P. 1
Teilhard de Chardin

Teilhard de Chardin

|Views: 20|Likes:
Published by Attika Feereg

More info:

Published by: Attika Feereg on Oct 30, 2013
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as DOC, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

08/13/2014

pdf

text

original

Teilhard de Chardin: Az Örök Női

Teilhard olyan szintézist igyekezett megvalósítani, amelyben minden összefügg. Tehát nem mellőzhetett olyan hatalmas és alapvető valóságot, mint a szerelem. Itt Goethe híres kifejezését használja (a Második Faust végén: Das Ewig Weibliche, az Örök Női), mint ahogy a zenész átvesz egy témát és sokféle változatra bontja szét, hogy kifejezze, eldalolja: számára mi a szerelem szerepe a Nagyvilágban: a szerelem a létezők egyesítő és lelkivé alakító ereje. Teilhard az Isteni Színjáték Beatricéjére is gondol. Mint igen gyakran más írásaiban, úgy itt is messzire árad a szerelem köre, sokféle analóg irányban gyűrűzik: az atomok vonzásától kezdve az emberi szerelmen át, egészen Isten szeretetéig. Elmélkedésének írásakor Teilhard Verzy-ben volt, Reims környékén Marne megyében.[1] (A francia kiadó bevezető jegyzetéből.)

Beatricének Ab initio creata sum...[2]

I.
Ott voltam már a Világ őskezdetén. Még el sem kezdődtek a századok, már megszülettem Isten kezéből, – pirinyó pont voltam, de arra szántan, hogy egyre ebbé váljak az idők során, munkatársa legyek isten művének. A Világban egyesülve és termékenyülve jön létre minden – találkoznak, egyesülnek az egymást kereső elemek, kettő-kettő egymásba olvad és megszületik egy harmadik. Engem Isten lehelt az ős-Sokféleségbe, sűrítő és központosító erőként. Én vagyok a létezők összekötője, – illat vagyok, mely hajtja őket, hogy egymás felé fussanak; szabadon, szenvedélyesen sodrom őket egymás felé, egyesülésük útjain. Én mozgatok és rendezek egybe mindent. Én vagyok a Világba lehelt szépség, hogy szerveződni késztessem a Mindenséget, – Eszmény vagyok a Világ fölött hogy emelhessem fölfelé magasba. Én vagyok a Női, a lényeges erő.[3]

Kezdetben csak hullámzó pára voltam, alig-tudatos vonzódásba rejtve, laza és még gyönge mágnességnek alján, hogy a pólus felé indítsak mindent.

Az átalakulások során nem dobtam el az alsóbbrendű vonzások egyikét sem. de mindig megelőzve növésüket. de konok és nyugtalan vágyat loptam. – de amint a lelkek már gazdagabb... így aztán – amint az élőlények tökéletesedtek a Földön – vágyaik egymásra gyűrűző zónáiban mindenütt én vetettem mag lábamat: körről-körre. Tekintsetek végig az Életen. lelkibb egyesülésre lettek képesek. micsoda óriási vibrálás fut végig a horizont egyik végétől a másikig. erdőkön át. – így lettem boldogságuk. városokon.. Fokról-fokra váltam egyénivé. fut a Dicsőség után. sok mindent csinál a szívében égő tűzzel: magasra fokozza Erőit. mélyebb. de valóban létező Lélekként kavartam az őseredeti. Nézzétek. Még félig alvó. mintha haboztam volna. csaknem alaktalan Masszába. s valami rajtuk kívülihez kötődjenek. hogy maguk módján tükrözzék arcomat. Csak egybefogtam ős-vonzásokat és rendeztem őket. melyek szer Világ ígéretét hordják születő fodraikban.. én is többféle formát öltöttem magamra. eszeveszetten zsongnak a rovarok. Szépséget alkot. melyeknek hivatása lett. a Természet szintézise.. Én voltam kötőcementjük. Én vagyok az egyetlen fénysugár. hogy növekvő tudatot hordjanak. szívós szorgalommal dolgoznak a sejtek. Mert még a legparányibb monádka moccanása is – ha valóban aktív központot alkot – annak a szemernyi szerelemnek enged. tollaik szivárványára. mely nekik megfelelt. S mégis sokszor . föntről lefelé: ahogy nyüzsögnek az emberek és bennük erjed a Világ. Így lassan-lassan titokban alakult az élettárs és az anya típusa. amelyek felvillantak születésem egymást követő állomásain. – figyeljetek a madarak dalára és. ahogy az olajfa is mélyíti törzse bensejét minden új tavasszal. s mágneses vonzási körömbe futott az őstömeg. – az egyetemes Nőihez. – már olyan létezőkben kezdtem testet ölteni. – új és új virágok tárják szét kelyhüket.[4] Pirkadt az Élet. ezekbe a parányi mélységekbe is homályos. hogy fogható formát öltsek a dolgok szíve mélyén.. – s a csirák szüntelen vajúdva szülnek. a Tudománynak szenteli életéi. hogy lépjenek ki semmit sem érő magányukból.. Először csak ködös árny voltam én. amely felém vonzza. – még az atomokba.Pedig már léteztem akkor is! – A kozmikus szubsztancia szintjein. ahol mindez fakad és amelynek ölén vibrál minden. árjaik ölén már rajzolni kezdték arcom első vonásait. Így szilárdultak a Világ alapjai.. tovafutón. Az Ember.

. – a nagy Kísértés! Ó. Velem együtt lezárt világba akart becsukódni. átadja magát nekem és a Világmindenség foglya tesz. hogy szépségem tükröződik a Természet ezer kis ékkövén.. hogy szerelme csak hozzá hasonló személyre irányul. hogy ő is feltétlenül a teremtés egyetemes művének szolgája lesz. elég leszünk kettesben önmagunknak. hogy a sokféle forma mélyén mindig ugyanaz a szenvedély dobog.. azt vélte. hogy én vagyok az Emberiség veszte. a fátyolarcú Rejtőzködőt. Jól látja. Amikor látta. az ott áll minden dolognak kapujában. hogy arcomat fény borítja el.[5] Az Életben kezdtem feltárni énemet De először az Ember ismert fel engem: abban a pezsgő zavarban. akit átölel hatalmával és akivel szabadon társul.[6] Kapu vagyok a teremtés teljes szívéhez. kezdetben azt hiszi. amire szépségem akar hívni titeket? A lényem az. hogy magával ragadja. hogy termékeny vagyok. a nagy Beavatás. hogy bennem a titkos nagy Erőt érinti meg. vagy egyszerűen azt hiszi.. – vagy méginkább: én vagyok az egyetemes jelenlét mágneses vonzása. S azt hitte. amibe jelenlétem vetette őt. kettesben. folytatódom a Világ lelkében. De lényem sugárzó fényét csak saját elbűvölt szelleme egyéni fokának véli. hogy karjába. A titoktól az Ember megrészegült. Ám nemsokára ámulva tapasztalja azt a heves nagy erőt. őrá is átfut a sugárzás. – vagyis a Jövő és az Eszmény felé tartok. Ha a férfi szeret egy nőt. Aki engem ölel. s a számtalan mosoly. de folyton élőn. De már látja. hagy kielégítjük egymást... érzelmi mozgásba hozza szívét és ragyogni kezd tőle mindes dolog.nem számol azzal. átformáltan. hogy velem csak úgy egyesülhet. mely benne tör fel. hogy számára én vagyok a Minden. Abban a pillanatban máris égbe foszlottam ujjai között. miért álltok meg a fáradságos tisztulás munkája közben.. s remeg. amint közelebb megyek. Nemcsak az ember saját érzelmi életén át.. aki most így jön feléje. Aki már rám talált. ha felismeri. – tisztultan. de a magam természete fizikai kapcsával is. Azt vélte: élettársat talált maga mellett. S akkor talán úgy tűnhet. – a Földnek Kapuja. – a Női vonzás. zárhat.[7] De – jaj! – tudásom: Jó és Rossz tudása. . Emberek.

Az Ember sokáig nem tudta: féljen vagy imádjon engem. Miattam vált külön a jók és a gonoszak csoportja. annál inkább távolodtok el igazi Valómtól. amikor meg akartok merevítem és már kész formában birtokolni engem.Tehát megfojtotok egy másodperc alatt. ha Bálvány képemhez ragaszkodtok. Ha körém zárjátok szárnyatok. vagyis a romlás határtalan mélységű bugyra. S bukásotok őrült sebesre gyorsul. Emberek. mint a Rossz mágneskarja – köztetek és az alsórendű sokféle között (ami az Isten képe. visszájára fordítottan). ezért. Csak hamut öleltek át. amint mindjobban növekszik a szakadék – valódi vágyatok és az egyre ocsmányabb formái között. mert nem tudta megfejteni szédült örvényeimet. azonnal hátrabuktok: anyagivá teszitek önmagatokat. Krisztus megmentett. irány valahová. minél inkább a gyönyör útján kerestek engem. Mert az Anyag csak út. a test csak tetszetős fonákom: taszító örvény felett lebeg. – Reménye és Próbatétele... De félt a számára idegen hatalmam miatt. Felszabadított. és azért is. ahová tovább hajszoltok engem. hogy az Ember végleg gonosszá tett volna engem. mert az Anyagot az elemi terméketlen és semlegesítő egyesülése visszaveti lefelé. Csak Anyagot öleltek át. Mivel az Élet egyensúlya arra szorít titeket. . egyre vaduló fergeteggé.[8] Et usque ad futurum saeculum non desinam. – a szellem arca – a fonákjára fordítottan.[9] S hatni jogok az örökkévalóságig.. hogy egyre magasabbra jussatok. Bizony a test ficánkol és becsap titeket. S erőlködéstek végén: a por. mert képtelen volt látni: melyik a délibáb és mi az igazság. ha nem jött volna Krisztus. Ereje voltam – és Törékeny Gyöngesége. az Anyaggal együtt estek vissza. Szépségemért és erős karomért szeretett. Lehet. Ekkor meg is rontjátok... pedig istenekké lehettek velem. II... visszájára fordítjátok természetemet..

– a tudományig. miért dobog titokzatosan szívetek.. testet öltve a Teremtés erőterében? Csak szerelem képes mozgatni a létezőt. ahová fut és ahol összpontosul a Szellem minden útja. s én meghódítottam Szívét.. azt hitték. Tehát hogy kiléphessen önmagából. hogy bennem lakjék – közöttetek. Már árnyék borul a testre. pedig szentségek mosták hófehérre.. leszállt volna közétek valaha. Nézzétek! Vonzásom tűzfészke észrevétlenül hajlik a pólus felé. önnönmaga és a Föld közé. az Úr már teljesen megfogant engem Bölcsességében. .. émelyek úgy szeretik egymást.. Szépségemnek szivárványszínei pazar köntösként hullnak a Teremtésre és lassan csukódnak össze a köntös szárnyai. A lélek bennem akarja szublimálni Testét.. Ki mondhatná meg már előre: a Világ utolsó alkonyán – az egyén és a Kozmosz sok tökéletessége csokraként – milyen ezer színnel hullok rá majd az Isten-arcra? Jövendő korok hervadhatatlan Szépsége vagyok én. Azt hiszitek talán. S bennem Isten vár reátok![12] Jóval előttetek húztam magamhoz Istent.. Akik meg akarnak őrizni engem. Az árny talán elér a művészethez is. A sugár fordul.. Sokkal azelőtt. az óriás nagy valóságokhoz is. – fénylő felhőként a szakadék fölé. annál anyagtalanabb és égibb is lesz az arcom. hogy nemsokára csak Isten marad meg számotokra ebben a teljesen szűzivé vált Nagyvilágban. mint a Nőt.. velem együtt kell átváltozniok. hogy ha nem vonzotta volna Őt Tisztaságom.Amikor azt mondotta: Melius est non rubere[10]. ha közeledni láttok?. – a Női eszmény.[11] S így minél inkább Nő leszek. hogy az Ember értékelte volna erőm feszültségét és istenítette vonzásomat. Már értitek.. Akkor teremtett engem. – Követni kell. a lelket meg a Kegyelem igyekszik isteníteni. Istennek előbb a vágy útját kellett megalkotnia saját léptei előtt.. hogy meghaltam az örök Élet számára. Lehet. saját maga elé kellett árasztania a szépség illatát..

Mert míg csalóka arcom most is az Anyag felé kábít kéjenceket. Jézus Arája. amelyben Krisztus születése és teljessége érik hosszú századok során.[13] Azt hinnétek talán. hagy az Ég és a Föld ilyen kapcsolatában haszontalan szolgaként el kell majd tűnnöm. – Ez Isten-gyalázás. Isten és a Föld közé kerültem. . . ha rátok árad a gyöngéd szeretet. ettől ne féljenek! Pedig igazában ilyen szavakkal támasztott fel. A pogányok az Akropoliszon ezt kiáltják az Evangéliumra: torzzá tetted a Világot! – és siratják a Szépség halálát. hogy csak nála keresitek. az új idők jele.. Most is csábítok – de a fény felé. amelybe a Teremtés emelt. valódi lényemet tárta fel. – a Mindenség vonzóereje – az emberarcon tükröződve. közös vonzásuk régiójaként. s mégis annyira titokteljesen. amerre jártam. mely egyszerűvé – vagyis lelkivé – alakít. A valódi termékenység a Szellem szülésére társít létezőket. Valódi Lényem égig emelve vonz: a Keresztény és az Isten között lebeg.[14] A Szűz még asszony és anya is: íme. Akik szeretnek engem. mely a világgal egyesülni indít.Az Isten jelenlétét érzitek és egészen lángra gyúltok. – s ragyogó fénykoszorúként szőtt engem Önmaga és az emberek közé: Mert amikor megmondotta: mi az Erény. Vonzok mindig – de már a szabadságba. ami kezdettől fogva voltam: hívó szó. Hogy Nő maradjak abban az új szférában.. Az újjászült Világban most is az vagyok. – ködként oszlanom szét a Valóság színe előtt. hogy meg sem tudnátok mondani: hol rejlenek forrásai. – s egyiket a másikhoz szenvedélyes erővel közel hoztam. s a lépteim nyomát elvesztő Embereket arra az igaz útra vitte vissza. a szentség bája sugárzik rátok a Nőből. új formát kellett öltenem. oly természetesen. Végül pedig bennem történt meg a találkozás. Én ezentúl a Szüzesség vagyok. Szűz Mária vagyok én. minden embernek Anyja. mint Lázárt – Magdolgával. Én vagyok az Egyház. de itt sem változott meg régi természetem. De: az igazi egyesülés éppen az.

mely lendítve kibontakoztat.. Vagy amint az egyszer már teljes lélek sohasem veti ki magából azt a sok-sok elemet.. Krisztus meghagyta minden kincsemet. mely határtalanul felmagasztalt. mely nem fejezte még be fejlődését: ha virágszálam utolsó bimbója kihajt. amikor eléri Létforrását.. Aki jól érti Jézus hívó szavát. Mert mint a létben részesült létező nem semmisül meg. amelyben lassacskán fonódott össze és szilárd csokorként marad meg atomjai egyre bonyolultabb. hogy egyre magasabbra szálljak. A keresztény hatásra a Teremtés végpontjáig fogom majd szövögetni veszélyes és hajszálfinom szálait: mindig változó teljesség lesz belőlük és bennük fonódik egybe minden új nemzedék álma. – de megőrzi lényegében a test erőit és igényeit.[15] Először is: új pályaívet akart a természetes erőnek adni..[16] Ugyanígy az istenivé alakuló Kozmosz sem dobja félre vonzó befolyásomat.Mert Krisztus szava nem szakításra és elválásra hív: – mintha Isten választottjai sírtba dobhatnák a Test Törvényét és összetörhetnék a kötelékeket. – a fiatal álmok ragyogó alakja. ki bölcső fölé hajol. Korról-korra milyen számtalan új lényeget adott a Természet az Életárnak!. de – épp ellenkezőleg – így lesz teljes. s az ember szorgos és ügyes keze. mert Istenbe forrad. mint bárkinek – én vagyok az anya. amelybe születtek. majdnem elérve. amiből előkerüli. De olyan fényt sugárzott rám az Égből. az már a Tisztaság dicsősége és boldogsága lesz. Tehát még rám szorul.. amit csak táplál a Természet életet fakasztó vére.. hogy érzékennyé fokozzam erőit és felrázzam lelkét az isteni szenvedélyes szeretetére. A Szent számára – jobban. Sőt – éppen ellenkezőleg – teljes emberré kell lennie. s a kozmikus árból kiszöknének. de egyszerűbbé is váló kötelébe. – a mélybe gyökérző vágy. – az egyedi létezőben én vagyok az Élet tengelye. A folyton magasba törő Emberiség előtt járok én: szerepem az. mely hallatlan de különös – erőként száll a szívre.. – vonzón és győzelmi pálmaként is.. sohasem fogságba ejtve lebegjek a Föld egyre növekvő vágyai fölött. melyek fajuk sorsához kötik őket. melyekbe burkolózik. .. A Nőinek – éppen természete miatt – folyton erősebbnek kell lennie a Nagyvilágban. – A Nő – őskezdettől fogva – szívére szorít most is minden virágot. annak nem kell ledobni szívéből a szerelmet. Tehát – amíg Világ ez a Világ – Beatrice arcán ott látjuk tükröződni a művészet és a tudás álmait. melyek felé minden új század vágyva tör.

. egész múltammal együtt. hogy az isteni tűzben ismét ragyogni lássátok arcomat. E második részben azokról a vonzásokról van szó. aki pedig nem köt házasságot.. 1918. hogy távol vagyok.. (Sirák 24. mely szellem felé vezet. mint egyesítő és eszményítő erőt. hogy emelkedjünk az anyag irányában. – én mégis mindig ott leszek: abba a napba merülve. választott boldogok. hogy visszájára fordítsuk irányát. mint égni és kínlódni” (1Kor 7. hogy én voltam hangotok színe.. hogy egy pillanatra pihenjen bennetek a nagy feszültség. amelyek a Világegyetem minden fizikai-kémiai elemében mindenütt szétáradnak. elég egy percre visszanéznetek abból a központból. színe. akárcsak az a rengeteg szépség. Az emberi szerelem kétarcú (ambivalens): hívó szó.. még jobban csekkszik” (1Kor 7.9) és: „Aki házasságot köt szűz leánnyal. de – sajnos – igen erősen arra hajlunk. amelyet magamba szívtam. 6. 279-291 oldal). 8. ezt mondja a Bölcsességről: „Ott voltam már a világ őskezdetén”. A szó szerinti fordítás: „S ezt folytatom. 3. – S akkor majd ámulva nézitek. mint két létező.[17] Verzy. S ugye elég. mely titeket Istenbe sodor. A szerelem témáját úgy veti fel. Ha majd azt hiszitek. Megjelent egy korábbi kiadás után a Teilhard de Chardin Művei sorozat 12.. A szerelemben több van. az egész Világmindenséggel van kapcsolatuk és részesednek a teremtés művében. helyesen cselekszik. március 19-25. 8. 5. 1. aminek – észrevétlenül – mindig én vagyok ruhája. . míg el nem jön az új világ”. Teilhard emlékezetből idézte. 4. szemetek fénye. amelyek a Semmi partjaitól kezdve futni késztették és összegyűjtötték a Szellem elemeit – a szerelemben. Én az Örök Női vagyok. – s bár el is felejtitek. s az anyagba essünk vissza. 9. verseit alkalmazza. 7. sok-sok különféle fajhoz..22-31. – sőt akkor is folyton feltárom titkaim: feneketlen forrás leszek eljövendő végtelen formáimmal is. Az elmélkedés eredeti címe: L'Éternel feminin. teljesen. Itt „az élet fájának” különféle szintjeire jut el. hogy szépségem sok-sok fodrában szüntelen élettel suhan tova az egymást érő régi vágyak sora. kapuja. 38). amely igézve húz. Utalás Aiszkhülosz költői képére: „A tengerhullámok sok-sok mosolya”. akik egyesülni törekszenek. kötetében: Írások a háború idejéből (Écrits du temps de la guerre. s átalakította a szentpáli szövegeket: „Jobb házasságot kötni. 8. Példabeszédek Könyve. 2.14) 10.22.Ott leszek én az Isten ölelésének tüzében is. Példabeszédek Könyve.

– s az Egyházé is. 17. – Az Egyháznak. de – tisztult formában – meg is őriznek valamit az egyes szintek jellemző tulajdonságaiból. 16. Az eszményi szerelem. 14. Krisztus nyilatkoztatta ki. A szerelem erői – az Örök Női – minden egyes szakasz folyamán átalakulnak. Erre azért kell figyelnünk. hogy nem olyan elemekről beszél Teilhard. hanem „amelyekből előkerült. kilépett. A születő szintézis egyik lényeges adatának megfelelően: Teilhard lelkivé alakító erőt lát az igaza egyesülésben. hogy ne essünk abba a téves magyarázatba. Figyeljünk arra is. a Szűzé. felbukkant”. amely még nem beints meg minden gyümölcsét. s Máriának ezt a misztikus egységét többször énekelte meg Claudel. Az ősi éltető nedv legjava megvan a felsőrendű formáiban is. 12. A szerelem idealizálása egyáltalán nem jelenti azt. A Szerelem sohasem szűnik meg. ameddig a Világ. Az eszmei célpont: szerelem teljes lelkivé alakulása. ez az evolúció főleg keresztény hatásra valósul meg. A szerelem ilyen fejlődése addig tart. amelyet egyesek adtak hasonló szövegekkel kapcsolatban. amelynek a Szűz a mintaképe a keresztény hagyományban: ilyes szerelem hozta Istent erre a Földre (a Megtestesülés Fiatja: legyen nekem a Te Igéd szerint). 15. 13. s tárgyának teljes egységesítése. amelyek alkotnák a lelket. hogy elvágjuk „gyökereitől”. hogy a szerelem legmagasabb formája a szüzesség.11. . Ez az elgondolás szigorúan megfelel a tomizmusnak.

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->