You are on page 1of 1

jszaka majd flnzel a csillagokra ( ) Szmodra az n csillagom egy lesz valamerre a tbbi csillag kzt.

. gy aztn minden csillagot szvesen nzel majd... Mind a bartod lesz. ( ) Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik ( ) De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki msnak () Mert n ott lakom majd valamelyiken, s ott nevetek majd valamelyiken: ha jszaknknt flnzel az gre, olyan lesz szmodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedl neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! S ha majd () rlni fogsz neki, hogy megismerkedtl velem. Mindig is a bartom leszel. s szvesen fogsz egytt nevetni velem. s nha kinyitod majd az ablakodat, csak gy, kedvtelsbl... s a bartaid nagyot nznek majd, ha ltjk, hogy nevetsz, amikor flnzel az gre. Te meg majd azt mondod nekik: Igen, engem a csillagok mindig megnevettetnek! Erre azt hiszik majd, hogy meghibbantl .

Furcsa, ahogy az id az ember fltt tovamegy. Esemnyek, emberek, gondolatok jnnek s mennek, rzsek hullmzanak az ember lelkn keresztl, aztn egy id mlva nem marad bellk semmi. Elkalldnak szerte az letben, mint apr haszontalan holmik a hzban. Itt-ott valami leszakad az emberbl, valami lthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtkilincshez, egy-egy ablakprknyhoz, rozoga padlhoz , keskeny stathoz. Az ilyeneket emlkeknek nevezzk, tiszteljk ket hosszabb-rvidebb ideig, a szerint hogy mekkora bennnk a romantika. Aztn szpen s szrevtlenl vgkppen elmaradnak melllnk, mint halk szav rgi bartok, vagy mint az let, aki velnk indult s valahol (Wass Albert: Csaba) egyszer lemaradt.