Sébastien Japrisot: Hosszú jegyesség

1

- Látsz valakit? - Senkit - mondta Alice. - Bárcsak nekem volna ilyen szemem - sóhajtott fel a Király fájdalmasan. Még Senkit is meglátja! Ráadásul ilyen távolságból! Én bezzeg csak igazi embereket látok meg ebben a világításban! Lewis Carroll: Alice Tükörországban (Révbíró Tamás fordítása)

2

Szombat est

3

Volt egyszer öt francia katona, és háborúzott, mert ez a világ rendje. Az els - valaha kalandvágyó, vidám fickó - a szajnai körzet egyik sorozóirodája által kiadott, 2124-es számú dögcédulát viselte a nyakában. Lábán egy német katonáról lehúzott gumicsizma volt, mely mind mélyebbre süppedt a sárba a t zvonal felé vezet úton, a lövészárkok labirintusában, valahol az isten háta mögött. így menetelt egyik a másik után, a t zvonal felé, keservesen kínlódva minden egyes lépésnél, hátukon összekötözött kézzel. Puskás emberek kísérték ket a lövészárkokon át - a németr l lehúzott gumicsizma cuppogott a sárban - a hidegen fényl éjszaka felé, mely a t zvonalon, a lótetemen és a hó által betemetett, elhagyott muníciósládákon túl a végtelenségbe veszett. Rengeteg hó esett akkor, az 1917-es év els hónapjának els napjaiban. Vonszolta magát a 2124-es a futóárkokon keresztül, csizmáját minden lépésnél er lködve emelte ki a sárból, néha az egyik kísér , puskáját a másik vállára téve, szó nélkül megragadta ócska köpenye ujját, és a k keményre fagyott vásznat húzva segített neki, hogy egyik lábát a másik után ki tudja rángatni a sárból. És mindenütt arcok. Arcok tucatjai meredtek rájuk a keskeny futóárkok túloldaláról, a sárból alig kilátszó szemek követték a végs kig kimerült,

4

öt vánszorgó katona útját a t zvonal felé. A lecsonkolt fákon túlról fényl éjszakában, a rothadó földb l sáncolt falak mentén, sisakok alatt megbúvó, sárral árkolt, néma tekintetek figyelték az összekötözött kez , egymás után haladó öt katonát. A 2124-es, akit hol Eszkimónak, hol Bastoche-nak neveztek, asztalos volt a régi szép id kben, falemezeket vágott ki és gyalult formára, két konyhaszekrény között el-eljárt meginni egy pohárka száraz fehérbort Kicsi Louis-nál, Párizsban, az Amelot utcában, minden reggel hosszú flanelövet tekert a dereka köré. Körbe, körbe, körbe. Az ablaka palatet kre nézett, és repdes galambokra. Egy fekete hajú lány feküdt az ágyában, és azt mondta... Mit is mondott? Vigyázzatok a drótra! Fedetlen fejjel haladtak el re a t zvonal lövészárkai felé, öt katona a háborúban; a kötél, amellyel a kezüket összekötözték, nyirkos és k kemény volt, akárcsak a köpenyük anyaga, s útjuk közben néha megszólalt egy hang, mindig egy másik hang, de egyformán nyugodt, szenvtelen: vigyázzatok a drótra! Az asztalost szándékos öncsonkítás miatt állították hadbíróság elé, puskapornyomokat találtak a sebesült bal kezén, halálra ítélték. Pedig tévedés történt. Csak egy sz hajszálat akart kitépni. A puska, ráadásul nem is az övé, magától elsült, mert a labirintusként kanyargó lövészárkok, melyeket az emberek vájtak a La Manche-tól egészen a keleti hegyvidékig, az ördögön kívül senki mást nem védtek meg semmit l. Az sz hajszálat nem sikerült kitépnie. 1915-ben dicséretet és pénzjutalmat kapott a hadifoglyokért. Háromért. Az els t Champagne-ban fogta el. Az magasra emelte karját, tenyerét kifordította, egy fakósz ke hajtincs a szemébe lógott. Húszéves volt, beszélt franciául. Azt mondta... Mit is mondott? Vigyázzatok a drótra! A másik kett haldokló bajtársa mellett maradt, akinek a hasában repeszek vagy szilánkok voltak, igen, szilánkok. Egy félig kiégett szekér alatt pirossal szegélyezett szürke katonasapkában a könyökükön csúsztak, a sapka nem esett le a fejükr l, er sen

5

A 2124-es er s. felt n en széles vállú. amely nem érzékelte többé. hogy egyszer majd az emberek egyenl k és szabadok lesznek. kemény fickónak tartották már fiatalkorában is. de a szavakat már régen betemette a hó. a hegeszt k is és mindenki más. ment elöl az öt közül mint legid sebb. és kezdett l fogva hitte. mert a hideg elzsibbasztotta sajgó jobb karját.t zött a nap. Párizs mellett. Hegeszt ként dolgozott Bagneux-ben. Miel tt ez a rémálom elkezd dött. 6 . de az összes többit. csak annyit. bár lehet. sártól piszkos tekintetek kereszttüzében. s vizes ruhái jégpáncélként tapadtak a testére. a rendfokozatot és a jelvényeket. a vízzel teli futóárkokban. Még a futóárkok elején megcsúszott. pedig tette a kötelességét. és a szakasza t jelölte ki. egy iskolában ítélték el szándékos öncsonkításért. taligásembernek. A második összekötözött kez katona a 4077-es. nem értette. Biztos volt benne. amiket azok mondtak. Egyszer egy faluban leszállt a vonatról. az nem volt igaz. de hát valakinek annak is kellett lennie. bár utálta a rendfokozatokat. akik létjogosultságot akartak adni ennek a borzalomnak. Hogy hol történt? Valahol. és fölvette ócska bakancsa helyett az éjszakai rség idejére. merre mennek. melyekt l a termete kisebbnek látszott. és félelemt l amúgy is bénult agyát. A dögcédulát még az inge alatt viselte. tizedes volt. '15 nyarának derekán. tagbaszakadt férfi volt. sajnos egyszer már azel tt is megbüntették. amikor kalandra éhesen és vidáman elindult Amerikába: amolyan favágónak. aranyásónak való vállai voltak. s t a katonaköpenye és zakója zsebeit is letépték róla a társaiéval együtt. hogy mi történik vele. de az öncsonkítás. hogy a rosszban volt valami jó is. Most szinte napra pontosan harminchét éves. Az nevét is felolvasták az elítéltek között. amikor részegen valami butaságot csinált a bajtársakkal együtt. szintén a szajnai körzetb l való volt. egyfolytában ugatott a katonákra. a pályaudvar peronján egy kutya ugatott. hogy a rémálom hamarosan véget ér. annak már úgysem lesz szüksége rá. széles vállait a szélnek feszítve. akárcsak a többiek. ami miatt már napok óta nem bírt aludni. Egy ellenséges katonáról lehúzta a csizmáját. jól megtömte szalmával meg újságpapírral.

igen örült. senki nem akar többé harcolni. akárcsak az apja. két lánya. aki szintén az apjától tanulta -. s villámgyorsan a bal kezébe l tt. hogy „menjetek már haza. táborhelyeken. mindig nehézkes volt a járása. falusi kocsmákban. csak hogy velük legyen. oroszok . sem jól magyarázni. annyira elhomályosította a tekintetüket. az egész ember sú- 7 . menjetek haza szépen". és a bor. piros pontokkal teleszórva.beleivódott a vérébe az apja által. aki oly gyakran mondta el neki a Cseresznyevirágzás idejént. mint a hegeszt knek általában. hogy eljön az id . Megpróbálta elmagyarázni mindezt a többieknek is. immár több mint harminc éve tudta. ahol elítélték. hogy mir l. aztán maga lesz benne az ágyútöltelék. fritzek. semmiért. amikor a kocsmárosné meggyújtotta a petróleumlámpát. és az 1818-as számot viselte a nyakában. amikor franciák. mert neki a nap ma nyugszik le utoljára. Ebben hitt. Néhány nappal karácsony el tt. legyen eszetek. hogyan jusson el szavaival az agyukig. huszonnyolcan voltak együtt. A szeme kék volt. melyeket kívülr l tudott: az egész világ munkásairól szóltak. Amikor megkapta ezt a számot. az állandó társ a bajban. szér kben. hogy. a csend rök meg könyörögni kezdtek. oda sem nézve.. S ráadásul a szerencsétlen katonáknak éppen elég bajuk volt. s most a sár még jobban elnehezítette lépteit. Abban az osztályteremben. apró. és szinte büszke volt rá. A harmadik Dordogne-ból jött. a hálóban vagy az étkez ben is a 18-as szekrény volt az övé. és az állami otthonokban. rendes emberek vagytok mindnyájan. amikor úton voltak a frontvonal felé. ahol megfordult. Amióta járni tudott. hogy egyesek mit m veltek magukkal. elterjedt a híre. nagyon is jól tudta . mondogatta gyakran -. Örült. hogy végképp nem tudta. és a fejében csodálatos mondatok. id t sem hagyva a gondolkodásra. halványkék.volt felesége. Kibiztosította a puskáját. tudta.. akik mind ugyanezt tették. és arról. Nem tudott jól beszélni. hogy a szegény ember a saját kezével önti az ágyút. S ha már nem is láthatja. mert árva gyerek volt. hitetlenkedve csóválta a fejét. hogy huszonnyolcan voltak. a gazdag meg keres rajta. Mindig is tudta .„és a csuhá-sok is Velünk lesznek".

Harminc hónap alatt kétszer engedték haza szabadságra. meg a kezére. de akkor csak Párizsig jutott el. És gyakran emlékezett az izzadságcseppekre a b rén.egy platánfa. de a felesége. A felesége is talált gyerek volt. mint . s sem árult el senkinek semmit önmagáról. mit kell tenni. Ilyenkor mintha kettéhasadt volna az álma. és Baptistinnek nevezték el. A tanyájáról vitték el egy augusztusi reggelen. meg egyszer engedély nélkül ment magától. amelyet a másik ember nem érthet meg. hogy vigyázzon rá. a Gare de l'Est-ig. kitartó és konok. aki alig tudott írni meg olvasni. és akkor sírt el ször életében. ez az egy volt. A felesége keze kérges és kemény volt. Vigyázzatok a drótra! Az 1818-as volt minden bizonnyal a legbátrabb és legfélelmetesebb az öt katona közül.miatta kapott aztán egy második eltávozást is -. a fa 8 . a Woévre-nél. magára maradt. és ez minden. kétrét görnyedve a golyózápor alatt. mint egy férfié. mint az anyjáé. amikor együtt dolgoztak naphosszat. de az összes férfit mindenhonnan elvitték a háborúba. A katonaság harminc hónapja alatt egyszer sem került szóba a neve. aki huszonegy éves volt. Egyszer megfojtott egy tisztet a századából. s az 1818-as már régóta egyedül vívta a maga harcát. nem tudott visszaemlékezni egyetlen könnyre sem a legels emléke óta . már lépegetett két szék között. A két kezével fojtotta meg. és a felesége. miközben a térdével behorpasztotta a mellkasát. Volt egy kisfia is: az els szabadsága alatt fogant . amit megértett.lyos volt. ha vissza akar jönni. mert ez a tekintet a magányé. is golyót eresztett a jobb kezébe -balkezes volt -. kilenccel kevesebb nála. aztán elvette a puskáját. a mindenen kívül állók szemével. de nem csukta be a szemét közben. rábízták az életét. teljes er vel. S t nagyon is tudatosan szemlélte ezt az egészet. er s volt. a b re olyan lágy. mert túl veszélyes volt. föltették egy vonatra. A tanyán egyszerre három ember is dolgozott napszámban. Támadás közben. leginkább a b re lágysága jutott mindig eszébe éjszaka. azzal a fajta tekintettel. ezer kilométerre t le pontosan tudta. és rohant. Senki sem tudta meg. Soha nem sírt még azel tt.

iszlám félhold- 9 . ha úgyis végezni akarnának velük? Egy Somme megyei faluban folytatták le a perüket. kekszet. egy úton meneteltek dragonyosok kíséretében. a halott almafák törzsét és az elhagyott muníciósládákat. mint Argonne-ban. ha minden jól megy. aki hitt abban. sem meuse-i föld nem lehetett. köpeny. a leégett tanyát. Hiszen minek vonszolnák ket át egy másik frontra. hogy nem saját jószántukból cselekednek. és mindent befedett.kérge. mintha a Vogézekben lettek volna. Egy egész éjszakát ültek a vonatban.vagy zubbonyzsebét l. csendesen. hol van. se vízmosásokat. háborútól felszaggatott úton kívül mindent betemetett a hó. nem tudták. napközben egy másikban. Artois és Pikárdia határvidékére. Dél felé mentek. türelmesen. hogy megindult a hóesés: súlyos pelyhekben. Kés bb. . De hegyeket sehol sem lehetett látni. Dávid-csillagától. mindig elt nt közülük valaki. adtak nekik vi zet. és józan ésszel nem lehetett elhinni. Más föld volt ez. se embert próbáló hegygerinceket. Akárhányszor megállt a vonat. ahol a newfoundlandiakkal együtt vitték vásárra a b rüket. az egyetlen volt. ahonnan elindultak. akiknél nem merült fel enyhít körülmény. a tüzérség hallgatott. hogy nem fogják lel ni ket. á harmadik az öt katona közül. és a névtelen falut keresztez sáros. többé nem fog már sírni. amit csak akkor értett meg. újrakötözték a sebeiket egy lerombolt faluban. kitartóan esett. ezredszámától. amikor a keskeny futóárok ban a mögötte haladó eléje rúgott valahonnan egy egyenruha gombot: visszaérkeztek ugyanoda. aztán északra. neki már fogalma sem volt róla. és feltehet en. akiken látszott. a t zvonalig. keresztjét l. amit távol töltöttek. aztán nyugatra. mint amilyen volt. Vigyázzatok a drótra! A futóárokban utána haladó. családi fényképét l. a mez k tátongó sebeit. a fa illata -. aztán már csak tízen. És a keze alatt szinte ropogó földdarab sem champagne-i. aztán teherautóra szállították ket. Nagyon hideg volt. mikor már csak öten voltak. Az elején tizenöten voltak. majd egy másikra. Az ég fehér volt és üres. jelvényét l. Mindössze annyi történt a hetvenkét óra alatt. a negyedik az öt födetlen fej . végül öten. mi lett vele.

vagyis „becsületbeli ügy" miatt . nagy gyomor" jelz t. kötözköd . 1914. hogy sunyi. az olasz bevándorlók negyedében. de h sködik. amellyel méltán vívta ki magának a századában a tiszteletet parancsoló „nagy orr. melodikusan lágy hangjával. tehát ez utóbbiban nem lehetett egészen biztos. és megtanulta átirányítani a felettesei haragját a cellatársára. akiknek az e világon eltöltött huszonhat éve során szerencséjük volt találkozni vele.attól függ en hívta így vagy úgy. hogy nem jutott ideje mindet megismerni. amikor mindenki megbolondult). De aki egyszer már mélyen belenézett mézsárga szembogarába. hátulról támad.jától és egyéb veszélyes holmijától megfosztott katona közül a Bouchesdu-Rh ne-i körzet 7328-as dögcéduláját viselte. július 31-ét l (épp attól a naptól kezdve. Eredetileg a marseille-i Saint-Pierre börtönben kellett volna lehúznia öt évet. Bár igaz. Marseille-ben született. és saját bevallása szerint a legszerencsétlenebb és legnyomorultabb a háború hülye csórói közül. Ott megismerte a jóféle burgundi borokat. két gödröcske a mosolya körül és még egy az álla közepén. egy „szívügy". a szakmájában semmire se jó. enyveskez . a saját anyja életére is hamisan esküdik. izmos teste volt. egész lényével szerelemre termett. hogy szépsége az angyalokéval vetekedett. pénzért a saját szarát is megeszi. tipikusan nápolyi orra. Mindazok. és megtapasztalta k kemény egoizmusát. ez az id szak a múlt év utolsó három hónapja volt. a saját árnyékától is berezel. és Ange-nak hívták. 10 . Azel tt Joignyban tartózkodott egy javító-nevel intézményben. dús hajával. hercegi bajuszával. és még az erényesebb n k sem tudtak ellenállni neki. Bár igaz. ha a másik század megy az els vonalba. a legkisebb ágyúlövést l is nyivákol. A fronton mint olyanon a 7328-as mindössze három hónapot töltött. hogy soha név még nem hazudtolta meg ennyire visel jét. csaló. dohánnyal és hadikurvákkal kereskedik. Karcsú. az éjnél feketébb és titokzatosabb szeme. egyetértettek abban. tudta. hogy n nek vagy férfinak mesélte el a történetet -. legalábbis felismert néhány fajtát a címkéjér l. amelyik a Május Szépe nevet viselte. képmutató.

a harmadikon. ötven szörny séges örökkévalóság. amikor egy leejtett villa hangjára is a plafonig ugrott. egyetértésben a többi hígagyúval. és megpróbálta kaszárnyabeli civódásokkal visszanyerni a lelki egyensúlyát. másodpercr l másodpercre. mindössze hat „úgynevezett" pihen nap után. hogy a háború vége már csak hetek kérdése. és egyesek még élvezték is. az emberi gonoszság a végs határaihoz ért. de a parancsnokok „odafent" eldöntötték. sem a másvilágon ennél szörny bb dolgok nem történhetnek. Áldott legyen a Sz zanya neve.Fleurynél. rábízták a választást. aki a csirkefogókra is vigyáz. életének olyan ötven napja következett . hogy az elkövetkez . hogy sem ezen. és ép b rrel megúszta.szóval egy siralmasan végz d bunyó miatt két környékbeli strici között. ami felért ötvenszer száz évvel a sitten. hogy ennél rosszabbat is szívesen produkál. Ange-t egy ezred pihés segg újonccal együtt egészen a Somme partjáig. Azon a nyáron. pedig még nem tudta. hogy az utolsó szálig letarolják egymást Douaumont-nál. Ezt az rületet az egyik mozgó tábori konyha jól értesült szakácsától tudták meg. a Bois Chauffournál. ürülékt l és a sok hullától b zl patkánylyukban. Verdun el tt. Jó mélyre kellett zuhannia ahhoz. teljes menetfelszerelésben kivitték t. hogy a franciák vagy az angolok úgyis hamarosan összeomlanak. hogy azt képzelje. azzal a sovány vigasszal. amit lövészároknak neveztek. hogy az el z lakók által otthagyott aknák kibelezzék. szerencsére nem az els k között küldték oda. Decemberben. ahol állítólag akkor már hetek óta nyugalom volt. a poivre-i partoknál -. S ennek a hitnek köszönhet en. még a köztörvényeseket is. mindent megsemmisít támadásban csak gy zni lehet. És választott. az sökig visszamen leg. akik mind arra fogadtak. miután két hetet Aisne-ben töltött .betemetve egy lyukba az aknabecsapódások ellen -. amikor mindenkit összeszedtek. borzalomról borzalomra a húgytól. és még karácsony el tt szabadok lesznek. aki 11 . az öldöklés határvidékére. amit nem a szabad ég alatt töltött. vagy meghalni mind egy szálig. hogy feltöltsék a szétzilálódott hadtesteket.

az égegy világon semmi nem változott volna . mert egyik fél sem tudja legy zni a másikat. üresen hagyva a lövészárkokat. különféle zseniális cseleken kezdte törni a fejét. az összes vezérkari térkép ugyanúgy nézne ki. de hát mit lehetett minderre felelni? Ange a maga részér l semmit se tudott volna. a számlák kiegyenlítése végett. hogy ez a Sziszu nev káplár nem is volt annyira okos.akit Sziszunak becéztek. hacsak nem dobják be a puskákat az ágyúkkal együtt az els arra járó szemeteskocsiba. egy káplár . hogy ez a háború sosem fog véget érni. márpedig egy tiszt sohasem beszél a leveg be. és ekkor végre felfogta. meg a temet k mérhetetlen elburjánzásáról. mint amilyenné e 12 . a vérengzések után. hogy semmilyen támadás nem vezet sehova. . tökéletesen megértette. a támadásokról és ellentámadásokról beszélt. pedig az ezredese szájából hallotta. értik?" -. egyszer en azért. mert utálta betintázni az ajkát. A második sorban. hogy helyezzék vissza a Saint-Píerre-be a jó kis cellájába. pénzfeldobással. könnye pedig már nagyon régóta nem volt -. a legterheltebb az összes menhelyi kölyök közül. Vagy. Lehet. hogyan tehetné magát még annál is sápadtabbá. és még egy borzalmas dolgot is a szemébe vágott a paszományos bíráknak: hogy a szemben álló seregek több mint két éve temetkeznek a föld alá a front egész hosszában. és ha mindenki nyugodtan hazament volna. és amiért a géppuskák el tt kell végeznie. A zászlóaljparancsnokának küldött hiábavaló folyamodvány után.„semmi.mindkett t egy pohár piszkos vízbe mártott tintaceruzával írta meg. aki hivatalos volt a tábornok és tábornokné báljára. mint sokan el tte. Ange. ami még jobb.maga is egy parancs rtiszt szavahihet futárától értesült. az el tte masírozók közül az egyik szerencsétlen. de a becsületes neve Francis volt fantasztikusan jól beszélt a tárgyaláson. mint amilyennek látszott. hacsak nem újabb ellentámadáshoz. a marseille-lLoubon utcai szutykos kis talált gyerek. amelyet egy ugyanolyan helyesírási hibáktól hemzseg másik követett a Bouches-duRh ne képvisel jének címezve . és nem folytatják fog-piszkálókkal. mint most. ahol a vérnászukat ünnepelték. ahol az ítéletet már el re eldöntötték.

s ami még betegesebb. elege volt. akik a saját kiáltásuktól is megijednek. kandalló. hogy elérjen az éjszaka visszfényei felé. Vigyázzatok a drótra! Az ötödik. az utolsó az összekötözött kez katonák közül. biztosan el fog aludni. t z. túlzottan kimerült. miközben örök testvériséget esküdtek. ebben a hóba vájt labirintusban. árkok. Egy istállóban. annál inkább elhiszik. hogy megtartsa a szavát. ahol semmi sem történt. sárral teli árkok. nem vágyott másra. ahol a lovak. hogy megint védekezzen. és az emberi mocskosság el l fejvesztve menekül . egy ködös alkonyi órán. Két ujjperc hiányzik most a gy r suj-járól és a nagyujja hegye. mert telibe kapta a lövést. öt hónap múlva lett volna húszéves. . lópata. leforgása alatt vált. nyüszítettek a félelemt l. a bizonytalanságtól remeg kézzel követték el a dolgot. Gázolt a sárban. patakban halak. néhány pint bor és az önmagával való viharos viaskodás után rávett egy nálánál is hülyébb. mindenen átgázoló lovak pemp t csináltak bel le. csak aludni. Ange.néhány hónap halottfehérré. a szegény ördög. hirtelen elrántotta a kezét a puskacs el l. Mégis több napot töltött a 13 . többé már nem számolja a tetveit. de túl sokat menetelt már. az utolsó pillanatban. amint odakötözik a kivégz -póznához. nem fogja sose megtudni. halovánnyá. akár a sötétben reszketve tapogatózó gyerekek. lehajtott fejjel. De azért l tt. Anjouból való jegyz ségi írnokot . mert egyetértettek abban. a szabadulása napja lesz. mivel egész valója ódzkodott attól. tépi ki magát a sárból. amir l valamikor azt hitte.aki csak azért akart hazamenni. hogy végre szembenézzen a sorsával. hamuszürkévé. a 7328-as. idáig hurcolt halálraítélt közül. hogy mi történt az élete végén: Anjou. Tíz nappal karácsony el tt. hogy kölcsönösen eresszenek golyót egymás kezébe. hogy tetten érje züllött feleségét -. és behunyta a szemét. több kilométerre a fronttól. a Búzavirágszem . ahová való volt. ahogy a 17-es hadosztályban elnevezték. és bekötik a szemét. hogy minél hihetetlenebb valami. bukdácsolva. hálók. megérezve a vérfürd közeledtét. a jobba. a negyedik az öt. patak. de a másik.

egészen másmilyen volt. mint szinte mindenki. ami hirtelen árnyékot vet a szemedre. hogy az övéi úgy gondolták. Másnapra megnyugodott. megfeledkezik róla a halál. amelyek kiszívják a véredet. a torpedók hangjától. a földt l. dacolt az óceánnal az apja hajóján. és sírt. amely elnyeli az egész szakaszt. egész testét vér borította. és megfulladsz. ami elföldel. hogy golyót ereszthessen az agyadba. akik álmodban éhesen körülszimatolnak. mert az hozta a mérges gázokat. hogy állandóan utánad ordítozik. és üvöltött. félt saját bajtársai ágyúitól is. Aztán egy nyári reggelen. csak a leveg be röpítette. a saját fegyverét l. Igen. a tetvekt l. Még a fronton is bátor volt az els id kben. mindent l. félt saját magától. aki majd begolyózik. a templomtoronyra. az álmoktól. félt a felrobbanó aknától. Buscourt el tt. az emlékekt l. fára mászott. amelyet az ép csuklóján viselt. hogy a fedezéket elárasztja a víz. mert elege van abból. az eltévedt rigótól. Nem ilyen volt az öldöklés el tt. egy társa vére. oly vakmer en. mint az el tte bukdácsoló szánalmas paprikajancsi. bár az anyja és mindenki a környéken Manechnek hívta. de félt a szélt l is. félt. Pikárdiában. Buscourt el tt. ahol most dagasztja a sarat. Néha még elfogta ok nélkül a remegés. a patkányoktól. köpködte az iszonyatot. A háborúban pedig Búzavirágszem nek nevezték. A robbanás nem sebesítette meg. még többet szenvedett a félelemt l. Jean volt a keresztneve. az rmestert l.fronton. még a szájában is. a landes-i körzet egyik irodájában adták ki. de ez volt minden. Félt a háborútól és a haláltól. mindig jelentkezett önkéntesnek az erd tüzek oltásánál és a viharban szétszóródott halászhajók felkutatásánál. félt az éj sötétjében felvillanó rakétától. mert a heves félelem megbénította az agyát. b kez en bánt a fiatalságával. amelyek belemásznak a fansz rzetedbe. Meztelenül vitték vissza. vér és felismerhetetlen húscafatok. de amikor feltápászkodott. letépkedte magáról a ruhát. A 9692-es számú dögcédulát. ahol egy bombatölcsérben végzed kibelezve. és mivel határtalan volt a képzel ereje. Capbretonban 14 . alig néhány kilométerre a lövészároktól. üvöltött a csatamez n. jött egy eltévedt torpedó.

két hónap felfüggesztve. mindenki csak azt várta el t le. de ég veled eltávozás.tanácsára hallgatva megevett egy pikrinsavba mártott húsgombócot. egész kicsire összehúzta magát. míg végül egészen jól megszokta ezt a pozíciót: ha a menetfelszerelésével baj volt vagy a puskáját nem tudta összerakni. aki pikkelt rá. tekintettel fiatalkorára. amiben már nem hitt. és megint egy márialujzához fordult tanácsért. az rmestert kivéve. . egészen addig. hogy viszontláthassa Mathilde-ot. és fölemelte a jobb kezét a mellvéd fölé. amíg egy látcsöves fickó a túloldalon meg nem 15 . Péronne el tt. ami egész valóját átjárta. Egy éjjel. hogy soha többé nem fog hazatérni. hogy maradjon fedezékben. hogy majd kihányta a belét. mint az el z . az el érzet. De ott volt a félelem. és ott volt Mathilde. amikor az átkozott rmester már tíz napja megállás nélkül piszkálta. amikor rködnie kellett a lövészárokban. de mivel még a leg-tudatlanabb medikus is ki tudott szúrni egy szimulált sárgaságot. ha létezik még egyáltalán. Szeptemberben. de mivel a földrajz senkinek sem volt az er ssége a Köztársaság hadseregében. hogy kiábrándítsa ket. Nem kedvelte a veszekedést. a bajtársai azt hitték. majd megint egy másikkal. hogy ne kelljen részt vennie értelmetlen vitákban. mindig akadt egy jóember. haditanács elé állították a zászlóaljparancsnokságon. és így maradt sokáig. aki segített neki a lövészárokban. Az es diadalmaskodott a kis fény felett. meggyújtott egy angol cigarettát. a karja a magasban. és újra-kezdte egy másik cigarettával. egy márialujza . mint a barna dohány. az ég koromfekete volt. hacsak nem ejti személyesen foglyul Vilmos császárt. ez volt az els . az ágyúzás csak messzir l hallatszott. hadosztálybeliek gúnyneve volt . bretagne-i. a megígért eltávozás. és az es . Nem bírta tovább. Kezdett l fogva lemondott arról. aki sosem dohányzott. mert az nem alszik ki olyan gyorsan. az es . és vigyázzon a drótra.ez a 16. az ujjai alatt rizve a kis piros fényt. Olyan beteg lett. aki még okosabb volt. kérve Istent. az es . ahonnan látni lehet Biarritzot. arccal a vizes földre borulva. hogy ne legyen súlyos a sebe.született. Megértéssel bírálták el az esetét. Aztán eljött a november.

ez a derék ember már elvesztette egy fiát Eparges-nál. különben azonnal kivégezték volna. de csak három esetben. Az emberi fájdalom. még a káplárok is. Letépte a fél kezét. dolgoztak. hallgassanak! Milyen ember vagyok én. hogy mi történik vele. Az rmester sohasem aludt. mit akar. egy tüzérkapitányt. és fennhangon adott kifejezést azon óhajának. nem fogta fel többé. borítson fátylat az ügyre. mert az övé enge- 16 . néha hamarabb semmisül meg.értette végre. az útját szegélyez sárembereket és a tekinteteket. Egyik bíró sem akarta aláírni a kegyelmi kérvényt. kivéve a riadt bizonytalanság néhány pillanatát. Az volt a szerencséje. de az rmester nem aludt. És ami még tetézte a bajt: amikor a lövés eldördült. akik az ilyen esetekben ugyanolyan megért k. a háborút. Nemet mondtak a gyáva visszaes re. hogy ilyen dolgok megtörténjenek? Ha mindenki azt csinálja. hacsak a fritzek. A bunkócsapásszer ítélet után. hogy elég volt. amikor már egy marhavagonban feküdt a sötétben tizenegyed magával egy ismeretlen úti cél felé haladva. az alvók aludtak. ki fog védekezni? Ki fog védekezni?" A második tárgyalásán. és attól fogva. Azon a nyirkos hajnalon mindenki az utolsó szálig. ezúttal a hadtestparancsnokságon. amikor már túl nagyra növekszik.egy levallois-i ügyvédet. még a hordágyviv k is akik hiába jöttek. hogy a rögtönítél bíróságokat megszüntették. a kéz nélküli karját. elég volt egyetlen golyó. akiknek dolguk volt. hasonló korúak . mert a beteg még bírt járni . nem kerestek neki direkt egyet. a maradékot a sebész vágta le.kérlelték az rmestert. a negyedikben nem. Remek lövészhez volt szerencséje.mert rajta kívül még hárman voltak. a Búzavirágszem kiváló véd t kapott. Az az álszent vizsgálóbiztos hivatalból kijelölt a védelmükre . Hallgattak rá. mint maga az ember. aveyroni akcentusával és a düh könnyeivel a szemében ezt mondta: „Hallgassanak! A fenébe. de amaz hallani sem akart róla. mondogatták neki. senki a füle botját se mozgatta. valami csendesen meghasadt a Búzavirágszem ben mint egy iszonyatos kelés. mint ez a kis nyavalyás. aki kártékony példájával megfert zheti egy osztag összes újoncát. ha hagyom. amelyek elfordultak az övét l. mint a franciák.

hogy Kiki. hogy elt nt. Mathilde szerencsés alkat. az összes vonalak mentén. ilyen furcsán mosolyogva. fülében régi esték kiáltásai és nevetései: az iskolából ment hazafelé a d néken keresztül. mint kellett. Ahogy telik az id . nem vészes. de nem többet. Mi több. ha a drót nem vezeti el a szerelméhez. valamilyen állatias jó érzés töltötte el. fekete haja. Mathilde tizenhat volt. Azt gondolja. Tizenhét volt. Most is a kezében tartja. hogy Manech hallotta-e az hangját is a gyerekkor zsibongásában. a tó és az óceán között. amikor rengeteg hó esett. akiket meg kellett büntetni. Valaki valahol kiáltott. Vezeti t a labirintusban. úgy szilárdul a bizakodása és a figyelme. mert a kétségbeesés egyid s a n kkel. mert a makacsság is az. mint a társai. amikor el ször szeretkeztek egy áprilisi délutánon. piszkos orcáján még nem serkent a szakáll. tudta. az utolsó az öt katona között. és ifjú kora most végre el nyére szolgált: könnyebben lépkedett az elárasztott futóárkokban. elviselhetetlen. éhes volt. hogy vigyázzanak a drótra. A drót megmaradt. És különben is. újra összecsomózza. egészen egy sötét parancsnok sötét rejtekhelyéig. bármikor fölakaszthatja magát vele. így haladt el re. ahogy mind mélyebbre gázolt a sárban. minden télen át. a hullámok morajában. 22 17 . a repedések mentén mindenfélével összetoldozva kígyózott végig minden futóárkon. a kutya elébe szalad a lemen nap fényében. Sokat sírt. amint a nyakába csimpaszkodva megmártózott bennük tizenkét évesen. amint a fiú visszatér a háborúból. bizalmat sugárzó. ahonnan Manech nem tért vissza. és megesküdtek egymásnak. Mathilde megragadta a végét. annyi baj legyen.delmes volt. Amikor elszakad. Mathilde nem tudhatja. arcán a hideg. hogy rajta keresztül osztogassa gyalázatos parancsait. fent és lent a lövészárkok aljában. amikor jött a hír. Soha nem hátrál meg. kék szeme volt. hogy összeházasodnak. vágyott egy karéj vajas-mézes kenyérre és egy nagy bögre kakaóra. ez volt az a furcsa tél. tizenöt évesen. és arcára fagyott mosolya egy rült gyermeké.

Bingo Alkonyat 18 .

Sylvain és Bénédicte. Csak akkor magázzák. A békeid ben borexport r volt Bordeaux-ban. Mathilde többször tesz suta mozdulatot. Sylvain nem szereti a kórházakat. mint a háború el tt. de hatvannak látszik. de már semmi sem érdekli. ahogy nevezi. szép fehér-rózsaszín épület egy feny erd szomszédságában. augusztus.1919. akárcsak két-három lány a 19 . Egy nap Mathilde levelet kap egy apácától. Találkozott Manechhel 1917 januárjában. A neve Daniel Esperanza. rmester volt a hadseregben. hogy felhívja rá a figyelmét. A Garonne rakpartjai. a duzzadó vitorlák. a Somme frontzónájában. Mathilde. Levetette a köntösét. Negyvenhárom éves. de ez egészen bizalomgerjeszt . az év legnagyobb részét Capbretonban tölti. de a férfi mindannyiszor ellentmondást nem t r kiábrándultsággal feleli: . s hátrateszik a „kocogóját". Nyitott sliccéb l fehér sz rszálak kandikálnak ki. nem érdekes. Teljesen épesz még. Daniel Esperanza egy padon ül a kert végében. Gyerekkora óta ismerik. ugyanúgy. egy Dax melletti kórházban haldokló férfi látni akarja. Mathilde még kevésbé. Drappszürke csíkos pizsamájában er sen izzad. Ebéd után Sylvain elviszi Mathilde-ot autóval a kórházba. s most hiányoznak neki. ha rossz fát tesz a t zre. szülei tengerparti nyaralójában. az óriási tölgyfa hordók jó ismer sei voltak. Egy középkorú házaspár viseli gondját. A lány elöl ül.Hagyja csak.

akik már rég meghaltak. hogy egy kicsit megrázza a férfit. de nem nehéz megérteni a lényeget: világéletében szerencsétlen ember volt. és szelíden unszolja: -Kérem. csontvázszer testének aszott. miközben így folytatja: . akikr l akkor. és még nehezebben jut el a lényegig. El rehajol. nehogy Mathilde félreértse: betegsége el tt magas. Sóhajt egy csöppet. A mozgósítás '14 augusztusában nem fosztotta meg senkit l. A legutóbbi napokig nem tudtam az állapo táról. több mint egy méterre van t le. Végül. rengeteget beszélt magáról. sem anyától. még mindig pityereg kicsit. hiszen Mathilde egy ifjú hölgy. er s. sóhajtania kéne egy csöppet. hogy rajtuk kívül nem lesz több szerelme az életben. rászánja magát. szép szál férfi volt. szombaton. január 6-án. Mindazonáltal g gös pillantással hozzáteszi. ezt a pillanatot. nem tudta. mert az nem volt neki. A Búzavirágszem nem mesélt róla.Ne haragudjon. Esperanza folytatja: . sem apától. 1917. Mutat neki egy fényképet bizonyítékképpen. sem testvért l. fiatalon.kiköt b l. Nem törli le ket. Aztán két könnycsepp gördül le az arcán. isten a tanúm. rákiáltani sem akar. Mathilde arra gondol. mint bárki más. Mathilde úgy érzi. Mindezt színtelen hangon meséli. Pedig. a n kr l pedig azt hitte. mikor hadteste Belloy-en-Santerre mellett 20 . hogy véget vessen a fölösleges részvétnyilvánításnak. fél. hogy akkor ráijeszt. Persze megválogatja a kifejezéseket. sosem fogja elfelejteni. hol látta? Meséljen! Mi történt vele? A férfi elhallgat. hogy majd a hadseregnél akad bel lük b ven. kezét végighúzva az arcán .Mathilde még sosem látott ilyen öreg kezet -. szavai szétfoszlanak a csendben. Mathilde-nak nem elég hosszú a karja. irigyelték is érte. ráncos b rét még tovább szikkasztja a faágakon átsugárzó nap.Maga jobban ismerheti a nyomorúságot.

utat kövezett. 21 . az amiens-i jár rparancsnokság rendelete szerint öt gyalogost. akiket a hadbíróság halálra ítélt.

egy lövészárokba.És agyonl niük? ." Mathilde hallgatást parancsol magára. hogy ez azt jelenti: Rendészet vagy Rend rség. bár lehet. Magukkal vitték a puskájukat.kérdezi Mathilde. és hallja. töltényeket és élelmet. hogy indulás el tt a lelkére kötötte: „Hajtsa végre az utasítást. de ivócimborája is volt. de semmi többet. 1917. füstszín hajjal övezett öreg fejét. a hadseregparancsnokság felét le kéne csukni. hogy már hangja se lenne. aki máskor h vös és száraz ember benyomását keltette. csak hangja nincs. nem az keze írása volt. hogy megszólaljon. Ha tudni akarja a véleményemet. akiknek az eszük is a helyén volt. fekete R bet vel a közepén. amit a parancsnokságon kaptak. amit kapott t le. Daniel Esperanza a parancsnak megfelel en kiválasztott tíz embert a társai közül. és hogy az Manechje ott volt-e az öt között. szóval azt jelenti. hogy halálraítélteket kell kísérniük." Ebben a pillanatban mindannyian tudták.el kellett szállítania az els vonalba. 22 .Hallgasson. megjegyezte: „Ja úgy. én küldtem el! Valóban. és az utolsó levelet. ezért ' egy landes-i bajtársamnak diktálom a levelet. hogy élve láttam a v legényét.Ön Landes vidékr l való? . rohadt strici. a boucha-vesnes-i szektorba. . és könyörög: . A parancsnokától kapta az utasítást. Manech utolsó levele.Soustonsból . Olyannyira. . nekem diktálta. aki tisztelte ugyan az rmesterét. er seket. Daniel Esperanza rázza a fejét. így kezd dött: „Ma nem tudok írni. hogy kiabál." Mathilde nem akar sírni. Esperanza megmagyarázta nekik. egyt l egyig régi harcosokat. hallgasson. január 6-i dátummal. Esperanza. .feleli a férfi. nem l ttük le ketl Épp azt akarom mondani. Katonaköpenyük egyik ujjára égszínkék karszalagot húztak. de most láthatóan zaklatott volt.kérdezi. Amire egy káplár. és már kiabál.

szinte a beleib l feltör sóhajtással kérdezi:Manech az egyik volt az öt közül.Mathilde alig hallható. ugye? 23 .

s egy szót sem tud kiejteni. . hogy nem hoz szerencsét az ilyenfajta beszéd. de egyetlen lövés se dörrent. Az egész vidéket hó borította. akir l már beszéltem . már alig emlékszem. az. öt hónappal kés bb meghalt. mintha harminc éve lett volna. úgy 20 kilométerre északra. Nem akar sírni. ahol mindenki csukott szemmel öldökölt. Aztán egy ment autó érkezett egy orvos f hadnaggyal és egy ápolóval. úgy t nik. Boffi. de nem Aisne-ben. Teherautó jött értünk. k is vártak velünk együtt. szikkasztó napfényben. Egy feketékb l álló zászlóalj haladt el el ttünk. és igaza lett. Egy romos faluban tett le minket.Ugyanazt. El ször Boffi tizedes látott meg valami mozgást azon az úton. kemény erekkel behálózott kezét. Vártunk. már nem emlékszem. semmi jele a háborúnak. átfagyott kis csoportokban.A férfi lehorgasztja a fejét. rendezetlen sorokban. ahol a szenegáliak elt ntek. Hideg volt. kimerült. Nézi ezt a kezet. egyetlen akna se robbant. Épphogy látszott a falu határa. nézi. Dancourt-nak vagy Nancourt-nak hívták. ameddig a szem ellátott. kivéve a pusztulást. Mindannyiukat szándékos öncsonkításért ítélték el. folytatja Daniel Esperanza a feny ágakon keresztül átsugárzó. de annyi minden történt azóta. Felemeli cserzett. hanem a 24 . és az ég is fehér.mi Böfinek hívtuk. Délután négy óra volt. mint a többi. akivel kártyapartikat játszottam.De miért? Mit tett? . amelyiknek elfelejtettem a nevét: minden ház romokban hevert. Mathilde csuklik egyet. ami körülvett bennünket ebben a faluban. akit kedveltem. takaródéra mentek. Ott kellett átvennünk azt az öt szerencsétlent. s már megint nem tudta tartani a száját: „A nemjóját. kecskeb rbe és nagy sálakba bebugyolálva. ezek sem sietnek meghalni!" Az ápoló megjegyezte. Ennek harminc hónapja. de ez nem volt teljesen kockázatmentes -. barna.

és annyit szenvedtünk.. és hogy a letarolt csatamez kön csak az álszentség dudvája vagy a gúny kórója terem meg. meglehet sen gyors iramban.. hogy csúfot nyomorúságunkból. Lovas dragonyosok kísérték ket. Ragaszkodott 25 zzünk a saját mivel a gúny. A szenegáliak kénytelenek voltak lehúzódni az útszéli árokba. minden esetben... Mathilde megérti. . borotvaéles sípolásokkal szakad ki bel le.. Mathilde már régóta semmin sem botránkozik meg.mert ha nem vitt volna rá a lelkünk. bocsásson meg.hogy van szívem tréfálkozni.. hogy mit mond az ember.. hogy nem akaszkodtunk össze.. . ez volt a kapitányunk sírbeszéde az eset után. folytatja a volt rmester egy köhögési roham után.de annyit láttunk. hiábavalóság hiábavalóságot. égszínkék egyenruhát viseltek. Emez kellemetlenül érezte magát az embereivel együtt a kevéssé nyájas tekintetek kereszttüzében.. ami a háborúval kapcsolatos... folytassa már. hogy megkopott bennünk az irgalom. kisasszony. Az öt elítélt gyalog érkezett. hogy a háborúban gyalázat gyalázatot szül.. hátrakötözött kézzel. a köhögés szaggatott. nem éltük volna túl. akárcsak mi. Kés bb mondta is nekem: „Ezek a tamtamosok biztos zsandá-roknak néztek minket. Talán megbotránkoztatom.. nemkülönben. amikor err l az iszonyatos délutánról beszélek. meg kell értenie. . a legutolsó fegyver a szenvedés ellen.hátországban. Csak az istenért. ürülék ürüléket. Mathilde tudja már.. egy darugép bosszúálló karja által. . miközben alatta ülve egy régi almanachot böngészett.. hogy elengedjék ket. hogy mit olvas. egy építkezésen. ."Összehasonlítottuk a két fogolylistát.. még szerencse. A menetet egy kis termet törzs rmester vezette.kérem. Egyszóval mindig meg kell gondolni.

a szabály- 26 . hogy ellen rizzem mindegyikük személyazonosságát.hozzá.

Egyenesen a szemembe nézett közben. hogy katonai szolgálatra jelentkezzen. három év késéssel tért haza Amerikából. Eloldoztattam a foglyokat. és gyalázatos dolog. egy lefokozott tizedes. de még gyakrabban Eszkimónak. A törzs rmester elégedetten visszaszállt a nyeregbe. hogy bizalmatlan legyek mindennel és mindenkivel szemben. Kértem. ahogy a háborúban szokás. amelyekr l nem tudni. amit a felettesemt l kaptam. Ezek után megkért. Adtunk nekik innivalót és kekszet. amit majd átadok önnek. hogy úgy szólítsam ket. de hát a felettesem volt. itt van a fürd köpenyem zsebében." Azt felelte. Bastoche-nak nevezték. hogy nem csinált semmit. és mivel az orvos f hadnagy már az elején közölte velem. de nem adtak. hogy német gumicsizmát visel. még most is megvan. Megtalálja rajta a teljes nevüket. Mondtam neki: „Hát. hogy elítélték. de meglepve vettem észre. adjanak bakancsot. Azt válaszolta. az átvétel elismerése végett. sok szerencsét kívánt. Azt mondta: „Ebben fogtak el. a leheletük hatalmas. miért. ki egy összeomlott falmaradványra. halvány felh t rajzolt a leveg be. kénytelen voltam engedelmeskedni. fáztak. Magányosak voltak. ki egy kivénhedt gerendára. nem tudom. néhány egyéb holmival. Leültek itt-ott. s hogy nem vették el t le.zat szerint. abban a lerombolt faluban. elég csúnya dolgot csináltál. Persze akkor már a hadtesteknél még nála is öregebbekkel tömködték be a lyukakat. A gépelt lista. hogy baleset volt. f leg ha olyan papírok aláírásáról van szó. hogy dátumozzam negyedórás pontossággal az listáját. A háború megtanított rá." Azon is csodálkoztam. akit Sziszunak szólítottak. több napja mosdatlanok. és a dragonyosokkal együtt távozott. a Bastille negyedb l. de én már megszoktam. kinek az íróasztalán kötnek ki. A második harmincegy éves volt. mert fiatalkorában elment egészen az Északi-sarkig. viszont annál hango- 27 . hogy csak betegellátással foglalkozik. Nem sokat beszélgettem vele ott. hogy nem hátországi szolgálatra osztották be. és írjam alá. A legid sebb az öt közül a harminchét évével egy párizsi asztalos volt.

se a cigaretta iránt. miután ellátta. Mondtam neki. Hát akkor miért ölnek meg. Ha nyár lenne. örömétbánatát megtartotta magának. megint csak így tenne. Poincaré elnök biztosan kegyelmet fog adni. hogy jó ember. mint mások. A f hadnagy. Megkérdeztem t le a civil foglalkozását. s akit semmilyen becenévvel nem illettek. egy huszonhat éves marseille-it. Sápadt volt. Ha meg akarták nevezni. Fölment a láza. hogy bárkit is lelövessek. Már több napja nem aludt a fájdalomtól. és kés bb mesélték. Várnia kell a lehet legtovább. Nemegyszer ügyesen küzdött a csatatéren. a börtönb l sorozták be. Engem a gyilkosok kap-carongyának nevezett. Amikor arrébb mentem. amit kínáltam neki. ez megnyugtatja. Hegeszt volt egy párizsi külvárosban. mivel az nem szerepelt a listán. cigarettával kínáltam. hogy szándékosan l tte meg magát. aki ugyan nem szólt egy szót sem. hogy magányos fickónak tartotta mindenki. azt mondták: „Amaz". Elkísértem az orvos f hadnagyot. amit mond. Eszkimó és Sziszu néha találkozott vele a szálláshelyen vagy a váltásnál. hogy Dordogne nincs messze az én szül földemt l. és folytatta: „Magán látszik. ezt mondta: „Szerencséje van a hó miatt. és ha újra kezdhetné. Nem érdekl dött se irántam. de állandóan résen volt. Mondtam neki. rám se nézett. hogy kitisztítsa és újrakötözze a sebeiket. és hogy nincs félnivalója." A következ t. de csak a túlélés miatt.. ha nem is vagyok igazán francia?" Elvette a cigarettát. Idegen szül k gyereke vagyok. és a végs kig kimerült. ez fehéren-feketén be van írva a törzskönyvembe. nedves szemében. miel tt lelövet minket. Mindegyikük közül Sziszunak volt a legrondább a sebe. ezért nevezték Köztörvényesnek. másképp sohasem szólították. hogy maga sem hisz abban. a Köztörvényes 28 ." Láttam sötét. nem azért vagyok itt. amíg az embereimmel van. még miel tt.. vad szindikalista. s bár az otthonról érkez csomagjait megosztotta a többiekkel. Úgy t nt. így felelt: „Az nincs. az üszkösödés hamarabb elvitte volna. Hallgatott. harmincéves dordogne-i parasztlegény mellé szeg dött.sabban bizonygatta. Megpróbáltam beszélgetni vele. A Köztörvényes ösztönösen mindig egy jól megtermett. észrevettem. amikor végigjárta ket.

Aztán azt mondta nekem: „Nagyon örülök. a peremébe ez volt bevésve: Newfoundland. hogy kitaláltam arról. az orvos és az ápoló elment. Akkor Daniel Esperanza elmondja neki. hogy jobban van. hogy Amaz balkezes. Néhány perccel kés bb. tudni akarja. megnézte. Talán buta dolognak t nhet. és le sem akart ülni. a földre szegezett tekintettel: a kavicsok közül kikandikáló kis sárga virágok még a cement alól is kin nek. vagy hogy szembeszegüljön a sorssal. rmester. Amaz az ép bal kezével felvette a földr l. távolabb maradt. Föl-alá járkált. miel tt elhagytuk volna a falut. Egyszer csak havat szedett össze az ép kezével. a Búzavirágszem . Éá akkor Mathilde behunyja a szemét. hogy a lábával odacsúsztasson valamit a társának. megkérdezi. de már hetekkel azel tt megoperálták. majd visszaejtette. folytatja Esperanza. bár nem mondta. ahogy a gombot tartotta. Talán anélkül. de máig sem tudom megfejteni elgondolkodó. A maga v legénye. hogy ne lássa. hogy megnézzem azt az érdekesnek t n tárgyat. Miközben a doktor beszállt a ment autóba. és ügyetlenül felém hajította. megkérdez- 29 . Már órák óta nincs eszénél. hogy Manechnek hiányzott a jobb keze. rénszarvasfejjel díszítve." És Mathilde. és er sen összeszorítja a szemhéját. Amint befejezték a munkájukat. ahol ült. piszkos gombot fölvette a földr l. hogy hazamegyek. és figyel rá. hogy mit nem akart látni Manech. amikor Mathilde jelzi. hogy el zzön egy képet. amit büszkeségb l vagy bizalmatlanságból nem akart megkérdezni. ahogy azt a régi. de mosolygott. hogy milyen volt az a seb. Miközben ellátták a sebét. visszatartva a sírást. Azután sokáig ül csöndesen. hogy én mondtam volna meg neki. miközben belekapaszkodik a széke karfájába. és nem szenvedett. Egy angol egyenruháról származó gombot találtam ott." Leültettük a Búzavirágszem t. rájött valamire. akárcsak a capbretoni villa teraszának kövezetén. Sziszu. visszamentem arra a helyre. de örültem. az egykori tizedes megszólalt: „Ne tör dj vele.csak erre vár. elfordította a fejét. kissé meglepett arckifejezését. magában beszélt. s a fejét rázza. lehajtott fejjel. golyót gyúrt bel le.

a neve Santini. s mi túl sokan ahhoz. Az ezután következ labirintus végtelennek t nt. körülöttünk se házak. mint a dragonyos tiszt. de a lövészárkokkal is úgy voltunk. és a foglyok alig tudtak menni. ötöt a mieink közül. Bouchavesnes felé gyalogoltunk. mert ahová 30 . se fák. mindegyik két r között. s a mellvédhez szorulva utat engedtek nekünk. de egy panaszszava sem volt. Lábra állítottuk. ne kérdezze. csak hó mindenütt. akik éppen a t zvonalba mentek vagy onnan jöttek. Combles-nál. mint mindenütt a fronton. akivel a faluban beszéltem." Majd: „Mit nyerne vele? Mit tehetünk mi?" Láttam. Csak id nként hallatszott némi suttogás. Azt válaszolta: „Fogalmam sincs. de végül is jobb volt így. Szégyelltem magam. Egy gránátoktól felszaggatott úton meneteltünk két kilométeren keresztül. hogy elege van a háborúból. hogy valamelyik megpróbáljon menekülni. a többi katona szeme láttára. miért. Korzikai volt. volt valamilyen száma. hiszen túl fáradtak voltak. a foglyok sorban egymás után. hogy is meghalt két nappal kés bb egy bombázás során. Sziszu tizedes beleesett egy tócsába. túl a behavazott síkságon a német egységekb l megmaradt. melegség nélküli sugarai látni engedték. végtelenül sorjázó fekete roncsokat. ahogy a parancs szólt. mint az emberekkel. hogy karikás a szeme. hogy aztán kivégezzék ket. ha valamelyik mégis ostobaságot csinálna. hogy szerinte a Búzavirágszem szimulál-e. s f képpen abból. Megtudtam. hogy így kísérem ezeket a szerencsétleneket. Ismét hátrakötöztettem a foglyok kezét.tem t le. Amikor a futóárkokhoz értünk. Annak a t zvonalbeli lövészároknak. ilyen furcsa csendet még nem tapasztaltam a háború alatt. térdig jártunk a sárban. Minden pillanatban segíteni kellett nekik. hogy azért gyógyítson embereket. könnyebben megjegyeztük a háborúban rajtuk ragadt nevet. ahova vinnem kellett ket. Nagy csend volt. mert így biztos nem kellett l nünk. Ezt például Bin-go Alkonyainak hívták. ugyanúgy. éppen vicceket mesélt a tüzéreknek. hogy továbbvezessen minket. túl a mi vonalainkon. egy katona várt ránk. Még harmincéves se lehetett. A nap tüzes golyóként világított a téli égen. Nem láttam ugyan értelmét az egésznek. hogy vigyázzunk a telefondrótra.

Hallottam már ilyenfajta büntetésr l a szökött katonák számára. ott egyedül ez a drót kötötte össze az embereket az él k birodalmával. mit feleljek. rmester! Vagy nevezzem netán rendész úrnak? Ezeket az ocsmány parancsokat kaptam! Hallott már ekkora baromságot?" Ököllel rácsapott a faasztalra. Csak néztem a földre hulló borcseppeket. hogy még gyorsabban rohanjanak. a kapitány hósapkát viselt a katonasisak alatt. is. Aztán így folytatta: „Elfordulni. felborult. Én azt az utasítást kaptam. kiküldött egy tizedest. különben megmondták volna. és egyáltalán nem volt ínyére. hogy nem mondták meg? Na hát én nemcsak hogy nem rejtegetek semmit. sz rmével bélelt autóskabátot. Idegesen a szemembe vágta: „A jó büdös francba. akárcsak én. hogy beleártsa magát ebbe a piszkos ügybe. mir l beszél. hogy elhozzak önnek öt. az már nem az én dolgom. hogy szívjon friss leveg t. 31 . keser en összeszorított szája és ellenséges szeme látszott ki. Csak hegyes orra. ahová a telefondrót vezetett.mentünk. vagy hogy a túloldaliak kilyuggassák a b rüket! Ezeket a parancsokat kaptam. hogy elmenekülhessenek. Itt egy kapitány várt ránk. Maga nem akar kellemetlenséget. bármit!" Azt feleltem: „Jól benne lennék most a slamasztikában. a bor ráfolyt a fára. hogy megtudja! Éjjel." Ett l még dühösebb lett: „Ja. engem meg behívott. de az én parancsnokom se. jól seggbe rúgni ket. Dühöngött. hadbíróságon elítélt foglyot. A fedezékb l. Hogy mit csinál velük. Egy kis üveg bor. a Bingo szögesdrótjai elé. hogyhogy nem tudott megszabadulni ezekt l a szerencsétlenekt l útközben?" Nem akartam megérteni. összekötözött kézzel kilökjük ket a pré-rire. és talpig ér . Esperanza. Még fél kilométer volt hátra a Bingo Alkonyatig. az elöljáróságtól kapta a parancsot egy zászlóaljtiszt által. majd cseppenként a földre. körülötte dolgozó katonák. hogy megdögöljenek. amelyen az egész telefonos felszerelés állt. amit a telefonkezel hagyott ott. de ragaszkodom hozzá. amikor egy futóárok és egy lövészárok keresztez déséhez értünk a második vonalban. amit Opera térnek kereszteltek el. és nem tudtam. és otthagyjuk ket.

de néhány hét óta a vidék a sok ütközet után mintha kihalt volna. Ha a vezérkar. és hallótávolságon kívül magyarázott neki. hogy oldozzuk el ket. aki a Bingo Alkonyat parancsnoka volt. er t gy jtünk. A huszonöt-huszonhat év körüli." Alapjában véve derék fickó volt ez a kapitány. de különben is. A kapitány ezek után hirtelen megnyugodott. de Piszkosszájúnak hívta mindenki. Ezt mondta: „Nem haverkodunk. Szeretett volna beszélni vele is. vigyem a foglyokat az saját fedezékébe. a másik nincs eszénél. Artois-ban. akárcsak mi. segge alatt a kényelmes fotelokkal. Azt is mondta. Azt tanácsolta. még 1915 elején. hogy mit tegyen. hogy ne lássa ket senki. mint hittem. Az embereimnek kifordul a belük. a lövészárkok túl közel vannak egymáshoz. példát akart statuálni. a fritzek meg röhögnek a markukba. hogy tévedésb l a saját embereikre l ttek. és kísérjük a latrinára. Aztán így szólt: „Rosszabb a helyzet. Egy kicsit kés bb odahívatta a hadnagyot. Leült egy priccs szélére. egyszer en csak nem veszünk tudomást egymásról. valódi nevén Favourier. Felsóhajtott: „Az embereim holnapután-ra várják a váltást. hogy a nyakunkra hozza a szart. hát az sikerült. kisasszony. Estran-gin névre hallgató hadnagy sem volt lelkesebb. hogy a csapatteste rengeteg embert vesztett a nyári el renyomulás során. Magyarázni kezdte.de az jó régen volt. a harmadik meg csak sír és könyörög. és a háborúban annyi mindent meséltek. senkivel nem 32 . mert nem válogatta meg a szavait." Amikor kimentünk. Az egyik egy provokátor-fattyú. Októberben el fordult. röviden kikérdezte az öt foglyot. hallgatólagos megegyezés született a fritzekkel. F leg a Búzavirágszem állapota borította ki." Szomorúan nézett rám. akinek szüksége van rá. hogy mindkét oldal nyugton marad. amikor egy árva puska sem dördül el. Valójában nem akarta ket megismerni. Nagy szükségünk volt rá. Vannak napok. amit nem is lehetett igazán elhinni. A tüzérség pedig hallgat. mint a kapitány. Aztán egyfolytában ezt ismételgette: „Az Isten ezt nem engedheti!" Bizony mondom. hogy a katonái megismerjék ket. és azt sem akarta.

hogy megszáradjanak a ruhái. de a szavak zuhatagán keresztül kibuktak a valóság részletei mint fehér kavicsok. ahol egy kis kályha melegített. A Búzavirágszem nyugodt mosollyal válaszolta: „Szeretnék egy szelet mézes kenyeret és egy bögre kakaót. a világos szemét. mint a maga v legénye." Mivel a hadnagy nem válaszolt. mint már mondtam. betette a lábát erre a vidékre. nem t lem származott. megszerzem. ha egyáltalán létezik. A Köztörvényes elaludt. A fiú boldog volt a bizonyosságtól. megkérdezte t le. bevallom.találkoztam ott. de. Ott írta meg. a gyertyák és a gázlámpák fényénél. A gondolat. egy márialujza. a hadsereg réme. aki a levest hozta. és hogy hamarosan összeházasodnak. A Búzavirágszem legalább fél órán keresztül magáról beszélt nekem. Apám. hogy a foglyok nem akarnake írni a családjuknak. a többi emberem meg kint rizte a bejáratot. Boffi és én az elítéltek mellett maradtunk. hogyhogy nem éhes. amikor a hadnagy magától értet d hangon hozzátette: „ Célestin Poux. Jól el tudtam képzelni a maga hamvasságát. Lelkesült szóáradata hemzsegett az ismétlésekt l. Sziszu a t z mellé húzódott. a zavaros gondolatoktól. az t kísér katona. anyám életére esküszöm. hogy a Jóisten. Szereztünk papírt és ceruzát. Ebben a fedezékben vártuk meg az éjszakát. hogy az ellenség meglátja a füstöt." A fiatal fickó már kínt volt az ajtón. Célestin Poux eközben már visz-sza is jött egy adag kakaóval és mézzel. A szemközti oldalon is lehetett látni az ég felé szálló békés. így szólt: „Ne izgassa magát." Majd megkérdezte. hadnagy úr. alig lehetett id sebb. hogy viszontlátja. aki még hitt benne. No ne aggódjon. még ha nem is saját kez leg. A Köztörvényes leült egy sarokba a hadsereg 33 . szürke füstcsíkokat. és hogy mennyire szerette t. Amikor a Búzavirágszem eltolta magától a csajkát. senki sem félt. nem lesz bel lem árva. Egyszer visszajött a fedezékbe egy katona kíséretében. így csak a Köztörvényes és a Búzavirágszem nem tudott írni. Az öt elítélt közül hárman a jobb kezükön sebesültek meg. hogy a foglyok küldhessenek egy utolsó üzenetet a hozzátartozóiknak. hanem Estrangin hadnagytól. Amaz balkezes volt. Ezt meg is írta magának.

hogy senki se lássa. egy rövid mondattal. ahogy tudott. én a térdemen írtam a Búzavirágszem ét. és föladom a megadott címre. hogy máshol vagyok. olyan érzésem volt. Különös pillanatok voltak ezek: nagyon békések. jól megértette. hogy lediktálja neki a levelét. A másik három elhelyezkedett. Halkan azt feleli Esperanzának. közbe sem szól. megkötözött kézzel. belesüppedtem egy másik világba." Hát ennyi. Ha három napja így hurcolásznak bennünket. amit írtak. a két ellenséges lövészárok közé. miel tt visszament volna a lövészárokba. kisasz-szony. A hadnagy. és nem az én életem. hogy ne nyújtsam tovább a fájdalmát? Mathilde makacsul bámulja a kavicsok közt nyíló kis sárga virágokat. néhány szóval elintézzem. Sziszu azt mondta: „Szeretnék hinni neked. ez azért van. El fogják égettetni a leveleinket.rémével. leszámítva a helyesírási hibákat. de a f nökeid nevében nem nyilatkozhatsz. Többször is hozzám fordultak. amit láttam bel lük. hogy csukja be az átkozott sliccét. hogy nem süket. a leveleket megsemmisítik. a Búzavirágszem pedig két falat mézes kenyér között vallott szerelmet magának. hogy ezt vagy azt leírhatják-e. az a legkeservesebb. Amaz kivételével. hogy ha csak a legkisebb célzást is teszik arra. már hosszú percek óta lesüti a szemét. de ahogy ott ceruzájuk végét szopogatva törték a fejüket mint az iskolások. vagy legalábbis. hogy megkíméljem a folytatástól. figyelmeztette ket. mert úgy akarnak megölni. és ahonnan nincs visszaút. Négybe hajtogattam a papírlapokat. semmi kivetnivalót nem találtam abban. ugyanakkor nagyon szomorúak. Aztán azt mondja neki. hogy az ezután történteket. Látom. amit az 34 . hogy milyen helyzetbe hozták magukat. mi történt: kilöktek öt katonát az éjszakába. csak hallgat. ahol semmi sem létezik igazán. Megígértem. Végül is. arra a területre. Egyikük sem akarta tetézni a hozzátartozói gondjait. hogy mindegyiket borítékba teszem. Talán kívánja. ez nem a háború. Espérance rmester. ahogy visszatérek a csapattestemhez. Nehezen tudom megmagyarázni. és a kabátom zsebébe tettem ket. csak a Köztörvényes halk mormolását lehetett hallani. Ami még hátravan.

Csak ketten reagáltak: Sziszu. de alig hidegebb. a zseblámpák fénycsóváinál. Már rájött. de olyan hangosan. hogy odafent hogyan rendelkeztek. Hát csak folytassa. hogyan történt. Most már csak azt szeretné tudni. és kegyetlenebbé is. azaz „senki földjének" hívnak. mit fogunk velük csinálni. Egyenként vittük ki a szerencsétleneket a fedezékb l. mint a nappal. amire gondolok. amit okoz vele. Megkérdezte. mit kell tennünk a kivégzés helyett. S mivel a férfi továbbra is hallgat. kis. 35 . az éjszaka koromsötét. hogy el kellett hallgattatni. hogy megkötözzük ket. Kilenc órára t zte ki a foglyok kivezetését a Bingo Alkonyathoz. Már rég leszállt az éjszaka. A fájdalom. hogy nem kivégzésre készülünk. úgy fogták fel a dolgot. Csak ekkor. veszélyeset ugyan. s ez most sem változott. mert az arcokat gomolygó sötétség takarta. ebben is biztos vagyok. csak néhány szót ejtve közben. folytatja Esperanza rekedt hangján. de a kivégz osztag még ezt az esélyt sem hagyta volna meg nekik. Jobb lenne nekik. ahogy én magam is gondolkodtam volna a helyükben: haladékot kaptak. ha rögtön végeznétek velük." Ekkor visszajött Piszkosszájú kapitány. Nem sír. Nem er sködött tovább. Ami Eszkimót és Amazt illeti. mit feleljek. Beszélgettem Eszkimóval. ahol túl sz k volt a hely. Ez az ember nem érdemelte meg a balszerencsét. miközben továbbra is a földre szegezi a szemét. Nem tudtam. A Búzavirágszem nem értette. Már délután óta az alvajárók nyugalma telepedett rá. a földre irányított zseblámpák fényénél. Valahonnan messze északról hallatszottak az ágyúlövések. Ezt kint végeztük el. amelyek még valószer tlenebbé tették az egészet. Az ég teljesen borult volt. csak ekkor mondta meg nekik a kapitány. ez biztos. az ocsmányság. a Köztörvényes meg segítségért kezdett kiáltozni. hogy köp a tábornokokra.angolok „no man's land"-nek. mir l van szó. csak rá tartozik. Kis gondolkozás után így szólt: „Ha arra készültök. Amíg odaérnek. Legfeljebb meglephette a társa ordítozása és az azt követ dulakodás. a lövészárokban lev knek lyukat kellett vágniuk a szögesdróton. F leg a kiskölyökkel és a marseille-ivel szemben. határozott kézmozdulattal bátorítja.

hogy a küldetésem addig tart. Csúszkáltunk a sárba süppedt pallókon. Célestin Pouxval. A futóárkok elején kellett megvárniuk." így is lett. de engedje meg. ha befogjátok?" A kabátja gallérjánál fogva magához húzta. és közölte. hogy még holnap reggel is életben legyetek. hogy betömjük a szádat? Hát nem érted. ahogy ezzel az öttel. Ha netán csetepaté lesz. hogy legalább én elkísérjem végig ezeket a szerencsétleneket. barbárságnak tartja. és a szeme körül sárkarikák voltak. de nem ért el semmit. Két káplár és hat közlegény érkezett a Bingo Alkonyatból. hogy elvigyék az elítélteket. az egyetlen esélyetek. köztük egy újonccal. hogy igaza van. hogy a küldetésem véget ért. hogy zokszó nélkül útnak induljanak. Az egyiket Gordesnek hívták. Elindultunk a téli éjszakában. hogy ok nélkül veszélynek tettem ki ket. hogy szétlövöm azt a kocsonyát. mehetünk isten hírével. hogy már kétszer összeveszett a felettesével a telefonban. A futóárokban haladva a kapitány elmesélte nekem. úgy sziszegte az arcába: „Csak próbálj még egyszer nyafogni. Nem akartam akadékoskodni.A kapitány keményen leszidta a marseille-it. hogy felhergelhetjük a fritzeket. 36 . a tökeimre esküszöm. te barom. ahogy elöl cuppognak Eszkimó német csizmái. a kapitánnyal és velem együtt megint tizenegy f alkotta a kíséretet. Boffí elment az embereimmel. egész életemben bánhatom. nem tovább. A káplárok úgy harmincévesek lehettek. És hogy az embereimnek nincs helye egy már amúgy is túlzsúfolt lövészárokban. egyetlen lámpa világított el ttünk. ameddig a foglyokat a Bingo Alkonyatba kísérem. és rajtavesztenek. ezért úgy festett. Azt feleltem: „Elindítom ket visszafelé. ezt mondta neki: „Azt akarod. ha mindenki kivonul a prérire. mint egy bagoly. de azt kellett felelnem. ami az agyad helyén van!" Majd behívott a fedezékbe. akivel mintha már találkoztam volna a háború folyamán. A másiknak a neve Chardolot volt. Hallottam. A kapitány értésemre adta. megmondta neki. El kellett ismernem. Már éppen eléggé undorodtak ett l a piszkos munkától ahhoz. és baj lehet bel le. a mieinkkel bánunk. akinek nincs ki a négy kereke. egy touraine-i.

Ismertem egymáshoz még közelebb lév lövészárkokat. Két fedezékben géppuskákat találtam. egy visszájára fordított lövészárok volt. ponyvával letakarva. A gáz persze senkit sem kímél. hogy kicserélhessük. hogy német csizma van a lábán. de el tudom képzelni. hogy velük szemben legyenek. mint az én zászlóaljparancsnokom. akinek ugyanaz a mérete. Végighurcolták ket az egész fronton. ami azt jelenti. harmonikafutamokat hallottunk. akárcsak az Opera tér. Annyira közel voltak. kivéve. talán száz. és tele jó fedezékekkel. mint a mieink. Kívülr l. azok a dögök mért hagyták rajta a tárgyalás után?" Aztán így folytatta: „Majd találunk valakit. Legalább lesz mit írnom a jelentésembe ma éjjel. talán kétszáz. hacsak nem egy hirtelen támadás miatt. Elmondtam a kapitánynak is a véleményemet. legföljebb százötven. az maga volt a pokol. Estrangin hadnagy válaszolt: „Legalább százhúsz méter. hogy megfújtak t lünk egy pár hótaposót. mert máshol nem kértek bel le. mennyi ember élhetett ott. és gyorsan felállítottuk a mellvédeket az árok túloldalán." Ezt válaszolta: „Mit gondol. az a széljárástól függ." A Bingo Alkonyat. persze terv szerint. Ez itt jócskán zegzugos volt. Azt hiszem. ahogy a fritzek észreveszik. hogy beszédfoszlányokat. miért hozatták a foglyokat ebbe a szektorba: hogy felrázzák egy kicsit az itt lév ket." Nappal még sohasem láttam a Bingo Alkonyatot. a bombák által itt-ott bedöntött hóbuckák halványan bevilágították az ellenséges vonalakat. még negyven méter sem választotta el ket.így szóltam a kapitányhoz: „Annak ott befellegzett. Azért sózták a nyakunkba ezt a szart. de sajnos a rossz oldalon. az sok a kézigránátoknak. Kérdeztem. de sehol sem találtak akkora barmot. hogy a fritzek sokkal jobb lövészárkokat építettek. hogy az sszel foglaltuk el a fritzekt l. Százhúsz méter. A gyalogságiak mind megmondhatják.-A fritzek sem hagyták szívesen fedezetlenül a géppuskáikat. Rájöttem már. mennyi a pontos távolság." 37 . Semmi említésre méltó. Fogalmam sincs. mert rossz szemmel nézték ezt a makacs fegyvernyugvást. ezt mi sem tettük volna. Visszavágott: „Maga rmester fejjel gondolkodik. de túl kevés a tüzérségnek.

de nem tudom. amennyire lehet. hogy határozottan haladt a sötétség felé. kisasszony. ezek már a szenvedés utáni könnyek. mintha mezei egerek keresnének menedéket. Reménykedtem." Aztán Eszkimó került sorra. Ne tör djön velük. Egy löv padon ültek sorban. nincs jelent ségük. amikor kitettük a sáncra. a fáradtság. és így szólt a kapitányhoz: „Amikor akarja. ketten húzták felülr l.és fémkaróhalom közé. hogy nem túl szorosan kötözték meg ket. legföljebb kett ig. Két katona fölugrott a homokzsákokkal magasított sáncra. körbenézett. Csak a hó ropogását hallottuk. még így szólt a kapitányhoz: „Hadd maradjak a Búzavirágszem mellett. Két másik segített a lefokozott tizedesnek fölmászni a létrán. lyukak. nem láttuk többet ket. 38 . és egymást segítve hamar kioldozzák magukat." És elt ntek mindketten a szögesdróton túl. ahogy tanácsoltuk neki. Könnyek csorognak az arcomon.Majdnem tíz óra volt. amikor kilöktük két kibogozhatatlan szögesdrót. a betegség miatt. milyen volt. oda volt készítve egy létra. mintha meg akarná érteni. Szerencsére menedék az volt b ven a Bingo Alkonyat el tt. és mentünk a foglyokért a lövészárok egy távolabbi pontjára. és mit keres ott. hol van. tölcsérek. Esetleg elmeséled másoknak. Még kellemetlenségeid lehetnek. Nekem ezt mondta: „Neked nem kellene ebben részt venned. hogy Eszkimón bakancs van és lábszárvéd . Láttam. Talán szeretné. Sziszu ment el re. Miel tt fölmászott volna a létrára. el regörnyedve. Csak azt mondhatom. ahol ketten tolták alulról. hogy elmondjam. Fölöttük nyílás tátongott a szögesdróton. A l réseken keresztül kémleltük a sötétben a senki földjét. Miel tt elnyelte volna a sötétség. Vigyázok rá. Esperanza rmester. és engedelmesen követte az Eszkimót. De ez csak egy pillanatig tartott. megköszönte a levest. Aztán nem tudom. milyen volt a v legénye. visszafordult a kapitány felé. hogy közvetlenül. Estrangin hadnagy odajött hozzánk. nekem úgy t nt -. Nekem úgy t nt hangsúlyozom. miel tt megragadták a vállát a létra tetején." A kapitány a bundája sz rméjébe dörmögte: „A kurva életbe!" Majd fölegyenesedett. hirtelen összerázkódott.

Három lecsonkolt fatörzs és egy ismeretlen eredet téglakupac vált ki csupán a fehér sivatagból. mintha a mi oldalunkon lettek volna." Neki is segítettünk fölmászni a sáncra. sem Eszkimót. majd egy géppuskasorozat végigsöpört a senki földjén. hogy valami abnormális dolog történt. Kifújtuk magunkat egy kicsit. halkan nyögdécsel testet húztunk ki a szögesdrótok közé. Hirtelen fényes rakéták törtek fel a Bingo fölötti égre. A Búzavirágszem t nem láttam. sem megvetés. keresztülnyúlva a mar-seille-it megfékezni próbáló karokon és lábakon. Hagyják. mint te. beleolvadt az éjszakába. amint kétségbeesetten kúszott Sziszu mögött. Megvilágította a reménytelen holdbéli tájat.A Köztörvényes már megint galibát csinált. és a fritzeknél iszonyú mozgolódás kezd dött. Egy mozdulatlan. „Brunhálókat" dobtunk a mellvédre. majd én". Ki akarta szabadítani magát. ide jutott?" Amaz nem válaszolt. és ahogy kibiztosították a puskáikat. sem Amazt. amelyek maguktól kibomlanak. Váratlanul ezt mondta: „Nem. óriásit vágott a fejére úgy. Az álmukból fölvert alvók meglepett kérdez sködése olyan közelr l hallatszott. ne így. A csend nem tartott tovább egy percnél. Miért l tted meg magad?" Amaz nézett rá a félhomályban. Aztán néhány újabb rakétát l ttek fel. amire alig volt példa az események alatt. 39 . Csak ennyit válaszolt: „Mert kellett. A katonáknak kellett megfékezniük. sem g g nem volt a tekintetében. hogy egy olyan. Hallani lehetett a csizmáik kopogását. Ezek vastövisekb l álló tekercsek. Egy pillanatra megláttam a hóban a marseille-it. hogy betömjük a rést. a kapitány el vette a revolverét. Sejthették. Ahogy a két katona odafentr l visszatért. Kikísértük a szögesdrótok közé. hogy az összeesett. kiabálni kezdett. amit l tartottunk. Biztosan füleltek odaát. Egyszerre csak meghallottam. A kapitány Amazhoz fordult: „Hogy lehet. ez az. hogy Amaz megszólal. amelyeket elmeséltem. és a cip jével. A kapitány nem tágított: „Te vagy a leger sebb és a legnyugodtabb közülük. Semmi zajt nem hallottunk a szemközti oldalról. mindketten egy bombatölcsért kerestek.

Egy jó negyedóra telt el így. mint a katonáskodást. Visszakísérem az Operáig. a szemei karikásak a fáradtságtól. ahogy a drago-nyosparancsnok kérte t lem. ekkor azt gondoltam." 40 . már régen nem aludtam. hogy semmi sem történt. megkaphatom azoknak a tizedeseknek az aláírását. ami persze nem akadálya az érzelmeknek. A kapitány közbeszólt. inkább utazni szeretett volna napsütötte szigetekre. hogy megiszik velem egy kit n konyakot. hogy civilben történelemtanár. se a köztes területen semmi mozgás. és formában kell lennem holnapra. rmester. hogy a felettese van a telefonnál. mint hittem. miel tt elhagy minket. de ez az én magánügyem. megveregette a vállamat: „No jól van. De ha örömöm telik benne. Közben megjelent a telefonkezel . Remélem. talán harminckét évesnek. Ahogy levette a bundáját és a hósapkáját. hogy milyen képet vágok. és hogy nem n sült meg. Megkértem a hadnagyot. Estrangin hadnagy megszólalt mellettem: „A fenébe. tudni akarja. ezt nem engedheti az Isten. Elmesélte. akik a menetet vezették. hogyan zajlott le a dolog. Mi is füleltünk. és újra leszáEt az éjszaka. A kapitány ismét rászólt. A szemköztiben is. és elindultunk. ideje. A kapitány visszavitt a fedezékébe. A hadnagy ismét megszólalt. Füleltek. írja alá a fogolylistámat. de azt sem szereti jobban. megtisztel avval. hogy a fenébe. hogy hallgasson. mint az el bb. Nem értette. hogy nem találtál sehol." Gordes és Chardolot aláírták a listámat. bár az arca gy rött volt.Amikor a géppuskasorozat elhallgatott. fiatalabbnak látszott. mert a n ringyó volt. hogy hallgasson. Se a fritzeknél. és ha beleegyeznek. hogy visszatérjek az embereimhez. Két-három kupicával megittunk. Azt felelte: „Mondd meg neki. Derék ember maga. még a fenekét is selyempapírral törli ki. Amikor látta. neki könny . Az éjszaka még feketébbnek t nt. A lövészárokban csend honolt. ami ezzel az üggyel kapcsolatos. az asztal két oldalán ülve. hogy a tisztek semmiképpen sem írhatnak alá semmit. csak tréfáltam. hogy mit akarok az egésszel." A kapitány rászólt. és hasonlók. legalább egész éjjel rágja a körmét az idegességt l. Vártunk.

hogy összeszedjem magam. már nem tudom. hogy jelentést tegyek. Behunyta a szemét. és mi dél felé megyünk. hogy az id n. Az utolsó pillanatban találtunk szövet. hogy két napon belül áthelyeznek minket. A hosszú órák hiányoztak neki a leginkább. Fölébresztettük az alvókat. A megadott helyen megtaláltam Boffit és a többieket. Célestin Poux. Kikerekedett." Lehajtotta a fejét az asztalra. Senki sem tudta. a gyerekkoráról mesélt Meudonban. ha elfelejtjük mindannyian ezt a napot. hogy szégyelli magát.Aztán azt hiszem. Majd kés bb beszélünk. Azt mondta: „Elvégezte a. Hozzátette. az éjszakában. Aztán ezt suttogta: „Vic-toria Anna Penoe. Ez az. néha azt se tudtam. Fáztam. és az egyiküknek. egészen Belloy-en-Santerre-ig. akinek nem volt keszty je az ép kezén. mi történt. meg bélyegekr l. Arra gondoltam. amikor a bélyegalbuma fölé hajolva bámulta a fiatal Viktória királyn arcát a barbadosi. Cléryn és Flaucourt-on át. egy pillanatra elhallgatott. Hajnali öt óra tájt értünk az állomáshelyünkre. közölte. miután eljöttek. Elaludtam. melyiknek. Én is fáradt voltam. amiért elárulta a kisfiút. akkor a futóárkokban dolgozó katonák igazítottak útba. és elaludt. hol vagyok. jobb.és jutadarabokat. Er lködtem." Mivel mindenáron oda akartam adni neki a Gordes és Chardolot által aláírt listát. Gyalogoltam a sárban. Azt mondtam. Megismételte: „Majd kés bb beszélünk. aki volt. hogy 41 . és soha többet nem beszélünk róla. Meneteltünk még tovább és tovább. Éppen aktákat pakolt dobozokba a tisztiszolgákkal. az életemen kívül vagyok. új-zélandi és jamaicai bélyegeken. hogy mit csináljak vele. nedves szemekkel vallotta meg nekem az asztal túlsó oldaláról. de a kantinban az a hír járta. Már megint az a szörny érzésem volt ebben a fedezékben. odaadta az övét. hogy az öt elítélt ott fekszik a hóban. Kilenckor jelentkeztem a parancsnokomnál. hogy befedjék vele a fülüket. pedig azel tt sosem volt közönséges. feladatot? Nagyszer ." A századnál mindenki csomagolta a menetfelszerelését. a hadsereg réme. nem igazán figyeltem rá. Persze tudni akarták. mert az angolok veszik át a helyünket a front egy részén. hova megyünk. Az alkohol már elpárolgott az agyamból.

Hogy valaki hóembert épített a senki földjén. csapott vállú. a f törzs rmesterségig is elvihetem. a Vogézekbe. miel tt észrevettem volna. ami a szívemet nyomta. Cigarettával kínált. rület. majd tüzet adott. hogy üljek le. a nyersfából faragott fakeresztek alá." Elvett egyet az asztalán lév papírok közül. amely szinte teljesen üres volt. Felállt. amikor a parancsnok hívatott. a kapitányt is meg a tíz embert. és ígéretet tett. Azt gondoltam: „Nem baj. Esperanza. még miel tt kitavaszodik. Még a Bingo Alkonyat nevét is felejtse el. bár a kapitánnyal együtt voltam néhány hónapig a Vogézekben. akik velem voltak. hogy áthelyeznek egy másik ezredbe. törzs rmesterré léptetnek el . Mondta. nem haragszanak rád. hogy ha így folytatom. így szólt: „Már órák óta csépelik egymást. Hallottam. ahol kés bb a daru széttrancsírozta. egy békeharcos meg a Cseresznyevirágzás idejént énekelte. amit elfogadtam. mit. hogy megkérdezzem-e. ezért bántam olyan kurtánfurcsán magával. Miel tt eltávoztam volna. hogy egy hadnagy és legalább tíz ember meghalt. és tudatta velem. és hogy még a nagypapákat is besorozzák. a háborúra köptél. de el léptetés nélkül. ami ott folyik. és hogy el relátóan szétszórtak bennünket. hogy Boffit egy hátországi munkaterületre osztották be. haboztam. Ekkor tudtam meg. hogy a temet el tt vagyok." Keser szájízzel léptem ki a parókiáról. sz hajú. testes férfi volt. de a parancsnok megértette. Az sszel nagyon sok katonát temettünk ide. az egyik ablakhoz lépett. A földre köptem. Este hétkor éppen ettem. és még ki tudja. Hallottam. amelyeket egy szomszédos század katonái készítettek. csak egy lámpa világított: „Nem beszélhettem mások el tt ma reggel. egy repül t gránáttal semmisítettek meg. így szólt hozzám az irodájában. ahol a parancsnok irodája volt. hogy t is áthelyezték." 42 . hogy rület. Aztán ugyanazt mondta. amit én az embereimnek az el z este: „Felejtse el ezt az ügyet." Egy székre mutatott.valami sose látott dologra készülnek lent Oise-ban vagy Aisne-ben.

mint a n vér apácaruhája a sok mosástól. ha el ttem tenné. Nem szabadott volna engedelmeskednem a parancsnak. folytatja ez a 43 . ha valami hasznom van bel le. nem találtam más b nt. ahogy a hiú kis n k szokták. de már majdnem olyan szürke. felkiált: . Lassan távolodik. hogy ne söpörjön végig a kavicson. Bár Istenben csak akkor hiszek. A férfi már több mint egy órája beszél Mathilde-dal. de ez akkor is b n volt.Nem veszi fel rögtön a köntösét? Néha az az érzésem.Szegény ember. aki a levelet írta Mathilde-nak. Már nem sok mondanivalóm van. . ennyi elég. Az apáca úgy véli. Zsémbes hangon szól Daniel Esperan-zához: . nem bírnám elviselni.Otthon nézze meg. A férfi a jobb zsebéb l egy kis csomagot vesz el . se Mathílde-ra. de az fontos. jön feléjük a kertben. Végül felsóhajt: . Szürke ruhát visel. Pontosan tíz perc múlva vissza jövök az úrral. Már is aggódik.No nézd csak! Miért sír már megint? A férfi nem néz se rá.Az apáca. A n vér aggódik. Ismét könnyek csorognak végig az arcán. Az apáca. ruhája alját a bokája fölé emelve. mint a hata lmon lév k képmutatását. Mária n vér az Irgalmasoktól. hogy is tehetett volna másképp? Mikor el mesélte nekem az egészet.Na jó. de csak tíz percet.Nagy b nt követtem el azon a napon. Mária n vér vállat von: . átnyújtja Mathilde-nak. aki a kisasszonyt idekísérte. Esperanza így szól: . hagyjon magunkra. úgy feleli: . amely eredetileg kék lehetett. hogy este majd fáradt lesz. hogy csak játssza a beteget! Rásegíti a köntöst. és egész éjjel nem hagyja békén a többieket.Még nem fejeztem be.

44 .negyvenhárom éves öregember. beteg tüdejéb l csikorogva tör fel hang. mint amikor krétát húznak végig egy fekete táblán.

az övén lógott a kis készülék. Az emlék csak néha jött vissza. alig néhány órával azután. Mivel maga megkapta a Búzavirágszem ét. Az emberem. nyomorult éveinknek. Hetekkel kés bb én is kaptam egy levelet. csenevész. s t még a hátrébb lév német állásokat is. Sokáig hányódott a levél. az biztos. Tetszeni fog magának. Miért így hívják? Sokáig törtem rajta a fejemet. és az els utamba kerül futárnak odaadtam. az italba fojtottam a lelkifurdalást.El ször is. hogy a másik négy is eljutott a címzettekhez. mint a többi: ahogy átkerültem a Vogé-zekbe. feltételezem. Miután lemásoltam. Mindenhova cipelte magával. hogy a csodája vagy a szégyene volt-e a lövészárkokban töltött. amikor túl sok bort ittam. Számtalan hivalkodó fénykép készült egy ágyú megszerzésér l vagy egy végs kig kimerült ellenséges katona elfogásáról. túlzottan nem örült. de sose jöttem rá. amir l még ma sem tudom. Én sem vagyok jobb. A róluk készített másolatok ott vannak az ölében. mert én már kívülr l tudom. Van egy fénykép is a csomagban. mint minden részeges. Lehet. hogy nem szép t lem. másnap megtudtam. hogy a Bingo Alkonyat övezetében elfoglalták a szemközti lövészárkot. 45 . A fényképet az özvegye adta nekem egy évvel kés bb Párizsban. nem is beszélve a bajtársak temetésének „bombasztikus" megörökítésér l. új századba. mint amikor felszakad egy seb. Bingo Alkonyat. aki a Porosz névre hallgatott. aminek. új társaságba. de így van. mintha mindenáron követni akarta volna a férjét. éppen síneket raktunk le egy legel n. beteges külsej asszony volt. Odaadom. Ez azért elégtétellel töltött el. elesett '17 áprilisában. Az egyik emberem csinálta. így nem t nt annyira hiábavalónak az az aljasság. a Chemin des Dames-i vérfürd ben. gondolhatja. borítékba tettem az elítéltek leveleit. Akkor olyan voltam. néhány estén. amikor nem néztem oda. törtem-zúztam. megfeledkeztem a Bingo Alkonyatról. hogy eljöttem t le. Nyáron jutott csak el hozzám. jó messzire a front borzalmaitól. Favourier kapitány írta. akárcsak nekem.

haslövés . mi történt a lövészárokban. Kissé megmozdította a fejét. kisasszony. azok öten a prérin. angolok." Azt akarta. Látszott rajta. mit mond. miután elmentem. olyan vékony volt. hogy mind az öt meghalt?" Kuncogva válaszolt. de ahogy fölé hajoltam. meg a bajtársaim. Esperanza rmester. Éreztem. az egyik káplárral.jó ideig behunyt szemmel feküdt." Azután er lködve feltámaszkodott a könyökére. Ezt suttogta: „Jól elagyabu-gyáltuk ket. de fájt neki a nevetés. mindegyiket hagytam volna meglógni. amit mondtam. Hazudni. Er sködtem: „Biztos vagy benne. mint az enyém. de ereje nincs hozzá. de a harmadiknál legyilkoltak minket. ahonnan elszállítottak. amikor elfoglaltuk a szemközti lövészárkot." Nevetni akart azon. és ahogy mondtam. és a fülembe súgta: „Mind meghaltak.sokkal súlyosabb volt. Máskülönben az sebe ." Ismét lehunyta a szemét. kapkodva szedte a leveg t. aki az Opera téren a foglyok elébe jött. Ne hívj rendésznek. hogy túl sok mondanivalója van. rendészkém? Melyikért aggódsz annyira?" így feleltem: „Bármelyikért. amikor kezdtük visszaszorítani a fritzeket a Marne-nál. hogy jobban odahajoljak hozzá. mint a parancsnokom tizennyolc hónappal azel tt: „ rület. majd ugyanazt mondta. Persze megkérdeztem t le. A peron hosszában sorakozó hordágyak egyikén feküdt. találkoztam Chardolot-val. Beszívta a vonat füstjét. megsebesültem a lábamon a Villers-Cotteréts-i erd ben. és azt suttogta: „Nocsak." Akkor azt mondtam neki: „Barátom. Darabokban szedték ki bel lem a golyót. amelynek ajtajai el tt a még járni tudó sebesültek. amennyire bírták. egy embert se vesztettünk. ha tudtam volna. megvetéssel a szemében: „Csak nem izgatnak még mindig. ahogy nekem most. hogy sok vért vesztett. hogy halljam. a betegkartonnal a kabátom hajtókáján. még ha lesújtónak találja is. A kapitány is. behajlítottam a térdem. hogy alig ismertem rá. Nekem szerencsém volt. elmosolyodott. franciák. Az els és a második álláson gond nélkül túljutottunk. Csak az igazat fogja t lem hallani. meg a hadnagy. már mankóval jártam. A pályaudvaron." Egy.A múlt évben. amerikaiak tülekedtek. hogy hiú re- 46 .

De a lányok az összes lóvét elszedték t lem. mankón tülekedtem végig a vagonokon. nem lesznek súlyos szöv dmények. legalább tízszer elestem. egy hónappal a fegyverszünet el tt. a kórházban. Talán nem ugyanabban a konvojban utazott. miközben a fejét felém fordította. Egy kézzel hóembert épített a prérin." Kés bb. A halál olyan szeszélyes. Többé sosem láttam. hogy a Búzavirágszem megúszta. aljasság volna. két Lajos-aranyban fogadnék veled. Azt mondták. miel tt elindult a vonat. révedez mosollyal az ajkán. holnap reggel fölébredek-e. Megúsztam.menyeket keltsek. Én magam októberben szereltem le. hogy szálljak fel a vonatra. ezt a mocskos spanyolnáthát. megcsíptem a civilek betegségét. a sebem begyógyult. hogy a nevemet kiáltják. hogy hagyjam már békében a sebesültet: „Ha volna pénzem. 47 . és a hordágyviv k unszolását. Élvezhetném a szerencsémet meg a tisztességes nyugdíjamat. amikor már messze járt a vonat a harctért l. bár nem a háborútól: Angers-ban. És mégse tudom. Talán meghalt. miközben hallottam. de mégis meghalok. Chardolot utolsó hozzám intézett szavai ezek voltak. ahol a lábadozás utolsó idejét töltöttem. kerestem Chardolott.

A fehér özvegy 48 .

amely fölött a fal tele van a v legénye fényképeivel. Mathilde százával látott hasonlókat a Miroir vagy az Illustration cím újságokban. csak a pipás férfi neve helyett áll kérd jel. bár jócskán lesoványodott. se könnyeket ontani. egy férfi sisakban áll. a testét. és pipázik. De nincs kedve se beszélni. leül az asztalához. egy lövészárokban készült. meredten néz maga elé. Szerencsére a motor zúgása megnehezíti a beszélgetést. de ezt a mosolyát Mathilde nem ismeri. Boffi tizedes. Mindannyian piszkosak. Kicsit távolabb ül a többiekt l. a tinta már megszürkült azóta. El ször egy kisméret fényképet vesz szemügyre. büszkén tekint a fényképez gép lencséjébe. szépiabevonatú.A visszaúton az autóban Capbreton felé Mathilde érzi. két szépen ívelt zárójel között. mint az ilyenek általában. csak szeretne már egyedül lenni a szobájában. A vonásait. a kép el terében. és kinyitja Daniel Esperan-za kis csomagját. aki az elítéltek mellett feszít. megismeri. várja. Mikor végre egyedül marad. elfordítja az arcát. fedetlen fejjel és hátratett kézzel. Mosolyog. A karszalagos. 49 . a fénykép képeslap nagyságú. A fejük fölé számokat írtak. Rögtön meglátja Manechet. Összesen heten vannak a képen: öten ülnek. Piszkos. a bal szélen. hogy Syl-vain aggódik érte. öltözékük a rárakódott sártól felismerhetetlen. a képeslap hátoldalán minden számhoz egy név tartozik. de furcsa módon mindnek csillog a szeme. egy másik pedig. hogy könnyítsen a fájdalmán.

Dordogne. Olyan sorrendben olvassa ket.. Minek? A hét hónap alatt. amit a háborúban töltött. tizedes. Ez az a híres-nevezetes gépelt lista. 1905. Szajna. primitívebb kézírással: Benjámin Gordes. Landes. január 6. amelyet Daniel Esperan-za a parancsnokától kapott: KLÉBER BOUQUET. Párizs. Annyiszor olvasta már ket. FRANCIS GAIGNARD. asztalos. 22 óra 30. Pontosan ilyennek képzelte el ket Esperanza beszámolója nyomán. ahogy a keze ügyébe kerülnek. JEAN ETCHEVERY. és a fáradtságtól öregebbnek t nnek a koruknál. Manech eltévedt kamasznak látszik mellettük. tizedes. A fejléc és pecsét nélküli lap aljára gondosan formált bet kkel ezt írták: 1917. könny szerrel felismeri Eszkimót. a tinta ezeken is szürkére fakult már. Azután Mathilde a Daniel Esperanza által lila papírra lemásolt leveleket veszi el . kivéve hogy mind a négyen bajuszosak. amely átsugárzik a feny kön. 1906. Sziszut. ANGE BASSIGNANO. halász. Urbain Chardolot. Nem a Manechét veszi el re. BENOIT NOTRE-DAME. anélkül hogy egy szót is eltévesztene bel lük. 1917. Szobája ablakait telefröcsköli az óceánba lebukó. földm vel . T le jobbra egy másik név.Másodszorra Mathilde egy megtépázott papírlapot hajtogat szét. Mathilde újra kezébe veszi a fényképet. hegeszt . szombat. hogy fejb l el tudná mondani mindet. 50 . 1910. hatvanhárom levelet és képeslapot kapott t le. sorkötelesség éve: 1900. Amazt és a Köztörvényest. Bouches-du-Rh ne. bíborszín nap fénye.

jól vagyok. pedig annyira szerettem volna. hogy szebb élete legyen. mert állandóan úton voltam. hadd örülj. meg amikor a szifonokkal locsoltuk egymást. és sajnálom. ha végre megkapod e levelemet. az volt ám a jó muri! Most máshová helyeznek. Remélem. az utolsó pillanatban is rá fogok gondolni és az együtt töltött. édes Sophie-mnak. Nagy hülyék voltunk mindketten. hogy megnyugszol majd.Kléber Bouquet Louis Teyssier-nek. szombat Drága feleségem! Tudom. szép ajándékokat vettél a kicsiknek. add át neki. amit rád bíztam. A pénzt. Kléber P. és üzenem. már egy hónapja nem tudtam írni neked. Párizs '17. Most végre boldog új esztend t kívánhatok neked. Bisztró a Kicsi Louis-hoz. öregem. a frontról Kedves Töröttorrúm! Ha látod Vérót. Ja. ami majd meghozza mindannyiunk számára a szenvedések végét. január 6-án.. amiket a pultnál ittam. Mondd meg neki. Francis Gaignard Thérése Gaignard-nak Chatillon út 108.. Hát akkor mindenkit üdvözlök. Bagneux. Sokat gondolok rád is. mert egy másik ezredbe helyeztek. Amelot utca 27. drága Geneviéve-emnek. és nem volt id m. kívánj néki boldog új évet a nevemben. úgyhogy ha egy darabig nem kapsz hírt fel lem. hogy ha nem jövök vissza. hogy legalább pi- 51 . a fegyvergyárban megadták neked a két nap szabadságot.S. és kibékültünk. hogy nem akar szóba állni velem. azt még elmondom. Seine Január 6. ne aggódj. a jó kis kupicákra. hogy sokat gondolok rá. hogy találkoztam Cingár-ral. Remélem. de mit csináljak. csodálatosan boldog id kre. Nem komoly összeg. neked pedig hosszú életet kívánok.

amit ígértél. és boldogok legyetek mindhárman. ha egy darabig nem kapsz hírt fel lem. A Te Sziszud Benoit Notre-Dame Mariette Notre-Dame-nak Les Ruisseaux. amit akarok. Most az egyszer. Szeretlek benneteket. január 6. add át szinte jókívánságaimat a szüleidnek. mintha az életem felét vették volna el t lem. te huszonkilenc. hogy ne felejtse el: március táján rendezem a számlát. Ne haragudj meg azért. Kedves hitvesem] Azért irok. A hozzájuk hasonló emberek elvakultsága miatt kerültem ide a társaimmal együtt. és egész szívemb l kívánom. hogy találj magadnak egy rendes fickót. sose lehet tudni (gondolj szegény Eugéne bátyámra). hogy túl drága a trágya. Tudod jól. hogy házasok vagyunk. vigyázz az édeseinkre. lassan nyolc éve lesz. Cabignac. Dordogne '17. ezt el kell mondanom. Be kell fejeznem. de úgy érzem. hogy ne félj. de azért néha vigyázhatnának rá. csak a mamára. Ha történne velem valami. Titounak üzenem. vagyis mindent. Egész szívemmel csókollak. az ünnep nem sok örömöt jelentett a számodra. drága feleségem. és csak a kicsiket tartsd szem el tt. hiszen újév van. ami most következik. hogy mit beszélnek. vár a szolgálat. ugyan egészséges vagyok. Azt üzenem Bernay papának. bár tudom. tedd meg. Mondd meg neki azt is.henni tudtál egy kicsit. A hónap végén harmincegy éves leszek. hogy az asszonyom vagy. hogy mindenkinek hallgass a neve. de inkább a végén. nekem már semmire se lesz szükségem. nem haragszom rájuk. Benoit 52 . ami fontos. Úgy érzem. Köszönöm. hogy szép sorjában el tudjam mondani. Most adj egy kis id t. És hogy csak azt ne higgye. hogy senkire ne számítson. mint a makk.

Ráadásul nélküled teljesen elveszett vagyok. kölyökkorunkban. Bármi is történik. közel a vég. hogy megúszom. ébren vagy-e. Soha nem volt annyira szükségem rád. Csillagom. csupa hülyeséget csinálok. az életem is így torzult el. ahogy mindig mondtad nekem. mint el ször.. Emlékszel. ne hagyj cserben. de a szerelem benne van. hogy csipkedni fogod magad. Vajon merre kószálhatsz most. mint Florimond Rossi. Pinty kém. hogy kikerülök innen. és reménykedem. Nem tegnap volt. mert nem tudok jól írni. igaz. Inkább utaztam volna el veled Amerikába. hogy ne kerüljön bajba. Marseille Január 6. ez rjít meg. El ször is az az idióta verekedés a Josso fiúval. úgy foglak kényeztetni. mint a hordók? Úgy érzem. Pinty kém? A Pokol angyala 53 . szépfenek m. és csókolgatni fogom a kék foltjaidat. és a kezem is megsérült. Ezt a levelet egy derék fickónak diktálom. amit okoztam neked. és hogy a Sz zanya még ez egyszer megvédelmezi a te szegény zsebesedet. és kövérek voltunk. holdfényem. aki elhúzta a csíkot. Egész szívemb l remélem. biztos mindenütt keresel. Én sem mondhatom meg az enyémet a hadititok miatt. Már azt hittem. ez az igazság. melyik front közelében.Ange Bassignano Tina Lombardinak Madame Conte címére Victimes köz 5. az a dundi kölyök a Vadóc bárból. Csókollak. de most már jobban vagyok. De a dolgokat nem lehet meg nem történtté tenni. Ciao. Sose volt szerencsém.. annyi a milliomos arrafelé. szombat Pinty kém! Nem tudom a címedet. amikor kölyökkorunkban a saint-mauront-i búcsúban a torzító tükörbe néztünk. Ott aztán megszedhettük volna magunkat. A börtönben is minden látogatásod egy napsugár volt. és jóváte-szek minden keser séget. a Loubon utcai platánok alatt. mint ma este.

Manech 54 . Szeretném az utat végigkiabálni a boldogságtól. Néhány pillanatig nem tud szabadulni a gondolattól. ahogy közeledik az erd n keresztül. én Mattim. a d néken át. hogy a fakunyhó-ban égnek a gyertyák. ahogy szereted. annyira hozzánk ill . Megegyezik azzal. és hétf n esküszünk. Szeretném az utat végigkiabálni a boldogságtól. Az eskünket bevéstem a késemmel a tóparti jegenye kérgébe. Az arcod fényben van. mindkett Daniel Esperanza kézírását viseli. amit Mathilde 1917 elején kapott. nevetni. hétf n házasok leszünk. kiabálni szeretnék. hogy a sorok elosztása nem azonos. Fel kell díszíteni a csónakot. 1. Landes 17. a kutyámat. Gyöngéden. Szeretnélek csókolni. jövök hazafelé. Mattim. igen. jövök feléd a fényben. Szerelmem! Ma nem tudok írni. Poéma villa. hallom Kikit. meg az is. látlak. teljes er mb l rohanok hozzád. 6. és hallom a hangodat is a szélben. hogy összeházasodunk. egy landes-i bajtárs ír helyettem.. az is fehér. hová. ahogy szereted. tiszta fehérben.Ezután következik Manech levele. Boldog vagyok. szép vagy. a szívem tele van az éggel. Ó. Hallom a hatalmas hullámokat. és látom a szép szemedet és a szádat a fényben. várj rám. Jean Etchevery Mathilde Donnay-nak. micsoda boldogság nekem. Szerelmem. hogy Manech még jobban eltávolodott t le. de a más szín papír egy kicsit megzavarja Ma-thilde-ot. és mi ketten a halászhálókon fekszünk. tudod. Holnap már vasárnap. és elviszlek a tó túloldalára. Sietnem kell. te is vele vagy. és mosolyogsz rám. Capbreton. ahogy felém kiáltod a szerelmedet: „Manech! Manech!" Látom.. jövök hazafelé. jövök hazafelé. nagyon gyöngéden csókollak.

vasárnap Barátom! Még alig hajnalodik. a kézírás nem tanáremberre vall: hosszúkás. Szóval épp Victoria Anna Penoe-r l meséltem magának a konyak és a bélyegek iránti nosztalgia hatása alatt. A boríték és a levélpapír égszínkék. miel tt befejeztem volna egy anekdotát. miért? Egy kétpennys érme volt rajta . hogy az indiai pénznem. mert számtalan vev alkudozott rá egyszerre. a boríték belseje sötétkék. még szegényebb. Ami a Penoe-t illeti. szinte olvashatatlan az egész. és naivan azt képzeltem. és Mathilde is. Mindazonáltal nagy szerencsémre be tudtam szerezni egy gyönyör kék példányt Kelet-Afrikából. vagy legalább gibraltári. És tudja. Manech szántszándékkal írta mindig hibásan. mint ma. töredezett szavak. de így írják: Manex. Egy olyan bélyegr l van szó. szálkás bet k. Már akkor is nagyon sokat ért. Az álmosság kiütött. hogy nem vagyok angol vagy ausztrál. A kis csomagban még egy utolsó levél van. egyben a szerelmem második keresztneve. 55 .magára bízom. Úgyis meg akarja még látogatni. 7-e. hogy megfejtse. Majd megkérdi t le. amelyet csak sebtében tudtam megcsodálni egy keresked nél. amelyet Etienne Favourier írt. hogy kell helyesen leírni. Dühöngtem. ezért csak a legolcsóbb bélyegeket tudtam megvenni Viktória királyn r l. az anna.A Jean név baszk megfelel je Manech. bár Mathilde ezt kétli. igazán szégyellem magam emiatt. és egy nyomdahiba miatt a pence szó C-je 0 bet vé kerekedett ki. Esperanza nem javította ki. mivel Esperanza Soustonsba valósi. hogy tizenöt évesen halálosan szerelmes voltam a királyn k legnagyobbikának arcképébe. az még jobb történet. amit ott is használtak. Azt állítani. Nagyon szegény voltam ebben az id szakban. gyenge eufemizmus csupán. honnan származott -. Bár Favourier a háború el tt a történelem hazugságait tanította. talán mert nem tudta. És mégis.

Mathilde kiszól. mindent meg fogok tenni értük. visszamentem a t zvonalba. Két alkalommal . rmester. ha máskor találkozom magával. 56 . képek tolulnak fel az agyában. amit Daniel Esperanza mondott neki. Hogy megnyugtassam. hogy tudjon róla. Fekete tintával leírja. nagy összevisszaságban. Isten vele. egyedül csak egy nem válaszolt: a földm ves. A mieink kénytelenek voltak mozsárágyúval felelni. mint egy filmszalagon. Meggyújtja a kislámpát. Er sen figyel a szerencsétlen ember hangjára. hogy másnap újraolvassa ket. mint a vakondokok. ha kell. amely még most is a fülében cseng. hogy hozzam vissza ket onnan. miután felébredtem. beleértve azt is. Kés bb Bénédicte kopog az ajtón. Megpróbál szó szerint emlékezni a mondatokra. csak azt. mintha saját maga is átélte volna az egészet. Ezért írja le. a nap hamar eltelik. Szerintem mindannyian életben vannak. vagyis hogy bevessem a katonáimat. hamar kioldozták magukat. és éjszaka megkapom az utasítást. de még inkább arra. Jó lett volna. láttam. Jó memóriája van. Elhatározza. Hogy mennyire lesz tartós. de olyan tisztán. és hogy hagyják békén. amit az elbeszélése közben látott. hogy nem elég jól nevelt. és lyukat vájtak maguknak a hóban. amelyeket olvasott. keze az álla alatt. hogy nem éhes. ahol maga találkozott velem? Az el bb. messze innen. Azért írok magának. Etienne Favourier Mathilde sokáig mozdulatlanul ül. azt nem tudja.Hát nem szép? Ugye érti? Mi keresnivalóm van nekem akkor itt. könyökével az asztalra támaszkodva. amit l irtózom.nyilván fels parancsra . de ez semmi mást nem jelent. Remélem. Úgy rögzült az agyában minden kép. rajzlapokat vesz el a fiókból. csak úgy találomra.a frítzek gránátokat hajítottak felénk. A szobára s r félhomály borul. Mikor odakiabáltunk nekik. De most már megint nyugalom van. A levelekre gondol.

mert maga nem emlékezett semmire -. s eközben Mathilde fölmászott egy ötfokú létra tetejére. Mathilde tizenkilenc éves.a csalódás miatt. és teljesen önállóan ágyba fekszik.máig sem tudja megbocsátani magának kicsinyes vitáját a szomszédasszonnyal. Mathilde eloltja a villanyt. annyira élvezte. honnan származik az a bélyeg. A kórházban elvégeztek minden vizsgálatot. Egészen ma estig nem szerette Viktória királyn t a búr háború miatt. a század els hajnalán. amelyen a pence szóból penoe lett.amikor elmondták neki. Egy éjjeli lepke berepült a szobába. El ször arra gondoltak. 1900. hogy repülni akart. se karcolást. miután rá kellett jönnie ott fenn. Azt mondják. A kapitányokat se nagyon szerette. hogy még egy verébnél is kevesebbet ér. így nagyon egyszer kiszámolni a korát. Makacsul köröz a kislámpa körül. Kés bb megmagyarázta . Azután sir. miután befejezte az írást. se sérülés nyomát. kacagott az ágyában. hét hónapos és nyolcnapos. szeretné megtudni. hogy mindenki körülötte sürög-forog. még azt is feltételezték. Ezeket az rültségeket egy sovány szakállas tetézte 57 . Mivel az újabb vizsgálatok sem adtak magyarázatot a kislány rokkantságára. hogy leesett. hátha kezdett l fogva szántszándékkal komédiázik. Egy megrepedt kulcscsontot kivéve.Még kés bb. amely néhány nap múlva összeforrt. öt órakor. attól való félelmében. mint álmában. iszik két-három kortyot az ásványvizes üvegb l. pszichés sokk érte az ijedség miatt. mert annak macskája a lábtörl re pisilt -. vagy talán miért is ne? . hogy megszidják. január l-jén született. semmit nem találtak. Fojtsák vissza a könnyeiket: Mathilde soha többé nem tudott járni. lehámozza magáról a ruhát. Hároméves. A sötétben fekve Viktória királyn re gondol. a magasban. öt hónapos és tíznapos volt aznap. mikor anyjának figyel tekintete csak egy pillanatra kalandozott el .

noha ki tudta volna jobban. aki akkor tízéves volt. A fent említett papa száznyolcvanhat centi magas. és a ment ket kellett hívni. az öccse nem mondott és nem is gondolt semmit. Mathilde apja karjaiba csuklott. Paul. hogy fölpofozott egy önjelölt pszichológust. hogy nehézségekbe ütközött. hogy az agyából érkez parancsok nem jutnak el a lábáig. ha az emberek látják a járdán kacsázni. amennyi a kórházak ablakából látható volt. akik „az aszpirinen kívül semmihez sem értenek". amennyire lehetett. és száz kilót nyom. A kislány rengeteget utazott négy. Nem fogadott el segítséget a mellékhelyiségbe menet sem . nyílván sokszor fájdalmat is okozott magának. Amikor a baleset történt. hogy szidta az orvosokat.és nyolcéves kora között. Valahol a csontvel ben megszakadt az összeköttetés. Elmagyarázták Mathilde-nak . Stockholmba vitte Mathilde-ot. Már akkor is büszke teremtés volt: mindent megoldott öner b l. Mathilde apja azonban nem elégedett meg annyival. Ám egy id után bele kellett nyugodniuk. Egyetlenegyszer egy hipnotiz r is eljött hozzájuk: Mathilde.egyedül a fürdés volt ez alól kivétel. de csak annyit látott. a Bon Marché Áruházban vásárolt babákba szúrt gombost k. Nyilván többször el fordult. hogy képes legyen mindent megcsinálni a karjával és a 58 . Aztán jött az újabb próbálkozások korszaka: spiritizmus. Londonba.be. az apja szerint egy felet. harmincöt éves volt. Züricbe. meglehet sen félelmetes külsej . A szerencsétlen szakállas akkorát kapott t le a képébe. Bécsbe. hirtelen felállt. de a tapasztalat megtanította rá. megkockáztatván a rémiszt feltételezést. hogy felélesszék. odavetnek neki néhány sous-t. iszapfürd . Hosszú hónapokon keresztül teljesen elhanyagolta a munkáját -egyébként építési vállalkozó volt. varázslás. Az anyja szerint tett egy lépést. hogy még most is a Montparnasse temet és a Gaité utca között bolyong. mint maga -. négylevel lóheréb l f zött leves. sem azzal. miszerint Mathilde egy éjszaka a lakásban kóborolva meglepte a papát és a mamát örömszerzés közben.

Mathilde macskáinak a neve Uno. Például hatalmas vásznakat fest. mint a másik. szóba sem áll a saját lányával. pedig imádta Millet-t. és soha nem néznek rá ferde szemmel. Virágokat fest.ahol minden lehetséges . A derék pireneusi juhász teljesen süket. aztán az a felcsavart kontyú debella belebolondult Mathilde nagyapjába. Mathilde. vadak. ugat. Durandal egy ostoba liba. Aki nem hiszi. Mathilde-nak számos más élete van. Egyik sem hasonlít a másikra. Sylvain macskája. Az a csirkefogó csinált egy zabigyereket Mathilde huncut üknagy anyjának. a haragosvöröset. és egyik szebb. A Poéma villában . a szelídbarnát. az ágyában fekve . fogyókúráznia kellene. A szóban forgó zabigyerek el bb örömlány volt Whitechapelben.van egy kutya is. aki állandóan fél a jöv t l. csupán annyiban. amit l az rettent en szenved. délel ttjeit a mókusok hajkurá-szásával tölti. és mindig az anyja nyomában koslat. majd b nbánó tüd bajos. de hát Vincent-nak is hasonló problémái voltak. csak hogy bosszantsa ket. de a legfalánkabb is az összes közül. ki . a maradék id ben pedig alszik. ha valaki kilép a házból. a legokosabb. Camembert. Bénédicte macskája. és nagyokat szellent 59 . hogy mindannyian elviselik Mathilde-ot. Szereti a fehéret. melyeket egyszer majd ki fog állítani. Csicseriborsó. Due. ha a macskák hosszabb ideig élnének. Nem számít. és meg is szerezte magának. Mathilde. amelyeket az arra érdemes barátok közt osztanak szét.melynek neve a Paul és Mathilde összevonásából keletkezett . A sárgával nem mindig tud megbékélni. és tele vannak élettel. Neki hat van bel lük. Mathilde másik élete a macskák. és akkor mindenki megtudja.kezével: mindössze arra volt szükség. járjon utána. hogy Millet ükunokája. az égszínkéket. ez összesen nyolc boldogság a házban. Mathilde számára Millet virágai az id k végeztéig frissek. És különben is. mindegy.gyakran képzeli el. Bellissimával. Bellissima. kizárólag virágokat. nem is beszélve a számtalan kiscicáról. nagyon szeretné. a feketét. Tertia. hogy legyen mibe kapaszkodnia. Tolvaj és Jakab mester. Béné-dicte-nek egy és Sylvainnek is egy.

hogy a férjem megver?" És még egy pofon. a végén visszaadta a pofont. nem ez az." A háború alatt Mathilde-nak volt még egy másik élete is: a szomszéd faluból. betanított a gyerekeknek egy részletet Moliére egyik komédiájából. anyja vagy Syl-vain tornáztatja a lábát. egy hatalmas pofont kevert le Hectornak. a szomszéd beleavatkozik a csetepatéba. Majd a szája elé kapva a kezét. a polgármesterb l és a tiszteletesb l álló közönség el tt a kis Sandrine játszotta a ténsasszonyt. a kackiás bajszú massz r részt vett a megyei úszóbajnokságon. Sandrine-nak a szerepe szerint ezt kellene mondania: „Igenis örülök. Ez mégiscsak sokkal kellemesebb. Massette-ék fiának. A kis Massette zokogott. aztán hozzászokott. a mamák közbeléptek. vagy pedig masszírozta a vállát. Apja.közben. mi közöd hozzá. amikor már több mint egy éve gyászolta a v legényét. Ne avatkozz az ügyeimbe!" És huss. aki a szomszédot játszotta. hogy megmozgassa a tagjait. Soortsbol gyerekek jöttek át hozzá. rajzolni tanította ket. Matilde a „betegsége" óta. '18 júliusában. akárcsak az Hernani premierjén. miközben a férfi tapogatta a testét. mint amit a kórházban csinálnak 60 . beleértve a fenekét is. írni. Az anyukákból. „Nem. A háború vége óta egy cap-bretoni úszómester vette át a helyét. Sokáig a seignosse-i csontkovács. a gerincét. és Mathilde a villa egyik szobáját osztályteremmé alakította át. miután besorozták a tanítót. miközben hol a hasán. Ahányszor Bénédicte hallja. Eleinte Mathilde nagyon szégyllte magát. a háborúban pedig kiképz tiszt volt a tengerészetnél. akit a férje gyakran elpáhol. számolni. még egy pofon. hol a hátán feküdt. nem ez az. Amikor Robert. De Planchot úr nyugdíjba ment. George nem túl beszédes. máris javított: „Nem. mint mindenhez. El ször tizenkett hat és tíz év közötti gyerek jött. vagyis több mint tizenöt éve egyetlen napot sem töltött el torna nélkül. ha elpáholnak" Ehelyett ezt mondta: „Na és. ha megver?" És huss. És ha nekem tetszik. a tarkóját. Plan-chot úr biciklizett át hozzájuk mindennap pontosan kilenc órakor. az el adás végére tömegverekedés tört ki. meg történelemre és földrajzra. majd tizenöt. elmondja a versikét: „Ha a kutya szellent / nagy örömöt jelent. de sokkal izmosabb: George Cornu. aki nem annyira precíz.

az emberrel. Lehunyja a szemét. Hagyja magát masszírozni. Elképzeli, hogy George Cornu imádja a testét, és majd meg rül a vágytól, hogy a magáévá tegye. Egyszer a férfi azt mondta neki: „Ön nagyon formás, kisasszony! Nekem elhiheti, láttam én már sokat!" Ezek után Mathilde habozott, hogyan szólítsa: „Kedves George"-nak, „Drága George"-nak vagy „Zsozsónak". Mathilde tényleg nem csúnya. Legalábbis úgy gondolja. Nagy zöldesszürke szeme az id járás szerint váltogatja színét, akárcsak az anyjáé. Kicsi, egyenes orra van, és hosszú, világosbarna haja. A termetét az apjától örökölte. Ha „kinyújtják", százhetvennyolc centiméter hosszú. Azt mondják, a sok fekvés miatt n tt meg annyira. Nagyon szép a melle. Mathilde büszke kerek, súlyos, puha melleire. Ha megsimogatja a mellbimbóját, hamarosan kedve támad rá, hogy szeressék. Egyedül szereti magát. Mathilde, akárcsak elképzelt üknagyanyja, nagy huncut ám. Elalvás el tt a legkülönfélébb és legvalószín tlenebb felkavaró helyzetekbe képzeli magát. Mindegyik szituációnak ugyanaz a lényege: Mathilde egy ismeretlen férfi zsákmánya lesz - az arcát sohasem látja -, aki hálóingben lepi meg t, és rülten megkívánja. Nem tudván ellenállni mohó vágyának, el ször becézgeti, majd fenyegeti, végül letépi róla az ingét, és Mathilde vagy belenyugszik az elkerülhetetlenbe, vagy pedig maga is h n kívánja a férfit. A test szava mindennél er sebb. Mathilde-nak általában nem is kell eljutnia fantaziálásának legvégéig, már jóval hamarabb rátör az élvezet, amely néha olyan heves, olyan lehengerl , hogy még a lábába is kisugárzik. Mathilde büszke rá, hogy képes erre az élvezetre, ami hasonlatossá teszi a többiekhez -még ha csupán az örökkévalóság morzsányi pillanataira is. A v legénye elt nése óta Mathilde soha nem bír rá gondolni, amikor élvezetet csihol ki a testéb l Hosszú id szakokon keresztül rettent en szégyelli és gy löli magát, megesküszik rá, hogy nem enged be idegeneket a szobájába. Régebben, miel tt el ször szeretkeztek volna, majd azokban a hónapokban, amikor Ma-nech a fronton volt, mindig csak t látta, miközben az öröm átjárta, egészen a lábujja hegyéig. Ez az igazság.

61

Aztán ott vannak az álmok, a jók és a borzalmasak. El fordul, hogy reggel még emlékszik rájuk. Emlékszik rá, hogy lélekszakadva fut Párizs utcáin, aztán mez kön át, aztán az hossegori erd ben. Vagy pedig leszáll a vonatról egy vadidegen pályaudvaron, talán azért, hogy megkeresse Manechet, és közben a vonat elindul az összes csomagjával, és senki nem tudja megmondani, hová megy a vonat, és nagy cirkusz lesz bel le. Vagy pedig Auteuilben, a La Fontaine utcai ház szalonjában repked, ahol most a szülei laknak. A plafonhoz közel, a kristálycsillárok között lebeg, majd leereszkedik, aztán megint fölrepül, és ez annyiszor ismétl dik, hogy ébredéskor csuromvíz a teste. No de elég. Mathilde bemutatkozott. Még folytathatná órákon keresztül, akkor is ugyanolyan izgalmas lenne, de hát nem azért van itt, hogy magáról meséljen. Aristide Pommier huszonhét éves, göndör hajú, er sen rövidlátó. SaintVincent-de-Tyrosse-ban lakik. 1916-ban ugyanabban az ezredben szolgált, ahol Manech, csak a konyhán volt. Az szi harcok után néhány nap szabadságra hazaengedték. Fölkereste Mathilde-ot, és jó híreket hozott a v legényér l, valamint egy mosolygós fényképet és egy pár fülbevalót. Manech az angoloktól szerezte, de az nem derült ki, hogy mit adott érte. Aris-tide-et hallgatva azt lehetett gondolni, hogy minden a legesleg-jobban megy a létez háborúk legjobbikában. De az újabb és újabb váratlan kérdések hatására arca kipirult, szemüvege elhomályosodott, és másképpen kezdett beszélni. Elmesélte azt a nyári délutánt, amikor Manechet elborította egy bajtársának vére, és letépte magáról a ruháit, és meztelenül vitték vissza a táborhelyre. Aztán a haditanácsot is a kiprovokált sárgaság miatt, a bírák viszonylagos jóindulatát és azt, hogy állandóan reng ott a föld. Néhány hónappal kés bb, '17 áprilisában, amikor Etcheve-ryék hivatalos értesítést kaptak a fiuk haláláról, Aristide Pommier ismét hazajött szabadságra, hogy feleségül vegye egy seignosse-i fakitermel - a f nöke - lányát. Mathilde mindössze

62

két percet tudott vele beszélni a templomból kijövet. Aristide nagyon sajnálta Manechet, azt a derék fiút. De nem volt soha a t zvonalban, csupán a t zhelyek mellett, semmit nem látott, semmit nem hallott, nem tudta, mi történt. Aztán csak némán ácsorgott az es ben, ami a néphit szerint tartóssá teszi a házasságot, feszes egyenruhája már rég nem jelentett semmiféle dics séges perspektívát, de azért valószín leg még a nászéjszakáján se akarta levetni, és Mathilde természetesen nyamvadt, tutyimutyi alaknak titulálta, pedig ott állt lehajtott fejjel, vízt l csöpög hajjal, és a cip je orrától öt centiméterre lév pontot bámulta, miközben t rte ennek az ünnep-rontónak a fejére záporozó szitkait, egészen addig, míg Sylvain el nem vitte a hárpiát jó messzire, haza, jó messzire. Idén, miután leszerelték, Aristide Pommier visszajött gyantát termelni, de mióta a f nökének a veje lett, nem bír kijönni vele. Már verekedtek is. Az apósának szétnyílt a b r a homlokán, amikor nekirohant Aristide szemüvegének. Bénédicte, aki a pletykákat szállítja Mathilde-nak mindarról, ami Landes vidékén történik, azt mesélte, hogy Aristide külföldre akar menni a várandós feleségével és a már meglév két kölyökkel. Aztán hozzáteszi, ahogy a derék frontkatonák szokták mondani, amikor hullanak a bombák: „Nem lesz ennek jó vége." Többször el fordult, mikor Mathilde-ot a kiköt be vagy a tópartra tolták, hogy Aristide Pommier-vel találkoztak, de emez épphogy köszönt, aztán elfordította a fejét, és gyorsabban kezdte tekerni a biciklije pedálját. Esperanza beszámolója óta Mathilde nem gy löli többé. Most már érti, hogy a házassága napján és az elkövetkez hónapokban is azért hallgatott, hogy a környékbeliek szemében megkímélje Manech emlékét. Mathilde most találkozni akar vele. El akarja mondani neki, hogy tudja. És bocsánatot fog kérni, ahogy jól nevelt lányhoz illik, hiszen tulajdonképpen az, amikor épp nem titulálja az embereket nyamvadt, tutyimutyi alaknak. Aristide-nak már nem lesz oka védekezni, és beszélni fog. Miközben nagy lapátkezeivel gyúrja a testét, George Cornu azt mondja neki:

63

- Aristide? Ma nem találja meg, kinn van az erd n. De a hol napi csónakviadalra jöjjön el a csatornához, egy csapatban le szek vele. Másnap, vasárnap, Sylvain kiviszi Mathilde-ot a Boudigau-csatorna partjára, kinyitja a tolószéket, beleülteti, és egy naperny t tesz a feje fölé. Mindenütt rikító szín zászlók lobognak, óriási a zaj. A távolabbi falvakból érkezett tömeg ellepi a környéket, egészen a kanálison átível fahidacskáig, ahonnan a rend rök eredménytelenül próbálják lezavarni az embereket. A feln ttek ordítoznak, a gyerekek kerget znek, a csecsem k a babakocsikban penészednek a perzsel napon. A csónakviadal elkezd dik. Miután a fehér nadrágos és trikós Aristide Pommíer-t már épp elégszer lökték be a vízbe, hogy kiessen a játékból, Sylvain odavezeti Mathilde-hoz a csuromvizes férfit, aki még a szemüvegét sem tette fel. Szemlátomást egyáltalán nem bánja, hogy ellenfelei er sebbek voltak nála. - Kész öröm, ha legy zik az embert ebben a kánikulában mondja. Mathilde megkéri, tolja t egy csendesebb helyre, a feny fák alá. Aristide lekuporodik mellé, és beszélni kezd. '16 novemberének közepe táján láttam utoljára Manechet, Somme megyében, Cléryben. Már nem ugyanabban a szektorban voltunk, de a tábori konyhákba hamarabb érkeznek el a rossz hírek, mint a jók, ezért nem lep dtem meg, amikor láttam, hogy hátrakötözött kézzel viszik; tudtam, hogy a kezébe lövetett egy szemközti rszemmel. Egy még épségben lév fészerbe csukták. Amíg a csend rök érte nem jöttek, hárman vigyáztak rá. Délután két óra felé azt mondtam az rmesteremnek: „Ez a fiú a földim, ismerem iskoláskora óta, hadd látogassam meg." Az rmester beleegyezett, én meg leváltottam az egyik rt a három közül. Tipikus északon épült fészer volt, jókora terméskövek alkották a falait, és keresztül-kasul álltak benne a vastag gerendák. A tágas helyiségben Manech egészen picinek t nt. A fal mellett

64

ült egy fénycsóvában, ami a kilyukadt tet n át furakodott be, és sebesült kezét a hasához szorította. Hevenyészett kötés fedte a sebet, a vér már teljesen átitatta, és csupa piszok volt. Megkérdeztem a másik kett t l: „Miért tartják itt ilyen állapotban?" Nem tudták. Természetesen mindent megtettem, hogy lelket öntsek belé. Azt mondtam neki, hogy nem súlyos az egész, majd elviszik ment autóval, és ápolni fogják, meg hasonlókat. Különben is a hadbíróság már hónapok óta nem létezik, így nem kockáztat nagyon sokat, lesz ügyvédje, és a korát is biztosan figyelembe veszik. A végén rám mosolygott, és így szólt: „Nahát, Pommier, sose hittem volna, hogy ilyen szépen beszélsz, lehetnél te is az ügyvédem!" Hogy végül is ki lett az ügyvédje? Nem tudom. Néhány nappal kés bb valaki, aki onnan érkezett, mesélte, hogy azoknak, akik egyszerre mentek a haditanácsra, egy tüzérségi kapitányt jelöltek ki, aki értett valamit a joghoz, de a nevét nem mondta. Sok mindenr l beszéltünk Manechhel, az itthoniakról, magáról, a frontról, hogy mit csinált egy rohadt rmester miatt, aki állandóan piszkálta, és még mir l is? Ami eszünkbe jutott. Hogy ki volt a rohadt rmester? t ismertem. Garenne-nek hívták, Aveyronból jött. Egy nagypofájú, akinek csak az el léptetés számított. Igazi gonosz ember, de öldökölni jó szívvel ment. Ha nem döglött még meg, biztosan legalább két csillaggal végzi. Vadászgyalogosok jöttek érte végül, hogy elvigyék a ment állomásra, ahol megoperálták. Kés bb tudtam meg, hogy elveszítette a kezét. Szomorú dolog, de az még szomorúbb, hogy elítélték. Mindegyik körzetben felolvasták az ítéletet. Az igazat megvallva, Mathilde kisasszony, nem tudtam elhinni, senki sem tudta elhinni, biztosak voltunk benne, hogy Poincaré apó kegyelmet ad nekik. Nem értem, mi történt. A perben huszonnyolc embert állítottak el , akik szándékosan sebesültek meg vagy sebesítették meg magukat. Ebb l tizenötöt ítéltek halálra, valószín leg attól való félelmükben, hogy mások is ezt fogják csinálni, példát akartak statuálni. Szegény Manech rosszul választotta meg az id pontot.

65

Szerencsére én már nem tartoztam közéjük. mi volt ez az egész. Szívesen odaadja betegtársainak a csokoládét. hogy Mathilde ilyen hamar visszajött. rámenne az összes t le. anyjának vagy magának? És különben is. milyen szép a doboz. A szemem miatt áthelyeztek. Kedd van.Köszönöm. Mathilde megkérdezte nekiValamit. mert nem bírtam. Mária n vér nem túlzottan örül neki. 66 . átöleltem. Mathilde megígéri. az emberek olyan ostobák. Daniel Espe-ranza egy rózsaszín tapétás szobában fekszik. a háború hátralév részében koporsókat gyártottam. Amikor Manech elment a vadászgyalogosokkal. még mifelénk is. egyet meg is kóstol. Néhányat megtartok magamnak. nagyon nehéz szívvel. de kéri vissza a dobozt.Nagyon fogam." De ha nem kérte volna. majd kijelenti: . Nem tudják. Nem? Amikor Mathilde visszamegy a daxi kórházba. mint a többiek. sem a többieknek semmit. Esperanza szomorúan felelte: . az ugyanúgy a háború b ne. még szakácsként sem. Nagyon finom. Rosszakat mondtak volna Manechr l. Azért nem mondtam sem magának. a köténye zsebébe szórja a csokoládékat.Finom. A beteg nagyon fáradt. de nem ehetem meg. Mathilde kisasszony. Miel tt Mária n vér kimegy a szobából. szürke hálóinge és az arcszíne között szinte semmi különbség nincs. akkor is ezt tettem volna. Esperanza megköszöni: . A zászlóaljam háromnegyed része elesett négy hónappal kés bb Craonne-nál. Ha is meghalt. Mikor legutóbb elváltak. Azért hozott neki csokoládét. négy nap telt el a parkban történt beszélgetésük óta. Nem szabad haragudnia rám. Miért okoztam volna még nagyobb fájdalmat szegény apjának. hogy nem marad sokáig. semmit. még a feleségemnek sem. Már nem dohányzom. És azt nem érdemelte meg. Sokat köhög. A fülembe súgta: „Otthon ne mondj semmit. hozzon-e De azért megjegyzi. kedves.De még ez sem biztos. esküszöm magának.

amikor még nehezen járt.akárcsak sok más „fehér özvegy" . de nem találta meg a házukat. így nem lehet látni. hogy lépjen közbe. Mesélt a háborúról. pedig valamikor nagyon szerették. hogy igazolja Manech utolsó levelének hitelességét és a fiú nyilvánvaló házassági szándékát. az háborújáról Mária n vérnek. Két párna van a háta mögött. hogy az életér l döntsön. eléggé feln tt volt ahhoz. miután keresztül-kasul járta a falut. hogy Manecht l több tucat. legalább a spanyolnáthától megmenekült. hogy hozzámehessen elt nt v legényéhez. de ahhoz nem. mennyi az id . A legnagyobb probléma az életkor. de azt hitte. Úgy érzi. aki a Capbretontól nem messze lév Labenne-be valósi. úgy látszik. és megállt a fehér kapu el tt. Mathilde nem emlékszik rá. csak a ketyegést hallani. festett. Ekkor beszélte rá Esperanzát. Nála senki sem alkalmasabb rá. hogy a békekötés után Mathilde . és most az Hossegor-tavon osztrigate-nyésztéssel foglalkozik. aki id közben eladta a halászhajóját. Az szi erdei tájat ábrázoló csokoládésdobozt odaállította az éjjeliszekrényére az ébreszt órának támasztva. hogy beszéljen Manech szüleivel. El ször is. Aztán megint beteg lett. Olyan fiatalnak t nt. miért várt annyi ideig. amikor melegfürd re ment a szanatóriumi gyerekekkel.kérelmet adott be. Manech. miféle vigaszt tudna nyújtani nekik. Akkor a lovát a Poéma villa felé irányította. Az apáca hallott róla. Csakhogy a terve ennél komolyabb akadályokba ütközik. mióta megvallotta nekik a szándékát. Mathilde a kert végében ült a macskái között. Az apa. Esperanza jobbnak látta. nincs értelme hozzátenni. hogy megölesse magát. miért is jött ide. A legutolsó pillanatban. de többször is találkozott Mária n vérrel kislánykorában. Már nem értette. végül is meggondolta magát. ha elmegy.Mathilde el re felírta egy listára a kérdéseit. Daniel Esperan-za aggódva figyeli. hasonlóan egyértelm levelet kapott. ahogy széthajtja a fehér rajzlapot. S tegyük még hozzá: az Etchevery szül k újabban tartanak Mathilde-tól. hogy elmondja Mathilde-nak az igazságot? Ez év tavaszán. Az 67 . Mathilde megköszöni. egyenesen bajkever nek nevezte. kétkerek targoncán eljött Capbretonba.

amikor lejegyezte a találkozásukat. ki lesz az er sebb: a külvilág vagy . Majd akkor meglátjuk. tisztelte a feletteseit. Az anya egyre csak ezt hajtogatta: „Nem hiszem el! Nem tudom elhinni! Matti azt sem tudja. Például hogy hívják azt az rnagyot. is volt katona. amíg én élek. Mathilde szülei se gondolkodnak józanabbul. két elviselhetetlenül buta és irgalmatlanul rossz kölök nemz jét. a nálánál tíz évvel id sebb Pault illeti. isten rizz. akik részt vettek egy ocsmányságban. És mit tud Célestin Poux-ról? Él még? Semmit sem tud. akik a Bingo Alkonyatban történtek óta már nem élnek. az anyja pedig eltört egy vázát. Az apja azt mondta. hogy az egykori rmester csak azoknak a tiszteknek a nevét mondta el. hát az számára ezek a fura dolgok „túl magasak". hogy most elkezdjék zaklatni ket. Többet most sem fog mondani annál. a családapát. hogy másodszor is elvegyék t le. és tudja. és úgy kiabálta: nem engedi. Azóta Mathilde senkinek nem beszél a szándékáról. hogy a helyzet „jóvátehetetlen". rokkant lány helyzetével. 1921. hogy a földre rogyott. A múltkor fölt nt neki. Esperan-zával sem fog kivételt tenni. de soha nem fogja elhagyni a száját azoknak a neve. hogy egy ilyen korú lány a h ségét posztumusz házassággal akarja megpecsételni. aki Belloy-en-Santerre-ben kiadta a parancsot? Esperanza lehajtja a fejét. és megindítónak tartja „s t gyönyör nek" -. mi az a bajtársi szolidaritás. Nagyon megsajnálta Manechet. És az embereir l? És Benjámin Gordes tizedesr l? És arról az ápolóról a lerombolt faluban? 68 . amit nem akartak. Ekkor a szülei egymás karjaiba omolva három órán keresztül siratták elveszett illúzióikat. mint amit már mondott. Mathilde egy Pompe utcai n gyógyásztól hozott igazolást arról. csak hogy kielégítse állati ösztöneit. egy év és négy hónap múlva nagykorú lesz. Az apa id nként átkokat zúdított a rongy alakra. mir l beszél!" Ami pedig a bátyját.anyának annyira megviselte az idegeit egyetlen fia elvesztése. január l-jén. aki képes volt visz-szaélni egy szegény. soha.

Mathilde mir l beszél. rám ne szá mítson. akiket ugyanitt ítéltek halálra? Esperanza vállat von. Majd így válaszol: . ahol a haditanácsot tartották? Neki nem mondták meg. és annak is a fele a trágya áráról és valamilyen egyezségr l szól. amelynek a kimenetelét már úgysem tudhatja meg. Amikor Amaz levelét olvasta. Esperanza így felel: 69 . az levele rövid. hogy a hadsereget vádolja. Mathilde rájön. és kés bb lemásolta. Egy halálraítélt utoljára szól a feleségéhez. Különben Manexet írt volna.A férfi sunyi tekintetet vet rá. hogy Esperanza is gondolkozott eleget a múltkori találkozásuk óta. Ki védte Manechet a tárgyaláson? Esperanza nem tudja. A többiekével ellentétben. hogy Manech szimulált? Nem. Mi a falu neve. hogy fonetikusan írja le a keresztnevét? Igen. Úgy gondolja. Ki volt Favourier kapitány felettese? Még a szempillája se rezdül. mindössze néhány sor. Manech kérte meg rá. Azt nem. nem érzett benne valami szokatlant? Nem érti.A pitiáner kis tizedesek vallomását senki sem veszi komo lyan. Mi lett a másik tízzel. Nem fog tudni semmit bebizonyítani. Mindenesetre. ha arra akar felhasználni. De azért folytatja. és a többi kérdése bizonyára fölösleges.

vagy más okból nem juthattak el a címzettekhez. Csak a felesége és a gyerekei miatt adta le végül is a hegeszt levelét a tábori postára. a férfi csak eny-nyit mond: . bár agyafúrt fickó.Körülbelül tíz percet. akinek Cingár a neve? Nem. hogy döbbent tekintete kerüli az övét. Egyébként . De ha már err l van szó.Látszik. mennyi id t töltött Favourier kapitánnyal a bunkerben. mindenképpen meg kell kapniuk. és mereven nézi tovább. Mivel Mathilde hallgat. amit Opera térnek hívtak. Miért? A fényképet az elítéltekr l ekkor készítették? Tényleg valószín . és érzékeli. levelének utóiratában olvastam a Cingár nevet. Amikor az embereivel megérkezett arra a helyre. hogy lemásolta az elítéltek leveleit? A leveleket a cenzúra esetleg elkobozhatta. Látja. Esperanza csak arra figyelt. ahol a telefon volt? A kérdés ismét megdöbbenti a férfit. számára inkább Sziszu sorai tartalmaztak burkoltan némi megengedhetetlen pacifizmust. majd némi habozás után felel: .. hogy az egyik embere. de mégiscsak egy hat láb Amazt. mennyire bizonytalan ez a „nem". ez Mathilde nem er sködik tovább. ami káros lehet a hadseregre nézve. a Porosz nev . Mathilde tudja. hogy Esperanza hazudik az állandó „nem"-jével. Mi volt a célja avval. hogy maga sohasem ismerte Vadparaszt volt.Eszkimó minden. Azt gondolta. amit ráadásul köhögésbe fojt. ha vége a háborúnak. ekkor csinálhatta a fényképet. magas vadparaszt. mint annyian a hozzá hasonlók közül. hogy ne legyen a levélben semmi olyan. 70 . Ismer valakit. az tudomása nélkül. hallgatag és korlátolt: nem látott messzebbre a term földje határánál.

mert a szeme könnyes. Különben is örült.Nagyon sokat jelent nekem ez az egész Újabb. amikor kissé összeszedi magát. A Bingo Alkonyat egy volt több ezer lövészárok közül. de legalább a haragot felejtse el. és a hangja is visszatér. hogy most mindjárt valami fontosat fog bevallani neki. Szinte gyerekes a mozdulat. és ezt dadogja: . Tényleg kinevezték törzs rmesternek. Végül a férfi tér vissza a témához. f ként az állapotában. Meg most már kedve sincs hozzá. Igen. Mathilde érzi. .Id t nyernék . és hogy mással is eltölthetné a legszebb éveit..Mathilde el tt találkozott más elítéltek hozzátartozóival is? Nem. hogy édes kislányom. ha megint pityeregni kezdene. mert az nincs messze. ha megvonnák t le a nyugdíját? És Mathilde mit nyerne vele. a kórházban kapta meg a tiszti keresztet. és elfordítja a fejét. ahogy a parancsnoka mondta? Esperanza kényszeredetten bólint. ha megismerné a tényeket? Azok Manechet úgysem érintik. fölöslegesen. ne ítélje el azért. Nemes óhaj hozzámenni a háborúban elpusztult v legényéhez. Cap-bretonba csak azért ment el. . elhasználtan. ahogy a kézfejével letörli az arcát.Nem. visszafojthatatlan könnyek szöknek a szemébe. 1917. január 6-a egy volt ezerötszáz szörny nap közül. hogy megint lovas kocsit hajthatott. Manech pedig egy volt sok millió szerencsétlenül járt katona közül. mert bizonyos dolgokat megtart magának. Színtelen szeméb l két könnycsepp pereg le. de a férfi megrázza a fejét. keresztül bámul Mathilde-ra félig nyitott. hogy rossz emlékeket élesztgessen. arra kéri a lányt. rajtuk suttogja. A sebesülései és a betegsége miatt nem lehetett.. bírom. 71 . Mi lenne most vele így egyedül. Daniel Esperanza felsóhajt. remeg ajkakkal. Egy kis ideig hallgat. a háború végére f törzs rmester lett.feleli Mathilde. Párizsban. Mathilde nem szeretné. mint hogy délibábokat kerget. Kés bb.

- Csakhogy másnap reggel még élt - mondja Mathilde, keményítve a hangját, hogy hatásosabb legyen, s azért is, egyre inkább elönti a bosszúság -, és ez el tt a lövészárok élt, és nem sok millió katonát kell megtalálnom, hanem egyet, aki meg tudja nekem mondani, mi lett vele!

meg mert el tt csak

Elhallgatnak. Mathilde most ismét hallja az óra ketyegését. Esperanza szomorúan töpreng, hátát a párnának támasztva. Mathilde közelebb irányítja az ágyhoz a kocogóját, és megérinti a paplanon pihen , szürkés b r , öreg kezet. Kedves mosollyal mondja: - Még eljövök magához. Mathilde gyakran figyeli a saját mosolyát a tükörben. Tud kedvesen mosolyogni, gonoszkodón, gúnyosan, kifordított szemmel, bugyután, komiszul, lehengerl én, szenvedélyesen. Csak boldogan nem tud. Legalábbis nem jól. De hát olyan ez, mint az iskolában, mindenben nem lehet egyformán jó az ember. Mathilde-ot Sylvain egy hosszú, fehér folyosón tolja végig kifelé. - Nyugodj meg, Matti, nyugodj meg. Miközben az úrral beszéltél, azt olvastam az újságban, hogy egy pilóta átrepült a Diadalív alatt a biplánjával. És tudod, miért? Meg volt sértve, hogy a repül k nem vettek részt a gy zelem napi díszszemlén. Na, látod? Vagyis: Mathilde-nak kár kínoznia magát. Csak rá kell nézni az emberekre, és máris kiderül, hogy a macskáknak és a kutyáknak, de még Csicseriborsónak is több esze és szíve van. Miközben a karjába veszi, hogy betegye az autóba, Sylvain még ezt is mondja: - Meg van sértve, hallod? A biplánjával! Egy olyan boltív alatt, ami alatt ha gyalog átmegy az ember, már attól is mellhár tyagyulladást kap! Mathilde nevet. Azt gondolja, milyen igaz: ha olyan tehetséges lenne, rnint Millet vagy Van Gogh, vagy tíz másik, akik ezeknek még a cip talpáig se érnek fel, modelljének választhatna egy tiszti kereszt kitüntetéses f törzs rmestert, leültetné egy feny erd közepére, ahol a
72

fákon átsz r dik a nap, vagy egy rózsaszín tapétás, spanyolnáthától fert zött kórteremben kapná ecsetvégre, hogy megfesse egyetlen képben a dolgok hiábavalóságát. Ma este gy löli Esperanzát.

73

A régi szép id k

74

1919 októbere. A Sziszunak becézett katona felesége, Thérése Gaignard harmincöt éves, törékeny alkatú, lengyelesen sz ke n , kék szeme hamiskásan csillog. Párizs mellett, Cachanban mosón . Egy kis téren van a mosodája, ahol a platánok hulló levelei keringenek a szélben. Tud róla, hogy a férje belel tt a bal kezébe, és haditanács ítélkezett fölötte. Az egyik bajtársa mesélte el neki, amikor hazajött a fegyverszünet után. Az asszony ennél többet nem is akart hallani. 1917 áprilisában érkezett a hivatalos értesítés, melyen ez állt: H si halált halt. Azóta hadiözvegyi nyugdíjat kap, fel kell nevelnie két kislányát, akiknek egyforma anyagból varrja a ruháit és a hajszalagját, mintha ikrek lennének. Néhány hónapja megismerkedett egy másik férfival, és az el akarja venni feleségül. A gyerekekkel is nagyon kedves. Az asszony felsóhajt: - Az ember nem maga választja meg az életét. Sziszunak aranyból volt a szíve. Biztos vagyok benne, hogy helyeselné a döntésemet. Folytatja a vasalást. Mesél Sziszuról. is a draveili sebesültek közt volt 1908 júliusában, amikor a lovasság belel tt a sztrájkoló homokbányászok tömegébe, és többen meg is haltak. Gy lölte Clemenceau-t, mint a pestisest. Ó, szegény, iszonyúan dühös lenne, ha megtudná,

75

hogy a munkások legyilkolóját mostanában Gy zelemapónak nevezik. De azért nem kell azt hinni, hogy Sziszunak csak a szindika-lizmus járt az eszében. A Marne parti bálokat és a biciklizést legalább annyira szerette, mint a CGT-t (a szakszervezetet). Garri-gounak tartotta karban a kerékpárját, így ment vele végig a Tour de France-on 1911 júliusában, amikor az a rémes kánikula volt. Aznap este, amikor Garrigou megnyerte a versenyt, Thérése egy talicskán tolta haza a holtrészeg Sziszut a Porté d'Orléans-tól Bagneux-ig, ahol akkoriban laktak. Majdnem hat hónapos terhes volt már az els kislányukkal. Másnap a férje annyira szégyellte magát, hogy rá se mert nézni, és azt sem akarta, hogy ránézzen: egész nap fejét egy törülköz vel letakarva mászkált, mint a vezekl k a középkorban. Ez volt az egyetlen eset, hogy részegen látta. Nem ivott, esetleg néha egy pohárka bort a vacsorához, de azt is csak azért, mert a kapcsolatuk kezdetén Thérése-t l tanult egy mondást, amit az asszony a vaucluse-i nagymamájától hallott: „Leves után egy-két pohár jó bor, kevesebbet tesz zsebre a doktor." aztán nem az a fajta volt, aki elissza vagy eljátssza a fizetését. Cukkolták is, hogy fösvény, pedig egyáltalán nem volt az. Ha egyszer-egyszer kevesebb hetibért hozott haza, biztos, hogy valamelyik társát segítette ki. Legkedvesebb szórakozása a fedett kerékpárstadion volt, minden versenyz t ismert, ingyen járt kibe. Mindig csillogott a szeme, amikor hazajött onnan, és szebbnél szebb történeteket mesélt. - Ha fiunk lett volna, biztos kerékpárbajnokot nevelt volna bel le mondja Thérése. Amikor Sylvain, aki felhozta Párizsba, eljön Mathilde-ért, a két kislány már hazaérkezett az iskolából. A nyolcéves Gene-viéve már ki tudja vasalni a zsebkend ket egy kis vasalóval, anélkül hogy megégetné magát. Komoly arccal, nagyon figyelmesen dolgozik, érezhet en büszke rá, hogy Mathilde szeme láttára segít az anyjának. A hatéves Sophie platánleveleket hozott be kintr l, és most azokat trancsírozza szét nagy buzgalommal. Egyik „m vét" Mathilde-nak ajándékozza.

76

ha máshol és máskor ismerhettelek volna meg. aki. Ahogy egy kapitány írta annak az embernek. szerettem volna. Szegény. vajon megpróbálná-e elfelejteni Manechet. gondolja. amíg ki nem köpi mindenki el tt az igazságot. szeptember 25. Miel tt még elutazott volna Capbretonból. Azon gondolkozik. Úgy gondolja. A január hónapban született Mathilde-ot azonban . Nem tudja. Mathilde a hátsó ülésen ül Sylvain mellett. hogy Thérése Gaignard-nak nincs olyan apja. Mutató. melyet a Donnay Építkezési Vállalat új sof rje vezet. Ismét írt. aki már a háború el tt is sokat keresett. Kedves Gyermekem! Cabignac polgármestere. szegény Sziszu. 77 . apja autójában. Auguste Boulu úr az idén elhunyt. azon törjék a fejüket az asztrológusok . de természetesen azt is figyelembe kell vennie. miután a háborúban becsülettel szolgált mint katonaorvos. Az utódja Albert Dúcot úr lett. A tiszteletest l jött a válasz: 1919. Dordogne-ba. a mi falunkban telepedett le.A nagy piros-fekete Peugeot-ban. ezúttal a falu polgármesterének. Mathilde írt egy levelet Amaz feleségének. akit még nem ismer. a levél visszajött Címzett ismeretlen felirattal. hogy nem.és hüvelykujja közt tartja a lecsupaszított falevél szárát. A Montparnasse-nál esik az es . akit te Espérance-nak neveztél.hogy miért. Biztos vagyok benne. és most még többet a lerombolt városok miatt. hogy te aztán megragadnád Espérance-t a gallérjánál fogva. Bár radikális elveket vall. Beérnek Párizsba. Már sötét van. hogy ha lenne két gyerekük. Mathilde nézi a csuromvizes ablaküvegen át az elmosódott kinti fényeket.a Bika makacssága és a Rák megátalkodottsága jellemzi. és addig ráznád. baráti érzelmekkel viseltetik irántam.

akik életüket adták a hazáért. Én adtam össze ket 1912 nyarán. mert nem ismerte sem Benoit-t. hogy lássa. Nekem adta át az Ön levelét. Szent Benoit napja. Nagyra becsülöm t. a polgármester úrnak írott leveléb l érezhet a szenvedélyes harag. Isten akaratából történt minden. mennyire megkínzott minket a háború. A kis Baptistinnel a karjában az öreg Triet kétkerek targoncáján indult útnak. Azonnal elment Montignacba a jegyz höz. Ezt csak azért írom. Mariette-et gyermekként ismertem. amely Önt f ti. akik aztán vissza se akarták adni többé. sem Mariette Notre-Dame-ot. Lovas csend röket kellett hívni. 1914-ben itt nálunk még harmincnál is kevesebb volt a besorozható férfiak száma. Aznap július 11-e volt. Benoit Notre-Dame neve is szerepel rajta a tizenhat cabignacival együtt. hogy eladja a tanyát. és Benoít-t is. de nem járt katekizmusra. Benoit-t néhány kilométerre Cabignactól találták. Gyermekem. és az Angyali üdvözlet rendjének apácáihoz vitte. er s ember volt. ezt a történetet bármelyik id s ember részletesen el tudja mesélni magának. de abban mindenki biztos itt nálunk. ezért akárhányszor el tudtam kapni a mez n. Még a bútorokat is eladta. Majd talá- 78 . Vagy pedig. Mariette '17 januárjában kapta meg a szörny hírt. Egy hozzám hasonló pap bukkant rá. „Mit fogsz tenni? Mi lesz veled?". Innen a keresztneve. a szegényekt l nem fogad el pénzt. igyekeztem Jézus és Mária dics ségére tanítani. kérdeztem t le. Két málhát és néhány táskát vitt magával. Párizs környékén vannak barátaim. pedig az én egyházközségemben sok a szegény. mert egyedül nem tudta volna tovább fenntartani. Ha egyszer eljön hozzánk.A doktor úr bölcs és igen szerényen él ember. hogy kemény harcban: hiszen olyan nagydarab. Idén nyáron a templom el tti téren felhúztak egy ideiglenes emlékm vet a h si halottaknak. hogyan esett el Benoit Notre-Dame. miközben az ekét tolta. „Ne aggódjon értem. Vissza akartam tartani a lovat. Itt maradt nekem a kisfiam. tiszteletes úr. a Notre-Dame-desVertus kápolna lépcs jén. és akkor egy szavam sincs. Mindketten intézeti gyerekek voltak. Innen a neve. hogy csak a pokol gy zhette le. Nem tudjuk.

és közben káromolta Istent. Továbbküldtem az ideiglenes címre. mi lett vele és a kicsivel. kedves gyermekem.lok munkát" . Marseille. Látja. ha értesítene az eredményr l. a jegyz megnyugtatott. Mathilde megpróbálja rekonstruálni a fonetikus írást. olasz szótárral a kezében. az olvashatatlan szavakat nagyítóval silabizálja. melyet Mariette megadott: bútorozott szoba Párizsban. rendkívül hálás lennék érte.ben. kitépett füzetlapokon. Cabignac plébánosa Mathilde Tina Lombardinak. a pénznél most már többre becsüli a szerencsétlenséget. ezért mindenkit sértegetett. Az eredmény a következ : 79 . ha érdekl dik a ház tulajdonosánál. milyen nagy fösvény hírében áll. Azóta semmi hírünk fel le. Talán Ön meg tudná találni. az öreg Triet kiabálni kezdett: „Menj el az útból. talán azért. '17 áprilisában jött meg Benoit haláláról a hivatalos értesítés. még a legsötétebb lélekben is megtalálható egy zsebkend nyi az égb l. a Gay-Lussac utca 14. és megjelölte t a pecsétjével. a Köztörvényes élettársának is írt: Madame Conte címére. kiteszi a hiányzó írásjeleket. Annyira szeretném tudni. hogy az Úr találkozott vele. Victimes köz 5. Conte asz-szony válaszolt neki: lila tintával. aki visszajött. pap! Vagy megcsaplak az ostorommal!" Az a zsugori alak két fiát és a vejét veszítette el a háborúban. mert amióta maga is megtapasztalta. vette meg Notre-Dame-ék tanyáját.ezt felelte. Annak ellenére. és ebb l arra következtetek. A mi Urunk legyen Önnel Anselme Boileroux. Mivel még mindig nem akartam elengedni a ló kantárját. hogy rendes árat fizetett érte Mariette-nek.

Ön bizonyára rendkívül tisztességes és jól nevelt lány. s mint ahogy annyiszor a háború el tt. 1904. egy krémest. és szegény n vérem '84-ben elhunyt. nem járhattam iskolába. cukrozott almát. se nem vidám. se nem szomorú. szóval még négy teljes évig sem voltunk házasok. Kék-fehér pöttyös ruha volt rajta. n vérem és férjem sírjára. hajnali 2 órakor hunyt el a tüdeje miatt. nagyon tiszteletre méltó hölgy. Cecília Rosával érkeztem ide Marseille-be" Olaszországból 1882 januárjában. Megmutattam a levelét a szomszédasszonyaimnak. már hónapok óta. hogy válaszoljak Önnek Valentina helyett. meg a n vérem is. október 2. ahol én születtem. özvegy édesapámmal és n véremmel. amit szó nélkül a cukortartó dobozba tett. nekem azután éjt nappallá téve dolgoznom kellett. ez a divat. Kedves Kisasszony. az övé meg a férjéé a Cesar bisztró a Loubon utcában. de egészen rövid. de biztos vagyok benne. hogy Ön nem hord ilyen ruhát. jól megy a sora. és mindig hasznos tanácsokat tud adni. szegény apám pedig '89-ben. És így is teszek. hol van. március 3-án esküdtünk össze. és biztattak. k m ves volt. képzelheti. is éjt nappallá téve dolgozott húsz éven keresztül az alesi bányában. túl szegények voltunk. Cecília Rosa. is Casertóból jött.1919. mert sajnos nem tudom. 53. 14 éves voltam. esetleg csak farsangkor öltözik utcalánynak. higgye el. de még azt sem hiszem. mint máskor. és mindenki nagyra becsülte. nagyon csinos. hogy ez a kisasszony igazán comme ilfauf. Aznap délután látogatott meg utoljára. Mind a ketten azt mondták: „Látszik. én 32 éves voltam. iszonyatos. csütörtök Kedves Kisasszonyl A múlt év december 5-én. ne haragudjon a csúnya írásom miatt. szerdán. kérem. kilátszott bel le a lábikrája. Azt mondta. egy csütörtöki napon láttam utoljára fogadott keresztlányomat. úgy t nt. Olyan volt. Valentina Emília Mariát. és még annyi öröm 80 . zöldpaprikát és 50 frankot. Sciolla asszonynak meg Isola asszonynak is.. február 10-én. most is hozott nekem egy cserép krizantémot elhunyt apám. nehogy megbántsa az érzékenységemet. Paolo Contéval 1900. nagyon derék ember volt.

Rendkívül jószív teremtés. 81 . hát csodálkozik. Nehogy azt higgye. és 50 frankot vagy néha többet is tett a cukortartóba. amikor huszonhárom évesen a karomban ringattam. vagyis a születése óta. öregasszony vagyok. hogy rossz útra tévedt? Tizenhárom-tizennégy évesen ismerte meg ezt az Ange Bassignanot. nekem pedig már nem volt sem apám. hogy panaszkodni akarok Önnek. aki szeretett v legényét veszítette el a háborúban. és Sciolla és Isola asszonyok is ezt üzenik általam. iszonyatos. amikor a világra jött. és mindenkibe belekötött. de képzelheti azt az örömöt. és tékozló módon éltek. higgye el. De sajnos rosszul járt evvel az istenverte nápolyival. tegnap nem bírtam tovább. A kislány gyakran menekült át hozzám az apja el l. október 3-án folytatom ezt a levelet. és még nem voltam férjnél. Szerencsére nagyon jó szomszédaim vannak. ajándékot hozott. intézte el. hála Isola asszonynak. mindig eljött. az összes szomszéd gy lölte. ha az ágyamtól a t zhelyig kell elmennem. hogy Valentina Emilia Maria. Nem szabad azt gondolnia. nem egészen 52 évesen. és most. hogy legalább egy gyerekünk lett volna. f ként mivel az apja. így semmiben sem szenvedek hiányt. a városi tanácstól kapok nyugdíjat. aki magával rántotta a b nbe. sem n vérem. annak se volt jobb élete. Lorenzo Lombardi csak ivott. képzelheti. míg aztán egyszer a fiú az egyik arenci bisztróban éktelen haragra nem gerjedt egy másik környékbeli gazember ellen. és nem írásban. van bennem is szeméremérzet. és kérem. fogadja el szinte részvétemet. és bele nem mártotta a kését a vállába. a háború el tt egyetlen hetet sem mulasztott el. Mindig is nagyon kedveltem Valentina Emilia Mariát 1891. aztán jött a mindent elsöpr szerelem. nem tudok kimozdulni itthonról. túl hevesen vert a szívem. amikor megtudtam. magamonkívül voltam. Aztán kezd dtek a bajok a szívemmel.sem adatott meg nekünk. amikor épp hátat fordítottam. nehogy megbántsa az érzékenységemet. a fogadott keresztlányom feslett n személy. április 2-a. Biztosan jobban el tudnám mesélni ezt az egészet szóban. Másnap. Sciolla és Isola asszony. Az édesanyja meghalt. szegény kisasszony. már attól is kifulladok.

és akkor tudok válaszolni. és így az én Valentinám mindig tudta. hogy Ange Bastiano elt nt a háborúban. mint ahogy azel tt sem. Higy-gye el. és hogy mi lett abból a szegény lányból miatta ott a fronton.íratott Valentinénak. amikor megtudtuk. ráadásul francia katonák keze által! Micsoda szégyen szegény apjának és anyjának. hogy Ange a saját ezredében legalább ötven katonának adta el t mint háborús keresztanyát. én aztán nem vagyok gonosz. Még azt is mesélte az én Valentinám. Jó. mint egy nagyherceg. hogy az én 82 . hogy éppen merre van. De hát mire megy a pénzzel most.maga hívta így magát . de az én Valentinám számára maga a pokol. akik hagyták az utcán csavarogni. És még ennél is rémesebb dolgokra kényszerítette szegényt. a katonák között. szegény. de a megkönnyebbülést l. délel tt tizenegy óra felé. és átadták az értesítést is. hogy bejelentsék a halálhírét. és amikor azok szabadságra mentek.Aztán minden szombaton ment meglátogatni a Saint-Pierre börtönbe. amikor besorozták. a fiú semmiben sem szenvedett hiányt mellette. hogy minden levelet nyissak ki. És utána is. egy könnyet sem ejtenék érte. képzelje el ezt a szerelmet. szombaton. ha megérték volna. de amikor jöttek a csend rök. amit Tinától kérdezett. én kaptam meg a hírt a csend rökt l 1917. január 16-án. ha látnák. ment utána mindenhová. a keresztlányom ellopta t lük az összes pénzüket. kért meg rá. és nekem elhiheti. Négyéves korában haltak meg a szülei. én bizony sírtam. de szerencsére csak mint tündéri kisfiút ismerték. meg már akkor is úgy fennhordta az orrát. január 27-én. Az els alkalommal. 1916-ban. hogy elrontotta az életét. hiszen elpusztult mint egy kutya. és kinyitottam a levelét. hátha valamilyen hivatalos dolog vagy a rend rség. ugyanis vettem a bátorságot. Meg voltam lepve. és mindig a pénz miatt. mert tizenöt éves kora óta az én Valentinám etette. és higgye el. kedden érkezett meg az utolsó levél. amit a Pokol angyala . Még azel tt. mindig ezt teszem. elhagyott-gyerek volt. mert volt egy titkos kódjuk a levelekben. Most pedig rátérek arra. ahová csak helyezték. és senkiházi piemontiak nevelték. ahogy Ön nevezte. amíg távol van. valódi szépség volt az a gyerek. elismerem.

szegény kicsikém. hogy sírtam a megkönnyebbülést l. Ekkor történt. és tudta meg.76. január 7-én. március 13-án. ahogy már említettem volt. és meg is kapta. de azt felelte. és ne aggódjak. 1918. és egészen jó színben volt. a konyhámban ültünk. de azt hiszem. Sovány volt. nem énhozzám írt neki. kedden. Aztán egy ideig nem jött. ahogy utólag elmesélte. a keresztlányom pedig sohase maradt túl sokáig ugyanabban a szektorban. Amikor eljött. ahogy már említettem. kés délután hozták a csend rök a hivatalos értesítést Ange haláláról. de azt nem írták. mert a frontzónát járta. pénteken. hogy hol temették el. sírjál. mi történt vele valójában. Ebben az id ben megvolt nekem Valentina Emilia Maria címe: F. Hízott pár kilót. Azt mondta.50. sápadt. persze hazudott mint a vízfolyás. de a mézédes szavaitól is meg voltam döbbenve. ahová a többieket. és hogy Ange-t halottnak kell tekinteni. nincs kedve sírni. de ez a cím már öthetes volt. hogy felrobbantsa az összes gazember l szeresládáját. a keresztlányom eljött hozzám. De nem tudták. 1828. és júniusban. mert csak akkor tudott. december 5-ig. és teljesen kimerült. f ként mert az Ninójáról nem is akart beszélni. és a Cesar bisztróban ebédeltünk. és mindenféle ajándékot és édességet hozott. mert amióta kijött a börtönb l. 1917. sírd ki magad. Csak annyit mondtak. csak ennyi. Azért föladtam a levelet. a mézédes szavak a titkos kód miatt voltak. hogy ugyanoda.címemre küldte. mert így hívta. Azután ismét rendszeresen. de írt egy lapot Toulon-ból. így talált rá az démonjának a nyomára. mindig a konyhában ettünk. hogy jól van. inkább ahhoz lenne kedve. nagyon örültem. a Somme-ban történt. Akkor mondta. de egyszer még le is mentem vele az utcára a karjába kapaszkodva. A papíron ez állt: H si halált halt 1917. nincs nála jobb szakácsn az egész 83 . Z. szinte minden hónapban meglátogatott. Gondolhatja. akik bántották az Ninóját. Aztán április 27-én. Mondtam neki. Isola asszony csinált nekünk isteni borjúlábat. amikor visszajött Marseille-be. egészen addig a bizonyos csütörtökig. írtam Toulonba. megkérdeztem a csend rökt l. attól megkönnyebbülsz.

hogy addig is a legjobbakat kívánjam Önnek. mint az ellenfél. aztán meg hogy a Gardannes úton van egy piroslámpás házban. hogy magyarázzam el. A plafonról két lámpa lóg. és ha ismét találkozom a keresztlányommal. . amelyik ott áll a terem végében. A bárpult mögött egy sor üveg fölött fényképet sorakoznak: még a háború el tti bokszmeccseken készültek. Ánizs. Mindegyik fénykép lakkozott fával van bekeretezve. egészen a National körútig. de remélem. Nagy tisztelettel üdvözli: Özvegy Paolo Conte asszony. akkor majd megírom Önnek a címét. de ha látta volna. 4-én folytatom ezt a levelet. Nem elég jó a szemem. mert tegnap este. Azóta nem tudom. mint egy ékszer! Hajszálnyira pontos reprodukciója a Samarának. életem leghosszabb levelét.Eszkimó csinálta a kereteket . nem is tudom. Félek. Bizonyos értelemben jót tett nekem. szintén a fáradtság miatt. mi lett a keresztlányommal. 84 . Mostanra már kissé megkopott. a bokszolókat láthatóan jobban izgatta a fényképez gép objektívje. megérti ezt az összevisszaságot. könny rosszmájúnak lenni. Ez év februárjában a születésnapomra kaptam egy képeslapot La Ciotat-ból. született Di Bocca A Kicsi Louis-hoz címzett bisztró az Amelot utcában egyetlen hosszúkás. de addig. és még egyszer kifejezzem szinte részvétemet.mondja Kicsi Louis -. abbahagytam. Sciolla és Isola asszonyok nevében is. sötét faburkolatos terem. nem hiszek senkinek. mert biztosan látni fogom hamarosan. Azután azt hallottam.Május Szépe negyedben. de Saint-Mouronban sem. látták Marseille-ben a Panier negyedbeli lányokkal együtt. amelyik t és a testvérét. hogy a posta nem vesz át egy ilyen vastag levelet.és f részporillat terjeng mindenütt. a falakat már jó régóta nem festhették ki. amikor nekem adta 1911-ben. hogy újraolvassam. és a vitorlás makettjét is. olyan gyönyör volt. amíg t le személyesen nem hallom. és engedje meg.

Kicsi Louis egy félig telt borosüveggel és egy tányérral együtt az egyik asztal márványlapjára teszi a lábost.Charles-t. mindig ilyenkor zár be. A kockás konyharuha végét bet ri az inge kivágásába. meglátja. belekortyol. a bisztró nem fogyókúra. hogy kóstolja meg a birkaragut. csettint a nyelvével.Jófajta bor ez. Az viszont látszik. Mathilde elfogadja. forgatja az italt a szájában. a tulaj sürgette ket. A szül földemr l. hogy Eszkimónak varázslatos keze volt. ahol még égtek a lámpák. hogy minél hamarabb túllegyenek a formalitásokon. már a középsúlyt se bírnám. bár mostanra jókora pocakot növesztett. visszamegyek oda. és egy borospincében fogok lakni egy vagy két haverral. Pedig a mozgása meglep en könnyed. de még udvariasságból sem lenne képes egyetlen falatot sem lenyelni. Fölajánlotta Mathilde-nak.Ha még mindig a szorítóban lennék. . Ha megszedem magam. hogy még karcsúbb korában is nemegyszer „palacsintát csináltak bel le". . megtölt egy poharat borral. Kicsi Louis lehúzza a vasred nyt. A férfi teletölti a másik poharat is. ahogy az asztaltól a pultig megy. egy doboz camembert-t. hogy hozzon két poharat. Este fél tíz van. hogy ne unatkozzak. Amikor Sylvain betolta Mathilde-ot a bisztróba. amelyben a vacsoráját melegítette meg. majd vissza. a füle és az ajka sebhelyes. Hát igen. Mathilde-nak azt mondta a telefonba: . és amikor mosolyog. még két ven dég állt a pultnál. Eladom ezt az ocsmány egérlyukat. Az biztos. kivillannak az aranyfogai. egy fél vekni kenyeret. Sok min 85 . Anjouból hoza tom. Mintha rugókon járna. nyugodtabban tudunk beszélgetni. hogy igyák ki a poharukat. és odakínálja Mathilde-nak. Sylvain elment vacsorázni egy Bastille téri söröz be. Kicsi Louis nemhiába kapta a becenevét. és boldogan élek. Az orra törött. aztán leül. fiatalkorukban San Franciscóból Vancouverbe vitte.Ha záráskor jön. A legszánalmasabb balfék is palacsintát csinálna bel lem.

mert Kicsi Louis-nak nem volt hozzá gyomra. leitta magát és sírt. és belemártogatja a szószba. B nbánó grimasszal teszi hozzá: . Kicsi Louis lerogyott egy székre a vendégei szeme láttára.dent átéltem már az életben. még egy autó sem megy el a ház el tt. amikor egyedül maradt. Clichyben vacsoráztak egy étteremben. a tet alatt pedig a szobája. bezárkózott a bisztrójába. akit értesíteni lehet. ostobaságokat beszélek. Áprilisban a városházától jött egy ember. Kicsi Louis azt felelte. Charles. de nem ment be hozzá. van-e Eszkimónak rokona. január 7-én. Odakintr l semmi zaj nem hallatszik. a Daval utcai házból. Máshoz se volt gyomra aznap este. akik túlzottan szeretik a bort és a barátságot. A szomszédból jött. és közben átkozta a sorsot. nagy darabokat tör. a legfontosabb a bor és a barátság. miután a moziból a film vége el tt kijöttek. Mathilde közelebb kormányozza az asztalhoz a kocogóját. hogy egymagában lerészegedjen és egymagában emlékezzen. amelynek udvarában a háború el tt Eszkimó asztalosm helye volt. De maga valahogy zavarba hoz. és hozzálát a birkaraguhoz. Aznap este. Csak azért nem tört össze még egy asztalt. 1917. Aznap este. Gyalog sétált haza. Kicsi Louis elment szórakozni az egyik szeret jével. akiknek éppen valamelyik fantasztikus bokszmeccsér l tartott el adást. nem járnak errefelé hangoskodók sem. hogy nem ismer senkit. a hölgyet a lakásáig kísérte. Aztán telerakja a tányérját. de higgye el. szintén teljesen egyedül. az arca nedves lett a könnyekt l és az es t l. miközben újraolvasta Eszkimó utolsó levelét. Két falat közt kezd el beszélni arról. január végén belépett a bisztróba egy feketébe öltözött n a Hadiözvegyek Hazafias Bizottságából. mert 86 . hogy egy kicsit felviduljon. amely pontosan egy héttel azel tt érkezett. hozta a hivatalos értesítést: H si halált halt 1917. Az az ember tudni akarta. le a kenyérb l. ripityára törte az egyik asztalt. és közölte Kicsi Louis-val a barátja halálának hírét. amit Mathilde tudni szeretne. de már régóta semmi hírt nem kapott fel le. még ha távoli is. aztán. Eszkimó bátyja Amerikában maradt.Bocsásson meg.

talán mind meghaltak vagy fogságba estek. Ezeknek az úgynevezett pihen napoknak a felét ágyban töltötte Véróval. a régi szép id kr l beszélgetni. amikor Kicsi Louis. végleg a szögre akasztotta a bokszkeszty t. 1916-ban Kléber továbbra is fizette a m hely és a manzárdszoba bérét. Azel tt soha életében senki sem kényszerítette térdre. Ezután következett az a három év. ha a háború közbe nem jön. vagy egyszer en csak elegük lett bel le. sem. abban az évben. mint a többiek. és különben sem ér vele semmit. az ezredek folyamatosan újjáalakultak. talán mert rokonszenves lényével bármit el tudott érni. és az egész ezred el tt megdicsérték érte. folytathassa a régi életét.az asztal sokba kerül. De még azután is. hivatalos papír és pecsét nélkül is örök h séget esküdtek egymásnak. amúgy f részporosán. hogy csócsálják a nyomorúságot. arról. és szerették volna egymást életük végéig. és híreket hoztak vagy levelet. kés bb sem tudott meg semmit Kléber Bouquet halálának körülményeir l. A háború elején még el-eljöttek néhányan. Záráskor szokott eljönni. még a legvadabb bunyósok sem. Nem. és megvette ezt a bisztrót.akit Eszkimó Vérónak hív az utolsó levelében Kicsi Louis gyakran találkozott. a másik felét 87 . mindenki el tt a feleségének nevezte. amit Véro és a régi szép id knek neveznek. leöblíteni a torkát egy pohárka jó hideg fehérborral. Eszkimó nagyon büszke volt a barátn jére. Kléber hétközben napjában többször is átjött. sírdogálni egy keveset. mint egy hercegn . Véronique Passavant-nal . amikor szabadságot kaptak. hogy ha szabadságra hazajön. Esténként gyakran vitte a varietébe Vérót. de valószín leg azért is. S valóban. 39 évesen. miután csúfos vereséget szenvedett Louis Pon-thieu-t l. Már 1911-ben együtt élt Kléberrel. Egyetlen bajtársa se látogatta meg. aki ilyenkor kicicomázta magát. de aznap a gatyája alaposan odaragadt a sz nyeghez. hogy hová temették. meginni egy kávét a kályha mellett. mert hadifoglyokat ejtett egyedül. esetleg egy-egy fényképet. Gyakrabban kapott eltávozást. és még most is néha. de aztán egyre ritkábban látogatták meg.

és akkor összehozza Mathilde-dal. Kléber egyik szabadsága alkalmával összevesztek. ami kell. hosszú. szerelmeseknél el fordul az ilyesmi. ahogy a kedvesével a karján páváskodott londoni tweedzakójában. 1916-ban. Júliusban. a nyakába ugrok? Mindent újra akartam kezdeni. De biztos benne. a légier egyik pilótája. akár a macskáé. melyik utcában. miután a környéken valakit l megtudta. az emberek mennyire kíváncsiak mások nyomorúságára! De Kicsi Louis aztán kirakta ket. bizonyára nem fog soká tartani. Véronique Passavant is tetszet s darab. hogy megfojtson a lelkifurdalás? Azt hiszed. azt gondolta. teljesen összetörve. igen. Meg kell hagyni. mindent elölr l akartam kezdeni!" A jelenet öt-hat vendég szeme láttára zajlott. a b re pedig olyan hamvas. Amikor Véro beszaladt hozzá azon az ocsmány januári reggelen. mindene megvan. hogy odébbálljanak: istenem. nagyon öreg volt az arca. Valóban tetszet s darab. Egyébként huszonhét éves. kijelennémileg 88 . hogy a szerelme meghalt. Jóval kés bb. hogy a polgárasszonyok megpukkadhatnak az irigységt l. nem határoztam el. és csak akkor vette fel ismét. és arra sem. amikor legutoljára látogatta meg Kicsi Louis-t. hosszú fehér sállal a nyaka körül: azt gondolták róla. Véro egy n iruha-üzletben volt eladó a Ménilmontant-nál. ahová a háború el tt be sem merte volna tenni a lábát. hogy amikor legközelebb hazajön. már a lépcs házban ledobálta magáról a katonaruhát. szalmakalapját hátratolva a fején a lazaság kedvéért. hogy hamarosan újra eljön hozzá. könnyek között. megnyugodva ült az egyik asztalnál a kályha mellett. Kicsi Louis felolvastatta vele Eszkimó levelét.pedig a legkülönfélébb szórakozóhelyeken. Nem volt akármilyen látvány. amikor Véro immár száraz szemmel. mondjon el mindent. nagy szeme. és ezt kiabálta: „Mit számít most már? Azt akarod. akikben nem volt annyi tapintat. hogy hol lakik. és arra kérte. Amint hazaérkezett. fekete haja a csíp jét verdesi. Amikor ránézett. Véro a kövön térdelt. beleértve azokat is. mikor indulnia kellett vissza. és Kicsi Louis számára érthetetlen módon szakítottak egymással: egyikük sem beszélt arról. hogy miért. de Kicsi Louis már nem emlékszik. Magas.

mit mondott a férfi. mint ahogy sok más férfi is így van evvel. Vagy az is lehet. . Ha Mathilde kíváncsi a véleményére. bocsásson meg Mathilde a csúnya szóért. háborús felvételek. 89 . és hogy milyen borzalmas körülmények között íródott az a levél. megmondja-e Kicsi Louis-nak. mi az igazság. és elment. sose lehet tudni. Kicsi Louis-t. és ez a valószín bb.tette: „Kléber megesketett. odagurult a kályha mellé. hogy nála van egy másolat. Összeszedte a holmiját. aki még nála is szánalomra méltóbb. mivel valóban úgy érezte. hogy sokáig haragot tartson egy ártalmatlan kis kaland miatt. F ként kett ütött szöget a fejében. hogy egy kép villant át az agyán. még azt is. Véro túlzottan szerette Klébert ahhoz. vigyázzanak arra. átfagyott. vagy pedig. amikor Kicsi Louis felkelt. '16-os nyári szabadsága alatt feltehet leg félrelépett. az pedig nem bocsátotta meg neki. ha smacizásról van szó. El ször is. Mathilde még nem döntötte el. szerencsétlen katonát. amint hátrafordul a lövészárok falának támasztott létra tetejér l. hogy kinyisson egy fiókot. bár néha piszkálják a cs rét bizonyos részletek. szerinte a n k mindig is Kléber gyenge pontjai voltak. amelyben a Mathilde számára összegy jtött emlékek voltak Eszkimótól: fényképek Amerikából és a régi szép id kb l. mintha el ször olvasná. és ráadásul túl szinte volt a természete. nem tudott taktikázni. hogy azt kérje. Már nem tudja pontosan. így látja ezt a dolgot. Aztán meg ha Kléber nem volt hajlandó a bizalmába avatni t. Kicsi Louis. Miközben Kicsi Louis befejezte a vacsorát. az utolsó levél." így Kicsi Louis nem is forszírozta tovább a dolgot. de attól kezdett fázni. De hát. akkor vagy szégyellte a dolgot. balra d l kézírás és a töméntelen helyesírási hiba láttán hirtelen maga el tt látta a hátrakötözött kez . aztán bevallotta Vérónak. Mathilde fázni kezdett. hogy hol tartja a megtakarított pénzét. akinek pedig mindent elmondott. Az ügyetlen. valakit fedezni akart. de végül is nem kellett megjátszania magát. hogy senkinek se szólok az egészr l egy szót se.

A többi árus már nem is féltékenykedett rá. Igen. és elosztották az aznapi nyereséget. amikor együtt mentettek ki egy öregasszonyt a vízb l. kisasztalt és egyebeket. egy nagy égimeszel .Maga a gondolataimban olvas! Épp járt az eszemben. szóval id nként szombaton együtt jöttek be a bisztróba Kléberrel. hiszen Cingár jó gyerek volt. Mathilde megkérdezi t le. Szpmbat esténként . mint a piszkafa. jókat nevettek. Persze nem rosszindulatúan. és most mélán üldögél. a mahagóni aranym vese. ha kih lt a leves.pedig sem egy gorillatermet egy kezével körbe tudta fogni.be kell hogy vallja férfiasan irigyelte Cingárt. ahogy elmosolyodik: . mert a bicepszét még Kicsi Louis is . volt . elég ránézni a Samara makettjére.de nem minden héten. Eszkimóról el lehet mondani. mert Cingárnak felesége volt és öt gyereke. száz frank itt. szívja a cigarettáját. sovány. Ilyenkor Kicsi Louis . hogy nem utálta t a fa. ki az a Cingár. Kléber Cingárnak köszönheti. ütésekt l felduzzadt szemöldöke alatt a tekintete mintha a múltba révedne. Cingár Kléber haverja volt az 1910-es nagy árvíz óta. mire hazaért -. és hallgathatott a nejét l. Mathilde el se tudja képzelni: olyan keze volt. befizették egymást egy-egy rundra.Kicsi Louis id közben letette mindkettejük poharát egy Ma-thilde-hoz közelebb es asztalra. aki az utóiratban szerepel. Kicsi Louis-nak megint kivillannak az aranyfogai. mivel szegény szintén nem jött visz-sza a háborúból . és kifejezetten jó hatást gyakorolt Kléberre. soha nem emelte föl a hangját. a vadcseresznyefa zongoristája. A Cingár. és hihetetlenül gesztenyeszín haja. kétszáz frank ott. jó hatást. de ami Cingárt illeti. tükörasztalt. meg azért is. hogy elkezdett spórolni. és mindig Kicsi 90 . amilyen nincs több a földön. ott árulták a m veiket: komódot.így múlt id ben. ez megint egy újabb történet. a koloniál-fafaj-ták nagymestere. A soványsága miatt nevezték Cingárnak. Együtt „piacoz-tak" szombatonként a Faubourg Saint-Antoine és a Ledru-RoUin utca sarkán.a legszeretetreméltóbb ember a világon. nyugodt kék szeme volt. nyíltszív . amelyik ott áll a terem végében. igazi varázsló.

Kerülték egymást. hol azon. mintegy esdekelve. de mégis ott van az élet. Kicsi Louis itt. öklében szorongatta az öngyújtóját. Azt mondják. Véro nem akarta elfogadni. Amikor Cingárt el léptették tizedessé. Amikor odaadta az egészet Véronique Passavant-nak. hogy másik zászlóaljba helyezik. a barátság megszakadt. hol egy csomag Gauloise-on. aki nem bukdácsolt társaival együtt a sárban. ott nincs nyugalom. er sebben. aztán a Jóisten remekül elrendezte a dolgokat: az egymás szomszédságában született Kléber és Cingár ugyanabba az ezredbe került. 91 . meg betette a pénzt egy mezei virágokkal díszített kekszesdobozba. hogy semmi ne maradjon bel le. aztán másik ezredbe. hogy ki vigyáz jobban a katonáira. s t ugyanabba a zászlóaljba. mint bármilyen más istenverte helyen. és ezt úgyse értheti meg senki. amikor a sebesülése miatt evakuálni akarták valamelyik frontról. és minden b zlik. ami a szent. ebben a helyiségben. Együtt szenvedtek a Marne-nál. hogy beszéljenek végre másról. de legalább egy id re jobb napokat biztosít. az ereje megkétszerez dött attól a meggy z dését l. Kléber és Cingár nem bírták többé elviselni egymást. hol egy doboz kekszen. nehogy ostoba módon elszórja. Majdnem nyolcezer frank volt. minden apróságon összevesztek. sírt. mert a frontot nem lehet elmesélni.Louis-nak adta. miközben szomorú szemekkel bámult Kicsi Louis-ra a pohara fölött. s t még a hamut is megeszi. azt mondta. kihúzta magát teljes százhatvannyolc centiméteres hosszában. melyik fronton. egy bombázásnál halt meg. Nos. nem elégtétel a fájdalomért. akkor elégeti az egészet. felajánlották. nem beszéltek. a Somme-nál. és megesküdött mindenre. ahogy Eszkimó kérte rá a levelében. Akkor végre Véro eltette. hogy az adott szó mindennél többet ér. már elfelejtette. és ha egyikük hazajött szabadságra. hogy ha Véro nem teszi azonnal a pénzt a táskájába. E keser szavak után Kicsi Louis egy hosszú percre elhallgat. ahol most Mathilde ül. nem érdemli meg. Nos. a bankja széfjébe. Verdunnél. Fayolle vagy Pétain. aztán a Jóisten mégsem jól rendezte el a dolgokat: 1916 nyarán. megpróbálta elmesélni a bisztró vendégeinek a frontot. Soha többé nem jött el a bisztróba.

katonasapkában. és valószín leg a többi vendég sem. vagyis a Bastille negyedben született Kléber Bouquet komoly arccal emeli a leveg be egy fehérróka bundáját. hogy nem. tizennyolc éves lehet. amikor Eszkimó bemutatta neki. amelyiket Mathilde a legjobban szereti. még a haláluk el tt.mégis van Isten az égben -. Kondlike. Azon töpreng. Mindenki csak Cingárnak hívta. amit Daniel Esperan-za mesélt neki. A m helye valahol a Bastille túloldalán volt. a lovak gyepl jét Charles tartja a kezében. Az egyik fényképen Eszkimó a testvérével. hogy odakint esik. elég tapasztalt. de már nem emlékszik rá. A másikon pányvázott szekéren ülnek. Azon a fényképen. vagyis amelyik a leginkább megindítja. vajon elmondja-e Kicsi Louis-nak. A beáramló leveg szagából Mathilde érzi. Mintha azt mondaná. hogy elég er s. Ett l semmi újat nem fog megtudni. és el is akarja hinni neki. Eszkimó. Jóságos szeme. Arcát az objektív felé fordítja. és túl sok mindent megélt már ahhoz. Mindenesetre Kicsi Louis örül neki. aki ismerte. január 16. Egy harmadikon hatalmas hómez látható. hogy hagyja meghalni. Charles-lal látható egy hatalmas kaliforniai mamutfeny alatt. már tizenegy óra is elmúlt. hogy jobban vigyázott Manechre. a távolban faházak körvonala. mivel a kép hátoldalára ráírta balra d l bet ivel: „Dawson. Mathilde még egyszer megnézi Eszkimó fényképeit. Ha Mathilde jól számol.Kicsi Louis hallotta egyszer az igazi nevét 1911-ben." Néhány nap híján tizenkilenc évvel kés bb a Somme hóméz in érte utol a sorsa. miközben Kicsi Louis megy a kurbliért. er s nyaka. hogy kinyisson neki. mint azt bárki is gondolná. Eszkimó felt rt ingujjal. nyugodt arckifejezéssel mossa a holmiját valamelyik állomáshelyen. 92 . Végül úgy dönt. Kicsi Louis-nak viszont álmatlan éjszakákat okozna vele. hogy az utolsó pillanatban . 1898. Amikor Sylvain megzörgeti a vasred nyt. a két barát végül is kibékült. széles válla bizalmat kelt Mathilde-ban. azon a szombaton.

Viktória királyn érméi 93 .

figyelmes ember. amit mondott. mániákus hazudozó. A Bingo Alkonyat. Mindemellett Rouviére kiváló ügyvéd. hogy túl messzire ment. Ez is csak egyike azoknak a . Favourier levele? Hamis. Manech levele és a teljesen azonos másolat? Azt egészen más körülmények között is diktálhatta. Az elítéltek fényképe? Az semmit sem bizonyít. mert rájött. s t már az Opera tér említésekor az ügyvéd égnek emelt karral fejezte ki hitetlenkedését. amikor Mathilde október elején Párizsba érkezett. Pierre-Marie Rouviére. barátságos. kisvártatva látogatást tett a bársonytapétás irodában. kopaszodó halántéka ellenére még mindig igen vonzó férfi. bárhol készülhetett.gyakran nem minden érdek nélküli -morbid kitalációknak. annak idején Aix-b l hozott mandulás süteménnyel lopta magát a szívébe. aki így akarja érdekessé tenni magát. Esperanza? Egy szerencsétlen ember. és odavessék ket az ellenség orra elé a szögesdróton túlra . Lám.ráadásul hóban. Az hírlik róla. amelyek százszámra terjedtek el a háború alatt. fagyban! -. már vissza is vonta.November. Mathilde apjának jogi tanácsadója egy ötvenéves ügyvéd. akárcsak a 94 . ez fölülmúl minden elképzelhet t. legalább annyira fáradhatatlanul védelmezi az özvegy apákat és árva fiaikat. mint amennyire sikeresen hódítja meg az özvegyasszonyokat és lányaikat. Mathieu Donnay-nak. Hogy öt hátrakötött kez katonát a t zvonal egyik lövészárkába cipeljenek. Mathilde-ot már gyermekkora óta ismeri.

hogy megkérdezze t le annak a katonaorvosnak . fekete nyakkend van rajta.jól ismerve a saját hazug természetét . Zakója bels zsebéb l összehajtogatott papírlapokat húz el . és nagyon szerette. elefántcsont szipkából török cigarettát szív. Pierre-Marie egy vezérkari tiszthez fordult. mivel Mathilde egy él tanú.Santininek . Pierre-Marie hosszú. mindent elkövet. szigorúan köztük marad.Dreyfus elleni bizonyítékok. akinek a nevét szeretné inkább elhallgatni. Pierre-Marie Rouviére lejegyezte „mindez természetesen kettejük között marad. hogy minden. Azóta kétszer hívta föl telefonon Mathilde-ot a La Fontaine utcában. tizenhat órára. barátom.amelyre rá voltak vésve nevének kezd bet i . Csorog az es az ablaküvegen. aki azon a napon halt meg. a tiszt. egy színészn emlékére. Komorrá válik t le az egyébként takaros kis szalon is. Bár Esperanza bizonyos állításai igaznak bizonyultak a felkutatott dokumentumok és az összegy jtött tanúvallomások alapján. Az elmúlt öt hét alatt többször találkozott a tiszttel.habozás nélkül megígéri. hogy az egész történet 95 . ami itt elhangzik. El ször is Mathilde-nak meg kell ígérnie. és megígérte. Mathildeéknál. aki az öt katonát ápolta egy romba d lt faluban. el ször. Matnilde . szigorúan baráti alapon" b rkötés füzetébe .továbbra is fenntartva ugyan a kételkedés jogát az egész ügyet illet en -. Manech egyik bajtársának szavaira hivatkozott. sötét tekintet.a nevét. másodszor pedig. mint a békekötés óta állandóan. Még az is lehet. és maga szavát adta neki a szigorú titoktartásra. Az ügyvéd leül. mindazonáltal mindketten meg vannak gy z dve róla. és végre d l re jutottak. hogy randevút beszéljen meg vele a mai napra. hogy fényt derítsen erre a hihetetlen históriára. és ezért így említi. Mindazonáltal .a Mathilde által lediktált helyneveket a katonák nevével együtt. melyet Mathilde mamája oly nagy gonddal varázsolt barátságossá. hogy ez a Favourier kapitány nem is létezett soha. aki igen sokat kockáztat a megszerzett információkkal. mintha ez lenne az illet valódi neve. Ma együtt ebédeltek. Sötét ruha.

és levéve monokliját. és olvasni kezdi a jegyzeteit. 96 . január 7-én. Heves harcok színhelye január 7-én.tele van hazugsággal. Bouchavesnes környékén.Van még más is. január 6-án és 7-én. igen. Más dolguk is volt ott a fronton 1917. amelyet a mieink 1916 októberében foglaltak el. amelyik az els vonalban lév 108-as és a második vonalban lév 208-as lövészárkokban harcolt 1917. Látja a rózsaszín márvány kandallóban lobogó lángokat is. elgondolkodva néz Mathilde szemébe. civilben történelemtanár vezette azt a fél zászlóaljat. hosszan. hogy ez a helyszín szerepet játsszon az ügyben. valamint Célestin Poux közlegény. amelynek tagja volt Urbain Chardolot és Benjámin Gordes káplár. majd így szól: . 1917 januárjában a brit és francia csapatok találkozási pontján helyezkedik el. lehajtja a fejét. Ekkor az ügyvéd elhallgat. és a 108-as nyilvántartási számot kapta a Somme frontszakaszán. Mathilde látja a nedves ablaküvegen át. csak hogy takarékoskodjanak a töltényekkel. és ett l kezdve kizárt. hogy a 25 éves Jean-Jacques Estrangin vezette a Bingo Alkonyatban szolgálatot teljesít századot. és az azt követ napokban a két hadsereg vezérkara által még el z sszel kötött megállapodás alapján a britek váltják fel a francia csapatokat ebben a szektorban. amint kiteregeti a papírjait. hogy a 35 éves Etienne Favourier kapitány. Pontos adat az is. efel l semmi kétség. és azt mondja. Orrára teszi a monokliját. A kis szalon kivilágosodik. ahogy ez a vén szenilis Mathilde-nak el adta. vasárnap. A „Bingo Alkonyat" egy német lövészárok. édes Mattim. Az is igaz. vasárnap éjszakáján. hogy a Bingo Alkonyatnál lezajlott események nem játszódhattak le úgy. és ahogy a t z fénye megcsillan az ügyvéd arany pecsétgy r jén. Bingo Alkonyat létezett egyáltalán? A férfi ránéz. ahogy kibukkan a felh k mögül a nap. mint halálraítélteket kilökni a t zvonalba. mint ahogy más részletek fel l sem Esperanza beszámolójából. 8-án.

ilyen utasítást soha nem adhattam ki!" Az is igaz. Majd. Tancourt-ban. Az özvegye sohasem hallott a 97 ." Ami az ismeretlen ápolót illeti. Benoit Notre-Dame. az valószín leg mer fantáziálás. akit sírva követel minden éjszaka. vacsora közben. vagyis az egyik rmester állított ki 8-án. hétf n. biztosan nem felejtettem volna el. Az is igaz.A veszteségi jelentésen. az elesettek névsorában szerepel. ez az igazság" . Hallgatom. alig beszél. hanem szívrohamban. hogy január 6ára vonatkozóan semmi ilyesfajta akcióról nincs írásos jelentés. ennyit mond: . maga viccel? Ugyan már. Az öreg már el sem hagyja az ágyát.Kléber Bouquet. kivéve a tanító nénijére kölyökkorából. öt sebkötözés miatt.Jean Etchevery neve. Ange Bassignano és . de nem tudta elérni. Az az orvos. Francis Gaignard. aki három évet lehúzott a háborúban. a következ megjegyzés alatt „A zászlóaljtól leszakadtak január 6-án" . szóval volt még egy ápoló is? Két ember. köztük egy orvos. De az ügyvéd barátja. amelyet a megtizedelt századból megmaradt legmagasabb rangú katona. Tehát. nem emlékszik semmire. aki a közvetlen felettese volt azon az egészségügyi állomáson.„mit tehetünk. hogy 1917 januárjában egy dragonyosezred ugyanabban a szektorban táborozott. és megállapította. hogy Esperanza odajöjjön a telefonhoz. Fagyos csend honol. Az a katona. ha Esperanza nem keverte össze a fegyvernemeket. Mathilde a t z mellé kormányozza a kocogót. anélkül hogy megfordulna. mit képzel. Pierre-Marie felhívta telefonon a daxi kórház f orvosát. Combles-ban. a tiszt. ahol az elítélteket Esperanza gondjaira bízták abban a lebombázott faluban. hogy két nappal azel tt kirendelte volna halálraítéltek ellátására. még kategorikusabb volt: „Á. amit állít. otthon. január 8-án. aki Esperanza zászlóaljparancsnoka volt '17 januárjában. de nem a háborúban. Az ügyvéd barátjának. aki állítólag Santini hadnagyot kísérte. ami igencsak valószín tlen egy olyan öreg harcostól. Feltéve. belenézett az ezred dokumentumaiba.Folytassa. szintén meghalt még abban az évben. nem emlékszik rá. hogy a 27 éves Jean-Baptiste Santini orvos hadnagy meghalt egy bombázás során 1917. a tisztnek kérdésére a jó nev orvos határozottan azt felelte: „Ha így lett volna.

Pierre-Maríe összehajtogatja a papírjait. hogy szereztük meg ezeket az információkat? Mathilde feltételezi.Nem értem. és amit l végképp eloszlott minden kétsége. Hát ennyi.mondja Mathilde. Viszont sokkal jobbat talált: egy „jogtudományban járatos tüzérkapitányt". Illetve a legfontosabb még hátravan. december 28-án és 29-én egyetlen hadosztályból huszonhat közlegényt és két káplárt állítottak a haditanács elé. majd feláll. komolyan veszélyeztetve a katonai fegyelmet. Nem. 1916. . Mathilde hirtelen egy szót sem tud szólni. a tiszt megtalálta. Az egyik fiát elvesztette a 98 . tátott szájjal bámul Pierre-Ma-rie-ra. amit Pierre-Marie az ebédnél tudott meg ma délben. Somme megyében. akir l Aristide Pommier mesélt a csónakviadal után . se semmir l: gy lölte. még nem fejeztem be. szíve a torkában dobog. Egész pontosan egy Suzanne közelében fekv . már nem gyakorolja a mesterségét: némi életjáradékból és a rokkantsági nyugdíjából él egy kis k házban. A haditanács tárgyalása valóban lezajlott.legalábbis eddig még nem . Négy közkatonát és egy káplárt. A férfi elégedetten bólogat: . a barátja nem találta semmiféle írásos nyomát . halálra ítéltek.a dandrechaini pernek. és az ügyet lezártnak tekinti. a többieket pedig húsz és harminc év közötti kényszermunkára. akár a partra vetett hal. Matti. Manech véd je. . nevezetesen Francis Gaignard-t. kikerekedett szemekkel. egy levallois-i jogász. sem az öt halálraítéltr l.vagyis Manech véd jét. Hiszen épp ezzel kezd dik . bizony. ha a férje a háborúról beszélt neki.Bizony. a könyveivel és a macskáival. Matti. odamegy a kandallóhoz. akik igen rövid id leforgása alatt ugyanazon a módon követtek el öncsonkítást. Mit gondol.Várjon csak. ez miért jelentené az ügy lezárását. hogy a katonai irattárban meg rizték a tárgyalások jegyz könyvét.Bingo Alkonyatról. megáll Mathilde-dal szemben. Dandrechain nev falu elemi iskolájában. Barátom.

Eparges-nál. amit meglepetésként tartogatott. Óriási jelent ség információval a birtokában távozott. Az ügyvéd barátja. és csak a mai ebédnél tárt fel Pierre-Marie el tt: mind a tizenöt halálraítélt kegyelmet kapott Poincarétól 1917. a halálos ítéletet kényszermunkára változtatták. nem képzeli. De mi van. hogy az illetékes hatóságokat már el bb értesítették táviratilag. Elolvasta az indoklást. ugye? . Pierre-Marie.érkeztek. ami két nap. Manech véd je 4-én kapta kézhez a kegyelmi határozatot az állomáshelyén. amellyel a hihetetlent mégis hihet nek akarja tudni. a tisztnek. a dátumot és Raymond Poincaré aláírását. és elmeséltette vele. de úgy. ha a kegyelem kés n érkezett meg? Ha az elítéltek már úton voltak? Esperanzának hosszú és kimerít utazásról meséltek.Tancourt-nak hívták. de úgy gondolja. tegnap délután meglátogatta. Elolvasta a megmásított ítéletet. többször is átrágta magát rajta. így szól: . Nos. január 2-án. Mathilde el tudja képzelni.fronton. A tizenöt elítélt között ott szerepelt Jean Etchevery neve is. hogy valóban létezett ez a kegyelmi hatá rozat? Pierre-Marie a lány fölé hajol. de van valami bizonyítéka rá. a feleségét a nagy járvány idején.Nem akarom megbántani a barátját. két éjszaka tartott. az egyik lábát Champagne-ban. hogy a kivégzést nem hajtották 99 . mit ér akkor Esperanza hagymázas története? Miután Mathilde némi rendet teremt a fejében. hogy a hadsereg bármelyik vezet je merészelt volna nem tudomást venni err l az aláírásról? Nem. dehogy. a tiszt. Még hogy a kegyelem kés n érkezett] És arra milyen magyarázatot tud Mathilde. és nagyot sóhajtva veszi tudomásul ennek a lánynak a megátalkodott makacsságát. Pierre-Marie nem kés bb. miel tt a lerombolt faluba . hogyan zajlott le a tárgyalás. hogy Mathilde hátrah köl: . ahol Esperanzára lettek bízva. Pierre-Marie csak ingatja a fejét. vagyis négy nappal a Bin-go Alkonyatnál állítólag történtek el tt. és fölemeli a hangját. mint ma délben.A két szememmel láttam! A nyugdíjas jogász átadta a dokumentumot az ügyvéd barátjának.

Még a hozzátartozóik is csak ennyit fognak tud ni: H si halált halt az ellenség keze által Azokat pedig. dragonyosokat. felírjuk a nevüket a veszteséglistára. Ezért ahelyett. orvosokat. és a túloldaliakra bízzuk a piszkos munkát. hogy kivégeztessük ket? Rendben. az elkövetkez tavaszon végig fog söpörni az egész hadseregen. hogy megvárnák az elnöki döntést. hogy Esperanza igazat beszélt. amíg a köztársasági elnök nem gyakorolta kegyelmi jogkörét. ha ne kem kellene eljárnom az ügyben. Nem számít. Majd megmutatják nekik. így hát meg kellett várniuk a döntését. Ami érkezhetett korábban is. . mivel a rögtönítél bíróság eltörlése óta a törvény megtilt minden kivégzést. Meghalnak azok még el bb.Tegyük fel. legyenek akár a nemzet rség tagjai. közlegényeket. hogyan fizet meg az. aki ilyet csinál. halálosan kimerült halálraítéltet. Elmon dom. hogy valóban rábíztak öt sebesült. Azoknak az egységeknek a parancsnokai. szintén szórjuk szét jó messzire. akik aszszisztáltak az egészhez. értet d en semmi esetre sem ismétli meg az Valószín leg Mathilde arcáról leolvassa. hogy vezesse el ket addig az els vonalbeli lövészárokig. netán valamivel kés bb. egyes politikusok állítása szerint.Magától ügyvéd. Ismét felsóhajt. amely egyébként. de semmi esetre sem túl kés n. majd ott magukra hagyják ket. . Akkor hát rakötözött kézzel kilökjük ket a pusztaságba. majd azt mondja. Mások hallgatnak majd 100 . a kollektív tiltakozás. hogy esetleg már úton van az elnöki kegyelem. rendben. Nincs jogunk rá.végre azonnal az ítélet után. teherautó-sof röket. mint ahogy ez a hadbírósági tárgyalások idejében még szokás volt? Egyszer en azért. akkor most lesz az ördög ügyvédje. és három különböz frontra irányít ják. Megérzik a lázadás. még a fellebbezés elutasítása esetén is. hadd vesszenek el a háborúban. tiszteket. márpedig a halottak nem beszélnek. altiszteket. ahol tizenhat nap alatt huszonnyolc alkalommal követték el ugyanazt a vétséget. Sokan közülük úgyis meghalnak. mozdony vezet ket. az undor el s hullámait. mindenáron példát akarnak statuálni. Ha ez megtörtént. ötös csopor tokba osztják az elítélteket. hogy ebben az esetben hogyan látnám a dolgokat. Tegyük fel. hogy a lány menynyire bízik a magától értet d dolgokban.

hogy ne veszítsék el a járadékukat: a gyávaság is néma. Pikardiában. akire rajongással néznek fel a kölykei.„a kellemetlenségek elkerülése végett". Néhány homályos ponttól eltekintve. 7-én és 8-án. hogy csak olyan igazságokat fedezett fel. mire jutunk? Az ügyvéd odavisz egy széket Mathilde elé. Halkan összeütögeti a tenyerét.tiltakozik Pierre-Marie. miután hazatér a fegyverszünet után az övéihez. aki jelen volt a bouchavesnes-i szektorban 1917. amit láttam. Ha hozzá tudott jutni az ezred irataihoz.És milyen hazug ürüggyel? Ha csak egyetlenegy közülük panaszt tesz zak latásért. én ugyanígy gondolkodom. akkor nyilván nem lett volna nehéz feladat a számára felkutatni a Bingo Alkonyat néhány túlél jét. mint maga." Mathilde alig várja. .Bravó . egészen másról fog mesélni a gyerekeinek. a feleségének és a barátainak. Matti. hogy az ura egyes-egyedül ötven hadifoglyot ejtett a verduni csetepatéban? így aztán csak egyetlen tisztességes ember maradt. a törvényeink sárba tiprása. Ennél többet nem 101 . hófödte vasárnapról. közönséges gyilkosság.De'hát milyen jogon? . hogy szívességet tegyen nekem. mint arról a gyalázatos. . nagy valószín séggel így történt minden. Minek is mondaná el az igazat? Hogy befeketítse a h siesen harcoló katona képét. de engem nem kell meggy znie. amelyek neki is tetszenek.mondja -. leül. vagy csak egyszer en összevissza handabandázik min denfélét. a több ezer közül. A maradék pedig. Szomorú hangon folytatja: .Igazán hálátlan vagy. . .Néhány homályos ponttól eltekintve? Mathilde ismét nem akarja kétségbe vonni az ügyvéd barátjának. január 6-án. ott. és a felesége az unalomig meséli a sarki f szeresnek. a tisztnek szinteségét. a katonai tisztesség megcsúfolása a civil hatóságok által. Ez az ember jelent s kockázatot vállalt. ami igencsak nehéz feladat lehet az ellenfelei számára a bíróságon. hogy kimondja az igazat: „Mindaz. inkább talán úgy fogalmazna. mindössze barátságból. hogy félbeszakíthassa az ügyvédet. és kikérdezni ket. Daniel Esperanza.

Matti. és le nem ellen rizhette. hogy neked volt igazad? Levendula.Jobban szerettem volna elhallgatni ezt el tted. Igen régóta jól ismerem. légy belátó. egészen addig. talán évek is kellenének hozzá. hogy a másik két csoport halálraítéltet. Azért tette. Mathilde vállára teszi a kezét: . És óvatos.és dohányillatú puszit nyom Mathilde arcára. t magát is kétségek kínozták egészen ma reggelig. némán. megfogja a sétabotját. Amikor a lány fölnéz. kérlek. Mind a mai napig él nek mind a tízen: követ törnek Guayanában. de az igazság az. ha kiderülne. Fölveszi a kabátját. Mit nyerne azzal az emléke. a háborúban nemcsak több ezer tonnányi vasat és töltényt pocsékoltunk el. ahol fel olvasták nekik az elnöki kegyelem szövegét. míg az ügyvéd ujjai meg nem szorítják a vállát: . mint ahogy k is az övére. és visszavitték Dandrechainbe. mert számíthatott a diszkréciójukra. hogy nem lehet.Matti. . hanem töméntelen papírt is. hidd el.Adja meg nekem annak a levallois-i jogásznak a nevét. Hónapok. hogy ne fokozzam tovább értelmetlenül a fájdalmadat. Bizonyos tabukat igen veszélyes feszegetni mostanában. szürke angórasálját. fekete filckalapját a fejébe nyomja. 102 . a számára visszatetsz dolgokat sem titkolta el soha. Hanem is sikerült meggy znöm téged. Az ügyvéd csak a fejével int. amíg a kezében nem tartotta az elnöki kegyelem szövegét.Matti. akiket más frontokra küldtek ki.nem értem egyébként. majd fölegyenesedik. mindezek ellenére. Mathilde lehajtja a fejét. míg megtalálnánk. egynemzet rparancsnok özvegyét és egy katonaorvost. az ügyvéd már az es kabátját veszi fel az egyik fotelból.összeszednénk és feldolgoznánk az idevonatkozó adatokat. Kikérdezett egy tüzérkapitányt. Az ügyvéd el rehajol. hogy tiszteletben tartották-e. .tehet. hogy szerinted „csak neki tetsz igazságokat fedezett fel" . megtalálták. Ami pedig azt illeti. már csak a katonai büszkesége miatt sem. és így marad. hogy miért is tetszenének neki -. Manech meghalt. édes kis Mattim. légy türelmes.

akit nagyon szeret. és sok embert veszítettek. január 7-e el ttr l és utánról. és a „kedvenc sógorn je". mint . Mathilde hirdetést akar feladni a fontosabb napi. „ rültségekre. Mathilde behozatja a kis szalonba a tölt tollat és rajzlapokat. Manechre gondol. hogy rült akar maradni továbbra is. de a három id szak közül csak kett r l: 1917. Mathilde jobban informált. hogy tényleg sokat tudott meg ma. amit az imént hallott. azt mondja magában. amit Mathilde már eddig is tudott: hogy heves harcok voltak.Valami baj van. szemben az apjával. nem felejt ki semmit. miközben egy szót sem szól. a gondolatai máshol járnak. a nyolc. Ugyanaznap este a vacsoránál kézzel eszi a csirkecombot. . amint a senki földjén hóembert épít. kifizetem a hirdetéseidet.és hetilapokba és a frontharcosok folyóiratába is. Paul. Arról a bizonyos vasárnapról Pierre-Marie mindössze azt er sítette meg. ez lesz a karácsonyi ajándékod. és bizonyára éppen telepisilik a leped t. amit írt. ." Azt gondolja. Miután újraolvasta.mondja Mathilde.kérdezi az apja. hogy ne felejtsen el semmit. akir l nincs nagy véleménnyel. Már meg is fogalmazta a következ képpen: 103 . .mondja Mathilde. Balján a mama. Mindent leír. . Clémence. a gránátrepesz találattól lezuhant repül gépre. aki kitartóan énekelte a Kommün indulóját. akit tiszta szívéb l szeret. Mindent összevetve.Ha ez az átkozott sajtósztrájk befejez dik. Sziszura.Rendben . illetve hat éve rendetlenked Ludovic és Bastien már rég ágyban van. A két rémes kölyök. Jobbján a bátyja. amelyik tele van „Ki tud róla?" kezdet közleményekkel. akit ki nem állhat. Matti? .Amint az ügyvéd elment.Semmi baj . de elviseli. Egy hosszú asztal végén ül.

hogy legszívesebben menyétnek hívná. .Akkor nyertél száz sout. Szendvicset esznek. . akik ezen a helyen és ebben az id pontban jelen voltak.kérdezi a mamája. aki információt tud adni az 1917. és tölt Mathilde-nak. bouchavesnes-i szektor) Jutalomban részesül.. . Somme megye.Leves után néhány pohár jó bor. hogy több száz levelet fog kapni. Biztos benne. Felkel. kés éjszakáig dolgoznak. . észre sem véve a menyét. hagyják. Éjszaka az ágyában fekve elképzeli.Mire gondolsz? . kevesebbet tesz zsebre a doktor .feleli Mathilde. Poéma villa. hogy segítsenek neki. Benjámin Gordes káplárokról. Mathilde bort kér. miközben visszaül a helyére.Kapsz száz sout. 7. vagy pedig Urbain Chardolot. január 6. Levelezési cím: Mathilde Donnay. ahogy Capbretonban bontogatja ket. hogy a csalán ben jön mindent.kérdezi az apja.Hol tanultad ezt? .. mire gondolsz.Tudom én jól.BINGO ALKONYAT (Lövészárok. Landes. akit olyan rondának tart. Csak az apja szokott a vacsorához bort inni. Olyan óriási halom levél lesz.Mostanában bort iszol? . hogy Bénédicte és Sylvain kénytelen lesz otthagyni a konyhát és a kertet. . ha kitalálod. Capbreton. illetve Célestin Poux közlegényr l vagy másokról. Az üveg ott áll mellette. Mathilde belekóstol a borába: 104 . és egy szép napon. Közben a kedvenc sógorn nem mulasztja el megjegyezni: . és 8-án történtekr l.

megismételnéd még egyszer? . fogalma sincs róla. 1911-ben. ki nyerte . és kijelenti: . Ha tudod.Sok minden egyebet is tudok .Garrigounak. 105 . .Louis Ponthieu nyerte. .Nocsak . hogy egyáltalán nem érdekli a boksz.És te.Már be Paul így szól: is csípett.vág vissza Iszik megint egy korty bort. ki nyerte pe helysúlyban a Louis Teyssíer-Louis Ponthieu bokszösszecsa pást? Na gyerünk.Odafelé vagy visszafelé? .Én sose fogadok pénzben.. ki vele. akit mindenki a bastille-i Kicsi Louis néven ismert. mondta. és mondta azt. Paul vállat vonva jelzi. Mathilde kiüríti a poharát. Honnan tudhatná. rendes nevén Louis de ReygnierPonthieu. papa? . hol tanultam. Mathilde iszik egy kortyot. . csettint a nyelvével. amir l azt kérdez ted. alaposan leégett. a szerel nek volt egy felesége.szólal meg Mathieu Donnay a döbbent csendben -. Garrigou kerékpárszerel jének a felesége tanulta a vaucluse-i nagymamájától.A Tour de Francé 1911-es gy ztesének.Mindegy. az 1911-es Tour de Francé gy ztesének volt egy szerel je. kapsz t lem egy Lajost. és a bátyjához fordul: Mathilde.Figyelj csak.Matti 11 éves volt 1911-ben. és újrakezdi: . akkor a Tour de France-ot? . ugyanebben az évben. Mathilde mamája elszörnyülködik: . A derék Louis Tessíer. a feleségnek egy nagymamája Vaucluse-ben.

. A kedyencem. a boksz. 106 .Mit mondott még? . amíg feljut oda. Egy ideje rengeteg új dolog iránt érdekl dsz.mondja Mathilde. a tetejébe egy örökkévalóság alatt tesz meg három métert fölfelé. nagy hajcih vel jár. A többivel Mathilde már elboldogul fekve. az ágyáig. .Mathilde elgondolkodva bámulja üres poharát. hogy lúdb rzik t le az ember háta. mert a kis gonosztev k állandóan elrontják. a falusi vásárokon nagy pénzeket kereshetne. és kioldani a kerekeket. Épp t led jött. . hogy szeretne lefeküdni. az anjoui bor. Miközben a lábfejét és a bokáját masszírozza.feleli Mathilde. hogy milyen jó színben vagy. hogy nem lennél képes megnevezni egyetlen hajót sem. hacsak addig az illet el nem alszik közben. . A biciklizés. El bb blokkolni kell a tolószéke kerekét odalent. Sóhajt egy nagyot. Gyakran.M vel döm .Neked is meg kéne próbálnod. hamarabb megy. hol nem. Mathieu Donnay még a háború el tt fölszereltetett egy oldalfal nélküli kis liftet. De te mir l akartál beszélni vele? . Hogy vaskez parlamentünk lesz a választások második fordulója után.Err l jut eszembe. az apja megjegyzi: . Mathilde született gumiember. Lehúzza a cip jét és a harisnyáját. Párizsban Mathilde szobája az emeleten van. Hogy nehéz id ket élünk. Biztos vagyok benne. most meg a bélyegek.Találkoztam Rouviére-rel az el bb. Az apja kezdett l fogva ismeri a lánya titokzatoskodó természetét. ráadásul hol m ködik.Nocsak.Semmit.Bélyegekr l . amely alaposan elcsúfítja az el szobát. azután odafen megvárni. . Gratulált nekem. majd kijelenti. mint ahogy ma este is. így meg se lep dik. ha Ma-thieu Donnay a karjában viszi fel a lányát az emeletre. jó lenne beszerezni egy kis anjoui bort. Mathilde nem is tudja egyedül használni. és közben úgy csikorog. Ha tudná mozgatni a lábát. hogy felérkezzen.

és a Quartier Latinben lakott. Egész pontosan Leewardnál. A férfi elmosolyodik. milyen sokat lehet tanulni a bélyegekb l.Még nem. hogy ilyesmiket tudj? Mathieu Donnay abbahagyja Mathilde lábujjainak masszírozását. Még csak az L bet nél tartok a katalógusban. . ez a legnehezebb. Dörzsöljük. sem azt. Két kínzás között mámorosan merült bele a filatélia rejtelmeibe. amikor még szegény ördög volt.És mi a másik? . amikor nem figyelsz rám. dörzsöljük a kis lábikókat. hogy megtaláljam. Martinique-tó'l északra. nevetséges vagy. mi az a „favouille".Szóval a múlt héten szóról szóra.Négy teljes napig tartott! így igaz. Az apja nevet: . oldalról oldalra végigsilabizáltam egy vaskos angol bélyegkatalógus felét. . . aki sokat szenvedett miatta egyszer régen. még nekem is. állítólagos „rutinvizsgálatok" miatt.Papa.Nos.És megtaláltad? . . . melyik bélyegen szerepel Viktória királyn két titkos keresztnevének egyike: Penoe. sorról sorra. Puerto Ricótól keletre. Már 107 . De biztosan azt sem tudod. . A Leeward-szigetek brit gyarmat a Karib-tengerben. . Nem is fogod elhinni.De hát mi szükséged van rá. De mi köze mindennek a bélyegekhez? . hogyan választanak nevet egy talált gyereknek. A múlt héten Mathilde négy napot töltött kórházban. Látod.Akkor sosem vagyok nevetséges.Anna.amelyik átszelte az óceánt San Francisco és Vancouver között 1898-ban. ábrándosan a távolba bámul: egy valamikori Anna jár az eszében.Csak ugratsz.

mondja az apja. amelyen Viktória királyn második titkos keresztneve olvasható. Mathilde-ban tovább növekszik a dac. hogy megkülönböztesd az igazat a hamistól. Mathilde azt akarja. A férfi leül az ágy szélére.És pont az ilyen dolgok segítenek. . Égnek emelt szemmel folytatja: .feleliMathilde. épp ezeknél a szavaknál lép be.és levendulaszaga van. hogy ha a lánya ilyen messze jár .Megtettem. majd így szól: . Mi van.bánja a kérdését.ma este például a Leeward-szigeteken -. egyre keser bb lesz a gúny. Mire Pierre-Marie azonnal kijelentette.Igazad van. Matti. mint a borjúk. és hogy ölelje át. Ha a te borkufárod nem bélyegmániás. Ha nem figyel oda. akkor a levél tényleg a történelemtanártól származik. hogy a levél hamis. egészen közel hozzá. és a rengeteg visz-szafojtott könny soha nem tud feltörni bel le. olyan megnyugtató. hogy visszahívja. hogy hajoljon közelebb. De a történelemtanár kézírását csak ebb l a levélb l ismerem. Ha már októberben tudtam volnaróla. legalábbis így gondolja. miközben lánya feje a vállán pihen. Ebben a levélben a következ kérdés szerepel: honnanszármazik az a bélyeg. Ülünk ott bambán. hogy a borkufár saját magának írta a levelet. . Tudja. Rászól a férjére: . de Mathilde ezt szereti. Neki is dohány. amikor elmentem PierreMarie-hoz. és PierreMarie egy nagy szamár. még közelebb. Mama kopog az ajtón. akkor itt az ideje. . azonnal befogtam volna a száját. 108 . ha a borkeresked megmásította a sajátját? Mathieu Donnay gondolkozik.Össze kell hasonlítani a két kézírást .Egy történelemtanár levelet ír egy bordeaux-i borkeresked nek. Mindenkinél jobban ismeri az Mattiját. Az apja átöleli. Nem hasonlítanak. . Mathilde int az apjának.Mert az ilyesmit csak úgy nem találja ki senki .Be se fejezted a vacsorát.

Kés bb. úgyhogy már semmit sem lát. mióta a lánya hároméves korában leesett egy létráról. egyre több. Egy férfi néz rá. pedig vadul tördeli a vaskos szárakat. de most már csak virágok vannak körülötte. nem lesz soha képes rá. amely azóta gyötri. de hát az nem lehet.és várunk rád a desszerttel. Hatalmas. Mintha az apja és Sylvain hangja lenne. de nem lesz soha képes rá. már egyedül az ágyban. óriási. nincs ereje. nem lesz soha képes rá. sz ke búzamez t lát álmában. ahogy ropognak a búzakalászok a talpa alatt. ahogy a t z ellobban a kandallóban. A virágok szára egyre vastagabb. amelyek fehéren véreznek. Hallja.Ezt a kérdést már Mathilde-nak címezi. hogy el zze magától a bizonytalanságot. pedig rájuk tapos. ahogy lép. 109 . hogy hibát követett el. és elindul felé. magasabbak nála. ezek napraforgók. Biztosan már álmodik. nem lett volna szabad belegázolnia a mez be. az ostoba lelkifurdalást. A férfi elt nt. Most már tudja. Mathilde még érzékeli. most már felismeri ket. Mit sutymorogtok ti ketten a hátam mögött? . csupa piszok a fehér ruhája. A hangok eltompulnak. sárga margaréták. minden oldalról körülveszik. Egész életében ezt ismételgette. ha rájuk tapos. Mathilde félálomban éles szóváltást hall odalentr l. még soha életükben nem veszekedtek.

a szoba félhomályában meglát egy új tárgyat az asztalán. de már nem emlékszik rájuk -. és egy kis levelet is mellékel. hogy ismét. hogy faluról jött. bár csak három vagy négy hétig maradt náluk. Többször meghívták az asztalukhoz. és gyerekkora óta keményen dolgozhatott. hogy bárki is észrevegye. hogy valamire nem lesz soha képes. írni. Visszafelé jövet Sylvain tesz egy kis kerül t. néha sírni szokott: a Samara nev vitorlás viharvert makettjét.alig több húszévesnél -. még meg sem született akkor. hogy néhány órára kölcsönadta neki. kivéve vásárolni vagy a kisfiút sétáltatni a Luxembourg kertbe. azon az asztalon. Mariette Notre-Dame az leírásuk szerint nagyon fiatal n volt . A férjét nemrég veszítette el a háborúban.Reggel. amelyben megköszöni az egykori bokszolónak. Csak a kezén látszott. és már totyogott. A háztulajdonosok pontosan emlékeznek az asszonyra. meglepje a lányát. ha a kicsinek ennivalót akart készíteni. ami úgysem változtat semmit az eddigi szokásain. mint már annyiszor. de ezt csak érkezésekor említette meg. tizenegy hónapos volt. és megáll a Gay-Lussac utcai háznál. Megengedték neki. azután nem beszélt róla többet. Nem volt beszédes fajta. hogy lehet vé tette a papának. hogy használja a konyhát. amelyik San Francisco és Vancouver között közlekedett. Nem járt el sehová. vigye vissza a vitorlást az Amelot utcai bisztróba. Azt gondolja magában. szomorú szeme volt. de nem foglalkozott vele. nagy. és különösen azt. akit Titounak becézett. csinos lett volna. és még más butaságokat is álmodott. Összesen kétszer ment 110 . Baptistin. amint kinyitja a szemét . Délután megkéri Sylvaint. te jó ég. Az els emeleten volt a szobája. az apja és Kicsi Louis bizonyára nem búslakodott az éjszaka. de az asszony sohasem fogadta el.miután azt álmodta. világos szín haját kontyba t zte. ahová Mariette Notre-Dame költözött a kis Baptistinnel 1917 februárjában. Mathilde mosolyogva d l vissza a párnájára. amely mellett rajzolni.

igen szomorú. amit egyébként mindig hordott. Vacogás fogja el. azt mondta. Azt gondolták. miután ragaszkodott hozzá. a Landes fel l érkez napsütés irányába. Sylvain-nek egyre jobban hiányzott az asszony. a barátaihoz. így a levél a kemencében végezte. A tulajdonosok sokáig. milyen nagy szerencsétlenség érte. A „szép szál ember" zavarban van. és címet sem hagyott hátra. amikor elhagyta a szobát. azt gondolva. Mathilde-ot büszkeség önti el. Csak ekkor látták t más ruhában. több mint egy évig rizgették. mint a szürke-fekete mintásban. . ahová továbbíthatták volna a postáját. de nem mondta meg. hogy a barátai szereztek neki munkát. Március végén mondta föl a bérleti szerz dést. az egyéb koffereket és zsákokat is berakta a taxiba. Sylvain és Benedicte hat hétig nem látták egymást. arra hivatkozva. hová megy. Két hónappal kés bb. Capbreton felé a vonatban Mathilde eljut az M bet ig az angol bélyegkatalógusban. keménygallérját a nyakkend jével együtt rántja le. Hivatalos értesítés volt. és benéz hozzájuk. és hálás önmagának. és el tudják szállásolni. és azóta semmit sem tudnak róla.mondja Bénédicte. jobb. A taxisof r a kocsi tetejére szíjazta a nagy málhát. hogy kifizesse a konyhahasználatot is. Aztán úgy döntöttek.Már el is felejtettem. levél érkezett neki Dor-dogne-ból. hogy a férje harmincévesen h si halált halt.el egész napra a fiával együtt. a veszekedésekkel együtt. májusban. de hát a kis hölgy úgyis pontosan tudta. kibontják a levelet. Szinte félszegek a viszontlátáskor. amikor a szíve hevesebben kezd verni. de nagyon jó érzés. ahová tudta. Aznap reggel. mint amikor az ember nyer a kártyán. amíg lakást nem talál. Hátrad l az ülésen. nagyon szomorú dolog. Friss megelégedettséggel néz ki az ablakon. kézfejével megsimítja vöröses 111 . milyen szép szál ember vagy! . mint mindig. taxit hívott a Gare de l'Est felé. aztán az asszony elment a gyerekkel együtt. hátha Mariette Notre-Dame egyszer arra jár.

bárgyún mosolyog. akár érintetlen. és mindenhová néz. Vasárnap hajnalban még mind az öten éltek. lapra: fényképei és macskái körében a következ ket írja egy rajzlapra: Mauritius sziget. PENCE helyett. Ez a két penny. A lány örömmel szívja magába a sós tengeri szél illatát. mindössze kitartóan követik Mathilde kocogójának guruló kerekeit. a saját szobájában. Mathilde macskái ellenben egyáltalán nincsenek megillet dve. És kissé alább: A veszteséglistát meg lehet hamisítani. kék szín . ahogy csak fiú kívánhat lányt. ahol Manech csókolta. kívánta. 116 112 . 2 pennys. a saját asztalánál ülve. A hibás nyomat a sorozat hetedik bélyegén található.bajuszát. akár lebélyegzett formában. amelyen nyilván megcsúszott a vés : PENOE áll rajta. és gyönyörködik az ablakból a d nékben. 4-es variáns: 1848-ban készült tizenkét darabos bélyegsorozat. ma egy vagyont ér. csak az asz-szonyra nem. Ezen az els éjszakán. Mostantól Favourier kapitány levele az irányadó. ölelte.

A mahagóniláda 113 .

és meg is magyarázom Önnek. de amúgy is lehetetlenségnek tartottam. miért. ugyanis tiszta szívemb l szerettem t minden porcikámmal.Feladó: Véronique Passavant Amandiers utca 16. hogy beszélt Önnel a múlt sszel. január 12. Párizs 1920. már régen tudott. hogy boldog új évet kívánjak neki. Elmondta. hogy a hadseregben jó kapcsolatai vannak. és értesített arról. El ször is. 114 . kisasszony. csak szintén nem akarta elmondani Kicsi Louis-nak. amikor nem hiszem el. nem küldik túl veszélyes helyre. amir l úgy gondolom. meglátogattam Kicsi Louis-t. eszembe sem jutott. De biztosan tudtam. amiért olyan önfej voltam vele szemben. hogy ha legközelebb hazajön szabadságra. és nagyon sokat szenvedtem. A megnyugtatásom végett is gyakran mondogatta.. még most is vannak éjszakák. és nagyjából elismételte. ha félreértené a szakításomat az Eszkimó becenévre hallgató Kléber Bouquet-vel. úgyis kibékülünk. mert minek is okozzak még több fájdalmat. Kicsi Louis-nak nem mondtam el. de 1917 március elején fölkeresett egy hölgy a munkahelyemen. amit Ön mondott neki. nem szeretném. szóval az öncsonkításról és Kléber elítélésér l. Kisasszony! Tegnapel tt. szombaton. hogy meghaljon. hogy Ön. hogy meghal a háborúban.

nem hitt nekem. De azért megvan a magamhoz való eszem. mint ahogy Ön is ezt reméli. vagy nem bujkál-e valahol és így tovább. aztán valamivel kés bb az Ön édesapja éjnek idején fölkeltette. bár lehet. és ami azt bizonyítja. öten voltak. mert ha tudnék róla. bevallom. Ezért is írok Önnek. hanem kivezették a t zvonalba. meg én is. Kicsi Louis elmondta. és még három másikat. hogy Kléber életben van. és kiszolgáltatták a németeknek. de annak a n nek a története elbizonytalanított. akkor is tartanám a szám. hogy nem. mint aki semmit se tud. szegény kisasszony. Nekem mindenesetre úgy t nt. hogy a párja él még. vajon él-e még a párja. abban reménykedett. hogy Ön szintén tartotta a száját. hogy egy apró részlet a történetb l. Biztosítottam róla. azért tette fel nekem ezeket a kérdéseket. hogy meghalt '17 januárjában. mert Ön is elment kikérdezni Kicsi Louis-t. de erre a levélre azért biztos tud válaszolni. mint nekem. hogy az én Kléberem még él. gondolom. csak arról faggatott. aki nem sok iskolát végeztem. A hölgy elmondta. Ami engem illet. ezt észrevette. amit elmesélt. Ha jól értettem. hogy a lába megbénult egy gyermekkori balesete következtében. hogy kételkedjem benne. és tulajdonképpen félig igaza volt. Csak hogy meggy z djön az szinteségemr l. megértem. hogy az öt elítélt katona közül legalább az egyik megúszta. magunk között legyünk szinték. nincsenek-e híreim Kleberr l. hogy az Ön v legénye is köztük volt. Gondolhatja. Önnek bizonyára könnyebb írnia. hogy nem l tték agyon ket.Az illet hölgy a frontról jött. Egyebet nem mondott. és kifaggatta. azt hiszem. ebb l következtetek rá. amir l persze nem beszél. Ugye jól gondolom? Azt hiszem. igen. mint amennyit elmondott. hogy nem egykönnyen mozdul ki otthonról. Az a véleményem. ha ezentúl nyílt kártyákkal játszanánk. de valamit tudhat. többet tud. csak az ösztönöm súgja néha. hogy január óta nem láttame élve. a legcsekélyebb okom sincs rá. még az apja el tt is. ráadásul úgy tett. és azt szeretném. ugyanabban a cip ben járunk. Azt hiszem. Az eszemmel tudom. hogy sem tudja. így legalább mi ketten. az párját szintén elítélték. némi 115 .

minden csupa hó volt ott. hogy Ön nagyon jólelk . Persze ez csak egy apró semmiség. és ezt a legutolsó levelet összetépi. ahogy Mathilde egyenként bedobja a t zbe a széttépett levél darabkáit. hogy 1917 januárjában a harci zónában kinek a postai címe volt az 1828.76. akik ilyen tanácsot adnak? 116 . Ha már úgyis levélpapír és toll van a kezében. aki még a frontra is követte élete megrontóját. Ne hagyja. A macskafiúk és macskalányok nézik. hogy az a déli tájszólású hölgy Önt is meglátogatta? Legyen szíves.reményt kelt bennem Klébert illet en: azt mondta. amelyben arra kéri. és akkor találkozhatnak. A villa nagy szalonjának ablaküvege csupa pára. mint én. minél hamarabb tudja meg. hiszen tudja.50. meggondolja magát. Véronique Passavant Mathilde azt válaszolja a levélre. és ha többet tud. mir l van szó. és kéri. ír egy levelet Pierre-Marie Rouviére-nek is. Nagyon várom a válaszát. Lehet. hogy jól teszem. de elmondom Önnek. De miközben Conte asszony levelében ellen rzi a számot. hogy akkor talán több esélye volt a túlélésre. hogy szenvedjek. hol tartózkodik „szívbéli keresztlánya". mert a havat és a hideget jobban birja. így nem lehet kilátni a tengerre. és nekem err l eszembe jut. kérem. Azután ír a derék Paolo Conte asszonynak is Marseille-be. tájékoztasson err l. hogy szenvedjek. szintén írja meg nekem. átélt már sokkal rosz-szabbat is. mint a többieknek.Tartsam a szám? Igencsak okos tanács. Ninót. hogy nem érti. de tavasszal vagy nyáron fölmegy Párizsba. tudja meg sürg sen. Kellemetlenül hideg a délel tt. Nem gondoljátok. ha épp azokkal vagyok óvatos. Aztán így szól hozzájuk: . az ember a legkisebb szalmaszálba is belekapaszkodik. ahová küldték ket. Kicsi Louis mondta. Tina Lombardi. ne hagyja.

Az emberek furcsák néha. A macskák furcsán közönyös. amelyek nem rajzolásra szolgálnak. ami biztos. biztos. és a sarokvasai aranyból vannak. óvatosan lezárja a fedelét. Mathilde el rehajol. Mathilde beteszi Véroníque Passavant levelét a ládába. Tolvaj és Jakab mester Mathilde után kullog. negyven centi magas. sem nem csúnya. festéktartónak. Nem osztályoz. nehéz. furcsán merev tekintettel bámulnak rá mondhatni. azt Mathilde ugyanúgy nem tudja. nem rendszerez. viszont lakkozott mahagóni. Due töprengeni látszik. érkezésük sorrendjében. aki visszakormányozza a kocogót az ebédl asztalhoz. de csak nektek S mivel a macskák nem mozdulnak. mint egy hajókoffernek. ötven széles. hátha úgy még jobban figyelnek: . Mathilde ide rejt el mindent. egyszer en csak gy jti a jegyzeteit és a leveleket. Harmadik 117 . ahol egy részegít kasztíliai éjszakában föllobbanó szenvedély következtében Mathilde megfogant. ami Bingo Alkonyattal kapcsolatos. hogy a papa és a mama miért éppen azt a k Madonnát hozta haza Toledóból. Tertia és Bellissima pedig mindjárt újra durmol a k b l faragott Mária-szobor mellett. és lehalkított hangon súgja nekik.Ebben a ládában van az egyik életemnek a története. Hogy jutott eszébe Manechnek egy ilyen ajándék. Sem nem szép. másikkal Manech ládájának fáját simogatva. hozzáteszi: .Nagyon bizalmas dologról van szó. egyik kezével a székébe kapaszkodva. A szobor a papa és mama 1899-es toledói utazásának emléke. macskaszemekkel -. nektek.Uno fikarcnyit se töró'dik vele. aranyszegély mahagóniládába kerülnek. puha léptekkel az asztal széléig ballagnak. azután különösebb sietség nélkül. hanem egy nagy. mint ahogy azt sem.Ha azonnal leszálltok elárulok valamit. mint a k . és leugranak a földre. ahol Bénédicte-tel együtt szétterítik azokat a rajzlapokat és leveleket. A ládát Manecht l kapta 1915 szilveszterén a 15-ik születésnapjára. az asztalról. majd rászól Tolvajra és Jakab mesterre: .

csak nem pont akkor. és álmodoznak a múló id r l. Azonnal megmondom. rémes csinnadratta volt épp alkonyattájt. Remélem. Utána a tüzérséghez helyeztek át. 118 . amikor az üreget ásták. a két rezzenéstelen tekintet kereszttüzében. mintha más valaki lennék. miért? Mert félek és szégyenkezem. a szegény ördögök biztosan azért nevezték el így. ami semmivel se volt jobb. Szerencsére a macskák nyilván tudják. Nem tudja. mivel nem Bingo Alkonyat. pontosan emlékszem a fa-táblára. amit az el ttünk ott járt bajtársak szögeztek ki egy támfal gerendájára. A gyalogságnál harcoltam végig a háborút. Leprince vaskereskedés Dames utca 3. hogy vasárnap van. akik hasznot akarnak húzni a szeretteiket keres k szenvedéséb l. bizony ám. mert októberben. nincs szükségük több magyarázatra: szép nyugodtan behúzódnak egy sarokba. Tudjátok. Szóyal amire ki szeretnék lyukadni. és írok Önnek. amikor egy repesz miatt megsebesült a lábam.. kivéve '18-ban. nem haragszik. és mostanra ötvenszázalékosra csökkent a hallásom. hogy csak önmagam vagyok.személyben mesélem el. Minek a végére? . és kórházba kerültem.gondolja aztán. mert a tüzérek is ugyanannyit kínlódnak. Kisasszony! Kihasználom. mint a gyalogosok. de ez már egy másik történet. hanem 1916 november végén. Párizs 1920. amikor visszafoglaltuk a fritzekt l. hogy jártam abban a bizonyos lövészárokban. hanem Bing-Bang Alkonyat volt a neve. ha kiigazítom kissé. a Le Bonhomme cím újságban közzétett hirdetésére válaszolva. hogy nem pénzért teszem. január 25. nem tartozom azok közé a gazemberek közé. és nem tudok a végére érni. csak néhány bet elmosódott rajta.

és abban a nagy z rzavarban Célestin Poux biztosan jól megkopasztotta ket. ha meglátogatna. mert arról tudnánk. a világért sem szabadott megmondani neki. „De hát ez csak rosszindulatú szóbeszéd. amilyen leleményes fickó. és elcserélte borra a szakaszának." 1918-ban Saint-Mihielben a tüzérségnél megint hallottam róla: els osztályú dohányt és az amerikaiaknak szánt finom cigarettát vártak három ládával. mert akkor búcsút mondhatott neki az ember. hogy a tábori konyhákat kifossza. miután 18-ban hallottam róla Saint-Mihielben. de kötve hiszem.Ami az Ön által felsorolt személyeket illeti. hány óra. mennyire csípték a bajtársai. amik a valóságban nem is léteztek. és ha Batignolles környékén jár. enyveskez fickót még életemben nem ismertem. Tiszteletteljes üdvözlettel: Adolphe Leprince 119 . Sz ke hajú. hogy jól emlékszem Célestin Poux nevére. bár nem az én századomban volt. hiszen akkor már jóval el bb megnyertük vagy elvesztettük volna. a verduni gy zelem után az egész vezérkar vacsorája elt nt: báránysült. A vádakra Célestin Poux egy csecsem ártatlanságával válaszolta. letagadta a halottakat. szintén kívánom. Kisasszony. az Oléron szigetre valósi. hogy létezett bel le a háborúban még egy ugyanilyen. Mindenesetre. fehér kenyér. nem voltam ott abban az id pontban. hogy találja meg a szeretteit. olyan hadosztályokat is kitalált. Ilyen agyafúrt. Állítólag a lovak alól is kilopta a szalmát. több üveg bor és lik r. hogy „a zabpehelymaj-szolók" akkortájt váltottak föl minket azon a helyen. úgyhogy biztosan megleli valahol Charentes környékén. és csak annyit tudok. lefegyverz mosolyú kölyök volt. Úgy hírlett. kék szem . ehelyett érkezéskor a ládákban faforgáccsal teli zsákok voltak. nagyon örülnék. soha nem kapták rajta. pláne nem el venni az órát. ráadásul elképeszt en dörzsölt volt. Gondolhatja tehát. de ami a lövészárkot illeti. úgy is hívták. hogy a hadsereg réme. Ha megkérdezte valakit l. én ismertem egy Célestin Poux nev közlegényt. gondolhatja. ha utánanéz egy kicsit. nyilván sok mindent megúszott.

Feladó: Paolo Conte asszony Victimes köz 5., Marseille 1920. január 31., szombat Kedves Kisasszony! Igencsak rosszul érzem magam a b römben, miközben rászánom magam erre a levélre, még aludni sem tudok az éjszaka, mert Valentina, a keresztlányom megtiltotta, hogy bármilyen ürüggyel is írjak Önnek, még a címét is el akarta titkolni el lem, nehogy Ön megtudja. Nem is tudom, meglátogat-e még valaha, mert nagyon dühösen ment el, alaposan összevesztünk, ugyanis én kötöttem az ebet a karóhoz, és most már nem tehetek semmit, csak rágódom ezen az egészen. Csak azért veszek mégis tollat a kezembe, mert megmutattam az Ön levelét a barátn mnek, ísola asszonynak, az el z levelemben említettem t, ha még emlékszik rá, mindenki igen nagyra becsüli a rendkívül jó tanácsai miatt. Most is azt mondta: te szegény casertói lány, lassú t zön fogsz elégni a pokolban, ha nem mondasz el mindent annak a kedves kisasszonynak, és hogy a hazugság sosem vezet jóra, csak álmatlanságot okoz, és megnyirbálja az ember tisztességét. Nos, hát hozzákezdek. E hónap 11-én látogatott meg Valentina egy év távollét után: kora délután érkezett, égszínkék bár-sonykabát volt rajta nyestprém gallérral, kalappal és muffal, az ilyesmi egy vagyonba kerül, biztosan karácsonyra kapta valakit l ajándékba. Üde volt, csinos, Jókedv , az arca piroslott a hidegt l, a fekete szeme csak úgy csillogott, annyira örültem, hogy ilyen jó b rben látom viszont, és miután megcsókoltam, le is kellett ülnöm, mert kiment a lábamból az er . Hozott nekem is ajándékot, egy pireneusi gyapjútakarót, egy pár papucsot, spanyol narancsot és egy valódi aranykeresztet, amit azóta is a nyakamban hordok, még éjszaka se veszem le, jaj, de örültem neki, el se tudja képzelni. De aztán mindent elrontottam, amikor odaadtam neki az Ön októberi levelét, és elmondtam, hogy válaszoltam is rá. Alaposan dühbe gurult, szinte kiabált: „Mit avatkozol bele? És miket meséltél neki? Hát nem veszed észre, hogy ez az el kel n a szép szavaival csak be akar minket hálózni?" És még mást is mondott, el se ismétlem, mert annyira csúnya dolgokat, pedig én meg vagyok gy z dve róla, hogy Ön csak az igazat irta, vagyis hogy szegény megboldogult v legénye a háborúban ismerte Ange Bassignanot, és Ön err l akar vele beszélni, semmi egyébr l.
120

Végül még egy óra hosszat se maradt nálam, az arca most már nem a hidegt l, hanem a haragtól piroslott, fel s alá járkált a konyhában, közben kopogott a cip je sarka, én meg ültem a széken, és nem akartam sírni, de a végén mégse bírtam visszatartani, és akkor a mutatóujjával az orrom el tt hadonászva ezt mondta: „A sírással, Bianca néni, nem oldasz meg semmit. Én talán sírok? Mondtam neked egyszer, hogy megkeserülik, akik bántották az én Ninómat. Amióta ismersz, el fordult, hogy megváltoztattam a véleményem?" Annyira megijesztett, teljesen elváltozott az arca, rá se ismertem az én keresztlányomra, egyre csak azt hajtogattam: „De hát mir l beszélsz, mir l beszélsz, bolond vagy? Miféle rosszat tett ez a kisasszony a te nápolyi szörnyetegeddel?" meg azt kiabálta: „Nem érdekel engem ez a n , nem állok szóba vele! Akkor senki nem tud továbbadni semmit! Nem akarom, hogy válaszolj neki, és kész! Az én ügyemr l van szó, nem a tiédr l! Ha még egyszer ír, tegyél úgy, ahogy én!" És akkor megfogta a piszkavasat, kinyitotta vele a t zhely ajtaját, és beledobta az Ön levelét, de el tte még gombóccá gy rte, olyan gonosz arckifejezéssel, amilyet, higgye el nekem mindenre, ami szent, soha nem láttam nála azel tt, még tizenöt éves korában sem, amikor pedig gyakran felült a magas lóra, ha valamilyen megjegyzést tett rá az ember. Aztán közölte, hogy dolga van a város másik végében, a küszöbön megcsókolt, de nem éreztem, hogy szívb l tette volna, hallottam, ahogy kopog a cip je sarka lefelé a lépcs n, a konyhaablakból néztem, ahogy távolodik az utcán, sírtam, mert olyan kicsi volt innen fentr l, olyan imádnivaló a nercgallérjával, a kucsmájával és a muffjával, úgy félek, hogy nem látom soha többé, úgy félek. Most, vasárnap reggel folytatom ezt a levelet, észrevehette már a kisasszony, hogy a szemem nem bírja, ha sokáig írok egyfolytában. Tegnap este még nagyon fájt a szívem, ha Valentinára gondoltam, meg arra, hogy milyen jelenetet rendezett nekem, de ma reggel olyan szépen süt a nap, és úgy érzem, a tavasz majd visszahozza t nekem, és most meg vagyok könnyebbülve, nagy k esett le a szívemr l, hogy megmondtam Önnek az igazat. Azt kérdezi t lem a levelében, hogy miért írtam Önnek ilyesmit Ange Bassignanóról „elpusztult mint egy kutya, ráadásul valószín leg a franciák keze által". Hát csak azért, mert nem voltam képes megérteni, nem tudtam elhinni, hogy másképpen végezte volna, mint ahogyan élt,
121

tudom, nem szabadna így beszélnem róla, különösen most, ezzel a kereszttel a nyakamban, de mit tegyek, nem vagyok képes elképzelni, hogy bajonettel a kezében h si halált halt, ahogy a képeken lehet látni, ahhoz túlzottan beszari alak volt, már bocsásson meg a csúnya kifejezésért. Biztosan csinált valami ostobaságot, netán valami nagy disznóságot, és ezért a mieink lel tték mint egy kutyát, csak nem akarták nyilvánosságra hozni, nehogy elvegyék a többiek kedvét, no és nehogy besározzák a zászlót. Ami Valentina szavait illeti, amir l szintén írtam Önnek, és azt kéri, hogy magyarázzam meg b vebben, vagyis hogy rábukkant a nyomára az Ninójának a Somrne egyik szektorában, és „halottnak kell tekinteni", nem merek megesküdni rá, hogy pontosan ezekkel a szavakkal mondta, de ez volt a lényege, vagyis hogy ez egy lezárt ügy, és ne is beszéljünk többet róla, egyébként igy is tettünk, amikor ezután találkoztunk, nem beszéltünk többet róla. Ha a keresztlányom mégis eljön hozzám, higgye el, kedves kisasszony, megmondom neki az igazat, hogy írtam Önnek, még akkor is, ha megint megharagszik rám, és jelenetet rendez, mint legutóbb, mert biztosan tudom, hogy aranyból van a szíve, és majd csak megenyhül az Ön irányában. Nagyon boldog lennék, ha találkoznának egyszer, akkor Ön is látná, hogy jobbat érdemelne ez a lány, mint amilyen élet jutott neki azzal a sok szerencsétlenséggel, amit átélt, de hát sajnos mindannyiunknak ez a sorsa. Tiszta szívemb l kívánok Önnek minden jót, és nagyon boldog új esztend t, Isola és Sciolla asszonyokkal egyetemben. szinte üdvözlettel: Özvegy Paolo Conte asszony, született Di Bocca

122

Pierre-Marie Rouviére Courcelles utca 75., Párizs február 3. Édes Mattim! Nem helyeslem, hogy megjelentetted azt a hirdetést az újságokban. Annak sem örülök, még ha megértem is, hogy apád olyan engedékeny volt veled szemben. Meg is mondtam ezt neki, és szeretném, ha Te is tudnád. Az utolsó találkozásunk óta sokat gondolkodtam. Elfogadom, hogy bizonyos szerencsétlen körülmények vagy információs problémák, netán a hadsereg bizonyos fels bb szintjein a rosszindulat lehet vé tett olyan aljasságot, amit feltételezel, de nem látom, milyen el ny származik abból, ha nyilvánosságra is hozod. Úgy viselkedsz, mintha az egyértelm tények ellenére egyszer en nem lennél hajlandó tudomásul venni Manech halálát. Természetesen nagyra becsülöm a szerelmedet és a kitartásodat, és nem én leszek az, aki - a barátod lévén - lebeszéllek róla. Amit mondani akarok neked, az ennél sokkal egyszer bb, illetve, bocsáss meg a kifejezésért, brutálisabb: ne feledd, hogy Jean Etcheveryt fölmentették ugyan, de életfogytiglani börtönre ítélték. Ha valamilyen isteni csoda folytán - úgy értem, ha esetleg a jóisten meghajolna a makacsságod el tt mégis viszontlátnád egyszer, biztosan szörnyen megbánnád, hogy nagydobra verted

123

ezt az ügyet, ráadásul b ntárssá válnál azzal, hogy elrejted igazságszolgáltatás el l.

t az

Kérlek, könyörgök neked, kedvesem, ismervén heves természetedet, de tudván, hogy a helyén van az eszed, amikor kell, vond vissza ezt a hirdetést, és légy ezentúl nagyon óvatos. Bízd rám az igazságod kiderítését. Hidd el, ha az öt közül csak egyetlenegy is megúszta a dolgot, te veszélyt jelentesz ránézve, persze ez Manechre is vonatkozik, de mindazok, akik akár közvetlenül, akár közvetve részt vettek ebben a gyalázatban, és titokban akarják tartani, az ellenségeiddé válhatnak. Remélem, sikerült megértetnem szeretettel, mint gyerekkorodban. Pierre-Marie A levélre Mathilde mindössze annyit válaszol, hogy gyerek. Olivier Bergetton Bábukészít Porté d'Orléans sugárút 150., Párizs 1920. március 15. Kisasszony! Ismertem egy Gordes nev tizedest. Ha ugyanarról a személyr l van szó, akit ön keres, akkor a Somme-ban szolgált, Combles és Saint-PierreVaast között. Postatiszt voltam a seregben, és bár más ezredbe tartoztam, 1916 szén átvettem az és a szakasza postáját is, mert felháborított, hogy a leveleiket nem tudták elküldeni - olyan okokból, amiket most nem fedek föl Önnek, de a lényeg az, hogy egy feljebbvalója ostobasága miatt. Úgy emlékszem, Gordes magas, kopaszodó férfi volt, és mindig szomorú. Úgy értem, még nálunk is szomorúbb, de különben igen nagyra becsülték mint tizedest. Nem akarok fájdalmat okozni Önnek, és azt sem, hogy pénzjutalmat küldjön, az ilyesmi engem soha nem érdekelt, de úgy tudom, meghalt, és
124

magam.

Csókollak

ugyanolyan

most már nem

Emlékszem. ha lelakatolja a konyhaszekrényét." De én nem hiszem. vagy Enyveskez . erre mérget veszek. az a magas tizedes. talán ez a Gordes nem azonos avval. De egyet biztosan tudok: ha Célestin Poux-t keresi. ha élelemr l vagy italról volt szó. Amennyiben a fritzek fogságába esett. akit Ön keres. meg nem mondják utána. hogy ha hátat fordítanak. vagy Istencsapás. Sajnos ennél több információval nem tudok szolgálni Önnek. meghalt a bombázásban. és tették le a fegyvert.pont abban az id szakban. Olivier Bergetton 125 . S valóban el is t nt a g zölg hordóval és két haverjával együtt. Többféle módon hívták: például Totó. mit csinált vele. De ha szegény mégis meghalt." De mivel Gordes keresztnevét azóta se tudtam meg. A konyhasók ugyan utána azt mondták: „Direkt csináltuk. mert Célestin Poux-nak csak egy dolog számított: hogy a szakasza jóllakjon. Mesélték. nem is hallottam róla. Nem ismerem a helyet. Ugyanabban a szektorban találkoztam vele is 1916 szén és telén. akkor biztos lehet benne. és mások se. A háború összes tet je együttvéve sem volt képes annyi vért kiszívni. Mindannyian elfogadtuk volna levesosztónak. és tízig számolnak. hogy egyszer fogadott egy hordó levesbe a konyhasókkal. hogy egyszer visszajön. amelyikr l Ön ír. Célestin Poux viszont csak egy volt az egész hadseregben. akik hallották ezt a történetet. miel tt a szakácsok visszafordultak volna. mint . azonnal írok Önnek. a mi ötletünk volt az egész. akkor a németek miatta kezdtek el éhezni. az egyik katonatársam mondta 1917 januárjában: „Tudod. és ha bármi újat megtudok. akkor is jobban teszi mindenki. kisasszony. Tiszteletteljes üdvözletemet küldöm. amir l a hirdetésében ír. aki rád bízta a leveleit.

március 23. hogy fölfedjem Önnek kutatásaim eredményét. Nem az a célom. Mindössze annyit szeretnék az Ön tudomására hozni. kedd Kedves Kisasszony! Olvastam a Figaróban megjelent hirdetését. akkor készséggel közlöm Önnel szolgáltatásaim tarifáit. szinte tisztelettel: Germain Pire 126 . ha akarja: Párizs. akinek a férje. hogy közöljem annak a címét. és Somme megyében t nt el a fronton 1917 januárjában. hogy mindeddig az ügyfeleim legnagyobb megelégedésére tevékenykedtem. hogy fölajánljam Önnek a szolgálataimat. Gondolom. aki ezt megteheti. a gyalogságnál szolgált mint tizedes. hogy ha bármiben a rendelkezésére állhatok a problémája megoldását illet en. hogy a múlt esztend ben ügyfeleim közé tartozott egy bizonyos Gordesné. bár elmondhatom. Montgallet utca 43. megérti... egyszer en a jó szándéktól vezérelve. hogy szakmai titoktartási kötelezettségem nem engedi.Germain Pire A VADÁSZKOPÓ Magánnyomozó Iroda Lille utca 52. de azt lehet vé teszi. Természetesen magától értet dik. Benjámin Gordes. Párizs 1920.

Urbain Somme megye egyik lövészárkában." Tudom. A fiam 1916-ig tizedes volt. ami ott szerepel. Csak néhány hónappal élte túl egyetlen. de azt én már nem tudom. amelyekr l a fiam említést tett egy szabadságolása alkalmával. kisasszony. 53 évesen belepusztult a bánatba. Err l a témáról soha többé nem tett említést el ttem. Hátrakötött karral kilökték ket a Bingo nev lövészárok és a németek lövészárka közé. Talán az apjával hosszabban beszélt róla kés bb e szabadsága során. Ám egy rokonom mégis megmutatta nekem az Ön felhívását. Gondolom. valamint egy olyan id pontot és helyszínt. hát nem értitek. A férjem. A férjem a múlt év elején. július 23-án Champagne-ban megsebesült. én pedig nem is akartam végighallgatni. azt mondta: „Igazatok van. de szó szerint ezt mondta a fiam. hogy az ezred felét már elveszítettük ebben az undorító háborúban?" Kés bb. majd '17 júniusában rmesteri rangra emelték. Emlékszem. aki egyébként gyógyszerész volt. Ezért válaszolok. Nem akarok a háborúra gondolni. Öt katonát vezettek oda. s t talán kett nem az volt. mint ahogy más újságot sem. amikor már kissé megnyugodott. mert belel ttek a saját kezükbe. Urbain még kiabált is: „Teletömték az agyatokat ostobaságokkal. Kedves Donnay kisasszony! Urbain Chardolot édesanyja vagyok. és a hazaszállítása közben elhunyt. akiket halálra ítéltek. imádott fiát. és engem magamra hagyott. Tour 1920. Józan. hogy rémes ilyeneket írnom Önnek. 127 . nem akarta elhinni az egészet. január végén. megfontolt ember. 1917. mivel rettegek a sok szörny ségr l. Ön is hasonlóképpen megszenvedte szeretteinek elvesztését. ráadásul büszke a francia hadseregre. 1917. január 6-án. az úgynevezett Bingóban tartózkodott két héttel korábban. és ezért tette közzé hirdetését az IUustration cím lapban. Urbain az egyetlen fiunk volt. mivel Ön megemlíti a fiamat is. vagy amikor utoljára hazajött 1918 márciusában. hogy mind az ötöt láttam holtan a hóban..Özvegy Alphonse Chardolot-né Ardoises utca 25. biztosan csak álmodtam az egészet. bár egyikük. mint ahogy azt is. 1918. akinek lennie kellett volna. amelyet én nem olvasok. március 28.

arra a cabignaci pap és a Gay-Lussac utcai szálló tulajdonosai emlékeztek volna. hogy az egyik Eszkimó. hogy lélekben megöleljem mint sorstársn met a gyászban. morcosan várja. Természetesen nem találkozott „az el kel n vel" sem. A remény túl nagyra n tt hirtelen. hogy a lefekvés el készületeit elkezdjék végre. hogy nagyon sokat tépel dtem. alighogy befejezte a reggeli tisztálkodást. Eszkimó barátn jével beszélt 19Í7 márciusában. amib l arra következtet. hajlandó vagyok szóban is meger síteni mindezt bárki el tt. miközben Bénédicte az ágy szélén ülve. el bb meg kell szelídülnie. Eszkimónak és Sziszunak a bal. Ha szükség lenne rá. attól fél vagy esetleg abban reménykedik. És kétségbeesetten reménykedik benne. Engedje meg. Tina Lombardi valamiért azt hiszi.Gondolom. Mathilde a következ ket írja a lap aljára: Vajon mi különböztette meg Eszkimót a többi négyt l ott a Bin-go Alkonyainál? A sebesült keze? Háromnak a jobb keze volt bekötve. Ha Mariette Notre-Dame-ot akárcsak megpróbálta volna fölkeresni. Ön az egyik elítélt kedvese. akinek a leveleit a marseille-i konyha t zhelyébe dobálta. Kett nek. de a fiam szájából pontosan ezek a szavak hangzottak el. Ha Sziszu feleségével is találkozott volna. 128 . és felhajtotta a kávéját. hogy Eszkimó életben van? Urbaín Chardolot azt mondta: egyikük. miel tt válaszoltam volna Önnek. hogy válaszolni fog a levélre hamarosan. s t talán kett . De néni azonnal. hogy a másik az Ninója. Másnap reggel. Rosine Chardolot Mathilde eldönti. Tina Lombardi csak Véronique Passavant-nal. túlzottan követel z lett. biztosan elmondta volna nekem. drága fiam emlékére. testvére vagy menyasszonya. Vajon mit tudott meg a frontvonalban. Azért este néhány sort vet egy rajzlapra. Elhiheti.

nyomorultak . 129 . ott. Amaz harminc. A kora? Eszkimó harminchét éves.kortalanok. a többieké barna. persze. a lövészárokban. A német katonáról lehúzott csizma.A szeme színe? Maneché és Sziszué kék. Csakhogy Tina Lombardi tévedett. Esperanza fényképén. Eszkimón lábán akkor már nem az a csizma volt. És még lejjebb: fa. Nino huszonhat. Szíszu harmincegy. mindegyikük egyforma: kimerültek.

azonkívül. Ahogy Pire úr tájékoztatta Önt. Nem emlékszem rá. A leveleiben csak a gyerekekr l kérdez sködött. de egyetlen név sem szerepel bennük. Benjámin Gordest. Az 1916 szén és telén érkezett leveleket újraolvastam. Párizs 1920. sem a bajtársairól. és megkaphassam a hadiözvegyi nyugdíjamat. hogy hallottam volna t le a Poux. január 8-án elt ntnek nyilvánították a Somme frontszakaszán. mint az én szeretett férjem. valamint szemtanúk. inkább föláldoztam félretett pénzem egy részét. vasárnap Kedves Kisasszony! Id hiány miatt nem tudtam hamarabb válaszolni Önnek: egész héten dolgozom egy varróm helyben. hogy az Ön v legénye ugyanarra a sorsra jutott. január 8-án fejsérülése miatt a combles-i ment állomásra vitték. mert augusztusban másik századba helyezték. Mint ahogy már említettem. április 11. Ezért lehetetlen volt számomra. Kedves kisasszony. a gyermekeimmel kell foglalkoznom. Szerencsére Pire úr nem hazudott nekem. ennyit tudok mondani Önnek. hogy szintén sajnálom. hogy csak utána ismerte meg ket. mindössze annyit tudtam. így az er feszítésem nem volt hiábavaló. hogy egymagam intézkedjek. és lehet. hogy a férjemet. Ezt a tényt az állomás hivatalos nyilvántartása. de ez még nem jelent semmit. Ma már a férjem hivatalosan is halott.. sem a háborúról nem tett említést. és amikor hazamegyek. Miel tt Pire úr kézbe vette volna az ügyemet. 1917. pedig kés éjszakáig fenn vagyok. hogy a helyzetemet rendezzem.. és ott hunyt el egy bombatámadás során. a Char-dolot vagy Santini neveket. Fogadja szívb l jöv üdvözletemet: Elodie Gordes 130 . vagyis ápolók és sebesültek egyaránt tanúsították. 1917. semmire sem jut id m. valóban igénybe kellett vennem a szolgálatait múlt év februárjában. A férjem utoljára 1916 áprilisában jött haza szabadságra.Feladó: Elodie Gordes asszony Montgallet utca 43. a háztartás meg a mosnivaló miatt.

egy másik asztalossal. Szóval 1916 júniusában hazajöttem szabadságra Párizsba. de állítólag a jóval izmosabb Eszkimó leszorította a földre Cingárt. de aztán valahogy elromlott az egész. márpedig nem az én szakaszomhoz tartozott. miel tt kinevezték tizedesnek. és igaza is van. Hosszú lába és karja miatt Cingárnak hívta mindenki. Nem voltam jelen. sajnos sem. Kett nk közül ki a felel s. Mindenesetre jól ismertem.Feladó: Emilé Boisseau Rapée rakpart 12. jóban-rosszban mindig együtt. Benjámin Gordes magas volt. hazudnék. ezek ketten elválaszthatatlanok voltak. miért engem vádolsz. bár nem voltunk a szó szoros értelmében barátok. A barátja viszont már jobban benne járt a korban. hogy nem érte meg a fegyverszünetet. és áthelyezték egy másik ezredbe. miért. de olyan sokan voltak a századunkban abból a városnegyedb l. hogy aztán mindenki Eszkimónak hívta. igazi haverok. nyugodj már meg végre. Párizs 1920. akit még a civil életb l ismert: no. A húsdarálóban az ember nem lát mesz-szebbre a saját szakasza végénél. Persze erre Ön azt mondhatja. de egyáltalán nem látszott rajta. bár nem tudom. Kisasszony] A borbélynál a soromra várva kezembe került a Párizsi élet egyik. A valódi nevét nem ismertem.ha találkoztunk. amelyben az Ön felhívása szerepelt. ez már csak így van. az istenért?" 131 . Eszkimóval és még néhány bajtárssal együtt. de mindig köszöntünk egymásnak. Csak egyetlen emberrel haverkodott. mint oly sokan mások. amikor történt. senki nem tudta. A visszaúton hallottam el ször. az egyik este majdnem ölre is mentek. azt az embert aztán semmi ki nem hozta a sodrából. k ketten valahogy külön szigetet alkottak. június 15.. hogy a háború minden jót elront. különben nem állok jót magamért. ugyanis 1915-ben és '16-ban ugyanabban a században voltunk. Amúgy is igen hallgatag legény volt. ha ezt mondanám. Nos. ér-e valamit. már jócskán kopaszodott. eleinte csak a bastille-inak nevezték. mert annak idején elment aranyat ásni Alaszkába. Ismertem Benjámin Gordest. és ezt kiabálta neki: „Benjámin. pedig csak harminc körül lehetett. Van egy információm az Ön számára. A háború után tudtam meg.. több hónappal ezel tti száma. Nagyon gyorsan romlott meg a kapcsolatuk. hogy már nem barátok.

miután beszélt a zászlóaljparancsnokkal. Mindenki csak találgatott. erre a becsületszavamat adom. mert nem az fajta volt. amikor az 1916 júniusában hazamegy szabadságra. Véronique Passavant szakít Eszkimóval. hogy forr bennük az engesztelhetetlen harag a másik iránt. és el re is köszönöm. Nyár végén Benjámin Gordest kinevezték tizedesnek. de elküldött minket melegebb éghajlatra. hogy nem hazudott. egymásra se néztek. akivel beszélhetnék róla. mindkett jükön látszott. szóról szóra igaz. miközben remeg a keze az izgatottságtól: A puzzle egy újabb darabját sikerült a helyére tennem. Hallottam. tudhatja. de egyáltalán nem vidámak. vagy segítek kirakni az uszályokat. Visszaút nincs utca. Megsebesült a bal keze. és hálás köszönetét. hogy 1917-ben meghalt. de higgye el. egy bajtársa puskája véletlenül elsült. Ráadásul még jól is esett fölidézni ezeket a dolgokat ismét. kisasszony. hol ott. leginkább halat árulok a rakparton. ha küld valamit. és akkor. hogy az általam nyújtott információt értékesnek tartja-e. Emilé Boisseau Mathilde kétszáz frankot küld. Ez minden. aki szántszándékkal csinált volna ilyesmit. és azt a Bingo micsodát sem. hát így volt. Kijárati ajtó vagy Lövedékek keresztútja. olyan neveket viseltek. szóval költ i nevek voltak. mi történhetett köztük. A lövészárkok. Egy rajzlapra írja a következ ket. mint például A Halál sugárútja. nem nagy öröm az egész. de aki ismerte. nekem bármilyen összeg megfelel. s t még rosszabb. hogy mennyit ér Önnek az információm. amiket én láttam Pikárdiaszerte. amit Benjámin Gordesr l tudok. döntse el. kérem. Dolgozgatok egy kicsit. mert hát nincs senki. haditanács elé állították. de a régi haverjának. ezt állította. Nos. Sok sikert. A többieket. 132 . amiért idáig jutottak. de higgye el. és halálra ítélték. akiknek a nevét még felsorolta a hirdetésében.Ett l kezdve kerülték egymást. átirányították egy másik szektorba. Szomorú egy história ez. még meg is kérdeztük Eszkimót. az Eszkimónak se jutott jobb sors. Soha senki nem tudta meg. hol itt. nem ismerem. Önre bízom. még ha mocskos id k voltak is. Mindezek ellenére elvitték. kisasszony.

akár az ellensége volt Eszkimónak. miután emez hazatér a szabadságról. ha Benjámin Gordes csak pillanatnyi szánalomból vagy képmutatásból békült ki vele? Utána pedig kihasználta a helyzetet. hogy kibékültek. összeverekedik Eszkimóval. majd áthelyezteti magát egy másik ezredbe. hogy bosz-szút álljon? Mindenesetre akár a barátja." 133 . hogy tudod az igazat. más néven Cingár. nem hiszem. hogy ne is lássa.Benjámin Gordes. Benjámin Gordes mindenképpen befolyásolta az és a másik négy katona sorsát azon a havas vasárnapon. Ami az összeveszésük okát illeti. Vajon milyen lelkiállapotban látja viszont halálraítéltként a Bin-go Alkonyatban? Eszkimó azt állítja. bár. De mi van. hogy túlzottan nehéz volna kitalálni. ahogy Kicsi Louis mondja: „N ügyekben sose hidd.

A kölcsönadott asszony 134 .

a térdét bámulja. az úr el mondta. Elodie hosszú másodpercekig bámulja a képet. Elodie Gordes harmincas n . és szenved arccal rágja a szája szélét. milyen szerencsétlenség érte Önt.De ez teljesen mindegy. amelyet Esperanzától kapott. Benjámin Gordes els házasságából valók. Riadt tekintettel fordul Mathilde felé: . Majd ismét zavartan hallgat. Öt. kikerekedett szemmel. és el húzza az elítéltek fényképét. félig nyitott szájjal. Mathilde a táskájában kutat.Nem ismerem! 135 . nem tesz semmit . majd szintén futva távozik a legközelebbi bisztró irányába.Ugyan. A vér lassan kifut az arcából. Aztán hozzáteszi: . Elodie lakása a negyedik emeleten van. de közülük négy nem az övé. hány gyereke van. Az asszony elé tartja. hogy oldja a hangulatot. amikor Elodie Gordes égszínkék pamutruhájában kilép egy Montgallet utcai házból. Sylvain kinyitja neki az ajtót. a haja és a szeme világos szín . hogy lefárasztotta. Párizsban épp akkor tör ki a vihar.Július. amelyben Mathilde ül. így Mathilde a formalitás kedvéért elnézést kér t le. s közben szelíden rázza a fejét. Egyenesen ül az autóban. Futva teszi meg az utat az autóig. Mathilde. Ett l kezdve néma csöndbe burkolózik. az arca kifejezetten szép.válaszolja a másik -. megkérdezi t le. .

Mathilde megfogja a karját. megáll a kapu alatt. amire gondol. . .Hagyjon Mathilde azonban nem hagyja: engem. kijelenti. hogy visszatartsa. mereven néz maga elé. .Nem arról van szó. nedves haja az arcára tapad. köztük egy bankár.Ezt? Elodie Gordes csak rázza a fejét. Mathilde többi életének egyikében egy párizsi galéria el ször állítja ki a festményeit.Számomra létkérdés. Ugyanebben az évben. hogy 136 Inkább . Dicséri Mathilde-ot. Elodie Gordes futva szalad keresztül az utcán a házukig. és mutatóujja körmét Eszkimóra helyezi. Majd megírom. majd váratlanul kinyitja a kocsi ajtaját. hogy „aranykeze van". kaméliát.Tehát maga miatt veszett össze a férje a barátjával.kérdezi Mathilde. orgonát és egy egész mez nyi pipacsot az irodája falára. Néhány másodpercig nézi Ma-thilde-ot. Kléberrel? . . Jöjjön el az úr a levélért vasárnap este.Mi történt? Ám az asszony továbbra is csak rázza a fejét.Nocsak! De hát melyiket nem ismeri? . aki a megnyitón azt hiszi. visszafordul.. ki akar szállni. az szemére is ködfátyolként ereszkednek a könnyek: . nem ér ti? A v legényem is ott volt abban a francos lövészárokban! Mi történt? Most már kiabál. színtelen hangon így szól: . miközben félig már kint van az autóból az es ben. Mathilde persze még egyáltalán nem ismert m vész. Lassú léptekkel jön visszafelé. mi történt. hadd menjen.kérdezi Mathilde. nem tör dve a viharral. aki odacsúszott az ülésen a nyitott kocsiajtóhoz. a virágárusnál van. Mathilde er tlenül hagyja. és bevásárol: napraforgót. rózsát. és elmegy. ruhája már csuromvíz. a papának viszont jók a kapcsolatai. Fáradt. megírom magának. hogy a szeme tele van könnyel. és látja. hogy megtudjam. Két nedves ujjával megérinti Mathilde arcát. de nem szól egy szót sem.

mert „ mindig megszimatolja a tehetséget". és hazavinné. Naiv romantika. A n vér ezt a képet betette a borítékba a 137 . A hölgynek átadták az elhunyt néhány személyes holmiját. de az aprósütemény miatt: még a háború el tt se nagyon fordult el . mintha szerelmi légyotton lettem volna egy virágos mez n. Daniel Esperanza meghalt. nagyon sajnálja. ahol a tengerparton áll. még be se csomagolt. Esperanza egykori tizedesének özvegye vett részt a ceremónián. Mathilde látja. mindegyik látogató beírja a nevét a vendégkönyvbe. hiszen a galéria neve: Levelek a malomból tussal áthúzza a negatív megjegyzéseket. miközben véleményüket fogalmazzák: „Igazi tehetséggel ábrázolja a virágokat. Nem volt senkije. Háromnaponta . és egy vagy két órán keresztül szorongva nézi a látogatók arckifejezését. hogy ilyen finomat adtak egy „ingyenes helyen". Néhány nappal a halála el tt el került egy fénykép róla fiatalkorából. és a Hálókocsi Társaság nem vár. Max Linder-stílusú frizurával és bajusszal. A kórház melletti temet ben helyezték örök nyugalomra. de azért miel tt kimenne. Mathilde épp a galéria megnyugtató csendjében üldögél. de még ma este a Riviérán kell lennie. egy bizonyos Alphonse Daudet ." A galéria tulajdonosa. mert szerinte azok csupán rosszmájú önjelölt fest k féltékenységét leplezik. Meghasadt a szívem. hogy már megy is. a kék szín fájdalmas er vel kiált. A tiszteletesen és Mária n véren kívül csak Jules Bofflnak. Egyszóval a kiállítás biztató sikernek könyvelhet el. Mária n vér írta a daxi kórházból. nagyon magasra. hogy némelyek összevont szemöldökkel koncentrálnak.Mathilde a galériába viteti magát. amikor Sylvain égy júliusi délutánon levelet hoz a La Fontaine utcából. A magányosoknak komor és lekicsinyl a tekintete. Egy id s hölgy szintébb.hogy ne vigye túlzásba a rossz élményeket ." Más megjegyzések kritikusabbak: „Szegény virágok.magasra fog jutni. ítélkezzen inkább az utókor. is gratulál.aki büszkén vállalja névrokonságát a híres íróval. a párocskák gúnyos arccal sustorognak: Mathilde legszívesebben mindet leakasztaná a falról. k nem ártottak senkinek!" Vagy: „Gyenge.

mert nem bírja nézni. hogy pokolba a sajnálkozással és a nosztalgiával. Miközben Sylvain Mathilde-ra vár. hogy Mathilde lássa. Július 7. amit számomra oly nehéz elmondani. hogyan függ ez össze a v legényének a halálával. hogy hazainduljanak. könnyebb lesz. de hát azt mondta. hogy semmi kedve hazamenni vacsorázni. hogy valamikor igen jókép fiatalember volt. Csak arra kérem. Úgyhogy szép kis m vészeti tárgyú vitának néznek elébe ma este. Most pedig. zsebre dugott kézzel. Párizs . de csak félig hazudtam. de személyesen nem találkoztam vele. hogy Mathilde elkótyavetyéli a virágait mint valami piaci árus. mint ahogy én is magamban tartottam egészen mostanáig. mert szombatonként együtt árultak a piacon. Mathilde kijelenti. hogy nem ismerem. . Montgallet utca 43. nem dicsekvésb l mondta. és elosztották a nyereséget. hogy maradjon köztünk a levelem tartalma. és búfelejt ként igyanak egy kis fehér rumot. ha leírom.levéllel együtt. Feladó: Elodie Gordes . kisasszony. miután az els kett t összetéptem. Sylvain azt mondja. inkább térjenek be egy montpar-nasse-i vendégl be. Mathilde visszavág. kinyújtott nyakkal vizsgálgatja közelr l a képeket. és láttam a múltkor.. madszorra vágok neki ennek a levélnek. hála istennek. de most már har. melyeknek minden egyes négyzetcentiméterét még Mathilde-nál is jobban ismeri.. A háború el tti három évben a férjem gyakran emlegette. mennyire boldogtalan. hogy jobban megértsen. hogy Kléber Bouquet-t láttam azon a fényképen a megkötözött kez katonák között. Nagyon felzaklatott. szerda Kisasszony! Azt hittem. sem azt. így szégyellném magam. ha írok magának. nagyon fáj a szíve értük. ha a hallgatásommal még több szenvedést okoznék. Még a nevét se tudtam. f leg a pipacsmez ért és így tovább. el kell mondanom néhány fontos 138 . a férjem mindig csak Eszkimónak hívta. amikor azt mondtam. életbe vágó. mennyiben szolgál a segítségére.. Nem tudom. neki is jót fog tenni.

139 .dolgot. és pontosan ezekkel kapcsolatban kérem.

az gyámsága alá kerültem. amelyet a feleségével együtt tartott fenn a Saint-André-desArts utcában. én sem voltam túl szerencsés. Egy kis szobában laktam. vagyis az bátyja. miel tt találkoztam volna Benjámin Gordesszel. hogy attól kezdve önállóan dolgozzon. Mivel kiskorú voltam. mert a gyermekek boldogságáról van szó. hogy nem adna-e munkát neki. Egy matracon aludt a készül bútorok között. amikor kenyérért mentem a pék- 140 . Két évvel a záróvizsga el tt ott kellett hagynom az iskolát. Még aznap éjjel meghalt. Azonban az asszony. és a rá következ szerdán vakbélgyulladással kórházba szállították. Néhány hónappal kés bb Marié Vernét ismét teherbe esett.hogy legyen nagyon diszkrét. azonnal elbocsátotta. 1908 októberében Benjámin kibérelt egy kis m helyt az Aligre utcában. Ez az udvar volt az életem helyszíne több hónapon keresztül. az üzlet mögötti udvar végében. hogy a rövidáru-kereskedésükben dolgozzak. de teljesen reménytelenül. Benjámin Gordes huszonkét éves korában. akir l egyébként mindig a legnagyobb szeretet hangján beszélt. és ekkor a m bútorasztalos. Dolgozott ott segédírnokként egy Marié Vemet névre hallgató n . és nem tudott. Szombaton volt az esküv jük. szerencsétlen csillagzat alatt született. mert amaz már négy éve egy pénzváltó ügynökkel élt. Három közös gyerekük is született. a katonai szolgálata letöltése után egy m bútorasztalosnál helyezkedett el a Fabourg-Saint-Antoine utcában. Ben-jaminnek megtetszett a hölgy. Mindez 1907 tavaszán történt. A szeret jét nem sokkal azel tt meggyilkolták a házuk el tt. akivel már évek óta haragban volt. Benjámin áprilisban elvette Marie-t feleségül. azt a néhány percet kivéve naponta. akit az ügynök alaposan tönkretett. úgy látszik. amikor tizenhat éves voltam. vagy nem akart elválni a feleségét l. aki mellesleg n s volt. Itt kereste fel Marié Vernét 1909 januárjában vagy februárjában. mint az én édesanyám. Ami engem illet. az el z f nökeihez hasonlóan. és elismerte a négy gyereket. Anyám halála után egyetlen rokonom maradt. máig sem derült ki a gyilkos kiléte. pár évvel id sebb nála. de valószín leg olyasvalaki lehetett. de a férfi nem íratta a nevére ket. a nagybátyám.

ahol még most is lakom. amikor Marié Vernet-vel összeházasodtak.hez. én pedig annyira félénk. húsz. befogadtak. aki azonban született vénlány volt. fürd szoba. ha a szemembe nézett. és soha többé nem láttam. kölcsönkapott valakit l egy autót. Gyengéd volt hozzám. hát muszáj volt. Nem sokáig álltam ellen neki. amit azel tt soha nem ismertem: a Champs-Élysées-t. én pedig életemben el ször éreztem jól magam valakivel. Egyik vasárnap megmutatta nekem azt a Párizst. Benjámin Gordes lakása a Montgallet utcában volt. felmentünk az Eiffel-torony tetejére is. konyha. Tizenhét éves voltam. körülbelül ugyanakkor. Azel tt a n vére. és áteveztünk egy szép zöld szigetre a folyó közepére. 1909 tavaszán. Amikor azon a szigeten megmondtam neki. 141 . Titokban járt be a szobámba. Egy másik vasárnap a Saint-Michel téren randevúztunk. hogy az ember sorsa beteljesedjen. hogy sokszor majd meghaltam a szégyent l. De hát nem szükséges feltétlenül túl messzire menni ahhoz. hogy elmegyek t lük. Találtam munkát koszt. és elvitt vidékre. A nagybátyám és a nagynéném nem voltak hozzám se rosz-szak. kellemes beszéd fiatalember volt. és még hajnal el tt mindig elment. a lépcs házunk felújításán dolgozott. Ekkor ért véget a kapcsolatunk. megismerkedtem egy k m vessel. megkönnyebbültek. Egy fogadóban ebédeltünk. aki a Saint-Antoine Kórházban segített a kislányomat világra hozni. mivel senkim se volt rajtuk kívül. Benjámin még akkor bérelte ki. a Trocaderót. Azt hiszem. Még két hónapig se tartott. Én a gyerekekkel aludtam a nagyobbik hálószobában. annak az orvosnak a közbenjárásával. amelyik az utcára néz. amikor Benjámin megözvegyült a négy gyerekkel. két hálószoba. és egy id után nem bírta elviselni a gyerekeket. amikor bejelentettem nekik az én kis Héléneem születése után. kvártély ellenében. hogy terhes vagyok. A munkám abból állt. hogy a lányom mellett Benjámin Gordes gyermekeivel kellett tör dnöm. visszavitt Párizsba. Benjámin Gordes a másikban. Belevaló. Ebédl . Odile nevelte ket Joinville-le-Pont-ban. Kétszer még sétáltunk is a Szajna-parton éjszaka. Poissy mellé. se jók. délután pedig kibéreltünk egy csónakot.

amikor Benjámin hazaért az Aligre utcai m helyb l. Valójában már az els hat hónap alatt is. anyagilag sem panasz- 142 . mint ahogy ez kés bb ki is derült. mert az élet t sem kímélte. 1910. aki ismerte a férjemet. velem együtt vitte sétálni vasárnaponként a gyerekeket. Martiné. csak a n vérét. akkor Benjámin Héléne-t is a nevére vette. amióta a háztartást vezettem. hogy Benjámin iránt ugyanaz a szenvedély lángolt bennem. hogy a kislányom els szava „papa" volt. hogy jó és szelíd ember volt. készítettem a reggelijét. Ma már úgy érzem. mint férj és feleség. még miel tt megkérte volna a kezem. meg azért. ami hozzá kötött. és az ebédet. Nem túlzok. szeptember 10-én házasodtunk össze. Frédéric. Azt nem állítom. hogy neki magának nem lehet gyermeke. Mivel kissé szégyellte. miel tt hazaért. számomra pedig kifejezett kínszenvedést jelentett a nagy társaság. Egyébként hármójuk közül egyik sem jött el. Amikor engem fölvett a gyerekek mellé. így az utcáról kellett tanúkat fognunk pénzért. ami a fa megmunkálását illeti. és le akartam fektetni ket. de rendkívüli tehetség. ha szombatonként néha elkésett. Benjámin ugyanannyira szerette az én kis Héléne-emet. alig múlt huszonöt éves. mert Eszkimóval töltötte az estét. megmondhatja. én mostam a szennyesét. hogy valóságos m vész volt. de a higgadt. Mindenben egyetértettünk. gyakorlatilag úgy éltünk. megfontolt természete miatt sokkal többnek gondolta mindenki. és nagy sírás-rívás.Bárki. azért imádta annyira ket. amit bevitt a m helybe. de sokkal er sebb volt a vonzalom. Georges és Noémi (a legkisebb kétéves volt akkor. ha kijelentem. hogy olyan rövid ideig maradt özvegyember. kivéve. elmesélte a gondjait. a nagybátyámat meg a nagynénémet hívtuk meg az esküv re. a legnagyobb hat) imádták az apjukat. mint amilyen az én k m vesem karjaiba taszított. Nem is csodálkoztam. nem járhatott sokáig iskolába. Marié Vernét négy gyermeke. hogy nem laktunk egy szobában. akár az övéit. Kissé sz kszavú. szép gyerekeink voltak. mert valahol a lelke mélyén sejtette. minden este ünnep volt. A következ négy év életem legboldogabb id szaka volt. mert csak a gyerekeiért élt. Minden héten nekem adta a kosztpénzt.

de más is van még emellett: szeretném. a gyerekek rég alszanak. amikor magamonkívül voltam a gondolattól is. soha nem történt volna meg. 143 . mint ahogy annyi más. Az Eszkimó iránt való barátságát bizonyítja az is. és akkor ráfogják. hogy ez az egész rültség. csak vártam. 1914 augusztusában. ha nem tör ki a háború. a józan észt és engem is. hogy a zsibvásáros régi barátjával került egy századba. Eszkimót. Tizennyolc. Amíg együtt vagyunk. Eszkimóról mindig olyan nagy szeretettel beszélt nekem. Mintha önszántamon kívül halogatni akarnám. A gyerekek ellátásán kívül mást se csináltam egész nap. hírt. azt is elterveztük. Levelet. mert valahogy mindig körüllengte a kaland leveg je. meg azért is. hogy a tengerhez megyünk nyaralni. hogy a gyerekek nem az övéi. ahogy a fával bánni tudott. mármint azért. de mindenképpen ragaszkodott hozzá. mert még egyikünk sem látta a tengert. és ez esetleg kiderülhet. de számomra tökéletesen megnyugtató volt a megszokás és a napok egyformasága. mint senki másról.kodhattunk. kevésbé félek. hogy a mozgósításkor az öt gyerek miatt maradhatott volna a hátországban a nemzet rségnél. hogy a századával együtt kimenjen a frontra. amit én. hogy esetleg soha többé nem jön vissza a frontról. Az elkövetkez rettenetes évekr l nem számolok részletesen. hogy hazudik. Azt mondta: „Inkább maradok Eszkimóval. A háború mindent tönkretett. mint vén trottyokkal. mert nem akar harcolni. hogy belekezdjek. Fokozatosan úrrá lesz rajtam a szorongás. akiket úgyis lebombáznak. amit annyira szeretett volna kihúzni bel lem azon a viharos napon. beleértve Benjámin Gordest. talán az is nyomasztotta. amikor ezt a levelet írom. megkönnyebbüléssel értesültem róla az els leveléb l. és abból még nagyobb baj lehet. hogy a barátja is csodálja t a tehetségéért. Csodálta az ereje és az örökös jókedve miatt. péntek van. maga is bizonyára ugyanazt élte át. két estét töltöttem már el az írással. dolgozhatott volna a vasutak és közutak javításánál. tizenkilenc éves korban a lányok általában másról álmodnak. ha megértené." Bevallom. Most. ahogy közeledem ahhoz. és Benjámin valószín leg érezte.

Benjámin soha nem szeretett írni. Kés bb tudtam meg." „Most zárom soraimat. hogy a százada Champagne-ban volt sszel és télen. Aznap este láttam sírni el ször. Kléberrel kihívtunk kártyapartira két gyanútlan gránátost. emlékszem rá. mert nem bírta elviselni a zajt. Nem bírta a háborút. a levelek csak a posta szeszélyessége miatt érkeztek néha késve. tántorgott. egy szombati napon. Addigra már lefektettem a gyerekeket. egyszer elment meglátogatni a m helyét. Április 15-én jött haza másodszor. borszagú volt a lehelete. de minél jobban telt az id . Az egyik percben majd megette a gyerekeket. irtó jót nevettünk. és így tudtam meg a valódi nevét is: „Tegnap Kléberrel elmentünk a tábori színházba. hogy megváltozott: nem volt többé önmaga. hogy nevetségessé válik. Csak akkor vált der sebbé." A szabadságolás. amikor megint vártam. Már említettem. többé nem jön vissza onnan. Szinte napról napra egy évvel azel tt vonult be. mennyire szomorú és levert. Benjámin legel ször az artois-i harcok után. félt. Az alatt az egy hét alatt. hogy ide jutok. annál inkább éreztem a leveleib l. de azért soha nem hagyott hosszú ideig hírek nélkül. Másnap. Kléber megállás nélkül pöfékel. 1915. hogy soha nem beszélt a háborúról. kijózanodva. sötétedés után ért haza. Egy-egy étkezés után általában hosszú ideig ült némán a borospohara mellett. A háború el tt szinte egyáltalán nem ivott. rossz el érzete volt. és a szeméb l . hogy ha nem tesz valamit. hogy hamarosan szabadságolásra megyünk. amikor Eszkimóról írt. ha azt mondom. mert odakint a fronton egyedül az ital tartja bennünk a lelket.telje- 144 . rászoktam az ivásra. A levelei egyre szomorúbbak lettek. átölelt." Aztán elutazott. amit otthon töltött. vacsorához is kellett az egy üveg bor. mint valaha. a másikban meg kiabált velük.a másnapot. hív a kötelesség. Enyhe kifejezés. és azt mondta: „Ne haragudj rám. és Verdun el tt 1916 márciusában. most pedig ebédhez is. mert ostoba módon tartott t le. július végén jött haza szabadságra. Soványabb és sápadtabb volt." „Kléber kapott egy fülest. Soha nem hittem volna.már akkor . Ez gyakran visszatér szó volt." „A következ csomagodban ne felejtsél el pipadohányt küldeni. mint sokan mások.

nevet. hogy hazajövök végre. Akkor a következ t mondta: „Miel tt elmegyek. hogy miközben ezt olvassa." Az elutazása napján a Gare du Nord kerítéséig kísértem. Kléberrel nem számít az egész. a németeket kinyírjuk. úgy érzed. mire kért. és megint boldogok leszünk. se a miénk. Akkor azt mondta: „Tudom. Aznap este azt feleltem Benjaminnek. nekem meg az a szörny érzésem volt. Nem szórakozik rajtam. hiszen én kérlek rá. és attól kezdve mindennap. Sose lesz vége. Butaságokat beszélek. hogy megteszed." Egy másik éjjel magához szorított. Azt mondta az ágyban. meg kell ígérned. akik nélküle növekedtek. eszembe se jutna ilyesmi. és azt mondta: „Vagy dezertálok. a gyerekeket a szomszédokra bíztuk. és jót szórakozik rajtam. ha érnék annyit. hogy tudjuk. és akkor is csak a sötétben: „Ennek a háborúnak sose lesz vége. nem ismersz rám." Hosszú szünet után elváltozott hangon hozzátette: „Érted?" Érti? Biztos vagyok benne. Már nem ivott. mint Kléber. mintha ez a mocskos háború soha nem létezett volna.sen kihunyt a fény. Bele vagyunk temetve a sárba. Ilyen érveket hozott el : „Nem csalsz meg. és nagyon hamar kifárasztották. amikor a gyerekek nem hallhattak minket. hogy képes legyek csinálni neked egy hatodikat? Hidd el. hogy nem ismerek rá. Elaludt. ha olyan független és fatalista lennék. Nagy er feszítéssel próbált érdekl dni a gyerekek iránt. A kerítésen keresztül még megcsókolt. hogy érti. Biztos vagyok benne. de mi is belepusztulunk. vagy kell még egy hatodik gyerek. nézett rám. Másnap újrakezdte. Maga is azt akarta. És egyáltalán mi lesz a különbség. Látni kellene az angolokat harcolni. Csak az számít. miután a másik öt sem az enyém? Talán kérnék t led ilyet. Bocsánat. Benja- 145 . Hat gyerekkel már hazaküldik az embert. Egyik délután elmentünk sétálni egy órára kettesben a Bercy rakpartra. hogy visszajöjjön a v legénye. Pedig én vagyok az. De még az bátorságuk se elég. de akkor elfognak. se a fritzeké. Én nem." Kimondta a nevet: Kléber. mi a bátorság. hogy teljesen meg rült. ahol már szinte alig kívánt engem.

Tudni akarta. a szörny sebesüléseket. szegény marokkóiak. Pedig Kléber mondta nekem kés bb. kisasszony. hogy a háború még mindig tart. ígérd meg. de ahhoz nem. Ahogy múlt az id . vagyis hogy semmi sem fekete vagy fehér. De már nem vagyok képes rá egyedül. amikor meglátta a halottakat. nyolc vagy kilenc hónap kell. amikor jönnek. sikerül-e megértetnem magával. rakosgatta ide-oda a holttesteket." Nem tudom. vállán a tarisznyájával. nyolc vagy kilenc hónap múlva megszabadulok innen. amikor elkezdtem írni ezt a 146 . szegény fritzek. a földön birkóztak. Egyszer egy nagydarab. a másik meg ráugrott. mely napokon leszek a legfogékonyabb arra. Magamról mesélek. úgy er södött Benjámin rögeszméje. Ments meg. és azt hiszem. hogy túléljem." Azt válaszolta: „Nekem a remény kell. a férjemr l. legföljebb csak úgy tesz. mintha semmik se lettek volna. Ezt írtam neki: „Még ha terhes maradnék is. ígérd meg. mint a kutyák. július 11-én. hogy Kléber melyik hónapban jön haza szabadságra. hogy megverekedjen egy olyannal. se az élet ellen. Nem bírta elviselni. amit mondani akarok. se a halál ellen. mint szerdán. ahogy elballag piszkoskék szín katonaruhájában. mert az id mindent eltorzít. kövér férfi állt'a szekéren. hogy teherbe essek. míg megszülöm. aztán rájuk taposott. kérlek. elmondta mindennek. aki halottakra tapos. de Kléber Bouquet-r l egy szót sem. egyik testet a másik után. Hogy tudjam. a notre-dame-de-lo-rette-i és vimyi vérfürd után Benjámin végképp elveszítette a maradék bátorságát is. hogy minél kevesebb helyet foglaljanak el. ez a lényeg. Szegény franciák. Szekérre hajigálták ket.min. Addigra vége lesz a háborúnak. mert a világon egyedül az id uralkodik. Akkor Benjámin kiabálni kezdett vele. ahogy jönnek. Ma. és közben sírtam. nem harcol se a háború ellen. vasárnap." Kléber kés bb egyszer ezt mesélte: „Artois-ban. hogy megteszed. neki volt igaza: az ember elfogadja a dolgokat. Benjámin a háborúhoz talán elvesztette a bátorságát. fején a katonasapkával. Láttam." Bólogattam. Mindegyik levelében újra meg újra megírta. már nem vagyok ugyanaz.

Az asztalnál ült. barna hajú és bajszú. a fején szalmakalap. ahol a sógorn m. de néhány másodpercig rá se mertem nézni. de nem mertem kinyitni az ablakot. csak tegyek ki valamilyen színes ruhát az egyik utcára néz ablakba.megszakításokkal teli levelet. nehogy odakintr l meglássanak minket. Aztán keresztülvágott az utcán. Nem tudom. aki elfelejtette a szerepét. de most már úgy gondolom. Másnap reggel elvittem a gyerekeket Joinvüle-le-Pont-ba. Kléber Bouquet 1916 júniusában jött haza szabadságra. ha nálunk marad éjszakára. elvégre minek. az állt rajta. hogy egy férfi megáE a szemközti járdán. Belépett. üljön le. és nagy ácskezei voltak. tökéletesen megérti azt is. bedobott egy cédulát a postaládámba. amihez egy vagy két napra van szükségem. nyugodt arcú. hogy legalább annyira zavarban van. Akkor még nagyon féltem leírni ezeket a dolgokat. akinek csak annyit mondtam. 4-e volt. Odile szokott aludni. Azt mondta: „Jó napot. mint két színész. nekem is jobb így. láttam. legalább a lelkiismeretem nyugodt lesz. hogy el kell intéznem egyet s mást. ha a hasznára lehetnek. bejött a szobába. Elodie. hétf . Becsukta az ajtót maga mögött." Viszonoztam a köszönést. Olyan idétlenül nézhettünk ki. Csak akkor mentem ki az ebédl be. Hogy szinte legyek. mint én. ahogy kifelé lestem a nagyszoba ablakán. Délután három óra tájban. Meleg volt. láttam. mint amilyennek Benjámin leírta: robusztus." A konyhában rettent en vert a szívem. már nem szégyellem magam. és én képtelen voltam bármiféle jelet adni neki. hogy másnap délután feljön hozzám. Odile nagynénjükhöz. Világos nyári öltöny volt rajta. aztán valahogy kinyögtem: „Készítettem kávét. rólam nem is beszélve. és a mi emeletünket nézi. Olyan volt. „Vegye le a zakóját. de hát nem bírt mosolyogni. Bevittem a kávét. A kezem remegett. levette a kalapját. egyenes tekintet férfi. hogy kinyissam neki a lakás ajtaját. amikor meghallottam a lépteit az emeleten. ha 147 . Csak a mosoly hiányzott. de ha nem akarom fogadni. Néhány másodpercig néztük egymást mozdulatlanul. szalmakalapját a díványra tette. hogy történt.

Este elvitt egy étterembe a Nationnál. most pedig bisztrója van." Nem feleltem. Akárcsak én. kezét a hajamba mélyesztette. Valami vicceset mesélt. és szelíden így szólt: „Teljesen abszurd ötlet volt. rágyújthat-e. és a bátyja ott maradt. a bátyjáról. és hogy én sem vagyok önmagam. Elnyomta félig elszívott cigarettáját a csészealjban. a dívány mellett állva levettem a ruhámat és minden egyebet. Kimentem a konyhába. ha még beszélni akar velem. Kék Gauloise-t szívott. sem a gyerekek szobájába. vagyis mindent kitenni onnan. mesélni kezdett a fiatalságáról és Charles-ról. Talán akkor majd könnyebben viseli a frontot. Már nem beszélt. aztán egy barátjáról. Hogy oldja kissé a zavarunkat. nem megyek vele sem a hálóba. nem is figyeltem 148 . sem akarta megemlíteni Benjámint vagy a frontot. Nem tudtam ránézni.mondtam neki.akarja" . de aztán abbahagytam. akivel Amerikába mentek. hogy hozzak egy csészealjat hamutartónak. Mosolygott rám az asztal túloldaláról. ami Benjaminre emlékeztetett. úgy döntöttem. miel tt elutazom" . és megláttam gyerekes és biztató mosolyát: valóban. amikor Kicsi Louis-val megtréfáltak egy zsugori vendéget. miután a szemébe mertem nézni. és szódavízfröcsköl versenyeket rendez a vendégekkel. hogy visszatartsam. Aztán kibontakoztam. Megittuk a kávét az asztal két végén ülve. Felvette a kalapját a díványról. és az volt az érzésem. ez nem lehet igaz. Még az érkezése el tt megpróbáltam el készíteni a hálószobát. és egymáshoz simulva álltunk jó ideig. és visszaindultam az ebédl be. Még mindig nem mertem a szemébe nézni. hogy megtörtént. aki azel tt bokszoló volt. Hazud-juk neki azt. Aztán megkérdezte. Hallottuk az odakint játszó gyerekek zsivaját. Elindult az ajtó felé. Végre. Közben megcsókolta tarkómat. Még id ben utolértem. Anélkül hogy megfordultam volna. ez a mosoly egészen megváltoztatta az arcát. Majd fölkelt.mondta. Megköszönte. Akkor felnéztem. a szék támlájára tette a zakóját. Kicsi Louis-ról. „Hagyjon egy üzenetet Kicsi Louis-nál. mert az is t juttatná eszünkbe. magához húzott.

Piros rózsákat hozott. Már a lépcs házban állt. és annyi fókát fognak elejteni a vadászaton. szerettem-e. a többit már tudja. azt kérdezte: „Tehát maga miatt vesztek össze?" Azért vesztek össze k ketten.mondta -. amikor nála voltam. majd mást rendelünk. feljött ebédre. a tet szobájába. 149 . akivel együtt élt. ahogy utoljára láttam. ha egy asszony nevet. de nem eléggé ahhoz. mert az autóban. Elmondta az igazat annak a n nek. Megemelte a kalapját. Nem tudom. amikor átkarolta a vállamat. A m helye az udvarban volt. cseresznyetortát és a biztató mosolyát. de elnevettem magam. mert emberek vagyunk. Eszkimó erre csak annyit mondott: „Majd rendbe jönnek a dolgok." Az id . legalábbis Benjámin válaszát erre a három napra. a másnap nem számított. Másnap reggel szállt vonatra. hátratolt kalappal azt mondta: „Örülnék. amikor is nevetett. A kapu el tt. és ezen senki. meg kell számolni. de az megdühödött. Emlékszem az utolsó képre. menjek fel.arra. a fókát mindig is utáltam. mutasd meg a fókákat. kezemet nagy kezében tartva. én meg az ajtónk el tt. és egész halkan. Aztán egészen estig szeretkeztünk. és elvitte az összes holmiját." Azt hiszem. hány foga látszik. zárójelszer epizód alatt." Akkor elnevettem magam. Akkor szerencsét hozol nekem. A lépéseink visszhangzottak az ürességben. vagy szeretett-e ez alatt a nevetséges. rám mosolygott. Másnap délután én mentem el hozzá a Daval utcába. hogy öt vagy hat fognál többet tudott volna megszámolni. Azt mondta: „Többet kellene nevetnie. „Nem baj . se senki. alatti Harmadnap. a Sergent-Bauchat utcában jártunk. amit most elmeséltem. csak egyszer en néztem t. miközben visszakísért." Este. se gyász. amit mond. nem tárgyak. Az eszkimók azt állítják. csütörtökön. szinte suttogva mondta: „Ha rám gondolsz. Elodie. ha azt mondaná. amiket el z nap igyekeztem nem észrevenni. amikor zuhogott az es ." Feljött. még a háború sem változtathat. Szeretkezés után meztelenül ettünk. se könnyek. Nem volt se szenvedés.

hogy sem jön már vissza. Jelenleg dolgozom. kisasszony. ez utóbbiról a sors véletlen összjátéka folytán tudtam meg 1917-ben. Azt hiszem. 150 . dehogy. Se Benjámint. amit az életem zárójelébe tett férfi mondott: egyetlen urunk az id . úgy tettem. rülten féltékeny lett. Kés van. nem több annál. A két legid sebb. Huszonnyolc éves vagyok. Kléber a végén már elviselhetetlen igazságokat vágott a fejéhez. semmi mást nem akarok. Benjámin. miután rájött. miután Sylvain elhozta neki. Frédéric és Martiné sokat segít. melyet már el z este is kétszer elolvasott. hamarosan jön a levélért. Elodie Gordes Mathilde egy hétf reggelen kétszer olvassa el a levelet. hogy valaki mással vagyok. Benjámin? Hogy örömet szerezzek neki. fájdalmasan. csak felejteni. Benjámin. Bízom abban. a leveleiben megátalkodottan ostorozott a kérdéseivel: hol és hogyan vetk ztem le. és f ként. zavart-e. éget en. mindig ugyanaz a kérdés: „Élvezted-e?" Igen. A k m ves? Akkor naivan úgy képzeltem. nevelem a gyerekeimet legjobb tudásom szerint. milyen pozíciókban. teljesen ellentmondva korábbi önmagának. mintha. az els alkalomtól az utolsóig. Önnek megmondhatom: azel tt soha nem élveztem a testi szerelmet. mint . ez jár a n knek. Az utolsó oldal üresen hagyott hátlapjára ezt írja: Isten vele? Ugyan. hogy semmi haszna nem volt annak. mint amikor az ágyban simogatják magukat. hogy kölcsönadott a barátjának. mindent elmondtam. aki magával volt a múltkor. élveztem. Az úr. És az id ismét megtette a magáét. Isten vele. hányszor csináltuk a három nap alatt.' Nem estem teherbe. se Klébert nem láttam soha többé.

esküszöm. Kléber halálát az Erard utcai pékt l tudtam meg. amikor levelének ezt a részét olvastam. Benjámin mindenképpen segített volna a barátjának. A kérdések. számomra több okból is zavarba ejt k.. újévkor érkezett. hogy kicserélték. Ha ez el tt az id pont el tt találkozott volna Kléberrel. annak nagyon örülök. aki mindig is a legnagyobb pletykafészek volt a környéken. Ami a cip jükre vonatkozó. amelyeket feltett. elméletben elképzelhet . hogy a férjem az új századában találkozott Kléberrel." Ha Kléber azt írta Kicsi Louis-nak. és biztos vagyok benne. de Kléber is majdnem akkora. és a mi kalandunk miatt elhagyta. hogy bosszút álljon Kléberen. és kibékültek. Azt hiszem. arról biztosan értesített volna. Benjámin semmilyen körülmények között sem használta volna ki a „drámai körülményeket". hogy nem csak a látszat kedvéért. de azért megpróbálok válaszolni rájuk a legjobb tudásom szerint. Ha lenne kedvem nevetni. még a szomszédok is hallották volna a ha-hotázásomat. csütörtök Kisasszony! Nagyon meghatott az együttérzése és vigasztaló szavai. hogy ez elképzelhetetlen. és mindent megtett volna érte. hogy megmentse. Egyikük sem volt képmutató ember. törzsvendég Kicsi Louis kocsmájában. és szinte ugyanabban az id pontban. mint . Nem ismerem Véronique Passavant-t. „A szerencse véletlen összjátéka" nem az az asszony volt. Nem tudtam róla. Párizs Július 15. és Eszkimónak hívta mindenki. 1917 áprilisában egy nap ezt mondta nekem: „Gordes úr haverját. akivel együtt árultak a piacon. Aki ismerte mindkett jüket. Azt sem tudtam. tudja. az Amelot utcában. szintén megölték a fritzek. A férjem magas volt. hogy Kléber ugyanabban a zónában halt meg. azt hiszem.. Az utolsó levele 1917 legelején. Az unokaöcsém mondta. Ugyanakkor. számomra megdöbbent kérdést illeti. hogy kibékültek a férjemmel. már mindent elmondtam magának Pire úr nyomozásával 151 . aki Kléberrel élt. akár nem.Feladó: Elodie Gordes Montgallet utca 43. akár kibékültek.

ma felhívtam a munkahelyemr l. és engedélyt adtam neki.kapcsolatban. még akkor is. hogy mire irányulnak. szinte rokonszenvvel: Elodie Gordes 152 . szintén kívánom. hogy sikerrel járjanak a kutatásai. hogy a férjem halálával kapcsolatosan minden információt a rendelkezésére bocsásson. ha számomra nem teljesen világos. Kedves kisasszony. Mindazonáltal.

Meg fogja érteni. Mindazonáltal felvilágosítást tudok nyújtani Önnek az Önt érdekl több kérdésben. Párizs 1920.Germain Pire A VADÁSZKOPÓ Magánnyomozó Iroda Lille utca 52. Ernest. mind a szövetségesek tüzérségi támadásaitól a '16-os offenzívak során. hétf n. Aznap a délel tt tizenegy órától délután ket- 153 . Mint már említettem volt. hogy bizonyítékokkal támasszuk alá Benjámin Gordes tizedes halálát. július 17. hanem a munkatársam. hogy er feszítéseink mindössze arra irányultak. és semmi másra. 1917. vagyis a bátyám. aki gondosan összegy jtött minden tanúvallomást. és ez a feladat határozta meg kutatásunk jellegét. egy kétemeletes épület egyik felében szállásolták el. Az épület másik felét a britek foglalták el. szombat Kisasszony! Tegnap. nem messze a hadmérnökség által lefektetett vasúti sínekt l. a Voltaire rakparti galériában folytatott beszélgetésünk nyomán alaposan tanulmányoztam Benjámin Gordes dossziéját. nem én személyesen nyomoztam ebben az ügyben. mind az ellenség. amit csak tudott. amely a falu északi részén állt derékszögben. A falu már addig is sokat szenvedett. a francia ment állomást Combles-ban... január 8-án.

amelyet Ön nem akar megosztani velem? Én bárkit meg tudok találni. amelyr l tegnap kérdez sködött. melynek törzsébe három M bet van belevésve. hátha én villámgyorsan megoldanám a rejtélyt. mivel a kép helyére ragasztott. Már említettem volt. lehangoló fekete cédula tudósít róla. hogy aznap Benjámin Gordes tizedes német csizmát viselt? Azt hiszem. Ami a díjazásomat illeti. egészen pontosan három személy: a Saint-Vincent-de-Paul Kórház egyik irgalmasn vére és két sebesült. hogy föl ne tegyem magamnak. akik között egyaránt voltak katonák és az állomás egészségügyi személyzete. mennyire csodálom az Ön festményeit.t ig tartó bombatámadás nyomán beomlott a franciák által elfoglalt els emelet egy része. hogy már eladásra került. akik látták Gordest. Holttestét nyomozásunk eredményeképpen több túlél szemtanú azonosította. az els vonalban lezajlott heves összeütközések után: fejsérülést kapott az egészségügyi nyilvántartás adatai szerint. Egy hátországi kórházba akarták szállítani. kisasszony. megelégszem egy másikkal. Valószín leg a lövészárokban vehette föl. jobban mondva Önnek a kérdést: honnan tudta. Ezt a tényt illet en nem tudom megállni. Az a részlet. még miel tt kitört volna a csetepaté. hogy igazán beszédesebb lehetne irányomban. hogy ne fázzon annyira. amikor a bombázás elkezd dött. a következ : a három tanú egybehangzó állítása szerint Benjámin Gordes tizedes lábán német csizma volt. valószín leg azért. A romok alatt és a környéken tizenhárom halottat számoltak meg. A szerencsétlenül Járt áldozatok listáján valóban szerepel az orvos f hadnagy Jean-Baptiste Santini neve. a tóparti mimózákkal és a jegenyével. ha ez aggasztja. biztosan meg tudunk egyezni. A pipacsmez sajnos nem lehet az enyém. miel tt beomlott az emelet. 154 . Látja. én mindent észreveszek. mert nem is foglalkoztam vele azel tt. és amelyre nem tudtam ott hirtelen válaszolni. kisasszony. Nagy gyakorlatom van benne. Benjámin Gordes tizedes aznap délel tt érkezett a ment állomásra. Ki tudhatja.

de különben meg akarja tartani magának. nagyokat sóhajt minden egyes kép el tt. nem fogok visszaélni a helyzettel! Soha nem keverem össze a munkát a szórakozással! Ha sikerrel jár. egy történet melletti kis változatosság a sok szomorú háborús Majd sietve hozzáteszi: . Lavalliére-nyakkend t. Gondolkozzon az ajánlatomon. hogy gratuláljak a tehetségéhez. ahol az elmúlt három évben megfordulhatott: Marseille. akkor is engedje meg. hogy mindig nagy érdekl déssel fogom figyelemmel kísérni a pályafutását. Mathilde-dal szemben ül a keskeny galéria végében. apró termet férfi. Még hosszú ideig sajnálni fogom. Némi nosztalgiával jegyzi meg. La Ciotat és egy piroslámpás ház a gardannes-i út mentén. hogy ifjúkorában maga is „pepecselt az ecsettel".No végre. egyszer fogadókban alszom. ritkás haját gondosan a koponyájára simítja. De ha nemet mond. szolgálataiért Mathilde majd megajándékozza egy festménnyel. még egyszer körbejárja a helyiséget csíptet vel a szemén. térdük szinte összeér.De ne féljen. öltözéke kissé idejétmúlt. és igen szerény borravalót szoktam adni. csak vizet iszom. keresztneveit. élénk tekintet . Végül 155 . hogy a pipacsmez nélkül kell élnem. azt a képet csak azért akasztotta ki. keménygallért. Természetesen csupán mint m kedvel . de a mimózákra ne számítson. A nyár kell s közepén szalonkabátot. keménykalapot. hogy lássák. Pire úr föláll. Viharvert jegyzetfüzetébe írja be Tina Lombardi nevét. Toulon. és biztosítsam róla. Germain Pire Germain Pire mozgékony. születési idejét és azokat a helyszíneket. Viszont keveset eszem. fehér ka-máslit visel. kefebajuszos. Az utolsó bejegyzés közben hamiskásan csillogó szemmel így szól: .' Természetesen a költségeim megtérítését l nem tekinthetek el. A nyakkend talán azért képezi részét öltözetének. hogy m vészküls t kölcsönözzön neki.

részben a ház eleganciája. ócska jegyzetfüzetét a galéria ablakának támasztva. Miel tt elválnak. ha még mindig él. és az egészet átköti egy gumival. a La Fontaine utcai kis szalonban. amelyen a fátyol égszínkék színe pontosan megegyezik a ruhájáéval. kedves kisasszony. de a valóság mindig sokkal mellbevágóbb. No és persze a költségei.nagy nehezen egy lilás rózsaszín hortenziabokor mellett dönt. kék szem . Fején apró nyári kalappal. . Mathilde ismeretséget köt Veronique Passavant-nal. huszonöt éves lehet. félénken kortyolgatja a portói bort. milyen rendes vagyok: nem számítok fel pluszpénzt. Ceruzáját a füzetbe teszi. sz ke hajú. feny kkel a háttérben. Egy másik este. A nyomozó már kilépett a rakpartra. aztán majdnem a szemöldökéig a homlokába húzza. Miért nem mondja el nekem az egész ügyet szintén? Mathilde azt feleli. Hogy nyomatékot adjon szavainak és elszántságának.Már most érzem a hortenziái illatát. részben a vele szemben ül n rokkantságának látványa miatt.Talán majd jobban megbízik bennem. . ha megtalálom azt a rosszélet n t. Eszkimó szeret je valóban „szép példány". az Oléron szigeten született. tenyerével nagyot csap a keménykalapjára. de az újságban leadott hirdetésére vonatkozóan fel kutatom magának azt a Célestin Poux-t is. amelyr l hallott ugyan.Információim szerint. hogy a történetet is meg akarja tartani magának. így szól Mathilde-hoz: . Ben jámin Gordesszel egy században volt. Mathilde erre nem tehet mást. 156 . nyilvánvaló megillet döttséggel.Csak hogy lássa. Szerencsére hamar feloldódik. a bejárat el tt áll. mint ahogy Kicsi Louis leírta. A vadászkopó. mint hogy megadja neki a kezd „lökést": . mindent följegyez.

hogy nem tudja. és csak vártam és vártam. de hát már három és fél év telt el. A Mathilde anyja által lakályossá varázsolt kis szalonban most Veronique Passavant sírja el magát. akik ezt tették!" És elviharzott. hogy Manech milyen zavarodott 157 ." Teljesen bizonyos volt benne. Veronique azt kérdezte t le: „Van rá bizonyítéka?" „Gyakorlatilag igen" . ha életben van. mit képzeltem 1917-ben e miatt a bolond n miatt. hogy értesítse. olyan dolgokkal tömte tele a fejemet." Azután zokogni kezdett. semmivel se ér többet. nem? Mathilde nem akar hazudni: legyint a kezével. Egyre csak azt ismételgette: „Könyörgök. Az öt elítélt közül csak a saját szerelme és Kléber Bouquet érdekelte. Végül. ez lehetetlenség. megnyomogatja vele a szemét. mint azok a ganéjok. sötét hajú és szem .felelte. kérem. még a könnyeit se törölte le. Fiatal volt. Szerintem együtt rejt ztek el. olyan széles karimájú kalapot viselt. akkor maga egy utolsó ribanc. aki meglátogatta a boltban. bár kissé közönséges. mint amilyet a hódítani akaró n k. Nagyon gyorsan beszélt. Szoknyája és kabátja is rövid volt. tudatná velem. . csak az én párom lehetett. alig visszafojtott hevességgel. Siralmas állapotban volt.Az a n . A másik túlél r l azt mondta: „Ahogy leírták a külsejét. amiknek semmilyen alapja nincs.A maga v legénye az elmúlt három és fél év alatt biztosan talált volna rá módot. Én mindkett t kihozom onnan. A többieket meg sem említette. délies akcentussal. . és eltitkolja el lem. mondja meg. ne hazudjon nekem! Ha az embere jelentkezett. ahol 1917 márciusában dolgozott. hogy Eszkimó életben maradt. ez biztos! Isten tudja. nem mondta meg a nevét. mit m veltek vele. Kis fehér zsebkend t vesz el a táskájából. csak a lábikrájáig ért.Ha Kléber élne. miután semmi biztatót nem tudott meg. ahová Veronique leültette. Nincs kedve megemlíteni. a következ ket vágta Veronique szemébe: „Ha tud valamit. miközben beszél: . Még rágondolni is félek. elcsigázott arccal bámulta a földet az üzlet hátsó helyiségében. csinos.

kiesett egy robogó vonatból. kiéhezve. mi történik a politikában. nehogy cinkosság gyanújába keverje Mathilde-ot meg a szüleit? Vagy ha Manech zavarodott elmével.elmeállapotban volt. átfagyva. hogy keresse. gyakran meg is feledkezik róla. amikor a Bingo Alkonyathoz vitték. A hétköznapi élet sem érdekli. Meaux-ba és Dijonba. Úgy közlekedik. ha az amnéziás-sá vált Manech fogságba esett. hogy van lába. illetve senki sem kereste ket. A háromból egyiknek se hiányzott a keze vagy a karja. egészen addig a napig. Mi van. mert szép emlékeket ébreszt föl benne Manechr l. Harminc olyan am-néziás vagy zavart elmeállapotú katonát tartottak nyilván. Mathilde vállalkozását szomorú szívvel „szélmalomharcnak" nevezte. míg Mathilde akkorát nem csapott az asztalra. tudni akarja. A tízb l hét barna hajú. A többihez lassanként hozzászokik. Például a tolószéke: nem kell t sajnálni. miután az a másik. az országúton kódorogva. hogy táncra perdültek a poharak és a tányérok. éjszaka. hogy még akkor is. hogy megnézze ezt a fennmaradó hármat. netán egy másik Mathilde-ot? Mathilde azt mondja Véronique Passavant-nak. hogy hozzá van láncolva. Ha eszébe jut. és pont azért nem jelentkezik. 158 . amik annyira lázban tartják az embereket. De azok az események sem. akiket a fegyverszünet óta a családjuk nem tudott azonosítani. milyen körülmények között t nt el. Csak az a bizonyos vasárnap számít most már neki. nem is tör dik vele. Sylvain. és rendes emberek befogadták valahol Németországban a háború után? Vagy ha Manech igenis észnél van. A hétb l három kék szem . ahogy szokott. mint ahogy Véronique sem avval. mint Manech. A kórházak eredménytelen átkutatása sem hamvasztotta el Mathilde-ban az ostoba reménykedést. akinek nem emlékszik a nevére. pizsamában. s t: Esperanza beszámolója után legels dolga volt. talált egy menedéket valahol. hogy érdekl dött az összes katonai és civil kórházban. ha soha többé nem látja viszont a v legényét. aki mindazonáltal elutazott Cháteaudunbe. Nem tudja. már nem tartja az egészet sem fontosnak. Persze ez egyáltalán nem tántorította el Mathilde-ot attól. hogy van-e már új köztársasági elnök. még azt sem. meg az a hóval borított terület a két ellenséges lövészárok között. sem teljesen valóságosnak. akkor is csak azért. amnéziásan vagy sem. Tíz hasonló korú volt köztük.

amikor Manech halálhírét közölték vele. Három nappal kés bb Mathilde egy még hosszabb. Képes vagyok óriási felhajtást csinálni egy pár csizma miatt. Tudja. A kiállítás bezárása után Mathilde épp készül vissza Capbre-tonba Sylvainnel. magának. Mathilde felsóhajt: . mint egy durcás gyerek. néha túl merész a fantáziám. ilyenkor mindenki mindenkit szeret. Aztán valamivel komolyabban: . és kissé grimaszolva rázza a fejét. Mathilde-ot telefonhoz kérik: Pierre-Marie Rouviére. így szól: . és szelíden megrázza göndör. A hallgató tölcsére. még sötétebb alagútba lép be. érzem magam itt. . miért szakítottam soha senkinek nem beszélek szinte ugyanazzal a párizsi Mathilde ugyanilyen hanghordozással feleli: . akkor egy szót se.Ha megesküdött. a második pohár portói mellett. kit l! Véronique Passavant ránéz.Olyan jól nék örökre. szívesen elmondanám de megesketett. Véronique Passavant-nak a szempillája se rezdül.De ett l sem jutottam messzebbre. hogy stílusban. mindjárt asztalhoz ülnek az utolsó családi vacsorához. mint akkor. magával marad Az illúziók korszaka ezekkel a szavakkal ér véget. fekete fürtjeit a kis kalap alatt. de a lelke mélyén egy kanál vízben fojtana meg egyeseket. majd elfordítja nagy fekete szemét. Találja ki. Szórakozott tekintettel mártja bele ajkát a borába. a b röndök már becsomagolva. miközben leszáll odakint az este. amely feketefehér szín . Ha tehetném.Ez az egész talán valóságos? Véronique arcán megjelenik egy halvány mosoly. Egyedül megy a készülékhez. le van téve a 159 .Egyébként tudom. róla. mert a mama így akarta.Nagyon Kléberrel. Kés bb.

majd vaktában a helyére akarja tenni. a hallgatót egy darabig még a kezében szorongatja. de aztán leejti.tartójára. Bár az is lehet. amikor visszaemlékszik rá. egyre félelmetesebb. ahol Manechet és négy bajtársát eltemették 1917 márciusában. . bocsáss meg. Nem sokkal azel tt találták meg a holttestüket. . A beszélgetés után Mathilde még sokáig ül homlokát a készüléknek támasztva. Pierre-Marie most tudta meg barátjától. hétf n. hol található Pikárdiában az a temet . hogy meghalt. ahol két hónappal korábban meghaltak. a német visszavonulást követ en. Január 8-án.Tudtad. a tisztt l. és az csak lóg lefelé a zsinóron himbálózva. néhány jó szándékú brit katona temette el ket sebtében egy gránáttölcsérbe ruhástól és a nevüket visel dögcédulával. személyesen kísérlek el oda Sylvainnel együtt. Mindegyiküknek jutott egy kereszt a saját nevével. amikor a kezébe veszi. Nem sír. pont azon a helyen. Ha akarod. 160 . és ahogy Mathilde közeledik felé. a Bingo Alkonyat nev lövészárok el tt. hogy Mathilde mindezt utólag képzeli bele a jelenetbe. Mathilde nem sír. hogy fájdalmat okozok . de még inkább.Édes Mattim.mondja PierreMarie befejezésül.

Az Hossegor-tavi mimózák 161 .

A fiú nagyot csap a kezével a leveg be: . nézi Mathilde-ot a rácson át: . . a határozott férfiak nyugodt hangján közli: 162 . Most látja el ször a tolószékben ül kislányt a kerítés túloldalán. Amikor ismét megjelenik a kerítés túloldalán. az iskolatáskája már nincs rajta. semmi oka rá. Látszik rajta. hogy ekkora kerül t tegyen. . én leszek a barátod. Péntek volt. Hogy miért pont a villa el tt megy el aznap délután. Zsebre dugott kézzel.1910. Egy perccel kés bb visszajön. tengerésztrikóban. hogy nem.kérdezi. A fiú zavartan kerüli a tekintetét. Az iskolából jön hazafelé.Vannak barátaid? .Nem tudsz járni? . mit mondjon erre. Manech június 4-én töltötte be a tizenhármat. Mathiíde a fejével int.kérdezi.Ha akarod. Mathiíde a fejével int. már nem emlékszik pontosan. hogy gondban van. máig is rejtély.A francba! . hát továbbmegy. iskolatáskával a hátán. Mindenesetre most ott áll. Mathiíde a fejével int. hogy nincsenek. Megáll a Poéma villa kerítése el tt. Most legalább három percre nyoma vész. hogy nem. június. vagy szombat. Az Hossegor-tó túloldalán lakik. rövidnadrágban. és elszalad. A fiú nem tudja.kiáltja. Mathiíde tíz és fél éves.

Egy ideig 163 .és a kezével akkora halat mutat. Úszókat kötnék a lábadhoz. a tengeri süll t? -A ráklábat? Egész hálónyival szoktunk hazavinni.Nem igaz! . és lökdösni kezdi a kereke ket. . nem vesz tudomást róla. Ekkora halat hozok neked! .És Azt sem. hanem „sziámi ikrek". teljes erejével löki magát a ház felé.tátja a száját Mathilde bambán. hogy nem „szalámi-ikrek". még úszni is megtaníthatlak! .Tudom. . A fiú leül az alacsony k fal tetejére. hogy nem..Sze reted a t kehalat? Mathilde a fejével int. te kényes párizsi kisasszony! És én még bed ltem neki! Halszagom van. jelezve. és akkor fennmaradsz a vízen. és marad egyszer en az „ikrek"-nél. azt akarod. kiskölyök. . hogy jól fenéken billentselek? Este az ágyban Mathilde arról álmodozik. és az ajtajukban álló asszonyok összesúgnak: „Milyen elválaszthatatlanok ezek ketten. Mathilde már várja. mint egy bálna.Vasárnap megyek apámmal halászni. Mathilde a fejével int. akár a szalámi-ikrek!" Mikor a mama felvilágosítja. Mathilde megfordítja a kocogót. A fiú utána kiabál: .Hogy csinálnád? . hogy. hogy nem.Er s vagyok. aztán hangosan kiengedi a leveg t. A fiú felfújja az arcát. csalódottan változtatja meg a szöveget. Hallja Sylvain fölemelt hangját. hogy a kis halász a hátán viszi az erdei úton a t felé és Capbreton utcáin.Nocsak. hogy befejezte a beszélgetést. a kerítés túloldalán.Mi van. mit. A fiú másnap délután pontosan ugyanakkor jön vissza. Egész nap sétáltathatnálak a hátamon. vagy mi a fene? Mathilde vállat von. S t tudod. valahonnan a kert másik végéb l: . .

mondja. hogy pár nappal kés bb Bénédicte kijön a teraszra. fák.kérdezi Mathilde. gyere be. hogy Manech.Nem szeretem. . Elkezd dik a nyári vakáció. Azt mondják. Mathilde közelebb gurul hozzá. A fiú bólint. s t még Csicseriborsó is. A homokparttól csak egy bozótos választja el ket. Soha nem járt Párizsban. minek fá *. hogy a rosszul kezd d barátságok a legállha-tatosabbak. A legnagyobb város. akiknek jó az étvágya. még Bordeaux-ban sem. már most sokat segít az apjának a halászásban és megromlott egészség anyjának a házimunkában. amelyek nyáron is 164 . Odahívja Sylvaint.nem néz rá. Van egy kedvenc helyük. rasztom magam miattad . aki épp egyéves. Bénédicte. aki két év múlva fejezi be az elemi iskolát. hogy nézzen rá. Nem tudom. vagyis azokat.Rengeteg barátom van Soortsban. Lehet. Amikor nincs a tengeren vagy nem fát vág télire. . Még nem volt lány barátja. Bénédicte szinte mindennap hoz nekik uzsonnát. amit látott. Az apjának egy halászhajója a kiköt ben. harapunk? Nyitva a kapu. . A fiúnak van egy kutyája és két macskája. a Cotis fogadóval majdnem szemben. billentsen? feleli a fiú.Hogy a vörös bácsi fenéken Bénédicte nevet. megérinti a hátát. tényleg találkozik a lábam a feneked del.Tényleg meg tudsz tanítani úszni? .Minek ácsorogsz ott kint? Azt hiszed. és mimózák. háttal az óceánnak. Kék szeme van. Szertartásosan kezet fognak a rácson keresztül. és hullámos fekete haja. Manech kiviszi Mathilde-ot a tópartra. ha vörös bácsinak titulálnak. . Te vagy az Etcheveryék Manechje Soortsból? Akkor meg az apád hálás lesz nekem. tudod-e mondja. miel tt meggondolom magam. Sylvain elismeréssel nyugtázza. úgyis tartozik neked néhány fenékbe rúgással.Ha így folytatod. de lehet. Na gyere csak be. Sylvain. és igy szól hozzá: . hogy még aznap. Kedveli a jól nevelt gyerekeket. hamar beállnak a sorba. Bayonne.

jóllehet rendes embernek t nik. és elrejti a kíváncsi szemek el l. El ször is Mathilde rácsimpaszkodik Manech hátára. aki városi ruhát és szalmakalapot visel: van egy halászkunyhója. Manech Madárijeszt nek nevezi el. 1911-ben. Igen. integet. kivéve vasárnaponként egy idegent. a kislány a vízben a vállába kapaszkodik. és fellármázná az egész környéket. feneke olyan kemény. úgy haladnak el re. Miközben Mathilde úszik. Mathilde nem emlékszik rá. A fiú egyszer segít neki kihúzni a hálóját a tóból. ugyanez a cirkusz 165 . hogy hálás volt önmagának. azon a helyen. Bugyija fehér pamutból van. Nem jár arra senki. mint még soha azel tt. Fürdés után. Már az is kész kaland. De kés bb. hogy jól ismerem -feleli büszkén Manech. Manech parafából úszókat fabrikált Mathilde bokájára. és valamivel messzebb horgonyoz a csónakja. Manech egyik kezével félrehajtva az ágakat. Szíszu kíséretében. hasra fordult. meztelen fels testtel megy a vízbe. megteszi egy szál semmi is. a nagy h hullám idején. Képes volt lebegni a vízen. Manech a térdénél fogja meg. Aztán visszamegy a kocogóért. így viszi a bozótoson át Mathilde-ot a tópartig. hogy egy ilyen fiatal halász mennyit tud. kis lyukkal az alján. de fürd ruhája se. és úgy úszott tovább. minthogy a bugyi egy örökkévalóság alatt se szárad meg. Madárijeszt teljesen elámul. a második nyáron döntötte el.virágzanak. megnyeri a Tour de France-ot. hogy van. ameddig még veszélytelenül el lehet tolni. hogy pisilni tudjon „a kis sell ". aztán a második. ahogy az úristen teremtette: fütyköse himbálózik. hogy egyszer is vizet nyelt volna. Ma-thilde-nak még semmi cicije. és haladt el re a karjával csapkodva. Manech is egy szál semmiben van. El ször bugyiban. miel tt még valaki arra járna. hogy bele se lehetne harapni.A víz mélyén születtem. Gustave Garrigou. és mindig megkérdi. úgy emeli föl. ha Mathilde haja megszáradt. amíg Madárijeszt birtokára érnek. hogyan lehet több halat fogni. Az els nyár. ez a második nyáron volt. A kocogót a földúton hagyják. . Mathilde úgy emlékszik. Ott óvatosan lerakja a homokba. s t csak a karja segítségével a hátára tudott fordulni. Attól kezdve Madárijeszt is „beáll a sorba": ha Manech megjelenik a birtokán. és tanácsokkal látja el. hogy megtanul úszni. h séges szerel je. gondolhatja. Csak a hatalmas örömre és arra.

Amikor egyik este mama futó csókot lehel Mathilde nyakára. melyen ez olvasható: Paris. hogy végleg Capbretonban akar lakni. A latin. a többi lány elviselhet . . Bénédictetel. Sylvain-nel. Az iskola olyan közel van a házukhoz. A sof rt Mathilde Fapofának hívja. Két tanár jár hozzá a Poéma villába naponta három órára: egy hitehagyott. kék csíkokkal. ahol két padot toltak össze neki.feleli Mathilde. Auguste du Theil. hogy a lányát sof r vigye és hozza. A n vérek nagyon kedvesek. és egy nyugdíjas 166 . fluctuat nec mergitur. a szünetben Mathilde nézi ket. a fels részén a szív felett címkével. mint ahogy Manech is: az övé fehér.visszafelé.Az Hossegor-tóba. a valódi nevét sose jegyezte meg. mint egy nagylány. a szegény patkolókovács fia. egy második zürichi kórházi tartózkodás után Mathilde kijelenti. és rémülten kiált fel: . ahogy játszanak. hogy toljalak?".Beleestél az óceánba! . Ott marad a nyoma. aki saját pénzéb l vásárolta meg a La Fontaine utcai elegáns házat. történelemb l. Csicseriborsóval és az akkor már megszületett Unóval. Akkor azt gondolta. 1912-ben. természettudományból és matematikából. Mathilde a nyári szünet végeztével folytatja a tanulást az auteuili Irgalmasn véreknél. de Manech Etchevery kimentett. Miután az ugyancsak halálra rémült Mathieu Donnay is megnézte. és hasonlók. hogy egyedül is mehetne a kocogóval. megérzi a só ízét. ha egy új lány érkezik. Az osztályterem végében ül a középs folyosóval szemben. mintha használtan vették volna. Mathilde jeleskedik franciából. hogyan boldogul a lánya a vízben. Öngyilkos akartam lenni. hogy nem érdekes. aztán a fogával és a körmével leszedi a címkét a fürd ruháról. Megnyalja a lánya fels karját. hogy fordítsa le. így olyan. azt mondja. Mathilde kap ajándékba egy korrekt fürd ruhát. Duéval és Tertiával. „Dobjam oda a labdát?". presztízskérdésnek tekinti. de az észak-franciaországi Bouchainb l származó Mathieu Donnay. Manech mérges is érte. pánttal.Nem az óceánba. az túlzottan hullámzik . aki sose hazudik a mamának. A legjobban azt utálja. kiugrott szeminarista. Mathilde közli. hogy a biztonság kedvéért jobb. ha megtanít úszni. Amikor Manech megkéri Mathilde-ot. és bazsalyogni kezd vele: „Akarod. hiszen már tanul latint.

egyhuzamban rohan a villáig. „Elzász-Lotaringiát a francíáknak"-hív . ezt szeretik a legjobban mindketten: amikor a kezedben egy ugyanolyan kártya van. csirkéket. és szemérmesen eltakarja a fogait. Manech megtanítja Mathilde-ot tengerészcsomókat csinálni kötélvégekb l. a Crapette-et. az anya szelíd. Munkájáért cserébe mindössze annyit kér. ám derék ember. a sz rük szürkésfekete. mint az asztalon. apró termet asszony. disznófeneke-csomó. hogy tiéd a parti. a Vörös Kutyát. hogy bármikor használhatják a csónakját. a csónak fenekén ül. vad antikommunista. bizonyos Clémence kisasszony . két kézzel kapaszkodik a két szélébe. hallgatózócsomó. tekecsomó. amit Sylvaint l tanult. halálának minden évfordulóján gyertyát gyújtsanak érte a templomban. Mostantól fogva mindennap kimegy a tengerre . Manech hajózni viszi Mathilde-ot egészen a csatornáig: a kislány hátul.elemi iskolai tanítón . és sokba kerülnek az édesanya gyógyszerei -. hogy egykor majd. Amikor Manech vészit. És ha nyer: . Nyulakat. Mathilde és Bénédicte állni is fogja a szavát. mikor eljön az ideje. ha a tenger túlzottan viharos a halászáshoz. a Bouillotte-ot.Hiába. a mimózákhoz és Madárijeszt kunyhójához. akkor rabolhatsz. Cserébe Mathilde megtanítja Manechnek az összes kártyajátékot. angolnacsomó stb. aki megengedte. gyors ész kell hozzá. Sokkal élénkebb és okosabb. ha mosolyog. Manech kutyája fehér sz r breton dakszli. Kiki.mivel az Etcheveryek nem gazdagok. semmi értelme. 1912 nyár elején Manech megkapja az elemi iskolai végbizonyítványát. libákat nevelnek. 167 . pedig igazán szépek.Micsoda hülye játék. mindegyiknek jópofa neve van: tehéncsomó. amelyet egy Katapult névre hallgató szamár húz. Kedvenc partszakaszukra mennek. sszel és télen Mathilde akkor látja Manechet. és egy nagy gesztenyét raksz magad mellé.semmi köze a kés bbi kedvenc sógorn höz ~. és közben azt kiabálod: „Scopa!". valami baj van a szívével. ami azt jelenti. A két macskát azonban Mathilde jóval gyatrábbnak találja a sajátjainál. aki mellesleg meggy z déses revansista. vörös foltokkal. és f ként a Scopát. no persze Mathilde elfogult az övéi javára. hogy „sétálni" vigye Mathilde-ot. a Pápaszemet. de ahogy visszaér a kiköt be. Manech néha elviszi Mathilde-ot hozzájuk az apja szekerén. mint Csicseriborsó. azt mondja: . Az apa mogorva.

mint két kerek alma. de szerencsére csak Bordeaux-ban. Olyan jólesik. aki egy vezérkari f nöknek szállítja a hurkát . Fürdés után Manech Mathilde-dal a hátán kapaszkodik fölfelé a d néken.Egy másik évben . mert a hentest l hallotta. hogy a békekötés pontosan egy hónap múlva várható. Sajnos túl sokat adnak neki enni. kapkodja a leveg t. hogy elfárad.„értitek. és úgy látszik.valószín leg 1913-ban. kire célzok" -. az els kölyök már úton is van: a vincennes-i er dparancsnokságra kerül. és bármennyire is dühös magára. Egészen 1918-ig havonta hazajöhet a Poéma villába. amely tarajos habot és igazgyöngyöket köpdös magából. amelyet az angol király meg az osztrák f herceg is elfogadott. a háború kitörése el tt néhány nappal. talán zarándokúira indult SaintJacques-de-Compostelle-be. és isten tudja. Vilmos császár és Iván cár már titokban aláírt egy paktumot. néha kénytelen Mathildeot lefektetni egy kicsit a homokra. ugye. hogy megvigasztalja. ki még. Manech viszont nyakig vörösödik. zavarja is rendesen -egy kimerült tekn sbékát találnak a tóhoz vezet ösvényen. nem lesz semmiféle harc. még vallásosabb. fülsiketít hullámokkal fenyeget óceánba. és Mathilde majd megfúl. '14 nyarán. Augusztusban Sylvain is bevonul: szállásmester a tengerészeinél. Paul néhány hónapja házas. összevissza dobálják a hullámok. de legközelebb megint alig várja. mert Mathilde-nak úgy n a didije. talán az etióp császár is. de Mathilde érzi. a tanítón . és elnevezik Scopának. Mathilde puszit akar nyomni Manech arcára. örökbe fogadják. mindene sajog. ismét nekivág a zarándokútnak. milyen szépen fest 168 . miért várt ennyi ideig. hogy bemenjenek. a rémiszt . Mathilde bátyja. hogy Mathilde nem érti. Egy ilyen kényszerpihen közben. Még a nem túl virgonc Csicseriborsó is inkább kikullog a kertbe. mint Clémence kisasszony. torkaszakadtából ordít a félelemt l és a gyönyört l. hogy sem bánja az újítást. Aztán Mathilde egy nap Manech nyakába kapaszkodva begyalogol az óceánba is. a fiú száját éri. tartalékos f hadnagynak. minthogy erre a szövegre reagáljon. szóval ez az egész csinnadratta csak a látszat miatt van. Amint összeszedi magát. A kedvenc sógorn tuti biztosan tudja. A háború els nyara. hogy Bénédicte elmondhassa neki. de mintha ajkát az ördög mozgatná. a haja csuromvíz.

1915nyara a féltékenységé és a szenvedésé: Mathilde hamar értesül róla egy landes-i „információs csatornája" révén. Amikor Mathilde Manech szemére hányja. nem szabad. sz ke angol hölgy társaságában. hogy Manech gyakran t nik fel a capbretoni strandon egy liverpooli illet ség . Vagy például bemegy a szobájába a Park Hotelben.piros bojtos tengerészsapkájában. biztosan nem árulkodik. Például szembetalálkozik vele az hossegori fahídon. A megbízható Katapult viszi ket kirándulni. a n meg beleesik a csatornába. akinek Patty a neve. és komor arccal távozik. mint Paul Clémence-a. Manech és Mathilde apja már túl öreg a háborúhoz. és lelövi Syl-vain hatalmas revolverével. vagy nem is beszélnek egyáltalán. emez zavartan elfordítja a fejét. és hogy Mathilde csak ne duzzogjon. pont ett l lesz majd Manech kiváló férj egy rendes helybéli lány mellett. és ráveszi. hogy bezzeg egy angol libával etyepetyézni. de a fiú megint elfordítja a fejét. és már elvált asszony: vele nyilván más játékokat játszik.mondja Mathilde-nak vasalás közben -. butaságokról fecsegnek. bár senki sem olyan ostoba. hogy visszaél Mathilde szüleinek jóindulatával. azt mondja. az jó. Mathilde mérgesen visszavág. Bénédicte és a mama el tt eljátsszák a kés n ér gyerekeket. hogy az korában lév fiúknak igenis ki kell járniuk „az élet iskoláját". és megfullad.Nem tehetsz semmit . hogy olyan soká tart majd. hogy még nem vetette rá senki a szemét. Mathilde-nak egyetlen öröme marad: este az ágyban nagy élvezettel fantáziál arról. így is már nagyon szégyelli magát. hogy a tizenhét éves Ma-nechre is sor kerüljön. csodálkoztam volna is. mint a Scopa vagy a lopott csókok. hogyan kínozza meg azt a feslett n személyt. . nagyfiú már. fellöki a kocogój ával. hogy sok volt a dolga. 1914nyara az els csókok és hazugságok korszaka. Bénédicte naiv kegyetlenséggel jelenti ki. hazaviszi Mathilde-ot. amilyen jókép legény. amikor mé-zesmázos szavakkal beférk zik a n kegyeibe. és. amiért mostanában ritkábban viszi „sétálni". öt éweí id sebb nála. De a legszebb álma az. azt azért nem feltételezik. ugye? Manech nem szól semmit. hogy egy hétig felé se nézett. valami olyasmit motyog. hogy felsége szolgálatában menjen át a frontvonalon a németek 169 . Mathilde meg akarja csókolni.

sem a ravasz sz ke n k. esküdöznek. még miel tt Mathilde valóra válthatná vérszomjas terveit. A lovak örömére és a könyörtelen igazságosztó álmának nyugalma érdekében elérkezik augusztus vége. Ám csak 1916 áprilisának els napjaiban . a kardjukkal összevissza vagdalják az arcát. és a szegény kis sz ke áldozat elt nik. hogy az korcsoportjának is mennie kell . sem a kispolgári korlátok. hogy örökké szeretni fogják egymást. sem az öt lépcs fokú álnok létrák. mert annyira szépnek találja. Ismét együtt járnak a mimózákhoz. aztán négy lóhoz kötve felnégyelik. sírnak. megint úgy csókolja meg. legalább tízen meger szakolják. ahogy Mathilde a történelemkönyvében olvasta. Pimasz Pattyt azonban följelenti a volt férje. hogy soha semmi nem választhatja szét ket. jól megkínozzák.amikor Manech megtudja. aki jobbnak látja kerülni a kellemetlen témát. és egy este a mellét is. 170 . Manech. Szeptemberben már jóval kevesebb angol n jár Capbretonba nyaralni. sem a háború. sem az id . aggályait feledve. de már jócskán „romlott" barátságot. és Manech visszatér Mathilde-hoz.oldalára. A h vös szél ellenére összeölelkezve fekszenek a homokban. ahogy Mathilde annyira szereti. Mathilde majd meghal a szégyent l és a gyönyört l.szabadulnak fel teljesen minden gátlás alól: kölcsönös kétségbeesésük félresöpri a gyerekesnek álcázott. és kémkedés miatt letartóztatják a halálfejes ulánusok.

levetk zteti kicsit. és szalad megmártózni a tóban. és Manech kiviszi Mathilde-ot a karjában. ahogy éjszakánként remélte. Valamit belevés a törzsébe. de nem mer szólni. rendben. amely elönti a tájat és a szívét is. Manech a karjában viszi Mathilde-ot Madárijeszt kunyhójába. mert annyira ünnepélyes a pillanat. aztán megigazítják a ruhájukat. Egy másik este visszajönnek a kunyhóba. Mathilde az esti csöndben és a nagy nyugalomban. Mathilde azt mondja. már nem fél a haláltól. . de boldog. Odatolja Mathilde-ot a jegenyéhez.feleli. hogy helyet csináljon a kocogónak. mert annyira jeges a víz. és megesküsznek. Mathilde megkérdezi. Kiabál.Majd meglátod . és a pokol tüzében enyésszenek el. Manech csókolja mindenütt. ha hazudnak egymásnak. aztán Mathilde-nak fáj. közben rengeteget nevetnek minden semmiségen. Amikor befejezte.mondja. biztosan t is besorozták. és azon nyomban összeházasodnak. Megpecsételend mindezt.Kicsit kés bb. arca és haja tele apróbb ágakkal. de nem is fáj any-nyira. Aztán letépi magáról az ingét.Mindjárt megmártózom a tóban. Manech el vesz egy hipermodern zsebkést egy csomó fölösleges alkatrésszel. hogy várnak egymásra. s t még jobb. . Úszik. mit csinál. Mathilde megrémül kicsit. amikor Manech hazajön. akár egy vadember: csurog róla az izzadság. kirángatja a bozótos egy részét. Lefekteti a halászhálókra. de mit tör dik vele. keze csupa hor-zsolás. háromszor szerelmeskednek egymás után. beugrik a bozótosba. Amikor beleülteti a kocogóba. mindkett jüknek lángol az arca. akit egyébként már két éve nem láttak. és Manech szereti Mathilde-ot. és aztán nagyon jó neki. utat vág magának a dzsungel közepén álló nagy ezüstjegenyéhez. de jó lesz . kijelenti. Ezt véste bele a törzsébe: MMM hogy oda-vissza lehessen olvasni: Mathilde szereti Manechet. csak szerelmese 171 . hogy mostantól kezdve k menyasszony és v legény. ahogy éjszakai képzelgéseiben tartott t le. amikor jön a dagály. Úgy fest. kezükkel lesimítják a hajukat.

egy szerdai napon vonul be a bordeaux-i elosztó parancsnokságra. mert igaz ugyan. jól van. Együtt állítják össze a csomagot. Jutott még nekik egy kis id . az egész éjszakát a fotelében ülve tölti. egyszóval mindent. Különben is. nem tudja. hogy jól van. de jó lesz arra. Mathilde nap mint nap levelet ír és levelet vár. Háromhetes kiképzést kap Bourges-ban. hogy barátokat szerezzen. mennyire naiv volt. Manech megérkezik. hogy a tengerészethez kerül. nem ír. nagyon 172 . de nem szól semmit. de csak azért. pontosan menynyi. a házat. de Mathilde nem számolta. Manech azt írja. nem érti. egészen decemberig. Talán hat vagy hét nap. mert nincs ideje. Az apja vi-harkabátja van rajta. amibe legszívesebben mindent beletennének: ennivalót. hogy megcsókolja. de biztosan jól van. mint annak idején az apja és a nagybátyjai is. a t zhelyet. április 12-én. és már 1917 januárja van. Bénédicte még négy el tt felkel. Mintha tíz évet öregedtek volna. aztán elmúlik a karácsony. édes Mattim. hogy szeressék egymást a kunyhóban. csak elfordul. amit Manech anyja mindenáron bele akar dugni a fiának kötött zokniba. kezében f zfavessz b l font b rönd. hogy Manech szereti Mathilde-ot. igaz. meg Sylvain. jól vagyok.karjának és lábának ritmikus csapásait hallja. jól van. aztán Pikár-diába. de 1916-ban f leg gyalogosokban van hiány. Manech 1916. El ször Verdun mellé. jól van. és Mathilde végre kap egy levelet. jól van. Mathilde nem akar aludni. de Mathilde továbbra is meg van gy z dve róla. különben jól van. mit változtat ez a lényegen? Manech remélte. hogy Manech nem dohányzik. Vasárnaponként Katapult átszállítja az Etchevery házaspárt a Poéma villába. az atlanti-óceáni szelet. a tavat. hogy nemsokára hazajön szabadságra. Ujjával megsimogatja a jegenye kérgén. és megígérte. még egy csomag aranyozott vég cigarettát is. amelyik hazaviszi az amerikaiakat. hogy hamarosan szabadságot kap. Amikor Manech utoljára megcsókolja Mathilde-ot. kávét f z. amikor hirtelen elhallgat. köszöni. amit valaki más írt Manech helyett. Bénédicte rájön. hajnali négy óra felé. Mivel nagyon korán indul. majd kiküldik a frontra. innivalót. hogy el tte eljön még a villába. köszöni.

szépeket ír. Mathilde nem érti. hogy a szeme hirtelen tele lesz könnyel. : 1921. Matti. a könnyein keresztül néz rá. alkudozás nélkül vásárol magának a „saját pénzéb l" . és meg sem bír szólalni. január. megcsókolja Bénédicteet. a Sodrással szemben cím kötet szerz je. Nyugalom. az egész olyan ijeszt .a gyerekkora óta gondosan félretett újévi ajándékok és a festmények árából.egy hektárnyi földet az Hossegor-tó partján: a világégésben elt nt Madárijeszt birtokát. hogy a három napja nagykorú Mathilde sürg sen. találkozott valakivel a pályaudvaron. január 28-án Sylvain megérkezik Bordeaux-ból. '16 tavaszán. amelyt l. és borzalmas dolgot mondott. de gyerekkorában a papa gyakran vitte magával Paul Margueritte Clair Bois nev villájába. és egy reggel. Azt mondták a n vérei. aki Soortsból jött. az elhunyt lánytestvérei minél el bb szeretnének megszabadulni. aztán Mathilde-ot. különösen nem szívelte az Hossegorban lakó Justin Boexet. és Mathilde látja. Verdunnél esett el egy mérgesgáz-támadás során. hogy a gázálarca olyan volt. és csak forgatja kezében a piros pomponos tengerészsapkát. Az utolsó pillanatig nem volt hajlandó levágni a szakállát.. a mimózák ellenére. 173 . de olyan szomorúan. illetve férfiúi hiúságát illet en. amelyek most a papa bankár ismer sei irodáinak falán virítanak . a híres bayonne-i Puystegui családból származott. és költ volt. nyugalom. áthatolhatatlan dzsungelt.. Mathilde egyúttal arról is értesül. és még kevésbé Paul Marguerítte-et. hogy Madárijeszt igencsak hajlít-hatatlan volt módosabb kollégáit. ismertebb nevén az ifjú Rosnyt. Mathilde úgy véli. de az egész olyan különös. próbálja megmondani. le kell ülnie el bb. E forró nyarak felidézése után talán nem meglep . és próbálja megmondani. hogy Madárijeszt t is Ma-nexnek hívták. Rosny urat Mathilde csak látásból ismerte. de ki nem állhatta az írókat. mint a szita.

A karjában viszi Mathilde-ot a tópartig. a Poéma villa legyen Paulé és a családjáé. legalább a háború is jó volt valamire. és hálásan megölelte a három n vért.kiált fel Mathieu Donnay hosszú töprengés után. mondta a két Clémence közül az. . Visszajön Mathilde-hoz. Sylvain kiment a vízhez. és ez a fa a három M-mel. skót kockás takaróval a térdén. Nos. . összegy lnek a tó közepén lév homokpadokon. csak arra a célra. amelyen az áll. és az ezüstjegenye is jól kiállta a heves szélviharokat. az apja fel s alá járkál a bozótosban.kérdezi Mathilde nevetve. .Néha az az érzésem.mondja az apja. A sirályok. Most. Szép. hogy magukra hagyja ket. hogy a „favouille" egy ma már ritk 174 . mint a régi: kifejezetten a hadirokkantak számára fejlesztették ki. Mathilde apjával és Sylvainnel együtt fölkeresi kamaszkori szerelmes találkáinak színhelyét. és természetesen a jegenyéhez sem. hogy tényleg egy „favouille" vagy. melyek az apály miatt most kiemelkednek a vízb l. hogy építtet a birtokra egy hatalmas villát. . immár feln ttként.Honnan tudod? .Kímélj meg az emlékeidt l . Az apja vállat von. Mathilde id nként megérinti a fát. magyarázták el neki. Sylvainnel és a macskákkal. . nem tör dve a látogatókkal. Mathilde beleegyezik. Mathilde szívesen elmesélné az egészet. Alighogy aláírta a capbretoni jegyz nél az adásvételi szerz dést. Mathilde a jegenye mellett ül. Aztán ké s bb mindannyian hozzászokunk. a többit ugyanúgy nem szívesen képzelem el. hogy a lánya boldogan éljen itt Bénédicte-tel. Az apja azt feleli. hogy vannak provence-iak a munkásai között. hideg id van. lányom. Sylvain pedig az új kocogót hozza. amelyik sokkal praktikusabb és stabilabb. már ami megmaradt bel le. Ha Mathilde beleegyezik. hogy nincs joga megítélni valakit.Ugyanakkor az is igaz. de ne nyúljanak a mimózákhoz. mint a többi lányos apa. amelyiknek az agya helyén rágógumi van. hogy mindig szeretni fogja Manechet.Végül is miért ne? . és kijelenti. Ott a kunyhó. aki szó nélkül kölcsönadja a csónakját.Nekem a mimózák tetszenek.

Ahhoz képest. a háború nyomai még inkább megfogyatkoztak.Mathilde megesküdött magának. ugyanott. ami persze nem zár ki további látogatásokat sem .az ég borult.feleli Sylvain. Mathieu Donnay belecsap Sylvain kezébe. az út másik oldalán. Syl-vain. Január 7-én reggel . Másnap Mathilde és Sylvain elkíséri a családot vonattal Párizsba. amióta öt hónappal ezel tt el ször itt jártak Pierre-Marie Rouviére-rel. ahová augusztusban PierreMarie vitte ket. ez a város fekszik legközelebb az herdelini katonai temet höz.Köszönöm. és elmondja neki a tervét: házat akar építeni itt. talán mert tél van. hogy amíg az ereje engedi. Majdnem szemben. de az ezüstjegenyét nem szabad kivágni. a tapasztalt kertész. a német katonai temet is cudarul fest. A szemerkél es ben a temet bejáratánál a zászlók sápadtan és dicstelenül lógnak a zászlórudakon. mit gondol err l? . havas es hull Péronne-ra és a harcmez re. A Városfal fogadóban szállnak meg. hogy kivágják. a 175 . ahol az új házak és a romok egymást váltják.mondja Mathilde -. minden évben elzarándokol ide ezen a napon. . Január 6-án autóval a Somme-beli Péronne-ba mennek. amikor a frissen ültetett f zfák ágain átsütött a nyári nap. és a mimózákból sem hiányozhat egy szál se az építkezés végére. de most mégis. legalább se kará csonykor. Herdelinben. se nyáron nem kell elviselnem a bátyám feleségét és a rémes unokáidat. nem lesz szükség rá. Múlt évben. mintha súlyosabban lenne jelen. Bénédicte is örülni fog. Ezek után odahívja Sylvaint. és Marseille-ben.A jegenye pedig egészen a terület szélén van.A mimózákat át lehet ültetni . Sylvain ártatlan képpel hozzáteszi: . az út egyetlen hatalmas sártenger. Ban-dolban vagy Saintes-Maries-de-la-Merben így nevezik a megátalkodottan makacs embereket. ahová Manechet eltemették. .kaságszámba men ostoba kis rákfajta. papa .Mattinak igaza van.

A szándék a lényeg. a kereszt alatt k váza állt. amelyek kissé viharvert állapotban kerülnek el a táskájában rzött papírcsomagolásból. reménytelenséget sugárzó kábultság jobban illik a Front Szerencsétlen Hülyéihez. Pierre-Marie Rouviére elment megkeresni a gondnokot. de Sylvain kijelenti: . Mathilde most már id sebb. 176 . mindössze néhány ember egoizmusa.. akik nem adnának igazat neki? El ször azt a fehér keresztet kereste meg. Ez a mostani es . elesett ugyanazért. Aztán néhány sorral odébb Ange Bassignano. Mathilde most ott ül a hadirokkantak számára készített tolókocsiban egy eserny alatt Manech sírja el tt.Azt szeretném. Egy oldalfal mellett találták meg. a gyöngyök a Tina nevet formázták. a Flandria fel l fújó jeges szél. hogy ráakadjanak Sziszu sírjára. a sírkeresztekre aggatott kokárdák és az álantik k vázákba helyezett takaros csokrok láttán Mathilde azt gondolta. hogy minden er feszítése ellenére a szép marseille-i lány mégiscsak megel zte. mert hazugság.mértani egyenességgel kialakított ösvények. élt 19 évet. micsoda képmutatás. elesett a. színes gyöngyb l készült m virágcsokorral. mint a többi: egy obszcénnak nevezett háború miatt. de ezt nem hajlandó kimondani. a gondosan nyírt pázsit. aki már jelentette a dolgot.. élt 37 évet. a tájat letaglózó. közvetlenül a kereszt elé mondja Mathilde. élt 30 évet. a mar-seille-i gazember. . és megígérte. ami még csak az sem volt. Mindez Mathilde számára azt bizonyította. és legszívesebben ordított volna az undortól. Hozott neki az Hossegor-tó partjáról néhány szál mimózát. élt 19 évet. Egy másik ösvény mentén a szúrágta kereszt szinte rád lt a sírra. Jean Etchevery. amelyre ezt írták: Jean Etchevery. amely ugyanabban a sorban állt: Klébert Bouquet. nyilván az id járás viszontagságai folytán: Benoit NotreDame. ott pihent Sziszu az árnyékban. mint . hogy a keresztet hamarosan kicserélik. élt 26 évet. A keresztre akasztott kokárda kissé megfakult. A világ már csak ilyen. a többit Sylvain elintézi. álszentsége és hiúsága. Mathilde-ot Sylvain végigtolta az egész temet n. Vajon hányan fekszenek itt. koszorú és virág nélkül. Ugyanezt a hazugságot vésték arra a keresztre is. ha a szándék a földbe kerülne.

hozzáteszi: . Akárhol is legyen. mint annak idején. Volt náluk látogatóban. Majd. miközben az az átkozott eserny minduntalan el akar d lni. és óvatosan a lyukba helyezi a mimózákat. másik a tóra néz majd. végig az ösvényeken. El red l a tolószékben.mondja -. ami még a házassága el tti id b l való.A mi szobánk a tóra fog nézni . Nem találtam semmiféle kódot. Ne haragudj rám. és az apja építtet oda egy házat két terasszal. vörös sz rrel borított kezével kivájja a földet. Végül azt is elmondja neki. csuromvíz. De semmit nem akar eltitkolni Manech el l. . . . Mindketten megcsókolták.folytatja. 177 . hogy a drót. . Egyedül akarja hagyni egy kicsit Mathilde-ot. Mathilde elmeséli Manechnek. hogy megvette Madárijeszt tóparti birtokát a félretett pénzéb l.Tina Lombardinakvolt egy titkos kódja az Ninójával. Azután Sylvain elsétál onnan az es ben. ahogy sem. mi a szemérem. nem adja fel. talán nem vezet sehová. . amikor Manech Katapulttal vitte Mathilde-ot hozzájuk. Lehet. az sem fiatalodik. Sose le het tudni. a mamája örülne neki. hogy barátokat szerezzen. Miel tt visszaseperné rá a földet. Miért ne lett volna akkor atöbbieknek is? Többször is elolvastam Eszkimó. Elhiszem. amit Urbain Chardolot anyja írt nekem. hogy a szülei jól vannak. Germain Pire nem találta meg sem Tina Lombardit.Még valami más is zavar . Sziszu és Amazlevelét.Tedd bele ezt is . bár nem cigarettázik. tudja. mi újság. De biztos nem lehetek benne. Mathilde a kezébe nyom egy csomag aranyozott vég cigarettát. de nem baj. kalapja. amit eddig a kezében tartott. ezért kellene megtalálnom egy kato nát.mondja. De még a Ninóéban sem jöttem rá. hogy mi az. egyik az óceánra. elszakadt. aki ott volt a Bingo Alkonyatban. Azután elmondja neki. hosszú csend után.Minden reggel lá tom majd a jegenyénket. de csak egyetlen nevet tudok: Célestin Poux.Meg vagyok gy z dve róla.Sylvain nagy. Manech mamája f zött neki madártejet. sem Célestin Poux-t. hogy egyvalaki közületek nem halt meg. jó lesz arra.

Az es b l id közben hó lett. . A többinél semmi. Mathilde most is szeretné körbejárni a temet t. én nem bánom. Benoit Notre-Dame kapott egy új keresztet. egy szót sem bírt kipréselni. Bassignanóén még mindig ott vannak a gyöngyb l készült virágok. menj vissza Ange Bassígnanóhoz. összeszorult a torka. . De most megint érzi közeledni.Manech. de azért megoldható. és legalább utazom. Amikor végre ki tudott nyögni néhány szót. mert már elege van a sétálásból az es ben. nem akarom. hogy megkérdezi. hallod . de nem meri megkérni Sylvaint. Nézz jól körül hátha találsz valami nyomot. . pedig még csak az agyán suhant át a gondolat. Matti. biztosan hosszú ideig tart az eljárás.mondja neki -. és hogy majd informálódik az ügyben. azt mondja: . ziháló hangon közölte Pierre-Marieval. Mathilde rázza a fejét. az némi változatosságot jelent. És akkor szép lassan megsz nt a szorongás. hogy nem lehetne-e átszállíttatni a koporsót Soorts vagy Capbreton temet jébe. Végül is. Aztán hosszú percekig vár.Kérlek.Mennyivel jobb lenne otthon nálunk.Rendben . az els látogatásakor megkérdezte Pierre-Marie-t. nem. amikor Mathilde-ot valami hihetetlen szorongás fogta el. hogy ne tegyen egyel re semmit. De ha magad is meg akarod nézni. Amikor Sylvain visszajön. hátha Manech meggondolta magát azóta.mondja Manechnek. hogy Tina visszajött.Sok baj van veled. hogy én csak én vagyok. hogy nem. 178 . De még be sem fejezte a mondandóját. A férfi azt felelte. . Mintha Manech kiáltott volna Mathilde bens jéb l. Fázik a takaró alatt. hogy nem. még gondolkoznia kell. Augusztusban. békén hagylak.Legalább megtartották a szavukat. miközben te Manechre gondoltál.Tudod. ha eljövök ide. én megnéztem a többi sírt. Ám Sylvain már megtette helyette: . mint augusztusban.

azok viszont hallgatnak. mint mások. Amúgy sem hiszem. Márványból van. hogy ér annyit. Legközelebb megnézzük. Be kell vallanom Önnek. félrecsúszott sapkával. értem már. La Ciotat-ban és Marseille-ben egyes köztiszteletben álló polgároknak volt már szerencséjük hozzá. aki elhitette vele. aki a fogvatartója. Toulonban. hétf Drága Gyermekem! Soha nem röstelkedtem még ennyire. S mivel azt a férfit elpusztították. egy másiksírra. mint a sír.mint te. most bosszút esküdött.Aztán visszajön Sylvain súlyos léptekkel. hogy ismerték valaha is. a keze csupa sár.Semmit se láttam. Semmi nincs rajta. Isola és Sciolla asszonyt nem kerestem fel. Aztán fölemeltem a vázát. Az Ön határozott kérésének megfelel en sem Conte asszonyt. Egy kicsit messzebb raktam le. akiket keresek vagy figyelek. sem barátn it. De nincs ott semmi. ott van-e még. amelyekkel a szobámat akartam volt díszíteni. hogy lemossa kicsit. hogy visszajött. hogy tökéletes kudarcot vallottam. hogy igen.miért. Ahogy közelebb jön. Mathilde szeszélyeinek kénytelen engedelmeskedni. legalább tíz tonnát nyom. miért nemlopták el. odaveti: . és természetesen lemondok a csodálatos hortenziákról. hogy honnan való. akinek bármi 179 . k viszont nem szívesen verték nagydobra. detámadt egy ötletem.. GermainPire (A fejléc többi része át van húzva) 1921.De azért mégis úgy gondolom. aki hányatott gyermekkorától fogva alávetette magát annak a férfinak. ami jelezné. Az az érzésem. Föltúrtam a földet a kereszt körül. mint egy hadifogoly. Az es alá tartja. hogy sötét lelkület egyénnel állunk szemben. hogy bármi új információval tudnának szolgálni. nem tudom. hátha az a n is olyan. Nyomozásaim során általában szinte már családtagjaimnak érzem azokat. június 13. mintha soha nem is létezett volna. A lényeget csak a hozzá hasonló személyek tudták volna elmondani. De Valentina Lombardi esetében nem így történt. Valentina Lombardi úgy elt nt. . és senkit sem kímél. Úgy fest. ami Majd megáll Mathilde el tt: arra utalna.

ha örökre elfelejtené ezt a személyt. legjobb lenne. Nagyon sajnálom. maradok szinte híve és barátja: 180 . és harmadosztályon utaztam. akárcsak . mint Ön. Ezért mondom. a boldogsággal táplálkoztam. Csakhogy Dordogne igen nagy kiterjedés . talpraesett. jól emlékeztek rá: komor arckifejezésére. nehezen fékezett indulatosságára. hogy csatolnom kell ehhez a levélhez a költségeimr l kiállított számlát.amivel bátorkodhatom zavarni ismét. a kezében meg egy kosár osztriga. Látni fogja. Nos. és nem hívná ki maga ellen a haragját. Azel tt a Rajna túloldalán szolgált rmesterként. Talán meghalt. Ott voltam a helyszínen. Sarzeau-ban látták utoljára. autójavító m helyt akar vásárolni Dordogne-ban. hogy a jó szerencse meg az id nekem dolgozik. és ezért veszítettem el a nyomát. hogy igencsak hóbortos legény volt. a megszállt övezetben. Ami Célestin Poux-t illeti. aki fogadott vele a motorjában. noha Poux-nak születtek. hogy nemigen találkoztak. az osztrigá-kat egy bolondnak viszi. Akiket megkérdeztem. Bármi is történjék. Halásztarisznya volt a hátán. bár a keresett személy pontosan az ellenkez je a másiknak. sokkal tisztességesebben jártam el Önnel. hogy olyan m vészt ismerhettem meg. Legutoljára a kompon látták. és végtelenül röstellem. Azt mondta. Híggye el.köze lehetett ehhez a gyalázathoz. úton a szárazföldre. kedves gyermekem. A bátyám mindent megtett. A családjából csak néhány távoli unokatestvére maradt meg. mint saját magammal szemben. Oléron szigetén életvidám. segít kész fiúnak tartották. akik. de abban minden tanú megegyezett. 1920-ban hagyta el Oléront. kivéve. az eredmény ugyanaz. 1919 szén három hónapra visszament a szül földjére. de nem bukkant a nyomára. semmit sem tudtak mondani vele kapcsolatban. hogy meg bír enni húsz tucatot. Mindenesetre egy biztos: élve jött haza a háborúból. és el bb-utóbb fölfedezek valamit. hogy kizárólag szerény fogadókban szálltam meg. Abban a reményben zárom soraimat. én egyetlen könnyet sem ejtenék érte. azt mondta. akivel Ernest bátyám foglalkozott. Aztán zsilip r lett Le Douhet-ben. ahol ez év februárjában átutazóként megszállt. Ami az étkezést illeti. ami csak tellett t le. Ott helyben lakott. kedves gyermekem. Egy morbihani faluban.

és mindenki jó egészségnek örvend. messzir l és közömbösen. egy Delage-t. hogy Tina Lombardi ott járt. aki az átkelés alatt egyfolytában hányt. sokkal kényelmesebb. a m virágtartó k váza ismét a régi helyén áll. ebben az évben hosz-szúra nyúlik az indián nyár. ráadásul azt képzeli.Germain Pire Mathilde New Yorkban kapja meg a levelet. és jobb a rugózása. Mathilde kis híján beleszeret a sebészbe. állítólag csak ebben a színben lehetett kapni. Mathilde soha nem csalja meg a v legényét. Sylvain szinte mindennap kiviszi Mathilde-ot Hossegorba. Brunot Marchet nagyon unja már. 1922 januárjában. Új autót vettek. állatok egyaránt. de egyrészt az orvos n s ember. Az operáció tökéletes fiaskó. de Mathilde szerint ez még nem jelenti azt. Mathilde nem akar még több gondot okozni neki. Sárga-fekete. másrészt pedig. aki már három hozzá hasonló rokkantnak adta vissza részben a mozgáskészségét. hogyan haladnak a munkálatok. ahol . bár megszünteti a kínzó fájdalmakat a csíp jében. A papa építésze. Ange Bassignano keresztje alatt. hogy utálják. hogy nem megy vissza az építkezés befejezéséig. 181 . két szepl s.többi élete közül abban. és amivel a legtöbb id t vesztegeti el -. No és mama is ott van. arc nélküli ismeretleneket leszámítva. ráadásul még csak nem is szép. amelyiket a legkevésbé szeret. amikor Mathilde elzarándokol megint az herdelini temet be. így hát csak titokban lesi néha Arno Feldmannt az ablakából. megoperálja egy Arno Feldmann nev zsidó sebészprofesszor. mint a réginek. kerek arcú kislány édesapja. semmivel sem elégedett. Mathilde megígéri a papának. emberek. Októberben tér vissza a Poéma villába. az álmaiban néha megjelen . mint tudjuk. hogy lássa. hideg van. most pedig a h ségt l kimerülten kóborol a Central Parkban és a Fifth Avenue üzleteiben. az ég kék. hogy Mathilde minden részletet meg akar beszélni a munkásokkal.

és kis szivarokat szívott az asztalnál. a Lavalliérenyakkend t és a fehér kamáslit. hogy mindent neked adok. Az életem felét már régen elvették t lem. Csókollak. lila ceruzával. amelyet az elhunyt szobájában találtak. a kézírás szinte olvashatatlan: Édes Mattimi Nincs már kedvem semmihez. Egyetlen vigaszom a szerencsétlenségben. Az ügyeim rendben vannak. jó sora lesz nálad. Az elmúlt másfél év alatt nagyon megöregedett. Nincs hozzá bátorságom. de súlyos gyász érte. fülledt júniusban Manech édesanyja álmában szívrohamot kap. Hajnalban távozott titokban. a múlt évben láthattuk szegény Isabelle-emmel a fiunk sírját. A f nök végül örült. három héttel kés bb Manech apjának holttestét fogják ki a tóból. a többi vendég ki is fejezte nemtetszését. most pedig a másikat is. ráadásul annyi ember fordul meg arra. hogy ezt a nevet írta be a regiszterbe: Emilia Conte Toulonból. Párizsba visszatérve Mathilde értesíti Germain Pire-t. Sylvain azért bemegy Péronne-ba is. Ismer téged. azonnal meghal. Etchevery Ambroise 182 . amelynek részleteir l nem óhajt nyilatkozni: a lelkesedése már korántsem a régi. nem tud mindenkit megjegyezni. hogy csak egy éjszakára maradt. A tiszteletesnek azt mondják. baleset történt. egy éjszakára. különben nem lenne hajlandó az egyházi temetésre. sokat ivott. de udvariasan elhárítja a nyomozás folytatását. ami Manecht l ránk maradt. A párás. hogy megöljem a kutyát. Bertrand doktor.. egyedül volt. 1921. Az 1922-es esztend ben Mathilde-nak is kijut a gyászból. mintha a saját lányom lennél. Néhány sor. fogadd be magatokhoz. az osztrigatelep közelében. hogy hála neked. hogy a múlt sszel megszállt ott egy délies akcentusú fiatal hölgy. akit Soortsból hívtak ki a t zoltók. Sylvain a saját szemével látta. kérlek. Még mindig viseli a keménykalapot. A jegyz nél leírtam. ki sem fizette a számlát. november 15. átad Mathilde-nak egy felbontatlan levelet.A temet or nincs mindig a helyén. ahol a Belgium hercege nev szálloda tulajdonosától értesül róla.

az ablakából látja a jegenyéket. Sylvain a Delage-zsal elhozza Kikit. no meg. a Fantomas-soro-zatot.A szerencsétlen embernek egyetlen rokona van. Az 1923-as év se kezd dik jobban. egyetlen éjszaka alatt viszi el ket az asztma. nem szenvedett. Mathilde februárban levelet kap Marseille-b l Paolo Conte asszony halálának hírével. A házban mindenütt márványból készült a padló. iskolai füzeteit. Minden szeret gondoskodás ellenére Kiki szeptemberben kimúlik. hogy Mathilde kocsija könnyen guruljon rajta. majd követi t Tertia és Bellissima. amelyikr l hiányzik a címke. rododendronokkal és kaméliákkal együtt. Hossegorban több hónapos késéssel. Novemberben eltemetik Clémence kisasszonyt. Mathilde m terme a szobája mellett van. öt kilométerre Capbretontól: egy teherautó ütötte el. Az aprósüteményes 183 . a férgek alig hagytak valamit bel le. saját maga készítette játékait és azt a bizonyos tengerészkék. A keresztlánya nem látogatta meg azóta sem. a n vére. csíkos fürd ruhát. Sylvain három nappal kés bb talál rá. Eladja a házat az oszt-rigateleppel együtt. Isola asszonytól érkezik az értesítés. a kutyát és Manech holmijait: régi ruháit. a mimózák virágzanak a kertben a Sylvain által ültetett rózsafákkal. hogy elfeledkezzen a szomorú dolgokról meg arról. hogy szabadon közlekedhessen rajtuk. tavaszra fejez dik be az MMM villa építése. délután a nyugati oldalon. de már nem látszik a nyoma. A h séges barátn t l. ugyancsak a Levelek a malomból nev galériában. Mathilde beköltözik Sylvainnel és Bénédicte-tel. mert kötöttáru-kereskedést akar nyitni a férjével. amelyet a bevonulás el tt olvasott. Télen Biarritzban állítja ki a képeit. Mathilde egykori tanítón jét. Nem sokkal az év vége el tt Bénédicte macskája. Rengeteget fest. hogy önmagáról is megfeledkezzen. Camembert nem jön haza a n stények utáni vadászatból. aztán Párizsban. hogy telik az id . aki postáskisasszony Saint-Jean-de Luz-ben. és odakint is lebetonozták az ösvényeket. Nyári reggeleken a tóra néz teraszon ülve fest. hogy Conte asszony beteg szíve végleg fölmondta a szolgálatot: csendesen elaludt. és semmi nem kerül a mahagóniládába. könyveit.

Tavasszal örömteli esemény következik be az MMM-ben. és ebben Mathilde. Durandalt. hogy az 1924-es év nagy meglepetéseket tartogat számára. Összesen négy levelet kapott. hogy ne szítson féltékenységi viszályt házon belül. aki csak akkor babonás. ha szüksége van rá. Sylvainé Porthos. 184 . hanem a Poéma villába. Mathilde az újabb hirdetés feladásához ugyan nem f zött olyan rült reményeket. majd pedig igencsak kimerülten kullog haza reggelenként. arra azért nem számított. hogy közeledik az alagút vége. és harmincadik házassági évfordulójukat. hogy ki a nemz je az öt tüneményesen szép. részben talán azért. aki érett korba lépett. megszállja a „kapuzárási pánik" . Chardolot és Santini nevét. csíkos kiscicának. másrészt pedig. De mivel el fordul az is. és a mama kapja Aramist. bár továbbra is makacsul Camembert-nek nevezi. a vendégkönyvbe szép dolgokat írnak a látogatók. Ett l kezdve Durandal. Az „ajándékokat" hamar szétosztják. a La Víe parisíenne-ben és a volt frontharcosok lapjában. hogy ennyire gyenge lesz a termés. Egy n például ezt: „A virágai beszélnek. de meghagyja Célestin Poux-ét. Sylvain macskáját s egyben Camembert özvegyét. kizárólag a kölykei nevelésének szenteli magát. Mathilde-é lesz D'Artagnan és Milady. Tolvaj és Jakab mester között. hogy dadognak. mint az els alkalommal. mind a négyre kiveti a hálóját. aki teljesen kigyógyult szerelmi lázából." Mathilde megint felad egy hirdetést az IUustrationban. melyeket április 26-án. Due. így aztán csak a jóisten a megmondhatója. mert egyszerre négy hím sem képes kielégíteni heves vágyait. és megbánta összes b neit.ahogy a n k esetében szokták mondani. Kihúzza Benjámin Gordes. amelyek közül a legtanulságosabb nem is a hirdetésre érkezett. és az új címét írja be a régi helyére. annak el jelét látja. szombaton hoz a világra." Közvetlenül alatta egy másik megjegyzés: „Mondjuk inkább.hölgy remekül tartja magát. és begyógyítja a sebeit. két nappal -. hogy a városban vagy az erd ben tölti az éjszakát. Bénédicte és Sylvain ötvenedik születésnapjukat ünneplik .Bénédicte az id sebb. Béné-dicte-é Athos. Nem tudván választani Uno.

meghalt a Chemin des Dames-on 1917 áprilisában. ami arra utal.A másik három közül kett nek a feladója a Bingo Alkonyat keresztapaságát követeli magának. hogy ráírják az elfoglalt helyek nevét. amelynek a hátoldala kit n en alkalmas volt jelz táblának. amelyik 1916 októberében elfoglalta a németekt l a lövészárkot. A kérdéses festmény témájával kapcsolatban viszont egyetértenek. A borítékon meluni bélyegz van. amelyik nem a hirdetésre érkezett. Messzir l jött. A két tanúvallomást egybevetve Mathilde elképzeli a tenger el tt a lemen nap lángoló fényében álló angol katonatisztet. az egyik sebtében elhagyott rejtekhelyen egy fára festett képet talált .valószín leg egy angol vagy kanadai katona festhette szabadidejében -. 185 . hogy a szerz je egy id sebb hölgy lehet. sem az idejét. és aki a csónakviadalon a vízbe esett. Aristide Pommier írta. hogy a jelenet valahol Keleten játszódik. Nem érdemes vesztegetnie rá sem a pénzét. a szemüveges gyantakeresked . Célestin Poux. hogy egy héttel kés bb a saját kezével és saját jószántából írta rá fekete festékkel és nagybet kkel egy festmény hátuljára a Bingo Alkonyat nevet. A harmadik levél is névtelen. Hátravan még az a levél. tutyimutyi alaknak titulált az esküv jén. Egy magát „mangini katoná"-nak nevez illet Chateau-Thierryb l azt állítja. A kézírásból és a rózsaszín árnyalatú levélpapírból Mathilde arra következtet. akit jól ismertem. Egy tizedes a gyarmati hadseregnek abból az osztagából. akinek szürke vagy fekete lova békésen legelész egy pálmafa mellett. akit Mathilde nyamvadt. és meglep en tömör: Kisasszony.

és ezért jobbnak láttam Québecbe emigrálni. Tisztességesen megélek a fizetésemb l. hogy írjak-e. Nat Belly azt mondta. lehetett a mi szegény Manechünk. mert járt itt egy vendég a newfoundlandi Saint John'sból. amikor elmesélte. egy bizonyos Dick Bonnaventurét. a városközpont egyik legforgalmasabb utcájában. f szakács vagyok egy sherbrooke-i étteremben. hogy csúnyán összekülönböztem az apósommal. egy ponyvával takarták le ket. hétf n reggel. barna hajú. január 8-án. Haboztam. hogy meghívjon egy italra a végén. hogy egy newfoundlandi jár rszolgálattal érkezett a csata színhelyére 1917. de nem nyuffí. és ismeri a lövészárkot. de nem ezért írok Önnek. hogy eltemettek oda öt bekötött kez francia katonát. hogy hazavigyék emlékbe. A feleségével és egy másik baráti házaspárral vacsorázott nálunk. Nat sajnos nem emlékszik rá. hogy hívták ket. ezt akartam elmondani. Ragaszkodott hozzá. akinek az apja québeci volt. fél év múlva hitvesem és két kislányom is utánam jött. talán húszéves. annyira ízlett neki a f ztöm. magas. vékony termet . Kanada 1924.Feladó: Aristide Pommier Havasok útja 550. de mindenki csak Natnak hívja. hanem vadász a Saint Jean-tó melletti 186 . azt hiszem. Montreal. egészen Roye-ig. június 18. meg tudja találni az rjárat f nökét. nyilván a fritzek. de tiszta volt a feje. pedig a dögcédulájuk megvolt. Arra viszont emlékezett. körülbelül harmincöt éves lehet. Még egy gyermekem született itt Kanadában. Nos. Nathanaél Belly a neve. Nat Belly azt hiszi. hogy az öt közül az egyik nagyon fiatal volt. és az rjárat vezet je föl is jegyezte a nevüket a biztonság kedvéért. Nem áll szándékomban föltépni a sebeket. ahogy itt a newfoundlandiakat nevezik. a háború után telepedett le Québecben. Már nem foglalkozom fakereskedelemmel. de tudom. F t berendezéseket gyárt. aki jobban szereti ismerni az igazságot. amikor a britek vették át a mieink helyét végig a fronton. akkor tudtam meg. Nat Belly szereti ugyan a sört. de most már mindegy. hogy Ön olyan fajta. hogy ott volt Somme-ban '17 januárjában. Kedves Mathilde kisasszony! Talán tudja. A századbeli sorszámukat és minden egyéb feliratot letéptek róluk. ahol Manech meghalt. és is Saint John'sban született. Azért írok.

Tudom. Nat Belly elnézést kér Önt l. január 8-án reggel történt. Remélem azt is. hogy azonnal írok ismét. közeledik a nyár közepe s vele együtt az alagút vége. Pierre-Marie Rouviére már majdnem négy évvel ezel tt megmondta neki. és bár mindannyian engedelmeskedtek Dick Bonnaventurénak. biztosíthatom róla. kedves Mathilde kisasszony. Akkor egy nagy lyukba gy jtötték a holttesteket. hogy jó egészségnek örvend.erd ben. hogy Ön olyan.jó egészséget és boldogabb jöv t. Próbálja magát meggy zni. nem tud szabadulni a mészárlás víziójától. nem nézett meg mindent alaposan aznap reggel. és a legszörny bb: „az öt halott katonát szanaszéjjel". Szerencsére már benne járunk a júliusban. tutyimutyi alak. szinte barátsággal a múlt emlékére: Aristide Pommier A levél nem teszi Mathilde-ot annál szomorúbbá. különböz helyeken. Ha bármilyen újabb részletet megtudok. Remélem. de egész éjszaka nem alszik. „gyorsan rájuk lapátolták a földet". és nagyon vastagon takart mindent a hó. mert újra kezd dött a lövöldözés. és jobban is figyelt arra. hogy minden sszel eljön Chicoutimibe. hogy az öt elítéltet a britek sebtében eltemették. ahogy tud. de nem többet. aztán gyorsan rájuk lapátolták a földet. vagyis harmatgyengén. aki szereti tudni az igazságot. és ott találták az öt halott katonát szanaszéjjel. hogy eltemessék a franciákat. azt mondja. Én megértem ket. miel tt koporsót és fehér keresztet kaptak volna az herdelini temet ben. Mindenesetre Nat arra biztosan emlékszik. hogy ez 1917. verseket és dalokat is írt. mert annak a másiknak biztosan jobb a memóriája.az Önt ért szerencsétlenség ellenére . hogy mi történt. és hogy Aristide úgy fogalmaz. Feleségemmel és leányaimmal együtt kívánok . egészen bokáig süllyedtek benne. akárcsak kedves szülei. hogy a halottakat a senki földjén találták meg. amit a fritzek által kiürített lövészárokban találtak. Ha megtalálja. és különben is egy nyamvadt. vagyis néhány percet rászántak. 187 . nem teszem még szomorúbbá a levelemmel. minden részletet meg fog tudni az ügyr l. és letakarták ket egy ponyvával. és Nat Belly tudja. De azért bizonyos kifejezések fölzaklatják: „egy nagy lyukba gy jtötték". átéltem én is hasonlókat. mint amilyen Manech halála óta.

de azok még egy percig se képesek nyugton maradni. mint amilyennek képzelte. hogy a nap éppen eléri a feny fák csúcsát. augusztus 3-án kés délután Mathilde a nyugatra néz teraszon ülve megpróbálja lefesteni a hamarosan négy hónapos. megáll a kezében az ecset. Mathilde jól emlékszik rá. igencsak elszemtelenedett és izg -mozgó kiscicákat egy kosárban. hogy ne remegjenek. hol megunják a mozdulatlanságot.és egymásnak feszíti az ökleit. köszönöm. magasabb és tagbaszakadtabb. Mathilde azt gondolja: „Köszönöm neked. Mathilde összerezzen. amikor egy motor berreg hangja búg föl a tavat körülvev földút fel l. és mennének a dolgukra. és igyekszik nem sírni.1924. motorját egy éknek támasztja. Istenem. És egyszerre csak ott áll a nyitott kapu el tt. sz ke a haja. de Mathilde biztos benne. Célestin Poux. mint egy buta liba. 188 . hogy az. és miközben amaz az elébe siet Sylvainnel vált néhány szót. köszönöm" . hol egymást csépelik. b rsapkáját és szemüvegét egyszerre veszi le. hiába próbálja a mamájuk nyugalomra inteni ket.

A hadsereg réme 189 .

miért. Mathilde kisasszony. senki se lát tovább a saját orránál. mi pedig egy szalagja vesztett szalmakalapot. mert ma már körülbelül ugyanolyan világosan emlékszem az akkori eseményekre. miután gomb nélküli köpenyében. már nem emlékszem. Tíz. az öt elítéltre a hóban. Én voltam abban az id ben mindenkinek a kifutólegénye. És különben is. már sok-sok napot éltem meg a Bingo óta. tizenegy óra felé lehetett vasárnap délel tt. az ép bal kezével fölépítette a hóembert a senki földje kell s közepén. ami történik. és körülötte mindkét oldalon biztatták a többiek. végül is minden összeolvad egyetlen nagy egyformaságba. nekem is az a véleményem. Az egyik perc eltörli a másikat.Ne haragudjon. de mindenre nem emlékszem. Éppen el kellett mennem valahová. de nem akarok hazudni. csak mert tudták. Annyi év telt el azóta. hogy tegye a hóember szájába. A fritzek még egy ócska pipát is odahajítottak neki. hogy szép kis disznóság volt. Persze sokszor gondoltam vissza arra a januári vasárnapra. amikor meghalt a v legénye. amit a földön találtunk. a háborúban mindenki a maga gondjával-bajával van elfoglalva. Láttam. Nem voltam ott. Azt tudom. de nem rosszindulatból. amikor hozzákezdett. 190 . hogy szegénynek már nem tiszta az agya. a következ nap az el z t. mondja a kék szem fiatalember. csak morzsák jutnak el hozzá abból. hogy összeesett. amit m veltek velük. mint egy bizonyos áprilisi estére a Chemin des Dames-on vagy az anyám halálára tízéves koromban.

ráadásul még a hó is vakított. mert magára hagyjuk az egyik emberünket. mint hogy egy vándorlegénnyel éljen együtt. mert legalább nem akar mást. Aztán teli torokból énekelni kezdte a Cseresznyevirágzás ideiént. mondd meg a neved. Ott voltam. és szónokolt. hogy a háború ocsmány. hogy megtaláljalak. Akkor a túloldalról valaki. A két szememmel láttam. Piszkosszájú. és pisilt. nyitott sliccel tántorgott a hóban. a Búzavirágszem t akkor találták el. hogy a motorommal vagyok összeházasodva. Azután Sziszu leült a hóba. és ehhez hasonlókat. hogy azóta vérzik a szíve. Nem énekelt jól. a kapitány meg visszaordított neki. mert soha nem szerettem egy helyben maradni. nem úgy. és megetessem veled a tökeidet! Az én nevem Favourier!" Aztán úgy egy óra múlva kivilágosodott.de élveztem is. és menjen haza. Hogy miért l ttek rá. amikor Sziszu meghalt. aki beszélt franciául. ezért mondják azt mostanában. teljesen ki volt merülve. és nem el bb. hogy gyáva disznók vagyunk. T lünk valahol balra hirtelen fölegyenesedett. és azt kiabálta. akkor hirtelen valaki rál tt a túloldalról. félrebeszélt. Vasárnap reggel kilenc óra felé. és hogy a géppuskagolyó a hátát érte. és miért pont akkor. meg arról. „No csak. és mindkét táborban csönd volt. hogy egy német biplán körözött a terület fölött. te rohadt káposztazabáló. és összevissza beszélt mindenféle értelmetlen dolgokat. azt nem tudom. Aztán hétf reggel. Azt viszont láttam. Sziszu oda-vissza járkált a németek orra el tt. Már órák óta lázas volt az üszkösödést l. talán dél felé. Favourier kapitány azt mondta: „A zászlóaljparancsnokuk ugyanolyan 191 . Amikor visszaértem a lövészárokba. mint a kutya. és összevissza lövöldözött. hogy látta a testét a hóban. hogy elege van. de mindenki elszorult szívvel hallgatta. hogy mindenki tegye le a fegyvert. A golyó a fejébe fúródott ültében. miközben tettük a dolgunkat. azt mesélték. azonnal meghalt. átkiabált nekünk. és ez igaz is valamilyen értelemben. ha olyan bátor vagy. és széttárt karokkal hátraesett. mint egy ember. úgy akar vizelni. valaki mondta. amikor a túloldalon a halottakat és a sebesülteket számoltuk.

A Búzavirágszem éppen építette a hóembert. Emlékszem. ahol egy halom tégla kiemelkedett a hóból. mintha a külvilág megsz nt volna létezni. mint a málhás szamár. Ha le akartuk 192 . amelyik a maga v legényét megölte. hogy megnyugodjanak végre. de olyan nagy nyugiban. hogy Estrangin hadnagy azt mondta: „Ha némi szerencsével egész éjjel nyugtunk lesz. mint sszel. Miel tt a repül odaért. és odalövetett közéjük a mozsárágyúval. Eszkimó pedig bebújt a fedezékbe. már nem tudom pontosan. Szóval dél körül értem vissza. még szombat éjjel. vagy még alacsonyabbra. Azt hiszem. de soha nem válaszolt. Úgy látszik. és csak hajnalban értem vissza megrakodva. Nos. láttam Amazt arrafelé kúszni.ganéj. Eszkimót nem láttam elesni. és a végén Piszkosszájú megelégelte. senki se l tt többé. akkor reggel majd kiküldünk néhány embert. valamelyik szomszédos század rszemének kellett vinnem valamit. az állítólag közvetlenül a biplán után történt. amire megkértek. Az id alaposan elromlott. a fritzek is kikészültek Sziszu halála miatt. Persze ezt is csak utólag tudtam meg. vagy üzenetet az egyik rmesternek. a géppuskák vagy a gránátok. mint ahogy már mondtam." Sajnos azonban a szerencse nem szeg dött mellénk azon az átkozott vasárnapon. az öt közül t ölték meg legel ször. mint a mienk. amit az éjszaka ásott magának. hogy hozzák vissza a másik négyet. mert levesért mentem. és elt nt a sötétben. különben nem vártak volna ilyen sokáig. tizenöt méterre ereszkedett le a föld fölé. Akkor még én is ott voltam. a legrémesebb napokon. azt hiszem. úgy tizenegy óra felé megint útnak indulok valamiért. A dordogne-i paraszt azóta nem adott életjelt. Mindenesetre többször is szólongatták. amióta hátrakötött kézzel kimászott a létrán a lövészárokból. Mikor a rakéták megvilágították a Bingót. A bajtársak ezzel a szöveggel fogadtak: „Egy Albatros végiggéppuskázta a terepet háromszor egymásután. ma éjjel bedöglött a telefonjuk." Éjszaka egyébként a fritzek összevissza hajigálták a gránátokat. és szétrobbantotta a hóembert is. és akkora volt a lövöldözés.

aki látta. aztán a németek területén szétrobban. a nagy*fekete ágyúk hangját. De hát a hó alatt annyi minden bújt meg. az összes bajtársam látta. A németek felé fordulva ordított: „Megadom magam. Odáig a frit-zek elhitték. mert volt. Eszkimó talált egy gránátot. ami él és mozog. mert a nagy zajban nem hallottuk egymást sem. ennyi az egész. Elképzelem azt a szemét repcsit. egy bizonyos Thouvenel nev is fölordít: „A francba ezzel a seggfejjel. amit átkiabáltak nekik. mármint hogy az egész vasárnap véres öldöklésbe torkollott. hogy az Albatros miatt kezd dött az egész. akit Köztörvényesnek hívott mindenki. amiket a pokol üstjeinek is neveztek. de nem mindegyik. ne l jenek!" . a jobb kezével elhajít valamit a leveg be. úgy látszik. és akkor. de az biztos. de azért azt hallottam. lelövöm!" Nem nagyon szerettem azt a káplárt. hanem a gép testén fúrt lyukon át. Mondták.vagy valami ilyesmit. aztán visszajön. ahogy az utolsó géppuskasorozat lekaszabolja Eszkimót. mi a fene történik a két lövészárok közt. és az. aztán harmadszor is visszajön. és a gránát fölrobban. egyszerre csak egy pasas fölemelkedik a hóban. hogy a mellvédnél mellettem álló egyik káplár. mert akkoriban még nem a légcsavar mögül l ttek. k mesélték. a fél testünkkel ki kellett volna bújnunk az árokból. marhák! Fedezékbe!" Biztos. és nincs fegyverük. hogy még 193 . egy gránátot. és akkor elkezd lövöldözni. vagyis hogy elítéltekr l van szó. ahogy egészen a föld fölött száll. fölemelt kézzel tántorog el . röpül tovább. egyb l kettészeltek volna. néhány embert eltaláltak." Az Albatros egy 1915-ös gyártmányú német repül gép. akár egy eltévedt száraz levél. és megöli a maga v legényét.volna l ni. már eleget csesztetett minket. és mindent legéppuskáz. mert franciákat fedez fel a terepen. hogy Favou-rier azt kiabálta: „Pofa be. mert fösvény volt az embereivel. De aztán abbamaradt a lövöldözés. Ett l kezdve körülbelül két órán keresztül csak lövöldözés folyt. hogy lássa. Szerintem a bajtársaim éljenezni kezdtek. Eszkimó az. ahogy a csupa sár meg hó marseille-i. a hátulján géppuskával. és meghallottuk azt a rémes hangot. széttrancsírozza a biplán stabílizá-torát. A robbanások füstjében egyszerre csak láttuk.

Én a sebesültekkel foglalkoztam. Favourier kapitány elrendelte. köztük Estrangin hadnagyot. Nos. hát így haltak meg mind az öten." Hát nem tudom. de a törzs rmester és a többiek megadták magukat. aki megmaradt. Miel tt bárki is lefoghatta volna a kezét. hogy ha kinyitják neki a drótkerítést. mint a Bingo Alkonyainál. Mikor odaértem. Favart törzs rmester megkérdezte t le. meg hogy hol van a telefon és a géppuskáink rejtekhelye. Azután a német tüzérség tiszta er b l t z alá vette az els vonalunkat. Akkor Favourier kapitány azt mondta: „Közelebb kell mennünk hozzájuk. amikor mindennek vége lett. Három halottat vittünk magunkkal. nagyon messzir l indították a rakétáikat. de már kevésbé. anélkül hogy egyetlen taslit is kaptunk volna odaátról. Amikor talán fél órával kés bb visszamentem a t zvonalba. elmondja nekik. Ezek a ganéjok csak akkor hagyják abba. és gyorsan eltakarodtunk onnan. még az sem zavarta ket. ez az anyámasszony katonája megígérte a fritzeknek. miért tette. hányan vagyunk. a századaink arrébb vonultak körülbelül háromszáz méterre kelet felé. Talán tényleg így volt. köztük egy törzs rmestert. hogy a sajátjukat is szétlövik. Másnap.egy hatvan méterre lév konzervdobozt se hibázott volna el. mint ahogy a vágóhídon csinálják a marhákkal. Egy tanya 194 . Mikor megérkeztünk az els fritz lövészárokba. Kett t megöltünk. tarkón l tte a mar-seille-it. meg legalább tíz sebesültet. Piszkosszájú az els csapattal már a fritzek második lövészárkához ért. és rendesen bánnak vele. hogy a túloldaliak már egy jó ideje elhagyták a helyszínt. mint egy nagy sebhely. és akkor rájöttünk. ha már ott leszünk a seggük lyukában. A másodikban azok a makacs teutonok otthagytak áldozatnak egy fél tucat statisztát. Én a második eresztéssel mentem. és a legmagasabb rangú." így aztán három részletben elindultunk. hogy mi is ürítsük ki a lövészárkot. egy kis domb oldalán másztak fölfelé. hogy üres. láttuk. olyan volt a nyomuk a hóban. úgy kétszáz méterrel el bbre. amikor végre egy kis nyugalom volt. ott is záporoztak a lövedékek. Thouvenel azt felelte: „Tegnap abban a nagy hóban.

sebesülten vagy holtan. Nem szeretek visszagondolni erre. akit magunk között Beszartnak neveztünk. Havazott. amikor a gépfegyverek köpködni kezdtek odaátról. Én azt feleltem. Még ma is. amire a derék Piszkosszájú célzott. amikor haldoklott. amit találtunk a két oldalon." Aztán meg: „Maradj mindig közkatona. beszélni róla még kevésbé. mint máskor. amit Beszari nem akart kiadni a kezéb l. akik a hátországból jöttek. amikor elmondta neki. Ez a kifejezés számomra annyira automatikus volt. hogy sötét éjszaka lett. amit a támadás el tt kapott. fura dolog. Hallottam. ha kimondom. Két bajtársammal együtt egész éjszaka oda-vissza jártunk régi állomáshelyünk és a német lövészárok között. ide menekültek a mieink. meg valamilyen papírról. miel tt a ment állomásra értek volna vele. mire azt a rohadt lövészárkot elfoglaltuk. A sebesültszállítók elvitték. hogy mit gondol a zászlóaljparancsnokunkról. Azt mondta: „Sejtettem. és Favourier kapitány is. Mondtam nekik. hogy szerzek. köztük egy másik hadnagy. Hajnalra elhallgatott az ágyúszó. igen. miközben k a veszteséglistát készítették. Az emberek dohányt és pálinkát követeltek. mintha az árvája lennék. Azon a hétf n este a táborhelyre visszaérve épp levest vittem Favart f törzs rmesternek és a tizedeseknek. és legalább száz emberünk maradt ott a dombon. Newfoundlandiak érkeztek az els vonalba valamivel dél el tt. és elküldött minket a fenébe. hogy apám. már régóta. Hallottam. mindig eszembe jut a kapitány. vette át a két század maradékának az irányítását. hogy leváltsanak minket. hogy árva vagyok-e." Hívatta Favart rmestert. miért. hogy ott vagyunk. Aztán szoknyás és b rkötényes skótok. hogy az öt elítéltet január 195 . Akkor nem csesztetnek annyit. élelmet meg innivalót vittünk az embereknek: mindent összeszedtünk. majd angolok és írek. aztán valami parancsról is beszélt. de aztán észrevette.romjai álltak ott. Több bajtársammal együtt ott voltam a Piszkosszájú mellett. A hasát érte a találat. anyám életére esküszöm. Azt kérdezte t lem. Mire jó az? Elég annyi. Mathilde kisasszony. Meghalt. akkor nem is értettem. és ekkor értettem meg. hogy föl sem fogtam a jelentését.

Chardolot tizedes azt mondta. hogy a parancs az parancs. és a harcban elesettek közé sorolták. és különben is. alig evett.nyilván rosszul volt felfújva . mint ahányszor az ifjúkorára gondol -. Máris küldöm Önhöz. és hogy Beszarinak biztos megvolt az oka. hogy kicserélje a kereket. Egész éjjel és majdnem egész nap motorozott. Végül egy zöldségtermel . aki épp hazafelé tart. el ször mindig a sz ke haját látja maga el tt és a két rózsaszín karikát a kék szeme körül. és b zlik.ami legalább olyan gyakran fordul el . egy-egy faluban csak a kútnál állt meg. hogy a legközelebbi garázs hét kilométerre van. beleegyezik.is cserbenhagyja.az autójában ül. mint a döglött hal. Ott azonban közlik vele. A törzs rmester valószín leg egyetértett vele. de azt felelte. amikor megérkezett az MMM-be azon az augusztusi vasárnapon. Jó sok évvel kés bb. A hölgy ismét útnak indul. de ahogy kiér az erd b l. kínos az ügy. alig aludt. egyetlen akarat vezérelte. a pótkerék . A nyomozó számos barátn je közül az egyik amazon . Szerencséjére egy tanya mellett történik mindez. türelmesen megvárja.6-i dátummal elt ntnek nyilvánították.egy id ben a barátságnál szorosabb szálak is f zték hozzá . Az arca többi része fekete volt a portól. A compiégne-i erd ben kilyukad az egyik gumi. A hölgy. Stop. hogy minél hamarabb odaérjen Mathilde-hoz. amikor Mathilde-nak eszébe jut Célestin Poux . ez van. nem óhajtván bepiszkolni a keszty jét. és SaintQuentin felé tart a férjéhez. a noyoni úton. hogy a szomját oltsa. hogyan bukkant rá a két föllelhetet-len személy közül az egyikre. Aláírás: Germain Pire Néhány nappal kés bb a drága ember minden dicsekvés nélkül meséli el Mathilde-nak. Az érkezésér l szóló táviratot Mathilde csak másnap kapta meg: Megtaláltam Célestin Poux-t. míg arra jön valaki. Isten és a Triumph motorgyár segítségével. Az amazon ekkor felkiált: „Ha egy férfi el tud 196 . Költségeim térítését kérem.

hová legyen a hálától. A f nök azonban sajnos nincs ott. Id közben beesteledett. végül az amazon vállalja. a segéd pedig elrobog hatalmas motorján. a kedves fiatalember esküszik anyja és apja életére. Még aznap este fölkeresi az autószerel -segédet. Célestin Poux saját bevallása szerint éppen elég id t töltött már a garázsban. Az egyre kedvesebb fiatalember el tte megy a motorján. amelyen vadonatúj gumik díszelegnek. Célestin Poux. Majd. akit akarnak. amit a hölgy tehet. visszatér a hölgy autójával. Oléron szigetéhez. Inkább megszáll Noyonban. hogy szerezne egy jó gumit a hölgynek. 197 . számos viszontagság után. hogy meginvitálja a fiatalembert vacsorára. akinek a barátn je néhány nappal kés bb Párizsban bizalmasan elmeséli neki a történetet. mivel azon nyomban útnak indul Noyon felé. aki nem utasítja vissza a meghívást. hogy kezeli a benzinkutat. ráadásul Hossegor közelebb van az drága szül földjéhez. Ha a f nök ott lenne. hogy visszaviszi Célestin Poux-t a motorjához. miért ne tehetné meg ugyanezt a mi amazonunk is? Germain Pire szerint." Ezek után a legkevesebb. Ezek után a legkevesebb. majd pedig. Nos. és ugyanavval a lendülettel a hadsereg rémét -hála a jóistennek és a Triumph motornak -. A háborúban csak úgy hívtuk: a hadsereg réme. hogy mutassa az utat a noyoni szálloda felé. még az éjszaka leszállta el tt. aztán már küldi is Landes-ba a táviratot. ugyanakkor rezignált fatalizmussal közli vele: „Hiába. akkor én isi" És már el is indul a garázs felé. ahová a végs kig kimerülten. és autógumit sem árulnak. az id közben el került f nök pedig némi büszkeséggel. amit a hölgy tehet. csodálatos éjszaka volt. A hölgy nem szeret éjjel vezetni. mivel a férfiak is azt visznek ágyba. és egy pohár vizet. amelyet hét kilométerrel odébb hagyott. Szerencsére a segéd igen kedves fiatalember: széket hoz neki. de a nyomozó további részletekr l már nem értesül. jószerivel födetlen keblekkel.gyalogolni odáig. no és persze a benzinköltségr l a számlát. a h ségt l tikkadtan érkezik meg. és leváltaná a benzinkútnál. és másnap megy tovább a férjéhez. Az amazon azt se tudja.

zsebre tett kézzel föl s alá járkált. igen jól nevelt fiatalember. Közben besötétedett. Bénédicte omlettet. izmos karok. jobban mondva elfogyasztották a „soupé"-t. Mathilde els babájáé. hihetetlen. és letette a nagy tölgyfa asztalra. a kocogójában ül Mathilde épp azon mesterkedik. egyik cigarettát szívta a másik után. Célestin Poux azonban úgy gondolja. tán egy-két árnyalattal világosabb. csakhogy Célestin nem bárki: a jól szervezett rendetlenség a lételeme. A piszoktól sötétpiros motor hátuljához egy hasonló szín re festett acélláda van er sítve. hogy vezesse az egyik fürd szobába. f z felszerelés. mint amilyen a mi Célestinünk. Sokáig beszélt. ahogy k nevezték. Bárki másnak estig tartott volna kirámolni ezt a hóbelevancot. majd a motorjához megy. és kész hozzákezdeni élete történetéhez. néha fölkelt. fitten. hogy mennyire hasonlít Arthurra. Most töprengve ül Mathilde-dal szemben. Arcára és törzsére fröcsköli a vizet.Mikor megérkezik. hogy legalább annyira nyughatatlan kiscicákat kapjon ecsetvégre. Meggyújtották a lámpákat a teraszon és a kertben. aki a bemutatkozás után el ször is szeretné megmosni az arcát. maximum hat perc. hideg húst. hogy inget váltson. Célestin Poux egyedül ette meg az egész omlettet meg a többit. mert az út pora jobban megkímélte: ehhez szíjakkal van hozzákötözve egy nagy tengerészzsák. a szeme pont olyan porcelánkék. nem telik bele öt. és h sünk már ott is ül Mathilde mellett a teraszon. mint Arthuré volt. hosszú szüneteket tartva közben. gyümölcsöt hozott. amelyet négyéves korában kapott. zömök test. a haja sz ke. az utóbbit a szül falujában szándékozik majd visszaültetni a földbe. aki döbbent csodálattal adózik fantasztikus masinájának. még a törülköz t is alig akarja elfogadni. Sylvainnel k már megvacsoráztak. Három is van a házban. egy sátorlap és egy rekettyebokor. frissen. göndör. ami Ma-thilde-nak kész kínszenvedés volt. azt mondta. A mosdást és a Sylvainnek adott tájékozatót is beleértve. égszínkék ujjatlan ingben. hogy a kerti csap éppen megfelel. 198 . és valószín leg így mondták Oléron szigetén is. Bénédicte elégedett volt. míg meg nem telt egy egész hamutartó csikkekkel. Mathilde megkéri Bénédicte-et. tartályok.

nincs semmi kötelezettsége. El kell olvadni a mosolyától. Nagy hangon gratulálnak egymásnak a kertben. Ami a többit illeti. mert azt el kellene ültetnie el bb-utóbb. csak egy grimasszal és vállrándítással jelzi. hogy inkább nem kérdez semmit. nem akar zavarni. egyszer itt van. Mathilde épp körmöli. sem szól semmit. hogy ott aztán van rekety-tye b ven. nem. elviszi Oléron szigetére. A futva érkez Bénédicte csak megvonja a vállát: a ház ura mindenáron ki akarta próbálni a motort. A fiú azt feleli. másszor ott. hogy visszajönnek. Mathilde szó nélkül a kert egyik sarkára mutat. Ugyan egy ideje már nem mosolyog. amit Célestin Poux mesélt. Ráadásul rekettyeültetés közben jutott az eszükbe az egész. hogy bizonyára óránként száz kilométert is elér. kivéve talán a rekettyebokor irányában. nem az a fajta. Ez az ördögi masina olyan petárdaszer hangokat hallat. . Reggel. Arra gondolt. szépen nézünk ki . még az ágyban. hevesen megrázza a cseng t. nem siet-e valahová. hallja. Mathilde-nak olyan sok kérdése lenne hozzá. Fölajánlja neki. a masina pedig remekül bírta 199 . Mathilde kedvéért visszament a háborúba. neki mindene megvan a motorján. végig Sylvain vezetett. Célestin-Arthur megfordul. Csakhogy Mathilde viszont az a fajta. ahová Sylvain még nem ültetett semmit. hogy ha Mathilde akarja. Úgy látszik. mert nem tudta. és otthagyták szanaszéjjel az összes kerti szerszámot. egy régi barátja kertjébe. mi illene a mályvaszín árvácskákhoz. hogy aludjon náluk ma éjjel.ártatlan babaarc. Megkérdezi. Kicsit kés bb. így a vendég lepakolta a vándorcigány-fölszerelését a földre. neki mindegy. aki szeret ellenkezni. bár igaz. amikor váratlanul meghallja a Triumph berreg hangját. már a masszázsasztalon fekve. istenien alszik majd a tó és az óceán közti erd ben. azt mondja. odanéz.mondja Mathilde. nem érdemes egy szobát el készíteni. összeszorul a szíve.Na. aki szeret ellenkezni. gyönyör az éjszaka. hogy kettesben elmenjenek egy körre. amit kiásott az úton.

. Estrangin hadnagy jócskán begurult. mert nem volt keszty je az ép kezén. és három évvel ezel tt megszökött egy daxi patikus feleségével meg egy capbretoni halászéval. hogy teljesen kiborult a barátjával történtek miatt. Most is szemben ül vele. Michelot úr a neve. de valóban így történt. szemüveges ember. A szanatóriumból jár át hozzá egy massz r hetente háromszor. aki a Daniel Esperanzával való els találkozásáról írt beszámolót olvassa. mint el z nap. hogy maradjon náluk egy ideig. Éjszaka még a szögesdrótot is szét akarta vágni. Mathilde azt gondolja. Ez volt Manech. Sylvain odahozta neki a mahagóniládát. Sajnálom. Gordes tizedesen látszott.az iramot. nagy. mire észhez térítette. de az asztal téglalap alakú. hogy utána menjen. Régi massz rje. kövér.Furcsa így leírva látni az egészet . hogy bizonyos elfeledett részletek az eszébe jutnak. és elszomorítják. Bénédicte szerint megesnek az ilyen dolgok. barátok voltak. Azt is meger síti. jól kijönnének egymással. ráadásul féltestvérek az apjuk révén. és most Mathilde eszik. de Mathilde látja az arcán. miközben nézi Célestint. hogy Esperanza rmester milyen derék ember volt. hogy akkor nem jöttem rá. fehér. Georges Cornu leborotválta a bajuszát.emeli komoran a tekintetét Mathíldera -. hogy Célestin Poux könnyebben kiismerje magát. Már a gondolatra is le kell hunynia a szemét. hogy valóban Gordes tizedes cserélte ki Eszkimó német csizmáját és lábszárvéd jét a sajátjára. Azt is meger síti. szerencsére mindkett gyermektelen volt. az egykori úszómester. 200 . Ismerték egymást egy másik századból. Nem szól egy szót sem. Mathilde csak Elodie Gordes bizalmas vallomását vette ki bel le. A többit id rendi sorrendbe rakja. hogy az egyik elítéltnek adott egy bal kézre való keszty t. amíg be nem fejezi. Michelot úr távozása után Mathilde a tóval szembeni teraszon reggelizik. ami kissé csökkenti a lányszöktetés drámaiságát. lakkozott fából van. ha megkérné Célestint.

maga is sejtette. err l egyébként Mathilde is meggy z dhet. harmadik vagy negyedik szó számított.De még miel tt Mathilde elérzékenyülne. amit gyakran használtak és elég könny volt megfejteni. és lám. de hát mi lehetett az? Célestin azt feleli. még ha hónapokkal kés bb is. adja át a levelét a futárnak. Létezett még a lift is. amit egyedül csak azok értettek. hogy Benoit Notre-Dame és a felesége között létezett egy jelrendszer. Mindez azt bizonyítja. hogy csak bizonyos sorokat kellett elolvasni. hogy a szavakat függ legesen. De ha ez lett volna is Notre-Dame-ék kódja. A „gyöngéd üzenet" azt jelentette. De biztos. Eszkimó leveléhez hozzáf zi: . anyám életére Mathilde megkéri. hogy kibéküljenek. és kijelenti: . apám. aztán fölemeli a kezében tartva. gyorsan hozzáteszi. hogy ez az ügy legalább arra jó volt. amiben el re megegyeztek. hogy Amaz nem ezeket a módszereket használta. annak az volt a lényege. egy bizonyos. A bolhaugrás abból állt. beleértve a vezérkart is. még egy kémelhárító szakember se tudott volna kiigazodni egy ilyen szövegen. el re megbeszélt kulcsszóból kiindulva. egyszer bbek. hogy megtévesszék a cenzorokat. Örülök. azt sose fogják megtudni. hogy hagyja már végre a szüleit békében esküszöm. mert ahhoz az eredeti levél kellene. hogy a házastársak. Kétszer is elolvassa. akárcsak Mathilde-ot.Ez egy kódolt szöveg.Gordes tizedest hívták Cingárnak. Amaz levele t is meglepi. Voltak más kódok is. 201 . majd még egyszer. hogy a tábori posta nem volt annyira csapnivaló. föntr l lefelé vagy lentr l fölfelé kellett összeolvasni. nyugodni. hogy Favourier kapitány rá bízta. a jegyesek és a szerelmesek mind használtak valamilyen jelrendszert. Például bizonyos szavaknak más jelentése volt. Esperanza másolata ilyen szempontból nem ér semmit. hogy csak minden második. akik kitalálták. például hármat is ismer. mint a hadseregben a többi szolgáltatás. Esperanza végül megkapta a levelet a Vogézekben. Aztán sorban olvassa el az elítéltek leveleit.

Valójában csak 1918 tavaszán váltak szét az útjaik. majd kés bb az levele is sorra kerül. Amennyire Célestin emlékszik. nézi a tavat és az apály miatt a homokpadokon összegy lt sirályokat. ahogy mondtam már. Chardolot soha semmit nem mondott neki a kételyeit illet en. mert be akart tenni valamelyik fölöttesének. ha azért nem intézkedett volna. valóban ezt a szöveget diktálta neki a mar-seille-i. egyik nap eltörli a másikat. de bizonyára másnak sem. hogy hazaküldték ket. De aztán egy újabb baj elfeledteti az el z t. Urbain Chardolot-val még sokszor találkozott a Bingo Alkonyatban történtek után. A tizedese anyjának. Maga rájött erre? Célestin megrázza a fejét. Miután a rajzlapokról elolvasta Pierre-Marie Rouviére felfedezéseit.De miért? . 202 . . . a halott bajtársakról.Egy ideig igen. akiknek legalább az volt a szerencséjük. egy darabig csöndesen áll a napfényben.Szóval err l beszélt Favourier kapitány a halála el tt. Poin-caré kegyelmi parancsát rizgette a hóna alatt Lavrouye parancsnok. Megkéri Célestin Poux-t. Chardolot-nénak a levele megdöbbenti.Mathilde kiissza a tejeskávéját. mert akkor hallott volna róla. Bármi lehetséges. amit a Köztörvényes diktált Piszkosszájú kapitány fedezékében. a sebesültekr l.mondja Mathilde. A támadásról. Aztán visszaül az asztalhoz: . .Egymás közt sokat beszéltek arról a vasárnapról? .Egyen csak. hogy olvassa el a következ levelet.Tina Lombardi ke resztanyja meger sítette. a táborhelyeken és a lövészárkokban gyorsan terjedtek a pletykák. . mert sajnálta abbahagyni a vacsoráját. leszámítva az Esperanza által kijavított helyesírást. vagy mert Favourier-val akarta elvitetni a balhét. Az sem lepne meg. ami soha nem volt az er ssége. Hagyjon olvasni. sóhajt: .Ez a levél is kódolt .Hát tudom én? Mert egy szar alak volt.

De az öt elítéltr l nem beszéltek? 203 ..

akkor a legrövidebb úton ment. De eszembe se jutott volna. Ha valaki visszafelé akart vonulni.Ki más vonult még vissza a vasárnapról hétf re virradó éjjel? .Azt mondta az el bb. Ez az ember biztosan a Bingo Alkonyaton ment keresztül.mondja. és az ágyúzás irányába kerüljek.Nem emlékszem. vagy l szert. Ki lehetett az? Célestin Poux kétségbeesetten ingatja a fejét. . hogy hétf n reggel valaki látta Ma-nech holttestét a hóban. . s t talán kett nem az volt. hogy kockáztassam az életemet. Aztán újraolvassa a levélnek azt a részét.Szerintem sokan vonultak visszafelé aznap éjjel. Amúgy is nagy volt a kavarodás. Hadifoglyokat vittek. 204 . vagy a géppuskásoknak segítettek cipelni a fegyverüket. de még az is lehet. újra elkezdett havazni.Nem értem az egészet . a legnehezebb helyzetekben sem veszítette el a fejét." . nem tudja már.kérdezi Mathilde.Mit értünk volna vele? Még a halott bajtársakat is inkább hagytuk békében nyugodni. . Például én a sebesültekkel meg élelemért. hogy is csak hallotta valakit l.Nem tudtam. Pedig az a pasas kemény fickó volt. és egy kilométerrel el bbre. például a Chemin des Dames-on. több mint háromszáz méterrel jobbra. nem mondom. Már a harmadik német lövészárokban voltunk. . .Célestin lehajtja a fejét. biztos csak álmodtam az egészet. melyik katona mondta neki. hogy mind az ötöt láttam holtan a hóban. hát volt mit csinálnia. akinek lennie kellett volna. miután az Albatrosról lel tték. Majd némi gondolkodás után hozzáteszi: . akkor már hadnagy volt. Túl sok minden történt akkor egyszerre. hogy Chardolot hétf n reggel visszament a Bingóba. amikor Urbain Chardolot egy szabadságolása alkalmával azt mondta a szüleinek: „Igazatok van. amikor Favart rmester átvette az irányítást. bár egyikük.

Nem szeretné megbotránkoztatni Mathilde-ot. március elején. ebb l arra következtetett. A német csizma Gordestizedes lábán volt. Magának van igaza.Tudja. egy óráért vagy más szívességért. meg hogy ingyen kapták meg az olyanféléket. . Tudom azt is.Nézze csak . alig két hónappal a Bingo Alkonyat után. Tévedett. akik közül az egyik egynémetr l lehúzott csizmát viselt. hogy biztosan Eszkimó volt az. Mathilde elismeri. ahol volt.mondja. Valahogyan megtudta. hogy egynek vagy kett nek az elítéltek közül nem kellett volna ott lennie. Csak olvassa el Véronique Passavant leveléb l azt a részt. Csak azt. A katonák vagy a helyi lakosok sokszor becsapták ket. hogy egy kis hiszékeny polgárasszony kigombolta a sliccüket. fiatalabb sebesülttel együtt. Kutat a papírok közt. egycharente-i márialujza. Arról is értesült. Már elolvasta. Éjszaka indultak útnak mindketten. és Urbain nem is azt akarta mondani. hogy ki volt a fiatalabbik. azt mondták nekik. Chardolot esetleg a maga v legényére gondolt. hogy Chardolot anyja kissé átfogalmazta azt a mondatot. de biztosan tudja. akinek már nem volt tiszta az agya. hogy ártatlan. akinek német csizmavolt a lábán. Valahogy azt is megtudta. hogy Chardolot talán nem szó szerint ezt mondta. hogy az értelme ez volt. hogy Tina Lombardi tévedett.Aztán megint gondolkodik. és hogy a Bingo Alkonyaiból hozták egy másik. de sokan obszcén nevekkel illették azokat a szerencsétlen n ket.Maga is azt írja itt. az igazi nevében nem vagyok biztos. mindenféle n k járták a táborokat. hogy az Köztörvényeséta Bingóba vitték négy másikkal együtt. talánLa Rochelle-nek hívták. amikor leírja a találkozását Tina Lombardival 1917. hogy az kedvese. mint Tina Lombardi. hogy hétf n reggel egy sebesültet láttak a combles-i ment állomáson. Azt mondja. fog- 205 . többeket hallott röhögve dicsekedni. néhány aranyért. hogyEszkimó volt az. mert végig állította. majd így szól: . lehetséges. . mert nem érdemelte meg. hogy megtudjanak valamit az elt nt kedvesükr l. vagy Eszkimóra. amit hallani akartak. a másikról meg remélte hinni. aztán el vesz egyet Mathilde rajzlapjai közül.

Csak az ujjait nem felejtettem el. Georges. hogy ez el tt az ocsmányság el tt legalább négycsillagos tábornok lehetett am bútorasztalosok között.mondjaMathilde.lyokat vittek visszafelé.mondja. amit kaptam. Olyan finomujjai voltak. . Célestin Poux újra meg újra végigolvassa a neki szánt dokumentumokat. . . Összevissza gy rögeti a cigarettásdobozt. mert a lövészárokban hallottam a sebesültszállítóktól. Célestin Cingárra gondol. hogy Benjámin Gordes meghalt a combles-i bombázásban. . hogy n s. . Amit a Mathilde-nak küldött levelekben róla írnak. Az a bizonyos hordónyi leves csak egy nagy 206 .odamentem hozzá. miután leszokott. Martiné. miel tt evakuálták volna.Szegény Cingár tizedes . de soha nem csaptam be senkit. Akkor rájöttem.Egyszer a táborhelyen . és mindig adtam valamit azért. Beszélgettünk kicsit. mert a kölykök elmentek bújócskázni a bokrok közé. Noémi.Frédéric. szerintem hátulról még szomorúbban festett. Elfogyott a cigarettája.Rosszindulatú pletykák. Mathilde hallgat. hogy a tízedest fejlövés érte és vért pisilt. hogy megoldottam a dolgojat. Délután a nyugati teraszon Mathilde megint megpróbálja lefesteni a cicákat. de ezúttal modell nélkül. hogy találkoztak velük. de a hátán egy még rosszabb állapotban lév fiatalembert cipelt a német csizmájában a ment állomás felé.kezdi mesélni . de nagyon derék fickónak ismertem meg. Héléne . Igaz.Nem volt viccel d s faj ta. vagy sziesztáznak. arról azt mondja: . Valamivel kés bb Célestin Poux elolvassa.miközben egy széket reparált. Kérdezték. mint elölr l. valami Rochelle vagy De La Rochelle nev t. soha sem ártott senkinek. mint egy ékszerésznek. Még Sylvain hagyta ott. öt gyereke van. Elmondta. Útközben ágyúgolyó vagy eltévedt lövedék érhette ket. demár elfelejtettem. Felsorolta a kölykök keresztnevét.A tálalószekrény bal oldali fiókjában talál egy megkezdett csomag Gauloise-t. Mondták. hogy Gordes tizedes századába tartozunk-e.

felé fordulva. anynyira hullott az áldás az égb l. de egy dologban biztos: ha valaki az öt közül. hogy még a lábujjadat se bírod mozdítani. és hogy tele van már a feje. meg azután is. én nem ismerem! Úgy látszik.Ha élve ki akartál kerülni onnan . Vörös az arca. de annyira.Mert azt a háborút. akiket kilöktek a hóba. Csak Amaz marad. Egy egész éjszakán és egy napon át ott kus hadni abban a lyukban. hogy föl ne hívd magadra a figyelmet. a francba. amir l ezeken a maga papírjain szó van.kérdezi Mathilde kurtán. De se úszta meg. . mint azoknak az öntelt parancsosztogatóknak a gyomrában. még abban is. három csomag els osztályú szivart kapott t lem.Miért? . Célestin Poux fáradt. higgye el. Különben is. Érti? A Bingo Alkonyatban és el tte is a terepen rémes. . A vezérkar vacsorája? Ki tenne szemrehányást érte? A szakaszombeliek biztosan nem. most már nem tud semmit. ahogy Favourier kapitány tanácsolta befogni a pofádat. Márpedig Sziszu a Cseresznyevirágzás idejént énekelte. . aki megúszhatta. a szakácsokkal jóban voltam.lábos volt.mondja -. Mathilde továbbra is nézi. amit látott és hallott azon a mocskos vasárnapon. a Köztörvényes meg akarta adni magát. láttam a fedezékben. hogy mi volt. Aztán hangosabban: . az egyetlen. Célestin lehajtja a fejét. és várni. Manech hóembert épített. megmenekült. el ször is talál ni kellett egy lyukat. kívülr l jól megsült. aki leadta a drótot. Még közülünk 207 . vállat von. a leger sebb. Kés bb eltolja magától a papírhalmot a tölgyfa asztalon. k nem hazudnak. Jobb helye volt a mi hasunkban. Gyönyör báránycomb volt. belül porhanyós és véres. én egy másikban vettem részt. A barackbef tt pedig valóságos csoda. elhallgat. havat enni. milyen volt. és mindenben kételkedik. és azt mondja. Nem néz Mathilde-ra. az csakis Amaz lehetett. tudom. a legnyugodtabb az öt közül.A francba! Hirtelen elszégyelli magát. Eszkimó pedig egy gránáttal kil tt egy bi plánt. és. úgy végezni a szükségedet. alig néhány személynek elég. fölemelt ecsettel a kezében.

Hosszú csend támad.Nekem teljesen mindegy. aztán meg húztuk el a csíkot. verekednek. aztán úszik. sarkig tárt ablakok mellett. de nem annyira jól. különösen ha az ület rokonszenves nekem.Mathilde kisasszony. hogy már nagyon-nagyon régen nem úszott . Mathilde soha nem hagyja. boldogan szalad a tóba.jobban mondva nem lebegett .is. ha a férfiak együtt vannak. ha magáznom kell valakit. és hosszan néz rá. mint Manech. hogy tegeznek vagy magáznak. hogy mások csüggedése elcsüggessze. nem is látni akarja. ahogy csak bírtuk. Mathilde az ablakból látja. hallja. akik sokkal jobban fedezve voltunk. karbantarthatná a Delage-t. Sylvain kölcsönadta neki az egyik pántos fürd ruháját. Bénédicte Mathilde mellett állva lemondóan sóhajt.parafa úszókkal a bokáján. lenyomogatják egymás fejét a víz alá. sokan elpatkoltak. A fiatalembernek zúg a feje. hozza a mahagóniládát. – Nagyon zavar. . ezért még arra is hajlandó. Mathilde a szobája ablakából nézi. hogy Sylvain is bement Célestin után. . az már túl sok lenne. Mathilde azt mondja. Kezdi viszont megszeretni Célestin Poux-t. Bénédicte bejön a szobába.Persze csak ha Célestin is úgy Arthur-Célestin porcelánkék szemét Mathilde-ra emeli. Este négyesben vacsoráznak a nagy ebédl ben. Jól úszik.kérdezi. Huhh! Kiabálja Manech. Talán mert maga is már annyi éve kénytelen mindent úgy csinálni. akár ötvenévesek. Mathilde arra gondol. meg hallja. ahogy úszik. ha az apja alkalmazná-Célestint. Minden erejével azt szeretné. pusztán az udvariasság kedvéért: . Mind a hárman a tányérjukba bámulnak. mert hideg a víz. 208 akarja. hogy „még a lábujját se bírja megmozdítani". egy békés április estén. és segíthetne Syl-vainnek. . Azt mondja. ahogy Manech úszik. jó lenne. önkéntelenül ismét gyerekek lesznek. Aztán Mathilde még hozzáteszi. hogy egy rövid id re visszaadja a szabadságát. lehetnek akár harminc-. csak hallani karja és lába egyenletes csapkodását a tó vizében. tegezhetnem? . hogy még egyszer hallja.

te és Sylvain vonattal. az asztalon át odanyújtja neki a kezét. és azt gondolja. Aztán hangosan nevetni kezd. Sylvain megmondta. Ha nem. hogy a helyzet katasztrofális. Szinte kiáltva mondja Célestin Poux-nak: . Mathilde magára marad a megnyúlt képével. igen. amit l Bénédicte ideges lesz. hogy neki mi a véleménye. miért kell ekkora felhajtást csinálni olyan intelligens férfiakkal. Mathilde megkérdezi Sylvaint. mert kés bb szükségünk lesz rá. anélkül hogy értené. Szerdán indulunk. az arca piros. Bénédicte. hogy hívják: Városfal fogadó. mivel utálja. Bénédicte örül. akkor a szállodában találkozunk. én a Delage-zsal. Megint csend van. Célestin mosolyog. azért is. Sylvainnek az a véleménye. szegények. hogy tegnap este óta sokszor az agyadra mentem. ha valamib l kihagyják.és mutatóujja. Mathilde el rébb gurul. avval az olvadós mosolyával Folytatja az evést. hova mentünk Sylvainnel ma reggel? A labenne-i pályaudvarra a menetrend miatt. katasztrofális. Sylvainnek reszket a hüvelyk. A végén. hogy vigyél oda! akarom látni azt az ocsmány helyet! Értetted? Saját szememmel Megint csönd lesz. Nem tudom. és Célestin is. Én sem foglak magázni. akkorát csap az asztalra. ahogy pödör egyet vörös bajuszán. még ha egy ostoba nevetés is az. A mozdulattal fölborítja a borosüveget. Bénédicte-nek azt mondja. Arthur-Célestin ránéz. mert attól tartok.Azt akarom. Ha el ttetek érek oda. nagyon jó a vacsora.Mit gondolsz.ha valaki érdekes dolgokat mond. mir l van szó. . 209 . velük nevet. mint mi. a péronne-i pályaudvaron várlak benneteket. hogy megremegnek a tányérok. ó. Céles tin.

A szemközti árok 210 .

rózsaszín se-lyemfátylas kalapjában úgy fest a nyitott naperny je alatt. hogy a látogatóknak legyen mit látni. a fritzek Erlangen nev lövészárkával szemben. A császárn ként ide-oda ringó Mathilde mindent lát odafentr l a vakító augusztusi napfényben. körülötte fagyai. széles karimájú. alacsonyan kinyúló ágain tömött levelek. nálunk otthon kaphatnak káposz talevest fekete borssal. s r id közönként megáll.. aki vállalta az idegenvezet szerepét. és hamisítatlan északi akcentussal beszél: . mintha épp vadkecskevadászatra indulna Afrikában. Sylvain és Céléstin Poux hordszékben viszi Mathilde-ot a felfedez útra. az megint csak rosszindulatú szóbeszéd. Fehér csipkeruhájában.Hatalmas. szony.A két facsonkot direkt hagytam itt. 211 . és benne van az árban a sajt meg a bor is. örömtelen tekintettel bámulja a saját földjét. két megcsonkított szilfa. hangtalanul folydogáló patak fahíddal. Ha van kedvük hozzá. Na vajon ki eszkábálta össze a „gyaloghintót" Ma-thilde régi kocogójából két szárnyas csavar és két acélrúd segítségével? Hogy „navajonki" miként tett szert az acélrudakra. ormótlan cip jével megtapodja a földet. Mély sóhajtás szakad föl a mellkasából. frissen kaszált mez .. mindhármójukat szívesen látjuk ebédre. a közelben húzódó negyven hektár tulajdonosa. Pontosan itt volt a Bingo Alkonyat. a háttérben zöldell domb. kisasz- Bosszús. kis. Dondut Alphonse úr.Hááát igen!. Ha akarják. .

ahol annyi embert veszítettünk mondja Célestín.Nem telik el hét. . . de mindenki csak úgy hívja. csak 1921-ben tett szert a földre. Vagy a Félkarút. Elképzelhet . hogy ne történjen valamilyen baleset. Pont akkor. a föld forgatása közben robbant föl egy gránát az el z tulajdonos talpa alatt. A csuklóján lév órán figyeli. és elmegy.A hidat én építettem újjá a vejemmel. hogy Benjámin Gordes még a hóban. majd közli.Volt itt egy romos téglafal! Mi volt az? Dondut úr nem tudja. Mathilde még egy óráig ott marad. Eszkimóért. hogy várja a munka. hogy a földért kapott pénzb l letelepedett Montauban-de-Pi-cardie-ban.Nincs annyira messze. de hiába. Dondut úr elmondja. mint aki alig bírja megállni. addigra már feltöltötték az árkokat.. mint ahogy mondtad. Messzir l kiabál: . Aztán ismét a birtokát nézi. szép napot kíván Mathilde-nak. Célestin Poux elindul körülnézni. . Nem ismer rá semmire. hogy az el z tulajdonos hol található. a golyózápor közepette is visszajött. . és vitte le a bal karját. hogy százával virágzanak a pipacsok. még visszaérnek. hogy megnézze. a fricourt-i út mentén. és megforgatták a földet. akik két apró hangyának t nnek a messzi domb tetején.. Félkarú. Megkérdezi. 212 . a sötétben. hogy hat percbe telik. Miel tt az elkeseredés úrrá lenne rajta. tehet-e még valamit a barátjáért. A rendes neve Hyacinthe Deprez.Odafent volt a fritzek harmadik vonala. majd meglátják. Júliusban biztos. de képtelen a valóság helyére tenni a képzeletében él díszletet. évek tel nek el. Szóval láttam én egyet s mást az életben. hogy ki ne köpjön a földre.Keressék a Vörös mulatót. Leteszik Mathilde-ot a földre. Hááát igen!. Kocsmát nyitott. hiába lett vége! Mathilde próbálja elképzelni a harcmez t. Már nyolc nyár telt el azóta. eserny jével integetni kezd Sylvain és Célestin felé. A háború még mindig öl.

repeszszilánkes ben. gondolja Mathilde.ahol Félkarú lakik a feleségével . Soha annyi ánglius beszédet nemhallottam életemben. Sok könyvet olvastam a háborúról.És mivel Célestinen nem látszik. A szomszédos épületben. arrafelé. a repetaosztogató. bivalyer s. és a véleményem szilárd: az egyetlen. Annak a hófödte vasárnapnak az estéjén a sötétben Benjámin Gordes és a fiatal La Rochelle német foglyokat kísér a francia állások felé. mi van a barátommal. mint '17-ben és '18-ban. ingyenes a derék katonáknak. az Enyveskez .mondja kuncogva Célestinnek. ausztrálok. Mindazonáltal jó étvággyal eszik. golyózáporban. fiam! Ó. és ha él még. k az egyedüli vendégek. szürke öltözékben. Valahol. A félkarú Hyacinthe Deprez ki nem fogy a szóból: '17 áprilisában jöttem vissza a földemre.egyfajta múzeumot rendeztekbe. skótok. miután a fritzek visszavonultak negyven vagy ötven kilométerrel hátrább. új-zélandiak. még hozzáteszi.hogy megtiszteled a házamat! Aztán csók az egyik arcra és a másikra. Célestin Poux 213 . Csak egy félórányi kerül t teszünk a futóárkokon át. aki majdnem megcsinálta az áttörést a Somme-nál 1916 nyarán és szén. a Siegfried környéki állásaikba. Hát te vagy a híres Totó. írek. az Fayolle volt. A káplár azt mondja az újoncnak: „Gyere utánam. nincsenek náluk bátrabb katonák. -Te lovasítottad meg a tisztek báránysültjét. kivéve Célestin Poux baráromat és Fayolle tábornokot. mint a kifestett vénasszonyok. A pult fölött ki van függesztve a belép jegy ára: száz sou azérdekl d knek. ötvenötéves ember izzadságfoltos. angolok. még turbános indiaiak is. hogy megnézzem. kisagyának egyik nyúlványában megszületik egy álom. Az elérzékenyül férfiak sokkal rosszabbak. az óriási ricsajban. a tanyám romjaihoz. akik végigszenvedték a mészárlást. A falakon a háború emlékei. Dondut úr nyújtott hanglejtésével: Hááát igenl en aVörös mulatóban ebédelnek. hogy meg lenne gy zve." És elindulnak az éjszakába. kihozom onnan. mennyire büszke vagyok rá. kacorkirályos ábrázattal . Mindenüttbritek hemzsegtek. ahol Manech talán még haldoklik. de meg kell hagyni. ötven a gyerekeknek és öregeknek. lelógó harcsabajusszal.nagydarab.akir l még ma is beszélnek? . és vitted el a szakaszodnak? Azt a mindenit.

Sylvain erre közbeszól. Saját szemével. hogy is olvasott könyveket. Pétain gy zött Verdimnél. Hyacinthe Deprez a szerszámait tartotta-benne. a kislány neve Jeanette. A romos téglafal helyén azel tt egy kápolna állt. levonja a konklúziót: . tényleg csupa szív ember volt. Az aknaszed k akkor még nem is jártak arra. Mondott neki néhány felejthetetlen mondatot. nem messze innen. most már tizenhéttizennyolc éves lehet. pedig 214 . Sorra veszik a tábornokokat. Úgy emlékszik.tökéletesen egyetért. hiszen kis híján gy zött. Nivelle örökre elásta magát a Chemin des Dames-on. öntelt ember. maga még nem jött haza. és hogy nem szabad Nivelle-t kárhoztatni. E hiábavaló fecsegés el tt Mathilde azért fontosabb dolgokról is értesül.Meg szerintem álszent is. amikor megtalálták a britek által eltemetett öt francia katonát. hogy a szomszédék va-dóc kislánya találta meg a sírt. Úgy hallotta. Indulás el tt Mathilde-ot átviszik gyaloghintójában a múzeumba. Alatta alacsony mennyezet pince. hogy nem maradt ott az a gyerek . Mire Félkarú azt feleli. Félkarú hozzáteszi: . Foch is kegyetlen fickó volt.látta. mit. és amit találtak kés bb. Cléryben. Emilé Fayolle a kedvenc tábornoka. De rögtön utána jobbnak látja hozzátenni: . Egyszer. mert mindig az övé kell hogy legyen az utolsó szó. Igen. Joffre meg túl öreg. a tábornok beszélt is vele. Mangin vadállat. hogy ez így igaz. és ez a lényeg. a feleségével együtt az öccsénél bújt meg. Még szerencse. Mindegyikük túl sok embert mészároltatott le. hogy az a sok mondvacsinált politikus marsallbotot adott a kezébe. de rideg. de már nem emlékszik.Különben teszek a gy zelemre. miközben az elhagyatott lövészárkokban háborús emlékek után kutatva kóborolt. Célestin Poux. Kész csoda. kapott is két egyforma pofont az anyjától jutalomként.mondja.De azért Fayolle volt a legkevésbé rossz. Jó. évezredek óta használaton kívül. aki Compiégne-ben keresked . avval egy egész falut föl lehetett volna robbantani. ennyi az egész. nem volt szerencséje. értesítette a katonákat.

Amikor visszajött a tanyára. lovagoló ulánusok négyelik fel egy Garenne nev . Kifutott az útra. brit. beleölte az összes spórolt pénzét. hogy ne feküdjenek ott sírfelirat nélkül. most arra kéri t. tarisznyával. még árvává se kell válnia miatta: k b l. megkapta a két egyforma pofonját. októberben fog szülni. Félkarú igen büszke a m vére. és megtalálja a szomszédokat. tudott olvasni. hogy össze ne d ljön. amit az a vadóc lány talált a földemen az öt katona sírjában. jól van. egy darab papírt is hagyott benne. A hatalmas teremben mélyedéseket vájtak a falba. Mathilde a felt n en tiszta konyhában felhajt egy nagy pohár limonádét. Az anyja mesélte kés bb. aki igazán csak akkor zargatja a Jóistent. nagy fage-rendák tartják. Rouquier-né közli velük. üveges tekintettel. jót tesz a szívnek. ahol katonákkal találkozott. hogy soha ne kelljen éjszaka err l a múzeumról álmodnia. itt-ott betömködött lyukakkal. még akkor sem. a plafonról fokhagymacsokrok lógnak. hogy az egyik kanadai katona azok közül. német katonák menetfelszerelésben. takarítást vállalt. cementb l összetákolt építmény. Igen. ha gonoszságot követ el. tényleg a kis Jeanette ásta ki a Pali Malles dobozt. ijeszt mozdulatlanságban.Ez a pontos másolata annak . amely tele van egyenruhagombokkal. hogy halálfejes. Pali Mail dohány vagy cigaretta volt benne azel tt: . rangjelzésekkel. mint Délen. Útközben Mathilde. ahol mindenféle mocsokság 215 . fegyverrel. hogy visszamenjen a Bingo Alkonyathoz. amiért a veszélyes terepen futkározott. köztük kifeszített zsinór száradó fehérnem vel. hogy a lánya nagy hassal és egy lensi csavargóval elköltözött Normandiába. és távol tartja az Ördögöt. ha már végképp nem tehet mást.már alig várja. Rouquier-ék tanyáját Célestin Poux könnyedén megtalálja. késekkel. téglából.mondja -. és kísérteties fénnyel világították meg ket: mindegyik mélyedésben egyegy életnagyságú bábu áll. akik eltemet ték ket. Félkarú egy piros fémdobozt mutat Mathilde-nak. már küldött egy képeslapot Trouville-b l. valamint a lemen i örökségét a tizenötödik generációig. A terem közepére állított nagy asztalon. aveyroni rmester testét. Sylvain és Célestin az udvarban játszik a kutyákkal. váll-lapokkal. Tízéves volt már. francia. azt mondják. mert néha még most is arról képzeleg. kardokkal.

akinek a jobb. amúgy se ismeri ki magát ezek között a rangok között. Rouquier-né állítja. az még durvább szavakkal illette.Azt sejtem . egy másikat Bouquet-nak. ráadásul a katonák kezdtek ferde szemmel nézni rá. a legfiatalabb alig múlt húszéves. Hoztak azonnal öt fehér fakoporsót a holttesteknek. Utánament a katonáknak. A katonák parancsnoka. mint a halottakat lesni?" Néhányan annyira fölháborodtak ezen. hogy panaszt tettek a polgármesternél. akik felnyitották a sírt Hyacinthe Deprez birtokán. volt. azt mondta neki. keressen egy heged t. Azután áprilisban 216 . hogy ett l kezdve mindent látott. Mind az öt egy nagy barna ponyva alatt feküdt. De az égvilágon mindent hallott. hát képzelje el. Azt is tudja. egy harmadiknak meg olasz neve volt. például. már nem tudja. oszt pisáljon bele. a besoro-zás évét és helyét. emlékszik rá. volt. . akinek a bal kezén kötés. Hideg volt. mint a búké.mondja Mathilde-nak. aki szintén nemrég jött haza. úgyhogy nem volt értelme tovább er sködnie. Akkor az egyik katona. hogy pisáljon bele. . hátrafordult. de amikor az illetékes tisztnek tolmácsolta a panaszt. Utána berakták ket a koporsókba. hogy az egyik szerencsétlent Notre-Dame-nak hívták. egy rosszindulatú párizsi. ezt mondta neki.Természetesen nem volt szép látvány . A lovak patái és a kerekek csúsztak a jeges úton.fölrobbanhatott volna. Rouquier-né nem tudott túl közel menni.feleli Mathilde hidegen. hangosan felolvasta a nyakukban függ dögcédulák alapján a neveket. és rákiabált az emberekre: „Kesely banda! Nincs jobb dolguk. tizedes-e vagy rmester. mert a környékr l rengetegen odasereglettek. Egy lovas kocsival szállították el a koporsókat.

hogy látta az egyik katonán? .Miért akarod tudni. mert nem értettük. Célestin hallgat egy darabig. sapkával a fején. egy vajszín . . utoljára.Rouquier asszony biztosan kissé túloz. Mathilde azt gondolja. elfelejtette.Csak fájdalmat okozol magadnak .Milyen volt az a keszty . a csuklójánál fehér csíkokkal.ezek elmentek. az utánuk jöv angolok udvariasabbak voltak. Mivel nem szívesen vált volna meg a barátn jét l származó emlékt l. kenyérbéllel teli tarisznyákkal megrakodva. még a kezén volt . ennyi az egész.Éppen hogy Célestin elgondolkodik: nem feleli. piros. . Vagy pedig akkor . csak áll mellette. Mathilde-nak nem esik nehezére elképzelni t. amikor azt állítja. . amit valahol talált. . egyik kezén a piros gyapjúkeszty vel. Tán már nem volt rajta Manechen. Sylvain elment az autóval benzinért. csak úgy rázkódtak a levelek a Bingo Alkonyat két csonka szilfáján. hogy csak azért. amit Manechnek adtál? – kérdezi Mathilde.mondja.Talán nem vette észre. hogy egy ilyen rikító szín keszty höz képest túl sok a „talán". a jobb kezén egész télen továbbra is hordta a másikat. hogy milyen volt a keszty m? – kérdezi Célestin Poux. Mire jó ez? Nem tudja. . Kicsit kés bb föltámadt a szél. . Mathilde vissza akart menni még egyszer.Rouquier asszonyság azt mondta. Bár lehet. egy gyerekkori barátn je kötötte Oléronban. hogy mindent közelr l látott. Csak nézi. mit mondanak. Megható figura. 217 . Célestin azt mondja. szarvasb r tiszti keszty vel.mondta Célestin Poux. a másikon a vajszín b rkeszty vel.Az igaz. hogy amikor a hóembert építette. ahogy a lenyugvó nap megvilágítja a dombot.

hogy húzzon oda egy széket az osztrák hölgynek. heteken át sem tudná megbocsátani neki. Ötven. Aznap este. Azt felelik. egyáltalán nincsenek megsértve. egy vele hasonló korú fiatal n lép oda hozzá. harangkalapban. hogy keressen magának egy heged t.Itt volt a Búzavirágszem .Föl s alá járkál a mez n. Vékony. amikor megtudja. nem szép. barna hajú. bézs-fekete mintás ruhában. huszonhárom évesen. amikor az ebédl ben asztalhoz ül. Megért vele szemben. A f pincértó'l tudta meg. A n t Heidi Weissnek hívják. igen. fölemelkedik a székér l. mint Mathilde-dal. Günther sírjánál. Mathilde rájön. hatvan méterre van t le. a bátyja meghalt. El ször is. hogy megtalálja a hóember helyét. a terem másik végében éppen a maradék rákot pusztítja el a tányérjáról. és szinte akcentus nélküli franciasággal bemutatkozik. alkalmazott a vámnál. s közben megkérdezi a két férfitól. amikor Mathilde visszaemlékszik. amikor a bajtársak látták elesni! . hogy Manechen segítsen. megértik. hogy elmondjon egy imát a bátyja. a Városfal fogadóban három esemény történik egymás után egy óra leforgása alatt. augusztus 8-án. nem sajnálja rá az idejét. . hogy ket mozgósították-e. hogy biztosan tájékozódni próbál a fák és a patak alapján. hogy kés bb. Heidi Weiss leül. mindhárom annyira fölkavaró. aki szintén a Bingo Alkonyat el tt pusztult el '17 januárjának els vasárnapján. és egyenes testtartással meghajol. hogy Sylvain 218 . amikor Mathilde abba az irányba néz. .kiáltja Mathilde felé. néni lenne ill dolog. de nem tud kezet fogni velük. Osztrák. Sylvain és Célestin azt mondja. pénteken. se nem csinos. Erre : ne haragudjanak érte. A férjével utazik. hogy Mathilde itt veszítette el a v legényét a Bingo Alkonyainak nevezett lövészárokban. kék szem . Egész télen felemás keszty t hordott. nem is tudja szétválasztani ket egymástól: ugyanannak a viharnak ugyanaz a villáma. maga ma azért jött ide. 1924. és a férje. középmagas n . akit nagyon megviselt a vereség. Mindazonáltal a hölgy örül. Ha nem így lenne. A férj porosz. szívesen elküldené. Mathilde int Sylvainnek.Ezt nem találhatták ki csak úgy! Mathilde igencsak megszerette Totó katonát.

a géppuskája mellett. mi történt a Bingo Alkonyatnál. A gránátosok ölték meg az ön testvérét. fegyvertelen francia katonát kilöktek a senki földjére a hóba. Elveszítette a sisakját. egy második vonalban lév lövészárokban. megmondja Mathilde-nak a törzs rmester nevét. hogy egyetért. Verdun el tt 1916-ban. csak hadifogolyként látott német katonát. Csak bólint. aki azt kérdezi Heidi Weisst l: 219 .Igaz .Ugye maga ott volt aznap? Célestin szelíd hangon feleli. Célestin Poux hallgat. a többi pedig l szer nélkül maradt. a másikat '18 tavaszán. de ma már senki nem haragudhat senkire. Mathilde dermedten fordul Célestin Poux felé. de az egész háború során tudomása szerint mindösszesen két ellenséges katonát ölt meg. hátha látta a bátyját. mintha imádkozna. mert a telefonjukat az éjjel tönkretette egy mozsárágyú-lövedék. a nagy összeomláskor. és ugyan jó katonának tartja magát. ott volt. Miután összeszedte magát. .Ketten meghaltak. A n könnyeivel küszködve tudakolja: . hogy elhallgattas sák a golyószórókat. Azt is mesélte. a hölgy már elfelejtette a nagy részét. ocsmányság volt az egész. Mesélt még sok mindent. Egy törzs rmester szerint. . Még most is látom magam el tt a törzs rmestert. egy hajtincs a szemébe hul lott. összeszorított ajkai elfehérednek. és csak a saját gyengeségeivel kellett harcolnia. aki megtett minden t le telhet t. hogy igen. hogy öt sebesült kez . ami nagyon megdöbbentette: mikor Heinz Gerstackert hadifogolyként a francia állások felé vitték. aki 1919-ben eljött hozzá.Bordeaux-ban szolgált a tengerészeti kiszolgálóegységnél. de egy apróságot megjegyzett. nagydarab fickó volt.mondja Célestin Poux. térdelve. De a hölgy csak mondjon el mindent. szemét lehunyja. és megadta magát. Günthert a franciák ölték meg vasárnap estefelé. aki a háború után mesélte el neki. Heidi Weiss megérti az ocsmányság szót. hogy beszámoljon a bátyja haláláról: Heinz Gerstacker. szal masárga hajú. egy lyukban meglátta az öt halott közül az egyiket mert mind az öt meghalt -. az egyiket Douamont-nál. Meg hogy vasárnap reggel futárokat kellett hát-raküldeniük parancsért.

De tudom.kérdezi Mathilde -. de bírja rá a törzs rmestert. . mit. Biztosan tudja. hogy lássa. ahonnan elindultunk: kénytelenek leszünk jóban lenni mindenkivel. hogy írjon nekem. a kalapja viszont. hogy elhagyta szegényt a józan esze. szomorú szeme van. Heidi Weiss kér egy darab papírt és ceruzát. akár a montpar-nasse-i utcalányoké. És akkor hirtelen az egyik az öt közül. ahogy Heinz Gerstacker mesélte. hogy evakuáljuk a lövészárkain kat. a terít egyik csücskét bámulja. aki a legjobban elbújt. Néhány másodpercig nem néz Mathilde-ra. hogy a férje heteken keresztül haragudni fog rá. és elmondom. vagy isten tudja. . és az szétrobbant. Esküszöm magának.Mindig vasárnapról beszélt. Sylvain ismét hozzákezd kih lt sült krumplijához. hol lakik Németországban.Nem beszélt az öt közül a legfiatalabbikr l. akit mindenki 220 .mondja. és akkor megérkezett a parancs. A férj ismét fölemelkedik az asztaltól. udvariasan meghajtja magát. és a járása olyan. a v legényemr l . aki egy kézzel hóembert épített a két lövészárok között? Erre biztosan emlékezne! Heidi Weiss összeszorított ajkakkal ismét lecsukja a szemhéját. írok neki..Menjen csak nyugodtan. hogy találkoztam magukkal. Senki nem eszik. Mathilde az asztal fölött megérinti a kezét: . hogy Heidi Weissnek szép. egy gránátot dobott a repül re. Most már úgy találja. hogy a mi oldalunkról senki sem akarta ezt. .Az egyik repül gépünk ölte meg a v legényét. amint visszamegy a férjéhez. Az osztrák n nek karcsú a termete. vagy egy poharat. hogy fölírja Mathilde címét.Mikor vittük vissza a maga törzs rmesterét az állásaink felé? Vasárnap éjjel vagy hétf n reggel? . Megismétli.Egy szer majd úgyis visszajutunk ugyanoda. és igenl en bólint. . Megfordítja a tolókocsit.Micsoda undorító takonykór ez a háború . hagyjuk a tüzéreket dolgozni. vagy személyesen fölkeresem. meg éjszakáról. Néhány perccel ezután az asztaluknál felszolgáló pincér. mint egy havasi znek.

alias Emilia Contét. Ezúttal Pierre-Marie Rouviére kéri a telefonhoz. Átnyújtja az újságot Célestin Poux-nak. s mindvégig meg rizte méltóságát". alias Tina Bassignanót egy gyalogsági tábornok. olvas. mint akit valami olyan dolog emészt. hányszor elolvasta már a húszsoros cikket. amit nem képes felfogni. aki utazás közben sosem hagyja magára. teljesen elt nt a szemüregében. mert az a szokása. kérlek. Az újságcikk névtelen szerz jének megfogalmazása szerint: „elutasította az utolsó kenetet. aki meg akarta adni magát. hogy telefonhoz kérik. amennyire tudja. a nyilvánosság teljes kizárása mellett folyt le „mindenki által érthet okokból". azt mondta. A tisztek gyil kosának nevezik az újságban. a nagy háború h se. majd a térdére ejti: . mintha nem lenne többé szeme. Germain Pire telefonált. aki az ágyon fekszik. Francois Lavrouye meggyilkolásáért ítélték halálra. az haguenau-i börtönben: a harminchárom éves Valentina Emilia Maria Lombardit.Fantomasnak hív.Kérlek. Aztán: Matti. akárcsak a tárgyalás. .A francba! Mathilde meglöki a kerekeket. Megint hívják. Sylvain belebújik a zakójába. és kímélje Mathilde idegeit. született Di Boccára és a férjére. de egy szót sem tudtak kihúzni bel le. hogy titokzatos arccal sugdos a vendégek fülébe. aki belehalt abba. A kivégzés. hogy egy marseille-i illet ség n t kivégeztek Elzászban. Nem sokkal tíz óra el tt Sylvain ingujjban ül Mathilde mellett. Ange Bassignanóra. most épp Sylvain fülébe súgja. Leül. szerezzen be egy ma reggeli újságot. Összehajtott újságot tart a kezében. A harmadik esemény akkor történik. amikor Mathilde már a szobájában van Sylvainnel. Célestin Poux rápillant az újságra. Isten tudja.Ezt a Tina Lombardit tegnap reggel lefejezték. és lemegy a recepcióra. hogy túl sokat dolgozott a bányában. amely arról tudósít. Amikor Sylvain visszajön. Mathilde közben Paolo Conte asszonyra gondol. A n t másik négy tiszt meggyilkolásával is gyanúsították. és le akarja kapni a térdér l az újságot. kérlek. a tekintete üres. és az övéi közül valaki golyót 221 . .

aki jól ismeri Rouviére-t. Második apja. nyeli a könnyeit. Pierre-Marie Rouviére-t aznap délután fölkereste Tina Lombardi ügyvédje. Tina Lombardi szerencsétlen vándorlásaira. s már megint er s. a borzalomra. most már nem szabad. Azt mondja. hiszen majdnem a végére jártál. nem bírja már tovább. Matti. Mathilde a hátán fekve zokog. kétszer is megmossa majd a kezét. Az ügyvéd. miel tt megfogja azt a levelet. Lezárt levelet kell átadnia neki. Sylvain. hogy Mathieu Donnay tanácsadója. Amikor Sylvain visszaér a szobába. nyugtatgatja: . fuldoklik.eresztett a tarkójába. 222 . Mathilde-dal akar találkozni. hódprém gallérjára és kalapjára.Csöndesen. és tudja. Eddig nem adtad föl. értelmetlen esküjére. ami egy augusztusi hajnalon történt egy börtön udvarán. a saját kezébe. Mathilde szippant egy nagyot. csöndesen. miszerint „szétloccsantja az agyát azoknak. akik bántották az Ninóját".

A május szépe negyed szerelmesei 223 .

túl sokáig id ztem Carpentras-ban. és közlik. azonnal föl kellett volna szállnom a vonatra. Azok a patkányok. hogy eljött az id . mint maga. az egyik reggel majd bejönnek a cellámba.Haguenau. de igyekszem nem gondolni rá. ha majd átadja ezt a levelet. levágják majd a hajamat. magam miatt soha nem féltem. akikr l mindenáron ki 224 . amit mondani akarok. hiába. hogy húsz órán át magánál tartotta Poincaré kegyelmi parancsát. De azért ez a dolog nem igazán segít abban. miután leszámoltam azzal a Lavrouye-jal. amit k a b neimnek hívnak. k ölték meg az én Ninómat. hogy err l beszéljek. aztán a fejemet. július 31. amit mondani akarok. Amikor kihallgattak. hogy közben tudom. 1924. Egyébként szívesen kipakoltam volna mindent. Csakhogy az utazótáskámban ott volt még a pisztoly. akkor most nem lennék itt. ráadásul úgy írok. de gondolhatja. az ügyvédem is meger sítheti. Donnay kisasszony! Én sose tudtam olyan jól írni. mindig ezt csináltam. így lehet. Nem félek. én semmit nem mondtam. érti? Nem arról akarok beszélni. és mindenféle agyafúrt módszerekkel ki akarták bel lem húzni a beismer vallomást. hogy meg sem érti majd. a szemükbe mondtam volna az igazat Lavrouye-ról. soha nem kaptak volna el. Az én ostobaságom miatt történt az egész. nem akarták. ha valami nyugtalanított. hogy jól megfogalmazzam. ha lett volna közönség a tárgyalásomon. ilyen vagyok.

ahova hamarosan utána megyek. érti? Biztosan mesélte magának. Eszembe jut szegény keresztanyám is. Most már is tudja ott. Amikor ezt a levelet olvassa. hogy végre megszabadultam mindett l. az egyik a Faisanderie utcában lakott. Romáin kapitány. a másik a Grenelle utcában. nekem meg részegen járt haza az apám minden este. tudom. Különben is. de ki a megmondhatója. én már halott leszek. k túlélték a háborút. hogy én tettem. hogy Ange Bassignanóval pi-siskorunk óta ismertük egymást. mint én. és attól féltem. hogy jól tettem. és akkor engem elkaphatnak. ugyanis hullamereven találtak rájuk gyanús helyeken meg garniszállókban. az a tet komisszár a dandrechaini tárgyaláson. el re megfontolt szándékkal. hogy megöltem ket. olyan sokat szenvedett attól. csak az én Ninómat. akib l hadnagy lett. akárcsak én. akaratlanul is keresztbe tehet nekem vagy megzavarhatja a terveimet. mind megkapta. mert bár a seggemet pénzzé tettem. De magának nem ezekr l a pondrókról akarok mesélni. sokkal fontosabb mondanivalóm van. de nagyon fog örülni. hogy az utolsó órámat várom. Marseille-ben. ugyanolyan h séges élete egyetlen szerelméhez. és a két katonasági bíró. a gyerekek sose azok. és ennek szívb l örülök. hogy a végén mégis megírtam ezt a levelet. amit megérdemelt. hiszen maga is az igazságot keresi ennyi év után is. csak úgy kipottyant. de szeretni sose szerettem mást. ennyivel igazán tartozom neki. a 225 . az igazságot kereste a Bingo Alkonyainál történtekkel kapcsolatban. a Május Szépe negyedben n ttünk föl mindketten. hogy valahol hasonlítunk egymásra. de ne sírjon miattunk. Persze azt állítják. már nincs semmi jelent sége az egésznek. nem voltunk mi boldogtalanok. pedig még rosszabbat is érdemeltek volna a halálnál. már akkor is Nino volt a legszebb. mert nem akartam válaszolni magának. Most. húzta meg a ravaszt ott a lövészárokban a mocskos kezével. Mindeddig azért nem tettem.akarták bel lem húzni. mert maga is. Ott jöttünk a világra. hogy én voltam? Én biztosan nem. Az utcán játszottunk a többiekkel a platánok alatt. és boldog. ha túl sok mindent tud meg. senkije se volt. Thouvenel.

végül is ilyen szempontból ugyanolyanok. de tizenhét. hogy együtt lehettünk. ruházkodnunk. Állva szerettük egymást. Nino közben intézte az üzleti ügyeit. amikor miattam összeveszett egy szennyvízcsatorna-töltelékkel. aztán egyszerre csak a SaintPierre börtönben találta magát. hogyan kerestem meg a pénzt. a fene tudja. nem szenve- 226 . és valódi ágyban szeretkezni. így aztán ki tudja? Nos. az ágyat. a lényeg. hogy Nino el rántotta a zsebkését. hogy Nino kényszerített. amit azel tt csak arra használt. az estéket kapualjakban töltöttük. meg néha elmenni a bálba is. Persze rendszeresen jártam be hozzá. mint maga és a v legénye. Kés bb néhány idióta azt állította. bár nem ismerem személyesen. és az ügyvédem mesélte. gazdag lány. Talán nem egészen jól fejezem ki magam. minden remekül ment addig az áprilisi estéig. hogy lökött ki az utcára. Úgysem érti ezeket az alvilági intrikákat. tengerészek meg République utcai tisztes polgárok fordultak meg nálam. a szobába cseresznyefa bútorokat vásároltunk. Néhány hónappal voltam fiatalabb nála. csak azt akarom mondani. hogy megértsen. a konyhában h t szekrény. a lényeg az. Béreltünk egy kis lakást a National körúton. öt évre ítélték. hogy kiskorában baleset érte. csak hát ennünk kellett. a szerelem mindenütt egyforma. Tizenkét.legagyafúrtabb. a Josso fiúval. Vámtisztek. de velem úgy beszélt. mint egy angyal. napközben kihalt telkeken lógtunk. és boldogok voltunk. nem is fárasztom vele. tizennyolc éves korunkig én voltam a határozottabb. 1914 nyaráig tartott a boldogságunk. álmodoztunk a jöv r l. mindenkit egyformán tesz boldoggá vagy boldogtalanná. vagy a sors. maga másfajta ember. limoges-i porcelán étkészlet. Pedig én magam akartam így. nagy szerencsétlenség. elismert ember volt az éjszakai szórakozóhelyeken. csilingel csillár. mint mi. de az nem igaz. a Loubon utca sarkán. mint akárki más. ahol sötétedés után nem járt senki. hogy teljesen mindegy. a szekrényt és a komódot faragott Venus-kagylók díszítették. azokban a sz k keresztutcákban. hogy a szivarja végét levágja vele. akinek állandóan a begyében voltam. tizenhárom évesen már hanyagoltuk az iskolát. A munkához béreltem egy szobát az arenci pályaudvarral szemben.

Nagyjából rájöttem. hogy ugyanazon a fronton maradt. amikor Nino pénzben játszott. Ha jól tudom. vagy Célestin Poux-tól. 227 . mint egy kutyát. Mivel így írta alá: a Pokol angyala. vagyis Somme-ban. csak keletebbre. Pinty kém. február elején. akik a hazáért halnak meg. amik arra utaltak. Szerelmem. bár én sose bukkantam a nyomára. ahogy hívtuk egymást. a Bingo Alkonyatnak nevezett lövészárok el tt. amiben azt írta. hogyan tudatta velem ezeket a dolgokat. csak hogy lássa az emberét. szóval akkor maga is gyorsan rájöhetett. Azon az estén. ami azt jelentette. valakinek lediktált egy nekem szóló levelet. ebb l tudtam. miel tt megölték. az elnevezésen volt a lényeg. akit maga többször is keresett a hirdetéseiben. csak a polgárasszonyokat nem engedték be. Addigra már lel tték szegényt. volt egy titkos kódunk az én Ninómmal. úgy döntött. hogy Pinty kém. illetve még azok között is volt olyan. éppen eleget veszekedtem vele miatta. így történt. még a háború el tt. akkor éppen az angoloknak dolgoztam Albert-ben. hogy az útjaink nemegyszer keresztezték egymást. hogy választhat. inkább azokhoz csatlakozik. Más becézé-sek is voltak a levélben. amit a keresztanyám küldött utánam. hol van. Csillagom. Cléryt és Combles-t. és nagyon sajnál mindent. Sajnos azonban a levelét. A kódunk nem volt túl bonyolult. aki megjátszotta a kurvát. egy hónapos késéssel kaptam meg. 'lóban. mint a többi „dolgozó n nek". a „CsílIagom"-ból azt tudtam meg. Belép m volt a táborokba. de biztos vagyok benne. hogy nagyon rosszra fordult a sora. hogy maga milyen nyomokat követve keresi a v legényét. amib l mindig tudtam. hogy a város neve C^vel kezd dik: a térképen csak kett t találtam. hogy az els vonalban van. amikor fölajánlották neki. de hát az id nagyon lassan haladt. szeret. és tényleg kapott Esperanza rmestert l egy másolatot. A levélben háromszor ismételte.dett hiányt semmiben. Az én utam Combles-ban kezd dött '17. ugyanevvel csaltunk a kártyán. és így utána tudtam menni. hogy Verdimt l Verdunig hányódva végül ott kötött ki a hóban és a sárban. nem egészen azonosak az enyémekkel. A keresztanyám elmondta magának.

és t is evakuálták. hogy nem l tték le az elítélteket. Már nem voltak ott. hogy a német csizmát visel elítélt Párizsból jött. de mindenki Eszkimónak hívta. aki fiatalabb volt nála. Még sok mindent mesélt. mint a többit. Egy katonai ivóban beszélgettünk a csatorna partján. hiszen egészen a Bingo Alkonyatig ment velük. miközben a sötétedést várták az egyik lövészárokban. vékonyabb termet . Daniel Esperanza. hanem hátrakötött kézzel kilökték ket a fritzek elé. az Amelot utcában. fejsérülése volt. hogy k kísérték el az öt halálraítéltet szombaton este. semmi közük hozzá. Onnan Belloy-en-Santerre-be mentem. de Santini azt mondta. A Kicsi Louís-hoz címzett bisztróban. Utána bombázták le a ment állomást. Kértem. vállalta. ha egy nap Párizsban jár. akkor felcsillant bennem némi remény. hanem egy másik. annak alapján nem lehetett az én Ninóm. Phillipot meg nem tudta. jobban ismerte ket. Ez a bizonyos rmester. hogy az állomáshelyen lemásolta mind az ötöt. hogy továbbítja Nino és a másik négy levelét. már jóval többet tudott az elítéltekr l. mert is a kísér k között volt. többek között. amit áthelyeztek Rozíére-be. mondta. volt az egyetlen. még súlyosabb sebesülttel. és hogy az illet Cap-pyban van. mi lett az elítélttel. írja le. és hogy egyiküket látta Combles-ban január 8-án. az rmestere mondta kés bb. mert ahogy mond- 228 . mesélt nekem az öt halálraítéltr l. hogy egy Prussien nev fel tudna világosítani. Ott találkoztam egy Julién Phillipot nev ápolóval. Err l az illet r l Prussien még többet is tudott a nevénél. értesítsen egy bizonyos Véronique-ot. hogy német csizmát viselt. Phillipot viszont adott egy fontos információt az id sebbikr l. de ezt már nem látta. Azt kérte t le. aki együtt dolgozott Santini orvos hadnaggyal. a rendes neve Bouquet volt. akikr l azt mondta.ahol akkor már csak jimmyk voltak. de az ápoló utólag megtudta. de némi kutakodás után rábukkantam egy ment állomás nyomaira. hétf n. Odamentem. hogy nézett ki. hogy megtaláljam azokat a nemzet rségieket. Prussien látta. t is evakuálni kell. hogy az az ember nem egyedül érkezett az állomásra. miel tt elküldte ket. Egy másik utcalány azt mondta. akivel beszélgetett. pofa be. Santini meghalt.

de akkor épp a Vogézekben volt. és megyek egyenesen Párizsba. ahogy jöttem. meg az egyik kapitány. úgy mentem el t le. jobb. Id közben a vezérkar egyik tagja. Prussien nem tudta pontosan. és 229 . Kés bb. hogy Poincaré kegyelmi parancsa már január 7-én. hogy megtaláljam. míg abban a hatalmas csinnadrattában odaértem Fismes-be. Visszamentem a frontzónába . két nap se kellett hozzá. de a vezérkari ürge megtalálta nekem a századot. a nyáron elmentem Dandrechainbe.ta: „Ha majd lesz rá módom." Szerettem volna azonnal találkozni Esperanzával. El ször is. Valamennyire reménykedtem még. bár nem nagyon. ahogy mi neveztük -. ellen riznem kell. amelyiket kerestem. Akkor már március volt. bizonyos Favourier nevét. de a f nök. Most már tudom. és hogy egy n iruha-üzletben dolgozik a Ménilmontant-nál. attól kezdve már csak az tartotta bennem a lelket. és ott találkoztam avval a személlyel. és akkor még lett volna id leállítani az egészet. ha ott hagyom a frontzónát. Megbíztam ugyanis. Favari törzs rmesternek hívták. és hogy az a szemétláda Thouvenel tizedes hidegvérrel lel tte. Csak a század sorszámát tudtam Prussíent l. hol. aki megölte minden reményemet. mert meg akarta adni magát a németeknek. írt nekem a szállodába. tévedtem vele kapcsolatban. hogy Nino meghalt. Fismes-ben. hogy meg kell bosszulnom az én Ninómat. amelyik a Bíngo Alkonyatban szolgált. ahol a haditanácsot tartották. inkább úgy gondoltam. hogy találja meg nekem azt a zászlóaljat. három napig tartott. A vezetéknevét viszont megmondta. szombaton megérkezett Lavrouye zászlóaljparancsnokhoz. hogy megérkeztek-e. óriási volt a kavarodás a németek visszavonulása nyomán. Tartalékos állományban voltak Aisne megyében.a Zozóba. egy valamikori bokszoló nem tudta a címét. A Kicsi Louis-nál az Amelot utcában kerestem Véronique-ot. Suzanne mellé. de a magas rangúak körében dúló rivalizálás és féltékenykedés miatt visszatartotta a levelet vasárnap estig. aki a kliensem volt. ez a Véronique pedig semmit se mondott. Passavant. Eszkimó barátn jét. és összetörte a szívemet. nem titkolt el semmit. Mindent elmondott. Meg azt is.

aki a harcmez n találkozott Benjámin Gordesszel és egy másik katonával a századból. hogy Benjámin Gordes tizedes volt ott a combles-i ment állomáson január 8-án. Két vagy három nappal az ügy után Favart kikérdezte a sebesültszállítót. El ször is. akit Gordes a hátán cipelt. mert talán kapcsolatosak a v legényével. Favart kénytelen volt hinni neki. amit Célestin Poux közlegény adott a maga v legényének. amit el akarok mondani. hétf n. de különben is. t már csak úgy tudtam megbüntetni. akkor már nem hazudtolhatta meg magát. és lel jék mint egy nyulat. hogy a saját lábammal törtem össze a fakeresztjét az herdelini temet ben. bizonyos Jean Desrochelles-lel. ahogy nekem. A hordágyviv emlékezett egy részletre. meg az is lehet. Meg annak a dordogne-i parasztnak is. nehogy azonnal kiszúrják. hogy egy másik tizedest is kikérdezett.sikerült megtudnom a két bíró és a spicli komisszár nevét. Favart-t ez a részlet annyira megdöbbentette. hogy Gordes és Desrochelles útközben levette a halottról a keszty t. ahogy Favourier kapitány sem. nem érdemelte meg szegény. de csak annyit mondott. aki fejbe rúgta az én Ninómat. mert újra havazni kezdett. mert Favart májusban ott maradt a Chemin des Dames-on. hogy mind az öten meghaltak. különben is alig lehetett látni valamit. vagyis hogy a másik katona bal kezén piros keszty t viselt. A másik egy bizonyos piros keszty vel kapcsolatos. nem látta. és amikor visszajött. hadd pukkadjon meg a parancsnok. annál jobb. aki úgy halt meg. hogy a Búzavirágszem n. Favart-nak határozottan az volt az érzése. nem akarok ezekr l a rongy alakokról több szót ejteni. mint már mondtam. Urbain Chardolot-t. azt mondta. de. de nekem* azt mondta: „Ha Chardolot el z leg valamit eltitkolt el lem. ugyanis kicserélte a cip jét Eszkimó német csizmájával. a lényeg az. aki hétf n hajnalban ott járt a Bingo Alkonyat el tti terepen. hogy megátkozta a ganéj zászlóaljparancsnokát. szóval ebben az egész z rzavarban két dolog van. hogy nekik is végük. arról maga nem tudhat. Amit Favart mesélt nekem. hogy a tizedes zavarba jön a kérdéseit l." 230 . ahogy a v legényét nevezték. ha valamelyik a szerencsétlen fickók közül megmenekült. hogy visszaadjákCéJestin Poux-nak. volt-e keszty vagy sem.

Tina Lombardi La Fontaine utcai szobájában Mathilde újra meg újra elolvassa a levelet. Most úgy gondolja.Remélem. Beteszem egy borítékba a levelemet. megpróbáljon kegyelmért folyamodni Doumergue elnökhöz. amit a bíráim a b neimnek neveztek. és rábízom Pallestro ügyvéd úrra. így legalább egy füst alatt a hibáimat is kijavítja. Miután lemásolta. fagyallal körülvett szilfára gondol. t halálra ítélték. és Mathilde úgy érzi. így legalább semmi sem választ szét bennünket. mint beismer vallomást. hogy ha összeveti az eddig gy jtött ismereteivel. Sokáig ül mozdulatlanul. ha tényleg létezik egy másik világ. Miután Nino meghalt. t kivégezték. ez a szag egész életében az összes szobáját át fogja járni. Mindent meg akarok osztani az én Nínómmal. és ott találkozom a keresztanyámmal. Egyébiránt. mint . mióta kölyökkorunkban el ször csókoltuk meg egymást a Május Szépe negyedben a platán alatt. akkor talán hasznos lehet ez a két ú] részlet. másrészt pedig. végezzenek ki engem is. másolja le. Minél hamarabb vissza kell mennie Hossegorba. Ezért kérem. ezt sajnálja. arról soha nem fogják megtudni az igazságot. laponként égeti el egy kék-fehér fajansz gyümölcsöstálban. Megáll a füst. nehogy maga is. fejét tolószéke támláján nyugtatva. miután végrehajtották az ítéletet. de él . és utána égesse el. Ne sajnáljon. pedig az ablakok nyitva vannak. Mahagóniládája Hossegorban maradt. hogy ezeket a dolgokat megtartom magamnak. nehogy illetlen kezekbe kerüljön. mert maga most már semmiben sem zavarhat meg. a legvégs kig. de csak azután adhatja át. Isten vele. ha meg akarja tartani a levelemet. Nem kell a kegyelmük. csak a gyilkosokkal. még a halálomban is az orruknál fogva vezetem ket. Ma augusztus 3-a van. egyrészt. ami eddig semmire se volt jó. nem örülne neki. én attól kezdve már nem foglalkoztam a többi áldozattal. legalább most a hasznát veszi. Két megcsonkított. engem is. és netán úgy kezeljék. megér- 231 . De nem akarok úgy elmenni. Isten vele.

kék szeme ártatlanabb. és olyan nagy hangzavar vette körül. és alig hallotta ki a lármából az igazságot. amiért megkeseríti az életét. hogy visszaemlékezzen. akit La Rochelle-nek neveztél. hogy a mama elképzelése szerint készült szép. Célestin elveszi a kandalló mellett álló széket.Soha többé nem hallottál róla? 232 . de a biztonság kedvéért mindent ellen riznie kell. a jegyzeteit. Mindazonáltal ösztöne azt súgja.Hát. de a legjobb lenne azonnal. . leül. ha nehezen bogozta ki a fonalat. szüksége van rá. Arra kéri. amiket kapott. mert annak a három téli napnak a történetét annyi hazugság sz tte át.Azt a katonát. mint valaha. hogy bocsánat.tette. hogy kiguruljon a szobájából egészen a lépcs ig. és levelet ír Anselme Boileroux-nak. . meger lteti a memóriáját. és lekiáltson Célestin Poux-nak. Nem messze boltja volt Saintes-ben. Amikor a fiatalember belép a szobába. . az arca rózsaszín bb.kérdezi t le Mathilde. .A Bingo Alkonyat után visszament a századhoz? Célestin rázza a fejét. Hiszen is csak önmaga. Cabignac tiszteletesének Dordogne-ba. de jöjjön fel. . vagyis még ma este. amint lehet. mindent. Olérontól. ahol kártyáznak. hogy nem csoda. valójában Jean Desrochelles-t. jöjjön el hozzá. hogy id t nyerjen.Azt mondtad. mi is történt valójában a Bingo Alkonyatnál. Charentes-ból jött. jól ismerted? . Mindazonáltal a szíve azt súgja. Mindazonáltal. fehér ágya mellett álló telefonról föl kell hívnia Germain Pire-t.Saintes-b l. hallótávolságra a lenti nagy szalontól. Az anyjának könyves honnan? . mindenesetre kell egy kis id neki. Pontosan Célestint talán meglepi a kérdés. a leveleket. úgy körülbelül.

hogy a sebesülése nagyon súlyos volt. bármennyire is szelíd lelk . mindig az anyjának rajtunk kívül. sem örült jobban a többieknél. azt mondta. akit sohasem ismert: „Érti?" Azt mondja Célestin Poux-nak. Ezenkívül nincs mit mondanom. anyjáról. Sokat olvasott. No de mégis. Célésteazt feleli. hogy elküldjem az oléroni barátn mnek. hogy ott kell lennie a lövészárokban. Olyan szép lett a keszty . sötét ruhás asszony volt rajta. Sokat írt. Odalent félbehagyta a kártyapartit mamával. Sylvainnel és Paullal. Az apja még kiskorában írt. Fantasztikus érzéke van a kártyához. alsózásban és bridzsben a mama dörzsölt kis boszorka. Kivéve engem. ez nem jelent semmit.Mondj róla valamit. annyian voltunk abban a mocskos háborúban. hogy beleestem a lányba. átnyújtja neki a cabignaci papnak szóló levelet. De az is lehet. Nem volt barátn je. mert az 1916-os öldöklés után mindenkire szükség volt. biztosan dühöng. aki a piros keszty t kötötte. Azt mondja. Tipikus anyuka fiacskája. míg újra meg nem láttam. ismerem magam. Ha a mama ellen játszik. mert ha La Rochelles meggyógyult. Manille-ban. átirányíthatták a hadbiztossághoz vagy a tüzérséghez. hát az írás. vagy isten tudja. de végezte a munkáját. egészen addig. Mathilde szinte hallja Tina Lombardi hangját. se barátja volt neki. Célestin felsóhajt. de annyira legszebb a világon. Egy szer megkértem. . Próbáljon meg visszaemlékezni.Jeannot-nak becézték . Odagurul az asztalhoz. dolgom van. és még lehetett használni valamire. Mathilde tudja. és én is könnyen sírok. hogy a hadsereg szégyene. én erre azt elhúztam onnan. . valami szép. és már alig várja. Egyébként min denki sokat írt.mondja Célestin Poux. nem büszke volt rá. hogy visszamenjen.Egyszer mesélt nekem az meghalt. ráadásul megállás nélkül bosszantja és gúnyolja az ellenfelet. Bibinek. Ha valami fáraszt. akkor meg hazaküldték. a nagyon hiányzik neki. adja postára. és hogy mondtam. diktáljon egy levelet. csak az anyja Mutatott egy fényképet. és megint megkopasszák. és arra kéri. hová. Id s. 233 . .Megint rázza a fejét. majd ha befejezte a kártyapartit.

hogy leüljön. érdekl dött az elmebetegekr l a katonai kórházakban.Úgy látszik. . a charentes-i Saintes-b l. Mások számára ez nem jelen tett semmit. és tudja. . Amikor Germain Pire belép a szobájába. is a kandalló melletti széket veszi el. hogy Tina Lombardi gyilkolt? Miel tt válaszolna. szigorú tartással ül a székében. miközben ír. összetört. csak a többiek kedvéért játszik. nagyon szeretlek téged. Mathilde megkérdezi t le.A morbihani Sarzeau-ban meg gyilkoltak egy Gaston Thouvenel nev hadnagyot. . sejtette. Miután elment. A férfi nagyot sóhajt. pedig Mathilde még ifjú lánynak számít. 1919-ben. és ezt megírta nekem New Yorkba. tiszta szívb l gratulálnia kellene nekem. És leteszi. Öt évvel ezel tt. Mathilde fölhívja Pierre-Marie Rouviére-t.A mesterségem lényege. a férfi szertartásosan kezet csókol. pont akkor.hogymárís megy.mondja végül Germain Pire. de számomra sokat. de azt utálja. melyik frontról. egyenes. nagyon nagy gondot jelentene-e neki megtudni. hogy megszimatoljam a dolgokat .Mi a neve? .Kedves Matti. Matti. Vagyis hogy mama a kártyában dörzsölt kis boszorkány. Mathilde az ajtóval szemben.kérdezi Pierre-Marie.Amikor felhagyott a kereséssel. hogy milyen jól néz ki. hogy abbahagytam a keresését. 234 . és olyan rondának látta magát a tükörben. hátha. hogy mi lett egy bizonyos katonával abból a bizonyos századból. hogy ki kellett nyújtania a nyelvét. megdicséri. amelyiket tudja. ráadásul megkopasztják. mikor evakuáltak. pedig a Bingo Alkonyathoz tett utazástól teljesen kimerült. . mint egy balekot. amikor az a bolond n is arra járt. mert túl kés n tette ki a káró királyt. . Nem is beszélve arról. hogy a horten ziáival fizettem rá. amikor kicsinyes dolgok miatt szekálják és akadékoskodnak.Jean Desrochelles. . és azonnal nekiszegezi a kérdést: . Nagyon.

hanem rögtön azonosították volna. Saj nos azonban egy feltétele van az üzletnek. hogy neki sohasem siet s. És persze a költségeit térítem. De hagyjuk ezt. ahogy tetszik. hogy a festmény az övé. Ha mama megdöbben.Egy pár csizmáról . mindjárt megtudom. arra a képre. .mondja Mathilde hanyagul.mondja Mathilde. ha az illet él még. Most komoly dolgokról kell beszélnem magával. akkor Benjámin Gordest nem nyilvánították volna elt ntnek 1919-ig. Lent van a kis szalonban.Emlékszik a mimózákra. persze hogy tudja.Nocsak. és vigye magával. ha ekkora a tét. ha megtalál nekem valakit. és meger sítette. mint az egerekt l. A kamáslija patyolatfehér.Milyen dolgokról? .Tényleg. mégpedig. január 8-án a romok alatt találtak volna egy holttestet német csizmával a lábán. hogy csak akkor érvényes. Fekete nyakkend van rajta. hogy a romok alatt talált holttestek egyikén német csizma volt? Germain Pire somolyog kis bajusza alatt. azoktól legalább annyira fél. csak akassza le. A férfi azt sem tudja. mondja csak azt. hogy nem tudja a választ! Mathilde azt mondja. a szeme hamiskásan csillog: . Mathilde. . hogy betör . . három tanú is látta a bombázás el tt. Ha majd elmegy. Keménykalapját már letette Mathilde íróasztalának szélére. 235 . De ha van még egy kis ideje. és akkor fölösleges lett volna a nyomozás. hogyan köszönje meg. Ha 1917. hogy német csizmát viselt. Ez azt jelenti. .Mathilde szereti Manechet.Amikor Benjámin Gordes elt nésének ügyében nyomozott Combles-ban. mit jelent tulajdonképpen az a három M bet ba vésve azon a gyönyör festményen? a fá . Germain Pire azt feleli. vagy Manech szereti Mathilde-ot.Mathilde közli vele. . ne hitesse el velem.Ne köszönje meg sehogy . amit el ször választott ki? A magáé az is.

. Mathilde az ágyához gurul. la Gare utca 17. valóban evakuálták a frontról 1917.Ha tudja a címet. mint 1920-ban.nénak. Pierre-Marie Rouviére van a telefonál: . kocsija kerekeit Germain Pire felé fordítja.mondja Germain Pire. A füzet. hogy ezt hallja t le.ben. Matti. Matti.Jean Desrochelles. és eléggé viharvert. hadd találjak megfelel választ. hogy kiérdemeljem a mimózáit? Lopjam el ket is? .mondja Mathilde -.és hüvelykujját összecsippentve mutatja. amelyet a nyomozó el húz szalonkabátja bels zsebéb l. lakik a la Gare utca 17.Elrontottad az estémet. Mathilde örül. Jean Desrochelles. nem ugyanaz. . hogy ez a részlet kiment a fejéb l. aki könyvkeresked . nagyon. Miután letette a kagylót. január 8-án. akkor nekem mi a tennivalóm.De hát hogyan kezelhettem volna egy ilyen kényes témát? Híggye el. Germain Pire becsukja a noteszét: . majd a cháteauduni katonai kórházban.. lakik özvegy könyvkeresked nél. Súlyos tüd gyulladása és többféle sebesülése miatt a Val-de. A nyomozó mutató. Ezek szerint hazudott neki.Gráce-ban ápolták. 1918. Saintes. Saintes. és leakasztja a kagylót. hogy igazán apró kis hazugság volt. végül egy rehabilitációs intézetben. épp eleget kínlódtam vele.Majd a nyomozó felé fordul: 236 Desrochelles-né . alatt. Ebben a pillanatban megszólal a telefon. olyan sokáig nem tartott volna ki. 29 éves. Mathilde azt feleli. 1915-ös osztály. de ez is gumival van körbetekerve. hogy megállapítsam a szegény tizedes elhunytát. Ismétlem. nagyon szeretlek téged. úgy látszik. özvegy Desrochelle. a Pireneusokban. mindezt a kliensem. Saintes.Várjon . vagyis a felesége érdekében . és megkéri. április 12-én leszerelték. Mathilde diktál: . amikor azt írta. és visszaadták a családjának. Cambo-les-Bainsben.A nyomozás célja az volt. . pontosabban édesanyjának. hogy vegye el a noteszát. hogy is szereti.

leakasztott egy képet a falról. Nos. és magával vitte a következ magyarázattal: Mathilde kisasszony azt mondta neki. A nyomozó szótlanul néz rá.Mondhatnék én is egy apró hazugságot. de jobban szeretem az álruhába bújtatott igazságot a hazugságnál. egész szívemb l remélem.. Este a vacsoránál mama meséli. összeszorított szemhéjjal. hogy egy rendkívül jól nevelt. hogy nála jobb helyen lesz a kép az egerek miatt. barátságos úriember belépett a kis szalonba. kutakodó szemmel. és odaadja neki. bevallom önnek. 237 . Ami azt is jelenti. hogy Saintes-ben kudarcot vall. Mathilde fölveszi a keménykalapot az asztalról. hogy ma este nem lesz sajt vacsora után. valószín leg még semmit sem reméltem ennyire életemben. Erre föl a ház asszonya mindenhová egércsapdákat tett.

Napraforgók a világ végén 238 .

hol találja. Egyik este azt mondja. amint elgondolkodva bámulja az es t a földig ér ablakok üvegén át. hogy kell Scopát játszani. Mathilde meg- 239 .Hossegorra ránehezedik az augusztusi kánikula. Capbreton utcáin hullámzik a tömeg. amikor a nap már hanyatlott és elérte a feny k csúcsát. amikor dörög az ég. Mathilde mindig fogja tudni. a szél fákat csavar ki. vasárnap. Mathilde megtanítja. tönkreteszi a virágokat. Tizenkét nappal ezel tt. hogy elköszönjön. még a macskák is szenvednek t le. Odagurul hozzá. Sylvain úgy tesz. igen szomorú. Minden este irtózatos viharok tombolnak. ünnepnap. Mathilde azt mondja. meg fát vágni télire. leveleket tép le. Unatkozik. kezében a motorossisakkal és -szemüveggel. Most odajön hozzá. és Bénédicte a mennyekben van a boldogságtól. megérti. Bénédicte Mathilde mellett áll a teraszon. Bénédicte nagyon fél. hogy ez a derék fiú elmegy t lük. ha szüksége van rá. de látszik. Igen jó az étvágya. hogy összecsomózzon egy elszakadt fonalat. segít Sylvainnek a kertben. Célestin kedves és szórakozott mosollyal megveregeti a kezét. mintha a munkájával lenne elfoglalva. Bütyköl a Delage-on. másnap indul. Célestin Poux egy egész emelvényt er sít a motorja hátuljához. de gyakran ad majd hírt magáról. gyülekeznek az emberek a körmenetre. Másnap augusztus 15-e van. Célestin Poux még néhány napig marad az MMM villában. sokkal régebben volt. akkor érkezett ide. hogy lélekben már nincs jelen. Mathilde látja. Sokat úszik a tóban. Mathilde-nak úgy t nik.

a katona magyarázott valamit a társának. a Bingo Alkonyat felé mentek. Gerstacker. Megcsókolja Mathilde-ot és Béné-dicte-et. Ez volt az. a napnak ugyanabban az id pontjában. ahogy a találat érte: térdre esve. keze a combján. és zseblámpákkal indultak föltérképezni a terepet. néhány kiegészítést l eltekintve. Amint Heidi Weiss hazaért. Gerstacker tisztán látta a zseblámpa fényében. amint követte az egyiket. Megöleli Sylvaint. Lipcséb l. vajon hol is hagyta gyerekkorában az Arthur babát.hogy bár a fantáziája néha túll a célon. ahogy jött. aki megsemmisítette az Albatrost a gránáttal. Mathilde-ot viszont meger síti abban . nem sokkal hajnal el tt fogolyként kísérték vissza a francia állások felé. feje el rebukva a mellkasára. Nem tudja. ami egy beomlott pincére hasonlított. nagy motordurrogás közepette. Heinz Gerstackert. A hóban szétszórva hevert az öt elítélt holtteste. hogy a halott a hátán feküdt. szülei mégsem csináltak olyan buta gyereket azon a szerelmes toledói éjszakán. amikor már nem kellett neki. Mikor ismét útnak indultak. A francia katona ekkor azt suttogta: „A francba!" Ez egyike annak a néhány francia szónak. akik ahelyett. mire emez 240 . Két katona vezette ket. nem tudja. még lépcs fokok is voltak benne. hová megy. el ször azt az elítéltet látta. Úgy megy el. Talán elnéz Oléronba.ha az önbecsülésének netán szüksége volna rá . a lépcs nek támasztott lábán német csizma volt. A történet nagyjából megegyezik azzal. és Mathilde hirtelen azon kezd el töprengeni. és megint elmeséltette vele azt a vasárnapot a Bíngo Alkonyatnál.kérdi. amennyit a törzs rmester ismert. aki halálában úgy maradt. ha itt lenne még. hogy a rövidebb utat választották volna. Néhány nappal kés bb levelet kap Németországból. amit Heidi Weiss mondott a Városfal fogadóban. Célestin még egyszer rámosolyog az „olvasztós" mosolyával. két rózsaszín karika lesz a kék szeme körül. Gerstackert hétf n. három társával együtt. melyek közül a legutolsó biztosan megdöbbentette volna Célestin Poux-t. fölkereste az egykori törzs rmestert. A két katona szétvált. Akárhová is érkezik. A másik egy lyukban hevert. de azonnal meg is bánja.

Amiben biztos volt. vagy talán kett . amelyet Mathilde már nagyon vár: a cabignaci tiszteletes levele. élete utolsó napját is egy kápolna romjai között készült tölteni. De a lányok az összes lóvét elszedték t lem." Igen. aznap éjjel. aki levette rólad a csizmát. és aki. Márpedig Gerstacker meger sítette. Miután elolvasta Tina Lombardi levelét. Chardolot egy dologban biztos volt. Marad a kérges kez paraszt Dordogne-ból. hogy hihessek benne. szegény Benjámin Gordes. azt mondta: „Egyikük. Meg kellett hogy haljál ott. mint Célestin Poux lenne. sem Sziszu. két Lajosaranyban fogadnék veled. életben maradt. akik rád találtak abban a lyukban. jóval utánad. egy másikat pedig csak sejtett. hogy a Búzavirágszem megúszta. Szegény. hogy a másik Amaz volt. Az illet nem lehetett a barátod. Két nappal kés bb érkezik meg az a levél. Mathilde nincs se meglepve. miközben evakuálták ket: „Ha volna pénzem. aki reggel ment vissza a senki földjére. se megdöbbenve. ahogy azt mindenki egybehangzóan állította. Eszkimó. azt meg is mondta Esperanzá-nak '18 júliusában a pályaudvaron. legalább Combles-ig. majd átvizsgálta ismét a mahagóniláda tartalmát. De itt van még Urbain Chardolot. hogy így volt. csak a szíve kezd el gyorsabban verni. gondolja Mathilde. hogy az öt közül az egyik. Manech nem tehette." Azt viszont csak sejtette. amilyen állapotban volt. a sors iróniája folytán. olyan következtetésre jutott. sem Ange Bassignano. mivel a névtelen katona végül mégsem hallgatott a társára: nem tartotta a száját. amikor újra esni kezdett a hó. akit egy kápolna lépcs jén találtak csecsem korában. s jóval a német fogoly s a névtelen katona után.azt mondta: „Igen? Akkor tartsd a szádi" Gerstackemek nem volt szüksége a francia nyelv behatóbb ismeretére. 241 . amely szerint Benjámin Gordesnek aznap éjjel valamikor vissza kellett mennie a Bingo Alkonyathoz. hogy ezt is megértse.

az Bernay úr. de nem jól használta a kifejezést. még akkor is. ha Mariette netán istentelenségben éli új életét. Miel tt a Jóisten elszólít. Ami megmagyarázhatatlan ebben a levélben. milyen módon juthatott el a kezébe Benoit Notre-Dame levele vagy annak a másolata. amit hallottam. és nem „illetlen". augusztus 16. de én mégis úgy érzem. El ször is. hogy mi a levélben az „illetlen". mert megtiltotta. nagyon szeretném tudni. legbelül. Azt kell feltételeznem. ahogy kérte. nos. hogy a háború nyomorúsága megváltoztatja a férfiak érzelmeit. hogy mi lett vele és a kisfiával. Baptistinnel. egészen Montignacig. mert az „illetlen" azt jelenti: az illem ellen való.. és azért hallgat ezekr l a dolgokról. Öregember vagyok már. akik ismerték Notre-Dame-ékat. hogy az Ön kifejezésével éljek. de nem árul trágyát. Sok emberrel beszéltem. szombat Kedves Gyermekem! Bevallom. és a magába vetett bizalmam. de nem a józan ész ellen. aki soha nem létezett. Érdekl dtem a közeli falvakban. hogy némi késéssel válaszolok. hogy Benoit. soha nem volt ennyire nyers és sz kszavú. mivel els sorban állattenyésztésb l élt. amúgy sem volt túl nagy a földje. itt. Ez az oka annak. Mindazonáltal igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni. Az a név. Mindannyian egybehangzóan állították. kedves gyermekem. hogy a halála el tti napon küldött üzenete Mariette-nek nem azt jelenti. hogy Benoit soha nem vásárolt trágyát. ami le van oda írva. ami megmagyarázhatatlan. a mi Urunkban való hitem segít ebben. akit már gyermekként ismertem. a vaskeresked neve. már bocsásson meg érte. ahogy maga nevezi. ami mélységesen elszomorít. Nyilvánvaló. Nem tudom elképzelni sem.1924. a kérdése igencsak megdöbbentett. és ami leginkább közel áll ehhez. mint ahogy a szüleit is én 242 . Megpróbáltam megérteni. Bernotton. meg kell mondanom szintén. Többször újraolvastam azt a levelet. A környéken senki sem ismer egy bizonyos Bernay vagy Bernét urat. hogy találkozott Mariette-tel. akit én kereszteltem meg.

Sorba rakja a papírdarabkákat. Most adj egy kis id t. Ma este imádkozni fogok Benoit Notre-Dame-ért. Ha néhány megnyugtató sort kapok magától. mint az a név. pontosan annyit. melyr l Célestin Poux beszélt neki. kedves gyermekem. Azért írok. amelyekre azt szokták mondani. amiben Amaz és Mariette megegyezett. kikergeti ket a szobából. nem éhes. miközben tiszta szívemb l hiszem. Magáért is imádkozni fogok. a cicák rendetlenkednek. Valóban tévedett. amit a cabignaciak nem ismernek: Bernay. Kis papírdarabokat vág ki. Csak az ásványvizes üvegéb l húz néha egyet.adtam össze. ha sokáig nem kapsz hírt t lem. nem éhes. hogy szép sorjában el tudjam mondani. szívesen megbocsátom az „illetlent". Aztán rajzlapot és ollót vesz el a fiókjából. hogy megtalálja a valódi szöveget a „Lift" nev kód szerint. ami fontos. Cabignac tiszteletese Dél van. amelyet követ. hogy ne félj. a derék tiszteletesnek címezve. Mathilde elismétli. mint ahány szót Amaz 1917. Nem ismeri a kiindulópontot. nem lehet más. hogy kifürkészhetetlenek. Háromkor még mindig semmi. Összevissza rakosgatja ket. de valamiért úgy gondolja. hogy megnézi az értelmez szótárt. Viszontlátásra. hogy az a számomra érthetetlen út. Mathilde azt mondja. Kedves hitvesem. Egy órakor Sylvain és Bénédicte gyomra már igencsak korog. vagyis mindent. ajkával és nyelvével kiad egy „illetlen" hangot. egyike azoknak. 243 . nyugodtan ebédeljenek nélküle. Isten nevében híve: Anselme Boileroux. amit akarok. Négykor a szavak a k vetkez képpen sorjáznak az asztalon. Kett kor Bénédicte bejön a szobába. Mathilde els dolga. január 6-i dátummal ellátott levele tartalmaz. De azért „juszt is". hagyják békén. Lesöpör mindent az asztalról.

talán mert az embere az imént megsimogatta a fenekét -. a szenvedésnek még nincs vége. hogy ne felejtse el: de inkább a is. bocsánatot kér az iménti türelmetlen viselkedéséért. ha Matti tudná. amikor valaki elérzékenyül saját magától. és el vette a mahagóniládából 1919-es jegyzeteit Sylvain akkori beszámolójáról. végén. Amikor Sylvaín megérkezik a jókora szendviccsel és egy pohár SaintÉmilionnal. Mondd meg neki azt drága a trágya. Szeretlek. . Mathilde már elrakta a papírdarabkákat. hogy senkire ne számítson. aki mosolyogva lép be . Bénédícte-t l. Azt gondolja. viszont most már éhes.Azt üzenem Bernay papának. csak a mamára. és mustár helyett Sylvaint. hogy mindenkinek hallgass a neve. A Bernay szóhoz viszonyítva függ legesen a következ t lehet olvasni: Ne félj. és kéri. teljesen egyedül. Mint máskor.kérdezi Sylvaint teli szájjal 244 . biztos nem kérne bocsánatot. hogy magában néha miket mond nelci. Mathilde egy darabig mozdulatlanul ül. És hogy ne higgye. Titounak üzenem. Adj el mindent Bernay március végén. és már törnének is el a könnyei. hogy túl csak azt március táján rendezem a számlát. hozzanak neki egy szendvicset sok vajjal és bayonne-i sonkával. ne hallgass senkire. mint amikor befejez egy remek festményt. Ben tt. és valami olyan büszkeségfélét érez. mint egy nagylány. Megrázza a cseng jét. most is végigfekszik az ágyon. Benoit Szeretlek benneteket. ha nem utálná annyira. miután szandálját egyik lábfejével lelökdöste a másikról. kezét a feje alá teszi. Bénédicte azt feleli.Amikor elmentél a Gay-Lussac utcába . egy festményt vagy bármi mást. Drága.

Mariette Notre-Dame-ról kérdez sködni. a tulajdo- 245 .

akkor biztos így van. hogy az agyadra za. és olyan városokban szállna le. Egyszer elmesélte Ma-thilde-nak az álmát. vagy a Gare d'Orléans-ra vagy a Vaison-laRomaine-re? Sylvain azt feleli. szendvicsét. De oda kell mennem. amelyeket nem is ismer. Szerinte a vasút mágikus dolog. Imádja a vasutat. de ezt csak néhány kiválasztott érti. akkor taxiba ült. egyedül aludna egy szállodában az állomással szemben. Sylvain feláll. leül az ágyra. és a Gare de FEstre ment? Nem a Gare du Nord-ra.Tudom. három kortyolással ki megyek. Seine-et-Marne-ban.nosok azt mondták. és megy a vasúti menetrendjéért. és nincs túl messze Párizstól? . hogy amikor Mariette Notre-Dame két alkalommal meglátogatta a barátait a kisfiával. hogy ha nem lenne n s. H sies küzdelmet folytat a bayonne-i sonkával.Nehéz lenne megtalálnod egy Bernay nev falut. Mathilde nagyot harap a szendvicséb l. hogy amikor elutazott a kisbabával. és nézi Mathilde-ot amolyan második apukás.Azt is felírtam. Visszajön. . csak egy napig volt távol. mellett van. jóságos tekintettel. bármikor. amit a Gare de FEstr l lehet elérni. belebújik a szandáljába. és nincs is kedve megismerni. Sylvain csak egy aprót sóhajt. vállat von: 246 . hogy ha Mathilde Jegyzeteket készített arról.Máris? Mathilde nem felel. pedig öt év telt el azóta.Bernay Rozay-en-Brie Mathilde félbehagyja a issza a poharát. . hiszen most jöttünk ha . a spórolt pénzével és a csomagjaival.No és? . amit mondott. de mellesleg is pontosan emlékszik. elvarázsolja az embert. bárhol fölszállna egy vonatra. tehát nem mehetett messzire Párizstól. másnap pedig újra indulna máshová. .

Fáj a háta. büszke és szégyenkezik egyszerre. a chaumes-i útra. és száz vagy kétszáz méterrel kés bb rátérnek a földútra. Arthur Gordon Pym kalandjai Edgár Poe-tól. szinte szét feszíti a áök mondanivaló. mondhatni a legjobb. majd visszajön egy apró termet . Mathilde odahajol hozzá.Engem nem zavar. van-e az osztályában egy nyolc-kilenc éves Baptístin nev kisfiú." Majdnem egy évszázada írta ezt egy rült. Senki nem tudja elképzelni. nem lehet eltéveszteni. . a folyó mentén. a szikla porába bosszúmat. semmiképpen sem lehet akárki. és pontosan illene sírfeliratnak Tina Lombardi fejfájára. Sylvain az ágy szélén ülve kétrét görnyed a nevetést l. Ponsot úrnak hívják.Tedd boldoggá ma éjjel. Sylvain megáll az iskola el tt. De Didi nem fog örülni. hol lakik. tíz lépésr l is: az az ember. Hadd halljam én is itt fenn. A perzsel napfényben fürd Bernay nincs messzebb Rozay-en-Brie-t l. Ezt a könyvet Mathilde felismeri bárki kezében. Kiváló tanuló. még mindig balra. homloka szinte a térdét súrolja. és mohó szemtelenséggel a fülébe súgja: . akivel egész pályafutásom során dolgom volt. és azt csinálsz.Ha Vilbert-hez érnek. mint amennyire Mathilde sorsának beteljesedését l. Fáj mindene. Mathilde megkérdezi a tanítót. hogy m vész vagy tudós lesz bel le. ott van a mez közepén egy 247 . „Belevéstem a hegy oldalába. Mathilde csak azt szeretné tudni.Titou Notre-Dame-ról beszél? Hát persze hogy hozzám jár. amit akarsz. Másnap indulnak. míg el nem érkeznek a völgybe. aki nyitott könyvet tart a kezében: a tanító. hogy Mathilde mennyire szereti Syl-vaínt. Elkápráztató fogalmazásokat ír a korához képest. . Elmegy. borzas hajú emberrel.. ahogy kiabál. . balra fordulnak. aztán tovább egyenesen. az iskolában lakik. Elmennek Mesnilék farmja. például karácsony el tt a viperákról értekezett: azóta biz tosan tudom. aki a vasárnapját e m olvasásával tölti. A tanító kinyújtott karral mutat egy irányba. majd aKis Fortelle mellett. Utána imádni fog.

biztosan egy évekkel ezel tti álom volt. nem. Sylvain bizonyára ezért aggódik. és megvárni. Sylvain kinyitja a kocogót. rövid ujjú kék ing. A könny léptekb l kitalálja. ott lakik Titou NotreDame. szinte szembecsapja ket az éles fény. egyedül akar maradni. Egy darabig messzir l fog figyelni. álljanak meg. errefelé úgy is nevezik. mi történik. közben Mathilde kiszámolta. és két óráig ne jöjjön vissza. Sz ke. hogy nyolc és fél éves. szép hely. . Mathilde már az autóban megkérte.Nem okos dolog ez. csak a folyó mormolása hallatszik. . a növények olyan magasra n ttek. Egy-két perccel kés bb egy kutya ugatni kezd. és távolból a madarak éneke. Mathilde-nak a véget nem ér napraforgók láttán olyan érzése támad. igyál egy sört. hogy valaki fut a ház fel l vezet úton.És ha nem jön? . Hadd vi gyelek el legalább a házig. Aztán Mathilde hallja. de nem lehet komoly a bibi. Húsz lépésre t le bukkan föl. hogy a középen álló tanyának csak okkersárga tet cserepei látszanak. ahogy kiérnek az autóval a Világvégére: ameddig a szem ellát. Az autó elmegy.Talán nem rögtön. melynek szélén a fasor függönyként rejti maga mögé a folyót és a folyó túlpartján emelked s r erd t.mondja Mathilde. de aztán idejön. hogy gyerek. egyik térdén kötés. de valahogy kissé nyomasztó. Menj vissza nyugodtan a faluba. gondolja. ha ilyen gyorsan tud szaladni. A völgyet körülvev lejt k oldalán a mez ket csak a színük különbözteti meg egymástól: egyesek még zöldek. míg az. hagyja ott egyedül a székében a naperny alatt. Amikor a motor leáll. amit már elfelejtett. hogy mindezt már látta egyszer. megáll. Szürke rövidnadrág. . az út szélén álló kivágott tölgyfa törzse mellett.Jönni fog . de elhallgattatják. Mathilde megkéri Sylvaint. mint én t le. Az árnyas és friss leveg j földút után. hatalmas napraforgómez tárul eléjük. mert jobban fél t lem. hogy a Világvége. Mathilde azt feleli. nagy fekete szeme van. 248 . Kerítés sehol. Azt mondja. sose lehet tudni.tanya. akit keresett. odajön hozzá. mások aranysárgák.

hogy megtalál egyszer . ahogy ott ül a tolószékben.mondja. . még kiskorában sem árulkodott. mint a fiáé. Mathilde azt feleli. láttam magát. Mathilde kiszámolta. ahogy mondták. kitaposott szandál van rajta.. mi járt a fejemben. történjék. a szeme ugyanolyan nagy és fekete. Örülök. de undorodom közben. éppen festett egy villa kertjében. Maga szörny veszélyt jelentett nekem. melyet nadrágtartó tart. hogy sikerült megúsznia ezt az egészet. valóban nagyon magas.kérdezi Mathilde.Hogy a Bingo után mit csinált. egyik lábfejét fölteszi a törzsre. a szíve annál hevesebben ver. És hazajöttem.Te vagy Titou? . mert a háború óta még egy tyúkot is nehezemre esik megölni.mondja -. ezen a feleségemet és a fiamat értem. az a maga dolga – mondja Amaznak. úgy húsz lépésre t le. . amióta megmutatták nekem a hirdetését az újságban. Azóta várom. melyek Mathildetól elválasztják. nekem. de értse meg. Már nem is tu dom.1920 áprilisában . gallér nélküli. hogy soha nem jelentett fel senkit. fölgy rt ujjú fehér ingben. Barna a haja. Födetlen a feje. megteszi az utolsó lépéseket. A kisfiú nem felel. . legföljebb megtalál és följelent. drapp vászonnadrágban. Talán. Végül lassan közelebb jön.Tudtam. meg azért is. Minél közelebbr l hallja. porszín . 249 . mert muszáj. nyugodt hangon beszél: sokkal békésebbnek t nik. akit ott maguknál Búzavirágszem nek hívtak. Mathieu Donnay-nél is magasabb. er s testalkatú férfi. Futva indul vissza két napraforgómez között. Kisvártatva Mathilde nyugodt lépteket hall közeledni. Leül a kivágott tölgy törzsére. mint amilyennek a termete alapján gondolná az ember. hogy én els sorban arra az emberre gondolok. el is mentem Capbretonba. Amaz megáll. Tompa. hogy láttam. néma az arca és a szeme. hogy júliusban volt harmincnyolc éves. úgyhogy nem pont most fogja elkezdeni. és amikor azt mondom. persze megteszem. Néhány másodpercig mozdulatlanul nézi Mathilde-ot. aminek történnie kell. szóval akkor azt gondoltam: nem baj.

A beomlott pincét szinte azonnal megtaláltam. milyen jól ért a csomókhoz. akkora. de nagyon kicsi volt hármunknak. Elkezdtem kúszni a hóban a téglakupac felé. Mathilde most látja meg. és egyetértett. Mondtam Eszkimónak.és a mutatóujjamat. Hiszen már akkor sem tudta. Amaz már régen leborotválta a bajuszát. hogy nem szabad együtt maradnunk. volt b ven háborús tapasztalata.Órákon át hegyeztem a golyót. aztán hagyja a földre hullani a darabkákat. Kett be töri. mert már akkor megláttam a hóból kiálló romos falat. szerintem túlélte. Tudom használni a hüvelyk. hogy kicsoda. nyaka és karja naptól cserzett. Arca. igaz. k meg a terep közepe felé indultak. aki majdnem elveszejtett mindannyiunkat. De azért aznap elég keserves volt cipelni a hátamon. mint egy kis fémpénz. hogy térdére támasztott jobb keze közepén lyuk van. A németek gránátokat hajigáltak felénk.A férfi fölvesz a földr l egy kiszáradt faágat. és a száraz talajon közelebb gurul hozzá. vacakul volt de nem annyira. mint a földeken dolgozó embereké vagy mint Sylvainé. akkor jöttem rá. Mathilde taszít egyet-kett t a kerekeken. amikor az els rakéták felrobbantak. mi lett avval. Er s kölyök volt. A férfi halványan elmosolyodik. sem azzal a mocskos mar-seilleiveí. Világosan látható. mondja Amaz. A Búzavirágszem pillanatok alatt kioldozott minket. Hogy maga miért nem találta meg azóta se. Nem tudom. akit maga Sziszunak nevez. hogy keressenek egy nagyobb lyukat. mint a többiek hitték. a szeme komoly és csillogó. kör alakú lyuk.Amikor legutoljára láttam a Búzavirágszem t. amit mond. látva Mathilde tekintetét. azt sejtem. azért is rúgtam egy jó nagyot a fejébe. Ez minden. amire végeredményben emlékszem. remekül csináltam. mint a szálfa. noha vékony. Vártam és gyalogoltam. no meg a kisujjamat fülpiszkáláshoz. Megmozgatja a felsorolt ujjakat a térdén. . Ha jó orvosok kezébe került. majd négybe. Eszkimóval és a Búzavirágszem vel egy lövedék által vájt lyukban húzódtunk meg. Mathilde finoman a kezére teszi a jobb kezét. újabb rakétákat l ttek ki. . 250 . hogy Mathilde lássa.

leültem. Az egyik fal mellett tapogatóztam. patkányok menekültek szanaszéjjel. a háborúban a ricsaj már senkit nem ébresztett föl. szóval volt remény. ha lehet sége volt az alvásra. A lyukon át elég világosság sz r dött be. Még sötét volt vasárnap reggel. meghúztam egy rozsdás láncot. Öt vagy hat lépcs vezetett lefelé. százhatvan centire volt csak a földt l. de tudtam. de én nem tudok err l semmit mondani. Kitapogattam az egyik fal alján egy fekv gerendát. Lassan kezdett derengeni. Vártam.hallottam a géppuskákat is. kétrét görnyedve. és akkor láttam meg a beomlott pincét. akkor „történjen bármi". amelyik maga szerint valamikor kápolna volt. és havat gy jteni. a kezem kitapintott a hó alatt egy nagy darab deszkát. ami kiállt a poshadt vízb l. aztán benéztem a lyukba. de világítóeszköz az nem volt. míg világos lesz. éhes se voltam. semmi nem számított. egy leomlott kapu volt. amikor fölébredtem a pincében. fagytól dermedt rongydarabokat. százötven. már ami maradt bel le. Akkor már fáztam. Ócska szerszámokat éreztem a kezem alatt. ami 251 . Kés bb. hogy aznap éjjel is még l tték egymást mind a két oldalról. A hátamon csúsztam le a lépcs n a pincébe. aztán lefeküdtem rá. Kés bb elaludtam. hol vagyok. nincs-e ott valami fadarab vagy egyéb dolog. fehér volt a fény. Lehet. Hason fekve vártam a téglakupac mellett. Akkor még nem éreztem a hideget. alatta üresség. ha szomjas vagyok. de a nap sehol. Még egy rakéta fölrobbant. Egy lefolyó is volt az egyik sarokban a romok alatt. amikor csend lett. hogy lássam. Járkáltam a vízben. Amikor elhúztam a helyér l az ajtót. mint a hó. nem láttam ket. a sötétben tapogatózni kezdtem magam körül. és tudtam. csak ki kell nyújtani a kezem a lyukból. Vártam. aminek hasznát vehetem. mert a plafon. hogy azok voltak. az alja teli volt vízzel.

és az egész poshadt víz lefolyt a lefolyóba. hogy már este lehet. odakúsztam az egyik falhoz a pince legvégébe. láttam. hogy a Búzavirágszem egy hóember mellett áll. Vártam. hogy életben vagyunk-e: Bouquet. hogy a hóember szétrobban. megállás nélkül záporoztak a 220 mm-es golyók. majd egész alacsonyan szállva visszajött. Egy Albatros volt. mint a legrémesebb napokban. a pince alján feküdtem. Látni akartam. hogy Eszkimó. A biplán harmadszor is visszajött. 252 . meg hogy friss vér is folyik bel lem. El ször valaki a mi oldalunkról a nevünket kiáltotta sorba. körülbelül harminc méterre t lem hirtelen feláll a hóban. hogy a golyószóró pont a mellkasát találta el. hogy nem mentem azonnal vissza a lyuk legmélyére. azt gondoltam. majd egyenesen felénk jött. Aztán a Sziszu nev elkezdett énekelni. szárnyain fekete kereszt. hallottam a mozsárágyúkat is köpködni. és akkor láttam. de rájöttem. amikor a repül a feje fölött szállt. Különben rögtön ezután a fritzek gránátokat kezdtek dobálni. a Búzavirágszem is elesett. a világ továbbra is olyan mocskos. és éreztem a megszáradt vért az arcomon. amelyik hátulról l . Amikor egy német vadászrepül elröpült fölöttünk. Etchevery. de én nem feleltem. de aztán a körmömmel és az ujjammal sikerült fölemelnem egy vasfed t. nyilván azért. miközben a két lövészárokból úgy l tték egymást. maximum tizenöt méterrel a hó fölött. Majd puskalövés dörrent. Amikor magamhoz tértem. Már majdnem fölém ért. és kidugtam a fejem. és a jó kezével elhajít valamit a leveg be. és l ni kezdte a terepet. Bassignano. és pont abban a pillanatban. hatalmas ágyúdörgést hallottam messzir l. A repül nagy kanyart tett a saját állásaik fölött. pont. A második hibám az volt. és akkor az én fejem is felrobbant. Akkor láttam. Aztán a Notre-Dame-ot többször is elismételték. Vártam. Láttam. mint eddig. Hason felkúsztam a lépcs n. csak úgy rázkódott a föld. a hóemberen szalmakalap volt. még világos volt.eltörött. akkor követtem el az els hibát. és nem énekelt tovább. Gaigard. amikor a repül hátulja felrobbant.

Id nként egy-egy ágyúgolyó megremegtette a pincét. Ezt hallottam. de lélekben messze voltam. hogy lemészárolják az embereit. hanem valószín leg egy tégla. nyugtalan. Vártam. Ismét bízni kezdtem. Vagy inkább hangok a csöndben. a hó csikorgása. Az egyik katona. és nem mozdulni. és visszasüllyedtem az álomba. nem halálos. még várnom kell. éles sípolással süvítettek a golyók egymás után. hogy a vér folyik végig az arcomon. Éreztem. a fritzek biztosan kiürítették az els vonalbeli lövészárkaikat. nem az a fajta volt. Nem tudom. hogy kijussak a frontzónából. Éhes voltam. Az ágyúgolyók olyan s r n hullottak. amennyire bírok. mintha földrengés lett volna. igen. elfojtott hangok és lépések a hóban. általában csak egy pontra koncentrálódik a konfliktus. Azután hallottam kelet felé vonulni a nagy teherkocsikat. Ha egy front lángra lobban. miközben nyugaton az angolokat is er sen csépelhették.Nem géppuskagolyó találta el a fejemet. mert ahogy a Bingo kapitányát elnéztem. Váratlanul valami fölriasztott. hogy a pincét félig befed ajtó ég. a robbanások megvilágították a pincét. mondja Amaz. vagy pedig a repül stabilizatorának egy darabja. begörbített háttal lépkedett lefelé a lépcs n. És aztán már csak gyalogolnom kell. a föld megremegett alattam. el ször a német csizmáit láttam. majd a holnapi z rzavarban ezen a kiterjedt fronton át lesz esélyem rá. bal kezemmel megérintettem csatakos hajamat. máskülönben fokozatosan terjed szét több kilométeres körzetben. épphogy csak fölébredtem. Azt gondoltam. rengeteg föld hullott rám. megtaláltam a sebet. Újra elaludtam. és azt gondoltam. Azt hiszem. „A Búzavirágszem még lélegzik!" Valaki meg ezt felelte: „Hozd a lámpádat! Gyorsan!" Szinte ugyanabban a pillanatban megint ágyúdörgés kezd dött. mondja Amaz. amilyeneket odaát csinálnak az óceánon túl. akinek a hangját hallottam az el bb. Fáztam. aki hagyja. és akkor láttam. a csönd. és úgy csapódott rám. és a mieink is. aztán egy zseblámpa fénye pásztázta 253 . azt érte a lövedék. hogy rájöttem.

Eloltottam a lámpát. a tizedes már nem ült mellettem. azt nyögte: „És nekem is annyi. Egy harmadik tarisznyában találtam egy darab kenyeret. Az ég világosodni kezdett. Mikor ismét kinyitottam a szemem. miközben a t zharc fénye is s r n föl-fölvillant. Ittam két kortyot. Kicsit kés bb a tizedes már nem nyögött. a katona- 254 . Odafent a fejem fölött az ajtó már nem égett. hörögve a fájdalomtól. de visszazuhant a lépcs n. itt az ideje. Néhány másodperccel kés bb egy zseblámpa fénye világította meg Benjámin Gordes testét. A kulacsában bor volt. Világos lett. Halkan nyögdécselt. épp hajnal el tt. Meggyújtottam a lámpát. és egyb l felismerte a Bingo egyik tizedesét." Aztán. Az egyikben gránátok voltak. hanem a lépcs n hevert keresztben. egy tábla fekete csokoládét. azt nem értettem.mondta -. akit Eszkimó Cingárnak nevezett. hogy elhúzzak onnan. nagy fájdalmai voltak. pedig fejjel el reesett mint egy rongybaba. ahogy távolodnak onnan. de eltolta a kezemet. de még sokáig ültem ott a sarokban. Utána hallottam. „Kléber tényleg meghalt . nekitámasztottam a falnak. aztán eloltottam a lámpát. hogy halott. Levettem a köpenyemet. pont mellém. Azt hiszem. és meg se mozdultam. Levettem róla a tarisznyáit. a lépéseik egyre halkultak. Azt gondoltam. Ugyanakkor lépteket és hangokat hallottam a hóban. nem akartam elhinni. ki akart menni. Elaludtam. a másikban személyes holmik. Nyögött. hogy a rendes neve Benjámin Gordes." Utána már nem beszélt. Ettem. Láttam. sajtot. A köpenye elöl csupa vér volt. Megtudtam. A sisakját elveszítette. papírok. Odakint egy kissé távolabbról hallatszott a dörgés. de még mindig lövöldöztek mindkét oldalról. amikor magához tért.végig a falakat. Fölszedtem a zseblámpát. de még lélegzett. az arca hideg volt és fehér. fogta a hasát. Visszabújtam a pince mélyére. Elájult. Amennyire tudtam. Kinyitotta a szemét. Ezt hallottam: „A francbal" Aztán egy másik hang mondott valamit németül. Hatalmas csend honolt odakint. már legalább egy órája. Meg akartam nézni a sebét. mint általában mindig egy ágyúzással teli éjszaka után. elvonszoltam a pince legbelsejé-be.

ez volt a nagyobb baj. a karomra. Miközben ott álltam a halott katona mellett. amikor rá kellett adnom a ruhámat és a cip met. Rátámaszkodott a vállamra. Már nem fáztam. és minden maradék erejével föl akart állni. de hát egy halottól az ember nem kér bocsánatot. hogy valami mozog a hóban. de rögtön rájöttem. még egyszer visszanéztem a szerencsétlenre. így lemondtam róla. a feje egy golyó által vájt lyukba lógott bele. Mosolygott. mint aki kívül van téren és id n. hogy bef zzem a cip jét. hogy ha meghal. Miel tt kijöttem onnan. így mosolygott. vacogott. Bal oldalon lent. Nagyon sokáig feküdt a hóban. A biztonság kedvéért fölszedtem valahonnan a kötést. A nyakába akasztottam az enyémet. Odahúztam magam mellé a tizedest. aki nem lehetett több huszonöt évesnél. szerencsére eszembe jutott a legfontosabb. a csíp je fölött. Fölkaptam magamra a zubbonyát és szakadt köpenyét. Mikor megláttam a karján a dögcédulát. Megtaláltam a tizedes sisakját és puskáját a hóban. aztán a német csizmát. Gyalogolni kezdtem az üres terepen. A hátán feküdt. mellkasán hatalmas seb.mondtam neki -. Rám nézett. Zubbonya és inge vérfoltos volt azon a helyen. Odamentem hozzá.zubbonyomat és a csizmámat. fölültettem. hol érte a golyó. nem hagylak itt . várj. hogy a Búzavirágszem megpróbál felemelkedni és felém kúszni. és az ujjai köré tekertem. De azért az ujjaim merevek voltak. Félúton a pince bejárata és az összeomlott hóember között találtam rá Gordes társára. meghallottam. a keszty jét és a tarisznyáját a személyes holmijaival. ami már egy ideje leesett a kezemr l. arca mer sár. maradj csak nyugodtan. teljesen megkeményedett a rászáradt vért l. és t is levetk ztettem. Már azel tt is. miközben belém csimpaszkodott. a szeme csukva volt. Odakint ismét fehéren világított a hó. a félig elszenesedett ajtó mellett. Mindkett t bedobtam a Bíngo lövészárokba. Egy pillanatig arra gondoltam hogy most is csak úgy kel- 255 . a csuklómra húztam az övét. Láttam. „Várj. A legnehezebb az volt." Megnéztem. az nem emiatt lesz. Sebtében körültekertem a lábát a lábszárvéd mmel. Az arca és a nyaka perzselt. Lángolt a homloka a láztól. de a nap sehol.

Erre : „Éljen az anarchia! Megmondjuk nekik. Mozdulatlan volt. ameny-nyire tudsz!" 256 . te pedig igyekezz. Ismét havazni kezdett." Esküszöm magának. tizedes. A Búzavirágszem nem panaszkodott. Aztán a Búzavirágszem felé néztem. a sisakjával. Er lködve rakosgatta egyik lábát a másik elé. A többivel. Azt tettem. nem bírom tovább. szinte semmi. De nem tettem. és elhajítottam a német lövészárok felé. a lábánál fogva tartottam." Akkor fölvettem a hátamra. mint a háborúban mindeddig: csak magammal tör dni. „Bátorság mondtam neki -. nem bírom tovább. betemette az egész kibelezett tájat. Kapkodva és sípolva lélegzett. Reszketett. már hatalmas pelyhekben hullott a hó. úgy éreztem. öregem.mondtam. Amikor a dögcéduláját kicseréltem. hogy az csuklójáról is lehúztam a dögcédulát. hogy kijussak a harci zónából. mondják meg nekik. amennyire csak bírtam. de hirtelen elszállt minden er m. a tarisznyájával már nem tör dtem. segíts nekem. és azt mondtam neki: „Búzavirágszem . Még nagyon sok tennivalóm volt hátra ahhoz. Az egyik hordágyviv visszakiáltott: „Ne aggódj. A fiatal katona neve Jean Desrochelles volt. kerekre tágult szeme a semmibe bámult. hogy elvettem Desrochelles puskáját. fölkeltem. próbálj meg fölállni. Lépésr l lépésre haladtunk el re a kiszáradt folyó medre felé. Odamentem a Búzavirágszem höz. mennyire forró a teste. t meg ott hagyni. Karjával a nyakamba kapaszkodott. Kiáltottam egy jó nagyot. megmondjuk nekik.lene viselkednem. Messzebb. hogy ha látják Favourier kapitány századát. El ször csak apró pelyhek. És a másik. próbálj belém kapaszkodni. viszlek a hátamon. Még annyit tettem. hogy Gordes tizedes az els segély-állomás felé tart. és biztonságba kerüljek. akit a hátadon viszel?" „ Jean Desrochelles katona" . hullott rá a hó. én meg csak mentem és mentem. úgy éreztem. olyan messzire. A ruháján keresztül is éreztem. Elestünk. a hó függönyén túl sebesültszállítókat láttam az els vonalak felé menni. ott ültem a holttest mellett. a hó s r n hullott.

Amikor a bombázás elkezd dött. ne add föl. szóval ezt az embert egy órával kés bb egy fölborított tábori ágy alatt láttam viszont ismét: le volt tépve a feje. szenvedett. a csuklóját is rendbe hoztam. iszonyatos z rzavar uralkodott. JeanBaptiste Santini. mindenki kiabált. kisasszony. egy mozdony füstölgött. Egyikük adott inni a kulacsából valami jó er sét. Angolok jöttek arra. „Evakuáltattam a bajtársadat . most már érti. hogy összeszedett egy ronda tüd gyulladást. téged is evakuáltatlak." Továbbgyalogoltam. a nevedet se akarom tudni. A nagyobb baj az. éreztem sípoló lélegzetét a nyakamon. úton a hátország felé. mint ahogy a többi katonaorvos is. Kicsit pihentem. „Derék ember vagy. Ha Párizsban vagy bárhol másutt a leg-súlyosabból kigyógyították. hogy idehoztad. menj jó messzire. miért nem beszélek szívesen err l az egészr l. Amint lehet." Ezt az embert. az emelked kön a kezénél fogva húztam. hogy mocsok emberek 257 . Nem érdekel. menekülj. aki megundorodott a háborútól.mondtam. Azt hiszem. a sebesülés az oldalán nem komoly. láttalak-e már. vagyis abból. egy napot és még egy éjszakát" . a Búzavirágszem már jó ideje a vonatban volt. tizedes. készültek az evakuáltak elszállítására. hátamon a Búzavirágszem vel. egyszer csak vége lesz ennek a háborúnak. ott fölvett minket egy ausztrál sebesülteket szállító teherautó.mondta -. Végül kiértünk egy útra. Sajátos franciasággal beszélt: „Ne add föl. ápolón k és fltyulás apácák szaladgáltak a folyosókon. talán még jobban. se a bajtársad. Sose láttam többé. A ment állomás épületén a franciák osztoztak az angolokkal. Kés bb az els emeleten ültem egy csajka levessel. Mennyi id t töltött a hóban?" „Egy éjszakát. a hó már nem esett. Ott szem el l tévesztettem a Búzavirágszem t. akkor jött oda hozzám az a hadnagy. Combles már nincs messze. mint bárki más. Ott már nem halhatsz meg. Combles már régóta csak egy romhalmaz volt. Jean-Baptiste Santini katonaorvost. hogy élj. Kívánom neked. de nem panaszkodott.Vonszoltam magammal a Búzavirágszem t tovább a futóárkokon át.

Az a gyerek. hogy mindig arra vágyom. hogy szökésben vagyok. nekem sikerült lejutnom. Akkor tudtam. hogy itt éljek ezek között a mez k között. akkor ettem. ma már nem él. mert ott elkaptak volna. vissza se fordultam többet. egy bokorban vagy romok között. a többiek meg összevissza rohangáltak a becsapódások közepette. Csak mentem egyenesen el re. hogy mindent elfelejtett. hogy kikerüljem Párizst. ágyúk és katonák mind angolok voltak. földm vesek voltak.nappal aludtam. akkor maga biztosan azért nem látta viszont. mert még Combles-ban kopaszra borotváltak a fejsebem miatt. nem kellett hazudnom nekik. Gordes köpenyének egyik gombjára volt t zve az evakuálási igazolásom. és aludtam. Kés bb már nem látszott annyi pusztítás a vidéken. amiket itt lát. elvitt a szüleihez. az emberek ocsmánysága ellenére. ahol a búza szebb. Tizenkét éves koromban a gyámhatóság küldött ide hat hónapra egy bernay-i földm vel höz. amikor az utamba kerül emberek megszántak és adtak valamit -. ezek felé a szép földek felé. a fák között madarak repkedtek. mint amilyet a Búzavirágszem tett a hóember fejére. milyen boldog voltam itt Bernay-ben. aztán éjszakánként dél felé vettem az irányt . nappal meg elrejt ztem egy árokban. A front felé vonuló teherautók. hogy elhagytam a frontot.miatt ennyi id t kellett töltenie a hóban. míg ki nem értem a mez kre. inget. megfoltozni a kerítést. a Sz ke babámat énekelte. mint bárhol má- 258 . de soha nem kérdeztek semmit. aki annyi id s volt. ahol egy csomó katona hevert segítségért kiáltozva. zakót és egy ugyanolyan szalmakalapot. Attól kezdve éjjel gyalogoltam. mint én. Körülbelül egy hétig voltam náluk. a fiai meg nem ismernek rám. sejtették. Egyik reggel egy kisfiút láttam az úton. Megint gyalogoltam. Hogy miért pont erre a környékre jöttem? Megmondom azt is. ahol mindig meg fog teremni minden. mert legalább annyiban szerencsés volt. Nyugat felé mentem. átverekedtem magam az udvaron. Mariettenek sokszor meséltem róla. Adtak civil ruhát: bársonynadrágot. segítettem megjavítani a fészert. mint most az én fiam. Amikor Combles-ban összeomlott az emelet.

fölkeltem. és idejött Bernay-be a gyerekkel. De a pályaudvar kapujában a sorompónál nagyon szigorú volt az ellen rzés. azt írtam Mariette-nek a titkos nyelvünkön. azt álmodtam. öregem. hogy maga jön felém a napraforgómez n keresztül. ami valójában mindig is volt: a legalávalóbb. hogy meghallgassam a fiam szuszogását. 1916 borzalmas szén. pedig életemben soha nem sírtam azel tt. Napokig vártam rá egy k padon. ahogy a levélben írtam neki. Titou a csontjaiban és a húsában érzi. Szabadságot adtam magamnak. Aznap határoztam el. ami valaha is létezett. ijeszt . Most már értem. Rémálom volt. Megvárom. Nézze meg a napraforgóimat. hogy ez a háború az emberek fejében is az legyen. hogy a Gare de l'Esten leszek. De még várok. a nevem Benjámin Gordes. ahol laktam. semmilyen papírom nem volt. hogy a gyerekek ki se látszanak közülük. csupa víz voltam. De most már örülök. Már egy hete le kellett volna vágnom ket. amikr l meséltem." Mariette egy márciusi reggelen érkezett meg autóbusszal Tournanból a kék gyapjúba bugyolált Titouval. és akkor hirtelen nem tudtam megállni. eljött. kisasszony. Mutattam nekik a fejemet meg a kezemet. Egyszer. hogy az én fiam. legfölöslegesebb ostobaság. egyedül. mert azt jobban szeretem. a f tér elején. se gyerekkoromban. az özvegy Notre-Dame-né jószágigazgatója. de itt mindenki Benoít-nak hív. aztán megláttam Mariette-et. Majd holnap. fölriadtam. hogy bármiáron kijövök a háborúból. Mariette '17-ben eladta a tanyánkat. amíg kell. Várok. de annyi a dezert r manapság. hogy látja a napraforgóimat. hogy el ne sírjam magam.sutt.a fronton. míg nem húzzák föl többé a zászlót 259 . Maríette megértette az üzenetet. békésen aludt mellettem. ki vagyok. Amióta a v legényét a hátamon cipeltem. Azt mondták: „Bocsánat. jóval a szörny ségek után. se a legnagyobb támadások közepette. Csak a kerítésen keresztül csókoltuk meg egymást. meg sem próbáltam átjutni. miért nem kezdtem még hozzá. Néhány hónappal azel tt. szemben a fogadóval. legkegyetlenebb. pedig nem is ismertem. Egyszer a csend rök megkérdezték. Többé nem fogok sírni. Éreztem a teste melegét. a napraforgók pedig olyan magasra n nek.

lányok vegyesen. és elfelejtette azokat a rémes id ket. hogy ünnepeljenek. mit. Tartsa a fejében Amaz címét: Seine-et-Marne megye. Gordes tizedes tarisznyájában a katonakönyvével. jönnek magáért. Tudom. Ha netalántán valahol megtalálja Jean Desrochelles-t. Nem vettem semmi hasznukat. A Búzavírágszem Benoit Notre-Dame-mal együtt meghalt a Bingo Alkonyainál egy januári vasárnapon. Ha megtalálja élve a Búzavirágszem t. mint hinné. Az egyiken öt gyerek volt. csak arra voltak jók. isten tudja. Én most szép nyugodtan hazamegyek. ne juttassa az eszébe. hogy az id múlik. Bernay mellett. írja meg. De aztán arra gondoltam. a papírjaival és valami pénzzel együtt fényképeket is találtam. nem fog följelenteni. A Világvégén. Aztán véletlenül vettem el valaki másét.minden novemberben a háborús emlékm vekre. és az élet elég er s ahhoz. nekem elhiheti. hogy a régi frontharcosok. tányérsapkával a fejükön. boldogabb leszek. mint nekünk Mariette-tel. 260 . az övéi. hogy elvigye ket a hátán. hogy nem kell félnem magától. Legyenek vele új emlékei. hogy még jobban sajnáljam szegényt. félkarú ürgék nem gy lnek össze. Én véletlenül kaptam az enyémet. azok a szerencsétlen féllábú. Hallom az autóját. A név semmit sem jelent. fiúk.

Byng altábornagy alkonyatkor 261 .

Bénédicte kiabál velük. hogy kedvenc sógorn je volt az. ahogy remélte. kedden. Matti. Sylvainnel és még valakivel. és megengedi neki. mint a régi sof rt gyermekkorában. Talán a papa sof rje. A cicáiról álmodik. szeptember 2-án. vagy csak egy álmaiban kísért fekete árny. Mathilde elalszik. Hamarosan mimózák fognak illatozni a szobámban. „a vadászkopótól": Él. Nem jártam sikerrel. Másnap. A táviratot a Párizstól 50 kilométerre fekv Milly-la-Forét-ban adták fel. Ne menjen sehova. Miközben az apja olvas. már nem emlékszik rá. 1924.Augusztus utolsó vasárnap estéjén a La Fontaine utcában Mathilde az ágyában fekve mindent elmesél az apjának. akit ugyanúgy Fapofának hív. ki volt az. jacquou. Mathilde kezéb l leesik a távirat a sz nyegre. újabb távirat érkezik a fehér kamáslis kis embert l. de Mathilde most. ne mozduljon. anyjával. Saintes-b l. hogy kinyissa a mahagóniládát. 262 . amikor e sorokat írja. rendetlenkednek. A bátyám átadta az üzenetét Melunbe megyek. De lehet. Jövök. Reggel távirat érkezik Germain Pire-t l. Mathilde a kis szalonban ül apjával.

Asszonyom! Itt járt nálam a hadsereg réme. úgy hiszi. egyben m kedvel költ t l. levél érkezik Kanadából. Remélem. id közben megn sült. Minden jót: Hyacinthe Deprez Célestin Poux. se senkit. és a múzeumomba szántam. A levél a Vörös mulatóból jött. és beledobja a táviratot. aztán elvált. hogy küldjem el Önnek. és azóta sem képes sokáig a fenekén maradni. ez a fadarab örömet szerez Önnek. a fenébe is . amikor 1948 szeptemberében Mathilde ismét kap egy levelet. vett rá. anyám életét. a Saint Jean-tó mell l. amit egy hölgy padlásán találtam. Aztán a szobájában. hogy elvigyen minket a hátán. Az idó' múlik. aki megírja Mathilde-nak. De téved.Milyen buta tudok lenni néha. hogyan temetett el öt katonát a Bingo Alkonyainál. 1928 júliusában. és az élet elég er s hozzá. ahogy Amaz mondta. Félkarútól. . született egy Mathilde nev lánya. amely épphogy csak belefér. amely a mahagóniládába kerül. Újabb húsz év telik el és még egy háború.mondja. Annyira tele a szeme könnyel. majd becsukja. majdnem négy évvel kés bb. a levél alá utóiratként odabiggyesztette: Nem is kellett kockára tennem apám. egy olyan tárggyal együtt. Nem felejtettem el a találkozásunkat. aki nagyjából évente meglátogatja Mathilde-ot.Sylvain fölveszi és visszaadja neki. Aztán kinyitja a mahagóniládát. Néhány pillanat múlva már Mathíeu Donnay karjaiban van. egy vadásztól. hogy nem látja se Sylvaint. utoljára. 263 .

Az a bizonyos fából való tárgy a Bingo elnevezést visel tábla. Újra meg újra átfestették, de mindig újra meg újra tönkrement és megkopott, az egyik oldalán csak ennyi olvasható: BYNG...... O....ALKONYAT.... de Mathilde-nak így is nagyon tetszik. A másik oldalon megsárgult olajfestmény, ismeretlen katona m ve a nagy háborúból, ez utóbbi elnevezés nyilván azért született, hogy elhitessék, léteznek kis háborúk is. Pontosan úgy, ahogy Mathilde annak idején elképzelte, egy brit katonatisztet ábrázol félprofilban, fényesre suvickolt lovaglócsizmában, ellenz s sapkában, hátul keresztbe font kezében lovaglópálcát tart. Este van, mivel a kép jobb oldalán a nap vörösl korongja épp lebukik a tengerbe. Az el térben egy szürke ló legelészik. A vízparton pálmafa egészíti ki a látványt. A festmény bal szélén, egészen kicsiben, valamiféle kupola vagy minaret. A kép alján tussal kirajzolt, gyöngybet s felirat: Byng altábornagy alkonyatkor, Í916. Ezek szerint a sárgával, pirossal, feketével festett kép valószín leg egy kanadai katona m ve, mivel a felirat franciául van. A kép majdnem ötven centi széles, csak nagy nehezen fér bele a mahagóniládába. Ekkor, vagyis 1948 szeptemberében Mathilde elmegy az hossegori közkönyvtárba, és megnézi a Larousse-enciklopédiát. Julián Hedworth Georges Byng vezette a kanadai csapatok offenzíváját 1917-ben, amikor Vimynél nagy gy zelmet arattak. volt az is, aki 1918-ban a cambrai dönt ütközetet megnyerte tüzérsége élén. A háború után Kanada f kormányzója lett. Kés bb a Scotland Yardot igazgatta, majd kinevezték marsallnak, és jól megérdemelt nyugalomba vonult. Nos, Byng tábornok, gondolja Mathilde, miközben dics séges életrajzát berakta a ládába, akaratod ellenére belecsöppentél még egy különleges ügybe. Mathilde ezután kezd bélyegeket gy jteni, mint annak idején valaki, aki csúnyán beszélt: gondosan sorba rakja ket egy albumba, két olyan bélyege van, amelyet 1936-ban bocsátottak ki a Vimynél elesett kanadai h sök emlékére. Az egyik piros és barna, a másik kék. Amikor rájuk néz, mindig azt kívánja, bárcsak az ismeretlen fest ne lett volna azok között, akiknek a két, égbe mered tornyot építették. Sajnos nagyon sokan voltak. Néhány év telik el, amikor is egy újabb, ezúttal francia, és szintén
264

marsallként nyugdíjba vonult tábornok vallomása gazdagítja tovább a mahagóniláda tartalmát. 1965 január elején Mathilde levelet kap Hélénet l, Elodie Gordes lányától, aki id közben a barátja lett a testvéreivel együtt, akárcsak Baptistin Notre-Dame és Sziszu két lánya. Héléne, aki egy gimnáziumban tanít, elküldi neki egy el z sszel megjelent könyv 79. oldalának fénymásolatát: Fayolle marsall titkos naplója a nagy háborúból, ez a könyv címe. Az 1915. január 25-i dátum alatti följegyzés utolsó bekezdése így szól: Haditanács Aubignyben. Egy szomszédos egységb l 40 katona szándékosan a saját kezébe l tt. Pétain 25-öt agyon akart lövetni közülük, de ma visszakozott. Azt a parancsot adta, hogy kötözzék meg ket, és lökjék ki a senki földjére az ellenséghez legközelebb es lövészárokból. Ott kell tölteniük az éjszakát. Arról nem esett szó, hogy hagyják-e éhen halni ket. Micsoda határozottság, micsoda energia] De vajon hol végz dik a határozottság, és hol kezd dik a kegyetlenség, a vadállati ösztön?... Ett l a naptól kezdve Mathilde is osztja a Vörös mulatóban annyit fecseg három férfi álláspontját, pedig akkor sokat bosz-szankodott miatta. Annyi baj legyen, ha ez egyszer föladja általános undorát az egyenruhával szemben, és is fejet hajt Marie-Emile Fayolle emléke el tt. Mindig kell egy kivétel, ami er síti a szabályt.

265

Germain Pire (A fejléc többi része törölve) 1924. szeptember 2., kedd éjszaka Drága Mattim! Ahogy felkel a nap, elvitetem magának ezt a levelet. Telefonon keresztül nem tudom elmondani a mondandómat, és különben is, azt akarom, hogy legyen ideje gondolkozni. Szerencsétlen, esztelen történet, talán nem is találkoztam még soha ilyennel mesterségem során, de hát idestova hatvanéves leszek, és nemrég nagyon nagy gyász ért, rengeteget szenvedtem és szenvedek még ma is t le: 1922-ben, amikor annyira lesújtottnak látott, elvesztettem azt a lényt, akit a legjobban szerettem a világon, az öcsémet. Azóta nem szégyellek többé sírni, és nem döbbent meg, hogy milyen esztelen cselekedetekre készteti néha az embert a szeretet. Ma Milly-la-Forét-ben voltam. Láttam a v legényét, Ma-nechet, akit most Jean Desrochelles-nek hívnak, és azt a szerencsétlen asszonyt, Juliette-et, aki az anyjának mondja magát, és rettenetesen fél magától, Mathilde. Jean Desrochelles tökéletes, százszázalékos amnéziás az óta a havas reggel óta, amikor egy bajtársa - aki miatt kénytelen vagyok kibékülni az emberiséggel - a hátán vitte a ment állomásig. Még beszélni is meg kellett tanítani újra. 1917-t l kezdve minden pszichiáter, aki kezelte, meglehet sen pesszimista volt, bár pont k tudják a legjobban, hogy annyiféle amnézia létezik, ahány amnéziás, ezért biztosat soha nem mondhatnak. Juliette Desrochelles-nek kis könyvkereskedése volt Saintes-ben, de el kellett onnan költöznie, mert különben fény derült volna rémes hazugságára. 1918-ban Noisy-sur-EcoIe és Milly-la-Forét határán telepedett le a „fiával". Amennyire ezt az esetében el lehet mondani, a fiatalember tökéletes egészségnek örvend, hivatalosan huszonkilenc, a valóságban huszonhat éves, barna hajú, magas, vékony termet , de amikor belenéztem szürkéskék szemébe, teljesen fölzaklatott, és gondolom, nem én vagyok az egyetlen. Ezeknek a szép, figyelmes, néha vidám szemeknek a pupillája mélyén egy megnyomorított lélek verg dik, és segítségért kiált. Merem állítani, hogy Juliette Desrochelles históriája ó'rült volta ellenére
266

pofonegyszer , mint minden, amir l a lelkünk mélyén tudjuk, hogy nem is történhetett volna másképp. Negyvenévesen szülte meg egyetlen fiát. Az asszony terhessége közben a férje szívrohamban meghalt a könyvkereskedésében, miután fölidegesítette magát, mert egy könyvkiadótól hibás példányok érkeztek: a regényb l a h sn neve mindenütt hiányzott. Nem tudom, mi volt a könyv címe, az asszony nem emlékezett rá. De tegyük fel például, hogy a Vörös és feketéb l kihagyják De La Mole kisasszony nevét. Szóval az ördög nem alszik, vette el t lem szegény öcsémet is. Tehát az özvegy egyedül neveli fel a fiát, aki okos, melegszív , engedelmes, míg az asszony határozott, kemény egyéniségével uralkodik rajta. A fiú jól tanul, érettségi után, tizenhét évesen beáll a könyvesboltba segíteni. Három évvel kés bb t is elviszik a háborúba. 1916 novemberében hazamegy szabadságra. Az anyja attól fogva nem látja többé. 1917 januárja végén az asszony már hetek óta nem kapott levelet a fiától, éjjelenként nem alszik, nappal a hivatalokat járja, de senki sem tud felvilágosítást adni neki. Aztán egy Tours-ba szabadságra igyekv katona nem száll le otthon a vonatról, hanem elmegy Saintes-ig, ahová borzalmas hírt visz. Urbain Chardolot tizedes az. A karjaiban tartotta a halott Jean Des-rochelles-t a Somme egyik lövészárka el tt, és most elhozta az édesanyjának bajtársa személyes holmijait és utolsó levelét, amelyet a számára végzetessé vált harcok el tt írt. Abban a levélben Jean megírta, mennyire undorodik a háborútól. Arról azonban nem beszélt, amit Urbain Chardolot nem tud eltitkolni a szegény asszony el l: hogy öt katonát öncsonkítás miatt összekötözött kézzel kilöktek az ellenség elé. A tizedes egész nap Des-rochelles-né mellett marad, nem tudja magára hagyni a bánatával. Az asszony sír, aztán kérdezgeti, majd megint sír. Végül a tizedes bevallja neki, hogy az öt elítélt közül az egyik, két dögcédula véletlen elcserélése folytán, felhasználta jean Desrochelles személyazonosságát, és bár , Urbain Chardolot, tudott róla, nem szólt senkinek, mert túlzottan elege volt már az egészb l, és különben is, az asszony maga mondja többször is mind a mai napig: „Ha már szegény Jeannot-t nem lehet visszahozni, legalább megmentett a halálával egy másik embert." Maga, gyermekem, elég okos ahhoz, hogy kitalálja, mi történt, amikor
267

Juliette Desrochelles-t áprilisban egy chateauduni katonai kórházba hívták, hogy azonosítsa a fiát. De azért elmondom mégis: egy ápolón vér bevezette egy kórterembe, ahol a sebesültek fehér függönnyel elválasztott fülkékben feküdtek, leültette egy székre, és otthagyta egy ágy mellett, ahol egy másik Jean aludt, nem az övé. Amikor a fiú felébredt, kinyitotta a szemét, és mosolyogva megkérdezte t le, ki , az asszony már egy órája nézte, ahogy alszik, és már szerette is, vagy mindenesetre tudta, hogy ismét van értelme az életének. Akkor h vös kezét a fiú arcára tette, és azt felelte neki: „Én vagyok az anyád." Matti, maga természetesen joggal háborodik föl egy olyan cselekedet hallatán, ami megfosztotta a reményt l, ami miatt egy másik anya belehalt a bánatba, egy apa pedig az hossegori tóban végezte. De gondolja meg jól, Matti. Ez van, bele kell nyugodni, mondják gyakran azok, akik kormányoznak bennünket, mivel egyéb magyarázattal nem tudnak szolgálni. De nekem vannak érveim, Matti. Ha maga most fellázad, fellármázza a sajtót vagy pert indít, Manech, aki most boldog, és hét éve er sen köt dik ehhez az asszonyhoz, legjobb esetben is elmegyógyintézetben végzi. Ráadásul Juliette Desrochelles is belepusztulna, amit, azt hiszem, nem érdemel meg, hazugságai és egoizmusa ellenére sem. Mindenét eladta, hogy Manechnek szentelje az életét, mindent otthagyott, Saintes-et, rokonokat, barátokat, akikkel soha többé nem találkozhat, nehogy leleplez djön. Egy kis kertes házban lakik Milly-la-Forét mellett, ahová még ma délután elviszem magát, amint elolvasta a levelemet. Gondolja meg jól, Matti. Ismerem az állhatatosságát. Hagyja, hadd múljanak a napok, a sérelmek, a harag. Adjon esélyt az életnek, hogy behegessze a sebeit. Olyan hosszúra nyúlt a jegyessége, most már édes mindegy, ha eltart még egy kis ideig. Csatolom Juliette Desrochelles üzenetét, amelyet mindenáron el akart juttatni magához. Fel fogja ismerni a kézírást. Ebben sem tévedett, Matti: írta azt a bizonyos névtelen levelet, miután elolvasta a hirdetését az újságban, amelybe a piacon vásárolt salátát csomagolták neki, abban a naiv hitben, hogy letérítheti az útjáról. Melunben adta fel, hogy ezzel is megtévessze. Tudom, Matti, hogy soha semmi és senki nem állíthatta meg, és ezután se fogja tudni, amíg él. De azért hadd mondjak egy különös és szép dolgot, amivel talán meg tudom gy zni, ha egyáltalán szükség van rá. 1918-ban,
268

akár a szeméb l. de a szempilláját nem festi ki. mint a tenyerét. legh ségesebb és legszeret bb hódolója. tudja jól. tekintettel a történtekre. az összes borzalom és a háborgó novemberi tenger kiált bel lük. Majd meglátja. némi ajakrúzs. ha egyszer valamit a fejébe vesz.Cambo-les-Bains-ben. Kicsípi magát. ne túl nehéz természet t. mint tudja.ahogy kés bb Mathilde nevezi . 269 . ahol Manech lábadozott. akkor az illet tehet egy szívességet. Manech festegetni kezdett. Az apja pontosan azt feleli. pont elég ahhoz. mit szólna hozzá. ha lehet. Azonnal jövök. mint a meluni levélben. Mindketten belehalnánk. Kemény riválisra akadt. Elmondhatom. és valakit. Sylvainnek ugyanis Hossegorban kell maradnia. és Juliette Desrochelles egy panzióban lakott. hogy tökéletes absztrakciók. aki foglalkozna vele. könyörgök. Délben.a nap. Láttam a képeit a kis házban. a színek vad tombolása mindegyik. hogy Mathilde már megint a sós könnyeket nyelje: Ne vegye el t lem. és az nem tetszik valakinek. hogy mellette legyen. Gondolja meg jól. nem lenne rendes dolog egy ilyen szép embert elválasztani Bénédicte-t l. kihúzott szemöldök. Mindezek ellenére részemr l maradok.A kurva életbe! Mathilde megkérdi t le. amit vár: ismeri a lányát. ne vegye el t lem. ahová ma délután elviszem. legelkötelezettebb. csillogóan fehér fogak. az ég és az egész természet vele van. mint ahogy egy igazi n nek kell: üde fehér ruha. keresne-e neki ott egy kiadó vagy eladó házat. amennyire csak tudja. Matti. mint a Piszkosszájú a lövészárokban: . ugyanazzal a tömörséggel és ugyanazon a rózsaszín árnyalatú papíron. amikor Mathieu Donnay hazajön ebédelni. Germain Pire Amit Juliette Desrochelles írt neki ugyanazzal a kézírással. Az apja csak annyit mond. Mathilde megmutatja neki Germain Pire levelét és a kétsoros üzenetet. ha valahol Milly-la-Forét mellett telepedne le. Aznap délután a Milly Expedíció közben . csodálatosak.

Manech tud róla. elindul felé.azzal csak baj lehet. Egy vászon el tt áll. és szépnek találta. Mathilde megkéri Sylvaint. amelyet még Jeanne d'Arc vagy talán annak is a nagymamája idejében építhettek. de a könnyek nem engedelmeskednek. ha bemennének érdekl dni. de a salakon elég nehéz mozgatni a kocsit. Mathilde arra kéri Juliette Desrochelles-t. Leteszi az ecsetet. hogy jön. a könnyeken és az ostoba szavakon. meg hogy a túloldalon lát egy „Ingatlankeresked " feliratot is.Légy okos! . a kocogójában ül. azt mondja. A papának. tegnap. Mathilde húsz lépésre van Manecht l. mint mindig. Milly-la-Forét f terén egy nagy faépületnél. leend anyósát. egy domb tetején: szürke k b l épült. Matildé annál inkább örül. Nézi Manechet. Megpróbál közelebb gurulni hozzá. Manech két lépésre t le megáll. álljon meg. Gyorsan megtörli a szemét. egy nagyobb hátul. hogy nem festette ki a szempilláját. tegnap el tt meg gyerekkorában. Azt mondták neki. Ekkor Manech fölemeli a fejét. hogy tolja ki a hátsó kertbe.mondja a papa. egy fészer kiugró eresze alatt. De jól tette. ahol Manech éppen fest. meg hogy lát itt ezen a szép téren egy csinos kis fogadót. . Manech meg is kérdezte a keresztnevét. Fekete haja nagyon hullámos. és túlestek a könyörgéseken. Magasabbnak t nik. Juliette Desrochelles háza nagy fák árnyékában áll nem messze. akit egykor nagyon szeretett. id t nyernének vele. A Delage-ban ül Sylvainnel. egyedül szeretne Juliette Desrochelles házába menni. aki odajön az autó ablakához. Amikor Juliette Desrochelles és Sylvain visszamegy a házba. kis kert elöl. ha esetleg elérzékenyül. hogy egy fiatal lány látogatja meg. és egy kis id re hagyja egyedül vele. És rengeteg virág. Ha 270 . és minél jobban közeledik. a tolókocsi hátul nagyon sok helyet foglal. Papa Germain Pire-rel és a volánnál Fapofával egy másik autóban jön mögöttük. egy pillanatra el is homályosítják a látását. Mathilde már nem emlékszik a márkájára. Nagyon er sen szorítja az apja kezét. és meglátja. mint ahogy Mathilde emlékszik. Amikor már bent van a házban. hogy nem festette ki a szempüláját. foglaljanak máris szobát Sylvainnek és neki. nem akar sírni. lapos cserépteteje van.

Ugyanaz. Igen. az élet hosszú. mosolyog: . nézi. Manech felsóhajt. istenem. nézi. hogy igen. de a legmélyén egy gyerek kapálózik kétségbeesetten. A hangja is ugyanolyan.Akarod látni. De most Mathilde addig is kényelmesen nekitámasztja a hátát a tolószék támlájának. És. a legels mondata: . közelebb gurul a fészerhez. egy megnyomorított lélek. és még sok mindent el bír vinni a hátán. kezét összefonja a térdén. Mathilde löki a kerekeket. mit Mathilde int a fejével. és nézi. mint régen. nincs kész. szinte szürke. mondja csinálok? Manech. jaj. még közelebb jönne. hogy nem. meg is érinthetné.Hamarosan megmutatom még nem. visszamegy a vásznához. mint régen. . sovány. a szeme pontosan olyan. 271 . szelíd és nyugodt.Mathilde kinyújtaná a kezét. mint amilyennek Germain Pire leírta: nagyon halványkék. Manech ismét felé fordítja a szemét. a legszebb a világon. Nézi.Nem tudsz járni? Mathilde int a fejével.

Hétf reggel 272 .

a tizedes. Ahogy nagy nehezen lépkedtek a hóban. másik három a németek oldalára indult fölfedez út-ra. párafelh t lehelve minden leveg vételnél. akiket talán soha nem látnak viszont. Egy másik. derék fiú. és egy id re az ágyúk is elhallgattak. és akinek a gallérján ott volt még a századának a sorszáma. az övéik emlékét. a sápadt nap fénye épp kezdett áttörni valamennyire a tejfehér ködön. akinek a kezén nem volt kötés. a neve és a rendfokozata. szétszóródva a hóban. a hátán feküdt. Csupa víz volt a köpenyük. a félelmeiket. 273 . Miközben az árkokban meneteltek el re. A többiek a sík terepet vizsgálva öt francia katona holttestére bukkantak. még az ittenieknél is hatalmasabb és némább hómez k vidékér l jött. nyitott szemmel. vadász. egyfajta megkönnyebbült tekintettel az arcán.Newfoundlandi katonák érkeztek délel tt tízkor a senki földjére a Byng nev emberr l elnevezett lövészárok elé. Tízen voltak. Míg hárman közülük lementek a szétbombázott francia lövészárokba. de ott csak medvékkel és farkasokkal kellett harcolnia. cipelték a gondjaikat is. olyan volt. aki vezette ket. Az els egy lyukban térdelt. a hó teljesen befödte. esett a hó. fáztak. mint egy k szobor. nagyon fiatal. mellkasát széttrancsírozta egy lövedék. az egyetlen.

Jó mélyen elsüllyesztette a földbe. hogy otthon eldicsekedhessenek a frauleinjaiknak. emlékezet.A tizedes felháborodottan konstatálta az ellenség barbárságát: mindent leszedtek áldozataikról. Összehordtak a holttesteket egy lövedék által kivájt üregbe. kergetve a szelet Nincs már egyiknek sem hona. Azt mondta az embereinek. nem tudván. az bajt hozhat rájuk. miután beletett egy darab papírt azok számára. 1991. emlékeztetve rá. akik majd megtalálják a sírt. aki a messzi északon együtt vadászott az eszkimókkal. hogy háború van. mint a háborúban a többi téli reggel. ezek a newfoundlan-diak vették a fáradságot. akár egy végtelenül hosszú dobpergés. nekiláttak. Igyekezniük kellett. Noisy-sur-Ecole. különben is. Dick Bonnaventure megkérte az egyik katonát. a térdére támaszkodva. ceruzával ezt írta: Itt nyugszik öt francia katona Meghaltak. hogy mindenki megérdemli a végtisztességet. 1989. hevenyészve. Hossegor. Aztán találtak az ellenség lövészárkában egy jó er s vászonból készült ponyvát. de ezeket igen. A noteszéb l kitépett lapra. mert az ágyúzás kelet és nyugat fel l is újrakezd dött. betakarták vele a halottakat. és adja neki a piros fémdobozt. hogy ebben hasonlít ahhoz az emberhez. és elföldelték ket Richárd Bonnaven-ture irányítása mellett. így aztán azon a hideg téli reggelen. a tizedes pedig beírta ket az útinaplójába. akinek a lelkén megkönyörült. Miel tt ismét útnak indultak. biztosan azért. 274 . hogy a maradék dohányát ürítse ki a zsebébe. felolvasták a nevüket a mellükön vagy a csuklójukon lógó dögcédulákról. rizd meg ket. és ha nem teszik meg. és kihúzva az ásójuk nyelét. amelyik pontosan olyan volt. persze az összes harcmez n elesett katonát nem lehet eltemetni. hogy betemessék a lyukat. a térden álló ember kérte rá ket.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful