You are on page 1of 311

KOLIMA

ELBESZÉLÉSEK A SZTÁLINI LÁGEREKBŐL

SZABAD TÉR-EURÓPA 1989

Válogatta, szerkesztette és a bevezetőt írta: Gereben Ágnes Fordította: Gereben Ágnes Maráz László Osztotics Judit Osztovits Ágnes Rab Zsuzsa

ISBN 963 7810 07 2 © Varlam Salamov © Hungarian translation Gereben Ágnes, Maráz László, Osztotics Judit, Osztovits Ágnes, Rab Zsuzsa, 1989

A SZOVJET KONCENTRÁCIÓS TÁBOROK DALNOKA

„Salamov lágertapasztalata keserűbb és hosszan tartóbb volt az enyémnél. Tisztelettel ismerem el, hogy nem nekem, hanem éppen neki jutott osztályrészül, hogy megérintsék az elállatiasodásnak és a reményvesztettségnek azok a mélységei, amelyek felé a lágerélet lehúzott bennünket.”

(Alekszandr Szolzsenyicin)

„A XIX. századi orosz humanista írók lelkét nagy bűn terh eli, a XX. században az ő zászlajuk alatt kiontott emberi vér bűne… Valamennyi terrorista tolsztojánus és vegetáriánus volt, valamennyi fanatikus az orosz humanisták tanítványa . És e bűn alól nincs feloldozás…” Varlam Salamov írta ezeket a sorokat, aki évtizedeket töltött kényszermunkán különböző lágerekben, s csupán néhány éve, 1982-ben, a sztálinizmus agyongyötört, kései áldozataként halt meg egy moszkvai elmegyógyintézetben. Kortársunk volt tehát, a legutóbbi hónapokig mégis szinte teljesen ismeretlen Magyarországon. Az 1960-as években legalább a lágerben született verseit megismerhettük volna, de akkoriban ezeket háttérbe szorította az újonnan felfedezett – egyébként régen kivégzett – szovjet írók prózája. Az ő életművük pedig, a dolog természetéből fakadóan, a máig hőskornak tekintett 1920as évekhez kapcsolódott, minthogy a következő évtized elejétől már vagy az Írástudók árulására, vagy hallgatásra kényszerültek – esetenként egymás után erre is, arra is. A szovjet koncentrációs táborokról így főleg Alekszandr Szolzsenyicin Ivan Gyenyiszovics egy napja című elbeszéléséből, közvetve Anna Ahmatova Rekviemjéből tudunk (Pogogyin Arisztokratákját és a hasonló „irodalmat”, amelyben az átnevelt lágerlakók boldogan, dalra fakadnak az ideológiai újjászületés mámorában, említeni sem érdemes). S most, tíz évvel első Nyugaton kiadott orosz nyelvű kötete után a Junosztyban, a Novij mirben és más szovjet folyóiratok 1988as számaiban egymás után bukkannak fel Varlam Salamov Kolimai elbeszélései. Az írónak a dallamos nevű, de minden másnál félelmetesebb, 125 lágert magába foglaló NKVD-birodalomban megélt személyes tapasztalatairól szóló mintegy 200 történetéből esztétikailag is, társadalom-tudományiéig is egy nagyszabású mű körvonalai bontakoznak ki. * De ki volt Varlam Salamov? Az 1907-ben született író életét külső eseményeiben a rendkívüli kor határozta meg, amelyben felnőtt. Tetteiben azonban – főleg

mindabban, aminek megtételére később nem vállalkozott – legtöbb nemzedéktársánál meghatározóbbnak bizonyult a családi háttér. Salamov apja pravoszláv pap volt, félig zűrjén származék, papok, sámánok fia, kicsit sámán maga is. Rendkívüli t ehetség, aki visszautasítván a Hittudományi Akadémián felajá nlott helyet, tanítónő feleségével együtt az Amerikai Egyesült Á llamokba ment, pravoszláv misszionáriusnak. 12 éven át hirdette az igét az Aleut-szigeteken, majd az 1905-ös forradalom hírére, a szabad sajtó, a lelkiismereti szabadság reményében visszatért Oroszországba. Az északi Vologdában telepedett le, amelynek nagy történelmi és egyházi hagyományai mellett harmadik meghatározó jellegzetességét az adta, hogy a politikai száműzöttek városa volt. A negyedik Vologda, Varlam Salamov kései önéletrajzi regényének címe annak a kisvilágnak a története, amely a nyolcadiknak, már Oroszországban született legkisebb fiút formálta. Ebben a világban az apa dominált, aki a városlakók felháborodására ikonok helyen egy saját kezűleg felszentelt Rembrandt -reprodukció, egy Krisztus-ábrázolás előtt imádkozott, világias szentbeszédeket mondott, és az ismétlődő pogromok városában legk isebb fiát elvitte a zsinagógába, hogy lássa azokat az embereket, „akik nálunk hamarabb rátaláltak Istenre”. A maga módján a pópa minden gyereke fellázadt az autoriter személyiség ellen. „Nehéz tisztelni azt az embert, aki a szó szoros értelmében minden tettünkbe beleavatkozik”, írta később Varlam Salamov. A legnagyobb fiú még újsághirdetésben is e lhatárolta magát „klerikális” apjától, és 1924 szeles, esős őszén a majdani író szintén becsukta maga mögött a szülői ház nagyk apuját, amelyen korábban ki-be járnia sem volt szabad. Az apa elleni lázadás Salamov későbbi életében a sorsukra hagyott szülők miatti kínzó lelkiismeret-furdalásban és… heves ateizmusban szublimálódott . A lágerben ugyan a vallásos emberek keltették benne a legnagyobb tiszteletet, ám számára a hit nem nyújtott vigaszt : „A vallástalanság – írta amelyben egész tudatos életemet leéltem, nem engedte, hogy kereszténnyé vá ljak.” Még A negyedik Vologda is ezekkel a szavakkal fejeződik be: „…családunk növekvő gondjai közepette az én tudatomban Isten számára nem maradt hely. S büszke vagyok rá, hogy 6 éves

koromtól 60 éves koromig nem folyamodtam a segítségéhez sem Vologdában, sem Moszkvában, sem Távol-Északon.” Egy pópa fiának az 1920-as években semmi reménye nem volt a továbbtanulásra. Varlam Salamov ezért elszegődött cserzőmu nkásnak egy moszkvai bőrgyárba, s három évvel később, már fizikai munkásként, jelentkezett a jogi karra (a felvételi előtt apja egész éjszaka térden állva imádkozott Vologdában…). A húszéves fiatalembert eseménydús diákélet várta az egyet emen és a kollégiumban, a mindig felbolydult, jókedvű, nyüzsgő „Cserkasszkán”. S még sokkal inkább a főváros lázas politikai életében, ahol mindennap választania kellett: Buharin előadását hallgassa-e meg, vagy a varázslatos szónok Trockijét; valamelyik illegális anarchista kör ülésére menjen-e, vagy Mejerhold színházába, ahol a rendező Bugyonnij-sapkában, pisztollyal a kezében játszott elő; egy Fourier-ről szóló előadásra, vagy a párizsi kommün agg résztvevőjével szervezett találkozásra siessen; olvassa heves, kamaszos rajo ngásának tárgya, Larisza Rejszner, a korán meghalt forradalmárnő írásait, vagy vegyen részt Lunacsarszkij népbiztosnak és Vvegyenszkijnek, a pravoszláv megújulási mozgalom radikális vezetőjének arról szóló vitáján, hogy Isten volt-e Jézus vagy sem… A lázas, pezsgő diákélet nem tartott sokáig. A Lenin végrendelete című illegális kiadvány előkészítésében való részvétele miatt Varlam Salamovot 1929. február 19-én letartóztatták, már a törvénytelenségek keretében. A szovjet Legfelsőbb Bíróság 1928. január 2-i határozata ugyanis annyira kiszélesítette az ellenfo rradalmi tevékenység fogalmát, hogy az gyakorlatilag mindenk ire alkalmazhatóvá vált: a feltételezett szándékot, illetve annak – szintén feltételezett – társadalmi veszélyességét is ellenforr adalmi cselekedetnek minősítették. Az egy hónapos vizsgálati fogságot Salamov magánzárkában töltötte a Butirki börtönben, amely 1917 előtt is politikaiak börtöne lévén, hatalmas könyvtárral rendelkezett – a nagy kiadók minden könyvből automat ikusan és ingyen küldtek egyet a Butirkiba. A kihallgatások során Salamov megtagadta a vallomástét elt. 3 év koncentrációs táborra ítélték – lágerek ugyanis már ekkor, sőt korábban is voltak a Szovjetunióban; az 1923-ban Egész Oroszország címmel kiadott információgyűjtemény 65 ilyen inté zmény címét és telefonszámát sorolta fel. „Igazi” politikai láger-

Dmitrij Lihacsov irányításával 1988 -ban szovjet dokumentumfilm készült. . elbeszélései jelentek meg .és emberellenes világot. de „KRTD” indokával. abban az intézményben. amelynek legalább annyira a köztörvényes elítéltek. A több millió ember deportálásával végrehajtott „teljes kollektivizálással”. számú viserai részlegébe került . a már to mboló ukrajnai és Kubany-vidéki éhínséggel a háttérben. Paradox módon ezt azért nem teljesítették. Megismerte és meggyűlölte ezt a természet . amelyről egy másik 1929-es foglya. a 16. Kirov meggyilkolásáig tartó liberalizációs periódusát. ideológiai – s mi több. csak 1931-ben. A fiatal elítélt már 1929-ben. Varlam Salamov a Szolovki 4. 1939-től pedig Berija nevével számon tartott – sőt szembeállított – vészkorszakokban ugyanis végig töretlen lendülettel folyt a megtorlások társadalmi. Salamov írni kezdett. majd anyja halálával. Az említett „liberális” korszakban. amelyet még elítéltként maga is épített . a saját család alapításával. cikkei. titkossága és az olcsó munkaerő révén a sztálinizmus egyik legfontosabb majdani támaszát. 1932-ben térhetett vissza Moszkvába. intézményi. zártsága. 1937. A láger szervezett alvilága lett a főszereplője Salamov egy későbbi. január 13án az írót újra elhurcolták. máig publikálatlan prózai művének. jogi alapjainak megteremtése. Ebben a képtelenségben jól tükröződik a sztálinizmus logikája . egy zajos „átnevelési kampány” – valójában a lágerek tehermentesítésére indított OGPU-akció – keretében engedték ki. pártkonferencia alkalmából meghirdetett amnesztia alatt kérte szabadlábra helyezését . mint a fegyveres őrök voltak az igazi urai. majd Jezsov.nek azonban még csak a Szolovki (Különleges Rendeltetésű Szolovki Lágerek vagy SZLON) számított. mert Salamov nem volt párttag. és – feltehetőleg a régi vád alapján. vak apja. Salamov ekkor a berjoznyikovói vegyi ko mbinát egyik irodájában kapott munkát. a Viserai antiregénynek. a társadalmi-irodalmi beilleszkedés gondjaival teli időszak öt évig sem tartott. tárcái. 1937-ig Jagoda. öt év Kolimán letöltendő javító munkatáborra ítélték. A váltakozó belügyi népbiztosok. de sok tekintetben mégiscsak az újrakezdés érzésével: a városokban a legtöbb helyen érzékelték az emberek a sztálini korszak első és egyetlen. A régóta az éhhalál szélén vegetáló.

vagy százezer tagját érintette. számos ilyen esetről maradtak fenn adatok. az Orosz Föderáció Belügyi Népbiztosságának képviselője és annak a szovjetköztársaságnak a rendőrp arancsnoka. amelynek három tagja volt: a belügyi népbiztoshelyettes. Egyenletesen nőtt az elítéltek száma is az országban. Ezzel nemcsak hogy megsértették a vádlott és az ügyben érdekelt többi személy jogait és jogos érdekeit. Már ha ki kellett hirdetni. 1930-ban több mint 600 000-en voltak. hanem milliókat. Varlam Salamov ügyében 1937-ben már nem bíróság ítélkezett. az agyonlövetés. Mert a legtöbb vádlott nem volt jelen ügye tárgyalásánál. a kivégzettek és lágerben elpusztultak száma természetesen alaposan megnöveli a sztálinizmus áldoz atainak számát. a jezsovi korszakban általánossá „a legsúlyosabb bünt etés”. 7-től 20 percig terjedő időt fordítván egy-egy ügyre. Mértéktartónak tekinthető számítások szerint 1928-ban még 30 000-en. a következő két évben hat-. a jezsovi korszakban nyolcmillió ember élt a börtönökben és a lágerekben. s az 1960-as években elhangzott hivatalos szovjet vélemény. A Különleges Tanács ülésein elvileg jelen kellett lennie a Szovjetunió főügyés zének vagy helyettesének is.1932. s az ennek megfelelően futószalag-szérűén működött. érdekes módon. 1933 és 1935 között öt-. július 10-i és november 5-i rendeletekkel létrehozott Különleges Tanács. De gyorsan megszokottá váltak a 8-10 éves ítéletek. A különböző források szerint a politikai ügyek 75-90 százaléka tartozott a Különleges Tanács hatáskörébe. hanem megteremtették az . ritkán hozott öt év kényszermunkánál súlyosabb ítéleteket. augusztus 7-én például bevezették a halálos ítéletet az állami tulajdon elleni vétségért . hanem az 1934. ami a későbbiekhez képest idilli körülményeket sejtet). A „teljes kollektivizálás” végrehajtása következtében 1931/1932-ben kétmillió a foglyok becsült száma (ezt egyebek mellett a lágerekben eladott újságok alapján állapították meg. ahol a bűncselekményt elkövették . Zsogin főügyészhelyettes szerint így „nem tudott védekezni az ellene felhozott vádakkal szemben. h iszen ettől fogva az aratás után a szántóföldeken maradt maro knyi gabonaszem összeszedéséért is halálra ítélhettek valakit. beleértve az ítélet legépelését és kihirdetését is. Tevékenységének első hónapjaiban a testület. Ez már nem a potenciális ellenzék néhány tíz.

KRD (kontrrevoljucionnaja gyejatyelnoszty) – ellenforradalmi tevékenység. 1937-ben Varlam Salamovnak a KRTD jutott. és az érdekeltekkel sok ezer k ilométernyire az NKVD helyi megbízottja közölte. Minthogy pedig 1926 és 1938 között állítólag 16 millió embert vontak felelősségre mint „ötvennyolcast”. noha soha nem rokonszenvezett Trockijjal. az előbbiek automatikusan újabb „időtartamot” kaptak. ASZA (antiszovjetszkaja agitacija) – szovjetellenes agitáció. mint azok. Erről Moszkvában hozták a döntést. érdemes megismerkedni a leggyakoribbakkal. megalapozatlan. Nem csak mint Varlam Salamov elbeszéléseinek mindenkori szereplőivel. Varlam Salamov esetében erre tíz hónappal az ötéves bünt etés lejárta után kerül majd sor. a betűszók a kor rettegett kulcsszavaivá váltak. Míg az utóbbiakat például a büntetés letöltése után általában szabadon engedték. CSSZIR (cslen szemji izmennyika rogyini) – egy hazaáruló családtagja. hanem mint a törvénybe foglalt törvénytelenség jogtörténeti ritkaságszámba menő példáival is. Magyarázatra szorul a fiatal író ítéletében szereplő fu rcsa rövidítés is. PS (podozrenyije v spionazse) – kémgyanús ember SZOE (szocialno opasznij element) – társadalmilag veszélyes elem. később még az ASZA-ban is része . A büntető törvénykönyv 58. törvénycikkének pontjait jelölték számok helyett betűkkel.eleve elhatározott. KRA (kontrrevoljucionnaja agitacija) – ellenforradalmi agitáció. akiket bíróság elé állítottak. ezek voltak a politikai bűncselekmények. SZVE (szocialno vrednij element) – társadalmilag kártékony elem stb. A Különleges Tanács által elítélt foglyok eleve más elbírálás alá estek. KRTD (kontrrevoljucionnaja trockisztszkaja gyejatyelnoszty) – ellenforradalmi trockista tevékenység. kegyetlen ítéletek meghoz atalának lehetőségét”. alkalomadtán.

hogy megkezdje ötéves büntetése letöltését. a közbűntényesek szadizmusa. Egyetlen apró kályhával fűtött. „a társadalomra nézve veszélyes elemek” számára. A kitermelt arany és szén mennyisége állandó terjeszkedésre késztette a Dalsztrojt. és három fajtája lét ezett: Javító-nevelő kolóniák a kis-közbűntényesek és az apróbb hivatali vétséget elkövetők számára. illetve akit -akár a bíróság. majd tengeri úton 1937. a skorbut. A 40-50 fokos fagyban 12-16 órát dolgoztak naponta. akinek ügyét a Különleges Tanács tárgyalta. Ennek a hivatalos neve javító-munkatábor volt. Mindenki idekerült. Kolima. hogy a féleurópányi területen bármilyen áron. tömeges javító-munkatáborok az ország központi terület eitől távol eső vidékeken. kényszermunkán kell letöltenie . rendkívül szigorú feltételek közepette. megsértették a lágerrendet . vagyis egy hosszú deszkán. az 1920 -as évek végétől azzal a feladattal hozták létre a Belügyi Népbizto sság kizárólagos felügyelete alatt. délben és este híg levessel meg kásával. Salamov odakerülése idején 125 láger működött. hogy a szabad lakosság 1926 és 1939 között huszonháromszorosára nőtt. az őrség fiz i- . hogy a büntetést koncentrációs táborban. hatalmas sátrakban laktak. akár a Különleges Tanács – az 58. Az Ítélet mindkét alkalommal kimondta. amelyből 80 kifejezetten az arany. szorosan egymás mellett.és tízezer fő közön volt az elítéltek száma. törvénycikk alapján Ítéltek el. A milliárdnyi tetű. szigorúan elzárt büntetőlágerek azon elítéltek számára. 40 dekás kenyér-fejadaggal. Egy-egy lágerben két . de azt a helyi választási névjegyzékekből tudjuk. Egy Dalsztroj (Kelet-Szibériai Építkezés) nevű szervezet fogta össze tevékenységét.és szénbányákat látta el munkaerővel. Az odairányított rabok számáról ma még nincsenek hivatalos adatok. a bőségesen rendelkezésre álló emberéletet nem kímélve termelje ki az ország tervezett iparosításához nélkülö zhetetlen aranyat. a második és a harmadik pontban felsorolt lágerek rendszere volt . ahová Varlam Salamov több hetes szárazföldi.lett. álmukban együtt fordulva. emeletes „telipriccseken” aludtak. augusztus 12-én megérkezett. Hihetetlen erővel indult meg a munka. akik mint elítélték.

a költő megnevezése nélkül. halálát követelte a valamennyi sztálini lágerrendszer közül a legszörnyűbbnek t artott Kolima. a közeli Nahodkából érkeztek a hajók a 80 000 elítélt befogadására épített tranzitlágerbe. dicsőség és hősiesség dolga. A hatalmas régió a szárazföldről (a lágernyelvben: a Nagy Földről) megközelíthetetlen volt a tajga miatt. de nyilvánvalóan Oszip Mandelstamról) . Bizonyos számításokkal rendelkezünk arról. akkor vissz avitték Magadanba. A pokol az igazság győzelme. legalábbis nem a szó vallási értelmében. 1938 decemberéig dolgozott itt. mindenekelőtt pedig az alu ltápláltság miatt a Kolimára érkező elítéllek egyharmada már az első évben meghalt (az ezt megelőző állapotban lévő elítéltet a lágernyelv dohogyjagának. a Lloyd biztosítótársaság iratai alapján ma azt a becslést tekinthetjük a legmérvadóbbnak. hogy a magadani tranzitlágerből az Északi Bányaparancsnokság 3 000 elítéltet foglalkoztató Partizán bányájába került. Előbb Vlagyivosztokból. A pokolban bűnösök bűnhődnek. a hajózási idények adatai. hogy mint egykori joghallgató. amely szerint „legforgalmasabb” időszakában. a térség fővárosába . vétkesek sínylődnek. „kikészült” embernek nevezi. amelyet a Dalsztroj lágereiben rendszeresítenek a főkapu fölött: „A munka becsület. Salamov a Jogászok összeesküvése című elbeszélésében és néhány éve . nem esett szó… Az elbeszélések alapján fő vonalaiban rekonstruálható. a lágerbirod alom egyik újabb monstre-perének vádlottja legyen. a Dalsztroj működése pedig másfél évtized alatt összesen mintegy hárommillió emberéletet követelt . a végső pontig eljutott. 1937 és 1941 között egymillió fogoly k erült Kolimára. Kolima az abszolút rossz diadala volt . ezért délről. az emlékek. mi tö rtént az íróval azután.” Arról azonban. Salamov nem egy ilyen állapot történetét megírta. hogy fel is szabadítana. ahol az egyik legmagasabb halálozási arányszámot regisztrálták. londoni orosz nyelvű kötetét útjára bocsátva – nem volt pokol. Magadanba. A forgalomban részt vevő hajók száma. a legmegrendítőbbet Cherry brandy címen. az Ohotszki-tengeren szállították a Dalsztroj utánpótlását .” A magyar olvasó feltét elezett asszociációját megerősítheti a felirat. majd amikor a háború kitörése után a várost hadikikötőnek minősítették. „Kolima – írta Mihail Geller a Salamov-elbeszélések első.kai bántalmazásai következtében. hány elítélt életét.

Sztyebljov kapitányt lefogták. de az írónak sajátos módon éppen egy NKVD -tiszt mentette meg az életét. amelynek során naponta nyilvánosan felolvasott többezres listák alapján folyta tták a kivégzéseket. Csak 1939 áprilisában. hogy ez az ő dossziéja volt. Ezt az esetet Salamov később a Kézírásban írta meg. aki az ítéletet meghozza. A biztos halál árnyékából menekült író a magadani tranzitláger tifuszkaranténjában ocsúdott fel.” Salamov 1940 őszéig dolgozott a Fekete-tónál. Az elitéit innen – mint hitte. amikor szeme láttára összetépte a peranyagot. amint széttépik Kriszt dossziéját. legalább néhány évenként egyszer eszébe jutott a lángoló dosszié. hogy Kr isztre pillantott volna. valós végkifejletével együtt: „A nyomozótiszt darabokra tépte a dossziét. hanem szén lelt áfásra. „a dossziét”. és nem is érdekli őket . mit tesznek. és a papírcsomót begyömöszölte a kályhába. Kriszt semmit sem értett. Nem értik. és néha. kivégezték. hogy visszavitték őket kényszermunkára. és mindenkit. 14 órás műszakokban. Jezsov uralma alatt élt. Kriszt azonban még mindig élt. szabadon engedtek – ami azt jelentette.” És keményen Krisztre nézett. És a nyomozótiszt. – Folytatjuk a diktálást . Kolimán időközben véget ért a Garanyin-ezredes nevével emlegetett korszak.Nyugaton közreadott Rövid életrajzában is megírta. s ez megmutatkozott a GULag minden koncentrációs táborában éjjel-nappal dolgozó belügyi nyomozótisztek lázas tevékenységében. vagyis a letartóztatott elítélteket (!) agyonlőtték volna. írja? – Írom – mondta Kriszt. büntetésének utolsó hónapjaira – az észak-kolimai Arkagala szénbányába került. Agyonlőtték a nyomozótisztet is. ahogyan a lágerben mondták. hogy mielőtt a jogászpert dűlőre vitték. azt mondta: Mind egy kaptafára csiná lják. Sok társát agyonlőtték. akit az ő parancsára börtönöztek be. a pusztulásra ítéltnek nyújtott ajándékként attól. de nem arany-. mert . „kikészülve” vittek vissza a bányába. Ekkor bezárták a bányát. Még világosabb lett. anélkül. a pert kiagyaló NKVD-tisztet. Az ország azonban még a „vérszomjas törpe”. Salamov ellen is újabb ítélet készült. a nyomozótiszt elszánt ujjai. örült. mert nem találtak benne sz enet. és csak évek múltán értette meg. megrokkanva.

de megindító komolysággal. „kikészülések” és újrakezdések váltogatták egymást az elitéit életében. A vád ASZA. amely véget ért…” Mielőtt azonban véget ért volna. egy ismert moszkvai irodalmár nevét . előbb-utóbb úgyis megkapta a végzést. amikor a Nyugati Láge rparancsnokság egy jóindulatú orvosának közbenjárására Varlam Salamovot beiskolázták a Magadan közelében. hogy önként jelentkezzen a frontra. A tanári kar és a hallgatóság is főleg „ötvennyolcasokból” állt. különleges övezetébe. Arkagalában érte az írót a háború kitörésének híre. A Tanfolyamban ki is mondta: „Harminchét óta majdnem tíz évet ültem börtönben. Ezer és ezer más rabtól eltérően ekkor már nem volt olyan naiv. az álmok álmának tekintett 23. be se igen merészkedett a vajatokba. aki az emigrációban élő Nobel-díjas Ivan Bunyint az orosz irodalom klasszikusának nevezte.nem mínusz ötven fokban. Paradox módon kimaradt hát az orosz nép tudatát oly hosszú időre meghatározó alapélményből. ráadásul a beteg fogolynak. elszánt hivatástudattal készültek „a beteg embernek. kilométernél megindított felcsertanfolyamra. távolról csengő megjegyzésekben talált utat a műveiben. de túlszárnyalta öt cinizmusban”. hanem a bánya mélyén kellett dolgoznia. s ettől remélje a szabadulást . aki így tett. könyvek nélkül. 1943-ig az ottani aranybányában dolgozott. újságok nélkül. a tanulástól. külszíni fejtésen. Salamovnak is a kezébe nyomtak egy ilyen sokszorosított végzést. és semmit sem tudtam azon kívül. amelyet az író később a sztálini Dachaunak nevezett. újabb tíz év kényszermunká ra ítélték. Salamov nyolc hó- . ekkor „mint megrögzött tro ckistát és a nép ellenségét”. Kolima ún. lágerben. Először Dzselgalába. hogy Salamov megőrizte az utókor számára a feljelentő. mint hogy „Berija Hitlert utáno zta. egy harmadik típusú büntetőtáborba szállították. Salamovot még kétszer leta rtóztatták a lágerben. szovjetellenes agitáció volt. amely a Bunyin-változatot erősíti. Valamennyi KRTD-s. A második világháború legfeljebb olyan hűvösen. más források szerint mint olyan e mbert. hogy volt egy háború. Régóta elszoktak a tanítástól. méghozzá a beteg kolimai fogolynak nyújtott segítség nagy feladatára”. hogy a háború befejezéséig büntetése lejárta esetén sem szabadul. Itt. Bányamunka és kórházi ápolás. emellett szól az is. s az őrség nem nagyon verte a rabokat.

megrendült elemzést küldött válaszul Varlam Salamovnak . a megírhatatlan igazi helyett. erkö lcsileg támogató Paszternak 1952 júniusában hosszú. 1951-ben szabadlábra helyezték. Minthogy nem hagyhatta el Kolimát. s csak később. egy apró jakutiai településre költözött . komoly.napot töltött a tanfolyamon. Pedig Paszternak kezdetben csak a kolimai verseket ismerhette. A verseit tartalmazó két füzetet egy szabadságra utazó o rvosnő titokban magával vitte Moszkvába. „Maga az én ritka örömeim egyike. az emberi méltóság visszaszerzésének lehetőségét jelentette számára. de hogyan lehetett volna másként ebben az irracionális világban – a „szabadsággal” együtt örök életére szóló röghözkötéséről is értesítették. a szögesdrótok árnyékában óvatosan írni kezdett . ez az idő és a megszerzett egés zségügyi képesítés mentette meg az életét . stiláris kérdésekben. Nagy pillanat volt ez a kolimai rab számára. afféle lírai napló. A gyógyítás pedig még az életnél is többet. Gyógyított és a lágerbarakkok. meggyalázott élete egyetlen vigaszát és igazolását az irodalomban kereste. írta Paszternak egyik levelében Varlam Salamovnak. Nem egyoldalú: Salamov rendre megkapta a Zsivago doktor készülő fejezeteinek kéziratát – egy-egy ilyen küldeményért néha másfél ezer kilométert utazón a tajgában és alapos szövegelemzéseinek nyomát nemrégiben kimutatták a regény utolsó fejezeteiben. Másokban általában előbb szólal meg a költő. az elbeszélések csupán készülőiéiben voltak. . a poézist elnyomva. aki tönkretett. az utolsó szalmaszálat jelentette. a fegyveres őrség. s bizonyos értelemben az egyedüli is”. Az akkoriban különösen sok politikai elítéltet anyagilag. az árva-házakról. s persze a lágerekről Salamov számos olyan észrevét elt tett. Az utóbbi számára ez a kapcsolat az élettel egy jelentésű művészetet. amelyet Paszternak figyelembe vett a szöveg végső változatánál. a prózaíró hangja . Főleg nyelvhasználati. Salamov esetében fordítva történt: negyvenévesen formálódtak benne az első versek. A két költő között nagyon orosz és nagyon költői levelezés ke zdődött. de tartalmilag is: a fiatal nemzedéknek a háborúban tanúsítón hősiességéről. s 1952 nyarán Salamov felesége eljuttatta Borisz Paszternaknak . legtöbbjük az ötvenes évek közepe és a hatvanas évek vége között keletkezett.

hanem – bármilyen furcsa – vegytisztának látszó esztétikai megfontolások is késztették . má skor Andrejevként. de a fasizmus növekvő veszélyében. amelyen a vologdai póp a fia megszólalt. Az új hangra azonban. aki a legképtelenebb. A maga módján. A memoárokkal szemben Salamov elbeszélései szörnyülködés. Számos egykori szovjet fogoly memoárja – legalábbis hazájában – még szintén kiadásra vár. Az író azonban nem egyedüli és nem is a legelső krónikása volt a Dalsztroj birodalmának. A második világháború után a lágerekből szabadult külfö ldiek egymás után kiadták emlékezéseiket. a GULag szigetcsoportról sem. mintha bizonykodna: még él. akár többször is. arról mit sem tudva. Akármi a neve. az olvasó számára abszurdnak tűnő helyzetekben is elviseli. mintha csodálkozna. a népfront. a viserai láger (Visszhang a hegyekben) vagy a Kolima áldozatának emlékére vörösfenyőgalylyat állító asszony moszkvai lakása (A vörösfenyő feltámasztása). ő az. szüntelenül ismételgeti. hogy Kolima neve a művelt világban ma mindenekelőtt Varlam Salamov nevét idézi fel. egyszer Kriszt néven. a Spanyol Köztársaság céljainak bűvöletében nem akarta tudni az igazságot. Varlam Salamov mindenki mástól eltérően azonban szépirodalmi műveket irt. sőt gyűlölet nélkül. pe rsze. noha ő eleve leszögezte. s persze nem feledkezhetünk meg Alekszandr Szolzsenyicin alapművéről. Mint láttuk. de akkor sem adja meg magát. szinte érzelemmentesen jelenítik meg a bo rzalmakat. gyakrabban szemlélőként. minden mondatban. képtelenség lett volna a sztálini koncentrációs táborokról írni. hiszen részük a moszkvai börtönök világa (Az első csekista). ő is eljutott az „Auschwitz . amelyek viszont már a hidegháború kontextusában kaptak más értékelést . Golubjevként vagy éppen Salamovként . az író alteregója. hogy Varlam Salamov és a többi túlélő tanúságtétele miatt ezekről a lágerekről nem akar részletesen szólni. ami oroszul is Krisztus nevét idézi. A legtöbb kolimai elbeszélés főszereplője. Az orosz irodalom hagyományos eszköztárával. nemcsak az élményanyag. van. A Kolimai elbeszélések még a Dalsztroj fennhatóságán is túl „terjeszkedtek”. néha résztvevőként. A kiszabadult vagy nagy ritkán megszökött egykori foglyok beszámolóiból a világ már a harmincas évek közepén megismerhette. akár sz emélyes névmás formájában is. Robert Conquest tudományos elemzést irt Kolimáról. hogy megalázzák.Való igaz.

mint önéletrajzi regénye elején írta. Az író általában kerüli az értékelést. az általánosítást . azt a ritmikus szöveget.” Az ötvenes években.” De ritkák az ilyen passzusok. az Auschwitzban és a kolimai Szerpantyinnaján [előbb tranzit majd kivégzőláger. látszólag szokatlanul tárgyilagos írások végtelenül egyszerűnek tűnnek. de annál elemibb erejű esemény közepette. azok ugyancsak a normális emberi létben szokatlan logikájukkal döbbentik meg az olvasót: „Hogy mi a különbség a becsületes és az aljas ember között?” – kérdezi például a Tanfolyam elején. A tisztességes ember ellenben. „Az új prózában”. egy pillanatnyi pihenés. mindenki más az állam és a nép ellensége. A művészetnek nincs többé joga az igehirdetésre. rögzítésére – mert az írás folyamata a külső világ lefékezése…”. akik áldozatból . köztük olyanokat. írta már a láger után. hogy csak ő nem bűnös. mint az iszonyú tények. hogy ha egyszer őt ártatlanul rács mögé dugták. ez a gondolat ars poetica-szerűen is megfogalmazódott: „A művészet nem az élet megismerésének módja. akiknek az életös ztön maradékára korlátozódott tudatát teljesen kitölti egy falat ennivaló felnagyított képe. csak 1938-ban 26. „Hirosima után. Á. „amely számomra legmegfelelőbb. Főleg foglyokat. gonosztevő és gazember. egy cseppnyi meleg mindent betöltő vágya. Ha mégis leír ilyesfajta gondolatokat. nem pedig események ábrázolása…” Salamov tudatosan kereste „a minden feleslegestől megszabadított próza” lehetőségeit.után nem lehet verset írni” adornói gondolatához. azt h iszi. a háborúk és a forradalmak után minden didaktika érvényét veszíti. jövőtlen emberek népesítik be. A néha szokatlanul rövid. Az európai irodalomhoz szokott olvasónak egy-két „kolimai elbeszélés” után talán még nem tűnik fel: Varlam Salamov új utat tört az orosz prózában. a fordítás során alig kibonthatóan bonyolult szerkezetűk legalább olyan erővel hat. a Kolimai elbeszélések végső formába öntésekor. valójában azonban feszült. Salamov többnyire nagyon kevés szereplőt jelenít meg. ritmikus.] folyó önkiszolgálás után. – G. akkor ugyanez a priccs-szomszédjával is megeshetett. az én saját módszerem a világ lefékezésére. azt hiszi. kevés.000 embert semmisíttetett meg itt Garanvin ezredes. amelyekről beszámol. egy magánlevélben. hanem életmód… Az új próza önmagában esemény. „Ha az aljas ártatlanul börtönbe kerül. Az elbeszélések irracionális világát múlttalan. ha börtönbe kerül.

emlékek nélküli emberekkel. „A remény mindig bilincs a fogoly számára”. humanista elképzeléssel szemben – igenis mindent meg lehet csinálni. Az ember. naiv. hogy tizenhat évi távoliét után. Azokban az évtizedekben. Elmehetett Borisz Paszternakhoz. hogy azok. karonülő kisgyerekként látott utoljára. Hóhérokat. már közelebbi tájakon. aki még reménykedik valamiben. hogy a szerencsétlenség nem viszi közelebb egymáshoz az embereket . november 12-én gördült be vele az irkutszki vonat Moszkvába. hogyan következik be. olvashatjuk a Kiprejev mérnök életében. nem tudok magyarázatot adni rá. A halál mezsgyéjén botorkáló élőlényeket. „A remény mindig a szabadság hiánya. az állampolgári tisztesség egyik jelképének Salamovhoz küldött levelét: „Ezek a legkegyetlenebb elbeszélések. Embereket. amelyeket valaha olvastam. Miért. a túlélésre. akit másfél éves. akik természetesnek tartják. az emberi méltóságba vetett hittel teszi le a kéziratot? Ez valami titokzatos dolog. amikor a kolimai történetek szamizdatban jártak kézről kézre a Szovjetunióban. biográfia. De viszontláthatta a feleségét. hogy a hosszú beszélgetésben megújulva hónapokra erőt nyerjen az élethez. aki száz és száz levéllel igyekezett benne tartani a lelket a fogságban. mint aki már nem r emél… így vélekedett az Auschwitzot túlélt és az orosz Íróhoz hasonlóan utána összeomlott Tadeusz Borowski is: „…nem tanítottak meg bennünket lemondani a reményről. csak 48 órát tölthetett a szovjet fővárosban. A remény még kevésbé. És . másképp viselkedik. De így van. Igaz. hogy az olvasó mégis a tisztességbe.” Különös. Maga azt mondja. A legkeserűbbek és a legkönyörtelenebbek.” Varlam Salamov kolimai életéről legalább a művekből lehet tudni egyet s mást . ezért halunk meg gázkamrában. hogy mindennek ellenére Varlam Salamov elbeszéléseinek mélyén ott munkál a remény. Annyi bizonyos – ezt is tőle tudjuk –. Igaz. sőt a hit. gyakrabban hamis. Ami azonban a láger után történt. az emberek a rongyosra olvasott szövegekkel együtt vették kézbe Frida Vigdorova újságírónőnek. Múlt. 1953. Találkozott aszszonylányával. mert nem kapott tartózkodási e ngedélyt. az élet nem az. akik megbékéltek az embertelenséggel. Ebben a fantasztikus világban a halál a természetes. többnyire máig feltáratlan. a jóságba. Hogy mindenki csak önmagára gondol.magától értetődő módon hóhérrá válnak. akikkel – az összes gyönyörű. hazatérése órájában meghalt a legidősebb fivére.

1956 júliusában rehabilitálták. A könyvnek. Még a kor leghaladóbb szovjet irodalmi orgánuma. az év őszén visszatérhetett Moszkvába . hogy az – merészségnek vél. Az irodalmi élet mereven távol tartotta magától. a mégis publikált cikkek többsége ma is megdö bbent szánalmas gyávaságával. durvasága miatt történt. 1954 júniusában még azt írta Paszternaknak: „A publikálni vagy nem publikálni kérdése számomra fontos. Az 1950-es évek közepének „olvadása” kevésnek bizonyult a Kolimai elbeszélések elviseléséhez. 50. nem az aranybányához törődött ember kétségtelen ügyetlensége. amelyeknek alig volt krit ikai visszhangja. s nem véletlen balszerencse volt. Újrakezdés helyett további megpróbáltatások várták. amikor elvitték. a Novij mir is élesen elutasította. amely szerint „a Kolimai elbeszélések problematikáját meghaladta az élet”. tisztségviselői senkit sem aka rtak kevésbé látni. 30 éves volt. aki publikálja elbeszéléseit.néhány órával a Paszternakkal folytatott beszélgetés után elut azott a kalinyini terület egyik tőzegfeldolgozó telepére . elhallgatva. Házassága néhány hónap együttélés alatt összeroppant . a szerkesztőségek. nehéz természete. az Moszkvában. de korántsem elsőrendű kérdés. amelyet – mert Kolima áldozatáról ír. A legfontosabbra. a keserűség elől az alkoholhoz menekült. amikor Szolzsenyicin Ivan Gyenyiszovics egy napja című műve volt a tét. Hogy nem akadt. a közel kétszáz kolimai elbeszélés akár egyetlen darabjának megjelenésére azonban Salamov hiába várt . Az összetört Varlam Salamov a végső csalódottság. Van egy sor erkölcsi gát. mint a sztálinizmus mártírjait . anyagi támogatására 1972-ben hajlandónak bizonyult rá. s ami Kolimában nem történt meg vele.” A desztalinizáció légkörében. amelyet nem hághatok át . hogy aláírjon egy nyilatkozatot. pedig Alekszandr Tvardovszkij a lap főszerkesztőjeként egész pályáját. egészségét kockáztatva kiharcolta a publikálás jogát. A Szovjetszkij piszatyel nevű írószövetségi kiadó két évtized alatt ugyan kiadta Salamov öt vékony versesfüzetét. mire visszakerült . „szabadlábon” bekövetkezett: Borisz Polevojnak. a Junoszty főszerkesztőjének ígéreteire. élete értelmének megtagadásában sokan az utolsó „kolimai elbeszélést” vélik felismerni… . az irodalmi élet közelségében azonban már természetes módon feltámadt az íróban a kö zlés vágya.

mint az a húsz évvel korábbi közlemény. a gyászolók elborzadva vették észre a ba jszos ember mosolygó képét a kapura ragasztott. 1982. némán. hogy az elborult elméjű írót átszállították egy moszkvai elmegyógyintézetbe. tétova embertől: új kéziratok után kutattak. amely „Borisz Paszternaknak. hatalmas plakáton: Sztálin a Kolimai elbeszélések íróját még az utolsó útjára is „elkísérte”. Az író egy moszkvai öregek otthonába került. hogy a pravoszláv egyház szertartása szerint temetik el Salamovot. Galina Voronszkaja mesélte. aki így próbálja megóvni maradék testmelegét. „Amikor beléptünk a kétágyas. január 17-én Varlam Salamov meghalt. vizelet szagú menhelyi szobácskába – emlékezett Fedot Szucskov szo brász 1989 februárjában –.” Egy másik volt kolimai fogoly. zavartan üldögéltek ágya mellett. De ez is hazugság volt. Az összegömbölyödött fogoly tartására emlékeztetett. hogy ha más látogatókat találtak Salamovnál. és mindenki me gkönnyebbülten sóhajtott: „Magunk között vagyunk…” Röviddel azelőtt. Amikor a menet megérkezett a kuncevói temetőbe. ahogyan anyánk méhében feküdtünk egykor. öntudatlanul. Azután valaki elejtett egy félreismerhetetlen lágerkifejezést.A következő évben. Néhány lapban megjelent az írószövetségi híradás. Ez még mindig jobb volt. a belügyi szervek még házku tatást tartottak nála: a hatalom félt a csontsovány. Gereben Ágnes . ahol egykori sorstá rsai igyekeztek enyhíteni a teljesen megsüketült ember lelki és fizikai szenvedésein. az Irodalmi Alap tagjának halálhírét” adta tudtul. 1973-ban Salamovot felvették a szovjet Írószövetségbe. A barátok úgy döntöttek. a műveit azonban változatlanul nem közöltek . hogy „egy ismert szovjet költő távozott az élők sorából”. mozdulatlanul hevert. provokációtól tartván.

s a munkafelügyelő minden este átkozódva bocsátotta le rovátkolt mérőlécét a próbagödrökbe. A parancsnokság erősen reménykedett az esőben. A próbagödrök között csak a brigádvezetőnk járkálhatott . Aprószemű. hogy az eső és a hideg rákén yszerít bennünket a munkára. Mindegyikünknek megvolt a maga próbagödre. vagy egy hónapja . Régen átáztunk már. bár a feszítővasak és csákányok könnyen behato ltak a talajba. Fegyveres őr vigyázott ránk. mert nem volt fehérneműnk . A parancsnokság primitív. hogy a fehérneműnkig. Szakadt harmadik napja. És némán áll- * Általában bádog tetejű ideiglenes pihenő. Ritka eset: a kovácsoknak nem volt mit kikalapá lniuk. A szomszédos brigádokat már rég felmentették a munka alól és hazaküldték őket. amelyet mindenfelé használtak a lágerekben.ESŐ Harmadik napja túrtuk már az új lőteret. de hát azok közbűntényesek voltak és nekünk még irigykedni sem volt erőnk . behúzódva a „gomba”* alá. Nem léphettünk ki a próbagödrökből. ritkán mutatkozott . megállás nélkül. piramis formájú. A munkafelügyelő. nem többet . négyszögletű -csuklyás átázott vitorlavászon köpenyében. csak a mi brigádunk dolgozott. Nem kiálthattunk át egymásnak. a hátunkon lecsurgó eső hideg zsinórjaiban. De csak még jobban gyűlöltük a munkát. hideg eső. mert agyonlőttek volna. . nem mondhatom. mert agyonlőttek volna. titkos számítása az volt. A bökkenő az eső volt . A köves talajon nem lehetett érzékelni: egy órája ömlik. A fagyott réteget még nem értük el. és három nap alatt valamennyien csak fél métert mélyítettünk.

mert rákényszerítette a lelkét. és az idő elérkezett. A kő le fog zuhanni. Odatettem jobb lábamat a fölötte függő kő alá. teljesen esztétikus jelenség. hogy végezzek magammal. s én előkészítenem a helyszínt. övig a földben. mi a hatalmas életösztön: az a tulajdonság. mert csodálatosan nagy hüvelykujja van mindkét kezén*. a szellemét. Ingünket és nadrágunkat éjjel a testünkön hagytuk. hogy sikeresen szolgálja a fizikumát. hogy azért nem végzek magammal. Már századszor gondoltam végig mindezt abban a próbagödörben. ** Borisz Paszternak . Tudtam. mint az emberek. Az éjszaka nem volt elég arra. hogyan dő ltek ki és haldokoltak lovaink – nem tudom másképp kifejezni. és. elfordítottam a kő * Gúnyos célzás Engels A munka szerepe a majom emberré válásában c. ** Úgy gondoltam: megmentem az életemet a lábam e ltörése árán. Később pedig. akár egy indítókart. A nap. amelyek hosszan sor akoztak egy kiszáradt ér partján. nem tudok más igét használni. reggelre majdnem meg is száradtak. a silány tápláléktól.tunk. csak melyebb gödörben nemrég kicsákányoztam egy óriási követ . művére. Ebből a baljós súlyból valami nagyszerűt teremtek – ahogy egy orosz költő mondja. az óra és a perc ki volt jelölve. előbb haltak meg. És megértettem a legfontosabbat: az ember nem azért lett ember. mert FIZIKAILAG erősebb. Láttam. szívósabb valamennyi élőlénynél. és szétzúzza a lábamat . megdicsértem magam a nyugalmamért. ahogyan könnyedén megmozdítom a csákányt. mint az embereknek. Valóban nagyszerű szándék volt. Hosszú napokon át vigyázva lazítgattam a rettentő súlyú kőtömböt . ahová majd a lábamat teszem. hanem azért. Éppen akkoriban kezdtem megérteni. fölemeltem a kezemet. Haldokoltak észak hidegétől. a verésektől – és bár mindebből ezerszer kevesebb jutott nekik. amely leginkább az embernek adatott meg. hogy a világon semmi nem késztethet arra. Éhes voltam és dühödt – tudtam. elképzeltem. és… a kő lezuhan. mert kipróbá ltam életösztönömet. az erejükön felüli munkától. Egy éppen ilyen. Én pedig örökre rokkant leszek! E szenvedélyes ábránd megvalósítását pontosan meg ketten tervezni. A lovak semmiben sem külö nböztek az emberektől. hogy megszáríthassuk a köpenyünket. a köves gödrökben.

A cigarettához. nagy szívén * A szerző nyilván Goethe „Vándor éji dalá”-nak utolsó sorára céloz: „Várj. Ez volt a természetes. hogy a testem. bográcsom meg – egy háromliteres konzervdoboz – van. Nem maradt más hátra. Integetett felénk. azon a vidéken. ez volt az élet. hogy közel a munkanap vége. három daganat – ez volt minden eredménye a jól előkészített akciónak. Tudtam. A legközelebbi szerencse a munkanap vége volt. ügyet sem vetve a fegyveres őrség kiabálására . Nem. Két kék folt.” . nem lesz időm megérni a szklerózist . Eszembe jutott az a nő. vagy valami más… És vidáman arra gondoltam. hogy a láthatatlan nap nyugat felé hajlik. hogy nem vagyok alkalmas sem öncsonkítónak. magam sem tudom. aki tegnap elment mellettünk az ösvényen.mögé beakasztott csákányt . Vajon afféle agyto rna volt az ilyen okoskodás? Semmiképpen sem. de nyugodtan vártam. következésképp az agysejtjeim sem jutnak elegendő táplálékhoz. Sztyepan csikkjét . agyam már régóta ínséges élelm iszeradagon tengődik. valamilyen hajdani vagy jelenlegi prostituáltnak – hiszen prostituáltakon kívül akkoriban. s az a szűk gödörbe beszorult. semmiféle nő nem járt – a bölcsességén. és azt kiáltotta: „Nemsokára.* Ennek az egyszerű nőnek. nemsokára nyugszol te is. A maga módján Goethe szavait ismételte nekünk a hegyormo król. Köszöntünk neki. hogy nem érem meg. de egész életemben emlékezem rá – hogyan tudott így megérteni és vigasztalni bennünket! Az égre mutatón. mint megvárnom. de egyá ltalán nem a túlvilágra célzott . Soha többé nem láttam. hogy a kis balszerencsét felváltsa egy kicsi szerencse. Bőrig ázva. De. És a kő lassan megindult a gödör falán a megjelölt és kiszámított helyre. s az égre mutatott. Így hát egetverő és apró dolgok keveredtek az agyamban. hogy a nagy szerencsétlenség lassan véget érjen. korai szklerózis. félrerántottam a lábamat. azt mutatta csupán. és gyönyörűnek láttuk – ő volt az első nő. fiúk. hogyan történt. Ömlött az eső. még ha hideg lesz is. valahova az égbolt sarkába. Akkor megértettem. sem öngyilkosnak. nemsokára!” Boldog üvöltés volt rá a válasz. három korty forró leves. s hogy ennek elkerülhetetlenül meglesznek a következményei: őrület. akit három év óta megpillantottunk. fel tudom melegíteni a vaskályhán. pontosabban néhány szippantáshoz meg elkérem a naposunk.

mint ahogy az orvosok. emberek szürke. a szemtanúk ellen. Egy ideig még együtt dolgoztam Rozovszkijjal. hogy az ítélet után az elítélt sohasem térhet vissza arra a helyre. – Ide hallgasson! – kiabálta – Ide hallgasson! Sokáig gondolko ztam. Ez bölcs szabály. de a csille egyszerűen átszökkent rajta. elítélték. közgazdászok szaktudását sem. De Rozovszkijjal szemben kár volt alkalmazniuk. nagyon összeillő. szürke hegyek. mérnökök. és sorakozni kezdtünk. A nevemen szólított. nem törődve a fegyveres őr messziről. Az öngyilkossági kísérlet miatt mindazonáltal eljárást indítottak ellene. szürke eső. még csak egy kék foltja sem lett. s elváltunk. hogy nincs értelme az életnek!… Nincs… Akkor kiugrottam a gödrömből. amíg alá nem vetette magát a hegyekből legördülő. Ekkor gyönge kiáltás hallatszott a szomszédos próbagödörből. mint hogy rá tudta volna vetni magát a fegyveres őrökre.gondolkoztam. a „gomba” alól fenyegető mozdulatával. s én visszakiáltottam neki. – Beteg – mondtam nekik. Szürke köves part. Félnek a felindulásból elkövetett bosszútól – a nyomozó. s az eső suhogása jó kísérőzene volt gondolat aimhoz. ördögi harmóniába. rongyos öltözetben – mindez nagyon lágy volt. ahonnan érkezett. mert van egy szabály. Eközben leért hozzánk az esőzaj tompította. Az egész valami egységes színharmóniába o lvadt össze. ak inek rendkívüli szaktudását itt nem tudták felhasználni. Rab Zsuzsa fordítása . és odaszaladtam hozzá. idős agronómus. megrakott csillének. Bizonyos Rozovszkij volt a szomszédom. Rájöttem. Mindkét őr közeledett . előbb. A kerekek alá dugta a lábát. szürke ég. távoli sípszó.

hogy vissz avisznek bennünket a baljóslatú. A zubbony . a porcukrot pedig bekötötte a kapcájába. nagy férfiöltésekk el összevarrva. zsiradékot tartottam benne. úgy megörültünk. a nagyvárosi éttermek kilincsére emlékeztetett . a földes padlón elkormozódott. Negyedikünk. A kicsi ajtón óriási fakilincs volt. Hegyi terep-felderítők tanyája volt. a „zsinegbocskorok” nem védtek meg a hidegtől sokszor elfagyott lábunkat. Két kis ablakot vágtak bele meg ajtót. A kincstári gumi sárcipők. Fegya Scsapov könnyelműen a zubbonya zsebébe ömlesztetté a darát. fekete konzervdoboz hevert . Itt kellett laknunk és irtássávot vágnunk – fejszéket és fűrészeket hoztunk magunkkal. amely egy felszögezett autókerék-darab hurkán függött. Traktorkerekek nyomában talpaltunk.HIDEG FEJADAGGAL Amikor mi négyen megérkeztünk a Duszkanyja forráshoz. mint valami őskori lény lábnyomaiban. de a traktor vágta útnak vége szakadt. darát. hogy az ide utazásunk valakinek a tévedése vagy tréfája. sovány deszkákból összeróva. Ugyanilyen rozsdás és megsárgult konzervdobozok hányódtak tömegével a mohafödte kunyhó körül. Szaveljevnak ugyanilyen zsákocskája volt. Odabent csupasz priccseket találtunk. évek óta nem lakott benne senki. hideg vízzel. Madzagdarabokkal több helyen átkötöttem. Ivan Ivanovicsnak pedig éppen kettő. Első ízben kaptuk kezünkbe élelmiszeradagunkat Nekem volt egy titkos kis zsákom. olvadó jéggel e lárasztott bánya köves vájataiba. hogy alig szóltunk egymáshoz. Attól féltünk. cukrot halat. ahogy a virslit kötözik át Porcukor és kétféle dara – árpadara és „magar”. és egy alig kivehető régi gyalogösvényen elértük a kicsiny gerendakun yhót.

Mégis összeszedtük Szavelje vvel a konzervdobozokat. barátság. ha napjában kétszer akarunk enni. mint amilyet a sz akács gyakorlott keze főz – konyhai ismereteink elenyészőek voltak. hogy együnk. lassan ettünk. valamit beáztattunk. Kenyeret csak két napra hoztunk magunkkal – azt majd a munkafelügyelő hoz. Ivan Ivanovics és Fegya egybeöntötték az élelmiszereiket . Minden emberi érzés – szeretet. saját k ezünkkel. hogy ezt az egészet kerek harminc részre kell felosztanunk. ebédelni és vacsorázni akarunk. hogy külön-külön kosztolunk. Semmivel össze nem hasonlítható gyönyörűség ételt készíteni magunknak. irigység. mozogjunk és lélegezzünk. és örömünkben lassan. egymástól tanulva . könyörületesség. aztán még toljuk is a targoncákat a végeérhetetlen padlón. Sírni tudtunk volna félelmünkben. a legtartósabb emberi érzés. aztán megenni. az aranylelőhelyen. felforraltuk. kiégettük a tűzrakás lángjaival. minden alkalommal sírni tudtunk volna a levessel teli nagy cinktartályok láttán. amely még csontjainkon maradt. amelyeket fülükön botot átdugva hoztak be a barakkba . Hogy ki lesz az. megtisztogattuk. becsület – elmúlt belőlünk azzal a hússal együtt. az érkezéséig elő kell készítenünk a szállásunkat . sőt még rönköket fűrészeljünk és lapáttal targoncákra szórjuk a követ és a homokot. amitől megfosztottak bennünket hosszan tartó éhezésünk alatt . éhbe gyűjtögette vigyázva a talált csikkeket . még ha rosszabb is. A tíz napra kimert élelmiszeradagok ijesztően festettek – nem szívesen gondoltunk arra.kitépett belső zsebe meg dohányzacskóul szolgált Fegyának . hogy megint híg lesz a leves. Az ételkészítés különleges rabélvezet . Szaveljev és én úgy határoztunk. És amikor csoda történt és a leves sűrű volt. régóta éheztünk . és húsz részre. Abban a csekély izomrétegben. becsvágy. alig tudtuk elhinni. szakácstudományunk még egy egyszerű leves vagy kása elkészítéséhez sem elegendő. Valamennyien torkig voltunk már a barakk-koszttal. ha reggelizni. hiszen még a legkisebb munkáscsoportot sem lehet elképzelni felügyelő nélkül. ami még lehetővé tette. Azt mondták. emberszer etet. de a sűrű leves után is maró fájdalom maradt átmelegedett gyomrunkban. végig a keskeny faúton a mosószerkezetig – ebben az izomrétegben csak a düh lakozott. Fegya vigyázva kifordította a zsebeit és átvizsgált minden va r- . még csak nem is érdeklődtünk felőle.

es nem féltünk sem ettől. hogy én megértem. hogy életben maradjak –. Bennünket. hogy emberismeretünk semmi hasznosat nem ad nekünk az életben. hogy az igazság és a hazugság édesnővérek. kitalálom. elfelejtettünk csodálkozni. négyünket. előre látom a másik ember tetteit? Hiszen a magam viselkedését vele szemben nem tudom megváltoztatni. Brigád-vezetői rangra sem fogok törekedni – ami lehetőséget adna. megadja régi adósságát . hogy a világon ezerféle igazság van… Majdnemhogy szenteknek tartottuk magunkat: – úgy gondoltuk. Megtanultuk az alázatot.rást. az ugyanolyan elítéltre. nem fogok valakit. s akármivel foglalkozzék is. Megértettük. töredezett. kitűnően útra készítettek a jövendőbe – akár az égi. Hol „osztás” várható aznap – egy kiló jutalomkenyér egyszerűen ostobaság lenne ilyen napon öngyilkosságot elkövetni. hogy a halál cseppet sem rosszabb az életnél. önzés. Nem . előre látni. mint én. hiszen a lágerben a legrosszabb: ráerőltetni a magam (vagy valaki más) akaratát a másik emberre. amelyekből az élet áll. még a legkomiszabb is. hogy az élet. akár a földi jövőbe. Tudtuk. ráadásul haszontalan semmiség. Végtelen közöny vett erőt rajtunk. mert sokszor nem sikerült nekik. feljelenteni. mint a szerencse . de minden alkalommal megakadályoztak benne holmi apróságok. Megértettük. örömök és bánatok. Fegyelmezettek volt unk. még ha több is a kudarc. Megtanultuk érteni az embereket. hogy a lágerévekkel megváltottuk minden bűnünket . hogy a téli fagyban be tudjuk gombolni a na drágunkat – felnőtt férfiak fakadtak sírva. piszkos körmeivel kikapart minden kis darasz emet. Mi értelme van annak. Hol a szomszéd barakk naposa ígérte. sem attól. hogy akaratunktól függ. Megértettük. kitalálni cselekedeteiket . önszeretet. amelyből kiderül. Tudtuk. a féltékenység és a szenvedély pedig Mars-béli fogalom leit a szemünkben. mi a pótélelem-táblázat. aki éppúgy rab. Megértettük – és ez volt a legfontosabb –. Sokkal fontosabb volt a tudomány. hogy ad este egy kis szívnivalót. mint én. véget vetünk-e ennek az életnek akár holnap. szerencsék és szerencsétlenségek váltakozásából áll. Nem volt bennünk büszkeség. s nem kell tőle félni. hogy egy vödör víz kalóriája 100 gramm zsíréval egyenlő. néha rá is szántuk magunkat. mi a tudományosan megalapozott élelmezési norma. engedelmeskedtünk a parancsnoko knak.

a borbély. azaz teljesíti legfőbb kötelességét az állammal és a társad alommal szemben. amelyeknek témája távol esik a ragadós. új kifejezést nyert Távol-Észak lelőhelyein. Petrov spicli. ezért mindenki tiszteli. Zaszlavszkij meg hamis tanú? Az a tény. igen. hogy lehetetlen volt az ismert „fegyver-fajtákat” használnunk. példamutatóan dolgozott. a csoportbizalmi. amíg fizikai erőt képvisel. A ranggal bíró személyeken kívül verték még a közbűntényesek is. És mi haszna annak. erkölcsösebb. Nehéz volt neki a lelőhelyeken végzett sietős munka. kiéhezett. Nem tudta megérteni. a brigádvezető. mert félig gyermeki szervezete még nem erősödött meg. gyengévé tett bennünket némely priccsszomszédunkhoz képest. hogy most. feketevágásért ítélték el – levágta az egyetlen birkájukat . értékesebb a gyenge embernél – annál. Fizikai fölényének köszönhetően az erős ember morális erővé válik a lágerélet számos mindennapi kérdésének megoldásában. hogy tudom: Ivanov gazember. de volt a természetében valami. Megtanultuk. gyorsabban kimerült . azért készült ki mindenkinél előbb. akivel beszélek és amíg beszélek vele” – váratlan. a munk afelügyelő. nehéz föld kilapátolásának módozataitól a vizes és csúszós árokból. Egy özvegyasszony egyetlen fia volt. Ráébredtünk még egy bámulatos dologra: az állam és képviselői szemében a testileg erős ember különb. Fegya tíz évet kapott. hogy kevéssel is beérjük és kevésnek is tudjunk örülni. Tanácskoznak és számolnak vele. a fegyveres őr. mint a paraszti. ami me g- . Ivan Ivanovics a bányában töltött első hónapjaiban faradhatatlanul. Morális erő – mindaddig. amikor elgyengült. Az teljesíti a „százalékot”. amely egészen más volt. aki nem bír kihányni az árokból egy műszak alatt húsz köbméter földet . Fegya Scsapov. gyűlésekre hívják. különb. mint a tö bbiek. A vágást a törvény tiltotta. ez az altáji siheder. Pál cár aforizmája: „Oroszországban az az előkelő. Az előbbi etikusabb az utóbbinál. Fegya lelkesedett a közbűntényesek szabad életéért a lelőhelyeken. Ezért vagy két héttel kevesebb ideig tartotta magát. baksist adni.fogok „rangos” ismeretségeket keresni. miért üti mindenki mellet te elmenőben – nem fájdalmasan. I. de üti: a napos.

Egészséges paraszt erkölcse. Mint a legfiatalabb köztünk. pontja) két tagból állott. a cellából levelet írt a párt vezérének. meleg levegőnek szokatlanul remek illata volt. több . hogy közösködjék velük. mint hű komszomolista. sem az odesszaiak között nincsenek ilyen tisztelői. Vég nélkül tudtunk beszélni Moszkváról…. Már addig sem értette ezt a félelmetes leszámolást . Szaveljev a moszkvai Távközlési Főiskola hallgatója volt. hogy nem utálta a munkát. amit látott. Ivan Ivanovics tanácsára levetettük alsóneműnket és éjszakára beástuk a földbe. földim a Butirki börtönből. ez itteni talaj volt. Mindegyikünk a nyűtt ruhák. pont) bizonyítékaiul a vőlegény és a menyasszony egymásnak irt levelei szolgáltak . Sem a leningrádiak. Ezután Szaveljevet már csak egyszer hívták ki – hogy átadják neki a Különleges Tanács ítéletét: tíz év láger. 10. reggelre a ruhák csücskére gyűltek a tetvek . Szaveljev „szervezete” (ugyanannak a törvénycikknek 11. Csakugyan. csak az egyik csücsköt hagytuk kinn. hogy a könnyeknek nincs szaguk. befűtöttünk. hogy személyesen foglalkozik az ügy kivizsgálásával. s bár nyár volt. Az ügye annyira jelentéktelen volt (levelezés a tulajdon menyasszonyával). becsülői. A száraz. a verejték savanyú bűzéhez szokott. törvénycikk. népi módszer volt ez a tervek ellen. hogy be tudtuk ásni az alsóneműnket . a bányákban tehetetlenek voltunk velük szemben. Ivan Ivanovicshoz csapódott . abban a meggyőződésben. Mindezt a legkomolyabban beírták a kihallgatási jegyzőkönyvbe. szerelmesei váro sunknak.akadályozta. sem a kijeviek. hogy a barátom volt. Azt hitte mindenki. Az örök faggyal borított föld nyáron azért fölengedett annyira. Persze. A lágerben Szaveljev nagyon hamar kikészült . a veleszületett szeretet és az. Nem mondhatnám. a leghatározottabbhoz. Nem sokkal a levél elküldése után az egyik „panasznapon” Szaveljevet kihívták a folyosóra. Mélységesen megrendülve mindattól. emlékműveit. A legfőbb ügyész közölte. amelyben az agitáció (58. még jó. hogy Szaveljevet még az akkori időkben is csak száműzetésre ítélik. csak éppen szerettük együtt felidézni Moszkva u tcáit. és aláírattak vele egy értesítést . Felállítottuk a magunkkal hozott vaskályhát a házikóban. külön-külön minden inget és alsót. hogy a vezérhez nem jutnak el efféle hírek. a vékony olajréteggel gyöngyházas Mosz kva-folyót. mindjárt a legidősebbhez. segített rajta valamelyest .

Minden este két tuskót raktunk egymás mellé. Megkértem Ivan Ivanovicsot és Fegyát. A fejadagok. De ezen a köves. mint a rabnak harminc porcióra osztani tíznapi élelmiszeradagját . a jegyek mindig. hogy ne aludjék ki a tűz – hiszen csak néhány szál gyufánk volt. s a meggyulladt tűzre vastag rönköt vetettünk… A darát tíz részre osztottam. nem hunytak ki és nem is hamvadtak el. Az ötezer ember megvendégelése öt kenyérrel valószínűleg könnyebb és egyszerűbb volna. Ivan Ivanovics őrizte. s azok reggelig izzottak. fenséges. Bármelyik állat húsa elveszíti jellegzetes szagát.benne a kő. Gondoskodtunk arról is. a dekádnak és a megszakítatlan munkaidőnek is. Sajnos. ha előzőleg beássuk a földbe. A becses gyufaszálakat roppant gondosan becsavargatta egy darabka vitorlavászonba és még rongyokba is. tanulságos példát mutatott nekünk a természet . három ember ha átérte a törzsüket. Kolimán senki sem számolt a vasárnapokka l. A szárazföldén már régen takarod fújtak az ötnapos munkahétnek. s még aznap sokáig dühödten főztük alsóneműinket a nagy konzervdobozokban. napra szóltak. olyan volt a fák életereje. Ivan Ivanovics és Fegya pedig még gyerekkorukból. Összekevertem a darámat. sirályokat. jeges talajon is sűrű erdők nőttek itt óriási vörösfenyőkből. Ezt a törvényt Szaveljev meg én iskolás k orunk óta ismertük. A föld csodálatos tulajdonságait később ismertük meg. a rabok pihenőnapja a vasárnapok számlájára ment . Megbízható fertőtlenítésnek bizonyult. . A tetveket elégettük. otthonról. fello bbant a sárga láng. Reggel felszítottuk az izzó tuskókat. Szaveljev követte példámat . hogy vegyenek be kompániájukba és beleadtam a fejadagomat a közös bográcsba. de az eredmény túlságosan ijesztő lett. mókusokat fogtunk . Három tuskó már leégett volna. a tűzrakásból kivett égő tuskó fölé tartva ingünket. varjakat. mert nem bírtam elviselni ezt az újabb gyötrelmet . ez a szellemes módszer a serkéket nem pusztította el. amikor egereket. mint a föld. de itt a tíznapos rendszer sokkal szigorúbban tartotta magát.

Csak egyet értettünk meg egészen világosan: az élelmiszer nem lesz elég . és nem tudtunk arról a közismert szakácstapasztalatról. jóllakatni bennünket . hiánytalanul megkaptuk a normát – itt nincsenek körülöttünk iszákos.Mind a négyen közös egyetértésben bölcs döntést hoztunk: – napjában kétszer főzünk. És minden dekádban egy-két napig csak kenyéren élünk. ha szakad. nyúlós kenyeret osztottak: sütésén a súlycsökkentés utánozhatatlan nagymesterei fáradozt ak. A hal. hogy kétszer eszünk naponta. Ez nem annyira ijesztett. hogy ne együnk többet? Addig. minden félelem. És félelmetesen. a kidőlt fák között irtássávot vágni. nem lett volna elég az élelmiszeradag. Ragacsos. mint amennyi aranyport kimostam. fosztogatják a rabokat . hiszen valamennyien régóta éheztünk . ha törik. még a hiánytalanul megkapott „takarmány” sem tudott táplálni. minden lelkifurdalás nélkül felfa lják. El kellett kezdeni a munkát. Háromról szó sem lehetett. Kétszeresére. – Majd szedünk bogyót és gombát – mondta Ivan Ivanovics. – És ha egy ideig éhezünk. a legjobb élelmiszereket megkaparintó tolvajok – nincs megszámlálhatatlanul sok parancsnok. A húszféle. soha életünkben nem hallott elnevezésű dara: a „magar” a „gabonaszecska” roppant rejtélyesen hangzott. négyszeresére lett volna szükségünk. nincsenek mohó munkafelügyelők. enyveskezű raktárosok. Hiszen itt senki sem lop meg minket. Hittünk a „normában”. akik minden elle nőrzés. – Hogy álljuk majd meg. mint inkább csodálkozásra késztetett bennü nket. mint négynek. hogy kielégítse szervezetünk fokozott fehérjeszükségletét. mielőtt megkapjuk az újabb élelm iszereket? – szólalt meg Szaveljev. A porcukorból kevesebb jutott. – Egereket és madarakat fogunk. Sajnos. amikor elhozzák a fejadagot? Úgy határoztunk. jól tartva a pékség parancsnokságát . amely a titokzatos „pótélelem-táblázat” szerint a húst helyettesítette – rozsdás hering volt. hogy kö nynyebb húsz embernek főzni. . Egy csipet „hidrozsír” formájában teljes egészében megkaptuk a zsíradagunkat. legföljebb hígabban főzünk. arra szolgált. Akkor nem értettük ezt az egyszerű dolgot .

távol egymástól. fehéres hajtások: „eresztények” ezrei nyúltak. amelyeket elkínzott a sok kanyargás a nap felé. A mi dolgunk az volt. De a farakások túlságosan lassan nőttek. a túl vaskos tuskókról. hogy keveset végeztünk. egyesével. így álltak bosszút mindenkin északon eltorzult életükért. lassan növesztve súlyos. de a munkafelügyelő hajthatatlan volt. akar az emberek. A norma tíz százalékát teljesítettük! Ivan Ivanovics bizonygatott valamit. azok álltak erősen. amelyet valami félelmetes szövevény nőtt be.Északon a fák fekve halnak meg. Az erős vihar könnyen ledönti a gyenge lábú fákat. apró tapogatócsápok. A vörösfenyők háromszáz év alatt érték el teljes magasságukat. Este megérkezett a munkafelügyelő. puha moharétegen heverve haldoko ltak. messzire nyúló. Elfeledtünk mindent. Látástól vakulásig fűrészeltünk. az örök fagy rétege felé. Ivan Ivanovics lemért öttenyérnyit a kidöntött tízéves. koronájukkal egyfelé. alacsony növésű fák. de többet dolgozni nem volt erőnk. s a fele ngedett föld minden hüvelykjébe azonnal belemélyedt és megerősödött a hajszálvékony gyökércsap. és az élénkzöld vagy bíborvörös. rövid törzsük. A vörösfenyők elzuhantak. A megcsavart törzsű fák még tűzifának sem voltak jók. vastag. fiatal vörösfenyő törzsén. gyenge gyökereiken. legallyaztuk és hordtuk a rakásba. minél tovább itt akartunk maradni. kiköbözte rovátkolt teljesítményünket és a fejét csóválta. Morgott valamit a fesztávolságról. de mindez meghaladta értelmü nket. s a megfeszített munkával telt második nap vége felé kiderült. A fagy minden nyáron engedett egy kicsit. Hatalmas. csupasz gyökereik egy kövekbe kapaszkodó óriási ragadozó madár karmaira emlékeztettek. újra mért. barna kéreg borította őket. hatalmas testüket a köves talajban. langyos. Olyan sokáig folytatták kemény harcukat az életén. hogy irtássávot vágjunk. Ezekből a gigantikus karmokból lefelé. a meleg felé. agyongyűrődött fájuk semmire sem volt jó . mint a törmelékfa háncsa. hogy elkínzott. ellenálltak a fejszének és agyongyötörtek minden munkást . döntöttük a fákat. féltünk az aranylelőhelytől. nem volt alkalmas épületfának még az anyagok iránt igénytelen északon sem. és bátran mu nkához láttunk. Görcsös. Csak egy . és egy rová ssal megjelölte. Csak az összevissza csavarodott.

Már nem nyugtalanított bennünket semmi. Nem lett volna ildomos. de ezt nem tettük.volt világos: visszavisznek bennünket a lágerzónába. leülni az ezért járó időt a zárkában. amilyenről Lawrence á lmodott. az életünket legföljebb egy nappal előre terveztük. de túlszárnyalta őt cinizmusban. akkor is parancsnak engedelmeskedtünk. Reggel Szaveljevvel nagy nehezen kidöntöttünk egy hatalmas fekete vörösfenyőt. ahol a fizikai munka és általában a munka gyűlöletére tanítottak. ahogy ezt az erdő nyelvén mondják . és rendre kidőltünk. A lágerlakók legtöbb előnyt élvező csoportja a közbűntényesek voltak – csak nem az ő számukra volt a munka becsület és hősiesség dolga? De mi nem féltünk. A láger olyan hely volt. Sőt. amikor a munkafelügyelő belátta hogy munkánk reménytelen. amelyen ez a hatalmas felirat díszeleg: „A munka becsület. mi pedig ottmaradtunk tovább vágni az irtássávot. A munkafelügyelő elment. fizikai erőnk pedig semmitérő. dicsőség és hősiesség dolga”. hogy a német lágerek kapuira Nietzsche-idézetet írtak ki: „Mindenkinek a magáét”. Mondják. ha megpróbálunk beavatkozni a sorsunkba. az istenek akaratába. még ha aludtunk. amely csodaképp ellenállt a förgetegnek és . Rég fatalistákká lettünk. Az érzéseink eltompulása árán szerzett lelki nyugalom. Logikus lett volna egyszerre megenni minden élelmiszerünket és visszamenni. Berija Hitlert utánozta. nem tovább. kinek jusson a rönk töve kinek a csúcsa. a kaszárnya a legigazibb szabadságra emlékeztetett. magas égboltot. Most már nem vitatkoztunk. ez e llentmondott volna a lágerbeli viselkedési szabályoknak. a láger napirendjének . Lógtunk. Többet pihentünk. Úsztunk az árral. egyáltalán nem keseredtünk el és nem ijedtünk meg. könnyű volt élnünk az idegen akarat hatalmában. a sápadtkék. az erdőt. de már nyugodta bban és közömbösebben. Még azzal sem törő dtünk. többet figyeltük a napot. amikor a rakáshoz. hallatlan megkönnyebbülést éreztünk. új farakásokat hordáink össze. újra belépünk a kapun. vagy a tolsztoji „ne állj ellen a gonosznak” felfogására — az idegen akarat mindig őrt állt lelki nyugalmunk fölött . a vontatóhelyre cipeljük. ahogy láger-nyelven mondják. hogy megőrizzük az életünket.

amikor kö nynyebben lélegzünk. nem múlik el felettünk nyomtalanul. és nem gyötörnek bennünket szenvedéseink. amennyit mindegyikünk lógni tudott a lágerben. A fűrészünket ledobtuk a fűre – megcsendült a köveken – és leültünk a kivágott fa törzsére. Az erőnkön felüli munka gyógyít hatatlan sebeket ejt rajtunk. és öregkorunkra egész életünk csupa fájdalom lesz. hol reumás fájdalmaktól nem nyughatunk. hogy az évszaknak megfelelően? – kérdezte Fegya. Hányszor maradhattál otthon. De ezek között a rettentő jövendő napok között lesznek olyanok is. amit most. bár lehetőségében még kevésbé hisznek. Estelente kedves kályhánk körül üldögéltünk. és azok. hogy tudnánk betegségünk okát. . Különben be kellett volna írni. Megmaradunk. hogy zubbony vagy kesztyű nélkül küldtek ki munkára. Hiszen egy télen készült jegyzőkönyvben nem írhatják. hogy: „ruházat híján otthon maradt”. és gyorsan megöregszünk. a sokórás nehéz munka. Betegeskedni fogunk. – Ábrándozzunk. és egyik rendelőből a másikba járunk. – Ez arra való. akik vernek bennünket. – No – mondta Szaveljev. mint mi. még ha életben maradunk is.beteges öregek leszünk: hol a szívünk szúr. jajgatunk. utolsó percükig. és Fegya Scsapov figyelmesen hallgatta Szaveljev rekedt hangját . megnyomorítanak. hol a mellünk fáj. amikor majdnem hogy egészségesek leszünk. szakadatlan és változatos testi-lelki fájdalmak korszaka. az éhség. Ez jövedelmező nekik. – Hát a „becsület és dicsőség dolga”? – kérdeztem. – No látod. anélkül. mert nem volt kesztyűd? – Nem marasztottak otthon – felelte félénken Fegya – A parancsnok kirendelt utat taposni. Annyi. – Nos hát. Majd jegyzőkönyvet vesznek föl: az elítélt évszaknak megfelelően van öltö zve… – Mit jelent. fiatal éveinkben csinálunk: az álmatlan éjszakák. hogy ne kelljen felsorolniuk minden téli vagy nyári holmidat. ami rajtad van. – A becsületes munkára a lágerben a gazemberek szólítanak fel. felfalják az élelmünket és élő csontvázakat kényszerítenek munkára. Kevés ilyen nap lesz. ez a „becsületes” munka. megtagadtam a munkát .az erdőtűznek. viszszamegyünk a szárazföldre. mindaz.

korgó gyomrával se törődött . jelek közül. Mindnyájan tudatában voltunk. csupán meghajolt előttük. Neki állt legjobban a kezére az erdei munka. mesélj a metróról. amelyet meg lehet osztani barátainkkal. de már valamikor ifjúkoromban minden bajra és kudarcra azt mondtam: „azért éhen csak nem veszünk!” . moszkvaiaknak. Mohamed válogatott az imára hívó hangok. amikor a metrójárat okhoz kerestek jelzőhangot. hogyan kell kidönteni a fát. És Szaveljev beszélni kezdett Fegyának a moszkvai metróról. nem túlságosan nagy baj. az ő szülőföldjén már gyerekkorban hozzászoktak a fegyverhez. kiderült. mint a kocsiind ító ember élő hangja. sem a sziréna nem fogható fel emberi füllel. össze tudott tákolni egy egyszerű kis házikót a tajgán. hogy csupán véletlenül maradhatunk életben. ha barátságot sző köztük. Nyomorúságban. A hideg és az éhség tönkretette Fegya két kezét. Fegya – kezdte Szaveljev. Az igazi nyomorúságban csak a tulajdon lelki és testi erőnk mutatkozik meg. bajban nem születik barátság. akkor az nem a végső nyomorúság. mint bármelyikünk. örülve. Mi Ivan Ivanoviccsal szintén érdeklődve hallgattuk Szaveljevet . Mindent kipróbált – a kürtöt. sem a kürt. nyilván nem voltak elég „nehezek Ha a baj és a nyomorúság összekovácsolja az embereket. amelyekről nekünk.– Jól van. Fegya vadász volt. Fegya nem irigyelte a városiakat. az csak a magunk „lehetőségeinek” határait mutatja meg. fogalmunk sem volt. hogy sem a síp. indul!” Fegya elragadtatottan felsóhajt ott. a tamburát. a metróvezető fülével olyan pontosan. hogyan kell ágakkal megerősíteni az éjszakai szálláshelyet . Furcsa. fizikai k itartásunkat és erkölcsi erőnket . a városi csodákról. Fegya tudott ácsolni. Olyan dolgokat is tudott. A nehéz életkörülményeink. – A mohamedánoknál. amikor azt kiáltja: „Vigyázat. fiatal kora ellenére tapasztaltabb volt. Nem eléggé mély és maró az a keserűség. és vég nélkül elhallgatta volna elbeszéléseiket a technika vívmányairól. hogy még forog az agya –. amelyek a szépirodalmi mesék szerint okvetlenü l feltételei a barátság születésének. a föld nem törődött tapasztalataival és ügyességével. tudta. a jelzőtüzet egyik sem volt jó Mohamednek… Másfél ezer év múlva. a müezzin szólít imára a minaretből.

nem is hagyunk ilyesmit magunk mögött az úton. Szaveljev megpróbálta észre téríteni Ivan Ivanovicsot az egyik cigarettaszünetben. csak Ivan Ivanovics dolgozott a korábbi tragikus igyekezettel. hiszen a lágermunka közben beiktatott pihenő egyébként szöges ellentétben állt a termelői morál ala pvető szabályaival. egész testemmel hittem ebben a mondásban. hiszen mindnyájan ugyanazt láttuk álmainkban: mellettünk hullócsillagokként vagy angyalokként elrepülő rozscipókat . hogy vajon a vörösáfonya vagy a ribizli levele „jobb ízű”? A szakértők szerint ez is. Az embert a felejtés tudománya élteti. és megszárították. – Elmondok neked egy históriát. Örökre megmérgezett bennünket észak. de a cigarettaszüneteket megtartottuk. a hazug ábrándozásokra. hiszen ma-horkát évek óta nem kaptunk. Ivan – mondta Szaveljev. Minden órában megpihenni kihívás. s az agysejteket ilyen egyszerűen nem lehet becsapni. mindnyájan tudtuk. Egész viták. nem is vart ránk. Jó nem volt a Duszkanyja forrásnál. Az élet. a kisegítő sínpáron homokot hord- . hogy nem a barátság hozott össze bennünket. Amikor mi négyen a Duszkanyja forráshoz kerültünk. az óránkénti cigarettaszünet ellenben rendjén való . Az emlékezet mindig kész elfelejteni a rosszat és csak a jóra emlékezni. Hárman már nem szegültünk szembe a so rsunkkal. A szárított ribizlilevél természetes álcázásnak kínálkozott. az is csapnivaló volt. és mi tudtuk ezt. és ha túléljük. amelyeket a Távol-Északon nevelnek az emberekbe. a gátlástalan hazudozásokra a tűzrakás mellett. a gasztronómiai mesékre. sőt bűn lett volna. nem a füstöt. szó szerint verekszik egy falat kenyérért – és mindez jóval a háború előtt történt. De a „cigarettaszünetekhez” megtette a ribizlilevél is. mint északon mindenben. eltért a szabályoktól. A cigarettaszünet a nemdohányzók szokásos pihenője volt. mert a szervezet a nikotin mérgét kívánta. Kellemetlen lesz emlékeznünk a tébolyító éhségre.Hittem. A BAM-lágerben. nem szívesen találkozunk majd egymással. csak rabokra jellemzően szenvedélyes viták folytak arról. a tetvek kiirtására ebéd főző bográcsainkban. veszekedéseinkre és egyforma álmainkra. – Ide hallgass. amikor az ember igazából haldoklik az éhségtől. A tajgán a szenvedélyes dohányosok feketeribizli-leveleket gyűjtöttek. És harmincéves koromra olyan helyzetbe jutottam.

a norma pedig huszonöt köbméter volt . csak segítünk neked. hogy egyik nap két vájat helyett csak az egyikben dolgozzunk. nem merültek ki az emberei. Aztán megint fordítva. Aztán a parancsnokságról valaki leleplezte a dolgot. mi a becsület . kipihenték magukat. meg az egyikünk háromszáz grammos büntető -fejadagját.tunk targoncákon. – Igen – mondta Szaveljev: Előbb Eszté. Másnap a másikunk normáját teljesítettük. Gyöngyélet volt! Ami a fő – a munkafelügyelő. aztán Gyü. A lábunkon dögcédula! És – gyű! Nevettünk. ideje már tudni. – No. annak a meleg ételen kívül még egy kiló kenyeret adnak. illendőségből. Hát mi kiügyeskedtük. Aki viszont teljesíti a normát. – Mikor megyünk vissza ? – Holnap már indulunk. s még azon felül jogot. Itt olyan volt maguknak. hogy egy kiló kenyeret vegyen a kantinban. kedves barátom. – Nem. – Talán itt is ki akarod ezt próbálni? – kérdezte Ivan Ivanovics. Párban dolgoztunk. Egy álló hónapig így szállítottuk a homokot. Másnak is kell a hely. mindegy. Legrosszabb sejtelmeink valóra váltak. élelmiszermegvonással büntetnek: háromszáz grammot kapsz. Megkaptuk a két kiló kenyeret. meg valami löttyöt napjában egyszer. SZT-n vagy Gyü-n – tréfált fontoskodva a munkafelügyelő . . Jöjjön a százados. azaz a munkafelügyelő. De a normát képtelenség volt teljesíteni. – És ti? – Nekünk. mintha valami szanatóriumi telepen vagy gyógyüdülőben lettek volna . Ha kevesebbet teljesítesz. Még jól is járt. a kite rmelés nem csökkent . az a jó lélek persze minde nről tudott. néhány nap múlva megérkezett. Messzire kellett hordanunk. Kitermeltük a normát . s vége lett a jó életnek. – Hát. A „százados”. nekem is mindegy.

A munkafelügyelő visszavitt bennünket a lágerbe – az ambulanciára. minden kötél nélkül – ilyen öngyilkosságot még nem láttam. hogy Szaveljevet bekötözzék. A munkafelügyelő rikácsolva. Éjszaka a kunyhótól tíz lépésre felakasztotta magát egy fa kettéágazó ágvillájába. szorítókötést tettünk Szaveljev karjára. A földhányáson üldögélő munkafelügyelő talpra ugrott és valami érthetetlent üvöltött. amelyen fűrészelni szoktunk. rövid vörösfenyő -törzshöz. Bejött a kunyhóba. Bíborszínű vér buzgott az ujjcsonkokból. amelyből Ivan Ivanovics már kifőzte a terveket. hogy megindítsák az eljárást az öncsonkítás miatt . elővett a sarokból egy fejszét. Rátette a bal kezét a rönkre. egy tartalék daróc alsóinge. Szaveljev talált rá. Szaveljev odament a vastag. Döntött. A szabadlábon élőkben a holttest mindig. Ez a lágerben nem így van: a halál mindennapos. Fegya odaugrott Szaveljevhez. s a nyomozócsoporthoz. meglátta az ösvényről és felordított. felismerésre késztette Ivan Ivanovics halála. törülközője. egy megfoltozott vattás köpenye. és sürgetett bennünket. s átlépte a küszöböt. aztán szétterpesztette az ujjait és meglendítette a fejszét . Szaveljevet azonban megrendítette. . és a priccsen ott hevert a lélekmelegítője is. míg az operatív csoport meg nem érkezik. A rönk kérge összevissza volt szabda lva. Rövid tanácskozás után magunkhoz vettük minden holmiját . Az odaszaladó munkafelügyelő nem engedte. Fegyával kiugrottunk az udvarra. Fegya meg én visszamentünk abba a barakkba. Fegya Scsapov meg én nagy zavarban szedelőzködtünk: Ivan Ivanovicsnak még ép. az érzékek eltompultak. Fegyával széttéptük Ivan Ivanovics ingét. felzaklatta lelkének valamilyen sötét mélyét. mint a mágnes. bekötöztük a sebeit . de annak négy ujja már a fűrészporba repült. Szaveljev nem vett részt az osztozkodásban – egyre Ivan Ivanovics holtteste körül járkált . jó kapcái voltak. fülsértőn üvöltött .Ivan Ivanovics többet nem kérdezett semmit . hogy levegyük a testet. kis zsákjai. ahonnan két hete olyan r eménykedve és szerencsénkben bízva léptünk ki. vonz. Nem is lehetett mindjárt meglátni az ágak és az apró forgács között. s ez csökkenti az érdeklődést a holttest iránt . mindenütt valami zavart érde klődést kelt.

Mama. sok-sok változás lesz. jól vagyok. az alsó priccseken talán még jobb is.Helyünket a felső priccseken már elfoglalták. mint a felsőkön. mama. mit írt: „Mama – írta Fegya –. Fegya odahúzódott egy darab papírral a kezében. de nem törődtünk vele – most nyár van. de az éjszaka közepén felébredtem és od amentem az ügyeletes napos asztalához. az időjárásnak megfelelően öltözködöm…” Rab Zsuzsa fordítása . Gyorsan elaludtam. s míg beköszönt a tél. Vállán áthajolva. elolvastam.

akár én. hogy két-három hónap múlva már rendes gúnyát szereznek. én is – nagyon örültünk. A mi átkerülésünk idején a negyven szabad munkás alig tudott összeadni két rubelt. alkoholt ihatnak. A parancsnok egyébként nem bánt durván velünk A felderíté shez alig adtak neki elítélteket. a szén-feltárásra. a Volga menti Marxstadt közelében. Adam Frizorger mellé rendeltek segítségnek. „Előző életében” Frizorger lelkipásztor volt valamelyik német faluban. kiszolgáló . aminek mindketten – Frizorger is. mivel Paramonov. aszt alosunk. sem sarki élelmiszer-fejadagról nem ejtett szót. sem cilinderről. óriási keresetet és sarkvidéki élelmiszer-fejadagot ígért ne kik. sőt talán egy év múlva haza is térhetek .PÁL APOSTOL Amikor a rudakból tákolt. mint rokkantakat. megjárta már a tajgát. a fe lderítés parancsnoka. Annál vérmesebbek voltak ezek a remények. rabokkal. a parancsnokság rögtön látta. és együtt é rkeztünk ide. Velünk. Az egyik nagy tranzitlágerben találkoztunk a tífuszkaranténben. Mivel tilos volt tétlenül üldögélni. mégsem közülünk v alók voltak. „Cilinderben mentek haza” – győzögette őket folyton a parancsnok. személyi igazo lványt kapnak. Igaz. talán ha öt embert. és félig megháborodva került a lelőhelyről a tranzitlágerbe. hogy sokáig fogok sántítani. Mindenki tudta. Frizorger. Új szénlelőhelyek feltárására küldtek bennünket. amikor mahorkát kellett venni. akik éppen letöltötték a büntetésüket és akiket a lágerben megvetően „civileknek” neveztek. ezek is egykori rabok voltak. síkos létráról a próbagödörbe zuhanva kificamítottam a lábam fejét. kiszolgáló személyzetet – a szénfeltárásra munkásoknak csak szabadokat vettek fel . volt „dögrováson”.

és két tenyerével elfödte arcát. kályhás volt. Paramonov a mellette álló munkafelügyelőhöz fordult. a jaroszlavi Izgibin. – Ez asztalos – mondta a munkafelügyelő. meg aztán nem is érte meg a lista kijavításával vesződni egyetlen ember miatt. azt gondolta. A mestersége bizonyos fokig segítette. ügyet sem vetett a cafatos rongyo kra. De magas termetem. A fogadás véget ért. előre kitalálva Paramonov kérdését . Bólintott. minket pedig elvezettek feltárásra. amit Paramonovnak sikerült kikunyerálnia. megnyugtatta Paramonovot. úgy látszik. hogy amikor szólították. világos tekintete előtt. mint a többiek. a lakatosmunkához is konyítasz valamit” – mondta Paramonov. A harmadik Rjazanov agronómus volt . Ez a foglalkozás fellelkesítette Paramonovot . „Szóval. márpedig Paramonov eléggé ismerte a lágert. sem agronómus. Frizorger később elmondta nekem. A második egy félszemű óriás volt. ő roppant elégedett volt a válaszainkkal. kamenyec-podolszki mozdonyfűtő. „Konyítok. ha sz abadok között dolgozik a szénfeltárásban. ezzel fenyegette a nyomozótiszt még a lelőhelyen. De a parancsnokot ez sem lepte meg. konyítok” – erősítette meg készséggel a mozdonyfűtő. Egy imádság szavait mormolta. Egyikünk. A negyedik én voltam. az agronómus ruházatára.személyzetnek – ez volt minden. nem lett olyan kiéhezett. Egy kerek esztendeig közös barakkban lak- . és a lágerben sem vesztette el veleszületett fürgeségét . aki sárga irattartóholmit tartott a kezében – az elítéltek úgynevezett do szsziéját. hogy agyonlövik. mennyi előnnyel jár majd a számára. Amikor egy lista alapján kiszólítottak a barakkokból bennünket – akik még nem ismertük egymást – és felsorakoztattak Paramonov átható. Gyorsan rájött. nem is hallotta Paramonov hangját . Az ötödik nagyon furcsán viselkedett . A lágerben nem az öltözete szerint ítélik meg az embereket. egy ősz ba jszú tréfamester. ahogy Paramonovnak bemutatkozott. Persze. Én nem voltam sem kályhás. sem lakatos.

hangtalanul imádkozott. Ez ritka a rabok között a lágerben is. hogy ne tulajdonítsak nagy jelentőséget ezeknek a vad veszekedéseknek. a mocskolódás pillanatok alatt olyan hőfokot ér el. keveset beszélt. fél évig do lgozott rajta. mint amit mutatni akartak. A hév hamar csillapodott. beszélni kezdett nekem azokról az evangéliumi történetekről. Frizorgert az egész szénfeltáró csapat szerette. akik öregeket alakítanak. hiszen a rabok nem szeretik a vallásos témákat . A sors iróniája. Sohasem bántott meg senkit. de valahogy erőltetetten. perceken belül elők erül a kés. recsegő hangja volt. mert nem volt békésebb ember nála . akinek Frizorger pompás íróasztalt készített. s ha a két fél még folytatta is jó ideig a lomha szitkozódást. vagyis nagyon ritkán. akik megtoldották éveiket és megfogyatkoztattak erejüket. még maga Paramonov is. Kuncogott és nagyon elégedett volt. Ez nem mindig tudatos számítás. hangsúlyozottan recsegő . hogy jó fele azoknak. Azt hiszem.tunk. Frizorger minden reggel és este. De én hamar megtanultam. a kedves Izgibin megpróbálta volna kigúnyolni Frizorgert. De Frizorgerrel egyszer sem vesztünk össze. A veszekedések apró dolgokból kerekednek. súlyosabb állapotba jutónak. ha a vallásról volt szó. hogy Izgibin gúnyos nyilai lepattantak róla. Frizorger hangjában azonban nem vo lt semmi mesterkéltség. hogy összeszólalkoztunk volna . hogy úgy rémlik. a többiektől elfordulva és a fö ldet nézve. gyermekesen hadonászva kis kezével. öreges. s ha részt is vett közös beszélgetéseinkben. És fellelkesülve. csodálattal adózott ismereteimnek néhány közismert evangéliumi históriáról – ezt lelki együgyűségében csak a hívők szűk köréről tételezte fel. Frizorger olykor. amelyekre . ez inkább Frizorger érdeme. Ilyen hangon beszélnek a színházban a fiatal színészek. és egyetlen eset sem volt. vagy jobb esetben valamilyen piszkavas . A mocskos-szájú öreg. hanem valahogy ösztönös. Azt hiszem. A lágerben sokan igyekeznek (és nem is eredményt elenül) öregebbnek és testileg gyengébbnek mutatkozni. de élcelődéseit olyan szelíd mosoly fogadta. a „méltóságot megőrzendő”. csak akkor. az inkább csak a „rend kedvéért” történt. Fekvőhelyeink egymás mellett álltak. és gyakran beszélgettünk . amikor ilyen ismeretekről tettem tanúbizonyságot . a börtönben is. mint amilyenek valójában voltak.

Alig tudtam megnyugtatni. – Péter. Nem lett volna szabad elfelejtenem. – A szégyen könnyei. – Nem jól tudja. nézze – és egymás után hajlítgatta be az ujjait . maga semmiben sem vétkes. Pál nem volt a tizenkét apostol között. Hallgattam. Csöndes. öreges sírás ébresztett fel. hogy kiigazított . Éjszaka felébredtem és a mécs derengő. amikor én már aludtam. Adam Frizorgernek egy idegen mutat rá megbocsáthatatlan bűnömre. arcán valami meglepett kifejezé ssel. Frizorger előhúzott a zsebéből egy elzsírosodott. Pál. nem kellett volna elfelejtenem ilyesmit. – Mi van magával? – kérdeztem. A megsárgult. Márk… Elmondtam neki mindent. s hallottam suttogását: „Úristen. Pál apostolt nevezte a keresztény vallás valódi megalapítójának és legfőbb eszmei vezérének. – Nézze – mondta. Reggel korán indult munkába. Bertalant kifelejtettem. hogy kiigazítsam Frizorgert . Egyszer. és átnyújtott egy töredezett. Késő volt már. nem. és attól fogva (nem sokkal lábficamom előtt) még jobb barátok lettünk. Egy ízben. – Nem. este későn tért vissza. hogy Frizorger szénié nyitva van. Minden jóra fordul. az alvás ideje. segíts! Péter. amit Pál apostolról tudtam. én vagyok az. vagy amelyeket egyáltalán nem ismertem. Bűn ez. Márk…” Reggelig nem aludt. – Igaza van – mondta -. re- . tévedett. Pál.csak homályosan emlékeztem. Frizorger térden állva imádkozott. Nem. amikor Frizorger felsorolta a tizenkét apostolt. ez az én bűnöm. parányi gyorsfényképet. Nekem. nem – mondta nevetve. De jó. amikor csak ketten voltunk az asztalosműhelyben. amilyen minden gyorsfényképen látható . Nagyon kedvére valók voltak ezek a beszélgetések . kivárva az ima végét. Frizorger megkereste a kezemet és megszorította. Fiatal nő képe volt. nagy bűn. vászonkötésű levéltárcát és odaintett az ablakhoz. füstös világánál megláttam. Éberen figyelt rám és hallgatott. – Csodálkozik a könnyeimen? – kérdezte. Ismertem valamelyest ennek az apostolnak életrajzát és nem szalasztottam el az alkalmat.

esti imája végeztével. parancsnok polgártárs – feleltem. Hat éve a komódról vettem magamhoz. továbbítom. gyors pillantást vetve a fényképre. – Az egyetlen lányom. vastag vascsöveket hajlítson meg. – Megfeledkezett az öregéről? írj nekem egy kérelmet. a titkára – az egyik elítélt – vette át. felizzítsa a szabad tűzön. sántikálj – és Paramonov kiment . aki. most is írok. hát csak sántikálj. egyáltalán nem agronó mus volt. A lányom nem ír. Én sokszor írtam neki. mint kiderült. Neked meg hogy van a lábad? – Sántítok. Paramonov lepett be nesztelenül az asztalosműhely ajtaján. hogy kutassuk fel. amikor egy nap me ghozták a postát . ami különben nem akadályozta abban. – Ír? – Nem. végigdőlve a priccsen.pedezett fénykép színes papírral gondosan körül volt ragasztgatva. Paramonov valahol távol volt. – Ez a lányom – mondta ünnepélyesen Frizorger. – Ide nézz csak – mondta nekem –. – A lányod. Így éltünk békességben mintegy fél évig. biztosan nem tudja a címemet . A feleségem régen meghalt . Senkinek sem mutatom meg ezt a fényképet . és vezesse a paranc snok irodáját. milyen értesítést küldtek Frizorgernek? . hanem valami eszperantista. vagy ki? – kérdezte. parancsnok polgártárs – mondta mosolyogva Frizorger. – No. a postát Rjazanov. megtöltse őket homokkal. Ettől fogva Frizorger már nem titkolódzott előttem. – A lányom. hogy ügyesen megnyúzza az elhullott lovakat. igaz. Csak neki. elővette a lánya fényképét és a színes szegélyt simogatta. Hazulról hoztam.

izgatott suttogását: „Péter. Vanyuska – mondtam Rjazanovnak. – No. amelyek a hozzátartozókat az elítélt állítólagos haláláról tudósítják? Vagy egyszerűe n azt akarta. hogy a lánya beadványt nyújtott be. mint a beadvány.A borítékban hivatalos értesítés volt. a szabadságvesztés időtartama) tudatták. Márk…” Rab Zsuzsa fordítása . Összegyűrtem a küldeményt. – Mire jó ez neki? Talán be akar lépni a pártba? Én máson gondolkoztam: minek küldte el a lány ezt rab apjának? Ez a szadizmus egy sajátos formája lenne? Mint a lágere kben dívó értesítések. Hallottam remegő. megtagadja őt és kéri. és ugyanabban a kályhában égettük el. és bedobtam az égő kályhába . hogy apja a nép ellensége. – Hiszen biztosan ír majd az öregnek is. Nem tudom. Pál. amíg volt erőm emlékezni. amelyben Frizorger elítélttel (törvénycikk. Éppolyan rövid volt. Engem hamarosan máshová vittek. miről van szó. A lány a beadványban röviden és világosan közölte: miután meggyőződött róla. „Micsoda gyalázat – szólalt meg. – Add ide ezt a borítékot – és elmondtam Rjazanovnak. Frizorger ottmaradt. hogy minden a „törvény szellemében” történjen? Vagy más oka is van? – Idehallgass. persze. – A levelet is visszatartod. Egy hónap múlva megérkezett a levél is. – Hát a levél? – kérdezte bizonytalanul. mellékelik a másolatát . hogy ment a sora. – Iktattad már a postát? – Ugyan mikor? Hiszen most érkezett. Rjazanov sokáig forgatta kezében a papírt . hogy a vele való rokonságot tekintsék semmisnek. Gyakran gondoltam rá.

minden szög szép volt. Kuznyecov felesége pincérnő volt az egyik minszki étteremben. hanem valamiről. ha az apa meghal a fiú megszületése előtt . A mesterséget már gyerekkorában kitanulta a nagybátyjánál. nem holmi szegkovács. biza lmas barátnőjének. Árva gyerek volt. ami ennél sokkal mélyebb. Minden patkó. aki ugyanúgy kovács volt. magán viselte a mesterségbeli tudás jegyeit . hanem valódi mester – sőt egy kicsit a szakma költője –. kelletlenül hagyta * Kuznyec = kovács . akik egy rózsát is ki tudnak kalapálni. de még a kénsavnál is: Mojszej Mojszejevics nyomban eltűnt . kalapácsok. Ezek a szerszámok – fogók. a kovácsunk hozta a tajgából. pörölyök – kétségtelenül elegánsak voltak. hogy mesterük szereti a szakmáját és ismeri a mesterség lelkét . a zsidóknál ugyan is a gyerek csak akkor kapja az apja nevét – de akkor feltétlenül –.TAMARA. Üzemi kovács volt. amely Mojszej Mojszejevics keze alól kikerült. vésők. Nem szimmetriáról vagy aszimmetriáról volt itt szó. Ez a módszer abban az időben célravezetőbbnek b izonyult mindenféle vádaskodásnál vagy rágalomnál. ami azt mutatta. bensőségesebb. és minden munka. amint a neve is elárulta. A SZUKA Tamarát. egy büfésnőnek a tanácsára följelentést írt férje ellen. Bármit készített. a szukát Mojszej Mojszejevics Kuznyecov. saját kezűleg készítette. sokkal fiatalabb a negyvenéves férjénél. Kuznyecovnak az ősei is kovácsok vo ltak. A szerszámokat. * Minszkből származott. ez viszont az utónevéből derült ki. a kovácsoknak abból a fajtájából. mint Mojszej apja. amelyekkel dolgozott. harminchétben.

Mojszej Mojszejevics néha megtréfálta a fejeseket. két szakács. csendes ember volt Kuznyecov. mindenesetre nem utasítottak vissza egy kupica vodkát. koffeint – és lelepleződött. A parancsnokok nagyra becsülték Kuznyecovot. hogy a fúrókat keményebbre lehet edzeni olajban. de élvezhető va jhoz jutott. Ha a felcser megdézsmált valamilyen narkotikumot – kodeint. munkavezetők helyenként meglehetősen könnyelműen adták át a helyüket. A parancsnoknak hamarosan besúgták a mesterkedését. ha csak egyetlen szakember is pótolhatatlannak érezheti magát . mint vízben. és az acélfúrók hegye enyhe fényt kapot t. kollégája pedig. A parancsnok észjárása szerint a szakembertartalékok ne mcsak a pótlást tették lehetővé szükség esetén. Kuznyecov továbbra is bizonygatta a „vajas” edzés nagy előnyeit.abba: mindig úgy érezte. A többi vajat Kuznyecov és ráverőkovács segédje megette. A másik kovácsnak. még ha provokátor volt is a kínáló. hogy tajgai birodalmában két felcser legyen. nem nyílt alkalma rá. Jólelkű. Ám a könyvelők. felcserek. két munkavezető. amely természetesen nyomban elillant volna. két könyvelő. Lükurgosz példáját követve gondoskodott róla. A törmeléket a kovács kiolvasztotta. miután kiállította és aláírta a leltárt. ami a hagyományos edzésnél sohasem fordult elő . Kuznyecov a vajból egy csipetnyit beledobott a vízbe. hogy még ráférne egy kis finomítás. még ügyesebbre lehetne formálni. s kissé kesernyés. Az egyik felcser gyógyított. Parancsnokunk ismerte az élet minden csínját-bínját. bár a geológiai részlegnél nem sok kovácsmunka akadt . így például elhitette a főnökséggel. és mindenk inek jót akart. természetesen nagyon kis mennyiségben. hanem növelték a fegyelmet is. s a paranc snok vajat utaltatott ki a kovácsnak. de semmiféle megtorlás nem követte . a másik pedig nehéz fizikai munkát végzett és szemmel tartotta a kollégáját: nem követ -e el valami törvénybe ütközőt. betelep edett az orvosi rendelőbe. akit a parancsnok Mojszej Mojszejevics „ellentételéül” szemelt ki. amelyek megpenészedtek a raktárban. megfenyítették és közmunkára küldték. s ezeket a tréfákat elnézték neki a jó munkájáért . még jobbra. s kikunyerálta a parancsnoktól azoknak a vajtábláknak a lefaragott darabkáit. két kovács. hogy kalapácsot .

aki egy tajgai ösvényen rát alált egy farkas formájú jakut kutyára. A farkas azonban lehasalt. Eljött a kölykezés ideje: mindjárt első este nekilátott gödröt k aparni a sátortető alatt. – Legyen a neve Vitéz – jelentette ki a munkavezető. Akkor legyen Tamara a neve. Megértette. megveregetni és a simogatással a saját bánatunkat elmondani. sarkon fordult és futásnak eredt. – És a munkavezető továbbállt . hogy az üdvözléseinket is alig méltatta figyelemre. csattogott a csizmája talpa az ösvényen. A kutya a farkát csóválva. Mojszej Mojszejevics farkasnak nézte.fogjon a kezébe. aki halálra rémült . meg a szakmai minősítése is kiváló . Megsimogatták. Kaszajev munkavezető. Sem jakut tanya. – Nőstény? Ja. A szuka fehér mellén ho rzsolás csíkja látszott: igavonó kutyának használták . Mojszej Mojszejevics feddhetetlen volt. . hálásan nevetett utána. megosztani ezzel az állattal. annyira sietett. sem nomád szállás nem volt a környékünkön – a kutya váratlanul jelent meg a tajgai ösvényen Kuznyecov előtt. Valentyin Ivanovics – mondta nevetve Szlavka Ganusevics. Éjszakára az éjjeliőr mellett heveredett le. a szakács. és szemügyre vette az új lakótársat . s a farkát csóválva odakúszott az emberekhez. Ötvenünk közül mindenki szerette vo lna megsimogatni. Hamarosan kiderült. amint elrohant a mögötte lépkedők mellett . egy harmincéves geológus. megveregették sovány oldalát és e nni adtak neki. kikezdhetetlen. rájött. miért nem merte az igazi gazdáit keresni a tajgában. A kutya ottmaradt nálunk. akire szüksége volt . milyen fontos a barátság a szakáccsal . persze. Ez a Mojszej Mojszejevics volt az. Tamara hamar barátságot kötött mindenkivel. – Hiszen ez szuka. mi a szerepe telepünkön Kaszajevnak és Vaszilenko munkavez etőnek. elmaradhatatlan gitárját pengetve kilépett a barakkból. aki nemrég „ünnepelte” észak-szibériai tevékenységének tízedik évfordulóját.

Hamarosan kiderült, hogy Tamara csak kézből fogad el enniv alót, és semmihez sem nyúl hozzá sem a konyhában, sem a sáto rban, akár van ott valaki, akár nincs. Ez az erkölcsi szilárdság különösen meghatotta a telep sok mindent látott és sokat megélt lakóit . Tamara elé kiraktunk a padlóra vajkonzervet, vajas kenyeret . A kutya végigszagolta a finomságokat, s mindig ugyanazt választotta és vette el – egy darab sózott lazachúst ez volt neki a legkedvesebb, a legízletesebb, s nyilván a legveszélytelenebb. A szuka hamarosan megkölykezett – hat apró kiskutya moco rgott a sötét gödörben. A kölyköknek kutyaólat csináltunk s átt elepítettük őket. Tamara sokáig nyugtalan volt, alázatoskodott, csóválta a farkát, de aztán rájött, hogy minden rendben van, h iánytalanul megvoltak a kölykei. Ebben az időben kutatócsoportunknak mintegy három kilométert tovább kellett haladnia fölfelé. Az új táborhely hét kilométerre lehetett a bázistól, ahol a raktárak, a konyha, a parancsno kság és a hálóhelyek voltak. A kutyaólat a kölykökkel együtt magunkkal vittük az új helyre, és Tamara naponta ketszerháromszor elszaladt a konyhára, hozta a szájában a csontot, amit a szakácstól kapott. A kölyköket mi is elláttuk volna ennivalóval, de Tamara ebben sohasem bízott. Történt, hogy síkülönítmény tagjai érkeztek a telepünkre, szökevények után kutattak a tajgában. Télen rendkívül ritka a szökés, de híre járta, hogy a szomszédos bányából megszökött ót elítélt, s most átfésülik a tajgát . A síkülönítményeseket nem sátorban helyezték el a telepen, mint amilyenben mi laktunk, hanem a telep egyetlen faépületében, a fürdőben. A különítményesek feladata túlságosan komoly, se mhogy bárki is egy tiltakozó szót ejtsen – magyarázta Kaszajev munkavezető. A telep lakói a szokásos közönyei, megadással vettek tudomást a hívatlan vendégekről. Csak egyetlen lény fejezte ki mélységes felháborodását . Tamara, a szuka hangtalanul nekiugrott a legközelebbi különítményesnek, és átharapta a nemezcsizmáját . Tamara szőre az ég-

nek állt, és rettenthetetlen dühtől villogott a szeme . Alig tudtuk visszahúzni, elzavarni. Nazarov, a különítményesek parancsnoka, akiről egyet -mást már korábban is hallottunk, lekapta n géppisztolyát, hogy lelövi a k utyát, de Kaszajev megragadta a könyökét és behúzta a fürdőbe . Szemjon Permjonov ács tanácsára kötelet hurkoltunk Tamara nyakára és egy fához kötöttük – egyszer majd csak eleszi a fene innen a különítményeseket . Tamara nem tudott ugatni, mint ahogy egyetlen jakut kutya sem. Vicsorgott, öreg fogaival megpróbálta elrágni a kötelet – ez egyáltalán nem az a békés jakut kutya volt, amelyik köztünk tö ltötte a telet. Furcsa, féktelen gyűlölet forrt benne, s ez a gyűlölet a múltjában gyökerezett: nem most találkozott először különítményesekkel, ezt mindenki láthatta. Vajon milyen erdei tragédiát őrzött mindörökre ennek a kutyának az emlékezete? Talán az a borzalmas emlék volt az oka a nnak is, hogy ez a jakut kutya megjelent a telepünk közelében a tajgában? Nazarov bizonnyal mesélhetett volna egyet -mást erről, ha nem csak az embereket méltatja figyelemre, hanem az állatokat is. Öt nap múlva távozott három síkülönítményes, s másnap reggel készült elmenni cimborájának és a mi munkavezetőnknek a kíséretében maga Nazarov is. Egész éjszaka ittak, hajnalban tértek magukhoz, és elindultak. Tamara felmordult. Nazarov visszafordult, leemelte válláról a géppisztolyát, s közvetlen közelről egy egész sorozat ot eresztett a kutyába. Tamara megrándult és elhallgatott . De a lövésre már rohantak ki a sátrakból az emberek, ki fejszével, ki csákánnyal a kezében. A munkavezető sietve elállta a munkások útját, Nazarov pedig eltűnt az erdőben. Néha teljesül az átok, vagy talán a Nazarov iránti gyűlölet olyan nagy és féktelen volt mind az ötvenünkben, hogy reális erővé vált és utolérte őt. Nazarov sítalpakon ment el a helyettese kíséretében. Nem a fenékig befagyott folyó medrében haladtak, amely pedig a legjobb téli út a telepünktől mintegy húsz kilométerre húzódó országút felé, hanem a hegyeken át, egy hágót keresztezve. Nazarov attól

félt, hogy üldözőbe veszik, a hegyeken át pedig rövidebb volt az út, s ő különben is nagyszerű sífutó volt . Sötétedett már, amikor a hágóhoz értek, csak a hegycsúcsokat érte a napfény, a szakadékokban már sötét volt . Nazarov elindult lefelé, a hegyoldalban egyre sűrűbb lett az erdő . Nazarov érezte, hogy meg kellene állnia, de a sítalpak repítették őt lefelé, s nek irohant egy kidőlt lombos fa hosszú, évtizedek alatt kihegyesedett tuskójának, amit eltakart a hó . A tuskó átfúrta Nazarov hasát és a köpenyét átszakítva a hátán jött ki. A másik különítményes messze járt már, lent a hágó alján, elérte az o rszágutat, és csak másnap riasztott. Két nap múlva találtak rá Nazarovra, ott lógott a tuskón a sífutók megmerevedett testtartásában, akár egy csat akép figurája. Tamarát megnyúzták, bőrét kifeszítették a lóistálló falán, de a kifeszítés rosszul sikerült, a száradástól a bőr kicsinyre zsugor odott, senki nem hitte volna róla, hogy valaha egy termetes jakut igavonó kutya bundája volt . Hamarosan megérkezett a telepre az erdész, hogy utólag kiállítsa az engedélyt annak a famennyiségnek a kitermelésére, amit már több évvel korábban kivágtunk. Amikor döntöttük a fákat, senki nem törődött vele, hogy mekkora tuskót hagyunk – magasabbak voltak a megengedettnél –, s most pótvágásra köteleztek. Könynyű munka volt. Az erdésznek adtak vodkát, pénzt, hogy vásárolhasson egyet-mást a boltban. Mielőtt elutazott, elkérte a kutyabőrt, amely a lóistálló falán lógott . Azt mondta, északi kesztyűt varr belőle, ami kutyaprémből készült, szőrével kifelé. Amint mondta, a bőrön látható, golyóverte lyukak nem számít anak. Maráz László fordítása

CHERRY BRANDY

A költő haldoklott. Éhezéstől felpuffadt, nagy kezefeje, csőformájúra nőtt, piszkos körmű, vértelen, fehér ujjai a mellén hevertek, nem rejtette el kezét a hideg elől. Azelőtt bedugta az inge alá, a csupasz testére, de ott most túlságosan kevés volt a meleg. A kesztyűjét már rég ellopták. A lopáshoz csupán arcátlanság kellett, fényes nappal lopták el. A vaksi elektromos napot, amelyet bemocskolt ak a legyek és még kerek drótkosárba is fo glaltak, a magas mennyezet alá erősítették. A fény a költő lábára esett – mintha egy ládában feküdt volna a sűrűn egymás mellett álló emeletes priccsek egyik alsó helyének sötét zugában. Időnként megmozgatta az ujjait, úgy pattogtak, mint a kasztanyetta, és megtapogatta zubbonya gombját, gomblyukát, a kis gödröt rajta, lesöpört róla valami szemetet, aztán újra megállt a keze . A költő olyan hosszan haldoklott, hogy már fel sem fogta, hogy haldoklik. Néha fájdalmasan és majdnem érzékelhetően áthatolt az agyán egy egyszerű és átható gondolat, hogy ellopták a k enyerét, amelyet a feje alá tett. És ez olyan égetően félelmetes volt, hogy kész lett volna vitatkozni, káromkodni, verekedni, k utatni, bizonygatni. De erőtlen volt hozzá, s a kenyér képe egyre halványult… És most másra gondolt . Arra, hogy valamennyiüknek át kell kelni a tengeren túlra! de valami okból késik a hajó, és jó, hogy ő itt van. És ugyanilyen könnyedén és homályosan a nagy anyajegyre gondolt a barakk napo sának arcán. A nap nagy részében azok az események jártak a fejében, amelyek b etöltötték itteni életét. A képek, amelyek felderengtek szeme előtt, nem a gyerekkor, az ifjúság, a siker képei voltak . Egész életében sietett valahova. Nagyszerű volt, hogy most nem kell sietni, hogy ráérősén gondolkodhat . És lassan a halál előtti mozdulatok egyformaságára gondolt – arra, amit megértettek es leírtak az

orvosok, előbb, mint a festők és a költők. Hippokratész arca tűnt fel előtte – az ember halál előtti maszkját ismeri akármelyik medikus. A halál előtti mozdulatok titokzatos egyformasága szolgált ürügyül Freudnak a legmerészebb hipotézisekhez. Az egyformaság, az ismétlődés nélkülözhetetlen t alaja a tudománynak. Azt, hogy a halál megismételhetetlen – nem orvosok, hanem költők tanulmányozták. Jólesett tudatára ébredni, hogy még tud gondolkodni. Az éhezés keltette émelygést már rég megszokta. És minden egyenrangú volt – Hippokratész, az anyajegyes arcú napos és a tulajdon piszkos körme. Az élet beleszállt és kiszállt belőle, haldoklott. Aztán újra megjelent az élet, kinyílt a szeme, gondolatai támadtak . Csak a vágyai nem tértek vissza. Sokáig élt a világban, ahol gyakran ke llett megmenteni az emberek életét – mesterséges légzéssel, glukózzal, kámforral, koffeinnel. A halott újra életre kelt . Miért is ne? Hitt a halhatatlanságban, az igazi emberi halhatatlanságban. Gyakran járt a fejében, hogy egyszerűen nem létezik semmiféle biológiai ok, amely miatt az ember ne élhetne örökké… Az öregség csupán gyógyítható betegség, s ha nincs ez a máig is megfejthetetlen, tragikus félreértés, akkor örökké élhetne az e mber. Vagy amíg el nem fárad, ő pedig egyáltalán nem fáradt bele az életbe. Még itt sem, ebben az átmenő barakkban, a „tranzitkában”, ahogy előszeretettel emlegették az ittlakók. Ez a rémségek előcsarnoka volt, de nem maguk a rémségek. Ellenkezőleg, itt élt a szabadság szelleme, és ezt mindenki érezte. Előttük volt a láger, mögöttük a börtön. Ez a béke „útközbeni világa” volt, s a költő megértette ezt. Volt még egy útja a halhatatlanságnak, a tyutcsevi. „Boldog, ki látta e világot végzetes perceiben.” De ha ő már, mint látjuk, nem lehet halhatatlan emberi alakban, testi valóságában – az alkotói halhatatlanságot már mindenképpen megérdemelte. A huszadik század legnagyobb költőjének nevezték, s ő gyakran gondolta, hogy ez valóban így van. Hitt abban, hogy a versei halhatatlanok. Nem voltak tanítványai – de vajon tűrik-e őket a költők? Írt prózát is – rosszat –, irt cikkeket. De csak verseiben tudott valami újat adni a költészet nek, valami fontosat, ahogy mindig hitte. Egész elmúlt élete: irodalom volt, könyv, mese, álom, s csak a jelen volt valóságos élet .

Mindezt nem polemikus éllel gondolta végig, hanem titkon, valahol mélyen magában. Ezekhez a tépelődésekhez nem volt elég szenvedélye. Rég elhatalmasodott rajta a közöny. Micsoda jelentéktelen ostobaság, egérfutkosás volt mindez az élet rossz terhéhez képest! Csodálkozott magán – hogy gondolkozhat így a verseiről, amikor már minden eldőlt, s ezt ő nagyon jól tudta, jo bban, mint bárki. De hát ki? Kinek kell ő itt és kivel egyenlő? Valami oknál fogva mindezt meg kellett érteni, s ő várt… és megértette. Azokban a percekben, amikor az élet visszatért testébe, és félig hunyt, zavaros szeme egyszer csak látni kezdett, szemhéja me gremegett és megmozdultak az ujjai – visszatértek gondolatai is, amelyekről nem hitte, hogy az utolsók. Az élet magától lépett be, mint egy hatalmaskodó háziasszony; ő nem is hívta, mégis belépett a testébe, agyába, belépett, mint a versek, mint az ihlet. És ennek a szónak jelentése először tárult fel előtte egész teljességében. A költészet volt az az életadó erő, ami éltette. Szó szerint. A versek kedvéért élt, a versekkel élt . Most annyira szemmel látható volt, olyan érzékelhetően világos, hogy az ihlet volt az élet: halála előtt adatott megtudnia, hogy az élet nem volt más, mint ihlet, igen, ihlet . És örvendett, hogy megadatott neki felismerni ezt az utolsó igazságot. A versek jelentették az egész, az egész életet: a munka, a lód obogás, a ház, a madár, a szikla, a szerelem – az egész élet kö nynyen belefért a versekbe, és kényelmesen elhelyezkedett be nnük. És ennek így is kellett lennie, hiszen a versek – szavak voltak. A strófák most is könnyen életre keltek, egyik a másik után, és bár régen nem ina le, le sem tudta írni verseit, a szavak mégis könnyen feltámadtak, egy-egy adott és minden alkalommal szokatlan ritmusra. A rímek voltak a kutatók, a szavak és fogalmak mágikus kutatásának műszerei. Minden szó a világ egy része volt, válaszolt a rímnek, s az egész világ valamilyen elektron ikus gép sebességével száguldott előtte. Mind azt kiáltotta: engem válassz! Ne, engem! Nem kellett keresni semmit . Csak eldobálni kellett . Mintha két ember lett volna jelen – aki alkot, aki teljes iramban meglódította a lendkereket, meg a másik, aki vá-

Ujjai végén még ott voltak a tövig szívott. Nem téved-e? Csalhatatlan-e alkotói öröme? Eszébe jutott. És aztán. hogy ő – két ember. A legjobb az. a fák évgyűrűihez hasonló. Ezt könnyebb volt megtenni itt. hogy most igazi verset ír.logat és időnként leállítja a megindított gépezetet . hogy meghalt. A rajzolat egyforma volt mind a tíz ujján. Hosszú órákat feküdt mozdulatlanul. Most azon kapta magát. hogy még nem halt meg. Csak a semmivel össze nem téveszthető alkotómunkát érezte. végigszopott mahorkacigaretta barna nyomai – az ujjhegyeken tisztán látszott a daktiloszkópiai rajzolat. a költő megértette. hogy egyszer gyerekkorában megállította a sétányon egy kínai. nyomtalanul semmivé foszlott . Jó sok idő telt el. Erre a szerencse-jegyre gyakran emlékezett a költő. Az élet megint kiszállt belőle. Most harag es irónia nélkül gondolt vissza a kínaira. mim Jeszenyinében. valami színpadias. s akkor váratlanu l meglátott a közelében valami célgömbhöz vagy geológiai térképhez hasonlót. és mintha Blok ezt nem értette volna… A költő megálljt parancsolt magának. Vagy valami szándékolt. Ami nem önzetlenségből születik. És látván. De vajon úgy halt-e meg. amíg felfogta. különösen akkor. Ami megszületett és eltűnt. mint egy színész – ez még érthető. mit ábrázol. Úgy halt meg. mint Majakovszkijéban. Eszébe jutott. nem a legjobb. hogy költőileg milyen gyámoltalanok voltak Blok utolsó versei. A kínai megfogta az egyik kezét. mint valahol Leningrádban vagy Moszkvában. ha nem írta is le? Leírni. aki a házuk pincéjében működő mosodában dolgozott . akit szerencsés jellel jegyeztek meg. Mellékesen: mit jelent az. hogy megalkotta a verset. hogy a tulajdon ujjait látja. mint költő? Valami gyermekien naiv dolog kell hogy legyen a halálában. majd a másikat. Mint kiderült. amikor első versesfüzetét kinyomtattak. A legfőbb. A térkép néma volt. hogy nagyszerűt alkotott. mint egy költő? . a szerencse fiának mondta a kisfiút. felfelé fordította a tenyerét és izgatottan kiáltott valamit a maga nyelvén. hogy már régen nem gondolkozik se mmin. akár egy domborzati térképen. Mindegy volt már neki. csak az bizonyította. s ő gondosan igyekezett megért eni. kinyomtatni: hiúságok hiúsága. koncentrikus körök. amit nem írtak le.

És örült. semmivé lett. Lassan. A tranzitlágerben volt ideje sok mindent megérteni és megsejteni. örökre?! Az arányok eltolódtak és megváltozott a szavak érte lme. Váratlanul enni kívánt. A villanyfény kissé elsárgult és nagy furnértálcákon b ehozták a kenyeret. úgyhogy még felidézni sem merte. spekulatív érveket sorakoztattak fel.Igen. a fogai inogtak. Újra érezte. hogy a mai levesét odaadta a szo mszédjának. Harapdálta skorbut -pusztította szájával. egyike a sok itteni csodának. hogy egy bögre forró víz volt az egésznapi tápláléka . ha nem neki jutott. megsejtett valamit abból. akit a lágerből hoztak ebbe a börtönbe! Örökre megjegyezte a mosolyát. A kenyéren kívül. orrcimpái megfeszültek. hogy kezd beléáradni az erő. Lám csak. amíg fel nem virradt a reggel. Többórás dagály. tömte. Nem tömte a szájába remegő kézzel a pótadagot – és a pótadag egy pillanat alatt elolvadt a szájában. nem nézte ki magának a serclit. tépte és rágta… . csendesen örült erőtlenségének és reménykedett abban. dagadni. Nem. A falat kenyér elolvadt. hogy me ghal. de nem volt ereje megmozdulni. igen. szívta. Eszébe jutott egy régi börtönbeli vita. és ez csoda volt. mint mindennap. könnyedén és lélektelenül. ami várt rá. A pótadag már nem is volt a szájában. A tegnapit meg ellopták. nem sin. mint a tenger. De a kenyeret régen osztották. Még visszatér. hogy mi a rosszabb. vérzett az ínye. milyen ügyesen becsapja őket – azokat. És milyen kegyetlenül mosolygott az az ember. Nyomában ott az apály. Minden erejével a szájához szorította a kenyeret. De amikor a kezébe adták a napi kenyéradagját. De hiszen a tenger sem távozik tőlünk mindörökre. pedig még nyelni sem volt ideje vagy megmozdítani az állkapcsát . nagy nehezen felderengett. persze. egész lényével érezte a friss rozsk enyér izét és illatát. hogy örökre feljegyezték a különleges listákra. Valakinek volt még ereje lopni. nagyon régen. de nem érzett fájdalmat . mi a szörnyűbb: a láger vagy a börtön – senki nem tudta igazán. De ő már nem nyugtalankodott. átfogta vértelen ujjaival és a szájához szorította. Így feküdt. akik kerek tíz évre idehozták – ha most meghal! Néhány éve még száműzetésben volt es tudta. most nem nyugtalankodott.

Tágra nyitotta a szemét. majd aztán megeszed. később… És a költő megértette. És ez nem elhanyagolható részlet jövendő életrajzírói számára. a halott felemelte a kezét. Leleményes szomszédainak sikerült a kenyérosztásnál két napig megkapni a halott adagját. Csak két nappal később „írták le”. Estére meghalt . de nem engedte ki szederjes ujjai közül az összevérzett kenyeret. És lehunyta a szemét.Szomszédai fékezték meg: – Ne edd meg mind. Rab Zsuzsa fordítása . Így hát két nappal előbb hall meg halála dátumánál. – Később? Mikor? – kérdezte tisztán érthetőn. mint egy bábu.

A sátor belsejében felállítottak egy másik. erőtlenül. ahol éhesen. És micsoda nagy ügyé! A második huszárról. Arkagalába! . abroncsként szorította halántékunkat . Rabszolgamunka volt. láttam. Oda. Már az első éjszakák után tudtuk. vaskályhákat állítottak. A hideg megdermesztette izmainkat. bevonták kátránypapírral. Puskin az Anyegin megsemmisített fejezetében így jellemezte: „Mars. ahol a bányászok dolgoztak. mellünket véresre dö rzsölve forgattuk a csörlőt. kisebb vázat – úgy tíz centiméteres légréteget hagyva. kolimai. A találékony parancsnokság felkészítette az embereket a télre . mint a közönséges vászonból készült. amit csak tudok. fekete. A mi részlegünk ehhez a lágerhez tartozott . hogy itt a vég. a híres dekabristáról rengeteg könyvet Írtak. felrángatva a lejtőn a kőzenei megr akott csilléket – folyt a tárna kiépítése. kartonnal. A széllel bélelt vászonsátrakba. és így mintegy kettős sátor keletkezett – kissé melegebb. megtapasztaltam. Elérkezett 1940-41 tele. Kadikcsanban. a közeli vég. a tető kivételével. Szabadulni kell innen. oda. ahol nyáron laktunk. a huszárivadékról mindent el fogok mo ndani. Ezt a vázat. De hogyan? Ki segít? Tizenegy kilométerre volt a nagy láger – Arkagala. akinél a szó az ügy szolgája volt. bölcs lovag. Bacchus és Venus barátja…” Egy hihetetlenül művelt. gonosz. Ezt a bányát ma már egész Kolima ismeri. De ezek a vaskályhák a „szabad levegőt” fűtötték.DEKABRISTA IVADÉK Az első huszárról.

. hogy ilyenkor mielőbb és mindenekelőtt orvoshoz kell fordulni. Kár a pihenést „rendelésre” pazarolni. kissé nyirkos. A haj sajátos tiltakozás a lágerrendszer ellen. A haj a táborban rangot jelent. lábbelit nem kell húzni – minden rajtunk van fürdőtől fürdőig –. a fagyban. mely talán gúnyolódással. Odafurakodtam a kunyhóhoz. ahol afféle lódoktorként egy hajdani medikus do lgozott. Ha valakit mégsem nyírnak meg. „fülkévé”. a józan ész . kétes a siker. ütlegekkel végződik (ilyesmi is megesett). magas. A rendelésre az utcán várt a sor. mégsincs erőnk. A sátorból vezető út túloldalán állt a felderítőrészlegek. az közirigység tárgya. A moszkvai orvosi egyetem egykori hallgatója – ahogy a sátrunkban beszélték. nem pedig a tapasztalat. Ruhát. Kadikcsanban volt egy felcserállomás. – Moszkvai? – Ezt a „doktor” kérdezte tőlem. az elgyötört izmok. De a menekvés reményében a legk isebb esélyt sem szabad elszalasztanunk – a test mondta ezt. Az akarat csak az ösztönnek engedelmeskedik. hátranyúló homlok és normális hajviselet – ez utóbbi elengedhetetlen: a haj önigazo lás. ahol egy priccs. hogy a munkanap végén felke ljünk és elmenjünk a „rendelésre”. A geológusok rég elvonultak. egyben a szüntelenül felbukkanó tajgai őrjáratok és az operatív csoportok előőrspontja. És ami a lényeg: reménytelen a dolog. ahogy az állatoknál. A takaró választotta le a fekhelyet. Megmondtam a nevem. Ugyanis mindenkit kopaszra nyírnak. a kutatócsoportok menedékkunyhója. – Moszkvai. és megszorítottam felém nyújtott kezét .De hogyan? A fegyenctapasztalat azt diktálta. ahol a „doktor” lakott. Kék szempár. A kéz hideg volt. Óriási akaraterőre van szükség. A nehéz ajtó beeresztett. – Ismerkedjünk meg. és a helyiséget rendelővé alakíto tták. egy gyógyszeres szekrény állt és egy régi takaróból készült függöny lógott .

De a doktor nem gondolt erre. Letettem kérésemről. Nem fejeztem be. Letartóztattak. ugye? Na. Kenyérre vágytam és melegre. orvos lettem. – Tudod. sejted. szívtam a durva d ohányt. a moszkvai olyan népség. a Moszkva fo lyót… – Én nem vagyok törzsökös moszkvai. – Nem egészen lágermódra alakult az első beszé lgetés. – Vegyél több dohányt. Nem sajnálom. – Ezt tudjuk. Ha diplomám lenne. Éheztem. Gyorsan lerészegedem. amelyik mindenkinél jo bban – inkább. én meg.* Nálunk az idősebb fiút vagy Mihailnak. – Gyújts rá! Elfagyott. Puskinnál. nem akartam méltatlan témával megzavarni a társalgást . tudod. Tehát Aesculapius. leningrádiak – szereti felidézni a városát. Az ott. az ösvényeket. az van. még jobban tudják… Eljártam hozzá néhány este a rendelés után. Mihail Szergejevics volt. Csak a diploma hiányzik. vagy Szergejnek hívják. mint a kijeviek. De Aesculapiusnak korlátlan lehetőségei vannak. . Lunyin gyermektelen volt. a házakat. – Dédunoka vagyok. gyere! Vállammal meglöktem az ajtót. lám. Egy kupica és kész. így ő csak testvére „ivadéka” lehetett. – Az ilyenek még inkább emlékeznek. – Vénusszal errefelé gyengén áll a dolog. Bacchus és Venus barátja. és kitántorogtam a rendelőből. * Az elítélt nem mond igazat. az utcákat.– Lunyin. megmutatnám nekik. rózsaszín ujjaimmal sodorni kezdtem a cigarettát . Otthon a dédapámról egész könyvtáram van. – És Bacchusszal? – Szesz. Nálunk a családban mindenki katona. és nem mertem kenyeret kérni. Hiszen egy szabad falut is ellátok. – Dicső név – mondtam mosolyogva. ne kéresd magad. Pedig orvostanhallgató vagyok. – Marsról ezek szerint lemondhatunk.

– Ide figyelj. nem sértődött meg a hallgatásért . Az ő körzete. minden csajka leves – gyomrom táplálékot követelt. – Igen. ahol Andrej Szobol író agyonlőtte magát. ahol Stern a német követ autójára lőtt – felidézzem Moszkva utcáinak történetét. hogy Szergej Mihajlovics túlságosan fia-. mint bármely szabad elöljáró. Belementem. és Lunyin elegánsan lemetszette „emlékbe” az egyik percet. Tudod. és nehezen értette meg az éhezőket . holott a lágerről. a „sorsról” ugyanúgy vélekedik. Az aranybányák gondjai Arkagalát nagy ívben elkerülték. hogy felidézzem a moszkvai Kínai negyedet. hogy egy műveltebb beszélgetőtársra vágyik. Rájöttem. hiszen a mi sorsunk bűn. – Levágom és pont. s még a köztörvényesek előtt is nagy hangon dicsekszik. – Akarod. de a fiatal sebész csak a saját szavát akarta hallani. mint mindenki. . Arkagala. ne migen gondolt másokra. Szergej Mihajlovics. De mondd csak. aki a szerencséje vagy a munkája miatt nem szenvedett a lágertől. igen. a Nyikita-kaput. – De hát hogy dolgozzam operált ujjal? – Valahogy. – Ha gondolod. ezt a Lunyin-féle ujjpercet kereste. Amikor sok-sok év után találkoztam a felesége mmel. tál. a találkozás első percében döbbenten simogatta kezemet. abban az időben még nem éhezett . nyugalomért esedeztek. hogy megoperáljalak? Levágom az egyik ujjpercedet. De arra kényszerítettem magam. minden pihenőnap – az aranybányákban egy életre megfáradt izmaim sajogtak. melyet soha senki nem fog megírni. hogy a harmincnyolcas év vihara elkerülte. a század legnagyobb bűne. rosszul venné ki magát . Nékem pedig drága volt minden óra pihenés. a munka alól nem tudlak felmenteni. szemem akaratomon kívül kenyér után kutatott a polcokon.Szergej Mihajlovics. Drága volt nekem minden falat kenyér. hány asszony volt az életedben? Az éhhalál küszöbén álló ember képtelen ilyen társalgásba bonyolódni. Moszkva.

– Én nem is tudom – felelte rosszallóan Szergej Mihajlovics. A főnök „kiszállását” a körzetbe pofonok. nem barátok. Vronszkij mérnök és én. párton kívüli mérnök. – Minden rokonomat agyonlőtték a hamis pénzért. Zelfugarov nem kelt fel. csak tizenöt év lágert kaptam! Apám azt mondta a nyomozónak. ahol a csörlővel végeztem rabszolgamunkát. Vállat vontam. ütlegek. igazi pénz. Arkagalába. a tolvaj kijelentette: – Csak a lágerben lehet eltanulni különböző gépek kezelését. az elválás. nyugodtan eltörheted a csö rlőt vagy az emelőkart . ahonnan visszatértem az életbe. Zelfugarov. ismerősök még a Fekete-tóról. akik a csörlőnél váltottuk egymást. fogd ezt az ötszázezret. hogy áthelyezzék a kö zpontba. a szibériai paraszt. Kiszeljov mindennap verte az elítélteket. kiabálás kísérte. – A zsidók tehetnek mindenről. mocskos. és zárd le az ügyet… De a nyomozó tovább erősködött . én pedig minden fájdalom és keserűség nélkül arra gondoltam. Középkorú. fe ldagadt ajkát: . – Hasonlóan vélekedtek az ifjú kolimai sebészek. nem felelsz érte. Szergej Mihajlovics hamarosan kijárta. s hogy voltaképpen milyen semmiség az elszakadás. Ljonya Szemjonov. akármihez nyúlsz. ott álltunk Zelfugarov körül: Kornyejev. De minden másként alakult . Pavel Ivanovics Kiszeljov volt . odafordította véres arcát. Vronszkij és Kornyejev az ismerőseim voltak. de én kisk orú voltam. a pénzhamisító fiú a brigádomból a földön feküdt és kivert fogait köpdöste a hóba. Mi négyen. a köztörvényes Ljonya Szemjonov. Lassanként megtanulod. hogy még egy ember tűnt el az életemből mindörökre. arról az útról. A kadikcsani körzet parancsnoka. A büntetlenség tudata? A lélek mélyén szunnyadó vérszomj? K itűnni vágyás a magas főnökség szemében? A hatalom rettenetes dolog.

– No lám – mondtam én –. előlépsz. Attól fogva könnyebb lett az életem. hogy rosszabb lesz. és a jelenlétében behúzol Kiszeljov képébe. – Nos? — kérdezte vidáman. Ugyan menynyit adhatnak Kiszeljovért? Mentünk a munkára. és gondosan ráírta: Arkagalai láger. – Menj a doktorhoz! A Lunyint felváltó „doktor” bizonyos Kolesznyikov volt – szintén félbemaradt medikus. sosem fenyegetőzött. Összetörte a bordáimat . De van megoldás. Takarodj. forgattuk a csörlőt. ennek nem lesz vége. – Szedd össze a holmid. te rohadék!… Csak Vronszkij jelenthetett fel. elítélik. Nem volt gyáva. A rendelőben az asztalnál Lunyin ült bekecsben. főnök. hazamentünk a barak kba. főnök. készültünk lefeküdni. Idejön a Kelet -Szibériai Építkezés parancsnoka vagy valami más nagyfőnök. Belezeng egész Kolima. Azt meg. Megmondja a főnöknek.– Nem tudok felállni. Az irodában a földet fürkészve ott ült Kiszeljov. Kolesznyikov összehajtogatott egy darab papírt. a már kimélyített tárnába nem ereszkedett le. megvacsoráztunk. maga is elitéit . de hogyan? Mindvégig együtt voltunk. Egészségügyi részleg. Valaki bejött a barakkba. Kolesznyikov. – Félek. Kiszeljov a csörlő közelébe se jött. – Az egész Kolima belezeng? Én meg átadlak a bíróságnak – merényletet terveztél ellenem. megyünk Arkagalába. – Menj el a felcserhez. letépett egy bélyegnél alig nagyobb darabkát. írd meg a beutalót . a munkára puskával érkezett. Engem hívattak az „irodára”. erre Kiszeljovot leváltják. egészen biztos áthelyezik. Jaj. nyúlánk fiatalember. Lunyin fogta a papírt és elszaladt: . aki üt. fiúk.

látogasson meg. megkérdezem magát. amivel meglágyítom a kérges szíveket. aláíratom Kiszeljovval. Félóra múlva visszajött. – Magadra vess – mondta. és Lunyin megint visszajött . – És Lunyin beült a teherautó fülkéjébe. Én nem írom alá ezeket az iratokat. Eltelt néhány nap. – Nem és nem enged. – Mi dolgod neked Zelfugarovval. Szilveszterre tartogatta. a feleségem igazi gyümölcslikőrt főzött . Nem hajlandó aláírni. – Azt már nem. az operatív csoport küldte át ho zzám jóváhagyásra. a képébe akarsz vágni. Vár az autó. Majd kigondolunk valamit. Letörten jött vissza. – Engem korábban vertek. már semmit sem lehet helyrehozni. Én a fogolyverésekről szóló jegyzőkönyvet hoztam. Csakhogy. – Hogyan? – Van egy módszerem. mielőtt aláírnám. – Mi szél hozta erre. Pavel Ivanovics. Lunyin összetépte a beutalót. soha. de egy ilyen alkalom… . Minden rendben. Pavel Ivanovics. Beleegyezett. Szergej Mihajlovics. Szergej Mihajlovics… Kérem. Azt mondja. Elmeséltem neki a históriát . – És Szergej Mihajlovics előadta a beszélgetést Kiszeljovval. meg az összes többivel?… Téged nem vertek. Az ellenségeim mindenre készek… – Így is gondoltam. igaz-e a dolog? – Nem igaz. – Akkor viszontlátásra. A te ügyedben. Gyújtson rá.– Megyek. a kivert fogakat nem lehet visszarakni… – Hát igen. Szergej Mihajlovics? Üljön le. – Megyek Kiszeljovhoz. De úgy döntöttem.

éjszaka bemászott egy tolvaj. A lakásába. Heveny vakbélgyulladás – és odanyújtotta a papírt. a kunyhóba. Andrejev. és a tolvaj után vetette magát . töltött puskáját. Átléptem az „iroda” küszöbét. Azt gondoltam. Kiszeljov meghalt. ott néhány hónap múlva elpusztult. A tolvaj az ablakhoz rohant.– Nem. – Este mész. és Kiszeljov a puskatussal hátba taszította. – Megy Arkagalába. ahol élt. …………………………………………………………………. hurrát kiáltottak. Tessék. nem. Kiszeljov a földet nézte. sem Kolesznyikovot nem láttam. kilenckor. ezzel visszame ntem a rendelőbe. Pavel Ivanovics. . A Kiszeljov temetéséről tudósító újság kézről kézre járt. nézze meg ezeket jegyzőkönyveket a verésekről… Kiszeljov elhallgatott: – Mehet. Mégiscsak van Isten. mire mindkét csőből a saját gyomrába fúródott a golyó. Engedje el Arkagalába Andrejevet. – Nekem meg a barátom. – Azt nem tehetem. Kolesznyikov várt rám. Amikor Kiszeljov meghallotta a lépteket. – Írja meg a parancsot . megértőbben kezeli a kérésemet. Kolima valamennyi bányásztelepének elítéltjeit megörvende ztette ez a halálhír. véletlenül. Kéz kezet mos. Olvasták. hogy úgy mondjam… – A maga személyes ellensége? – Olyasmi. lekapta a falról kétcsövű. felhúzta a r avaszt. Vegye át az iratokat. Kiszeljovot hamarosan áthelyezték Elgenbe. örvendeztek. Hallgattam. Többé sem Kiszeljovot. Lunyin már elutazott. Az irodista kiállította az okmányt. – Jöjjön ide érte ő maga. A gyűrött papirost munka közben a bányászlámpa pisla fénye világította meg.

Láger módra. Egy fegyencnek minden jó . minden megoldódik. A kétes értékű barátságokról órákat mesélt. A barakkban persze nem hagynak dohányozni. Száz földalatti munkásra. dicsekedett vele. Minden hatalom Istentől való. és hallgattam a véget nem érő hencegést . — Előtted Gyimka dolgozott itt . Szergej Mihajlovics dühöngött: – Nem vagyok én nap. Ültem a rendelésen éhesen. élned ke llett volna a lehetőséggel. – De hát mi a főnökség? A főnökség. Lunyin elképesztően büszke volt minden elöljáró barátságára vagy vélt barátságára. látod. – Én szívem szerint a képébe másznék. száz bányászra ezer fős személyzet jutott . cigarettázol. barátom. ezer szem lesi a dohányt . Volt egy gyengéje: a főnökség bármely megjelenési formában megigézte . Az arkagalai láger szolgálta ki a bányát . méz. hogy mentselek fel a munka . – És mi megy? A vegyi laborban felsültem. ha-ha-ha. Tudom. – Na. és persze legelőször az ötvennyo lcas törvénycikkesek barakkjaiba hatolt be. mondta. Érted? — veregetett vállon Szergej Mihajlovics. Szergej Mihajlovics folyton a lágerben sündörgött . – Nekem ez nem megy. Elüldögélsz. Eladta a glicerint – két hordóval volt. hogy mindenkit felmelegítsek. Mind jobban éheztem. ha-ha-ha. folyton fitogtatta.Ettől a Kiszeljovtól szabadított meg engem Szergej Mihajlovics . Gyere csak nyugodtan. Beszereztelek a vegyi laborba naposnak. Csak azt ne kérd. milyen közel áll a fejesekhez. állapodjunk meg: te eljársz hozzám. Hamarosan – erre vonatkozóan szigorú előírások voltak — áthelyeztek a bányába. Ha a kedvében jársz. hatalom. merthogy nyilván unatkozol a nagy barakkban? – Unatkoznék? – Hát persze. Figyelj ide. féltem egy falat kenyeret kérni. fél literje húsz rubel –. élned kellett volna. Elérte az éhínség Arkagalát.

szinte szemtő l szembe. és egy összerándult testű. . kilincselt Szergej Mihajlovicsért. Szergej Mihajlovics. illetve megtehetném. A láger az láger. diplomát szerezzen. te is tudod. elérte. hogy a háború alatt idő előtt szabadon bocsássák. mit mondott ma a főnök felesége. – Elmegyek. A körmök egymás után koppantak az üres lavórban. szabad ember. A nő. Még hogy te. Ezt nem tehetem. akinek hamvas. és hozzáment feleségül. beállítottam a rendelőbe. mert egy elítélttel folytat viszonyt – ilyen esetekben ez bevett büntetés tovább vitte az üg yet Moszkvába. ha kenyérre lesz szükséged. párttag. Ezt az asszonyt gyönyörűnek láttam. a szanitécem szerez. rémisztő napok jöttek. Meghajoltam. régi lágerlakó. – Tegnap féllavórnyi körmöt dobtam ki. bár soha többé nem láttam. összeállt vele. Beledobta a fogót a lavó rba. főként közelről. bájos arcára most is emlékszem. – Jó napot – szólt csodálatos mely hangon. Nyikisovhoz. Szóval. Olga Petrovna? Ivászatra is hívtak. a moszkvai egyetemen let ehesse vizsgáit. Megvártam a kenyeret. – Nyikolaj – szólt a belépő szanitécnek vidd ki ezt a lavórt. A függöny mögül előtűnt egy nő i arc. a Dalsztroj igazgatójához. Elment Magadanba. A te dolgod. visszakapja állampolgári jogait. Magam nem járok kenyér után. Szergej Mihajlovics észrevett . s amikor kizá rták a pártból.alól. mocskos ember elfagyott ujjairól tépdeste le csipesszel az elhalt körmöket. kiharcolta. És egyszer. üdvözöltem. Zabálnivalót. és hozz neki – felém biccentett – kenyeret. de kénye lmetlen. a szanitécnek. Szergej Mihajlovics ült a széken. ő a barátod? Róla meséltél? – Nem – felelte Szergej Mihajlovics. szólsz Nyikolajnak. és hátrament kezet mosni. kiharcolta. Beleszeretett Szergej Mihajlovicsba. az olcsani bánya szerződéses ápolónője. Ínséges. – Szerjozsa. hogy Lunyint rehabilitálják. Edit Abramovna volt. amikor nem bírtam tovább az éhezést. hogy helye zzék át a férfit Olcsanba. aztán visszamentem a barakkba. ne tudnál kenyeret szerezni? Figyelj. Ritkán láttunk asszonyt.

Korrupt gazemberek. agilis. Vissza kellett térnie Északra – legalább három évre. Edit Abramovnát otthagyta. Az áthelyezést szóban megtagadták. Rengeteg utánjárás után néhány hónap múlva sikerült a fiát egy kollégiumban elhelyezni.Amikor a dekabrista ivadék megszerezte diplomáját. A kórházat különféle foglalkozású rabok – köztük az orvosok – vitték. mindig elvörösödött. otthagyta Edit Abramovnát és követelte. tapasztalt férfiú. de a Kelet -Szibériai Építkezést nem sikerült otthagynia. Scserbakov előkerestette Rubancev régi kérvényét. katonaorvos volt. ott kellett hagyni mindent … Lunyinnal a lépcsőn találkoztam. őrnagyi rangban. Ebből én nem kérek. Fejébe szaladt a vér. aki az osztályt vezette. – Szörnyű ez a zsidó pereputty. hogy váljon el tőle. aki nemcsak három napra jött ide a háború után. többszörösen kitüntetett frontsebésszel szemben. e lkergette a léhűtőket és harácsolókat. gyűlölte a talpnyalókat. Egyetlen hibája volt Rubancevnek. nem tudott kijönni a „magas” elöljárósággal. s kerülte Scserbakovot. 1948-ban én voltam itt a sebészeti osztály vezető felcsere. rágalmazó léhűtők voltak a munkatársai. Kérvényt nyújtott be. A káromkodás. a volt elítéltekkel. és nem is titkolta. hogy helyezzék át Magadanba. Ha zavarban volt. A láger nyugalmát veszélyeztető akciókról rögtön értesítették Scserbakov vezérkarát Magadanban. es áthelyezte az orvost Magadanba. Rubancev rájött az igazságra. És bár javában folyt az iskolaév. Scserbakov nem szerette a fölös udvariaskodást . és hamarosan rájött. a fenyegetés és büntetés – mindez jó volt az elítéltekkel. hogy a politikai eligazításon becsapták . ahol középiskola működött – volt egy iskolás fia. az immár diplomás Lunyin váratlanul jelentős megbízást kapott: a bal parti Debin településen működő központi rabkórház sebészetének vezetője lett. a kolimai egészségügy parancsnokát. ők segítették a gyógyítást . Az elítéltek éber ellenség eként ideszerződött okos Rubancev mindent tisztán látott. Lunyin kinevezésé valóságos villámcsapásként ért mindenkit. . Rubancev higgadtan végezte a dolgát. a hízelgőket. Rubancev sebész ugyanis. Mivel jól kijött a főnökséggel. kilencven k ilométerre Debintől. s a sebészeten rendben mentek a dolgok. de nem az ideszerződött.

és Edit Abramovnáról mesélt . A kolimai ezred. Lassan. „karrieremnek”. csövet. hogy diplomájukért segítségnyújtással fizessenek. * Rubancev távoztával a léhűtők vérszemet kaptak. A kórház az én kórházam volt . — Rubancev. 1946 végén jöttem ide betegekkel. A csonkolásos műtéteknél mindennapossá vált a sebfertőzés. és e légették a kazánban. A kolimai ezred orosz módra távozott. nem pazarolták a drága alkoholt . hála Isten. Félrészeg főnökök járkáltak fel s alá az osztályon. Szóval állt a bál. Már a harmadik napon murit rendeztek a műtőben – a sebészek alkoholját megkóstolta Kovaljov főorvos és Vinokurov kórházparancsnok is. A kezelőben is elkezdődtek az ívászatok. A felcsertanfolyam elvégzése után. Szergej Mihajlovics pedig úgy rendelkezett… Elképesztett. A mulatozás folyt atódott. letaglózott Lunyin viselkedése. a régi gazdák. Olyan orvosok. amit csak a hatalmas kétemeletes épüle tben találtak. Szemem előtt született meg a kórház. melyekre az elítélt ápolónőket és takarítónőket is meghívták. a hajdani kolimai ezred székháza volt. felcserek gyűltek itt össze. Sokan szent kötelességüknek érezték. s még sebésznek mondta magát! . Lunyin minden értekezleten Rubancevet gúnyolta: – Egyetlen fekélyest sem operált. örült sikereimnek.Egyébként cigarettával kínált. A falakat átlyuggatták. akik a lehető legjo bban akarták végezni a munkájukat . mivel féltek Rubancevtől. korábban nagy ívben kikerülték a sebészeti osztályt . eltűnt. az ajtókat összezúzták. akik. a klubteremből kihordták az összes bútort. – Miért viszed el az alkoholt a szekrényből? – Pofa be — intett le az ápolónő . és amikor a háború után egy évvel a katonai álcázás egyik szakértője les elejtezte a hegyek között is több száz méterről meglátni rabkórház lett. Alekszandr Alekszandrovics Rubancev elutazott. távozóban kitéptek minden vezetéket. lépésről lépésre mindent rend behoztunk.

megfulladt. * Csak tizenhat év múlva tudtam meg. Néha. és Edit Abramovna a vízbe vetette magát. és látom a bájos női arcot. hogy Edit Abramovna még egyszer kijárta. és Lunyint eltávolították a Kelet Szibériai Építkezésről. a fakitermeléshez. hogy szálljon ki egy bizottság Mag adanból. Szergej Mihajlo viccsal együtt ment a Csukcs-félszigetre. Mind a tizenkettőt megoperálta. hogy a kórház ambulanciáját vezessem. nem kell. hogy túlélik a műtétet. – Szergej Mihajlovics. s nem volt remény. az utolsó magyarázkodásra. ő a barátod?… Osztovits Ágnes fordítása . – Te nem fogsz engem kioktatni. „Rossz a háttér” – mondogatta Alekszandr Alekszejevics. Rubancev tényleg nem műtött gyomorfekélyes beteget . és mind a tizenkettő meghalt . így nem szabad dolgozni. hallom a mély hangon feltett kérdést: „Szerjozsa. elpusztult . A fekély rabbetegség volt. Három helyett csak másfél évet kellett dolgoznia. Eszembe jut a múlt. a Pevek folyóba. amikor nem hatnak az altatók. kértem. – Gyáva! – kiáltotta Lunyin. Nem üdvözöltük egymást. hogy Lunyint a Kelet -Szibériai Építkezésre helyezzék. Pevek faluba itt került sor az utolsó beszélgetésre. A kórház orvosainak eszébe jutott Rubancev t apasztalata és irgalma. Beadványt írtam. disztrófiás betegeké. de a kerületi belügyi osztály illetékese lebeszélte őket: már nem harmincnyolcat írunk.Nem először vetődött fel a kérdés. Engem átirányítottak az erdőbe. A bányába akartak küldeni. a legyengült. felriadok éjszakánként . Én pedig egy év múlva. Megérkezett a bizottság. amikor kicserélődött a kórház vezetősége. A dekabrista ivadékkal Moszkvában futottam össze. visszatértem a fakitermelés egészségügyi szolgálatából. és a belgyógyászatról áthozatott t izenkét beteget.

Nemrégiben települt át oda a kórház. véget ért a hajózási idény. A kikötőgátat sorkatonák és hivatásos alakulatok vették körül. a Kommunista Világpárt Ifjúsági Tagozata. a lehorgonyzó „Kim” fogadására. majd megke zdődött a kihajózás. Ez volt az utolsó járat. emberi rakomá nnyal a fedélzetén. nem kellett volna az ötszáz kilométeres övezeten túl menni. 1919 és 1943 között működött . csupán egy jegyzőkönyvben rögzítve. Magadanban negyven fokos fagy fogadta a vendégeket . kilométerről. A központ szirénájának hangjára az öböl ötszáz kilométeres kö rzetében az aranybányák valamennyi szabad kocsija üres platóval megindult Magadan felé. Dukcse rabkórházaiba. a 23. Ola.JÚDEA HELYTARTÓJA Ezerkilencszáznegyvenhét december ötödikén a nagajevói öbö lbe befutott a „Kim”* gőzhajó. Ha a Kim gőzös egy évvel korábban érkezik. * KIM = Kommunisztyicseszkij Internacional Mologyozsi. hogy feltétlenül szükség lesz az exhumálásukra. de meg élő foglyokat szétos ztották Magadan. majd a temetőbe szállították. Armany. hanem e föld igazi gazdáit: elítélteket Megérkezett a teljes városi vezetés. . A városban tartózkodó összes teherautót kivezényelték Nagajevóba. A betegek közül a közepesen súlyos állapotúakat Kolima bal partjára. A gőzhajó különben nem vendégeket szállított. és jeltelen tömegsírokba temették. A legsúlyosabb állapotban levő. a Központi Rabkórházba szállították . a Komintern. mindenki kivonult a kikötőbe. A halottakat a partra dobálták.

az orvosoknak. akit most váltottak le tisztségéből a felső p arancsnokság külön utasítására. Három sebész kezdett operálni egyidejűleg. – Engedje meg. amikor egyetlen műtétet sem végzett. a szívbetegeknek gyógyszert csepegtettek. ha olyan nap adódott az életében. hogy első kolimai betegeinek sebszagát érzi. már tíz éve itt vagyok. . Az ember azt hinné. A feldúlt Kubancev átengedte a parancsnoki helyet. a felcserek kezet mostak. és hordágyon egymás után a sebészeti os ztályra szállították őket. én már ismerem ezt az egészet. a sebészeti részleg vezetője. milyen parancsot adjon. és a verkli beindult. a genny mindenhol ugyanúgy bűzlik. és a halál mindenütt egyforma. Hát nem. Kubancev egész életében úgy hitte. hol kezdje. hogy a „könnyű esetek” a szállíthatók. ennek az osztálynak a k orábbi vezetője. helyben. ezeknek a szörnyű sebeknek láttán. Más felcserek injekciót adtak. De valamit mégiscsak tenni kellett. akik jobban vannak. nem tudja. A szagokat éppúgy megőrzi az emlékezet. milyen parancsot adjon a szanitéceknek. – Amputálunk. csakis amputálunk – morogta maga elé Braude. aki most érkezett a ha dseregből. – Alekszej Alekszejevics – szólalt meg valaki Kubancev mellett. A sebész egyre Ragyiscsev tábornok szavait mondogatta. ráadásul német nevű. hogy segítsek. Szívta a cigarettát. Szerette a sebészetet. a frontról. egyetlen vágást sem ejtett. közvetlenül a háború után valahol hozzájutott. hogy asszisztáljanak. A sebész tudta. és érezte. elborzadt ezeknek az embereknek. A szanitécek leszedték a kocsiról a betegeket. hogy elolvassa őket: „A fronton szerzett tapasztalat nem tudja felkészíteni az embert a lágerhalál látványára. az egykori fogoly sebész. Később egész életében emlékezett a szagra.” Kubancev elveszítette a fejét . Nem tudta. mint a verseket vagy az emberi arcokat.Kubancev. Ennek a lágerbeli gennynek a bűze mindörökre megmaradt Kubancev zsigereiben. a felcsereknek. Braude volt. csupán mert Braude valamiko r elítélt volt. A legsúlyosabbakat otthagyták. Valamennyi Magadanból érkező kocsin voltak olyanok. hogy elveszíti önuralmát. Kolima túlontúl nagy terhet rótt a frontsebészre. egyiket a másik után. állítólag szenvedett. akik útközben meghaltak . A sebészet összes folyosóját ellepték a hordágyak.

A harminchetes év azonban derékba törte a sorsát. mintegy érdemei e lismeréséül. megváltozni már nem tudott. a háromezer megfagyott elítélttel. hogy az mennyire hálás neki. . szitkozódott . tudta. Hogy mi a harmad. észrevette Kubancev riadalmát. így is tett. Meg tudta mondani az aljasabb parancsnokok rangját. nem gyűlölte az utódját. de elveszítette a fejét . De lassan vége a mesének. séma és parancs – most nesze neked. Kolima… De Braude nem volt rossz ember. ezt végre is hajtották – negyven fokos fagyban. az eleven élet. – Kubancev nem rossz fiú ugyan. A tisztek élelmiszercsomagot. magas illetményt kapnak. vagyis ismerte a lágerbeli szerelmeket.– Most aztán nem fogunk unatkozni – örvendezett. mint kemény akaratú. fegyelmezett ember. Ezerkilencszáznegyvenhét december ötödiken a nagajevói öbö lbe befutott a „Kim” gőzhajó. felesége. vágott. ki kivel élt együtt az elítéltek közül. és mi még az elejét se ismerjük. és a parancsnokság úgy döntött. Egy valamire nem emlékezett csupán. a „Kim” gőzhajóra. Miért éppen Kubanceven állt volna bosszút balszerencséje miatt?… Braude tehát utasításokat adott. iskolás fia van. Kényszerítette önmagát a feledésre. s noha a töprengés perceiben gyakran gyűlölte ezt az alávaló önfeledtséget. ellenkezőleg. a híres Krause ígéretes tanítványa. érezte. Tizenhét évvel később Kubancev pontosan emlékezett valamennyi elítéltből lett felcser nevére. nem tett neki keresztbe. ahogy Kubancev kifejezte magát. Ma elhatározta: itthagyom a kórházat . Braudénak meg mije van? Mögötte tíz év láger. Útközben a foglyok fellázadtak. háromezer elítélttel a fedélzetén. hogy vízzel árasztja el az összes bö rtönt. Braude szaratovi volt. Mégiscsak családos ember. előtte meg az igencsak kétséges jövő . A szárazföldre költözöm. ahogyan Braude mondta vagy a fagyási sérülés. jól megszedik magukat . Frontsebész! Ott csupa utasítás volt. az összes ápolónővérre. Mindezt el kellett felejteni és Kubancev. már Kolimára vezénylésének legelső napján megtudhatta. emberi rakománnyal.és negyedfokú fagyás. önfeledten élt. Noha ok nélkül váltották le a tisztségéből.

Anatole France-nak van egy elbeszélése. a „Júdea helytartója”. Gereben Ágnes fordítása . Abban Poncius Pilátus tizenhét évvel később nem tud visszae mlékezni Krisztusra.

mikor lesz annyi erőm. eltéríteni a lassan közelgő haláltól. egyedül Sesztakovot irigyeltük. kórházba. Ebben a boltban csak „közönséges” törvénycikkek alapján elítéltek vásárolhattak. kuncsorogjunk… Csak az ismerősöket irigyeltük. a butirki börtönből. de csak álldogáltam az élelmiszerbolt ajtaja előtt . hogy könnyebb mu nkát keressünk. legfeljebb egy napra előre terveztünk. Csak valami külső inger tudott kizökkenteni minket a közönyből. valamint a „nép barátai” közé sorolt visszaeső bűnözök. Nekünk a boltban semmi keresnivalónk. minden mindegy volt. most is – be akartam menni a barakkba. hogy bemenjek a barakkba. És ekkor megszólított Sesztakov. Barátság nem szövődött köztünk. egy zárkában ültünk. azokat. nem pedig belső erő. nem tudtam. Külső. Én is csak álltam. akikkel együtt érkeztünk ebbe a világba. csak egyszerű ismeretség. nehéz fizikai munka. kiüresedett. istá llóba kerülniük – ott nem volt az a sokórás. A banyában ő nem a fejtésen dolgozott . mint minden más érzésünk. még a világ is fo rgott velünk. de nem tudtuk levenni a szemünket a csokoládészínű vekniktől. Nem volt erőnk érzésekre. lefeküdni a priccsre. azokat. érdeklődjünk. Lám. arra. * A csak az óceán felől megközelíthető Kolimán így nevezték n Szovjetunió többi részét. Belül minden kiégett. Sesztakovot a „Nagy Földről”* ismertem. és néztem a kenyeret. Szóval.A TEJKONZERV Az éhségtől irigységünk tompa volt és erőtlen. hogy járkáljunk. súlyos illata csiklandozta orrunkat. akiknek sikerült irodába. . amelyet valamennyi kapu oromzata a dicsőség és hősiesség do lgának hirdetett. a friss kenyér édes.

Elmentünk a barakkok mögé.Geológusmérnök volt. rászórt némi durva dohányt. Az én lábam rögtön elnehezült. meghalni nem akarok. És kijutunk a tengerhez. – Ne félj. Megmarad a zoknid. – Hogy látod te mindezt? – Nyilván meghalunk – mondtam. nem halsz bele. sőt némi büszkeséggel figyeltem a lábát – lám. téged is. és odanyújtott egy újságpapírfecnit. – Gyújts rá – szólt Sesztakov. geológiai kutatásra. nem. – Hát. nyilván mindenért meg kell fizetnie. és leültünk a régi fejtés palánkjára . Ez a szerencsefia észre sem vette moszkvai ismerőseit . Sesztakov pedig vidáman lóbá zta új kincstári bakancsát. őszinte le lkesedéssel. és előtűnt kockás zoknija. mint a madarak. – Akkor? – Van térképem – szólt bágyadtan Sesztakov. Remegett a föld alattunk a halk robbanásoktól – készítették elő a talajt az éjszakai műszak számára. Lesz nálam engedély. – És a tengernél? Átússzuk? . aki nem kapcát hord . meggyújtott egy szál gyufát. Nem sértődtünk meg. – Beszélnem kell veled – mondta Sesztakov. A legkevésbé sem akartam erre gondolni. szürkén és észrevétlen. – Menjünk tovább – ajánlotta Sesztakov. Kis kövek pattogtak a lábunknál. egy igazi gyufát… Rágyújtottam. – Velem? – Igen. Aki korpa közé kerül stb. amely enyhe halzsírszagot árasztott . hadarva adta elő . Nadrágszára felcsúszott. van egy ember a mi részlegünkben is. – Nem a zokniról van szó – tiltakozott Sesztakov és mutatóujját végigvezette a horizonton. és elmegyünk Csornije Kljucsiba – tizenöt kilométer ide. azaz irodai munkára vitték. – Fogom a munkásokat. Benne vagy? Mindezt közönyösen.

lassan enni. de Sesztakov sem jut el oda. – Benne vagyok – mondtam kinyitva a szemem. De miért hazudik? Legalább annyira tisztában van a dologgal. hogy belevágjunk. miként sárgul meg a fehér maszsza. ki mondta? Ismerős mondat. az írott szónak nem hittünk . mások életével. persze hogy nem. zöldség… De a legnagyszerűbb a tej. Visszamentem a barakkba. Mások vérével. Lehunytam a szemem és gondolkodtam. – Az erdőben majd meggyógyulsz – mondta Sesztakov – a vadgyümölcstől. De nem volt erőm. a vitaminoktól. Nem hogy én nem. vagy kenyérre kenni. Elviszlek. hogy a lé- . – Jó. Nehéz volt gondolkodni. Kanállal kell enni. vagy belekortyolni a dobozba. Minden. hogyan kristályosodik ki a cukor a doboz falán. A tengerig három út vezet innen. amit olvastunk. Okvetlenül erőt kell gyűjteni. nagyon helyes. hogy felidézzem. Hozok neked… konzerveket. tejet. ki és mikor mondta ezeket a szavakat . A lényeg. elfelejtődött. – Holnap – mondtam a boldogságtól szinte fuldokolva tejko nzervet. és mindegyik legalább ötszáz kilométer. Tudok szerezni… Sokféle konzerv van a világon – hús. jó. hogy forró vízzel felhígítva megissza az ember. – Helyes. Életemben először éreztem. mint térden kúszva élni” – szavalta ünnepélyesen Sesztakov. Van térképem. a skorbut nyomait. Persze nem úgy. Ki rakta oda és milyen fizetség fejében? Hiszen mindenért fizetni kell. – És Sesztakov elment . Felgyűrtem a nadrágomat. Így nem tudok élni. gyümölcs. hal. figyelni.– Mindegy. a sűrített tej. mint én. – Csak előbb jól kellene laknom. „Jobb állva meghalni. tudom az utat. aki képzettségének megfelelő munkán helyezkedett el. Csak úgy önzetlenül magával visz? Nem. – Ki mondta ezt? Tényleg. lefeküdtem. behunytam a szeme m. és hirtelen megrémü ltem Sesztakovtól – az egyetlen közülünk. és megmutattam lábszáramon a vörös sebeket.

Tíz fényesre nyalt kanál nyúlt felénk az asztal fölött. A sűrű. De gondolkodni kellett. hogy lehetetlen nem nézni a táplálékra. éhes álmomban Sesztakov ko nzervjét láttam: csodálatos tégely felhőkék címkével. érdeklődésük a másik étke iránt tökéletesen önzetlen volt. Összegyűjt bennünket a szökéshez és felad – a napnál világosabb. az én véremmel fizet . Fájt a gondolkodás. ahol Sesztakov lakott. Vagy már ott. édes ujjaimat nyalogatva. hátha részesülhet a lakomában. Magam is tudtam. hogy megosztom vele a tejet. és habzsoltam a sűrű. fehér sugár kibuggyant a konzerv tetejére. nem a rejtett vágy diktálta.lek munkájának fizikai jelei vannak. és csordogált. . egyre vártam. Még csak nem is reménykedett senki. a kezemre. Nem emlékszem. Csornije Kljucsiban megölnek. Irodai munkájáért a mi vérünkkel. Ilyesmire még nem volt példa. hogyan dolgoztam. és nézte. a levegőnek – mondta Sesztakov. hogy innen nem lehet kijutni. Vártam. folyt a tej széles sugárban. Lélekmelegítőjén kido mborodtak a zsebek. és újabb tizenöt évre Ítélnek. Mindenki állt. Könnyedén felnyúltam az égig. hogy felnyerítenek a lovak. A fejsze élével lyukat vágtam a dobozon. mélykék doboz. és Sesztakov előhúzott a zsebéből két tejkonzervet . A hatalmas. – Még egy lyukat kellett volna ütni. melyek az embereknél jobban megérzik a munkanap végét. mocskos. De a tej. akár az éjszakai égbolt. hogy bealkonyul. Rekedten fölharsant a sziréna. vagy még élve visszahoznak. Leültünk a barakk nagy. édes csillagtejet. – Adjatok egy kanalat – fordult Sesztakov a körénk verődött munkásokhoz. amely a másik ember szájában eltűnik. Már várt a tornácon. – Jó ez – mondtam. Nem udvariatlanság volt ez. Hiszen pontosan tudja. és én mentem a barakkhoz. mit csináltam azon a napon. akár a Tejút . lesikált asztalához. a sűrített tej… Elaludtam és nyomorúságos. ezer helyen ki volt lyuggatva. hogyan eszem.

persze. A közönség szétszéledt. Sesztakov mindent értett. időnként hideg vizet kortyolva rá. Megettem mind a két dobo zzal. mint minden érzésem. meggondoltam magam. erőtlen. Nem fogadta a köszönésemet.Még jobban elfészkeltem magam. Menjetek nélkülem. Egy hét múlva szöktek. kettőt már Csornije Kljucsi közelében megöltek. Pedig történhetett volna másként is. A geológiai felderítésen dolgozott. a főnökség becsületesen játszott vele. Kisszerű bosszú volt. Pedig figyelmeztetni kellett volna – Sesztakov már öt embert beszervezett . kockás zoknija még mindig épségben. hamar osan máshová helyezték. otthagyott. hármat egy hónappal később elítéltek. Két doboz sűrített tej végül is nem olyan nagy d olog. Osztovits Ágnes fordítása . borotvált volt és jóllakott. Kár. fél év múlva egy másik fejtésnél talá lkoztam vele. és ettem a tejet kenyér nélkül. De mi mást tehettem volna? Figyelmeztessem a többieket? Nem ismerem őket . Sesztakov ügyét a bánya külön kezelte. – Tudod – mondtam és gondosan lenyaltam a kanalat –. Sesztakov részvéttel nézett rám. A szökésért külön büntetést nem kapott. egy szót sem szólt . az előadás véget ért.

. méghozzá fiatal és néha nem állta meg. feltűnően vörösképű és heves. el ne emeljen egy-egy gerendát. A sorból előlépett a szószátyár Vinogradov. középszintű katonai vezetők. és az nyomban hátraesett. mielőtt hazaindultunk volna. utat engedtek Griska Logunnak. egy ukrajnai gépállomás hajdani igazgatója. Griska fiatal volt. Az emberek félénken odahúzódtak a havas palánkhoz – ők munkából jöttek. Munkafelügyelő volt. mint nálunk: egykori területi és városi párttitkárok. Ellépdelt mellettünk kigombolt bekecsében Griska Logun. a szomszédos részleg építésvezetője. akárcsak mi. hogy főnök. Aztán Logun a csákánynyéllel mellbe vágta Vinogradovot. Kezében új csákánynyél. hogy neki ne vesse a vállát egy-egy hóban rekedt teherautónak. Az összetétel is olyan. Vinogradov széles mozdulatokkal magyarázott valamit Logunnak. Folyton elfelejtette. Logun már messze volt tőlünk. professzorok és docensek. amely méltatlan egy építé svezetőhöz. ahol ültünk. hogy leültünk az átszeli hóba. egy szót sem hallo ttunk. ez a brigád az ő körzetében dolgozott. de szavak nélkül is mindent értettünk. Szembejött vele Vinogradov brigádja – halálra szánt igavonók. félre ne húzzon egy-egy földdel teli fagyos kosarat – csupa olyan cselekedet ez.GRISKA LOGUN SZERSZÁMA Annyira fáradtak voltunk. egészen nyárias idő. De Griska is megállt. A tegnapi mínusz negyven fok helyett csupán huszonöt volt.

a felügyelőket. Poljanszkij. de hányszor láttam!). aki csikkeket gyújtott és egy tányér lev esért hajlandó volt egész éjszaka hízelegni valamelyik köztörvényes főnöknek. De még nem verhet a napos. hogyan juthatnak emberek olyan helyzetbe. Tegnap még nem vertek minket. a naposokat. Nem nehéz erősebbnek lennie nálam. hogy „közösséget” alkotnak. nem vernek. és öklét rázva továbbment. Éreztem. sem felháborodásuknak nem adták jelét . s hogy mar a második szóra ölni képesek (hányszor. akivel a butirki börtönből együtt érkeztünk a bányába mit szólsz? Valamit tenni kell. hogy vezetője védelmére keljen. még a leggyengébb is. pitvarom” – dúdolta halkan Vavilov. a felügyelő és a borbély. az egykori sportoló.Vinogradov nem kelt fel. Vinogradov e ltorzította szétvert. a hadsereg. Amikor mellénk ért. Ha legyengültem. Az engem verő parancsnok ereje a törvény. – Logunnak jó kis szerszáma van – mondta. hogy minden a fizikai fölényen múlik – már ami a brigádvezetőket. Amíg én vagyok az erősebb. Üt a napos. egyszer szemrehányón azt mondta nekem. Akkor felháborodott az érveimen Egy év sem telt el. Megüthet a parancsnok. a bíróság. hogy sokan vannak. A munkafelügyelő és a brigádvezető. hogy már rég fontolóra vette ezt az eshetőséget . a borbély. hogy verjék őket. Az őr fizikai fölénye a fegyver. . a kö ztörvényes. s elindult. Még erős vagyok. A brigád húsz emberéből senki egyetlen mozdulatot sem tett. aki tömérdek csomagot kapott és soha egy falatot sem juttatott senkinek. az őr. ver minden to lvaj. de holnap megüthetnek. amikor újra találkoztam a végsőkig e lgyötört Poljanszkijjal. A köztörvényesek ereje abban rejlik. megtaposta és közben botjával hadonászott. a fegyvertelen embereket illeti. a törvén yszék. mintha mi sem történt volna. a szakács. Logun ráugrott. Vinogradov felállt. nem érti. Te mit csináltál volna Vinogradov helyében? Hm? – Nyilván tűrök – felelte halkan Vavilov. Logun felvette leesett sapkáját. az őrség. a fürdőmester. – Figyelj – fordultam Vavilovhoz. – És érti a do lgát… „Pitvarom. És a többiek – a brigád mellettünk vonult el – sem részvétüknek. a barátomhoz. mindenki üt. vérző ajkát . Aztán rájöttem.

hogy megkerülöd a gerendát. azt gondoltam magamban. akik ilyenkor találkoztak. át az éhségen. priccs-szomszédom a karanténnapokon. egy hétpróbás gazember. aki nálam is gyengébb. szimuláns féreg. s utána hosszan pihenned kell. Senki sem tért vissza. Bármily rettenetes. becsületes volt. nálam is nyomorultabb. zihálást okozó lebírhatatlan akadály. Hiszen ez az elzárás pihenés volt – igaz. lám ez egy nyavalyás. Hogy hogyan csoszogsz a köveken. Szóval Poljanszkij. ő tízpudos sziklát felemel. én meg egy félpudos kő alatt is roskadozom. és el akartam mondani neked . mint az ötvennyolcas törvénycikk alapján elíté ltek munkája. hogy a talaj legkisebb egyenetlensége. egy henye. egy nap. – Mit? – Amikor néhány hónapja láttam. bármily megalázó ez a karantén. mert a fizikai erő az erkölcs fokmérője. egy naplopó. mint tudni. kötöttek barátságot . Megértettem. – Na és? Aztán megértetted? – Aztán megértettem. – Rájöttem én is. Egyszer valami ünnepre virradtunk. hogy egy perc. ahogy elnéztelek. az álmatla nságon és félelmen. hogy nem tudsz átlépni egy fatörzsön. még mindig könnyebb volt. . – Régen meg akartam kérdezni tőled valamit . hogy visszatérhessünk k orábbi testünkbe – korábbi lelkünkbe nem is reméltük a visszatérést. egy év vagy egy évszázad kell. tehát jobb. át a közönyön és az ütlegeken.Poljanszkij becsületes volt . Titokzatos kínok gyötörték – olyan erősek. hevesek és olthatatlanok. Amikor magam is legyengültem. hogy van. így ismerkedtek meg. És persze nem is tértünk vissza. amit még egy kutya is átugrik. – Köszönöm. Voltak emberek. a legkisebb emelkedő is szívdobogást. – Mert az élmunkásokat hívják meg a gyűlésekre. hogy áttörtek a jégen és a halálon. hogyan jársz. verni kezdtek – pedig nincs jobb érzés. pillanatnyi. s minket az ünnepre bezá rtak – ezt nevezték ünnepi karanténnak. Fizikailag erősebb. erkölcsösebb nálam. etikusabb. de ugyan ki tudta volna megmondani. Amikor engem is lökdösni.

amikor első ízben megütöttek. gúny. A hatalomittasság fölény. gyilkolásban. nem engem kell államérdekből agyonlőni. egy ötvennyolcas tö rvénycikk alapján elítélt katona. Nem ismerem azokat az embereket. hideg. az elöljárónk Zujev volt – civil. hanem időalamizsna: váratlan pihenés. Összeesett valamelyik vájatban. a tényleges gyilkolás. A hatalom métely. fehér homályában – mindebből hirtelen elővillant valami más. Csak messziről láttam őket . kielégülést nyújt -e egy halálos ítélet aláírása. nem orvosság. valamiféle boldogság. akik valamikor sortüzet parancsoltak. Nem Griska Logun volt. A mindennapi. és lám most őket gyilkolják. mint maga az agyonlövés. mentséget nem is kereső e ltökéltség. nem kenyér. ugyanabból a lelki indítékból táplálkozik. bátorítás – a parancsnok szolgálati karrierjének erkölcsi mércéje. De azt hiszem. amit az út mentén od acsúsztatnak. A brigádvezető ököllel az arcába csapott. A bányafelügyelőnk.Poljanszkij hamarosan meghalt. én magam is tudok gyilkolni. valami alamizsna. Az ember lelkében rejtőző szabadjára eng edett vadállat mohón keresi örök emberi lényegének kielégítését – verekedésben. . a parancs ugyanabból a lelki erőből. megalázás. de az első ütésre jól emlékszem – fel voltam rá készülve. lágert próbált régi bűnöző. Minden pofonra nem emlékezhet az ember. Jól emlékszem. Nem tudom. talán valami részvétféle a nyomorúságos embersorsok iránt . Griska Logun viselkedése és Vavilov béketűrése felkészített. A hatalom métely. Gyávaság. akik parancsot adtak az agyonlövetésekre. a mi brigádvezetőnk. Volt valami Zujev sötét szemében. Láttam embereket – nem is keveset –. Éhség. felbujtás. tizennégy órai munka a köves aranybánya fagyos. minden éjszakai százezer pofon közül az elsőre. Nyilván abban is van némi sivár élvezet. kiabálás – biztos valami hiba történt. hanem Firszov.

De Zujev kevesebbet ütött. jogász? – sziszegte megvetően valaki. De mégis – egy másodpercnyi meleg… Most nem űztek el. A betérőket botokkal térítették vissza a nyitott ajtóból a fagyba. a szikla kiszögellése mögé rejtőztünk a metszőn éles szél elöl. . – Van egy kérésem hozzád – mondta tulajdon bátorságától z ihálva Zujev. Zujev ügye (büntetése még a múlt évben lejárt) közönséges falusi ügy volt. ha csak benyitott. Kiosztotta a munkát. ott ültem a kályha mellett . – Igen. – Kis bódéjában mondta el. A táj meghódítása szilárd eltökéltséget követelt a távozás megakadályozásában. aki leereszkedett beosztottja gondjához. Az állati ösztön folyton ehhez a tiltott ajtóhoz vezetett minket . Faggatóztunk: hány óra van? Tanácsot kértünk: jobbra vagy ba lra menjen a fejtés? – Engedje meg. s ahova a mi fajtánkat nem engedték be. Kesztyűjével elfedve arcát odajött hozzánk Zujev felügyelő. ahol égett a tűz. Már-már letöltötte a büntetést. Pavel Ivanovics. Kérés! Nem parancs. Éppen akkor érkeztünk a munkára. Elmondom neked. a szülőknek fizetendő tartásdíjjal kezdődött. ajánlották nekem. miről van szó. mint a többiek – szerencsénk volt . s lankadatlan figyelmet a kolimai népesség feltöltésében. de én dologtalan maradtam. a brigád behúzódott a „zugba”. – Írj a nevemben egy kérvényt Kalinyinnak. – Mi ez. hogy rágyújtsunk! – Nincs itt Zujev? És Dobarjkov? Ezekkel a kérésekkel senkit sem csaptunk be a bódéban. akik aztán börtönbe is juttatták fiukat . – Hát rajta! – Ez a főfelügyelő volt. Rehabilitáljanak. kijelölte a vágatokat. hogy szippantson a forró. A rabszállítmányokkal lehetett legkönnyebben benépesíteni ezt a sok vesződséggel járó új földterületet. s ahonnan minden nyomorult ra bszolgát botokkal és pofonokkal kizavartak. éltető levegőből. amikor a parancsnokságnak sikerült átirányítani Kolimára.

Nem tudtam. tele lesz velük minden ház. Ronggyal kellett volna körültekernem a ceruzát és a tollat. mint a kezem. merthogy a fehér homály egyforma volt itt reggel. Amikor erre rájöttem. Aludtam és most is visszatérő kolimai álmomat láttam – kenyérveknik úsznak a levegőben. Kalinyint ilyen ostobasággal nem lehet meghatni. Írtam a kérvényt izzadva.Zujev itt akarta hagyni a Dalsztrojt. minden utca. és nemcsak azért. az egész föld. Túlságosan száraz. és a kezembe nyomott egy egész kenyeret . Nem elég megható. Zujev megköszönte. Rögtön befaltam. fel kellett támasztani a szavakat. féltem. boldogan. nem tudtam a lágertől kiszikkadt agyamból egye tlen hatásos szót kiizzadni. mert az agyam ugyanúgy vérzett. Féltem vakaródzni. És Zujev megjött . vagy legalább engedjék vissza a kontinensre. az őrök elöl.és csákánynyél fogására görbültek. Estére megírtam a kérvényt Kalinyinnak. Nem tetszett neki Felügyelő szomszédai ugyancsak elolvasták és fanyalogtak. mint tetvest. hogy rehabilitálják. formálódni kezdtek a betűk . kérte. éjfélkor és délben – és vittek minket haza. . és rögtön feléledtek. Nem rejtőzködött a brigád. mozgolódni kezdtek testemen a tervek. amelyek eltű ntek életemből: úgy hittem akkor – örökre. Ilyen kérvényt kár is elkü ldeni. Reggel vártam Zujevet – talán még cigarettát is hoz. – Becsaptál engem. amit ma megehetsz. s hihetetlenül nehéz volt kiegyenesíteni őket . A bódéban meleg volt. mint a kezem. Nehéz volt írnom. hogy vastagabb legyen. hiszen mar megtanultam. mint a csákány vagy a lapát nyele. Életre kellett kelteni. Nehéz volt írnom. A nap véget ért a munkafelügyelők órája szerint. te fattyú! Éjszaka elolvasta a kérvényt . hogy undort keltek megmentőmben. Nem tudtam elnyomni a gyűlöletet. ne tedd el holnapra. felüvöltött és kivonszolt a „zugból” a szélbe. h anem mert ujjaim a lapát . mert eldurvult a kezem. nehogy kikergessenek a fagyba. mert az agyam ugyanúgy eldu rvult.

nem sokkal erősebbet. Ám a holtak házában nem volt Kolima. – Becsaptál engem. de nem ére ztem fájdalmat. Újabb büntetést sózhatnak rám. megalázkodó. de a főnökség lelkét megindító beadványokat fogalmazott . miféle ember vagy te! Zujev előrelendítette a kezét. mert túl nagy volt a távolság a szabad élet és Kolima között. – Ember vagyok – suttogtam fagyott. csak gyűlölet Gondolják el.Nem tudtam megbirkózni a munkával. és nyaltam az édes. fattyú! – üvöltötte Zujev. Dosztojevszkij még verset is irt a cárnénak. könnyes. mert agyam elfáradt. Elestem. Pedig azt gondoltam. Osztovits Ágnes fordítása . ahol a lelkesült jelzők fészkeltek. Kolimától Dosztojevszkij ugyanúgy elnémult volna. és én könnyű. mint egy szé lroham. Zujev néhányszor belém rúgott nemezcsizmájával. nem volt semmi. hogy csaphatsz be engem! – Én nem csaptam be… – Egy álló napig ott ültél a bódéban. kék ajkamat bizonytalanul mozgatva. – Majd megmutatom neked. – Majd megmutatom neked. mely kibuggyant a szájam sarkán. szinte súlytalan érintést éreztem. Ezért nem tudtam megírni Zujev kérvényét . szegény Dosztojevszkij a Holtak házát követő tízéves katonáskodása alatt keserű. a melegben. a te baromságodért . nem azért. hanem mert ott. ember vagy. kimerült. amely ezen a fejtésen nemegyszer letepert. te féreg. karommal eltakartam a fejem. r agacsos folyadékot. mint én. és nem azért.

s az út két hatalmas. hogy még rá sem ért letekinteni a földre a fagyos köd sűrű. nem engedték őket sem melegedni. A fekete égen láttuk a kis halványszürke holdat. A vájatig hosszú utat kellett megtenni – két-három kilométert. sem enni valami meleg helyen. néha konzervet is. tudat alatt csak arra ügyel. Utána az ember elveszíti az időérzékét. és már sötéttel hagytuk el. Az úttisztítókat egymást vá ltó fegyveres őrség vette körül kutyákkal.AZ ELSŐ HALÁL Sok emberhalált láttam északon. hogy kia lhassák magukat és újra kivonuljanak a kemény fagyba az „igazi” munkára. sem meleget. amelyet az erős fagyok idején kigyúló szivárványos glória övezett. Azon a télen éjjeli műszakban kellett dolgoznunk . talán túlság osan is sokat egy ember számára. két embernek egy dobozt. három öl magas hósánc között vezetett – ezen a télen nagy hófúvások voltak. amit először láttam. Csak találomra tudtuk megállapítani. Lovaskocsikon szállították a keményre fagyott kenyérfejadagokat. Ezer és ezer lapátos ember vonult ki azt az utat megtisztítani az autók előtt. A napot egyáltalán nem láttuk – még sötéttel érkeztünk vissza a barakkokba (nem haza – otthonnak senki sem nevezte őket). . A nap különben olyan rövid időre mutatkozott. Csodálatos dolgot fedeztem fel akkor: a sokórás munkának csak az első hat -hét órája nehéz és gyötrelmes. Ugyanazok a lovaskocsik vitték vissza a lágerbe a betegeket és a teljesen legyengülteket . és huszonnégy órán át dolgoztatták őket. fehér fátyolán át . merre van a nap – sem fényt nem adott. ha a munka elhúzódott. Az embereket csak az út megtisztítása után bocsátották el. minden hóförgeteg után ki kellett ásni a lelőhelyet . de a legélénkebben arra emlékszem.

Láttuk a lelőhely aranyosan hunyorgó fényeit.hogy meg ne fagyjon: topog. sem halálos fáradtság. hanem a hósánc gerincén. Néhány helyen mindkét hósáncot keresztutak szelték át . Kolja Andrejev. a feg yveres kíséret hiánya sokak számára fontos volt . . Brigádvezetőnk. Kétoldalt pedig az óriási hósáncok. amelyet mindenki gyűlölt . amikor már elegendő volt az ő rszemélyzet. keményebbnek rém lett. amelyre az ember mintha nem is merne számítani. nem a kitört ablakú fagyos étkezőben. Akkoriban kevés volt az őr – ez magyarázta a parancsnokság bizalmát. amelyek elvágnak bennünket az egész világtól. A brigád valóban jobban dolgozott. mint később. és az Andrejev-brigád egy sorba került a többivel. ez büszkeség és dicsekvés tárgya volt . amely csak lassan csöndesedik és tompul megszokott emberi beszéddé. nem roppant be. nem reménykedik semmiben.és traktorállomás hajdani igazgatója. Körülbelül éjjel kettőre érkeztünk meg ebédelni. egy gép. Ezen az éjszakán Andrejev új úton vezetett bennünket. Brigádunkat nem kísérték fegyveres örök. hogy őrkíséret nélkül vonulunk mu nkára. Egészen komolyan tetszett mindenkinek. Akiknek volt mahorkájuk. a kivételesség tudata. a kintről belépők hangos beszéde. Ennek a munkának a vége mindig váratlan. hirtelen öröm. Sebtében felsorakozva. azoknak a társaik meghagyták a csikket. a barakkot betöltötte az összefagyott elítéltek lármája. bármennyire is naivitás ez. mindenki vidáman fut „haza”. nem gondol a világon semmire. s egy ideig mintha nem is volna sem éhség. nem lent. A hósánc gerincén már járni lehetett. ebéd után rágyú jtottak. Mindenki vidám. lármás. balra az erdő sötét tömegét és a domboknak az éggel összeolvadó távoli csúcsait . a lapátcsengés. akiknek nem volt. Hóförgeteg már régen nem volt. Első ízben láttuk éjjel a távolból lakóhelyünket. és a prémes hó leült. tömörebbé vált és még hatalmasabbnak. egyszóval végül mindenkinek sikerült szippantani egy keveset. Mégis. árkok. Éjjel az ebédet mindig a barakkban adták. lendítgeti a lapátját. jelenleg elítélt – tíz évet kapott a divatos ötvennyolcadik törvénycikk alapján mindig a brigád előtt járt és mindig gyorsan.

Távolabb. ráadásul. befújta a hó. Ránk mosolygott és a már alkonyatba hajló. fekete sál. megint másokat megvásárolt . engedelmesen utánozva érthetetlen mozdulatait. és lefutott egyenest a havon. Végtelenül meghatott bennünket. aki már sok elítélt ellen indított újabb eljárást . hogy az újabb letartóztatás előtt megismerkedjék az elítélttel. A sál bele volt taposva a hóba. Nyomában. csapatostul lezúdultunk. Nem fáradt fölöslegesen azzal. mint a láger lovai. éppúgy. Vagy hat hónapja. Vékony kis nyaka födetlen. mikor ér már véget a munka. egész nap csak arra gondoltunk. aki fejvesztetten és vadul tekingetett körül. ott ellopták. Styemenko. csákányokkal. fiúk. Fáradhatatlanul vallatott. akkori fogalmaink szerint. Őt sokkal jobban ismertem. a lelőhelyparancsnok titkárnőjét . csörömpölve a feszítővasakkal. Ennek az embernek a lábánál pedig egy nő feküdt hason. nemsokára! – kiáltotta. s a szerszám elveszítéséért büntetés járt. elsúlyosodott napra mutatott. vesszőkasos szán elé fogva. lapátokkal – a szerszámot sohasem hagytuk a munkahelyen. könnyű. rövid. Andrejev hirtelen élesen jobbra fordult. egy ló várta. nyáron. Arcról mindnyájan jól ismertük – a lelőhelyen nagyon kevés volt a nő. másokat megfenyegetett. ilyen szép nő . Némelyekkel igyekezett elhitetni. – Nemsokára. pedig valam- . az egyenruhás ember fojtotta meg. Hajadonfőtt volt. mahorkáért vagy egy csajka levesért rágalmazó hamis tanúkat fogadott fel. s a rabok elragadtatott tekintete kísérte soványka alakját. vértelen. Bekecse nyitva. hogy valaki ilyen jól megértette egyszerű gondolatainkat. amely csaknem fehérnek tetszett a holdfényben. Mi. Fejénél. Anna Pavlovnát szerette a brigádunk. rajta jobbról és balról ovális. gubancban. a köpenye tárva . sötét foltok. Arca sápadt volt. Most ott feküdt előttünk holtan. az éhes rabok közül verbuválta őket . estefelé elhaladt a brigádunk mellett. belehajtva a mély hóba. felismertem Anna Pavlovnát. ugyanúgy a nő világos haja is. magához rendelje. Lelőhelyünk vizsgálótisztje volt. sötét haja borzas.A keresztúthoz érve. tarka ruhája összegyűrve. s ahogy jobban megnéztem. A keresztúttól két lépésre egy egyenruhás ember állt . hogy a hazugság az állam iránti kötelesség.

pedig azokban főztünk mindent. Anna Pavlovna holttestét feltettük a szánra. csákányt kért és saját kezűleg kiverte a konzer vdobozok fenekét. miről van szó. a barakk kályháján fölmelegítve. a közönséges lágerekben soha senki nem találkozott eggyel sem. Amikor a parancsnok meglátta az ablakból az elítéltek tömegét. De már hátra is csavartuk a karját . amit meg lehetett főzni és meg lehetett enni. nem rántotta elő a feg yverét. és indultunk munkába. amikor kétlépésnyi távolságra észrevette Andrejevet. A letartóztatottat kész jegyzőkönyv és verés várta a nyomozó irodájában. már kapott is a pisztolytáskájához. hogy később késsel kellett levágni. amikor meglátogatta barakkunkat. hogy ülve és melegen ehessük meg. Andrejevet elvitték valahova tanúskodni. csákányokkal fölfegyverkezett tömeget. összetörte valamennyi rab konzervdobozból fabrikált csajkáját. ám meglátva a feszítővasakkal. kiadta a vezényszót. sokáig nem nyitott ajtót. Végül Andrejevnek sikerült megmagyaráznia. Azokban hoztuk az étkezőből az ebédet. s a megkötözött Styemenkóval meg ké t elítélttel bemehetett a házba.ennyien ugyanazon a lelőhelyen éltünk. sokan inkább a barakkba rohantak a leveshez. Styemenko a tisztaság és a fegyelem őre. Nem mindenki ment oda Andrejevvel. Azon az éjszakán nagyon sokáig ebédeltünk. De aztán megjött. de az ítélet után Styemenkót máshova szállították. Ez volt a minimálisan kiszabható büntetés. a lelőhelyparancsnok házához. A tárgyalást a mi lakóhelyünkön tartották. Rab Zsuzsa fordítása . és elindultunk a t elepre. Styemenkót nemsokára tíz évre ítélték féltékenységből elkövetett gyilkosságért . A volt lágerelöljárókat ilyen esetekben mindig valamilyen külön helyen tartják fogva. Ezt olyan hevesen tettük. Styemenko volt az a parancsnok. Most. s a kötelet úgy meghúztuk. aki három hónappal ezelőtt.

A ládájában azo nban még jobban lehet pihenni. Mutasd meg. * Moszkvában élő kommunista emigránsok Zagorszkijró1 elnevezett klubja. – Ezt majd beszéljük meg húsz év múlva. hogyan kell bánni a lapáttal – adta ki az utasítást. Főbelövés. Ennek ellenére mindennap maga osztott be minket munkára. amikor az új p arancsnok odaért. Kotur ült tehát a talicskában és nem állt fel. fölemelkedni e bből a túlságosan mély karosszékből: akarat kell hozzá. aki a mosz kvai nemzetközi klub* felszámolása után került Kolimára. nem volt ideje felállni. – Te ott. s hogy meglátta a közeledő parancsnokot. A bánya élére új parancsnok került. erő. hanem egészen máshol. hogy sorsa – akárcsak valamennyiünké – nem itt az aranybányákban dől el. hogy végigjárta a vágatokat. Brigádvezetői kötelességeit Kotur nem vette komolyan. Leonyid Mihajlovics Anyiszimov. A talicska – meg kell hagyni – ügyes alkalmatosság. te régi lágerlakó vagy. jó l lehet vele dolgozni.KÉT TALÁLKOZÁS Az első brigádvezetőm egy Kotur nevű szerb volt. s rosszallóan csóválta a fejét . És Kotur eltűnt… Brigádvezetőnk egy talicskában ült. A teljesítmény siralmas volt. Fogtam a lapátomat. aki az első alkalommal. fel akart állni. . Nehéz felállni. s laza földdel megraktam egy talicskát . tudván. De húsz év múlva nem beszélhettünk egymással. a felügyelő kíséretében fölmérte a teljesítményt. – Így csak a lógósok dolgoznak. leváltotta Koturt .

A brigádok létszáma állandóan csökkent: elnyelte őket Szerpantyinka. a kivégzéseket felsoroló végeérhetetlen * Sztálin híres. harminc-negyven tagja maradt. Lágerkarrierjét azonban a Partizán bányában kezdte. sem a fagyfoltok az arcukon. . idegen szállítmányokból szedték össze őket. Mire egy ötszáz t agú menetoszlop megérkezett az ötszáz kilométerre fekvő Jagodnojéba. Soha senki közülük nem tért vissza a bányába. „különleges” nyomozóhatóság alakult – s megkezdődtek az egész brigádokat sújtó csoportos és egyéni k ivégzések. A többiek kidőltek az úton – megfagytak. Kolima későbbi nagy hatalmú főnöke. miközben a terv teljesítését követelte. hogy gyalogosan indítják el az elítélteket Magadanból az északi bányákba. Név szerint senkit sem ismertünk közülük. Klivanszkij – a nevük elmosódott az emlékezetemben. cinikus mondása az 1930-as években. Parancsnoksága alatt fegyveres őrök árasztották el a bányát. és elvitték őket . Alekszandrov. éjjel-nappal húztak el a teherautók. agyonlőtték őket . A brigádokat összevonták – kevés volt az ember. majd az egész csukotkai építkezés parancsnoka . Harmincnyolc telén a parancsnokság úgy határozott. az én bányámban. aki egész életét a TávolKeleti Építkezésnek szentelte: a nyugati bányaigazgatóság p arancsnoka lett. Minden táborparancsnok tudta. sem a fagyhólyagok az ujjaikon. Divatba jött a halálraítéltek lajstromának felolvasása a létszámellenőrzéseken. Ebben az időben Leonyid Mihajlovics Anyiszimov volt az ész aki bányaigazgatóság Partizán nevű bányájának parancsnoka. övezeteket jelöltek ki.Miután az új parancsnok megkezdte működését – azelőtt a bányaparancsnok helyettese volt –. s üresen jöttek vissza. mindennap és minden éjjel rengeteg embert szedtek össze a barakkokban. Az utánpótlásban már nevek sem voltak. gyakorlati megvalósításáról pedig meggyőző képet kapott a saját aranybányájának vágatain. éhen haltak. az északi igazgatóság kivégzőhelye. sem a hangjuk. hogy az embereket nem kérik számon tőle – méghogy a legnagyobb érték az ember. a káderek!* Ezt minden parancsnok megtanulta a szemináriumokon. bár a kormányzat elegendő munkaerőt ígért. s nem különböztette meg őket egymástól sem az ö ltözékük.

– Ki vagy? – Újságíró. Sturmovaján – 12 ezer ember dolgozott. – Rossz a szívem. parancsnok polgártárs. Térj észre. A szomszédos bányák mindegyikén – a Vaturin. Az orvosok eltiltottak Észak-Szibériától. – Az ön esete más. parancsnok polgártárs. Y. – Mi bajod? Makkegészségesnek látszol. A parancsokat Garanyin ezredes írta alá*. – Értettem. Neked az a kötelességed. Leszámolok veletek. hogy hallgass és dolgozz. Rossz a szíved. Az én szívem is beteg. amikor Anyiszimov polgártárs megjelent a munkaelosztásnál. – A szíved. 1938-ban az itt dolgozók állománya csupán kétezer főt tett ki. De Anyiszimovnak ez sem volt elég gyors. oldalát. azt tudsz. – Beszélni. (195. Mégis itt vagyok. öt év kényszermunka. az eredeti tördelésben!) . Szotnyikov munkavezető ujjal felém bökött. parancsnok polgártárs.parancshirdetések. de a Partizán bánya embereit – nagyon sokat – Anyiszimov jelölte ki és nevezte meg Garanyinnak. * Róla és Kolima garanyini korszakáról ld. – Itt legfeljebb a kéménybe írhatsz korommal. amíg nem késő . – Ez egy lógós. Anyiszimov polgártárs buzgó parancsnok volt . kiintett a sorból és Anyiszimov elé állított . Még egyszer kérdem: ki vagy? – A Firszov brigád vájára. Brigádunk felsorakozott. a „Tanfolyam” című elbeszélés 168. Nem akar dolgozni. hogy parancsnokuk tekintetének súlya alatt miként sürögnek-forognak a kelleténél is gyorsabban a fogdmegjei. író. s tisztes távolból figyelte. miért károsítod meg az államot? – Beteg vagyok. Az első harmincnyolc januárjában történt. X. A Partizán kis bányának számított. Jól agyamba vésődött két személyes beszélgetésü nk. – Miért nem dolgozol. elítélt.

Visszaütök. akit az anyiszimovi időkben nem hagytak gyógyítómunkát végezni. nem . kis híján vérre menő összeszólalkozásoknak: hogyan ver a p arancsnok. a negyedik bányamezőn. Általában mindenki dicsérte Anyiszimovot: ver ugyan. vége. kész. pártvezetők.Másodszor nyáron beszéltem Anyiszimowal. pedig bőrig áztunk. A közbűntényesek brigádját rég a barakkba küldték a zivatar miatt. legyengült az akaraterőm. Csak hát zöldfülű kezdő voltam. ebben az esőben megjelent nálunk Anyiszimov a bányaüzem robbantómesterének társaságában. Bőrkesztyűjét lóbálva közeledett felénk. ököllel vagy kesztyűvel. Anyiszimovnak erről a szokásáról sok szó esett a Partizán fogolybarakkjaiban. p edig a résztvevői egykori professzorok. amint az egyik o rvos magyarázta. A barakkunkban tanúja voltam éles vitáknak. hogy átsegítsen a túlvilágra. ismertem. Százszor is láttam működés közben ezt a kesztyűt . s ha az „egyujjastól” valakinek mégis eleredt az orra vére. hogy kesztyűjével p ofozza a foglyokat. ha dvezérek voltak. Az ilyen viták majdhogynem tettlegességgé fajultak. amelyet semmilyen körülmények között nem lehet elengedni és amel ynek az a küldetése. Azt jött ellenőrizni a parancsnok. Könnyen meggyőztem magamat. Amikor legyengültem. de mi ötvennyo lcasok voltunk. egy esős napon. Kutatóaknát ástunk. s főbe lőnek. hogy tűrjek. de ki nem ver? Anyiszimov kesztyűje legalább nem hagy kék foltot. ezt csak „az ember vérkeringési rendszerében a hosszú fogság által előidézett patologikus elváltozások” okozták. az é rtelmem is. Ismertem a parancsnoknak azt a szokását. nekünk a „gomba” alatt kellett átvészelni ezt az időt. végrehajtják-e parancsát az ötvennyolcas paragrafusra vonatkozóan. bottal vagy pálcával. ahonnan nem engedtek el bennünket. lova glóostorral vagy a pisztoly markolatával? Bonyolult lény az e mber. ázunk-e tisztességesen. Ismertem ezt a kesztyűt. nem cs inálom tovább. ismertem. hanem együtt kellett gürcölnie a tö bbiekkel. amelyet telente könyökig érő prémes „egyujjas” váltott fel. Ebben a záporban. hogy ha engem megüt. Anyiszimovon hosszú esőköpeny volt valamiféle különleges csuklyával. Rég megfogadtam. kolhoztagok.

és a kikészültek filozófiájának törvényei szerint éltem. még volt bennem erő. Maráz László fordítása . amikor Anyiszimov polgártárssal találkoztam. de akkor. és Anyiszimov elfordította a t ekintetét. az öngyilkosságra.volt bennem elég lelkierő a visszaütésre. hit. Mindez jóval később történt. Kikészült rab voltam. sötétbarna szeme találkozott az enyémmel. s én előkészítenem a csákányt. – Ilyenek ezek mind – mondta a bányaparancsnok a kísérőjének. Szép. szilárdság. Semmire nem megyek velük. – Egytől egyig. a tiltakozásra. De Anyiszimov nem ütött meg. nagy. Anyiszimov bőrkesztyűje közeledett. határozottság.

csak örökké megfázott. Este pedig. Ez a három módja annak. ahol a homok és a tőzeg kitermelése folyik. Smeljovnál az ellátás sokkal rosszabb volt. Éjszaka mégis jobban szerettünk dolgozni. hogy a legfontosabb munkákat végző bányász fejadagjához jussak. kárt okozott a társadalomnak. Decemberben éjszakai műszakban dolgoztunk. A brigádvezető arcát azóta sem tudom felidézni. „A terv teljesítése törvény!” és a „Lebontani a tervet minden egyes vájárra!” nem csak üres jelszó volt . rekedt hangjára emlékszem. a barakkban túlságosan sötét volt. a „kolimkák” épp csak az ajtóra vetettek némi fényt. kevesebb parancsnok járkált a vájatban. a pislákoló benzinlámpák. hogy aki nem teljesítette a normát. Itt úgy értelmezték. háromfelé vezet az út: névtelen töme gsírokba. és ezért felelnie kell – újabb büntetéssel vagy akár az életével is. megsértette a tö rvényt. . kórházba vagy Smeljov brigádjába. hanem a nagy fejadagokba hal bele az ember. az ötvenfokos hideg nem gyerekjáték. és ő alaposan bebugyolálta a fejét valami szakadt sállal. A fejtőgödörből.JOGÁSZOK ÖSSZEESKÜVÉSE Smeljov brigádjába az aljanép került – az aranybányában tönkrement emberi roncsok. kevesebbet szidalmaztak és ütlegeltek bennünket . ahol a többi.” Nem is nagyon törtem magam. vagy három hete kerültem át Smeljovékhoz. nyugo dtabb volt. Smeljov brigádja ugyanott dolgozott. kevesebbet is adtak. Én azonban nagyon jól megértettem az itteniek szavajárását: „A lágerben nem a k icsi. és minden éjsz aka külön megpróbáltatást jelentett. csak a rábízott munka volt k evésbé fontos. Jól benne jártunk a télben. de a brigádvezető arcvonásait még mindig nem ismertem. Nemrég. hogy az elítélt dögrovásra kerüljön.

A brigád felsorakozott a kivonuláshoz. Télen a barakkban volt a sorakozó, és még most is rettenetes visszaemlékeznem arra a néhány percre, mielőtt kiléptünk a fagyos éjszakába, a tizenkét órás éjszakai műszakba. Itt, a tétova tolongásban a résnyire nyitott ajtók előtt, a kintről bekúszó fagyos párában tárult fel csak igazán az emberi jellem. Az egyik reszketését legyűrve egyenesen kilépett a sötétségbe, a másik sietősen végigszívta a maho rkát, amit isten tudja, hol szerzett ezen a helyen, ahol nyoma sem volt a mahorkának; a harmadik lehajtotta fejét, hogy óvja arcát a hideg széltől, a negyedik a kályha fölé hajolt, és a kesztyűjét melengette. Az utolsókat a napos lökdöste ki a barakkból. Mindenütt, minden brigádban így bántak a leggyengébbekkel. Ebben a brigádban engem még nem lökdöstek ki. Itt nálam gyengébb emberek is akadtak, és ez valami csendes megnyu gvással, váratlan örömmel töltött el. Itt még embernek számíto ttam én is. A napos rúgásait és ökölcsapásait magam mögött hagytam abban az „aranybrigádban”, ahonnan áthelyeztek Smeljovékhoz. A brigád az ajtóban állt, indulásra készen. Smeljov odajött ho zzám. – Te itthon maradsz – hörögte. – Reggeli műszakba helyeztek, vagy mi? – kérdeztem gyanakodva. Az ilyen áthelyezéseket ugyanis mindig úgy oldották meg, hogy ne vesszen el a munkanap: a következő műszakkal rögtön munkába kellett állni, nehogy az elítélt néhány órányi p ihenőhöz jusson. Ezt a fortélyt már jól ismertem. – Nem, Romanov hívat téged. – Romanov? Ki az a Romanov? – Nézd az alávaló bitangot, nem ismeri Romanovot! – avatkozott a beszélgetésbe a napos. – Ő a megbízott *, érted már? Valamivel az iroda előtt lakik . Nyolckor ott kell lenned. – Nyolc órakor!
*

Az NKVD, a belügyi szervek megbízottja .

Nagy kő esett le a szívemről. Ha a megbízott éjfélig tartóztat, az éjszakai „ebédidőig” vagy esetleg még tovább, akkor jogom van hozzá, hogy ma egyáltalán ne menjek ki munkára. Rögtön rátört a testemre a fáradtság, sajogni kezdtek az izmaim. Megoldottam az övemet, kigomboltam a köpenyemet, és letelepedtem a kályha mellé. Rögtön átjárt a meleg, és a tetvek mo zgolódni kezdtek a gimnasztyorkám alatt. Tövig rágott körmeimmel megvakargattam a nyakamat, a mellemet. Elbóbiskoltam. – Igyekezz már! – rázta meg a vállamat a napos. – Siess, és hozz dohányt, el ne felejtsd! Kopogtattam a ház ajtaján, amelyben a megbízott lakott . Csörömpölni kezdtek a lakatok és a zárak, számtalan lakat meg zár, és egy láthatatlan ember kikiáltott az ajtó mögül: – Ki az? – Andrejev elítélt parancsára megjelent . Zörrentek a reteszek, csörögtek a zárak – és néma csend lett. A hideg bekúszott a köpenyem alá, a lábam elgémberedett . Egyik csizmás lábamat a másikhoz veregettem – nemezcsizma helyett régi nadrágokból és lélekmelegítőkből varrt, vattás csizmát viseltünk. Újra megzörrentek a zárak, a kenős ajtó kinyílt, fényt, meleget és zeneszót bocsátva ki. Beléptem. Az előszobaajtó tárva volt, ott szólt a rádió . Romanov megbízón előttem állt. Illetve inkább én álltam elő tte, az alacsony, kövér, kölniszagot árasztó, mozgékony emberke pedig körülöttem keringett, és kapkodó, fekete szemével mér egetett. Az elítéltszag végre elérte az orrcimpáit . Romanov hófehér zsebkendőt húzott elő és megrázta. Átöleltek a zene, a meleg, a kölni hullámai. Főleg a melegé. A holland cserépkályha izzásig föl volt fűtve. – Megismerkedtünk tehát – állapította meg Romanov elragadt atottan. Körülöttem keringett, és csapkodott illatos zsebkendőjével. – Megismerkedtünk. Gyere beljebb! – Kinyitotta az ajtót a

szomszéd szobába. Kis dolgozószoba volt íróasztallal és két székkel. – Ülj le. Nem fogod kitalálni, miért hívattalak. Gyújts rá! Kotorászni kezdett az íróasztalon fekvő papírok között . – Hogy hívnak? Megmondtam. – Születési év? – 1907. – Jogász vagy? – Tulajdonképpen nem, de tanultam a moszkvai… – Vagyis jogász vagy. Nagyon jó! Várj meg itt, telefonálok egy helyre, aztán indulunk. Romanov kisurrant a szobából, és az ebédlőben hamarosan k ikapcsolták a zenét, elkezdődött a telefonbeszélgetés. Ültömben elszunnyadtam. Még valami álomfélét is láttam. Álmomban Romanov hol eltűnt, hol újra felbukkant . – Ide figyelj! Van még valami holmid a barakkban? – Mindent magammal hoztam. – Nagyon jó, igazán kitűnő! Az autó mindjárt itt lesz, és ind ulunk. Tudod, hová? Nem találod ki? Hatinnahba, a parancsnokságra! Szoktál arrafelé járni? Jól van, csak tréfálok, tréfálok… – Nekem mindegy. – Nagyon helyes. Lehúztam a csizmámat, megnyomkodtam sajgó lábujjaimat, és kifordítottam a kapcát . Az ingaóra a falon fél tizenkettőt mutatott. Még ha tréfa is ez az egész, már ami Hatinnahot illeti, munkára ma már akkor sem kell mennem. A közelben felzúgott egy autó motorja, a fényszóró végigsiklott a spalettákon, és megpihent a dolgozószoba mennyezetén. – Indulás, indulás.

Romanov rövid fehér bundát, jakut prémsapkát, kivarrt pré mcsizmát viselt . Én is begomboltam a köpenyemet, becsatoltam az övemet, a kályha fölé tartottam a kesztyűmet . Kimentünk a kocsihoz. Másfél tonnás, nyitott platójú teherautó volt . – Hány fok van ma, Misa? – kérdezte Romanov a sofőrt . – Hatvan, megbízott elvtárs. Az éjszakás brigádokat visszarendelték a munkából. Tehát a mieink is otthon vannak, a Smeljov-brigád. Még a végén kiderül, hogy nem is vagyok olyan szerencsés. – Na, Andrejev – mondta a megbízott, körülöttem ugrálva –, ülj fel a tetőre. Nem megyünk messze. Misa majd gyorsan hajt. Igaz, Misa? Misa hallgatott. Felmásztam a platóra, összekuporodtam, min dkét kezemmel átfogtam a lábamat . Romanov bepréselte magát a vezető mellé, és elindultunk. Rossz volt az út, és úgy dobált a kocsi, hogy nem fagytam meg . Semmire nem akartam gondolni, meg aztán ilyen fagyban nem is szabad. Vagy két óra múltán fények gyúltak ki, és a teherautó megállt egy kétszintes, gerendákból rakott épület előtt . Mindenütt sötét volt, csak az egyik emeleti ablakban pislákolt fény. A széles tornác mellett két bundás őr állt . – Meg is érkeztünk, nagyon jó! Ő várjon kint! – és Romanov eltűnt a főlépcsőn. Éjjel két óra volt . Már mindenhol kihunyt a fény, csak egy kis lámpa világolt a szolgálatos asztalán. Nem sokáig kellett várnom. Romanov, aki időközben átöltözött, és most az NKVD egyenruháját viselte, leszaladt a lépcsőn és integetni kezdett. – Erre, erre. A helyettes ügyeletessel együtt felmentünk, és az emeleti folyosón megálltunk egy ajtó élőn. A névtáblán ez állt: „Szmertyin*, a Belügyminisztérium főmegbízottja”. A vészterhesen hangzó álnév (nem valódi név az ilyen) még rám is haton, noha halálosan fáradt voltam.
*

Szmertyin – a. m. halálos. A belügy emberei gyakran használtak álnevet .

„Mégiscsak túlzás – ilyen álnév!” – gondoltam, de máris be ke llett lépnem az óriási helyiségbe, amelynek egyik falát teljesen beborította Sztálin arcképe. Megálltam a gigantikus íróasztal előtt, és szemügyre vettem a férfi sápadt arcát, egy embert, aki egész életét szobákban, ilyen szobákban élte le. Romanov tisztelettudóan görnyedt az asztalnál. Szmertyin elvtárs, a főmegbízott rám emelte fénytelen kék sz emét. Nagyon kevés időt szánt arra, hogy szemügyre vegyen. Keresett valamit az asztalon, rakosgatta az iratokat. Romanov szolgálatkész ujjai rátaláltak arra, amire rá kellett találniuk . – Neve? – kérdezte Szmertyin, belenézve a papírokba. – Apai és utóneve? – Törvénycikk? – A büntetés időtartama? Válaszoltam. – Jogász? – Jogász vagyok. A sápadt arc felállt az asztaltól. – Panaszt tett már valamiért? – Igen. Szmertyin szuszogni kezdett. – A kenyér miatt? – A kenyér miatt, meg csak úgy is. – Rendben. Vezessék el! Egyetlen kísérletet sem tettem, hogy megtudjak, megkérdezzek valamit. Minek? Hiszen nem vagyok kint a fagyban, sem az aranybánya éjszakai műszakjában. Majd megmondják, amit akarnak. Megérkezett a helyettes ügyeletes, valami papírt hozott, és engem az éjszakai település legtávolabbi pontjára vezettek, ahol három szögesdrótkerítés és négy őrtorony védelmében húzódott meg az „elkülönítő”, a láger börtöne.

A börtönben nagy cellák, de magánzárkák is voltak . Ezek egyikébe löktek be. Mindjárt magamról kezdtem beszélni, választ sem várva szomszédaimtól, és nem is kérdezve őket semmiről. Ez így illik, nehogy azt higgyék, spicli vagyok . Eljött a reggel, egy újabb, megszokott, fény nélküli, nap nélküli téli kolimai reggel, amelyet semmi nem különböztet meg az é jszakától. Megkongatták a vasat, hoztak egy vödör gőzölgő forró vizet. Fegyveres őr jött értem, és én búcsút vettem a társaimtól. Nem tudtam róluk semmit . Ugyanahhoz a házhoz kísértek. Az épületet most kisebbnek láttam, mint éjszaka. Szmertyin fényes színe elé már nem bocsáttattam. A szolgálatos rám parancsolt, hogy üljek le és várjak, és én ültem és vártam, amíg meg nem hallottam az ismerős hangot . – Nagyon jó! Kitűnő! Maga hamarosan útnak indul. Idegen terepen Romanov nem tegezett. A gondolatok lustán motoszkáltak agyamban; szinte fizikailag éreztem, hogyan mozognak. Valami új dolgon kellett törnöm a fejem, amihez még nem szoktam hozzá, amit még nem isme rtem. Valamin, ami nem az aranybánya volt . Ha visszatértünk volna a „Partizánba”, a mi bányánkba, Romanov azt mondta volna: „Hamarosan indulunk.” Ezek szerint máshová visznek. Megette a fene az egészet! Romanov szinte ugrándozva jött le a lépcsőn. Olyan volt, mint aki mindjárt felpattan a korlátra, és lecsúszik, mint egy kisfiú . A kezében majdnem egy egész veknit tartott. – Ez a magáé, az útra. És még valami! – Eltűnt odafönt, majd két heringgel tért vissza. – Meg vagy elégedve? Ó, a legfontosabbat meg elfelejtem… Ilyen az, ha valaki nem dohányzik. Romanov újra felment, és újra visszatért, kezében egy újsággal. Az újságpapírra mahorkát szórtak. Van vagy három tasak – állapítottam meg nyomban tapasztalt szemmel. Egy nyolcadfontos tasak: nyolc gyufásdoboznyi mahorka. Ezzel a mércével mérik a dohányt a lágerben. – Ez a magáé, az útra. Hideg fejadag, hogy úgy mondjam. Hallgattam.

– A fegyveres őröket már kirendelték? – Igenis – válaszolta a szolgálatos. – Küldje fel a rangidőst! Romanov eltűnt a lépcsőn. Két fegyveres őr érkezett: az egyikük idősebb, himlőhelyes, kaukázusi módra készült, szögletes kucsmában, a másik fiat alabb, húsz év körüli, pirospozsgás, katonasapkában. – Ő az – mondta a szolgálatos, és rám mutatott. Mindketten – a fiatalabb és a himlőhelyes is – tetőtől talpig figyelmesen végigmértek. – Hol a parancsnok? – kérdezte a himlőhelyes. – Odafent. A csomag is ott van. A himlőhelyes felment, és kisvártatva Romanovval együtt tért vissza. Halkan beszélgettek, és a himlőhelyes rám mutatott . – Rendben van – mondta végül Romanov –, adunk hozzá kísérőlevelet. Kiléptünk az utcára. A tornác mellett, ugyanott, ahol éjszaka a „Partizán” kis teherautója állt, most egy kényelmes „fekete varjú”: egy rácsos ablakú rabszállító kocsi. Beültem. A rácsos ajtók bezárultak mögöttem, az őrök beültek a vezető mellé, és a jármű elindult. A „varjú” egy darabig az országúton haladt, az egész Kolimát kettészelő központi országúton, aztán elfordult valamerre oldalra. Az út dombok között vezetett, a motor berregve erőlködött minden emelkedőn. Lecsüngő sziklák, ritkás fenyőerdők, dér borította füzesek. A folyómederben haladó jármű végre néhány kanyart tett a dombok között, majd kiért egy kis tisztásra. Irtássáv volt, őrtornyokkal, az erdő mélyén, mintegy háromszáz méterre pedig ferde őrtornyok és szögesdróttal körü lvett barakkok sötét tömege látszott. Az út szélén kinyílt a kis bódé ajtaja, őr lépett ki rajta, derékszíján revolver. A kocsi megállt, de a motor tovább járt. A sofőr kiugrott a kocsiból, és elhaladt az ablakom mellett . – Látod, micsoda kanyarok! Joggal hívják Szerpantyinnajának . Ezt a nevet ismertem. Még döbbenetesebben hatott rám, mint a Szmertyin név. Ez volt a hírhedt kolimai börtön, ahol tavaly a ny-

nyian elpusztultak. Holttestük még oszlásnak sem indulhatott . Különben nem is fog soha! Az örök fagy halottainak örökre megmarad a teste. A rangidős őr eltűnt a börtönhöz vezető ösvényen, én pedig az ablaknál ültem, és arra gondoltam: ütött hát az órám, én is sorra kerültem. A halálra éppolyan nehéz volt gondolnom, mint bármi másra. Képzeletem nem rajzolta elém agyonlövetésem képeit . Ültem és vártam. Leszállt a téli szürkület . A „varjú” ajtaja kinyílt, és az őr odadobott nekem egy pár csizmát . – Húzd fel! Vedd le a szövetcsizmát! Lehúztam a csizmámat, és megpróbáltam felvenni a másikat. Nem ment fel, kicsi volt. – Szövetcsizmában nem érsz oda élve – mondta a himlőhelyes. – Odaérek. A himlőhelyes a kocsi sarkába hajította a csizmákat. – Induljunk! A rabszállító kocsi megfordult, és a „varjú” elszáguldott a Szerpantyinnaja mellett. Az elsuhanó autók láttán hamarosan rájöttem, hogy újra a főúton vagyunk. A kocsi lassított. Körülöttünk nagyobb település fényei ragyogtak. Egy kivilágított ház tornáca elé kanyarodtunk, és én beléptem egy világos folyosóra . Nagyon hasonlított ahhoz, amelynek Szmertyin megbízott volt a gazdája. A falra szerelt telefonkészüléknél, a fakorlát mögött ült a szolgálatos, oldalán pisztollyal. Jagodnij településre érkeztünk. Utunk első napján tehát mindössze tizenhét kilométert tettünk meg. Hová vezet még az utunk? A szolgálatos egy távoli szobába kísért. Zárka volt, priccsel, egy vödör vízzel és küblivel. Az ajtóra kémlelőnyílást vágtak. Két napot töltöttem ott . Ezalatt még meg is száríthattam a ro ngyokat, amelyekbe a gennyező, skorbutos fekélyeket pólyáltam a lábamon. A Belügyminisztérium kerületi osztályának épületében kisváro sias csend honolt. Kis zugomból feszülten hallgatóztam. Még napközben is csak ritkán hallatszott léptek zaja a folyosón. Néha

kinyílt a bejárati ajtó, kulcs fordult a zárban. És a szolgálatos, a soha le nem váltott, borotválatlan szolgálatos, vállon átvetett forgópisztolyával, ócska lélekmelegítőjében – mindez vidékiesnek tűnt a csillogó Hatinnahhoz képest, ahol Szmertyin elvtárs a magasabb politikát művelte. A telefon csak nagy ritkán csengetett. – Igen. Tankolnak. Igen. Nem tudom, parancsnok elvtárs. – Rendben van, átadom nekik. Kikről volt szó? Az én fegyveres őreimről? Napjában egyszer, estefelé zárkám ajtaja kinyílt, a szolgálatos beadott egy csajka levest, egy szelet kenyeret. „Egyél!” Ez volt az ebédem. Kincstári ebéd. Hozta a kanalat is. A második fogást összekeverték az elsővel, ráöntötték a levest . Fogtam a csajkát, ettem, és a csajka fenekét fényesre nyaltam, ahogy az aranybányában megszo ktam. A harmadik napon nyílt az ajtó, és a himlőhelyes harcos, aki bekecse fölé bundát öltött, átlépte zárkám küszöbét . – Na, kipihented magad? Indulás! A kerületi osztály tornácán álltam. Azt hittem, újra a „téliesített” rabszállító busszal megyünk, de „varjút” sehol sem láttam. Közönséges háromtonnás teherautó várakozott a tornácnál. – Ülj be! Engedelmesen átvetettem magam a kocsi oldalán. Az ifjú harcos bemászott a vezető mellé, a himlőhelyes mellém telepedett . A teherautó elindult, és néhány perc múlva már a főútra jutottunk . Hová visznek? Északnak vagy délnek megyünk? Nyugatnak vagy keletnek? Felesleges lett volna megkérdeznem, az őröknek különben sem szabad beszélgetni. Átadnak egy másik körzetnek? De melyiknek? Sok órás zötykölődés után a teherautó hirtelen megállt . – Itt megebédelünk. Mássz le! Lemásztam. Egy út menti „étkezdébe” tértünk be. A főút Kolima ütőere, fő idege. Mindkét irányban szünet nélkül hozzák-viszik a műszaki felszerelést, őrkíséret nélkül, és az

élelmiszer-szállítmányokat – feltétlenül fegyveres őrséggel. A szökevények megtámadhatják, kifoszthatják az ilyen rakományokat – de meg a sofőrrel és a beszerzővel szemben is véde lmet jelent, ha nem is a legbiztosabbat, de megelőzheti a lopást . Az étkezdékbe betévednek a geológusok, a kutatók, akik a nagy kolimai keresettel a zsebükben szabadságra utaznak, és a d ohánnyal, csifirrel* feketézők, észak hősei és észak csirkefogói. Errefelé minden étkezdében árulnak alkoholt . Az emberek találkoznak, vitatkoznak, összeverekednek, elmondják egymásnak a legfrissebb híreket, és sietnek, sietnek. A gépkocsik motorja jár, miközben ledőlnek a vezetőfülkében, hogy két -három órácskát aludjanak. De errefelé szállítják az elítélteket is: szép tisztán, t akaros csoportokban fölfelé a tajgába, lefelé pedig az aranybányák selejtjeként, összetört en, mocskosan; élőhalott, megtöretett testeket szállítanak, amelyek nem emberek már többé. Megfordulnak itt az operatív csoport emberei, nyomozók, akik szök evényeket hajszolnak. És maguk a szökevények is, gyakran egyenruhában. Erre viszik a fekete ZISZ-ek a parancsnokokat, az elítéltek és a szabadok életének és halálának urait . Egy drámaírónak éppen a főút menti étkezdében kell ábrázolnia északot – ez a legjobb jelenet. Ezt persze utólag írtam bele az elbeszélésbe. Az étkezdében álltam, és igyekeztem a vörösre izzított hatalmas kályha közelébe furakodni. Őreim nem nagyon tartottak attól, hogy megszököm: túlságosan legyengültem, és ez meg is lá tszott rajtam. Mindenki számára világos volt, hogy ötven fokos fagyban egy dögrováson lévő elítélt nem jut messzire . – Ülj le, egyél. Az őr vett nekem egy tányér forró levest, adott kenyeret . – Hamarosan továbbindulunk — mondta a fiatal megjön a társam, és megyünk. A himlőhelyes azonban nem egyedül érkezett . Egy idősebb „harcos” volt vele (abban az időben még nem katonáknak hívták őket), bekecsben, puskával. Hol rám, hol a himlőhelyesre nézett . – Hát jó, lehet – mondta.
*

Csifir – narkotikum hatású teasűrítmény.

mint bármelyik dögrováson lévő kolimai polgár: éhezésre. Az még a fejét sem fordította felém. Mért fáj az neked? A férfi felszegte a fejét: „Akkor is azt mondom. A válasz egyáltalán nem volt ínyemre. Halálra ítéltek. érted? – súgta váratlanul a rabsapkás férfi. A nyugati lágerparancsnokságon. Amint nagyobb lett a fegyveres őrség. a „legsúlyosabb büntetés” végrehajtási rendjét . Agyonlőnek. az „etap”. Már el vagyunk ítélve. Ugyanúgy néztek ki. fekete flanel füles sapkában. Zavartan elhallgattam. amit akarnak. – Hogy téged hová visznek. – Pedig nincs joguk hozzá. új útitársunkkal együtt . – Igen. hogy fulladnának meg! – mondtam. a fegyencszállítmány már tekintélyes lett. Engedelmesen a földre ereszkedtem. Szuszumanban. Még néhány órát utaztunk. A himlőhelyes és az ismeretlen harcos elment . De hát nem is ismerhettem a rendet. – Pihenőt csinálnak maguknak. köpenyben. – Ülj ide – mondta a himlőhelyes. Az „én őröm”. A három újonnan jött korát nemigen lehetett megállapítani. A falnál egy férfi ült összegörnyedve. durvábbá váltak. hogy nincs joguk hozzá!” – Hová visznek bennünket? – kérdeztem. Többé nem vettek nekem levest az étkezdében. – Hová visznek benneteket? – Magadanba. skorbutra va llott a duzzadt fehér bőr. a férfi mellé. és egy étkezdében újabb három e mbert csaptak hozzánk. a felpuffadt arc… Mindhármuk arcán fagyfoltok. Átmentünk az óriási étkezde egy másik sarkába. . Agyonlövésre. – Agyonlőnek? – Igen. Egymás között kezdtek beszélni valamiről. Megjött a himlőhelyes harcos. a fiatalabbik maradt velünk. – De csináljanak. Engem Magadanba. nem tudom. tagjai élesebbé.– Indulás! – szólt rám a himlőhelyes.

Reggel kivezettek bennünket. A rugózás jó volt. Zúzmara fedte a falakat. – Őrség! Szerelvényt igazíts!… – Hogy is mondhatnánk el a harcosoknak. aztán utaztok tovább. megnémított a hideg. a földes padlót végig jég borította. Valaki hozott egy vödör vizet . Utolsó erőmet összeszedve odaütögettem csizmám sarkát a fagyos hóhoz. majdnem tavaszias. hörgött a szembejövő gépkocsik motorja .Összegörnyedve. hátunkat egymásnak vetve hevertünk a háromtonnás teherautó platóján . Még a szél is valahogy langyos volt. Legalább tíz fok volt a különbség. sétálni kicsit ezen a csodálatos vidéken. Korábbi ismerősöm. térdünkre támaszkodva. hogy megmozgathatták tagjaikat. már közeledett is az őrhöz: – Rágyújtunk. hogy szinte maradni vágytunk. hogy megszabadultunk a tajga csikorgó csendjétől. Ez sem melegített fel. a Szpornijban töltött éjszakán újra elfagyott mind a tíz lábujjam. – Szálljatok le! Az őröknek is jólesett. semmivel sem kevesebb. az igazság bajnoka. Megcsikordult a zár. Kiáltoztunk. Még szürkület előtt Szpomijba kellett érnünk. nyögtünk.” Csontig fagytam. a főút is sima. A himlőhelyes odajött hozzánk: „A lágerbörtönben maradtok reggelig. várni egy keveset. annak. hogy csak öt percre engedjék fölmelegedni őket . A teherautó leereszkedett a hágón. a déli szélnek. polgártárs? . rágyújthattak. fűtetlen börtönbe vezettek bennünket. A harcosok egyre a lágerparancsnokságot keresték. Hiába próbáltam elaludni. Az agyonlövésre ítéltek könyörögtek. Felvillantak a dombok. amikor a teherautó beszáguldott Szpomijba. de az őrség könyörtelen v olt. alig rázkódtunk – így hát lassan fagyni kezdtünk. Mégis. egy percre sem tudtam lehunyni a szemem. Végül egy óra múlva a fagyos. már égtek a lámpák. beültettek a teherautóba. És a tűzifa? És a kályha? Itt. hogy örülünk a melegnek. és nekünk olyan melegünk lett.

lágy hópelyhek szinte függőlegesen szálltak a föld felé. Ez nem szokás… Most már csak én álltam őreimmel a kerületi osztály tornáca előtt. Tíz fok lehetett. zavaros. majd rögtön újra megjelent. sem azoktól. – Ivanov Konsztantyin Ivanovics! – A börtönbe! – Ugrackij Szergej Fjodorovics! – A börtönbe! – Szimonov Jevgenyij Petrovics! – A börtönbe! Nem búcsúztam el sem az őröktől. Újabb dosszié volt nála. milyen szokatlanul könnyű a teste. fé lrevánszorgott . De amikor látta. akik útitársaim voltak Magadanig. – Na. – Fogd. Az egyik újonnan jött elítélt nem akart leszállni a teherautóról. Civil ruhás férfi jött ki. de a szeme kifejezéstelen volt. odaintett magához. hajadonfőtt . Valakit megszokott csengő hangon a nevén szólított . -A börtönbe! Az öltönyös férfi eltűnt az épületben. – Segíts leszállnom! Odanyújtottam a kezem az erőtlen embernek. Óráról órára melegebb lett. Elmentem mellőle. A teherautó szélébe kapaszkodva tett néhány lépést . és hirtelen megéreztem. A kezében feltépett borítékot tartott. A teherautó a Belügyminisztérium kerületi osztálya közelében állt meg. Este megérkezünk. Az őrök Palatka település étkezdéjében ebédeltek utoljára . Az őrök bementek. valami halálos súl ytalanság volt. Az apró. fehér kenyér. Finom hó szitált.– Rá. – Milyen meleg van! – szólt. Hívására az elitéit. indulás. . A himlőhelyes vett nekem egy kiló kenyeret . akinek testét olyan könnyűnek éreztem. hogy a „szerelvényigazítás” elhúzódik. amikor a távolban feltűntek Magadan fényei. Az öltönyös férfi ismét megjelent egy dossziéval. Menj a helyedre. Szélcsend volt . indulás. Harminc fok van.

hogy megkeressem a kályhát. Menjen le. Papírok. Félálomban . Atlasz. amit lá ttam? A folyosóról meredek lépcső vezetett felfelé. mappák. Az ingaóra a falon ütemesen ketyegett. – Jöjjön velem! A keskeny kis lépcsőn felmentünk az emeletre. – Üljön le. Némi gondolkodás után elhatároztam. Meg is találtam: központi fűtés volt . Hatinnahban. fekete hajú. Visszatértem a helyemre. De talán csak azért. Nagy testű. hogy már előre megeszem a kiló fehér kenyeret. A víztartály és a hozzáláncolt kancsó is közel volt. és megkerülte az asztalt: „Remek!” – Rebrov kapitány fog beszélni magával! – Ki az a Rebrov kapitány? – Az Ügyészség Nyomozati Osztályának parancsnoka. A fakorlát mögött a szolgálatos. Az apró helyiségben az asztal fo glalta el a főhelyet. kissé kopaszodó. sportos alkatú férfi volt. Bejött a civil ruhás férfi. Bementem a helyiségbe. Atlasz harmincnyolcnegyven éves lehetett .– Andrejev! – A kerületi osztályra! Rögtön adom az átvételi e lismervényt – fordult őreimhez. aki az utcán átvett bennünket . amit az örök adtak. – Apai és utóneve? Törvénycikk? A büntetés időtartama? Megmondtam. mert kolimai életem alatt az volt az első dolgozószoba. az emeletre. mindenféle listák. főmegbízott” feliratú ajtóhoz. Első dolgom volt. Szegényesebbnek tűnt minden. Leültem. a „J. mint Szmertyin elvtársnál. – Neve? – Andrejev. – Jogász? – Jogász vagyok. a fűtőtest mellé. Atlasz felugrott. Telefonkészülék.

metsző hangot hallottam: – Erre. a Dalsztroj Törvényszékének elnökét? . Az asztal sarkán pohár állt. kicsit nagyobb annál. Parfentyev brigádjában néhány hónapig dolgoztam. ismerem. – Neve? – Andrejev. üveges tekintete egyre közelebbről meredt rám. Szokványos dolgozószoba volt. – Apai és utóneve? Törvénycikk? A büntetés időtartama ? – Jogász? – Jogász vagyok. hogy valaki gyors léptekkel elhaladt me llettem. onnan pedig Smeljovhoz.még hallottam. és megkérdezte: – Ismeri Parfentyevet? – Igen. Rebrov kapitány üveges tekintete egyenesen rám meredt . Ismerem. még mielőtt Smeljov brigádjába kerültem. erre. Rebrov kapitány áthajolt az asztalon. Dmitrij Tyimofejevics Parfentyev a brigádvezetőm volt. – Igen. Parfentyevtől Poturajevhez vezényeltek. – Ugye. Arcképek. kistányéron körülrágcsált sajtdarab. dossziék. fé lig megivott citromos teával. – Rebrov kapitányhoz! Felvezettek az emeletre. Parfentyev brigádvezetőm volt az aranybányában. Telefonkészülékek. ahol két órával előbb jártam. ismerem. majd a szolgálatos felébresztett . Ezek szerint tehát ismeri Parfentyevet? – Igen. A kis dolgozószoba ajtaja kinyílt. – És Vinogradovot? – Vinogradovot nem ismerem. – Nem ismeri Vinogradovot.

Vinogradovot nem ismerem… – Ó. de az új. Magadanban már régóta van kőből épített börtön is. Ismered Parfentyevet. Megőrizte annak a nevét. és így szólt: – Vinogradovot tehát ismered.* A fából ácsolt börtön az első házak között készült el. Hamarosan odaértünk „Vaszkov házához”. gyorsabban! – Nem sietek sehova. a vizespalack mellett. Rebrov kapitány megnyomta a csengő gombját . – Felelsz értem Rebrov kap itány előtt . és nem ismered Vinogradovot .– Nem ismerem. amikor Magadan épült . nagyot szippantott. – Gyerünk. ahogy a városi börtönt nevezik. Kolima „fővárosát” 1932-ben alapították. az íróasztalon jobbra. Berzin a Dalsztroj első parancsnoka volt. jó. mint egy kutyát. majd elnyomta a cigarettát a kistányéron. nyavalyás! Magadan kisváros. Vaszkov Berzin helyettese volt. Parfentyevet pedig nem? – Nem. amikor az őr végigvezetett az alvó Magad anon. – Lelőlek. Késő éjszaka volt. – Jártasd csak a szád! – húzta elő a pisztolyát . – A börtönbe! A kistányér az elnyomott cigarettacsikkel és a félig rágott sajthéjjal ott maradt az Ügyészség Nyomozati Osztályának paranc snoki dolgozószobájában. A hátam mögött kinyílt az ajtó. és agyonlőtték. – Nem tudsz kihúzni – mondtam. . – Gyerünk. igen. letartóztatták is kivégezték. a „komfortos”. Rebrov kapitány cigarettára gyújtott. Vaszkov nem a róla elnevezett börtönben halt meg: Moszkváim vitték. Nem gond kihúzni a listáról. feleségével és legközelebbi munkatársaival 1937-ben tőrbe csalták. aki építette. Hát. amelybe már beépítették a javító -nevelő fegyházrendszer * Magadant.

Földes padló. súlyos. amikor már kaptam kenyeret. alacsony folyosóra. Emeletes priccseket láttam. hogy a lábszáram is átmelegedjen. Megragadtam a kilincset. hosszan elnyúló börtönépület. Ebédre galuskakaparékot kaptunk és három kanál búzakását . Aludtam egészen másnap reggelig. és elaludtam. a Vaszkov-ház teljes jogú po lgára lettem. forró vizet . nem szorult test a testhez. és benyomakodtam egy szabad helyre. Leengedtem a nadrágomat. fél bocska nagyságú. amikor a szolgálatos nyers hangja felébresztett . – A tajgából? – A tajgából. Kenyeret. ahol . A szomszédom felébredt . félrehúzta a masszív vasreteszt. Lemásztam a priccsről. Az udvar túlsó végén két sátor formára épült fabarakk. – Akkor a sarokba feküdj. Huszonnégy órával később ébredtem fel.legmodernebb technikáját . Nálunk nincsenek tetvek. fertőtlenít enek. és egy apró zárkába kerültem. mint az eredeti Vaszkov-ház. – Fertőtlenítenek? Ez jó – gondoltam. zömök. kályha nyurga vaslábakon. – Eredj az udvarra! Menj ahhoz a tornáchoz! – Az eredeti Vaszkov-ház ajtaja kitárult előttem. sima gerendákból összeróva. – De legjobb a meleg. Némi huzavona után az őrség beengedett a Vaszkov-ház udvarára. – A másodikba – mondta egy hang a hátam mögül. – Tetves vagy? – Tetves. Alacsony. és beléptem a gyengén me gvilágított. és beléptem. Lehúztam a csizmámat. fertőtlenítő és mosdatlan testek áporodott szaga. Az őr kinyitott egy lakatot. szintén ugyanarra a névre hallgat. Nekem még nem járt kenyér. Reggel enni kaptunk. De nem sűrűn. Verejték. kinyitottam az ajtót. és a fejem alá gyűrtem. Nagy nehezen felmásztam az emeletre – mégiscsak melegebb –. rajtuk rengeteg ember.

ki az a Vinogradov. A többi már csak a nyomozói technika dolga volt . Rebrov kapitánynak. – Értesz valamit ebből az egészből? – Semmit sem értek. hogy te ismered. hogy mit kért tőle Vinogradov. pénzt küldött neki. Szmertyin pedig jelentette Magadanba. Kezdett derengeni valami. kopaszodó. majd Karé lia ügyésze volt . Az ablakhoz mentem. – Amikor engem kísért. Civilben volt. Negyven körüli. Atlasz hozott teherautón. – És? – De hát honnan ismerném? – Vinogradov a Dalsztroj Törvényszékének elnöke . Dmitrij Tyimofejevics Parfentyev volt. – Együtt tanultam vele. Anyiszimov azonban jelentette a belügyi szerveknek. Anyiszimovot. – Atlasz? Ő hallgatott ki a kerületi osztályon. – Mikor hoztak ide? – Három nappal ezelőtt. Szmertyinnek. és megkérte a Partizán parancsnokát. Letartóztatása előtt Parfentyev Cseljabinszk területi ügyésze. aki jogot végzett . Valaki megrázta a vállam. Az Ügyészség Nyomozati Osztályának parancsnoka nyomban hozzálátott a Vinogradov-ügy felgöngyölítéséhez. Ketten ültek ott. leültem. Az összes északi bányában letartóztattak minden elítéltet. brigádvezetőm az aran ybányában. hogy egyetemi diáktársa az aranybányában van.két priccs állt . Amikor Vinogradov a Partizán településen járt átutazóban. – De mi miért vagyunk itt? A sátorbarakkban voltam… . ráverőkovácsnak. egyenruhát viselt . – Lehet. gö rnyedten kuporogtak a földszinti priccs sarkában. de én nem tudom. – És mit akart tőled megtudni Rebrov kapitány? – Hogy ismerem-e Vinogradovot. és me gtudta. Át is helyezték a kovácsműhelybe. hogy segítse Parfentyevet .

akit az ő utasítására csuktak le – mondta halkan valamelyik bennfentes. hagyjátok már abba. – Szabadon engednek? Illetve ha nem is szabadon. Miattatok. – Igen! Igen! – Mi történt? Miért engednek ki? – Rebrov kapitányt letartóztatták. zefíringe kigombolva a mellén. Osztotics Judit fordítása . – Hát ti? Jogászok vagytok? – kérdezte Parfentyev. Az a parancs. rózsás képe volt . Közelebb mentünk Parfentyevvel. te talán a nép barátja vagy? – Mindenesetre nem politikai. Nem voltak rangjelzéseim. hogy mindenkit ki kell engedni.– Minket kiengednek – mondta Parfentyev. Kihízott. Nem űztem gúnyt a munkásemberekből. Fekete szőrmekabátot viselt. ismerősök? Rebrov kapitánynak már nem volt ideje. hagyjátok abba! – kelt a védelmemre Parfentyev. az ilyenek miatt csuknak le bennünket is. kinek úr. – Nocsak. – Ez közbűntényes? – Kinek közbűntényes. aki közben elővánszorgott a fényre. – Gazember! Nem tűröm! Megcsikordultak az ajtók. – Na. hogy eltaposson benneteket! A nép ellensége… – Miért. és leplezetlen megvetéssel méregetett. – Kifelé! A porta előtt vagy heten tolongtak. de tranzitlágerbe küldenek? – Igen – szólalt meg a harmadik.

majd fölemelte az íróasztalról a szt etoszkópot. s Andrejevet elvezették. két kézzel rászorította valami nyomtatott űrlapra. ügyes. Andrejev örökre megjegyezte ezt a vöröses Ligyija Ivanovnát. A jó pillanatban mondott jó szóért. s Andrejev a rózsaszínű. tisztára mosott. Ligyija Ivanovna rálehelt a lila bélyegzőre. mi? Ligyija Ivanovna. . írt rá néhány szót. Megérezte-e a doktornő ezt a hálát? A vizsgálat rövid volt . A férfi elhessentő mozdulatot tett. – Fehérneműm nincsen – mondta Andrejev egykedvűen. az orvosnő azonban félbeszakította. ropogós gimnasztyorkáját. Ehhez a vizsgálathoz nem volt szükség sztetoszkópra. Ekkor a felcser elvette Andreje v gimnasztyorkáját. – Nem ők a hibásak – mondta halkan és rosszallóan. gyakorlott mozdulattal kifordította az ing ujját. két kézzel megfogta. erősen megnyomva az „ők” szót. egész életében gyöngéden és szeretettel emlékezett rá. Ligyija Ivanovna – jelentette ki és ráüvöltött Andrejevre: – Miért tetvesedtél el ennyire. ápolt körmű ujjak közé nyomta sómarta. amelyet Andrejev hallott tőle. ezerszer áldotta a nevét. és szemügyre vette… – Van benne.TÍFUSZOSOK VESZTEGZÁRJA A fehér köpenyes férfi előrenyújtotta a kezét. Hogy miért? Mert erősen hangsúlyozta az „ők” szót abban az egyetlen mondatban. s teljes erőből. s rázta a kezét.

vagy ahol történt valami. ahová Andrejev került. nem a börtönbe kísérte vissza Andrejevet. A városi kenyérgyár nem győzött elegendő kenyeret sütni. Már több mint egy hónapja feküdtek itt a foglyok. Beléptek az udvarra. s odamentek a raktárhoz. amelyben a vörös vérsejteket eleven e mberek alkották. puskával. amely előtt őrszem járt felalá bundában. A személyszállító teherautók vesztegeltek.A fegyveres őr. amelyet dugig megtöltöttek friss élőáruval: a kikötőben tífuszosok vesztegzárja volt. márpedig ilyen tömegben szinte percenként történt valami. több mint ezer e mber feküdt. miért nem fekszenek a rabok az oldalukon). Első pillantásra nem lehetett észrevenni ezt a tömeget. Andrejev orrát mosdatlan testek. Az épületet körülvevő udvar szögesdróttal volt bek erítve: előírásos tíz sor huzal. megbomlott . Éles villanyfény áradt ki az a jtó résén. Az őr erőlködve kinyitotta a nehéz ajtót. nagykabá tban. hanem a telep végébe. s eltűnt a raktárban. h iszen mindenkinek napi ötszáz grammot kellett adni. A többségük hanyatt vagy hason feküdt (aligha lehet megmagyarázni. Egyike volt ez annak a két tucat raktárnak. A láger vérkeringése. Az „egészségügyi részlegben” — ezzel a divatos e nevezéssel illették a raktárat —. csak fertőtlenítő für- . az örökkévalóságnak szánták őket. nem emberekre. A lombos fák teljes törzséből ácsolt. egy nagy raktárhoz. őrbódé. áporodott ruhanemű és emberi izzadság savanyú szaga ütött e meg. füles kucsmában. A felső priccseken a hőség miatt meztelenül hevertek. hogy a tajgából lassanként beáramlott a városba a „rabsalak”. A hatalmas raktár polcain több mint ezer ember feküdt . aki a rendelő tornácán várakozott. az e lső szinten meg a priccsek alatt pedig vattaruhában. Az emberek kisebb csoportokba verődtek egy-egy „mesemondó” körül. A parancsnokság dühét csak fokozta. mint Caesar hídjait . Összemosódó emberi hangok zsongása töltötte meg ezt a hatalmas dobozt. mint deszkán a csomók. A bányákban meghosszabbították a rabok munkaidejét . amelyet a bányák ontottak. és elszállítás – vagy ahogy a rabok mondják: „transzport” – már több mint egy hónapja nem történt. göcsörtök. négyemeletes csupasz priccsek örökéletűek voltak. s az ormótlan priccseken sűrű sorokban heverő te stek olyanok voltak. amelyet teherautókra méreteztek. mint fatörzsön a bütykök. s magánházaknál próbálták megsütni a hiányzó adagot . munkára nem jártak.

dőbe. A cellaügyeletes odavezette Andrejevet a priccsekhez és a második sorra mutatott. ebédre csak levest. állapította meg Andrejev. Csak ételosztáskor ébredt fel. És az ételosztáshoz mégis rövid volt a nap. pedig az egész szállítmányban alig akadt rajta kívül olyan. A „bejelentkezés” és beköltözés ceremóniája el volt végezve. Vagy húszezer napnyi emberélet megmaradását . bár nem mélyen. . máris kezdhették az ebédosztást . sőt talán háromszázhúszezer munkaóráét. Andrejev pedig a holtak képviselője. egy halott ember tapasztalataival nem tudtak volna mit kezdeni ők. Ezzel ők tisztában voltak. mivel a munkanapok különbözőek. ismét aludt. Erős kezével a szobaparancsnok alulról meglökte. Az egészségügyi részlegben reggeltől estig ételosztás folyt. hogy az ételosztók alig fejezték be a reggeli kiosztását. a még élők. a tetvek miatt. S mihelyt kiosztották az ebédet. százhatvanezer. vacsorára pedig csak kását. A számokat többféleképpen lehet értelmezni. márpedig mindnyájuk útja oda vezet. Ez naponta húszezer munkanap elvesztését jelentene. Andrejev két kézzel belekapaszkodott a priccs szélébe. Amit ő ott látott. mert a tetvek nem hagyták. s Andrejev tehetetlenül a meztelen testek közé zuhant . Olyan sok volt az ember. az előrelátás itt mit sem használ. de nem sikerült . arról a többieknek nem kell tudniok. S az ő tapasztalataival. Éppen ezért semmit sem akartak előre tudni az elkerülhetetlen tajgáról. megpróbálta a jobb lábát a priccsre lendíteni. a cellaügyeletes azonban rájuk mordult . Ügyet sem vetett rá senki. ravasz tudomány a statisztika. oszthatták a vacsorát . Pedig reggel csak a napi fejadagot adták ki meg a teát – üres forralt vizet – és kétnaponként fél heringet. Előre rettegni: mire jó az? Ezek itt még emberek voltak. Andrejev aludt. s miután tüzetesen és gondosan végignyalta az ujjait. aki a tajgából jött. – Ez lesz a helyed. És ez így volt helyes. Húszezer nap életet . Ételosztáskor mindenki a helyén volt (tízesével kaptuk az élelmet). Úgysem kerülhetik el. Felülről tiltakoztak. Senki sem kérdezgette őt.

Andrejev azonban becsapta a fürdőst és még egy sajtárt szerzett. aki a hideg miatt sírt. nem a külső drótról. amelyet alacsonyan kifeszített drót keretezett. Senkit nem engedtek ki sehova. s naponta többször áttetvezte kifakult gimnasztyorkáját. De Andrejev nem találkozott olyannal. de a levegő üde volt. Ideje most volt bőven. Hány férfit látott ő már sírni a legkülönfélébb okok miatt! Voltak köztük ravasz alako skodók. A szögesdróttal kerített udvarról volt csak szó. Volt mégis a részlegben egy beosztás. mint a juhászbunda. és bár fehérneműt nem adtak neki. aki már el is felejtette fürdőbeli kellemetlenségét. tavaszias. amely háromsoros kerítésből állt. Volt köztük. Szappant csak egy piciny darabot adtak. Ez után a fürdő után Andrejev mélyen aludt. hogy kikerüljön a „drót mögül”. Andrejev megvetően végigmérte. s vörös gimnasztyorkáját kénytelen volt a csupasz testére fö lvenni. a szokásos csípéseket most nem érezte. ha vér és genny folyt a fekélyeiből skorbutos térdén. A fürdőben kiporciózták a vizet: fejenként egy sajtár hideget és egy sajtár meleget kaptak. Ilyesmiről senki még csak nem is álmodott. s Andrejev igyekezett alaposan megmosakodni. Ezért ő szívesen ment. Kiadták a fertőtlenítőből a holmikat . kelletlenül készülődtek. Végleges sikert azonban csak a fertőtlenítőtől remé lhetett. a konyha. Persze nem a lágerből való kikerülésről volt itt szó. Andrejev azonban nagyon szeretett volna megszabadulni a terveitől. amely lehetővé tette az embernek. a raktárak. de a padlóról fel lehetett szedni a törmeléket. voltak idegbetegek. Még ha irtózva visszahőköltek is tetves ruhájától. Ez volt a legjobb tisztálkodása az utóbbi években. Ezen kívül volt az étkezőbarakk. aki az éhség miatt sírt volna. Visszafelé meneteltek a sötét. Még akkor is. A tócsákon alumíniumszerű jéghártya feszült.Két-három nap múlva fürdőbe vitték őket . Ognyev sírva fakadt: ez a bőrharisnya jelentette számára a menekvést itt Északon. Mindenki unta már a fertőtlenítést meg a fürdést. annyira összezsugorodott a bőr. voltak reményvesztettek. Még akkor is. ha a fürdőben elhúzódtak mellőle az emberek. voltak dühöngök. ahogy Ognyev. Andrejev Ognyev nevű szomszédja báránybőr harisnyája helyett egy babaharisnyát k apott vissza. hallgatag városon keresztül. a szomszédja mondta. a . s előtte még a tiltott sáv. mindegyik tíz sor szögesdrótból.

de fölkelt . hogy kiállta a nagy próbát. hogy nem kellett dolgoznia. holnap én őket… Túljárok… az eszükön… Úgy megverem őket… Hülyére! Mindent visszaszerzek! Ognyev sem kenyérrel. hogy megismerkedjék vele. kopasz feje messzire ellá tszott. amelytől Andrejev el volt tiltva. ő ugyanis csak néhány hónapja került a vesztegzárba. Ognyevnek megmaradt egy gyapjúzakója még „odakintről”. megtépázott Ognyev egy éjszaka. hogy még mindig él. mikor Ognyev kereskedői karrierjének csúcsán állt. Andrejev! Mandel báró! Puskin leszármazottja! Ő az ott. És amikor az meghalt (az élet tele van szerencsés véletlenekkel). miután elfoglalta régi helyét. nem ragaszkodik az éle thez. márpedig még a napi ötszáz gramm rozskenyér. s a két napi adagot elcserélte egy fíberbőröndre. – Ma ők engem. A megvert. s életben maradt . és megkapta az elhalt latrinás állását . piciny. ha nem kell dolgoznia. sem pénzzel nem segítette Andrejevet. de Ognyev nem bánt meg semmit és nem p anaszkodott. három evőkanál kása és egy tányér híg leves is föltámaszthatja az embert. Alig két hét múlva a közbűntényesek a sötétben elkapták Ognyevet és fojtogatni kezdték. Hogy a bányamunka borzalmas tapasztalatait a maga hasznára . keskeny válla. Abban az időben. amit a bányában látott. A drótkerítésen csak egyetlen e mber léphetett ki: a latrinás. de ez nem is volt szokás ilyen esetekben: a lágererkölcs szerint minden a legnagyobb rendben volt. de elvettek tőle mintegy háromezer rubel készpénzt . hogy nem fél a haláltól. Két napig nem evett kenyeret. Itt értette meg. Ognyev csodálatra méltó energiát és találékonyságot produkált . Egy napon Andrejev elcsodálkozott.kórház: egy egészen más világ. Alig bírt fölemelkedni a priccséről. feküdhetett. Rájött arra is. Andrejev szomszédja. A legfontosabb. Andrejev csak elvétve találkozott vele. Andrejev is mesélhetett volna egyet -mást arról. szerencsére nem fojto tták meg. A zakót és a bőröndöt odaajándékozta a felügyelőnek. ni! Nyurga alakja. – Mandel báróval cseréltem. meggyónta viselt dolgait Andrejevnek. De Andrejevnek nem nyílt rá alkalma.

Ő is csalni fog. A bányában ő veszített. amit a teste tudatosított benne az aranybányában. mint egyéb sebei. a követ. meg kell halnia. Ezt értette meg Andrejev. Sok sorstársa meghalt. sem a lágerben. Becsapták őt. tehetség: mindent összetörtek. de az erkölcsi korlátok világosabbá. tejjel. elfagyott ujjainak világos ró- . Szeretet? Harag? Nem. ezek a lehetőségek mégiscsak léteznek. Nem arról van szó. bármilyen csekélyek a választási lehetőségei. Elárulta a családja. nincs szándékában elpusztulni. sikerült elnyomnia magában a félelmet. de az a vesztett csata nem az utolsó volt . am ivé az emberi bőr változik a bányában. és szerencsés esetben megmenthetik az életét. s ezt Andrejev jól megjegyezte. Amitől nem is fél. amelyet kiszó rtak a bányából. hogy ilyen szanatóriumba Andrejev sohasem jut el. hogy bármilyen szánalmasan korlátozott is egy elítélt szabad akarata. mint a zelőtt voltak. mindazt. Korábbi egészségét tönkretették. pedig senkit nem árult el sem a kihallgatásokon. Világossá vált például. Az embert ugyanazok az okok tartják életben. S mivel teljesen nyilvánvaló. Teljesíteni fogja teste kívánságait. Szeretet. Sikerült sok igazságot kimondania. van miért becsülnie önmagát . ami erősebb a halálnál. s nemcsak megértette. * Andrejev bőrfekélyei sokkal hamarabb begyógyultak. széttapostak . minden leegyszerűsödött. De nem hagyta őt meghalni valami. örökre megtörték. szanatóriumi körülmények között. De vajon csakugyan örökre? Amikor ebbe a városba hozták. Megértette. hogy egyá ltalán nem félt semmitől.kell fordítania. mint a fát. S ahhoz. És Andrejev készen állt a nagy harcra. a tífuszosok vesztegzárja alatt . a kutyát . láthatóbbá váltak. hogy ér ő valamit. arra gondolt. Lassanként lehámlott róla a teknőspáncél. ezeken a küklopsz-priccseken értette meg Andrejev. több hónapos teljes pihenésre volna szüksége tiszta levegőn. Itt. életben van. szorgalom. amelyet az értelem ker esett. de meg is érezte itt a városi tranzitlágerben. Hamis és hazug volt minden magyarázkodás. két -három hét maradt hátra az életéből. Csak a bánya által felé bresztett állati ösztön mutathatott és mutatott kiutat . elárulta az o rszág. hogy korábbi egészségét visszaszerezze. Lám. Olyan salak ő. Nem fog meghalni. amelyben vadállati ravaszságot kell szemb eszegeznie a vadállattal. hogy Andrejev semmiben sem hibáztatható . csokoládéval.

mire Andrejev ujjai meggyógyulnak. a bányában. vastag. Olyan volt a csuklója. mint a műkéz. mint általában azok az emberek. És sohasem gyógyultak be teljesen. s genny szivárgott belőle. s Andrejev úgy érezte. bélyegre hasonlítottak. amely változatlanul kacska. A lábán lévő skorbut eredetű fekélyek még nem gyógyultak be. de egyre kevesebb volt belőlük: kékesfekete foltok tűntek fel a helyükön. lapát. Andrejev elképedi. . hogy csak a közeli dolgokért harcoljon. hamarosan egyenes lesz az is. amikor annyi genny és vér csurgott a gumibocskorába. Egy alkalommal a fürdőben bal keze ujjai kiengedtek. Most csak egy kívánsága volt: hogy a tífusz-vesztegzár örökké tartson. Persze kevesebb. a rabok nyári lábbelijébe. s el is felejtette. s most a piszkos. Éjjelente óvatosan megfogta a jobb kezét. Ez azonban reménytelen kívá nság volt. Csak a nagyujj nem akart gyógyulni a két lábán: a fagyás elérte a csontvelőt. mint a műkéz. amit a rabszolga-kereskedő süttetett a négerekre. ha Andrejev imádkozott volna . A talpát behálózó véres bőrrepedések már nem fájtak annyira. Lelkében azonban haragon kívül nem volt semmi más. hogy minden lépésnél cuppogott. kötözni kellett. Csak olyan mozgásra volt képes. A bányában rákényszerült. Eljött a nap. mint korábban. Legfeljebb keresztet lehetett volna még vetni vele. mintha tócsában tocsogna. A keze azonban kiegyenesedett.vagy csákánynyél vastagságúra duzzadt. végleg megmerevedett . hogy ne tervezze az életét egy napnál többre. És ami a legfontosabb: bal kezének csukló ja kiegyenesedett. Talán így lesz a jobb kezével is. amely a fagyhólyagok kifakadása után képződött ra jtuk.zsaszínű hegye sötétebb színt öltött. mint a többi fogo ly. De Andrejev nem gondolt a jövőre. A körmeit már korábban gondosan lerágta. hogy másként is lehet . amikor nem evett és nem aludt . S a gyógyulás után a legkis ebb hideg beálltakor is sok-sok évig fogja még emlékeztetni az északi bányákra a gyötrő fájdalom. Ez a higiéniai műtét volt Andrejev kevés foglalatosságainak egyike. A másfél évi bányamunka alatt mindkét csuklója meggörbült. Sok évnek kell még eltelnie. amikor a vesztegzárat feloldották. akik közel állnak a halálhoz. Evéskor ő is úgy fogta a kanalat. kissé megerősödött a vékony bőr. mint korábban. Lelki sebei nehezebben gyógyultak. próbálta kiegyenesíteni az ujjait. ujjheggyel csippentve. s úgy ré mlett neki. kissé megpuhult bőrt rágcsálta apránként .

Minden hasztalan. Pedig hiába. amely megmutatta a menekülés ú tját. dühös hangon neveket olvasott fel. verés és halál vár rá. Ekkor Andrejev számára hirtelen minden megvilágosodott . – Csak engem ne szólítsanak. – Voronov! Akkor mit keres itt ez a mocsok?! – És a munkavezető dühösen lecsapta a hordóra az elitéit vékony. Akiket szólított. meggö rnyedve lehelt tölcsérré formált tenyerébe. Éles villámfény volt ez. zúgott a füle. „Ez az utolsó kocsi szállítmány” – gondolta Andrejev. A felügyelő tovább sorolta a neveket. ahol éhség. csak engem ne szólítsanak – próbálta Andrejev gyerekes ráolvasással megbűvölni a so rsot. nem lesz szerencséje. és rátaposott . ledobta a hordóra. A munkafelügyelő egy ideig tartogatta a kezében Andrejev do szsziéját. Visszaviszik az aranybányákba. – Voronov! Voronov! – üvöltözött a munkafelügyelő . Belehasított a fájdalom elfagyott kezének és lábának ujjaiba. kimentek a kiskapun. az emberek egymás után sorra hagyták el az udvart . sajgón az arca. Az országúton t eherautók dübörögtek. rekedt. Az elítéltek órákon át toporogtak a szögesdrót mögött. Ha nem szólítják ma. amelynek fogai a testét marcangolják . hogy soha többé vissza ne térjenek . szólítani fo gják holnap. a munkafelügyelő felé. s anélkül. de elgémberedett lábait és fájós kezeit nem volt könnyű fö lmelegíteni. Már alig volt néhány. Mind gyakrabban váltogatta a lábait. És az izgalomtól felbuzdulva azonnal nekibátorodott s előrelépett. most… – Andrejev! – kiáltotta a munkafelügyelő . Most mindjárt. – Szicsev! Jelentkezz! Keresztneved és apai neved? .* Ezen a reggelen a részleg valamennyi lakóját kihajtották az u dvarra. Azután tekintete átsiklott a dossziékra. sárga dossziéját. dideregtek. A munkafelügyelő egy hordóra kapaszko dva. Semmit sem tehet a gigantikus gépezet ellen. A tömeg azonban még nagy volt . Andrejev mereven nézte a munkafelügyelő borotvált arcát és hallgatott. s dübörgésük olyan erős volt a reggeli cs ikorgó hidegben. hogy megismételte volna a felszólítást. hogy a munkafelügyelő alig bírta túlkiabálni.

Vagyis a vesztegzárból elsősorban az aranybányákba indítanak teherautókat. A köhögés. a jogfosztott fegyenc? Elérheti. a hosszú. Hogyan érheti el ezt ő. topogás. a hideg. Andrejev élni akart . bányabeli sorstársával. háromszor. négyszer könnyebb átsiklani a gépezet fogaskerekei között. csak akkor küldenek majd embereket máshova. kiabálás beleolvadt sok száz ember többszólamú zsivajába. sem Parfentyevvel. az Andrejevnek mindegy.– Vlagyimir Ivanovics – felelte szabályosan egy idős elítélt. A vesztegzár ideje alatt a tajga elnéptelenedett. – Törvénycikk? Időtartam? Kifelé! Még néhányan jelentkeztek a szólításra. hogy ne kövessen el hibát. Csak így érhette el. s csak ha már a bányák „rendelését” teljesítették („Küldjetek kétszáz tuskót” – ahogy a szolgálati táviratokban szokták „rejtjelezni”). Napnál világosabb volt. akik itt feküdtek mellette a priccseken. kétszer. hogy ne kerüljön nagy cs oportba: ezeket rendszerint földmunkára küldték csákánnyal. s az elosztásnál ügyeskedni kellett. mint éppen ő. Mert nagyon jól tudta. de meg tudta tartani. senkivel az ezer ember közül. Vigyáznia kell. az éhezés. nehéz munka és a kialvatlanság elvette a tajgától az embereket . Mihelyt megszűnt a vesztegzár. ameddig csak lehet. Csak ne aranybányába. Az elítélteket visszaterelték a „részlegbe”. hogy ne féljen. hogy eléri őket . micsoda teher a titok. és szétlökdöste maga előtt a tömeget . Minderről Andrejev senkinek egy szót sem szólt . az aranybányákat. Hogy hova. Mindenáron el kell kerülni a tajgát. s nyomukban elment a munkafelügyelő is. Két egyszerű célt tűzött ki maga elé s megfogadta. a másik egy cigarettacsikkért. Ebben a tranzitlágerben senki sem tudja ezt olyan jól. amikor szólították. hogy minél t ovább itt kell maradnia. Senkivel nem tanácskozta meg a dolgot. az besúgja a parancsnokságnak: az egyik a d icséretén. Andrejev. Egyedül könnyebb volt. az embereket kezdték kihajtani munkára. Az ő játszmája egyedül az övé: ezt is a bányában tanulta meg. ha bárkinek elárulja a tervét. elmentek. ásó- . sem Ognyevvel. Andrejev napokon át nem válaszolt. össze kell szednie magát… Az aranybánya: a halál. a harmadik pedig csak úgy… Tudta ő.

Minden reggel mintegy két órát kint kellett ácsorogni a csikorgó hidegben . hogy sikerül ko ldulnia némi dohányt. botladozott. valamennyien körülülték az enn ivalót. Andrejev egy zöldségraktárba járt. két -három főből álló csoportokban viszont mindig volt remény rá. Muravjov a neve). válaszolj. de tökéletes. kihajtották őket munkára. Annak csúszott a csizmája. Csak hát egy főt ritkán kértek. lapáttal. Andrejev csak egyszer számította el magát . a kicsiny. Fát fűrészelsz egy magas rangú parancsnoknak. ízletes húsmaradékokat szedett össze. még a járókelők is adtak. És a munkafelügyelő pattogott: „Hé. Minél kisebb a csoport. s még „haza” is vitt néhány szem nyers krumplit . És ez néha sikerült is. padlót mosott az őrszemélyzeti körletben. amelyeket mégiscsak kitöltött valamilyen tevékenység. Ketten mentek. hogy életed végéig á ldani fogsz érte. ahol a félhomályos ebédlőben a parancsnoki asztalokon maradt tányérokról ragacsos.val. Aki földmunkára került. szemetet hordott a női tranzitlágerből. félig sülten kivette és megette: a lágerélet megkövetelte. aki arcról már ismerte Andrejevet (úgy tudta. De a legjobb. és még a zsebeiket is teletömték kenyérrel. tó- . azt mondta neki: – Olyan munkát találtam számodra. Társával együtt vidáman szaporázták lépteiket a lovassági köpenyes kísérő őr előtt. és mindenki csoszogva sietett a barakkba. A munka után nagy tálakban édes gyümölcskocsonyát és valóságos k enyérhegyet vittek a konyhába. hogy minden ételkészítési hadművelet gyorsan történjék: túlságosan sok éhes száj volt körös-körül. kenyeret . Andrejev dolgozott a kenyérgyárban. ahol t eleehette magát céklával meg sárgarépával. hogy megkeressen egy harapás pótadag kenyeret vagy cukrot: Andrejev másfél éve a színét sem látta cukornak. de sokan szerettek volna ingyenmunkát igénybe venni. annál jobb: ez volt a hitvallása. te. keresztneved és apai neved!” S amikor a Molochnak kijáró mindennapos áldozat véget ért. Az ilyen munkák természetesen kivétel nélkül tilosak voltak a transzportban. abban a reményben vállalta. amit a kályha parazsába tett sülni. ha egyedül dolgozik az ember. Egyszerű terv. Egyszer a munkavezető. Majdhogynem értelmes napok következtek.

s azna p egyáltalán nem ment munkába. Idézett-e magában verseket? Nem. és Andrejev továbbra is a barakkon kívül keresett alkalmas mu nkát. És mégiscsak párna marad. vagy erővel elveszi mástól. Az őr bezörgetett. de Andrejev bebújt a priccs alá. Andrejevnek két adag maradt. Piszkos vattapaplanokkal letakart priccseik tele voltak különböző méretű tollpárnákkal. A szabadságra? Nem. a kutya fogva tartotta őket. s az udvaron szabadon engedett egy behemót juhászkutyát. Ebben az időben találkozott Schneider századossal. az egyetlen tárgy. szerez: lop. vagy sikerült. vagy sem. A kártyások előbb eljátsszák a nadrágjukat. hanem a vég eérhetetlen zsugapartik idején kártya-asztalnak is szolgál. Hozott egy vödör vizet . Lehúzta lábáról a nemezcsizmáját. Másnap ugyanoda küldték volna őket. Csak az egykedvű harag éltette. s a kerítés fölött szögesdrót feszült . s felkönyökölt . Gondolkodott-e a múlton? Nem. talppal kifelé.csákat ugrált át. Az udvarból kutyaugatás hallatszott. vagyis mintha valaki nemezcsizmában feküdne a priccsen. Es amíg a fegyencek föl nem fűrészeltek a kamrában minden fát. a kiskapu zárva volt. De ez a módszer megbízhatatlan volt. majd két kézzel felfogta köpenye szárnyait. A paplanokon és párnákon a bandavezérek helyezkedtek el. lágerből lágerbe. Az ilyen asztalt akármilyenre lehet formálni. ha nincs neki. mint a párnájukat. po ntosabban mondva azok. Másnap reggel kenyérosztás előtt egyszerű ötlete támadt. Késő este kísérték vissza őket a lágerbe. egyiket a másik mellé. rájuk zárta az ajtót. fu tva utolérte őket. s a priccs szélére állította. szótlanul bevezette őket a fáskamrába. A kályha melletti helyeket a közbűntényesek foglalták el. amit magával cipel börtönből börtönbe. A parancsnok ügyeletese nyitott kaput. A párna nem csak fej alá való. A vattapaplan az élelmes tolvaj elmaradhatatlan útitársa. akik az adott pillanatban bandavezére k- . Ő maga a csizma mellett hasra feküdt. Hamarosan megérkeztek egy kis ház hoz. s nyomban meg is valósította. A kenyérosztó megszámolt tíz fegyencet és odaadott Andrejevnek tíz adag kenyeret. Gondolt-e ekkoriban a családjára? Nem.

– Te vagy az. – Schneider! – Igen… Mit akarsz? – fordult meg a kapitány. mert a tolvajok az előkelőség jelének tartották a „szerelmes történetek” iránti érdeklődést. a hosszú börtönéjszakákon át folytatott késhegyig menő vitáikra . udvari borbélyok parfümös üvegcsékkel – még ilyen körülmények között is akad ilyesmi –. Goethe-kutató. Az eredendően vidám természetű egykori tengerészkapitány tartotta a harci szellemet a börtöncella lakóiban. lányos külsejű fiatal tolvajokat toboroztak. az elmaradhatatlan díszkíséretben Andrejev váratlanul ismerős arcot.nek számítottak. Halkabban! Szenyecska aludni készül… A bányából ismerős a jelenet . – Csend legyen! Szenyecska mond valamit. Andrejev rabtársa a butirki börtönben. ismerős arcvonásokat fedezett föl. akik mindenre kaphatók egy darab kenyérért vagy egy tányér levesért. Feljebb. Andrejev nem hitt a szemének. hiába kerestelek… . – Nem tudok elaludni. s egy bete gesen sápadt arc jelent meg a fényben. kapitány? – hallatszott Szenyecska bágyadt tenorja. sőt nem csak tolvajokat : szinte minden közbűntényes homoszexuális volt . amely már ho mályba borult. s ismerős hang ütötte meg a fülét . – Schneider! – Mondd már. a takarókkal és párnákkal szintén ellátott harmadik priccssorra. mit akarsz! Fölébreszted Szenyecskát . Semmi kétség: Schneider kapitány volt az. képzett marxista teoretikus. a Komintern mu nkatársa. De már meg is mozdult a vattapaplan szegélye. Andrejev jól emlékezett beszélgetéseikre. Andrejev hiába kereste az ismerős pillantást a homályos kék szemekben. kitűnően beszélt oroszul. Schneider kapitány német kommunista volt. meg a fullajtárok egész hada. A közbűntényesek körül lógó kunyerálók között. A tolvajok körül rabszolgák és lakájok csapata sürgölődött: u dvari mesemondók.

és nem kellemetlen-e valami csekély harapnivalót kérni még a munka megkezdése előtt. – Várj csak! A felügyelő belelapozott a cigarettapapírra írt névsorba. * Egyszer takarításra és mosogatásra osztották be a szabadulok átmenőrészlegének konyhájára. elcsigázott „igavonó” volt. Társa egy meghatározhatatlan korú. – Gurov – felelte szemrebbenés nélkül. Szünet nélkül kérdezősködött: mit fo gnak csinálni. És bár ez jelentéktelen és ártatlan esemény volt azokhoz képest. Elment a kedve az élettől. és szomorúan á llapította meg. amikor kimehetett munkára. ahogy az értelmiségieket csúfolták. Elmondta. akik letöltötték bünt etésüket. már dögrováson. A tranzitláger kiürült . – Nincs. Andrejev emlékezett is a nevére. Azt tanácsolta a professzornak. azokhoz. Andrejev beleütközött a munkafelügyelőbe. hogy az elején ne kérjen semmit. kapnak-e enni. Felmászott a priccsre.– Máris. felhajtotta a paplant. máris – buzgólkodott Schneider. Andrejev lassan ment vissza a helyére. * Egyre kevesebb ember maradt. benyúlt a paplan alá és vakarni kezdte Szenyecska sarkát . A teljesen kikészült elitéit számára ez volt az első alkalom. – Elmehetek? – Menj. Nincs ilyen. Nemrég szabadult a helyi börtönből. te barom! – üvöltött a felügyelő . Andrejev tapasztalatból tudta. Andre- . hogy ő ideggyógyász professzor. hogy a lágerbeli szakácsok – és nem csak ők – nem kedvelik az „Ivan Ivanovicsokat ”. élete végéig nem fogja elfelejteni Schneider kapitányt . hogy a takarítási és mosogatási munkák neheze őrá marad. – Hogy hívnak téged? Andrejev azonban már rég felkészült erre az eshetőségre . leült. amelyeket átélt és amelyeket még tartog atott számára a sors.

professzor. – Most nincs több kenyere m. aki emlékezett rá. Andrejev elmondta ezt a professzornak. elégedetlenül méregette tekintetével a felkínált ételt . adok egy darabot – és a szakács elő vett a szekrényből két szelet kenyeret . bár nagyon igyekezett . talán soha nem is fog. Rjutyin. kár is lett volna háborogni miatta: a bányában számtalanszor megesett. ahol a szabad személyzet kenyeret vásárolhatott . Andrejev sejtése valóra vált: a professzor csakugyan harma tgyenge társnak bizonyult. Andrejev. – Ahogy gondolja. közben rágott. hogy ott édes kvászt is áru lnak. – Igen. Az ételt hamar eltüntették. Vagy limonádét? Nagyon kívánom a limonádét. piszkos izzadsá gcseppek ütköztek ki kopaszra nyírt. A tranzitlágerben volt egy kis elárusító bódé. hogy a bányában egy társa húsz adag háromfogásos ebédet lapátolt be kenyérrel. életre kapott . Hová lettek? Hol van Sejnin. Ez pompás fizetség volt . ősz fején. s a szakács a konyhaasztalhoz ültette őket s elébük tett egy nagy tál sűrű hallevest meg egy nagy bádogtányér kását. hogy Andrejev rossz párja volt akkori sorstársainak. A professzor örömében összecsapta a kezét. de soha senki egy zokszót sem ejtett emiatt. . igen. Az persze túlzás. Igyon maga is. De harcolni fog az életéért. A munkát elvégezték. – Nesztek még egy-egy rubel – mondta a szakács. mert a professzor olyan erőtlen volt. csak hálni járt belé a lélek. de én a maga helyében inkább kenyeret vennék. egyáltalán. A professzor viszont felváltva harapta a kenyeret és kanalazta a levest. – Kenyér nélkül? – Dehogy kenyér nélkül. Ez így volt rendjén. de Andrejev. hogy életre kapott. igen. ő pedig. Az efféle „vendégségben” az előrelátó Andrejev mindig kenyér nélkül evett. – Igen. igaza van – helyeselt a professzor. valami édeset . Hvosztov? Mind meghaltak.jevre. igaza van – ismételte a professzor de egészen odavagyok egy kis édes kvászért . és kövér. – De én láttam. A kenyeret most is zsebre dugta.

öt második fogásra stb. És még szerencsésnek is tartja magát: a dohányt el lehet cserélni kenyérre . de a húsz adag alig fedte be a bádogtányér alját . éjjel padlót súrol két cigarettáért . Két helyiségből állt az iroda. de ezt az ígéretét már nem volt ideje teljesít eni. Tízperces könnyű munka volt felmosni. leves és kása. dohány. hogy takarítsa ki a barakkot. körbélyegzővel lepecsételt kartondarab volt: tíz ebédre. . hogy a napos miért fogad kisegítőt erre a takarításra . A lágerben sem voltak egyszerűek az érték kérdései. aki ledo lgozott 12-14 órát a bányában. Egy alkalommal Andrejev húsz adag kására érvényes zsetont kapott a napostól. A napos a mahorka felét a dóznijába önti. hogy takarítsa ki a barakkot . Ezt az orosz emberre jellemző tulajdonságot Andrejev a bányában is megfigyelte: a parancsnok egy marék mahorkát ad a naposnak. a tiszta felmosórongyot is minden alkalommal jó előre odakészítette. s egyik barakktársát küldi takarítani. a másik feléért pedig az „ötvennyolcasok” barakkjából megbízza a napost. Minden este érte jött a napos. Andrejevnek végre sikerült egyszemélyes munkát kapnia: padlót mosott a gazdasági részleg irodáján. hogy a tolvajok zseton helyett a hhoz hasonlóra összehajtogatott. élénk narancssárga színű harmincr ubeleseket dugtak be a kiadóablakon. Ez mindig hatott. A gazdasági részleg naposa néha ebédjeggyel fizetett Andre jevnek. Az érték a gazdaságtan legbonyolultabb elméleti területe. Nyilvánvalóan a napos szégyellt padlót mosni – akár napi öt percet is ha egyszer módja volt rá. kenyér és cukor. négy négyzetméteres szűk kis lyuk volt mind a kettő. Ő tovább felezi a maho rkát. Az ilyen „zsetonért” cserébe színültig telt kásával a tányér. hogy „igavonót” fogadjon fel. És az a fegyenc. kenyér – az „árfolyam-ingadozás” szerint változtak. tele asztalokkal.Andrejev azonban makacsul tiltakozott a kvász ellen. És a fizetség is bőkezű volt: mahorka. Még egy „könnyű zakót” is ígért a napos Andrejevnek. Mind a kettőben festett padló. Andrejev szemtanúja volt. Ez egy zsetonszerű. akinek a feladata volt az irodát rendben tartani. a legsajátosabb értékmérők – tea. két mahorka-cigarettáért. Hiszen a padlómosáshoz a vizet maga a napos cipelte keresztül az egész lágeren. s Andrejev sokáig nem értette.

* A tranzitlágerben napról napra kevesebb lett az ember. Andrejev kiérdemelte ezt a bányában elviselt kétévi sze nvedésével. Túlságosan sokat tett érte. Reményeinek bármilyen áron meg kell valósulniuk. a vesztegzárban. nem azért. Andrejev tudta. mert Andrejev a „könnyű munkára alkalmasak” közé van besorolva. A felügyelő belelapozott a dossziékba. vagyis van remény a megmenekülésre. – Ujjlenyomatot veszünk tőletek – jelentette ki a felügyelő. csakis közeli. eg yszerűbb az élet. ahol nincsenek aranybányák. hogy megnyerte a csatát. Messzire nem küldhetik. hogy végre ők is sorra kerü ljenek. Lehetetlen. – Én például Filippovszkij vagyok. hanem felsorako ztatták és végigvezették őket az egész táboron. amelyben hónap okon át élt itt. ami még jobb. amelyben az élete volt a tét. ahol könnyebb. Andrejev ugyan ismerte már az időnkénti váratlan „átsorolásokat”. kevesebb a koplalás. És csak az olyan közeli munkahelyek várják. de azért tudta. – Ujjlenyomat nélkül is megismerni bennünket. mert a tajga „rendeléseit” már teljesítették. Pavel Ivanovics. Most nem engedték vissza őket a barakkba. – Talán csak nem kivégezni visznek? – szólalt meg az Andrejev mellett lépkedő hórihorgas. . hogy még mindig ne volna torkig lakva emberekkel a tajga. félszemű férfi. Georgij Adamovics. – Menjetek a barakkba. itteni helyekre. hova k erültök. És elérkezett a nap. Vagy egyenesen a városba. a munkafe lügyelőhöz. mint a rossz pénzt – harsogta jókedvűen a félszemű. lapátkezű. Azzal az állati idegfeszültséggel. – Régóta keresünk benneteket – mondta harag nélkül. – Hát te? – Andrejev. amikor az utolsó teherautó távozása után alig harminc fogoly maradt az udvaron. amint kilépett a tornácra. később majd megmondom. nem küldhetik messzire. Ha lesz is elszállítás. Pontosan ezt kérdezte magától Andrejev is: csak nem kivégezni visznek? A nyilvántartóba vitték őket.

Ott még hárman várakoztak. lesütött szemmel állt . parancsnok polgártárs. – Mit jelent ez? – érdeklődött a bekecses. – Ne nyugtalankodjék – felelte a munkafelügyelő . egy ősz hajú. A harmadik egy tisztes külsejű öreg volt. – Nem. Jurij Ivanovics. több név is volt a listán. A bányákba vezényeltek né vsorában huszonöt név is szerepelt. tekintélyes. nem – fintorgott a bekecs. ahogy Andrejev nyomban megkönnyebbülve megállapította. – Hát te? A tisztes külsejű öreg váratlanul néhány német szót mormogott. higgadt öregember. . A félszemű óriás elmondta.Már csak egy éjszakát kellett várakoznia. nyughatatlan férfi vattamellényben. Ez azonban csak egy kis cetli volt. Reggeli után a munkafelügyelő berontott a barakkba egy névso rral. A szólítottakat elvezették a nyilvántartó már ismerős ajtajához. – Mihez értesz még? – A bádogosmunkához is konyítok. Filippovszkijt is kiszólították. Oldalt egy férfi várt katonai bekecsben és kucsmában. – Megfelelnek? A bekecses férfi magához intette az öregembert . pompás báránybőr bekecsben és nemezcsizmában. hogy ő mozdonyfűtő volt Kamenyec-Podolszkban. s ilyen lista mindig több is volt. meg egy piszkos. nem sok. – Nagyon jó. egy teherautónyi ember. lábán gumikalocsnival és kapcával. nadrá gban. Hát te? – A parancsnok most Filippovszkijt vette szemügyre. – Mind itt van – mondta a munkafelügyelő . ötvennyolcas törvénycikk . Andrejevet is. – Ki vagy? – Izgibin. – Mi a foglalkozásod? A személyi adataitokat nélkületek is megtudhatom… – Kályhás. Huszonöt év kényszermunka – jelentett harsányan az öreg. de nem kettő és nem három. nem csak egy.

– Tetszik tudni. s az ötödik rabot vette sorra. Egy óra múlva indultok is. olyasféle – hagyta rá a nyughatatlan kis-öreg. De mert tapasztalt ember volt és látott már holtakat feltámadni. ideje megszo lgálni a jóltartást . de az eszperantó miatt ítéltek el. parancsnok polgártárs. az autonóm köztársaságból… – Vagy úgy… Hát te? – fordult Andrejevhez. Egy óra múlva szólították őket. már tudnii llik azt tanultam ki. Most egy kicsit magánkívül van. – Átveszem – válaszolta a parancsnok. előadásokat is tartottam. Manapság gyenge a választék. – Nos? – érdeklődött a munkafelügyelő .” – Cserzőmunkás vagyok. Frühsorger a neve. Három hónapig csak növesztettétek itt a hájatokat. jó asztalos. hova máshova — felelte a felügyelő. én voltaképpen agronómus vagyok. – Kémkedés? – kérdezte egykedvűen a bekecses. mint az eszperantista szövetség vezetője. elhallgatott. ezt Andrejev jól megfigyelte. – Nagyon jó. – Ez lesz a parancsnokotok. Nyilván lecserélik a ruházatukat gondolta Andrejev. munkáskezekre – gondolta Andrejev. A parancsnok a fejét csóválta. Az ötödikről.– Asztalos az öreg. a nyughatatlan emberkéről kiderült. Mind az ötüket a barakk végébe vezették. hanem a raktárba. – És miért beszél németül? – Német. És hány éves vagy? – Harmincegy. – Hova megyünk? – Közeli munkára. se kevesebb. – Úgysem találok külö nbeket. de nem az autókhoz. barátaim. De majd magához tér. Szaratov mellől való. hogy se több. „Ennek szakemberekre van szüksége. Bejött a munkafelügyelő . egy külön fülkébe . A névsorban volt azonban még két -három név. – Tímárnak adom ki magam. – I-igen. .

Hiszen április van. örökre elfelejti. ahonnan a raktárba irányították őket. . agyonhasznált téli holmit. a listán piros ceruzával írva ez állt: „téli öltözet”. feldübörgött a motor. az autó elindult és elkanyarodott a „főútvonal” felé. ősz hajú kályhás felsorolta mind a közeli „kiküldetéseket”: a kikötő a negyedik kilométerkőnél. csak Frühsorger mormogott szüntelenül németül. a háta… – Föl az autóra! Az őr felhajtotta az autót takaró nagy vászonponyva sarkát: az autó zsúfolásig tele volt ülő. kuporgó emberekkel. ledobja. Nyári ruhát kapnak. itt a tavasz. A professzoros külsejű. a negyvenhetediknél… Távolabb már az útépítési igazgatóság munkahelyei követke ztek: alig jobbak az aranybányáknál. a huszonharmadiknál. – Ez imádkozik. hogy lassan megdermed a lába. a vattak abátokat meg a kopott. – Tud itt egyáltalán valaki bármit is? – mondta rá Andrejev. Mind hallgattak. Tévedésből? Nem. Valamennyien rendkívül zaklatottak voltak és mind hallgattak. Az őr beült a vezetőfülkébe. – Indulás! Lépésben indulj a kapuhoz! Valamennyien kimentek és a tranzitláger kapujához vonu ltak. – Őrkíséret. A kapu előtt hatalmas teherautó állt. téli bányaruhát pedig leadja. A tócsákat esetlenül átugrálva. Értetlenül szedték magukra ezen a tavaszi napon a „második büntetést” szolgáló. zöld vászonponyvával let akarva. hogy az a… – súgta Filippovszkij Andrejevnek. – Másszatok fel! Az öt fogoly egyszerre szállt fel. Csakhogy nyári ruha helyett télit adtak nekik. Andrejev érezte. nyugtalansággal eltelve siettek vissza a fülkébe. ezt a gyűlöletes. – A negyedik kilométerkőhöz visznek – jelentette ki a kályhás. a tizenhetediknél. Beszaladt a munkafelügyelő . agyonfoltozott nemezcsizmákat . vedd át! Az őr névsorolvasást tartott.

kétszá znyolc kilométerre. amelyen a tengert vontatják fel az égbe.Sorra úsztak el hátrafelé a kilométercövekek. – Az atkai útépítési igazgatóságon töltjük az éjszakát. Az autó már régóta sziklák között kanyargóit . – Hova megyünk? – kérdezte Andrejev. mint a drótkötél. – És hova tovább? – Nem tudom… Adj egy kis mahorkát… A teherautó nehezen fújtatva kaptatott felfelé a Jablonovij heg yhát hágóján. s megragadta valakinek a vállát. Az út olyan volt. – A negyvenhetes – szepegte reménytelenül a nyughatatlan eszperantista. Az autó elszáguldott a negyvenhetes kilométerkő mellett. A hajóvontatók a meggörnyedt hátú hegyek voltak. Az ói fogoly ö szszedugta a fejét a vászonponyva résénél. Maráz László fordítása . te mocsok! – sziszegte dühösen a kályhás. nem hittek a szemü knek… – A tizenhetedik… – A huszonharmadik… – Ez neked helybeli.

a bizalmatlan. Nem azért. amikor fe lcsertanfolyamra küldtek Magadan közelébe. Az emberi természetnek ez a sajátossága könnyebbé teszi az életet . De mi az igazság? Sokéves kolimai életem legjobb időszaka az volt. Az emlékezet a legkevésbé sem véletlen sorrendben pergeti vissza a múltat . visszafojtott * A különösen sok fagyási sérülés borította rabokat nevezték így. Figyeljék csak önmagukat: emlékezetük igyekszik megőrizni a jót. Nehéz életkörülmények között nem születik barátság. a rosszat . kiválogatja mindazt. ahová megérkeztek. Kolima legtávolabbi pontjáról érkeztek hallgatók a tanfolyamra. majd minden fekete rab* így volt ezzel. amivel könnyebb. Valamennyi „vidéki” arcán ugyanaz a komor mosoly ült. mert lassan beköszö ntött a tavasz. Az emberi természet sajátossága. hanem mert nem bírták visszatartani vizeletüket. bélyegre. vidámabb az élet .TANFOLYAM Mindenekelőtt: nem szeretünk emlékezni a rosszra. amellyel Kolima örökre megjelölte őket . A távolabbi lágerparancsnokságokról küldött hallgatók igyeke ztek az alsó priccset elfoglalni. nyugatról és délnyugatról. északról és délről. aki legalább egy-két hónapot tölthetett a magadani országút 23. kilométerénél. egy lágerkó rházba. és elfelejteni a nyomasztót. A legdélibb dél is sokkal északabbra volt attól a partmenti t elepüléstől. A régi fagyási sérülések sötét foltjai kincstári billogra emlékeztettek arcukon. . amely lényegében nem más. Nem. A szervezet afféle védekező reakciója ez. az örömtelit. mint az igazság elferdítése. így vélekedik minden elitéit.

amely a ficsúrok mahorkacigarettájából megmaradt . az egérnek semmi kifogása a játék ellen. hogy mások szeme láttára összeszedjék a csikkeket – ámbár az aranybányákban meg az ónbányákban a csikkvadászat hozzátartozott egy igazi lágerlakó életéhez.elvetemültség mosolya. A „vidékiek” bánatosan emlékeztek a messzi ta jgák telepriccses barakkjaira. A tanfolyam hallgatóit egy tiszta barakkban helyezték el. ahol a kórházi sz emélyzet kosztolt. hogyan kell viselkedni. aki nemrég érkezett a tenger felől – gőzhajón. Sokkal tartalmasabb ebédek voltak. emeletes priccsekkel épült. A bányászok repetát kértek – és adtak nekik! Viszszamentek másodszor is – és a szakács ismét szó nélkül telemerte az ablakon benyújtott csajkát . Nem tudták rászánni magukat. de jobb. Zsenyka Kac percenként előhúzta zsebéből parányi katonatü krét. ráadásul a főnököknek is jobban esik megpihentetni rajtuk a szemüket – hát hogyne. amikor látta. Sok ficsúr. az ilyen pricscsek higiénikusabbak. Mégis. de nem tettek megjegyzéseket. hogy egy kicsit e ljátszadozzék vele. valame nnyien egérnek érezték magukat. mint a bányatelepeken. és egy kis fésűvel óvatosan végigsimított sűrű fürtjein. a tetvek elleni harc pedig egyformán nehéz a vagon mintájú és a telepriccseken. minde nkinek külön hálóhely jutott benne. fegyencszállítmánnyal –. egy vidéki itt csak akkor kapta fel a csikket. A vidékiek mohón szívták a néhány slukkot. Zsebre vágta. de előbb elmorzsolta az öklében. ezt tiltotta a láger írat lan törvénye. hogy senki nincs körülö tte. sapkáját. ha majd ideje lesz. amikor minden rabnak saját helye van! A tetvek távolabbról érkezett veteránjai azonban tudták: csontjaikon kevés a hús ahhoz. Őket nemcsak a sarkvidék. Azt mondják. A hallgatóknak az étkezdében adtak enni. A kopaszra nyírt „vidékiek” önteltségnek minősítették Kac vise lkedését. nyakkendőjét. hogy egymagukban fekve felmelegedjenek. a tranzitlágerek meleg bűzére. hogy a mo rzsalékból azután. A felcsertanfolyam kellemetlen kaland volt az életükben. ha a macska is tudja ezt. félholt egérnek. megőrizte „szabad” ingét. fü lledt kényelmére. nem mon dták meg neki. egy „saját” cigarettát sodorjon. hanem az éhség is próbára tette. amelyet a macska – a sors — egy időre kiengedett a karmai közül. Nos. A bányászok mind bicegtek. A bányában sohasem fordult elő . amely a vasúti kocsikhoz hasonló.

Nem. megtenni mindent. És valóban. A gondolatok lassan araszoltak előre a kiszikkadt ag yban. Máskor úgy hitték. mind határozottabban k ikristályosodott: bármi áron itt kell maradni ezen a tanfolyamon. A tanfolyamosokat elgyötörték a különböző mendemondák. hogy egészségügyi képesítést szerezzen. amelyet mind ez ideig egyált alán nem tartottak nagy ügynek. A „holnapi nap” a szó szoros értelmében a holnapi napot jelentette. Volt olyan hír is. másnap reggel hatkor felkeltették. a hallgatókat már holnap kihajtják dolgozni a többiekkel és — ami a legszörnyűbb — visszaküldik őket korábbi tartózkodási helyükre. Vizsga! Ez volt a legfontosabb szó . egy köleskása-vacsorára. és vagy tíz kilométer távo lságba kivitték őket az utat egyengetni. Vizsga! Éjszakánként nyugtalan álmaim voltak. mint a másik. vállalni a diákoskodást. Semmire sem tudtam visszaemlékezni. megalázónak és igazságtalannak. . mint ez a mai. nincs pénz. A hallgatók olyan buzgón serénykedtek. Állítólag a harminc év feletti elítélteket már nem engedik vizsgázni? Vagy a negyven éven túliakat? A tanfolyam leendő hallgatóinak barakkjában tizenkilenc és ötvenéves emberek is vo ltak. hogy a tanfolyamot meg se indítják. agysejt jeim hosszú évek óta nem voltak edzésben. felsorakoztatták a tanfolyamosokat a kapuőrség előtt. Senki nem gondolt a felcsermunkára. Meg hogy az ötvennyolcas törvénycikk tízedik pontja (szovjetellenes agitáció). Az ember még gondolni sem mer ilyen távoli dolgokra. Egyszerre hét osztály anyagából kell vizsgát tennem. arra. Egyetlen kérdésre sem tudtam választ adni. Mert hát csak lesz felvételi vizsga. hogy a holnapi nap is olyan legyen. egy újabb ebédre. Annak már ezer éve. eleve nem is vizsgá zhat. a rongyos kapcák. főtt lepényhallal. és mindörökre elveszítették az ismeretek felszívásának és vissz aadásának képességét. csak a holnapi napra. hogy másnap már ki se vezényelték őket . az aranybányákba meg az ónbányákba. hogy a parancsnok megtiltotta a férfiak és nők közös tanulását . a küblihírek.ilyesmi. Ez valószínűtlen volt. a magunk varrta vattabekecs alatt lapuló csontvelőgyulladás el-elcsituló fájdalmára. egyik aggasztóbb volt. Életem utolsó vizsgája az egyetemi felvételi volt . ki voltak szikkadva. és a döntés mind világosabban. meggondolták magukat. Az erdei útépítő munka – az összes elítélt álma a bányákban – itt rendkívül nehéznek tűnt. ilyen káposztalevessel.

és ez csodálatos és megmagyarázhatatlan úton elvezetett a kívánt eredményhez. Az én esetemet lehetetlen volt komédiának nevezni. és akkor is felmentettek a szóbeli kínvallatás alól. Már régen elfelejtettem az életemet. Vizsga! Szerencsére orosz nyelvből volt az első vizsga. I. De nem Bojcsenko emberi tulajdonságai jelentették a gondot. Minden elképzelhető tanintézetben feltétlenül vizsgatárgy a Szovjetunió alkotmánya. a lágerparancsnokság kulturális-nevelő részlegének vezetői ezt a kényes tárgyat közmegelégedésre törölték a viz sgatárgyak közül. A tollbamondást. hiú és fontoskodó ember. A kémia volt a harmadik. az Ukrán Tudományos Akadémia volt munkatársa. éles nye lvű. először mint tragédia. a fo gságban töltött évektől. Úgy alakult. Magam is csodálkoztam. A következő vizsga matematika volt. Tekintettel azonban a „kontingensre”. A vizsga előtt egy órával és utána egy órával nem tudtam volna megoldani egyetlen ilyen feladatot sem. Lassan. egyoldalnyi Turgenyevet. megmozgattam az agysejtjeimet: valami fontosnak és érdekesnek kellett feltárulnia elő ttem. fizikai fájdalmat érezve.és nagyon idegen a szabad életben végzett munkámtól. A kémia az én erőimet különösen meghaladó tudomány volt . jelenleg a kórházi laboratórium vezetője. Írásbeli. egy Borszkij nevű felcser az elítéltek közül. Bojcsenko vizsgáztatott. hogy kémiatanáromat. és így orosz nyelvtanból felmentettek a szóbeli vizsga alól. Borszkij a legmagasabb érdemjeggyel jutalmazta a tollbamondásomat. a vegyészet volt kandidátusa. az orosz szépirodalom helyi tudora diktálta. milyen gyorsan megoldottam a feladatot. Meglátszott már. Pontosan húsz esztendővel korábban a moszkvai egyetem au lájában írtam felvételi dolgozatot. másodjára mint komédia. A történelem megismétli önmagát. A. elfelejtettem az egyetemet. hogy idegileg összeszedtem magam: mozgósítottam mar adék erőmet. A kémiát középiskolában tanítják. Az én középiskolai éveim pedig a polgárháború idejére estek. Az első siker öröme meghozta az emlékezés örömét is. egy Szokolov nevű volt katona- .

hogy csak magamra számíthatok. Az utóbbi évek bebizonyították. hogy elvégeztem a középisk o lát és egy ideig egyetemre is jártam. egyet s mást megértett. Nem tudtam. de az oxidok… – Mondja meg. Ott volt a két előző osztályzatom: két ötös. H2O lábam nyalja. – Írja le az oxigén vegyjelét . Én. mi a mész összetétele. az antant diplomáciai misszióinak akkori székhelyén kezdeményezett szovjetellenes összeesküvésnek. és éppen a középiskolai tanterv alapján. Vologdában. hogyan lő tték agyon Lavoisier adóbérlőt. aki a kérdőívre azt írtam. hogyan magyarázzam meg Bojcsenkónak. Még ma is emlékszem erre a vizsgára. – Nem tudom. Börtön. és már lassan megfeledkeztem az egész históriáról. Vállat vont. Hallgattam. A francia politikus (hazája nagykövete a februári forradalom után) később részt vett a Lockhart-ügyben és a csehszlovák légió lázadásának előkészítésében is. Elmeséltem.tisztet a vologdai Noulens-összeesküvés* felgöngyölítése során kivégeztek. amikor életem negyvenedik évében hirtelen kiderült. sem a láger vezetőihez. miként menekült Lomonoszov Moszkvába. – Miért jön el vizsgázni? Hiszen jegyzőkönyvbe kell vennem a kérdéseket és a válaszokat . sem a társaimhoz.és lágeréletem megtanított. – Mik az oxidok és a savak ? Zavaros. * Joseph Noulens (1864-1939) egyik vezetője volt az 1918-ban. bizonytalan magyarázkodásba fogtam. hogy kémia nélkül is lehet élni. mi a levegő összetétele a víz képletét is csak egy régi-régi diáknótából tudtam: Rongyos már a csizmám talpa. Bosszúsan fellapozta a jegyzőkönyvet . És elkezdődön a kémia. hogy nem tanultam kémiát? Senkihez nem fordultam segítségért. és én egyszer s mindenkorra ottmaradtam kémia nélkül. hogy kémiai ismer eteket várnak tőlem. De Bojcsenko már nem volt fiatal. . Rajzoltam egy nagy H-t.

* Tankönyvünk nem volt. * * „Fjodor Fjodorovics” Eriszman svájci orvos. mire rájöttem. . felvettek a Belügyi Képbiztosság Északkeleti Lágerparancsnokságának Központi Kórházában működő felcsertanfolyamra! A következő két napban nem csináltam semmit . Új. Végtére is ő volt Alekszandr Blok feleségének az apja! – Elmehet – mondta Bojcsenko. megpörkölődött szélük még őrizte az egész Nahodkát megsemmisítő tavalyi ro bbanás után kitört tűzvész nyomait . így tanítani igazi tett. ő teremtette meg az orosz egészségügy alapjait. Olyan útra léptem. melyik a nehezebb. Feküdtem a priccsen.– Mit tud a Mengyelejev-féle periódusos rendszerről? Hát ezt elmeséltem. ahol sötétebb volt . Tizenhat férfi és nyolc nő! A nők az osztály bal felén ültek. keskeny asztalkáink voltak. és bámultam a lyukas me nynyezetet. Nem tudtam. hogy kémiából hármast kaptam. hanem az életre kellett felkészülni. Így tanulni hősiesség volt. Másnap megtudtam. A történetben kevés szó volt a kémiáról. Középiskolás éveimben is ilyen asztalnál tanultam. és nagyon sok Mengyelejevről. szívtam a barakk bűzét. és felve ttek. Ceruzákat és írótollakat is k iutaltak. a szemléltetőeszközökből pedig csak néhány anatómiai ábra. A papírból füzeteket varrtunk. Életemnek egy nagyon fontos. Most már nem a halálra. hogy ez Eriszman-szán. rendkívül fontos korszaka kezdődött most el. Később Ola halászfaluba vetett a sorsom. a férfiak jobbra. létrehozta az első járványszűrő állomásokat. ahol egy rénszarvasszán állt az ólai tunguz iskola mellett. Egész lényemmel éreztem. hatalmas árkus íveket. amely meghozhatja számomra a menekvést. Mengyelejevről tudtam egyet s mást. közelebb a világossághoz. Egyméteres korridor választotta ketté az osztályt . 1869 és 1896 között Oroszországban dolgozott. gyári felcserközpontokat. az asztallap alatt polccal. és én sokáig néz egettem a talányos szerkezetet. Papírt osztottak nekünk.

hiszen mindenből kettő van. akit szovjetellenes agitációiért ítéltek el. Mindenkire mosolygott. szerinte ez így volt a leghelyesebb. A lépnek pedig már a puszta léte is határtalan lelkesedéssel tö ltötte el. tágította a látókörüket. a legnyugodalmasabb. mielőbb „lódoktorrá” váljanak. Min Garipovics Sabajev ült. Azt reméltem. Még az irodalomról folyó beszélgetésekbe sem kapcsolódott bele. hanem visszatért a szívének oly kedves ellátmányozáshoz. Másoknak a tanfolyam egész életre szóló hivatást adott. Kiszabadulása után nem felcserként dolgozott. noha – mint sok-sok évvel később kiderítettem – prózáját tatár nyelven írta. Az első padban. mind lelki erőm végén jártam. állandóan rágcsált valamit . de már teljesen kikészültem. Azt hittem. mindig gyűlöletet vált ki a fogságban ba jtársaiból és elöljáróiból is. megint ember leszek. hogy egy-két embernek segíteni tudok majd. kettő. Sabajev jól beszélt oroszul. . Közülünk senki. – Tudod. a harminchetes év áldozata volt . „pápaszemes”. Azonkívül arra számítottam. sem a férfiak nem azért akartak felcsernek menni. Egy író. hogy felhőtlenné tegyék életüket a lágerben. A beszerzői pályában még káprázatosabb perspektívát sejten. s nem kis általános műveltséget is nyújt ván azzal kecsegtetett. Min Sabaj tatár író. hogy az embernek csak egy mája van. másokon pedig megbosszulom a tíz év távlatából őrzött sérelmeket. sem a nők.Először a hősökről. az előadásokat is oroszul jegyzete lte. mint az egészségügyben. mint a szellem e mbere. A lágerben sokan titkolják a múltjukat – ez logikus és érthető méghozzá nem csak a volt vizsgálótisztektől meg ügyészektől. és kereskedelmi dolgozónak adta ki magát . már negyvenéves vagyok. mind fizikai. Néhány elítéltnek – nekem is – az életét mentette meg a tanfolyam. és itt hallottam először. Én ugyan még negyvenéves sem voltam. Sabajev már régen rájött erre. Felpuffadt – az aranybányában töltött évek nem múltak el nyomtalanul felette. hogy megszilárdítja a lágertársadalomban elfoglalt pozíciójukat. A tanfolyamtól el volt ragadtatva. középről számítva az első helyen. 162. A hallgatók közül elsőként rajta ütközött ki az ödéma. mint értelmiségi.

mint Buka – a tarka szempárhoz. hogy a legelső árokban megmosakszik.Sabajev mellett Bokis ült. Én megpróbáltam macedóniai Nagy Sándor szeméről szóló történetekkel vigasztalni. egy hatalmas termetű lett férfi. Labutov ült negyediknek. Csak éppen a korházi készletben nem talált barna szemet. A fiú hétosztályos végzettsége. A katonai törvényszék tíz évet sózott rá SZEA miatt. Azon a tavaszi napon. akit hullarablásért ítéltek el. Elmesélte egyik bajtársának. amitől félni kell – a saját lelke széthullásától. simulékony természete. nyilakkal. de minden-ki gyorsan hozzászokott – még előbb. hiú ember. fürge mozgású. a sarokban. Rádiós volt. amikor kihajtottak bennünket munkára. A fal mellett. az adott foglalkozás. Igaz. Buka udvariasan végighallgatott – Nagy Sándor szeme mégiscsak olyan politikaizű dolog volt így aztán csak érthetetlenül morgott és félr evonult. szeretett mindenféle ábrákat készíteni. világháborús katona ő is. Labutov fejébe vette. jele kkel. A felcserbizonyítvány birtokában később elment a tajgába. anatómia megnevezése alatt: A műtét. hogy „diplomát” szerezhessen. hogy a sorsát az ötvennyolcas törvén ycikktől és sokféle alfajától minél távolabb kell felépítenie. azt. Elképesztő volt. Kolimát nem ismerte. egyenesen a kórházi ágyra. fabrikált egy miniatűr vevőkészüléket. Szörnyű fantomnak bizonyult számára a tajga. Buka az egy szemével nem látott kevesebbet az aranybányában. Buka ült harmadikként ennél a padnál. Évek óta meghúzta magát a kó rházban. és azon hallgatta a fasis zta rádiót. azután mint a betegek közül k iemelt ápoló. Az orvosok megígérték és el is intézték neki. mint valami hatalmas törzskari térkép. a második világháború félszemű katonája. Labutov tízosztályos isko lát végzett. ukrán furfangossága elegendőnek bizonyult ahhoz. Kolima leendő pingpongbajnoka. leleplezték. meglátta az aranybányákat . és kénytelen vo lt kéket betenni magának. Az aranybányák három hónap leforgása alatt kivetették magukból. mint mások kettővel. a közöny még nem alja sság. mint Buka. de nem attól félt ott. és csak nagy nehézségek . A szív. Meglátta a legfontosabbat is. mondjuk. Nem volt nála zárkózottabb ember a tanfolyamon. olyanok voltak. Mintegy két hónap elteltével Buka műszemmel cserélt e fel a fekete kötést. hogy felvegyék a tanfolyamra. eleinte mint beteg.

köztörvényes. Tanfolyamfelelő si minőségében nem volt túlságosan szigorú. Merő véletlen folytán abba a kórházba került. hogy egy-két vétségért még nem fogják kidobni a tanfolyamról. s mint háborús időkben.árán tudtuk visszatartani. de meglehet. hol meg fogta magát és elutazott Magadanba . amikor egy járóbeteg-rendelésen dolgozott. Ahelyett. Hiszen valaki besúgó is ke llett hogy legyen. Csernyikov barátja. Keményen meg kell ragadni és fogva tartani. Elég ügyes volt a tanulásban. egy moszkvai belgyógyász dolgozott mint orvos. Csernyikov. talpraesett újonc volt. Kolimán ritka a szerencse. A beteg pontosan tudta ugyan. nem is volt nehéz. a városi lágerparancsnokságtól került a ta nfolyamra. Csernyikov örökké mosolygó. Zsenyka teleszórta sötét ibolyaszín. ami neki. hol cipőt árult. hogy gyenge hipermangános oldatba mártott gézt tett volna a sebre. Régi kolimai polgár lévén jól tudta. hullarablásért Ítélték el. és semmilyen tekintéllyel nem rendelkezett. Malinszkij volt a legfiatalabb az osztályban. Tizenkilenc éves. . de nem húzta el a kezét Zsenykától. A belügyi megbízottak előtt szüntelenül magyarázatot kellett adnia erre (de vajon csak erre-e?). Romlottsága. hogy a beteget vizsgáló orvos „egy kis mangánt” kért tőle. mint elek trotechnikusnak és rádiósnak. A nagybácsi segített neki bekerülni a tanfolyamra. hogy Zsenyka Kac gondatlansága csaknem egy teljes hónapra megszabadítja öt a munkától. hogyan kezelik az égési sebeket. a szeme se rebbent. Már a tanfolyam után történt. amíg erőnk engedi. a háború utolsó évében hívták be. A felcserképző édeskevéssé érdekelte Kosztyát . nem túlságosan szilárd erkölcsi elvek alapján n evelkedett embert. önelégült fiú volt. ahol nagybátyja. Jó felcser vált belőle. egyszerűen a fiatalsága állandóan különböző kala ndokba sodorta a lágerben: hol vajat szerzett hamisított utalván yra. gyorsan összeszűrte hát a levet az egyik hallgatónővel. amikor behatolt a fizikoterápia rejtelmeibe. kivált később. Kolimának még csak a levegőjét se szagolta. kristályos mangánnal. és állandó mu nkát talált az elektroterápián. szintén frontkatona. és ezért joggal feltét elezte. Kac és Malinszkij ültek a második padban. nem tiltakozott. Zsenyka Kac. a Maglagból. rendkívüli jelentőséget tulajdonított dús fürtjeinek.

Az élete volt a tét. A többi hallgató a bányafelügyelőségektől érkezett ők más sorsú emberek voltak. Bármilyen nehezen is ment neki a medicina. A tanfolyamot nyolc hónapra tervezték. akár a füst. Sokáig félholt volt. A helyi kórházba került. Az így meghozott ítéletet megfellebbezni sem leh etett. 1957-ben Moszkvában egy buszon utazt unk. Kosztyán velúrkalap. a Különleges Tanács. a „kezdőbetűs” törvénycikk alapján ítélte el a trojka. Szuhovencsenko. aki megmarad. És az aranybányában lehúzott évek még túlságosan elevenen éltek benne. július 10-én hozott rendelettel kimondták. Fokozatosan belejött a tanulásba. megvolt a nyugodt munkája. mint a salakot . egyes számítások szerint a politikai foglyok kilencven százalékát a Különleges Tanács ítélte el. huszonnégy órán belül végrehajtották. és túlélhette az egészet . tehát Szuhovencsenko büntetéséből alig maradt volna valami azután. kollektorként dolgozott. mégis életben maradt. Orlov betűjeles volt. a földrajz szakos középiskolai tanár. Ráadásul Szuhovencsenko az a fajta volt. hogy pol itikai ügyekben bírósági eljáráson kívül. Kolima gépezete kivetette magából. a foglalkozásokon kívül Orlov semmiről sem akart hallani. Geológusként. ahol kétéves fronttanfolyamot végzett felcsernek adta ki magát. Szerezhetett egy jó lágerszakmát. . Egészségügyi pályára léptem – kiáltotta felém búcsúzóul. sőt a vádlott jelenléte nélkül Ítélkezik egy háromtagú testület. * Ez a moszkvai műszerész háromszor is kikészült az aranybányákban. ügyvéd. ha leváltják a csoportvezetőt. Ez a jólét azonban hirtelen a se mmibe veszhetett. – Mit csinálsz? – Az egészségügyben vagyok. puha felöltő. hogy a felcsertanfolyamra vezénylik.A tanfolyam szakmát adott Kosztya kezébe. helyettes csoportvezető lett. Megvetette a lábát. idősebb volt Orlovnál. hiszen Szuhovencsenkónak nem volt diplomája. Már nyolcat letöltőn a tízéves büntetésből. Néhány évvel később találkoztam vele Ólában. és én akaratlanul leleplezhe ttem volna a hazugságot. és kitanult fe l* Egy 1934. hogy számára is van jövő . és lassan elhitte. így azután otthagyta a geológuscsoportot. onnan pedig közvetlenül a tanfolyamra. Felmerült a lehetőség. kevés maradt neki hátra. elmúlt negyven.

hogy tisztességes. Egyszóval. rendes ember. javakorabeli ember volt. Kiderült. A harminchetes év különösen jól láthatóan napvilágra hozta ezt. Szilajkin a hét osztályt sem végezte el. Mégsem len belőle egészségügyis – talán mert már benne volt a korban. Tisztességes volt. hogy nem tud gyógyít ani. a memóriája nagyszerű volt. akiket hiába tanítottak. hogy ezt most nem szabad. és nagyon nehezen tanult . A politizálástól félt. hogy ügyeskedni fog – de nemcsak ügyeskedett. Szilajkin felállt. Szilajkinból a becsületnek nem a hite hiányzott. belelátott a többiekbe. és van olyan is. hogy az adott pillanatban ez előnyös számára. és a személyes önzést ta rtotta a társadalmi haladás fő mozgat rugójának. mert rájött. Rövid felcserkedés után vissza is tort a geológus pályára. mert megértene. De nem hitt az emberekben. ami józan megfontolásokon nyugszik. Az volt a véleménye. de senkit nem jelenten volna fel. hogy a köztörvényeseken kívül egyáltalán nincsenek bűnösök. azokhoz tartozott. Ám a szabad életben és a lágerekben is csak egy igazi bűnös volt: a köztörvényes. Amikor a nagy tapasztalat ú Mejerzon tanár az általános sebészeti előadáson képtelen volt a tanfolyamosok fejébe verni a supinatiót meg a propatiót. hogy a börtönt nem lehet elkerülni. lélekből fakadó tisztesség. Miközben Kundus. hanem a gyakorlata: nem ismerte a becsületes szokásokat. Semmi kétség nem férhetett hozzá. és nyugodtan végezte tovább a munkáját. Élő emberek és nem összegyű jtésre váró kövek álltak előtte. semmivel sem lopott többet az államtól. . s noha csalásért ítélték el. Semmi olyat nem tett. ugyanannyit hibázott. A jó emlékezetében bízva azonban folytatta a tanulást.csernek. Orlov meg én napról napra magabiztosabbnak éreztük magunkat. amivel vétett volna a szabályok ellen. át is látott az embereken. a döntéshez nincs elég ereje. Szellemes ember volt. Van szívből. A szabad életben az összes többi elítélt éppolyan volt. mint mindenki. kiirtván minden garanciát. A tanfolyam után Szuhovencsenko rájött. a maga módján tisztességes ember volt. Szilajkin okos volt. talán mert lelki alkata más irányba vitte . s arra számít ott. Szilajkinnak egyre nehezebb len. senki sem k erülhette el. a legegyszerűbbet is az orosz emberek életéből. mint akit nem ítéltek el a büntető -törvénykönyv alapján. mint a tűztől. ugyanannyiszor vétett a tö rvény ellen.

Logvinov. mert okos ember volt és élni is tudott. A medicina túlságosan bonyolult matériának bizonyult számára. milyen élet vár rá . Iljusa Logvinov. de hát ilyen az élet. aki átnézte az iratait. A tanár neveket sorolt. milyen erőt – erkölcsi és anyagi erőt – képviselnek a lágerben a közbűntényesek. hogy ne hátráljon meg . noha titokban belőlük is összeállítottak fegyencszállítmányokat. köztük Mejerzon is egy életre megjegyezte Szilajkin keserű memorizálási techn ikáját. Ilju sa azonban talált magában annyi lelkierőt. Világosan látta. mint a szülői házban. A tanfolyam utat nyitott számára az életbe. majd lefelé fordította: „vidd el mellettem”*. Még a büntetőzónáknak is ők voltak az igazi urai. és csónak-formára görbített tenyerét felfelé tartva k inyújtotta a kezét: „adj levest ”. Elvégezte a tanfolyamot. s ezzel megnyílt előtte a szenvedélyes reménytelen tanulás korszaka. a háború alatt követett el bűncselekményt. Hozzá hasonlóan értelmes volt a padszomszédja. A személyzet kereste a kegyeiket és tartott tőlük. – …és korunkban egy tudós olyan felfedezést tett. Logvinov munkáscsaládból származott. a rabszállító. és időről időre megjelent közöttük a „fekete varjú”. Bizonyára jól végezte a munkáját. de mindinkább a bűnözők hatása alá került . A záróvizsgákat Szilajkin szerencsésen és rendben letette. . és hosszú éveken át egy nagy belgyógyászati részleg vezető felcsere vo lt. amely ford ulatot hozott a sebészetben és az egész orvostudomán yban… A szomszédom előrehajolt. A közbűntényesek úgy érezhették magukat a lágerben. hogy a különösen nekivadultakat összeszedje. márpedig szerinte ez volt a legfont osabb. és az új helyen se volt rosszabb a dolguk. méltányolta kolimai szellemességét. családot alapított. Az útonállásért elítélt Logvinov nem volt alvilági figura. akik a világ orvostudományának csúcsait képviselték. és hangosan kimondta: * Az orosz és a latin szavak hangzásbeli egybeesésén alapuló szójáték. Logvinov úgy-ahogy letette a vizsgákat. rábeszélte a felcsertanfolyamra. A lágerparancsnok. Az általános sebészet bevezető előadását hallgattuk . Valószínűleg az összes jelenlévő. Szabadulása után megnősült.szót kért. olyan emberekét. s látta. és elment felcsernek… egy aranybányába.

hogy volt egy háború. Kundus kevésbé. „a . – Ki volt az? Álljon feli – Én. közvetlenül a partok előtt megpillantotta a német Scheier adm irális sorhajót .– Fleming. most először. és se mmit nem tudtam azon kívül. Amikor jobban összemelegedtünk. megtudtam. én inkább. – Üljön le. Harminchét óta majdnem tíz évet ü ltem börtönben. Egymásról azonban semmit nem tudtunk. amely véget ért. Andrej Makszimovics Pantyjuhov doktor osztott be oda minket. márpedig ezt a Scheier admirális által leleplezett „gondatlanság” miatt nem alkalmazhatták. lágerben. Együtt éheztünk. Egy szép júliusi reggelen amikor az emberek javában építgették a föld–fa-erődöt. ez Lavrentyij Berija korszakának nagy – nyílt vagy zárt – perei közé tartozott. és közvetlenül a partmenti vize kről szétlőtte az összes félkész erődítményt. közös megmentőnk. hogy voltaképpen a hírhedt NKVD-ügyben vonták felelősségre. mi az aranybánya. mert mindkettőnket a Nyugati Lágerparancsnokságról irányítottak a tanfolyamra. Nekem aztán halvány fogalmam sem volt róla. „az NKVD-ügyhöz”. Belém nyilallt a sérele m. És Kundus különös történetet mesélt . de mindketten tisztában voltunk vele. Érdekes és tanulságos történet volt. kőhalommá változtatott mindent . hogy van valami penicillin meg va lami streptocid… De hogy Fleming?! – Ki vagy te? – kérdeztem Kundust. A portyázó közelebb hajózott. egyetlen homályos ponttal: Kundust szovjetellenes agitáció címén ítélték el. a Dicksonszigeti helyőrség a köd felszálltakor a nyílt révben. felperzselt. – Hogy hívják? – Kundus. a tüzelőállásokat. „a leningrádi ügyhöz”. 1941-ben a Dickson-szigeti megerősített körzet parancsnokává nevezték ki. újságok meg könyvek nélkül. ki az a Fleming. Kundus tíz évet kapott.

ahol dolgozott. ** Az NKVD véreskezű vezetője Leningrádban. Ez még nem a Berija-korszak ügye. és az apró betűs megjegyzések fölött soha át nem siklana. n két politikust ugyanazon eljárás során állították bíróság elé. a madridi kormány valamelyik tagjának a leányával. A becsületességéhez nem fért kétség. a cári Oroszországban emberölésért ült. lobbanékony ember volt. . „a Buharin-perhez”. kutyát. hollót meg persze a lótet emet is. Miután azonban felcserek lettünk. Kundus viszont az idegoszt ályon. majd rehabilitálták. „a Kirov-ügyhöz”*. de szabadulása után átnyergelt árubeszerzőnek. pártkongresszuson külön szólt arról a cinikus módszerről. Csak nagy nehézségek árán sikerült * A Rikov-ügy és a Buharin-ügy nem két különböző per volt. mint másod -. Természetesen valamennyien megettük a macskát. Szenvedélyes olvasó lévén. akit a Buharin -perben kivégeztek. Kundus széles körű. kifőzött egy macskát a steril izátorban. Később évekig felcserként dolgozott. Kundus forrófejű. am elyet Zakovszkij alkalmazott a koncepciós perekben. Hruscsov a sztálinizmus bűneit először leleplező titkos beszédében a XX. es egy szál magában megette. becsülte a humort – ő volt az egyik legvonzóbb hallgatónk. Kundus itt veszítette el érdeklődését a könyvek. hogy a saját szemével meggyőződött a büntetésvégrehajtási helyek gyakorlatáról. A még nem is olyan távoli múltban végzett saját munkáját – Zakovszkij** helyettese volt – most látta meg a maga igazi. Személyes bátorságát is bebizonyította később. amikor vakmerő utazást tett. hanem Jezsov rémuralma alatt történt. amelyek után a nagy országúton mindig megindultak a véget érhetetlen fegyencszállítmányok. Kundus csenevész ember volt . rakodási vállalkozó lett a magadani kikötőben. már nem tettünk ilyesmit . és minden kérdésben önálló véleményt alkotott. aki különösen kedveli lábjegyzet eket és a kommentárokat. az ismeretek az új iránt. valóságos fényében. kivált azután. Egész valója tiltakozott a lágerélet. Az „NKVD-ügy” már valóban Berija idején zajlott. az erőszak ellen. hogy találko zzon egy elítélt spanyol lánnyal. mókust. és visszatért Leningrádba.Rikov-perhez”. de felületes ismerete kkel rendelkezett. Szívesen beszélgetett elvont témákról. a lágerben nem mindig tudta féken tartani az indulatait. már ha tudtunk szerezni. illetve elsőrendű vádlottat. A Kirov meggyilkolása utáni terrorhullám pedig Jagoda NKVDfőnök nevéhez fűződik.

Vajon elmondott-e mindent önmagáról? Ki tudja? De meg minek tudni ezt? Ha meg valaki nem hiszi. * Ellenforradalmi bűntett. Számtalanszor megfigyeltem. E megfontolásból kiindulva Petraskevics apját 1937-bcn agyonlőtték. a fogságban az ellátmányozásnál dolgozott mint beszerző. ráadásul „betűjeles” volt. Petraskevics nem ájult volna el. kivált északon. Rosszul beszélt oroszul. Szergejev közbűntényes volt. EF-es*. vagyis az 58-as törvénycikk 1-14 pontja. a tanfolyamon egy fö ldijére akadt. Félvállról vette a tanulást. ő maga pedig. . akkor hulla aztán bőségesen a tanfolyamosok rendelkezésére állt – Szergejev elájult. cukros teát ihatott vagy gyöngykását kanalazhatott. mint a többi.eltussolni a botrányt . így küldték lágerekbe az elítéltek gyermekeit. hogy a fogság. képességei megreke dnek a letartóztatás idején meglévő szinten. az egyik legelső anatómiai gyakorlaton a hullaházban – ha valami. nagy. száraz és meleg volt. Az aranybányákban Kundus már találkozott Éhség úrral. Ez a nekrobiózis eltart a szabadulásig. valamilyen szolgálati vétségért ítélték el. Petraskevics nagyapja (nem az apja. anyákat. anyagi és erkölcsi támaszra. Támaszra talált benne. Kundus. Tőlem balra egy Barateli nevű grúz ült. a gyógyszertan tanarára. tíz évet kapott . és kizárták a felcserképzőből. az apákat. A lágerben se a múltról. sikkasztó. csak ez volt a bűne. oda esett a cserépkályha kiszögellése. lecso rduló napraforgóolaj-cseppekkel a tetején. konzerválja az embert: lelki fejlődése. Késő este elmehetett a kórházi részleg apró rendelőjébe. Sok ilyen volt harminchétben: családtagként ítélték el. mint nyáron egy tűlevelű erdőben. mint családtag. Az aranybányából érkezett. hanem a nagyapja!) tekintélyes ukrán nacionalista volt. A harmadik pad rövidebb volt. és jól eszébe véste az arcát. ahol nem csupa lucsok minden. Ha valaki húsz évet tölt börtönben vagy lágerben. nővéreket és más rokonokat . ernyesztő örömöt – vajon nem határtalan csoda-e ez egy aranybányász számára? Mert Barateli megjárta az aranybányákat. szép komótosan. nem nagyon kellett neki a felcsertanfolyam. újjáéledő izmaiban érezhette a nyilalló. a tizenhat éves iskolás fiú. se a jövőről nem tesznek fel kérdéseket. tekintse mesének . én és Barateli a negyedik sorban ültünk . ezért ebben a padban ketten ültek: Szergejev és Petras kevics.

palacsinták . Nagya meg a szomszédja előtt finomságok jelentek meg. húsgombócok. sőt a láger személyzete a partmenti helyeken is igyekezett megkaparintani.nem szerzi meg a szokásos élettapasztalatot. Nyolc asszony volt. még újságot sem mert olvasni. sőt tripla adagokat kaptak. a legfiatalabb tanfolyamos lánnyal. Dupla. Nagya beadta a derekát. kurjongatott. Aki iskolás volt . sültek. csak a női csoportra terjesztette ki a hatalmát . De nem lesz még bölcsebb. A tanároknak szigorúan az iskolai előírások szerint felelt . Az ostrom nem is tartott sokáig. a bölcs meg bölcs. Prémes bársonyzekében és jó gyapjúruhában járt . azelőtt valami pártmunkás vagy talán inkább szakszervezeti funkcio nárius – ha valaki ilyesmivel foglalkozik. mielőtt még visszajuthatott volna a „Nagy Földre”. Negyvenöt éves lehetett. Néhány évvel később meghalt tuberkulózisban. – Az asszonyi szívhez a gyomron át vezet az út – szerette mondogatni Szilajkin. viselkedésén. A politizálást nagy ívben elkerülte. Kolimához azonban nem volt elég erős a szervezete. De nem volt rossz fiú. A tanfolyam ügyeibe nem szólt bele. . óvta Nagyát a lágerélet kísértéseitől. mindenféle papírlapokat aggatott Sabajev vagy Szilajkin hátára. az aranybányákba persze már nem jutott el az ajándék. iskolás marad. az érdeklődésén. Összebarátkozott Nagya Jegorovával. Magadan egyik-másik lakosánál azonban megmaradtak ezek a „kacatok”. A háború alatt az amerikai gyapjúholmikból hatalmas mennyiségű ruhaadományt juttattak a kolimaiaknak. A hálás Muza változatlanul Nagya oltalmazója maradt. a pulóvereket és pufajkákat elkunyerálták vagy egyszerűen elszedték az elítéltektől. hanem a táborparancsno ksággal szemben. és folyton igyekezett igazolni „a főnökség bizalmát”. Petraskevics huszonnégy éves létére fel-alá rohangált az osztályban. hogy viharos szerelmi viszonyba kezdjen a tábor szakácsával. és jó felcser lett belőle. de most már nem a szakáccsal. papír-galambokat hajigált és vihogott. Nagy a nem vette túlságosan komolyan ezt a gyámk odást. így aztán Muza nem tudta megakadályozni. A sztaroszta Muza Dmitrijeva. A tajga mélyére. Muza is megőrizte őket . kitörölhetetlen nyomot hagy szokásain.

ha valakinek nem kell kopaszra nyiratkoznia. a Kolcsak elleni front eg ykori komisszárja – Zelenszkij. . hogy a legkisebb. újabb bizonyítékaként a hata lmas arányeltolódásoknak.Nagya rosszul tanult. hogy a férfiak és a nők közötti ka pcsolat ne lépje át a megengedett kereteket. ahol a férfiaknak és a nőknek szabad volt találkozniuk egymással. aki otthon szavalt vagy fe llépett. S noha a lágerfelügyelet éber tekintete rendíthetetlenül ügyelt rá. ahogyan a rendőrfőnök tette Maupassant-nál. jó eséllyel pályázhat arra. amelyben valamikor élt. hogy az emberi lelket megrontotta a vágy. Hogy mi ez az egész? Vajon nem született-e legenda Sámson erejéről? Mi lehet az oka a magasba csapó szenvedélyeknek? Annyi világos. amelyhez a kultúrmunkás hozzájut: a váratlan mahorka. Ez pedig nem elhanyagolható szempont. mint a börtönőr a kulcsaira. mégis kedvesebb a rideg valóságnál. Ehhez nincs elegendő k itartásuk.és cukorkiutalások. vadásznak a bűnösökre. Végeredményben ez is önáltatás volt. Éppen elég kézzelfogható nyereség a sok kis előny. nem baj: az elítéltnek a próbák egy másik világot jelentenek. Gyakran lazult az ellenő rzés. Aki tudja magát egy kicsit mórikálni. hogy beismerjük. Ha a kultúrbrigádban nem is lehet az ősi és örök értelemben vett szerelemre számítani. botrányok törtek ki. a klub. a kultúrbrigád jelentette az egyetlen helyet a lágerben. hiszen – Stendhal szerint – a rab többet gondol a cella rácsára. a „Szépfiú”-ban. legjelentéktelenebb do lgokban valósítsa meg önmagát. s az inkább hasonlít ahhoz. És az sem épp utolsó dolog a lágerben. A kultúrbrigádban vigasztalódott – a „művészi öntevékenység”. hogy bekerü ljön a kultúrbrigádba. aki meg tudta szólaltatni a mandolinhúrokat és táncolt már csicsotkát. aki énekel. A természetellenes börtönélet. még akkor sem. A felügyelők figyelnek. a Rikov-perben kivégzett moszkvai párttitkár osztálytársa – piszkavassal hadonászva szabadította ki magát a lágerborbélyok kezéből. a helyi szokások sz erint az „aktust” éppoly meggyőzően bizonyítani kellett. a nők és a férfiak izoláltsága en yhült a kultúrbrigádban. A hajvágás miatt hatalmas verekedések. és a haja miatt büntetőmunkára került az aranybányákba. ha a láger-cinizmus nem engedi meg. és nem a színészek és nem is a tolvajok ve ttek részt bennük… Az ötvenéves Jakov Zavodnyik.

életfogytiglani kolimai tartózkodásra köt elezték. mert hatalmas. ahol fakitermelés folyt. nyugodt derűjét . h iszen tízezerszámra voltak olyanok. ami egyá ltalán nem állt jól neki. akit akkoriban helyeztek szabadlábra.Nagya Jegorova a kórusban énekelt . Melodze visszanyerte lelki békéjét. Galocska mindig nevetett. hiányos fogsora volt . nők számára teljesíthetetlen normával. gonosztevő és gazember. „elméleti” bölcsessége. azt hiszi. jókedvű Galocska Bazarova ült Melodze me llett. de azért lejárt a próbákra. mint egy kivégzett férj felesége. egy fiatal lány. mint ő . * Jevgenyija Ginzburg világhírű emlékirata szerint E lgen. a feldúlt Melodze naiv módon elhitte. A tanfolyam műtősnői képesítést adott neki. A grúz Jelena Szergejevna Melodze ugyancsak családtagként került lágerbe. hogy csak ő nem bűnös. A tisztességes ember ellenben. hogy az csa kugyan elkövetett valamit . „filozófiai magyarázata. megnyugodott. hogy ha egyszer őt ártatlanul rács mögé dugták. Ebben rejlik a harminchetes év eseményeinek egész „hegeli”. Amikor a férjét elvitték. ha bö rtönbe kerül. mindenki más az állam és a nép ellensége. és ettől egyszer iben megszépült. Melodze helyzete ezért különleges. ahol első ker esetéből rozsdamentes acélkoronákat tétetett a fogaira. a vih aros magánélet sok idejét elvette. Az életvidám. mint mindenkit. Mihelyt azonban maga is börtönbe került. akkor ugyanez a priccs-szomszédaival is megeshetett. Elgenben. és szabadulása után évekig a magadani kórházban dolgozott. logikus és egyszerű lett. a tajga mélyén levő „női vezényleten nem küldték nehéz munkára*. minden világos. a színpadon esetlenül mozgott. És lám. . sőt kacagott. Táncolni nem tudott. Hogy mi a különbség a becsületes és az aljas ember között? Ha az aljas ártatlanul börtönbe kerül. De őt ez nem zavarta. akit valami háború alatti kihágásáért ítéltek el. később férjhez ment . De nem lett belőle egészségügyi dolgozó: miután szabadult – az ötvenes évek elején járt le a büntetése –. kevéssé különbözőn a megsemmisítő táboroktól. úgy gondolkodik. most itt van a felcsertanfolyamon.

de csinálta. Vagy valami hírszerzőnő lehetett. és mindketten lelkesen tanultak. Mihelyt megerősödött. ahogyan a tanfolyamon éltünk. hogy a kap uéri vérkeringés titkainak ismerete nem feltétlenül áll közvetlen összefüggésben a szovjetellenes propagandával. és kiváló tanárokat biztosítottak a tanfolyam számára. vagy valóban már csak egy ember árnyéka. s mint rendszerető. sem az arcára nem tudok visszaemlékezni. amikor azonban az eltűnt. Professzorok és docensek. Aino mellett egy apró asszony ült . * Tanulni vágytunk. A fekete szemű Valja Cukanova ült mellettük. így került a tanfolyamra. Szabadulása után sok éven át egy önálló körzetben volt felcser. és nagysz erűen haladt a tanulásban. nyomban kacérkodni kezdett a férfiakkal. Arcvonásai még sokáig őrizték az éhség és a betegség nyomát. ismereteik átadására. Sem a nevére. mellette a barátnője. A fogságban tanult meg oroszul. a tajgában sohasem voltak. és a kovácsműhelybe szaladgált randevúra. ő már megjárta a tajgát. Kórházi beteg volt. az első órákra még kórházi köpenyben érkezett. Igaz. Egy kivétellel a tanfolyam valamennyi ok tatója az ötvennyolcas törvénycikk alapján elítéltek közül került ki. felfigyelt rá az egyik orvos. egy Kubányvidéki kozák asszony. akinek megvan a hét osztálya ? A bűnözők amúgy is mindenféle privilégiumokkal járó beosztá- . tanáraink pedig tanítani. egy vakító fogsorú finn lány. hogy Valja gyönyörű. Sokan tették neki a szépet. Végül az egyik kováccsal állt össze. ami letartóztatásuk előtt az életük értelmét jelentette. A következő padban Maruszja Dmitrijeva tanult. Mindkettőjüket közbűntényesként ítélték el. de eredménytelenül.Bazarova mellett Aino ült. dolgos finn lányra. Nehezen ment neki a tanulás. és kitanult ápolónőnek… Tetszett neki. meg se várta a tanfolyam végét . Ki voltak éhezve az eleven szóra. Tamara Nyikiforova . a hallgatókat a közbűntényesek közül kellett volna kiválogatni. orvostovábbképzők állandó előadói sok sok év Után most először engedhettek teret ennek az energiáju knak. 19391940 háborús telén kezdte meg büntetését. az orvost udomány kandidátusai. de hát honnan vegyenek annyi köztörvényest. Csernyikov ismerőse. kiderült. A parancsnokság váratlanul arra a belátásra jutott.

Nemsokára összeállították az órarendet és kitették a falra . egy hetvenéves öregember. A harmincas években megérezte. Elég jól értett a nyelvészethez. hogy a SZEA meg az ötvennyolcas törvénycikk tizes pontja* csaknem közbűntényes pontok. a kórház patológusa. De. Órarend! Akár a valóságos életben. Anatómiából kaptuk az első előadást . bizonytalanul megindult Kolima mocsaraiban és kátyúiban. . hanem a megvetés. Umanszkij. hogy jól végezze a munkáját . A gépezet. játszi könnyedséggel. hogy engedjen a szekcióvitákon. a lágerben keleti nyelveket tanulmányozott. Arról viszont a legfőbb lágerparancsnokság hallani sem akart. Umanszkij visszatért a gyógyítómunkához. ez volt legkedvesebb foglalatossága. Odesszában élt és dolgozott. Miután megjárta a Dalsztroj bugyrait. és semmiféle tanfolyamra nem volt szükségük. milyen szelek fújdogálnak. David Umanszkij oktatta ezt a tárgyat. hogy ne rúgja össze a port a gyógyító orvosokkal. beveszi magát valahova. hogy az ötvennyolcasokat bevonják az okt atásba. Elég okos volt ahhoz. amely egy úgy-ahogy összeszerelt. nem az ész. és így megkísérelhetik a jelentkezést. mintegy mellékesen. Az emberek iránti megvetése és a sérelem a saját élete miatt nem hag yta. 1938-ban letartóztatták. Umanszkij doktor kitűnő koponya volt . és úgy döntött. Végül olyan kompromisszumot agyaltak ki. minél messzebbre – elszegődött a Dalsztrojhoz. Ám a forradalom után kiderült. meglehet. és tizenöt évre íté lték. A cári idők orosz emigránsaként Brüsszelben szerzett orvosdo ktori diplomát . Attól fogva a proszektúra vezetője volt a kórházban. ahol Dunajev felcserrel lakott. elbújik. súlyos teherrel megrakott tajgajáró teherautóra e mlékeztetett. ahol sikeres orvosi praxisa révén néhány év alatt több ház tulajdonosa lett . illetve készítése. De nem menekült meg. Minden szabad idejét erre fordította a hullaházban. hogy az ingatlan nem a legjobb befe ktetés. Sok nyelven beszélt.sokban töltötték le a büntetésüket. latin nyelvkurzust is tartott a le* Szovjetellenes propaganda vagy ilyen irodalom rejtegetése. ámbár a boncolásokon sok kellemetlenséget okozhatott volna nekik. és megpróbá lta megtalálni a különböző nyelvek kialakulásának közös törvényszerűségeit. egyszerűen a megvetés érzése késztette rá.

amikor „nem ismerte el”. Umanszkij doktor érdeklődő ember volt. Mert Sztálin halála hozza majd meg számunkra a szabadságot”. Ellenfelük. „A legfontosabb. Ilyen beteges figyelmet váltott ki például a gimnáz iumban az anatómiai atlasz. aki tönkretette és évtizedekkel visszavetette a szovjet mezőgazdaságot. hogy a nemi szervek anatómiájáról beszéljen. Pedig nem volt igaza. mint patologikus érdeklődést váltson ki belőlük a téma. mostanában egy másik kromoszómaosztódási elmélet * August Weismann (1834-1914) német biológus örökléstani elméletét vallották Vavilovval az élen a szovjet genetikusok. mondogatta magánbeszélgetésekben. Meg volt győződve Weismann* igazáról. Liszenko. Nem tudom. 1952-ben Umanszkij meghalt Magadanban. . Semmivel sem lehetett jobb belátásra bírni. miféle latin nyelv volt ez. a „vidékiek” például magától értetődően. Ő volt a legközömbösebb tanárunk. Mi késztethette erre Umanszkijt? Úgy érezte. hogy mást. Időről időre számonkéréseket. Sajnos. az általános anatómiát tá janatómiával váltogatta. hogy ha jól tudja. szinte korlátlan pol itikai hatalom birtokosa volt. Umanszkij mélységesen becsületes volt. és sok más tanárnál előbb látta meg a hallgatókban az embert . akik több hullámban az értelm iségellenes sztálini hadjáratok Áldozatául estek. csak valahogy kelletlenül csiná lta. Csupán egyetlen olyan része volt a t udományának.endő felcsereknek. de kulturáltsága és képzettsége sem elegendő ahhoz. amelyet nem volt hajlandó megosztani velünk: k ereken megtagadta. de a recepteken később minden nehézség nélkül fel tudtam tüntetni a birtokos esetet. a nemzetközi vagy a belp olitikai élet valamennyi eseményéről megfontolt különvéleményt alkotott. a tanfolyamosok erkölcsi szintje. a „másik kromoszómaosztódási elmélet” élharcosa. teljes komolysággal fogadták volna a témát . Umanszkij doktor az életével já tszott. és a hallgatók végül úgy végezték el a tanfolyamot. amire olyan sok évig várt . és Umanszkij nagyon jól emlékezett erre. nem érte meg azt. hogy a brüsszeli professzor tú lzott szégyellősége miatt e téren nem rendelkeztek ismeretekkel. Amikor a kromoszómák osztódásáról beszélt nekünk. kedves barátaim”. futólag megemlítette. „átvészelni és túlélni Sztálint . Nem tartott rossz előadásokat. majd hóhéruk. ismétlő foglalkozásokat tartott. minden politikai fejlemény élénken foglalkoztatta.

hogy egy köztörvényes orvos fe l- . Pedig ez a győzelem nagy örömöt szerzett volna az öreg doktornak. És húsz esztendővel később bifláztam az anatómiát. amit alaposan ismer. Lenéztük az olyan tudományt. történészek kinevették az orvostudomány boldogtalan ra bszolgáit.is létezik. mérnök. az ütlegektől háromszor is kikészült. az éhségtől. A Cserkasszka képe. Senki nem próbálta megérteni. A jókedvű bölcsész-hallgatók. amelyet nem megérteni kell. persze nem a latin. csak hát ő ezt a teóriát nem ismeri. Miközben igyekeztem alaposan bevágni a leckét. a hidegtől. Isten segítségével magam is erre adtam a fejemet . így lettünk mi weismannisták. Lelkesen. ők még nemrég iskolások voltak (ha leszámítjuk a fogságban töltött időt. felmerült be nnem a Cserkasszkának. a moszkvai egyetem 1. ahol éjszakánként tanulástól kába medikusok imbolyogtak a sötét folyosókon. élte a maga életét. nevetett. könyvelő kezébe csákányt meg talicskát nyomtak. És lám. hogy rögzítse és felidézze az ismereteket . Az agyam még képesnek bizonyult rá. A weismannistáknak az elektronmikroszkóp felfedezésével bekövetkező teljes diadalát Umanszkij doktor már nem érhette meg. és fülre tapasztott kézzel magoltak. A magolásban mindig van valami demo kratikus: az anatómia tudománya előtt valamennyien egyenlők voltunk. a skorbuttól. a mérnöki pálya. hogy szellemes gondolatokkal tarkítsa. hanem bemagolni. ha valakinek szakmája van. A kollégium morajlott. Blagorazumov két álló éven át tolta a talicskát. Blagorazumov doktor adta elő a „Közegészségügy” tantárgyat. Unalmas téma volt. irodalmárok. Egyszerűen igyekeztünk megjegyezni. és Blagorazumov nem szánta rá magát. mi az egzakt tudomány. a medicina. számú kollégiumának képe 1926-ból. amikor Moszkvából kapott „titkos utasítások” értelmében minden szakember: valamennyi orvos. mire a harmadik évben megengedték neki. hanem az orosz nevüket . amit tanultunk . A húsz év alatt megtanultam. ami Petraskevics esetében már lassan nyolc évet jelentett). nagy odaadással bifláztunk. A csontok elnevezését és az izmok nevét megtanultuk kívü lről. vagy talán politikai óvatoskodása folytán nem is tudta ezt megtenni. Bazarovának meg Petraskevicsnek ment a legjobban. márpedig csak a nnak a kifejtésére vállalkozhat előttünk. Jól emlékezett a harmincnyolcas évre. mit jelent.

Senki nem tartotta ezt különösnek. Gogoberidze soha nem hagyta el Kolimát . hogy újra elíté lték tizenöt évre. egyszóval Blagorazumov* a józan észnek megfelelően. és keményen elhatáro zta: soha senkivel nem elegyedik semmiféle beszélgetésbe. A felcserek igyekeztek takargatni a doktor ivászatait. de aggályoskodót. ajándékokat és baksist követelt az elítéltektől. . ** Az 1928 és 1937 között eltelt időt száműzetésben töltötte. hogy Narim helyett Kolimát jelöljék ki kényszerlakhelyéül. Blagorazumovot egy magánzárkába dugták . lelkiismeretesen tanított. s ő kijárta.ügyelete melleit felcseri minőségben gyógyítgasson az egyik elsősegély-állomáson. óvatost is jelent. az ötvenes évek elején. Szabadulásakor életfogytiglani száműzetésre ítélték. de nem félt a h aláltól. és kényszerítette. De azután kijött az áristomból. Oroszul jól beszélt. Blagorazumov életben maradt. Gogobe ridze megverte. előmenetelünket rendszeresen e llenőrizte. hogy egy bizonyos Krol doktor. hogy nemsokára meg fog halni. annak az osztálynak az orvosa. jegyzeteinket. ahol do lgozott. mint Sztálin . nem erősebb grúz akcentussal. Amikor kiderítette. okos embert. és ezt a kolimai lágerekben kell letöltenie. Lelkes előadó volt. a Kaukázuson túli Gyógyszertani Intézet volt igazgatója. és folytatta az előadásait . Sljapnyikov „munkásellenzékével” együtt a Szapronov vezette „demokratikus centralisták” alkották az első pártellenzéki csoportosulást mely a növekvő bürokratizálódás ellen. Jagodnij faluban élt. Gogoberidze régen neves pártvezető volt. A barátság csak az evés-ivás témáira korlátozódhat. Abban az esztendőben sok orvos meghalt . Gyűlölte a gazembereket. súlyos hipertóniában sze nvedett. hogy a fontos részeket szó szerint leírjuk. hogy visszaadja egy betegnek a krómbőr csizmáját meg csíkos sálját . * Gogoberidze kórházi felcser adta elő a gyógyszertant. józan eszű. megkövetelte. * A Blagorazumov beszélő név. és ott is halt meg. pártban folyó platformszabadságért szállt síkra. s ha már nem lehetett többé tito kban tartani. 1937-ben közölték vele. ** 1921-ben. Gogoberidze már elmúlt hatvanéves. aláírása szerepelt a Szapronov-féle „tizenötök platformján”. Tudta.

és nemi betegségek harkovi specialistája volt az egyetlen közbűntényes tanárunk. ő tanított meg. A Gogoberidze felcsertől kapott két pofon sem hozta ki a sodrából. és mindvégig védelmet biztosított számára a fogság alatt . befolyásos kapcsolatai voltak. kéjes mosollyal az arcán. számára ismerősebb oldalról közelítene meg. Mindenki. Olga Sztyepanovna Szemenyjak. Ez ügyben Krol titokzatos kuruzslások közepette műtét eket is végzett. amire fiatal korukban az orvosegyetemek esküje intette őket . mind a hallgatók megvetették. méghozzá a beteg kolimai fogolynak nyújtott segítség nagy feladatával szemben. leendő munkánkat egy másik. hogyan kell meghallgatni. és mindnyájan me g- . Férje. kár heveskedni – mondta a dühtől egészen elzöldült Gogoberidzének. Örökké a felcserekre váró anyagi jólét képeit ecsetelte. Krol más távlatokat vázolt fel előttünk. A parancsnoki állomány impotenciájának kezelése tekintélyes jövedele mhez juttatta. ellenfo rradalmi agitációért ítélték el. megk opogtatni a beteg mellkasát . a harkovi orvos-tudományi egyetem belgyógyászati tanszékének volt docense nem ta rtott előadásokat a tanfolyamon. A tanfolyam valamennyi oktatója erkölcsiséget. testvér. a diákok jelenléte nemigen feszélyezte. – Kár heveskedni.Krol doktor. két gyereke Ukrajnában maradt. nem tudott tanítani. A tanfolyam után kénytelen voltam papírral és ceruzával a kezemben figyelmesen végigolvasni a bőrbetegségek fejezetet. felelősséget ébresztettek bennünk a beteg embernek. újra és újra – ki hogyan tudta – hangoztatva. de hozzá osztottak be bennünket gyakorlatra. Krol folyton vásárolt. csereberélt. kevés számú kolimai ereklyéim egyikével. Krolt mind tanártársai. aki felelősségre vonja miattuk. előadásaik során lírai kitérőkben ecsetelték a morális feddhetetlenség eszményét. még nem telt le a tízéves büntetése. de senki nem akadt. A tolvajok még az előadások szünete iben is bejártak hozzá. ráadásul a beteg fogolynak. A gyakorlat vége felé megajándékozott egy öreg sztetoszkóppal. röhigcsélt. „Meg fogják keresni a vajat a kenyerükre”. tisztességet igyekezett belénk sulykolni. csak Krol nem. eladott. Ráadásul zavarosan adott elő. a bőr. Olga Sztyepanovna körülbelül ötvenéves volt.

Apró rendelőjében naponta kétszer imádkozott. hogy megbirkózzon a bánatával. század közepétől az állami befolyás alá került pravoszláviából k ivált fanatikus vallási csoportok. makacs volt. teázott . – Tetszettek? – Igen. olvasta az evangéliumot. . semmi mást . Szabadulása után is Magadanban maradt. * A XVII. hogy megmondjam neki: jól ismerem. véget ért Olga Sztyepanovna fogsága is. a Kö ltők Válogatott Könyvtára sorozatból.haltak a háborúban. lobbanékony. hogy megváltozzon. észrevett hogy a lágerlakóknak csupán egye tlen csoportja kép megőrizni emberi arculatát. mint egy imakönyv. kötekedő . mint egy lágerorvos. Jó megfigyelő lévén. sokat akadékoskodott. És nem sokat tett azért. – Maga mit szokott olvasni? – Csak az előadások jegyzetét. de Olga Sztyepanovnát gátolta a ter mészete. Többnyire Olga Szemenyjak is ott ült. – Mondja el nekem az „Egy hang a kórusból”-t! Elszavaltam. De a betegek iránt mindig figyelmesnek mutatkozott. Nem vitt rá a lélek. Három nap múlva visszaadtam a Verseket. a vallásosok: az óhitűek meg a szektatagok. Szigorú főnök volt. – Akkor olvassa el ezt – kis könyvecskét nyújtott felém. Olga Sztyepanovna éveket töltött az elge ni női lágerben s óriási lelkierőre volt szüksége. Jót tennie nem volt nehéz. olyan volt. A háború véget ért. Alekszandr Blok verseskötete. senki sem tehet annyi jót. amelyek az évszázad os üldöztetések ellenére milliós létszámban fennmaradtak. A munkanap végeztével a „diákok” a kórházi tálalóban kaptak ebédet.* Személyes tragédiája Olga Sztyepanovnát a szektatagok közé vitte. ismertem ezeket a verseket. de nem volt hova mennie. és igyekezett jót cselekedni. keményen kordában tartotta a személyzetet .

A jóképű Vaszja Sevcov huszonöt év körül járt. Akkor most ezt … Elmondtam a „Kék. Az evangélium volt . Néhány nap múlva visszaadtam neki a könyvet . hogy meghalt a kisfiú? – Igen. A vallástalanság. – De hisz ő akaszkodik rám – tiltakozott Sevcov. mi a legérdekesebb? Hogy egyikkel se töltöttem ágyban egyetlen percet sem. így volt ez tizenöt éve. Elhiszed? – így mesélt Vaszja Sevcov. Hol egy szénabo glyában. . és előhúzott egy könyvet. Hány ilyen nővel volt már dolgom. Olga Sztyepanovna kinyitotta az íróasztalfiókot. amelyben egész tudatos életemet leéltem. hol egy istállóban. hogy megmaradt az emlékezetemben. és a láger hölgyei között hallatlan né pszerűségnek örvendett . A romlottság mindenk inek átitatta a lelkét. a számát se tudom. Okos fiú volt. Pál apostol leveleit a korinthosziakhoz. Blok kötetéhez hasonlót . ha nem. aki állapotos lett . – Jó. hogyne. És tudod. és így volt öt éve is. ha hiszed. kisfiú korom óta börtö nben élek. – A kisfiú meghalt – ismételte Olga Sztyepanovna kiszáradt szájjal. Szemenyjak osztályán Nyinát látogatta. csak a vallásosokét nem. és ráncba vonta szigorú. – Mit mondtam volna neki? Én lágerekben nőttem fel. nem engedte. Főleg ezt itt. de más volt az oka annak. Alaposan lehordtam Nyina miatt.. De a hívőknél tiszteletre méltóbb e mberekkel nem találkoztam a lágerekben. – Olvassa. ahol Sze menyjak rendelt. a kórház lovagja…. fehér homlokát.– Most a „Servuss Reginne”-t. kérem. majdhogynem kutyafuttában. tehetséges. Hallgatott. olvassa csak el. – Adjak valami mást? – Igen. az ételosztó lányt . – Érti. sok mindent pontosan látott és pontosan értett. megismerkedtem Vaszja Sevcovval. A fülkében. egy elítélt építésvezetővel. hogy kereszténnyé váljak. messzi kis hálószobá”-t.

és szabadulása után Minyinnek már nem volt ereje a pereskedéshez. De még évekig operált . és csak a kéményfüst szerint lehetett tájékozódni. a másik szerzőt Szerebjakovnak hívták. Nyikolaj Szergejevics Minyin tárgyalást folytatott a szovjet kormány nevében az ARA- . Minyin megfogta a poharat. A forradalom után mint régi bolsevik. A hatalmas. Minyin letartóztatása után a tankönyvet Szerebjakov nevén adták ki.Nyikolaj Szergejevics Minyin sebész és nőgyógyász állt a nőgyógyászati részleg élén. köpenyt dobtunk magunkra. – „Kék éj” likőr – mondta. hogy élete végéig nem hagyhatja el Kolimát. ősz szakállú. pontban fé l kilenckor beléptünk Minyin rendelőjébe. mindenféle elmélet nélkül. Ismerős illat volt . és az ajtót résre nyitva becsusszantunk a szobába. erős ujjai sűrű remegéssel reszkettek. gyakorlatra. Az éjszakai ügyelet jelentése véget ért.. őt is azzal enged-. öreg Minyin egy kisaszta lnál ült és fintorgott. a kórháztelepülést teljesen belepte a hó. Előadásokat nem tartott. az éjszakás nővér éppen átadta a szolgálatot. benne kékes folyadék. Minyin intett. Nyikolaj Szergejevics. és Minyin szomorúan bámulta e ngedetlen. Mint mindenkit. Ettől fogva meg többet ivott. Kolima előtt Leningrádban dolgozott. amikor kezét egy nagy lavórban leöblítve „kimosakodott”. Amikor elkezdődtek a nagy hófúvások. hogy nem remeg a keze . kövér. Néhány alkalommal jelen lehettem a műtét ein. A főnővér apró üvegtálcán kis poharat hozott. rángatódzó kezeit . elkoptál – mondogatta magának csöndesen. Műtét után azonban. és a hallgatókra kacsintott. Társszerzője volt a nagy nőgyógyászati tankönyvnek. és 1952-ben Gyebin faluban a saját szobájában fe lakasztotta magát. a bejárati kapuhoz. csak gyakorlatra küldtek hozzá. szabadon. két évig talicskát tolt Kolimán. Mindig „nyo más alatt” operált. Nagy nehezen kivergődtünk fontról. a hallgatók szállásáról gyorsan a nőgyógyászatra szaladtunk. Ezt az aszszisztensei is megerősítették. Harminchétben tartóztatták le. felhajtotta a tartalmát. Valamennyien hangoskodni kezdtünk… Minyin jobbra fordította a fejét . Valamennyi részlegnél lépcsőket vájtak lefelé. Már tartott a szokásos ötperces értekezlet. – Elkoptál. de váltig állította. és kétfelé simította ősz bajuszát.

Herbert Hoover vezetése tett az 1921 -es volgai éhínség áldozatainak megsegítéséért. Tevékenységéért 1922-ben Nobel-békedíjat kapott. aki nem tudja a kémiát . Ennek az álláspontnak a hívei azo nban megfeledkeztek róla. hogy a vulkanikus kolimai do mbokat mocsár borítja. mint olyan embert. jukagir őslakos gümőkórban szenved . a Volga-vidékre küldött segélyszállítmányokat irányította. és ha tetszett. de a fontosabb újsághírek hallatán elnevette magát. se rosszat. Bojcsenko. Miután szabadult. A rabkórházakba ezért nem terveztek tbc-osztályokat . Kulikov doktor tíz évet húzott le az ötvennyolcas törvénycikk valamelyik pontja alapján. Engem jól meg jegyzett magának. amikor ellentmondtak neki Általában hallgatásba burkolózott. vallásellenes témákról. és mérgelődött. Mindenki nagyon szerette. észrevehetően süket volt. 1919 és 1923 között működő segélyszervezet. Fridtjof Nansen (1861-1930) 1920-1921 folyamin. és mély megvetésével sújtott. * ARA – American Relief Administration. A Nagy Föld polgáraival a harmincas években buzgón igyekeztek elhitetni. jakut. hogy a Távol-Kelet és Kolima klímája egy és ugyanaz: a kolimai hegyek állítólag kedvezően befolyásolják a tuberkulózis gyógyítását. a laboratóriumi gyakorlatot veze tte a tanfolyamon. se jót.val. A saját tárgyát az összes többinél fontosabbnak tartotta. Szergej Ivanovics Kulikov dokto r adta elő a „tüdőbetegségeket”. hogy minden kolimai tunguz. amely Kolima erdős tundrájánál veszedelmesebb lenne a tuberkulotikusok számára. A Koch-bacilus azonban mégiscsak Koch-bacilus. A családja. hogy az aranybányák ingoványaiban utat törnek maguknak a folyók. hogy kevés olyan hely van. .* Később rádióelőadásokat tartott. mint a Népszövetség egyik vezetője. őt is életfogytig röghöz kötötték. Szergej Ivanovics roskatag öregembernek látszott. És persze megfeledkeztek arról is. ha nem. több ízben Nansennel is találkozott. ám testileg-lelkileg friss. noha senkinek nem csinált semmit. valahogy azt a látszatot keltette. hogy mindenkinek jót akar. létre kellett hozni. de legalábbis stabilizálják a tüdőbetegek állapotát. mégpedig sok ággyal. és felcsillant a szeme. mint kémikus. öreg felesége és szintén tüdőorvos lánya Kolimára költözött hozzá. a tüdőosztályokat.

hogy két paddal hátrébb már egyáltalán nem lehetett érezni az illatot . borjúszemű férfi. Kicsi a világ. hogy gyakorolja az orosz nyelvet. amit Zádor ad elő . Ez azonban olyan ünnepélyes külsőségek közepette ment végbe. a hallgatók szinte semmit nem értenek abból. már nem tudom meg mondani. – Ha csak azt nem fogják tudni. megkurtítva az amúgy is szűkre szabott programot. Igazi magyar ember volt. A tanfolyamon egyik lánynak sem volt parfümje. Elkezdtünk Mejerzon nyakára járni – őt addigra már kinevezték kórházi főorvosnak hogy nem fogjuk tudni. de hogy ennek volt-e valami értelme is. hogy a Kolimán szerzett állandó náthám miatt nem éreztem. kórházi pszichiáter volt . Amikor Ponyizovszkaja találkozott Szkoblo professzo rral. hogy néhány előadást tartson a fe lcsertanfolyamon. valószínűleg a feltételes reflex sémáját.Az idegbetegségekről Anna Izrailjevna Ponyizovszkaja tartott előadásokat. ő ekkorra már kiszabadult. . Azért tartattak vele előadásokat. akkor nincs baj – mondta rá Mejerzon a szokásos modorában. de nagylelkűen hajlandónak mutatkozott. Az órái kifejezetten időpocsékolást jelentettek számunkra. de olyan óvatosan. Zádor doktor nagyon rosszul beszélt oroszul. fukarul szag olgatta az előadásokon. De az is lehet. amit mondott . Emlékszem. Pedig lettek volna hozzá tanárok: Szidkin doktor. a tanfolyam felvételi bizot tságának elnöke. Szkoblo professzor mellett dolgozott. valami nagy ábrákat hoztak az osztályba. gyönyörű. Az elmebajok válfajait végül nem tanították meg nekünk. sőt a kandidátusi diszszertációját is megvédte. A fül-orr-gége megbetegedéseit Zádor doktor tanította. A fogságban hosszú évekig egy nag ynevű ideggyógyász. aki sokat segített neki a téma kidolgozásában – ezt beszélték a kó rházban. Nagya Jegorova ugyan kapott a szakácstól egy üvegcse olcsó „Orgona” kölnit ajándékba. én már régóta ismertem őt: a magadani tranzitlágerben már 1939 tavaszán együtt mostuk a padlót Szkoblo professzorral. Anna Izrailjevna rendkívül fontos hölgy volt. hogy valamennyi előadásából csak ruhájának fekete selyemsuhogása és parfümjének erős illata maradt meg bennem.

.) után Zádor doktor Dániában élő rokona levelet irt. tele volt a gyomra. amelyből kiderült. A fül-orr-gége. A testüregi műtéteknél asszisztált. Mind szélesebb körben terjedt a híre. h ogy az orvost valójában Zádor Györgynek hívták. ahol a donoroktól – a szabad személyzettől és az elítéltektől is – levették a vért. egy műtét végzése közben. vagyis a trockistákra vonatkozott). magyar hadifogoly. még le is ihatta volna magát. orvos is volt. de egyetlen csepp alkoholt sem vett a szájába. és Zádor úgy döntött.* Tizenöt évet kapott. Budapesten halt meg. hogy nem tér vissza Magyarországra. Magyarországon azonban a Szovjetunióból érkezett ember iránti bizalmatlansággal találta magát szemben. 60 éves korában. Sikeresen operált és gyógyított.Zádor csak nemrég került Kolimára. ez megfelelt eredeti szakmájának. Gyorsan megtanult oroszul. 1989/2. Zádor doktor szakképesítése ráadásul a leginkább hiányzó szakorvosi terület volt . Természetesen nem volt szálasista. de ezt csak 1957 nyarán engedtek meg neki. saját vérátömlesztő állomása volt. hanem a Dalsztrojjal való végelszámoláskor kapott rakás pénzzel letele pszik valahol délen. A sebészeti részlegnek. A sebészeten volt osztályvezető főorvos. Az eleven emberi vér szakadatlanul megújul. még a sz abad személyzet tagjai között is akadt némi betegköre. vagyis a vörös vértest mindössze huszonegy napig él. és mát elmúlt az az idő. Egyszóval. amikor az orvosokat közmunkára küldték (ez különben is csak a T-jelűekre. Zádor doktornak szerencséje volt. 1956-ban rehabilitálták. Zádor János doktor fül-orr-gégész volt. hogy az eritrocita. Röviddel azután. mint a Péterfy Sándor utcai kórház főorvosa. a sebészet vezetőjének. Nagyon is haza akart térni. előírás szerint. A szervezetből kiemelt vér azonban huszonegy napnál nem tartható tovább. A szabad alkalmazottak egy rubelt kaptak egy centiliterért. míg meg nem esett az a történet. s ha aka rja. megnöveszthette a haját. soha nem heverte ki a szenvedéseket. általában Mejerzon doktornak. hogy a tanfolyam valamennnyi hallgatóját levizsgáztatta. Ott kell kezdenem. de ez az év végén történt. hanem zsidó ember. Egy hipertóniásnak komoly jövedelmet jele n* E történet folyóirat-közlése (Új írás. nyilván szálasista. civil ruhában járt. az elítéltek ennek egytizedét. közvetlenül a háború után. különös történet esett meg vele. amely hosszú időre megfosztotta kórházunkat a fül-orr-gégésztől. aki a hitleri haláltáborokból való kalandos szökés után került Sztálin lágerébe.

tett a véradás. noha termé szetesen nem az általános orvosi előírásoknak megfelelően. Igen tápláló volt. nátriumcitronsavat fecskendeztek bele. Az összes többi kórházban. kiöntötték. Meghallgatta az ápolónő jelentését arról. amelynek a megőrzési ideje lejárt. hogy a vérkonze rvek nagy része lejárt . vagy a belgyógyászati osztályok rendkívül súlyos eseteihez kellett. hogy műtéthez vagy műtéti előkészítéshez volt rá szükség. – Öntse át a vért teáskannákba. mint afféle házilag előállított vérkészítményt. A kórháztól nem messze volt egy sertéstenyésztő szovhoz. és a betegek nagyon meg voltak elégedve. hogy mindig így szoktak eljárni. havonta három-négy decit is levettek tőle: adj csak. ahol felfedezte. Zádor doktort ez csodálkozásra késztette. az egyik emberből egyenesen a másikba. megitatták a betegekkel. és Zádor doktor vette át az osztály vezetését . amíg Mejerzon doktor. Itt több embernek volt szüksége vérre. és a betegek. Ez a készlet a kórházunk büszkesége volt . csak ha olyan helyzet adódott elő. Kötelességének tartotta. nagyon szerették. hogy vért adjanak a betegeknek. a sz anitécek stb. A véradó elítéltek a kiszolgáló személyzetből. A nővér kiadagolta a vért. Azt a vért. hogy a vizit során meglátogassa a vérátömlesztő állomást is. éppen azért tartották őket a kó rházban. és elhozták a kórházba. közvetlenül hajtották végre. ott a vágásoknál rendszeresen összegyűjtötték a vért. mint bárhol máshol a Földön. például a teljes kimerültség esetében rendeltek el vérátömlesztést . hogy a vért ki fogja önteni. ahol az alvadást meggátolandó. A nővér azt felelte. s még pótfejadagot és pénzt is kapsz érte. Az eljárás közben két szomszédos asztalon feküdt a donor és a recipiens. akiknek az éle lmezése mindenféle kásákból állt. ez jót tesz a betegségednek. „Csakugyan ki akarja dobni?” – kérdezte. ha végeztek is vérátömlesztést. és ossza szét a súlyos betegek között – rendelkezett Zádor. közül kerültek ki. és ezt a folyadékot. a sebészet vezetője kiküldetésbe nem utazott. . A hematogén-adagolás megszokott dolog volt a betegek számára mindaddig. A vérátömlesztő állomáson mindig elegendő vér konzerv állt rendelkezésre.

Zádort indoklás nélkül kidobták a munkahelyéről. én csak nemrég vagyok itt . rettenetes botrányt csapott: fasiszta Zádor”. Ezzel megkezdődön a donoroktól leven vér szétosztásának gyakorlata. itt nem szabad? Nem tudom. hogy a fül-orr-gége betegkör szakorvos nélkül marad. Zádort kopaszra nyírták. a fafeldolg ozáshoz. amelyet nem is annyira a szájon át történő vérátömlesztés nyugtalanított. Miért. hogy Zádor embervért adott a betegeknek. többé semmiféle újítási javaslatot nem tett. * . és ez a vér kitűnő kiegészítő táplálék – de senki nem hallgatta meg. mint a börtönökben. és fogolyköpen yben átszállították Lurje brigádjába. A betegek még aznap megtudták. a fronton. az őrnagy a vállát vonogatva azt mondta: – Én is ezt csináltam a fronton négy évig. leszedték róla a civil zakót. Akik valaha is vért kaptak. mi történt. egyszerre hányni kezdtek. Amikor megismerkedett a „vád” által előterjesztett dokumentumokkal. aki az egész háborút a hadsereg egészségügyi alakulatainál csinálta végig. a fakitermelési brigádvezető írásbeli tiltakozása ellenére. „embervert itat a betegeinkkel”. A halálra rémült orvos megpróbált magyarázkodni: végtére semmilyen elvi különbség nincs a vénás vérátömlesztés és a szájon át történő adagolás között. sehogyan sem értette. minthogy a hírek a kórházakban még gyorsabban terjednek. De Zádor elveszítette az érdeklődését a munkája iránt. Az erdőből Zádort visszavitték a sebészetre. mint inkább az a körülmény. hogy valakinek a hóbortjai miatt fosztják meg a legjobb favágójától.– A jövőben — közölte a magyar – minden lejárt vért így adagoljanak ki. miért indították ezt a hajszát Zádor ellen? Miután fény derült rá. „vérrel itatta őket”. mi n baj. amikor megérkezett a vizsgálóbizottság az egészség-ügyi parancsnokságtól. hogy Zádor minden elképze lhető bűnéről lerántsa a leplet . és máris repült az egészségügyi parancsnokságra a részletes jelentés. Nem kevesebbel vádolta Zádort . Zádor doktor már felkerült az erdőparcella sztahanovista dicsőségtáblájára. üvöltötte. Amikor azonban a sebészet vezetője visszatért. aki úgy tartotta. Szerencsés véletlen folytán egy nemrég leszerelt egészségügyis őrnagy vezette a bizottságot.

a nép elle nsége. semmi se ment meg a büntetőzónától. egy napos az elítéltek közül. a saját elmeszüleménye. a büntetőtelepeket. hogy veszélybe kerül az előmenetele. szemét. hogy tősgyökeres trockista vagy. Bosszúálló parancsnok volt. hogy (a kórház falai között) korlátlanul hatalmaskodhat. nem is feljelentés lesz hanem memorandum. a . Sok éven át volt a kórház parancsnoka. A tanfolyam idején Doktor do ktor volt az isten és a cár. Doktor doktor azoknak szintúgy nagy mestere volt. és nyugodj meg. hogy túl kicsi a konc. kicsinyesen bosszúálló. hol húst a sertéstenyésztő szovhozból. visszaélt azzal. nem. gyalázkodott. teletömheti velük a magánzárkákat. „Nem hajoltál meg. beléjük kötött. Traut sebészt például Doktor doktor számtalanszor megfenyegette. Ami a rágalmaktól hemzsegő „memorandumokat ” illeti. bosszúálló karrieristák. hogy korrupt. Doktor doktornak cselédje is volt. és mindenkit hajlandónak mutatkozott elintézni. sok keserűséget okozott Doktor doktornak. hol friss halat vittek a lakására (egy „betegekből” álló brigád hálóval halászott neki a tengeren). még rá is licitált a személyi kultusz stílusára . hogy megalázza őket. Túl sok lett az ötvennyolcas tö rvénycikkel odakerült hallgató. Ez azonban később történt .Doktor doktor aljas gazember volt. aki segített neki a hálaadományok értékesítésében . és Dók-tor doktor félt. amikor találkoztunk. De ezt még meg lehetett bocsátani nekik. és mindezt olyan mennyiségben. beszédet tartott. Doktor doktornak mindennap hordták az ennivalót. Nem bizalmatlan vagy rideg volt velük. de hát voltak-e másmilyen parancsnokok Kolimán? Felkapaszkodott. ” A tanfolyam. ő zsarnokoskodott a fo glyokkal. hogy habozás nélkül új ítéletet hozat ellene. Mint a harminchetes év jellegzetes bürokratái. Nem vette emberszámba a büntetésüket már letöltőn egykori elítélteket sem. Mindennap gyűlést rendezett. Mondták róla. Megírom. A kontinensről rendszeresen érkezett a címére mahorka. mígnem egy másik gengszter megbuktatta: Doktor doktor parancsnoka hirtelen úgy találta. Kolima igazi valutája. hát én olyan feljele ntést írok ellened. minden alkalmat kihasznált. hol üvegházi zöldséget. amellyel egy Gullivert jól lehetett volna tartani. amit kapott . Doktor doktor azonban gyűlölte az elítélteket .

Az NKVD rendkívüli ülésén. Nagy szerencsém volt.negyvenes évek végén ő is távozott a Dalsztrojtól. csak a Salamov által a sztálini Da chaunak nevezett szerpantyinkai lágerben és csak 1938 folyamán 26 000 ember esett a kínzások és kivégzések áldozatául. megkérdezte: – És köpölyözni tudnak-e? A tanárok és a diákok tiszteletteljes. köpölyözésre nem tanítottak meg bennü nket. január 17-én 8 év lágerben letöltendő javítónevelő munkára ítélték. Ez azokban az időkben volt. a Dalsztroj akkori parancsnokáról helyesebb lett volna Pavlov-korszaknak nevezni. volt szíves meghallgatni a hallgatók előmeneteléről szóló jelentést.) . Röviddel ezután 15 évi lágerre. egyöntetű kacagása volt a válasz. Garanyin ezredes Pav* Az ezredes még az NKVD mércéjével mérve is beteges irtóhadjáratot kezdett Kolimán. 1950 július 3ám halt meg a pecsorai javító-nevelő munkatáborban. a kolimai pótlékot megint elölről meg kellett szo lgálnia. Kolima egyik legnagyszerűbb egyéniségét. 1940. látván azo nban. szeptember 27-én letartóztatták. Egy óvatlan Sztálin-vicc hadbíróság elé juttatta. és egyikünknek se jutott eszébe. Azután megengedték. Fogvatartásának időtartamát a táborban meghoszszabbították. (Az orosz Wikipédia szerint: 1938. Bizony. de mégiscsak visszakerült a maga megszokott világába. hogy ennek az egyszerű eljárásnak különösebb titkai lennének. de egész Oroszországban is Garanyin-korszaknak hívtak*. hároméves büntetéssel jött Kolimára. világoskék tekintetét végighordozván a tanfolyam diá kjain. Hároméves büntetése már vége felé járt. hogy minden a régi. majd üveges. 1939. bár Pavlovról. május 30-án Moszkvába a Szuhanovszkij börtönbe szállították. hogy megismerhettem Fjodor Jefimovics Loszkutovot. ahol az első évben esztergályos volt a Partizán bányában. A polgárháború egykori zászlóaljkomisszárja – egy Kolcsak-katona golyója örök időkre a jobb tüdejében maradt – a húszas évek elején orvosi diplomát szer zett és katonaorvosként dolgozott a hadseregben. * A szembetegségeket Loszkutov doktor tanította. vissz atért a kolimai szolgálat kötelékébe. amelyet Kolimán. hogy gyógyító munkát végezzen. és évekig együtt dolgozhattam vele. és a kontinensen dolgozni kell. Záróvizsgáink előtt „látogatást tett” a tanfolyamon. más források szerint h alálra ítélték. Igaz.

lovnak csak a helyettese volt. amikor újabb büntetése már majdnem letelt. * A zemsztvo a vidéki önigazgatás 1864-ben bevezetett formája a helyi egészségügyi. sz igorított rendszerben. a „belső börtön” analóg iájára nevezi Salamov belső lágernek. Loszkutovot is újra elítélték. A belső börtönben a legnagyobb polit ikai ügyek vádlottait tartották a kihallgatások ideje alatt. a Garanyin vezette kolimai trojka tíz évet adott neki. új. agyafúrtan megkonstruált. de ezúttal ragaszkodtak hozzá. A foglyok által sírgödörnek nevezett helyiségben mindenkinek saját ágya volt ugyan. 1955-ben mindhárom ügyben rehabilitálták. Mindenkire. . 1947-ben. egy gimnasztyorkája és egy nadrágja volt . egy váltás fehérneműje. Mint a legutolsó zemsztvo orvosok egyike*. és a kedvezmények beszámításával 1954-ben szabadult a harmadik büntetéséből. Loszkutov rendk ívül sokoldalú volt: a szembetegségek szakértője. erőszakos. de ő állt a halálos ítéleteket gyártó trojka élén. 1938-ban rettenetes dolog volt az ötvennyolcas törvénycikkel szabadulni. Az egészségügyi parancsnokság a 23. lágerek parancsnoka. tehetséges operáló orvos a legértékesebb szakemberünk volt . kilométernél tartotta. de egyszerűbb testüregi műtéteket is el tudott végezni és jól ismerte a nőgyóg yászatot. Megnyugtatóbb volt tíztizenöt évet kapni. Nagy könnyebbséget jelentett. gondosan szervezett per várt. öt évet mondtak ki az emberre. operálni. hogy elkerüljön Magadanból. A szembetegségekre szakosodott. Amikor szabadult. ** Berlagot. A kórházparancsnokságnak több éven át sikerült megvédenie Loszkutovot a Berlagtól. nehéz körülmények között dolgozó. a zemsztvoorvos h agyományosan a sokoldalú. amely a Berjozovszkij láger rövidítése. útépítési törekvések központja. s ha szükség volt rá. Átadták a Berlagnak. Magadan közelében. akinek lejárt a büntetése. fegyveres őrökkel gyorsan a városba vitették konzíliumra. és 1938 folyamán mindvégig ő írta alá a végtelen kivégzési listákat. áldozatkész doktor szinonimája. mint ha három. Loszkutov újra tíz évet kapott. közoktatási. de se beszélni. az új kolimai „belső lágernek”** amelyben visszaeső politikaiakat tartottak. A kórházban lefogtak néhány felcsert meg nővért. és különböző időtartamra ítélték őket. Szimanovszkij belügyi megbízott megint újabb vádat konstruált ellene. se mozogni nem engedték a rabokat. végül azonban mégis odakerült.

a másiknak könnyebb munkát ker esett. de sokat olvasott. ha az osztályon (Loszkutov belgyógyász volt) hozzá kerültek. okosan. a legkülönbözőbb kérdésekben önálló véleményt alkotott. mind enekelőtt a foglyokon. kérvé nyezett. és széles körű műveltséget szerzett . annak egy falat kenyeret . önállóan maga döntött a sorsáról. miután kiengedték a kórházból. És ez nem egy hónapig. De hibája is akadt: túlságosan kevé ssé törődött azzal. Fjodor Petrovics Haas bönönorvost. az orosz társadalom erkölcsi felemelkedését élte. A múlt század hatvanas éveit írták. átköltözhessen a kontinensre. Középiskola nélkül került orvo segyetemre. miközben parancsnokai újabb és újabb ítéleteket akasztottak a nyakába. A feljelentések. a betegtől közben semmit nem kérdezett. hanem huszonkét álló esztendeig így ment. amikor provokációval konstruált ügyekben még a börtönben is egyik büntetést a másik után mondták ki. és így a közbűntényesek gyakran * Anatolij Fjodorovics Konyi (1844-1927) 1878-ban ő hozta meg a független orosz bíróság első felmentő ítéletét. Az egyik elítéltnek Loszkutov elintézte. ennek egy csipet mahorkát. A huszadik század harmincas éveiben nem volt ilyen felemelkedés. . éles megfigyelő volt. rágalmak. Haas korában azonban más idők jártak. mint kivételesen etikus ember. Fjodor Jefimovics Loszkutov a szó iskolai értelmében nem k apott különösebben jó képzést . Mindig akadt valaki. hogy mint rokkant. Rendkívül szerény. akiről Konyi* egy kis könyvet írt . A betegek szerencsésnek tartották magukat. És ez korántsem csupán orvosi segítséget jelentett. nem egy évig. megfontoltan ítélkező ember lévén figyele mre méltó személyiség volt . Valakit mindig éppen elhelyezett. mint Haas idejében. célratörően. egész lágerorvosi életét egyetlen célnak rendelte alá: állandóan és eredményesen segített másokon.Loszkutov doktor. másoknak csomagot vitt. egy másikat munkára ajánlott. kinek segít. közbenjárt. sokkal nehezebb volt jót cselekedni. a jogt alanság légkörében. megtorlások. akit rendszeresen ellátott élelemmel. orvosi tevékenységét. Ő pedig szüntelenül kilincselt. mélyen go ndolkodott. Vera Zaszulics ügyében. A történelemből ismerünk ilyen embert.

és változatlanul nem volt egy felesleges váltás fehérneműje. kifőztem. Fjodor Jefimovics. a zaklatott kolimai élet. megkapta a rehabilitációs okmányt és vele egy r akás pénzt. De tudtam. a bizonytalan holnap Loszkutovot nem tette szkeptiku ssá vagy cinikussá. Hát ő volt a szembetegségek előadója.megpróbálták rászedni. Az első este a kezelőben ért. – Hogyan gyógyítjuk? – Felnyitjuk a gennyzacskót. és szóltam Loszkutovnak. – És a műtétet is maga végzi. a megaláztatások. maga mosson kezet – mondta Loszkutov. – Vezesse be a beteget. akiknek szükségük volt rá. nehogy a beteg lenye lje a gennyet. néhány hetet dolgoznom kellett . hogy valóban el tudja végezni. – Készen vagyok. és kitátotta a száját . azt éppúgy szétosztogatta azok között. A beteg egy támlátlan székre ült. nagyon jól tudtam. noha több ezer rubelt kapott havonta. – Tályog van a torkán. És amikor kiszabadult. A három lágerítélet. Miután elvégeztem a tanfolyamot. Hideg veríték csurgott a hátamon. megérezvén benne a jól ismert gyenge pontot. Első felcserheteimet töltöttem és éppen Loszkutovnál. – Főzze ki a műszereket . Ügyelve. nem mondhatja. – Ez mi? – kérdezte tőlem Loszkutov. A könnyű . a parancsnokok fenyegetőzései. A lámpa bevilágított a gégéjébe. De később már e téren is jól eligazodott . Továbbra is segített másokat. – Kezet moshat. – Nem. hogy amíg az ember nem csinál meg valamit a saját kezével. Hoztak egy beteget. tályoggal a torkán. Beraktam a műszereket a sterilizálóba.

és meghagyta. és én egy álló héten át mértem a vérnyomásukat. – Sokkal betegebbek. hogy önállóan dolgozom. hízásnak indult szangvinikus alkatú ősz tréfamester volt. Mindennap felfedeztem valamit. Hipertóniás betegek voltak. amit a tanan yagból jól ismertem. a bonyolult h ihetetlenül egyszerűvé válik. Tettetés. aki a belgyógyász atot tanította. Soha nem írták le… * Alekszandr Alekszandrovics Malinszkij. Loszkutov csak ezután mutatta meg nekem a kórlapjukat . és sorban mind a hatvan betegnek vé rnyomást mértem. Tágra meresztett szeme rémülten és szemrehányóan bámult rám. és határozott lépésekkel a beteghez mentem. Örültem. Majd felvesz egy másik köpenyt . amikor gyors döntésre. tünettúljátszás? Disztrófiával és a lágerélet általános testi és szellemi kimerülésével a háttérben? Ezt a jelenséget még soha nem írták le. jól táplált piperkőc. sötét rózsaszín. biztos kézre volt szükség. Sok év múltán értettem meg. hogy mindenkinek mérjem meg a vérnyomását. hogy Loszkutov készakarva rendezte így. másképp kellett viselke dnem a legelső esetben. A szimulánsokat és a betegségük tüneteit eltúlzókat Fjodor Jefimovics nem leplezte le. – A fejét! A fejét! Még sikerült előrenyomnom a beteg fejét. simára borotvált. és a kés tompa végével átdöftem az érett tályogot.hirtelen erőt meghaladóan nehézzé. Nekiveselkedtem. Másnap Loszkutov átparancsolt a kórház fekvőbetegeihez. – Csak hiszik. Fogtam a készüléket. – Kész is van. szív . Kezet mostam. mindegyikét naponta tízszer. mintsem gondolnák. az adatokat pedig feljegyeztem egy p apírra. aki egyenesen a köpenyem aljára harákolta a gennyet . hogy szimulánsok és túljátsszák a betegségüket – mondta szomorúan. lehetőséget akart nekem adni a nyugodt beilleszkedésre.

miközben a tábla előtt ugrándozott. Igaz. amelyekre éppen szükségünk volt . Aludni pedig. Miután rehabilitálták. amikor az osztályán tűz ütött ki. saját kérésére ott maradt. Alekszandr Alekszandrovics jól bírta a kolimai klímát . nem ébresztett bennünk rokonszenvet iránta. A tüzet sikerült azonnal eloltani. ame lyek hoszszú szálon remegtek bíborszínű hátán – néha így mutatkozott a tanfolyamosok előtt a kórházi fürdő gőzkamrájában. A moszkvai orvostovábbképző egykori tanára nagyon neh ezen tudott alkalmazkodni a hallgatók tudásszintjéhez. hogy fontosabb dologról szól: az igazi medicinának a lágerben betöltött szerepéről és a rról. hogy a betegnek hinni kell”. egyes-egyedül a kolimai orvosok – de azt hiszem. Szemléltetés? Hiszen még anatómia-előadáson is megvoltunk csontváz nélkül. az ismeretekért s noha szüntelen törekvése. „Tanulják meg. de nem tudta. valamennyi kolimai – közül. . Malinszkij doktor hálóinge azonban meg hosszú hónap okig szóbeszéd tárgya volt a kó rházban. de mi értettük. hogy lehetőség sz erint minél több információt közöljön velünk. Kiagyalt néhány ízetlen viccet. Alekszandr Alekszandrovics szerette volna áttörni. Előadás közben Malinszkij kitette a lelkét. hogy élete hátralevő részét Szejmcsanban. Sok mindenért hálával tartozunk Malinszkij doktornak. s szerintünk valahol a magasban legyen tőlünk. Erre akkor jöttünk rá. rendelésre készített. bokáig érő férfihálóingben aludt. Kolima egyik zöldségtermesztő gazdaságában élje le. az információkért. a derékzsábáról meg a lumbágóról beszélt. hogy jókora távolságra. Umanszkij krétával felrajzolta a táblára a cso ntokat. és kopogott a krétájával. az érdemeit elismertük. ezekkel azonban nem tette érthetőbbé számunkra az előadásait .alakú szájjal meg arisztokratikus szemölcsökkel. hogy az eltorzult lágeréletnek nem szabad letérítenie az o rvost igazi útjáról. sok fontos tanácsot adott orvosetikáról és a lágerben az orvosetikára lese lkedő veszélyekről. hogyan. szólított fel bennünket szenvedélyesen. A hűvös távolságtartás mindvégig ott maradt az előadó és a hallgatók közön. és gyorsan el is felejtettük. Minthogy a lágert nagyon is ismerte – harminchétben tartóztatták le –.

a rendfokozatot. mert hát nagy családja volt. Tatyjana Mihajlovna Iljina. Ekkora felsülés után többé még csak nem is gondo ltam rá. A férje háborúviselt katonatiszt volt. két gyereke. Megértene és mélyen. He mingway novelláskötetét az „Ötödik hadoszlop”-pal meg a „Negyvenkilenc elbeszélés”-sel. Tatyjana Mihajlovna férjnél volt. belelapozott . Szédületes karriert futott be Kolimán. a spicliskedést. nem lelkiismeretlen és nem is karrierista Miután látta az önkényt. de senkivel nem vitatta meg – hiába. így is mutatkozott be. Iljina élvezettel. ivásra adta a fejét. minden sokkal borzalmasabbnak bizonyult. Egyszer megkért. Inni kezdett. vegye vissza. A Politikai Osztály éléről gyorsan eltávolították. Elvittem neki a kincsemet. A hölgy még a legjelentéktelenebb apróságokban is igyekezett a főnökség kedvében járni. de nem egészen az alkalomhoz illően ejtette ki őket . az intrikát. a tapasztalat. mint a fronton. fölü l- . ahol megtarthatta a tiszti fejadagot.Az újságokat Alekszandr Alekszandrovics rendszeresen o lvasta. De Nyikolajev – Tatyjana Mihajlovna férjét Nyikolajevnek hívták – éleslátású ember volt. a spekulánsokat. a külön juttatásokat. Iljina csak forgatta a meggyszínű könyvet. Fontos beosztás volt. a lopást. a tapaszt alat… Csak orvosi tárgyú könyvet olvasott. a Politikai Osztály élére. A legszörnyűbb lapjainál tárult fel előtte az élet. Kolima egyik bányaparancsnokságára nevezték ki. a háború után szerződött a Dalsztrojhoz és a családjával Észak Keletre költözött. a megvesztegetést. a harácsolást. és igen rövid idő. Ez túl pompás. majdnem tábornoki rangot es további előmenetelt jelentett . hogy Iljina doktornő mellett betöltsem a könyvtanácsos szerepét. a híres futballista. hogy hozzak neki olvasni „valami jót”. képmutató szavak. Nem lett megvásárolható ember és nem lett aljas. Szergej Iljin húga. nekünk egyszerű feketekenyér kell. amellyel a kolimai parancsnokok az elítéltekkel bántak. a sikkasztást és a kegyetlenséget. mindössze két -három év alatt fordított karriert csinált. visszavonhatatlanul e lítélte az erkölcsi romlottsághoz vezető emberi kegyetlenséget . A tanfolyamot egy szerződéssel Kolimára került szabad o rvosnő vezette. Kolimára két gyermekével érkezett. mint feleség. Szolgalelkűsége nem ismert határokat. – Nem. Szemlátomást nem az ő szavai voltak.

semmi befolyást nem jelentő inspektori tiszténél. Mihelyt lejárt a szerződése. Amikor mélyen bevette magát a tajgába. akik arra vágytak. diákokat. hogy orvosi ismereteket közöljenek velük. lebilincselő előadásokat tartott nekünk. jobbnak. Mint frissiben szabadult elítélt. egy folyópartra. Ellenkezőleg. rendkívül óvatos volt.ről lefelé. hogy örökre Kolimán maradjon. rendkívül hivatalos és rendkívül megközelíthetetlen. végül pedig kikötött a rabkórházi kulturális és nevelőcsoport rosszul fizetett. a forma . nagy t udományos pálya előtt álló sebész. Mejerzont a tanfolyam vegyes ö szszetételű hallgatósága sem zavarta. Túlságosan egyszerű auditórium voltunk. Tíz esztendeje. Iljina doktornő most még tanfolyamunk gondos. még elítélt cselédet sem tartott. és élcelődésekben. így 1937-ben letartóztatták és tíz évre ítélték. megvetette a saját karrierje alapját . kártevő szovjetellenes szervezet irányítóját. amikor a felcsertanfolyamot elindították. igyekezett úgy intézni. a keserűség utat tört magának. az általános és a részletes sebésze tet is. amelynek még az elem. hogy minél kevesebbszer k erüljön velük kapcsolatba. 1946-ban. Mejerzont is kötelezték. fogsága alatt végig sebész volt). * A sebészetet. figyelmes vezetője volt . a kisfiú az anyjánál maradt. de már a legelső számonkérés hideg zuhanyként érte a nekibuzdult doktort. gúnyolódásokban öltött testet… Mejerzon kiváló előadásokat tartott. Akkortájt kezdett divatba jönni „az életfogytiglani röghöz kötés”. Egy kicsit tartott az elítéltektől. belépett a pártba. Szpaszokukockij-tanítvány volt. komoly jövő. Eleinte szenvedélyes. éppen sz abadult (közmunkán alig egy évet töltött. A horgászat lett a kényszerszülte szenvedélye. hogy megfosztották szeretett tanári munkájától – a műtéteknél asszisztáló nővérekkel „menet közben” folytatott beszélgetések természet esen nem számítottak és most újra hallgatóságot látott maga előtt. A pozdorjává zúzott nagy élet. mint egy terrorista. Tatyjana Mihajlovna nem tartott vele. nyugodtabbnak érezte magát . végleg visszaköltözött a kontinensre. azt hiszem. A gyerekeket elosztották: a kislány az apjánál. Mejerzon adta elő. De valamikor Zinovjev rokonát vette feleségül. Mindez azonban később történt. „tanfolyamosokat”.

és az életünkben először felöltött steril köpenyben meg a fantasztikus gé zmaszkokban egy rakáson toporogtunk a műtő sarkában. pontosan. de nem mutatta. amit mondott . noha változatlanul tartalmasak vo ltak. aki mindig ugrásra készen állt. soha nem vetette le a bekecsét. és örült. Nyina Dmitrijevna Harcsenko asszisztált neki. Mejerzon operált . Mejerzon leplezetlen megvetéssel viselt etett minden más orvosi szakterület iránt. Az egy olyan lyuk… Az előadások elszürkültek. és ez kifejezetten sértésnek hatott. – Sipoly képződik – mondta a professzor. A kórháznak vezető sebésze. ha látta. hogy jól elsajátítottuk. az élethű szemlélt etést. a finn Ainóhoz. megtalálta a valamennyiünk számára érthető példákat. – Ki tudja. a világgal szembeni elégedetlenségét . Mindent világosan. és igyekezett leereszkedni a mi színvonalunkhoz. Egyik kedvenc szórakozása volt ez az élesnyelvű Mejerzonnak. Az előadásokon azonban nem szórakozott. egy szerződéssel Kolimára érk ezett . bármelyik belgyógyászati osztályon rátelepedett a beteg ágyára. Amint sebészhez illik. kimerítően megmagyarázott. és a tanfolyam életében felv etődő kérdésekben sokat nyomott a latban a véleménye. Az első napon. Amikor Mejerzon rájött. hogy az ápolószemélyzet csaknem fővárosi színvonalon biztosítsa a sterilitást. hogy ez így van. hogy valamelyik belgyógyászra kiöntse az epéjét. A hallgatók előtt minden tette és szava megfontolt és célratörő volt . végtelenül elkeseredett. A leggyengébbhez volt kénytelen alkalmazkodni. amikor igazi operációra mentünk. Hiszen a kórtermeket mégiscsak tisztán tartották. és amikor konzíliumra érkezett. mi a sipoly? Csend. – Az egy lyuk. Szilantyjev boltvezető-helyetteshez stb. A saját osztályán kiharcolta. Szándékosan viselkedett így. hogy aggályos lelkiismeretességgel betartsák a sebészeti klinikák előírásait . később főorvosa volt. a dühét. megkövetelte.szót is meg kellett magyarázni. méghozzá részletekbe menően. és a konzultáns távozása után a tajtékzó felcserek sokáig dörgö lték nedves nemezcsizmája nyomát. Más osztályokon azonban készakarva figyelmen kívül hagyta azokat. a kucsmáját. Állandó műtősnője.

A műszer megcsörrent. A műtét után együttérző szavakkal vigasztaltuk Nyina Dmitrijevnát. szinte lírai volt a sebész kezéről ta rtott előadása. világossárga gumikes ztyűbe bújtatott kezébe adta. amikor a steril műtétek ellenére titokzatos fertőzés terjedt el. De most nem azt nyújtotta. meggyőződéssel. szinte nem is nézve a hallgatókra. és fé ltő gonddal a sebész oldalra tartott. – De gyerekek. a következő órát egyetlen témának szentelte . a legmagasabb hőfokon. és e ttől kezdve a tanfolyamon mindenkinél többre tartottuk Mejerzont . Nyina Dmitrijevna elvörösödött. Felháborított bennünket. Előadásában sok történet szerepelt. Hangjában sem zavar. és félénken Ráadta. ha egyé bként goromba fráter is. amely eluralkodott Szpaszokukockij klinikáján. ahogyan Mejerzon viselkedett. az operációért a sebész felel – válaszolta erre komolyan. Ez az előadás osztatlan lelkesedést váltott ki belőlünk. a sebész akaratáról. megharagudtunk rá. Mejerzon szaggatott utasításokat adott: – Kochert! – Tűt! Harcsenko gyorsan felkapta az asztalról a műszereket. a kórházi Komszomol-bizottság titkára. Mejerzon durván elkáromkodta magát. A pánikról. az orvos pszichológiájáról és a beteg pszichológiájáról. Ragyogó előadást tartott a sebészi felelősségről. a sebészi feddhetetlenségről szóló előadás. Úgy gondoltuk. . mi ment végbe a mi ne ofita lelkűnkben.szabad nő. Ez volt a bőr szerkezetéről. ezt azért nem kellett volna tennie. a ster ilitásról volt szó. amelyben az orvosi hivatás lényegéről. amelynek mindenkeppen meg kell törnie a beteg akaratát. amire szükség volt . ami kellett volna. sem megbántottság nem volt . Mintha Mejerzon megértette volna. és a csipeszt nag y karlendülettel a padlóra hajította. Mejerzon önmagának beszélt. Legalább a mi jelenlétünkben nem. míg végre eljutottak az egyik műtős ujján levő szemölcshöz . Ugyanilyen nagyszerű.

sem elegendő papír nem volt. miért nem volt szabad fizikai munkát végeznie? E bben is Mejerzon doktornak a tudatlan lágerparancsnoksággal vívott sokéves. szenvedélyes harcát láttuk.* Kolimára való viszszatérése után Mejerzon már nem sokáig dolgozott ott. . A lágerkórház már zsúfolásig megtelt a háború alatt idekerült emberekkel. hogy az egészségügy munkásai lettünk. Éjjel-nappal készültünk. 1953 januárjában koholt vádak (híres betegek meggyilkolása) ürügyével mintegy két tucat. de csak lányok jártak oda meg Zsenyka Kac és Boriszov. Megpróbálták belekeverni az orvosperbe. főleg pedig Szpaszokukockijról akit bálványozott. L. a tanfolyam többi hallgatója nem. Oppelről. a legjobb orosz sebészekről. * A kórháznak klubja is volt. az elsajátított anyag ellenőrzésére fordított napokon. erre azonban sem elegendő idő. Megváltoztatta az élet -szemléletünket: Mejerzonnak köszönhetjük. A fennmaradó időben érdekesebbre érdekesebb történeteket mesélt az éppen terítéken lévő téma kapcsán. műtősnő vagy felcser sem a lágerben rendezett rohammunkákon. és Moszkvába vitték. Orvosi szemléletre tanított bennünket. Néha. Mejerzon a tervezettnél hamarabb befejezte a kikérdezést . okosan és hasznosan. félt t ovábbra is egy ilyen labilis és veszélyes területen maradni. 1952-ben váratlanul letartóztatták. és a vádlottakkal együtt szabadult 1953-ban. erről „A mozdonyfüst nyomában” című elbeszélést. és sok száz olyan * Az utolsó monstre eljárás előkészítése során. röviddel Sztálin halála után. minden indokolás nélkül kiengedi őket.S hogy a sebészetről miért nem vehetett részt egyetlen orvo s. Április 4-én. amelynek nyolc hónapja alatt a kétéves felcseriskolák programja szerint tanultunk. akiknek rizst osztottak kenyér helyett. Magadanból Mejerzon később Nyekszikanba költözött. Úgy éreztük. olyan „igazian”. főleg z sidó származású orvost tartóztatták le Moszkvában. japán hadifo glyokkal. a nyug ati parancsnokságra. szentségtörés lenne szabad időnk egyetlen percét is másra. hisztérikus sajtókampány közepette. Átköltözött a kontinensre. Mindenki más lett a tanfolyam után. Eleinte megkíséreltem letisztázni a jegyzeteimet egy külön füzetbe. méghozzá eredményesen. mandzsúriai orosz emigránsokkal. Mindezt szellemesen. Fjodorovról. mint tanulásra fordítani.

Az összefagyott emberek elszá llítását. mint röviddel később. hogy akik ezt a tanfolyamot elvégzik. Az egészségügyi ismereteknek ilyen földrajzi határait azonban a helyi szervek nem ismerték el. mert ez a vizsga a 23. Ez az egész azonban még nem öltött akkora méreteket. Nagy elkeseredést váltott ki. Nyugtalanok és szomorúak voltunk emiatt. Az órák azonban szép lassan folytatódtak. amelynek elvégzése feljogosított a gyógyítómunkára.emberrel. hogy ennél jobb életünk nem lesz . az 1946-os hajózási idény vége felé tetőző megtorlások idején. Igaz. akiket a katonai törvényszékek mint kémeket ítéltek el. De még ez is mellékes volt. . Szabadulás után egyikönk-másikunk kénytelen volt külön ö szszegyűjteni a tanfo lyam tanárai által hitelesített igazolásokat. magyarázta Iljina. rendben mentek. s végre elérkezett a nap. csak Ko limán gyógyíthatnak. mint a másik – nem tudtam aludni. vajon nem kergetik-e szét a tanfolyamot? A hírek miatt – egyik szörnyűbb volt. akik végigcs ináltuk Kolimát. de csak módjával. * Nap nap után kétségek gyötörtek bennünket. hogy a tanfolyamot megkurtították. az amputálásokat már teljes jogú felcserként végeztük s már nem Magadanban. a harminchetes év veteránjai. tudtuk. „A személyi irataikhoz fogjuk csatolni az igazolást”. amikor még a legtöbbet siránkozók. Nagyobb baj. Nem örültünk. 1953-ban a Dalsztroj Egészségügyi Osztálya hivatalosan közölte a Kolimai Területi Tanács Egészségügyi Osztályával. és csak ápolónői. hogy közeledik a vizsga napja. a leginkább kishitűek is megkönynyebbülten fellélegezhettek. Már több mint három hónap telt el. amikor a Kim gőzösön ideszállított ötezer elítéltet az elhúzódó hajóúton december hónapban tűzoltófec skendőkből elárasztották vízzel. Mi. A tanulás első három hónapja után hirtelen nagyon-nagyon felgyorsult az idő . Új kétségeink támadtak: meg tudunk-e majd felelni a záróvizsgákon? Hiszen ez teljesen hivatalos tanfolyam volt. kilométerkőnél töltött csodálatos életünk végét jelentette. és a tanfolyam meg mindig működött. illetve ápolói képesítést adott. de később kiderült. hogy semmiféle nyoma nincs az iratainkban az egészségügyi képzettségnek . hogy semmiféle bizonyítványt nem kaptunk a kezünkbe.

hogy az igazi vizsgán az összes tétel valamennyi tantárgyból megegyezett a próbavizsga kérdéseivel. Ez mindenkit megörve ndeztetett. Már nem tekintettek bennünket kívülállóknak beavatottak vo ltunk. akivel senki nem üvöltözhetett. ahogy d ukál. amelynek segítségével össze lehetett illes zteni a széthullt részeket. Már mondogatták. A végzős magabiztosságát. a visszértágulatról szólt . a tajga mélyére. A darabjaira esett önbecsülés megkapta a szükséges ragasztóanyagot. A tanfolyam a végéhez közeledett. S noha jó néhány elöljáróm magánzárkába küldetett a láger rendje elleni valóságos vagy kitalált vétségeim miatt. Egy hónappal a tanfolyam befejezése előtt minden tárgyból próbavizsgát rendeztek. akire szüksége van a kórháznak . a nagy gyógyító rend tagjai. kilométeren túlra. senkit nem fognak megfoszt ani szerény jogaitól az egészségügyben. ismerős kérdés. az életnek. akiből senki nem űzhetett gúnyt. a fo gdában is ember maradtam. hogy Kolimán szükség van rám: a kórháznak. Gyebin faluba. És a fogdából újra egyenesen felcsermunkára kerültem. És igaznak is bizonyult. a Dalsztroj Egészségügyi Osztályának magas elöljárói természetesen fe ltehettek és fel is tettek kiegészítő kérdéseket. hogy érzelmek befolyásolják a jövőjüket. hogy a kórházat átirányítják az 500. a Kolima folyó bal partjára. így néztek ránk az orvosok és a betegek is. önmagamnak. Teljes jogú embernek tekintettem magam. kiválasztottak maguknak egy-egy lányt. és csak később jöttem rá. a cementet. és a fiatal férfiak. Lassacskán ismereteink megszilárdullak. Még a vizsgák előtt elterjedt a megnyugtató hír. a viz sgáztató benyomásának alapját azonban addigra már megtere mtette a helyesen megválaszolt. A vizsgabizottság tagjai. hogy soha ne tervezzünk egy napnál előbbre. hogy mindenkit. Szakemberek lettünk. Először éreztem. A . Az idősebbek azo nban nem hagyták.mert Kolima megtanított bennünket. feltétlenül mindenkit átengednek. a lágernek. Én nem tulajdonítottam ennek különösebb jelentőséget. kibővültek . Közeledett a vizsga napja. Emlékszem a sebészeti tételemre. Többé nem közönséges halandók voltunk.

Nekem a tanár valamennyi kérdésére tudnom kellett válaszolni.szerelem túlságosan kis tét volt abban a játékban. A beteges hiúság egyre nőtt bennem. Tatyjana Mihajlovna Iljina. De… egyszer hívattak. Az orvos érzéstelenítőt adott. Apránként gyarapodott a tudásunk. személyes sérelemnek és megalázt atásnak tekintettem. Boldog voltam. milyen jól tanítottuk magukat? És igazat kellett adnom neki. hogy ha kell. tehetetlenséget. elég kimerítően. még ha bután is. a moszkvai Jermolova Színház későbbi főrendezője. Kötelességem volt . amennyire egyáltalán át lehetett törni a kulturális és nevelőcsoport cenzurális kordonját . Többé nem voltam közönséges ember. azt mondta: – Ugye. Abban az időben L. nőtt bennünk az érdeklődés. amely pedig Magadanban. és legalább nagyjából meg tudjam határozni. még ha naivul. se a kultúrbrigád előadásaira. és ami a legfontosabb. Odáig még nem merészkedtünk. Varhapovszkij vezette a magadani kultúrbrigádot. és már nem kelte tték bennem azt a rémületet. milyen súlyos a beteg állapota. és én a hippokratészi mó dszer szerint – lábbal – helyre raktam a beteg vállát . ötletes és ízléses. elsősegélyt nyújtsak. Az orvosi terminológiát már nem éreztem halandzsának . mint korábban. aki jelen volt a ficam helyretételénél. hogy tegyek helyre egy kificamodott vá llat. Természetesen egyetlenegyszer sem jutottam el se filmvet ítésre. és a vállcsont visszament a helyére . Válaszaik újabb kérdéseket váltottak ki. a medicina lassacskán feltáruló titkai különben is sokkal jobban érdekeltek . V. Az orvosok azonban egyetlen kérdésünket sem találták naivnak vagy ostobának. Ha valaki más felelt meg helyettem valamelyik órán. Rákaptam az orvosi cikkek és könyvek olvasására. amit a láger jelentett. de kérdeztük. A talpam alatt megroppant valami. Éveken át önmegtartóztatásra szoktattak bennünket. Mindig. és nem is eredménytelenül. ez túlságosan nagy elbizakodottság lett volna. de a kórházban is egészen magas színvonalú volt. egyre kérdezgettük az orvosokat . Kötelességem volt. Erre nekem nem volt időm. hogy magunk között orvosi vitát folytassunk. mindenre válaszoltak.

A kocsi zsúfolásig megtelt. jód. a műtőkést. ami fontos. Csupa olyasmit. Féltem. hogyan kell tiszta ágyneműt húzni a súlyos betegeknek. És már itt a lista. háttal az oldalfalnak . amit korábban nem tudtam. a legszélére húzódom. Amíg elvackolódom. Ez örömmel és aggodalommal töltött el egyszerre. Sok éven át a legbiztosabb támaszomat jelentették. a feg yveres őr kezében ott a lista. Lábamnál degeszre tömött zsák. üve gcsékkel: valeriáncseppek. Utolsónak ülök a kocsiba. eleget tudok-e vajon tenni nemes kötelességemnek? Tudtam. Gereben Ágnes fordítása . nélkülözhetetlen és hasznos az embereknek. A tanfolyam befejeződött. új munkahelyükre. a fecskendőt… Értettem hozzá. gyöngyvirágcseppek. amelyen az én nevem szerepel. félrecsúszik az ingem. Megmagyaráztam nekik azt is. orvosságos fiolákkal. kezemben csomag. A szél besüvít a kocsioldal alján. betegeket viszek a balpartra. miért kell fertőtleníteni és takarítani. a felcsertanfolyamon t eleírt füzetekkel.észrevenni az emberek életére leselkedő veszélyt . összetörve minden fiolámat meg üveg emet. mígnem egyszer a távollétemben a tajga mélyén megbúvó rendelőmbe belopakodott egy medve és foszlányokra tépte valamennyi jegyzetemet. az újdonsült felcsereket sorra elindították a körzetekbe. és erre a szanitéceket is megtanítottam. Ezernyi dolgot ismertem meg. szalmiákszesz. a Bobrov-készüléket. hogyan kell kezelni a szifonos beöntőkészüléket.

óvatosan. az egyetlen emeletes. Az éjszakai műszakba rejtették a mi brigádunkat. bizalmatlanul. Nekünk is járt némi zsiradék. a csimkenti pártbizottság volt első titkára. nem remegett a kézben a kanál. Ha enni adnak. . bádogtetős ház tulajdonosa Csimkentben. Némelyik félholtat ismertem még a börtönből meg a fogolyelosztóból. Emberroncsok voltunk. Nem tudni. aki h armincban likvidálta Mutalovot. mint osztályt . fejtik az aranyat . Egy barakkban éltünk. legnyomorultabb. és Jefremov. mégis etetni kellett minket. hogy itt van Mutalov. félve ültünk le a lágerebédlő mocskos. Most is éjszaka került ránk a sor. amelyeknél itteni életünk eddigi ebédjeit elköltöttük.CSEND Valamennyien – az egész brigád – álmélkodva. ragacsos asztalaihoz. De mivel nap mint nap rongyos köpenyekkel. Az éjszakai műszak ebédelt . meleg étel. s ami a le gfontosabb. mikor. melyek még állják a sarat. kenyér: ugyanannyi kenyér. mitől ragadt az asztal – nem itt merték a levest. csak a fürdőben pihenő mocskos vászon fülessapkákkal. legéhesebb. eltüntették bizonyos szemek elől – ha voltak egyáltalán ilyen szemek –. mert kanál nem volt. már csak halványan derengett. éjszaka-e vagy nappal. ujjunkkal a szánkba kotorjuk vagy felnya ljuk. mégpedig nemcsak maradékkal és moslékkal. szakadt nadrágokból ügyesk edett kapcákkal lépkedtem együtt. igazán mindegy. összeégett. a vörös képű t atár. minthogy a mi brigádunk volt a legelesettebb. mint a legjobb brigádo knak. egy osztagban. hozzák a tervet. ha mégis kilö tytyent volna a leves.

nem tudom. Ilyen férgek miatt kaptam tizenöt évet . a vaskályha mellett toporogtunk. akinek joga volt üvölteni és ütlegelni.Itt van Okszman. bomlasztod a szovjethatalmat. De ő nem hallgatott a nevére. mire az őr felderült. de ez az ember folyton ezt felelte az elöljáróság kérdése ire. odabú jtunk. Dmitrijevnek hívták . A brigádvezető mindig sietett tisztázni a „körülményeket”. Közbeszóltam: – Ahogy így hallgatlak. Itt van Gorkij város hajdani NKVD-főnöke is. és folytatta a névsorolvasást . Visinszkijnek. vezették. a szaveljovói fűtőház masinisztája. a Szovjetunió legfőbb ügyészének egykori jobbkeze. akit Tyimosenko még marsallá történt kinevezése előtt kihajított hadosztályából. . tehát ellenség vagy. A szektát nyilván másként hívták. Ezekből a távoli sötét sarkokból pattant elő olykor valaki. zavarod a munkánkat. hogy a sorakozónál miért nem felel az erélyes kérdésre: neve. hogy a hűlő vas melegét magunkba szívjuk. Éjszaka nem aludtunk az éhségtől. az éhsé gtől ugyancsak virrasztó lakójától. És itt van Lupilov. Így persze elrekesztettük a meleget a barakk többi. akik a távoli dérlepte sa rkokban feküdtek. mint zsidót. és minden egyes új őrnek fe jtörést okozott. A szektásból mindenkinek elege volt a barakkban. Zsavoronkov. állították be a sorba. a volt politikai biztos. Nem felejtettem el a nevét. társai meg a brigádvezető támogatták. és káromkodva elrugdosta az éhes gürcölőket. hahotázzak -e vagy a pofádba köpjek… Sokféle ember volt ebben a mi halódó brigádunkban… Volt egy szektás is az „Isten tudja”-szektából. Az őrök sűrűn váltották egymást. aki a fogolyelosztóban nekiesett egyik „védencének”: – Vertek? Na és? Aláírtad.

mind toprongyos. Miféle bejelentésre készülnek? Velünk csak jó hírt közölhetnek. Miért kéne ehhez kanál? Ha marad valami a tál alján. amennyit bírnak. Kik ők? Tábornokok? A spanyol háború hősei? Orosz írók? Volokalamszki parasztok? Ültünk az ebédlőben. . Nem kérem Istentől a halál kegyelmét . a zsigereivel. de vég nélkül kántá lta a maga himnuszait. Minek nekünk kanál? Hogy dohányra cserélnénk a szomszéd barak kban? Nem. de a többiből. zsoltárait Én a szektással dolgoztam párban. rekedt hangon. osztották az ételt . Voltak a brigádban más emberek is. A kása meleg. kire várnak. húszdekás porció . táplálék áll előttünk . gyűlöltük egymást. Mindenki kapott kanalat. Persze hogy visszaadjuk. A szektás meg énekelt. miért nem adják az ételt. A kenyeret a kezünkbe adták. – Kenyérből csak a fejadag jár – szólt ünnepélyesen a brigád vezető –. hogy a kanalat vissza kell majd adnunk. halkan. Nincs mit töprengeni: étel. és a brigádvezető közölte. A többiek. himnuszokért. A kályhához bújva valamennyien hallgattunk.A kályhánál legálisan is elálldogálhatott az ember. mindnek egyként csillog a szeme. kikotorjuk a kezünkkel. ha nincsenek ezek az énekek. A tálban forró a leves. – Hallgass! – Már rég meghaltam volna. ha kenyeret szárított. mocskos. Ezt mindenki felfogta. és nem értettük. de ugyan kinek volt szárítani való kenyere… És vajon mennyi ideig lehet aszalni egy parányi kenyérvéget? Gyűlöltük a főnökséget. Egy ponton túl már minden történés szerencse. Elvitt volna a fagy. Minek kanál? Kiszürcsöljük mi az ételt. Kinyílt a konyha ablaka. míg dolgoztak. nekem ez nem adatott meg. A harmadik fogás. de legjobban a szektást gyűlöltük az énekekért. Csak egy kicsi erő kellene. a zsoltárokért. Nincs erőm. Ő mindent lát. kipihenhették a szektást. a cibere majdnem hideg. visszaadjuk a kanalat. minden változás jó. kongó. ha nem is az agyával. kipihenhették az énekeket.

letörölhetem len bélyeget . melybe cukrot is kevertek. egyetlen bélyeg. Ő volt a láger új főnevelője. A kimosakodott fekete emberke rózsás arcán nem volt egyetlen folt. amennyit bírtunk. Apró termetű. És mi bármennyit kérhettünk a híg léből. őrök. kiharcolta. A löttyöt édesnek. Ki ez a varázsló? A varázsló ott állt a közelben. szétosztják a jobb brigádok között. lám. igen – helyeselt a varázsló . barázdát vont. sem az iszonyatos konyha. arannyá válik minden. az őrök mind megt apasztalták már Kolimát. amennyit bírnak. – A kenyérből csak a fejadag – mondta a brigádvezető –. hogy szegjék meg a kolimai hagyományokat: a leves. most érkezett a hátországból.És ettünk. sima arcú. – Igen. A leves mindig két részből áll: van sűrűje és híg leve. Cibere. a láger vezetői. felügyelőink. Nem. ha ők lefölö zték a „sűrűjét”. a fogolygyomor pontosabban észleli az ízeket. A második fogással. jól ápolt. . kifejezetten édesnek. a kásával már nem csaptak be minket . És ez a nevelő kísérletezett. A második ebéd első fogása után szemügyre vettük. hanem a legkevésbé éhesek kapják. fag ypecsétet rakott. otthagyta nyomát. a többiből. ízérzékelését nem tompítja sem az éhezés. Egyetlen „szabad” gyomor sem fedezett volna fel cukrot abban a ciberében. És harmadikként jött a kissé keményítőízű lötty. még az elöljárók. hisz jut a foglyok kondérjába is. van még cukor a világon. helyese bben ittunk a „Partizán” fejtésnél. csodának hittük. mert így tervvé. Elöljáróink. melyet mi ezen a kolimai éjszakán ettünk. mint a huszadik század második felének bármely jól felszerelt laboratóriuma. Megállapodott a parancsnokkal. fegyencek teste és lelke is. A fogolygyomor nem durvul el. hogy ne a legéhesebbek. fekete ember volt. s mindnyájan arra gondoltunk. s Kolima valamennyink arcára rávéste a védjegyét.és kásamaradékot időtlen idők óta a „bizományosokhoz” viszik.

gibernyuzok? Ez volt az első szó. – Ezeket a tetveket. s közben persze pihennek. de a nevelő hajthatatlan volt. Imádkoztunk. – A lelkiismeret helyett a szarvuk nő ki – ágált a felülvigyázó. . úgymond. A parancsnok villámló tekintettel hallgatott. ezek akkor sem fognak dolgozni. Most jó munkával bizonyíthattok. számítottak erre a maradékra. Két tucat ember fegyencakarata megfeszült. Jól mondom. legyintett és sarkon fordult. Ilyen gibernyuzoktól nem lehet munkát várni. De az új nevelő nem helyeselte a gyakorlatot. legéhesebbek kapják. Valamennyien imádkoztunk Istenünkhöz. de már felharsant a lágersz iréna. én megtettem. nem akartunk megválni a csodától. Jól mondom? – Jól – hagyta rá a parancsnok. A megvesztegetésre. hogy ne zárják be az ablakot. Munkára szólított minket . A nevelő szenvedélyesen magyarázott. nem ezeket a tetveket. amit Kolimán megtanu ltam. amikor aztán elhangzott Makarenko neve. és jobban fognak dolgozni . A konyhaablaknál összevitatkoztak. Harcoltam értetek. hogy az ételmaradékot a leggyengébbek. aki ezrével küldte az embereket a „túlpartra”. a miénket szemelték ki. Hát megmo ndom. hálásak lesznek az államnak. meg a „bizományosok” is. hogy gyönyörkö djön a kísérletben. Ettünk tovább. akik még dolgoznak. és a nevelő győzött. – Meglátják. munkások – szólt feszengve az új nevelő -. hogy a nevelő győzzön. a szektás is a magáéhoz. kiharcolta. – Dolgozók.Azok a brigádok. Az üzemnek inkább azokat kéne etetni. A kísérletre a legkiéhezettebb brigádot. ezeket a szimulánsokat fogjuk hússal és csokoládéval tömni. Eljött. csakis jó munkával. kiabáltak. ami tőlem telt . és engedélyt kapott a kísérle tre. a hidegvérű őskolimai. Ezek már húgyagyúak. hátha. A részlegvezető előhúzta az óráját. ha ezeknek az embereknek enni adnak. felébred bennük a lelkiismeret .

csakis a fagy. csak az őr melegedhetett. Nem a te ebéded. Ez a tűz rég volt. miközben mocskos törülközőt tekert a derekára. jegyezd meg. de a puskához értett – Állj! Aztán lövés dördült. – Nesze neked kísérlet . kaptánk. A puskáját is lerakta. és a kesztyűjébe lehelt. de felmelegedni nem tudtunk. hogy mindörökre agyunkba véssük. az é gbe. nem az én botom. végtére is mindegy. mert teli a gyomruk . A fejtéshez mentünk. élesztgette a lángokat. vártuk a brigádvezetőt. mivel hadonásznak. de csak ült a gerendán. sapkánk. újabb lövés. lapátot adunk a kezükbe. micsoda áldás. Mozgatni kell a karjukat. csillét rakunk elébük – és a bánya teljesíti a tervet . elöljáró polgártárs – mondta komolyan a Szovjetunió legfőbb ügyészének egykori jobbkeze. Ezekből. – Állj! Megállj! Semmi kis ember volt az őr. álltunk az aranyló lángoknál. mi pedig kiódalogtunk a fagyba. kosarat. talán tavaly. rideg fémcsattanás – a szektás még nem tűnt el a ködben.– Dolgozni fogunk. megjöttek a fejtésre… A gyilkosság miatt a nevelő nem mert háborogni. a telepvezető pedig nem tudott. hogy fölmelegedjenek. mintsem hogy megadja magát. Nyílt az ajtó. – Na látod. . Keményebb volt a fagy. csak a fagy húzza ki a munkát . Ezek a szarosok még rosszabbul dolgoznak. Fehér homály ereszkedett a fejtésre. És mi csákányt. leültünk körbe. összekotorta a parazsát. fehér köd gomolygott be. ha az embernek élnie adatik. nadrágunk. Kár beléjük az ebéd. ahol egykor a tüzet raktuk és melegedtünk. Megpörkölődött a bekecse. Adja a jó kis aranyat… Ezek most semmit sem csinálnak. csak az őr tüze világított. tinó – fordult a parancsnok a nevelőhöz –. kár óvni őket a hidegtől. csak a fag yhalált odáztuk el. tűrhetőbbnek ereztük a hideget. Idén már tilos volt melegednünk. A szektás felállt mellőlem. Enyhébbnek. talicskát. De nem sokáig. s az őr mögött elindult a ködbe. megperzselődött a köpenyünk. A mi őrünk leült. tinó. ott ültünk.

És lapátolni kezdtük a kosárba a felrobbantott kőzetet. hogy ez az éjszakai ebéd adott erőt a szektásnak az öngyilkossághoz. Kár etetni őket. E rejtélybe beleborzongva rájöttem. De azt hiszem. talicskákban. – Legközelebb már hiszel az öregebbnek. amely nélkül nem tudta elszánni magát a halálra – és néha az embernek sietnie kell. a legfőbb ügyész egykori jobbkezét . Ez volt az az adag kása. de a főnökség nem zavartatta magát . vártam. Fél évig élősködőre az állam konyháján. – Nem tudtam. hogy csend van. nehogy feltámadjon az életösztöne. lengetik a lapátot. Csak himnuszokat nem énekelt ma senki. és ma sem törődtünk a normával. Okkal-joggal álltam ott. Ott álltam a közelben. A számokkal Istent kísértették. Osztovits Ágnes fordítása . Alaposan melléfogtál ezzel az ebéddel. egyetlen percre lelki és fizikai erőnk visszatért. – A brigádvezető Lupilovot osztotta mellém. De az első baklövés bocsánatos bűn. Körülálltuk a kályhát.Majd ha megéheznek. mint mindig. az éjszakai ebéd után egyetlen órára. amit számokban. Azt hiszem. csak hát túlságosan nagy volt a távolság életünk és aközött. Eleinte mind tinók voltunk. mint azelőtt a szektással. ma sem teljesítettük a normát. – Rászolgált – ismételte a nevelő. tervszázalékokban lehet kifejezni. kevésbé fáztunk. Egyet ma agyonlő ttünk. Iparkodtunk. Rászolgált. Rászolgált a szemét . hogy a brigádvezető új párt jelö ljön ki nekem. Mondd utánam. És mégis. A megszokott úton tértünk haza. hogy ilyen aljas férgek – mondta a nevelő. örültem.

Krisztnek valami a lába alá került. Talán maga a nyomozótiszt. a másik nagyobb. és Kriszt a szájába tömte. egy répa eljegesedett burka. felvette a fagyos kérget. Nem volt sietős az útja. Kriszt már régóta nem találkozott olyan emberekkel. és örvendett a tudatlansága miatt. hogy ma még senki nem haladt el a nyomozótiszt felé menet a település szélén.KÉZÍRÁS Krisztet késő éjjel hívatták az istállón túlra. A holnapi reggelihez. a konyha-házikóban kigyúlt a fény. vagy felmentés. hogy répahaj. Ott lakott a „különlegesen fontos ügyekkel” megbízott nyomozótiszt. biztosan most kezdik vágni reggelre a fejadagokat. Tucatnyi darabot talált. egészen a barakkok szélétől. Ez nem elítélt volt. közömbösen lépdelt a szűk ösvényen. hogy ő. egyik kisebb volt. szájá- . amelyek ne lettek volna különlegesen fontosak: minden vétséget. a település szélén. mintha celofánburokban vo lnának. hogy felmentették? Kriszt mindenre elkészülve. akik a répa-hajat eldobják a hóba. hát persze. hanem valaki a szabad személyzetből. Vajon lesz-e Krisztnek holnapi napja és holnapi reggelije? Nem tudta. Kriszt az első. és rögtön rájött. Az út egész hosszában sárgarépa-darabkák hevertek a hóba fagyva. De ki mondhatta volna magáról. Lám. ahogyan a lágerben ékelődve emlegették. „az istállón túlra” vezető. alaposan kitaposott ösvényen. Kriszt gondosan szétrágta és lenyelte az összes répahajat. havas úton. Lehajolt. Ez a kenyérszeletelő. Vagy halál. A kezében már leo lvadt róla a jég. mert tu dta. A lágerben ugyanis nem voltak olyan ügyek. bejárta hát az ösvényt. A lágerben így nevezték a kis kráterdombhoz simuló házikót. ami nem hó volt és nem is jégdarab. aki végigmegy ezen a hosszú. a vétségnek még a látszatát is halállal büntethették.

csáléra álló fiókokkal. dosszié-féleségekkel. hát egy Blok-verset. Kriszt felemelte a fejét. – Kérvényt? – Igen. na. szintén zsúfolásig megrakva vastag dossziékkal.* * Rab Zsuzsa fordítása . csalitnak. piszkos párnával… Az asztal házilag összetákolt íróasztal. Kriszt dermedten várt . mint minden nyomozótiszt . Fél tizenegyet mutatott. Se őr. benne kartotékok. sápadt ember volt. mind tömve p apírral. Érti?! Vagy Puskin „Madárká”-ját: Kis légi rabom börtönének kitártam tegnap ajtaját. Odatolt neki egy öreg hokedlit. A hamutartó egy fél konzervdoboz.ban valami réges-rég elfeledett illatot érzett. Vagy ha nem kérvényt. kihúzható. Alacsony nyomozótiszt volt. Nem tudom. megfelel-e. egy katonapokróc cal letakart vaságy. Jóízű böffentés volt. gyűrött. Ingaóra az ablakkereten. Az ablakdeszkán láda. borostás. és van egy ajánlatom. A nyomozótiszt megtömte a kályhát papírral. A nyomozótiszt hallgatott. Kriszt – mondta. Itt van papír meg toll. – Átnéztem az ügyét – mondta a nyomozótiszt –. – Írjon egy kérvényt . – Kérvényt? Miről? Kinek? – Akinek akar. az eleven zöldségekét. sovány. Magázta az elítéltet . és vidám hangulatban kopogtatott be a nyomozótiszt kis házába. se revolver. Mindegy. Fehér bőrű. hogy énekesemet az égnek. ő maga egy magas támlájú. A házikóban egyetlen szolgálati helyiség volt. szintén házilag összeeszkábált széken ült . – Még egyet s mást meg kell tudnom magáról. a friss répa feltörő ízével. a szülőföld illatát. kérvényt. – Üljön le. rétnek adjam át . Egy könyvállvány. és sehogyan sem bírta visszatartani a böfögést.

elmesélni. mint a húsában – és nem a nyomozótiszté. – Ez nem Puskin „Madárká”-ja suttogta Kriszt. De nem merte. milyen a ké zírása. elkapva pillantását . szívta-rágta a héjat. Kriszt még mindig nem értett semmit . – Szóval. vérző ínyét . Kriszt önkéntelenül a nyomozótiszt szájába bámult . Az övé lett a vitamin – a répa hajában több van belőle. Kriszt szeretett volna továbbra is erről beszé lgetni. félt. – Skorbut. amelyet a nyomozótiszt elhajított. kiszikkadt agyának minden erejét megfeszítve. Az ilyen íráspróbákból mi nem csinálunk magunknak ügyet. vezényeljenek könnyebb munkára…” – Elég. Kriszt elítélttől. – Írja – a nyomozótiszt diktált . . megértette vagy sem? Meg kell néznem. – Szóval íráspróbát akar? Hogy nem én öltem-e meg valakit? Vagy levelet juttattam ki a lágerből? Vagy kantinutalványt hamisítottam a közbűntényeseknek? – Szó se róla. Születési év. – Igen – mondta a nyomozótiszt. a büntetés időtartama. A nyomozótiszt elmosolyodott. „Az aranybánya parancsnokának. hogyan szopogatta. Bármennyire is szánalmas volt ez a felvillanó mosoly. A skorbut errefelé a szabadokat sem kíméli. – Tumanszkijé? Most hallom először. egy kicsit világosabb lett tőle a szobában. és Kriszt megpillantotta d agadt foghúsát. – Hát akkor kié? – Tumanszkijé. Kérem. És Kriszt lelkében is. hogy a főnökség elítéli ezt a fes ztelenséget. Hiányzik a friss zöldség. Kérvény. törvénycikk. Krisztnek eszébe jutott a répa.– szavalta a nyomozótiszt .

hogy Kriszt nagyszerű pályát futhatott volna be. egy doktorált ember írására. de titokban ők is kinevették. továbbra is gond osan letisztázott kéziratokat adott gépeltetni. hanem egy raktárosé. de az e mberek most már nem is töprengtek ezeken az éjszakai dolgokon. neki nagyon tetszettek. A túlsó végére. kész káosz. foszlányo kra tépte. ásónyélhez törődött ujjaival most sehogyan sem bírta megfogni a tollat – végül azért sikerült. – Jó lenne rágyújtani… – Én nem dohányzom – mondta a nyomozótiszt élesen. Maga holnap nem megy ki munkára. A gépírónők ezt helyeselték. és a tűzbe dobta… A kályhában egy másodpercre fényesebb lett a láng. Akiről Kuprin mesél. fekete tele már benyomult a barakkokba halálthozó szélviharaival. semhogy gondolkodjanak. mert egy csöppet sem hasonlított egy professzor. Fegyencszállítmányokat állítottak össze. – Üljön az asztalhoz. hát legyen menet – nehezebb volt a munka. Csúfondárosan emlegették. A harminchetes-harmincnyolcas év hó nélküli. – És kenyerem sincs. kö ltő kézírása volt. Éjszakánként munkafelügyelők szaladgáltak a priccsek között. iratokat másolni. – Magam is tudom. Ha menet. író. De maga majd segít rendet teremteni. és a szobában meleg volt . – Rendetlenség van nálam. . Majd közlöm a munkafelügyelővel. A kályha már felforrósodott. ö szszefűzni.A nyomozótiszt fogta Kriszt megkezdett kérvényét. A menetekből ugyan korábban sem tért vissza senki. Csákányhoz. mint cári írnok. Nem egy tudós. Krisztnek kalligrafikus írnokbetűi voltak. Kriszt több hónapon át hetenként egyszer eljárt a fűtetlen. listákkal a kezükben. bará tságtalan házba a láger nyomozótisztjéhez. – Hogyne. hogyne – mondta Kriszt. de a társai kinevették. Krisztet azonban nem zavarta a gúnyolódás. ami itt van – mondta a nyomozótiszt.

és egyre irt . ám a nyomozótiszt mintha nem vette volna észre az elitéit beesett arcát. a fia lehetett volna. mind több és több dosszié lett. Kriszt semmit sem értett. a másnapi sorakozó rá nem vonatkozott . Kriszt felhagyott a mosakodással. És egyszer. Kriszt a barakkjába ment és elaludt. Mégis.” És keményen Krisztre nézett. hirtelen viszszahőkölt. mit cselekszenek. Krisztre pillantott. se kevesebb nem volt. Fiatal volt a nyomozótiszt. A nyomozótiszt néha felmarkolt egy halom dossziét. és megkérdezte: – Mi a maga kereszt. hogy leolvassa róla a követező nevet. És a nyomozótiszt anélkül. de nem diktálta a nevet. de a hét végül csak eltelt. megállás nélkül fűzte az iratokat. amíg a fa lnál is fehérebb lett… Gyorsan átlapozta a dossziéba fűzött vékony papírlapokat – se több. . és sietősen diktálta a névsorokat. amelyek nem tudni. képtelenség volt rendet teremteni. hogy Krisztre pillantott volna. Még világosabb lett . Tizenkettőkor a diktálás véget ért. a felső része mindnek be volt hajtva. Kriszt egyre soványabb lett. mint bármely más dossziéban a fö ldön tornyosuló halomból. Kriszt végtelen hosszúságú listákat másolt. és a félholt Kriszt elvergődött a nyomozótiszt ismerős hivataláig. azt mondta: „Mind egy kaptafára csinálják. Nem értik. amikor a nyomozótiszt kézbe vette a soron követk ező dossziét. honnan kerültek oda Kriszt távollétében. és Kriszt soha nem próbált behatolni ennek a szobának a titkaiba. ahol fűzte. és a legmélyén felvillant volna valami nagyon fontos és emberi. csak vezetéknevek voltak rajtuk. Kriszt pedig egyre in.Meghosszabbították a munkaidőt. és nem is érdekli őket. Csak nem fogja öt a nyomozótiszt Robert Ivanovicsnak nevezni „Kriszt” vagy „maga” helyett.és apai neve? – Robert Ivanovics – válaszolta Kriszt mosolyogva . A nyomozótiszt darabokra tépte a dossziét. És egyre sápadt. A nyomozótiszt határozott mozdulattal kivágta a kályhaajtót. aludt. Kriszt pedig irt . bár Krisztet ez se lepte volna meg. és a papírfoszlányokat begyömöszö lte a kályhába. Meg mindig ugyanazt a dossziét tartotta a kezében. égő tekintetét . Egyik hét múlt a másik után. a szoba egyszeriben kivilágosodott. nem borotválk ozott. egyre iktatott. csak elsápadt. noha ehhez elég len volna felhajtani az előtte fekvő papírlapot . mintha teljes mélységben fénylett volna a lélek. megjelent a fegyveres ő rség.

Krisztnek menekülést hozó. kalligrafikus kézírása volt . legalább néhány évenként egyszer. és csak évek múltán értette meg. Agyonlőtték a nyomozótisztet is. a nyomozótiszt elszánt ujjai. eszébe jutott a lángoló dosszié. írja? – Írom – mondta Kriszt. Kriszt azonban még mindig élt és néha. Akkor már sok bajtársát agyonlőtték. aki az ítéletet meghozza. Gereben Ágnes fordítása . hogy ez az ő dossziéja volt . amint széttépik a dossziéját.– Folytatjuk a diktálást . a pusztulá sra ítéltnek nyújtott ajándékként attól.

„a sárga víz” hirtelen súlyosbodni kezdett. összeviszsza. és a pap elveszítette látását . A pap mindkét kezében egy-egy vödör gőzölgő moslékot vitt a sötét. amelyiket szólította. Nem csupán azért hibázott olyan gyakran.KERESZT A vak pap átbotorkált az udvaron. pofácskájukat átszuszakolva a pajtaa jtón vágott résen. Más gyerekei is voltak. nem is botladozva. még két fia és két lánya. megölték az északi fronton. és egy nagy fejősajtárban hazavitte a gőzölgő tejet . az etetés órájában. A pap nem sokkal azután vakult meg. a fia irdatlan kitaposott csizmájának négyszögletű orrával óvatosan lépkedve a kis faö svényen. egy gázkülönítmény vöröskatonája. eltérő mássa lhangzókkal. hogy egyáltalán nem is bámészkodtak hátra. hogy a vak pap megfejte őket. . Ella és Tonya. és a vékony tejsugár nesztelenül a sajtár mellé csurrant . Örök sötétségében gyakran elvétette a fejést. szinte az egyetlen. megfeledkezett a munkájáról is. majdnem egyenesen. A glaukóma. és miközben meleg keze egyenletesen szorította a hűvös kecsk etőgyeket. bámulták a saját tejüket. A kecskék nyugtalanul nézegettek hátrafelé. De lehet. és a családjára gondolt . Lassan ment. Maska. hogy meghalt a fia. Általában csak az a kecske válaszolt a hívására. hajópallószerű deszkát . harsányan mekegtek. reggel pedig. találó neveket adott nekik. Fél órája. de ez a középső volt a legkedvesebb. Kínzó gondolatai nem kevésbé elvonták figyelmét. mert világtalan volt . amelyet egyenesen a földre fejtek. Három kecskéje volt. alacsony pajtába zárt kecskéinek. lábával kitapogatva a földön végigrakott keskeny. gyakran megfeledkezett önmagáról.

akiknek öntött egy kis kecsketejet vagy a kezükbe nyomott valami kandiscukrot . és jegyezze fel a nyári kecsketej eladásából származó hasznot. az ennivalót maguknak meg a kecskéknek. hogy olyan dagadt vagy. hogy rendkívül kedvezően befolyásolja a tube rkulotikus betegek állapotát. és legalább valamennyire segítségére tud lenni a feleségének. az etetéssel. nem függ senk itől. Csorba vaskondér volt. a szívbetegek egészségtelen puffadtságát . de hatalmas teste megőrizte a dagadtságot. mint annak. de 1929-ben felhagytak vele – a városi templomokat majdnem mind lerombolták. A feleségének meghagyta. amelyben valamikor Rettenetes Iván cár mondott imát. ahogy ész akon nevezik. a fejéssel – mindezt a vak egyedül végezte –. szégyellem. kisebb vásárlásait elintézték a szomszéd gyerekek. toporzékolva hajtogatta: „Nem megyek veled. hogy a fekete k ölyökkutyák húsa bizonyos mennyiségben szintén jót tesz a tüdőbetegeknek. ezzel a bőszült és felesleges munkával bizonyította önmaga előtt. a vak megszokta. hogy gondosan vezesse a kecskékkel kapcsolatos kiadásokat. Boltba nem járt a papnő. úgy tartották. Eleinte a pap megkérte. hogy olvasson fel valamit neki. hogy talált magában elég erőt.A kecskékkel. hogy joga van az élethez. Ennek a vélekedésnek nem volt különösebb orvosi alapja. nem nagyobb. Az orosz kemence padkáján egy üst állt. akit 1928-ig az egész városban a papnénak hívtak. olyan kövér volt. hogy a tula jdon hat év körüli fia sírva. a jószág gondozásával. a „kisállatokra” kivetett adó ráadásul nem is volt olyan kicsi – de a papné eltitkolta a férje elöl az igazságot. Alig bírt jönnimenni a szobában. vaskondér. mint a tejből származó bevétel. A városban szívesen vásárolták a kecsketejet. hogy megvan a helye az életben. A vak és a felesége mindennap maga is megivott egy-két pohár kecsketejet. a „hidegtemplomból” pedig. nehezen vonszolta magát a konyhai kemence és a szobaablak között. A vak pap meg hálát adott Istennek. sem a saját gyerekeitől. a pereme házaséletük első . mindig ezer do lga akadt a háztartásban. és azt mondta neki. múzeumot csináltak a felesége régen olyan gömbölyű. hogy a takarmány so kkal többe kerül. meg kellett főznie az ételt.” A papné már régóta nem volt kövér. a pajta takarításával. hozzászokott. hogy a kec skék hasznot hoznak. sem a társadalomtól. de az asszony soha nem ért rá. hogy nagy családot tart el. Már a legelső nyáron kiderült. A felesége. a pohár tej értékét a pap szintén feljegyeztette.

pedig rákényszerítette magát. a valaha hatalmas könyvtár maradékát és a ládát. és hallgatott. a felesége soha nem mondta meg az igazat.évében tört le. A kecskék forró moslékját ezen a letört peremen át öntötték ki. A vak nem értett semmit. egy arany mellkereszttel. és magában imádkozott Istenhez. az Ira. mint az állatoknak. a bútorokba kapaszkodva. látva az apja reménytelen helyzetet. zaklatottan megkérdezte: – Papa. tudta. A vak nemigen értette. ami még megmaradt. a negyedik. Elnyomta hát az álom. Valamikor a második fia. Az egyik kecske. haragos. De csak kellett valami az embereknek is. a vaskondérokat. benne az egyetlennel. az öreg komódot. a köcsögöket meg néhány könyvet. a pap meg a papné ebédje. Ő nagyon keveset aludt. miért alszol éjjel-nappal? Miért alszol olyan sokat? – Ostoba vagy – felelte a pap hiszen álmomban látok… És a fiú egészen haláláig nem tudta elfelejteni ezeket a sz avakat. hogy aludjon. A vaskondér mellett kis cserépköcsög állt kásával. . dagerrotípiákkal teli nagy dobozt. egy ismerős ács elrendezte őket az új helyen. A hangosan mekegő kecskéket is átvitték az új lakásba. őt átvezették az új lakásba. lefetyelő szájával mindenféle rejtélyes. a lé lefolyt a kemencepadkára. A vevőkészülékeknek csak a híre jutott el a paphoz. amelyben több mint harminc évet leéltek . hogyan vitték ki a rendőrök a sz erencsétlen szoba ajtaján a törött székeket. hogy nem volt ereje a felolvasáshoz. az amatőröknél állandóan recsegtek a detektoros készülékek. fogatlan. A felesége hatalmas. aludjon minél többet . a fényképekkel. eltűnt a felfordulásban. Sok dolga nem volt. Akkoriban élte gyermekkorát a vezetékes rádió. és a kemencepa dkáról lecsöpögött a padlóra. és a földvezetéket senki nem merte a fűtőtesthez vagy a telefonkészülékhez érint eni. felindult szavakat sugdosott neki. aki látogatóba érkezett a szülői házba. hogy szétröppent gyermekei még egy rádiófejhallgatór a sem tudják. de az asszony túlságosan lassan mozgott a szobában. és a nap végére annyira e lfáradt. nem képesek neki összeszedni a pénzt . Az embereknek sokkal kevesebb kellett. miért kellett néhány évvel ezelőtt v ilággá menniük a szobából. a pap meg haragudott rá.

A folyóparti lakás új gazdái, a fiatal városi ügyész és utolsó d ivat szerint öltözött felesége a Centralnaja szállodában várták az értesítést, hogy a lakás felszabadult . A szemközti házból a pap szobájába beköltöztettek egy lakatost meg a családját, és az ügyész megkapta a lakatos két szobáját . A városi ügyész nem t alálkozott a pappal meg a lakatossal, se azelőtt, se azután nem ismerte meg azokat az embereket, akiknek a ki sem hűlt helyére telepedett. A pap és a felesége csak ritkán emlékeztek a régi szobára, a pap azért, mert vak volt, a papné meg mert túl sok k eserűséget látott abban a lakásban, keserűséget sokkal többet, mint örömöt . A pap soha nem tudta meg, hogy a felesége, amíg bírt, fánkot sütött és árult a piacon, hogy állandóan levelekkel ostromolta az ismerősöket meg a rokonokat, kérve, hogy legalább valamivel támogassák őt és vak férjét . Előfordult, hogy jött némi pénz, kis ö szszegek, de legalább tudott szénát, olajpogácsát venni a kecské knek, kifizette az adót meg a pásztor bérét. A kecskéken régen túl kellett volna adni, csak baj volt velük, de a papné még gondolni sem mert erre, hiszen ez volt vak férje egyetlen elfoglaltsága. Eszébe jutott, milyen eleven, energikus ember volt a férje, mielőtt rátört a szörnyű baj, és nem tudta rászánni magát, hogy szóba hozza a kecskeeladást . És minden ment tovább, mint azelőtt. A papné írt a gyerekeinek is, akik már rég felnőttek, saját családjuk volt. A gyerekek válaszoltak neki. Mindegyiknek megvolt a maga gondja, a saját gyerekei; de különben nem minden gyereke válaszolt. A legidősebb fiú már régen, még a húszas években megt agadta az apját. Akkor divat volt megtagadni a szülőket, jó néhány későbbi ismert író ilyesféle nyilatkozattal kezdte irodalmi pályafutását. A legidősebb fiú se költő, se gazember nem volt, egyszerűen félt az élettől, és amikor a hivatalban túlságosan sokat kezdték emlegetni a szociális származását, akkor közzétette a nyilatkozatot az újságban. A nyilatkozatból semmi haszna nem volt, a Káin-bélyeget viszont magán viselte a sírig. A pap lányai férjhez mentek. Az idősebbik valahol délen élt, pénzt nem adott kezébe a családja, és gyakran írt könnyes lev elet, tele bánatával. Az anya megsiratta a lánya leveleit, és a vála-

szában vigasztalta őt is. Az idősebb lány minden évben csomagot küldött az anyjának, húsz-harminc kiló szőlőt . Délről sokáig úton volt a csomag, és az anya soha nem írta meg a lányának, hogy a szőlő minden évben megrohadt, mire megérkezett – az egész küldeményből csak néhány szemet tudott kiválogatni magának és a férjének. És minden alkalommal hálásan, alázatosan megköszönte, és röstellt pénzt kérni. A második lánya felcsernő lett, s miután férjhez ment, feltett szándéka volt, hogy nyomorúságos keresetét félreteszi és e lküldi vak apjának. A férje, egy szakszervezeti funkcionárius, helyese lte a szándékot, és a lány vagy három hónapig hazahordta a fize tségét a szülői házba. Szülés után azonban nem dolgozott, éjjelnappal az ikrei körül tett-vett. Hamarosan kiderült, hogy férje, a szakszervezeti funkcionárius, idült alkoholista. A pályán egyenes iramban zuhant lefelé, két év múlva az anyagbeszerzők között találta magát, de még ezen a helyen sem tudott sokáig megkapaszkodni. A felesége az apró gyerekekkel, minden anyagi eszköz nélkül maradván, újra munkába állt, és vergődött, ápolónői fizetéséből tartván el, ahogy bírta, a két kisgyereket és ö nmagát. Mit tudott volna segíteni öreg anyjának és vak apjának? A legkisebb fiúnak nem volt felesége. Neki kellett volna az anyjával-apjával maradni, de úgy határozott, hogy egyedül próbál szerencsét. A középső fiú után maradt rájuk némi örökség, egy vadászpu ska, majdnem vadonatúj, kakas nélküli Sauer, és az apa meghagyta, hogy az anya adja el ezt a fegyvert kilencven rubelért. Húsz rubelért varrattak két új szatén Tolsztoj-inget a fiúnak, és az elutazott a nénikéjéhez Moszkvába, beállt egy gyárba do lgozni. A legkisebb fiú küldött pénzt, de mindig keveset, öt -tíz rubelt egy hónapban, hamarosan pedig egy illegális gyűlésen való részvétele miatt letartóztatták és szá műzték, nyoma veszett . A vak pap meg a felesége mindig reggel hat órakor kelt . Az öregasszony nagy nehezen befutott a kályhába, a vak meg ment, hogy megfejje a kecskéket. Pénzük egyáltalán nem volt, de az anyának néha sikerült pár rubeles kölcsönt kapni a szomszédo któl. De ezt a pár rubelt vissza is kellett adni, és már nem volt mit pénzzé tenni, minden mozdítható holmit, az összes abroszt, fehérneműt, széket, mindent már réges-régen eladtak, becseréltek lisztre a kecskéknek, darára levesnek. A két jegygyűrűt és az

ezüst nyakláncot még tavaly bevitték a Torgszinba. A levesben csak nagy ünnepeken főtt hús, cukrot az öregek szintén ü nnepre vásároltak. Elvétve betévedt hozzájuk valaki, odacsúsztatott egy szem savanyúcukrot vagy egy zsemlét . Az öregasszony fogta, bevitte a szobájába, és vak férje száraz, ideges, örökösen fel-alá járó ujjat közé dugta. És mindketten kacagtak, csókolták eg ymást, és az öreg pap csókolgatta felesége nehéz házimunkától eltorzult, feldagadt, piszkos, eldurvult ujjait. Az öregasszony sírt és megcsókolta az öreg fejét, és megköszönték mindazt a jót, amit az életben kaptak eg ymástól, és azt is, amit most tesznek egymásért. A pap minden este odaállt az ikon elé, szenvedélyesen imádkozott, újra és újra hálát adott Istennek azért, hogy ilyen felesége van. Mindennap ezt tette. Előfordult, hogy nem arccal az ikon felé állt, akkor a felesége lemászott az ágyról, és két karjával á tfogva a vállát, Jézus Krisztus felé fordította. Ilyenkor a vak pap haragudott. Az öregasszony igyekezett nem gondolni a holnapi napra. De végül csak beköszöntött az a reggel, amikor nem volt mit adni a kecskéknek. A vak felébredt, öltözködni kezdett, tapogatva előkotorta csizmáját az ágy alól. És akkor az öregasszony kiabálni kezdett és sírni, mintha ő lenne az oka annak, hogy nincs mit enniük. A vak felhúzta a csizmáját, és leült agyonfoltozott, puha, viaszosvászon karosszékébe. Minden más bútort már régen e ladtak. A vak azonban ezt nem tudta, az anya azt mondta, hogy odaajándékozta a lányainak. Az öreg pap csak ült, hátát a széktámlának vetve, és hallg atott. De az arcán nem látszott zavar. – Add ide a keresztet – mondta, mindkét kezét előre nyújtva, az ujjait mozgatva. A papné elsántikált az ajtóhoz, beakasztotta a kampót. Kettesben felemelték az asztalt, és kicibálták alóla a ládát . A papné egy fadobozból cérnára fűzött kulcsot húzott elő, és kinyitotta a ládát . Dugig volt mindenféle holmival, de miféle holmival – a fiaik és a lányaik gyerekkori ingecskéi, megsárgult levélköteg ek a negyven évvel ezelőtt egymásnak irt levelekből, menyegzői gyertyák abroncsdísszel, rég lepergett viaszmintával, különböző színű

gyapjúfonalak gombolyítva, anyagdarabkák egész köteggel, fo ltozáshoz. Á láda legmélyén két kis doboz, amilyenben rendjeleket, órákat vagy drága dolgokat tartanak. Az asszony büszke, nehéz sóhajjal kiegyenesedett, és kiny itotta a dobozt, amelyben még új atlaszpárnácskán feküdt a mellk ereszt, Jézus Krisztus apró szoboralakjával. Vöröses árnyalatú, színarany kereszt volt. A vak pap óvatosan megérintette. – Hozd a baltát – mondta halkan. – Ne, ne – suttogta az asszony, és a vakot átölelve megpróbá lta kivenni a kezéből a keresztet. A vak pap azonban kitépte felesége dagadt, bütykös kezéből, fájdalmasan megütve a karját . – Hozd – mondta –, hozd… Talán ebben az Isten? – Nem, én nem… Csináld te, ha akarod… – Igen, igen. Én. Én. És a papné, az éhségtől félőrülten, kivánszorgott a konyhába, mindig ott hevert a balta és néhány száraz fahasáb, hogy gyú jtóst aprítsanak belőle, begyújtani a szamovár alá. Behozta a baltát a szobába, a reteszt is betolta, és könnyek né lkül, vinnyogva sírni kezdett. – Ne nézz ide – mondta a vak pap, miközben letette a keresztet a földre. De az asszony nem tudott, képtelen volt nem odanézni. A szoboralak lefelé fordult a kereszten. A vak pap kitapogatta, és a feje fölé lendítette a baltát. Lesújtott – a kereszt elpattant, kö nynyedén megcsendült a földön: a vak pap elvétette. Kitapogatta a keresztet, újra az előző helyre tette, és megint fölemelte a baltát . Ez alkalommal a kereszt meggörbült, és sikerült kézzel letörni belőle. A vas erősebbnek bizonyult, mint az arany, egyáltalán nem volt nehéz széthasogatni a keresztet. A papné már nem sírt és nem vinnyogott, mintha a darabokra vágott kereszt nem lett volna többe szentség, egyszerű neme sfémmé, aranyröggé változott volna. Az asszony sietősen, ugya nakkor nagyon lassú mozdulatokkal becsavargatta néhány rong yba a kereszt darabkáit, és visszarakta őket a rendjeles dobozba.

Feltette a szemüvegét, és figyelmesen szemügyre vette a balta élét, nem maradt -e valahol egy kis aranypor. Amikor már mindent elrejtettek, a ládát visszatették a helyére, a pap felvette vitorlavászon köpenyét, sapkáját, fogta a sajtárt, és a hosszú, egymáshoz illesztett deszkák mentén e lindult megfejni a kecskéket. Megkésett a fejéssel, már világos nap volt, az üzletek régen nyitva. A Torgszin-üzletek, ahol aranyért élelmiszert adtak, reggel kilenckor nyitottak. Gereben Ágnes fordítása

TOLLY KAPITÁNY SZERELME

Az aranybánya fejtőbrigádjában az ácsnak van a legkö nnyebb munkája, aki a csúszdát építi: deszkákat szegez eg ymás mellé, amelyeken aztán legördülnek a homokkal megrakott targoncák a mosóberendezéshez. A központi csúszdától ilyen „bajszok” vezetnek minden fejtéshez. Odafentről mindez egy hatalmas, szétlapított, kiszáradt és mindörökre a fejtőgödör fenekéhez szeg ezett százlábúhoz hasonlít leginkább. Az ács munkája, a „lógós munka” sokkal könnyebb, mint a vájáré vagy a targoncásé. Sem a targonca fo gantyúját, sem a lapát, feszítővas vagy a csákány nyelét nem kell markolnia. Szerszáma a fejsze és egy marék szeg. Általában a brigádvezető mindig más igavonó rabszolgával végezteti ezt a nélkülözhete tlen, rendkívül fontos munkát, hogy rövid pihenőhöz jutt asson mindenkit. Persze, az örökre lapát - vagy csákánynyélhez görbült u jjak nem egyenesednek ki az egynapos könnyű munka alatt; ehhez legalább egy évnyi vagy még hosszabb tétlenségre lenne szükség. Mégis van azonban egy szemernyi igazságosság abban, hogy váltakozik a nehezebb és a könnyebb munka. A kiválasztás ugyanis nem sorrendben történik – aki gyengébb, annak nagyobb az esélye, hogy legalább egy napig ácsmunkát végezhet . Sem asztalosnak, sem ácsnak nem kell ahhoz lenni, hogy az e mber szögeket verjen be és deszkákat faragjon. Felsőfokú végzet tségű emberek sikeresen megbirkóztak ezzel a munkával. A mi brigádunkban nem változott az ács. Mindig Iszaj Rabinovics, a Szovjet Állami Biztosító volt vezetője kapta ezt a beos ztást. Rabinovics hatvannyolc éves volt, de erős öregember; azt remélte, megéri tízesztendős lágerbüntetésének végét . A lágerben gyilkos a munka: aki a lágermunkát dicséri, csak gaze mber

Iszaj Davidovics. minden bizonnyal… Vagy nézzük Kolimát – folytatta. – Már régóta figyelem magát – mondta Rabinovics. ha nem valami fehérnéppel áll párba az ember. – Nem is vettem észre. hogy a kétarcú lény. Megértem. De maga csak ne vegyen részt az ilyen beszélgetésekben. és nekem váratlanul kellemes érzés volt. – Ez a színtiszta igazság – mondta Rabinovics szomszédja. élt . Rabinovics felé fordultam szokásos ferde mosolyommal. én jobbnak tartom a nőket a férfiaknál. – Igaz. a „különleges övezetbe”. A nők jobban is dolgoznak. harmincévesek egymás után pusztultak el. titokzatos kapcsolata. a menekvést ígéri. De Rabinovics. felszaggatta skorbutos ínyemet . az ács. de hát épp ezért kerültek ide. Valami ismerőse volt a lágerparancsnokságon. mint a férfiak. „elkülönítettek” május elsejére. meg ilyesmi. Rabinovics nagyon jól tudta. a biztos halálba . Nem akart meghalni. A különleges övezetbe nem ke llett volna nyugdíjas korú öregembereket szállítani. hol pedig az irodán. De mégiscsak: az anyaság. Rabinovics a kérdőívén szereplő adatok miatt került ide. – Rengeteg asszony . Szoktak itt egyált alán beszélni a nőkről? – Szoktak. – Maga biztosan jó ember. akiknek ez a feladata. Egyszer valamennyiünket bezártak. Soha nem beszél trágárul a nő kről. az életet. hogy minden nap és óra.vagy tökfilkó lehet . a munka. mindjárt megharagszik. És akkor Rabinovics megmakacsolta magát . munkaversenyben jobb. Iszaj Davidovics. tanulmányoz. Beznozsenyko könyvelő . mert csak meghajszol. Húszévesek. mert hol a gazdasági részlegnél dolgozott ideiglenesen. amelyet nem az aranybányában tölt. – Társadalmi munkában. igaz – mondta szórakozottan Rabinovics –. amely továbbtépte sebes ajkaimat. – Az igazat megvallva. agyongyötör. nem azok közül. Minden évben ezt csinálták. hogy valaki f igyel. Egy cigarettára se lehet megállni. a pusztulás. a férfi és a nő éppen ellentétességével alkot egészet. míg az aranybánya a halál.

jött. Nyelveket tanultam. Rabinovics nagyon illedelmesen és nagyon udvariasan elmosolyodott. de ez is elég volt ahhoz. mint Szavva Morozov. én is hallani szeretném – mondtam. hogy „összeszedjek egy tízest”. De egyetlen férfi sem akadt. de az én ismerőseimnek egyált alán nem kellett az októberi forradalom. A beszélgetés az első kanál leves után folytatódott . hogy engem semmi nem érdekel. Érti. Rabinovics rögtön megérezte. A gazdámat nem rémítette meg különösebben a forradalom. ahol feküdtem. Elvettem a gazdám lányát . – Az Állami Biztosító külföldi képviseletén kívül… Ám ahogy hirtelen a szemembe nézett. de nem a forradalomtól. akiket már me gfertőzött a szifilisz. ahol laktam. Külföldön éltem egészen a forradalomig. Sokáig kezeltem az Állami Biztosító külföldi vagyonát . A Rosszijánál dolgoztam. Maga ugyanolyan jól tudja mindezt. elítélt feleségét… – Nem sokáig voltam az Állami Biztosító vezetője – folytatta Rabinovics –. vágyak… Kell magának is egy ilyen elbeszélés? – Igen. Ért engem? * Szavva Morozov (1862-1905) felszabadított jobbágycsaládból származó milliomos gyáros. külföldre küldtek. Ifjú voltam. hogy a férjét elkísérje. . miről van szó? – Persze – mondtam meggondolatlanul. mindent a lehető legjobban és legbecsületesebben aka rtam megcsinálni a gazdámnak. Gasztronómiai motívumok. mindenki ugyanazt akarta hallani: hogyan. Gasztronómiai lidércnyomás. Én a forradalom alatt külföldön voltam a feleségemmel és a lányo mmal. Biztosítási ügynök voltam Odesszában. volt egy ilyen biztosítási társaság . hol és mit ettem. Kiterjedt ismeretségi köröm volt. a sok pimasz alakot. a paranc snokok udvarlását. – Rendben. – Ha akarja. mesélek magamról. mint én. Sokáig éltem külföldön. vállalva a szörnyű sorsot. aki elkísérte volna száműzött.* ő is a bolsevikokra tett. és itt a kórházakban. művészek is forradalmárok mecénása. Az apósom hirtelen meghalt. a barakkokban. álmok. Legalábbis ebédig. mert egyáltalán nem értettem.

És a lányom is. Hitel kellett. A hitel megszerzéséhez viszont nem volt elegendő az Állami Bank garanciája. az legyen minden kívülről jövő segítség nélkül. hogy hazatérjek. – Nohát… az Északi-tengeren átrakattam a norvég aranyat a mi kétárbocosunkra. senkinek nem akarok a lekötelezettje lenni. otthon aztán bizonyos kényes ügyekkel foglalkoztam. Én ugyanúgy szolgáltam. február 9-i keltezésű szerződésben Szovjet-Oroszország átadta a szigetcsoportot Norvégiának. hogy ne küldjenek. így létesítettem kapcsolatot a gyufakirály Kreiger és az Orosz Föd eráció között. még a tulajdon feleségemnek sem. Becsületesen. Néhány hasonló ügylet után megengedték. Azok után. Gyakran írnak. amiken keresztülmentem. Nem akarok hálával tartozni senkinek. Rabinovics sugárzóan okos. az 1930as években azután a szovjet fél erről is lemondott annak fejében. * Egy 1921. – A szovjethatalom akkor kezdett megszilárdulni. csomagokat küldenek. Még nem indult meg a hajtóvadászat a családtagok ellen… Azt hiszem. mint annak idején a biztosítóban. Magának is küldenek? Kap csomagokat? – Nem. – Egyáltalán nem lovagiasság ez. Sokat láttam az életben. Ha életben maradok. Emberek jöttek hozzám – Oroszország. többé nem fogom látni őket . Mi nem evilági lények vagyunk. A feleségem és a lányom ezt nem értené. A szovjethatalom lett az új gazdám. Egy általam megírt levélke és ajánlás viszont kitűnően megfelelt. Sajnálom a feleségemet . .– Értem. – Meg fogok halni. Öreg vagyok már.és fémbányát. Ilyesféle megbízatásaim voltak a kü lföldi bankügyleteken kívül. az Orosz Föderáció akkor kezdte meg első külföldi vásárlásait . hogy a norvég halászok elkerülik a környező parti vizeket. nyugodt tekintettel nézett rám. – Van ebben valami lovagias. Hallott valamit a Spitzbergák eladásáról* és a belőle származó haszonról? – Valamit hallottam. A feleségem Moszkvában van. kívül minden emberin. megtartva néhány szén . Megírtam.

tisztelni kezdett. A tetvek nem zavartak bennünket különösebben. de tiszteltük egymást . Éppen az Iszaj Rabinoviccsal való megismerkedésünk idején lopták el a tetves sálamat. Az is lehet. egyszerűen megvesztegettem őket pénzzel. Legtöbbször sikerült minden baj nélkül. Az életről beszélt. Mindig együtt mentünk a sorakozóra. de mégis csak kötött és igazi sál. Rabinovics is igyekeztünk minél gyor sabban leugrani. előre fuss”). a legjobb öltönyömet adtam érte. hogy afféle öreguras szokás szerint kitárulkozott az első útjába akadt embernek. legur ították őket a mélybe.” A felügyelők elkapták az embereket. és kezénél-lábánál fogva meglóbálták. és aki nem igyekezett eléggé. Ha össze nem is barátkoztunk – a lágerben nem születnek barátságok –. előre fuss” játékra. még magával sem. aki lemaradt (ezért is volt ez „utolsó pár. felsorakozni és eljutni a lenti placcig. és sorako ztattak. ahogy ezt iszonyúan és félreérthetetlenül nevezik a lág erekben. kérem. űzték a toprongyos tömeget lefelé a jégbontotta hegyoldalo n. taszigálták. És a megvesztegetés eredményét senkivel sem osztottam meg. Nekem nagy lágertapasztalatom volt. ahol már vártak az őrök. mi? Ugyan. kinek volna szüksége egy hetvenéves spiclire? Nem. Kapok. az „utolsó pár. hogy nem tudom magamba fo jtani tehetetlen dühömet. mint valami útitársnak a vonaton. „Utolsó pár. – Hogy spicli vagyok. de csak tisztelni. írok és kérek. persze csak egy pamutsál volt. Én is. A májusi elzárás után együtt mentünk vissza a barakkba. nagy összegekkel. Amikor észrevette. A csomagokért cserében egy egész hónapig a gazdasági részlegnél dolgozhatok. különleges kapcsolatai vannak a lágerparancsno ksággal. egymás mellé telepedtünk le a vagonrendszer szerint kiképzett priccse kre. Biztosan azt gondolja: a parancsnok megsajnálta az öreget… – Azt hittem. amire szükségem van. pofonok kíséretében beosztottak munkára. majd lehajították a jeges hegyoldalon. amelyet szeretett volna itt a földön hagyni. se mmi többet. a fegyveres őrök puskatussal lökdö sték. az öreg Rabinovicsban pedig ifjúi kíváncsiság munkált az élet iránt. előre fuss. szerencsésen le- . Én írok.– Ezt én nem értem. azt megragadták.

az övezetbe. és várták. északi barázdáktól szabdalt. és a láger ebédlőjében kezdetét vette a szörnyű „csali-játék”. és lefeküdtünk. Ezt az új szórakozást sehol máshol. Egy felcsertől kaptam ajándékba a kórházban. megkezdődtek a fehér éjszakák. lépésről lépésre kúszva. Amikor melegebbre fordult az idő. hogy az éhes áldozat – egy dögrováson lévő szerencsétlen – odatévedjen. nem tapasztaltam. dicsőség és hősiesség dolga!” Elvánszorogtunk az ebédlőig. de kötött és igazi sál. Volt egy sálam. lábánál fogva odakötözték a lóvontatta teknőkhöz. Reggel aztán kezdődött minden elö lről. a rettenetes csapdát. doktor Krivickij. és halálra verték a tolvajt. akit ledobtak a hegyről. kopasz. az aranybányában töltött nap után senkinek sem maradt annyi ereje. am ikor kiírtak. Azt hinné az ember. én is szerencsésen megúsztuk a végzetes vontatást. És mégis másztunk. azt sohase tudtam meg . Az utolsót. csak pamutsál volt. Az üres asztalra egy adag kenyeret tettek. felbu kkant előttem egy mély. ittunk valami löttyöt a csajkákból. – Cseréljünk! . Amint a szállítmányunkat kitették Dzselgala bányánál. megigézze őt a kenyér. ami lesz. me ntünk a barakkba. Rabinovics is.gurulnunk a hegyoldalon. igaz. és úgy húzták el a munk ahelyéhez. egykori helyettes hadiipari népbiztos. megtépázott bokrokba kapaszkodva mászni felfelé. Ha egy félóra-óra múlva is. és még élve eljutottunk a fejtésig – ott aztán lesz. majd e lrejtőztek a sarok mögött. hogy felvánszorogjon. A kapu homlokzatán a szokásos felirat fogadott: „A munka becsület. a sarokból. a barakkokhoz. az Izvesztyija volt újságírójával egyetemben szervezték a véres „csali-játékot”. Itt nem mindenki éhezett: hogy miért. mosolytalan arc. A lágerövezet számára a következő megfontolás alapján jelölték ki a helyet: munka után fel kellett mászni a hegyre. az élő csontvázat . A fő szervezője egy régi forradalmár volt. ha kúszva-mászva is. tavaszodon. Akkor előugrottak rejtekhelyükről. aki lemaradt. a szállásunkra. majd magához ragadja az áhított táplálékot. régi fagyások nyomaitól elcsúfított. megérintse. a sötétből. Zaszlavszkijjal. de eljutottunk a láger-kapuig. mint Dzselgalában.

Annyira belefáradtam ebbe a harcba. és ez a teste mnek hallatlan megkönnyebbülést szerzett . amelyről éreztem. amikor végre nem volt mit őriznem. mi az. és nem vettem le többé. meg aztán én nem is vártam segítséget . és a sál már nem volt ott. mert a több ezer tetű eltűnt. az asztalra tettem. Persze. A mosolytalan arcon magasra rándult a szemöldök . és rám mutatott. Iszaj Rabinovics azonban néhány napig a gazdasági részle gnél dolgozott. hogy mélyen aludtam. sem máskor. sem éjszaka. Nyílt rablásra. mozgott a sál. hogy megvigasztaljon a veszteség miatt. hogy töltsék egy bögre vizet. hogy mindenképpen bekövetkezik. elemelte a gyakorlott tolvajkéz. A sálban annyi volt. Sokkal egyszerűbb lehetőség is kínálkozott. a priccsre . igyekezvén me ggyőzni magam. hogy azért. Nem is lett volna nehéz megtartani. én azonban nemet intettem. és én nagyon jól tudtam. meghökkentette őket a hebehu rgyaságom. hogy szinte megkönnyebbültem. Viszszafordultam.– Nem. hogy amikor egy percre levettem és a lámpa mellé. hogy csakugyan rémeket látok . És én megköszöntem ezt . A helybeliek – akik vagy kétszázan is összeszaladtak a kocsinknál – meglepődve néztek rám. a büszkeségem. A sztaroszta intett valakinek. A nyakam köré hurkoltam a sálat. és egy ebédjegyet csúsztatott oda nekem. útonállásra ebben az övezetben mégsem szá nták el magukat. akkora erőfeszítést követelt a közelgő lopás réme. de kínoztak a tetvek . és jó álmot láttam. – Add el! – Nem. – Ez a sztaroszta. . a butaságom. sem a fürdőben. nem segített megóvni az én tetves sálamat: a lágerben mindenki magáért küzd. a láger sztarosztája! – próbált segíteni valaki. Iszaj Rabinovics együttérzéssel figyelte hősies harcomat . Két hét múlva aztán egyszer fölakasztottam a sálat magam elé. Dzselgalába érkezésem óta most először fordult elő. szinte láttam. De lehet. tudtam. hogy kirázzam őket. Két hétig harcoltam a tolvajok rémképével.

Kérem. előhúzta. – Moszkvában engedélyezték. megrázkódtam. Meg a feleségemé. Levelet kaptam tőle. hogy a lányom és a feleségem Moszkvában vannak. – De Gaulle tábornokról akar beszélni? – Dehogy. maga csak ne tréfáljon! Fontos levelet kaptam. – Említettem már. és szétnyomta a priccsen. Apa. olvasható írással telein szép lapokat . Őket nem bántották. Itt van… – Rabinovics előhúzott egy levél-köteget a párnája alól. hanem latin betűk voltak. Rabinovics egy tetű után kotorászott az inge alatt. Hozzájárulásomat kéri a lányommal kötendő házassághoz. A vőlegény írta. A vőlegényétől is. – Ez angolul van.Munka után mindenki maga alá teríti mocskos munkaruháját. Belenéztem – nem orosz. nincs is szükség másra. És a lányom levele. Iszaj Rabinovics hozzám fordult: – Szeretnék magával megbeszélni valamit . Számomra legalábbis nagyon fontos. hanem Tolly kapitány hozzám irt levele . add beleegyezésedet a házasságunkhoz. Azt írja: „Az én szüleim beleegyezésüket adták már. kedves apám…” Ez pedig a lányom levele. Tud angolul? – Én? Angolul? Nem tudok. – Ez nem őrültség. az Amerikai Egyesült Államok tengerész eti attaséja arra kér. Nem láger-ügy. „Apa. lendületes. Tolly. és figyelni kezdtem. kérlek. . A lányom férjhez akar menni. és azonnal lefekszik. hogy továbbítsák nekem ez eket a leveleket. Egész testemet megfeszítettem. első osztályú so rhajókapitány. hogy elűzzem a rám zuhanó á lmot. – A lánya a beleegyezését kéri a házasságához? – Igen. mint leendő feleségem szüleinek hozzájárulására. válaszolj minél hamarabb!” – Miféle őrültség ez? – kérdeztem. a férjem.

Megfőzhetjük a kenyeret vízben. maga itt volt. – Azt hiszem. és a kapu melletti postaládába dobta. A bánya volt a t anítómestere. a történet. Ideje aludni. hogyne. Egyszerűen elképesztettek a levelek. Álomba. Engem nemsokára bíróság elé állítottak. – Hát akkor rohanjon a parancsnokhoz. Másnap Rabinovics megírta a levelet. Közönséges dögrováson lévő elítélt. Tolly. és megfeledkeztem Tolly kapitányról. Épp erről szeretnék magával beszélni. kimondták az ítéletet. soha többé nem látom a lányomat. Sálam nem volt. Megvetette a lábát a gazdasági részlegnél. . józan embernek tartom magát . – Ha beleegyezem a házasságba. különösebb ismertetőid nélkül. A kását esszük meg először.– A lánya vőlegénye. és hozott nekem egy darab kenyeret. és csak aztán a levest . Száríthatunk kétszersültet . maga hamarosan betölti a hetvenet. de az a sztaroszta sem volt már. – A történetnek folytatása van. Iszaj Davidovics. Iszaj Rabinovics mégis megismert. – Még nem gondolkodtam rajta. hogy ne gondoljon a holnappal. amikor a lányom férjhez ment? – Itt. Holnap küldöm el a választ. – Tudja mit. – Hallgasson ide. Mit szól hozzá. első osztályú sorhajókapitány pedig beleegyezését kéri a lányával kötendő házassághoz? – Igen. hogy álo mba merüljek. holnap megünnepeljük a nagy eseményt . „kanóc” voltam. Vagy megsüthetjük a kenyeret. az Egyesült Államok tengerészeti att aséja. Iszaj Davidovics? Még egy földrengés sem akadályozhatta volna meg. hogy soron kívüli levelet küldhessen! – De én nem akarom beleegyezésemet adni ehhez a házassá ghoz. feledésbe… Behunytam a szemem. és hozzászokott. és írjon kérvényt. Elutazik Tolly kapitánnyal. Én értelmes. a gesztus. csak így érzem. és egy év múlva visszakerültem ugyanebbe a különleges öveze tbe.

hogy még szabad szerződésesként is dolgozott egy ideig Kolimán. Egy év múlva pedig a lányomat Stockholmba küldték dolgozni. A követségre küldték. – És a lágerparancsnokság? – Az itteniek félnek. Egy hétnél tovább nem dolgozott . az ilyen kérdésekben nem mernek állást foglalni. Rabinovics a XX. kihallgatott ebben az üg yben. pártkongresszus előtt körülbelül két évvel halt meg. milyen munkát kapott. három hónapig boldogan élt. első osztályú sorhajókapitány. – Nem tudom. minek kötnéd le magad? Nősülj meg még egyszer! Egyszóval a végleges válasz így hangzott: az asszony itthon marad. Az egykori biztosítási ügynök szervezete olyannyira szívó snak bizonyult. A mindent túlszárnyaló csoda az volt. és a lányom a férje után ment . te csibész. a munkanapok beszámítása nélkül. A lányom. Tolly kapitány elutazott. Akkor kinevezték a Csendes-óceánra. Sztálin személyes sértésnek vette a külfö ldiekkel kötött házasságokat. A szeme mosolygott. szórakozz egy kicsit. és a kapitány elutazott szolgálati helyére. Tolly kapitány felesége azonban nem kapott kiutazási engedélyt . a svéd követségre. – Azt hiszem. mint pénzügyi felügyelő . ott hagytam abba. a Külügyi Népbiztosságnál pedig ilyesmiket sutyorogtak Tolly kapitány fülébe: menj csak egyedül. Iszaj Rabinovics boldogsága ezzel nem ért véget . fogalmam sincs. Jött egy moszkvai nyomozó. Osztotics Judit fordítása . Most már nem Moszkvából várom a leveleket . A kontinensre nem térhetett vissza. – Tolly. és egy évig nem jött levél tőle. Áttáncolta a három hónapot. Aztán elment. hogy Tolly kapitány feleségül vette a lányomat – fogott bele Rabinovics az elbeszélésbe. amint bünt etése véget ért. – Talán felderítőnek? Titkos munkára? Rabinovics elítélően nézett rám. Jön egy amer ikai repülőgép. hogy pontosan a büntetés időta rtamának végéig tartották lágerben.– Meséljen. rosszallván fecsegésemet . azon a napon kiengedték.

letörtem. Valamikor azon a gépies mozdulaton kaptam magamat. húsos. Kiszáradt fa sok volt a kunyhó körül. kiegyenesedett a gyöngyvirág. kúp alakú papírmasé-szürkés vörösfenyők meredtek ki a mocsárból. nyáron. azokat pedig. elszakadt pókhálók lógnak róla. az orromhoz emelem. Aztán leszoktam róla. mi történt éjszaka az ösvényen – lám. Az első napokban sajnáltam eltaposni a dús. lila pillangóhoz hasonlító íriszeket. hogy ha szedek egy csokor virágot. s már nem vettem észre. és már észre sem vettem . A másik gyöngyvirágtő örökre eltaposva fekszik. mint Távol-Észak valamennyi virága. sötétkék hóvirág okat. Ez réges-régen történt. amikor tűzifát gyűjtöttem télire . Reggel megnéztem. az óriási. piros gyöngyvirágokat. félredőlt. Az élő erdő a hegyláb mentén a meredély felé hátrált . Az út. mint egy kidőlt távíróoszlop a porcelán szigetelőíven. Magam vágtamtapostam. amelyek az arcomba csaptak. mint a karókerítés. illattalanok vo ltak. az óriási. törpebokrok vették körül és zöld tűlevelű ágak – őszre meghízott tobozaik a fö ldig húzták őket. és a fák meghaltak. amelyet tegnap a csizmám letap osott. Az ösvény aztán kitaposódott. de mégis megelevenedett. amely valamikor nem mocsár volt. A virágok. Ezen a törpefa-sűrűn keresztül vezetett az ösvény a mocsárhoz. amelyen gépkocsik és emberek jártak. aztán a fák gyökereit elkorhasztotta a víz.ÖSVÉNY Volt a tajgában egy csodálatos ösvényem. följebb vezetett a hegyo ldalon. akár szétszaggatott huzalok. amelyek kellemetlenül ropogtak a lábam alatt. hanem erdő. A kis kunyhó hegyoldalban állt. szirmaikkal és mintázatukkal. magasabban. a hegyláb másik oldalán. hogy törpebokrok ágai feküsznek keresztbe az utamon.

így nem tudtam hogy valami vándorló geológus volt. Emlékszem. és egész nyáron egy sort sem írtam az ösvényemen. Egy ember otthagyta nehéz csizmájának nyomát. Es tavaszszal. Télre aztán más helyet jelöltek ki számomra. s ha nem tudtam felidézni másoknak a hangulathoz illő költeményét . mint valami erdei dolgozószobában. majd a kunyhómba visszatérve. mint télen. persze. amikor kizöldültek. Attól fogva nem születtek versek azon az ösvényen. A hó lehullta előtt két őszön is kimentem az ösvényre. láttam. minden sokkal színesebb volt. hogy valamilyen strófát tapostam ki rajta. belelé ptem. hogy a szemem láttára keményedjen meg egész télre. Nyáron minden fűszálat ismertem. mintha kicukrosodott volna. ezen a varázslatos ösvényen – a törpecserjék. Télen. de végül sohasem tudtam megírni. s én nem is sajná ltam – az ösvényt jóvátehetetlenül elrontották. mint a lekvár. láthattam tavalyi nyomomat. a jég már megkeményítette az ösvény s arát. és bizonyos. Kékesfekete bundájú mókusok ugyan végigszökdeltek az ösvényen. akkor a magaméit mormoltam. de hát a madár meg a vad nem számít. Az idegen lábnyomokat tavasszal hagyták ott. Rajta járva jól tudtam verseket írni. hogy egy-egy utamról megtérve elindultam az ösvényen. Majd három évig tapostam ezt a saját ösvényemet . Éppen nem voltam otthon. Rab Zsuzsa fordítása . Az ösvény két oldalán fiatal vörösfenyők álltak. ittlétem alatt t eregették be apró tűlevélszőnyeggel az utat . egyszer a tél küszöbén a hideg. mély nyomot taposni bele. leírtam őket. s megint kö nnyen ment a versírás. Megszoktam a kis csapást. Megesett. Az ösvényem napról napra sötétebbé vált és végül közönséges sötétszürke erdei cs apás lett belő le. háromszögletű nyúlcsapával is találkoztam. a vörösfenyők. Arról az ösvényről sokszor próbáltam verset költeni. hegyi gyalogpostás vagy vadász. egyiptomi ékíráshoz hasonló fogolycsapákat is láttam sokszor rajta. lakatlan volt ez a dolgozószobám – a fagy gondolkodni sem enged írni csak melegben lehet.a letört ágakat. amikor elolvadt a hó. Rajtam kívül nem járt rajta senki. a vadrózsabokrok mindig felho ztak belőlem valami verset. százévesek lehettek. úgy időztem ott. A harmadik nyáron az ösvényemen végigment egy ember.

ahogy a fények k eresztül robogtak a folyosón. És nagyon ritka. mint az aluvó. vagy katonák acélos tekintetévé. Minden fogolynak megdermed a szíve. a lélekben. az ajtó kinyílt. és a szemközti börtönépület üve galapjain összetörték magukat .AZ ELSŐ CSEKISTA A kék szempár megfakul. hogy ne hallja meg. A fénysávba került legyek maguk is arannyá váltak. amelyet minden fogoly meghall a börtöncellában. az agyban. amely elvonna tőle. Nincs olyan álom. Megcsörrent a zár. szürkéskék. amely képes lenne… Senki nem merülhet el valamiben annyira. Nincs olyan beszélgetés a zárkában. Az alkony sugarai egyenesen a szürke. És semmiféle zajjal nem lehet összetéveszteni. amikor a szem megőrzi a gyermekkor színét… A nap vörös fénykévéit több kisebb nyalábra szabta a börtöna blak rácsa. A cellának mind a hatvan lakója . Nincs olyan gondolat a cellában. amikor hallja a zár csattanását – ez a sors csattanása a cellaajtón. Ez a hang mindenkit nyugtalansággal tölt el. Megcsörrent a zár. átreppentek a börtönudvaron. mint a nap. fényes vassal pántolt ajtót verdesték . bármely órában meghallja. amelyet ne tudna elnyomni ez a zaj. A nyitott ajtón át látni lehetett. az éber éppúgy. kispolgár i szemecskévé válik. rávetették magúkat a folyosóablakra. a szívben. aranyvörös zuhatagban olvadtak össze. Ez az a hang. Sokféle árnyalat létezik. a fénypászma kirontott a ce llából. és a fénykévék valahol a cella közepén ismét zárt. A gyermekkorban búzavirágszín t ekintet az évek múltával zavaros-piszkos. hogy elengedje a füle mellett ezt a hangot. Vagy nyomozótisztek és kapuőrök üvegtestcsápjaivá.

Magas és széles vállú. akik mohón figyelték a fénypontok nekiiramodását. afféle holdkráterek. szaggatott. Nem volt fiatal ember. Igen. . öv nélküli posztózubbonyt v iselt. Csak közelebbről lehetett észrevenni. Kezében alaposan összegyűrt fekete köpenyt szorongatott. olyan volt. ideges fogolynevetéssel biztatva a jövevényt. a narofominszki gyár tűzoltóparancsnokának – innen a fekete kincstári egyenruha – életét. a melléhez. hogy megmutassa az újonc helyét . szorongatták a kezét . A jövevény mellén kigombolt. fekete posztó lovaglónadrágot és csizmát . És a foglyok. amikor rájuk csapják a fedelet . A cella hamarosan tövéről hegyére megismerte Alekszejevnek. hogy lássuk Alekszejev szemét is. – Jó napot… De máris megindultak felé. hogy az ajtónál. veregették a vállát. 1917 nyarától tagja a pártnak. És újra: – Gavriil Tyimofejevics Alekszejev… A fekete férfi oldalra lépett. Alig maradt meg rajta a ruha. a gombok mind le voltak tépve. gyermeki szempárt . – Alekszejev – mondta halkan.látta ezt a rövid idő alatt. katona volt. Közeledett a cella választott vezetője. akárha valami élőlény volna. nagy szőrös kezét befelé fordítva. – Gavriil Alekszejev – ismételte a medveforma ember. mint ódon ládák nyikorgása. a bajtársuk – hogy velük együtt újra bezárták a napot . És akkor vették csak észre. Dallamos csörömpöléssel becsapódott. A domborzati térképre emlékeztető. Részt vett az októberi moszkvai * Az 1917 októbere előtti párttagság azt jelentette. sűrű világos haja befedte egész koponyáját . egy ember áll és hunyorog az éles fényben. hogy az illető a bolsevik elithez tartozik. a sugárnyaláb mo zgását. és a napfény már nem akadályozott bennünket. amíg az ajtót nyitva hagyták . barázdált arcot számtalan mély himlőhely borította. széles fekete mellén felfogva az arany alkonyzuhatagot. hogy a sárgás hajfürtöket régen megfakította már az idő. a testvérük. a nagy. a sztaroszta is. sötétkék. * Igen. Lövész.

ami velük történik. január 30-án halálra ítélték és kivégezték.* Igen.” Hát mit mondhattam volna mást? Mit mondhattam volna? * 1917 októberében-novemberében Moszkvában hosszú utcai harcokat követően győzött a forradalom. de nem csupán az ő. a polgárháború legendás alakja. Minden fogoly másképp viselkedik a letartóztatásnál. fekete gimnasztyo rkában.harcokban. egyszerűen megérteni igyekezett. Muralov katonája vagyok. Egyesek nem hiszik el. apránként törődnek hozzá a sorsukhoz. Reggeltől estig fel-alá járkált a cellában. Én irányoztam be a lövegeket a tisztiiskolásokra ott. – Miért is zártak ki téged. április 17-én tartóztatták le. az úgy volt. ** Vagyis trockista volt: 1927-ben a trockistákat zárták ki tömegesen. És megint kizárták egy hete. ** Azután visszavették. de remélte. óriási mancsával átfogta valakinek a vállát és kérdezgetett. a tulajdon sorsát. ugye. hanem száz és százezrek élete és sorsa fölött lebegő gigászi miértre. Nap nap után. fokozatosan eszmélnek rá a helyzetükre. hogy megértse a legfontosabbat. *** tüzér. mint daliás külsejéről. és nagyon nehéz megroppa ntani őket. csak akkor kezdett vallani. ez volt a téma. akinek hősiességéről éppúgy. egyre csak kérdezett… Vagy mesélt . személyesen. hogy felmentést kap a fo glyoktól. Muralovot 1937. hogy miért… Választ találjon arra a hatalmas. . Mintha sokéves hallgatás után a letartóztatás. a saját. és megértse. kétszer sebesültem. 1936. Alekszejevet más fából faragták. hatalmasan. összehasonlítani. élete és sorsa. k ifürkészni a sorsát. Mondja nekem a tanár a vitakörön: „Ki vezényelte a fordulat pillanatában Moszkvában a szovjethatalom alakulatait?” „Hát Muralov – mondom neki Nyikolaj Ivanovics. katonái istenítették. kifürkéssze az idő útjait. Én meg. mackósan. a Nyikita kapunál. huszonhétben kizárták a pártból. sokáig tartotta magát. Itt talált rá a lehetőségre. hogy politikai vitakört tartottunk . Alekszejev nem kérte. Október Moszkvában. Jól ismertem őt. Gavrjusa… – Szóval. amikor életben maradására Sztálintól garanciát kapott. a börtönzárka most visszaadta volna neki a beszéd képességét. öv nélküli. *** Nyikolaj Ivanovics Muralov Trockij népbiztossága alatt a hadsereg főfelügyelője. számos történetet tartanak számon.

A szürke arcbőrön. . amint lefogtak. mások meg védték őket. mi? Különben is. és akkor eljön Ő… – A vodkától van? – Nem. Mint rendkívül megbízható embert… És hát… Ott kezdődön a betegségem is. Persze. Erős reszketéstől vonaglott a teste. amikor elvittek. Gondolkodnak helyettem is. A Csekából még tizennyolcban leszereltek. alig néhány nap. – Ugyan már. Vagy eltúlzom. Oda is Muralov helyezett el. Semmin nem kell töprengeni. – Hát Narofominszkba hogy kerültél? Tűzoltónak? – Ittam erősen. Magam sem tudom. – Miféle betegség. És eljött Ő. Félholt lett az ijedtségtől. Arca elszürkült. a vodka… – Tanulhattál volna… Minden út nyitva állt előtted. Hiszen tudtad. elönt a düh. hogy tanulhassanak. akik tanulha ttak. rögtön megkönnyebbültem. nem a vodkától… Az élettől. Én meg. kék ajkai közül buborékos hab folyt az ernyedt szájból. Gavriil Tyimofejevics. a szőrös mellkason forró veríték ütött ki. Alekszejev panaszosan felkiáltott. Hogyan éljen ezután Gavrjusa Alekszejev? Eltelt néhány nap. Most egy szövőnővel élek. mi tö rténik velem. nem? – De hát hogy mondhattam volna mást? Hiszen én nem politikai brosúrákból tanultam ezt! Még aznap éjjel lefogtak . és hanyatt zuhant a priccsen. attól. Vagy tán egészen holt. Hát maradt az az átkozott fegyveres őrszolgálat . Meg Ő… – Gyerekeid vannak-e? – Volt egy lányom az első feleségemtől. miféle nyavalya ez énnálam. A szomszédok megragadták Alekszejev két kezét. Meg a vodka. kinőttem én abból. Nem tudom megjegyezni. Izgatott leszek. hogy Muralovot a nép ellenségének nyilvánították. földi. Nem emlékszem. De valami történik. hogy munkásfakultásra járjak. szétvetette karját. rávetették magukat a lábára . Gavrjusa?… Hiszen egészséges medve vagy… – Majd meglátjátok. aztán már eljárt felettem az idő. hogy tanulhattam volna én? Voltak. aki elhagyott.– Provokatív kérdés volt.

Nagyon sokáig tartott a roham. és Alekszejev aludt . és megvizsgálta Alekszejevet. A roham időközben elmúlt. az óriási izomkötegek felduzzadtak. a rabok gyermekei részére börtöniskolát alapított. hogy belásson az etetőrács mögé. A cella nem hívott többé orvost Alekszejevhez. 1780-1853) 1828-tól. Mögötte elmentek néma segédei is. a láb el akart iramodni valamerre. fekete posztó lovaglónadrágban újra előbújt medveforma. hogy nem is olyan egyszerű odahívni az orvost – de végül mégiscsak eljött. hogy a nyelve ne csússzon hátra a torkába… Ha megint rohama lesz. Az orvos felkapaszkodott a priccsre. . * vagy egyszerűen egy ilyen-olyan rangú ügyeletes orvos. Lassan elernyedtek az izmok. a börtönajtón kinyílt az „etetőrács”. s az ügyeletes felügyelő. mélyen lehajolva közölte: – Az orvos azt mondta. mint a moszkvai börtönök vezető orvosa. Két börtönfertőtlenítés után * Ironikus megjegyzés: Fjodor Petrovics Haas (Gaaz. Amint elültek a háborgás első hullámai. kiengedtek az ujjak is. semmit nem kell csinálni. Kiderült. Az orvos szó nélkül. ő rjöngve hívta az orvost. Epilepszia.– A fejére. Arra vigyázzanak. Alekszejev elaludt. Eljött Ő. megjelent tiszti egyenruhájára dobott köpenyben. egyre rótta a cella cementpadlóját. egészségügyi hadnagy. börtönkórházat. Csattant a zár. hiszen csak van orvos a Butirki börtönben! Valami Fjodor Petrovics Haas. fejfájásra p anaszkodott. Újra csillogott a sötétkék szempár. a fejére vigyázzatok – valaki a borzas. A cellaügyeletes ezalatt mindvégig dörömbölt az ajtón. lucskos koponya alá gyűrte a fekete köpenyt . és kitört a felháborodás. Ezt a betegséget nem tudják gyógyítani. ne hívassanak orvost. de több e mber ránehezedő súlya Alekszejevet végül a priccshez szögezte. és csak rótta. távozott. A rohamokat követően Alekszejev sokáig feküdt. hatalmas alakja. Pedig még nagyon sok epilepsziás rohama volt . és a fekete posztózubbonyban. két felcser külsejű markos segéd kíséretében. a két ököl egyre csépelt valakit A szomszédok ügyetlen ujjai szétfeszítették a hatalmas markokat. De eltelt egy-két nap. komoly javulást ért el a börtönök egészségügyi ellátásiban. válasz nélkül hagyva az összes körülötte álló fogoly kérdését.

hogy kivégezzék ezt az embert? Meggyőződtél róla. amely helybenhagyja az ítéletet. amíg rászánja magát. . külön ítéletvégrehajtók vannak. akinek mindenképpen meg kell halnia? Akkor öld meg a tulajdon kezeddel. arccal előre esik? – Igen. Alekszejev meg egyre járkált. és az egész ember már nem is látszott olyan feketének. aki a legsúlyosabb büntetés kiszabását kérte. a betegséget megelőző életről. igaz. akkor annak kellett végrehajtania. aki az ügyet kivizsgálta és a vádat képviselte. biztos vagy benne. amit még nem mondott el ebben a cellában. hogy ellenség. Ki nem látott? – És igaz. Azt akarod. Amikor feléd áll. azt mondják. soros beszé lgetőtársának igyekezvén kipakolni. Hanyatt… – És neked is… így kellett… * Feliksz Edmundovics Dzserzsinszkij (1877-1926) – 1917-től a CSEKA 1922-től az OGPU a Szovjetunió belügyi apparátusa élén állt. vagy megölni eg y embert a tulajdon kezeddel… – Nagy bizony… – Meg aztán. Nagyon nagy különbség aláírni egy papirost.Alekszejev fekete posztóruhája a gőzöléstől barnásvörös lett. hogy halálbüntetést kérjen valak ire… – Aztán kivégzéseket láttál-e. hogy akit agyonlőnek. csak lépkedett. Az egyik a hivatali szobájában. Gavrjusa? – Láttam hát. – És ha hátulról lövik le?… – Akkor a hátára esik. és együgyűen mesélt elmúlt életéről. hogy volt ez bevezetve Dzserzsinszkijnél?* – Hogyan? – Ha az ítélet kötél volt. De tudode. minden vizsgálótiszt maga kellett hogy megt alálja az időt és a helyet ezekhez az ügyekhez… Sokféleképpen csinálták. hogy bűnös. – Most. Dzserzsinszkij idejében a nyomozótiszt maga gondoskodott mindenről… így ezerszer meggondolja az e mber. a másik a folyosón vagy v alamilyen pincében.

a saját lelkierő -tartaléka. A vizsgálati fogság az vizsgálati fogság. meg ilyesmi. Meg inni is elkezdtem. De ki gondolt még akkoriban a lágerekre. a hetekben. pótnyomozásra szállították ide Kolimáról. az órákban. nem tiporták el. és szívesen elmondták volna. Ezért Weber is. Az embernek nincs hozzá ereje. amelyet a többség nem ismer. Hisz tanulatlan lettem volna hozzá. az előzetesek cellájában. a feszültségben. amiben hinni akar. Harcoltam a banditizmus ellen. a napokban. ami hamis és felesleges. leszereltek. hanem a börtön próbáját kiállt és megszenvedett igazság. nos. Mint nyavalyatörőst. a saját lelke. nem a börtön igazsága. a kényszermunkára ítélt volt politikai foglyok társaságának * főtitkára. . úgy válik le minden. a percekben. a saját mag atartása. A börtön nem szenvedheti a ravaszkodókat. hogy egyáltalán mi a láger? Egyesek talán tudták. Az emberi minőséget nem csak és nem is annyira a börtöncella teszi próbára: a zárka falain túl valamelyik aprócska * A forradalom után alakult társaság a Régi Bolsevikok Társaságának tagja ival együtt petíciót akart benyújtani a nagy perek idején a régi mozgalmi t agok életének kímélésére. az se igen segíti a gyógyulást . illetve június 25-én feloszlatta a két egyesületet. A cellában mindenki naponta huszonnégy órán át szem előtt van. arra. a saját t apasztalata. Ott ült például a fekete szakállas Weber. Jobboldali eszer. Amott meg Alekszandr Grigorjevics Andrejev. a saját harca. Aztán. mint ami. az idege sségben az emberről mint krumpliról a héja. a saját jelleme. És alatta csak az igazság marad. sziléziai kommunista. ő tudja. aki megismerte a cári kényszermunkat elepeket is. mint – szinte elkerülhetetlenül – a lágerekben. De az ember abban hisz. hogy elrejtse a valódi énjét. hanem mert képtelenség elhinni. Mindenkinek megvan a saját ügye. Nem azért. Az akaratot még nem törték meg. Erről az igazságról azonban lehetetlen beszélni. amelyet nem lehet előre megjósolni. Andrejev is hallgat. én nem voltam vizsgálótiszt .– Nem. A börtön az börtön. a saját köt elessége. a szovjet száműzetést is. Andrejev. A Központi Bizottság 1937. ő igazán birtokában van egy olyan igazságnak. mi a láger. Csak benne voltam egy osztagban. május 25-én. Komintern-tag. Úgy mondják. má snak mutassa magát. mert titok. hogy figyelmeztessék az újoncokat. hogy beleestem ebbe a betegségbe. hónapokban.

Hogy szerették-e őt? Ugyan. El egy hétig. amikor egy katonai zubbonyos leány végigszaladt a cellán és Alekszejevet szólította. „Kezdőbetűkkel. élete első kihallgatására. Alekszejevet csak nem vitték kihal lgatni. De többnyire egyáltalán nem függ véletlenektől. Csaknem három hónapja tartón már Alekszejev cellajárása. A sors. annál kedvezőbb a nyomozótiszt helyzete. A letartóztatott minden idegszálával készül a kihallgatásra. Állandóan járkált . két hónapig. illetve a második iskola egy olyan hatékony fegyverrel. Gavriil Tyimofejevics Alekszejev nyomozótisztje a második iskolához tartozott. megkérdezték tőle a teljes kereszt. Teltek a hetek. továbbító állomásokat. És Alekszejev fel-alá járkált. s annak ellenőrzésére. egy hónapig. a nyíltszívűeket. Ez az iskola a gyors lélektani letámadásra építi a sikerét.vizsgálóbírói szoba. teljes egészében. amely véletlenek láncolatától függ. hogy a letartó ztatottat késlekedés nélkül le kell rohanni. mielőtt a nyomozótiszttel találkozik. hogy csakugyan a hívott jelentkezik. tranzitlágert jelent. Nem tudni. de még a vizsgálati fogságban is szer etik az egyszerűeket. a vizsgálati fogolyra gyakorolt nyomásra: megbénítja az akaratát. a kínvallatásokat pedig csupán az év második felétől vezették be. . hogy a börtöncella csak meggyötri. Ez a történet a harminchetes év elejéről szól. de holmi nélkül”* – * A foglyot vezetéknevén szólították. hogy meghozták az ítéletet. De a cella jóindulatú volt Alekszejevvel.és apai nevét. A cellában jóindulatúan bántak Alekszejevvel. Két nyomozótiszti iskola van. mint a kínvallatás. A kihallgatás azonban elmarad. Az első azt tartja. még mielőtt az fe locsúdna és összpontosítaná erkölcsi erejét . Ha a holmiját is összeszedették vele. Ennek az iskolának a hívei még a letartóztatás éjszakáján megkezdik a minden létező fenyegetéssel tarkított. Nem hogy a börtönben. szétzilálja a fogoly akaratát. azt jelentette. A fogolyra gyakorolt lélektani nyomást a börtönzárka végzi el. letaglózni. a hónapok. sokórás kihallgatásokat . Minél több időt tölt a letartóztatott vizsgálati fo gságban. miképpen él az első. A második iskola azt tartja. vizsgálati fogságban? Hogy lehetne szeretni bárkit is? Hisz en ez nyomozati eljárást.

ugyanakkor b izonytalanul mosolygott sötétkék szeme mind ritkábban lobbant lángra. És a tíz év is más. és megbámult gimnasztyorkáját me gigazítva. a politikai vitakörről vallattak Narofominszkban. Hamar visszatért a kihallgatásról – vagyis a börtön kihallgatóépületében vallatták. Alekszejev valahogy mesterkélten nyugodtan. Gavrjusa. az élethalálharc kényszere valahogy háttérbe szorította a rohamokat . Moszkvában. Államellenes összeesküvéssel vádolnak. – Ez is gyakran előfordul. feltétlenül lesz valami. – Most mit tegyek? Ezek kicsinálnak engem. történt. Hogy dicsértem Muralovot. – Történt valami. Az igazat valld. Anélkül innen nem engednek ki. De – és ez rettenetes – az epilepsziás rohamok is megritkultak. hogy nem lesz semmi? – Ellenkezőleg. Gavriil Tyimofejevics? – Igen. De hiszen benne voltam az alakulatában. – A rangot itt nem nézik. elképedt. Csak az igazat mondd. Mi mást mondhatnék… És akkor most hirtelen egyáltalán nem is Muralov a baj… A barázdák meg a himlőhelyek még mélyebbek lettek az arcán. – Értem. Nem valami nagy rangban. Alekszejev döbbent volt. kilépett a zárka ajtaján. . miután lefogtak. megrendült és ijedt . amíg van hozzá erőd. Alekszejev szétterpesztett ujjaival végigszántott világos fürtjein. Új dologgal hozakodtak elő a kihallgatáson. mint az öt . – Szóval. A textilgyárban vo ltam tűzoltóparancsnok. A veszély közelsége. Gavrjusa… Ebben a cellában mindenkit államellenes összeesküvéssel vádolnak. – Gyilkolni akartam. levert.vagyis kihallgatásra. nem szállították át máshová. mint ha tíz évet kapsz. – Nem kell tenned semmit. De korábban mi volt ellened a vád? – Még Narofominszkban. – Ne vedd úgy a szívedre. – Szóval úgy gondolod. egyszóval. Gavrjusa. De a golyó általi halál nem ugyanaz. Azt mondják.

téglaporral tisztították. Alekszejev rávetette magát. ifjúságának. Milyen gyönyörű volt az a halványkék éjjel. a vizsgálati fogság hajlamossá tesz a veszekedésre. kezében a vörösréz teáskannával. a júdásszemtől legtávolabb eső sarokban. Halkan énekelt. de nem bírta lerántani a helyéről: az edény színükig volt vízzel.* Alekszejev itt félbeszakította a dalt. Így azután nevetésbe fulladt az egész. rétnek adjam át . teaosztáskor két naposunk együtt tartotta. Tiszta. még messze volt a vacsora. Ezt szem előtt kell tartani. felugrott és járkált. márpedig Alekszejev számára Muralov volt az Isten. mint az alkonyi napsugár. állandó önuralmat tanúsítani. A börtönélet. minden veszekedésbe. verekedésbe belekever edett. Amikor Vaszja Zsavoronkov. hogy énekesemet az égnek. Milyen nyájasan fénylett a sápadt arcú hold… De gyakrabban. Rúdra függesztve cipelték a cellához. am ikor elvitték. egész életének Ist ene. Csodálatosan tudott énekelni. Hatalmas vörösréz henger volt. fényes tenorja volt . r agyogott. A teáskanna még a cári időkből maradt a Butirki börtönben. ért eni. noha az elfehéredett Vaszja Zsavoronkovot majdnem ugyanolyan ügyben vonták fe* Rab Zsuzsa fordítása . vagy nem törődni ezekkel a v itákkal… Gavriil Alekszejev nem ismerte a börtönéletnek ezeket az árnyalatait. amelyben teát oszto ttak a cellában. a másik sértő módon beszélt Muralovról.Gavriil Tyimofejevics ettől kezdve gyakrabban énekelt . egyre gyakrabban egy másik dalt: Kis légi rabom börtönének kitártam tegnap ajtaját. A vasgyúró Alekszejev a maga Herkules-erejével nekiveselk edett a kanna fülének. egyre járkált… Nagyon gyakran civakodott. csalitnak. a szavelovói fűtőház mozdonyvezetője a legutolsó pártoktatási tankönyvek stílusában valami megjegyzést tett Muralovra. Az egyik valamiben ellentmondott Gavriil Alekszejevnek.

Gereben Ágnes fordítása * Moszkva rossz hírű piaca.lelősségre. Alekszejev megint hitrovói* rókának nevezett valakit. És akkor Alekszandr Grigorjevics Andrejev. fe lpattant az ablakdeszkára. és már államellenes összeesküvéssel vádolták. és jó viszonyban voltak. ha egyszer csak. mert a toronyban az őr már észrevette a csoportosulást a nyitón ablakban. De Alekszejev hirtelen kitépte magát. karon fogták. Gavriil Alekszejev konzultált is Zsavoronkovval. Amikor azonban Alekszejev ügye újabb fordulatot vett. Négy gyerekem van. A társai Alekszejev mellett lépkedtek. . Hasonló ügy volt. Még Muralovra is megjegyzéseket tett. tehetetlen testre mutatva azt mondta: – Az első csekista. siettek. De hangjában nem volt káröröm. az alvilág központja volt. a kényszermunkára ítélt volt politikai foglyok szövetségének főtitkára. biztosan tudta. és a mozdonyvezető várta az ítéletet. rázta. A szemináriumvezető fe ltette neki a kérdést: „Zsavoronkov. a rácsról lecsúszó. a gyáva Zsavoronkov kerülni kezdte barátját .” Másnap Zsavoronkovot letartóztatták. a lábait. fekete kereszt . A foglyok lefeszítették Alekszejev ujjait. tartsák a fejét . mint Gavriil Tyimofejevicst . Az egész cella rájött már. szitkozódva rázta. Alighogy elcsitult Zsavoronkovval a kissé nevetséges veszekedés. és bőgve. Fekete teste lógott a rácson. mint egy hatalmas. mindkét kezével belekapaszkodott a börtönablak rácsába. máris új vita lobbant fel. hirtelen megszűnne a szovjethatalom?” Az együgyű Zsavoronkov azt felelte: „Hogyhogy mit? Mozdonyt vezetnék a vasútnál. ahogy most. két tenyerét erővel leválas ztották a rácsról. Őt is egy politikai vit akört követően tartóztatták le. felkészültek. hogy bármelyik másodpercben megr agadják a karjait. Újfent elráncigálták egy rabtársa mellől. te mit tennél. hogy ne msokára eljön Ő. A vizsgálatot már lezárták.

méghozzá minden fogolynak legfeljebb ötven rubelt havonta . amelyek csak az intézmény tú lbuzgó alkalmazottainak lázas képzeletében léteztek. a keresztbe-kasul letartóztatott. 40. A börtönhatóságok ébersége abban nyilvánult meg. A legapróbb semmiség. az eszméletlenségig megtelt az elgyötört és megfélemlített vizsgálati foglyokkal. cellákba zsúfolt. Erre még talán az „Anna Karenina” pár sorát is felhasználhatja az ellenség. egy nyelvbotlás is akkora jelentőségre tett szert. hogy két mazsolás kaláccsal. 30. 50 rubelt – így véd- . olyan titkos. baljós összefüggést nyert. pincékből és tornyokból álló hatalmas. amely a végső határig. élő szervezetben. Ettől fogva csak pénzt lehetett küldeni. hogy a nyomozótiszt hivatali szobájában kellett megkeresni rá a magyarázatot. 10. Mindig csak kerek összeget. hogy megtiltották a vizsgálati foglyok számára küldött élelmisz erek és más csomagok átvételét . A Butirki börtönben. és évtizedekig fenn is t udott maradni. A lankadatlanul hirdetett „éberség”. ítélet és kiszabott büntetés nélkül a lágerekbe indított rabokkal. már az egész országot megőrjítette.SZEGÉNYBIZOTTSÁGOK A harminchetes és harmincnyolcas év Oroszországénak tr agikus történetében lírai epizódok is voltak. E kintről jövő „jelzéseket”. még eleven emberekkel. 20. sajátos írással rótták őket . kialakult egy érdekes hagyomány. öt almával és egy ócska nadrággal vé gzett hadművelet alkalmas bármilyen szöveg bejuttatására a bö rtönbe. egyszer s minde nkorra felszámolták. A jogászvilág bölcsei váltig állították. ebben az épülettömbökből. amely kém-hisztériává vált.

a Butirki bö rtönben működő kis kantin forgalma többszörösére emelkedett. aki a „nyomozás érdekében” teljesen leállíthatta a küldeményeket. titkos ábécé szülessen a számo kból. hogy tudják. hogy teljesen megtiltsa a rokonoktól és ismerősöktől érkező s egítséget. a csüggedéssel. sötét erők kísérteteivel birkózik a kihallgatáson. amelyek között szerepel az is. Hogy a vizsgálati fogoly kisebb vagy nagyobb időtartamú büntetést kap. Az orosz bíróságon a tanú hagyo mányosan kevéssé különbözik a vádlottól.ték ki az eshetőséget. hogy hány poloskacsípést szenvedett el a nyomozótiszt az előző éjjel. hogy új. mert kivétel nélkül majdani elítéltek . az már vagy szerencse dolga. A gondtalanság. sem azokon kívül. Ott bevagonírozzák egy teherkocsiba. Korábban hozzászokott. het yke bátorság érzése vált akozik bennük a legsötétebb pesszimizmussal. A legegyszerűbb. hogy reális dolgok ve- . hogy ez a dö ntés sem váltana ki különösebb tiltakozást sem a börtönfalakon belül. A vizsgálati foglyok helyzete még rosszabb.és ruhacsomagokat. amely a pályau dvarra viszi az elítéltet. A vizsgálati fogoly rémekkel. a rabomobilban. ezt a döntést azonban meghagyták az adott üggyel foglalkozó nyomozótiszt jogkörében. számukra nincs kiút. A letartóztatás pedig logikusan maga után vonja az ítéletet. Az elítéltek viselkedésére rányomja bélyegét. A vizsgálati fogságból lényegében egyetlen módon lehet k ijutni: a „fekete varjún”. ha végleg betiltanak minden küldeményt. hogy „köze volt” az ügyhöz. A vizsgálati foglyok amúgy is illuzórikus jogainak korlátozását. csorbítását az orosz ember nem szívesen követi nyomon tanúként a bíróság előtt. Valami oknál fogva a parancsnokság mégsem szánta rá magát. és hogy miként szavaz az amerikai kongresszus. és jövőbeli sorsát illetően rossz fényt vet rá. Ebben az egészben a kereskedelmi érdek is munkált: attól fogva. vagy más. és a fogolyszállító vagonok végeláthatatlan sora lassan megindul a síneken. Ok nélkül senkit nem tartóztatnak le. A belügyi szervek ugyanis nem tévedhetnek. legbiztosabb megoldás persze az lett volna. noha meg volt győződve róla. hogy a rabok nem kaphatták meg a nekik szánt élelmiszer. fo ntos okok összességétől függ. A végcél az ezernyi munkatábor egyike.

A letartóztatottak tisztában vannak vele. akik „szabadlábon” voltak. Aláírni a vallomást . tehetetlen báb a szörnyű. A lágerek mindig tele voltak vizsgálatiakkal. sötét és véres játékban. csakhamar megtörik. mintha már elítéltek volnának. Bármit aláír. hogy szünet nélkül a büntető törvénykönyv újabb és újabb cikkeit alkalmazzák rá. . Amikor a fővárosban megtiltották. A parancsnokok. mint azoknál. őrök és fegyveres kísérők megszokták. hogy számukra nincs kiút. Egy vizsgálati fogoly 1937-ben az őrségváltásnál az ügyeletes parancsnoki szemlén kérdezett valamit az akkor bevezetett új alkotmányról. kihallgatás – még jobban lemeztelenítette. a „periféria börtöneiben”. akit letaglóz a Fa ntom nagysága. A parancsnok nyersen rendreutasította: – A2z magára nem vonatkozik. fantasztikusabbá tette őket . amely ellen eddig harcolt.szik körül. Ez a kísértettűz azonban hevesen éget. minthogy az ítélet meghozatala a legkevésbé sem mentesít ene az elítéltet attól. hogy úgy tekintsenek a vizsgálati foglyokra. Nagyon jól tudják ezt a börtön emberei is a rács másik o ldalán. büntetés. – Hová vitték? – Lefortovóba. Minden hátborzongatóan valóságos. a nem is eviláginak tűnő szurony fá jdalmasan szúr. A magánzárkások számára rendszeresített fejadag aztán gyors ira mban közelítette őket a sírhoz. és ettől a pillanattól maga is része lesz annak az irreális világnak.és ruhacsomagokat. A maga alkotmánya a büntető törvénykönyv. A fantasztikus látomásokkal folytatott harcban végsőkig felzaklatott. hogy a börtönlakóknak t ovábbítsák az élelmiszer. kivéve magát az „ügyet”. A vizsgálati foglyok a munkatáborokban is reménykedtek a vá ltozásban. most azonban a fantom viaskodik vele. amely a vizsgálóbírók dolgozószobájában zajlik. szolgálatosok. még durvábbá. amit a nyomozó kitalál. kétségbeesett fogoly. a lágerekben új fejadagot vezettek be a vizsgálati fo glyok számára: egy bögre vizet és harminc deka kenyeret. csak minden – a számtalan feljelentés. Éppúgy „üzemeltek” ezek a törvénycikkek.

Másnap reggel a cellaügyeletes és vele egy-két elítélt elmegy bevásárolni. vagyis a vádlottból.Ezzel a „vizsgálati fejadaggal” igyekeztek elérni. milyen nap is van. ki. sajtokat. Készpénzt persze senkinek sem adtak. de ötven rubelnél többet akkor sem költhetett . Ha letartóztatásakor a vizsgálati fogolynál több pénzt találtak. az egyetlen fogásból álló vacsora izéből kitalálhatták. nyugtákat bocsáto ttak ki. kinek mennyibe kerül majd a vásárlása. akinek a személyi számláján nyilvántartottak valamennyi pénzt. A számításokkal többnyire eltelik egy egész nap. mahorkát lehetett venni… A börtönélelmezést. A kantin nyitvatartása előtt egy nappal a bö rtönigazgatóság a bizalmi rendelkezésére bocsát egy palatáblát és egy darabka krétát . Hétfőn mindig borsólevest kaptak ebédre. ötven rubelnél nem nagyobb összeget. hogy miből. A Butirki börtönben 1937-ben engedélyezték a pénzküldemények átvételét. hogy a legk itűnőbb bizonyítékot. mennyit vesz. A bolt hetente egy alkalommal volt nyitva. Vizsgálati fogságom hat hónapja alatt minden fogás po n- . kolbászt. A palatábla egyik oldalán általában a teljes megrendelt mennyiséget tünteti fel. ezek hátoldalán számolt az eladó. A parancsnoksággal folytatott tárgyalások és a fegyelem fennta rtása céljából a foglyok időtlen idők óta sztarosztákat választanak minden zárkában. így minden hónapban négyszer lehetett kö lteni legfeljebb tizenhárom rubelt . zabkását vacsorára. elmaradhatatlan piros tintájával. A cellaügyeletesnek már jó előre össze kell írnia. havonta egy alkalommal. A börtön boltjában nagy választék volt: vajat. és ezek mindenki számára nagy horderejű és fontos dolgok . Ha az elítéltek elfelejtették volna. Eddig az összeghatárig mindenki. Kedden kölesből készült levest és gyöng ykását. élelm iszert vásárolhatott a börtön kantinjában. hiszen a bö rtönélet tele van a legkülönbözőbb eseményekkel. cigarettát. a személyi számlájára tették. a hátlapján pedig azt. az ebédre hozott leves szagából. A nap hátralevő részében a palatáblán feltüntetett megrendelések szerint elosztják a vásárolt árut . fehér cipót. a fejadagokat egyszer s mindenkorra me ghatározták. a személyes beismerést kicsikarják a gyanúsítottból.

városi rendőrőrsökön kilincseltek. csomagokat átadni. Remekül érezte magát a börtönben. Akadtak más okok miatt pénztelen rabok is. a löttyleves és az üres kása mellé vásárolhatott magának valami táplálóbbat. tagadja meg feleségét. egy tizenhét év körüli kamasz. de az őrizetbe vétel után nyomban arra kényszerítették. kérdezősködés gyakran gyanút keltett. A megszakítás nélküli kihallgatásokkal gyötörve a nyomozótiszt igyekezett kicsikarni a „beismerést” arról. Olyan jól táplálkozott. gyermekeit. A feleség börtönről börtönre járt csomagjával. Feleségük mindenütt kereste őket. hátha átveszik tőle valahol: hiszen akkor él még a férje. rokonait. De hasztalan: az illetékesek szabálysz erűen kitértek a válaszadás elől. Mindentől elérzékenyült: milyen érdekes itt. az összes hivatal mély hallgatá sba burkolózott. mi- . régen nem szívhatott már friss levegőt . Akinek azonban nem volt pénze. természetesen nem vehetett semmit. Rászokott a cigarettára. sőt letartóztatás is lehetett belőle. Voltak ilyen esetek. vagy éppen valahol az utcán fogták el. ízletesebbet is. A Butirki konyhája mindig híres volt sokoldalúságáról. Komoly kellemetlenségekhez vezethetett a munkahe lyen. Szinte mindenki megkínálta a boltban vásárolt ínyencségekből. A fenyegetéseken és a tettleges bántalmazásokon kívül a pénzét is elvehették. beteges bőrű legény volt. A rokonok és ismerősök érthetően féltek a börtönbe menni. A 68-as cellában ült Ljonyka. akár csak négyszer tizenhárom rubelje. kutatás. Ljonyka kövér. még a harmincas években is isten háta mögöttinek számító vidéken. akik egy fillér nélkül kerültek be. nehéz éjszakák vártak rá… Esetleg családos ember volt a letartóztatott. Akinek volt pénze. hogy megtudják fé rjük tartózkodási helyét . aki a moszkvai terület Tumszkij járásában született. Az állhatatos csomag-küldés. hogy vallomásra bírják. Ha nem vették el.tosan huszonötször ismétlődött. amit a fogoly valójában sohasem követett el. Lehetett olyan. mint még soha. fehér arcú. akit más városból szállítottak ide. még csak nem is mahorkát szívott . esetleg a „legtitkosabbak” kategóriájába tartozott. Börtönökben és parancsnokságokon. A zárkában mindig akadtak olyanok – nem egy és nem két ember –.

Az analfabéta tumszkiji legény előtt egy egész új világ tárult fel. Egy idős börtönorvos. a börtö nélet. tudósok szeretnek efféle dolgokkal bíbelődni. A tett színhelyén elfogták. minden pótlás nélkül . hogy a vizsgálati fogság. valószínűleg b izonyos kísérleti normák alapján állapítják meg . Kiszedte a csavarokat a vasúti sínekből. olyan tisztaság és meleg van. amelynek legártatlanabb következt etése is agyonlövéssel fenyegette Ljonykát . Az orvos tréfálkozik: az elítéltek hiába panaszkodnak a táplálkozás- . Szinte szó szerint megismétlődött Csehov „Gonosztevődének az esete. A börtönbeli fejadag teljes kalóriamennyiségét. hogy az étel kiadható. a kalória. miközben keresi a papírokban. hogy felgöngyölítsék a „kapcsolatait”. Már egy egészen kis változatosság is megszépíti. de akár a klasszikus csehovi hős.lyen jók az emberek. hogyan készül és jut el a még élő „objektumokhoz” az étel. Ljonyka nem ismerte Csehov elbeszélését. hiszen az a legtáplálóbb étel. a lágerfejadagtól eltérően. merjen neki többet a lencséből. és Ljonyka már második éve ült. A börtönbeli fejadag lehangoló dolog. Ljonykának nagyon furcsa ügye volt . akinek nem volt pénz a számláján. A fogoly. esetleg megkéri a szakácsot. szigorúan elle nőrzik. mint a lágerekben. logikusan megmagyarázta a vizsgálóbírónak. mén nehezéket akart a horgászzsinegére. és egyáltalán nem nyugtalanította. lehetőleg a végtelenségig tartson. ahol olyan bőségesen eszik. várta. a fehérje. Az ellene folyó vizsgálatot afféle játéknak tartotta. zsír és szénhidrát arányát. mint kártevőt. kénytelen volt beérni a hivatalos fejadaggal. hol is kell aláírnia. Es valószínűleg a Butirki börtönben az ételkóstolás távolról sem olyan gúnyos formalitás. érzéki csalódásnak. és az ötvennyolcadik törvénycikk hetedik pontja alapján. A számításokat bizonyára „tudományos” dolgozatokra alapítják. hogy nem az egymás melletti csavarokat szedte ki. A fiút azonban a vizsgálatnak nem sikerült más üggyel „összefüggésbe” hozni. valahogy vidámabbá teszi a rabok életét . hiszen érti ő a csíziót… A tumszkiji legény vallomása alapján a nyomozó elképesztő „koncepciót” fabrikált. bíróság elé állíto tták. Egyetlen vágya volt. A moszkvai vizsgálati fogházban megfelelő szinten.

még a cári időkből való. Rájuk nem ragadt az ideges lelkesedés amit a kantinnap beköszönte jelentett a fo glyoknak. A Butirki börtönben még soha senki nem panaszkodott az ellátásra. amit akart. Mindenki megvette. hanem igazi teával. * Narodnaja Volja (Népakarat) – 1879-ben alakult forradalmi szervezet. Az a nap. A folyosóra kiszűrődő akaratlan zaj. de nem tiltakoztak ellene. friss cipó igazi ínyencfalatok voltak. az önkényuralom elleni küzdelem során demokratikus jogokat. . vaj. cukor. Még a legjobban utált rabkoszt. A rabok nagyon nehezen viselik el az ilyesmit. A húsz helyre bezsúfolt nyolcvan rab álma egy csapásra szertefoszlott. ő orvos. és bünt etésül megtiltották. nem a „málnaízű” állami forró vízzel. a más fehér kenyerével. sajt. földosztást. és mindig vitákhoz. természetesen örömü nnep volt a cella életében. mert olyan jó . amelyet egy hatalmas. Természetesen mindenki teával szerette enni ezeket. elkezdődik az esti teázás. De mégsem így volt. Lám. Meghozzák az árut. parlamentáris rendszert követelt. amikor a kantin kinyitott. De a többiek rájuk is gondolnak. a foglyok a hatásos edd-meg-leves elnevezést adták neki. vagy a szolgál atos parancsnokkal való vita arcátlanságának számított. mégis szívesen megevett egy egész tányérral – mert hát az egy tál lencsét az orvosok itt t ányérban kapják. mintha a saját pénzén vásárolná az ember. A vizsgálati fogoly végtére is nem törődik az étellel. mint otthon. A vásárlástól való eltiltás súlyos büntetésnek számított.ra. és mindezt egyáltalán nem úgy. azután még egyet –. amire a börtönőr felfigyelt. hogy a vétkes zárka vásároljon a következő „kantinnapon”. pedig azt itt valahogy elképesztően rosszul főzték. Nagyon súlyos büntetés volt ez. a főtt bab miatt sem tett panaszt senki. számos merényletet szervezett a cár meggyi lkolására. összetűzésekhez vezetett . A pénztelen vizsgálati foglyoknak mindegy lett volna. szívni a más cigarettáját – egyet. Nem azért. A kantinban kapható kolbász. vede rnyi vörösréz kannában forráztak le – talán még a narodovolecek * ittak belőle. Akiknek azonban nem volt pénzük feleslegesnek érzik magukat a közös ünnepen. Végtére is lehet inni egy bögre teát a más cukrával.

tárgyalásra. hogy egy „titkos” fogoly közeledtére figyelmeztessen. egy ismeretlen. vagy meg eg yszerűbben. ahol a kísérő minden fordulónál csörömpöl a kulcsával réz ö vcsatján. kihallgatásra. olyan tartózkodó. ahol a magánzárkákban nem lehet lefeküdni. messze a hatalmas börtön végtelenbe vesző folyosóin. tizenkétezer foglyot befogadó épületóriásban éjjel-nappal. a forradalom első éveinek szellemét árasztó. a Pugacsovszkaja. ho gy fél egy újabb darabka ételért nyúlni. vagy éppen egy másik börtönbe… Magában a Lubjankában a börtönigazgatóság a cella falai között elkövetett fegyelemsértésért az elítélteket a Policejszkaja. Önállóan költhették a saját pénzüket. celláról cellára szállt . vagy „fotografálni”. elterjedt. miközben az elítélt számát a mellette lévő függönyre erősítik. A . odasúgták egymásnak. ahol különleges büntetőcellákba kerülnek. Vagy kihallgatásra kell menniük a kihallgatási épülettömbbe. Hogy honnan volt ez a pénz? Ezen a ponton felötlött a hadikommunizmus. szemből és profilból. Vagy „zongorázni” kell menni – az ujjlenyomatvétel kőt elező procedúráját a rabok valami oknál fogva sosem érezték sé rtőnek. a menetrendszerűen közlekedő ra bszállító kocsik mindennap hozzák-viszik az elítélteket a Lubjankáról. amelyet valahol a fürdőben elrejtettek az egyik pad alatt. megvehették amit kívántak. nevezetes szó . a zárkában elejtette a szót. Van olyan épületszárny. Ez a szó a szegénybizottság. szembesítésre. cédulán terjesztették. biztosítani számukra a jogot. A börtönlakók egyötödét naponta hozzák-viszik valahova. A hatalmas. Valaki. hogy a legkisebb csorba esnék ö nbecsülésülésükön. és az csodálatos módon gyökeret vert. a lehető legszabályosabb módon. a Lubjankára. amikor az egyik börtönbő l a másikba szállították őket . A rabok átkopogták egymásnak. szakadatlanul cserélődnek a lakók. a fogoly csak állva tud aludni. hogy csaknem hivatalosan használják a kantint anélkül. A börtön kollektív találékonysága azonban meglelte a módját hogyan lehet kiküszöbölni a pénztelen sorstársak felemás hel yzetét.Akinek nincs pénze. a Szevernaja vagy a Juzsnaja toronyba záratja. A Butirki börtön híres mintaszerű rendjéről.

amíg valahol fel nem hangzik a taps. végtelen.Lubjankán tapssal válaszolnak. aki új tartalommal töltötte meg a régi formát. mint szabadlábon. Ezek a deszkák a túl gyakori tetvetlenítésekkel egyetemben aztán megteszik hatásukat. amit a társaitól kapott. A börtön szegénybizottságai voltaképpen kölcsönös segélyegyletek voltak. nem térhet vissza anélkül. mint valami kölcsönös bajtársi segél yegylet. Ez a rend. az egészségügyi előírás. megpróbálta visszaadni. . hogy amikor az „adósnak” pénzküldeménye érkezett. amikor tudta. A rabot nem engedi tovább. t alán maga is részt vett az orosz falu igazi szegényparaszt-bizottságaiban. mint a rab a szökés gondolatával” – írja Stendhal „A pármai kolostor”-ban. A börtönben egyébként is sokkal hamarabb elhasználó dnak a ruhák. aki re ndelt. de ez nem volt kötelező . Egyszerűen ő is leadta azt a bizonyos tíz százalékot. meg ha csak egy máso dpercet töltött is kinn. A mozgás szüntelen. a forradalom első éveiben. a kísérő pedig kulcscsörömpölés helyett az ujjával pattint jeladásul. „a börtönőr mégsem fo glalkozik annyit a kulcsaival. Ki tudja. Gyakran előfordult. A kantin-rendelés felvételekor mindenki. Ha a fogoly átlépte a börtön küszöbét. A bejárati kapuk sosem maradnak zárva sokáig. abban forgolódnak a „páncélon”. A szegénybizottságok spontán jöttek létre. a priccset borító deszkákon. Az összegyűlt pénzösszeget elosztották a cella pénztelenjei között. Bármilyen szigorú is a nyilvántartás. és még az sem fordult elő. hogy egy ügy gyanúsítottjai közös cellába kerültek volna. mint a rabok önvédelmi szervezetei. és a fogoly ruhája csakhamar tönkr emegy. Egy hetven-nyolcvan fős zárkában állandóan volt hét -nyolc pénztelen. Ha valakit gyakran vittek a Lubjankára kihallgatásra. az összeg tíz százalékát a bizottság rendelkezésére bocsátotta. hamarosan rongyokban lógott az öltözéke. a szerző. Adott esetben valakinek éppen ez az elnevezés jutott eszébe. mert váratlanul elhalasztották az útját. hiszen a rabok benne alszanak. és a ráeső rész terhére mindegyiküknek joga volt önállóan rendelni a kantinból. A bizottságok szervezői a baráti segítség legegyszerűbb formá ihoz nyúltak. hogy minden holmiját fertőtlenítsék.

ahol bűnözőket tartanak fogva. A cellákban. A börtönben tilos mindenféle játék. A Butirki börtönben nincs kártya. amint a júdásszemen át fe lfedezte őket az őr éber tekintete. hogy a szegénybizottságokat ne jelentették volna fel. Az őr kémlelőnyílástól keretezett. a cella-besúgók és a börtö nbeli titkosügynökök információ inak. A dominó. . figyelmes pillantását értették alatta. de lehet. figyelemelvonásul szo lgál. A Butirki adminisztrációja egyszerűen el akarta kerülni. majdnem ugyanannyit költhettek tehát. * Csak a Butirki börtönben. A juttatást nem köszönték meg. Nehéz elképzelni. helyettesíti a dominót és a dámajátékot . hogy csak nem tula jdonított jelentőséget hű alattvalói. kikezdhetetlen börtönszokás. A könyveket nem tiltották meg. mint a pénzes rabok. Ez fogolyjog volt.Minden egyes „bizottsági” tíz-tizenkét rubelt kapott a kantinhoz. ezeket függőlegesen beállítják a gyufásdobozba. Az „éber tekintet” kifejezést egyébként a börtönben a maga valóságos. talán évekig nem gyanította a „szervezet” létezését. És nincs semmiféle játék. Az egész cella által megrágott kenyérbélből összegyúrt sakkfigurákat is azonnal elkobo zták és megsemmisítették. A dobozt megrázzák. A börtönparancsnokság sokáig. ha csak azt nem. a „gyufázást” kivéve. hogy elvonja a figyelmét a tulajdon – fontos és égető – gondolataitól. amely 1917 előtt is a politikai foglyok börtöne volt. elterjedt szór akozás a kártya. s ezért valamennyi kiadó minden egyes megjelentetett könyvéből egy ingyen példányt küldött a könyvtárába. kissé megemelik. Az olvasás szórakozásul. és a gyufaszálak kiszóródnak az asztalra. a dáma ugyancsak szigorúan tilos volt a vizsgálati fogságban. A gyufásdobozban ötven szál gyufa van. távolról sem képletes értelmében használták. A közös cellában úgyis lehetetlen a könyvre összpontosítani. hogy megismétlődjék a hírhedt „gyufázás” elleni sikertelen küzdelem gyászos tapaszt alata. A játékhoz kiválaszt anak harmincat. A játékot ketten játszhatják. gazdag börtönkönyvtár is volt*. de az olvasásból a vizsgálati fogságban lévő fogoly úgysem húz semmiféle hasznot.

amelyekhez hozzáfér a halomból. megjelentek a bö rtönben az első „gyufázóbajnokok”. A „gyufázás” az egyik legelterjedtebb gyermekjáték. A játék lekötötte a rabok túlfeszített idegeit. déltől e stéig űzték szenvedélyesen. hivatalosan is járt a foglyoknak (szálanként adták ki). csak a gyerekek pálcikákkal játsszák. egészen a Cégig. a forradalmi lelkiismeretre látszott apellálni. nem akart belebonyolódni a dicstelen kü zdelembe. hogy összetörték a gyufásdobozokat. minden diplomáciai lépése kudarcot vallott . A tömbparancsnokok próbálkoztak azzal. Az igazgatóság csúfosan megszégyenült a játék elleni harcban. A börtönparancsnokság képtelen volt felszámolni. de a játékot anélkül is lehetett játszani. Ezeket később sem gyújtották meg. a játékos kiesett . felbukkantak különleges gyufaszálak. Sajnos azonban a szegénybizottságok híre egyre terjedt. Ha két gyufaszál egymáshoz ér. Éppen ezért. betiltani ezt a játékot. nem gyújtottak velük cigarettára. Mennyi erkölcsi prédikációt kaptak a rabok! Mennyi bűnjelet koboztak el a rajtaütésszerű ellenőrzéseken. a megszégyenüléstől való félelmében a börtönparancsnokság szemet hunyt a szegénybizottságok felett is. Hiszen a gyufahasználatot engedélyezték. eg yre följebb. egyre messzebbre jutott.Az első játékos két ujjával elvesz egy gyufaszálat. amelyek megkoptak. a gyufaszálakkal csak a börtönvisz onyokhoz igazította a rabok találékony fantáziája. A börtön minden lakója „gyufázott” – reggeltől délig. amelyeknek még az elnevezésében is kihívás rémlett. kifényesedtek az állandó használattól. s valahogy me gnyugtatta zaklatott lelkűket. és félr edobja vagy tolja vele azokat. félt a kudarctól. hogy a többi megmozdulna. Egy másik játszik tovább. fáradhatatlanul. Az egész börtön „gyufázott” tovább. ahonnan nyomban megérkezett a fenyegető parancs: fel kell számolni a bizottságokat. és a kantinban is árulták. ané lkül. ahol magánzárka és bü ntetőcella várt rájuk! . amíg nem hibázik ő is. vételi megrendelések és kiadások rejtjeles számításait! Hányan kerü ltek a Policejszkaja és a Pugacsovszkaja tornyaiba.

és a börtönparancsnokság eredménytelen kísérletek sorával megpróbálta teljesíteni ezt a parancsot. Megpróbálták belülről felbomlasztani a bizottságokat. amit nem muszáj. és túlontúl szörnyű lenne elviselni a többiek megvetését. aki már régóta börtönben dolgozik. . ha tiltakozik. bárki szembeszegülhetett a százaléklevonással. holott semmiféle „fizikai” következménye nincs. Aki nem akarta megfizetni ezt az „adót”. útonállás. A lágerfelügyelőé még inkább. mint a nyomozótiszt fenyegetései. amikor szemet hunyhat. akkor levonás nélkül. Végtére is a börtönkollektíva nem állam. A Cég azonban parancsba adta a szegénybizottságok felszámolását. s csak az álom szabadítja meg végre a többiek barátságtalan. De ki kockáztatna meg egy ilyen kijelentést? Ki kockáztatja meg. hogy szembeszegüljön a társaival. senk inek nincs joga. Főleg ha nem fiatal a fe lügyelő. másként kezeli a foglyokat. Az ellenőrzés tényleg nagyon nehéz volt . nem látja. hiánytalanul megkapja minden áruját . Minthogy a szegénybizottság illegális szervezet volt. E két körülmény összejátszása rendes ember ígéretét rejti. ezzel rögtön e lnyerte volna a börtönparancsnokság teljes támogatását. ellenséges pillantásától…? A börtönben minden rab akaratlanul is lelki támaszt keres a priccsszomszédjában. Lelke mélyén néha az elítélt oldalára áll a parancsnokkal szemben. Az ilyen ember nem vágyik karrierre: a börtö nfelügyelő karrierje ugyanis a rabok csontjaira épül. Ráadásul egy tömbparancsnok vagy felügyelő. nem köt bele mindenbe. a legfurfangosabb módszer. A raboknak az idősebb és nem túl magas rangú parancsnok a legjobb. a rabok közül bárki visszautasíthatta volna a levonást. nem kívánta eltartani a bizottságot. Nem mintha tényleg segítene a rabokon. de szemet huny. Ha megtagadja. akikkel kénytelen együtt tölteni a nap huszonnégy óráját. rablás… Nem vitás. persze. „Nem akarom és punktum! A pénz az enyém. amit a bizottság erőszakkal hajtott végre .Minden hiába volt. hogy adókat vessen ki. mint magas rangú felettese. Rosszabb az. hogy rátegye a kezét…” Ha valaki kijelenti ezt. ez volt. tiltakozhatott. Ha ráadásul még iszik is. a sz egénybizottság tevékenysége zsarolás. annál jobb. a bizottságok a figyelmeztetések és megto rlások ellenére is fennmaradtak.

Hívatni a tömbparancsnokot. Az élelmet a cellabizalmi által kijelölt ember osztja szét. Ilyenkor kollektív hazugságot diktál az illem. a nnak megfelelően. hogy őt ártatlanul vetették börtönbe. Ráadásul meg van győződve róla. kásaadagját. és nyo mban hozzáteszi: utoljára pedig annak adjatok – itt jön a név aki nem hajlandó együttműködni a szegénybizottsággal. a cellabizalminak még hatásosabb. és valami apróság is könnyen kirobbanthatja indulataikat . hogy igazságot tegyen? Kockázatos vállalkozás. hogy elveszítse türelmét. a déli levesnél és a kásánál v acsorakor. a ráhatásnak ez az ősrégi eszköze. Elég vastag a bőr a képén és elég makacs is. A kenyérosztás lehet az ötödik „ráhatás”. A cella falai mentén húzódó priccseket az ajtótól az ablakig ke skeny köz választja ketté. míg cellatársai mind gonosztevők. először az egyikben. hiszen a cella összes lakója a makacsk odó ellen tanúskodna. mert a rabok idegei amúgy is állandóan pattanásig feszülnek. A Butirki börtö n- . A börtönben semmi nem jelentéktelen. kitartását! Erről csak a pokrócozás tudná meggyőzni. kenyeret . hogy éreznie kelljen társai nyomatékos megvetését . a tömbparancsnok nem tud igazságot tenni.A bojkott a börtönben az idegek harca. Erre azért van szükség. Mindenkinek egyenlő esélyeket kell biztosítani az étel sűrűjéhez. Az ég óvjon mindenkit attól. A makacskodó megkapja a maga levesét. másnap a másikban. ez az ő előjoga . Ha azonban a társadalommal szembeszegülő polgár túlságosan konok és hajthatatlan. mindig csak sorban. még megalázóbb fegyvere is van. akinek erre „az eljárás érdekében” szokott szüksége lenni). Senkinek sincs joga a börtönben megfosztani az elítéltet napi fejadagjától (kivéve a nyomozótisztet. Könnyedén elviseli társai bojkottját – majd pont ezekkel az értelmiségi hókuszpókuszokkal fogják elérni. A cellabizalmi megadja az engedélyt az étel kiosztására. Ezt a megalázó. Az önző. elviselhetetlen sértést a Butirkiban meg lehet ismételni a reggeli és esti teánál. a melegebb falathoz. ahogy a bizalmi utasítja. Az élelem kiosztását a cella négy sarka közül mindig máshol kezdik. kapzsi ember azonban általában konok .

ben azonban nincs semmiféle pokrócozás. nyomban kid erül. ami ezután bekövetkezhet. és szépszerével áttenni a rabot egy másik cellába. De a cellabizalminak. Ez mindig gyanús. döntő fegyverük is van. Az esti ellenőrzésen a szolgálatot átvevő tömbparancsnok mindennap előírás szerint felteszi a raboknak a kérdést: „Van valami közölnivalójuk?” A cellabizalmi előlép. megölik. a bojkott nem érte el a kívánt hatást . amely később elterjedt az orosz börtönökben. esetleg a morzeábécé jelzéseivel kopogtat át a falon. hogy a kiközösítettél t egyék egy másik zárkába. hogy összeverik. hogy hozzájáruljon a szegénybizottság alapjához” – vélekedik a bizalmi az új zárkában. de az új cellában ugyancsak működik egy szegénybizottság. A nyilvános figyelmeztetés felmenti a cellabizalmit a felelősség alól mindazért. az újonc nem számíthat társai b izalmára. a börtöncella lakosainak még egy másik. Múlnak a napok. hogy a tömbparancsnokot előre figyelmeztették . Amíg választ nem kap. Áthelyezéssel. az ilyen események pedig szám-talán kínos magyarázkodásra késztethetik a tömbparancsnokot feljebbvalói előtt . mert megtagadta. Legfeljebb huszonnégy óra múlva. * Besztuzsev dolgozta ki az ötös sorokba osztott betűkre alapuló kopogt atási rendszert. . A kérést egyáltalán nem kell megindokolnia. nem pedig „szabadlábról” új cellába kerülni nem valami kellemes dolog. együttérzésére. a mosdóbeli szemétkosár fenekére rejtett papírdarabka segítségével üzen. kitették annak. Ha a makacskodót nem vitték más zárkába. A mi egoistánk mármár győztesnek érzi magát. Kiderül az áthelyezés oka. elég előterjeszteni. ha csak azért tették át. „És ha valami rosszabb?” A cellabizalmi megpróbálja megtudakolni az áthelyezés okát. Ha vizsgálat indul a börtöngyilkosság ügyében. ott is vonják a hozzájárulást . vagy még hamarabb teljesítik a kívánságát . Az elítélt lelkébe nem lehet belelátni. és óvatosságra inti az új társakat: vajon nem spicli-e a jövevény? „Még jó. vagy a dekabr ista Besztuzsev módszerével*. a szenvedélyek elcsitulnak…. és megkéri. Jobb tehát engedni az ilyen követeléseknek.

a jogaiktól megfosztott emberek öntételezésének formáiként .és ruhacsomagok átadását.És kezdődik minden elölről – ha ugyan elölről kezdődik. Osztotics Judit fordítása . A Butirki börtön vizsgálati celláiban semmiféle szegénybizottság nem volt. hiszen a keserű tapasztalatokon okulva a makacskodó már másképpen viselkedik. és győzedelmeskedik felettük. amelyben az egységessé kovácsolódott közösség valamennyi jogától megfosztva igyekszik érvényt szerezni emberi jogának: saját törvényei szerint akar élni. Ezt a belső erőt minden vizsgálati és börtönelőírással szembeszegezi. Megtörték a makacsságát . Csak a harmincas évek második felében kezdték meg működésüket a vizsgálati fo gságban tartott rabok „belső életének”. Mint a börtönökben és a lágerekben mindig létrejövő parányi közeg. amíg megengedték az élelmiszer. és gyakorlatilag korlátozás nélkül lehetett vásáro lni a börtönkantinban.

egyesül az olvadt hólével. a fiatal gomba-eső egyáltalán nem a jégnek való. Ijesztő. a kontinentális Kolima hőmérséklet -egyensúlya. A patak nekiered a csillogó. amikor nappal negyven fokot is mérnek. – a mély szakadékokban a téli.VÍZESÉS Júliusban. de fényes és könnyű alumíniumnak. örökös jég lapul. kékes. jótékony esőre. rohan a víz. mint a kifutópályán. a jég felolvadt . Síkos a bőrűk. vízzé változtatja a havat. egyre gyo rsítva mozgását. szörnyeteg gombák. engedelmeskedve a váratlan esőzések súlyos erejének. leér a folyómedrekig. De a három méter vastag jég nem akadály a patakoknak. a köveknek. futását. életet adó. A patak már régen. Az eső csak pillanatnyi megkönnyebbülést hoz. Jégpáncélba vonja a meder köveit. az erdei tisztásokon. semmiféle vízáradat nem félelmetes. természetellenesen nagy vargányákat nevel. ahol már vége a nap és a jég párharcának. nem átlátszó. A gomba. a . A hegyi patakok a kék ég alatt alumíniumszínűeknek látszanak. repül le a hegyormokról a szakadékokba. az égbe hívja. s a meder olyan lesz. sárga… Ezek a hirtelen esők a tajgának. az erdőnek. A hegyi patakokban még nem. Nekiered és felszökken a levegőbe. a mohának. a zuzmónak csak pillanatnyi megkönnyebbülést ho znak. sima jégen. félméter átmérőjű is lehet. Az eső feltárja a természet valamennyi re jtett erejét és a vargányák kalapja súlyosodik. A természet nem is számítón erre a termékenyítő. Azoknak az alumínium-sima jégrétegeknek semmiféle cső. mint a repülőgép kifutópályáinak cementje… Ebben a mederben. az embert szinte megijesztve. már futása elején. mint a kígyóé és olyan cifrázatú is – vörös. A víz egyenesen a folyó felé rohan ezen a fagyott kifutópályán. felszállni… A vadul vágtató víz rohanva szalad.

újra szétporladnak.sziklaormokon repülőgépnek képzeli magát. aki rábíztad a fára a madárszárny titkait! Lilienthal vagy te… A nekiiramodott hegyi patak lezúdul. madárszárnyat találtál ki maga dnak! Tatlin-Letatlin** vagy. * Történeti személy. Ennek a levegőnek. Letatlin című mozgó szobr a az ő nevét idézi. semmiféle víz. hogy szétmorzsolja a sziklapartokat. a szilárd falnak. cseppekre. évezredek csiszolta. ** Vlagyimir Tatlin (1885-1953) – az orosz konstruktivizmus egyik megteremtője. ahogy a víz kristályos árja nekicsapódik a kék levegőfalnak. szabad közegnek. és beledöntse őket az árba. a láthata tlanságig engedékeny. Tisztán látni. hogy megbirkózzon a megmerevedett levegővel. olyan megcsontosodott ereje van. amely átlátszó és engedékeny. ahogy a tankönyvek nevezik. nem tud le nem zúdu lni. mozogni. újra zuhognak lefelé. alumíniumszínű patak nekiiramodva felszökken a levegőbe. repülni próbált. és sivítva. ez az erő azo nban kevés ahhoz. . Mint kiderült. gyökerestül csavarjon ki fákat. harsogva törnek a századok. A fröccsök. az árvíz törvénye szerint. élni. és mindenféle szabadság jelképének tetszik. s leugrik a szakadék széléről a semmibe. mert a vágtató áradat leszorítja a szakadék széléhez közeledő hullámokat. jelképes alakja az irodalomban és a filmművészetben („Andrej Rubljov”) többször visszatért. repülni lehel. kő-ellenállása. csak első pillantásra. s a magasból erőtlenül hanyatlik a tízméteres szakadékba. messziről látszik „közegnek”. a szakadékokban összegyűlt. Nyikitka jobbágy* vagy. kő-ereje van. amellyel nem vetélkedhet semmiféle szikla. hogy ott keringjen a folyó fölött . aki szárnyat. mindent elsöpö rjön útjában az áradás. Leveti magát a levegőbe és szétporlik a levegőben . azzal a levegővel. a vízcseppek egy pillanat alatt újra egyesülnek. úgy látszik. A levegőnek. Nekivágódik és szilánkokra törik – vízsziporkákra. A szivar alakú. és egyetlen vágya. úgy látszik. amelyben lélegzeni. a levegőből valónak. óriási kőgörgetegek alkotta meder felé. gigantikus víznek rohantában elég ereje van ahhoz. megingassa és széthasogassa a sziklákat. aki madárszárnyat erősítve magára.

helyet ad a szétporladt hegyi p atak fényes vizének. a hegyi patak torkolatánál. A folyó egy kicsit kitér. A pérhalak a víz fénylő félköre közelében gyülekeznek a sötét folyóban. szétmorzsolt hegyi patak csöndben. Itt mindig jó a fogás. hangtalanul csusszan bele a folyóba. erecskéi. A folyónak semmi köze ehhez a „Letatlin” patakhoz. a szétporladt víz cseppjei. kőgörgetegek. A folyó nem ér rá várni. a Lilienthal csermelyhez. fonalai megmozdítani sem mernek. hogyan emelkednek fel a mélyből a fénylő félkör felé. sötét vízre. kavicsok között. s látni.A hegyi patak ezernyi apró kis úton kúszik el a folyó medréig. amelyeket az erecskék. kövek. belenézve a patakba a pénzes pérhalak. csillogó fénykört rajzolva a folyó mellett futó. Az összetört. Rab Zsuzsa fordítása .

. Ha valaki lebukik. a tüzérségi akadémia professzorával. – A kés félelmetesebb mindenféle puskánál – jelentette ki Grisa kioktató hangon. A közlés úgy hatott rá. hogy leadja bedöglött bányászlámpáját .JÚNIUS Andrejev kilépett a tárnából és elindult a lámparaktár felé. a tolvaj. Kijevet. mint a háború. Mi köze ehhez neki. a nyakába sóznak még néhány évet. hogy háború tört ki Paraguayban vagy Bolíviában. – Mi az a géppisztoly? – Nem tudom. teli a hasa. bár benne járt már a korban. – Elszakadt a vezetéke…” A tilalom ellenére dohányoztak a bányában. mint a géppuska. Odesszát . Buzgó. – Képzelje – újságolta Sztupnyickij a németek bombázták Szevasztopolt. mintha azt hallja. „Megint kötözködni fognak – morfondírozott fásultan. őt érdekli olyasmi. mozgékony hivata lnok volt. a bányaparancsnokság álmában sem kívánhatott magának jobb munkafelügyelőt . Odament hozzájuk Grisa Grek. A bányában Sztupnyickij az ötvennyolcas törvénycikk ellenére munkafelügyelőként dolgozott a külszínieknél. A meddőhányó közelében Andrejev találkozott Sztupnyickijjal. megbízható. Andrejev udvariasan hallgatott. de senkit sem kaptak rajta. a bizto nsági szolgálatra gondolva. Andrejevnek? Sztupnyickij munkafelügyelő. Biztosan olyasmi.

Ne adj isten. – Nem féltelek én téged. legfeljebb harmadolják az idejét. Miska feszes vigyázzba vágta magát előtte. a „minden mindegy”. parancsnok polgártárs? – Persze. Te volnál az első… De nem fognak ám engedni. de még ő is szinte teljesen elhagyta ezt a régi szokását. de hasznát látom. A szabad munkafelügyelők is óvakodtak a bányától. Csak Miska Tyimosenko vert. még a gurítóról a fejükre zuhanhat egy széntömb… Nyikolaj Antonovicsnak. a lágerbe is fegyveres őrök kísértek. A bányába is. aki karriert akart csinálni. – Te vagy az az Andrejev? – kérdezte Koszarenko. elszántság. De munkált benne a megszokott közöny. – Hívd ide Andrejevet . A telepparancsnok jámbor emberke volt. indultunk a bányából a lágerbe. Itt a lelkét kiteheti az ember. A lőfegyver okozta seb jobb. az elítéltek közül való sebész. – No csak… Add ide. – Tehetek én arról a paragrafusról? – méltatlankodott Miska. s kívá ncsian szemügyre vette a belépőt.” Reggel elment Koszarenko parancsnokhoz.– Igaza van – helyeselt Borisz Ivanovics. hadd látom. – Egy kés a hasban: biztos fertőzés. – Sorakozó-ó-ó! Felsorakoztunk. Érted te a csíziót – mondta rekedt hangon Koszarenko. Soha még nem hívatták a telepparancsnok magas színe elé. egy felügyelőnek megtett fiatal elítélt. és mindig fennáll a hashártyagyulladás veszélye. . Miska Tyimosenko ment és így tűnődött: „Jelentkezek a frontra. – Parancsára megjelentem. – A paragrafusom miatt. Andrejevet meglepte az üzenet. tisztább… – Legjobb a szeg – állította Grisa Grek. Andrejev bekopogtatott az iroda furnérajtaján. Magába a bányába sohasem ment be az őrszemélyzet: a föld alatti sötétség megvédte az e mbereket a veréstől. a hírhedt „vajdának” hamar eljárt a keze. Andrejev elítélt . – Tessék a jelentkezésem a frontra. parancsnok polgártárs. Kiküldeni nem fognak.

s a papírlapot lobogtatva krákogta: – A zónát fogod felszámolni. „A háború – gondolta Andrejev általános mozgósítás. mint mások. nyi lván ezért…” – Távozhatok. tíz fémfonal. Semmivel sem volt jobb munka a többinél.– Én. A ti zónátokat. Lebontod a szöges-drótot. leszedték a szögesdrótot. – Holnap nem mégy ki munkára. Andrejev megértette. – Munkát kapsz tőlem. Koszarenko tévedett : az elítéltek elfásultak. Koszarenko az asztalon fekvő iratok között turkált. – Nem dolgozom rosszabbul. A lágerben fogsz dolgozni. s magában olvasta. hogy az ötvennyolcasok zónájáról van szó: más táboroktól eltérően a „nép ellenségeinek” barakkja szögesdróttal volt bekerítve a lágeren belül. s egy karóra tekerték. Koszarenko felállt. parancsnok polgá rtárs… – No. . Andrejev várt . – Csillés vagyok a harmadik részlegnél… – Kinél? – Korjaginnál. fölvett egy lapot. Korjagin ki fogja bírni egy csillés nélkül. – Egyedül? – Maszlakovval kettesben. Tíz sor. parancsnok polgártárs? – Várj! Mért panaszkodik rád Korjagin? – Korjagin? – Igen. parancsnok polgártárs. menj csak… Rozsdás szögeket hajlítgattak ki. Itt van előttem két jelentése. meg még a keresztszálak: egész napra elegendő munka Andrejevnek és Maszlakovnak .

– Csak szerencsétlen…” – Mit fognak most velem csinálni? – kérdezte Andrejev. Hogy dicsérted Hitlert… „Pedig ez nem gazember – gondolta Andrejev. és Kuznyecov. – Nem tudom. Andrejev leült melléje. – Csak a rend kedvéért. . Ijesztő hír volt ez. falusi gyilkos. Ideje újat a nyakamba varrni. Másnap Andrejev visszament a bányába. Kuznyecov közbűntényes volt. A hídon túlra. hogy írjak rólad följelentést . – És? – Rám parancsoltak. ez csak a rend kedvéért kell. hiszen a főtt étel jelentéktelen volt a lágerben. a műszak másik csillése a fordítókorong közelében. Fentről még nem küldtek üres csilléket. – Rólam? – Igen. – Ide hallgass – kezdte Kuznyecov. – És te? – Írtam. – Persze – felelte Andrejev. amit mondtak. A csillék zakatoltak lefelé a lejtőn. A megbízott azt mondta. s várta a csilléket . Mi mást tehettem volna? „Valóban – gondolta Andrejev –. a világosban üldögélt. Minden a kenyértől függött. – Engem berendeltek – Hova? – Oda. A bányában a szokásos hideg és szokásos sötétség fogadta.Ebédnél Andrejevet újabb esemény várta: a kenyéradagot egy kilóról leszállították fél kilóra. A szállító tárnán lement az alsó vágatba. mi mást tehetett volna?” – És mit írtál? – Hát. Ebben az évben letelik a büntetésem.

– Mit műveltél? Azt kérdezem. nem dolgozok vele. a bánya üzemel… Miért üvöltözik? – Miért? Nem tudod? Itt van Korjagin jelentése… Ő párttag. . teljes lendülettel folyt a munka. támfák recsegtek. – Ti mesemondók! Fogadjátok a csilléket! – Azt hiszem. átkéredzkedek mellőled más munkára – folytatta Kuznyecov. és az így a csörlőhöz ka pcsolt csilléket legurították a lejtőn. hogy előtte nem kapcsolta hozzá a csörlőhöz. fehér po rfelhő árasztotta el a lejtős vágatokat. Koszarenko fel-alá járkált az irodában. azt mondom majd: én nem tudok semmit. Egymás után gurultak lefelé a csillék. A beszédes Kuznyecovval ellentétben ez csak hallgatott. hogy a harmincméteres lejtőn leengedjék az üres csilléket és fé lrehúzzák a rakottakat. vagy figyelmezte tték őt „a hídon túl”. a bányát senki nem bénította meg.– Hé. A következő műszakban Csudakov lett Andrejev új párja. „Riadó!” Bányaszerencsétlenség! Tompa dörrenés hallatszott. amikor Csudakov váratlanul hibát követett el: egy csillét úgy taszított a lejtőre. Egen… – Az lesz a legjobb – hagyta rá Andrejev. Este berendelték Koszarenko parancsnokhoz. vas csörömpölt. a kerekeket ráillesztették a lejtős sínekre. Az összekapcsolást felváltva végezték. szintén közbűntényes. Néhány műszakban Andrejevet és Csudakovot a szellőztető vágatba osztották be a felső fordítókoronghoz. Most Csudakov volt a soros. Vagy születésétől fogva kuka volt. mit műveltél? Te kártevő! – Magának elment az esze. Andrejev pedig vissz ament a barakkba. s az volt a dolguk. minden csillére ráakas ztottak egy acélsodronykötelet. ti! – kiabált a pályamester. A csilléket megfordították a korongon. parancsnok polgártárs – felelte Andrejev. – Hiszen Csudakov volt az. – Ha megint berendelnek. gazember! Kártevő! Megbénítottad a bányát! – Mi közöm nekem az egészhez? Különben is. Csudakovot azonnal letartóztatták. aki véletlenül… – Te vetted rá.

– Az nem a te gondod. Ha le nem tartóztatnak. de még erős pamutsálját. hogy a professzor legalább felügyelő legyen. hogy szétossza köztük a holmijait: tartalék kapcáit. Tyihomirov már várta Andrejevet . – Ideje észre térni – dörögte szigorú hangon Tyimosenko . – Átkozott fasiszta. Antonovics – folytatta Miska. terjedelmes jelentése csakugyan ott feküdt a parancsnok előtt. s ment a társaihoz. – Az ilyen tintanyalók miatt. – Korjagin parancsolta. – Hova menjek holnap dolgozni? – Előbb érd meg a holnapot – vetette oda Miska Tyimosenko. akkor magának semmi dolga többé a bányában. – Nos. Ácsolóvájárként dolgozott a bányában. de Szvissev. A főmérnök szerette volna.Korjagin apróbetűs. A barakkban a munkafelügyelők fülkéjét majd fölvetette a lárma. a bányászati kar egykori dékánja. régi. – Kit keresel? – Magát. és rosszallóan nézett helyettesére. becsületszava mra. gazember! Andrejev távozott. – Takarodj. a szénvidék parancsnoka élesen elutasította. Andrejev priccs-szomszédja Tyihomirov volt. – Ha Tyihomirovot kiemeli – magyarázta Szissev a főmérnö knek –. amikor Andrejev belépett. de mintha elvágták volna. mi történt? . – Az ilyen nagyokosok miatt rohadok én itt. Nyikolaj Antonovics – fordult Andrejev a „vajdához”. Megértette? És többet egy szót sem akarok erről hallani. te bunkó – vágott vissza Andrejev. hogy a letartóztatáskor ne találjanak nála semmilyen fölösleges holmit . – Felelni fogsz! – Ahogy akarja. Miska majd megtanít kesztyűbe dudálni. – Miska brigádjába mégy – jelentette ki Nyikolaj Antonovics. – Te vagy fasiszta.

a szabadban viszont hatvan. merről fúj a szél. Télen a bánya alsó szintjein a hideg legfeljebb húszfokos. És itt most miért sírt? A tehetetlenség. De amíg én élek. én nem vagyok érdekes . ismét a szállításnál.– Megússzuk – felelte Andrejev. értettem – válaszolta Tyimosenko . Kiderült. hogy itt vagy! – örvendett Andrejev. s a legk isebb szél is pokollá változtatta az éjszakát. álla ndóan verssorokat mormol. hogy e lszólja magát? Most csöppentél a világra? Korjagin leváltotta Andrejevet a mélyszíni munkáról. Ott a kolimai földön esett meg Andrejevvel. de nem tudtak kicsikarni belőle semmilyen nyilatkozatot: Csudakov nem először ült és tudta mindennek a valós értékét. s képtelen volt ezeket a leveleket sírás nélkül e lolvasni. csökkentjük a fejadagját . Kevés volt a csille. Andrejev az éjszakai műszakban a magas meddőhányó tetején toporgott. Andrejevet nem tartóztatták le. legfeljebb gyerekkorában. Tudom én. Vagy egy hónapig börtönfejadagon tartották – egy pohár víz és háromszáz gramm kenyér-. – Ne taníts te engem! – mondta a nyomozótisztnek. több lágerkását kell ahhoz nektek megenni. nem bántok el vele. hogy elsírta magát. – És hogy engem is visszavettek a bányába. a magány. – Andrejev nem tett nekem semmi rosszat. – Igenis. Nem velem akartok ti leszámolni. – Most már benned van minden remény – mondta Korjagin Miska Tyimosenkónak. a hideg rettenetes. Aztán ha elszó lja magát… – Hülye – válaszolt Korjagin. hogy verseket idéz föl. De az már régen volt . amikor levelet kapott anyjától. és a párja Kuznyecov lett . korábban ez soha nem fordult elő vele. Andrejevre akarjátok ráhúzni a vizes lepedőt. a meddőkőzettel érkező csilléket ke llett kiürítenie. – Jó. de még csak rájuk gondolni is. – Te majd elintézed. a hideg… Andrejev hozzászokott a lágerben. Mi ütött Korjaginba? . hogy Csudakov nem volt hajlandó hazudni. – Először a gyomrán keresztül fogjuk meg. Az emberi agy felmondja a szolgálatot a nagy hidegben. Néhány dermesztő műszak után Andrejev ismét a bányában do lgozik. – Háború van. Ebben a hidegben azonban képtele nség volt gondolkodni. – Miért kell megvárni.

– És a fürdőst félrelökve. de megismerheted. feketék az ablakok. A csontváz-sovány fürdős a küszöbről végigmérte tekintetével Tyimosenko rózsaszínű.– Azt beszélik. Olyan. és te elzárod a gőzt . az a félszemű. – Egy kicsit fölmelegíted a vizet. s hasadt üvegű bányászlámpa lógott a fürdő középen. Miska gyorsan levetkőzött. Egyelőre fürdős lesz. Nem fog többet a bányában dolgozni. akár a bánya. pompás testét és hallgatott . Sötét és száraz volt a fürdő. a helyiségben nem volt bojler. hogy Tyimosenko vagy. Fontos hírek voltak ezek. Ha már elég lesz. feketék a falak me ntén húzódó priccsek. s odahúzta a gőzvezetéket. Menj. feketék a sajtárok. csont-bőr fürdős elhúzta a reteszt és kinyitotta az ajtót. Miska Tyimosenko elhatáro zta. kiválasztott egy hideg vízzel félig töltött hordót. mielőtt még a lágerből a munkások odaérnének . nyirkos homály borította a bányászfürdőt. Tyimosenko bement a fürdőbe. mint a csontváz. így aztán visszajöhettem. – Látom. hogy beszámolási kötelezettségüknek eleget tegyenek. – Többre nincs szükség. és akkor lassan engedd rám a gőzt . Elég – magyarázta Kuznyecov. Magánzárkában volt. már együtt van rólad az anyag. engedd meg a gőzt. hogyan szeretem adagolni a gőzt – magyarázta Tyimosenko. – Mit akarsz? – Tyimosenko vagyok. – Kevesebbet járjon a szád — pattogott a munkafelügyelő . Fekete. Jó veled dolgozni. Az előző fürdős. fekete volt a mennyezet. megzörgetem a vezetéket. hogy régi szokásához híven műszakváltás előtt megy fürdőbe. – Elmondom. Csudakovot is kiengedték. minden szokásomat ismerte. – Még nem ismered az öklömet. én bemászok a hordóba. Az elítéltek közül kiemelt munkafelügyelők műszak után feg yveres őrkíséret nélkül jártak be a lágerbe. Füstös. Hol van most? . kampójával egy bányatámfára emlékeztető oszlopba fúrva. Az ismeretlen. s a vizet forró gőzzel melegítették.

A gőz égette a testét. kiugorni a hordóból. bugyborékoló. belépett a lágerorvos. Te Miska – mondta Csudakov én láttalak téged… – Hol? – A hídon túl. s Tyimosenko megijedt. és kiment .– Nem tudom – felelte a csontváz. De te fura fickó vagy. Nyomban bugyborékolni kezdett a gőz. tejfehér gőz szétoszlott. a fürdőben semmit sem lehetett látni a fehér. fölmelegedett a víz. És hallottam. Csudakov kikapcsolta a gőzt . Miska jelzett a fürdősnek. gomolygó gőztől. Meleg lett. – Nem ismertelek meg. de a csoportvezető csak ebben szeretett fürödni. hogy nem ismertél meg. Háború van. Buta és élhetetlen. Tyimosenko már nem léle gzett: élve megfőtt. bugyborékolt a hordóban. Ilyet vállalni azért a piszok Andrejevért! – Ez az én dolgom – felelte a fürdős. s megkocogtatta a vezetéket. – Ez a tajga törvénye. a sűrű. – A magánzárkában készültem ki annyira. Kulcscsontjai kidudorodtak a gimnasztyorkáján. újból dörömbölt. keskeny hordóba… Voltak itt alacsonyabb és szélesebb hordók. – És te honnan kerültél ide? – A magánzárkából. A víz a nyakáig ért. Ez jót jelent. Sisteregni kezdett a gőz. Csudakov. s a pádról átlendült a magas. – Csak nem Csudakov vagy? – De igen. meg fogsz gazdagodni – nevetett a munkavezető. Ezen a napon a munkásoknak nem nyitott ki a fürdő . de a forró gőz tovább ömlött a vezetékből. és Miska vadul felüvöltött. a vascső is akadályozta. megpróbált kiszabadulni. miket regéltél az NKVD-megbízottnak… – Mindenki a saját bőrét menti – jelentette ki Tyimosenko. Miska dörömbölt. Miska hunyorgott a gyönyörtől. Amikor kitárták az ajtókat és ablakokat. de a hordó szűk volt. . Buta vagy. Miska felmászott az egyik padra.

Maráz László fordítása . „Hőmérséklete” volt. visszajött a félszemű: őt nem váltották le.Csudakovot leváltották a fürdős posztjáról és áthelyezték valahova. csak egy na pra „F-es” lett: felmentették a munka alól betegség miatt.

amikor a fogoly kézhez kapja a tanúsítványt. A lágerparancsnokság nagy erőkkel kereste a megfelelő e mbert. tehát fontos része volt annak a világnak. távol volt az emberi szemektől. A főadminisztrátor adta ki az elítélteknek a szabadulólevelet. Szóval sehogy sem találtak főadminisztrátort. kizár- . s az ő utasításaikat teljesíti. mely a foglyok ügyeit intézte. hogy bebizonyosodott: a rendes. ahol az élet é rtelmét az a perc adja. amikor az ügyek megszaporodtak. Lágerszolgálatra a jelentős juttatások ellenére sem igen akadt jelentkező . csak egyetlen sze rződéses ellenőr dolgozott. és a régi lágerparancsnok karrierjének gyors végét jelenthette. hogy többé nem fogoly. Keveset tartózkodott az osztályon. hiszen a láger. Volt. de nem ilyen idők jártak. hogy összeköttetésben áll az alvilággal. minthogy a szabadulások ügyében hibázni végzetes volt. Persze be lehetett volna tölteni ezt a kényes munkakört a párt vagy valamelyik szakszervezet segítségével. Az újonnan kinevezett munkatársról kiderült. s az egész nyilvántartási osztályon. az úgynevezett szabadulási csoport lá tta el. akit kell. egy Paszkevics nevű csendes.VISSZHANG A HEGYEKBEN A nyilvántartásra sehogy se tudtak megfelelő adminisztrátort t alálni. Máskor az adminisztrátor pénzért szabadon engedett bizonyos déli valutaüzéreket. idült alkoholista. ezt a tisztet egy egész önálló osztály. ideje nagy részében futárszolgálatot teljesített. A főadminisztrátor az elítéltek közül kerüljön ki – így látta jónak a takarékos főhatóság. Ezért aztán. vagy egy leszerelő katonatiszttel. nem azt bocsátja el. az előírásoknak megfelelően. Szabad emberként lágerbe szerződni szégyennek számított. tisztességes fiatalember szórakozott és szétszórt.

Délen az emberek a tolvajoktól óvakodva különleges. Ritkaság az ilyesmi Viseránál. Salamov első lágerbüntetésének színhelye az 1920-as évek végétől. . 1917 után az első nagy láger politikai elítéltek számára. Ezek a vasrostélyos ablakok még egészen közelről sem engedik láttatni. megölték. Az uráli és a kelet -szibériai vasutakon ekkor még közlekedtek a hajdan nevezetes Sztolipin-vagonok** – az elnevezés átragadt később a rabszállító szerelvényekre. a déli emberek élénk fantáziája sugallja ezeket a járókelők szemét nem bántó rácsokat. ** Pjotr Sztolipin (1862-1911) orosz belügyminiszter. Szolovkiról*. fontos lágere. amelyet egy éve a Szolovki 4-es számú részlegének mondtak. Ide marhavagonok jö nnek – vörös kocsik. 1906-tól miniszterelnök. mi történik odabenn. A fegyveres őrök egyenként szállították az elítélteket valamelyik szélső fülkében. az egyik legészakibb ponton. virág. A különleges őrkíséret nem Sztolipin-vagonokban utazott. Ide különleges kísérettel senkit sem hoznak. Arról a bizonyos lágerről volt szó. amelyek azért mégiscsak rácsok. valamivel nagyobbak a másik oldalán.hatták az OGPU harcosainak sorából. csikorgó ajtó . A Sztolipin-vagon: két négyzet alakú kis ablak a kocsi egyik. Csak főadminisztrátora nem akadt ennek a lágernek. tele priccsekkel vagy személyvonatok sűrű ráccsal fedett ablakokkal. s benne a súlyos. A vagon mindkét részére egy-egy kis ablak jut.és napsugármintájú rácsokat szerelnek az ablakra. mintha a vagon szégyellné rácsait . És lám. most pedig az Észak-Urál önálló. a szemüket lezáró vasro stélyok miatt. Belül a vagont két részre osztja egy tömör vasrács. amelyek persze közel sem voltak Sztolipin-kocsik. Mindkét oldalon van őrszakasz. nagy jelentőségű agrárreformja mellett ultrar eakciós politikai kurzust valósított meg. S a folyosó is az őröké. magáról a szigetről különleges fegyveres őrség érkezett . egysz e* Ősi kolostor. Szóval már a személykocsik is megszűnnek hagyományos vagonok lenni. ekkor még minden családiasan zajlott. s még bíróság elé is állíthatták. a Szovjetunió európai területen.

egyetlen mozdulatot sem tett . hogy az újonnan érkezett rokkant férfi az a bizonyos főadminisztrátor. láthatóan most tanulta a mankónjárás művészetét. mint a forradalom előtt . estére pedig új barakkba költöztették. idős embert mankóval. ősz hajú. és a bejáratnál let elepedő ügyeletes a petróleum-lámpa fényénél a fűrészporban ugráló bolhákat figyelte. ma nkóit az étkezőasztalra tette. Ebédosztáskor a főnökségre hívatták. behunyta a szemét. bűzös sarok felé mutatott. s ahol nemhogy egy embernek. amikor még csak egy sziget volt. . Megjött a különleges kísérőosztag a Szigetről – így nevezték Szolovkit. akit a lágerparancsnokság anny ira várt. az adminisztratív személyzetébe. álomba merült . s mivel az álmos szomszédok meg-megmozdultak. De az újonnan érkezett nyugodtan ráhúzta fülére a sapkát. és felmászott az alvó emberhegyre. lefeküdt. mondjuk. Szahalin –. Az ember nyugodt volt. de még egy macskának sem volt hely. teste beékelődött a felszabaduló kicsiny helyre. szögletesen mozgott. Miután könyöke és csípője már a priccs deszkáin nyugodott.rűen. ahol egymás hegyén-hátán aludtak a felöltözött emberek. és letett egy alacsony. Még hiányzott a szükséges tapasztalat. A deszkapadlót fűrészporral szórták fel. Időnként megnyálazta az ujját. hiába tárták sarkig az ajtót az épület mindkét végén. Másnap reggel kiderült. Csodálatos barakk volt ez. és az erőszakos rovarokra vetette magát . Az emeletes priccsekkel teli közös barakk szűk volt és levegő tlen. jelle gzetes szolovki vászonköpenyben és szolovcsankának mo ndott fülessapkában. Az éjszakai ügyeletes bizonytalan mozdulattal a sötét. nem akadt párja. ahol a láger fo glyokból lett tisztviselői éltek. Ebben a barakkban szorítottak helyet az újonnan érkezett férfinak. mint. Súlyával helyet szorított magának. nem régen rokkanhatott meg.

Lenin követelésére létrehozott szervezet. leál ltak. amikor Raszkolnyikov. és halkan.Akkor építették. a szokásos adatlappal kezdődött. Sovány. a harmincas években diplomáciai szolgálatot teljesített külföldön. az utolsó munkahely: Mu nkásParaszt Felügyelet…** Az OKP (b) tagja 1917-től. Ebben a barakkban emeletes függőpriccsek álltak. Az utolsó kérdésnél ez állt: büntetve. melyeken négyesével helyezke dtek el az emberek. a három nyolcast rögtön megjegyeztem. akár a matrózok a fedélzeten. mint a megfáradt inga. a ma Sztálin elleni lázadásáról híres régi bols evik soha nem volt lágerparancsnok Kolimán. Ebben a barakkban ismerkedtem meg Sztyepanovval. 1934-ig állt fenn. aki tizennyolcban elsüllyesztette a fekete-tengeri flottát. nem hogyishívjáknak. szemből és profilból. ha a barakk akár egyetlen lakója is megmozdult . a híres tengerészzás zlós. a függőpriccsek állandóan mozgásban voltak. Mihail Sztyepanovics Sztyepanovval. * Salamov téved. Mivel egyszerre több ember is mozgott. * A szárazföldi lágerkarriert csináló hajdani tengerész múlt jának adózott a személyzeti barakk megépítésével. A hintázás és a csikorgás egyetlen pillanatra sem szűnt meg. a törvényesség betartására és a bürokratizálódás elkerülésére 1920-ban. ahogy errefelé szokás. két fényképet tartalmazott. egyik oldalon vastag acélhuzalokkal kötötték össze a fekhelyeket . amelyet a különleges őrség hozott. de jól hallhatóan csikorogtak . Az adatlapon fel volt tüntetve a születési év: 1888. Kolimára került lágerparancsnoknak. ** A párt tevékenységének állami ellenőrzésére. Emiatt aztán minden priccs mozgásba lendült. sok-sok rövidítéssel. és elhallgattak. így szólították az új adminisztrátort. tíz év lágerre csö kkentve. már előző nap láttam. helyesebben halálos ítélet. . ez egy karcsú fatörzs metszetére emlékeztetett . valamint egy felnagyított ujjlenyomatot. A szerkezet szilárdságát biztosítandó. 1905-től az eszer-párt tagja… A bejegyzés gyakorlott hivatalnokkéz műve. zöldfedeles iratköteg volt. A büntetés tíz év. Csak az esti ellenőrzéskor álltak meg a mozgó priccsek. Egyébként a dossziéját.

mint egy vigéc. Majerovszkij semmi mást nem tudott rajzolni. a messze földön ismert zsebtolvaj. hanem homorú. A „Népakarat” legendás fényében tündöklő. A lágerben ott volt Kolcsak és Annyenkov seregének számos parancsnoka. mint a közönséges sétapálcáké. hol papírra. Egy igen tehetős tudóscsalád kiátkozott fia volt . – Elengedtem Antonovot … Misa Sztyepanov. a gimnázium tanárának fia. – Ejha – mondtam és üdvözöltem. aki tényleg úgy festett. Ott volt Majerovszkij is. Sztyepanov dossziéja új lágerborítót kapott. hol fára. – Mondd. Miklós kíséretéből. a hírhedt Vad Ha dosztály vezére. Mihail Sztyepanovics. a tizenhét éves pityeri gimnazista. aki éjjel-nappal rajzolt. melybe a fiatal orosz értelmiség körében dúló divat jegyében szent kötelessége volt belépni. Karlov. k opasz volt. hogy különösebben érdekes volt a mi Mihail Sztyepanovicsunk adatlapja. Hallgattunk. Először láttam Sztyepanovot mankó nélkül.A lágerben végzett munka rovatában feltüntették. – Hiszen mindenem ép. A bot fogantyúja nem domború volt. Nem mondhatnám. Ez csak sétabot. és mindig ugyanazt: meztelen férfiakat és nőket a közösülés ezernyi természetellenes pózában. Volt néhány gróf és grúz herceg II. s felkerült a polcra az Sz betűhöz. hogy Sztyepa nov több mint fél évig főadminisztrátor volt Szolovkiban. az 1905-ös év előtt belépett abba a pártba. A láger asztalosműhelyében nyilván régen megrendelt. A köztörvényesek nem fogadták be. alkalmatos botot tartott a kezében. a betörő és festőművész. akit gyakran mutogattak a fejeseknek. tömpe ujjú. Felhúzta a nadrágszárát. aki Romanov Miklós lányának adta ki magát. ha nincs az a véletlen vasárnapi beszélgetés az irodában. frissen alapított eszer-pártnak számos irányzata és . de valóságos művésze a szakmájának. miért ülsz itt? – Hogyne ülnék? – elmosolyodott. – Meg fogok gyógyulni – mondta Sztyepanov. egy szélhámosnő. Nem ismerhettem volna meg csodálatos históriáját. közk eletű nevén a Vigéc. és megláttam a felfelé futó lilásfekete bőrcsíkot. pocakos.

párosával verték vasra a rabokat – ez volt a legmegbízhatóbb módszer. hogy összeveszítsék őket. Rokoni szálak vezették Miska Sztyepanovot ebbe a csoportba. 1879 és 1882 között működött. és vadul meggyűlölték egymást… Politikai foglyoknál már korábban is alkalmazták ezt a mó dszert. . Mihailt kötél helyett életfogytiglani katorgára. összeállíthatott politikai bukétákat: ana rchista és eszer. Misa Sztyepanov is lövöldözött. a szektást az ateistával. dinamit … A laboratóriumok asztalán mindig ott állt a nitroglicerines üveg. házkutatás esetére. * A Zemlja I Volja nevű (forradalmi narodnyik) szervezet felbomlása után létrejött pétervári kör. Az eszerek tüzeltek. Mindkét fél részéről óriási önuralom kellett. az idősebbnek pedig mindent megtenni. s ami a legszebb.és négy év lábbilinccsel. lőgyakorlatok. Az életfogytiglan a cári időkben húsz év büntetés. A katorga rugalmas rendszer. Pityer közelében levő Schlüsselburgba irányították. és a kiskorú Misa kivételével fel is akasztották. akiket közös vasra vertek. míg volt lőszerük. kényszermunkára ítélték. konspirác iós lakások. Schlüsselburgban Sztyepanov idejében egy igen hatékony újítást vezettek be. A láncra-párositás az akkori mesterek pompás leleménye volt. A hét forradalmár konspirációs lakását körülvette a rendőrség. mely a körülmények és az uralk odó jellemének függvényében változik. és a szülővárosa. elítélték. Az irányzatok közön t ekintélyes helyet foglaltak el az eszer-maximalisták: Mihail Szokolov. a terror helyett az agitác ióra helyezve a munka súlypontját. Valamennyiüket letartóztatták. letartóztatás. vagy a fiatalnak vakon engedelmeskednie kellett az idősebbnek. Barbusse egyik elbeszélésében elmondja két szerelmes fiatal tragédiáját. itt a börtönparancsnokság kedvére sziporkázhatott: eg ymáshoz láncolhatta az alacsonyt a magassal. hogy össze ne ve szszenek. és hamarosan szívvel-lélekkel belevetette magát a földalatti Oroszország életébe: titkos összejövetelek.frakciója volt. a híres terrorista csoportja. két év kéz. hogy a lelkében lakozó értékeket átadja sorstársának. szociáldemokrata és a Fekete Újrafelosztás * híve.

. Hadszíntérről hadszíntérre emelkedett a ranglétrán. Az Antonov-felkelés hanyatlóban volt . * A Különlegesen veszélyes rabokat számmal jelölték meg. mint ahogy készült rá. Folytak a kényszermunka egyhangú évei – hozzászokott a számhoz. részt vett a Téli Palota ostromában. mint várta. és Sztyepanov sokkal hamarabb szabadult.Néha az iszonyatos próba elé állított akarat megerősödött . 1917 után a legmagasabb szi nten. és ha az életfogytiglant napra pont osan letölti. az októberi forradalom után pedig katonai kiképzést kapott. és vörös parancsnokként kiment a frontra. és a schlüsselburgi börtö nben sok-sok napon át beszélgetett Sztyepanovval. Megtalálta Ordzsonikidzét. Megedződött a jellem. Ez a találkozás és barátság Ordzsonikidzével az eszer-maximalista Mihail Sztyepanovicsból szociáldemo kratát. és még szo lgálhatja az új zászlót . a saját jövőjében. Ki fogja várni ezt a húsz évet. A tambovi Antonov-fronton Sztyepanov dandárparancsnok ö szszevont páncélvonatos egységeket irányított. a lélek. huszonkét éves Mihail Sztye panovics találkozott Schlüsselburgban Szergo Ordzsonikidzével. Tizenhét februárja kinyitotta a cári börtönök kapuit. belépett a bolsevik pártba. De jóval kevesebbet kellett várnia. Mihail még fiatal volt. p arancsnokokkal az élen.és lábbilincses büntetése. rájuk bármikor büntetlenül lőhetett az őrség. A környező falvak lakói hirtelen reguláris sereggé alakultak. Így telt el a láncra vert Mihail Sztyepanov kéz.* Ebben az időben a még fiatal.** Szergo nagyszerű tanító volt. Sztálin öngyilkosságba hajszolta. egyre magasabbra . a káró ászhoz a köpenyén. ** Grigorij (Szergo) Ordzsonikidze (1886-1937) 1903-tól tevékenykedett a szociáldemokrata mozgalom vezető posztjain. A Vörös Hadsereggel szemben Tambovnál egész sajátos egységek vették fel a harcot. akkor is negyvenéves kora előtt szabadul. és nem is sikertelenül. bolsevikot formált . Szergo hitével hitt Oroszország jövőjében.

és soha nem veszekedtek. a nép ellenségét elfogás és azonosítás után azonnal agyon kell lőni. Antonov pedig régi bajtársát figyelve szomorúan mosolygott . ami persze nem volt újdonság a fogoly számára. és megcsóko lták egymást.A polgárháború számos bandájával ellentétben Antonov ügyelt „az osztagok erkölcsi állapotára”. magát Antonovot is foglyul ejtették. átszellemült arcra esett. Add a szavadat. ez a mozgalom így is. Aztán odament egészen közel Antonovhoz – majd egy fejjel alacsonyabb volt nála – és megkérdezte: – Szaska. becsületszavát adta. szikár. Antonov bejött és megállt a küszöbnél. és utasította. Sztyepanov megparancsolta. amikor nagy nehezen döntött. hogy szabadon engedjelek. hogy a Cseka-ezred akcióját teljes siker koronázta. Antonovot elvezették. törvényen kívül helyezte. A Vörös Hadsereg minden egységéhez szétküldték a főparancsnokság utasítását: Antonovot. Az Antonov-lázadás egyre jobban visszaszorult . . és hogy Antonovot. úgy is halálra van ítélve. a becsületszavadat… És Antonov. – Nem tudlak téged agyonlőni és nem is lőlek agyon – mondta Sztyepanov. beszünteted a harcot a szovjethatalom ellen. Sztyepanov megölelte az összekötözött foglyot. Sztyepanov kiküldte a kísérő katonát. Magát Antonovot a forradalmi törvényszék távollétében már rég halálra ítélte. Sztyepanov beszámolt Antonovnak a parancsról. hogy kint várjon. Sztyepanov sokáig gondolkozott. De te is add szavadat. akinek könnyebb volt – rabtársa erkölcsi kínjait pontosan értene –. Az ajtóra akasztott denevér-lámpa sovány. te vagy az? Schlüsselburgban egy évig közös láncra voltak verve. – Módot találok rá. hogy eltűnsz. hogy vezessék elé a foglyot . És egyszer csak Sztyepanov dandárparancsnoknak jelentik. némán járkált a vagonban. és katonáit a Vörös Hadsereg példájára politikai komisszárokkal lelkesíttette.

hogy megismerje Antonov egyik legfontosabb kiáltványát: „A »Népakarat« régi tagja vagyok. Nem úgy. az ő energikus akciói nyomán már-már felszámolták az Antonov-lázadást – a legveszedelmesebb falvakat ágyútűzzel tisztították meg . aztán magát is. Ez 1924-ben történt. Így halt meg Alekszandr Antonov. Lenin és Trockij. és „zöld” seregeit feltüzelve. Antonov éjszaka megszökött. – Nem később. mint a ti vezéreitek. és így lehetővé tette egy fo ntos bűnöző szökését . A katonai törvényszék tagja volt maga Sztyepanov és a fivére is. a fivére a kórházi ágyon agyonlőtte őt is. háromig. Az őrség parancsnokát bűnösnek talá lták és egyévi felfüggesztett börtönre ítélték. és amikor a kórházat körülfogták a Vörös Hads ereg lovasai. Engem láncra vertek. helyette az őrség parancsnokát ítélte el. amikor Mihail Sztyepanovics a tambovi fronton volt. kínoztak…” Ezzel a kiáltvánnyal Sztyepanov jóval később ismerkedett meg. – Akkor őszültem meg – mondja Sztyepanov. hogy minden rendben. hogy Antonov régi kényszermunkás? Abban a rövid időszakban. kettőig. Miként eshetett meg. De nem így történt: Antonovnak esze ágában sem volt betartani ígéretét. aki akkor a Munkás-Paraszt Felügyelet népbiztosa volt . hogy Sztyepanov nem tudta. Előjött. és Ordzsonikidze keze alá került. Akkoriban úgy látszott. nem állt mó djában. Dolgozott egy évig. sok évet töltöttem kényszermunkán. Az Antonov-lázadás a végét járta. Véget ért a polgárháború. aztán a harmadik év végén észrevette. A főparancsnokságot hamarosan Tuhacsevszkij vette át. . melynek újfent el kellett volna ítélnie Antonovot.A katonai törvényszéket másnapra hívták össze. akik a száműzetésen kívül semmit sem ismernek. Az 1917-es párttag Sztyepanov irodavezető lett. hiszen Antonov el fog tűnni és az Antonovlázadás véget ér. Maga Antonov kórházban feküdt tífuszban. akinek életét megmentette és a szovjethatalom előtt is. a levelezését . a lelkiismer ete tiszta Antonov előtt is. Sztyepanov leszerelt. újult erővel vetette magát harcba. aki rosszul állította fel az őrszemeket. hogy nyomoznak utána – valaki átnézte az iratait. A törvényszék.

Visszaidézte élete minden lépését. De hát Antonov halott. inkább a h alált választja. De múlik az idő. hogy nem fogják megbüntetni. Sztyepanov még a fivérének sem mo ndott soha semmit. rendezetlen élet krónikájának e néhány sorát ellenőrizték. de ő. talán nem is kérés volt. három kisgyereke. hogy ő. Antonov semmit sem mondott neki. és a parancsnok megígérte neki. Sztyepanov. élete minden percét: a napnál v ilágosabb volt minden. . átjutott a határon Szemjonov atamánhoz. a parancsnoka? Három apró gyereke van. semhogy kiadja a parancsnokát.Sok-sok éjszaka vergődött álmatlanul Sztyepanov. és még az é jszaka meg is szökött. és a magas rangú csekista nyomozó azonnal rákérdezett: igaz-e. kivéve azt az Antonov-históriát. Hol van most Gresnyev? A hadsereg irattárában kiderítik. szülőföldjén. a Vörös Hadsereg parancsnokaként harci helyzetben szabadon e ngedte a fogságba esett Alekszandr Antonovot? És Sztyepanov elmondta az igazságot. Antonov halála után ez a tiszt a Távol-Keletre menekült. hanem egyik tisztjével. fiatal felesége. ahol Gresnyev őrparancsnok megkapta a maga felfüggesztett egy évét. amíg el nem fogták . A zűrzavaros. hanem parancs – mivel a szökés az ügyet szolgálja. egy Kremencsug-közeli faluban él. és bekerült a kihallgatások fogaskereke közé . hogy régen leszerelt. Gresnyev elmondja. Magánzárkájában a részletes beismerő vallomását róva mege mlítette. Ha Gresnyevet a polgárháború alatt tartóztatják le. Akkor fény derült minden titokra. hogy azon a tambovi nyáréjszakán Antonov nem egyedül szökött meg. Hamarosan beidézték a Lubjankára. gazdálkodik. hogy Sztyepanov kérését teljesítette. s mit neki már a polgárháború és Sztyepanov. Felesége van. és néhányszor diverzánsként visszatért. hogy a vörös vezetés részéről itt az árulás esete forgott fenn. hogy ebben és ebben az évben Antonovval együtt a vörösök fogságába esett. előtte az élet . A Lubjankában ült. Gresnyevet hirtelen letartóztatják. úgy gondolja. mivel rosszul állította fel az őrszemeket . Nem egyedül esett fogságba sem. Úgy történt. mint cári tiszt. Megtalálták a katonai törvényszék jegyzőkönyvét. és Moszkvába szállítják.

hogy mit jelent a kő. és Szolovkira szállítják. és Sztyepanovra vetik magukat . amit tíz év lágerre válto ztatnak. Bíróság elé állítják. agyonlövésre ítélik. – Még mindig sántítasz? – Igen. ahova Opekusin állította. A skorbut következménye. Valaki hátulról megbök egy bottal. 1933 nyarán a régi Kálvária téren ballagok. Puskin még nem lépdelt át a térre. mivel tudta. Osztovits Ágnes fordítása . A botja még mindig ugyanaz.Elengedik Gresnyevet. Orvosi nyelven csontzsugornak mondják. ott áll a Tveri sugárút végén. jobban mondva az elején – ott. most a repülőtér parancsnoka. a fém és az ég architektorikus harmóniája . Hátranézek: Sztyepanov! Már rég szabadult.

Azt hisszük. akik a magánzárkák előtti szűk folyosón szorongtunk. akkor a kenyeret is. a magá nzárkák szétesnek. előbb nem. zsákokba gyömöszölte. mind a hatan. de akik magánzárkába kerültek. Valaki ezt a parancsot adta nekik. Valami nagyszabású ügyre készülhettek. Pesznyakevicsnek hívták. hogy letartóztatták az összes elítéltet. és egyenként bekísértek a zárkába. Ha két keresztet rajzolt. Most először fordult elő. akik a láger részlegvezetői voltak. A raktáros felírta megőrzésre átvett holminkat. fegyveres őröktől körülvéve. itt is híven szolgált mind a hét . . hogy újra ugyanannak a gépezetnek a fogaskerekei közé kerültünk. a zsákokra cédulát kötözött. és felírt valamit. A hadműveletet egy nyomozótiszt irányította. a gerendák kiszaladnak alóluk. féltek a megtorlástól. amely évekkel ezelőtt magába s zippantott bennünket .PROTÉZISEK A lágerben régi-régi magánzárkák voltak. a veszélyesebb gyanúsítottakat a parancsnokságra szállították. tudtam a nevét is. lágerpert tervezhettek. Az okot pedig holnap tudjuk csak meg. Valamennyiünket alsóneműre vetkőztettek. A zárkák azonban nem omlanak le. a ce llától megvonták a meleg ételt. Így azután mi. és leomlik. elég meglökni a fából épített lágerbörtön falát. minden hangos szót meghallott volna a többi rab. Ez a lágerben elkövetett bűnök börtöne volt. Ha az ügyeletes börtönőr krétával keresztet rajzolt a cellára. Amúgy is. csak a nnyit értettünk és éreztünk.

a láger szabóműhelyének vezetője . A tegezésnek nem volt bántó hangsúlya. Fém művégtagjával verte az ügyeletes asztalát . Kiderült. Az acélfűző a padlón hevert. – Az anyja bordélyházat tartott Minszkben. két mankóját a földre tette. a lámpa mellé. öreg barátom? – kérdezte az ember a köztörvényesek nyelvén. hogy kibontsa a fűző pántjait. Csattant a zár. a lóistálló vezetője. A meztelen ember felhúzódzkodott a padra. Pleve volt a fűzős ember. Leült a padra. Az egykori bugyonnista a polgárháborúban elvesztette az egyik karját . Fűző – felelte a meztelen ember. Fontos hely volt. csizmája orrával megbökve a fűzőt. és vetkőzni kezdett . – Hogyan írjam fel ezt a dolgot? – kérdezte a raktáros Plevétől. – Acélprotézis. és becipelték a cellájába. húsz szabómesterrel. * II. – Lerántod rólam a leplet. – Ezt is levegyem? – Persze. Miklós orosz cár . és én megkérdeztem Plevét: – Te tényleg ismerted ezt a kopót. Folyt az elvett holmik jegyzékbe vétele . én is odajártam. Pleve. amikor még szabadlábon vo ltál? – Hogyne ismertem volna – mondta mereven Pleve. és Pesznyakevics nyomozótiszt odahajolt segíteni. Az ember nekilátott. Rendelésre is dolgo ztak. Az őrök kezénél-lábánál fogva megragadták Plevét.Az első fogoly mankón járt . A folyosó mélyéről újra előkerült Pesznyakevics négy feg yveres őrrel. csak köztörvényes értelme. hogy acélfűző van rajta. Még Véres Miklós* alatt. a parancsnokság engedélyével szabadok megrendelésére. Karavajev volt a következő. – Anélkül is ismerlek én téged. Pesznyakevics vizsgálótiszt félrehúzódott.

Karavajev meglendítette feje felett a lecsatolt protézist. a brigádvezetők főnöke meg én. Ketten maradtunk. Az öreg süket volt. és féllábon a saját zárkájához u grándozott. de a fegyveres őrök a vöröskatonára vetették magukat. az aszt alosműhely vezetője. Miközben Grisa szemét leltárba vették. . – Rossz megfigyelő vagy. ha leadtam a kezem? – Sehogy. Grisa Sor. De meg sikerült is egy jó szemet kifognom. szerencsém volt . ez a lábát. – No nézd csak. valahol Kelet-Poroszországban egy lövedék leszakította a lábát . Panyin ezredes következett. – Csakugyan műszemed lenne? – kérdeztem csodálkozva. Az orvos került sorra. Az öreg Panyin lecsatolta a műlábát. hogy a nemesek gyakran kitaníttatták gyermekeiket valamilyen kézművességre. akin kitört az őrizetbe vétel ideges jókedve. én meg. Tegyél oda valami jelet – parancsolta Pesznyakevics. Az ezredesnek a német háborúban. – Elmész te a meleg ételeddel. nézd csak. és odanyújtotta elém a t enyerén.– Aljas gazemberek vagytok. megállás nélkül vihogott . – És Grisa ügyesen kihalászta porcelán jobb szemét. a lágerbörtön paranc snoka egyre jókedvűbb lett. – Vedd csak le magadról a vasat . Nagyszerű asztalos volt. Sor. leadta a hallócsövét. Add le a karodat. elmesélte nekem. A parancsnok elővett a zsebéből egy darab krétát. Zsitkov. leadom a szememet . és keresztet rajzolt Karavajev cellájára. – Sose vettem észre. félkarú – szólalt meg a lágerbörtön paranc snoka –. Elhallatszott hozzánk cifra káro mkodása. – Az leadta a karját. a hangoskodásért megvonjuk tőled a meleg ételt . a mi doktorunk . és betuszkolták a magánzárkába. – Idehallgass. – Na de hogy lesz ez aláírva. milyen ügyesen csinálják – mondta Grisa.

– Te mit adsz le? Leadod a lelkedet? – Nem – mondtam én. Minden testrész megtalálható lesz a gyűjt eményünkben. figyelmesen végigmért . Hát te? – ahogy ott álltam pucéran. amaz meg a szemét. az a fülét. Gereben Ágnes fordítása . – A lelkemet nem adom. az a lábát. ez a hátát.– Szóval ez a karját.

merev. mind. az orgonacsokrokat meleg vízbe teszik. mint ezek a vir ágok. Itt a zelnicemeggy-csokrokat. moszkvai vízvezetéki vízbe. amelyeket nem tettek tönkre. nem verset. Jelképeket találunk ki magunknak és ezek a jelképek éltetnek bennünket . fertőtlenített moszkvai csapvízzel teletö ltött konzervesüvegbe teszik. felhasított szárukat fo rralt vízbe mártják. A vörösfenyő komolyabb a virágnál. olyan vízbe. nem fényképet. ami él. a repülőgépek szele fú jta. a zelnicemeggy. világosbarna. halott. ezek az ágak. És vízbe teszik ezt a különös ajándékot. csomagban gyűrődött. * Puskin halálos kimenetelű párbajának a színhelye. nem józanítottak ki a Kolimán töltött évtizedek. klórozott. Akarjuk a csodát. Ebben a szobában sok a virág. Érti a vörösfenyő is. Ezt érti a háziasszony. az élő természet halott ágacskáját. A vörösfenyőág kissé felmelegített hideg vízben áll. az élénk színű virág. Gonosz. Felad valamit légipostán: nem könyvet. A vörösfenyő közelebb élt a Csornaja patakhoz *. . az orgona. Az ember Távol-Északon tárgyat keres az érzéseinek.A VÖRÖSFENYŐ FELTÁMASZTÁSA Babonásak vagyunk. hanem egy vörösfenyőgallyat. csontos északi ágat . megtört. száraz. amely maga is örömmel fojtana meg mindent.

a testvér. Hatszáz. finom i llatra. amelyek semmiben sem különböztek a harminchetes év kínjaitól – az embergyűlölő. Gyenge. klórozott víz. de tisztán érezhető illata volt. fagyok torzította. hűségére és szilárdságára. zsenge. a feltámadásnak ez a csodája meg kellett hogy történjen. Az ág kemény kérgén élénkzöld. a háziasszony költő -férjének kolimai halálévfordulóján. de élő alapja. a vörösfenyő feltámadását . fizikai és lelki erejét. a parancsnokok durva önkényére. Ez a gyengéd illat. emlékeztethet keserű életére. Eltelik három nap és három éjjel. a gally ö szszeszedi minden erejét. zöld gallyait! Hány éve? Száz.A szenvedélyes emberi akaratnak engedelmeskedve. hiszen a gallyat vízbe tették. testi és erkölcsi kínjaira. A dauriai vörösfenyő háro mszáz év alatt éri el teljes fejlettségét. a közömbös konzervesüveg erejével feltámasztani. új fenyőtüzek ütköztek ki. felnégyelésére. s a háziasszony különös. a besúgáso kra. kerékbetörésére. ágacskája a moszkvai asztalon lélegzik. hiszen az ágat nem lehet pusztán fizikai erővel. Háromszáz év! A vörösfenyő. Ez a szelek. a vörösfenyő halhatatlan. amely a vörösfenyőben rejtőzött és most napvilágra tör… Gyenge. Még a halottra való ilyen emlékezés is segíti az életre keltés. Hát nem öröktől való orosz történet ez? . árulták el. valami új. kortársa volt Natalja Seremetyeva Dolgorukajának. az apa halálára. valami titokzatos belső erő támasztja fel. akik egymást jelentették fel. a fiú. és ezt a zöld tavaszi fényt és színt nem fojthatta volna el semmiféle erő a világon. a tűlevélnek ez a vakító zöldje fontos alapja az életnek. a férj. Kétszáz. titokzatos erők ébrednek. A vörösfenyő él. gyenge. veszejtő északi természetre. a moszkvai meleg. amelynek ága. lelke állhatatosságára. Az ágban más. napfény után forgolódó vörösfenyő hány éve nyújtja az ég felé minden tavasszal fiatal. szeszélyesen fo rgandó sorsára. ha lvány terpentinillatra ébred. a tavaszi áradások és a téli hóförgetegek halálos veszedelmére.

de elszáradt. A vörösfenyő: Kolima fája. törékeny – kiszállt belőle az élet . ontotta az illatát. és nem volt köztük határ. vannak orgona. már élt. A fenyőág a moszkvai lakásban azért lélegzett. Az illat színné változott. amikor Seremetyeva e lindult kálváriaútjára Berjozovba: a Magadánba. a Kolimán elpusztultakat . A vörösfenyő nem tárgy és nem románctéma. sem az emberi gonoszság. A feltámadáshoz erő kell és hit . A vörösfenyő. vannak szívtépő románcok.A moralista Tolsztoj hangzatos szónoklatai és Dosztojevszkij tomboló prédikációi után háborúk következtek. felidézte az elfeledhetetlent . megszégyenítette az e mberi emlékezetet. hogy lásson. feljelentések. nem nyírfácska! olyan fa. mindent feljegyzett a maga szomorú erejével és hitével. élettelen lett. forradalmak. Ezeknek a halottaknak nevében merészkedik a fenyőgally lélegzeni és élni. sem a közöny. igen. Natalja Seremetyeva mindent elmondott.és zelnicemeggy-ágak. amelynek ágacskája most életre támadt a moszkvai asztalon. Igen. állhatatos illat a halottak hangja volt . Kolimát. hogy emléke ztesse az embereket emberi kötelességükre. és milliószá mra látta a halottakat – a Kolima örök fagyába dermedt halhatatlanokat. Vízbe tenni a vörösfenyőágat . A vörösfenyő ontotta. Sem a sorsok. H irosima és koncentrációs táborok. hogy ne feledjék a sokmillió holttestet. A gyenge. De ez a fenyőgally a költő lakásában életre támadt egy üveg vízben. A jó és a rossz megismerésének fája – nem almafa. . a koncentrációs táborok fája . annyira haso nló útra. ez egyáltalán nem minden. amely Ádám és Éva kiűzetéséig ott állt a Paradicsomkertben. A vörösfenyő. amely látta az orosz költő halálát a vörösfenyő valahol északon él. A vörösfenyő nagyon komoly fa. hogy kiáltson: semmi nem változott Oroszországban. agyonlövések . Én is vízbe tettem egyet. mint valami ne dvet. A fenyőág elsöpörte az idők léptékeit. az Ohotszki-tengeren túlra vezető. amely látta Natalja Dolgorukaja halálát.

akiket tömegsírokba tettek Magadántól északra. Csak a vörösfenyő idézi az erdőt halvány terpentinillatával. Küld az ember légipostával egy kolimai ágat: jelt akar adni magáról. hajlékony ágacskát Moszkvába. a meggyilkoltaknak a halálára. nem tu dta. Hogy segítsenek társaiknak. Kolimán csak a hegyi vadrózsa rubinpiros virágai illatoznak . Nincs illata sem a durván formált.Kolimán nem énekelnek a madarak. Nem. Az ember és felesége örökbe fogadtak egy kislányt. az északkal való szembeszegülés. Segíteni akar másoknak. lelkűk megszabaduljon a súlyos tehertől. sem az ösztövér borókának. nem illatoznak. nem sejtette. azoknak. ha mélyebbre szívja ezt az illatot. Itt másféle mélységű szavak vannak. egy elitéit kislányt. hogy lerójanak egy személyes adósságot. hanem azo knak a millióknak. hogy ne beszéljenek róla. Amikor az ember elküldte ezt a kis ágat. sem az óriási – ökölnyi – ibolyának. hogy az élet illata. halhatatlanságát. hogy emlékezzenek. akik életben maradtak Távol-Észak koncentrációs táborai után. Nem önmagára hívja fel ezzel a figyelmet. De ha jobban odafigyel az ember. s hogy az feltámadva Kolima illatát árasztja. a holtak szaga . A holtak Kolimán különben sem szaglanak. kizsendül a moszkvai utcában. a győzelem illata. a halálra kínzott elítélteknek az emlékezetére. hogy románcokat írjanak róla. hideg levegőben: száraz forróság és éjszakák lehűlt hidege. sietősek. durvák. akinek a kórházban meghalt az anyja. de meg az örök fagy is rejti őket . másik rétege az emberi érzéseknek. vértelenek. rózsaszínű gyöngyvirá gnak. nem költhet az ember románcot. a vörösfenyő nem alkalmas arra. Eleinte úgy tűnik. sem a sarkövi örökzöld törpenövényzetnek. hogy Moszkvában életre keltik. Kolima virágai élénk színűek. erről az ágacskáról nem énekelhet. ne e mlékezzenek rá. hogy ez az enyészet illata. s mindezzel szembenézve merítsenek bátorságot ahhoz. Rövid a nyár az élet telen. . hogy a vörösfenyő bebizonyítja erejét. hogy legalább a maguk felfogása szerint vállaljanak valamilyen kötelezettséget. Hogy elküldjék ezt a szívós. nem gondolta. ehhez túlságosan k iszikkadtak. ráébred.

beszívják illatát . hanem mint az eleven életet . Rab Zsuzsa fordítása . érdes. Hogy ott. kemény gallyat.A vörösfenyő hatszáz évig tartó élete gyakorlatilag az ember halhatatlansága. ránézzenek vakító zöld tűleveleire – újjászületésére. feltámadására –. Nem mint a múlt emlékezetét. Moszkvában megérintsek ezt az igénytelen.

Együtt kúsztunk valamennyien. amelyet majd mi küldünk. az élet irányjelző inek. nem akartuk levetni köpenyünket. és szaladni. egyre nyomorultabban. bek ecsünket. a bara kkokig. vere jtékünkben melegedve. A sofőr.A MOZDONYFÜST NYOMÁBAN Igen. jeges kővé dermed a téli éjszakában. szabadok és elítéltek. Elgyötörten kúsztunk. hogy az elhagyott köpeny néhány perc múlva fagyos törpefenyőággá. és tüzet rakott a keze ügyébe kerülő egyedüli száraz fából. És most vártam a fehér füstöt. Féltünk a köpenyeket és a bekecseket az úton hagyni. mászni a nehéz ruhák terhe nélkül. ha nem a bokrok csúcsára tűztük őket. Ott maradt. vártam az eleven mozdonyt . irányje lzőnek. akinek elfogyott a benzinje. éreztük. amely ha reményt nem is. nyoma vész a téli tajgában. annak az egyszerű melegnek. amely már nem tett eleget legfőbb rendeltetésének: hogy forrása legyen a melegnek. Tudtuk. a segítségre várva. pedig már csak tizenöt kilométer volt hazáig. le galább haragot szül. hogy köpeny és bekecs nélkül elpusztulunk. az útjelző karókból. ha csak megálltunk. ez volt az álmom: mozdonyfüttyőt hallani. s megpilla ntani a vasúti töltés lejtőin szétterülő mozdonyfüstöt . A sofőr menekvése más autókat talán pusztulással fenyegetett – hiszen va- . Féltünk. lépdelni. hogy a gyi lkos hideg hogyan futkos erőtlen testünkön. az árokba dobni. És kúsztunk. ahogy a lélekmelegítőnek is nyoma veszett a nyáron a bokrok között. ott maradt. futni. Éjszaka sosem találjuk meg a ruhánkat.

ezen a téli éjszakai úton. amely a fagyos levegőben éppen fölöttünk zengett. A tajga ezüstös lombjait füstgomolyoknak. Kúsztam és kerültem a felesleges gondolatokat. mégsem mozdulva. A tizenöt orvos… Törvénytelenül vádolták őket. . Ebben a fehér némaságban nem a szél zúgását hallottam. Tyimasukról később elterjedt. mint a szurdo kot betöltő mozdonyfüst . tíz körömmel. Az emberi hang csak folytatása. széttördelte és bevetette a tűzbe. hogy „a zsidó orvosok” bosszúból megölették. csak saját testem továbbhurcolására. dallamos. de éltető lánggal égett. A melódia hallucináció volt. Az égi hangban több volt. A sofőr. valójában azonban a Kreml-kórházból ment később nyugdíjba. hisztérikus levelet a „Pravdá”-ba. És mégis mozdonyfüstnek láttam leheletünket az ötvenfokos fagyban. és velünk együtt kúszik a hegyi út fagyos. aki az éberséget és ennek az éberségnek a hősnőjét d i* A Kreml-kórháznak ez az orvosnője írta a rágalmakkal teli. mint a mi visszakapaszkodásunk az életbe. éles kövei között.vagy felmelegedjen. A fehér homály.” Az orvosokat elengedték. amely kicsiny. káprázat. logikus folytatása volt a téli zenei káprázatnak. olyasmi. Az égi hang elismételte: „Ismertetem a TASZSZ közleményét . mi pedig kúsztunk – segítségért. A sofőr várt. mely elfedte és betöltötte az eget. csengő emberi hangot. aki a tűz. sokéves álmom füstje. semmiben sem vétkesek. aki mellettem kúszik A hidegtől elgé mberedve. elítélik. Mindenki hallja. hogy nemcsak én egyedül hallom ezt a ha ngot. több. Ez igen! És mi van Ligyia Tyimasuk levelével és kitüntetésével?* És mi van Olga Csecsetkina újságírónővel. De észrevettem.lamennyi útjelzőt összeszedte. nem is gondolt arra. vallomása ikat a szovjet törvények által tiltott és szigorúan büntetendő kihallgatási módszerekkel csikarták ki. ha otthagyja rakományát. a lá ngok fölé hajolva időről időre bevetette a következő karót. hogy át . a gondolatok olyanok voltak. Csak az életét óvta… Ha a sofőr otthagyja a teherautót. meg egy tiszta. hanem valami égi melódiát. ugyancsak mozdon yfüst volt. amelynek nyomán az orvosok elleni hajsza megkezdődött. mint reménység. és természetes halállal halt meg. akár a mozdulatok – márpedig energiát semmi másra nem szabad pocsékolni.

s a következő postával tová bbította. a megtestesült éberséget. az egész világnak példát adó éberséget?… Sztálin halála ugyanis ránk. megértést. 1953. s minden mást kértem. a beosztottaik és főnökeik. * Már régóta játszott az égi muzsika. Azok az események mintegy maguktól történtek. Másnap beadtam a kérvényt: bocsássanak el.csőítette. szolgálatomért nem illetnek meg pótlékok. Kérem…” Két hét múlva megkaptam a választ: elutasítás. sokat próbált elítéltekre nem hatott különösebben. Rögtön fellebbeztem az ügyésznél. Senki sem szólt egy szót sem. az ágyig. a szobáig. hogy a meleg fény az arcomon futkos – nem az egész arcom fagyott el. megittam a bögréből a kályhában. a papírok ne késleltessék szabadulásomat. döntöttem. És amikor felmelegedtem. Azt akartam. Elbocsátásom az államra szinte semmiféle kiadást nem ró . egyenesen az izzó rönkökön fortyogó fo rró vizet és felegyenesedtem. egyre írtam… Berija letartóztatása nem erősített meg reményeimben. mélyedések. semmi sem * Az orvosokat csaknem pontosan egy hónappal Sztálin halála után. Kérem. hogy a formalitás. A kúszók elé kijöttek asszonyaik. amikor megindultunk . „Tizenhét éve vagyok Kolimán. Régi elítélt vagyok. po ntok –. meggyújtani és megrakni a vaskályhát . hogy ha felcsillan a remény – ne kösse gúzsba a jog bilincse. mindenki maga igyekezett megemészt eni a hírt. Valószínűleg hiába leveleztem… De hátha mégsem… A klubban lerángatták Berija arcképét. április 4-re virradó éjjel engedték szabadon. magamnak kellett elvergődnöm a barakkig. Elém senki sem jött. . mert éreztem. én meg írtam. – A magasságos égben döntenek – mondta gúnyosan a kerületi parancsnok. de a kérvényt átvette. Felcsillantak a telep fényei. Valóban ez volt az „olvadás” első jele. voltak épen maradt foltok. engedjenek el. minden indoklás nélkül.

A „kormánykerék” minden egyes fordulata megszámlálhatatlan utasításban. elutazni. mintha útlevelet kértem volna. és így t ovább a csillagos égig. és azt a választ kaptam. bekerültek az örvénybe. Nem Berijáról kell nekem gondolkodnom. amelynek megtagadását nem kell ind okolni. Megírtam a második kérvényt: „Elutasították elbocsátási kérelmemet. Az ügyészt. még az újságban is írtak róla.utalt titokzatos kapcsolatukra személyes sorsommal. Az ügyész ügyelt a törvény betartására. Indoklás nélkül. . a magas főnökség számára engedélyezett mennyiségben. és persze semmiféle sarkköri jutalék. Kiadásait a dohányeladásból pótolta: tíz rubel egy sodrásnyi mahorka. aki meghiúsítani igyekezett a meggazdagodá snak ezt a módját. tíz rubelt kér egy cigarettáért a foglyoktól. nyolc egy gyufásdoboznyi. Az idő örvényébe? Két hét múlva megkaptam az elutasítást . engedélyben ölt testet . két gyermek atyja. Hatszáz rubel öt deka dohányért. ahogy a lágerzsargon mondja. Magadan terület ügyészének. aki magas pozíciót töltött be a szomszédos körzetben – az ügyészt leváltották és elküldték az isten háta mögé. A „felsőbb erők” harca új szakaszba érkezett. magyarázatban. Írtam a területi ügyésznek. Az ügyész bevett módszerrel próbált védekezni – bejelentést tett. S bár számtalan könnyes levelet írtam főnökömnek. rögtön leváltották. Indoklás nélkül. Most mellékelve önnek az ügyész nyilatkozatát…” Két hét múlva megkaptam az elutasítást . A dohányt a „szárazföldről” kapja repülőgépen. hatvan egy pakli. Az ügyész felesége varrógépeket árult tízszeres felárral. azaz korlátozás nélkül. A körzet-parancsnok gyengéd családfő volt. A körzetparancsnok asztalánál minden nap húsz ember fo glalt helyet. amit borra és gyümölcsre kellett kö ltenie. s a főnö kséggel szembeni gyűlölettől és a főnökséggel vívott harctól fe ltüzelve azonnal válaszolt a levelekre. hogy Azbukin körzetparancsnok naposa dohánnyal üzérkedik. Az ügyész két hét múlva válaszolt . és áthelyezték hozzánk. Ez volt az az ügyész. az isten háta mögé. Szinte kitapinthatóvá váltak az összefüggések. Capko doktornak. mondhatni diplomáciai po stával. hogy jogomban áll távozni. semmiféle szolgálati érdem nem fedezhette. kérvényeim.

Körzetünket meglátogatta az útfelügyelőség vezetője. melyek a felszínre dobták a halakat. Engedje meg. – Ha úton vagyok. de mégis csak diplomás. és a púpos meg a szibériai lazac fehér hasa ott himbálódzott a sebes hullámokon. maga Kondakov mérnök-ezredes. – Magam jövök el érted. Ha végleg nem távozhatok. Végtére is mérnök volt. A körzeti parancsnok házában éjszakázott. Augusztusból szeptember lett. Kondakov az asztalnál ült kigombolt kabátban. fennakadtak a halgát akon. És Capko. Rájöttem. – Magam is így gondoltam – feleltem hűvösen és nyugodtan. Már csak a véletlen szerencsében bíztam.az egészségügyi részleg vezetőjének. Elváltunk. megbüdösödtek. és nem bíbelődött tovább a gimnasztyorka gallérjával. hogy csak a személyes találkozás segíthet . a le gközelebbi kórháztól. senkivel sem érintkezem. amikor megérkezett az új lágerparancsnokkal. és a gallértól vörösre dörzsölt vastag fehér nyakát simogatta. Befejeződött a halak visszarajzása a patakokbó l. Féltem. fűt -fát ígért. miről van szó . Kérem. – Üljön le. hogy Kondakov korán lefekszik. ezért sietősen bekopogtam hozzá. Mondja el. – A körzet felcsere vagyok. noha csak műszaki végzettsége volt. Csak erre a télre maradj még itt . Tessék. hogy személyes üg yben forduljak önhöz. mindent. sem a robbantások. – Megírtam önnek egy kérvényt . – Tessék. És a véletlen segítségemre sietett. – Nem. De engem nem érdekeltek sem a varsák. Kondakov zavarba jött. . Tavasszal elmehetsz. ebben a borítékban mindent megtalál. Háromszáz kilométerre volt az én körzetem a központtól. olvassa el. és elrohadtak. a maga körzetéből akkor is elmegyek. ha lesz ideje. Capkótól semmiféle választ nem kaptam. még az elbocsátást is megígérte.

a lelkiismeretünk. – Leltárt veszek fel. A jég bevonta a patakokat. nézők. a törvény. kötelességünk volt az átirányítás. – A központba kell küldenem egy súlyos beteget – jelentettem a főnökömnek. Tíz nap múlva felhívtak a központból – a barátaim telefonáltak. a vitaminhiánytól súlyos gyomorfekélye volt. Egy hétre bezárjuk a rendelőt . Vagy inkább kíváncsiskodó nézők voltak. ígérem. saját költségemre. rögtön elbocsátom. – És ki kíséri el? – Én. hogy meglazítsák a csapdát és eleresszék a rókát . Beköszöntött a kolimai tél. És Kondakov apró noteszába felírta a nevemet . Távirat a körzetből a központba. éveken át képesek figyelni. s a főnök tudott erről. ahogy mondja. a tüneteit könnyen össze lehet téveszteni a diftériával. mi több. s csak néhány zubogóban szaladt a víz gomolyogva. nem színészek. – A főnök megnyugodott. Ezt diktálta a szabályzat. – Maga? – Igen. fagyoskodtunk. – Ha minden így igaz. akik órákon. és még csak kísérletet sem tesznek. A betegnek az éhezéstől. ha rminc kilométerenként melegedtünk. Lepecsételtetem a szekrényt . Csak figyelik a vad és az ember harcát. Jogunk. nagyon kellett sietni. Tíz nap múlva. mihelyt visszamegyek a központba. Az utunkba akadó járműveken utaztunk. csak hogy k imeneküljön a csapdából. – Jól teszi. hogyan vergődik a hal a lyukas varsában. ha voltak ott egyáltalán barátaim. Figyelik. Ilyesmire korábban is volt példa. és a harmadik n apon már . mint a gő zmozdony füstje. hogyan rágja le saját lábát a róka. A körzetparancsnoktól könyörögtem ki… Válasz nincs. Sietni kellett.Leültem és elmondtam. A lopások elkerülése végett.

akit felfedeztem. – Hát jó. A helyedre Novikov felcsert nevezem ki. ahol a könyveim. fehérneműm. Tétova hangjából. Kondakov mérnökezredeshez képest ez egy kis parancsnok volt. olcsó öltönyöm. – Nem. előre kitervelt színjáték. Már javában tombolt a tél. a háborúból. Voltak csomagjaim. mindent átadsz neki. amit akartál. – A parancsnok nélkül nem adhatok engedélyt a távozásra . de Capko nem a beteget nézte. . Ha menni akar. új „értelmezések” léptek életbe… – Nem akarsz itt maradni még ezen a télen? – Október vége volt . az egészségügyi részleg vezetője. Mindent megtettem. párnám. Vissza a szárazföldre. hát így – szólt elégedetten Capko . hogy megint új utasítások. hogy feladja társát. Ő is. Elmentünk a parancsnokhoz. Kolimán senkivel sem szabad tanácskozni. takaróm lapult . – Vissza háromszáz kilométert? Aztán újra ide? De hát ez az út egy hónapba is beletelik! Ha nem többe… – Többet nem tehetek érted. Mehetsz. amerre a szemed lát . Capko doktor volt. hanem a csomagokat. Capko mindent értett. akárcsak én. hogy a lágerparancsnokkal folytatott beszélgetés po rhintés volt. Visszamentek az állomáshelyedre. bizonytalan válaszaiból arra következtettem. – Elérted. Az elítéltnek és az egykori rabnak nincsenek barátai. – Súlyos beteget hoztam – jelentettem. hogy éberségét bizonyítsa.pirkadatkor ott voltunk a sárgásfehér kolimai ködben a központban. a frontról jött. aztán eljössz hozzám és elszámolunk. és máris kint voltunk a mocskos folyosón. Az első tanácsadó rohan a parancsnokságra. Rájöttem. parancsnok elvtárs! – Capko vigyázzba vágta magát a lágerparancsnok előtt. Az első ember. hogy meséljen. – Ha így. ne tartóztassuk… – Igenis. magam készítette furnérládáim. összecsapta bokáját.

én meg csak ott ültem a folyosó padlóján és szívtam egyik cigarettát a másik után. Írd alá az átvételi jegyzőkönyvet… Novikov aláírta. – Figyelj – mondtam neki. – Hát igyekezz… Nem voltam nagyon kiábrándult . amit a nagy kereset reményében elképzelt . De most már nem történhet semmi rossz . – Te is tudod. Nem mentem Capkóhoz jelenteni. Egy Kolima által letaglózott ember. nem tanácskozta meg senkivel. hogy tavaszig. – Engem nem érdekel a hajó . Most elbocsátanak. józansága. – A parancs az parancs.Capko már régen elment. A könyvelő átvizsgálta az irat aimat. még nem mentem el. hogy Kolima közel sem az volt számára. Magánya. Valami hibának kell lennie a sors hideg számításában. Én itt vagyok tizenhét éve. Még valamit át kellett gondolni. hogy a jegyzőkönyv rendben. – Te a frontról jöttél. Csak egy bökkenő van. a következő hajójáratig minden elbocsátást fel kell függeszteni. Egyenest a könyvelésre siettem. Találkozni fogok a családommal. – Jó – mondta. és szívtam a cigarettát . „Miféle ember ez a Novikov?” Frontorvos? Rátaláltam Novikovra. Repülővel megyek. bizonytalan tekintete arról tanúskodott. Az én rendelőmben minden rendben. Ilyen hátbadöfésekhez hozzászoktam. minden papírt. – Még nem mentél el? – Nem. túlontúl katona. Nem most bújtál ki a tojásból. meg is van a hiba. Minden porcikám. Két büntetést letöltöttem. Itt a leltár. amelyet velem folytat . Novikov túlontúl újonc volt. Megint leültem a folyosó padlójára. – Leszámolhatsz. a játékban. Jött Capko. minden idegszálam lendületben volt. Tegnap távirat jön Magadanból. készen állt a harcra. És lám. – Kaptak tegnap táviratot az elbocsátások felfüggesztéséről? . Elmentem Kondakov mérnök-ezredes titkárához – a parancsnok most is távol volt . Mindent lepecsételtettem. minden igazolást.

főztem. illetve nem is szabad. a halak. ettem – segítettek ezt a hatalmas összeget összegyűjteni. . hogy kiszárad a torkom. Saját kezűleg. A könyvelő is helyeselt. Elevenen megnyúz. sütöttem. és ferde pillantást vetett rám. sütöttem. hogy az ojmjakoni repülőtérig utazhassak. – De én – éreztem. Én már el vagyok bocsátva. ha nem teszel eleget az utasításnak. megkaptam egy háromezres csekket. az engedélyt. Senki nem vonhatja kétségbe. Befizettem a pénztárba a pénzt. hanem szerződéses évért jogom volt. amelyeket elkaptam. ettem. Rabkönyvembe a szolgálati pótlékok nélkül három év alatt ha tezer rubelt jegyeztek be. hogy semmiféle kedve zményre nem számíthatok. így van – helyeselt a hadnagy. s nekem a tizennégy fogoly. – Menjünk a könyvelőhöz. Döntsön ő. de hát engem már egy hónapja elbocsátottak. Moszkvába a repülő. A 65-ös számú rendelet értelmében. Én úton vagyok… – Igen.és három szabad.– Kaptunk. és alig tudom kipréselni a szavakat –. – Hát – szólt a hadnagy –. Rám nem vonatkozhat a tegnapi távirat . amelyeket kifogtam. – Csak – és a könyvelő csettintett az ujjaival – a saját pénzeden kell utaznod. eladtam orvosi könyveimet Capkónak hivatalos áron – ő majd tízszeres áron adja tovább. nem javaslom. hogy Gazdámtól. Hamarosan akadt. a Dalsztrojtól követeljem a jegyet . A nyulak. Kétszáz rubel kétszáz kilométerért . – Jó – mondta a könyvelő. Eladtam a takarómat és párnámat (minek a repülőre?). De ez most nem érdekelt. Az utasítást maga Kondakov írta alá. És kerestem egy arrafelé tartó járművet. Egy hónapja. az iratokat. de kijelentette: – Megvárjuk Kondakovot .és vonatjegy három és féle zer rubelba került. De a könyvelő hangjából kiéreztem. főztem.

Más bántott. Elvesztettem a talizmánomat. – Visszamégy a szárazföldre? – Igen. Tomtorba. – Holnap bemegyünk Veltmanhoz. Bementem a lágerbe. kiesett az útra . hanem őrnagy. – Itt van. nem vesztettél el valamit? – A késemet elvesztettem a liszteszsákok között . ahol egy évvel ezelőtt dolgoztam. – Még mindig Veltman kapitány a repülőtér parancsnoka ? – Igen. ahol egy évvel ezelőtt felcserként dolgo ztam. naponta névsorolvasás. . De korai volt az öröm. tíz járatra való utas összegyűlt ősz óta. le kellett volna pakolni az egész rak ományt. azt a magam fabr ikálta kést. Ahogy kinyitottam a kocsiszekrényt. Tranzitélet. hogy megtaláljam a kést. – Legyen a tied. ahol oly sok levelet feladtam és átvettem. megkerestem az építésvezetőt. – Figyelj csak – szólt a teherautó vezetője –. de már nem kapitány. és közben nyilván kiesett a zsebemből. Tizennégy fős listák. Nekem már többé nem kell talizmán. Liszteszsákokon aludtam. Lemásztam a repülőtér szállodája előtt. Az ojmjakoni reptérről nem indultak a gépek. amit sok-sok éve magamnál hordtam. Kár volt odaadni a sofőrnek a t alizmánt. Segíts elutazni. Emlékbe. Kora reggel megérkeztünk Ojmjakonba. Reggel az építésvezetővel bementünk Veltman irodájába . Ahhoz. a kedves postahivatalhoz. – Mikor indult utoljára repülő? – Egy hete. Szóval itt kell ülnöm tavaszig. Ügyes jószág. – Elmegy a barátunk. Nemrég kapta meg az új rangjelzéseket .

A folyosón megjelent a repülőtéri ügyeletes kokárdás fülessapkában. – Jó. utasszállító . – Nem igaz. mint téged. amit mondtam. Te pedig. elegyengetni a repteret. – Nagyszerű. építésvezető . – Repülő. – Három hónapja várok a soromra. Hol vannak a csomagjaid? – Itt. Menj a szállodába és várj. . Igaz. – Jelen. A pilóta megebédel. és bementem a szálloda folyosójára. Elköszöntem Veltmantól és az építésvezetőtől. néhány repülőgép. – Galickij. adok – mondta Szuprun mosolyogva. kezében a tizennégy ember névsorával. de majd később. – És a kis furnérládára mutattam. A kezeken és lábakon átbukdácsolva találtam egy szabad helyet az ablaknál. őrnagy elvtárs. – Szemjonov. amelyet a jó néhány hónap alatt mindenki kívülről megtanult . néhány sor után a kályha közelébe juthatok. építésvezető. hogy itt hidegebb volt. igaz?… Traktor nélkül… – Adok. gyorsan vegye meg a jegyet .– És miért nem egyedül jött? Engem legalább annyira ismer. Egy idő múlva a földön fekvők felpattantak. és mohón figye lték az eget. – Akit szólítok. – Teherszállító. a motorzúgást. és indulunk. ho lnapra adsz egy traktort. – Csak erősítésnek jöttem vele. – Jelen… – Az én nevemet miért törölték? – dühöngött a tizennegyedik. – De én… – Csönd! Tedd.

– Itt vagyok. s ahogy előrángattam az ir ataimat. A beszállás már rég befejeződött . . a székig. elrepülök. hogy bá rmire is gondoljak. és bebújtatott a kis ajtón. Veltman. – Gyorsan a pénztárhoz! Úgy döntöttem. s szedtem össze a pénzt. – Szaladj. Utolsóként rohantam a pénztárhoz. fagyott ujjaim közt szorongatva a zúzmarás jegyet . Majd elmegy a következő géppel. Az előbb. A repülőtéri ügyeletes ellenőrizte a jegyemet. minden holmimat leejt enem a földre. De a tizennegyedik nem kert magyarázatot. megyek. kalapált hét egész órán át. Szinte lélegzet -visszafojtva hallgattam ezt a földöntúli szózatot. nem leszek nagylelkű. nem utasítom el a lehetőséget. A pilóta aztán behúzta ezt az ajtót. Érthető? Ha reklamálni akar.– Miért tőlem kérdi? A repülőtér parancsnoka törölte . – A kokárdás ügyeletes hosszasan vizsgálgatta a listát. Volt már ilyesmire példa. Rossz időt jeleztek. míg a gép eg yszer csak Jakutszk földjén leszállt . még a vihar előtt el kell repü lnötök Jakutszkba. menjen be Veltman irodájába. – Levegőt! Elvergődtem a helyemig. Kalapált a szívem. gyorsan! – mondta a pénztáros. majd elkiáltotta az én nevemet . Zihálva rohantam. S akkor nemcsak a következő gépre nem szállhat fel de törlik az ö sszes listáról. – És kit írtak be? – Nehéz kiolvasni. Mire számíthat? Veltmannak esetleg nem tetszik a fizimiskája. A pilóta a beszálláshoz az étterem ajtajához kormányozta a gépet. Tizenhét év Kolima áll mögö ttem. és bement a vezetőfü lkébe. és nem volt erőm. saját kezűleg. A parancsnok majd… Tőle magyarázatot kap. Szaladtam furnérlád ikámmal a géphez. – A pilótátok már megebédelt. bármit felfogjak.

tudtam. nem a Nagy Föld. Hiányzott belőle a mozdonyfüst . s e néhány óra alatt bebara ngoltam Jakutszkot. Ki kellett számolni. Nyilván nem csak Dzsambulban vállalhatok munkát. Addig is a legolcsóbb Irkutszkba repülni.A jakutszki repülőtéren összeölelkezve aludtam új ismerősömmel. s onnan ugyancsak vonaton Moszkvába . Amelyik gép hamarabb indul… Irkutszkba váltottam jegyet. kezdhetek új életet . Nem. hogy a kolimai törvények aligha érvényesek a Nagy Földön. földszintes. Jakutszk nem város volt. miként lehet a legolcsóbban eljutni Moszkvába. Az indulásig maradt néhány órám. Még lesz időm ezen tö prengeni. repülőszomszédommal. nézegettem a befagyott Lénát. onnan pedig vonattal Moszkvába. Csak öt éjszaka. Osztovits Ágnes fordítása . a néma. Vagy mehetek még Novosz ibirszkbe is repülővel. s bár az én úti o kmányaim Dzsambulig szóltak. nagy falura emlékeztető várost .

végtére is az övembe volt bevarrva az összes pénzem. pályaudvar. Nem mintha féltem volna. hogy ellopják a pénzemet . hogy nem engedem meg emlékezetemnek. amelyet két éve varrtak nekem a műhelyben. kiiktatni húsz évet tulajdon életemből. büdös. Rádöbbentem. mint pénz nélkül. Megijedtem. hogy elfeledje. amit látott . és elindultam a városba. rendőr. rendőr járkált. piac a pályaudvar mellett – mintha csak sokéves álmomat látnám. Ekkor megnyugodtam és e laludtam. csakhogy korábban is sokezerszer szemembe világított a fény. meglazítottam lábamon a nemezcsizmát.A VONAT Az irkutszki pályaudvaron a vakítóan világító lámpa alá fekü dtem. Tizennyolc év után ez volt az első igazi város. mozgó szerelvények. A rendőr nem tudott volna elbánni a csőcselékkel. És ekkor fel kellett ébrednem. Megijedtem az ember rettenetes ere jétől. kivert a hideg veríték. hóval megmosako dtam – a fekete cseppek szertespricceltek –. Már rég nem féltem semmitől. hogy lehet így aludni. le is győztem önmagamat. Felébredtem. hogy kész vagyok mindent elfelejteni. s ami még biztatóbb: vörös karszalagos. A mocskos. hogy ujjaim kiszabaduljanak. s nagyszerűen kitanu ltam. Felemeltem a hivatalos iratokon fé lkabátnak nevezett köpeny gallérját. A lámpa fénye egyenesen a szemembe világított. rongyos testek között. de pénzzel mégis jobb létezni. óvatosan átlépdelve a lábakon. A huzat nem zavart. s most végre rendeltetésszerűen szolgálhat . feledni vágyásától és feledni tudásától. ezt nyilván már az én érkezésem előtt is tudták. Minden rendben volt: vonatfütty. És micsoda éveket! És ahogy erre rájöttem. Abba a vászonövbe. Jakutszk nagy falu . Tudtam. és elaludtam. géppisztolyos járőr. kifordítottam a kapcám. két szárnyát szorosan össz efogtam.

boltok. amelyet aztán nem hordtam. De kézbe venni a könyvet. amikor a haza megszületik. hogy az ember számára az a legdrágább és legfontosabb idő. odanyújtani a blokkot . . Az antikvár részlegen Szolovjov orosz történelmét árulták. Ötvenötös? Tessék. a pamacsot is. Es elszorult a szívem. amikor a család és a szerelem még nem született meg. tiszta.* Ahogy a pályaudvarhoz közeledtem. s a város téli porát. Vásároltam a boltban egy pár kötött fehérneműt. * Vologda az író szülővárosa. Becsomagolta a fehérneműt. Az eladónők sötétkék formaruhában voltak. könyvet Moszkváig nem veszek. hogy ízig-vérig városi ember vagyok. Irkutszk volt az én Vologdám. Ez a gyermekkor és a kora ifjúság. és ahogy meggémberedett k ezemmel a viharvert korlátba kapaszkodva beszippantottam a benzinszagot.volt. Rájöttem. fizetni. s elnéztem a fürge gyalogosokat. ezért aztán a homokos holtmeder üresen maradt. Irkutszkban voltak nagy házak. Méret? Elfelejtettem a méretet . tizennyolc éve nem viseltem ilyet. zöld vizébe. Vettem egy borotvapamacsot meg egy zsebkést . rájöttem. Nem. a Moszkvába vágyódás pedi g Csehov „Három nővér”-e óta az orosz irodalom hagyományos jelképe. valaki hátba vágott. nyüzsgő e mberek. nyolcszázötven rubelért az összes kötetet. Kimondhatatlan boldogság volt so rban állni. Irkutszkban elváltak útjaink. Itt. de ezt már csak Mosz kvában derítettem ki. az én Moszkvám. A mi világunkban ez nem volt szokás. A legnagyobb. Betértem a könyvesboltba. Ezek a csodálatos holmik mesésen olcsók voltak. Az eladónő rosszallóan csóvá lta a fejét. mint egy jó húsos céklaleves… Mint egy pohár forrásvíz. Tegnap Jakutszkban még együtt jártuk a várost. hiszen ötvenegyes volt a méretem. hogy visszatér. a tovafutó Angara áttetsző. A Léna nagy ívben elkerülte a várost. Es lelkem minden melegségével üdvözöltem Irkutszkot . álldogálni a pult előtt olyan volt. Elmentem a hídig és lenéztem a mélybe. együtt álltunk sorba mind a négyen – senkinek sem jutott eszébe a má sikra bízni a pénzt. együtt vettük meg a repülőjegyet. csak a szélvihar motozott benne. a zsebkést is. kiárad. Északon mindezt magunk készítettük. de a helybéliek fé ltek.

– Azt mondják. Boldog voltam. menj! – mondta bosszúsan a tolvaj. a mocskos pad minden négyz etcentiméterét – hátha vala- . Ez az a két pillér.„– Beszélni akarnak veled” – mondta egy lélekmelegítős szöszke kisfiú. Beszédem van veled. A homályból azonnal előtűnt egy alacsony férfi. – Na. Gyáva és pimasz. semmiféle menedék. Csak a véletlen szerencsében bízhattam. mocskos kezét . – Még megtanácskozzuk. a vak véletle nben. karókkal… Előttem most csak egyetlen sápadt. szürke arc volt. Az embertömeg elzárt minden utat. Dicsérték. Kolimán dolgozott – mondta az ismeretlen. Már a pillantásából láttam. melyen a fegyencvilág nyugszik . ember. Segített a mieinknek. jól ismertem az ilyet . és elfoglalta a cementpadló. hogy nem kell több éjszakát a pályaudvaron tö ltenem. Felelni kellett. kik. a csapott borotvált állra mintegy utólag odaillesztett apró ajkakkal. A reggelt a kialudni nem akaró homályos lámpák súlyos fénye ölte meg. és a sötétség felé rángatott. Kolimáról. Este indult a vonat Moszkvába. Türelem és véletlen szerencse – ez mentett meg és ment is meg minket. de ezt az embert sohasem láttam. szögekkel. A sötétben ott lapultak még más pofák is. – Te? – És a hosszú körmű ujj félkört irt le. és alaposan szemügyre vett . kivel van dolgom. „Ki vagy?” – előrenyújtotta hosszú körmű. majd előjönnek időben – késekkel. Megszorítottam a zsebemben újonnan vásárolt késemet és hallgattam. – Igen. – Felcser? Lódoktor? Szóval a fivéreim vérét szívtad. „Ismerem ezt az alakot ” -bújt elő egy számomra teljesen ismeretlen férfi. mindegy. Jó arcmemóriám van. – Hol dolgoztál? – Felcser voltam. – Kolimáról jöttél? – Igen. járőr vagy rendőr nem mutatkozott . A sötétség megritkult . A csapódó ajtókon benézett a fénylőn hideg irkutszki nap. duzzadt szemhé jjal. A hosszú körmű ujj eltűnt . És segítségemre jött a véletlen. talpnyaló és gyűlölködő volt.

És elfagyott. ahogy egész életem tovatűnt eddig a pillanatig. de már folyt a beszállás. mint egy hamarosan Moszkvába induló szerelvényre. De ki kéri a kolimai iratokat ebben az emberáradatban. ott is nagy volt a nyüzsgés. de ez lényegt elen A lényeg. hogy minden élét érzéke ljem. A gurítódombon ott állt egy játékvonat. melyekben vasutasok és vasúti alkalmazottak laktak. hogy az én vonatomról hiányzik a legfont osabb. ahogy a papírjaimban engedélyezték . ahol a kiaggatott fagyos fehérneműt korbácsolta a szél. Már elkezdődött a beszállás. egy kicsiny. ma. érzéketlen kezemmel erősen szorítva a jegyet. TávolÉszakról jöttem. És persze a tömegszálláso knak sem volt mozdonyuk. hogy pénzt szerezzek a moszkvai útra. Ma. a mozgás letéteményese: a mozdony. hogy ez ma egy vegyes szerelvény. Véget nem érő sorállás a pénztár előtt. mintha csak néhány mocskos karto ndobozt állítottak volna fel a több száz másik mellé. csak a holnap és ma szavakat . az élet. hihetetlenül kicsi. Az utat nem fizették. kemény tárgyat. Nem hittem. nem volt felesleges holmim. kivergődtem. az ablak kilökött egy kemény tárgyat. Kifújtam magam a pályaudvar egyik szögletében korábbi helyem a lámpa alatt természetesen foglalt volt – és elindultam a város felől a vonathoz. megmozdul. egy darabka boldogságot – egy Moszkvába szóló jegyet. hogy kezemben a kemény kartonjegy. Moszkvába. a rendes vonatra majd holnap vagy ho lnapután lehet helyjegyet váltani. s ott majd meglátjuk… Nem Dzsambulba. ideges mo zdulatokkal előszedem a pénzt. kijutottam a szabadba.ki föláll. De én semmit sem értettem. ahol majd eltűnnek – most rögtön eltűnnek. Repülőgép hozott. Itt is. itt is. benyújtom a ropogós bankókat a pénztárba. Az én vonatom csöppet sem különbözött ezektől a munkásszá llássá alakított szerelvényektől. hogy ez a vonat elvisz majd Moszkvába. ott is csomagokat adogattak a fejek fölött . csak a kis furnérláda. csak a kis furnérláda. érdes. melyet hiába próbáltam eladni Adigalahában. . ebben a nyüz sgő forgatagban? Végre sorra kerültem az ablaknál. nem volt felesleges holmim. elmegy. Rájöttem. jegy kell Moszkvába. A pénztárosnő valami olyasmit kiabált. Sokkal inkább a munkásszállásokra emlékeztetett. De a csoda nem ért véget.

amíg helyért csatároztam a vagonban. A vagonban mind több ember lett . Nem hallottam meg a mozdonyfüttyöt . és káromkodva. Oda- . erősen markolva felső fekhelye szélét. amit meg akartam és meg is kellett volna hallanom. egy görcsösen csukló. ami számomra a kontinens. Belekapaszkodott valamibe. Még csak nem is gondoltam rá. Még hogy kalauzok… Mindenki maga kereste meg a helyét. a Nagy Föld jelképe lett. s egyenesen az én helyemre meg a szo mszédoméra zúdult az okádék. még Irkutszkban megrándult a vagon. Nem hallottam a mozdonyfüttyöt . s ugyanilyen kosarakat egyensúlyoztak a vállukon. Irdatlan bálák és kosarak emelkedtek a fejek fölé és tűntek el a magasban. Valamelyik váltónál. ebben az üvöltöző lágervagonban nem ha llottam meg a legfontosabbat. nem köpeny. Orrfacsaró bűz lett a báránybundáktól. s most mindenki szalad a barakkba. Erőnek erejével kellett sulykolni magamba: Moszkvába megyek. s nekem mintegy félálomban a barakk úszik el a szemem előtt. nagyot csuklott. a meleg kályhához. a verítéktől. bundába bugyolálva. meglódultak a vagonok. Elhányta magát. Lerángattam a hadnagyot és megmutattam neki a jegyem. gyűrött. Lentről felmászott mellettem a hadnagy kigombolt gallérral. hanem prémgalléros moszkvai télikabát. Mintha két órával hamarabb fejeződött volna be a munka. vörös képpel. a ka rboltól. az élet.Harc. – Tranzitláger – mondogattam magamban a középső és felső polc közötti szűk térben feszengve. mások fedetlenül. Aztán megrázkódtak. részeg hadnagy foglalta el. táborozott le. Szomszédomnak hihetetlen mennyiségű fonott kosara volt. amiről tizenhét éven át álmodoztam. rettenetes harc a kocsi ajtajánál. átkozódva takarítani kezdte a fekhelyét . nem bekecs volt. némelyik vászonnal fedve. s az ajtó útjukat állja. elt erült a padlón és elaludt . és fentről elém tűnt a hadnagy. A vagon mélyéről időnként falusi asszonyok tűntek elő kendőbe. és a mi vagonunk. Szomszédom levetette a bundáját. „Az enyém is oda szól” – mondta békülékenyen a hadnagy. A hadnagy nem bírt magával. felhúzódzkodott és eltűnt… A zűrzavarban. a mi tranzitlágerünk elindult. Az én középső polcra szóló helyem már foglalt volt. a mocsoktól.

hogy a vonat egyszer csak itthagy. – De hát mit viszel? – Mit? Napraforgómagot. egy részük még dagerrotípia. hogy az ilyeneket várják Moszkvában. az meg barátságosan integetett nekik. A kalauznő ügyesen elkapta. ki kapott k itüntetést. „Ez meg itt én vagyok” – bökött végül mindig a kép közepére. Volt mit ennem. Közös életünk harmadik napján ebben a zötykölődő vago nban szomszédom. am ikor a többi utas éppen mással volt elfoglalva. kesztyű nélkül. noha semmit sem mondtam magamról. Segítesz kijuttatni az egyik kosarat a mérlegek mellett? – Engem várnak Moszkvában. Féltem. . és már dobta is a palackot a padlóra. aki világos és tagadhatatlanul helyes képet formált rólam. Kiitta a bort. Moszkvából meg sárcipőt… Egyetlen állomáson sem szálltam le. A szomszéd készségesen felnyitotta a keze ügyébe eső kosarat és megmutatta. családi és csoportkép hatalmas papírkeretekben. Illetve rengeteg fotó. megadóan. Már elfelejtettem. Mindenki. Napokig utazott így. odafordult hozzám: – Moszkvában át kell szállnom. udvariasan és együttérzően bólogatott. a jegyét a kalauznőre bízták. akinek megmutatta ezeket a fényképeket. amely tele volt teljesen felesleges takarókkal és lepedőkkel. Taskentba megy a rokonaihoz – magyarázta. noha semmiféle magyarázatra nem tartottam igényt . Szomszédom egy halom képet kihúzott és részletesen elmagyarázta. – Az más. – A sógornőm. Egy koszlott öltönyön és néhány apróságon kívül semmi különös nem volt benne. aztán valamelyik állomáson lemászott és egy üveg vörösborral tért vissza. valami rossz történik – a boldogság nem lehet végtelen. Részeg barátai rakták fel a vonatra. ki kicsoda. Szemben a középső szinten egy bundás férfi feküdt holtrész egen. sapka. ki tanul mérnöknek. ki halt meg a háborúban. és vitte a maga kuckójába.odakiáltottak a szomszédomnak.

elb eszélgetett vele. most. de nem kell állandó rettegésben élnie. hogy letöltötte büntetését. de semmi esetre sem orvos. mire a nő behúzódott a kalauz fülkéjébe. s az imbolygó. Kolimán legfeljebb újabb büntetést sóznak rá. minek másodrendű állampolgárként hazatérni… Vagy talán elv irágzott az ifjúság? Vagy elmúlt a szerelem. Mindennapos kolimai történet. Megismerkedtem a történetükkel. sápadt arcán sömörfo ltok. aztán ő odaült az utashoz. mindketten próbáltuk kitalálni a foglalkozását. „ötven rubel” – jelentette ki a már kijózanodott hadnagy. Ha új utas lépett a vagonba. a kolimai szer elem? Nem elég ok ez? De lehet. aki fölöttébb kedves fiatalembernek bizonyult. hogy még nagyobb szörnyűség történt. kék szemű fiúcska. halovány fény időnként ráesett végtelenül elgyötört arcára. beszeretett a szabad kolimai életbe – itt már szabad. Elkapta a két év körüli fiúcskát. Ezt a festett szájú. és boldog mosollyal visszavitte a helyére. fekete munkásujjakkal. a hovatart ozását. Érdekes játékba fogtunk. kimázolt. ez is afféle kolimai történet . lélekmelegítőben. Néhány pillanat múlva felbukkant magabiztos és határozott fiatal apja. Az apa. Talált valakit. az életkorát. ágrólszakadt. Mint kiderült. csak Kolima tette azzá… Ez a nő nem messze ült tőlem egy alsó pádon. Hogy miért nem jött velük az anya? Meglehet. szilárdan eltökélve. mondott valamit. A vagon mélyéről időről időre előtűnt egy görbe lábú. harmadik polcra egy kolimai prostituált fészkelte be magát. masz atos. de lakkozatlan körmű hölgyet egészségügyi dolgozónak gondoltuk. súlyos. A gyermek anyja maradni akar. Nyilván újabb büntetés.A pokróc-mellvéd mögött a legfelső. újabb gyötrelmek. műszálakról még nem hallottunk. az apa mégis eljött a fiával. . Egy orvos nem visel műszőrmét . esetleg felcser. Véleményt cseréltünk. hogy tulajdonosa legfeljebb áp olónő. talán nem is igazi prost ituált. mint a szárazföldön. Akkoriban nejlonról. Az anyát a sűrűn emlegetett ötvennyolcas törvénycikk alapján íté lték el. mi vár rá. Kicsi. visszatér a szárazföldre. a leopárdbundáról – ordító utánzat volt – azt a következtetést vontuk le. hogy kirángatja a gyermeket és talán saját magát is Kolima szoros öleléséből. de nem rúzzsal festett ajkára. ha visszatér a Nagy Földre . Egyszer csak odament hozzá valaki. jól sejtettük a hölgy foglalkozását . s nem tudja. és visszatért a válasszal.

a gyerek boldogsága. Megmentenek mondani talán túlzás. hogy vegyen egy újabb üveg vodkát. Az apa boldogsága. A mi vagonunkban ez a két ember biztosan boldog. Az az utas. Egy kedves arc. de jóságos kéz varrt fel. és nem is akartam kideríteni. nem tudott tovább aludni. s ezzel eltűnt az életemből. Az apa nem sokat láthatta eddig. s később is csak azért kelt fel. aki megtévesztés céljából idegen fényképeket hurcol. várakozó feleségemé. ahogy a gyereknadrágon a gombo kkal bajlódik. Ez a kétéves gyerek nem ismeri azt a szót. egy iszákos fiatal hadnagy torkából rám zúduló okádék. Ismerősöm csak üldögélt. hiszen a dolog nem fajult véres verekedéssé. spekuláns. a város moraja. aki bo ldogan kiáltja: papa. hogy mama. amelyet a világon legjobban szeretek. színes gombokkal. Én a pokolból tértem vissza. nem kiküldetésből érkeztem haza. amikor utazásaimból hazaérkeztem. Az alvó utas leesett a padlóra és egyre csak nyöszörgött . aki most is elém jött. Egyszer csak a vagonban feltűnt a pályaudvari „megmentőm”. hogy az utasnak eltört a válla… Hordágyon vitték el. Osztovits Ágnes fordítása . szomorú prostituált a kalauzfülke legfelső polcán. Aztán mégiscsak összeakadt a tekintetűnk.Semmit sem tudtam biztosan. Ő meg a barnabőrű lakatos játszanak a részegek. Ezúttal a kiküldetés kissé hosszúra nyúlt. maszatos kétéves gyerek. hiszen a kicsi bölcsődében vagy óvodában volt. Moszkvai zaj. Elég a jó szándék. s odamentem hozzá: „Legalább a házig szeretnék eljutni. feketézők között. aki Irkutszk után két napig aludt. hogy egy pillanatra láthassam a szeretteimet ” – ezek voltak az utolsó szavai. a gyerek iránti szeretet . És ami a legfontosabb. Jaroszlavi pályaudvar. mint ahogy korábban. a szabadság lankadatlan öröme. a nagy. konyakot vagy bort. Folyton azt kiáltja: papa. Egy apa ügyetlen keze. papa. kártyások. nem is akar megismerni. melyeket suta. azé a városé. nem ismert meg. aki megállapította. a tisztesség. A kalauzok orvost hívtak. Hát ennyi: vakító fény az irkutszki pályaudvaron. papa! – ennyi volt az első öröm. s úgy látszott. Megáll a szerelvény. A vonat fékezett. majdnem tizenhét évre.

amelyet . amely még nemrég annyira közel volt. hogy a halott él. puszta létezés. Mi maradt velem „mindvégig”? A harag. kicsit csodálkoztam. Ismeretlen ember feküdt le a szomszédos priccsre. Az én testemben kevés volt a meleg. Nem ismertem azokat az embereket.SZENTENCIA Nagyezsda Jakovlevna Mandelstamnak Az emberek a semmiből támadtak – egyik a másik után. a kiáltásra fe lkel. amikor semmi meleg nem szivárgott át zubbonyom meg lélekmelegítőm lyukain. mint egy halottra. hazudnak vagy nem hazudnak. a hazugságon is. Ez a hús csak a haragra volt elég. gondolja. hogy mese!” Én nem faggatóztam és nem hallgattam a mesét sem. hanem a harag. hogy ezt a haragot megőrizzem. átadva melegét – néhány csepp meleget és az én melegemet kapta vissza. És úgy terveztem halálomat.” Nekem mindegy volt. nem azért. Kevés hús maradt a csontjaimon. A közbűntényeseknek volt erről egy kegyetlen mondásuk. akkor nem hazudnak neked. akik mellettem aludtak. „Aki nem hiszi. a düh az utolsó emberi érzés. és reggel felé úgy néztem szomszédomra. felöltözik és engedelmeskedik a vezényszónak. hanem valami fél-eszmélet. amelyet áthatott a kérdező iránti mély megvetés. én kívül voltam az igazságon is. a legvégső emberi érzésre . Nem az élet váltotta fel. mert követtem volna az arab közmondást: „Ne kérdezz. Nem a közöny. Örökre eltűnt . Olyan éjszakák járták. az van le gközelebb a csontokhoz. Sohasem kérdeztem tőlük semmit. De a halál. éjszaka rádőlt csontos vállamra. kissé távolodni kezdett . A semmiből támadt ember nappal eltűnt – a szénlelőhely-feltárásnak számos körzete volt .

eleinte a sátrunk küszöbéről lőttük a fo glyokat. hogy csak a hőfoka alapján tudjuk megkülönböztetni az ivóvizet . A zsákmányt egészben sütöttük meg a tűzrakás hamujában. Igavonók voltunk. A madarak nem féltek az emberektől. A kizsigerelt. Forró vagy hideg. elérni. De a mi civiljeink előző napi levest nem hagytak. Minden nap. A pehelytoll is jó árú a párnákba. végtelennek rémlett a kétszáz méter távolság a sátortól a munkahelyig. tavalyi bogyóféléket a mocsárban A tegnapi vagy tegnapelő tti levest a civilek bográcsából. Nem voltunk filozófusok. biztos pénz. kolimai nyelven „kihelyezési pontunk” sziget volt a tajga világában.nem lehet megfogalmazni. Máig is emlékszem minden kátyúra. Sohasem tudtam időre megforralni a vizet. vagy gondosan letollazva megfőztük. két golyóspuska. mégsem tudtam elég fát vágni a Titán rendszerű vízforraló üst alá. minden napfelkelte valami új. hideg gyógyvizet . halálos lökés veszélyét hozta magával. ami csak a szemem elé került – minden ehető hulladékot. s nemegyszer leültem p ihenni. minden kerékvágásra azon a halálos ösvényen: kis erek. nem pedig forralt és forralatlan. telepünk. maradékot. hol egyik nyelénél fogva magam után vonszoltam. amelyet hol a vállamon c ipeltem. De a lökés nem következett be. Nem törődtünk a dialektikus ugrással a mennyiségből a minőségbe. Ezeknek a titokzatos . Vízforralóként dolgoztam – ez volt a legkönnyebb munka. s a mi meleg ivóvizünktől nem volt ugrás ahhoz a fontos minőséghez. megkopasztott foglyokat a tűz fölé felakasztott háromliteres konzervdobozokban főztük meg. De a munkások és a civilek – nemrég még valamennyien elíté ltek – közül senki sem törődött vele. Ettem. kö nnyebb. amelyet nem lehet életnek nevezni. Elkergethettek volna – de hová? A tajga meszsze van. mint őrnek lenni. amelyek partján hasrafeküdtem és vedeltem a jó ízű. hogy felforrt -e a víz vagy sem. A fegyverek és a tajgai madarak urai számára biztos jövedelem. minden gödörre. Kolima mindnyájunkat megtanított rá. Sátrunkban két fegyver volt. hih etetlen súlyú tehernek éreztem. igyekeztem egykedvűen felfa lni mindent. Alig vonszoltam a lábamat. A rönkfűrészt. hogy a T itán ebédidőre felforrjon.

Mindkét lábam nagyujjából szivárgott a genny. az alvók horkolásával. nem választotta szét az ellenfeleket. amikor ne fáztam volna. hogy az álom. mint valami megvilágosodás.és lábujjaim sajogtak. verekedés tört ki. A sátor. és elnyomott az álom. a vörösfenyők. amikor felidéztem a csodálkozásnak ezt a pillanatát. az okosak közül is a legokosabb. megőrölték a madár minden csontját. a fűgyökereket meg az élelmiszer-fejadagot. A verekedések hamar abbamaradtak maguktól. mintegy ködön át derengett elő ttem – valahol emberek mozogtak. hangos ocsmány káromkodás hallatszott. nem hagytak semmit . Az éhes szabadok a zsigereket is felaprogatták. a kopár hegyeket. „Kialudtam magamat ”. pillanatnyi csend lett a veszélyes ütés előtt. a ponyvamennyezet lyukain átderengő sápadt. Evés után rögtön lefeküdtem a priccsre. Estenként hideg köd szállt fel a folyóról – és nem volt olyan órája a tajgai napoknak. az emlékeze tnélküliség vágya csökkent . egyszerűen csak kifulladt a verekedés motorja. senki nem fékezte meg. Ez is a tajga egyik csodája volt. Egyik éjszaka nyögésekre és hörgésre eszméltem. ahol minden szögletes és barátságtalan volt – a sziklák. Én csak bogyókat ettem. és nem örvendeztetett meg. Később. hogy megóvjam a kezemet az újabb sebektől.madaraknak sohasem találtam meg semmiféle maradékát . Örökké mindenféle piszkos rongyokba bugyoláltam őket. Megkondították a síndarabot. és leszállt a hideg éjszakai csend. magas éggel. Fagyott kéz. az önfeledtség. szinte zengtek a fájdalomtól. hörgésével. harag nélkül néztem a hideg. Én magam sohasem kóstoltam meg ezeknek a foglyoknak egye tlen porcikáját sem. Váratlanul tört rám. vörös napot. ahogy Mojszej Mojszejevics Kuznyecov mondta. az volt az ébresztőm. persze le sem vetkőzve. amelyben laktam és aludtam. És nem haltam éhen. sérülékenyek. . a topolyák . Sinkongatás jelezte a munka végét is.és lábujjaim rózsaszínűek maradtak. s a gennyezés nem akart elállni. krákogásával és káro mkodásaival az álom önkívületében. a kovácsunk. az erek kanyarulatai. Élénkrózsaszínű kéz. de nem a fertőzéstől. Egyre közönyösebbé váltam. a fájdalo mtól. megértettem.

Mint a kutatóárkoknak és gödröknek ebben a világában a le ggyengébb. mint a szánakozás az embereken. az irigység és a félelem volt a bizonyítéka annak. az egy másik világ volt . mint a harag és a düh. Irigyeltem halott társaimat. az előmunkást. Ó. Az állatok iránti sajnálat korábban visszatért belém. akik harmincnyolcban elpusztultak. vernek vagy nem. nem tudom. annak mércéjével mértem a bátorságomat . akik valamit rágtak. dühítettek. a félelemtől. milyen messze esik a szeretet az irigységtől. A parancsnokot. Az irigység – ez volt a következő érzés. adnak-e ebédet és élelmiszer-fejadagot vagy nem adnak. Csontjaimon napról napra gyarapodott a hús. Ráébredtem. akik szívtak valamit. nem hagyták. de fájtak. Miféle izmaim vo ltak akkor. Félek és kész. A nyomában. Aztán valami más tolult föl be nnem. hogy nekem mindegy. a brigádvezetőt nem irigyeltem. a vízforralástól. Az a tudat. Nem volt nagyon erős. a magas. nekem csak a számokkal telefestett. A szeretet nem tért vissza hozzám. A topográfus is elítélt volt. Bátorításként – azon a nyáron sok volt a szökevény a tajgán – egy kiskaliberű puskát hordott . hogy megfosztanak ettől az életmentő munkától. a gonoszságtól! Milyen kevés szeretetre van szükségük az embereknek! A szeretet akkor jelenik meg. nem vernek. És bár a szénfeltáráson a fegyveres őrök nélküli küldetéseken nem vertek – csak a lelőhelyeken vernek –. Ez az egykedvűség.Makacs fájdalom hasított az iz maimba. amely visszatért belém. hogy visszatér belém az élet . hogy itt nem fognak verni. hideg égbolttól és az elnyűtt izmaimban támadt sajgó fájdalomtól. a közöny nyomában ott járt a félelem. szomszédaimat. más. Irigyeltem élő szomszédaimat. egy topográfussal dolgoztam együtt: a mérőlécet és a teodolitot cipeltem utána. hogy a gyorsabb haladás érdekében a topográfus maga vette a hátára a teodolit szíjait. hogy félek innen visszamenni a lelőhelyre . hogy megszabaduljak a testemtől. Soha életemben nem kerestem az utat a jóból a még jobba. attól féltem. ez a rettenthetetlenség valami átvetett palló volt a halálból. amikor már visszatért minden emberi érzés. a megmentő élettől. új erőt. A közöny jelent meg. a rettenthetetlenség. ha eszembe jutott a lelőhely. új érzéseket öntött belém. egészen könnyű mérőléc jutott. Megesett. de vajon visszatér-e egyáltalán? Ám nem csak a közöny. A szeretet tűnik fel. Rádöbbentem. tér vissza utoljára.

mintha valami intézeti nö ven- . a rongyos ponyvabarakkban ugya nígy érzett – nem került hozzánk egyetlen újság. szegényes volt. A gazdag orosz káromkodások. kimeríthetetlenül sokféle sértő árnyalatuk nem gyerekk oromban és nem ifjúkoromban tárult fel előttem. és nem szólt semmit a parancsnoknak. a parancsnokságtól kunyerálta ki. takarodó. esik. És nem csupán azért. parancsnok polgártárs. célba vett egy vörösmellényes pirókot. – Ördög vigyen a parancsnokoddal együtt . ebéd. és a topográfus. A topográfus azonban nem akart összeveszni velem. Szókincsem. lapát. kenyér. A kis nőstény pirók valahol a tojásokon ült – csakis ezzel magyarázható a hím esztelen bátorsága. A káromkodásról szóló anekdota úgy hangzott.magával. próbagödör. igenis. akár érzéseim. az élete arán is. furat. Ébresztő. egyetlen könyv sem. hogy sajnáljam ezt a veszteséget . engedje meg. Ezeknek a szavaknak fele káromkodás volt . – Jelentem a parancsnoknak. Ha kell. – Vidd a puskádat! – Mi ütött beléd? Megbolondultál? – Hagyd a madarat. hogy jelentsem. kész. amely odaröppent szemügyre venni és elhárítani a veszélyt . fejadag. hogyan bo ldogul az orosz ember egy külországi utazást elbeszélve egyetlen szóval. a szénfeltárás parancsnoka. de én félretoltam a csövet. gyerekkoromban egy anekdotát. A topográfus fölkapta a puskáját. forró a leves. Egy tisztáson leültünk pihenni. a lelőhelyek durva nyelve. A legfőbb parancsnokság – az előmunkás. munkaelosztás. a munkafelügyelő – könyvek nélkül ereszkedett le a mi világunkba. hideg a leves. puskájával játszva. mert fölös súly volt nehéz utunkon. De a puska csak akadályozott bennünket . Mind az ötven priccsszomszédom a barakkban. Hallottam ifjúkoromban. Már évek óta nem láttam újságot és könyvet. amelyek még egyáltalán éltek a csontjaim körül. Én pedig megértettem: valami fontos tért vissza belem. annak különféle hangsúlyaival és kombinációival. hadd szívjam el a csikket – már több éve ezzel a kéttucatnyi szóval boldogultam. a munkaidő vége. odakinn hideg van. csákány. és rég leszo ktattam magam.

amikor agyamban. vagy kicsoda? – kérdezte maró gúnnyal Vronszkij bányamérnök. . – Szentencia! – Nézd a hülyét! – Hülye hát! Mi vagy te. a hajnaliba és az alkonyiba. Léteznek-e ezek a másféle szavak. adj egy kis színivalót. az újabb eljárás és az újabb Ítélet világába vezette sorsunkat . hogy nem kell más szavakat keresnem. – Szentencia! – kiáltottam fel egyenesen az északi égre. egyáltalán nem a tajgára való. a fáról. A „három morzsa dohányos”. Mahorkával tömött dohányzacskójából piszkos körmeivel k iszámolt három morzsa mahorkát. szakadatlan beszéde a maga nyelvén. A harag. legalább hárommorzsányit . De én nem kerestem más szavakat . amelyet magam sem értettem. Megijedtem. nyugalma. nem tudtam. Ha pedig az a szó visszatért – annál jobb! Hatalmas öröm töltött el. a kettős fénybe. – Vronszkij. s elképedtem. a holtak világába. még meg sem értve a be nnem megszületett szó jelentését . a folyóról. De én nem törődtem Vronszkij provokatív kérdésével. a maga dolga. A holtakéba? Még a követ sem láttam holtnak. És kikiáltott am ezt a szót: – Szentencia! Szentencia! És hahotázni kezdtem. amellyel az ember eltávozik a nemlétbe. amely arra kényszeríti a vizét. itt ni – erre tisztán emlékszem. Erre a kérdésre képtelen voltam válaszolni. a düh – az utolsó érzés. az a bizonyos Vronszkij. – No. – Külföldi vagy? – a kérdés a provokációk s feljelentések. Boldog voltam. nincs. A folyó nem csupán az élet. – Hárommorzsányit? Tessék. – Nem adok.déklány beszélné el. nemhogy a társaim. a jobboldali koponyacsontom alatt me gszületett egy szó. Örök folyása. egy szó. nem szólva a fűről. külföldi. Roppant kincset leltem.

meg akartam magyarázni. fákat kapón a hátára. latin ebben a szóban. és víz lépett a partok helyébe. És örömömben – mert ráébredtem. Az első vihar. mit jelent a „szentencia”. Szentencia! Kereszteljék át erre a névre a folyócskát. elalvóban is attól fé ltem. az első felhőszakadás. Ezt a szót suttogtam. Szentencia! Nem hittem magamnak. De nem tűnt el. hogy az éjszaka folyamán eltűnik a hozzám visszatért szó .hogy az árral lefelé fusson. és vadul vágtatott lefelé. a mi Riorita nevű kiküldetési helyünk . A folyó. s alig látható vízfonalként tört át valahol a kövek között. a térkép gazdájának rossz ízlése vezette rá a világtérképre a Rioritát* és már nem lehet helyesbíteni. . öröktől való kötelességének engedelmeskedve. az ókori közösség. amelynek partján a telepünk áll. a művészet b irodalma volt. réteken vágjon keresztül. Sok nap telt el. ahová nem volt utam többé. De gyerekkorom kiélezte. elkülönítette. sziklákat tördelt. Egy hét múlva aztán megértettem – és összerezzentem féle lmemben és örömömben. amíg megtanultam egymás után mind újabb és újabb szavakat előhívni agyam melyéről. s az ókori Rómában is épp elég művész akadt . mint a szentencia? A föld urának. az emb erek közötti harcok története. leszűkítette és kettéválas ztotta ezt a két nagyon különböző világot . szilárd. rémítve és nevettetve vele szomszédaimat . Szentencia — volt valami római. szembe a széllel. Meg akartam fejteni. Mindegyik nehezen ment. a megmentő esőben már nem reménykedő kis ér képében. Félelmemben azért. le akartam fordítani a titkot. Mennyivel különb a Riorita. sziklák között tö rjön át. az egek segítségében. A szentencia római szó. hogy az élet akaratomon kívül viszszatér hozzám. ugyanazon az örök útján. mindegyik váratlanul és külön-külön támadt fel emlékeze* Az 1930-as évek elején népszerű tánc a Szovjetunióban. az ókori Görögországban is voltak p olitikusok és gyilkosok. Egy hétig nem értettem. Az ókori Róma gyerekszememben a politikai harcok. mert rettegtem visszatérni abba a világba. sztyeppeken. amely napszíkkasztotta kopár medrekkel váltakozott.

a mi isten háta mögötti tajgai „kiküldetésünkre”. szólt a gramofon. mint három évszázadra felhúzott. száraz idő volt. Azután elérkezett az a nap. de én is idejében odasántikáltam. mind az ötven munkás otthagyta a munkáját és futott a telepre. szimfonikus zene szólt. közbűntényesek és ingyenélők. forgott maga a fatönk is. Rab Zsuzsa fordítása . munkafelügyelők és munkások. mintha ő ko mponálta volna ezt a zenét nekünk. A gondolatok és a szavak fegyveres kísérete nélkül. Mind gyorsabban futott nálamnál. amikor valamennyien. kezemmel segítve magamnak a heg yről lefelé. a meg nem főtt levest a bográcsban. odahagyva a félig elfűrészelt fákat. meleg. Verőfényes. kutatóárkaikból. kikecmeregve próbagödreikből. amely a barakk előtt állt. És mind körülállták – a gyilkosok és lótolvajok. felhúzva mind a háromszáz évgyűrűjére. Az óriási vörösfenyő tönkjén. csak később az agyamban. a folyóhoz.temben. Magadanból megérkezett a parancsnok. A tű sistergését túlzengve. feszes rugó. És a parancsnok ott állt mellettük. A sellak-lemez forgott és sistergett. előbb a nyelvemen támadtak fel. És olyan volt az arckifejezése.

............................................................................................................................................. 24 Pál apostol (Rab Zsuzsa) Апостол Павел ..................... 90 Jogászok összeesküvése (Osztotics Judit) Заговор юристов ............................................................................... 74 Griska Logun szerszáma (Osztovits Agnes) Термометр Гришки Логуна . 196 ................................... 86 Két találkozás (Maráz László) Две встречи. 39 Tamara.. 95 Tífuszosok vesztegzárja (Maráz László) Тифозный карантин.............................. 135 Csend (Osztovits Ágnes) Тишина ...... 3 Eső (Rab Zsuzsa) Дождь....................................................... 190 Kereszt (Gereben Ágnes) Крест ......................TARTALOM Gereben Ágnes: A szovjet koncentrációs táborok dalnoka ... 45 Cherry brandy (Rab Zsuzsa) Шерри-бренди .................. 57 Júdea helytartója (Gereben Ágnes) Прокуратор Иудеи ...... 51 Dekabrista ivadék (Osztovits Ágnes) Потомок декабриста ............ 20 Hideg fejadaggal (Rab Zsuzsa) Сухим пайком ................ a szuka (Maráz László) Сука Тамара ............. 115 Tanfolyam (Gereben Ágnes) Курсы... 70 A tejkonzerv (Osztovits Ágnes) Сгущенное молоко ........... 79 Az első halál (Rab Zsuzsa) Первая смерть ........................................................... 183 Kézírás (Gereben Ágnes) Почерк ...................

................................ 227 Vízesés (Rab Zsuzsa) Водопад ................................... 266 A vörösfenyő feltámasztása (Rab Zsuzsa) Воскрешение лиственницы ................................................... 245 Visszhang a hegyekben (Osztovits Ágnes) Эхо в горах.......................................... 296 ............................................. 270 A mozdonyfüst nyomában (Osztovits Ágnes) Погоня за паровозным дымом ......................... 275 A vonat (Osztovits Ágnes) Поезд ...... 204 Ösvény (Rab Zsuzsa) Тропа ......................... 288 Szentencia (Rab Zsuzsa) Сентенция .......... 242 Június (Maráz László) Июнь......................... 214 Az első csekista (Gereben Ágnes) Первый чекист .........................................Tolly kapitány szerelme (Osztotics Judit) Любовь капитана Толли...... 255 Protézisek (Gereben Ágnes) Протезы .................................. 216 Szegénybizottságok (Osztotics Judit) Комбеда ......................................................................................................................

Megjelent a Szabad Tér Kiadó és az Európa Kiadó közös gondozásában Felelős kiadó: Koltay Gábor és Osztovits Levente Produkciós igazgató: Lovasi József Kiadói szerkesztő: Lévai Katalin Borítóterv és műszaki szerkesztő: Tőrös István Borítófotó: Stalter György Szedte a Nyomdaipari Fényszedő Üzem (898524/10) Nyomta a Dabasi Nyomda. Dabas-Budapest (89-0551) Felelős vezető: Bálint Csaba igazgató .

hanem a betegek és az olyan elítéltek megsemmisítését jelentette. A Dalsztroj Kolimai lágereiben a betegeket és a gyengélkedőket fürdőbe vitték. de ez nem az ártatlanok szabadon bocsátását. egy másik kijáraton át a mezítelen és áthevült testű elítélt eket –50 fokos hidegben traktorokkal vontatott szánokra kénysze rítették. ahol vaskampókkal hú zták le a holttesteket.FIGYELEM. Így csökkentették az elítéltek számát több ezerrel. és a mocsarakba vitték. majd azzal az űrüggyel. hogy fehérneműt kapnak. akiknél az orvosi vizsgálat a kényszermunka és az elégtelen táplálkozás miatt disztrófiát (táplálkozási rendellenességet) állapított meg. . SZEMÉLYI KULTUSZ!!! 1938-39-ben Berija belügyminiszter elrendelte az elítéltek számának csökkentését.

„Köztörvényes-főnök husánggal püföli (neveli) a politikai elíté ltekét a „népellenséget”. akiknek élete a GULagban annyit ért. – Majd én megtanítalak titeket professzorokat akadémikusokat mindenféle nyálas értelmiségi sumákot a körletben melózni! Háromszoros normát fogtok teljesíteni. Kicsinállak mindegyikőtökét. mint egy légyé. Férgek! .

Majdanek. ahelyett. és ti.” . mint hazaárulókat hoztak a mi GULag -lágerünkbe. Számotokra nincs kegyelem. hogy utolsó csepp véretekig és utolsó leheletet ekig harcoltatok volna. 1941-42-ben sebesülésetek után fogságba estetek Buchenwald.A múlt keserű igazsága „A hitleri pokolból a sztálini szovjet szocialista paradicsomba” Benneteket. élén Sztálin elvtárssal és a szovjet nép nem felejti el a ti aljas árulásotokat! Gyávaságotokkal szégyent hoztatok a győz edelmes Vörös Hadseregre. A párt. Dachau és Auschwitz hadifogolytáboraiban mindent szerencsésen átvészeltetek a bőséges német-fasiszta ellátással és az ellenségeinknek dolgoztatok.

a cionizmus dühödt ellensége: A zsidók arcátlanul a világon elsőként nyilvánították magukat felsőbbrendű fajnak. Bármilyen ellenzékre — halál! Pol-Pot a kommunista vörös khmer: Ha igyekvőbb lett volna. Sztálin az OSZDMP SZK/b/P tagja: A XX. század kannibálja. és nem csak „félkézzel” dolgozik.A nemzeti–szocialista–náci Hitler.8 millió lakóját… . akkor mind egy szálig kiirtotta volna Kambodzsa 8 . akiket egyenesen az Úristen teremtett .

hogy megérintsék az elállatias odásnak és a reményvesztettségnek azok a mélységei.” Alekszandr Szolzsenyicin „A XIX. hogy nem nekem. századi orosz humanista írók lelkét nagy bűn terheli. És e bűn alól nincs feloldozás… Varlam Salamov .VARLAM SALAMOV TÖRTÉNETEK A SZTÁLINI LÁGEREKBŐL SZABAD TÉR – EURÓPA „Salamov lágertapasztalata keserűbb és hosszantartóbb volt az enyémnél. valamennyi fanatikus az orosz humanisták tanítványa. hanem é ppen neki jutott osztályrészül. Tisztelettel ismerem el. amelyek felé a lágerélet lehúzott bennünket. században az ő zászlajuk alatt kiontott emberi vér bűne… Valamennyi terrorista tolsztojánus és vegetáriánus volt. a XX.