakad verekedni akar. George az ágyon ült Lennie mellett. Csak igyekezz. Lennie! – Félreállok. – Most megkeményedett a hangja. hogy gazdája után menjen. aztán össze-. Azt hiszi. Férfiak kiáltoztak előre-hátra a szekerekről. hogy össze ne akadj vele. Ti az árpahordáshoz álltatok be? – Ahhoz. – Nem bántottam én soha. bajba kerülsz ezzel a Curley-vel. s eldönget. Lennie? – Én nem akarok bajba keveredni – siránkozott Lennie. – Megtették azt mások is. súlyosan megrakott tengelyek nyikorgása hallatszott be. Lennie az ágyán hevert. Eszedben tartod ezt? – Igenis. amit beszéltem? – Dehogy szólunk. alkalma akad. ha mégis verekedni kezd az ebadta. ringyó-e vagy sem. nem szóltok Curley-nek egy szót sem arról. amelyen szikrák módjára villantak át a legyek. hogy Curley… ringyót vett feleségül. s hármasával fordította fel a lapokat. odament Lennie-hez. és körülnézett. Egyre erősödött a közeledő gabonás szekerek zörgése. – Most kirakom a mosdótálakat a legények számára. Megteszed. George. mit gondolok? – George nem válaszolt. Ide figyelj. – Nem ő az első – mondta George. s őt figyelte. – Állj félre Curley útjából. – Ha kikezd veled. csak nézd majd meg azt az asszonyt! Meglátod. A nap most a padlóra rajzolt fényes négyszöget. – Úgy látszik. – No. mintha nem érdekelné a dolog. megijesztett. Arra a bitang Curley-re. Nem szólok egy szót se. – Hiába nem bántottad. – De ugye. Megpróbálsz félreállni az útjából. elégszer. Ismerem már a fajtáját. – Azzal kilépett az ajtón a ragyogó napsütés be. Lennie. – Nohát. s visszafordult Lennie felé. vén kutyája fölemelte fejét. Lennie. Nemsokára itt lesznek a szekerek. kikerekedik még ebből valami. Afelől bizonyos lehetsz. Curley-vel mindenki rosszul jár. George. s homlokát összeráncolva gondolkozott. – Utálom az ilyen frátereket – mondotta. George? – kérdezte félénken Lennie. elő az istállóból! – Aztán: – Hol az istennyilába van az az átkozott néger? George rábámult a pasziánszára. Lennie riadt szemmel nézett rá. George gondosan rakosgatta le a kártyáit. s leült mellé az ágyra. Az öreg megindult az ajtó felé. – Én nem akarok bajba keveredni – mondta panaszos hangon. hogy eldöngessen! George felállt. Az ásszal egy sorba négy makkot tett. Azt reméltem. hé. – Nem rád haragszom.George úgy tett. Lennie! Sehogy se tetszik nekem ez a dolog. – Haragszol. – Ne engedd. nem szólok egy szót se. mihelyt. Ha bejön. a fékek csikorgása s a tartóláncok csörgése. Az öreg fölállt a ládáról. George. Mintha ki akart volna tapogatni. – Ne engedd. azt gondolom. Félek. Odakünt lovak csengője. talán száz dollárt is. Mindig ő a győztes. eredj át a szoba másik oldalára. csapta a kártyát. – Eleget láttam már. lásd el a baját! – Mit lássak el.

s benézett a szobába. – Hát ilyen feleséget választott Curley. Lennie elbűvölten nézte. pirosított ajka volt. s az – bár úgy tett. – Uramisten. George hátranézett Lennie-re. hogy kerested. akik most érkeztek. Fogadok. – Ti vagytok azok az új legények. Crooks! George azt mondta: – Mondogasd ezt magadban. Lennie szeme végigjárt az asszony testén.– No jó. ha az ember keres valakit? – mondotta. Éles orrhangon beszélt. ugye? – Mi. – Ha bajba kerülök. micsoda céda személy! – mondotta. Ide figyelj. Láttam. – De csinos – védelmezte Lennie. és elsietett. – Ha bajba kerülsz. s nekitámaszkodott az ajtófélfának. Vörös volt a körme is. okosabb lesz máshol keresni – mondta tréfásan az asszony. Slim! kiáltotta. – Curley néha bejön ide – magyarázta. de elment. ugye. és elbújok a bokrok közé. most nincs itt! – Ha nincs itt. – Adj’isten. Haja apró kolbászokhoz hasonló fürtökbe göngyölítve lógott le. igen. – Ha bajba kerülök. hogy a tengerinyulakat ápoljam. hogy mit mondtam neked? Lennie felkönyökölt. Arca eltorzult az erős gondolkozástól. – Isten áldjon! – kiáltott be a hálóhelyiségbe. jó. – Uramisten. Lennie: ha valami bajba kerülsz. A körmeit nézegette. mintha nem nézne Lennie-re egy kicsit páváskodni kezdett. aztán ismét ránézett. – Curley-t keresem. amíg érted nem jövök. mert az ajtó fényes négyszögét elvágta valami. arca erősen ki volt festve. George elkapta róla szemét. Odakünn megcsikordult egy fék. – Rejtőzködjél ott. nem engeded. nem törik le a derekad a nagy keresésben. hogy faképnél hagyná húsz dollárért. Kiáltás hallatszott: – Crooks! Bújj ki az istállóból. – Egy perccel ezelőtt itt volt még. Majd megmondom. s rándított egyet a testén. Nehogy meglásson valaki! A folyóparti bokrok közé bújj el. Slim. – Nem erre gondoltam. George azt mondta: – Ha találkozom vele. nehogy elfelejtsed. Curley-nek meggyűlik vele a baja. amint bement a házatokba. Az asszony egyszerre megsértődött. Egy fiatalasszony állt ott. ahol ma éjszaka háltunk? Odalenn a folyó mentén? – Emlékszem. A háta mögött elhaladó lépések hallatszottak. Most felpillantottak mind a ketten. Gyapot háziruhát és piros strucctollas papucsot viselt. – Curley-t keresem – mondotta. Megfordította fejét. Telt. Az asszony ravaszul elmosolyodott. ha itt lesz az ideje. majd megmondom neki. s hogy rejtegeti a csinosságát! No. – Hé. a folyó menti bokrok közé. – No. ahol az imént az asszony állott. távol álló szeme. – Az ám. – Úgy! – Az asszony hátratette kezét. emlékszel. Lennie még mindig az ajtóra bámult. Emlékszel arra a helyre. Csinoska. – Az csak nem hiba. Slim hangja behallatszott az ajtón. Aztán szomorúan emelte szemét George arcára. derekát előrefeszítve. Mondd el ezt újra! – Bújjak el a folyó menti bokrok közé. Utálom a fajtáját. George nyersen jelentette ki: – Nohát. de csinos volt! – . Lennie. Hogyne emlékezném! Odamegyek.

Lennie. amilyet még életemben nem láttam. George! Menjünk innét! Komisz hely ez. George. Lennie váratlanul felkiáltott: – Nem tetszik nekem ez a hely. mint egy templomi táncos. – A szekeremen két olyan nyavalyás van. George. anélkül. csak állj félre az útjából. El akarok menni innét! – Itt kell maradnunk. Amint a fésülködéssel elkészült. karcsú kezét oly kényesen mozgatta. mint a többi. – És fogadni merné k. Viselkedése olyan komoly és nyugodt volt. Akkora volt a tekintélye. mi a különbség az árpás zsák meg egy futball-labda közt. mint amennyit mondtak neki. George. tenyere élével bevágta a közepét. aki tíz-tizenhat. – Remélem. – Talán megmosdhatnánk mi is – mondotta. nem vagyunk piszkosak. Nézegette a felé fordítva álló pasziánszot. s leveleket írogat titkos orvosszerekért. Megyünk. és új pasziánszot kezdett kirakni. Kemény metszésű arcán nem látszott meg a kor. Nagy. – Dehát nem csináltunk semmit. George a kártyáit nézegette. hogy két dollárt is kereshetünk ott egy nap.Bámuló mosoly derengett az arcán. igazán nem. – Visszament az asztalhoz. ahogy csak uralkodók és kézművesmesterek szoktak. – Itt bent alig látok. – Nem. föl az American Riverhez. Ti vagytok az új emberek? – Éppen most érkeztünk – felelte George. – Nem csináltam én semmit. Nem jó helyez. Sok gyalázatos teremtést láttam már életemben. – Ide hallgass. George hirtelen lenézett rá. Ha egynéhány dollárt összegyűjtöttünk. – Erősen tűz a nap odakinn – mondta szíves hangon. Kék nadrágot és kurta. mit beszél. – Menjünk. Hanem amikor ott állt az ajtóban. George-dzsal szemközt. – Most fogd be! Mindjárt jönnek a legények. aki azt se tudja. – Árpát hordani? – Azt mondta a gazda. a tanya királya. fekete. Vazelines kesztyű! – mondta undorodva George. – Két húszasért búcsút mondanék a kapufélfának. aranyat mosni. – Rá se nézz arra a ringyóra! Én nem bánom. mert ez olyan patkányfogó. Füle többet hallott. Ezen már nem segíthetünk. nem tetszik – mondogatta. Agyon tudott csapni egy legyet karikásával a rudas öszvér hátán. Barátságosan nézett a hálóhelyiségben talált két emberre. egymás mögött elhajtani. akármiről beszélt is. hanem a gondolkozáson fölülálló megértés csendült ki. mihelyt lehet. Slim leült egy ládára. Hagyd békében! Lennie igyekezett kiszabadítani a fülét. Hangja nagyon barátságos volt. s lassú beszédjéből nem gondolkozás. hogy az állatot megérintette volna. – No. Éppen úgy lehetett harmincöt éves. Lennie mohón hajolt oda hozzá. hogy meghajoltak a szava előtt. olyan fenséges mozdulatokkal. az első kocsis. Első kocsis volt. Ti hordtatok-e már árpát? . amikor megszólalt. az én szekeremre kerültök – mondotta. akár szerelemről. Kisimította összegyűrt kalapját. az asztal mellé. nyersvászon kabátot viselt. Az megérdemli. – Nem hát. belépett a szobába. Ez volt Slim. – Maradnunk kell – felelte kurtán George. hogy mindenki elhallgatott. de ilyen börtönbe csalogató pofát még soha. megyünk innét. amíg egy kis pénzmagot össze nem gyűjtünk. s megrakhatjuk a zsebünket. te se néztél ám másfelé! – Nem volt rossz szándékom. Hóna alatt összegyűrt kalapot tartott. Csak fogja meg Curley-t. sőt húsz öszvért is képes volt egy sorban. vizes haját. mint ötven. aztán fülön fogta és megrázta. s föltette a fejére. akár politikáról. s a lábát mutogatta. te istenverte hülye – mondta dühösen. Nekem se tetszik ez a hely jobban. Lehet. s hátrafésülte hosszú. Most egy magas ember állt meg az ajtóban. hogy nyers tojást eszik. A közeli mosdóhelyiségből vízcsorgatás és mosdótálak zörgése hallatszott. mint neked. mit csinál.

Pedig igazi jó munkás.– Hordtunk bizony – mondta George. Körülnézett szelíd. Egy darabig tartanom kell. A legnagyobbakat tartottam meg. de ez a nagy mahomet ember két másiknál több gabonát hord el a vállán. Négyet mindjárt vízbe fojtottam. – Együtt – felelte George. – Gondolom. Leginkább ilyeneket láttam errefelé koslatni. méltóságosan felállt. valami pásztorkutyaféle. Gondolkoztam én valamin. Az asztal fölé hajolt. – Én George Milton vagyok. Slim elnézett George feje felett. Derék legény. hogy két legény együtt vándorol mondta tűnődve. Lennie. ni – mondta Carlson. – Vigyázunk egymásra. hogy már jártányi ereje is alig van. – Jó lesz. Carlson a nevem. mint ahogy kezdődött. Slim lassan. Most egy hatalmas. hogy nevelje föl. – Igaz. eleinte lassan. Slim – mondta. miféle kutya lesz belőlük? – Nem tudom – mondta Slim. Talán ezen a rongyos világon mindenki fél a másiktól. – Szóval öt megmaradt. Úgyse tudott volna annyit szoptatni. enni se tud. csak az eszének van híja. Szimatolni kezdett. mi? – Öt. Curley újra felbukkant az ajtóban. vaksi szemével. . Carlson hátralépett. s megfogta egy külön heverő kártya sarkát. – Csöndesen nevetett ezen az elmésségen. Foga sincs. Régóta ismerem. vaksi. – Az éjszaka megkölykezett – mondta Slim. aztán mindkettő kiment az ajtón. amíg van még valami ennivaló. A csengés éppolyan váratlanul szűnt meg. hogy Slimet előreengedje. – Örvendek – ismételte Carlson. – Hüvelykujjával Lennie felé bökött. amiért a társát megdicsérte. ha jöttök. Két perc alatt felfalnak mindent. Ez itt Lennie Small. Valahányszor bejön ide a hálóhelyünkre. – Ott megy. aki oda-vissza jártatta szemét a beszélőkön. s rábámult George-ra és Lennie-re. aztán lefeküdt. – Öröm vele együtt lenni – ismételte. Kilencet. amint egy csoport férfi elment a hálóhelyiség előtt. És büdös is. s adj neki egy kölyköt. hogy lője agyon azt a vén kutyát. mint a fene. Slim. George figyelve bámult Slimre. Egyszerre csak odakünn egy fémrudacskát kezdtek kongatni. – Ezt már mind megtartod? – Nem tudom. s két lába közé fektette a fejét. amikor sárlott. Carlson elgondolkozva mondta: – Ide hallgass. Fejéről még egyre csöpögött a víz a szappanozástól és tusolástól. elégedetten mosolygott ennek a dicséretnek a hallatára. Fölébresztette a bizalmat anélkül. Vedd rá Candy-t. – Nem is tudom. Kint zavaros hangok hallatszottak. hogy erőszakolta volna. Candy tejjel tartja. igen. – Nekem nincs mivel dicsekednem. Nincs ki a négy kereke. – Ritka eset. Egy perc múlva a vén kutya sántikált be a nyitott ajtón. – Ti együtt vándoroltok? – A hangja barátságos volt. – Öt kölyök – folytatta Carlson. – Éppen most érkeztek – mondta Slim bemutatás helyett. aztán egyre gyorsabban. Candy kutyája úgy elvénült. hogy van a kutyád? Ma reggel nem láttam a szekered alatt. meg’ akartalak kérdezni. Semmit sem tud megrágni. két-három napig érzem a szagát. – Mit gondolsz. – Öröm egy ilyen Lennie-vel együtt lenni. Slim elismerően nézett George-ra. hogy kiszophassák Lulu tejét. – Örvendek – mondta a kövér ember –. aztán megállt. nagy hasú ember lépett be a hálóhelyiségbe. Slim. – Sokkal kellemesebb ismerőssel együtt vándorolni – mondta George. miért. Mérföldről megérzem annak a kutyának a szagát. míg végre az ütések egyetlen csengő hangba olvadtak. – Adj’isten.

Az asztalt egyszerre elárasztotta a fény. amíg megakadályozzuk. Elég bajunk lesz vele. Lennie nem mozdult az ágyáról. szélességét. Slim a kártyaasztal fölött meggyújtotta az ónernyős villanylámpát. George. Ott akar majd hálni velük a pajtában. nem is tudom. Senki se bírja úgy. állj már talpra! Lennie lehengeredett az ágyról. Tekintete végigvillant rajta. – Tarkát! – kiáltotta izgatottan Lennie. hogy igaz. Lennie. – Nem tudom – felelte George. sarkon fordult. George összetolta a kirakott kártyákat. – Tudod. de amikor Curley kirohant. Uramisten. Magától semmit sem tud kigondolni. amit mondtál róla. és benézett a szobába. van-e köztük tarka. Slim és George együtt léptek be az elsötétedő hálóhelyiségbe. – És merre ment innét? – kérdezte végül. – Hanem annyi bizonyos. A kutya felemelte fejét. Nem tudom. George azt mondta: – Neked talán nem nagy dolog. George pedig vele szemközt foglalt helyet. Lennie – mondta George –. De most gyere. sötétben hagyva a hálóhelyiség sarkait. A nyitott ajtón behallatszottak a patkójáték döbbenései és ritka csendülései. s örvendező hangok hallatszottak. menjünk ebédelni. mikor elment. Úristen! No de gyerünk! Félek. Curley haragos pillantást vetett rá. hogy nincs ki mind a négy kereke. Amikor éppen odaértek. Majd megkérem. George büszkén mondta: – Lennie-nek csak meg kell mondani. A hálóhelyiség ablakain beszűrődött az alkony világossága. megmérte magasságát. Slim kissé hátrább húzódott. hogy nem sok marad a tálban. Slim leült egy ládára. – Körülbelül félórával ezelőtt – felelte hidegen George. – Igen – mondta –. – Nem néztem utána. majd megszakadt mellette. akkor nem öl meg többet. hogy egyenesen a ketrecbe ne költözzék a kutyakölykök közé. de ilyen munkást életemben nem láttam még. – Semmiség az egész – ismételte Slim. A társa. s mindketten elindultak az ajtó felé. hogy én magam akaszkodom össze ezzel a fattyúval. hogy téged keres. – Legnagyobb részét úgyis vízbe kellett volna fojtani. hogyan vegyük rá. de neki annál nagyobb.megállt. és kisietett. hogy a világosság ne essék az arcába. A napfény keskeny sávban húzódott el az ablak alatt. azt megteszi. Odakünn patkó csendült meg egy vascöveken. Lehet. a szürke fej ismét visszaesett a padlóra. félek. – Gyere. . – Mi a fenét keresett itt? George mozdulatlanul állt. Valahonnét tányércsörgés hallatszott. Nincs ezen semmi köszönnivaló. talpra állt. életemben nem láttam ilyen erős embert. mint ő. s egyszer-egyszer elismerő vagy gúnyolódó férfihangok is. Utálom. Curley mintha most látta volna először George-ot. s megcsinálja. de amit parancsolnak neki. Kiléptek az ajtón. az árnyékkúp egyenesen lefelé vetítette a világosságot. megfigyelte vékony derekát. – Nem láttatok erre egy – asszonyt? – kérdezte haragosan. Sértő hangon felelte: – Azt mondta. betoppant Curley. – Kérd meg tüstént. hogy idebent háljon. Uramisten. s nézte a haragos kis embert. akivel együtt hordták az árpát. mint a bűnömet. de azért odabenn sötét volt. – Semmiség az egész – mondta Slim. hogy mit csináljon. – Jó. ha gondolkodás nem kell hozzá. Lennie izgatottan nézett George-ra. hallottam.

– Persze hogy nem. Én mulattam rajta. akik egyedül járnak tanyáról tanyára. Idő multával elkomiszodnak. amit mondtam neki. A végén már beszélni sem akarnak senkivel. hogy ő meg én együtt járjuk a világot – mondta végül George. Nagyon el voltam telve magammal. Odakünn egymás után döbbentek a földre a patkók. – Nekem nincs senkim – mondta George. Például Weedben is… – Elhallgatott. – Elmondom. De minduntalan bajba keveredik. ha csak egy kis eszem lenne. azt is megtette. ő meg puszta kézzel apróra törhette volna minden csontomat. meglenne a magam kis tanyája. – De ne mondd el senkinek! – Mit csinált Weedben? – kérdezte nyugodtan Slim. de nem őrült. hogy derék ember legyen valaki. rajta. – Nem kell ész ahhoz. Ha azt mondtam. nem tudom. Odafordulok Lennie-hez. s figyelte.– Furcsa. azóta se tettem ilyesmit. Némelykor azt hiszem. Úgy tudott úszni. Ismertem a nénjét. milyenek a munkások: jönnek. Úgy elvertem. s azt mondom neki: „Ugorj bele!” És beleugrott. miért hagytam abba. – Nem olyan furcsa az. csöndesen hátrahúzódva. – George elhallgatott. – Mind a ketten Auburnben születtünk. mint a kő. Egyszer legények álltak a Sacramento folyó partján. dolgoznak egy hónapig. Ha okos lennék. – Ez ismét olyan Slim-féle csöndes felszólítás volt bizalmas vallomásra. Furcsának találom. Aztán én se vagyok olyan nagyon okos. mire ki tudtuk fogni. de az ujját se emelte rám soha. – Buta. Nézz meg egy igazi okos embert. mint az éjszaka. hogy az rászegezi isteni nyugalmú szemét. Majdhogy bele nem fulladt. Amikor Clara néni meghalt. amiért kihúztam! Tisztára elfelejtette. – Ej. Az ablakok négyszögét még mindig beragyogta az alkony világossága. – Bizony. Meg-megtréfáltam. s kezdte kirakni a pasziánszot. Csecsszopó korában fogadta magához. hogy én ugrattam a vízbe. – Nem bolond az – mondta George. Nem is haragudott meg soha. hogy valaki törődött volna a másikkal. hogy én végezzem az egész munkát. George összeszedte a szétszórt kártyákat. Lennie egyszerűen velem indult el munkát keresni. Clara nénit. – Mi ebben a furcsa? – kérdezte védekező hangon George. hogy derék ember legyen. – Ühüm – mondta Slim. hogy éppen ellenkezőleg áll a dolog. mint te. Nem jó dolog az. mert olyan átkozottul buta. de nem is bátorította. s keze is megállt egy kártya felfordítása közben. Tudod. hogy megtréfáltam. – Derék ember – mondta Slim. Egyre csak verekedni akarnak. és rábámult Slimre. George ránézett Slimre. megkapják az ágyukat. De butaságában azt sem vette észre. s a magam termését takarítanám be. Szeretett volna beszélni. Semmi öröm nincs az életükben. Egy idő múlva már nem találtam olyan mulatságosnak a dolgot. Nohát. hogy olyan bolond. s nem tud megszabadulni tőle. hogy ugorjon a vízbe. s fölnevelte. – Igaz. Csak ült. amit hallott. – De nem mondod el? . ahelyett. mert olyan buta volt. mint a kétfenekű dobot. mint ez. – Furcsa – mondta George. – De hát az ember megszokja. különben nem hordanék árpát ötven dollárért meg koszt-kvártélyért. Ritka eset. együtt vándorol. Sose láttam. hogy nem az. s látta. Megtett mindent. Én még nemigen láttam ilyet. s ritka eset. Izgatottnak látszott. elkomiszodnak – hagyta rá Slim. hogy Lennie sokszor kever bajba mondta George. mintha gyónt volna. s a föld termése ne legyen az enyém. hogy két ember együtt vándoroljon. s olyan okos kis ember. Hamarosan megszoktuk egymást. – Láttam azokat az embereket. hogy nem tudott magára vigyázni. Slim nem vette kedvét. – Nem komisz ember – mondta Slim. S milyen hálás volt nekem. hogy együtt vándorol valakivel. hogy te meg ő mindig együtt jártok. – George hangja olyan volt. Átkozottul okosnak éreztem magam mellette. – Sokat mulattam rajta. aztán elmennek egyedül.

Kék nyersvászon kabátját panyókára vetve hordta a vállán. s többet ki ne hozd! Hiszen mire észrevennéd. Vidd vissza gyorsan. Hát kinyújtja a kezét. – Mérföldnyire megismerem a komisz embert. meglátta azt a vörös ruhás lányt. Slim hallgatva ült egy pillanatig. – És nem bántotta a lányt? – kérdezte végül. hallom a visítást. A weedi legények összeállnak. persze hogy nem. vállon ragadta. Lennie – mondta George. George! – Most tüstént fölkelsz – mondta George –. – Mi az? Mit akarsz. Lennie gyorsan felült: – Add ide. hogy nem hozhatod ide azt a kölyköt. Hát meg akarod ölni? Ma éjszaka született. Vidd vissza. – Nem komisz ember – mondta Slim. George? – Megmondtam. s a fűbe rejtettük az árok oldalában. George gyorsan odalépett hozzá. George! Visszaviszem. Lassan bólintott a fejével. – Mit csinált Weedben? – kérdezte újra Slim. Igazán nem. így hát egész álló nap víz alatt üldögéltünk egy öntözőárokban. hogy nem tud egyebet kigondolni. No. – No. Éjjel aztán kimásztunk onnét. George határozott mozdulattal tette le a kártyát. Én is megijednék. Amilyen istenverte hülye. Slim meg se mozdult. és felhúzta térdét. és visszaviszed ezt a kölyköt a vackába. Lennie megzavarodik. Nyugodt tekintete elkísérte . hogy nem tudta elengedni azt a ruhát. csak szorongatja a lányt. Én egy kicsit távolabb voltam. amit én… Lennie belépett az ajtón. Márpedig átkozottul erős. hogy elengedje. odarohanok. – Miféle kölyköt. visít. Nem akartam én semmi rosszat. Fejbe vágtam egy sövénykaróval. – Hogy tetszik a kutyakölyök? Lennie lihegve mondta: – Tarka. Lennie engedelmesen kicsoszogott a szobából. Muszáj.– Nem. – Aztán mi történt? George figyelmesen rakosgatta tovább a pasziánszot. s meg is tesz mindent. Csak meg akarta érinteni azt a vörös ruhát. Slim egyenesen a szeme közé nézett. arccal a falnak fordult. amelyet Lennie a gyomrához szorítva rejtegetett. s fölkapta a kis kutyakölyköt. különben megmondom Slimnek. Csak simogatni akartam egy kicsit. lefeküdt. George odaadta neki a kölyköt. a lány visít. Csak a fejünket dugtuk ki a víz alól. George. – Persze hogy nem az. ha mondom. a lány elrohant. – Nem. barna és fehér. Egyenesen odament az ágyához. – Hé. mert egyebet nem tud kigondolni. Úgy meg volt rémülve. a lány elvisítja magát. hiszen tudod. – Lennie! – mondta éles hangon. ha megmarkolna. ami tetszik neki. – Add ide. amilyet akartam. – Jól van. s csak fogja. George? Nincs nálam semmiféle kölyök. Csak éppen hogy megtapintsa. Lenyúlt a kezével. s te kiszeded a vackából. s vállán keresztül nézett rá. pillája sem rebbent. De nem bántotta. Lennie megfordította a nyakát. hogy meglincseljék Lennie-t. hogy erőszakot tettek rajta. s összegörnyedve járt. s azt mondja a törvény előtt. hogy megtapogassa azt a vörös ruhát. meg akar érinteni mindent. mint ahogy azokat a kutyakölyköket is örökösen simogatni akarja. – Nohát. hogy ne adja neked! Lennie könyörögve nyújtotta ki kezét. Csak megijesztette. megölöd. és megfordította. hogy az anyja mellett háljon. s akkor már Lennie úgy meg van ijedve.

Az öreg Candy. A hálóhelyiség másik végébe ment. ha lelőne valaki. hogy mi történt vele. Nincs is benne több rosszaság. de büdös ez a kutya! Vidd ki innét. – Hiszen ez olyan. Kölyökkora óta. – Van-e valamelyiknek egy korty whiskyje? kérdezte Candy. – Kölyökkorától velem van. szimatolni kezdett. Odakünn ezalatt majdnem besötétedett már. Semmi hasznát nem veszed. ha volna. Együtt őriztük a birkákat. – Meginnám magam.Lennie-t az ajtóig. – Nem. Magam is szeretném. Candy? Az öreg kényelmetlenül mocorgott a helyén. Mondok neked valamit. és odament az ágyához. mint a pokolban – mondotta. Olyan régóta jár velem. – Nézd. s közben lenézett a vén kutyára. hogy ért az a néger a patkóhajításhoz! – Nagyon ügyes – mondta Slim. – Fáj a gyomrom. – Ide figyelj. – Igen – mondotta. Candy. Carlsont nem lehetett a szándékától eltéríteni. – Hát én meg nem bírom – mondta Carlson. Ennek a kutyának már nem élet az élete. hogy fölneveld. – Vele szemben hiába igyekszik akárki… – Elhallgatott. mint egy gyermekben. aki egy airedale kutyával terelgette a nyáját. – Attól az istenverte töktől. jó estét. mint egy vén kutyának. – Úgy látszott. – Foga sincs – mondotta. Vidd ki innét! Candy odahengeredett az ágya szélére. Maga se veszi már hasznát az életének. hogy olyan rettentő erős. Candy. Candy! A világon semminek nincs olyan rossz szaga. Slim kutyája éppen most kölykezett. – Tyű. Slim? A kocsis figyelmesen nézte nyugodt szemével a vén kutyát. – Jó estét. azt se tudná. Idegesen vakargatta fehér. Fogadok. Lenyúlt a vén kutyához. ha akarsz. istenem! Olyan régóta van velem. ugye. itt ni. – Uram Jézus – mondotta. – Egészen merev a teste a reumától. Hát ti nem játszotok patkóhajítást? – Én nem szeretek minden este játszani – mondta Slim. hogy ma éjszaka nem hál idebent. – Átkozottul – mondta Carlson. – Nekem nincs – mondta Slim. hogy megszólaljon: – Carlsonnak igaza van. vén kutyája mögötte vánszorgott. még mielőtt hozzányúltam. Candy szerencsétlenül nézett körül. Candy letette a lábát az ágyról. Tudtam. – Olyan sötét van itt. Fogadok. a pajtában. s bocsánatkérő hangon mondta: – Olyan régen van mellettem. – Uramisten. Eh… hagyjuk! Ott nem csinál semmi bajt. Lelövöm helyetted. tüskés pofaszakállát. hogy a legkülönb pásztorkutya volt. Most a vastag Carlson lépett be a sötétedő udvarról. mintha föl kellene ráznia magát. – Büszkén tette hozzá: – Ahogy most látod. Mért nem lövöd agyon. ha életben tartod – mondta Carlson. – Kaphatsz egy kölyköt. – Márpedig nem teszel jót vele. – Én – szólt közbe George – láttam Weedben egy embert. és megmutatta a helyet –. Candy. mint a gyermek. – Hát. Ennek a vén kutyának már csupa szenvedés az élete. – Semmi öröme nincs már az életből – erősködött Carlson. hogy Slim szívesen neked ad egy kölyköt. Ha kivinnéd. Még ha kiment. – Persze hogy olyan. . hogy ez lesz belőle. akit életemben láttam. akkor is itt marad a szaga. – Úgy megszoktam – mondta halkan. Ott fog aludni a kutya vacka mellett. megtapogatta. Akkor mégse te ölted meg. csak az a baj. – És átkozottul büdös. Slim. el se hinnéd. Megtanulta a többi kutyától. amikor már ilyen nyomorék lesz belőlem. és nyakszirten lőnéd – odahajolt. George. – Nehéz lépéseivel odament a kutyához. s ott is meggyújtott egy ernyő eltakart lámpát. és lenézett rá. pedig nem is fáj a gyomrom! – Nekem átkozottul fáj – mondta Candy. nem tudnám megtenni. – Nem – mondta halkan. hogy már nem érzem a szagát. a söprögető ember bejött.

még a járás is fáj neki. és azt hiszem. hogy ő írta ezt a levelet? – Tudom. Van egy Lugerem. segítséget keresve. Most kitették. Mind a ketten szántógépet hajtottunk. – Nocsak – mondta a fiatalember – Olvasd hangosan! – „Tisztelt szerkesztő úr! – olvasta Slim. Igazi remekírónak tartom. – Bill meg én együtt dolgoztunk azon a borsóföldön. Én nem vagyok nagy levélíró. aki a szántógépet hajtotta? – kérdezte. Nagyon ügyes legény volt az a Bill. s túl leszünk a dolgon. – Hadd lássam! Whit újra megtalálta a levelet. Kíváncsi vagyok. – Mutattam már ezt neked. – Lábujja hegyével arrafelé mutatott. Nem fog fájni neki. Csapott válla előregörnyedt. – Talán majd holnap – mondta Candy. – De hátha fáj neki? – vetette föl az új mentő gondolatot. Bill meg én egyszer idebent üldögéltünk. – Benne van az újságban. – Azzal hátsó zsebébe dugta a pisztolyt. kihúzta alóla a batyuját. – Essünk túl rajta mondotta. Odakünn egészen besötétedett már. Meg se moccanna. s az asztalhoz vitte. Candy szorongó szívvel figyelte. mégiscsak megírom a szerkesztő úrnak. Aztán visszament a polcához. olvasd! – Slim föléje hajolt. Ide. Candy egyik arcról a másikra nézett. Billnek éppen egy ilyen frissen érkezett füzet volt a kezében. – „Sok sikert kíván William Tenner” – olvasta Slim. s azt mondta: „Írtam egy levelet.mondta Carlson. – Mit? A fiatalember a magazin utolsó oldalára mutatott az ujjával. de a magazint nem engedte ki a kezéből. s föltette kalapját a polcra. igazad van – mondta Slim. Nem tud enni. Újra fölnézett Whitre. s gondosan berakta a magazint. – Az az alacsony emberke. Nagyon tetszenek nekem Peter Rand elbeszélései. tüstént megszabadítom ezt a vén dögöt a nyomorúságától. hogy nem érezne semmit. Odament az ágyához. Most belépett egy fiatal munkás. mintha láthatatlan gabonás zsákot cipelne. – Nem látom be. hogy a lapja igazán megéri a pénzt. Nincs már ennek semmi öröme az életben.Candy gyámoltalanul nézett rá. – Fenét nincs. – Hat éve olvasom a lapját. az! – kiáltotta Whit. Candy reménykedve mondta: – De nincs pisztolyod. Végre meg szólalt Carlson: – Ha akarod. – Nem alhatunk ennek a kutyának a bűzében. – Várjunk holnapig. kitették-e az újságba!” De nem volt benne. – Én úgy lőném le – mondta Carlson –. látta-e Bill – mondotta. De gondoltam. – Hát nem emlékszel Bill Tennerre? Úgy három hónappal ezelőtt dolgozott itt. mert Slim véleménye törvény volt. mint a Sötét lovas. – Csakugyan. Slim? – kérdezte. . s kivett belőle egy Luger-pisztolyt. – Itt van. Egyenesen ide tenném a pisztoly csövét. Adjon ki még sok olyat. s nehézkesen járt.” És úgy is volt. Carlson sehogy sem akart belékeveredni a beszélgetésbe. a lámpa világosságába. Belenézett. George utánanyúlt a magazinnak. Aztán levett a polcról egy népszerű magazint. ez a legjobb valamennyi közül. Bill azt mondta: „Talán eltették későbbre. – Minek olvastattad föl ezt? Whit fontoskodó mozdulattal csukta be a magazint. a nyakszirtjére. – Olvasd el az aláírást. miért. Odament az ágyához. nem lát. – Kíváncsi vagyok. Csak rámutatott az ujjával. Egyre a vén kutyát nézegette. – Miért olvastam fel ezt? – Csak folytasd – mondta Whit. – Gondolod.” Slim kérdő arccal nézett föl. – Az. – Én pedig szívesen viselem gondját. Slim elgondolkozott.

s a mennyezetre bámult. hogy egy kutyakölyökhöz jutott. rágcsáló nesz hallatszott. Gyere szépen – mondta barátságos hangon. – Azzal kivezette a kutyát a sötétbe. – Akar-e valaki kártyázni? – kérdezte George. Be kell kennem kátránnyal. Azt mondta: – Úgy látszik. Idegesen pattogtatta ujjával a csomag szélét. Előbukkant az éjszakából. George elnevette magát: – Fogadok. hogy hátha beleszól a dologba. Carlson elővett zsebéből egy kis bőrszíjat. Carlson meghúzta a szíjat. s bámult a mennyezetre. aztán a maga kezét kezdte nézegetni. – Egyik rudas öszvérem – mondta hangosan Slim – megsértette a patáját. – Carlson – szólalt meg most Slim. s figyelmesen nézte a hátsó oldalukat. Odakünn csend. Leültek az asztalhoz egymással szemközt. – Hogy érted ezt? – kérdezte George. – Mintha patkány lenne itt alattunk – mondta George. A szobára ismét ránehezedett a csend. – Patkányfogót kellene letenni a földre. Candy némán hevert. karját összefonta a nyaka alatt. Carlson lépéseinek nesze elhalt. – Gyere. Gyorsan az öregre pillantott mindenki. – Én játszom egy kicsit – mondta Whit. Whit kitört: – Mi az ördögnek marad el olyan sokáig? Te meg miért nem osztasz? Így sohasem fogunk játszani. Eltelt egy perc. vidd! Le sem nézett a kutyára. kutyus. s a mennyezetre bámult. hogy Lennie kint maradt a pajtában a kölykével. – Candy nem mozdult. amelyiket akarod. Whit odahúzott magához egy jegyzőtáblát. Csak Candy bámulta tovább a mennyezetet. George szorosan összefogta a kártyákat. Abbahagyta. és kezdte berakni a pálcikákat. Visszafeküdt az ágyba. Ismét csönd volt a szobában. s rákötötte a vén kutya nyakára. de George nem keverte meg a kártyát. mi a dolgod. kutyus. becsukta. Slim egy pillanatig ránézett. ti igazán dolgozni jöttetek ide. George hangosan kevert és osztott. amerre a póráz gyöngéd húzása vezette. A hangja vontatott volt. Minden fej feléje fordult. csak Candy nem. De Slim nem szólalt meg. Ismét csönd lett. – A vén kutya lassan. s leeresztette. George utánament az ajtóig. Candy végre halkan. A csendet nem zavarta semmi. Aztán bocsánatkérően szólt oda Candynek: – Meg sem fogja érezni. – No gyere. – Candy – mondta Slim –. . persze! Értem. és elárasztotta a szobát. reménytelenül azt mondta: – Jól van. s csöndesen engedte le a fakilincset. Lehajolt. aztán még egy. – Persze. – Tessék. A padló alól halk. Messziről lövés hallatszott. s indult. megkaphatod a kölykök közül. s ez a kis pattogó hang odavonta valamennyiük tekintetét. megfogta egyik kezét a másikkal. s mindenki hálásan nézett arrafelé. és nem válaszolt. mereven feltápászkodott. Egy pillanatig még bámult a mennyezetre. Most. Slim? – Vigyél ásót magaddal! – mondta Slim kurtán. többet be se jön ide. Aztán lassan a falnak fordult. és némán feküdt. – Mit akarsz. Candy nem válaszolt. Mindenki ránézett. – Tudod. a világosságba.Candy hosszasan nézett Slimre. Candy mereven hevert az ágyán.

– Csak gondoltam. arra ötöt. – Csúnya kavarodás lesz itt. Fogadok. Slim. – Nem. – Mi az? Te vagy az. – Én is rákenhetem. – Mr. Két napot dolgoztok vasárnapig. – Tudnád. – Láttam. – Mr. George fölpillantott. az szombat délután érkezik. mit gondolsz – mondta George. Nem. majd magam. türelmes szem. Curley-t pedig szúrja a zab. – Kiszedi a vackukból. Aki csak úgy meg akarja nézni a tanyát. Nagyon börtönbe . Slim kiment a szobából az istállószolga után. Slim. – Miféle kicsikét? – csodálkozott George. hogy a kezét se mozdította meg. s azt keresi. George egyenesen a szemébe nézett. és fogdossa. az az óriás. hogy szólok – mondta Crooks. nem volt még semmi baj. s hétfőn reggeli után úgy elmehet. és nyisd ki a szemed. Nekiadtam az egyik kölyket. s az istállószolga dugta be rajta a fejét. ugye. – Hát Curley fiatal feleségét. és vizsgálta. mit akarsz mondani – mondta Whit. – Nem tudom. George odavetőleg megkérdezte: – Volt már valami baj. Crooks? Mi baj? – Azt tetszett mondani. – Láttad-e az új kicsikét? – kérdezte. csak rúgd ki. Slim! Slim levette szemét az öreg Candyről. – Hát mert pénteken érkeztetek. Whit fontoskodva tette le a kártyáját. Én még ilyet nem láttam életemben. hogy itt felejtett valamit. De ti péntek délben álltatok munkába. Whit újra elnevette magát. – Én meg Lennie pénzt akarunk félretenni. ha sokszor jártál volna ilyen nagy tanyákon. Crooks. – No. – Nem fogja bántani – mondta Slim. – Értem. Nem tudom. George osztott. fájdalmas ráncok. és George besöpörte. – Azzal felállt. Curley titokban odavan a féltékenységtől. ha akarja. George megfontoltan kirakta a maga pasziánszjátékát: hét lapot. Megárthat nekik. Nem titkol az semmit. Akárhogy számoljuk is. másfél napot dolgoztatok. hogy melegítsek kátrányt az öszvér patájára. hogy szemezget az még az istállószolgával is. Megmelegítettem. – Mi az? – Az új ember. Mintha nem tudna meglenni a legény nélkül. Majd látsz eleget. hogy lotyó? – Annyira nem ismerem – mondta George. Letette a kártyát. sovány néger fej volt. – Mi itt akarunk maradni egy darabig – mondotta. Mr. Egyre a férfiakon jártatja a szemét. – Hát csak maradj itt.Whit elnevette magát. – Most kimegyek veled. Curley-t keresi. Csöndesen kinyílt az ajtó. valahányszor a legények idehaza vannak. vagy azt hiszi. vasárnap háromszor eszik. Az asszony mindig felbukkan. hogy Whitet nem érdekli a lapja. – Jól van. amióta idekerült? Nyilvánvaló volt. Slim – mondta Crooks. mi a fenét akar. Szombaton vacsorát kap. de egyelőre ennyiben vagyunk. Mindjárt megyek és rákenem. föléje hatot. – Ez az asszony még bajt csinál – mondta George. – Hát hiszen nem bántja őket. – Ha sokat bolondozik az az istenverte hülye. de még eddig semmi se lett a dologból. Whit fölszedte a lapokat. ott ólálkodik a pajtában a kutya kölykök körül.

nem asszonynak való hely. Carlson odavetőleg megkérdezte: – Curley nem járt még itt? – Nem – felelte Whit. elbeszélget. – Mennyi ideje. Nem hajszolja az embert. kiszedte a töltény tárat. – Hol a fenébe van az a Slim? – Kiment a pajtába – mondta George.” Persze. s kiverte belőle a töltényeket. különösen ilyen asszonynak nem.” De disznóságot sohase mond. aki még mindig a fal felé fordulva hevert. fiúk”. Például múlt szombat este.csalogató képe van. – Két és fél dollárba kerül. örökösen viccel. – Kátránnyal keni be egy öszvér megrepedt patáját. – Mi sohase megyünk oda. igyekezett. Láttam. s azt se bánja. és viccelni se szokott. – Aztán mit kóstál a mulatság? – kérdezte George. – Minek? Mit csinálunk ott? – Csak amit rendesen. egy pillanatig a pisztolyra nézett. fél napig az asszony keresi őt. és harmincöt centbe egy pohár ital. Candy megfordult. Curley leengedte és kifeszítette a vállát. aztán hátrakiált: „Vegyetek kabátot. „Aki a celluloidbabás lámpát akarja látni. De két hatosért már lehet inni valamit. „Az én lányaim tiszták – azt mondja –. Nagyon finom hely. már azt hiszik. Ha egyebet nem akar. Kinyílt az ajtó. lányok. Meg azt is szokta mondani: „Tudom én. az csak menjen oda. Carlson előszedett a batyuból egy kis tisztogató vesszőt meg egy olajos kannát. mi kell nektek. Claránál három dollárba kerül az egész. – Látta valamelyikőtök a feleségemet? – Nem járt itt – felelte Whit. Nem nézett az öreg Candyre. hogy megnézzem mondta George. Csavargókat se szokott beengedni.” Meg azt mondja: „Vannak ám errefelé legények. Curley izgatottan tört be a szobába. csak leül a székbe. Kényelmes székekben üldögél az ember. Aztán a kis vesszővel tisztogatni kezdte a csövet. Susy örökösen viccel. Whit gúnyosan mondta: – Fél napig ő keresi az asszonyt. Lennie odasettenkedett az ágyához. ahol ennyi legény van. Carlsen az ágya alá nyúlt. – Szívesen odamennék. akik húzzák a lábukat. azt mondja. – Hát csak gyere. ha egyebet nem akar. hogy végigjárta a tanyát. amikor a kapuja elé érünk. itt a rendőrség. azt mondja. Curley fenyegetően nézett körül a szobában. – Én meg Lennie pénzt akarunk félretenni mondta George. Világos. Rátette az ágyára. ha egy rongyszőnyeg van a padlójukon s egy celluloidbabás lámpa a fonográfjukon. Susy nem bánja. De Susy szalonja tiszta. aztán elővette a pisztolyt. s Lennie és Carlson együtt lépett be. ha megégeti magát. Nagy mulatság az. de két és fél dollárt nem adok ki. holnap este bejöhetnél velünk a városba. – Egyszer-egyszer csak kell valami mulatság az embernek – mondta Whit. és elővette a batyuját. Az olyan tanya. és a whiskym nincs vízzel hígítva”. hogy ne vonja magára a figyelmet. Öt lány van nála. ugye? – kérdezte George. – Mi baja Curley-nek? Carlson összehunyorított szemmel nézett be a pisztoly csövébe. aztán ismét visszafordult a fal felé. – Ha van kedved – mondta Whit –. kinyitja a kaput. – A feleségét keresi. – No igen – felelte Whit. Egyszer például azt mondta: „Ismerek embereket. Amikor a kakas lecsattant. s nem dobja ki. hogy szalont vezetnek.” – Clara vezeti a másik házat. és finom székek vannak nála. Elmegyünk az öreg Susy szalonjába. – Én szívesen beülnék oda egy pohár italra. Az öreg Susy mulatságos teremtés. mert szeretik azt a celluloidbabás lámpát nézegetni. és leült. iszik két-három pohárral. hogy kiment? . ezt Clara házára értette. hogy mi lesz Curley-vel. akik.

– Bizonyosan tudod. Én legalább nem láttam. – Én kimegyek és megnézem – mondotta. aztán felfordította. Whit felállt. Ha verekedés támad. – Ezt én is megmondhattam volna neked mondta George. Csak az enyémet vettem az ölembe. amit hall. Lennie. – Ezt szeretném megnézni – mondotta. – Persze Slim nincs vele. – Az ám. Jó voltam. – Hát az asszonyt láttad-e? – Curley feleségét? – Azt. Nem volt a pajtában. Nem tudom. Kátrányoskanna volt a kezében. aztán mindent kiad magából. miért egyforma mind a két fele? – Nem tudom – mondta George. Bement a pajtába? – Nem. George. meg egy pemzli. – Egyforma mind a két fele – mondotta. ahogy ma idejött? – Nem. George tovább beszélt: – Emlékszel-e. leült az asztal mellé George-dzsal szemközt. Ezek a börtönbe csalogató pofák pedig mindig lesben állnak. Az öreg Candy mozdulatlanul feküdt. úgy. ő mondta neked. – Elgondolkozott. hogy az asszony nem ment be oda. Curley kirohant. George Lennie-hez fordult: – No. jobb lesz. George szinte gépiesen keverte meg a kártyát. – Úgy látszik – mondta Whit. különben nem indulna el Slim után. ha hecc lesz belőle.– Öt vagy tíz perce. Lennie. – De azért jobban tenné. ha békében hagyná Slimet. hogy ne simogasd annyit a kutyakölykeket. – Azt gondolja. – Azt hiszem. – Láttad Slimet a pajtában? – kérdezte George. hogy Slim beszélget vele? – Nem. Fölállt az ágyáról. s nincs semmi baj. Azt mondja. hogy Slim a feleségével van? kérdezte George. és simogattam. ha egy darabig nem simogatom annyit azokat a kölyköket. George. Senki sem tudja. Láttad a pajtában. Slim azt mondja. s kissé mozgatta az ajkát. a fiúk nem fognak verekedést látni. minek. lassan: Lennie megfogott egy kártyalapot. – Az ember bemegy. Megfontoltan. George. És Curley-nek gyors a keze. s a batyut betolta az ágya alá. – Láttam hát. mi mibe kerül. Carlson elkészült a pisztoly tisztogatásával. – Nem akarok belekeveredni semmibe. betette a batyuba. nézegetni kezdte. Az újságba is kiírták. Mit csinált Slim a pajtában. – Nem is bántottam őket. Gyerünk! – Én itt maradok – mondta George. átkozottul gyors. hogy megárt nekik. Nem ment oda. Ő lenne az utolsó. mi telik ki Slimtől. De szeretném látni. Lennie meg én pénzt akarunk félretenni. Az Arany Kesztyű versenyben döntőbe került. Lennie pedig ágyán ülve óvatosan figyelte George-ot. és tovább nézte. hát bejöttem. – így csinálják. és becsapta maga után az ajtót. Andy Cushmanre? Aki gimnáziumba jár? . – Nem láttad. – Curley már odáig van. – Jobb szeretnék egy igazi bordélyházat – mondotta. Amikor Whit és Carlson elmentek. Tudja. akiről elhinném. amikor láttad? – Slim? – Ő hát. min töröd a fejedet? – Nem csináltam semmit. te ne légy benne! – Nem akarok verekedni – mondta Lennie. s kezdte rakni a pasziánszot. George felsóhajtott. leissza magát. ne simogassam azt a kölyket. hogy lépést tudjon tartani azzal. Lennie bámuló arccal figyelte a szavait. – No jó – mondta George. s az ajtó becsukódott utánuk. Azt mondta. elgondolkozva.

Lennie halkan szólalt meg: – És a föld zsírjából élünk. – Minden hat hétben – folytatta George – megszaporodnak. magunk aratjuk le. Hangja melegebb színt kapott. – Hát kimégy a lucernásba. amilyen nagyapámnak volt.– Akinek az anyja meleg kalácsot sütött a gyerekeknek? – kérdezte Lennie. de most még nem adják ide. egy zsákkal. Lennie tágra nyílt szemmel figyelte. Én viselem gondjukat. Tudni fogjuk. hogy lesz ez. mi lett a vetésünkből. lesz hát elég tengerinyulunk. arról beszélek. nem kell agyondolgozni magunkat. – Beszélj arról a tanyáról! – mondta Lennie. – Aztán tarthatnánk egy-két disznót is. Aztán amit elvetünk. ahol otthon leszünk. Aztán amikor a lazac feljön a folyón. alma. – Tengerinyulaknak most nincs hely. enni is. s ha leölünk egy disznót. lesz külön szobánk. – Hiszen beszéltem már. Rátett egy ászt a jegyzőtáblára. – Lesz mindenféle zöldség a kertben. nem esszük japán szakácsok főztjét. George. megfüstöljük a szalonnát meg a sonkát. Levágsz egy zsákra valót. Azt esszük reggelire. – Azok meg rágják. s kolbászt készítünk. Tudok egy kis tanyát. ahogy ők szoktak rágni. lesz egy kis házunk. amit olcsón megkaphatunk. Minden vasárnap csirkét vagy tengerinyulat ölünk. meg miegymást. George! – könyörgött Lennie. – Bizony – mondta Lennie –. Van konyha. fogunk vagy százat. . – Andy a San Quentin-fegyházban ül most egy ringyó miatt – mondta George. Csővezeték is van… – És tengerinyulak. – Beszélj a házról. George keze nem dolgozott már a kártyával. s a tejföl olyan iszonyúan vastag. éppen tegnap este. s nem hálunk többet közös szobákban. Emlékszel te mindenre. A földünk nem lesz nagy. s egy tök kettest. George. őszibarack. nyáribarack. azt is könnyű eltenni. meg egypár szederbokor. Odavalósiak leszünk. beviszed. s ha egy kis whiskyre szottyan kedvünk. – Azért csak beszélj megint. Egy kis sertéshizlaló meg egy baromfiudvar. és besózzuk vagy felfüstöljük. Többet nem járjuk az országot. eladunk egypár tojást vagy valamit. az. – És a tengerinyulak – mondta mohón Lennie. – Ahhoz sok pénzt kell összeszedni. hogy az ember késsel vágja. Ott lakunk majd. és kanállal szedegeti ki. aminek valami köze van az evéshez. Nincs jobb a füstölt lazacnál. mikor szerezzük meg azt a kis tanyát? Mikor élünk már a föld zsírjából? És mi lesz a tengerinyulakkal? – Nem tudom – mondta George. Lesz talán tehenünk vagy kecskénk is. rágják – mondta Lennie-. ami a földjét nedvesen tartja. vagy egy kis tejet. Amikor a gyümölcs megérik. dió. George! – Nohát. Szeme tágra nyílt. te meg lucernával tarthatnád a tengerinyulakat. Talán hat-hét órát dolgozunk naponként. – Az. befőzzük – meg a paradicsomot is. Építenék egy füstölőházat. – Bizony – mondta George. Kis kövér vaskályhánk. Figyelmesen nézte George-ot. cseresznye. de könnyen építhetnék egy-két ketrecet. Láttam. – George? – Mi az? – George. Lennie az asztalon dobolt az ujjaival. – Bizony. gyümölcsöskert. tíz hold föld van ott – mondta George. és berakod a tengerinyulak ketreceibe. Mondd el. s figyelte az öreg Candy is. – Van egy kis szélkerék. – George elgondolkozva nézte a pasziánszot. Az öreg Candy lassan a másik oldalára fordult. s télen tüzelünk benne. meglesz a magunk tanyája. és bőséges víz. hármast és négyest rakott rá. Nem bizony. bizony tarthatnám. Van egy lucernás. Nem kell majd tizenegy óra hosszat árpás zsákokat hordani.

Candy félbeszakította. én meg munkát vállalok. ott marad. s a hónap végén még ötvenet kapok.meg eladni is. elbűvölve a képtől. – Lehet bizony – mondta George. – S az egész a miénk lesz. – Nekem akár ne is mondd meg. maradj itt éjszakára”. Meg kétszázötven dollárt is adtak a kezemért. mint az ujjam. beteges emberek a gazdái. Mit szólnátok ehhez? George félig lehunyta a szemét. én megkaphatnám hatszáz dollárért. azt mondhatjuk: „Eredj a fenébe!”. Ha nektek odaadom a pénzemet. ezen a tanyán vesztettem el a kezemet. Az háromszáz. s megkeresem a többit. le is út! Ha meg valami barátunk jár arra. Candy azt mondta: – Igaz. hogy megkaphatjuk. Idegesen vakargatta csonka csuklóját. Candy kiült az ágya szélére. elindítjátok a gazdaságot. hogy röpködjenek a szélkerék körül. s biz’ isten. – Ezen gondolkozni kell még. hol van ilyen tanya? George tüstént védelmi állásba helyezkedett. ti pedig tojást meg miegyebet árulhattok addig. hogy megkaphatjuk – ismételte lágy hangon. – Négy éve annak. gondozhatnám a baromfit. Candy azt kérdezte: – És tudod. – Hátha veletek mennék? Háromszázötven dollárt tennék bele a gazdaságba. Sok hasznomat nem lehet venni. – Elhallgatott. hogyannyiért is beleülhetünk. Izgatottan néztek egymásra. – Hát. hogy mélységesen eltűnődik. fenyegetve a jövendőbeli macskákat. – Száz esztendő alatt sem találod meg. talán engedtek a kertben kapálgatni. fogadok. Ide hallgassatok… – mohón előrehajolt. Aztán tartunk galambokat is. Itt. Aztán elmosogatom az edényt. lesz egy vendégágyunk. Öreg. Az annyi. – Aztán elgondolkozva folytatta: – Ide hallgass. hogy magunk csináljuk meg a dolgot. amelyet ő maga festett. Aztán lesz egy vizslánk. – Összevissza tíz dollárunk van. Hát nektek van-e pénzetek? Hátha most mindjárt nyélbe üthetnők? George utálkozva köpött a padlóra. hol van. amelyek a jövendőbeli tengerinyulakat bántani merik majd. Fogadok. mert nincs akkora rokonom se. Szemén látszott. lesz száz dollárunk. amiben sohasem hittek igazán. de főzhetnék. Akkor te meg Lennie odamentek. Mindig úgy volt. Amikor Candy megszólalt. s kapálgatnék egy kicsit a kertben. Azért bízták rám a söprögetést. Valósággá kezdett válni az. gondozom a baromfit . – Hamarosan kidobhatnak innét. – Aztán végrendeletet csinálnék. hogy megnyomorodtam mondotta. mintha valami tilos dolgon kapták volna. kitesznek az utcára. nem sok hasznomat lehet venni így fél kézzel. mint négyötven. Elhallgattak. mind a kettő úgy összerezzent. – Elragadtatva nézett a falra Lennie feje fölött. – No. George csak ült. Mihelyt nem bírom a söprögetést. csak magában dörmögött tovább. – Ha tudom is. – Fogadok. Candy izgatottan folytatta: – S aztán mennyit kérnek egy ilyen tanyáért? George gyanakodva figyelte. csak azt próbálják meg! Kitekerem a nyakukat. George áhítatosan mondta: – Uramisten. Ha nekünk nem tetszik valaki. senki sem teheti ki a szűrünket. Tőlem lehet akárhol. az asszonyt operálni kéne. s akkor mehet. s betettem a bankba. s azt mondjuk neki: „Ugyan. meg egy pár csíkos szőrű macskánk. fel is út. De minek kérdezed? Neked semmi dolgod velünk. mi közöd hozzá? – mondotta. Bottal verem agyon őket. mint gyermekkoromban. Ötvenet pedig megtakarítottam. nehogy a macskák körmük közé kaparintsák a kis tengerinyulakat! Lennie lihegett. még ha nem is ér sokat a munkám. de vigyázz ám. s halálom után rátok maradna a részem. ha én meg Lennie egy hónapig dolgozunk s nem költünk semmit.

Képesek lennének kidob ni bennünket. a helyén? – kérdezte Carlson. – Eltűröd. amin nem tudsz segíteni. – George! – szólalt meg Candy. mintha egész életünkben árpát akarnánk hordani. Pontosan egy hónap múlva. ha a legjobb bokszoló vagy is az országban. – Ne üsd ebbe az orrodat. Nem lesz. Csöndesen üldögéltek mind a hárman. – Aztán van-e jó kályhájuk? – Van bizony. – Bizony isten. de nem sikerült. ha agyonlőne valaki. Candy boldogan csatlakozott a támadókhoz. hogy láttad talán. nem ér az élete semmit. még neki magának se. – Sohase felejtem el megetetni őket. George? – Egy hónap múlva. – Fenemódon unom már. Candy elküld száz dollárt foglalóba. hogy semmi rosszat nem gondoltam – mondta Curley. – Egyszerűen elmegyünk és megnézzük – folytatta George. mintha álmában beszélne: – Tegyük föl. – Megcsináljuk – mondotta. Ha magad nem tudsz vigyázni a feleségedre. mért várod. De mégiscsak a magunk tanyáján leszek. – Az öreg Candy helyeslően bólogatott. Kívülről hangok közeledtek. s a magunk tanyáján megengedik nekem. szénnel is lehet fűteni meg fával is. hogy ne szerezhessük meg a pénzt. – Megvesszük azt a kis tanyát. s a nyomában Curley. s morcosan nézett maga elé. – Én elviszem a kiskutyámat – mondta Lennie. – Nem kérünk engedelmet senkitől. s odamegyünk lakni. Még harminc dollár jár nekem. mert kirepülsz innét! – Ebadta szemtelen kölyke! – mondta kacagva Carlson. Az ajtó kinyílt. s vigyorogtak gyönyörűségükben. George. jól fogja ott érezni magát. szeretném. Csak megfejjük a tehenet. mit csináltak ma este a kutyámmal? Azt mondták. hogy valami farsangi mulatság vagy cirkusz van a városban. nem kaphatok munkát sehol. Mikor lesz az. Nem lett volna szabad megengednem. hogy kószáljon a férfihálók körül. aztán egyszerre csak olyasmi történik. ahová menjek. Carlson és Whit. De azt nem teszik meg. hogy megvesszük a tanyájukat. Curley hirtelen oda perdült Carlson elé. s lelkük a jövendőben járt. hogy én vigyázzak rá? Hagyj nekem békét! – Éppen azt akartam megmagyarázni. – No. mi az? – Magamnak kellett volna lelőnöm azt a kutyát. senki más. elmerengtek a tervük szépségén. s megyünk. Csak azt hittem. amikorra ez a gyönyörűséges dolog megvalósul. amikorra ti elmentek innét. George megszólalt. hogy üljön otthon. – Újra leült. odavetünk egy kis magot a baromfinak. – És füvet adunk a tengerinyulaknak – szólt közbe Lennie. – Nem gondoltam én semmi rosszat – mondta Curley. Curley szorosan melléje állt. Lennie és Candy bólintottak. – Meg akartad ijeszteni Slimet. – El én – mondta Candy. hogy idegen lője le. – Csak megkérdeztelek. Ha engem kidobnak innét. Slim ijesztett meg téged. Tudom én már. Slim lépett be. Csak tegyünk úgy ezután is. mit csinálok. vagy akármi más. Én nem bánom. – Túlságos gyakran kérdezgettél – felelte Slim. Slim keze fekete volt a kátránytól. aztán egy szép napon kivesszük a bérünket. . George felállt. hogy befellegzett. mint a béka hasa. vagy futballmérkőzés. – Siralmas hangon folytatta: – Láttátok.meg miegymást. – Senkinek se szólj – mondta magában Lennie. Ha nekem támadsz. s azt mondjuk. Csak azt mondjuk: „Elmegyünk”. – Mért nem mondod neki. Olyan sárga vagy. Megírom azoknak az öregeknek. s már megyünk is. magad bánod meg. George gyorsan azt mondta: – Senkinek se szóljatok erről! Csak mi hárman tudjuk. hogy dolgozzam.

és megragadta Slimet. bizony isten. Bal kezével Lennie felé sújtott. hogy fogd meg! Curley ökle éppen lendületben volt. Curley fehér volt. Lennie két karja lelógott. Azt kiáltotta: – Mondd. El fog kergetni . amíg még marad valami ennek a fickónak a kezéből. Curley rámeredt. és vizet hozott egy bádogpohárban. – Tessék? Most kirobbant Curley dühe. Curley pedig a szemébe csapott. Meghunyászkodva mászott a fal felé. George kinyújtotta a kezét. Majd megmutatom én neked. Curley utána. s úgy ordította: – Fogd meg. George – mondta siránkozó hangon. mint a horogra került hal. – Várj egy percig! – kiáltotta. elkergetnek most bennünket? Nekünk kell a pénz. rajtam nem fogsz nevetni. ne engedd! Lennie eltakarta arcát roppant mancsaival. Curley egyensúlyba helyezte magát. Két kezéből trombitát formált a szája előtt. – Slim – kérdezte George –. Lennie! Engedd el! Slim. Ez a fickó maga kereste a bajt. semhogy védekezni tudott volna. fél szeme bedagadt. Lennie csöndesen mosolygott boldogságában. s elborzadva nézett Lennie-re. s ökle elveszett Lennie mancsában. amikor Lennie megragadta. – Ronda kis patkány! – kiáltotta. Hanem. mert leendő tanyájukra gondolt. aztán felállt. A vér végigfutott Lennie arcán. George újra meg újra kiáltotta: – Engedd el a kezét. Curley úgy állt Lennie elé. s ökle valósággal elveszett Lennie óriási kezében. – Majd én bánok el vele. s egyre öklözte az arcát. akit a kezében tartott. mint egy bulldog. – Muszáj doktorhoz vinni – mondotta. – Mit nevetsz? Lennie jámborul nézett rá. s bámészan nézte Összezúzott kezét. Aztán Slim fölegyenesedett. Most George kezdte az arcát öklözni. te nagy állat! Állj talpra! Akármekkora vagy. a kezének minden csontja összetört. fogj be a kiskocsiba. s összegörnyedt. George átszaladt a szobán. George újra ráordított: – Mondtam. nem sok maradt a kezéből. Lennie rémülten kiáltott fel. George! Curley most a gyomrát kezdte ütni.– Vazelines kesztyű – mondta undorodva. Slim felugrott. Széles ábrázatát elborította a vér. Slim és Carlsen föléje hajoltak. s nyöszörgött rémületében. a jobbal az orrába vágott. Odatartotta Curley szájához. George talpra ugrott és rákiáltott: – Fogd meg. Lennie. A következő pillanatban Curley úgy ficánkolt. Lennie. hogy hagyjon békén engem! Egészen a falig hátrált. ki a sárga! Lennie gyámoltalanul nézett George-ra. – Slim kiszaladt. – Te mondtad. de Lennie még mindig fogta Curley öklét. Lennie! Lennie levette két kezét az arcáról. – Én nem akartam! – kiáltotta Lennie. alig rángatózott már. – Ha jól nézem. – Mondd. úgy. – Engedd el. Aztán Lennie-n akadt meg a pillantása. Slim odafordult a nyöszörgő Lenniehez. hogy segítsenek rajta. Bevisszük Soledadba. – Gyere csak. hogy a lélegzete is elakadt. engedd el! De Lennie rémülten nézte a ficánkoló kis embert. Curley leült a padlóra. segíts nekem. Jajgatva állt. sokkal jobban meg volt rémülve. – George! – kiáltotta. s George felé nézett. Orrából megeredt a vér. – Carlson kisietett. – Carlsen – mondta Slim –. s pillanat múlva visszatért. hogy ne bántson. – Nem akartam bántani. Lennie hirtelen elengedte. és hátrálni próbált. – Te nem tehetsz semmiről – mondotta.

ha jót akar. ha átmégy a mosdóba. Szemével elkerülte Lennie-t. magának élő ember volt. a másikon szűk deszkaajtó. aki még mindig félénken bújt a fal mellé. Olyan vagy. – Nahát. Nem tettél semmi rosszat. Ha senkinek nem mondod el. az ágya fölött. Behallatszott a kiskocsi zörgése. – Nem tudta. Letérdelt Curley mellé. – Uram Jézus. és mosd meg a képedet. Crooksnak több pár cipője. Lennie mosolygott összezúzott szájával. hogy senki ne kössön ki vele. s akkor rajtad fog kacagni a világ. mert Crooks büszke. kis fészer volt ez. – Lennie csak meg volt ijedve – magyarázta George. egy nagy ébresztőórája s egy egycsövű puskája volt. amelyből kiállt az ecset. mint a többi munkás. – No. Lennie kinyújtotta a kezét. ha nem okoskodik Lennie-vel. mitévő legyen. ha megharagudnál rám – mondta Slim. hát szertehagyta a holmiját. Nem. amelyből kilógott a lószőr tömés. Slim egy pillanat múlva visszajött a hálóhelyiségbe. azt hiszem. Slim talpra segítette Curley-t. amit mondtam neked. amely a pajta falához támaszkodott. Mondtam neked. görbe kések. hogy mi történt. meg egy tartólánc. s mert istállószolga volt és nyomorék. aranykeretes pápaszeme is. Szórul szóra ezt mondtad. – Én nem akartam bántani. Crooks egyedül élt. amely a pajtába vezetett. mi mindenkinek elmondjuk. hallgatunk mi is. – Én úgy tudom. néhány gombolyag vastag cérna s egy kis kalapács. – Eszednél vagy-e? Ide tudsz-e figyelni? – kérdezte. – No jó. – Hadd látom a kezedet! – szólt hozzá. mondottad. de mielőtt odaért. Elindult az ajtó felé. – Úgy van – jelentette ki. s abban egy sor orvosságos üveg. Candynek mondtam. Megtartotta a kellő . – Nem mondom el – mondta Curley. Voltak sokat forgatott magazinjai. meg néhány piszkos könyve egy külön polcon. mint az ördög. s lemosod a képedet. Crooks. Candy ünnepélyesen bólintott. Ugyancsak az ágy fölött lógott szegre akasztva nagy. Crooks ágya szalmával megtöltött hosszú láda volt. most gyere! Carlsen elvisz a doktorhoz. Volt ott egy doboz nyeregpuhító szappan s egy repedt kátrányoskanna. A földön szétszórva egy csomó személyes holmi. hogy jobb lesz. Lennie-re nézett. arra dobta rá a takaróit. Curley bólintott. Kitámogatta az ajtón. eredj már a fenébe. Voltak könyvei is: egy ütött-kopott szótár meg egy rongyos példány Kalifornia 1905-ös polgári törvénykönyvéből. – Éppen ma reggel. George. nem szeretném. De ha beszélsz és megpróbálod elcsapatni ezt az embert. hogy a kezedet gép kapta be. ide hallgass folytatta Slim. A szobácska egyik oldalán négy darab üvegből összerakott négyszögletes ablak volt. s több holmit gyűjtött össze. Az ablak mellett levő falba vert faszegeken javítás alatt levő szakadt lószerszámok és friss bőrszíjak lógtak. egy pár kalucsnija. – Ne félj már! Te csak azt tetted. az ablak alatt kis padon bőrmunkás szerszámok. Ez a szoba tisztára volt söpörve. George Lennie-hez fordult. egy elszakadt nyakló.Curley apja? Slim fanyarul mosolygott. mint amennyit a hátán elbírt volna. visszafordult: – George! – Mit akarsz? – Azért ápolhatom a tengerinyulakat. tűk. maga és a lovak számára. Jó lesz. a néger istállószolga a lószerszámos kamrában tanyázott. állandóbban megmaradt a helyén. – Te nem tehetsz róla – mondotta. Hámdarabok is lógtak a szegeken: egy fölhasadt hámiga. amikor Curley először akart kikezdeni a barátoddal. George? – Hogyne. A kerékzörgés elenyészett. – Én nem akartam bajba keveredni – mondotta. amelynek bőrborítása volt felhasadva. hogy történt. Crooksnak is volt egy almásládája az ágya fölött.

távolságot, s ezt megkövetelte másoktól is. Görbe gerince miatt a teste balra hajlott; mélyen ülő szeme erősen csillogott. Sovány arcát mély, fekete ráncok szántották keresztül-kasul, s vékony, szenvedéstől megkeményedett ajkai világosabbak voltak az arcánál. Szombat este volt. A pajtába vezető nyitott ajtón behallatszott a lovak mozgolódása, lábuk dobogása, a széna ropogtatása, a tartóláncok zörgése. Az istállószolga szobájára kis villanykörte vetette gyönge, sárga fényét. Crooks az ágyán ült. Ingét hátul kihúzta a nadrágjából. Egyik kezében kenőcsös tégelyt tartott, másikkal a gerincét dörzsölgette. Elkent egy keveset rózsaszín tenyerén, aztán felnyúlt az inge alá, s dörzsölgette a hátát. Karja izmait a hátának feszítette, s meg-megborzongott. Lennie nesztelenül megjelent a nyitott ajtóban; megállt és benézett, széles válla szinte betöltötte az ajtó nyílását. Crooks eleinte nem látta, de amint fölemelte szemét, mozdulatlanná merevedett, s arca megvetően fintorodott el. Kezét kivette az inge alól. Lennie gyámoltalanul mosolygott; barátkozni szeretett volna. Crooks élesen rászólt: – Nincs jogod bejönni a szobámba. Ez itt az én szobám. Ehhez senkinek nincs jussa, csak nekem. Lennie nagyot nyelt, mosolygása még alázatosabb lett. – Nem csinálok semmit – mondotta. – Csak idejöttem, hogy megnézzem a kiskutyámat. Aztán világot láttam nálad – magyarázta. – Nekem jogom van világot gyújtani. Eredj ki a szobámból! Engem nem látnak szívesen a hálóhelyiségben, én se látlak szívesen téged a szobámban. – Mért nem látnak szívesen? – kérdezte Lennie. – Mert fekete vagyok. Azok ott kártyáznak, de én nem játszhatom velük, mert fekete vagyok. Büdös vagyok, azt mondják. Hát én meg azt mondom neked, hogy valamennyiteket büdösnek érezlek. Lennie gyámoltalanul csapta össze két nagy kezét. – Mindenki bement a városba – mondotta. Slim meg George, meg mindenki. George azt mondta, maradjak itt, s vigyázzak, nehogy bajba találjak keveredni. Aztán világosságot láttam nálad. – De hát mit akarsz? – Semmit… csak megláttam nálad a világosságot. Gondoltam, bejöhetek ide, és leülhetek egy kicsit. Crooks Lennie-re bámult, aztán háta mögé nyúlt, levette pápaszemét, ráakasztotta rózsaszín fülére, s tovább bámult. – Nem tudom, mit csinálsz egyáltalán a pajtában – mondta panaszos hangon. – Nem vagy lóápoló. Semmi közöd a lovakhoz. – A kutyakölyök – ismételte Lennie. – A kiskutyámat akartam látni. – Hát akkor eredj, és nézd a kiskutyádat. Ne gyere olyan helyre, ahol nem látnak szívesen, Lennie már nem mosolygott. Még tett egy lépést a szoba belseje felé, aztán észbe kapott, s ismét az ajtó felé hátrált. – Csak megnéztem egy kicsit. Slim azt mondja, ne simogassam nagyon sokat. – Az ám – mondta Crooks –, mindig kiszedted a kölyköket a vackukból. Csodálom is, hogy az anyjuk nem költöztette őket máshová. – Ó, az nem bánja. Engedi. – Lennie újra beljebb nyomult a szobába. Crooks haragosan nézett rá, de Lennie lefegyverző mosolya mégiscsak legyőzte. – Gyere be, és ülj le egy kicsit! – mondta Crooks. – Ha már nem akarsz kimenni és békét hagyni nekem, hát le is ülhetsz. – Hangja valamicskével barátságosabb lett. – A fiúk mind bementek a városba, mi? – Mind, csak az öreg Candy nem. Az csak üldögél a hálóhelyiségben, hegyezgeti, hegyezgeti a ceruzáját, és számol.

Crooks megigazgatta a szemüvegét. – Számol? Ugyan mit számol Candy? – A tengerinyulakat! – mondta csaknem kiáltva Lennie. – Bolondok vagytok – mondta Crooks. – Ami kis eszetek volt, az is elment. Miféle tengerinyulakról beszélsz? – Nekünk lesznek majd tengerinyulaink, azokat én ápolom, füvet vágok nekik, megitatom őket, meg miegymás. – Tiszta bolondság – mondta Crooks. – Most már értem, hogy az útitársad rejteget az emberek szeme elől. – Ez nem hazugság – mondta csöndesen Lennie. – Megcsináljuk. Lesz egy kis tanyánk, s a föld zsírjából élünk. Crooks kényelmesebben helyezkedett el az ágyán. – Ülj le – biztatta Lennie-t. – Ülj arra a kis hordóra. Lennie lekuksolt a hordóra. – Azt hiszed, hazugságot beszélek – mondotta –, pedig nem hazudok én. Tiszta igazság minden szavam, kérdezd meg George-ot. Crooks rátámasztotta fekete állát rózsaszín tenyerére. – Te George-dzsal vándorolsz együtt? – Vele. Együtt megyünk mindenüvé. Crooks folytatta: – Néha beszél, te meg nem tudod, mi az ördögöt mond. így van. Ugye? – Előrehajolt, s majd átfúrta Lennie-t mélyen ülő szemével. – így van? – Hát… néha. – Csak beszél, beszél, te meg nem tudod, mit akar mondani. – Hát… néha. De… nem mindig. Crooks előrehajolt az ágya szélén. – Én délvidéki néger vagyok – mondotta. – Itt születtem Kaliforniában. Az apámnak tyúkfarmja volt, vagy tíz hold. A fehér gyerekek eljártak játszani a tanyánkra, néha én is együtt játszottam velük, s egyik-másik nagyon kedves volt. Az apámnak nem tetszett a dolog. Csak sokkal később tudtam meg, miért nem. De most már tudom. – Elhallgatott, s amikor újra megszólalt, lágyabb volt a hangja. – Mérföldekre nem volt ott más színes család. Ezen a tanyán meg nincs színes ember, s Soledadban is csak egy család. – Elnevette magát. – Ha én mondok valamit, hát azt csak egy néger mondta. – Mit gondolsz – kérdezte Lennie –, mikor lesznek elég nagyok ezek a kutyakölykek, hogy simogatni lehessen őket? Crooks újra elnevette magát. – Az ember nyugodtan mondhat neked akármit, te ugyan nem fogod elfecsegni. Két hét múlva semmi bajuk nem lesz azoknak a kutyakölyköknek. George tudja, hogy mit csinál. Csak beszél, beszél, te meg nem érted egy szavát se, – Izgatottan hajolt előre. – Most csak egy néger beszél, egy törött hátú néger. Az nem jelent semmit, érted? Különben sem fogsz emlékezni rá. Láttam én ezt ezerszer: valaki beszél a másikhoz, s egészen mindegy neki, hogy hallja-e, érti-e, amit mond. A különbség csak az, hogy beszélnek-e, vagy üldögélnek és hallgatnak. Mindegy az, mindegy. – Izgatottsága egyre nőtt, végül térdét ütögette a kezével. – George érthetetlen dolgokat mond neked… sebaj! Fő, hogy beszéljen. Mégiscsak együtt van valakivel. Ez a fontos. – Elhallgatott. Aztán lágy, meggyőző hangon szólalt meg újra: – Tegyük fel, hogy George nem jön vissza többet. Tegyük fel, hogy eszébe jut valami, és nem jön vissza. Mit csinálsz akkor? Lennie lassan-lassan figyelni kezdett arra, amit hallott.

– Mit? – kérdezte. – Azt mondtam, tegyük fel, hogy George ma este bement a városba, s te soha nem hallasz róla többet. – Crooks mintha valami személyes győzelmet akart volna aratni. – Csak tegyük fel – ismételte. – Azt nem teszi meg! – kiáltotta Lennie. George nem tesz ilyesmit. Régóta együtt vagyok vele. Visszajön ma este… – De ez a kétely több volt, mint amennyit el tudott viselni. – Azt hiszed, hogy nem jön vissza? Crooks arca ragyogott a gyönyörűségtől, amíg így kínozta. – Senki sem mondhatja meg, hogy mit csinál majd a másik – jegyezte meg nyugodtan. – Mondjuk, vissza akar jönni, és nem tud. Tegyük fel, hogy meggyilkolják, vagy úgy megsebesül, hogy nem tud visszajönni. Lennie gyötrődve igyekezett megérteni, amit hallott. – George nem tesz ilyesmit – ismételte. – George vigyáz magára. Nem fog megsebesülni. Még sohase sebesült meg, mert vigyáz magára. – De hát tegyük fel, tegyük fel mégis, hogy nem jön vissza. Mit csinálsz akkor? Lennie arcát ráncokba gyűrte az aggodalom. – Nem tudom. De hát mit csinálsz te velem? kiáltott fel. – Ez nem igaz! George nem sebesült meg. Crooks tovább furkálta. – Akarod, hogy megmondjam neked, mi lesz akkor? Betesznek téged a hülyék intézetébe. Örvet kötnek a nyakadba, mint a kutyának. Lennie szeme egyszerre egyenesen nézett maga elé, s csöndes düh látszott meg rajta. Fölállt, és veszedelmesen indult meg Crooks felé. – Ki bántotta George-ot? – kérdezte. Crooks látta a közeledő veszedelmet. Hátrahúzódott az ágyán, hogy kitérjen az útjából. – Csak azt mondtam: tegyük fel – mondotta. George nem sebesült meg, nincs semmi baja. Visszajön. Lennie ott állt fölötte. – Mit teszel föl? Nekem ne tegye föl senki azt, hogy George megsebesült. Crooks levette pápaszemét, s ujjával a szemét törölgette. – Csak ülj le – mondotta. – George nem sebesült meg. Lennie haragosan visszacammogott a kis hordóhoz, s újra lekuksolt rá. – Senki ne beszéljen arról, hogy George megsebesült – dörmögte. – No, most talán megértesz engem – mondta barátságosan Crooks. – Neked ott van George. Tudod, hogy visszajön. Tegyük fel, hogy nincs senkid. Tegyük fel, hogy nem mehetsz be a hálóhelyiségbe römizni, mert fekete vagy. Hogy tetszenék ez neked? Tegyük fel, hogy kénytelen vagy itt üldögélni és könyveket olvasni. Igaz, besötétedésig játszhatsz patkóhajigálást, de akkor aztán tessék könyveket olvasni. A könyv nem ér semmit. Az embernek kell valaki, aki a közelében legyen. Siránkozó hangon folytatta: – Megbolondul az ember, ha nincs senkije. Lehet az akárki, mindegy, csak együtt legyen az emberrel. Mondom neked! kiáltotta. – Mondom neked, az ember belébetegszik a magányosságba. – George visszajön – biztatta magát Lennie ijedt hangon. – Talán vissza is jött már. Jobb lesz, ha megnézem. – Nem akartalak megijeszteni – mondta Crooks. Persze hogy visszajön. Magamról beszéltem. Az ember egyedül üldögél itt esténkint, könyveket olvas vagy gondolkozik, vagy mi egyebet csinál. Néha elgondolkozik, és nincs senkije, aki megmondja neki, mi igaz, mi nem. Lát valamit, de nem tudja, helyesen lát ja-e vagy sem. Nem fordulhat senkihez, hogy megkérdezze, látja-e ő is. Nem mondhat el semmit. Nincs, amihez mérje a dolgokat. Sok mindent láttam én itt. Nem voltam részeg. Nem tudom, nem aludtam-e. Ha lenne velem valaki, megmondhatná, aludtam-e vagy se, s akkor rendbe volna minden. De így nem tudom. – Crooks most a szoba másik vége felé nézett, az ablak irányába.

Mindig ott voltak körülöttem. És egyetlenegy se szerzi meg soha. Mindenkinek kéne egy kis darab föld. de még mindig zavarban volt. mert a lovak nyugtalanul mozgolódtak. – Talán Slim. s megindult az ajtó felé. Nem járt itt senki. Idejönnek. továbbmennek. s csonka csuklóját vakargatta. Folyton beszélnek róla. és leheveredett. amit hallott. – Bolondok vagytok – mondta megvetően Crooks. – Régóta van itt Crooks is. – Régóta vagyok itt – mondotta. Volt egy kis lucernásunk. Az csak a fejükben van. Nem láttad Lennie-t? – Azt a nagydarab embert gondolod? – Azt. s a tartóláncok zörögtek. A fivéreim fölültek a kerítésre. – Még trágyadomb is van az ablakom alatt. kényelmes kis helyed van itt – szólt Crookshoz. de csak a fejükben van. – Úgy látszik. Előkelő dolog. – Kellemes lehet. Olyan ez. Nem láttad valahol? – Itt van nálam – felelte kurtán Crooks. Tudom. – Szép. ha akarsz – szólt ki bosszúsan Crooks. meg egy szederágyásunk. Elhallgatott. Százat meg százakat láttam. – George azt mondja. A tyúkokat kitereltük a lucernásba. lucernával fogjuk etetni a tengerinyulakat. Vigyáz a lovaira. – Slim bement a városba. Candy hangja válaszolt. Lennie közbevágott: – Mit mondtál a tengerinyulakról? Candy a falnak támaszkodott a szakadt hámiga mellé. Lennie lassanként figyelni kezdett arra. nem hagy itt engem. csak . – Keservesen föltápászkodott. hogy George nem tesz ilyesmit. Sok könyvet olvastam én itt. – Nem tudom… De hát ha akarod… – Gyere csak be! Ha akárki bejöhet. Kérdezd meg George-ot. ha szépen sütött a nap. Candy belépett. ha az embernek magának van egy szobája. Soha senki se jut az égbe. Lennie. – De bizony lesz. ugyanabban az ágyban mindhárman. csonka csuklóját vakargatva. Nem is próbált belépni. mikor kisgyerek voltam az apám tyúkfarmján. van valaki odakint – mondta Crooks. Az istállószolga álmodozva folytatta: – Emlékszem. Egy ló fölnyerített. Slim? – kiáltott ki. – Bolondok vagytok. úgy nézték őket… fehér tyúkok voltak. Te vagy az. Crooks sötéten mondta: – Az emberek nem járnak valami gyakran egy színes ember szobájában. mint a mennyország. – Száz meg száz embert láttam az országúton vándorolni meg a tanyákra befordulni. – Bejöhetsz. – Crooksnak nehezére esett. – Mondok neked valamit. hátukon a batyujukkal. Volt egy szamócaágyásunk. s pislogva nézett be a világos szobába. és senki se szerez földet. – Miféle tengerinyulakat? – Tengerinyulaink lesznek. s mind valamennyinek ugyanez járt a fejében. Slim igazi jó kocsis. Kiszámítottam. s a nyitott ajtó felé nézett. hogy haraggal palástolja gyönyörűségét. Azzal visszament az ágyához. Egy szobában háltunk. Két fivérem volt. hogy is áll a dolog azokkal a tengerinyulakkal. s mindegyiknek az a kis darab föld motoszkál a fejében. De most először tettem a lábam ebbe a szobába.Lennie siralmas hangon szólalt meg: – George nem megy el. Slim néha kétszer-háromszor is benéz éjszakánként. – Meghiszem azt – mondta Crooks. bejöhetsz te is. Candy az ajtóban állt. Candy mintha zavarba jött volna.

– De igenis. – Leeresztette az ujjait. – Én még sohasem láttam. de a vetés nem volt az enyém. Vetettem már úgyszólván mindenkinek ebben az államban. George nem vitte magával a pénzt a városba. Uramisten. Elég embert láttam. s talán lesz tehenünk vagy kecskénk is. – Úgy? – mondta Crooks. – És hol van most George? A városban. mért kérdezed tőlünk. s mikor learattam. Te itt fogsz söprögetni. Szeme egyik arcról a másikra villant. – Furcsa dolog – mondotta. s kezét a csípőjére tette. – Meg bizony. hova mentek? Mind valahányan. aki ingyen dolgozik. ez az igazság. Nekem nem volt soha. A pénzünk meg is van már. Ez a Lennie kéthárom hét múlva megint az országúton lesz. Az ajtón Curley felesége nézett be. nem volt enyém az aratás sem. Az a pénz a bankban van. Csak valamit. Lihegett. – Azt hiszitek. efelől bizonyos lehetsz. – A gyöngéket mind itthon hagyták – mondta végül. kereshetünk egy kis pénzt a tengerinyulakon. Odamegy a pénzetek. hogy a . Megígérte. Én meg Lennie meg George… Külön szobánk lesz. akik majd megvesztek a földéhségtől. Kukoricát ültetünk. hova. ha jól csináljuk a dolgot. s ahonnét ki ne dobhassa senki. Az asszony mozdulatlanul állt az ajtóban. elégszer láttam ezt. – Curley nem járt itt – mondta fanyar hangon Candy. meg fogjuk szerezni. – De hogyha… nektek kellene egy munkás. Lennie elbűvölve nézte. Slim. tudok vele boldogulni. és segítenék nektek. George már a földet is kiválasztotta. – De én ápolni akarom őket – vágott közbe Lennie. Ha nyomorék vagyok is. meg a gazda. Csak – gorombáskodtok velem. Ahol élhessen. Candy megszólalt: – Hát ha tudod. Kutyát tartunk. még Curley is. – Ha egyedül kapok egy férfit. Lennie odahajolt a vén söprögetőhöz. Úgy látszik. mint akárki. Crooks hátranyúlt. – Azt mondod. de egy bordélyház vagy valami szerencsejáték mindig elvitte a pénzüket. ami az övé.és mutatóujjával dörzsölgette. egyik keze körmeit a másiknak hüvelyk.Slim. De a kezébe nem került soha egyiknek se. de Candy és Crooks megvetően elkerülték a tekintetét. Candy haragosan dörzsölgette az arcát. hogy én fogom ápolni. Ajkai kissé szétnyíltak. – George azt mondta. – Beszélj a tengerinyulakról! – erősködött. Mindegyik attól fél. rájuk mosolygott. De ha ketten együtt vagytok. s gerincét tapogatta a kezével. egészen lenyűgözte a jövendő képe. megvan a pénz? – kérdezte Crooks. – Slim a legjobb kocsis. meg tengerinyulakat. Crooks durván a szavukba vágott: – Ti csak ugrat játok egymást! Beszéltek. nem tudom. amíg koporsóban nem visznek ki. Az arca erősen ki volt festve. Csak egy kicsit kell még hozzászerezni. Candy felkiáltott: – Persze hogy mindenki azt akarja! Mindenki akar egy kis darab földet. akit életemben láttam. nagyon is sok ilyet láttam én már. mintha futott volna. éppen csak koszt-kvártélyért… hát én elmennék. – Féltek egymástól. meg tyúkokat. egy bordélyban. – Nem látta valaki Curley-t? Hirtelen az ajtó felé fordultak. mindenkinek csak a föld jár a fejében. hogy ezt igazán meg is csinálta volna valaki – mondotta. akinek a föld járt a fejében. De most megszerezzük. nem akartok beszélni. – Elhallgatott. Tudom én. beszéltek. – Láttam embereket. Candy sietve más tárgyra csapott át. hogy hol van Curley? Az asszony gúnyosan nézett rájuk. de földet nem szereztek. valahányan vagytok. Nem sokat. Legnagyobb része. – Habozott egy pillanatig. George mondta. – Kiszámítottam – mondta mosolyogva Candy –. tudok úgy dolgozni. Eh.

Crooks visszahúzódott a néger félelmes. – Hát persze hogy van férjem. egy négerrel meg egy hülyével. a tulajdon házunkba. Mi nem akarunk bajba keveredni. oltalmazó méltósága mögé. hogy elcsapatsz bennünket. márpedig nem tetszik neki senki. amikor fértünk attól. mi vagyok én? Szopós gyerek? Akár hiszitek. Mit gondoltok. elmehettem volna én színésznőnek is. – Hát… Curley… Curley kezét bekapta a gép. és pórul járt. s odamehetünk. Megmondtuk. Az asszony figyelve nézett rá egy pillanatig. akik nem tetszenek neki.” Elhallgatott. mert ha ló nincs. s óvatosan dörzsölte a kezével. hogy százszorta szebb ennél. mi is történt voltaképpen Curley kezével? Zavart csend támadt. Nincs. Hirtelen fölállt. amit beszéljünk veled. s keresünk másik olyan nyomorúságos munkát. Hogy a gép bekapta – mesebeszéd! Amióta a kezét összezúzták. mint régen. hogy elkergetnek. mint ez itt. hogy te tudod-e. csakúgy. Nem is egyszer. Ismeritek valamennyien. Van földünk. de annak már vége. „Egykettő. Aztán elköhintette magát. és fecsegek egy csomó csavargóval. – Szombat este van. Nem törődöm vele. s kíváncsiság látszott meg rajta. azt mondja. Mindenki! És mit csinálok én? Itt állok. Ismerlek én benneteket. Van nekünk házunk. – Nem bánom. és csinál valamit. nem igaz? Egyre azt emlegeti. De az öreg Candy mintha megváltozott volna. hogy bajba keverd őket? Az asszony haragosan fellobbant. Candy lopva Lennie-re pillantott. Ügyes legény. s hallgatom. hogy védekezik Curley a behajlított bal karjával. igenis. Ura volt a helyzetnek. – Mesebeszéd. s nem törődünk azzal. takargassátok a szégyenét. Mi tudjuk. – Nincs itt rád semmi szükség. aztán felkacagott. Hát csak jobb lesz. – Jobb lesz. – Láttam én már elég magadszőrű embert. Nem tudod. hogy volt olyan idő. Mit jársz örökké más legények után. – Mondjátok. Azt hiszed. s hátralökte maga alól a kis hordót. hogy bolondokat beszélsz rólunk. az a föld a miénk. akár nem. És vannak barátaink. – Mesebeszéd – mondta. hogy be tudna szerezni moziszínésznőnek is… – Lélegzete is elfulladt a méltatlankodástól.többi rosszat forral ellene. ha szépen elmégy innét. Nem is akarunk itt maradni. Kis szünet után Crooks azt mondta: – Talán jobb lenne. Vádló hangon mondta: – Van neked férjed. – Elég volt! – kiáltotta haragosan. megisztok két pohár pálinkát. baromfiudvarunk. s leütöm. kikerülünk az országútra. jó a szamár is. Az zúzta össze. mind olyan okosnak tartjátok magatokat. hogy mi nem vagyunk afféle csavargók. erőt vett magán. Ha két hatosotok van. ott ülök majd egész életemben abban a rongyos kis házban. Azt hiszitek. s olyan tanyánk. Candy arca egyre jobban nekivörösödött. – No jó – mondta megvetően az asszony. Mindenki elmegy hazulról. ha most . S megmondom azt is. hogy elmehetünk a tulajdon tanyánkra. Tegyük fel. de még mielőtt az asszony elhallgatott. No. – Én ugyan nem keverlek bajba. Ebadta sok csavargója. Curley felesége a szemébe kacagott. Azzal a kis csirkeagyaddal meg sem érted. Azt hiszitek. amit tudunk. meg egy tetves vén birkával. gyümölcsfánk. én nem szeretek néha elbeszélgetni valakivel? Talán bizony olyan nagy mulatság egész áldott nap odahaza rostokolni? Candy a térdére támasztotta csonka csuklóját. – Tudhattam volna – mondta szelíden. arcáról eltűnt a bosszúság. s még a pohár fenekét is kinyaljátok. Lennie tátott szájjal bámulta. tegyük fel. Ki zúzta össze a kezét? – A gép kapta be – ismételte dacosan Candy. senkinek se adta be azt a régi „egykettőt”. ha most hazamennél. s még örülök is neki. s hogy adja be a jobbal a horogütést? „Egy-kettő”. bevettem ezt a maszlagot? Curley nekitámadt valakinek. vannak! Lehet. hogy elbánik majd azokkal. És valaki azt mondta nekem. Azt hiszitek.

hogy Lennie-vel kikezdj. hogy a felesége itt „trécsel a pajtában holmi „csavargókkal”. – Tudod. – Tudom. – No. Az asszony egy pillanatig ott állt fölötte. Most már eredj innét. szemét elfordította. Nincs jogod belépni egy színes ember szobájába. – Ki az a George? – kérdezte az asszony. – Bárcsak itt volna George – nyöszörgött Lennie –. hogy a tengerinyulakat ápoljam. – Az enyémet? – A tiedet. – Ha ilyet akarnál tenni. s úgy összehúzódott. és szembenézett vele. Semmi sem maradt személyiségéből. . asszonyság. valamennyi egyformán ellensége volt. Tudod jól. Az öreg Candy megbabonázva figyelte. Az asszony végül a másik kettőhöz fordult. akivel együtt jöttél? – Az – felelte boldog mosollyal Lennie. aztán leült az ágyára. – Tudod. Az asszony megvetően fordult felé. egypár tengerinyulat én is szerezhetek neked. Curley felesége fel kacagott. hogy sehol ütés ne érhesse. ha csak ez a kívánságod. – Elmondanók. ami rokonszenvet vagy haragot ébreszthetett volna. – Egyet se búsulj – mondotta. hogy megmozduljon. amíg az zavartan le nem sütötte a szemét. mert Curley még meg talál haragudni. Nincs itt semmi keresnivalód. Színtelen hangon mondta: – Igenis. hogy senki se hallgatna rátok. bárcsak itt volna George! Candy odalépett hozzá. s újra lecsaphasson rá. igen. megkérem a gazdát. hát akkor vigyázz magadra. hogy soha többet ne engedjen ki a pajtába. mintha várná.elmégy. – Gép kapta be a kezét – mondotta. hogy az még mulatságnak is kevés. de Crooks mozdulatlanul ült. énjéből – semmi. Crooks fölállt az ágyáról. – Ide hallgass. hogy miket beszélsz. George nem tűri. de senki. Olyan könnyen felköttetlek egy fára. nem mondjuk meg Curley-nek. s nekem meg fogja engedni. Leghosszabban Lenniere szögezte a pillantását. No. George bizonyosan ott van már a hálóhelyiségben. s magába roskadt. Candy közbevágott. majd beszélek veled később. te néger! – mondotta. – Hagyj békét ennek az embernek! Ne kezdj ki vele! Elmondom George-nak. Az asszony váratlanul megkérdezte: – Ki verte így össze az arcodat? Lennie bűntudatosan pillantott fel. ha kinyitod a szádat? Crooks kétségbeesetten bámult rá. Szeretem a gépeket. – No. mit tehetek veled. – Persze hogy a gép kapta be. – Most Curley feleségéhez fordult: – Jobb lesz. Az asszony közelebb lépett hozzá. s egészen odabújt a falhoz. asszonyság. – Csak mondjátok el! – kiáltotta az asszony. Crooks valósággal megsemmisült. – Nekem elég volt ebből – mondta hidegen. – Az bizony. ha most hazamégy – mondta csöndesen. – Éppen most hallottam. hogy behálóztad Crooksot. – Ha tüstént elmégy. te néger. Senki. Ha nem mégy. Az asszony sorba az arcukba nézett. hogy itt voltál. – Az a kis ember. aztán ismét lesütötte szemét. hogy mit tehetek? Crooks mintha kisebbre zsugorodott volna. Lennie Candyre nézett. nem hallgatna ránk senki. segítséget keresve. amint a legények hazajöttek. mi is megszólalnánk mondta Csöndesen. – Nem – ismerte el –. de gyorsan. Candynek inába szállt a bátorsága.

– Nem gondoltam komolyan. s kiokoskodtam. s zörögtek a tartóláncok. – Hát ha nem akarsz. Kisurrant az ajtón. megmondtam. aztán a kenőcsös tégely után nyúlt. Crooks nem akart erről beszélni. hogy még pénzt is csinálhatunk azokból a tengerinyulakból. Lennie! Itt vagy-e a pajtában? – Ez George! – kiáltotta Lennie. hogy az a cafat olyat mondott neked. amit mondott. ha most elmégy. Candy megrökönyödött. George! Számolgattam. – Ide hallgass. – Mit csinálsz itt Crooks szobájában? Nincs itt semmi keresnivalód. Egy szempillantás múlva George ott állt az ajtóban. – No. s egy pillanatig az ajtóra nézett. – Talán jobb lesz – mondta –. A lovak horkantak a pajtában. – Nem ok nélkül mondta – felelte tompa hangon Crooks. Hátul . és megindult az ajtó felé. Nem akarok arra a tanyára elmenni. – No. a tartóláncok megzörrentek. Úgy látszik. – Nem hiszem. – Lennie derék gyerek. hogy ne fecsegj erről senkinek. – Akár hallottam. Idebent vagyok. Ahogy a pajtán végigment. Jó éjszakát. Amint a pajtán végigmentek. nincs már szükségem rátok. Csak tréfáltam. – Azt hiszem. emlékszem – felelte Candy. s bosszankodva nézett körül. hát felejtsd el – mondta Crooks. – Senki másnak nem szóltam. A színes embernek is vannak jogai. – Mondtam nekik – bólintott rá Crooks –. Igaz volt.Az asszony hidegen méregette szemével. csak menjetek ki innét – mondta George. Crooks mintha lassan-lassan kibontakozott volna a magára rakott védőrétegből. – Csapódott a kapu – mondta Candy. biztosabb. hallottam. a többi dobrokolt a lábával. hogy hallottál valamit. s egy hang azt kiáltozta: – Lennie! Hé. George bosszúsan nézett rá. Candy és Lennie fölállt. – Igaz – kérdezte –. felhorkantak a lovak. hogy itt vannak – mondta Crooks. Candy egészen megelevenedett. egy-két ló felhorkant. eleget próbálta. Megérdemelte. – Mert én nem hallottam semmit. egy pillanatra sem tehetem ki a lábamat. hogy egy kicsit összetörted Curley-t. ha ti is elmentek. Azt hiszem. és leültetek nálam. mert ti bejöttetek ide. és eltűnt a sötét pajtában. – Megfeledkeztem a dologról. S válaszolt neki: – Itt vagyok. úgy is jó. akár nem – mondta Candy –. George. Crooks felkiáltott: – Candy! – Mi az? – Emlékszel. hogy hallottad hazajönni a legényeket? – Igaz hát. s így folytatta: – Curley felesége nesztelenül tud járni. a tartóláncok zörögtek. – Örülök. Némelykor magam is szeretném eldöngetni. Azt hiszem. még ha nem örül is a jogainak. számolgattam. de mégiscsak bejöttek. mit mondtam a kapálásról meg a többi apró-cseprő munkáról? – Igen. Crooks az ágyán ült. Az asszony Lennie-hez fordult. csak Crooksnak. – Szemtelenség – mondta Candy –. – Mért nem dobtad ki őket? – Nem bántam. A három férfi kilépett az ajtón.

Újra végig cirógatta. Légyzümmögés hallatszott a levegőben. nem engedi meg. elrendezve a maguk helyén. aztán kinyújtotta roppant kezét. Szomorúan beszélt tovább magában: – De meg fogja tudni. mint valami hegyoldal. – Miért döglöttél meg? Nem vagy olyan kicsi. Nesztelenül közeledett. de tovább bámult a pici dombocskára. és leült. hogy nem vagy elég nagy. Az megszólalt: – Mit csinálsz itt. s lassan dörzsölgetni kezdte a hátát. s egy döglött kutyakölyköt nézett. hogy ilyen könnyen meghalsz. – Hátha nem is bánja George – mondotta. lustaság és meleg volt. hogy megöltelek. Lennie fölállt. – Azt mondja. és megcirógatta. délutáni zümmögés. Nem tudtam. Arca ki volt festve. s betakarta szénával. Kívülről behallatszott a vascövekhez csapódó patkók csendülése. Nem is szorítottalak agyon. A pajtában nem volt más. Kikaparta a kölyköt. Odakintről behallatszott a cövekhez ütődő lópatkók csendülése. mint az egér. A délutáni nap besurrant a falak repedésein. hogy halva találtam. . Azt mondja majd: „Ezt te csináltad. – Vigyen el az ördög! – kiáltotta. s a szénarakás fölött csigaszerkezetről lógott le a négykarmú szénaemelő villa. Azt mondta: – Ez nem olyan rossz dolog. – Nem voltál elég nagy – mondotta. Kis gödröt kapart. mint az egér. Nem. George mindig megtudja. Mogorván nézett föl az asszonyra. lefektette a szénára. hogy ápoljam a tengerinyulakat. a pajtának abban a végében. s végigcirógatta ismét. csak Lennie. Riadtan temette be szénával a döglött kutyakölyköt.” S aztán azt mondja: „Ezért pedig nem engedem meg. amiért el kellene bújnom a bokrok közé. Felkapta a kölyköt. Hátat fordított neki. A széna. lusta. hogy a tengerinyulakat ápoljam. s azt suttogta magában: – Most majd nem ápolhatom a tengerinyulakat. nézegette. Térde fölé görnyedve ült. hogy meg ne lássa senki. És Lennie szelíden beszélt a kutyakölyökhöz: – Miért haltál meg? Nem vagy olyan kicsi. Lennie nem vette észre. – George azt mondta.kihúzta az ingét. s fényes vonalakat rajzolt a szénára. – Előre-hátra himbálta a testét fájdalmában. dobrokoltak a lábukkal. és elhajította. ha szóba állok veled. hogy nincs veled semmi dolgom. s így szólt hozzá: – Most aztán George talán meg sem engedi. Majd azt mondom George-nak. a kis kolbászfürtök szépen. Nem fogja engedni. amelyet még nem raktak meg az új terméssel. nem. Curley felesége előlépett az utolsó rekesz mögül. a jászol alatt. Velem nem járatod a bolondját. s zörgették a tartóláncokat. Hosszasan elnézte. aztán a legények kiáltozása. ha megtudja. kezét inge alá dugta. A nagy pajta egyik végében magasra volt halmozva a friss széna. Vasárnap délután volt. Színes gyapjúruháját viselte s a vörös strucctollas papucsot. Lennie lenézett a szénára. – Ez az átkozott kis kölyök semmi sem volt George-nak. amely ott hevert előtte. szét kent egy kis kenőcsöt rózsaszín tenyerén. – Százszor mondták nekem. szép gyerek? Lennie rábámult. visszahozta a kölyköt. hogy ápold a tengerinyulakat!” Hirtelen elöntötte a harag. arcába nézett. zümmögés. szóba se álljak veled. A szénában ült. s a játszó legények bátorító vagy csúfolódó kiáltozása. Kétoldalt látni lehetett a jászolrácsokat s a lécek között a lovak fejét. harapdálták a jászol fáját. Egészen közel volt már Lennie-hez. végigcirógatta orrától a farka hegyéig. ereszkedett le a pajta másik végéig. Ott ült a szénában egy láda mellett. s volt egy sík terület. amikor az fölnézett és megpillantotta. ahol még nem rakták magasra a szénát. – Ujjaival birizgálta a kölyök lekonyuló fülét. beléfektette a kölyköt. A pihenő lovak ropogtatták a megmaradt szénát. De benn a pajtában csak nyugalom. – Fölemelte a kölyök fejét. – Hát George mindenben parancsol neked? kacagott az asszony.

– Attól fél – mondta nyugodtan az asszony –, hogy Curley meg talál haragudni? No, hát Curley most felkötve hordja a karját, s ha komiszkodik, összetörheted a másik kezét is. Nekem ugyan hiába mesélitek, hogy a gép kapta be. De Lennie rendíthetetlen volt. – Nem, nem. Én szóba se állok veled. Az asszony letérdelt mellé a szénába. – Ide hallgass – mondotta. – A legények mind patkót dobálnak. Még csak négy óra körül jár az idő. Ezt a versenyt egyik se hagyja abba. Miért ne beszélhetnék veled? Sose tudok beszélgetni senkivel. Iszonyúan elhagyatott vagyok. – Márpedig nekem nem szabad veled szóba állnom – mondta Lennie. – Elhagyatott vagyok – beszélt tovább az asszony. – Te szóba állhatsz akárkivel, de én csak Curleyvel beszélhetek. Különben megharagszik. Hogy tetszenék neked, ha nem beszélhetnél senkivel? – Nem szabad – mondta Lennie. – George attól fél, hogy bajba keveredem. – Mit takargatsz itt? Lennie egész bánata egyszerre visszatért. – Csak a kiskutyámat – mondta szomorúan. Csak a kiskutyámat. – Azzal lesöpörte róla a szénát. – Hiszen ez megdöglött! – kiáltott fel az asszony. – Olyan kicsike volt – mondta Lennie. – Csak játszottam vele.., Aztán úgy tett, mintha meg akarna harapni… Én meg úgy tettem, mintha megverném… Aztán… aztán meg is vertem. És aztán meghalt. – Ugyan, ne búsulj, no – vigasztalta az asszony. Közönséges fajta volt. Könnyen szerezhetsz másikat. Az egész környék tele van ezzel a fajtával. – Nem is az a baj – magyarázta siralmas hangon Lennie. – George most már nem engedi meg, hogy a tengerinyulakat ápoljam. – Miért nem? – Hát azt mondta, hogy ha még valami rosszat csinálok, nem engedi, hogy a tengerinyulakat ápoljam. Az asszony közelebb húzódott hozzá, s próbálta megnyugtatni. – Csak beszélj velem nyugodtan. Hallgasd, hogy ordítoznak odakünt a legények. Négy dollárba megy a verseny. Egyik se hagyja ott, amíg vége nem lesz. – George agyonver, ha meglátja, hogy veled beszélgetek – mondta óvatosan Lennie. – Azt mondta. Az asszony arca tüzelt a haragtól. – Hát mi bajuk velem? – kiáltotta. – Nekem nincs jogom, hogy beszélgessek valakivel? Mit gondolnak, mi vagyok én? Te derék fiú vagy. Nem tudom, miért ne beszélgethetnék veled? Hiszen nem bántalak. – George azt mondja, hogy bajba keversz bennünket. – Ostobaság! – kiáltotta az asszony. – Mit árthatok én neked? Egyik sem törődik azzal, hogy milyen az én életem. Hidd el, valamikor nem így éltem én. Lehetett volna belőlem valami. – Sötéten tette hozzá: – Talán lesz is még. – Aztán egyszerre áradni kezdett belőle a szó, a közlés szenvedélyes vágyában, mintha sietne, nehogy a hallgatóját elragadják tőle. – Salinasban laktunk – mondotta. Gyermekkoromban kerültem oda. Egyszer színészek jártak ott, s megismerkedtem az egyikkel. Azt mondta, elmehetnék a társulattal. De az anyám nem engedett. Azt mondta, azért, mert csak tizenöt éves vagyok. De a színész azt mondta, hogy mehetnék. Ha elmentem volna, most nem élnék így, azt elhiheted. Lennie egyre a kutyakölyköt simogatta. – Lesz egy kis tanyánk, és tengerinyulakat tartunk majd – magyarázta. Az asszony gyorsan folytatta történetét, nehogy félbeszakítsák. – Aztán egy másik emberrel ismerkedtem meg, az a filmnél volt. Elmentem vele táncolni a Riverside táncterembe. Azt mondta, beszerez a filmhez. Hogy afféle őstehetség vagyok. Mihelyt visszamegy Hollywoodba, írni fog nekem a dologról. Erősen szemébe nézett Lennie-nek, hogy lássa,

milyen hatást tett rá ez a történet. – A levelet sohasem kaptam meg – mondotta. – Mindig is azt gondoltam, hogy az anyám lopta el. Nem akartam olyan helyen megmaradni, ahol nem járhatok sehová, nem lehet belőlem semmi, s még a leveleit is ellopják az embernek. Kérdeztem is, hogy ellopta-e, de tagadta. így hát feleségül mentem Curley-hez. Még aznap este találkoztam vele a Riverside táncteremben. Ide hallgatsz? – kérdezte Lennie-t. – Én? Hallgatlak hát. – Most olyat mondok neked, amit még senkinek se mondtam el. Talán nem is lenne szabad. Én nem szeretem Curley-t. Nem kedvemre való ember. – És hogy így feltárta lelkét Lennie előtt, közelebb húzódott hozzá, s melléje ült. – Filmhez mehetnék, szép ruháim lehetnének, amilyeneket a filmszínésznők hordanak. És nagy szállodákban üldögélhetnék, és lefényképeznének. Eljárhatnék a bemutatókra, és beszélhetnék a rádióba, és nem kerülne egy fillérembe se, mert a filmnél vagyok. És olyan szép ruhákat hordanék, mint a filmszínésznők. Mert az az ember azt mondta, hogy őstehetség vagyok. – Felnézett Lennie-re, s előkelő kis mozdulatot tett karjával és kezével, hogy megmutassa: ért a színjátszáshoz. Ujjai követték csuklója mozdulatát, s kisujja messzire elállt a többitől. Lennie nagyot sóhajtott. Kívülről behallatszott a vashoz ütődő patkó csendülése s az éljenzés. – Valaki talált – mondta Curley felesége. Amint a nap lejjebb ereszkedett, a fénycsíkok lassan felkúsztak a falon, s a jászolrácsokon és a lovak fején nyúltak végig. – Ha kivinném ezt a kis kutyát, és eldobnám mondta Lennie –, George nem tudná meg soha. Akkor nem lenne semmi baj, és ápolhatnám a tengerinyulakat. – Hát te csak a tengerinyulakra gondolsz? – kérdezte haragosan Curley felesége. – Lesz egy kis tanyánk ~ magyarázta türelmesen Lennie. – Lesz házunk, kertünk, lucernásunk, a lucernát a tengerinyulaknak adjuk, én fogok egy zsákot, teleszedem lucernával, s odaviszem a tengerinyulaknak. – Miért vagy olyan bolondja a tengerinyulaknak? – kérdezte az asszony. Lennie-nek óvatosan gondolkoznia kellett a válaszon. Vigyázva közelebb húzódott az asszonyhoz, egészen szembekerült vele. – Szeretem simogatni a szép dolgokat. Egyszer egy vásáron láttam ilyen hosszú szőrű tengerinyulakat. Szépek voltak, elhiheted. Néha egereket is simogatok, de csak ha más nem akad. Curley felesége kissé elhúzódott tőle. – Azt hiszem, te bolond vagy – mondotta. – Nem én – magyarázta komolyan Lennie. – George azt mondja, nem vagyok bolond. Szeretek szép, puha dolgokat simogatni. Az asszony kissé megnyugodott. – Hát ki nem szeret? Mindenki szereti azt. Én is szívesen megtapogatom a selymet, a bársonyt. Szeretsz bársonyt tapogatni? Lennie fölnevetett gyönyörűségében. – Meghiszem azt! – kiáltotta boldogan. – Volt is bársonyom.. Egy asszonyság adta, a nagynéném, Clara néni. Nekem adta, ekkora darab volt, ni. Bárcsak megvolna még! – Arca elkomorodott. Elvesztettem – mondta. – Rég nem láttam már. Curley felesége a szemébe kacagott. – Bolond vagy – mondta. – De azért kedves fiú vagy. Mint egy nagy baba. De azért meg lehet érteni, amit mondasz. Amikor fésülködöm, néha én is megsimogatom a hajamat, mert olyan puha. Hogy megmutassa, hogyan szokta, végigjártatta ujjait a feje búbján. – Némely embernek olyan durva a haja – mondta tetszelegve. – Itt van például Curley. Annak olyan a haja, mint a drót. Bezzeg az enyém puha és finom szálú. Mert sokat kefélem. Attól olyan finom. Nézd, tapogasd meg! – Megfogta Lennie kezét, s rátette a fejére. – Tapogasd meg itt, milyen puha! Lennie hatalmas ujjai simogatni kezdték a haját. – De föl ne borzold! – mondta az asszony.

– Jaj, de szép – mondta Lennie, s erősebben simogatta, – Jaj, de szép! – Vigyázz, no, felborzolod! – Aztán haragosan kiáltott fel: – Most már elég ebből, egészen összekócolod a hajamat. – Félrerántotta a fejét, s Lennie ujjai belekapaszkodtak a hajába, és nem engedték el. – Engedd! – kiáltotta az asszony. – Engedd el! Lennie-t vad rémület fogta el. Az arca eltorzult. Az asszony felsikoltott, s Lennie rátette másik kezét szájára és orrára. – Kérlek, ne kiálts – mondta könyörögve. – Ne, ne, kérlek. George megharagszik. Az asszony hevesen küszködött a keze közt. Lába toporzékolt a szénán, teste vonaglott, hogy ki tudjon szabadulni; Lennie keze alól elfojtott sikoltás tört ki. Lennie kiabálni kezdett rémületében. – Kérlek, ne sikoltozz – mondta könyörögve. George azt mondja majd, hogy rosszat tettem. Nem engedi, hogy ápoljam a tengerinyulakat. Kissé megmozdította a kezét, s az asszony torkából nyers kiáltás szabadult ki. Most már megharagudott Lennie. – Ne kiáltozz! – mondta. – Nem engedem, hogy kiáltozz. Megmondta George, hogy bajba keveredem miattad. Ne kiáltozz, ha mondom! Az asszony tovább küszködött, szemeiben vad rémület világolt. Lennie haragosan megrázta. – Ne ordítozz! – mondta, és rázta tovább; az asszony ficánkolt, mint a hal. Aztán elcsöndesedett, mert Lennie kitörte a nyakát. Lenézett rá, óvatosan levette kezét a szájáról, s az asszony csöndesen feküdt. – Nem akarlak bántani – mondta –, de George megharagszik, ha ordítozol. Amikor az asszony se nem válaszolt, se nem mozdult, Lennie egészen föléje hajolt. Fölemelte karját, és visszaejtette. Egy pillanatig úgy látszott, hogy nem érti a dolgot. Aztán rémülten suttogta: – Rosszat tettem. Már megint rosszat tettem. Szénát rakott rá, s félig eltakarta a testét. Odaküntről a legények kiáltozása s a cövekbe ütköző patkók csendülése hallatszott. Lennie csak most ébredt tudatára a külső világnak. Bebújt a szénába, és hallgatózott. – Most igazán rosszat csináltam – mondotta. Ezt nem lett volna szabad. George haragudni fog. És… azt mondta… és bújjak el a bokrok közt, amíg értem nem jön. Haragudni fog. Bújjak a bokrok közé, amíg értem nem jön. Azt mondta. Visszament, és megnézte a halott asszonyt. A kutyakölyök ott hevert mellette. Lennie fölvette. – Eldobom – mondta. Így is elég nagy a baj. Kabátja alá dugta a kölyköt, odamászott a pajta falához, s kilesett egy repedésen, arrafelé, ahol a patkójáték folyt. Aztán odamászott az utolsó jászol végéhez, és eltűnt. A napfény csíkjai most már magasan jártak a falon, s a pajta homályosodni kezdett. Curley felesége hanyatt feküdt, félig betakarva szénával. Csöndes volt a pajta, s a délután csöndje nehezedett a tanyára is. Még a célba dobott patkók csendülése s a játszó legények hangja is mintha csendesedett volna. A pajta belsejében hamarább szállt le a homály, mint odakünn. A nyitott szénahordó kapun beröppent egy galamb, körbeszállt, és kiröpült ismét. Az utolsó rekesz mellett felbukkant egy sovány, hosszú testű, nőstény pásztorkutya, nehéz, lelógó emlőkkel. Amikor félúton volt már ahhoz a ládához, amelyben a kölykei voltak, megérezte Curley feleségének halottszagát, s szőre fölmeredt a gerince mentén. Vinnyogva sompolygott a ládához, s beugrott a kölykei közé. Curley felesége ott hevert félig betakarva sárga szénával. Minden komiszság, tervezgetés, elégületlenség, szereplési vágy eltűnt az arcáról. Csinos volt és egyszerű, s az arca kedves és fiatal. Kifestett képe, pirosra mázolt ajka elevennek mutatta, mintha csak szenderegne. Apró kolbászfürtjei szétszóródtak feje mögött a szénán, s ajka szétnyílt. Amint meg szokott esni néha, egy perc megállt az időben, s tovább lézengett, tovább tartott egy percnél. S a hang és a mozgás egy percnél sokkal, de sokkal hosszabb időre állt meg.

– Talán a lelkem mélyén tudtam is. – Azt hiszem – mondta halkan George –. – Aztán próbálta megnyugtatni magát: – Lehet. – kérdezte komoran Candy. Aztán felugrott. talán mégis sikerül. Annyiszor akarta hallani. A lovak dobrokoltak a jászolrácsok másik oldalán. Hogy az asszony nem felelt. Jézus! – s letérdelt melléje. tökéletesen vége?. – Tudhattam volna – mondotta kétségbeesetten George. – Az öreg Candy felbukkant az utolsó rekesz végében. – Mindig rossz dolgokat csinált. Közelebb lépett az asszonyhoz. Vagy beülök egy játékterembe. Hanem a pajta most már megelevenedett. ismét dolgozom egy hónapig. aztán fogom az ötven dollárt. – Ugye. Odakint hangosabban. George nem válaszolt a kérdésre. s szeme ridegen nézett maga elé. Lennie! Idebent vagy? Tovább számoltam. – Uram Jézus! – Gyámoltalanul nézett körül. Az utolsó rekesz végéből az öreg Candy hangja szólalt meg: – Lennie! – kiáltotta.Aztán lassan-lassan újra fölébredt az idő. s élhetünk boldogan. A lovak dobrokoltak. George. hogy itt alszol – mondta rosszalló hangon. Sima csuklóját odadörzsölte tüskés fehér pofaszakállához. Kezét a szívére tette. Már tudott mindent. mint a fa. George hidegen nézett rá. Candy egy pillanat múlva visszajött. – Mitévők leszünk most. hogy a végén azt hittem. aztán ő is felkiáltott. – Igazad van – mondta végül –. hogy bezárják. Curley megöli. – Olyan derék fiú – mondta Candy. Lennie. Aztán visszajövök. s a tartóláncok megzörrentek. George figyelve nézte Candy ajkát. és jól bánnak vele. tudtam. én első pillanattól fogva tudtam. de komiszságot nem követett el soha. – Mitévők leszünk? George későre válaszolt. hogy megszökjék. arca oly kemény volt. – Nem tudtam. George? Nem? Még mielőtt George válaszolhatott volna. Lennie! kiáltotta újra. s lustán tovább botorkált. – Hát… szólni kell a… többieknek. George-nak tágra nyílt a szeme. – Hát ennek mi baja? – kérdezte. s valami piszkos lebujban töltöm az egész éjszakát. s gyorsan kiment a pajtából. te meg én azért megszerezhetjük a kis tanyát? Te meg én elmehetünk oda. – Nem hittem volna. Candy lehajtotta fejét. Azt mondta: – Ledolgozom a hónapomat. Curley meg akarja majd lincseltetni. s ott maradok. horkoltak. – Hé. – Azzal visszanézett Curley feleségére. Te nem ismered azt a Curley-t. Azt hiszem. s dörzsölgette a szakállát. rágták az alomszalmát. hogy ilyesmire képes. hogy itt vagy szólította meg Curley feleségét. Nem engedhetjük el. Candy rámutatott Curley feleségére. s megmerevedett a teste. – Hé. S a többiek is. amíg mindenki haza nem megy. tisztábban hallatszott a legények hangja. – Hát… vége van. Megfogjuk és bezárjuk. s vele volt George is. – Mi történt itt? – szólalt meg Candy. mint Candy: – Uram. Candy hallgatott. és kétségbeesetten nézett a földre. és . De Candy izgatottan mondta: – Engedni kellene. ugye. s megint lesz ötven dollárom. de akkor már ott volt mellette. hogy nem lesz meg az soha. – Nem járja.. – Miről akartál velem beszélni? – kérdezte George. Curley megöli. rázták a tartóláncokat. – Nem jut eszedbe semmi? – kérdezte. – Fölegyenesedett. mit csinálhatunk. Amikor végre lassan és mereven felállt. aztán megállt. Megmondom neked. közelebb lépett hozzá. George még mindig Curley feleségére bámult. Szegény hülye éhen veszne. – Nem is tette azt Lennie gonoszságból – mondotta. George? – kérdezte Candy.

– Kapálhattam volna a kertben. s a varázs megtört. s legutoljára valamennyi közül George. Magam ölöm meg azt a bitangot. fiúk. s megtapintotta a csuklóját. Muszáj. A férfiak odarohantak az utolsó rekeszhez. – Éles hangon mondta: – Nem engedem. rohanó lábak dobogtak. – Északról jöttünk. Kalapját oly mélyen behúzta a homlokába. amíg George meg tudott szólalni: – Alighanem délnek ment – mondotta. haragja lassan-lassan szavakba formálódott. Ismételgette a régi szavakat: – Ha cirkusz lesz a városban vagy futballmérkőzés… elmegyünk megnézni… csak azt mondjuk: „vigye ördög a munkát”. George odalépett hozzá: . hogy ő tette. Ezt csak Lennie tehette. aztán éneklő hangon folytatta. Nem kérdezünk soha senkit. hogy a szeme nem látszott. aztán bedugta kezét kissé elferdült nyaka alá. George fölvette kék nyersvászon kabátját. merre mehetett? Eltartott egy ideig. – Most már ide hallgass. Gyertek. Megpillantották Curley feleségét. s úgy teszek. Te aztán egy perc múlva kijössz. Tudom. de lassan rábólintott a szavára. – Istenverte lotyója – mondta gyűlölködve. s elmegyünk. Slim csöndesen George-hoz fordult: – Igaza van – mondotta –. mintha most látnám először a halottat. Amikor felállt. megfordult. akkor előjövök én is. kitámolygott a pajtából. Az öreg Candy utánanézett. – Azt hiszem. Hiszen mindenki más odakint volt a patkójátéknál. és nézték. – Jó. azt gombolgatta. – George megfordult. Carlson azt mondta: – Én hozom a Lugeremet – s azzal rohant ő is. A nyaka el van törve. hogy egyszer még bajt csinálsz. mi? Most aztán örülsz. meg kell hogy öljük. Hát akkor engedj nekem egy-két percet. kénytelenek vele. – Hát bizony – mondta sóhajtva Slim –. hogy bántsák Lennie-t. – Lehet – folytatta Slim –. Én átmegyek a hálóhelyiségbe. azt hiszem. és sietve kiment a pajtából. szólsz a legényeknek a dologról. hogy ilyesmi volt. s kutatva tapogatta ujjaival. Talán nem fogják bántani. – Szipogott. Megyek a puskámért. bizonyosan Lennie tette. a fiatal Whit és Curley. Odakünn elhallgatott a játék zaja. Még azt találják hinni. hogy szóljunk a legényeknek. Slim és Carlson. hogy én is benne vagyok. s bánata. Mit gondolsz. – Tudom. hát bizonyosan délnek ment tovább.visszanézett Candyre. s megremegett a hangja. Aztán gyámoltalanul bámult Curley feleségére. El kell hogy fogják. – Megteszem. – Az a nagy darab ember. George nem válaszolt. fekete kalapját mélyen a szemére húzta. Nem voltál jó semmire. Mindenki tudta. s a férfiak berontottak a pajtába. a férfiak egészen közelébe húzódtak. Hosszú. Aztán lesz disznónk meg tyúkunk… télen jó meleg kályhánk… esőben amellett üldögélünk… – Szemét elvakították a könnyek. s mondd el a dolgot úgy. aztán rohanj ki. mintha éppen most bukkantál volna az asszony testére. Curley hirtelen megelevenedett. s csuklója csonkjával dörzsölgette tüskés pofaszakállát. az a bitang. – Kicsit elhallgatott. Ide hallgass. hogy nekem is részem van a dologban. Hasba lövöm. Megteszed? Akkor nem gondolhatnak a többiek. Aztán Slim csöndesen odalépett az asszonyhoz. – De előlem nem menekül. – Beletüzelte magát a dühöngésbe. s edényt mosogathattam volna ezeknek a fiúknak. George – mondta Candy –. s csak álltak ott. vékony ujjával megérintette az arcát is. az a Weedben elkövetett dolga is. Utánuk jött Candy. hogyne tenném meg. Most se vagy az. meg kell hogy öljük – ismételte Slim. amit emlegettél. Kérdezgető hangok szólaltak meg. Ezt aztán megcsináltad. ki tette ezt! – kiáltotta. s a homályban megálltak. Én most megyek. te hitvány ringyó. mögöttük pedig észrevétlenül Crooks. – Dühösen kirohant a pajtából. George erre is rábólintott. Nincs más mód.

amely a: part sekély vizében állt. Nem gonoszságból tette. George lassan utánuk indult. A hasára célozz! Az majd végez vele. A férfiak hangja gyöngébben hallatszott már. – Tudom – mondta George –. jobbra balra hajtogatva periszkópszerű fejét. amit tett. Keresd meg Wiltset. nehézkesen húzva a lábát. Candy.– Nem lehetne úgy csinálni. Másik kis vízikígyó úszott fölfelé a tavon. – Hiszen lehetne – mondta bólintva Slim. száraz levelek elbukdácsoltak néhány lábnyira. – De ide hallgass. s a csőr elnyelte a kis kígyót. s egy roham úgy zúdult át a fák koronáin. amelynek farka veszettül ficánkolt. Amikor mindnyájan elmentek. – Nincs a batyumban. a tarka szikomorfák közé kellemes árnyék ereszkedett. hogy részed van a dologban. Curley! Az a szegény ember bolond. Slim csak állt. – Hiszen nála van Carlson Lugerje! Meghiszem azt. s lenézett Curley feleségére. Szélfodrozta apró hullámok egymás nyomában futottak végig a tó zöld felszínén. s a csúcsok rózsaszínben ragyogtak. Az se jó ám. ha csak fél kezem maradt is. Curley lehiggadt már. – Nem. a tó szélén úszott. Curley-nek kivörösödött az arca: – Megyek – mondotta. amíg Curley oda nem kiáltott feléjük: – Te George! Maradj együtt velünk. hogy lelőjük! – Hátha Carlson elvesztette a pisztolyát – mondta bizonytalan hangon George. többiek. s elnézte Curley feleségének arcát. megyünk. A pajtában egyre nőtt a homály. éppoly hamar. Lelövöm. A szél elállt. Curley még mindig dühöng a keze miatt. A napfény eltűnt már a völgyből. talán jobb lenne. Mi. Slim. nehogy azt találjuk gondolni. – Szegény nyomorult – mondta csöndes hangon. s mind a ketten lenéztek a halott asszonyra. Ne lődd le. mint a hullám. s karjával takarta el a szemét. ne kegyelmezz neki. hogy elfogjuk és bezárjuk? Hiszen bolond az. Egy vízikígyó simán úszott fölfelé a tavon. Lehetne. – Te menj Soledadba – mondta Curley –. Ha meglátod. a rekeszekben a lovak váltogatták a lábukat. a Gabilan hegyek hágói n kúszott fölfelé. Nyomában jött Curley. tudom. A gém ott állt a sekély parti vízben. azt ellopták. fejénél fogva kikapta a vízből. Most pedig gyerünk! – Gyanakodva fordult George-hoz. megkötözik. Candy lekuporodott a szénába. és hozz rendőrt. s egy nagy ketrecbe dugják. Carlson. ha itt maradnál a feleséged mellett. – Te velünk jössz? – Megyek. s odakerült egy mozdulatlan gém lábaihoz. jobbra-balra . Csakhogy Curley mindenáron agyon akarja lőni. – Hogy ne lőjem le? – kiáltotta Curley. mint ahogy jött. Indultak. Whit izgatottan szólt közbe: – Nekem nincs puskám. ha Curley-t itthon tudnók tartani. A szikomorfák levelei kifelé fordították ezüst oldalukat. Azt mondta: – Curley. George egy pillanatra megállt Candy mellett. – Magam lövöm hasba azt a bitangot. ép kezében puskával. Az öreg Candy lefeküdt a szénába. fiúk – mondotta. A tó környékére. Aztán gondold el: ha bezárják. Vedd el azt. Egy néma fej meg egy csőr hirtelen lecsapott. s a tisztás ismét elcsendesedett. Most berohant Carlson. s megzörrentették a tartóláncokat. George. – A négernek van egy puskája. – Rendben van. Slim Candyhez fordult: – Hát akkor maradj itt te mellette. mit cselekszik. igen – mondta George. Nem tudta. A Salinas folyó mély zöld tava mozdulatlan volt ebben a késő délutáni időben. Távolról szél zúgása hallatszott. – Ma reggel is láttam – szólt közbe Carlson. s mozdulatlanul várakozott. a helyettes seriffet. a földön heverő barna. – Az a bitang ellopta a Lugeremet! – kiáltotta.

keresek egy barlangot. hogy George megtett minden tőle telhetőt.amíg a madarat meg nem pillantotta. s homlokát rosszallóan ráncolta össze. Clara néni kérem. – Elmehetek akár most is – mondta Lennie. – George agyonüt – mondotta. s állát a térdére eresztette. zsebes vászonkötényt. s orrát fintorgatta rá. Itt maradsz. s ne lenne rám gondja. Ha egy darab pástétomhoz jutott. csípőre tette kezét. oldalát fordítva a tónak. mint voltál. Clara néni kérem. bárcsak egyedül lehetne.. hogy kihúzzon a csávából. Amikor elkészült. Nem enged. Aztán szomorúan folytatta: – És soha többet nem kapok mártást. hogy nem teszed meg soha. az se fele kár. s szemmel-füllel feszülten figyelt a hang felé. A bozótból. beülhetett volna egy játékterembe. – Azt csak úgy mondod – felelte éles hangon a néni. s ott élek majd. Lennie halkan mondta: – Nem felejtettem el. Letérdelt és ivott. hogy az ösvény bejáratát figyelhesse. – Mondtam neked. ajkával alig érintve a vizet. Akkor aztán mit gondolna George? – Nem feledkezném meg róluk – mondta haragosan Lennie. A napfény egészen felkúszott már a hegyoldalon. hogy George enged téged tengerinyulakat ápolni. Kerek pápaszemet viselt. – No. – George mindig könnyen élhette volna világát. aztán újra lehajtotta fejét. Clara néni közbevágott. Ha George nem akar velem maradni. Ha egy kis mártás került. fölkapta fejét. – Sohasem törődtél George-dzsal – folytatta a néni Lennie hangján. de Lennie hangján: – Ezerszer mondtam neked – mondotta. hogy hallgass George-ra. Isten a tudója. Elbújok a bokrok között. Megállt Lennie előtt. – Ördögöt nem – mondta a tengerinyúl.egyszerre csak kibukkant Lennie. A kis kígyó besiklott a tóparti nádasba. Ez is Lennie hangján beszélt: – Tengerinyulakat ápolni – mondta megvetően. pedig tudod jól. hát elmegyek. s elszállt lefelé a folyó vize fölött. hogy ne legyek többé George-nak terhére. neked adta az egészet. – Mindig ezt mondod. El is megyek a hegyek közé. – Elmehetek innét. És Lennie válaszolt neki: – Próbáltam. és jó hozzád. De te nem vigyázol soha. ha te nem vagy vele. Mindig próbáltam. – Megfordította fejét. És megszólalt. mindig próbáltam. Zsebre tette volna a bérét. és várom George-ot. Elmegyek. s eléheztetnéd őket. Clara néni kérem. amit te megeszel. mindig neked adta a nagyobbik felét. és örökösen bajba kevered George-ot. s a hegycsúcsok mintha egyre növekvő fényben izzottak volna. – Te istenverte hülye! Arra se vagy méltó. Lennie csöndesen lejött a tó szélére. mert az derék fiú. Ha azt hiszed. Amikor egy kismadár a háta mögött ugrálni kezdett a száraz leveleken. Próbáltam. Úgy bizony. Megfeledkeznél róluk. ruhája tisztára volt mosva.forgatva periszkópfejét. – Pedig mindig jót tett veled. – George úgysem fogja megengedni. és tovább ivott. de azt se bánom. Clara néni eltűnt. Agyonver egy . Lennie felnyögött fájdalmában. Leült eléje. lerázta magáról a vizet. hogy tengerinyulakat ápoljak. leült a partra. s nagy. s felnézett a ragyogó hegycsúcsokra. De neki rád kellett vigyázni. s oly nesztelenül közeledett. A gém megcsapkodta a levegőt szárnyaival. – Azt fogja kívánni. de hiába. akkor még hülyébb vagy. nagyot mulatott volna egy bordélyban. mint egy kúszó medve. – Tudom. de nem ám. – Kalapját mélyen a szemébe húzta. fülét mozgatta. s kereshetek egy barlangot – mondotta. – Tudom – mondta siralmas hangon Lennie. Nem tehettem semmiről. hogy egy tengerinyúl talpát megnyaljad. Aztán Lennie fejéből előbújt egy kis kövér öregasszony. Rossz dolgokat cselekszel. ropogósra keményítve. s Lennie fejéből most egy óriástengerinyúl jött ki. Átkarolta térdét.

– Már mindegy – mondta George. – Nem. mióta –. – Mi az? – Nem szidsz meg? – Hogy nem szidlak-e meg? – Úgy. Itthagy egyedül. – És a hónap végén… – És a hónap végén fognám az ötven dolláromat. – Kimegyek a hegyek közé. George. . ahogy máskor szoktál. Hogy azt mondtad: „Ha te nem volnál. és…” – Uramisten. de még sohasem nyúlt hozzám bottal. – Nem! – kiáltotta őrjöngve Lennie. Lennie föltérdelt. Lennie! Semmire sem emlékszel. s leült mellé. ami történik. – George – mondta Lennie. – Mondd tovább! – mondta Lennie. s nem keveredném bajba. – Elver. Lennie mohón nézett rá. – Mi az? – Megint valami rosszat tettem. George? Tudom. – Ugye. aztán elmegy és itthagy. Itthagy egyedül. nem hagysz el. hangsúlytalanul beszélt. George mereven közelebb jött. George arra fordította fejét. – Azt nem teszi. – Mert én el is mehetek ~ mondta Lennie. ha nem kellek neked. Ismerem George-ot. s figyelt a kiáltás okra. Ismerem én George-ot – már elfelejtettem. – Munkát kapnék. te istenverte hülye. A völgyre lágy kék árnyék telepedett. ha egyedül lennék. – Tudtam! – kiáltotta Lennie. – Te nem vagy olyan. De a tengerinyúl halkan ismételte újra meg újra: – Itt fog hagyni. – Mi az ördögöt kiáltozol? – kérdezte George. George! Többet nem szidsz meg? – Nem – mondta George. fognám az ötven dolláromat. Mi ketten együtt vándorolunk. Lennie most harciasan válaszolt: – Nem igaz. mint a kétfenekű dobot. Jól bánik velem. nem hagy itt. Merev arccal mondta: – Milyen könnyen élnék. És felkiáltott: – Hé. – Mondd tovább. – Csakhogy most már torkig van veled – mondta a tengerinyúl. Itthagy téged. s újra elhallgatott. George nem tesz ilyet. – Hát nem mondod? George megrázkódott. s elmennék egy… szalonba… – újra elhallgatott. Most se fog komiszkodni. George. de emlékszel minden szavamra. – George – szólalt meg újra Lennie. te istenverte hülye. George újra megrázkódott. – Elhallgatott.bottal. ha mondom. George! George csöndesen kilépett a bokrok közül. George hallgatott. igen. Lennie fülére tette kezét: – Nem hagy itt. s a tengerinyúl visszaszaladt Lennie fejébe. – Egyhangúan. Már csak a legmagasabb csúcsokat érte a nap. s keresek egy barlangot. hogy nem. A messzeségből egymásnak kiáltozó férfiak hangja hallatszott.

s átnézett a tó másik oldalára. Lennie megfordította fejét. mintha látnád azt a tanyát. Oldalzsebébe nyúlt. – Lesz egy kis tanyánk – kezdte rá George. s a hullámok fodrozódtak a zöld tavon. Lennie. – Mesélj tovább. A völgyben kékebb lett az árnyék. ahol a gerinc és a koponya összekapcsolódik. – Én meg te. . – Miről beszéljek? – Hát a többiekről. Többször nem keveredünk bajba. s elővette Carlson Lugerjét. s keze és a pisztoly a földön hevert Lennie háta mögött. Ott aztán mindenki jól bánik majd veled. – De bezzeg mi! – kiáltott fel boldogan Lennie. Jó ez a friss levegő. meg mirólunk. Senki se bánt senkit. – Az ám. A bozótból most lépések reccsenése hallatszott. mint előbb. száraz hangon szólalt meg: – Nézz a folyó másik partjára. Gyönge esti szellő suhant végig a tisztáson. gyorsan közeledett az este.– Nem – mondotta. mi nem vagyunk ilyenek. George levette kalapját. Senkije nincs a kerek világon. s egy másik válaszolt neki. Újra hallatszott a férfiak kiáltozása. – És én ápolni fogom a tengerinyulakat. Lennie ravaszul mondta: – Beszélj nekem úgy. Lennie. Most beszélj rólunk! – De bezzeg mi – szólalt meg –. senki se lop senkitől. a víz túlsó partjára. mint régen. – És talán disznónk és tyúkunk is… és a ház körül lesz egy… kis lucernás… – A tengerinyulaknak! – kiáltotta Lennie. – És a föld zsírjából élünk. – Mesélj tovább! – mondta Lennie. azt a helyet. Nézz csak arra. George beszélni kezdett: – A magunkfajtaembernek nincs családja. Keres egy kis pénzt. Lennie megfordította fejét. aztán elveri. George lenézett a pisztolyra. hogy maradj itt velem. s én úgy elmesélem neked. Remegő hangon mondta: – Tedd le a kalapodat. – A tengerinyulaknak – ismételte George. s arrafelé nézett. a levelek megzörrentek. Most józan. Lennie engedelmeskedett. George megfordult. Férfihang kiáltott a folyó felől. Lennie tarkóját nézte. de most már sokkal közelebbről. George közben a távoli hangokra figyelt. – Nem. Lennie boldogan kuncogott. fecsattantotta a biztosítózárat. – Mert… – Mert nekem itt vagy te… – Nekem meg te. Mi bizony törődünk egymással – kiáltotta diadalmasan Lennie. hogy szinte látni fogod. George! Mikor lesz az? – Hamarosan meg szerezzük. aki törődik vele… George hallgatott egy pillanatig. hogy is lesz majd később – mondta Lennie. – Azt akarom. – Te… meg én. a Gabilan sötétülő hágóira. A szél csörtetést hozott feléjük a bozótból. Lennie engedelmesen letette kalapját maga elé. Lennie. – Meséld el. – Hogy is lesz az? Lesz egy kis tanyánk… – Lesz tehenünk – mondta George.

– Azt hittem – mondta Lennie –. Carlson azt mondta: – Ugyan mi az ördög bántja ezt a két embert? . George. A hangok egészen közel értek már. – Hát csak megtettem – mondta fáradtan George. megtámasztotta. s a cső száját egészen közel illesztette Lennie tarkójához. hogy muszáj volt. és rohanó lábak dobogásával. – Odament. fogtad. aztán vissza George-ra. – George hangja szinte suttogóra vált. s a hangokra figyelt. – Nem – mondta George. lenézett Lennie-re. és megölted vele? – Így volt. George összerázkódott. Lennie felsikoltott. most mindjárt. Slim hangja azt kiáltotta: – George! Merre vagy. George. föl a partra.. – Gyere. Slim odalépett George-hoz. George engedte. s megszilárdította a kezét. élén Curley-vel. s iszunk valamit. Sohase haragudtam. Lennie könyörgött neki: – Menjünk oda most mindjárt! Szerezzük meg most mindjárt azt a tanyát! – Hát persze. amely a pisztolyt elhajította. – Muszáj volt. aztán lassan előredőlt a fövénybe. – S te elvetted tőle. most se haragszom. Elmegyünk ketten. – Egyenesen a tarkójába lőttél – mondta halkan. a régi hamurakás mellé. Megszerezzük. s jobb kezére nézett. – Igen. Azzal George fölemelte a pisztolyt. a pisztolyra nézett. George fölemelte a pisztolyt. közvetlen közelébe. A lövés dörrenése végighömpölygött a hegyek között. Gyere velem! Odavezette George-ot az ösvény bejáratához. Keze irtózatosan remegett. – Ne búsulj – mondta Slim. – Hogy csináltad? – kérdezte. bizony isten. Curley és Carlson utánuk néztek. – Néha ilyet is muszáj tenni. Nem haragszom. – Ez lelőtte. – Nála volt a pisztolyom? – Nála volt. Slim megfogta George könyökét. de megfeszítette az arcát. hogy Slim talpra segítse. s leült melléje. haragszol rám. A csoport betört a tisztásra. George – mondta Slim. De Carlson ott állt George feje fölött. s fölment vele az országútra. aztán elhajította magától. – Esküszöm neked. s mozdulatlanul hevert. Lennie. és visszhangot vert. Mereven nézett jobb kezére. hogy tudjad ezt. Megszerzem. igyunk. Curley meglátta a fövényen heverő Lennie-t. – Nem. George! De George mereven ült a parton. Akarom is. Elhúzta a ravaszt. Az egész bozót tele volt kiáltásokkal. amely a pisztolyt fogta.

LEMENT A HOLD .

A kandalló párkányán hasas vázáktól körülvéve széles. hogy a kicsi. távolról látták az ejtőernyőket. se tűz. Ez határozottan rájuk tartozott. Winter doktor. mint túl nagy szolgaszemélyzet. A gépfegyverek csak egy percig ropogtak. és bezárták a városi fogdába. ameddig ilyen nagy kutya áll rendelkezésére. uram. vajon József megfigyelte-e hüvelykujjainak keringő csodáját. hogy fogadja kihallgatáson a megszállók közül Lanser ezredest. Ezen a vasárnap reggelen a postás és a rendőr halászni ment Corell úr. melynek semmi tennivalója. de persze mire ők kiköthettek. Erre a napra kölcsönadta nekik remekvitorlás csónakját. . akik géppisztolyt tartottak karjukban. az ejtőernyőket összehajtogatták. csinos és tiszta. úr raktárába. érzelmes zenét játszott a város főterén. Az aranyozott. laza tartású fiúk. mind a tizenkét ember. háborút és semmi vereséget se tapasztaltak még. hallották a repülőket. a népszerű boltos csónakján. a dombokon. Felnézett Józsefre. céltáblákat és patronokat ajánlott fel egy lövészversenyre. Tíz negyvenötkor az öreg Orden polgármesterhez eljutott az udvarias kérelem. mert Corell úr. A palota fogadószobája nagyon tetszetős és kényelmes volt. A szoba tapétája sötétvörös volt. A rendőr és a postás még csak be sem mehettek saját szobájukba a. melynek polcain egy egész hadosztály számára akadtak matracok és takarók. A postás meg a rendőr néhány mérföldnyire kint volt a tengeren. minthogy nem sok. Tíz harminckor a megszállók rezesbandája szép. háromból átlyuggatott félhalott húsdarab. A falon a képek jórészt bajba jutott gyerekeken segítő kutyák bámulatra méltó hősiességét ábrázolták. Az íves márvány kandallóban a kis tűzrakás vörösen. a hadosztály már birtokon belül volt. A jegyzék tizenegyet mondott. ölében egymás fölött forogtak hüvelykujjai. A kandalló mellett ült szakállasan. uram. És József elrévedve válaszolt: – Igen. a polgármester szolgájára. láng nélkül izzott. mialatt a városiak kissé nyitott szájjal és csodálkozó szemmel álldogáltak körös-körül. a város történetírója és orvosa. hogy mély érzésű. a védőket leverték. Corell úr birtokán. se földrengés nem árthat egy gyereknek. s a kihallgatást pont tizenegyre tűzték ki a polgármester ötszobás palotájában. mint városi tisztviselőkre. a padlón kézzel festett szeneskosár állt. nagy testű. – Maga olvasta a jegyzéket? – Nem. hogy megtudja. egyszerűen és jóságosan az öreg. hogy csak mély érzésű ember vette volna észre rajta. ebédet. a háborút befejezték. A helybeli haderő.1 Tíz negyvenötre mindennek vége volt. katonákkal megrakott hajó gyorsan elhalad mellettük. Winter doktor olyan egyszerű ember volt. A laza tartású katonák. mit a nagy háborúkat. elfogták őket. és bámulták a szürke sisakos férfiakat. amikor meglátták. Tíz harmincnyolcra az átlyuggatott hat holttestet eltemették. szintén nem tartózkodott a városban e vasárnap délelőttjén. amikor pedig ragaszkodtak jogaikhoz. A megszálló hatalom éppoly gondosan készítette elő ezt a hadjáratot. arany alakzatokkal. cikornyás porcelán óra. sötét. Se víz. puskáikkal megnyitották a tüzet. hallgatták a zenét. – Tizenegy órakor? – kérdezte Winter doktor. három katona pedig puskástul elmenekült a dombok közé. őexcellenciája felolvasta nekem a jegyzéket. A várost elfoglalták. egy gyönyörű tisztáson. faburkolata fehér. városházán. melyet hat mérfölddel odább tartottak meg. és futólépésben tértek vissza a városba. és a hadosztályt elszállásolták a móló mellett. Megdöbbenten figyelt. hemzsegtek rajta a szökellő kerubok. Corell. Mire megérkeztek. és hat katonából átlyuggatott halott húsdarab lett. a népszerű boltos. fakult gobelinnel behúzott székek mereven álltak körös-körül. A helybeli haderő. a megszállók gépfegyvereikkel oldalba támadták az utat. ezért megfordultak.

– Persze hogy csiklandoz. mint ha a szőrt a füléből. uram – mondta József. és ez kapcsolatban van az idegen katonákkal a városban. a polgármester a hódító fogadására készül. – Úgy rohannak a végzetük felé. uram. ezüstök és edények vezetője. mióta ő utoljára megigazította őket. – És maga nem segít neki? Nem fog illően felöltözni. melyben Orden polgármester volt az emberek vezetője. – Madame segít neki. Annie azt kérdezné: – Ki? – és aztán: – Miért? – és végül azt mondaná: – Ez képtelenség. és visszaállította a széket oda. amint a székeket fegyelmezi. kezét a tűzhöz tartotta. A vállukkal taszítják a világot. Nem kedvelte sem a könnyelműséget. József nem helyeselte a beszélgetésnek ezt a menetét. Az csiklandoz. József volt a bútorok. A kegyelmes urat még jobban idegesíti. uram. nem mozdultak-e el. uram. ahol állnia kellett. Pontos nép. Winter doktor néhány hüvelyknyire elmozdította székét kijelölt helyéről. – Madame ragaszkodik hozzá. József. sem a keringő hüvelykujjakat. hogy eléggé fontos dolog történhetett. hogy szemtelenek. József már régebben is megkísérelte Winter doktor megjegyzéseit továbbadni odalent a cselédtraktusban. anélkül. rosszakaratúak és porosak. uram. pedig az úgyis forog. hogy a helybeli sereget megölték vagy elfogták. a szőrt a füléből. József türelmetlenül várta azt a percet. – Idő és gépek. Ez talán még Madamenak sem sikerül. uram – egyszerűen. hogy képtelenségek. Winter doktor megismételte: – Tizenegy órakor itt is lesznek. ha a szemöldökét nyesik. – Mit csinál a polgármester? – Átöltözik az ezredes fogadására. Madame azt akarja. s élete olyan bonyolult. Abban a világban. mivel elunta azt mondani: Igenis. József. Semmi csodálatra méltó dolgot nem látott Winter doktor keringő hüvelykujjaiban. – Nagyon megnőtt a szőre – szólt József. uram. de mindig ugyanaz lett a vége: Annie mindig felfedezte róluk. voltaképpen idegesítették. hogy egyszerű. – Csodálatosak vagyunk – mondta a doktor. mivel nem segítette hozzá. – Pontos nép – ismételte a doktor. ha egyedül öltözik. József pedig azt mondta. Ő… József kissé elpirult – Madame kinyesi. József rendszerint mérgesen nézett a bútorokra. – Meg fogja kísérelni – szólt Winter doktor. fáj. és azzal. hogy én csináljam. Annie – ennek semmi értelme se volna. és figyelte Józsefet. – Országunk elbukott. Előbb vagy utóbb Józsefnek minderről véleményt kell majd alkotnia. – Igenis. József öreges szikár és komoly volt. hogy csak mély érzésű ember vette volna észre rajta. hogy a lehető legjobb hatást tegye. hogy bármiről is véleményt alkosson magának. és Madame a nyakánál fogja a berzenkedő polgármestert. József pedig ügyesen mögéje ugrott. Winter doktor hirtelen felnevetett. Azt mondja. – Igenis. Felállt. azzal a gyanúval. és a szőrét nyesi ki a füléből. József gyanította. Ha József később a nap folyamán megjegyezné a szakácsnénak: – Pontos nép. Nem hagyná. sem a bútorok képtelen viselkedését. városunkat meghódították. – A szemöldöke is. megvizsgálta valamennyi aranyozott széket. . Winter doktor felnézett hüvelykujjairól. És József azt mondta: – Igaz is.És József körüljárt. mintha az talán elszaladna. hogy lássa. hogy odahallgatott volna: – Igenis. amikor megint visszahelyezheti.

Bentick százados vagyok. Winter doktor megnézte az óráját és azt mondta: – Korán jöttek. Sisakja volt. és így szólt: – Semmi. Megállt a küszöbön. fekete bőrtokot. Winter doktor könnyedén viszonozta.– Azt akarja. és kopogtak is az ajtón. a város orvosa és a polgármester barátja vagyok. rangját csak a vállpántja jelezte. hogy megmondjam. és azt mondta: – Orden polgármester úr? Winter doktor mosolygott. néhány kapcsot. néhány sebvarrótűt. Kissé olyan volt. az itteni emberünk már jó ideje dolgozott. két sebészkést. visszaadta Winter doktornak. hosszú köpenyben. járása lomha. József. hogy a kegyelmes úr a lehető legjobb hatást tegye. majdnem olyan szerencsétlenül festett egyenruhájában. Ön az ezredes úr? – Nem. amit mondania kellett: – Szolgálati szabályzatunk előírja. aztán félreállt. kihúzott egy kicsi. de elég jó szabású. Mögötte egy tiszt állt a küszöbön. – És félfordulattal hátrakiáltott: – Őrmester! Az őrmester gyorsan odament Józsefhez. – Akkor hát tisztviselő? – Nem. mielőtt a parancsnokunk belép egy helyiségbe. Winter doktor azt mondta: – Tudja. Winter doktor megdöbbenve jegyezte meg: . nem. Engedje be őket. Gyorsan belenyúlt. kihúzott belőle néhány egyszerű sebészeti eszközt. Winter doktorra nézett. A tiszt azt kérdezte: – Hol van Orden polgármester úr? – Az ön fogadására öltözik át. Bentick százados így szólt Winter doktorhoz: – Remélem. kinyitotta. Keze megállt a belső kabátzseben. És az őrmester Winter doktorhoz lépett. és Winter doktorra nézett. mint a legtöbb angol tiszt. Mintha valamilyen meleg fény hagyná el a szobát. van itt néhány lőfegyver? Zsebéből elővett és kinyitott egy kis bőrbe kötött jegyzőkönyvet. hogy felkutassuk a fegyvereket. falusi doktor vagyok. – Nem. Egy katona lépett be. és megtapogatta zsebeit. Azt hiszem. nem én vagyok. A tiszt belépett. Bentick százados folytatta. és szürkeség foglalná el a helyét. ki ez az ember? Bentick így felelt: – A munkáját már elvégezte. orra hosszú. Gyorsan körülnézett. Winter doktor azt kérdezte: – Nyilván nem mondaná meg. Meghajolt. és átnyújtotta Bentick századosnak. nem én vagyok az. A bejárati ajtó üvegablakán sisakos arc nézett be. mint egy angol gentleman elrajzolt képe. Ez nem jelent tiszteletlenséget. uram. – Igen. Bentick százados így szólt: – Ugye. egy injekciós tűt. Becsukta a tokot. Corell a neve. Egyszer konyhakéssel kellett vakbelet operálnom. semmi akadálya. Winter doktor így szólt: – Maguk nagyon alaposak. uram. A tisztnek közönséges egyenruhája volt. végigcsúsztatta kezét zsebei fölött. bár kissé zavarban volt amiatt. Azóta mindig magammal hordozom ezt a holmit. lapos. József az ajtóhoz ment. Bentick százados kinyitotta a tokot. géppisztoly a vállán. arca vörös. megbocsát.

borzas bajsza volt. jó. Mindig azt gondolom. meglátta Bentick századost. És mégis. és mégse jutok ki. Orden polgármester belépett kisujjával jobb fülében turkálva.– George Corell? De hisz ez lehetetlen! Sokat tett a városért. fehér. vannak lőfegyverei. ha elölről kezdhetné. a szeme kezdte már megérteni. Már nem élvezem úgy. – Jó. – És rosszallóan hozzátette: – Tudja. kegyelmes uram? A polgármester az arcát dörzsölte. hogy azonosult a város polgármester-eszméjével. szórakozottsága vagy alantassága sem kerülte el figyelmét. ez a szabályzat. ha így akarsz megjelenni. és abban a szekrényben minden ruhádba belevette magát az olajszag. hogy jobb munkát végezne. mindkét szeme fölött egy. úgy tudom. Még a felnőttek is. Fehér haja frissen kefélve. Bentick százados azt mondta: – Őrmester! – és az őrmester besietett a hálószobába. ezért rendezte a lövészversenyt. értem. kinyílt. Igen. a sétapálcák mellett? Madame azt mondta: – Igen. megfogta kezét. – Kisimította már amúgy is sima nyakkendőjét. – Hol vannak ezek a puskák. ő nevelte fel. és oldalához simította kezét. mérgesen. Nagy. Megint belenézett a kezében levő kis jegyzetkönyvbe. nyakában hivatalos lánca. A baloldali ajtó. de férjének semmiféle gondolata vagy álma vagy vágyakozása nem jutott el hozzá. én nem tehetek róla. már csak ritkán vadászom. a hajszálak még csak most küzdöttek a szabadságukért. ráncosan. Mögötte Madame bukkant fel. és két kisebb bajsza is. és így szólt Winter doktorhoz: – Nem akarta. csak megteszem az előkészületeket az ezredes úr számára. . A hivataltól kapta méltóságát. gyorsan Orden polgármesterhez lépett. és bizonyos volt benne. már néhányszor életében meglátta ő is a csillagokat. hogy leszorítsam a szemöldökét. puskákra gondol. Ünnepélyes zsakettben volt. Férjének még oly kicsi kedvtelése vagy bánata. De George Corell… ez hihetetlenül hangzik. és ő adott a hivatalnak melegséget. aprón. Madame. hányan jönnek? – Aztán felnézett. – Fáj – mondta Orden polgármester. Olyan sokáig volt polgármester. uram. aztán megkezdődik az évad. kihúzta férje ujját meg kínzott füléből. és a képek mögé nézett. mint ahogy egy kisbaba ujját húzná ki a szájából. ahogy mondod – mondta Madame. hogy nekiindulok. hogy itt van. – Egy percig sem hiszem el. van egy sörétes puskám és egy vadászfegyverem. keze végigsiklott zsebei fölött. doktor úr – mondta. Hiszen éppen most tűzött ki díjakat a ma délelőtti lövészversenyre. egészen úgy. Életében csak egyszer vagy kétszer értette meg a férjét egészen. Úgy érezte. – De miközben ezt mondta. de amit ismert belőle. Körüllépdelte a polgármestert. Bentick százados így szólt: – Bocsásson meg. a hegyekben. ugye? Orden polgármester így szólt: – Lőfegyverek? Azt hiszem. – Hát azt hiszem… – Madame-hoz fordult: – Nem a hálószobaszekrény aljában voltak. Orden polgármestert látták lelki szemük előtt. – Örülök. aki párnákat fordított fel. Ő meg a hivatala egy volt. – Ö – mondta –. szája lassan becsukódott. Bentick százados nem tágított. ha a „polgármester” szót valahol írva vagy nyomtatva látták. gondolkozni próbált. Két darab. mi történt. Igen. ezt a férfit tetőtől talpig ő teremtette. Őrmester! Az őrmester. Máshová is rakhattad volna őket. – Mit gondol. mint azelőtt. hogy megint felfelé meredhessenek. és így szólt: – Látom már. – A kegyelmes úrnak. az ezredes úr! Bentick százados így szólt: – Nem. hogy annyira fáj. azt egész bonyolultságában és jól ismerte.

Madame elgondolkodott: – Kíváncsi vagyok. – Köszönöm. mint ahogy az angolok vadászatot játszanak. Bentick százados így szólt: – Készen vagyunk. egyik kezében a két puska. Megint elkezdett mindent leporolni. Elég jóképű fiatalember volt. hát – Madame összeráncolta a szemöldökét. hogy ne zavarodjam meg. köszönöm. És Madame így szólt: – Mit gondol. De Orden polgármesternek valószínűleg igaza van: a népnek nem tetszenék. József pedig visszatért apró teendőihez. hány tiszt jön majd? – Józsefre nézett. Teát adjunk nekik vagy egy pohár bort? Ha meg akarjuk őket kínálni. Orden polgármester az órájára nézett. hogy férje átalakult polgármesterré. vagy hogy minket meghódított valaki. A nép nem sportból harcol a háborúban. a hangja megkeményedett: – Madame. ő csak védelmezte az ezredest. összegyűltek vadászreggelire. jobb vállán a géppisztoly. Azt hiszem. nem adunk vadászreggelit. hányan lesznek itt. az őrmester követte. doktor úr. Madame azt mondta: – Egy percig azt hittem. Olyan sokáig éltek békében.– Kellemetlen kötelesség ez. Nem hiszem. hogy ő az ezredes. mi illik ilyenkor. és ránézett Józsefre – már beszéltünk róla. és nem ittak együtt egy pohár bort? Winter doktor bólintott. – Lassan csóválta fejét. hogy az más volt. engedelmével. hogy ez tetszenék a népnek. – No. miért ne őrizzük meg mi a művelt szokásokat? A polgármester egy percig élesen ránézett. Azt mondta: – Hát én azt hiszem. Madame ekkor a doktorhoz fordult: – A régi időkben az emberek. így volt. nem tudom. – De igen. és látta. Lanser ezredes úr rögtön itt lesz. és könnyedén meghajolt. miért nem. hogy ne keverje össze a polgármestert a férjével. – Nem tudom – mondta. A nép most megzavarodott. nem üdvözölték egymást. Winter doktor felé fordult. és aztán egyáltalában nem lesznek már összezavarodva. Olyan régen volt. Orden polgármester ujja megint a viszkető fülében volt. hogy meghódítottunk valakit. – Nem tudom. Madame könnyedén meghajolt. és mosolygott. Megtanulta. Köszönöm. és magával hozott egy kétcsövű sörétes puskát meg egy elég csinos. nem adunk bort. Winter doktor gúnyosan jegyezte meg: – Nem. Megcsóválta fejét József felé. Madame. És kiment a kapun. hányan jönnek még? Winter doktor kíméletlenül előhúzott egy széket. Madame így szólt: – A nép odalent hallgatja a zenét. Annie mondta. A benyílóajtó oldalának támasztotta őket. – De lehet. Ebből a városból ma reggel hat fiút megöltek. és ha nem akarjuk. Nem akarok velük bort inni. Életében már sokszor megtörtént. akkor meg mit tegyünk? Winter doktor a fejét csóválta. nem kell. A királyok és fejedelmek úgy játszottak háborút. Nem is tudom. vállszíjas vadászfegyvert. Nem tehetek róla mondta a százados. Azért választottak meg engem. szemöldökét összeráncolta. Amikor a rókát leterítették. Az őrmester visszajött. és megint leült. és amikor József belépett és egy kis csésze feketekávét . hogy szemérmetlenül hegyezi fülét. kegyelmes uram. azazhogy a vezérek. Nem tudom. ha bort inna megszállókkal. Majd megtanulják. Ha ők megtehetik. hogy még nem hisznek teljesen a háborúban. Jó napot kívánok.

– Nem tudom. most jönnek. nem. kihúzta óráját. az bizony. – Hány óra? – Öt perc múlva tizenegy. uram. menjen ki a szobából. – Idejében itt lesznek. A polgármester hirtelen megfordult. – Köszönöm – mondta. a katonáink? – Nem tudom – felelte a doktor. – Nem tudom. – Nem hiszem. És ne a cipőtalpán gyújtsa meg a gyufát. és újra elkezdte: – Mi van az ország többi részében? A doktor vállat vont. De mindnek ilyen kis gépfegyvere van. van‑e rajta por. – De tizenketten voltak. maradj. amit mondtam. Gyújtsa meg a gyufa dobozon. hogy hármat megsebesítettek és elfogtak. ha kész lesz azzal. – Ki menekült meg? – kérdezte. újra kigombolta. figyelt. Mindnyájan abba az irányba fordultak. de ideges vagyok. körülnézett.hozott. Madame így szólt: – No. nem túl sokan tolonganak itt majd. Akarod. azután rendesen begombolta. és kortyolt belőle. Winter doktor azt kérdezte. Tisztán kell látnom – szólt mentegetőzve Winter doktorhoz. – Nekem… tudod-e. Orden polgármester kigombolta kabátját. uram. Winter doktor gúnyosan így szólt: – Madame előnyben részesítené a versailles-i tükörtermet? Madame ajkát harapdálta. visszatette. – Halkan nevetett. és újra begombolta kabátját. Madame. És vegye fel a másik kabátját. A doktor megint vállat vont. nem is félek. József közbeszólt: – Hallottam… azaz Annie hallotta… – Mit. A vezetékeket elvágták vagy elfoglalták. – Nem szolgálunk fel bort. József? – Hat embert megöltek. hogy elmenjek? Orden polgármester meghökkenve nézett rá. gondolatban már elhelyezte a hódítókat. – Sehol sem volt ellenállás? – folytatta reménytelenül a polgármester. egy gombbal feljebb. – És József. figyeltek. de legyen kéznél néhány cigarettája abban a kis ezüstdobozban. Ez falusi szokás. József. ránézett. – És gyámoltalanul hozzátette: – Minket sohasem hódítottak meg. egy induló. már régóta… – Elhallgatott. hány emberük van a megszállóknak? – Nem sok – mondta a doktor. ha jönnek. – Pontos nép – szólt a doktor. – Kissé félek – mondta mentegetőzve. Így szólt: – József. – És a fiaink. Rossz benyomást kelt. . Nincsenek híreink. Madame hozzálépett. Szükségünk lehet valami apróságra. maradjon a csengője közelében. ha itt álldogál és hallgatózik. hogy több volna százötvennél. A polgármester megint ivott a kávéjából. Nem. ha tüzet ad az ezredesnek. – Igenis. Madame – szólt József. Madame az ujjával vizsgált meg egy asztalt. Nem nagyon tág ez a szoba. Azt már nem hallotta Annie. Remélem. – Annie hallotta. József. szórakozottan vette át. hogy hárman megmenekültek. – Igenis. – Egy percig elgondolkozott. – Hogy menj? Nem. Annie hallotta. gépfegyverekkel. azt a gombosat. Távolból katona banda hangja szólt.

– George. egész teste megfeszült. George Corell. Vacsoravendégünk. Corell így szólt: – Jogom van itt lenni! Katona vagyok. a hegyekbe küldte katonáinkat. aztán félreállt. Második sisakos alak lépett a szobába. de talán lesz ebből egy oldal a történelmében. A polgármester így szólt: – George Corell? Persze hogy ismerem. és azt mondhatnám. George Corell. aztán elenyészett. és Orden polgármester így szólt: – Ez Winter doktor. Orden szája kissé nyitva maradt. George Corell! Corell mérgesen szólt közbe: – Olyasmiért dolgozom. csukja be az ajtót! József gyorsan becsukta az ajtót. a város történetírója. tekintete fáradt. uram. kis fekete szeme volt és érzéki szája. amiben hiszek. Tanácstalanul nézett Winterről Corellra. Lanser ezredeshez fordult. gyorsan körülnézett a szobában. És Winter doktor mosolygott: – Talán több oldal is. de szeméből hiányzott az átlagos katona üres kifejezése. Igen kimérten ezt mondta: – Kegyelmes uram. Szögletes katonaválla volt. barátunk. Mellette a kis ember kopasz volt és rózsás arcú. Lanser ezredes levette sisakját. tizedes. résnyire kinyitotta. Azt mondta: – Nem hiszem. – Lanser ezredes úr – jelentette. József tágra nyitotta az ajtót. – Lanser ezredes úr kihallgatást kér a kegyelmes úrtól. Lanser könnyedén meghajolt. Csak éppen nem viselek egyenruhát. – Hát ez meg ki lehet? József. kimért lett. hogy szerénytelen vagyok. Corell ellenségesen nézett rá vissza. Az ezredes középkorú férfi volt. Halk kopogás hallatszott az ajtón. kesztyűs. és azt mondta: – Nem kívánok beszélni ennek az úrnak a társaságában. József odament az ajtóhoz. előkészítette ennek a városnak a megszállását. – Orvos. George Corell. A katonabanda zenéje megduzzadt. George? Winter doktor élesen félbeszakította. szürke és kemény. . akár a többi. Sisakos. A sisakos tiszti küldönc katonásan belépett. portóit ittál velem. Jótevőnk. – Tisztviselő? – kérdezte az ezredes. ismerik Corell urat – mondta. Nagyon el vagyunk foglalva. Hiszen segítettél nekem a kórház megtervezésében. – Azt hiszem. – Lanser ezredes úr tiszteletét küldi – szólt a fej. hogy később jöjjön vissza. – Ez nem igaz – mondta. és enyhe diadallal nézett a katonára. Kurtán meghajolva így szólt: – Kegyelmes uram! – Meghajolt Madame felé: Madame! – és azt mondta: – Kérem. rangját csak a vállpántján lehetett látni.– Nagyon szűk szoba – mondta. aztán kicsit tovább is. Aztán a polgármester arca lassan megmerevedett. Lanser kérdően nézett a doktorra. ez nem igaz! Az asztalomnál ültél. Mögötte egy kis ember jött fekete hétköznapi ruhában. Lanser ezredes könnyedén a kísérője felé fordult. Hogy vagy. jegyzéket készített a város valamennyi lőfegyveréről. Hosszú csönd támadt. Barátunk. Ez becsületes dolog. szürke alak jelent meg az ajtóban. A polgármester megismételte: – Nem kívánok beszélni ennek az úrnak a jelenlétében. mondd meg. Ez nem igaz! Erősen ránézett Corellra. Megint kopogtak. bárki az. Megzavarodott.

Azonnal letörtük. A polgármester azt mondta: – Nem kaptam híreket. – Jól volt megtervezve. Igyekezni fogunk. Corell dühösen nézett a polgármesterre. ez afféle üzleti ügy. nem akarnak-e majd bejönni – mondta Annie. Corell úr? És Corell azt mondta: – Jogom van itt lenni! Lanser élesen megismételte: – Lesz szíves magunkra hagyni. – Nem tudtam. Winter doktor kuncogott. Mi van az ország többi részével? – Mindent elfoglaltunk – mondta az ezredes. menjen ki. – Csak állnak ott. Winter doktorra ráragadt valami a polgármester aggodalmaskodásából. – De azért volt ellenállás? – Igen. vörös szemű Annie betolta mérges arcát az ajtónyíláson. ha bármi mondanivalód van. – Annie! – Igen. Madame – és visszavonult. – Nem jönnek be – mondta Lanser ezredes. add át Józsefnek az üzenetet. Orden ragaszkodott a maga gondolatmenetéhez. Madame – mondta. Corell úr? Talán magasabb a rangja. még leginkább annak mondhatjuk. Az ezredes nekikezdett: – Igyekezni fogunk boldogulni. Madame fagyosan így szólt: – Annie. Nagyon gondosan megterveztük. volt némi ellenállás. Szükségünk van az itteni szénbányára és a halászatra. és gyorsan kiment az ajtón. mint az enyém? – Nem. amennyire csak tudunk. A polgármester mintha maga is álomból ébredt volna. persze. de ez csak vérontást okozott. uram. Corell úr – mondta Lanser ezredes. őrület volt. – Bár sehol se lett volna! Igen. az is megszűnt. Lanser ezredes élesen ránézett. az maga is leült. Tudja. aztán az ezredes fáradtan ereszkedett le egy székre. de nem szólt semmit. – Legyen szíves. de őrület volt ellenállni. hogy a lehető legkevesebb súrlódással boldoguljunk. és azt mondta: – Ez kitesz egy bekezdést a történelemkönyvemben. – Katonák állnak a hátsó kapuban. még mindig félálomban. Szomorú és őrült dolog volt ellenállni. A nép a maga egészében nyugodt. aztán megfordult.Lanser ezredes így szólt: – Lesz szíves magunkra hagyni. tessék leülni! Az ezredes Madame-ra nézett. – A kávét szaglálgatják. Most kinyílt a jobb oldali ajtó. – Ez csak katonai rendszabály. Orden polgármester állva maradt. Az ezredes így szólt: – Leülhetünk? – és magyarázatul: – Régóta nem aludtunk. és a borzas hajú. Winter doktor így szólt: . de ellenálltak? Lanser ezredes így válaszolt: – Csak kis ellenállás volt. akárcsak itt. – Igen – mondta –. – Sehol sem volt ellenállás? Az ezredes részvéttel nézett rá. – Igen – mondta –. nem magasabb. uram.

Orden polgármester ránézett Winter doktorra. Nem tudom. Rendesek a saját kormányzatuk alatt. kiadják a rendeletet. ez még járatlan út. József ekkor gyorsan belépett. mint ahogy ön tudja. így megőrzi a biztonságukat. mit fog tenni. amelyik elfogad kinevezett vezetőket. Lehet. meg kell tennem intézkedéseimet. szolgálatot. ha azt hiszik. Tudja. Orden polgármester azt mondta: – Nem tudom én sem. hogy átálltam önökhöz. mint katona. – Az ezredeshez fordult. meg kell kapnunk a szenet. alig várta. A mi vezetőink nem mondják meg nekünk. Meg kell kapnunk a szenet. – Mi a véleményed erről? – Nem tudom – mondta Winter doktor. én is ebből a népből való vagyok. uram? – kérdezte az ezredes. Rendes nép. . hogy meg kell kapnunk. – Érdekes volna kitapasztalni. ha önök kormányozzák őket. Mindenné ők tettek. hangja élénkebb lett. Tudja. – Szolgálatot? – Igen. uram. Világos ez? Nem akarunk durvák lenni. Madame – mondta József. – Bocsánat. De az én népem választott engem. mint hódítás. vagy mi tudjuk. de az itteni emberek folytatni fogják munkájukat a bányában. – Előrehúzódott székén. és ezért megtartjuk az önök kormányzatát. ha rendet tart köztük. kissé büszkén. József? Adja ide az ezüst cigarettadobozt! – Bocsánat. Kissé meg vagyok zavarodva. De feltéve. – Mit akar? – kérdezte a polgármester. Ön marad a polgármester. és engedelmeskedik nekik. Az ezredes így felelt: – Szolgálatot tesz nekik. Én zavarra számítok. hogyan. milyenek lesznek. – Nem úgy van. hogy az emberek nem akarnak a bányában dolgozni? Az ezredes azt mondta: – Remélem akarnak majd. de mielőtt lefekhetem. – Várta a polgármester válaszát. Talán semmivé is tesznek. azt mondta: – Az én népem nem szereti. hogy elvégezzék a munkájukat. Az ezredes gyorsan közbevágott: – Ezt tudjuk. Bajba jutnak. Orden polgármester megkérdezte: – És ha nem akarnak biztonságban lenni? – Akkor gondolkoznia kell helyettük is. – Uram. Vannak technikusaink. ön adja ki a rendeleteket. Orden polgármester a láncát babrálta. ha fellázadnak. De önnek meg kell védenie a népét.– Az emberek még nem tudják. Igazán nem tudom. El kell intéznie. és be kell hajózni. – Torkát reszelte. – Nem fognak megint megbolondulni. – Inkább mérnök vagyok. semmivé is tehetnek. előrehajolva állt. ez elég világos. de nem kapott választ. uram. – De ha nem dolgoznak? – Kell dolgozniuk. mégsem tudom. hogy megvédje őket a bajoktól. hogy más emberek. mint az ön népe. Az ön kötelessége az. mert kell dolgozniuk. Vagy talán egész más lesz. Ön talán tudja. de efelől biztos vagyok. Így aztán nem fognak zavarogni. hogy beszélhessen. ön fog büntetni és jutalmazni. A szenet fel kell hozni a föld alól. mi történt. Ez az egész ügy inkább mérnöki munka. – Nos. kegyelmes uram. – Majd rájönnek – mondta Lanser. Orden. rá kell térnem a hivatalos ügyekre. nem akar zűrzavart. – Nem tudom. És Orden így szólt: – Igen. Lehet. hogy elkeseredett is tud lenni ez a nép. ha mások gondolkodnak helyette. Mi négyszáz éven át építettük ki a magunk kormányzatát. Sok nép van. Igazán nagyon fáradt vagyok. Madame így szólt: – Mi az.

egyet megharaptak. Az ezredes kivett egyet. Madame – és József kiment. Orden polgármester megrázta a fejét. Az ajtó kinyílt. és egy katona állt elő. Az ezredes így szólt: – Parancsot hajtanak végre. Nem mondhat fel. Madame így szólt: – József. Kinyitotta. Lanser ezredes azt mondta: – Mi csak a feladatunkat akarjuk elvégezni. József futva jött be az ajtón. hogy vigyázzon! – Igenis. – Jó szakácsnő. – Mindig a nép! A néptől elvették a fegyvereket. – Mi azt tapasztaltuk. Az ajtón túlról dühös asszonyi hang. ezredes úr. Az ezredes mélyen beszívta a füstöt. Lanser ezredes nehézkesen felállt. de Winter csak egy ferde mosollyal tudott válaszolni. – Akkor vizet fog rájuk önteni – szólt Winter doktor. – A víz bugyogott. hogy itt lakjam a törzsemmel? Orden polgármester egy pillanatig elgondolkodott. – Ő meg ezt utálja. József tüntetően tüzet adott. Vannak nagyobb. – Nem tud parancsolni a cselédeinek. Vezényszavak. mondd meg Annie-nak. lábdobogás hangzott az ajtó mögül. – Még valamit. – Nem nagyon – mondta. Meg kell fegyelmeznie a szakácsnőjét. A népnek nincs szava. ott nagyobb a nyugalom. – Forró vizet önt rájuk – mondta József. József visszatért az ezüst cigarettadobozzal. ezredes úr? – Megsebesült valaki? – kérdezte Lanser. – Vezérem parancsa. uram? kérdezte. hogy ilyenkor együttműködés fejlődik ki? – Igen. – Annie-nak nem tetszenek a katonák a hátsó kapuban. – Nem tudom megfegyelmezni – mondta Orden. kényelmesebb házak.– Annie-ról van szó – mondta. – Igen. . Orden halkan ezt kérdezte: – Szabad ezt a megtiszteltetést visszautasítanom? – Sajnos. uram. Megsebesült valaki? – kérdezte Józsefet. uram. – Ön ezt nem tudja. Ez mérnöki feladat. hogy ahol a törzs a helyi hatóság házában lakik. nem – mondta az ezredes. az emberek úgy érzik. ha meg van elégedve. kegyelmes uram – mondta. – Fel fog mondani. – Igen. ezredes úr. – Ez hadiállapot. uram. aztán így szólt: – Kicsi a ház. Lefogtuk őt. – Mi történt? – kérdezte Madame. hogy így van. – Mérges lett. Orden polgármester mosolygott. feltételezem. de Annie utálja. – Lehetséges volna. – Letartóztassam ezt a nőt. – Nem erről van szó – mondta. az ezredes elé tartotta. egyet leforráztak. Az ezredes szeme lecsukódott a fáradtságtól. – A nép nem fog örülni neki – mondta Orden. puffanás meg egy férfi kiáltása hallatszott. ha bámulják – mondta József. – Nagyon dühös. Orden polgármester tanácstalanul nézett Winter doktorra. Nem tesznek semmi kárt. Az ezredes megkérdezte: – Rendetlenkednek? – Az ajtón keresztül nézik Annie-t – mondta József. – Azt hiszi – szólt Orden –.

de így van. megbízhatunk önben – ismételte Lanser. mint önök. Nem tudom. Annyival könnyebb volna mindnyájunk számára. Kérem. Most még nem tudom. – De hiszen ön a hatóság! Orden mosolygott. hogy mi nem cselekedhetünk olyan gyorsan. – Akkor nem lenne szakácsnénk – mondta Orden. jól meg fogunk férni egymással. és menjetek el a kapu elől. Remélem. – Krisztina még Annie-nál is jobb szakácsnő mondta a polgármester. Ez azt jelenti. nagyon fáradt vagyok. megnézem. – Ön nem fogja elhinni. hogy meg kell férnünk az ön népével. Most Lanser állt fel. azt az utasítást kaptuk. Madame így szólt: – Bocsásson meg. ezredes úr – és az ajtó becsukódott a katona mögött. megbízhatunk önben. Lanser azt mondta: – Lelövethettem volna. – De megkísérli. de ez az igazság: a hatóság a város hatalmában van. – Annie dühöng – mondta. . – Átment a szomszédba Krisztinával beszélgetni.Lanser gyámoltalanul nézett. hogyan és miért. – És miután Orden polgármester nem válaszolt. akkor mind együtt cselekszünk. – Remélem. hogy együtt dolgozzék velünk? Orden megrázta fejét. uram. A nép meg van zavarodva. – Igenis. és én is. amelyekkel a katonaság tartaná fenn a rendet. Lanser megismételte: – Mindenki javára. – Nézze – mondta az ezredes –. Hajlandó? Orden azt felelte: – Ez kis város. Krisztina is mérges. Ha a város lélekben elhatározta. de ha az irány megvan. nem bántották-e a katonák Annie-t és kiment. Orden rázogatva piszkálta fülét. működjön együtt velünk mindenki javára. Szükségem van egy kis alvásra. Meg vagyok zavarva. Lanser fáradtan mondta: – Remélem. Nem tudom. Nem szeretek azokra a módszerekre gondolni. aztán így szólt: – Engedjétek el. uram. – Mint már mondtam. bezárathattam volna. Ekkor Madame jött be az ajtón. – Nem tudom. csak kimegyek. Orden polgármester hallgatott. hogy mit akar tenni. valószínűleg azt teszem én is. – Nem tudom – mondta.

s ezekkel annyira büszkélkedett. minden nő beleszeret az egyenruhába. halvány. visszavonult és szürke tábornokot. Úgy emelkedett. hogy még csak százados. minden más embert is vagy megbízható egyednek tartott. és a háborús állapotot kivéve. Hunter őrnagy. mielőtt faképnél hagyták. amikor azt . ha Budapesten vagy Párizsban angolnak nézték. melyek a kertészetet dicsőítik. mint a Vezér. Érzelmes fiatalemberek voltak. szerette a kutyákat. de a becsvágy különös hiánya visszatartotta őt ebben a rangban. Mert Hunter őrnagy úgy állította sorba az embereit. de más különbség alig lehet köztük. mint ők. mindazonáltal tudott olyan sötéten és baljóslatúan is nézni. Bentick százados családias érzésű ember volt. mint ahogy a 6 különbözik a 8-tól. zenéjéből. Olyan tökéletesen vágta össze sarkát. Loft százados annyira százados volt. angol szövetet hordott. mint tejszín a tej színére. maga is megbízható egyed lévén. Az események természetes menete szerint negyvenöt éves korára dandárparancsnok lett volna. miért nem ment művésznek. Ő átélte és ki-be lélegezte századosságát. Loft százados azt hitte. és évente többször koszorúkat helyez el hadnagyainak sírján. hogy onnan tudja meg. s ami több. Loft századosnak az volt a véleménye és hite. mintha számok volnának. A zenés kocsmákban néha ceruzarajzokat készített barátairól. divatos kalapot hordó nagy. több vásznat saját kezűleg pusztított el. Ismerte a katonai etikett minden fajtáját. a Times ki is nyomatta ezt a levelét. mennyi az idő.mozgását. és annyira hittek egy ekkora lángelme új rendszerében. olyannak gondolta. aki emlékezetének csatai között él. hogy alkalomadtán jelenetet rendezett. hogysem mindezt nagyon is hirtelen abbahagyja. A magasabb matematika humorából. senkinek sem jutott volna eszébe. és akadályozta a kerekek. a haj állandóan meglazult. Az emberek különbözhetnek egymástól magasságra vagy súlyra vagy színre. vidám fiatalember. Többször is megnősült. öt évvel azelőtt. Inkább aritmetikus volt. Prackelnak több szőke nővére is volt. hogy gyakran mondták neki. miszticizmusából soha semmi se hatolt be az agyába. ezek olyan jók voltak. ezért egy karórát is viselt. angol pipából szívott egy Londonból egyenesen számára megküldött különleges pipadohány-keveréket. Prackel hadnagy és Tonder hadnagy két taknyos volt. egyetemi hallgatók. és ragaszkodott hozzá. mintsem matematikus. és nem is tudta megérteni. mint Edmund Twitchel Esq írta magát alá. egy számoktól megszállott kis ember. és örült. Gyűlölte az elfajzott művészetet. Bentick százados valamennyi szabadságát Sussexben töltötte. hogy a katona a szerves élet legfejlettebb formája. hogy sohasem terhelték magukat a rendszer eredményeinek vizsgálatával. Túlságosan öreg volt ahhoz képest. Prackel hadnagy kék selyembe göngyölt hajfürtöt hordott órájának szerkezete fölött. vagy alkalmatlannak az életre. hogy ez másképp is lehet. Háború előtt nagy bámulója volt az angol vidéki nemesuraknak. Nem voltak civil percei. Öten voltak az ezredesen kívül. a napi politikára képezték ki őket. egyformán hajlamosak könnyekre és dührohamokra. s képe megjelent volna a képes folyóiratokban. Valami hajszoló becsvágy űzte fölfelé a rendfokozaton. a rózsás gyerekeket és a karácsonyt. és állandóan az angol szetterek és Gordon-szetterek különleges előnyeiről érvelnek. éppen.2 A polgármester kis palotájában az emeleten rendezte be főhadiszállását Lanser ezredes törzse. Ha Bentick százados túl öreg. kivonta és megszorozta őket. mint egy öreg és tiszteletre méltó. A háború ugyan látszólag mindezt megváltoztatta. és előfizetett azokra a vidéki folyóiratokra. de túl sokáig szívta ugyanazt a pipát. amennyire csak az ember el tudja képzelni. aztán összeadta. miért lettek a feleségei olyan nagyon idegesek. Hunter őrnagy mérnök volt. Egyszer. levelet írt a Timesnak a gyep kipusztulásáról KözépAngliában. körülötte csipkés. angol kutyákat tartott. mivel többet tudott a katonás viselkedésről. és nem tudta. hogy százados. hogy embereket rendeljen a parancsnoksága alá. Ha Istenről egyáltalában véleményt alkotott magának. Loft százados túl fiatal volt ahhoz képest. Prackel jó táncos volt. mint egy táncos. túl sokáig hordta ugyanazt a sétapálcát. hogy valamennyit alkalmazza. Tábornokok is féltek tőle. férfias nőkkel.

Kiláthattak a kanyargó utcájú kisvároson át egészen a vízig. ahogy a gyerekek „kint a bárány. háttérben a síró szülőkkel és a Vezérrel. Ez a mostani más lesz. Ölében tartotta rajztábláját. hogy azokat végrehajtsa. Itt írták és olvasták leveleiket. kín és gyilkosság. Még nem vesztettek el ütközetet. a valóságos dolgok valószerűtlenné válnak. ahol a hajók pihentek. mindegyikük úgy játszott háborút. terveket készítettek. melyet meg kell oldani. az ablakból kiláthattak a városon túl a vízig. Beszélgettek. hogy ez a háború is csak ugyanaz lesz. mozgás – mindez elmerül egyetlen nagy álomba. ha elmúlik. az asztalnak . akinek parancsokat adnak. és igyekezett nem gondolni arra. futballmeccseken és háborúban a körvonalak elmosódnak. Ha kellett. eszményi szerelméről álmodott. mialatt a háttérben wagneri mennydörgés recseg. féltek ugyanis. a dokkokig. képzelete épp akkora. Az ablakok közt a falakon tehenek és tavak és kis paraszttanyák képei lógtak. nehéz visszaemlékezni. olyanok. Tonder hadnagy költő volt. Gyakran képzelte el saját halálát. aki bátran. hogy végeredményben mi is az a háború… Lanser húsz év előtt járt Belgiumban és Franciaországban. és láthatták. képesek voltak akár gyávaságra. mint minden ember. azt hiszem. Néhány szék és egy asztal állt benne. nagy mellekkel. hogy új szenvedés és új gyűlölet jön. Tonder sötét romantikus volt. amikor embereket öltél. ha öregebb férfiak csábítják el. A nővéreket ezzel kissé zavarba hozta. emberei némán állnak körülötte.” Ez a törzskar három szobát foglalt el a polgármester palotájának emeletén. mint Prackel hadnagy. ahol a szénhordó bárkák kikötöttek. hogy a halászcsónakok ott horgonyoznak az öbölben. akik nem zilálják szét a haját. És háborújuk idáig játék volt: kitűnő fegyverek és kitűnő tervek. melyben semmi sem igazán valóságos. Sőt már megvoltak utolsó szavai is. Ezek voltak a törzskar emberei. tömegben. hogy valaki egyszer bebizonyítja ezeket a sértéseket. bent a farkas”-t játszanak. Néha rímtelen jambusokat mormolt képzeletbeli sötét asszonyoknak. hogy parancsokat hajtson végre. begöngyölt vitorlákkal. alkonyi nap. meglehetősen kényelmetlen klubbá. míg végül mindez elmúlik. kivéve. és semmi sem változik. hogy kérdezzen vagy gondolkodjék. ágyneműjüket és felszerelésüket. milyen volt. hogy is volt az. Menetelés közben. betegség és fáradtság. hogy megölessék magukat. közvetlenül a földszinti kis fogadószoba fölött. aki azt szerette. ami nem lett volna nehéz dolog. mondta magának tizenötször napjában. köd települ a lélekre. és elmondják. lehajtott fejjel. a dokkokig. egy pirospozsgás lányt. de szomorúan áll a haldokló ifjúság mellett. s a szomszédos szobát. klub szerű helyiséggé alakították. amint ráragyog a tépett katonai egyenruháján elsuhanó szép. Lanser azt mondta magában. hogy ő katona. így volt. megsértették őket. s kövér felhőn ügető walküröket. berakodtak. igyekezett félretenni az elmúlt háború beteg emlékeit és azt a bizonyosságot. fáradtság. akár bátorságra. keserű költő. amit tudott: hogy a háború árulás és gyűlölet. akik nem voltak ott. annál ült Hunter őrnagy. csak az. Vágyakozott a csatatéren elszenvedett halálra. Nagy asztal állt a szoba közepén.gondolta. és kávét hozattak. Loft százados mint egy tisztességesen fölnevelt fiatalember tisztességes pályafutásáról. hogy aztán hazamehessen a tűzhelyéhez. s emelkedett szellemű fiatalemberek és szegény lányok tökéletes. mint tapasztalata. tehetetlen tábornokok zűrzavara. tervtelen ellenséggel szemben. pihentek. vagy megparancsoltad nekik. Prackel és Tonder hadnagy mint valamilyen álomszerű jelenségről. a mostani egészen más lesz. és megint tengerre szálltak. Feszültség és izgalom. és az ablakon át érezhették a parton száradó halak szagát. Prackel hadnagy szolgálaton kívül majdnem minden idejét azzal az ábrándozással töltötte. amely. anyákat és szeretőket egyben. és nem sokat szenvedtek. Hunter őrnagy úgy gondolkodott a háborúról. Aztán jönnek más emberek. hogy elcsábítja Tonder hadnagy szőke húgát. fegyvertelen. Nem az volt a rendeltetése. A hálószobákban elhelyezték matracaikat. s te azt mondod bizonytalanul: „Igen. mint számtani feladatról. Valamennyiük közül egyedül Lanser ezredes tudta.

mint a te csinosságod. – Tessék? – kérdezte. A rajztábla ide-oda csúszkált. aztán másképpen folytatta – mindenkinek igen pontosan el kellene olvasnia a X. Loft kissé kiegyenesedett. és állítsd fel. a hadnagy kijött. az őrnagyot mérgesítette ez a mozgás. Előbb-utóbb mindenki le szeretett volna kenni egyet Loftnak. Letette látcsövét az asztalra. engedelmes népnek látszik. és az ember nem lát tőlük. csomagold ki. A jobb oldali ajtó kinyílt. és Hunter rászerelte rajztábláját. Neked… – kezdte. Felszerelését azonnal elkezdte lerakni. valaha is megszállt országban járt. a dolgokról alkotott biztos véleménye miatt. Légy szíves. s egy fejes vonalzóval és a háromszögű vonalzóval egy új vasúti kitérő rajzán dolgozott. Prackel és Tonder nekilátott az összecsukott állványnak. – Tudod-e. hogy az. hadnagy úr? – Igenis. Fenn kell tartanunk a katonai formát és az éberséget. Ha ezt nem tesszük meg. – Éppen szappanoztam. mikor az őrnagy úr felkért. ezen sohasem szabad változtat ni. Nézd meg. levette sisakját. akkor nézd meg. A felszerelésből lassan egész kis halom kezdett emelkedni az asztalon. – Nem találtátok meg a rajztáblám állványát a poggyász között? – Nem tudom. abban a csomóban. Ezt igen gondosan kidolgozták. oldalfegyver és különböző kis bőrtokok lógtak rajta. mielőtt kihúzom. Prackel azt mondta: – Amint elkészültem a borotválkozással. hogy Bentick megbolondult? mondta. fél arcát borotvakrém borította. aztán gázmaszk-tokját. Válla fölött hátraszólt: – Prackel! – Aztán: – Prackel hadnagy úr! A hálószobaajtó kinyílt. végül morogva ült le mögéje. jobbra-balra mozgatta.12. Elég kellemetlen ilyen világításban dolgozni. hogy szappanhab van az arcodon. azonnal megnézem. – Közönséges sapkában ment szolgálatra. Sisakot viselt. A pamacs a kezében. szakaszt. Azt mondta: – Nem én gondolom. szája határozottá vékonyodott. Hunter őrnagy megmozgatta rajztábláját. amint belépett a szobába. – Miért gondolod? – kérdezte Hunter.támasztotta. – Helyes. Egy barna vitorlavászon tokot hozott. Loft százados lépett be. aki a könyvet írta. – Ez az? – kérdezte Prackel. – Igen. őrnagy úr – mondta Prackel. egy látcső. . szakaszát a megszállt országokban tanúsítandó viselkedésről. így ment végig az utcán. zavargásokat idézünk elő. kipróbálták. Jó. Nehezek. Hunter ingerülten azt mondta: – Ez a vasúti kitérő fontosabb. Hunter azt mondta: – Ne hagyd itt ezt a holmit! Dolgoznom kell. Újra kell rajzolnom az egészet. idéztem a kézikönyv X. nincs-e egy golfütőhöz hasonló vászonzsák ott. mögötte Tonder hadnagy jött. Rosszul hat az itteni népre. Ez a nép elég ártalmatlan. Hunter így szólt: – Nem hiszem. Prackel bejött az ajtón.12. százados úr – mondta Prackel. hogy menjek az állványért. fél arcát még szappanhab borította. Miért ne viselne sapkát? Semmi zavargás se volt. Loft százados azt mondta: – Tudod-e. Prackel eltűnt a hálószobában. Loft pedánsul így szólt: – Helytelen szokás levenni. légy szíves. – Nem néztem meg. Én is utálom már ezeket az ércvacakokat.

szóval ismered? Prackel merően ránézett Tonderre. – Minek neked a képe? Prackel azt mondta: – Mert tetszik nekem. Egy lány képe volt. nem törődik.– Jó. s ez a különös szőke lány egy fekete csipkelegyező mögül kandikált ki. – Ismered? – Nem. hogy mit dolgozik. áttört fekete harisnyában. és megjegyezte: – Nekem nem tetszik. Tonder rámutatott egy kis rajzra az őrnagy táblájának sarkában. – Mi nem tenne jó hatást? – Tekintetüket követve ő is ránézett a képre. aztán a vállán keresztül felnézett Tonderre. de hol a csodában jutunk mi ahhoz. hadnagy úr. – Azt akarod ezzel mondani. ha lehetne? – kérdezte Prackel. Rátűzte a képet a függönyre. – Ki ez? – kérdezte. Hunter felnézett a rajztáblájáról. – Ő nem bánná. Azt mondta: – Hallod-e. – Egy színésznő – szólt Prackel. hogy nem fogadnál el tőle találkát. Hunter figyelmesen megnézte. Prackel zsebkendőt vett elő. ismered őt? Tonder így szólt: – Egy kokott. . – Csinos kis híd ez. de azért így mégsem lehet járni. – Akkor mit csinálsz a híddal? Hunter mintha kissé zavarba jött volna. és letörölte arcáról a szappant. Loft százados ekkor összeszedte a felszerelését. Loft azt mondta: – Igaz. te igazán bolond vagy – és Prackel egyik függönyhöz lépett. – Hm? Csakhogy ezt a hidat nem mi fogjuk felépíteni. hogy ez nagyon jól festene ebben a szobában. és azt mondta: – Ez már valami. Hunter azt mondta: – Ó. és fogadok. – Mi nem tetszik rajta? – Csak éppen hogy nem tetszik – mondta Tonder. Azt mondta: – Éppen fel akarom tűzni ide. – Ugyan. de jobb lett volna. Tonder így szólt: – Azt. Egy kis patakot akartam áthidalni a pályán. ha levennéd. Tonder Hunter vállán át nézte. Jobban tennéd. hogy neked is. hogy elmerenghess rajta egy ideig. tudod. Prackel hadnagy magasra tartotta. kissé dolgozom rajta. nézegette. mint egy kokottnak mondta. Úgy gondoltam. nem is akarom megismerni. Itt fent van az én munkám. Nem tenne jó hatást az itteni lakosságra. de sohasem jutottam hozzá. – Ja. honnan tudod. és azt mondta: – Nem hiszem. Már levittem a sínt egész a patakig. csupa láb és ruha és szempilla. – Ó. ha leveszed – mondta Loft. szétteregette. jó. hogy megépítsem a hidat. hogy hidat építsünk? Hunter lenézett a rajzra. kurta ingvállban. Prackel hadnagy kihúzta a zsebéből egy újság összehajtott mellékletét. őrnagy úr. hogy kokott? – Olyan külseje van. míg távol vagyok. ugye? Tonder hadnagy bírálóan nézett a képre. magasra tartotta. jól fejlett szőke. nem törődik ilyesféle dolgokkal. otthon a hátsó udvaromban van egy kis vasutam. – Az ezredes úr megláthatja. – Nekem nem – mondta Tonder.

kinézett a kikötő felé. – Nem – mondta Lanser. Hunter felnézett. Nagyon gondosan kidolgozták. felszerelése nélkül. Tedd az ágyad fölé. és minden belejön a rendes kerékvágásba. – Ő úgy katona. hogy a nép itt nyugodt és józan. és éppen szólni akart. és azt mondta: – Nyugodtak és józanok. talán. – Igen. Hunter lassan nézett fel a munkájából. egy kis fityegő lesz a melleden. ezt mondta: – Ez okos dolog: a csillék a bányából egyenesen a hajóhoz mennek. ezredes úr. Van egy bekezdése. mert mi nyugodtak és józanok vagyunk. – Hanem. ezredes úr – szólt Loft. Tonder hadnagy. Nehéz feladat. ha megemlíteném a jelentésben. magával vitte kis tokjait. . hogy éppen most jöttem szolgálatból? Lanser határozottan nézett rá. és így mindig szeretni fogja. léptei döngtek a falépcsőn. hogy ezt a saját javunkra írhatjuk. ha akarod. – Szabad megemlítenem. ha levennéd a képet. nincs ellenedre. de Loft százados azt mondta: – Ez parancs. – Ezek a katonai pálya mérföldkövei. Loft százados gyorsan magára szedte felszerelését. hogy lemenj. ha elolvasnád a 12. százados úr. azt hiszem. és azt mondta: – Meg kell gyorsítanunk. – Igenis. Nyugodtan azt mondta: – Itt megy egy született katona. Nemsokára a vezérkarnál lesz. mint ahogy egy csomó ember politikus. Az ajtó kinyílt. Loft visszajött a szobába. a szénbánya felé. azt mondja. Lanser felderült és kuncogott. leszel szíves lemenni és felváltani Benticket? Nem érzi jól magát. Felülről fog lenézni a háborúra. – Majd megtudod. Prackel dacosan nézett rá. Megkísérelt derűsen témát változtatni. ugye? – Ez nem árt. Mire szegény Prackel összehajtotta a folyóiratot. ezredes úr. mely a nemi ügyekkel foglalkozik. – Van néhány csinos lány a városban – mondta. És kiment. jöttében vetette le kabátját. Amint letelepedtünk. Lanser így szólt: – Loft százados úr. Úgy értem. – Remélem. de eléggé feszesen. Loft azt mondta: – Jobb volna. Ezért ragaszkodom a szabályzathoz. Csak éppen a jelentés miatt említem meg. ezredes úr. Rém hálás vagyok. Ez a szoba olyan hivatalféle. Lanser ezredes jött be. Törzskara katonásan tisztelgett – nem nagyon. és azt mondta: – Született szamár. – Szeretnéd. ceruzájával egyensúlyozva. Lanser sóhajtott. ismeretséget kötök néhánnyal. ezredes úr – mondta és kiment. De nem ezekre fogsz visszaemlékezni. aki még mindig Hunter vállán át nézte a rajzot. ezek. szédül. – Igenis. Azt mondta: – Jobban tennéd. százados úr? – Egyáltalán nem. látcsövét és felszerelését. Lanser kissé mulatva figyelte elmenetelét.Prackel rákezdte: – Akkor honnan tudod? ~ de Loft félbeszakította. mozgásba kell lendíteni ezt a szenet. Az ablaknál állt. mire gondolok… később. ezredes úr? – kérdezte Loft. és visszatette a zsebébe. – És ha elégszer megemlítettek – folytatta Lanser –. szakaszt. hadnagy úr.

Az ellenség még a világon van. és bizonyára nem népszerű az itteni nép körében. ragtapasszal keresztben a hajához erősítve. szép. szép. Előrejött a szoba közepéig. ezredes úr. holnap itt lesz az acélod. nem tudom. – Igen – mondta Lanser –. – Ilyenfajta utasításoknak hazulról kell érkezniük. A mi embereink.mondta Tonder. és így szólt: . néhányan talán le is telepednének itt. Prackel izgatottan mondta: – Jó. Lanser lassanként belefáradt. – Modort változtatott. jó munkát végzett. Lanser tréfálkozva mondta: – Talán már találtál is helyet. Tonder hadnagy azt mondta: – De ugye nem szüntetjük meg ezt a megszállást. és nem hinném. hogy megteremtsük itt a rendet? Majd jönnek az utasítások felülről. – Igen. – De szétzúzzuk őket! – mondta Prackel. hogy gyerekekkel beszélgessen. egész szép hely volna letelepedésre. Corell jött be. kedves nép. Ki kell hoznunk a szenet. Még mindig fekete hétköznapi ruháját viselte. Ha négyet vagy ötöt belőlük egyesítenének. A többieknek pedig azt mondta: – Ez az az ember. de még végig kell küzdenünk egy háborút. van itt néhány szép tanya. – Ó. hogy elismerést érdemel. – Szóval nincs családi birtokod? – kérdezte Lanser. Jóakaratot és jó barátságot sugárzott. aki az előkészítő munkát itt nyélbe ütötte. már nincs. volna hozzá kedvem. mint ahogy mindig. de ha karácsony körül minden csendes. várhatunk a végéig azzal. hogy ne akarná megkapni. – Talán mehetsz – mondta Lanser – talán mehetsz. Azt mondta: – Hunter. Kopogtak az ajtón. Az infláció elvitte. de fején egy nagy fehér pólya volt. azt hiszem. ezredes úr. Szeretnél karácsonyra hazamenni? – Hát bizony. – Jó munkát végzett? – kérdezte Tonder. ha már a háborúnak vége lesz? – Nem tudom – mondta az ezredes –. ezredes úr. Meggyűlik még vele a bajunk. kezét dörzsölve. Azt mondta: – Corell úr szeretne beszélni az ezredes úrral. Ezt Loft százados megmondhatja nektek. miért kérdezed? – Hát – mondta Tonder –.Prackel hadnagy azt mondta: – Mit gondol. Lanser azt kérdezte: – Úgy? – Vagy nem? – De igen. Azt mondta: – No. hogy nálunk népszerű lesz-e? – Nyilvánvaló. – Nem. hogy engedélyeznek néhányunknak szabadságot? – Nem tudom – mondta Lanser. Kíváncsi vagyok. találtam – felelte Tonder –. Azt hiszed. gondolja. – Küldd be – mondta az ezredes. Már ezen a héten nekifoghatsz a síneknek. mikor lesz vége a háborúnak? – Vége? Vége? Hogy érted ezt? Prackel hadnagy folytatta: – Milyen hamar győzünk? Lanser megrázta fejét. egy őr dugta be a fejét. amelyik megnyerte a tetszésedet? – Igen. kedves ország. ezredes úr.

nyugodtan mosolygott. milyen elfoglalt lehet. hogyan kell harcolni. és megint lenézett a táblára. Nem akar leülni? – Köszönöm. uram. most mit csinálunk? Akar visszamenni a fővárosba? Elvitethetjük egy szenesbárkán. bemártotta. ezredes úr – és Corell leült az asztal mellé. – Egészen Corellhez. Hunter felpillantott a rajztáblájáról. ha várni akar addig. ha dolgozik. Corell széttárta karját. kivett egy tustollat. Corell azt mondta: – De nem akarok elmenni. Hunter lenézett a rajztáblájára. – Magának kell tudnia. azt mondta: – Szóval. és azt mondta: – Talán beszélhetnénk négyszemközt. és kezdte a rajzát kihúzni. Lanser szigorúan így felelt: – Nem vagyok ellene az emberek meggyilkolásának.– Jó reggelt. Meg kell magának köszönnünk. – De ha maga biztonságban van. Megtettem. Lanser gondolkodott ezen egy percig. ezredes úr. Az ezredes azt mondta: – Jó reggelt. hogy nem magára dobták? – Hogy érti ezt? – kérdezte Corell. ha sisakot hordana. ha úgy kívánja. elvégre maga élt köztük – mondta az ezredes. Elfelejtették. kissé fáradtan. húsz évvel ezelőtt. lépett. – Megint lenézett a munkájára. Én már. és mogorván azt mondta: – Jó munkát végzett. szénbányával együtt. ezredes úr. Lanser megnézte a kötést Corell fején. ha nem ölte volna meg azt a hat embert. Mondom. de tudtam. Száz éve nem viseltek háborút. Lanser azt mondta: – Nagyon jól dolgozott. Már tegnap. Lanser azt mondta: – Nos. – Ez itt? Csak egy kő esett le egy szikláról ma reggel a hegyekben. – Hunter felnézett a rajztáblájáról. ha sietős magának. – Köszönöm. Oldalról nézett a hadnagyokra. mintha ki akarna rázni belőle valamit. . – Jó munkát végeztek. ezredes úr? – Lehet. akkor ez a nép a világ minden népétől különbözik. – Ez nem valami vad nép. – Jó. azelőtt is közreműködtem országok megszállásában. Nem tudok magának megfelelő testőrséget adni. – Aztán kezének körbejáró mozdulatával: – Ez a törzskarom. No de én is igyekeztem jól előkészíteni az utat a számukra. – Bizonyos. ha ezzel le lehet egy ügyet zárni. – Remek fiúk – mondta Corell. felkerestem volna. ami tőlem tellett. Jelentésemben megemlítettem a működését. Lanser egy percig a kötésre nézett. nincs sok emberem. Corell úr. lesztek szívesek bemenni a szobátokba? – És az ezredes azt mondta Corellnek: – Hunter őrnagy úr dolgozik. és megjegyezte: – Jobban tenné. ezredes úr – mondta Corell. De azért szeretném. – De hiszen nincs szükségem testőrségre. ha a katonáik nem jöttek volna vissza. és amikor kimentek. és kedélyesen azt mondta: – Hat ember nem nagy veszteség ekkora városért. Nyersen megkérdezte: – Máris meg akarták ölni? Corell megérintette ujjaival a kötést. Lanser. Itt akarok maradni. – Megrázta kissé a fejét. Semmire sem figyel. De néha jobb meg nem tenni. ez nem erőszakos nép. a lenti kellemetlenség után. itt vagyunk. Jobb lett volna. Jártam Belgiumban és Franciaországban. aztán azt mondta: – Tudja. Az ifjú hadnagyok elhagyták a szobát. Prackel hadnagy úr és Tonder hadnagy úr. vagy egy hadihajón. Corell közben a tiszteket tanulmányozta.

Odalépett egy székhez. Lanser nagyon nyugodtan folytatta: – Remélem. A saját ítéletemet kell követnem. és nyugodtan így szólt: – Mire gondol? – Nos hát. természetesen. – Idejében megjön majd a gyűlöletük maga iránt – mondta az ezredes. a Vezér tudja. – Erre nincsenek utasításaim. mit gondolnak magáról? – kérdezte Lanser. fenn kell tartanom a rendet és a fegyelmet. hogy mindenfajta szolgálat egyformán tiszteletre méltó. és hogy ezt megtehessem. aztán összeszedte magát. az ablakhoz lépett. – Sok barátom van itt. maga soha többé nem fogja tudni. tud olvasni a katonák lelkében. – Senki sem vásárol semmit. mi megy végbe bennük? – Hát meg vannak döbbenve – mondta Corell. a fejtegetéseimben. akkor a katonasággal nagyon szépen együttműködhetnék. – Ez ellentmond a Vezér szavainak! – mondta. tudnom kell. – Így hát nem tudja igazán. amelyikben megbízhatik. természetesen. ezredes úr. kinézett. és élesen megszólalt: – Megemlítette ezt a jelentésében? Corell azt mondta: – Hát igen. Azt hiszem. Azt gondoltam. Remélem. Lanser szeme kerek re tágult. mi megy végbe ezekben az emberekben. Lanser hirtelen felderült. segíthetnék a polgári közigazgatásban. Tudja. hogy Orden polgármester most leköszönhetne. De Lanser kitartott a maga kérdése mellett. Úgy gondoltam. Az a feladatom. – Aztán majdnem részvétteljesen azt mondta: – Magát nagyon meg kell jutalmazni. ezredes úr. – Nem tudja. mielőtt megszólalt. Enyém itt a felelősség. mióta megérkeztünk… úgy értem. Ezt nem várták. aztán halkan azt mondta: – Még a mi tiszteletünkben sem lesz része. – Nem. senki sem fog beszélni magával. ezek többnyire még mintha álmodnának. Meg kell előznöm a lázadást. – A Vezér azt mondta. Nyugodtan azt mondta: – Nehéz és merész szolgálat a magáé. – Kuncogott. amit ezredes úr tudni kíván. és… szóval ha én venném át a hivatalát. – Egy percig nyugodtan ült. ezredes úr. ezredes úr. hogy megszerezzem a szenet. önnek szüksége van olyan polgári hatóságra. – Vásárolt-e bárki bármit a boltjában ma reggel? – Hát. aztán visszapördült. ki tudom belőlük szedni azt. – Szerettem volna egy ügyben beszélni önnel. – Kibírom.Most Corell ült előbbre a székén. Lanser félbeszakította: – Beszélt valakivel a város lakosai közül. kissé meg vannak döbbenve. keresztbe tette lábát. Mint polgármester nagyon hasznos leszek – mondta Corell. Ezek ellenségeim. senki sem fog közeledni . Ezek… igen. ezt bizonyosan nem várták. Közel lépett Corellhez. és azt mondta: – Most tisztáznunk kell a helyzetet. Megérti ezt? – Igen. Azt hiszem. Lanser megrázta fejét. Corell izgatottan ugrott talpra. mi megy itt végbe. – Köszönöm. Lanser sarkon fordult. leült. Nagyon meg kell jutalmazni. az üzleti életben szélcsend van – felelte Corell. hogy a polgármesteren kívül? – Azt nem. Hogy ezt elvégezhessem. Lanser most egy hosszú percig habozott. Mindenkit ismerek.

kivéve azokat. Corell azt mondta: – Az én munkám. mit gondolnak. Hunter pedig felnézett rajztáblájáról. kissé belém is bolondult. maga most csak akadály volna. – Arca elvörösödött. ne járjon ki éjszaka. Ha most nem gyűlölik. Így döntöttem. – Orden polgármester több. ezredes úr – mondta. Egy csinos parasztlány viseli gondomat. – Ő maga a nép. maga itt nem ér semmit. legmelegebben be fogom ajánlani az itt végzett munkájáért. akit megölnek. Van egy kis házam. hogy ön jól érti ezt. Corell úr. és mindenekelőtt ne igyon. De azt ajánlom. azt hiszem. mintha egy egész osztályt oktatna: – A vereség pillanatnyi dolog. Mindez benne van a jelentésemben. Lanser lenézett rá. hogy hadiállapotban vagyunk ezzel a néppel? Corell azt mondta. hogy ott fölvegye kitűnő munkájának jutalmát. – Nem hiszem. – Én teremtettem meg a magam helyét. Sőt. Mikor fogja ezt megtanulni? Nincs barátságos nép. ezredes úr. a többieket is ismerni fogom. Nem tudja ezt megérteni? Mi megszálltuk ezt az országot. azt fogom javasolni. olyasmivel. más bánásmódot érdemel. akik pénzért kaphatók. kissé alamuszian: – Levertük őket. – De a nagyobb munka szempontjából. többet érdemel – felelte lassan Lanser. – Köszönöm. – Keményen dolgoztam. hogy őrizet nélkül maga nagy veszedelemben lesz. Neki maradnia kell. esetleg egy nagyvárost nagyobb felelősséggel. hogy elküldjenek. amit ők gondolnak. Őszintén szólva. Azt hiszem. Önnek talán igaza van. amit ők árulásnak neveznek. Lanser azt mondta: – Nincs békés nép. ha visszamenne a fővárosba. mint azt. mit suttognak itt a zárt ajtók mögött? Corell azt kérdezte: . Új bizalmat nyer majd az új területen. A vereség nem tart sokáig. Talán nagyobb várost is adnak magának. Egy mégoly apró lázadás esetén is maga lesz az első. Egyszerű.magához. de férfiban sem. Szeme elkeskenyedett. ezredes úr. Maga ezt előkészítette számunkra. Ha őt megfigyelem. A vereség nem jelent semmit. és most mégis támadunk. Nyersen mondta: – Hordjon sisakot. békés nép ez. hogy bevárjam a választ a fővárosból. hogy saját biztonsága érdekében menjen el. Azt hiszem. melyet jelentésemre a fővárosból kapni fogok? – Megengedem. és kinyújtotta kezét. Nőben ne bízzon. mit tesznek. Minket régebben legyőztek. hogy megvédje a rajztáblát a megrázkódtatástól. hogy bevárjam azt a választ. Ismerem őket. Megérti ezt? Corell sajnálkozva nézett az ezredesre. Lanser folytatta. Tudja. – Igen. Örülnék. Corell mereven azt mondta: – Természetesen lesz szíves megengedni. anélkül. Éppen tussal húzom ki. hangja felemelkedett. Corell szeme hálásan ragyogott. zárkózzék be. Az ezredes felállt. és azt mondta: – Bocsánat – folytatta. valamelyik új országba. – Nem tudja megérteni. mintha meg sem hallotta volna. tanácstalanul tárta szét a karját. hogy megkérdezné őket. Maga talán most elmegy valamelyik új városba. ezredes úr – mondta Corell. Nem szeretném az egészet újra csinálni. Azt hiszem. mert azt gondolja. De meg kell engednie. hogy elmenjen. Hunter azt mondta: – Vigyázat. majd gyűlölik később. mint polgármester – mondta. Nem tudja ezt megérteni? Maga talán tudja. De… bizonyára lesznek más tervek és más országok. – De az én helyem itt van. azt hiszem. Lanser hangja megkeményedett. persze.

– Akkor miért mondja el énnekem? – Azért. hogy így van. Bentick! A lépcsőkről lépések zaja hallatszott. mintha eddig aludt volna. én tudom. – És a gyilkosságok megszűntek? – kérdezte Corell. Amikor végül is agyonlőttük. ezredes úr. – Nem. Corell úr. hideg és katonás volt. Corell azt mondta: – Nem kellene parancsnokságot elvállalnia. aztán . ők nem hinnének nekem. És a fekete kendője és a kékesfehér haja! Reszkető. édes hangon énekelgette népdalainkat. – Ugyanígy beszél ezekkel a fiatal tisztekkel is? Lanser megrázta fejét. és az ajtó kitárult. Emlékszem. – Kezét leejtette álláról. Az ember úgy látta. finom. Corell hangosan azt mondta: – Nem jó ilyen dolgokat mondani. legalább nem követ el tévedéseket. lábdobogás hangzott a lépcsőről. megemelte a pokróc sarkát. hogy erei egészen feketék a bőréhez képest. Lanser azt kérdezte: – Bizonyos. de mindent tudnak róla. a nép elfogta a hátul szállingózókat. – És undorodva azt mondta: – Unom már azokat az embereket. ezredes úr? Lehetséges. És amikor végül visszavonultunk. – Nem jó ilyen dolgokra emlékezni – mondta Lanser. sőt néhányat keresztre feszítettek. – Baj? – Jelentenem kell ezredes úrnak. Amikor a hordágyat hozó két katona elment. hogy kell harcolni. – Emlékszem egy kis öregasszonyra Brüsszelben… szelíd arca volt. néhánynak kiszúrták a szemét. és azt mondta: – Lehet. Lanser azonban halkan azt mondta: – Nézze. Egy őr nézett be. hogy Bentick századost megölték. Mindig tudott nekünk még egy cigarettát vagy még egy szűz lányt keríteni. Loft rideg. – Nem tudtuk. néhányat megégettek. mert maga már elvégezte a munkáját. piros és kék színű madárral. ketten egy hordágyat hoztak be. és kihúzta magát. Loft százados berobogott mellette. Tenyerére támasztotta állát. mindössze másfél méter magas volt. öreg kezekkel. Lanser így szólt: – Tegyék le itt! – és az ablak melletti falra mutatott. Lanser letérdelt. hogy halott? – Egészen bizonyos – felelte mereven Loft. Zománcgomb van a tetején. Ezt a tűt még otthon őrzöm. egyszer… – és míg beszélt. fehér haja. – Nem. Lanser azt mondta: – Bentick… hát igen. Mire Corell alattomosan megkérdezte: – Ön fél.– Ön tudja? – Nem. A hadnagyok bejöttek a hálószobából. Ha az ember ezt tudja. hogy ennek a megszálló hadseregnek a vezetője fél? Lanser nehézkesen leült. de gyanítom. akik nem voltak háborúban. ezredes úr. fekete kalaptűvel. Corell azt kérdezte: – De agyonlőtték? – Persze hogy agyonlőttük. ijedten néztek. már tizenkét embert megölt egy hosszú. azt mondta: – Baj van. hogy a fiát kivégezték. ha fél. a gyilkosságok nem szűntek meg. szájuk kissé nyitva állt. rajta egy pokróccal letakart alakkal.

mert abba akarta hagyni a munkát. Olyasmit kiabált. amit tudunk. még mindig térdelve. hogy fogadjon azonnal. Bentick százados megkísérelte feltartani. gondosan letörülte kihúzó tollát. – Helyes. Prackel azt kérdezte: – Mit mond. és ceremóniásan elmondta: – Éppen felváltottam Bentick százados urat. hogy dolgozzon. és húsz új ellenséget szerzünk magunknak. a fene egye meg! Loft vigyázzba vágta magát. akkor tegye meg a jelentését. – Könnyedén a test felé mutatott. ezredes úr – mondta Loft. amikor meggyűlt a bajom egy ellenszegülő bányamunkással. . Hunter őrnagy felnézett. és betette egy bársonnyal bélelt tokba. – Miért? – Jelen voltam. Lanser. Tegye meg a jelentését. – Bentick furcsa ember volt – mondta. lassan bólogatott. Ez az egy. ember. ahogy ezredes úr parancsolta. – Szerette az angolokat. Lofthoz fordult. Mindent szeretett rajtuk. És még mindig térdelve Loftra nézett. hogy ő szabad ember. Csak elgondolkoztam. és azt kérdezte: – Ki a tettes? – Egy bányász – felelte Loft. ez az egy. és mintha magában beszélne: – Így hát elölről kezdődik.gyorsan visszahajtotta. semmit. amit tudunk. Agyonlőjük ezt az embert. és így szólt: – Légy szíves. hogy nagyon szívesen harcolt… Elfogta azt az embert? – Igenis. Bentick százados úr éppen indulni készült. Nagyon fontos. Nem hiszem. Ráparancsoltam. ezredes úr? Lanser azt felelte: – Semmit. add át Orden polgármesternek üdvözletemet és azt a kérésemet. ezredes úr. ekkor a csákányával felém rohant. Lanser lassan felállt.

és azt kiáltotta: – Ne tolja. József a fogadószobában volt. – Mert egy csákánnyal leütötte azt az alakot? – Úgy van – mondta József. – Molly Morden férjét? – Molly Morden férjét. – Állj! – figyelmeztette József. Bárkire rázúdította volna. mit akarnak itt egy asztallal? Ez nem ebédlő. és József meg Annie azon igyekezett. hogy elítéljék Alexet? – Hát – magyarázta József – megölte azt a fickót. a lámpákat is meggyújtották. nem tettem volna meg. követte. Annie mindig kissé mérges volt. – Nincs joguk hozzá. és Annie végül is segített neki négy lábra állítani. hogy asztalokat állíttassanak összevissza? – Mi joguk van egyáltalában ahhoz. karját keresztbe fonva. de így esett meg. egyáltalában semmi joguk sincs.3 A városban az emberek mogorván jártak az utcákon. ezek a katonák nem használtak a kedélyének. A szénbányában a munkások mogorván tolták a csilléket. és megigazította. de ők megteremtik maguknak a jogot. hogy elítéljék. – Semmilyen – ismételte József. Szép piros ruhát vett Mollynak a születésnapjára. hogy forró vizet zúdított a katonákra. – Haditörvényszékre készülnek – mondta. a mérges. – Megvan – mondta Annie. és ez a megszállás. aki zavart okozott az udvarában. József az asztalhoz vitt egy széket. – Ha a kegyelmes úr nem mondta volna. fagy a levegőben. Mindegyikük fogta egyik végét. saját magáról gondolkodott. – Egyáltalában. a kis asztalokat félre az útból. gondosan elhelyezte megfelelő távolságra az asztaltól. Az asztal megakadt az ajtóban. József oldalt fordította az asztallábakat. A gobelin székeket hátratolták. . a puskáikkal. – Nincs joguk – mondta Annie. Annie. hogy bejöjjenek? – mondta József. mindenki a háborúról gondolkodott. és a szoba közepe felé vinni. A szoba maga is megváltozott. a múltról gondolkodott. A csodálkozás fénye némileg kialudt a szemükben. – Ne lökje olyan erősen! És ő maga egyedül húzta át az asztalt. – Most fölemeljük – mondta József. – De rendes ember – mondta Annie. – Semmilyen – mondta Annie. de senki sem beszélt velük. az asztalt tanulmányozta. hogy hősnővé vált. és bámult rá. József abbahagyta. amennyiben növekvő és állandó haragba lovallta magát. mialatt Annie. de a harag fénye még nem foglalta el a helyét. hogy minden hirtelen megváltozott. azzal. meg az ejtőernyőikkel. – Úgy látom. négyszögletes ebédlőasztalt. Annie némi hírnévre tett szert mint a szabadság képviselője. – Ne karcolja össze a padlót – mondta József. Csakugyan. – Ne lökje – mondta. kiszolgálták az embereket. a vörös szemű. Annie! Most! – Majd én mondom meg. Orden polgármester palotájának fogadószobájában enyhe tűz égett. Miféle joguk van nekik ahhoz. A boltosok boltjaikban álltak. – Állok – mondta Annie. megteremtik maguknak. Annie piros arca pedig az ajtón át mutatkozott. Annie pedig keresztbe fonta karját. és minthogy a harag volt sikerének kezdete. hirtelen hazafias felindultsággá változott. a vörös orrú. Alekszander Mordent akarják elítélni. és arról is. Mi joguk van hozzá. amit éveken át egyszerűen rosszkedvnek minősítettek. József egyik asztallábbal babrált. Az emberek egytagú szavakkal érintkeztek egymással. hogy a jobb oldali ajtón behozzanak egy nagy. hogy mikor – mondta Annie. Annie új sikerek felé tartott. mert köd volt odakint.

– Mit akar ezzel? – kérdezte Annie. Nem állok jót semmiért! – Mit akar csinálni? – kérdezte József. – De a cukormáz kicsit keményre szokott sikerülni. – Nem szól semmit. Hallottam. Bántott ő bárkit is azelőtt? Erre feleljen! – Nem bántott – mondta József. ha Alexet bántják. . – No. József azt mondta: – Tud titkot tartani? Annie némi csodálattal nézett rá. Angliába. hogy megtette. Nem szeretik. az emberek megvadulnak. József. ha így estétől hajnalig ki-bemászkálnak. és lövöldöznek az emberekre. Annie vadul rázta az ujját József arca előtt. – Emlékezzen csak az én szavaimra – mondta mérgesen. – Azt nem tehetik. – És ezt mindenki tudja? – Nem. – Tudok. Annie! Még magának is lesz mit tenni. hogy hosszú élete lesz. az a fickó össze-vissza parancsolgatott Alexnek. kivéve – és hüvelykujjával gyorsan a mennyezet felé bökött. megtehetik. De igen. Józsefnek végre volt saját véleménye. – Nem mond semmit – mondta József. – Elmentek? Hová? – Elmentek. – Ismeri ezt a Corellt? – Ismerem. Tartsa nyitva a szemét. – Hát. William Deal és Walter Doggel ma éjszaka elment. ha parancsolnak neki. – József hangja és arca fagyos lett. Annie örvendezve és kíváncsian sóhajtott. csónakon. nem mindenki – mondta József. Annie. én magam is meg fogok ölni valakit közülük – mondta Annie. – Az emberek össze szoktak jönni – mondta. – Nem hiszem. Alex nem szereti. – Az embereknek nem fog tetszeni. József elrendezett egy széket az asztalfőn. Alex a városi tanácsban volt annak idején. József egészen közel odalépett hozzá. – Hát. – Mikor mentek? Miért nem hallottam róla? – Maga el volt foglalva. – És akkor magát is agyonlövik – mondta József. ha meghódítják őket. és én is meg fogok vadulni. ez már mégiscsak sok. – Mindenki. közelebb lépett hozzá. és érthetetlen módon átalakult összeesküvővé. József hangjában megsejtett valamit. Annie sóhajtott idegességében. Halkan így szólt: – Annie! Annie megállt. És Molly Morden szép tortát tud sütni – mondta Annie elnézően. – Nem lesz ellenünk – mondta Annie. mert Józsefnek azelőtt sohasem volt titka. – Hát lőjenek agyon! Azt mondom magának. az emberek mindenfélét beszélnek. Mit akarnak Alexszel? Agyonlőni? – Agyonlőni – mondta József borúsan. Az emberek szeretik Alexet. persze. Még mindenféle fog történni. – Hozza ide a székeket. Annie azt kérdezte: – És mi van a kegyelmes úrral? Mit fog csinálni? A kegyelmes úr kivel tart? – Senki sem tudja – felelte József. mi az a titok? – Szóval. az apja szintén. látja! Ha Alexet bántják.– Tegyük fel. Éppen ezt fogják tenni.

– Igen. ugye? Nem kételkedel a saját lelkedben? – Kételkedni? Nem. és sok embernek elég a dolgok formája is. Gyorsan beszélt: – Annie azt mondta. Alex megölte a századost. Fiatal asszony lépett be. – Az asztalra mutatott. Az asszony fölnézett. Orden egy percig lenézett a padlóra. ezt tudom – mondta Orden. de te is tudod. hogy félni kezd. Orden polgármester lassan bejött. én vagyok. és úgy látszott. én vagyok a polgármester. hogy ez mégse volt hadsereg. József. Sok dolgot nem értek. Itt akarják elítélni Alex Mordent gyilkosság ügyében. a hatás kedvéért. egy nagy felhő.A baloldali ajtó kilincse lenyomódott. – Maga Molly Morden? – Igen. ugye nem. ahonnan a nép igazságot vár… Elhallgatott. Ezt senki sem vitatja. Rendben van. És igen korán. Orden megdöbbenve nézett fel. Orden azt mondta: – Jól van. Olyan csinos. József visszanézett egy percre az ajtóból. és leült. Nem hiszem. aztán megfordult. hogyan szabadul ki az ellenőrzés alól a tények igazsága. Igen. Igazán rejtély. – Sem a nép nem bízik bennem egészen. ezt mondta: – Nem teszi ezt. De miért tárgyalják az ügyét? Miért nem lövik agyon? Ez nem bizonytalanság vagy bizonyosság. és miért az én házamban? Winter azt felelte: – Úgy sejtem. Nem tudom. de talán elvonul. Körülbelül harmincéves volt. hogy Alexet bíróság elé állítják. Miért kell őt tárgyalásra vinni. És Winter folytatta: – Ha a te házadban hangzik el az ítélet. Ilyesmiről nincs itt szó. öregnek látszott. hogy egyszerűen dühöngött. – No. Orden polgármester a tűzhöz lépett. Molly folytatta: – Azt mondják. és agyonlövik. Fáradtnak. Winter doktor az ablakhoz ment. – Nem tudom. hogy ez jó lenne így. Volt egy hadseregünk… puskás katonák. Ez a rejtély megzavarta már az uralkodókat szerte az egész világon… hogy honnan tudják az emberek. Aztán meg az a meggondolásuk: ha elkaptad valaminek a formáját. Mögötte Winter doktor lépett be. uram? – Honnan tudhatják az emberek azt. – Te bízol magadban. A megszállókat is megzavarja most. Annie. mert a jobb oldali ajtó kinyílott. és félig kérdve. és azt hiszik. hallom. – Nem tudom – mondta Winter. A maga szavai végeznek vele. takarosan öltözködött. . A megszállók tárgyalást akarnak. Alex megölt egy tisztet. uram. rendben van. maga a dolog is a tiéd. és nagyon izgatott volt. Azt mondják. és így szólt: – Igen. hogy jöjjek be egyenesen. meggyőzhetik a népet. félig kérve. emlékszem. azt hiszem. mint tudod. hogy igazságot szolgáltattak. – Micsoda? Ki mondja ezt? – Az emberek a városban. mennyi ideig tudom még tartani ezt a helyzetet – mondta Orden. Köszönöm. Egyszerűen. Kimentek. mielőtt becsukta. Emlékszel Alexre? Az ő felesége az a csinos kis Molly. uram. Nagyon jól fest. felpislogott az égre. – Ez igazán rejtély – mondta Winter doktor. amit én nem tudok? – kérdezte a polgármester. – Nagyon egyenesen tartotta magát. mert a szoba hirtelen besötétedett. Szemüvegét a kezében tartotta. hogy a hátát melegítse. Winter doktor kihúzta a széket az asztalfőn. igazság vagy igazságtalanság kérdése. Orden polgármester kesernyésen azt mondta: – Senki sem vitatja. nagyon csinos. sem az ellenség. persze – mondta a polgármester. mert szüksége volt rá. amikor szemüveget kellett felvennie. – Havazni készül. – Tanítónő az elemiben. maga ítéli el. hogyan repülnek át a hírek a cenzúrákon. – Emlékszem – mondta Winter. miért itt kell megtartani a tárgyalást. – Felhő – mondta.

Ismertem az apját és a nagyapját. Molly mereven tartotta magát. – Bocsánat. Orden azt mondta: – Ha már tudni fogja. uram. nem hiszem. Azt mondtam. de azt hiszem érzik. hogy ő itt volt. Kérem. mint amennyi elfér. több ember van itt. el van foglalva. – El – mondta. – Rendet akarnak az emberek. és azt mondta: – Kedves kislány. és így szólt: – Ismertem Alexet még kisfiú korában. Nagyapja medvevadász volt a régi időkben. – Nem tudom. aztán hirtelen megfordult. hogyan bírom még vezetni a házat – kezdte –. Molly egy percig mozdulatlanul állt. József lépett be. kedves kislányom. de tudják-e. Molly? – Nem tudom – felelte Molly. és azt mondta: – Nappal szomorú dolog a lámpa. hogy mit akarnak tenni. Orden rátette kezét Molly vállára. – Indulatos ember. hogy még nem győzték le őket. hogy elítéli. – Hogyan is ítélhetném el? – A nép azt mondja. de Molly gyönge hangon így szólt: – Ne nyúljon hozzám! Kérem. uram. hogy nem mondja el. Nem bízik bennem. Orden odalépett hozzá. Molly. És Madame is szeretne önnel beszélni. ne nyúljon hozzám. . Maga tudta ezt? Molly nem törődött vele. Azt mondta: – Meg fogják… meg fogják ölni Alexet? Orden rábámult. Annie folyton mérges. Meg akarják mutatni ezeknek a katonáknak. – De mi van Alexszel? – kérdezte Molly. – Köszönöm. Gépfegyvereknek nekimenni nem harc – mondta Winter doktor. – Maga okos nő. Orden polgármester a szék mögött állt. Alighogy becsukta az ajtót.Orden polgármester meggyújtott egy lámpát. Nem követett el bűnt a mi népünk ellen – mondta a polgármester. de sohase szegte meg a törvényt. Köztiszteletben álló ember. – Alex nem gyilkosfajta – mondta. – Én nem ítélem el. – Nem ítéli el Alexet? – Nem – mondta a polgármester. József kiment. – Úgy érti. milyen módszert kell alkalmazni egy felfegyverzett ellenség ellen? – Nem – mondta Molly –. hogy amint engedelmeskednek. amely csak kis fénykört vetett. és kiment az ajtón. elmondja nekem. hogy harcoljanak. legyőzték őket. Tudtam. Molly? Molly gyanakodva nézett rá. Molly most megint melléje lépett. Molly most habozott. és Madame tüstént belépett. maga tudja? – Nem. Orden azt mondta: – Kéretem Madame-ot. – Még nem volt rá módjuk. – Szabadok akarnak lenni. és átfogta támláját. az ezredes úr szeretne önnel beszélni. – Jó. Orden keze leereszkedett. hogy kell ehhez hozzáfogni? Tudják-e. egész közel. ne nyúljon hozzám. elcsavarta. hogy tudják. a rend érdekében.

a fővárosban készített előírások szerint. Lanser folytatta: – Én kedvelem magát. ha nem történt volna meg. kegyelmes uram. nincs. Winter lassan ment az ajtóhoz. Csak éppen nem szeretek egyedül lenni. megyek. – Igen – mondta. Az asztalra nézett. és kiszólt. Orden az ajtóhoz lépett. Jó. ha itt lesz az ideje. segítenie kell nekünk a rend fenntartásában. – Igen. de teljesítenem kell a kötelességemet. hogy elmenj Alex Morden házába. de nem kapott. – Nem mi magunk cselekszünk. – Agyon kell lőnünk az embereket. – Itt leszek – mondta a doktor. Kenderly-lány. Lanser udvariasan várt. míg az ajtó becsukódik. most kéretem az ezredest. Orden nem felelt. Orden polgármester meghajolt. hogy a mi utasításaink kérlelhetetlenek. és kis tőrével babrált. Megvárta. – Elfelejtettem – mondta Orden. Madame könnyedén arcon csókolta férjét. – Nincs. milyen állapotban van Molly? – Ó. – Nem tudom. ugye? Winter doktor kiment. nem a megbüntetett egyén számára. És minthogy a büntetés mások számára van. – Igen. az sem változtatna a dolgon. Orden végre válaszolt: – Akkor miért nem lőtte rögtön agyon? Akkor idejében történt volna. erőszakkal kell helyreállítanunk. amíg szüksége van rád. De jó anyag. uram. Kenderly-lány. Lanser bejött. és nem a magunk megítélése szerint. és tisztelem. körülötte a székekre.– Csitt! – mondta Orden. ön tudja. – Szeretnék önnel négyszemközt beszélni. Ha meg akarja védeni népét a bajtól. Így szólt: – Jó reggelt. Hangja szigorú lett. – Elküldöm érted Annie-t. Egyenesen Lanser szemébe nézett. mit gondolsz. hogy a büntetésnek többnyire a leendő bűnösök elrettentése a célja. Egyik ujját beledugta az övébe. aztán elment. Madame elbámulva nézett rá. azt hiszem. és kinézett az ablakon a sötét égre. Ha az ön népe nem tart rendet. Frissen vasalt egyenruha volt rajta. Mikor lesz vége? – Nem tudom – mondta Orden. tudod. – És doktor. és halkan becsukta maga mögött az ajtót. Nem kell vele beszélgetned. övén díszes kis tőr. Lanser megrázta fejét. hogy Molly Mordennál maradj. Madame azt mondta: – Százféle dolgom van. közel a hisztériához. nyilvánosságra kell hozni. de amikor elérte. – Orden polgármester úr. Szeretném. – Előírás szerint kell dolgoznunk. Maga bizonyára megérti ezt. Ez az ember megölt egy tisztet. mit… – Csitt – mondta a polgármester. – Ma éjszaka havazni fog – mondta. Érted? Azt akarom. – Sára. – Winter doktorra nézett. Orden utána szólt: – Doktor! Visszajössz este? – Van számomra munkád? – kérdezte a doktor. azt akarom. Sőt dramatizálni kell. – József. erős anyag. Szeretnék önnel nem hivatalosan beszélni. A mondatok között Lanser válaszra várt. hogy Molly Mordennál maradj! Ne hagyd egyedül! Most menj! Madame lassan értette meg. Mármost . – Sára. mint én. mennyire sajnálom. ha ez szükséges. csak maradj nála. azt akarom. – Még ha egyet is értenék magával. Orden megfordult. Maga éppolyan jól tudja. uram. – Nem is kell mondanom.

– De igen. Először is én a polgármester vagyok. az nem fontos. aztán azt mondta: – Megmondom önnek. én elítélem Mordent. hogy ez visszatart másokat a mi embereink meggyilkolásától. – De komolyan beszélek. Orden az asztalhoz lépett. és leült. Ezt a szénbányászt nyilvánosan agyon kell lőni. Ön felállíthat engem. Miért megy bele ebbe az értelmetlen szófecsérlésbe a törvényről. Orden azt felelte: – Akkor nincs szükségünk arra. éppúgy megszegném a törvényt. ezzel sok későbbi vérontást megelőz. Hány ember volt a gépfegyverek mellett. mert nem értette meg a népeket. Ön is tudja. – Én mint magánember. sőt hozzátehetném. hogy továbblásson a gyilkolásnál. Lanser keserűen nevetett. Egyetérthetnék önnel. – Ez az elv csődöt mond. A mi törvényeink szerint gyilkosságban bűnösök mindnyájan. Orden egy ideig nyugodtan ült. a következő: én személyesen tisztelem önt is meg a hivatalát is. Ez háború. ha úgy kívánja. mint ön. de ez semmin sem változtatna. Lanser meg a vádlottnak. – Ez lehetetlen. Azt akarjuk. Ez rejtély. Lanser azt mondta: – Nem így van. Ez rendezettebb helyzetet teremt. vagy pedig annak idején mi fogjuk mindnyájukat megölni? Megsemmisítették a törvényt. Ujjaival dobolt az asztalon. képtelenség arra. És hangosabban azt mondta: – Azt kívánja. Az egész világon maguk az egyetlen kormányzat és nép. Ha megtenném. ha a büntetés a helyi hatóságtól származik. mit fogok tenni. uram. jól tudták az emberek. ezredes úr? Köztünk és önök között nincs törvény. húsznál nem több – mondta Lanser. amit én gondolok. hogy ön segítsen nekünk. bizonyos emlékekkel. amely szerint én dolgozom. – Mint mi? – mondta Lanser. Nincs jogom halálos ítéletet hozni. mely századok óta rekordot ért el a vereségben. . hogy ennek a katonai szellemnek s előírásnak egyik irányzata a tanulásra való képtelenség. kell beszélnünk. mert az elmélet az. hátratolta az asztalfőről a nagy széket. Annak a katonai és politikai előírásnak. amikor meggyilkolták a mi katonáinkat? – Ó. Nem tudja. És hirtelen ő látszott bírónak. és új törvény lépett annak a helyére. amikor bejöttek. Az igazság. van bizonyos megváltoztathatatlan irányzata és gyakorlata. Orden halkan azt mondta: – Szóval. Ha ön agyonlöveti őket. hogy tovább beszéljünk egymással. – Nagyon helyes. Ebben a városban senkinek sincs hozzá joga. akár hiszi. és – homlokát egy percre a kezébe fektette – látja. hogy mindnyájunkat meg kell ölniük. hogy én mondjam ki a halálos ítéletet Alexander Mordenra a tárgyalás után? – Igen. – Szünetet tartott. Orden azt mondta: – És ez az irányzat és gyakorlat tévesnek bizonyult külön-külön minden esetben a világ kezdete óta. amikor bejöttek. – Hat embert megöltek. egyetérthetnék önnel. akár nem. azt hiszem. aki átadhatja magát az emlékeinek. Azt mondta: – Ön és az ön kormányzata nem értenek meg semmit.az én kormányzatom azt tartja okosnak. és mindenkor azért. bizonyos életkorral és bizonyos emlékekkel rendelkező ember. amely kötelessége. De én nem olyan ember vagyok. és ha megteszi. – Ön nem beszél komolyan! – mondta az ezredes. Ön nem tudja ezt? Lanser azt kérdezte: – Leülhetek? – Miért kérdezi? Ez is hazugság.

kicsit szomorúan mosolygott. az egyetlen feladatot a világon. Végül mégis Corellt kell polgármesterré tenni. tudtam ezt. Lanser ránézett. és anélkül. ami lehetetlen. . ugye? – Igen – mondta a polgármester –.– Én tudom – mondta Orden. – Éspedig? – Az emberi szellemet tartósan elnyomni. amit nem lehet megtenni. azt mondta: – Havazni kezdett. – És amit ön kér. hogy felnézett volna. – Itt marad a tárgyaláson? – Igen. Lanser így felelt: – Azt hiszem. az is lehetetlen. Szeretem a hó édes. Legalább Alex nem lesz olyan egyedül. – Nehéz feladatot kaptunk mi. itt maradok. – Gyorsan felnézett. hideg szagát. Orden feje kissé az asztal felé esett. Nem várt éjszakáig. az egyetlen dolgot.

puha pelyhekben. – Nem tagadja. a szemek az őrjáratra szegeződtek. felszegzett bajonettel. hogy felolvassam? – Nem szükséges – szólt Lanser. hanem beléptek a kapukon. vonakodott menni.4 Tizenegy órakor súlyosan hullott a hó. Loft elkezdte: – Ez ellenkezik minden… Az ezredes közbeszólt: – Hadd üljön. Az emberek nem álldogáltak sokáig az utcákon. – Ezeket a tényeket több katonánk tanúsította. Széles vállú volt. hogy a fogoly áll. Lanser ült az asztalfőn. megbilincselt kezét állandóan összeszorította meg szétnyitotta. És emberek jöttek a boltokba. és megkapták és kifizették. – Hagyja csak ülni – mondta Orden. jobbján Hunter. Jelen hadbíróság a foglyot gyilkosság vétkében bűnösnek találja. a hó felhalmozódott az ajtók előtt. Az asztal mellett két őr állt. magas termetű fiatalember. de még köszönést sem váltottak az elárusítóval. nyakánál nyitott. az alsó végén Loft százados. Másik oldalon Orden polgármester ült az ezredes balján. – Nem. keskeny csípőjű. Orvosi jelentés mellé kelve. Egyik őr adjon neki széket. És a magas fiatalember leült. A hó felgyülemlett. és a kis szenescsillék továbbcsúsztak. és ütést kapott a fejére. – Csak mi tudunk róla. és csak az árut kérték. Orden polgármester köhécselt. Loft megszólalt: – Az a szokás. hogy felolvassam a katonák vallomásait? Lanser sóhajtott. mintha szemek pillantanának ki a függönyök mögül. – Alexhez fordult. bezárták a kapukat. alacsony homlokkal. – Ülj le. – Nem szokás meghamisítani a jelentéseket. vagy amikor az őrjárat végigment a főutcán. Bentick százados a testével vetette magát közéjük. a fogoly megtámadta Loft századost a magánál hordott csákánnyal. Fekete nadrágot viselt. és amikor vonakodott menni. felhalmozódott a város főterének szobrán. és úgy látszott. mint kis faszobrok. mélyen ülő szemmel. százados úr. ön jelentheti azt is. A bíróság ülésezett. hosszú. Az őr megfordult. amely betörte koponyáját. amikor tolták őket. vallomásaik mellékelve. És a város fölött felhőnél mélyebb feketeség függött. halálos ítéletet javasol. fejükön sisakkal. Prackel volt a szomszédja – Prackel. – Csinálja a lehető leggyorsabban. a fények kivilágítottak az ablakon át a hulló hóra. azt mondta: – Ülj le. szája érzéki és széles. Alex. Kívánják. megbilincselt keze nyugtalanul mocorgott az ölében. és kérdezés nélkül odatett egy széket. aki a maga papírkötegére firkált. kis papírköteggel maga előtt. Kívánják. hogy apróságokat vásároljanak ebédre. hogy megölte a századost. ugye? . A kis palota fogadószobájában égtek a lámpák. Alex – ismételte Orden. s amikor a katonaság végigvonult az utcán. Loft százados az előtte fekvő papírról felolvasta: – Amikor vissza parancsolták a munkához. széles. és a sok viseléstől fényes. éles orral. Loft százados a torkát reszelte. a városon konokság és száraz. az ég egyáltalában nem volt látható. sötét kabátot. nagy. – Bentick százados közéjük vetette magát. hogy állt. és amikor Loft megállt olvasás közben. és a bányából a kikötőbe vezető síneken. feszült gyűlölet. és a parancsot megismételték. Közöttük Alex Morden. hidegen és konokul. Emberek suhantak a hóesésben. kék inget. aztán Tonder. Erős álla volt.

én vagyok a választott polgármester. Elfogott a méreg. muszáj dolgoznom. és azonnali agyonlövetésre ítéli. Lanser azt mondta: – Csitt! Jobb meghallgatni. és kissé elmosolyodott. hogy sajnálnám. Alex elé lépett. és visszahelyezte ölébe. de a másik is vele mozgott. – Ráütöttem – mondta. Azt mondta. ugyanez történt volna. megöltem-e. Érti? – kérdezte Alextől. – Én csak leütöttem. hogy valaki más ölte meg? – Nem tudom – mondta Alex. hogy együttműködöm ezekkel az emberekkel. akit le akartam ütni. én is meg voltam zavarodva. Azt hiszem. hogy a bíróság nem pártatlan. ezt nem szabad megengedni. hogy menjek dolgozni… nekem. – A bírósággal szemben nincs fellebbezés. Zavartan nézett a kezére. Ez azt mondta. Loft megkérdezte: – Úgy érti. A tied volt az első tiszta cselekedet. Felállt. – Úgy érti. – De ha az ítélet halálos volna. A bíróság bűnösnek találja. Alex. Rajtaütéssel. mint jó barátok. Alex egyik kezét mozdulatra emelte. Orden meg szólalt: – Jó munka volt. A te magánharagod volt a közharag kezdete. és megkísérelt igazán becsületesen gondolkodni. ha sajnálná. Nem látok okot arra. – Loftra mutatott. Lanser azt mondta: – Vegye be a jegyzőkönyvbe. azt beszélik a városban. dolgoznom kell. – Hogy sajnálom-e? – kérdezte Alex. Ez arra céloz. ezek az emberek megszállók. ezt itt. A városnak még . hogy tovább is kínozzuk. Loft százados úr. Nem azt. Az ezredes ránézett. Lanser azt mondta: – Nem számít. – Alexander. erősen megütöttem. Loft százados beleszólt: – Ezredes úr. – Dühbe jöttem – mondta. – Nem – mondta. – Kíván valami magyarázatot adni? – kérdezte Lanser ezredes. ha suttognának? Orden folytatta. – Nem sajnálom. mintha nem is szakították volna félbe. – Nem tudom. amit elfelejtettem? – Engem felejtett el – mondta Orden. megütöttem. Sajnálja. akit kellett volna. Ez az az ember. szokása szerint. megtenném-e újra? – Igen. mit kell tenni vagy gondolni. Orden szárazon nevetett. Alex! És ők ketten úgy néztek egymásra. de meghallgatjuk. Nem tudtuk. nem hiszem. – Tudom. árulással és erőszakkal foglalták el városunkat. hogy ezredes úrnak nem kellett volna ezt mondania. hátratolta székét. Vagy inkább azt szeretné. a nép meg volt zavarodva. uram. így értem. – Bár semmit sem tudok elképzelni. hogy a foglyot lelkiismeret furdalás bántotta. ami az ítéletet megváltoztatná. Szabad ember vagyok. Akárki lett volna. – Alex. egy szabad embernek! Benne voltam a városi tanácsban. aztán valaki leütött engem. Az ítélet nem kétséges. Tudom. Loft megszólalt: – Tisztelettel megjegyzem. Azt mondta. akkor sem sajnálná? Alex lehorgasztotta fejét.Alex szomorúan mosolygott. kit akart leütni. – Tud valami magyarázatot? – ismételte. van-e. – Nagyon rossz vérmérsékletem van. hogy megtette? Azt mondta halkan az asztalnál ülőknek: – Jól hatna a jegyzőkönyvben. – Amikor jöttek. tiszteletteljesen felállt. – Nem – mondta Alex elgondolkozva –.

Önt. hadnagy úr? – A vállam – mondta Prackel. uram. melyet egy gyors kéz tisztára dörzsölt a hótól. Aztán kiáltás hallatszott kívül. Alex lehorgasztotta fejét. – Loft százados úr. De nem sokáig. az ajtóhoz lépett. akár nem. tartóztassák le. Loft százados összeszedte papírjait. Orden a homlokához tette kezét. Kezét a vállához emelte. Orden halkan azt kérdezte: – Félsz. És Orden azt mondta: – Remélem. Te forrasztod egybe a népet. Alex.megmutathatom. és a hó letompította lépteik zaját. – Ki vezényli? – Tonder hadnagy. tudják. ezredes úr. Kinyitotta az ajtót. vagy meg nem haltak. az őrök kivezették az ajtón. álla megkeményedett. és ezek az ifjú hadistenek is félnének. Tonder felemelte fejét. – Isten veled. Orden magához ölelte. egyáltalában nem lesz nyugtuk. Lanser vezényelt. aztán gyorsan elnézett. mindenki figyelt. Akinél találnak. ki a házból. védőőrizetbe vesszük. És . hogy ezeknek az embereknek nem lesz nyugtuk. uram. és egy kis. meg kell tenni. ezredes úr. a téren. hogy tudd. Lanser azt kérdezte: – A szakasz készen áll? – Igenis. aztán felemelte. de így van. A szakasz megfordult. Az ablak üvege betört. kerek foltot látott. látni lehetett a sisakos katonákat. Orden kinézett az ablakon. a fiatalember szorosan hunyva tartotta szemét. és oda bámult. arcon csókolta. Orden azt mondta: – Alex. Az őr karonfogta Alexet. Szomorú tudás ez. de te… te elmész meghalni. Alex szorosan behunyta szemét. Nyilvánosan kell történnie – mondta Loft. találnak majd nyomokat a hóban. Azt mondta az ezredesnek: – Remélem. Megigézve arra bámult. Minden házat kutassanak át fegyverek után. Én is félnék. tudják. Alex? És Alex azt mondta: – Félek. Egy percnyi nyugtuk se lesz. Lanser odaugrott. bele a hóba. Távolról sortűz zaja hallatszott. – Itt vannak. mit tesznek. ezredes úr. menj és tudd. felkiáltott: – Úgy… kezdődik hát! Súlyosan megsebesültél. Lanser pedig azt kérdezte: – A téren. – Ember – mondta az ezredes –. – Tudom. mélyen teleszívta tüdejét. Lanser nagyot sóhajtott. lefelé mentek. – Nem mondhatom neked. hogy ne félj. Azt akarom. és elég kicsi ajándék neked. Lanser azt mondta: – Szólítsa a szakaszát! Tonder gyorsan felállt. Az asztal körül a férfiak hallgattak. amíg el nem mentek. uram – mondta a polgármesternek –. visszafojtotta lélegzetét. Hallgatás töltötte be a szobát. százados úr? – Igen. akár tudjuk. Prackel hadnagy hirtelen egész testével megfordult maga körül.

akinek nincsenek emlékei! mondta élesen. Orden nyugodtan azt mondta: – Egy ember. . tízet. aki ellenáll. akinek bizonyos emlékei vannak. elindultak. egy percig megértették egymást.kérem. Lassan ránézett a polgármesterre. százat. És aztán: – Minden fegyvert lefoglalni a városban! Letartóztatni mindenkit. Orden pedig a kitörött ablakhoz lépett. – Egy ember. édes szaga. egyetlen emberért. mielőtt a nyomokat belepi a hó! A törzskariak feltették sisakjukat. Aztán Lanser kihúzta vállát. értse meg: agyonlövetünk ötöt. felhúzták pisztolyuk ravaszát. Lanser megállt a parancs közepén. Rajta. Szomorúan mondta: – A hó hideg.

Semmilyen vonat nem indulhatott el. Az élelmiszeradagokat ellenőrizték – megadták az engedelmeskedőknek. hogy sohasem lazíthatnak. Nehézkesek és lassúak voltak. Ha egyedül ment egy nőhöz. Bizonyos határon túl az élelmiszert nem lehetett megtagadni. és egy emberük sem lazíthatta meg éberségét. A meghódított ország népe lassú. Különben eltűnt. És minden ember a rémületet hordozta szívében. tragikus moszkvai . és sohasem beszélnek velük. mert a meghódítottak sem lazítottak a gyűlöletük ön. zenét. és a műveltebbeknek eszébe jutott a kétségbeesett. és aztán túl késő lesz. hogy azt a jobb életért és az eszményi fejlődésért teszik azon vették észre magukat. úgy vonzódtak oda. konok gyűlölet. Aztán a katonák olvasták a híreket hazulról. a hónapok is vánszorogtak. hogy mindez sohasem fog elmúlni. a nevetés megszűnt. és melegségért. A gépek időnként elromlottak. a hetek vánszorogtak. és megrakva távoztak. Ha ivott. mint a tűzhöz. meg az Oroszországból való visszavonulás idejéből. Az őrjáratok. szeretetért epedtek. félelem. némi kárt okoztak. nyersek voltak a néppel. Szerencsétlenségek a hegyekbe kapaszkodó vasúton. csak magukban táncolhattak. A városka sötét épületei fehér főkötőt. sapkát és szemöldököt viseltek. akik segítettek a megszállóknak – és sokan közülük azt hitték. megtagadták az engedetlenektől úgyhogy az egész népesség hideg engedelmességbe zárkózott. egy percre sem. hogy irányításuk elbizonytalanodott. hogy egy nap majd összeomlanak. aztán kis idő múlva egyáltalában nem hitték el. a hadosztály emberei egyedül éltek a csöndes ellenség között. Lavinák gördültek le a vasútig. és az év bizonyos számú hónapjában tud katona lenni. mert a férfi csak a nap bizonyos számú órájában. és hó borította testét. Az ügyes bányászok hibát követtek el hibára. eltűnt. És az emberek állandóan hazavágyódtak. eltűnt. és megöltek néhányat a barátaik közül. A kikötőbe a szenes bárkák üresen érkeztek. a melegség kialudt. amikor fényeket láttak. ameddig a síneket előbb meg nem vizsgálták. kis ideig el is hitték őket. csöndes. még inkább vágyódik utána. A hideg gyűlölet a téllel együtt növekedett. félelem. és az ének a hazavágyódást dalolta. a leselkedő gyűlölet. és ha mindezektől elvágják. És a gyűlölet mélyen benne volt az emberek szemében. és amikor közelebb jöttek. sok idő kellett a megjavításukhoz. végül lehullott és megmaradt. A hó lehullott és elolvadt. hogy túl van sózva meg borsozva. nevetést. mert éhező ember nem tud szenet bányászni. kényelmet kíván. És az angolok bombázták a szénbányát. – Ha otthon minden összeomlik. Olykor-olykor fiatalemberek egy-egy csoportja megszökött Angliába. a felszín alatt. mint a nyulakat. nevetést hallottak. a kapukhoz ösvények vezettek a havon át. A csapat emberei eljutottak odáig. és hó borította testét. Barátokról beszéltek és rokonokról. a csöndes. de a szén nem egykönnyen jött fel a mélyből. megrendelték a meleg ételt. sohase mehetnek haza. A csapat emberei csak magukban énekelhettek. meg a többi meghódított országból. és aztán tapasztalták. Megtorlásul embereket lőttek agyon. akik szerették őket. hogy a hódító be volt kerítve. aztán megint ember szeretne lenni. az emberek hidegek és engedelmesek voltak. hogy gyűlölték a meghódított helységet. nem tud terhet emelni és cipelni. Most az volt a helyzet. és fokról fokra növekedett a félelem a hódítókban. mely összekötötte a városkát az ország többi részével. És halál lesett és lebegett a levegőben. És a katonák meleg ételek szagát szimatolva mentek be a kisvendéglőkbe. hogy ismerőseik hidegen néznek rájuk.5 A napok. italt. Ez a nép nem fog kímélni minket. de az ellenségeik közül is. és az is nyers volt velük. nem mondják meg nekünk. és úgy kergetik őket a hegyeken át. Ez sem használt. és síneket romboltak szét. kitartó bosszúállásba kezdett. Mindnyájunkat megölnek. Visszaemlékeztek történetekre a Belgiumból való visszavonulás. nőket. Akik árulók lettek. és lehullott és elolvadt. de ez sem változtatott a helyzeten. és a tánc fokozatosan megszűnt. a hírek mindig jó hírek voltak.

Finom csigájuk volt. Azt mondta: – Ismerem. ragyogó fénnyel. ha megnyílik az első rés. A hódítók szörnyű lelki ostrom alatt álltak. és zizegése ott áramlott a szobában. Aztán három katona megőrült egy hét alatt. vagy eltörik a gépezet. hogy odahaza kegyelemhalál vár az elmebajosokra. De ez sem használt. Ők sem hitték el az otthoni jelentéseket. és árnyakra lőttek éjszaka. Nekik sem mondták meg. . napjaik idegesek. kissé mélyebben eltemetve. míg csak haza nem küldték őket. hódítók is. mi történik. és nem világosodott ki. fejes vonalzója föl-le járt a rajztáblán. Az ablakokat szorosan beragasztották fekete papírral. A Burden-vendéglő. úgyhogy szellemük készen állt az összeomlásra. melyekre tisztjeik nem tudtak válaszolni. éjjel-nappal üvöltöttek. és megszólalt: – Ha behunyom a szememet. mivel maguk sem tudták a feleletet. Az asztal végén Tonder hadnagy levelet irt. Rajztáblája előtt ült. Rajztáblája most állandóan használatban volt. hogy valahol lazítani kell. egyikük sem. Félelem fogta el az embereket a szállásukon.visszavonulás. amikor minden paraszt vasvillája vért kóstolt. akinél lámpás volt. Prackel hadnagy még bepólyált karral ült egy heverőszéken a középső asztalnál. és a hó tetemektől rothadt. Prackel lapozott egyet a képeslapban. gázmaszkok. Mert a meghódított nép leste a tévedéseiket. tekintettel a bombázókra. de ugyanazok a félelmek éltek bennük. és Tonder még leírt néhány szót. melyeket nem volt szabad kockára vetni. A hóra nem ragyogtak ki a szép fények. konok hallgatás fogta körül őket. Az asztalon két benzinlámpa égett. sisakok. és mindenki tudta. és itt több építenivalója akadt. a távcsövek. valamilyen fény mindig megjelent a szénbánya közelében. – Ott minden jó volt. idegeik elnyúzódtak. így kereste a szavakat. és így szólt: – Most biztosan nincs kávéjuk. egyszer pedig egy viharlámpás lányt. Semmi se volt rossz. amikor az angol bombázók eljöttek. Néha az őrjáratok lelőttek egy embert. akkor is látom ennek az utcának valamennyi bolt ját. mert munkáját a bombák majdnem olyan gyorsan rombolták szét. Kettős feszültségben éltek. vagy lazítanak. ugyanaz lenne itt is. mivel több felelősség terhelte őket. mint ahogy ő elkészítette. És tudták. Délután háromkor sötét volt. mint amennyit ki tudott tervel ni. És mások is megbolondultak volna. amit ott felszolgáltak. és végre tudott hajtani. – És Hunter tovább dolgozott. se csigájuk. ugyanazok a vágyak. Kérdéseket tettek föl. senkinek sem. Mindenütt hideg. Láthatod a képen. A polgármester palotájának emeleti szobájából a kényelem és kedélyesség mintha eltűnt volna. Eljutottak odáig. meghódítottak is. és a kegyelemhalálra borzasztó rágondolni. a drága felszerelés halomban állt körös-körül a szobában – az eszközök és felszerelések. Prackel folytatta: – Itt rögtön hátul van egy vendéglő. Az év fordulóhoz érkezett. És a tisztek a legénység hangulatát tükrözték vissza. Lendületesen kezelte a tollat. De keveset búsult ezen. csak reggel kilenckor. hogyha összeomlanak. kemény. talpraesettebben. egy képeslapot olvasott. vagy túl sokáig alszanak. félelem fogta el őket az őrjáratokon. És mégis. és az álmuk nyugtalan volt. ha nem hallották volna. időnként felnézett a leveléből. Az agyonlövés sem segített. Hunter nem nézett föl. nagy árnyakat vetett a falra. – De mennyire! – mondta Prackel. az éjszakák meghosszabbodtak. És a fegyelem itt végül is lazább lett. És a kávéjuk! Tonder felnézett a leveléből. mert katonai nevelésük tökéletesebb volt. mert rendelet szerint minden ablaknak feketének kellett lennie. és kegyetlenné tette őket. és a mennyezetre bámult. kissé szorosabbra zárva szívűkben. fegyelmezettebben. ceruzája fürgén mozgott. háta mögött egy lámpával. a saját embereik lesték a gyöngeségeiket. hogy a hódítók félni kezdtek a meghódítottaktól. amiket aztán levelébe rakott. mintha csak tudták volna ezek a tisztek. Hunter őrnagy folytatta munkáját. mert Hunter őrnagy számára az építés volt az élet.

te aztán nem. Nem tudom. hogy senki sem ír neked. – Tűnődve folytatta: – Olyan könnyű elrontani egy dinamót. Rendes embereket kaptam. Szőke. mostantól kezdve megkettőzöm ott az őrséget. ilyen… meg ilyen. mikor váltanak már le. Nem tudom. Mindannyiszor utat kell változtatnom a tölcsérek miatt. – Felbámult a mennyezetre. hogy nem jön több levél. arca egy pillanatig reménytelen volt. – Miért ne? – kérdezte Tonder. persze. – Lehet – felelte Tonder. Tonder mélabúsan mondta: – Valószínűleg nincs. – Szeretnék. Tonder gépiesen kinyúlt. Nem tudom. Tonder megszólalt: – Hála istennek! Ez a zümmögés az idegeimre megy. nem szeretnél egy kis időre hazamenni? Hunter felnézett a munkájából. Nincs idő feltölteni őket. – Elcsípted azt a fickót. – Ha bármi történnék… úgy értem. azaz hogy neki van a legfurcsább szeme… mindig nedves volt. az ép kezével. Prackel évődve kérdezte: – Te nem sokat törődöl a nőkkel. – Neki volt. hogy a másik életembe is belopóddzanak.– Azt nem tudom – mondta Prackel. De nem hagyom. Hirtelen meggyulladt a villany. Négyszer építettem meg ezt a kitérőt. Prackel nevetett. és így szólt: – Már meg kéne lennie. leírta az alakját. Prackel azt mondta: – Lehet. amelyet addig írt. – Azelőtt volt. nem jegyre adják otthon a nőket is. ott van-e még. ugye? Nem sokat. aki elrontotta? – kérdezte Prackel. – Voltam vele. Mindig azt hiszem. Úgy látom. Prackel még a képeslapját nézte. hogy közölnek velünk? Úgy értem. Az őrnagyhoz fordult. eloltotta a két benzinlámpát. – Utálom ezeket az átkozott lámpákat. abban. miért nem mentem oda többször. azért volt olyan kedves. amire valók. Két hét óta csak egyet kaptam. túl nagy munka volna. És volt ott egy pincérnő! – Kezével. Őrnagy úr. mintha éppen sírt vagy nevetett volna. és azt mondta: – Furcsa. – Összeszedte magát. Gyönyörű volt. mikor megyünk már haza egy kicsit. Már unom ezt a sínrészletet. halkan beszélt. És Prackel kötekedve felelt: – Én úgy látom. és elromlik magától. haláleset vagy ilyesféle? Hunter azt felelte: – Nem tudom. A talaj is keményre fagyott. Tonder azt felelte: – Szeretem a nőket. – Remélem. hogyan kell. Azt hiszem. hogy mindenhova beléd lopódznak. – Összehajtotta a levelet. – Megint lenézett a folyóiratra. Talán gyárban dolgozik. – Hozzátette: – A villany minden percben kigyúlhat. Őrnagy úr. szeretnék kikerülni ebből az isten háta mögötti lyukból! Prackel közbeszólt: . és majd megint lesz. azok dolgoznak rajta. otthon… gondolod. A zümmögés megszűnt a szobában. – Bizony – folytatta Tonder –. mikor lesz kész a dinamó? Hunter őrnagy lassan felnézett a táblájáról. valaki suttog. valamilyen rossz hír. miért épp ezt a kitérőt veri szét mindig a bomba. Tonder igyekezett változtatni a témán. Mind az ötöt megfogtam. – Nem tudom. Nem tudom. Csak meg kell szorítani. ha az ember tudja. Hunter mérgesen válaszolt: – Bárki lehet az öt közül.

Nem így volt? A völgy kisura… nem az akartál lenni? Rendes. aztán meggyújtotta a másikat is. maga disznó! Szavakkal feleljen! József nem tekintett föl. – Hadnagy úr. hogy semmi zaj se hallatszott. sötét lett a szobában. – Nem. Hunter felnézett rá. csöndesen kiment a szobából. és indulatosan felelt. hogy olyan könnyen föléd kerüljön. arca megvadult a haragtól. Szeretném azt a nőt. Kifejezéstelenül beszélt. Nem ilyesmit mondtál. – Sohase beszélnek. még mindig hangosan. azt mondta: – Azt hittem. nincs bor. hogy az idegeid kikészültek. megint kifejezéstelenül beszélt. őrnagy úr? . Jó embereim vannak odalenn. olyan családi birtokféle. ők pedig csak várnak. kedves nép. Ne engedd. Fehér arcok figyelnek a függönyök mögött. – Hallgass! Ne beszélj így! Ez a nép? Ez a szörnyű nép! Sohase néznek az emberre. Az ócskavasüzlet mellett lakik. A fény élesen megvilágította arcát. mint ha megtudnák. Tonder meggyújtotta az első lámpát. Prackel hangosan rászólt: – József! József megfordult. Szeretnék egy nőt. Prackel. aztán megfordult. nem válaszolt. A világ fele a mienk. és azt mondta: – Nem szabadott volna engedned. Szőke. – Megrázkódott. Tonder? Míg Prackel beszélt. míg gyufák sercentek. fel se nézett. egy csinos nő. Így szólt: – Hát ez az! Az ellenség mindenütt ott van! Minden férfi. Egyet biztosan futni hagytam. – Nincs pálinka. és Hunter szigorúan beszélt Tonderhez. Tonder leejtette a kezét. hogy a fene enné meg! József megfordult. Máshol is így van ez. Szeretnék hazamenni. – Szeretnék kimenni. és engedelmeskednek. Van egy nő ebben a városban. hogy az ellenség hallja. Mindig látom. Mozdulatlanul állt. mint a halottak. olyan halkan tette le a vödröt. és megint várnak. És Tonder dühösen kérdezte: – Se pálinka? József a földre nézett. uram. minden asszony. Ne engedd. ordított: – Feleljen. hogy az ellenség halljon! Tonder megint leült. Tonder fölmeredt az asztaltól. és megtörülte arcát. Tonder elővett a zsebéből egy zsebkendőt. – Mit akar? – kérdezte Tonder. őzikék és kisgyerekek. velünk közöld. Úgy felelnek. Ezeknek semmi se esnék jobban. azt mondta: – József. uram. – És utánozta Tonder hangját. – Négy-öt tanyát egyesíteni kellene. és kísérletet tettek a lámpák meggyújtására. és tört hangon azt mondta: – Szeretnék egy nőt. Csinos hely volna. – Akkor menjen. amint így beszélsz. szép mezők. Hunter beszélni kezdett. nincs. uram. Megvertük őket. halántékára tette kezét. Aztán a halántékához emelte. uram. Engedelmeskedik ez a rettenetes nép. Csöndesen mozgott a szobában. És a nők… mint a jég! Halkan kopogtak az ajtón. van valami boruk vagy pálinkájuk? József nemet intett. itt akarsz élni háború után. csak megindult az ajtó felé. a zümmögés betöltötte a szobát. csak könnyedén meghajolt. mindet elcsíptem. minden gyerek! Az ellenség mindenütt ott van! Az arcuk néz ki a kapuk mögül. mindenütt győztünk. ha valami mondanivalód van. József jött be egy szenesvödörrel.– Azt hittem. Prackel rászólt: – Vigyázz magadra! Vigyázz az idegeidre! Ebben a pillanatban a villany megint kialudt. rá se nézett senkire. Tonder leült a székébe. De nem szaladhatok le minduntalan oda.

Ez biztosan hatni fog. Loft leverte válláról a havat. őrnagy úr. Viszont megláttam azt. Sohase láttam még ilyet. Semmi sem állhat meg ellenük. A meghódított országok örülnek a katonáinknak. százados úr? – Láttam – felelte Loft százados. nincs ennivaló a családnak. – Micsoda munka! – mondta. – Ó. Elvégre katona. – Hadseregeink mindenütt előnyomulnak. Levette sisakját.Hunter azt felelte: – Nem tudom. és még halkabb. szeretnek minket. azt hiszem. – Azt hittem. egy időre rendbehoztam. de semmit. Ha a szenet nem hozza ki. meglátta. – De még harcolnak? – Kis légi tevékenység. – Kilincsre csuktad – felelte Hunter. – Levetette és kirázta kabátját. Semmit. Azt hiszem. Hangja megint a régi volt. csak a szokásos dolgok… a lassúság… meg egy tönkretett teherautó. így nem lesz mit hazavinniük. Orrát pirosra csípte a fagy. kilincsre csuktam az ajtót – mondta. és azt mondta: – Nem kellene így beszélnie. A hírek… minden a mi kezünkben. megint hozzáfértek a dinamódhoz. – Láttam őket tüzelés közben. – Megint baj van? – kérdezte Hunter. – Nem tudjuk. köpenye gallérját feltűrte füléhez. Az embereket megetetjük a bányában. hó ült a sisakján. most kipakoltál… legalább jobban érzed magadat? Prackel halkan ütögette az asztalt az egészséges öklével. Csodálatosak. a hó a padlóra hullott. Te láttál már ilyeneket. tekintete a benyílóajtóra vetődött. – Óriáságyúk. hogy örülnek nekünk. ahogyan csak vár. Minden embernek ki kell hoznia bizonyos adag szenet. – Minden rendben van odahaza? – Csodálatosan – felelte Loft. Épp az előbb mondtam meg nekik. de most tényleg megvan a megoldás. nem? Akkor legyen katona! Az ajtó csöndben kinyílt. Tonder azt kérdezte: – Százados úr. kijön-e most a szén vagy sem. Nem éheztethetem őket. amilyeneket Keleten alkalmazunk. – Akkor hát mi a bajod? – kérdezte Hunter. – Mit mondanak a hírek mirólunk? Mondják-e. örülnek az új rendnek. hó ült a vállán. Nemrég gondoltam ki. Lelőttem. aki tönkretette. – Mit szóltak? Mit szólnak ők egyáltalában? Semmit. halk lett. Loft százados jött be. vár a hóban! Hunter pedig azt mondta: – No. hogy résnyire nyitva áll. sok hírt kapsz hazulról? – Kapok éppen. Prackel még a képeslapját forgatta. Halkan az ajtóhoz ment. mert akkor nem tudnak dolgozni. – Mit szóltak? Loft vadul összeráncolta szemét. – És az oroszok? . vagy a kölykeik nem esznek. semmi egyéb. aztán becsukta. ez a szörnyű nép. – Még nem vertük meg az angolokat? – Minden ütközetben megvertük őket. Vagy dolgoznak. virágokat hintenek a lépteink nyomába? Ó. – Hangot váltott. hirtelen kinyitotta. – Mindig baj van. az enyémet. most megtaláltam a baj ellenszerét. De majd meglátjuk. Látom. – Ez az – mondta Tonder. No hát. Ilyesmit meg kellene tartania magának.

– Igen. Tonder behatóan nézett rá. hogy újrakezdje – mondta Prackel. – Ne légy szigorú hozzá. és Tonderre nézett. százados úr? Prackel beleszólt: – Ne engedd. nem. – De hát akkor már tulajdonképpen győztünk is. – Az még egy darabig kilátástalanul tovább harcol – felelte Loft. Fáradt. semmi egyéb. de azért nem engedek meg semmiféle ártalmas kételkedést. hogy nem kell félnem. De Tonder folytatta: – Igazán azt hiszed. – Mosolygott. Loft egészen közel lépett Tonderhez: – Nem tetszik nekem a kérdéseid hangja. – Azt mondottam. százados úr. Mindnyájan fáradtak vagyunk.– Teljesen kikészültek. – Ne kezdd újra! – szólt rá Prackel. és örülnek nekem. hogy megint elkezdje ugyanazt. – Akkor hát így kell maradnunk. és majd azt mondják az emberek: Isten hozott… és azt mondják: ott megy egy katona… és velem örülnek. és azt kérdezte: – Te hiszed ezt. mint hittük Prackel izgatottan kérdezte: – Meg fogja kapni ezt az erősítést? – Honnan tudjam én azt? Tonder mosolygott. – Erősítés – mondta halkan. – Vagy talán leváltás. – Nem tudod. ugye? – Hát az újjászervezés azért eltart még egy darabig – mondta Loft –. Nézd. hogy gondolod ezt? – Azt gondolom: akkor hát nemsokára hazamegyünk. ugyebár? – Talán egész életünkön keresztül eltarthat mondta Tonder. Tonder konokul folytatta: – De még harcolnak? – Kis csatározások. – Úgy van. hadnagy úr. Egy ideig még rendben kell tartanunk. hogy nem tudom. hogy lehetséges. Loft. Nem tetszik nekem a kételkedés hangja. És barátaim lesznek. Erősítést kér – mondta Loft. – És a másik fele? – kérdezte Tonder. hogy ne kínozd – szólt Hunter. – Ne engedjétek. Loft haragosan azt mondta: – Éppen elég bajunk van akkor is. és így szólt: – Talán járkálhatok az utcán. az új rendet nem lehet egy nap alatt felépíteni. mi meghódítottuk a fél világot. szétszórva a világban? – Egy ideig – felelte Loft. – Ne engedjétek. – Ez nagyobb munka. ugye. – De azt mondtad. ha a törzs nem őrül meg. hol az ezredes úr? – A jelentésén dolgozik. hogy megint rákezdje! Loft összevonta szemöldökét. győztünk. Talán egy időre hazamehetünk. és hátat fordíthatok valakinek úgy. – Nem értem. Prackel idegesen beleszólt: . százados úr? – kérdezte Tonder. Ezt te is tudod. hogy jön leváltás? – Ezt én nem mondtam. – Mondom. Hunter felpillantott. hadnagy úr. én is fáradt vagyok – mondta Loft –.

hogy a Vezér őrült. ha rászólnál. Hallgattasd el! Tonder elővette zsebkendőjét. – Nevetése megrázkódtatta. kifújta orrát. A hisztéria árnyalata vegyült Tonder nevetésébe. hadnagy úr! – mondta. az arcokról a kapualjakban. és mi vagyunk körülvéve. a hideg arcokról a függönyök mögött. hogy a Vezér őrült. meghódítottuk. hogy befogja a száját. hogy egy gondolat. beleköhögött a zsebkendőjébe. hogy egy gondolat vagy egy álom. A legyek meghódítják a légypapírt. mindig mélyebbre a lekvárban. Tonder tovább nevetett. ha elintéznéd. Prackel fölébe hajlott. hagyd abba! Megértetted? Tonder hirtelen elhallgatott. Loft újból az arcába vágott. – Elég volt. Lehet. . Zavartan nevetett. Azt mondta: – Meghódítottuk. Ezt aztán kinyomatnák az újságok. és azt mondta: – Hadnagy úr. és lehajtotta fejét az asztalra: – Haza akarok menni – mondta. – Nevetése most még hisztérikusabb lett. Az ellenség megtanulta. milyen őrült a Vezér.– Szeretném. aztán ismét a kezére pillantott. és mi félünk. és Loft azt mondta: – Az ellenség ugyancsak tapasztalta. hogy a nevetés hisztérikus nevetés. megérintette fájó arcát. – Lehet. Loft és Hunter egyszerre nevetett. egészen közel lépett Tonderhez. Azt hiszem. Ezt aztán meg kell írnom haza. csak a lámpák zümmögtek. csak álom volt. hogy befogja a száját. Lehet. és az arcába vágott. Prackel közbeszólt: – Hallgattasd el! Tonder folytatta: – Azt álmodtam. Azt mondta: – Bolond egy álmom volt. hagyd abba! Ehhez nincs jogod! És Loft lassanként felismerte. százados úr! Tonder azt kérdezte: – Százados úr. Szeretném. mint aki elvesztette a fejét. Tonder csodálkozva meredt a kezére. milyen őrült. és kissé úgy beszélt. Gondolkodtam vagy álmodtam. Tonder pedig nevetve folytatta: – Hódítás hódítás után. a szobában csönd lett. meghódítottuk ezt a helyet? – Persze – felelte Loft. és ép kezével megrázta: – Hagyd abba! Te. – Nevetése visítássá torzult: – Álmodtam… vagy gondolkodtam… a fekete árnyakról kint a havon. A legyek kétszáz kilométer új légypapírt foglalnak el. Prackel közbeszólt: – Hallgattasd el.

amit gyűlöltek. kendőkbe burkolva. a vaskereskedés mellett. szén égett benne. régimódi. Keze megpihent. Hallatszott a lépteik tompa zaja.6 Kis utcácska volt ez. de azért nyugodt. és néha arról. kék szalag volt a hajában. Két merev szék állt a szobában. A kályha mellett az ajtó a folyosóra nyílt. csizmájuk csikorgása a keményre taposott havon. Egy lélek sem volt az utcán. és befújta a kis házak csukott ablakait. egyedül. a padlót kopott szőnyeg borította. Annie azt felelte: – A katonák korán meghozták a telet. szegényes. a piros szemű szakácsné. – Te vagy az? – kérdezte. olyan dolgokról beszéltek. Vedd le a holmidat. Rövid időközönként hat emberből álló őrjárat ment végig az utcán. olyan hósapkát is viselt. fülelt. Vastag köpenyekben mélyen bebugyolált alakok. és halkan tegye be maga mögött. a kapuja szorosan be volt zárva. a mosolygásukról. parányi üzletek szorongtak. nem ragyogott fény az ablakokban. Molly csinos volt és fiatal. minden embernél zseblámpa volt. mint a többi. feltornyosult a tetőkön. és egy nagyolló. Az ajtó felé nézett. A hátsó falon két kép lógott. nem messze a főtértől. Aztán a hang elenyészett. ahogy gombolyította a pamutot. A hó gyéren szállingózott. szipákolt. úgy volt építve. A jobb falon Krisztus képe. hogy a háború rossz időt hoz. Az ajtón motoszkálás. arany virágdíszítéssel. Az egyik kis hegyes tetejű ház. Az én apám mindig mondta. Már nagy gombolyag lett belőle. kék kötött kabátot fejtett fel. mintha már eleget gyakorolta volna. Kizárta az ajtót. Aranyszőke haját feje tetején összefogta. meg a konyhaajtó is. ajkukról. Molly új fonalat bontott ki. szemükről. ahol hegyes tetejű házak. A gyalogjárón és az úton le volt taposva a hó. hangjuk csak gyöngén szűrődött be. sisakjuk alatt kötött hósapkát hordtak. Meleg. meg az elhagyatottságukról. fülüket. és nyitva állott a hálószoba ajtaja. Molly megszólalt: – Jó estét. Egy ócska. vagy arról. rajta egy virágos ernyőjű petróleumlámpa meleg. A szoba közepén kis kerek asztal. felcsavarta a gombolyagra. De odabent. a kötéshez nem kellett feltennie. körülkémlelt. meg egy világos huzatú dívány. Gyorsan besurrant. A kerteken át ösvényt kellett lapátolni. behavazott éj volt. alig-alig. melegedj meg. Munka közben olykor-olykor az ajtóra tekintett. Nem vártalak ma este. aztán három rövid kopogás hallatszott. régi. húsról. Mint fekete hegyek álltak a házak a hóban. Hirtelen félbeszakította munkáját. amint a hullámok tetején lépked a kétségbeesett halászok felé. mint a többi ház. Csukott ablaktábláin nem szűrődött ki fény. azon keresztül a kapuhoz lehetett jutni. Annie. de felhalmozódott a kerítéseken. aztán kinyitotta. állukat és szájukat is eltakarta. és gyorsan körülnézett a szobában. Ott állt piros orral. mintha rizsszemek röpködnének. Az őrjárat lábdobogása elhaladt az utcán. lámpa égett. kényelmes szoba volt. Az őrjárat menet közben beszélgetett. amivel foglalkoztak. Ilyenekről beszélgettek. A szél halkan fütyült a kéményben. Szemüvege is az asztalon volt. halott hal páfrányleveleken és halott fogolymadár fenyőágon. sok vajról és csinos lányokról. nehogy odavonzza a bombázókat. párnás hintaszékben ült Molly Morden. forró levesről. Az asztal mellett. tompa fényt árasztott. Mellette az asztalon a kötése. ami után vágyódtak. a falakat melegbarna tapéta. Annie volt. egy alaposan bebugyolált alak lépett be. . Molly letette munkáját. s a pamutot gombolyította. Hideg van odakint. a folyosó felé. És megint abbahagyta. benne a kötőtűk. Sötét volt az éjszaka és hideg. az éjszakai járkálás szigorúan tilos volt. A fal mellett kis vaskályha állt. Keze gyorsan mozgott. a kis nappaliban. az ajtóhoz ment. hogy fürgén lépjen be az ajtón.

Félúton megfordult. és megkérdezte: . – Bújnak? – kérdezte Molly. Már nem tudom. A katonák keresik a hozzátartozókat. hogy itt minden rendben van. Tudod. rém jól lopódzom. sőt Madame mellett! – És újra nevetett. mint ha agyonlövik az embert. enni kezdte. Ülj le. Molly még egy percig folytatta a kötést. sőt az ő hálóingében. Megpiszkálta a tüzet. melyiket mondta. Jack. ha belenéznének. – A kegyelmes úr – felelte Annie – meg a doktor. hogy megmondjam neked. akit ma agyonlőttek. – Az Anders-fiúk Angliába vitorláznak. – Nem. – Nem lehet – mondta Annie fontoskodva –. Molly azt kérdezte: – Látott valaki. aztán betette maga mögött. Molly azt kérdezte: – Mennyi idő múlva jönnek? – Ó. Azt mondta: – József jobban teszi. jönnek. mikor jöttél? Annie büszkén mosolygott.mondta Molly –. kis csomag volt benne. Molly kicsomagolta a kis szelet húst. tudom. – Te is kaptál belőle? Annie azt felelte: – Én főzöm. Beszélni akar az Anders-fiúkkal. Még mielőtt visszatért a székéhez. és mintha Mollyt vádolná az utolsó szavakért. Annie.vagy hogy a rossz idő hozza a háborút. – Vedd le a holmidat. és így szólt magában: – Nem tudom. ahogy szokták. – Jobb. – Vissza kell mennem. és a két Anders-fiú. Hús. kopogtak a külső ajtón. – Mikor jönnek? Annie szuszogott. talán háromnegyed óra múlva. mit felejthetett el. Muszáj. csak eljöttem. – Igen. aztán felkelt. – Annie hozzátette: – Én jövök be elsőnek. – Ide? – kérdezte Molly. vadul megszólalt: – Nem is vagyok olyan öreg! – És kisurrant az ajtón. – József fekszik az ő ágyába. – Hogy akar a polgármester úr kijönni? Annie nevetett. mert elrontotta azt a kis kocsit. felemelte ajtaját. Miért jön ide a polgármester úr? – Nem tudom. megmondani a kegyelmes úrnak. arra az esetre. ha szép nyugodtan fekszik. – Tessék – mondta. Kiment a folyosóra. rátett néhány darab szenet. – Az ezredes tányérjáról loptam. – Kik jönnek? – kérdezte Molly. gyere a kályhához. – Hát igen. – Miért? Annie kinyújtotta kezét. Most mennem kell már. Átment a szobán. hogy szokták. a kályhához ment. Molly megjegyezte: – Szörnyű dolog ma éjszaka vitorlázni. nem? Én mindig kapok belőle. Most bújnak. megint becsukta a kályhát. és rágcsálás közben beszélt. – Miért? – Hát az ő bátyjuk volt az. talán fél óra múlva. Senki se törődik vén szakácsnékkal. – Nincs időm – mondta Annie. Az izzó parázs megvilágította arcát. – Megindult az ajtó felé.

– Miért ne? – Mert az emberek azt hinnék. Nem akarok semmi rosszat. Kinyitotta az ajtót. aki leszórja. hogy meg fogja érteni. Tonder kihúzta magát. Tonder pedig ott állt. hogy beszélni akarok magával. – Leült a székébe. – Meg tudja ezt érteni… el tudja ezt hinni? Egy kis időre nem felejthetjük el ezt a háborút? Csak kis időre. Molly még egyre mosolygott. – Maguk. hogy meg kell értenie. – Ne – mondta Molly –. Mit akar? Tonder hadnagyon nagy. Halkan beszélt: – Maga nem tudja. Tonder hadnagy követte. – Nem. – Maga megérti. – Erőszakoskodni akar? – kérdezte Molly. Tudtam. én csak beszélgetni akartam. Molly nyugodtan folytatta: – Maga biztosan egyedül van. hogy belebetegszem. nem? Tonder megnyálazta ajkát. és azt kérdezte: – Van itt valaki? – Nem. engedjen be! Molly azt kérdezte: – Mit akar? Becsukta az ajtót Tonder mögött. Egyszerű a dolog. hadnagy úr. Megint az ajtóra nézett. ugye? Tonder azt felelte: – Láttam magát a városban. mint egy kisgyerek. csak egy picit? Molly felvette a kötését. ha tehetnék valamit. Tonder gyöngéden megkérdezte: – Ki tette? Talán mi tettük? És Molly bólintott. – Egy perc múlva hozzátette: – Szeretném. – Nem akarok semmi rosszat. Tudom. Tudom. Egyedül vagyok a csöndben és a gyűlöletben. Hallani akartam magát. Gyorsan a szemközti ajtóra nézett. és mohón beszélt. Molly azt kérdezte: – Maga kicsoda? Mit akar? Ide nem jöhet be. Üljön le kicsit. aztán mosoly szállt az ajkára. – Nem maradhat tovább tizenöt percnél. – Maga nem tudja. távolba tekintve. ki vagyok én. csak túl sok hó van a háztetőn. – És könyörögve kérdezte: – Nem beszélhetnénk. mint emberek… kettesben? Molly hosszan ránézett. hogy gyönyörű. – Sajnálom. – Szavai szinte kitódultak a száján. csak engedje meg. és nagyon gyámoltalanul hatott. hogy egy darabig itt maradjak. egy férfi hangja szólt: – Nem akarok semmi rosszat. ne. Majd leszóratom a havat a tetőről. kisasszony. Nincs már férjem. Tonder leült. az pedig így szólt: – Kisasszony. Ezt akartam. Kitaszítanának. A ház recsegett. aztán elmegyek. Csak kis időre. Nem akarom. Tudtam. – Voltaképpen mit akar? Tonder próbálta magyarázni. könyörögve beszélt. levette a sisakját. Belépett a szobába. – Olyan egyedül vagyok. Kérem. semmi többet. Molly visszalépett a szobába.– Ki az? Férfihang válaszolt. szürke téli köpeny volt. . nem beszélhetünk egymással. – Ez az – felelte. semmi többet. ki vagyok én. átálltam magukhoz. hogy kitaszítsanak.

– Maga írta ezt. kihúzott egy összehajtott papírt. Összehajtotta. hogy szeressen. – Nem ez az. Figyeltem. Molly megkérdezte: – Tudja. De én vigyáznék magára. hadnagy úr. amit akarnak. amit én akarok – mondta Tonder. Vagy mégis zavarták talán? És Molly nyugodtan azt felelte: – Köszönöm. Maguk mind gyűlölnek minket. hadnagy úr? Tonder egyszerűen azt felelte: – Azt – és lehorgasztotta fejét. Láttam magát az utcán. A maguk embereinek nincs mit kérdezniük. ugye. Kiadtam az utasítást. egészen kis vers. Molly állhatatosan nézett rá. A haja szőke. ahogy én akarom. Végül Molly lesütötte a szemét. Csak egy kis versecske. Szeretné látni a versemet? Molly gúnyosan azt kérdezte: – Hosszú a vers? Rögtön mennie kell. és azt kérdezte: – Miért kérdez? Maguk a hódítók. ugye nem? Visszamosolygott. Tonder azt felelte: – Nem. Tonder beszéde nekiiramodott. hogy ő van fölényben. azt szeretném. olyan meleg. Igen. – Nem az. ölébe tette a papírt. – Maga udvarol nekem. És Molly nevetett. nem zavartak. Ó. Csak a te kék szemed Kék gondolataim árja Elönti a szívemet. – Azt akarja. Igen. ugye. – Látja. Semmi sem érdekel most. szeretném ezt látni a szemében. még mindig kissé kegyetlenül. tudom. Benyúlt a zubbonyába. hadnagy úr? – Igen. átnyújtotta Mollynak. én már olyan régen nem láttam kedvességet női arcon! – És az enyémen lát kedvességet? – kérdezte Molly. még verset is írtam magához. Elveszik. feltette szemüvegét és nyugodtan olvasott. amikor elment mellettem. Az közelhajolt a lámpához. Molly most már tudta. – Szeretnék látni. ha megengedné. hogy szeressem magát. és mosolygott. hadnagy úr? És Tonder gyámoltalanul válaszolt: – Azt szeretném. mint egy hazugságon ért gyerek. ki írta? . hogy szeressen. milyen lenne az.Tonder azt felelte: – Igen. Kissé gúnyosan kérdezte: – Hozzám? Tonder kelletlenül válaszolt: – Magához. – Nem. – Nem maga írta. és azt mondta: – Maga olyan szép. nem. szemét kissé kegyetlenül összehúzta. hogy magát nem szabad zavarni. Tonder erősen ránézett.

Tonder azt mondta: – Ne beszéljen így! Kérem. Ugye. és Molly is felnevetett. ha szeretet is van benne. Tonder azt mondta: – Csak azt szeretném. Belseje összezsugorodik. mint a nevetés. szeme fenyegető. – Csak éhes vagyok és… gyűlölöm. Hangja keserű volt. a kályhához ment. visszajött. hadnagy úr. szeme elkomorodott. mintha meg akarná fordítani az időt. – Zavartan nevetett. ha ad valamit enni. – Maga olyan szép. Maguk elvették az élelmünket. Tudja. Én már voltam férjnél. Tonder egyszerre félbeszakította a nevetését. Maga olyan szép. . hogy értem. hogy lefeküdjek magának. és azt kérdezte: – Azt akarja. Egy férfinak szüksége van szerelemre. vagy egy szelet kenyérért. hirtelen mind a ketten együtt nevettek. Egy perc és már mennie kell. – Ingyen akar engem.Tonder azt felelte: – Tudom. Tonder azt mondta: – Nem beszélhet így! – Hát a maguk nőivel mi volt. Engem két szál kolbásszal lehet megfizetni. Jobban fogom szeretni magát. ne beszéljen így! Molly gyorsan az ajtóra nézett. mint a száraz faforgács. hadnagy úr? Talán éppen ezt szeretném. Azt mondták nekünk. – Egész öröklét óta nem nevettem így. Nem szeretnek. Azt mondta: – Meghódított nép vagyunk. hogy a nép szeretni fog minket. A te kék szemed… ez a címe. hadnagy úr? – Ezt nem mondtam! Miért beszél így? Molly kegyetlenül azt felelte: – Talán azt akarom. amire szüksége van. Egy férfi meghal szerelem nélkül. de… Molly félbeszakította: – De nem akarja nevén nevezni? Magának nem ringyó kell. Molly felkelt székéről. hadnagy úr? Túl sokat számítottam magamért? Tonder azt felelte: – Megtévesztett egy percig. nem vagyok szűz. Molly azt mondta: – Maga udvarolni kezd nekem. Maga tudja. ha szeretne engem. csodálni fog minket. Tonder rávágott: – Mindent megadok. hogy megundorodjék tőlem. Csak gyűlölnek. hogy a szerelmeskedés több és teljesebb és élvezetesebb. Maga civilizált ember. én nem is gyűlölöm magát – mondta Molly. Éhes vagyok. Ahogy maga mondja. és a melle olyan lesz. De maga is gyűlöl. Idegesen nézett az ajtóra. úgy csupa gyűlölet. Tonder azt kérdezte: – Miket beszél? – Undorodik tőlem. hadnagy úr. talán maga nem fog gyűlölni. Tonder azt felelte: – Lehet. És Molly azt felelte: – Tudom. – Aztán témát változtatott. Mindig szerettem. ugye? Azt hittem. hogy udvarolni szeretnék magának. Heine írta. hadnagy úr. Egyedül vagyok. – Nem. a múlt háború után? A férfiak válogathattak a nők között egy tojásért. arca kemény lett. így érti? Tonder azt felelte: – Nem tudom. A férjem meghalt.

hogy az ellenségem legyen. hogy ide jöhessek. – Vigyázni fogok magára – mondta Tonder. – Kérem. és azt kérdezte: – Mi történt? Mi az? – Molly szeme egyenesen előre bámult. Molly hirtelen megmerevedett. de nem lehetett vigasztalni. Akkor nem is hittem el egészen. És félt. Molly egy pillanatra Tonder arcára tette kezét. miért engedték haza. Egy szál kolbász. Zavarodott volt. És Tonder azt mondta: – Van egy kis jogunk az életre. Tonder felállt. Visszajöhetek? Molly a falra nézett. ebben a nagy halálban. és nagyon bátor volt. Molly ujjai egy pillanatra átfogták Tonder kezét. Maga nem kérte. Molly még mindig a falra bámult. nem igaz. úgy bámult. Meg se csókolt. – Úgy öltöztettem. és halkan így szólt: – Tudom. – Nem tudom. már elhiszem. Egyedül vagyok én is. és azt mondta: – Nem. és azt mondta halkan: – Kérem. Most. közelebb lépett Mollyhoz. próbáltam vigasztalni. Tonder levette kezét. Tonder felállt. Nem gyűlölöm. És virradat előtt. Tonder azt mondta: – A maga férje! – Igen. szemét lesütötte az ölébe. aztán leült. a férjem. mintha látomása lett volna. Keze Molly vállán nyugodott. Én nem kértem. Arca telve volt nyomorúsággal. ebben a csöndes házban elhiszem. Tonder ránézett Mollyra. – A férje! Molly azt felelte: – Igen. amikor először megy iskolába. – Isten óvjon engem! . Begomboltam az ingét. olyankor tudom. ebben a nagy öldöklésben. Azt mondta: – Nem szép dolog éhesnek lenni. nem éppen szilárdan… és maga kivezette és agyonlőtte. Két kezébe fogta Molly egyik kezét. szeme kitágult. amikor elment. amikor először megy iskolába. Aztán elment… nem nagyon szépen. zsíros kolbász néha többet ér mindennél a világon. és most. – Jó éjszakát – mondta. Nem tudta. És túl sok a hó a tetőn. meg az emlékeibe. igen. amit leírt: – Nem tudom. aztán gyorsan kiment az ajtón. – Van jogunk az élethez. tudom. Én csak hadnagy vagyok. – Ne mondjon ilyeneket – felelte Tonder. Tonder azt kérdezte: – Miket beszél? És Molly mintha látta volna. ne mondjon ilyeneket! – Miért ne? Ez az igazság! – Nem igaz! Ez nem lehet igaz! Molly ránézett egy pillanatig. mint egy kisfiú. – Nem tudom – mondta. egyedül a félig átmelegedett ágyban. Tonder előtte állt. Csak férfi vagyok. egy finom. de nem tudott segíteni. mint borzasztó. Félt. Akkor inkább furcsa volt. És félt.Molly nevetett. mi történik. és így szólt: – Igen. – Isten óvjon téged. Elmentem a polgármesterhez. és Tonder megismételte: Mi az? Molly kísérteties hangon beszélt. van. mint egy kisfiút. nem hódító. ne gyűlölj ön. – Visszajövök. amikor túl sok a hó a tetőn.

Molly meg se látta. Annie megint belépett az ajtón. Molly? – Nem tudom. ha jön az őrjárat. Molly felállt. Széltől barnák voltak. mit jelent ez. Levetették kabátjukat. – Mondd nekik. És Molly csak annyit mondott: – Igen. Hallottam a fivérükről. Annie helytelenítően rászólt: – Az ajtó nyitva volt. biztos. hogy udvaroljon nekem. nem vagyok mellettük. Nem engedem visszajönni. sapkájukat. megrázta fejét. a te hibád lesz. Annie. – Igen. mintha katona lett volna. – Jó estét. egyet. De a gyanú nem hagyta el Annie-t. a kerítés mögött – felelte Annie. Will Anders és Tom Anders. – Igen. a két halász. Rossz éjszaka az indulásra. – Az ajtó nyitva volt. akkor meghallja. Kötött sapka a fejükön. Olyan volt. Annie. Annie. mint az a Corell? – Nem. Mit akar a polgármester úr. Annie így szólt: – Ha a polgármester úr itt lesz. Azt kérdezte: – Szóljak nekik. Viharkabát és sötét. és letették a pamlagra. homlokon csókolta. – Álljon a folyosóra. – Annie-hoz fordult. erősek. és ezek visszajönnek. hogy ikrek. jobban tudja. és megkísérelt megint élni. Az ajtó csöndben kinyílt. ha megy. Orden Mollyhoz lépett. és meglátszott rajtuk. A két fiú hallgatott. a falra bámulva. Annie lépett be. és kétszer. Hol vannak? – Kint. szeme még mindig tágra nyitva. Egy férfi jött ki. szőke fiatalember lépett be. mint a legtöbben. ha veszély van. a te hibád lesz! – Nem jön vissza. Sajnálom. ha bármi történik. És Annie gyanakodva kérdezte: – Mit csinált itt? – Azért jött. kedvesem. Tom megszólalt: – Maga tudja. Ó igen. Molly lassan ránézett. Hallotta? – Annie elmondta. Annie. lesimította haját. A külső ajtót résnyire hagyja nyitva. hogy most jöjjenek? Azt mondod. hogy jöjjenek be. vagy igen? Te nem vagy mellettük. Annie azt mondta: – Nagysád. – Jó estét.Egy pillanatig még ott állt. És míg Annie kiment. magas nyakú szvetter volt rajtuk. katona volt. biztos a terep? – Igen. Láttam. és zavartan nézett. és rekedten azt suttogta: – Itt vannak! Orden polgármester és Winter doktor belépett. Molly. . Tom azt felelte: – Jobb a tiszta éjszakánál. ha jön valaki. Egyet kopogjon. Két magas. Tiszta éjszaka a repülők megláthatnak. A folyosóról zaj hallatszott. igen. mit csinál? Csak nem áll össze velük. tudom. – Itt volt egy katona? – Igen.

fiúk.Annie azt felelte: – Igen. A csónakja ott van kikötve. hogy ez nagyon is rendjén van. És a szobában az emberek fellélegeztek. Ma már voltunk ott. Nem jó érzés az utcákon látni őt. – Azt gondoltuk. Ha zajt csap. mit csinálnék nélküle – mondta –. – Nem jó érzés az utcákon látni őt – visszhangozta Will. beszélni akartam veletek Winter doktor és én megpróbáltunk gondolkozni… annyit beszélnek most igazságról. – Igen. aki éppen fülét vakarta. ha tengerre száll. Annie mondta. és becsukta az ajtót. Molly tűi megálltak. előbb gyöngén. igen. – Felvette a pamlagról a kabátját. ha lemondanátok Corell úrról. Winter közbeszólt: – Szeretném. Mi a fal mögött leszünk. a polgármester kinyújtott keze a levegőben maradt. kinyújtotta a kabátot. uram. A mi népünket megszállták. – Tengerre fog szállni. Elvisszük a csónakját. Tom. és abbahagyta a vakarást. uram. akkor sokat ölnének meg közülük. hogy meghódították. Tom azt felelte: – Nem fog zajt csapni. ha tengeren tűnik el. csizmáik csikorgása a hóban. hogy ma éjszaka indultok. Nem hagyhatjuk őt itt. Molly megint felvette a kötését. Orden bólintott. Tom azt mondta: – Mindjárt mennünk kellene. Hallottuk. – Nem tudom. de nem hiszem. tudom. később hangosabban. Néhányan a városiak közül elkaphatnák. Orden lassan nekikezdett. Azt kérdezte: – Kidobják a csónakból? Will elpirult. Tom keserűen nevetett. a kert alján keresztül levihetjük a vízhez. igazságtalanságról. – Nem jó érzés a népnek. beszédjük zaja. mindent hall. hódításról. Csakhogy tizenkét órakor haza szokott menni. Élesen kopogtak az ajtón. Orden megszólalt: – Annie biztosan fázik odakint. Kérdőn tekintett Orden polgármesterre. Orden megismételte: – Bárcsak ne kéne ilyesmit csinálnotok! Egy veszéllyel több. Aztán. Kilépett a folyosóra. . Elhaladtak az ajtó mellett. asszonyom. mindenhova bejut. Winter doktor a kályha mellett állt. kinyitotta a belső ajtót. – Indulnunk kell – felelte Tom. Minden szem az ajtó felé fordult. Nem jó érzés őt az utcákon látni. – Hallottuk. amit a fivére mondott. hogy Corell urat is el akarjátok vinni magatokkal. és jobb. becsukta az ajtót maga mögött. Winter megkérdezte: – Meg tudjátok fogni? Hát egyáltalában nem vigyáz magára? – De igen. jöhet az őrjárat. kezét melengette. otthagyta kezét. – Tegye ezt a vállára. Azt hiszem. – Beszélni akart velünk. ha itt látja. mindent lát. Mégiscsak jobb. – Nem tehetjük. lépteik a messzeségbe vesztek. A szobában senki se mozdult. amint elmentek. Orden szomorúan felelte: – Bár elment volna magától! Veszélyes lesz magatokkal vinni. Akkor másodszor kopogtak az ajtón. az őrjárat dobogása közeledett. uram? – Persze. vigyáz a maga módján. és rendbehoztuk. – A polgármesterhez fordult. az egész szoba hallgatott.

Molly megszólalt: – Biztosan valakinek a nyomában vannak. uram? Mit akar tőlünk? – Harcolni akarunk ellenük. hogyan használjuk fel őket! Winter közbeszólt. de… hát nekem azt mondták. Alex Mordent agyonlőtték. Tudni fogjuk. Az angol bombázók csak dobálják le a nagy bombáikat az ipartelepekre. fiúk. – Most kiéheztetést alkalmaznak az emberekkel szemben. Alkalmazzuk azokat a módszereket. – Ó. Talán kaphatnánk egyszerű. ha egy orvos pusztításra gondol. és nincs módjuk visszaütni. sínrobbantás hoz. De mindez szűk határok között. uram? Kérjünk puskákat? – Nem. de beszéljetek rólunk… egy kis városról… hogy adjanak nekünk fegyvereket. Winter hozzátette: – Csak adjanak nekünk dinamitot. majd meglátjuk. A szobát elfogta az izgalom. Molly vadul közbeszólt: . és a földbe ássuk. a világ úgyis elveszett. Segítség kell nekünk. Tompa parancsok hallatszottak. majd segítünk magunkon. Emberek emberek ellen. – Ez nem tisztességes háború. Orden rábámult. Mondjátok el nekik. megmondjuk nekik. ha ugyan meghallgatják. Ha csak megmozdulunk. már kihívjuk magunk ellen a megtorlást. – Ha átjutunk. titkos fegyvereket. a puszta testünk. kívülről behallatszott az őrjárat zaja. és sínek. titkosan. kézigránátokat. ha lehet. elrejthető fegyvereket. merről készül az új csapás. az az emberek ott merevedtek szoborrá. No. hogy elrejtsük. amikor szükségünk lesz rá. Akkor a megszállók sohase fogják tudni. Will gyorsan az ajtó felé indult. aztán az őrjárat elrohant. de mondjátok el nekik. Akkor mi is fel leszünk fegyverezve. Ez árulók és gyilkosok háborúja. Will Anders azt kérdezte: – Mit jelent mindez. de azt hiszem. Tom megtörülte a homlokát. amiket velünk szemben alkalmaztak. Az emberek haragszanak. és rendelkezésünkre álljon. sőt mérget is. – Puskákat akar. A lefegyverzett ember elveszti bátorságát. A futólépések éppen a ház elé értek. erre nem gondoltam. akik nem mernek fegyvereket adni a köznép kezébe. soha! Levegőbe fogjuk röpíteni az utánpótlásukat. Minket őriznek. Talán senki se hallgat meg titeket. minden megszállt nép ellen akar állni. dinamitot. melyikünknek van fegyvere. de dobjanak kis bombákat is a mi használatunkra. A katonák. Minket lefegyvereztek. hogy elrejthessük. nem pedig eszme eszme ellen. de ha megkapjuk – az arca nagyon kemény lett –. hogy Angliában még azok vannak hatalmon. és nem tudunk – felelte Orden. Winter beleszólt: – Furcsa. ahol éppen ültek. Igazságnak és igazságtalanságnak itt szűkek a határai. ha megkapjuk. Dühösen beszélt. tankok alá csúsztassuk.– Szeretnék egyszerűen beszélni. ki lehet az ilyenkor. de futólépéseké. rohanásé. Ez egy kis város. Ti. – Sohase fogják tudni. Ha még ilyen emberek kormányozzák Angliát és Amerikát. melyikünk van felfegyverezve. Bosszú egy árulóval szemben. Hozzanak nekünk a bombázók egyszerű fegyvereket. Nem tudom. és lelkünk nem elegendő fegyver. robbanóanyagokat. A bátyátokat agyonlőtték. hogyan állunk. Tom megkérdezte: – Puskákat akar? Megint gyors kopogás hallatszott az ajtón. Angliába vitorláztok. Az éhség legyöngít. akkor a megszállóknak sohase lesz nyugtuk. az őrök sohase fogják tudni. uram. másodszor is kopogtak az ajtón. – Mennünk kellene – mondta kelletlenül Tom. amit mi beszélünk.

nem! Menjenek ki hátul! Hátul kimehetnek. Rajtaüthetnénk az álmukon. mintha ugyanaz a katona volna. mit akar. A polgármester azt kérdezte: – Mit akart? – Udvarolni akart nekem. uram? – Igen. Mollyra nézett. – Ez minden. – Elmondasz neki valamit? – Nem. – De nem sikerült? – kérdezte Orden. – Mi az. – Felnézett. amelyikben most vagyok. mint az a katona. mint ahogy próbát tesztek ma éjszaka a tengerrel. és az ajtón át egy férfi hangját lehetett hallani. – Orden bólintott. jobban tenné. kiküldöm Annie-t. Csodálkozva fogta meg a száránál. Annie mérgesen nézett rá. szabad-e az út. Molly a középső lámpához lépett. – Molly csodálkozva ismételte: – Nem. Molly? Bajban van? – Nem – mondta Molly –. és mintha súlyos teher nyomta volna. gyorsan! A polgármester eléje állt. nem sikerült. – Bajban van. A . Molly kinyitotta az ajtót a konyha felé. Tovább kopogtattak a bejárati ajtón. És kiment. előbb egy katona volt itt. – Abban a bajban. Gyorsan. hogy Annie bejött. gyorsan kifelé! A bejárati ajtón tovább kopogtattak. uram? Az ajtó kinyílt. hadd segítsünk magán. Ha most mennetek kell. Molly? Csak nem csinált valamit? Annie nyugodtan azt mondta: – Olyan. mit akar ez a katona? – Nem tudom. Annie hátramaradt. Lenézett a lámpára. Orden így szólt: – Molly. Ránézett a lámpára. nem mondok el semmit. – Most menjenek – és kitolta őket az ajtón. Rajtaüthetnénk az idegeiken és a biztonságukon. és meglátta. Orden folytatta: – Ez minclen. aki az előbb volt itt. ha nem mondana neki semmit. – Ez a veleje. Annie. Annie azt mondta: – Egy katona jön az ösvényen. – Nagysád. Előbb egy katona volt itt Mollynál. Annie azt mondta: – Bezártam az ajtót. Will nyugodtan megkérdezte: – Ez minden.– Igen. akkor rajtaüthetnénk a nyugalmukon. ha bajban van. – És ha nem hallgatják meg? – Ti csak próbát tehettek. Olyan. – Miért jön vissza? Gyöngéclen kopogtak a külső ajtón. Azt mondta: – Gyorsan. – Igen. hogy megnézze. – Mit akar? – kérdezte Molly. – Igen – mondta Molly a polgármesternek. Orden Mollyhoz lépett. és becsukta maga mögött az ajtót. Halk férfihang hallatszott. A többiek Mollyra néztek. Előbb egy katona volt itt. én majd vigyázok. – Nagysád. Most menjenek. – Nem – felelte Molly –. senki sem segíthet nekem – mondta Molly. és látta a kötése mellett heverő nagy ollót. Annie nyugodtan belépett. – Aztán élesen azt mondta: – Nem.

Egy pillanatig a lámpa fölé hajolt. kivéve a vörös parazsat a szeneskályhában. mint egy kést. hadnagy úr.szára átcsúszott az ujjai között. Hangja mesterkélt és édes volt. megyek! . és elrejtette a ruhájába. és a fény felszökött az arcába. Tovább kopogtattak az ajtón. a szeme rémült volt. amint a hang szólítja. aztán hirtelen elfújta a fényt. Azt kiabálta: – Megyek. Kinyitotta az ajtót. ő pedig fogta a nagy ollót. Lassan felemelte az ollót. Lenézett a lámpára. A szoba sötét volt. Molly hallotta. úgy tartotta.

Az őrjárat hat embere csüggedten járt le s föl az utcákon. Tudom. Egy másik azt felelte: – Miért? Hadd üvöltsön. mint a vezetőink. Az őrök a bányánál hallották a repülőgépek magas berregését. én nem panaszkodom. a falu egyik végén. Odalent. Én szeretem hallani. – Lehet – felelte a katona. ez minden éjszaka cifrább lesz ezzel a kutyával. amijük csak van. ablakaik sötétek voltak. mint nekünk. kivéve a rendőri munkát. Én nem bánom a vonítást. magában. amikor a többit – mondta mellékesen. Gyakorlott énekes volt. a kicsi házak között egy kutya vonított a hidegtől. keményre taposták őket. hogy kutyák zabálják fel azt az élelmet. kitartóan fújt már az Északi-sark leghidegebb pontjától kezdve. Száraz szél énekelt a hó fölött. – Valószínűleg a kutyáik is éppen olyan bolondok. már ami abból rá vonatkozott. hogy a kutyák sehogy se hasznosak. ha sohase vesződnénk velük. Azt hallottam. A városban a gyalogösvények keményre fagytak. pedig még annyi ennivalójuk sincs. Felemelte orrát a maga istenéhez. Ezen az éjszakán a föld látható lesz az égből. és megint elkezdhetnénk a tenyésztést. – Úgy gondolom. fagyos őrjárat vonult el rajtuk. De azért furcsa. A házak belesimultak a felhalmozódott hóba. hogy vakaródzik és tüsszent tőlük. ha elmúlt az egész – mondta a katona. ugye. Loft százados hátrabillentette fejét. és hörögve szakadnak szilánkokra. – Hallottam. Talán agyon kellene lőnünk. hogy itt egy csomó embernek van kutyája. mióta utoljára jöttek? – Tizenkét napja – felelte a katona. – No. És a tizedes közbeszólt: – De hát mégse lehetett eltűrni. Nem tudnak úgy tervet készíteni. ahogy mi. tiszta éjszakában a fehér félhold kicsi fényt adott. lesznek-e majd kutyáink. hogy a hold csak kicsi fényt áraszt. ha a nyomorult. és hosszú. Figyelj csak! – Az őrjárat megállt. csak kicsi füst szállt fel a kéményekből. alaposan girhesek. A földet a hó vastagon és szárazon borította. amelyikre az országnak van szüksége. – Te mindenféléket hallasz – mondta a tizedes. hogy szükséges volt. – Azért kaptak ki olyan hamar. látcsöveiket az ég felé fordították. Akkor vették el az én kutyámat is. a kutyák is. utálkozó jelentést adott le a világ állapotáról. – Bolondok – mondta a tizedes. nagy távolságról repülőgépek zümmögése érkezett. Mit gondolsz. tompa hangon. – Ó. egy kis bujkáló meleg egész reggelig megmaradt a házakban. meg az emberek is. az is ugatott. úgyhogy . – Magasan repülnek – mondta egy őrmester. bár úgy látszik. Otthon is volt kutyám. hogy kaphatnánk majd kutyákat Amerikából vagy máshonnan. szép teli gégével. Én nem tudom úgy kiszámítani a módszereket. Persze. kivéve. hiszen nem világít ki semmi. – És folytatta: – Lehet. hallották a kutya énekét. – Ott jönnek – mondta a tizedes. Sárga kutya. mert tiszta éjszaka volt a bombázásra.7 A sötét. És az utcák is csöndesek voltak. Két hete már. Talán jobb is volna. hallgatószerszámaikat is az ég felé fordították. mint a homok. Ilyen éjszakákon szállnak le sziszegve a tollas acél orsók. s a hangsor és hangszín nagy változatával. nyugodt szél. – Nem tudom. A házak sötéten váltak ki az éjszakából. mint mindenük. A bánya bejáratánál az őrség az eget figyelte. milyen fajta kutyák vannak Amerikában? – Nem tudom – felelte a tizedes. és az egyik bebugyolált katona azt mondta: – Én azt hiszem. Sohase tudtam leszoktatni róla. hogy a Vezér nem szereti a kutyákat. a zsalukat becsukták a hideg ellen.

melyekhez nem támaszkodtak már a székek. és ha valamelyik szerencsés gyerek meglátta a kék színt. Néhány métert zuhantak. hogy jobban hallja. ráfordította a tárgyra. Az apró ejtőernyők lebegtek. Eljött a kései hajnal. Sok közülük a kisváros háztetői re szállt le. aztán szóljon Lanser ezredes úrnak… de mégse. Az őrmester elővette zseblámpáját. mint amikor rendesen lélegzett. mintha ők is a húsvéti tojásra vadásztak volna. amelyik Térítő Szent Albert falusi szobrának feje tetejét borította. elolvasták a nyomtatott szöveget. te lemégy a bányába. rárohant a prédára. ahogy Alex Morden agyonlövetésének napján elhelyezték. – Az őrmester fülelt. ez kihatott az álmára. hogy nem hallott olyan jól. – Lehet. és az őrmester így szólt: – Vigyázat! Időzített bomba! – Ahhó nem elég nagy – mondta egy katona. a szél szétszórta és elhelyezte őket. hanyatt fordult. de ebben nem voltak olyan ügyesek. – Úgy hallom. tágra nyílt szemmel nézett a sötét mennyezetre. mélyen bebújtak pihés dunyháikba. és odarejtette a csövet. és egyenesen állt azon a hókoronán. egyenesen az őrjárat elé. hogy többen vannak kettőnél – mondta az őrmester. Olyan lassan szálltak. és körözés közben feljebb szálltak. leszálltak a fákra. amint a házukból kiléptek a tájba. hatezer méteren felül. és az emberek. a hosszú csövet kabátja alá dugta. aztán kis ejtőernyők nyíltak ki. aztán a repülőgépek megfordultak. – Azt hiszem. mint ahogy a magvak a bogáncspihe végén el vannak helyezve. visszatértek a magasba. Odaléptek. A polgármester fogadószobájában az ebédlőasztal. – Úgy számítom. – Henrik. alvás közben mozgott és suttogott. mintha köröznének. Orden polgármester álmában hallotta a repülőgépeket. mintha csak vadul keresték volna a húsvéti tojást. még több tárgyacska zuhant lefelé. Feketén váltak ki a hóból. de akkor a szíve úgy vert. két agyagszínű gép. aztán elrejtette a csövet. úgy maradt. És mindegyikük gyomrából apró tárgyacskák potyogtak. és elmondta a szüleinek. aztán a repülőgépek rákapcsoltak a motorjukra. hogy néha a huszonöt centiméter hosszú dinamitcsomagok egyenesen megálltak a hóban. A polgármester palotájában a halk zaj felébresztette Lanser ezredest. körülötte a székekkel. – Jó. Leszálltak a fehér mezőkre. Elzárták a fojtószelepeket. hogy csak átrepülnek fölöttünk. A szobának már nem volt meg az a kedélyessége. le. mint amikor a polgármester palotája volt. Az emberek az ágyaikban hallották a repülőgépeket. valami titkos helyet keresett. figyeltek. Magasan a levegőben keringett a két bombázó. meglátták a kék foltokat a hóban. zsebkendőnél nem nagyobb ejtőernyőcskére. És a katonák is összevissza szaladgáltak a városban. jó. de ezek nem voltak nagyon sokan. melyen kék papírba burkolt csomag függött. és még nem ereszkedne k le.kiláthatott a sisakja széle alól. nagyon is . megint köröztek. a kis ejtőernyők gyöngéden hajoltak föléjük. Nem hiszem. és olyan finoman értek földet. a dombok erdeibe. – Nincsenek sokan. mint a gyerekek. visszatartotta lélegzetét. halványkék színű. A kis ejtőernyők egyike leszállt az utcába. aztán kikapcsolták a motorjukat. Rajta lesz a szemünk ezen az átkozott holmin. a föld felé. Már majdnem túl vannak rajtunk. felszedték őket.mondta. és hirtelen minden megtaláló óvatos lett. egyik a másik után. halkan és lassan. csak ne menjenek a közelébe. kinyitotta. és lelógtak az ágakról. Kibontották a papírt. százával. mint a bogáncspihék. ne szóljon neki. nincs több belőlük háromnál. Néhányan meg voltak félemlítve. és visszarepültek abba az irányba. A falak. és átadták a csöveket a katonaságnak. egyikük pedig megakadt. és apró csomagok szálltak lefelé. és átfésülték a vidéket. Talán nem jönnek ide. Riasszam az üteget? – Helyezze csak őket készenlétbe. elhozod a százados urat. És megneszelték a gyerekek is az ajándékot. sok a kis udvarokra. ahonnan jöttek. – Még senki ne nyúljon hozzá – mondta az őrmester.

és jelentse Lanser ezredes úrnak. megállt az ajtóban. Sötét. Loft azt mondta: – Tegye az asztalra. Most gyorsan belépett a szobába Lanser ezredes. Annie morcosan azt felelte: – Igen. azt hiszem. Szabályos dinamitkupakja van. hány százalék nitroglicerin van benne. és belül. feje fölé tartotta és kiejtette. és azt mondta: – Rendben van. Megint felemelte a csomagot. Loft százados a válla fölött nézte. Az óra a kandallópárkányon kilencet ütött. és a kezében tartotta. százados úr – és az asztalfőhöz lépett. nem is használhatjuk föl ellenük. – Hát vess rájuk egy pillantást. leült. És Annie azt felelte: – Igen. a csomag a föld felé lebegett. Mi nem akadályozhatjuk meg. és leült. uram. Annie kilépett a polgármester szobájából. – Mit gondolsz. sok kék csomagot tartott a karjában. és azt mondta: – Ostoba dolog. Ipari dinamit. hozzátok be. – Ülj le. – Visszadobta a csövet az asztalra. és körülbelül kilencven ejtőernyő gyűlt össze. Aztán Hunter megszagolta a kést. a szövet kinyilt. uram – megvárta. és a gyújtózsinórja. – Most menjen fel az emeletre. Hunter elővett egy kést. – Annyit potyogtathatnak le. a csomagok végén kis zsinegek és kék vászondarabok himbálództak. puskája szíjon lógott a válláról. felhőkkel borított nap volt. mert a hajnal meghozta a súlyos hófelhőket. Az ezredes ránézett Loftra. ~ Megnézte a végét. – Hagyja úgy a dolgokat. felvette az egyik csomagot. Lanser legyintett. és menjen ki. közvetlenül a cső mellett. megnézte az ott heverő papírokat. egyperces. . Ők nem hódítottak meg senkit. amennyit akarnak. mit csinál itt? – Takarítani akartam. míg a százados ellépett az ajtóból. Körülbelül ötvenet szedtünk fel belőle.csupaszon festettek. A néhány papírlappal teleszórt asztal a szobát hivatali helyiséghez tette hasonlóvá. Valami okból az emberek otthagyják az ejtőernyőket. – A katona óvatosan letette a csomagokat. arcán az utálat kifejezése jelent meg. Hunter őrnagy követte. nem tudom megmondani. lecsapott az asztalra. – Tizenöt kilométeren belül három sérülés van a vasútvonalon. Loft százados visszafordult az ajtóban. Loft az asztalhoz lépett. aztán felszedett belőle egyet. higanyfulminát. hogy itt vagyok… azokkal a dolgokkal – és a katona sarkon fordult. kis csomag volt. Ránézett a sárga papírra. és kiment a szobából. belevágott a csőbe. Loft százados belépett. Lanser megszólalt: – Jó reggelt. uram. Mögötte egy katona jött be az ajtón. Hunter egy ív sárga papírt tartott a kezében. – Azt kérdeztem. hány darab esett le? – Nem tudom. Egy pillanatig ránézett a kis halom esőre. – Megvizsgáltad már ezeket? Hunter kihúzott egy széket. lehántotta a külső csomagolást. Hunter – mondta. és mondd meg. – Mit csinál maga itt? – kérdezte. Annie-ra pillantott. mit gondolsz róluk – mondta Lanser. amikor felveszik a csöveket. aztán kiszaladt. összedörzsölte ujjait. – Voltaképpen nem számít – mondta. ezredes úr – mondta Loft. meg is vizsgálta. Amíg nem elemzem. Magasra tartotta a kis kék ejtőernyőt. ~ Nem nagyon alaposan – mondta. és aztán valószínűleg sokat meg se találtunk eddig. Hunter egy esőért nyúlt. amelyet a kezében tartott. – Nagyon olcsó és nagyon egyszerű – mondta.

Bontsd le a külső papirost. és ha itt nem válik be. Azt gondolom. Lanser elolvasta a nyomtatott szöveget a csomagolópapír belsején. ha itt beválik. lé. aztán visszavonult. Lanser pedig rátekintett a papírra és harsányan felnevetett. – Mit tartasz róla végeredményben. mint a húsvéti tojásokat. Megint két sérülés a vonaladon… Hunter felnézett a rézkupakról. – Hát én elolvastam. mégiscsak vasútvonal lesz. Lanser rámosolygott. akkor ez a nép nem fog bennünket gyöngének tartani. és azt kérdezte: – És milyen sűrűn fordul ez elő? Mindenütt dobáltak ilyeneket? Lanser zavarban volt. Azt hiszem. – Mivel magyarázod ezt? – kérdezte Hunter. Nagyon olcsó. milyen bajjal állunk szemközt. Ez az egyetlen hely. és itt – felvette a kis csomagot –. ezredes úr. Felolvasta a papírról: – „A meghódíthatatlan népnek. megkóstolta. ki kell tépned néhány sínt valamelyik használaton kívüli mellékvágányból – felelte Lanser. ha te is figyelmesen meghallgatnád – mondta Lanser. – Azt hiszem. dinamitkupakkal és egyperces gyújtózsinórral. Hunter? – Azt. – Hát erre nehéz felelni. aztán gondolkodjunk a gyógyszereken. és meg kell büntetnünk azokat az embereket. – Aztán megfogta a dinamitot. úgyhogy könnyű meglátni. akkor nem vesződnek vele. és a kölykök úgy fogják kutatni. Lanser pedig így válaszolt: – Igen… azt megtehetjük. amit már elmondtam. kell tartóztatnunk. Új csomagot vett elő a halomból. kis feladatokra nagyon hatásos. Kivette a kis csokoládédarabot. Cselekednünk kell. – Pokoli – mondta Lanser ezredes. mindenfelé alkalmazni fogják. még nem volt időm. – Elolvastad ezt? – Belenéztem – felelte Hunter. No. Hunter? – Nem. – Akármilyen lesz. Megnézted ezt a csomagolást. ha nem tudja. Ha az ember tudja. Még mielőtt használhatják. Egy katona lépett be. és szeretném. hogy ez a kísérleti állomás. hogy sehol másutt ne dobáljanak ilyet. Ezt rejtsétek el.. amelyiket vizsgált. ez épp a furcsa. itt van egy darab csokoládé! Mindenki keresni fogja. Először lássuk csak. és azt mondta: – Pokoli ez. Ne leplezzétek le magatokat. jó. Méghozzá jó is a csokoládé. hogy a mi katonáink is lopják majd a csokoládét. – Mit fogsz csinálni? – A főváros szerint olyan könyörtelenül el kell fojtanom. nem jó. Beszéltem a fővárossal. ahova ilyet dobtak. kicsomagolta. letett egy sárga papírt az ezredes elé. hogy kell vele bánni. százados úr. Hunter őrnagy a széthasított csövet visszadobta a halomba. Hunter azt mondta: – Pokoli egy vasútvonal lesz ebből. – A csomagolás kék. Ez aztán értékes zsákbamacska. és azt felelte: – Ne siess úgy. Én se tudok neki ellenállni. Hunter panaszosan kérdezte: – Hogyan fogjak hozzá öt sérülés kijavításához a vasútvonalon? Nincs most elég sínem öt sérülésre. és Loft beleszólt: – Egyszerre kell ezt megakasztanunk. Fogadok. – Itt van valami a részedre.Loft hevesen közbevág ott: – Letörölhetjük őket a föld színéről! Hunter levette a rézkupakot a pálcák egyikéről. Később . Hunter. akik ilyesmit felszednek. – Nem.

hogy ez az értelmük fokmérője. hogy ezt megakadályozzuk. Egy katona nézett be az ajtón: – Corell úr szeretne beszélni az ezredes úrral. Most még csak dinamit. de nem rombolni!” És itt: „a villamos távvezeték oszlopai”. Lanser visszanézett a papírjába. hogy kitartson.” – Átfutott a cédulán. – Mondd neki. azt hiszem. Mit szól a főhadiszállás? Lanser az ajkát biggyesztette. és végigfutotta: – „Hidak: megrongálni. vagy hurokba fogják a csomagot. Tennünk kell valamit. és megmérgezni a csokoládét. Te hozzá akarsz látni. még mielőtt elmondták volna. de néha. ez defetista beszéd. vagy pedig ez a város talált érintkezést a külfölddel. Nemsokára talán gránátok. amikor a főhadiszállás remek ötleteit hallom. és mi nem tudjuk őket ebben megakadályozni. öreg. – Hát itt van! Loft dühösen így szólt: – Valamit tennünk kell! Meg kell találni a módját. Még a készülékeiket sem tudjuk megtalálni. és Hunter egyszerűen annyit mondott: – Működik. és meghal sztrichninmérgezésben. hogy várjon – válaszolt Lanser. ezredes úr. Mit gondolsz. A gyújtózsinór meggyújtása és a robbanás között lassan hatvanig számolhattok.” Felnézett Hunterre. – Majd rudakkal piszkálják meg. én becsületes és hűséges ember vagyok. Hunter mulatva nézett rá. értelmes emberek ezek. nem állítom. Tömjétek le sárral vagy keményre vert hóval. Loft a torkát köszörülte. mielőtt csak fogalmad is lenne róla. és a mi aknánk darabokra fogja tépni. ezredes úr.” Itt meg: „Használati utasítás: Sínek: helyezzétek a sín alá. – Elolvassák a cédulákat. – Egy pillanatig elhallgatott. Ne próbáljatok vele nagy dolgokat. Most a rádiót hallgatják. mielőtt felemelik. Aknákat rakni. és ti majd megajándékozzátok vele országotok megszállóit. aztán majd méreg. Újfajta hódítás ez! Ezelőtt mindig lehetséges volt lefegyverezni és tudatlanságában megőrizni a népet. rozzant civil.szükségetek lesz rá. közel az illesztéshez. Loft aggodalmasan azt mondta: . Barátaitok ajándékoznak meg vele titeket. hogy hülyékkel van dolguk. De mi fog történni? Valaki felszed egy ilyen holmit. A csokoládét előbb kipróbálják a macskán. Loft ostobán ismételte: – Tennünk kell valamit. Egy kölyök megeszi a csokoládét. miért csak itt dobták le? Lanser azt felelte: – Két oka is lehet: vagy találomra szemelték ki ezt a várost. téged a vezérkarba kellene beajánlanom. Mindig azt hiszik. aztán azt mondta: – Hunter. Lanser most feléje fordult: – Loft. Nem állítom. Folytatta a beszélgetést Lofttal. Hát aztán? – Lenézett a kezére. százados úr. őrnagy úr. mi a feladat. hogy néhányan a fiatalemberek közül elszöktek. Fene egye meg az egészet. – Megmondhattam volna neked. ujjai az egyik csővel játszadoztak. és erősítsétek egy talpfához. és itt: „csatornák. bár civil lennék. Megkaptam az utasításokat. vasúti sínek!” – Letette a kék cédulát. Ostoba csapdákkal nem lehet őket kétszer tőrbe ejteni. fegyverek hullanak nekik az égből. nem állítom. Tudjuk. mit mondanak. – Nem állítod? Lanser élesen felelt: – Nem. – És itt: „síneket az országban!” És: „dolgozzatok éjszaka!” És: „hátráltassátok a szállításokat. – Ezredes úr. azt kívánom.

Ha van szervezkedés a nép között. – Igen – mondta Lanser –. ezredes úr? – Nem. ezek olyan kis izék. Szeretném. hogy okosabbak és bátrabbak. meg a legénység is? Hunter szárazon közbeszólt: – Te csinálod az ellenség haditervét. amikkel célba lőhetsz. kegyetlenül. csöndes.– Még nem dobtak le mérget. meg se hallod. hogy az legyek. ha agyonlőnének valakit. – Nem voltál vele túlságosan durva? – Kellett. és próbáld megmozgatni Prackelt. mint mások a rokonszenvtől. Tudod. Nem szeretném. Mi győzelemre gyakoroljuk be az embereinket. El tudod képzelni. ha nem beszéltem volna róla olyan sokat. Megijedt. hogy ma éjszaka aztán igazán a levegőbe röpítik. – Nem. mit kell tenni a vereségben. Hunter. jobban tennéd. és akkor se csapnak zajt. Ha te hagyod el. Azt meséltük nekik. Miért nem tudta nyugton hagyni a nőket? Loft azt mondta: – Nem tetszik nekem Prackel hadnagy magatartása. Feltételezem. ha az embereink megtudják. és nem szólt egy szót sem. ha ezeknek az embereknek lesz majd néhány kis játéknyiluk. végül Loft tekintete elbizonytalanodott. azt hiszem. El lehetsz rá készülve. mint más fiatalemberek. ezredes úr – mondta Loft. – A többiektől nem követeled meg. – Most menj. Te vállalsz egy körzetet. Hunter felnézett Lanser ezredesre. hogy tett is valamit. meg kell találnunk. és el kell ismernünk. mi lesz az embereink harci szelleméből. de majd dobnak. vagy akár a tiedből. hogy érkeznek majd utasítások a fővárosból. – Mit csinál? – Nem csinál semmit. – Igenis. amikor dinamitot kellene kutatnunk. érted? – Igenis. hogy milyen. Hunter felállt. vezérőrnagy lehetnék már. szabályszerűen tisztelgett. Mintha fejbe verték volna őket. és hozzátette: – Ezredes úr. ha elmennél a sínjeidhez. aztán áthatolnak az egyenruhán. Loft keményen közbeszólt: – Hogy érted azt. ezredes úr. ha fél. hogy a győzelemben dicsőségesek. itt ülünk és beszélgetünk. éspedig. halálos kis izék. és azt mondta: – Megyek. de nem egészen tudják. Azt hiszem. hogy magában mulat. – Köszönöm – mondta Lanser. Erről a jelenségről már sokat beszéltem. Kezdjék el a kutatást. Ő a fegyelemtől függ úgy. Hogy Tondert megölték. – Valószínűleg. ti is. mielőtt nem nyilvánvaló. a hegyük talán ciánnal bevonva. ha több fiatal tisztünk volna. Loft. tudom. tudod. Loft így szólt: – Uram. így nem is sértés. amikor felfedezték. hogy egy fikarcnyit se bátrabbak és különbek más fiatalembereknél. az sértés. és kiment a szobából. Ismerem a fajtáját. Ekkor Lanser néhány pillanatig hidegen nézett fel rá. de ingerlékeny és komor. különben szétmállik. . ha jönnek. hogy vereség? Minket nem vertek meg. ezredes úr! – Ők nem gondolnak rá. el kell fojtanunk. hogy arzént alkalmaznak? Tudtok-e majd kényelmesen enni-inni. ez csöppet sem segít rajtunk. de feltételezem. Fegyelmezni kell őt. És mi lesz. és látszott rajta. Prackelnak is adj át egyet. – Igen – mondta Lanser –. el kell fojtanunk.

hadnagy úr. kiment a városba. itt van – és a válla fölött visszaszólt Lansernek: – Prackel van itt. túszokat szedni. – Nem. pihenj egy percig. Hunter. hadnagy úr. hogy kimerültél? Lanser egy percig elfödte szemét a kezével. – Elítéltek már valakit erről a listáról? – és a polgármester hálószobája felé mutatott. milyenek – szakította félbe Lanser –. és az ajtóban azt mondta: – Igen. hogy javasoljam… talán kimerültél. eltalálom-e. mely eddig emelkedett. Fiatal emberből lesz a jó katona. Láss a munkádhoz. nem akarom. ezredes úr? Jelenthetem-e… hiszen tudod… jelenthetem-e. túszokat agyonlőni. miről van szó. tudod. és remélem. Eddig még csak őrizetben vannak. rátámasztotta könyökét. hadnagy úr. – Én nem vagyok civilember. Ha életben maradsz. Lanser megrázta fejét. lesznek emlékeid. Nem akarok neked hazudni. amid lesz. – Szeretnék ezredes úrral… – Ülj le – mondta Lanser. Légy jó katona. katona vagy. azokat végre kell hajtanod. őrnagy úr.– És olyanok… – Tudod. – Ülj le. – Küldd be – mondta Lanser. és a szakadék köztünk mélyebb és egyre mélyebb. csak szomorú. Hunter mosolygott. Körülbelül ez minden. most egyszerre suttogásba hullott –. Az ajtóhoz lépett. nem pedig a virággal behintett utcákra. – Nem tudom. Hunter habozott. – Tehát – kérdezte kedvesen Lanser –. Tudom. – Jó. Máris eléggé szűkében vagyunk a tiszteknek. – Te pedig nagyon szerencsétlen vagy? – Nem szeretek itt lenni. fiatal embernek pedig nőre van szüksége. komor. Most mondok neked valamit. A parancsok legnagyobb része kellemetlen lesz. nem pedig hazugságokkal irányítani. agyonlőni a vezetőket. Leült az asztalhoz. Hunter nyugodtan megkérdezte: – Ezredes úr. – Olyan nagyon gyűlölnek minket. Akkor is azt akarod. Igazságból kellett volna felépíteniük a lelkedet. még nem. és a te életed nem nagyon fontos. és kést szúrtak bele. Erre kellett volna nevelni téged. milyeneknek kell lenniük. hogy itt szükségünk van rád? Prackel tétován felelt: – Nem. – Gyűlölnek minket – mondta Prackel. ez az. Néha azt hiszem. Beszélnem kell Corellel. ugye? Azt hitted. – Nem. gyűlöl? Prackel csodálkozva nézett rá: – Nem tudom. A te nyugalmad nem számít. ha tudod. aztán a válla kiegyenesedett. nem igaz? – Igen. – . és a gyűlölet nő. szebb lesz. agyonlőni – hangja. tréfa lesz az egész? Tonder hadnagy megtört. Szeretne veled beszélni. Prackel belépett. kinyitotta. hogy hazaküldjelek. szeme megkeményedett. Hazaküldhetnélek. Nem gondoltad. miről van szó. – Szeretnék… De Lanser közbeszólt: – Ne beszélj még egy percig. harcias ábrázattal. akarod. de ez nem rád tartozik. meg fogod érteni. Időközben parancsokat kapsz. Prackel hamar felhagyott a merevséggel. Te tudod ezt. ezredes úr. több túszt szedni. Elfogni a vezetőket. ezredes úr. Te már nemcsak férfi vagy. ugye? Azt gondoltad. ezredes úr. Lanser mosolygott. hogy így fog történni.

– Sokkal többre várok. de haboztam. az utolsót csak gyanítom. Ön bizonyára észreveszi. szeme lefelé sandított. Lanser ránézett az igazolványra. – Ez itt. mint erre. Prackel kimerülten válaszolt: – Igenis. Bal karja gipszben volt. hadnagy úr. Meg akarsz maradni mellette. nem tudom bebizonyítani. ő maga nem volt többé a kedélyes. Prackel felállt. egyetlen kis rúd dinamiton függjön. és ha Corell még vár. Ordent túszként kell kezelni. Azt mondta. kivett egy igazolványkönyvecskét. ezredes úr. Valahányszor valaki elmenekült innen. és belelapozott. Corell úr. ha ez az utasításod. Sőt. Azon az éjszakán. Orden polgármester egyik rokonánál rejtőzött. amikor Tonder hadnagyot megölték. – Nem – mondta Corell –. köszönöm. hogy megvoltak a forrásaim. az én tanácsom ellenére. ezredes úr mondta –. vagy megvédheted. hogy élete e közösség békéjén múljék. hogy élete egyetlen gyújtózsinór meggyújtásától. Orden tudott róla. ahol a gyilkosságot elkövették. és nyugodtan azt felelte: . elkövethetsz erőszakot. – Köszönöm. – Képtelenség – mondta Lanser –. Még az ajtón át is Prackel hadnagy után nézett. Erről biztosítalak. hogy jóval előbb éltem ebben a városban. ezredes úr. és szükséges. ha ezt tudod. Nem vette figyelembe. barátságos. a nőn. Lanser azt felelte: – Emlékszem már. Az első bűnről magam is tudok. mint egy halott malac szeme. vagy itt akarod hagyni? Nem gondoskodhatunk a lelkedről. erősen gyanítom. ha tudod. – Ez az ember egy lázadó nép vezére. mint ön. Szükséges. – És ami a nőt illeti – folytatta Lanser –. nagyon is egyszerű ember. mint ön. hogy értéktelen vagyok. hogy sokkal régebben voltam itt. miután ön annyira nem akart velem együttműködni. mint amilyen van. ameddig agyonlövöd. ő éppen abban a házban tartózkodott. hogy ő is bele van keverve egy kissé az ejtőernyő ügyébe. Jobb. Megint belenyúlt a zsebébe. már megváltozott ember volt. – Előbb kellett volna jönnöm. Lanser nyugodtan megkérdezte: – Mit javasol? – Ezek a javaslatok. mikor most bejött. – Ez megítélés dolga – mondta Corell. kinyitotta. – De te elvállaltad a feladatot. Corell az ép kezével elővett egy fekete jegyzőkönyvet jobb zsebéből. hadnagy úr. Most menj. jobb. küldd be. a főhadiszállás válasza az én jelentésemre. vagy elveheted feleségül… mindez nem számít. Arca éles és keserű volt. – Elfelejti. ezredes úr. Lanser hevesen közbeszólt: – De ezt nem tudja bebizonyítani.Hangja megkeményedett. hogy Orden polgármester állandó kapcsolatban volt a község minden eseményével. és segített neki. Talán most hozzájárul ahhoz. hadnagy úr. Ön megtagadott tőlem egy hatósági állást. Meghagyta a polgármestert a hivatalában. Amikor az asszonya dombok felé menekült. – Hidd el nekem. Jelentenem kell önnek. maga választ vár a jelentésére. hogy meghallgasson engem. mosolygó Corell. Nyomoztattam utána. de már elment onnan. Lanser azt felelte: – Nélküle még nagyobb zavar lenne. ezredes úr. és otthagyta az ezredes szeme előtt. ezredes úr. hogy némi hatalmat ad nekem. kissé erősebbek a szokásos javaslatoknál.

nem szökött meg. maga tudja. Hogyan őrizhetjük jobban. A város lakosai közül néhányan azon az éjszakán az én vitorlásomon szöktek meg. . Lanser megcsóválta fejét. ugye? – Szemében őszinte visszatetszéssel nézett Corellre. tudja. és mindkét férfi hirtelen abba az irányba nézett. amit mondtam. Akkor megtörtük a lázadást. dinamitot küldenek minden megszállt országba. – De a nép bízik benne. hogy Orden polgármestert túszként őrizetben kell tartani? Lanser azt felelte: – Itt van. mint ahogyan megtettem. Orden polgármestert őrizetbe veszem. és azt mondta: – Tudja. még nyomatékosabban kell-e kifejeznem. Gondoskodjék róla. Corell azt mondta: – Már idáig eljutottunk. mint ahogy őrizzük? Távolról hirtelen robbanás zaja hallatszott. Az őr azt felelte: – Parancsára. és mi agyonlőjük Ordent? – Akkor az a kis doktor következik. Hogy történt? Corell azt felelte: – Azon az éjszakán. mit cselekszik. – De nincs hivatala.– Csakugyan fölém kerekedett. bár nincs semmiféle hivatala. mit cselekszik. ha agyonlőjük? – Akkor a mienk a hatalom. – Őrmester – mondta Lanser –. – És ha mégis fellázadnak. és egy katona jelent meg a nyílásban. ezredes úr. a lázadás összeomlik. – Hallottam. amikor az ön hadnagyát meggyilkolták. ahonnan a robbanás zaja érkezett. Winter doktort is őrizetbe veszem. aztán kikiáltott: – Őrség! – Az ajtó kinyílt. és ön tökéletesen tudja. rám lestek. ezredes úr. ezredes úr. Ha megöltük a vezetőket. Most tehát. hogy Ordent őrizzék. Ordent őrizetben kell tartanunk a lázadás megelőzésére. remélem. ő a soron következő hatalom a városban. Az őrjárat mentett meg. hogyha ez a kísérlet sikerült. Lanser felnézett Corellre. Lanser gunyorosan kérdezte: – Maga csakugyan így gondolja? – Így kell gondolnom. és azonnal hozza ide Wintert. Remélem. hogy megsebesült. Lanser nyugodtan válaszolt: – Mit javasol? – Csak azt. – És mi történik.

az emberek bementek házaikba. Annie azt felelte: – Nem. Annie? – Igen. és elmondták a szüleiknek. de túl gyorsan számolt. és parancsolóan beszélt: – Mondja meg a kegyelmes úrnak. uram. Ne menjen el nagyon messzire. hol van. jó? Szükségem lehet magára. hogy Winter doktor itt van. Becsukta az ajtót Winter doktor mögött. Annie a kályha előtt térdelt. a katonák idegesek és nyersek voltak. bejött egy másik katona. aztán visszatért az ajtó előtti helyére. nem látszott annak – felelte Annie. és válla fölött az őrére mutatott. akik élelmet vásároltak. és megállt a szobában az ajtó előtt. Winter doktor azt kérdezte: – Jó napot. visszahúzza-e. Felnézett az Orden polgármester ajtaja előtt álló őrre. és belépett a szobába. aztán elrejtették a hóba a dinamitot. karjánál fogva húzta Winter doktort. És a hóban a játszadozó gyerekek megtalálták a dinamitot. dinamitot kutattak. Az őr egy percig fontolgatta. Orden azt kérdezte: – Akarsz valamit. Kinyitották a csomagokat. belépett a hálószobába. Orden polgármester állt a küszöbön.8 A kisvárosban gyorsan járnak a hírek. aztán elváltak az emberek. jelentős pillantások alatt – „a polgármestert őrizetbe vették” – és a városon végigszaladt egy kis nyugodt ujjongás. Messze kint a vidéken egy férfi fölemelt egy csövet. gyors. mit csinálnak vele? A katona nem felelt. és becsukta az ajtót. Nem törődött az őrrel. kis széndarabokat vetett a tűzre. elment mellette. őrizetben vagyok. Madame jól van? – A haját igazítja. – Nem. működik-e. elszaladt és számolt. meggyújtotta a kanócot. érti? Az őr nem felelt. Az emberek kijártak a vidékre. – Az őrhöz lépett. Akarja látni őt. A külső ajtó felnyílt. – Hát azt hiszem. de mögötte kinyílt az ajtó. Orden megszólalt: – Köszönöm. csak aztán robbant a dinamit. az utcák csöndesek voltak. szemükben kis vad öröm ujjongott. motozták és újra megmotozták. – Megnézem. Hatvannyolcig jutott.” Felállította a csövet a hóban. Ő is elment az őr mellett. – Csak nem beteg? – kérdezte Winter doktor. Elterjedt az ajtókban folytatott fecsegések során. nem megyek. A bánya előtt a katonák gondosan átkutattak minden bányászt. elolvasta a használati utasítást. uram – mondta Annie. doktor? Winter gúnyosan vigyorgott. és az emberek nyugodtan beszélgettek egymással. . és szót váltottak egymással. egy katona állt őrt a polgármester hálószobájának ajtaja előtt. egy percig egészen közel hajoltak a segédhez. A polgármester palotájának fogadószobájából elvitték az asztalt. hogy a doktor úr itt van. Ez a barátom hozott ide. és ettől kezdve a gyerekeknek is megvoltak az utasításaik. Mintha csak jeladásra tennék. az ajtókat bezárták. megették a csokoládét. meg se mozdult. szólhatok-e neki. vad kis ujjongás. s azt felelte: – Odabent van. és gorombán beszéltek a bányászokkal. és vadul azt kérdezte tőle: – Nohát. és azt mondta magában: „Kíváncsi vagyok. Azt mondta: „Működik” – és gyorsan körülnézett újabb cső után. hogy van a kegyelmes úr? Annie pedig a hálószobára mutatott. Annie. Annie. az erdőkbe. A bányászok hidegen néztek rájuk. mielőtt lement a tárnába.

– Tudom – felelte Winter –. mint a gombák. Winter az egyik aranyozott székhez lépett. Arra gondoltam. és óvatosan ült le. megölnek? – Meg. meg kell ölniük engem. És a két férfi hosszan egymásra nézett. de kell lenni a kis emberekben is egy szikrának. – És nem is fogsz könyörögni. akkor sem akadályozhattam volna meg. Tudják. azt hiszem. Hüvelykujjait forgatta. aztán ez elmúlt. hogy én nem gondoltam-e rá? – Nem tudom. amivel megmenthetném a saját életemet. ahány emberünk. hogy külső segítséggel erősebb is lesz. amint egymás körül forognak. visszaemlékezve. mivel az ülés szakadozott volt. nem fogok. – Nem. – Tudod. olyan életmódért. hogy kis ember vagyok. hogy odahallgatna. – Orden egy percig hallgatott. Tény. miért tartóztattak le téged is mondta Orden. A doktor pedig megnyugtatta: – Nem. nem gondol-e mindenki erre? Honnan tudod. mi azonban szabad nép vagyunk. – Emlékszel az iskolából Szókratész védőbeszédére? Emlékszel-e. hogy te is ezt mondod. hogy mert nekik csak egy vezérük és egy fejük van. doktor. mire gondoltam. – Te tudod ezt. le akart ülni. hogy tíz levágott fej tönkretenné őket. aztán meg kell ölniük téged is. rettentően félek. mintha addig is beszélt volna. hogy elmenekülök. – Én is azt hiszem – mondta Winter. és azt mondta: – Köszönöm. Szókratész. téged is meg akarnak ölni. hogy a párnája szakadt. de jó hallani. Aztán folytatta megkezdett gondolatát. és figyelte őket. mely lángba borulhat. nem könyörögtem. hogy nem. hogy könyörgök az életemért. Orden rátette kezét Winter vállára. de a katonán nem látszott. Azt hiszik. ránézett a merev katonára. mely idő előtti végre juttat . és azt mondta: – De nem könyörögtél. Arra is gondoltam. Félek. és szökési módokra gondoltam. hogy kikerüljek ebből. és már alig van idejük. Orden habozott. te tudod. azt kérdezte: – Ugye. mintha nagyobb és jobb lennék. az ujjával végigsimította az ülést. és most már néha valami ujjongást érzek magamban. – A saját halálomra gondoltam. félek. puskája megkoccant egyik gombján. Kicsi. mint amilyen vagyok. De gondoltam rá. Winter felnézett. mintha ez javítana rajta. mit gondol a másik. és ez kicsi város. És Winter gyöngéden azt kérdezte: – Honnan tudod. – Azt hiszem. Orden pedig folytatta: – Tudod. annyi fejünk van. doktor? – Elmosolyodott. Az őr kissé megváltoztatta helyét. hogy Szókratész azt mondja: „Valaki azt mondja majd: »És nem szégyelled magad. és emiatt szégyellem magam. aztán ezt mondta: – Doktor. és valószínűleg ezután már nem tudok beszélni. és elgondoltam mindazt. Ez a kis nép nem pusztul el. Kíváncsi vagyok. – Pontos nép – mondta –. persze. és tudod. így kellett lennie. ha akartam volna. – Nem. de ők nem tudják. és ha baj van. a vezérek úgy nőnek köztünk. szégyellni való dolgok forognak a fejemben. most mit csinálnak. A szobában egy percig csend volt. – És amikor Winter hallgatott. Aztán Orden folytatta. Tudtam. – Köhécselt. mi is mindnyájan ilyenek vagyunk. ugye? Aggódva vizsgálta Winter arcát. Orden azt mondta: – Most beszélhetek veled. Ha követik a szokásos módszert. és mindegyik tudta. de észrevette.Orden azt mondta: – Azt hiszem.

A vádbeszédben is hibáztál. A hálószoba előtt az őr csendesen átment a külső ajtónál álló őrhöz. hogy is megy? És Winter súgott neki: – „Most pedig. aki őt figyelte. emberek. Kifelejtettél egy sort vagy egy szót. Halkan. nem „halál”. hogy megvizsgálja.” Nem hiszem. ó. miért nevettek rajtad. és meglátta Lanser ezredest. mint az iskolában suttogó gyerekek. Orden a mennyezetre nézett. – Erre is emlékszel? – Igen – mondta buzgón Winter –. – Nem. csak azt kell megfontolnia. jól emlékszem rá. Nem ír sokat. és láthattam. ó. és az inged csücske kilátszott. és te olyan izgatott voltál. Nem tudom. hogy halál? . Alig tudom nyitva tartani a szememet.téged?« Ennek nyíltan azt felelhetem: »Tévedsz ebben: valamirevaló embernek nem kell latolgatni az élet és halál esélyeit. Orden mosolygott magában. hogy elvörösödnek. és mindenről elfeledkezve igyekezett a régi szavakra visszaemlékezni. Orden polgármester nevetett. emberek. – Mondd neki. akik halálra ítéltetek engem… hogy rögtön az én… az én halálom után…” De Winter félbeszakította.«” – Orden elhallgatott. Mhm. és a tanári bizottságot vádoltam. nem lóg-e az inge csücske. Megkérdezte tőle: – Ugye. Mennyire vádoltam őket! Ordítottam a szöveget. Csodálkoztál. Winter közbeszólt: – Visszafojtották a lélegzetüket. és megpróbált visszaemlékezni. hallotta. A polgármester felemelte fejét. és keze titkon hátranyúlt. Jött-e levél a feleségedtől a tegnapi hajóval? – Igen! Téged is üdvözöltet. szájuk sarkából beszélgettek.. ó. emberek. Halál. hogy elfelejtetted az ingedet begyűrni. És én… azt jósolom nektek. akik elítéltetek engem…” Lanser ezredes csendesen belépett a szobába. hogy jól vagyok. – Micsoda? És Winter azt mondta: – A szó „elmúlás”. – Negyvenhat. Azt mondja. Vizsga volt. vissza tudok-e emlékezni. és folytatta a szöveget: – „Hogy derék vagy gonosz emberhez illő dolgot cselekszik-é. Orden kuncogott. – Mióta vagy szolgálatban? – Egész éjszaka. – Nem felejtem el… ha írok. Az inged csücske kilátszott. Akkor is ugyanezt a hibát követted el.. és azt mondta: – Elmúlás. – Orden körülnézett. – „Most pedig. az őrök vigyázzba álltak. Sohasem voltál jó tanuló. hogy ne nevessenek. – Mennyi ideje már? Negyven éve. a mennyezetre nézett. – Én sem. Winter doktor előrehajolva ült. ó. hogy egész pontosan idézed. és mormogott: – Mhm. emberek…” És Orden halkan mondta: – „Most pedig. hogy megsebesültél. akik elitéltetek engem – mondta – örömest jósolnék nektek… mert meg kell halnom… és a halál órájában… az embereket megszállja a jóslás ereje. Amint meghallotta a szavakat. Orden ránézett. jót cselekszik-e vagy rosszat. negyvenhat év előtt. hanem halál. – Én magam voltam Szókratész – mondta –. az ezredes megállt és figyelt.

Orden pedig folytatta: – „Engem megöltök. Loft százados úr és… Lanser közbevágott: – Mondd meg Loft százados úrnak. olyan vádolók. ez kettő egy ellen.Lanser ezredes azt felelte: – Elmúlás. ahogy ti gondoljátok. hogy őrizze őket. akik halálra ítéltetek engem. amint megkísérelt visszaemlékezni. hogy visszatartsa. szigorúbbak lesznek veletek szemben. néhány embernél dinamitot találtunk. Ha az emberek megtudják. és azt mondta: – Mindössze ennyi az. Prackel hadnagy közbeszólt: – Az embereknél dinamit volt. mihelyt még . és azt mondta: – Orden úr. Elszállt a fejemből. holott nem tudtad jól negyvenhat év előtt sem. És folytatta: – „Azt jósolom nektek. Ha akadályozza a népet. amire vissza tudok emlékezni. És Winter doktor így szólt: – Nagyon szép tőled negyvenhat év után. tévedtek!” – Összeráncolta az arcát. a rám rótt büntetésnél sokkal súlyosabb büntetés vár biztosan tirátok. és felkiáltott: – Ezredes úr! Lanser ezredes azt mondta: – Csitt – és kinyújtotta kezét. És Orden halkan folytatta: – „De nem úgy lesz.” Winter doktor erősködött: – Látod. A polgármester pedig gyámoltalanul mosolygott rá. – Elfogtad őket? – Igen. Ugyanaz a hiba. hanem egészen másképp! – Hangja megerősödött. – kis mozdulatot tett a kezével. akiket én eddig visszatartottam. hogy rögtön az… elmúlásom után. és nem akartok számot adni az életetekről!” Prackel hadnagy izgatottan belépett. uram. zavartan mosolygott. És Prackel hadnagy megszólalt: – Ezredes úr. De Lanser azt felelte: – Csitt. hogy agyonlövik önt. – De ez nem állítja meg a dolgokat – mondta egyszerűen Orden. Ez az utasításom. mivel meg akartok szökni a vádló elől. amit akkor elkövettél. Ekkor Orden egyenesen maga elé nézett. Orden folytatta: – „Ha azt hiszitek. hogy emberek megölésével vissza tudtok tartani valakit attól. és megsértenek majd titeket!” Összeráncolta arcát. Mert mondom. Lanser azt kérdezte: – Mondja meg őszintén. ezeket a dolgokat meg kell állítani. ezredes úr. gondolkodott.” Winter bátorítóan bólintott. Elmúlás az a szó. – Összeszedte magát. Így van: „Rögtön az én elmúlásom után. mintha segíteni akarnák őt a visszaemlékezésben. hogy számosabban lesznek a ti vádolóitok. előrelépett a szobában. – Ön nem ért ehhez. azon kívül semmit sem látott. Lanser ezredes is bólintott. – Nem lehet megállítani. mit gondol. Lanser ezredes gorombán mondta: – Letartóztatom önt kezesként népének jó magaviseletéért. hogy a ti helytelen életeteket bírálja. a mennyezetre nézett. ezredes úr. nélkülem csinálja majd. szónoki mozdulatot – és minthogy fiatalabbak. szeme emlékeibe süllyedt. mint a mostaniak.

drágám. kissé bátrabbá teszem őket. melybe hivatalának jelképe bele volt vésve. Maguk nem tudnak titkot tartani. nyugodtan azt mondta: – Látja. – Azt hiszem. ma reggel láttam egy kisfiút. – Remélem. Egész idő alatt elfelejted. hogy a legyek meghódították a légypapírt. A polgármester büszkén beszélt: – Igen. aki nem vagyok nagyon bátor férfi. Maguk nem tudnak titkot tartani. és kilépett Madame. Mondhatjuk nekik azt is. Ha azt mondom nekik. és most az egész ország ismeri ezeket a szavakat. és ki fogják kergetni. drágám – mondta a polgármester. de harcolni fognak. Mentegetőzve mosolygott. Orden megkérdezte: – Mit? Ja. akik egy vezért követnek. Madame panaszkodott: – Mindig elfelejted. A bánya felől élesen vonított egy sziréna. hogy mi módon. meggyújtják a kanócot. kezében a polgármesteri lánccal. akik megnyerik a csatákat. és a szabad emberek azok. uram. hogy könyörgött az életéért. a vereségben is tudnak harcolni. Azt mondta: – Nem vagyok nagyon bátor férfi. ha meghódítják. Magukat tönkre fogják tenni. igen! – lehajtotta fejét. meg fogják gyújtani. akik megnyerik a . uram. szomorúak lesznek. Orden az aranyérmével babrált. nem választhatok aközött. – De azt hiszi. Látja. Azt hiszem. Lanser nem hederített a doktorra. de ha már egyszer megindult. ha ön megkéri őket. ő pedig azt mondta: – Köszönöm. Lanser sürgette. hogy ne tegyék? Winter közbeszólt: – Ezredes úr. Lanser azt mondta: – Ha ön igent mond. és Madame a nyakába akasztotta a hivatalos láncot. Szabad emberek nem értenek a háború megindításához. – Akkor is. Orden mintha elszundikált volna. Egy gyors szélroham száraz havat vágott az ablakokba. De Winter dühösen közbevágott: – Meg fogják tudni. mi még mindig azt mondhatjuk nekik. vidámak lesznek. Ha azt mondom nekik. Azt mondta: – Ezt elfelejtetted. de választhatok. mindenképpen meg fogják gyújtani. az aranyéremre. hogy harcoljanak. uram. mit tesznek? A polgármester tanácstalanul nézett Winter doktorra. nem értenek ehhez. hóembert épített. Hangja nagyon halk volt. meg fogják gyújtani. hogy ne tegyék? – ismételte. ezért mindig a hordaemberek azok. szemét lehunyta. megpróbált gondolkodni.egy kanócot meggyújtanak. hogy éljek-e vagy meghaljak. szomorúak lesznek. Egyik emberük egy este elvesztette a fejét. amikor a katonák lerombolták. – Ez a nép nem szereti. hogy nemet mondott. A polgármester ránézett a kezében tartott lánc végére. nem csinál-e a kisfiú karikatúrát a maguk vezéréről. könnyű nekem ezt megtenni. Madame azt kérdezte: – Mit jelentsen mindez? – Maradj csöndben egy percig. – Mit fognak tenni? – Nem tudom – felelte a polgármester. – Akkor is. Aztán kinyilt a hálószoba ajtaja. semmi se változtathat rajta. ne harcoljanak. Már szépen hasonlított rá. ezredes úr. hogy lássa. Hordaemberek. Küszködött a szavaival. és nem is fogják meghódítani. de ha megkérem őket. – Látja. Dalt is csináltak belőle. minthogy a vége számomra mindenképpen ugyanaz. A legyek meghódították a légypapírt. miközben három felnőtt katona ott őrködött. hogy ne tegyék. és azt mondta. ha megkéri őket. hogy meg fogják gyújtani? – kérdezte konokul Lanser. és én.

– Utasításaim világosak. Tizenegy óra volt a határidő. és visszhangja visszagördült a hegyekről. Lanser kiegyenesedett és megmerevedett. Erőszakos cselekedetek esetén a túszokat ki kell végezni. de azt hiszem. uram. mi ez a sok képtelenség. vijjogó figyelmeztetést adott le. amelyet szabad emberek találtak ki. – Emlékezni fogsz rá. azzal sok ember életét mentené meg. uram. és az ajtó tágra nyílt az őrök mögött. hogy Madame mellett maradjon. És Winter doktor megkérdezte az ezredestől: – Akkor is végrehajtja a parancsokat. Meglátja.háborúkat. Orden kuncogott. – Hogy is van az a legyekkel? – kérdezte. üveget tört. És Orden így szólt: – Annie. – De hát nem tartóztathatják le a polgármestert – magyarázta neki. ha megmondanád nekem. Orden egy percig nagyon feszülten állt. Ne hagyja egyedül. ha tudja. – Karjával átfogta Madame-ot. Madame panaszosan szólt közbe: – Szeretném. – Édes Kriton. hogy megfizesd a tartozást? Winter egy percre behunyta szemét. Ezt az egyet nem felejtettem el. nem tartóztathatják le a polgármestert. . – megcsókolta homlokát. És a visszhangja elpördült a dombokig. emlékeztél. A szénbánya szirénája éles. Kezét Prackel karjára tette. Távolról robbanás zaja hallatszott. A tartozást meg kell fizetni. Ez az eszme meg fog szökni a börtönből. hogy hiábavaló parancsok? Lanser arca merev maradt. aztán lassan odament az ajtóhoz. aztán mosolygott. – Végrehajtom a parancsokat. ameddig csak szüksége lesz magára. – Képtelenség. mindegy. uram. mielőtt felelt. és a polgármester azt kérdezte: – Hallgatózott? – Igen. Winter pedig lassan bólintott – Igen. aztán kihúzta az óráját láncostul. és Winter doktor kezébe helyezte. – Erre az egyre emlékeztem. – Nem – mondta –. Orden rámosolygott.) A küszöbről visszafordult Winter doktor felé. A hálószoba ajtaja azonnal kinyílt. hogy ez így van. Túszokat kell őrizetbe vennem. – Annie! – kiáltotta Orden. és megint vissza. a hadnagy visszahúzódott tőle. Orden az órájára nézett. drágám. egy kakassal tartozunk Asklepiosnak – mondta gyöngéden. Most robbanás mennydörgött egészen közel. ahol Prackel hadnagy állt. – A legyek meghódították a légypapírt – mondta Winter. – A tartozást meg kell fizetni. azt akarom. A polgármester olyan eszme. Második robbanás mennydörgött – ezúttal közelebbről és súlyosabban –. a dörej e fát hasított. milyenek. Annie zavart volt. ha ön kiáltványt bocsátana ki.

TARTALOM EGEREK ÉS EMBEREK LEMENT A HOLD 1 2 3 4 5 6 7 8 .

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->