Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Politikatudományi és Társadalomelméleti Tanszék

Globalizáció, nemzetközi kapcsolatok, fejlődés

Riedel René: Amerika és a nemzetközi terrorizmus

Témavezető: Dr. Szabó Gábor egyetemi docens

Pécs, 2013. december

Tartalomjegyzék
Amerika és a globalizáció (Korten kritikája) ................................................................................ 1 Amerika és az emberi jogok .......................................................................................................... 3 Amerika háborúi és a Pax Americana ........................................................................................... 4 A Patrióta törvény ......................................................................................................................... 7 Felhasznált irodalom ..................................................................................................................... 9  

Amerika és a globalizáció (Korten kritikája) Globalizált világunkat alapvetően a tőke szabad áramlása, az áruk és a személyek egyre szabadabb mozgása jellemzi. A kereskedelmi korlátok, és általában az állami (helyi) szabályozó eszközök lebontásának korát éljük. Az évezredes árukereskedelem mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a nemzetközi tőketranszferek. Ezek mellett a globalizáció markáns ismérve lett az ezredforduló éveiben az informatikai-információs robbanás. A világban zajló globalizációs folyamatok meghökkentően gyorsan és agresszívan zajlanak. Korten1 könyvében igen hatásosan bemutatja, ahogyan a tőke (a karvalytőke) egy hatalmas, a transznacionális vállalatok által közvetlenül a helyi közösségek és a nemzetállamok rovására terjeszkedő polip. Célja új hatalmi monopóliumok kialakítása. Mivel ezt a folyamatot Korten szerint semmilyen társadalmi érdek nem igazolja, a tőkés társaságok uralma öncélú és káros. A profitéhség ténye közvetve, például ökológiai katasztrófák előidézése által, már az egész világ létét fenyegeti. Korten minden felelősséget a nehezen megfogható „tőkés társaságokra”, kívülről láthatatlan igazgatótanácsokra és titkos asztaltársaságokra telepít. Nem fogalmazza meg azt, hogy itt lényegében az Amerikai Egyesült Államok világuralmi ténykedésének vagyunk tanúi. Annak érdekében, hogy a fenti gyanú fel se merüljön, Korten tudatosan és tendenciózus módon mutatja be példaként a legnagyobb japán vállalatok károsnak ítélt tevékenységét. Ezzel azt sugallja, hogy a globalizációs ámokfutás valójában egy, a világon egyenrangú, kellőképpen befolyásos felek által bárhol és bármikor véghezvihető folyamat. Sőt, még amikor amerikai vállalatokról is van szó, magát az Egyesült Államokat is mintegy e vállalatok áldozataként állítja az olvasó elé. A sok-sok, tényeken alapuló igazság mellett ez Korten alapvető tévedése. Amerika nem elszenvedője, hanem nyertese a globalizációnak. A mostanra kialakult bődületes vagyoni-jövedelmi különbségekre ugyanis a korábbi gazdasági periódusokban is volt már példa Amerikában. Meglátásom szerint Amerika sokkal inkább hasonlít egy üzleti vállalkozáshoz, mint egy nemzetállamhoz. Amerika születésétől fogva olvasztja magába a migránsok újabb és újabb hullámait. Gyökereit tekintve senki sem amerikai. Az Amerikába vándorló emberek mind feladták családi és nemzeti kötődésüket függetlenül attól, hogy fekete rabszolgaként, kalandorként, gazdasági menekültként, vallási-politikai üldözöttként vagy – a legújabb időkben – szabad kutató-fejlesztő tudósként váltak amerikaivá. Amerika, az amerikaiak lényegéből fakadóan, nem tud és nem is akar nemzetállammá válni. Ne feledjük: az Egyesült Államok alapítói szinte kivétel nélkül szabadkőművesek voltak. George Washington, James Madison, Thomas Jefferson, Franklin Benjamin és a többi nagy alapító atya a szabadkőműves értékrendből és gondolkodásból fakadóan úgy vélte, hogy Amerika a Gondviselés kiválasztottja, és ebből fakadóan az egész világra szóló küldetése van.2 Ne tévesszen meg bennünket az amerikai filmek által sugallt – az amerikaiak által egyébként őszintén átérzett – patriotizmus: az amerikai zászló, amelyre bár százmilliók esküsznek fel, mégis alig több mint
                                                            
1 2

David C. Korten: Tőkés társaságok világuralma, Bp. 1996. Matolcsy György: Amerikai Birodalom, Bp. 2004. – ld. 50. o. 1

 

egy céges logó, amely egy izgalmas és hatalmas vállalkozás kebelébe gyűjti annak minden résztvevőjét. A legtöbb jel arra mutat, hogy a globalizáció nem más, mint Amerika világuralmi törekvéseinek eszköze és éltető közege. Bár egy minőségileg új fogalommal van dolgunk,3 azért előzményei is vannak. Ha a jelenséget úgy interpretáljuk, hogy a mindenkori hatalmi ambíció az adott korban ismerhető, belátható és meghódítható világnak a gazdasági, szellemi és kulturális egységesítését célozza, akkor a Római Birodalom infrastrukturális beruházásai, a spanyol hódítók nyomában megjelenő misszionáriusok, a kommunista internacionalizmus „hittérítői” is mind a globalizáció egyfajta előfutárai voltak. Ha pedig visszatérünk Kortenhez, aki a tőkés nagyvállalatok becstelen szerepéről beszél, de Amerika világuralmáról nem, még egy történelmi előzményt – és ügyesen átvett példát – meg kell említeni a globalizáció kapcsán: a Brit Birodalom kiépítése során a korona érdekeit alapvetően magánvállalkozások képviselték. Említhetjük itt a Hudson Öböl Vállalatot vagy a Kelet-indiai Társaságot, amelyek a birodalomépítés során a meghódított területek teljes kiaknázását, tehát a piszkos munkát elvégezték. De ezt megelőzően is: a Brit Birodalom szülőatyjai valójában az angol kalózok voltak, akik a király támogatásával, de saját kockázatukra rabolták ki a dél-amerikai gyarmatokról hazatérő spanyol hajókat, és a kincses zsákmányból a brit korona mindig részesedést kapott.4 Amerika ma kétség kívül világbirodalom, sőt a hidegháború megnyerése és a Szovjetunió összeomlása óta egyedüli világbirodalom. Vetélytársai: az Európai Unió, Japán, Kína és Oroszország, erősebb vagy lazább formában, de hivatalosan Amerika szövetségesei. Amerikát a világ polgárai szemében ugyanakkor a globális vállalkozások, mint a Microsoft, a CocaCola, a Mc Donalds és Hollywood jelenítik meg. Paradoxon, hogy Amerikát mindeközben körüllengi egyfajta elismert mítosz, amely nem is alaptalanul az amerikaiak puritanizmusát, vallásosságát és szilárd erkölcsét hozza előtérbe. Ennek megfejtése véleményem szerint a következő: Amerika születésétől fogva a korlátlan lehetőségek, az „amerikai álom” megvalósításának világát biztosította. Az első telepesek számára a gazdaság alapját adó földterület nyújtott korlátlan lehetőséget. Ezt követően, a fekete rabszolgák behurcolása a munkaerő tekintetében is korlátlan hozzáférést biztosított. Az ipari forradalom éveiben a nyersanyagok és az energiakészletek bizonyultak korlátlannak az amerikaiak számára. Ha mindezt összevetjük Európával, ahol minden erőforrásért véres harcokat kellett vívni az évszázadok során, és ahol a korlátozott erőforrásokhoz való hozzáférés hiánya sokszor mérhetetlen szenvedéssel és nélkülözéssel párosult, ahol gyakran vált ember embernek farkasává, nem nehéz belátni, hogy a „szabadság hazájában” másfajta, ha tetszik nemesebb erkölcsiség alakulhatott ki. Úgy gondolom, hogy a globalizmus, a Szabó Gábor által bemutatott öt ismérv5 mellett egyszersmind egy olyan világszemlélet is, amely mélyen az amerikai látásmódban gyökerezik, s amelynek alapja az emberi szabadság és a javakhoz való korlátlan hozzáférés. Ebben a
                                                            
3 4

Globalizációról a 80-as évek óta beszélünk. Matolcsy, i.m. 155. o. 5 Szabó Gábor: Szétszakadó világunk – a globalizáció emberi jogi kockázatai, Pécs 2010. – ld. 14-16. o. 2

 

megközelítésben csupán a külvilág számára jelentett újdonságot a globalizáció akkor, amikor a 70-es évektől kezdve Amerika szembesült kontinense véges erőforrásaival. Ekkor ugyanis Amerika kilépett egy új, ha tetszik globális terepre, és ma már ezen a terepen igyekszik a maga számára korlátlan erőforrásokat felkutatni és megszerezni. Így teljesedett ki a világkereskedelem és alakult ki a szabad tőketranszferek mai rendszere: mindaz, amit rácsodálkozásaink nyomán elneveztünk globalizációnak. Mindeközben Amerika ügyesen vigyázott arra, hogy az irányító intézményeket (GATT6, WTO7, IMF8, Világbank) saját határain belül és felügyelete alatt tartsa. Amerika és az emberi jogok Látjuk, hogy az alapjogok általános, az egész Földön való érvényesítése nem megy olyan olajozottan, mint a gazdasági globalizáció. Akkor sem, ha az erről való gondolkodás sokkal korábban, valójában már a felvilágosodás korában elindult. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát az ENSZ Közgyűlése 1948-ban fogadta el és az ENSZ két alapjogi alapokmányát is 1966-ban hagyták jóvá, amikor a globalizáció még ismeretlen fogalom volt. Minden kritika ellenére, Korten lényeglátó módon mutatja be, hogy a globalizáció nem mozdította elő az emberi jogok érvényesülését, sőt: ha lehet, többet ártott, mint használt. Gondoljunk csak napjainkra: a globális világcégek által titokban finanszírozott gyermekmunkára, a nemzetközi emberkereskedelemre, a rabszolgatartás új formáira. Vagy a nagyhatalmak által hatalomba juttatott és pénzelt helyi főnökök által véghezvitt tömeges népirtásokra. Vagy a felvilágosult nyugati értékrenden nevelkedett „világpolgárok” által igényelt és pénzelt, folyamatosan fenntartott gyermek-prostitúcióra. Ha elfogadjuk, hogy a globalizációt – mi több: az egész világot – immár Amerika irányítja egyedüli világhatalomként, miképp fordulhat elő, hogy a szabadság hazája, az emberi jogok védelmezője szemet huny a látható alapjogi hiátusok láttán? Aki szereti idejét a történelmi-politikai írások olvasásával tölteni, aligha találhat szebbet az amerikai Függetlenségi Nyilatkozatnál. Nem csak szép, de fontos írás is, mert a mai napig az amerikai alkotmány mellett ez az Egyesült Államok egyik élő fundamentuma. „Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre.”9 Sokan feltették már a kérdést: ha komolyan vehető az 1776-ban megfogalmazott veretes szöveg, miképp fordulhatott elő, hogy a rabszolgatartás eltörlésére a déli államokban majd’ száz évvel később, csak a polgárháború után került sor (1865. évi 13. alkotmány kiegészítés),
                                                            
Az ENSZ szakosított szervezete volt, az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (General Agreement on Tariff and Trade) alapján. 7 Kereskedelemi Világszervezet (World Trade Organization), 1995 óta a GATT utódja. 8 Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund). 9 Részlet a Függetlenségi Nyilatkozatból. Vecseklőy József fordítása. (Forrás: mek.oszk.hu/02200/02256/02256.htm). Kiemelések a Szerzőtől. 3
6

 

és a faji diszkrimináció még az ezt követő 100 éven át is mindennapos atrocitásokba torkollt szerte az Egyesült Államokban? Miért, hogy az amerikai feketék csak 1965-ben nyerték el a valódi egyenjogúságot, a többi amerikait megillető teljes egyéni szabadságot?10 A költőinek tűnő kérdésre kevés értékelhető választ ad az általam ismert szakirodalom. Úgy tűnik, a szabadságjogok értelmezése és gyakorlati átültetése mindig a hatalom megragadásának és megtartásának eszköze csupán. Míg az Egyesült Államok a hidegháború évei alatt a demokrácia és az emberi jogok harcos védelmezőjeként bájos arcát mutatta a kelet-európai rezsimek polgárai felé, a világ más pontjain sohasem röstelkedett diktátorokat a helyi hatalomba segíteni, ha érdekei úgy kívánták. Szomorú kimondani, hogy a demokrácia és az egyetemes alapjogok – mint sok más jószág – a lojalitásért megvásárolható árucikk csupán, amit a hatalomban lévők odaadhatnak, és bármikor elvehetnek. Az évszázadok alatt sok munkával és még több hittel kiépített, a különféle nemzetközi egyezményekben több ezer oldalon dokumentált és alkotmányokban rögzített, és legalább a nyugati világban megkérdőjelezhetetlennek tekintett alapjogi rendszernek csattanós pofont adott a 2001. szeptember 11-én végrehajtott terrortámadások válaszlépéseként, az amerikai kongresszus által elfogadott Patrióta törvény.11 Az Egyesült Államok a törvény felhatalmazása alapján olyan eszközökhöz nyúlt, amelyek a nyugati világban komoly ellenérzéseket váltottak és váltanak ki. Korábban a napfényre került kínvallatások és vádemelés nélküli titkos fogvatartások ténye, napjainkban a lehallgatások és a szövetségesek ellen irányuló titkos információgyűjtések adnak okot az Európai Parlament állampolgári jogokkal foglalkozó LIBE bizottságának és számos emberi jogi szervezetnek parázs viták lefolytatására. A legutóbbi fejlemények következtében Európa nagy része már nem hisz Amerikának, és a megrendült bizalmat úgy tűnik, nehéz lesz helyreállítani. Tekintve, hogy itt napjaink közvetlen eseményeiről, egészen friss élményekről van szó, szeretném a Patrióta törvény lényegét és hátterét bővebben ismertetni. Ezt megelőzően azonban érdemes néhány gondolatban az előzményeket is felvillantani. Amerika háborúi és a Pax Americana Amerikát a háborúi tették naggyá. Amerika születésétől fogva vív különféle háborúkat. Amint azt a Római Birodalom története mutatja, Amerikát is a folyamatos hadviselés tette egyre erősebbé. Amerika a háborúnak köszönheti a békét, a Pax Americana is az állandó hadviselés szülötte.12 Az 1861-65 közötti polgárháborúban véglegesen „országgá” avanzsált, az első világháborúban (1914-18) „nagyhatalommá” vált, a második világháború (1939-45) után a
                                                            
10 11

Szabó, i. m. 181. o. és Matolcsy, i. m. 51. o. „Uniting and Strengthening America by Providing Appropriate Tools Required to Intercept and Obstruct Terrorism, Act of 2001” (USA Patriot Act). A jogszabályt a szenátus 98 szavazattal 1 ellenében, a képviselőház pedig 357 szavazattal 66 ellenében fogadta el. A törvényt George W. Bush elnök 2001. október 26-án írta alá. 12 Matolcsy, i. m. 119. o. 4

 

nyugati világ „szuperhatalma” lett, majd a hidegháború megnyerése óta (1989-92) egyedüli „világhatalom”. Amerika e példátlan sikert ráadásul úgy érte el, hogy a két világháború végén nem csak az ellenségeit győzte le katonai erővel, de a szövetségesei is romokban hevertek. Eközben Amerika gazdasága soha nem látott erőben duzzadt. A második világháború után NyugatEurópa teljes újraépítését meg tudta finanszírozni, vissza nem térítendő támogatások formájában. Még a legsúlyosabb háborús károkat elszenvedő Németország is képes volt a „nagy gazdasági csodát” véghezvinni úgy, hogy a Marshall-terv pénzösszegének csupán 10 %-ából részesült. Amerika a 90-es évek óta nem vitásan, világhatalmi felelőssége teljes tudatában, a nemzetközi stabilitás és a béke egyedüli letéteményese, sokan gúnyosan a Világ Csendőre jelzővel illetik. Tekintettel arra, hogy Amerika – és így a világ – békéjét egyetlen legitim hatalom sem veszélyezteti már komolyan, felmerül a kérdés, hogy mi legyen a hatalmas munkaerőt lekötő és gazdasági potenciált indukáló hadsereggel és a hírszerzéssel. Kézenfekvő a válasz: ha nincs ellenség, akkor gyártani kell. Ez lett a nemzetközi terrorizmus, amit meggyőződésem, hogy Amerika kreált, pénzelt és képzett ki annak érdekében, hogy azután újabb háborúkban legyőzhesse. Hogy a hírszerzés emberei tudtak-e előre az ikertornyok és a Pentagon elleni konkrét támadásról vagy nem, talán örök titok marad. Egy biztos, hogy a terrorizmus nem közönséges bűncselekmény, hanem háborús attak, tekintettel arra, hogy maga a terrorista is hadviselő félként definiálja önmagát. A kriminológiai szakirodalom nagy súlyt helyez arra, hogy miközben a terroristák katonának, szabadságharcosnak definiálják önmagukat, célkitűzéseik akár legitim törekvések is lehetnek (pl. nemzeti önrendelkezés kikényszerítése – lásd: ETA13, IRA14). Tekintve, hogy demokratikus politikai érdekérvényesítő képességük nincs, csak illegitim módszerekkel tudnak élni (túszejtések, tömegmészárlások, stb.) Amerika a nemzetközi terrorizmus módszeres kiépítésével és finanszírozásával kitöltötte azt a vákuumot, amit a létező ellenség hiánya okozott számára. Ráadásul remekül választotta meg a célterületet, mert a Közel-kelet éppen az Amerika által kiváltott, 1970-es évekbeli két olajárrobbanás haszonélvezője lett. Ezen felül nyilvánvaló, hogy ma a Közel-kelet katonai ellenőrzés alá vonása az egyetlen lehetőség annak érdekében, hogy egy esetleges francia– német–orosz politikai-gazdasági szövetségnek, amely az európai szárazföld irányából integrálhatná Ázsia nagy kiterjedésű területeit, elsősorban Kínát és Indiát, – és Amerika hegemóniáját komolyan veszélyeztethetné –, szárazföldi támaszpontok irányából elejét lehessen venni. Az amerikai közvélemény mindig pacifista volt, mert a nyugodt gazdasághoz és kereskedelemhez béke kell. Az amerikai emberekben nincsenek militáns hajlamok, ami annak is köszönhető, hogy az országot a polgárháború óta elkerülték a fegyveres katonai
                                                            
13 14

Baszkföld és Szabadság nevű szeparatista szervezet (Euskadi ta Askatasuna). Ír Köztársasági Hadsereg nevű szeparatista szervezet (Irish Republican Army). 5

 

összecsapások. Az elmúlt 100 év összes nagy háborúja során is, az amerikai közvélemény kezdetben mindig a háború ellen volt, majd csak egy váratlan fordulat következtében állt a háború mellé. Így került sor Pearl Harbor támadására 1941. december 7-én, amely – ma már tudjuk – az amerikai kormány és a szövetségesek titkos akciója volt a közvélemény megnyerésére. A hidegháború esetében a Rosenberg házaspár árulása segített megfelelően hangolni a közvéleményt, mert ellopták és a Szovjetunió számára átadták az amerikai atomtitkot. A nemzetközi terrorizmus elleni háborút (War on Terrorism) az amerikai közvélemény túlnyomó része szintén elutasította – egészen az ikertornyok és a Pentagon ellen intézett támadások pillanatáig. A 9/11 néven ismert eseménysorozat azóta az amerikai és a világtörténelem kultikus napjává lett. Közvetve ez – mármint a terrorizmus elleni harc – szolgáltatott ürügyet az Irak elleni invázióra is, 2003. március 20-án. Az amerikai hírszerzés azt állította ugyanis, hogy iraki kiképzők Szaddam Husszein támogatásával vegyi és biológiai anyagok használatára tanítják az Al-Kaida tagjait.15 Amerika már a világháborúk során rájött arra, hogy hatalma kiterjesztése érdekében a nagy háborúkból erősebben kell kijönnie, mint ahogy azokba belépett. A hagyományos háborúk korábban szimmetrikusak voltak: az egyik oldalon állt a vesztes, a másikon a győztes fél. A vesztes fél a háború végén területét és népességét, valamint a háborús jóvátétel címén fizetett összeget tekintve annyival szegényedett, mint amennyivel a győztes fél gyarapodott. Amerika szakított a szimmetrikus háborúk képletével: a négy éves első világháborút, a hat éves második világháborút és a negyven éves hidegháborút is erősebben zárta le, mint ahogy azokba belépett. Ennek oka, hogy nemcsak ellenségeit győzte le, hanem a szövetségesei is rendre többet veszítettek, mint amennyit nyertek. A terrorizmus elleni háború is hasonlóan aszimmetrikus végkifejlettel kecsegtet Amerika szempontjából. Egyrészt megelőző védelmi csapások formájában, sebészi pontossággal végrehajtott célzott hadműveletek segítségével katonai ellenőrzése alá vonja a közel-keleti térséget. A 30 éves háború receptjére – amelyet akkor a katolikus és a protestáns államok közötti vallásháborúként próbáltak meg beállítani, de valójában egy új európai hatalmi egyensúly kialakítását célozta – most a keresztény és az iszlám kultúra közötti világméretű konfliktusként láttatják ezt a háborút, amely igazából a globális nagyrégiók amerikai felügyelet alatt kialakított egyensúlyát célozza. Másrészt, a „külső és belső terrorizmus” elleni harc jegyében, Amerika ismét tesz arról, hogy gazdaságilag a saját szövetségeseit is neki kiszolgáltatott, alárendelt, végső soron általa legyőzött helyzetbe hozza. Mivel a jövő gazdaságának alapja már nem a földterület, az ásványkincs, sőt nem is az ipari termelés vagy a szolgáltatások világa, hanem az információ és az információ fölötti rendelkezés képessége, Amerika most erre fókuszál. Ezzel, mint történelme során oly sokszor, most ismét egy olyan erőforrásra tehet szert, amely korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre.
                                                            
15

Ezt a vádat a CIA 2004 februárjában visszavonta. Az invázió után – mivel nem találtak semmilyen tömegpusztító fegyvert – kevésbé kézzelfogható okokat említettek, mint például a szabadság és a demokrácia terjesztése, vagy az iraki nép felszabadítása. 6

 

Matolcsy György az Amerikai Birodalom c. könyvében, amelyet jó tíz évvel ezelőtt írt az alábbit jósolta: „A 21. század rejtett világháborúi szempontjából a döntő tényező már nem a tengerek és az óceánok ellenőrzése – bár a globális hegemónia erről sem mondhat le –, hanem a globális információáramlás ellenőrzése. Amerika 2010-re képes lesz arra, hogy a világ valamennyi kommunikációját ellenőrizze. […] Ezek ellenőrzése biztosítja a globális irányítás eszközeit az Amerikai Birodalom számára. Ezek kiépítése, bár rejtve, de rohamléptekben halad, és ehhez nyújt nélkülözhetetlen segítséget a globális terrorizmus gyújtópontba helyezése, mert a terroristákat valóban a világ minden sarkában és szegletében üldözni kell, tehát ki kell építeni ezeken a helyeken – minden helyen – az információk feletti ellenőrzés rendszereit.”16 A Patrióta törvény A Patrióta törvény valójában a fenti stratégiához teremti meg a jogszabályi felhatalmazást Amerika számára. A törvény tíz fejezetből áll (a Szerző fordításai alapján): I. fejezet – a belbiztonság megerősítése a terrorizmus ellen 17 II. fejezet – kiterjesztett megfigyelési eljárások 18 III. fejezet – a nemzetközi pénzmosás visszaszorításáról és a terrorizmus finanszírozásának megelőzéséről szóló 2011. évi törvény 19 IV. fejezet – a határvédelem megerősítése 20 V. fejezet – a terrorizmus felderítését korlátozó akadályok felszámolása 21 VI. fejezet – a terrorizmus áldozatainak, a terrorizmus elleni harc tisztviselőinek és családjaik járandóságai 22 VII. fejezet – fokozott információ-megosztás a létfontosságú infrastruktúrák védelme érdekében 23 VIII. fejezet – a büntető jogszabályok szigorítása a terrorizmus elleni fellépés érdekében 24 IX. fejezet – megerősített hírszerzés 25 X. fejezet – vegyes rendelkezések 26 A III. fejezet célja, hogy csökkenteni lehessen a pénzmosással érintett összegek nagyságát, amit John Walker, a Globális pénzmosás modellezéséről szóló munkájában 1995                                                            
16 17

Matolcsy, i. m. 273. o. Kiemelés a Szerzőtől. Enhancing domestic security against terrorism 18 Enhanced surveillance procedures 19 International Money Laundering Abatement and Antiterrorist Financing Act of 2011 20 Protecting the border 21 Removing obstacles to investigating terrorism 22 Providing for victims of terrorism, public safety officers, and their families 23 Increased information sharing for critical infrastructure protection 24 Strengthening the criminal laws against terrorism 25 Improved intelligence 26 Miscellaneous 7

 

ben évi 2,85 trillió dollárra (2 850 000 000 000 000 000 $) becsült. 27 A pénzmosással érintett összegek egy része terrorszervezetek működésének anyagi feltételeit biztosítja, így közvetlen terrorfinanszírozó jelenségként értékelhető. A törvény felhatalmazásával az amerikai pénzügyminisztérium kialakított egy, a terrorfinanszírozás felderítését célzó programot (TFTP28), amelynek keretén belül pénzügyi üzenetadatokat szerezhetnek – és szereznek – be a SWIFT-től29. A belgiumi székhelyű SWIFT szolgáltató társaság biztosítja lényegében az összes bankközi átutalás kapcsán a biztonságos adatcserét. Az adatlekérés elvileg egyedi és konkrét célhoz kötött lenne, de a Snowden által nem régiben nyilvánosságra hozott dokumentumok arról tanúskodnak, hogy ez egy téveszme30. Így elmondható, hogy a szenzitív személyes adatokat is tartalmazó pénzügyi fizetési adatoknak a terrorellenes harcban való felhasználása már aránytalan alapjogkorlátozást von maga után. A törvény IV. fejezete 405. szakasza rendelkezik arról, hogy az USA belépési pontjain és valamennyi külképviseletén integrált, automatikus ujjlenyomat-azonosító rendszert31, vagy egyéb azonosító rendszert (pl. arcfelismerő rendszert) kell telepíteni. Ezeknek elvileg az a célja, hogy meg lehessen szűrni az USA elleni bűncselekménnyel összefüggésbe hozható személyek körét. Látható, hogy itt a személyes adat, illetve a bűnügyi személyes adat fogalmának és felhasználásának keveredéséről van szó. Érdekes érvelés, hogy mivel az Egyesült Államokba való beutazás senkinek sem kötelező, így az ujjlenyomat rögzítése végül is önkéntességen alapszik. Így a nyilvántartásokban a bűnelkövetők személyes adatai bűnügyi személyes adatként kerülnek rögzítésre, és ezt vetik össze azok személyes adataival, akik „önszántukból nyilatkoznak”. Mivel a beutazók ujjlenyomatait 75 évig őrzik meg32, ez egyértelmű adatvédelmi aggályokat vet fel. A IV. fejezet 412. szakasza ad lehetőséget arra, hogy azoknak a külföldi állampolgároknak, akiket a főállamügyész jóváhagyásával vettek őrizetbe (és akiknek a szabadon bocsátása az USA nemzetbiztonságát, közösségeinek, vagy bármely állampolgárának biztonságát veszélyeztetné), vádemelés nélküli fogva tartása a hat hónapot is meghaladhatja. Ez a rendelkezés, az USA által is aláírt, Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában rögzítettekkel szöges ellentétben áll. A nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségek betartásának a látszatát fenntartva, létrehozták a Guantánamói-öbölben lévő katonai támaszponton található hírhedt fogolytábort – ezzel megoldották, hogy az Egyesült Államok területén ne kövessenek el jogsértést. Az Európai Tanács emberi jogi biztosa szerint ilyen titkos börtönöket működtettek Lengyelországban, Litvániában és Romániában is. Ezekben a börtönökben a gyanúsítottakat
                                                            
27

Measuring Global Money Laundering: “The Walker Gravity Model”, John Walker, University of Wollongong, Australia; Brigitte Unger, Utrecht University School of Economics, The Netherlands, 2009 (Forrás: www2.econ.uu.nl/users/unger/publications/RLE2.pdf) 28 Terrorist Finance Tracking Program. 29 Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunications. 30 Zeit Online: NSA bespitzelt Bankendienstleister Swift, 2013. szeptember 9. (Forrás: www.zeit.de/digital/internet/2013-09/nsa-brasilien-snowden-swift-google-petrobas) 31 Integrated Automated Fingerprint Identification System, IAFIS. 32 Dr. Böröcz Miklós r. őrnagy (Terrorelhárítási Központ) meg nem erősített információja alapján. 8

 

nem állították bíróság elé és több esetben is kényszervallatásnak vetették alá őket. Az amerikai álláspont szerint ezt azért tehették meg, mert nem amerikai joghatóság alatt álló területen található büntetés-végrehajtási intézményekben történt a fogvatartás.33 Napjaink legvitatottabb jelensége a törvény II. fejezetében szereplő 215. szakaszhoz kapcsolódik, amelynek címe: „Adatokhoz és egyéb tételekhez való hozzáférés a hírszerzés felügyeletéről szóló törvény alapján”.34 E rendelkezés alapján az amerikai hatóságok olyan internetes szolgáltatók szervereihez nyertek közvetlen hozzáférést, mint a Facebook, a Microsoft, a Skype, a YouTube, az Apple és a Google, és ott a felhasználók e-mailjei, fotói, dokumentumai és chatelései között kutakodhatnak. Mivel e cégek szerverein, illetve (a web decentralizált jellege miatt) amerikai internetkábeleken keresztül olyan kommunikáció is folyik, amelynek sem kiindulási pontja, sem célállomása nem az Egyesült Államok, ez az eljárás korlátlan rálátást enged lényegében az egész világ kommunikációjára. A napokban nyilvánosságra került friss információk, amelyek arról szólnak, hogy szövetséges európai országok államfőit, kormánytagjait is lehallgatta az NSA35, nyilvánvalóvá tették, hogy Amerika világméretű hadviselése a 21. században csak a szlogenek szintjén szolgálja a terrorizmus elleni harcot. Amerika a nemzetközi terrorizmust, amilyen gyorsan létrehozta, olyan hamar el is tünteti majd a világból, de közben szisztematikusan építi ki az információk feletti ellenőrzés rendszereit az egész világon. Néhány terrorista sejt időnkénti felbukkanására addig számíthatunk még, amíg a Patrióta törvény létjogosultságát bárki megkérdőjelezi. Felhasznált irodalom Böröcz Miklós: Biztonság kontra alapjogok (Terrorelhárítási Központ, Budapest, 2013) 19 oldal Korten, David C.: Tőkés társaságok világuralma (Kapu, Budapest, 1996) 480 oldal Matolcsy György: Amerikai Birodalom (Válasz, Budapest, 2004) 357 oldal Szabó Gábor: Szétszakadó Világunk – a globalizáció emberi jogi kockázatai (Publikon, Pécs, 2010) 232 oldal Walker, John & Unger, Brigitte: Measuring Global Money Laundering: “The Walker Gravity Model” (University of Wollongong, Australia, Utrecht University School of Economics, The Netherlands, 2009) 33 oldal

                                                            
33

Böröcz Miklós: Biztonság kontra alapjogok c. tanulmány, TEK 2013. (Forrás: www.tek.gov.hu/tt_pdf/BoroczMiklos_Bizt%20_VS_alapjogok.pdf) 34 Access to records and other items under the Foreign Intelligence Surveillance Act 35 Nemzetbiztonsági Hivatal (National Security Agency) 9